12 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4774b57117c44b86744969e66e207592.pdf 60a360a674fff3eada7e4b746c4cc78d PDF Text Text VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Székely proletárok! A m agyar szovjet-korm ány m egszervezi a nem zetközi V örös H adsereget, hogy az orosz testvérekkel szoros szövet­ ségben, M ag yaro rszág do lgo zó népét felszabad ítsa minden im perialista járom alól, mint a h o gy a m eg nem szállott terület népét m áris m egszab ad ította a kapitalista világrend zsarnok­ ságától. S zékelyek, kiknek földjét, erdeit, bányáit és m unkaerejét a kapzsi n agytőke elrabolta, kiknek szüleit, testvéreit odahaza a legaljasabb király alja s cselédjei botozzák, m ost itt a rég várt alkalom , hogy fegyvert ragad va feltört m arkotokba, lesujtsatok a g a zo k fejére! S z é k e ly p r o l e t á r o k , á ll ju n k b e m i n d a n n y i a n a n e m z e t k ö z i f o r r a d a l m i v ö r ö s h a d s e r e g b e ! J e le n t ­ k e z z e t e k I., L o v a r d a - u t c a 1. s z á m a la t t a s z é k e ly s z o v je t t o b o r z ó -b iz o t t s á g á n á l! A m agyarországi tan ácskö ztársaság addig is, m ig fel­ szabadul dolgozó népünk, Budapesten külön ü gyosztályt állít fel a székely ü gyek elintézésére, m ely Budapestről a székely dolgozó nép szám ára előkésziti a kizsákm án yolás helyett az uj, boldog világrendet. É lje n a p r o l e t á r d i k t a t u r a ! Testvéri üdvözlettel a Székely Szovjet. ��SIM O R A N D R Á S Korvin csöndje I. Először Horváthot vezették köztük el, Strucz Károly megbotlott, a bitóhoz közel, Lászlót pribék vitte, belécsimpaszko dott, Korvin nyugodtan ment, elküldte a papot. A zt írják, a tisztek mellett költő is állt, ki izgatott szemekkel leste B ali Mihályt, a dolgát avatott kézzel végző bakót, kivel a Kúria akkor akasztatott. Korvin kuszáit haja, sovány gyermekfeje bét perc elmúltával ráhullott mellire, a reggel fakó lett, akárha volna est, s vércsöpp írta volt: ,.Consummatum est” . 2. A halál az örök Csend. K i tudja, hátha erre a Csendre van ma szükség, amelyről visszapattannak a hazug, az átkozódó szavak, mint a falról a teniszlabdák. E z a Csend hangosabban szól, mintha élve beszélnék. 3 �Együtt forog a földdel, amelyről leszakadtam. A földdel, amelyen ott virraszt a várakozás: Evolutio vagy revolutio? Feltétlenül az utóbbi. Felnézek az égre, halott szemem a szemhéjam alól ellát a csillagokig. 3. A nagy fekete kutya, Hektor, akivel az irtáson kergetőztem, vonít, értem vonít. Mennyivel érthetőbb a vonítás a szavaknál. Nem, a szavak adnak erőt. A vonítás felszáll a holdig, amely egykedvűen néz le, mit érdekli őt, a kihűltet, hogy forog-e, vagy megállt a föld. Mintha fölegyenesednének a kivágott jegenyék és gyökeret eresztenének a rögökbe. Idáig ér a vonítás, megtölti a Csöndet. 4 �RO M SICS IG N Á C A Tanácsköztársaság társadalmi és tömegbázisa A március 21-i hatalomátvétel szocialista jellegéből természetszerűen adó­ dott, hogy a hagyományos uralkodó elit, a nagy- és középbirtokosok, vala­ mint az ipar és a forgalom nagy- és középtőkései létrejöttének pillanatától szemben álltak a Tanácsköztársasággal. Prominens képviselőik már az első napokban külföldre menekülték és április közepén megalakították a bécsi Magyar Nemzeti Bizottságot, más néven Antibolsevista Komitét. A z A B C koalíciós jellegű szervezet volt, amelyben egykori munkapártiak, alkotmány­ pártiak, konzervatív függetlenségiek, néppártiak és keresztényszocialisták, sőt az 1918-as Károlyi-párt jobbszárnyának mérsékelt demokratái is képvi­ seltették magukat. A történelmi tradícióknak megfelelően mindeme irányza­ tok élvonalában, s így az A B C élén is 80-90 százalékban arisztokraták áll­ tak, s a nagy- és középpolgárság ezúttal is háttérben maradt. Gróf Károlyi Gyula személyében arisztokrata-nagybirtokos politikus került a május 5-én megalakult aradi (majd szegedi) ellenkormány élére is. A bécsi és szegedi ellenforradalmi centrumok (május végétől koordináltan és viszonylagos össz­ hangban) elsősorban az antanthatalmak fegyveres támogatásának a meg­ szerzésére törekedtek. Korábbi konzervatív merevségükhöz viszonyítva ugyanakkor nagyfokú rugalmasságról tettek tanúbizonyságot a belpolitikai szövetséges keresése terén is. A hatalom teljes vagy részleges visszaszerzésének érdekében nemcsak a kispolgári és paraszti demokratizmus, hanem a szociáldemokrácia külföldön tartózkodó vezetőivel is készek lettek volna együttműködni. Amilyen magától értetődő volt a hagyományos elit azonnali szembefor­ dulása a forradalommal, ugyanolyan természetesnek tekinthető az ipari munkásság támogatása. Viszonylagos szervezettségénél és városokba (min­ denekelőtt Budapestre) koncentráltságánál fogva ez a réteg lényegesen na­ gyobb erőt képviselt annál, mint ami statisztikai méreteiből következett volna. 1919 tavaszára ráadásul a szocialista ideológia vonzáskörébe kerül­ tek olyan városi proletárrétegek (napszámosok, szolgálók, cselédek) is. amelyeket ez korábban nem, vagy alig jellemzett. A szakszervezeti tagok száma 1918 végétől ugrásszerűen emelkedett. Eltérően a szociáldemok­ rata párttól, amely elsősorban a szakképzett és régebb óta szervezett mun­ kásságra támaszkodott, az 1918 novemberében létrejött kommunista párt bázisa inkább a munkásság szakképzetlenebb rétegeiből és a társadalom perifériájára szorultakból (hadirokkantak, leszerelt és munka nélküli katonák) verbuválódott. A szociáldemokrata és kommunista munkásság 1919 elején számos kérdésben egymással is szemben állt. A két munkáspárt egyesülésé­ vel azonban - legalábbis időlegesen - kialakult egyfajta munkásegység, ami a forradalom szempontjából igen kedvező volt. Olyan egyértelműséggel mint a régi elité és a városi munkásságé, egyet­ len más társadalmi réteg politikai beállítottsága sem jellemezhető. A for­ radalomhoz való viszony ugyanis az egyes osztályokon és rétegeken belül is jelentős mértékben különbözött. 5 �A Tanácsköztársaság szocializálási és termelésirányítási rendeletei a kö­ zép- és kistulajdonosok jelentős részét egzisztenciálisan ugyanúgy tönkretet­ ték vagy tönkremenéssel fenyegették, mint a nagybirtokosokat Vagy a nagy­ tőkéseket. Igaz, az ipar szocializálása elvileg csak a 20 főnél több embert foglalkoztató üzemekre terjedt ki. E zt azonban - különböző okokból - igen sok helyen nem tartották be. A gyakorlatban egy-két fős borbélyüzleteket és suszterájokat is államosítottak, s néhol még a segéd nélküli önálló iparos­ mesterek közös üzemekbe szervezésével is kísérleteztek. A z ipari üzemek mellett köztulajdonba vették a pénzintézeteket, gyógyszertárakat, szállo­ dákat és mozikat is. A kereskedéseket formálisan nem szocializálták, csak „zár alá vették” , azaz felleltározták a készleteket, meghatározták az áraikat, s kontrollálták a bevételt. A kereskedő szempontjából azonban gyakorlatilag alig volt különbség szocializálás és „zár alá vétel” között. A lényeges szempontjukból az volt, hogy szuverén tulajdonosokból az állam ellenőrzött alkalmazottjai lettek. Mindezek és még néhány egyéb intézkedés (például az ékszerelkobzások vagy munkáscsaládok beköltöztetése polgári lakásokba) következtében a városi közép- és kistulajdonosok többsége ellenségesen figyelte az új rend kibontakozását. A fővárosi zsidó kispolgárság vezetője, Vázsonyi Vilmos - noha hazai bázisához hasonlóan aktív ellenforradalmi tevékenységet nem fejtett ki - mindvégig külföldön tartózkodott. A vidéki kisiparosok, segéd nélküli vagy egy-két segéddel dol­ gozó önálló mesterembereik, sőt néhol még a kiskereskedők közül is - leg­ alábbis az első hetekben - ugyanakkor többen a forradalom hívei közé tar­ toztak, s helyenként a munkástanácsok és direktóriumok munkájában is ak­ tív szerepet vállaltak. A kistulajdonosak forradalmi szerepvállalása első­ sorban természetesen azokon a helyeken volt megfigyelhető, ahol betartották a szocializálási rendeleteket, s nem került sor túlkapásokra. A z értelmiségi rétegek közül legegyértelműbben a progresszív művészek és tudósok, a vidéki tanárok és tanítók, valamint a munkásmozgalomhoz korábban is kötődő szakszervezeti és betegbiztosítási funkcionáriusok tá­ mogatták a forradalmat. A forradalom központi és vidéki vezérkarainak számos tagját ezek az értelmségi csoportok adták. A régi államigazgatási szakemberek, rendőr- és csendőrtisztek, továbbá a különböző vallások pap­ jai ezzel szemben kezdettől az ellenforradalmi táborhoz tartoztak. Képzett­ ségüknek, illetve hivatásuknak megfelelően utóbbiak főleg a propagandamunkában, a főszolgabírók, jegyzők és csendőrparancsnokok pedig a konk­ rét ellenforradalmi cselekmények szervezésében és irányításában jelesked­ tek. M ivel a Tanácsköztársaság új államapparátust szervezett, s az egyhá­ zak gazdasági és ideológiai hatalmának teljes felszámolására törekedett, e csoportok élesen ellenforradalmi magatartása természetesnek tekinthető. A középrétegeken belül külön csoportként vehető számba a háború alatt felduzzadt, s a frontokon társadalmi-nemzeti elhivatottságtudatára éb­ redt tartalékos és tényleges tiszti állomány. Hagyományos beállítottságának megfelelően ez a csoport ugyanúgy szemben állt mindazzal, amit a Tanácsköztársaság képviselt, mint az uralkodó osztályok, egyházak vagy a régi ál­ lamigazgatás. A z a körülmény azonban, hogy a Tanácsköztársaság vállalta a szomszédos államok hadseregeivel való szembeszállást, választásra kény­ szerítette őket antibolsevizmus és honvédelem között. „Abban, hogy ősi föl­ dünket nem engedjük, találkozhatik a kommunista a nacionalistával” - fo­ galmazódott meg sokuk fejében már közvetlenül a hatalomátvétel után.1 6 �E z a választási kényszer természetesen más értelmiségi, sőt közép- és kis­ polgári rétegek esetében is fennállt, egyiküknél sem olyan kikerülhetetlenül azonban, mint a haza védelmét hivatásuknak választó tisztek, illetve a megszállt területekről érkező ún. menekültek esetében. Mindkét lehetőség mellett sokan döntöttek, amiből az a furcsa helyzet adódott, hogy a V ö­ rös Hadsereget ugyanazon katonatiszti kaszthoz tartozó emberek irányítot­ ták, mint amelyből a szegedi nemzeti hadsereg, illetve Lehár ezredes auszt­ riai különítményének vezetése is toborzódott. (Az 1938 és 1945 közötti magyar hadsereg 35 vezérezredeséből 1919-ben tizenöten teljesítettek szol­ gálatot a Vörös Hadseregben.2) Közbenső út, tehát honvédelem és antibolsevizmus egyidejű aktív szolgálata, amint ezt Kratochwill ezredes és a szé­ kely hadosztály példája bizonyítja, az adott helyzetben nem létezett. A z ér­ dekelt hatalmak ugyanis a Tanácsköztársaság megdöntése esetén sem akar­ tak hallani határkiigazításról vagy székely köztársaságról, amit Kratochwillék a Budapest ellen vonulás fejében kértek. A parasztság és a Tanácsköztársaság viszonyát alapvetően a földkérdés rendezése határozta meg. A Forradalmi Kormányzótanács április 3-i ren­ delete - amint ez ismeretes - minden közép- és nagybirtokot köztulajdon­ ba vett. (Egy későbbi rendelet és az országos gyakorlat szerint közép- és nagybirtokoknak általában a 75 kat. holdon felüli gazdaságok minősültek.) A köztulajdonba vett földek szétosztását, parcellázását - részben elvi, rész­ ben gyakorlati okokból — ugyanakkor megtiltotta, s a szocializált birtokokon állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szervezését írta elő. Hogyan reagáltak erre a parasztság különböző rétegei? Legfelső csoportjukat, a kisajátítás által érintett 75 holdon felüli ún. gazdagparasztságot ugyanúgy feltétlen forradalomellenesség jellemezte, ahogy a többi, tulajdonától megfosztott társadalmi réteget is. Igaz, ez a paraszti réteg az összparasztságnak alig 2-3 százalékát tette ki. Ám falun belüli presztízsük miatt véleményük ennél sokkal többet jelentett. A parasztság alsóbb rétegei normális körülmények között mint természetes vezetőikre tekintettek ezekre a nagygazdákra. E z alól csak a szociáldemokráciához vagy az agrárszocializmushoz kötődő szegényparasztság volt kivétel. A birtokos parasztság alsóbb rétegeit, az ún. kis- és középparasztságot, amely az összparasztság mintegy egyharmadát tette ki, a szocializálás nem érintette. E z az új rendszerrel való együttműködés mellett szólt. A szociali­ zálás alsó határának kiterjesztésével és a kisbirtokok termelőszövetkezetek­ ké egyesítésével kapcsolatos tervek, nyilatkozatok és rémhírek ugyanakkor őket is erősen nyugtalanították. A polgársághoz és a parasztság más réte­ geihez hasonlóan idegenkedtek a Tanácsköztársaság internaconalista és antiklerikális propagandájától és frazeológiájától is. A földkérdés imént jel­ lemzett rendezése mellett a legnagyobb nyugtalanságot és elégedetlenséget vidéken az egyházpolitikai intézkedések (egyházi iskolák állami kezelésbe vétele, papi tanárság felszámolása, szerzetesrendek feloszlatása, törekvés az iskolai hitoktatás megszüntetésére) váltották ki. A forradalmi vezérkar és a parasztság merőben más mentalitására és kommunikációs nehézségeire igen jellemző, hogy amikor a kormányzótanács megszüntette a földadót, akkor a kisgazdák ezt nem a támogatás jeléként fogták föl, hanem a teljes kollektivizálás kezdőlépéseként értelmezték. M ivel azonban közvetlenül nem, csak potenciálisan érezték magukat fenyegetve, az első hetekben túlnyomó többségüket távolról sem a nyílt szembefordulás jellemezte, hanem inkább a forradalom helyhatalmi szerveibe való beépülés szándéka és a rendszer 7 �„élének” mintegy a tompítására való törekvés, továbbá - amennyiben ren­ delkeztek készletekkel - a városokban jelentkező élelmiszerhiány kiaknázá­ sa (batyuzás, űzérkedés). A parasztság mintegy kétharmadát, s az össznépesség valamivel több mint egyharmadát kitevő szegényparasztság vagy agrárproletariátus maga is több rétegre tagozódott. Körülbelül 2/5 részük földtelen napszámos, s 1/5 részük ún. uradalmi cseléd volt. A szegényparasztságnak az a néhány tíz­ ezer főre becsülhető része, amely már a háború előtt is szervezett vagy a szocialisztikus eszmeáramlatok és mozgalmak szimpatizánsa volt, illetve amely a polgári demokratikus forradalom idején került a szociáldemokrata vagy kommunista ideológia vonzáskörébe, az ipari munkássághoz hasonlóan sajátjaként fogadta és üdvözölte a Tanácsköztársaságot. A falvak és vidéki városok tanácstagjainak és direktóriumi vezetőinek jelentős hányadát ők adták, s a munkássághoz hasonlóan a Vörös Hadsereg harcaiból is kivet­ ték a részüket. Különösen áll ez a tiszántúli agrárproletariátusra, amely a felszabadító háborúban közvetlenül is érdekelt volt. Egészen bizonyos, hogy a nagy- és középbirtokok szocializálásának földosztással egybekötött megvalósítása a szegényparasztság passzívabb és a falu hagyományos rend­ jét és hierarchiáját természetesnek tartó részét (ez volt a többség) is akti­ vizálta és a forradalom mellé állította volna. Ennek elmaradása viszont csalódottá tette őket. Kérvényeik és panaszos leveleik ma is megrendítő ol­ vasmányok. A földmunkások és napszámosok elégedetlenségét fokozta, hogy noha ők nyári időszakban nem nyolc, hanem napi tizenkét órát dol­ goztak - indokolatlanul alacsony napszámbéreket állapítottak meg számuk­ ra. A felnőtt férfiak hivatalos órabére alig volt több 2 koronánál, miköz­ ben az ipari szakmunkások 4-8,50-es, az ipari segédmunkások pedig 2,506.50-es órabérek mellett dolgoztak.3 A földet váró szegényparasztok csa­ lódottsága a forradalomban vezető szerepet vállalt öntudatosabb agrárpro­ letárok hangulatára, illetve a Tanácsiköztársasághoz való viszonyukra is viszszahatott. A z uradalmi cselédek helyzete előnyösebb, s hangulatuk ezért kedvezőbb volt. A föld utáni vágy bennük nem, illetve alig élt, s így csalódniuk is ke­ vésbé volt miben. Bérszintjükkel, amely a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt jelentősen emelkedett, általában elégedettek voltak. Ö sszegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaságot egyértelműen támogató munkás, kisiparos, paraszti és értelmiségi rétegek már a forradalom győzelmekor is csak a lakosság statisztikailag kisebb há­ nyadát tették ki. Ezen belül eléggé jelentős különbségek mutatkoztak vi­ dékenként, illetve településtípusonként. A forradalom viszonylag szilárd bástyái Budapest, a munkáslakta nagyvárosok és a bányavidékek voltak. A z agrárkörzetek, elsősorban a D una-Tisza köze és a dunántúli megyék jelentős része ezzel szemben inkább az ellenforradalom hátországának a sze­ repét töltötték be. A agrárvidékek közül főleg egyes tiszántúli kerületekre, így például a komolyabb agrárszocialista múlttal rendelkező Viharsarokra számíthatott a proletárhatalom. Ezek a részek azonban már április végén a román hadsereg ellenőrzése alá kerültek. Ily módon elég hamar kialakult a Budapest és vidék, illetve ipari körzetek és agrárterületek közötti ellen­ tét, amely szinte végigkísérte a 133 napot. Persze - legalábbis az első hetekben - a külső és belső ellenforradalmi irányzatok sem rendelkeztek jelentős társadalmi bázissal. A szegénypa­ rasztság csalódott volt, a kis- és középparasztság pedig nyugtalankodott és 8 �idegenkedett az új rendszertől. Ám egyelőre az ellenforradalmat sem tá­ mogatta aktívan. A Tanácsköztársaság megbuktatásának, illetve a fegyve­ res ellenforradalomnak a gondolata március-áprilisban tulajdonképpen csak a földbirtokosokat, gazdagparasztokat, főszolgabírókat, jegyzőket és a ka­ tonatisztek egy részét foglalkoztatta. Ő k már ekkor igen sok ellenforradal­ mi akciót kezdeményeztek. Ezek hatósugara azonban szinte sohasem ter­ jedt túl egy-egy település közigazgatási határán, s számottevő bázisuk sem volt. A forradalom helyi hívei így különösebb nehézség nélkül, általában egy-két óra alatt felszámolták őket. Talán az egyetlen kivétel e tekintet­ ben a kecskeméti tisztek és nagygazdák április végi puccskísérlete volt, amely már ekkor több ezer kecskeméti és Kecskemét környéki parasztot maga mellé állított. E z a kecskeméti direktórium egyedülállóan radikális po­ litikájával magyarázható, amelynek középpontjában a totális kollektivizmus és a teljes szociális egyenlőség azonnali megvalósítása állt. E z a forradalmi szempontból viszonylag kedvező helyzet május végére, június elejére jelentős mértékben módosult. A Tanácsköztársaság tömeg­ bázisa leszűkült, az ellenforradalomé pedig megnőtt, illetve kialakult. A z egyes rétegek hangulat- és magatartásváltozásának okai sokrétűek és kü­ lönbözőek voltak, de így vagy úgy, végső soron valamennyi összefüggött egyfelől az ország adottnak tekinthető igen súlyos gazdasági és külpoliti­ kai-katonai helyzetével (háborús leromlás, gazdasági blokád, fegyveres in­ tervenció), másfelől a kormányzótanács rendeletekben rögzített belpoliti­ kájával. A Felvidék kiürítése júniusban különösen a katonatisztekre, menekültek­ re és az értelmiségre hatott deprimálóan. A Vörös Hadsereg területvédő szándékával és lehetőségével kapcsolatos feltételezések a visszavonulás el­ rendelésével szertefoszlottak, s a korábbi döntéskényszer honvédelem és antibolsevizmus között ezzel megszűnt. A tisztek túlnyomó többsége és más rétegekből is sokan ettől kezdve határozottan a szegedi kormány felé for­ dultak. Megnövekedett a szegedi hadseregbe jelentkezők száma, s ugyanek­ kor, június végén, határozták el magukat budapesti összeesküvő tiszti cso­ portok is a fegyveres puccsra. A Vörös Hadsereg vezérkara ezt követően a Tanácsköztársaság-ellenes összeesküvések és puccstervek valóságos meleg­ ágyává vált. A z olvasó Magyarország konzervatizmus, illetve szélsőjobboldali radi­ kalizmus irányába tett fordulatát nagyon jól tükrözi három könyvnek ezekre a hónapokra eső elkészülte és ezek későbbi tömegsikere. Bangha Béla jezsuita páter 1920-ban két kiadást megért politikai munkájára (Ma­ gyarország újjáépítése és a kereszténység), Szabó Dezső először 1918 má­ jusában megjelent bestellersikerű regényére (A z elsodort falu) és Székfű Gyula történeti-politikai áttekintésére (Három nemzedék) gondolunk. A ké­ sőbb hatalomra kerülő ellenforradalom ún. „keresztény-nemzeti” ideológiá­ ját, amelyben a keresztény jelző a természettudományos alapokon álló sza­ badgondolkodó hagyománnyal, valamint a forradalmak antiklerikalizmusával és ateizmusával, a nemzeti pedig a társadalmi fejlődés érdek- és osz­ tályelvű magyarázatával, illetve a munkáspártok linternacionalizmusával való szembenállásra utalt, igen nagy mértékben e három könyv alapozta meg. A kiábrándulás és a forradalomtól való elfordulás jelei mutatkoztak a mű­ vészek és alkotó értelmiségiek progresszív köreiben is. A pacifista Babits Mihály, aki a forradalom győzelme után egyetemi katedrát kapott, értetlen9 �nül állt a Tanácsköztársaság által alkalmazott forradalmi terror jelensége előtt, s édesanyjának küldött májusi leveleiben már ilyen gondolatokról tu­ dósított: „E ze k az állapotok előbb-utóbb úgyis elmúlnak. . . ” , illetve: „E z e k rossz hónapok, d e nem tarthatnak soká.” „ A z én világnézetem - ír­ ta utóbb — a proletárdiktatúra alatt teljesen konzervatív irányban toló­ dott el."4 Móricz Zsigmondot, aki kezdetben lelkes riportokkal támogatta az ,,új világot” , mindenekelőtt a földosztás elmaradása és ezzel összefüg­ gésben a parasztság hangulata kedvetlenítették el. S a példákat, amelyek a polgári demokráciához való visszafordulás jeleiként értelmezhetők, még folytathatnánk. A kis- és középparasztság magatartásváltozása alapvetően anyagi hely­ zetének és lehetőségeinek a megváltozásával függött össze. A részben legá­ lis, részben földalatti szabadkereskedelem, amelyből a parasztság készle­ tekkel rendelkező része eleinte jelentős hasznot húzott, májusra visszafejlő­ dött, júniusra pedig szinte teljesen megszűnt. Ennek egyik oka az iparcik­ kek gyorsan fokozódó hiánya, a másik pedig a megbízhatónak hitt régi pénz (ún. kék pénz) forgalomból való eltűnése volt. A nagyvárosok, elsősorban Budapest lakossága ugyanakkor nélkülözött. Ezért - és a harcoló hadsereg ellátása érdekében is - a Tanácsköztársaság rekviráltatni kényszerült. A z érintett paraszti rétegek válasza a rekviráló katonasággal és vörösőrökkel való szembeszegülés, készleteik elrejtése vagy feletetése, sőt helyenként megsemmisítése volt. A z aktív ellenforradalmi szerepvállalás felé sodorta a birtokos parasztságot az a körülmény is, hogy a tanácsokba és direktóriu­ mokba még április elején bejutott képviselőik többségét május folyamán rendre kitessékelték a helyhatalmi szervekből. A megváltozott helyzetet jól tükrözte a különböző jellegű ellenforradalmi megmozdulások elszaporodása. Május 15. és június 15. között az országos és vidéki sajtó kb. kétszer annyi ellenforradalmi felkeléssel vagy összees­ küvéssel foglalkozott, mint a megelőző két hónapban együttvéve. S ezek a megmozdulások már nem néhány tucat, hanem több száz, sőt nemritkán több ezer elégedetlenkedőre támaszkodtak. A z ellenforradalmi akciók ha­ tósugara és időtartama ugyancsak növekedett. A legjelentősebb vidéki el­ lenforradalmi felkelés, az ún. Duna melléki vagy Kalocsa környéki, június 18-tól június 25-ig tartott, két megye több járására kiterjedt; a lakosság 10-45 százaléka (együttesen tízezres nagyságrendű tömeg, s jelentős rész­ ben szegényparasztok) vett részt benne. A Duna melléki ellenforradalmat elfojtani éppen ezért csak a Vörös Hadsereg több ezredének összehangolt támadásával sikerült. A z eleve ellenforradalmi rétegek és a vidéki lakos­ ság jelentős részének „egymásra találását” figyelhetjük meg több dunántúli akcióban, például a május végi, június eleji Mura vidéki felkelésben is, ame­ lyet például a bécsi Antibolsevista Komité pénzelt. A régi uralkodó elit és a hagyományosan hozzájuk kötődő rétegek, illetve a birtokos parasztság ér­ dekei és céljai persze távolról sem estek teljesen egybe. Szövetségük alap­ ja voltaképpen csak az antibolsevizmus volt. A Tanácsköztársaság megdön­ tése után követendő politikát már merőben különbözően képzelték el. A z egészében konzervatív, s alapvetően a forradalmak előtti viszonyok helyreállítására törekvő nagybirtokosokkal és nagytőkésekkel, továbbá a status quo helyreállítása mellett diktatorikus elképzeléseket is képviselő katonatisztek­ kel szemben a birtokos parasztságban határozottan demokratikus vágyak és 10 �törekvések is munkáltak. A z ellenforradalom különböző csoportjai perspek­ tivikusan. tehát egymással is. szemben álltak. A forradalom bukása után ezek a különbségek azonnal nyilvánvalóvá is váltak. Június elejére a proletárdiktatúra osztálybázisának, a városi munkásságnak a politikai arculata is megváltozott. A munkásság - amint ezt az SZD P első számú vezetője, a Tanácsköztársaságot eleve elutasító Garami Ernő írta - 1919 tavaszán azt hitte, hogy „ . . . csak akarnia kell és mindent el­ érhet” .5 Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a Tanácsköztársaság nemzetközi elszi­ geteltsége, s ahogy fokozódtak a belső nehézségek, úgy foszlott szét a mun­ kásság kezdeti optimizmusa is, s adta át helyét a csalódásnak és kiábrán­ dulásnak. A június eleji dunántúli vasutassztrájkot az A ntibolsevista Komité sugallta, s a M Á V tisztviselő rétege kezdeményezte. A forgalmat azonban a fizetését „fehér pénzben” kapó, s ezért nélkülöző egyszerű vasutasság bé­ nította meg. A katonaság által leginkább felélt D una-Tisza közi mezővá­ rosokban május végétől szinte állandósultak az ellátatlan lakosság, vala­ mint a direktóriumok és a katonai parancsnokságok összetűzései. A nép­ gyűlések iránti érdeklődés csökkent, a szakszervezeti és párthelyiségek el­ néptelenedtek. Ennek kontrasztjaként a templomok látogatóinak és az egy­ házi körmenetek résztvevőinek a száma szembeszökően nőtt. A kiábrándu­ lás és a Tanácsiköztársaságtól való elfordulás elsősorban a mozgalomba frissen bekapcsolódott munkásrétegeket jellemezte. Számos régi szervezett munkás sem látott azonban más kiutat, mint a diktatúra feladását, s a ko­ rábbi koalíciós, illetve szociálreformista politikához való visszatérést. A jú­ nius eleji országos pártkongresszus küldöttei a legtöbb kommunista és bal­ oldali szociáldemokrata nevét törölték a hivatalos jelölőlistáról, s helyükre a Forradalmi Kormányzótanács politikáját opponáló jobboldali mérsékelt szociáldemokrata vezetők neveit írták be. A birtokos parasztság és a sze­ gedi. illetve bécsi ellenforradalmi centrumok elképzelései közötti különbsé­ geknél is határozottabban kell azonban utalnunk a forradalomtól, pontosab­ ban a diktatúra adott formájától elforduló munkásság és a jobboldali pol­ gári erők célkitűzései közötti eltérésre. A városi munkásság szervezett ré­ sze és a szegényparasztság öntudatos magja sem június-júliusban, sem a forradalom bukása után nem került az ellenforradalom uszályába. A júni­ us 24-i budapesti tiszti puccshoz mindössze egyetlen gyár munkásai csatla­ koztak. A Duna melléki ellenforradalom június végén nyugati irányban azért nem terjedt tovább, mert a szekszárdi szociáldemokraták - miután a velük ekkor már élesen szembenálló kommunista direktórium elmenekült - megvédték a várost a támadó parasztoktól. S Böhm Vilmos, amikor jú­ lius közepén az antanthatalmak képviselőivel tárgyalt Bécsben a diktatúra felszámolásáról és a demokráciához való visszatérés módozatairól, az otta­ ni nagybirtokos ellenforradalmárok közös koalícióra vonatkozó javaslatát a leghatározottabban elutasította. A z Észak-Magyarország kiürítése utáni napokban a Tanácsköztársaság felső vezetése egy-két bátortalan lépést tett bázisának megerősítésére, illet­ ve visszaszerzésére. Feloldották a mindeddig érvényes és a forradalmi tör­ vényszékeket non stop munkára kényszerítő szesztilalmat; visszaállították a földadót és hozzájárultak néhány holdas kisparcellák juttatásához a sze­ gényparasztságnak; intézkedéseket hoztak a pénzkérdés megoldása és a közellátás megjavítása érdekében. Mindezek végrehajtására azonban már nem kerülhetett sor. Ezért, s a továbbra is kedvezőtlen külső feltételek mi­ �att a belső erőviszonyokon nem sikerült javítani. Mindezek alapján - nem vitatva, hogy a Tanácsköztársaságot végső soron a külső ellenség döntötte meg - megalapozottnak tartjuk azt a véleményt, hogy a proletárdiktatúra június-júliusra belsőleg, társadalmi bázisát tekintve is megingott. JE G Y ZE T E K 1. Czegléd (hetilap), 1919. március 23—24. 2. Szakaly Sándor: A m ásod ik v ilá g h á b o rú s m a g y a r k aton a i fe ls ő vezetés összetétele. Valóság, 1983/8. 86. p. 3. Tanácsköztársasági törvénytár. Szerk.: Pongrácz Jenő Bp. 1919. II. köt. 32—33. p. és III. köt. 48—50. p. 4. Sipos Lajos: B abits M ih ály és a fo rra d a lm a k k ora. B p. 1976. 75. és 88. p. 5. Garami Ernő: F o rr o n g ó M ag y arország . 2. kiad. é v és h ely n élk . 63—64. p. Idézi Hajdu T ibor: A polgári d e m o k ra tik u s fo r r a d a lo m tó l a p roletá rfo rra d a lo m ig . In. A M agyar Tanácsköztársaság 60. é v fo r d u ló ja . B p . 1980. 76. p. IR ODALOM H a jd u Tibor: A m a g y a rorszá g i T an á csk öztársasá g . B p. 1969. L. Nagy Zsuzsa: F o rra d a lo m és e lle n fo rra d a lo m a D u nán tú lon. 1919. B p. 1961. Romsics Ignác: D u na—T isza k ö z e h a ta lm i-p o litik a i v iszon y a i 1918—19-ben. B p. 1982. 12 �szaká ly Sá n d o r A Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikara Az első világháború befejezését követő magyarországi forradalmak és ellenforradalmak története iránt érdeklődő olvasóban előbb-utóbb megfogalmazó­ dik a kérdés: kik voltak azok a katonák, katonai vezetők, akik a forradalmakban, ellenforradalmakban részt vettek, kik voltak azok a parancsnokok, tisztek, akik a polgári demokratikus népköztársaság, majd a Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalom hadseregeit megszervezték, irányították? Ennek a mindenki által megfogalmazható kérdésnek a megválaszolása nem is olyan egyszerű, mint amilyennek azt hinnénk. Hogy miért, arra talán ele­ gendő a következőkben utalni. Hetven évvél a magyarországi polgári demok­ ratikus forradalom, majd az azt követő Tanácsköztársaság létrejötte után sem rendelkezünk olyan feldolgozással, amely a népköztársaság, illetve a Ta­ nácsköztársaság hadserege tisztikarának az összetételét elemezte volna. Nem készültek még olyan részletes feldolgozások sem, amelyek azt vizsgálták vol­ na, hogy miként szerveződött meg a Vörös Hadsereg vezetése. A polgári de­ mokratikus időszak történetét, a magyar Vörös Hadsereg harcait feldolgozó, elemző tanulmányok, monográfiák és dokumentumkötetek a jelzett kérdést nem tárgyalják. A legtöbb munka megelégszik a legmagasabb katonai beosztásokat betöltött - katonai képzettséggel csak a legritkább esetben rendelkező! vezetők neveinek felsorolásával, forradalmi tevékenységük minősítésével, mél­ tatásával.1 A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki, illetve tisztikaráról mind ez idáig nem készült átfogó összeállítás, részletes feldolgozás. A kérdés iránt ér­ deklődő olvasó mindössze egy, mindenki által haszonnal forgatható összeállí­ tásra támaszkodhat.2 Ez az összeállítás nem ad ugyan képet a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának társadalmi, katonai-szakmai összetételéről, de a hiá­ nyos forrásanyagok ellenére is szinte naprakészen nyomon követi a hadsereg magasabb parancsnoki posztjain bekövetkezett változásokat. Rövid tanulmányomban nem válla lkozhatom részletes, mindenre kiterjedő és a vita lehetőségét kizáró képfestésre a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikaráról, de arra igen, hogy felvessem e kérdés kutatásá­ nak szükségességét, a kutatómunka irányát és célját. A magyarországi polgári demokratikus forradalom győzelme után hatalom­ ra került kormányok, illetve ezen kormányok hadügyminiszterei - részben a wilsoni békeelvek, részben saját pacifista felfogásuk megvalósítása, továbbá a frontokról hazatérő fegyveres tömegek esetleges radikálisabb megmozdulásai­ nak megfékezése érdekében — megkérdőjelezték a hadsereg létének szüksé­ gességét, illetve jelentőségét.3 Hangsúlyozták, hogy a polgári demokratikus Magyarországnak nincs szüksége nagy, általános hadkötelezettségen alapuló hadseregre. A felállítandó hadsereg feladatát elsősorban a belső béke és rend fenntartásában látták. Erre pedig elegendőnek mutatkozott egy önkéntesek­ ből álló, kis létszámú hadsereg is. Ennek és a fegyveres tömegek forradalmi 3 1 �megmozdulásainak a megakadályozása érdekében már a Károlyi Mihály ve­ zette kormány időszakában megindult a milliós nagyságrendű hadsereg lefegyverzése. Ez egyébként a fegyverszüneti egyezmény előírásai között is szerepelt.4 A hadsereg szinte teljes egészének a lefegyverzése érzékenyen, mondhatni létében érintette a hivatásos, de részben a tartalékos tisztikart is. Az minden­ ki számára egyértelművé és világossá vált, hogy Magyarországnak nem lehet szüksége olyan nagy hadseregre, mlint amilyennel korábban rendelkezett. A létszámában kisebb, fegyverzetében gyengébb, önkéntesekből álló hadseregnek pedig jóval kevesebb tisztre volt szüksége, mint amennyi a kormány rendelke­ zésére állt. A Károlyi Mihály vezette kormány már 1918 novemberében meg­ kezdte a tisztikar - elsősorban a hivatásosok - létszámának csökkentését, ak­ kor, amikor a majdani zsoldoshadsereg körvonalai még csak kirajzolódóban is alig voltak, és a szükséges tiszti létszám sem volt még ismeretes. Az 1918 november-decemberében meghozott és végre is hajtott intézkedések - a tá­ bornoki kar valamennyi tagjának nyugállományba helyezése, a vezérkar, a had­ mérnök és tüzértörzskar megszüntetése, hivatásos és tartalékos tisztek felül­ vizsgálat nélküli elbocsátása stb.5 - oda vezettek, hogy amikor a felállítandó hadsereg tiszti szükségleteit megállapították - mintegy 8500 fő - , kiderült, hogy csak körülbelül 7500 tiszt áll a kormány rendelkezésére. Ennek a 7500 főnek is csak alig negyven százalékát tették ki a hivatásos tisztek ! A „kell” és a „van” közötti különbség pótlása természetesen nem okozott volna megoldhatatlan problémát a kormánynak, hiszen hivatásos tisztek ezrei, tartalékos tisztek tízezrei voltak állás és munka nélkül. Voltak közöttük olya­ nok, akik egyetemekre, kereskedelmi akadémiákra iratkoztak be, mások pol­ gári foglalkozások után néztek, míg mások a megszállt területeken élő csa­ ládjaikhoz utaztak. A hiányzó tiszti létszám pótlására azonban nem került sor, mivel a fegy­ verben álló hadsereg alacsony létszáma ezt még nem indokolta és a közhan­ gulat sem kedvezett a hadsereg fejlesztésének. Nem szabad elfelejteni ugyan­ akkor azt sem, hogy a demarkációs vonalak állandó „beszűkülése” jelentős tiszti tömegeket választott le a polgári kormányzat ellenőrzése alatt álló terü­ letekről. Ennek egyik oka az volt, hogy a megszállás alá kerülő területeken felsőbb utasításra - a különböző katonai parancsnokságok jelentős tiszti lét­ számmal v isszamaradtak és csak a csapatokat vonták vissza. Ennek a ténynek 1918-1919 telén még nem volt igazán jelentősége, de 1919 tavaszán a Vörös Hadsereg szervezésének és fejlesztésének időszakában már komoly gondokat okozott.6 A hadsereget, a tisztikart tekintve, ez volt a helyzet 1919 márciusában, ami­ kor a külső és belső körülmények hatására a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt átvette a hatalmat és létre­ jött a Magyarországi Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság kormányának, a Forradalmi Kormányzótanácsnak az első intézkedései közé tartozott a Vörös Hadsereg felállításának az elrende­ lése.7 A Vörös Hadsereget osztályhadseregként, a proletariátus hadseregeként kívánták megszervezni, de egyelőre nem nélkülözhették a korábbi korszak had­ seregének, többszöri „szűrőn” átesett hivatásos állományát sem. A polgári demokratikus időszak gyakorlatának megfelelően, a Vörös Had­ sereget is önként jelentkezőkből kívánták létrehozni és a lehetőségékhez mér­ ten proletár parancsnokok vezetésére bízni. A hadseregszervezésnek ez a le­ 14 �hetősége 1919 áprilisának közepéiig, a viszonylagos béke időszakáig járható­ nak is tűnt. Az antanthatalmak jóváhagyásával és tevőleges támogatásával megindult román, majd csehszlovák támadás azonban illuzorikussá tette a had­ sereg ilyen formában történő felállítását, a parancsnoki és a tisztikar gyors „proletarizálását”. 1919 májusának első napjaira katasztrofálissá vált a hadihelyzet. A gyen­ gén felfegyverzett, kis létszámú - legtöbbször csak a nevükben - vöröscsa­ patok sorra-rendre vonultak vissza a keleti frontról. A legjobban felszerelt, legütőképesebb székely különítmény (a volt 38. hadosztály) kisebb elhárító harcok után visszavonult, majd parancsnokának, Kratochvil Károlynak a ve­ zetésével megadta magát a román csapatóknak. A hadosztály tisztjeit, kato­ náit a románok internálták, többségük 1920-ban térhetett vissza Magyaror­ szágra. A végveszélybe került Tanácsköztársaság vezetése okkor az ország népéhez, elsősorban a munkássághoz fordult. Felhívására ezrek jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, közöttük a voltak hivatásos és tartalékos tisztek százai is.8 Ezek a volt tisztek alkották a későbbiek során - a már korábban is a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt hivatásos és tartalékos tisztekkel együtt - a hadse­ reg magasabb parancsnoki, illetve tisztikarát. Felmerülhet a kérdés, vajon miért jelentkeztek, vállaltak szolgálatot a had­ seregben azok a tisztek, akik annak ellenére, hogy katonáikkal együtt éveket töltöttek az első világháború harctereinek első vonalaiban, a népköztársaság, illetve a Tanácsköztársaság heteiben, hónapjaiban „nem kívánatos” személyek­ nek nyilváníttattak? Megítélésem szerint a kérdésre adandó választ röviden három pontban le­ hetne összegezni: 1. A Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetése egyaránt vállalta a ha­ za védelmét, amely a nacionalista eszméktől áthatott tisztikar többsége számá­ ra az integer Magyarország védelmét jelentette. A hadseregben szolgálatban állt, illetve szolgálatot vállalt tisztek többsége a demarkációs vonalakon kívül eső, illetve a román, a cseh, valamint a szerb hadsereg által megszállt terüle­ tekről származott. Ezek a tisztek a Tanácsköztársaság jogos önvédelmi harcai­ ban szülőföldjük védelmét, illetve az elfoglalt magyar területek felszabadítá­ sát látták. 2. Óriási katonai karrier lehetősége csillant meg a fiatal századosok, őrna­ gyok, alezredesek előtt, mivel a polgári demokratikus kormányzatok nemcsak a tábornokokat, de 1919. január 1-jével az ezredesek többségét is nyugállo­ mányba küldték. Olyan katonai beosztások nyíltak meg ezzel a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt tisztek előtt, amelyekre a többségnek általában hoszszú éveket kellett volna még várnia „normál” körülmények között. 3. Egyéni egzisztenciális problémák. A szolgálatot vállalók megélhetésüket hivatásuk gyakorlásától várhatták csak. A munka és részben az élelmiszerek hiánya is a katonai pályafutás továbbfolytatására kényszerítette a zömmel va­ gyontalan, a katonáskodáson kívül máshoz nemigen értő tiszteket. A Tanácsköztársaság leverése után felállított tiszti igazolóbizottságok előtt a Vörös Hadseregben szolgált tisztek szinte mindegyike a jelzett okokat hozta fel ment­ ségül. Az igazolóbizottságok ezeket az érveket általában méltányolták is. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege tisztikara összetételének a vizsgálatakor lényegesnek tartom meghatározni a tisztek származását, katonai­ 15 �szakmai felkészültségüket. Mivel a kérdés ilyen irányú megközelítéséhez - a hivatásos tisztikart véve ala pul - elegendő adat állít a rendelkezésemre, úgy vélem, érdemes néhány lényegesebb szempontot kiemelni. A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak születési he­ lyét és időpontját vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a tisztek, több mint ötven százaléka a szomszédos országok, illetve az antant csapatai által megszállt terü­ letekről származott. Ez, amint azt már korábban jeleztem, meghatározta a tisz­ teknek a Tanácsköztársaság honvédő harcaihoz való viszonyát. Az életkori megoszlást tekintve azt tapasztaljuk, hogy a Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak tekintélyes része az 1881 és 1888 közötti években szüle­ tett. Ez azt jelenti, hogy a magasabb parancsnoki posztokat betöltött tisztek átlagos életkora 32-38 év között mozgott! Ez azért is kiemelendő, mert ez az az életkor, amelyik az ember szellemi és fizikai teljesítőképességének leghasz­ nosabb időszaka. A tisztikar családi hátterének, a származás kérdésének a vizsgálata azért is fontosnak látszik, mert több írásban i s találkozhatunk olyan utalásokkal, hogy a hivatásos tisztek a monarchia uralkodó osztályának a köreiből kerültek ki, és ez egyben meghatározta ellenforradalmi beállítottságukat, a proletárdikta­ túrához való viszonyukat. Ez a megállapítás, úgy vélem, túlzottan leegyszerű­ síti a dolgokat. Tény, hogy a hivatásos tisztek döntő többsége - egy része ezt hangoztatta is - csak mint katona és nem mint a szocialista eszmék elkötele­ zett híve teljesítette kötelességét, de emiatt nem tekinthető egyben ellenforra­ dalmárnak. A Vörös Hadseregben szolgált volt hivatásos tisztekről elmond­ ható, hogy döntő többségükben az Osztrák-Magyar Monarchia kispolgári, ér­ telmiségi családjaiból származtak - gyakorlatilag ugyanazon körből, rétegből, amelyből a Tanácsköztársaság vezetőinek a többsége is, azzal a különbséggel, hogy a tisztek között szinte kimutathatatlan volt a zsidó származású. A kis­ polgári, értelmiségi családokból kikerült tisztek számára a katonatiszti hivatás - legtöbbször gyermekfejjel történt választása - , a tiszti kardbojt, a társadal­ mi hierarchiában való előrelépést jelentette. A tiszti hivatás feladása számuk­ ra ,1919 tavaszán ennek a társadalmi emelkedésnek a megállását, esetleg viszszaesést jelentett volna. (1919. március-áprilisában még nem volt előrelátható, hogy a Tanácsköztársaság mindössze 133 napot él majd meg!) Ha azt vizsgáljuk, hogy a Vörös Hadsereg tisztjei között milyen arányban találjuk meg a közös hadseregben, illetve a volt honvédségben szolgálatot tel­ jesített tiszteket, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez az arány kb. ötven-ötven szá­ zalékos. Ez mindenképp a volt honvédtisztek számára kedvező, összevetve az egykori közös, illetve honvéd hadsereg arányait. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a volt közös tisztek szinte kivétel nélkül magyarországi illetőségűek voltak, és ismert az a tény is, hogy a polgári demokratikus időszakban a volt honvéd-, illetve a magyarországi közös alakulatok össze-, vagy egybeolvadtak. A magyar Vörös Hadsereg tisztikarának rendfokozati megoszlását vizsgálva - értelemszerűen a volt rendfokozatokra kell gondolnunk, hiszen közismert, hogy az orosz Vörös Hadseregben meghonosodott gyakorlatnak megfelelően, a magyar Vörös Hadseregben is eltörölték a tiszti rendfokozatokat - , azt lát­ juk, hogy a tisztikar többsége századosi, őrnagyi rendfokozatot viselt. Keve­ sebb volt az alezredesi rendfokozatú tiszt és szinte elenyésző az ezredesek szá­ ma. Ez a már korábban jelzett nyugállományba helyezési „programnak” volt köszönhető. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezek a rangban és élet- 16 �17 �korban egyaránt fiatal tisztek maguk mögött tudva a világháború négy eszten­ dejének több tíz hónapos első vonalbeli szolgálatát, sok esetben a vezérkari kép­ zettséget és szolgálatot, komoly szakmai hátteret biztosítottak a Vörös Hadse­ reg, általában és elsődlegesen politikai szempontokból kiválogatott legmagasabb beosztású parancsnokainak! Nem tartanám célravezetőnek a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának nem­ zetiségi megoszlását vizsgálat tárgyéivá tenni; amennyiben ugyanis a tudomá­ nyosság talaján maradunk - ami alapkövetelmény azt tapasztalnánk, hogy az internacionalista egységek-alegységek tisztjeit leszámítva — a tisztjeinek több mint kilencven százaléka magyarnak vallotta magát. A z eddig elmondottakban azt igyekeztem felvázolni, hogy miért is vállalták a volt hivatásos tisztek a számukra idegennek tartott Tanácsköztársaság szol­ gálatát, és milyen környezetből jöttek. A továbbiakban azt szeretném érzékel­ tetni, hogy a többségükben őszintén a haza védelmét vállaló tisztek miért for­ dultak el a Tanácsköztársaságtól, néha szembe is azzal. Ismeretes, hogy a Vörös Hadsereg elhárító, majd támadó hadműveleteinek a heteiben a volt hivatásos tisztek teljes lelkesedéssel vették ki részüket a harc­ ból, ugyanakkor 1919 júliusának közepétől azt láthatjuk, hogy egyre többen je­ lentenek beteget, válnak ki különböző ürügyekre hivatkozva a szolgálatból, sőt vannak, akik a Szegeden megalakult ellenforradalmi kormány, illetve had­ serege9 szolgálatába lépnek, elhagyják a Vörös Hadsereget. A z okokat keresve, úgy vélem, az első helyen kell megemlíteni azt a tényt, amely Stromfeld Aurélt is lemondásra „kényszerítette” . E z a sikeres felvidéki felszabadító hadjáratot követő — politikai megfontolásokból történő - vissza­ vonulás. Stromfeld példája az általa irányított és személye által befolyásolt fő­ parancsnokság tisztjeiben is hasonló reagálásokat váltott ki. A jelentős részben a megszállt területekről származó tisztek a visszavonulásban a megszállt terü­ letek felszabadításába vetett hitüket veszítették cl. Döntő súlya - ha nem a legmeghatározóbb szerepe! — volt annak a tény­ nek is, hogy Szegeden létezett már egy másik kormány - amellyel talán az an­ tant is hajlandó lett volna tárgyalni - és annak szerveződő hadserege. Ez a hadsereg pedig már csak külső jegyei miatt is közelebb állt a volt hivatásos tisztekhez, mint a Vörös Hadsereg. A szegedi hadsereg iránt érzett „vonzalom ” 1919 júliusában olyan méreteket öltött, hogy egyesek - például Werth Henrik - felajánlották szolgálataikat. A z el- és szembefordulás kérdését vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy a volt hivatásos tisztek és a zömmel katonai ismeretek és tapasztalatok nélküli politikai megbízottak között állandó elle ntétek feszültek. A politikai megbízottak katonai-szakmai kérdésekbe avatkoz­ tak, a volt hivatásos tisztekben a szabotőrt, az ellenforradalmárt látták. A leg­ kisebb gyanúsnak vélt jelre paranacsnokokat tartóztattak le, váltottak fél. Ez az ellentét, kölcsönös bizalmatlanság különösen az 1919. június 24-i ellenforradalmi kísérlet után erősödött meg. E feloldhatatlannak tűnő ellentét veszé­ lyességét hangsúlyozta többek között a Hadügyi Népbiztosság 31. (tisz ti sze­ mélyügyi) osztálya vezetőjének. Schranz Ödön volt alezredesnek, túlzásoktól ugyan nem mentes. Szántó Béla hadügyi népbiztos számára készített 1919. jú­ lius 10-i feljegyzése.10 A Vörös Hadsereg 1919 júliusának közepétől egyre passzívabbá váló tiszti­ kara a Tanácsköztársaság bukása után. szinte teljes egészében beleolvadt a nemzeti hadseregbe, majd a z újjászerveződő honvédségbe. A beilleszkedés, 18 �ha nem is zavarmentesen, de rövid idő alatt megoldódott. A volt „vörös” és „fehér” , hivatásos és tartalékos tisztekből kialakult az egységes „magyar ki­ rályi honvéd tisztikar” . Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy még az 1920-as évek második feléből is vannak adataink arra nézve, hogy az egykori „vörös­ tisztek” pályafutását, katonai karrierjének alakulását nagyobb „figyelemmel kí­ sérték” , mint a Vörös Hadseregben nem szolgáltakét.11 A forradalmak alatti magatartás igazolására alakult bizottságok általában nem találtak különösebb kivetnivalót a Vörös Hadseregben eltöltött hetekben, hónapokban, már csak azért sem, mert a tisztek szinte kivétel nélkül kény­ szerre hivatkoztak és mindig volt, aki ezt igazolta is. Ugyancsak visszatérő vé­ dekezés volt még a haza védőimének a fel emlegetése, amelynek őszinteségében nincs okunk kételkedni. Felmerülhet a kérdés, vajon miért volt szüksége a szerveződő új hadsereg­ nek a Tanácsköztársaság alatt szolgálatot vállalt tisztekre? A válasz az ada­ tokat, tényeket figyelembe véve, egyszerűnek tűnik. Az első világháborúban szolgált hivatásos tisztikar főhadnagyainak-alezredeseinek a döntő többsége a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében szolgált. A kisebb rész tartotta ma­ gát távol a szolgálattól, illetve volt hadifogságban, külföldön, vagy a Nem­ zeti Hadseregben. Ugyanakkor tény az is - ezt a későbbi katonai pályafutások ékesen bizonyítják - , hogy a Vörös Hadseregben szolgált hivatásos tisztek ka­ tonai-szakmai félkészültsége messze meghaladta a „szegedi” indíttatásúékét. Hangsúlyozandó tény az is, hogy a Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg tisztjeinek zöme nem hivatásos, hanem tartalékos tiszt volt. Ezek nagy részé­ re a hadsereg a későbbiekben nem tartott igényt. Az újjáalakuló hadseregnek fiatal, haditapasztalatokkal rendelkező hivatásos tisztekre volt szüksége, hiszen idősebb ezredesek, tábornokok fölös számban is jelentkeztek szolgálattételre. Ebben a szükségben látom az egyik okát annak, hogy az ellenforradalmi rendszer katonai bíróságai igen kevés hivatásos tisztet ítéltek rangvesztésre, nyugdíjazásra, illetve súlyosabb büntetésként börtönre. Hogy több esetben is mennyire tolerálták a Népköztársaság hadseregében, illetve a Vörös Hadse­ regben viselt tisztségeket, arra példaként említhető Tombor Jenő, Julier Fe­ renc, Bartha Albert esete. Horthy Miklós kormányzó mindhárom tisztnek, sa­ ját kérésére, a tényleges állományban az élőléptetését elrendelte - „kivétele­ sen és kegyelemből” - és az így ezredessé kinevezetteket 1924-gyel nyugállo­ mányba helyezte, a teljes nyugdíj folyósítása mellett.12 Természetesen voltak olyan katonai vezetők is, akiknek a Vörös Hadsereg­ ben vállalt tevékenységüket nem bocsátották meg, így Stromfeld Aurélnak, Kerekes Józsefnek. Körvonalaiban sem tűnne teljesnek az általam felvázolt kép, ha nem ten­ nék említést név szerint is azokról a hivatásos tisztekről - a teljesség igénye nélkül -, akik a Vörös Hadseregben teljesített szolgálat után. az ellenforradal­ mi rendszerben a katonai felső vezetés tagjaivá lettek. Ezeknek a tiszteknek a többsége 1919 augusztusáig, a Tanácsköztársaság bukásáig szolgált a Vörös Hadseregben, a politikai és katonai vezetés megelégedésére. Solarcz Hugó, mint a 29. dandár parancsnoka harcol 1919-ben a Vörös Had­ sereg soraiban, később mint vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvéd­ ség főparancsnoka 1936 és 1940 között. Stojakovics Döme, 1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző- és kémelhárító­ szolgálatának főnöke, később vitéz Sztójay Döme néven altábornagy, berlini magyar követ, majd 1944-ben miniszterelnök és szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. 19 �Erb Gusztáv, 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített szolgálatot, később vitéz Hennyey Gusztáv néven had­ testparancsnok, gyalogsági felügyelő, majd a Lakatos-kormány külügyminisz­ tere, szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. Fleischhacker Rudolf 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán szol­ gált, az ellenforradalmi korszakban vitéz Andorka Rudolf néven a 2. vkf. osztály (hírszerzés, kémelhárítás) vezetője, majd 1939 és 1941 között madridi magyar követ. Knausz Ferenc, a Vörös Hadsereg délszláv nyilvántartásának a vezetője 1919-ben, 1941 és 1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesként a honvéd vezérkar főnöke. Bengyel Sándor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest vezérkari főnök a Vörös Hadseregben (Stromfeldhez hasonlóan aranyórát kapott a fel­ vidéki hadjáratért!), később Györffy-Bengyel Sándor néven vezérezredes és 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter. A felsoroltakon kívül jól ismert nevek még a következők (az ellenforradal­ mi korszakban valamennyien altábornagyok, vezérezredesek, 1919-ben a Vö­ rös Hadsereg tisztjei): Béldy Alajos, Beregfy Károly, Csatay Lajos, Lakatos Géza, Lenz Albin, Miklós Béla, Módly Zoltán, Nagy Vilmos, Németh József, Révy Kálmán, Siegler Géza, Veress Lajos, Vörös János.. .13 Az eddigiek összegzéseként, úgy vélem, elfogadhatjuk azt a megállapítást, miszerint a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének parancsnoki és tisztikarát az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének és a volt magyar ki­ rályi honvédségnek az alacsonyabb rendfokozatú hivatásos és tartalékos tiszt­ jei alkották. A Vörös Hadseregben történt szolgálatvállalásukat elsősorban a haza védelme inspirálta. Számukra a proletárdiktatúra politikamentesnek kép­ zelt szolgálata a katonai pályafutás további biztosítását, a megélhetést jelen­ tette. A parancsnoki és tiszti tekintély korlátozását eltűrték, de nem fogadták cl. Amikor választási lehetőségük nyílott, látva az általuk addig szolgált - de nem szeretett és csak szükségből elfogadott - rendszer reménytelen helyzetét, a régi, számukra megszokott és elfogadott társadalmi rendet képviselő ellenforradalom mellé álltak. A Vörös Hadseregben eltöltött hetek, hónapok éle­ tüknek csak apró epizódjai maradtak. 20 �JEGYZETEK 1. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetét feldolgozó irodalomból a teljesség igénye nélkül: Hajdu Tibor: Tanácsok Magyarországon, Bp. 1958., uő: Az őszirózsás forradalom, Bp. 1963. uő: A magyarországi Tanácsköztársaság, Bp. 1969., Hetés Tibor: Munkásezredek előre!, Bp. 1960., Diptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság, 3. jav. kiad. Bp. 1979., uő: Vöröskatonák előre!, A magyar Vörös Hadsereg harcai, 1919. 2. kiad. Bp. 1979., A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. Tudományos ülésszak, Bu­ dapest, 1979. március 6—7. Szerk.: Köpeczi Béla, Bp. 1980., A magyar Vörös Hadse­ reg 1919 (Válogatott dokumentumok), Bp. 1959., Siklós András: Az 1918—1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Bp. 1964. 2. Fogarassy László: Kik vezették az 1919-es 1971,1. szám. 70—78. old. Vörös Hadsereget? Borsodi Szemle, 3. Többek között ezt a nézetet hangoztatta a Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla, a budapesti helyőrség tábornokai és tisztjei előtt mondott beszédében 1918. november 2-án, a parlament előtt. Akkor hangzottak el a sokat idézett sza­ vak: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” Idézi: Liptai Ervin: Vöröskatonák előre! A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. Bp. 1979. 19. old. 4. A fegyverszüneti feltételekről, illetve a feltételek kialakulásáról Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918—1920. Bp. 1983. 26—75. old. részletesebben: 5. A felsoroltakról a következő rendeletek intézkedtek: A vezérkari testület megszün­ tetése. 33.655/eln. 1.—1918. számú hadügyminiszteri rendelet. Rendeleti Közlöny a ma­ gyar hadsereg számára. (Szabályrendeletek, 1918/107. szám 711. old.) A továbbiakban RK/Szab., A tüzértörzskar és a hadmérnöktörzskar megszüntetése. 33.679/eln. 1.—1918. RK/Szab. 1918/110. szám 719. old. Saját kérelemre történő nyugállományba helyezé­ sek felülvizsgálat nélkül. 34.229/eln. 2.a.—1918. RK/Szab. 1918/110. 720. old. Kényszernyugdíjazás. 1973/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/9. szám 34. old. Tisztikar apasztása. 4162/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919 16. szám 74—75. old. Tisztikar apasztása. 4163/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/18. szám 80—81. old. 6. Schranz Ödön volt alezredes a Hadügyi Népbiztosság 31. (Tiszti, személyügyi) osz­ tálya vezetőjének 1919. július 10-i jelentése Szántó Béla hadügyi népbiztosnak. Az eredeti jelentés másolata birtokomban. 7. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 24-én rendelte el a Vörös Hadsereg felállítását. A 12 pontból álló rendelet teljes szövegét közli: A magyar Vörös Had­ sereg 1919. (Válogatott dokumentumok). Bp. 1959. 2. számú dokumentum. 81—82. old. 8. Megjegyzendő, hogy a későbbiek során a volt hivatásos tisztek számára, a Vörös Hadseregben jelentkező éget ő tiszti hiányokra való tekintettel kötelezővé tették a jelentkezést. 9. A magyar Nemzeti Hadsereg felállításáról a Szegeden székelő ellenforradalmi kor­ mány hadügyminiszterének — Horthy Miklósnak — 1919. június 6-án kelt 40/1919. 1. számú rendelete intézkedett. A rendelet szövegét közli: Csak szolgálati használatra! Iratok a Horthy-hadsereg történetéhez 1919—1938. Szerk.: Hetés Tibor—Morva Tamásné Bp. 1969. 1. számú dokumentum, 57. old. 10. Schranz Ödönnek a 6. számú jegyzetben idézett jelentése. 11. Ilyen jelentés olvasható például Berger Károly (később Beregfy) vezérkarhoz be­ osztott századosról. Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium elnöki C. osztály 1920. I. tétel, 105.785. 12. Az előléptetésekre és a nyugállományba helyezésekre, visszamenőleg érvényes ha­ tállyal 1930-ban, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előterjesztésére került sor. Hadtörténelmi Levéltár Kormányzói Elhatározások 1930. február 12. (85titk./K.I.— 1930.)3 1 13. A felsorolt személyek katonai pályafutásának részletezését lásd: Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország (1919—1944) hadseregének felső vezetése. Adattár I. rész A—K. In.: Hadtörténeti Kö z le m é n y e k 1984/2. és A d a ttá r II. rész L—Z. I n .: H a dtörtén elm i K ö z le m é n y e k 1984/3. szám . 21 �FOGARASSY LÁSZLÓ A 6. vörös hadosztály és vezetői E sorok írója és Szabó Ferenc, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulóján, egymástól független kutatásaik alapján közzétették a 6. vörös hadosztály történetét. Szabó Ferencet elsősorban a tiszántúli esemé­ nyek eddig feltáratlan aktái érdekelték, de a 6. vörös hadosztály további tör­ ténetével is foglalkozott, míg e sorok írója elsősorban Salgótarján 1919. májusi felmentésének körülményeit kutatta. Már 1969-ben megállapítottam, hogy a salgótarjáni események igazi és méltatlanul agyonhallgatott hőse Rab Ákos alezredes, a 6. hadosztály parancsnoka volt.1 Rab Ákos 1878-ban született Debrecenben református családból. A Ludovika Akadémiát Stromfeld A uréllal egyidőben végezte, el, utána a magyar ki­ rályi honvédségben teljesített szolgálatot. Az első világháború elején, mint a 23. nagyszebeni honvéd gyalogezred századosa indult el a frontra és a háború folyamán megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, a III. osztályú katonai ér­ demkeresztet, a katonai bronz érdemérmet, a Károly-csapatkeresztet, a jubi­ leumi emlékérmet és az emlékkeresztet.2 Földes Péter is megemlékezett Rab Ákosról A túlsó partról című regényé­ ben, amely Stromfeld Aurél életének idáig legjobb szépirodalmi jellegű feldol­ gozása, habár itt-ott kissé merészen módosít a történelmi tényeken. Rab Ákos jellemzése azonban megfelel a valóságnak: bohém természetű, de komoly fel­ készültségű és kötelességtudó katonatiszt volt. Szerette a bort, sört, és termé­ szetesen a víg társaságot is, titkos irodalmi ambícióknak hódolt és valamelyes rokonságban is volt Zajzoni Rab István erdélyi íróval. A mozgósításkor bevo­ nult a 23. honvéd gyalogezredhez Nagy Endre, a közismert író. Rab Ákos, aki mint dilettáns irodalmár, amellett járatos olvasó, nagyra becsülte a beér­ kezett írókat, Nagy Endrét kiemelte a rajvonalból és maga mellett adott neki kényelmesebb és kevésbé életveszélyes beosztást. Talán ez volt Nagy Endre szerencséje, különben talán írótársa, Bányai Elemér sorsára jutott volna, aki a kárpáti harcokban halt hősi halált. Nagy Endre később viszonzásul, amikor Rab Ákos egy ízben Budapesten töltötte hadszíntéri szabadságát, bevezette őt Ady Endre társaságába, és a nagy költőnek, mint hamisítatlan erdélyi hőst mutatta be. (Ady és Nagy Endre még nagyváradi újságíró korukból ismerték egymást.) Rab Ákos igen jól érezte magát Ady Endre baráti körében, az írók és művészek között. Hogy Nagy Endre egyáltalán nem túlzott, amikor Adynak, mint jeles katonát mutatta be mulatós kedvű tollforgató barátját, ennek bizonyítéka, hogy Rab Ákos nevével az első világháborús tárgyú feldolgozá­ sokban már találkozunk, habár 1918-ban még csak zászlóaljparancsnok és al­ ezredes volt.3 Az őszirózsás forradalom után létrejött népköztársaság hadseregében Rab Ákos nem vállalt szolgálatot, mert nem volt se kedve, sem pedig türelme a katonatanácsi politika ellen Don Quijote-i jellegű szélmalomharcot folytatni. Amikor azonban kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Rab a napilapokból ér- 22 �tesült az emlékezetes Vix-féle jegyzékről, azonnal jelentkezett a Várban a Hadügyi Népbiztosságon, és fölajánlotta szolgálatait Tombor ]enő alezredes­ nek. Tombor ezt közölte a szervezési főcsoportot vezető Stromfeld ezredessel, aki kapott az alkalmon, mert Rab Ákost, illetve katonai eredményeit jól is­ merte. Azonnal magához hívatta, és megbízta a 23. hadosztály parancsnoksá­ gával, amely átalakult 6. vörös hadosztállyá.4 A 6. hadosztály ebben az idő­ ben a székely hadosztály jobbszárnyához csatlakozva, a román frontot tartotta Vaskohtól délre, Soborsinig, innen pedig a Maros-vonalat őrizte egészen a T i­ szába való torkollásáig. A 23., illetve 6. hadosztály csapatait a szegedi katonai kerületi parancsnok­ ság állította ki, amelyek a Károlyi-kormány idejében a legfegyelmezetlenebb alakulatok közé tartoztak. A hadosztály-parancsnokság Kétegyházán alakult meg, de rövidesen Békéscsabára költözött, és ott is maradt addig, amíg a ro­ mánok meg nem közelítették Békéscsabát, és nem került sor a kiürítésre. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szegeden továbbra is megfért egymással a francia és magyar helyőrség, a francia parancsnoksák csak a tengerészzászlóalj távozását követelte, ami meg is történt. Ennek az volt az oka, hogy a tenge­ részek megkísérelték a francia garnizon lefegyverzését. Aradon viszont az ot­ tani francia parancsnokság védelmi készültségbe helyezte csapatait, de egyút­ tal tudtára adta a magyar helyőrségnek, hogy mind a katonák, mind pedig polgári lakosok fegyvereikkel együtt szabadon elvonulhatnak. Aradon történt, még a Károlyi-kormány idején, hogy az ottani 33. ezred­ nek egyik zászlóalja megtagadta az indulást Soborsinra, illetve csak azzal a fel­ tétellel volt hajlandó felváltani az ott álló szegedi bakákat, ha a katonák tel­ jesen új fölszerelést kapnak. Fellner Andor, az ezred főbizalmija hasztalanul nógatta őket, hogy térjenek jobb belátásra, a bizalmi férfiak által fellázított katonák nem hajlottak a szavára. Erre kijelentette, hogy ő „az egész helyőr­ ség nevében ünnepélyesen megígértette, hogy a fegyelmet fönn fogják tartani. Mint szocialista ragaszkodik adott szavához, és ha a katonák továbbra is el­ lenkeznek, szemük láttára, főbe lövi magát” . Amikor még ez a felszólítás sem használt, Fellner a zászlóalj katonái előtt előrántotta revolverét és ,agyonlőtte magát.5 Fellner Andor 21 éves, zsidó vallású, frontot megjárt vasmunkás volt. Böhm Vilmos hadügyminiszter külön parancsban nemzeti hősnek nyilvánította Fellnert, és temetésére személyesen utazott el Aradra.6 Ez alkalommal az Ér­ dekes Újság közzétette Fellner főbizalmi fényképét, ezzel is demonstrálva, hogy ebből a fajtából kellene több a néphadseregbe. (Mert a bizalmi férfiak közt annyi volt a selejtes elem - főleg olyanok, akik az I. világháborút front helyett irodai szolgálatban vészelték át hogy a tanácskormány ezt az intéz­ ményt megszüntette, és helyette politikai megbízottakat küldött ki a párt út­ ján a hadsereg alakulataihoz.) A 6. hadosztály parancsnokának vezérkari főnöke, Bengyel Sándor száza­ dos, akkori politikai hovatartozása bizonytalan volt. Az első politikai megbí­ zott, Abt Albin testőrfőhadnagy a budapesti katonatanácstól került a 6. had­ osztály-parancsnoksághoz, amikor pedig e beosztásban dr. Münnich Ferenc tartalékos főhadnagy váltotta fel, a székely hadosztályhoz helyezték át, aki a proletárdiktatúra könyörtelen alkalmazásának a híve, azonban sem az iratok­ ban, sem emékezéseiben nem maradt nyoma annak, hogy az északi visszavo­ nulásig súrlódásai lettek volna a 6. hadosztály katonai vezetőivel. (Ilyenre volt példa másutt! Békési alezredes, a 4. hadosztály parancsnoka áprilisban Hochfelder politikai megbízott eltávolítását követelte - hatásköri túlkapásai miatt - , ami meg is történt.) 23 �Maga Münnich Ferenc is - aki Rab hadosztályparancsnok működésével meg volt elégedve - április 22-én ezt a jelentést küldte a Hadügyi Népbiztosságnak: „Csapatparancsnokok egybehangzó jelentése és személyesen szerzett meggyőző­ désem szerint az eddigi rendkívüli nagy veszteségek oka a teljes fegyelmezet­ lenség . . . A parancsadás és vezető azért hiányzik, mert hirtelen átmenet foly­ tán a volt tisztek parancsoló tekintélye nincs meg. A legénység több ízben ignorálja és inzultálta őket. A z annyira jól bevált továbbszolgáló altiszti és egyéb altiszti vezetés teljesen megszűntnek mondható . . . A fegyelem annyira sülylyedt, hogy alosztályok harci beavatkozás nélkül a frontot önhatalmúlag el­ h a g y já k A .7 másnapi helyzetjelentés szerint a 101. dandár egyes csapatainál a fegyelem teljesen felbomlott, a katonák sem biztosító szolgálatot, sem egyéb munkát nem voltak hajlandók teljesítem. Haza akartak menni, részben pa­ rancsnokaikat arra kényszerítették, hogy fizessék ki leszerelési illetékeiket, az­ után elszéledtek.8 A hadosztály-parancsnokságnak sokkal erősebb demoralizáló behatásokkal kellett küszködnie, mint 1848-ban Görgeynek a Schwechattól Bu­ dáig tartó retirálás idején. Azokban a katonailag kiképzetlen nemzetőr-zászló­ aljakban, amelyeket mint harcokra alkalmatlanokat hazazavart, legalább szalmalángszerű lelkesedés volt, a 6. vörös hadosztály katonáiban ez is hiányzott. Legfeljebb azokban volt meg, akik a Viharsarokban katonai szolgálatra jelent­ keztek, és a visszavonuló fronttal Szolnoknak vették útjukat. Az egykori ag­ rárszocialista és agrárdemokrata mozgalmak földművesproletár tömegeinek if­ júsága jelentkezett abban az időben, amikor a Hadügyi Népbiztosság már bi­ zalmas jelentés birtokában gyanította, hogy az orosz Vörös Hadsereggel az öszszeköttetés felvétele nem fog megvalósulni.9 A 6. hadosztálynak Szolnok felé való elkanyarodása folytán keletkezett űrt a 2. hadosztály töltötte ki a Csongrádról Szentesen át felvonuló csapataival, de az utóbbi intakt egységűinek beavatkozása nem tudott változtatni a hely­ zeten: a Tiszántúlt ki kellett üríteni. A 6. hadosztály eddigi harcainak jellem­ zésére jól illett Petőfi versének címe: „Vesztett csaták, csúfos bukások”. A tiszteken és továbbszolgáló altiszteken kívül csak egyes csapattöredékek telje­ sítették kötelességüket. .. Május 2-án a tanácskormány mind a három ellenséges országnak fegyver­ szüneti ajánlatot tett. Ezzel összefüggésben 15 órakor Tombor alezredes tele­ fonon közölte a főhadiszállással Gödöllőre költözött Stromfelddel, hogy a 6. hadosztály közvetlen parancsot kapott a Hadügyi Népbiztosságtól, hogy tár­ gyaljon az ellenséggel arról, hogy a csapatok vagy fegyverrel, vagy fegyver nélkül hazatérhessenek békegarnizonjaikba.10 A szerbek szóba sem álltak a magyar hadikövettel, a románok viszont szigorú fegyverszüneti feltételeket akartak szabni, amelyek lényegében Magyarország gazdasági kifosztását jelen­ tették volna. Csehszlovák részről viszont azt hangoztatták, hogy ők nem visel­ nek háborút, tehát tárgyalásokra nincs szükség, mert ők csak a békekonferen­ cia által már jóváhagyott új határvonalat szállják meg. Tehát az ellenséges­ kedések is megszűnnek, ha a magyarok visszavonják csapataikat e határvonal mögé. Ez pedig nem kevesebbet jelentett volna, mint a május 2-án már ostrom alá vett Salgótarján szénbányáinak átadását és az Ipoly vonalát őrző csapa­ tok hátravitelét Vácra. Salgótarján elfoglalására - mint a félhivatalos cseh forrásnak számító Ježek ezredes könyvéből tudjuk - a II. csehszlovák dandár 8 zászlóaljjal és 3 üteg­ gel indult meg. A bányavidéket védő salgótarjáni csoport-, illetve 29. dandárparancsnokságnak mindössze 4 zászlóalj és egy üteg állott rendelkezésére, te­ 24 �hát gyalogságban kétszeres, tüzérségben pedig háromszoros túlerővel állott szemben. A felmentés céljára nem állott más csapat rendelkezésre, mint a 6. hadosztály, amely mint hadseregtartalék Nagykőrösön csoportosult. (Az 1. és 4. hadosztály a tiszántúli harcok után lényegében felbomlott, és újrafeltöltése a mozgósított budapesti munkászászlóaljákkal legkevesebb tíz napot vett igény­ be.) A szülőföldjüket vesztett tiszántúli katonák jobb belátásra tértek, és haj­ landók voltak harcolni, kivéve a főképp román önkéntesekből toborzott IV/101. zászlóaljat, amely az északi arcvonalra való szállítás közben Szolnokon megta­ gadta az engedelmességet azzal, hogy a keleti arcvonalon akar maradni. Sza­ muely népbiztost a fegyelem helyreállítása végett kiküldték Szolnokra.11 Ellenben a hatvani ellenforradalomban részt vett iglói géppuskások készek vol­ tak újból szolgálatot teljesíteni, mire Rab hadosztályparancsnok beosztotta őket a 46. .szegedi gyalogezred géppuskásszázadaiba.12 Később a renitenskedő ro­ mán vöröskatonák is jobb belátásra tértek és mint az I/33. zászlóalj részt vet­ tek a Hernád menti harcokban. (Itt említjük meg, hogy a 101. gyalogezredben vegyesen voltak magyar és szlovák anyanyelvű katonák, míg a többi gyalog­ ezred állománya túlnyomórészt magyarokból állott.) A salgótarjáni fronton május 7-re elesett Szécsény, Szarvasikő és Pétervására. Másnap már Salgótarjánra kerülhetett volna sor, ámde május 8-án odaérkeztek a 6. hadosztály élcsapatai, akik megállították a II. dandárt, a folytatólagosan megérkezett zöm pedig május 1o-én úgy verte vissza az utolsó támadást, hogy egyúttal Szécsényt is fölszabadította. 11-én Salgótarján és környéke teljesen föl­ szabadult az ellenfél nyomása alól, a 6. hadosztály elfoglalta Füleket és Rapot, a 3. hadosztáy pedig visszavette elhagyott Ipoly menti állásait. A győzelem hatására a Vörös Hadsereg főparancsnoksága május 14-én kü­ lön parancsban dicsérte meg a salgótarjáni csatában részt vett csapatokat, ki­ emelve a 2., 6. és már a honctői harcokban is kiválóan szerepelt 8. sz. páncél­ vonat szereplését, és név szerint fejezte ki elismerését Rab Ákos hadosztály­ parancsnoknak, Bengyel Sándor vezérkari főnöknek és Münnich Ferenc poli­ tikai megbízottnak.13 Ugyanakkor a vezérkar hírszerző osztálya megtudván, hogy a bácskai fron­ ton szerb-francia támadás készül, a 6. hadosztály további előnyomulását le­ intette, és elrendelte csapatainak Kecskemétre váló szállítását, hogy a 4. had­ osztállyal együtt a várt antanttámadást visszaverje. Május 18-án azonban meg­ újult a csehszlovák támadás Salgótarján ellen. Most azonban, okulva a kudarcon, erre a célra Letovský altábornagy parancsnoksága alatt külön csoportot létesí­ tettek, amelynek keretében nemcsak a II., hanem a IV. és III. dandár csapa­ tait is bevetették. Az időpont is jól volt megválassztva, mert a 6. hadosztály csapatainak elszállítása a déli frontra már nemcsak megkezdődött, hanem ja­ vában folyt. Stromfeld azonnal visszairányította Hatvanból a 46. dandárt Sal­ gótarján felé, hogy a 3. hadosztály-parancsnokság alá rendeken állítsa helyre a vasúti összeköttetést, és vágja ki a bekerítésből a 80. dandárt. A 46. dandár idejében történt beavatkozásaival sikerült megnyerni a második salgótarjáni csatát is, mivel az 5. vörös hadosztály egyidejű akciója miatt a Letovszkýcsoport balszárnya erősen le volt kötve, és nem tudott a bányavidéken har­ coló zöm segítségére csapatokat eltolni. A 46. dandár május végéig maradt ezen a frontszakaszon, 30-án tevékenyen részt vett Losonc elfoglalásában, majd ennek megtörténte után vasúton a Hernád völgyébe küldték, ahol ismét a 6. hadosztály hadrendi kötelékébe lépett. A Bácskából várt antanttámadás el­ maradván, május utolsó napjaiban a 6. hadosztály-parancsnokságot Miskolcra 25 �irányították a 101. dandár csapataival, egyúttal a 46. dandár visszaérkeztéig alája rendelték az 1. hadosztály három ütegét és a 32. gyalogezredét. Itt má­ jus 30-án azzal mutatkoztak be, hogy elfoglalták Frankhegyet és Szikszót. Tekintettel arra, hogy a személyi kultusz időszákában nagyszabású történélemhamisítás folyt a salgótarjáni harcokkal kapcsolatban, sőt még a szépiro­ dalom másod- és harmadrangú képviselőit is, Rákosi Mátyást az akkoriban jelentéktelen népbiztost Salgótarján megmentője gyanánt igyekeztek népszerű­ síteni, érdemes ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni. Ezt az érdemet Rákosi ugyanis az ellenforradalmi bíróság előtt is magának tulajdonította, pedig ezt a levéltári iratanyag cáfolja. Vegyük csak sorra a tényeket. Rákosi Mátyás sa­ ját bevallása szerint, csak május 3-án érkezett Salgótarjánba (Hevesi Gyula szerint 4-én vagy 5-én), és azonnal távozott is onnan, amikor a 6. hadosztály csapatai beérkeztek (tehát május 9-én). Ami az ottani munkások mozgósítását illeti: a salgótarjáni munkás-tarta lékzászlóalj szervezése már korábban, április 21-én megindullt. Amikor május 2-án jelentés érkezett, hogy a csehek támad­ nak, a munkászászlóalj (mintegy 1600 fő) fegyverbe is lépett. A salgótarjáni csoportparancsnoksághoz április végén megérkezett Hevesi Gyula népbiztos, zsebében azzal a kinevezéssel, amely szerint őt, mint politikai megbízottat az ottani csoport-, illetve az azzal azonos 29. dandárparancsnoksághoz osztották be. Rákosi Mátyásnak a Népszava április 27-i száma szerint politikai megbí­ zotti minőségben a déli frontra volt beosztása. Hogy miért kellett Rákosinak is Salgótarjánba kerülnie, akinek pedig a 2. hadosztály-parancsnokságnál lett volna dolga, azt az aktákból nem lehetett kideríteni. Rákosi még azt is állí­ totta, hogy a dandárparancsnok szándékosan az ellenség kezére akarta játszani Salgótarjánt, ezért elmozdította helyéről, és maga véve át a dandárparancs­ nokságot, győzelmesen visszaverte a támadó cseheket! Nem mozdított el ő sen­ kit és nem vett át semmilyen parancsnokságot, amire különben nem is lehe­ tett volna joga. Radwaner alezredes, a dandárparancsnok még május 6-án is a helyén volt, a következő napon pedig Köller alezredes váltotta le.14 Ha Radwaner dandárparancsnok (vagy vezérkari főnöke, Folkusházy alezredes) valóban szabotált volna, a két politikai megbízottnak már a gyanú felmerü­ lése esetén módjában lett volna az ügy kivizsgálásáig őrizetbe vétetni, sőt ka­ tonai forradalmi törvényszék elé állítani őket. Erre a célra rendelkezésükre állt a terrorcsapat! .Nyilvánvaló, hogy egy salgótarjáni munkás-tartalékzászlóalj (te­ hát milícia jellegű alakulat) fegyverbe állása, vagy akár további zászlóaljak egyenkénti Salgótarjánba küldése csak késleltethette, de nem akadályozhatta meg a fontos szénbányák elvesztését. Erre az idejében beiktatott egész 6. had­ osztályra volt szükség! Rákosi Mátyás azért távozott olyan rövid idő múltán Salgótarjánból, mert az ottani munkásoknak nem kellett. Erről a következő távirat tanúskodik: A hadsereg-főparancsnoknak, Gödöllő. Salgótarjáni bányász- és vasas küldöttség járt nálam azzal a panasszal, hogy teljesen bizalmatlanok Hevessi (sic) és Rákosi népbiztosok személyére vonat­ kozólag, szintúgy Mauthner és Baumann politikai megbízottak személyére vo­ natkozólag. Kérik azoknak a felváltását és helyükre régi, ismert vasas elvtár­ sakat küldeni. Panaszolják továbbá, hogy amíg a rajvonalban nincsenek gép­ puskák, addig lent a községben a terrorcsapatnak elegendő gépfegyver áll ren delkezésére. Kérik azonnal a hadsereg-főparancsnokság intézkedését. Haubrich népbiztos. 26 �A táviratot május 9-én továbbították Gödöllőre.15 Ha Hevesit a följelentés után nem hívták vissza, akkor nyilván azért, mert bebizonyult, hogy nem az ő hibájából nem kerültek ki a géppuskák a rajvo­ nalba. Volt az ügynek más folytatása is: amikor a 6. hadosztály felvonult Sal­ gótarján védelmére, Rab hadosztályparancsnok ezt a terrorcsapatot tűzvonalba küldte, amikor pedig a parancsot nem teljesítette, nemcsak hogy lefegyverez­ te, hanem még a bőrkabátot is lehúzatta róluk, visszaküldvén őket Budapest­ re. 16 Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztunk ilyen részletesen, mert a salgótarjáni csoport, illetve a 80. dandár csapatai az első salgótarjáni csata folyamán a 6. hadosztály-parancsnokság alárendeltségébe jutottak, amikor pedig újból kivál­ tak belőle, a 46. dandár egy ideig még itt harcolt. Csak a teljesség kedvéért: a II. salgótarjáni munkászászlóalj csak május 18-án alakult meg, amikor Sal­ gótarján állítólagos megmentője már Budapesten pihente ki hadszíntéri és had­ seregszervezési „fáradalmait”.17 Most tehát térjünk át véglegesen a Hernád menti offenzívára. Május 31. és június 4. közt a 6. vörös hadosztály előrenyomulása sikeresen folyt, május 31-én Jánosd-Aszaló, június 1-én pedig Puka-Selyeb-Forró-Hernádszentandrás vo­ nalon állott. Ellenfele, a 6. légionárius hadosztály (június 1-ig Rossi olasz, az­ után pedig Chabord francia tábornok parancsnoksága alatt) jól védekezett, sőt ellentámadásba is indult. Június 4-én a helyzet már-már válságos volt, másnap azonban beérkeztek Hernád völgyébe a Losoncról eltolt 46. dandár csapatai, mire június 5-én a 6. vörös hadosztály Buzitánál áttörte a frontot, 6-án pedig a lakosság örömujjonsága mellett bevonult Kassára. Elsőnek a 46. gyalogezred 12. százada érkezett oda. Zengett az Internacionálé, a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi-induló. A kassai lakosság nemzetiszínű zászlókkal fogadta a vöröscsapatokat, a ka­ tonák kívánságára pedig pótlólag vörös lobogókat is kitűzött.18 Éjszaka azon­ ban Cséri Sándor politikai megbízott utasítására a piros-fehér-zöld lobogókat bevonták,19 ami nagyon vegyes visszhangot váltott ki. Hirossik János, a június 9-én Kassára érkezett kormányzótanácsi biztos pedig egy tiltakozó küldöttség előtt a magyar nemzetiszínű zászlók kitűzését egyenesen ellenforradalmi tün­ tetésnek minősítette, pedig mi sem állott távolabb Kassa lakosaitól, mint az ellenforradalmi provokáció.20 Kassára megérkezett D omján Béla százados is, az 1. hadosztály politikai megbízottja, aki Kassa első vörös városparancsnoka lett, majd az 1. hadosz­ tállyal Eperjesre távozva, ott vette át ezt a funkciót. Utóda Kassan Zsoldos Péter, a 6. hadosztály politikai megbízottjának helyettese lett. Visszatért Kas­ sára Molnár Miklós is, akit még a Károlyi-kormány Abaúj-Torna megyének és Kassa városának kormánybiztos-főispáni teendőivel bízott meg, és a helyi szociáldemokrata pártszervezet oszlopos tagja volt. Most már mint a városi didektórium elnöke vonult be újból a városházára. Rab Ákos hadosztálypa­ rancsnok a Dessewffy-palotába költözött, amely előtte (majd utána is) a Ma­ gyar Tanácsköztársaság elleni hadműveleteket vezető antanttábornokoknak is főhadiszállásul szolgált. Kassára érkeztek még Böhm hadsereg főparancsnok és Stromfeld vezérkari főnök is. Június 9-én a 101. ezred bevonult Eperjesre, a következő napon pedig az 1. hadosztályhoz tartozó MÉMOSZ-zászlóalj elfoglalta Bártfát.21 Június 10-én díszszázad vonult ki a kassai pályaudvarra Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács elnöke), valamint Kun Béla és Szántó Béla nép­ 27 �biztosok fogadására, akiket Kassa lakossága lelkesen ünnepelt. Kíséretükben volt Nyisztor György népbiztos, Gárdos Mariska, Kéthly Anna, Timár Szeré­ na, Vincze Sándorné, Jászai Samu és nagy meglepetésre egy olasz újságíró: Odino Morgari, a szocialista Avanti szerkesztője. Kun Béla ez alkalommal nagy beszédet tartott, amelyben a világforradalom közeli győzelmét ígérte. Az utána következő szónokok közt ,ott volt Antonín Janoušek cseh kommunista is, aki beszédében hangoztatta, hogy a cseh munkásság a magyar és orosz pro­ letariátussal összefogva, segíti megdönteni a nemzetközi tőke uralmát.22 Kassa és Abaúj-Toma megye területén a teljhatalmú katonai parancsnoklást és toborzást a 6. hadosztály parancsnoksága vette át, amely az említett ügyek intézését Erdelac Emil századosra, a hadosztály anyagi csoportfőnökére bízta. Neve után ítélve, bácskai szerb vagy bunyevác származású ember lehetett.23 Egyetlen disszonáns esemény zavarta meg a 6. hadosztály diadalútját: jú­ nius 11-én nyugatról jövő legionárius osztagok a Sároskőszegen biztosítás nél­ kül letáborozó II/101. zászlóaljat váratlanul meglepték és mintegy 1oo fő vesz­ teséget okoztak, főleg halottakban.24 Átmenetileg az összeköttetés is megsza­ kadt Eperjessel, ezt azonban egy páncélvonat helyreállította. A Sároskőszegre küldött segítség azonban már későn érkezett: az ellenfél még bántatlanul tu­ dott visszavonulni. Ez is egyik oka volt annak, hogy a 6. hadosztályt nem ren­ delték hadseregtartalékba, hanem az első vonalban hagyták. A Kassa környéki harcok után Rab, Bengyel és Münnich ismét hadsereg­ parancsban kapott név szerinti dicséretet, sőt Rab Ákos ez alkalommal arany­ órát kapott ajándékba a tanácskormánytól. (Méghozzá Stromfelddel egyide­ jűleg!) Érdemes megemlíteni, hogy az északi hadjárat idején Jön az orosz testvér című röplappal; buzdították harcra a vöröskatonákat, amelynek fontosabb ré­ szeit szó szerint idézzük: „Proletárkatonák! A kik hadba szállottatok a mi földünkért, a mi munkás Magyarországunkért, rajongó szeretettel, édes büszkeséggel, soha el nem múló hálával gondol rátok a magyar proletárasszony, a sápadt proletárgyermek . . . Katonatestvérek! A ti győzelmetek a proletárfegyelemnek, a proletárkitartás­ nak a győzelme. E z a ti fegyelmetek, a ti kitartásotok lesz a világszabadság megmentője, mert harcos orosz terstvéreink hatalmas seregei, diadalútjukb an leverve a fehér gárdákat, óriási léptekkel jönnek segítségünkre. . . Proletárkatonák! Harcos orosz testvéreink százezres serege most ereszkedik le a Kárpátokon... Katonatestvérek! Nem hátrálhattok meg, rajtatok függ a világ proletárjai­ nak a szeme, bennetek van a szenvedő emberiség reménye. Szovjet-Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt, megmutatta a hozzánk siető orosz Vörös Hadsereg. Hát lehet olyan erő, hát van olyan hatalom, amely az egyesült orosz és magyar Vörös Hadseregeket le tudná győzni? A két diadal­ mas proletárhadsereg, ha egyesül, elsöpri a föld színéről a rabló tőke uralmá­ nak minden bástyáját, és mint a föld mélyéből előtörő tűzfolyam, elpusztítja a dolgozó emberiség minden rabszolgatartóját!. . . Jön az orosz testvér, egyesül a két diadalmas hadsereg, és innen a mi fel­ szabadult földünkről kezdi meg fel nem tartóztatható diadalútját a világsza­ badság! Proletárkatonák, tartsatok k i!”25 28 �Ez a röpirat mindenképpen többet ártott a vöröskatonák moráljának, mint bármilyen más, ellenforradalminak, vagy szociáldemokratának minősített agi­ táció. Mert nagyon könnyű elképzelni, hogy mit érezhetett az egyszerű kato­ na, akit hivatalosan jóváhagyott röplapokkal először azzal hitegetnek, hogy a keleti szövetséges csapatai már özönlenek át a Vereckei- vagy Uzsoki-szoroson - és reá rövidesen a Budapestről frontra érkezett újságokból Clémenceau és Kun Béla jegyzékváltásainak történetéről és várható következményeiről értesül. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. június 16-án Eperjesen) ugyan­ azt a látszatot keltette, hogy a magyar tanácskormány mégsem veti alá ma­ gát a békekonferencia döntésének, hanem folytatja a háborút, hogy a Dunamedence kellős közepén fenntartsa a szocializmus szigetét, ámde ezek az il­ lúziók is eloszlottak.26 Ha a felfegyverzett magyar proletariátus önként felad­ ta a birtokba vett északi területeket, nem várhatta e l a szlovák, cseh, román, szerbhorvát és osztrák proletariátustól, hogy puszta kézzel siessen fellázadni tulajdon burzsoá kormányai e llen. A breszt-litovszki béke reprízéről álmodó Kun Béla nem okult a Nyugaton sokkal jobb hangzású névvel bíró Károlyi Mihály esetén, akit az antant olyan inkorrekt módon becsapott. Ugyancsak melléfogott Kun Béla, amikor ellenezte a III. hadtest csapatai­ nál - így a 6. hadosztálynál is - megindult mozgalmat a nemzetiszínű hadijelvények rendszeresítésére. A tanácskormány tagjainak álláspontja e tekin­ tetben megoszlott: a szociáldemokrata Böhm és a kommunista Landler a nem­ zetiszínű jelvények bevezetését - Kunnal ellentétben - helyeselte. Sőt, előke­ rült adat, hogy a Robespierre-radikalizmust képviselő Szamuely Tibor szintén támogatta ezt a gondolatot.27 Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a francia kon­ vent hadseregében is megfért egymással a trikolór és a vörös zászló. Münnich a nemzeti színek használatát nemcsak hogy ellenezte, hanem támogatói és kez­ deményezői közül Landlert és D omján Béla politikai megbízottat személy sze­ rint is megtámadta. A 6. vörös hadosztály politikai megbízottjainak többsége, köztük Jász Dezső, Münnich mellé állott. Mind a ketten közel fél évszázad múltán kiadott emlékezéseikben ezt a magatartásukat utólag is helyesnek val­ lották, habár valamennyi európai állam, amely 1945 után a szocialista társa­ dalmi rend alapjára helyezkedett, Albánia kivételével nemzeti színeit meg­ tartotta. Julier hadtest-vezérkari főnök javasolta, hogy az elfoglalt területekről to­ borzott csapatok részére nemzetiségi (tehát szlovák) zászlót is rendszeresítse­ nek a vörös mellett. Münnich Ferenc részt vett a szlovák Vörös Hadsereg szervezési munkála­ taiban, de tévesen mondja a Viharos út címen megjelent memoárjaiban, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa lett. Ezt a funkciót Vavrica János és Kovács Gyula töltötte be, Münnichet a szlovák Vörös Hadsereg fő­ parancsnokává nevezte ki a szlovák tanácskormány. A június 28-i kassai til­ takozó gyűlésen is ilyen minőségben szóllak f el. A z a közlése viszont, hogy öt­ ezer fegyveresnek elegendő katonai felszerelést szerzett, illetve küldetett Kas­ sára, megfelel a valóságnak.28 Valószínűleg ezzel a szervezéssel függött össze az 1. vörös hadosztály azon, június 18-án kel t javaslata, hogy a Sáros, Zemplén stb. vármegyékben tobor­ zottakat Szikszón egy kiképzőezredben vonják össze, Lehoczky ezredes parancs­ noksága alatt.29 Június 25-én Böhm, Landler, Bokányi és Vántus Kassán időztek, az utóbbi két népbiztos fölkereste a fronton tartózkodó katonákat is.30 Június 29-én meg­ 29 �jelent a Kassai Vörös Újságban a szlovák Vörös Hadsereg plakát útján is köz­ zétett mozgósítási parancsa. Kun Béla azonban a Pozsonyban kiürítésről tár­ gyaló dr Ágoston Pétert nem hívta vissza, az egyezséget aláírták, és július ele­ jén megkezdődött a vöröscsapatok visszavonulása a békekonferencia által meg­ jelölt határok mögé. Velük együtt ment a szlovák tanácskormány miskolci emig­ rációjába. Kassát utóvédként július 4-én, 15 óra után, a 12. sz. páncélvonat hagyta el.31 A két hadsereg ki-, illetve bevonulása közti interregnum alatt rendfenntartó polgárőrség alakult Hegedűs nyugalmazott tábornok vezetésével, aki ezt a funk­ ciót a június 6-i vörösbevonulás idején is betöltötte, ezúttal azonban Land­ ler hadtestparancsnok egyenes felkérésére. Ő volt az egyedüli tábornok a Ta­ nácsköztársaság idején, aki hivatalos megbízást vállalt. Később Magyarország­ ra távozott, ahol reaktiváltatta magát, és Károly király második hatalomátvé­ teli kísérlete idején különös szerepet játszott. Ekkor aztán véglegesen nyugdí­ jazták. Budapestre került a kassai színtársulat szubrettje, Biller Irén, aki a csehszlovák csapatokkal újra bevonuló Hennocque tábornoknak virágcsokrot nyújtott át. (Biller volt másfél évtizeden át Budapest egyik legünnepeltebb primadonnája, akinek színházi pályafutására Sam Fengel dél-amerikai kávé­ ültetvényessel kötött házassága tett pontot.) Ugyancsak Budapestre került Hennocque tábornok hadtestének tábori káplánja, Anton Straka, aki rövide­ sen kilépett az egyházi rendből és megnősült, majd a magyar fővárosban a csehszlovák követség kultúrattasséjaként a kulturális kapcsolatok ápolása te­ rén fejtett ki hasznos tevékenységet. Egy másik kilépett katolikus pap, Vécsey Zoltán, kulcsregényében Vrana Tóni név alatt kedélyes színekben örökítette meg. Az események eddigi leírásaiból látjuk, hogy a magyar Vörös Hadsereg po­ litikai vezetésében éppen Kun Béla és a budapesti munkástanács küldöttségé­ nek kassai látogatása idején zavarok keletkeztek a külpolitikai konstelláció hatására. A katonai vezetés viszont zökkenőmentesen dolgozott. A 6. hadosz­ tály június 11-23. között nehéz, hegyes-erdős terepen jól harcolt, a Kassa el­ len irányuló támadásokat visszaverte, majd maga is támadott. A harcok utolsó napján elérte Szomolnok-Szepesremete-Gölnicbánya-Margitfalva vonalát. Bal­ szárnyát a 10. dandár fedezte, tőle északra a 2. dandár és az 1. hadosztály ál­ lott. Háta viszont kelet felé gyengén volt fedve. Rab Ákos éppen Igló elfog­ lalása felől intézkedett, amikor megérkezett a harcok beszüntetését elrendelő parancs. Ez állította szembe a tanácskormánnyal. Ezzel a pörében hozott ítélet indokolása is foglalkozik: „Szándékában állott hadosztályával Budapest el­ len vonulni és a diktatúrát letörni. Stromfeld azonban - vallomása szerint leintette, mert még túl korainak, találta azt.” Azt is javára írták, hogy ,,. . . mi­ dőn a 101. vörös tüzérezred tisztikarát ellenforradalmárság gyanúja miatt le­ tartóztatták, vádlott Gödöllőre sietett, Böhmtől teljes nyomatékkal követelte azonnali szabadon bocsátásukat. A vita hevében. miként ezt Julier vkt. alez­ redes magától Böhmtől hallotta, annyira elragadtatta magát, hogy a jelenlevő politikai megbízott revolvert fogott a vádlottra.”32 Böhm erről az incidensről nem ír. de Julier beszámol róla: „Július közepén történt (valójában azonban előbb - szerző megjegyzése), hogy a 6. hadosztály egyik, tüzérezrede tisztikarát az ezred politikai megbízottja letartóztatta, mert a tisztikar egy megbeszélés alkalmával azt a fogadalmat tette, hogy amennyi­ ben a Tisza mentén magyar csapatok (fehérgárdák) állnának., azok. ellen nem fog harcolni. A letartóztatás ténye miatt a hadosztály parancsnoka és a had30 �31 �osztály politikai megbízottja, egy kommunista tartalékos tüzérfőhadnagy (Münnich) annyira összevesztek, hogy az utóbbi revolvert rántott, és a hadosztályparancsnokot le akarta lőni. A z ügyet a hadsereg-parancsnokság a tisztikar ja­ vára intézte el, amennyiben a tisztikart visszahelyezte állásába, az ezred poli­ tikai megbízottját pedig hatalmi túlkapás miatt elcsapta. Sajnos azonban a revolveres hadosztály politikai megbízott pár nap múlva Gödöllőre, a hadsereg­ parancsnokság politikai osztályának élére került, biztos tudomásom szerint Land­ ler ellenére, de Kun Béla akaratára. Ez a politikai megbízott mindenbe be­ avatkozott, és csak erélyes fellépés által lehetett öt némileg féken tartani.’33 Rab Ákosra nézve azzal zárult az incidens, hogy rendelkezési állományba helyezték: nem annyira a i o i . tüzérezred tisztjeinek a pártfogása, mint inkább azon terve miatt, hogy csapataival együtt Budapestre szándékozott vonulni, hogy elkergesse a tanácskormányt. Ezt a tervét abban az időben, amikor hadosztálya az északi területek feladása után Tápiószelén és környékén állomáso­ zott, közölte Münnichhel is. Münnich azt válaszolta, hogy ezt még meg kell gondolnia, és azonnal jelentette Kun Bélának azzal, hogy Rab Ákost át kell helyezni a hadsereg-parancsnoksághoz, és ott figyelni, hogy kivel érintkezik, mert nyilván nem önállóan tervezi a fegyveres puccsot. Kun Béla helyeselt, viszont Böhm Vilmos, akinek Münnich szintén beszámolt, csak fejét csóválta. Nem tartotta másnak, mint Rab könnyelmű kijelentésének, hozzátéve, hogy amíg ő a helyén van, addig baj nem lehet. Ezután történt a i o i . tüzérezred tisztikarának azon gyűlése, amelyen az ominózus határozatot hozták, majd le­ tartóztatásuk (Münnich emlékezése szerint az ő rendeletére), amely után Böhm a hadosztályparancsnokot, a politikai megbízottat és a letartóztatott tiszteket Gödöllőre rendelte, hogy az esetet személyesen kivizsgálja. A revolveres in­ cidens Böhm különvonatán történt, ahol a főparancsnok legszívesebben tartóz­ kodott. Ha Münnich revolvere elsült volna, Böhmöt találta volna el, mert a döntő pillanatban közébük vetette magát.34 Münnich nehezményezi, hogy a i o i . tüzérezred tisztjeit visszahelyezték előbbi beosztásukba: erre azért került sor, mert a tiszteket biztosították, hogy a Tiszántúlon fehárgárdák nincsenek, csak román csapatok, úgyhogy a tisztek hajlandók voltak harcolni.35 A júliusi hadjáratban a hadosztály már Polyákovits Gergely alezredes pa­ rancsnoksága alatt harcolt, aki Rab Ákos eltávolításáig a i o i . dandár pa­ rancsnoka volt. A vezérkari főnök most is Bengyel Sándor volt. A 6. hadosz­ tály csapatai, beleértve az összes tüzérséget is, jól harcoltak, de a fegyverneki túlerejű román ellentámadás idején igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Amikor ezeket a Tisza mögé való visszavonulás után számba vették, kiderült, hogy a fogyaték halottakban, sebesültekben, eltűntekben és foglyokban 1960 fő!36 A hadosztály katonái egy nappal a tanácskormány leköszönése előtt meg­ tagadták a további küzdelmet, elsősorban azzal az indoklással, hogy a többi csapattest nem támogatta őket kellőképpen, és már többször hiába kérték pi­ hentetésüket. El is vonultak Budapest felé, ahonnan a hadsereg-parancsnokság Martonvásár környékére akarta szállíttatni őket, ez azonban a román megszál­ lás folytán elmaradt. Ekkor vált szét a Rab-Bengyel-Münnich — ezen annyira különböző egyéni­ ségekből álló - hármas életútja is. A legnagyobb karriert Münnich futotta be, aki Jugoszlávián keresztül hagyta el az országot: moszkvai emigrációjából megtérve, rendőr altábornagyként kapcsolódott be a közéletbe, és általánosan ismert pályafutását nyugalmazott miniszterelnökként fejezte be. A vezérkari főnök, fölvéve a Győrffy nevet is, mint Győrffy Bengyel Sándor lépett be a 32 �Nemzeti Hadseregbe, ahol nemcsak tábornoki rangot ért el, hanem még a II. vi­ lágháború alatt, mint közellátási tárca nélküli miniszter fejezte be életét. Aki pedig a legtehetségesebb volt, Rab Ákos nem jutott többé történemi szerephez. A hadosztály-parancsnokságból történt eltávolítása után Siófokra ment nyaralni, ahová már előzőleg Stromfeld is visszavonult. 1919. augusztus 17-én bevonult Siófokra a Prónay-különítmény egyik osz­ taga, amely egyenesen a Balaton hullámaiból húzva őt ki, letartóztatta, és Stromfelddel együtt Budapestre, a Margit körúti katonai fogházba szállította.37 A magyar királyi budapesti katonai körletparancsnokság ügyésze vádat emelt ellene jogosulatlan toborzás, közcsendháborítás és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntette miatt, egy Páldy László nevű állítólagos volt főhadnagy írásbeli följelentésére támaszkodva. Ez rovott múltú, a 6. vörös hadosztálytól eltávolított egyén volt, akit nem vették át a Nemzeti Hadseregbe, és sem meg­ található, sem a főtárgyaláson kihallgatható nem volt. A budapesti hadosz­ tálybíróság a tanúk kihallgatása után megállapította, hogy a Rab Ákos ellen felhozott vádak alaptalanok, ezért a vádlottat tényálladék hiányában fölmen­ tette. A tanúként beidézett és kihallgatott Bengyel százados megesketésétől a bíróság eltekintett. A jogi ügyekben nem járatos olvasó kedvéért meg kell je­ gyezni, hogy pusztán az a tény, hogy valaki a Tanácsköztársaság kikiáltása után katonai szolgálatát a tanácskormány lemondásáig szabályosan ellátta, az ellenforradalom igazságügyi gyakorlatában nem volt büntetendő cselekmény. A Vörös Hadseregbe váló toborzás viszont igen, ezt azonban nem Rab had­ osztályparancsnok, hanem a helyi direktóriumok végezték, Rab csupán a be­ vonult emberanyaggal rendelkezett.38 Rab Ákost az 1920. december 14-én kihirdetett felmentő ítélet után a Nem­ zeti Hadseregben nem reaktiválták. Pörének iratanyaga Budapest 1945. évi ost­ roma alatt elpusztult, csák az ítélet hiteles másolata Tabódy Zsolt ezredes pö­ rének irataiban lelhető fel. Tabódy nagyon enyhe büntetést kapott, ezredesi nyugdíját meghagyták. 1945-ben pedig a ltábornaggyá is előléptették. Sírja meg­ található a budai Farkasréti temetőben. Miután Rab Ákost felmentették, egy bécsi magyar emigráns lap közzétette egy budapesti bizalmas katonai akta szövegét, amely szerint vele együtt Tombort, Stromfeldet, Juliert és sok más, a proletárdiktatúra alatt exponált kato­ natisztet eltiltottak az egyenruha viselésétől.39 Életének nem egészen öt év múl­ tán, váratlan fürdőszerencsétlenség vetett véget: 1925-ben, 47 éves korában, úszás közben a vízbe fulladt.40 Fénykép sem maradt utána, JE G Y ZE T E K 1. Szabó Ferenc: A V ö r ö s H adsereg szervezése és ha rcai a V ih a rsa rok b a n . (L á sd : A T an á csk öztársasá g B ékés m e g y é b e n 1919, B ék éscsab a 1969. 209—269. 1. A so ro k ír ó ­ já n a k eredeti, a m ostaninál v a la m iv el r ö v id e b b d o lg o z a ta : Irod a lm i S zem le (P o­ zso n y ) 1969. 3. 251—257. 1. 2. H adtörtén elm i L ev éltá r V K F T a b ó d y Z so lt ny. ezred es p ö rén ek iratai. 375. sz. ü g y ­ ir a t: R ab Á k o s alezred es p ö rén ek ítélete. (T o v á b b ia k b a n : T a b ó d y -p ö r 375.) 33 �3. Szentimrei Jenő: Virágok Ady koszorújához. Korunk (Kolozsvár) 1957. 11. 1142—1448. 1. Rab Ákost említi még. Bernátsky Kornél: Élmények és meglátások 1914—1925 (Pro domo et mundo). Bp. 1926. 25. 1. 4. Tabódy-pör 375. 5. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. (Wien 1923.), 206—207. 1. 6. Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története (Bp. 1945), 450—451. 1. Fellner méltatása megjelent a Budapesti Közlöny hivatalos lap 1919. március 15-1 számában, rendelet formájában. 7. A magyar Vörös Hadsereg 1919. (Válogatott dokumentumok) Budapest, 1959. 177. 1. (Továbbiakban MVH) 8. Idézett április 23-i helyzetjelentés. 9. A székely különítményparancsnokság Debrecenben április 16-án kelt bizalmas je­ lentése a HÜNB 5. osztályának bécsi ügynök jelentése alapján. Eszerint az antant­ missziók véleménye szerint a földművesosztály a jelenlegi viszonyokkal nem ért egyet. mert a termés fölött maga akar rendelkezni. Tudják, hogy a szoros össze­ köttetés az orosz szovjettel nincs meg. amiből arra következtetnek, hogy a magya­ rok nem lesznek képesek ellenállást kifejteni egy esetleges támadással szemben. Az orosz—magyar közvetlen kapcsolat felvételét Petljura nagy-ukrán kormányának had­ serege zárja el, amely szövetségre törekszik a lengyelekkel. (HL TI 5. doboz) 10. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai, VI/A. kötet. 386. 1. 11. Breit József: Az 1918 19. évi forradalmi mozgalmak és a vörösháború története. A III. kötet kézirata a Hadtörténelmi Levéltárban, 143. 1. Hivatkozás: Hadsereg­ főparancsnokság 510 3 hdm, tehát a jelentés május 10-én kelt. 12. Tabódy-pör 375. 13. MVH 1919, 237. 14. 126 13 hdm. sz. parancs a salgótarjáni csoportparancsnokság Iratai között, közölve MVH 1919. 227. Radwaner távozása és a 29. dandárparancsnokság Szolnokra helye­ zése után alakult a 80. dandárparancsnokság. amely a salgótarjáni csoportot át­ vette. 15. HL TI 124. doboz, Zámbory Geher Gyula hagyatéka, fol. 942. A távirat kezdetén a címzés előtt: Magvar Tanácsköztársaság Hadügyi Népbiztossága — Karhatalmi Fő­ parancsnokság. Haubrich aláírása után: ..Azonnal való leadás végett. 919/V. 9. Far­ kas Tivadar, népbiztos titkárja” . 16. Tabódv-pör 375. — Böhm szerint (380—381. l.) a terrorcsapat tagjait a hadseregfőparancsnokság küldte ki a 6. hadosztályhoz, de a kommunista Minnich helyesen Münnich) politikai megbízott nem volt velük megelégedve. 17 a salgótarjáni harcok eddig legrészletesebb leírása Balázs JózseftőlaH adtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) 1954. évi 3—4. számában. Hevesi Gyula Egv mérnök a forradalomban Bp. 1959, 271—272 l.) című írásai is foglalkozik ezek­ kel az eseményekkel, Némi kritikával ma is használhatók. 18. Mayer Vilmos, a 46/10 század parancsnokának a szerzőhöz intézett levele. Emléke­ zéseit lásd: HK 1959. I. 97—124. l. 19 Jász Dezső: Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig. Bp. 1969. 28. Csérit várospa­ rancsnoknak nevezi, ami téves beállítás. 20. Vécsey Zoltán: A síró város. Kosiče—Kassa 1931. III. 127—133. oldalon írja le a be­ vonulással kapcsolatos eseményeket. Szerinte a nemzeti zászlók bevonását Hirossik János rendelte el. Mivel Hirossik csak június 9-én érkezett Kassára nyilvánvaló, hogy ez cséri intézkedése volt. Hirrosik csak szankcionálta. 34 �21. Molnár Miklós: Kassától Kosičéig. Történelmi adatgyűjtemény az 1918—1919. évi forradalom, vörösuralom és a csehszlovák állam megalakulása idejéből. E hat vas­ kos kötetnyi kéziratban összegyűjtött minden kassai vonatkozású újsághírt, cikket és tanulmányt, és közbeiktatta saját emlékezéseit is. Az említett személyek Kassára érkezését az V. kötetben regisztrálja. (A továbbiakban: Molnár) 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 24. HL TI 611/13. hdm. (62. doboz) Julier is említi, az alakulat megnevezése nélkül. 25. A röpirat teljes fakszimiléja megjelent: 1919 — Borsodi emlékek. (Miskolc, 1959. MSZMP Borsod Megyei Bizottsága), 96—97. 1. 26. ..Kassát, a Felvidéket visszahódítani véres küzdelem után, azután az antant pa­ rancsára onnan ismét visszavonulni és ezen kudarc után kormányon maradni, le­ hetetlenné tette az állapotot. Vagy az antantra nem kellett volna hallgatni, és foly­ tatni az előrenyomulást, vagy engedni, de ebben az esetben beismerni a szovjet bu­ kását és átengedni a helyet egy tiszta szocialista kormánynak. E két alternatíva között a lehetetlen utat választották.” (Károlyi Mihály: Az új Magyarországért. Bp. 1968. 317—318. 1.) 27. Molnár V. 581. 1. 28. Münnich könyve: Bp. 1966., 74. 1. Molnár V. 548—549. 1. Uo. 580—588. 1. emlékezései­ ben említi, hogy ellenállás szervezése ügyében, június 28-án, vagy 29-én Julierrel is tárgyalt. 29. HL TI 63. doboz (III. hadtest iratai). A tiszai hadjárat idején a II/16. zászlóalj kérte a szlovák Vörös Hadsereghez való áthelyezését, erre azonban már nem maradt idő. 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 32. Már idézett ítélet Rab Ákos pörében. 33. Julier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Magyarság, 1927. jú­ lius 13. (9. közlemény). 34. Münnich Ferenc: A Magyar Tanácsköztársaságról. (Tanulmányok gyűjteménye) Bp. 1969. 244—246. 1. Ugyanebben a könyvben említi (35. 1.). hogy Böhm egy kommunista tartalékos tisztnek a III. hadtest parancsnokává való kinevezését a tisztek til­ takozására visszavonta. Valószínűleg Münnichről van szó. mert többször megtörté­ nik. hogy írásaiban célozgat rá. de nem nevezi meg magát. Münnich nyilván té­ ved. amikor azt írja. hogy Böhm vonta vissza egy kommunista tartalékos tisztnek hadtestparancsnoki kinevezését, mert ha ez a pozíció Landlernek a hadseregfőparancsnokság élére kerülésével megürült, csak Landler intézkedhetett. (Bokányi Dezső lett utódja a III. hadtestparancsnokságon.) 35. Erre bizonyíték Julier 1919. július 25-én kelt lemondó levele, amelyből idézzük: ..Si­ került azonban azt a hitet, hogy velünk szemben fehérgárda áll, a parancsnoki karban és a legénységben eloszlatni, részben írásbeli tájékoztatással, részben tájé­ koztató megbeszélések által, amelyeket az I. hadtest összes parancsnokaival és azonkívül sok magasabb parancsnokkal folytattam.” (Teljes szöveg a Breit József ,.A vörös háború” című tanulmányában. 36. Kerekes József ny. vezérezredes kiadatlan emlékiratai. (Bp. Egyetemi Könyvtár. 6596. kézirattári szám. Uo. írja: a 2. hadosztály vesztesége 35 tiszt. 1020 katona. 7. hadosztályé 42 tiszt. 207 sebesült katona, 556 eltűnt. A 6. hadosztály veszteségét som­ másan 1960 főben tünteti fel.) 37. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—1919. (Bp. 1934.) 394—395 1. 35 �38. Böhm Vilmos tudomása szerint a Nemzeti Hadsereg tisztjeinek 90 százaléka előző­ leg a magyar Vörös Hadseregben is szolgált. Szakály Sándor, mint szakértő, ha­ sonló megállapításra jutott. Böhm hibásan „Raab"-nak írja Rab nevét. 39. A Nemzeti Hadsereg titkaiból. Világossá (Wien). 1921. január 12. 30—31. l. 40. Néhai Sromfeld Aurélné Földes Péter író útján levélben tolmácsolt közlése. Rab el halálozásának helyét nem közölte. 36 �SZIJJ J O L Á N Adalékok a salgótarjáni munkásezred történetéhez * A z 1919. március 21-én győzelemre jutott Magyar Tanácsköztársaság intéz­ kedései között szerepelt a Vörös Hadsereg szervezéséről kiadott rendelet. A forradalmi fegyelmen alapuló új proletárhadsereget - osztályjellegének megfelelően - elsősorban a szervezett munkásság soraiból kell toborozni, mondta ki a rendelet, s továbbá azt is, hogy a „Vörös Hadseregen belül, mint annak tartaléka, munkás-tartalékzászlóaljak, csapattestek állítandók fel.” A gyári munkás-tartalékzászlóaljak felállítását a kommunisták kezdemé­ nyezték. Két szempont: védelmi és gazdasági indokolta törekvésüket. E gy­ részt úgy látták, hogy a Tanácsköztársaság fegyveres erejének megerősíté­ sével nem lehet addig várni, míg a Vörös Hadsereget megteremtik; más­ részt az üzemek, gyárak forradalmi szellemű, fegyelmezett munkásaiból olyan különleges munkás-katona alakulatok megteremtésére törekedtek, amelyek a termelés folytatása mellett mindenkor gyorsan mozgósíthatók a Tanácsköztársaság védelmére. A toborzás április elejétől folyt, majd a román, illetve a cseh interven­ ciós csapatok támadásának megindulása felrázta az ország népét, és fel­ gyorsult a hadsereg szervezése. Budapesten 1919. április 27-ig tizenkét gyá­ ri munkásezred alakult és megmozdultak a nagy iparvidékek munkásai is. Salgótarján az élen járt ebben. A megyében a munkásság fegyveres alakulatainak szervezése április 6. után indult meg. Április 6-án Salgótarjánban járt Kun Béla hadügyi nép­ biztos Landler Jenő kíséretében és fegyverbe szólította a szénmedence munkásait.1 Április elejétől a Salgótarjánban székelő dandárparancsnokság (amely a Vörös Hadsereg májusi átszervezése után a 80. dandár nevet nyerte), 1919. április 23-án délelőtti helyzetjelentésében a 3. hadosztály-parancsnokságnak a következőket jelentette: „ A helyben lévő acélgyár és bányamunkásokból 2 munkászászlóalj alakult, kik parancsnokul egy tényleges századost óhajtanak. A zlj. létszáma 200 fő. Századparancsnokul egy szakképzett munkást választottak maguk közül.” 2 A következő napi, április 24-i iratok is tartalmaznak adalékot a témá­ hoz. A dandárparancsnokság az alábbi jelentést küldte a 3. hadosztály-pa­ rancsnokságnak: „K érem B urián János elvtársat (volt törzsőrmestert) a dandárparancsnoksághoz mint politikai megbízottat véglegesen kinevezni. Nevezett a vas- és fémmunkások szakszervezetének tagja, és helybeli mun­ kásgárdák felállítása körül buzgón tevékenykedett. Burián elvtárs f. hó 21-től a helybeli munkás- és katonatanács megbízatása folytán látja e l a politikai megbízási teendőket."3 * A M a g yar Tan ácsköztársaság 70. évford u lójára em lék ezve a H adtörténelm i L e v é ltá r őrizetében lé v ő , a Magyar Tanácsköztársaság katonai iratai eln evezésű gyűjtem ényből teszünk k ö zzé néhány, e d d ig még p u b likálatlan iratot, am elyek jól k ieg é szítik a N ó grád m egye történetét fe ld o lg o zó m onográfia von atkozó fe je z e te it. (N ógrád m egye története 2. k ötet, 18 4 9 -19 19 . S algótarján , 1969.) 37 �A munkásság szervezése oly ütemben haladt. hogy két nap múlva április 26-án már a Hadügyi Népbiztosság 6. osztálya - mely a Vörös Hadsereg szervezését irányította - a következő táviratot küldhette a dandárparancs­ nokságnak: „ A salgótarjáni acélgyárban a munkásság körében egy munkásgárda felállítása van folyamatban. Ezen egység a Vörös Hadsereg köteléké­ be »Salgótarjáni acélgyári zászlóalj« elnevezés alatt sorolandó be. A zászló­ alj hadrendje a következő: egy gyalog zlj., négy gyalogszázaddal (a lét­ számnak megfelelően folytatólagosan több egység is felállítható), egy géppuskásszázad 8 géppuskával. Ezen egységek felállítása a rendelkezésre álló személyzet létszámához és az anyag mérvéhez fokozatosan hajtandó végre. A géppuskás szd. szervezésre a 2669/eln. = 1919. számú rendelet megfelelő melléklete mérvadó. A zászlóalj parancsnokául Winkler Károly volt százados elvtársat nevezem ki. Nevezett útbaindítása innen elrendel­ tetett. Lövegek jelenleg nem állnak rendelkezésre. A kiképzett tüzér elv­ társak a 60. ddr. p arságnak volnának átadandók. A zászlóalj katona-köz­ igazgatási tekintetben, valamint hadrendileg a 60. ddr. csoport parancsnok­ ságnak, harcászatilag pedig a 3. ho-nak rendeltetik alá. A zászlóalj kiegé­ szítésére, egyéb jelentésére stb. a Vörös H adsereg kiegészítésére vonatko­ zó eddigi határozványok mérvadók. Mihelyt a zlj. felállítása annyira haladt, hogy a demarkációs vonalon szolgálatot tehet, egy vadász ezredbeli erős létszámú zlj-at váltson fel, mely utóbbi átirányítás végett a hadügyi nép­ biztosság 5. osztálynak, a létszámokkal jelentendő. Hünb. 8808/eln. 6. 1919.” 4 A helyzet azonban nem volt ilyen egyértelmű. A munkások felfegyver­ kezése és felhasználása tekintetében éles ellentétek, viták voltak a kommu­ nisták és szociáldemokraták között. (Lásd erről részletesen a Nógrád megye története 2. kötet 257. és azt követő oldalakon leírtakat.) A z ellentétek lényegét egy, a 3. hadosztály-parancsnokság és a dandárpa­ rancsnokság két szakközege közti beszélgetésben a következőképpen foglal­ ták össze: ,. . . . a helybeli munkászászlóalj körül bajok vannak. A mun­ kástanács azt mondja. hogy fognak, harcolni. A munkászászlóaljnál felállí­ tott katonatanács pedig azt mondja, hogy tekintettel a zöm kiképzetlensé­ gére, nem harcolhatnak. . . ” 5 A dandárparancsnokságnak a 3. hadosztály-parancsnoksághoz küldött jelentése ez utóbbi nézetet tükrözte: „Jelentem, hogy a salgótarjáni acélgyá­ ri munkászászlóalj ezer fő létszámmal a mai napon a kiutalt felszereléssel felszereltetett. A ddr. parancsnokság a zlj. megalakított tanácsával a zlj. alkalmazható­ ságát illetőleg összeköttetésbe lépett és a megbeszélés eredményét alábbi­ akban jelentheti: a munkás zlj. ezer fő létszámból csak körülbelül csak egy­ száz ember van olyan, aki az elmúlt világháborúban is részt vett, ezen­ kívül még egynéhány olyan van, aki ezelőtt 10-20 évvel katona volt. A többi teljesen kiképzetlen ember, aki fegyvert egyáltalán nem képes használni és soha katona nem volt. Jly körülmények között a zlj. harcban egyáltalában nem alkalmazható, mert senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy a kikép­ zetlen emberek habár csak egy pillanatig is helyüket megáldani képesek vol­ nának. Lelkesedés és a kötelességtudás nem hiányzik, de így kiképzetlenül nincs semmi kilátás a legcsekélyebb eredményre sem. A zok akik az elmúlt világháborúban részt vettek, tekintettel csekély számukra, kilátástalannak tartják a harcban való részvételt. E z ideig 7-8 évig voltak katonák, sok vi­ szontagság után családjaiknak megmaradtak és most újból ki lennének 38 �téve a megsemmisülésnek, családjuk pedig minden támasz nélkül marad­ na. Ő k vonakodás nélkül hajlandók, volnának harcolni, de csak úgy, ha mindenki részt vesz a küzdelemben. Miután társaik kiképzetlensége követ­ keztében ez nem lehetséges, ők lsem hajlandók ilyen kilátástalan harcba lépni. Ha ellenben a társaik is ki lesznek képezve, ami legalább egy hónapi 39 �időbe kerül, legnagyobb készséggel fognak küzdeni. Ezen jelentés alapján a ddr. parság intézkedést kért. hogy mi történjen a munkás zlj.-nak kiadott felszereléssel és fegyverzettel. Nem volna-e célszerű azt az itteni hiányok pótlására felhasználni, a felesleget pedig visszaszállítani a munkás zlj. ta­ nács tagjainak. A tanács tagjainak aláírása: Percze István Licska Béla Kim er Gyula Kerekes József Vlacsil Béla Katona László Kovács Pál 40 Malomhegyi Gyula Andrásko Ede Ferencz Sándor Papp Gyula Miterbad(?) Pál Dubinyi Sándor Itábu(?) Gusztáv Pindroch József."6 �A vita eldöntésében lényeges szerepe volt Hevesi Gyula népbiztosnak, aki elrendelte a bányákban, az üzemekben a munka beszüntetését és a mun­ kások felfegyverzését.7 Emellett május 2-án kinevezte a munkászászlóalj politikai megbízottjává a kommunista G ólián Andrást,8 akinek döntő sze­ repe volt abban, hogy a zászlóalj fokozatosan harci bevetésre került. A dandárparancsnokság május 3-i 7.30-kor leadott távirata már azt a tényt közli, hogy. . . ,,a füleki csoport. . . fővédelmi vonalában. . . a salgó­ tarjáni munkászászlóalj részei már fel vannak állítva.” 9 A május 6-i (1.30’) helyzetjelentés ezt tartalmazza: „ . . . A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két mun­ kásszázad fog megalakulni,” 10 Ezt követően - amint a helyzetjelentések tanúsítják - a zászlóalj katonái részt vettek a Salgótarján megvédéséért vívott harcokban.11 Május 12 -tő l.. . „az acélgyári és üveggyári munkásszázadokat. . . Salgó­ tarján nagyállomáson hadosztálytartalékként” vonták össze a 6. hadosztály parancsára.12 E zt erősítette meg május 16-án a 80. dandárparancsnokság parancsa is. „ A munkászászlóalj a 80. dandár kötelékébe lép és egyelőre Salgótarjánban lesz elhelyezve."13 41 �A z ezt követő napok irataiból érdekes helyzet rajzolódik ki. A 3. hadosztály-parancsnokság május 19-én a következő táviratot küldte a 80. dandárnak: ,,Közlöm a hdsparság 518/18 hdm számú rendeletét a Salgótarjánban szervezés alatt álló munkás zlj.-ak további szervezés, kikép­ zés és fegyelmezés végett Pásztó környékére áthelyezendők. A zlj .- ak moz­ gásra kész egységek legyenek. Végrehajtás jelentendő. Amennyiben a ddrparság ezen áthelyezés végrehajtását az ott levő szerelvényekkel nem biz­ tosíthatná ez a ho-nak sürgősen jelentendő. = 3 . ho 94 a/4 hdm.” A távirat hátlapján Köller dandárparancsnok telefonon leadott jelentése szerepel: „ A megváltozott helyzet következtében a munkászászlóaljak nem küldhetők Pásztó környékére” , mivel „ . . . a 2 munkászászlóalj addig, amíg ide más tartalék nem jö n ,. . . itt nem nélkülözhető.” 14 S hiába volt az ezredparancsnok, W inkler kérése is, hogy „ . . . legalább egy-két heti egységes és intenzív kiképzésnek vettessenek alá” 15, hiába a hadosztály utasítása - a hadműveleti helyzet döntött: a május 19-én meg­ újult ellenséges támadás visszaverésére, Salgótarján felmentésére minden fegyverre, minden alakulatra szükség volt. Salgótarján felmentése - május 23. - után kerülhetett sor az első vonalból való visszahívásra és a kikép­ zésre; amint ezt a 80. dandárparancsnokságnak a munkásezred-parancsnoksághoz Kisterenyére 1919. május 23-án küldött parancsa tartalmazza: „ A Salgótarjáni munkásezred a 3. ho.-parság parancsára Kis-Terennén, esetleg Kis-Terenne közvetlen közelében egyesítendő. A zlj-a k kiképzése azonnal a legnagyobb eréllyel megkezdendő. Első sorban a raj, szakasz és század kötelékek szilárdítandók. meg. Azután a fel­ derítő és biztosító szolgálatra helyezendő a súly. Emellett a lövészetben való kiképzés nem hanyagolandó el. A kiképzési időszak nem határozható meg, mert a jelenlegi helyzetben minden pillanatban akcióba juthat az ezred. A kiképzés módja ennek megfelelően alkalmazandó. A zlj-a k jelenlegi harcértékéről szóló jelentés még f. hó 24-én ide be­ érkezzék. Folkusházy dandárparancsnok. ” A z ezredparancsnok, W inkler válasza a következő volt: „ Kisterenye 1919. május hó 24-én. Fenti rendeletet tudomásul v ettem. A zlj.-ak kiképzési foka legutolsó jelentésem óta nem változott, azonban a hangulat a legutóbbi események és az általános helyzet alakulása folytán igen kedvező. Winkler ezd.-parancsnok. ’ ’16 A kiképzés időszakáról tudósít az alábbi távirat: „ A hadseregparság 526/17.-hdm. számú rendeletére: a salgótarjáni munkásezred II. zászlóalja az I. zászlóaljba beolvasztandó és egy új II. zászlóalj állítandó fel. Zászló­ aljparancsnokot a hadseregparancsnokság már igényelt. A kiképzett géppuskások. különválasztása után egy géppuskásszázad felállításához még hiányzó katonák és felszerelés igénylendő. A z új II. zászlóalj felállításának előhaladását a salgótarjáni munkásezredparság a 80. ddr. prsg. útján időnként jelentse. Veszik: 80. dandár és salgótarjáni munkásezred parság. = 3. ho. psg. 1oo.a /8. szám/ hdm. 1919.” 17 42 �Valószínűnek látszik, hogy az ezred feltöltése nem történt meg, átszer­ vezték az alakulatot - amint ez a Vörös Hadsereg parancsnokság által kiadott hadrendekből rekonstruálható.18 Május 5—től május 30-ig I. munkászászlóalj elnevezéssel szerepel, mint a salgótarjáni acélmunkások alakulata, vagy Acélgyári zászlóalj néven. (Ér­ dekes viszont, hogy a dandárezredként emlegeti és van olyan hadrend, amelyben a megnevezése zászlóalj, de a jelölése ezred.) A június 15-én kiadott hadrendben már önállóan nem szerepel az alaku­ lat, hanem az 5. munkásezred beolvadt pótlásaként található a salgótarjáni I. és II. munkászászlóalj: (az elnevezésbeli ellentmondás itt is fellelhető: ugyanezen irat egy másik mellékletében, az 5. hadosztály hadrendjénél ez olvasható az 5. munkásezrednél: „ A salgótarjáni munkásezred 2 zászlóaljá­ val az 5. ezredbe beolvadt.” 19 A július 5-én kiadott hadrendben pedig már így szerepel: 5. salgótarjáni munkásezred, amelynek az I. zászlóalja az I. salgótarjáni zászlóaljból, II. zászlóalja a II. salgótarjáni zászlóaljból alakult. Az ezred júniustól a 10. dandár alárendeltségében az 5. hadosztály köte­ lékébe tartozott és részt vett a III. hadtestparancsnokság által vezetett északi hadjáratban, és a ,,kiváló munkásokból. . . álló zászlóaljai dereka­ san kivették részüket a harcokból - de ez az ezred történetének egy újabb fejezete, amely már nem esik jelen kutatásunk körébe. 43 �JEGYZETEK 1. HL MTK 80. ddr. 96/hdm. sz. 100/1—5. lt-i j. 2. HL MTK 80. ddr. 113/l.hdm. sz. 100/18.—147. lt-i j. 3. HL MTK 80. ddr. 114/13.hdm. sz. 100/19.—164. lt-i j. 4. HL MTK 80. ddr. 118/6.hdm. 12. 100/23.—203. lt-i j. (A távirat hátoldalára Radváner ddrpk a következőt írta: ,,A munkástanács hasonló táviratot kapott. A zlj. Jelenleg felállítás alatt áll.” 5. HL MTK 80. ddr. 121. hdm. sz. 101/1.—1. lt-i j. 6. HL MTK 80. ddr. 120/29.hdm. sz. 100/25.—254. lt-i j. 7. HL MTK 3. ho. 78/2. Op. sz. 91/5.—18. lt-i j., és HL MTK 80. ddr. 123. hdm. sz. 101/3.—34. lt-i j. 8. HL MTK 80. ddr. sz. n. 101/10.—166. lt-i. j. 9. HL MTK 80. ddr. 123/15. hdm. sz. 101/3.—46. lt-i j. 10. HL MTK 80. ddr. 126/11. hdm. sz. 101 6.—103. lt-i j. 11. Egy érdekesség ezekből a n a p o k b ó l:........ Som oskőnél a salgótarjáni acélgyári mun­ kásszázad 3 m ozgókonyhát zsákmányolt. Ezek közül az egyik századnak 6-án elha­ gyott konyhája volt.” 12. HL MTK 80. ddr. 131/13. hadm. sz. 101/11.—189. lt-i j. 13. HL MTK 80. ddr. 135/15. hrm. sz. 101/15.—241. lt-i j. 14. HL MTK 80. ddr. 139/22. hdm. sz. 101/19.—299. lt-i j. 15. HL MTK 80. ddr. 138/29. hdm. sz. 101/18.—283. lt-i j. 16. HL MTK 80. ddr. 143/18. hadm. sz. 102/2.—45. lt-i j. 17. HL MTK 80. ddr. 147/15. hdm. sz. 102/7.—140. lt-i j. 18. HL MTK VHP Hadrendek 66—70. dobozok. Itt jegyezzük meg, hogy a munkásalakulatok felhasználása tekintetében lényeges változás következett be a májusi fordulat után. (Május 3-án a Forradalmi K orm ány­ zótanács elrendelte a proletariátus általános mozgósítását.) A V örös Hadsereget át­ szervezték és ennek során munkásezredekkel megerősítették, am elyeknek utánpót­ lását a gyári munkásezredek adták. Május folyam án 9 munkásezredet (2., 5.. 6., 7., 8., 9., 11., 14., 22. hadrendi számmal) osztottak be a fronton h arcoló egységek közé, többségüket a III. hadtest kötelékébe. 19. HL MTK VHP 615/60. hdm. sz. 68/5.—5. lt-i j. 44 �G O S Z T O N Y I P ÉTER A V örös Hadsereg összeomlása, 1919- Ágoston Péter, az 1919-cs tanácskormány három külügyi népbiztosának egyike, a Forradalmi Kormányzótanács különleges megbízottja, 1919. július 6-án a következőket jegyezte fel mai napig is kiadatlan naplójában: „P o zsonyban aláírtam a fegyverszüneti szerződést, és megállapodtam a franci­ ákkal a hadifoglyok kiadása tekintetében. Mittelhauser tábornoknak nem ment a fejébe, hogy mi velük fegyverszünetet kössünk. Ha pedig ezt mégis megtesszük, akkor bizonyára azért, mert az osztrákokat akarjuk támogatni, hogy a tanácsrendszert ott megcsináljuk. Úgy látszik sejtelme sincs arról, hogy a Vörös Hadsereg most nagyon gyenge és ezért adtuk át azokat a nagy felvidéki területeket.. . ” 1 Ágoston Péter tévedett. A z északi - a felvidéki - hadjárat során a fiatal magyar Vörös Hadsereg szervezetileg is összekovácsolódott és a III. hadtest katonái, melyek nagyobb részt a budapesti gyárak munkásai közül kerül­ tek ki, a cseh haderővel szemben komoly harci sikereket értek cl. A Landler Jenő vezette hadtest - 50 zászlóalj és 24 üteg - rövid hetek alatt 2836 m2-nyi területet szerzett vissza Magyarországnak. Június 28-án azon­ ban Kun Béla sugallatára a kormányzótanács Budapesten egy olyan hatá­ rozatot hozott, miszerint a felvidéki, a Vörös Hadsereg által felszabadított területeket haladéktalanul ki kell üríteni, illetve a csapatokat vissza kell vonni eredeti, májusi kiindulási vonalaira. Kun bízott Clemenceau ígére­ tében, illetve az első világháború győztes hatalmainak párizsi békekonfe­ renciája ígéretében, miszerint a kiürített felvidéki területek ellenében az antanthatalmak kötelezik a románokat, az általuk elfoglalt tiszántúli terü­ letek átadására.2 A Felvidékről visszarendelt csapatok katonáit a kormányzótanácsi ha­ tározat alaposan megroppantotta. A katonák zöme érthetetlenséggel fogadta Kun Béla javaslatát és még kevésbé volt hajlandó indítóokait magáévá ten­ ni. Hogy lehet önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett területről, amikor ennek állítólagos ellenértékét távoli országok miniszterei csak kilá­ tásba helyezték? Nem, lázongásokra nem került sor: a csapatok parancs­ nokainak vezetése alatt végrehajtották a visszavonulást, de mind az egy­ szerű vöröskatonában, mind pedig tisztjeikben nőtt a kétely a tanácskor­ mány illetve a mögötte álló egyesült szociáldemokrata-kommunista pártve­ zetéssel szemben. Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok július 10-én le is mon­ dott. Ennek okát visszaemlékezéseiben bőven megmagyarázza.2 Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg kiváló vezérkari főnöke, már előzően, július 1-én otthagyta a gödöllői főhadiszállást, és tudunk több hadosztályparancsnokról is, akik a számukra elfogadhatatlannak minősült visszavonulással kapcso­ latban. tiltakozásuk jeléül, szintén önként váltak meg posztjuktól.4 Nem tartozik ugyan ide Kun Béla Clemenceau-val szembeni magatartá­ sának magyarázata, de hadd jegyezzük meg - ha úgy tetszik, Kun Béla vé­ delmére, hogy ő a francia miniszterelnök ígéretében elsősorban a Tanács­ 45 �köztársaság időnyerési lehetőségét nézte. Valahogy úgy, ahogy ezt Lenin tette, amikor is, 1918 tavaszán Breszt-Litovszkban, területi koncessziók alapján, békét kötött a központi hatalmakkal. D e az is lehetséges, hogy Kunt be­ folyásolták, „megijesztették” azok a jelentések, amelyek a Felvidéken si­ kerrel előrenyomuló Vörös Hadsereg, a Landler-féle III. hadtest belső po­ litikai képéről tudósítottak. Kassa és Eperjes a bevonuló magyar csapato­ kat ugyanis nemcsak érthető lelkesedéssel, hanem nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott házakkal is várta. A vörös lobogó mellé, az internacionaliz­ mus jelképe mellé, számos egységnél követelni kezdték a nemzetiszínű zászlók rendszeresítését! Maga Landler Jenő hadtestparancsnok is tett e vonatkozásban pártoló javaslatot, amelyet Kun Béla azonban kategorikusan elutasított.5 Kun és közvetlen környezete kizárólag a nemzetköziség talaján álltak. A világforradalom küszöbönálló kitörésében hittek és annak gyors győzelmében. Illetve abban, hogy az orosz Vörös Hadsereg, amely ezekben a nyári hetekben a Kárpátok előterébe kerülve a Dnyeszter bal partján állt, hamarosan hathatós katonai segítséget nyújthat a Tanácsköztársaságnak. Július közepén a Kormányzótanács súlyos helyzetbe került. Noha a fel­ vidéki, felszabadított területeket átadta a cseheknek, a Tiszántúlt nem si­ került birtokba venni. Ezért Budapesten elhatározták, hogy fegyverrel sze­ reznek érvényt kívánságuknak, és a Vörös Hadsereget felkészítik egy ro­ mánok elleni, tiszántúli offenzívára. Július 12-én a kormányzótanács el­ rendelte az általános védkötelezettséget. Ugyanakkor megkezdődött a Fel­ vidékről visszavont csapatok Tisza-vonalon való felvonultatása.'' Egyet kell értenem és egyet is értek a pozsonyi dr. Fogarassy Lászlóval, az 1919-es korszak hadtörténetének kiváló kutatójával, amikor őt idézvén kijelentem, hogy a román királyi hadsereg ellen felsorakozó vörösseregtestek ekkor tulajdonképpen a „belső bomlás” , a harci erények bomlásának küszöbén álltak.7 A hadosztályoknál és a dandároknál ugyanazok a kórtünetek ütöt­ ték fel fejüket, mint amelyek alig egy évvel azelőtt. 1918 októberében, az osztrák-magyar császári és királyi hadseregben voltak tapasztalhatóak. L andler Tenőnek — július 18. óta - a Vörös Hadsereg új főparancsnokának, több munkásezredet (például a 8. és a 14. ezredet) fel kellett oszlatnia, mert katonai értékük szinte a nullára süllyedt. Más egységek ugyan még , álltak” , de fegyelmük (például a I I . ezrednél) csapnivalóan rossz volt. V olt olyan dandár is (például a 80. nemzetközi dandár), amelynek katonái fosztogató körutakat tettek a falvakban és fütyültek parancsnokaik, illetve politikai biztosaik utasításaira. M ivel a hátországi, a személyi állomány ki­ egészítésével, feltöltésével foglalkozó intézmények működése akadozott, a 7. munkásezredet, mint ilyet, törölni kellett a tiszai sereg hadrendjéből. Landler a támadásra felsorakozott csapatok mögött tartalékok felett szinte nem is rendelkezett! A hajmáskéri táborban ugyan megtalálható volt a 8. hadosztály zöme, de ezek vezetői egyszerűen megtagadták a parancsot: a románok elleni offenzívában nem kívántak részt venni. A pécsi bányász­ zászlóaljból kialakított 52. ezred katonái pedig kijelentették: ők a Tanácsköztársaság ügyét csak Baranya megye felszabadításában, Szűkebb pátriájuk visszaszerzésében kívánják szolgálni.8 Ennyi példából is kitűnik, hogy a román királyi hadsereg ellen felsora­ kozott vöröscsapatok csak „papíron” képeztek komolyabbnak vehető ka­ tonai erőt. Bár említsük fel, a tiszai seregnek a későbbiekben voltak kiváló képességű csapatai is. Például a vöröstüzérek és azon gyalogzászlóaljak katonái, amelyeknek személyi állománya zömükben az ellenségtől megszállt 46 �magyar területekről származtak. Ezeket az egységeket főleg az motiválta, hogy fegyvereikkel Szűkebb hazájuk visszaszerzését szolgálják. A korabeli hadtörténelmi irodalomból is tudjuk: jól harcoltak! A tiszai offenzíva első szakaszának sikerei főleg az ő számlájukra írandók. Helytállásuk viszont nem volt elégséges ahhoz, hogy az egész tiszai sereg harci morálját meg­ emelje. A tiszai offenzíva haditervét Julier Ferenc vezérkari alezredes dolgozta ki. Ugyanaz, aki a III. hadtesttel a felvidéki hadjáratot végigcsinálta és ott a mostani, tehát a júliusi Vörös Hadsereg főparancsnokának, Landler Jenő­ nek vezérkari tisztje volt. Ismerték egymást. Miként mondani szokás: a Fel­ vidéken együtt szagolták meg a puskaport. A z együttműködés a két em­ ber között jó volt, jóllehet tudjuk, Landler elsősorban politikus volt, kom­ munista, míg Julier, hivatásos tisztként, nem viseltetett szimpátiával a kom­ munizmus iránt. Számára a Tanácsköztársaság politikai berendezkedésével és ideológiájával egy idegen világ volt és maradt. Julier elsősorban hazafias érzésből kötelezte el magát a Vörös Hadseregnek.9 A tiszai offenzíva előkészítése és lefolyása nem tartozik ezen fejtegeté­ sek tárgyához. Csak megemlítem, hogy a Tanácsköztársaság ellenségei, az antanthatalmak Duna-medencei képviselői jó előre tudomást szereztek az offenzíváról, illetve annak előkészítéséről. A tiszai védelmet ellátó román hadsereg parancsnoksága is megfelelő felvilágosítással rendelkezett. Nem Julier volt tehát az .,áruló” , ahogy azt később, 1945 után, tulajdonképpen a mai napig, igaz az utóbbi időben már nem olyan nagy határozottsággal, a magyarországi katonai és történeti irdalom állítja.10 Franchet d ’Esperay tá­ bornok július 21-én Foch marsallhoz, Párizsba címzett levelében a Vörös Hadsereg támadásának megkezdése után megnyugtatólag így írt: „ A ma­ gyar offenzíva már a kezdetben össze fog omlani!” Román erősítések van­ nak útban a tiszai fronthoz. Majd hozzáfűzte: ,,Biztosíthatom Ö nt, hogy a magyar szovjeteknek legfeljebb 2-3 hét életet adok. Ha offenzívánk nem hozná meg esetleg a K un kormány végét, a tarthatatlan belső állapotok ezt mindenesetre meghozzák. . " Július 20-án indult meg a Vörös Hadsereg tiszai offenzívája. A román királyi csapatok a magyarokénál nagyobb erőkkel rendelkeztek. Felszerelé­ sük és fegyelmük is sokkal jobb volt. Liptai Ervin hadtörténész 1960-as fel­ mérése szerint gyalogság vonatkozásában a románok két és félszeres túl­ súlyban voltak. Tüzérségük és lovasságuk túlsúlya pedig kimondottan nyo­ masztó volt.12 Ennek ellenére a Vörös Hadsereg - több helyen átkelvén a Tiszán, sőt nem egy helyen mélyebb hídfőállást is kiépítve sikerrel har­ colt a románok ellen. A Vágó Béla vezette III. hadtest csapatai például Szabolcs és Tiszaeszlárnál a felvidéki hadjárat bravúrját ismételték meg.13 Július 24-én azonban döntő változásokra került sor. Tartalékok beérkezése, illetve bizonyos átcsoportosítások lehetővé tették M ărdărescu tábornoknak, a román csapatok tiszántúli parancsnokának, hogy megállítsa, majd ellentámadásban visszavesse a magyarokat.14 E z olyannyira jól sikerült, hogy a románok hat nap múlva Tiszaeszlárnál és Tiszadadánál már át is kelhettek a folyam jobb partjára. A Vörös Hadsereg csapatait sürgősen vissza kellett parancsolni. Julier a kudarcért saját magát, illetve a rossz haditervet okol­ ta. Benyújtotta lemondását, amit azonban Landler nem fogadott el. Ceglé­ den, július 31-én, Vágó Béla különvonatában, összeült a Vörös Hadsereg legfelsőbb vezetősége. Landleren kívül részt vettek ezen Pogány József, Bo­ 47 �kányi Dezső, Hamburger Jenő és Kun Béla és persze Julier, aki a vezér­ kar szemével nézve a kialakult hadihelyzetet, mindenféle offenzíva leállí­ tását és a csapatok defenzív felhasználását javasolta.15 Másról is esett szó. Politikai ügyekről. A Tanácsköztársaság további sor­ sáról. Felvetődött a gondolat, ha a kormányzótanács lemondana és a ha­ talmat egy mérsékeltebb politikai csoportosulásnak átadná - vajon az an­ tant hajlandó lenne-e érdemileg Budapesttel tárgyalni és az intervenciós román csapatokat leállítani? Kun azonban a feltétel nélküli harc mellett tört pálcát. A Vörös Hadsereget ismét offenzívába kell hajtani - hangoztatta Bokányival és Julierrel szemben. E z ideig a románok csak kis erővel jöt­ tek át a Tiszán. Ha ezeket visszavetnénk, a folyam vonalát hosszabb ideig lehetne tartani! A ceglédi haditanács el is rendelte a Vörös hadsereg ismé­ telt támadását - de közben, július 31-ére, a csapatok belső bomlása ijesz­ tő méreteket öltött. Julier visszaemlékezéseiben megírja, hogy amíg július 25-e után a Tiszán átkelt vöröscsapatok visszavonulása aránylag még rendezettebb körülmé­ nyek között folyt és így a hadianyag jó részét is sikerült megmenteni - ez az állapot július utolsó napján gyökeresen megváltozott. Valami „megpat­ tant” a katonák lelkében! Fegyelmük bomlóban volt; harci kedvük a nulla „ értékére” süllyedt. „ A csapat semmi áron nem akart többet harcolni!” e rezümével jött Julier július 31-én vissza a Tiszától.16 Kun Béla is hasonló végeredményre jutott. A ceglédi haditanács után gépkocsijával beszágul­ dotta a tiszai front egy részét. Szajolnál, ahol egy rögtönzött beszédben lel­ ket kívánt verni a katonákba, csak süket fülekre talált. Münnich Ferenc­ nek, a Vörös Hadsereg politikai biztosának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a vöröskatonák odamondogattak Kunnak: ,M i már eleget harcol­ tunk! Harcoljanak most maguk., elvtársak!” 17 Legjobb esetben is mérhetet­ len közöny uralta a vöröskatonák lelkét. Csalódtak vezetőikben, csalódtak a nemzetközi szolidaritásban, hiszen - hogy csak egyetlen példát mondjunk! - a július 21-ére beharangozott, a Tanácsköztársaság megsegítését célzó „nagy internacionalista proletártüntetés” , illetve sztrájk Európa-szerte el­ maradt, illetve itt-ott jelentéktelen helyi megmozdulásokra zsugorodott. Több munkásezred nyíltan kimondta: hazamegy, nem harcol tovább! Más helyeken a csapatok önkényesen elhagyták állásaikat. Már csak békét kíván­ tak. Hiába vette át a ceglédi haditanács határozata alapján Vágó Béla az I. és IV. hadtest még meglévő csapatai felett a parancsnokságot és intéz­ kedett egy offenzíva előkészítésére. A katonai gépezet csődöt mondott. Augusztus 1-én, a reggeli órákban, Szolnoktól délre a Tisza mögött, magyar részről szinte semmiféle egység nem állt. Még folyammegfigyelésről sem le­ hetett már beszélni! A román királyi hadsereg meg éppen ezen a napon tett előkészületeket a Tisza-vonalon való átkelésre. Szolnoktól délre. . . Papíron ekkor a Vörös Hadseregnek még 23 zászlóalja és 4 tüzérütege volt. Ezekből kaparta össze Vágó azokat a csapatokat, amelyekkel augusz­ tus 1-én Szolnoknál ellentámadást indított a románok ellen.18 A város egy részét sikerült is visszafoglalni, de a siker helyi siker maradt. A többi front­ szakaszon a románok, ha kezdetben óvatosan is, de folytatták nyugati budapesti - irányban az előnyomulásukat. Kun Béla közben Budapesten a Tanácsköztársaság likvidálásával volt elfoglalva. Augusztus 1-én délután a Budapesti Központi Munkástanács ülésén jelent meg. A z előbbi két nap fronton tapasztalt látványai valószínű­ leg mélyen befolyásolták hangulatát, érzelmeit és helyzetmegítélését. Becsü- 48 �letére legyen mondva, volt bátorsága szembenézni a tényekkel és azokból a helyzet adta következményeket levonni. Egy kevesek által ismert kora­ beli dokumentumból idézünk! A Budapesti Központi Munkástanács au­ gusztus 1-i üléséről készült jegyzőkönyvből. Ekkor már Kun Béla mögött volt a pártvezetőség és a kormányzótanács ülése, ahol a hatalomról való lemondást eldöntötték. Kun mellett csak Szamuely Tibor tartott ki. A szakszervezeti tanács is túlnyomó többségben a diktatúra feladása mellett szavazott. M aradt tehát Kun számára a Budapesti Központi Munkástanács informálása. A kormányzótanács lemondását illetve a szakszervezeti kor­ mány megalakítását Rónai Zoltán közölte a jelenlévőkkel. Ezután lépett az emelvényre Kun Béla. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint így kezdte beszé­ dét: „Hangom nincs már, csak a hitem van meg, hogy az a proletariátus, amely cserben hagyott nem engem, nem a vezérét, hanem cserben hagyta ön­ magát, az a proletariátus, amely mégsem hibás, mert a kapitalizmusból, e b­ b ől a mocskos, ebből a ronda kapitalizmusból nem lehetett mást csinálni, mint azt a mocskos és ronda rendszert, amely ebben az országban volt. Én elvtársak, azt mondom, nagyon mérlegeltem, nagyon gondolkodtam rajta, mit tegyek, és most itt hidegen és nyugodtan mégis megállapítom: megbu­ kott a proletárdiktatúra Magyarországon. Megbukott a proletárdiktatúra gazdaságilag, politikailag, és katonailag megbukott. . . ” A továbbiakban Kun szenvedélyesen kifejtette: vágya az volt, hogy a proletárdiktatúráért a barikádokon harcoljon együtt a tömegekkel. Inkább a halál - mintsem a diktatúra feladása! „E rre gondoltam, elvtársak!” mondotta a gyűlésnek. „Á m mit csináljunk? Barikádokra álljunk ki ma­ gunk, tömegek nélkül?” 19 Ez a kb. 30 perces Kun-beszéd, amely nem men­ tes az ellentmondásoktól, becsületes őszinteségében érdemel figyelmet. H i­ szen a mi századunkban egy kézen meg lehet számolni azon politikusok szá­ mát, akik szembe merték nézni politikai kísérletük totális csődjével és ezt nyilvánosan és őszintén a levont következtetésekkel együtt el is mondták! Augusztus 2-án Haubrich József vasmunkás lett Böhm Vilmos és Land­ ler Jenő után a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Rá már csak a hadsereg roncsai maradtak. Első intézkedései között ott találjuk a felvidéki hadjárat óta vajúdó „zászlóügy” rendezését. Haubrich elrendelte, hogy a Fegyveres Erők (figyeljük: már nem Vörös Hadsereg!) harci lobogója ezentúl csak az egyik oldalon llegyen vörös színű. A másik oldalnak nemzetiszínűnek kell lennie. A többi katonai intézkedések nem sok eredményt hoztak. Haubrich, aki a szakszervezeti, úgymond, Peidl-kormányban ideiglenes jelleggel egy­ ben a hadügyi tárcát is vezette, hamarosan elvesztette a hadsereg felett az uralmat. Pedig Julier kitartott mellette, sőt Stromfeld Aurél, ez a derék katona is egy időre visszajött dunántúli maga választott magányából, hogy ha szükséges, a románok Budapest irányában történő előnyomulása megaka­ dályozásában segítséget nyújtson. D e csapat, ami felett a gödöllői főhadi­ szállás rendelkezhetett volna, már nem akadt! Mărdărescu katonái au­ gusztus 4-én vonultak be - puskalövés nélkül - Budapestre. Augusztus 6án a Peidl-kormányt a fővárosban egy kis ellenforradalmi csoport puccs­ szerűen eltávolította a hatalomból. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy a szakszervezeti kormány még egy szakasznyi katonát sem tudott védelmére felvonultatni! Mi lett a még megmaradt vöröscsapatokkal? 49 �Augusztus első hetében a román királyi hadsereg által ellenőrzött te­ rületeken Mardarescu csapatai hat kombattáns hadosztályt kényszerített fegyverletételre. Így kb. 40000 katona és 1235 tiszt esett fogságba. Csak kevés egységnek - például a 2. dandárnak, amely Vácon keresztül jutott el a Dunántúlra sikerült a fogságbaeséstől megmenekülni. A Dunántúl egy részén augusztus közepe óta ekkor már a Horthy Miklós vezette N em ­ zeti Hadsereg volt az úr. Kozma Miklós Az összeomlás című 1933-ban ki­ adott visszaemlékezéseiben megírja többek között, hogy dunántúli előre­ nyomulásuk során még Fajsznál csatározásra került sor egy vörösjárőr és a Moravek-Ostenburg-k ülönítmény katonái között.20 Kirschner Béla pedig egy régebbi tanulmányában részleteket közöl a Budapesttől nagy távolság­ ban lévő sátoraljaújhelyi direktórium megszűnésének körülményeiről. Itt a tanácsköztársasági közigazgatási szervezet augusztus 3-án értesült Kun bu­ kásáról, illetve a Peidl-kormány megalakulásáról. Ekkor a helyi hadügyi megbízott kihirdette: „. . . . a kommunizmus megszűnt. A Vörös Hadsereg leszerel. Mindenki térjen vissza h azájába.. .!” 21 Augusztus közepére már nem csak a helyi direktóriumok, hanem a mun­ kástanácsok is önmaguktól felbomlottak, szétszéledtek. Ha akadt is itt-ott egy-egy agilis helyi katonai vezető, aki igyekezett a rábízott egységeket fegyver alatt tartani, a románok budapesti bevonulásának tényére és az általánosan elterjedt hírekre, miszerint a Tanácsköztársaság megszűnt, Kun Béla a népbiztosokkal Bécsbe távozot - végső soron kapitulált. A katonák, fegyvereiket hátrahagyva, szétszéledtek laktanyáikból. Totálisabb összeom­ lást, mint a magyar Vörös Hadsereg 1919 augusztusi összeomlása, keveset ismer a modern kor hadtörténelme! Hadd szóljunk még itt a Vörös Hadsereg katonai összeomlásának egyes okairól, úgy ahogy azt nyugati kutató a tények tükrében látja. A Vörös Hadsereg tulajdonképpen a felvidéki hadjárat során kovácsolódott össze egységes katonai erővé. O tt honvédő háborút folytatott. A z inter­ nacionalista beállítottság mellett így a nemzeti érzelmeknek is szerep ju­ tott. A tanácskormány vezetői, elsősorban Kun, semmibe vették ezt a lelki tényezőt, amely a csapatok harci kedvére kedvezően hatott. Hiszen a Vörös Hadsereg zömmel parasztokból állott. A z internacionalizmust a gyakorlat­ ban nem értették. Földéhségüket sem elégítette ki a tanácskormány. Mi mo­ tiválhatta tehát harcukat, ha se honvédelem se földvédelem ebben a küzde­ lemben nem játszott szerepet. A munkásezredek kezdetben jól harcoltak. Fegyelmük is megfelelő volt. D e egy kis idő múlva elegük volt a frontból. Ú gy gondolták: 1919 májusában önkéntesen jöttek harcolni, most joguk van ahhoz is, hogy önkéntesen hagyják ott a frontot. Lázongtak. Egyes egysé­ geknél az anarchia ütötte fel a fejét. A „szakszervezeti fegyelem” nem volt képes - legalábbis hosszabb távon - a katonai diszciplinát pótolni. Ami a tisztikar zömét illeti - ők nemzeti érzelemtől vezéreltetve léptek a Vörös Hadsereg szolgálatába. A titkos a ki nem mondott, meg nem be­ szélt jelszó, ezeknél így szólt: „H a vörös zászlók alatt is indulunk a harcba - mire a Kárpátokba érünk, piros-fehér-zöld lesz a lobogónk!"22 Helyesen állapította meg egy 1975 májusában az É let és Irodalom című hetilapban posztumus közzétett írásában Lukács György, a nagy marxista filozófus (aki mellesleg 1919-ben egy ideig a Vörös Hadseregben politikai biztos is volt), hogy „ . . . 1919-ben óriási szerepet játszott a nemzeti elem: ez a Vörös Hadsereg lényegében magyar hadsereg volt: ID E G E N támadások­ kal szemben védekezett!” 50 �A Vörös Hadsereg egyben népi hadsereg is volt. A hátország minden búja és baja elért a katonáihoz és azokat lelkiekben súlyosan befolyásolta. Így például a családok otthoni éhezése, a különböző ellenforradalmi meg­ mozdulások, Szamuely terrorintézkedései. amelyek - tudjuk - különösen a paraszti vidékeket sújtotta. Ehhez jöttek még: a hátországi közlekedési zűrzavar, a fehérek propagandája, a sok, a frontot is elérő tudatos rémhír, az antant ígérgetései, és nem utolsósorban a kormányzótanácsbeli vezetők politikai megosztottsága, elbizonytalankodásai. Mindezek a tényezők egy­ magukban és összességükben negatív vonatkozásban kihatottak a csapatok­ ra.23 Egy világos katonai cél, a nemzeti beállítottság akár taktikai okokból való megtűrése és - nem utolsósorban - a hátország szilárdsága, szerintünk a legfontosabb katonapolitikai tényezők voltak, amelyeknek hiánya - mint az események megmutatták - a magyar Vörös Hadsereg működésére döntő­ en kihatottak és előbbrehozták a - ma már tudjuk - kikerülhetetlen véget, a Tanácsköztársaság bukását.24 A Vörös Hadsereg összeomlásával, felbomlásával kapcsolatban - hadd mondjuk ezt még el - az utókor ne az egyszerű katonát okolja. Ő , amíg a körülmények engedték, megtette kötelességét. Éppen ezért tartom külö­ nösen sajnálatosnak, hogy ennek a névtelen, ismeretlen vöröskatonának, aki 1919-ben nehéz körülmények között az idegen betolakodók, az imperia­ lista nagyhatalmaktól az országra szabadított hadseregek ellen védték Tanács-Magyarországot, hogy ennek a katonának - a budapesti tanácsköztár­ sasági emlékmű vörösmatróz-figuráján kívül - ez ideig külön szobrot még nem emeltek a mai Magyarországon. Nem lenne itt az idő, ezt pótolni? JEGYZETEK 1. Ágoston Péter naplója, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, MS 5060/D. 2. Borsányi György: Kun Béla. Politikai életrajz, Budapest 1979, 185. 1. (Kossuth Könyv­ kiadó) 3. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Budapest 1946, 310—322. 1. (Népszava Könyv­ kiadó) 4. Hetés Tibor: Stromfeld Aurél, Budapest 1978. (Zrínyi Katonai Kiadó) 5. J ulier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Cikksorozat a buda­ pesti Magyarság napilap 1927. július 3—17. közötti megjelent számaiban. A „zászlóügyről” a június 15-i közlemény számol be. 6. R észleteiben lásd Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg 1960. (Zrínyi Katonai Kiadó) harcai 1919, Budapest 7. Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása, Törté nelmi Szemle, Budapest 1981/1. 20. 1. 8. Fogarassy i. m. 21. 1. 9. Erről bővebben önmaga számol be idézett visszaemlékezéseiben. Lásd június 12. és június 13-1 közleményeit. 1 5 �10. Ha így lett volna, 1919 augusztusa után nem üldözte volna őt az ellenforradalmi rendszer! Julier 1919 második felében vizsgálati fogságban volt. Ügyében végül is becsületbíróság döntött, amely felmentette. A Nemzeti Hadsereg (és később a Ma­ gyar Királyi Honvédség) nem vette át, ott nem szolgált. Ügyét végül is 1932-től ke­ gyelmi úton rendezték, amikor is ezredesi nyugdíjat kapott. Julier 1944. április 25-én Budapesten tüdőrákban 66 éves korában hunyt el. 11. Idézi Borsányi, 190. 1. 12. A tiszai fronton harcoló magyar vöröscsapatok ereje 74 zászlóalj (31 000 puska) és 88 üteg (311 löveg) volt. Lovassággal, a hadosztály-törzsszázadok kivételével nem rendelkeztek. A román királyi hadsereg a Tiszántúlon ezzel szemben 119 zászlóaljból (84 000 pus­ ka), 60 lovasszázad (12 000 kard) és 98 ütegből (392 löveg) állt. A magyar adatok forrása Liptai i. m. 498. old. Továbbá A magyar Vörös Hadsereg 1919. Válogatott dokumentumok, Budapest 1959. (Zrínyi Katonai Kiadó) A román adatok forrása: Mardarescu: Campania pentru desrobirea Ardealului si occuparea Budapestet, 1918—1920. Bucuresti 1920. 13. Részleteiben lásd Vágó Béla 1881—1981. Vágó Béla születésének 100. évfordulóján — Baján 1981. augusztus 10-én — tartott emlékülés előadásai, Kecskemét 1983. (Bács Me­ gyei Lapkiadó Vállalat), 46—47, 1. 14. Mârdârescu, i. m. 141—142. 1. 15. F ogarassy i. m. 32. 1. 16. Julier i. m. Magyarság, 1927. június 16. 17. Münnich Ferenc a „nagyközönség” részére írt visszaemlékezéseiben erről igen szűk­ szavúan és „finoman” tudósit, amikor így ír: „Az északról történt visszavonulás aláásta a hadsereg Jegyeimét. Kun Bélával kísérletet tettünk a fegyelem helyreállí­ tására, de ez nem sikerült, és a további események a Tanácsköztársaság bukásához vezettek. . . ” (Münnich Ferenc: Viharos út, Budapest 1966. 75. 1. Szépirodalmi Könyv­ kiadó). Az általam való idézet Münnichnek az MSZMP Párttörténeti Intézetében elfekvő visszaemlékezéséből való, amelyet Borsányi idéz Kun Béla című könyvé­ ben (191. 1.) 18. Részleteiben lásd Fogarassy László: A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája, Szol­ nok, 1919. augusztus 1. Közli: Jászkunság, Szolnok, 1961/3—4. sz. 19. Idézi Borsányi i. m. 195. 1. 29. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—19.. Budapest é. n. 393. 1. 21. Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a front­ vonal mentén. Századok, Budapest, 1968/3—4. sz. 437. 1. 22. Münchenben, 1984 tavaszán két veterán honvédtiszt, akik „ellenforradalmi lélekkel” vettek részt az 1919-es Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában, közlései e sorok író­ jának. 23. Ezeknek a tényezőknek a fontosságát a későbbiekben a szovjet katonapolitika is magáévá tette. Hadd idézzük itt Sztálin 55. számú parancsát 1942. február 23-ból. amelyben nagyon világosan kifejti: „ . . a háború sorsát most már nem olyan mel­ lékkörülmény fogja eldönteni, mint a váratlanság tényezője, hanem állandóan ható tényezők: a hátország szilárdsága, a hadsereg szelleme, a hadosztályok mennyisége és minősége, a hadsereg fegyverzete, parancsnoki állománya, szervezőképessége. . . ” Figyeljük a sorrendet! Forrás: Sztálin a Szovjetunió nagy honvédő háborújáról, Moszkva 1946. 39. 1. Idegennyelvű Irodalmi Kiadó. 24. Éppen Fogarassy László az, aki A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája című ta­ nulmányában utalt arra, hogy az antantnak 1919. július végére már készen volt a koncentrikus támadási terve arra az esetre, ha a tanácskormány nem lépett volna vissza. Francia, cseh és szerb csapatok álltak erre a célra készenlétben. A beavat­ kozás kimenetele nem lett volna kétséges! 52 �csan á d y Já n o s Kisajátítók „Virág és ifjúság” akik kisajátítanák az egy és oszthatatlan igazságot — a jövőbelátók, a felkent igazmondók, a minden hájjal megkent purifikátorok, a szájtépők, a májtépő nemzeti zokogok, az ,.én mondtam előbb” eminensek, a stréberek, és akik oldalra billentik a ladikot: a vad menekülők, s a hazakelepelők, a régi sérelmeket számontartók és előszámlálók, az élenjárók s a mindig jó pontot gyűjtögetők, az igénybejelentők és a rutinos feljelentők: mind-mind a rohadt hínárból angyalszájjal kiénekelők kik lerántanák tőzegükbe igazságod: az egy és oszthatatlan magyarságot. 53 �A m íg a vadludak... Tegnap még verőfény, napfenyér s rozsdás platánok tenyér­ levelei a parikhomályban, napfoltok a gyepen, fecskeraj a márványkék egen s ma már hűs esőben bókoló lapdanehéz őszirózsa-fejek, illatharmatukat leveri a nehéz, a ránkköszöntő a rég megszokott, gyorsan feledett, felhőrostából gondosan szitált eső, mely áztatja a fészkeket: nem tudom, érzik-e azt a döbbenetet a villanydrótokon gyülekező fecskék kottái, amit nem lehet elviselni, a gyorsan őszülő elárvult hazát ahonnan az év előörsei elűzik a nyármadarak hadát; nem tudom, érzik-e, hogy nincs tovább, s kerülni kell majd kontinenseket, és a ki-tudja-mit-hozó-idő visszaadja-e, ami ma még mienk, a szívünkkel elrepülő hazát, míg fenn a vadludak sírva kergetik, ami elveszett. 54 �JOBBÁGY KÁRO LY Csak tavasszal... (A la Petőfi) Csak tavasszal ne vigyenek kivégezni, amikor a virág s rügyek, mind tengernyi, amikor a füvek (őrült rákos sejtek) sokasodnak, s lihegő, fűlt lázuk terjed; apró dárdák verik át a fagyos földet és a tél szürke világa egyre zöldebb . . . Jaj! csak akkor ne vigyenek akasztásra, ne kössék be e két szemet, hogy ne lássa. Szelíd vagyok, ölni sosem lennék képes, de pár szavam elég egy jó zendüléshez, és ha ezért valaha is felkötnének, ne tavasszal! - Ő sszel, télen haljak én meg! 55 �Strugai eszmélés Idegen, mégis ismerős e táj, e víz zúgó, erős hangja és friss zenéje. Sosem jártam itt - de belül idézi (nem a szem, a f ü l. . . ) - a lélek tiszta mélye. A minaretek hófehér csúcsa szinte az égig ér. - Hol láttam ezt már hajdan? Igen! Ez, ez volt az a táj, mély feldereng s lüktetve fáj, lánccsórgés-teli zajban. Mert hiszen erre vitt az út Isztambul felé, oda fut, és őseimet erre hajtották török katonák; fenn a mosztári hídon át, majd itt, korbáccsal verve. Csupa könny asszony s lányszemek tükre örökítette meg e hegyhát szürkeségét, ahogy gazdagok háreme, vagy a halál felé menet mázolták arcukon szét. Itt mosták véres láb u k a t?.,. Feldobja emlékük a hab. S míg eszmélek dadogva, mint egy nád szálat, elragad a keserűség, indulat, s egy népsors zúgó sodra. Struga, a Drim folyó hídján, 1984. aug. 25. 56 �ablak SALO M RACABI Behatolva a rózsa... Behatolva a rózsa mély bíborába nem létező utcákon ősi könyvekben rózsámra rátalálva összekeverem a lelket és a visszhangot, mely elvágja a levegő útját üldöz mígnem énem ’Egy vagyok’ felkiáltással eltűnik egy fogatlan bíborszínű szájban. E z vagyok én Ez vagyok én és ezek itt a szavaim. E z vagyak én, ki nem érdemes arra, hogy a nevedet kimondja. Nézd, hogy párolog a lélek és a zene hogyan írja önmagát. Egy anya alakja a fia felett. Egy anya alakja sérült fia felett. E z vagyok én, azokon az utakon, melyek rajtad túlról érkeznek hozzám. D e honnan lesz bátorság bennem, hogy tüzet gyújtsak a hóban, honnan lesz bátorság bennem, hogy felmenjek a hegyre vezető grádicsokon, és eléd dobjam a szavakat, elismerjem a te dicsőségedet. E z vagyok én, mint egy légionárius, lábammal Isten földjét rugdosom. 57 �Magányomban Magányomban téged hallak és a holddal növő fák, és a föld, melyhez az emberek mint üvegedények csapódnak és a szerelem, mit magamba zártam és a felszaggatott ablakok emlékeztetnek csupán a saját lélegzetemre. Á ll a tekinteten túl Á ll a tekinteten túl, csak néz, egyre fürkészi merre sodródik az a r , melyet ő visel és merre fordul a lehelete, amit erőm megfeszítésével én vonszolok. Szemem belső szemekre, kezem légiesebb kezekre cserélve azon tűnődöm, a haja, mely mint a leomló hegyek betemeti arcát és elfojtja lélegzetét, vajon milyen lehet. 58 �Megváltás Lévén, hogy nincs bennem megváltás, a megváltás az, amikor te járkálsz körülöttem, és még attól sem félsz, hogy egy levél lehull, s még egy levél önmagadból, amikor egy számodra ismeretlen nyelven elringatod magad egy dallal, vagy amikor Éva-kosztümben rohangálsz szobáról szobára, és keresed ezt a szót. A tekinteten túl Az első szó, amit Izraelben megtanultam: Salam, annyit jelent: béke. A leg­ gyakoribb köszöntés is ez; Salom, salom - mosolyognak az emberek egymásra. A most érkezett beszélgetőpartneremet úgy üdvözölhetem, hogy salom, salom, salom. Ugyanis ezt a csodálatosan szép keresztnevet viseli: „B éke”. A családi neve R A C A B I. Vajon ennek a szónak is van jelentése? SR: Egy falunak a neve volt Jemenben, nemzedékekkel ezelőtt. Édesapám ősei hét nemzedékkel előbb vándoroltak az országba. Édesanyám marokkói származású, ő 1948-ban érkezett. Haifa mellett születtem 1951-ben. Itt nőttem fel, majd Jeruzsálemben tanultam rabbiképzőben 17 éves koromig. Ne kér­ dezze, miért hagytam abba, mert úgysem tudom megválaszolni röviden. Ka­ tona lettem. Tanultam és dolgoztam. Voltam éjjeliőr és tanár. Foglalkoztam utcagyerekekkel. Most is tanítok. Az egyetemen zsidó történelmet, a gimná­ ziumban pedig irodalmat. Ami a szívemhez ezen kívül a legközelebb áll, az a költészet és a filozófia. Nemcsak verseket írok, de kritikákat is. Hét verses­ kötetem jelent meg, s egy antológia, melyben három másik költővel együtt szerepelek. Hogyan kezdődött; mikor született az első vers? SR: Ünnep volt. Nem sokkal azelőtt hagytam ott az iskolát. Egyedül ültem az asztal, egy nagy asztal mellett. Sípoló hangokat hallottam egyszerre. Tol­ lat, papírt vettem elő és megírtam az első versemet, miért hagyta ott a galamb Noé bárkáját. Nem tudtam, mi a költészet, a profán költészet, s pláne, hogy mi a modern költészet. Ismertem, megtanultam a középkori imaszövegeket. Be­ mentem Haifán egy könyvesboltba, filozófiai témájú könyveket kerestem, s a 59 �kezembe akadt Baudelaire-nek A romlás virágai, valamint Slonszkinak az is­ mert modern héber klasszikusnak egy éppen akkor megjelent kötete. Ez 1968ban történt. Megéreztem, mi az én irányvonalam. Imi kezdtem, s azóta folya­ matosan írok. Bár ismerem az intést: A sok könyvírásnak se vége, se hossza. . . Verseim tematikája az évek során nem változott. Magamról, magunkról írok. Kezdetben hangulatokat, emlékfoszlányokat elevenítettem meg. írtam édes­ anyámról, édesapámról, s hogy én mint vallásos kisgyermek hogyan viszonyul­ tam hozzájuk. A későbbi verseimben az elmélkedés lett egyre inkább úrrá. Már nem visszaemlékeztem, hanem az adott helyzetben írtam meg problé­ máimat. Isten központi helyen áll költészetemben. Nem külsőséges formaságokban, nem szavakban. Tudatosan. Ügy, ahogy az arámi mondás fogalmazza: A z Ir­ galmas a szívet kívánja; rahamána liba baé. Mint tudja, Isten a szívekbe és a vesékbe lát. A szívbe, ahol a tudatos, s a vesékbe, ahol a tudatlan érzel­ mek fészkelnek az ókori ember felfogása szerint. A z igazán jó pedig csak az lehet, amit tudatosan tesz az ember. Ez a megfogalmazás Kantnál is szerepel. Azt hiszem a legtudatosabban gyakorolható, s gyakorolandó a szeretet. G e­ m i lut haszadim szószerinti fordításban azt jelenti: a szeretet viszonzása. Az embernek elsősorban Isten szeretetét kell viszonoznia. Cselekvően. Szeretetet kaptunk, s ezt tovább kell adni, hogy adakozva szeressük a másikat. Együtt élvezhessük az örömöt, melyet tulajdonképpen az isteni szeretetből elindítva, mi hoztunk létre. A szeretet teremtőerő, szeretetet teremt. Minden ebből szü­ letik. Nem anyagiakra kell csupán gondolni, ha adásról, ajándékozásról van szó. Az öröm, a bánat, a csönd, a gond, a hallgatás, a meghallgatás, az öle­ lés, a simogatás, a gondolat, a nevetés, a könnycsepp minden ajándék, s mint ilyen, továbbajándékozható. Az élmény például egy-egy, akár gondolati verset is elindító ajándék lehet a számomra. Nagyon spontánul születnek ugyanis a költeményeim. Javítgatni, kikorrigálni nem szoktam. Törlök, áthúzok, szétté­ pek, ha nem találom, úgy, hogy az első fogalmazás véglegesnek is megfelel. Ha jól értem, amit csinál, az leginkább a modern vallásos költészet fo­ galmába sorolható. Kiknek az érdeklődésére számíthat ? SR: Aki nem ismeri, az nem is gondolja, hogy tulajdonképpen csak egy egész keskeny kis intelligenciaréteget érdekel a modern vallásos vers Izrael­ ben. A profán tábornak problémái vannak, a vallásos pedig egyáltalán nem olvas modern verseket. Amikor az első versemet megmutattam, akkor előze­ tesen sokat gondolkoztam azon, vajon mit teszek, ha azt mondják rá: ez na­ gyon rossz! Azt hiszem, tovább írtam volna. A lehető legrosszabb kritikákra is csak újabb és újabb költemények születésével tudtam volna felelni. A z igazi művészre valóban ez a jellemző, dehát azért mégis sokkal bol­ dogabban dolgozik abban a tudatban, hogy igen elismert költő. Kritikusai gyakran dicsérik szimbólumait is. Néhányról a fontosabbak közül beszél­ jen, kérem. SR: Talán első helyen a makom, a hely szerepeljen. S játsszak egy kicsit a szóval, az első a legfontosabb hely, az nem csupán hely, hanem Istent is je­ lent. Az ima az Istennel való találkozás helye. Abrahámnak, Izsáknak és Já­ kobnak tulajdonítják a napi imádságok „alapítását” . Á brahám korán hajnal­ ban fölkelt, azon a rettenetes reggelen, hogy teljesítse az Úr parancsát, a Vajaskem Á vrahám babóker azt is jelenti, hogy hajnali imát mond. Vajon enélkül tudott volna-e Izsák kérdésére, olyan nyugodt, biztos, hívő választ adni: „Isten majd gondoskodik bárányról az égő áldozathoz, fiam.” Lehet-e em- 60 �bernek ennél nagyobb bizalma az őt próbára tevő Istenben? Ezt a helyet azért nevezik mind a mai napig „ a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”-nak . A hely pedig a későbbi jeruzsálemi szentély helye. Felcseperedett fiának Ábrahám Háránból, szülőföldjéről, rokonai közül ho­ zat feleséget. A történet minden mozzanata az Űr gondoskodó szeretetét tük­ rözi. Az öreg szolga alig mondja el imáját, melyben kéri az Urat, hogyan je­ lölje meg a lányt, akit feleségül kell választania Izsáknak, máris teljesednek a feltételei, amiről megtudhatja, hogy Isten megint jóságosnak mutatkozott Á b­ rahám iránt. A leánykérés pompásan sikerült, s Rivka azonnal hajlandó is el­ menni leendő férjéhez. Izsák mielőtt Rebekkával (Rivkával) találkozott laszuah baszade, sétált a mezőn, de inkább így fordítják a laszuah első jelen­ tése szerint, hogy imát rebegett. A z esti ima Jákob nevéhez kötődik. A z a hely, ahol Jákob rátalált Istenre, valószínű, azonos Izsák megkötözésének a helyével. A vajifga bamakom = rátalált a helyre, magában foglalja, hogy ez nem egy, de a hely volt. Este történt, nem sokkal később lefeküdt és elaludt, de előbb találkozott Istennel. Kedves kis mesét enged meg a Talmud szövegével való, ha mondhatom így, játék. Elmondaná? SR: Természetesen. Másik kedves szimbólumomhoz, a kőhöz (even) is csat­ lakozik. Jákob a feje alá nem egy követ vesz, hanem a helység köveiből tesz. Álmában egy égig érő létrát látott, melyen Isten angyalai le- és feljártak, az Úr pedig fölötte állt, s így szólt hozzá: „A z Úr vagyok, atyádnak, Ábrabámnak Istene és Izsák I stene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjeszkedned nyugatra és keletre, északra és délre, általad és utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled,vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Az álmából felébredt Jákob így szólt: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Másnap reggel vette a követ, amelyen a feje nyugodott, s emlékkőül állította. Igen ám, de a helység kövei vetélkedtek, hogy melyik legyen az a kő, melyen az igazember feje nyugodott, s ekkor csoda történt, s egyetlen kővé egyesült va­ lamennyi. Számtalan ilyen kedves kis mese egészíti ki a talmudi történeteket. Ez például igen jól egyezik a bibliai szóhasználattal is. Egyébként az imádságra is vonatkozik, hogy Isten a szíveket (s nem a sza­ vaikat) vizsgálja. Kedves kis legendát hadd meséljek él egy elhagyott kis szi­ get egyetlen zsidó lakójáról, aki egy nap hajótörött zarándokokkal találkozott. Könnyes boldogsággal mondta, de jó, hogy végre együtt vagyok tíz férfival, s elimádkozhatom a kaddist veletek. Jöhé smé ráko mövorach - legyen az ő gyönge neve áldott - kezdte. A többiek felvilágosították: a pontos szó rábó, hatalmas, mindenható. Szégyenkezve ígérte meg, hogy a jövőben nem téveszti össze egymással a két betűt. Másnap, mikor a kijavított hajó már a tengeren úszott, kétségbeesve kiáltozott utána, sőt a vízen járva futott a nyomában: Jaj, jaj, tanítsatok meg a helyes szövegre, mert megint elfelejtettem. „Légyen átkozott az Isten!" — zengi Vörösmarty Mihály A SZE N T EM ­ BER című versében az öreg remete, aki szintén a vízen járva fut a hajó után, mikor: „Elfelejté jobb imáját Bölcs Gerő e nagy csodára Így szól a nép hallatára: 61 �Embernek hangzik a szó, Isten szív után ítél, Aki hisz, szeret, remél, Az jobbjához feljutandó. Csalfa szívre, cifra szóra, A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul: A magas menny meg nem indul. Téged isten Jól megértett. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat, És ne rettegj semmi földi vádat.” D e mi legyen a következő szimbólum? Beszélne talán a rózsáról? SR: A sosana lehet rózsa, de lehet liliom is, nem egyöntetűen eldöntött a talmudi szóhasználatban, hogy miikor melyik virágot jelenti. Igen fontos nö­ vény, mert a Kabalában például a viliág szívét, középpontját fis rózsa jelöli. Nem mindegy ám a színe sem. Amíg a vörös a bűn, a harc, a szerelem szim­ bóluma, addig a fehér a tisztaságé, az ártatlanságé. Gondolom fehérben mégis inkább a liliomra kell gondolni. Egy elvarázsolt kertben ugyanis egy holdas éjszakán összevesztek a virágok, melyikük a leg­ szebb. A kertész ámulva hallgatta a vetélkedőjüket. A százszorszép nevére hi­ vatkozott. A rózsa nem éppen legszerényebb hangon dicsérte gyönyörű színét, szirmai bársonyos tapintását, bódító illatát, mely örömöt okoz a szemnek, s fölvidítja még a szívet is. Letorkolta őt a tulipán, levelei alatt szúrós tövi­ sek nőnek, s aki fájdalmat tud okozni, az nem érdemel elsőséget a szépségversenyen. A kertész nem győzte jobbra-balra kapkodni fülét, s egyszercsak megakadt a szeme a liliomon. A távolban állt, virágkoronáját ringatta a szél, s ő szeré­ nyen meghajtotta magát. Csöndben állt, de illata áthatolt a vitatkozókhoz. S ekkor a kertész megszólalt: - Hát te, nem küzdesz az elsőségért, te tökéletes szépség tükre? Te, aki szebb vagy a frissen hullott hónál, színed az ártatlan­ ság ruhája, tisztább az illatod, mint a langyos hajnali szellő, s mily szerény és igénytelen vagy. Legyen tiéd az elsőség, az ártatlanságodé, szelíd szerény­ ségedé, tisztaságodé. Te mennyei ajándék vagy valóban, égből lecsöppent tej­ ből kiserkedt, fölnövekedett. A tisztaság a Seregek Urának legnagyobb és legszebb ajándéka, ahogy Izajás csodálatos tömörséggel fogalmazza: „Ha olyanok volnának is bű­ neitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” SR: Verseim azonban csak jelölik azokat a szimbólumokat, amelyeket kéré­ sé re kifejtettem. Ahogy a bevezetőben mondtam, vallásos verseim is profánok lehetnek, s a legprofánabbnak tűnő témát is úgy dolgozom fel néha, mintha szent dologról írnék. Persze mert úgy érzem, nekem az valóban szent. Gon­ dolok itt a szerelemre, családra, gyermekekre például. Azt hiszem, elérhetet­ len csúcs az Énekek Éneke, sőt mondhatnám, nagy kihívás a költőnek. D OBOS M ARIAN N E 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Palackposta Vadnyugati olvasónapló A z 1956 utáni három évtizedben - nyugodtan mondhatjuk - alig válto­ zott a nyugati magyar szellemi élet intézményrendszere. A nyolcvanas évek második felében azonban megmozdult a föld Nyugaton: a világhá­ borús nemzedékek kihalása után az 1956-os derékhad dezintegrálódása került napirendre. A mai ötvenévesek jelentős része immár magyarországi folyóiratokban, honi kiadóknál jelenteti meg írásait. Napjainkban a politikai emigráció fokozatosan kulturális emigrációvá alakul át. Ennek megfelelően ma már egyre kevesebb politikus, és egyre több író és írójelölt telepszik meg Nyugaton. Megfogyatkoznak a politi­ kai és elszaporodnak a kulturális fórumok. A régi ötösfogat: a müncheni Új Látóhatár, a római Katolikus Szemle, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely, valamint a cichagói Szivárvány után évről évre új lapok jelennek meg, mint a fiatalok szerkesztette Motolla, vagy a Nemzedékek, a nyugati mintára szervezkedő új jobboldal folyóirata. A z eredmény: a nyugati magyar irodalom útvesztőiben eligazodni egy­ re nehezebb. Márpedig a tájékozódás nemcsak jog: kötelesség. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az alábbi jegyzetek. I. Egy merőben új próbálkozásról szeretnék szólni először: az ötödik számnál tartó Irodalmi Levelekről. E zt a független szépirodalmi fóru­ mot Kölnben és Budapesten szerkeszti Farkas Péter és Petri György egy nyugati és egy hazai író. „ A z Irodalmi Levelek szabálytalan időkö­ zönként jelenik meg” - jelenti a borítólapon található rezümé - >,s min­ den egyes szám egyetlen szerző önálló, független magánszáma, szerzői estje. . . A sorzatnak nincs pontokba foglalt programja. . . nem képvisel egy bizonyos ideológiát, világnézetet” . A recenzor legszívesebben azzal kezdené, hogy meghúzná ezt a suta szöveget: az egyes a „szám ” , az egy bizonyos az „ideológia” előtt enyhén szólva fölösleges. Ám a folytatás mérsékletre int: eddig az A liában élő Szász Béla kisregényét, és a genfi Szőcs Géza regénytöredékét közölte, a közeljövőben pedig két hazai író, Kom ád György és Petri György prózáját kívánja közölni az Irodalmi Levelek. Más szóval, a kiadó becsvágya elhomályosítja a bemutatkozás esetlenségeit. A mostani, ötödik szám a kölni szerkesztő, Farkas Péter „szerzői estje” , nyolcvanoldalnyi, 1976 és 1984 között Budapesten és Kölnben íródott prózai szöveg. Farkas Péterről megtudjuk, hogy harminchárom éves. pedagógiai főis­ kolára járt Csepelen, majd részt vett a demokratikus ellenzék szervezke­ déseiben. 1982 óta Kölnben él, és mint társszerkesztő jegyzi a folyóiratot. 63 �A jelen számban Századvégeim címen közreadott írásairól ítéletet mon­ dani - úgy érzem - korai. Egy mégoly vérbeli prózaíró is legfeljebb tehetséges kezdő harmincévesen. Farkas Péter is a helyét keresi: az ön­ kifejezés lehetőségei, a műfajok és a világnézetek, a társadalmi rendsze­ rek között. Ö nmagával próbál szembenézni, elszántan és elbizonytala­ nodva, egyszóval őszintén, már amennyire az őszinteség irodalmi lehet. A z alapállás romantikus, lírai, az író maga is szégyenl i: menet köz­ ben lépten-nyomon kineveti saját pózait. Öregnek érzi magát, mint ál­ talában a harmincévesek, sokat tapasztalt világutazónak, aki benézett már néhány nő lába közé Csepel és Köln perifériái között. Retteg, hogy be­ lefásul, hogy elkapja őt is a gépszíj, a mai szóhasználattal fogyasztói tár­ sadalomnak nevezett kispolgári taposómalom. A z írások burjánzók: hol , arctalan paranoia bíborszárnyaiból szőtt lepkék árnya töri meg a fényt” , hol „egy iszapos éjjel magára ránt az ébredés” . Idegen betétszavak, vendégszövegek tarkítják: ezekkel - eleinte úgy képzeli - jellemezhet, vagy hangulatot teremthet az ember. Évek kellenek hozzá, mire rájön: zavarók, fölöslegesek. „Próbálj megérteni!” - könyörögnek egymásnak az elbeszélések egye­ temek és gyárak között kallódó félintellektuális hősei. E zt próbáljuk mi is, noha - mi tagadás! - a kelet-európai „lelkizés” nyugati fülnek meg­ lehetősen idegen. Ahol szinkronban vagyunk: az Anzixok Tetániából tíz feszes, a val­ lomások belterjes világából kitekintő szövege. Ezekben a szerző megmu­ tatja oroszlánkörmeit. Utánuk a Századvégem töprengései kevésbé hat­ ják meg az olvasót. Írni? Nem írni? Szatócsboltot nyitni? A kérdést min­ denkinek önmagával kell elintéznie. Farkas Péter hiába vár arra, hogy a fejére olvassuk - mint mondja - „törpeségét” . Érzékeny, tehetséges fiatalember ő. Várjuk ki, mi lesz belőle a maga választotta ugaron, élet­ formák, műfajok, világok között. A Levelek a szerkesztők szándéka szerint amolyan „irodalmi kompjá­ rat” lenne K elet és Nyugat között. Egy ilyen kiadvány azonban a nyu­ gati magyar irodalom határmezsgyéin - vagyis a senki földjén - még néhány száz olvasóra sem tarthat igényt. A kompot nem várják - még csak a létezéséről sem tudnak - sem a keleti, sem a nyugati partokon. Utasai mindkét világból kiestek. A föl-földobott kő, a kitántorgók, majd a „zuhanás” nemzedéke után íme az új idők életformája: a pendlizés. Egy emigráns folyóirat - tisztelet a kivételnek - általában megszű­ nik, amikor a szerkesztők leadták benne írásaikat. Tény azonban, hogy az Irodalmi Levelek színvonalra törekszik, és hiányt tölt be, amennyiben a szerzők anyagi hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozza írásaikat. Kívánjuk, hogy minél később teljesedjen be rajta a légüres térben ful­ dokló nyugati magyar kiadványok végzete. 2. Angol nyelvű irodalomtörténetében Czigány Lóránt megállapítja, hogy a nyugati magyar irodalom 56-os nemzedéke nem produkált jelentős pró­ zaírót. Nem dolgozta fel a menekülés, a hontalanság, majd a nyugati országokba való beilleszkedés élményanyagát, hiányzanak terméséből a nagyobb lélegzetű alkotások, a szociográfia, a dráma, a regény. �Tény, hogy az 1956-ban húszévesen Nyugatra kerültek alapélménye: egy dezintegrálódott világ, és benne, zuhanás közben felvillanó arcok, emberek - nem regénytéma. Felmutatására alkalmasabb az elbeszélés, a novella, még a formabontó, az esszéisztikus vagy a líra határain bóklá­ szó szövegirodalom is. D e nemzedékük közös élményét - ha nem is a regény műfajában - a göteborgi Halász György, a párizsi Márton László vagy Karátson Endre kisprózai alkotásai egyaránt maradéktalanul és magas művészi szinten képviselik. Szépprózánknak ehhez a vonulatához tartozik a Londonban élő Sár­ közi Mátyás, aki most Torkig Bizánccal címen adta ki - mondjuk így - novelláskötetét. Megkérdőjelezve, hiszen a kötet húsz írásából alig fél tucatra lehetne ráhúzni Maupassant kényszerzubbonyát. A többi: kroki, hangulatkép, tárcanovella, „füstkarika-eregető szerkentyű” - a kötetzáró vallomás szellemes meghatározása szerint. A címlapon nem szerepel műfaj. A hiányt nincs kin számon kérni: nem szerepel a kötetben a kiadó címe sem. Sokkal zavaróbb, hogy az olvasó nem tudja, mit tart a kezében: régi szövegek újabb kiadását, vagy új írásokat? Sehol egy évszám! Se rezümé, se bibliográfia, se fülszöveg. Még önmagáról is csak a sorok közt vall Sárközi. , A felmenőim között volt néhány író, és én veszettül igyekeztem azon, hogy csak író ne legyen be­ lőlem! Egy hetilapnál voltam riporter, aztán a hirdetőgrafika követke­ zett. S végül itt Angliában, ahol nincsenek magyar olvasók, mégis elkezd­ tem magyarul írni. . . A z a nagyszerű, ha valaki megél abból, amit fon­ tos és egyedül lehetséges tevékenységének tart” - mondják a Talányos szerkentyűk kesernyés befejező sorai. A figyelmes olvasó hamar rájön, hogy valahol már látta ezeket a tör­ téneteket. Válogatott elbeszéléseit rendezte volna sajtó alá a szerző? És nem lehetett volna ezt megmondani? Megmondani - az ám! D e kinek? A nyugati magyar író megszokta, hogy az olvasó nem létezik. Ö nmagának ír, aki ír, és önmagával fölös­ leges lenne tudatnia, hogy hol és mikor született. Ám legyen! Csak nem szabadna csodálkozni utána, ha az óhaza irodalomtörténészei nem tud­ nak eligazodni irodalmunk labirintusában, és munkáikban tévedésre hal­ mozzák a tévedéseket. Mozaikkockákból áll tehát össze ebben a kötetben az 1956-ban, húsz­ évesen Nyugatra kerültek élete. Egységét az önéletrajzi elemek biztosít­ ják: Sárközi egyetlen élet fonalára fűzi fel az emlékszilánkokat, zuhanás közben is működik (vagy csak ott működne igazán?) a kronológia. A Torkig Bizánccal első írásai a negyvenes évekbe eresztik gyökerei­ ket. Békebeliek. mint a N yüglődő idillje, háborúsak, mint az Óriás csiz­ mák tipornak, a felszabadulás légkörét idézi A futó, vagy 1956-ot: Tor­ kig Bizánccal, Menekülők. A kötet második része a hontalanság és a be­ illeszkedés élményanyagát dolgozza fel, a hatvanas és a hetvenes éveket. Mennyi eredeti meglátás, mennyi fontos mondanivaló! Egy zsidó aszszony még a csillagos házban sem hiszi el, hogy kint a Dunába lövik az embereket. Egy orosz katona menekülőknek nézi a távfutókat. Sárközi György és József Attila nem pusztultak el: Sárköziék meglátogatják a költőt, aki ül az ágya szegélyén és sóhajtozik. A Torkig Bizánccal a Nagyidai cigányok huszadik századi változata. „Sartre-Wittgenstein!" — kiabálják ütemesen az egyetemisták október 23-án, és a tizenkét pont többek között azt követeli, hogy hozzák haza �Karády Katalin hamvait. A Hamvadó cigarettavégeket, természetesen, hiszen Karády N ew Yorkban él, kalapüzlete van. A z elbeszélő hiába várja Nagy Imrét, fehér lovon, a Rákóczi útnál csak a Sztálin-szobor fe­ jét döngölik, az éjjel-nappal Közértben pedig Nagy Sándor Sztálin-díjas író konzervdobozból kenőmájast eszik. A z első nyugati évek festői nyomorát is kevesen írták le olyan érzék­ letesen, mint Sárközi. A Menekülök egyike ugyan visszafordul a hatá­ ron, de a másik törtet tovább, szerencsénkre, hiszen a kötet hátralevő része - az ő kalandjai. A z első évben P o u n d még csak h a l f a P o u n d a londoni diáknak, és a teleobjektív csak olykor-olykor van tele, inkább ürül, semmint telik. A z Olasz vendéglő Burinyija, egy Ung megyei főispán unokája, ezer és ezer kilométerre a szülőföldtől szemétlapáttal a kezében zsírt vakar egy külvárosi étkezde padlójáról. Egy öreg angol megpróbálja megosztani vele az emlékeit, ezek az emlékek azonban idegenek, érdektelenek. A K is szerep beugró színésze a körmét rágja, és közben belesül kétsoros szerepébe. A Hádesz öblén menekültjei egy kávéházban .,osztoznak a lég­ üres téren” , és röhögve idézgetik sivár önigazolásukat: az ötvenes évek sematikus verseit. A kötet utolsó írásaiban előrevetődik a jövő (a beilleszkedés utáni jövő) baljós árnyéka is. A Lilában rezignált magánya, amelyben egy öreg­ asszony Schumann-dalokat énekel Alicante fölött, mint mondja, „a nógrádverőcei dombokon” . A z idős író tündérmeséket ír, Cukor Adorján egy észak-olaszországi tó partján nyárspolgári i d i l lben éli „a maga nyugodt kis életét” , az Útban K ijev felé hőse pedig felfedezi, hogy min­ denütt idegen. Sárközi fanyar fintorral veszi szemügyre a világot. Csipesszel emeli lupéja alá a szánalmasnál szánalmasabb emberi sorsokat. Mintha torkig lenne nemcsak Bizánccal: a világgal! A látszat csal azonban: írónk prózája színes, érzékletes. Akár egy olasz vendéglőben, úgy kavarognak az illatok, az ízek ezeken az oldalakon. Mint minden bonviván, Sárközi kedveli a groteszk helyzeteket. Nem idegenkedik a couleur locale-tól: hőseinek majdnem minden esetben komikus, csetlő-botló neve van. A z élet szeretete azonban nem teszi fecsegővé. Írásain tanítani lehet­ ne a diszkrét, gyors finálék művészetét, a frappáns befejezéseket. Az Óriás csizmák tipornak kisfiúja így látja a felszabadulást: „ Nagy hó esett. Varjak röpködtek a tar fasor fölött. Délután négykor tűnt fel az első orosz katona. Piros huzalokat fektetett a hóra, öreg volt, szomorú és sovány. Ócska darócköpenye a csizmájáig ért. Dzsidájával talán ő döfte le Petőfit” . Értékes válogatást tartunk hát a kezünkben. Kár, hogy ezt a könyvet is kikezdték az emigráns könyvkiadás rákfenéi: a tömérdek nyomdai hiba, a gondos lektorálás hiánya, a szerkesztés és a válogatás kisebbnagyobb melléfogásai. Távol természetes közegétől, önmagára utalva, ne­ hezen tudja elkerülni ezeket a buktatókat az ember. Egy könyv konfek­ ciója azonban profi munka: nem nélkülözheti a szakembereket. A z 1956-os nemzedék prózaírói elhallgattak, mint Márton László, nyelvet váltottak, mint Halász György, vagy új kifejezési formákat ta­ láltak maguknak, mint Nagy Pál, és a párizsi műhelyesek. A légüres te­ ret nem könnyű benépesíteni. Sárközi Mátyás kisprózája azonban, sze­ rencsénkre, megszületett. Pontos látlelet és színvonalas irodalom. 66 �3. Hazai kritikákban zárójelben meg szokta jelölni a kiadót a recenzor. Ettől a gyakorlattól nyugodtan eltekinthetünk Nyugaton. Akárhogyan is nevezze a gyereket, az író önmaga terjesztője és kiadója, saját zsebéből fizeti a nyomdát és a postai költségeket. Sárközi Mátyás szellemesen Fehér H ollónak, nevezi „kiadóját” , az amerikai Nagy Károly új köny­ vén pedig Corvin a képzeletbeli mecénás fedőneve. Kemény kötésű vagy illusztrált könyv érthető módon fehér holló Nyu­ gaton. Néhány elszánt dilettánson kívül senki sem fizeti ki a műbőr kö­ tést vagy a merített arany betűket. A nyugati magyar irodalom kiadvá­ nyai többnyire egyszerű, funkcionális füzetek. Ha félezer példányuk eljut a címzettekhez, ha megkapják őket a hazai és a nyugati könyvtárak, fo­ lyóiratok, pályatársak és szakemberek, akkor végeredményben nem volt hiábavaló az áldozat. Ami Nagy Károly új könyvét, a Szigetmagyarság és szolidaritást illeti, semmi esetre. A Rutgers-egyetemen tanító író valamennyi megnyilatko­ zása - tett. „ A tett forgácsai” - mondtuk róla 1984-ben. A meggyőző­ dés, a cselekvés hathatós segédeszközei. A z előszóban Csoóri Sándor a nyugati magyarság feladatairól beszél, arról, hogy az emigráció küldetés: a magyarság új körülmények között, új eszközökkel való szolgálata. A könyv maga tíz írást tartalmaz, közöttük két angol nyelvű újság­ cikk fénymásolatát, és N agy Károly válaszait egy ifjúsági lap kérdéseire. Valamennyinek közös ihletője a magyarság (az óhaza, az utódállamok és a nagyvilág magyarsága) sorsáért érzett felelősség, a népünket féltő aggodalom. A sornyitó Emlékezni és őrizni lírai vallomása az amerikai Itt-O tt ta­ nulmányi napjain került felolvasásra 1986 nyarán, a címadó Szigetmar gyarság és szolidaritás 1987-ben, Svájcban, egy kongresszus vitaindító előadásaként. Más írások magyarországi anyanyelvi konferenciákon hang­ zottak el, vagyis Nagy Károly azok közé a bátor emberek közé tarto­ zik, akik felhagytak a pusztába kiáltok hálátlan szerepével, és ott emelik fel szavukat, ahol annak visszhangja, hatása, sőt néha eredménye van. Egy szó mint száz, ez az amerikai magyar tanár patrióta a javából, a szó nemes értelmében hazafi. Nem kerget kimérákat, gyakorlati ember, ám rendíthetetlen benne a hit, a bizalom. Pedagógus, és - mint azt Csoóri is megállapítja - igazi nevelő nem lehet kishitű. Könnyű lenne most utólag a szemére vetni, hogy könyve olyan válto­ zásokért pereskedik, amelyek részben már megvalósultak, mióta nálunk is felgyorsult a történelem. Eredményeinkben minden valószínűség sze­ rint Nagy K ároly kitartó munkálkodásának is része van. A recenzor abban is reménykedik, hogy a demokratikus reformokat sürgető író nem befogadó hazája mintájára képzeli el Magyarországon a demokráciát. N agy Károly hite ugyanis néha már-már gyerekes naivi­ tásba csap át. Bibó István nyugati megismertetéséről szólva például ab­ ban reménykedik, hogy a világ nagy népei, vagy legalábbis legjobbjaik, „reményteli örömmel jönnek majd rá arra, hogy Bibó az ő szövetsége­ sük” . Úgy érzem, helyesebb lenne azon tűnődnünk, hogy a nagy népek szellemi életében miért idegenek és ellenszenvesek a mi harmadikutas el­ képzeléseink. 67 �Ezek a megjegyzések azonban akadékoskodásnak tűnhetnek Nagy Károly kitűnő meglátásai és hasznos javaslatai között. Tőle származik a meghatározás: a nyugati és a magyarországi magyarok ezentúl küzdőtár­ sak, egyenjogú együttműködők kell legyenek valamennyi hazai és külföldi fórumon. Többek között neki köszönhető, ha a merev elzárkózás hívei háttérbe szorultak otthon és az emigrációban egyaránt. N agy Károly elismeri, hogy széthullóban van az országon kívül élő ötmilliónyi magyarság. Védekezésül a szellemi haza, a kulturális nemzet fogalmait, alapállását állítja példaként a szigetek magyarsága elé. Bízik benne, hogy határokon, óceánokon át, ellenséges vagy közömbös államhatalmak feje fölött kezet fog nyújtani egymásnak egy új nemzedék. Így - mondja - kevesebben is jobban, hatásosabban működhetünk. Érdemes felfigyelnünk a Szigetmagyarság néhány apró, de fontos, gya­ korlati javaslatára is. Ilyen például egy havonta megjelenő folyóirat terve, amely az országon kívül született magyar írásokból közölne rendszeresen digestszerű válogatást, úgy, mint a maga területén teszi honi tallózónk, a Látóhatár. Szinte hihetetlen, hogy a közös munkálkodásnak ezt a létfontosságú eszközét a magyar szellemi életnek sem otthon, sem külföl­ dön nem sikerült még létrehoznia. Előszavában Csoóri Sándor joggal említi meg, hogy a N agy Károly gondolataihoz való hozzászólások jelentős része inkább a szerzőnek szánt baráti ölelés, ünnepélyes gesztus, semmint gondolatokat mozgató kritika. A z ismertetésen kívül ez az utóbbi is a jelen recenzió célkitűzései közé tartozik. 68 �A R D A M IC A F E R E N C Vidéken írni?! Fintorokat látok, ajkbiggyesztést, megvetést sugárzó összekacsintásokat, gúnymosolyt az arcokon. Kicsoda, ki lehet az, aki ilyesmire vállalkozik? Manapság, amikor a központosított irodalmi berekben oly nagy a tüle­ kedés. . .! Csúnyán megfogalmazva: amikor a tűznél is fáznak! Ő rült netán? Talán megszállott? Esetleg dilettáns? Valószínű, hogy mindhárom egyszerre... Igen, egy kicsit őrült, egy kicsit megszállott, egy kicsit dilettáns va­ gyok - már ami a helyezkedést illeti. És - ezeken kívül - elsősorban a naiv. Naivan hiszem, hogy jobbító szándékkal írt novelláimmal megváltom a világot. Hogy épp én fogom megváltani. V idékről! Miért is ne?! Persze, ehhez az kell, hogy közöljék őket... Fióknovellákkal még senki sem váltotta meg a világot. Szülővárosomban, ahol élek, nem létezik irodalmi légkör. Nincs irodalmi kör, lap, folyóirat, kiadó. Műveimet utaztatom. Reménykedve lesem a postást. Hátha... Egy „háthára” tettem volna fel az életem? Nincs hátha! Nincs kétség! Csak bizonyosság lehet: amit csinálok — jó! Szükség van rá! K ell! Kell? V agy legalább is kelleni fog. Egyszer. Valaha. Később. Később? Én nem később akarom megváltani a világot, hanem most! A világnak is most rögtön, azonnal van szüksége rá! Hát nem értik?! Nem mindig értik! M it akar? Hány éves? Ráér még! 69 �Hiszen olyan fiatal! M it mondjak? Nem óhajtok tovább fiatal író lenni! Ha rámnéznek, láthatják, legalább ezen óhajom teljesülőben van! Vidéki paprikajancsi! Mit ugrál? Mit ugrálsz ott vidéken? - kérdik tanácsadóim. Költözz a fővárosba! K i hallott még ilyet? Mucsáról irodalmat csinálni? Losoncról irodalmat csinálni? Nincs esélyed! Nincs? Pedig volt rá példa! Magad mondtad, hogy a városban, ahol élsz, nem ismernek. Hol beatzenésznek hol hölgyfodrásznak néznek. Írónak azonban sohasem. Nem baj, ha nem ismernek. A z a fő, hogy én behatóan ismerem őket. Tudok róluk mindent. Mint éltek, s mint kellett volna élniük. Levonhatom a tanulságot. Ahány ember, annyi vázlat. Hogyan hagyhatnám itt kétlábon járó novelláimat? Úgy érzem, csak itt van esélyem. Lári-fári! A vidéki-íróság átmeneti állapot. Odafenn - az irodalmi centrumban - kell befutni. Azután - amikor már neved van - visszavonulhatsz vidékre. Akkor már senkit sem zavar, senkit sem bánt, ha elásod magad. Par­ don, bezárkózol elefántcsonttornyodba. Előbb meg kell születni, temetkezni csak azután lehet. D e hiszen én már megszülettem, én már vagyok! A zt te csak képzeled! Mások másképp látják! Bizonyítottam! Neked minden egyes alkalommal újból kell bizonyítanod! Ezt jól vésd az agyadba! Vidéki vagy! És magad sem akarsz ezen az állapoton változtatni! És magam sem akarok ezen az állapoton változtatni! Ú gy kell neked! Szántszándékkal véglegesíted az átmeneti állapotot! Szántszándékkal véglegesítem az átmeneti állapotot! Menthetetlen v a g y ! Hála istennek, hogy menthetetlen vagyok! Akinek nincs sikere, nincs hitele! Ezt így még nem hallottam! Hát most hallod! Siker?! Hírnév? Késik... D e nem maradhat e l! A z nem lehet! Egyszer... 70 �Egyszer? Nem azt mondtad, hogy te most akarod megjavítani a világot? De... Vidékről? Vidékről! A zt ugyan lesheted, hogy befogadjon az irodalom. Lesem is! Tulajdonképpen csak azt lesem... D e bírom cérnával! Mert a gondolatnál nem az számít, hol fogalmazták meg, vonaton, re­ pülőgépen, fővárosi szerkesztőség szobájában, vagy vidéken, hanem az, hogy érvényes-e az üzenet, amit közvetít. Hiszem, hogy érvényes! S nem csak egyes vidékek számára az! A z üzenetet vivő gondolat szárnyalni szeretne, nem ismer határokat. A z üzenetnek célba kell érnie, célba kell találnia. Éppen ezért - centralizált irodalom - édes mostohám! - ölelj magadhoz! N e siránkozz! Mű beszél, vidéki író ugat! Így igaz! De akkor a kultúrpolitikáról és a nemzetiségi létről m ég nem beszéltem! A losonci szerző 1988. október 28-án olvasta fel írását, az Üzenet a tében, Salgótarjánban. mának című Palócföld-est kere 71 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában III. K U T Y A V IL Á G Vannak olyan amerikai kutyatenyésztők, akik nehéz pénzeket keresnek az­ zal, hogy beszerzik a világ legjobb kutyaivadékait, s törzskönyvezve adják tovább. Ez a kutyadivat sokak számára igen jól kamatozik. Ám akad olyan ebnevelde is, amelynek a tulajdonosa inkább mókás kedvtelésből tartja fenn a három-négy anyás farmot, semmint igazi nyereségvágyból. Egy ilyen magyar pulitenyészetet én is meglátogattam. A kutyaóvoda tulajdonosa korábban a pedagóguspályán szerzett érde­ meket, s csak miután nyugdíjazták s vidékre vonult vissza, akkor adta fe­ jét a puliszaporításra. Előbb még ráfizetett a dologra, mert nem volt törzskönyvezett állománya, de, hogy hazulról hozott kant és szukát, neki­ látott a „komoly munkának” . Csak egy bökkenő volt. A z első hazai puli nem akart érteni an­ golul, s emiatt a kölykök - s tovább az utódok - is a „magyar környe­ zetben” nőttek fel. A kutyákat ugyanis csak „ serdülőkorban” adta tovább a gazda, amikor már mindent tudtak, amit egy jó magyar pulinak tudnia kell. A kkor viszont elég rendhagyó módon. A növendékkutyákkal egy ma­ gyar nyelvű „ parancsszótárt” is adott. „Eridj, feküdj, leülni” , ...össze­ sen tizenöt vezényszóval. Am it a kutyák pontosan megfogadtak, épp csak az angol anyanyelvű új tulajdonosoknak esett nehezükre magyarul pa­ rancsolgatni. - Márpedig ezek süketék az angol szóra... - magyarázta a vevőnek. Ezek ősmagyar pulik! - A kkor hát nincs más választás, a puli kedvéért meg kell tanulni ma­ gyarul: „N a, gyere Cimbora!” (Hétfő, szeptember 17.) Mi a magyarázata a Magyar Baráti Közösség­ mozgalom páratlan gyors térnyerésének, s ezzel összefüggésben az Itt-O tt konferenciák sikerének? Nem ok nélkül vélhető úgy, hogy mindenekelőtt a csömör, amelyet az önmagát szemlélő amerikai magyarság érezhetett. H i­ szen való igaz, hogy 1920-tól ide csupa egymással szemben álló csoportok érkeztek. J ö ttek JÁ SZIék, ki tudná megmondani, hányféle véleménnyel, hittel, megoldási kísérlettel. Aztán érkeztek a háború szele elől menekü­ lők, még korábban E C K H A R T T IB O R és köre: majd a háborúból futók, a német megszállás elől emigrálok, a szovjet hadseregtől menekülők... K ö ­ vetkeztek R Á K O S I szalámitaktikájának vándorbotosai, az egypártrendszertől rettegők és végül ’ 56. drámájának áldozatai. Valaki korszakolta a politikai okokból menekülök hullámait, s úgy találta, hogy 19 19 -20-tól hét hullámban torlódtak Nyugat felé az itthoniak. Mindenki mindenkinek ellensége volt s lett. E ttől kaptak csömört az ötvenhatosok legjobbai, s lét72 �rehozták az M B K -t és az Itt-Ott-találkozókat. „ Nem vagyunk politikai szervezet. Felekezetektől is függetlenedtünk, de valláserkölcsi alapon ál­ lunk. A magyar népi hagyományok ápolását fölvállaltuk anélkül, hogy a magas kultúráról megfeledkeztünk volna. Magyarok, akarunk maradni, s jó amerikai polgárok akarunk lenni. A magyar értékeket nemcsak a magunk számára kívánjuk megtartani, de lehetőség szerint a nem magyaroknak is juttatunk belőle...” Ennyi a titok. Röviden talán azt is mondhatnánk, hogy út a céltalanság állapotából és az örökös tagadásból az értelmes élet lehe­ tőségéig. [. . . ] (Csütörtök, szeptember 20. I.) Tudatosan kellene fejlesztenünk magunk­ ban az igényt, hogy néha kívülről, az idegen szemével is képesek legyünk önmagunkat szemlélni. Ha nem teszünk szert erre a képességre, rossz be­ idegződések lehetnek úrrá rajtunk. Ha erényeinket és hibáinkat elmulaszt­ juk a realitások összefüggéseiben vizsgálni, akkor önszemléletünk mércé­ je végzetesen elromolhat. A gond - s az igény - azzal kapcsolatban fo­ galmazódik újra, hogy orvos mutatja azt a nemzetközi statisztikát, amely aszerint rangsorolja az országokat, hogy mennyi az egy főre jutó italfo­ gyasztás, illetve milyen mérvű a dohányzás. A nemzetek negatív rangosorolásában élen lobogtatjuk az önpusztítás fekete zászlaját. Italban „világharmadikok” , dohányzásban pedig ötödikek vagyunk. Ilyen mérvű biológi­ ai-lelki önrombolás már elég ahhoz, hogy a közösség, a nép is táppénzen érezze magát, hogy például az idegrendszeri károsodást ne csak kivétel­ ként kelljen számon tartani. Furcsa, hogy Magyarországon, ahol a hírközlés állami kézben van, ti­ zedannyi hírverés sincs az italozás, a dohányzás - e két legsúlyosabb nép­ betegség - visszaszorításáért, mint az Egyesült Államokban, vagy Kana­ dában. Kint már a serdülőlány is tudja, hogy majdani magzatának egész­ sége az ő életmódjától is függ. A z állam semmilyen áldozatot nem sokall azért, hogy a jövő nemzedék egészséges legyen. Szóval nézzük a statisztiká­ kat, és bizony úgy van, hogy nem ártana magunkat másokkal gyakrabban összevetni. Ilyen dolgokban is! [ . . .] (Péntek, szeptember 21.) Hazai ember számára alig-alig fölfogható a küzdelem, amelyet a kinti anyák némelyike - a nagyobbik része? csak egyik-másik? - folytat azért, hogy gyermekét megtartsa magyarnak. Fiatal mamák tíz-húsz-harminc kilométerről viszik el óvodáskorú kicsinyeiket a gyermeknevelésben tapasztaltabb barátnőikhez, hogy együtt tanulják a mondókákat. magyar népdalokat. E zek egy részét. Néha maguk is beáll­ nak játszani. Egész kis színpadi jelenetet kerekítenek némelyik mondóká­ ból. (,,Ez elment vadászni - mutat a legmagasabb mamára az „óvó néni” ez meglőtte ez hazavitte ez megsütötte - hogy aztán egy kis frus­ kára mutasson, a legrosszabb étvágyúra: - ez az icipici mind megette...). Gyermekdalt, magyar népdalt tanulnak, néha kétségbeesett erőfeszítés­ sel, mert a könyv elrongyolódik, a hanglemez eltörik, a magnószalag már szakadozik. D e azért énekelnek s játszanak makacson, picinyke reménnyel is eltelve, hogy az együtténeklés nem múlik el nyomtalanul a gyermeki lé­ lekből. „ Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske f Nyitva va az aranykapu, csak bújjatok rajta...” Van aki jól bújik át az aranykapun, van aki csak tétován, d e bizonnyal 73 �sokan átjutnak rajta, hogy aztán később örömüket leljék a magyar népda­ lokban, a magyar szóban és zenében: Petőfiben, Kodályban, a lélekápolásban, amely nemcsak a hazaiak kiváltsága. Nekünk legfőképp a kötelesség­ teljesítésben van kiváltságunk, hogy magunk hasznára, s az ő örömükre minél többet tegyünk azért, hogy megmaradhassanak annak, aminek szü­ lettek... A FA L.. A falon feliratok, aforizmák, versikék, rajzok. Egyszer valaki széles jókedvében néhány pohár bor elfogyasztása után felírta a „borpince” fa­ lára az első mondatot. A kkor még egy picinyke neheztelés lett a maszatolás bére. Azóta minden magyar személyiség aki clvetődik a Csendes-óce­ án partjára és sikerül „belasszózni” , falon hagyja a névjegyét. - A z ember csak ránéz a falra - érzékenyül el a pincebár tulajdonosa - , s együtt érzi magát a többiekkel. Pest, Pozsony, Kolozsvár, Újvidék, London. . . Kaliforniai fehér borral kínál. - Néha eszembe jut, mi lenne, ha azokat, akik erre a falra írtak, egy­ szer csak egybetrombitálná a magyarok angyala, hogy egy napon hallhas­ suk valamennyiüket. Ő k még a legnehezebben kimondhatót is tudják. - Épp csak nem értenék egymást. Ez a felirat például kínai. . . - A z is magyarul van, csakhogy kínai írással, egy Tajvanon tanító ma­ gyar szerzetes emléksorai. - Magyar Tajvanon? - csodálkozik valaki. - Amikor itt járt, jobban szzomjazott a magyar szóra, mint a boromra. Néha idejön beszélgetni, máskor Pekingbe, ahol pestiek tanítanak ugyan­ csak magyar történelmet, irodalmat. S azt mondja, ha Pekingben kezet fog­ nak a magyarok, akkor jelképesen a Földet ölelik át: a legnyugatibb vár­ tán a tájpeji professzor, a legkeletibben a Pekingben tanító pesti tanár. Na, még egy pohárkával, aztán írj te is valamit. . . (Hétfő, szeptember 24.). A szórványlét a paradoxonok panoptikuma is. Hadd említek közülük egyet. A szélsőbalos újságíró miután megunta a ha­ zai ,.mellőzöttséget’’, elhatározta, hogy kint próbál szerencsét. Persze nem szélsőjobboldaliként. Ő az aki egy-két társával egyetemben mindig ele­ fántot csinál a bolhából. „Helyzetmagyarázatra” minden lapszámban sort kerít. Ezeket az írásokat csak kevesen olvassák jó lélekkel, sokan tilta­ koznak is ellenük. Nyolcvannégy nyarán például egy demokratikus szel­ lemű lapban - s ez a paradoxia - olyan fiatal tollforgató lépett sorom­ póba, aki nem sokkal azelőtt maradt kinn. A fiatalember itthon szinte engesztelhetetlen bírálója volt a rendszernek. Nem akarom hosszúra nyújtani a tésztát: ettől a friss emigránstól kapott leckét a szélsőbal és a szélsőjobb között tántorgó: újságírói etikából, kulurált újságírás­ ból... É s hadd tegyem hozzá, mert tisztességtelen lenne elhallgatni: a fia­ tal költő lényegében védelmére kelt a megtagadott társadalmi rendszer­ nek. Egy politikai rendszer nem attól áll vagy bukik, hogy mit írnak róla, ám ezúttal úgy esett, hogy az etikai elmélkedés - meglehet, akaratlan a tényeknek szolgáltatott igazságot. Ezzel pedig halomra dőlt egy csomó álság, hazugság, képzelgés. Szóval valaki elment, mert nem tudott meg­ 74 �békélni a hazai viszonyokkal, s kint bizonyos vitákban nem tehet mást, mint elfogulatlanul védi a mai magyarországi rendszerből mindazt, ami emberséges, és elmarasztalja azt, ami korhatag. [...] (Csütörtök, szeptember 27.) A z erdők ellen szerte a világon engesz­ telhetetlenül támad a civilizációs ártalom: az autók kipufogó gáza, gyá­ rak füstlerakádása. A z ólom s nem tudom még miféle ártalom lassan le­ győzi a természetet. Kanada ilyen szempontból kivételezett helyzetben van. Nem pusztán azért, mert a kontinensnyi országnak nem egy Ma­ gyarország nagyságú erdőrengetege a szó legszorosabb értelmében érin­ tetlen. „ A természeti adottságok azonban aligha lettek volna elegendőek a jelenlegi állapot megtartásához - magyarázza az egyetemi szakember. - Itt, nálunk maguk teremtették meg azt a tudományt, amelyet erdőgaz­ dálkodás névvel szokás jelölni. A soproniak - teszi hozzá kis idő múltán, s kissé kivár, mert nem biztos benne, hogy tudom, mire utal... Elámulok ettől a közléstől. Mert azt tudtam, hogy számtalan magyar szakember dolgozik a kanadai erdőkben s főleg erdőkért, de hogy a nyugatra ván­ dorolt soproni egyetem szakembereinek - s egyokri diákjainak - mun­ kálkodását ilyen magasra taksálja a tudomány, arra nem számítottam. S íme mégis. Otthon nyilván hosszú évekig alig lehetett pótolni a nagy tudományos érvágást. Ám a hazai veszteség itt nyereségre fordult. Olcsó bölcselkedés volna azt mondani, hogy ezek szerint nincsenek abszolút veszteségek. In­ kább azt kellene vizsgálni: vajon veszteségeinkkel mennyit gazdagodott a világ? És ráadásul, hogy e világgyarapodásból mennyit fogadtunk viszsza a magunk, hasznára? Hogy eleget-e? [...] KÉRD EZZ! FELELEK! A z előadás iránt szakadatlanul nagy az érdeklődés. Nemcsak a kö­ zépkorúak vannak jelen, itt szorongnak a teremben az idősebbek is. Néhány fiatal család teljes létszámmal tiszelt meg: a gyermeket is hoz­ ták, akik a tőlük telhető fegyelemmel szenvedik végig az elmélkedést sorsproblémákról, sőt még a második forduló vitáját is. Talán a várható házi sütemények reményében. Hiszen a trakta szinte mindenütt velejáró­ ja az effajta összejöveteleknek. A z előadás végeztével kinek-kinek van egy jó szava a lurkókhoz, kislányokhoz. - Aztán te mi leszel, ha megnősz? - teszi föl a csöppet se eredeti, de eléggé ősi kérdést az egyik felnőtt a kék szemű, göndör hajú, angyali szépsé­ gű lánykának. - Mama leszek - válaszolja a gyerek általános derültség közepette, s hogy ínyére van a válasz az egybesereglett felnőtteknek, abból is meg­ ítélhető, hogy egy-két kitűntető puszit is kap a gyermek. - És lesznek gyermekeid is? - mosolyog a bajusza alatt az idős orvos. - Persze - vágja rá határozottan a kislány - , két fiú, két lány, öszszesen négyen. Ez még inkább tetszik a falatozóknak. - És megtanítod őket magyarul is? 75 �- Nem - vágja rá határozottan a gyermek. - D e hát miért? - kérdezi szégyenkezve a mama. - Mert az én gyermekeim magyarnak születnek - válaszolja a világ legtermészetesebb hangján, s bekap egy pozsonyi kiflit. (Hétfő, október 1.) Magyar ember számára, Amerika nyugati partja már Óperencián túli világ. Európától akkora a távolság, hogy a magamfajtájú azt gondolná: oda még véletlenül se vetődik el egyetlen hazánkfia se. Hogy nem így van. arra jó példát szolgáltat éppen Portland, s Oregon állam, ahol szép számmal állapodtak meg magyarok, s a mezőgazdaságban, az iparban s oktatásban egyaránt dolgoznak. A zt talán már fölösleges is leírni, hogy sehol nem hoznak szégyent se az országra, se a nemzetre. Ellenkezőleg. Hírük mindenütt jó, s ezzel öregbítik a miein­ ket is. A távolságok pedig már nem számítanak, hiszen néhány órai út után már bárki a keleti parton lehet - épp csak pénz kell hozzá, ami itt sem a bokorban terem. Hogy mennyire így van, arra jó példa a jeles egyetemi tanár esete, aki nyáron nem azért autózza he az országot nyu­ gattól keletig s vissza, mert túlságosan kedveli a természetet s a veze­ tést, hanem mert egész családja számára már nem tudná előteremteni a repülőút költségeit. Így aztán Volkswagen mikrobusszal töfög egyik part­ tól a másikig. Egyébként pedig, ha már autókról esik szó, hadd említsem meg: Portlandban a gyérebben hangzó magyar szó ellenére is otthonosabban érez­ heti magát az ember, mint sokfelé az államokban. Hogy miért? Pusztán amiatt, mert a nagyváros utcáin Ikoruszok robognak keresztbe-kasba. S ha az ember fölszáll rájuk, mindjárt otthon érezheti magát. Azazhogy majdnem otthon, merthogy kinn egyetlen Ikaruszon sem láttam késsel szétszabdalt üléshuzatokat. [ ...] (Szerda, október 3.) Michigan állam immár majdnem évszázada egyik legfontosabb letelepedési helye a magyaroknak. A hivatalos statisztikák szerint lakosainak nem kevesebb mint 7 ,1 százaléka magyarnak vallja magát, ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 1 27 ezer michigani ragaszkodik magyarságához, mégha egy részük a magyart már nem. vagy csak rosszul beszéli. Túlnyomó részük Detroitban lakik. Ha nem lenne megmásítha­ tatlan az útitervem, szívesen maradnék a városban néhány napot, hogy a mai és néhai magyarok nyomába eredjem. D e erre sajnos nincs mód. Meg kell elégednem azzal, hogy a vendéglátó hölgy végigkocsikázik ve­ lem a magyar negyeden, s mutatja, melyik a magyar üzlet, a magyar pék, s hozzáteszi: neki az esik jól, ha valamilyen otthonról származó portékára fölhívhatja az „igazi” amerikaiak figyelmét. S erre az ingyen követségre szívesen pazarol időt s energiát, mert a jó áru - s ezt most hallom először - nemcsak az otthoniak jó hírét öregbíti. „ A magunk tisztességét is növeljük, ha azt mondhatjuk s főleg bizonyíthatjuk, hogy a magyar lekvárnál nincs különb, hogy a Hertz szalámi fogalom, hogy a csabai a világ legjobb kolbásza, hogy az otthoni levestésztához nincs fogható... Csupa apróság ez, de nekünk fontos. Azt is érezzük az ingyen­ reklámozás közben, hogy egyek vagyunk az otthoniakkal, s amíg ez így van, addig nem idegenedünk el végleg se a hazától, se egymástól.” [ ...] (Kedd, október 9.) Cleveland a legsűrűbb magyar központ, mégha New York meg is előzi lélekszámban. igaz, csak kevéssel, hiszen az 1980-as 76 �statisztikák szerint is Ohio mindjárt New York állam után következik, a második helyen. Nyolcvanban még mindig 243 232 idevaló polgár val­ lotta magát magyarnak, illetve a magyar etnikumhoz tartozónak. Nagy részük Clevelandban él vagy közvetlen környékén. S ha valahol, hát az amerikai Debrecenben valóban mindenütt magyar emlékekbe lehet bot­ lani. A nagykönyvtárban Petőfi szobra előtt gyakran megállnak a ma­ gyarok és nem magyarok, hogy főhajtással adózzanak a költő nagysága előtt, máskor éppenséggel, hogy kicseréljék a nemzetiszín szalaggal dí­ szített babérkoszorút. Tóth András W ade Parkban lévő Kossuth-szobra is sok látogatót vonz. Még többeket aggaszt, hogy a szobor restaurálására csak nehezen gyűlik a pénz. Amikor 1902-ben, szeptember 28-án Kossuth clevelandi látogatásának ötvenedik évfordulóján fölállították a szobrot, az avatásra 60 ezer ember tisztelgett Kossuth emléke előtt, közzöttük 16 ezer magyar. Annak számontartása, hogy 44 ezer „idegen” is szükségesnek tartotta az emlékezést, épp annyira fontos, mint hogy ott szorongtak azok a magyarok, akik a gyűjtőívre annak idején az írták: „ Gyűjtsük össze te­ hát fillérjeinket s emeljünk szobrot Kossuthnak, ércből imádságoskönyvet, hogy honszerelmet, hitet, reményt olvashassanak belőle kicsi­ nyek és nagyok. Adjunk példát, mi a magyar hazától ideszakadt, de itt is hű gyermekei az édesanyának - az egész magyar nemzetnek.” [...] JÖ V Ő Egy nemzet, amelyik csak a mával törődik s a múlttal és a jövővel mit sem gondol - elveszett. A jövőért, amely múltra s jelenre egyaránt épül, épp úgy szükséges munkálkodni, mint a mindennapi megélhetésen. A „vilá g ” holnapi vezetőivel is már most kapcsolatot kell teremteni. Ő k azok, akik „ma az egyetemek Political Science. History és Business fakul­ tásain tanulnak vagy tanítanak - írja az egyik kiadvány. - Hány idegen nyelvű magyar forrásmunka áll rendelkezésükre?... Állítsuk össze ennek a kevésnek is a listáját. Nézzük át őket, vajon hasznosak-e számunkra nemzetpolitikai szempontból; tárgyilagosak-e adataik, magyarázataik? Ha emóciókra és romantikus vágyálmokra építette művét a szerző, több kárt okoz. mint hasznot. A fiatal tudós, ellenőrizhető adatokat, logikus meg­ oldásokat s praktikus kompromisszumokat keres. Minden más megközelí­ tés csak lekicsinylő megvetéssel találkozik... Keresd a baráti kapcsolatok lehetőségét. Ha egy hallgató vagy tanár barátságos irántad, a magyarság­ gal lesz barátságos.” „Amiben ma hiány van: az a helyzet s a feladatok felismerése, a megoldás megfogalmazása és végrehajtása.” A feladat: „Minisztériumok, paralamenti, közegyetemi központi és szak-, továbbá szerkesztőségi könyvtárak ellátása idegen nyelvű, magyar érdekeknek megfelelő szak- és felvilágosító könyvekkel...” [...] M ÉRLEG „Barátunk kevés van - olvasható egy cserkészkiadványban - , ellensé­ günk annál több. A magyarság elleni tényferdítések könyvtárakat töltenének meg. Gyűjtésük össze a magyarságra káros könyveknek, folyóiratok­ 77 �nak jegyzékét. A z eredményt a központba juttassuk el... Munkaterüle­ tünk minden könyvtár, de különösen az egyetemi és városi. Természe­ tesen a pozitív hangú könyveket is felkutatjuk, s azok jegyzékét is pub­ likáljuk. Ezeket vedd és terjeszd, ajándékozd más nyelvű barátaidnak, s főként könyvtáraknak... A sajtófigyelés is fontos. A rendszeres magyarellenes sajtóval az alant vázolt módon bánjunk: 1. Kérj helyreigazítást az áltálad közölt adatok s forrásmunkák alapján; 2. Szervezz levélírási akciót; 3. Szervezz levélírási akciót a lap hirdetőihez. A magyarsággal barátságos érzületű cikkírókat figyeljük legszorosabban: 1. Írjunk egyéni s közösségi köszönőleveleket; 2. Hívjuk meg őket reprezentációs eseményeinkre díszvendégnek s foglalkoz­ zunk velük; 3. Magyartárgyú, angol nyelvű könyveket ajándékozzunk ne­ kik. Dísztárgyak, lemezek, népművészeti tárgyak örömöt okoznak min­ denkinek; 4. Igyekezzünk társadalmi síkon is barátságba kerülni író, új­ ságíró, rádió- és tv-riporter, programszerkesztő barátainkkal; 5. Emlékez­ zünk meg barátainkról rendezvényeinken és sajtónkban, hogy minél szé­ lesebb körben ismerjék meg őket.” Nem tudom, személy szerint ki írhatta ezeket a sorokat. A zt még kevésbé, hogy a gyakorlatban miként érvényesülnek az elvek, de a prog­ ram szívet melegítő. [...] A T IT O K A z amerikai magyaroknak legendásan jó a hírük. Szorgalmuk, kitartá­ suk, megbízhatóságuk már a század elején is közmondásos volt, s azóta ez a vélekedés nem csökkent, hanem növekedett. Sokan sokféleképpen értékelik az okokat, amelyek a kedvező megítélést eredményezték. Talán azzal kezdődött a kedvező tapasztalás, hogy a kitántorgók nem enged­ hették meg maguknak, hogy válogassanak a munkalehetőségekben, s bár­ mit elvégeztek. Minden fölvállalt munkát „kivagyiságból” is a legjobban csináltak. A „vagyok olyan legény, mint te” - magatartás jellemzője volt szinte minden kétkezi munkásnak. A magyarok jó hírének oka azonban szociológiailag még mindig megfogalmazhatatlan. Egy ízben föltették az ezzel kapcsolatos kérdést Kármán Tódornak is, a „hangsebességen felüli repülés atyjának” . A z ő híre-neve legalább ak­ kora kinn, mint a Teller E déé, Wigner Jenőé, vagy Szilárd Leóé. Hiszen a pasadénai California Institute of Technology igazgatójaként, vezetője­ ként, oroszlánrésze volt az amerikai repülőgépipar fejlesztésében, túl ezen a rakéták hajtóanyagának kikísérletezésében. Nem hiába kapta meg a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést, a First National M edal of Science-t. Am ikor Kármánt újra meg újra faggatták a magyarok sikerének titkai­ ról. egy ízben azt válaszolta: - Mi olyanok vagyunk, hogy ha valaki előttünk lép be a forgóajtóba, mi előtte lépünk ki. Ilyesféle a titkunk. [...] (Csütörtök, okktóber 18.) A szórványban élők nagy tömegei - kevés kivétellel - örülnek Magyarország sikereinek, azt a nemzet eredményé­ nek is tekintik. A z itthoni gazdasági-társadalmi reformok kibontakozá­ sát már-már szívszorongva figyelik. Kívülről azonban néha pontosabban 78 �látják, mint az itthon vizsgálódó ember, hogy egy-egy próbálkozást miért kíséri kudarc. Első helyre kerül az okok közül a nemtörődömség, amely büntetlenül vegetálhat. Hadd említsek ezzel kapcsolatban egy érzékletes példát. New Y ork-i tarózkodásom alatt véletlenül futottam össze olyan magyar szakemberrel, aki már jó ideje keresi a kapcsolatokat a hazai illetékesekkel. Mindhiába. A z illető szerszámgépeket s berendezéseket gyárt nagy világcégeknek. Am it gyárt - mások állítják - mindig újdonság is. Nos, idehaza sokszor elhangzik, hogy az emberi magatartás (odaadás, lelkiismeretesség mellett), a technológia színvonalán dől el, hogy fel tu­ dunk-e zárkózni az élvonalhoz vagy se?! E z a gyáros - föltételezem, nem minden érdek nélkül, de tapasztaltam azt is, hogy - a szülőföld iránti kö­ telességérzetből is fölkínálta az együttműködést. Egyszer-kétszer. S nem történt semmi. Miért? Számunkra nem fontos? D e hát akkor miért nem mondjuk meg, hogy kérem, ez minket ezért meg ezért nem érdekel. N e­ tán van jobb ajánlat? Bárha így volna. D e csak hallgatunk. K i érti ezt? [...] (Csütörtök, október 25.) A Kongresszusi Könyvtár impozáns méretű. Majdnem áttekinthetetlen. Ám én legfőképp azon illetődöm meg, hogy a különböző polcokon („és ömlesztett állapotban”) mintegy százezer kötet magyar nyelvű kiadvány található. Ennek a százezer köetnek azonban mindössze egyötödét voltak képesek „ elektronikusan” feldolgozni a könyv­ tárban bevezetett szabályok szerint. Ennyihez juthat hozzá könnyűszerrel a kutató, az olvasó. A négyötöd gyakorlatilag holt anyag, mert sem ele­ gendő munkatárs nincs a számbavételükre, sem hely, ahol méltóan vár­ hatnák az érdeklődést. S mert ezt a bizonyos nyolcezer kötetet nemigen lehet forgatni, így előbb-utóbb be fog bizonyosodni, hogy nincs irántuk érdeklődés; így ,,selejtezés” lesz a sorsuk. Mint minden könyvé, amely nem képvisel különös éretéket, olyat, mint ama húszezer magyar kötet, amely a feldolgozott állományhoz tartozik. Persze a kikölcsönözhető köte­ tekből se kerekithető ki a magyarság arcéle: történelme, művészete, a nép­ művészet, a tudományosság fejlődése... S még inkább hiányoznak az ango­ lul írt hungarológiai művek. Sok. a foghíj, s ahogy múlnak az évek, egyre több. Részben mert egyes művek elavulnak, mások viszont „meg se írat­ tak” . S ez akár népünk ellen elkövetett bűnnek is felfogható. Már tud­ niillik a hiány. Mert a nemzetnek nemcsak jelenére kellene gondolnia, hanem holnapjára is. Jövőjére, hírére. A nemzetek közötti szellemi ver­ senyre is. M A G Y A R M ŰH OLD A szórványmagyarság legjobbjai örökös aggodalommal figyelik a nem­ zetiségi magyarság sorsának alakulását. Igyekszenek pontosat tudni! A propagandaízű hírverésre semmit nem adnak, mert úgy vélik, hogy az töb­ bet árt az ügynek, mint amennyit használ. - A baj az, hogy folyton védekezésben vagyunk, s képteleneknek bizo­ nyultunk a kezdeményezésre. Talán egyszer-kétszer, ha sikerült... - Talán egyszer, majd - mondja a többszörös milliomos. - Mi lesz egyszer - majd? - tágulnak rá a szemek. - A z emberi természetet kellene korrigálni az ember teremtette tudo­ mánnyal. - E z egy kicsit magas. 79 �- Nemrég olvastam, hogy a jugoszlávok tévéátjátászó állomást építet­ tek, hogy a szlovéniai magyarok jól foghassák a magyar tévé műsorát. - Ez sok mindent feledtet - bólogat a bácskai magyar. - Én egy magyar műholdról álmodom, amely a pesti tévé műsorát sugározná mindenekelőtt. - E z fölháborító - ugrik fel a néhai apát úr - , méghogy a pestiét. A milliomos meg se hallja a tiltakozást. - Talán még megérem... - mosolyog s a magasba néz. [...] M ORÁL A játékszabályok demokratikusok és megmásíthatatlanok. Vagy egé­ szen távol tartja magát az ember minden kint megtapasztalt jelenségtől ami valójában képtelenség - vagy rászánja magát a tapasztalatok értelme­ zésére, minősítésére, ám ez esetben vállalnia kell, hogy a kintiek hazai dolgainkat is megítéljék. Íme egy magnószalagról „kölcsönzött” megjegyzéssorozat: - Érthetetlen számunkra, hogy miközben Amerikában s másutt már rég rádöbbent a társadalom, hogy a morális értékek eltékozlása nemzet­ pusztuláshoz vezet, miért nem történik otthon semmi az erkölcsi erózió megfékezésére? Tapasztaljuk, hogy tévében, rádióban a szabadosság apostolai viszik a prímet, s igazában nincsenek is ellenfeleik. Sutba ve­ tették a család szentségét. K i érti ezt? - A z alkoholizmus és a dohányzás sírba dönti a nemzetet. Egy ál­ lam, amelynek szinte korlátlan lehetőségei vannak a jövedelemelosztásban, miért sajnálja a pénzt intenzív propagandára, az álliberalizmus megfé­ kezésére: tévében-rádióban, sajtóban? M iféle badarság például az, hogy a személyes szabadság korlátozását jelentené, ha tizenéves kölyköknek megtiltanák a cigarettázást? Miért nem gondolnak néha a nemzet holnap­ jára is. - Nem csodálkoznék rajta, ha a morális értékek semmibevevése, az alkoholizmus és a dohányzás miatt jutna a magyarság a beteg nemzetek sorsára. Vagy máris az? [...] (Péntek, november 2.) Nem hajánál fogva előráncigált téma szétszórt­ ságunk mai állapota, s a jövő, amely a szorosabb egybetartozást kell kí­ nálja. Minden valamirevaló beszélgetésnek óhatatlanul ez az egyik témája. S ezzel kapcsolatban a párhuzam kapitalizmus és szocializmus között. Nem kell különösebb éleselméjűség ahhoz, hogy megállapítsuk: a klasszikus ka­ pitalizmus, mondjuk annak amerikai formája igen magas életszínvonalat biztosít a jól dolgozóknak és törekvőknek. Ám az is igaz, hogy az emberi és gazdasági rizikófaktor is jóval magasabb, mint idehaza. Egyik napról a másikra lecsúszhat az ember a nullapontra, vagy annál is mélyebbre... Na és a szocializmus? Különösen a fiatalok körében van vonzása, ..mégha mai formájában inkább csak a lehetőségeket koncentrálja is.” A józan analízis erről a pontról kanyarodik a modellről folyó vitákra, d e túl ezen a reformokra, reformkísérletekre és reformelképzelésekre. S ha ma az amerikai magyar fiatalok, a magyar etnikumhoz tartozók jó emlékekkel is térnek haza, akkor ez annak is tuljdonítható, hogy megérzik: itthon nem 80 �csupán arról van szó, hogy a technokrácia valamit kitervelt. „E lképzelhető-e egypártrendszerű társadalomban, hogy a politika ellenére alapvető reformok megvalósíthatók legyenek. E z teljes képtelenség...” Nincs más esélyünk, mint folyton megújítani magunkat és lehetőségeinket: Gazdasagilag egyre följebb emelkedni, s a társadalmi demokráciát az egyéni sza­ badságjogok felé tágítani. Talán ez az igazi történelmi esélyünk.” (Péntek, november 9.) Mindenütt elismeréssel illetik Magyarországot ,,nyitott” politikájáért. Csakhát ennek a nyitottságnak sokfajta mellékhaj­ tása is van. A gazdaságot nem lehet elkülöníteni a társadalmi mozgástól, kultúrától, hogy csak két példát említsünk. Az utóbbival szoros összefüg­ gésben tapasztalhattuk, hogy a magyar rockegyüttesek túlmajmolták a nyugati zenekarokat, s hogy a magyar együtteseket viszont magatartásban, mozgásban, öltözködésben és hajviseletben rajongóik mímelik. Ebben a majomságban - eleget panaszolják, a kinti magyarok - túlteszünk az ame­ rikaikon. Sőt, miközben ott már szégyen loncsosan járni, mosdatlanul ődöngeni, zsíros kóccal unatkozni a világban, idehaza még mindig ez a sikk.. Tehát gyorsan befogadtuk azt, ami idegen tőlünk, de csak lassan vetkőzzük le a hagyományainktól idegen magatartásokat. Ám nem is az a legnagyobb baj, hogy támogatjuk az „ú j művészeti irányzatok” elter­ jedését. Súlyosabb gond ennél, hogy miközben kint megtalálták a mód­ ját annak, hogy az idő tengelyét helyrerakják, idehaza rosszul értelmezett liberalizmusból s álságos demokratizmusból várjuk, hogy retrográd diva­ tok maguktól múljanak el. Holott a folyamat, tapasztalható, vissza is for­ dítható... Mondjuk, neveléssel, propagandával, hiszen a nemzet fertőzött szellemi higiéniájáról van szó. Vagyis a jövő zálogáról is. (Szombat, november 10.) A nagy tudós kis nyaralójában minden az ott­ honra emlékeztet. A komód felett egy Kossuth-kép, odébb az aradi tizen­ három portrékoszorúja. Címer minden változatban, a Szent István-itól a negyvennyolcason át. . . És emléktárgyak. Mintha egybegyűrődött volna alig néhány négyzetméternyi falon az egész magyar történelem. „E m lékez­ ni nemcsak kénytelenség, de kötelesség is. A múlt figyelmeztetés, hogy mit, mikor, hogyan vétettünk el. . .” „ A kompromisszumra való alkalmatlansá­ gunk a nagy magyar átkok egyike. Gondoljunk csak a második világhá­ borúra. Miért csak az angolokkal-amerikaiakkal akartak tárgyalni, ami­ kor már evidencia volt, hogy a befolyási zónák átrendeződtek. Benes per­ sze tudta, hogy a dolgok már nem Londonban dőlnek el, s elrepült épp Londonból Moszkvába. A mieink meg moccanatlanságunkkal, aggályosko­ dásunkkal a sír szélére taszigálták az országot. . . Politikát magyarjaink még a huszadik században is úgy csináltak, mintha nem lett volna egy Beth­ len Gáborunk, Fráter Györgyünk. Deákunk, de tegyem hozzá rögtön, Görgeynek, aki azt mondta, minthogy elhulljon a nemzet maradék színe-virága az ezerszázalékosan reménytelen harcban, akkor inkább fegyverletételt. Hátat fordított saját hiúságának, vállalta a jó előre tudott megvetést. Re­ álpolitikus volt s nem kalandor. Nem eszmék rabja volt, hanem a valósá­ gos helyzetet elemezte. - Folytatná még, dehát indulni kell visszafelé. Bú­ csúként azt mondja: - Legközelebb folyatjuk.” Legközelebb? Tudjuk, hogy nem lesz legközelebb. [...] 81 �(Vasárnap, november 1 1 .) Végre elérkezett az utolsó előadás napja. Bár­ mennyire fogva tart is a téma - az államalkotó, a nemzetiségi és szór­ ványmagyarság sorskérdése mégis belefáradtam. Legfőképp abba, hogy miközben az „első menetben” nekem vannak kritikai észrevételeim, e vi­ szonyt érintő otthoni hivatalnoki gyakorlattal kapcsolatban, a vitában már nekem kell védenem a hazai mundért. Magyaráznom például ésszerű intéz­ kedéseket, amelyeket azért illetnek heves bírálattal, mert igazában nem is­ merik az itthoni állapotokat. Am i érthető.. . Egyszóval kissé belefáradtam a kettős szerepbe, amelyre mindenki rákényszerül, aki effajta útra vállal­ kozik. Kint megkapja az ember a kommunista minősítést, idehaza viszont... de ezt hagyjuk egyelőre, hiszen még el se indult a gép. Amikor kimondom az utolsó mondatot, mintha szikla gördült volna le a mellemről, hallhatóan nagyot lélegzem, s újabb megkönnyebbülést jelent, hogy egy óra múlva úgy könyvelhetem el a ma esti találkozót, mint a leg­ jobban sikerült előadásom egyikét. Mintha itt New Brunswickban mindendenki számolna a realitásokkal! Hogy lehet az? Talán azért, mert hazajár­ nak, s ismerik az otthoni viszonyokat: az otthoni örömöket és bánatokat egyaránt? Talán ez nem is kérdés, inkább válasz a kimondatlan kérdésre. (Péntek, november 16.) A gép tízezer méter magasban úszik hazafelé - az egyetlen hazába. Jó két évszázada, hogy otthonról elindultak az első magyarok az ismeretlen Amerikába: megkeseredve, reménykedve - ki, ho­ gyan. Bányásztak szenet, vasércet; olvasztottak acélt, kovácsoltak alkatrérészeket, s húzták a villáskulcsot. Mikor mi adódott. Gazdagították Am e­ rikát, miközben önmagukat is egyre följebb emelték. Ha ma Amerika az, ami, akkor az ő vasakaratuk is benne van az eredményben. Előbb még ma­ gyar városnegyedekből indultak munkába, aztán egy idő után szétrepedezett saját közösségük. A mai amerikai magyarok némelyikének még mindig gondja, hogy nem lehetne-e a szétszórtságot megszűntetni? A z erőfeszítés hiába­ való szélmalomharcnak tűnik. A magyar kisközösségek ugyanis elsődlege­ sen amiatt bomlottak föl, mert a fiatalok őseiknél mindig többre törtek. Minden generációban. A társadalmi fölemelkedés eredményezte a szétköl­ tözést, az „úri negyedek” meghódítását. S ez nem veszteség, hanem nyere­ ség. Korábban csak dolgos magyart, a mindent elvégző kékgalléros hunky-t becsülték, újabban megtanulták tisztelni a gondolkodó, alkotó, teremtő, ter­ vező magyart is. Ma mintegy tízezerre tehető azoknak a vezető magyar ér­ telmiségieknek a száma, akik az amerikai szellemi életben, a gazdaságban, a tudományos világban nemcsak számszerűen vannak jelen. Nem spekulá­ ció eredménye, hanem evidencia, hogy amennyit az elvándorlásokkal vesz­ tett a mindenkori magyar állam, annyival sokasodott a magyar nemzet, amely önmagát szétosztva mindannyiunkért munkálkodhat. Szétosztottuk magunkat a világnak, s akik kint élnek, a kettős kötődés lelket-szmet pró­ báló állapotában mindannyiunkért lobogó gyertyalángok. „E lü n k ” - züm­ mögi a gép, s visz magyaroktól magyarokhoz. Csupán ízelítőt adhattunk olvasóinknak Kötelei Pál amerikai útibeszámolójából. Az érdeklődőket ezúton is értesítjük, hogy szerzőnk könyve várhatóan 1990-ben a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. (A szerk.) 82 �műhely._________ N A P L Ó H E LYE TT VI. A cipész és az író Beszélgetünk vagy még inkább háborgunk baráti körben azon, hogy íme az adószabályozás után ismét, a születőben levő új társadalombiztosítási rende­ letben is az írók, művészek ugyanabba a besorolásba kerültek, mint a kis­ iparosok, kiskereskedők. - Na és? - szólal meg váratlanul egy addig filozófusi arccal hallgató vendég, jelentős beosztású kulturális szakember. - Nem értem ezt az arisztok­ ratizmust. Szerintem egy jó cipész épp olyan értékes ember, mint egy jó író. Mi sértőt találtok abban, hogy egy rubrikába kerültetek? Ti, a demokrácia bajnokai, mért nem tudjátok elviselni, ha adó vagy társadalombiztosítás szem­ pontjából azonos a besorolásotok? - De, kedves komám, mégis hogy gondolod? - kezd el hápogni a házi­ gazda. - Hiszen nem a besorolás, nem a társaság ellen van kifogásunk! De hogy lehet összehasonlítani az író és a cipész munkáját? Miben látod a közös vonásokat? - Ha egy cipész jó cipőt csinál az semmivel sem alábbvaló teljesítmény, mintha egy író jó könyvet ír. Beszélgettem svéd írókkal, megkérdeztem tő­ lük, hogy hogyan adóznak, és ők teljesen természetesnek találták, hogy nincs a számukra külön adórubrika, pont úgy adóznak, ahogy a többi állam­ polgár. - Hja, a svédek - szólal meg a csinos, világot járt műfordítónő. - Nemrég egy konferencián találkoztam egy svéd kolléganővel. Szinte mosolyogva be­ szélt arról, hogy szépirodalmat fordít, így hát alacsony példányszámban jelen­ nek meg a munkái, kevés honoráriumot kap. Csodálkoztam, hogy ilyen egy­ kedvű, mikor mi többiek mind azon kesergünk, hogy a könnyű, gyors krimi­ fordításokért többet fizetnek mint a stílust próbáló, igényes klasszikusokért vagy kortárs szépirodalmi művekért. „Hja, ő könnyen nevet” - jegyezte meg a barátnője, egy a jómódú férje által „eltartott” , ismert finn műfordítónő - , „neki életfogytiglanija van.” Mielőtt még elképzeltem a hosszú hajú svéd asszonyt, amint börtönben ül koszt, kvártély ingyenes — és fordít, kiderült, hogy életfogytiglani ösztöndíjról van szó. „Nem életfogytig, csak hatvanöt éves koromig adják” - javít ki a svéd kolléganő. „Aztán meg nyugdíjat kapsz, nem igaz?” „Hát megfizetem, kapok majd, az biztos.” „És nagy-az az ösztöndíj?” - kíváncsiskodom irigyen. „Nem kis pénz” - mosolyog a finn műfordítónő. „Meg lehet élni belőle” mondja szemérmesen Ulrike. „És miért kaptad?” „Azért, mert jól dolgozom” - úgy néz, mint akinek zsebében a bölcsek köve. „És észrevették?” - szalad 83 �ki a számon. „Hát persze. Máskülönben ki fordítana szépirodalmat az unat­ kozó, gazdag háziasszonyokon kívül?” - vág vissza a barátnőjének. „Nem mindenkinek milliomos a férje.” - Na, hát ennyit a svédekről. Ha én most azt kérdezném, hogy miért nincsenek nálunk, Magyarországon is ilyen ösz­ töndíjak, pedig az írói tiszteletdíjból itt sem élünk meg, minden hivatalos ember órákon át tudná magyarázni nekem a svéd és a magyar gazdaság közötti emeletes különbségeket. D e azt, hogy ugyanezek a különbségek a svéd és a magyar író helyzetében is összevethetetlen különbségeket okoznak, azt nem akarják élfogadni. - Nézd, kedves komám - próbálta barátságosabb mederbe terelni az éles hangúvá lett vitát a házigazda - , ezek nehéz, nagyon nehéz kérdések. D e én azt hiszem, hogy ezeken túlmenően is van - komoly arccal hangsúlyozta ezt a szót —, lényeges különbség van egy cipész és egy író munkája között. Pró­ báld csak őket egyszer egymással felcserélni! Általános derültség közepette még hallható volt a filozófus arcú férfi jó­ kedvű tiltakozása: „Ez szofizmus, ez közönséges szofizmus!” - azzal más, békésebb területre kanyarodott a beszélgetés. Hazafelé menet nem hagyott nyugodni a gondolát: hát valóban valami rossz szakmai gőg, intellektuális elfogultság beszél belőlünk, amikor váltig hang­ súlyozzuk, hogy nálunk az írók, a művészek életkörüményeit szabáyozó rendeletek figyelembe kellene, hogy vegyék a művészi munka specifikumait és hogy ezek a sajátosságok léteznek? Folyvást kapjuk a szemrehányást, hogy kedvezményeket kérünk. D e hiszen az életfeltételek, munkafeltételek biztosítása nem kedvezmény. Ahhoz, hogy egyáltalán létezzék a kortárs magyar művészet, irodalom, ahhoz, hogy a szín­ vonala legalább a korábbi évtizedek, évszázadok szintjét elérhesse, meg kell teremteni a megfelelő körülményeket. Hiszen mindenki számára ismerős, hogy ha mondjuk, egy madárfaj lét­ feltételei veszélyeztetettek, akkor összefog a társadalom és megteremti a fenn­ maradásukhoz szükséges körülményeket. Nem mondja azt senki, hogy a túzok ugyanolyan szárnyas, mint a tyúk vagy a cinke, úgy kell tehát szabályozni az életét, mint amannak. Tudják, hogy a túzok kipusztul, ha a sajátos életés fennmaradásmódjához nem találja meg a sajátos lehetőségeket. De evvel még nem állítom azt, hogy a túzok különb madár, mint a tyúk vagy akár a cinege. Csak más. Nem tudom megítélni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a szóban forgó új társadalombiztosítási járulék mértéke épp úgy, mint egy éve az adószabályozás volt, a cipészek számára is elfogadhatatlan. De az ellen akkor bizton tilta­ koznak is a cipészek. És ők sem mondják azt, hogy ez a besorolás jó a számukra, csupán azért, mert az írókkal, művészekkel egy kalap alá kerültek. Íróra és cipészre egyaránt szüksége van a világnak. Melyikre jobban - nehéz volna megmondani. Tény az is, hogy szükségből az írók nagyobb részét be lehetne tanítani és rá lehetne kényszeríteni legalább ideig-óráig a cipészmunka elvégzésére. Valószínű a közepes színvonalat elérhetnék ebben a szakmában, habár ezt jobb lenne ki nem próbálni. Ugyanezt a kísérletet a másik szakmával — valószínű - sokkal rosszabb hatásfokkal végezhetnénk el a cipészek ese­ tében. Habár biztos, hogy egynéhányunk közepes szinten - vagy tán még jobban is - beválna. D e a zért ezt a kísérletet sem érdemes elvégezni. Becsüljünk és hagyjunk élni mindenkit a maga helyén. M E Z E Y K A T A L IN 84 �P E T Ő CZ A N D R Á S Az egyéniség öntörvényűsége (Jegyzet Endrődi Szabó Ernő költészetéről) - Mintha újabb váltások-változások élőt állna művészetünk, és benne napjaink irodalma. Megnőtt az igény a hiteles és öntörvényű személyisé­ gek iránt, az olyanok iránt, akik éppen nem alkalmazkodásukkal tüntetnek, akik a narcisztikus és artisztikus befelé fordulást egy nyitottabb, kitárulkozóbb magatartásra váltják fel. Vége az ,,új-szenzibilitásnak” ? Legaláb­ bis szünetel. Visszatérnek a hatvanas évek? Mindenesetre valamiféle „új progresszió” megjelenését érzékelhetjük, amely lehet „ fésületlen” , „dara­ bos” , felróható minden hasonló törekvésnek a megmunkáltság, az artisztikum hiánya, de határozott arcélű, és elementáris, ösztönösen eredeti, és mint ilyen, megnyugtatóan élettel telített. Mert „túlzottan is jólfésültek” voltunk. E zt a mondatot, a „jólfésültségnek” ezt a radikális elutasítását Endrődi olvasása közben jegyeztem fel. Fogalmazhatnék így: okosak és „okosak” , kulturáltak és ,,kulturáltak” let­ tünk az utóbbi néhány évben, „okos szépfiúk” , akik kissé enerváltan és ,,nyafogósan” , élvetegen és mindenképpen nagyon dekadensen alanyokról és állítmányokról, jelzőkről és jelzettekről vitatkozgatunk, „kifinomodott” ízlésünkkel idegenkedünk mindattól, ami élet- és izzadtságszagú, és el­ vont, „nüasznyi” szépségekben gyönyörködünk. Játékos rímek, totális be­ felé fordulás, „leheletnyi” metaforák, magánmítoszok és tudatos távolságtartás minden „közönségestől” , apró viccelődés, ,,összekacsintó humorizálgatás” jellemzi napjaink irodalmát, költészetét, ezek voltak meghatározó­ ak az elmúlt években. Természetes, hogy a posztmodern érzékenység iz­ galmas művek megszületésében játszott elsődleges szerepet, de az is ter­ mészetes, hogy néhány hónapja megnőtt az igény a radikális stílusváltásra. És mindezek az alakulások, „hullámzások” nem okoznának gondot művé­ szetünkben, ha nem járnának együtt a kirekesztés-kirekesztődés negatív következményével, ha az éppen „uralkodótól” eltérő törekvések is mindig képesek lennének az önfelmutatásra, ha kulturális gépezetünk egészsége­ sen, jól működne. Sajnos, kulturális gépezetünk néhol már alig-alig működik, igen meszsze van az éptől, az egészségestől. Szerencsére vannak sokoldalú tehetségeink, akik önmaguk feladása nél­ kül alkalmazkodnak a változó, a számukra talán éppen kevésbé ideális kö­ rülményekhez. Vannak azonban olyan tehetségek, akik nem alkalmazkod­ nak, hanem szüntelenül azt csinálják, amihez értenek, vagy érteni vélnek. Endrődi Szabó Ernő az utóbbiak közé tartozik. Lírájának mindazon jegyei, amelyek kezdettől összetéveszthetetlenné te­ szik költészetét, napjainkban is megvannak, látszólag időtlenül, látszólag változások nélkül. Bátran kimondhatjuk: bár felületében megérintette mun­ káinak bizonyos részét a - fogalmazzunk kissé vulgárisan — „posztmodern stílusdiktatúra” , és ezért megformáltságuk mikéntjében módosulásokat ta- 85 �pasztaihatunk, alapvetően mozdulatlan, változatlan ez a költészet, és ezt talán bírálatként sem mondanánk másként. Mert hiba, ha valakinek a köl­ tészete túlságosan egysíkú, „egyjellegű” , de most, a nyolcvanas évek ek­ lekticizmusában elsőrendű erény is: Endrődi különösebb változások nélkül, csakis önmaga „ belső órájához” igazodva írja verseit, idegen tőle minden alkalmazkodás. Nem alkalmazkodásának velejárója viszonylagos magárahagyottsága, egyedülléte, munkáinak visszhangtalansága. Ám ami keserű tapasztalás egyfelől, magában való érték másfelől: ha Lelet (1986) című kötetét és újabb munkáit fellapozzuk, meglepődünk és megdöbbenünk: így is lehet verset írni? Ilyen keresetlen őszinteséggel, ilyen magától értetődő szókimondással? Endrődi munkáit elővéve rögtön nyilvánvalóvá lesz an­ nak egyedisége, napjaink uralkodó irányaihoz képesti mássága. Lírája a végtelenségig személyes, szüntelenül önmagát felmutató. Zak­ latott, „szeretet-éhes” líra ez, és most az utóbbi jelzőre tenném a hang­ súlyt. Endrődi szeretet-éhsége már-már a József Attiláéval rokon, néhol kifejezetten érzelmes, kétségbeesett hangon szólal. A magárahagyottságtól való félelem sugárzik szinte minden munkájából, és valamiféle - ebből kö­ vetkező - „teljes odaadás” igénye: ez az. ami közelivé, szimpatikussá te­ szi költészetét. Legjobb műveiben mindezen erényeit objektivizálja, és az emberi kapcsolatokat hitelesen, érvényesen mutatja be. A kötetből az Er érkezése című alkotása ilyen, amely formailag a vizuális költészet és a népköltészet nagyszerű szintézise: miközben képi formában gondolkodik, szö­ vegében népdalszerű motívumokat alkalmaz, nyelvezetében tájnyelvi, népi­ es fordulatoktól bővelkedik. A „történet” regényként komponált: egy ma­ gányos házban, hideg téli napon egy szerelmes asszony „ E r” -re vár, arra a szerelmi egyesülésre, amit csakis ,.Er” nyújthat neki. És itt több dolog is hangsúlyos: legelsőnek a kendőzetlen erotika („vágytól duzzad meredezik nedvesedik keblem csigolyámról fénylő izzadtság-gyöngy cseppen bő­ römben tűeső jöjjön már szeressen! ívbe hajolna meg szerelmétől hátam csak tépné harapná már hófehér gömbvállam!” ), másodszor pedig a nagy­ epika: hasonlóan Esterházy Fubarosokjához, itt is regénykompozícióról beszélhetünk; harmadszor pedig - ebben szintén rokona az Esterházy-műnek - megoldásaiban alapvetően vállalja a népi hagyományokat. A z Er érkezése csupán az egyik jellemző, és mindenképpen fontos mű a Lelet című kötetből. Erotikája éppen olyan elementáris, mint újabb, Missa erotica (Lámpauccahuszonnégy, Pesterzsébet-külső) című ciklusának, amelynek néhány darabja már a kötetben is megtalálható. Mi is a legalap­ vetőbb tulajdonságuk ezeknek a verseknek? A z őszinteség. Mert Endrődi már-már anakronisztikusan, konzervatívan, idejétmúltan őszinte. „ alanyi” költő. A nyolcvanas évek második felében alig-alig találhatni valakit, aki­ nek munkáit rokoníthatnánk Endrődiével: mint arról már szóltunk, az „avantgárd utáni újérzékenység” szemléletét nem befolyásolta látványo­ san, éppen emiatt lírája napjainkra különössé, újra figyelmet ébresztővé lett. Mert ez a típusú keresetlenség, őszinteség a hiányával véteti észre ma­ gát most, a nyolcvanas évek végén. Endrődi költészete valójában a hat­ vanas-hetvenes évek lírájával rokon, egy alapvetően kifelé forduló, a vég­ telenségig kitárulkozó, személyes, és személyességében hiteles költészet ez. amelynek rokon vonásait az amerikai beatirodalomban, A llen Ginsberg, Gregory Corso, Jack Kerouac munkáiban fedezhetjük fel, és másokéiban, hadd említsük meg akár Villiam Burroughs, Richard B arker vagy Law86 �rence Ferlinghetti nevét. Nem csupán formájában kapcsolódik Endrődi lí­ rája a fentebbiekéhez, sőt, elsősorban nem abban, hanem szemléletében. A formai jellemző: Endrődi szintén előszeretettel használja mondandójához az expresszív szabad verset, de - és ez egyértelműen kassáki örökség - a ti­ pográfiai-vizuális lírában is otthonosan mozog, sőt, a kettő ötvözetéből komplex szövegirodalmat is képes teremteni. A beat hatása szemléletében érvényesül: mint ahogy az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének mozgásaiból-változásaiból nő ki maga a 68-as generáció, aminek 1948-as születésével Endrődi is tagja, és kinő mindaz, ami ezzel azonosítható, a beatzene, a rock, az új életforma, a Hair, az Eper és vér, Ginsberg Üvöl­ tése, John Lennon és a Beatles, Mick Jagger és a Rolling Stones, mert ezek, legyenek Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Lengyelországban, Jugoszláviában és Magyarországon, mind-mind ugyanazok, legfeljebb idő­ eltolódásokról, apró sajátosságokról beszélhetünk. A kiáltás-típusú avant­ gárd mind ez idáig utolsó fellobbanása társadalomalakítóvá, szemlélet­ formálóvá vált az idők folyamán, bár a szépirodalomban - Magyarorszá­ gon - nehezen tudta önmagát felmutatni, adminisztrációs akadályok és kon­ zervatív idegenkedés okán is. Ennek az avantgárdnak és ideológiájának egyik legfontosabb pozití­ vuma volt a kívülállás, a peremenlétezés elfogadtatása. Egyértelműen ez a kívülállás fogalmazódik meg Endrődi lírájában. Lelet című kötetében, újabb ciklusában. A beatirodalom legjobbjaihoz hasonlóan elutasítja a hi­ vatalos „felépítmény” társadalmi értékrendjét, tudatosan-ösztönösen vál­ lalja önnön devianciáját, peremenlétezését, megtagadja és „eltagadja” ön­ magától a társadalmi beilleszkedés etikai normatíváit, életformáját. End­ rődi költészete elutasítja a kommerszializálódás lehetőségét, érezhetően megalkuvásnak értékelne minden formai vagy tartalmi engedményt, ,.til­ tások” miatt ki nem mondott gondolatot. Endrődi feltétel nélkül vállalja ösztönösségét, sőt, azt tudatosan-ösztönösen akarja is. Idegen tőle minden hamis póz, művesség és mívesség - mitagadás! - , minden ,,csináltság” : legjobb munkáira éppen ezek hiánya, a spontán mondatszerkesztés, a nem­ kontrollált őszinteség a jellemző. A Lelet ben csupa olyan formájú és formátumú munkával találkozunk, amely megfelel ennek a „nem kommersznek” , a kívülállás megfogalmazá­ sának. Többségükben hosszú sorokból álló szabad versek ezek, vagy olyan szövegköltemények, amelyek igénylik a fantáziadús tipografizálást, a gya­ kori képi elemeket. A Légzőgyakorlat című szövegköltészeti munka példá­ ul egyaránt hasznosítja a konkrét költészet és a tipográfiai költészet ered­ ményeit, már-már montázsként értelmezhető, olyan szöveg, amely feltétetelezhetően nem „egy ihletből” , hanem többszöri „nekirugaszkodás” ered­ ményeként született. Endrődi ezekben a művekben egészen messzire megy, polifon alkotást hoz létre, amely linearitása ellenére nyitott, továbbírható „töredék” . A z újabb ciklusban, a Missa eroticábán változásnak tudható be a ko­ rábbi munkákhoz képest az adott életkörülmények határozottabb vállalása. A z „erzsébethomok” minden „nem bennfenntességnek” szinonímiája lett, és ezen a kívülálláson túl életforma-elfogadást is jelent. Kerouac Úton-jának az életformája ez, ahol az emberi kapcsolatok teljessége és pőresége az elsődleges: mindez Endrődi „erotikamániájának” („bocsáss meg gyönyörű a melled most meg kell hogy döntselek” ) tökéletesen megfelel. 87 �Endrődi „változatlansága” az öntörvényű személyiség ereje és mozdítha­ tatlansága. Olyan egyéniség ő, akinek tehetségéből egynemű költészet szü­ letik. Mindezzel líráját csupán jellemezni kívántam, bár az már most két­ ségtelennek tűnik, hogy egyneműsége ellenére is színesíti fiatalabb évjára­ tú irodalmunkat. Ugyanakkor vele kapcsolatban annak a veszélye is fenn­ áll, hogy újból és újból fel kell fedeznünk önmagunknak, hogy meghall­ gassuk azt az egyetlen húrt. amelyen mindenképpen adekvát mádon képes szólni. E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ M IS S A E R O T I C A (részletek) [elpergő kvarctangó] előbb azt hittem vonagló vörös pióca ahogyan ágyékomra kúszott azután a bőrömet súroló bimbók a combok és a tompor ringó hullámzó féltekéi elárultak a csendben halk homokzene halk homoknesz elpergő kvarctangó szürke mély sivatagöblű ősz és az őszben póknyálka rothadt skarabeuszvér és szét­ omló homokvonalak mikor az októbertől egyre nyűttebb ágyban arra gondoltam íme valamit találtam és míg aludtál és álmodtad álom köröttünk közel és távol minden de minden átengedte magát egy nagy és kiábrándítóan 88 unalmas esőnek �[ú j és új szeretőd] én - régi kedvesed szerelmesed küldök most egy sivatagízű levelet emlékeztetőül hogy hány éve is már? együtt figyeltük az erekció vadhajtásait a visszanyelt nyögést a remegést az izzadó tenyeret ó milyen csodálatos volt az a számunk emlékszel egyiptomi hajad magomtól illatozott és ajkad és meztelen tested testem szennyezett vizeit tisztította bocsáss meg gyönyörű a melled mondtam ha olykor a kelleténél hamarabb elélveztem és egy nap amikor nem volt már járat de éjféltájt a kikötőben mégis a parthoz állt valami menetrenden kívüli hajó mint lomha nagy ködállat és te a kelleténél hevesebb mozdulattal nyúltál a zsebembe hol a dübörgő alkony-expressz vörösen meredve megállt és én könnyű teveszőr köpenyed alatt és hasad piheborostái alatt amikor csörömpölve kitolták a hosszú hajólépcsőt azóta - félálomban fekszem - néha üzensz még válaszolsz egy-egy régi mosollyal látlak amint kanálislázban bűzös erzsébetsárban ittrekedten a kénnél is kénszagúbb ágyban vörös napsütésben október malomként őrlő iszapviharában moccanatlan fekszem mert te manhattanbe mentél hogy megkeresd otthagyott örömöd és most kétméteres néger bámul a függönyöd mögött olykor ha stílusosan az ágyban vagy lenn a padlószőnyegen vagy a fürdőszobában mikor a széttárt combjaid közül kibukó sperma ködös-nyúlós víziállatként testedtől ellebeg válaszolj egy-egy régi mosollyal új és éj szeretőd vállai felett 89 �[ nem ígértél semmit] nem ígértél semmit és nem is jött hajó aznap éjjel erzsébethomokban féligmerült ágyam előtt a hullámverésben nem horgonyzott semmi csak a cirpegő bodzafa rejtette a mandulakanárikat ének forró bableves szaga matrózok részeg szava fároszrom tekintete nem bélelte az éjszakát nagymamára gondoltam aki tekercsekbe göngyölt régi térképekben szunnyad hát igen nekünk is volt valaha európánk de mióta a tengeráramok alattomban visszafelé folynak és országhatárok örök hullámzása őrli szét a néma városokat s a hallgatag tornyokat és sekélymerülésű csermelyfregattok tömik be a források száját és minden készülék a jegesmedvék rettenthetetlen vonulását jelzi a páradús trópusok felé mióta az clhülyült század kibogozhatatlan matrózcsomókat köt kontinensek torkára és sosemvolt hajónaplók őrült sorait zagyválja a kapitányi hídon mióta nekünk-is-volteurópánk-nagymama összegöngyölt régi térképhalomban gubbaszt a tatfedélzeten úgy ám a tenger közepén pofátlanul visongó csillagok vaksi éjszakagúlák alatt régi matrózkabátom alatt kuporogva erzsébethomokban októbersárban homoktenger közepén megfeneklett magányos ágyban kántálok, „ H IÁ N Y Z O L T E R O V A R A R C Ú K U R V A ” a tisztánlátók átka súgom az ágy alatt pocsogó iszapnak melyben érvényes mondatok után kutatva annyiszor de annyiszor böngésztem éjszakánként az előfehérlő csontokat silabizáltam rovátkáikat például ezt: ígérted ma éjjel hajón jön el hozzám a szerelem aznap sem jött hajó és én tudtam ezt és azt is hogy hajótlan igen hajótlan minden éjszaka és azt is hogy minden hajótlan éjjel egyre mélyebbre ereszti gyökerét koponyámba a végzet egyetlen 90 mondata �[és természetesen nem írhatok] rád gondolok az éjszakai reptér felett míg a tetőterasz ismét elcsöndesül és forognak-pislákolnak lenn rubin,színű zöld és recés szatírszemek rád gondolok a krómízű éjszakában kávészaghomályban gondolok rád és verset írnék hosszú verset írnék neked elkékült szobámban táviratszöveggel kezdődnék R E P T E E R E N V A A R L A K I L O V E Y O U E R N E S T de a vers itt már útszéli koton százlábú pocskolja össze lappadt tömlőjére vakond kotor földet és hát hogyan hogyan is írhatnék neked egy útszéli spermacsapdát - csak szavakat széttört mondatokat gereblyézek egy képzeletbeli terasz valóságos űrében egy város puszta űrében egy mészfehér országban egyetlen hiánnyá foszló térképen a félresiklott metrón a buszon az alagutakban a tereken tóparti sétányokon szétlőtt vonatokon jeltelen sírokon jeltelen sírok között avar bársonyában elküldhető szavakat keresek neked és - látod - mint mikor valaki hirtelen föltúr egy levágott f e j e t -------------------------------- l á t o d -----------------------------fölszáll ez a gép is míg a kifutón forognak-pislákolnak lassan a nagy rubinszínű zöld és érdes szatíraszemek és a tetőterasz ismét e lcsö n d esü l-----------------------a szemcsés homályban már csak csípőd lejtése és lengő karod amint hosszúszálú egyiptomi hajad fésülgeted és erre a reptéri férfire gondolsz háromezer mérföld távolságból puha leányszobádban és fölteszel egy lemezt és a lassú földübörögnek álmatlan blues tonnái éjszakámban 91 �Tanulmányok Erdély történetéről A határainkon innen és túl nagy érdeklődést kiváltott Erdély története kötetről (főszerk.: Köpeczi Béla) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi és Klasszika Filológiai Intézete 1987 októberében szakmai vitát rendezett. E konferencia anyagát a nemrégiben alakult Cso­ konai Kiadó - első vállalkozásaként - megjelentette. A Tanulmányok Er­ dély történetéről című munka tehát egyrészt a háromkötetes monográfia kiegészítő kötetének tekinthető, másrészt azonban önálló olvasmányként is megállja a helyét, bár - jellegénél fogva - elsősorban a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. Mind a debreceni vita, mind a vizsgált kötet kapcsán ismételten hang­ súlyoznunk kell a tudományos jelzőt, hiszen a konferencia előzményének tekinthető Erdély története monográfia elsősorban Romániában, de néhány nyugati országban is inkább politikai, mint szakmai visszhangot váltott ki. Szerencsére a magyar történészek tárgyszerűen, kizárólag történelmi ér­ vekkel válaszoltak a határokon kívülről érkezett kihívásra. Ennek ellenére sincs könnyű dolga a Tanulmányok... című kötet recen­ zensének, hiszen olyan művel kapcsolatban kell megírnia észrevételeit, amely maga is kritikai előadásokat tartalmaz, ráadásul többnyire viszonylag rövid terjedelemben. Még több nehézséggel kellett szembenéznie a kötet szerkesztőjének. A kötetbe gyűjtött tanulmányokat ugyanis a rendkívüli sokszínűség jellem­ zi. E sokféleség a különféle tudományágakra vonatkozik. A háromkötetes monográfiához ezúttal nemcsak a történészek szóltak hozzá, hanem véle­ ményt mondott róla a néprajztudós (Gunda Béla), a hadtörténész (Perjés Géza), az irodalomtudós (Bitskey István), a teológia professzora (Barcza József) és a művészettörténész (Kádár Zoltán). Tartalmukat tekintve is változatos képet mutatnak a kötetben összegyűjtött referátumok és hozzá­ szólások. A z előadások egy része a megjelent monográfia eredményeit ér­ tékeli, illetve hiányosságait tárja fel. Más részük további kutatási témá­ kat vet fel. sőt - néhány esetben az egyes hozzászólók saját álláspontjuk­ kal, kutatási eredményeikkel is megismertetnek, amelyeket egy újabb Er­ dély története kiadásnál érdemes figyelembe venni. A kötetben egy olyan tanulmány is szerepel, amely nem közvetlenül a monográfia, sokkal inkább a vele kapcsolatos román álláspont kritikai értékeléséhez nyújt támpontot (Varga János: Levente és értelmezője nyomában). Már az Erdély története kötetek szerkesztői sem törekedtek arra, hogy a különböző szerzők álláspontját közös nevezőre hozzák. A z érvek, a fel­ fogások és a szemléletmódok sokfélesége tovább gazdagodik a vizsgált kötetben. Minden egyes referátum újabb bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a „magyar történettudománynak” Erdély kérdésében 92 �sincs valamiféle egységes, a politikának alárendelt hivatalos álláspontja, hiszen - mint a Tanulmányok... című munkából is kiderül - az egyes ku­ tatók illetve tudományos közösségek között alapvető kérdésekben is folynak szakmai viták. A z egyes történelmi korszakokat tárgyaló fejezetek előtt kapott helyet a Szemléleti alapelvek című általános rész. Ebben a kötet szerkesztője Rácz Isvtán, Pach Zsigmondi Pál és Irinyi Károly az Erdély története mo­ nográfia jelentőségét és megjelenésének szükségszerűségét vizsgálja. V á ­ laszt adnak többek között azokra a román vádaskodásokra is, melyek sze­ rint a magyarországi történészeknek nincs joguk a más országokban élő magyarság történeti vizsgálatára: „ Alapelvként állapítjuk meg, hogy a tudománynak, s ebben a történetírásnak, nem lehetnek területi és etni­ kai határai. A z a világon mindenütt természetes, hogy a politikai, szociális jellegű s egyéb migrációs erők hatására az anyaországból kiszakadt nép­ elemek sorsának alakulását új lakóhelyükön az anyaország szaktudósai is tovább követik. Nem a politikai beavatkozás szándékával, hanem a törté­ neti összegzés igényével.” Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Pach Zsigmond Pál is, amikor így fogalmaz: Számunkra tehát nem jogalap vagy jogforrás a történelem és a történetírás, hanem — ha van egyáltalán rele­ vanciája a jelen szempontjából, s mi történészek szeretnénk hinni: van akkor - számunkra a történelem: hagyomány és tapasztalat [...] Nem va­ lamilyen jogtól fosztanánk, tehát meg magunkat, ha nem tanulmányoznánk. Erdély históriáját - de igenis megfosztanánk magunkat történelmi ta­ pasztalataink tárházának bőségétől, megfosztanánk magunkat - magyar­ ságtudatunk integráns részétől.” E z az állítás egyáltalán nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy Erdély története nemcsak a magyar, hanem a román történelemnek is szerves ré­ sze, sőt egyes korszakokban - és nem kizárólag 1918 után - a román fejlő­ déshez kapcsolódik szorosabban. A kötet következő fejezete Erdély XVI. század előtti történetének né­ hány problémáját tárgyalja, mindenekelőtt azonban újabb kutatási felada­ tokat fogalmaz meg. Balla Lajos a római D ácia lakosság- és társada­ lomtörténetének mielőbbi megírását szorgalmazza. Gunda Béla az erdélyi magyar és román népi kultúra rövid néprajzi összehasonlítására vállalko­ zott, és e kérdéskör feldolgozását ajánlja egy esetleges átdolgozott kiadás szerzőinek figyelmébe. Fodor István kritikai megjegyzései közül a törté­ netföldrajzi bevezető, amelyet az Erdély-fogalom többféle értelmezhetősége is indokol, valamint az időrendi táblázat szzükségességét remélhetőleg a kötet szerkesztői is tekintetbe veszik. A z a javaslata, hogy a monográfia a román nép etnogenézisét külön fejezetben tárgyalja - e kérdéskör egyéb­ ként a magyar és román történészek közötti viták kiindulópontját jelen­ ti - , a recenzens tudomása szerint a közeljövőben önálló kötet formájában megvalósul. Orosz István referátumából az a gondolatmenet érdemel különleges fi­ gyelmet, hogy az Erdélyben a XII. század körül megjelenő románokat nem le­ het egyszerűen vándorpásztoroknak tekinteni. „H a a román etnogenézis kapcsán a vlach pásztor életmódra hivatkozunk - úgy tűnik - nemzeti érzékenységet érintünk. D e a magyar tudományosság is felszisszen, ha a honfoglaló magyarok »nomád hordaként« szerepelnek.” E kérdéskör to­ 93 �vábbi kutatása, az árnyaltabb elemzés egyébként arra a problémára is vá­ laszt adhat, hogy miért éppen Erdély gyakorolt szívó hatást a környező te­ rületek román lakosságára. Kristó Gyula tanulmánya ismételten olyan témát vet fel, amely a ma­ gyar és a román történészek közötti viták egyik sarkalatos kérdése és amely a magyar historiográfiában is további tisztázásra vár: ez a vajdaság sa­ játos státusa a középkori Magyarországon belül. Ennek meghatározása azért is döntő fontosságú, mivel e politikai alakulat léte az erdélyi különállás egyik kardinális pontja. Ugyanennek a kérdéskörnek egy másik oldalát a középkori Erdélynek Magyarországhoz fűződő viszonyát - elemzi Kubi­ nyi András tanulmánya. A következő nagyobb fejezet a X V I-X V II. századi Erdély történelmé­ vel kapcsolatos álláspontokat tárgyalja. (Egyébként nem minden esetben világos, hogy milyen szempontok alapján határozták meg az egyes fejezetek korszakhatárait.) Benda Kálmán elemző hozzászólása elsősorban a monográfia második kötetének szerkesztésével kapcsolatos kételyeket fogalmazza meg. Rámu­ tat arra, hogy a különböző szerzők által írt részek - bár önmagukban újszerűek és színvonalasak - nem alkotnak szerves egységet. Problémafelve­ tésük különböző, vizsgálati szempontjaik eltérőek, ezért az egyes történel­ mi folyamatoknak nem a fejlődését, csupán egyes kiragadott részleteit is­ merhetjük meg. Benda Kálmán véleménye szerint az időszak gazdasági és társadalmi fejlődésének, valamint Erdély kormányzati rendszerének rész­ letes bemutatása újabb színekkel gazdagítaná a középkori Erdélyről kiala­ kított képünket. A török politika értékelésével kapcsolatos két szembenálló felfogás lé­ tezésére hívja fel a figyelmet Perjés G éza tanulmánya. A referátum első részében a hadtörténész-kutató azt vizsgálja, hogy e két álláspont közül melyik segíti jobban Erdély X V I. és X VII. századi történelmének megérté­ sét. Hozzászólásának második részében a magyar történtírásban egyelőre még ritkaságszámba menő megközelítést alkalmaz, amikor a viselkedéstudományok felhasználásával igyekszik elemezni a fejedelemségek korát. Bitskey István, az erdélyi reneszánsz és barokk korszak művelődéstörténetének, szellemi életének néhány vonását villantja az olvasók elé, míg Barcza József az erdélyi diákok egyetemjárásáról és az erdélyi vallási tü­ relemről készített rövid összefoglalást. A Tanulmányok. . . című kötet következő nagyobb fejezete Erdély tör­ ténetéből a XVII. század elejétől 1918-ig terjedő korszakot tekinti át. E részből kiemelkedik W ellmann Imre tanulmánya, amely áthágja ugyan a fejezetcímben kijelölt korszakhatárt mindenesetre kitűnő elemzést közöl az 1660-1830. közötti Erdély demográfiai viszonyairól és agrárfejlődéséről. E tanulmány témájához kapcsolódik Takács Péter referátuma, aki a XIX. századi Erdély társadalomtörténetét vázolja fel, és egyúttal a kérdéshez kapcsolódó újabb kutatási témákra hívja fel a figyelmet. Ifj. Barta János referátuma arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1770-1771-es évek valóban korszakhatárnak tekinthetők-e Erdély törté­ nelmében - a monográfia ugyanis erre az időszakra új korszak kezdetét teszi. Szabad György rendkívül fontos elemzést közöl a Magyarország és Erdély államjogi viszonyának rendezésével kapcsolatos XIX. századi né­ zetekről. 94 �A z Erdély története 1918 után című következő fejezetben szereplő ta­ nulmányok terjedelmüket és jellegüket tekintve is különböznek a megelőző korszakokkal foglalkozó referátumoktól. E szerzői ugyanis nem elsősorban a monográfia Kitekintés című fejezetéhez szólnak hozzá, hanem annak nyilvánvaló hiányosságait igyekeznek pótolni, önálló kutatási eredmények részletesebb kifejtése révén. Sajnos azonban még e tanulmányok elolvasása után sem kapunk átfogó képet az új államhatárok közé került Erdély 1918 utáni történelméről. E sommás ítélet persze felveti a jelenkor-történelem­ kutatás - általában tapasztalható, de Románia esetében különösen érvé­ nyesülő - nehézségeit, ráadásul bizonyos igazságtalanság veszélyét is ma­ gában rejti. E hetvenéves időszakon belül ugyanis egyes eseményekről már árnyaltabb képpel rendelkezünk. Idetartoznak például az 1918-1919-es évek történései, amelyekről a monográfiában megjelent kitűnő Szász Zoltá n -tanulmány után Raffay Ernő könyvében (Erdély 1918-1919-ben) is átfogó elemzést kapunk. A mostani tanulmánykötetben Fehér András szol­ gáltat újabb adalékokat e döntő fontosságú évek jobb megértéséhez. A második bécsi döntés is azok közé az események közé tartozik, ame­ lyekről ma már több elemzést is olvashatunk. E kötetben Korom Mihály tanulmánya mutatja be e - a magyar és román történészek között, de a magyar historiográfián belül is - vitatott kérdést, nevezetesen a második bécsi döntés megszületésének körülményeit. Korom Mihály elfogadja azt a román álláspontot, miszerint Románia önkéntesen és hivatalosan sohasem javasolta és sohasem kérte a döntőbíráskodást. Ennek az állításnak ellent­ mond az 1940. július 26-i megbeszélések jegyzőkönyve, amely így szól: „ A román külügyminiszter a továbbiakban érdeklődött, vajon fontolóra vehető-e döntőbíráskodása kérése abban az esetben, ha a tárgyalások Ma­ gyarországgal és Bulgáriával holtpontra jutnak. E zt az elképzelést azonban német részről visszautasították - az 1938. évi bécsi döntés nem kielégítő tapasztalatai alapján, különösen Magyarországra tekintettel. (Documents on Germ an Foreign Policy. Serie D . X. 234. sz. irat 315-316. l. Idézi: Ju­ hász Gyula: A második bécsi döntés. = Külpolitika. 1987. 5. sz. 155. l.) Ugyanerről a tárgyalásról a Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944 (bev., válogatta és a jegyzeteket készítette: Ránki György). I. kötet, 132-133. l.: „ A román külügyminiszternek bizonyos kételyei voltak egy Magyarország­ gal és Bulgáriával netán létrejövő egyezség megvalósítását illetőleg,. Megkérdezte, nem nyújthatna-e Németország valamiféle segítséget az egyez­ ség lebonyolításához.” Románia berlini követe útján egyébként még egyszer kérte Hitler dön­ tőbírói közbelépését, erről Woermann külügyi államtitkár-helyettes fel­ jegyzésében így ír: „É n elutasítottam, hogy részletekbe bocsátkozzam Ma­ gyarország kívánságairól, és még egyszer utaltam jólismert álláspontunkra a döntőbíráskodás kérdésében. A követ kitartott nézete mellett, hogy a kérdést nem lehet megoldani német beavatkozás nélkül. A döntőbírásko­ dás alternatívája olyan »tanács« lehetne, amilyet Romániának adtak, Bul­ gáriára vonatkozólag.” (D G F P Serie D . X. 376. sz. irat. Idézi: Juhász G v.: i. m. 157. l.) Korom Mihály tanulmányának folytatását jelenti Fülöp Mihály referá­ tuma. ezért érthetetlen, hogy a szerkesztésnél ezt miért nem vették figye­ lembe, és miért nem egymás után szerepel ez a két hozzászólás a kötetben. A két tanulmány ugyanis lényegében egyetlen kérdést vizsgál: az Erdély 95 �hovatartozásával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket, nagyhatalmi ál­ láspontokat a második bécsi döntéstől a román fegyverszünet aláírásáig, illetve a fegyverszünettől a külügyminiszterek tanácsa 1946. májusi pári­ zsi értekezletéig, amelyen a három nagyhatalom képviselői elfogadták az 1938. január 1-i magyar-román határ visszaállításáról szóló rendelkezést. Fülöp Mihály tanulmánya egyébként rendkívül szemléletesen mutatja be a döntés megszületésének hátterét. Balogh Sándor tanulmánya minden eddiginél árnyaltabb képet fest az 1945-46-os időszak romániai nemzetiségi politikájáról. E korszak jelen­ tőségét a közvélemény - elsősorban a mai események tükrében - hajlamos túlértékelni, ezért örülhetünk ennek az elemzésnek, amely tárgyszerűen mu­ tat rá a Petru Groza miniszterelnök nyilatokzatai és a nemzetiségi politika gyakorlata közötti ellentmondásokra. Csak sajnálhatjuk, hogy a két világ­ háború közötti vagy az 1946 utáni időszakra vonatkozóan nem olvasha­ tunk hasonló elemzéseket. L. Nagy Zsuzsának a magyarországi és az er­ délyi szabadkőművesség két világháború közötti kapcsolatairól írott, il­ letve Szőke Domokosnak a Magyar Szemle című folyóirat Erdéllyel fog­ lalkozó állásfoglalásait vizsgáló tanulmánya - minden érdeme ellenére sem pótolja a két világháború közötti Erdély történelmét átfogóan bemu­ tató referátumot. Látszólag nem az Erdély története kötethez szól hozzá Varga János már említett tanulmánya, hiszen Lancranjan hírhedt esszéjének néhány torzítá­ sát veti forráskritikai elemzés alá. E referátum jelentőségét azonban nem a konkrét mű kritikája adja - bár ez önmagában is lenyűgöző alaposságú inkább abból a szempontból tanulságos, hogy felhívja a figyelmet an­ nak a történeti publicisztikának veszélyeire, amelyre az Erdély története monográfia romániai visszhangja számos újabb bizonyítékkal szolgált. A Tanulmányok. . . utolsó lapjain a szabad vitában elhangzott felszóla­ lásokat, a monográfia néhány szerzőjének válaszát, végül Köpeczi Béla összegző számvetését olvashatjuk. Különös érdeme e kötetnek a mintegy ötvenoldalnyi angol nyelvű öszszefoglaló, amely a kérdés iránt érdeklődő - nem kevés számú - külföldi szakember számára is hozzáférhetővé teszi a magyar történészek Erdéllyel kapcsolatos álláspontját. A történettudomány nem statikus diszciplina nincsenek tehát lezárható kutatások és ennek megfelelően véglegesen megoldott történeti problémák. Ezért a recenzens is csatlakozik Raffay Ernő azon javaslatához, miszerint 2-3 évenként - akár külföldi szakemberek bevonásával is - rendezzenek tudományos konferenciát Erdély történetéről. Ebben az esetben már nem is kell olyan sokat várni a következő, Erdélyről szóló tanulmánykötetre. (Csokonai Kiadó, Debrecen) R. SÜ L E A N D R E A 96 ��Ara: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a39ce80ada81be7670790a89bf4f956d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/38f443e7d5c3a691ce4a0362cfd0c3db.pdf 5d57a2b2913395a2d2acf8df1f745440 PDF Text Text �TARTALOM 1 Sziveri János: Kóma (vers) 3 Varga Imre versei 5 Háy János versei VALÓSÁGUNK 7 Gyöngyösi István: Devianciáról - egy statisztikus szemével (tanulmány) 12 Lukács Gergely Sándor: Egy keszi gazda sorsa (szociográfia) 21 Zonda Tamás: Tények, nosztalgiák (tanulmány) 30 Etesi Deák László: Egy hét nyugdíjas férfiak között (szociográfia) 33 Bebukottak (filmszövegkönyv) 45 Bacskó Piroska: Vitazáró 52 Handó Péter versei 53 Erdőslstván: Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája (novella) 65 Vincze Dezső versei 66 Kelemen József versei 67 Veres Andrea versei HAGYOMÁNY 68 Fried István: Miroslav Krleža magyar irodalomképéhez (tanulmány) 76 Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével (tanulmány) MŰHELY 85 Mezey Katalin: Napló helyett VII. MÉRLEGEN 88 Tanulmányok a beilleszkedési zavarokról (Kerékgyártó T. István) 93 Siposhegyi Péter: Levél Ádám Tamásnak �SZIV E R I JÁ N O S Kóma Kinek? K. I.-nek valamint T. L.-nak valami mégsem stimmel ha egyszeriben szabad elszólnom magam bár szabad szemmel is látom ami előre az most hátrafelé halad s mint sliccen át felmered előttünk bizonyos zátony ebben a városban minden olyan furcsa már fogy a fagy az égbolt oly igen szomorú ebben a városban minden olyan s húgyszag már fagy fogy az égbolt a velünk egykorú egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki kint nem szűnőn dülöngél locsog a város aki bent van másra sem gondol: csak kiés elfele innen - levegőn lenni kevésbé káros s miközben imbolygom lázadó kobakkal elfele mint ádáz kártyacsatáknál - ismét az látszat csal netán markomba lüktetne szerencsém szerecsen alfele nem vagyok több nélküle: száraz hal por permetez akármerre lépek könnyek kopognak mély sebeket sütnek kézfejem zománcán hoznak vagy visznek felismerem ez a mai ugyanolyan rossz nap nem feledem származásom emlékeim noha foszladoznak egyszer-másszor győznek a költők de csak a vadparaszt a kézműves a kisipar csuklik meg a buja munkás ha fogytán a ketchup és a szósz s mint a colstok mert teheti összccsuklik járkálunk ahogy a kísértetek Európa-szerte szent hajszára szövetkezünk hajszálra így magasztosulnak érdemeink - ha kiérdemeljük persze vigasztaló, hogy józanon fogant e frigy világ és alvilág termékeny szerelme hangtalan léptek az olajon így fest amikor olajra lépnek váratlanul pedig várat magára kivillan az alany ocsmány képe - tűnhet szemünkben ez is néha szépnek 1 �szódavíz serceg valamely hullahalovány reggelen s fülemben harangnyelvként vergődik egy hangya tessék boldog hencegésnek - a kérdést falteszem: akad-e kinek enyémnél kisebb a rangja a munkások is de csak egyszer-másszor hívei lehetnek elvont anarchiának szervezetten bedőlnek mint roggyant házsor óh istenem tekintenél bár fiad tékozló fiának miként a kivénhedt kísértetek vonulnak arra és aztán nagy hirtelen leereszkedünk a mennyből úgy teszünk mintha kapaszkodnánk föl a rozoga falra kiúszni kéne kiúszni legalább egyszer még e szennyből egyre zaklatottabb költeményeket írunk ez rá - vagyis hát ez is - a példa felülmúljuk a maga nemében felülmúlhatatlan Pound Ezrát s megfeszülve napi olvasmányainkat bújjuk föntről aki lefelé nézelődik korántsem láthatja velünk, hogy itt mi van közibénk valami beékelődik mint a levegőt a trágyabűz az eszmét áztatja a rög - mit hirdetnek hirtelen közéleti blődlik magán kívül álldogál az ajtóban egy proletár fejet hajt előtte fesztelen Groucho képében a Károly eszméletlenül elhever, hogyha mer nem csatorál félszegen nyilatkozik immár a máról tetten ért reményeinket sietve rakosgatjuk félre érkezésünk sincs megtanulni amit ma még nem szabad rothadást avar takar ha kínálnák akkor sem kéne a lehetőség szemrebbenés alatt elszaladt egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki már fagyva fogy az égbolt oly igen szomorú léha röpköd néha-néha s cimbalom vagy mi feszíti pattanásig húrjait mint homlokom redőit a ború item megtörtént mindez szeptember végén a Pesti Vigadóban ahová beszorítottam akár az ék testek közé a testem és betértem oda akkor előtte éppen elhaladóban résztvehessek magam is a Sziveri-féle költői esten Cigánysor, 1987. október-november. 2 �V A R G A IM R E Tavaszi szonett Amikor lángot vet a Fehér Kos, a víz alatt fölvillannak csontjaink, s minden ami bennünk rejtett és titkos volt - fényben áll. Elindul nagy mancsain Medve és Sakál. Majomként futkos bőrünk alatt a bűntudat s arra int, hogy forduljunk vissza önmagunkhoz, s hagyjuk csak szerveinket sorba mind figyelni, hallgatni s válaszolni füveknek, köveknek, madaraknak; kinyílni zöld erővel a Napnak. A vadak is csöndben elballagnak. Új képek nyílnak a reggel halmain. Gyerekség, de jó a térbe lógni. Időnkről a tegnap is holnap volt tegnapelőtt, a holnap is múlt lesz, ha elérted, a múltadban most éld át a jövőt, s a leszben. ami volt is megébred ne arra figyelj, amit még s már nem látsz érezd a földet talpad alatt, s újra épülhet a bensődben Hellász, de az űrben nem fogsz madarat ami volt már hajdan, nem pusztulhat el, ami most nincs, az nem is volt sosem, világunk végén mosolygó totem Szavainkban ásvány, növény s állat el­ múlt időnkről tündöklik-nő-vakog s fénylik tágul végül eggyé a sok 3 �otthon nyakamra hideg símul régi festmények kékje zománcos bőrű merev ujj érinti az előtérben míg a liftre várok mélyvonóval a mennybe s amikor e képek egyik terebély törzse kinyílik beivódom halkan a szálkák rostok közé az élet csendje közös nyelvünk van lett a vagyunk 4 �H Á Y JÁNOS A műalkotás létrejötte (napló) első nap - ma hozzákezdtem regényem írásához, meleg teát ittam és a tussal készült apró képre gondoltam, amely képen ábrázolt világ alapjá­ ul szolgál regényemnek (?). a tájkép az anyagi világban létezik, de egyszersmind a szellem világába emelkedik, az említett alkotás nem nevezhető tájképnek (?). második nap - folytatom regényem írását, meleg teát iszom és hallgatom amint a cukor zizeg a csésze alján, az az egy mondat, aminek megírása a mai nap feladata (ez egyébként regényem második mondata) könnye­ dén szaladt a papírra, sikerét bizonyítja, hogy az első mondaton elmélkedők ijedten dobták félre eddigi elképzeléseiket, ez a mon­ dat megzavarta az előzőt, mert valamely variációt a róla gondol­ kodók kifelejtettek, de ezzel tovább nem foglalkozunk, mert ugyan­ így lesz minden további mondatnál (?). harmadik nap - a harmadik mondat, amelyet egy régen kihalt nyelven írtam gyors­ írással engem is meglepett, de hál’istennek elfeledkeztem a hiába­ való igenlésről és tagadásról, ha nem így történnék semmire sem mennék, itt megnyugodtam és öröm fogott el, hogy ismerem a gyorsí­ rást és a holt nyelveket. negyedik nap - regényem negyedik mondatának helyén fekvő tusvonal megerősített abban, hogy nem tévedtem, rábukkantam a megfelelőre, valami mégis elkerülte figyelmem, ezt azonban nem tartottam szükségesnek tisz­ tázni. ötödik nap - a reggeli tea után kisétáltam az erdőre szedtem (ugyanis regényem 46 betűből és hazafelé menet egyenként elszórtam az gyakran gondolok a 46 faágra, meleg teát és 46 db apró faágat egy tusvonalból áll), ágacskákat, nagyon örültem iszom. 5 �A test történetei |A szöveg története : Mi a teendő? A hatalmas lendület képessé tette a megállásra. Mozdulatlansága lehetőség a mozgás tapasztalására. - A történelem különböző korszakai különféle ruha viselését írták elő. Most választhatunk a korszakok között, kinek mi tetszik, illetve a praktikusság alapján válogatók: kinek mi a kényelmes. XX Hogy meghallja a hangot, némának kell lennie. A be­ szélgetés nagymesterei a hallgatást érték cl. - Az alexandriai filozófus szólt hozzá, a ró­ mai vezér, a londoni kereskedő. A perzsa köl­ tő hallgatott. A perzsa költészet különös mérték- és ritmusrendszere megragadta a be­ szélgetés nagymesterének figyelmét. A perzsa költő nem érzett vágyat, hogy elmondja, mi­ képpen szerveződik a vers. XX (A dolgok (?) bevonása a szövegbe megzavarja az öntör­ vényű nyugalmat, s így megkérdőjeleződik a szöveg létjogosultsága. A kifejezés, a jelentés kibékíthetetlenné válik a cselekvéssel, a cselekedettel... Mi a teendő?) �valóságunk G Y Ö N G Y Ö S I ISTV Á N Devianciáról - egy statisztikus szemével Tudásom oly’ kevés a bűnöm oly’ sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna - így töpreng Petrarca és önvizsgálata a napjainknak is szóló üzenet. Ismerve az utóbbi évek válságokkal terhes társadalmi és gazdasági helyze­ tét, a riasztó méreteket öltő deviáns viselkedésformák mindennapossá vá­ lását, meg is fordíthatjuk a kérdést: ha tudásunk több lenne, bűnünk is ke­ vesebb lehetne, s valószínűleg akkor kevesebb kétség, bizonytalanság és fé­ lelem gyötörne. A deviancia gyűjtőfogalom. Egyfajta „normaszegő” állapotot fejez ki, eltérést, elhajlást, elkanyarodást a társadalomban általánosan elfogadott szabályoktól, a jól működő közösség szokásaitól, írott és íratlan emberi normáktól. Tehát azok az elt érések, amelyekkel felülemelkedhetünk hétköznapiságunkon, mint egy-egy jeles tudományos, művészeti vagy műszaki al­ kotással, történelmi időkben hőstettekkel, ezek pozitív töltésűek, és nem sorolhatók a devianciák közé. Annyiban új típusú és szokatlan viselkedésformák a bűnözés, az al­ koholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosság, a gyermekkori ma­ gatartásrendellenességek, az elme- és idegbetegségek (az organikusak kivé­ telével), hogy e deviáns folyamatok feltartóztatásában nem történt javulás, sőt romlás következett be. Számok figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években mintegy 30 százalék­ kal emelkedett azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket alkohol, különféle kábítószerek, vagy kábítószerpótló anyagok hatása alatt követ­ tek el. Elsősorban a fiatalabb korosztályok a veszélyeztetettek. És nemcsak az tartozik e körbe, amiért börtönbe csukják az elkövetőt. A lélekben ej­ tett sebek esetenként súlyosabbak a testieknél. Hazánkban a deviáns viselkedésűek számát mintegy 550-600 ezer főre becsülhetjük, ezen belül az alkoholisták száma közel 450 ezer, a kábító- és kábítószerpótlót használóké 35-40 ezer, az öngyilkosoké hozzávetőleg 5 ezer. Több mint 60 ezer ember kerül évente börtönbe. Mint minden másban, talán itt is a leghatásosabb a megelőzés lenne, mert később a „gyógyításuk” egyre kisebb eredménnyel kecsegtet. Mérhe­ tetlenül nagy a felelősségünk, a társadalomé, a közösségeké, a családé az egyéneké pedig külön-külön a legnagyobb. Mindannyiunk felelősségének már a tudatosulása is előre visz. Ezt a sokat megélt és látott huszadik századot sokan és sokféleképpen jellemezték már. A gravitáció legyőzése, a komputerek elterjedése, a gé­ nek manipulálása, hogy csak néhányat említsünk. Határozottan hozzátehet7 �jük: a huszadik század az erőszak százada is. Az erőszaké, amely a má­ sik ember, és az erőszaké, amely magunk ellen irányul. Bonyolítja a kér­ dést, hogy első megközelítésben úgy tetszhet, a társadalom tagjai közül so­ kan „védettek” a köztünk lévő és szaporodó „ betegségcsoporttal” szemben. Valójában olyan mértékű és hatású társadalmi jelenségről van szó, amely már mindannyiunkat veszélyeztet valamilyen módon. Ezért nem lehet közömbös senki sem. Mert mindent tehetünk, csak egyet nem: nem tudo­ mást venni az egészről és nem küzdeni ellene. A devianciákról sokféle nézet és vélemény látott eddig napvilágot. A tu­ dományoknak - közöttük a szociológiának, kriminológiának, statisztikának, pszichológiának, demográfiának, ökonomiának - is megvan a maguk sa­ játos álláspontja és módszere. Bár ezek a maguk szzemüvegén vizsgálják, ennél is fontosabb az egészben való megragadás. Több okból is. Már egyegy deviáns viselkedésforma is számos társadalmi és egyéni probléma hor­ dozója. Ettől is nagyobb gond a halmozódásuk - például az alkoholizá­ lás gyakran jár együtt bűnözéssel, a kábítószer-fogyasztás az öngyilkosság­ gal - és tartósságuk, azaz az idő nem gyógyít meg oly gyakran semmit. A biblia tanítása szerint az ember bűnben fogantatik és valamennyien bűnösek vagyunk. Ez a bűn azonban korántsem egyezik meg azzal, amit a törvények regisztrálnak, szankcionálnak és elsősorban erkölcsi rosszaságain­ kat veszik számba. Szociális nézőpontból vizsgálva a devianciák egyik kedvezőtlen hatása az, hogy a veszélybe sodródott embert eltávolítja és távoltartja a „gyógyító” közösségtől, ő maga izolálódik, s a társadalom perifériájára kerül. Ha igaz az ókori bölcselet, mely szerint a hasonló a hasonlónak örül, ez csak fo­ kozza a hátrányos helyzetüket. A szociológia és a közvélemény egyértelműen deviánsnak minősíti a bű­ nözést és a kábítószer-fogyasztást. Nem ilyen az alkoholizmus megítélése, amelyet részben betegségnek tartanak. A sok éven át szemérmesen elhall­ gatott prostitúció és a különféle perverzitások szintén a devianciák körébe tartoznak. Amennyiben sorozatosan ismétlődik a vandalizmus, az szintén devianciának számít és a sort folytatni lehet. Azt kell vizsgálni, milyen okok vannak a devianciák hátterében. Kialakulásának előzményei és gyöke­ rei különös figyelmet érdemelnek. Egyfelől a gazdasági, a társadalmi és kulturális viszonyoknak megfelelően alakul, másfelől az egyén társadalmi beilleszkedésének zavarai érhetők tetten, a társas magatartás kibontakozá­ sának, formálódásának és működésének anomáliái. Életünk folyamán egyidőben zajlik a tudatos önalakulás, önépítés, önmegvalósítás és a környezet befolyásolása. E két folyamat nem mindig esik szükségszerűen egybe. A család, mint környezet, vagy annak hiánya nagyobb szerepet játszik, mint sok éven át gondoltuk, hittük, tanítottuk. A társadalom és a gazdaság számos stresszhelyzetet idéz elő. Az egyének alkalmazkodó- és tűrőképessége nagyon, eltérő. Függvénye intelligenciaszintjüknek, tudásuknak, az átörökített szokásaiknak, érzelmi beállítottsá­ guknak, jellemüknek. Nem kevés azoknak a száma, akik a feszültséghely­ zet feloldására és feldolgozására képtelenek, személyiségük többnyire primi­ tív, s megoldásként a deviáns viselkedést „választják” . Egyes szerzők szerint deviáns tulajdonságok minden embernél fellelhe­ tők. Az agresszivitás például nélkülözhetetlen az élni akaráshoz és tudás­ hoz. Ám túlburjánzása, amely révén egyik ember a másikon átgázol, ez a 8 �bűnözésnek fő mozgatója. Ugyanakikor a gyökértelenség. a vélt kiúttalan­ ság, az el hagyatottság a talajvesztettség elvezethet a narkózishoz, az öngyil­ kossághoz. A deviáns viselkedésformák járványszerűen terjednek hazánkban. A ked­ vezőtlen irányzatok fő vonulatai közismertek, s területi metszeteikben bár vannak lényeges különbségek - valamiféle teljesség igényével történő átte­ kintésre nem vállalkozhatunk. Egy cikk keretei erre egyébként sem nyújta­ nak lehetőséget. Ami mégis felvállalható, az valamiféle riadó - néhány riasztó adat tük­ rében. Azt gondolom, jelen időszakban ott tartunk, hogy konstatáljuk a kedvezőtlen folyamatok kórisméit megpróbálunk helyes diagnózist felállíta­ ni, hogy komplex terápiával valójában gyógyítani lehessen. A Nógrád megyei adatok azért is figyelemre méltóak, mert jelzik a romlás gyorsulását. Nem kívánok valamennyi deviáns viselkedésformával foglalkozni, csak az alkoholizmus, és az öngyilkosságok néhány jelenségét érintem. Az alkoholizmus az utóbbi években olyannyira elterjedt, hogy elérte a népbetegség szintjét. Becslésére kétféle módszert alkalmaznak. Egyfelől az elfogyasztott alkohol mennyiségéből, másfelől egy képlet, a J ellinek-formula segítségével a májzsugorodás okozta halálesetek átlagosan 60 százalékos arányából következtetnek. Ez utóbbi adatok szerint hazánkban az alkoho­ listák száma 1986-ban 448 128 fő volt, arányuk 4,2 százalék, s közülük 1 1 1 504 fő a nők száma, tehát gyakorlatilag minden negyedik személy. A népesség mintegy 10 százalékára tehető a rendszeresen kritikusan nagymennyiségű alkoholt fogyasztók aránya. Statisztikai adatok nemzetközi egybevetésével egy meglehetősen kétes értékű és szomorú világelsőség: nálunk százezer lakosra 43 fő az alkoholos májzsugorban elhunytak száma, s minden országban ettől csak jobb hely­ zettel találkozunk. Csak felsorolásképpen: Ausztriában ugyanez a mutató 30,8, Franciaországban 24,4, az NSZK-ban 23,7, Japánban 14,2, az Egye­ sült Királyságban 4,6, Izlandon 0,8 fő. Megszoktuk, hogy minden rossz keletkezésére van válaszunk. Akár elfo­ gadható, akár nem. de van. Most ne legyen. Mert erre nincs. Ez ugyanis, ami történik, ez egy közvetett, lassú önpusztítás. Rejtőzködő szuicidum. A férfiak várható élettartamának csökkenésében - szemben a világ országai­ ban végbemenő lassú emelkedéssel - ez mindenképpen szerepet játszik. Nógrád megyében is súlyosbodott a helyzet. Amíg ugyanis 1980-ban az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokokban elhunytak 100 ezer meg­ felelő korú lakosra jutó száma átlagosan 27,7 fő volt (az országos átlag 28,3 fő), s ezzel a megyék között a tizedik helyet foglalta el. ugyanez 1986-ban 64,2 főre rosszabbodott és már csak hét megye mutatója kedve­ zőtlenebb ennél. Az orvosi kezelést igénylő 1 1 - 1 2 ezer beteg többsége ja­ vakorabeli - 38-49 év közötti - férfi, és biztosított az utánpótlás is, mint­ egy 20-25 ezer rendszeres nagyivóból. A jelenség tömeges elterjedésének hátterében számos társadalmi, gazda­ sagi és személyiségi probléma áll. Döntő szerepe azonban a családnak van, a kötelékek lazulásának, felbomlásának. Az év végén nyilvántartott alkohol9 �betegek száma a nyolcvanas évtizedben háromszorosára nőtt. Szakorvosi vé­ lemény szerint alkoholizmus esetén elsősorban az apák alkoholizmusára gondolnak, ám rendszeresen növekszik az anyáké, a nőké. Legfontosabb következménye az, hogy az egyén kiszorul a család életéből, amelyre pe­ dig a legnagyobb szükség lenne. Az alkoholista családja mindig veszélyez­ tetett. Gyakran izolálódik és neurotizálódik. A külvilág számukra sokszor kirekesztődik, nehezen megközelíthetőek, nem képesek „gyógyító kapcsola­ tot” teremteni. Mivel a személyiség a családban fejlődik, az alkoholista családjában kapott „minta” a későbbi életutak során bekövetkezett embe­ ri tragédiának egyik előidézője. S egy megfigyelés: a legrosszabb anyák a női alkoholisták. A gyógyult alkoholbetegek társadalmi megítéléséről nem sok szó esik. A helyzet paradox: a társadalom elviseli, a munkahelyek még imitt-amott el­ tűrik az ittasságot, de a gyógyultat esetenként kiközösítik, mint hajdan a tbc-seket. Az alkoholizmus népbetegség, társadalmi veszélyessége nagy. Talán je­ lent némi reménysugárt az, hogy az összes ittasan okozott balesetek száma 1980. és 1987. között országosan mintegy hatodával, Nógrád megyében több mint harmadával csökkent. Ám még így is magas. Közülük minden tizedik végződik halállal. Sokszor egy-egy élet megmentéséért az ország lakossága mozdul meg. S az így, értelmetlenül meghaltak? Ittasság által a valószínű­ síthetően „halálra ítéltek” ? És két tényszerű adat, csupán önmagukban említve. Azoknak a jogerő­ sen elítélt felnőtteknek aránya, akiknek cselekménye az alkoholfogyasztás­ sal volt kapcsolatban, 40 százalék közül alakul, de a fiatalkorúaknái is el­ éri a 20 százalékot. A pszichés segítség, a szociális gondozás és általában a társadalom kul­ turális szintjének emelkedése fontos eszköz lehet az alkoholizmus kialaku­ lásának megelőzésében. A fogyasztás korlátozása, a szeszes italok árának emelése csak tüneti kezelés, bár a kezdeti eredmények nem elhanyagolha­ tóak. Ha elfogadjuk azt, hogy az alkoholizmus másodlagos tényező, akkor a fő hangsúlyt az elsődleges kiváltó okok megszüntetésére kell helyezni. Manapság, amikor tovább romlanak az életkörülmények, a számítások azt mutatják, hogy társadalmi méretekben a reálbérszint úgy a tizenöt évvel ezelőtti szintre zuhant vissza. Kemény kényszerpályák állandósulnak. Szaporodnak a társadalmi anomáliák, fokozódik egyes rétegek szegénysé­ ge. A felsorolt tényezők együttesen sem hibáztathatok, amiért az alkoholiz­ mus mutatói egyre rosszabbodnak. Most köszönnek vissza a nevelés évtize­ des restanciái, a véleményem szerint kialakulatlan, befejezetlen személyiség­ építés. Hogy az emberek nincsenek felvértezve a váratlan stresszhatások fogadására, a jelentkező feszültségek feldolgozására és levezetésére. Az alkoholizmus a küzdés feladása és feledése. A kisebb ellenállás irá­ nyába haladnak akkor, amikor egy élvezeti cikk fogyasztásába temetik a megoldásra váró problémákat. Az önsorsrontók deviáns viselkedésének el­ terjedésére mégsem könnyű elfogadható magyarázatot találni. Krízishely­ zetek, sorscsapások mindig voltak és lesznek. Miért nem hasznos elfoglalt­ ságba, az ismeretek gyarapításába menekülnek, s miért hátra, miért nem előre? Egyáltalán van-e, s milyen a felelősségérzetük a jövő nemzedékével szemben? Tudom, naivul becsületes a kérdés, de kérdés. Mégha nincs is felelet. 10 �Nem öncélú a dohogás. Valamit ki kéne találni és megálljt parancsolni. Ennek a valaminek az alfája és omegája a családi kötelékek erősödésé­ ben, értékének növekedésében rejlik. És nem szabad feladni az alkoholel­ lenes kampányt sem, még ha eddig nem is született látványos eredmény. Nagyon nehéz és bonyolult kérdés az öngyilkosok problémája. Évente mintegy ötezer ember hal meg így Magyarországon, évtizedek óta a magyar mutató a legrosszabb a világon. Aránya 45 százezrelék körüli. Egy emberöltőnyi idő óta folyamatosan emelkedik, s 1983-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor 4 9 11-en vetettek véget önkezűleg az életüknek. A statiszti­ kák szerint 1921-től 1940-ig Európában a magas öngyilkossági gyakoriságú országok között Ausztria után hazánk következik. A második világhábo­ rút követő 15 évben az öngyilkosságok csökkenő irányzata figyelhető meg. majd ezt követően erőtelesen nőtt és ollója az utóbbi negyed században még a magas öngyilkossági gyakoriságú országokhoz képest is nyílt. Az utóbbi három évtized átlagában az öngyilkosok héttizede férfi, 30 százaléka nő. A kísérletek száma háromszorosa az öngyilkosoknak, és ettől is többen vannak a határmezsgye felé sodródók. Lényeges a területi különbségek állandósága. A legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú régió az alföldi megyék, különösen Bács-Kiskun, Csongrád. Szolnok, Hajdú-Bihar, ugyanakkor alacsony arányszámú Győr-Sopron, Vas, Zala és viszonylag Nógrád megye is, bár hullámzás az utóbbinál megfigyel­ hető. Az 19 81-87. évek átlagában a megyében évente átlagosan 73 fő halt meg öngyilkosság által, ezen belül a férfiak aránya 75,3 százalék. A kormegoszlást vizsgálva ugyanebben az időszakban három 14 éven aluli vetett véget önkezével életének. A legveszélyeztetettebb korosztály a 40 és 59 évesek közöttiek csoportja, az öngyilkosok 42,6 százalékos rész­ arányával. A 60 éves és idősebbek az összes öngyilkos 30 százalékát teszik ki. Milyen tényezők váltják ki? Három ok látszik meghatározónak. Egyfelől az időskorúak számának növekedése a népességen belül. Másfelől a szocia­ lis integráció mértéke gyengülő. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy része akkor menekül az önkéntes halálba, ha kötődése az emberekhez, a közös­ ségekhez végletesen meglazul, gyakorlatilag megszűnik. Nem az egyedüllét a meghatározó, hanem a reménytelen magány, s az önszeretet hiánya. Nem véletlenül élnek tovább a családosok, mint az egyedülállók, a házasok, mint az elváltak. S végül harmadik kiváltó ok a gyógyíthatatlan betegségek tu­ data. A területi különbségekben olyan okok is fellelhetők, mint a végletes túl­ hajszoltság a munkavégzésben, az ezzel társuló egészségtelen életmód, egyéni, családi, közösségi konfliktusok esetén a tradicionális viselkedésfor­ mák érvényesülése. A koncentrációs táborokról hallott szörnyű számok között akadt egy mélyen emberi. A lélektan egyes művelői szerint ugyanis itt történt a leg­ kevesebb öngyilkosság. Nem tudom, hogy igaz-e, de elhiszem. Elhiszem és megráz. Az élni akarók üzenete ez az egyszeri és a megismételhetetlen ÉLET-nek. Aki emberi titkok mélyére tekint, beleszédül. Csak egy villanásnyi idő­ re tekintettem a deviáns viselkedésformák két területére. A figyetlemkeltés és a segítség igényével. 11 �LU K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Egy keszi gazda sorsa A harmincas években épült házon még ma is látszik az egykori gazda tehetőssége. Nemcsak az ablakokat őrző szálfenyők, de a nagyüzemi istállónak beillő gazdasági épületek is ezt a meggyőző­ dést erősítik meg az erre vetődő emberben. Félig lehúzott redőnyű nappali szobában, jobb napokat látott ba­ rokk bútorok között ülünk le a ház gazdájával. Én hallgatni és kérdezni, ő pedig elmondani az életét. Szálfatermetét még hetvenöt évesen is őrzi. Tekintetében az ön­ ismeret illúziótlansága. Gyanítom, arcán a ráncokban nemcsak az időnek, de az emberek cudarságának is része van. Itt most egy sors következik. Egy gazda sorsa a huszadik században - Ma­ gyarországon. Édesapám Obrecsány László kőszénbányász vájár volt. Édesanyám leány­ kori neve: Pintér Teréz, háztartásbeli. Hárman voltunk testvérek: Béla építészmérnök, Barnus a kereskedelemben, népboltvezető, én pedig „G yula” állattenyésztési ellenőr voltam. Etes község Amália-akna alsótelepén laktunk 1906-tól 1932-ig. 1932-től Karancskesziben laktunk, egész mostanáig. Születtem: 1914. február 5-én, Etes Amália-akna alsótelepén. Ott végeztem el a szokásos általános isko­ lámat. Itt gyerekeskedtem. 1928-ban felvettek a salgótarjáni üveggyárba dolgozni, asztréger, üveghordó voltam. 1929. július 17-én a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat bányaigaz­ gatósága felvett dolgozni, az Etes községhez tartozó Szánas-pusztai kőszén­ bányába. Itt először uraságiba, majd mint csillés dolgoztam. 1932. április 30-án leszámoltam és hazajöttem Karancskeszibe dolgozni, azaz gazdálkod­ ni. Nagyapám, Pintér György, közösen gazdálkodott az öccsével. Pintér Istvánnal, 48 kataszterholdon. Mindent megosztottak fele-fele arányban. Az öccs maradt a régi házban, mi pedig a telek másik végén új házat és istállót pajtával egybeépítettünk. Azóta is itt lakunk. Itt dolgoztuk a 24 hold földet nagyapámmal. Édesapám eljárt dolgozni a kőszénbányába mindennap. Mikor tehették, ők is besegítettek dolgozni. Ahhoz, hogy termelni is tudjunk, állatokat kellett vásárolni, mert ami a vállalkozásból jutott, kevés volt. Vettünk lovat, tehenet, sertést, juhot és baromfit tenyésztettünk. Ezek az állatok a trágya szempontjából is kellet­ tek. Célunk az volt, hogy minél több földet le tudjunk trágyázni. E szer­ ves trágya mellé még műtrágyát is használtunk, így aztán jól termettek a földjeink. 12 �Hogy mennyire jól gazdálkodtunk, azt az is bizonyítja, hogy egy jó pár év után 14 kataszteri hold erdőt és hat hold szántót meg tudtunk venni anélkül, hogy adósságunk lett volna. Nem mondom, még több lett a mun­ ka. Korán keltünk, későn feküdtünk. Tehát nem nyolc órát dolgoztunk. Mondhatnám azt, hogy sötéttől sötétig. De örömmel csináltuk, mert sza­ badok, függetlenek voltunk, nem függtünk senkitől, úgy dolgoztunk, ahogy mi akartunk, zavartalanul. Ha elmentünk valahová kirándulni, vagy ünne­ pélyre, vagy kiállításra, nem kellett engedélyt kérni senkitől, és akkor, mentünk, amikor mi jónak láttuk. Nem vendéglőbe étkeztünk, hanem ké­ szítettünk idehaza azt, amit szerettünk ételt, italt, és azt bepakoltuk, ha kocsival mentünk, akkor a kocsiba, és ami a legfontosabb volt, akkor et­ tünk, amikor mi jónak láttuk. Senki nem hajtott vagy zavart bennünket. Nekem jobban tetszett mint egy miniszteri állás, mert egy miniszter sok gonddal, problémával küszködik és sok mindentől függ a helyzete, de én ezektől akkor mentes voltam, jól elfáradtam és munka után jól tudtam pi­ henni. Nagy fejtörést nem kellett végezni. Nagyapám jóba volt a jászberényi méntelep parancsnokával és ott meg­ vásárolt egy szép lipicai fajtájú mént, melyet egész olcsón meg tudta ven­ ni, mert rúgott, harapott, sok kezelőt a kórházba küldött, félték tőle. Ezt a rossz szokását soha nem felejtette el. Mi azért lekezeltük hiba nélkül. Ezt a mént igára nem használtuk, csak kimondottan fedeztetésre és lo­ vaglásra. Még több volt a munkám. Reggel, este le kellett lovagolnom. Ezt azért említettem meg, mert a mén jó pénzforrás volt a gazdaságban. Sok volt a kanca és sokat fizettek. Volt egy príma nyerge, azzal lovagol­ tam. Majd később meg tudtuk venni Gömbös Gyula miniszterelnök lovag­ lónyergét, jó drága pénzért. Formatringgal, szügyellővel és sok rézkari­ kákkal föl volt szerelve. Gyönyörű volt, még olyan szép nyerget nem lát­ tam. Ezután már abban lovagoltam a mént. Háború alatt a román katonák elvitték mind a két nyerget. Később Losoncon megvettem egy gumirádlis hintót, amivel nagyobb távolságokat meg tudtam tenni. Ehhez Budapesten vettem egy gyönyörű parádés szerszámot, francia hajtószárral. Neveltem két vasderes lipicai mén csikót, melyet ki kellett heréltetni, mert ménnek nem engedélyezték és ez a két csikó húzta a gumirádlis hintót. Jobban élveztük, mint most az au­ tót. Ezt csak azért mondtam, hogy látni lehessen, ha valaki jól gazdálkodott abban az időben, mindent meg tudott venni, ami a gazdasághoz szükséges. Szép volt és jó volt a gazdálkodás mindaddig, amíg a németek ki nem találták a Furcsek-féle beszolgáltatást. Ezután felére csökkent a jövedelem. Ez senkinek nem tetszett. 1936. október 5-én bevonultam Salgótarjánba a határőrséghez katoná­ nak. Itt Salgótarjánban elvégeztem a tiszthelyettesi iskolát 1937-ben. Őrvezetőnek előléptettek és lehelyeztek Ipolytarnócra a határőrzászlóalj második századához. Itt kiképző voltam. Kiképzés után elküldtek Piliscsabára továbbképző katonai iskolára. Ezt kiváló eredménnyel végeztem. Visszajöttem Ipolytarnócra, előléptettek tizedesnek, majd nemsokára sza­ kaszvezető lettem. Itt megemlítem, hogy géppuskás-szakaszparancsnok voltam. Kint gya­ korlat közben nagy eső, felhőszakadás volt. A z Ipoly tele volt a hullámzó esővízzel. A bevonulóknak laktanyába érkezés után le kellett menni az 13 �Ipolyra mosogatni a lovakat. Parancsba adtam, hogy senki nem fürödhet, mert nagy a víz. Az Ipoly szélébe mossák le lovakat. Az volt a szeren­ cse, hogy én le voltam vetkőzve, fürdőruhára, és egy lópakrócon heverve a másnapi gyakorlatra készültem. A katonai szabályzatot olvasgattam. Egy­ szer csak hallom a nagy kiabálást, hogy segítség. Fölugrok, mondják, hogy R acsot elnyelte a víz. Gyorsan beugrok, látom hol dobálja a víz. Ez a R acs rokonom volt. Gyorsan odaúszok. Ő megijedve elkapja a két ke­ zem és lemerülünk az Ipoly fenekére. Ö eszméletét vesztette, elengedett. Megfogtam a haját bal kezemmel és feljöttünk a víz felszínére. Megjegy­ zem már nem sok kellett volna nekem sem, hogy ott maradjak. Nyeltem egy csomó vizet, de szerencsére akkor már a vízből a fejem ki tudtam emelni és levegőt tudtam venni. A hullám mentén úsztam egy kicsit, amíg a tüdő levegőt kapott, utána az összes erőt beleadva oldalra úsztam és kiértünk a partra. A többi ka­ tonák már ott voltak. R acs eszméletlen, izmai megdagadva. Hasra fektet­ tem, mesterséges légzést végeztem, kezét lábát mozgattam, dörzsöltük, nyelvét is megmozgattam. Egyszercsak fölébred és körülbelül egy fél má­ sodpercig elmezavara volt. Majd később magához tért. Pillanat alatt ott volt az egész falu. Két hétig sínylette R acs János az esetet. Ez örökké emlékezetemben marad. Az volt a szerencse, hogy abban az időben kitű­ nően tudtam úszni. Gyakorlatom volt a mentésben is. Akkoriban éppen mozgósítás volt. A gazdaembereket is behívták kato­ nának, lovastól, kocsival és szerszámmal együtt. Ipolytarnócról 1938-ban bevonultunk Csehszlovákiába. Én mint kocsizó géppuskás-szakaszparancsnok az első kocsin ültem tele virágokkal. A nép örömmel, virágokkal foga­ dott be minket. Itt az új határon farkasszemet néztünk a szlovák katonákkal, de azért harcra nem került sor. Műveltebb emberek voltak a csehszlovák katonák annál, hogy ránk lőjjenek. Innen a zászlóaljat 1939 elején Rahóra helyezték. Itt akkor a gárdisták voltak az ellenségek. Azokkal néha volt összeütközésünk. Közülük is estek cl, meg a ruszki gárdisták közül is. De nemsokára helyreállt a rend. Ta­ nultunk rusziuszkóul. Itt megismerkedtem Pasulyka János tanító igazgató­ val és Gorcsár Gyula gimnáziumi tanárral és ők hozzásegítettek ahhoz, hogy a négy középiskolát befejezzem. Ők tanítottak magánúton. A zászló­ alj parancsnokom engedélyezésével elvégeztem a négy középiskolát. A parancsnokom sokszor szolgálatmentesítést adott a tanuláshoz. Itt, Rahón, a géppuskásszázadnál teljesítettem szolgálatot, mint szol­ gálatvezető. Leszereltem, 1940-ben és hazajöttem. Idehazulról minden hó­ napban feljártam Rahóra a feladott anyagot előadni, addig míg a bizonyít­ ványt meg nem kaptam. Rahó 600 kilométer Keszihez. 1941-ben behívtak Munkácsra katonának a dandárhoz. Itt dandárírnok voltam két hónapig. Majd hiány volt a gépkocsiosztag-parancsnokból, ke­ vés volt a tiszt és a dandárparancsnok. Német vezérkari tiszt úr engem nevezett ki osztagparancsnoknak. Ebben a minőségben voltam négy hóna­ pig, míg le nem szereltem. 1942. szeptember 15-én megjelentem Balassagyarmaton egy mezőgazdasági értekezleten. Ott megismerkedtem Alkér László egyesületi igazgatóval, és ő közölte velem, hogy még két állattenyésztési ellenőrgyakornok kelle­ ne neki. Mindjárt hozzátette, hogy a követelmény kétéves mezőgazdasági 14 �gyakornok idő és négy középiskola. Felvétel után két évig állattenyésztési gyakornoki idő, és ha itt megfelel, csak akkor mehet a tanfolyamra. Mond­ tam neki, hogy nálam ezek a követelmények megvannak. De még odahaza megbeszélem a szüleimmel. Idehaza megbeszéltem. Plati Károly földbirtokos igazolta a két év mezőgazdasági időt és el­ mentem 1942. október 2-án. Mindjárt föl is vettek és máris munkába ál­ lítottak, mint állattenyésztési ellenőrgyakornokot. Hamar felismertem az anyagot, jól éreztem magam. 1943 augusztusában berendelték az összes gyakornokot Balassagyarmatra vizsgázni. Itt reggel fél kilenckor minden gyakornoknak kiadták a tananyagot, hogy csináljuk meg. Délután egy órá­ ra várták a készenlétet. Egy ellenőr, Huszár Zoltán, szembe ült velünk és ő is csinálta. Egy óra előtt tizenöt perccel elkészültein és kivittem. Az el­ lenőr egy órára vitte ki, két hibával, a többi gyakornok, egy kivételével, meg sem tudta csinálni. De az az egy gyakornok két órára vitte ki, tele hibával. Az én dolgozatom hiba nélküli volt. Az igazgató mindjárt kije­ lentette, hogy csak egyedül az Orsovay gyakornok úr tudott produkálni, határidőn belül, hiba nélkül megcsinálta a dolgozatot. Ezért úgy határoz­ tam, hogy ha nincs is meg a két év gyakornoki ideje, őt fogom elküldeni Munkácsra a tanfolyamra. Gyakornokként 370 pengőt kaptam, egy tanítónak 120 pengő volt akko­ riban a járandósága. Egy napszám meg 1 pengő volt. Ellátmányt adtak, mindenütt megvendégeltek. Ettől függetlenül megkaptuk az étkezési pénzt is, hivatalosan. Munkánk: a törzskönyvezésre váró teheneket vettük ellenőrzésbe, kétha­ vonta napi termelést mértünk és a tejzsír százalékát, év végén az egyesület döntött, hogy melyik tehén lesz törzskönyvezve. Az egyesületet az állam tartotta fenn. Értesítésem alapján vittek egyik helyről a másikra hintóval, vagy kocsival a gazdák. Nagyon jó foglalkozás volt, megmondom őszin­ tén. Segítettünk az állományszerzésben is, kereskedtünk ismeretségi alapon, az ellenőrök egymás között. Aki eladott, az is, aki vette, az is adott pénzt. Két-három százalékot kaptam az árból. Ez sok pénz volt. 1943. június 18-án, a Nógrád Megyei Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Központi Szervezete megbízólevéllel megbízott Karancskesziben a párt szervezésével, párttagok gyűjtésével és a pártszervezet felál­ lításával. Már akkor az állattenyésztési egeysületnél dolgoztam, mint gya­ kornok, de azért ennek a felhívásnak is eleget tettem. Helyi ember, Romhányi István 25 holdas gazda beszélt rá, hogy lépjek be az FGP-ba. Később én választattam meg őt országgyűlési képviselő­ nek. Romhányi később ennek lett az áldozata. Őérte is megjelent a dzsip. 49-ben elvitték. A veséjét szétrugdosták. Megmondták neki, hogy nem be­ szélhet a veséről, de orvoshoz járt és másfél évre meghalt. Hat hónapig volt bent. De visszatérve a munkácsi tanfolyamra: el is mentem és elvégeztem azt, kitűnő eredménnyel. Kaptam egy német multiplikátor számolókönyvet, ezt csak a négy legjobb tanulók kapták. Lehetett vele osztani, szorozni, kivon­ ni, összeadni pillanatok alatt. Mikor hazajöttem már itt várt a SAS-os be­ hívó, mellyel azonnal be kellett vonulni Rahóra katonai szolgálatra. Ő szszel máris kikerültem a frontra. Itt orosz fogságba estem és 1945. február elején hazakerültem. Ezzel a katonai pályafutásom végleg befejeződött, mint 51 �őrmesteri ranggal. Mikor Munkácsról a tanfolyamról hazajöttem vettem egy új bőröndöt és az összes ellenőri irataimat, írógépemet, számológépe­ met, a kapott multiplikátoromat, meg az ellenőri bizonyítványomat is a bőröndbe tettem azzal a gondolattal, hogy ha mégis sikerül hazajönni a frontról, mindent egy helyen megtaláljak. Sajnos, az erre harcoló román katonák elvitték a bőröndöt anélkül, hogy felnyitották volna. Így minde­ nem eltűnt. Ezek kirabolták az egész épületet és sok mindent elvittek. Akkor vitték el a két nyerget is. Ezért kértem az egyesületemet, hogy ré­ szemre, mivel a románok eltüntették a bizonyítványomat, küldjenek egy másolatot, vagy egy működési igazolást. Ezt a kérésem teljesítették, el­ küldtek egy működési bizonyítványt, melybe ez áll: „Igazolom, hogy nevezett szolgálatát úgyis, mint gyakornok, úgyis mint ellenőr lelkiismeretesen, pontosan és hűségesen látta el, és az állattenyész­ tés érdekében eredményesen munkálkodott. A szolgálatot katonai behívás miatt hagyta el” . 1945-ben hazakerültem a frontról, már itthon vártak a kisgazdapártba. Mindjárt meg is választottak a Salgótarjáni Független Kisgazda Földmun­ kás és Polgári Pártnak a titkárának. Ez történt 1945. május 10-én, akkor Szoó Vilmos volt a pártelnök. Majd nemsokára megválasztottak járási párttitkárnak. Később megvá­ lasztottak salgótarjáni járási rendőrkapitánynak. Mire beöltöztem, jött egy rendelet, melyben az állt, hogy megszüntették a járási rendőrkapitánysá­ got. A városi rendőrkapitánynak kell ellátni a járást is. Így visszamarad­ tam járási párttitkárnak. A szüleimnek nem tetszett, hogy én Salgótarjánban dolgozom, a gazda­ ság meg itthon tönkremegy. Ezt magam is beláttam és lemondtam a párt­ titkárságról és helyettem Kenéz Zoltán református lelkészt állítottam be. Ő rám hallgatott, mert jó barátom volt. Átadási idő egy hónap volt és utána végleg hazajöttem. Azóta itthon gazdálkodtam, amíg a tsz-be be nem léptem. 1947 tavaszán már idehaza dolgoztam. Megjegyzem, ettől az időtől már nagyon nehéz volt gazdálkodni. 1946tól már csak kínlódás volt itt a középparasztnak és a kuláknak a gazdál­ kodás. 1948-ban kivettem a gyapori gyümölcsöst bérbe. Tizenöt éves szerződést kötöttem a tulajdonossal. Ivánfi Andor nyugalmazott főtanácsossal. A föl­ dünk határos volt a gyapori Ivánfi Andor gyümölcsösével. Ott szántok és kijön hozzám beszélgetni. Elmondja, hogy már hétéves a gyümölcsös, de még nem termett. Szakkönyve van. de ezekből nem tudja megállapítani, hogy mi az oka. Mondom neki, hogy több gyümölcsészeti tanfolyamot hall­ gattam, valamit értek hozzá. Most nem, de vasárnap, ha magának ez meg­ felel, eljövök. Azt mondja, jó lesz. Vasárnap kimentem, vittem magammal egy nagyítót. Megvizsgáltuk kö­ zösen a gyümölcsöst. Mindjárt megállapítottam, hogy nagymértékben ka­ liforniai pajzstetűvel súlyosan fertőzött, és még más kártevőkkel is. Hu­ szonöt fát ki is vágattam vele, mert az már annyira fertőzött volt, hogy azt már megmetszeni nem lehetett. Ezek már bacilusgazdák voltak. Mindjárt rábeszélt, hogy vegyem ki bérbe egy-két évre. Azt mondtam neki, hogy gyümölcsöst egy-két évre nem lehet kivenni, mert, ha én most rendbe te­ szem, csak a jövő évben számolhatok a terméssel. Csináljuk meg tizenöt év­ re a szerződést. Mindjárt jóbarátok lettünk, pertut ittunk, hozott enni-, in16 �nivalót. Akkor elmondtam neki, hogy miért nem terem a gyümölcsös. A gyümölcsös azért nem terem, mert annak idején nem lettek a fák kellő arányban visszametszve, minek következtében túl terebélyes fahajtások nőttek és emiatt a gyökérzet lemaradt a hajtásokkal szemben. Ezek után kicsi a gyökér ahhoz, hogy fölvegye az amúgy is sovány földből azt a tápértéket, ami a megtermékenyüléshez szükséges. Ezt abból lehet meg­ állapítani, hogy a gyümölcsfa porzása nagyon kicsi. A hajtás végén csak egy félcenti növekedés mutatkozik. A tápértékhiány miatt mikor a fa tel­ jesen kivirágzik, nem tud tovább mit csinálni, nem tud tovább fejlődni, minthogy a virág elsorvad és csomóstól lehull. Ezek után nem lehet gyü­ mölcs a fán. És még ha volna is gyümölcs, a sok kártevő tönkreteszi. Permetezésnél is akkor jár el helyesen az ember, ha először a szakköny­ vek szerint a permetezőanyagot megcsinálja és mikor ez már permetezés­ hez kész, csak egy fát permetezek le belőle, és amikor meggyőződtem, hogy a keverék jó, se nem gyenge, se nem erős, nem pörzsöl, viszont a kártevő meg elpusztul, a fának azonban semmi baja. Meggyőződtem, hogy minden rendben, csak akkor mehet a permet az egész gyümölcsösre. Nagy hiba, hogy a gyümölcsös felső szélén az erdő húzódik, mert ab­ ban rengeteg kártevő meghúzódik. Hogy a dolgomban biztos legyek, ír­ tam a barátomnak. Homor Jenőnek, aki a Nógrád és Hont vármegye gyü­ mölcstermés főintézője. Ő t meghívtam, el is jött, itt aludt nálam, és ve­ le együtt másnap egyszerre megvizsgáltuk a gyümölcsöst. Nekem ez fontos volt, hogy egy hivatalos embertől kapjam meg azt a választ, amely igazol­ ja, hogy milyen rossz állapotban vettem át a gyümölcsöst. Összeírtuk a permetanyagot és megrendeltük. Amit a szakember előírt, minden munkát elvégeztem. Fogadtam egy alföldi érettségizett kertészt, aki a metszést és koronaalakítást végezte. Emellett tizenöt napszámos dolgozott benne. A permetezést magam végeztem batteriás géppel, hatvan darab juhot legel­ tettem rajta egész nyáron. Kivéve permetezés után két hét, amíg az eső és az idő által a fűről a permetanyag elillant. Délben mindig másik fa alatt deleltettem, hogy minél több helyen meg legyen trágyázva. Ezt a le­ geltetési trágyázást műtrágyákkal is kiegészítettem. 30 000 Ft-ot költöttem rá első évben. E munkák után termőképes lett a gyümölcsös. Tavaszra két vagon alma mutatkozott, lett két és fél vagon. Ezt megfeleztük. A következő évben már kilenc vagon lett. De abból már nem kaptam semmit, mert hazajöttek a tulajdonos rokonai külföldről és rábeszélték a tulajdonost, hogy bontsa fel a szerződést. Így bíróságra került az ügy. Én voltam a felperes. A salgótarjáni bíróság nem fogadta el az alperes véde­ kezését, mert Homori Jenő intéző leigazolta, hogy a munkálatok az ő el­ lenőrzése mellett folytak és a felperes mindent megtett a gyümölcsös ér­ dekében, hogy el ne pusztuljon, mert az alperes erre nem volt képes, na­ gyon elhagyta szaporodni a kártevőket, különösen a kaliforniai pajzstetűket, amely ha gyorsan ezt a permetezést meg nem kapja, két év múlva az egész gyümölcsös elpusztul. Végeredményben minden munkát az előírás szerint megkapott a felperestől, ami elég ahhoz, hogy a vész megáll jon, ne terjedjen tovább. A felperes 30 000 Ft készpénzt belefektetett. A bíróság felszámolta a tizenöt éves szerződés alapján mennyi lett volna a jövedelem, mennyi volt a ráköltés és így kijött neki 400 000 forintra. Ennek a megfizetésére kötelezték az alperest. Azonban sajnos én abból a pénzből egy fillért se kaptam a kezemhez. Még azóta is a bíróságon fekszik 17 �az egész akta intézés nélkül. A gyümölcsöst az állami gazdaság a helyi ta­ nács segítségével államosította. Pénzt a gazda tudtom szerint nem kapott, ugyanúgy nem kapott ő a gazdaságtól, ahogy én nem kaptam annak előt­ te tőle. Ahogy mondtam is már, ettől az időtől fogva nagyon nehéz volt gazdál­ kodni. Olyan terhet tették a gazdákra, hogy nem lehetett adósság nélkül kibírni. Minden évben szaporodott az adósság. Sokan akik tehették, ál­ lásba mentek, hogy valahogyan meg tudjanak létezni. Nagy volt a beszolgáltatás. 19 51. június 16-án elvették a fűkaszáló gépem is, hogy ezzel is megne­ hezítsék a munkám. Nemsokára kialakult az egypártrendszer. Ezalatt még nehezebb volt a gazdálkodás, mert nemcsak beszolgáltatás volt, hanem ami gabona megmaradt a raktárban és kukorica volt a padlá­ son, jöttek a tanácselnök, Tarjáni Lászlóné hajcsárai, és azok mind egy csep­ pig elszállították. Utána kiadták a parancsot, hogy ennyi és ennyi gabo­ nát határidőn belül vessünk el. Ellenkező esetben, aki ennek nem tesz ele­ get, súlyos bűntetést von maga után, megbüntetik. Nekem a kisgazdák adták össze a gabonát kölcsön, úgy, hogy a tanács követelését teljesítettem. Mindezek mellett még két hízódisznót is le kellett adnom. Ezt meg úgy ol­ dottam meg, hogy kölcsönkértem pénzt és azzal elmentem az Alföldre, ott megvettem és beadtam. Apámat kuláknák minősítették, azután 1950-ben a helybéli tanács kisa­ játította a beltelkünket, a gépállomás céljára, azzal, hogy majd később pénzben fognak kártalanítani, ami a mai napig sem történt meg. Ez az a terület, amelyen az A G R O F A van, jelenleg a tsz-hez tartozik. Mind­ eddig sem pénzt, sem bérletet nem fizetett a tsz. Lehetne itt megegyezéses alapon valamit csinálni? Ott voltam a közjegyzőnél, mikor a gépállomás vezetői át akarták íratni a területet a gépállomásra, de ez nem ment. Egy nagyon gerinces közjegy­ ző férfi volt, aki azt mondta: Hol a tulajdonos eladási szerződése? Ezt nem tudták felmutatni, mert nem volt. A telek nem eladó volt. Kijelentette a közjegyző, hogy ő jogszabály-ellenességet még akkor sem csinál, ha őt lecsukják. Ahhoz, hogy valakire átírjunk valamit, kell egy eladási szerződés, a földtulajdonos aláírásával. A tulajdonos beleegyezése nélkül nincs átruhá­ zás. Ha mégis ezt valaki megcsinálja, az szabálysértést követ cl, amit a törvény büntet. Tehát a telek egy része, amin az A G R O F A van, az édes­ anyám nevén van. Engem egy este el akartak vinni szürkületkor 19 52 szeptemberében. Egy dzsip állt meg a ház előtt. Ketten bejöttek, egy százados és a hely­ béli rendőrparancsnok. Azt mondja a százados miután igazolta magát: - Maga az Orsovay? Magáért jöttem. Legyen szíves szálljon be a kocsiba. - Minek a meghatározása alapján? - kérdeztem. - Majd bent megmondom. - Talán valami bűncselekménnyel vádolnak? - Majd bent megmondom. - Én semmiféle bűncselekményt nem követtem cl. Bűnös nem vagyok. Ezek után nem engedelmeskedem, mert nem akarom azt, hogy alapta18 �lanul meghurcoljanak. Ezzel lassan elindultam a házba be. Elszántam ma­ gam ha követnek, az ajtót hirtelen bekulcsolom és a kisszoba ablakán át el­ menekülök. De elmentek. Az egész utca a dzsipnél állt és hallották, amint a százados azt mondja: Majd reggel jövünk érte. De nem jöttek. Később aztán beköszöntött az 1956-os forradalom. Ez aztán az említett gazdáknak végleg elvette a gazdálkodási kedvét. Megzavarodott az ország, sokan nem tudták, hogy hol tartanak. Itt is egy kiküldött futár megjelent majdnem minden gazdánál és megmutatta a meg­ bízólevelét, melyre az volt ráírva, hogy minden paraszt fogjon be és a fogatával menjen be Salgótarjánban tüntetni. Mikor nekem is megmutatták, akkor látom, hogy azon a levélen sem aláírás, se pecsét, akkor látom, hogy egy nagy semmi. Megkérdeztem, ki adta magának ezt a levelet. Azt mondta, hogy bent. a központban adták, de nem tudja, hogy kicsoda. Erre azt mondtam neki: - Ez a levél nem hivatalos, sem aláírás, sem dátum nincs, hogy mikor ki­ csoda. Törölje ki a valagát vele és úgy vigye vissza annak, aki ezt magá­ nak adta. De nehogy tovább hordja. Az illető be is fejezte és hazament. Voltak akik már rárakták a lóra a szerszámot és eljöttek hozzám, hogy mikor megyünk. Én azt mondtam, szó szerint idézem: - Szó se! Senki sehová! Márcsak nem gondolják, hogy lelövetik magu­ kat?! Így mindenki visszamaradt. Azt a levelet egy meggondolatlan pók adta annak az embernek, pecsét és aláírás nélkül. Másnap beugrasztották a munkásságot. Elmentek tüntetni, közéjük lőttek és lett egy pár halott, és sebesült. Mikor ez megtörtént, másnap mondják az emberek, hogy milyen jó, hogy nem mentünk tüntetni, valószínű, mibelénk is belénk lőttek volna. E r­ re azt mondom: Ez ami Budapesten történik, ez egy rosszul, vagy szerve­ zetlen valami, amely folyamat nem sokáig tarthat, mert lehetetlenség az, hogy ezt az oroszok és a magyar kommunisták megengedjék, ezt a nagy vérengzést Budapesten. Hiszen túlerővel rendelkeznek e szervezetlen tün­ tetőkkel szemben. Ez így is történt, nem sokára el is fojtották a tüntetést és helyreállt a rend. A forradalom után igen erőszakosan hajszolták a termelőszövetkezetbe a belépést. Apám bányász nyugdíjas volt, türelmes ember, nem szólt sem­ mibe. A föld anyámé volt, őt izgatta a dolog. Egyszer jött három pofa Etesről. Megmutatták, hogy pisztoly van ná­ luk, ha nem lépek be, használni fogják. Az egyiket régről ismertem, az csendesítette a másik kettőt. A szervezők gyakran jöttek részegen. Nem tudtam velük vitatkozni, mert buta emberek voltak. Korlátoltak. Nálam is a helyi szervek minden héten megjelentek, hogy lépjek be a tsz-be. Mondtam nekik, hogy én nem nagyon vagyok érdekelt, mert nin­ csen semmim. Azt mondták, az nem baj, én is bevihetem a szülők vagyo­ nát a belépésemmel. Erre én azt mondtam: Én is a haladó emberek közé tartozok. Ha a kormánynak ez a programja, akkor én is emellé állok. 19 �De előbb meg kell győzni a szülőket, hogy tulajdonképpen mi is ez a ter­ melőszövetkezet. Ehhez pedig nekem idő kell, és ha sikerül, akkor majd én jelentkezek. Addig ne jöjjenek. De ők mindig sűrűbben jöttek, úgy­ hogy édesanyám nem bírta idegekkel és többször összeeset, elszédült. En akkor azt mondtam, ha már ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak, vegyék tudomásul, soha nem fogok belépni. Elmentem a vezetőjükhöz. Petik Sándornak hívták. Elmondtam neki, hogy áll a helyzet. Édesanyámat kíméljék meg és ez a vezető engem meg­ értett, és megtiltotta az embereinek, hogy hozzám jöjjenek. Ezek be is tartották. Mikor aztán Salgótarjánból jöttek, hogy lépjek be. egyből belép­ tem. 1960-ban. Mindent bevittem, dacára annak, hogy a vagyon az édes­ anyámé volt. Ő már 98 éves el van. Hiába, hogy az összes vagyona bent van, még sohasem kapott a termelőszövetkezettől semmit. Itt megemlítem, ha van lehetőség arra, hogy a rendelet vagy a jogszabály értelmében va­ lami jár neki, akkor ne játszuk ki a törvényt, adjuk meg neki azt, ami őt megilleti. 1960-ban megkezdtem a munkát a bevitt fogatommal. Ezzel dolgoztam és munkacsapatvezető is voltam egész 1967-ig. Ekkor megbetegedtem. Le­ gyengültem, és hazamentem. Bevallom őszintén, titkoltam, hogy beteg va­ gyok és szégyeltem. Orvosi kezelés alá kerültem és kijavultam. Ez alatt az öt év alatt, ahogy erősödtem, majdnem minden hónapban aratáskor a legnagyobb munkaidőben elmentem dolgozni a tsz-be, dacára annak, hogy már akkor nem voltam tsz-tag. Mivel a gépekhez értettem, kaptam egy régi típusú cséplőgépet és azzal tisztítottam a gabonát, amelyet a kombájntól hoztak. Csak így megtisztítva vették át Szécsényben az átvevőhelyen. A gépet is én kezeltem, meg a zsákot is én tettem a cséplőgép alá és ott bekötözve elhordtam arra a helyre, ahonnan Szécsénybe szállították. Naponta 200 zsákot kötöttem be. Ezt megráztam, hogy minél több men­ jen bele, bekötöttem és odább vittem. Ezt a munkát nekem sehová nem írták be. Pedig az ötéves távollétem alatt dolgoztam. Így a nyugdíjamhoz se számolták be. 1972 őszén írta az újság, hogy aki kilépett a tsz-ből és 1972. december 31-ig visszalép a tsz-be, öt évet nyugdíjalapra jóvá lehet neki írni. Én 1972 őszén visszaléptem a tsz-be és folyamatosan dolgoztam 1977-ig. Kértem az akkori vezetőséget, hogy írják nekem jóvá az öt évet a nyugdíj­ alaphoz, mert a rendelet értelmében ez nekem jogos. De nem írták jóvá, mert annyira hiányos volt a tudásuk, hogy nem mertek ezzel foglalkozni. Nem tudom, jóvá lehetne-e még írni? Közben építették az Agrofát, és odamentem át dolgozni. Itt segédmun­ kásként dolgoztam 1977-ig. Innen mentem nyugdíjba 842 forint 66 fillérrel. Most már a legutolsó emeléssel 3013 forintot kapok. Nekem semmiféle premizálást nem adtak, pedig sok tejet, borjút, tehenet és hízóbikát lead­ tam a termelőszövetkezeten keresztüli. Még ötven darab juhot is beadtam a tsz-nek mikor beléptem. Most már beteges vagyok, nem tudok dolgozni, ezért mindent átadtam a bátyámnak, semmim nincsen, így betegen élem a még hátralévő nyugdí­ jaséveim. 1988 elején februárban átadtam két tehenemet a bátyámnak. Pár év előtt még négy-öt tehenem volt. Bátyám 1983-ban Pesten meghalt 73 évesen, azóta érzem, fogy az erőm. 20 �ZONDA TAMÁS Tények, nosztalgiák 1945 február lehetett, szikrázó, „hófürdette táj” , a Káprások alatt vonultam csilingelő szánon gyermekkorom színhelyére... Ma is pereg a film itt benn. Nem tudtam, hogy a hó alatt szuronyok, futóárkok. Később láttam még ki­ álló végtagokat is, s amikor erre jártunk ibolyázni, „felhőtlen lépteinkre ak­ nákkal vemhes bokrok leselkedtek” . Másodikban egy kiráduláson szegény kis P. egy földből kiálló drótot húzgált. Akkorát robbant... Borzalmas volt: a környező fákon lógtak P. szervei, végtagjai, pedig abban a háborúban annyi bűne volt, mint egy cinkének a didergő sürgönydróton... aztán a Disznólege­ lőn a szánkózás, mekkorákat „büssengeltünk” . ., A Várkert a kastély mögött, a lepketudós Báróbácsi, a végtelen indiánosdik, meg az „ásatások” , mikor a török idők feltárása közben bejutottunk a kastély kiszikkadt pöcegödrébe. .. Könnyünk folyt K. Jancsival, nem nevettünk. Meg a falu bolondjai, Rózsika, István és a hebegős Béla, akivel az esti tejhordás után mekkorákat sakkoz­ tunk és a skrizofén tanárúr, aki matekból aszerint osztályozott, ki hogy tu­ dott fejen állni. Mégis békében éltünk velük is (vagy csak Velük?), mind elnyelte őket a föld vagy a felnőtt-társadalom közeli elmeosztálya. Riporter: . . . és az ötvenes évek? A megoldhatatlan matekpéldák, a hibás fordítás miatt, mégis a hátul meg­ adott eredménynek kellett kijönnie; nem volt igaza őrült tanárunknak? . . . És gyűlt a fém a MÉH-ben, mint az ujjunk a sok sérüléstől... Emlékszem, a család összes vaskályháját szétvertem, mert a samott nem kellett.. . És minden dolgozatnak úgy kellett végződnie, hogy „és a Nagy Sztálinnal, né­ pünk örök barátjával előre” , vagy ilyesmi... Aztán Gyarmat, gimi, az első és utolsó nagy szerelem: pusztító, viszonzatlan, kozmikus, elmondhatatlan... Aztán egyetem, gyerekek, nagyon sok munka, lakás az elmeosztály közepén (azóta nincs olyan jó helyem), Pubika, Művész Laci, Körössi néni az „őrült” pesztonka, Házika... Idilli táj. Nem hittem a „sivár és örömtelen” gyer­ mekkorban. .. Búcsúleveleim: „Kedves gyermekeim. Búcsúzok tülettek nekem elkeli me­ nem Aranyos kisfiam téged nagyon sajnálak de gyere teis utánam, mert ne­ kem mindegy hogy itt halok meg mind apád megöl mert az éjel is a füstölő­ be aludtam mert baltát behozta és aval akart agyonütni.. . ” „Mikor ezt a levelet olvassátok, már hét határon túl leszek. Nagyon kér­ lek benneteket ne haragudjatok rám ... nem tehettem mást, én már nem bí­ rok tovább ebben a városban lakni..." „Kedves Őcsi! Már beszedtem a gyógyszert, úgyis mindegy minden . . . van még egy füzet rólad, keresd meg a szekrényemben... úgy bíztam benned, nagyon szeretlek Őcsi..." 21 �„Szépen megkérnék valakit, aki ráér, reggel bejönne és megetetné a kis­ lányomat. Szeretném kialudni magam, én egy pár altatót most bevettem, ha szerencsém lesz fel sem ébredek. . . ” „ . . . üdvözlöm a kábelgyár összdolgozóit, búcsút veszek mindenkitől. Azért írtam ezen a menetlevelén, mert 10 évig a vállalat kiváló dolgozója voltam és mindenki S. bácsija .. . Hajrá Fradi. . . ” ☆ É leteim: „o-6 éves korig: . . . jóbarátom sose volt. . . féltem a sötétben egyedül. . . akkoriban apám még hetente legalább kétszer részegen jött haza. . . olyan, hogy szeretet vagy családi légkör nem igen létezett. . . szóval az érzel­ mi utat ebben az időben nem találta meg senki hozzám... 6-12 év: a kisdo­ bos-úttörő mozgalmat mindíg egyedülálló hülyeségnek tartottam (lehet, hogy a tehetségtelen vezetők miatt) .. . már félálomban írok erről. . . otthon nem akarják fedezni a továbbtanulás költségeit. . . gitároznék, de pláne otthon nem lehet, becsmérlik a »ricsajomat« . . . Katona akkor sem leszek, ha kénytelen leszek elhalálozni. . . ” „Rengeteg ember van, aki már fiatal korában szellemileg »befagy« . . . el­ üldögél a babérjain, mint apám a jogi diplomáján” . .. „Nagyon szeretlek, de meg foglak ölni.” „Előbb végzek veled, aztán magammal is.” „Jó volna meghalni, az életnek semmi értelme.” „Az én szívem nem sejti mi a csókos napsugár, sziasztok!” „Nem sokáig isznak abból a kútból, amelyikbe beugrom. . .” „ 19 .. .. nem bírtam a gazemberségeiket és ezt választottam. X most már örülhet.” (50 éves, a pártmunkás zsebkönyvében.) „Tegnap úgy kívántad, elmentem.” ☆ Nógrád megye viszonylag kisterületű és népességű megyéink egyike, az or­ szág északkeleti részén. Lakossága a vizsgált időszakban (1970-80) átlag 238000 fő volt, valamivel több nőlakossal, az ismert hazánkbéli arányban. Nagyobbrészt magyar anyanyelvű lakosság lakja, bár még ma is sok a szlo­ vák, „tót” anyanyelvű település. A nyelvi keveredés a névanyagon jól kimu­ tatható, a vallási keveredés már alig (régebben a „tót” protestáns volt, a „magyar” katolikus). A vallás szerepe ma már egyébként is háttérbe szorult, szellemi lenyomata legfeljebb a hatvan éven felüli populációban figyelhető meg, de ez is inkább külsőségekben megnyilvánuló szokásminták alakjában, semmint mélyebb meggyőződésként. A megye hat járásra oszlik a vizsgálati dekádban, melyek központja egyegy nagobb település (Rétság, Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó, Bátonytere­ nye, Salgótarján). Ezek között akkor két város volt: Balassagyarmat és Sal­ gótarján (a volt és a jelenlegi megyeszékhely). Joggal mert a többi járás­ központ, bár időközben egyike-másika elnyerte a városi rangot, kulturális, szociális és egyéb paramétereket illetően inkább nagyközségnek, felduzzadt falvaknak tűnt és mára alig változott a kép. „A várost nem a kényszer teremti, hanem közvetlen szociális ösztön. Egy 22 �bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül nincs város. Közösségi szenvedély: az ember kilépett az elemi természet köréből... felismeri a mindenki számá­ ra egyaránt érvényes értékek rangsorát.” (Hamvas Béla.) A megyében a szóban forgó tíz év alatt 522 személy lett „sikeresen” ön­ gyilkos, mely 21,9 százezreléknek felel meg, Ez az érték Vas megye mellett az ország legalacsonyabb arányát jelenti. Baranya 32,0 százezrelék Bács-Kiskun 58,8 százezrelék (!) Békés 51.9 százezrelék (!) Borsod-Abaúj-Zemplén 30.7 százezrelék Csongrád 57,9 százezrelék ( !) Fejér 35.1 százezrelék Győr-Sopron 22,5 százezrelék Hajdú-Bihar 49,1 százezrelék (!) Heves 33.0 százezrelék Komárom 36,8 százezrelék Nógrád 21,9 százezrelék Pest 40,9 százezrelék Somogy 30,7 százezrelék Szabolcs-Szatmár 40,5 százezrelék Szolnok 48.4 százezrelék (!) Tolna 39.7 százezrelék Vas 21,6 százezrelék Veszprém 31.9 százezrelék Zala 24.9 százezrelék A fenti adatokból kiolvasható, hogy az ország délkeleti részében (kb. a Nyíregyháza-Pécs vonal) mintegy 2-2,3-szoros az öngyilkosság, mint ettől északra, és az északi és a nyugati megyékben viszonylag alacsony az érték. Ami különös, hogy ez az arány - dacolva minden társadalmi-politikai-gazdasági „alakulattal” - kb. 70 éve fennáll, s mely’ tény egyik legizgalmasabb kérdése a magyar öngyilkosság-kutatásnak, s ebben a kérdésben érdemi vizs­ gálódás eddig alig történt. Jelen munka keretei sem biztosítják ennek taglalá­ sát és a lehetséges válaszok megkísérlését, de bizonyos, hogy a kultúra mé­ lyén keresendő az ok, a hagyományozódásban többek között, amelyről azon­ ban e munka során is szót ejtünk. A megye területén azonban a fentebb jelzett 21,9 százezrelék eloszlása egyenetlen, Mint az alábbi számok mutatják, a városok öngyilkossági rátája alacsonyabb, mint a falvaké, mely jelenség meglepő és csak az utóbbi évek jellemzőjeként jelentkezik. Városok: Salgótarján Balassagyarmat 17,9 százezrelék 18,1 százezrelék Járások: Rétság Szécsény Pásztó Bátonyterenye Balassagyarmat Salgótarján 25,1 16,6 28,4 25.3 20,4 25,6 százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék 23 �Fenti adatokból kitűnik, hogy a városok öngyilkossági rátája 18,o százez­ relék, míg a falvaké 23,4. Ez megerősíti azt, hogy a falvak veszélyeztetettsé­ ge lassan meghaladja a városokét, s egyben azt is mutatja, hogy az „apró­ falvas” vidékek sem kivételek ebből, ellentétben egyes irodalmi adatokkal. S ebben a meghaladásban az a komor mozzanat, hogy nem a város átlaga csökkent a falusi ráta alá, hanem a falu érte utól alulról a városi átlagot. A rendelkezésre álló rendőrségi anyagok, orvosi jegyzőkönyvek, korrajzok és a megyében eltöltött közel negyven évem (ebből hivatalosan 15 év) alapos benyomások megszerzését tette lehetővé, melyek alapján azt tudtam megmon­ dani, mi nem okozza ezt az emelkedést: 1. Biztosan nem írható a változás az egészségügyi „infrastruktúra” rovásá­ ra” , a mentőszolgálat elérési ideje nem rosszabb a nagyvárosokénál; az egész­ ségügyi ellátás lehetőségei egyre javulnak; a felfedezésben és kórismézésben késlekedés, tétovázás nem volt. 2. Az elkövetési módokat átnézve kiderül, hogy a sikeres elkövetők közel 85 százalék olyan brutális módot választott, hogy mindennemű orvosi bravúr értelmét veszti (önakasztás, vonatgázoltatás, magasból leugrás, lövés, erős mé­ reg-vegyszer) . 3. Az esemény felfedezésében a falusi kisközösségek sűrűbb kapcsolatháló­ zata kifejezetten pozitív irányba hat. 4. Az esetté minősítés, mely több országban elfedő mechanizmusként hathat (biztosító, presztízs, vallási okok), hazánkban aligha bizonyítható, joggyakor­ latunkban pedig kizárt. A mi okozza? kérdés már nehezebb, de egy-két biztosan meglevő mozzanat, illetve körülmény kirajzolódott az anyagok értékeléséből: 1. A falusi populáció sajátosan nyitott, elfogadó, megértőbb az öngyilkos­ ság mint megoldó képlet felé. A „majd mellátod kicsinyálom magam” , vagy „kisinkelem magam úgyis” -szerű megjegyzések a mindennapos kommunikáció részei, anélkül, hogy a környezet ebből beavatkozásra okot adó jelzést venne, hiszen „annyit mondta, hogy már megis untuk” , vagy „ha berugik, mindig öngyilkos akar lenni” . Ezek a kommunikációk, melyek meglehetősen direktek (az indirektekről itt nem szólunk), a legtöbb esetben nem járnak az inter­ perszonális helyzetek, válságok javulásával, a konfliktust-sérelmet hordozó szituációk rendeződésével, a könnyen dekódolható jelzést a környezet nem „veszi” , sőt egyfajta „ártatlan megjegyzés” formájában sugallt is ez a megol­ dóképlet: „ha ezt csinálod tovább, én ölöm meg magam” vagy: „mondtam neki viccesen, ha ennyit iszik továbbra is, inkább ugorjon a kútba” . Az ilyen típusú megjegyzések a sikeres esetek (de az itt nem tárgyalt kísérletezők cso­ portjában is) mintegy 4 százalékban szerepeltek (!), 2. Egyfajta kommunikációgátlás is szembetűnő. A kisközösségek tagjai kép­ telenek vagy igen kis hatékonysággal képesek az egymás között felmerülő konfliktusokat verbális úton megoldani, mert az ilyen típusú „megbeszélés­ nek” , megoldásnak, nincs kulturálisan meghatározott módja, kialakult hagyo­ mánya, formája. Ez egyértelműen a falusi népesség sajátosságának bizonyult a feldolgozott anyag alapján. 3. Az is kimutatható és érzékelhető volt, hogy minden kétségtelen fejlődés és változás ellenére falvainkban még ma is élnek archaikus, évszázados tra­ díciókba visszanyúló minták, szerepelőírások, patriarchális maradványok. Az egyre nagyobb társadalmi mobilitás, a termelési struktúra markáns átépülé- 24 �se, a lakhelytől távolabb és többnyire városban végzett munka a kitekintés horizontját tágítja, a tömegkommunikációs eszközökön keresztül kapott, a ha­ gyományos életforma értékeivel sokban ütköző értékrend és normák konfron­ tációja ezekkel a hagyományos, „archaikus” értékrendekkel számos mezőben komoly identitászavart, szerep- és önmeghatározási diszfunkciót okoz. A szerepzavar talán a nők körében volt jobban érzékelhető, de lehet az is, hogy ők nyíltak meg könnyebben, őszintébben. A nőktől még ma is elvárt a gyermeknevelés-háztartás gondjának kizárólagos viselése, de többé-kevésbé a hivatalos munkavállalás is. Ugyanakkor az „ember” iránti kissé szolgai tolarencia is megkívánt norma; a „fektessétek zöld. paplanos ágyba”, vagy „ha be­ teg is keljen fel” jelenség. Ezt a túlzott tolarenciát még a hivatalos szervek részéről is sokszor tapasz­ talhatják, mert ezek a fórumok is megértőbbek még a vizsgálódás időszaká­ ban is a férfiak részéről megnyilvánuló masszív alkoholizálás, családon belüli „rémarulom” iránt. Az anyag elemzése során kiderült azonban az is, hogy fur­ csa módon még a szülők is többnyire elutasító magatartás mutatnak, például az ideiglenesen gyermekeivel „visszaköltözni” kívánó leányukkal szemben, sokszor még az elvi szolidaritást is megtagadva: „az én uram is ezt csinálta, mégis kibírtam”, vagy „te választottad, most már csináld”. Az ilyen típusú válaszok nem ritkák, s mutatják a tradíciókba gyökérző rejektív, visszautasíto magatartást. A férfinépesség tagjaira vonatkozóan viszont tradicionális követelmény, hogy „ne nyafogjon” , konfliktusait zárja magába, s talán ezért is megengedett és tűrt az egyedüli levezetési mód: az alkohol. A kifelé fordulásnak, a hig­ gadt válaszadásnak, a felgyülemlő agresszivitás levezetésének mélyen rögzült kulturális gátjai, illetve megszabott módjai vannak, mely talán a magyar (közép-kelet-európai) néplélek egyik sajátossága. (Sehol annyi véres ballada, halálközeli dal, „búsuló” !) Ez a konok, szikár fegyelem, mely az indulatok kummunikációját eredményezi (melyek ha kitörnek, akkor viszont inadekvát, enormis módon), a történelmileg ránk kényszerített és immár internizáltszervült fékek megléte nem mond ellent a „sej-haj sose halunk meg” nagy­ bőgőbe ugró-sírva vigadó másik végletnek, mert „sírásnak és nevetésnek egy­ formán a mindenre kiterjedő kétségbeesés az oka” . 5. Jól demonstrálható anyagunkban a szocializáció, a „megoldási képle­ tek” tanulása, az öngyilkos viselkedésmodell hatása is. A szocializáció az a nevelési-tanulási folyamat, mely során az egyén a tár­ sadalmi tapasztalatokat, ismereteket, reagálási mintákat elsajátítja, miközben felnőtté válva definiálja-identifikálja önmagát. Így minden viselkedésre végül is a társadalom nevel, bár a társadalmi hatás (értelemszerűen) nem közvetle­ nül érvényesül, nem azon primer közösségek szűrőjén keresztül éri az egyént, ahova születik és ahol a világgal ismerkedni kezd. Az öngyilkos-viselkedés is tanult magatartás és az önmagát meghatározó személyiségbe fejlődése során épül be - mint megoldóképlet. Szerencsés esetben (kiegyensúlyozott életviszonyok, ér­ telmi revízió stb.) ez a megoldásképlet a személyiségben háttérbe szorulhat, perifériára kerülhet, de megoldhatatlan élethelyzetekben mobilizálódhat. Anyagunk elemzése során (s itt meg kell jegyeznünk: a vizsgálódás sokkal több szempontú volt, mint az itt közölhető) feltűnő volt az olyan típusú adat, miszerint „a gyerek talált rá” az istállóban, padláson stb. a sikeres el­ követőre. Ilyen irányba is átnézve az anyagot, kiderült, hogy az esetek 4,2 25 �százalékában a „felfedező” az elkövető kiskorú gyermeke volt. (Ugyanezen adat a kísérletezőknél 4,5 százalék.) Az ilyen helyzetek fertőző-tanító hatását fentiek értelmében részletezni aligha szükséges, a lelki ártalomról se szólva ezúttal. A szocializáción keresztül hagyományozódó megoldási minták meglétére utal a megye területén észlelhető kifejezett eloszlási egyenetlenség is. Mint az a már közölt táblázatból kitűnik: a megyei átlag alatt szerepel a szécsényi, balassagyarmati és bátonyterenyei járás, míg a rétsági és salgótarjáni már ma­ gasabb, és kiugróan magas a pásztói járás öngyilkossági rátája (28,4), de főleg maga Pásztó nagyközség (ma város) is, ahol 3o,8(!) százezrelék a sikeres cse­ lekmények száma. Nem látunk más érdemi magyarázatot erre a markáns kü­ lönbségre, mint azt, hogy a szubkultúra „belterjes” szokásmintái beépülnek az azt alkotó egyedekbe és hagyományozódnak. Profánabbul: ezen a terüle­ ten elfogadott megoldási mód az öngyilkosság megoldhatatlannak látszó élet­ helyzetekben. (A hozzáférhető adatok összevetésével semminemű gazdaságikulturális-szociális eltérést nem találtunk, mely ezt a kifejezett különbséget magyarázná.) A szomszédos, magasabb rátájú Heves megye felé ma a társa­ dalmi mobilitás csekély, így ez a hatás is elhagyható, egyébként sem lenne önmagában magyarázó ok. A vidéken gyakran emlegetett, a megyei átlagot meghaladó alkoholizálást igazán nem lehetett kimutatni, legalábbis a pszichiát­ riai osztályok idevágó paraméterei alapján. De a még kisebb közösségek hatásának kimutatására is igen meggyőző példára bukkantunk az anyag elemzése során. A rétsági járás 3-3 faluja kö­ zött kifejezett különbség mutatkozott. A két háromszög: Diósjenő-Nagyoroszi-Nógrád, illetve Hont-Ipolyvece-Drégelypalánk. Míg az elsőként említett „háromszögben” a megyei és a környező járási átlagot is messze felülmúló a sikeres öngyilkosság (36,3!), addig az innen 15-20 kilométerre levő másik „háromszögben” a vizsgált időszakban egyetlen „bennszülött” személy lett csak öngyilkos. A másik két személy tette előtt pár héttel költözött a falvak egyikébe Szabolcsból és a Nyírségből(!). Megjegyzendő, hogy a két három­ szög falvai a terület talán legdinamikusabban fejlődő, jómódú, történelmi tradíciókkal, stabil településszerkezettel bíró régi települései. Gazdasági-kul­ turális hagyományaikban értékelhető eltérést kimutatni nem sikerült, bár minden hozzáférhető mai adatot és történelmi forrást igyekeztünk felkutatni az összevetéshez. Az említett hatás bizonyító még egyedibb és kirívóbb példája Patak község. Az alacsony rátájú járásban (20,4), a Balassagyarmathoz (18,1) közeli, 1100 lélekszámú faluban extrém fokban magas a sikeres öngyilkosság, mintegy 56,7 százezrelék!, s aképpen a megye legveszélyeztetettebb faluja, anélkül, hogy a szomszédos településektől bármi másban különbözne. Ezek az izolált és nagymértékű eltérések a szubkultúra mintaadó, megol­ dási képletet rögzítő-sugalló-hagyományozó hatását sajnálatosan szépen de­ monstrálják. A vizsgált anyag sok lehetséges demográfiai vonatkozásából csak párat emeltünk ki terjedelmi okokból egyrészt, másrészt csak azokat, melyek vala­ melyest eltérnek az ismert irodalmi adatoktól vagy speciális lokális problé­ mát hordoznak - vélhetőleg. A tíz év alatt az éves eloszlás gyakorlatilag változatlan, a férfi-nő arány 26 �is az ismertek szerint alakul: 4 :1; tehát lényegesen több férfi követ el sikeres suicidiumot. A kormegoszlást külön táblázatban mellékeljük, azért is, mert a szokvány adatoktól eltérően nem az időskorúak, a 60 év felettiek a legve­ szélyeztetettebbek, hanem a 40-49 éves populáció, bár a különbség kicsi, a rizikó mindkét csoportban kétszeres a normál népességhez mérten. Relatíve veszélyeztetett csak az 50-59 éves korosztály, s ha a számok tükrében nem is az, mégis nyomasztó szám, hogy az egész sikeres létszám 14 százaléka 15-29 éves volt!! A következő táblázat a foglalkozás szerinti megoszlást mutatja. A „fizikai dolgozó” fogalom területünkön is sajátos munkás-paraszt keveredést-ötvöződést jelent; a munkásság nagy része faluból bejáró, nemrég még paraszti munkát végző (idényszerűen még ma is!), falusi közösségben élő, de város­ ban dolgozó ember. A táblázat szokványadata az értelmiségiek alacsony ré­ szesedése, a többi adat sem igen tér el a szokásostól, kivéve a nyugdíjas ka­ tegóriát, ezen belül is különösen a rokkant nyugdíjasokat. Számuk viszonylag magas, és bár a táblázaton nem látható, életkoruk 45-55 év körül volt és csaknem kizárólag a salgótarjáni és bátonyterenyei járásból. Többirányú anamnéziseket elemezve, a következő kép derült ki. Jó pár évvel ezelőtt or­ szágos szintű döntés következtében visszafejlesztés történt a hazai szénbányá­ szatban, így a salgótarjáni szénmedencében is. Pedig a bányászatnak itt nagy hagyományai voltak, jó keresetet biztosított és bár néha embertelenül nehéz körülmények között kellett dolgozni, valamiféle hősies attitűd is kialakult a „föld gyomrában” dolgozó kemény, férfias kitartást kívánó férfi emberekben. Sokat panaszkodva, de azért szerették ezt a munkát, túl az anyagi előnyökön, ami még így sem volt arányban az elvégzettekkel. A visszafejlesztés idején azután „tömeges” leszázalékolások indultak el bizonyos korosztályoknál (s kinél ne lehetne találni 15-20 évi bányászmunka után valamilyen bajt). E folyamat eredményeként meglehetősen sok, addig magas keresetű, más szakképzettséggel nem rendelkező, arra már át nem képezhető, viszonylag fiatal, tulajdonképpen munkaképes férfi került nyugdíjazásra. Ezek egy része sértő­ dötten, magukat feleslegesnek érezve otthon üldögélt, kocsmázott, rengeteg idejük lévén, feleségüket figyelték, gyanúsítgatták (aki továbbra is bejárt mun­ kahelyére, vagy éppen ekkor állt munkába), majd lassan masszív alkoholistá­ vá váltak, féltékenységi kóros állapotok léptek fel, s valamilyen aktuális ok kapcsán nagy számban követtek el öngyilkosságot. Ezért is észlelhető anya­ gunkban olyan nagy számban a 40-49 éves populáció sikeres tette, szépen pél­ dázva a társadalom markáns szerepét az öngyilkosságokban. Mindezt azért is érdemesnek látjuk részletezni, mert a munka írásakor egy a fentinél lénye­ gesen erőteljesebb és jóval nagyobb réteget érintő hasonló tendenciáról, hatá­ rozatokról hallunk nap mint nap. A döntéshozók figyelmébe kell ajánlanunk a fenti szerény tényeket és ha ezen újabb intézkedések nem kellő előkészítés, körültekintés után és embercentrikus módon fognak lezajlani (melyre társa­ dalmunk mentálhigiénés viszonyai miatt van esély), úgy az elkövetkezendő 2-3 évben a szociológus-statisztikus szakemberek ismét nem kívánt adatokat, tendenciákat lesznek kénytelenek rögzíteni a devienciák területén. Reméljük rossz jósnak bizonyulunk. Elemeztük a motivációkat is, bár tudva tudjuk, hogy a végső pillanat „mo­ tivációja” csak a jéghegy csúcsa, az öngyilkosság folyamat, „egy lassan leját­ szódó psychológiai dráma utolsó felvonásának utolsó jelenete” (Steckel). 27 �Életkori megoszlás nemek szerint is bontva Foglalkozás szerinti megoszlás F IZ IK A I ALKAL- ÉRTEL- DOLGOZÓ M A ZOTT M IS É G I H T B. ELTARTOTT FOGL. GONDOZOTT TANULÓ N ÉLKÜ LI N Y U G D ÍJ A S K O R A M IA T T 229 28 40 7 31 17 6 8 144 ROKKANT 40 �Az mindenesetre kiderült: a durva, iszákos, féltékeny, az egész családot permanensen rettegésben tartó férj viselkedése a női öngyilkosságok egyik legfőbb és leggyakoribb motivációja. Mindkét nemben meglehetősen magas a megromlott családi viszony (alko­ hol nélkül is), mint ok, és sok az idős, beteg, kiszolgáltatott állapotú, kör­ nyezetük által „cserbenhagyott” ember is, mint elkövető. A „szerelmi bánat” még „tartja magát” , de számuk lényegesen kisebb, mint például a századelőn. Anyagi gondok, munkahelyi probléma és a régen oly’ gyakori „becsületbeli ügy” meglepően kis számban szerepel a motivációk kö­ zött. Nem tudni, örülni kell-e ezen tényeknek vagy gyengéden aggódni. R : És a későbbi pályafutás? A pálya maradt, bár módosult-bővült. Futás? „ Önhibámon kívül” elhagy­ tam e tájat, de vissza-vissza járok, életem szebbik-jobbik fele mégiscsak itt. . . Persze aggódva figyelem a változásokat. Eltűntek például Gyarmaton az ut­ cáról a betegek; intoleráns lett a társadalom, vagy türelmetlen; ha valaki le­ fröcsköli a másikat a strandon, legszívesebben „bevitetnék” ; a Zsiró-hegy al­ jából is eltűnt a legváratlanabb időben kihajtó szamaras kocsi (hatalmas fék­ csikorgást okozva), biztosan őt is letiltották, pedig azt is szerettem, időtlen nyugalom volt, de lehet az is, hogy öregszem, az utóbbi években már csak­ nem kizárólag verset írok a „gyűlölet már visszavonhatatlan” . Ez a kis munka valamiféle visszatérés, hommáge á Nógrád, mégha komor is a téma. Azért is írtam, mert hiszem, hogy az öngyilkosság nem „betegség”, hanem a létezésre adható válaszok egyike, így talán tiszteletben kéne tartanunk. Csak­ hogy az is kiderült, hogy többségük nem is igazán akarta a halált, csak a körülmények ellen akart tiltakozni. Schoppenhauer írta vagy száz éve: „ .. . a z öngyilkos csak elégedetlen a feltételekkel, amelyek között öngyilkossá vált. Az élet akarását tehát nem adja fel, benne csak egy jelenséget rombol le!” Talán akkor a feltételeken kellene változtatni és ez a feladat mindenkié. Ha egy társadalom elesettjein, az átlagnál talán gyengébbjein nem tud segíteni, az közönyének, végül is gyengeségének bizonyítéka lesz. „ . . . Mi sem természetesebb tehát, ha elsősorban szükségesnek tartjuk megismerni az anyaföldet és annak minden tagozatát, melyet magyarok ál­ lam, megye, járás, község nevezetek alatt ismerünk, valamint az ezekben ta­ lálható egyének egyesüléseit, melyek általánosságban a család, a lakosság, a népesség fogalmának felelnek meg... Kelt Gárdonyban, 19 11 január hónapban Gróf Mailáth István Géza” 29 �ETESI D E Á K LÁSZLÓ Egy hét nyugdíjas férfiak között Eddig nem tudtam, hogy hogyan élnek az alkoholisták. Láttam ugyan részeg embereket, sörösüveggel a kezükben, vagy támolyogni az utcán, de nem tud­ tam hová tenni őket. Nemrégen közelebbi ismereteket szerezhettem róluk. E l­ mentem velük Pestre dolgozni. Ezek az emberek mind nyugdíjasok. Van lakásuk, családjuk. Nem lumpen elemek. Hatvanéves korukig dolgoztak. Van köztük aki villanyszerelő volt, van aki kőműves, a másik asztalos. Ám kevés a nyugdíj, és amíg bírják erő­ vel, egészséggel, minden évben tavasztól őszig Pesten dolgoznak, kubikos­ munkán. Szerszámuk az ásó és a lapát. Hétfőn reggel én is, mint a többiek, fél négykor keltem. Fél ötkor már mindannyian ott vártuk a buszt a falu főterén. Az autóbusz körbejárta a Karancsvölgye falvait és megtelt. A hajnali sötétségben olyan volt a hangulat a buszon, mintha egyenruhások között ülnék: a nyugdíjasok többségén nyűtt fekete bőrzakó volt. Falujukban az asszonyok azt mondják rájuk, hogy „bírós emberek” . Még bírnak dolgozni. Ügy fél óra utazás után már terjengett a buszon a vegyes pálinka szaga. Egy-két flaskát ugyanis felnyitottak. Nyolc tájban értünk Pestre. Aznap a Keleti pályaudvaron volt munkánk. Az új sín­ pálya lerakása előtt egyengettük el a követ, amit gépekkel öntöttek le a föld­ re. Délután ötig dolgoztunk. Utána egy szűk négykerekű bódéban gyorsan át­ öltöztünk és irány Rákospalota, a Bartók munkásszálló. Metróval meg buszszal mentünk. A közlekedést senki nem ismerte, az emberek azt sem tudták, hogy hol vagyunk. Mindenki rohant a főnökünk után, aki vezette a bandát. A munkásszállón átvettük a lepedőket, paplanhuzatokat, párnahuzatokat és el­ intéztük a formaságokat. Akkor derült ki, hogy egy ember elveszett, lemaradt tőlünk a nagyvárosi forgalomban. A főnökünk megtudta, hogy Sanyi bácsi veszett el, és szidta, mint a bokrot. Visszautazott érte Rákospalotáról a Kele­ tihez, és ott találta. Szomorúan ült a bőröndjén és bámult, mint a vett malac. A főnök elhozta a munkásszállóra. Másnap reggel fél négykor keltünk. Öt óra előtt tíz perccel a földszinten, a társalgóban kellett lennünk. Onnan indultunk. A szálló ablakain néhányan hajoltak és utánunk szóltak: ,El ne csámborogjatok! Ezt azért mondták, mert híre ment, hogy az este elveszett egy emberünk. Kedden is a Keleti pályaudvaron dolgoztunk. Ötvenforintos órabérben, reg­ gel fél héttől délután ötig. Reggeli idő nem volt, ebédidő is csak egy fél óra. Műszak után mentünk a szállóra, de most mindenki ügyelt Sanyi bácsira, hogy el ne vesszen. A szálló ötemeletes, lift nélkül. Ezek az öreg nyugdíjas férfiak az egész napos kőlapátolás után felbaktattak a lépcsőkön a negyedikre. Mindenki lehevert az ágyára. Egy kis pihenés után elővették a kétdecis pá­ linkásüveget és kortyolgatták. Utána jött a vacsora. Házi füstölt szalonna, nyersen, kenyérrel, bicskával. Utána lement három üveg sör. A fáradtságtól és az ital okozta bódulattól úgy aludtak éjjel, mint a bunda. Nem zavarta őket, hogy a szállólakók csapkodták az ajtókat, hogy még éjfél körül is ré­ szegek hangoskodtak a folyosókon. 30 �Szerdán reggel, megint fél négykor volt ébresztő a szobánkban. Ezen a na­ pon már nem a Keletibe mentünk, hanem a Ferencvárosi pályaudvarra. Utaz­ tunk busszal, villamossal, és többszöri átszállás után, egy óra alatt értünk oda. Szánalmas látvány volt, ahogy ezek az öreg nyugdíjas férfiak szaladnak a főnök után, keresztül a zebrán, de néha olyan helyen is, ahol zebra sem volt. Mindenki panaszkodott, hogy messze van a szálló a munkahelytől, sok az át­ szállás. A főnök azzal védekezett, hogy csak itt, Rákospalotán kapott helyet. A Ferencvárosi pályaudvaron is követ lapátoltunk, reggel fél héttől délután ötig. Itt már le volt fektetve az új sínpálya, és a betontalpfák közé kellett odalapátolni a követ. Ez a kőzúzalék 5-10 centis nagyságú kődarabokból állt, és igen nehezen lehetett belemeríteni a lapátot. Nehéz, embert próbáló munka ez. Főtt étel nélkül egy hétig, nyers szalon­ nán és kenyéren. Vannak országok, ahol ezt a munkát fegyencek végzik. Ezek a férfiak mégis vállalják. Azért, mert kevés a nyugdíj. Minden dolgozni járó nyugdíjas férfi megissza a magáét. Napi alkoholfejadagja van. Két deci pálinka. Ezt este vacsora előtt és reggel ébredés után issza meg. Napi nyolc üveg sör. Ebből este vacsora után megiszik három üveggel, a többi öt üveg napközben fogy el. Például reggeli után és ebéd után. A két deci pálinka ára 44 forint, a nyolc üveg sör ára 100 forint, (1988-as árak - a szerk.) Ez naponta 150 forint, de ezen felül még megisznak napon­ ta három kávét, és elvisznek minimum egy doboz cigarettát. Ez is 30 forint naponta. Tehát a napi rezsi 180 forint. Ez egy héten 1200 forint. Ez a heti minimumrezsi, mert hét végén, szombat-vasárnap többet fogyasztanak. Könnyen kiszámítható, hogy ez a heti minimumrezsi, ez az 1200 forint egy hónapban 4800 forintra rúg. Ebbe nem számoltam bele a napi táplálkozás költségét, mert az elhanyagolható. Ahol dolgoztunk, mindenütt tudták rólunk, hogy nyugdíjasok vagyunk. A Ferencvárosi pályaudvaron odaszóltak nekünk a vasutasok: - Bácsikák! Meg vannak őrülve?! Mennének inkább a klubba sörözgetni! A válasz ez volt: - Kevés a nyugdíj! Valóban. Ilyen napi, heti rezsi mellett kevés. Az is igaz, hogy ezek a nyugdíjas férfiak egy életen át dolgoztak. A fiatal­ kori hét végi sörözgetések 10-15 év alatt mindennapossá váltak. Hatvanéves korukra kialakult az alkoholszintjük, a napi fejadagjuk, és enélkül nem tudnak meglenni. Egy hatvan éven felüli nyugdíjas férfi előtt már nem nagy jövő áll. Nem visz magával a sírba semmit sem. Ügy érzi, az az övé, amit megiszik. És ennek a rezsijét előteremti. Egy hétig éltem köztük, de senkit sem láttam részegen. - Mi az a két deci?! - mondták. A sör pedig szerintük nem alkohol. Üdítő. Vizet nem ittak egész héten. A faluban van olyan alkoholista is, aki összeszedi az eldobált üres üvege­ ket, és abból a pénzből vesz magának egy-egy üveg almabort. Vagy behordja valakinek a szenet, vagy felássa valakinek a kiskertjét. Az ilyet lenézik, ki­ közösítik, nem fogadják be maguk közé. Csütörtökön rossz időnk volt. Reggel ahogy mentünk a sínek között, a tó­ csákban fagyott volt a víz. Hideg szél süvített. Ahogy fogtuk a lapátnyelet, elgémberedett rajta a kezünk. Egyedül Sanyi bácsi nem fázott. Ő előrelátó volt. Hozott magával Pestre egy télikabátot. Bokáig érő, kopott barna bőrka­ bát volt. Az igaz, hogy ő nem fázott, de nevetséges látvány volt a sok mun­ karuhás férfi között, bokáig érő télikabátjában. Nem beszélve arról, hogy a kabátot otthonról el kellett hozni, és vissza is kell majd vinni. Az ő cso­ 31 �magja volt a legnagyobb. Hozott egy bőröndöt, meg egy táskát. A kettő együtt volt vagy nyolcvan kiló. A többiek is számítottak rossz időre, és ők úgy védekeztek, hogy hoztak magukkal otthonról jégeralsót. Csütörtökön műszak után Sanyi bácsival megint probléma volt. A Ferenc­ városi pályaudvar öltözőjében öltöztünk át, és itt volt fürdési lehetőség is. . . Mindenki otthon akart fürödni a szállón, de Sanyi bácsi, ő nem. Meztelenül járkált a folyosón, kereste a zuhanyzót. Húsz ember menetkészen toporgott a műszak után, mentünk volna a szállóra, de meg kellett várni Sanyi bácsit. Amikor kiértünk a kapun, az öreg elindult visszafelé. A főnök dühöngve utánaszaladt. - Hová megy öreg? Nem elég, hogy egyszer már elveszett?! - Elfelejtettem megfésülködni - mondta az öreg, a legtermészetesebb nyu­ galommal. - Mit kell úgy rohanni, kapkodni? Az öregnek minden reggel re­ megett a keze, amikor átöltöztünk munkaruhába, meg délután is, amikor vége volt a műszaknak. A főnök megmondta neki, hogy többet ne jöjjön el Pestre, mert ő nem pesztonka, nem foghatja mindig a kezét. Az egyik zebrán, ahogy mentünk át az úton a tizenhármas villamos megállójához, az öregnek leesett az egyik lábáról a félcipője, mert a nagy rohanásban, kapkodásban nem volt ideje befűzni. Fél lábon ugrálva kereste a zebrán a cipőjét. Körülötte rohanó emberek, autók, villamosok. Ha tudnék festeni, csinálnák róla egy képet, ez­ zel a címmel: „Falusi nyugdíjas bácsika fél lábon keresi az elveszett cipőjét a fővárosi forgalomban, a zebrán.” Ha nehezen is, de azért csak eljutottunk a szállóra. Az emberek, mint min­ dennap, most is felbontották vacsora előtt a kétdecist, utána pedig a három üveg sört. A tévét egész héten nem nézte senki. Újságot sem olvastunk. Örültünk, hogy ez a fárasztó nap is véget ért. Ki volt adva az ukáz, hogy reggel min­ denki vigye le a portára a lepedőt, paplanhuzatot és a párnahuzatot. Meg a cókmókját, mert a szállón csak egy hétre adtak nekünk helyet. Reggel fél négykor keltünk. Az emberek megitták a kétdecis üvegből az es­ téről megmaradt pálinkát, levittük a portára az ágyhuzatokat meg a lepedőket. Ittunk egy kávét, nyolc forintba került. Ahogy ott ültünk a társalgóban, és vártuk, hogy együtt legyen a banda, egyszer csak megjelent a lépcsőfordulóban Sanyi bácsi. Egyik kezében egy nehéz bőrönd, a másikban egy nehéz táska, a vállán a nyaka között volt a paplan és a párna. Ahogy megláttuk, kitört belőlünk a röhögés, de ez őt nem zavarta. Vissza kellett neki vinni a negyedik emeletre a paplant és a párnát. Az ablakokon megint kihajoltak néhányan és utánunk szóltak: - El ne csám­ borogjatok! Aznap fél héttől kettőig dolgoztunk. Utána csomagjainkkal köz­ lekedve elmentünk a Lumumba utcába és fölvettük az egyheti bérünket. Igaz, két hétre jöttünk, de a második hétre nem kaptunk szállót. Így haza kellett mennünk. Az egyheti bérünk, pontosabban az ötnapi bérünk 2300 forint. Nem rossz kereset, de megszenvedtünk érte. Az autóbuszra, amelyik hazahozott bennünket, egy borozó előtt kellett várakoznunk. Az alatt az egy óra alatt amíg várakoztunk, az emberek egymás után beszállingóztak a borozóba. Fél négykor indultunk el hazafelé. A buszon egy ember körbejárt egy kalap­ pal, és mindenki beledobott tíz forintot. A sofőrnek gyűjtötték. Délután hat órakor már itthon voltunk a Karancsvölgye falvaiban. Az autó­ busz a falu főterén tett le bennünket. Csak egy-két ember indult el haza a családjához, a többi ment egyenest be a kocsmába. Ott voltak záróráig. 32 �Bebukottak* A Balázs Béla Stúdió filmje N. T .: 1981. január 8-án buktam be. A Tolnaiba kerültem, aztán a Mar­ kóba. 1981 decembere óta vagyok itt Tökölön. . . Huszonegy éves koromig leszek bent. . . Még huszonegy sem leszek és szabadulok. P. P .: Tulajdonképpen emberölésért ítéltek el, apagyilkosságért. Tizenegy évre. Hát leülöm ezt a tizenegy évet, mást nem tudok csinálni. R. J.: Öt évet kaptam. Halált okozó súlyos testi sértésért. N. J . : Az aszódi nevelőtanár-gyilkosság... Tíz és fél évet kaptam érte. A intézet utánaküldött még fél évet, így tizenegy van összesen. H. I.: Most lopásért vagyok itt. De aztán a kedvezményekből is kizártak, minden baja lett neki. . . Csak ennyi volt az egész, és kaptam öt évet. T. G .: Súlyos testi sértésért vagyok itt. Volt előtte még egy felfüggesztett négy hónapos gyermektartási hátralékom, amit hozzávágtak ehhez, úgyhogy együtt kaptam tizenegy hónap börtönt összbüntetésben. Ebből most gyakorla­ tilag leülök nyolc hónap és tíz napot. Mert a többi kedvezmény. Épp a na­ pokban kaptam meg a kedvezményt, úgyhogy most tizenkét egész napom van vissza itt a börtönben. Most már nagyon vigyázok. N. J . : Legelőször az intézetbe kerültem be: lopás, betörés, garázdaság, ve­ rekedés, szóval minden. Ezért kaptam egy évet Aszódon. Illetve először Szőlőkút, aztán Aszód. Hat hónapja voltam Aszódon, mikor ez az emberölés történt. Hogy mi volt az előzménye? Az, hogy több szökésem volt, és mindig mikor visszavittek Aszódra, akkor úgy ellátak, hogy menni is alig bírtam. Én akkor is annyira ki voltam kapcsolva, annyira nem emlékszem rá, hogy nem sokat tudok mondani róla. Azt tudom, hogy elmentem a lakására, mert vissza akartam menni az intézetbe. Tényleg azzal mentem oda, hogy vissza­ megyek az intézetbe, és utána. . . Megszúrtam először, aztán meg már azért, mert féltem. . . és utána már jött a többi... Tehát úgy volt, hogy becsengettem, ő kiszólt, hogy ki az. Mondom a ne­ vem: N. J. Ő meg izéit, hogy mit akarok. Mondom, hogy vissza szeretnék menni az intézetbe, mondom, hogy fázom is, minden bajom van, nincs pén­ zem se, hogy haza tudjak menni. Vissza akarok menni, és így jobb lesz, ha ő visz vissza, mert nem kapok annyi fogdát, ha önként jelentkezem.. . Behí­ vott, azt mondta, üljek le, egyek valamit.. . Mert megkérdezte, hogy mikor ettem utoljára. Mondom neki, hogy tizenkilencedikén este, mikor megszök­ * Rendezte: Mész András (1985) Riporter: Mihancsik Zsófia Operatőr: Klöpfe r Tibor Az itt közölt szöveg a film eredeti hanganyagának némileg rövidített és nagymértékben pontosság és a hűség rovására - stilizált változata. (A riporter és a szerk.) de nem a 33 �tem. . . É s odaadja a kést, de én mondom neki, hogy tanár úr, menjünk, mert valami baj lesz. .. Menjünk inkább vissza az intézetbe. . . A lényeg az, hogy ő meg: maradjunk, maradjunk... És itt kezdődött cl az az izé... amikor le­ guggolt. .. nem láttam, nem hallottam semmit se. . . Kész. .. Arra eszméltem föl, hogy jaj, Jóska, mit csináltál? Megszúrtam. .. Innen kezdődött cl, hogy utána megint rámentem. .. Nem tudom. Csak úgy ültem ott a széken, ahogy most itt, és faragom... máshogy nem lehetett. .. Úgy mondták az izén, hogy az első szúrás tüdő volt, tehát tüdőt ért, és az magában halálos szúrás volt, mert elvérzett volna. .. Nézzék meg, még mindig itt van a hátamon a jele annak, hogy mennyi­ re. . . szóval hogy elég szépen összevert még az előző szökés után. Visszahoz­ tak a rendőrök, ő feljött a fogdára, és hozott magával egy ilyen egyméteres vezetékkábelt. Ilyen háromeres áramvezető kábelt... Azt kérdezte, hogy mi­ ért szöktem meg, meg hogyan, meg hol voltam. És jól megvert. Eszméletemet vesztettem, úgyhogy nem tudtam magamról. Csak amikor felkeltem, éreztem, hogy ki van hasadva a hátam is, meg vérzek is, meg minden. Kikopogtam az őrnek, hogy jó lenne, ha bekötöznének. .. De ő megtiltotta, hogy én orvos­ hoz vagy bárhova menjek addig, míg rendbe nem jövök. Senkinek nem szól­ hattam. Nagyon ki voltam készülve akkor. Két hét alatt gyógyultam meg, akkor engedtek le a fogdáról. Tizennégy éves voltam. De hát ez többször elő­ fordult, mert több szökésem volt. H. I .: Részeg voltam. Adtam neki egyet. Részeg embernek nem kell sok. .. Elesett. Aztán én mentem haza. És másnap meséli az unokaöcsém, hogy a kultúrba volt diszkózni, jött hazafelé és ott volt az az illető pasas, akit én megütöttem. Látta, hogy magatehetetlen és kivette a pénztárcáját. Kérdez­ tem, hogy mennyit vettél ki, azt mondja, nem érdekes, nem volt sok. Azt hi­ szem kétszáz forintot mondott. . . Jó, mondom, de ha rájönnek, vagyis ha a pali megismer engem, tudod, hogy ez rablás lesz! Én tudom, mert már vol­ tam itt azelőtt ezen a körleten. N. T .: Hát gyűlöltük az ilyen homoszexuálisokat... Biztos nem találtunk jobb szórakozást, gondolom azért. . . Először elmentünk, elvertük őket, aztán jött egy haver, az vitt minket bele a jóba, hogy szedjük le őket. Mert ha nem szedtük volna le őket, csak garázdaság lett volna. P. P .: Én nem otthon nevelkedtem, hanem a nagymamámnál, kint a lövöldé­ nél. Hétéves koromig ott voltam, aztán két évig apámnál. Utána megint viszszavittek a lövöldéhez. Mikor betöltöttem a tizenhárom évet, megint vissza­ adtak az édesanyámnak, utána már ott laktam. Hát sokmindenen összevesztünk, és ezért is volt az egész.. . Először én nem azt akartam, hogy na most fejbelövöm, vagy valami. . . Én előbb ki akartam békülni, de ő nem akart. . . Sokszor volt olyan, hogy hazamentem éjszaka. Akkor vágtunk disznót, ott volt a hűtőben a kolbász. Kérdem apámtól, van-e valami kaja. Azt mondja, nincsen. Kint voltam a lövöldénél, tudta nagyon jól, hogy délután elindulok, este érek haza, hogy egész nap nem ettem semmit, de akkor se adott kaját. Én nem azt akartam, hogy most megölöm. Csak először meg akartam ijesz­ teni, és magamhoz vettem a fegyvert. Felhúztam, kipróbáltam: belelőttem egyet a falba. Aztán kivettem a hüvelyt és beletettem egy másik golyót. Fel­ húztam és letettem így a szekrényre. Apám úgy két óra után öt perccel jöhe­ tett haza. Ahogy jött, kinyitottam neki az ajtót, és akkor a puska már a ke­ 34 �zemben volt. Bejön, azt kérdezi, hogy mit keresek én itthon, takarodjak ki­ felé a lakásból, míg szépen vagyok, meg ilyesmi. Mondom, jól van. És így elment mellettem. Én meg fordulatból rálőttem. Pont a halántékánál kapta el a golyó. Utána ott összeesett. Kiszedtem az ágyneműtartóból az ágyneműt és oda betettem. Egyből kitisztult a fejem, mintha nem is lett volna bennem semmi pia. Csakhogy én már ültem előtte, tudtam milyen idebent. Hát megmondom őszintén, kinek volt kedve bejönni? Ezért is tettem be az ágyneműtartóba. Utána meg jöttek a barátok, meg a csajok. Körülbelül tizennyolcan lehettünk. Piáztunk meg ilyesmi, egész éjszaka szólt a magnó. Hát kinek volt kedve abbahagyni? Utána meg bevittek a rendőrségre. Mert hangosan szólt a mag­ nó, és a szomszéd átjött, megakart ütni. Én meg visszaütöttem neki. Az ha­ nyattesett és kihívták a rendőrséget. Bevittek éjszakára, másnap reggel kien­ gedtek. De otthon házkutatást tartottak, de akkor se találták meg apámat. Pedig a golyó is, a puska is ott volt, minden. De ők nem találtak meg sem­ mit. Na szóval kiengedtek, megint összejöttem a barátaimmal, megint elkezd­ tünk inni. De közben anyám kijött a kórházból, aztán másnap már be is buk­ tam. Kihívta a rendőrséget és megtalálták. Egyből hozzám jöttek. Megtalálták a puskát is, a golyókat is. Már vittek is be a rendőrségre. R. J.: Voltunk hapsik sokan, hát magyarul egy banda, és én úgy főnökösködtem köztük. . . És mondom, hogy dobjunk össze húsz-húsz forintot. De az egyik hapsinak nem volt lóvéja, és arra jött ez az idős manusz, és tőle kért lóvét, Vagy ha nem lóvét, akkor azt, hogy fizessen neki. A manusz meg nem volt hajlandó, összeverekedtek, aztán én is beavatkoztam. És úgy sikerült, hogy én itt vagyok, ő kint. Kaptam érte öt évet, mert gipszes volt a kezem, és többször fejbe vágtam gipszes kézzel. Ezt nem birta ki a mandró, meghalt. B. Zs.: Az anyám alkoholista, züllött, ittas. És én se valami jó társaságba keveredtem. Ott is hagytam a szakmunkásképzőt. Rá egy hónapra beállított két haverom, hogy menjünk cl valamerre, rúgjunk ki a hámból. Elmentünk, csavarogtunk, aztán visszamentünk a lakásra. És a haver erőszakoskodni akart az anyámmal. Gondolom ittunk, azért. Szóltam neki, hogy ne. .. Öszszeverekedtünk. Négyszer megszúrtam. Meghalt. Fejezd be, hülye vagy, ne csináld. Ilyeneket mondtam neki. Ő meg átlökdösött a másik szobába. Akkor már gondoltam, hogy másképp kell elintéz­ ni. Megütött kétszer. Tudtam, hogy ő az erősebb. Az alkalom adta. Ott volt a kés, megszúrtam. Nem, nem úgy szúrtam meg, hogy meg akarom ölni, csak, hogy észrevegye magát. Úgymond, jól helyben akartam hagyni, de meg­ ölni semmiképp. De nem tudta elviselni, hogy valaki jobb nála. Megint ne­ kem rontott és harmadszorra rálökött az ágyra. Akkor szúrtam meg komo­ lyabban. Ez volt a halálos szúrás, a bal szívbillentyűjét sértette meg. . . Mi­ kor rámzuhant, tudtam, hogy meghalt, tisztában voltam vele. Bal oldalt szúr­ tam meg, tudtam, hogy csak szív, tüdő, olyan szúrás lehet, ami végzetes. Szóval felfogtam már akkor, hogy ezért kemény éveket kell majd ülni. K i­ másztam alóla, megnéztem. . . Tudtam, hogy meg van halva. Kimentem, anyám ájultan az alkoholtól, feküdt az ágyon. Jól van. Visszamentem, leelle­ nőriztem, hogy hátha mégse halt meg. Hát meghalt. Pulzus nem volt, légzés sem volt, de mondom, már előbb észre lehetett venni rajta, szóval mikor 35 �megfogja az ember, ha a pulzusát nem is érzi, akkor is érzi, hogy halott. Na, ledobtam az ágyról. Letakartam pléddel, mást mit tudtam csinálni. Gyorsan végiggondoltam, mik az esélyeim. Gondoltam, eltűntetnem lehe­ tetlenség, utoljára engem láttak vele, úgyis hozzám vezetnének a szálak. Az­ tán arra gondoltam, nincs más, fel kell magam jelenteni. Kinéztem, láttam este van. Már csak az hiányzik, hogy éjszaka jól megrakjanak a rendőrségen, kicsit sok lett volna reggelig, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni. Gyorsan segítettem magamon: fél liter vegyest bevágtam. Pihentem egy kicsit, amennyire az ember tud ilyen állapotban. Reggel kihívtam a rendőrséget. Bevittek. Kicsit kikészültem, de azért jó volt, mert nyugtatót adott minden orvos, aki az utunkba került. Ki lehetett bírni. Lent volt az ember két napig, de aztán eltelik 2-3 nap, és akkor már belenyugszik, tudja, hogy most már nyugi van, ki van vonva a forgalomból egy időre. Muszáj belenyugodni. T. G .: Azt mondják, hogy ide jönni kiváltság. Én eltekintettem volna et­ től a kiváltságtól, mert a velem hasonló korú emberek között azért akad olyan is, akivel lehet két szót váltani, aki értelmes, aki normális. .. Úgyhogy egy olyan börtönben, ahol egymás között még tiszteletet is ki lehet harcol­ ni, jobb lett volna. Úgyhogy nekem nem kiváltság Tököl. Azért mondják, hogy kiváltság, mert itt fiatalkorúak vannak, és az a nagykorú, mint én is, aki idekerül, az segédfelügyelő lesz, tehát segíti az őrséget. Ezért aztán olyan más jogokat is elvehet, amiket egy másik börtönben nem. Hát itt verés, ugye, hivatalosan nincs. Van, van, hajjaj, főleg itt a 12-es körletben, de az tiltott. Persze azért élnek ezzel a lehetőséggel, sőt a nagyko­ rúak is visszaélnek ezzel a lehetőséggel, hogy megverhetnek valakit, és az őr tartja érte a hátát. Megverhet valakit, akitől egyébként olyan pofont kapna, kint, hogy összeszarná magát, magyarul. Itt megverheti, mert a felügyelet az ő háta mögött áll. Nekem viszont erre semmilyen tekintetben nincs szüksé­ gem. Fizikailag se, tehát nekem nem kell ez a Tököl. Bár nem hiszem, hogy a jó pofimnak köszönhettem, hogy ide kerültem. Inkább a termetemnek. Csak hát hiába megfelelő a termetem, ha a lelki beállítottságom meg nem az. Mert lehet, hogy kemény vagyok, meg erős vagyok, de nem vagyok durva, se szadista. És én akkor lettem volna ott igazán jó ember, ha nagyon durva va­ gyok, nagyon szadista vagyok, és lehetőleg nagyon igazságtalan vagyok. Ez nem jött össze. H. I.: Most délutánosok vagyunk, tizenegykor jövünk vissza, este, és nyolc óráig alhatnánk. De reggel ötkor már fent vagyunk. Nem lehet itt aludni, mert a délelőttösök reggel ötkor kelnek, és olyan ricsaj van a folyosón... Futkároznak, össze-vissza, a kaját osztják nekik, nem tudunk aludni. Főleg mi­ kor ébresztő van. Gumibottal ütik az ajtót, a délelőttös műszaknak, feléb­ redünk rá, aztán már nem tudunk elaludni. Megreggelizünk úgy nyolc óra után, aztán visszafekszünk tíz-tizenegy óráig. Nincs más programunk, egész nap a zárkában vagyunk. Ma is elspórolták a tévét, a sportot. Kötelező spor­ tunk lett volna, de nem engedtek ki. .. B. Zs.: L efekszek, megpróbálok aludni, de ha két napot rendesen alszok, harmadiknál már nem tudok. Szóval ezt csináljuk, hogy általában fent va­ gyunk, dumálunk, elüssük az időt. De akkor meg dolgozni nem bírunk. Tök mindegy... Hát van, aki a terveit meséli, van aki a balhéját. Amit lehet. Ami szóba jön. Van, aki focista szeretne lenni, van aki énekes. Nem is az, hogy nincs meg hozzá a tehetsége, csak már kicsit késő van ahhoz, hogy le­ 36 �gyek belőle valami. Hát ők még hisznek benne. Az ember meg, ugye, nem akarja mondani, hogy becsapják magukat. Sok választás nincs. P. P .: Gyúrunk ben a zárkában. Nem sokat. Ötszáz fekvőtámasz, százszor kinyomni a nagy toloncot. Van ez a nagy 25 literes kanna, félig vízzel, és azt ki. Ezt csinálom. B. Zs.: Hát itt nagyon gyorsan elengedik az emberek a kezüket. És nem biztos, hogy épp az a jobb, aki elengedi, bár valószínű. Én nem engedtem el soha, még ha megtehettem volna, akkor sem. Mert félek, nem attól, hogy megütöm, hanem ami utána jöhet. Verekedés, az hagyján. De utána megint keresi a párját a manus, nem akarja annyiban hagyni. Ha kitartóbb egy ki­ csit, megint elsül a kés, esetleg a csavarhúzót is egymásba találják nyomni, mert volt már itt arra példa, hogy megszúrták egymást. Mondjuk ez nem gyakori. Az a gyakoribb, hogy egyik a másikat kikészíti, és akkor a gyerek­ nek nincs más választása, farcol be az ablakba. Más megoldás nincs. K i­ csinálja. N. T .: Egyszer volt egy szóváltás köztünk. Elkezdtem vele vitatkozni a telefonról, hogy lehet-e innen kapcsolni Pestet. És én már amúgy is ideges voltam a zárkában sokmindenkire, és éppen reggeliztem, a kés a kezemben volt, mert hát kés nélkül nem lehet reggelizni, szóval vitatkoztunk, és bele­ szólt, hogy ilyen köcsög meg olyan köcsög, én meg hozzájuk vágtam a csaj­ ka vizet, erre fölállt, jött felém, énnekem meg a kés a kezemben volt, föl­ ugrottam és gyomron szúrtam. A máját érte neki. P. P .: Hát volt már olyan, hogy alig tudták megmenteni a gyereket. Öszszeugrott egy másik gyerekkel, és akkor ilyen... áramszékbe beleízélték a többiek. Szóval hogy a székét belerakták a vízbe, rákötötték a stokira, oszt az áramot meg beleengedték a vízbe. Dróton berakták az áramot. Szeren­ csére az őr hamar észrevette. Éppen, mikor tették volna bele az áramot a vízbe. És akkor az őr kirúgta a drótot. Áramot nagyon könnyű csinálni. Ott van a kislámpa a falba, mi onnan szoktuk venni, két rendes dróttal, vi­ zet szoktunk vele melegíteni. Kicsavarjuk az égőt, azt a két drótot belecsa­ varjuk az izébe, és rendesen felforr a víz. N. J . : Nem volt dohány a cigibe, csak egy kevés lett visszadugva a vé­ gére, úgyhogy nem lehetett látni, van-e benne valami. Direkt figyeltem, egy gyereket előre küldtem, annál is volt cigi, mondom, ha attól nem veszik el, akkor tőlem se. Hát attól nem vették el, tőlem meg elvették. Így összecsa­ varták és beledobták a kukába, az ötszáz forinttal együtt. Anyámtól az utol­ só ötszáz forintot vettem el. Húsz forint maradt nála. De az őrök ilyenek. Valamelyik gyerek a hapsija, attól nem veszi el. Csak énrám meg pont ha­ ragudott ez az őr. . . Hát vannak trükjeink. Én a bátyámtól szoktam lóvét kérni, ezer-ezerötszáz forintot, mert az az igazság, hogy ha van az embernek itt bent pénze, az őrök behoznak neki piától kezdve bármit. Beszélőn szok­ tam kérni, és aztán vagy úgy hozom föl, hogy itt kivágom az inget és be­ lehajtom az ingbe, vagy földugom a számba. Az belerakja egy najlonzacskóba, én meg földugom a számba, tehát vész esetén le is tudom nyelni, úgy­ hogy bukás semmiféleképp’ nem lehet vele. Mert nekik muszáj ellenőrizni, a szabályzatban benne van. Más kérdés, hogy hogy ellenőriznek, tehát ha meg is találja, akkor is: na jó, majd hozom kifele. Szóval van ilyen is. T. G.: Aki nincs benne, azt feljelentik, hogy ezt és ezt csinálta. És akkor jössz rá, hogy miről is van szó. Hogy pénzt tart, piát vesz, de kitől? A fia­ 37 �talkorú srácok is dicsérték ezt a Lóbaszót - elnézést, de így hívják hogy ez egy rendes hapsi, mert ha van kétszáz forintod, akkor hoz neked - most nem akarok hazudni - szóval hoz neked fél liter pálinkát. Hogy mit, azt nem tudom. Hát részben ebből élnek az őrök. Jó sok őr van ilyen. Ezek ilyen piti dolgok: ad egy cigit, vagy tizet vagy tizenötöt, a lényeg az, hogy dupla annyit kell visszaadni. Csinálják ezt a nagykorúak, de csinálják első­ sorban az őrök. Elsősorban üzletelés, másodsorban kötés, mert aki benne van az ő kis üzletükben, annak járnak a kedvezmények, aki meg nincs benne, annak megpróbálják nyomni a fegyelmi lapot, és ha nyomják a fegyelmi la­ pot, akkor nincs kedvezmény. És abban is benne voltak a nagykorú társaim, meg a raktáros srác a 12-es körletben, hogy benyeljék a kaját. Tehát van B norma meg C norma a kajában, és a kaja mindig nagyon kevés, de előfor­ dul, hogy akinek három sajt jár, az csak kettőt kap, vagy akinek két tojás jár, az csak egyet kap, és - nagyon piti dolog - akkor osztoznak a maradé­ kon, azon a rengeteg kaján, ami megmaradt. Az őrök meg a nagykorúak. És ha valakire haragszanak, az meghalhat éhen. Ha én nem álltam be ebbe a sorba, nem csináltak belőlem hamis tanút, nem adtam pénzt senkinek, hogy hozzon be fél liter piát, nem adtam pénzt azért, hogy belenyúlhassak a maradékba, amit lecsalnak. De hát ez itt egy falu, tiszta por. Itt mindenkinek van rokona, és egyik kéz mossa a másikat. És én nem szóltam, nem jelentettem. Isten ments! Én kedvezménnyel aka­ rok szabadulni, és akkor biztos, hogy ez nem menne. Rágalmaznék. Nem merném megcsinálni. Még az országos parancsnokságnak sem. . . Régen azt hittem, hogy bátor vagyok, de mikor elítéltek, akkor megtanultam egy olyan érzést, amit régen nem is ismertem, a félelmet. És azóta félek. Ha ez utá­ latos emberi tulajdonság, akkor bennem most van egy utálatos emberi tu­ lajdonság. Én félve fekszem, félve kelek. És jelen esetben csak magamra tu­ dok gondolni. N. J.: Hát a kórházba, fölmegyek az orvoshoz vagy bemegyünk a für­ dőbe, vagy mit tudom én. . . Szóval vannak itt ilyen nők, tehát ilyen jellegű izék, mint kint, mondjuk a Rákóczi téren. Szóval pénzért mindent meg lehet kapni, az az igazság. A kórházban dolgoznak a lányok. Mondhatom, hogy lányok, mert az egyik tizennyolc, a másik meg húszéves. És úgy összejöttünk, mert járogattam hozzájuk orvosi izére, tehát ilyen vizsgálatra, majdnem min­ den héten megyek, már magában csak azért is, hogy lássam őket. Összejöt­ tünk. És csak öt ruppó. Ha úgy vesszük, nekem megérte. R. J . : Hát voltam én kórházban, láttam őket, de nem csináltam ilyesmit. Nem is volt rá alkalom. Ha lett volna, csak öt percre is, biztos, hogy csi­ náltam volna. Az biztos. B. Z s.: Ez olyan dolog, hogy ahhoz először fel kell menni a kórházba, és ott, ott vannak nők könnyebben. De míg oda feljut az ember, hát ahhoz is kell kitartás, meg akarat! N. J.: Hát az az igazság, hogy nekem vesekövem van. Hát szóval csak úgy van, hogy . . . de lényeg az, hogy megállapították a vesekövet. Úgyhogy nyu­ godtan tudok menni ide-oda. Szóval a lehetőség megvan, meg idő is van. Amennyi kell, 2-3 óra. De egy óra elég bőven. De az az igazság, hogy ez a vesedolog is egy trükk. Azt most nem mondom meg, hogy én hogy csinálom, de lényeg az, hogy én csinálom ezt. Na mondjuk annyi az egész, hogy elvá­ gom az ujjamat és egy kis vért eresztek a vizelethez a pohárba, oszt oké. 38 �De hogy a vesekövet ezt hogy csinálom, na az már kemény dolog. Meg az az igazság, hogy ezt itt nem is tudják megállapítani, hogy frankó vagy nem frankó. Ez majdnem ugyanaz, mint a sárgaság. Hát én két nap alatt meg­ tudom csinálni, hogy sárgaságom legyen. Fogok egy darab szalonnát, rákö­ töm egy cérnára. És azt lenyelem, de csak idáig. Itt megakasztom. Egy éjsza­ kán át úgy van, és biztos, hogy két vagy három nap alatt annyi.. . Egy-két hónap pihenő az is. Csak ebben az a poén, hogy ezt csak egyszer lehet megcsinálni, mert utána rájönnek a rafkóra. B. Zs.: Hát mondjuk a tb c... Tbc, istenem, nagy dolog, beszív egy kis timsót, kétszer-háromszor az ember, és szétégeti a tüdejét. Mondjuk annyi benne a poén, hogy ennek 2-3 hónap múlva már nincs nyoma, de az ember itt van vele egy fél évig. Nem csinál semmit, mindent a helyébe hoznak, jó kaja, elsőosztályú ellátás, nem csak a majmok ordítanak a fülébe, éjjel-nap­ pal alhat, pihenhet, napozhat. Szóval egy luxusszálloda ehhez képest. N. J.: Ez a Zsolti, itt a zárkán, ez egy kicsit bolond. A Csonka, a Lóbaszó hozta fel a körletre, és azt mondja nekem: te Jóska, te már régi gyerek vagy itt, ügyelj erre a gyerekre, mert nyelős. Hát jó, mondom, vi­ gyázok rá. Na a lényeg az, hogy rádumált a hülyeségre, hogy menjünk föl a kórházba. Hogy ő nyel, mert neki az anyja ez meg az, az anyja végett van bent, szóval jó, megértem. Nyeljél, mit érdekel engem. Te tudod, mit csi­ nálsz, te teszed magad tönkre. Hát lényeg az, hogy megevett, mit mondjak, egy teljes borotvakészletet, olyan hatvan darab pengét, de semmi baja neki. B. Zs.: Ó, rengeteget nyeltem, nem tudom már megmondani, mennyit. Legelőször megettem három csomaggal, 15 darab pengét. Kettétörtük, a 30 darabot egyberaktuk, stócba, és szépen egybe le. . . Hát semmi értelme nem volt. Akinek nem megy, az ne erőltesse, én amondó vagyok. Meg csak olyanról hallottunk, hogy megette, belehalt. . . szóval sajnálom őket, hogy mit összeszenvedtek szerencsétlenek, míg sikerült. És azért az emberben van egy kis félelem, fél a fájdalomtól. De hát. De hát tud jobb megoldást? Mivel csi­ nálja? Főbe nem lőheti magát, fegyvere nincs. Ha lenne, akkor a fele már nem élne. Mert mindegyiknek van olyan kedve, mikor tényleg megcsinálná, csak nem mindig jön rá alkalom. N. T .: Én meg fogdára kezdtem el járni, mert ami munka itt van, az nem tetszik nekem, legalábbis a nyomda nem tetszett. Elkezdtem a fogdára járni. Néhányszor húsz napot leültem, és ha meguntam, befarcoltam. Elkötöttem itt a kezem, fent, a pengét meg előzőleg már levittem a számban a fogdára, és egyszerűen csak behúztam. Mire felértünk a kórházba, már a padlóra men­ tem, tehát elájultam. Utána visszavittek, és én megint befarcoltam, és más­ nap megint befarcoltam, így ment végig. .. Sok olyan gyerek van, aki azért farcol, mert kötözködnek vele állandóan, bántják. És van olyan is, aki vala­ mi célját akarja elérni vele. Mint én is például, mikor a gyógyítóba akar­ tam kerülni. Van, aki komolyan meg akar halni, de ilyesmi nem túl gyak­ ran fordul elő. De amikor a gyógyítóban voltam, akkor is befarcoltam, akkor meg már azért, mert ideges voltam... Meghalni csak egyszer szerettem vol­ na, mikor begyógyszereztem. Szóval egyszer igen, egyszer nem. Mikor a halál előtt van az ember, akkor már meggondolja magát. Meggondolná magát. .. A verés meg? Hát itt általában úgy szoktak verni, hogy leviszik az em­ bert először a fogdára, ha haragszanak rá, és elverik ott. Fogdán húsz napig sehova se tud menni, húsz nap alatt meg a gumibotütés is elmúlik. De ha itt fent vernek el valakit, és van rá tanú, akkor viszont kapnak érte! 39 �T. G .: Itt tizenegy-néhány nagykorú van. Többségük hamis tanúnak van tartva, majdhogynem azt mondhatnám. Bármi történik, van egy hamis tanú. Mondjuk össze van verve valaki, annyira, hogy már nem lehet belül tartani az ügyet, tehát ki kell vinni, kórházba, ide-oda, mindig van egy nagy­ korú, aki kiáll az őr mellett, hogy kérem, megtámadta az őrt. És ha megtámadta, akkor akármit alkalmazhat, kényszerítő eszközt, gumibotot is, ha tetszik. Van itt egy fiú, akit már teljesen megtörtek fizikailag, és a büntetését is megváltoztatták: először csak bevágták fogdára, onnan ugye már nincs kedvezmény, és a napokban azt is elintézték neki, hogy átminősít­ sék, lefelé. Tehát ő fiatalkorú fogházas volt, most már börtönös. Hát van ilyen is ... És ha valakit így nem lehet megtörni, akkor kitalálnak más módszereket... Mert a fogdán egyébként rendes körülmények között semmi más nem történik, mint hogy letölti azt a bizonyos napját, nagyon fegyelme­ zetten. Hogy ezen a priccsen alszik, meg ha hideg van fázik, ha meleg van, majd megsül, az más kérdés. Ami a legborzasztóbb dolgok egyike a fogdán, legalábbis az én szempontomból, az az, hogy nem mehet vécére: abban a pici fogdában van egy úgynevezett kribli, ami egy akkorka vasedény, és abban végzi a dolgát. És nem lehet kiüríteni. . . B. Zs.: A fogda egész jó megoldás. Igaz, hogy deszkán alszik, meg csak öt óra hosszát egy nap, mert nem hagyják, piszkálják, meg az őrök még esetleg le is verik kétszer-háromszor, de ettől függetlenül ott még elég jól ki is pi­ heni magát az ember. T. G .: A fogdának van ez a fogda része, meg van a fegyelmező része, a dühöngő. Az egy pici, egyméterszer egyméteres helyiség, ami ki van belül­ ről párnázva, szivacsozva és rettentően hideg. És akiről úgy gondolják, hogy dühöng, vagy nem dühöng, de azt mondják, hogy dühöng, vagy aki eleve olyan indíttatással jön le, hogy ez egy ilyen srác, akkor azt levetkőztetik meztelenre - meztelenre, ez nem tudom, miért van így, de ehhez ragaszkod­ nak - , és berakják a dühöngőbe. A legújabb szokás az az, és nincs kivétel, hogy a könyökét, amennyire csak tudják, összehúzzák lánccal, amennyire csak engedik az ízületek, a csuklóját összebilincselik, és a lábát is összelán­ colják, és ott hagyják a dühöngőben. Hivatalosan egy vagy két órát lehet ott, de két óra szinte soha nem fordul elő, hanem csak négy meg öt meg hat, sőt egész éjszaka. .. R. J . : Nem azt mondom, hogy a fogda jobb, de sokszor mégis jobb, mint fent. Mert ha már fent vagyok egy jó ideje, akkor megunom a társaságot, és lemegyek tíz napra vagy húsz napra. Mikor feljövök, a fentiek már majd­ nem kicserélődnek. Elmennek másik zárkába, ide-oda. És akkor mindig jobb egy kicsit. Nem olyan szorult a légkör. De azért volt olyan is, hogy alig birtak levinni. T. G .: Ez majdhogynem tanács: ha valaki bejön a börtönbe, inkább áll­ jon ki az emberekkel, mert előbb-utóbb azért egy-két ember félni fog tőle, és csak nem az utolsó lesz a sorban, hanem utolsó előtti, és akkor még előbb­ re is kerülhet a ranglistán. Kiderül, hogy ezt is megverte, azt is megverte, és akkor a menők befogadják havernak. Hogy te most mellettem leszel bika. Ez így megy. Amelyik meg mindjárt az elején odaad mindent, nyuszi, az megy a csicskák közé. A ritkább eset az, amikor egyik a másikkal kiáll, öszszeverekednek, valamelyik győz, és onnantól elismerik. Ez ritka. A gyakoribb az, hogy valamelyik kiáll az új fiúval, de ha már gyengül, akkor rárohan­ nak a többiek is, és akkor is meg van verve. . . Az őrök persze erről nem 40 �akarnak tudomást venni. Sejtik, néha látják is, de nem, nem szólnak bele. Hát egy olyannal szemben szóljon bele, aki neki jó vamzera, jó üzletpart­ nere? Őszintén! Hát megéri ez neki? De hangsúlyozom, én nem akarok ál­ talánosítani, a 12-es körletről beszélek. Itt egy az egyben így van minden. P. P.: Itt vannak ezek az újoncok. Én nem értem őket. Rendesen remeg­ nek ám, mikor bejönnek a zárkába. Hogy mitől félnek?! Megeszik őket? Szerintem nem. Na jó, az igaz, hogy le kell játszani a zárkafelelőssel vagy valamelyikkel. De nem minden zárkában van ez sem. R. J.: Nekem három és fél évet kellett elverekednem, hogy elismerjenek, hogy nem jó velem gecizni, hát onnantól nyugi van. Most már az van, ha én azt mondom, hogy ez fehér, hiába piros, akkor is fehérnek kell lenni, mert ha nem, akkor balhé van. Én amit megutálok, azt nagyon meg tudom utálni. Például a kétszínűeket nagyon utálom. Mert ha egyszer tudja, hogy együtt kell lennünk, akkor minek simliskedni? Például én akármelyik zárká­ ban vagyok: ha ez a sampon az enyém, akkor az mindenkié. Én ezt szere­ tem. Én nem szeretem azt, hogy most én ebbe a szekrénybe nem nyúlhatok bele, mert ez a Lacié vagy akárkié. Ha a szekrény a zárkában van, akármi is van benne, az közös. És nem mindenki osztja ezt a nézetet! De ahol én vagyok, ott kell hogy osszák. Muszáj nekik. Ott az kell hogy legyen, amit én mondok. És ez nekik is jó. Mert például én megmondom őszintén, én olyan vagyok, hogy ha spejz van, én végigmegyek a körleten, és nekem ad­ nak. Akárkitől akármit kérek, nekem ad. Viszont ha énhozzám jönnek, én is adok. Ha tudok. Ha van. T. G .: A zárkarinyó azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel osztozik min­ denben. Csakhogy ez azt jelenti, hogy a menőnek soha nem jön csomagja, de mégis osztozik. Ugye ez is börtönkifejezés: a menő meg a csicska. Az a csicska, aki a másiknak szinte szolgája, mert itt két táborra oszlik az egész bör­ tön, egy menő, azaz csicskáztató táborra, meg a másik félre, a csicskára: ő az, aki kiszolgálja a menőt. N. J.: Akkor most elmagyarázom, hogy miből áll ez az izé. Hát ugye van­ nak köcsögök meg bikák. Köcsög az, akivel fajtalankodnak, gondolom tudja miből áll ez, tehát végbélen keresztül közösülnek vele. És aki csinálja, az a bika. T. G .: Ez a homoszexualitás is részben kikényszerített. Itt minden erőszak alapon működik. Aztán van olyan is, akinek hajlama van rá. A 13-as kör­ leten volt egy olyan fiú, aki tipikusan olyan volt, mint ahogy egy kurvát képzel el az ember. Egy teljesen igazi érdekkurvát. De azért többségében kényszeralapon megy. Kisebb, gyengébb, nem mer szólni. Lefogják, kettenhárman, és megerőszakolják. Segbe basszák kajakra. És vagy az marad utána vagy úgy gondolja, hogy. . . Van olyan is, aki előnyöket szerez ebből, tehát például nem lesz többé csicska, csak köcsög. Neki megvan az a kiváltsága, hogy rendszeresen végigmennek rajta, de nem kell takarítania, felmosnia, esetleg nem is dolgozik semmit, ezért képes köcsög lenni vagy azzá válni. A többség ilyen. A bikák között meg sok olyan van, aki nem is volt még nő­ vel, csak köcsögöl. Ide került tizennégy éves korában, nőt csak képen látott, és az úgy tetszett is neki, de nem nagyon tudna udvarolni egy nőnek. Csak erőszak létezik. Még az sincs, hogy buzi a buzinak megpróbál udvarolni. Vagy elhódítja a másiktól. Nem. Csak erőszakkal mindent. Erősebb vagyok a másiknál, akkor ezt a másik bikát jól elverem, és az enyém lesz a köcsögje. De ez nem ritka - nem önzőek itt az emberek hogy én is beszállok, ha kölcsön adod. 41 �B. Zs.: Hát éveket ül le itt az ember, 5-6 éveket sokszor. Nőt nemigen lát. Hajcsa az ösztön, és nincs mese. Vagy az olyan, aki 15, 18, 20 évet ül itt le, mit tud tenni? Először bikáskodik, és utána már nemcsak bicex lesz, hanem homoszexuális egy az egyben. Akkor már szopik is, és akkor lesz be­ lőle köcsög Szegeden. Vagy Vácon. Valamelyik nagykorú börtönben. Volt már olyan, mondták a körleten, hogy van olyan köcsög, aki a kazánházban valami öreg zászlóssal is csinálta, aki már nyugdíjba ment azóta. Hát le­ szopta, magyarul. Ezért aztán a zárkában mindig az volt, amit a köcsög mondott. Ha azt mondta, hogy nem megy ki senki, akkor nem ment ki senki. Mert ott volt a zászlós, ugye. Volt itt minden, de hát istenem! Láttam már különb dolgokat is! Mondjuk furcsa egy kicsit előszörre. Először, mikor úgy hallja az ember, el se tudja képzelni, de aztán már lássa is az ember. Hát nem mondom, először elég erősen köpköd, meg émelyeg a gyomra, de hát utána már, mikor az ösztön elkapja, akkor megint más. De meg lehet állni! Ha valaki meg akarja állni, meg tudja állni. H. I.: Inkább a kisebbeket köcsögölik meg, a sovány kis srácokat, akik nem tudják magukat megvédeni. Az olyanokkal csinálják. Egy jobb srácot meg sem próbálnak megköcsögölni. De legtöbbször benne van a srác is, csi­ nálja nekik, benne van mindenben. Aztán csinál valami rosszat a zárkában, és akkor adnak neki egy pofont, na erre felhúzza az orrát, hogy húha, hát erről nem volt szó, hogy pofont is kapok. Kimegy és elmondja frankón a nevelőnek a dolgot. És már kész is. Úgyhogy ha a srác nem akarja, hogy megköcsögöljék, akkor azt nem is köcsögölik meg! Én inkább szétvágatom magam valakivel, de akkor sem! De van olyan, aki már kint is köcsög volt. Három éve itt van, és kiderült, hogy a srácnak a bűntársa már kint is kö­ csögölte őt. Ezen nincs mit csodálkozni. Én nem is csodálkozom és nem is védem meg őket. .. Volt olyan, hogy én az egyik srácot megvédtem, mert az tényleg olyan volt, hogy az nem akarta csinálni, és tényleg megfogta a kést és magába akarta szúrni, hogy ővele ezt nem csinálják, inkább megöli magát. De a többi száz meg kétszáz olyan, hogy na csináld vagy agyonütlek, hát perssze, hogy csinálja. Meg se várja a köcsög, hogy végezzen a srác a dumával, már mondja, hogy akarom, persze, hogy akarom. Hát egy ilyet mi­ nek védjek meg? R. J . : Ó, nagyon sokan vannak, a fél körlet az. Van egy-két menő, oszt annyi. Most van egy ilyen ügy, és lehet, hogy kapok egy bűnvádit. Pedig csak kétszer buziskodtam. Nem csinálom én! Bírtam öt évig, akkor ezt a más­ fél évet is kibírtam volna már. Nehogy tévedésbe essen, én nem vagyok buzi, csak hát a többiek csinálták, oszt mentem én is. Nem kellett biztatni, nem azt mondom. .. De ez börtönszokás, úgy mondják. De nem vittük mi még el a balhét és nem is visszük. Most ugyan van az a bűnvádi, de a gyerek is azt fogja mondani, hogy nem volt semmi. Mert beszélgettünk vele, és őneki is azt kell mondani, hogy nem, ha azt akarja) hogy a továbbiakban ne legyen kellemetlensége. Mert én képes vagyok még kint is megkeresni. De ha ki­ megyek, akkor nem gondolok rá többet. Meg ha kint ott fekszek egy nővel, és az megtudná, hogy én mit csináltam a sitten... Vagy megtudná a hozzá­ tartozója, nekem annyi is elég lenne. Én ott hagynám az egészet, hiába len­ ne családom, akkor is ott hagynám őket, elmennék onnan. Akárhova. Fog­ nák egy másikat, aki nem tud róla. Nem bírom én elhinni, hogy ezt megér­ tené valaki kint a civil életben. Magukon is csodálkozok én, hogy így elbeszél­ 42 �getnek róla. Gondolom, érdekli magukat, de hát én ezt furcsának tartom. H. I .: Inkább életem végéig segédmunkás legyek, mint hogy még egy évet itt leüljek. Míg meg nem halok, csákányolok, lapátolok, de ide vissza nem akarok kerülni. Inkább kint szenvedek, mint idebent. Nekem elég volt belőle. N. T .: Én itt a börtönben hiába mondom azt, hogy ha kimegyek, nem fo­ gok balhézni, meg nem csinálom a hülyeségeket. Hát ilyen nincs, mert vélet­ lenül is bekerülhet valaki a börtönbe. Főleg egy olyan, aki már szabadult, az könnyebben bekerülhet, mint egy első bűntényes. Mert, ha van valami balhé, egyből hozzá mennek. És én nem is mondom azt, hogy nem fogok balhézni, mert még nem tudom, hogy lesz, ha kimegyek. Nem tudom, hogy fogok be­ illeszkedni a társadalomba, mert ez egy kicsit nehéz lesz tizenvalahány év után. Szóval nem mondom azt, hogy nem fogok bekerülni többet, mert az hazugság lenne... Hát vannak hülye gondolataim is, jók is, de hát a rosszból még mindig több van. Mármint hogy miket fogok kint csinálni. És ez nagyon kemény. És ezek olyan emberre vallanak, aki nem normális. Mert olyan gondolataim vannak. Hogy kimegyek, és felrobbantok minden házat, meg ilyenek. Pedig az intézetben még nem voltak ilyen gondolataim. Hát egy tizenhárom éves gyereknek még nincsenek.. . De aztán bekerültem ide, itt elvertek egy pár­ szor, itt az őrök, meg még a rendőrségen is, meg itt van az, hogy csak az őröknek lehet igazuk, nekünk nem, hát ezért. . . Gondolkoztam már azon is, hogy el-e menjek dolgozni, vagy pedig csináljam én is azt, amit mások, hogy még csak véletlenül se teszek egy lépést sem azért, hogy dolgozzak, és anél­ kül is megélnék.. . Mert meg lehetne élni. Hát van sikkasztás, rablás, be­ törés, minden. De hát rablást már nem szabad, mert ha a környéken valami rablás történne, kihez jönnének? N. Tiborhoz. N. J.: Mindenféleképpen az az életcélom, hogy kimegyek. Ha úgy lesz, hogy komoly nőt meg tudok ismerni, és meg is szeret, a börtön ellenére, mert feltett szándékom, hogy én mindenféleképpen meg fogom neki mondani, hogy nézd, ez van, ezért voltam börtönben tizenegy évig. . . Szóval, haígy cl tud fogadni, akkor én nagyonboldoggá teszem, tehát a földön olyan boldog aszszony nem fog lenni még egy. Két gyereket szeretnék, egy kisfiút és egykis­ lányt, és akkor meglenne az életem értelme, boldog lennék... Ez feltett szándékom. Hogy meg-e fog valósulni, azt nem tudom. B. Zs.: Hogy mondjam: ezek a gyerekek, akik itt vannak, mind megpró­ bálnak kitörni. De ahhoz túl kevesek, hogy megtegyék. Ahogy a börtönben mondják: kevés hozzá egy gyerek, pénz kell hozzá. És olyan fogadtatás is kellene. Márpedig az ilyeneket nem úgy fogadják. Tehát nincs lehetőség: És ez így öröklődik, családról családra. . . Nem, szóval ez csak nőni fog, csök­ kenni nem. Hát eleve csak azt a lehetőséget adják meg, mikor innen kikerül az ember, hogy a semmiről indulhat. Csak gürizhet. Ha gürizik, iszik. Jobb esetben van egy családja, egy olyan családja, amelyik már eléggé züllött... Ahhoz, hogy az emberek jók legyenek, ahhoz feltétlenül az kell, hogy szen­ vedjenek. És ezért nagyon sok mindent lehet tenni... Elég, ha valami olyan betegséget olyan formában enged el az ember, ahogy nem várnak rá. Víru­ sos fertőzést, két-három olyan vírust, esetleg összehozni, elterjeszteni, és lehet, hogy egy fél órán belül a fél ország kidől, meghal. Ez csak egy őrült gon­ dolat, de megvalósítható, nem lehetetlen. És én megcsinálnám. Függetlenül attól, hogy nem csak a rossz emberek, hanem a jók is elpusztulnának. De az 43 �a sok rossz, aki megmaradna, nem biztos, hogy rossz maradna. Kicsit megvál­ toznának. .. Hát valamit változtatni kell. Valamerre el kell induljék a világ, és ha nem én, akkor megcsinálja egy másik. Ha nem ilyen formában, más­ képp. Lehet, hogy két év múlva gépfegyverrel fognak szaladgálni az utcán, és ölik egymást halomra. Az is egy formája. És az is ugyanolyan kegyetlen, semmivel se különb. Azt hiszem, nem csak nekem mindegy, nagyon soknak minden mindegy már. Van, mikor van bennünk egy kis életkedv, de azt általában hamar elveszik... 44 �Vitazáró Pesszimista remény, avagy a kishitűség optimizmusa Be kell vallanom, a címben szereplő szokatlan szókapcsolat nem igazán az én leleményem. Elemeit Ancsel É v á tól kölcsönöztem, aki egyik filozofikus esszéjében éppen azon a már letűnt időszakon meditált, amelyben sokan bizonygatták, nem kell gazdasági helyzetünket olyan „borúlátóan” meg­ ítélni. Majdpedig - valószínűleg ugyanők - az anyagi érdekeltség min­ denhatóságától remélték - s jórészt remélik még ma is - az időközben mégiscsak felgyülemlett viharfelhők eloszlatását. Gondolván, hogy „az emberek akár Sziszüphosszal is hajlandók cserélni, föltéve, hogy nem túl meredek a hegy, nem túl nehéz a kő, és hiábavaló útjaikban anyagilag érdekeltek.” (A. É . : Töredékek az emberi teljességről) Ezt a felfogást nevezi a szerző pesszimista reménynek, olyan gyógyítha­ tatlan borúlátásnak, melynek képviselői szándékuk szerint ugyan sajátos optimizmusukat deklarálják, de az - hogy a cím másik felét is értelmez­ zem - lényegét tekintve leküzdhetetlen kishitűségükből ered. K i tagadhatná ma az anyagi érdekeltség érvényesítésének fontosságát, a jelenleginél sokkal hatékonyabb működtetésének szükségességét. Ám, hogy az anyagi érdekeltség lenne az egyedüli megoldás minden gondunkra, an­ ak ellentmondani látszik a felelősségérzettel, hivatástudattal dolgozó soksok ember makacs ragaszkodása - többnyire szerény keresettel járó mun­ kájához. Másként hogyan is volna lehetséges, hogy még mindig annyian kitartanak eredeti foglalatosságuk mellett. Tanítanak, „közműveinek” a pályaelhagyók helyett is, s minden tapasztalatuk ellenére hisznek a szakmai tudás, a kultúra, a műveltség fontosságában. Szinte tudomást sem véve az anyagi érdekeltség nagy ívű karrierjéről. Miközben haladottabb társaik felismervén az idők szavát, már rég kft-t, kisszövetkezetet ala­ kítottak, vagy más jövedelmezőbb állás után néztek. Ily módon hasznosít­ va a társadalom által egyébként nem túl sokra tartott diplomájukat. Csak ebben a mindent gazdasági érdekekre visszavezető eufórikus hangulatban eshet meg a kultúrával az a kaland, hogy nemtermelő szférává nyilváníttatik; hogy ennek következtében hátrányos helyzetűvé válik, mert egyre kisebb arányban részesedik az elosztható javakból. Nagyon egyet lehet ér­ teni Király Istvánnal, aki szerint „Nem az a baj, ha valaki alapvetőnek te­ kinti a gazdasági szférát, hanem, ha luxusnak a kultúrát.” (A helyzet. Merre menjünk? Mozgó Világ, Múzsák Kiadó 1988.) Hol vannak már azok az idők, amikor az egyik legfontosabb tudomá­ nyosan kidolgozandó, sürgősen megoldandó feladataink közé tartozott a szabadidő kulturált, célszerű eltöltésének kimunkálása és gyakorlati meg­ valósítása. Bár már akkor is voltak „kellemetlenkedők” , akik úgy vélték, ha az emberek megfogadnák tanácsainkat, s egyszercsak elkezdenének töme­ gesen sportolni, színházba, hangversenyre járni, a közkönyvtárakban sze­ retnék megtalálni a legújabb könyveket, a legfrissebb folyóiratokat, igen 45 �nagy bajba jutnánk. Azon mód kiderülne, hogy mindezekből az intézmé­ nyekből mennyire kevés van az országban, s többségükben azok is egyre romló állapotban. Időközben sajnos, az ebből az irányból fenyegető minden potenciális ve­ szély megszűnt. Rá kellett döbbenni, hogy az emberek legtöbbjének se ide­ je, se pénze az ideálisnak tételezett, követendőnek ajánlott életmód meg­ valósításához. Viszont ismét gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. Feltárult előttünk egy sor ellentmondás, amely törekvéseink és reális lehe­ tőségeink között feszül. Mindez a megoldás további keresésére sarkall bennünket, hogy életünk valamennyi régiójában értékként manifesztálód­ jon a kultúra, annak minden megnyilvánulása, a befogadástól a közvetítésen át az alkotói folyamatig. Ebből a kereső-kutató, elveket tisztázó, érveketellenérveket felsorakoztató, objektív ellentmondásokra, fenyegető veszé­ lyekre, tévedésekre, hibákra, útvesztésekre rávilágító munkából igyekeztek kivenni részüket azok is, akik lapunk, a Palócföld hasábjain fejtették ki né­ zetüket a munkahelyi művelődés anomáliáiról. A vita szálai sokfelé vezetnek. Összefoglalásukra nincs mód és talán szükség sincsen. De néhány lényeges összefüggés hangsúlyozása és a vita során nem érintett, mégis fontosnak tűnő momentum feleml ítése esetleg hozzájárulhat egy pontosabb összkép kialakításához. Hogy segít-e a mun­ kahelyi művelődés helyzetén, ha néhányan a jobbítás szándékával elmond­ ják véleményüket? Nem tudom. De Herzennel együtt vallom: a szó is tett. Különben soha egy sort nem volna érdemes leírni. Marschall Miklós és Nyilas György vállalkozott a vitaindító tanulmány megírására. Mondandójukat történelmi áttekintéssel alapozták meg. Bár Kárpáti Sándor vitacikkében kicsit sokallja azt, hogy „a tanulmány több mint kétharmada” foglalkozik a téma történetének kritikai leírásával, én mégis úgy vélem, a probléma megközelítésének ez az egyik elengedhetetlen feltétele. Segítségével kibontakozik előttünk az út, amely az ún. „szabad művelődésről” már 1947-ben áttért a kultúra „öncélúságát kerülő kultúragitáció és termelési propaganda” megvalósítására, hogy számtalan buktatón keresztül eljusson 1968-ig, s hogy minőségileg megújulva az „értelmiségi értékek mentén homogenizálódjon.” Azt hihetné az olvasó, hogy innen már egyenes út vezet egy társadami szükségleteknek valóban megfelelő művelődési gyakorlat felé. A tanul­ mány további részéből azonban megtudhatjuk, hogy mindez egészen más­ ként történt. A vitaindító tény- és érvanyaga alapján a szerzőkkel együtt magunk is levonhatjuk a tanulságot. A művelődésügy sororozatos kudar­ cainak magyarázata nem önmagukban, hanem a mozgástér határain kívül keresendők. A kultúra, művelődés, közművelődés, vállalati kulturális élet, munkahe­ lyi művelődés stb. kategóriák a mindennapok sodrában kissé összemosód­ nak. Gyakran egymás szinonimáiként használjuk őket. A történeti áttekin­ tés mellett tehát egy másik fontos tájékozódási pont felvétele látszik szük­ ségesnek, ami a Palócföld lapjain folyó vita menetében nem merült fel. Nevezetesen a munkahelyi művelődés fogalmi meghatározása. A szakiro­ dalmat áttekintve úgy tűnik. ez a fogalom mindmáig kimunkálatlan. Maróti László valószínűleg e hiányt enyhítendő megfogalmazta a munka­ helyi művelődés célját - a Népművelés hasábjain. Ott ugyanis, velünk párhuzamosan, szintén e téma körül zajott a polémia. Kissé csalódottan 46 �szemléltük az eseményeket, azt, hogy emiatt az általunk felkért szerzők egy része elpártolt tőlünk. De csakhamar beláttuk: nem a gondolatok, vé­ lemények megjelenésének helye, hanem tartalma a fontos. Mivel a munkahelyi művelődés a közművelődés része, ám viszonylag önálló területe, ugyanakkor e két diszciplína gyakran a még elfogadható mértéknél is jobban összemosódik, Maróti László a munkahelyi művelődés mellett a közművelődés célját is megfogalmazta. Talán nem érdektelen a téma szempontjából, ha mindkettőt idézem. „ A közművelődés célja, hogy az állampolgárok fejlesszék művelődési igé­ nyeiket, műveltségüket, fejlődjön világnézetük, erkölcsük, magatartásuk, íz­ lésük, bővüljön politikai műveltségük, megújuljon szakmai képességük. V e­ gyenek részt a művelődő közösségek tevékenységében, hasznosan töltsék el szabad idejüket, alakuljanak ki a kulturált szórakozás szokásai, bontakozzon ki az egyének kulturális alkotó képessége.” A munkahelyi művelődés cél­ ja viszont, hogy ,,a társadalmi munkamegosztás valamennyi ágában, az ott tevékenykedő emberek személyisége, szellemi felkészültsége és erkölcsi fel­ fogása elérje azt a szintet, amelynek eredményeként a dolgozó mint a termelés, gazdálkodás emberi tényezője és a munkahelyi közösségek tagja, a legoptimálisabb teljesítményekre válik képessé.” (Népművelés 1988. 5. 32. old.) Tekintsünk most el a két célmeghatározás részletes, elemző összehason­ lításától. Hiszen a közös jegyek mellett számunkra elsősorban a munkahe­ lyi művelődés specifikuma a fontos. De a nagyobb nyomaték kedvéért had álljon itt még egy idézet Maróti László tanulmányából, amelyben a mun­ kahelyi művelődés tartalmi jegyeit vizsgálva így sommázta mondandóját: ,,Másképpen szólva a munkahelyi művelődés tehát nem egyéb, mint a mun­ kaközpontú művelődés és a művelődésközpontú munka egysége.” (Nép­ művelés 1988./5. 33. old.) A fentiek alapján az egyik legfontosabb felismerés az lehet, hogy mi az, ami nem tartozik a munkahelyi művelődés feladatkörébe. És ez nem is ke­ vés, ha meggondoljuk, hányféle igény fogalmazódott meg az eltelt évek során, közülük mennyi mindenre vállalkozott a legtöbb munkahely, de aminek nagy része eleve teljesíthetetlennek bizonyult. Az irreális feladatvállalások szükségszerűen bekövetkező kudarcai csak fokozták az egyéb­ ként is meglévő zavarokat, bizonytalanságokat. A vállalatok a megoldást keresve mindinkább felismerik a senki másra át nem hárítható kötelességüket, miközben egyre határozottabban ellenáll­ nak a velük szemben támasztott parttalan művelődési igényeknek. Ezek olyan racionális, jogos követelmények, melyek felismerése után egy­ re kevésbé lehet elvárni a munkahelyektől, hogy a „felvilágosító kultúra­ fejlesztést és szórakoztatást” is magukra vállalják. Ha elfogadjuk a tételt, miszerint a ember a legfőbb termelőerő, akkor nem lehet kétség afelől sem, hogy a műveltség, a szakképzettség emelése a termelőerő értékét nö­ veli. Ebből viszont az is következik, hogy a munkahelyi művelődés helye főleg a munkahely lehet, a ráfordított idő pedig a munkaidő szerves ré­ sze, ha nem is kizárólagos érvénnyel. Amíg a termelőerők technikai oldala a fejlődés alacsonyabb fokán áll, addig a képzetlen ember is képes azt működtetni. Ám a bonyolult terme­ lőeszközöket használni, feljeszteni, hatékonyságát növelni már nem. Ezért az olcsó - mert tanulatlan - munkaerő alkalmazása csak látszólag érdeke 47 �a vállalatnak. A nemzetközi piacon egyre nagyobb értéke van az emberi beruházás eredményeként megnyilvánuló munkakultúrának. ,,Csereará­ nyaink: romlásának az a legfőbb oka - írja Vajda György hogy termé­ keinkben kevés az anyagiasult tudás és többletérték.” (Társadalmi Szemle 1 986-/3. 7. old.) Azaz, a kulturális infrastruktúra fejletlen volta már nap­ jainkban is fékezi gazdasági fejlődésünket. Az oktatás, közművelődés, munkahelyi művelődés viszonylag önálló te­ rületei kulturális életünknek. Ugyanakkor szoros kölcsönhatásban állnak egymással, miközben bonyolult viszonyrendszert hoznak létre. E viszonyrendszeren belül az oktatásnak kiemelkedő szerepe van. Bár az oktatási intézményeknek a jelenlegi széttagolt, nem konvertálható szakmai képzés helyett a jövőben általánosabb ismereteket kellene közvetíteniök annak érdekében, hogy megalapozott, szilárd képességeket fejlesszenek ki a tanu­ lókban. Ugyanakkor, mivel az oktatás helyzeténél fogva nem képes nap­ rakész, egy-egy konkrét munkahely igényeinek megfelelő speciális ismere­ tek átadására, ez a feladat szükségképpen a vállalatokra, munkahelyekre hárul. A különféle oktatási formák a speciális szakemberképzés vállalati igényeinek eddig sem feleltek meg maradéktalanul, ezért szükségesnek látszik egy olyan munkamegosztás, melyben az oktatási intézmények az általános és különös, a munkahelyek pedig a specifikus ismereteket nyújt­ ják. A munkahelyek egy részének azonban - legalábbis a vita alapján úgy tűnik - , ehhez a követelményhez való viszonya enyhén szólva is ambi­ valens. Girasek. Károly a vitában a „kisüzemek felől” közelíti a problémát. Valóban döbbenetes, hogy egy 50-100 főt foglalkoztató valamely község­ be telepített kisüzem évente kettőezer forintot fordíthat közművelődésre. De talán mindegy is, hogy mennyit. Tízezret, vagy ötvenezret. Hiszen mint írja: „ A munkájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakképzettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét.” Ám ha jól meggondoljuk, ez nem is illúzió, bármilyen ala­ csony szintű is ez az „elegendő” tudás. Mert ha az odatelepített „technika” például csak annyiban különbözik nagyanyáink varrógépétől, hogy nem kell naphosszat lábbal taposni a meghajtó pedált, mert villamos energia működteti, de a technológia nem igényel mást, mint hogy minél gyorsabban és persze lehetőleg hibátlanul varrják fel az éppen szalagon futó ing gal­ lérját vagy gombját, akkor az ott dolgozó embereket semmilyen módon nem lehet rávenni, hogy képezzék magukat. Hiszen mindent tudnak, amit egyszerű munkájuk elvégzéséhez tudniok kell. A termelés oldaláról tehát nem kapnak inspirációt. A tanulásnak, képzésnek, továbbképzésnek nincs semmilyen reális oka, nincs valóságos célja, értelme. Igaza van Girasek Károlynak akkor is, amikor azt írja:,,... ez nem más, mint egy modern be­ dolgozói szisztéma.” Legfeljebb a jelző (modern) használata ellen lehet né­ mi kifogásunk. Hogy a nagyobb üzemekben azért mégis valamivel jobb, vagy legalábbis összetettebb a helyzet, azt valószínűsíti Czinke Ferenc interjúja, melyet Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével készített. Herczeg István mindjárt az első 48 �mondatai között kifejti, „...hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerül­ hetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújítása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi vagyon színvonalas gyarapításához.” Majd az interjú második felében hosszan sorolja a szellemi gyarapodás tényeit. Bizonyítván, hogy a gyakorlat emberei milyen pontosan érzékelik a problémát. Azt nem állítot­ ta a nyilatkozó, hogy napjaik minden gond nélkül telnek, de azt sem, hogy fontos művelődési célokról mondanának le pusztán anyagi fedezet hiányá­ ban. Ismételten átlapozva a vita anyagát, úgy találtam, hogy a hozzászólások nagyon sok fontos, figyelemre méltó összefüggés felmutatásával gazdagítot­ ták a témát. Ám mégis hiányérzetem támadt. Ezért, hogy néhány adalék­ kal hozzájáruljak a közös munkához, felkerestem Szalai Sándort, a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemek oktatási osztályának vezetőjét. A kérdéseimre adott részletes, dokumentumokkal alátámasztott tájékoztatásából a követ­ kező adatokat jegyeztem föl. Az üzem dolgozóinak összlétszáma 3200 fő. Az 1988/89-es tanévben 7 fő egyetemen, 15 fő főiskolán tanul. 23-an jár­ nak szakközépiskolába, 5-en gimnáziumba, 28-an a dolgozók általános is­ kolájába. Vállalaton belüli szakmai át- és továbbképzésben részesüli 479 fő. Más, külső intézmények által szervezet szakmai tanfolyamokon tanul 162 fő. 141-en szakmunkásképzőbe járnak. Ez összesen 857 fő. Erre a tanév­ re 105 dolgozóval kötöttek tanulmányi szerződést, akiknek havonta rend­ szeresen ösztöndíjat folyósítanak. A felsőfokú képzésben részt vevő dolgozókat az első évben 3000 Ft, a második évben 4000 Ft, a harmadik és negyedik évben 6000 Ft, az ötödik évben 8000 Ft, a hatodik évben 10 000 Ft tanulmányi ösztöndíjban része­ sítik. A szakmérnök, a közgazdász hallgatók szintén 10 000 Ft tanulmányi segélyt kapnak évente. Mindezek mellett az üzem az esetenként 6000 Ft-ot is elérő tandíjakat, az utazási költséget magára vállalja, s a tanulmányi és vizsganapokra átlagbért fizet. Az általános iskola 8. osztályának befejezése után 800 Ft egyszeri jutalmat folyósítanak, a középiskola elvégzése, vagy a második szakma megszerzése után 2,50 azonnali órabéremelés jár. A fel­ sőfokú tanulmányok befejezésekor 800-1000 Ft havi béremelést kap a dol­ gozó. Ezek a kiadások évente megközelítik a 2 millió forintot. Ezen túl a vállalatnak külön műszaki könyvtára van és 26 helyen szer­ veztek letéti könyvtárat. Működtetik a nagy hagyományokkal rendelkező Kohász Művelődési Központot, közművelődési könyvtárral, klubokkal és a legkülönfélébb kulturális szolgáltatásokkal. A művelődési központ hoszszú évek óta szervezi a Munka és művelődési hónap elnevezésű progra­ mot, amelynek az a lényege, hogy minden hónapban más-más üzemrész dolgozói gondoskodnak a rendezvények lebonyolításáról, melyek tartal­ mukban közművelődési feladatokat valósítanak meg. A példa - meglehet - estleges. Ám a kérdés kezelése, eredményes meg­ oldása feltétlenül figyelemre méltó. Különösen ha azt is tudjuk, hogy a kohászati üzemekben a pénzügyi fedezetet mindenkor a valóságos szük­ ségletekhez igazítják. Nagy valószínűség szerint ebben nem elsősorban el­ méleti megfontolások, sokkal inkább a gazdálkodás gyakorlatra orientált racionális megszervezésének igénye játszik döntő szerepet. Az előttünk álló 49 �adatbázis azt látszik igazolni, hogy egy fejlettebb technikával rendelkező nagyüzemben, mint amilyen a kohászati üzemek, a termelési folyamatok nem csupán lehetővé teszik a kulturális törekvések megvalósítását, de meg is követelik a termelőerő emberi tényezőjének fejlesztését. Ezen a ponton kellene abbahagyni a mérlegelgetést, néhány keresetlen mondattal levonni a következtetést és megnyugtatni az aggodalmaskodó­ kat: lám-lám, nem kell a helyzetet olyan „borúlátóan” megítélni. Csak­ hogy! Ugyanabba a csapdába esnénk mint a bevezetőben említett kishitű optimisták. Mert mint azt Bagó József kitűnő tanulmányában olvashat­ juk munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó ténye­ ző, csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni". Való­ ban! K i ne hallott volna már technikusi munkakörben foglalkoztatott mér­ nökökről, adminisztrációs munkára fogott fiatal közgazdászokról és más diplomásokról, vagy az alapanyagok, munkaeszközök előteremtésével, a kész- és félkész termékek mozgatásával is bajlódó szakmunkásokról az álta­ lános pazarlásnak e speciális megnyilvánulásáról. A munkahelyi művelő­ désbe invesztált anyagi eszközök csak akkor értékesülnek a kívánt hatás­ fokkal a termelésben, ha a vállalatoknál alkalmazott termelési eljárások, a technika, technológia fejlettsége szükségessé, a munkaerővel való racionális gazdálkodás pedig lehetővé teszi a szakembereknek képessége és képzett­ sége szerinti alkalmazását. A vitában felmerülő véleményeket mérlegelve, az az álláspont látszik elfogadhatónak, amely kibontakozásunk akadályát nem csupán a pénztőke, hanem a szellemi töke elégtelen voltával is magyarázza. Ebben az össze­ függésben érezzük jogosultnak, mi több, elháríthatatlan feladatunknak a munkahelyi művelődés kérdéseinek taglálását. Kötelez bennünket erre az a közeg is, amelyben élünk. Nógrád megyében vannak korszerű ipari nagy­ üzemek, vannak a századforduló technikáját kényszerűen megőrző vállala­ tok, vannak - főleg a tanulatlan női munkaerő foglalkoztatására ide tele­ pített - elmaradott kisüzemek, szanálásra ítélt bányák. Ahány munkahely, annyiféle prioritás. Ugyanakkor be kell látni, hogy léteznek az egész tár­ sadalmat közvetlenül érintő, az emberek életében elemi erővel feltörő, égetően sürgető, azonnali megoldást igénylő problémák, s ezek elsősorban gazdasági jellegűek. Valószínűleg éppen ebből kiindulva, napjainkban sokan hangoztatják, hogy gazdasági helyzetünk nem kedvez a kultúrának. Mégis, a bennünket műszaki-technikai téren meghaladó kisebb-nagyobb országok példái arra intenek, hogy minél nehezebb helyzetben van egy társadalom, annál nagyobb energiákat kell a kultúra fejlesztésére koncentrálnia. És még ránk vár egy új, a változásokat kikényszerítő társadalmi értékrend kiala­ kítása is. Olyan értékrend megteremtése, amelyben Németh László szavai­ val élve - ,,. . . a műveltség nem ünneplőruha, amit hordani kell, a művelt­ ség a helytállás segédeszköze... a vállalkozás fegyverzete” . Végül. A szerkesztőség nevében megköszönöm Marschall Miklós és N yi­ las György elemző, gondolatgazdag vitaindító tanulmányát. Érdemeikből semmit sem von le az a tény, hogy a munkahelyi művelődés terén ered­ 50 �ményeket felmutató Nógrád megyei vállalatok közül csak néhányan osz­ tották meg velünk tapasztalataikat. Többen voltak a hozzászólásra felkértek mint ahányan elfogadták meghívásunkat, és többen mondtak igent felkéré­ sünkre, mint ahányan megtiszteltek bennünket írásaikkal. Nekik - a kevesek­ nek - szintén köszönettel tartozunk közreműködésükért. Hisszük, a távolma­ radás oka nem az érdektelenség. Hiszen kétségtelen tény, hogy időközben sú­ lyosabb társadalmi problémák kerülhettek a közfigyelem homlokterébe. Bár véleményünk szerint a művelődés ügye - különösen a stratégiai célo­ kat illetően - méltán sorolható közéjük. Megköszönve a további hozzá­ szólásokra való igényt, a vitát befejezettnek tekintjük. Hogy milyen lé­ nyeges összefüggések maradtak ki a polémiából, és hogy volt-e értelme egyáltalán? Ennek eldöntését az Olvasó ítéletére bízzuk. B A C SK Ó P IR O SK A 51 �HANDÓ PÉTER Tört szonett Zsenge szóvirággal hintve a mező madárárnyék szárnyal színei fölött. Keletnek hódol, a léha dombtető, a hajnal-csóktól, mint keblébe szökött napfény füvecskéi Tükrét kőtől félti a lágy kanyarokban a szívéig csobban a bogaraknak, a kibúvó ér, a réten átszalad, az éjszakai dér a bókoló ágról, az első sugártól s a nedves bimbókat Álmával játszik születő öröm, szerelemmel szárít a megbolydult réten, hogy legyen ének, a gallyvégi köröm, virággá érjen szüljenek jókat az ébredő lények. 1988. jún. 25. Teremtő lágy esőként szitálva kifekszem a tájra gyönge virággá borzad e csöppben-jött holnap földszagú akarattal fölállok magammal felhőbe visszatérek mint megtisztult lélek 1988. jún. 16-26. 52 �E R D ŐS ISTVÁN Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája A pálya, ahol dolgozom, leginkább egy stadionra hasonlít. A lelátók három­ négyszáz méteren át úgy magasodnak a versenytér fölé, hogy soha ne felejt­ sük el: hetente kétszer a versenynapokon itt arénázik a közönség. Az ezer­ méteres körpályán mint távfutók a salakon, rójuk a köröket. Munkában, ed­ zésben néha számolatlanul sokat, a versenyeken legtöbbször két kört, a start­ tól a célig. Leggyakoribbak a kétezer, kétezerszáz méteres versenyek, de mér­ földön, kettőezerhatszáz, vagy háromezer méteres távon is gyakran tülekszünk a győzelemért. A római kocsiversenyzők késői utódai, ügetésre idomított versenylovakat fogunk be a pillekönnyű, kétkerekű kocsi elé, ülünk kifeszített lábakkal, szo­ rítjuk a gyeplőt, emeljük az ostort, ha kell. .. Itt vagyunk dermesztő hideg teleken, forró nyarakon, itt gurulunk őszi eső­ ben, itt reménykedünk az előbbrejutásban csípős tavaszi szélben! Alig múltam 30 éves, de néha százévesnek érzem magam ezen a pályán. Nős voltam, elváltam, újra házasodtam: ez mifelénk bizony elég gyakori, ki­ be, ki-be játék, hiszen a lóversenypályán élőket a hétköznapok nagyon nehe­ zen fogadják be. Rabszolga-gladiátorok vagyunk, ha innen nézem magunkat, császárként ünnepelt sztársportolók, ha úgy akarom, majdnemművészek, és majdnemszolgák! Ma taps, siker, fény, pénz, holnap szidalmak, átkok, szür­ keség, nyomorúság. Óriási erőpróba a fiatal nőknek elviselni egy embert, egy társat ebből a világból. Az én párom nem tudott elfogadni olyannak, amilyen vagyok, el kellett válnunk. Most a második házasság tartósságában reménykedem, és megpróbálom nem hazavinni a hajsza, az idegbaj kínjait egyszobás, komfort nélküli enyhén penészes lakásomba. Hátha mégiscsak lehetne velem élni... Január 28., szerda. Tizenhét óra harminc perc. A Magyar Lóverseny Válla­ lat Kerepesi úti ügetőpályáján starthoz szólítják a harmadik futam indulóit. Az időjárás ma kegyeibe fogadta a hajtókat, a közönséget, nincs túl hideg. Nem havazik, nem túlságosan csúszós a jól megmunkált pálya, érdekes és re­ ális versenyekre lehet számítani. Alvance hendikep következik. Alapidő ezer méterre egy perc harminc másodperc. Díjazásra hétezer forintot fordítanak. Az első díj négyezerötszáz forint. A versenyben legalább huszonöt győzelmet elért segédhajtók is hajthatnak, ami ma itt azt jelenti, hogy egyetlen középkorú idomárhajtó kivételével segéd­ hajtók visszük küzdelembe a futam lovait. Kilenc mén startol, egy kanca, egy ötéves heréit. A tizenegy ló a hendikep szabályai szerint 2100 és 2180 méter közötti távot kényszerül teljesíteni. A hendikepelés, előny- illetve hátrány­ kijelölést a lovak minősége, klasszisa és a versenyt megelőző formák, tel­ jesítmények alapján végzik el a szigorú, hagyományos szabályok szerint. Itt 53 �minden automatikus pontossággal történik. Itt első látásra minden körülmény nyilvánvaló. Tizenhét óra harminc: lecsapódik az indító zászlaja. Start van. A start pil­ lanatában úgy tűnik, tizenegy ló, tizenegy hajtó nyílt küzdelme kezdődött cl. A kocsikban valóban tizenegy hajtó ül, de hogy versenyezni? Az más kér­ dés. .. Az ügyesség, tehetség vagy éppen az ügyetlenség nyilvánvaló tényeit a pályán mindenki látja, és természetes módon igyekszik, hogy felhasználja az esélyek mérlegelésénél, a fogadásnál, de hiteles, pontos emberképek, szándék­ információk a kihirdetett visszaélésektől eltekintve igen ritkán jutnak át a pá­ lyát, a közönségtől elválasztó korláton. A nevek, a teljesítmények, az évek során ugyan egyfajta ítéletsűrítménnyé válnak a hajtókra, segédhajtókra vonatkoztatva is: reményt vagy legyintést váltanak ki a legtöbb versenylátogatóból, a szakemberekből egyaránt. Ha a pálya közönsége, a fogadók köréből találomra megkérdeznének két-háromszáz embert, egyetlen egy sem tudna arra válaszolni, ki vagyok én, mit akarok? Mi a bánatom, mik az örömeim? A fogadó még a legtöbbet arról tud, hogy KISZ-tag vagyok, hiszen tudja, hogy április 4-én két futamban futják a KISZ-díjat, amelynek elnyerése évről évre tekintélyes teljesítménynek számít. Ha véletlenül a közönség tudomására jut, hogy a hajtók közül éppen ki a KISZ-titkár, egy-egy siker vagy kudarc ürügyén az elfogult nézők gúnyosan kiabálják át a korláton a pozíció vádját, pajtás, te nem a tehetségeddel, ha­ nem a politikával akarsz itt érvényesülni. . . A Kerepesi úti ügetőpálya huszonegy istállójában mintegy száz KISZ-korosztályú fiatalember dolgozik. Többségük lovász, segédmunkás, udvari mun­ kás, a kisegítő személyzethez tartozik, de általában úgy huszonkét-huszonnégy fiatalember, köztük egy-egy lány - úgynevezett segédhajtói státusban dolgo­ zik. Rendkívül alacsony alapbérért, háromezerötszáz, vagy négyezer forint fizetésért embertelenül kemény munkát kell vállalni, annak reményében, hogy a versenyekben elért hatvan győzelem után majd hivatásos hajtó lehet az em­ ber. Van akinek szerencsés esetben három-négy év elég a hatvan győzelem el­ éréséhez, de arra is van példa, hogy valaki egy vagy akár két évtizeden át dolgozik, küzd, hogy előreléphessen a ranglétrán. Meghatározó momentum a tehetség, a képesség, de annál is fontosabb az istállóvezető-idomár akadá­ lyozó vagy menedzselő magatartása. Teremt lehetőséget a fiatal kollégának a gyors előrejutásra, vagy minden kínálkozó szakmai babért maga arat le, mit sem törődve a gondjaira bízott fiatalember fejlődésével, előrehaladásával. A segédhajtó hajnali négykor kel, hatkor már ott van az istállóban, ahol átlagosan 20-25 ló vár ápolásra! Az istálló teljes „lotjából” általában kéthárom lovat a segédhajtóra bíznak, hogy azokkal idomári irányítás mellett dolgozzon. Igen nagy az egyéni felelőssége is a versenyeket megelőző mun­ kában, a versenyzésben. Gondozó és ápoló. Segédmunkás-szerepkör és sport­ sikerek álma ötvöződik a hétköznapokon. Kudarcok és kellemes diadalok fényesítik, árnyékolják a versenynapokat. Szerdán és szombaton van verseny, egy-egy nevezetes nap nemzetközi verseny, vagy derby-típusú fényes prog­ ram vasárnap kerül sorra. A segédhajtó az istálló főmunkása. Ő nem beteg soha, ő nem engedhet meg magának semmi lazítást. 54 �Ő segédmunkás sorsa, alacsony bére ellenére felelős személyiség. A mes­ ter, az idomár szinte kivétel nélkül minden istállóban bízhat benne. A segédhajtó a főnök távollétében is rendet tart, másoktól is munkát, fe­ lelősséget követel, hiszen ő imponálni, bizonyítani akar, hiszen sikerei, előre­ jutása alapja a rend, a felelős munka, a szakszerű, becsületes versenyeztetés. Mindemellett sok-sok konfliktus forrása, hogy az ügetőpálya igen speciá­ lis üzem, a sport, a szerencsejáték sajátos ötvözete. Itt hetente kétszer lázba hozzák a közönséget a nagy lehetőségek, itt ezrek, tízezrek cserélnek gazdát percek alatt. A vállalati haszon kulcsa a játékkedv fokozása, a közönség tá­ mogató részvétele a játékban. A munka, a versenyzés, a siker, a kudarc nagyon-nagyon bonyolult körülmények között születik. A segédhajtó önállósága, szakmai kezdeményező lehetősége a körülmények és az istállóvezető-idomárok árnyékában gyűszűnyi, a felelősség a verseny tisztaságáért ennek arányában óriási. Eveken át minden épeszű ember látja a képtelen alaphelyzetet: közepes, vagy rossz minőségű, szerény létszámú lóállománnyal a pályán száz verseny­ napon olyan látszatot kell fenntartani, mintha érvényt lehetne szerezni a versenyszabályoknak, legalábbis annak az alapelvnek, hogy azokat a lovakat, amelyeket egy-egy versenyre beneveznek, azért nevezik be, mert azzal való­ ban győzni akarnak, a felkészült, szakértő fogadónak csak az a dolga, hogy a sok-sok győzelemre elszánt hajtó és ló közül kiválassza a legjobb esélyűt, és viheti haza szakértelme diadalaként a nyereményt. (A hetvenes évek elején szakkönyvnek is beillő szociográfia elemezte már meggyőzően az alaphely­ zetet, a magyar lóversenypályák elemi tisztességtelenségét, s a rendezetlen­ ség nyomán burjánzó bűnözés, csalás növekvő jelenlétét. Az azóta eltelt más­ fél évtized alatt semmi sem változott lényeg szerint, de a vezetőség egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesz a látszatok és azokon keresztül a pénzt hozó közönség megtartására.) A segédhajtó éveken át világosan látja, hogy a valós versenyzés látszata úgy viszonyul az igazsághoz, mintha azt mondanánk, van tűzhely, van víz, van tészta, remek húslevest lehet főzni ebédre. A húst, a hús ízét - az igazi fair play küzdelmet közmegegyezéssel hozzáképzeljük a modern konyha, az ebédfőzés eseményéhez, illetve a versenyeztetéshez. Itt gyökerezik a versenypálya lénye­ gi konfliktushelyzete, ki vonható felelősségre, ha a versenyeken nyilvánvaló szabálytalanság, visszaélés tapasztalható. Versenynaponként van 8-10 futam, fut 7 - 1 1 ló egy-egy futamban, nem túlozza el a tapasztalat érvényességét az átlagos hajtó, a versenylátogató, vagy tárgyilagos közreműködő, aki úgy gon­ dolkodik, átlagosan legföljebb két-három hajtó ül úgy kocsiba, hogy komo­ lyan gondolja, meg kéne nyerni a versenyt. A többség rendszeresen cél nélkül kocsikázik. Nem ritka az olyan verseny sem, ahol egyértelmű, hogy az egész mezőnyből egyetlen hajtó tör csak a győzelemre, versenynek híre-hamva sem lehet, s a népes társaságból három­ négy hajtó legföljebb arra törekszik, hogy a számára nyilvánvaló nyerő mö­ gött helyezést érjen el. A pálya versenyintézősége mindezt ugyanúgy tudja, mint a közönség, az idomár, vagy a segédhajtó. Mégis a versenyintézőség időnként kirívóan látványos hajtói közönyösség, formaváltozás, fogadási viszszaélés gyanúja esetén görcsösen, mechanikusan közé vág a közreműködők­ nek, a hajtóknak: hulljanak a fejek, jöjjenek az eltiltások. 55 �Hogy tekintélyes idomárokat tiltanának el nyilvánvalóan negatív tények ismeretében, az évente egyszer-kétszer fordul elő, annál gyakoribb, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő segédhajtókat marasztalják el olyasmiért, amit az istállóvezetők, idomárok, hajtók többsége bármikor büntetlenül megtehet. Lefutják a versenyt. Rossz nézni a tologatást, húzogatást, közömbösséget. Esélytelen lovak végeztek elől, a meglepetés óriási, az osztalékok rendkívül alacsonyak. Ilyenkor mondják: a kvóták gyalázatosak. A közönség, de külö­ nösen a nagy fogadó elveszti a pénzét, tüntet. Nyilvánvaló, hogy valakik kirabolták a pályát. Mindenki követeli, büntessék meg a vétkeseket! Jogo­ san vagy jogtalanul, mindegy, hiszen a vak is látta, valami nincs rendben. Kiírják az illetékességi körbe vonható paragrafusszámot, amely rendszerint a versenyek tisztaságát szabályozza, és a verseny lefutását követő órában megszületik az ítélet, az egy-két hónapos, néha féléves eltiltás a versenyek­ ben való részvételtől. A segédhajtó ezalatt a fél év alatt ugyancsak négy óra­ kor kel, ugyancsak kemény segédmunka olcsón díjazott balekja. Minden körülmények közt szolgálja az istállót, a mester, idomár szakmai céljait, mert ha letelik a büntetés, majd újra kocsiba ül, és arat egy szép győzelmet, s ezzel megint közelebb jut a hőn áhított hivatásos hajtói címhez. A büntetés hónapjait igen keserű elviselni egy-egy vétkes segédhajtónak is, de mennyire az olyannak, aki vétlen abban, amit szemére vetnek, mert vagy az idomár egyenes utasítására, ösztönzésére tette amit tett, vagy nagy­ ritkán saját feje után képzelt el meglepetésszerű, de tisztességes küzdelmet, győzelmet, amely balul ütött ki. Valaki valakibe belelőtt egy információt, és az okospénz landolt. A jól informált fogadó, vagy fogadócsoport meggazda­ godott. De meglehet, a győztes segédhajtónak semmi köze nincs a manipu­ lációhoz. Az információnak egy-egy istállótól a nagy fogadók, a páholyok urai felé ezer útja lehet. Egy biztos: a segédhajtók érdekében senki sem garantálja, hogy az igaz­ ság, a tisztesség diadalmaskodik, ha valami zavaros ügy feltűnik a pályán a totalizatőr körül, s a tüntető közönség érzelmeinek kiszolgálására gyors, ke­ mény büntetéssorozatról születik döntés. Panaszra, a segédhajtó mehet az istenhez, még tán ott sem talál meghall­ gatásra. Ebben a bonyolult, pénzéhes, pénzcsináló világban természetesen té­ vedhetnek, hibázhatnak a becsületes emberek is, persze hogy olyankor bünte­ tést érdemelnek, ha vétkességük, szabálytalanságuk bizonyos. Persze, hogy akad egy-egy segédhajtó, akit megszédít a pénz, a gyors siker ígézete, álta­ lában ők jogosan bűnhődnek. Ugyanakkor nem ritka az sem, hogy egy-egy szituációban keserűen kény­ telen belenyugodni az igazságtalan elmarasztalásba. A segédhajtó közvetlen főnöke, kollégája csak azt tanácsolja, ne fusson az igazsága után, mert az csak rosszabb. Még jobban felbőszíti a versenyintézőséget, és majd még gyakrabban „el­ meszelik” , akár semmiségekért is. Szabálytalan ostorhasználat, felvonulási sorrend eltévesztése, veszélyes hajtás jogcímén. Egy segédhajtónak soha nincs igaza! A versenyintézősség határozatai ellen nem szokás, és gyakorlatilag nem lehet fellebbezni. A csalások, csalássorozatok itt olyan természetűek, hogy bizonyítani, ellen­ 56 �bizonyítani nem igen lehet. A MOSZ 15-16. paragrafusa, a 133-as számú pa­ ragrafus sok becsületes fiatalembernek okoz, okozhat álmatlan éjszakákat. Egyébként a szerdai hétközi versenyek közönsége, létszáma nem túl magas. Ezen a január 28-i versenynapon - amikor keserűen végiggondolom, ki is vagyok én, miért is vagyok itt - 1500-2000 néző, fogadó várja a harmadik futam startját. A tizenegy ló meglehetősen „szétszórva” kezdi majd a versenyt: alaptáv­ ról, kétezerszáz méterről két ló fut: az egyes számú Iramszarvas, a kettes számú Lottó. Lottó, ahogy a szakértő közönség átlagos véleménye sűríti „nem ide való ló” , egyelőre jóval gyengébb képességű, halványabb formájú a többinél. Nem igen kell figyelembe venni az esélyek mérlegelésénél. Annál inkább az egyes Iramszarvast! Általános vélemény, hogy nem az első sanszok közül va­ ló ugyan, de aki itt nyerni akar, annak őt kell megvernie. Iramszarvas kéthárom hete formába lendült, általában gyorsan kezd, megbízható, bírja a finis tempóját is. A fogadók többsége számol is Iramszarvassal, a kasszák­ nál „kóstolgatják, csipegetik” - amíg Lottó kettes rajtszámát legföljebb egyegy elfogult, vagy felkészületlen fogadó mondja be egy-egy kis címletű pénz­ tár előtt, addig az ötvenes, százas, ötszázas kasszáknál sűrűn hangzik cl az egyes, a hármas szám. A hármas számú ló Jampi. Hatéves és igen különös állata a pályának, a Csapodár-istállónak. Hatéves, de az ügetőversenyzésben töltött négy évével alighanem kiérde­ melte a pálya legmegbízhatatlanabb lova kitüntető rangot. Legföljebb ebben a mezőnyben, ezen a téren Klosters versenyezhetne vele, az ötéves heréit, amely ezúttal majd hatos számmal, negyvenméteres térhátránnyal vesz részt a versenyben. 1986. december 31-ig Klosters, az Ipoly-istálló átka volt, fékezhetetlen­ sége, megbízhatatlansága, félelmetes nyugtalansága, idomárnak, hajtónak, de a versenyt indító startereknek, pályabíróknak egyaránt réme volt. Tíz indulásából ötször-hatszor már a startnál felágaskodott, az egész mezőnyt veszélyeztetve hibázott. Amikor január 1-jén átkerült a Pilvax-istállóhoz, formája már szerény javulást ígért, de fékezhetetlensége a régi maradt. Azért érdemes erre a két lóra, Jampira és Klostersre ennyi szót veszte­ getni, mert az Alvance hendikep gyászos főszereplői ők lesznek. De ne szaladjunk a dolgok elébe, ejtsünk szót a futam többi szereplőjéről is! Ismerjük meg az egyes Iramszarvast, a kettes Lottót, a hármas számú Jampit, a hatos számú, elátkozott Klosterst - az én lovamat. Négyes szám­ mal Hírnév készül a küzdelembe, távja 2120 méter, jó beállítás, de a nyolcéves kanca nagyon szerény esélyekkel van jelen a Somogysárdi-istálló képviseletében. Megígérhetjük: nem is lesz főszereplő, mint hogy az ötös számú öreg ló, Gabin sem, és a formán kívül levő, hosszabb pihenőből viszszatért hetes számú Jobbágy sem. A segédhajtók között Jobbágyot hajtja ido­ márhajtó. Minden más ló - már ígéretes esély, akár főszereplő is lehet. Igaz, hogy jelentős hátrányt szenvednek a spiccről induló Iramszarvassal, a mostanában gyorsan kezdő Jampival szemben, de mind a négyen, a hátul­ ról jövők, komoly esélyt képviselnek, ha „küldik őket” előre. 57 �A nyolcas számú ló Lipót. Formáját az előző versenynapon elért győzel­ me igazolja. Január 24-én nagyjából ugyanez a társaság futott együtt. Az ak­ kor is esélyes Jampi a célegyenesben hibázott, Lipót lett a győztes. Ugyanazon a versenynapon más futamban nyert a kilences számú Giustó is. Mindkét jó formájú mént tehetséges fiatalember hajtja. Sőt Giustó kocsi­ jában az 1986-os év segédhajtó-sampionja ül. A bajnok! Jelentős számú fo­ gadó bízik ebben a két lóban, mint ahogy a papíron első esélyű, tizes számú Jótállóban, s a legnagyobb térhátránnyal startoló Egyetlenben is. Legjobb hiedelmeim szerint egészséges emberi, szakmai kapcsolatban va­ gyok a körülöttem élő munkatársakkal, hajtókkal, segédhajtókkal, így remél­ hetően nem torzítják rossz érzelmek, ellenséges beidegződések az én verseny­ anatómiám mérlegelését. Persze, az objektivitás, realitás itt gyakorta más je­ lentésű, mint egy üzemben, hivatalban, vagy iskolában. Itt realitás a naponta fényre kerülő fantasztikus véletlen, a körülmények elképesztő, előre nem látható egybeesése. Itt mérlegel a résztvevő hajtó, a szakma, a közönség: s a mérleg fantasztikus eltéréseket mutat. Ha az Isten egy óriási nagyítót próbálna tartani a pálya egy meghatározott területe fölé, a régi második hely környékére, így bizonyosan állítható, hogy az élesre exponálódó arcok, emberek jó mintát jelentenének a jelenlevő két­ ezerből, s azzal együtt a közönség értékeléséről. Egy fiatal postást lássanak maguk előtt. A postás nyurga fiatalember. A Nyugati pályaudvar mögött, ha reggelente elindul súlyos zsákjával a vállán, félelmetes rutinnal ötvözi a kötelességből adódó muszáj információkat, címeket, házszámokat, praktikus, gyors útvonala­ kat és a szerda délutáni futamok felállásának buktatóit. Mindig kicsit nagyokos, majdnem mindig fölényes: „Jampi! Mert Jampi bombaforma. Utolsó versenyében - egy hete sincs - nyerőként hibázott. Itt korrigálni fog. Mostani beállításával verhetetlen. A ló hajtója ügyes fiatal­ ember, ma itt mindenki csak a hátát szemlélheti a versenyben. Minden ellen­ fél csak mögötte kocsikázhat. ." Mindezzel gyökeresen szembenálló elemzés született egy jól felkészült öregember agyában. Réveteg, okos szemek, szeplős tésztaarc. Nyugdíjas fő­ szerep. Utoljára moziüzem-vezetőként dolgozott valahol Budán, de amikor a nyolcvanas évek elején kilencféle fontos kategóriába sorolta a bürokratikus állami irányítás a mozikban játszott filmeket, felhördült és bedobta a törül­ közőt. Marhák, mondta kicsit nyeglén, hadarva, fizetett egy-egy üveg sört a pénztárosnak, jegykezelőknek, takarítónőknek és kikérte a munkakönyvét. Azóta kizárólag a lóversenypályákról igyekszik feltupírozni szerényke nyug­ díját, ami persze jóval több azért, mint az a fizetés, amit én vagy egy másik segédhajtó innen elsején hazavisz. „Jótálló meg Iramszarvas lesz elől a döntőben: a két egyforma esély most megmérkőzik. A pillanatnyi pozíció vagy a jó szerencse dönthet köztük. Harmadik esélynek meg itt van Klosters! Tudok róla, hogy az utolsó rossz futását a »torony« számon kérte telefonon, most javítani kell, most javítani akarnak vele.. . ” Joggal kérdezheti most a nyájas olvasó azt is, honnan tudom én összerak­ ni így utólag a fogadói mérlegeléseket, meg azt is például, amit tényként darál le barátainak az öregúr a telefonról, vajon igaz-é vagy kósza álhír, mint minden százból 99 itt a Kerepesi úton. Az első kérdésre egyszerű a vá­ 58 �lasz: azok a lelátónégyzetméterek, ahová ezen a versenynapon az Isten oda­ tartotta a nagyítóját egy nyitott szemmel élő újságíró barátomnak is a törzs­ helyét jelentik. Az emberarcok, a vélemények - amikor mániámmá vált a Klosters-ügy - általa formálódtak valósággá a nehéz hónapokban, amikor az is sűrűn előfordult, hogy fél éjszakákon tépelődtem, izzadtam, kínlódtam: miféle hibát, bajt csináltam, mi lesz velem? Egyáltalán, ki vagyok én, mit érek? Az is előfordult, hogy virradatkor, hajnali félhomályban odaálltam a tükör elé, meredtem a sovány, nyúzott arcra. No kopasz, ki jössz te még a kútból valaha? Vagy dobjuk be a törülközőt, keressünk nyugodtabb, ké­ nyelmesebb munkát, és felejtsük el a gyönyörű lovakat? Lehetetlen! Hogy megnyugodjak, ezt a január 28-át meg kell fejteni! Ezt az átko­ zott Klosterset el kell felejteni! Apropó, a másik kérdés, a nyugdíjas öreg­ úr telefonsztorijával kapcsolatban muszáj nyilatkoznom, hiszen engem hivat­ tak telefonhoz, nekem tettek szemrehányást Klosters első és rossz, ugráló futása után. Természetesen én erről a telefonról az istálló küszöbén túl soha sehol senkivel nem beszéltem, így csak az isten tudja, hogy a tésztaképű öreg mozis honnan tudhatott róla, és hogyan fejthette meg ebből következően, hogy második startjára Klosterssel reálisan lehet számolni az Alvance hendi­ kep mezőnyében. A mozis öregúr mellett szokott ülni a lelátón egy jóképű, intelligens ko­ rombeli férfi. Ő egy rendszerszervező pénzügyi szakember, aki fantasztikus méretű karrier lehetőségét áldozza fel, morzsolja szét az ügetőversenyzés oltárán. Lehetne tán miniszter, bankigazgató, sikeres külkereskedő üzletember, feltaláló, vagy akármi, de a kocsiversenyek úgy hozzánőttek az életéhez, hogy lehetőségét és tehetségét is mázsányi súllyal terhelik. Sütkérezhetne a megbecsülés fényé­ ben itt a lelátón is, ezren kérdezik mindenről, de ő hallgat, visszahúzódó. Számítógép-programozó egy nagyvállalatnál. Logikája kíméletlen, kö­ vetkezetes! „Egyetlen nyer! A tények, eredmények mérlegén Egyetlen áll a legjobban, nyernie kell. Most kutyák között szalad, verhetet­ len. Nyolcvanméteres térhátrány nem lehet probléma az ő klasszisával.” A kövérkés, alacsony, kopaszodó kocsmáros mindenben ellentéte a rendszerszervező játékosnak. Gyanakvó, szűkreszorított szemek, izzadás, hangos átkozódás van ott, ahol ő leül. A kocsmáros a pálya egyik leghírhedettebb fös­ vénye. Megrendülés nélkül elveszít öt-hatezer forintot egy óra alatt, de ha a barátjának nem akad a kezébe egy kétforintos telefonra, és tőle kér, per­ cekig morog, hogy azt a pénzt se fogja már visszakapni soha . .. „Iramszarvast az élről ma senki sem tudja megverni. Jól kezd, most a finisben is acélos, megbízható. Senki sem adhat neki negyven, hatvan, vagy nyolcvan métereket. Nyer az egyes számú állat, aláveszem egy-egy százasért az egész mezőnyt, hátha belezuhan valami háromlábú a döntőbe, és lesz pénz. Valami ilyen Klosters-féle kutya, ha odaérne Iramszarvas mögé, rög­ tön lenne itt pénz..." Egy pontozásos bérű pályaalkalmazott mindig szigorúan csak öt forintért játszik, ő egy év alatt veszít annyit, ha rossz passzban van, mint a kocsmá­ ros egy óra alatt. Egy évtizede megosztja magát a filmszakma és a lóver­ senyzés között. A filmforgatásnál jelentkező statiszta, itt a pályán egy a pályajelző zászló­ sok közül. Sok hajtó barátja van, tréfásan-komolyan sokan odaszólnak neki 59 �a start percei előtt, bátyám, most lehet szurkolni értem, ennyi elég az öt­ forintos kassszához, bemondja a friss tippet, és tulajdonképpen boldog, hogy tucatnyi ember nézi, mit is játszott a jól tájékozott öregúr. Hatvanöt éves le­ het, mindig pirospozsgás, friss, és mindig magabiztos... „Uraim! Nem kell itt izgulni, most Jótálló nyer. Nincs ellenfél. Okos kis hajtó ül a ló mögött. Amennyivel kövérebb a gyerek az átlagnál, annyival több szürkeállomány is van a homloka mögött. Ez a ló nyer, mire várnának vele?” Egy tudós portréjának felvázolásánál ne akadémikust várjanak megeleve­ nedni: fiatal, kövér fekete fiú viseli ezt a címet a második helyen. Tudós. A hétköznapi foglalatossága a televízióhoz köti, valami könyvelő féle ott, itt meg tudós. Mindentudó! „Jampi verhetetlen. Műhiba lenne ellene játszani. Tudom, érzem, ma nem hibázik. Feltartva nyer. Jótállók, Egyetlenek, Giustók, avagy Hiedelmek elviszik a pálya pénzét, így Jampira még rendes oszta­ lék is lehet, ahhoz képest, hogy csak azt szabad játszani. Nyomni fogják ezt a lovat, mert nincs ellenfele. . .” A butikos ilyenkor télidőben báránybőr bekecsben, nagy hegyes kucsmában könyököl a korláton. Távcsöve van. Játékszisztémája a szakértők szemében nevetséges: azt figyeli, melyik hajtónak mi a „drótja” , mit „üzen” a játszó­ társának a start előtti percekben bizonyos megnyilvánulásaival. Elsőként jön ki a pályára? Nyer. Emez a hajtó meg épp ezért nem számít. Rajta ül az ostorán vagy bal kézben tartja? Kulcskérdés ennél vagy emennél a hajtónál. Megint másnál azt kell nézni távcsővel, hogy az eredményjelző előtt melyik oszlopnál megy át a versenytérre, mert az a „drót” , hogy akar nyerni vagy nem akar. Ez a butikos ellentétben más, itt a pályán közismert butikosokkal sem­ mi, de semmi valóságos információt nem keres az istállók környékéről, mert ő bízik a saját szisztémájában, amely eredményességével igazolja őt, attól függetlenül, hogy agyrém, buta álom, vagy érvényes megfigyelés az egész. „Kérem, én Jótállót játszom, mert semmi nem szól ellene. Csak a saját okos hajtója verheti meg, ha megint akkor viszi küzdelembe, amikor már vége van a versenynek, mint legutóbb . . . A baj csak az, hogy a bemelegítésnél végig a hatos számú, Klosters mögött kocogott, azt „drótozta", hogy ez a kecske nyeri a versenyt. Nevetséges! Jótálló nyer! - annak az ugrálóbéka Klostersnek semmi köze nincs itt a döntőhöz. Január 28-án kellemes volt az este, se hideg nem volt, se jeges sár nem csapódott a hajtok képébe. Jókedvő voltam tizenhét óra harminc perckor, mikor starthoz szólították a mezőnyt. Mindenáron jól akartam szerepelni Klosters kocsijában. Álmodni sem lehetett volna azokban a percekben, hogy majd kíváncsi lehetek arra, hogy a közönség hogy vélekedik az esélyekről, hogy mi tükröződik ki a vágyak, álmok kerítésen túli rengetegéből. Amikor lecsapódott a startzászló, én a Klosters-szel szerencsés, jó startot vettem, és megindultam az óriási előnnyel igyekvő Jampi, Iramszarvas ül­ dözésére. .. Mi, hogyan történt ezután Klosters körül? A január 31-i, szombati ver­ senynapon megjelenő szaklap, a Pesti Turf szakvéleménye jól minősíti az eseményeket. Ezt írták az Alvance hendikepről: „Jampi az utolsó forduló előtt már élen volt, a célegyenes végén azonban ugrott, és a célt is átgalop­ pozta. A felzárkózó Klosters kapta az első díjat, míg a helyezéseken a feljövő 60 �Jótálló, valamint a több mint egy körön át vezető Iramszarvas osztozott. Négy hossz volt a hibázó Jampi előnye a célban, egy hossz, illetve két hossz a helyezettek különbsége.” A kvóták gyalázatosan alakultak. A jószerivel esélytelen Klosters győzel­ mére 65-ös tétet, 13-as helyett fizettek, de a befutó minden várakozást messze alulmúlt. A Klosters-Jótálló párra 79, a Klosters-Iramszarvas befutóra 286 forintot fizetett a totalizatőr. A közönség joggal fütyült, tüntetett. Valaki megint kirabolta a pályát. Méghozzá olyan szemérmetlenül, hogy az párját ritkítja. A turf hivatalos közleményei között január 31-én, a vezetőség reagálása méltónak látszik az eseményekhez. Első közlemény a lap második oldalán: „Klosters győzelme után is vizsgálatot indított (már tudniillik a versenyintézőség) a totalizatőrnél. Ennek eredményeképpen V. S. segédhajtót a MÜSZ 15-16. paragrafusa alapján 1987. július 28-ig bezárólag eltiltotta a verse­ nyekben való hajtástól. K. J-t az idomári gondosság elmulasztása miatt pedig 2000 forintra megbírságolta, s elrendelte, hogy Klosters nem maradhat tovább idomításában. H. L. segédhajtót a MÜSZ 133. paragrafusa be nem tartása miatt május 28-ig eltiltotta a versenyekben való hajtástól.” Ugyanezen lapszám 6. oldalának hivatalos közleménye: „A Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója E. J., V. S., és V. T., segédhajtók 1987-re kiadott működési engedélyét azonnali hatállyal visszavonta.” Megjegyzendő, hogy E. J. és V. T. diszkvalifikálása, az 1987. január 24-én ugyanebben a társaságban futott lovak sze­ replése miatt feltehetően a január 28-i, szerdai eseményekkel összefüggésben került megítélésre. Ott is Jampi ugrott a célban, itt is Jampi hibázott: a súlyos fogadások itt is, ott is sikerrel „landoltak” . A figyelmes olvasó csendes kérésemre velem kell együtt érezzen, aki a közleményekben V. S. jelzéssel jelentem meg, s a közleményeket követően január 28-tól a hajtói engedély megvonásából adódóan szeptemberig a Pilvaxistálló érdemes lovásza voltam. Az első napok nagy riadalma után nem fu­ tottam el, nem kértem ki a munkakönyvemet. Hajnalonta álltam a borotválkozótükör előtt, és napról napra néztem a sovány csüggedt arcot, az egyre kopaszabb kopaszságot, és a számon ott volt mindennap Klosters neve, az elátkozott heréké. Hogy ne is felejthessem, egy napon az égre nyíló szobánk mellett levő udvari vécé feliratát, a klozet fel­ iratot levettem, és ugyanakkora fehér zománc táblácskára ráfestettem, ráégettem a Klosters feliratot emlékeztetőül, hogy ha az ember nem elég erős, nem elég körültekintő, ebben a túlkomplikált életben, minden rossz is meg­ történhet becsülete ellenére. Szerelmesem, élettársam nem tudott megvigasztalni, kiegyenesíteni. Görbe hátú lettem ezekben a hónapokban. Lelkes barátaim elmaradoztak. Ha sűrű, kemény konyakos-sörös estéket szerveztem magamnak, nemritkán egyedül tet­ tem. Hogy tompuljon az amúgy is tompa agyam, hogy legyen a csaló mellé részeges minősítésem is . . . Január 28-án, szerdán este húsz óra harminc perckor, miközben én az is­ tállónk mögötti nyomorúságos fürdőnkben zuhanyoztam, a pálya közönségé­ ből 2-300 ember még belül volt a kerítéseken. A nyolcadik futam nyerő­ fogadói nyilván a pénzüket várták a kasszáknál, akik nem nyertek, azok kö­ 61 �zül tucatnyi ember szintén ott ténfergett még a stencilező és a portásfülke kö­ zött, hogy a következő szombati programelőzetest már rögvest tanulmányoz­ hassa, ahogy szerdán itt elvesztette a pénzét. Akik itt maradtak, érthető többletindulatokkal vitatták meg a versenynap tanulságait. Ekkorra már nagyon hideg lett ugyan, de itt is, ott is nagy cso­ portokban folyt a diskurzus. Igaz-e hogy valaki látott egy kézben ötezerért Klosters-Jótálló befutót? Igaz-e, hogy a jókora köteg tikettel büszkélkedő, magát ünneplő, kövérkés mini gengszter csak kifutófiú volt, valaki a páholy­ ból vele küldte kasszához a nagyobbacska okospénzt? Az Alvance hendikep esélyeit latolgató urak közül fél kilenckor már csak négyen várakoztak a kasszák körül. Mind a négyen egyetértettek a szigorú felelősségre vonásokkal, eltiltásokkal, mindannyian átkozták az okos kezet, akinek állítólagos vezénylésére történtek volna úgy a dolgok, ahogyan tör­ téntek. A rendszerszervező pénzügyi szakember: „Tulajdonképpen az eltiltások alig érnek valamit. Rendőrért kéne kiáltani, mert ellopták a pénzünket. Nyil­ vánvaló, hogy kipróbált gengszterek fosztogatnak itt a pályán, ők hozzák ki a nagy lóvét, abból van a vállalati haszon, hozzájuk nem lehet nyúlni, hát elmeszelik a segédhajtókat. Van bűnös. De, hogy van-e ezeknek a srácoknak valami köze az okospénzhez, azt csak az isten tudja. A páholy erős fiúi itt ma meggazdagodtak, én meg taxi helyett gyalog megyek haza az Őrsvezér térre.” Kocsmáros: „Én csak azért vagyok itt, mert 10-10 forintért eltaláltam a nyolcadik futam befutóját, engem már nem érdekel a szombati program, én lehúzom a rolót, én ide többet be nem teszem a lábam. Nem, én nem a har­ madik futammal lettem megsértve, én a nyolcadik futam kvótáit tartom gya­ lázatosnak. Rendben van, ott is történt valami bundaszerű komplikáció, el­ dugták a pénzt előlünk, de én ott nem találtam el a sorrendet, engem a nyolcadikban sértettek meg. Itt fagyoskodok, hogy felvegyek a két tikettemre tíz rongyot, ehelyett kapok 2100-at. Ez a kvóta itt most Jinks győzelme nyomán ugyanolyan gyalázatos, mint a gyerekeknél a harmadik futamban, de itt nem vonnak felelősségre senkit, mert olyan, mintha volna pénz, pedig nincs. Mert az arányok a fontosak. A harmadik futamban kiloptak ugyan öt-hat igen jó esélyű lovat, cél előtt ug­ rott a biztos nyerő, de a favoritok közül kettőre akkor is fizettek . .. Itt a 6-8 jó esélyű ló közül egyre fizethettek helyezettként olyan nyerő mögött, amelyik nem egyszerűen tök esélytelen volt, de olyan, amelyikre ta­ lán az elmúlt három évben sem fizettek! Erre az egyik befutó negyvenszeres! Azt mondja meg nekem valaki, itt miért nem százszoros a pénz, amikor itt a pályán elvétve akad egy-egy találat? Fogadok, és adom egy a kettőhöz, itt nem lesz semmiféle vizsgálat, mint a segédhajtóknál. . . Tudós: „Engem nem érdekel az egész, mert én Jampit játszottam, s a ló megint ugrott a cél előtt, de-az operatőr barátomat a mentő vitte el, annyira kiborult, rosszul lett a nyolcadik futam után. Ez a kvóta szenzációt produ­ káló Jinkset játszotta. Nyolcas számú ló volt, ő háromszázért lekérte a jó nyolc-hetet, a félig süket kasszás mást hallott. A haver - ahogy célban vannak a lovak - az égig ugrál: háromszázért el­ találta a nap óriási pénzét, ez egy vagyon, gyerünk az étterembe, büfébe enni-inni mindenki. 62 �É n nem hiszem el, hogy el lehetett találni ezt a befutót háromszázért, mu­ tasd, mutatja a tizenöt-húszforintos tikettet. Tényleg nyolcast játszott, de minden tiketten 8-1 1 áll a nyolc-hét helyett. Nyolc-tizenegy, hüledezik, mikor ő nyolc-hetet kért. . . Mi nevetünk, ő rohan a vénséges kasszáshoz, üvölt, s hogy igaza lehet, az bizonyos, mert a futamban tíz ló lévén, nem is mond­ hatott be a nyolcas alá helyezettnek tizenegyest. De „reklama-alma” , visszakapta a rosszul beütött tikettjeiért a háromszáz forintját. Várt harmincezer forintot, kapott háromszázat. Összeesett. Mentő vitte el. Engedjék meg, hogy nekem ma, január 28-án, ő legyen a gyalázatos szen­ záció, ne az ügyetlenül kocsikázó segédhajtó eltiltása. .. Pontozásos bérű pályaalkalmazott: „Jótálló hajtóját kellett volna eltiltani, mert megint csak a helyezésért kocsikázott. Toronymagas esély volt, és én porig égtem rajta: öt forint helyett most kétszázért játszottam. K i ad kölcsön egy ötvenest, hogy vacsorázni tudjak egy-két üveg sört? Ennyi mérlegelő okosság közreadása után, joggal kérdezi tőlem az olvasó: Mi is történt tulajdonképpen a harmadik futamban? Versenyintézőség-határozatok, ítéletek, eltiltások, keserű fogadói vélemények kavargásában érdemes higgadtan szemügyre venni a tényeket, a minősítéseket. Az egyharmincas alapú Alvance hendikepben (egy kör, egy kilométer le­ futási ideje az egy perc harminc másodperc) az alaptávról induló Iramszarvas 1,27,3-as első körrel kezdett, vezetett, aztán elfáradt, második köre 1,31,2 másodperc! Ezzel a visszaeséssel már aligha számíthatott helyezésre, de végül is har­ madik lett. Jampi 2120-ról startolva, remek stílusban 1,26,6-os idővel futotta az első kört, s a második köre is a legjobb formájának megfelelően 1,28,4 másodperc. Ezzel a teljesítménnyel verhetetlen. A cél előtt azonban hibázik, fékezhetetlen, nyerőként átgaloppozza a célt, diszkvalifikálják. A segédhajtó 1987. január 1-jén kerül a Jampit gondozó Csapodár istálló­ ba, vagyis január 28-án „már” 3-4 hetes munkát végez a lóval. Az évek óta hírhedetten ugráló, rossz természetű Jampival. Ma sem állja végig a távot, pont a célba hibázik. A versenyintézőség szándékos hibázással vádolja a fiatal hajtót? Vajon miért hagyná a szándékos hibát az utolsó 20-30 méterre, a finisre, a torony árgusszemű szakértőinek koncentrált figyelme elé? Talán épp’ azért, hogy a másodiknak, harmadiknak célba érkező lovakat kész helyzet elé állítsa? Ez aligha hihető! Az általában ugyancsak megbíz­ hatatlan Klosterset nem lehetett komoly okospénz súlyával a helyezettek kö­ zé várni! Annál inkább Jótállót, Giustót, Egyetlent, Lipótot, amely lovak köziül egye­ dül csak Jótálló igyekezett igazán odaérni. Jótálló közepesnek mondható 1,27,5-ös kezdés után a második körben 1,25-2-t futott, így őt jogos szemre­ hányás aligha érheti hanyag hajtásért. Legfeljebb lassú kezdésért! Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az igen gyors versenyben Lipót is, Giustó is csak 1,28,5 körül kezdett, és Egyetlen második köre is csak 1,28,7, ami egyértelműen jelzi, hogy a jobb formájú, jobb klasszisú lovaknak ez a csoportja itt egyáltalán nem törekedett a győzelemre. Vajon miért? Sajnos, Klosters hajtójaként törekedtem viszont a jó helyezésre, éles küzdelemre én, 63 �aki 1,28,5-ös közepes kezdés után, 1,25,8-at csavartam ki a megbízhatatlan lóból, hogy dobogóra jussak, hogy nyerni próbáljak. De győzelemre Iramszarvas és Jampi gyors, határozott kezdése, magabiztos szereplése nyomán esélyem nem volt, nem lehetett. Mégis nyertem, hiszen Jampi átgaloppozta a célt. Vajon a versenyintézőség azzal vádol, hogy előre tudtam arról, hogy Jampi pont a célba ugrani fog, és előre megbízást adtam volna nyerő lovam erőteljes lefogadására, vagy­ is, okospénzt irányítottam csalók kezébe? Ha még mindez elvileg elképzel­ hető is lett volna, honnan tudhattam előre Klosters hajtójaként, hogy a jó esélyű lovak ma csak közepes teljesítményekkel kocsikáznak? Ha azt feltéte­ lezik, hogy ezt is előre megbeszélhettük, akkor az egyenlő lenne azzal a vád­ dal, hogy fiatal segédhajtók csapata maffiaként működik. De akkor 6-8 haj­ tót kell eltiltani, nem hármat. Ennyire pesszimista azért még a versenyintézőség sem lehet! Mire fel tehát a szigorú ítélet!? A totalizatőrnél megtalált magas összegű fogadás teszi gyanússá a nyerőt? Az ötezreket akárki befizetheti, akárki befolyásolására! Honnan a versenyintézőség, az igazgatóság magabiztossága, vizsgálaton azt érteni, ami a ver­ seny lefutását követő órában elvégezhető? Megkeresik a totalizatőrszalagokon a nagy összegben befizetett „okospénzt” , és kész? Nem kellene elemezni, vé­ giggondolni ilyenkor a pályán látottakat? A finis alakulását? A küzdelemtől tartózkodó hajtók indítékát? Egyáltalán: nem kellene-e ilyen súlyos esetekben elmélyült, komoly feltá­ ró vizsgálatot kezdeményezni, akár a rendőrség bevonásával is, hiszen köz­ törvénybe ütköző csalásról van szó. Lehet minden további nélkül megbélye­ gezni, „alapos gvanú” alapján elítélni embereket? Nyugodt lelkiismerettel mindezt aligha lehet tenni. 1987. január 28-án este, mégis ez történt az ügetőpályán. És másnap, harmadnap még rátettek egy lapáttal. Vajon tovább kutatták, elemezték a tényeket. Meghallgatták az érdekelte­ ket? Nem! Automatikusan megszigorították az ítéleteket, három segédhajtó­ tói megvonták a működési engedélyét. Lebunkóztak bennünket! Elítéltettünk: hat-nyolc hónapig, amíg majd vár­ hatóan megkegyelmeznek, lehajtott fejjel, lesütött szemmel kell élnünk, szolgálnunk. Klosters, a versenyintézőség döntése szerint január 28. után azonnal elke­ rült a Pilvax-istállóból. Néhány hónapon át mások kínlódtak az átok lóval, mígnem aztán végleg kiselejtezték a versenylovak sorából. Klosters egy ló a sok közül, amellyel dolgoznom kellett: gyűlölöm vagy szeretem? Persze átkoznom kellene az emlékét, dehát egy ló, egy kedves ál­ lat akkor is az életem része, munkám értelme, ha versenyszereplése katasztro­ fális volt is. Itt a lovak szeretete nélkül nem lehet meglenni: aki üti-vágja dühében a tehetetlen állatokat, az keressen másütt munkát. Én maradok: a baj tengernyi, de lovak nélkül a versenyzés, a győzelem reménye nélkül értelmetlen volna a jövőről gondolkozni. Január után február, március is elmúlik, akkor meg már majdcsak kitavaszodik... 64 �V IN C Z E D EZSŐ Kóbor kutya Csavargok az éjszakában, kóbor kutya; csontokat ropogtatok: az ujjaimat... S nézem a sok finom nőt. Nézem őket. Örömem: mint a gyógyulás reménye. Csak egy nő kéne! Egy finom nő: kinek majd a húsát rágom. Lihegek utána. Várom. (Kő)kem ény világ (Lemezeket hallgatva) Kemény zene ez, kemény, akár a fekhelyem. Elárulom, hogy ki játszik: a paranoidos Black Sabbath; s mindenki vaságyra gondol majd, pedig a padlón heverek... Kemény fekhely ez; s kőkemény körülöttem e zenés Világ: itt is, ott is a félelemtől úgy vernek a szívek, mint mikor Charlie Watts a legvadabbul püföli a dobokat. Fájdalmas blues-ban sír a Gibson-gitár. 65 �K E L E M E N JÓ Z S E F összegyűjtöttem a hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam őket ott vannak az éjjeliszekrény felső fiókjában szép hosszú gesztenyebarna hajszálak hosszúságuk tizenhat és huszonhét centiméter között váltakozik összegyűjtöttem hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam V áltozatok a módszerre tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan tettél amit eddig nyíltan tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon tettél amit eddig titkon tettél tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan sosem tettél amit eddig nyíltan sosem tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon sosem tettél amit titkon sosem tettél 66 �VERES AND REA Visszafelé Mi maradt az enyém? Hangod a zakatoló vonat ritmusában? Vagy szemed az elsuhanó városok fényjátékában? Vagy kezed melege és testi valóságod a gondolatok kuszaságában? Vagy csak egyszerűen egy kesernyés integetés fázisai egy homályos ablak mögött? A z utolsó kavargó fénytelen díszletekben kopsz napról napra toronyóra ütéseid csak ketyegnek fárasztó betekinteni a magát ismétlő fájdalmas teret hát napjaidba omolsz újra ezt még lehet Elvesztés Fanyarságból szült biztonságom elkárhozott. A fülledt-kocsmás augusztus vetette ki vagy a fázósan összébbhúzódó november ejtette ki ölelő karjai közül? Az ismétlődést elvetem, bár hiánya partra dob. A hajótörött földet azonban magam formálom. 67 �hagyomány FRIED ISTVÁN M iroslav Krleža magyar irodalomképéhez Krležának eddig csak részleteiben megjelentetett naplóiban tallózva minduntalan magyar irodalmi vonatkozásokra lehetünk figyelmesek. Oly­ kor csupán ingerült felsorolásokban kerül elő egy-egy divatosnak vélt és rossz példaként aposztrofált magyar írók neve (mint Heltai Jenőé, Mol­ nár Ferencé, Lengyel Menyhérté és ebben a sorban [!] Karinthy Fri­ gyesé), más alkalommal az ihletőnek kijáró tisztelet övezi (mint Petőfi és A dy nevét), olykor olvasmányélményként vet néhány mondatot oda (Ber­ zsenyi, Vörösmarty, Zilahy Lajos), megint más alkalommal a közös múlt tetszik ki (mint Zrínyi Miklós esetében). Öntudatlan idézet is jelzi példá­ ul Krleža mély Ady-ismeretét: „Rente i Kuponi, Profiti i Dividende, K rv i Zlato...” — írja egy helyütt, fordításra aligha szorul az idézet. Azért emlékeztessünk a „vér és arany” — minősítésére, mint a tőkésedés költőileg megfogalmazott jelképeire. „És ez egyike a magyar sváboknak” — írja Krleža naplói negyedik kötetében, s hogy ne legyen kétségünk, zárójelben magyarul: „a Sváboktól jött Magyar” . Feljegyzést olvasha­ tunk Kovalovszky Miklós A dy-esszéjéről, Ady Endre „híres Lédájának, Brüll Adélnak” regényesített életrajzáról (szabadon fordítva Krleža mondatát), Dénes Zsófia könyvéről. Krleža művészetének Adyéval ki­ mutatható rokonságát, az olykor önkéntelen Ady-áthallásokat már a harmincas-negyvenes években rögzítette a magyar szellemi élet. Németh László pontosan jelezte Krleža szenvedélyesen árulkodó Ady-esszéjének jelentőségét egyfelől a horvát-magyar irodalmi kapcsolatok történe­ tében, másfelől a horvát irodalom magyarságképének alakulásában. Németh László megállapításához kapcsolódik Hadrovics László, aki 1944-ben (!) kiadott kismonográfiájában az éppen saját hazájában hallgatásra kényszerített Krležát a „mai horvát irodalom legizmosabb tehetségé” -nek nevezi, és leginkább a lírában véli felfedezhetőnek Krleža kapcsolódását az Ady-örökséghez. „Lírájában a német Rilkével s némileg Adyval mutat rokon vonásokat, prózája azonban határozottan emlékeztet Szabó Dezsőnek élettel teli, húsból-vérből való írásaira” S amit az irodalomtörténész elemzéssel állapít meg, azt a harmincas években a személyes találkozás hitelével hangsúlyozhatja az utazó. Krle­ ža v iszonylagos elégedettséggel nyugtázhatta Németh Lászlónak és Fejtő Ferenc nek róla szóló sorait. Fejtő rokoni látogatás céljából indult „ér­ zelmes” utazasra, s könyvének irodalomtörténetileg is legérdekesebb részletei Krleža sziporkázó szeszélyes személyiségét elevenítik meg. A kulcskérdés Ady öröksége, amelynek feldolgozása Krleža számára ars poetica-érvényű, egy viszony felderítésére, egy helyzettudat megállítása, 68 �„egy európai színvonalú író” (ez Fejtő szava) nemzeti, regionális elkö­ telezettségének problémája. Fejtő megkéri Krležát, interpretálja számá­ ra az Ady-esszét. S a jó szerkesztő, az értő hallgató Fejtő nemcsak tolmácsolja Krležát, hanem evvel együtt megfigyeléseit is közli. A ma­ gyarul (és kis részben franciául) folyó diskurzusból az alábbiakat ér­ demes külön is idéznünk: Mikor a hun-magyar helyzetről, a közös dunai sorsról olvasott Krleža, pathétikussá vált a hangja és álla m egkem énye­ dett. Stílusa és olvasási módja is szenvedélyes, látszik, hogy gyűlöli a maga sorsát, horvátságát s hogy líra az, amit Adyról ír. Hogy megér­ tette-e? Azt hiszem, igen. A dy szociológiai helyzetét, városiasságát, ingadozását a bourgeois és proletár rokonszenvek között, bizarr életmohósságának radikális politikai meggyőződésével való összefüggését, az egész jelenségnek züllött s egyszersmind tragikusan nagyszerű voltát, nagyságát és törpeségét tisztán látja...” Amit ki kell emelnünk Fejtő megfigyeléseiből: Krleža Ady-esszéjének lírai volta. S az, hogy ennek az esszének kulcsszavai Krleža szépirodal­ mi alkotásaiban térnek vissza, ott is kulcsszavanként mintegy vezérmotivumként szőve át egy alkotói korszak (adott esetben az 1930-as eszten­ dők) termését. S bár a kutatás több ízben említette, hogy Ady nélkül aligha ismerhető meg teljes egészében Krleža világa sem ; Krleža viszonya Adyhoz (amelyben ideges elutasítás és szenvedélyes vonzódás, ironikus távolságtartás és heves azonosulás egy­ ként fölfedezhető számos tanulmányban kapott helyet, a monografikus feltárást igénylő munka java még hátravan. Aligha hagyható figyel­ men kívül az, hogy az 1930-as években megkezdett és egy időre folytat­ hatatlanná vált nagyregény, a Bankett Blitvában hun-magyar azonosí­ tása az Ady-típusú hun-magyar gondolatkörből eredeztethető; hogy re­ gényünk kulcsszava, a „blato” (sár, mocsár), szintén az Ady-lírából ve­ zethető le. Beszédes példa: „Csönd van és csöndben barangolok én E kis Guignol országocskán keresztül, Hol füröszt mindent piszkos őszi sár...” (Barangolás az országban) „Sablasno, blatno prividjenje ta je prokleta zemlja” „beskrajna blatna ravnica...” De föllelhetjük az alábbi Ady-idézetek megfelelőjét is a regényben: „Hunnia úri trágyadombja” , „Hunnia piszkos ólja” , Most már orgia és eszeveszett / Haláltánc már a nemes urak tánca... Hangulatában, megfogalmazásában, kulcsszavaiban (mint amilyen pél­ dául a „köd” ) Ady felé mutat a regény, amely az 1930-as esztendők pamfletprózájával és „negatív utópiái” -val rokon „tipológiailag” . Örö­ kölve a felvilágosodás ún. „államregényei” -ből kinőtt és éppen nem ideális államképződményt megjelenítő, hanem az adott politikai valóság szarkasztikus ábrázolásával új műfajt teremtő prózai elbeszélést, doku­ mentációnak, fikciónak, látomásnak és a kulcsregény határát súroló szer­ zői narrációnak „vegyítéséből” alakítja ki Krleža az általa művelt „ne­ gatív utópiá” -t. A kutatás már számos részletre vonatkozóan azonosí­ totta a szereplőket. A z alig elváltoztatott földrajzi nevek (Blitva, Blatvija, Vajdahunen, Ingerlanmand stb.), a 20-as—30-as esztendők politi- 69 �kai eseményei (Pilsudski „diktatúrája” , a Párizs környéki békék stb.), a társadalomrajz, amely a lengyel, a magyar és a horvát nemesi világ örökségét, és az elmulasztott földreformokat pellengérezi ki, a „közös dunai sors” -nak az Ady-esszében megfogalmazott ellenképe: „A hunok és blatviaiak (mint egyébként a többi nép is a világnak ezen az átko­ zott részén) egymás kölcsönös tagadására építették politikai nézeteiket, ideáljaikat és meggyőződésüket” : mind-mind az egykori kelet-európai, kelet-közép-európai helyzet alig torzított regényesítése formájában kerül­ tek a Bankett B litvában című regénybe. A mély Ady-telítettség mellett külön kell figyelnünk (a kutatás e téren jóval előbbre haladt) a lengyel kulturális-politikai áthallásokra. Krleža mintha modellként fogná föl a lengyel körülményeket, de a modell ábrázolása közben ki-kitekint min­ denek előtt a horvát-magyar viszonyra. A Bankett Blitvában nem regény a szó hagyományos értelmében, nem illeszthető bele egyetlen hagyományos regénykategóriába, viszont jóval több pamfletnél (bár annak elemeit nem nélkülözi), s ezen a ponton el­ válik Szabó Dezsőnek a 20-as—30-as években írott regényszerű alkotá­ saitól. A Bankett Blitvában központi figurája az értelmiségi, aki csaló­ dott az első világháború utáni várakozásaiban, és nem képes beillesz­ kedni a diktatúra kereteibe, hanem a maga eszközeivel (röpirattal, nyít levéllel) megkísérli a lehetetlent: a külön utat, a szembeszállást. S bár a főhős jórészt Krleža nézeteit közvetíti, mégsem azonos az író kedvelt szereplőjével, jóllehet ábrázolásában nem érvényesül az irónikus távolságtartás. Pontosan érzékelhetjük Krleža ábrázolási módszerét, ha a regény mot­ tóját vesszük szemügyre: Blitvo, zavičaju moj, ti truješ ako bolest... (Blitva, szülőhazám, te úgy mérgezel meg mindent, mint a be­ tegség) A nagy „nemzeti” blitvai költőnek tulajdonítja e sort a szerző, a köl­ tőnek, akiről teret neveztek el, mint a nemzeti romantika képviselőjé­ ről. Ha Mickiewicz Pan Tadeuszát kezdjük olvasni felfedezhetjük, hogy Krleža a Pan Tadeusz első sorának parafrázisát adta: Litvo! Ojczyzno moja! ty ješteš jak zdrowie (Litvánia! Szülőhazám! Olyan vagy mint az egészség) Mégsem járunk el helyesen, ha a regényben több ízben említett Waldemarast Mickiewicz-csel azonosítjuk. Viszont a két sor a (mottó és a Pan Tadeusz első sora) között feltétlenül genetikus kapcsolatot állapít­ hatunk meg, és talán az sincs kizárva, hogy Blitva azért lehetett a re­ gény színhelye, mert erre Mickiewicz poémája ötletet adott. Krleža ta­ nulmányaiból, naplóiból kitetszik, hogy általában elvetette a roman­ tikus örökséget, a „megkésett romantikus” minősítése nem kétséget ki­ záróan elismerő jellegű. Valójában a romantikából — Krleža interpretá­ ciójában — illúziók születtek, amelyek gátjai voltak a káros múlttal történő radikális szakításnak. A XX. század eleji horvát (és magyar) romantika „megkésett” , és ez a megkésettség a kelet-közép-európai ál­ lapotok általános jellemzőjévé vált. Megkésettség ez, szociális tekintet­ ben, a művészetre vonatkoztatva (s ilyen alapon az akadémizmushoz kerül közel) és mindenekelőtt a gondolkodás szférájában. Mickiewicz elé- 70 �gikus búcsúja gyermekkora tündérvölgyétől Krleža ironikus átköltésében keserű állapotrajzzá merevedik, és „tematikailag” több rokonságot mu­ tat föl Ady ,,Guignolország” -ával, mint az eredeti forrással. Amit Krieža jelezni akar: a tagadás. Ha úgy tetszik: a romantikus örökség elutasítása. S ezzel együtt annak demonstrálása, hogy a hajdani romantikus-nemzeti hevületből üres jelszó lett, az „egészség"-ből „beteg­ ség” , a remények megfakultak, s a valóság a diktatúra embertelensége. Ehhez az alapképlethez igazítja Krleža a néhány szóval elmondható cselekményt, eszerint vonultatja föl a szereplőket, akik inkább elhelyez­ kednek egy modellben, mint aktívan alakítják sorsukat. Van valami a regényben, ami a bábjátékkal rokon; mintha mozgatható figurák, az adott kelet-európai, kelet-közép-európai viszonyok közt megjelenő típus­ szereplők jelennének meg. S bár a kutatás — többnyire jogga l— felfedez­ te egyik-másik szereplő (típus) mintáját, szintén többnyire joggal óva­ kodik attól, hogy egy-egy szereplő „valóságos” életbeli megfelelőjét föl­ lelje. Már csak azért is, mert akár a később is írt Zászlók esetében, Krleža ugyan politikai, művészi, irodalmi élményeit, találkozásait, véle­ ményeit beledolgozta a kifejezetten szépirodalmi alkotásba, nem kulcs­ regényt irt: parodizál, ironizál, indulatait sem titkolja, tagad, helyesel. Egyszóval „viszonyt” alakit ki a szereplőkkel. S ez a viszony nem egy­ szer pontosan olyan, mint amilyen a valóságban volt, illetve mintha a valóságban lett volna, ha Krleža és a mintául szolgáló szereplő találko­ zására az „életben” sor került volna. Ez a valóságközeliség és az irónia (a tudatos elrajzolás) révén történő távolságtartás egyképpen sajátja a krležai emberábrázolásnak. Semmiféleképpen sem tárgyilagos szemlélő Krleža narrátorként, hanem egyfelől bábjátékos, aki szeszélye szerint mozgatja szereplő bábjait, ugyanakkor — másfelől — hideg fejű elemző, aki még a narrátor bábjátékos mozdulatait is kritikusan veszi szemügyre. Jól demonstrálható ez a módszer a Bankett Blitvában egyik szereplő­ jén. A kutatás alig vett róla tudomást, Spiró György említi Krležamonogáfiájában, hogy a regény egyik figurájában Kosztolányi Dezsőt ismerheti föl a magyar olvasó. S minthogy más közvetlen „azonosítás” inkább csak feltételezés (például a Rajevski—Meštrović megfeleltetés, ugyancsak a Barutanski—Pilsudski hasonlítás), ebben a figurában mint­ egy tetten érhetjük az írói szándékot és módszert az élmény és írói megformálás közötti úton. Lássuk előbb a kétségtelen bizonytékokat! Krleža naplóinak tanúsága' szerint két ízben találkozott Kosztolányi­ val, előbb 1915-ben, a Világ című lap szerkesztőségében, majd egy esz­ tendővel később, a frontról hazajövet kereste föl a magyar költőt laká­ sán, a Logodi utcában. Ezeket a találkozásokat az 1942-es esztendőből való naplójegyzetek rögzítik. Kosztolányi kiadott újságcikkeiben nem találtuk nyomát ennek a találkozásnak. Krleža azonban még a kettejük között lezajlott beszélgetés néhány mondatát is följegyzi. Az első alka­ lommal Kosztolányi a magyar olvasóközönség érdektelenségére panasz­ kodik, a másik alkalommal idegesen nyilatkozik meg (1916-ban va­ gyunk!, s ezt mondja: „Ha valakinek ebben a háborúban győzni kell, akkor inkább győzzön a hazám!” Krleža magyarul idézi Kosztolányi szavait. A Bankett Blitvában harmadik része 1962-ben jelent meg a Fórum című folyóiratban, és ennek első fejezetében (Hotel Savoy) szerepel „Ju­ 71 �piter Tonans blatvijske poezije, Oktavijan Deziderije Kronberg” (a blatviai költészet Jupiter tonansa), az apolitikus esztéta, a l'art pour l'art híve. Már az önmagában árulkodó, hogy a költő nevének kezdőbetűi (D. K.) Kosztolányi Dezső nevének kezdőbetűi, majd az is, hogy szintén két korábbi beszélgetésről esik szó. S hogy semmiféle kétség ne adód­ jék, „Halompestis” város Várnegyedébe helyezi Kronberg lakását, s a naplóbeli Krleža—Kosztolányi beszélgetést transzponálja a regénybe. A főhős is a fontról érkezik, a beszélgetés hasonlóan zaklatottan folyik, és Kronberg kijelentése valójában a naplójegyzet Kosztolányijáé: „ha már arról van szó, hogy valaki fölött meghúzzák a lélekharangot, ak­ kor már jobban szeretném, ha azt a harangot az ellenségeink fölött húz­ nák meg...” A beszélgetést Kronberg Ádám (!) nevű kisfiának hirtelen belepése szakítja félbe, akárcsak a naplójegyzet szerint. Még azt tehet­ jük hozzá, hogy a regényben szó esik Kronberg Hun akkordok (Hunske akorde) cmű kötetéről, amely minden bizonnyal a Négy fal között című kötet Magyar versek ciklusára utal. A regénybeli harmadik találkozás alkalmából Kronberg a megbékélés, a „magasabb szempontok” költőjeként jelenik meg. Krleža valószínűleg nyomon kísérte Kosztolányi tevé­ kenységét, legalábbis hallott arról, hogy miképpen tevékenykedett a PEN Klubban, és talán verseskötetei és novellái, regényei mellett sem ment el szó nélkül. A többi apró „jelentős” tényből azonban nem szabad arra következ­ tetnünk, hogy hiteles Kosztolányi-kép kerekedik ki. A Kronberg-portré éppen úgy valóságnak és fikciónak, élménynek és keserűen karikírozó szándéknak, a magyar irodalom iránt érzett tiszteletnek és vonzódásnak, valamint heves önvédelmi, elutasító gesztusnak keveréke — mint ahogy a regény többi szereplőjének jellemrajzát is hasonló módszer szerint vázolja fel az író Krleža, naplójegyzetének Kosztolányi-képe sem egy­ értelműen pozitív kicsengésű, ott azonban mégis érződik valamiféle tisztelet egy jelentős alkotó iránt. De érződik az is, hogy a világháború frontjainak két különböző oldalán állnak. Mást óhajt a magyar költő és mást a horvát költő. A regényben ez az ellentétes szemlélet okozta szembeállás lesz az igazán fontos. Két különböző értelmiségi mentalitás kifejeződésévé lesz a két figura. Kronberg költészeténél a regényben fontosabb messze nem egyértelmű, inkább opportunista, mint nyílt ma­ gatartása az adott politikai viszonyokkal szemben, de megbékélést szor­ galmazó kijelentése sem több, mint a helyzet szülte kompromisszum. A regény főhőse, Niels Nielssen viszont minden tisztelete mellett határo­ zottan és elkötelezetten képviseli az egyetlen értelmiségi magatartást, azt, amelyet Krleža is képviselt az első világháború idején, majd az 1930-as esztendőkben. A kétféle gondolkodásmód egyben arra is rávilá­ gít, milyen mély szakadékok választották el a magyar és a horvát állás­ pontot, s arra, hogy Krleža a politikai utópiába rejtette a még messze nem megoldott, sem a történelmi kutatás, sem a publicisztika által a kellő mértékben föl nem tárt horvát—magyar viszony értékelését, amely fájó sebeket szakíthat föl. Hiszen Krleža e regényének ezen a helyén (és másutt is!) a kelet-európai diktatúrák, féldiktatúrák modellálása közben — talán önkéntelenül vissza-visszatér a horvát—magyar kapcso­ latok, alá- és fölérendeltségek, történelmi hagyományok kérdésére. És e kérdés fölvetése, „körüljárása” , egyetemessé, modellérvényűvé építése 72 �közben halmozza egymásra a személyes tapasztalatokat, az olvasmányélményeket, az újsághíreket (naplójegyzeteiből tudjuk, hogy sűrűn lapo­ zott bele például a Pester Lloydba vagy a Magyar Nemzetbe). Ebben a folyamatban lesz több epizódnál Kronberg megjelenése a Bankett Blitv ában című regényben. Ma már aligha állaptható meg minden kétséget kizáróan, hogy Krleža két találkozása Kosztolányi Dezsővel valóban így történt-e meg, ahogy K rleža megörökítette. S bár Krleža félelmetes emlékezőképessége vitán felül áll, mégis elgondolkodtató, hogy a találkozások leírására csak 1942-ben került sor (tehát 27, illetve 26 évvel az esemény után). Majd újabb húsz esztendő telt el, s lett Kosztolányi Kronbergként regényszereplő. Ami az egyes részleteket illeti, ott Krleža valóban hiteles, Bioló­ giailag is minden gyanú fölött áll. Ami az egészet illeti, KosztolányiKronberg regénybeli szerepét, ott viszont a fikció lesz az erősebb. Krle­ ža elszakad a figura modelljétől, s a valóság az intimitás részleteit a regény koncepció szerint szabadon alakítja, inkább típussá formálja, mint egyéníti. Mert a Bankett Blitvában a felvilágosodás államregényeitől ép­ pen ezt a tipizálási, modellálási módszert örökölte. Barutanski egyszerre P il'tsudski (majd anticipációképpen Ante Pavelić vagy Tiso) és általában a kelet-európai diktátor, aki nemzeti jelszavaival valósítja meg a totális államot, miközben megoldatlanok maradnak a legfontosabb szociális kérdések. Ilyeténképpen Kronberg-Kosztolányi is, akiről nem csupán Krleža vélte, hogy a l'art pour lart híve, és akinek homo aestheticuselvéből nem pusztán Krleža következtette a kozmopolita költőt, de a mindenfajta rendszerbe jelentéktelen tartózkodással beilleszkedő poéta is, aki már semmiképpen sem viseli Kosztolányi valóságos vonásait. Minthogy Krleža egyszerre akarta megírni a kelet-európai diktatúrák természetrajzát és a kelet-európai értelmiségi lehetőségeit és egyetlen lehetséges magatartási formáját, ezért fokozottan élt az elvonatkoztatás eszközével, és nem riadt vissza attól, hogy egészen közel kerüljön a té­ zisregényhez, illetve a kulcsregényhez. Ám mivel módszerei közül a karikírozás kitűntetetten fontos szerephez jut, így a kulcsregény felől fenye­ gető veszélyt könnyedén kerüli el. Nehezebb feladatnak tetszik a tézisre­ génytől való távolság megőrzése. A szlovén író-esszéista, Bratko Kreft egy helyütt nem indokolatlanul szól „regénypamflet” -ről a Bankett B lit­ vában című művel kapcsolatban, más kutató pedig a regény időszerű kicsengését hangsúlyozza, mondván: direkt reakció az európai naciona­ lista mítosz felől érkező akut veszélyre. A magunk részéről ismételten a Bankett Blitvában államregény voltát, tehát a tematikai és regénytech­ nikai vonatkozásokat emelnénk ki. Tematikai: mivel több kelet-európai állam szatirikus rajzát adja az író, alig túlozva el a valóságos elemeket, inkább e valóságos elemek tendenciózus csoportosításával keltve a szatí­ ra hatását. Államot rajzol föl Krleža, cselekménybe ágyazottan, törté­ nelmi háttérrel, földrajzzal, éghajlattal és kormányzási formával. Csak­ hogy nem annyira valóságos történelemről van szó, mint inkább arról az eszmetörténeti folyamatról és konstruált múltlátásról, amely a két vi­ lágháború között mindenekelőtt a lengyel, a magyar és a horvát álla­ miság ideológiájában jelentkezett. Vágyakból, elképzelésekből, „ősi dicsőség”-ből, történelemkönyvekből áll össze az a „történelemszemlélet” , amely Blitva, Blatvija és a többi, Krleža által modellérvényességgel meg­ épített állam létét igazoja. 75 �Ez a típusú államregény regénytechnikai szempont — a felvilágosodott X V III. század pozitív utópiájával szemben a XX. század negatív utópiájá­ val jelentkezett. Olyan állam megvalósulását jövendölte, körvonalazta, hirdette, amely a totális diktatúra jegyében áll, s annak szolgálatába kény­ szeríti az egyént és társadalmat. Riasztó látomások jelzik az utópisz­ tikus és tudományos-fantasztikus regény útját (a magyar irodalomból Karinthy és Babits idevonatkozó látomását említjük, a cseh irodalomból Čapekét) — Krleža Bankett Blitvában című regényéig. A legyei, a ma­ gyar és a horvát államiság ideológusainak jelszavai, nézetei visszahangzanak a regényben, s a nézetek szembesülnek azzal, ami létrejött, és ami ellen Niels Nielssennek föl kell vennie a küzdelmet. Ilyen értelem­ ben a totális diktatúra és szabadságjogokat valló-hirdető értelmiségi „té­ zisei"-nek regénye a Krležáé. A magános értelmiségi küzd a diktatúra ellen. Hiszen Rajevski elkötelezettsége a diktatúra mellett (amely tehet­ ségének önfeladását eredményezi), a kevésbé tehetséges Knutson elkese­ redett merénylete, Kronberg kiegyensúlyozottságra valló szüntelen kompromisszumra törekvése jelzi, mennyire egyedül áll a demokrácia harcos humanistája. Aligha követnénk el nagyobb hibát annál, mintha Kronberg-Kosztolányi figurájával kapcsolatban méltánytalanságot és türelmetlenséget vetnénk Nielssen—Krleža szemére. S bár Krleža magánossága az 1930as esztendőkben, naplójegyzeteinek és regényének több megfelelése okot adhatna arra, hogy regényfigurák szándékos elrajzolását rójuk föl, még­ sem tehetjük meg. Krleža tézisregényt írt ugyan, általánosított, alig lep­ lezve épített regényébe valóságelemeket, szubjektív indulatokat ültetett át regényhősébe, a regényegész azonban éppen államregény voltával olykor igényli ezt a fajta alkotói módszert. Nem egy államról van szó (tehát nem Lengyelországról vagy a későbbi Horvátországból), hanem azokról az államokról, amelyek az 1930-as évek szemlélete szerint bár­ mely pillanatban létrejöhetnek. Olyan diktatúráról, amely akármely na­ pon megvalósulhat. S amely államok és diktatúrák lényegében készen állnak létrejöttük előtt. Ideológiailag elő vannak készítve a kelet-európai népek közös történelmi nyomorában, felemás és megkésett fejlődésében, elmulasztott társadalmi reformjaiban, egymás ellen feszülő nacionaliz­ musukban. S itt visszatalálunk Krleža Ady-élményéhez, „A Duna vallo­ mása” méltán szerepei kiemelt helyen az említett Ady-esszében. Sosem lehetünk elég óvatosak akkor, ha Krleža magyar irodalmi is­ mereteiről szólunk. A z eddig — részleteiben ismert naplók, az esszék, az önkéntelen idézetek, fordulatok azt tanúsítják, hogy otthon volt a magyar irodalomban, figyelemmel kísérte fejlődését akkor is, mikor év­ tizedeken nem lépte át a magyar határt. Alig van olyan regénye, amely­ ben ne találkoznánk valamiféle magyar vonatkozással. Talán az is több a puszta véletlennél, hogy Léda egyik színművének címe. KosztolányiKronberg alakja pedig arról tanúskodik, hogy a magyar költői lét prob­ lémái is foglalkoztatták. Terjedelm i okok miatt nem közölhetjük szerzőnk eligazító jegyzeteit. Fried István és olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) 74 �7 5 �K E R ÉN YI FEREN C Szemközt Madách Imre szövegével (Egy sajtó alá rendezés műhelynaplójából) 1987-ben kaptuk Horváth Károly irodalomtörténész, egyetemi tanárral a megbízást, hogy készítsünk új válogatást a Szépirodalmi Kiadó számára, megállítandó azt a szövegromlási folyamatot, ami gyakorlatilag már Ma­ dách életében megkezdődött, de az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Olyan időpontban, amikor a külföld érdeklődése viszont megélénkült az első szá­ mú magyar remekmű iránt; műfordítók, könyvkiadók, hungarológusok, színházi szakemberek kérik újra és újra Az ember tragédiája hiteles szöve­ gét. A kiadó feltételei kedvezőek: természetesen mai, olvasható, élvezhető, tanítható szöveget akar (szakkifejezéssel: szöveggondozott textust, de nem kritikai kiadást), de megadja ehhez a kritikai kiadást már közvetlenül elő­ készítő szövegjegyzetek lehetőségét, s a kötet a Tragédia mellett tartal­ mazni fogja a Mózest, Madách lírájának és levelezésének a két műre vo­ natkozó hányadát. Íme a feladat, amelyről minden magyar irodalomtörté­ nész ábrándozhat a tervezgetés óráiban... a k é z ir a t é r d e k e s s é g e ir ő l A Tragédiának egyetlen, Madách kezétől származó (autográf) kézirata van, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őriz, K 531 jelzeten, és amelyet 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján jelen­ tetett meg hasonmásban az Akadémiai Kiadó, Horváth Károly utószavá­ val és gondozásában. Ismerjük még a Tragédia szereplőlistáját is, amelyen Madách maga rögzítette - a drámai költemény kidolgozásával párhuzamosan - a megírás dátumait (innen tudjuk, hogy 1859. február 17. és 1860. március 26. között dolgozott rajta az alsósztregovai „oroszlánbarlangban” ), az egyes színek verssorainak számát mintegy ellenőrizve önmagát a kom­ pozíció területén és a szereplők egyre gyarapodó lajstromát. E szereplő­ lista legutóbb 1983-ban jellent meg, hasonmás kiadásban, az Európa K önyv­ kiadó azóta megszűnt Kézirattár-sorozatában; „...írtom egy költeményt” ...idézetcímmel. A Tragédiának más kéziratát nem kell keresnünk. 1861. november 2-án Madách két levelet írt, egyet Arany Jánosnak, egyet Nagy Ivánnak. Ben­ nük szinte szó szerint ugyanaz olvasható erről a kérdésről: „...nálam a kéz­ irat mása nincs meg...” , illetve „... más példányom nincs...” Hogy ez Madáchnak rendes írói gyakorlata volt, arról a Nagy Ivánnak küldött, 1891. december 23-i levél tanúskodik, amelyben a Férfi és nő című, pályázatra benyújtott fiatalkori drámáját kérte vissza az Akadémia levéltárából: „...szokás szerint nem tartám meg párját.” Látszólag a szöveggondozás munkája egyszerű, hiszen megvan az autog­ ráf kézirat (K lesz a rövidítése a jegyzetekben), az első kiadás 1862 janu­ 76 �árjából (minthogy) a címlapon 1 861 áll, ez lesz a jelzése, sőt a költő meg­ érte a második kiadást is (1863). Vagy mégsem? Az akadémiai kézirat, a K folyamatos alkotómunkát bizonyít - Madách ezenközben nyolc tollat koptatott öl, amint az a kézirat vonalvastagsága jól szemlélteti. Mint említettük, a szereplőlistán Madách összeadta a vers­ sorokat: 4080. Ezt meg is kapjuk, ha a V II., a konstantinápolyi szín sorai­ ba nem számoljuk bele azt a 23-at, amelyet zsoltárokból emelt át a bará­ tok és a máglyára induló eretnekek kórusába. Ez tehát az alapszöveg, amely az 1860. március 26-i állapotot mutatja. Csakhogy az Arany Jánoshoz eljuttatott és általa kiadott kézirat nem tisztázat, hanem Madách kezétől származó javításokat, sorbetoldásokat is taralmaz, nem szólva Arany jól megkülönböztethető módosításaitól, amelyeket Madách köszönettel elfoga­ dott, jóváhagyott és amelyek így az első kiadásba is bekerültek. Mi történt 1860 márciusa, az alapszöveg elkészülte és 1861 tavasza között, amikor Madách Imre, Balassagyarmat város választott országgyűlési képviselője útipoggyászába tette a Tragédia kéziratkötegét is? A választ az említett, 1861. november 2-i, Nagy Ivánnak küldött levél tartalmazza: „M ár több esztendeénél, hogy készen van. Említettem több ösmerősöm előtt (...) mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak felolvasám, s ő sörgetett, adnám Aranynak bírálat végett.” Nem ítéljük el Madách baráti körét! Vaskos kéziratköteg, piszkozatjellegű kézírással - ez több volt, mint amit a lírai költemények cseréjé­ hez, lakodalmi versezetek, csípős epigrammák meghalllgatásához szokott nógrádi litterátusok elfogadhattak. (Hasonló érzést, megtoldva a nyitóso­ rok kedvezőtlen benyomásával, Arany is átélhetett.) A javítások első há­ nyada - s ezzel indul a második munkafázis, az alapszöveg javításáé tehát vélhetően Szontagh javaslata, bár a javítás mindenütt Madách kezé­ től való, így talán helyesebb Madách és Szontagh javításáról szólni. Mind­ ehhez járulták azután Arany javításai és a nyomda számára tett utasításai 1861 őszén, a kiadás munkálatai idején. Olyan klasszikus kéziratunk van tehát, ami párját ritkítja a magyar iro­ dalomban. Hiszen voltak már olyan esetek, amikor írói kézirat nélkül, egy­ korú másolatok szövegéből kellett alapszöveget megállapítani, szinte öszszerákni (Csokonai Karnyónéja esetében például); máskor egy másoló ad­ ta meg egy drámaszöveg végleges formáját (Bessenyei életművében); a Bánk bánnak pedig két kidolgozása ismeretes, de nem egy kéziraton. A Tragédia esetében az egy kéziraton belüli két munkafázis elkülönítése fel­ felbukkanó óhaja a Madách-textológiának. W aldapfel József már 1956-ban célzott erre, az általa sajtó alá rendezett kiadás jegyzeteiben. Horváth K á­ roly 1973-ban szintén gondolt rá, de a hasonmás kiadás, jellegénél fogva, nem volt alkalmas rá. Most - szövegkritikai jegyzeteinkben - megtehetjük ezt az elkülönítést. A K tehát a kézirat alapszövegét jelenti majd, az 1859. február 17. és 1860. március 26. közötti munkafázis eredményét, a Ki a kéziraton tett javításokat. A másodikon (1863) Madách maga is tovább ja­ vított, de figyelembe vette Szász Károly észrevételeit is. Lássuk az elmondottakat egy szövegpéldán. Az egyiptomi, a IV. színben Ádám-Fáraó arról a leláncoló rokonszenvről beszél, amely az istenített uralkodót a rabszolganő-Évához köti. Lucifer válasza a 621-623. sorban, a K szövegében, tehát ahogyan Madách azt először két sorban megfogalmaz­ ta: 77 �’S így nincs más hátra, mint hogy a ’ tudás Azt el tagadja, ’s az erő kaczagja. Madách maga javít a K 1-en: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Létét tagadja, ’s az erő kaczagja. Arany az utóbbi sort tovább módosítja és megtoldja egy szintén a K 1 szövegén: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Tagadja létét e rejtett fonálnak: S kaczagja durván az erő s anyag. harmadikkal , Arany javítása igen szerencsés: Ádám a 609. sorban láncról beszélt, Lu­ cifer a párbeszéd korábbi fázisában „szálnak egyiké” -ről (611.) és „e vé­ kony szál” - ról (615.). Az „erő s anyag” mellérendelése pedig alkalmas ar­ ra, hogy felidézze az 1850-es évek nemzedékének egyik nagy olvasmányélményét, a materialista Ludwig Büchner Karft und Stoff című könyvét, Madách egyik forrásmunkáját. A három sort tehát Madách érthetően fogadta el, s az így került be az 1861. és az 1863. évi kiadásokba is. Korszerűsítenivalója itt a mai sajtó alá rendezőnek alig van: mint mindenütt, elhagyja az aposztrófot a 621. és a cz-t a 623. sorban. A szövegkritikai jegyzet pedig így fest majd (az aláhúzással a változó szövegrészeket emelve k i): 621 K : S így nincs - K 1, 1863: Nincsen 622 K : Azt el tagadja, s az erő kaczagja. - K 1: Létét tagadja, s az erő kaczagja. (Madách javítása) - K 1, 1861, 1863: Tagadja létét e rejtett fonálnak: (Arany javítása). 623 K 1: a sor Arany javítása. H Á N Y SO R B Ó L Á L L A Z E M B E R T R A G É D IÁ JA ? A kérdést legutóbb Kelényi István, a Palócföldben is publikált fiatal költő és irodalomtörténész tette fel 1983-ban, a színpadi ősbemutató cen­ tenáriuma alkalmából a Színháztudományi Szemle 12. kötetében. Tolnai Vilmosnál az 1924. évi „kritikai igényű” , sőt javított kiadásban 4 117 sor, Waldapfel Józsefnél (1956.) 4 114 sor. (Valamennyi változat a prózába tör­ delt, tehát számozhatatlan zsoltárrészletek nélkül értendő.) Ha ezeket is figyelembe vették, az értékek jóval szélsőségesebbek: Alexander Bernát így mutatott ki (1900.) 4139, Szabó József pedig — egyébként számozatlan - kiadásában (1972.) 4 14 1 sort. Ugyancsak számozatlan a Tragédia Halász Gábor mindmáig legteljesebb közreadásában: Madách Imre Összes Müvei. Bp. 1942. Pontos kérdésre illik pontos választ adni: Az ember tragédiája meggyő­ ződésünk szerint 4 117 sorból áll. Visszahelyeztük a Waldapfel Józseftől el­ hagyott három sort, így a Tolnai Vilmos-féle eredményre jutottunk. Ezek a sorok a következők (mindhárom Ádám szövegében): 663. Ah, milyen édes kebleden pihenni - az egyiptomi színben 2 14 1. Nem gondolok nevemmel, légyen átkos, 2215. E guillotin is szinte hallgatózik. - a párizsi színben Indoklásunk a következő: a K és a K 1 szövegében mindhárom sor szere­ pel. A 2 14 1. az 1863. évi második kiadásból, a másik kettő már az 1 861 . évi elsőből kimaradt. Madáchnak egyik esetben sem állt rendelkezésére 78 �kézirata: 1861-ben Arany javította a kefelevonatot, 1863-ban pedig az első kiadás egy példányán Madách készítette elő a szöveget - anélkül, hogy az Akadémián lévő kézirathoz visszaegyeztethetett volna. Így (amint arra alább visszatérünk) a szövegromlás már itt, a költő életében óhatatlanul megkezdődött. Ezért érezzük teljesebbnek a Tragédiát e három sor közlé­ sével. SZÖ VEGRO M LÁS ÉS SZÖ VEG RESTAU RÁLÁS Tökéletes könyv nincs; tollhibák, tévesztések a remekművekben is akad­ nak és a klasszikus szövegekben is rögzülhetnek, ha a szerző, a szerkesztő és a korrektor szeme átsiklik rajtuk. Idevágó példánk a XV. szín szerzői uta­ sításának egy mondata lehet: „ A nézőhely átváltozik a 4. szín pálmafás vidékévé.” Nyilvánvalóan a III., a paradicsomon kívüli színre utal itt Ma­ dách. Ráadásul a „pálmafás” jelző már az első kiadásban „pompás” -ra tor­ zult, ami teljesen ellentétes a helyzettel: az Édenből távozott első ember­ pár nem fogja új környezetét pompásnak találni... Ha szigorúan tartanánk magunkat a szövegmondás alapszabályához az „ultima manus” elvéhez, azaz az író életében megjelent utolsó, általa még láthatott és ellenőrizhetett ki­ adást (esetünkben az 1863. évit) vennénk át minden korrekció nélkül, ez a hiba bizony továbbélne a szövegben. Nagy a kavarodás a VI., a római színben is, s nemcsak a bacchanália szerzői utsításainak értelmében. A két „kéjhölgy” , Hippia és Cluvia dalt énekel a dőzsölők szórakoztatására, akik - mintegy a tetszés jeleként - a refréneket velük éneklik. Ezt természetesen csak akkor tehetik meg, ha elő­ zőleg a refrén egyszer már elhangzott. Madách a kézirat mindkét munka­ fázisában gondosan jelölte is a „mind” előadta sorokat. Előírásait azonban sem az első, sem a második kiadás nem tükrözte, s később sem helyesbítet­ ték. Utóbb, már Madách halála után a római szín elején, a gladiátorok via­ dala alatt folyó párbeszédből az egyik sor önálló életre kelt. Eredetileg Hippia mondja Ádám-Sergiolusnak, a kielégíthetetlen kéjvágyról és ÉvaJúliáról elmélkedve: Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye, Egy ábrándkép nem csábítandja-é el? Egy gladiátor roncsolt izmai Ádám nem is engedi befejezni a mondatot, sietve és helyeslően közbevág: Igaz, igaz, ne többet, Hippia: Miért is vonz ez a kéj Tantalusként, Ha Herculesnek ereje hiányzik, Ha Proteusként nem változhatunk... Ezzel szemben még a XX. századi, szöveggondozottnak feltűntetett kiadá­ sokban, így a legutóbbi ilyenben, a Magyar Remekírók Katona és Madách válogatott műveit egy kötetben tartalmazó darabjában (Bp. 1974.) is, az alábbi meglepő szöveg olvasható, Ádámnak adva: Igaz, igaz, ne többet, Hippia. Miért is vonz az a kéj Tantalusként, Egy gladiátor roncsolt izmai 79 �A három sorral lejjebb csúszott sor tehát kiadásról kiadásra vándorolt, no­ ha azonnal szembeötlő, hogy semmi értelme nincs az adott helyen. Az említett helyzet, hogy ti. Madách sem az első, sem a második kiadás esetében közvetlenül, kézirattal íróasztalán nem vett részt a sajtó alá ren­ dezésében, sajtóhibák nagy mennyiségét eredményezte. 1863-ban például így jelent meg rögtön az I. szín szállóigévé lett 13. sora: Be van befejezve a nagy mű, igen. A „tetemesen javított” jelző a második kiadásra a szónak nem ebben az ér­ telmében veendő... A mostani sajtó alá rendezés során figyeltünk fel a szövegváltozásoknak egy másik, igen érdekes, egy irányba mutató csoportjára, amelyet mai nyelv- és versérzékünk egyértelműen szövegromlásnak érzékel. Madách, aki nem volt virtuóz verselő, kéziratában nagyon figyelt verssorai jambikus lej­ tésére és ennek érdekében gyakran alkalmazott egyéni helyesírási megoldá­ sokat, magánhangzókat nyújtva vagy rövidítve, mássalhagzókat kettőzve. Arany ezeket a K 1-en nemigen javította, mindazonáltal már az első kiadás­ ban egyrészük megváltozott, közeledett az akadémiai helyesírási normák­ hoz rontva a ritmust, növelve a hibásnak tekinthető sorok számát, végső fokon pedig erősítve a Madách verselését ért és érő kritikákat. A folya­ mat a második kiadásban gyorsulóan folytatódott. A Tragédiának, csupán első hatszáz sorából tucatnyi ilyen példát gyűjthetünk. Szemléltetésül egyegyet iktatunk ide a két kiadásból. A 261. sor (a II., a paradicsomi szín­ ben) három ritmikai indíttatású változtatást tartalmaz a K és a K 1 szövegén: - - lv - - -v - v - Hogy testesűljön nagyszerű müvekben, A két kiadásban viszont romlott szöveggel és ritmussal: Hogy testesüljön nagyszerü művekben, Ugyancsak a II. színben, szintén Lucifer mondja, az első emberpár megszó­ lítására készülve a 2 10 - 1. sorban: ——v - v —v —v — Nem küzdök-é hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével... Az a névelő kettős, rövid és hosszú ritmizálásának lehetőségét is figyelem­ be véve, az első, a 210. sor lejtése kifogástalan, mind a kéziratban, mind az első kiadásban. 1863-ban azonban a ritmus megdöccen: Nem küzdök-e hiába a tudás stb. A ritmikai szövegromlás ilyen mérvű, már már tömegesnek nevezhető elő­ fordulása is az „utima manus” elvének mechanikus alkalmazása ellen szól. Mostani kiadásunkban - a kéziratot is szem előtt tartva - követjük Madách eredeti elképzeléseit, s megőriztük ritmikai céllal végrehajtott vál­ toztatásait. Kivéve persze azokat az eseteket, ahol a helyesírás időközbeni alakulása a költő szándékaival egybeeső változást mutat. A ritmikai értékű és célzatú szövegrestaurálás azonban újabb izgalmas kérdést fogalmaztat meg a sajtó alá rendezővel. H O G Y A N ÍR T É S B E S Z E L T M A D Á C H É S K O R A ? Mert való igaz, hogy az első magyar akadémiai szöveggyűjtemény már 1832-ben megjelent (Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai 80 �címen), de ettől természetesen még nem egységesült az országos gyakorlat; naplók, magánlevelezések, napi feljegyzések bizonyítják ezt a XIX. század közepéről. Madách ehhez járuló sajátos, egyéni helyzetét Arany így foglal­ ta össze 1861. november 5-i levelében: „Talán nem hatott úgy át meg át a magyar népnyelv érzete, mint oly nagy költőt kellene, az irodalmi nyelv pedig évek óta romlik, több-több idegenszerűt vesz magába. Talán előbb kaptad a német, s általában idegen kultúrát, hogysem a magyar nyelvszel­ lem kitörölhetetlenül ette volna be magát nyelvérzékedbe. Vagy ha nem így volna, úgy tán merészebb játékot űzsz a nyelvvel, mint azt a nyelv most már tűrhetné.” (Kiemelések Aranytól. - K. F.) Szembenézve az Arany felvetette részproblémákkal, a mai sajtó alá ren­ dező sokban egyetért a Tragédia első sajtó alá rendezőjével. A legendák megelőzése céljából szögezzük le: semmi jele nincs viszont annak, hogy Madách mintegy nyelvszigeten élve és dolgozva a vegyes lakosságú Alsósztregován, szláv nyelvi közeg hatása alatt írta volna meg főművét. (Ha­ sonló olvasható az alsósztregovai múzeum katalógusában.) A germanizmusok sem a felületen, a helyesírásban jelentkeznek; a kézirat mindkét fázi­ sában és teljességgól hiányzik a németességnek akkoriban közkeletű mód­ ja, a főnevek nagy kezdőbetűs írása. A nyelvtani szerkezetekben (igevonzatok, kötött szólások) már több volt a germanizmus, ezeket azonban Arany, majd Szász Károly nagyrészt eltűntette, s ezért ma csupán a szö­ vegkritikai jegyzetekben bukkanhatunk rájuk. A II., a paradicsomi szín nyitómondata É va szájából például így hangzott a K 154. sorában: Ah, miilyen édes, miilyen szép az élni. A III. színben Lucifer így jellemezte Ádám lázadását (365. sor); K : Hiú báb, most dacolsz a tiszta égnek K 1, 18 6 1; Hiú báb, most dacot hánysz tiszta égnek Végül, a második kiadásban, Szász Károly megjegyzése alapján Madách oldja meg a németes szerkezet gondját egy szólással: maga 1863: Hiú báb, mostan fittyet hánysz az égnek Hasonló esetben javított Arany is a 401. sorban: „néked még dacolhat” „még dacol veled” . A 608. sor „bűbájt bír sajátul” részlete Arany javító tollán: „bűve-bája van” . A Tragédia alkotóműhelyének lényegi kérdéseire világít rá viszont Arany levelének idézett utolsó mondata. A nyelvirodalom- és művelődéstörténeti fordulatként számon tartott, Kazinczy Ferenc vezette nyelvreform (a nyelvújítás) mellett alkotóink megannyi kis, saját nyelvújításra is kény­ szerültek, ha új tudattartalmak megfogalmazására vállalkoztak. Madách és főműve ebből a szempontból is kivételes helyet foglal el irodalmunk­ ban. Hiszen filozófia és teológia, politika és költészet, történetírás és világirodalmi közkincs támasztott vele szemben merőben eltérő stílus- és nyelvhasználati követelményeket. A két pólus érzékeltetésére idézzük fel a drá­ mai költemény két részletét. A tiszta poézis szólal meg a londoni szín ha­ láltáncán felülemelkedő Éva szavaiban (3137-40. sor): Szerelem, költészet, s ifjúság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. 81 �A Tragédia ilyen részleteinél a sajtó alá rendező feladata az lehet, hogy mint azt említettük és mint mostam példánkban a 3137. sor „ifiúság” sza­ va is szemlélteti - maradéktalanul érvényre juttatja a költő szándékát. Lu­ cifer és olykor Ádám tirádáiban a poétai eszköztár minimális foka viszont rendkívül erős intellektuális kifejezéssel tart egyensúlyt, olyan elvont fo­ galmakat építve a verses szövegbe, melyet korábban csak értelmező pró­ zában használtak a kortársak. Lucifer mondja a 4 14 -5 . sorban: „Vagyok” - bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet. Az ilyen passzusokhoz általában Arany sem talált illőbb kifejezésmódot; ő a költői stílusréteget erősítette fel a szövegben. („. . . . különösen a lírai ré­ szek nem eléggé zengők” - kifogásolta már a szerzőt köszöntő első, 1861. szeptember 12-i levelében.) A ma racionálisabb olvasójának ter­ mészetes módon hangzanak - költői szövegben is — a történelem és az egzakt, fogalmi gondolkodás terminusai, amelyek zöme ráadásul azóta tel­ jességgel meghonosodott nyelvünkben: a pháraóból így lett fáraó, az aristocratiából arisztokrácia, az abst r a ctióból absztrakció. Kézenfekvő tehát, hogy ezeket kiadásunk a mai helyesírás szerint közölje. (A tudományos igényű, kritikai kiadásban természetesen más lesz a helyzet.) Ugyanez vonatkozik a görög nevek átírására, amely mindenkor alá volt vetve a helyesírás adott állapotának (Madách kora és a századforduló pél­ dául latinos alakváltozatban használta, idézte a görög neveket és fogalma­ kat.) Kivételt csupán a római színben tettünk, ahol meghagytuk - kor­ festő szerepe miatt - a latinos írásmódot. Tehát: Herculesre, Tantalus, Proteus stb. Kétségtelen az is, hogy Madách nyelvhasználata és helyesírása ugyan­ akkor számos jelenségében archaikus volt, már az 18 50/60-as évek nyelv­ állapotához képest is. A K jól szemlélteti ezt: az igekötőt Madách rende­ sen különírta az igétől; a vonatkozó névmásnál olyankor is a régiesebb ala­ kot használta (amelly), amikor az ritmikailag nem indokolt; következete­ sen pótlónyújtást hajtott végre a 1 +mássalhangzó előtt (tehát v ólt, volna stb.). Legérdekesebb archaizmusa talán a hiátus meghagyása, amikor pe­ dig a korban már mind a kiejtésben, mind az írásban hiátustöltő j-t hasz­ náltak. A Tragédia keletkezéstörténetét feltáró levélből az „esztendeénél” alakot cikkünkben mi is idéztük, de hasonló példákat bőven tartalmazott a K is. A korszerűsítés már a K 1 állapotán lemérhető, kisebb részben Szontagh, zömében pedig Arany tanácsai és munkája révén. Az így létre­ jött ellentmondás a szövegen belül a költő életében megjelent két kiadás igyekezett ugyan feloldani, de ez csak részben sikerült, mert - mint lát­ tuk - a helyesírási egységesítéssel (szakszóval: az emendációval) egyidőben megindult a ritmikai szövegromlás is. Nehezítette a dolgot, hogy a K helyesírása önmagában véve nem volt következetes, meglehetős számú nyilvánvaló tolihiba tarkítja, mintha Madách - az elmaradó olvasói ér­ deklődés miatt - nem érzett volna indíttatást kézirata tüzetes újraolvosására. Népszerű kiadásra készülve, ebben a vonatkozásban is a mai helyes­ íráshoz közelítjük a szöveg ortográfiáját, ha az nem jelentésmegkülönböztető szerepű vagy ritmikai értékű, ideértve a központozást is. Madách pél­ dául előszeretettel szakította meg versmondatait vesszővel és gondolat­ 82 �jellel; ma az utóbbi is elegendő a megszakítás vagy a közbeékelés jel­ zésére. Egyetlen esetben tettünk kivételt: az -ul, -ül, toldalékot Madách következetesen hosszú magánhangzóval jelölte (úl, -űl). Megoldását átvet­ tük a ritmikailag közömbös esetekben is, mert az 1 csekély hangzóssága mi­ att még követő mássalhangzóval is inkább rövidnek érezzük és ejtjük a szótagot, mint hosszúnak. Döntenünk kellett két név ügyében is. Lucifert, a Tragédia egyik fő­ szereplőjét az Úr először a 76. sorban nevezi meg. S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz... A főangyal neve a K-n: Lucifer, a K 1en azonban (Madách kézírásával) L úcifer, feltételezhetően a jobb jambus kedvéért. Később azonban - a gya­ kori előfordulás ellenére — nincs nyoma annak, hogy a költő a felvetődött névmódosítást végig kívánta volna vinni. Ezért a 76. sorban visszaállítot­ tuk ugyan a K 1 L úcifer-változatát, de nem egységesítettünk erre az elszi­ getelt alakváltozatra. Másként jártunk el a V II., a konstantinápolyi szín­ ben, ahol Éva-Izóra kísérőjét Helenének hívják. A név - minden szöveg­ kapcsolatában - három rövid szótagot jelent ritmikai szempontból, így használata egyértelműen a jambikus lejtés ellen hat. Az 1793. sorban azonban felbukkan a K és a K 1 szövegében a Heléne névváltozat is. (A két nyomtatott kiadásban: ismét Helene.) A változatosabb ritmizálás okán a Heléne mellett döntöttünk és erre egységesítettünk. Olvasóink között akad­ nak talán, akik e kérdéseket már a tudományosság határain is túlmenően szőrszálhasogatásnak érzik. Ne feledjük azonban, hogy a Tragédia - immár 105 éve - színpadi, tehát mondott szöveg is, ezért a sajtó alá rendezése so­ rán ilyen kérdésekkel is óhatatlanul foglalkozni kell. Mennyire bántóan hangzik például - sajnos, a Nemzeti Színház jelenlegi, nyelvileg egyéb­ ként igen gondos előadásában is - , amikor az Ádámot játszó színész ola­ szosan ,,Lúcsiám” -nak ejti az 1079. sort, az athéni szín végén: Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám. AZ ÉLETM Ű E G É SZ É B E N Madáchot - mi tagadás benne - a Mózes K eresztury-átdolgozásának átütő és tartós színpadi sikere ellenére is, ma is egyműves szerzőnek tart­ ja az irodalmi közvélemény. Az egész életmű (s ez vitán felül állhat) a Tragédia irányába rendelhető el; darabjainak zöme közvetlenül is, egyegy motívum felvillantásával, egy-egy stiláris fordulat kipróbálásával, más része pedig közvetve, problémáik, látásmódjuk azonossága okán vezet a drámai költemény felé. Minthogy ezúttal lehetőséget kaptunk rá, a lírá­ nak és a levelezésnek azt a szeletét válogathattuk, amely a Tragédiáit és a Mózest, (az utóbbin persze a madáchi változatot értve) mindkét fenti módon keretezi, természetesen a közvetlen szálak túlsúlyával. A Mózes, a líra és a levelezés Horváth Károly feladata lévén a sajtó alá rendezés mun­ kamegosztásában, az ő tiszte lehetne szólni a Mózes eddig össze nem ve­ tett két kéziratáról (pályázati darab volt, idegen kezű másolatát kellett be­ nyújtani), Halász Gábor elévülhetetlen érdemeiről a bőrmappába gyűjtött kiadásra szánt, rendkívül nehezen olvasható verskéziratok kiadásáról és a mindennek ellenére ránk is maradt feladatokról. Most csupán annyit, a Tragédia felől nézve-olvasva a leendő kötet többi hányadát; azzal a tény­ 83 �nyel, hogy a szövegkritikai jegyzetek segítségével a Tragédiának, nemcsak végleges változata, hanem munkafázisszövegei is pontosan megállapíthatók lesznek a figyelmesebb és az ilyen kérdések iránt érdeklődő olvasó számá­ ra, a madáchi életmű egysége még szorosabb lesz. És nemcsak a nagy eszmék (a küzdés gondolata, az értelmi kételkedés, a Világost átélt nemzet erkölcsi megtisztulása) vonatkozásában, hanem inkább az apróbb részletek­ ben. Hiszen a lírát és a Mózes-drámát nem javította Arany János keze, ezek stiláris egysége ezért csupán a Tragédia kéziratának két munkafázisá­ ból származó korábbi, javítatlan szöveggel egybevetve derülhet ki. Ugyan­ azok a ritmikai megoldások, a helyesírás egyéni változatai, s amelyeket a Tragédia nyomtatott szövegeiben nagyrészt már hiába keresnénk. Hogy csak az általunk már említett példákból merítsünk: ,,a kő dacol a vésznek” a Búcsúérzetek című versben), az É jféli gondolatokban „öszve-” marad az igekötő alakja és elénkbukkan a jellegzetes, ki nem töltött hiátus is: „te­ metőére” (A halál költészete). A tudósok után most Madách minden hí­ ve, rendszeres olvasója, rajongója megteheti a maga hasonló észrevételeit, bepillantva egyúttal Csesztve és Alsósztregova költői alkotóműhelyébe. B E F E JE Z É S Ü L pedig álljon itt az elmondották szemléltetésére, mutatványul az 1989-re megjelentetni tervezett kötet Tragédia-szövegéből a drámai költemény né­ hány közismert sora, az új sajtó alá rendezés szerint: L U C IF E R Nézd, ott a sast, mely felhők közt kovályg, Nézd e vakondot, földet túrva lenn, 280 Mindkettőt más-más láthatár övedzi. A szellemország látköröd-kivűl van, És ember az, mi legmagasb neked. Az ebnek is eb legfőbb ideálja, S megtisztel, hogyha társáúl fogad. Madách Imre életművét gondozó munkánk során eljutottunk — a szükséges lépcsőfokokat mind bejárva - a régóta és joggal, sürgetett kritikai kiadás, azaz a tudományos edíció lehetőségéig. Az ember tragédiája következő ki­ adása már ilyen lehet. Mert ne feledjük: nemcsak az épületben, tárgyban, testett öltött javak, emlékek alkotják részét nemzeti közkincsünknek, ha­ nem azok a szövegek is klasszikusaink életművéből, amelyeket a közös emlékezet nyomtatott kiadásokból ismer meg és örökít át nemzedékről nemzedékre. 84 �________ műhely N A PLÓ H E L Y E T T VII. Krumpliszedés 19 8 8 őszén Szedtük a krumplit. Mellettem apósom, hetvennégy esztendős szikár öreg­ ember, nem is titkolt büszkeséggel, hogy én négyet is elvágok, míg ő egyet sem. - Jó lesz megnézni, hogy csinálja - gondoltam magamban, míg hall­ gattam az egyszeri menyecske történetét, aki nem győzte szidni az urát, amiért annyi krumplit elvág. Megnéztem hát, miben különbözik az ő kapa­ vágása az enyémtől, már csak azért is, hogy ne tegyem kockára a jó hír­ nevemet, hiszen én a kertész lánya vagyok, hozzáértő személy. Szép, enyhe őszidő volt, szeptember eleje. Lelkiismeret-furdalással gon­ doltam arra, hogy most a városban felvonulás van, amin szivem szerint magam is ott lennék, ha... Ha nem kellene fölszedni a krumplit. A krumplit, amit ötször kapáltunk, akkora esők voltak errefelé tavasz­ utón, nyár elején; amiről kézzel szedtük a bogarat; aminek csak a vető­ gumója is majdnem egy ezres volt. Ami - amilyen szép az idén - biztosítja két családnak újig a főznivalót. Én volnék hát az a bizonyos kispolgár, akit a magántulajdon hátráltat abban, hogy közösségi, társadalmi erővé váljék? A birtoklásvágy, a meg­ gazdagodás délibábját kergetve nem jutok el a forradalmi barikádokig? Krumplit szedek, miközben mások történelmet csinálnak? Eddig csak a pihenésről, a vasárnapi szórakozásokról, kirándulásról, strandolásokról mondtunk le azért, hogy megműveljük az apámtól ránk ma­ radt földet. Nem, persze, hogy nem csupán a földhözragadtság hajtott, ha­ nem annak a lehetősége is, hogy megtermeljük a háromgyerekes családnak a konyháravalót. Többet nem, mert bár a föld elég nagy lenne a piacratermeléshez is, az eladással nem boldogultunk. Nem tudom elviselni, hogy a körtéért - amit egész nyáron permeteztünk, gonddal megszedtünk, lá­ dákba érleltünk - mi kilónként tizenegy forintot kapjunk, míg a szemem láttára írja ki rá a huszonnyolc forintos árat a zöldséges. Lett légyen ma­ szek avagy állami, illetve szerződéses. Ha a mi fáradságunknál ennyivel többet ér a boltos egyetlen kézmozdulata - no, jó, ne legyünk elfogultak a boltos munkája, akkor dolgozzék ő. Azóta csak saját fogyasztásra termelünk. A munka persze így is sok, csaknem minden tavaszi-nyári-őszi hétvégénket igénybe veszi. Még szeren­ cse, hogy nőnek a gyerekek, sorra elhagyják az általános iskolát, az erejük is gyarapodik. Nem mondom, hogy boldogok a földműveléstől, de csinál­ ják. Engem az a meggyőződés is vezérelt, mikor rákapattam őket, hogy ez is tudás, ez is szakma. Én sem gondoltam volna forrófejű kamasz- és ifjúko­ 85 �romban, hogy még egyszer visszaállok a barázdába, amiből akkora daccal és dühvei szöktem el. Sokszor eszembe jut: apánk talán máig is élne, ha nem hagytuk volna ott olyan magabiztosan, olyan ifjúi végletességgel, olyan hátra nem forduló világgáindulással. De akkora már majd mindenre megtanított, amit ő maga tudott, és be­ lénk oltotta azokat az élményeiket, amik visszavonzottak végül a földjére. Veszélyes dolog a készség, a tudás: a maga képére formál, megkísért, mun­ kába hív. Csak újra kézbe kellett venni a szerszámokat, amikor anyám átadta a stafétabotot, ránkhagyta a föld megművelését. Ha nem lett volna a vérünk­ ben, hogy mit kell tennünk a gyümölcsösben és a konyhakertben, talán nem mosolygok fölényesen annak a mérnöknek a szemébe, aki tenisz­ pályát akart kialakítani a körtésünk helyén. Pedig tudtam, ma is tudom, hogy nem elborult agyú álmodozás volt a terve, hanem akár nagyon jól jö­ vedelmező üzleti vállalkozás is lehetett volna. A környékre kirajzottak a pesti lakótelepek kertészetre kiéhezett lakói. Nyaralnak az aprócska parcel­ lákra épített hétvégi házaikban, hordónyi medencékben fürdőznek, nyug­ ágyakban napoznak. Biztos a teniszre is rákapnának, ha volna módjuk. Mi csak ülnénk a pálya szélén és szednénk az óradíjat kapálás helyett. Dehát ezt a szentségtörő gondolatot én egyáltalán nem tudom, s tudtam megemészteni. Úgy néztem a derék mérnök úrra, mintha templomban akar­ na házibulit tartani vagy egy nevezetes történelmi tájba vízi erőművet épí­ teni. Most pedig már nemcsak a pihenéstől von el ez a darab föld, de lám, a történelemtől is. Szombat-vasárnap újabban mindig történik valami és mi nem vagyunk ott. Azelőtt csak május elsejei fölvonulásokról maradtunk le, most meg tüntetésről, konferenciáról, tanácskozásról, mindenről sorban. Pedig bánom is a lemaradást, és mégis, amikor választani kell, gondolko­ dás nélkül nyúlok a kerti szerszámokhoz. - Miért? - faggatom magamat. - Miért? - Mert ezt senki sem végzi el helyettem - hangzik a racionális énem válasza. - Mert itt csend van, együtt van a család, fák, bokrok és madarak fog­ nak körül. Elegem van a városból, elegem van, az emberekből - vála­ szolja a szenvedélyes, régi sérelmekkel elborított pesszimista. - Mert kispolgár vagy - kajánkodik a marxizmuson iskolázott értelmi­ ségi énem - , eddig is az voltál. Társadalmi cselekvés helyett „művelted kertedet” , mint Voltaire tanácsolta. A krumpli néhány ezer forintos hasz­ nát nézted a történelmi léptékű hasznok helyett. Lehet - morgom megadón, kapálástól kivörösödött arcomról letörölve a földdel elegy verítéket. - Lehet, kispolgár vagyok, a földet túrom, zsákba gyűjtöm a szép, nagyszemű krumplit és már előre örvendek, hogy milyen jó lesz megfőzni a télen. De annak is örvendek, amikor este bemondja a tévé, hogy hány ezren voltak a tüntetésen. Látom az áhítatos arccal vonuló tömeget, a pirosan szavaló szónokokat, mintha magamat látnám jó két évtizeddel ezelőtt egy hasonlóan áhítatos és boldog tömeg közepén a nyár eleji, virágos Prá­ gában. Süt a nap, olyan fényes az utcakő, mintha üvegből lenne. És hiá­ ba nem értettem a szónokokat, máig el tudnám mondani, miről beszéltek, miről beszélnek. 86 �Milyen egyformák a nagy, az ünnepélyes pillanatok. És milyen egyformák az őket követő, egyenruhás szürke esztendők. És milyen nehéz újra hinni az ünnepek mámorának. M E Z E Y K A T A L IN 87 �mérlegen___________ Az önpusztítás esélye és ragálya Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarokról A hetvenes évek közepe óta szembetűnő érdeklődés kíséri az iparosodás, az urbanizáció, az életmódváltás, az értékválság nyomán keletkező jelensé­ geket, melyeket - közkeletűen és összefoglalóan - a társadalmi beilleszke­ dés zavarainak nevezhetünk. Némi eufémizmussal, hiszen az alkoholizmus, az öngyilkosság, a bűnözés és a különféle betegségek sokkal tragikusabbak annál, semmint csupán szenvtelenül a normálistól való eltérés formáiként, azaz devianciaként írhatnánk le őket. A hazai helyzet azonban itt is sajá­ tos. A sokáig társadalmi tabuként kezelt kérdéskör okán a nemzetközi ku­ tatásoktól több évtizedes a lemaradás. Jószerével csak az utóbbi néhány esztendőben indultak meg az intenzív vizsgálatok, még ha a beilleszkedési zavarokkal foglalkozó komplex programot tíz évvel ezelőtt indították is el. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy a mai magyar társadalomban min­ den hatodik-hetedik férfi alkoholistává válik élete folyamán (a nők között ez az arány csak kevéssé éri el a 2,5 százalékot), hozzávetőleg ötezer em­ ber öli meg magát évente, s 183 ezernél több bűncselekményt regisztráltak már az elmúlt esztendőkben is. S ha mindehhez még hozzávesszük az igen alacsony születési számot, a növekvő halandóságot, a szemmel láthatóan szaporodó neurózist és kábítószer-fogyasztást, az egészséges társadalomról szőtt ábrándok rendre szétfoszlanak. Nem is annyira azt példázva, hogy a nemzethalál víziója korántsem teljesen megalapozatlan, hanem inkább azt, hogy a családi, társadalmi és munkahelyi szerepekben jó teljesítményt nyújtók száma egyre csökken, az ép vagy épnek látszó funkcióképességűek köre feltartóztathatatlanul szűkül. Ha rejtetten is, de a feldolgozatlan trau­ mák ott szunnyadnak a mélyben, s éppen a traumák meg nem élése, a tu­ datossá válás hiánya hozza létre és állandósítja a belső feszültségeket. Mindennek talán legjellegezetesebb megnyilvánulási formái a társadalmi beilleszkedési zavarok. Nem mintha ezek a zavarok nem léteztek volna ko­ rábban. Ám a nemzetközi szakirodalom (amely a hazainál jóval bőségesebb, fogalmilag és módszertanilag kidolgozottabb) azt erősíti meg, hogy igazá­ ból modernizációs „betegségeknek” tekinthetők. S ha nem beszélhetünk ró­ luk, akkor is jelen vannak. Kézzelfoghatóan és megmásíthatatlanul. Ki-ki tájékozottsága, vérmérséklete és elméleti irányultsága alapján vonhat le belőlük következetéseket. Legfeljebb az oksági összefüggéseket célzó ku­ tatások árnyalják a diagnózist, mely szükségképpen előfeltételez bizonyos általános érvényű kritériumokat. Mert ha látszólag úgy tűnik is, hogy az említett devianciák kizárólag az egyén személyes viszonyaiból származnak, vagy pusztán egyéni eltévelyedésekkel, hibákkal magyarázhatók, az ezeket meghatározó történelmi-gazdasági-kulturális feltételektől semmiképp sem 88 �vonatkoztathatunk el. A sokféle magyarázóelv közül ugyan nehéz kiválasz­ tani a legmegfelelőbbet (akár az alkoholizmus, akár az öngyilkosság eseté­ ben a kiváltó okok bonyolult láncolatával találjuk magunkat szemben), de miután a különböző deviációk igen gyakran halmozottan fordulnak elő, a komplex - több tudományág (szociológia, pszichológia, neurofiziológia, kri­ minalisztika, statisztika) módszereire épülő - megközelítés egyszerűen el­ kerülhetetlen. Híven érzékelteti ezt a Tanulmányok a társadalmi beillesz­ kedési zavarokról című kötet is, mely az immár egy évtizede folyó elméle­ ti és empirikus kutatásokból ad válogatást. Bármelyik tanulmányt olvassuk is, a devianciákat termelő társadalmi gyakorlatról kapunk hiteles információkat. Széttöredezett valóságunkról, melyben az egyének nem találnak igazodási pontokat, s így az élet értel­ me újra és újra megkérdőjeleződik. Kényszerek fogságában élve tudunk-e máshoz nyúlni, mint az alkoholhoz, vagy - végső esetben - az önpusztítás legdrasztikusabb formájához? Véletlenszerűen termelődik-e az önpusztítás, vagy újfajta népbetegségként - tébézéként - terjed. Ragályként, melynek okait nehéz feltárni? A válaszok korántsem adódnak maguktól. Hiszen tör­ ténetileg nézve az egyes devianciák más-más valóságalapon jelennek meg. Éppen Andorka Rudolf tanulmánya bizonyítja, hogy például a XIX. szá­ zadban az egy főre jutó szeszfogyasztás - abszolút alkoholra átszámítva hiába volt a mainál nagyobb, ha a társadalom modernizációjával szaporo­ dó akut feszültséghelyzetek hiányoztak. Kezdve a férfi-nő kapcsolatoktól, a munkahelyi problémákon át a különféle anómiás helyzetekig. Az össz­ társadalmi okokban mutatkozik meg ugyanis a legélesebben az a különb­ ség, m ely - a korábbi időszakokhoz képest - az alkoholizmus, a bűnözés, vagy a mentális betegségek elterjedtségét bizonyítja. Talán ezért nem vé­ letlen, hogy az anómia fogalma - melyet Durkheim még a társadalom nor­ máinak meggyengüléseként definiált - valamennyi tanulmányban megje­ lenik. A kutatók figyelmét eredetileg valóban a pszichoterápiás kezelésre szo­ rultak esetei irányították rá a kérdéskörre, de vizsgálódásunk során a társa­ dalomban termelődő anómiás állapok elemzéséig jutottak el. Mivel a mai magyar társadalomban - ahogyan olvashattuk - a legkedvezőbb helyzetben lévő társadalmi rétegek életkörülményei alakítják az elérni kívánt célokat, ám ezeket a célokat - akár a felhalmozásban, akár a fogyasztásban a népesség többsége egyszerűen képtelen elérni legitim eszközökkel, minden­ fajta deviáns viselkedés gyakorisága nőtt a kedvezőtlen helyzetű csoportok felé haladva. Önmagukban is feloldhatatlan ellentmondások szaporodnak így, melyek óhatatlanul a kudarc, a vereség, a hiábavaló küzdés érzetét nö­ velik. Kivált a társadalom egyharmadát kitevő elesett, elszegényedett né­ pesség körében. És ha az iszákosságnak vagy az öngyilkosságnak valóságos gyökerei vannak is a magyar kultúrában (a viselkedési szabályok, az ün­ neplés, a konfliktusmegoldás nemzedékeken átívelő hagyományaiban) a társadalmi folyamatokból származó feszültségek, stresszhelyzetek és szoci­ alizációs zavarok ezeknél jóval meghatározóbbak. Ráadásul az elmúlt időszakban lejátszódó társadalmi változások (többek között a mobilizáció, az urbanizáció és szekularizáció következtében) inkább a hagyományos 89 �közösségi struktúrák szétzilálódásához, mintsem új identitásformák ki­ alakulásához vezettek. S ha a kötet szerzői külön nem is foglalkoznak vele, a személyes vi­ szonyokban újratermelődő ellentmondások (mint amilyen a szeretet-, a barátság- és szoldaritáshiány) következményei a mentális betegségek sza­ porodásában nyilvánvalóak. A felemásan individualizálódó, szerzés- és fo­ gyasztásvágyban testet öltő magatartás szükségszerűen vezet a társas kap­ csolatok felszámolásához, az egyén szempontjából sikertelen, belső egyen­ súlytalanságot előidéző életstílus kialakulásához. A lelki sérülések meg­ nyilvánulásai persze igencsak eltérőek. Az életformaváltás során elszenve­ dett traumák (párosulva az elszegényedéssel és kilátástalansággal) elsősor­ ban a már említett, lelki értelemben vett feldolgozatlanságuk, a tudatos felejteni akarás, valamint a társadalmi változások hatására a tudat mélyé­ re süllyednek. Emiatt látszik gyakorta úgy: már elenyésztek, nem is létez­ nek. De konflitkuskiváltó „élményként” mégis ott vannak, melyet a nö­ vekvő toxikománia és neurózis egyaránt bizonyít. Az értéktelített viszo­ nyoktól megfosztott egyén számára többnyire az alkohol, a kábítószer, a különböző gyógyszerek jelentik a szétzilált életből való kiemelkedés eszkö­ zeit; egyedül ezek vannak adva számára élete „építőelemeiként” , s csak általuk rendelkezik olyan lehetőségekkel, melyekkel a nyomasztó valóságon ideig-óráig túlemelkedhet. Ám bármilyen erősen és szükségszerűen fonód­ jék is össze az egyéni tehetetlenség a társadalmi távlatvesztéssel, s bármi­ lyen erőteljesen jelenjen is meg az önpusztítás esélye a depriválódó réte­ gek, csoportok esetében, az önpusztítás ragálya mégsem érthető meg csu­ pán ebben az összefüggésben. Mert a társadalom gazzdasági-politikai-kulturális folyamataiban testetöltő represszív tényezők csaknem az egész népességet veszélyeztetik. Ért­ sük ez alatt a már-már fokozhatatlan önkizsákmányolást; az anyagi-szociá­ lis kiszolgáltatottságot, akár csupán a morális-szellemi válságot. Más kér­ dés, hogy a beilleszkedési zavarok - amint azt külön tanulmány is tag­ lalja - egészen korán keletkeznek. Az intézményes szocializáció legelején. Bármennyire a felnőttiét jellemzőiként tartjuk is nyilván a különféle de­ vianciákat (szerencsére sem az alkoholizmus, sem az öngyilkosság, sem a bűnözés, nem öltött olyan méreteket gyermek- és ifjúkorban, mint fel­ nőttkorban) mégsem csupán korspecifikus jelenségről van szó. Hanem va­ lóban a társadalom egész népességében - nemre, iskolai végzettségre, a munkamegosztásban elfoglalt helyre való tekintet nélkül - előfordul. Mint ahogyan Kolozsi Béla írja: „egyes devienciaféleségeknél az utóbbi bő két évtizedben valóságos »járvány« alakult ki; az öngyilkossági halálozás meg­ duplázódott, valamennyi korábbi öngyilkossági hullámot magasan meghala­ dó és növekvő tendenciájú számértékkel ,a hivatalos adatokat közlő orszá­ gok között a legmagasabb arányszámot érve el” . Hasonlóképpen ezt a sa­ játos járványt érzékeltetik a gyermek- és ifjúkori beilleszkedés - jelleg­ zetes deviációtípusokká el nem különült - tömeges zavarai, s még in­ kább a másfélszeresére növekedett gyermek- és ifjúkori agresszív bűnözés. De bárhonnan idézhetők e kötetből olyan adatok, melyek szinte az önpusztítás megállíthatatlan ragályát támasztják alá. S az objektív veszélyez­ tető feltételek következtében akár azt is mondhatnánk: nincs vagy alig van eszköz a tbz visszaszorítására. Ám valóban ez lenne a helyzet? Még ha 90 �könnyebb is pesszimistának, mint bizakodónak lennünk, a látleleteket ol­ vasva a devianciák megelőzése és mérséklése cseppet sem tűnik illúzorikus­ nak. Már csak azért sem, mert a beilleszkedési zavarok létrejöttében elég­ gé nyilvánvalóan szétválaszthatok a szociális-kulturális okok, illetve a sze­ mélyiségben rejlő öröklött és később kialakult tulajdonságok. Elszigetelten az egyik vagy másik okcsoportot sem érdemes vizsgálni. Ha ugyanis csak az objektív veszélyeztető feltételeket tartjuk meghatározóaknak (a lakáskörül­ ményektől kezdve a munkamegosztásban elfoglalt helyen keresztül az érdek­ érvényesítés hiányáig), jóval nagyobb szerepet tulajdoníthatunk ezeknek a tényezőknek, mint amennyire valójában befolyásoló erejűék. A tömeges el­ szegényedés sem jár szükségképpen együtt a beilleszkedési zavarok növeke­ désével. Legfeljebb abban az esetben, ha az egyének körül hiányzik az a szociális háló, mely védelmet nyújt a teljes lesüllyedés és depriválódás el­ len. Mert akárhogy nézzük, még az egyéni „eltévelyedésként” felfogott deviencia is (akár a túlzott alkoholfogyasztásban, akár a kriminalitásban je­ lenik meg) mindig valamiféle hiányon alapul, illetve a hiány nem a meg­ engedett eszközökkel való megszüntetésén. Ha a szociális normatívák betartásának nincsenek megerősítő feltételei, ha a konfliktusmegoldás tanulható formái is kívül rekednek a szocializáci­ ós intézményeken, s ha a humánszolgáltatás infrastrukturálisan fejletlen, el­ várható-e, hogy a beilleszkedési zavarok csökkenjenek? Aligha. Csak egyet­ érteni tudunk Illyés Sándorral abban, hogy „szociális nézőpontból a szoci­ alizációs előzmények, az életvezetés belső pszichológiai feltételei, az aktu­ ális életkörülmények ugyanolyan értékűvé válnak, mint az egyén nem kívá­ natos magatartása, és az egyén minősítése elválaszthatatlanul összefonódik a társadalom önminősítésével” . És ez az önminősítés annak felismerésén is alapul, milyen stratégiát alkalmaz a társadalom a veszélyeztetettség felszá­ molására. Semmiképpen sem csak a közvetlen beavatkozás szintjén, hanem az önszabályozó intézményrendszerek révén. Hiába működik például tele­ fonos segélyszolgálat, lelki tanácsadás, s hiába növelik a pszichiátriai kli­ nikák, a különböző utógondozó intézmények számát, a devienciák valóságos visszaszorítása egyszerre feltételezi a társadalmi viszonyok humanizálását és a személyiség védelmét. Ha ugyanis a társadalomban patologizáló ha­ tások érvényesülnek, ha a mindenkori államraison alig kötődik szervesen ahhoz a társadalomhoz, melyet viszonyaiban megőrizni és védelmezni hivatott, a betegítő tényezők orvoslását nem lehet pusztán az egyénen kezdeni. Míg a makrostrukturális folyamatokban nem számolódnak fel azok a kényszerítő mechanizmusok, melyek a deviáns életutakat termelik, az egyé­ ni gyógymódok csak időlegesen hozhatnak sikert. A kötet szerzőit is az a meggyőződés vezette, hogy „folyamatosan szondázni kell a társadalom ál­ lapotát, ha belső történéseinek irányításában tudatosan akarunk részt ven­ ni, és nem csak az elkésett reagálás eleve kudarca ítélt, ,tűzoltó’-akcióval próbálunk operálni” . Csakhogy a tudatos részvétel kezdettől fogva feltéte­ lezi a dolgok, folyamatok számbavevő feltérképezését és kritikai értelme­ zését. Olykor leleplező módon. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a beil­ leszkedési zavarok esetében a biológiai-pszichológiai és társadalmi okok sokszor a felismerhetetlenségig összefonódnak, s elválaszthatatlan kölcsön­ hatásban állnak egymással. Ha kimondjuk, ha nem, a deviáns magatartások a maguk nemében csakugyan a „hogyan élni?” kérdésre adott válaszok. 91 �Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert még a neurózisként szám­ ba vett jelenségek okait is - önmagukban vagy más, élettani természetű okok mellett éppúgy a valóságos életproblémák jelentik, mint más devian­ ciáknál. Így bármilyen megelőző és korrekciós stratégia - mely a beillesz­ kedési zavarok mérséklésére irányul - csak a felismerésen alapulhat. Vagy­ is az önpusztítást elősegítő életfeltételeknek kell megváltozniuk ahhoz, hogy ragályként ne terjedjen tovább. (Kossuth) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁ N 92 �Kritikaféle levél Ádám Tamásnak Ádám Tamásról Tamás! Mikor a szerkesztőségből megkaptam köteted, hogy írjak róla, sokáig gondolkodtam, vállaljam-e egyáltalán. Hiszen tollal hazudni nem szeretek, s úgy éreztem, ha írnék rólad, amúgy kritikusi modorban, mint egy idegen­ ről, hazudnék. Azt is tudom, rosszul jártál velem, hiszen manapság barátok írnak egymásról, szerzők keresnek kellően lelkes, alkalmazkodó kritikust, hálótársak dicsérik egymás műveit, vagy szidják azokét, akikhez nem fűzi őket semmilyen személyes viszony. Tudod, a mai kritikák nagy része alá név helyett kitehetnék a zárójelbe tett ikszet, mert bizony fizetett hirdetés­ ről van szó, nem egyébről. Az olvasó pedig legfeljebb csodálkozik, hogy miért mindig ő látja rosszul, amit lát. A mi kapcsolatunkat is eltagadhat­ nánk, annál inkább, mert ugyancsak elnémultunk egymás felé mostanában, de ne haragudj, szeretnék ragaszkodni saját vállalt magatartásomhoz, s mint a műfajban rekedt alkalmi kritikus, hadd legyek tisztességes, kiteríte­ nek így is - úgy is, ahogy azt legnagyobb költőnk oly igazul mondta. Te­ hát nem tagadom, hogy örültem kötetednek. Örültem, mert öt éve, mi­ kor először hallottam verseidet saját tolmácsolásodban, már akkor is azt kérdeztem, miért nincs köteted, s ha már eddig nem volt, mikor lesz? Öt év... sok idő. Túlságosan is sok, de mit tegyen az ember, aki nappal dol­ gozik és csak ritkán tudja tiszteletét tenni bizonyos helyeken, ráadásul akkor is annak ígérete nélkül, hogy cserébe leközli közlőjének valamelyik el nem kelt alkotását. Nem... nem irodalmi életünkről írok publicisztikát, Rólad írok, mert nagyon fontos mozzanatnak érzem pályádon ezt a speci­ ális helyzetet. Mit szépítsük, kevesebb az esélyed az igazi sikerre, arra még kevesebb, hogy viszonylag nagy számú közönség megismerjen, de sok­ kal több esélyed van a tisztesség megtartására. Neked nem kell szerzőnek lenned ott, ahol legszívesebben néző sem lennél, nem kell csonkig járni a lábad, míg a tizedik helyen adnak párszáz forint előleget, hogy kifizesd a gázszámlát. Mert bizony, az a fővárosi költő-lét, amit talán irigyelsz, ami­ kor vészesen egyedül érzed magad, többnyire ezt jelenti. Ne sajnáld, hogy nem vagy itt, Tamás és ne irigyeld őket, minket, mert csak nagyon ritkán, s akkor is hamar elfutó pillanatokra van miért. Kritikai zsargon szerint megkésett pályakezdő vagy. De mihez képest? Miről késtél le? Semmiről. Az, hogy nem valamelyik „nagy” kiadó adott ki, esetleg kevesebb pél­ dányban, rosszabb papíron, azt ne sajnáld. Nincs túl nagy bizalom a kul­ túra közelmúltjának monopolistái iránt. Egy szó, mint száz, örülök, hogy megjelentél. Azt is remélem, hogy kötetednek szerencséje lesz és el is olvassák, mert bármennyire ortodox vélekedés is, bizony író olvasó nélkül fegyvertelen. Talán.. bár tudjuk, is­ merjük, milyen kevesen vesznek verseskötetet a kezükbe, igaz ez min­ dig így volt, mégis világraszóló költészetünk volt és van (sőt lesz is). 93 �94 �Jó, hogy nem sajnáltatod magad, hasznára válik verseidnek. Az önsajnáltatók mindig elfeledik, hogy maguk vettek tollat a kezüikbe. Még nem hallottam olyan esetről, hogy valakit hivatalból felkértek, ne tanár, jo­ gász, munkás, földműves legyen, hanem alanyi költő. Mi magunkat ne­ vezzük ki, ez szigorúan egyszemélyes ügy, s ha nem sikerül sereget tobo­ roznunk, az nem a világ igazságtalansága. Verseidből kiderül, tudod, hogy a világot nem ezzel, vagy azzal a verskötettel váltjuk meg, hanem közö­ sen rontjuk el. Mondandód van, írsz. Ilyen egyszerű. Sőt, azt hiszem, még egyszerűbb. Látsz és leírod, amit látsz. Csak egy kicsit pontosabban, érzé­ kenyebben, mint a többi ember. Ebből az következik, hogy költő vagy. Méltó e névre, jogosult az ezzel járó előnyök, és hátrányok elviselésére. A szemedtől vagy költő. Az apró felismerésektől. Jófajta muníció ez, sokáig tart. Mert a váteszek felfénylenek és elhullanak a harccal (vagy arcot vál­ tanak, ha váteszségük álarc volt csupán). A betegek meggyógyulnak, vagy végleg eltávolodnak. De a figyelők, a látók szemét a későbbi dioptriák sem ronthatják el. Nem téged fognak szavalni a következő felgyulladt napon, ezt bizonyára magad is tudod. De úgy élheted túl, hogy nem üszkösödsz együtt a világgal. Érdem ez, mert bár szívem a váteszeké, de az egyszeri csoda nem elvárható és nem követhető. Ez a költői magatartás azonban igen. S míg az egyiktől azt tudjuk meg, a világ milyen lehetne, a másiktól azt, hogy milyen. Legjobb verseidből megtudok valamit a világról, legalább egy darabjá­ ról, arról, amelyben élsz. Azokból a verseidből tudok meg a legtöbbet, amelyikkel legkevésbé akartál összegezni. A kötet nyitó verse, mely pe­ dig valamilyen alapállás bemutatása, legalábbis szándéka szerint, jóval kevesebbet mond, mint a négy sor anyádról. Ebben a négy sorban ugyan­ is két ember van. Olyan gesztusok, melyben ott egy élet. Színházban azt szoktuk mondani, az igazi színész behozza a színre a figura előző életét. Egy ilyen képet láttam abban a szégyenlős mozdulatban. Anyám hetven évét és a hozzá hasonlóak sok évezreddé összeadható hetven éveit. Ezt áb­ rázolni tudod, mert ismered, érted, benne vagy, rólad szól. A Nemzedé­ kem? Többször elolvasva sem tudtam, mit gondolsz a mi nemzedékünk­ ről, azokról, akik az utolsó viharos ősz előtt, alatt, vagy utána egy-két év­ vel születtek és érték meg gyerekfejjel történelmünk ez idáig legnagysze­ rűbb évtizedét, s most jófelé vivő jeleket keresnek a kora téli hóban. Egyetlen jó szójátékra akadtam benne (békekölcsön-kenyér visszajár), s néhány örökké ismételgetett jelképet, Kerouacot, Lennont találtam meg, nem túl eredeti szövegkörnyezetben. Megijedtem egy kicsit, mert bár a kritikusnak remek mazsolázni való az ilyesmi, ezúttal egyetlen pillanatra sem tudtam letagadni szurkoló volto­ mat. Ráadásul az első versek nem feledtették velem ijedtségem, s már attól féltem, kiderül, hogy nincs birtokodban az a többszólamúság, mely elolvashatóvá tesz egy kötetet. Mert az egyéni hang néha azt is jelentheti, hogy a hangját megtalált költő ezen az egyetlen hangon szól, így viszont egyszeri publikációi élményszerűek lehetnek, de kötetei úgy válnak egyre unalmasabbá, ahogy egymás után olvassuk benne sokadszorra ugyanazt. Nem tagadom, néha zavart, hogy képek, fogalmak köszöntek vissza, min­ denek fölött a vér, mint fregoliként használt kifejezés, de, ahogy haladtam előre az olvasással, úgy következtek egyre letisztultabb, értékesebb írások. 95 �Ha azért van így, mert a szerkesztő tudatosan így válogatott, akkor őt il­ leti dicséret, ha viszont a versek valamifajta kronológiát követnek, akkor igen biztató, mert egyre jobb verseket írsz. Egy kicsi irónia, úgy érzem, használna - más írásaidból tudom, hogy nem vagy híján a humornak, s talán minden rezdülést láttató képeid a változásról még hatásosabbak lehetnének, ha egyszer-egyszer megszakíta­ nád a sort valami egészen mással. A humor nem szégyen - kivéve azt a rád nem jellemző esetet, amikor valakinek nincs. Nagyon szerettem olvasni szerelmes verseidet. Manapság a szerelem ki­ múlt a költészetből, jószerével csak női költők foglalkoznak vele, a harmo­ nikus szerelem pedig mintha nem is lenne - ha egy utódunk írásainkból próbálná kibogozni, hogy ha sokan nem is, de ennyien egyáltalán hogyan lehetünk, ezekben az írásokban aligha találna választ oktondi kérdéseire. Amikor azt írom, hogy jó volt olvasni ezeket a verseket, azt is mondom, jó tudni, hogy ilyen is van, s ha mindez olyan stiláris érettséggel fogal­ mazódik meg, mint amilyen például az Ima testedért című vers, akkor nincs egyéb dolga a kritikusnak, mint teljes egészében visszavedleni szur­ kolóvá, s együtt örülni a költővel. Van egy régi, elnyűtt fogalom ezekre a versekre: szépek. Csak így egyszerűen. Gyakran füstölgök amiatt (annyira, hogy e folyóirat korábbi számában is), hogy miért szólongatja a kisegér az elefántot, miért ír valaki botfüllel ver­ set Bartók. Bélához (fül alatt itt most nem csupán zenei hallást értek), vagy ha baja van a mondategyeztetéssel, miért József Attilát nevezi test­ vérének, ahogy ezt korábban egy kitűnő tollász megtette. Nagyon örülök, hogy nem esel ebbe a hibába, Tamás, s ahol híres a megszólított, annak is jó oka van. Tudom, hogy miért pont azt írod Jancsónak és miért amazt Fassbindernek. A többiek pedig? Pinczési Judit, akit magam is nagyobb veszteségnek tartok, mint amennyit róla tudni illik, meg a közös ismerő­ sök. A fegyvere csővét előreszegő vadász, a mátrai táj költője, Gyenes Ist­ ván, élet és halál oly jó ismerője. Nékik van mondanivalód, hiszen őket ismered, velük élsz, így ezek a személyes vallomások megmaradnak sze­ mélyes vallomásnak, s nem lesz belőlük nagyképű kinyilatkoztatás. Szerény, mértéktartó költészet ez, ezért szerethető, s mert szerénysége el­ lenére kvalitásos, ezért biztos vagyok benne, hogy nem leszel egykötetes költő, mint annyian. Bőrödre írod a verset, ahogy talán legjobb versedben magadról írod. Nyugodtan teheted, bőrödről talán többen leolvashatják, s amit írtál, nem kell szégyellned senki előtt. Figyelmeztetni sem akarlak, hisz tudod jól, mert már túl vagy rajta: a világ ugyanaz, mint korábban volt. Mégis feljebb emelheted benne a fejed. Végtére is, amit felmutattál - az már Valami. Kívánom Neked, hogy jófelé fusson a sínpár és minél több igazi szót találj utadon! (Palócföld könyvek) SIP O SH E G Y I P É T E R 96 �E SZÁMUNK SZERZŐI: A N ógrád Megyei Tanács VB m űvelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H ISTV Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A PÁ S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Dr. Bacskó Piroska, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Erdős István író (S algótarján); Etesi Deák László rokkant nyugdíjas, költő (E tes); dr. Fried István iro­ dalom történész (Szeged); dr. Gyöngyösi István KSH N ógrád Megyei Igazgatóság vezetője (Sal­ g ótarján); Handó Péter költő (Sal­ gótarján); Háy János költő (B uda­ pest), Kelemen József költő (Sal­ gótarján); dr. Kerékgyártó T. Ist­ ván műv. kut. (Jászberény); dr. Kerényi Ferenc irod. tö rt., a Szín­ házi Intézet igazgatója (B uda­ pest); dr. Lukács Gergely Sándor tsz-elnök (K arancslapujtő); Mezey Katalin író, költő (B udapest); Siposhegyi Péter író (B udapest); Szí­ ven János költő (Jugoszlávia); Varga Imre költő (B udapest); Ve­ res Andrea költő (Salgótarján); Vincze Dezső költő (Salgótarján); dr. Zonda Tamás orvos, költő (B u­ dapest). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, S,4 (A/5) ív terjedelem ben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató 89.53136 N. S. E szám unk illusztrációs anyagát az idei salgótarjáni tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. B orító I.: Földi Péter „Süss fel nap. .."; borító IV.: Balás Eszter: Proust; 4. o.: Szentgyörgyi József: Figyel­ m eztetés; 44. o.: Sáros A ndrás Miklós: Balkáni bükk; 51. o.: B u­ ta k A ndrás: M átraalm ás X III.; 75. o.: T om ka István: H uncut béka; 87. o.: G o rá l József: Etruszk III.; 92. o.: Kerényi G ábor: H árm as­ kép; 94. o.: M akó Judit: Égi jel. (Fotók: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál (H ELIR) Budapest V ., József Nádor tér I. - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155 96-162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft. előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN: 0555-8867. Index: 25-925 �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1593c18b3f5929324b336f16d7d03912.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/34fc702187a95932378d70562b00c71f.pdf 3d502357d7a054aaa98c27d341014bb0 PDF Text Text ��Tartalom 3 Oláh Zoltán verse 4 Laczkó Pál: Időn túl (Egyfelvonásos) VA LÓ SÁ G U N K 24 Kerékgyártó T. István: Szegénység és kulturális megfosztottság (tanulmány) 29 Horváth István: Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról (tanulmány) 33 Alullévők (Andrassew Iván interjúsorozata) 39 Kissné N ovák É v a : Kapcsolatok a lakótelepen SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 47 Mezey László M iklós: A nemzet: közös ihlet (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 68 Szokács László sorozata M Ű H ELY 74 Kilencek IV . V asy G éza: Konczek József (esszé) 80 Ferdinandy G yörgy: Palackposta (olvasónapló) 85 Földi Péterről (Pál József) 86 Laczkó A ndrás: A folyóiratok kiszolgáltatottságáról (tanulmány) 91 Jenei László: Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban (tanulmány) 96 A Madách-pályázat eredményhirdetése. �E SZAMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató, 89.53673 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfa- lu); Ferdinandy György író egyete­ mi tanár, (Puerto R ico); dr. Hor­ váth István muzeológus, a Palóc­ föld főszerkesztője (Salgótarján); Jenei László kritikus (M iskolc); Kerékgyártó T. István művelődés­ kutató (Jászberény); Kissné Novák É va tanár (Szeged); Laczkó András irod.-tört. a Somogy főszerkesztője Pál író, (K ap osvár); szerkesztő Laczkó (Salgótarján); Mezey László Miklós irod.-tört. (Budapest); Oláh Zoltán ködtő (Budapest); Szokács László újság­ író (Salgótarján); Vasy Géza irod.tört. (Budapest). * A Balassi Bálint Megyei K önyv­ tár (Salgótarján) 1989. április 24-én Péterfy Gizella alkotásával gazda­ godott. Avatóbeszédet Pozsgay Imre mondott. A borító II. felvé­ telei az ünnepségen készültek. A műalkotás elemzésére visszatérünk. (Fotó: Tóth Veronika). E számunk illusztrációs anyagát Földi Péter festőművész munkái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 15o Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �O LÁ H ZO LTÁN Találkozás U tassy Józsefnek - És mondd csak barátom, te, hogyan élsz? - Ugyanúgy élek én is, akárcsak te: fényévek rései közt várva törökülésben a Holnapot, miközben a szél görbe háttal közelít számhoz. Lélegzem a földet, sóhajtok sok folyót és sokszor bizony magam sem tudom, hogyan is szólítsam ezt a tudathasadásos századot. 3 �L A C Z K Ó PÁ L IDŐN TÚL Történik 1920 májusában, valahol egy internálótáborban. A nézőtéri fény fokozatosan csökken. Zajegyveleg mértéktartóan indul, majd felerősödik: báltermi vidám szilveszteri moraj a Vadász Szállóban, poharak hangja, női nevetés, cigányzene - mindez egyszerre hiteles, valóságos, s ugyan­ akkor álomszerűen stilizált, amit főként a zene érzékeltet. Eközben függöny fel. Barakk belsejét látjuk, emeletes priccsekkel a színpad mélyén, az előtér­ ben ún. stokik egy X lábú asztal körül. Éjszaka van, súrolófényt kapnak az alvók, az asztal és környéke világos. A szilveszteri hangeffektusok innen min­ dent kitöltenek. Az alsó priccsen forgolódás, majd egy fiatalember fölkel és alvajáró mód­ ján a rivalda felé indul. Jobbját előretartja, mintha pisztolyt fogna valakire, de inkább célt keres tétován. Néhány lépés után alattomos sűrű köd éri utol. Női sikoltás. Zene elhallgat. Az alvajáró megtorpan. A nézőtér irányá­ ban célrakapja a „pisztolyt” . I. V IR R A SZ T Ó : Tényleg figyelemre méltó. II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam. De csend! A L V A JÁ R Ó : (álombéli, vinnyogó nevetés, diadalmasan és bosszúállóan.) I. V IR R A SZ T Ó : Miért nevet? II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! Most jön a j a v a .. . I. V IR R A SZ T Ó : Hogyhogy? Fogak csikorgatása . . . ? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Szelíd polgári á lm o k ... Hol vannak már azok! Figyeljen! A L V A JÁ R Ó : (megint nevet. Fiúsan illegeti magát, mint aki elégedett fegy­ veres önmagával. A köd ömlik, de térdmagasságnál nem emelkedik feljebb. Alvajáró elunja a tetszelgést. Szabályos alapállásban, két kézzel álombéli las­ súsággal, célra tart.) T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e ! N e ! A tükröt ne! A L V A JÁ R Ó : (Felkapja a fejét, valahová a nézőtéri mennyezet irányába hallgatózik, fegyvert tartó keze elbizonytalanodik. Mintha megtalálta volna a Tulajt: nevet, majd újra komótosan célra tart.) I. V IR R A SZ T Ó : Lenin-fiú? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Vidéki prolikölyök. Pszt! Még elrontja. I. V IR R A SZ T Ó : Dehogy! Istenemre, jobb, mint a színház. II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e! Kérem ne! Még apám hozatta Bécsből. Velencei. Higgyen nekem: valódi velencei. Ez nem pesti hamisítás. Nem körúti svindlerség. Ez Bécsen keresztül jött. Békebeli. N e! Kímélje meg. Kérjen valamit. Bármit. Teljesítem. 4 �A L V A JÁ R Ó : (a végsőkre elszánt nevetés. Lövés dörren, női sikoltozás, moraj, majd csend. Alvajáró újra céloz. Lövés. Összetört tükör valósághű csö­ römpölése. Színpad legmélyéről a dörej pillanatában - mint a torkolattűz erős reflektorfény vág bele a nézőtérbe az őrtoronyból és kapkodó kutatásba kezd, majd megnyugszik, kihuny. Két fénynyaláb csomópontjában áll az alva­ járó és nevet, eszelősen nevet. Váratlanul - mint akit leütöttek - összecsuklik.) K É T V IR R A SZ T Ó : (felső priccseikről nagy robajjal leugrálnak. Többen felébrednek.) T Ö B B E N : Mi történt? Mi az megint? Szilencium. Aludni akarok. I. V IR R A SZ T Ó : (ütögeti az Alvajáró arcát. A többieknek:) Kuss. C IN IK U S: Vagy úgy! Megint a mi kis terrorlegényünk. Lövöldözünk? Lö­ völdözünk? A L V A JÁ R Ó : (magához tér. Megérti, hogy ismét mászkált. Felpattan, ki­ tépi magát a segítők kezeiből.) Hagyjanak! (Fel-alá rohangál.) Hagyjanak! C IN IK U S: (gúnyosan röhög.) (Lassan világosodik. A barakk belseje mögött szögesdrót és őrtorony látszik az őrrel. Mindenki kászálódik. Nyújtózkodás, ásítozás.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem fér a bőrébe! Miért kínozza ezt a gyereket? A L V A JÁ R Ó : Nem vagyok gyerek. Se magának, se senkinek. Én a Vörös Hadsereg katonája vagyok. Harcoltam. Nem úgy, mint itt egyesek. I. M A LM O ZÓ : (a társához, II. Malmozóhoz, aki közbe akar avatkozni:) Nyugi, nyugi. Semmi feltűnés. Minden rendben lesz. E gy parti? Így reggel­ r ő l. . . ? II. M A LM O ZÓ : Sakk? I. M A LM O ZÓ : Ne játszd ezt. Sakk? Itt? Biliárdot nem akarsz? II. M A LM O ZÓ : Utálom a malmot. Nem mondtam még? Infantiliseknek való. I. M A LM O ZÓ : Tehát? II. M A LM O ZÓ : A kedvedért. Ma utoljára. (Asztalhoz ülnek, annak lap­ jába van karcolva az ábra. Egyikük fehér, másikuk sötét gombokat vesz elő.) I. M ALM O ZÓ : Köszönöm. Hálásan köszönöm. (Játszani kezdenek. N é­ hányan köréjük gyűlnek. Időnként cserélik a gombkészletet.) C IN IK U S: Milyen finom modor! Mily fenkölt stíl! A L V A JÁ R Ó : (a Cinikusnak) És vegye tudomásul: főként magának nem vagyok gyerek. Rémhírterjesztő ellenforradalmár! C IN IK U S: Még Kun Béla is megmondta: „A fosztogatás nem proletárdiktatúra.” És ki tudja, mi mindent csináltál te még! Meg a magadfajták. Le­ járattatok a Tanácsköztársaságot. . . A L V A JÁ R Ó : Én k é r e m ..., mi k é re m ... (fuldoklik a szégyentől) Mi semmi ilyet nem csináltunk. Vonja vissza! Vonja vissza!, mert... Ezt ne­ kem még a bíróságon sem mondták. K É T V IR R A SZ T Ó : (két oldalról lefogják Alvajárót.) I. V IR R A SZ T Ó : Mit froclizza! Nem elég a maga baja? A L V A JÁ R Ó : (toporzékol) Vonja vissza, m ert. . . C IN IK U S: ...l e lő , mint egy kutyát? (Hátat fordít és beveti a priccsét.) A L V A JÁ R Ó : (tehetetlen zokogásban tör ki, Virrasztók csitítják, kitépi ma5 �gát és az ágyához rohan) Úgyis megszököm innen. Megszököm. (öklével veri a priccset) Megszököm . . . I. V IR R A SZ T Ó : De vajon miért lőtt kétszer? II. V IR R A SZ T Ó : Mit gondol? Mert elsőre nem talált. T ISZ T : (miután bevetette az ágyát, már végzett néhány tornagyakorlatot az előtérben. Most sem hagyja abba. Nem találtak, uram, ezek másodjára sem. C IN IK U S: Uram? Nocsak! Hová fejlődtünk!? Micsoda modor... T IS Z T : (befejezi a reggeli tornát. Élesen) Velem nem fog itten packázni. Nem voltunk játszótársak. Egyszer s mindenkorra vegye ezt tudomásul! C IN IK U S: Parancsára. (mesterkélten habozik. Túlzó udvariassággal) Mi is volt a rendfokozata . . . ? T ISZ T : Pimasz. (Sarkonfordul) Hol is hagytam abba? Ja, igen. (A vir­ rasztóknak folytatja, de mindenkinek szánja.) A fegyverhasználathoz nem elég a lelkesedés. Ahhoz éppen az ellenkezője kell. Higgadt szakszerűség. Nekik honnan lett volna? Az kérem, a jobbra át-balra átnál kezdődik. Civilből ka­ tonát kell formálnunk. A fegyver itt még eszükbe se jusson. P R É D IK Á T O R : Már megbocsásson, hogy beleszólok. Ha a magafajtára hallgattunk volna, még mindig a gyakorlótereken kúszatjuk-mászatjuk a munkásezredeket. Hol lenne akkor a dicsőséges északi hadiárat? (Valóságos vitaklubbá állunk össze, csupán a malmozók játszanak rendületle­ nül. Alvajáró fekszik az ágyán.) T ISZ T : Dicsőséges? Mihez képest? Hogy itt rohadunk ebben a barakkban? Budapesten pedig mindenféle idegen katonaság? A L V A JÁ R Ó : (eszelősen) Ez csak a kezdet! Éljen a Második Magyar Ta­ nácsköztársaság! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Kérem, ezen a szinten csak a vereség ismétlődhet. Ismertetné ve­ lem valaki, mi lesz, ha mindig ennyit veszítünk? I . V IR R A SZ T Ó : Mondja, maga mért tartott velünk? E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat, provokátor! II. V IR R A SZ T Ó : Ne figyeljen rá! E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Ennyit csak egy provokátor kérdez! II. V IR R A SZ T Ó : Folytassa főhadnagy úr! T ISZ T : Tudja valaki, hány képzett tiszt kellett volna a Tanácsköztársaság­ nak! És hány volt? P R É D IK Á T O R : Mért engem néz? Én honnan tudnám? T IS Z T : Az imént önök közül helyesen állapította meg valaki, hogy fiatal barátunk azért lőtt kétszer, mert nem talált. Nem titkolom, láttam már a je­ lenetét. A lélek rejtelmei, ugye..., de ezt hagyjuk. Ámbár titkos bűntudatként is felfoghatjuk. Fiatal barátunk - mint vérbeli forradalmár - máig igen restelli, amiért már az első lövésre nem omlottak össze régmúlt világok. A L V A JÁ R Ó : (üvölti) Nem vagyok a barátja! I. V IR R A S Z T Ó : Talán jönne közénk, és mindent tisztázhatnánk . .. E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Minden ezen múlott: nem volt elég időnk. Én még 16-ban, a lövészárokban olvastam egy pesti lapban a személyi higiéniá­ ról. Akkor elhatároztam: ha innen megszabadulok, minden erőmmel az embe­ rek felvilágosítását szolgálom. Kultúra! Kultúra! Ezzel győzünk. 6 �C IN IK U S: (idézi az ismert 19 -es plakát szövegét. É l le l.) „Proletárok! Olvassatok mindennap! Könyv a házmesternél.” EL V IR R A SZ T Ó : Kuss! C IN IK U S: Lakonik u ss. Nesze neked tömegek felvilágosítása! I. M A LM O ZÓ : (felcsattan) Te csalsz! II. M A LM O ZÓ : (békülékenyen) Tudod, hogy u n o m ... I. M A LM O ZÓ : Akkor se! Játsz! Megbeszéltük. II. M A LM O ZÓ : Már történnie kellett volna valaminek. Mindjárt reggeli szemle. L M A LM O ZÓ : Ne fecsegj! Játssz! II. M A LM O ZÓ : Sakk! I. M A LM O ZÓ : Hülye. (A többiek értetlenül néznek. Alvajáró kérés nélkül közéjük áll.) C IN IK U S: (a malmozóknak szánva) A biliárd mégis jobb: most üthetnék egymás fejét. T ISZ T : (mintha mi sem történt volna) Tehát fiatal barátunk mutat kész­ séget az együttműködésre. Kérdezzük meg tőle, mi volt ahhoz képest, hogy mi volt azután, amikor nem talált? C IN IK U S: Mit tetszik kérdezni? I. V IR R A SZ T Ó : De kire lő hajnalonta? És miért? E L Z Á R K Ó Z Ó : Agent provocatour! P R É D IK Á T O R : Nincs mit számon kérni a Vörös Hadsereg hősiességén. II. V IR R A SZ T Ó : És Szolnok? Budapest? E L Z Á R K Ó Z Ó : Tudtam. Mindig tudtam! Még egy provokátor! TISZ T : Kuss! I. M A LM O ZÓ : Kértelek, hogy ne tépkedd a maradék gombjaidat. Nem használható. II. M ALM O ZÓ : Nyugodt vagyok. I. M A LM O ZÓ : A fenét! A második csiki-csukit csinálom. II. M A LM O ZÓ : Mit akarsz? I. M A LM O ZÓ : Nyerj egyszer ! II. M A LM O ZÓ : Ha eddig semmi, akkor nyertünk. Vagy elúszott az utol­ só lehetőség. I. M ALM O ZÓ : Kuss! Még gyanút fog valaki. C IN IK U S: Mily fenkölt stíl! Mily finom modor. I. M ALM O ZÓ : Leütöm. II. M A LM O ZÓ : Te mondtad: kuss! R É G I SZ O C D E M .: Mi folyik itt kérem? Mire ez a felhevültség? Érvé­ nyes ítélet van rajtunk, töltjük a büntetésünket. Európában élünk, nem a va­ donban. Itt jogállamok vannak. Túlhajtottuk követeléseinket a változtatható­ ság keretein — viseljük a következményeit. A L V A JÁ R Ó : Mit mond? P R É D IK Á T O R : Ne lázadj! - azt mondja. A L V A JÁ R Ó : Nem értem . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mi sem téged. E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőrök egész hadserege. K U L T ÚR A K T IV IS T A : Fejtse ki! Európáról beszél - végre valaki. Euró­ pa - kultúra. Ez egy! 7 �R É G I S Z O C D E M .: Köszönöm, hogy megkaptam a szót. C IN IK U S: Egy frászt kapott meg! I. V IR R A SZ T Ó : Én csak bámulok. C IN IK U S: Rossz likba. Ide nézz! (Az ülepét mutatja.) K U L T ÚR A K T IV IS T A : (belerúg) C IN IK U S : Kösz. De csak tőled. (Általános kavarodás) I. M A LM O ZÓ : A mi malmunkra hajtják a vizet. Sikerülnie kell. Ennél jobban már nem lehet megszervezni. Ausztria innen csak egy kőhajítás. II. M A LM O ZÓ : Országomat egy sakkért! De legalább azt mondd meg, miért mi vagyunk a visszamaradok. C IN IK U S: Ó kultúra, ó Európa! A L V A JÁ R Ó : Rothadt szocdemek! P R É D IK Á T O R : (feláll egy stokira, Kun szavait idézi.) A szocdemek kép­ telenek vezetni a forradalmat. Nem tudják, de nem is akarják vezetni a forra­ dalmat. És nem értik meg az eseményeket. Tegnap is rossz volt ez, ma pe­ dig egyenesen átok! E L Z Á R K Ó Z Ó : Ne! T estvérharcot ne! K U L T Ú R A K T IV IS T A : K ell ez nekünk? Nem kell! Mi kell nekünk? Öszszefogás. Embertestvérek! Most én kérek figyelmet. Sorakozzatok fel ide mindahányan! (Félkörbe engedelmesen felállnak.) Tudjátok-e embertestvéreim, mi volt az utolsó pletyka, amivel közétek érkeztem! Honnan tudnátok? Kinek mondtam volna el? Mint tudjátok, a Monarchia összeomlott. C IN IK U S: Kár, kár, kár . . . E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőjjétek le! Puffantsátok le! („Puskával” céloz, ismét­ lődően elsüti.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Több komolyságot! T ISZ T : Ne csináljanak itt május elsejét! P R É D IK Á T O R : Ellenkezőleg. Most igazán kell a majális. II. M ALM O ZÓ : Mondtam neked: csak semmi beavatás. Ezek hülyék. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ügy van barátaim! Most kell a majális. Mondan­ dóm lényege ez. Befejezem, ha megengedik. Tudják mit hallottam? C IN IK U S: Halljuk! Halljuk! (cikiző, szórvány taps) R É G I SZO C D EM .: De kérem! A szó még nálam volt. A L V A JÁ R Ó : Vén trotli! T ISZ T : Mi folyik itt? I. V IR R A SZ T Ó : Én is ezt kérdezem! II. V IR R A SZ T Ó : Korai ébredés. I. M A LM O ZÓ: Elég! Összekevered a gombokat. II. M A LM O ZÓ : Nekem elég! Egyedül is megcsináltam volna. Nélkületek. T ISZ T : Pardon. Csak azt szerettem volna mondani, hogy én katona va­ gyok. Védtem a hazát. A L V A JÁ R Ó : Én meg munkás. Dolgoztam. Mégis védtem! T ISZ T : Vádolsz? A L V A JÁ R Ó : Védted? T ISZ T : Taknyos! Talán te? A parasztlegénynek én mutattam be a kú­ szás módját. Megtanulta. 8 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Tanulás. Erről van szó. Képzeljék el! Bécsben egy lélekgyógyász betanította a Monarchia bukását. C IN IK U S: (valódi érdeklődéssel) Eredmény? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kifejezetten gyógyulással . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mit akar ezzel mondani? E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem megmondtam? Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (I. Virrasztó, felé) Végre komoly érdeklődést lát­ ván, kifejezetten önnek mondom: a kultúra nem más, mint terápia. Ezt Bécs­ ben tudják. Bécs, uraim, soha nem veszít. Vannak önök között néhányan, akik ezt talán tudják. És miért nem áll Bécs vesztésre sohasem? Kultúra, kultúra, és harmadszor is kultúra. T ISZ T : Ugyan kérem! Végre közölje a szándékát! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! Vigyázat! Vigyázat! I. V IR R A SZ T Ó : Maga nem beszélt nekem ennyi mindenről. II. V IR R A SZ T Ó : Miért ijeszteném meg! Végzésünk van. Letöltjük. Aztán kikerülünk. Hallotta. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nos .... Tehát. . . P R É D IK Á T O R : Majd én. A XX . században élünk, amint az köztudott. Többről van szó, mint az egyén rációjáról. A tudományosság világába lép­ tünk. II. V IR R A SZ T Ó : Rövidebben. Mindjárt reggeli szemle. C IN IK U S: „Szeretnék május éjszakáján . . . ” T ISZ T : Kuss . . . A L V A JÁ R Ó : Ezért nem szerettük ezeket. A végén a nemzeti zászlót is kirakatták. I. V IR R A SZ T Ó : Beszéljen! E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! (Virrasztóra mutat) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem értenek embertestvéreim! Nem értenek. Mit akarok én? Amit a bécsi professzor. C IN IK U S: Én aludni akarok. Át akarom aludni az éjszakát. R É G I SZO C D EM .: Úgy van. Támogatom. M A LM O Z Ó K : (nem néznek fel, de oldalt tapsolnak) Helyes, helyes, he­ lyes. E L Z Á R K Ó Z Ó : Csatlakozom. P R É D IK Á T O R : Ez csapda. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nálam a nyitja. Megbeszéljük és minden rendben. II. M A LM O ZÓ : Úgyis maradunk internáltak. R É G I SZO C D EM .: Végzés van. Töltjük a büntetésünk. Élünk. Tudjuk a szabadulás óráját. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Mi tehát a teendő? Feldolgozni, túlélni! Ha azon­ ban ifjonti lázongások uralkodnak el rajtunk, itt veszünk. C IN IK U S: Mondtam. Ifjú barátunkat gyógyítani kell. II. V IR R A SZ T Ó : Cinikus barom. T ISZ T : Túllépik a mértéket. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az: mérték! Ezt kell visszaállítani. Erre tö­ rekedett a bécsi professzor is. T ISZ T : De ön mit akar? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Játsszuk el a bukásunkat, gyógyítsuk ki ifjú ba­ rátunkat. 9 �10 �R É G I SZ O C D EM : Nekem semmi bajom. T Ö B B E N : (felnyújtják a kezüket) Nekem se. P R É D IK Á T O R : (megint stokira pattan) Bennünk a hit: a világförradalom a küszöbön! Börtönünk kapuja diadalkapu! C IN IK U S: (a malmozókhoz) Nem vennének be engem is? Nekem ez sok. (Nem reagálnak) T ISZ T : Arról volt szó, mindent megbeszélünk... E L Z Á R K Ó Z Ó : Negyedóra sincs ébresztőig... A L V A JÁ R Ó : (hisztérikusan) Itt rohadunk mind! Én innen megszököm! II. M ALM O ZÓ : Megtaníthattuk volna sakk ozn i... I. M A LM O ZÓ : Kuss! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tudják kiket adtam elő a csoportommal? C IN IK U S: Fizetek, csak ne sorolja! R É G I SZO C D EM .: Halljuk, halljuk! (Tapsol) II. V IR R A SZ T Ó : (énekli) Szeretnék május éjszakáján, letépni minden or­ gonát . . . II. M A LM O ZÓ : Éppen ez . . . ? I. M A LM O ZÓ : Mondtam: fogd be a pofád. II. M ALM O ZÓ : Szerezz sakkot! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Most tehát ne legyen élet-halál a tét. Játék le­ gyen. (Stok.it tesz középre) Ide kérem fiatal barátunkat. Ébresztőre könnyeb­ ben érzi majd magát - ígérem. A L V A JÁ R Ó : (megbabonázottan leül. Ügy megy oda, mint éjszaka, alva­ járóként.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Végünk! Végünk! Elveszejt mindannyiunkat? (A Kultúraktivistára mutat, majd egy stokira rogyik. A malmozók nem zavartatják ma­ gukat.) C IN IK U S: Reggel van, fáradt vagyok. II. V IR R A SZ T Ó : Végre. A L V A JÁ R Ó : Kezdjük már! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Ez az, tisztelt elvtársaim! T ISZ T : Na, na! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (bűvöli az Alvajárót; az ültében hátradőlve, meg­ rettenve várakozik. Orrbacsapásként éri a kérdés.) Ismerted Kun Bélát? A L V A JÁ R Ó : Igen! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Nem kivégzőosztag előtt vagy. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az, ez az, tisztelt elvtársaim! Öntevékenység, öntevékenység. Bekapcsolódni. Spontánul. II. M ALM O ZÓ : Bugris. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tessék, tessék! Ne zavartassák magukat! (Várat­ lanul Alvajáróhoz) K i hasonlít itt Kun Bélához? A L V A JÁ R Ó : Senki. Kun Béla csak egy van! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Valakinek őt is játszania kell. TISZT: Talán én mégsem . . . I. V IR R A SZ T Ó : P R É D IK Á T O R : nekünk Kun Béla! (az öreg szocdem.-re mutat) Ő a legalkalmasabb rá. Kikérem magamnak! Itt egyedül én tudom, mit jelent 11 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tehát eldőlt. (A szoedemre mutat) Ön lesz. R E G I SZO C D EM .: (Nem tiltakozik. Felveszi Kun Béla pózait: jobbjával Zakója hajtókájába kapaszkodik, baljával bajuszt igazít) K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Alvajáróhoz, de a Kun Bélát megszemélyesítőre mutatva) Mikor találkoztál vele először? E L Z Á R K Ó Z Ó : (károgva) Provokatőr! Provokatőr! A L V A JÁ R Ó : Decemberben, amikor nálunk megalapítottuk a pártot. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Láttad még? A L V A JÁ R Ó : Igen. R É G I SZO C D EM .: (Kun energikusságával Alvajáró felé lép, hajtókáját nem engedi el.) Mit kérdeztem tőled decemberben? A L V A JÁ R Ó : (álmélkodva feláll) Kun elvtárs? R É G I SZO C D EM .: (követelően) Felelj! Mit kérdeztem? Nem emlékszel? A L V A JÁ R Ó : (fiús zavarral) Mindenre emlékszem. SZO C D EM .: Akkor mire ez az időhúzás? A L V A JÁ R Ó : Nem hittem, hogy mégegyszer látom Kun elvtársat. R É G I SZO C D EM .: (hátravetett fejjel kacag) Azokra a februári napokra gondolsz? Nézd! Már a hajam is felejti. Pedig azt a feleségem is sajnálta. És képzeld, így, tüskésen még jobban szerette. Tudod mit mondott? (Alvajáró fiús szégyenlőséggel rázza a fejét.) Ilyen vagy hát! - azt mondta. Ilyen vagy hát! - és simogatott. Így gyógyultam meg. (váratlan váltás) Válaszolj végre! A L V A JÁ R Ó : Hogy van-e revolverem . . . Azt tetszett kérdezni. R É G I SZO C D EM .: É s . . . ? A L V A JÁ R Ó : Nem volt. R É G I SZO C D EM .: (a Ku ltúraktivistának) Ez hülye. Már eggyel előbb vagyunk. Már júliust írunk! Szóljon rá. A L V A JÁ R Ó : Kun elvtársnak jelentem, egész századom van. Fegyver min­ denkinél. R É G I SZO C D EM .: Nekünk, a pártnak pedig hadserege! A Vörös Had­ sereg! Szervusz fiam. (kezet fognak, megölelik egymást, kibontakoznak, de Kun nem engedi el, kedvtelve nézi) Ti vagytok a reménységem. Veletek nyerünk. Egy tapodtat se hátráljatok innen. Ez a föld a miénk. T IS Z T : Ezt ismerem. I. V IR R A SZ T Ó : Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Ha béke lesz, eljövök hozzátok a feleségemmel. Bo­ londul a hegyekért. Tudod, ő erdélyi. Én is. De nekem mindegy, hol élek. Megnézzük Salgót, Somoskőt, Füleket, Almágyot, K ékkőt. . . A L V A JÁ R Ó : Kun e lv tá r s ... R É G I SZO C D EM .: Kérdezz fiam! Nektek kérdeznetek kell! Az ifjúság joga a kérdezés! A L V A JÁ R Ó : Miért kellett nekünk onnan visszajönnünk? Úgy harcoltunk, mint az oroszlánok. T ISZ T : Kik ellen? Az első puskalövésre futottak, mint a nyulak . . . V A L A K I: Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Tudom, fiam. Ismerem hősiességetek minden mozza­ natát. Ebben a frontban biztos voltam. Csak azt nem tudtam, élsz-e, halsz-e. A L V A JÁ R Ó : Egyben vagyok, Kun elvtárs! De a pajtásaim szednek szét. Északról visszajöttünk puskalövés nélkül, most meg menjünk le a Tiszához...!? Ezt nekem nem hiszik el. 12 �R É G I SZO C D EM .: Fiam! Egy volt 21-es honvédzászlósnak hidd el: ha Tarnopolból a Piavéhez küldenek, nem az a feladatom, hogy gondolkodjam az értelmén, hanem, hogy győzzek és életben maradjak. Ha lehet. A L V A JÁ R Ó : De nekem Kun elvtárs azt mondta, vezessük tovább a spon­ tán akciókat, álljunk az élére, aztán alkalmas pillanatban magyarázzuk meg. Most mit mondjak? Ha lemegyünk a Tiszához, ezek besétálnak hozzánk. Boszszúállás lesz. TISZ T : (tapsol) Igaza van. I. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! C IN IK U S: Végre! Végre! Valami izgalom. I. V IR R A SZ T Ó : Valóban különleges... II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam! Megmondtam! P R É D IK Á T O R : (bohókásan) Csak tessék, tessék! T ISZ T : Csalárd az ellenfél! C IN IK U S: Préda leszünk! Zsákmány! P R É D IK Á T O R : A helyünkön meg kell tudni állni! C IN IK U S: (gúnyosan!) Csodát! Csodát! T ISZ T : Útonállókkal szemben veszítjük el az országot! R É G I SZ O C D EM .: Jó ! Jó ! Nagyon jó! II. M A LM O ZÓ : (felpattan) Egy percig nem maradok. I. M ALM O ZÓ : Ha nem fogod be a szádat, letaglózlak, mint egy barmot. C IN IK U S: Folytassuk elvtársaim! Folytassuk! R É G I SZ O C D EM .: (szónokol) Lássunk világosan! Mit jelent nekünk a felvidéki hadjárat? T ISZ T : (bekiabál) Harcoltunk saját földünkért. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss! R É G I SZ O C D EM .: (rezzenetlenül folytatja, Kun-pózokkal) Elvtársaim! Megmutattuk az ellenfélnek, hogy valódi proletárhadseregünk van. Mi győz­ tünk. Proletariátus és a haza: az egy. A L V A JÁ R Ó : De Kun elvtárs! Mit mondjak a fiúknak? T ISZ T : (érvelően) Önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett terület­ ről - ilyen nincs. Ezt én nem tanultam. K U L T Ú R A K T IV IS T A : (inkább a közönség felé) Tessék! Tessék! C IN IK U S: (kikiáltó hangján) Volt egy ország, nincs egy ország! Tessék, tessék! Volt, nincs! Volt, nincs! Mesét mondok: hol volt, hol nem volt Ma­ gyarország . . . II. M ALM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Üss le, mert nem állok jót magamért. I. M A LM O ZÓ : (keresztbe tartva dug, fehér-e vagy fekete. Csattan az öklén a választás.) II. M ALM O ZÓ : (választ, játszanak) R E G I SZO C D EM .: Annyira fontos neked a felvidék? A L V A JÁ R Ó : Ennyire. SZ O C D EM .: Miért? A L V A JÁ R Ó : Győztünk a fiúkkal. Losoncon két akkora ágyút zsákmá­ nyoltunk . . . Minden megvolt, csak nem tudtuk kezelni. T ISZ T : Mit mondtam? C IN IK U S: (taps) R É G I SZO C D EM .: (látja, hogy minden bomlik, kézbe kell venni a dol­ gokat. Mintha egy alakulatnak beszélne.) Mit jelent nekünk a dicsőséges észa­ 13 �ki hadjárat? A győzelmen túl? Összekovácsolódtunk, elvtársak. Hadseregünk van. C IN IK U S: (taps) T ISZ T : De kérem! II. V IR R A SZ T Ó : Ha kérhetem, főhadnagy úr, ne pontosítson. T ISZ T : (leül) P R É D IK Á T O R : Ez gyalázat! Határok nélküli Szovjet-Európát akartunk. A népek Európáját. Itt meg felvidékeznek, erdélyeznek. C IN IK U S: Mondanék v a la m it:.. R E G I S Z O C D E M .: (kizökken a szerepéből) Jött-ment kalandorok. K U L T Ú R A K T IV IS T A : De kérem . . . ! Nem erről volt szó. R É G I SZO C D EM .: Köszönjük. Talán ennyi elég. (Általános taps. II. Malmozó csak a jobbjával csattog az asztalon. Feltűnő, mindenki odafigyel.) A L V A JA R Ó : És velem mi lesz? C IN IK U S: Agyonlőnek, kisfiam, agyonlőnek. I. V IR R A SZ T Ó : Szégyellhetné magát. R É G I SZO C D EM .: Cinikus barom. II. V IR R A SZ T Ó : Szamuely kellett volna ide, úgy látom! Szamuely min­ denkinek! T ISZ T : Rend kell. Még a forradalomban is. C IN IK U S: (tapsol) II. M ALM O ZÓ : (az asztalt ütögeti) R É G I SZO C D EM .: Tudják maguk, hogy Kun Béla mindig félrecsúszott kravátlival járt? C IN IK U S: (gúnyosan) És moszkvai guruló rubeljei nem fértek a zsebébe... Károlyinak pedig farkastorka volt... T Ö B B E N : (tapsolnak) A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZO C D EM .: Főbelőnek. T ISZ T : Ugyan, kérem! Ne ízetlenkedjünk. A L V A JÁ R Ó : (reménykedve) Ugye? Ugye? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Í me az új páros. (Mindenki zavarodottan felnéz) R É G I SZO C D EM .: (Kun-pózban) Hogy érti? Még nem mondtam el min­ dent. I. V IR R A SZ T Ó : Nekünk ennyi elég volt. T ISZ T : Le vele! E L Z Á R K Ó Z Ó : Terrort! Vörös terrort! II. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! C IN IK U S: (énekli) Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát... K U L T Ú R A K T IV IS T A : (rendezői pózban) Csendet! Rám figyel! A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZ O C D E M .: (Még az előző szerep szerint) Lemégy a Tiszához! 14 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Erélyesen, de udvariaskodva) Megkérném... (helyet mutat, szocdem. leül egy stokira. Mindenki tapsol. Szocdem. feláll, hajlong, leül) A L V A JÁ R Ó : Akkor most én jövök. C IN IK U S: Telhetetlen. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : Mesélni fogok. (Úgy ül, mint aki gesztusokkal fogja kísérni a mondandóját.) ( Füttyögés.) MÁ S O K : Halljuk! Halljuk! A L V A JÁ R Ó : Hát az úgy volt, hogy nem tudtunk mi semmit. (Röhögés, taps) Csak ütöttük, vertük az ellenséget, akik a proletárhatalom ellen törtek. Az elején még ütöttük, vertük, de aztán már nem volt kit, mit. Azt hittük, nem is az ellenségeink. Mondták is nekünk: megtévesztett proletár testvéreink vannak szemben velünk, egyenruhába kényszerítve. Mi ezt mindjárt gondoltuk, mert amikor a Karancsban verekedtünk, a gyalogsági ásót eléggé egyformán vágtuk egymásba. (Röhögés, taps) Történt egyszer, amikor már proletár testvéreinket, szemben velünk, sehogyan se találtuk, hogy portyára indultunk. Hogy Dobsinától feljebb volt-e, vagy a Szelícei-fennsikon, már nem tudom, de ott volt velünk Mendelson főhadnagy elvtárs. (Kultúraktivista int a Tisztnek, aki jelentkezésszerűen felpattan, majd töprengően fel-alá sétál.) Őt még Gödöllőről kértük... E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokáció! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Hagyjuk a részleteket! A L V A JÁ R Ó : Akkor most mondjam, vagy ne mondjam? R E G I S Z O C D E M .: (kegyesen, kunosan) Folytasd fiam! A L V A JÁ R Ó : (megvetően) Nem vagyok a fia... Szóval azt mondja nekünk Mendelson főhadnagy elvtárs, akit Stromfeld küldött Gödöllőről..., mert tőle kértük táviratilag... II. V IR R A SZ T Ó : Tudjuk, tudjuk... A L V A JÁ R Ó : Szóval azt mondja Mendelson főhadnagy elvtárs. Fiúk! Tudjá­ tok-e ki harcolt itt előttünk? Hát itt senki, mondtuk mi, mert ide ellenséget soha nem engedtünk. A Kárpátokba a muszka is elakadt. Ez mindig a miénk volt. Azt mondja ő erre: T ISZ T : Az anyátok istenit! Prolik vagytok, mégis derék magyar gyerekek. (Többen tapsolnak. Tiszt is.) A L V A JÁ R Ó : Azt mondja még: T ISZ T : (Patetikusan kinyújtja a kezét) Lembergig viszlek benneteket, ha meg­ tanuljátok a harcászatot is. A L V A JÁ R Ó : Mi meg erre: M IN D E N K I: (felugrálnak) Hajrá! Hajrá! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem! Kérem! II. M A LM O ZÓ : (higgadtan) Hülye fasz! 15 �A L V A JÁ R Ó : Szóval, nem tudtunk mi ilyeneket. Ott voltunk már, valami tök ismeretlen helyen. Erre ő előveszi azt a kurva térképet. Sose tudtam kiis­ merni azt a kulimászt. Azt megmondom, melyik fa alatt milyen gomba terem, de, hogy aszerint menjek, amit valaki lerajzolt, hát nem. Ő meg erre: T IS Z T : (az asztalhoz megy, a malmozókhoz, mintha térképet terítene szét, többen odatelepszenek) Fiúk. Ősi magyar földön járunk. (Mutogat) Nincs talp­ alatnyi hely, amit ne öntöztünk volna a vérünkkel. A L V A JÁ R Ó : Nem akarom én ezt mind elmondani, mert akkor könnyeztünk a fiúkkal. Ha Králik itt lenne, ő tanúsítaná. C IN IK U S: (értelmezően) Mendelson..., Králik... Téged hogy hívnak? E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! Provokatőr! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (leinti) A L V A JÁ R Ó : Szóval kiejt ő egy nevet. Azt mondta, hogy... T ISZ T : Mátyás király! A L V A JÁ R Ó : Mi meg arra azt feleltük, hogy igazságot teremtünk a földön! T ISZ T : Fiúk! Nézzetek ide! (Térképen mutogat) A mieink ide vannak diszlokálva. Veletek idáig jöttem. A L V A JÁ R Ó : Hát csak néztünk. Ott volt neki minden azokkal a krikszkrakszokkal. T ISZ T : Tudjátok?! Nem vittelek bele semmi kockázatosba. De jelölve van itt nekem Mátyás király oszlopa... Itt járt a mi nagy királyunk. Odáig mi most elmegyünk. Önként jelentkezőket kérek. A L V A JÁ R Ó : (mesél) Egyszer Mátyás király, amikor már elege volt a fel­ vidéki menyecskékből, úgy megszomjazott, ahogy csak fehérnép után lehet. Ilyen húsra csak a vörösbor megy. Király volt: tudta. Főurakkal volt körülvéve: azok is tudták. Öntötte is nagy királyunk a nagy pittye mögé, mert szomjazni azt úgy nem tudott senki, mint ő. Ezért is mondjuk: Nem jár erre Mátyás, szomjazik az igazság. T Ö B B E N : (Vad taps) A L V A JÁ R Ó : (Hajlong) Nahát ugye, se asszony, se bor nem tart örökké. Azért volt király Mátyás, mert ő tudta ezt legelőbb. Csak figyeli, figyeli azzal a ravasz szemével, úgy, hogy oda se néz, miket mondanak neki, ahogy töltenék bele a bort. Mondják neki egyfolytában: most erre, most arra. De mindig teli kupával. Hát ő győzi. Fehér húsra jó a vörösbor, ugye... Megint mondják: most erre, most arra... Isznak. Hát már kimegy a király, mert feszíti a hólyagja. K i­ veszi a brongáját, ezek a fekete hollófiak meg mellette rögtön ugyanúgy. Mert el nem hagyták volna. Eresztik lefelé a völgybe mind a hárman, csak úgy cso­ bog, akár a Tátra hóolvadáskor. Középen a király nagy csobogója. Aszonygya erre az egyik... De már abbahagyta, illendőségből is, mert a király elé azért nem mehet, és csak úgy rázogatja: Király uram! Jó bor, csak úgy vastagodik a lándzsám tőle. Mátyás meg még csinálja a völgyre az áradást, mert amúgy nagy természetű volt. Mondjad fiam, mondjad! Ugyan, kérdezze már meg kegyelmed, vannak-e itt szőlőmunkások. Hát ugye, ritka nagyot röhög erre Mátyás, úgy hogy a falu apraja nagyja kirohant a völgybe, és még éppen látták, ahogy a királyuk elrakta. Hát másnap megvolt, ami megvolt. I. V IR R A SZ T Ó : Nem értem. Húgyoztak... és? II. V IR R A SZ T Ó : Kirendelt minden főurat kapálni. A L V A JÁ R Ó : Dolgozzanak azok is, az anyuk keservit! P R É D IK Á T O R : (tapsol) Bravó. Proletár igazság! Ez kell nekünk! Már Má­ tyás király is megmondta,..! 16 �II. M A LM O ZÓ : Barom. I. M ALM O ZÓ : Fegyelmezd magad. R É G I S Z O C D E M .: És? A L V A JÁ R Ó : Megtaláltuk Mátyás király emlékoszlopát. Mendelson főhad­ nagy elvtárs pedig elmesélte nekünk a történetet. C IN IK U S: Hogy kiveszik a brokijukat. T Ö B B E N : (röhögés) A L V A JÁ R Ó : Igen! Azt, hogy lesz igazságosság. Szedtünk mindenféle virá­ got. Leraktuk. Ést azt mondtuk: Éljen Mátyás, az igazságos. P R É D IK Á T O R : Támogatom. C IN IK U S: Nem áll fel? T IS Z T : De kérem... Mindennek van határa. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Úgy van! És most jöjjön a határ. (Gesztusaival sem­ mi konkrétat nem mutat, mégis a stokikat vonalba rendezik, mint egy határt. Valahonnan két seprű kerül. A stokik mindkét oldalán járőrözés indul meg a seprűkkel, mint fegyverekkel.) A L V A JÁ R Ó : Most velem mi lesz? C IN IK U S: Főbelőnek! I. M A LM O ZÓ : Leütöm. 17 �II. M A LM O ZÓ : Én mondjam neked, hogy nyugi! T ISZ T : (Alvajáróra mutat) Beszéljen! A L V A JÁ R Ó : Maga is kell hozzá... T ISZ T : Készséggel. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Erről volt szó. E L Z Á R K Ó Z Ó : És ki az a Mendelson? Csak nem ő? (A Tisztre mutat!) II. V IR R A SZ T Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ne rontsuk el! Fordulatot! De ne rontsuk el. P R É D IK Á T O R : Proletárok! Ellensúlyozni kell a polgári csitítást! Ne enged­ jünk a közvetlen forradalmi felbuzdulásból! (A járőrözés komolyan tart a stokioszlop kétoldalán. Váratlanul - a világosság ellenére - reflektor is a nézők szemébe. Ekkor mindenki megdermed: élőképpé állnak össze az asztalnál, hasonlóan az „utolsó vacsorához” , de a központi figu­ ra hiányzik.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem a szereplőket előre. (A Tiszt és az Alvajáró felé pattint.) C IN IK U S: Kérem szépen, nem akar jönni a forradalom. A jaj! II. M A LM O ZÓ : Szétvágom a fejét! I. M ALM O ZÓ : Kértem tőled valamit... T ISZ T : (tétován) Van még szerepem? C IN IK U S: A pokolba veletek! II. M A LM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Nem kértem, hogy vigyázz rám. I. M A LM O ZÓ : (Nem bírja tovább: pofon üti) Feladatod van! C IN IK U S: (Röhög) A L V A JÁ R Ó : Főhadnagy elvtárs! Még meg sem ismerkedtünk, pedig már hány hete savanyítjuk egymás levegőjét. TISZ T : Részemről a szerencse. (Komoly kézfogás, szembenézés) A L V A JÁ R Ó : Leonidászi feladatunk van. T ISZ T : Ezt honnan tudja? A L V A JÁ R Ó : Kun mondta... T ISZ T : Magától semmit nem tud? A L V A JÁ R Ó : Induljon. A mozdony felfűtve. (Innen mozdonyhang) T ISZ T : A fegyverek? A L V A JÁ R Ó : Ne aggódjon. (Egyenrangúan állnak szemben) T ISZ T : Ahogy megbeszéltük? A L V A JÁ R Ó : Annál biztosabban... T ISZ T : Hogy-hogy? A L V A JÁ R Ó : Ez a mi gondunk. Főhadnagy úrnak ezért ne fájjon a feje. T ISZ T : Csürhe! A L V A JÁ R Ó : Egy héttel ezelőtt ezért lefogatom. T ISZ T Nézzen szét! A L V A JÁ R Ó : Mit akar, hogy lássak? (A stokikra mutat) A sorompókat? T ISZ T : Ember! Mindjárt elválunk! Ennyi harc után... A L V A JÁ R Ó : Én nem kívántam magát... T ISZ T : Ha én vezetem januárban az iglói géppuskásokat, többen maradtok a főutcán... A L V A JÁ R Ó : Nem vártam mást... 18 �T ISZ T : Ekkora stiklit: Világforradalom! Alszik magában a magyar? Figyel­ jen ide: maguk nem értenek a politikához. Vegye számba: mennyi hívük volt? A L V A JÁ R Ó : (Elmélázva) Napokig néztük a vizet tétlenségünkben. Mert vé­ gül lementünk a Tiszához. Milyen szép víz, Istenem. Szép a hegy, de még szebb a víz... A vízen túl láttuk a parti füzeseket, mögöttük a semmit, ahol - jól tud­ tuk - falvak és városok vannak, összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a mi bányászfalunk, mögöttünk fönt a hegyekben. Mi mégis kitartottunk. Az előttünk lévőkön viszont átsétáltak. Hogy lehetséges ez? Mi történik itten? Hát lehet ezt érteni. K i ad erre magyarázatot? C IN IK U S: (tétova taps!) T Ö B B IE K : (Ügyszintén) R É G I S Z O C D E M .: (Felpattan, Kunt idézi) Azt én Taknyos Jánostól nem te­ szem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : (Kunt idézi) A nemzetközi proletariátus új és új osztagai si­ etnek segítségünkre...! T ISZ T : Ember! Ismét mondom: nézzen szét! E L Z Á R K Ó Z Ó : (közbekiabál, a szokott módján) Idegen pénzzel hazajött ka­ landorok! II. M A LM O ZÓ : (kirúgja a stokit) Elég volt! I. M ALM O ZÓ : (áthajol, lenyomja. Szeliden :) Testvér! II. M ALM O ZÓ : Ha még egyszer megütsz... A L V A JÁ R Ó : (a Tisztnek) Mondja végre! Szétnéztem. ... És? T ISZ T : Mit szónokol itt nekem osztályokról! Nézzen szét, ember! (A stokik két oldalán jeladatuk megerősödött tudatával sétálnak a seprűpuskákkal az „örök”.) Osztályai csak egy nemzetnek lehetségesek. Egy nemzetnek pedig ha­ zája van. Hol itt a haza? Hol itt az ország? Látja ezt a sorompót? (A seprű­ puskákkal méginkább teljesítik a feladatukat.) Melyik oldalán áll magyar baka? Itt (mutatja) cseh légionár. Ott (mutatja) román pásztor. Köztük csak sorompó. Hol a mi országunk? A térképen se vagyunk. Újra fel kell rajzolnunk magunkat Európa atlaszára. Addig felejtse el ezeket a zsidó-orosz maszlagokat. Ország kell - erre gondoljon! Maga jó eszű (a vonat sípol), katonaként, férfiként is megállta a helyét. (Vonatsíp) Ilyen derék magyar emberekre van szükség. (Hoszszú síp) T Ö B B IE K : (zúgó taps) A L V A JÁ R Ó : (belejön a szerepébe) Főhadnagy úr! Én mától megint munkás vagyok, ha az ország elveszett is, akkor pedig... (kizökken a szerepéből, a hall­ gatóságnak mondja) Nem hiszik el, de bennünket a románok is, a csehek is meg­ szálltak. Jópofa volt. Fele itt, fele ott: mégis mi irányítottunk mindent. T ISZ T : Hagyja most az agitációt! A L V A JÁ R Ó : Hagyom. Maga agitál. Mostantól a magafélék agitálnak majd. T ISZ T : Mi van magával? A Felvidéken is, a Tiszánál is teljes volt köztünk az egyetértés. A L V A JÁ R Ó : Mindkettőnkre ugyanazok lőttek. Mindketten ugyanazt a tüze­ lési sávot választottuk. T ISZ T : Ebben a viszonylatban nem változott semmi. A L V A JÁ R Ó : Ezt csak a főhadnagy úr gondolja. T ISZ T : Szerencsétlen csőcselék. A L V A JÁ R Ó : Mátyás király miatt nem lövöm le. T ISZ T : Tehát a pisztolya magánál van. Köszönöm barátom. 19 �A L V A JÁ R Ó : Tudja, mit mondott nekem Kun Béla? T Ö B B IE K K Ö Z Ü L : Tudjuk! Tudjuk! A L V A JÁ R Ó : Hát itt van! (Valódi pisztolyt vesz elő. Általános meghökke­ nés. II. Malmozó felpattan, csuklóra mért ütéssel megszerzi a pisztolyt. Min­ denki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. A szereplők maradnak. Mal­ mozó visszaül.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem megmondtam? Gyógymód! Európa! Kultúra! T ISZ T : Menjen a példabeszédeivel! A L V A JÁ R Ó : (A Kultúraktivistához) Ez később jön. V A L A K I: Itt is jó. A L V A JÁ R Ó : De én kezdeném. V A L A K I: K i mondja, hogy ne? A L V A JÁ R Ó : (határozott lesz) Főhadnagy úr! Futballozott maga? T ISZ T : Anglomán hajlamaim ugyan nincsenek, de próbát tettem eme zagyván futkosós demokratikus játékban. Őszintén szólva, inkább a vívás, úszás, lovag­ lás, futás érdekel mindmáig. A L V A JÁ R Ó : Nálunk másként van. A cég velünk van. Mi alkotjuk a csapa­ tot. Beneveztünk az országos ligába is. T ISZ T : Ezt akarta mondani? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nyugalom barátaim, nyugalom. II. M A LM O ZÓ : Lelövöm. C IN IK U S: Nincs benne a darabban, de képes rá! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőni! Lőni! I. M A LM O ZÓ : Vigyázat, provokatőr! T ISZ T : Emberek! C IN IK U S: Micsoda modor! Mily fenkölt stíl! V A L A K I: Kuss! (A feszültség általános. Valaminek történnie kell: ezt érzik.) T ISZ T : Tehát! A L V A JÁ R Ó : Megismétlem... T ISZ T : Pontosan értettem. Válaszom: nem futballoztam. V A L A K I: Kár. A L V A JÁ R Ó : Ne szóljanak bele! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Arról nem volt szó! Éppen ellenkezőleg! T ISZ T : Pofa be! Elég volt. Bohócot csinálnak az emberből. Hallgatom, fiatal barátom. (Rámutat) Valaki, aki figyelemre méltó. A L V A JÁ R Ó : (folytatja, mintha semmi nem történt volna) Annyit azért mégis megjegyzett, hogy mit ér a sípszó utáni gól! T ISZ T : Időn túl! A L V A JÁ R Ó : Nem én mondtam... T ISZ T : Semmit. A L V A JÁ R Ó : Maga mondta. V A L A K I: Láttam olyat, amikor megadták. T ISZ T : Miért? A L V A JÁ R Ó : Vegye már észre: a maga meccsét rég lefújták. T ISZ T : És ez? Ez itt körülöttünk? Most mi ért véget? Mért éppen az enyém ért volna véget? A L V A JÁ R Ó : Edzőmérkőzés volt. A rangadó ideje bizonytalan. De rangadó lesz. 20 �C IN IK U S: Bravó! Bravó! (Tapsol is) T ISZ T : Uram isten! Ha szabad kérdeznem, kik futnak ki a részünkről a pá­ lyára ? A L V A JÁ R Ó : A világproletáriátus kezdi majd. C IN IK U S: Bravó! Bravó! T ISZ T : (valóban kétségbe esve) Emberek! Mit el nem hisznek. Világforra­ dalom - ekkora stikli nincs. P R É D IK Á T O R : (Feláll, Adyt kezdi): „Világok pusztulásán...” T Ö B B E N : (lerántják) T IS Z T : (többiekhez fordul, de nincs lehetősége) A L V A JÁ R Ó : Elvtársak! Ne hallgassatok rá. (A Tisztre mutat) I. V IR R A SZ T Ó : („A dyzik”) Én a magyarságom nem viseltem bízva! II. V IR R A SZ T Ó : Úri szamárság! I. V IR R A SZ T Ó : Vond vissza! (Ütéssel fenyegeti) E L Z Á R K Ó Z Ó : (Feláll, „adyzik” ) „Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak egy úrnak.” II. M ALM O ZÓ : (Nem tudja, de A dy) Szétverek köztetek! I. M A LM O ZÓ : Majd, Majd. Csillapodj. T ISZ T : (Alvajáró felé) Folytassa kérem. C IN IK U S: Semmi elvtárs? E L Z Á R K Ó Z Ó : Kuss! P R É D IK Á T O R : (Adyzik, ingatja a fejét, jobbra-balra) „O da van; Oda van, Oda van” E L Z Á R K Ó Z Ó : Lelőni! Lelőni! A L V A JÁ R Ó : Azt mondja: Felvidék, meg a Tisza... T IS Z T : Mondom.... A L V A JÁ R Ó : K i akart velünk harcolni? T ISZ T : Talán értem, talán nem... A L V A JÁ R Ó : Nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megérti. T ISZ T : Ember! Együtt harcoltunk! A L V A JÁ R Ó : K i mondta, hogy nem! D e nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. (Tömeghez fordul). Emberek! E L Z Á R K Ó Z Ó : Hagyjuk ezt! A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : (Kiesik a szerepéből) Tudtak valamit, amit mi nem tudtunk. Mosotak a tisztjeik. Végig. Cseh? Román? Mosolyog. Tudniuk kellett valamit. Más­ ként nem mosolyog az ember. Pedig vesztésre álltak. A L V A JÁ R Ó : Igaz. Igaz. T ISZ T : N e! Nem kértem... Idáig jön a román tábornok... Mondom neki... Leállít... Hogy ő is tud magyarul. És mosolyog... Mért mosolyog? A L V A JÁ R Ó : Nekünk Kun Béla azt mondta... P R É D IK Á T O R : (eminensként feláll) Katona testvéreim! Európa mozgásban van! Ezt mi csináljuk, az egyesült proletáriátus! A L V A JÁ R Ó : És azt is megbeszéltük, hogy kiverjük az intervenciósokat. T ISZ T : Az politika. A hadtudomány kiverés előtt elhárító csapatmozdulato­ kat ír elő. 21 �A L V A JÁ R Ó : Apám bányász volt. Azt mondta neki egyszer egy mérnök: ilyen jóeszű munkásra van szükségem. Én ismerem a geológiát, maga a csákányt. V A L A K I: És? A L V A JÁ R Ó : Apámat csákányostul odavágta a sújtólég. P R É D IK Á T O R : A történelemnek is van ilyen katasztrófája. A nemzetet érte sújtólég. Most hit kell! A L V A JÁ R Ó : (A Tisztnek, tegeződve) Te lennél az a hit? Mire bízzam ma­ gam? Jó lennék áldozatnak? T ISZ T : Az istenedet! A haza az kényszer...!? „Másokra vársz, hogy érte vív­ ni fognak.” A L V A JÁ R Ó : Engem nem táplált mellén a haza. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megért mindent. T ISZ T : Ha végiggondolom, soha nem értettem a logikájukat. Egyet viszont tudtam: harcolni és magukból katonát faragni. A többit félretettem. Azutánra. A L V A JÁ R Ó : Hát most itt van az az azután. Valaki vasutasként jelent: Főhadnagy úr! Berakodást befejeztük, indulni kell. (Távoli vonatsíp!) T ISZ T : Már mindegy. (Kezet nyújt) Az együtt töltött időre. A L V A JÁ R Ó : (tétovázik, aztán mégis) Jó katona a főhadnagy úr. Köszönöm, amire megtanított. A fiúk nevében is. T ISZ T : Ne f eledje: életben kell maradni. (Mereven tiszteleg, sarkosan for­ dul.) M IN D E N K I: (sűrű taps) Bravó! Hogy volt! (Taps folyamatosan.) Vissza! Vissza! (K ét irányból feltűzött szuronyú csendőrök rohannak be. Csendőrtiszt középre. Mögötte ketten vonszolnak egy véresre összevert internáltat. Az, mihelyt meg­ látja a többieket, összeszedi magát.) CSEN D Ő R T ISZ T : (Egyenként mindenkit megnéz. A malmozók is állnak.) Tehát? Ö S SZ E V E R T : (bizonytalanul a két malmozóra mutat. Akinél a pisztoly van, zsebéhez kap. Tiszt leüti. Felszedi a pisztolyt.) A L V A JÁ R Ó : Én! Én! (Egy csendőr üti le, de fekve hagyja.) C S E N D ŐR T ISZT: (Az összeverthez fordul) És? Ö S SZ E V E R T : (megnéz mindenkit, de nem találja, aztán mégis kiköt a Ci­ nikusnál.) C IN IK U S: (Sziréna hangja kintről) Tehát sikerült! Sikerült! Hányan? C SE N D Ö R T ISZ T : (Pofon üti) Megtudod időben. 22 �C IN IK U S: Szeretnék május éjszakáján... C SE N D Ö R T ISZ T : Kuss! (A megjelölteket elvonszolják, kikísérik.) A L V A JÁ R Ó : (Feltápászkodik) Én! Én! Én! Én is! T ISZ T : Fiam! (Magához öleli. Alvajáró zokog a mellén, aztán észbekap, el­ löki a tisztet, térdre esik, zokog.) (Függöny) 23 �valóságunk --------------------------- ----------- -----------------------------------------------K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Szegénység és kulturális megfosztottság „N em mondhatjuk, hogy valami van, amíg meg nem mondtuk, mi ez a valami. Mihelyt csak elgondoljuk a tényeket, máris fogalmakra vona tkoztatjuk őket és nyilvánvalóan nem mindegy, melyekre”. (Fr. Schlegel) A szegénységet valójában könnyű is meg nehéz is meghatározni. Mert nyilvánvaló s mindenki által érzékelhető jellemzői ugyanúgy vannak, mint rejtett - okként és okozatként egyaránt felfogható - vonásai. S hogy többnyire az alacsonyjövedelműséget, az anyagi javak hiányát, vagy szükségességét, a többszö­ rösen hátrányos helyzetet, az egyén önmagával és a társadalommal való „meghasonlottságát” , s ezzel összefüggésben a korlátozott önbecsülést említik a leg­ gyakrabban, mi sem tűnhet természetesebbnek. K ivált azon oknál fogva, hogy ezek - bárhogyan is nézzük - valóban a szegénység szembeszökő vonásai. Csak az újabb szociológiai kutatások tették egyértelművé, hogy a társadalom által nyújtott javak közül nemcsak az úgynevezett materiálisak játszanak szerepet az elszegényesedésben, de azok is, melyek a tudás, az autonómia, a hatalom, az ér­ dekérvényesítés hiányával függnek össze. Nyilván nem önmagukban, hanem rendszerint az előző veszélyeztető faktorokkal összefonódva. Olyan emberi ma­ gatartásokat hozva létre, melyekből az önjobbítás vágya is kiveszett, s amelyek mindenképpen a végső elidegenültség, a semmivel azonosulni nem tudás, a tu­ lajdonságnélküliség végső álllomását jelzik. Egészében is a kulturális depriváltságot, mely legalább olyan kínzó lehet, mint az anyagi eredetű. Mert ez a megfosztottság az egyént teljes közönybe süllyeszti, szociális és biológiai homeosztázisát (alkalmazkodóképességét) is kikezdi, kívülmaradását végérvényesen rögzíti. Legtalálóbban alighanem a kultúrán inneni lét következményének tart­ hatnánk, melyből kilépni aligha lehet, hiszen az egyénből éppen azok az isme­ retek (tájékozottság, hozzáértés), illetve érdekérvényesítési képességek hiányoz­ nak, melyek motiváló erőt jelenthetnének számára. Ám amilyen mértékben kép­ telenné válik valaki helyzetének változtatására, olyan mértékben válik depriválttá. Akarva-akaratlanul. Mert ha gondolatilag képes is végigjárni a változ­ tatás útját, vagy azt felismerni, mennyire hátrányos helyzetű, ugyanakkor azon­ ban kiszolgáltatottságához nagyobbrészt mindig megtalálja az önfelmentés ér­ veit. Ami végső fokon bármiféle lépésre való alkalmatlanságot is jelent, volta­ képpen egyfajta „nullpontot” , ami már-már egyenlő a „nemlétezéssel” . Mindenképpen a szó kulturális értelmében; akkor is, ha ezt a nemlétezést nem lehet egy az egyben individuális okokra visszavezetni. Inkább a társadal­ mi viszonyokban kell keresnünk a magyarázatot. Mindenekelőtt olyan tapasz­ talati tényekben, mint az iskolai végzettség, a munkamegosztásban elfoglalt hely, a kedvezőtlen települési státus, a kulturális szokások hiánya, s általá­ nosságban is azokban a körülményekben, melyek a fizikai és szellemi alulprivilegizáltságot létrehozzák. Nagyjából annak megfelelően, ahogyan a hátrányos 24 �helyzet továbböröklődése és továbbörökítése a társadalom szélső pólusain ér­ zékelhető. Akár a közkeletű jelenségekből indulunk ki (amilyeneket - többek között - a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozók kommuniká­ ciós készsége mutat), akár azokból az egyenlőtlenségekből, melyek a hátrányo­ kat életben tartják, a végeredmény ugyanaz. Nevezetesen: ha az életszervezési és -vezetési stratégiákból végképp kiszorulnak a kulturális értékek, az óhatat­ lanul a depriváltság újratermelődéséhez járul hozzá. Amint pedig tovább vizs­ gáljuk mindazt, ami a szegénységgel összefügg, a kulturális megfosztottság ok­ ként és okozatként egyaránt megjelenik. Minél kevésbé képes valaki autonóm viszonyt kialakítani a szimbolikus javakhoz, azaz minél fölöslegesebbnek tart­ ja a kultúra értékeit, annál inkább bezárul deprivált helyzetébe. S bár az anyagi javaktól való megfosztottság előfeltétele a kulturálisnak, de egy idő után következményeiben is végzetessé válhat. Végzetessé mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a lemondás, a beletö­ rődés ugyanabból a magatartásból táplálkozik, mint amelyik az egyenlőtlensé­ geket tényként fogadja el. A pozitív életprogram hiányának oka így egyértelmű, hiszen, ha esélyek még az élet egyszerű reprodukciójának magasabb szintre emeléséhez sincsenek, hogyan jelenhetnének meg a magasabb rendű szükség­ letek kielégítésében. Látszatra és felületesen szemlélve, a kulturális megfosz­ tottság itt megint csak az okozat szerepét tölti be. Ha ugyanis az egyén idejét mindennapi létfenntartásának kínzó gondjai töltik ki, hogyan lenne képes et­ től a kényszertől más irányba szabadulni? Úgy is mondhatnánk, hogy ebből a szempontból a társadalom szelektáló mechanizmusa mégiscsak kulturális kö­ vetkezményű. Annyiban, hogy mindenki számára adva vannak ugyan a mű­ velődés esélyei, és a munkamegosztás, a végzettség, a települési hátrányok kö­ vetkeztében létrejött rétegződés az egyének jelentős részének esetében nem en­ gedi teljes egészében kibontakozni, mivel a rétegek hierarchiájában alul helyet elfoglalók számára gátolt fejlődést biztosít csupán. Gyakorlatilag többnyire be­ hozhatatlan hátrányt a privilegizált körülmények közé születettekkel szemben. Éppen csak az a kérdés, mi az, amire ezek a szociális tényezők hatnak? Még ha tudjuk is, hogy az egyén nem örökli az úgynevezett kulturális tőkét. Pon­ tosabban nem örököl olyan tulajdonságokat, melyek ab ovo lehetővé tennék a kultúrához való autonóm viszony kialakulását. De ez már a társadalmilag elosztott és meghatározott esélyekkel áll szoros összefüggésben. Hiszen az igazán patologikus eseteket nem számítva (mint ami­ lyen egyfelől a testi rokkantság, másfelől a szellemi fogyatékosság), a depri­ váltság társadalmilag termelt hátrány. Még ha súlyossága életstíluscsoporton­ ként változik is, ha az összefüggésbe hozható is az iskolai végzettséggel, a család szocio-kulturális helyzetével és így tovább. Mert végeredményben sem­ mi sem szól amellett, hogy a tanulási képesség egyénenként tökéletesen egy­ forma lenne, amiért is nyilvánvalónak látszik, hogy az ebből fakadó differen­ ciáltság a kulturális örökség egyik vagy másik részének jobb vagy kevésbé jó elsajátítását teszi lehetővé. Így a műveletlenséget - mely a dekulturalizáció kö­ vetkezménye - leplező önfelmentés legfeljebb csak kísérő jelensége a megfosztottságnak, pusztán a belső egyensúly megőrzése érdekében. Köznapi példák egész sorával lehetne bizonyítani, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű ré­ tegek számára mennyire jelentéktelen a tudás, a műveltség, a tájékozottság. S nemcsak a kényszerítő szociális körülmények miatt, hanem ugyanígy belső in­ dítékokból eredően is. Ahogyan redukálódik a fogyasztásban, ahogyan viszo­ nyaiban is kiszolgáltatott lesz a hátrányokkal küszködő egyén, kulturális szük­ 25 �ségletei ezzel egyidejűleg szűnnek meg. És mivel a környezet megbélyegző (stigmatizáló) hatása vele párhuzamosan erősödik, a tehetetlenség érzete és „él­ ménye” kíméletlenül fellép. Egyre kevésbé hisz abban, hogy kézben tarthatja életét, akarata céljai felé viheti, tettekkel teremtheti magát és környezetét. Olyannyira beszűkül, hogy azok a választási lehetőségek, melyek - Losonczi Á gnes kifejezésével élve - a szoros meghatározottságban élő egyént döntésre kényszerítenék, szükségképpen lényegtelenné válnak számára. A mindent meg­ határozó körülmények szigorán ugyanis csak akkor tudna lazítani, ha valóban választana. Azaz „vagy biztosítani próbálja a maga autonómiáját, s az adott­ ságon belül tudatosan és szándékosan belső függetlenségét megőrzi; vagy meg­ magyarázza ésszel, illetve létrendszerébe foglalja, hogy lehetőségei így is op­ timálisak, és beletörődik a maga kiszolgáltatottságába; vagy igyekszik módot találni a kényszerpályákon belül mindig adódó játéktér kihasználására” (L o ­ sonczi Ágnes: A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben. Bp. 1986. Magvető K ., 56. o.). Igazán képtelenné azonban a mobilitási csatornák bezárulásával válik a helyzet. A kulturális megfosztottság legsúlyosabb következ­ ménye éppen abban rejlik, hogy teljességgel redukálja az egyént, maximálisan korlátozza viselkedését, a minimumra csökkenti aktivitását, kezdeményező­ készségét, s egyirányúsítja lehetséges kapcsolatait. Ez az izolálódás annyira fo­ kozódhat, hogy a magárahagyottság akár önpusztító tettekben is kifejeződhet. S ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy a szegénység ethoszának napjaink­ ban nincs társadalmi relevanciája. Mert az az ethosz, melyet a szegénységgel ugyancsak összefüggő puritánság, aszketikusság valaha sugallt, vallásilag és kulturálisan volt megalapozott. Ezért is lehet különbséget tenni a szegénység és a depriváció között. Míg az egyik vállalható, addig a másik társadalmilag közvetített. Mégpedig kényszerűen. Valójában a dekulturalizáció is abból a közvetítettségből szárma­ zik, maga után vonva mindazon társadalmi és szociálpszichológiai folyamato­ kat, amelyeket joggal tekinthetünk patologikusaknak. A létfeltételek szűkös­ sége ugyanis nemcsak materiálisan, hanem kulturálisan is értendő. Az alkal­ mazkodóképesség elsorvadása értékvákuumot hoz létre az egyénben, amikor is nem egyszerűen a kulturális orientáció hiányáról beszélhetünk, hanem a sze­ mélyiség teljes „elnémulásáról” . Akadályozottá válik kommunikációs készsége, megmerevülnek a szociális percepciós és ítéletalkotási mechanizmusai, és így tovább. Ez a helyzet szabadítja fel a rosszindulatú folyamatok spirálját, ami törvényszerűen vetíti elő az egyéni önfelszámolást. Társadalmi csoportonként persze különböző formában. Nyilván a legszembeszökőbben azokban a szub­ kulturális csoportokban, amelyekben a nyelvi „elnémulás” , a társadalmi beil­ leszkedési zavarok a meghatározóak. Csakhogy itt nem egyszerűen a hátrányos helyzet megnyilvánulásáról van szó, s aligha csak a társadalom peremére szo­ rult rétegek jellegzetes „életstílusáról” . Mert ha figyelembe vesszük is, hogy a hátrányos helyzet halmozottan termelődik újjá a társadalom első pólusain (el­ sősorban a képzetlen segédmunkásrétegek körében), azáltal, hogy ezeknek a csoportoknak objektíve nincs lehetőségük helyzetük megváltoztatására, a kul­ túrához való hozzáférés esélyeinek növelése önmagában semmiképp sem jelent megoldást. Alaptényezőnek tekinthetjük ugyanis az egyének előzetes ismereteit, család­ ban szerzett szociális és kulturális diszpozícióit. Ha ezek nem örökítődnek át, az értékelsajátítás, a szellemi nyitottság eleve fölöslegesnek tűnik számukra. S ezzel csökken, illetve előbb-utóbb megszűnik saját helyzetük diagnosztizálá­ 26 �sának képessége. Cselekvési orientációik a puszta megélhetésre irányulnak, a nap nap utáni kényszerű önfenntartásra. Ám ebben az állapotban indokolat­ lan oktulajdonítások, értékelések és valószínűsítések is felléphetnek, s minde­ nekelőtt a megfosztottság önigazoló módon való elfogadása. Olyan paradox helyzet jön létre, hogy minél dominánsabbá válik a kulturális megfosztottság, annál kevésbé artikulálódik az egyénben a változtatás szükségessége. Inkább végzetszerűként fogadja el helyzetét, s a keletkező zavartság, düh, frusztráció és félelem legfeljebb a devianciákhoz (alkoholizmus, öngyilkosság) nyújt esélyt. Ugyancsak a kulturális megfosztottság érzékletes jele, ahogyan a többszörösen hátrányos helyzetben levők önkifejezésükben is beszűkülnek. Társas kapcsola­ taikból kivesznek a valódi össszekötő szálak, s ünnepeik is csupán a szimulált boldogság érzését közvetítik. Mert éppen a létezés alapvető feltételein való változtatás hiányzó igénye hatja át ezeket a pillanatokat. S éppen azért, mert megfosztottan valódi érzelmi szükségletek sem születhetnek meg. Sokkal in­ kább az illúzió keltette boldogságélmények, melyek pillanatnyi megfeledkezést jelentenek a hiányoktól megnyomorított létezésről. Az életnek ezekben a látszólag örömélményt nyújtó perceiben a sehova sem tartozás, a társadalmi gyökértelenség és peremreszorultság érzése csak ideigóráig függesztődik fel. S valóban ideig-óráig, minthogy ezek a kivételes al­ kalmak sem segítik elő a racionális alkalmazkodást. Nem is segíthetik, hiszen ehhez felismerésekre lenne szükség, illetve olyan eszközökre (anyagiakra és nem anyagiakra egyaránt), melyek a depriváltság felszámolását tennék lehetővé. Onmagába záruló folyamatról lenne szó? A közvetlen létszükségletek kielégí­ tése ennyire meghatározó lenne? A szorongató hiányérzet okozta feszültség csak az alkoholban vagy - szélsőséges esetben - az öngyilkosságban oldódhat fe l? Bármennyire összetartozó kérdésekről is van szó, nem a társadalmi egyen­ lőtlenség szorul (morális vagy más) magyarázatra, hanem az, vajon hogyan le­ hetséges az egyének életvitele, életcéljaiba beavatkozni úgy, hogy felismerjék kulturális megfosztottságukat? És ha ez a felismertetés sikerülne, lenne-e mód arra, hogy a társadalmunkban szaporodó hátrányos helyzetű csoportok többé ne essenek vissza a depriváltságba? Nyilvánvalóan nem, hiszen a kulturális megfosztottság a társadalmi zárványhelyzetek következménye. A felvilágosítás vagy a filantróp állami gondoskodás nem szüntetheti meg ezeket a zárványhelyzeteket. Már csak azért sem, mert ehhez elengedhetetlenül szükség volna azoknak a viszonyoknak a megváltoztatására, melyek újratermelik az egyenlőt­ lenségeket. Még azokban az egyénekben is, akikben megvan az önjobbítás vágya, a már említett kulturális tőke hiánya átléphetetlen korlátot jelent a deprivált létből a nem depriváltba. Vagy ha mégsem így lenne, nyomban felmerülhet a kérdés: az ismeretszerző kommunikációs készségek beszűkülése, a megismerő tudat fejletlensége, a szükségletek egyoldalúsága mennyire határolja körül az egyének változtatási lehetőségeit? Alighanem a szónak abban az értelmében is, hogy az esélytelenség legfőképp kulturális esélytelenséget jelent, s valamenynyire még akkor is, ha ennek az esélytelenségnek a csökkentésére elvileg adot­ tak az eszközök. A tömegkommunikációtól egészen az önszerveződő művelődé­ si formákig. Elvileg és részben gyakorlatilag. Mert a valódi kultúrateremtés­ hez és értékelsajátításhoz kognitiv és érzelmi készségek szükségesek. Ezért is keresik a többszörösen hátrányos helyzetűek a tartalmatlan kikapcsolódást, a kulturális pótélményeket. Méghozzá olyan pótélményeket, melyekből kiveszett a személyiségéltető erő, s inkább csak a nyomasztó mindennapi lét elfeledtetését szolgálják. Vagy éppen a megfosztottság átmeneti megszűnésének illúzióját keltik. Ami viszont érthető, sőt másképp nem is igen képzelhető el. Mivel a 27 �szegények értékvilágára is az a tudat nyomja rá bélyegét, hogy életkörülmé­ nyeinek javulására nincs kilátás, aligha tudják átvenni a társadalom uralkodó vagy elvárt morális, esztétikai értékeit. A vegetatív alapszükségleti szint meg­ tartásáért folytatott küzdelem ezt eleve akadályozza. Épp ezzel jön létre a kettős kiszolgáltatottság, mely materiálisan az anyagi javak hiányában, vagy szűkösségében, kulturálisan pedig a tudatlanságban, az informálatlanságban ölt testet. Nem tudják képviselni önmagukat, nem ismerik fel saját érdekeiket, s rá­ adásul még környezetük is megbélyegzi őket. Ezt pedig nem csupán szegény­ ségük következményeként kell számon tartanunk, hanem ugyanennyire annak a ténynek is, hogy az emberi élet újratermeléséhez szükséges anyagi és nem anyagi erőforrások csak elvont lehetőségét adják az érdekérvényesítésnek. Ha a domináns kultúrában való részvétel szubjektív feltételei hiányoznak, valósá­ gos esélyről sem beszélhetünk. S minthogy a kulturálisan megfosztott egyén nem képes a körülményeket a maga befolyása alá vonni, nincs se kontrollja, se ismerete afölött, ami vele történik, előbb-utóbb autonómiáját is végképp feladja. A korlátozott létezésbe való beletörődés ezért jelent rendelkezéshiányt, önátadást és apátiát. Aminek kapcsán mindjárt az is felmerül, hogy ez az el­ lehetetlenülés megállítható-e? Belenyugodhatunk-e abba, hogy a társadalom­ ban növekvő számú csoportok kénytelenek a kultúrán innen élni? Függetlenül attól, miként válaszolunk ezekre a kérdésekre, látnunk kell, a kulturális megfosztottság csökkenése azoktól a változásoktól függ, melyek a munkamegosz­ tási-munkavállalói, települési, hatalmi stb. zárványhelyzetek oldásában nyilvá­ nulnak meg. De legalább ennyire fontos hosszabb távon az is, hogy a művelő­ dési esélyegyenlőtlenségeket sem az iskola, sem a munkahely ne fokozza to­ vább. Alighanem azt is megvilágítva ezzel, hogy a szegények és a kulturálisan megfosztott csoportok önerejükből nem képesek a kiemelkedésre. Éppen a szegénység és a kulturális megfosztottság egymást erősítő inerciája révén. Nem utolsósorban annak révén, hogy kultúrafelfogásunkban mindmáig kísértenek azok az ellentmondások, melyek kezdettől fogva anomáliákat szül­ tek az elvek és a gyakorlat ütközésében; az egyik oldalról erősítik, míg a má­ sik oldalról gátolják ugyanannak a célnak az érvényesülését. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ellentmondás feszül a kulturálisan preferált törekvések és e törekvések megvalósításának társadalmilag strukturált útjai-módjai között. A művelődés sem egyénileg, sem társadalmi méretekben nem válik attól intenzí­ vebbé, ha olyan kulturális értékeket közvetítenek az egyéneknek, amelyek el­ sajátítására nincsenek meg sem az egzisztenciális, sem az életmódbeli, sem a szociális feltételek. Ezzel függ össze az a körülmény is, hogy „míg általában tekintve, a művészet és a tudomány, illetve az általuk kidolgozott emberi ké­ pességek potenciálisan minden ember számára való értékek, addig korábban és aktuálisan ugyanez a műveltség csak kevesek számára való, és ezért az ebből a „nembeli” szférából objektíve kirekesztett többséggel szemben nem egysze­ rűen semleges, azaz nem képvisel értéket, hanem a maga elérhetetlen, de kö­ vetelményként velük mégis szembe szegezett minőségében negatív, elnyomó funkciót tölt be” . (Orosz István: Az esztétikum egyeduralmi törekvései. Moz­ gó Világ, 1982. 2. sz., 108. o.) S tegyük hozzá: minél egyenlőtlenebb egy tár­ sadalom, illetve minél inkább az egész társadalom hierarchiájának alján van az egyén helye, annál inkább foglya marad körülményeinek. S annál kevésbé lesz képes abból az ördögi körből kitörni, melyet anyagi és kulturális megfosztottsága teremt számára. Időlegesen vagy végérvényesen. 28 �HO RV Á TH I STVÁN Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról 1. Milyen város Salgótarján? Szegény, vagy gazdag város? Nem hiszem, hogy bárki is hiteles és rövid minősítő választ tudna a kérdésre adni. A válaszadás során - mivel a kérdés mögött az anyagi létre vonatkozó öszszefüggések rejtőznek - talán akkor vagyunk legbölcsebbek, ha azt mond­ juk: attól függ. A jólét az egyén, egy közösség számára leginkább áldásos, mert értékteremtő munkát tartalmaz, amelyben az eszközök, a célok és az eredmények megkülönböztethetők. Az alkotás eszközei és haszna időben elkülönülhet. A cél, eszköz, eredmény lecsupaszított összefüggése minden­ napjainkban, és távlatos gyakorlatunkban is vizsgálható, noha tudjuk azt, hogy minden élő szervezet elemzése élveboncolás: fájdalm at okoz. A rra te­ szünk kísérletet, hogy a jelzett hármas összefüggésben rendezzük a kérdé­ sek nyomán feltoluló lehetséges válaszokat. Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején még érdekes látványosság volt a le—föl hullámzó vasárnapi salgótarjáni korzó. Több más mellett azt is bizonyította, hogy a korábbi kisvárosi létforma, a hozzákapcsolódó szo­ kások még élénken éltek. A z élet természetes keretei, a városkép külsőleg nem változott. „ B elakottsága” viszont szembetűnt. A korzó ténye bizonyít­ ja azt is, hogy az itt élők még nem gubóztak be, a nem túl régen megka­ pott megyeszékhelyszerep még nem ölte ki a korábban kialakított emberi kapcsolato kat: a vasárnap délutáni séta - éppenúgy mint a megbeszél­ hető futballmeccsek - a jóízű beszélgetések alkalmai is voltak. A sétálók külleme és a színtér állapota elütött egymástól, A ruhák sza­ bása, anyaga és más kellékek a kor vezető ízlését tükrözték. Annál feltű­ nőbb a kopottas környezet: a szűk utca, gyér forgalm ával, az egykor fénye­ sebb időt is megélt kereskedőházak hámló vakolata. Olykor a sár, máskor a por, mindig a füst. A városlakó ehhez a nem túl szívderítő feltételrend­ szerhez is tudott alkalmazkodni. Megtanulta - mert élni akart - a lété­ nek legapróbb részleteiben és legnagyobb elemében a mindig legjobb al­ kalmazkodást: az alkalomhoz illő tiszta, divatos ruha viseletében, s mun­ kájában egyaránt ez jellemezte. A városlakó érezte a mindig mögöttes és csak néha felszínre bukó el­ lentmondás tömegét. Nem túl sokat törődött v ele, mert élni, megélni akart. A városlakó akkor munkájával megkeresett pénzét, küllemének korát megelőző karbantartására, és erejének - leginkábbb fizikai teljesítőképes­ ségének - újratermelésére fordította. Olykor túlzottan is hedonisztikusan. A városlakó lelke és vágyai tükröződtek életformájában, viselkedésében: nagyvárosba - a kinőtt cselekvési színtér megújítására - szolid, anyagi jó­ létre vágyott, és biztonságra. Bensőjében folyamatosan alakult ki ez, a gondolatok, a cselekvés logikája szerint: az otthagyott, az elfelejtendő sze­ génység. 2. A szegénység változó tartalmával több formában is végigvonul a vá- 29 �roslakó életén. A hatvanas évek elejétől közel húsz éven át a hivatalos be­ szédekből is megtapasztalta, oda is beépült: a szegénység program és inte­ lem. Sokfelé hallhatta az elindulás keservét nem elfelejtendő: Tarján nemcsupán Salgó, hanem leginkább kenyeretlen. A szószerkezet mint múltunk és közvetlen életünk sorscsapása stigmaként riasztja naponta életét. D e mi­ ért? A válasz elmaradása lelke mélyére húzta vissza. A ránktelepült fogalom B él Mátyás leírásaiból, a szorgalmas Radványi Ferenc nógrádi jegyző latin nyelvű szövegében bukkant fel legelőbb, még a X V III. század elején, nem sokkal a török kiűzését, Rákóczi-szabadságharc elbukását követően. A z akkori elnéptelenedett vidék, a tucatsorsú job­ bágyfalu, az ínséges kor, a mezőgazdasági termékszerkezet hegyi körülmé­ nyei - ahol a kenyeret jelentő búza előtt a zab, az árpa honosabb volt szinkronban volt a „kenyeretlen Tarján” fogalmával. Elegendő volt egy kései történészi rátalálás, és a szópár századok határait áthágva elterpesz­ kedett riadalmat okozón mai életünkön is, sokszor gúzsba kötve a lanyhuló közösségi életet is. A z időcsúszások rendje szerint az akkori szegénységre, a korabeli nélkülözésekre is magyarázatként szolgált. Közben pedig történt egy s más, ami elfelejtődött. Közel egy század múltán a X IX . század közepétől - a parányi jobbágy­ falu saját kereteit szétfeszítő, eddigi életét felrúgó, hatalmas fejlődésen ment át. Népessége megnőtt. Jöttek is a szélrózsa minden irányából új la­ kói. kik ideiglenesen, kik véglegesen megtelepedtek itt. A település a meg­ gazdagodás, a gyors anyagi siker, a műszaki karrier szimbóluma lett. M á­ ra elfelejtettük: a kor magyar és európai újságjaiban sok hír, közlemény jelent meg róla. Kim eríthetetlennek tűnő nyersanyaga, ipari termékei ré­ vén világhíres lett. Akkor sokfelé így is emlegették: a magyar Birmingham, a magyar Rurh-vidék. A ma élő ember számára ez legalább olyan fontos hagyomány mint a korábbi. A történelem léniáján következő X X . század nem folytatta - nem is csak önmaga okán - az előző hagyományt. A kor nemzetközi politikai döntései miatt a település a perifériára vetődött: kezdetben beszűkült, a munka­ erő szükséges mozgása, később a nyersanyag-utánpótlás fogyása miatt a tő­ ke folyamatosan kivonult. A technológia elveszítette vonzó újdonságát. A z 1 92o-as évek változása: a várossá válás, örömünnep helyett kínná, a nem kívánt szegénység példájává tette Salgótarjánt. Az ellentmondások kiélezettebbek lettek. A társadalmi, a politikai tér leszűkült a cselekvés számára. N e felejtsük el S z a b ó Z o l t á n minősítő megállapításait: „ A gazdag­ ság pompázóbb ezen a tájon, modernebb színvonalasabb és több fénnyel telített. A szegénység szomorúbb, rikoltóbb és lehangolóbb. Ha megállsz az új telepek sétányain valam i kispolgári Rózsadombon érzed magad, ha a barakkok közt jársz, valami hatványozottan reménytelen, színtelen és kopott periférián, ahol szürke minden, a ház, az ember, a pocsolya, a sár, és a le­ v é l". Az 1945. után bekövetkezett változás, és elsősorban a termelésre utalóan - minden heroizmusa, tényleges erőfeszítése, a városkép mára már valósá­ gos értékei ellenére - sem tudta a ténylegesen új kor, új követelményei szerint tartósan újrafogalmazni az anyagi lét alapjait. A modern város új ellentmondásai mellett, tovább hordozott többet a régiek közül is. A szolid - korábban kisvárosi lét - a középvárosi élettérré változott. A meg30 �termelt értékek közül az anyagi ma is megelőzi - a szépen fejlődő, de bo­ rotvaélen táncoló - szellemit. A város környéki munkáskertek üdülőövezet­ té alakultak. A pénz mozgása látható: Gedőc, Szilvás, E r esztvény házai, kertjei a tulajdonosainak - az eddig rejtekező, most látható - anyagi álla­ potát jelzi. A tehetősebbek a Mátra, a Balaton lehetőségein valósítják meg be nem váltott álmaikat. A városlakó differenciáltan él. Van aki szépen gyarapszik - a legfon­ tosabb az anyagiakban - van aki kevésbé. A szellem alkotói közül sokaknak gyerekkori élmény, be nem teljesült álom színtere lett Salgótarján. A mai tapasztalat úgy fogalmazza: salgótarjánival az ország minden pontján lehet találkozni. A városlakók be nem teljesült vágyaikat, lelki egyensúlyukat akarják visszaállítani: országos vándorlásra indultak. 3. A statisztikusok szerint a szegénység és gazdagság folyamat. Jellem ­ zésüket egy állapotban kivetíthetően nehezen végezhetjük el az állandó mozgás következtében. Alkotóelemeiket, azok egymáshoz kapcsolódó v i­ szonyát azonban megvizsgálhatjuk. Felsorolásuk is eligazító a sorsunkat to­ vábblendítő gondolkodásban. Elemzésük pedig tanulságos. Nem véletlenül került az első helyre a demográfiai tényező. Úgy tartjuk, hogy a magas népszaporulat, a szegénység, vagy az elszegényedés biztos je­ le. D e a másik pólusának tényeit is jobban illik szemügyre vennünk: a né­ pesség kormegoszlásában az idősek, a nem aktív keresők, a nyugdíjasok számarányának változását. A mindehhez kapcsolódó munkaerővonzás fo­ lyamatai jelzik: nagyobb a baj, mint ami ma látható. A lakosság tekin­ tetében fogyó megyei népesség, Salgótarján lakóinak apadása mutatja: nem az önmagunkat kellető intézkedések ma a sürgetőek, hanem e folyamat meg­ állítása, később megfordítása igényel koncentrált figyelmet. Ügyelnünk kell arra is, hogy a statisztikai hivatal 1987-es adatai szerint 1 982. óta folyama­ tosan romlanak N ógrád jövedelem viszonyai. A megyék sorrendjében Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú, Szabolcs, Somogy megyéket előzzük csupán. Életünk, jövőnk tervezésében a természeti-földrajzi tényezők fontosságát - nemcsak a divat miatt - kell hangsúlyoznunk. A közlekedés, a keres­ kedelem állapota, az emberek közötti, az élethez szükséges mindennapi kapcsolat minőségét jelzi. A tőkehiány a termelékenység színvonalában is megfogalmazható. A munkaerő gyenge minősége, alacsony teljesítőképessége fizikai és szellemi értelemben egyaránt utal az elit létére, vagy hiányára. E z pedig tovább­ lendít, az oktatás, az egészségügyi ellátás, az élelmezési szokások minősí­ tésének irányába. A fentiekkel vessük össze helyzetünket. Meditálhatunk viszonyaink reá­ lis ismeretében: szegények vagyunk, vagy gazdagok? A válasz a végle­ tekig vihető. Okosak lehetünk, amikor azt fogalmazzuk meg: egyik sincs a másik nélkül. A két pólus egymással összefüggésben jeleníthető meg, a ket­ tő közötti távolság nagyságrendje azonban nem elhanyagolható. Azt talán megkockáztathatom: senki sem szereti a szegénységet mint állapotot. H a tartósan ehhez a pólushoz közelítés jellemzi életünket, természetes igé­ nyünk a társadalmi, gazdasági törvények biztosította új nyomvonal kijelö­ lésének akarása. 4. A szegénység, a gazdagság mozgásformái: a történelem síkján, a min­ dennapokban jól elkülöníthető kísérői életünknek. Jellemzői ott és akkor 31 �is jelen vannak, ha különböző okokból vezérelve tudatják jelenlétüket. Társadalmi, csoport- és egyéni mozgásokat, ambíciókat gerjesztenek. M ind­ emellett bizonytalanságot is okoznak ugyanebben a közegben. Egy sor öszszefüggés helyes értelmezésére kényszerítenek: munka, munkaalkalom, megélhetés, haszon a segítségükkel értelmezhető helyesen. Tenni felisme­ résükkel lehet érdekükben, vagy ellenük, ez új folyamat elindulásával jár szükségképpen. Úgy tűnik, itt és most is helyes megfogalmaznunk: e téren is a cselekvés­ nek jött el az ideje. A kényszer is járhat érdemi eredménnyel. Témánk kapcsán azzal, hogy a megváltozott város, lakói identitásának, lelki egyen­ súlyának, a körülmények diktálta összhangját, céljainkat leszünk képesek újrafogalmazni. Cselekedjünk alkotó eszközeinkkel, reménykedjünk, hogy az eredmény sem várat magára, mert létezünk. 32 �ALULLEVŐ K Jogszegénység Tisztességben és bátorságban sokunk példaképe, G ünter Walraff, írt egyszer egy könyvet Legalul címmel. Ott, Nyugat-Németországban akkor a vendégmunkások voltak legalul. Am ikor mi most egy soro­ zatot kezdünk A lu llévők címmel, azt kutatjuk, hogy egy „m aga alatt lévő” nép társadalmában kik és miért jutottak még alább. Jó, hogy ma már se tisztesség, se bátorság nem kell ahhoz, hogy a kér­ déseinket föltehessük. K is Zoltánnak, aki nem csak az egyik legegyénibb hangú magyar író, hanem történetesen gyakorló bíró is, beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol egyet­ len cigány megütése, a dominóelvet követve, a rendőrtisztek sorának leváltásához, végső soron a belügyminiszter lemondatásához vezet. Én tudom, hogy jószerivel ilyen ország a világon nincs. D e úgy gon­ dolom, akkor beszélhetünk majd szocialista demokráciáról, ha a mi demokráciánk emberi jogokból minden más társadalomnál többet biztosít. - Egészséges politikai és jogi közállapotok esetén természetesen nem lenne kérdés, hogy egy cigány bántalmazása miatt mondjon le a belügymi­ niszter, ugyanis hasonló helyzet adódhatna egy nem-cigány megpofozását követően is. A lemondásra nyilván egy prularista berendezkedésben ke­ rülne sor, ahol a kormányzásban résztvevő párt féltené képviselőhelyei­ nek számát, ezért maga kényszerítené lemondásra kellemetlenné vált poli­ tikust, aki megengedte, hogy az általa irányított nyomozó hatóságban még a leghalványabb lehetősége is felmerült annak, hogy valakit tiltott kényszer alkalmazásával vallassanak. Ez, szerintem, nem utópia. Talán annak hangzik. E z elvi, tehát kissé elvonatkoztatott kérdés, - Engem már vertek meg rendőrök, azért mert kölyökkoromban stop­ poltam, kissé szakállasan. Ezek a rendőrök talán még ma is szolgálnak, ma már az én adómból fizetik őket. - D e a kérdésedben a saját sérelmed mellett egy átpolitizált társadalmi vezérgondolkozás prüdériájának nyomát is megsejthetjük. Nem tudom, szoktál-e bírósági ítéleteket olvasgatni? H a igen, találkoztál-e már egyet­ len olyan büntető ítélettel, ahol az indoklás, „személyi részében” szere­ pelt az a szó, hogy cigány? Jómagam is legföljebb a nyomozati anyagok­ ban, kihallgatási jegyzőkönyvekben bukkantam erre a szóra. Vagyis nem létezik olyan eseti jogalkalmazói aktus, határozat, vagy ítélet, ami ugye­ bár, indokolási kötelezettséggel jogokat és kötelezettségeket, büntetőítéletben szabadságelvonással járó kötelezettségeket és hátrányokat állapít meg, amely elfogadta, respektálta volna, hogy valaki cigány vagy nem az. 33 �Nem hinném, hogy ennek jogi elismerése diszkriminációt jelentene. Aki ezt mondja, annak csak a létező előítélet, a hátrányos megkülönböztetés jut eszébe. Pedig itt sokkal többről, és nem csak hátrányról van szó. Sőt, én mint büntető bíró vallom, hogy e körülmények figyelembevételével szü­ lethetnének igazán törvényes ítéletek. E z a társadalmi prüdéria, ami mélyen beitta magát a közgondolkodá­ sunkba, a bírót óhatatlanul törvénysértésre ösztökéli. Tudniillik nekem a „tényállást” teljes egészében fel kell derítenem, ugyanakkor tisztáznom kell a bűncselekmény alanyi oldalát is. Vagyis azt, hogy ki, milyen, szemé­ lyiség követte cl a cselekményt. Arról, hogy mit jelent a személyiség, ta­ lán nem nekünk kellene beszélni, mégis az elkövető személyiségének föl­ tétlenül vannak olyan „metszetei” , amelyek jogilag relevánsak. A mai bűn­ tetőeljárási jog gyakorlatának nagy átka, hogy a jogalkalmazó csaknem ki­ zárólag a tényállás után érdeklődik, illetve csak azután érdeklődhet. Mert nincsenek a kezében olyan eszközök, amelyek által megközelíthetné az elkö­ vető személyiségét. E gy cigány vádlott esetében nem kell számot vetnie és számot adnia arról, hogy az az ember milyen hatást gyakorolt rá. E z a tényállás befejeztével a nyíló ajtón mintegy kipárolog a folyosóra. A bíró legföljebb azt veszi figyelembe, hogy az illetőnek milyen a priusza, házas-e, vannak-e gyerekei, ésatöbbi... Semmi sem kényszeríti, hogy önvizsgálatot tartson: él-e benne az a bizonyos létező előítélet? A büntető jogalkalma­ zás szempontjából a cigányság ezért leledzik a jogszegénység állapotában. K i kell mondanunk végre, hogy a cigányok másmilyenek. Minthogy a bíró nem ismeri ennek a másságnak a kulturális, történelmi, civilizációs vagy vallási „karakterisztikáját” , a tárgyaláson nem lehet vádlottja „egyen­ rangú partnere” . Köztudott, és alighanem tudományosan földolgozott kul­ turális tény a cigányságnak a tulajdonnal kapcsolatos attitüdje. Természe­ tesen nem az előítéletek szintjén, azt is figyelembe kellene venni, midőn a bíró az elkövető személyiségében rejlő társadalomra való veszélyességről nyilatkozik. - Hogyan lehetne „h id a ln i” a cigányok és nem-cigányok tulajdoni szem­ lélete közötti szakadékot? - Rettetenetes nehéz kérdés, legföljebb ötleteim vannak. H a a helyi bí­ ráskodásnak lehet jelentősége, az éppen a cigányságra igaz. Elképzelhető­ nek tartanám, hogy a krisz (roma nyi kris = cigány törvény - a szerk.) nagy tekintélyű bírái együttműködjenek a kodifikált törvény alkalmazói­ val. Sokkal hatékonyabbá válna a jogalkalmazás. A k ár úgy is, hogy a bí­ róságok ügyforgalma a krisz-bírák (kris bíró = cigánybíró - a szerk) tá­ mogatásával csökkenne. Visszatérve az előző kérdésre, szerintem az előítéletek föloldásának csak egyetlen útja létezik, egymás kultúrájának, társadalmi helyzetének megis­ merése és megértése. Mielőtt a tudatosan vagy akaratlanul fölszított faji érzület, nacionalista hőzöngés lincshangulatba,torkolna, nagyon fontosnak találnám, hogy végre lehetőséget kapjunk eme másság megismerésére, meg­ értésére. A cigányság büntetőeljárási jogszegénységének, mint már emlí­ tettem, vannak olyan okai is, amik a processzuáljog intézményi környe­ zetéből, környezeti elégtelenségeiből fakadnak. Hogyan lehetne megaka­ dályozni, hogy egy cigányt - vagy bármilyen alant lévő embert - ne ver­ jenek meg a rendőrségen? Legalábbis ne kényszerítsék akaratával ellenté­ tes tartalmú vallomásra? 34 �- Talán az ügyvédek jelenlétével. - Megmondom őszintén, a nyomozati iratokat lapozva a legritkább eset­ ben találkozom az ügyvéd nevével a nyomozati vagy ügyészi kihallgatás során. Meghatározott fenyegetettségű bűncselekmények alapos gyanúja, fogva tartás esetén például kötelező a védelem. A védő ilyenkor rend­ szerint „más elfoglaltsága miatt” a kihallgatáson nincs jelen. Tény, hogy az ügyvédek igen elfoglaltak. A z esetek nagyobb részében kötelező védelem esetében a hatóság rendeli ki az ügyvédet, akinek a díja ilyenkor minimá­ lis. Hogy csak érzékeltessem: a bírósági tárgyaláson, vagyis ahol „fölte­ szik a koronát az eljárás fejére” , egy nem túl bonyolult ügyben a kiren­ delt védő díja 150 forint. E gy szerződésért ennek a tízszerese is jár a munkaközösségnek. N yilván ez is közrejátszik, hogy kevés a védő. Talán nem köztudott, de az országban - ha jól emlékszem - összesen 1500 védő lehet. Kivételes az, hogy egy ügyvédi munkaközöségen kívül, magánprakszist folytat. Tehát az ügyvédség is jó alaposan „meg van szervezve” . Ennek az indokát nem ismerem. Fogalmam sincs, mi szükség erre a limi­ tált létszámra, miért nem alakulhat ki valamilyen szabadabb verseny az ügyvédek között, miért kell őket „betagosítani” , és az emelkedő bűnügyi statisztikával eképp miért kell csorbítani a gyanúsítottak védekezéséhez való, törvény általi biztosított és megkövetelt jogát? Ilyen körülmények kö­ zött - mert így a kirendelt védő és védence is a jogi szakértelmet igénylő kérdésben is afféle statisztikai szerepre kárhoztatik - tanácsos meghatal­ mazni az ügyvédet. Nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a bűnö­ zés, hogyan függ össze az anyagi szegénységgel. A jelenlegi viszonyok kö­ zött egy ügyvéd meghatalmazása, különösen egy halmozottan hátrányos helyzetű vádlott esetében - anyagi csőd. Sajnos ez nem csak a büntető jogalkalmazásban van így, hanem a polgári ügyekben is. Noha a hivatalbóliság, az officialitás ellve általában érvényesül a bírósági jogalkalmazás­ ban, mégis a bíró nagy nehézségek árán, s emiatt talán igen rossz haté­ konysággal képes a jogi szférában transzformálni az ügyfél vagy vádlott igazságkereső szándékát. Így az ügyfelek kielégítetlenül távoznak a tárgya­ lóteremből, minthogy nem értik, hogy az ellőző egy órában miről is volt szó, ezért egyszersmind elégedetlenek is. A jogalkalmazás titkos nyelvét használó hatóság így méginkább elidegenedik ügyfeleitől. M ég valam it: a szegény, és ettől jogszegény, esetleg, ráadásul sötétebb bőrszínű vádlott megpofozásának nem csak az a motívuma, hogy ambició­ zus rendőrtisztviselők valam i elvont bűnüldözési eszme követelésére mi­ nél gyorsabban akarnak hozzájutni a büntetőeljárásban egyébként túlon­ túl nagy jelentőséggel fölruházott nyomozati beismerő vallomáshoz. Tény­ ként azt is elfogadhatjuk, hogy a rendőrség presztízse rendkívül alacsony, ezért egyebek híján a rendőri testület legfeljebb anyagi okokból csábító.... - T e mennyit keresel? - M ár majdnem annyit, mint egy „jólm enő” rendőr főtörzsőrmester járandósága. D e természetesen nekem nem jár ruházati illetmény. - E z elképesztő. - Sajnos ennek az a következménye, hogy a rendőrök is hátrányos hely­ zetű, vagyis jogszegény környezetből rekrutálódnak. A kultúr- és jogsze­ gény környezetben pedig kiváltképp tenyészik a faji előítélet. - M ondani szoktuk, hogy ebben az országban m indenki jogszakértő. E b ­ ből csak az igaz, hogy pörösködő nemzet ez. 35 �- A jog az emberek túlnyomó többsége számára egy ronda, százkarmú monstrum. Nem hiszem, hogy az emberek szeretnék a jogászokat. Nem hiszem, hogy jogállamban élünk... - Szerintem inkább túlszervezetten anarchikus jogrendben. - E z a két dolog szorosan összefügg. H a nincs jogállam, akkor alatt­ valók vagyunk. Tehát mi is többé-kevésbé a jogszegénység állapotában élünk. Nagyon divatos mostanában a társadalom működésének zavarai kapcsán afféle értékválságról, az értékek lezüll éséről beszélni. . . - É n úgy látom, hogy a lobogókra aggatott értékeink nagy része már ,,kihirdetése” pillanatában amortizálódott, ugyanis az em berek egy csomó „é rté k et" semmibe se vettek, d e ezt senki nem merte kimondani. - A funkcionalitás értelmében nekem ez a bizonyos értékválság társa­ dalmi kommunikációs válságot jelent. A társadalom értékfogalmai meg­ könnyítik a kommunikációt, a kommunikációs csatorna hatékonyságát nö­ velni képesek. Egyszerűbben: az emberek nem értik egymást. Közös értéknormatívusok híján a társadalom kommunikációs állapota egy Franz X a ver Kroetz- vagy egy Spiró- drámához hasonlatos - a Csirkefejre céloztam. Mindenki mondja a magáét, függetlenül attól, hogy a másik mit mond. Szociálpszichológusok talán így fogalmaznának: nincs hatékony in­ terakció. Inglehart kifejezésével: hiányzi a flusztráció-tolerancia. A z egyik legnagyobb magyar jogfilozófus és Lukács-szakértő, dr. Varga Csaba szerint a jog a nyelvhez hasonlóan társadalmi szuperközvetítő ágens. T e­ hát kommunikációs csatorna. Am ikor a jogalkalmazással kapcsolatban biztalmatlanságról, a jog tekin­ télyvesztéséről beszélek, akkor azt mondom, hogy jogalkalmazásban meg­ nyilvánuló kommunikáció hatékonysága rendkívül rossz. Ú gy találjuk, hogy ez a csatorna csak egyfajta irányból érkező információkat közvetít, a fölül­ ről lefelé jövőket. Am ikor az információk majdnem kizárólag fölülről le­ felé áramlanak, akkor nem beszélhetünk jogállamról. A jog szempontjá­ ból ez az információáramlási „vektor” fejezi ki és definiálja a diktatúra fogalmát. Ennek okát, azt hiszem, a marxistának magasztalt, de valójában sztáli­ ni elmélet rendkívül hatékony érvényesülésében lelhetjük meg. V agyis az elmélet, az akarat, az Ige a maga képére formálta a valót. E z az elmélet a politikai akarat mindenhatóságát hirdeti, és ezt az omnipotenciát vérnő­ sző következetesség érvényesítette is. Kezdetben vala az Ige, s lőn: nézzünk körül, ez a valóság. E z egy nagyon nehezen érthető valóság. A kétféle „m i” valósága ez. Egyrészt a párt- és állami funkcionáriusok szájából hallható dörgedelmes fejedelmi többes „m i” szóhasználatának valósága. Másrészt az egytömbű hatalmi struktúrából és a korrupciós befolyáspiacról kiszorított alattvalói indifferens „m i” meghunyászkodásának szóhasználati valósága. A z indifferencia tudatos szándék eredménye: tudatosan előidézett szerveződésképtelenség, a szervezkedés betiltásának következménye. A z indiffe­ rencia, az alattvalói „m i” viszonyai közepette pedig rendkívül alacsony hatásfokú a kommunikáció. Gondoljunk csak arra, hogy Rákosi hatalomra jutásával, az iparosítás elkezdésével, a civil-szervezetek szétzúzásával a tár­ sadalom korábban megvolt kommunikációs hálója teljességgel szertefosz­ lott. 36 �- Azért ez valakinek így nagyon m egfelelt a R ákosit követő időkben is. N em is beszélve a reformpangás mesés korszakáról... - Homogén, szürke orwelli tömeggé lettünk. A k i pedig tömegben van, az nem képes társalogni, hosszasan és értelmesen a mellette állóval. A tö­ megember választhat: vagy meghunyászkodik és tovább sodródik, vagy üvölteni kezd, és megkönnyeztetik. Am it most elmondtam, tekintsük „alaptényállásnak” Többlettényállási elem viszont az, hogy a sztálinizáció, az ikonokra festett politikai akarat tel­ jességgel eleszköziesítette, instrumentalizálta a jogot, amit afféle korbács­ ként használt föl. E gy szolgálóleány, a politika szolgálóleánya, aki pliszékesztyűs kézben korbácsot markol. - E z is egy kis adalék a politikai vágy és a szexus ikermagvúságáról. Csak a szerelemben választod vagy elfogadod az aberrált partert, a poli­ tikában kapod. - Ugyanakkor a nálunk még mindig betiltott Hans K elsen Tiszta Jo g­ tanából tudjuk, hogy a politika és a jog olyan, mint a víz és az olaj. Ha mégis megpróbáljuk összekeverni a kettőt, olyan szutykot kapunk, ami most a nyakunk magasságában hömpölyög. A jogg instrumentalizáltsága hoz" ta azt, hogy eme szuperközvetítőben az információk csak - majdnem kivé­ tel nélkül - lefelé áramolhatnak. Jogállamokhoz képest Magyarországon az állammal szembeni bírósági út rendkívül szűk. A bírósághoz fordulás je­ lenthetné ugyanis azt, hogy az ügyfél fö lfelé indíthatná el saját „inform á­ cióit” . - Gondolom mindez rátelepszik a pörösködők egymás közötti viszo­ nyára is. - Te egy bírósági tárgyaláson nem azt látod, hogy a tiszteletben meg­ őszült bíró bölcsen végighallgatja az ellenfelek ügyvédei által lefolytatott bizonyítást, és végül minden erejével és tehetségével a jogvita jogászi el­ döntésére kell csak hagyatkozni. A bíróságoknak kutyakötelessége, hogy ahol csak tudnak, ott „beavatkozzanak” a felék jogvitájába. H a a fölsőbb bíró­ ság hatályon kívül helyez egy ítéletet, akkor igen gyakori érv az, hogy az alsóbb bíróság „nem derítette föl a tényállást” . Vagyis a „fölülről jövő információk” alapvetően a tényállás felderítésében, az arra vonatkozó törvényi és eseti döntésekben megnyilvánuló iránymutatásokban testesül­ nek meg. Így aztán az a furcsa helyzet adódik, hogy a bíróság bizonyító és végrehajtó hatósággá válik, azzal szemben, ami ex definitionem kellene lennie - mármint ítélőhatóságnak. Ahelyett, hogy a peres eljárás tényleg az lenne, aminek lennie kellene, miszerint ellenérdekű felek pereskednek, vitatkoznak egymással, az amúgy is túlterhelt bíróságnak a tényállással, a bizonyítással kell viaskodnia. Nem kétséges, hogy kinek a rovására. A kér­ dés másik dimenzióját pedig akképp lehet jellemezni, hogy a bíróságok, a szép és garanciákat nélkülöző törvényi deklarációk ellenére korántsem füg­ getlenek. A jelenlegi gyakorlatban a végrehajtó hatalom képviselője, egy kormányzati-miniszterális hivatalnok jogosult arra, hogy egy úgymond „független” bírót minősítsen,, megítéljen, Tehát jogszegénységünk összetevőit, így tudom összefoglalni: a társa­ dalom komunikációs válságában élő emberek „peren kívü l” , kulturáltan vitájukat, konfliktusukat nem képesek föloldani vagy megoldani. E gy el­ idegenített monstrumtól várják az igazságosztást. E z a monstrum csak az egyirányú, fölülről érkező információkat képes áramoltatni, ezzel mégin- 37 �kább fokozza elidegenedett jellegét - önmagától annyira elidegenedett, Logy már maga is kiszolgáltatott, függésben lévő, végrehajtó funkciókra degradált. Ilyen viszonyok közepette aztán könnyen megérhetjük, hogy az általá­ nos jogszegénység állapotában leledző polgárok közül miképpen kereshe­ tik a jogukat azok, akik a szegénység, a társadalmi esélyegyenlőtlenség más vonatkozásaival is terhelten tétováznak a törvény, a bíróság rideg bolt­ ívei alatt, ,,a törvény kapujában” . Sorolhatnám az iménti általánosságokat megalapozó példákat, de most csak egyre hagyatkoznék. A panasznapon bejött hozzám egy ügyfél, aki üvöltve, artikulátlanul, csak a magánhangzókat tudta kiejteni. Valószínű­ leg sérült a hallása. Nekem is kiabálni kellett vele, hogy megértsen, pedig - most nem csak a saját „esetemre” hagyatkozom - ilyenkor, a tehetet­ len szánalom miatt, összeszorul az ember torka. Előadásából annyit ki tudtam venni, hogy idős ügyfelem másfél éves korában agyhártyagyulladá­ son esett át, és azóta „sokszor fáj a feje” . Följelentést kívánt tenni, mert két cigány kővel megdobálta. A látlelet szerint nyolc napon belül gyógyu­ ló sérüléseket szenvedett. Ügyfelem magánvádló kívánt lenni - tehát önál­ lóan kell bizonyítania, hogy az a két személy volt az, aki a sérüléseit elő­ idézte. Lehetőség van arra, hogy a bíróság az ügy iratait a vád átvételének megfontolása végett megküldje a vádhatóságnak. Akkor, ha valamilyen közérdek indokolja a vád átvételét. Végzésemben hivatkoztam arra, hogy „közvetlen észlelésem” alapján a följelentő valószínűleg értelmi fogyaté­ kos - mindenkinek joga van ahoz, hogy büntető igényét érvényesítse, s hogy ügyfelem, állapotára tekintettel, ne akadályoztassék, ajánlatos lenne, ha az ügyészség átvenné a vád képviseletét. Rövid, háromsoros átiratban közölte velem az ügyészség, hogy „nem -kívánja átvenni a vádat” , indoklás nélkül. Aztán arról értesültem, hogy az ügyész kérésemmel kapcsolatban egy magánbeszélgetésben megjegyezte: „az ügyészség nem népjóléti intézmény!” Kérdem, hát miféle intézmény akkor az ügyészség? És azt is megkér­ dezném, hogy hol és milyen társadalomban élünk? A N D R A S S E W IV Á N 38 �K IS S N É N O V Á K É V A Kapcsolatok a lakótelepen 19 8 1-8 5 . között az M SZ M P K B Társadalomtudományi Intézete nagy­ szabású empirikus vizsgálatot végzett Salgótarjánban. Többéves kutatá­ sunk során arra a megállapításra jutottunk, hogy e város a település- és tár­ sadalomfejlődés sajátos irányát - talán modelljét - képviseli. Salgótar­ jánban jól nyomon követhetők mind a munkamegosztást, mind a város fejlődést-fejlesztést alakító legfontosabb gazdasági és társadalmi tényezők. Tekintettel arra, hogy a városlakók egyre nagyobb hányada él lakótele­ peken és ez Salgótarjánban is megfigyelhető, kutatásunkban részletesen vizsgáltuk a lakótelepen élő munkáscsaládok életmódját. A rendelkezésünk­ re álló adatok alapján most a lakótelepi munkáscsaládok kapcsolatairól igyekszünk átfogó képet adni. A lakóteleppel kapcsolatos, a közvéleményben meggyökeresedett sztereo­ típiák közül a leggyakoribb, hogy a lakótelep a maga tárgyi és szociális színterével az elidegenedés melegágya. E vélemény kialakításában és fenn­ maradásában komoly szerepet játszott a publicisztika, amely gyakorta tűz­ te tollhegyre a lakótelepi életmód visszásságait, de éltette, sőt ma is élteti ezt a felfogást, az ott élők tapasztalata. A szegedi kontroll csoportban az egyik megkérdezett így summázta véleményét: „E g y lakótelepen ez min­ denütt így van, mindenki rohan, mindenki siet, tele van gonddal. Rohan az ember, megy csak lehajtott fejjel, föllöki inkább a másikat, se nem kö­ szön senkinek se. Bevágja az ajtót, kész, az ő részéről el van intézve. Ez így van. Sajnos, annyira rohanunk, annyira sietünk valahová, de az egész ország. Kivétel azok a részek, külkerti részek, ahol még megvan az a régi jó szokás, hogy a szomszédok összejárnak, segítenek egymáson, ugye?! Itt benn az ember csak szalad, szalad, idegeskedik, el van foglalva a saját problémájával, most hozzák a fűtésszámlát, most nincs fizetés, mit tudom én, jön a karácsony, venni kellene ezt, venni kellene azt, nincsen rá pénz. Szóval egyszerűen rohanunk. . . ” Nem vitatjuk, hogy a lakótelepi népesség heterogén összetétele, egy-egy kisebb lakóterületi egység tagjainak teljesen véletlen kiválasztódása, a ré­ tegspecifikus életmód jegyei a lakótelepi népesség jövedelmi viszonyaiból, életkörülményeiből következő „hajtás” és a szinte kényszer jellegű takaré­ kosság és az ehhez társuló gyakran nem szerencsés építészeti megoldások kedvező lehetőségeket teremtenek az elzárkózás, a befeléfordulás, végletes formájában az elmagányosodás jelensége számára. A jelenségekkel szembe­ ni tiltakozást, megdöbbenést hangsúlyossá teszi a településforma lehetősé­ ge és valósága közötti ellentmondás: viszonylag kis területen emberek ez­ rei laknak együtt, ugyanakkor sok-sok ember érzi magát egyedül, bajában és örömében teljesen magárahagyatottnak másoktól - akik talán szintoly egyedül érzik magukat — karnyújtásnyi távolságra. Ezt az ellentmondást a felszínen mozgó köznapi gondolkodás érthetően nem tudja sem feloldani, 39 �sem elfogadni, és egyértelműen a lakótelepi életmód számlájára írja. Eköz­ ben megfeledkezik arról, hogy az elzárkózás korábbi formái, például az én házam az én váram jelszóval jellemezhető felfogás nem lakótelepi ter­ mék. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a városfejlődés e szervetlen képződményében is végbe ment a mennyiségi változások minőségbe történő átcsapása; a lakótelep emberek nagy tömegét - olykor egy (kisebb) városnyi népességet - fogta össze egyetlen nagy differenciálatlan építészeti egy ­ ségbe és nem számoltunk azzal, hogy ezzel az urbanizáció keretei között egy új minőséget is teremtettünk. Mint ez gyakorta előfordult más esetek­ ben is, az új minőség egy sor meglepő jelenséggel hívta fel magára a fi­ gyelmet. Tudtuk, hogy a városi életmód is kedvez a személytelen kapcso­ latoknak, mégis meglepődtünk, amikor a lakótelepeken ezek tömegeivel találkoztunk. Ismert volt, hogy a városi közegben - a kapcsolatok lazább volta, felületessége miatt - nehezebben vagy alig érvényesült a társadalmi kontroll, mégis furcsállottuk, hogy ez a lakótelepeken - ahol jó ideig szin­ te mindenki a teljes ismeretlenségben élt - még hatványozottabban igaz. Kutatók már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy szinte minden ré­ tegben megfigyelhető „hajtás” az életfeltételek megteremtéséért vagy javí­ tásáért ellene hat a társadalmilag kívánatosnak tekintett életmód kialaku­ lásának, de igazán csak akkor figyeltünk fel erre, amikor a lakótelepeken ezres nagyságrendben vált vizsgálhatóvá a „semmire nincs időm, mert haj­ tani kell” magatartás. A problémák további felsorakoztatása helyett sze­ retnénk megfogalmazni véleményünket, ezzel kapcsolatban: a lakótelepi életmód számos visszássága egyáltalán nem lakótelepi sajátosság és nem csak a lakótelepi életmódban figyelhető meg, viszont a méretbeli különb­ ségek miatt itt sokkal szembetűnőbbek, mint másutt. Vannak ugyanakkor olyan lakótelepi sajátosságok, melyek oka a lakótelepek szervetlen kelet­ kezésében keresendő. A szociális összetétel, a betelepítés esetlegessége, a helyi szervezet hiánya vagy késői keletkezése hosszabb-rövidebb ideig aka­ dályát jelenti a helyi érdekek megfogalmazódásának, a helyi közösségek keletkezésének. Véleményünk szerint azonban sem a szociális, sem a tárgyi színtér nem predesztinál egy közösségellenes életmódra, nem zárja ki a közös érdekeken, érdeklődésen, térbeli közelségen stb. alapuló kisebb-nagyobb közösségek létrejöttét. Most - konkrét adataink segítségével - arra keresünk választ, hogy Salgótarján lakótelepein kitapinthatók-e ezek a pozitív és negatív tendenciák. Kiinduló hipotéziseink egyikében azt fogalmaztuk meg, hogy azokon a lakótelepeken, ahol az egyes lakóegységeket nem csupán az együttlakás ténye köti össze, ott könnyebben és gyorsabban kialakulnak a helyi kapcso­ latok, kisebb-nagyobb közösségek. Salgótarjánban, a régi kolóniák tradí­ ciója, valamint a vállalatok ma is érvényesülő szemlélete és gyakorlata ked­ vező szerepet biztosít olyan lakóegységek kialakulásának, ahol a közös munkahely az a fontos összekötő kapocs, amely sok esetben katalizátora a közösségi kapcsolatok kiépülésének. Egyik interjúalanyunk így beszél erről: „T alán egy családot mondhatnék, aki itt az egész lépcsőházban kiválik, ilyen van mindenhol, de itt még olyan sincs, hogy egyik szomszéd nem beszél a másikkal, szóval itt nagyon jó az összetartás, üveggyáriak vagyunk, kis kollek­ tíva. Ü veggyáriak vagyunk, itt mindenki ismer mindenkit. Nemcsak min­ ket, a szüleinket is, mindenki mindenkit. S talán ez adja az ilyen közeli 40 �kapcsolatok, jobb v iszonyok k ialak ítását.. . Itt még van olyan, hogy ki­ ülünk a padra is, szóval biztosan azért van így, mert mindenki mindenkit ismer. Itt akárkit megkérdeznek mindenki meg tudja mondani, hogy akár­ ki hol lakik.” Természetesen a munkahelyi ismeretség önmagában nem garancia egy jó kollektíva létrejöttére, de mindenesetre egy lehetséges kiindulópont, amely az objektív körülmények tekintetében is bizonyos hasonlóságot jelent. Pél­ dául műszakbeosztás, az üzem által nyújtott szolgáltatások, juttatások stb. E lehetőségből azonban csak akkor lesz realitás, ha a lakók maguk is töre­ kednek kapcsolatok kialakítására és fenntartására. Néhány olyan házat, il­ letve lépcsőházat találtunk, ahol igazán jó kollektíva alakult ki. E z álta­ lában nem látványos külsőségekben nyilvánul meg, hanem olyan apró moz­ zanatokban, melyről egyik interjúalanyunk így beszélt: „M indenkivel jó v i­ szonyunk van az egész házban. Szeretnek bennünket. Teljes kétségbeesés volt a lakáscserével, hova sikerül. (A család néhány hónappal az interjú készítése előtt költözött ugyanabban a lépcsőházban nagyobb lakásba. Üveggyáriak.) M ert: ó, el ne menjenek innen a házból! A z egész hurcolkodásunk úgy zajlott le, hogy én fönt adogattam, ő pedig itt lent pakolta, és állandóan mindenki jött-ment, és mi senkinek nem szóltunk, de itt mindenki hurcolkodott. E gy délután, 4-5 óra alatt az egész lakás ki lett ürítve.” Ugyancsak üveggyári házban készült az interjú, amelyből a kö­ vetkező részletet idézzük: „Itt olyan lakás van, hogy itt már nem szégyen az, hogy »jaj elfogyott a cukrom, adjál már egy pohárral!« Nagyon szere­ tek itt lakni, mivel én falun nevelkedtem, 14 éves voltam, mikor ide ke­ rültünk Tarjánba, és én ehhez voltam szokva falun. É s ez még egy olyan lakás. H a most kiáll egy gereblyézni, akkor biztos, hogy öt perc múlva tí­ zen mellette vannak, vagy legalábbis, aki itthon van, azok mennek.” (Ter­ mészetesen nemcsak ilyen lakóházak vannak, ennek bizonyítására éppen ide kívánkozik egy rövid részlet egy másik interjúból: „N em tudom látta-e azt az élősövényt a ház előtt? Hoztak 1 5 0 arabot. A z egyik közös képvise­ lő ültette, és itt állnak a ház előtt: hát Lajos csinálod? Ja j, de szép lesz! és az ő részükről el van intézve.” ) A kollektív kapcsolatoknak van egy sajátos formája, amit latens v i­ szonynak neveznénk. Ennek mibenlétét nagyon jól adja vissza a követke­ ző interjúrészlet. „ A lakókkal nagyon nagy kapcsolat nincs, de harag sincs... megértjük egymást mindenkivel. . . nem járunk egymáshoz. . . Én azt hi­ szem, amikor hazajön az ember a munkából, van mit tenni-venni, ahol család van, és itt azért a legtöbb helyen van család. Szeretjük, tiszteljük egymást, csúnya dolog is volna, hogy egy helyen dolgozunk, egy vállalat­ nál (ez megint a síküveggyár), és akkor együk, marjuk egymást. Itt ilyen nincs.” A z interjú további részében kiderült, hogy a családot néhány évvel ezelőtt rettenetes csapás érte, középiskolás fiuk tornaórán baleset követ­ keztében meghalt. És ekkor kezdett funkcionálni ez az általunk latens­ nek nevezett közösség. „Bizony nagyon sokszor van úgy, hogy egyedül van a gyerek (ez a kisebbik fiú, 1 1 éves) délután idehaza. D e nincs egyedül, mert tudom, hogy itt a társaság is figyeli és szereti és tényleg, ha már nem látják, vagy nem hallják, mert magnózik, akkor keresik. . . Örülök, hogy mégsincs egyedül. . . É s tényleg olyan aranyosak voltak a lakók, hogy kér­ ték a segítséget, látták, hogy nagyon le voltunk rombolódva, hogy miben tudnak segíteni. . . E z nekünk nagyon jó volt.” 41 �M int a rövid részletből is kitűnik, a kapcsolatban nem egy-egy család vesz részt, hanem szinte az egész lakóközösség. A kapcsolat megnyilvánu­ lási formái között már csak a résztvevők nagy száma miatt sem jellemző a gyakori összejárás, de a résztvevők számon tartják egymást, figyelemmel kísérik életük alakulását, szükség esetén bárki segítséget nyújt az arra rá­ szorulónak. E z természetesen nem zárja ki, hogy ilyen kollektívisztikus kapcsolatokon belül szorosabb barátságok kötődjenek, egyes családok il­ letve családtagok között, de nem tekinthető jellemzőnek. Más házakban, ahol nincs erre igény, a munkahelyi összetartozás ellenére sem jön létre szorosabb kapcsolat az együttlakók között. Találtunk arra is példát, hogy csupán az együttlakás ténye és néhány ember találékonysága, szervezőkész­ sége nemcsak nagyszerű lakókollektívát kovácsolt egybe, de klubot építet­ tek a ház nem megfelelően kihasznált helyiségében. A kérdőíves megkér­ dezés ehhez nem nyújt támpontot, de az interjúk egyértelműen tanúsítják, hogy az objektív adottságok mellett nagy szerepe van a szubjektív ténye­ zőknek: az együttlakók készségének, nyitottságának, és legalább egy ember aktív kezdeményezőkészségének, ötleteinek. E feltételek szerencsés össze­ találkozása esetén, a lakótelepen is kialakulnak nagyon kellemes emberi kapcsolatok, kisebb-nagyobb kolletívák. Az egy-két családot összekötő jó szomszédság vagy barátság létrejötté­ hez elegendő a kapcsolatban részt vevők szimpátiája, valamilyen közös érint­ kezési pont felismerése. Ilyen jellegű kapcsolatot is sokat találtunk. Ezek minősége, mélysége, bensőséges volta főként a résztvevők kapcsolatte­ remtő készségétől, a kapcsolattal szemben támasztott igényeiktől függ. V olt olyan család, amely szinte testvéries összetartozásról számolt be: „ A szomszédoméknak volt kocsi, nekünk sátor, és így közösen oldottuk meg a kirándulást. A benzinpénzt azt mindig megfeleztük, szóval közösen. Nagyon jól megegyeztünk, így elfértünk a kocsiban, míg a gyerekek kicsik voltak. Nagyon jó szomszédok voltunk, sokan azt mondták, hogy testvérek v a ­ gyunk, mondták, hogy nem is igaz, hogy ilyen jó barátok legyünk. Voltak, akik majdnem azt lehet mondani, hogy irigyelték, hogy ilyen jó viszony­ ban vagyunk. . . Minden születésnapot akár nekünk, akár a szomszédomék­ nak, megtartunk.” A kadt olyan, aki a barátság és a kölcsönös segítés szép formáiról számolt be: „V an a lépcsőházban három család, szomszédok, velük jó vi­ szonyban vagyunk, és összejárunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. A közvet­ len szomszédainkkal vagyunk tényleg nagyon jó viszonyban. Van olyan eset, hogy egymásnak főzünk. Ilyen jó viszonyban vagyunk. Volt olyan eset, hogy én nagyon beteg v o lta m .. . és a két gyerek egyedül volt itt­ hon, és a szomszédasszonyom, a Jutka átjött, kimosott, ellátta a gyereke­ ket, meg a férjemet. Szóval ilyen viszony van. H a elmentünk üdülni, ak­ kor főtt étellel várt bennünket, ha ők mentek el, akkor én vártam a ked­ venc ételükkel. Ilyen viszonyunk van a szemben levő szomszédunkkal..” Ez a kapcsolat az elmondottak alapján valóban mély, baráti, amelyben a részt­ vevőket már nemcsak a közös érdeklődés, a hasonló problémák tartják össze, hanem egy szavakban nehezen megfogalmazható mély érzelmi kon­ taktus is. Ismerik egymást a szó mélyebb értelmében is. Volt olyan barát­ ság, amit a résztvevő családok már-már rokoni jellegű kötelékkel is meg kívánták erősíteni, és a baráttá vált szomszédokat választották a gyermek keresztszüleinek. A z interjúk - mint említettük - munkáscsaládokkal ké­ 42 �szültek. Ebben a társadalm i rétegben nem szokás az érzelmeket elemez­ ni, „lelkizni” , ahogy mondani szokták. Mégis, amit néhány család kiala­ kult baráti kapcsolatairól elmondott, az meggyőzött bennünket arról, hogy esetükben nagyon komolyan vett kapcsolatról van szó. A kialakult kötődések egy része nem ilyen mély érzelmi kapcsolat, ha­ nem - véleményünk szerint - inkább a haverság fogalm ával jellemezhető. Nehéz pontosan elhatárolni a két fogalmat egymástól, de a haverság ese­ tében a kapcsolat valam ivel felszínesebb, inkább alkalmakhoz kapcsolódó. Összejönnek alkalmanként, közösen szórakoznak, adott esetben segítenek is egymásnak. A z összetartozás érzését azonban inkább a közös létfeltéte­ lek, a közös programok tartják fenn, kevésbé fontosak az érzelmi kötődé­ sek, az azonos vagy hasonló lelki frekvencia. H a valaki jópofa, tud v a ­ lamelyest alkalmazkodni a társaság kialakult szabályaihoz, ha benne van a „balhékban” , az már lehet haver. Ebből a típusú kapcsolatból jóval töb­ bet találtunk, sőt azt mondhatni, hogy ez tekinthető a leggyakoribbnak. E két fogalom megkülönböztetésének szükségességét részint az interjúk ké­ szítése során, részint a kérdőív elemzése során éreztük, értettük meg kis­ sé elkésve. A kérdőívben még nem tettük meg ezt a distinkciót, a szom­ szédokkal kialakult jó kapcsolat megnevezésére két alternatívát adtunk: jószomszédi és baráti viszony. A z első összegzéskor már érezhető volt, hogy ez nem eléggé differenciált, ugyanis a kérdésre válaszolt 1723 fő és ebből 976 szomszédjához fűződő kapcsolatát barátinak minősítette. A kérdés nem egyetlen, hanem 5 szomszédra vonatkozott, a második szomszéddal kiala­ kult kapcsolatot 894, a harmadikkal 706, a negyedikkel 555 és még az ötödikkel is 478 fő barátinak nevezte. E z nyilvánvalóan nem lehet egy ro­ mantikus barátságfogalom, feltevésünk szerint ezeknek a kapcsolatoknak egy kisebb része tekinthető a szó igazi értelmében barátinak, és nagyobb része inkább az imént körvonalazott haverság fogalma alá tartozik. Ezt a véleményünket interjúkból vett néhány idézettel szeretnénk alátámasztani: „V an-e olyan család a házban, akikkel összejárnak? - Hát van, mert azt nem mondhatom, hogy nincs, mert a két lány az én két lányommal egyidős és mondjuk ott elég jó a kapcsolat. Vannak alkalmanként összejövetelek is? - Hát, születésnapok, névnapok, mit tudom én, de úgy különösebb nagy kapcsolatunk nincs.” „Em lítette, hogy a házban vannak haverok. Ez a haverság hogyan ala­ kult ki? - H át szóval volt, amelyik spontán jött, magától, problémával. Föl kellene vinni egy szekrényt, ugyan jöjjön már segíteni! V agy néha megál­ lunk: szevasz, szevasz, beszélgetünk és akkor kijön, hogy hát koma, len­ ne egy kis problémám, ezt kellene csinálni, és akkor így kialakul. Akkor van olyan, hogy összejön egy névnapra egy társaság, olyanok is voltak, akik csak jó napot, jó napot. Akkor a következő összejövetelre, hát mond­ juk mint haver, hát csak nyíltabb volt az ember, tehát nem az, hogy na egy lakó, hanem hát már csak jobban ismerem.” A haverság nemcsak gyakorisága miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet. H a tipizálni próbáljuk a kapcsolatokat, akkor a haverság a ba­ rátság és a jószomszédság között foglal helyet a kapcsolat érzelmi mélysé­ gét, intenzitását, funkcióit tekintve. Nem jelent általában olyan szoros kö­ tődést, mint a barátság, viszont lakóhelyhez kötötten viszonylag rövid idő 43 �alatt is kialakulhat. M íg az igazi barátságok rendszerint fiatalabb kortól datálódnak, és gyakran tér- és időbeli távolságok ellenére is fennmarad­ nak, addig a haverság felnőttkorban is gyakran létrejön, ha kialakulásának feltételei (szimpátia, hasonló érdeklődés, szakmai kontaktus, hasonló gon­ dok. stb.) adottak. Ezért a lakótelepi kapcsolatokon belül a legfontosabb kapcsolatformának tartjuk. Funkciói nem merülnek ki a segítség különbö­ ző formáiban, emellett fontos szerepe van a napi kommunikációs szükség­ let kielégítésében, a szabad idő házon vagy lakótelepen belüli eltöltésében, bizonyos fogyasztási, viselkedési minták kialakításában. A mintakövetés­ ben és az ebből következő bizonyos mértékű nivellálódásban jelentős sze­ repe van ezeknek a kapcsolatoknak, melyeken keresztül a mintakövetés megvalósul. E z a mintakövetés elsősorban a külsőséges dolgokban nyil­ vánul meg: hasonló lakásberendezés, alig eltérő ötletek a lakás kellemeseb­ bé tételére, hasonló hobbik, amelyek részben okai, részben következményei a haverságnak. A haveri kapcsolatok olykor barátsággá mélyülnek, illetve barát hiányában vagy távollétében gyakran töltenek be olyan funkciókat is, amelyek eredetileg a barátság fogalmához és funkcióihoz tartoztak. Fel­ színre került családi konfliktusok esetén a haverok - mentalitásuknak, mű­ veltségüknek megfelelő módon - megkísérelnek segítséget nyújtani. D e sokkal nagyobb aktivitás észlelhető ebben a kapcsolattípusban, ha mun­ kahelyi problémában, vagy a haveri körön belül felvetődött nem családi természetű gondról van szó. Részben ez is visszavezethető az érzelmi ki­ tárulkozás alacsony készségére, e kapcsolatforma bizonyos mértékű fel­ színességére. A z eddig elmondottak részben igazolják azt a hipotézisünket, hogy a lakótelep - legalább is általunk vizsgált régióban - nem tekinthető kap­ csolatszegény területnek. A kérdőív adatai számokkal is megerősítik ed­ digi információinkat. Megkérdeztük, hogy „Vannak-e barátaik a házban vagy a közelben?” A lakótelepi mintában 23,6 százalék válaszolt erre a kérdésre nemmel, 1 ,1 százalék ismeretlen, a többi, tehát 65,3 százalék, igennel felelt. A z igen és a nem válaszok is megoszlanak a különböző státusú csoportok között, de nem találtunk egyértelmű korrelanciát a ba­ rátok száma és az alkalmazás minősége között. A szellemi dolgozók és a szakmunkások, korábban is megfigyelt, hasonló attitűdjei itt is érvénye­ sülnek: a szellemiek 43,7 százaléka, a szakmunkások 47,8 százaléka vála­ szolta, hogy három barátja van, míg a betanított munkások 24,6 százalé­ ka és a segédmunkások 31,6 százaléka felelte ugyanezt. A baráttal nem rendelkezők között viszonylag magas a betanított munkások aránya saját csoportjukon belül is. Fontosnak találjuk, hogy lakótelepi mintán belül v a ­ lamivel kedvezőbb képet kaptunk, mint a minta egészében illetve a v á ­ rosi, de nem lakótelepi mintában, sőt nem jobbak, de nem is rosszabbak az arányok, mint a Salgótarjánon kívül eső, lényegében falusias telepü­ léseken, melyet pedig általában az emberi-baráti kapcsolatok mintájaként tartunk számon. A baráti kapcsolatok számának egybevetése az iskolai végzettséggel eléggé nagy szórást mutat. A z egyértelműen kitűnik, hogy a 8 általános és középfokú végzettséggel rendelkezők illetve a felsőfokú végzettségűek tud­ nak a leginkább kapcsolatokat kialakítani, ők szerepelnek nagyobb arány­ ban a két, illetve három baráttal rendelkezők csoportjában. (Ezeknél az adatoknál a barát fogalma alatt barát és haver egyaránt értendő.) 44 �Érdekes képet mutatnak arra vonatkozó adataink, hogy az egyes társa­ dalmi csoportoknál mi az alapja a barátkozásnak. A szellemi foglalkozá­ súaknál és a szakmunkások között a leggyakoribb válaszok: a szimpátia, az azonos érdeklődés és az azonos korosztály. Emellett fontos még a szom­ szédság, és a szakmai hasonlóság. A betanított- és segédmunkáscsoportok­ nál ennél fontosabb a rokoni kapcsolat, a szomszédság és a munkatársi kapcsolat. (Százalékos arányát tekintve magas még a gyerekekre történő hivatkozás illetve a véletlen említése, de tekintettel a rendkívül alacsony abszolút számokra, ezek nem tekinthetők viszonyítási alapnak. A nagy szórás miatt egy-egy kategóriába olyan kevés egyed került, hogy ez nem értékelhető.) E zt a kérdést a válaszban megjelölhető mindhárom barátra feltettük, és a válaszok a tendenciákat tekintve hasonló arányokat mutat­ nak. Különbség a válaszok hiányában fedezhető fel, az első barát eseté­ ben 23,6 százalék nem válaszolt a kérdésre, illetve nem nevezte meg a kapcsolat alapján, a második barát esetében ez az arány 34,8 százalék, míg a harmadik barátnál már 54 százalék. Ennek megfelelően természetesen csökkennek a pozitív válaszok, de ezeken belül az arányok lényegében változatlanok. A z iskolai végzettség szerinti csoportosításban is megnehezíti az értel­ mezést, hogy kevesen kerülitek egy-egy kategóriába, ezért módszertanilag is kifogásolható lenne az alacsony számokból messzemenő következtetéseket levonni. Három tendencia fogalmazható meg a túlértékelés veszélye nél­ kül : - minden iskolai végzettség szerinti csoportban a legfontosabb a szom­ szédság; - a 8 általános végzettségűek között magas arányban szerepel még a rokonság; - a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél gyakori még az azonos ér­ deklődés és a szakmai azonosság.. Előzetesen úgy gondoltuk, hogy a lakótelepen kialakult különféle kap­ csolatok a mindennapi élet során felmerülő problémák, gondok megoldá­ sában fontos szerepet játszanak. Feltételeztük, hogy az egymással baráti kapcsolatban állók segítséget nyújtanak egymásnak a háztartási, a ker­ ti munkákban, a gyermekgondozás feladataiban, szakmai prob­ lémák megoldásában stb. Ezért megkérdeztük, hogy miben segíte­ nek egymásnak barátaikkal. A válaszok várakozáson aluli eredményt hoz­ tak, s ez azért is meglepő, mert interjúalanyaink közléseikben többen is em­ lítették, hogy segítenek egymásnak barátaikkal. A kapott válaszok igen nagy és viszonylag egyenletes szórást mutatnak. E z arra enged követ­ keztetni, hogy bár a segítség különböző formái léteznek és nem jelenték­ telenek a baráti kapcsolatokban, de ennél fontosabbak a barátság egyéb funkciói, a baráti viszonyban állók magát a kapcsolatot tekintik elsőren­ dű fontosságúnak. A lakótelepeken élők számára ma is a baráti, haveri, jószomszédi kapcsolatok az egyén családon kívüli dimenzióit jelentik, me­ lyek mélyen hozzátartoznak az ember társadalmi lény mivoltához. A lakótelepi kapcsolatokban fontos típust jelent még a szomszédság, melyről a bevezető fejezetben már szóltunk. Vizsgálatunk megerősítette azt az általános tézist, hogy a szomszédság a lakótelepeken is élő kapcso­ latforma, amely minőségét és funkcióit tekintve három csoportba oszt­ 45 �ható. Megkülönböztettünk jószomszédi, felületes és konfliktusokkal terhelt, feszült viszonyt. A teljes minta 20,2 százaléka (347 fő), a lakótelepen élő megkérdezet­ tek 17 százaléka (47 fő) mondta, hogy mindenkivel jószomszédi, viszony­ ban él. A legtöbb megkérdezett szomszédaival más-más kapcsolatot alakí­ tott ki. Minden települési formában és a minta egészében is a legtöbben a kapcsolatok mindhárom típusát megjelölték, utalva arra, hogy szomszéda­ ikhoz való viszonyuk differenciált. A többség tehát részben a felületes, részben jószomszédi és részben baráti kapcsolatban áll szomszédaival. A lakótelepi mintában 44,2 százalék (122 fő), Salgótarján nem lakótelepen élők 45,8 százaléka (373 fő), a Salgótarján környékéről 48,3 százalék (266 fő) és e minta egészében 47,2 százalék (812 fő) válaszolt ily módon kér­ désünkre. Többen említették, hogy szomszédaikkal csak felületes kapcsolatban áll­ nak, amely alapvetően információ- és időhiányra vezethető vissza. A „k e ­ veset tudunk egymásról” , „nincs időm szomszédolni, mert akkor az ittho­ ni munka nem halad” típusú válaszok jól jellemzik ezt a viszonyt. Nem jelenti ez azt, hogy a családnak vagy az egyénnek nincsenek más típusú kapcsolatai, éppen ellenkezőleg. Akinek a közelben (házban, lakótelepen) baráti, haveri vagy rokoni kapcsolatai vannak, az természetesen kevésbé szorul a „csak szomszédok” segítségére, érthetően nincs igénye arra, hogy meglevő egyéb kapcsolatai mellett még szorosabb szomszédi viszonyt is kiépítsen. (Az interjúk során összesen három családot találtunk, akiknek semmilyen kapcsolatuk nem volt a lakótelepen.) A kérdőíves megkérde­ zés során a teljes mintából 372-en minősítették az első szomszéddal való kapcsolatukat felületesnek, a másodikkal 4 01, a harmadikkal 374, a ne­ gyedikkel 301 és az ötödikkel 276. Ezek a szomszédi kapcsolatok való­ ban csak a köszönésre, semmitmondó, néhány mondatos beszélgetésre vagy apró szívességekre, például posta átvétele, számla kifizetése stb. szo­ rítkoznak. A szomszédi kapcsolatok egy kisebb része feszült, melyek jelenlegi vagy régebbi konfliktusok következtében váltak ilyenné. Ennek okai oly’ sokrétűek, hogy tipizálni aligha lehet őket, hiszen a gyerekek viszálykodá­ sától kezdve az együttélés során megnyilvánuló minimális alkalmazkodá­ si készség hiányán keresztül igen sokféle ok vezethet egy kapcsolat meg­ romlásához. Anélkül, hogy menteni kívánnánk a lakótelepi helyzetet, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a rossz szomszédság (mely állí­ tólag török átok), nem lakótelepi specialitás. A z összes megkérdezetteink közül 190 válaszolta, hogy az első szomszédjával a viszony feszült, a má­ sodikkal 144, a harmadikkal 76, a negyedikkel 75 és az ötödikkel 52. Úgy véljük, az elemzett adatok és interjúk alapján megfogalmazható, hogy a lakótelepen élők is akkor érzik igazán jól magukat, ha kapcsolata­ ik nem korlátozódnak csak a családra, illetve' a rokonságra. Igényük van a megváltozott lakóhelyi környezetben is olyan emberi kapcsolatokra, me­ lyek mintegy meghosszabbításait jelentik saját életterüknek. Igényeiket kielégítendő képességeiktől, szükségleteiktől, kapcsolatteremtő készségük­ től függően hosszabb-rövidebb idő alatt különböző minőségű és mennyisé­ gű kapcsolatokat építenek ki és tartanak fenn. Ezek nem mutatnak lénye­ ges különbségeket más települési formákban létező kapcsolatokhoz viszo­ nyítva, nem jobbak, de nem is rosszabbak annál. 46 �szom szédság és közösség M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S A NEM ZET: KÖZÖS IHLET A szlovákiai és hazai magyar irodalom kapcsolata a két világháború között I . A B E K E R ÍT E T T F A Van Móricz Zsigmondnak. egy szép példázata a területi részekre szabdalt magyar irodalom összetartozásáról. A Nagy Fát kerítéssel övezték az osztozkodók, és szívós gyökerei és lombos, termő ágai továbbra is átnyúltak a rács alatt és fölött. „É s a Fa olyan távolról szívta az éltető föld savait, s oly meszszire szórta virágai illatát, sorsának gyümölcseit, amennyire a természet paran­ csa terjesztette ki arányait...” A hazai és a határon túli magyar irodalom egész­ rész kölcsönhatású viszonyrendszerének természetes életmegnyilvánulása volt, hogy a szlovákiai, erdélyi és vajdasági irodalmak alapozói nyomban kutatni kezdték az anyaország szellemi életével való termékeny együttműködés lehető­ ségeit. A kapcsolatkeresés legfőbb ösztönzője - az együvé tartozás érzésén túl - az a fölismerés volt, hogy a nemzeti irodalom művelése kizárólag Magyarországon az állami élet része, valamint az irodalmi és anyanyelvi intézményrend­ szer teljessége csakis itt található meg. Ahhoz tehát, hogy a kisebbségi iroda­ lom lépést tarthasson - a vidékiesség és az elmaradás veszélyét kerülendő - az egyetemes magyar irodalom művészi és nyelvi továbbalakulásával, az anyaor­ szággal való szoros és folyamatos kapcsolattartásra utalt. E józan ésszel egy­ könnyen belátható igazságra akkor is és azóta sem ritkán a politikai természetű gyanakvás árnyéka vetült, és nem csupán a határokon túl. Így volt ez a két világháború között a szlovákiai és hazai magyar irodalom viszonyában is. A Horthy nevével jelzett bel- és külpolitika, valamint Masaryk polgári demokra­ tikus Csehszlovák Köztársasága között az éles ellentétek mély sánca húzódott, amely egyebek mellett megakadályozta a kölcsönös sajtó- és könyvbehozatalt. 1921. tavaszán Szlovákia teljhatalmú minisztere rendeletet adott ki, megtiltva azoknak a magyarországi nyomdatermékeknek a terjesztését, amelyek 1918. ok­ tóber 28-a - Csehszlovákia megalakulása - után láttak napvilágot. Szigorú be­ tartására különös gonddal ügyelt az éber hatóság; egymást érték az elkobzások, könyvrazziák. Az új magyar irodalom csempészárunak minősült. De nem csak a kisebbségi és a hazai szellemi élet kapcsolata került válságos helyzetbe. A 20as évek mélypontot jelentettek a cseh-szlovák-magyar kulturális érintkezés tör­ ténetében is. Az egymás iránti érdeklődés hiányának légüres terében néhány regényfordítás, elszórtan megjelenő versátültetés és könyvismertetés árválkodott. Az idegenkedés és gyanakvás okozta szellemi hullámvölgyből hagzott fel a szlovák és a cseh irodalmi, politikai élet két - egymástól ugyancsak különböző - személyiségének, Milo Urbánnak és Julius F učiknak a kapcsolatok rendezését sürgető fölhívása. Urban a pozsonyi A Reggel hasábjain figyelmeztetett a kul­ 47 �turális elszigetelődés veszélyére, melynek következményeként a szlovákság számára a korábban nagyra becsült magyar műveltség teljesen ismeretlenné vá­ lik néhány évtized alatt. Mindössze hetekkel később, 1931 szeptemberében Fučik a Sarló-mozgalom pozsonyi kongresszusán mondott beszédében a szom­ szédos népek szellemi összefogásának jelentőségét hangsúlyozta. A nem kevés­ bé Anton Straka áldozatos munkájának köszönhető cseh-szlovák-magyar kultu­ rális érintkezéseknek a 30-as években bekövetkezett föllendülését időben és in­ tenzitásban megelőzte a kisebbségi, illetve a magyarországi irodalom kapcsolat­ fölvétele. A szigorú szellemi határzár oldódását követően hamar kibontakozott és mélyült az érdeklődés és várakozás ösztönözte kölcsönös figyelem. A föl­ fedeztető, ismerkedő találkozást Mécs Lászlónak - a korszak több tekintet­ ben jeles pap-költőjének - nagyhatású honi előadóestjei alapozták meg. Az el­ ső nagyobb és immár kollektív jellegű szlovákiai magyar irodalmi estet 1926 telén rendezték Budapesten, amikor a pozsonyi Űj Aurora almanach munka­ társai léptek fel. 1930-ban a kassai Kazinczy Társaság alkotóközössége vendé­ geskedett a Petőfi Társaságnál. Ebben az időben váltak rendszeressé magyar írók szlovákiai előadókörútjai, látványosan szaporodott a hazai szerzők mun­ káinak megjelenése a kisebbségi sajtóban, és kisebb mértékben viszonosan: szlovákiai magyar költők, írók művei az anyaországi lapokban. A kapcsolat szálainak mennyiségi sűrűsödése akkor csapott át új minőségbe, amikor Móricz Zsigmond lett a Nyugat szerkesztője, illetve a Vajdaságból hazatért Csuka Zol­ tán megindította nevezetes, mindmáig egyedülálló folyóiratát, a Láthatárt. A program mindkét lapnál világos volt. A Nyugatét Móricznak a „nemzeti kon­ centrációról” vallott fölfogása, vagyis a Nagy Fa példázata mutatta. A Lát­ határ pedig így szólt: „Hidat verni a négy égtáj felé hullott magyarság szellemi életéhez, s ezzel párhuzamosan hidat verni az egymás mellett élő népek kulturális életében is.” A lap évtizedes munkájának eredménye fényesen igazolta a bekö­ szöntő ígéretét. 1934-ben a szlovákiai magyar könyv szereplője volt a buda­ pesti utcának is: akkor hívták meg első ízben hazai könyvnapra a Kazinczy Szövetkezetet. Érdemes idézni Fábri Zoltánnak egy 1937 októberében kelt, Remenyik Zsig­ mondhoz szóló leveléből, amelyben új kötetének, a Fegyver s vitéz ellen magyarországi népszerűsítésének fontosságára hívta föl a címzett figyelmét. „Itt nem az író nem kér, nem a »szerző koldul«, itt a mi életünk, a mi lényegünk tárulko­ zik. (...) Nekünk nincsenek vízumaink, pesti attaséink, mi itt az önzsírunkba fulladunk, ha nincs, aki megvált minket. Nekünk segítség kell, és mert Önök Barátaim, egész munkát végeztek: kérjük, hogy nekünk is a mi hangunknak is hasítsanak levegőt. Lehet ezt kérni? Itt érdem és rang dönt és még valami. Az hogy talán nekünk is vannak történeti érdemeink. Mi voltunk azok, akik a frontot tartották, míg a mai atmoszféra így kirobbant - Szép Szóvá, Számadássá stb. Mi voltunk a progresszív folyamatosság és töretlenség, az állásfoglalás. Ne feledkezzenek meg erről...” A levélrészletből szempontunk szerint két fontos megállapítás következik. Először az, hogy a szellemi határzár oldása ellenére és után a szlovákiai magyar irodalom még ugyancsak rászorult a hazai támo­ gatók és népszerűsítők segítségére. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a sok viszahúzó nyűg közepette majd két évtizeddel előtte éledező irodalom legjava még csúcsaival sem ért föl a kortárs nemzeti irodalom rangos alkotásainak szint­ jéig. Ezt a tényt Fábry is belátta, tehát kénytelen volt hivatkozni a szlovákiai magyar írás egyetlen elfogadhatatlan érdemére, hogy ugyanis az tartotta fönn a haladó szellem folyamatosságát a magyar nyelvterületen, mindaddig, amíg 48 �Erdélyben ki nem bontakozott a Korunk körének tevékenysége, valamint Ma­ gyarországon a baloldali és népi irodalom. Ez utóbbiakra utalt Fábry a levelé­ ben a Szép Szó és Veres Péter új kötetének említésével. Másodszor tehát az a következtetés olvasható ki az idézetből, hogy a szlovákiai kisebbségi irodalom­ nak volt valami sajátos, jellemző vonása - amely kétségtelen esztétikai kö­ zépszerűsége ellenére - hatott a nemzeti irodalom egészére. Közelebből mi volt ez a hasadék? Az, amit Féja Géza állított: ,,A szlovenszkói írónak az adott polcot és létjogosultságot a magyar irodalom egészében, hogy a szellemi visszahőkölések éveiben bátor és haladó író volt.” Az „újarcú magyarok” nemzedé­ kének a 20-as évek derekára eső zászlóbontása friss lendületet hozott és hatásá­ ban roppant nemzeti irányú, népi szellemű áramlatot kezdeményezett a kisebb­ ségi irodalomban. A rögtön maximális programmal föllépők archimédeszi pont­ nak tekintették magukat és munkájukat, ahonnan kivethetik sarkaiból, ponto­ sabban megválthatják szellemi szuggesztiójukkal a félfeudális gondolkodási, zavart tudatú magyarázatot. Joggal állapította meg Fábry Zoltán a fölszaba­ dulás után: „... ami szellemforradalmi és néptestvérülési mozgalom Magyaror­ szágon megindult, annak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana ve­ tése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló hatása, szociográfia stb.) Európai kultúr­ tudatunk, szociális emberségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába!” A mélyen demokratikus, a népben-nemzetben gondolkodás és szociális érzékenység alapüteme mellett a kisebbségi irodalom még a szü­ lőföldön és népének hagyományaihoz való ragaszkodás, az együttélő nemzetek egymásra találásának szép példáit is nyújtotta. Az elemző hajlamú irodalomtörténeti kutatás nagyjából érintetlenül hagyta azt a kérdést: vajon az akkori honi irodalom milyen konkrét - azaz művekben kimutatható - hatással volt a szlovákiai magyar költészetre és prózára. Mégis meglévő, csekély kiterjedésű és vázlatos ismereteink elsősorban a kor és a té­ ma avatott kutatójának, Turczel Lajosnak a munkásságából származnak. Az a bizonyosság leszögezhető, hogy a kortársakat messze fölülmúló mértékben és intenzitásban A dy lírája hatott termékenyítőleg a nehezen induló kisebbségi iro­ dalomra. Emellett érvel az az irodalomtörténeti tény, hogy a születő szlová­ kiai magyar irodalom legelső életmegnyilvánulása a költészet volt; az epika jó­ val később, a 20-as évek második felében mutatkozott, s mindössze néhány je­ lentősebb műre korlátozódó kibontása a következő évtizedekre esik. Első pil­ lantásra talán könnyű magyarázni Ady népszerűségét, mert hiszen az államfor­ dulat - s a szellemi határzár — előtti utolsó korszerű nemzeti irodalmi hatás az ő munkássága volt. Továbbá a tragikus magyar sorsot egészében fölérző és ki­ fejező lírájának hatásmechanizmusa szinte magától értetődő egy olyan fogékonynyá vált közösségben, amelyik egyik napról a másikra szorult államalkotó többségi helyzetből kisebbségi sorba. Mindez igaz, mégsem kizárólagosan. Ady életmű­ vének egésze - a mindenséget megragadó teljessége okán - fegyverként volt forgatható akár a bal-, akár a jobboldalon. Isten-keresése és -tagadása, forra­ dalmas hevülete és komor bánata, duhaj kedve és rezignált lemondása „tetszés szerint” fölhasználható volt a világnézeti szempontból felettébb megosztott ki­ sebbségi irodalom benső vitáiban. Valamennyi táborban mindent eldöntő érv­ ként csattogtak Ady igéi. Legszembetűnőbben Fábry Zoltán írói eszköztárában, a sarlós fiatalok irodalomszemléletében, kivált G yőry Dezső korai pályaszaka­ szában érezni ezt, továbbá kimutatható Mécs László, Merényi Gyula és Ö lvedi László verseiben. Nem szólva most az epigonok modort utánzó hadáról. Ady a „népi triász” tagjaként döntő hatással volt az „újarcú magyarok” nemzedéké­ 49 �nek gondolkodásmódjára, szellemének fénye vezércsillaguk volt, ahogy azt már Bölöni György is megállapította nevezetes könyvében, Az igazi A dyban. A tri­ ász másik két tagja, Móricz és Szabó Dezső gondolatainak és nyelvezetének le­ nyomatát a két legjelentősebb szlovákiai prózaírónál, Darkó Istvánnál és Ta­ más Mibálynál lehet érzékelni. Kívülük a Nyugat első költőgenerációjának mu­ tatható ki több-kevesebb, de mindenkor áttételes hatása: Vozári Dezsőnél és Szenes Erzsinél, aki később maga is a folyóirat rendszeres munkatársa lett. A népi irodalom alkotói és műveik még ilyen mértékben sem hagytak nyomot külön-külön, inkább gondolkodói rendszerük mint irányvétel figyelhető meg az amúgy is hangsúlyosan szociális érzékenységű és látású kisebbségi irodalomban. Szlovákiai toliforgatóknak aligha volt esztétikai szempontból elemezhető, ki­ mutatható hatása magyarországi művészre, talán az egyetlen Mécs Lászlónak, bár igazi sikereit nem a honi írótársadalom körében, hanem a nagyközönség előtt aratta. A fönti eredmények birtokában és hiányok tudatában indokoltnak látszik a kapcsolatszálak szövevényébe hatolni, mert az itt szerezhető részismeretek nem pusztán irodalomtörténeti adalékok, de szerencsés esetben mának szóló tanul­ ságok is lehetnek. II. JU L IA N U S B A R Á T O K Ha a kapcsolatfölvétel egyik első ösztönzője Mécs László volt, megalapo­ zója és még inkább kiterebélyesítője Móricz Zsigmond. Az ottani magyarság „Szlovenszko Julianus barátjaként” ünnepelte a mestert, hiszen ő fedezte föl a hazai köztudat számára a mind erőteljesebb és jelentősebb kisebbségi szel­ lemi mozgalmakat és ritkábban rangos alkotásokat is teremtő irodalmát. Mó­ ricz és az „újarcúak” azonos szellemi csapáson haladtak, reveláló egymásra találásuk szükségszerű volt. Ady és Szabó Dezső mellé - mint a „népi triász” harmadik tagja - az ő neve került a másult generáció zászlajára. Móricz a magyar népélet mélyvilágát mutatta föl, a valóságismeretre éhes fiatalok pe­ dig lényegében ugyanazt olvasták ki a regényeiből, amivel falukutató regös­ járásaik során maguk is találkoztak a dél-szlovákiai falvakban. A megkapó szellemi azonosság és a hasonló cselekvési program mellett nem lényegtelen tényező, hogy amíg Ady Endre hagyomány, Szabó Dezső meg távol élő pró­ féta és csak leveleivel, üzeneteivel ható példa volt, addig Móricz közöttük járó, velük érző és értük tevő személyiség. Aligha van a két világháború kö­ zötti korszakban jelentős magyarországi író, aki annyiszor megfordult volna Szlovákiában mint ő. Összesen tizennyolc alkalommal. Az államfordulat után először 1926-ban, a kassai Renaissance Kultúregyesület meghívására járt Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján. Második és diadalúttá átváltozott előadókörútját már az „újarcúak” mozgalma, a később Sarlóvá átalakuló Szent György­ kor szervezte 1927 áprilisában, amikor lényegében valamennyi nagyobb ma­ gyarlakta városban föllépett. Az utazást egy hónappal előzte meg nevezetes írásának, a Gyalogolni jónak a losonci diáklapban. A M i Lapunkban való megjelenése, mellyel további falukutató munkára buzdította ifjú híveit. En ­ nek az egymást már nem csak fölfedező, de ünneplő körútnak volt még egy irodalmi szempontból - igazából távlata miatt - jelentős mozzanata. Megis­ merte Győry Dezső Űjarcú magyarok című programot kiáltó és a korszaknak, de mindenekelőtt a nemzedéknek névadóul szolgáló verseskönyvét. A sze­ mélyes ismeretségek és barátságok mellett ez az egymásra találás igazi pilla­ nata volt. Móricz a Nyugat 1928 márciusi számában lelkesen üdvözölte az if- 50 �jú szlovákiai magyar váteszpoétát, s bátran előrehaladó nemzedéki mozgal­ mát. Móricz évek múltán is vissza-visszatért nyilatkozataiban arra a feledhe­ tetlen élményre, amelyet Szlovákia magyar fiatalsága okozott neki. Velük való megismerkedése - az élmény erején túl - belső meggyőződésére is be­ folyással bíró tapasztalatot hozott. Nem a vendéglátók elragadtatása tévesz­ tette meg, józan figyelme pontosan fölmérte, milyen más az ottani ünneplés, mint a hazai. Kevesebb a külsőség, visszofogottabb a hang, egyúttal több a mélység, érezhetőbb a körülményekkel számoló realitásérzék; a csinnadratta helyett a hiteles életakaratot sugárzó humánus szellemiség. Az ötödik évtize­ dében járó mester is talált tanulnivalót a tájon, s nem is keveset. A trianoni diktátum és következményei minden kortársban mély nyomokat hagyott. V i­ szont csak kevesekben volt elengedő erő és akarat, hogy korábbi ítéleteit és a magyar külpolitika harsány téziseit átlépve a maga belátása szerint mérle­ gelje új tapasztalatait. Móricz gondolkodása ebben az értelemben válto­ zott, hiszen a nemzeti felsőbbség propagandájának évtizedeiben a néptest­ vériség bartóki programjához jutott el. És még valamihez: megérte álmai való­ ra válását. 1931 húsvétján levélben üzent a Prágában tanuló főiskolásoknak: „É s életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy az ifjúsággal találkoztam. Azzal a magyar ifjúsággal, amelyet huszonöt éven át hirdetek és várok. S kü­ lönösen nagy élményem, hogy azzal az ifjúsággal éppen általatok, köztetek, s bennetek találkoztam.” 1930-ban már Nyugat-esteket tartottak Kassán és Eperjesen, májusban az író díszvendége volt a marosvécsi helikoni összejövetelek mintájára szerve­ ződött, s a kisebbségi irodalom nemzeti egységének megteremtésén munkál­ kodó tanácskozásnak, az első Szentiváni-kúriának. Novemberben az időköz­ ben Sarlóvá alakult és politikai tekintetben mindinkább balra tolódott ifjúsá­ gi szervezet vendége Pozsonyban és Balogh Edgár hívására Prágában. A ko­ moly „parlamenti vitává” feszült előadás után Móricz így összegezte tapasz­ talatait: „Odahaza a mi ifjúságunk üvegbúra alatt nevelkedik. Ti itt a vihar­ ban mégis férfiak vagytok” . Napokkal utóbb pedig egy levélben ezt írta föl­ emelő prágai élményeiről: „...én még soha ilyen végzetesen komoly vitát nem hallottam a magyarság dolgairól. Én az Országgyűlésről mindig undorodással megyek ki, utálva a fölösleges szalmacséplést és itt égett az ar­ com és dobogott a szívem, hogy százötven diák úgy állott némán négy óra hosszáig, mint egy nemzeti törvényszéken, ahol az élet és a halál fölött dön­ tenek. A magasztosságot éreztem.” Itthon azonban még Móricz sem érezhette bűntetlenül a szlovákiai magyar ifjúsággal való találkozás utáni magasztosságot. A hivatalos politika dühödten támadt az íróra és a Nyugatot „Beneš félhivatalosának” nevezte, az írót a cseheknek való hízelgéssel vádolta. A hajsza otromba kiátkozási kampány­ ba fulladt. Zemplén vármegye például hazafiatlannak bélyegezte az írót, és erről szóló határozatát elküldte az ország valamennyi törvényhatóságának. Négyesy László szerint Móricz egyszerűen nem volt magánál, amikor úgy szólt és írt a kisebbségi fiatalokról, ahogy tette. A hangulat érzékeltetésére elegendő egyetlen mondatot idéznünk magától az írótól: „Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki beszédekkel és vezércikkekkel lehetne” . A kultúra itt­ honi hivatalosainak acsarkodása nem rettentette meg a mestert, 1932-ben há­ romszor járt Szlovákiában:( januárban Pozsonyban, márciusban Érsekújvárott, decemberben pedig Komáromban, ahol a Földes-féle színtársulat mutatta be a Légy jó mindhalálig-ot. A rákövetkező esztendőben a Szlovenszkói Ma­ gyar Kultúregyesület Ipolysági szervezete meghívásának tett eleget. 51 �Szlovákia-szerte fiatalok és idősebbek, értelmiségiek és munkások olvasták döbbenten és aggodalmas izgalommal a Móricz elleni hajsza magyarországi híreit. A diákegyesületek és -mozgalmak egymással versengve adták ki nyilat­ kozataikat együttérzésükről, támogatásukról; még a klerikális vagy konzerva­ tív szervezetek is mellé álltak. A szeretet és a tisztelet minden korábbinál magasabb lánggal lobogott föl. Az olvasók elkapkodták könyveit, a pozsonyi tanítóképző önképzőköre a nevét vette fel, megjelent az első szlovák Móriczfordítás (Sárarany), hamarosan pedig csehül látott napvilágot a Légy jó mind­ halálig, írásai bevonultak a tankönyvekbe. Szalatnai Rezső találó megfogalma­ zása szerint: „Budapesten anaténa, Pozsonyban érettségi téma Móricz Zsigmond.” A személyes kapcsolatokon túl, Móricz ismerte és értékelte a szlovákiai ma­ gyar írók munkáit. Elismerően vélekedett Mécs László költészetéről, Ta­ más Mihály, Rácz Pál, Simon Menyhért és kivált Darkó István prózájáról. Mint említettem, különös szeretettel figyelte Györy Dezsőnek, a kisebbségi lí­ rában korszakos jelentőségű munkásságát. A Nyugat szerkesztői székéből ki­ terjedt levelezést folytatott számos íróval; legtöbbjüket Győry Dezső, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Szalatnai Rezső, Szentivány József, Tamás Mihály írta, illetve kapta. Említésre érdekes, hogy Móricz személyének és munkásságának milyen nagy számú és mennyire elismerő hangú visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Fölsorolni is hosszadalmas volna mindazokat, akik riportot készítet­ tek vele, ismertetést írtak köteteiről. Alig volt jelentősebb szlovákiai toll­ forgató, aki ne szerepelne Móricz szlovákiai bibliográfiájában; egyedül Sza­ latnai Rezső vagy tizenöt írást szentelt neki. D e a magyar mesternek is leg­ alább hatvan műve látott nyomdafestéket szlovákiai magyar lapokban: leg­ több a népfrontos szellemiségű Magyar Napban, a nemzeti ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban, s a két kormánytámogató, aktivistaújságban, a Reggel­ ben és utódjában, a Magyar Újságban. Egysíkú és árnyalatlan volna a kép, ha nem szólnánk arról, hogy bizony szlovákiai magyar szerzőktől is jelentek meg Móriczot becsmérlő, sőt a rágalmazás fogalmát is kimerítő írások - de jellemző módon nem az ottani sajtóban, hanem a Gaál Gábor szerkesztette Korunkban. És még sajnálatosabb, hogy szerzőik között ott találjuk Fábry Zoltán nevét, akinek éppen ez az idő volt a legszerencsétlenebbül ultraradi­ kális, rappista korszaka. Az ártalmas szándékok, elfogultságok és végzetesen téves - mert az irodalmi értékítéletet világnézeti hitvallásokkal összecserélő - nézetek természetesen nem zavarhatták meg Móricz és a szlovákiai magya­ rok egymást gazdagító és tartós kapcsolatát, hisz’ eleve nem érhettek föl an­ nak szellemi magaslatáig. Nem a személyes jelenlét, hanem a gerjesztő szellemi erő révén Móricz után a „népi triász” másik élő tagja, Szabó Dezső volt a magyarországi írók közül a legjelentősebb hatású Szlovákiában. Őt is az „újarcúak” nemzedéke fedezte fel a maga és a kisebbségi szellemi élet számára, s az író jelentőségé­ re való ráismeréssel szinte egy időben Szabó Dezső lett az ifjúság szellemi tájékozódásának irányítója. A Szent György-kör, majd a Sarló korai, regösmozgalmi korszakának „narodnyik” irányultsága éppen egybeesett az író néze­ teinek magvát egy mondatban összegző maximájával: „A magyarság voltakép­ pen a magyar falu” . Az erre felépített sajátos gondolkodói rendszer - és el nem hanyagolhatóan az átütő erejű, dinamikus stílus - elragadta az ifjúságot, és nem csak gondolkodását, hanem fantáziáját is. A nemzet jövője formálá­ sának közös gondjában mélyült el az időben viszonylag rövid, de hatásában 52 �annál erőteljesebb Szabó Dezső-kapcsolat. A Szent Gyöngy-kör megalakulásá­ tól nagyjából 1929-ig mint orákulumra függesztették szemeiket a fiatalok, s üdvözült arccal olvasták irányregényeit, cikkeit, szózatait, hozzájuk intézett leveleit. Az eszmék találkozási pontján létrejött rendkívül intenzív kapcso­ lat annál sajátosabb, mivel - ismereteink szerint - az ifjúság bálványa mind­ össze egyszer járt Szlovákiában. Miként Móriczot, először őt is a Renaissance Kultúregyesület hívta meg kassai és eperjesi előadások tartására 1926 decem­ berében. Jöttét fokozott várakozás előzte meg, hiszen ebben az esztendőben már két jeles magyarországi személyiség is szerepelt itt: Móricz és Bartók; valamint akkor jelentek meg összegyűjtött munkái, köztük nagy hatású regénye, Az elsodort falu. Az esteken többnyire önmagáról beszélt; személyiségének, gondolatainak kétségbevonhatatlan szuggesztivitása lenyűgözte hallgatóságát. Apró adalék, de bizonyság arra, hogy Szabó Dezső hatásának mennyire lé­ nyegi eleme volt a nyelv: utazásának még a sajtóvisszhangja is átvette mo­ dorát. És persze nem csupán a megmámorosodott zsurnalisztika, hanem az if­ júság maga is szívesen sajátította ki az író minden tekintetben egyedi nyelve­ zetét. Olyannyira, hogy mindazok, akik nem épp’ rokonszenvvel figyelték ot­ tani eszmei hatását, igyekeztek Szabó Dezső befolyását puszta stíluskövetésre szűkíteni. Az mindenesetre tény, hogy a haladó ifjúsági mozgalom korai sza­ kaszának frazeológiája belőle építkezett. Amennnyire a vitairodalom modo­ rát Szabó Dezső határozta meg, oly kevésbé hagyott nyomot a kisebbségi szépíráson. Győry Dezső verselésén és Darkó István kisprózájának né­ hány darabján mutatható ki sajátszerű expresszivitása. Az eszmeileg mindin­ kább balra tolódó és az osztályharc történelmi szerepét fölismerő nemzedéki mozgalom számára azonban már nem volt elegendő program Szabó Dezső „hasznos destrukciója” : a bálványdöntögetés. A konzervatív társadalomszem­ lélet dogmáinak elvetésében még iránymutató lehetett, a tudatos politikai munka szakaszában már nem. Móricz nemzedékéből számottevő szlovákiai kapcsolatai voltak Schöpflin Aladárnak, aki a maga elemző érzékenységével az elsők között ismerte föl a kisebbségi irodalomnak az anyaországétól elütő vonásait. „A magyar nemzet­ nek kisebbségi sorsban élő tagjai szellemileg és sok tekintetben külön életet él­ nek, más szellemi, társadalmi és politikai légkörben, lényegileg más élet­ helyzetben, más életbevágó problémákkal viaskodva, más műveltségi behatá­ sok alatt. Ebből a különállásból a magyarországi közvéleménytől, az általá­ nos világszemlélettől gyökeresen különböző eszmei és érzelmi reakciók szár­ maznak, amelyeket mi itthoniak befogadunk, szeretettel igyekszünk megismer­ ni és megértetni, de teljesen átélni csak azok tudják, akiknek ez a mindenna­ pi levegője. Ebből a reakcióból a magyarországitól eltérő irodalom keletke­ zik, amely csak ott, a helyszínén tenyészhet és virulhat” — írta Csuka Zoltán folyóiratában a Láthatárban. Ő tehát a korszakra általánosan jellemző véle­ kedéssel ellentétben az anyaországi és a kisebbségi irodalom különbözőségei­ re figyelt; mai tudásunkkal úgy is mondhatnánk, hogy a kettős kötődés „túlparti” összefüggéseire. Schöpflin - hasonlóan Móriczhoz - a kisebbségi iro­ dalom jelentős alkotások születését eredményező kibontakozásának legfőbb akadályát abban látta, hogy Szlovákiában a 30-as évek elejéig nem volt egyetlen megbízható értékrendszerrel mérő, tartósan színvonalas magyar iro­ dalmi folyóirat. Ezért is üdvözölte olyan lelkesedéssel Szvatkó Pál lapalapí­ tási kísérletét, az irodalom eszmei-stiláris színskálájának teljességét átfogni óhajtó Új Munka-tervezetét. 53 �Móricz nemzedék- és majd a Nyugatnál szerkesztőtársának, Babits Mihály­ nak óriási tekintélye volt Szlovákiában. Sajátos e tisztelet forrása. Mert amíg a kisebbségi irodalom odahaza folyvást a „kicsi, de a miénk” engedékeny kritikai szemléletét követelte a maga megmérettetésekor, addig Babitsban a líráján túl - éppen az igényes és kérlelhetetlenül szigorú műítészt becsülte. Aki valóban több Nyugat-beli cikkében nyomatékosan figyelmeztetett, hogy a kisebbségi írók munkáinak értékelésekor csakis azt az értékrendet szabad alkalmazni, amit a magyarországi alkotók esetében. A mindent elnéző, föl­ dajkáló kritika a „vidékiességre” amúgy is hajlamos kisebbségi irodalom pro­ vincializmusának tenyészete. Babits mint a Nyugat társszerkesztője a szlová­ kiai írók közül Szenes Piroskával és Szenes Erzsivel állt közelebbi kapcso­ latban, utóbbit a Baumgarten-alapítványból segélyben is részesítette. Leve­ lező viszonyban volt még a költő E rd őházi Hugóval és a haladó ifjúsági mozgalom vezetőjével, Balogh Edgárral. Balogh 1928-ban, a Sarló nevében hívta szlovákiai előadókörútra Babitsot, aki akkor nem vállalta az utazást. A következő esztendőben ismét a fiatalok mozgalma invitálta a költőt, aki végül csak 1932-ben, a pozsonyi Uránia tudományos és ismeretterjesztő társa­ ság hívására utazott el a szlovák fővárosba, ahol Szellemi kultúránk válsága címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ott-tartózkodása alatt fel­ kereste őt a Sarló delegációja és lelkesen ünnepelte a költőt. Babits munkásságának jelentős visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Belyei (Zapf) László, Dobossy László, Egri Viktor, Erdőházi Hugó, Féja Géza, Komlós Aladár, Marék Antal, Mécs László, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Vájlok Sándor - vagyis valamennyi szellemi, politikai és művészeti áramlat képviselője - elismeréssel méltatta életművét és köteteit. S amiként Móriczot, úgy Babitsot is az amúgy pártállás szerint megosztott sajtó egységesen ün­ nepelte: a cserkész szellemiségű A M i Lapunk épp úgy, mint a katolikus Új Elet, a haladó Magyar Újság, a nemzeti egység gondolatában szerkesztett Magyar Írás és a Tátra. Megemlítendő, hogy 1929-ben még két neves és Szlovákiában is igen nép­ szerű író, Móra Ferenc és Karinthy Frigyes vendégeskedett Losoncon, illetve Kassán és Eperjesen. Karinthy szó szerint fellépett itt, ugyanis egy Kassán bemutatott egyfelvonásosában maga is szerepet vállalt. A fiatalabb hazai írónemzedék tagjai közül a legszorosabb kapcsolatban a szlovákiai magyar irodalommal - nem csupán lévai születése okán - Féja Géza állt. A 20-as, 30-as évek kisebbségi sajtójában számos igen szigorú han­ gú cikk jelent meg a kisebbségi irodalom szembetűnő fogyatékosságairól. Lé­ nyegében ő is ugyanazon fáradozott, amin Babits a Nyugatban: a kérlelhetet­ lenül igényes kritika, s általa a minőségelvű irodalmi közszellem kialakí­ tásán. Kíméletlen szókimondással szembesítette Szlovákia magyar irodalmát a maga középszerűségével, dilettantizmusának és provincializmusának feltűnő megnyilvánulásaival. Féja szigora azonban nem a kívülálló kockázat nélküli indulatából következett, hiszen nagyon is tevékenyen vett részt a kisebbségi irodalom lehetőség szerinti továbbalakításában. Budapesti szerkesztője volt a Magyar Írásnak, lektora a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezetnek, szer­ vezője és szorgalmas munkatársa a Tátrának, a Magyar N apnak, továbbá R é­ gi magyarság című munkája először a Tátra Kiadó gondozásában jelent meg. Féja - és mint a népi írók általában - hatással volt a kisebbség szellemi éle­ tére, még akkor is, ha a szlovákiai magyar irodalomban - a kétségtelenül meglevő előzmények ellenére - nem alakult ki ilyen irányzat. 54 �Németh László két 1934-es Válasz-beli tanulmányában a magyarság helyze­ tével foglalkozva, kitért a kisebbségi irodalom viszonyaira. Figyelemmel kí­ sérte a szlovákiai magyar próza új termését, recenziákat közölt Darkó István és Tamás Mihály könyveiről. Külön kell szólni József Attiláról, aki bár sosem jutott el Szlovákiába, már első kötetének megjelenése után folyamatosan jelen volt verseivel a ki­ sebbségi sajtóban. Először a Kassai Napló, aztán A M i Lapunk, s az ugyan­ csak losonci Indulás közölte verseit. Természetesen legnagyobb figyelemmel a szocialista eszmeiségű lapok követték munkásságát, a kassai Munkás, a Fábry Zoltán szerkesztette kommunista kultúrpolitikai folyóirat. Az Üt, a népfrontos Magyar Nap, valamint a K éve. A polgári beállítottságú orgánu­ mok közül a politikailag meglehetősen jobbraálló - de föltétlenül minőség­ elvű - Prágai Magyar Hírlapban is számos műve megjelent. Valamennyi szlovákiai magyar író közül - érthető módon, a világnézeti azonosság alapján - Fábry Zoltánnal volt a legszorosabb kapcsolatban. A kölcsönös nagyrabecsülés jellemezte viszony azonban nem nélkülözi a kultúr­ történeti izgalmakat sem. Fábry lapja, Az Üt közölni kezdte a Moszkvai Pro­ letárírók Szervezete magyar csoportjának 1931-ben készült platformtervezetét, de azt a részt, amelyben József Attila oly’ méltatlanul durva és igaztalan mi­ nősítést kapott, Fábry már nem engedte megjelenni. Ha már az érdekes ada­ lékoknál tartunk, szólni kell arról is, hogy a több alkalommal emlegetett kassai Renaissance Kultúregyesület 1926-ban egy József Attila-verseskötetet szándékozott kiadni, Renaissance Könyvtár nevű sorozata kilencedik darabja­ ként. Á m épp’ a megjelenés tervezett időpontjában az egyesülettel szorosan összefonódott és a könyvkiadásból is részt vállaló Kassai Napló szerkesztő­ ségében politikai természetű nézeteltérések robbantak ki, melyek következté­ ben a kulturális rovat vezetője, egyben az egyesület titkára, Jarnó József tá­ vozott a laptól és Kassáról. Utódjának - az álnéven igénytelen ponyvaregénye­ ket írogató - K eller Imrének semmit nem mondott József Attila költészete, s a már nagyjából együttálló kötet anyaga elkallódott a helyi világnézeti-politi­ kai összetűzések forgatagában. Mint annyiszor és oly jellemzően a szlovákiai magyar szellemi élet két világháború közötti történetében, ezúttal is az eszmei megosztottság, az ideológiai torzsalkodás hiúsított meg eredményesnek ígérke­ ző, művészi szempontból jelentős vállalkozást. A költő tragikus halála azonban - akárcsak versei közlésekor - a világné­ zeti különbségek ellenére egységesen őszinte döbbenetet váltott ki a kisebbségi irodalom valamennyi táborában, csoportjában. Az irodalmi, kulturális társaságok színvonalas emlékműsorokkal, a lapok méltató nekrológokkal búcsúztak a XX. századi magyar líra óriásától. A fiatalabb hazai írógeneráció másik jelentős, és nagy hatású személyisége Illyés Gyula volt, aki Elégia című versét a Sarló mozgalomnak ajánlva küldte el A M i Lapunk számára. Illyés hatása talán nem olyan pontosan nyomon kö­ vethető - mivel nem annyira átütő erejű - , mint Móriczé, Szabó Dezsőé, vagy később Kassáké, de a fiatalok nemzedéki mozgalma számára igazodási pontot, kiegyensúlyozott, állandó eszmei „hátteret” jelentett. Balogh Edgár szavaival: „Illyés Gyulát idézzük és ünnepeljük, felcsillan az ő állócsillagmivolta, s végigsuhanva több, mint fél évszázad történésein, úgy érzem, az ő sarkigazsá­ gai körül forgott a mi égboltunk.” Ha mondjuk Szabó Dezső az üstökös csóvara­ gyogásával villanófényűvé erősítette órákra-napokra a nemzedék fölismeréseit, 55 �Illyés a távolabbi, de mindenkor megbízható fénypont volt gondolkodásuk egén. Legtöbb írása - szám szerint harminc - az 1936—1938. között megjelent kommunista irányú és hangsúlyosan népfronti beállítottságú Magyar Napban lá­ tott nyomdafestéket. A lap - elsősorban is V ass László érdemeként - nagy te­ ret szentelt a magyarországi népi irodalom alkotóinak és műveiknek. Éber fi­ gyelemmel követte a hazai falukutatás és szociográfiai irodalom új és újabb eredményeit. A Puszták népéből szemelvényeket közölt az újság, Petőfi-monográfiája - amely a behozatali tilalom miatt nem kerülhetett be Szlovákiába nem maradt ismeretlen, sőt a folytatólagos Petőfi-kultusz ösztönzőjévé vált. Oroszországi útinaplója pedig Az Üt számára volt visszatérő hivatkozási alap. Illyés a maga érzékenységével, biztos irodalomszemléletével követte nyomon a kisebbségi irodalom termését, s tárgyilagosan mérlegelő kritikái a Nyugatban jelentek meg. A kisebbségi líra friss eredményeiről szólva, Forbáth Imre, Mécs László és Sáfáry László műveiről szóló ismertetései a legjelentősebbek. Érdekes cikke Forbáth Imre Favágók című kötetének méltatása, a szerzőt az öt leg­ fontosabb kortárs magyar költő között tartotta számon. Kritikusi munkásságá­ nak szlovákiai jelentőségét nagymértékben növelte, hogy 1928. és 1933. kö­ zött - vagyis a kisebbségi irodalom rövid minőségelvű szakaszában - megje­ lent objektív bírálataival, találó elemzéseivel segítette a nehezen bontakozó iro­ dalom átmeneti magára találását. Az érsekújvári születésű Kassák Lajosról igazság szerint nyomban Szabó De­ zső után kellett volna megemlékeznünk, hiszen a „hasznos destrukció” taktiká­ ját elhagyó és a konstruktív építőmunka stratégiáját kialakító Sarló mozgalom soron következő íróeszménye ő volt. Balogh Edgár visszaemlékezése szerint: „...minél tovább merészkedtünk szemináriumainkon a társadalmi kérdések elemzésébe, annál szívesebben tagadtuk Kassák Lajos Pozsonyban is terjesztett Munkáját a maga utopista ragyogásával, sokoldalú művészi konstruktivizmusá­ val” . Az ideológiailag és politikai cselekvéstervével egyre inkább balra tartó Sarló új eszmei üstökösként fedezte föl a maga számára Kassák aktivizmusát. Hatása azonban ellentmondásoktól nem volt mentes. A mozgalom szellemi egén való tündöklés mögött kérdések, zavarok felhőzete gomolygott. Egyfelől a Kassák-hatás erősítette a Sarlóra gyakorolt szociáldemokrata befolyást, amitől a szervezet kommunista párt felé tájékozódó vezetése tartott; másfelől a Mun­ ka világperspektívája a nemzedék számos tagjának csupán megfoghatatlan utópiát jelentett, nem eligazítást. A diákság nagyobb hányada a kisebbségi élet sokszorosan szorongató körülményei között az európai horizont helyett a nem­ zeti jellegű részmunkák elvégzésére pontos tanácsokat adó gondolatokat várt. Vagyis, Kassák amilyen mértékben serkentette továbbhaladásra a Sarló legöntudatosabbjait, olyan mértékben jelentett veszélyt a mozgalom - ebben az idő­ ben már amúgy is kikezdett - egységére. Éppen ezért az avantgárd mestere és a Sarló kapcsolata csak időleges lehetett. Mindazonáltal szlovákiai recepció­ ja folyamatosnak mondható. Már a 20-as évek első felében sűrűn felbukkant a neve a Kassai Munkásban, főként Mácza János - aki a Tett és a Ma rend­ szeres szerzője volt - ismertette új köteteit. A sarlós Peéry Rezső a diáksajtó­ ban méltatta munkásságát; hasonlóképpen írt róla Fábry Zoltán, Kovács Endre és Szalatnai Rezső. Verseinek, művészeti tárgyú írásainak a magyar nyelvű baloldali, emigráns és szociáldemokrata sajtó adott teret, a Kassai Munkás, A Reggel, a Magyar Újság és a Csehszlovákiai Népszava. Folyamatos szlovákiai jelenlétét és hol erőteljes, hol meg lanyhább eszmei hatását számos ottani előadókörútja segítette. 1922-től 1937-ig átlag kétévente 56 �járt Szlovákiában, többnyire baloldali szervezetek meghívásának téve eleget. Még bécsi emigránskénk 1922-ben feleségével, Simon Jolánnal léptek föl a kas­ sai proletkult-csoport rendezvényén. Később a Munka gárdájával érkezett Szlo­ vákiába a szociáldemokrata munkásakadémia magyar tagozatának hívására. Másfelől a Munka hasábjain jó néhány alkalommal tűntek föl progresszív szlo­ vákiai magyar írók, például Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyei József, Szalatnai Rezső munkái, a valóságirodalom pártolása jegyében Szőke József ifjúmun­ kás önéletírása. Ugyanakkor recenziók útján tájékozódhattak a Munka olvasói a szlovákiai szocialista irodalom új terméséről. A sokoldalú és többszálú élő kapcsolat mellett Kassák valójában mindig csak egy eléggé szűk rétegre volt igazán hatással. Még a kis taglétszámú, de legradikálisabb ifjúsági mozgalom, a Sarló sem tudta követni és vállalni egészében. E kérdésben beszédes doku­ mentum Kassák és Kovács Endre levélváltása. Kovács Endre vállalta a Munka szlovákiai terjesztésének megszervezését, és amikor tudtára adta a főszerkesz­ tőnek, hogy lapja nem lesz kelendő e tájon, mert a munkásság értetlenül for­ gatja, akkor Kassák így válaszolt: ha a munkások nem értik meg a lapot, ak­ kor ebből nem az következik, hogy a Munka száll le olvasói szintjére, a mun­ kásság emelkedjék föl a lap nívójára. „Ezzel le is zárult a Munka terjesztésé­ nek ügye” - emlékezett Kovács Endre. Lényegében hasonló a helyzet Balázs Bélával, aki a két világháború közötti első kisebbségi korszak kommunista sajtójából igen ismert volt, de tömeges ha­ tása össze sem mérhető Móriczéval, vagy akár Illyésével. Írásainak zöme a Munkásban, Az Útban, Barta Lajos Új Szójában, a Magyar N apban jelent meg, sőt - egy adalék a kisebbségi könyvkiadás zilált képet mutató történeté­ ben - Intellektüel aggályoskodás című könyve a Sarló könyvsorozatának első é s egyetlen darabjaként látott napvilágot. Balázs Béla politikai és esztétikai nézeteinek hatása - kerülendő a magunk ismétlését - Kassák recepciójához volt hasonlatos: a Sarló kései, már erősen megosztott korszakában volt erőtel­ jes. A korábban sem magas taglétszám erősen leapadt, nem tudván követni ve­ zetését, amely - föladva a mozgalom azelőtt hangsúlyosan nemzedéki jellegét - a Csehszlovák Kommunista Pártba történő beolvadás irányába haladt. Komlós Aladár kisebbségi, mégpedig szlovákiai magyar íróként, a Tűz és a Kassai Napló munkatársaként indult. Kevésbé személyes jelenlétével, sokkal inkább a Nyugat recenzenseként és tanulmányírójaként volt jelen Magyarország­ ra települése után a szlovákiai szellemi életben. Számon tartotta Darkó István prózáját, de igazi területe a költészet volt, Darvas János és Mécs László köte­ teit ismertette, átfogó, fölmérő tanulmányt közölt Magyar költészet Szlovenszkón címmel a Nyugat 193o-as évfolyamában. Lelkes híve és ápolója volt a cseh­ szlovák-magyar kulturális közeledésnek; 1937. őszi pozsonyi és prágai előadása­ it Anton Straka kezdeményezte. Már ezért is, de leginkább bátor és őszinte be­ szédeiért, valamint a Magyar N apnak adott nyilatkozatáért a Móricz Zsigmondéhoz hasonló sajtóhajsza támadásait kellett elszenvednie, s két évre tanári állásá­ ból is fölfüggesztették. Összegzésként tehát azt mondhatjuk, hogy - jellemzően a kisebbségi iroda­ lom politikaközpontúságára - a legnagyobb hatással a korszak magyarországi írói közül azok voltak Szlovákia magyar szellemi életére, akik gondolkodói rendszereikkel világnézet-formálók voltak. Sokkal kevésbé egy-egy mű, mint inkább egy-egy alkotó eszmei kisugárzása volt fontos. Nem elsődlegesen az alkotásokban megtestesülő esztétikai magasrendűség, hanem a társadalmi-politikai-nemzeti öntudatot gazdagítani képes eszmék hagytak nyomot a kisebbség gondolkodásán. 57 �III. A S A JT Ó T E N G E R É N „A felvidéki magyar irodalom nem szakadt cl soha az egyetemes magyar irodalomtól, mindig megtartotta a kapcsolatot a budapesti irodalmi élettel. Fo­ lyóiratai állandóan közölték a modern magyar írók java termését, rendszeres magyar könyvszemlét vezettek” - olvasható egy korabeli fölmérő tanulmány­ ban. Csakugyan, a magyarországi és szlovákiai írók egyéni rokonszenvétől, von­ zalmától, gondolkodásáról függetlenül sűrűre szövődtek az intézményesnek mondható - lapok közötti - kapcsolatok szálai. Ennek megfelelően, laponként persze roppant eltérő mértékben, sorozatosan bukkanunk magyarországi szerzők nevére a kisebbségi sajtóban, és megfordítva, a hazai folyóiratokban szlovákiai írókéra. A két világháború közötti korszak szlovákiai magyar sajtója megismertette olvasóit a kortárs magyar irodalom jeles alkotóival, legértékesebb műveik több­ ségével; lényegében megbízható áttekintést adva a nemzeti irodalom egészéről. Ez a megállapítás általánosságban igaz, de kiegészítésre szorul. Részben azért, mert nemcsak a legrangosabb hazai írók kaptak nyomdafestéket a lapokban, hanem a második, harmadik vonal toliforgatói is; részben pedig a szlovákiai lapok politikai pártállás szerinti különbözőségüknek megfelelően népszerűsí­ tették egyik, vagy másik eszmei-irodalmi irányzat, vonulat szerzőit, illetve munkáikat. A baloldali sajtó nyilvánvalóan a hazai szocialista irodalom fóru­ ma volt, a jobboldali pedig Herczeg Ferencet kínálta. Hasonlóképpen a politi­ kai szempont erőteljesen érvényesült a magyarországi könyvszemlékben, kriti­ kai rovatokban. Elfogult „elemzések” láttak napvilágot, melyeknek főbb szempontjait aligha az esztétikai mérték, a minőségelv szabta meg. Az egyol­ dalúságokat azonban a lehetőség szintjén helyrebillentette, hogy valamennyi lap - gyakorlatilag lehetetlen - áttekintése esetén az olvasóban mégis hiteles kép formálódhatott a kortárs magyar irodalomról. Az 1919-1938. közötti első kisebbségi korszakban a rövid életű, kis példányszámú, burjánzó, vagyis gyorsan keletkező és hamar elhaló lapocskák százait nem számítva, egy időben mintegy nyolcvan magyar nyelvű periodika jelent meg rendszeresen és folyamatosan, ezekből hét-nyolc napilap. A sajtó egészé­ nek áttekintése tehát szinte reménytelen feladat volt a korabeli olvasó számá­ ra. Elnagyolt válogatással legalább ötféle irányzat különíthető el a lapoknak a tengerében: a nemzeti ellenzék, az emigráció, a szociáldemokrata, a kommu­ nista párt, valamint a „politikamentesnek” hirdetett, azaz részben, vagy egész­ ben „független” sajtó. Áttekintésük is a felosztáshoz igazodik. A nemzeti ellenzék - mely politikai célokból is a lehető legszorosabbra fog­ ta az anyaországgal összekötő kulturális szálakat — sajtójának legjelentősebb, egyben központi orgánuma az Európai Magyar Hírlap (1922-1938.) volt. Te­ kintélye, színvonala magához vonzotta a kisebbségi irodalom szinte valamenynyi tehetségét és - a nemzeti szellem szolgálatában - nagy gonddal követte a magyarországi irodalmi élet új eseményeit és termését. Figyelemre méltó tárca­ rovatában ott találjuk Heltai Jenő, Móra Ferenc és Molnár Ferenc, majd K a­ rinthy Frigyes és Móricz Zsigmond írásait, Schöpflin Aladár kritikáit. Egyedül Móricztól húsz novellát és cikket közölt 1927-ben, s ezen fölül folytatásokban hozta - a Pesti Naplóval párhuzamosan - Úri muri című regényét. Heti mel­ léklete, a Győry Dezső szerkesztette Magyar Vasárnap munkatársai között ta­ láljuk Márai Sándort, Somlyó Zoltánt és Szabó Dezsőt. A melléklet önállósult folytatása, a Képes Hét (1928-1932) hazai főmunkatársa Márai volt, rendszeres 58 �szerzői sorában pedig Babitsot, Heltai Jenőt, Herczeg Ferencet, Komlós A la­ dárt és Kosztolányit találjuk. Ez a névsor persze, csak a leggyakrabban megje­ lent szerzők kiemelésére vállalkozhat, mert egy-két előfordulás alapján a két világháború közötti magyar irodalom valamennyi jelentősebb költőjét, íróját, esztétáját fölsorolhatnánk; Erdélyi Józseftől Krúdyn és Pap Károlyon át Tersánszkyig. A Magyar Minerva (1930-1938), alcíme szerint „Szépirodalmi, tudo­ mányos és társadalmi folyóirat” a leghosszabb életű irodalmi orgánum volt. Lé­ nyegében ugyanaz mondható el róla, ami a Prágai Magyar Hírlaptól, azzal a kiegészítéssel, hogy egyrészt föltűnően sok erdélyi és jó néhány vajdasági ma­ gyar író is munkatársa volt, másrészt bőséggel közölte a nem éppen legrango­ sabb hazai szerzők írásait. Viszont az „élcsapatban” található Á prily Lajos, Csuka Zoltán, Féja Géza, Kozocsa Sándor, Marconnay Tibor, Pável Ágoston, Takáts Gyula, Vas István és Weöres Sándor. A legszínvonalasabb szlovákiai magyar irodalmi folyóirat a Darkó István, majd Szombathy Viktor szerkesztet­ te „egység szellemű” Magyar Írás (1932-1937.) volt. A legmegbízhatóbban mi­ nőségszempontú, igényes lap - vállalt hivatásához ragaszkodva - mindenekelőtt a kisebbségi írók fóruma kívánt lenni, de számos hazai szerző nevére bukka­ nunk oldalain, mint Csuka Zoltán, Féja Géza, Fekete István, F ö ldessy Gyula, K odolányi József, Muharay Elemér, Móricz Zsigmond. Sárközi György, Schöpflin Aladár, Sinka István, Somlyó Zoltán, Szabó Pál és Tolnai Gábor. Megszű­ nése után hasonló szellemben, csak jóval nehezebb körülmények között folytat­ ta munkáját a Tátra (1937-1938.) Tamás Mihály szerkesztésében. Kevés szá­ mú magyarországi munkatársa között tartjuk számon Féja Gézát, Hont Ferencet és Móricz Virágot. Az egyesült nemzeti ellenzéki pártok egységgondolatot szugeráló folyóirata volt a Szvatkó Pál vezette Új Szellem (1937-1938.). A kul­ túrpolitikai szemle ugyan szépirodalmi anyagot nem közölt, de könyvszemléi, kritikái - a következetesen szocialista eszmeiségű vonulatot leszámítva a kisebbségi és magyarországi irodalmi termés egészéről rajzoltak hiteles tablót. Hazai munkatársai között tartotta szá mon Babitsot, Bálint Györgyöt, Bóka Lászlót, Boldizsár Ivánt, Féja Gézát, Halász Gábort, Ignotus Pált, Illyés Gyu­ lát, K n iezsa Istvánt, Kodolányi Jánost, Márai Sándort, Ortutay Gyulát, Remenyik Zsigmondot, Cs. Szabó Lászlót, valamint Szabó Zoltánt. Nem a fontos­ ság, pusztán az érdekesség kedvéért említhető, hogy az Ipolyságon megjelenő és elsősorban az „Ipolyvölgyi egészséges lokálpatriotizmus" ápolásának prog­ ramját megvalósító A Hét (1929-1934.) című társadalmi hetilap munkatársai között volt Laczkó Géza, Móra Ferenc és Thury Zsuzsa. A nemzeti ellenzékkel minden tekintetben szembenálló emigráns lapok - me­ lyeket a magyarországi ellenforradalom Csehszlovákiába üldözött menekültjei, az aktív kormánytámogatást élvező emigránsok indítottak - többsége színvo­ nalas volt. Ignotus, Barta Lajos, Gömöri Jenő Tamás és a többiek érdeme, hogy a helyi dilettantizmus burjánzása közepette a modern lapszerkesztés nor­ mái, a korszerű zsurnalisztika elvei meghonosodhattak Szlovákiában. Ráadásul mellettük nőttek föl a kisebbségi újságírás fiatal tehetségei. Ugyanakkor poli­ tikai beállítottságából következően, ez a sajtó tartott fönn legkevésbé kapcso­ latot a magyarországi irodalmi élettel és hazai íróktól meglehetősen ritkán kö­ zölt cikkeket. Az emigráns sajtó legígéretesebb kezdeményezése a Gömöri Jenő Tamás szerkesztette Tűz (1921-1923) volt, mely az „egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratának” nevezte magát. Mivel a korszakos jelentőségű orgánum története kitűnően földolgozott, tárgyunkra összpontosítva figyelmünket, csak magyarországi kapcsolatait említjük. A főszerkesztő programcikke szerint a Tűz 59 �hivatása, hogy magyar irodalmi életet teremtsen az utódállamokban, „de nem külön szlovákiai magyar irodalmat, mert ilyen természetesen nincs és nem is lehetséges.” Vagyis, a lap az egységes nemzeti irodalom elvének alapján állt. Noha az első szám magyar szerzői között csakis Csehszlovákiában élő írók szerepeltek, később - főként a bécsi megjelenés korszakában — bővült a szerzői gárda, amelyben ott találjuk Füst Milánt, Juhász Gyulát, Karinthy Frigyest és Kosztolá nyi Dezsőt. A felsoroltak munkáinak közlésén túl, Gömöri Jenő Ta­ másnak 1921-22-ben az egyetemes magyar irodalomról rendezett ankétja. A résztvevők - többek között Falu Tamás, Lengyel József, Ignotus, Barta Sán­ dor, Mácza János, Kolnai Aurél, Lesznai Anna és Balázs Béla - két kérdésre válaszoltak: meg kellett vonniuk az első világháború utáni magyar irodalom mérlegét, illetve véleményük szerint, milyen a magyar irodalom, s az írók hely­ zete az utódállamokban és milyen lehetőségeket látnak együttműködésükre, az összefogásra. Az emigráció és a politikai aktivizmus jelentős napilapja volt az Érsekújvárott, majd Komáromban, s végül Pozsonyban megjelenő A Reggel (19 2 2 -19 33). Irodalmi fontosságát növeli, hogy a kisebbség baloldali tájékozó­ dású íróinak nyújtott biztos megjelenési lehetőséget, és Antal Sándor révén pó­ tolhatatlan munkát végzett az ifjabb tehetségek felfedeztetésével, megszólalta­ tásával. Nézeteit és hangját azonban a magyarországi ellenforradalmi rend­ szer kemény bírálata, illetve a csehszlovákiai viszonyok idealizáló dicsőítése jellemezte. Magyarországi munkatársa nem volt; buzgó kormánypártisága és néhány munkatársának kalandor machinációja miatt Szlovákiában elveszítette hitelét. Az utódjául létrehozott Magyar Újság (1933-1938.) az egyik legszínvo­ nalasabb kisebbségi napilap lett, elsősorban két kiváló szerkesztőjének, Dzurányi Lászlónak és Győry Dezsőnek köszönhetően. Ez a lap, eltérően a többi aktivistaújságtól, nem maradt közömbös a kisebbségi sérelmek iránt, ugyan­ akkor melegen ápolta a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatokat. Magyarországi munkatársai Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy La­ jos, Simándy Pál, Szép Ernő és Zsolt Béla voltak. Az emigrációhoz sok tekintetben közel álló szociáldemokrata sajtónak vér­ szegény kapcsolatai voltak a hazai szellemi élettel, és általában színvonalas szépirodalmat ritkán közölt. Próza- és verspublikációinak zöme átvétel, másod­ közlés volt. A legnagyobb hagyományú és kezdetben legtekintélyesebb kommunista lap, a Kassai Munkás (1919—1937) előzménye 1907-ig nyúlik vissza. Az államfor­ dulatot követően a korábbi Felső-magyarországi Szociáldemokrata Párt hetilap­ jaként működő újság a CSKP megalakulása után a párt központi magyar nyel­ vű orgánuma lett. A lap első korszakában olyan szociáldemokrata szellemiségű írók munkáit közölte, mint Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Révész Béla, vagy Várnai Zseni. Jelentős szerepe volt abban, hogy nagy részt vállalt a szlovákiai Ady-kultusz fölerősítésében. A későbbi átszervezések nem váltak a kulturális rovat javára, tartalma ellaposodott, műkedvelő színvonalra esett vissza, majd funkcióját is elveszítette. Anyagának legnagyobb hányadát a helyi munkásleve­ lezők irodalmi próbálkozásai tették ki. A népfrontpolitika meghirdetése átme­ neti föllendülést eredményezett, mivel a lap irodalmi közléspolitikája szeren­ csésen kiszélesedett, s a nemzeti hagyományok - Batsányi, Petőfi, Vörösmarty, Ady ápolására is jutott figyelméből, a kortárs magyarországi iroda­ lomból pedig elsősorban József Attilára. De az antifasiszta egységfront ala­ kítása jegyében szót kaptak olyan haladó szellemű költők és írók, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Veres Péter. A 60 �Kassai Munkás azonban még így is az elszalasztott lehetőség benyomását kelti az utókorban, hiszen működése időben majdnem az egész kisebbségi kor­ szakot felöleli, s az egyetlen olyan újság lehetett volna, amely folyamatosan tükrözi a kommunista kisebbségi sajtó közléspolitikáját. Mulasztásait utódja, a színvonalas és igen népszerű Magyar Nap (1936-1938) nem pótolhatta megje­ lenési idejének rövidsége miatt. Az előbb Vass László, majd Berkó Sándor ve­ zette, kitűnően szerkesztett kulturális rovat rendkívül gazdag volt: Bálint György, Déry Tibor, Darvas József, Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi Já ­ nos, R emenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter szerepeltek rendszeres szerzői sorában, vagyis többségükben a kortárs népi irodalom kiemel­ kedő jelentőségű alkotói. Folyóiratszemléje élénk figyelemmel követte a ma­ gyarországi Apolló, Gondolat, Munka, Nyugat, Szép Szó, Szocializmus, Válasz, valamint az erdélyi Korunk és Erdélyi Helikon körül csoportosult írók munkás­ ságát. A legjobb értelemben vett népfronti szellemiségű Magyar Nap szakított elődje túlságosan „harcos” - és dilettantizmussal párosult - közléspolitikájával, a kommunista írókon, a népieken át a polgári humanistákig szélesítette eszmei látómezejét. Egyetlen baloldali napilap nem foglalkozott olyan mélységgel és terjedelemben az anyaország szellemi életével, mint a Magyar Nap. Figyelem­ mel kísérte minden megnyilvánulását, s a napi politikai szükségszerűségektől mentes magyar kultúrát hirdette. Ezzel még a politikai ellentáborból is sok olva­ sót és megbecsülést szerzett. Nyitottsága nem csupán izgalmas gondolati sok­ színűséghez vezetett, de az esztétikai igényesség követelményének maradékta­ lan teljesítését is eredményezte. És ami a többi szocialista eszmeiségű lapra nem volt általában jellemző, a Magyar Nap összefüggésében látta a szlovákiai ma­ gyarság helyzetét a progresszív magyarországi törekvésekkel, a haladó szellemi mozgalmakkal. Más oldalról, a magyarság sorskérdéseit európai horizontba ál­ lítva, ugyancsak világtávlatot mutatott olvasóinak. A politikai szempontból egyik legjelentősebb szlovákiai magyar kommunista kultúrpolitikai folyóirat a Fábry Zoltán szerkesztette Az Út (1931-1936) volt. Tartalmát és formáját te­ kintve az ugyancsak álllásfoglalás-irodalom eszményét képviselő, a moszkvai Sarló és Kalapácshoz hasonlított, illetve a Gaál Gábor-féle Korunkhoz. Irodal­ mi anyagát a „tiszta osztályértelmezés” jellemezte, hasonlóan egész kultúraszem­ léletéhez: „Aktuális beszámoló - marxista-leninista elmélet - osztályharcos kul­ túrpolitika - proletárharcos irodalom.” A lap szerkesztőinek dogmatizmusa egy­ felől példátlanul sommás kijelentéseiben is megnyilvánult, mint Rotor (Roth Imre) e mondatában: „ A nemzeti kultúra már-már mindenütt reakciós és a nemzeti kultúra a nemzetközi megújhodásnak fékezője” ; másfelől közléspolitiká­ jának rendkívüli szűkösségében. S bár Az Üt a szlovákiai magyar szocialista irodalom első jelentős fórumaként jelent meg, ez az irodalom - szektás túlzá­ sokkal terhelten — kizárólag az osztályharc és a pártmunka közvetlen eszkö­ ze, illetve támogatója lett. Megnyilvánult ez a szemlélet elsősorban a kortárs magyar irodalom - kivált Kodolányi, Móricz és Kassák gondolkodói rendsze­ rének és írásművészetének - nemegyszer igaztalan és durva hangú bírálatában, valamint az esztétikai szempontokat zömmel nélkülöző munkáslevelezésből, ön­ életírásokból összeadódó ún. „valóságirodalom” fölkarolásában és egyoldalú túlbecsülésében. A csekély terjedelmű szépirodalmi anyagban magyarországi szerzőt alig találni, csak József Attila, Illyés Gyula, Erdélyi József néhány mű­ vét, valamint a már halott Ady és Gyóni Géza verseit. A politikailag viszonylag független sajtó legkiemelkedőbb jelentőségű és színvonalú lapja a Kassai Napló (1919-1928) volt, amelynek irodalmi jelentő­ 61 �ségét Fábry Zoltán - aki maga is ide küldte kezdő korszakának legsikerültebb írásait - így summázta: „A Kassai Napló a húszas évek elején és derekán a szlovákiai magyar irodalom legfontosabb progresszív orgánuma volt.” Ami a kisebbségi irodalomban igazi érték volt. annak többsége - állandó irodalmi fo­ lyóirat híján - e lap hasábjain kapott nyomdafestéket. Hozzájárult az újság a nemzeti irodalom klasszikus örökségének ápoló tudatosításában, elsősorban is a Petőfi- és Ady-kultusz fórumaként. Színvonalát jellemzi a közölt magyarorszá­ gi írók impozáns névsora is: Babits Mihály, Biró Lajos, Déry Tibor, Dutka Ákos, Erdélyi József, Fodor József, Heltai Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső. Krúdy Gyula, Molnár Fe­ renc, Móra Ferenc, Nagy Lajos, Oláh Gábor, Somlyó Zoltán, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Szén Ernő, Szini Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád, Zilahy Lajos, Zsolt Béla. A Prágai Magyar Hírlapon kívül ilyen tekintélyes szer­ zői gárdával egyetlen szlovákiai magvar napilap nem rendelkezett. A kisebbsé­ gi sajtótenger több, mint érdekes színfoltja volt a meglehetősen bulvárjellegű Kassai Újság (1919-1938), amelyet Fábry Zoltán egyszerűen az „ízlésrontó iro­ dalmi fertőzés” lapjának tartott. Ugyanakkor két melléklete, a Kassai Újság In­ g ye nes Képes Melléklete (1924-1926) és az Ifjúvilág (1923-1928) évfolyamaiban olyan nevekre bukkanunk, mint Babits Mihály, Bródy Sándor, Dutka Ákos, E r­ délyi József, Fodor József, József Attila. Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosz­ tolányi Dezső, Krúdy Gvula. Marconnay Tibor, Molnár Ferenc, Móricz Zsig­ mond, Nagy Endre, Somlyó Zoltán. Szabó Lőrinc, Szép Ernő. Szini Gyula, Tóth Árpád, Zsolt Béla, illetve a fiatalokhoz szóló mellékletben: Benedek Elek, Fa­ lu Tamás, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Oláh Gábor, Pósa Lajos, Sárközi György és Várnai Zseni. Az ifjúság számára készülő saitótermékek legnevezetesebbikének, a losonci diáklapnak, A M i Lapunknak (1921-1932) nem kevés érdeme volt az „újarcú magyarok” nemzedéki mozgalma indulásában. Az első évfolyamaiban régi vágású cserkészlapnak mutatkozó folyóirat 1925-26-tól meg­ lepő változáson ment át, annyira, hogy évek múltán a Sarló mozgalom egyik központi jelentőségű fórumává vált. De nemcsak nemzedéki, hanem irodalmi szempontból is legalább ilyen súlya lett, hiszen lapjain formálódott ki az a bá­ tor hangú publicisztika, amely a kisebbségi irodalom legjelentősebb műfaji vo­ nulatát képviselte. Számos rendszeres és alkalomszerű magyarországi szerző bukkan föl a lapban a 20-as évek derekától: Babits Mihály, Berda József, Bó­ ka László, Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kodály Zoltán, Kodolányi János, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Sík Sándor, Szabó Dezső - egyszóval többen olyanok is, akiket magyarországi középiskolákban még idézni sem volt tanácsos. És nem pusztán másodközlésekről van szó, hiszen Móricz a Gyalogolni jó-t a szlovákiai falukutatók buzdítására írta egyenesen A Mi L a punk számára; Szabó Dezső is lelkesítő cikkek et, Babits pedig üdvözlő verseket küldött. A kor magyar szellemiségének legnagyobbjai szóltak a sze­ gényes kiállítású losonci lapocskában - a nagy tettekre készülő szlovákiai ma­ gyar ifjúsághoz. Az ifjúság népfrontos szervezete, a Magyar Fiatalok Szövetsége adta ki a stencillel sokszorosított K évét (1937-1938), amely politikai irányok­ tól függetlenül kívánta egységbe fogni a magyar kisebbségi ifjúságot. Irodalmi anyagában Illyés Gyula, József Attila, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Várnai Zseni művei is megtalálhatók a számos, magyar klasszikusokat méltató cikk mellett. Összegzésül megállapítható, hogy a kormánytámogató aktivista-, valamint a szociáldemokrata lapokat leszámítva, a kisebbségi sajtó élénk figyelemmel kö­ 62 �vette a magyarországi irodalmi élet új fejleményeit, a megjelent köteteket és a kortárs alkotók életművének alakulását. Ez az érdeklődés nem volt - és a korszak ismeretében állítható, nem is lehetett - független politikai pártállástól. Viszont nemritkán függetlenedett az értékszempontoktól - ugyancsak világné­ zeti okokból következően. Egy-egy kimagasló szerkesztő egyéniség, mint Darkó István, Dzurányi László, Győry Dezső, Scherer Lajos, Tamás Mihály, V ass László és mások, azonban olykor a körülményeikkel és a várható következ­ ményekkel is dacolva - egy-egy lap némelyik korszakában az irodalmat an­ nak tekintve, ami - nem engedtek a minőség elvéből, s akár karrierjük, szemé­ lyes érvényesülésük kockáztatásával is a magyar irodalom első vonalához igye­ keztek emelni lapjaikat. A magyarországi sajtó érthetően szerényebb módon figyelte és kisebb terje­ delemben közölte a kisebbségi irodalom új fejleményeit és termését. Ezt az ér­ deklődést - kár volna tagadni - inkább jellemezte az elnéző jóindulat, semmint az aprólékosan mérlegelő kritikai vizsgálódás. A válogatásnál a politikai té­ nyezők, a meggyőződésbeli nézetkülönbségek idehaza is fontos szerepet játszot­ tak. A szocialista sajtó - nehéz megjelenési és anyagi körülményei mellett igyekezett nyomon követni a szlovákiai irodalom baloldalának teljesítményeit. Könyvismertetések és -kritikák nemcsak a legális szociáldemokrata orgánumok­ ban (Népszava, Szocializmus) jelentek meg, hanem a legalitás és illegalitás ha­ tárán álló 1 oo %-ban, Gondolatban, illetve Kassák Munkájában is. A megíté­ lés azonban ezeknél a lapoknál is a túlzott jóindulat formájában volt elfogult, a művek esztétikai, formai és stiláris gyöngéit alig érintette. „Az értékelési össz­ kép - írja Turczel Lajos - , amely ezeknek a kritikáknak alapján kialakítható, a valóságos helyzetet megszépíti, az igénytelen művészi színvonalat retusálja.” Ami a szlovákiai szerzők magyarországi publikációit illeti, nyilvánvaló, a bal­ oldali sajtó a szocialista írók munkáiból válogatott. A Gondolat Fábry Zoltán kritikáját. Forbáth Imre versét, a sarlós Jócsik Lajos tanulmányát és Morvay Gyula egy novelláját közölte. A 100 %-ban Fábrynak öt írása látott napvilágot, ezek közül kettő - szempontunkból lényeges - irodalmi tanulmány volt: Szlovenszkói magyar irodalom (1928), illetve Menekülő líra (1929) rímmel. A szo­ ciáldemokrata sajtó - kedvezőbb lehetőségeiből következően - kisebbségi iro­ dalmi visszhangja folyamatosabb és mennyiségileg számottevőbb volt. A N ép­ szavában mintegy 3 5 - többnyire rövidke figyelemfelhívó ismertetés - a Szo­ cializmusban pedig tizenöt cikk, recenzió, áttekintő írás jelent meg e tárgyban. Az utóbbiban látott napvilágot két, a kisebbségi irodalommal érdemben foglal­ kozó munka Andreánszky Istvántól (1937-ben) és Palotai Boristól (1938-ban). Kassák Munka című folyóirata a maga „független szocializmusával” és szoros szlovákiai kötődésével fontos szerepet vállalt a kisebbségi irodalom magyaror­ szági befogadásának elősegítésében. Kassák, Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyey József. Szalatnai Rezső és Szőke József ifjúmunkás írásait közölte a folyóiratá­ ban, de két kritikával némileg a könyvtermés újdonságait is regisztrálta. Az ellenforradalmi rendszer nézeteivel maradéktalanul azonosuló magyar saj­ tó jelentékeny mennyiségű kritikát közölt a szlovákiai magyar irodalomról, de ezeket szintén - mégpedig szélsőséges - politikai elfogultság jellemezte. Példá­ ul Császár Elemér azt kifogásolta Szenes Piroska Csillag a homlokán című re­ gényéről szólván a Budapesti Szemlében, hogy a könyvből nem derül ki a Fel­ vidék csehszlovák megszállása; ugyanő ugyanott Mécs Lászlót (!) „becseheléssel” vádolta meg. 63 �A mérsékelt liberális szellemű lapok ugyancsak világnézeti meggyőződésük szerint ítélkeztek írókról és művekről. Azzal a különbséggel, hogy az ideológiai nézetekből fakadó rokon-, vagy ellenszenvek egyoldalúságait mérsékelte az objektívebben mérő kritikai igényesség. A hazai Magyar Ír ás folyamatosan fi­ gyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalom első. alakuló periódusát. Átfo­ gó igényű tanulmányokat ugyan nem közölt e tárgyban, viszont számos - zöm­ mel rövid - könyvismertetést igen. A recenziók alapján azt lehet mondani, hogy fölismerték szerkesztői a születő irodalom zsengéinek legígéretesebb hajtásait, hiszen mások mellett Darkó István, Egri Viktor, Mécs László, Ölvedi László és Tamás Mihály köteteivel foglalkoztak. A szlovákiai magyar irodalom legszínvonalasabb magyarországi nyomon kö­ vetője, egyben megjelenési fóruma a Móricz szerkesztette Nyugat volt. Móricz a foly óirat programjává avatott „nemzeti koncentráció” jegyében tágra nyitotta a legjelentősebb hazai lap kapuját a határon túli írók előtt, amire az utóbbiak­ nak igencsak nagy szükségük volt, főként a szlovákiaiaknak. Mert Szlovákia nélkülözte a megbízható alapokon nyugvó, politikai befolyásolástól mentes, mi­ nőségelvű irodalmi folyóiratot legérezhetőbben. Márpedig lap nélkül nincs egészséges irodalmi élet, vegetál a műbírálat, szűk a közlési lehetőség keresztmetszete, hiányzik az új, tehetségeket pártoló fórum. A budapesti folyóirat kri­ tikai rovatában napvilágot látott mintegy hetven írás lényegében hiánytalanul fölölelte a szlovákiai magyar könyvterjesztés arra érdemes egészét, továbbá a bírálatok megbízható összképet rajzoltak a magyar irodalom északi ágának tel­ jesítményéről. Az így kialakult, objektívnek mondható visszhang egyik garanciá­ ja az volt, hogy olyanok tollából kerültek ki a hitelesen mérlegelő írások, mint Babits Mihály, Bálint György, Bóka László, Füst Milán, Ignotus, Illés Endre, Illyés Gyula, Kardos László, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Kárpáti Au­ rél, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Schöpflin Aladár. Jó néhány szerzőnek több művét is ismertette Szűkebb, vagy bővebb terjedelemben a folyóirat, így például Szenes Piroska (4 kötetét), Erdőházi Hugó, Győry Dezső, Jarnó József, Mécs László, Palotai Boris, Szenes Erzsi, Szabó Béla (3), Darkó István, Dar­ vas János, Egri Viktor, Forbáth Imre, Sáfáry László. Sándor Imre, Tamás Mi­ hály (2-2 kötetét). Itt nem a számok döntőek, hisz Mécs László, vagy Erdőházi Hugó esetében valamennyi bírálat elmarasztaló, hanem a névsor teljessége, s s ezzel az olvasók megbízható tájékoztatása. Ez nem pusztán abból a szem­ pontból fontos, hogy a hazai érdeklődő színvonalas áttekintést kapott erről az irodalomról, de - ha lehet —, még jelentősebb volt az a tény, hogy a szlová­ kiai magyar írók a hiteles megmérettetés tükrében nézhettek szembe önnön hely­ zetükkel, képességeikkel, munkásságuk értékeivel, vagy fogyatékosságaival. A po­ litikai szempontok szerint tagolódott szlovákiai magyar sajtó világnézeti hova­ tartozás szerint, egekbe emelő, vagy rosszindulatúan ledorongoló kritikai viha­ rai közepette erre óriási szüksége volt a kisebbség szellemi életének. Elsőül Rácz Pál kérte Móriczot 1929. novemberi levelében, hogy „ne feled­ kezz meg az elszakított részek irodalmáról” . Egy hónap sem telt el, s Balogh Edgár azzal a hírrel tért haza Budapestről, hogy Móricz szívesen látja lapjában a szlovákiai magyar írók munkáit. Győry Dezső nyomban listát állított össze a számba jöhető szerzőkről: Darkó István (novella, regény), Simándy Pál (no­ vella, esszé), Darvas János (vers), Sebesi Ernő (vers, dráma) nevét említette, és fölsorolta Jarnó Józsefet, Tamás Mihályt, Szenes Erzsit, Vozári Dezsőt, to­ vábbá Fábry Zoltánt és Földes Sándort. Ezekről szólva azonban hozzátette: „Utóbbi kettő itt alig ír, a Korunkba dolgoznak, majdnem csak kimondottan 64 �a pártirodalmat értékelik. 'Vörös cenzúra’. De tehetségesek.” Majd hozzáteszi: a szélsőjobboldal toliforgatóit nem is említi, hisz azok Móriczot amúgy sem érdeklik. Valóban. 1930-1932. között számos szlovákiai író kapott megjelené­ si lehetőséget a Nyugatban, így Szenes Piroska (20 írással), Sándor Imre (19), Barta Lajos (14), Szenes Erzsi (13), Jócsik Lajos (9), Egri Viktor (4), Győry Dezső, Szalatnai Rezső (3), Dobossy László, Erdőházi Hugó, Forbáth Imre, N. Jaczkó Olga, Kovács Endre, Palotai Boris, Peéry Rezső, Sebesi Ernő, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Vass László, Vozári Dezső, Zerdahelyi (Szent Ivány) Jó ­ zsef (2), egy-egy alkotással szerepelt Gömöri Jenő, Házy Ferenc, Jarnó József, Kázmér Ernő, Rácz Pál, Sellyei József és Simándy Pál. A közlések száma sem jelez föltétlenül értékszempontot, és a névsor egész lényegében a kisebbségi irodalom legeredetibb tehetségű szerzőinek lajstromát alkotja. A folyóirat az eredeti közlések mellett számos fölmérő tanulmányt szentelt a szlovákiai ma­ gyar írás egészének, vagy valamelyik műfajának, ezek szerzői között Komlós Aladárt, Móricz Zsigmondot ,és Cs. Szabó Lászlót tartjuk számon. Csuka Zoltán múlhatatlan érdemű folyóirata, a Láthatár tanúsított figyelmet valamennyi határon túli magyar irodalom iránt. Több fontos tanulmány látott itt napvilágot a szlovákiai kisebbségi irodalomról, könyvterméséről, a kulturális életről - Bisztray Gyula, Egri Viktor, Kardos Béla, Schöpflin Aladár, Szombathy Viktor tollából, párhuzamosan a cseh és szlovák irodalmak helyzeté­ vel foglalkozó dolgozatokkal. A magyar sajtótörténet másik kimagasló fóruma, a Szép Szó is érdeklődött a szlovákiai magyar irodalom iránt, tanulmányokat közölt Jócsik Lajostól és Szvatkó Páltól, valamint novellát, a népi irodalmat Szlovákiában talán egye­ dül képviselő Sellyei Józseftől. A még szorosabb kapcsolatépítés céljából a Szép Szó gárdája - csak a Munkához és a Nyugathoz hasonlíthatóan - kollek­ tívan is vendégszerepeit Szlovákiában 1937 őszén. Fejtő Ferenc, Nádas József, Remenyik Zsigmond, Ignotus Pál részvételével Pozsonyban, Érsekújvárott és Komáromban rendeztek Szép Szó-esteket, valamint Prágában, az ottani ma­ gyar nemzetiségű diákok Petőfi-körének és a cseh polgári demokratikus szel­ lemiségű Přítomnost (Jelenkor) klub szervezésében. Az esemény jelentőségét ér­ zékelteti az a puszta adat, hogy egyedül a Magyar Nap kilenc cikkben méltat­ ta az óriási sikert hozó és ennél is nagyobb politikai jelentőséggel bíró találko­ zósorozatot. De elismerőleg írtak róla a cseh és a német nyelvű prágai újságok is. Ugyanakkor a hazai ellenforradalmi sajtó (Új Magyarság, Függetlenség) az ellenszenv hangján kommentálta a vendégszereplést, mondván: „Magyarországon mindig akad bizonyos körökben írói toll, mely hajlandó leborulni az idegen de­ mokrácia előtt.” Talán ez a rosszízű mondat a legvilágosabb magyarázat az utókor értelmezése számára, miért is mentek a Szép Szó munkatársai Cseh­ szlovákiába. Az intézményes kapcsolatok történetének adaléka az a budapesti könyvki­ adói vállalkozás, amely - a Franklin Társulat jóvoltából - tervbe vette a szlo­ vákiai magyar írók munkáinak rendszeres hazai kiadását. A nagyon esetleges kisebbségi könyvkiadás nehézségeit nyögő irodalom osztatlan örömmel és fe­ szült várakozással fogadta a hírt. Az öröm azonban kissé korainak bizonyult, mert a Franklin csak részben váltotta be ígéretét, a tizenegy kötet után beszün­ tette a sorozatot, mely egy kitűnően válogatott antológiából és tíz prózai kötet­ ből állt. Szerzőik: Jankovics Marcell, Neubauer Pál, Sáfár Katalin, Szenes Pi­ roska (2), Szombathy Viktor, Darkó István és Tamás Mihály voltak. A válo­ gatáson érezhető, hogy a kiadó tartózkodott a mindkét oldali politikai „szél­ 65 �sőségesektől” , hiszen a fölsoroltak közül a progressziót a polgári humanista Ta­ más Mihály, vagy Szenes Piroska jelentette. A baloldaliak és a fiatalabbak könyvei nem jelenhettek meg Budapesten, így a sorozatból aligha rajzolódha­ tott ki hiteles keresztmetszet a hazai olvasók körében a szlovákiai magyar iro­ dalom valóságlátásának és művészi nívójának teljességéről, sokszínűségéről. ☆ A fönti - szükségszerűen adatfölsorolásokkal és névlistákkal terhelt - át­ tekintés birtokában elmondható: a két világháború közötti korszakban aligha volt lehetséges a magyarországi érdeklődőnek hiteles képet kapnia a szlovákiai magyar irodalmi élet eseményeiről, műveinek színvonaláról, és megfordítva: a felvidéki magyar olvasó nem láthatta együtt és egészében a kortárs nem­ zeti irodalmat. Mert bár 1928-ban oldottak a sajtó- és könyvbeviteli tilalmon Csehszlovákiában, valamennyi arra érdemes nyomdatermék azután sem ára­ molhatott be akadálytalanul. Legjelentősebb példányszámban a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja és a rádióújságok fogytak Szlovákiában, melyek nemcsak a magyar nemzetiségű lakosság, de a magyarul olvasó szlovákok és németek kö­ rében is igen kedveltek voltak. Azonban a tekintélyes Nyugat - amint Móricz Zsigmond egyik 1929-es leveléből tudjuk - negyven példányban érkezett po­ zsonyi terjesztőjéhez, s az sem fogyott el mind... Visszakanyarodva Móricz Zsigmondnak a Nagy Fáról szóló példázatához, be kell látnunk, ha át is nyúlt gyökérzete a kerítés alatt, s túl is hajoltak termő, ékes ágai fölötte, a magas rácsok gátolták a kerítés mindkét oldalán levőket a szellemi közeledésben, a kézfogásban, a nemzeti irodalom együttes gazdagítá­ sában. FELHASZNÁLT IRODALOM Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918—1975. Budapest, 1977. Magvető Kiadó, 444 old. Balogh Edgár: Hét próba. Egy nemzedék elindul. Budapest, 1965. Szépirodal­ mi Kiadó, 383. old. Botka Ferenc: A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bib­ liográfiája (1919—1938). Budapest, 1966., Akadémiai Kiadó, 376 old. Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai. Bratislava, 1985. Madách Kiadó, 255 old. Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai magyar irodalomért. Iro­ dalmi Szemle, 1961. 1., 2., 3. szám. Fábry Zoltán: A vádlott megszólal. In.: Stószi délelőttök. Bratislava, 1968. Madách Kiadó, 371—431. old. Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1946. Vál. Csanda Sándor és Varga Béla. Bratislava, 1976. Madách Kiadó, 673 old. Galambos Ferenc: Nyugat-repertórium; Budapest, 1959. MTA Irodalomtörté­ neti Intézete, 571 old. Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye. Irodalmi Szemle, 1967., 6. szám — 1968., 1. szám. Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918—1929. Bratislava, 1986. Madách Kiadó, 260 old. Illés Ilona: Tűz (1921—1923). Budapest. 1977., Petőfi Irodalmi Múzeum. 235 old. Kem ény Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom tör­ ténete. 1918—1938. Budapest, 1940. MEFHOSZ, 160 old. 66 �Kem ény C. Gábor: Anton Straka budapesti évei. In.: Kapcsolatok vonzásában. Bratislava, 1977. Madách Kiadó. 134—146 old. Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest, 1981. Magvető Kiadó, 397 old. Magyar Nap 1936—1938. Antológia. Bratislava, 1975. Madách Kiadó, 426 old. Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Levelek. Szerk. Tasi József, Buda­ pest, 1984. Petőfi Irodalmi Múzeum, 506 old. Sárkány Oszkár: A Felvidék irodalmi élete. Magyar Kultúrszemle, 1939. szám. 5. Steier Lajos: A magyarság jogviszonyai és kulturális élete Csehszlovákiában. Magyar Szemle. 1928., IV. kötet, 2. szám. Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjáról. Irodalmi Szemle, 1979., 6. szám. Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938. Szerk. Borsody István. Az Ország Útja, 1938. június, 138—148 old. Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1983. 9. szám. Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. Bratislava, 1982. Madách Kiadó, 326 old. Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1978 , 3. szám. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén Bratislava, 1967. Tatran. Magyar Üzem, 313 old. Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlová­ kiában. Irodalmi Szemle, 1966., 9—10. szám. A z Üt, 1931—1936. Vál. Fonod Zoltán. Bratislava, 1981. Madách Kiadó, 263 old. Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjához és kap­ csolataihoz. Irodalomtörténet, 1957., 3. szám. 67 �szem élyes történelem SZOKÁCS LÁSZLÓ Ady igézetében „ A költészet szeretete az életem lényege! Minden vers, amely nem mesterkélt, amelynek van mondanivalója, és amelyik szép, különleges formában jelentkezik, szól hozzám, újra szüli bennem önmagát. Mindenkinek van egy kedves, a többiektől megkülönböztetett költője. Reám nagy hatást gyakorolt A dy E n d re ! Költészete mindig a legtöbbet adta: meglepett, magával ragadott, szomjasan szívtam magamba minden sorát. E gy életen át e lk ís é r ...” - E vallomást Volcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébet tanárnő mondta, aki a századfordulón született Balassagyarmaton. Édesapját korán elvesztette, s édes­ anyja nehéz körülmények között öt gyermeket nevelt, Ő volt a negyedik a sorban, Budapesten tanult s mindig tanítványokat vállalt, hogy özvegy édesanyját segítse. A z 1923-26 közötti éveket Svájcban és Franciaországban töltötte, mert ebben az időben nehéz volt Magyarorszá­ gon tanári álláshoz jutni. Tanult abban a svájci nevelőin­ tézetben is, ahol Csinszka is megfordult. Balassagyar­ matra visszatérve a város több iskolájában tanított, s mint gimnáziumi tanár ment nyuggdíjba. Ahogy vallomásában mondja, valóban egész életét végigkísérte A d y Endre költészetének szeretete. Mint fiatal diáklány, ott volt a költő temetésén. A Pázmány Péter Tudományegyetemen Babits M ihály előadásait hall­ gatta és Stószon Fábry Zoltánnal is találkozott, akivel az Adyról folytatott beszélgetések még teljesebbé tették számára a költő portréját. Nem sokkal 1978-ban be­ következett halála előtt Szokács László beszélgetett Volcsánszkyné Mészáros Erzsébettel. - V ajdát, Reviczkyt olvasó, szavaló serdülő leány voltam, amikor rev elációszerűen robbant az életembe A d y E n d re általam eddig ismert min­ den költőtől merőben különböző versvilága. Budapesten a Csalogány ut­ cai tanítóképző intézet másodéves növendéke voltam. Egyik barátnőm Sztrakoniczky M ária hozta el az Ú j verseket a háborúban elesett újságíró bátyjának, K á rolynak hagyatékából. Akkori olvasmányaink Oscar V ilde, M aeterlinck művei voltak. Három-négy barátnőmmel, a haladó gondol­ kodású költő-tanárunk, Palágyi Lajos szuggesztív hatása alá kerültünk és 68 �lelkesedtünk az irodalomért. Szinte ámulva olvastuk az Ú j verseket. A kötetből felolvastunk egymásnak és ha nem is értettük lelkileg, a versek titokzatossága, némelyiknek monoton zenéje lenyűgözött. Leckéimet néha el is hanyagoltam, asztalomra könyökölve, megfeledkezve a körülöttem nyüzsgő világról, a verseket olvastam. H a a folyosón sétáltunk N adányi O lgával egymás fülébe Ady-verseket sugdostunk. Sztrakoniczky Máriától újabb Ady-kötetek kerültek a kezembe. A Nyugat számai közül is jó né­ hány. Mindent szerettem volna tudni Adyról. A z 19 17 -ig megjelent verses­ köteteiből már többet megvettem, a Fő utca egy sötét kis antikvár bolt­ jában leltem rájuk. Mind többet és többet tudtam meg róla, költészetéről, elhivatottsági h itéről.. . Nehéz időket éltünk. Dúlt a háború, érkeztek a menekültek, s egyre több lett a halottak száma. Majdnem mindenkinek volt valakije a fron­ ton. Bátyám János már a második éve az olasz harctéren. András unoka­ bátyám a Piave hullámsírjában. Gyarmaton a szomszédunkban egy kedves, Csíkszeredáról menekült család húzódott meg. Fiukkal Viktorral, aki az orosz fronton volt, leveleztem. Egyszer levél jött tőle egy hadikórházból: tőből amputálták a lábát. Velem tudatta először, az édesanyjának nem merte megírni. Aztán többet nem hallottam róla. Tele voltunk félelemmel, szorongással. Egyik barátnőm Medgyesi Zsófia egyetemista nővérétől sokat hallot­ tunk arról, hogy A d yt támadták háborúellenessége miatt. M agyartalannak bélyegezték, mert ostorozta a szörnyűséges pusztítást. A z intézet udvará­ ból át lehetett látni a többemeletes szomszédos épületbe, ahol katona­ kórház volt. A szűk utcácska macskakövein panaszosan koppantak a se­ besültek, féllábúak mankói. Egyszer láttam egy temetést, amint csendes menetben egy fekete ládát hoznak ki a kórházból, s a menet a kocsi után néhány emberrel elindul csendben a Széna tér felé. K i volt? K i tudja már a z t.. . 19 18 . szeptemberétől az Erzsébet N őiskola Tanárképző Főiskolájának hallgatója lettem. Élményekben és tanulmányokban gazdag életszakaszom ez. A kitört őszirózsás forradalom a főiskolára is nagy változást hozott. Új tanárok jöttek. A z irodalomtörténetet előadó R ubinyi Mózes Petőfi forradalmi költészetével kapcsolatban a beállott nagy fordulat jelentősé­ géről beszélt. Ennek hírnökéül A d yt emlegette. Kogutovicz Károly a munkások nehéz helyzetéről festett részletes, megdöbbentő képet. Egy alkalommal egy gyűlésen vettem részt, amely az egyetem bölcsészkará­ nak egy külön épületében, a G ólyavár nagytermében zajlott le. Politikai előadások hangzottak el, s valaki Ady-verseket sza valt.. . A világ zajlott, rengett körülöttünk. A gomblyukakban őszirózsák virítottak. K árolyi M i­ hály lett az ország első embere. Közben jöttek a hírek A d yról: már nagy beteg, s neve már nem szerepel a politikusok között. E gy napon aztán végigszáguldott a hír a városon: meghalt A d y Endre. Megdöbbenve hallgattuk és adtuk tovább a hírt. Az ifjúság számára 19 19 . január 27. és 28. gyásznap volt. Nem mentünk az órákra, a folyosókon csoportokba verődve beszéltük meg, hogy elmegyünk a temetésre. Az egyetemi hallgatók pénzt gyűjtöttek koszorúra. Én is felajánlottam kis hó­ pénzemből valamennyit. Talán két szál szegfű kitellett belőle, de az is lehet, hogy csak egyre volt elég. Pár nap múlva volt a temetés. Lucskos, tél végi délelőtt volt. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel A d y E n d ­ 69 �rét. A Múzeum körúton valóságos fekete tengerként hullámzott a gyászoló tömeg. Fedetlen fejű, fekete ruhás férfiak tartották fenn a rendet. A z elő­ csarnokba nem lehetett bejutni. Fulladásig szorosan állottak egymás mel­ lett az emberek: diákok, munkások, kalapos, kendős asszonyok. Valami roppant a lábam alatt, a mellettem álló középkorú férfi szemüvege volt. Leejtette, amikor könnyeit törölgette. Hihetetlen: sírtak az emberek. A kapun kifordult a gyászkocsi. Csak nagyon messziről láttam, amint kocsiba segítenek, az emberek elől arcukat fekete fátyollal elrejtő női ala­ kokat. Megindult a menet a Körúton, a Rákóczi úton. Elöl az ezüstös fe­ kete gyászkocsi, utána autók, kocsik a gyászolókkal, majd kocsik a ko­ szorúkkal. A Kerepesi temető megtelt több ezer emberrel, sárba hajló, ta­ pados, szürke hó fedte a sírokat. Mélyen gázoltunk a sírok között ebben a cipőbe befolyó olvadó latyakban. . . Voltak, akik a lebetonozott sírokra álltak, a vaskerítésekre kapaszkodtak, hogy jobban lássanak. Én elsodród­ tam a tömegben, amely engemet vitt magával egy darabig, aztán megállt. Kezdődött a gyászszertartás. Messziről hallottam a gyászbeszédek foszlá­ nyait. V alaki találgatta mellettem: most ]ászi Oszkár beszél, vagy talán Móricz Zsigm ond? A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán 19 19 . első fél­ évében Babits M ihály - akkor még a magyar és a világirodalom pro­ fesszora - Ady-szemináriumot hirdetett. Szerencsés véletlen, hogy óraren­ dem olyan volt, eljárhattam az előadásokra. Az első emeleti nagy előadói terem mindig úgy megtelt diákokkal, hogy egy tenyérnyi hely nem ma­ radt üresen. M ég fakultásbeliek is eljártak Babits előadásaira, és álltak hátul és az oldalsó falak mellett is. M a is előttem van, szinte látom, amint kilép szobájából, s a könyveket a tanári asztalra helyezi, hogy aztán ezeket mindig biztos kézzel felüsse, ha idézni akar. Fekete, vagy nagyon sötét szürke ruhát viselt, mindig állva adott elő. M agas, szikár alakja uralta a termet. Tisztán, érvelve, jól, érthetően beszélt. Néha ta­ goltan kiemelte a szavakat, szépen zengő férfihangján. A verseket emelt hangon, ám minden pátosz nélkül olvasta fel. M agas, fehér homloka, v i­ lágított mint egy szép fehér ruhájú lámpa. Valam i tisztaság, szépség lengte körül ezeket az órákat. A két költő­ óriás újratalálkozásai voltak ezek az előadások. Babits M ihály, a költő szerényen félreállt: csak a költőtárs A d y állott a rávilágító reflektor fé­ nyében, akit maga fölé emelt. „ E z csodálatosan szép!” - mondta Babits, valam i tiszteletteljes elragadtatással egy-egy felolvasott vers végén, mi­ közben az asztalra helyezte a kötetet. Nem különítette el magát profeszszori magaslatokba a hallgatóktól. Témákat adott ki feldolgozásra. A fél­ év idejéből csak A d y két verseskötetének az Ú j versek és a V ér és arany vizsgálatára futotta. Babits versről versre lépegetve mutatta be, mint hámlanak le A d y költészetéről Reviczky, V ajda, a szigorú törvényeket maguk elé állító parnasszisták. Baudelaire, Rim band, Verlaine költemé­ nyeinek reminiszcenciái és mint szólal meg a magyar ugarban már az iga­ zi A dy. A Babits-formálta Ady-portrék halványabbak, mint az általunk ma ismert teljes Ady-kép. Babits, az esztéta költő felől közelítette meg szinte áhítattal az alig egy hónapja elföldelt bajtárs költészetét, művé­ szi arculatát. A köteteket, azok ciklusokra osztottságát a költő lelkivilá­ gában élesen különváló fonalaknak nevezte, melyeknek felépítése ugyan Dantéra emlékeztet, de ez a rendszer Adynál természet adta ösztön, mint 70 �a méhek, a pókok munkája. Csak mi szeretjük benne az ész rendezgető munkáját látni, élvezni. Alkotóelemeire bontva A d y verseit, munkásságát, Babits a leglénye­ gesebbek egyikének a költő önmagához való hűségét tartotta. A lírikus problémája a maga egysége. Zsenijének legfőbb vonása az erkölcsi em­ lékezés. Önmagára való ráemlékezések több verséből kimutathatók. Ő mindent csak önmagával kapcsolatban érez fontosnak. A z önmaga ellen támadó dacot is legmélyebb énjéből merítette. Múzsája is saját, legmé­ lyebb lénye, teste. Szerelmi költészete is önmagából kibomló vívódása: emésztő-fogyasztó, rettenetes parazita, melynek a nők csak külső szimbó­ lumai. Elvről, belső élményről van szó ezekben a költményekben, nem egy nőről. Ha a verset elemezte Babits, azt főleg a művészi megformáltságában vizsgálta. „N em tehetek róla - mondta mosolyogva - de ez a gyen­ gém. Aprólékos boncolgatásunk sem méltó Adyhoz, de hát itt most mi tanulók vagyunk” - mondta. D e A d y életművét, költészetének összes­ ségét a költő művészi forradalm a felől közelítette meg, annak alaphangja, a lázadás irányából. Hogyan lett A d y forradalm ár? - tette fel a kérdést Babits, mintegy önmagának. A dac által - felelte - , nem az eszmeáramla­ toktól, nem könyvekből kölcsönözte. A dac által, mely régi magyarok lelkének vonása. Örökség. Am ikor A d y észrevette, hogy „m eg van ver­ v e ” éleslátással, már tudta, hogy választania kell a bátrak útja és a sze­ met hunyó, gyáva meghunyászkodás, a szűkkörűségben megmaradás útja között, mely annyi sok ember veszte. E z utóbbi nem lehetett A d y útja. Dacos konoksága űzi, hajtja, hogy elszakadjon a korabeli áporodott ma­ gyar epigon költészettől, nem akart a „szürkék hegedűse” lenni. M ikor a körülötte tengődő irodalmi szegénységet felismerte, úgy érezte magát mint a sziklán tengődő növény. M ásra, újra vágyott, vagy belső élményekre. E z hajtotta őt Párizsba. Babits szerint akkor tagadta meg a magyart, a magyarkodó magyart és akkor fordult el a „tilinkós álparaszt” irodalom­ tól. De még régi önmaga egy részéről sem tud megszabadulni, elszakadni: érzi, hogy költészete még nem bontakozott ki a maga teljességében, bár már elszakadt a körülötte tényésző álirodalomtól. Babits szerint A d y nagy problémája a magyar zseni problémája, aki mintha korán jött volna, aki miért nem aludt még vagy ezer évet a hepehupás vén Szilágyban. B a­ bits - mint máskor is gyakran - feltette a kérdést, mintha saját magával beszélt volna: „M ilyennek látta magát A d y a nagy idegen, magyar népé­ vel való . . . viszonyában?” Sok-sok szimbólummal próbálta magyaráz­ ni. Babitsot erősen foglalkoztatta A d y próféta volta is. Előadásai során nemegyszer költőprófétának, vagy egyszerűen prófétának nevezte. A dol­ gok mögöttinek meglátása A d y szimbolizmusának a gyökere: nem a fel­ színen nyüzsgő a fontos, hanem az, ami mögötte van. Babits azt is fej­ tegette, hogy A d y nem dekadens, nincs meg benne az élet tagadása, ha­ nem az élet igenlése. Költészetének tragikus komorsága abból adódik, hogy teljesen tudatában van annak a tehernek, amit a sors reá rakott. Nem is tudnék az előadások teljes anyagáról beszámolni csak néhány villanással próbáltam bemutatni azt a portrét, amit Babits elsőként A dy Endre halála után a költőtársról megfestett. A kép nem teljes, mert szep­ temberben már nem adhatott elő, leváltották, mert a történelem kereke csikorgott egyet - visszafelé. Mennyi mindent tudott volna még monda­ ni A d yról! A z egyetemre 1921-ben átkerültem, tanulmányaimat itt fejez­ 71 �tem be. A z irodalmat a nagy tekintélyű Beöthy Zsolt adta elő. Adynak a nevét nem em lítette.. . E gy kis szlovákiai faluban Stószon töltöttem 1927. nyarát. Itt ismer­ kedtem meg Fábry Zoltánnal. Most is előttem van az akkor még apró házakkal teleszórt mély völgyben fekvő falu, melyet szinte bölcsőként ringatnak a stószi hegyek. Kedves, szeretetreméltó nép lakott itt. Vegyesajkúak, németül, szlovákul, magyarul beszélők. M ég egy lengyel csa­ lád is élt itt. Egybekovácsolódott, összetartó kis község volt ez. Mint egy előttem fekvő fényképen a tűzoltózenekar, melynek tagjai különböző nyelvet beszéltek, de egy ütemre muzsikáltak. A z akkor ott nyaraló fia­ talokból álló kis magyar társaság, melynek tagja voltam, hamar összeba­ rátkozott a falu fiataljaival. Fábry Zoltán is közéjük tartozott, kirándulá­ sainkon nemigen vett részt, kivéve azon, melyet a falu közelében lévő kis tisztásra tettünk. A fürdő felé vezető úton esti sétáinkra néha elkísét. Nappal dolgozott. Ekkor írta irodalomesztétikai esszéit, újság­ cikkeit. A falu felső végén lakott egy kedves, derűs kedélyű bácsi. G e ­ deonnak hívták, akinek egy hatalmas gramofonja volt. A társaság gyak­ ran aljárt hozzá, hogy századeleji mulatságos kuplékat hallgasson. Az öreg szomszédságában lelkész apjuktól örökölt négyablakos házban latak Fábryék. Fábry Zoltán nem vett részt a bolondos zenedélutánokon, mosolyogva hárította el, ha hívtuk. A d y szeretete közel hozott bennünket egymáshoz. Többször meghívott a család, vele élt nővére, a drága, kedves vak lány: Anna. K ét nagy pupilla nélküli szeme, mint két fehér folyó világított ki az arcából. Biz­ tosan járt, kelt a házban, a konyhában, a sáros kis udvaron gondos, meg­ fontolt léptekkel tapogatta ki a köveket. Behozta az uzsonnát - malátatejes kávét, friss kenyeret, áfonyadzsemet, aztán határozott léptekkel ment a cukorért a szekrényhez. Nem volt szánalmas, esetlen. A csendes megadás méltósága ömlött el lényén. Fábry Zoltán nagyon szerette test­ vérét. Beszélgetésünkkor ott ült a kanapén, s lelke fehér világának a hang jelentette az életet, a külvilágot. A dolgozószobára most is emlék­ szem. Középütt biedermejer asztal, székek. Oldalt a világos, fából fara­ gott, kopottas huzat, a székekkel egyező stílusú kanapé. E gy szekrény, kis asztalon írógép. A falak mellett egyszerű polcok a könyvek súlyától meghajolva. És újságok, sok-sok újság, főleg a magyar nyelvűek: kassai újság, bécsi magyar újság, a Korunk. Az Ady-verseskötetek külön polcon voltak. Magas, sovány, nyúlánk termetű volt Fábry Zoltán. Keskeny válla kissé előreesett. Kissé lehajolt ahhoz, akivel éppen beszélt. Szőke haja és szürkésen kék szeme volt, tekintete nyugodt, szelíd, a világra rácsodál­ kozó. Harmincéves létére nem látszott többbnek húszévesnél. Volt ben­ ne valam i kisfiús kedvesség. Mosolyogni láttam de jóízűt nevetni soha. Estefelé halvány lázfoltok jelentek meg az arcán. Köhécselt. „Em lékül hoztam a háborúból” - mondta. Fábry Zoltán A d y megszállottja volt. Én a szép, dekadens, az istenes, a magyarságverseket idézgettem. Ő az egész Ady-„rengeteget” átölelte. A vele való beszélgetések nyomán egy új, az eddiginél teljesebb, gazdagabb Ady-kép bontakozott ki előttem. Ő ismertette meg velem az igazi, a forradalm ár A dyt. Nagyon jól ismerte a magyarországi és a kelet-szlovákiai parasztság nyomorúságos helyzetét. Pontos adatokkal támasztotta alá állításait, mikor a század első negyedé­ 72 �nek kisemmizett parasztjairól és a parasztmegmozdulásokról beszélt. Szabó E rv in nevét tőle hallottam először. N álunk ez időben a pesti értel­ miségi fiatalok egy csoportja Szabó Dezső vonzási köréhez tartozott. Én az egyik rajongójától hallottam arról - a ma már nagyon naivnak tűnő elgondolásról ahogyan az író a parasztnyomor megszüntetésének módját elképzelte. Fábián D ánieltől a B artha M iklós Társaság egyik szer­ vezőjétől pedig a társaság programjának a nehéz paraszti élet megváltoz­ tatásának célkitűzéseiről voltak némi ismereteim. Fábry Zoltán tárgyilagos okfejtéssel beszélt Adynak a Magyarország fejlődését elgáncsoló nagybirtok elleni haragjáról. A z ő tolmácsolásában hallottam először azokat a verseket, amelyeket a felszabadulás után a középiskolában tanítottam, de akkor 1927-ben elemi erővel hatottak. A z öreg Kunnét, a Dózsa G yörgy unokáját, a Fölszállott a pávát, a Csák M áté földjént. . . A d y háborúellenes költészetéről többször beszél­ gettünk. Fábry hangja ilyenkor megkeményedett, szenvedélyesen gyűlölte a háborút, mint A dy. Ebből a szempontból példaképnek tartotta. A há­ ború kérdésében Fábry szinte fájdalmasan azonosult A d yval. Erősen fog­ lalkoztatta A d y magányosságérzete. Magányosnak érezte ő is magát, nem voltak körülötte őt magas szellemiségében megértő barátok. Magában élt, de nem magának. Szerette A d y kurucverseit. A z üldöztetések idején titok­ ban írott Palackposta szerzője akkor még nem sejtette, hogy a nekem fel­ olvasott M ag hó alatt című Ady-vers az ő sorsát példázza majd. A z A d y igazát haláláig kereső és bizonyító Fábry Zoltán a magyarországi népek - magyarok és nem magyarok - összetört elnyomottainak összefogását sürgető A dyt vallotta leginkább a magáénak. A magyar haza szeretete A d y e legszentebb érzése - mondta Fábry, nem tévesztendő össze a más népeket lenéző magyarkodással. A d y az eszményképem - mondta gyak­ ran - aki messze előre látott, s tőle tanultam meg nacionalizmusmentes távlatokban gondolkodni. K ét tanítómesteremtől tolmácsolva így alakult ki bennem A dy Endre teljesebb portréja. A művészi forradalmát megharcoló „pacsirta-álorcás sirályt” Babits M ihály, a „népért síró” forradalmár költőt Fábry Zoltán ismertette meg velem. A z idő mélyéről előkúszó hangjukat szinte újra hallom: a szépen zengő férfihangot és a csendes meleg hangot, a vox humánát. 73 �m űhely_____ KILENCEK IV. Konczek József K ét ember sem lehet soha egyforma, hát még kilenc. S ha az emberek természete, tehetsége, minden sajátossága különböző, miért ne lenne külön­ böző a sorsuk is. Hiszen azt még jobban befolyásolják, térítgetik erre-arra a külső körülmények. A Kilencek természetesen sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint akármelyik véletlenszerűen összeverődött kilenc ember, el­ végre azért éppen ők a K ilencek. Mégis mindegyikük külön világ és kü­ lön sors. S e kilenc sorsból - most főképp a költői sorsra gondolva - a legfurcsább minden bizonnyal Konczek Józsefé. Társai közül leginkább ő az irodalmi élet mostohafia, a jó szerencsével neki sikerült a legkevesebb­ szer találkoznia, pedig igazán nem otthonülő fajta - máig keresi a révbe­ vezető hajtóutat. Kezdetben pedig semmi sem mutatta, hogy neki kell majd a legtöbbet harcolnia még a puszta megjelenésért is. A z 1969-es antológia őt is pályá­ ra röpítette, országos folyóiratok közölték, de verseskönyvét visszaadta a kiadó. E z abban az időben önmagában nem lett volna szokatlan, de vele ez ötször egymásután fordult elő, s közben eltelt tíz esztendő. A fiatal te­ hetségeket felsoroló nevek listájából kezdett kikopni, vidéken élve a fo­ lyóiratok szerkesztőségeit se tudta rendszeresen felkeresni, a kitartó ostrom­ lást alighanem természete, önérzete sem tartotta követendő útnak. Így az­ tán csak megyei antológiákban gyűjtődött össze hol több, hol kevesebb verse. A legjelentősebb közülük alighanem 1971-ből a Sor, a fiatal vasi költők antológiája, amely az ő versei mellett N agy Gáspárt is bemutatta. S ezután jó évtizeddel a második Elérhetetlen fö ld antológia (1982) hoz­ hatott csak ismét országos érdeklődésre számot tartó publikációt. Ekkor azonban már mind többen „leírták” , volt olyan, az antológiát elemző ta­ nulmány, amely Konczek Józsefről egyetlen mondatot sem tartott leírni érdemesnek. Költő a padlón? Akit kiütöttek? Költő két okból kerülhet szakmájában „padlóra” . Az egyik a tehetség hiányának, nagyfokú korlátozottságának vagy elapadásának a következménye, a másik a balszerencséé. A nyolcva­ nas évek számomra egyértelműen bizonyították, hogy Konczek József ese­ tében az utóbbiról van szó. M ár majdnem kiszámolták, ő mégis talpraállt, és újrakezdte a küzdelmet: folytatta a versírást is, a közlésben való re­ ménykedést is. S bár nagy álma, a választott kiadónál való megjelenés má­ ig álom, mégis két könyve látott napvilágot. Mindegyik „k is” kiadónál, s még éppen a kiadáspolitika fordulata előtti években. A Galam bok, galam­ bok a történelemben 1984-ben az E L T E Eötvös könyvek sorozatában je­ lent meg, a reprezentatív válogatású, az egész életművet szemléző E g y szó 74 �pedig 1987-ben a Palócföld könyvek újdonsága volt. Visszhangja egyelőre kevés e kötetnek. K ísért a múlt? Alighanem a személyes költői sors hányattatásainak is szerepe van e csendben, de talán még inkább annak a negyvenesztendős irodalmi beidegződésnek, hogy ami nem a központi könyvkiadónál jelenik meg, az nem számít, arra rá sem kell nézni. Néhány év múlva már különcség lesz így gondolkozni, de ma még ez az általános. Summa summárum: Konczek József eddigi verstermése egészében szin­ te hozzáférhetetlen. Talán harmada benne van a két Kilencek-antológiában és a két saját kötetben, legalább újabb kötetnyi található ezenkívül az utób­ bi negyedszázad irodalmi folyóirataiban és egyéb lapokban, a többi pedig odahaza a költő polcán vagy íróasztalán. A kötetek nem akkor jelentek meg, amikor a versek egy-egy nagyobb egysége elkészült, s ami megjelent, azt sem az időrend szervezi. Magyarán ez azt jelenti, hogy ma egyedül a költő tudja pontosan a maga fejlődésrendjét, csak ő emlékezhet a meg nem jelent kötetekre, és azok eltervezett építkezésére, s ez a rend igazán már soha nem lesz rekonstruálható, hiszen egy lehetséges majdani váloga­ tott verseskötet nem jelentheti még virtuálisan sem ugyanazt, mintha az egyes könyvek a maguk idejében megjelentek volna. A pályaívet nemcsak a megjelent, hanem a meg nem jelent könyvek is formálják. A költői pá­ lyának ez az első negyedszázada (az E g y szó 1960. és 1984. között kelet­ kezett műveket ad közre) most már alighanem végérvényesen úgy bonta­ kozik ki a legfigyelmesebb, s legrégebb óta olvasó előtt is, mint aminek nem az időbeli változás-alakulás a lényege, hanem sokkal inkább az alap­ élmények, a fő motívumok alakulása-kapcsolódása, eleven élete a versek és ciklusok áramában. A könyvek azt mutatják, hogy sem az egyes versek, sem az összességükből kibontakozó költői szemlélet nem ellenkezik ezzel a faj­ ta felfogással. Van természetesen időrendje Konczek József lírájának, s van fejlődésrendje is. E gy hosszabb tanulmány egyszer majd kimutathatná, hogy hányféle, s milyen jótékony költői hatások érték, hogy kikhez járt mesteriskolába, s a korábbi versek mely rétegeiben ez miképpen érhető tetten. Ezek a hatások azonban soha nem voltak olyan erőteljesek, hogy elfe­ ledték volna azt, hogy itt egy saját költői világ készül, s hogy ehhez a lé­ nyeg: a saját élményvilág és szemlélet kezdettől adott.. S az eddigi Konczek-lírát vizsgálva érdemesebb is ezzel foglalkozni. A költő a Nógrád megyei Magyarnándor községben született, s itt, majd a nem túl messze lévő Szokolyán töltötte élete első öt esztendejét. Néhány évi vándorlás után Tapolcára került, itt élt kilenctől tizennyolc éves koráig, itt érettségizett, innen ment a fővárosba, egyetemre, tanárnak. Vagyis legalább két szülőföldje volt gyermekkorában. A z elsőt sokáig el­ nyomta a második meghatározó élménye, mígnem aztán költőként egyidőben mindkettő fontossá vált, sőt melléjük sorakozott egy harmadik szülő­ föld is, az értelmiségi lét környezete, amely már nem annyira egy hely­ névvel, Szombathellyel vagy Budapesttel határozható meg, hanem egy életforma és a hozzzá tartozó magatartásforma kereteivel. D e ez az utóbbi megélt múlttá tette az első szülőföldeket, s ami hozzájuk kötődik végér­ vényesen: a gyermekkort és a felnevelő családot. S a megélt múlt lírai 75 �megelevenítésében emlék és élmény idősíkjai közt vibrál az alkotó tudat, ott van, Ott a kőverte tisztásokon, ahol „N y á r van, nyár van, / szösz buli, kóc hull, / állok benne, / olyan, mintha álmodnám csak, / olyan, mintha, olyan, mintha, / nem tudnám, hogy mit csináltak". Ez a vers beszédes al­ címe szerint Virághinta a gyermekkorból, s ezzel nemcsak két alapvető mo­ tívumát, a természetélményét és a gyermekkorát fonja együvé, hanem egy mindegyikhez tapadó életérzést is, amelyet leginkább talán a boldogság­ igény fogalmával ragadhatnánk meg. M ert milyen ez a természetképp A béke, a tisztaság, a harmónia hatá­ rozza meg. Nem ellensége, s nem is barátja az embernek, mert az ember egy vele, nélküle elképzelhetetlen a léte. Talán még az is megkockáztat­ ható állítás, hogy ebben a költői szemléletben természetnek és embernek csak együtt, egymáshoz viszonyítva van értelme, egyik sem „létező” a másik nélkül. M ég a Ritmus is azt mondja: „Itt a rét, a margarétarét, / S ha nem volna itt? / Hajh, / mit is kezdenék?" A Csillagos pedig: „B altám megmarkoltam, / kimentem a forrásvízhez, a tölgyfához, / arcomat a hűvös­ séghez hajtottam, és ittam / a csillagos égből.” Szinte nincs a költőnek olyan motívuma, olyan élményköre, amelyhez ne kapcsolódna a természetszemlélet. A gyerekkor elképzelhetetlen nélküle, s nemcsak a „virághinta” miatt. A megőrzött emlékek egy-egy darabkája ön­ magán túli jellemzést nyer, mint az a fűzfa, amely a tóba nyúlva nemcsak fényképélességgel maradt meg, nemcsak életmentő volt az úszni nem tudó fiú vízi merészségekor, hanem mindezek miatt szinte egy mítoszi tó partján magasodik még holtában is (Gyászbeszéd egy fűzfa fölött). S mivel ezt a természetet a családtagok segítségével ismerhette meg, a család is termé­ szeti világban jelenik meg. Főként a K áré M agdolna-v e rsekben. Anyai déd­ anyja ismertette meg - már Szokolyán - a költőt növényekkel-állatokkal. H alála után ezért költözik át olyan magától értetődően a természetbe: „ K á ­ ré M agdolna, kicsike akácos, / topolyaerdő és tavaszi m elegség.. . Saláták sorban, laza virágok, / kertek is jönnek: kézenfogott / növényi és emberi társulások, / de belőled nem maradtak, csak ilyen virághasonlatok.” (K áré M agdolna sitilizált halála) S ez a szemlélet a városban is élő marad: „ A szarvasház, a Krisztina, a Vér-, a Vérmező, / a tér, a rét, a vér, a rév, az „ Ó , ki őze ő ?” / A kőszobor, A kő előtt a tipegés. / A topogás. A piros pad, a virágok. A gyöngyös vízesés.” (Ő zek a téren ) Jelen van a természet az érett versek határozott történelemszemléletében. A Janicsár­ keresztelőben a fa és a bokor ugyanúgy egy mítoszi jellegű világ elhagyhatatlan elemei, mint a tóparti fűzfa volt. S természetversek sorát hatja át nemcsak a boldogságigény táji képekbe és azok történéseibe rejtett áramlása, hanem egy közvetlenebb boldogságvarázs is, ahol a természet varázsolja az embert (a költőt), s az is a ter­ mészetet. A visszaadhatatlan visszaadása, a kifejezhetetlen megsejtése pél­ dául a Szeptemberi vihar hang- és képforgataga: „ A z a szép, amikor m inden hajszálzi zzenés, / őszi levelek kezdő sáfrány-halványszin szégye­ ne, / egy szusszanás, egy szösszenés, egy szisszenés / jelzi, hogy mint tün­ döklő vonat, / megérkezett az óriás-zene.” Ha ennyire áthatja a költői világképet ez a szemléletivé szilárdult természetélmény, kötelezően jelen van azokban a hosszú versekben is, amelyek a világkép legteljesebb kifeje­ zései (Episztola, Hegyi értekezés), s amelyekre még külön ki kell majd térni. 76 �A több szülőföld és a felnőttkor többfelé volt otthona nemcsak a tá­ gasság, hanem a megkötöttség élményét is adja, egyszerre azt is, hogy ma­ gyar vagyok, s azt is, hogy ember vagyok. Ugyanez a következménye meg­ van a család motívumának is. A költőt tartósan foglalkoztatja családne­ vének idegensége (hosszabb ideig Konc néven publikált, interjúban kitért e kérdésre, s az Episztolában is), gondolom ezért is kezdett nyomozni a család történetében, ahol tipikus Kárpát-medencei sorsot fedezhetett fel az emberemlékezet óta magyarul beszélő és gondolkodó ősök sorában. K áré Magdolna jelentőségét nemcsak az általa megismert természet adhatta, ha­ nem az is, hogy ő volt a legmesszibbre emlékező előd. A z édesapja em­ lékalakja viszont inkább a felnőtté válás motívumköréhez tapad, az ő örökségének átadása már azt jelenti: magadnak kell megállnod a lábadon, folytatnod kell a rádmért emberi sorsot: „A pám áll a mindenségben. Fénylő könyökű zubbonyból egy rántásra / végvásznat hasit, hogy kiskabát / le ­ gyen nekem kopott ruhájából." (Alkuszom apámmal) Nem is lehet másképp, a szerelem verseit is áthatja a természetélmény. A létezés euforiájában először ,,M int a népmesék, / történi minden ma­ gá t." (Virágfürt) s még a verscímek sora is a természetre utal: Harang­ virág, harangvirág, Ideköt az ősz is, Tekinteted szellős tájain, E laza rózsa, Igazi eső, A kék tengerről, akit feketének mondanak, F ö ld voltam még, stb. Később a szemlélet összetettebb lesz, ahogy a boldogság mellé tolak­ szik annak hiánya is, s jön a felismerés, hogy „ E g y lélegzeten csupán a / szerelmesek élhetnek meg, I ideig-óráig", - „Á m az élet valódi törvénye / - hiszen jól tudjuk, nem ez - / más törvény.” (A madarász levele) A z élet valódi törvénye más, de ebbe igazán belenyugodni nem lehet, s ennek tükre a költemény második része, amely népdalok, virágénekek, bűvölők és bájolók hangját és ritmusát idézi, létrehozza a boldogságvarázst, majd meg is szünteti a most már végérvényesen, a képzelet síkján is magára ma­ radó férfi szomorúsága. A gyermeki világ szerves része a játék. Ennek emlékképei is megjelen­ nek, ennél is fontosabb azonban, miként őrződik tovább a játék a költői világban. Konczek József „játszani tudó” ember, s ez áthatja egész köl­ tészetét. Játszik a szóval, a ritmussal, a gondolattal, s végső soron a játék része az is, hogy olyan sokfajta verstípust, szerkezetet használ. Szinte mindben talál valam i maga számára valót, amiként a természet bármilyen részletére, villanására is rá tud csodálkozni. S nemcsak a szó-, ritmus-, és mondatjátékok emlékezetesek, mint például a N ádas ciklus darabjaiban, hanem talán még inkább az, ahogy az ilyesmi át tud fordulni halálosan ko­ moly dologgá. A munkaszoba ezt még csak félsikerrel oldja meg, de hi­ bátlanul láthatjuk az E g y szóban, ahol a sem hangzásában, sem képzetkö­ rében nem túl kellemes M O T O R S Z A G szó alakul át: „T alán, ha Rákóczi mondaná, /ezt a szót, mint egy zászlót, kibontaná: / M A G Y A R O R S Z Á G ! ” . S arra is nagyszerű példa ez a költemény, hogy a játék fogalma és szerepe miként fonódik eggyüvé a munkáéval. A gyereknek a játék is munka, s ugyanígy van ezzel a költő is. Motorszag és munka, körhinta és játék gyer­ mekboldogsága rétegződik egymásra, a teljes élet jelenik meg. A Magyarország-kép nem mindig ilyen harmonikus. Főként a Janicsárkeresztelő és az É pü lt ez a vár... mutatja a magyar történelem árnyékos oldalainak erőteljes átélését, de ezekben is nagyobb hangsúlyt kapnak a ki­ egyensúlyozásra, a történelmi optimizmusra törekvő jegyek: nemcsak épült, 77 �hanem „ép ü l belőlünk ma is ez a vá r” , s a szobor is „janicsárkeresztelő". S a dolog, A ház nem akkor van készen, amikor felépültek falai, amikor telihordják tárgyakkal, hanem: „Ú g y gondolom, /hogy a ház / egyszer majd maga is megszólal / magyarul, / tisztán, / akár egy népdal.’' E gy költői világkép szintézisverse lehet egyetlen néhány soros dal is, de ez nem Konczek József esete. Ennyiféle - bár összefüggő - motívumot a mai magyar költő leginkább a hosszú versben tud egybefogni, főként ak­ kor, ha motívumaiban fontos szerepet kap, az azokat mozgató, életrehívó epikus életanyag is. Így törvényszerűnek kell tartani, hogy többféle na­ gyobb kompozícióval, ciklikus építkezéssel való kísérletezés után a költő eljutott az Episztola hoz. A költői episztola műfaja, a megnevezett sze­ mélyhez szóló, gyakran tanító célzatú verses levél a felvilágosodás- és a reformkorban igen kedvelt volt a magyar irodalomban is, a huszadik szá­ zadra azonban ez is felbomló, eltűnő műfajjá szegényedett. Konczek mű­ vének teljes címe (Tisztelve Arany Jánost - Szalontai Mihályhoz, ma­ gamhoz és hívőkhöz zárójelekkel és Utóirattal) a hagyományra is utal, de in­ kább a műfaj modernizálását jelenti be: nemcsak a megnevezett személy­ hez, hanem önmagához, s még másokhoz is íródik a vers, amelynek tehát potenciálisan mindannyian a címzettjei vagyunk. Az episztola megújítását elsősorban mégsem ez a szemléleti vonás biztosítja, hanem a hosszú vers m űfajával való egybejátszása. A hosszú vers elsősorban éppen annak a Juhász Ferencnek volt az újítása az ötvenes évek lírájában, akitől Konczek József a legközvetlenebbül igyekezett tanulni. Juhász lírai forradalmának korai szakaszához nyúl vissza, amikor a tárgyias és a látomásos elemek nágyjából hasonló arányban voltak jelen a költeményben, s egyenlő erővel és jelentőséggel szervezték azt. E z a fajta egyensúly ma úgy lehetséges K on­ czek számára, hogy az időközben a látomásosság felé elkanyarodott hosszú Verset visszavezetgeti a tárgyiassághoz. Ennek állandóságát biztosítja az episztolajelleg. A vers alapeleme eleve egy „tárgy” , egy bicska, pontosabban egy bicskaajándékozás a barátok között. E z a tény indítja el az emlékek és a köztük feszülő gondolatok sorát. A z emlékek eleinte mind erőltetés nélkül kötődnek a bicskához, annak asszociációs mezejében születnek újjá, de ezek a sokasodó emlékek aztán újabb és újabb emlékeket aktivizálnak, s ezek révén egy személyiség gazdag belső világa, élményanyaga által meg­ határozott világszemlélete és világszemlélete által vezérelt és rendezett élményanyaga bontakozik ki. Az emlékek egyik s terjedelmileg döntőbb rétege a személyes, a családi legendáriumot idézi, a másik a magyarság kultúrkinc sének elemeit: a késő­ középkor külországi egyetemeken tanuló diákjait. Arany Jánost, a temp­ lomban éneklő öregek dalait, az ifjúkor költő-példaképeit. Az Episztola alapelemei: a barátság, a család, a szerelem, a gyerekkor, az ifjúkor és szembesítése az érett férfikorral, a magyarságtudat és az emberiét tudata. Bármelyikhez is nyúl a költő, bárhonnan indít, mindig az egész mozog ve­ le, s így az összefüggések és az asszociációk gazdagon bomlanak ki. A té­ nyek, az emlékmorzsák az életet mutatják fel és az életet dicsérik, de e mögött mindig ott van - hol kimondva, hol kimondatlanul - egy elvon78 �tabb sík is: a létezésé. Emlékezetes példája ennek a felidézett gyerekkori udvar, aholis az egyik szomszéd gyümölcsfát akart ültetni, s néhány ásó­ nyom után meglepődve tapasztalja, hogy az egész udvar alatt betonréteg húzódik, s azt fel kell törnie, hogy a fa élhessen. E z a gödörkészítés in­ dítja el az akkorinak láttatott képzeletet: . . .Gondoltam , a halottaknak csinál fö ld i ablakot, hogy a hajukat, érzékeny idegeiket fölnyújtsák, létezve a kicsi fában, élvezkedve a virágban, boldogulva gyümölcsökben, szolgálva a létezők emberzsivajos világát, illegális mozgalmárok, növényekbe rejtett eszmék, nem hús-szájszagú, vérszagló öldökök, hanem a büszkén, s méltósággal megnyílt ágak m élyre izguló csodái, fák a betonudvaron, múltat, jövőt összekötve, ez a p éld a tetszett nékem... Minden eddiginél hangsúlyosabban van jelen itt, mert már nemcsak a szerelmi megcsalatottságot magába foglalva, az érett férfikor keserűsége is, visszavetítve már a gyerekkorba is, amikor „mondták, hogy a jövő va­ gyok” , s lett belőle mégis a „korán becsapottak” nemzedékének tagja. Állandóan fel-felörvénylik a boldogságvarázs, s mindig megtörik. A köl­ temény egésze mégis e boldogságvarázs igézetében fogant. A barátságnak egy szép gesztusa fogja keretbe az emberéletnek és a magyarságlétnek mindenen át megmaradó, sőt: megszilárduló öntudatát. Minden azért ka­ varog és áramlik ebben a versi világban, mert „kutatgatja, mire való vol­ tam ” , s a végső válasz egyénileg is és történetfilozófiailag is a boldogság­ varázs lehetőségét erősíti: „va n bennünk valami, amit nem istennek mon­ dok, d e mindenható” , s továbblépve: „N incsen vége akkor sem, ha nekem elvégeztetett” . A z Episztolához hasonlítható, de egészen más jellegű vállalkozás a H e­ gyi értekezés (Új Írás, 1988/1.). Lényegében ez is a hosszú vers sajátos vál­ tozata, de itt a tárgyiasságot az „értekezés” -jelleg biztosítja. A mű egy sző­ lőhegyi sárkánymondakör „kutatásának” , a gyűjtés eredményeinek a leírá­ sa és közreadása — természetesen költői eszközökkel. A sárkány léte, a sárkányölés ténye, a sárkánynak megölése ellenére való létezése mind ál­ lított és kétségbevont elemek, s ebben a szándékosan bizonytalanul meg­ határozott közegben sokat lehet közölni az ember és a társadalom létezé­ sének íratlan szabályairól. A z ember elképzelheti, legyőzheti, letagadhatja a sárkányt, maga is sárkánnyá változhat - csak egyet nem tehet: a saját lé­ tezéstörténetéből nem irthatja ki, ha már egyszer beleépítette. E mű kom­ pozíciója és gondolati anyaga egy fokkal bizonytalanabb, mint az Episz­ toláé, mégis általános benne a l étértelmezés igénye, s ha közvetettebb mó­ don, de itt is jelen van az embernek a boldogsághoz való elidegeníthetetlen joga. Mert Konczek József felfogása szerint az ember dolga a földön a mun­ ka, az élet küzdelem, ám ennek értelme a boldogság, s ebbe a fogalomba az életnek akármely tartós értéke beleértendő. S ha ebből valami megvaló­ sul, az már ünnep, vasárnap, a szép emberi létezés birodalma. V ASY G ÉZA 79 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y PALACKPOSTA Vadnyugati olvasónapló II. I. Érdekes eszmefuttatás kerekedne belőle, ha valaki megpróbálná fel­ kutatni: miért a dráma a nyugati magyar irodalom legvérszegényebb műfaja? A jelenséget az idegen nyelvterületen való előadás lehetetlensége semmi­ képpen sem magyarázná: líránknak és prózánknak sincsen olvasója, kiadó­ ja, mégis - hogyan, hogyan nem? - él, megjelenik. Drámai helyzet azonban csak egy a kihívásokat elfogadó közösségen belül állhat elő. A drámai hős szembefordul a sorssal: a színház nem a megfutamodás műfaja. A z ilyen töprengésekre cáfol rá időről időre Domahidy Miklós vagy Háy Gyula egy-egy drámája, és most a Kölnben élő Csiky Ágnes Mária új kötete. Az írónő harminc év terméséből válogat: azokat a drámáit adja közre, amelyeknek „szellemi háttere, éjtető forrása” E rdély mondavilága. A kö­ tet kiállítása ízléses, szép a borító és hibátlan a szedés. Mindez a szegedi nyomda munkáját d ícséri. Igaz, hogy egyenlőre még csak így, félig, de ez­ zel a saját kiadásában megjelent kötetével Csiky Ágnes M ária mégiscsak hazatért. A válogatás első darabja, a M edvetánc, díjat nyert a hatvanas évek elején, be is mutatta egy müncheni társulat. A német elismerés világosan jelezte az írónő nem mindennapi tehetségét, a bemutató fogadtatása pe­ dig azt, hogy amit Ágnes M ária művel, az - hiába fordítják le - tőzsgyökeres magyar irodalom. A M edvetánc helyszíne a mesebeli Erdély, ahol a valóságon győzedel­ meskedik a képzelet, a természet rendje pedig erősebbnek bizonyul, mint az emberek. A Titkos krónikában Csaba királyfi tér vissza, hogy kide­ rülhessen: nem írható újra a világtörténelem. A befejező írás, a Mónár An­ na, a közismert ballada rejtélyét próbálja kibogozni. Anna csak úgy tud felülkerekedni a férfivilág szörnyein, ha maga is szörnyeteggé válik. Előszavában az írónő G oethe nyomán a játék, a képzelet mellett tesz val­ lomást. „ A homo ludensnek szántam, írtam, ajánlom - mondja - ezeket a színjátékokat.” Nem akar vélük javítani a világon. „M ár az is nagy szó - jelenti ki - ha sikerült semmit sem rontanunk... kerékzetén.” Nem tö­ rekszik élethű kor- vagy környezetrajzra sem, az a fontos - írja - hogy „az az imaginárius valami, amit légkörnek neveznek” , jelen legyen. Ezt a célkitűzést érzésem szerint maradéktalanul el is éri a kötetben sze­ replő mindhárom színdarab. Fenntartásainak sem azért ad hangot a recenzens, mintha azok jelenté­ kenyen befolyásolnák a felvázolt összbenyomást. E gy - az Óhazában ke­ 80 �vésbé ismert jelenséget szeretne tetten érni: az idegen környezetben élő ma­ gyar alkotó nyelvi nehézségeit. A magyar közönség nagylelkű, még azon is elálmélkodik, ha néhány év után magyarul szólal meg az „idegenbeszakadt hazánkáfia.” Mondjuk ki kereken: anyanyelvét csak az felejti el, aki így határozott. Csiky Ágnes M ária német családi környezetben leélt félévszázad után is ízesen, szépen ír magyarul. Céhbeliek között - ez az általános, ez a természetes. Mindez azonban nem jelenti, hogy ne kellene az anyanyelvvel mondatról mondatra megküzdenie. A M edvetánc nyelve a népszínművészek nyelveze­ te: a tűznyelő „kitanólt” , a medvét „kénozzák” , „semmiletteképpen” , mond­ ják a szereplők lépten-nyomon. Ezt a nyelvi bravúrt azonban nehéz követ­ kezetesen végigvinni a darabon. Gyakoriak az olyan stílustörések, mint a medvetáncoltató kislány kijelentése: „éhezni nem könnyű dolog” . Vagy a darab befejezése: „d e hát ez már egy másik történet” , ami ráadásul záró­ mondatnak, kétségbeejtően lapos. Tudjuk, hogy az „ip se” nyelvünkben latin emlék, ám a köztudatban mégiscsak a jassznyelvből került, jelentése krapek, tag, vagy pasas. Nem élhet vele egy magára valam it adó erdélyi ballada. Másutt Mónár Anna „burzsoá neveléséről” ejt szót Márton, a katona. Franciásan, bourgeois-nak írva mégcsak elmenne a dolog. A magyar írásmód azonban századunk szü­ lötte: munkásmozgalmi örökség. Nem veszi be egy X V II. századi népballa­ da. Idegen nyelvi közegben - mint látjuk - nehéz az írónak eltalálni a sza­ vak - matematikai kifejezéssel élve - helyi értékét, nehéz elkerülni a stí­ lustöréseket. D e hibátlan nyelvi szerkezeteknél is előfordulhat, hogy az olvasó nyelv­ érzéke tiltakozik. „H é, V eron !” - kiáltja a M edvetánc Gábrisa. „H ozza­ tok bort, hadd öntsem le a medvét a garatomon, mert megakadt benne.” Benne, vagy rajta (a torkán) akadt meg a medve? M agyar ember felönt a garatra, vagy leönt a garaton? Másutt a medvének „kedvét töltik az embe­ rek a tánccal.” Az ember valakin kitölti a (rossz) kedvét, vagy valakinek a kedvére tesz, helyesen. A z idézet két helyes kifejezés zabigyereke. „H ogyha mindent elmondanék rólad, ez a tüskearcú legény itt rögtön ró­ zsába bomlanék” - mondja Laji. A z ilyen nyelvi telitalálatok, megérdemel­ nék, hogy kigyomláljuk körülöttünk a zsizsikeket. Mindent egybevetve: Csiky Ágnes M ária, a nyugati magyar irodalom nagyasszonya, értékes kötettel lepte meg az olvasót M adárlátta erdélyi me­ sékkel. A z olasz neorealizmus (a Strada) jut róluk az eszembe, G a rd a L o rca, és csak utánuk, harmadsorban, Gárdonyi népszínművei. Az, hogy a könyvet Szegeden nyomták, csak az első lépés a hazafelé ve­ zető úton. Ha - mint hírlik - bemutatják a nyíregyháziak, akkor nincsen már messze az idő, amikor Csiky Ágnes életművét is befogadja majd a kö­ zönség és a kritika. A z a publikum, amelynek íródtak ezek a szép magyar színdarabok. II. „ A társadalomtudományokban az esettanulmány akkor hasznos, ha az egyedi eset „mikrokozmosz” , vagyis ha az egyetemes jelenség minél több 81 �tulajdonságát tartalmazza. Ilyenkor egyrészt ellenőrizhetővé válik a teória - mert az élet valóságaival szembesül - másrészt általánosítható tanulsággá válhat az egyedi tapasztalatokból összegezhető következtetés” - állapítja meg a N ew Brunswiczki Tanúk korunkról kiadványok szerkesztője, N agy K ároly egyetemi tanár. Nyolcadik kötetében a sorozat folytatja az 1945. és 1956. közötti, a hivatalos történetírás által elhanyagolt történelmi események feldolgozását. A z események résztvevőit - hol irányítóit, hol szenvedő alanyait - szólal­ tatja meg, remélve, hogy vallomásos visszaemlékezéseik hasznosan fogják ki­ egészíteni a magyar közgondolkozás ma még feldolgozatlan fehér foltjait. A vállalkozás hasznossága kétségtelen. 1945 és 1956 idestova félévszázados áll omásai a magyar történelemnek. Ahogy ritkulnak a szemtanúk, úgy válik egyre sürgősebbé a még életben lévők megszólaltatása. A módszer buktatói: az önéletírással járó szubjektivitás, az önigazolás kísértése, az eseményeket átszínező, megszépítő messzeség - ugyancsak ismertek. Mindezt mérlegelve adta ki a N ew Brunswcizki Bessenyei G yörgy K ör és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Kovács A ndor Forrada­ lom Somogyban című tanúvallomását. Kovács Andor, az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem köztiszte­ letben álló vezetője, jómódú csurgói gazdacsaládban született. Ő sei aktív parasztpolitikusok, nagyapja a Nagyatádi-féle földreform egyik előkészítje. H alála után az akkor negyedikes gimnazista kisfiú nem folytathatja tanul­ mányait. Gazdálkodik, 1940-ben, húszéves korában megnősül. A katonai behívót, a Don-kanyart úgy ússza meg, hogy M Á V -pályamunkásként dolgozik. A hadifogságot így sem kerüli el. Hazatérése után felajánlja földjét az államnak, és visszatér a vasúthoz. Nem érintik tehát közvetlenül a kuláküldözések, és elkerüli a kitelepítéseket. 1956. októberé­ ben a csurgói járás Forradalmi Nemzeti Bizottsága elnöke, 1957. február­ jába Svájcba kerül, ahol azóta is él. Mint mezőgazdasági cseléd 37 éves korában szerzi meg az érettségi bizonyítványt, 1966-ban válik belőle okleveles közgazdász a Basel-i egye­ temen. „M unkára és parasztnak születtem - mondja magáról — nem kasznár, hanem első kaszás voltam mindenkor. A z itt következő tanúvallomást is a csurgói járás közösségének egyszerű tagjaként, munkásaként és nem vezetője - vagy akár küldötteként teszem meg” - fejeződik be A tanú önmagáról című elöljáró beszéd. N agy Károlynak igaza van: 1956-nak a falvakban, községekben leját­ szódott történésekről alig olvasható tanulmány, leírás. Hiánypótló munka tehát Kovács Andor vallomása, izgalmas napló, amelyből - ha kiállja a hi­ telesség próbáját, és igazodást nyer tapasztalatai általánosíthatósága fontos forrásmunka lehet. Kovács Andor útja nem átlagos életút. Nem az családi környezete, in­ dulása: újabbkori történelmünkben - sajnos - nem a nemzetközi ka­ tasztrófákból való megmenekülés a tipikus. Svájci munkássága is nem min­ dennapi emberi tulajdonságokról árulkodik. Kivételes sorsot ábrázol, és kivételes egyéniség műve tehát ez az esettanulmány. A z olvasó mégis nö­ vekvő érdeklődéssel forgatja a kitűnően megírt kötetet. Az első rész, a könyvnek pontosan fele, a csurgói járás történelmi, tár­ 82 �sadalmi és politikai helyzetét vázolja fel 1956-ig. Itt, különösen az 1940. előtti évek rajzában, még kevés a személyes élmény, túlsúlyban van a más forrásokból merített anyag. A hadifogságból való hazatérés, 1948. után válik fontossá az elbeszélő személye, és a könyv második, 1956-ról szóló részében lesz csak belőle központi alak. Mi történt a csurgói járásban 1956. októbere és 1957. februárja között? Kovács Andor objektivitásra törekszik, amikor - szinte óráról órára - be­ számol élményeiről. Nem idealizál, nem hallgatja el sem a maga, sem a má­ sok tévedéseit. Szereplői esendő, a legjobbra és a legrosszabbra egyaránt képes hús-vér emberek. A szerző nem titkolja: ha lett volna idő rá, véleménye szerint Csurgón magától is helyreállt volna a rend. Élete csúcspontjának tekinti ezeket a na­ pokat, lelkiismeretfurdalást csak azért érez. mert nem vállalta társai sor­ sát, a népét, az 1956. után is otthon maradókét. Tanúvallom ása végered­ ményben ronkonszenves vállalkozás. A z olvasó hajlik arra, hogy fenntartás nélkül elfogadja Kovács Andor ítéleteit és magyarázatait. K ár, hogy utószavában, az író megideológizálja az elmondottakat. E b ­ ben a részben olyan vitatható - és a könyv tartalmából nem követhető kitételek találhatók, mint az, hogy az 1945. és 1956. között Magyarorszá­ gon nem volt forradalmi átalakulás. Itt a tanú túllép illetőségi körén. A nagykorú olvasó számára ez az utószó egyébként is fölösleges. Felsoroltuk a szemtanúk megszólaltatásának veszélyeit. Ú gy érezzük, K o ­ vács Andor írása minden szubjektivitása ellenére nem önigazolási kísér­ let, és a tényeket nem hamisítja meg a nosztalgikus, a megszépítő emléke­ zés. D e vajon általánosíthatók-e a szerző egyedi tapasztalatai? Ahelyett, hogy a régi módszerrel - mint egy sértett kulákfiú megnyilatkozását - eleve visszautasítanánk szempontjait, helyesebb lenne megszólaltatni az e könyvben is gyakran szereplő ellentábor képviselőit. Engem most ez ér­ dekelne leginkább: hogyan látta az 1945-től 1956-ig terjedő éveket egy volt napszámos vagy uradalmi cseléd? A z esettanulmányok összegzése, a végső szó pedig a magyar történelem­ re tartozik. III. A nyugati magyar irodalom hazai befogadása zavarba ejtően fele­ más. Nem mindig azok kerülnek bemutatásra, akik arra a legérdemeseb­ bek, és az utóbbiaknak nem mindig legfontosabb műveit ítélik kiadásra ér­ demesnek a kiadók. A Domahidy-testvérek esetében minden valószínűség szerint a z ausztrá­ liai András homályosítja el öccse, a svájci Miklós honi hírét-nevét. Tény, hogy Domahidy András regényei új színfoltot hoztak prózánkba. Hősei a vidéki kisnemességből szakadnak ki a nagyvilágba, hogy ott makacs el­ szántsággal újra felépítsék almaillatos szabolcs-szatmári udvarházaikat. A nyugati: a német, a spanyol, a holland, a francia olvasó azonban a Domahidy-testvérek fiatalabbikát, M iklóst fedezte fel az elmúlt negyed­ század alatt. Televíziós és hangjátékai, színművei kerültek bemutatásra Nyugat-Európa nagyvárosaiban, és regényeire is felfigyelt a kritika. Mentségünkre legyen mondva, hogy mindeddig csak németüli, hollandul, spanyolul, franciául jelentek meg ezek a regények, színdarabok. A z 1985ös, Pöltenberg Ernő életét feldolgozó Osztrák vádlott Domahidy Miklós első magyarul megjelenő kötete. Feltehetően e könyv fogadtatásának kö­ 83 �szönhető, hogy most az író három régebbi regényét is kiadta az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem. A Könyörtelen évek sajnos már csak ára miatt is hozzáférhetetlen a magyarországi olvasó részére: a szép, vaskos kötetet a kiadó félszáz svájci frankért (közel kétezer forintért) vesztegeti. A hazai bemutatkozás tehát - mint az elmúlt években bemutatott két tucat nyugati magyar író eseté­ ben - megintcsak honi kiadóinkra marad. Csak reménykedhetünk, hogy a berni kiadás nem elodázni, hanem sürgetni, siettetni fogja a hazait. A három regény jelenkori történelmünk három fordulópontját eleveníti fel: A lapítás iskolája 1945. télutóján, A csorba csésze az 1950-es évek elején, a Tizenhat zár 1956. novemberében játszódik. Hőseik átlagembe­ rek: nem tolják tébolyuk koruk szekerét, de nem is vetik magukat a ke­ rekek alá. Átvészelők. D e lehetséges-e ez az átvészelés - tisztességesen? Mindhárom történet erre a kérdésre keresi a választ. A z 1945-ös és 1950-es példabeszédek egy­ értelmű nemje a Tizenhat zárban elbizonytalankodik: a férfivá érett el­ beszélő megismerte az emberi nyomorúság pokolbugyarait, és megtanulta, hogy mi az irgalom. A végleges választ A z osztrák vádlott, Dom ahidy Miklós negyedik re­ génye mondja ki. A z egyetlen lehetséges emberi magatartás a helytállás, még akkor is, ha vannak idők, amikor becsületesen kiállni nemcsak egyet­ len ügyért lehet. A végső kérdésekre különben nincsenek általános érvényű válaszok, és a válaszadással az ember csak önmagának tartozik. Német, francia, spanyol, holland kiadásai után esemény ez a genfi tó partján született magyarnyelvű Domahidy-kötet. Földi Péterről Válságos korszakok nyitó dátumát a kortárs átélőknek éppolyan nehéz az ébresztőóra figyelmeztetésének könyörtelenségével átélni, in flagranti kapni amint amilyen könnyű utólag a szerepeket elosztani. Őszintébb és szerényebb, ha pusztán a magunk felismeréseivel számolunk. Saját időnk hitelességét ér­ demes megtalálnunk. Átestem már első politikai és közéleti tapasztalataim dezilluziós hatásán, szinte még kamaszként (vélem, hosszúra nyúló kamasz­ korom végén, bár mindenki koraérettnek mondott), amikor Földi Péterrel ta­ lálkoztam. Ezt megelőzte egy már-már spirituálisnak nevezhető élmény. Á ll­ tam a somoskői vár tövében, a kisharang cinksátora alatt, balomon a Petőfikunyhóval, derült májusi időben, amikor a táj hosszan kitárul, elnyújtózik, mint felhőtlen hitvesi szerelemben az érett asszonyok maradéktalan örömök 84 �után, s arra gondoltam, lehetetlen, hogy ez a kis táj ne teremjen valakit, aki a művészetében azt fogja majd adni, amit most átélek. Napok múlva - miközben végig azt képzeltem, egyszer lesz majd egy lo­ vam (gyerekkorom legkedvesebb lelkes állata), és Balassiként fogok erre nyargalászni - találkoztam festőnkkel. A „műtermébe” akkor egy jellegzetes fa­ lusi spájzon keresztül (édesanyjáé) lehetett felmenni, közönséges falusi pad­ láslétrán. Míg óvatosan lépkedtem, láthattam a stelázsin a bőrödző lekvárt, a töppedő uborkákat. A megmaradt befőttek érlelődő ízei, amint kétéves levükben új minőségbe fordulnak, hirtelen többet mondtak képzeletemnek Proust teasüteményénél. Még a lépcsőfokot is eltévesztettem, pedig bort csak később ittunk. (Kedvvel mindig aztán, ha ketten voltunk. Legalábbis én úgy képzeltem, hogy akkor igazán kedvünkrevalóan.) Mielőtt a fejemet a pad­ lásszobába dugtam volna - periszkóp idegen vizek fölött - még láttam alant a szakajtókat, fonott vesszőkosarakat, emitt a sarokban tavalyi vöröshagy­ mát halomban, már kiütköző sáppadtzöld hajtással. Fönt pedig a képek. K é­ pek, képek, képek! Később már születés közben is. A kínlódás és a műgond szigorúságában. Aztán az alaphelyzet: ő rakja le a képeket, én megpróbálok közvetíteni a jelen felé, mert azt hiszem, ez a hivatásom. Aztán a sorjázó raj­ zok, akvarellek, hatalmas és a felhordott festékmennyiségtől súlyos képek egy­ re inkább azt mondják: baj van! Kínjaim miatt rögtön tudom miért. Nem épült be valami olyan érték a mindennapjainkba, amit birtokolni véltünk. Hann Feri barátunknak mondom, hogy nem igazán jó cím ez a Művészetnek: boldog madárnyelv. Neked könnyű, mondom még neki. Hann Sebestyén ősöd számontartott alakja Erdély ötvösművészetének. Mi meg csak így név­ telenül . . . Ahogy elfelejtett őseink lehetővé teszik. Meg különben is: még félreértik. Nem felhőtlen festészet ez. Ott dobog benne a magyar kultúra ellentmondásainak egyik legfontosabbika. A népi kultúra körül kellene itt mondani és tenni valamit! Baj van - ezt mondja ez a művészet. Hogy köz­ ben ideái vannak? Földi Péter világot teremtett, önálló, saját univerzumot. Hisz világa mozgástörvényeiben. Vagyis ideái neki valóságosak. Kételyeink nem az ő hiányosságaira figyelmeztetnek, hanem kultúránk egészének válsá­ gos helyzetére. Világok persze múlnak és keletkeznek. Némi tapasztalat és annyi év után - talán nem tévképzet - már merek hagyatkozni a megrendüléseimre is. Föl­ di Péter számomra a megrendülést nem csupán azzal ajándékozta, amit csi­ nál, hanem azzal is, ahogyan a keletkezés és kibontakozás misztériumában csendes tanújává fogadott. Akik látták évről évre előrelépni, ugyanezt élhet­ ték át. Közel s távol? Ők és én? A művek mindenkinek rendelkezésére áll­ tak, állnak. Gyarló magam pedig lezuhanhatok arról a bizonyos kamrabéli lajtorjáról, ami már a bizánci ábrázolásokon is oly’ tétova, veszélyes vá­ lasztott útnak bizonyult a menny felé gyalogolva még a szentéletű IO A N N É SZ tész K L IM A K O S Z N A K is. Mit akarunk akkor mi, kishitű maiak? Figyeljünk arra, aki tud valamit. És szeressük is, ha futja erőnkből. Ez a képesség ugyanis előkereshető személyiségünk lomtárából. Csak rendezettnek kell lennünk, mint egy falusi spájznak. Vagyis ne csak a pillanat, hanem az ezután, a holnap és a jövő is jelentésteli legyen mindannyiunknak, akik vál­ lalkozunk a látásra. P Á L JÓ Z S E F 85 �LACZKÓ ANDRÁS A folyóiratok kiszolgáltatottságáról Szerkesztőségünk a Somogy főszerkesztőjének, Laczkó A ndrásnak minden megállapításával keserűen bár, de egyetért. Nem tervezünk ugyan vitát, mégis szívesen fogadjuk olvasóink és a szakemberek minden tanácsát és megjegyzését, amely a kibontakozás felé mutathat. ( - a szerk.) A z Í rószövetség kritikai szakosztályának helyzetelemző, jövőretekintő javaslatában is olvasható az irodalmi folyóiratok vezető munkatársaink régi témája: a kiszolgáltatottság. Ennek több, egymással szorosan össze­ függő területe van. Ezek közül arról a háromról szólok, amelyek a „lenni, vagy nem lenni” alternatíva szempontjából igencsak fontosak, meghatáro­ zók. Kezdjük a költségvetés kérdésével. G A Z D Á L K O D JU N K ? Szinte márcsak közhelyként ismételhető, hogy a „nehéz gazdasági hely­ zetbe” került országnak a lehető legtöbbet kellene áldoznia a kultúrára. A gyakorlatban azonban az első és legfontosabb kérdés, hogy ez az adott pillanatban mennyi pénzt kíván? S az összeg honnan teremthető elő ha ki­ fejezetten közgazdaságihoz közelítő szemlélettel próbálunk válaszokat ad­ ni, akkor fölmerül: érdemes-e a kultúrára sok területen egyáltalán befek­ tetni. Hiszen a megtérülés rövid távon és mérhetően: szinte semmi. Ugyan­ akkor - erre is elég gyakran hivatkozunk - a gazdag országok (Japán, Franciaország, Tajvan stb.) sikereinek példája épp’ a kulturális ágazatokba fektetett pénz mennyiségének növelésére buzdít. Elvként ez szerencsére sokan felismerték. Nehéz lenne itt és most idézni,, felsorolni, hogy ki min­ denki nyilatkozott arról, hogy a jövő érdekében elkerülhetetlen a kulturá­ lis beruházás. D e így méginkább nyitott a kérdés: mindezt ki fizesse? Tény, eléggé beszűkült a feleletadáshoz támpontot adó kör. Végül is há­ rom finanszírozóról beszélhetünk: az állam, valam elyik gazdasági egység, illetve a lakosság, az olvasók. Ide iktatható lenne egy negyedik forrás is : az irodalmi-művészeti társa­ ságok. Az előző mondat feltételes fogalmazásában már jeleztem, ez nem egykönnyen oldható meg. A társaságok ugyanis létezésük és munkájuk pénzügyi fedezetét nem a tagdíjakból, adományokból, teremtik elő, hanem állami tanácsi támogatásból. Ha egy-egy lap az önszerveződő társaságok­ tól kapna anyagi segítséget, akkor az csupán annyit jelentene, hogy a költ­ ségvetés egy lépcsőfok közbeiktatásával adná a pénzt. Jó ideje a pénzügyi kormányzat vezetői eléggé egyértelműen arra ösz­ tönzik a színházakat, könyvkiadókat, folyóiratokat, lapokat, zenekarokat, hogy kíséreljék meg a gazdálkodást, a kockázatvállalást. M agyarán: keres­ sünk mecénásokat! H a e tanács nyomán képzeljük el a kibontakozást, ak­ 86 �kor találhatunk támogatót egy-egg gyárban, esetleg hirdetni óhajtó utazá­ si irodában, kisvállalkozásban, biztosítóban, a „lapgazdához” képest más költségvetési egységben. Azonban már az első lépéseknél előkerül a közgaz­ dasági érdek. M ikor éri meg egy gyárnak a lapok támogatása? H a vala­ milyen csatornán, a növekvő vásárlások útján, esetleg távoli, de kecseg­ tető üzleti reménnyel visszatérül a befektetés. Tételezzük fel, egy folyóirat a kaposvári ruhagyárat kérné fel támogatásra. Nagyon valószínű, hogy leg­ feljebb egyszeri és meghatározott alkalommal kerülhetne sor konkrét összeg átutalására. M iért? H a kérünk százezer forintot, akkor az valam it enyhít a gondjainkon, de az üzem áruforgalmát aligha lendíti fel a cikkünk, hir­ detésünk a támogatás mértékéig. Arról se feledkezhetünk meg, hogy a ne­ héz helyzetbe jutó vállalatoknak a legkisebb gondja is nagyobb az ilyen­ fajta kiadásnál. Mód volna könyv-, film-, utazási hirdetések közlésére. D e itt elsősorban az kell figyelembe vennünk, hogy mennyire illik a lap profiljához, amit közzé akarnak tenni. Ha mondjuk kétezer forintért adnánk el egy oldalt hirdetésre, akkor egyívnyi ilyen közlemény mindössze harminckétezer fo­ rintot hozna. Viszont egy lapszám, mindenféle rezsit, költséget is beleszá­ mítva ennek sokszorosába kerül. E z már késztet bizonyos mérlegelésre. E gy ív feláldozása anyagilag nem hozhat annyi hasznot, amennyit iroda­ lomban, szellemiekben veszíthettünk. Mégis fel kell készülni arra, hogy ez­ zel a lehetőséggel is éljünk. Lapunk, a Somogy már a nehéz gazdasági helyzetet megelőzően kísérletezett azzal, hogy valamilyen módon könnyít­ sen a költségvetés terhein. Hogyan? Egy-egy alkalommal városi számokat állítottuk össze, s a helységek vezetőit arra kértük, hogy az irodalmi-mű­ vészeti körképért cserébe egy-egy esetben a település tíz-tizenkétezer fo­ rinttal járuljon hozzá az előállítás költségeihez. Hangsúlyozni kell: egyszer-egyszer történt ez meg. Aligha vállalná ugyanis bármelyik város, hogy évente vagy kéthavonta rendszeresen hozzájáruljon a lap fenntartásához. (Amennyiben nem kap érte valamit.) Ezekután vissza kell térni a pénzügyminiszter-helyettes meglehetősen arrogáns hangú tanácsára, hogy gazdálkodjunk. Erre csak akkor volna mód, ha a feltételek is megfelelőek lennének. Gondolni sem merek ele­ gendő induló tőkére, csupán arra, hogy gazdag, s nem a csőd szélén álló, vállalatok és termelőszövetkezetek ajánlhatnák fel segítségüket. D e itt is mindjárt arra kell gondulnunk, meddig? M elyik gyár vállalná, hogy (a F IA T cég mintájára) éveken, esetleg évtizedeken át finanszírozzon kulturá­ lis intézményt? Mostanában épp’ az ellenkezőjéről hallunk, hogy megsza­ badulni igyekeznek az ilyen „nyűgtől” . Segítség lenne, ha úgy alakult vol­ na az eddigi mozgástér, hogy abban az érték és az ár nem kerül oly’ messze egymástól. Minthogy nem ez történt, úgy tűnik, a jelen viszonyok között a l egjárhatóbb út az áremelés. Nézzük még, mennyiben helyes a fenti következtetés. A lapelv lett, hogy közelítsük az árat a bekerülési költségekhez. A vidéki lapoknál az utóbbi számonként nagyjából százhetven forint. Mit tehetnénk? Adjuk százért, százötvenért a lapot? Akkor ki veszi meg? Em eljük az árát hu­ szonötre? M i változott meg? Tapasztalat, hogy szinte semmi. Pontosabban: a helyzet romlik, mert az áremeléssel arányosan nő az előfizetői lemorzso­ lódás. Ez adatokkal igazolható. 87 �Megjegyzendő, Hogy 1980-ban tíz forintért adtak egy folyóiratot, 1986-ban pedig tizenhatért. E lvileg növekedni kellett volna a bevételeknek, de számok mutatják, csökkent. Ugyanakkor a költségvetés, illetve a fel­ használt összeg ugrásszerűen növekedett. Központi ötlet volt, kövessék a folyóiratok az előfizetések lemorzsoló­ dását. Ezzel az olló még tovább nyílik, s egyre reménytelenebb lesz a gazdálkodás. Hiszen ha nincs megfelelő példányszám, akkor hogyan jut­ hat el a lap az olvasóhoz, akitől nemcsak a szellemi táplálék vételét, ha­ nem anyagi segítséget is várunk? A csökkentéssel a reménye is elvész an­ nak, hogy a bevétel növekedjék, s ezzel kisebb terhet vállaljon a költségvetés. E ponton kulcsszerepe van a terjesztésnek, ami nemcsak a folyó­ iratoknál, de a központi napilapoknál is gond. Aligha zárható egy ilyen számbavétel úgy, hogy ne vessünk pillantást a járható útra. A pillanatnyi helyzeben aligha van más megoldás, mint­ hogy a „lapgazdák” vállalják - a jelen és a jövő érdekében - a „vesztesé­ ges üzemelést” . Ugyanakkor feltétlenül szükséges a terjesztés átszervezése. Az enyhén szólva furcsa, hogy egy országos terjesztésű folyóiratból egy tá­ voli megyeszékhelyre csak egyetlen példányt visznek. Hogyan is ismerhe­ tik ott meg? Mint minden kulturális terméknek, a folyóiratoknak is mi­ nél! nagyobb számban el kell jutni a közönséghez. Erre egyfajta recept az előfizetők toborzása. A lapok munkatársai ezért írásban, és a közönségtalálkozókon szóban, mindent megtesznek. E rövid áttekintés azt bizonygatta, hogy a folyóiratoknál meglehetősen szűk a tér a gazdálkodásra. Azon belül - gúzsba kötve - kell keresni a járható utat. A NYOM DÁNÁL Könnyű dolga volt Misztótfalusi K is M iklósnak, a szellemi produktu­ mát maga szedte ki, saját nyomdáján sokszorosította és az olvasókhoz való eljuttatásban is közreműködött. Ezt az ideálisnak ítélt állapotot egyik-másik gazdag nyugat-európai lap és szerkesztő már elérte; szövegszerkesztő géppel, sokszorosítóval rendelkeznek. E z nemcsak gyorsaságot, hanem jelentős pénzmegtakarítást is eredményez. Viszonyaink között az ideális állapotokról legfeljebb álmodozhatunk. Kevés a reális esélye annak, hogy a kultúra mint költségvetési ágazat, belátható időn belül, valaha is rendelkezik annyi pénzzel, amennyivel leg­ alább az előállítási (kötségek) feszütségek enyhítése elérhető lesz. Melyek ezek? Í me néhány! A z átfutási idő és a megjelenés pontossága eltéphetetlen egység. Éppen ezért rögzítette szerződésbe (megállapodásba) a lapkiadó vállalat a nyom­ dával, hogy a szerkesztőségnek mikor kell átadnia egy-egy szám kéziratát. A folyóiratoknál ez általában öt-hat hét. Vagyis a megjelenés napjától (a postánál a tárgy hó 8. napja) visszaszámlálják a heteket. A lá kell húzni, hogy az átfutási idő hosszát a nyomda határozza meg, az egyes munkafo­ lyamatok nyomán. Ez természetes, nincs szerkesztőség vagy kiadó, amelyik ez ellen tiltakozna. D e van néhány esetleg előre nem látható, számításba nem vett elem, ami gondot okozhat. Például papír-, vagy festékhiány, géptörés, a szedők betegsége. N e gondolja senki, hogy ezzel ékelődök. Sőt 88 �erősen számításba veendőnek tartom mindegyik tényezőt. Még a moder­ nebb technikára való áttérést is. A z utóbbit meg kell tanulni, több benne a tévedés lehetősége (mondjuk egy kódszám melléütése a programozásnál), mindezek nyomán könnyen „elúszhat” a lap. S ki viseli a csúszás következményeit. A nyomda nem, a terjesztő sem. M arad a lapkiadó (és a szerkesztőség). A reklamáló levelek legtöbbször a szerkesztőségbe futnak be, noha a szellemi műhely csak a folyamat kez­ dőpontját befolyásolhatja; mondjuk azzal, hogy nyolc héttel korábban adja le a kéziratokat. Kétségkívül, ezzel is enyhülhet a feszültség. Amire szükség is van, mert a modernizálás automatikusan (?) újat ter­ mel. A fényszedés, az ofszeteljárás és a többi újítás drágább. Pontról pontra kimutathatóan az. A különbözetet a megrendelőnek kell megfizet­ ni. M ár ha tudja! Tételezzük fel, hogy a „lapgazda” képes követni a drá­ gulást. Azzal viszont olyan ellentmondás keletkezik, ami a szellemi erők, produktumok kiszolgáltatottságát csak növeli. Statisztikákat bárhonnan idézhetnének arról, hogy egy-egy könyv, folyóirat előállításának költségei­ ben hány százalékot tesz ki a szerkesztőség, és a szerző munkája és a nyom­ dáé. Igen elgondolkoztató, ha az utóbbi kétszer annyira értékelődik. S eb­ ben benne van az, hogy a „term elő” vállalat kétszázhatvan százalékos haszonkulccsal dolgozik. Lehet játszani a számokkal: a ténylegesen kétszázhat­ van forintot érő munkáért a megrendelőnek csaknem kilencszáznegyvcnet kell fizetnie. Mi ez, ha nem többszörösre növelése a kiszolgáltatottságnak? Mondjunk inkább ráfizetést? Hiszen ilyen arányú növekedés aligha hárítható át az olvasóknak. S ha nem, akkor már csak egyetlen út tűnik járhatónak: a roló lehúzása. . . A pohárka alján még ezután is maradt a „feketelevesből” . A nyomdák ugyanis nem szívesen vállalnak kisebb példányszámú, de minőségigényes megbízást. Így érthető, ha a gondok felsorolása után egy nyomdaigazgató ekként zárta le a vitát: „H a elégedetlenek, vigyék máshová a m unkát!” E z valóban megoldás lenne, de csak versenyhelyzetben, ahol esetleg lehet olcsóbb helyet találni. Ahol esetleg még él az elv: kle in e Fische, gute F ische. . . A T E R JE S Z T ŐK N É L Tizenhárom folyóirat részvételével Fonyódon 1987-ben megtartott eszme­ csere egyik sarkalatos pontja volt, hogy a M agyar Postának és a Lapkiadó Vállalatnak alig-alig érdeke a lapok terjesztése! A posta jelenlevő képvi­ selője azt is kifejtette, hogy különösen az előfizetők okoznak nagy ráfize­ tést; a lapkiadó viszont szorgalmazza az előfizetést, mert annak mennyi­ sége a példányszámrendelésnél meghatározó. Viszont - országos tapaszta­ lat! - a lapkiadók keveset tesznek az előfizetők számának emelése érdeké­ ben. Az első pillantásra látható ellentmondás csaknem feloldhatatlan. E b ­ ben a rendszerben ugyanis egyedül a szerkesztőség, illetve a lapot fenntar­ tó szerv érdekelt abban, hogy növekedjék az előfizetők száma. Minthogy a fenntartó a lapkiadót bízta meg a folyóirat ügyeinek intézésével, a kör bezárult. A szerkesztőségnek sem apparátusuk, sem erejük nincs arra, hogy előfizetőket gyűjtsenek. Konkrétan somogyi tapasztalat volt, hogy a Lapkiadó V állalat csak kü­ lön dotáció ellenében lett volna hajlandó foglalkozni előfizetők gyűjtésével. 89 �E z a szerkesztőség tudomása szerint azóta sem valósult meg. Sőt, olyan jelzéseket kaptunk, hogy a meglevő előfizetők megtartásáért sem tesznek semmit. Ilyen: 1986 őszén egyik balatonfüredi szerzőnk vállalta, hogy tizenhat előfizetőt szerez a Somogynak. E z megtörtént. 1987 elején viszont csaknem mindegyiküktől levél érkezett a szerkesztőségbe, hogy az előfize­ tett lapot nem kapják! A reklamációk, illetve a levelek egy részét továb­ bítottuk a lapkiadóhoz. S mi történt? 1988 elején újabb levelek érkeztek, hogy hiányosan és véletlenszerűen kapják meg. A megoldás legtöbbször az volt, hogy a remittenda példányokból pótlólag elküldjük, illetve ha er­ re nem volt mód, akkor a szerkesztői példányokat áldoztuk fel. Hangsú­ lyozni szükséges, hogy a szerkesztőség semmiféle jogviszonyban nem áll a M agyar Postával, erre egyedül a lapkiadó illetékes. 1980 július óta a lapot fenntartó Somogy Megyei Tanács képviselői és a lapkiadó vezetői többször folytattak megbeszélést ezekről az ügyekről, de a megoldásig - sajnos nem sikerült eljutni. Hasonló példákat hozott az A lfö ld szerkesztősége. Debrecenben a fenn­ tartók, a posta és a lapkiadó képviselői a szerkesztőségben ültek össze, hogy a megoldáshoz közös úton eljussanak. Akkor a posta 72 órás továbbí­ tási határidőt vállalt, amit azóta sem tudnak betartani. Viszont a fonyódi megbeszélésen a posta képviselője határozottan kijelentette, hogy a lapter­ jesztés nem nyereséges, s különösen nagy a ráfizetés az előfizetőknél. Ugyanakkor fölajánlotta, hogy számuk növelése céljából díjmentesen továb­ bítanak körlevelet. A posta arra is hajlandónak mutatkozik, hogy a ter­ jesztés monopóliumának feladásáról tárgyaljon. Így esetleg mód nyílna tár­ sadalmi terjesztőhálózat szervezésére. A kiszolgáltatottság, minthogy sok benne a bizonytalansági tényező, sen­ kinek nem jó. Legkevésbé a szerkesztőségeknek, amelyek így aligha vál­ hatnak irodalmat alakító műhelyekké. Ha a labilitás teljes felszámolását nem is, a folyóiratok érdekvédelmét határozottan vállalnia kell az Írószö­ vetségnek. A jelen és a jövő magyar irodalma kívánja ezt. 90 �JE N E I LÁ SZLÓ Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban I. A társadalom manipulatív törekvései erősödtek meg annyira, hogy rövidre zárva a radikálisabb irányzatokat, átirányítson a történelemmel összehangzó múltidézéshez? A lendületes átalakulás képzetét keltő történeti mozzanatok új heroisztikus struktúrát alakítanak ki, vagy az is pusz­ tán önvédelmi reflexként megjelenő irányított nosztalgia? Hiteles-e az önmagát eredetében kiteljesedni látó alkotók törekvése, vagy az egyete­ mes témahiány legújabbkori tüntetőcsoportjáról beszélhetünk? E z esetben tehát szerzői manipulációkról? Legelső nekifutásra ezek ötlenek fel ben­ nünk. A z egyik oldal ideológiai-politikai, a másik esztétikai-irodalom­ történeti síkon ébreszt további kérdéseket. A z elsőhöz csak annyit fűzhe­ tünk, hogy kulturális közviszonyaink manipuláltságának vizsgálata való­ színűleg nagyrészt gazdasági kérdésekhez vezetne. Illetékességünket szem előtt tartva válasszuk azt az alapállást, miszerint a valóságtól most sem szakadt el irodalmunk. Így a tematika esetlegessége máris szilárdabb ala­ pot nyer, (e l )k ötelezettséggé válik. Vegyük prózairodalmunk tárgykörének egyszerűsített képletét. Beszél­ hetnénk akár a tematikai kényszerről is, hiszen a neoavantgarde de nemcsak a neoavantgarde! - sikerületlen ágai megmutatták, hogy milyen elszánt erőkifejtéseket hív életre a mondanivaló hiánya. Szóljon a mű akár a történelmi múlt korszakos vagy hétköznapi momentumairól, avagy napjaink problémaköreit igyekezzen közelíteni: mindezt néhány általános nézőpont közül válogatva tudja kivinni. Megjelenhet valóságunk egy em­ berben, egy családban, a Szűkebb pátriában, a legáltalánosabban a hazá­ ban gondolkodva. Gyorsan szögezzük le: ezek nem szigorú sablonok, kö­ zöttük nincs is éles határvonal, s egyszerre is szerepelhetnek - ez már a 70-80-as évek nagyregény utáni vágyakozását idézi. Tehát azt írtuk, legáltalánosabb a nemzetben gondolkodó szerzők eljárása, azonban ezt manapság joggal cáfolhatjuk. A tényleges történelmi regények - mivel a nemzeti lét deduktív elemzése ezekben legkönnyebb - ugyanis napjaink­ ra legjobb esetben Spirónál, D ohai Péternél, Balázs Józsefnél áltörténelmi regénnyé átalakulva jelentkeznek. Tovább gyengült az a társadalomkriti­ kai irányultság is, amellyel mind ez ideig többé-kevésbé találkozhattunk. A változatlan irányú törekvés azonban most is elvezet a nembeliség kö­ vetelményeinek beteljesüléséhez. Most az egyénnél m egállva - sajátos po­ zitív eredményként - a legapróbb rezdülés mögött is az általánosra isme­ rünk: éppen mert az egyéni sors történelembe, közösségbe való beékelő­ désének, beágyazottságának élményét igyekszünk átélni. A z író áttételesen érvényesülő szándéka találkozik az olvasó várakozásaival. A szubjektivizálódás legértékesebb szakasza az, a magánszféra szétterülése, a keretek meginduló szétfeszülése a közösségi felé. Nem manipulációkról kell te­ hát elsősorban beszélni, hanem a valóban létező problémák hatásáról, s az ezeket éreztetni igyekvő alkotók szerepvállalásáról. A z ilyen elhatáro­ 91 �zás azért is vonzó, mert módszerénél fogva a didaktikusságot is inkább elkerülheti. Ezzel értünk el a második kérdéscsoporthoz. Hogy nevezzük tárgyun­ kat: a történelem kisajátítása, gesztus, vagy tényirodalom történelmi távlatból? S ha a jelenről olvasva találkozunk ilyen szerzői igénnyel, meg­ alkotott ítéleteink változatlanul alkalmazhatók-e? Találhatunk-e megfele­ lő eszmei-társadalmi-művészeti alapot a mában, a helyi színezet kiemelé­ séhez? Mintha a ’7o-es évek epikájából köszönne vissza a légkör meghatáro­ zó energiáinak fő szervezőerőként való szerepeltetése. O ttlik G éza alap­ példáján felserdülve sorakoznak itt Czakó G ábor, Vámos M iklós, H aj­ nóczy igen jelentős példái. Ebből a törekvésből is táplálkozva jelenhet meg mind konkrétabban a „coleur locale” sajátosan jellemző gondolati­ sága, már a kisajátított történelem - helyenként igencsak szubjektívan válogatott - tényhalmazából építkezve. A művek hátterében (?) megje­ lenik az alkotó személye, és immár igazi despotaként, anyagának függet­ len szerveződési elveket konstruál. A neoavantgarde formai radikalizmu­ sától csak részben elszakadva, a bölcseleti szinten így nyert tért a történetiség kényszerű parabolisztikusságán túllépő magánmitológia, a kollek­ tív önvizsgálat változatlan igénye által teremtett új elemző eljárás. Am ely­ nek alkalmazása természetesen minden esetben a jelen érdeke elsősorban. Mennyiben érdeke azonban az a topográfiai tudatosság, mely most leg­ többször keretet ad egy (csoport) mentalitás megrajzolásához? II. A z elv és a gyakorlat igazságtartalmának félreérthetetlen kettőssé­ ge a közéletiség értékszintjeinek törésvonala mentén szétrázta a társadal­ milag leginkább érzékeny réteget, az értelmiséget. A nehezen változó nor­ mákhoz erősebben kötődők közül is sokan hasonlottak meg az egyéni ér­ dek és a közösségi igények szembesülésekor. A kollektív szempontok így egyre inkább a szubjektív megfontolások hátterévé váltak, s ezzel több­ nyire értékminőségük is igencsak devalválódott. A mindezzel szembesü­ lők dezilluziója jelen esetben sem más, mint a kilábalás, vagy az elmerülés alternatíváinak érzelmi-értelmi bázisa. A z irodalomban természet­ szerűleg - mivel alapvetően az etikum által vezérelt közlésmódokkal szá­ molunk - karakteresebben mutatkozik meg a választás szélsőségessége. Egyik esély a tragikus létszemlélet kialakulása, míg a másik a tragikus lét újfajta szemléletének deklaratív közelítése. A z utóbbi, lényegét tekint­ ve, a formai lehetőségeken keresztül véli kivihetőnek az aktív létezés új­ ratermelését. M ivel mindkét eljárás a valóságnak ugyanarra a mozzana­ tára alapul, annak tartalmi vonatkozásait ábrázolnia szükséges valam i­ képpen. Tehát a fentiekben körvonalazott történelmi érdeklődés mellett igen erős a határozottan a jelenről szóló, a válságos időket megvilágító utalások műbe emelésének igénye. Ennek a sajátos axiómának az érvé­ nyesülése érhető tetten például Tem esi Ferenc sikerkönyvében is. M ár a visszatekintés is egyféle értékítélet. A z a tudat, hogy a nagylép­ tékű haladás vágya a befutott utak végpontján valóban anakronisztikus, megmutatta jelenünk igazi nehézségeit. Hogy a lehetőségek birodalmán végigrohanva ismét önmagunkra kell találnunk. Hogy ezt nem tehetjük meg ugyanúgy, mint elődeink, vagy hogy nem csak úgy kell megtennünk. Innen tágul a kép az érvényes komplexitás célkitűzésével. Itt gyökerezik a kollektív önvizsgálat reneszánsza, mely annyiban új, amennyiben a ki­ 92 �vívott posztjából nem engedő szerző sajátos intenciói alapján, a másság kényszerében szerveződik. Ezután mindegy már, ha egy faluról, egy csa­ ládról, egy kisvárosról olvasunk: érezzük azt a feszültséget, amellyel cá­ folhatjuk a szűkített tér feltétlen magánjellegét. A fiktív regényvilág, a sci-fi, valam int a múltról szólva a „románce” , a „gothic nov el” (Umberto Eco) túllép tételeinek helyi kötöttségein, s itt csak azt mondhatjuk, hogy az olvasó érdekében. Tudniillik, hogy érdek nélkül szemlélve a regény világát, fenntartás nélkül szórakoztasson. A pusztán ezt célzó befogadói érdeklődést jelen esetben azonban méltán hagyhatjuk figyelmen kívüli. A z igazán érdekes a valós történelmi szituá­ ciónak a lényeget hűen tükröző ábrázolása - s hogy az alkotó milyen me­ todikai-stilisztikai eszközrendszert mozgósítva éri ezt el. Itt két alapvető megoldást elemzünk csak: a városmonográfia és a tényirodalom határán mozgó, a szociográfiához több ágon kapcsolható írásokat, valamint a „tisztán szépirodalmi szándékkal keletkezett” , a tényanyagot többnyire átlírizáltan, ritkábban természetéből eredő sokszerűséggel megjelenítő al­ kotásokat. Mindezt azzal a további megszorítással tesszük, s keressük egyben a megfogalmazott kérdésekre a választ, hogy - a témából adódó­ an - a „v id ék ” a „vidékiség” tényét választjuk válogatási szempontnak. Kosztolányi szerint „az egész magyar irodalom vidékről jött” (Dunán­ túli Élet, 1924.). Pacsirtájában ennek a vidéknek elmaradottságát, a szé­ lesebb szellemi horizont hiányának hátrányait mutatja fel. Ő maga Szabad­ káról, K r ud y a Nyírségből elszármazva is a századelő Pestjének króniká­ sa lett. A vidék térfoglalása talán a népi írók mozgalma idején meghatá­ rozó. Ekkor kezd igazán terjeszkedni, jóindulattal kikövezett utakon, a provincializmus, mely később néhány esetben a fasiszta ideológiához is közelített. „ A hírhedt coleur localehoz való ragaszkodás - írja D aniló K iš - , ha kívül esik a művészi kontextuson (azaz nem a művészi igazsá­ got szolgálja) szintén a burkolt nacionalizmus egyik m ódja” . E z a fajta irányultság a felszabadulás után más, pozitívabb tartalommal telítődött; míg a „m ásik oldalon” - az illegalitásba kerüléssel egyidőben - mind erő­ sebb radikalizálódás tapasztalható. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy épp ennek a helyi színezetnek az átgondolt ábrázolása le­ hetett célja például Illés Endrének „krétarajzai” megírásakor, ez a szán­ dék vezethette a fiatalabb írógenerációkat közelmúltat megidéző alkotá­ saiban. Nyitottabb, vagy szűkebb optikával, de rögzíteni lehetőségeink, illetve lehetetlenségeink keletkezéstörténtét. E z a hagyomány elsősorban a súlyos próbatételekkel terhelt 50-es évek tematikájához vezet. Teljesen esetleges válogatásban álljon itt Rónay G yörgy, Bálint Tibor, G yurkó László, Sántha Ferenc, Karinthy Ferenc, vagy akár Já vo r Ottó, G ergely Á gnes, M ezei A ndrás műveinek példája. Külön kategória - bár legtöbbször ugyanezt az időszakot veszik elem­ zés alá - a családregények, családnovellák egész során: Bereményi, Csap­ lár Vilmos. N ádas Péter, Lengyel Péter írásai már átvezethetnek minket tényleges témánkhoz. Mégpedig a célzatosan - bár többnyire lényegét érintően átstilizáltan városmonografikus hajlandóságú irodalomhoz. Legtisztábban Temesi Ferenc mutatta meg Látom nekem kell lemennem című novelláskötetében, majd igazi népszerűséget kiérdemelten a Por cí­ mű regényében, hogy az önéletrajzi elemek szervesülve a nemzedéksorsok 93 �történelmének fő cselekménnyé tételével, és a szándékosan és irányzatosan pontos helymegjelöléssel, milyen új élményhez juttathatja olvasóit. Ennek az új élménynek igen lényeges összetevője az ún. irányított (rossz értelemben manipulált) érdeklődés. A bizonytalanság életérzésével szembehelyezhető eszmény által mintegy meghosszabbíthatjuk magunkat térben és időben. E z a terjeszkedés nem változtatja meg körülményein­ ket, csak a változatlan valóság szemléletét alakíthatja. A zt a pszichés többletet nyerhetjük általa, mely majd közegünkkel szembesülve a változ­ tatás alapja lesz. E z végső soron a legtöbb jelentős mai mű alaptulajdon­ sága: a posztmodern szituációnak (Hegyi Lóránd) megfelelően nem bíz mindent az olvasóra: veszi a fáradságot és - több-kevesebb sikerrel megkísérli elvezetni önmagához. Ha nem ugrott be az igen változatos ha­ táskeltő akciók fényűzésének, legalább az „egyszerű élményszerűséget fedezze fel újra, s ne szembesüljön szüntelenül önnön műveletlenségével a kollázs- és kompiláció-özönben. Itt érdemes megemlíteni Umberto Eco intertextualitás-elméletét, mely­ nek lényege, hogy a különböző szövegek, függetlenedve alkotójuktól, szüntelenül egymásra utalnak, mintegy külön kommunikációs viszonyt tartanak fenn. Erre építve, A rózsa neve című regényét ő is különféle for­ rásokból válogatta össze, mégis másirányú következetességgel. Mintha éppen mélytudományos nehézségüktől törekedne azokat megtisztítani tulajdonképpen kommercializálja a szövegidézeteket. Eco tehát az intellektualitást megtartva - mint erről majd a későbbiekben is szó lesz igyekszik távolodni a szigorú értelemben vett elitművészet gondolatköré­ től. A valóság elől már nem elég a megszerkesztett zsenialitás burkába menekülni. A z irodalom is nyit a jellegzetesebb érdekcsoportok felderí­ tése felé, s ennek a nyitásnak lesz az eszköze a történeti érdeklődés, a színhely mindenkinek személyes mitológiája. III. A szociográfia lebontotta magából azokat az egységeket, melyek­ kel összetetten a szépirodalmi törekvések kifuthattak. Így némileg kétér­ telműen anekdotikusra sikerült, vagy már-már a bedekkerhez hasonló írás­ művek is megjelenhettek. A változatlan esztétikai követelmények azonban megingathatatlanok. Í gy marad talpon többek között Sarusi M ihály bé­ késcsabai, Szabó Magda, Mocsár G ábor debreceni, Simonyi Imre gyulai, vagy akár Szeberényi L eh el sajátosan egyéni „dunai” irányultsága. Meg­ említhetjük a „szegediek” között Temesi mellett például Fenákel Ju d itot, vagy hogy nemzetiségi területekre ugorjunk, a csehszlovákiai magyar Tóth László vagy G ren d el Lajos írásművészetét. Óvatosan megidézhet­ jük egy pillanatra a Sütő-Panek-v itát is, valamint B ek e G yörgy példaérté­ kű nemzeti (nemzetiségi) önismeretét. A szigorú szociológiai szempontokon túl de ezen a területen is igazán jelentős értékűnek tudhatjuk K olozsvári Papp Lászlónak a vidéki értelmi­ ségieket az intellektuális próza szövetében megjelenítő regényeit, Mészöly M iklós mitikus szekszárdiságát, Temesi Ferenc „tudatosan posztmodern” regényét. Általában a vidékiségről, vagy konkrétan egyik városunkról számtalan adalékot nyerhetünk ezekből a művekből. A z írói karaktert a közös alapon túl Kolozsvárinál a Németh Lászlói papírszínházra emlékez­ tető igen erős és mély szellemi feszültség, Mészölynél az átadásra szánt anyag „pontos” ismerete, s e tudás konok terrorja. M íg Illyésnél, Sütőnél stb. a táj is élményesített formában jelenik meg, Mészölynél az élmény is 94 �tárgyszerűen. Temesinél a forma is igencsak hozzájárul - a korral halad­ va lassan elhagyhatatlan követelményként - a jelentésegység végső kiala­ kulásához. Nem egyedülálló a vállalkozása: a szerb M ilorad P a vič is ha­ sonló eljárással szerkesztette Kazár szótárát. Értékelhetik ezt is a neoavantgarde késztetések nem csituló diktatúrájának, de valószínűleg köze­ lebb jutunk az igazsághoz, ha a mű egészét a „m ese” felől közelítjük. T e­ mesinél is a gondolatvilág legfontosabb egységesítő eleme a mese, az ál­ landóan jelenlevő mese, mely miatt M arquez ezt az alkotásmódot „m e­ morias falsas” -nak, álmemoárnak nevezte. Erősen meghatározza azonban elméleti tájékozódásunkat a posztmodern-kategória tisztázatlansága. Egyes elképzelések szerint a posztmodern pusztán a neoavantgarde formakultúra és eszmeiség utolsó, manierisztikus szakasza; s mint ilyenek, összetevői az új-avantgarde formai radikaliz­ musa és egy bizonyos újfajta realizmus. Mások szerint új és szuverén irányzat, mely nem nélkülözi a neoavantgarde némely formai jegyét. A z bizonyos, hogy ma az erősebb és szélesebb gyűjtőkörű motivációt már az irónia finomságával, cizelláltságával is felemásan lehet csak elképzelni. A z ironikus beállítottság ugyanis intellektualitását megőrizve igyekszik mesterkéltségét levetkőzni: a sajátosan realisztikus tendenciákkal össze­ függésben az emberi azonosságtudat valódibb biztosítékait kutatja. D ina­ mikusabb viszonyulás ez tehát, de a nagyobb koncepció sodrában sem mond le az önvizsgálat kötelezettségéről. E z pedig - mint már többször jeleztük - valam i meghatározott egyénfölötti szinten realizálódik. A Száz év magányhoz, A rózsa nevéhez méltó nagyregények azonban váratnak magukra. A terjedelmesebb vállalkozások sem érik el azt a komplexitást, amelyet a felvállalt probléma sokoldalúsága igényelt vol­ na. Egyelőre nehéz elhinni, hogy nemzeti sajátosságaink, múltunk ezirányú semlegessége lenne a gátló tényező. Inkább az a kronológiai megrögzöttség hibáztatható, mely szerint egy nép arcéle produkciói egymásutániságában, a hiányzó láncszemek számának tudatában, a megrontó erők fellebbezhetetlen dominanciájának elismerésével lenne megrajzolha­ tó. A z efajta historikum népszerűsége igazán egyszerűvé tette tételszavak könnyed legyártását az ifjabb nemzedékek számára például a ’7o-es évek dezilluziójáról, az ’ 50-es évekről, vagy visszább hatolva: a fasizmusról, a Monarchiáról. A körülmények szüntelen egymásbajátszása talán itt sik­ kadt el, talán itt kereshető a potens magatartások időleges kifulladásá­ nak magyarázata. A végére ismét elértünk tehát a manipuláció-evolúció problémaköréhez, s így a politikum legalább minimális megjelenésével is számolnunk kell. M ivel a jelenség nem manipulációk eredménye, de megjelenése nem a művészet krízisére válasz. E motívumok mélyebb értelmű kibontása már egy másik tanulmány témája lehet. Ugyanis várat még magára a poszt­ modern alkotások behatóbb, céltudatosabb elemzése, amely majd várha­ tóan használhatóbb kifejezéseket ad kezünkbe. 95 �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) II. díj Marno János (Budapest) III. díj K is Zoltán (Budapest) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj A zsűri nem adta ki. II. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) és Praznovszky M ihály (Veszprém) III. díj Podmaniczky Katalin (Franciaország) és Csapodi Tamás (Budapest) D IC S É R E T B E N R É S Z E S Ü L T E K Szépirodalmi kategória Ardam ica Ferenc (Losonc), Erdős István (Salgótarján), Onagy Zoltán (Esztergom). Tanulmány, esszé kategória Bogácsi Istvánné (Pásztó), Kaútzky Norbert (Budapest), Máté J. György (Budapest), Tarján Tamás (Budapest), Várszegi György (Bátonyterenye). 96 ��Á ra: 2 5 , - F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6cedf552effd5640f131783a0421b356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2434c7c184892560ec693e7aed34f233.pdf 826cd632759769b318b0f03a4e71c9ff PDF Text Text ��Tartalom 3 Eörsi István: Beszéd az évfordulón (vers) 5 Dippold Varkoly: Arnold Schwarzenegger szonettkoszorú 16 Eörsi István börtönversei VA LÓ SÁG U N K 23 19 Németh János István: A demokrácia tragédiája (tanulmány) Kerékgyártó T. István: Leszámolás az alattvalói léttel (tanulmány) 29 Kulcsár Sándor-Bagó József: A vállalati válság (tanulmány) 35 Vitányi Iván: Reflexiók. . . (vitazáró) 40 Andrassew Iván Alullévők c. sorozata ABLAK 45 Dobos É va: Pablo Urbányiról 46 Pablo Urbányi: Hagyaték (novella) 52 Laczkó András: A lengyel és magyar igazán barátok (interjú) 58 Kurdi Imre: Német nyelvű mai költők 59 Német nyelvű mai költők versei 69 Baranyi Ferenc: Már úgy enyém (vers) 70 Csapiár Vilmos: Kurva vagyok 86 Szilágyi Ákos versei SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 91 Klubhűségből aranyérem (Szokács László sorozata) SZERKESZTŐ SÉG I Minden szerdán FO G A D Ó Ó R Á K : 1 1 - 1 5 óráig, és minden csütörtökön 1 1 - 1 6. 3 0 óráig, Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. szám alatt. �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József * A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács É va Kőrössi P. József Dr. Németh J. István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189. Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 89.53993 N. S. B A G Ó JÓ Z S E F szociológus (Ip. Min. B p .); A N D R A SSE W IV Á N író (Tahitótfalu); B A R A N Y I F E ­ R E N C költő, az Ezredvég főszer­ kesztője (Bp.); C SA PLÁ R VILM O S író (Bp.); D IPPO LD V A R K O L Y szublimált alkotó (Bp-Bp.); D O ­ BOS É V A műfordító (Bp.); EÖ RSI IST V Á N író, költő, műfordító (Bp.); DR. K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N művelődéskutató (Jászbe­ rény); DR. K U LC SÁ R SÁN D O R közgazdász, pszichológus (Ipari Min., Bp.); K U R D I IM R E költő, műfor­ dító (Bp.); L A C Z K Ó A N D R Á S irod.-tört., a Somogy főszerkesztője (Kaposvár); D R. N É M E T H J Á ­ NOS IST V Á N , a Palócföld rov.vezetője, az M MK. igazgatója (Rét­ ság); S Z IL Á G Y I Á KO S költő, esz­ téta, műfordító (E L T E , B p .); SZOK Á C S LÁ SZL Ó újságíró (Salgótar­ ján) ; PA BLO U R B Á N Y I író (Otta­ wa, Kanada); V IT Á N Y I IV Á N (Orsz. Közm. Közp. főigazgatója Bp.) E számunk illusztrációs anyagát, a Nógrádi Sándor Múzeum (Salgótar­ ján) kiállításából válogattuk. Közös tető alatt címmel mutatták be az északnémet paraszti életet a cloppenburgi és a wilhelmshaveni múzeum gyűjteményéből, a Néprajzi Múze­ um (Bp.) közvetítésével. (Fotó: Koósné Kupka Edit.) T e rje s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta ln á l, a p o sta h ír la p ü z le te ib e n é s a H írla p e lő fiz e té si é s L a p e llá tá s i Iro d á n á l (HELIR) B u d a p e s t X III., L eh el ú t 10/a — 1900 — k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H ELIR 2155—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz ám á r a 25 F t, elő fiz e té si díj fél é v re 75 F t, e g y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k vissza. I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �EÖ R SI ISTVÁ N Beszéd az évfordulón Most elmondom, mért öltem meg, mért kellett Ábelt megölnöm, nem szépítem a tettem, mire jó az, ajh mire is jó? Gonoszabb bírót úgyse találok, magasabb bíró, bosszúra éhesebb el nem ítélhet ezen a földön. Mákszemnyi önvád nélkül vallok, hisz ezer Ábel kínja összeadódva egyetlen káini perccel sem ér fel, s az azóta eltelt pudvás gumójú hüllő-húsú évvel nem állja a versenyt millió széttört galambtojás-fej. Ma már nincs arra szó sem, mennyit dolgoztunk hajdan, de bőség volt a jutalmunk s a ráadás: majdnem-béke, csak hála imára ne kellett volna járulni Elébe, ki míg robotoltunk, napfürdőzött magas Hivatalban. Kit talált talpon a hajnal? És kit a lebukó nap? A tömérdek tigrissel vicsorgó tájék napestig kit lát? Ki túrja vinnyogva a földet? Ki fejti, ki nyúzza a birkát? Ki készít túrót, sajtot? Fagyűző bundát, takarókat? Alamizsnámból él s még hozzá én adja hálát? Térdencsúszva köszönjem bűzös, keserű verítékem? Ha csak lehetett, eloldalogtam és mulya szégyen festette pirosra arcom, hallván, öcsém imáját. Motyogott homlokát földreszorítva s újból fölemelve, arcán egybevegyült a könnye, a nyála, a taknya, tépte, harapta a gazt, vacogott láztól sebes ajka, rángott és csuklott s laffogott rózsás, felpuffadt nyelve. Apám komoran korholt, látva vonakodásom: „Nézz rám - huzakodtam az Úrral, bosszú és büntetés ő” korán meggörbült testét, szemében a farkasszagot érző birkák rémületét viszolyogva még ma is látom. 3 �„Jó l van, csak ne siránkozz” - s tudjátok, mi történt aztán, de senki se tudhat a büszke örömről, ami betöltött, midőn a tűzre gödölye-nyakból vérpatak ömlött, s nem szállt fölfele füstje, de nekem jött arcomba csapván! „Nem kellek neki, hurrá! A magamé lehetek végre!” S egy hangra riadtam, mintha gerincem fűrészelnék: „Tekints ,le szegény bátyámra, Uram, emeld fel a lelkét, fogadd cl áldozatát, mert szívem szakad meg érte.” Ő sajnált emgem - doromboló macska rokonát, az oroszlánt, engem, ki a sakált, a farkast puszta kézzel is irtom, a köveket nála kétszerte messzebb és célba hajítom, elmém élesebb, szívem tágasabb s hallgassam, hogy szán? Izmos a kezem, a lábam, fülem jó, szemem éles, vagyok valaki, bármily balsors szöges bakancsa a számon, és épp amikor meghódítottam végre halálom, jön ez itt könyörögni a szeménél üresebb nyáresti éghez! A düh szememre hulló vérvörös fátyolán át láttam meghajlott hátát s egyszerre fölegyenesedtem: „Vagy ő vagy én!” Fölemelte karját, ahogy közeledtem, „M it csinálsz, testvér?” Egyetlen ütéssel szétzúztam koponyáját. Az irigység vezette öklöm? Ó ember, sohase hidd el, bárhogy hirdeti ezt a nyámnyila ábeli fajzat: az alázatra sújtottam, de öcsémet találtam csak úgy áldoztam fel, mint ő juhait: egyszerű szívvel. Most ha vihar korbácsol, húsomba harap a veszett fagy, csontomon játszik az északi szél, hiába lelek tűzre, bármerről közelítem, elémjön, szemembe csap a füstje, torkomba fulladást töm, elüldöz, melegedni nem hagy. Márianosztra, 1 957 4 �ARNOLD SCHWARZENEGGER SZONETTKOSZORÚ Írta és szerezte: Dippold Varkoly mozgásművész 5 �ARNOLD SCHWARZENEGGER M E L L V IZ S G Á L Ó M i tö r té n t? S É R Ü L É S : sz ú rt, v á g o t t , lő tt se b , fic a m , tö ré s , é g é s , fa g y á s , á r a m ü té s , v illá m c s a p á s , f u lla d á s , a k a s z tá s . R O S S Z U L L É T : á ju lá s , g ö rc s ö k , h ő g u ta , e lm e z a v a r , e g y é b ism e r e tle n b e lső b a j. M É R G E Z É S : m a r ó m é r g e k , n em m a r ó m é r g e k , é te l, g á z , ré s z e g s é g , e g y é b . A S E G É L Y N Y Ú J T Á S M Ó D J A : é le s z té s , m e s te rs é g e s lé le g e z te té s , v é r z é s c s illa p ít á s , k ö tö z é s . S Z Á L L Í T Á S : s a já t lá b á n tá v o z o t t, la k á s á r a s z á llíto t tá k , k ó r h á z b a s z á llíto t tá k , m e g h a lt. ARNOLD SCHWARZENEGGER ÜZEMVEZETŐ K ü z d ü n k a z é r t, h o g y c s ö k k e n je n a k ü lö n b s é g a n eh éz és a k ö n n y ű m u n ­ k a k ö z ö tt, s a n e h éz m u n k a k ö z e le b b k e r ü ljö n a k ö n n y ű h ö z . A t e r v e t c s a k a k k o r t e lje s ít jü k h a tá r id ő e lő tt, h a g y o r s ü te m b e n m e g v a ló s ít ju k a z o k a t a f e la d a t o k a t , a m e ly e k e t a n e h éz és a k ö n n y ű m u n k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g c s ö k ­ k e n té s e és m in d e n d o lg o z ó n a k a n e h éz m u n k á k te rh e a ló li m e n te s íté se é r­ d e k é b e n tű z tü n k k i. A n e h éz és k ö n n y ű m u n k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k te lje s m e g sz ü n te té se n e h é z d o lo g . Ú g y te r v e z z ü k , h o g y a k ö z e ljö v ő b e n je le n tő se n c sö k k e n te n i fo g ju k a k ü lö n b s é g e k e t. O r s z á g u n k b a n jó l f o ly ik a n e h é z és k ö n n y ű m u n ­ k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k c s ö k k e n té s é t c é lz ó m u n k a , e m u n k á b a n m á r je le n tő s e r e d m é n y e k e t é rtü n k el. ARNOLD SCHWARZENEGGER LÁGERPARANCSNOk T u d o m á s u l k e ll v e n n ü n k : n em is é rd e m e s. 6 az ig a z i je le n id e jű s é g e t e rő lte tn i n em le h e t, �ARNOLD SCHWARZENEGGER GÉPÉSZ s o h a e n n y ir e s z ü k s é g n em v o lt r á , m in t m o st, e lig a z o d n i is n e h é z v i l á ­ g u n k b a n . K e lle n e k a t in é d z s e r b á lv á n y o k , a k ik r ő l e r k ö lc s i b iz o n y ít v á n y o k a t, é le t m in tá k a t le h e t v e n n i. P o z it ív h ő s ö k k e lle n é n e k s o k a n . B e ri A r y b ó l te h e t­ s é g e o k á n le h e t m a jd n ö v e s z te n i ily e t, h a fé ltő n v ig y á z n a k r á a s z a k e m ­ b e r e k . M o s t c s a k e g y e r ő tő l d u z z a d ó h a jtá s . L á t o m , e g y e n lő r e b e h a s z n á ljá k d iv a t o s f ia t a ls á g á t , jó m e g je le n é s é t. C s a k n e h o g y e g y id ő m ú lv a e lfe le jt s é k , m in t a z t n á lu n k s z o k tá k te n n i. R e m é le m , h a o k o s a n s z e r e tik a m u n k á b a n , b e b iz o n y o s o d h a t, h o g y a k o r s z a k p o p - Ja m e s D e a n - je k é s z ü lő d ik . Í g é r k e z ik b e n n e s z á m ta la n p o p k o v b o j, le h e t p o p lu c ife r , p o p h a m le t is. K é t e lk e d é s e i­ v e l , ig a z s á g v á g y á v a l m a g á b a n h o r d o z e g y v á la s z le h e t ő s é g e t a „ le n n i v a g y n em le n n i” k é r d é s r e . K é t e lk e d ő g e n e r á c ió t á r s a in k n a k sz ó ló , illő fe le le t e t . „ Ú g y tö ltö m a z id ő m , h o g y n a g y o n titk o s á lm a im b a n fe ls z ö k ö m a z é g b e , m in t a lá z .” ( M é ly r e p ü lé s ) L e h e t n em s z e re tn i e zt a t r a n s z a v a n t g a r d e (s a jn o s m é g k é p z e tle n ) p o p b a r ito n t, d e a m ik o r a s z ín p a d o n m a g á b a b o ru l a z e lő a d ó , s fe ls ik o lt , n em v o n h a t ju k k i m a g u n k a t a h a tá s a a ló l. ARNOLD SCHWARZENEGGER SZEM ÉLYZETIS A r e fo r m lé té r d e k ü n k - m o n d ja a z e g y ik p o z it ív hős T a n C e -tu n g , a m á s ik n a k , V a n g V u n a k , a k i (m in t a c ím b ő l is k id e r ü l) , a k u n g fu m e ste re és t a n ít v á n y a in a k e g y s z e rű e n c s a k V a n a p ó v a g y N a g y K a r d . A z id é z e t e g y é b k é n t a sz á z p e rc e s film k is e b b és e z é rt k e v é s b é je lle m z ő „ b é k é s ” f e l é ­ b ő l v a l ó : k ö r ü lb e lü l e g y ó r á t fo ly a m a t o s c s a t a k iá lt á s o k , r ú g á s o k , ü té s e k és e s é s e k z a ja tö lt m e g . E g y k u n g fu film b e n ez íg y v a n r e n d jé n , m é g a k k o r is, h a a r e fo r m p á r to t v é d e lm e z ő h a rc o s o k o ly a n m a g a s fo k o n fe jle s z te tt é k h a rc i m ű v é s z e tü k e t, h o g y m o z g á s u k k ö v e té s é r e s o k s z o r a la s s ít o t t fe lv é t e l sem e lé g la ss ú . V a n g V u és e m b e re i te rm é sz e te s e n a t á r s a d a lm i p r o g r e s s z ió é r d e k é b e n d ö n tik h a lo m b a a k o n z e r v a t ív o k k a t o n á it : n é h á n y ö r e g m a n d a r in o d á ig m e ­ r é s z k e d e t t a tö rté n e le m k e r e k é n e k v is s z a t a r t á s á b a n , h o g y f o g s á g b a e jt ik a r e fo r m e r e k k e l ta r tó f ia t a l c s á s z á r t, és le ta r t ó z ta t já k T a n C e -tu n g o t. A t e k e r v é n y e s tö rté n e tn e k e g y é b k é n t n em s z ü k s é g e s k ö v e tn i m in d e n s z á lá t , h isz e n a z o k b ó l m a g a J u L ie n - c s i re n d e z ő is g y a k r a n e le jt e g y e t - e g y e t : a h o g y a k u n g fu b a n , c s e le k m é n y b o n y o lítá s b a n is m in d ig a k ö v e tk e z ő p illa n a t m e g ­ 7 �o ld á s a c s a k a fo n to s . M ik é n t s z ó r a k o z ta t v a a k t u a liz á ló film h e z illik , a z a l ­ k o tó k nem h a g y n a k k é ts é g e t, k i m e lle tt is á ll a z ig a z s á g : V a n g V u m a r o k ­ n y i c s a p a ta u g y a n m e g le p e té s r e n em t u d ja m e g a k a d á ly o z n i a r e fo r m p á r t v e ­ z e t ő jé n e k k iv é g z é s é t, a z e r k ö lc s i g y ő z e le m a z o n b a n m é g is a z ö v é k é . ARNOLD SCHWARZENEGGER KARBANTARTÓ E s z t é tik u m o n a z o k a t a je le n s é g e k e t é r tjü k , a m e ly e k b e n t á r s a d a lm i- e m ­ b e r i lé n y e g fe je z ő d ik k i é rz é k i- s z e m lé le te s fo r m á b a n : lá th a tó a n , h a llh a tó ­ a n v a g y a b e lső lá tá s s e g íts é g é v e l e lk é p z e lh e tő e n . A z e sz té tik u m s z fé r á já ­ b a ta r to z ó d o lo g n a k te h á t e le n g e d h e te tle n fe lt é t e le , h o g y v a la m ily e n m ó d o n é r z é k e lh e tő le g y e n , v a g y is ta r ta lm á t , je le n té s é t ne fo g a lm ila g , ne e lv o n ta n t á r ja e lé n k , h a n e m je le n s é g s z e r ű e n , k o n k r é t e g y e d i je le n s é g e k fo r m á já b a n . E n n e k m e g fe le lő e n a m e g is m e rő m in d ig a z é lm é n y s z e rű e n m e g r a g a d h a tó je le n s é g e t s z e m lé li, s a ttó l ju t el a lé n y e g ig : a z á lta lá n o s e m b e r i t a r t a lo ­ m ig , a z is m e r e tig . T á r s a d a lm i- e m b e r i lé n y e g e n a z e m b e ri s z a b a d s á g és a z a lá v e t e t t s é g - k i­ s z o lg á lta t o t ts á g d ia le k t ik u s e g y s é g é t é r tik . A s z a b a d s á g a z e m b e r m e g k ü ­ lö n b ö z te tő je g y e , m in th o g y c s a k a z e m b e r k é p e s a r r a , h o g y a s z ü k s é g s z e ­ rű s é g e t f e lis m e r v e c é lt u d a to s a n , s z a b a d o n te v é k e n y k e d jé k . T ö r té n e lm i f e j l ő ­ d é s é n e k e g y s é g e s ir á n y á t , fő t e n d e n c iá já t is a z h a tá ro z z a m e g , h o g y c é ltu ­ d a to s te v é k e n y s é g é v e l ú r r á a k a r le n n i a z o k o n a z e r ő k ö n , a m e ly e k k e l sz e m ­ b e n a lá v e t e t t e n - k is z o lg á lta to tta n á ll, v a g y i s , h o g y fo k o z a to s a n k it e lje s ít s e s z a b a d s á g á t. A z a b s z o lú t s z a b a d s á g o t a z o n b a n so h a se m t u d ja e lé r n i, h iszen m in d ig le s z n e k o ly a n tö r v é n y s z e r ű s é g e k , a m e ly e k e t m é g n em is m e r , s m in ­ d ig le s z n e k o ly a n ism e r e tle n e rő k , a m e ly e k k e l s z e m b e k e rü l. A z e m b e ri l é ­ n y e g e z é rt a s z a b a d s á g és a lá v e t e t t s é g - k is z o lg á lt a t o t t s á g t ö r t é n e lm ile g v á l ­ to z ó , f e jlő d ő e g y s é g e . A s z a b a d s á g a z o n b a n n e m c s a k le h e tő s é g k é n t je le n tk e z e tt a tö rté n e le m fo ly a m á n , h a n e m s z ü k s é g le tk é n t is. A z e m b e rn e k a z é r t v a n h iá n y é r z e te , h a c é lk itű z ő és m e g v a ló s ít ó k é p e s s é g é b e n k o r lá t o z o t t, s e z é rt k e le tk e z n e k b e n n e p o z it ív é r z e lm e k , h a s z a b a d s á g s z ü k s é g le t e k ie lé g ü l. APÁM FA SZÁ T! K U RV A A N YÁ M A T! 8 �ARNOLD SCHWARZENEGGER IGAZGATÓ Bármit mondjanak is a cinikus emberek, a boldogság belső ügy, egy teljesen szellemi állapot, mely független minden vagyontól, birtoktól, világi kincstől Az ég még mindig borús volt, de friss szél fújt. Olyan idő volt, amely tettre és erő­ feszítésre serkenti az embert Előtte, az ég alján, egy nagy felhő terült el. Alakja olyan, mint egy várorom. ARNOLD SCHWARZENEGGER DE T E K T ÍV A mell önvizsgálata Ismert tény, hogy az emlődaganatok 90 százalékát a nők maguk veszik észre, de az esetek több mint felében a betegek későn kerülnek orvoshoz. Ezért igen fontos a nők időszakos vizsgálata különösen a termékeny kortól kezdve. A mellrák elleni leghatásosabb védekezési mód a betegség minél korábbi felismerése. Ha minden hónapban egyszer gondosan megvizsgálja magát, sokat tehet saját egészsége érdekében. A mell önvizsgálatát a nők világszerte sikeresen gyakorolják. Anyám a magyar irodalom, apám a blues. 9 �ARNOLD SCHWARZENEGGER TAKARÍTÓ JEGY KEZ ELŐ A je lk é p e k n e k , a s z im b ó lu m o k n a k is m e g v a n a m a g u k tö rté n e te . N e m k ivé te li ez a ló l a p e n ta g r a m m a , a z ö tá g ú c s illa g , m e ly é v e z r e d e k ó ta e lő ­ e lő b u k k a n d ís z ítő e le m k é n t, e d é n y m in ta k é n t In d iá b a n , d e e g y b e n ó v ó je l­ k é n t a m u le tte k e n , v a g y M e z o p o tá m iá b a n , s a z a n t ik v it á s id e jé n sz in te m in ­ d e n ü tt, n o h a je le n té s e m in d ig v á lt o z o t t a z id ő k f o ly a m á n . M á s r a u t a lt a te rm é sz e t m in d e n je le n s é g é t m e n n y is é g i, sz á m sz e rű v is z o n y o k r a v is s z a v e z e ­ tő p ü th a g ó r u s o k s z e m é b e n , m in t a k e r e s z té n y h ív ő k , a s z a b a d k ő m ű v e s e k , a z e s z p e r a n tis tá k , v a g y a s z o c ia lis ta f o r r a d a lm á r o k s z á m á ra . K ü lö n ö s , s z o k a tla n , é r d e k e s , u g y a n a k k o r sz e m b e sz ö k ő e n h a rm o n ik u s a p e n ta g r a m m a f o r m á ja : h á ro m e g y m á s b a k a p c s o ló d ó h á ro m s z ö g k é p e z i a z e g y e tle n v o n a lla l m e g r a jz o lh a tó fo r m á t, k ö z é p e n e g y ú j, c s ú c s á v a l le fe lé á lló ö ts z ö g a d ó d ik . „ B iz o n y o s , h o g y e n n e k a v izu á llis k ü lö n ö s s é g n e k is v o lt sz e re p e a p e n ta g r a m m a te k in té ly é b e n a s z im b ó lu m o k k ö z ö tt - ír ja e g y ik t a ­ n u lm á n y á b a n F a lu s R ó b e r t - m in th o g y a z ö tá g ú v a g y s u g a rú c s illa g a t u ­ d o m á n y o s m é rta n k ia la k u lá s a e lő tt le tt m á g ik u s je llé (a z ó k o ri K e le t e n ) , s ö r d ö g ű z ő sz im b ó lu m m a r a d t a k k o r is (a k ö z é p k o r i E u r ó p á b a n ) , a m ik o r m é rta n i tu d á s n é lk ü l r a jz o lt á k m e g .” G o e t h e F a u s t ja p é ld á u l e g y p e n t a ­ g r a m m a s e g íts é g é v e l p r ó b á lja k iz á r n i d o lg o z ó s z o b á já b ó l M e fis z t ó t , ám a , , l id é r c lá b ” , a „ b o s z o r k á n y s z ö g ” e g y ik sz ö g e k is s é n y ito tt, s íg y az ö r d ö g m é g is b e s z ö k h e t. A z e g é sz s é g e s e m b e ri te s tr e is e m lé k e z te t a z ö tá g ú c s illa g , ta lá n e z é rt á b r á z o ljá k s z in te m in d ig „ f e j j e l f ö lf e lé ” , m íg a z a ls ó k é t sz ö g s z é tta rto tt lá b a k a t je lk é p e z h e t. A b e fo g a d á s t és k is u g á r z á s t e g y a r á n t s z im b o liz á lh a t ja ez a s z é ttá r t k a r ú - lá b ú h e ly z e t, m ű v é sz i m e g fo r m á lá s á v a l n em e g y fe s tő t a ­ n u lm á n y a i k ö z ö tt ta lá lk o z h a t u n k . M e g k a p ó , m e n n y ire e lt e r je d t a p e n ta g r a m m a m o tív u m a a k ü lö n b ö z ő n é p e k h ie d e le m v ilá g á b a n . A z é s z a k i g e rm á n m ito ló g iá b a n s z e r e p lő bo­ s z o r k á n y lá b , a z e r d e i - jó in d u la tú - b o s z o r k á n y o k , a d r u d á k k e c s k e lá b szerű s z é tá lló lá b u jja in a k le n y o m a ta k é n t ism e rt. A z s id ó k u ltú r á b a n a h a tá g ú D á v i d - c s i lla g o t k ö v e tt e S a la m o n ö tá g ú c s illa g a , v a g y p e c s é tje - e g y e s m a g y a r á z a t o k s z e rin t a z é r t, m e rt a s a r k o k c s ö k k e n té s é v e l a k é t k ir á ly n a g y s á g á t k ív á n t á k m e g k ü lö n b ö z te tn i. G y a k o ­ ri á b r a a p e n ta g r a m m a a z ó k o r i H e llá s z b a n , d e k ü lö n ö se n a h e lle n is z tik u s , m a jd a ró m a i c s á s z á r k o r b a n , p é n z é rm é k re p é ld á u l e le in te ö n m a g á b a n , k é s ő b b v a la m e ly ik is te n , p é ld á u l Z e u s z , v a g y Í z isz , e s e tle g é p p e n s é g g e l is t e n íte tt c s á s z á r a t t r ib u tu m a k é n t, ső t m e g t a lá lh a tó a z ö tá g ú c s illa g ró m a i ip a r te s tü le te k s z im b ó lu m a i k ö z ö tt is. A k e r e s z té n y s é g is e lő s z e r e te tte l a lk a lm a z o t t k o r á b b i „ p o g á n y ” je lk é ­ p e k e t (a tö b b i k ö z ö tt a tö k é le te s s é g e t s z im b o liz á ló n é g y z e te t és k ö r t ) , a p e n ta g r a m m a is tö b b n y u g a t-e u r ó p a i k a t e d r á lis d ís z e k é n t s z e re p e l a z Is te n n a p já t k ö s z ö n tő H a jn a lc s i lla g g y a n á n t. S e n k i sem g o n d o lt a r r a , h o g y p o ­ 10 �gány szimbólummal dicsérték az Urat - sőt azt hitték, hogy Mária és Jé ­ zus nevének betűire utal az öt sarok, a csillag vonalának megszakítatlan­ sága pedig a tiszta élet áldottságára. A későbbi századokban is folyamatos maradt a pentagrammának, mint szimbólumnak az alkalmazása - persze minduntalan változó értelmezéssel. A szabadkőművesek bevették jeleik és jelvényeik közé, az eszperantisták az öt világrész kapcsolatára utaltak az ötágú csillaggal, s a remény színével, a zölddel vonták be. A testvériséggondolat érvényesül a forradalmi mun­ kásmozgalom jelképéül - 1917-ben pedig az orosz forradalom, majd a Szovjetunió felségjeléül - választott, s ezért vörösre festett pentagrammában is. De az ötágú csillag szerepel számos más ország jelvényei között is, s az ideológiai hátterek sokfélesége mutatja, hogy választásában nemcsak az esz­ mei meggondolásoknak, hanem a vizuális érdekességnek is szerepe van. Lopó Vagyok Egy az egybe. (D. P.) megkapó ARNOLD SCHWARZENEGGER E L E KT ROKOZM ETIKUS A beszéd, mint viselkedésünk minden más összetevője, egész lelkivilá­ gunk a mindenkori tudatállapotunk tükre: gondolatokat közöl, de nem kö­ zömbös, hanem érzelmi és akarati mozzanatokkal át- meg átszőtt gondola­ tokat. Hangulati hullámzásunk tehát döntően befolyásolja minden gesztu­ sunkat s természetesen nyelvi gesztusainkat, beszédünket is. Kétségtelen továbbá, hogy ősidők óta vannak az ember életében olyan pillanatok, ami­ kor belső feszültsége túláradó vagy egyenesen kirobbanó érzelmei számára a szokásostól eltérő, a szokásosnál megragadóbb kifejezési eszközöket ke­ res. S mivel ezek a kivételes pillanatok sem egyszeriek, hanem eseményés hangulattartalmuknak megfelelően többé-kevésbé sorozatosan megismét­ lődnek, mind a közösség, mind pedig az egyén életében, idővel nyilván­ valóan az egykor kivételesnek vélt kifejezőeszközök is beidegződnek, szo­ kássá, konvencióvá lesznek, sőt a megszokottság folytán eredeti tartalmuk­ ból sokat el is veszítenek. Éppen ez a folyamatos „kopás” sarkallja az em­ bert új meg új kifejezési eszközök keresésére, olyanokéra, amelyek csakis az ő örömét vagy fájdalmát, az ő félelmét vagy elragadtatását tárják fel méltóképpen. 11 �ARNOLD SCHWARZENEGGER ELLENŐRZÉSI OSZTÁLYVEZET Ő - H E Y ETTES L - Ma már elmondható, hogy az a nő, aki egy kicsit ad magára, leszedi a szőrt a lábáról. - Ne ő szedje le - mondja Magdolna T. - Hogyhogy, talán hagyja ott? - Dehogy, csak bízza szakemberre. A láb-, fazon-, hónalj-, bajusz-, szemöldökgyantázás a kozmetikus dolga. Otthon ne főzőcskéljünk gyantát, mert roppant tűzveszélyes, leégethetjük vele az egész lakást. - Használhatunk helyette szőrtelenítő krémeket, folyadékokat, hiszen ezek nem tűzveszélyesek. - Valóban nem, de nincs rájuk szükség. Több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Nemcsak a szőrt, de a bőrt is elrágják, elron­ csolják. - És a borotva? - Az nem káros, de minek? Mivel a szőrnek csak a felső részét vágja le, sokszor kell használni. A legjobb a gyanta. Használatával a szőr sokára nő ki, nem szúr (mint a borotválás után már másnap) és ami fontos, ritkul. - De nem nyáron. - Igen a napsugár segíti a szőr növekedését és megerősödését, akkor sűrűbben kell gyantázni. Ha már a nyárnál, a melegnél tartunk. Egy-két perc kellemetlenség árán megszabadulhatunk egy olyan szőrcsomótól - a hónaljnál - ami sehol sem divat, csak nálunk. Keleten, nyugaton eltünte­ tik. Olyan sok mindent átveszünk, majmolunk, ezt - ami a higiéniát, esz­ tétikát szolgálja - ne restellj ük lemásolni. (Úgy véljük: a hónaljszőrzet kiválóan felfogja az izzadságcseppeket, s ez bármennyire ellenkezik az esz­ tétikummal, hasznos.) (A. SCH.) ARNOLD SCHWARZENEGGER F Ű TŐ 1. 2. 12 Á LLAN D Ó FO G LA LKO ZÁ SO K „Egészséges családok klubja.” Rendszeres foglalkozások egészséges életmódot folytatni akaró csalá­ dok részére: testnevelési lehetőség, videoprogramok, közös rendezvények. „Rizikóklub” Cukorbajban, magas vérnyomásban, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők részére. �3. 4. 5. 6. Alkoholellenes-klub Az alkoholról leszokott egyének, az alkoholizálást ellenző és ellene tenni akarók részére olyan foglalkozási lehetőségek, amelynek tagjai lehetnének olyan családtagok is, akik nem szenvedő alanyai az ita­ lozásnak, de szeretettel várjuk az egyelőre még gyógyulni nem kívánó­ kat is. Hetente egy alkalommal orvosi tanácsadás - az egészséges életmód té­ makörből mindenki részére, aki ezt igénybe kívánja venni. Dohányzásról való leszokás. Korszerű táplálkozás. ARNOLD SCHWARZENEGGER G Y Ó G Y Í RÓ 1. 2. 3. 4. Melyek a szocialista erköcs főbb jellemzői, s kibontakozásának alapjai? Mi a társadalmi-emberi eszmények szerepe a szocialista erkölcsben? Melyek a szocialista humanizmus legfontosabb ismérvei? Mi az összefüggés a kollektivizmus alapelve és a szocialista érdekviszo­ nyok között? 5. Miben áll a kollektivizmus és az individualizmus ellentéte? 6. Mi a szocialista közösségek szerepe a kollektivizmus kialakulásában és érvényesülésében? Arnold Sehwarzenegger TITKÁR Szegény gazdálkodócsaládból származott, kora ifjúságától a földműve­ lők küzdelmes életét élte, s ugyanakkor nagy ambícióval művelte magát, megtanult franciául, latinul és héberül. Tarthatatlan anyagi helyzete végett Jamaicába szándékozott emigrálni. 13 �SZ ÍN TÉZIS : ARNOLD SCHWARZENEGGER MINDENHATÓ V é g é rv é n y e se n v a la m i elveszett g y ö n y ö r ű s é g k e r t je f ö l d ü n k ahol folyto n kergetőzü n k M ÉG M A R A D JA K lá b jeg yzet: E s te rh á z y B ikin ib en , a já n lo m . (D . V .) 14 M E G M A R A D JA K Fór �E Ö R SI IST V Á N „ Mindenkit jellemez, hogy milyen szerepeket vállal fel. Sőt hajlok arra a feltételezésre, hogy legvalódibb lényünkre csak szerepeinkből következtethetünk. Börtönverseim például, no­ ha csaknem mindig jobb - vagyis keményebb, megalkuvásmentesebb, a szenvedőkkel, szolidárisabb - embert mutatnak, mint amilyen valójában voltam, mégis olyan embereszményt fogalmaztak meg, amelyhez akkor, sőt jóval kisebb eséllyel, még ma is idomulni szeretnék. Ez az embereszmény az 1 956os forradalom sok más szereplőjét is lelkesítette, feleleveníté­ se ezért éppen ma, időszerűtlenségének csúcsán, pikáns és von­ zó feladat.” Képzelt ajánlat Ha valami jótékony isten vállamra helyezné kezét s „Fiam ” - szólna „megrövidítem rabságod nyúlós idejét, modern, hímnemű Csipkerózsa, átalhatod ha akarod, kényelmesen mint egy halott, amíg nem üt a boldog óra. Ha így sugározna egy isten ajkáról a szíves beszéd, én, aki benne sose hittem, megcsókolnám mindkét kezét. „Köszönöm, Uram” válaszolnám - , „hogy átcsalogatnál a kín beszögezett ablakain, s megóvnád szellemem s a formám. Nem kall az épphogy kidekázott étel s élet gyalázatát, ötgrammnyi zsiradékba mártott reményt falnod éveken át, amíg szemedből a meszelt fal kiszippantja a sugarat, és befagy hullámzó agyad, vágyad pedig felfal vagy elhal. Köszönöm, hogy előlegeznéd örök nemlét búvóhelyét, de inkább gyötörjön az emlék, havonta harminc lövedék! Aludni akkor is ráérek, ha megalvadt bennem a vér, Uram, az ember itt is él, jó vagy hozzám, de inkább élek! Álomból keltelek örömre, aztán megdörgölöd szemed, gondosan nem nézel tükörbe, a civilruhát felveszed, az állomáson kacsasültet rendelsz, míg a vonatra vársz, ott angolvécét is találsz, s köréd sereglenek a szűzek. . . ” Vagdossa inkább száz cafatra az idő idegeimet, részlet-halálod enyhet adna, de nem enyhülést keresek, az élet mérgét cseppről cseppre megszokhatja szervezetem” s Ő nem vitatkozna v elem, szánakozva nézne szemembe. Márianosztra, 1957 �Ó fiatal nők Ó fiatal nők, szépek, kegyesek, akiket hajdan hasztalan kívántam, bár érdeklődtetek talán irántam, kínjaimon most ne nevessetek! Mindegy, mi volt: hűség, mulyaság, vagy félreértés, ami elszalasztott, hagyjátok e hajszát és a harcot, hagyjátok el ezt az éjszakát! Halvaszült áhítozások hona, kísértetként hazajáró testek, ringyói részeg képzeletemnek, örökös szűzek, Mindig és Soha! Aljas bíráim cinkosai, ti, ösztöneimet vallató pribékek, kik szorult helyzetemmel visszaéltek, s nem átalltok épp itt rámrontani! Múltamnak, e növő birodalomnak minden zugában rátok lelek, egymásra vetülő emléketek személytelen nőstény-képbe olvad, majd mint a vásznon szanaszét libegtek arcok, tagok, cikázó mosolyok száz változatában - immár játsszatok más tizenhat éven felülieknek! Bűntelenségek bűnéért lakolva megnyílt előttem minden titkotok mélyebben, mint azt bármiféle csók fortélyos kulcsa megnyitotta volna. Hadd adjam rátok újra ruhátok, amelyet meg sem oldtam rajtatok, és oldozzatok fel és hagyjatok aludni végre, édes bosszúállók! Márianosztra, 1957 16 �A z új Hegel Az új Hegel én lehetnék, Az új Hegel nem vagyok, nem hibádzik ész, tehetség, csak a világállapot. Sajog a Létben a Kellés, Tagadásnak nincs helye e Levésben, ahol elvész a folyamat lényege. Ha az Általános így tett, én, az Egyes hogy tegyek? Mindkettőnkön úgy segítek, hogyha Különös leszek. Ne bámulj te Világszellem, egyesülsz még énvelem, ám, hogy önmagára leljen, tárgyiasul szellemem. Ma a Hegel-helyettesség nem adekvát állapot, hát miniszter-helyettesként igenlem az államot. Szubjektum az objektummal, vele összeolvadok ne tükrözd ezt vissza gúnnyal, mert az állam én vagyok. 1958 17 �Elnézlek Elnézlek nyamvad, sárga gyom, mint valami tüdőbeteg izzadod ki életedet a hepehupás udvaron. Rokonod, az akácvirág falon túl nyújtódzik fehéren, kit érdekelsz, kopott szemérem, mocsokbaragadt csúnyaság? Rozsdás drótkerítés alatt, a por szárnyai között virág-tüdőd sárgát köhög, talán hogy sajnaitasd magad. Sóhajodat nem hallja fül, itt minden szem kifele kémlel, egyetlenegy rab a kivétel, ő is csak azért, mert hülyül. Gyűjtő, 1960 Trepnik sajátságos piszka Trepnik sajátságos piszka szavak és szidalmak mocska zacc és légy vízzel hígítva rozsdás vasrácson poloska tányérsapkák alatt szürke pacniszerű olajfoltok lábvíz-szemek közt lecsüngve vécépiszkafa-dorongok pofájukban nyögve rágott mócsingforma alapelvek rámöklendik a világot éjjel és nappal nevelnek. Gyűjtő, 1960 18 �valóságunk N ÉM ETH JÁ N O S IS T V Á N A demokrácia tragédiája A Palócföld újjászületésére „ Antagonizmuson az ember társiatlan társasságát értem, azaz a társadalomba lépésre való hajlandóságot, amely azon­ ban összekapcsolódik az ugyane tár­ sadalom szétszakadásával fenyegető ál­ talános ellenállással. . . " „I. Kant, 1784.” R e n e s z á n s z h a n g u la tú tá r s a d a lm u n k b a n r e m é n y t k e ltő a d e m o k r á c ia h ív ő k e g y s ég e . N in c s m é g e g y p r o g r a m je lz ő , m e ly k ö r ü l ily e n sz é le s k ö rű e g y e té rté s le n n e . M in t h a a d e m o k r á c ia m e g a n n y i s á to ro s ü n n e p ö n fe le d ts é g é t s u g á r o z n á e g y é b k é n t h a m u s z ü rk e m in d e n n a p ja in k b a n . É v s z á z a d o k t a p a s z t a la t a s z e r in t s a jn o s a d e m o k r á c ia n em p ih e n te tő c so m ó p o n t a h é t­ k ö z n a p o k z e g z u g o s s z ö v e té b e n , d e a t á r s a d a lm a s u ló e m b e r egye d ü l e l v i ­ se lh e tő lé te z é s m ó d ja . „ T á r s i a t l a n tá r s a s s á g u n k ” f e lo ld h a t a t la n e lle n té té t k ö z m e g e g y e z é s s é s z e líd ítő k a t a liz á t o r . T ö b b s z ó la m ú s á g . S o k á ig a z e u r ó p a i z e n e le n y ű g ö z ő k iv á lt s á g á t je lö lt ü k c s u p á n e f o g a lo m m a l. A homo sapiens a n y o lc a d ik s z á z a d e lő tt é v e z r e d e k s o r a t o v a t ű n t p e d ig n em t a lá lt rá a k ü lö n b ö z ő s z ó la m o k e g y ü tth a n g z á s á n a k m ó d o z a ta ir a . E z é r t is c s o d á la t o s a z a p á r h u z a m , a h o g y az ö s s z e k a p c s o ló d ó s z ó la m o k z e n g é s e a g ó t ik a szellemiségével közö­ sen tö r új t á v la t o k f e lé , k o r á b b a n is m e r e tle n s z e r k e z e te k te re m tő fe n s é g ű m e g h ó d ítá s á v a l. E u r ó p a k ö z ö s s é g e i a t á r s a d a lo m s z e r v e z é s b e n is a tö b b ­ s z ó la m ú s á g s o k fé le s é g é t é lte tt é k . E p é ld á t la n h a r m ó n ia p o lit ik a i p a r t it ú ­ r á já n a k c ím e : d e m o k r á c ia . A z e g y ü tté lé s ú j s tílu s á n a k k im ű v e lő je , a lk o ­ tó ja a z e u r ó p a i „ n a g y k ö z é p k o r ” fő s z e r e p lő je , a te rm e lé s s z a b a d s á g á é r t, le lk iü d v é é r t v é g s ő k ig k ü z d e n i k é p e s e m b e r v o lt . E lv e s z e t t a z o n o s s á g tu ­ d a tu n k b ö lc s ő je ez a s o k s z o r m e g t a g a d o t t k o r s z a k : a h a ta lm a t m e g o sz tó és e lle n ő rz ő , a te c h n ik á t c é ls z e rű e n és e r e d m é n y e s e n fe jle s z tő , a k u lt ú r a s o k ­ s z ín ű s é g é t é lte tő , a k o lo s to r o k g r e g o r iá n fe n s é g é tő l, a tr u b a d ú r o k és lo ­ v a g o k s z e re lm e s „ h a jn a lé n e k e it ő l” , a fa lu s i m u la t s á g o k n é p é n e k e it ő l, a v á ro si céhek m e s te r d a ln o k a it ó l és a fo g a d ó k h a r s á n y d iá k k á n t á lá s a it ó l zen gő eu ró p ai k ö zép k o r. 19 �A z új s tílu s te c h n ik á ja a r é s z le te k e t f in o m ít ja , a z e r e d e ti á lla p o t o k d u r ­ v a - é r d e s k é p z ő d m é n y e it c s is z o lja , a te rm é sz e te s e n k a p c s o ló d ó ré s z e k e t öszs z e ille s z ti. N e m m ás e z, m in t a fo ly a m a t o k elmélyülése. It t a r é s z le te k m é ltó s á g a g a r a n t á lja a z e g é sz b iz to n s á g á t. A d e m o k r á c ia n o r m á in a k e ls a já t ít á s a , é r d e k k ö lc s ö n ö s s é g e n a la p u ló e l­ f o g a d á s a s z a b a d ít ja fö l a z t a különös energiát, a m i a tá r s a d a lo m f o ly a m a ­ to s g a z d a g o d á s á h o z s z ü k s é g e s. A z e n e r g ia forrása a „ t á r s ia t la n t á r s a s s á g ” k é n y s z e r e , a belátáson alapuló egyéni lemondás közösségi többlete. Az e m b e ri te rm é sz e t e r e d e n d ő s z a b a d s á g v á g y a és a d e m o k r a t ik u s g y a k o r la t p r a k t ik u m a k e r ü l p e r io d ik u s a n e lle n t m o n d á s b a e g y m á s s a l. E z a z á lla n ­ d ó s u ló fe s z ü lts é g ú ja b b és ú ja b b k ü z d e le m r e ö sz tö n z i a c s e le k e d e te ib e n ö n m a g á t f ö ls z a b a d ít ó e m b e rt. A d e m o k r á c ia fe g y e lm e n em fo s z tja m eg ő t k iv é t e le s te lje s ít m é n y e it ő l, d e a z e g y ü tté lé s é r d e k é b e n fin o m m e c h a ­ n iz m u s a iv a l fo k o z a to s a n k ie g y e n lít i, t á r s a d a lm a s ít ja a fe ltű n ő e lté r é s e k e t. E z z e l ú ja b b k ih ív á s e lé á l l í t j a a k itö r é s m e g s z á llo t tja it, h o g y a z íg y n y e rt tö b b le t a tö rté n e le m e le g á n s ritm u s á b a n a k ö z ö s s é g e k ja v á r a is h a s z n o ­ su ljo n . A c s illa p ít h a t a tla n e lle n t m o n d á s o s s á g h a jt ja , s e r k e n ti a z e m b e rt a tö b b r e , a m á s r a és a z íg y f ö ls z a b a d u ló humánenergiát a d e m o k r á c ia r e ­ g u lá c ió i k é p e s e k a z e g y é n és a k ö r n y e z e te ja v á r a m ű k ö d te tn i. A d e m o k ­ r á c ia „ k ih o z z a ” b e lő lü n k a z in te n z ív lé te z é s t. Ü g y c s a lja m e g e m b e r i te rm é ­ s z e tü n k e t, h o g y a tá r s a d a lm i tö b b le t lé tr e h o z á s á b a n é r d e k e lte k v a g y u n k . d e m o k r á c ia t r a g é d iá ja , h o g y e g y s z e r r e veszélyeztetett és veszélyez­ t á r s a d a lm i k é p z ő d m é n y . M in d e n , a m i e m b e r e lle n e s v e s z é ly e z t e t i: a te rm é sz e ti k a t a s z t r ó f á k t ó l a d ik t a t ú r á ig f a ju ló u ra lm i v is z o n y o k ig . A te r ­ m észeti c s a p á s m e g te re m ti a m a g a ö n k é n te s s z ü k s é g á lla p o t a it. . . A d ik t a ­ tú r a v a ló já b a n c s a lf a já t é k a s z a b a d s á g g a l, a d e m o k r a t ik u s te c h n ik á k m e l­ lő z é s é v e l, tö n k r e té te lé v e l. E g y „ b e a v a t o t t k is e b b s é g ” v is z o n y la g m agas s z a b a d s á g fo k k a l é l - h isz e n a d ik t á t o r a z a b s z o lú t s z a b a d lé n y - , á m e z t a s z a b a d s á g o t nem a z a u to n ó m iá k s z ív ó s m u n k á ja , h a n e m a t á r s a d a lm i tö b b s é g k o r lá t la n e ln y o m á s a te sz i le h e tő v é . E z z e l a d u r v a m ó d s z e r r e l a d ik t a t ú r á k e la p a s z t já k a tá r s a d a lo m fe jlő d é s é n e k h a jtó e r e jé t, a h u m án e n e r g iá t. A z e m b e ri lé n y e g e t m e g g y a lá z ó , v á lto z a to s u ra lm i m ó d s z e r e k k e l s z e r v e z e tt tá r s a d a lm a k e z é rt e lő b b p a n g á s r a , m a jd ö n fe ls z á m o lá s r a íté lte k - s a jn o s n a p ja in k b a n egy földméretű közveszély tehertételével. A d ik t a ­ tú ra a m a g a to rz s z a b a d s á g k o n c e n tr á t u m a iv a l te re m ti m e g a demokrácia illúzióját. A z itt é lő k is e m m iz e tt m illió k s z á m á r a a te r r o r e ln y o m á s fo k o ­ z a ta i - a re m é n y te le n s z e r e le m k ie lé g ü le tle n v á g y a ih o z h a s o n ló a n - á l ­ la n d ó a n h e v ítik s z a b a d s á g s z e n v e d é ly ü k e t, é lte tik a s z a b a d s á g ro m a n tik u s h ité t, re m é n y é t, sz e re te té t. . . A tö m e g e s s z a b a d s á g n é lk ü lis é g sz ü li a „ n a ­ g y o b b d e m o k r á c iá t , tö b b s z a b a d s á g o t ” és m ás h a so n ló je ls z a v a k a t . E z n a ­ g y o n s ú ly o s t á r s a d a lm i h e ly z e t. H a a v o n z ó je ls z ó á r a d a t m in d e n á tm e n e t n é lk ü l tö m e g m o z g a lo m m á v á l i k , e lő b b - u tó b b r á s z a k a d a p a n g ó , m ú lt sz ö rn y ű ö r ö k s é g e : a m in d e n n a p i é le tr e v is s z a h a t ó é r d e k e lts é g k é t s é g b e e j­ tő h iá n y a , a k o r á b b i e r k ö lc s ö k , h ite k lá ts z a tö s s z e ta r t á s á n a k s z é t p o r la d á s a . A teljesítményhiányos demokrácia pedig anarchiát szül, a m o n o p o liz á lt a p ­ A tető 20 �p a r á t u s o k ő s z in te ö r ö m é re , a r ö v id t á v ú r e n d c s in á lá s k ö n tö s é b e b ú jta to tt h a ta lo m m e n té s p e r v e r z it á s á t ig a z o lv a . Ö r d ö g i c ik lu s ez a d ik ta tú r á b ó l d ik t a t ú r á b a v e z e tő út. A kultúra a v e s z é ly e z te te tt d e m o k r á c ia v é d e k e z é s e . A d ik ta tú r á k b a n m e g a lá z o tt d e m o k r a t ik u s s z á n d é k e g y e d ü li a lt e r n a t ív á ja a k u ltú r a v is z o n y ­ la g o s a n v é d e t t b ir o d a lm á b a n v a n . A z e m b e r lé n y e g é t, te r e m tő k ü ld e té s é t a m ű v é s z e t és g o n d o lk o d á s é r t é k b á s t y á k k a l v é d e t t r e z e r v á tu m a ib a m e n e ­ k íti. In n e n a m in d e n n a p o k tó l e lid e g e n e d e t t é rté k k ö z p o n tú k u ltu r á lis g o n ­ d o lk o d á s u n k , ez a h e ly z e t m a g y a r á z z a a k u lt ú r a és a s z a b a d s á g f o g a lm a i­ n a k r o k o n é r te lm ű sé g é t, k ü lö n ö s e n s z á z a d u n k n é m e t és o r o s z b e fo ly á s i ö v e ­ z e te ib e n . It t a k u ltú r a tú lb u r já n z á s a a c s e le k v é s i s z a b a d s á g á b a n k o r lá t o ­ z o tt e m b e r h u m á n e n e r g iá in a k k iv é t e le s k o n c e n tr á tu m a . A d e m o k r á c ia s z a b a d s á g á ld o z a t . M in d e n e g y e d i s z a b a d s á g t ö r e k v é s k i ­ e g y e n lítő je , z a b la és n em o s to r . A d e m o k r á c ia ö n k é n te s le m o n d á s a s z e ­ m é ly is é g te lje s s é g é r ő l - a s z e m é ly is é g jo g a ié r t c s e r é b e . K ie g y e z é s a z é le t ­ é lv e z e te k b ir to k lá s á b a n . A s z a b a d s á g r a k é p e s e m b e r h á z ia s ítá s a . A d ik t a ­ tú r á k s z é t h u llá s á v a l s z e r te fo s z lik a d e m o k r á c ia - s z a b a d s á g illú z ió ja is. Ö r ö k k é r d é s , h o g y a h a jd a n v o lt e ln y o m o t ta k v a jo n k é p e s e k - e a z ö n k o r ­ lá to z á s r a , a tá r s a d a lo m m ű k ö d é s é h e z s z ü k s é g e s s z a b a d s á g á ld o z a t r a ? L e s z - e ö n b iz a lm u k a s z a b a d s á g ó p iu m s o k s z o r ö r ö k n e k h itt m á m o r á b ó l a v a ló s á g k ijó z a n ító fö lis m e r é s e in e k e lv is e lé s é r e ? A n n a k b e v a llá s á r a , h o g y a szabad­ ság a z e m b e r i te lje s s é g lé t á lla p o t á n a k m e t a fo r á ja , e z é rt a t á r s a d a lm i e m ­ b e r s z á m á r a nem tö b b m in t e r k ö lc s i a la p , a z é v t iz e d e k r e tö r d e lt é le t u ta k ö r ö k , te lje s ü le tle n re m é n y e . A demokrácia valójában nem a szabadság ér­ dekét, hanem az érdekegyeztetés szabadságát valósítja meg. A d e m o k r á c ia a z é r té k k ö z p o n tú m a g a s k u ltú r a le le p le z ő je . A zt a kép­ z ő d m é n y t v e s z é ly e z te ti, a m it ö n n ö n v é d e k e z ő m e c h a n iz m u sa i e m e lte k t e r ­ m é s z e te lle n e s m a g a s s á g o k b a , a m in d e n n a p i é le t e t é lő tá r s a d a lo m t ó l e ls z i­ g e te lv e . A d e m o k r a t ik u s v is z o n y o k k ö z ö tt s z ü k s é g s z e rű e n le p u s z tu ln a k a z e litk u ltú r a h u m á n u m m e n tő v é g v á r a i . E z e k a k ö r ü lm é n y e k n em h o n o r á l­ já k a s z e m é ly is é g e k tö k é le te s s é g é t, ső t e g y e n e s e n te h e rté te l le h e t a z ir r a ­ c io n a litá s m in d e n m e g n y ilv á n u lá s a , a k á r m ű a lk o t á s o k b a n , a k á r a z ö n cé lú g o n d o lk o d á s b a n . A p r a g m a t ik u s é r té k v is z o n y o k a k u ltú r a lá t v á n y o s e ls z e ­ g é n y e d é s é n e k k e d v e z n e k , a tö m e g te rm e lé s és - fo g y a s z t á s p ia c i m e c h a n iz ­ m u so k d ik t á lt a h is z t é r iá in a k : m íg a f o ly a m a t t a l p á r h u z a m o s a n a k u ltú r a sz e n ts é g e a m in d e n n a p o k ru t in ja le sz , a z e m b e r h á z ia s ít á s á n a k m e g a n n y i s z im b ó lu m a . A m in d e n n a p o k k u lt u r á la t la n s á g a e z é r t b iz to s je lz ő je a d e ­ m o k r á c ia h iá n y á n a k , m íg a d e m o k r a t ik u s k ö r ü lm é n y e k a k u lt ú r á t m e g ­ fo s z tjá k „ s z a b a d s á g á lr u h á já t ó l” és felmutatják azt, ami valójában: a humanizált életviszonyok jelzőrendszere. E z a z á t v á lt o z á s a v a ló s á g h é tk ö z ­ n a p i g a z d a g s á g á n a k g y ő z e lm é t h ir d e ti a la s s a n k ih ú n y ó g a z d a g á lm o k v a ­ ló s á g o s s z e g é n y s é g e fö lö tt. M i t v á la s z t h a t n a k e n n e k tu d a t á b a n a z á r t k u lt u r á lis a la k u la t o k r e g u lá ­ r is a i? M a r a d t - e k e llő ö n b iz a lo m a d e m o k r a t ik u s á tm e n e t N a g y M e t a m o r ­ fó z is á h o z ? A z a p p a r á tiz m u s e lle n i k ü z d e le m h a g y o t t v a jo n e lé g t a r t a lé k o t 21 �a hajdani küzdőkben? Mi lesz belőlük, ha nem a gondolatrendőrség aka­ dályain kell átlendülni egy-egy jó közléssel, egy-egy rokonszenves szerző „ becsempészésével” , egy reményt adó „jelbeszéd” vállalásával, de a piac nyüzsgő bugyraiban kell megmérkőzni önmaguk meghasonlásával, és a közönség tájékozódási zavaraival? Jaj az őrzőknek, hiszen a kulltúra a remélt közeljövőben nem a „délben is átható sötétségű” tartományok vi­ lágítótornya lesz, de a megkésett szabadverseny nyers marakodásának ta­ lán első áldozata. Jaj mindazoknak, akik a „déli sötétségben” nem tudták elhitetni, nem merték kockázat árán is vállalni demokrata lényegüket. Akik megtörtek a belső és külső cenzorok szögesdrótakadályain, alig jut­ va cl a szabadságremélő, olvasók mára piacképes táborához egy „botrá­ nyos mondat” , vagy hatalmi horkanást kiváltó tétova figyelmeztetés ere­ jéig. Az ettől kovácsolódó romantikus demokráciahit olvasói szolidaritá­ sának hiányában sincs más lehetőség, mint az illúzó nélküli demokrati­ kus jövőé, az oda vezető út — a „köztes idő” - példátlan erőfeszítéseivel. Ez a „köztes idő” számunkra ajándék. Megméretünk, és szabadok le­ szünk. Az apparátizmus dzsungelharcát túlélve, és a demokratikus ver­ seny végítélete előtt köztes időben kegyelmi állapotba kerülünk. Jelet vá­ laszthatunk, jegyeket küzdhetünk vállalkozásunkra, a piaci harsányságon túlmutató sajátosságot. Európaiként lehetünk többszólamúak, minőség­ óhajtásunk képességével gyakorolhatunk önmérsékletet, regionális öröksé­ günk tisztaságával lehetünk egyetemesek. A demokrácia tragédiája így megváltója lesz az alkotás legdrágább humánenergiájának, a pusztulás terhével kiküzdött megmaradásnak. 22 �K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Leszámolás az alattvalói léttel „ A nyitott rendszer irányt szab az em­ bernek, hogy emberiesen cselekedhessék; a zárt rendszer ellenben az utasí­ tásaival, még ha etikai színezetűek is, nem képes túljutni bizonyos játékszabá­ lyokon, az emberélet általa átfogott ré­ szeit tehát játékká változtatja, amely mint olyan nem mérhető többé etikai mércével." (H. Broch) Az átláthatatlan függőségek világában élve a kényszerek is másként hatnak. Mindaz, amit alattvalóként átélhetünk, csak ama szükségszerűség jegyében gondolható el, mely az alternatív választásokat kizárja magából. Valamiféle rendkívüli sors áldozatai lennénk? Egyátalán végzetszerűnek tekinthető az az állapot, mely minduntalan a materiális, a szociális és a kulturális kényszereket, illetve hiányokat termeli újra? Ideológiák persze születhetnek ennek magyarázatára, s az alávetettség egy magasabb cél ol­ tárán akár értékként is feltűnhet. De ha a hirdetett célok sorra kudarcot vallanak, ki hiszi el, hogy ezekért érdemes élni? Múltba merülve a dilem­ ma korántsem oldható fel, hiszen emberi sorsok váltak áldozatául az uto­ pisztikus bizakodásoknak, félmeggyőződésekből táplálkozva, vagy akár eszmei elkötelezettségből. Ám adhat-e a félmeggyőződés biztos életstraté­ giát? Napjaink eseményei újra meg újra kételkedésre késztetnek. Ha úgy vélnénk, hogy bármiféle meggyőződéshez olyan gondolkodás és magatar­ tás szükségeltetik, mely teljesen bizonyosnak tudja magát a dolgában, er­ re nem sok példa akad. Mert akik hosszú ideig meggyőződéssel vallottak társadalom- vagy kultúraformáló elveket, azok is előbb-utóbb megrendül­ tek. Az események átmentek felettük, s maguk is a kényszerek csapdájába kerültek. Csak felülről táplált mítosz volt az, hogy létezik olyan megfel­ lebbezhetetlen meggyőződés, mely egyszerűen a másfajta választás hiá­ nyából jön létre. Az erőszak fenyegetett lehetőségét is hordozó ideológiai manipulálás alapján alakult ez ki. Napjaink demokratizálódó gyakorlatá­ ban is számos bizonyítékot találhatunk ehhez. A fél meggyőződések utólagos virágzását láthatjuk azokban az elképzelé­ sekben is, melyek az elmúlt időszak - de utóbb is kísértő - rendképzeteiből táplálkoznak. Amikor látszólag minden „egyértelmű” volt. A vezetők vezettek, a dolgozók dolgoztak. Nem volt (lehetett) más alternatíva. Ha megkérdezte bárki is, valóban vezetnek a vezetők — azonnal megkaphat­ ta az ellenzékiség bélyegét. Mint amiképp az is nyilvánvaló, hogy a kö­ zösségmentes, konvencióktól rendezett világban, amelyben az állam, a jog, a politika stb. elvesztették etikai érvényességüket, nincs olyan „természe­ 23 �tes” szabályozóerő, amely az egyéneket az erkölcsi értékek megvalósí­ tására ösztönözné. Ennek azonban számos következménye van. Legfő­ képpen az, hogy az egyén teljességgel magára van utalva; sem olyan szo­ kások, sem olyan normák, sem olyan tekintélyek nincsenek, melyek az er­ kölcsi értékek irányában orientálnák. Így az uralkodó kötelékek hatalmá­ ból végképp nehéz kitörni. S ha ez igaz, azonnal felmerül a kérdés: mi segítette elő az alattvalói rend felbomlását? A köznapi szemléletmód nem kevésbé különös megváltozása, mely többé nem hisz a képzelgések­ ben? Vagy az a politikai-társadalmi és morális válság, mely kételyeket, bi­ zonytalanságokat szül? A dolog eldönthetetlennek látszik, ha csupán a változó emberi magatartásokból indulunk ki. Már csak azért is, mert az újratermelődő szorongások nem csupán a létviszonyok megváltozásából erednek. Ameddig egy közösséghez, egy rendhez való tartozás az ember személyes minősége is, az egyének önmagukkal kapcsolatos belső reflexiói, érzelmei, gondolatai a személyes minőség szintjét nem haladhatják meg. Az egyén társadalmi helyzetének „belső világában” is rabja marad, így eleve megadott személyes minőségének határait aligha lépheti túl. S en­ nek következtében az érzésekben, gondolatokban végigélt önelképzeléseit sem tudja tettekben realizálni. Az emberi univerzalitás belső készségrendszerben is differenciált kifej­ lődéséhez egyelőre nincsenek még világos társadalmi-kulturális „erővona­ lak” sem, jóllehet ez az állapot - paradox módon - épp az önálló állampolgári akarat megjelenésének kedvez, mely más és más formában arti­ kulálódik. A mindmáig alattvalói létben élők még csak indulatos meg­ nyilatkozásokra képesek. Az indulatkifejezések persze másokban is ugyan­ ilyen indulatok kiváltására alkalmasak. A figyelmeztető kiáltások a sze­ génység és a kulturális megfosztottság elviselhetetlenségét is kifejezésre juttatják, de éppígy a rossz társadalmi közérzetet. Ehhez alkalmasint hoz­ zátehetnénk: a fent lévők elsősorban ezekre érzékenyek. Az elégedetlen­ ség szemmel láthatóan halmozódik, s közvetlenül is táplálja a bizalmi vál ságot. Az indulat átragad. A depriválódott csoportok vagy bűnbakot ke­ resnek, vagy - ritkább esetben - az igazi kiváltó okokat. Tapasztalhat­ juk ezt számtalan fokozatban; a megélhetés kényszerűségében vergődők magatartásától egészen a fejlett kritikai attitűddel rendelkezőkig. Elérkez­ tünk oda, hogy az indulatok akkumulációja veszélyezteti a társadalmi ren­ det. Nem politikai értelemben. Ehhez ugyanis végigvihető alternatívákra lenne szükség, s még inkább végigjárható utakra. Miután azonban az utób­ biak akkor nyílnak meg, ha a materiális, kulturális és ideológiai kénysze­ rek fogságából kiszabadulunk, minduntalan fennáll az a veszély, hogy „rögeszmésen” keressük azokat az esélyeket, melyek az adott társadalmi állapot méhéből még hiányoznak. Amit a változtatás kényszerének hiszünk, könnyen megjelenhet a ma­ teriális, kulturális kényszerek szublimációjaként, vagy a tőlük való időle­ ges felszabadulásként. De ugyanígy a valódi emancipáció hiányaként is. Csakhogy az igazi felszabadulást a valóságos egyéni önépítkezések és kö­ zösségi szerveződések teszik lehetővé. Ha a külső világban végzett tárgyi tevékenységek nem lesznek többé elidegenedettek, ha tehát a világ maga nem lesz külső az emberhez képest, s ha például az öncélként végzett munkát kizárólag szellemi szempontok, a humanisztikus fejlődés eszméi irányítják, akkor ezeknek az eszméknek szervező és irányító módon bele kell nyúlniuk az élet, a magatartás legintimebb szféráiba is. De morális 24 �reformra is szükség van ahhoz, hogy a kényszerek fogságából kitörjünk. A visszahúzó-korlátozó hatalmi viszonyokat ugyanis csak az alattvalói létet meghaladva lehet felszámolni. Ha az emberi gondolkodás- és érzésvilág azonos értelemben változik meg, annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy az új moralitás a gyakorlatban felépíthető. Az önfelismerés ereje nyi­ latkozik meg abban, hogy az egyének politikailag is másként választhat­ nak. Nem annak alapján, ami adva van, hanem ami lehetségesnek látszik. Konkrétabban fogalmazva: a pártszerveződések — jóllehet elsősorban a politikai viszonyok síkján - az autonóm állampolgári akarat kiteljesítésé­ nek kedveznek. Ebből persze nem következik az, hogy a politikai önállóság elérése kikényszerítené a kulturális autonómiát, azaz az egyik cselekvés automatiku­ san maga után vonná a másikat. Ellenkezőleg, csupán azt mondhatjuk: mintha felébredt volna az alattvalóvá lefokozott emberi szellem, s ennek magasabb fokozatain következne az a válasz, mely a visszahúzó valóság meghaladására sarkall. A társadalom minden moccanása valami új, az autonómia irányába elmozduló cselekvés felfedezéseként tűnik fel. S en­ nek során az önállóságra törekvő akaratok egymást erősítik. Ezért látszik úgy, akárha véget nem érő kísérletezés lenne minden olyan emberi törek­ vés, mely nem tud és nem akar a kényszerek fogságában élni. Emlékez­ hetünk rá, akárcsak néhány évvel ezelőtt is éppen az önálló állampolgári akaratok megjelenése volt a hatalom számára a legnagyobb kihívás. A legkülönbözőbb módon akadályozták, hogy a civil társadalom - közel négy évtizedes ájultságából - életre keljen. Az önerejűséget teljességgel hát­ térbe szorította az államérdek. Ám az önerejűségre törő akarat elé csak rövid ideig lehet gátakat emelni. Mert az egyének még a totalitárius kul­ túrában sem éltek úgy, hogy például az intimszférát államosítani lehetett volna. És most, amikor újra kézbe vehetjük sorsunk irányítását, az ön­ építkezés elsősorban a citoyen léthez kapcsolódik. S ez a citoyen lét eleve értékpluralista, vagyis nem ismer el néhány szűk körű magatartást és erényt, amelyek alapvetőek, vagy éppen kizárólagosak lennének. Még akkor is, ha éppen a magánéletben érezzük leginkább a materiális kényszerek és hiányok visszahúzó erejét. Kiszolgáltatva a viszonyoknak. De már azzal is elégedettek lehetünk, ha felismerjük, hogy nem tehetnek velünk semmit, amit igazán nem akarunk. Valahányszor egy emberi in­ tézmény szemünk láttára és tisztán individuálisnak tűnő szenvedélyek és cselekvések hatására szétesik, vagy kivívja élethez való jogát, újból át­ éljük annak felszabadító élményét, hogy az ember maga formálja intézmé­ nyeit, függetlenül attól, milyenné válnak saját kezén ezek az intézmények. Célja van annak, amire szerveződhetünk. És a „vállalkozókedv” ad erőt. Elszegényedtünk, de ebből a szegénységből nem a javak felhalmozása je­ lent kitörést, hanem viszonyaink gazdagítása. Mert az egyén gazdagsága viszonyainak gazdagságában rejlik. Még ha viszonyaink újraszervezéséhez fásultak is lettünk, pillanatról pillanatra érezni lehet e kényszer elől va­ ló kitérés lehetetlenségét. S ha teljességgel nem is figyelünk azokra a le­ hetőségekre, melyek sorsunkat befolyásolják, előlük mégsem lehet kitérni. Érzi ezt az is, aki még mindig alattvalóként él, s az is, aki leszámolt vele. Egyelőre gondolatilag legalábbis. Korunk morális megfosztottsága, a meg­ nyomorító egyenlőtlenségek ellenére egyre inkább érlelődik a változtatás szükséglete. Az emberi élet fokozáslehetőségéé és következetességéé is. A valóság birtokba vételéhez tartozik mindez. 25 �Je le n le g i h e ly z e tü n k b e n m in d a z o n á lta l a z a k ü lö n ö s , h o g y a z újrakezdés e s é ly é t és re m é n y é t h osszú id e ig m o z d u la tla n á lló v íz v a ló s á g u n k te rm e lte k i. Ú jr a c s a k p a r a d o x m ó d o n : a t á r s a d a lm i m o z d u la t la n s á g in d íto tta e l a m o z g á s t. A zt is m o n d h a tn á n k : a ta lp r a á lló t á r s a d a lo m k ís é r le t é r ő l van sz ó , m e ly tö b b e k k ö z ö tt a v is z s z a r e tte n tő b e s z ű k ü lé s és p e r e m re s o d r ó d á s v e s z é ly é n e k fe lis m e r é s é n is a la ­ p u l. T á r s a d a lm i és e g y é n i é rte le m b e n e g y a r á n t. A z é le t a p r ó k ih ív á s a i v á l ­ to z ta t já k m e g a z em ber m a g a t a r t á s á t. M é g a fe lg y o r s u lt és e lle n ő r iz h e ­ te tle n e s e m é n y e k k ö z e p e tte is. A m á r e m líte tt r e n d k é p z e t e k ö s s z e o m lá s a e z t e r ő s íti m e g . A z ú j m o r a litá s k ö z é p p o n tjá b a n is o ly a s v a la m i á ll, a m it az ú jr a k e z d é s s z ü k s é g le té n e k n e v e z h e tü n k . S e b b e n a z is k ö z r e já t s z ik , h o g y a különböző intézmények, szervezetek annyira kiüresedtek, hogy a bennünk szereplő, a hozzájuk kötődő egyének egyáltalán nem érzik magukénak. H a a le g k ö z v e tle n e b b s z ü k s é g le te k és k ie lé g íté s ü k - m in d g y é r ü lő b b e n fu n k c io n á lis n a k is te k in th e tő k , d e e g y r e in k á b b c su p á n a p é n z k ö z v e títé s e ré v é n . A n n á l n y o m a té k o s a b b é r té k a k c e n tu s a v a n v is z o n t n a p ja in k b a n az e g y é n i és k ö z ö s s é g i ö n s z e r v e z ő d é s e k n e k . N o h a h é tk ö z n a p i é le tü n k b e n n em m in d ig e z t szem e lő tt t a r t v a c s e le k s z ü n k , h a n e m s z ü k s é g s z e rű s é g b ő l, o k és o k o z a t ö s s z e fo n ó d á s á b ó l. M iu tá n a z államosított tá r s a d a lo m (b e le é r tv e a k u ltú r á t , a s z o c iá lis v is z o n y o k a t) fo k o z a to s a n hulllik sz é t s e zz e l e g y id e ­ jű le g a z o k a z in s ta n c iá k , m e ly e k s z a b á ly o z ta k és e lle n ő r iz t e k , a m a g u k r a m a r a d t e g y é n e k és k ö z ö s s é g e k új u t a k a t k e r e s n e k . A s z á n d é k és a k a r a t új te r ü le te i n y íln a k m eg. H a a z t m o n d o m , a p o lit ik a i á lla m h a ta lm a k e z d v é g é r v é n y e s e n e ls o r v a d ­ n i, te rm é sz e te s e n tú lz o k . D e tú lo z n i k e ll, h a e g y r e in k á b b n y ilv á n v a ló , h o g y ez te rm e lte k i a f e ls o r o lt k é n y s z e r e k c s a p d á já t . A felismerés fontos­ ságáról is szó van! E g y i k n a p r ó l a m á s ik r a u g y a n n em le h e t á tu g r a n i e g y ik t á r s a d a lm i v a ló s á g b ó l a m á s ik b a . U g y a n o ly a n fo k o z a t is á g r a v a n sz ü k s é g , m in t a h o g y a n a z e g y é n e k é le té b e n . M in d e n e k e lő t t a z e g y é n i é r té k s z e m lé ­ le tn e k és é le t s t r a t é g iá n a k k e ll v á lto z n ia . A z u tó b b i h ó n a p o k e se m é n y e i a z t a f o r d u la t o t k é s z ít ik e lő . M in é l in k á b b k it e lje s e d ik ö s s z tá r s a d a lm i m é r e ­ te k b e n a z a sz e m léle t, h o g y n em le h e tü n k tö b b é a la t t v a ló k , a n n á l r ö v id e b b le s z a z á tm e n e t id e je . A z új m o r a litá s k ife jlő d é s é é is , m e ly n y ilv á n v a ló a n n em v á la s z t h a t ó el b iz o n y o s e g é sz e n s a já to s t á r s a d a lm i k ö rü lm é n y e k tő l. H o g y m i is a k e ttő k ö z ti m é ly e b b v is z o n y , m e ly t á r s a d a lm i s z itu á c ió k e r ő ­ s ítik a z ú j m o r a lit á s t , e lő r e n em lá th a t ju k . S b á r a z t h ih e tn é n k , az alatt­ valói léttel való leszámolás csakis az individualizmusnak, a privatizáció­ nak. kedvez. D e ez té v e s f e lv e t é s . V is z o n y a in k b ir to k b a v é t e le n em e lő z ­ h eti m e g s a iá t s z e m é ly is é g ü n k b ir to k b a v é te lé t. Ö n é p ítk e z é s n é lk ü l n in cs t á r s a d a lm i ú jr a é p ít k e z é s . S z u b je k t iv e k p e r sz e o ly a n k é r d é s e k b e n le h e tü n k , a m e ly e k b e n m a íg y , h o ln a p ú g y g o n d o lk o d u n k ; v a g y a z é r t, m e rt n em tu ­ d u n k e le g e t, v a g y m e rt a t á r g y m a g a a z é rz é s ö n k é n y é tő l fü g g . Á m e z a s z u b je k t iv itá s m é g se m o ly a n e rő s , h o g y ne le h e s se n s z ö v e ts é g r e lé p n i e g y ­ m á s s a l a m in d e n k ir e e g y a r á n t k é n y s z e r k é n t n e h e z e d ő v is z o n y o k m e g h a la ­ d á s á é r t. M e r t a s z ö v e tk e z é s a la p ja nem v a la m e ly d ik t á lt fe lis m e r é s e lő z e te s v a g y m e llé k e s k ö v e tk e z m é n y e : a z a z o ly a n k ö v e tk e z m é n y , m e ly sz e re n c s é se b b a lk a lo m m a l ig a z s á g g á e m e lk e d h e t, és u g y a n íg y té v e s n e k is b iz o n y u lh a t. S z e m é ly e s é rz é k e n y s é g b ő l le h e tü n k kívülmaradók, kivonulók vagy meghasonlók. C s a k h o g y e z e k is - in g a t a g b iz o n y ta la n ta r t a lm u k k a l - e lő fo k o z a ta i a z a u to n ó m é le tn e k . V a ló já b a n a z e g y r e in k á b b ö n á lló s o d ó á lla m ­ 26 �polgári akaratoknak az a jelentőségük, hogy utalnak rá: milyennek kell lennünk? Egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk: már mindenki felismerte a „milyennek kell lennünk?” kényszerítő imperativuszát. Ám ez semmi­ képp sem lenne igaz. Mert például az erkölcsi élet formálódó viszonyai nem érték el olyan általános szabályok, kötelességek és törvények formá­ ját, amelyek magukban is érvényesek, s amelyeknek van erejük arra, hogy az egyéni akarattal szemben is megmaradjanak. S joggal állíthatnánk azt is, hogy jelentős társadalmi csoportok számára csaknem teljességgel kö­ zömbös, mi történik; minden a privatizált életszemlélet, a nyers indivi­ dualizmusra alapuló hasznossági felfogás középpontján halad át. Vagy onnan sugárzik ki. Így az a különös érzés fogalmazódhat meg, hogy min­ den amit teszünk vagy tehetünk, újra és újra megtörik a kényszerek falán. Csahogy a kényszerek csapdája feloldható. Már J. G. Herder felismerte, hogy a „humánus ember objektuma, tö­ rekvéseinek és cselekvéseinek célja mindaz, ami nemünk jellegét alkotja, ami hozzájárul e jelleg maximális kiműveléséhez és tökéletesítéséhez. Ne­ münknek nincs más esélye, mint hogy maga alakítsa önmagát azzá, amivé lehet és lennie kell, tehát egyetlen tagja nem vonhatja ki magát a köte­ lesség alól” . A társadalmi állapot, amelyben élünk, magában hordja azt a felszólítást, amivé lennünk kellene. A „kötelességteljesítői” alattvalói ma­ gatartástól eljutva az autonóm emberi létig. S újra csak Herdert idézve: „amivé pedig lennünk kell, azzá csak önmagunk és mások által lehetünk, őket szolgálva és belőlük merítve; ennélfogva a mi humanitásunk szük­ ségképpen egyesül a többiekével, és egész életünk e humanitás iskolájává, gyakorlóterepévé lesz” . (J. G. Herder: Esszék az emberiség történetének filozófiájából Bp. 1978. Gondolat K., 480. o.) A kényszerek fogságából kiszabadulva idáig juthatunk el; ahhoz a gyakorlóterephez: mely a társa­ dalmi önszerveződések megannyi formájának esélyt ad, s ugyanígy a sze­ mélyiség birtokba vételéhez és a társadalmi újraépítkezéshez. Miközben újra meg újra kísérletet teszünk a kényszerek felszámolására (azzal a cél­ lal mégpedig, hogy értelmessé formáljuk viszonyainkat), egyszersmind ki­ lépünk a szükségszerűség és szűkösség állapotából. Bármennyire bizonyítatlannak látszik is, depriválódott életünk sürget cselekedetekre és ösztökél új igazságok felé. Éppígy erre ösztönöznek je­ lenünk uralkodó válságtüntetét kifejező devienciák is, melyek eredetükben és funkciójukban egyaránt a zsákutcás fejlődés következményei. Vagyis szétzilálódott valóságunk kényszerít változtatásra. Kétségtelenül mindenki számára más esélyek adódnak. Más azok számára, kik privilegizált hely­ zetben vannak, s megint más azoknak, akik tehetetlenül szemlélik a körü­ löttük történő eseményeket. Ideig-óráig tehetetlenül, hiszen a már emlí­ tett indulatok is felismertető erejűek. És bármily bizonytalan maradjon is, mindig olyan élet lebeghet célként bárki szeme előtt, melynek legfonto­ sabb jellemzője az emancipáltság. Még ha az egyének érintkezési viszo­ nyaikban a versengést termelik is szüntelenül újjá, s a pénz mindenolda­ lú bűvöletében élve a rideg haszonelvűségből indulnak is ki. Csakhogy ez a magatartás addig lehet domináns, amíg nem alakul ki a közösségi vi­ szonyoknak az a hálózata, amelynek életfolyamatai organikusak, átjárják az egyént, szinte vérkeringésébe viszik bele normáikat. Ám ebből nem kö­ vetkezik az, hogy eleve adottnak kellene felfognunk a közösségi szükség­ 27 �leteket, hiszen azok a szociális-kulturális viszonyok változása révén for­ málódnak. Éppen ezért sohasem nyugodhatunk bele azokba az állapotok­ ba, melyek merő passzivitásra kárhoztatnak. Dehát elképzelhető-e az, hogy az újrakezdés ne puszta remény marad­ jon? A remény válik valósággá a szabadság és humanitás gyakorlótere­ peinek szaporodásával. A materiális, szociális és kulturális kényszerek, il­ letve hiányok fokozatos felszámolása így készíti elő az erkölcsi reformot. Mert - ahogyan Jászi Oszkár írja - ha korok és társadalmak tetemes mér­ tékben el is tértek az erkölcsi öntudattal összefüggő követelményektől, „ez nem azt jelenti, hogy ezek a szabályok abszolút érvényüket elveszítették, hanem csak azt, hogy gazdasági kényszerűség, politikai erőszak, erkölcsi korrupció és szellemi elbutítás következtében az emberek letértek az er­ kölcsi öntudatuk által diktált útról, dacára annak, hogy az erkölcsi tör­ vény legfőbb rendelkezéseit - bár Szűkebb körben - többé-kevésbé tisz­ tán látták. És egészen úgy, miként ideig-óráig lehet „építeni” a mechani­ kai törvények múló megsértésével is, lehet „gyógyítani” az organizmus alapvető törvényszerűségeinek figyelembe nem vételével, lehet földet mű­ velni az agrárkémia összefüggéseinek félremagyarázásával; de mindez nem jelenti, hogy ez az építés, ez a gyógykezelés, ez a földművelés a helyes építés, a helyes gyógykezelés és a helyes földművelés, sem azt, hogy ezek a múló és tökéletlen kísérletezések most már megszüntették a mechanika, a kémia és a biológia törvényeit, azonképpen az emberek közötti helyes viszonylatokat szabályozó erkölcsi törvények negligálása korántsem jelen­ ti, hogy ilyen törvények nem léteznek, vagy hogy az ellenükre kierősza­ kolt társadalmi együttműködés helyes vagy fejlődőképes lehetne” . (Jászt Oszkár: Marxizmus vagy liberális szocializmus. Magyar Füzetek, 1983. 6. k. 104. o.) Ha némi késéssel is az utóbbi felismeréshez mind többen jutunk el. 28 �K U LC SÁ R S Á N D O R -B A G Ó JÓ Z S E F A vállalati válság A magyar vállalatok gazdasági feltételrendszere visszavonhatatlanul szi­ gorodik. A vállalatok ténylegesen érvényesülő jövedelmezősége egyre in­ kább szorossá válik az eredeti jövedelmezőségükkel, azaz egyre kevésbé lehet számítani a hiányokkal küszködő központi költségvetés „jótékonyko­ dó” , megsegítő akcióira. Az állami vállalatok jövedelmének olyan irányú központi újraelosztása, ahol a veszteséges vállalatokat lényegében a sike­ res vállalatok jövedelméből tartják cl, egyre inkább az elmúlt időszak gaz­ daságpolitikai gyakorlatának jellemző emlékeként fog csak élni. Az állami központosított újraelosztás ezzel a módszerrel ugyanis hosszú ideig garan­ tálta, hogy jóformán az összes vállalat a „veszteségmentes” működés illú­ zióját kelthesse. A magyar népgazdaság jelenlegi helyzetében, amikor a vállalatok álla­ mi költségvetésből történő támogatása jelentősen csökken, a vállalati prob­ lémák tömegesen kerülnek felszínre. A vállalatok nagy szám­ ban kerülnek nehéz gazdasági helyzetbe a piachoz való igazodás elmulasztása, a termékszerkezet-váltás halogatása és más problémák miatt. Ma a magyar vállalatok számára nemcsak a megváltozott világgazdasági környezet jelent „adaptációs kihívást” , hanem a közvetlen közgazdasági környezet instabilitása, gyors változása is. Az állandó adaptáció vezérlé­ sére képes belső vállalati feltételek hiánya szinte törvényszerűen vezet a vállalati válsághoz. A vállalati válság folyamata. A vállalati kudarc körülményeit vizsgáló kutatásunk alapján leszögezhető, hogy a gazdaságilag nehéz helyzetbe ke­ rülés fő oka a vezetésben keresendő; ezen belül is alapvetően az első számú vezetőben. Mindez annak ellenére érvényes, hogy a vállalatokra ható külső ténye­ zők (a szabályozók gyakori változásai; az anyaghiány, főleg az import­ anyagok hiánya a „menet közben” , akár utólagosan is megváltozott hiteltörlesztési feltételek, a KGST-együttműködés problémái, a vállalatok ese­ tenkénti egyoldalú függősége az irányító szervektől, az iparban nem elég­ gé átgondoltan végrehajtott decentralizálások, az irányító szervek szüksé­ ges beavatkozásának hiánya, vagy az esetleges válság csupán felületi ren­ dezése, valamint az első számú vezető kiválasztásának és ellenőrzésének hiányosságai) ugyancsak igen jelentős szerepet kaptak abban, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Az összes többi tényező részben ennek következménye­ ként alakult, másrészt összefüggésbe hozható a vezetési hiányosságokkal. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a gazdasági vezetés a vizsgált vállalatoknál koncepciótlan, kis hatásfokkal működő, az első számú ve­ zető pedig autoriter, azaz olyan volt, aki vezetőtársai részéről semmiféle szakmai kontrollt nem igényelt, vagy éppen ellenkezőleg túlzottan hatá­ rozatlan volt. 29 �A szakmai hozzá nem értés, további szakmai gondokat okozott. Nem a felsőfokú végzettség hiánya jelentett problémát, hiszen az mindenhol megvolt, hanem részben az adott szakma volt idegen az adott vezetők számára, másrészt pedig az irányítási feladat haladta meg a képességeiket. Most is bebizonyosodott, hogy a kialakult és Hagyományos felfogással szemben a vezető szakmai felkészültsége és adott szakmai végzettsége nem hozható egyértelműen párhuzamba. A felkészületlenség, a szakmai hozzáértés hiányosságai igen könnyen ir­ racionális, megalapozatlan elképzelésekhez vezethetnek. Jellemző módon e vállalatok többségénél az alacsony szintű vezetés több esetben párosult irracionális, megalapozatlan, megalomániás tervek kialakításával; s éppen ezek végrehajtására való kísérlet lett az egyik okozója a vállalat buká­ sának. A legfelső vezető személyisége tehát rányomta bélyegét a „vezérkar” egészének tevékenységére. A vezetés vagy széthúzó emberekből állt, vagy „Bólogató Jánosokból” . Az első számú vezető személyisége kihatott a vezetés egységére is; a csődbe jutott vállalatoknál a vezetés egysége sehol sem alakult ki, a ve­ zetés megosztott volt. A vezetés egysége tágabb értelemben is hiányzott. A párt és szakszervezet nem kapott megfelelő szerepet a döntések kiala­ kításában. Ez kihatott a munkahelyi nyilvánosság alakulására is. A vezetés horizontális irányú (párt, szakszervezet, KISZ) kapcsolódásai­ nak zavarai mellett azzal egyenrangú a vertikális (felső, közép-, alsó ve­ zetői szint) kapcsolati problémaegyüttes. Markánsan kimutatható volt a közép- és felső vezetés egységének megbomlása is. Érdemes még megem­ líteni egy, a vezetés hatékonyságára kiható tényezőt, az életkort, pontosab­ ban: a vezetés korösszetételét. Több, korábban a vállalatot „a víz fölött tartó” vezető csaknem egy­ szerre történő nyugdíjba vonulás is hozzájárulhat a nehéz helyzet kialaku­ lásához. E vállalatok nem rendelkeztek a vállalat egészét átfogó stratégiai elkép­ zelésekkel, hiányzott a nagyobb távlatokban való gondolkodás, célkitűzés igénye és készsége. Ebből adódóan hiányzott az elképzelés a piachoz igazodásról, a műszaki fejlesztésről, a beruházásokról stb. A vizsgált vállalatok mindegyikére az volt a jellemző, hogy a piaci im­ pulzusokat, jelzéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ez a vállalatok többségénél azzal párosult, hogy nem rendelkeztek megalapozott piaci ismeretekkel; piackutatást egyáltalán nem folytattak, ha volt is ilyen rész­ leg, az formálisan, nem hatékonyan működött, a tartós piaci tendenciákról nem voltak ismereteik. Másrészt a termelés az esetek többségében szinte önmagáért, s nem a piac igényei általi meghatározottan folyt. Érvényesült az a magyar vállalatokra még mindig erősen jellemző tendencia, hogy azt termelik, amit tudnak és nem azt, amit a piac megkíván. Ez egyfajta egy­ oldalú műszaki szemlélet is, amelyet a gazdálkodási, piacorientált szemlé­ let sajnos még nem váltott fel. A műszaki szemlélet túlsúlya ellenére a műszaki fejlesztés a vállaltatoknál vagy nem volt megfelelő, vagy teljesen hiányzott. A műszaki fejlesztési stratégia hiánya a beruházáspolitika hiá­ nyával párosult. A beruházásokat elhanyagolták. Részben ad hoc jellegűek voltak, részben pedig egyes jelentős beruházások nem a piac reális igényei­ nek figyelembevételével történtek. Az elhibázott beruházások igen jelen­ tős szerepet játszottak a vállalatok „leülésében” . Bár az igazsághoz tar­ 30 �tozik, hogy a beruházások elhibázott volta (főleg a nagyberuházásoknál) nem egyedül a vállalatok hibájául róható fel. A műszaki szemlélet túlsúlyából - amelyhez nem párosult magas szín­ vonalú műszaki tevékenység - egyértelműen következett a gazdasági szemlélet hiánya. A nehéz gazdasági helyzetbe került vállalatok egyike sem gazdálkodott a szó valódi értelmében. Mindez nem azt jelentette, hogy nem volt a vállalatoknál főkönyvelő. Sőt: volt olyan eset, ahol a könyvelés nagyon is pontos volt. Viszont több esetben találkoztak mérlegmanipulációkkal, amelyekkel a kudarcot próbál­ ták eltakarni. A gazdálkodás hiányaként értékelhető, hogy e vállalatoknál nem vé­ geztek gazdaságossági számításokat, több helyen hiányoztak az elemi kal­ kuláció jegyei is. Hiányzott a közgazdasági elemző munka. Ebből adódott, hogy a tevékenységek egy része veszteséges lehetett anélkül, hogy arról konkrét ismeretük lett volna. Általában: ezeknél a vállalatoknál nem ka­ pott megfelelő szerepet a gazdálkodási szemlélet - mi mibe kerül, mit érdemes csinálni, mit nem, és meddig. A gazdálkodás elhanyagolására utalt több helyen a fel nem osztott költ­ ségek magas aránya is. A hiányosságokra utal továbbá a veszteségforrá­ sok feltárásának elmulasztása. A veszteségek ismeretében hozott dönté­ sek viszont egyértelműen vezetési hibáknak minősíthetők. A gazdálkodás lehetetlenülését a gazdasági információs rendszer gyen­ geségei nagyban elősegítették. A vállalatok többségénél hiányzott egy olyan, szisztematikusan felépített információs rendszer, amelynek segítségével ki lehetett volna mutatni, hogy egy termék pontosan mennyibe kerül és miért kerül pont annyiba. A közgazdasági információs rendszer hiánya miatt természetesen a veszteségforrások feltárása nem valósulhatott meg. E vál­ lalatok többségének szervezett-irányítási rendszerét a túlzott centralizálás jellemezte. Ugyanígy a vállalatok többségénél jellemző volt a termelőegységek önállótlansága. A centralizált és önállótlan szervezetek túlságosan nagy mélységi tagoltsággal rendelkeztek; az irányítási lánc feleslegesen hosszú volt, ami már eleve rugalmatlanságot „kölcsönzött” ezeknek a szervezeteknek. A túlzott mélységi tagoltság a túl nagy szélességi tagoltsággal párosult; a legfelső szintű vezetőhöz közvetlenül tartozó vezetők túl sokan voltak. Hozzá kell tennünk, hogy a vállalatoknál a személyzeti tevékenység szinte kivétel nélkül formálisan, kis hatékonysággal működött. A kibonta­ kozás során az új vezetés alig tudott támaszkodni a személyzeti tevékeny­ ségre; a hagyományos személyzeti kádermunka csődöt mondott. A munka­ erő-összetétel terén általános tapasztalat a fizikai létszámon belüli magas improduktív arány. A létszám minőségénél alapvető gond: a kvalifikált szak­ emberek számának, illetve létszámarányának kedvezőtlen alakulása. A helyze­ tet tovább rontotta, amikor válságba kerültek, hiszen ekkor elsősorban a jobb szakemberek mentek el. Ez főleg a kisebb cégeket sújtotta katasztrofálisan. Az érdekeltségi rendszer nem, illetve kis hatásfokkal működött vala­ mennyi vállalatnál úgy a vezetők, mint a dolgozók körében. Szélsőséges esettel találkoztunk ott, ahol a vezetők sem jutalmat, sem feladatokhoz kötött prémiumot nem kaptak. A nehéz helyzetbe jutott vállalatoknál ter­ mészetesen a bérfejlesztési lehetőségek korlátozottak voltak, melyben egy­ 31 �részt gazdasági helyzetük játszott szerepet, másrészt a még meglévő le­ hetőségekkel sem éltek mindenütt. Több esetben előfordult egy sajátos motívum, amely minden bizonnyal hozzájárult, hogy az érintett vállalatok nem tették meg a szükséges erőfe­ szítéseket: vakon bíztak a külső segítségben, amelyre korábban valóban le­ hetett számítani. A „majd csak megsegítenek valahogy” hite több vállalat­ nál is szerepet játszott. A vállalati válság szakaszai. Tapasztalataink szerint a vállalati válsá­ gok nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, bár nyílt megjelenésük a kívülálló számára sokszor váratlan. A nyílt, pénzügyi válságot szinte minden esetben megelőzi egy belső, lappangó válság, amelyre bizonyos, a gazdálkodás sikeressége szempontjából kulcsfontosságú funkciók erős meg­ gyengítése, vagy szétesése a jellemző. Ezek a funkciók a piackutatás, a marketingtevékenység, a műszaki fejlesztés, a közgazdasági elemzés, a sze­ mélyzeti tevékenység. Mindezeknek a tevékenységeknek döntő szerepük van a vállalat gazdasági környezethez való adaptációs képességének ki­ alakulásában és annak mértékében. Meg kell jegyeznünk: sok esetben okozhat lappangó válságot a veze­ tői alkalmatlanság, egyben a lappangó válság idején válhat a vezetői al­ kalmatlanság nyilvánvalóvá. A súlyosabb vállalati válságok az esetek nagy többségében a vezetés, az első számú vezető alkalmatlanságával kez­ dődnek. Ez a szakmai, politikai, illetve erkölcsi alkalmatlanságot, ponto­ sabban ennek nyilvánvalóvá válását jelenti. Az alkalmatlanság - hacsak más külső, vagy belső tényezők nem ellensúlyozzák - logikusan vezet egy vállalati válságfolyamat elindulásához, majd annak elmélyüléséhez. Gyakori eset, hogy egy nehéz helyzetbe jutott vállalatnak nemcsak az első számú vezetője gyenge, hanem (éppen az ő munkája nyomán) az egész felső szintű vezetés is. A lánc itt nem szakad meg, többnyire az al­ sóbb szintű vezetés cseréje is szükséges a vállalat kilábalásához. Az első számú vezető alkalmatlansága tehát nagy valószínűséggel a vezetés egészének alkalmatlanságához, a vezetői összhang hiányához vezethet. Amennyiben érvényes a vállalati válság szakaszainak (belső, lappangó válság, vezetői válság; nyílt pénzügyi válság) ilyen módon való egymásra épülése, akkor az azt is jelenti, hogy a válságjelek korai felismerése révén időben hozott intézkedésekkel jelentősen csökkenthető a nyílt válság ki­ alakulásának veszélye. A vállalat pénzügyi válságát számos jel már előrevetíti. A tőkés gazda­ ságban a vállalat számára az első figyelmeztetés, ha a részvények árfolya­ ma esni kezd. A magyar gazdaságban (jó esetben) elsőként a vállalatnak kell érzékelnie a veszélyt, amennyiben naprakészen rendelkezik fizetőké­ pességének alakulásáról információt adó megbízható adatokkal. Ezt köve­ tően a számlavezető bank, majd pedig a partnervállalatok észlelhetik a fenyegető fizetőképtelenséget. Azonban már a csökkenő forgalom, a pia­ ci részesedés visszaesése, a beruházások csökkenése, a kedvezőtlen mér­ legalakulás, az eredmények általános romlása, illetve a kintlévőségek túlzott felszaporodása, valamint a fokozódó eladósodás egyértelműen jelzik a veszélyhelyzet közeledtét. A vezetői válság észlelése feltételezi a vezető munkájának, a gazdaságirányítás, illetve a bankok általi állandó figyelemmel kísérését, s tevé­ kenysége elbírálása során tartalmi kritériumok érvényesítését. Szükségessé teszi továbbá a munka eredményének objektív mérését, amely nem egye- 32 �dül a gazdálkodási eredmények figyelembevételét jelenti. Tipikus válság­ jelnek tekinthetők a vállalati vezetőség vezetési gyengeségei. Például: szakismeret és tapasztalat hiánya, a döntésképtelenség, a nem kompetens vállalati tanács jelenléte, a vezetők között létrejött célszerűtlen kompro­ misszumok, a klikkesedés, a vezetői stresszhelyzetek ugrásszerű növekedé­ se, a vezetők kapkodása, fejetlensége. A lappangó válság meghatározása viszont ma még kihívás a szakem­ berek számára. Definiálásának fontossága nem kétséges: a nyílt és a ve­ zetői válság megelőzése és a normális állapot helyreállításának esélyei ak­ kor még sokkal jobbak, költségei sokkal kisebbek. Meg kell határozni te­ hát, hogy a vállalat piaci adaptivitásának szempontjából kulcsfontosságú funkciók, a marketingmunka, a műszaki fejlesztés, a gazdálkodás és a sze­ mélyzetvezetés milyen szinten állnak. Ez sürgető, azonban rendkívül átfogó, közgazdasági, műszaki, szocioló­ giai, pszichológiai ismereteket egyaránt megkövetelő feladat. Annyi azon­ ban már ma leszűrhető, hogy az általában a vállalati külső környezet vál­ tozására adott nem megfelelő vállalati válasszal induló válságfolyamat beindulására egyértelműen figyelmeztet - s elsőként a személyzetvezetést bizonyos, a termelés szempontjából kulcsfontosságú munkavállalói csopor­ toknak a szükséges és természetes mértéket meghaladó fluktuációja. A válságmegelőzés: cél és érdek. A legutóbbi időkig a bajba jutott vál­ lalatokat az állam bőkezű támogatásokkal, adókedvezmények nyújtásával, egyoldalúan kedvező hitelkonstrukciókkal, vagy jóváhagyott áremeléssel, s ezáltal a veszteséges üzemeltetés költségeinek vevőkre hárításával men­ tette meg. Az állam előbb említett válságkezelési eszköztárát a veszteséges vállalatok esetleges más gazdálkodó szervezetekhez való ragasztása egészí­ tette ki, bár a beolvasztások általában nem a gazdálkodási eredmények, hanem a sokszor ezektől független irányítási szándékok szerint valósultak meg. A válságfolyamat tagolódása szakaszokra, stádiumokra bontása vi­ szont logikusan vezet a válságmegelőzés esélyének felvetéséhez. A „ vál­ ságmegelőzés” fogalom jelentése itt kettős: a., egyrészt jelenti a válság kialakulásának megelőzését; b., másrészt jelen­ ti a már elindult válság elmélyülésének megelőzését, tehát annak megaka­ dályozását, hogy a válság, az egyik stádiumból a másikba jusson át. Itt a lappangó válságból vezetői válságba, valamint a vezetői válságból nyílt pénzügyi válságba való átmenetről van szó. Ugyanezek vonatkoznak a válságkezelésre. Ugyanis a válságfolyamat el­ ső két stádiumában alkalmazott válságkezelésnek más a tartalma, mint a harmadik, nyílt pénzügyi válságszakaszban történő válságkezelésnek. A szokásos szóhasználat rendszerint ez utóbbi szakaszra vonatkozik. Ezt nyílt válságkezelésnek nevezzük, míg az első két válságstádium esetében történő beavatkozást megelőző válságkezelésnek. A nyílt, kifej­ lett válság kezelésének nem bevett formái: a felszámolás és a szanálás. Nyilvánvaló, hogy a legkedvezőbb megoldás a legkevesebb veszteséget hozó folyamatos válságmegelőzés, ami nem jelent mást, mint a vállalat folyamatosan eredményes működtetése az állandóan változó világgazdaság és a gazdaságszabályozási feltételek között. Mindennek kulcstényezője az állandó vállalati adaptáció vezérlésére képes, arra alkalmas vezető (veze­ tők) tevékenysége. 33 �Ettől lényegesen eltérő, de ezzel összefüggő, már említett sürgető teen­ dő a válságmegelőzés érdekében olyan, a vállalat átvilágításán, a szerve­ zet funkcionális egységeinek működése elemzésén, a vállalati kultúra szintjének mérésén alapuló információs rendszer kidolgozása, amely alap­ ján megteremthetővé válik az a képesség, amellyel a vállalati válsághely­ zet, illetve a súlyosabb válságfokozatba lépés észlelhetővé, érzékelhetővé válik. Lényegében véve csak ezt követően alakítható ki a gyors, megala­ pozott, hatékony válságmegelőzési, a súlyosabb válságfokozatba kerülést elhárító vállalati stratégia. JEGYZETEK 1. A v á lla la ti te lje s itm é n y h iá n y m e g je lö ­ lé s é re m a e g y a r á n t h a s z n á la to s a n e ­ h é z g a z d aság i h e ly z e t, a v é sz h e ly z e t, a v á lla la ti v á ls á g , a v á lla la ti csőd, m á s h o l a v á lla la ti k ríz is fo g a lm a . í r á ­ s u n k b a n e z e k e t a f o g a lm a k a t sz in o ­ n im a k é n t a lk a lm a z z u k . 2. 1987-ben öt. m a jd 1988-ban to v á b b i k é t v á ls á g b a k e r ü lt V állalato t v iz s g á ltu n k , a k u ta tá s o k eg é sz é rő l, s e re d m é n y e irő l ré s z le te s e n s z ó ln a k : T óth n é B ódi Ilona — K ulcsár Sándor — S zalai L ászló — B agó J ó zsef. A n e h é z g a z d a s á g i h e ly ­ z e tb e k e r ü lt v á lla la to k k ib o n ta k o z á s á ­ n a k , ille tv e a fo ly a m a to s m e g ú ju lá s v á lla la ti m a g a ta r tá s á n a k ta p a s z ta la ta i: a h o g y a n a v á lla la to k v e z e tő i lá tjá k . IpM k é z ira t, 1987. d e c e m b e r. B agó J ó z se f: A M inőségi C ip ő g y á r n e h é z g a z d a sá g i h e ly z e tb e k e rü lé s é n e k o k a i é s k ö r ü lm é n y e i IpM k é z ira t, 1988. K u lcsár S án d or: A L á tsz e ré s z e ti E sz­ k ö z ö k G y á ra g a z d á lk o d á s á n a k v á ls á g a é s a n n a k o k a i. IpM . k é z ir a t, 1988. 34 �V IT Á N Y I IV Á N Reflexiók Nép —nemzet—kultúra viszonyáról Debrecen adott otthont 1989 áprilisában a „mindennapi kultúra” aktuális kérdéseit megvitató rangos konferenciának. A hasznos felismerésekben gazdag és cselekvési alternatívákat kijelölő elköte­ lezett tanácskozás fölvetéseire Vitányi Iván. az Országos Közmű­ velődési Központ főigazgatója mondta el észrevételeit. A kiváló tu­ dós olyan gondolatokkai ajándékozta meg a jelenlévőket, melyek messze túlmutatnak a tanácskozás programján - jelenünk újraren­ deződő társadalmi viszonyainak pontosabb megértését segíti. Öröm­ mel közöljük nagy visszhangot kiváltó gondolatait - nem titkolva, folyóiratunk ars poeticájának kölcsönözve ezek közül a legfontosab­ bakat: „ A mi ügyünk pedig a civil társadalom ügye, amit a kultú­ ra és közelebbről a közművelődés tenni tud, az elsősorban a civil társadalom kibontakozását segíti elő. . . A kibontakozó többsíkú, többdimenziós társadalmi-politikai mezőben a kultúra érdekeit is többdimenziósan igyekszünk képviselni. . . ” Igazolja Vitányival fo­ galmazott hitvallásukat a jövendő lapszámok minőségóhajtása, rész­ vételünk n é p és n e m z e t egymásra találásának történelmi külde­ tésében. N. J. I. Jó, hogy reflexió a címe a mondamdómnak, mert összefoglalásra nagyon nehéz lenne vállalkozni. Az elhangzott előadások és viták olyan sok té­ makört öleltek fel és olyan sok gondolat hangzott el az elmúlt két napon, hogy nehéz volna összefoglalni. Reflektálni az elhangzottak lényegéről szeretnék. Először is a tárgyról, amely némiképpen megváltozott az ere­ deti szándékhoz képest. Amikor a debreceniek a mindennapi kultúrában jelölték meg a rendezvény tematikáját, akkor még egy más Magyarország volt, mint a mostani. Természetesnek látszott, hogy a mindennapi kultúra tökéletesen elégséges önmagában is arra, hogy itt egymással elvitatkoz­ zunk. Menet közben azonban az ország megváltozott, politikus ország lett és ezért az elmúlt két napon elhangzott reflexiók erőteljesen vonatkoztak politikai életünkre. A tárgyat is különbözőképpen lehet fölvetni. Lehet szűkebben, mintegy a szórakozásra összpontosítva, és tágabban, a kultúra és a mindennapi élet viszonyát vizsgálva. Mivel pedig az élet az általában véve amúgy is min­ dennapi, azt is mondhatjuk, hogy a kultúra és a mindennapi élet volta­ képpen a kultúrát és az életet, a kultúrát és a társadalmat jelenti. Ha vé­ gignézzük, hogy miről vitatkoztunk, miről szólnak az ajánlások, minde­ nekelőtt erről szólnak. Arról, hogy mi a szerepe a kultúrának a mai ma­ gyar társadalmi, gazdasági, politikai életben. Úgyhogy végül is a vita ar­ ra szélesedett ki, hogy mi lesz a kultúrával Magyarországon? Sőt tegnap a hortobágyi sétán és az utána való vitán a kultúra és a természet kapcso35 �lata is felmerült, este pedig a balmazújvárosi vacsoránál arról is elgon­ dolkodhattunk, hogy mi lesz a népi kultúrával, meg hogy mi a szerepe mindebben a népnek. Én is elgondolkoztam ezen a kérdésen. Nem minthogyha az elmúlt ötven évben, amióta én gondolkozom, nem mindig erről gondolkodtam volna. Szerencsére az élet olyan, hogy mindig van még újragondolni-valóm. Hiszen tegnap azt láttuk, hogy a népi kultúra még él, legalábbis bi­ zonyos különleges alkalmakkor, ünnepnapokon még elővehető. De hát mi a nép? Ha azt értjük rajta, amit a néprajzosok, a háborítatlan régi népet, amely többek között lakodalmas szertartásokat is tud végezni, akkor egy kicsit ez a nép is létezik. Igaz, hogy közben, pár száz méterrel odébb, amíg mi a lakodalmassal mulattunk, azalatt a kultúrházban a Napóleon Boulvár adott koncertet. A Napóleon Boulvárra is összegyűlt a nép, de ahogy és amiként összegyűlt, az már nem pontosan ugyanaz a nép volt, mint ami­ ként mi jöttünk össze, hogy részt vegyünk egy lakodalmas szertartáson. A kérdés tehát mindenképpen a nép. Ha ugyanis a mindennapokról, a mindennapok kultúrájáról van szó, akkor voltaképpen a nép a tárgy, a nép, amely mégiscsak létezik, és amely Magyarországon 1 o millió embert jelent. Mi ennek a 1o millió embernek a kultúrája? Nyilván ezt kérdez­ zük, ha a mindennapi kultúrát vizsgáljuk. A népi kultúra maga is azért volt modell, álom, vágykép, cél, megvalósítandó, visszaállítandó képzet sokunk számára az elmúlt időkben, mert azt láttuk, hogy a történelmi nép­ nek volt ugyan sok baja, nem élt valamilyen rózsásan, de olyan kultúrá­ ja volt, amely a mindennapjait is áthatotta, és amely értékében és magas­ rendűségében semmivel sem volt alábbvaló annál, amivel a társadalom legfelső rétegei rendelkeztek. Amikor a mindennapi kultúráról vitatko­ zunk, még mindig él bennünk ez a vágykép, és még mindig meg vagyunk fertőzve a szocializmussal. Amennyire ugyanis ismerem a nyugati irodal­ mat, ott ebben az értelemben jóval kevesebbet vitatkoznak arról, hogy mi lesz a mindennapi kultúrával. Kisebb ez a fajta érzelmi fűtöttség, amivel mi fontosnak tartjuk, hogy a 10 millió embernek milyen a kultúrája. Ezt ott sokkal tárgyilagosabban, kisebb érzelmi töltéssel vitatják meg, mint nálunk. És ebben még mindig benne van az, amit Illyés Gyula 1946-ban mondott Az idő kérdése című cikkében. Magyarországon - írta - a népi kultúra még él, ezért megvan a lehetősége, hogy a népi kultúrából a nép úgy kerüljön fel a magas kultúrába, hogy közben megőrzi ősi kultúráját is, de elkerüli a nemzetközi, kispolgári selejtkultúra mocsarát, amelybe a nyugati országokban bekerült. Ezt mondta Illyés Gyula, és a vágyainkban, az altudatunkban ezek a képzetek még nagyon sokunkban benne élnek. Éppen ezért kell kibányász­ ni az altudatunkból, hogy kicsit foglalkozni tudjunk vele, és meg tudjuk vizsgálni, hogy mi történt, és mi történhetett volna. Jól tudjuk, hogy amit Illyés Gyula lehetőségnek mondott, abból az ég egy adta világon nem lett semmi. Vajon azért, mert elrontottuk, vagy azért, mert nem is volt igaz lehetőség. A kérdést még jobban általánosíthatjuk. A népi írók azt vallották cé­ lul, hogy a nép maga váljék, maga szervezze meg magát nemzetnek, és ez nagyon fontos célkitűzés, alapvető célkitűzés. Mindeddig ezer éven ke­ resztül Magyarországon külön volt nép, és külön volt nemzet. A kettő nem teljesen ugyanaz. A nemzet tulajdonképpen a nemesi társadalommal volt egyenlő, azok összessége, akik az Országgyűlésre követeket küldöttek, 36 �akik a politikai társadalmat alkották, és a hatalmat birtokolták. A népnek számítottak azok, akik ebből kimaradtak. Nem teljes és nem 1 oo százalé­ kos ez a szétválasztás. Bizonyos szempontból nemes urakat is tekinthetünk a nép tagjának és a nép érdekei szószólójának, mondjuk Bethlen Gábort, másrészt a nép tagjai is átérezhették a nemzet ügyét, de mint két erőköz­ pont valójában volt a nép, és volt a nemzet, és ez a kettő soha nem volt azonos. Olyannyira nem volt azonos, hogy nemcsak különbség volt köztük hanem ellentét is, ha pedig így volt, jogos volt az a követelés, hogy a nép váljon nemzetté. És jogos volt úgy gondolni, hogy akkor beszélhe­ tünk demokráciáról, ha a két fogalom eggyé válik. Akkor beszélhetünk demokráciáról, hogyha a népből lesz a nemzet és a nemzetből lesz a nép. A nép fogalma a természethez áll közel, a mindennapi élethez kapcsoló" dik, ahogyan élünk, ahogyan eszünk, iszunk, ölelünk, alszunk. Jelenti azt a termőtalajt, ahogyan Veres Péter mondta, tenyészetet, amiből a társada­ lom kinő. A nép: szervezet, szemben a nemzettel, amely szerkezet, logiku­ san és jogilag megkonstruált alakzatokon nyugszik. A társadalom belső problémája azon alapul, hogy a két fogalom a nép és nemzet hogyan függ össze egymással. A célt, hogy a nép maga váljon nemzetté, az 1948 után kialakult rend­ szerek is vállalták, de felülről, illetve részben felülről akarják megvalósí­ tani. Ennek következtében most se nép, se nemzet nem vagyunk igazán. Minden bajunk gyökerében ott találjuk, hogy ebben az igyekezetünkben orra buktunk, hogy a célt nemcsak hogy nem sikerült megvalósítanunk, hanem ma rosszabb helyzetben vagyunk mint azelőtt. Noha az elmúlt 40 év sok mindenben fejlődést hozott, életszínvonaltól kezdve a kultúra elter­ jedéséig, éppen ebben, belső azonosságtudatunkban nagyon rosszul állunk. A nép elvesztette önmagát, népi voltát, a nemzet pedig nemzet jellegét; így belülről jött létre olyan szituáció, amely robbanással fenyeget. És ha most, Magyarországon a tavaly óta megindult folyamatnak valami értelme van, ha eredményt várunk tőle, akkor nem elég lemásolnunk valamilyen nyugati plurális rendszert, hanem fel kell építenünk a magunk olyan civil társadalmát, amelyben a nép nemzetté tud válni. Ezzel cl is érkeztünk a kultúrához. A népet és a nemzetet persze nem pusztán a kultúra teszi, hanem politikai, gazdasági szerkezet, intézményrendszer, és még sok minden más, de a kultúra mindegyiknek saját belső erőforrása, a kultúrában mutatkozik meg és ölt testet, hogy mennyiben va­ gyunk nép és mennyiben vagyunk nemzet. A mindennapi kultúráról szóló vita is erre vezethető vissza, ez van a mélyében. A kultúra meghatározásába ezúttal sem kívánnék belemenni, nem azért, mert az elméleti szekció úgy ítélte, hogy nehéz, hanem mert nézetem szerint nem is kell, mivel a kultúra fogalma tökéletesen meg van határozva, és nincs is róla érdemi vita, csak a szavakat csépeljük. Vala­ mennyiben tudjuk, hogy mi a kultúra. Szemlélni azonban több oldalról is lehet. Mindenekelőtt kettőről: esztétikai és szociológiai nézőpontból. Ha az esztétikai oldalról nézzük, amit Poszler György tegnap megtett (nem csak ezt, de ezt is), akkor azt kérdezzük, hogy mi az igazi érték. Más szó­ val: nyilvánvaló az értéknek az elsődlegessége a nem érték és a kevésbé érték fölött. Szociológiai szempontból viszont azt vizsgáljuk, hogy a társa­ dalomnak, jelen esetben a 10 millió magyar embernek mi a kultúrája, ele­ jétől végig, hajnali felkeléstől esti lefekvésig, és még azután is, mivel az éjszaka történhető dolgoknak is közük van a kultúrához. A kultúra legjobb 37 �meghatározását én egy angol gentlementől hallottam: „Ha valaki valamit csinál, kultúra az.” Akármit csinálunk, mindennek van kulturális vonat­ kozása. Mindannak, hogy az emberek mint csinálnak, hogyan csinálják, hogyan kapcsolódnak általa társaikhoz, milyen tárgyakat használnak, ho­ gyan esznek, hogyan öltöznek, hogyan szeretkeznek, hogyan gyűlölköd­ nek, hogyan veszekednek, hogyan politizálnak, hogyan utaznak, hogyan laknak, hogyan vesznek részt konferenciákon, hogyan művelődnek, mit ol­ vasnak stb. . . , (a szorosabban vett kulturális tevékenységeket nem is so­ rolom), meg aztán, hogy mi az erkölcsük, mi a magatartásuk, miben hisz­ nek - ez mind együtt adja a kultúrát, és ez mind összekapcsolódik. Ügy determinálja egyik a másikat, mint ahogy - József Attila szavaival - a hasábfa darabjai fekszenek egymáson. Hogy hogyan öltözködünk, vagy miként szeretkezünk, az befolyásolja azt, hogy mit nézünk meg a színház­ ban és vica versa. Mindez egyetlen egységet alkot, amelynek részei, ha szociológiai szempontból nézzük, egymástól elválaszthatatlanok. Esztétikai szempontból viszont azt keressük, hogy mi az érték. (Természetesen a szo­ ciológiának is tárgya az érték, de abból a szempontból, hogy hogyan osz­ lik meg a társadalomban, kinek mi jut, kinek mi nem jut belőle.) Hadd térjek itt ki egy utalással arra, amit Poszler György mondott teg­ nap, a neurotizálódó és hiszterizálódó társadalomról. Minden társadalom szükségképpen neurotizálódik, amely egy viszonylagos ősállapotból, peri­ feriális helyzetből, kifejletlen kapitalizmusból át akar menni egy valóban polgáriasuk társadalomba. Nem véletlen, hogy Freud Zsigmond bátyánk akkor kezdte el működését, amikor Ausztriában ez a folyamat igazándi­ ból elindult, sőt kritikus pontjához érkezett. Ebben a tárgyban végzett kutatásaink mutatják, hogy a kultúra legmélyebb összefüggésében van a neurózissal. Azért is, mert neurotizál, azért is, mert levezeti a neurózist. Menekülést nyújt mindazoknak., akik sérelmet szenvedtek, de fokozza a sérelmét azoknak, akik nem találták meg az életüket. Mindenesetre olyan szelep, olyan segítség, olyan út, olyan ösvény, ame­ lyen a társadalomnak polgári társadalommá való fejlődése előrehaladhat. (A polgári kifejezést itt természetesen nem a burzsoá, hanem a citoyen, a civil társadalom értelmében használom, az autonóm, független, szabad­ sággal rendelkező embert jelenti, aki emelt fővel tud állni mindenki és saját maga előtt.) Ehhez szükséges a kultúra, de a kultúrával egy bizo­ nyos adag neurózist is be kell venni. A kultúra olyan pirula, amely magá­ ban foglalja a neurózis szükséges mennyiségét. Ezt kell fogyasztanunk, mert ha a társadalom nem így fogyasztja el, akkor betegségként tör ki rajta. Némiképp eretnek nézetek ezek, amiket ebben a kérdésben vallok; so­ kan azt hiszik, hogy mindezt el lehet kerülni, hogy az ország régi állapo­ tából lelki megrendülés, katarzis, válság, baj nélkül át lehet kerülni egy másikba. Ez nem lesz lehetséges, erre fel kell készülnünk, és a kultúra en­ nek a felkészülésnek lehet a módja. Megpróbálom összefoglalni. Változatlanul az a kiindulópontunk, hogy kultúra nélkül a társadalom nem lesz képes előrehaladni. Nem tértek ki a szekciók által megfogalmazott javaslatokra, amelyeket Kirschner Péter majd összefoglal. Egy lényeges momentumot szeretnék kiemelni, amit különlegesen fontosnak tartok. Abból kiindulva, hogy a helyzet megválto­ zott. Nem pusztán arról van szó, hogy pártok és társadalmi mozgalmak szerveződnek, bár természetesen ez a leglátványosabb oldala életünknek. A másik oldala, hogy a pártok is a nemzethez tartoznak, a szerkezethez, 38 �nem a néphez, nem a mindennapokhoz, nem a civil társadalomhoz. Olyan mértékben lesz sikeres a demokratizálódás Magyarországon, amennyire a pártok mellett a civil társadalom is kibontakozik. A mi ügyünk pedig a civil társadalom ügye, amit a kultúra és közelebbről a közművelődés ten­ ni tud, az elsősorban a civil társadalom kibontakoztatását segíti elő. Mi egy szélesebb mederbe ágyazódunk bele, de éppen ezért aktív viszonyt kell kialakítanunk az új társadalommal. Hadd fogalmazzam ezt meg pro­ vokatívan, bár javaslatom csak jelképes. Nem tudjuk igazán előbbre vin­ ni a közművelődést, ha nem szervezzük meg a közművelődés, vagy még tágabban, a művelődés pártját. Egy olyan világban, amelyben minden, vagy legalábbis nagyon sok minden a pártok körül szerveződik, a műve­ lődés el fog veszni, ha nincsen pártja. Az volt eddig a mi bajunk, hogy túlságosan belehelyeztük magunkat az általános paternalizmus szellemébe. Az állam bácsitól vártuk a megoldást, és neki könyörögtünk, ami termé­ szetes volt, de nem éppen elégséges. Továbbra is vallom, hogy az állam­ nak nincsen joga a közművelődésből kivonulni, ha egyszer tönkretette, ne­ ki kell rendbe hozni. Reális akarok lenni, nem azt akarom mondani, hogy az állam nem tett nagyon sok jót, csak azt, hogy nagyon sok rosszat is, például akkor, amikor a 45-48-as szabadművelődési korszak eredményeit visszavonta. Az állam tehát nem vonulhat ki, illetve csak úgy vonulhat ki, és úgy adhatja át ezeket a funkciókat a társadalomnak, ha biztosítja, hogy legyen kinek átadnia. De visszatérve: a közművelődés túlságosan belehelyezkedett az általános paternalizmusba. Akkor tudunk előbbre jut­ ni, ha megszervezzük a magunk pártját. Amit nem úgy kell értelmezni, hogy formálisan is alakítsuk meg, mondjuk, a Magyar Művelődés Pártját - félek, hogy nem kapnánk elegendő szavazatot. Inkább egy latens pártra, „láthatatlan kollégiumra” , de egy valóságos érdekszövetségre gondolok, amely kikényszerítheti a különböző pártokból és szervezetekből a kultúra képviseletét. Azt kell elérni, hogy mindegyiknek állást kelljen foglalnia a kultúra ügyében, és akkor az nem baj, ha az állásfoglalás különböző lesz. Hogy mindenkinek meg kelljen mondania, hogy mi az elképzelése a ma­ gyar kultúra jövőjéről; akkor majd a programok fölött vitatkozhatunk, de a mi vitáink nem lesznek annyira belterjesek, mint a mostaniak. A kibon­ takozó, többsíkú és többdimenziós társadalmi-politikai mezőben a kultúra érdekeit is több dimenziósan igyekezzünk képviselni. Nem a magunk sze­ mélyes érdeke ez, hanem az egész társadalomé. 39 �ALU LLÉVŐ K Ö regek: már a sebeket se kötözzük Dr. Iván Lászlóhoz, a SOTE gerontológiai központja igazgatóhelyetteséhez, a pszichiátriai kutatólaboratórium vezetőjéhez azzal a gondolattal mentem el, hogy nemigen van mocskosabb dolog, mint az, ami Magyarországon az öre­ gekkel történt, történik. A leginkább kiszolgáltatott, minden szempontból alullévő emberek „lerablását” minden elemi szintű etika tiltja. Vajon milyen ha­ tással van ez azokra, akik amúgy is a legnyomorúságosabb dolgokkal kénysze­ rülnek szembenézni: a test romlásával, a szellem leépülésével, az elmagányo­ sodással, a halállal? Mindezek fölött kell egy szokatlan dologgal szembe­ nézni a mi öregjeinknek: már az elemi becsületüket is elvesztik. - Amit ön fölvet, az teljesen megalapozott. Ennek mind tudományosan, mind empirikusan az adatai, a bizonyítékai a kezünkben vannak. Még akkor is meg­ alapozott, ha részben személyiségfüggő mindaz, ami egy emberrel történik. Tehát ugyanazt a nyomort, ugyanazt a megaláztatást, ugyanazt a kiszolgálta­ tottságot az emberek egy része „kompenzáltan jól reagálja” . Mert a szemé­ lyiség szerkezete olyan, hogy ezt elbírja, sőt, az sem ritka, hogy ez örömet is tud szerezni. - Én i s éltem nyomorban. De tudtam, hogy valamikor vége lesz - még az életemben. - Igen, az öregek nyomorúsága a kilátástalanság. Cicero az öregség négy jellegzetességét írta le csodálatosan. Ezek közül az utolsó: „és mindjobban kö­ zeledik a halál.” A változtathatóság perspektívája nagyon beszűkül, ugyanak­ kor a különbség a jelen világ és az élményvilág, a tanult világ között pedig borzasztóan megnő. A nemzedéki ellentétek is felfokozódtak. Egyrészt azért, mert az emberi kapcsolódásoknak, közös tevékenységeknek, az együttélésnek, a feltételei hallatlanul destruálódtak. Másrészt azért, mert a különféle évjára­ tokban született emberek már teljesen másképp dolgozzák föl az információkat. Ha mondjuk, összevetjük az ötvenes években születetteket és az öregeket, hogy miképpen jár az agyuk, milyen a stílusuk, ...mintha két teljesen különböző vi­ lág lenne. Ez jó is lehetne. Pedig a harmonikus kapcsolódások mindent ki tud­ nának egyensúlyozni. De ahhoz választási lehetőségek kellenek. - Ez máshol is így van? Mondjuk a polgári társadalmakra gondolok. - A nagy különbségek ott is megvannak. Ott is vannak hasonló gondok, de a kiegyensúlyozó harmonikus átkötésekre az alternatív lehetőségek nagyobbak. Magyarul: a palettán több színből tud az illető választani. Ha nekem öt vá­ lasztási lehetőségem van és abba nekem harminc varianciát kell belefaragnom, akkor érthető, hogy milyen frusztráció keletkezik. Ahhoz képest, ha van ötven választási lehetőségem, és abban kell elosztani a harminc varianciát. Ez a lé­ nyeg. Erre még rátelepszik az, hogy az önkifejezés lehetősége is lecsökken. Például: valahol fontos legyek! Cicero mondja, hogy az ember az öregedés­ sel mind jobban a közélet peremére kerül. Mellőzik és mellőződik. 40 �Magyarországon pillanatnyilag olyan erős az előítélet-rendszer és olyan öregellenesség van..., ami magyarázható, de el nem fogadható. - Mi az, ami végképp elfogadhatatlan? - Például a szegregálás, a humánus szolidáris törődés háttérbe szorulása. „Én utálom az ellenséget, de bekötöm a sebeit” . Ma be se kötözzük. - Romániában már ki se megy a mentő az öregekért. Miért alakult ki ez az ellenségkép itt és a környékünkön? - Egyrészt szétrobbantak a családok. Másrészt a családok kényszerből együtt vannak, rossz feltételek között. Harmadrészt a nemzedékekben a hata­ lomból való részesülés vágya hirtelen megugrott. A világ újrafelosztásának mintájára a nemzedékek mindig újra felosztják a hatalmat. A fiatalok nem látnak biztosítékot arra, hogy részesülhetnek a hatalomból. Ez a gazdasági fel­ tételekkel szoros kapcsolatban az idősebb nemzedék inaktivitását hozta előtér­ be. A fiatalok az inaktivitás értéktelenségét hozzák ürügyül, másrészt azt, hogy befagyott, dogmatikus öregek ülnek a pozíciókban, akikre semmi szük­ ség nincs, azokat el kell távolítani. Ráadásul a társadalmon belül az egymáshoz való viszonyt az alakoskodás, az álviselkedés és a hatalomhoz való tartozás egyértelműen szabta meg. Tehát a családokon, a csoportokon belüli gyanakvás éppúgy, mint az egész társadal­ mon belüli gyanakvás intézmény és egyén, intézmény és csoportok, rétegek és rétegek között... mesterségesen szítottan dezintegrálta a társadalmat. A dezintegrált társadalomban az egyének fogódzkodási pontjai eltűntek. A migráció ezt tovább fokozta, a mobilitás agyonvágta... föltöredeztek a hitvilág és a tradi­ cionális hovatartozás szisztémái. Így a hirtelen nagy alkalmazkodási viharok elviselésében csak a védekezés sematikus formái kerülhettek előtérbe. Vagy az alantassági szintű alkalmazkodás... Följelentem, így több lesz nekem! E l­ árulom, kapok egy darab kenyeret! Elveszem tőle, bemegyek a lakásába, ki­ telepítem ! - Ennek itt egy egészen jó kis szokásmechanizmusa alakult ki... - Pontosan. Ez önkéntelen, automatikus sémákat teremtett meg, amelyek aztán nemzedékileg kezdtek érvényesülni. Merre sülhettek ki? Politikailag nem lehetett porondra lépni. A kreativitásban szűkre szabott lehetőségek voltak a szoc. realista művészettől a termelésig, vagy a bürokráciáig. Maradt egy pici rész a sportban, de az is nagyon szűkre szabott csoport részére, a kiváltságos sportágakban. És maradt a mikroszociális mezőben a harc lehetősége, vagyis az úgynevezett frusztrációs feszültség agresszióinak kiélése otthon, a család­ ban. Esetleg a baráti körben, vagy a szomszédságban. A menekülési formák között pedig ott volt a szenvedélymechanizmusok le­ hetősége, élükön az alkoholizmussal. Például az öngyilkosság, mint végső me­ nekülési lehetőség a magyar népességben és az idősödéssel azért fokozódott föl, mert a függéstehetetlenség és a kiszolgáltatottság hatására kialakuló tehe­ tetlenségi flusztrációfeszültség polarizáltan jelenik meg. Vagy heteroagreszszióban, vagy önagresszióban. A magyar népesség életstílusára egyébként is a gyors, változó dinamizmus a jellemző. Talán azért, mert itt a fönnmaradás­ ra annak volt esélye, aki rendkívül gyorsan, de végletesen tudott alkalmazkod­ ni. - A mostanság látható politikai cirkusznak..., na jó, színháznak, is ez az alapja? - Így van. A rendkívüli módon elfojtott, feszült megnyilatkozások után a 4 1 �legkisebb lazulás hatására gyors, robbanásszerű reakciókat ad a népesség. Ez egyébként az időseknél is megfigyelhető, csak egy kicsikét lassabb. - Ezt hívták régebben bölcsességnek? - Az ingerelhetőség a korban előrehaladva megváltozik. - Az a gyanúm, hogy megoldhatatlan gonddal állunk, szemben. Hazugság lenne azt ígérni a ma öregjeinek, hogy majd kárpótoljuk őket. Legföljebb azt mondhatjuk: viselkedjünk tisztességesen. - Akkor meg kell határoznunk, mi a tisztesség. Ahhoz kell az erkölcsi és morális szabályozók feltárása, illetve a társadalmi krízisjelek és jelenségek elemzése. Ez tulajdonképpen meg is történt. Mi, akik az idősödéssel foglal­ kozunk, mind szociálisan, mind pszichológiailag, mind pedig biológiailag azt látjuk, hogy nagyon sok részismeret már a kezünkben van. A legnagyobb prob­ lémánk most ez, hogy adaptáljunk - lehet-e tipizálni ezekből a részeredmé­ nyekből? Ha igen, akkor típussémákat lehet-e kialakítani? Hiszen az a legna­ gyobb gond, hogy minden idős ember legalább annyira különbözik egymástól, mint az ujjlenyomataik. De ezenkívül még valamiben - ellentétben a fiatalok­ kal - , hogy mögötte sokkal hosszabb életútbeli különbség van. A probléma az, hogy a tanács, a megoldás, a segítés szintjén mit tudunk tenni a „szlömmösödött” rétegekben, vagy az úgynevezett halmozottan hátrányos helyzetben levő nemzedékekkel. Tudniillik, amit a társadalom az utóbbi évtizedekben hiba­ ként, vagy bűnként elkövetett, azt óhatatlanul halmozottan élik meg és szen­ vedik az elnyomorodottak. Ehhez társul egy csalódáskomponens, kiábrándult­ ság, visszahúzódás... a biológiai, testi öregedés ellátásába vetett hit teljes szétfoszlása. Hiszen, ha az átlagnépességnek nincs megfelelő egészségügyi biztonsá­ ga, akkor hogyan tudná biztosítani ez a nagyon rosszul szerveződött és roszszul alakult egészségügy- és szociálpolitika a halmozottan hátrányos helyzetű, rö­ vid perspektívában élő, a halálhoz mindinkább közelebb kerülő idős nemze­ déket. - Mekkora most az intézmények felelőssége? - Az idősek ügyében struccpolitikát folytattak évtizedeken keresztül, a szép, boldog sematikus szocialista realista művészethez hasonló idősember-imágó volt a plakátokon. Ott mosolygott az unokák körében... - Olyan vicces terhei voltak, hogy elküldték bevásárolni. - Degradálták, kisemmizték..., de ugyanakkor mesterségesen polarizálták. Azt hiszem, nem kell túl sokat elemezni azt, hogy micsoda különbség van a káderréteg öregkori biztonsága és a többiek körülményei között. Sanszaikban össze sem hasonlíthatók. - Maguknak osztottak és osztozkodtak a kibiceikkel. A lobogó vörös zászló alatt. - Ez ugyanolyan feszültségeket keltett a nyugdíjasok között, mint más nemzedéki rétegekben. Itt az igazságérzet is megütközik. Azt meg lehet magya­ rázni, hogy ilyen-olyan okok miatt valaki az átlag hatszorosát keresi. De az idősödésben azonos módon veszélyeztetett emberek nagy tömegével szemben a kiváltságos, csaknem minden gondtól mentesített vékony réteg irritáló. - Nem olyan vékony az a szalonnaréteg. - Én százezres tételben gondolkodom. Valóban nem is olyan vékony, de durván két és fél millióra számolom a harmadik életszakaszban levő emberek rétegét. Ha ezt összevetem egy kétszázötven-háromszázezres réteggel... - Mint már mondtam, én úgy gondolom, hogy mi sohasem fogunk már el- 42 �számolni az öregjeinkkel. Nem lesz rá idő. De ez rettenetes sérüléseket okoz bennünk és még a fiatalabbakban is. A másik konfliktus az, hogy nyil­ vánvaló: a mai helyzetünkből csak előre menekülhetünk. Ugyanakkor én is, aki afféle művészkedő emberként néha már-már anarchista „elveket” vallok - főleg persze, ami a művészeti életet illeti - azt mondom, konzer­ vatívnak mondható társadalmi alapok újrateremtését látom kívánatosnak. - Igen: az értékrendben. Egyébként világviszonylatban is előretör a kon­ zervatív hullám. Ez már nagyon keményen hat a polgári társadalmakban, de megérint minket is. Azt hiszem, ebben a tekintetben nem is vagyunk olyan rossz helyzetben, mert az idős nemzedékünk nagy része az ilyen értékek kin­ csesbányáját őrzi magában. Ezt meg se ismertük, föl se tártuk, nem is hasz­ náljuk. Ezt úgy is szokták mondani, hogy az idősek szürkeállománya hallat­ lan nemzeti kincs. Ez szépen hangzik. De valóban: a tapasztalásuk, az ismereteik, a történetiségük és - ha most nagyon le akarom szűkíteni — az ő tanulási módszerük..., amivel ők még tanultak és szocializálódtak, olyan értéket, értékhálót jelent, amire csak épí­ teni lehet. Csak egy kicsit meg kellene szervezni. És azt hiszem, itt jutottunk a megoldás következő lehetőségéhez. Sajnos az államtól, nevezetesen az intéz­ ményes államtól nem várhatjuk... és nem is látok kilátást, sem, mint kutató, sem mint szervező, sem mint közéleti ember, hogy a harmadik korcsoport szá­ mára megnyugtató megoldástendenciát tudjon biztosítani. Azok a rendelkezé­ sek, intézményes megnyilatkozások, amelyek történnek, már születésük pilla­ natában szinte túlhaladottak. - Most ott tartunk, hogy visszajön a szegénységi bizonyítvány. A gyógyszerellátás ürügyén. Azoknak, akik. talán ettől a flepnitől rettegtek legjobban gyerekkorukban. - Az biztos, hogy az elkövetkező időszakban intézményesen nem fogunk boldogulni ezzel, a robbanásfeszültség utolsó pillanatához érkezett helyzettel. Azt azonban látni kell, hogy megnyílt az önszerveződésnek egy pici rése. Ez társadalmi méretekben, az össznépesség szempontjából fantasztikus lehetősége­ ket hordoz. Ezt az időseknek feltétlenül meg kell kezdeniük. Erre már van néhány példa. Valami elindult. Nem arra törekszünk, hogy meghosszabbítsuk az életet, hanem arra, hogy az élet tartamán belül legyen az ember kiegyensúlyozott. Ezt három dolog szab­ ja meg az egyedi életben: a vágyai, a képességei és a lehetőségei milyen arány­ ban vannak? Ezek eldöntik azt is, hogy milyen irányban kell a támogatást is megadni. Önmagának is, meg kívülről is... kikövetelni időnként. Ezt a kiköve­ telést azért említem, mert bebizonyosodott, hogy passzív várakozással semmi­ re se megy az ember. - Tudja, ha én most nyugdíjas lennék, a barátaimmal és az ő barátaikkal biztosan egész nap a Parlament körül sétálnék. Csöndben. Ezt a mai öre­ gek nem teszik. - Ezen én is csodálkozom. Kérdeztem is őket erről az új gyógyszerrende­ let után. Arról most nem beszélek, hogy én mint egyszerű orvos is minden szempontból elfogadhatatlannak tartom. Megkérdeztem, miért nem mentek oda az intézmény elé..., ha mást nem, addig állnak, vagy ülnek ott, amíg vissza nem vonják. Csak néztek rám, és láttam, hogy nem volt bennük az, hogy va­ lamit is mertek volna tenni. Tehát még mindig van egy megfélemlítettség ben­ nük. Az idős ember a kiszolgáltatottság, a függés és a tehetetlenség állapotá43 �ban a kezdeményezésében, vagy tönkrezúzott, vagy gátolt, vagy tehetetlensé­ gének tudatában visszavonulóban van. Vagy menekülőben. Tudniillik, nincs meg a szervezete. A szerveződésben levő ereje, amelyet most próbálunk bizto­ sítani az önszerveződésen keresztül. Ez lenne az egyetlen, amivel az átmene­ ti időszakban meg tudná magának szerezni azt a biztonságérzethez közeli ön­ becsülést, amire most mindennél nagyobb szüksége van — a táplálkozás mel­ lett. Mert ez a polarizált, de döntő többségében elnyomorított réteg hallatlan gátlásokkal küszködik. Már szinte mindenbe beletörődött. Most kezd megvál­ tozni a helyzet. Elsősorban a késztető vállalkozási kedvet kell fölpiszkálni. - Azt hiszem, órákig hallgatnám önt, mert mégiscsak kelt valami reményt bennem. Gondolom, ennek a beszélgetésnek az a legfontosabb tanulsága legalábbis az én nemzedékem számára - , hogy már most el kell indítanunk a harcot egy emberibb öregkorért. — A szolidáris kapcsolatokat tanulni kell, mert senki sem születik úgy, hogy tudja, miképpen találkozzék és viselkedjék a másikkal. Ennek csak az alap­ jai vannak genetikusan megszabva. De, hogy hogyan fogok bánni a jövendő­ beli fiatallal, amikor én öreg leszek, hogyan fogok bánni a jövendőbeli tár­ saimmal... és hogyan fogom megélni a jövendőbeli öregségemet, az most dől el, de legfőképpen az élet első szakaszában. ANDRASSEW IVÁN 44 �ablak PABLO U RBÁ N YI 1919-ben született Ipolyságon, a mai Šahyban. Nyolc­ éves koráig élt ott, majd 1947-ben szüleivel Argentínába ment, ott kezdett el írni, írói anyanyelve a spanyol lett. 1977-ben Kanadába emigrált. Jelenleg Ottawában él családjával. Négy könyve jelent meg, az egyik, a Sehol című regény a spanyolon kívül angolul és franciául is. Szülőföldjéről, gyerekkori emlékeiről ezt írta a Palócföld számára: „ Emlékeim szülővárosomról kissé távoliak, de azért nem vesznek a legen­ dák ködeibe. Emlékszem egy háborúra; emlékszem a németekre, akik apám játékgyárából mindent elvittek, ami csak fémből volt. Az oroszokra, akik minden használható fát elvittek, hogy újjáépíthessék a folyó hídját, amelyet a németek felrobbantottak. Sok deszkalapból koporsót ácsoltak a halott kato­ náknak. Emlékszem a részegségre négyéves koromban, amikor fölfedeztem nagy­ apám eldugott borát. Könnyű volt, enyhén édeskés. A legjobb, amit életemben ittam. Leginkább az útra emlékszem, amelyet két és fél éven át, naponta négyszer végigjártam, az iskolaév hónapjaiban. Átvágtam egy tavon, amelynek je­ gén telente korcsolyázni szoktam - az Ipoly folyó és kanyarulatai belevesztek a messzeségbe emlékszem az áradásokra és a végtelen korcsolyapályára. Egy gyermekszemmel látott nagy városra emlékszem. 1985-ben ellátogattam Ipolyságra, amit ma Šahynak hívnak. Viszontláttam emlékeim színhelyeit, de nagyon megváltozva. A város, a ház, amelyben lak­ tam, a templom, az iskola, ahová jártam, minden sokkal kisebb lett, egy já­ tékvilág, mintha túlságosan nagyra nőttem volna. Elmentem a temetőbe. Felismertem. Az egyetlen volt, ami nem változott. Ha most megkérdezem magamtól, miért, arra gondolok, talán azért, mert, bár átéltem a háborút, gyerekként nem tudtam valójában, mi a halál.” Pablo Urbányi argentin íróként szerzett hírnevet, mégis valami különös, mély kötődés fűzi a szülőföldhöz, s itt nemcsak a megőrzött, enyhén palóc-íz­ zel beszélt anyanyelvre gondolok, hanem arra a latin-amerikaiságba oltott, sajátos, kesernyés humorú közép-európaiságra is, ami alábbi írását is áthatja. DOBOS ÉV A PA BLO U R B Á N Y I A hagyaték Ottawa, 198... június 14. Kedves Horacio! Egyik előző levelemben már kifejtettem a véleményemet arról, hogy miért is tartom lehetetlennek a világos gondolkodást ebben az úgynevezett Új Világ­ ban. Mi több, voltam bátor még azt is kijelenteni, hogy a minden területen 45 �megnyilvánuló szédületes tempójú előrehaladás és fejlődés valósággal megbé­ nítja a gondolatot, s, hogy a jövő, amely ha majd egyszer odaérünk - oly szép reményekkel kecsegtet, a fény sebességével távolodik el tőlünk. Mindazonáltal a világ továbbra is reményekkel táplálkozik. Ezeknek egyike a szervátültetés, ami életünk meghosszabbítását célozza, hogy elérhessünk ab­ ba a bizonyos jövőbe. Amióta dr. Christian Bernard, akit annak idején DélAfrika Frankensteinjének, vagy Drakulájának neveztek - hála a csodatevő új gyógyszerek felfedezésének -, átültette az első szivet, a szervátültetés köznapi dologgá vált; más szóval, a romantikus óhaj, hogy odaadjuk valakinek a szí­ vünket, megvalósult. Tény és való, a szervátültetéssel és a szervátültetés kérdésével azóta telekürtölték. a világot a hírközlő eszközök. Ma már senki nem kételkedhet benne (aki kételkedik, s nem hajlandó másnak adományozni a szerveit, azt „sötét, középkori mentalitással” vádolják, s azzal, hogy megtagadja „az élet fáklyá­ jának” továbbadását), s ahelyett, hogy a szerveit továbbadó személy rövid, félbeszakadt és traumákkal teli életét emlegetnénk, bizakodjunk, várjuk újabb csodatevő gyógyszerek felfedezését, s beszéljünk az üdvös cseréről, miszerint (idézem a „Szervátültetés ma” című szakfolyóiratból); „egy végzetes kimenete­ lű betegséget egy másik, az immunszupresszióval kapcsolatos kór vált fel, mely megfelelő mértékű, ám nem korlátlan működőképességgel párosul, állandó, hosszú távú orvosi felügyelet mellett.” Erről ennyit. A magam részéről nincs különösebb véleményem a tárgyról. Ellene állást foglalni öngyilkosság volna; nem vagyok a téma szakértője, ami pedig a fi­ lozófiai, vallási, vagy erkölcsi vélekedéseket illeti, azok felett jobb magányos el­ vonultságban elmélkedni, hogy ki ne zökkentsük az emberiséget a kerékvá­ gásból, amelyre legalábbis e témakörben rátalált. Következésképpen, jobb, ha „együttműködünk” ebben a kérdésben, amely­ ben oly mélységesen humánus tényezők játszanak közre, mint például a halha­ tatlanság vágya, a gyöngédség, a szeretet, a megértés az irgalom, a szerv, amely adományozásra kerül, s amely olybá vehető, mint a világ legszebb „szuvenir” -je. Ezért hát, éppenséggel együttműködésem jeléül, egy szép és megindító példáról számolok itt be neked, a szervátültetések tárgyában. Hogy honnan vettem, ezt igen könnyű megmagyaráznom. Néhány hete el­ mentem a házunk tulajdonjogát tanúsító okmányért az ügyvéd-közjegyzőhöz, egy igen elfoglalt és rendetlen emberhez, aki azt az íróasztalán levő papírhalmazból ásta elő. Engem ezek a dolgok nem érdekelnek; megbizonyosodtam róla, hogy mi­ énk. otthon pedig letettem a konyhaasztalra. A lányom, aki még el-elámul az emberek dolgain, a felnőttek világában, ahová belépni készül, s aki a végte­ len valamely pontján a jövővel remél találkozást, lapozgatni kezdte. Ha nem tette volna, a boríték, amelyet talált ott maradt volna az idők végezetéig, vagy legalábbis a jelzálog húsz év múlva történő elérvénytelenedéséig. Nyitva volt. Miután elolvastam a lapokat, ráébredtem, hogy az okmány tartalma sürgős intézkedést igényel. Még aznap visszaadtam, ám előbb útbaej­ tettem a postahivatalt, és fotókópiákat készítettem róla. Aznap délután nekiláttam, hogy lefordítsam. Részben azért, hogy elküld­ jem neked, részben, mert alkalomadtán talán jól jön még egy elbeszéléshez, vagy cikkhez. Majd meglátjuk. 46 �Most elbúcsúzom, nehogy megtévesszen a fordítás végén levő másik búcsú. Üdvözöl és ölel: Pablo. A hagyaték. Az ezerkilencszáznyolcvan .. .év .. .napján, egy szép májusi alkonyaton, én, ]ohn K .... , foglalkozásomra nézve, házaló ügynök, egyelőre még képességeim csorbítatlanul teljes birtokában, ezen testamentumnak nevezett okmányban le­ fektetem utolsó rendelkezéseimet, valamint - gyermekeimre gondolva - utol­ só tanácsaimat. Tudjátok, gyermekeim, kiket már hosszú ideje nem látok, mivel házalói fog­ lalkozásom folytán szüntelen járok-kelek a világban, hogy anyátok, szerető feleségem, azzal az ürüggyel, hogy soha nem vagyok otthon, és hogy ki tud­ ja, miféle nőkkel szűröm össze a levet, s hogy mi lesz vele, magányos és el­ hagyott, gyönge és védtelen asszonnyal, ha egy nap egyszer csak nem térek ha­ za, vagy egyszerűen fogom magam és gyalázatos módon, minden előzetes be­ jelentés nélkül meghalok, mondom, anyátok, vitákkal, a házasélet megtagadá­ sával, amikor időnként hazamentem, sírásokkal, könyörgésekkel, fenyegetőzé­ sekkel, zokogásokkal és vádaskodásokkal, jövőjét biztosítandó, mindenemet megkaparintotta, úgy, hogy most még az autó, amelyet vezetek sem az enyém, hanem a vállalaté, amelynek dolgozom. Hogy ő meghagy-e nektek valamit, azt nem tudom. Lehet, hogy az utolsó fillérig elkölt mindent a kutyákra, meg a macskákra, amelyekkel él, azért, hogy - úgymond - ne legyen egyedül; a kutya engem van hivatva pótolni, a két macska pedig titeket. Én mindennek ellenére folyton tirátok gondolok, tirátok, akik fáklyaként viszitek tovább kihunyó életem lángját, s e fáklyák, remélem, eleven lánggal fognak lobogni a jövőben. Alkonyatkor, amikor bevégzem a munkámat, vagy egy-egy hosszú, fárasztó utazás után aszfalt nélküli poros utakon, amelyek mintha e világból is ki akarnának vezetni, valami kocsma sarkában, vagy elalvás előtt, egy másodosztályú motelban, mindig szeretettel emlékezem rátok, aggódom miattatok, és a sorsotokra gondolok, meg arra, milyen apátok voltam. Addig töprengtem és töprengtem, míg végül megtaláltam a megoldást. Isten­ nek hála, sokat változtak a dolgok azok óta a régmúlt idők óta, amikor a há­ zalói tanfolyamot végeztem, melynek során biztosítottak arról, hogy még a vál­ lalat ügyvezető igazgatója is lehetek, ha elszánom rá magam és keményen dol­ gozom. E tanfolyamon sok mindent megtanultam, egyebek között a házaló ügynökök egyik alaptételét: amikor a kliens egy árucikk ára iránt érdeklődik, hogy el ne riasszuk, nem kell tüstént kibökni, hanem kérdéssel kell rávezetni: Mennyit ér egy emberi lény? Mert nézze uram, ha ön fog egy embert, megőrli és megpasszírozza, majd kiszárítja, akkor az a hét százalék, ami a víz elpá­ rolgása után marad, nem egyéb, mint hamu és por, meg valamicske ásványi anyag. Uram, amit ön megvásárol, azt a funkciója és a hasznossága mértéké­ ben kell értékelnie. Mindent összevetve, hála az orvostudomány és a szervátültetési technika csodás és mesébeillő fejlődésének, ez az érv sajna, már nem használható, ez­ zel szemben az emberi lény mindannyiunk üdvére átértékelődött, s mondhatom, ha anyátokkal szemben hiányzott is belőlem az erély és a határozottság, úgy­ hogy most még az életbiztosításom is az ő nevén van, ezúttal visszavonhatatla­ 47 �nul érvényt szerzek utolsó akaratomnak, miszerint holttestemet, minden benne levővel együtt, tirátok hagyományozom, kizárólagosan általatok való értékesí­ tésre. Ez így talán elég is volna. Minthogy azonban ti - 17 és 19 évesek lévén kevés tapasztalattal rendelkeztek, kénytelen vagyok némi eligazítást és segít­ séget nyújtani nektek, jóllehet anyátok ama véget nem érő, lidércnyomásszerű csaták során nemegyszer vágta a fejemhez: Biztos vagy benne, hogy a te gyerekeid? Én úgy szeretlek titeket, mintha azok volnátok. Tudom, előfordulhat, hogy elfog a kétely és anyátokhoz hasonlóan úgy gondoljátok, csődtömeg vagyok, aki igen kevéssé példázza a győztes embertí­ pust. Mégis, higgyétek el, ismerem az üzleti világot, utazásaim alatt sokat hall­ gatom a rádiót, szabadidőmben pedig újságot olvasok, úgyhogy egy cseppet sem vagyok híjával a siker kulcsának, az információnak. Nos, először is, mielőtt egy terméket piacra dobnának, tanulmányozásnak vetik alá. Minthogy az árucikk, amelyet birtokolni fogtok, vészesen romlandó - még, ha rendelkezésemnek megfelelően a szervbankban helyeznek is el -, nem vesztegethetitek az időt, ezért hát ezúton előrebocsátok. néhány sokatmon­ dó számadatot, hogy kedvet csináljak nektek és felkeltsem az érdeklődéseteket. Talpraesett gyerekek vagytok s mint ilyenek, nyilván tudjátok, hogy a pia­ cot a kereslet és a kínálat sz a b á ly o z z a .A számadatok e tekintetben rendkívül kedvezőek számotokra. A Nemzetközi Szervcsere Szervezet szerint az Egye­ sült Államokban és Kanadában 8000 személy vár vesére, 700 májra, 800 szív­ re, 3ooo különféle mirigyekre, 500, vagy 600 szaruhártyára, és így tovább. Mint látjátok, a panoráma fölöttébb ígéretes, így hát optimizmussal és hittel telve vághattok neki a vállalkozásnak. Ahogy így gondolkodom rajta, egyszerre az ötlött az eszembe, hátha valami erkölcsi aggály (újabban sok szó esik az adományokról) megakadályoz abban, hogy piacra dobjatok. A világ e tekintetben is sokat haladt előre; ma mát nincs erkölcs az üzleti életben, ha ugyan volt egyáltalán valaha. Minden csak nézőpont kérdése. A poros utak mentén nem egy Afrikából való négert, vagy Latin-Amerikából való latin-amerikait ismertem meg, aki a tulajdon vérét, vagy számos gyermekei valamelyikének a veséjét adta el valami olyan intéz­ ménynek, amely hivatott volt arra, hogy repülőjegyet vásároljon e paradicsom­ ba. Bizonyos szempontból sok olyan ember jótevői lesztek, akik sóvárogva vár­ ják a másik halálát, hogy tovább élhessenek s e sokak között nem kevesen lesznek olyanok, akik hajlandók fizetni és ahhoz kellő tőkével is rendelkez­ nek. Mi több, házalói tapasztalataimból kiindulva, bizton állíthatom, hogy olyan fogyasztót is fogtok találni, aki pusztán azért vásárol meg tőletek egy szervet, mert ez olyan újdonság. Persze, csakis akkor, ha kellőképpen tudjá­ tok ecsetelni előtte, hogy ez az új élmény fordulatot hozhat az életébe. Összegezve, keressetek széles, privát jellegű, szabadversenyes, dinamikus piacot! Emez ügylet beindításakor, mely az árucikk természetéből kifolyólag a le­ hető legszebb és leghumánusabb kereskedelmi tevékenység, mivelhogy élete­ ket ment, szem előtt kell tartanotok néhány alapszabályt. 1) Soha ne adjatok garanciát. 2) Soha ne fogadjátok el a reklamációt. 3) Soha ne fogadjatok el csekket, se hitelkártyát, még az American Expresstől se, csak jól megszámolt készpénzt. 48 �Ha majd tetemem elhelyezésre kerül a bankban (tudom, nagy lesz a kísér­ tés, hogy egy tételben adjátok el, például orvostanhallgatóknak. Ne tegyétek! Ne feledjétek, hogy a győztesek világa az erős, kemény és elszánt emberek vi­ lága), javaslom az alábbi hozzávetőleges listát: Item. a szívem, az én szegény, öreg, szomorú szívem. Bár azt állítják, hogy a bánat és a mélabú nem ott székel, hanem az agyban s hogy még a legel­ szántabb tudós a legtökéletesebb mikroszkóppal sem akadna benne a fájdal­ mak nyomára. Következésképpen, dacára mindannak, amit elszenvedett, alkal­ mas arra, hogy tovább dobogjon valaki másnak a mellében. Kérjetek érte 4000 USA-dollárt. Item, a májam. Be kell vallanom nektek, hogy feltehetően nincs valami jó állapotban. Az elmúlt évek kudarcai és dühei, az alkohol, az anyátokkal foly­ tatott veszekedések során kiömlött epe, alkalmasint sokat rongáltak és pusztí­ tottak rajta. Ezt azonban nem kell nagydobra vernetek. N e feledjétek (ha még nem mondtam volna), hogy a modern kereskedelmi ügyletekben a legfonto­ sabb a külcsín, nem pedig az árucikk minősége, ami ipari titok. Kérjetek érte 3000 USA-dollárt. Ha a vevő vitába, vagy alkudozásba kezd, engedjetek az árá­ ból és adjatok túl rajta. Item, a veséim. Sok víz, sör és bor folyt keresztül rajtuk. Néha úgy érzem, fájnak de lehet, hogy ez csak az öregség és amikor nagyon sokat ülök a volán mellett azzal a szörnyű érzéssel, hogy soha nem érek el sehová, talán in­ kább a gerincem fáj, nem is annyira a vesém. Azt hiszem, 1500 USA-dollár da­ rabjáért jutányos ár. Item, a tüdőm. A sok dohányzástól már magától köhög. Gondolom, már egészen megfeketedhetett. Ajánlatos volna oxigénes vízben való elmerítése, tisz­ títás céljából. Néha a szívvel együtt is árulják, egy tételben. Meglátjátok, mi­ lyenek a piaci viszonyok az adott időpontban. Hozzávetőleges ár 2000 USAdollár. Item, a vérem. Nem kimondottan nemes, ennélfogva nem tartozik a be­ jegyzett márkák közé. Hordozott magával bizonyos venereás betegségeket. Alig­ hanem kimutatható lesz benne némi epe, vagy alkoholmaradvány, attól függő­ en, mikor halok meg. Pintje 10 USA-dollár, mindösszesen egy imperialgallon, amennyiben nem fogok elvérezni valami országúti baleset során. Olykor való­ sággal kínzó kísértés fog el, hogy beletapossak a gázba, és belerohanjak a szemből jövő gépkocsiba. Egy megjegyzés: talán azt mondjátok majd, hogy a véremért befolyó teljes összeg, mintegy 80-100 dollár, nem valami sok. Megértem, fiatalok vagytok, és tele illúziókkal, ne feledjétek azonban, hogy sok kicsi sokra megy, és a sok­ ból lesz a vagyon. Lebegjen a szemetek előtt Rockefeller példája; ezt köves­ sétek. Item, az ereim, artériám és idegeim. A könnyebbség kedvéért próbálkozzatok meg az értékesítésükkel coliokban, vagy negyedméteres spulnikban. Nem isme­ rem a kínálatot, és a keresletet. 5 USA-dollár spulninként, kimondottan talá­ lomra megjelölt összeg. Item, a zsírszövetem. Tekintve a fejlett országokban található emberi zsira­ dék nagy mennyiségét azt hiszem, ez olyan lenne, mintha havat akarnánk el­ adni az eszkimóknak. Az alulfejlett országokra gondolni, talán túlságosan tá­ voli. Vannak előzmények a szappangyártásban történő felhasználásra. Rátok bízom. 49 �Item, a hasnyál-, pazs- és egyéb mirigyeim. Sajnálatos módon nem talál­ tam kellő információt az újságokban, ennélfogva nem ismerem az árucikket, sem pedig a mirigyek árfolyamát. Távol a világtól, ezekben az Isten háta mö­ götti kis falvakban, ahol testamentumomat írom még egy szótárt sem találok. Ne legyetek restek, lapozzátok fel az Enciclopedia Britannicát. Ne feledjétek, hogy e világban senki nem olyan becsapott mint a szegények és a tudatlanok. Az általam továbbadott tapasztalattal azonban könnyű lesz megállapítani az árfolyamukat. Item, a bőröm. A már ismeretes és kipróbált felhasználási ágakon kívül, mint például a lámpaernyő-készítés, vagy a könyvkötés, jelentékeny módon megnövekedett a kereslet a tűzbiztos házakban, a munkahelyeken, vagy a kü­ lönféle sugárzások miatt megégettek részéről. 10 USA-dollárt javaslok négy­ zetlábanként. Item, az emésztőrendszerem, a nyelőcsövemtől kezdve a vastagbélig. Pom­ pás darab. Gyakorlatilag soha életemben nem volt hasmenésem s mindennapi szabályszerű működésénél mi sem bizonyítja jobban tökéletes voltát. Az ára 3000 USA-dollár. Tekintettel a minőségére, védelmezzétek az utolsó lehelete­ tekig! Ha valamely okból részletekben kell eladnotok, emeljétek az árat! Ne feledjétek, hogy nincs nagyobb lidércnyomás egy kereskedő számára, mint az az áru, ami a polcon rohad meg. Item, az izmaim, csontjaim és különféle csontvelőim. Igyekezzetek egészben eladni a két karomat és lábamat. 1000 USA-dollár darabjáért, nem lenne rossz. Ha azonban a leukémiás, vagy a radioaktív sugárzás folytán rákossá vált betegek nagy száma megnöveli a velőkeresletet, tartsátok az árat, és ne kukacoskodjatok az izmok miatt. Item, a szaruhártyáim, a két szemem, a porcok. A szaruhártyákkal nem lesz gondotok. Kérjetek 300 USA-dollárt. A többit majd meglátjátok. Item, a nemi szervem. Talán atyai aggályok miatt hagytam ezt utoljára. Tu­ dom azonban, hogy modern gyerekek vagytok, akiket a legfejlettebb módsze­ rekkel oktattak, úgyhogy ti taníthatnátok engem. Nem rendelkezem ez ügyben sok információval de tudom, hogy igen irigyelt tétel, kivált manapság, mind­ két nem részéről. J óllehet használt, sokkal kevésbé elnyűtt, mint ahogyan anyá­ tok azt hinni szereti. Volt ugyan, hogy bajba került de hála a penicillin cso­ dájának, ez már a múlté. Ami igaz, igaz, működőképessége nem egészen za­ vartalan és olykor rossz tréfákat űz velem; nem akar, amikor tud, vagy ak­ kor akar, amikor nem tud. Amint azonban az újságok szaktanácsadás rovatá­ ból értesültem, ez a probléma a gondolkodásban gyökeredzik, s mihelyst arra gondolok, hogy a vállalat cégvezetője vagyok, nem pedig egy csődtömeg, mind­ járt nekem áll a világ. Bizonyos vagyok benne, hogy egy fiatal, tettrekész test­ ben ismét ereje teljében lesz- Derítsétek ki az árfolyamát, és ne engedjetek az árból! Ha bármiről megfeledkeztem volna, csatoljátok ajándék gyanánt; az embe­ rek odavannak a potyáért. Ha mindent kiárultatok és az egész készlet elfo­ gyott, valódi sikert értetek el. Nem tudom, folytatjátok-e az üzletet, azt sem, hogy milyen jövője van. Meglehet (vannak csodák), hogy egy szép napon az orvosoknak valóban sikerül meggyógyítaniuk a beteg szerveket, s akkor nem lesz többé szükség rá, hogy kidobjuk a régieket és újakkal cseréljük le őket. Az is előfordulhat, hogy komoly és felelős nemzetközi vállalatok jelennek meg a színen s az ésszerűsítés, a higiénia, valamint a szaktudás érveivel, megka­ 50 �parintják a piacot. Probléma a nyersanyag kérdése is; a mi családunk nem olyan nagy, mint a nagyszüleiteké volt, úgyszólván nem is létezik. Ráadásul anyátok képes és megmérgezi a szerveit, csak hogy ne kelljen semmit odaad­ nia. Úgyhogy használjátok ki az alkalmat, amíg tart a felvásárlási láz. Gyorsan lépjetek akcióba; az akciókészség a vérbeli üzletember egyik fontos ismérve: aki kételkedik, habozik, töpreng, tiszteli és méltányolja a másikat, az elveszett. Igyekezzetek, mielőtt még a különféle egyesületek (a veséé, a szívé, a májé, a véré) szegény, szerencsétlen betegeik nevében, humanitárius érvekkel rávetik magukat a hullámra és szétosztják egymást közt, anélkül, hogy nektek bármi hasznotok származnék belőle. Végakaratom, hogy az ily módon nyert pénzösszeget egyenlő részekre osszá­ tok el. Tudom, hogy nem sok, de kitelik belőle az egyetemi tandíj, hogy aztán diplomával a kezetekben, emberek legyetek az emberek között. Soha ne szé­ gyenkezzetek a diploma eredete miatt, emlékezzetek rá, mit mondott egykor egy római császár: a pénznek nincs szaga. Van még valami? Az agyamból nem sok marad. Gyűlölöm ezt a tisztázatlan­ ságot, amiben egész életemet leéltem. A lövést a homlokom közepére fogom leadni, nehogy megsértsek valami fontos vivőeret, hiszen minden csepp vér érték. Ne keseredjetek el és ne érezzetek bűntudatot; belefáradtam az életbe, abba, hogy lássam, mint pusztulok el lassan és értelmetlenül. Minthogy az éle­ tem már nem ér semmit, nem akarom, hogy a szerveim, elöregedvén, értékü­ ket veszítsék. A többi, item, a lelkem, abszolút árfolyam nélkül. Még az ördögnek sem kellett. Egy hideg, hóviharos téli estén, egy útszéli fogadóban, a sarokban ül­ dögélt, amikor megláttam; lehet, hogy csak egy tréfacsináló volt, én pedig, csak. egy kétségbeesett ember. Megkért, hogy hívjam meg egy pohárra; élve a reklámtechnika gyakorlatával, amikor is az ember annyi fölösleges és ostoba névvel tömi tele a fejét, hagy nem lévén hely az Ő számára, elfeledkezik Is­ ten nevéről, jó pár pohárra meghívtam. Amikor láttam, hogy már szédeleg, fel­ ajánlottam neki a lelkemet. Meghatódott és igen meleg szavakkal mondott köszönetet, közölte azonban, hogy a pokol tőkéje, az illúzió, már kifogyott; hogy a pokol csődbe jutott, s hogy már a tűz is kihunyt. S ő most ott, a foga­ dó sarkában vagy holmi más, meleg zugban várja ki az örökkévalóság végét. Amint látjátok, már nincs sok hátra, vagyis, gyakorlatilag semmi. Szeret­ ném, ha a jó Isten megkönyörülne rajtam, s a feltámadás napján új és jobb testet adna nekem. Hátha. Addig is, ne keressetek engem senki más ember szemében, sem másnak a mellében, s ne kövessétek a láb lépteit, amely már nem az enyém; a forró felhőtlen éjszakákon keressétek illanó, éteri, immár szabad lelkemet a csillagok között, melyeket annyira szerettem, s amelyekre éltem utolsó harminc évében hol ezért, hol azért - , vagy mert túl erős volt a fény, vagy mert vitatkoztam anyátokkal, vagy, mert figyelnem kellett az utat, amelyen vezettem, vagy, ami még rosszabb, csak úgy, minden ok nélkül - , én szegény bűnös, elfelejtettem fölnézni. Búcsúzom, és nem szeretnék érzelgőssé válni; az unokáimnak ne egy nagy­ apáról beszéljetek, beszéljetek nekik a csillagok vándoráról, ott a csillagok közt fogunk majd találkozni, ha eljön az ideje. Addig is, Isten veletek, John K ......... Dobos Éva fordítása 51 �A lengyel és magyar igazán barátok Találkozás Jan Stolarskival Piotrkówban a D om Kulturyban beszéltük meg a találkozás helyét. Tomas Rudamino, a Tygdnik Kultúra szerkesztője végigjárta az épületet, érdeklődött az irodákban, de semmiféle felvilágosítást nem kapott. Míg végre valakinek eszébe jutott, hátha a ház előtt vár(t) Stolarski úr. Ott egy zöld színű kis au­ tóban idősebb férfi újságot olvasott. Odaléptünk: „Stolarski úr?” A válasz: „Tak. Igen.” A beszélgetést aztán a ház büféjében folytattuk magyarul. - Minden volt menekültnek van története arról, hogy Lengyelország lerohanása után miként jutott el Magyarországra. Az utókor emberét előbb a hi­ teles tények, s csak aztán érdeklik a kalandok. - Számítottam rá, hogy így kezdi, ezért is hoztam magammal az iratgyűj­ tőt, amiben a legfontosabb dokumentumokat őrzöm. Nem vagyok történész, de azt magam is tudom, hogy a fiatalabb nemzedékeknek nem mesét kell előad­ nunk. Csak a lényegre szorítkozva: a háború kezdetekor katonaként szolgáltam Przemyszlben. Az ottani ötödik gyalogezredben voltam karpaszományos tize­ des. Ebből már következtethet arra, hogy harcolva jutottunk el a lengyel-ma­ gyar határra. A hátvéd osztagba voltam beosztva, s ezért sokkal nagyobb nyo­ másnak voltunk kitéve. Az állandó figyelem, harc kimerített bennünket. Gon­ dolhatja, hogy a németek szerették volna bekeríteni egységünket. Azt meg kellett akadályozni. Sok sebesültet és halottat hagytunk Lengyelországban. Osz­ tagunkból többen otthon maradtak, mert közel voltak a házaik, vagy ukrán származásúak voltak. E l sem tudom mondani, milyen nehéz volt az a pilla­ nat, amikor a határról visszafordultunk hazánk irányába. A búcsú mindig ne­ héz, de akkor valami szinte satuként szorította a szívünket. Nem tudtuk, mi­ kor láthatjuk újra a lengyel földet, s azt sem, visszatérünk-e egyáltalán. Ma­ gyar oldalon az első város ahová mentünk, Beregszász volt. Egységünk annyira kimerült volt, hogy ott két napig aludtunk egyhuzamban. Ezután következett a második szívfacsaró pillanat; jött egy magyar honvédtiszt és azt kérte, ad­ juk le fegyvereinket külön. Jól értette, nem parancsolta, csupán kérte. Nekünk a kérés teljesítése nagyon nehéz volt. Nem titkolom, hogy nem adtunk le min­ dent, pisztolyokat, gránátokat minden eshetőségre számítva, magunknál tar­ tottunk. Kezdetben magyarokkal alig találkoztunk, hiszen nagyon sok lengyel katona jött össze. Ellátásunk az első pillanattól megvolt. Mégis szerettünk vol­ na költőpénzt. Egy zsidó származású kereskedő segített beváltani a zlotyt. Nem tudtuk, hogy az átváltási arány jó-e, de elfogadtuk. Nem sokkal később vonat­ ra ültettek bennünket. Nagy meglepetés volt, amikor szerelvényünk Csapon megállt. A peronon nagyon sok magyar asszonyt és gyereket láttunk, akik ételt, italt és gyümölcsöt kínáltak nekünk. Ablakról ablakra jártak, s minden len­ gyel katonát elláttak élelemmel. Erre igazán nem számítottunk. De igazolva láttuk, hogy lengyel és magyar valóban két jó barát! Annál is inkább, mert min­ den következő állomáson hasonló fogadtatás volt. Nem értesültünk arról, hogy mennyire volt irányított a kiszolgálás, a kínálgatás, de igazán örültünk neki. Hálásak voltunk. Meggyötörtek voltunk, el kellett hagyni hazánkat, sze­ retteinket, sok bánat ért minket, így a meleg fogadtatás mélyen hatott ránk. Ek­ 52 �ként érkeztünk meg Budapestre. A fővárosban rövid ideig maradhattunk. Egy­ ségünket szétválasztották. Engem több társammal együtt Párkánynána felé irá­ nyítottak. Parancsnokaim egy szakasz vezetését bízták rám. Szobtól az Ipoly folyó mentén haladt a vonatunk. A szerelvényt ezután egy-egy falunál megál­ lították, és egy-egy vagon legénysége ottmaradt. Mi, körülbelül százan Ipolyszalkán szálltunk le, s gyalog vágtunk neki a Vámosmikolába vezető útnak. - Milyen fogadtatásban részesültek? A közigazgatás vezetői nyilván elő­ készítettek már mindent a tábor berendezéséből? - Vámosmikola vezetői tudtak érkezésünkről. Rövid üdvözlés után a volt magyar laktanyába kísértek minket. Első pillantásra elég szigorú körülmények közé kerültünk. A szobákban csupán szalma volt leszórva a padlóra, mert ke­ vés volt a zsák. Öten-tízen kerültünk egy-egy szobába. Laktak velünk magyar katonák is, ellátásunkról ők gondoskodtak. A következő napokban érkeztek szal­ mazsákok. De jöttek új és újabb lengyel katonai csoportok is. Hirtelen szűk lett a laktanya. A község vezetői akkor átadták nekünk a kultúrházat. A nagyterem­ be került egy páncélosztály legénysége. Ezzel nehéz helyzetbe hoztuk a leven­ téket, akiknek addig ott folyt az oktatása. A páncélos tisztek a laktanyában maradtak. Ez az egység a fekete sapkáról és a bőrruháról könnyen felismer­ hető volt, ezért két hét múltán áthelyezték őket Dél-Magyarországra. Mi persze, maradtunk, pontosabban várakoztunk arra, hogy ki, mikor kerül a továbbuta­ zók listájára. Hónapok alatt lassan elrendeződött az elszállásolásunk. Az 1939-es karácsonyestet ott töltöttük, természetesen lengyel szokás szerint ünnepeltünk. Akkor és máskor is láttuk, miként élnek a magya­ rok. Hogyan dolgoznak és viselkednek. Észrevettük például, hogy a faluban nagy a szegénység. Sok napszámos élt ott, és rendszerint munkát keresett. Hu­ szár Károly volt a méltóságos úr. Nem értettük a rendelkezést, hogy a kastély­ ba nem volt szabad senkinek bemenni. Sokat beszéltünk arról: mi lehet az oka, hogy itt akkora különbség van az emberek között? Ez a feudális hierarchikus rend érvényesült a katonaságnál. Jellemző, hogy a magyar honvédségnél elfogadott büntetés volt a kikötés. Egyszer szemünk láttára történt ilyen. Az őrséget ellátó magyar katonák közül az egyik valamilyen vétségért fegyelmi büntetést kapott; kikötés három órára. Nekünk is végig kellett nézni. Amíg a magyar parancsnok ott volt, addig nem szóltunk semmit, amint elment, meg­ indult a szóbeszéd, mit tehetnénk bajtársunk érdekében. Míg valaki elővette a kését és elvágta a zsinórt. A magyar katona persze, nem mert elmenni a kikö­ tés helyéről, ezért mi is maradtunk. Észrevették, és valaki szólt a magyar pa­ rancsnoknak. Ő mindenkit kirendelt a térre és tolmács segítségével megkérdez­ te: „K i tette?” Várt, várt, de senki nem jelentkezett. Mivel tudta, csak közü­ lünk lehetett valaki, ezért egy idő múltán elrendelte a lengyelek kimenőmeg­ vonását. Ez aztán felzúdulást okozott! Képzelje el, hogy mi lehetett! Addig ugyanis senki és semmi nem korlátozott bennünket a mozgásban, szabadon jöttünk-mentünk a faluban. A kimenőelvonást végképp nem tűrhettük. Most lett jelentősége annak, hogy nem adtunk le minden fegyvert. Másnap hajnalban ugyanis a magyar parancsnok ablaka alatt gránát robbant. Különösebb baj nem történt, csupán az ablakok törtek ki és megrongálódott a fal. De nagy futkosás lett, mert nyilvánvaló volt, hogy nem a magyar katonák robbantottak. A parancsnok azonnal segítséget kért Miskolcról. Hamarosan megérkeztek a tá­ bori csendőrök. Mindenfelé alapos kutatást végeztek és sok-sok gránátot meg­ találtak. De mi a pisztolyunkat előre elrejtettük. Komolyabb retorzió nem volt. 53 �Azt még meg kell jegyeznem, hogy a magyar parancsnokot áthelyezték. Mi ala­ kítottuk így a helyzetet... - Milyen kapcsolatuk volt a falu lakosságával? - Említettem, hogy Vámosmikolán sok volt a szegény. Öt magyar férfi rend­ szeresen tőlünk kért és kapott kenyeret, meg húst. A mi ellátásunk ugyanis na­ gyon jó volt. Bőven osztottak mindent. Ráadásul a közkatonák napi harminc fillér zsoldot kaptak. Én tiszthelyettesként napi két pengővel gazdálkodtam. Tudtam, hogy a tisztek négy, a törzstisztek hat, a tábornokok nyolc pengőt kaptak naponta. A tisztek már nagyon jól meg tudtak élni. Az emlegetett se­ gítség mellett főként a vendéglőben találkoztunk a falusiakkal. Sokat elköltöt­ tünk italra. Rendszeresen jártunk templomba, illetve mulatságokra. Nincs tu­ domásom arról, hogy bármi súrlódás történt volna a falusiak és a lengyel ka­ tonák között. - Mi volt a napi elfoglaltságuk? Nem próbáltak valamit tenni, hiszen a tétlenség nem kedvező állapot az embernek? - Kezdetben az volt a szokásunk, hogy ácsorogtunk a falu főterén, néztük a lányokat, asszonyokat. Később a legénység segített a falusiaknak, amiben tu­ dott. Katonáink többsége jól értett a földművesmunkához. Így nagyon hamar összebarátkoztunk a helybeli gazdákkal. Már az első októberben szívesen men­ tünk szüretelni (meg a későbbi években is). Képzelheti, hogy a munka köz­ ben megivott erős magyar boroktól mennyien jöttek vissza részegen a táborba. Ezért a rangidős lengyel tiszt ugyancsak elrendelte a kimenőmegvonást. Ilyen­ kor néha a magyar gazdák tiltakoztak, mert örültek a segítségnek. Persze, nem mindig volt sikeres az interveniálásuk, mert a tisztek azzal biztattak minket, hogy megyünk Nyugatra. Hallottuk, hogy Franciaországban megalakult a len­ gyel hadsereg. Ezért elrendelték, hogy naponta tizenkét óráig katonai gyakorlatokat tartsunk. Minthogy fegyverünk nem volt, ez rendszerint csak masírozásból és testgyakorlásból állott. Masírozva énekeltük a lengyel katonai dalokat. Viszont délután mehettünk dolgozni. Ahogy mondtam, a falusiak jól jártak velünk: segítettünk, több pénz érkezett hozzájuk, a lányoknak megtetszett a sok csinos lengyel fiú. Mindez formálta a barátság elmélyítését. - Szavaiból az derül ki, hogy elégedettek voltak. - Természetesen. 1939 karácsonyára a magyar parancsnokság rendezni sze­ rette volna az ellátást, illetve az elhelyezést, lehetőleg úgy, hogy minden me­ nekült külön ágyon aludjon. Ez sikerült. Rendesen kezdtünk élni. Akinek si­ került annyi pénzt összeszedni, vett egy civil ruhát magának. Ezután már csak a nyelvi megértés okozott nehézséget. Adler Miklós, szlovák származású férfi volt kezdetben a tolmácsunk, bár a lengyelt nem mindenben értette. Később külön tábort szerveztek a tiszteknek és a legénységnek. A normalizálódást az is segítette, hogy Vámosmikolán egyre csökkent a létszám. Sokan kerültek Nyu­ gatra, mások áthelyezést kértek. Így 1940 nyarára mindössze kétszázan marad­ tunk; százharminc tiszt és hetven közkatona. Ez az állomány is gyorsan cse­ rélődött. Sokan büntetésből kerültek máshová, néhány embert betegséggel kór­ házba irányítottak. Talán hallott róla, hogy a lengyel katonai kórház Győrött alakult meg. A tisztek azért maradtak szívesen, mert egész nap szinte semmit nem csináltak - legfeljebb kártyáztak. - Miként alakult személyes sorsa? - Kezdetben franciául tanultam. 1940 őszére azonban rádöbbentem, hogy nehéz lesz Franciaországba jutnom. A rádióból hallottuk, hogy megtörtént a 54 �kapituláció. Aztán az újságokban olvastam, hogy az ottani helyzet a lengyelek­ nek nem kedvező. Töprengtem, akkor minek menjek oda? Csak ágyútöltelék­ nek? A tisztjeink viszont mindig hangsúlyozták, hogy mennünk kell. A legény­ ség között ugyanakkor elterjedt, hogy a franciák ugyanazt teszik velünk, amit hajdan Napóleon császár a lengyel légióval - saját céljaikért küldenek harc­ ba. Ment a huzavona. 1940 végén már angolul tanultam. London híreit sokan hallgattuk. Értesüléseinket aztán a magyar honvédeknek továbbadtuk. Egyszer magas rangú lengyel tiszt érkezett Budapestről, s azt mondta nekünk, hogy először a katonai iskolát végzettek mennek, másodszor a műszaki alakulatok. S aztán, majd valamikor, sor kerülhet a tartalékosokra. Sokan el is indultak. Számolni kezdtem, s kiderült, hogy én 1941-ben, vagy 1942-ben juthatok csak harcoló csapatokhoz. Ebből logikusan következett, hogy meg kell tanulnom magyarul! Németül jól beszéltem, de nem tudtam, hogy a magyar honvédek és civilek mennyire bírják ezt a nyelvet. Folyamatosan tanultam. Közben tiszt­ jeink azt szerették volna, hogy olyan regulák szerint éljünk, mint a harcoló egy­ ségek. Ez nem tetszett a legénységnek. Azért sem, mert egyik-másik katona ma­ gasabb képzettségű volt. Gyakoriak voltak az összeütközések. A dolog addig fajult, hogy szinte kasztszerű külön csoportok alakultak: tisztek, tiszthelyette­ sek, tartalékosok és közkatonák. Magam is mondtam a hivatásos tiszteknek: „Miért papoltok állandóan indulásról? Ti maradni akartok, mert nektek itt nagyon jó. Harcolni meg csak mi menjünk?” 1941-ben tovább romlott a hely­ zet. Én akkoriban már folyékonyan beszéltem magyarul, néha-néha helyettesí­ tettem Adlert, a hivatalos tolmácsot. Az volt a módszerem, hogy mindenhová elkísértem és tanultam a szavakat. Akkoriban érkezett meg magyar táborpa­ rancsnoknak Thuránszky Ernő tartalékos százados. Hamar megtudtuk, hogy büszke a kinevezésére, és mintaszerűen akarta irányítani a tábor rendjét. E l­ rendelte például, hogy engedély nélkül ezután lengyel katona nem mehet a faluba. Minthogy sem ő, sem a lengyel rangidős tiszt nem tudott németül, tol­ mácsot kerestek. Én lettem. Ezzel sokat javult a helyzetem. Például úgy, hogy külön szobát kaptam. Ez nemcsak nekem volt jó. Szabálytalan időközönként ugyanis parancs jött Budapestről, hogy a lengyelek nem hallgathatnak rádiót. Elkobozták a készülékeket. Csak az enyém maradt meg. Szobámban, az ágy alatt tartottam. Ez volt az egyetlen rádiója a kétszáz lengyelnek. Minden es­ te bekapcsoltuk, sokan hallgatták a szobámban. - Úgy hallottam, hogy a magyar táborparancsnokkal volt néhány összeüt­ közésük. Mi volt ezek oka és hogyan oldódott meg a helyzet? - A magyar Honvédelmi Minisztériumban Baló Zoltán ezredes úr lett a XXI. osztály vezetője. Ők foglalkoztak a lengyel menekültekkel. Amikor látogatóba jött Vámosmikolára, a lengyel rangidős tiszt panaszkodott, hogy Thuránszky százados mennyire szigorú. Mi abból indultunk ki, hogy internáltak és nem hadifoglyok vagyunk. A parancsnok nem értette meg, hogy az internáltaknak több jár. Erről beszélt vezetőnk Baló ezredes úrral. A szemle után javult a helyzetünk. A távozók kiválasztása folytatódott. Hamis útlevelet és civil ruhát Budapestről hoztak. A kiválasztottak legalább húszan elmentek - szöktek Nyugatra. Ez ugyancsak feldühösítette a magyar parancsnokot. Nem értette a dolgot (úgy látszik, nem avatták be az ügybe), s elrendelte a napi létszámel­ lenőrzést. Ez nekünk egyáltalán nem tetszett. Ügy éreztük, indokolatlan a re­ torzió. Újból panaszt tettünk. S, ahol lehetett ellenszegültünk. - Dokumentumdossziéjában láttam magyar nyelvű iratokat. Miért ren­ deztek 1941 nyarán lengyel dalestet? 55 �- 1 941-ben nagy árvíz volt a Tiszán. Egész Magyarországon pénzgyűjtést szerveztek az árvízkárosultak javára. Mi is szerettünk volna segíteni. Arra gondoltunk, hogy rendezünk egy koncertet és a bevételt átadjuk. Akkoriban már volt egy tiszti zene- és énekkarunk. Erre építettünk. A kultúrház egyik termét szépen berendeztük, feldíszítettük. Meghívó készült. Megmutathatom. Íme: „A magyarországi árvízkárosultak javára Lengyel-Dalestély 1941. VI. 7.” A karmester Szmyd József volt, bevezetőt pedig, amint látja, Stolarski János mondta. Hogy miről beszéltem? A menekültek fogadtatásának szívélyességéről, és még arról, hogy bármit teszünk, az csak szerény visszatérítés lesz. Természe­ tesen magyarul szóltam. Készült elszámolás a rendezvényről. Ezek szerint a bevétel 383, a kiadás 146,84 pengő. A tiszta jövedelem: 236,16 pengő volt. Ezt azonnal átutaltuk az árvízkárosultaknak. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy ezért köszönetet Thuránszky százados, a parancsnok kapott. Ez sem nagyon tetszett nekünk. Amikor erről beszélgettünk, akkor tapasztalhattam, hogy a magyar lakosság egyetért velünk, s ugyanúgy nem szereti a magyar táborpa­ rancsnokot. - Napjaikat persze nem csupán az ellentétek töltötték ki. Tudok arról, hogy cikkeket is írt. - Táborunk szeretett volna szorosabb kapcsolatot kiépíteni a lengyel katonai attaséval és főként lengyel újságírókkal. A Wiesci Polskie című lapban így ír­ hattam cikket. 1943. november 14-én jelent meg A propaganda szervezéséért írásom. Arról szóltam, hogy mennyire fontos a lengyel menekültek valósághű tájékoztatása az otthoni helyzetről, illetve a szövetségesek harcairól. A Mate­ rialy Obozowe stencilezett kiadású havi lapban jelnt meg a Törökország és króm című eszmefuttatásom. Ebben arról szóltam, hogy Törökország önállóságot sze­ retne, ezért az angoloknak és németeknek egyaránt szállít krómot. Hat-hét cik­ kem jelent meg, de csak ez a kettő maradt meg. - Miként változott meg a sorsuk 1944 márciusa után? - 1944 nyarán Vámosmikolán elrendelték a zsidó származásúak elkülöníté­ sét, illetve máshonnan is hozzánk irányították őket. Ezzel Thuránszky százados láthatóan nagyon elégedett volt. Nem számított németbarátnak, de viselkedé­ se mégis úgy hatott. Egyszer aztán német katonai szemle jött a táborunkba. Ebből arra következtethettünk, hogy nem sokáig leszünk már szabadok. A helyzet egyre szigorúbb lett. Ezért is kértem, hogy ebből a táborból elmehes­ sek. Kiengedtek. Vettem egy civil ruhát. Szerencsére találtam magyar családo­ kat Nagybörzsönyben és Szobon, akik befogadtak. Csak a frontharcok alatt kellett bujkálnom. Végül is Esztergomban vártam meg a szovjet csapatokat. - Hogyan került haza, Lengyelországba? Miként alaku lt tovább a sorsa? - Amint lehetett Debrecenbe utaztam. Így a Magyar Külügyminisztérium 1945. március 27-én igazolta, hogy Stolarski Jan a debreceni állomásról ha­ zautazik Lengyelországba, s kérte, hogy ebben mindenki segítse. Krakkóig köz­ lekedtek a menekülteket szállító vonatok. Szüleim Piotrkówban éltek, ide kel­ lett eljutnom. Áprilisban köszönthettem szüleimet. Aztán Varsóban befejeztem tanulmányaimat. Ott kaptam munkát a nehézipari minisztériumban, 1956-ban helyeztek Piotrkówba. Új gyárat építettünk. A bányagépek exportjával foglal­ koztam. 1973-ban szerveztük meg a Lengyel-Magyar Baráti Társaságot. Jelen­ leg ötezer tagja van, a fele itt él a városban. Nemrégiben megválasztottak a lengyelországi baráti társaságok szövetsége elnökének. Hivatalból is foglalkoz­ nom kell a lengyel-magyar kapcsolatok ápolásval. LACZKÓ ANDRÁS 56 �57 �Német nyelvű költők A fordító zavarban van. A fordítónak indokolnia illenék, felsorakoztatva szempontjait. Csakhogy szempontok igazából nincsenek, van viszont vélet­ len, önkény és szeszély. Adottságok vannak és körülmények. Ezért aztán az alább következő válogatás nem hogy a német nyelvű irodalmakat, de még az újabb évjáratokhoz tartozó szerzők munkásságát sem reprezentálja. Ha valamit mégis megmutat, akkor csak azt, hogyan és milyennek látja - ha úgy tetszik, tudja vagy akarja látni - valaki (én) Magyarországról a németül író fiatal szerzőket. Igaz is: milyennek látom? Szerencsére zavarba ejtően sokfélének. Jó val sokfélébbnek annál, semhogy bármire is elegendő lehetne egy ilyen válogatás. Ha ódzkodva is, kénytelen vagyok még megosztani az olvasóval egy benyomásomat, amely évek óta egyre erősebb és erősebb lesz (mindazon­ által nem szeretném, ha bárkit is elhamarkodott következtetésekre in- ditana). Arról van szó, hogy számomra egy ideje az „Ost-Block” , azaz ki­ csit finomabban szólva a szocialista országok szerzői mondják a fontosab­ bat, az életbevágóan fontosat, mégpedig úgy, hogy közben például Söllner naplóköltészete vagy Kolbe lágyság és keménység határán egyensúlyozó versbeszéde poétikai bravúrnak sem utolsó. Megkerülhetetlenül fontos­ nak tartom rezignációjukat, de ugyanolyan lényegesnek tűnik a beszéd­ módjukat meghatározó keménység és tartás, amelyet ugyan semmi nem in­ dokol, de amely olvasatomban csendes, mégis határozott igénybejelentés méltóbb esélyek iránt. S ez már lehet egy apró bátorítás. 1989. január K U R D I IM R E 58 �W ERN ER SÖ LLN ER Hólabdavers Rolf Bossertnak Pillantás az ablakból: Havazik. Türelemmel viseli keresztjét a közeli hegy, nem hiába nevezik úgy, Caraiman, a fekete tudós. Ebben az évszakban lecsúszhat púpján bárki, ha tud. Tíz nap szabadság nálad, Busteniban. Otthon hagytam a fürdőköpenyt, otthon a gumimatracot is, úgyszintén minden jószándékot és illúziót. Te sem változtatsz ezen, ha tízszer azt mondod is, nincs igazam. Legsúlyosabb csomagnak itt vagyok én magam, meglátod majd, csaknem mozdíthatatlan és nehéz kirakni az ajtó elé. Utazni és ottmaradni valahol nem könnyű, de ha már képes rá az ember, legjobb, ha mindjárt sokáig marad, hogy fussa idejéből egy darabka átépítetlen természetre, megérteni embereket és dolgaikat, némi vodkára és néhány hosszú, elkerülhetetlenül hosszú beszélgetésre. Persze jó az is, várni a havat, mely nem fitogtatja hidegét. De látván a rengeteg fehér lepedéket a jégbe dermedt utakon, hadd vessek ma egy fekete pillantást az elnehezült fenyőkre ablakom előtt. 59 �Hosszú ez a mondat, és azt akartam csak mondani, hogy mi magunk vagyunk az elnehezültek, és ez az öt sor se más, terheink súlyának mértéke csupán. Olvass tovább, nem lenne jó, ha elégikusan csengne, olvasd, amit valószínűleg úgyis tudsz már és amit bizonyára pontosabban kellene elmondanom, fogadd el igyekezetemet a tett helyett: Mi valamennyien, apró, elpuskázott vagy elárult esélyeinkkel, elfojtott vagy tudatosult szorongásainkkal, mérhetetlenül nehéz, vagy röpke álmainkkal, mi valamennyien lehetnénk mások is. É s nem segít már az se, hogy kimondom. Ezt a mondatot három hosszú, behavazott évvel ezelőtt olvastam egy versben, mely kedvemre való volt, most pedig azon tűnődöm, mivégre írom még mindig, félig megdermedve már, a zavartalanul hulló hó ellen e hólabdaverset. Talán csak azt jelenti ez, hogy nem is másnak lenni kellene megpróbálnunk, hanem csupán megváltoztatni életünk? De látom már, ez a vers is, akár a többi, hosszú lesz. Olyasmi ez, mint a hallgatás, csak egy formája a szótlanságnak, rosszabb, mint vaksággal megveretve élni. De mi az, ami elnémít minket? Hiszen nem a hó zárja le ajkunk egy tompa parlandót hagyva előbugyogni csupán; hanem, mondjuk egyszerűen csak így, az, ami a földön mindenütt 6o �kiforgatja a gondolatot, még mielőtt elgondolnák, az emberek fejében, szájukban a szót és érzéseiket, melyeknek pontos fészke nincs. Ami belém fojtja a szót, az a szónokok uralma a szótlanok felett, uralma azoknak, akik így beszélnek: A szomorúakat kiirtjuk, vidám lesz a világ. Nem, semmi kifogásom ellene, ha világosabb beszédet követelsz, de várj, van még időnk, pár nap, és egyáltalán, ki vagyok én, hogy épp engem kérdezel: Hiszen dideregve állok csak én is a kavargó állítások között, a rendeletek latyakján, mint mindannyian, kis csoport, egymás kezébe kapaszkodva, hogy el ne merüljünk a sekély hóban. mely szájunkat fo rd .: K urdi Imre W erner S ö lln er: 1951-ben s z ü le te tt A ra d o n . A k o lo z s v á ri e g y e te m n é m e t—a n g o l s z a k á n v é g z e tt 1975-ben. 1972-től az E chin ox sz e rk e s z tő je v o lt. I tt k ö z ö lt v e rs e l M itteilu n gen e in e s P riv a tm an n es (K o lo z sv á r 1978) cí m ű k ö te té b ő l v a ló k . 6 1 �M A R TIN A M A N SH A U SER Visszatérés Fokhagyma- és ginszagú szájjal lefogyva és kifacsarva újra itt vagyok! elrongyolódott útitáska szalámis kenyér, rothadó alsónemű és ragacsos haj a peronon Még mindig olajos mozdonyok még mindig a lepusztult váróterem: A város mit sem változott. A csigák zavartalan párzanak acél szemeteskonténerekben lord. K urdi Imre Martin A m a n sh au se r: S a lz b u rg b a n s z ü le te tt 1968-ban. 1987-ben é re tts é g iz e tt. V e rse k e t é s rö v id p ró z a i sz ö v e g e k e t ír. I tt k ö z ö lt v e r s e a L iteratu r und K ritik 217/218-a s szá­ m á b a n je le n t m eg. 62 �G ER D AD LO FF Tradíció Minden jó, ha jó a vére mondja a hentes mert nekem aztán édesmindegy mióta tizenöt lettem akkor fogott be apám inasnak ott aztán semmi nem volt a sonka meg a szalonna között nemhogy a tengerre járkáltam volna de a húsban járattam a kést és felejtettem hamar és elégedett lettem és a fiam is olyan lesz mint én vagyok. ford.: Kurdi Imre G e rd A d lo f f: 1952-ben s z ü le te tt B e rlin b e n , je le n le g is o tt él. G e r m a n is z tik á t t a n u lt H u m b o ld t e g y e te m e n . I tt k ö z ö lt v e rs e F ortgan g (B erlin 1985) cím ű k ö te té b ő l v a ló a 63 �ERICH HOFER Ú j kifejezésekkel... új kifejezésekkel cifrálkodik a halál a hóhér orvosnak nevezi magát a guillotine szanatóriumnak és valiumnak a nyaktiló a sírásó viseli az ápoló fehér köpenyét a kínzatások kínja a terápia feliratot itt az idő megírni az új könyveket elkészíteni a fordításokat nem a mának hanem bebizonyítandó az utánunk jövőknek hogy háború van kegyetlen aljas háború amelyben mindent szabad és teljesül minden parancs az utánunk jövőknek nem marad más választásuk mint újra átgondolni a nyelv holocaustját ford.: K urdi Imre Erich H o fe r : 1964-ben s z ü le te tt L e o b e n b e n (A u sz tria ). 1984-ben b e á llt a z Id e g e n lé g ió b a , m a jd rö v id id e ig H a m b u r g b a n é lt. I tt k ö z ö lt v e r s e a L iteratu r und K ritik 209/210-es s z á m á b a n j e le n t m eg. 64 �T H O M A SH U O N KER Nem Is m e r s z b á r k it is A k i v í z a la t t le p k é r e v a d á s z o t t ? V a g y o ly a n e m b e rt A k i s z a r t h a s z n á l m o s á sh o z ? N em . S e n k i n em sü t tű z ijá té k o n T ü k ö r t o já s t . S ü lt g a la m b u tá n s e n k i n em á s A te m e tő b e n . V a g y rá z o tt-e b á r k i is A z á s z ló r ú d r ó l a lm á t ? Nem. B úzát ki vet B eto n ra? A h a r m a d ik v ilá g h á b o r ú t k i a k a r j a ? M e ly i k v e z é r é rte m e g a v é g s ő g y ő z e lm e t? K i fő z n e s a já t c s o n t ja ib ó l e n y v e t? O d a a d n á d v a la k i n e k J á t é k b a a v i lá g o t ? N em . S e n k i n in cs a k i ö n k é n t b a n d z s a le n n e . D e m in d e n ú jo n c m e g ta n u l C é lo z n i e m b e r e k r e . ford.: K urdi Imre T hom as H u o n k e r: 1954-ben sz ü le te tt Z ü ric h b e n . T ö rté n e lm e t ta n u lt. a K u rz w a re n 5 (B ern 1988) cím ű a n to ló g iá b a n j e le n t m eg. I tt k ö z ö lt v e rse 65 �W O LFG A N G D IE T R IC H A mennyei kertben minden pont olyan A kertet skatulyaforma mint azelőtt tujákból előrehajló Angyalok lábnyoma után fal környezi. Ez imádkoznak murvás Péter utak, a harkályok magvas a méla bokszoló. főbűnöket vágnak ki a tobozokból Igen, mindenütt a legszebb szigor uralkodik. A szálas vörösfenyők sima bazilikaoszlopai közt nyírott bozótfabokrok mint kövér barátok döcögnek át Este mégis becsapódik egy angyali fémszárny, mely űrhajó alakját vette fel, szétszaggatja a A kert közepén a kastély mennyei kert maga Mária. pázsithegét. Előtetője hegyes térdkalácsán himbál tej fehér fény köteget Isten és az övéi az intenzívosztályon kapkodnak levegő után. A világból végképp kiveszett most a jó. ford.: Kurdi Imre W olfgang D ietrich : 1956-ban s z ü le te tt S e b u s e in b a n (C se h sz lo v á k ia ). M ü n c h e n b e n él, s z a b a d m u n k a n é lk ü li. I t t k ö z ö lt v e rs e a P ark cím ű n y u g a t- b e rlin i f o ly ó ir a t 27/28-as s z á m á b a n je le n t m eg. 66 �UW E KO LBE A p ró bátorítás L á g y a z ő sz is h á t v o n d v is s z a k e z e d . L á g y a n já t s z a n á l - g y e r m e k . E h h e z b é k e k e ll. L á g y a n le r á n t e lá g y ta la j a n e d v e s - s z ü r k e k ő . L á g y b a s ü lly e d e k - te m a r a d s z m e rt k ö n n y e d é n és fe le tt e já r s z . L á g y a k a h a lá lo s s e b e k is : V e d d m a g a d r a g o ly ó ­ á lló in g e d M ie lő t t á tm e n n é l k e n y é r é r t és fe s d b e a h a ja d . E g y a p r ó fe h é r e g é r n e k is m ily e n lá g y a te ste m á r N é h á n y ó r á v a l a k ís é r le t u tá n m in t v á r t á k h a lo tt. T a lá n s e jte d m e n n y it v e t k i r á n k e g y e tle n p illa n a t M e n n y i v é d e lm ü n k m a r a d itt. J á t é k o d fig y e le m m ik ö z b e n a té v é b e n b e m o n d já k : a tú lé lé s a t t ó l fü g g . V a la h o l a b o ld o g s á g b ó l p r é s e li k i s ö té t e s ő jé t a p á n c é lo z o tt ő sz. A fej görbületeiből ü g y e s k iv e z e t ő e g y lé te z ő b e . F é lr e é r th e te tle n a z ö ld . A k o lo s s z u s o k á rn y é k á b a n h e r m e tik u s v e r s e k n ő n e k a b e r lin i fá k o n . A h a lá lt r itk á n s ik e r ü l k im o n d a n i. A h id a k o n ö r v é n y lik , s ö p ri m a g a e lő t t s e m m ijé t a sz é l. J ó a lk a lo m : h a llg a t n i. M e n n y ir e m e g v e te m a tö b b e s sz á m h a s z n á la tá t . M e n n y ir e m e g v e te m tö rté n e te im e t, m ik o r k ita lá lo m ő k e t. A b e s z é d m e g v e té s r e m é ltó á l ­ t a lá n o s s á g a . A tö rté n e t v á g y i k a s z to r ir a , a sz to ri sz á m ű z e té sb e v o n u l. L e s z , a h o g y v a n . M a r a d é k t a la n u l b o ld o g v a g y o k , M a m a . ford.: Kalász Orsolya U w e K olbe : 1957-ben s z ü le te tt, B e rlin b e n él. I t t k ö z ö lt v e rs e i A b sch ied e (B e rlin /W e im a r 1981) és B o rn h o lm II (B e rlin /W e im a r 1986) cím ű k ö te te ib ő l v a ló k . 67 �68 �BARAN YI FEREN C M ár úgy enyém É n n e k e m ő t te re m te tte a z is te n g y ö n g e s é g e m á r e s k ü s z ö m , e rő s ít. S z a k a d é k tá to n g e lő tte a k k o r is, a m ik o r a já r d a s z ig e t p e re m é n á ll h á t ú g y fo g o m á t, h o g y a z ig a z i s z a k a d é k s z é lé t se é re z z e tö b b n e k já r d a s z ig e tn é l. M in d e n á ru s b a n és tis z tv is e lő b e n a h é tfe jű s á r k á n y t re s z k e ti - íg y h á t o ld a lá n S z e n t G y ö r g y lo v a g k é n t lé p e k m in d e n ü z le tb e és k ö z h iv a t a lb a . O l y ’ n a g y o n e le s e tt, h o g y ő m ia tta k á p r á z a to s g y o r s a n k e ll ta lp r a sz ö k n ö m , a m ik o r s z á m ta la n k is g r a m m -g o n o s z s á g m e g a to n n á n y i tö m b b é ö s s z e á llv a la p ít a n á sz é t s o r s u n k a t k a já n u l. Á m e g y e t b iz to s a n t u d o k : h a k a r o n f o g v a m e n n é n k á t a z e b rá n s e g y ló e r ő k k e l d ú s íto tt g a z e m b e r v a k u lt v e s z e t ts é g g e l v e s z t ü n k r e tö rn e ő c s ö p p e r e jé t s z á z s z o r o z v a e n g e m lö k n e a tú lo ld a lr a s g y ö n g e te s té t v e tn é sz ép to r la s z u l a g é p e lé . É n n e k e m ő t te re m te tte a z isten . M á r ú g y e n y é m , h o g y m in d e n e m ö v é . 69 �C SA PLÁ R VILM O S Kurva vagyok (részlet) Soha nem kerestem a Lalit egy férfiban sem, aki utána következett, de egyiktől sem kaptam annyit érzelmileg, mint tőle. Tőle viszont idegesített. Akárhány fiúba beleestem, akárkivel éreztem jól magam, már nem ugyanazt jelentette, mint a Lali előtt. Váltás lehetett nálam. Bennem maradt, hogy az, amit a Lali adott, és ahogy adta, nem ismétlődhet meg. Ő lett volna az ideá­ lis férj, csak ehhez nekem is ideálisnak kellene lennem. Tényleg nagyon szerettem, mint embert. Ha szerelmes vagyok, se bírok együtt lakni senkivel, legalábbis hosszabb ideig nem. Egyszerűen megőrülök. A szívem szerint benne lennék, benne lettem volna a Lalival is. A mai napig örömmel szülnék még gyerekeket, laknák egy házban, meg mit tudom én! Na­ gyon szépnek találtam, hogy lesznek gyermekeink, meg ló, meg nagy ház, de elkezdtem gondolkozni, tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. És, ha ezt eről­ teti, nem négy évig tartott volna, hanem három napig. Mert engem nem lehet elviselni. Engem nem lehet. Annyira ismerem magam, a rossz természetemet. Ez valószínűleg védekezés, hogy ne adjak alkalmat arra, hogy velem éljen va­ laki. Nem tudom, milyen a jó házasság. Ha valaki házasságot köt, élje le a családjával az életét. Ha valaki képtelen rá, mégis férjhez megy, menjen. Én nem megyek. Nem lett volna a Lali többet velem akkor se, ha összeházaso­ dunk. Nem tudom, mit gondoltam. Gondoltam, hogy majd egy idő után hoz­ zámegyek. A házasságot nem sürgettem, az biztos. Más nő, ha megismerkedik valakivel, jól érzi magát három napig, már tervez. Pedig lehet, hogy csak négy napig tart a kapcsolat. Én nem tervezek, tart, ameddig tart! Ameddig én aka­ rom. Kinek jobb: aki tervez, és csalódik egy jó nagyot, vagy nekem, aki nem gondolkodik előre, és addig élem az életemet a férfiakkal, ameddig én aka­ rom? Ha belegondolok, valahol én vagyok szerencsésebb helyzetben. Minden addig tart, ameddig én akarom. Akkor kezdődik, és akkor fejeződik be. A Lalival való kapcsolatom nem tudott fejlődni, mert nem segítettem, hogy fejlődjön. Az első perctől kezdve rajongásig imádott, mindent megtett értem, és én hagytam. De nem hagytam, hogy kedvére szerethessen az ágyban, nem hagy­ tam, hogy minden szabad idejét velem töltse, nem hagytam szabadjára enged­ ni a szerelmét. Nem a házasságtól, vagy az együttéléstől féltem. A mama na­ gyon fontos az ő életében, és a mama úgyse engedte volna. Akart egy iker­ házat. A barátjával, meg annak a feleségével laktunk volna, hogy ne legyen olyan feltűnő a mama számára, hogy éppen mi ketten. Szegény, próbált min­ denféle megoldást végiggondolni, hogy a mamát ne sértse meg. Ebből se lett semmi. Lehet, hogy ő is csak egy tervezgető, viszont igaz, hogy nem adtam bá­ torítást, inkább mindentől fanyalogtam, mindennek a rossz oldalát vetettem föl. Lebeszéltem. Azóta se nősült meg, és ameddig a mama él, nem is fog. Mindent a mamának bizonyít, mindent a mamának vesz. A mama neki teher és az élete központja. Ahhoz, hogy teljesíthesse a nagyházas tervét, kellettem 7o �volna én, hogy rendszeresen lefeküdjek vele, hogy teherbe essek, hogy gyereket akarjak tőle. Azt mondtam neki, Lali, mi lesz, ha lányunk születik és rád ha­ sonlít? Biztos nem örült neki, de akkor is viccelődött. Bemard Shaw esetét idézte röhögve, akinek levelet írt egy nő, hogy mester, úgy tisztelem magát, magától akarok gyereket szülni! Képzelje, olyan szép lesz, mint én és olyan okos, mint maga! Bemard Shaw visszaírt, hogy mi lesz, ha fordítva lesz? Nem finoman próbáltam lebeszélni, hogy ne legyen gyerekünk, hanem gyorsan meg­ sértettem valamivel. Kaptam anyámtól egy nercbundát, de kinéztem magamnak még egyet. Mondtam a Lalinak, hogy kinéztem egy nercbundát, félretetet­ tem. Lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy melegem van. Fölébredtem, le voltam terítve a nercbundával. Káromkodtam, hogy a kurva anyját ennek a bundának! Folyik rólam a víz! Lerúgtam, befordultam a fal fe­ lé, és aludtam tovább. A Lali lemerevedve ült a fotelben és az anyám is fölugrott, azt hittem, megöl. Hogy tudsz ilyen aljas lenni! Aludni akarok! És közben voltak más férfiak. Egyszer hívtam a Zöldszeműhöz bu­ lira. Vidéken turnézott, mondtam neki, hogy ha megérkezik, jöjjön oda. Nem, ő nem szereti úgy a Zöldszeműt, fáradt is, inkább fölhív, értem jön. Fölhívott. Jössz haza, odamenjek? Nem, nem akarok még hazamenni! Nem is mentem, és másnap reggel csönget az anyámnál, az anyu nem tudta, mit mondjon. Föl­ hívta a Zöldszeműt. Az meg azt mondta, hogy hazamentem a Hajnival, az egyik barátnőmmel, aki nagyon berúgott, én vezettem haza a kocsit. Lehet, hogy ott vagyok. Mi a telefonszáma a Hajninak? A Hajninak nincs telefonja. És hol lakik? Nem tudom! Letette a Zöldszemű a telefont, és én ott feküd­ tem mellette. Ott döglöttem tovább. És nem érdekelt, hogy a Lali keres. Nem röhögtem ki, hogy, ha-ha, de jó poén, hogy a Kovács Zsuzsi átbaszta a Lalit! Hanem jól éreztem magam a Zöldszeművel, a szemem nem rebbent, hogy a Lali most agyonkeres. És, hogy az anyám mit mond neki? Az anyám imádta őt, úgy sajnálta, hogy majdnem megszakadt a szíve, de mit tudott csinálni! Így voltam szemét geci, ott bántottam meg a Lalit, ahol lehetett! Maradtam a Zöldszeművel. Aztán hazudtam azt, hogy a Hajninál aludtam éjszaka. Miért nem hívtál föl? Mert a Hajninak nincs telefonja. Közben lehet, hogy volt. Egyetlenegyszer az életemben elkövettem a nagy bűnt: letagadtam, hogy le­ feküdtem valakivel. Nem a Zöldszeművel, mert arra soha nem kérdezett rá, hanem megtörténhetett az az eset a fogamzásgátló tablettával. És ezt is a La­ linak köszönhetem! Nem magamat utálom, hanem őt, amiatt is. Egy vízipólós fiú, állítólag tizenhat éves korában szerelmes volt belém. Nem ismertem, csak ő nézett ki magának engem. A Lali épp külföldön turnézott, én fölmentem egy társasággal az Olimpia Szálló bárjába. Kérdezték, hogy ki az a nő, és valaki mondta, hogy a Kovács Zsuzsi. Kovács Zsuzsi! Atyaúristen, ebbe voltam sze­ relmes gyerekkoromban! Ezt kiáltotta a vízipólós. Bemutattak bennünket egy­ másnak, lett egy újabb kapcsolat. Beültünk a kocsiba, és hazavitt, őhozzá. Én meg nem tiltakoztam, természetesnek tartottam, hogy vele maradok. Nincse­ nek apró részletek. Jártam a fiúval, ezzel is. Az egyik barátnőm azok közül, akikkel néha kártyáztam, beárult a Lalinak. Egyszer azt mondta nekem ez a lány, ha ő járna a Lalival, már régen a felesége lenne, mert a mama nem tilta­ kozna. Nem tiltakozna, mert ő zsidó. Csak egyet felejtesz el, válaszoltam, hogy a Lali engem szeret. Nem azon múlik, hogy zsidó, vagy nem zsidó. Miért ven­ ne cl téged csal: azért, mert zsidó vagy? Ez a lány elmondta a Lalinak, hogy van a vízipólós. Mikor a Lali megjött a turnéról, én még reggelig ezzel a fiúval 71 �72 �voltam, és a barátnőm, aki beletartozott a társaságba, hallotta, hogy mit be­ szélünk meg a sráccal. Közölte a Lalival, hogy a fiú aznap este is jön hozzám. A Lalinak soha nem volt szokása a nyomozás, de akkor az egyszer váratlanul visszajött. A fiú csak később érkezett meg, és a Lali, mielőtt csöngetett volna a vízipólós, elmesélte, hogy mit hallott rólunk. Jött a srác, mondtam neki, hogy itt van a fogamzásgátló tabletta a barátnődnek, és képzeld cl, összehoz­ tak minket, hogy a szeretőd vagyok! A fiú mondta, hogy nem! A Lali mindig elpirul, ekkor is elvörösödött. Mikor a fiú elment, felrótta, hogy miért hoztam őt kellemetlen helyzetbe, miért szembesítettem őt egy férfival, mikor ez csak ránk tartozik? Azért, hogy ne higgyél a hülye pletykáknak! Majdnem ő kért bocsánatot, hogy meggyanúsított. Nagyon nagy gonoszság volt részemről, de mennyivel jobban megbántottam volna, ha azt mondom neki, hogy tényleg a szeretőm! Abba lehet, hogy beleroppan. Ismertem őt. Ha előtte, a szeme láttá­ ra megizélnek, és én azt állítom, rosszul látta, tán azt is elhitte volna. Én még nem láttam nőt úgy szeretni, ahogy ő szeretett engem. A szembesítés gazem­ berség volt a részemről. Nem gondolkoztam, gyorsan be akartam bizonyítani, hogy nem igaz a pletyka. Mégse bántam, csak annyi csapódott le belőle, hogy ezután már nem érdekelt a fiú sem annyira, nem akartam, hogy tényleg bal­ hé legyen. Jött még azért. Nálam egy pillanat alatt múlnak el dolgok, esetleg elnyúlik még az utójáték. Soha többet nem kellett ez a srác nekem úgy, mint előtte. Olyan ez, mint egy rossz mozdulat, mintha a fiú követte volna el. Gye­ rekes, de bevált. Ettől én is lezüllöttem, a kapcsolatunk a Lalival. De nemcsak ezen múlott. Egy idő után már elviselhetetlen volt a kettősség, fárasztott a sok hazugság. Talán ő az egyetlen, akinél zavart volna, ha csajozik. Mert, ha ő megcsal, már nem szeretett volna, a többi férfinál nem éreztem, hogy ez számít. Ha ő egyszer elszánta volna magát, hogy más nő kell neki, nem én, akármennyi időre, akkor ott már gázok lettek volna az érzelmi világában. Nem kezdtem volna el véde­ kezni. Én csak akkor védekezem, akkor könyörgök (ha könyörögni kell egy férfinak), ha én baszom el a kapcsolatot, és megbánom. Egyedül az újságíró­ nál fordult elő, hogy fölhívtam, visszahívtam. A nagy szerelmemnél. Se vele, se nélküle, így ment egy darabig. Oda-vissza. Én valahol teljesen úgy élek, mint egy férfi. Nálam a szeretők úgy jönnekmennek, mint a férfiaknál. Már jártam a Lalival, sőt, az ő kocsijával közleked­ tem. A buszmegállóban megláttam egy fiút. Megálltam. Hová mész? Haza. Hazavittem, őhozzá, lefeküdtem vele. Mikor öltöztem, azt kérdezte, hogy mi­ kor találkozunk? Semmikor. Épp úgy, mint egy férfi, aki megbaszik egy nőt, és többet nem akarja látni. Vagy épp olyan, mint egy nő, mert a nők is ilyenek. De a gyakorlat az, hogy, ha a nő lefekszik egy férfival, érzelmi alapot akar. Én nem vagyok férfias nő. De nincs bennem, mint más nőben, hogy várom, hogy fölhívjon, nem is adok se címet, se telefonszámot, nem is akarok találkoz­ ni. Lefeküdtem vele, mert megkívántam. Más nő nem bírja elviselni, ha an­ nak a férfinak nem kell. Én örülök, ha nem kellek. Teher. Ebben vagyok fér­ fias. Lehet, hogy ez nagyon nőies is. Ha a férfi a saját lakásán szeretkezik a nővel, alig várja, hogy a nő elmenjen. Én felöltözöm, és megyek, még jelét se adták annak, hogy hogy kéne engem kipaterolni. Úgy meglepődnek, hogy megkérdezik, hová mész, miért mész? Nem bírok ott maradni, nem bírok ott lenni. Nem bírok hozzábújni utána. Mehetnékem van. És jó ez így. Biztos az is szerepet játszik, hogy dohányzom. Hiába mosok fogat lefekvéskor, húsz 73 �éve cigarettázom, vagy akárhány éve, reggel már nem olyan jószagú a lehelletem. Lehet, hogy ezért nem vagyok összebújós. Engem ne baszogassanak már reggel! Büdös a szám, még álmos vagyok. Nem szeretek arra ébredni, hogy maceráinak. Nem ugrom ki az ágyból, hogy gyorsan fogat mossak, inkább al­ szom. Ezek az én hülye megszokásaim, amiken nem akarok változtatni. Ha akarnék, tudnék, de nem akarok. Ehhez nem elég, hogy nagyon szeressek va­ lakit, mert már ilyen is volt. Újra kéne születnem. Hiába gondolkozom, nem jut eszembe, hogyan lett vége a Lalival. Azt hi­ szem, hisztérikus rohamokat kaptam. Hazajött Amerikából, és szanatóriumba vittek. Eleinte nem éreztem magam jól a szanatóriumban, utána igen, valami pincérrel lefeküdtem. Később azt mondta, van négy napja, ha olyan jó volt neked Parádon, menjünk le! Menjünk! Megint külföldről jött, négy hónapja nem láttuk, nem érintettük egymást, és én három napig nem feküdtem le vele. Sírt. Nem úgy, mint egy hülye férfi. Szenvedett. Nem tudta elképzelni, mi van. Én meg erőltetni se tudtam magam, megerőszakoltatni se. Lali, nincs kedvem! Mit tudott csinálni? Nem az az eset állt fönn, hogy minden nap szeretkeztünk, és én nem bírtam, hanem négy hónap után egyszerűen nem feküdtem le ve­ le. És nem azért, mert volt más, ez engem nem zavart, hanem ő nem kellett. Egy idő után tele lett a fasza velem, gondolom. Menekült. Egyszer azt mond­ ta nekem, mikor már nem jártunk, hogy meg kell vallania, négy évig csak szen­ vedett mellettem. Így is volt. Szép lassan véget ért a kapcsolatunk. Nem bírta tovább a szenvedést. Még ugyanúgy tartottuk a hófordulókat, tehát havonta megünnepeltük, hogy melyik nap kezdtünk el járni, de egyre gyakrabban for­ dult elő, hogy nem feküdtem le vele. Észrevette, hogy nem működik ez a kapcsolat. Már nem is tagadtam. Azt, hogy másokkal is lefekszem, tagad­ tam, a mai napig tagadnám. Ha volt egy kis szabad ideje, már nem rohant hozzám. Örültem neki, meg­ nyugodtam, hogy vége lett. Elfajult bennem minden, elrémisztettem magamat, örültem, ha nem jött. Utána megbántam. Nem hozzá ragaszkodtam, hanem a miliőhöz. Ahogy megéreztem, hogy elveszítem, elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy tarthatnám meg. Megjött egyszer Jugoszláviából, fölhívott, mond­ tam, hogy jöjjön föl. Lehet, hogy csak kapuzárás után tud ideérni, mondta. Jó. Megérkezett, hozott valami lemezt ajándékba, már feküdtem. Gyere, bújj ide mellém! Akart vetkőzni. Jaj, ne! Akartam, hívtam, de mikor láttam, hogy vetkőzik, visszautasítottam, tehát magam se tudtam, mit akarok. A mai na­ pig biztos vagyok benne, hogy, ha megmondom, hogy megcsaltam, attól ő ugyanúgy maradt volna mellettem. Tudtam, hogy geci vagyok hozzá, de nem akartam még jobban megbántani azzal, hogy a szemébe mondom. Tudtam, hogy, ha akkor bebújik az ágyamba, három nap után ugyanolyan szemét leszek ve­ le. Bennem van. Nem akartam többet bántani. Lementem Siófokra dolgozni, megoperálták a lábát, nem találkoztunk hoszszú ideig, de attól ő még ugyanúgy írta hozzám a számokat. Olyan szép számokat azóta sem írt. Még szeretett. Még később is, még sokkal később is lefeküdtem a Lalival. Időnként lefekszem vele, és akkor mindig ír egy cso­ daszámot. Ha puszit adok neki, a mai napig elvörösödik. Átölelem, ellök, tol el magától. Remeg, ha hozzáérek. Lali, kérdezem, lehet, hogy én vagyok a múzsád? Hülyeségeket beszélsz! És már piros a feje. Biztos, hogy benne vagyok, mert a szenvedései közben írta azokat a csodálatos számokat, és most már kö- 74 �zel sem ír olyan szépeket, és ha netalántán mégis, akkor itt van nálam, itt írja. Szerintem míg él, benne leszek. Férjhez is mentem, hiába. Őhozzá viszont nem akartam, nem mentem vol­ na. A férjhez menésem hirtelen történt, váratlanul. A pesti igazgatómmal sok bajom volt. Naponta letelefonált, ragaszkodott hozzá, hogy én vegyem föl a kagylót. Néha nem én vettem föl. Dilizett, máskor meg virágot küldött, kristályvázástúl. Úgy kezdte, mikor lehelyezett a siófoki üzletbe, hogy a felesége is külföldön van, a Lali is, összejöhetne a Balatonon valami közöttünk. Rá­ néztem. Maga összetéveszt a sok csámpás táncosnővel, akiket végigkúrt! Gon­ dolja meg, mit válaszol! Miért, ha azt mondom, nem, nem én vagyok a mi­ xernő Siófokon? De, dehát... Nincs dehát! Lejött ellenőrzésre, jól berúgott, és verte az ajtómat, hogy engedj be, öreg vagyok én már bohócnak! Öreg maga már mindennek! Üvöltöttem ki a folyo­ sóra, hogy minél nagyobb balhé legyen, tűnjön el minél hamarabb. Leveleket irkáit. Az egyiken csak annyi állt: IG EN ? Nem volt olyan érdekes. A kel­ lemetlensége tette fontossá, irritált. Visszajöttem nyár végén, tovább kellett menekülnöm előle, nem hagyta abba a virágcsokrok küldözgetését és a kötözködést. Azt álmodtam, mondta egyszer, hogy maga kapott egy briliánsos órát. Ezt maga nem álmodta, hanem hallotta. Nekem támadt, hogy milyen ringyó vagyok. Egyik nap lestandolt éjszaka a drinkbárban, leellenőrzött. És nem talált semmit. Dühös lett a kudarctól, mire én csodálkoztam: Ide figyeljen, lehet, hogy maga negyven éve pincér, és én csak a tizenötödik évemet taposom a vendéglátóban, de mit tudna találni, nem vagyok hülye! Behívatott a szo­ bájába. Ordítozott. Mit akar maga, ide akar kerülni? Rámutatott az igazga­ tói székre. Azért, hogy úgy utáljanak, mint magát, nem akarok odakerülni! Ezzel a felelettel nem sokat lendítettem a viszonyunkon. Becsaptam az ajtót, és elmentem betegállományba. Ebbe is belekötött. Hogyhogy maga ilyen hoszszú ideig tud betegállományban maradni? Hol írták ki? A Kútvölgyiben. Igen, na jó, ha letelt a betegállománya, visszajöhet, de nem mixernőnek. Nem mentem vissza. Az Astoriában marhanagy protekcióval elintéztem egy állást magamnak. Ebben a szállodában akkor még nem volt drinkbár. Először felajánlották, hogy dolgozzam a bárban. Nem akartam éjszakázni, nem kíván­ tam megfúrni senkit, nem tudtak mást kitalálni, mint azt, hogy betesznek egy italkocsit délutánra a kávéházba, afféle mozgó drinkbárnak felelt meg, addig működött, míg a lenti éjszakai bár ki nem nyitott. Akkor kezdődött az arab invázió, én nem tudtam, hogy az Astoria az arabok egyik fő gyülekezőhelye, nem jártam ebben a szállodában soha. Borzasztóan viselkedtek, úgy, hogy nem is dolgoztam, bent ültem a konyhán, kártyáztam a személyzettel. Felhívatott az igazgató, hogy Zsuzsi, panasz van a munkájára. Arra nem hiszem, mert nem dolgozom. Menjen le az éjszakai bárba! Nem megyek le! Mit lehetne csinál­ ni? Benn ült éppen nála egy nő, kiderült, hogy üzletvezető és beleszólt a be­ szélgetésünkbe, hogy mi a problémám, olyan jókat hallott rólam. Ez nem ne­ kem való, nem bírom, ha a vendégek tapogatnak, szemtelenkednek. Az ara­ boknak minden nő kurva Pesten. Nem megyek közéjük szívesen. Egyik nap belép a kávéházba egy magas férfi, kér egy hideg juice-t. Föl­ szolgálom, erre megforgatja a poharat: csorba a pohár! Kicseréltem, otthagytam a férfit. Pár perc múlva megint odahív. Föláll, bemutatkozik. Na, gondolom, ez is randevút kér. Nem. Elmeséli, hogy ez és ez, Balatonalmádiban üzletveze­ tő, mixernőt keres. Mondom, itt vagyok. Kiderült, hogy az a nő beszélt neki 75 �rólam, aki az igazgató szobájában ült éppen, amikor a problémáimat taglal­ tam. Most jött haza külföldről, frissen vette át az Aurora bárját, munkaerőt keres. Megállapodtunk abban, hogy hét végéig Almádiban lesz, tárgyal az igaz­ gatóval a személyemről, szombaton keres. Ehhez képest, két óra múlva csöngött a telefon, hívattak, és a férfi szólt be, hogy megérkezett Almádiba. Megdobbant a szívem. Nem lett volna köteles beszámolni arról, hogy mikor érkezik, éreztem, hogy valami van. Tetszett, mint férfi, a külseje, ha nem is tartozott azok közé, akikre első látásra gerjedek. Mi­ kor viszont felhívott, megbizseregtem. Az állás miatt nagyon, de rá is bein­ dultam. Megbeszéltük, hogy a következő szombaton levisz, bemutat az igazga­ tónak. Mondtam neki, hogy foglaljon szobát nekem valamelyik szállodában, mert nem jövök vissza csak vasárnap. Találkoztunk is, vittem a táskámat, kér­ dezte, hogy hova-hova? Utazunk, nem? Jó, de ő úgy gondolta, hogy előbb be­ szélgetünk, eszünk valamit. Nincs kocsija? Van. Akkor betehetjük a csomago­ mat, igaz? Ettünk, vörösbort ittunk, be is rúgtam kissé, és lementünk a Balatonra. Útközben egy helyen whiskit akartam inni, de nem volt jegük. Kezdtem kekeckedni a fölszolgálóval, ami kellemetlen lehetett neki, mivel azon a környéken őt már ismerték. Megjegyzést tett, hogy nem szereti a részegeket. Nem jókor mondta, a részegek ugyanis szeretik a részegséget, és nem hallják meg az ilyen beszólásokat. Viszont az hamar kiderült, miután megérkeztünk, hogy nem foglalt szállodai szobát, hanem arra gondolt, hogy egy ismerősénél fogunk aludni, akinek nagy háza van. Jó. Lefeküdtem aludni. A szemben levő szoba lett az övé, hallottam, hogy járkál a köztünk levő folyosón. Kikiáltottam ne­ ki, hogy jöjjön be! Nem. Jöjjön csak, talán fél tőlem? Tartott a részegség, mi­ vel még lefekvés előtt is ittam, úgyhogy gátlástalanul viselkedtem. Bejött. Búj­ jon be mellém! Tiltakozott, húzódozott. Mitől fél, nem erőszakolom meg, de közben már azt hiszem, rá is másztam. Reggel, mikor fölkeltem, az első gondolatom az volt, hogy végem van. Nincs állás, elbasztam. Lementünk az igazgatóhoz, dumáltunk, az igazgató még kérte, hogy jöjjön vissza, ha hazavitt engem a házba, akar vele külön is be­ szélni. Biztosra vettem, hogy elúszott az állás, úgyhogy mondtam a Gyulának, mert így hívták, hogy vegye meg a vonatjegyemet Pestre. Visszament az igazga­ tóhoz. Semmi nem látszott az arcán, mikor megjött, se jó, se rossz. Megvette a jegyet? - kérdeztem. Nem, ő visz föl Pestre. Milyen rendes! Nem mertem meg­ kérdezni, hogy mit mondott az igazgató, csak néztem rá. Te vagy a mixernő! A nyakába borultam. Fölhozott, elváltunk. Fölmentem a lakásba. Két óra múlva csöng megint a telefon, hogy leért Almádiba, és nagyon hiányzom. Akkor ülj be a kocsiba, és gyere föl! Jött. Rögtön azzal a javaslattal, hogy látogassuk meg a szüleit, vi­ déken, vidéki városban, nem túl messzire Pesttől. Nem találtuk őket otthon, kinn dolgoztak a várostól pár kilométernyire a nyaralójukban. Megismerked­ tünk, beszélgettünk kicsit, aztán a szülők visszamentek a városba, mi meg kinn maradtunk a házban egy hétig. Biztos jól érezte magát velem, azért akart rögtön levinni a szüleihez. Ő is fellángolt, kint Hollandiában nem szedett össze senkit. Előtte volt itthon egy menyasszonya, aki, míg ő külföldön tartózkodott, eladta a motorcsónakot. Jól átejtette. Ebből lett köztünk a szerelem. Én mindent szerelemnek hívok, ami szexuálisan kielégít. A föllángolásokat. Ez nálam a szerelem. A szünetekben �meg kiakadok. Nem volt sok szünet, mert éjjel-nappal basztunk, mint az álla­ tok. És zabáltunk. Evés közben mesélte a hollandiai élményeit, volt mit, mert majdnem két évig dolgozott kinn. Ebből még nem derült ki, hogy a cirkusz és az operett kedvelője, nem is került igazán elő más, csak a szakma, az, hogy hol dolgozott, milyenek kinn a viszonyok. Elkezdődött az idény, a szálló személyzeti szállásán laktunk, kaptunk egyegy sarokszobát. Az övé szépen berendezett lakásnak is elment, leginkább ott szerettünk lenni, ezt éreztük lakájosnak, de közben meg titokban kellett volna tartani a viszonyunkat, ami nekem nem szokott sikerülni. Elég hamar rájött mindenki, hogy együtt vagyunk, ez számomra egyáltalán nem tűnt zavarónak, viszont a Gyula fasz volt, szabályokat alkalmazott mindenre. Házinyúlra nem lövünk, munkahelyen nem baszunk! Érdekes, hogy körülbelül egy hét után egyszer csak azt találtam mondani neki, hogy vegyen el feleségül. Nem hiszem, hogy a Lalitól akartam volna megszabadulni, tőle más módszerekkel szaba­ dultam meg. Különben se akartam, hogy elszakadjunk, egy barátnőmet, aki egyben korábbi csaja volt, uszítottam rá, járjanak újra együtt, ne engedjük ki a Lalit a karmaink közül! Így is lett, sikerült. Mindenki ott volt valahol körülöttem, a régiek is, az újak is, én ezt szeretem. Azt hiszem, mivel elmúltam harminc­ éves, jobban meghallottam a dumákat, hogy egy nőnek mikor, meg hogy! Más­ részt még cl se váltam a Fogatlantól, annyira nem érdekelt a téma. Kicsúszott a számon egy mondat, aztán tovább nem foglalkoztunk a házasság kérdésével. Azt válaszolta, hogy ne mondjam még egyszer, mert elvesz! Tulajdonképpen, nem volt ez hülyeség, csak így bedobva az első hét után annak hatott. Kalku­ láltam. Ha a házasság akadály, hogy egy üzletben működjünk, otthagyom a vendéglátót, nyitok egy butikot Almádiban. A gyerek is velünk volt a szünidő­ ben, nyilván a fiamat is belekalkuláltam, az ő érdekeit. Mindenesetre a fiam nem nagyon fogadta el a Gyulát, elvoltak, együtt jártak horgászni, nem lát­ szott semmi baj, de nem rajongott érte, mint a Laliért, vagy később az újság­ íróért, sőt, az a gyanúm, hogy nem is szerette. Azokra úgy nézett föl, mint az Istenre, erre meg sehogy. Tényleg nem mondtam még egyszer, hogy vegyen cl. Éjjel-nappal együtt töltöttük az időt, a munkában is, a szabad időnkben is, de külön laktunk. Jó agya volt a palinak, csak nem abban az irányban, ami nekem tetszett volna. Gondoltam, elég fogékony, majd átnevelem magamnak. Nem találtam benne azt a pluszt, semmit tulajdonképpen a farkán kívül. Nagyon szeretett táncolni. Én is. Mondta, hogy versenytáncos volt korábban. Rámjött a röhögés, hogy atyaúristen! Borzasztóan távol állt tőlem ez a stílus. Mindegy, talán lesz másképp is. Én hallgatni kezdtem egy dzsesszlemezt, ő idegbajt kapott, föltett egy operettet. Összekaptunk apró dolgokon, de bíztam a jövőben, nem tudom, miért, nem szokásom. Kiderült, hogy féltékeny természetű is. Rumlizott, hogy miért jár le a Zöldszemű, aki akkor már csak haver volt, semmi több. Lelátogattak barátnők is, az Irén például. A Gyula szemrehányást tett, hogy mennyi is­ merősöm van! A barátaimat nem fogom elveszíteni azért, mert te vagy. Egész más körökben mozgott, tulajdonképpen ez lehetett a baja. Nem az, hogy meny­ nyien vannak; hanem hogy én meg az ő ismerőseit rühelltem. Azt a béemes balfaszt különösen akinek a házában először basztunk. Nem az én világom suksük bunkókkal társalogni. Nem volt humorérzéke, legalábbis az én humorom nem hatott rá. Nem ér­ tette a vicceimet. Á , gondoltam, visszalépek, nem leszek a felesége, pedig már 77 �bejelentkeztünk a tanácsnál. Alá kellett volna írnom valamit egy irodában, és nem akartam aláírni. Mikor nem dolgoztunk, még szembetűnőbb volt a hülye­ sége. Mondom, meggondoltam magam. Miért? Mind a két család be volt hü­ lyítve, hogy ekkor és ekkor lesz a kézfogó, vásárolták a nászajándékokat; mindegy, ha elképzeltem, hogy naponta ezzel a pasassal kell ébrednem, el­ ment a kedvem az élettől is. Épült egy háza Almádiban, pontosabban egy laká­ sa, egy új házban. Jött azzal például, hogy adjam el az ékszereimet, amiket a paliktól kaptam! Hogyhogy adjam el? Legföljebb nem viselem őket, s majd te pótolod a hiányosságomat. Nem értette. Én se mondom, hogy ne hord a láncot, amit az előző csajodtól kaptál! Nem figyelek oda ilyesmikre. A kurva­ múltamat ismerte valamelyest. Ő ezért is szemrehányásokat tett! Jöttek a du­ mák, elkezdtem inkább én mesélni, elvégre a férjem lesz, jobb, ha tőlem érte­ sül elsőkézből. Nem jól reagálta le, konzervatív palinak bizonyult. Jó, elfelej­ tette, látta, hogy nem csalom meg, kissé megnyugodott. Nem is lett volna időm megcsalni, különben pedig megfogadtam, hogy más leszek, rendes. Megválto­ zom. Mikor viszont kimondtam az igent, megijedtem. A végén lett esküvő. Az anyósom elkezdte, hogy ő látja, még mindig a Lalit szeretem! Miből látja? Mert örökké ott lógok körülöttük, végig a vacsora alatt, másokkal nem is foglalkozom. Hát ők a barátaim! A Gyula barátait nem is ismerem. Volt egy nagy U alakú asztal, az egyik szár mellett ültek a bunkók és a parasztok, a másik mellett az én társaságom. Addig basztatott az anyó­ som, míg meguntam, gondoltam, lelépek az esküvőmről. Azt mondja a Gyula, nem i llik. Hogyhogy nem? Nem illemórán vagyok. Jött a menyasszonytánc, kel­ lett sepregetni a pénzt. Odabasztam a söprűt. Én nem csinálom. Persze azért csak leléptem! Hiába dumáltak, a férjem rokonsága már úgyis tök­ részeg volt. Hazamentem a személyzeti szállásra, de előbb megígértem az egyik barátnőmnek, hogy nem fekszem le a férjemmel a nászéjszakán, túl konvencio­ nális lenne. A Gyula akart baszni, és mondtam, hogy nem, nem! Miért? Mert a Szonja nem engedi. Kicsoda? Röhögtem. Dühöngött, abszolút nem fogta föl benne a humort. Ha elnevette volna magát, nyugodtan dughattunk volna. De ez megsértődött! Kezdődött már az egész azzal, hogy fekete esküvői ruhát csináltattam, gyászba akartam borulni, de a Lali hozta volna Pestről, és bedög­ lött a kocsija, nem ért le időre. Keríteni kellett gyorsan egy kölcsönruhát, emi­ att el is késtem az esküvői szertartásról, pontosabban, rám várt az egész nász­ nép izgatottan. A vidékiek nincsenek hozzászokva ilyesmikhez. Hová menjünk nászútra? Utazzunk el valamilyen szigetre! Mi lett belőle? Mátrai szálló. Két hétre bérelt szobát, de egy hét múlva meguntam az össze­ zártságot. Menjünk haza! Még nem járt le a két hét! Na és? Ha én egyszer nem bí­ rok itt lenni veled két hétig! Hazajöttünk. Nem éreztem jól magam. Lenn a Balatonnál nem laktunk együtt, titokban dugtunk, velem volt a gyerek is, de összezárva egy szállodai szobában, azt hittem, megőrülök. Kettesben valakivel, akivel nem vagyok egy hullámhosszon. Mondtam neki, nehogy ez legyen az új szezonban is, hogy a személyzeti szál­ láson kelljen laknunk! Vegyünk ki egy házat Füreden, költözzünk le, szálljunk rá a munkásokra, hogy a tavaszi nyitásra készen legyen a lakásod. Majd ő! Leutazott egy hónapban egyszer, körülnézett, egy-két ejnye-bejnyét eleresztett a melósok felé. Semmi hatás. Már mindenki beköltözött a házba, csak a mi la­ kásunkat nem fejezték be. Vagy. A gyerek nyárra elvégzi az általánost, cl kel­ lene intézni, hogy lenn fölvegyék a gimnáziumba a következő évtől. Ő meg­ 78 �szervezi! Jön vissza. Nincs fölvétel. Baszd meg, mindenkit ismersz Almádi­ ban, vered a melled, és lófasz! Jött a szezon nyitása, indulni kellett volna pár nap múlva le. Megmond­ tam neki, ha nincs kész a lakás, nem megyek. Csak egy-két hónapot bírjál ki! Nem! Előre leszögeztem, hogy nem lakom a szálláson! Hiába kértem, hogy télen költözzünk le, gyorsítsuk az építkezést, úgyse dolgoztunk télen, nem vet­ te komolyan. Én elintéztem volna, ha ott vagyok mindennap a melósokkal, és kinyitom a pofámat. Erre azt mondta, hogy ez a férfi dolga. Ő mint fér­ fi, semmit nem tudott elérni. Viszont mindenáron le akart vinni két nap múl­ va. Bementem a központba, tudtam, hogy egy lányt a Budapest Szállóból visz­ nek le fölszolgálónak. Bejelentkeztem az igazgatónál, aki nagyon jóban volt a Gyuszival. Mondtam neki, ez és ez vagyok, nem megyek le Balatonra, lehelye­ zik azt a lányt a Balatonra, nem kerülhetek-e a helyére? A presszóba? Igen. Jó! Hazamegyek, fölhív a Gyula, hogy holnap jön értem. Gyuszika, ne gyere értem, nem megyek le. Legföljebb azért gyere föl, hogy megbeszéljük a váló­ pert. Följött. Dühösen, hogy milyen szemét vagyok, az utolsó percben kibaszok vele. Nem az utolsó percben, válaszoltam, egész télen azt mondtam, hogy menjünk le, fejezzük be a lakást. Utáltam a személyzeti szállást. Le kellett jár­ ni mosni egy közös helyiségbe. Sok cigánnyal, prolival találkozni, beszélgetni. Nem! Hiába gyűjtött az ő szobájába jó bútorokat, perzsaszőnyeget, a közös he­ lyiségbe nekem kellett volna lemennem. Elhelyezkedtem a Budapestben, ő meg lement Almádiba. Kértem, hogy ad­ juk be a válópert. Nem! Jó, legalább azt a cuccot, ami lenn van, hozd föl! Nem hozza. Béreltem egy kocsit, kis buszt, leutaztam vele, összepakoltam, jöttem vissza. Én adtam be a válókeresetet. Jött a válóperi tárgyalás előtt a nagy bamba fasz: megpróbáltalak megcsalni, de nem sikerült! Azt hitte, hogy ettől elájulok, mert ő mennyire szeret még! Elkezdtem cikizni, hogy szégyent hozott rám, fölsült a csajjal! Meg se kérdeztem, kivel. Teljesen elmúlt minden vonzalmam iránta. Például olyanoktól, hogy lemen­ tünk az anyósomékhoz. A férjem állandóan úgy jelent meg, mindenhol, mint­ ha skatulyából húzták volna ki. Öltönyben, friss ingben, nagyon elegáns volt. Lenn, az anyjáéknál fogott egy óriási harcsát, meg egy tízkilós pontyot egy nap alatt. Azt mondja, úgy megizzadtam! Gyuszika, ott a fürdőszoba, ugorj be a kádba! Nem fürdik meg, mert álmos. Lefeküdt izzadtan, én meg lefeküdtem a földre, egy matracra, nem feküdtem mellé. Másnap belebújt a tréningruhá­ jába, megint csak fürdés nélkül. Addig mindig úgy láttam, hogy ragyog, jó sza­ gú. Mondom, két napja nem találod meg a fürdőszobát! Ő így jól érzi magát most. Na, mondom, akkor basszál egyedül! Ne kényelmesedjen el nekem! Ment a gyerekekkel meccsre, föltette a bőröndjét a szekrény tetejére, illetve nem jól rakta föl, leesett, nekem kellett újra földobnom. Ügy sikerült fölhajítani, hogy beesett a szekrény háta mögé. Gondolkoztam, hogy, ha most bemászom, nem tudok kimászni, ott kell megvárnom őket a szekrény mögött. Jönnek haza, kérdezi, hol a bőrönd? A szekrény mögött. Én nem tudom eltolni a szek­ rényt, ha meg beszorulok, nem jövök ki soha. Hogy te milyen hülye vagy! A kurva anyádat! Ezt gondoltam magamban. Takarítok. Ebédelsz? Nem. Olvasta az újságot. Kajáltam, elraktam, tíz perc múlva szól, hogy most hozzam az ételt. Faszt, nem hagyom abba a takarítást! Ott a konyha, menj, csináld meg magadnak! Hetente jártam manikűröztetni, kéthetente pedikűröztetni. Amíg el nem vett feleségül, vitt autóval. Miután összeházasodtunk, azt mondta, nem 79 �8o �tudod ezt magad megcsinálni? Nem. Ugyanannyit keresek, mint te. Próbált hü­ lye férj lenni. Őrjöngtem, elküldtem. Lementem a kutyát sétáltatni, jött utá­ nam, sírt, taknya, nyála egybefolyt. Jajj, úgy undorodom tőled, tűnj innen! Nem akart elmenni a lakásból. Gyuszika, menj el, nem bírlak látni! Gondoltam, ha kibaszom a cuccát az ablakon, azért csak lemegy. Fogtam, kidobtam a holmiját a harmadik emeletről. Lement érte, én meg kizártam. Nagyon utáltam már vele lenni. Nem dörömbölt nagyon az ajtón, csak állt, mint egy birka. A végén úgy megutált ő is, hogy sürgette a válást. Ez lett a nagy házassá­ gomból. Sok mindenért irtóztam tőle. Egyszer, nagy elkeseredésében azt kérte, hogy jó, én nem megyek le a Balatonra, de legalább a gyereket engedjem le egy kicsit nyáron! Majd megyünk pecázni! Gondoltam, mégis milyen rendes pasas! Ügy elfelejtette, mintha sose mondta volna. Nem telefonált, nem jel­ zett. Szegény gyerek meg várta, hogy mikor mehet pccázni. Könyörgött, hogy csak a gyereket! Mert, ha én mondom neki, hogy Gyuszi, vidd le a gyere­ ket, akkor érthető lett volna, hogy kitér, csak rábólint. De ő követelte! Miket tudnak emberek csinálni! Miken múlik nálam, hogy teljesen megváltozzon min­ den! Én tényleg majdnem mindenkivel jóban vagyok, megmarad a viszony, és nemcsak a férfival, hanem az új nőikkel is. Annak ellenére, hogy legtöbbször csúnyán válok el, mert hisztérikus rohamokat kapok. De, ha valaki ezt cl bír­ ja viselni, jól jár, mert elmúlik. Az anyám jól bírja, tudja, hogy ha rámjön a dili, nem kell hozzám szólni, ott kell hagyni, bezárkózom, és vége. De, ha vá­ laszolnak, tovább idegesítenek, akkor tombolok. Eltorzulok, és őrjöngök. Egy idő után ezt nehéz elviselni. Elváltunk a férjemtől, ő megismerkedett egy lány­ nyal, aki télen Pesten táncolt, a nyári szezonban meg a Balatonnál. Az egyik kolléganőm ment volna le dolgozni Almádiba. Fölhívtam a Gyuszit, hogy tud-e neki segíteni, hogy a bárba kerüljön? Illetve föl akartam hívni, keresgéltem, de sehol nem találták meg. Tudtam a táncosnőről, telefonáltam a szállodába Pesten, ahol táncolni szokott az éjszakai bárműsorban, hátha megtalálom álta­ la. Bemutatkoztam, hogy Kovács Zsuzsi vagyok, a mit tudom én milyen Klári­ val szeretnék beszélni. Odahívták, megmondtam, amit üzenni akartam, kész. Hívjon föl! Csöng a telefon, a férjem van a vonal túlsó végén, nem is kö­ szön, csak dühöng, hogy lejáratom Klárit a táncosnők előtt! Miért járatom le? Mert odatelefonálgatsz, és rajta röhög az egész tánckar, hogy a volt felesége keresi. Mondd meg a sok repedt sarkú kurvának, hogy a paraszt nem én va­ gyok, hanem te, meg ők. Nem tudlak másképp megtalálni. Miért mutatkoztál be? Mert én nem vagyok proli. Ezzel foglalkozott. Hogy én fölhívtam a csa­ ját, és a többi táncosnő elkezdte keverni a szart, hogy a volt feleség kereste, és majd ki lesz kaparva a szeme. Ettől én miért voltam prosztó? A volt férje­ met fölhívtam az új menyasszonyánál. Nagyon ritkán találkozom vele, véletlenül, utcán. Ha együtt vannak a tán­ cosnővel. a csaj kedvesen köszön, szia, hogy vagy, a Gyuszi meg csak épp­ hogy bólint. A csaj a felesége lett. Egyszer úgy is összefutottunk a G yuszival. hogy egyedül volt éppen, és meg akart állni velem beszélgetni. Ránéztem, és otthagytam. Mit beszélgessek vele! Szégvell a csaj előtt. Én a csajt nem sértet­ tem meg, nem tettem rá megjegyzést. Azon kívül, hogy azt mondtam, a leg­ szebb alakú lány, akit a táncosnők közül ismertem. Ezzel nem mondtam roszszat. Egyszer leugrottam Almádiba a Zöldszemű haverommal, és a drága volt férjem zavarban volt. Hogy meghíztál Zsuzsika! Te se indulhatsz a szépségversenyen. Ennyit beszéltem a volt férjemmel, akinek, mikor a Zöldszeműt meg­ 8I �látta, vérben forgott a szeme. Allergiás volt más férfiakra. A férjemről ennyit. Szidtam magamat, a jó tanácsadóimat, hogy ilyen barom voltam! Anyám vi­ selkedett jól, mikor a Gyuszi megkérte tőle a kezemet. Gyuszikám, nem szólok bele, de ne az én vállamon zokogjál, ha nem sikerül. Kicsit megint egyedül maradtam az anyámmal. A fiam bentlakásos iskolá­ ba járt, ahol megtanult pingpongozni, futballozni, amit tőlem soha nem tanult volna meg. Viszont fölbukkant az apám, az igazi. Újra elhelyezkedtem a Casa­ novában, és egy éjszaka Svédországból jött vendégeket szolgáltam ki. Elmond­ tam, hogy az apám kinn él. Hogy hívják? Kovács Árpád. Nagyon jó barátok! Csináltunk közös fényképeket, ők hazamentek, elmesélték az apámnak, hogy találkoztak velem, megmutatták a fényképeket is, amin rajta voltam. Az apám már rég nem tudott rólam semmit, mivel a terhességem idején megszakította velem a kapcsolatot. Küldött ennek hatására valami csekély összeget. Fölhívtam telefonon. Mondom, szia apa! Anyukám, te vagy! Úgy viselkedett, mintha két napja látott volna. Elmeséltem neki, hogy elváltam, és megyek ki Bécsbe. Mi­ kor? Ekkor és ekkor, lejössz? Lejöttek a feleségével. Találkoztunk. Az apám­ nak a szeme sem rebbent, de a felesége rohamokat kapott, a találkozás olyan nagy hatással volt rá. Nincs közös gyerekük, de az asszonynak is van az első házasságából. Az volt számomra megdöbbentő, hogy az apámra semmilyen ha­ tást nem gyakorolt a találkozás, pedig hároméves koromban látott utoljára élet­ nagyságban. Én izzadtam, remegtem, mindenféléket képzeltem, hogy milyen lesz a randevú. Vagy ugyanúgy el tudja titkolni az érzéseit, mint én. Mit le­ het kimutatni, ha valaki harmincöt év múlva találkozik a lányával? Én röp­ ködtem, boldog voltam, de nem így képzeltem a találkozást. Nem vártam sem­ mit az apámtól. Jobban remegtem kifelé menet, mint befelé jövet. Megrakodtam magam ajándékokkal, valamit én akartam bizonyítani. Este vacsoráztunk, jött velünk egy osztrák barátom is, aki nem engedte, hogy az apámék fizessenek, Körülbelül négyezer schillingre rúgott a számla, és mondta a felesége, hogy add oda a Zsuzsinak azt a pénzt, amit nem fizettél ki! Az apám négyszáz schillinget akart a kezembe nyomni. Mondom, nem kell, nem erre megy ki az egész! Elmentünk vásárolni. Mit vegyen az unokájának? Vegyél neki egy dup­ la lemezt! Nézegeti a lemezeket, és hú, milyen drágák! Persze, nem enged­ tem neki, hogy megvegye. Nem kellett volna, hogy vegyen bármit is. A hoz­ záállását találtam nevetségesnek, dühítőnek. Hozott nekem egy műszőrme bun­ dát. Én meg megérkeztem egy nercbundában. Kérdezte, hogy valódi? Persze, hogy valódi! Elég lett volna, ha csak látom az apámat! Megölelem, és sem­ mi több. Régen csodálatos dolgokat küldött csomagban, gyerekkoromban, de később szarságokat pakolt be a csomagokba is. Fölcsatolható rozsdás korcsolyát a tizennyolc éves fiamnak! Amit kulccsal kell felsrófolni a cipőre. Miközben ő maga egy rém elegáns, divatos, drága ruhákban járó valaki volt. Mikor szem­ ügyre vettem, meg is kérdeztem tőle, hogy apu, hová mész el, hol vásárolod Svédországban ezeket a kacatokat? Meg is sértődött rögtön. Bámultam rá, és nem voltam képes felfogni, hogy miféle ócskapiacokon guberálta össze a cso­ magban küldött ajándékait, és hogy jutott el ezekre a piacokra ez az elegáns úr? Azt válaszolta, csak azért küld ilyeneket, hogy a vámot ki tudjam fizetni. A vámot ki tudom fizetni akkor is, ha jót küldesz. Ezekre is kifizetem, és úgy, ahogy kapom, ejtem be őket a szemétbe. Néha kapok jó holmikat is, azt a felesége veszi. És semmit nem beszéltünk az életünkről. Nem is érdekelte az, hogy hogy 82 �élek. Mégis nagyon jól éreztem magam vele. De fölösleges volt a találkozás. Elrontott valamit, amit nem kellett volna elrontani. Én semmit nem akar­ tam tőle, csak vele lenni négy napig. Nem is töltöttük együtt az egész időt. A felesége úgy kikészült attól, hogy a valóságban is meglátott engem, akire már annyiszor gondolt, hogy otthon kellett maradnia a szállodában. A szíve kiborult a nagy találkozástól. Fölébredtek benne valamilyen anyai ösztönök, a fényképem állítólag ki van rakva otthon, náluk a zongora fölé. Tudta, hogy nem tartottuk a kapcsolatot, mert zabigyereket hoztam a világra, vagy tán azért, mert elmúltam tizennyolc éves, és apám úgy érezte, hogy befejezte a gondoskodást. A hangulata emberileg fantasztikus az apámnak. Inkább barát típusú a kap­ csolatunk, mint apai. Nem családcentrikus alkat. Az, hogy a feleségével jóban van, talán inkább csak abból adódik, hogy már öreg. Az anyámnak például nem küldött semmilyen ajándékot és nem is beszéltünk az anyámról. Egy szót se. Egyszer írt egy levelet, amire az anyám azt válaszolta, vegye figye­ lembe, hogy nem a hitelezőinek ír, hanem a volt családjának. Annyira tele volt panaszkodással a levél, mentegetőzéssel, anyagilag. Ettől nagyon lehűlt a viszony közöttük. Ugyanakkor az apám egyedileg varrott, csináltatott öltö­ nyöket viselt végig a négy nap alatt, mindennap másikat, az ingei is drága márkák voltak, a nyakkendői nemkülönben. Kérdeztem tőle, hogy apa, miért nem látogatsz haza? Fogadalmat tettem. Kinek? Magadnak? Igen. Miért? K i­ derült, hogy mikor megkapta az útlevelét annak idején, tévesen írták be a születési dátumát. Fiatalabb lett három évvel. Ez úgy megtetszett neki, hogy nem szólt. Mármint a magyar útlevelébe, amiről a svéd iratait is kiállították. Vagy azt képzelte, hogy, ha hazajön, megbüntetik, vagy azt, hogy kijavítják a születési évet, vagy mind a kettőtől félt, tény, hogy nem jött, és nem jött azután se. Hetven-valahány éves korában nem mindegy? Ezt az indokot mond­ ta, amiben nem hiszek. Ha tényleg igaz, elég szomorú, hogy az apám még itt tart. És még mindig marad az a kérdés, hogy miért szarevő? Úgy volt egyszer, hogy mehetek Svédországba dolgozni egy hétre, magyar napokra. Írtam neki. hogy megyek, lehet, nem biztos. Válasz: A feleségem nagyon örül, hogy jössz, mondta, hogy elvisz mindenhová, de én fölhívtam a figyelmét arra, hogy te nem szórakozni, hanem dolgozni jössz. Így reagált az apám arra, hogy egy hétre kimegyek hozzájuk, esetleg, amiből nem is lett semmi. Nem voltak rossz emlékeim az apámról. Sokat képzelődtem róla, sokat gon­ doltam rá, nem éreztem olyasmit, hogy milyen rohadt, mert otthagyott! A ne­ velőapám betöltötte azt a funkciót, amit kellett, legalábbis egy ideig. Azzal se tartottam a kapcsolatot azután, hogy elköltözött tőlünk, pedig, nem messze la­ kik az anyámtól. Soha nem találkoztunk, kivéve egyszer. Egy busz két végén álltunk, és bólintottunk egymásnak. Ennyi. Én nem vagyok haragtartó, akár be­ szélhettem is volna vele. Nem! Így alakult. Nem tett egy mozdulatot se fe­ lém, amiből arra következtethettem volna, hogy akar valamit. Nálam ugyan­ úgy elmúlik a harag is, mint a szerelem. Semmi nem tart örökké, csak a mocs­ kos, hülye természetem. A konok, önző természetem, hogy mindent magamnak akarok. Tulajdonképpen nem is kérek sokat az élettől, magamtól se, mástól se. Olyat nem, ami elérhetetlen, nem járok a fellegekben. Járnék szívesen. Nem tudok. Elmúlik a szerelem is, a harag is. Minden összemosódik. Jó emlékeim van­ nak. Nagyon foglalkoztat, hogy mit szeretnek bennem a volt szeretőim. Mit 83 �szerettek és mit szeretnek azok, akik visszajárnak. Nem vagyok én olyan jó nő. Már. Vagy sose voltam. Már csinos se vagyok. Már szórakoztató se vagyok, mert kicsit unom. A világ minden tájáról megjelennek emberek az üzletben, ahol dolgozom. Nem hagyják ki, hogy legalább egy italra be ne jöjjenek hoz­ zám. Azért akarom tudni, mert nekem nincs olyan férfi, akihez szívesen vissza­ járnék. Akármilyen emlékem van róla. Mi maradt meg belőlem bennük, ami­ ért emlékeznek, és nemcsak emlékeznek, hanem jönnek? A Lali az kivétel, de a többi, aki volt, szinte mind egyforma. Meg a nagy szerelmem is kivétel volt egy ideig, már nem az. A legtöbb férfinak én csak egy baszás voltam, vagy kettő. Jó, vagy rossz, nem is tudom. Az érdekel, hogy miért nem felejtenek el? Nem híresztelem ezt senkinek, ezt a kíváncsiságot tulajdonképpen titko­ lom, mert röhejes. Jönnek be emberek, nem hozzám, hanem még csak az országba, és már az ötödik, vagy a tizedik kérdésük az, hogy mi van a Zsuzsi­ val? Megérkeznek Budapestre, és: a Zsuzsi! Ez a név az egész világon elter­ jedt. Nincs olyan ország, város, ahol legalább egyszer-kétszer ne lennék téma. És nem úgy, hogy a büdös kurva! Embertelen sok férfival lefeküdtem, a legtöbbről már fogalmam sincs, ki volt, milyen volt. Érdekes, ez nem is izgat. Pedig fura érzés, amikor az em­ ber találkozik valakivel, és nem biztos benne, hogy volt-e baszás vele, vagy nem. És ők emlékeztetnek. Ő k! Jobban emlékeznek, mint én. Pedig mind csajozós férfi! Nyáron a kolléganőm csak irigykedett, csodálkozott, hogy ez is, az is! Belépett egy férfi, jóképű, na, mondta a kolléganőm, ha ez is hozzád jön, megpukkadok! Közeledik a férfi, odaér, megszólal: Kovács! Szia. Nem is­ mersz meg? Nem. Bemutatkozik. Így se, ne haragudj! Erre azt mondja, hogy ő volt az első férfi, a gyerekszülés után, akivel lefeküdtem. Ránéztem. Ez már nem stimmel. Mert az a zongorista volt. A pali így indított. Biztos, hogy roszszul emlékezett, nem létezik, hogy ne tudnám, kivel csaltam meg a zongoris­ tát. Amerikában él, két nap múlva a gyerekét is behozta, aztán ott ült minden este, és hiába. Nem jutott eszembe semmi. Mondta, hogy már járt Budapesten korábban, többször, mindig keresett. A Casanovában nem árulták cl, hol va­ gyok. Érdeklődött, járt a butikomban is. Hazajönnek húsz év múlva, és: a Kovács Zsuzsa! Nemcsak a bolyongó típusok, hanem a családosok, akik idő­ közben megnősültek, többször is esetleg, gyerekeik vannak. És énutánam ku­ tatnak. Megtalálnak, elhozzák a feleségüket, aztán visszajönnek egyedül. Nem akarnak velem lefeküdni, legalábbis a legtöbb nem. Ha igen, nem is hallom meg, ha mondják. Bennük élek, mint a Kovács Zsuzsi. Még randevút se beszélek meg velük. Nincs olyan hónap, hogy legalább tíz új meg ne jelenne valamelyik or­ szágból. Nem bírom mindegyiket vállalni. Mint a rajongóim, úgy vesznek körül. Megérkeznek, üdvözlik a rokonaikat, átadják az ajándékot, és másnap már: a Kovács Zsuzsi. És, ha megtalálnak, boldogok. Ha beszélgetni kezdek a fele­ ségekkel, kiderül, hogy mindegyik hallott rólam. Mi az, amire emlékeznek? Olyan jól basztam? Nem hiszem el. Hozzák a barátaikat, hogy ő a Kovács Zsuzsi! Mutogatnak egymásnak, néha nyolcan, tízen betódulnak. Bemutatják a barátaik barátait. De én senki barátjával nem fekszem le, így jön ki belőlem. A barátnőm fiújaira se hajtok, pedig lehet, hogy, ha az utcán meglátnám, be­ szarnék a gyönyörtől, és azonnal elmennék vele. A legjobb az ismeretlen. Anynyi kóbor numera sétál a városban! Bármelyik nap történhet valami váratlan. Megjött egy amerikai, akit ismerek évek óta, és engem kérdezett, hogy hol vagyok. Londonban van egy klubja, üzletei, milliomos a pali. Volt nagyon 84 �szegény is, volt már többször milliomos, tehát sok mindent megélt. Meg­ jelent egy Rolls-Royce-szal, a sofőr kiterítette a piros szőnyeget, besétált az Li­ terbe. Elfoglalta a szobáját, és már tárcsázott: engem. Van, aki hív, hogy men­ jek ki, ígér. Biztos, hogy kinn elveszíteném a vonzerőmet, azt, ami nem tu­ dom, miből áll össze. Mert, ha szuper csaj lennék, gyönyörű alakkal, vakító fogsorral, akkor azt felelném, hogy jó! Ha beszélnék jól nyelveket! Ha még mindig fölakadna a szemük, mikor meglátnak! De már nem ez vagyok. Ha meg akarnak baszni, ha nem, jönnek, mégis. Nosztalgia? Miért pont én? Volt millió szeretőjük, van számtalan ismerősük. És nemcsak külföldi magyarok­ ról van szó, hanem bennszülöttekről: Szuzi! Szuzi! Elmennek, ha nem talál­ nak. Jönnek utánam bárról bárra, ahol dolgozom éppen. 85 �S Z IL Á G Y I ÁKO S Háromőrök Álmodó fej fortyogása! Három a hárem őre; az Ah, az Oh s a dőre s léha kis Hűha: „Hurri! Hurrá, egy hurri! Hurri!” - turbékol - „Erre, erre!” És ura egy-kettőre ott terem, ahol őre, ráront a fújtatóra; koppintva fejtetőre; „M it tettél botor őre?!” S csak néz a betörőre, mármint arra a nőre, a gyönyörű fúriára, ki úgy néz fura urára, mint far mered a főre, hat kedd mered egy hétfőre. S ráröhög Ah az Oh-ra, oh, e nő-eunuchra, s a régi szép napochra célozgat vigyorohva. S itt köhhint az ihlet őre: „N e nézz az illetőre, ne nézz e nő-latorra, ne hallgass Ah, az Oh-ra! Ne nézz te korra s okra, s az ajkak szögletében zsibongó kis habokra, ne nézz rá, ára, ára van annak, ó, te dőre, mert ha ütött az óra, s orrodhoz ér az orra, elpattansz, mint a hőre érzékeny mérőóra.” 86 �Sormintha Minthának A Majdnem és a Mintha Ú gy élnek ketten - mintha. A testük mintha tűnt hab, Illatuk mintha mentha. A Majdnem és a Mintha Otthon tán felhőt köthet. Achát-szemük mint tinta Ömlik szét: sír mindketthő. Minthám, pillants rám menten! Rámnéz: „E z menthetetlen!” S mint kit most érnek tetten, Elhűlnek mind a ketten: A Majdnem olyan minth én, A Mintha majdnem minth te. S jönnek ,,minthá” -im mentén, „H á” -im mind itt tipegnek. Ó, Mintha, Mintha, Mintha! Lehellem ,.há” -id: mint-ha! The mondhatatlan menthol, Minthám, hol lehetsz, mondd, hol? Mintha menthet meg, Mintha! Ő ment meg, nem hit, nem had. Tenyerén kisimíthat, mint fűszálat a harmath. Kit baj nem érhet: Mintha! Ki menthetetlen: Majdnem. K i ott lehellett, itt hang, Ki sóhaj volt, robaj lett. Pillants rám, édes Minthám! Hogyan pillantsál? Hát mint, Ki föl-le száll a hintán, S felhő széléről pá-t int. Mintha fejével int, ha Azt hallja tőlem: hátha. . . Csak mondd ha, mondd ha, mondd ha Mást gondolsz, édes Mintha! Kimondhat bárki: Mintha! Kinyöghet bárki: Majnem! Mintha! - tátoghat mint hal, Majdnem! - motyoghat majdan. Mintha minthául: „hűlt hely” , Majdnem minthául: „elhűlt” . Nyelvemen mint a menthol Most is nyelvecskéd hűlt el. Mintha minthául: „hantol” , Majdnem minthául: „hátha” Így hat: hol bölcső, hol hant, Hol meg afféle nátha. Mintha minthául: „majdnem” Majdnem minthául: „mintha” Tanulj meg minthául, majd nem Dadogsz itt: majdnem. . . mintha. . . Ó, Mintha. Mintha, Mintha! Köröskörül sormintha! Hogy lehet Mintha kint, ha Majdnem odabenn Majdnem?! Mintha minthául - mint „hab” , Majdnem minthául: „hibbant” . Ülnek ott, mintha habban, Mint két habkádba huppant. Minthám, mi ez a hűhó? Mi ez a műhó, műhab? S e Majdnem mintha-éhe, Mely csak habba haraphat? 87 �L ehelleted már nem hűt, Mért lettél hozzám hűtlen? - Mintha irháját menti, De Majdnem - végleg tűnt el. EP ILÓ G U S Mintha lesz napsütésed, A Majdnem kisded holdad S mint apró, kis ütések A sugarak doboltak. 88 �H etéra-játék Gondolsz-e majd hetérám, Gondolsz-e majd hetérám, a szerelem hetén rám? a szerelem hetén rám? Én édesem, én ártóm! Egy s mást tudunk e téren Torkomba, aki tőrt márt! mi, hetérák s hetérek! Látod onnan e mártírt, S ha hitemből kitérek, ki nem érti már, mért tűrt? nem lesznek ott határok, a test átugrott árok. Gondolsz-e majd hetérám, a szerelem hetén rám? Térj vissza hát hetérám! Te mérhetetlen rám mért! Térj meg az én hitemre! Ha nem leszek ott már én, Ha jutna még egy hét rám! s felharsan majd a fanfár - hétszer jutnál hetemre! ágyadba férfi nem fér. E téren mind hetérák vagyunk kissé, letérők: Gondolsz-e majd hetérám, hű latrok és ledér nők. a szerelem hetén rám? A rímek mámorára, Térj meg már én hetérám, s arra a ,,tarará” -ra: csak arra a pár hétre, az eltört kitarára, ami még nekünk van hátra, zengésben kitörőre? s együtt fordulunk hátra: elhagyva irhát s arhét, Gondolsz-e majd hetérám, lehányva könnyü terhét a szerelem hetén rám? a hirtelen halálnak. E iázó már-már szamárra, kiben csepp sincs szemérem? E illem- s kíntanárra? Én szomorúm, én szépem! 89 �A n z ix Kriksznek Anzixom ez a zokszó, szátokra üt: szitokszó! S e kriksz-krakszok és ikszek között a testem fekszik. Én tusz vagyok, te kaktusz, ki finnül így szól: kükszi! Azzal fejedbe tuszkolsz, s tüsszentesz szentem: dixi! Látod, micsoda muszklik! Egy szó s mindenki miszlik! Maszkom mint rossz komikszok bámul rád, amig megszok. Szerelmem, sajnos toxin. Kilöksz: „Menj haza taxin!” De mivel előbb jön bux, Velem együtt elébuksz. Haraxol, édes ikszem? Ne hidd, hogy innen megszöksz! Vagy félsz, hogy majd kiikszel, aki elől úgy ixkolsz? U TÓ IR A T Egy lexikonban laksz itt, mint ki szavak közt alszik. S nem érhet téged zokszó, hogy többé nem zokogsz, ó! Kraksz 90 �személyes történelem.. Klubhűségből aranyérem László Imre, az SBTC alapító tagja 1902-ben született. Volt jobbszél­ ső, játékvezető, az SBTC-nél intéző, szakosztályvezető, titkár. Később, 1960-tól szövetségi képviselője a tarjáni klubnak. Jakab Sándor, az akkori megyei első titkár, amikor megtudta, hogy az NB III-as liga elnöke, a tarjáni piacon megállította: „A pestieket képviseled, minket meg nem akarsz? Te leszel a klub külügyminisztere” . Felsorolni nehéz, hány játékosról, edzőről kért, szerzett és küldött in­ formációt. A felszabadulás után az MLSZ kérésére Mátyus Lászlóval járták a falvakat, a bányatelepeket és újjászervezték, létrehozták a mátravidéki alosztályt. Irodájuk egy aktatáska volt. László Imre 1956 után a megyei labdarúgó-szövetségnek, a játékvezetői testületek újbóli meg­ alakulásából is kivette részét. Csaknem hetven éven át egyik legkitűnőbb embere, diplomatája az SBTC-nek, a tarjáni labdarúgásnak. Amikor 80. születésnapján egy mérkőzés előtt az SKSE-stadionban köszöntötték, Pesten egy hasonlókorú újságíró-kolléga megjegyezte: Imre klubhűség­ ből aranyérmet érdemelnél! A 87 éves sportemberrel Budapesten, Szív utcai lakásán beszélgetett Szokács László. - Nógrád megyeinek tudom és vallom magam, minden rokonom idevaló. Édesapámat még a születésem előtt a Dunántúlon főkönyvelőnek választották meg a simontornyai takarékpénztárnál. Haláláig, 11 éves koromig Simontornyán éltünk. Ezután édesanyámmal visszaköltöztünk Salgótarjánba, és 1913-tól 1960ig Salgótarjánban laktam, aztán költöztem Budapestre. Szegeden érettségiz­ tem, s Tarjánba 1919-ben mentem vissza. Közben a szüneteket is mindig itt töltöttem és minden szabad időmben futballoztunk, rongy-, vagy gumilabdá­ val. Nyolcadikos voltam Szegeden a gimnázium válogatottjában játszottam, de a sportolást abba kellett hagynom, mert szemüvegemet - , ahogy akkor hívták, cvikkert - kellett viselnem. Salgótarjánban ebben az időben szinte minden utcában volt egy csapat. For­ gácson, a Hirsch-gyárban, a Zagyvarakodón. Az acélgyárnak pedig már be­ jegyzett egyesülete 1901-től az SSE. Ha jól tudom, az ötödik egyesület volt a történelmi Magyarországon, ahol önálló futballcsapat működött. Mi 1920-ban alakítottuk meg az STC-t. Emlékszem a fiúk közül Hinel Palira, Tóth Kálmánra, Nyerges Józsefre, Takács Ferire, Omaszta Lajosra, Oláh Bélára. Első mérkőzésünket a hatvani vasutasokkal játszottuk. Én voltam a bíró. A szabályokról annyit tudtam: ha kimegy a labda a vonalon túlra, fúj­ ni kell. Fújni kell akkor is, ha valaki kézzel ér a labdához, vagy megrúgja a másikat. Itt kezdődött futballbírói karrierem. A mérkőzés 2-2-re végződött. A 15 éves Spilberger Laci rúgta mind a két gólt. Először a mázsaháznál kezdtünk futballozni, ahol ma a KIOSZ székháza 91 �van. A piacra felhozott állatokat akkor itt mérték. Később átköltöztünk a mászóházhoz, ahol meg most a megyei pártbizottság székháza van. Itt gyako­ roltak, másztak a tűzoltók. Ez már jó pálya volt, kapukkal, hálókkal. A meg­ alakult STC-nek Nagy Elemér bányafőmérnök volt az elnöke. Az alakulás az ipartestületben volt. A zagyvai rakodón is működött egy úgynevezett utcai csa­ pat, amelyet Omaszta Lajos vezetett. Egyszer eljöttek hozzánk, hogy szeret­ nének velünk egyesülni. Elfogadtuk az ajánlatot, mert úgy gondoltuk, erősö­ dünk velük és azokkal a fiatalokkal is, akik az SSE-ben játszottak. Egy kérés volt csak, miután a bánya átvett minket, hogy egy B betű kerüljön a nevünk­ be. Ez meg is történt, és egy alapszabály-módosítással 1921-ben megalakult a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club. Eisener Ottó főmérnök vette át a csa­ pat vezetését, s elérte, hogy pálya épüljön a Gizella-telepen, amely később tribünt is kapott és az emlékezetes nagy mérkőzéseket ott játszottuk. - Az SBTC 1933-ban megnyerte Magyarország amatőrbajnokságát. - Ennek előzményei voltak. Mi magunk neveltünk játékosokat, a tehetsé­ geket a környékről szedtük össze. A bányatelepen szinte mindenütt futballoztak fiatalok. Ezek az utcai csapatok bajnokságban nem indultak, mert pénzük nem volt, nem tudtak volna tagsági díjat fizetni és magas volt a bírói díj is. Tarjánban nem volt játékvezető, mindig Pestről és Miskolcról hozattunk. Sorra jártuk a bányatelepeket, Etest, Zagyvát, Rónát, Jánosaknát, Mizserfát, Mátranovákot, Kisterenyét és a kis csapatokat bajnokságba tömörítettük, igazolványt adtunk a játékosoknak. Folytak a mérkőzések a Salgó-serlegért. Így aztán nem­ csak a bányatelepek sportja fejlődött, hanem hozzánk, a Stécéhez is nagyon sok tehetséges játékos került, Kecskés Mátranovákról, Motlik Etesről. Azonnal iga­ zolhattuk is őket, mert a csapatok hivatalosan nem voltak bejelentve. Ebből aztán baj is lett, mert az MLSZ-nél tiltott egyesülés címen feljelen­ tettek. Balassagyarmaton volt a tárgyalás, igen nagy érdeklődés mellett, mert azt gondolták, valamilyen politikai szervezkedésről van szó. Harmincan voltunk megidézve. A törvényszék elnöke tárgyalta az ügyet, aki Bolner Palit, az el­ nököt és engem két-két nap államfogházra ítélt. A többieket egy-egy napra. Az államfogház olyan volt, mint egy szanatórium, valamikor párbajvétségért hozták létre, s napi öt pengőért meg lehetett váltani. Az ítéletben az is benne volt, hogy a vétséget elkövettük ugyan, de magát a kezdeményezést támogatni, legalizálni kell. Meg is kaptuk a belügyminiszter engedélyét. Nos, az 1930-as évek elejére beérett egy jól összeforrott, fiatal csapatunk. Elkezdtük a Mátravidéki II. osztályban. Bajnokok lettünk. Feljutottunk az Észak I. osztályba. Ezt is megnyertük és 1933-ban selejtezőket játszhattunk Magyarország amatőrbajnoka címért. Már itt elkezdtem a sportdiplomáciát. Az utolsó fordulóban, az Északi baj­ nokságban Miskolcon játszottunk, s az eredménytől függetlenül, már bajnokok voltunk. A nézőtéren Püspökladányból egy kis csoport figyelte a találkozót. Püspökladány volt ugyanis az első ellenfél a selejtezőkben. Az volt a sza­ bály, amelyik csapat idegenben nyert, a következő meccset otthon játszhatja. A mérkőzés előtt mondtam a fiúknak, az eredmény nem számít, ne mutassatok különösebb játékot. A mérkőzés, után láttam a boldog ladányiakat: ez egy gyenge csapat. Egyezkedtünk, megfizettük az útiköltséget és örömmel jöt­ tek Tarjánba, hogy a következő fordulóban pályaválasztók legyenek. Csak, amikor 5-2-re vezettünk, akkor esett le az álluk. A következő mérkőzést Pé­ csett 9 emberrel nyertük 3-0-ra, mert Zsengellér és Goda kapus megsérült, és akkor még nem volt csere. 92 �- Ezután következett a döntő a Törekvéssel. - Felrendeltek az MLSZ-hez, mert a döntőt már semleges pályán kellett játszani. Mi nagyon szerettünk volna Hatvanban mérkőzni, oda könnyen elutazhattak a szurkolók és jó kapcsolatunk volt a hatvaniakkal. A Törek­ vés intézője az MLSZ-ben is tisztségviselő volt. Mielőtt bementünk volna az elnökhöz, odamentem hozzá, megszólítottam: „Nézze, Sallai úr, mi egy kis csapat vagyunk. Most kerültünk be az Észa­ ki csoportba. Igaz, nyertünk, bajnokok lettünk, de fiatal a csapat, minden pá­ lya jó, de Hatvanban semmiképp nem szeretnénk játszani, mert ott a pálya 90x120-as. Ilyen nagy pályán mi nem fogjuk bírni az iramot...” Behívattak, kérdi az elnök, hol legyen a színhely? Mondtam Egert, Gyöngyöst, Dorogot is, mert bányavidék. Kérdezik Sallait, aki egyből rávágja: Hatvan­ ban! Az elnök rábólintott, azt mondja, ez a leghelyesebb, mert a két csapatnak fele-fele úton van. Fel is kerekedett a fél Tarján. Teherautókon, lovas kocsi­ kon, kerékpáron. Különvonat is indult. A mérkőzés? Óriási zápor volt. A győz­ tes gólt Zsengellér rúgta úgy, hogy a gólvonalon egy tócsába pattant a labda, és szinte beúszott a kapuba. Nem volt hálószaggató gól, de amatőrbajnoki cí­ met, aranyérmet ért. - Sok edzőt kiszolgáltál, legtöbbjüket te ajánlottad a klubnak. Kit tar­ tottál a legjobbnak? - Valamennyi nagy edző - és hadd soroljam néhányukat: Sós Károly, Kié­ ber Gábor, T urai András, Szücs György, Mészáros József, Lakat Károly, Moór Ede, Titkos Pál, Marosvári Béla közül, én Tomecskó Józsefet tartom ma is a legjobb edzőnek. Ménich Antaltól Tomecskó vette át a csapat edzését. Nagyszerű pedagógiai érzéke volt. Nevelni és egyben fanatizálni is tudta a játékosokat. Talán Verebes Józsefhez hasonlítanám. Dolgozott az SSE-nél is és úgy tudom, az oklevelein ez állt: „Magyarország legeredményesebb edzője.” - Az 1950-es évek elejére sok minden megváltozott. A z MTK-ból Tex­ tiles, majd Bástya, az FTC-ből Kinizsi lett. Az 1948-49-es bajnokságban már Tárna néven szerepelt a Stécé is. Új edző került Salgótarjánba, Kompóthy Kiéber Gábor. Egyidős volt veled. Személyéhez sok érdekesség kapcsolódik. - K léber Gábor kitűnő szakemberként, nagyszerű edzéseket tartott, ugyanakkor makacs, nehezen elviselhető ember volt. Újságíróként dolgozott a Nemzeti Sportnál. Emlékszem az egyik szép sorozatára, aminek A bársonysapka nyo­ mában volt a címe. A régi válogatottakról írt, akik egy-egy bársonysapkát kap­ tak emlékül. A felszabadulás után a Népsporthoz került és megválasztották Sebes Gusztáv és Bukovi Márton mellé. Ez a hármas irányította a labdarú­ gást. A triót tiszteletből meghívták Bécsbe egy válogatott mérkőzésre. A Nép­ sport főszerkesztője behívatta Kiébert. „Gabikám, ha már Bécsben jársz, ne csak a mérkőzésről írj, magáról a városról is. Írj a betört kirakatokról, a sor­ ban állásról, a hiánycikkekről, az éhezésről!!” Amikor hazajöttek, Kiéber be­ ment a főszerkesztőhöz: „Na, megvan a cikk?” - kérdezte az. „A tudósítás igen.” „És, amit kértem?” „Az nincs, mert én, amit említettél, olyat nem lát­ tam!” - volt a válasz. Pár hét múlva felmondtak neki, így jött hozzánk, Tarjánba, edzőnek. Itt sem maradt sokáig. Együtt voltunk 1950-ben Budapesten, a Zrínyi utcai tisztiházban, egy értekezleten. Zsúfolásig megtelt a terem, az udvaron is álltak, 93 �és hangszórók is közvetítették a beszédet. Akkor az volt a szokás, hogyha Rá­ kosi, vagy Sztálin nevét említették, felálltunk és tapsoltunk. Itt is többször el­ hangzott a két név. Mindenki felállt, tapsolt. Kiéber karba tett kézzel ült. Lökdöstem, rugdaltam, próbáltam feliállítani, tovább ült. Két hét múlva levelet kapott, megvonták tőle az edzői jogosultságot. Magyarul: kirúgták. Levelet írt Rákosinak. Megmutatta, így kezdődött: „Tisztelt miniszterelnök-helyettes úr! Én az ön és Sztálin generalisszimusz úr nevének említésekor nem álltam föl és nem tapsoltam, ezért működésemtől eltiltottak. El kell mondjam, én csak akkor tudok tapsolni, ha valamilyen nagy művészi élményben van részem, vagy. ha remek sportteljesítményt látok.” - Ez volt a bevezetés, majd arról szólt, hogy valamiből élni is kell. Megjött a válasz. Állást ígértek a metró építésénél 800 forintért. Edzőként 3200 forintot keresett, ami nagy pénz volt. Ügy tudom, elment a metróhoz, aztán a Tatabánya megkereste és „megmentette” , elvitte edzőnek. A tatabányaiaknak akkor jelentős szerepük volt a politikában. Mi pedig 1953-ra visszacsábítottuk Kiébert. Pesten, az Astoriában tárgyal­ tunk. Több pénzt kínáltunk és minket választott. Mayer Sanyival, az elnökkel voltam, 1 952 decemberében történt. „Megyek, de vegyétek tudomásul, hogy semmit sem változtam! Annyit en­ gedek csak, hogy amikor szeminárium van, nem tartok edzést. Nem kívánom, hogy a fiúk templomba járjanak, én azonban megyek!” - mondta búcsúzóul. Ebben az időben főfoglalkozású állásban voltam a Stécénél, és kinéztük magunknak Vasas Misit Békéscsabáról. A Csaba nem adta. Ha azonban He­ gyi Gyula és Sebes Gusztáv aláírták a papírt, akkor átigazolhattuk. Kiéber ír­ ta a levelet Vasas Misi kiadatása ügyében, amit Manyasz Sándornak kellett alá­ írnia. Ideadja, nézem a megszólítást: „Igen tisztelt Hegyi úr, Igen tisztelt el­ nök úr!” Persze, mindenhol átjavítottam az urat elvtársra. Mikor meglátta, na­ gyon feldühösödött. „Tőlem ne kérjetek semmit, ne várjatok semmit, nem fogalmazok többet nektek. Amit én írok ezentúl, vagy szó szerint megy, vagy sehogy!” Próbáltam győzködni: „Gabikám, rendben van, neked nem elvtársad He­ gyi Gyula, de Manyasznak igen...” - hiába. Ettől kezdve hűvös lett a viszony közöttünk. Érdekes ember volt, kiállt a csapatért. Az egyik meccsen Tarjánban a Vasas­ sal játszottunk. Mi tagadás, kemény volt a védelem, s bizony, Para, Hegyi, Jedlicska nemegyszer „otthagyta a lábát” , Hermann Béla, a pestiek intézője a kispadról szünet nélkül szidta a tarjáni játékosokat, bányalovaknak, bányarémek­ nek titulálta őket. Szünetben Kléber magához hívatta Takács Gézát, az elnököt. „Géza, kérem - mondta - nem hallja, hogy szidják a játékosainkat? Hogy be­ szélnek itt a bányászságról? Kérem, intézkedjen!” Takács Géza odament Hermannhoz és azt mondta: „Hogy beszél itt maga a fiúkról, nem szégyelli magát, ha még egyszer meghallom, úgy s...be rúgom, hogy elmegy az anyja.... Szerencséje, hogy intelligens bányásszal áll szemben!” Hétfőn Pesten, a ligaértekezleten, Hermann Bélát már azzal fogadták. „Mond­ ják, ép bőrrel megúsztad Tarjánban, mert szerencsédre egy intelligens bányászszal kerültél össze.” Végül szerződést bontottunk vele, Szojka Feri is emellett volt, hogy ne ő le­ gyen az edző. Talán a „szövegét” unták meg, mert -, mint, ahogy ma Verebes csinálja - megpróbálta mindenkinek bebeszélni, hogy ő is tud annyit, mint egy válogatott játékos. Ez meg nem ment Tarjánban, de az sem, hogy Klébernél 94 �nem egy pohár sört, de egy fröccsöt sem volt szabad meginni. Az volt a szo­ kás, hogy minden szerdai edzés után uzsonnát kaptak a játékosok. Virslit, vagy valami húsételt és utána nem ihattak. Ennek az lett a vége, hogy Para Zoli és a többiek alig várták, hogy elérjék a legközelebbi sarki kocsmát és igyanak nem egy, de három fröccsöt. - Az 19 36-os NB 1-esből kiestetek, majd 1945-ig „liftezett" a csapat, hol kihullott, hol visszajutott a legmagasabb osztályba. Közben jött a há­ ború is. A megkülönböztető törvények téged, aki annyit tettél Tarján lab­ darúgásáért, tudom, kegyetlenül sújtottak. - Hivatalosan már nem lehettem a csapatnál, de azért „feketén” ott voltam, mentem velük mindenhová. A munkaszolgálat után Tarjánban ért 1944 már­ ciusában a gettózási parancs. Gettót állítottak fel a Kissomlyó utcában, ez Kistarjántól indult és egészen a Cigány utcáig tartott. A Fő utca egyik részén, az állomásnál is volt egy bedeszkázott rész és a Régiposta utcában, a zsidó temp­ lom környékén volt a gettó. Az egyik napon megjelent Miskolcról, őrmester­ rel az oldalán egy főhadnagy. Amolyan sorozásfélét tartott, 16-60 éves korú férfiakat keresett, és sorakoztatott fel a polgári iskola udvarán. Mint kiderült, ez egy mentőakció volt. Én is azok közé kerültem, akiket besorozott, aztán bevagoníroztunk Hatvan mellett Kisgombos-pusztára, innen Kiskunlacházára vit­ tek. Körülbelül kétszázan voltunk ebben a században Egerből, Gyöngyösről és Hatvanból is. Rizsföldeken árkot ástunk. Tarjánban a gettót, a bánya gazdasági udvarán állították fel. Az istálló épületébe zárták a zsidókat. A főtéri állomásra feltoltak egy tehervonatot, s abba terelték őket. Kivétel nélkül mindenkit. A jómódú zsidókat a csendőrök a polgári iskolában vallatták, kínozták, próbálták kiszedni belőlük, van-e még elrejtett vagyonuk. Édesanyámat, feleségemet és kislányomat Auswitzba vit­ ték. Édesanyámat rögtön különválasztották! Megölték. Feleségemmel és lá­ nyommal nem tudom pontosan mi történt. Akik visszatértek, a mai napig sem mondták el nekem... A Horthy-proklamáció, a fegyverszünet napján, október 15-én Lisznyay An­ tal századparancsnok azt mondta, mindenki menjen, amerre akar, hozzátette: aki vele marad, azt hazaviszi. Mindannyian észak-magyarországiak voltunk. Mondtuk, adunk neki is civil ruhát, hogy nehogy fogságba kerüljön. Nem fo­ gadta el. Hazavezetem én magukat így is - válaszolta. Közben már a többiek szétszéledtek, maradhattunk úgy százharmincan. Benn voltunk egy istállóban, amikor berobogtak motorkerékpáron a németek. A százados engem is hiva­ tott, mint a salgótarjániak „bizalmiját” . A német tiszt a főhadnagynak azt mondta, vége a proklamációnak, viszi a századot. - Hová, miért? - Szökés­ ben vannak, s ezért a megfelelő „bánásmódban” fognak részesülni. A parancs­ nokunk ekkor levette a derékszíját a pisztollyal és az asztalra dobta. „Akkor kezdjék velem, mert én adtam ki a parancsot!” A németek elmentek. Megúsztuk. Az oroszok már közel voltak, én többedmagammal Budapesten bújkáltam. Bekerültem a gettóba, deportálás innen ugyan nem volt, de a nyilasok mindenkire vadásztak. Akiket elfogtak, a Bem-laktanyába vitték. Negyedmagammal fogtak el. Volt itt szökött katona, frontszolgálatos, zsidó és nem zsi­ dó. A Bem-laktanyában minden „golyós cella” tele volt. Kivittek bennünket a téglagyárba, itt már készen állott a deportációs menet. Az óbudai téglagyár­ ban láttam Raul Wallenberget is. Láttam, ahogy a sorakozóba állított menetből kiemelt néhányat, majd autón követte a menetet és újra kiszedett néhány em95 �bert. Én megszöktem. Visszamentem a gettóba, s itt ért január 18-án a felszabadulás. Tarjánba indultam. A Rákóczi úton mentem, amikor egy orosz katona „malenkij robot” felszólítással beterelt az egyik szálloda halijába, há­ rom hónap múlva szabadultam Ceglédről. - Hogyan jellemeznéd az SBTC különböző korszakait? - A teljesen amatőr korszak 1920-ban az alakulással kezdődött. Sem játék­ ban, sem a vezetésben nem voltunk otthonosak, nem értettünk hozzá. Hoztunk egy sportembert Zuglóból, Hegyi Zsigmondot, kitűnő játékos volt, centerhalf, s egyben edző, csapatkapitány és intéző is. Tőle tanultuk meg a szabályokat és azt a dörzsöltséget, amivel a rutinos miskolciak és pestiek már rendelkeztek. És tőle tanulták meg a játékosok, hogy nemcsak ösztönösen, tudatosan is kell játszani. Ez volt a Hegyi-korszak. Az ő kiöregedésével - bár vezetőnek meg­ maradt - Ménich Antal vette át a stafétabotot, aki ugyancsak centerhalf volt. Az általa felnevelt ifikből lett később az első sikeres csapat, s jutott 1935-ben az NB I-be. Ez volt az első aranykor! Amikor megnyertük az amatőrbajnokságot és bekerültünk az első ligába, ak­ kor már érett, kész futballistákat is kellett hoznunk, mert fiataljainkkal nem tudtunk volna az országos élvonalban maradni. Így került hozzánk Walkampf Lajos, Laczkó Sándor, Turán István, Tátrai Pál, Trenka Gyula, hogy csak né­ hányat említsek közülük. Ezeknek a játékosoknak lakást kellett adni, a költöz­ ködést meg kellett téríteni, s fel kellett őket ruházni. A legnagyobb lelépési díj egy rend ruha és egy rend fehérnemű volt. A felszabadulás utáni évek nehezen indultak. Ki-ki hazajött a harctérről, a fogságból, az edzőket is nehezen tudtuk kiválasztani. Végre, 1946-47-ben, il­ letve 1947-48-ban már az NB I-ben játszottunk. Itt már alakult egy csapat. És hoztunk egy-két játékost, mint Debreceni Istvánt, volt egy Csuperdánk. Kezdte bontogatni szárnyait Kiss Gyuszi, aki később meghatározó egyénisége lett a Stécének. Pár év múlva Dáviddal az oldalán Szojka is bekerült a csa­ patba. Ez a korszak is aranykorszak volt, a második és elsősorban Szojka Fe­ ri játéka miatt. Ha az ő nevét említjük, mellé kell tenni a Dávid Róbertét. Okosan, ügyesen kiegészítették egymást. Szojka mindent tudott a pályán, Dá­ vid nagy munkabírású volt, inkább védekezett. A Szojka-Dávid fedezetpár többször is az NB I. legjobbja volt. Balszerencséjükre előttük állt Bozsik, Za­ kariás és még Kovács Imre is, miattuk nem lehetett állandó helyük a váloga­ tottban. Visszatérve: először egy-egy meghatározó embere volt a csapatnak - Hegyi és Ménich. Aztán szintén két ember nevét emlegették együtt - Szojkát és Dá­ vidot. Végül a harmadik aranykorban a Básti, Répás, Szalay hármas követke­ zett. akikhez hasonlítható középpályássor az NB I-ben, a labdarúgás új rend­ szerében még nem volt. Meghatározóak voltak abban, hogy az együttes 197172-ben a legszebb évadot zárhatta, bronzérmes lett. Itt, Pesten mindenki úgy emlegette ezt a hármast, mint az NB I. legjobb középpályássorát és sokan cso­ dálkoztak is. hogy soha, senkinek nem jut eszébe, legalább egyszer együtt szerepeltesse a három tarjáni fiút a válogatottban. Szojkát, Dávidot, Bástit, Répást és Szalayt azért is dicsérnem kell, mert hiá­ ba hívták őket személyenként és együtt is más csapatokhoz, mindig nemet mondtak. Soha nem mentek el Tarjánból. Három aranykor volt az SBTC tör­ ténetében... 96 ��Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/09e55bb44719755daeea08d7331ea8f6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a5f9a97d97eedc6dfd897cfe58f1756b.pdf 0448564f566d31bc6517569f016cc22b PDF Text Text �ZALÁN 1034 BUDAPEST, BÉCSI Ú T 141-143. Pál Józsefnek, Salgótarjánba, Palócföld Kedves Jóska, az elfelejtett kézirat olyan, mint az elveszett gyer­ mek. Amikor megkerül, nézi az elhútlenedett szívű ezUló a rá hasonlító Idegent, s nem tud mit kezdeni hirtelen meglétével. Örül, persze, örül, de több a tanácstalanság benne, mint a szán­ dék, a zavar, mint az öröm. Elküldted nekem az Approximációk 3. kéziratát, melyet annak idején nem közöltetek, melyet én "bosszúból" vagy jogoe"önvédelemból" kiiktattam az életemból. Mert bár eszemmel tudom, a gyakorlatban mégsem vagyok képéé alkalmazni a szabályt: a szer­ kesztőségek véleménye csak akkor mérvadó, ha a kéziratot köz­ lésre elfogadja. Közel tíz év telt el a kézirat visszaadásának napja s a mostani közlési ajánlatod között. Zavartan olvasom akkori önmagamat. Fel sem merült bennem, hogy eldöntsem, értéktelen vagy esetleg használható darabja süllyedt el a fiókotokban egykor a költésze­ temnek. Ha akkor volt annyira fontos, hogy miatta megszakítottam veletek a kapcsolatot, most nem fogok az esztétikai értékein töprengeni. S nem javítok bele, holott ma már egy-két fontos változtatást tennék a szövegben. S azt sem firtatom, milyen politikai szempontok miatt volt kártékony ez a kézirat akkorriban. Köszönöm, hogy előkerítetted, s erre a mostani gesztusra vál­ lalkoztál! Budapesten, 1989. augusztus 16 �Tartalom 3 Eörsi István : Különbség (vers) V A LÓ SÁ G U N K 5 Zengő Á rpád : Csak az élők beszélnek (vallomások) 20 Angyal A lbin: A kár merre, de erre nem. . . (szemtanú vallomása) i i D ávid János, Geskó Sándor, ifj. Schiffer Pál: M it akartunk? (vallomások, részletek) 45 Horváth István: Salgótarjáni krónika 58 Zalán Tibor: Approximációk III. (vers) 60 Speidl Zoltán: A hamis mítoszok városa 65 Erdős István: A k ik a hidegségből jöttünk M Ű H ELY 73 Marno János: A sátán kutyája (vers) 75 Kiss Zoltán: A zóna kutyája (tanulmány) 79 Mezey K atalin: Napló helyett (VIII) 81 Csongrádi Béla: József Attila-emlékkönyv 85 Kukorelly Endre: Álom út (novella) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 91 Szokács László: Egyszemélyes birodalom SZER K ESZTŐ SÉG I FO GAD Ó Ó RÁK: Minden szerdán n - 1 5 óráig, és minden csütörtökön Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. szám alatt. 1 1 - 1 6 .3 0 óráig, �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B SZERZŐI művelődési osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsihói Béla főszerk-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189. Levélcím : 3 10 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 89.54336 N . S. Angyal Albin mérnök (Salgótarján); Csongrádi Béla tanár (Salgótarján); D ávid János szociológus (Buda­ pest) ; Eörsi István költő (Buda­ pest) ; Erdős István tanár (Salgótar­ ján); Geskó Sándor szociológus (B p .); Horváth István történész Sal­ gótarján) ; Kiss Zoltán író, költő (Budapest); Kukorelly Endre író (Budapest); Marno János költő (Bu­ dapest) ; Mezey Katalin költő, író (Budapest); Schiffer Pál filmrende­ ző (Budapest) ; Speidl Zoltán új­ ságíró (Salgótarján); Szokács Lász­ ló újságíró (Salgótarján); Zalán T i­ bor költő (Budapest); Zengő Árpád rádiótudósító (Salgótarján); X E számunk illuszetrációs anyagát a Salgótarjánban megrendezett sza­ badtéri szoborkiállítás anyagából v á ­ logattuk. (Fotó: Buda László). A borító I. oldalon Varga István grafikája, a borító II. oldalon Za­ lán Tibor levele, a borító IV . olda­ lon Phtgor Sándor grafikája látható. T e r je s z t i a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e t h e t ő b á r m e ly h i r la p k é z b e s ít ő p o s t a h iv a t a ln á l, a p o s ta h ír la p ü z le t e ib e n és a H ir la p e lő fiz e t é s i és L a p e llá t á s i I r o d á n á l (H E L IR ) B u d a p e s t X I I I ., L e h e l ú t 10/a — 1900 — k ö z v e t le n ü l v a g y p o s t a u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E L IR 2155— 96 162 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s s z á m á ra 25 F t, e lő fiz e t é s i d íj f é l é v r e 75 F t, e g y é v r e 150 F t. M e g je le n ik k é t h a v o n ta . K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m e g é s n e m k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �EO R SI IS T V Á N Különbség A pufajkás bottal csépel, de az isten nem ver bottal. M ivel ver akkor az isten? A botos pufajkásokkal. Márianosztra, 1958. 3 �4 �valóságunk ZEN G Ő ÁRPÁD Csak az élők beszélnek (Rendezetlen töredékek egy nagyobb lélegzetű írásból 1956. december 8. kapcsán) A rádió salgótarjáni stúdiójának két ablaka éppen arra az útszakaszra néz, ahol azon a decemberi napon nagyon sokan holtan feküdtek. Ma június 16-ra van, a rá­ dióból, a televízióból a T E M E T É S közvetítésének hangjai töltik be a hivatal szobáit, kint zúg a szokásos hétköznapi forgalom. Az írógépbe fűzött papír üres, nincs mit írnom arról, mi történik Salgótarjánban. Üres az utca, üres a tér, azaz, csak azok járnak erre, akiknek egyébként is dolga van itt. Sokan hal­ tak itt meg, még sincs egy szál virág, nem ég egyetlen gyertya sem. Bármilyen oldalról kutatják a történészek, akárhány szóval illetjük az 1956. végi ese­ ményeket, itt kioltották olyanok életét is, akik a barikád egyik oldalán sem álltak .. . Éppen erre jártak, mert itt vitt el az útjuk. . . , vagy gyerekek vol­ tak. . . Hol vannak a szülők? Hol vannak a rokonok? Hol vannak a bará­ tok?. . . Hol vannak. . . Már sötétedik, amikor egy-egy mécses lángja fellobban egy-egy ablakban. . . Este negyed tíz, kilépek az épületből. A megyei tanács alacsony kőkerítésén hat szál gyertya ég. Nem őrzi senki. Egy hátizsákos férfi a szemközti buszmegállóban hirtelen hátat fordít és sebesen eltűnik a park sö­ tétjében. Autóm ablakából látom, hogy a tanács épületén leng a fekete zászló. Reggel nyolcig még a nemzetiszínű is mellette volt. Megvárom míg a gyertyák végigégnek. Az egyik makacsul küszködik a gyenge széllel... Innen elszökött, du­ nántúli ismerősöm egyik mondata jut eszembe: „Hidd el nekem mikrofonos, ebben a városban a túlélők sem élték túl azt a napot.” Sí Salgótarján büszke arra, hogy az 1848-as forradalom egy hónappal to­ vább tartott itt, mint bárhol az országban. Salgótarján büszke arra, hogy a T a­ nácsköztársaság tovább élt itt, mint bárhol az országban. Salgótarjánban az 1956-os forradalom-ellenforradalomnak 13 1 halottja volt.” Ha csak úgy tisztes távolságból nézem ezeket az épületeket, a sajnálkozás vesz rajtam erőt, de lehet, hogy sajnálni is kezdem az itt élőket. Kolónia. Az acélgyár itt mintha készülne felfutni a hegyre, s közben az emelkedőhöz szo­ rítja a kis házikókat. Azok meg egymásba érnek, de ha egészen közel mégy hozzájuk, vagy, ha bemész az embernyi szélességű utcácskákba, láthatod, itt a tisztaság az úr, ez nem lumpenek negyede, itt csak azért élnek, mert nem telik komoly városi lakásra. A labirintus is egyszerűbb ennél: jócskán keringek, míg rálelek Lovász Ilona házára. Most, hogy újra hallgatom a magnószalagra rögzített beszélgetést, nézegetem a Tarjáni Tükör frissen megjelent 12. számát. Az utolsó oldalon van az 1956. J �december 8-án megsebesültek listája. A névsorban a 35. Lovász Ilona. Kérdő­ jel utal arra, hogy az események részleteit kutató történészbizottság rendel­ kezésére álló adatok hiányosak voltak. Nem tudták közölni születési helyét, lakhelyét, foglalkozását. Csupán azt tudták, hogy 18 éves volt akkor, és az üveggyárban dolgozott. Látom magam előtt a Jónás-telepi, tenyérnyi konyhában, jobb lábát termé­ szetellenesen előrenyújtva ül a díványon. Néha szája elé kapja a kezét: talán nem is szabad beszélni.. . - Leállították a munkát, hogy kik, nem tudom, és azt mondták, megyünk ki a megyei tanács elé. Én haza akartam menni, mert ott laktunk a gyár kö­ zelében, de annyi ember volt az úton, hogy mozdulni sem lehetett, illetve sod­ ródott a tömeg a kapitányság felé. Arra emlékszem, hogy valaki egy dobogón, vagy egy harckocsin állva kiabált. Egy pufajkás állt mellette és az közvetített magyarul. - Ezek szerint a kiabáló orosz volt? - Igen .. . Szóval azt mondta, hogy emberek menjenek haza, mert különben itt vér fog folyni! - Vér fog folyni? - Igen. — Kiált fel olyan hanglejtéssel, amiből tudomásul kell venni, hogy nem szabad kételkedni abban, amit mond. .. - Szinte azonnal megszólaltak a fegyverek. Én szaladtam volna haza. Meg­ fordultam. . . Gyerekfejjel nem gondoltam, hogy le kellett volna hasalni. Egy tankhoz értem, amikor éreztem, hogy eltaláltak. Elestem. Deréktájra kap­ tam a golyót. Az arcom elé kaptam a kezemet, féltem, úgy éreztem, mintha a kövezet pattogzott volna fel. Most már meg-megcsuklik a hangja. Mondatmozaikokból kell összerakni a következő néhány perc történetét. Fekszik az út kövezetén, fájdalmat alig érez, csak nagy-nagy nyomást. Négyen-öten fekszenek rajta, alatta, sebesültek. - Később már hallottam, hogy járkálnak körülöttünk. Segítségért kiabáltam. Valaki megismert és mondta is, ez a Lovász-lány. - Bevittek a szomszédos lakóházba. Nadrág volt rajtam, azt ollóval levág­ ták, lepedőből tépett darabokkal kötötték be a sebemet. Aztán egy pokrócba csavartak és bevittek a kórházba. Nagyon sok halott és sebesült volt az udva­ ron és a folyosón. Én is a folyosón feküdtem. Féltem, és nem tudtam, mi lesz velem. Egyszer arra jött Belinyák Tibor. Rámnézett, én meg belekapasz­ kodtam és azt mondtam: bácsi, én nagyon félek. Hívta az orvost és azt mond­ ta neki, hogy az unokatestvére vagyok és segítsen rajtam .. . Talán éppen ne­ ki köszönhetem, hogy életben maradtam. Mcgopcráltak, négy és fél óráig tar­ tott. A forgócsontomból vették ki a golyót és az egyik petémet is kioperálták. Egyre nehezebben áll össze a történet. Az a nap végleg átformálta Lovász Ilona életét. Rövid időn belül Pestre került egy kórházba, mert megbénult a lába. Hazajön és újra munkába áll. Az üvegbehordást már nem bírja. Portás lesz. Éjszakára is beosztják. Oda, ahhoz a kapuhoz, ahol meglőtték. Fél és nem mer szólni. Közlik vele, hogyha két évig dolgozik, csak akkor kap nyugdíjat. Nem bírja. Alig tud mozogni. - Közben férjhez mentem, született két gyerekem is. A férjem sem engedett dolgozni, mert örökösen panaszkodtam, hogy itt fáj, meg ott fáj. Látta milyen nehéz megmozdulni is. 6 �Hiábavaló volt újra rákérdezni, hogy valakitől, valahonnan kapott-e, kért-e segítséget. Sokatmondóan legyintett. - Egyszer Pestre kellett menni az egyik kórházba ortopéd cipőt csináltatni. Hazaküldtek egy papírral, hogy valamiféle igazolás kell, hogy lövöldöztem-e én, vagy nem. - Mit mondtak, mi köze van az ön speciális gyógycipőjének az ötvenhatos eseményekhez? - Nem mondtak azok semmit. . . Nehéz. Nagyon nehéz.. . A férjem öt éve meghalt. A huszonkét éves fiammal lakom, a másik megnősült, ö t felmentet­ ték a katonaságnál, mert még vizet sem tudok magamnak hozni, valakinek kell segíteni. Taxival tudok menni a tanácsra is. - Segélyért? - Én segélyt nem kapok. Nem vagyok egyedülálló. X „Rendben van, beszélek. Adom a nevemet, a hangomat, de csak akkor hoz­ hatja nyilvánosságra, amit mondtam, ha már meghaltam.. (Egy túlélő, címe a szerzőnél.) X „Tisztelt riporter úr! A napokban hallottam egy beszélgetést a rádióban az 1956-os salgótarjáni vérengzésről. Nem emlékszem a partnere nevére (a megyei tanács ablakából nézte végig, hogy mi történt), de arra igen, hogy azt mondta, a tömegből do­ bott kézigránát robbanása, a detonáció okozta riadalom, ijedtség következtében sütötték el a fegyvereiket a pufajkások. Én az illető által megjelölt helytől úgy száz méterre álltam, a mostani »szabadidőbolt« tájékán. Csak a lövést hal­ lottam, fegyver szólalt meg először. Még valamit! Az az úr nem adott magyarázatot arra (vagy talán ön nem kérdezte), hogy miért kellett a tömegre lőni? A fegyvertelen tömegre! Nem szaporítom a szót. Ez előre eldöntött dolog volt. Néhány nappal előre. Hol voltak a munkástanácsok vezetői? Gondolom, tudja. Hol voltak a megye ve­ zetői? Gondolom, nem tudja! Miért nem kísérelte meg a vezetők közül senki, hogy ,lecsitítja a tömeget, ha valóban dühöngött? Ha a részletek érdeklik, ha komolyan érdeklik, írjon. Debrecen, 1989............. Lengyel Károly” X Persze, hogy érdekeltek. Lengyel úrtól viszont nem érkezett válasz kérdése­ imre. A levél sem jött vissza, a címzett ismeretlen megjelöléssel. Érkezett egy másik, ismeretlentől származó levél: nem éppen emberi hangon közli velem szerzője „jókívánságait.” Az M D F ötvenhattal kapcsolatban meghirdetett be­ 7 �szélgetésére indultam, amikor ez a papír érkezett. A városi művelődési ház klubjában pedig éppen előttem bontotta ki az egyik MDF-vczetőségi tag az egyik hozzájuk érkezett levelet. Félívnyi nagyságban egy akasztófa mellé az volt írva: j ó i . Jó napja volt valakinek. X „ . . .Harminchárom évvel ezelőtt az acélgyár munkástanácsából delegáltak a megyei munkástanácsba helyettes elnökként azzal a feladattal, hogy fogjuk össze a megyei munkástanácsokat, amelyek körülbelül 30 ezer főt képviseltek. Ennyi embert tudtunk magunk mögött felsorakoztatni céljaink, forradalmi ter­ veink megvalósítására. . . .Voltak, akik megrettentek, félreálltak. Akik maradtak, hittek, bíztak, re­ méltek, végezték megbízatásukat. Egészen december 8-ig, a letartóztatás nap­ iáig. . . .A gyáván megfutamodott pártbizottsági vezetők, akik Csehszlovákiába menekültek, nem akartak üres kézzel visszajönni, nagy mennyiségű, a legmo­ dernebb csehszlovák gyártmányú kézifegyverrel és a hozzá való munícióval tértek vissza, felfegyverezni egy légiót, a karhatalmi alakulatot.. . A megyei munkástanács tagjai december 8-án nagyon korán Budapestre utaztak, hogy a budapesti munkástanács meghívására kétnapos figyelmeztető sztrájkot rendezzünk, de a Kádár-kormány velünk szemben megmerevedett. Megérkeztünk, már tartott az előadás, egyszercsak megjelent a budapesti mun­ kástanács három tagja (addig ők nem voltak jelen), és feldúlva a következőt jelentették be: most voltunk a Parlamentben, Marosán György a következőt mondta nekünk: »Ti nem forradalmárok vagytok, hanem ellenforradalmárok. Mától kezdve nem tárgyalunk veletek. Mától kezdve lövünk!« Föl voltunk háborodva. De ismerve Marosán jellemét, nem vettük ezt komolyan. Fogal­ maztuk tovább a teendőnket. Egyszercsak valaki kiabálni kezdett, hogy Salgó­ tarján küldötte azonnal menjen a telefonhoz. Én megyek. Salgótarjánból be­ szélnek : Salgótarjánban vérfürdő van, mindent tegyek meg, hogy valamiféle segítség menjen Budapestről. Mit tehettem? Kértem a szovjet tolmácsot, men­ jünk az Ajtósi Dürer sorra, a megszálló szovjet katonai erők főparancsnok­ ságára. Némi huzavona után sikerült bejutni. Az ügyeletes tiszt telefonja után a vezérkari tiszt jött le, aki fölvitt minket a második emeletre a fogadószobá­ jába. Elmondtam, mi történt Salgótarjánban, miért vagyunk itt. Karon ragadott, felmentünk a negyedik emeletre. Ott volt vagy harminc-negyyen telex, ontot­ ták a híreket. Az egyik gépről letépett egy papírt, elolvasta. Láttam, hogy az arca elkomorult. Visszamentünk a szobájába, s a következőt mondta: - Ez a távirat azt közli, hogy Salgótarjánban, a déli órákban háromezer tüntető fel­ vonult a megyei tanács épülete elé és követelte a két munkásvezető szabadon bocsátását. Mialatt a tárgyalások folytak, a szemközti polgári iskola tetejéről egy nehézgépfegyver-állásból tüzet zúdítottak a karhatalmistákra. Azok a tüzet viszonozták, s így sajnálatosan sok sebesült és halott van a tüntetők között. Ez ellen élesen tiltakoztam, ismerve a salgótarjáni helyzetet, tudtam, hogy ott fegyver a nép kezében nincsen. Mondtam, hogy ez aljas, hazug kitalálmány. Abban maradtunk a szovjet főtiszttel, hogy ő telefonál Salgótarjánba és más­ nap reggel a Salupinnal - Saljapin, én Salupint értettem akkor kilenc óra­ kor fölvettük a kapcsolatot és meghatároztuk testületileg Salgótarján sorsát. 8 �1. M E G Y E I T A N A C S 2. A K É Z I G R Á N Á T R O B B A N A S I HELYE 3. R Á K Ó C Z I Ü T I I S K O L A 4. K Ö Z L E K E D É S I V A L L A L A T 5. E G Y K IS H Á Z 6. 3 3-A S L A K Ö H A Z 7. 99-ES É P Ü L E T 8. „ H O N F O G L A L Ó ” H Á Z (é p ü lő fé lb e n ) 9. S A L A K K A L B O R Í T O T T T É R 10. L A K Ö H A Z 11. L A K Ö H A Z 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. LAKÖHAZ ÖBLÖSÜ VEGGYÁR M E G Y E I R E N D Ő R K A P IT Á N Y S Á G M .-T A N A C S S P O R T P Á L Y Á J A M .-T A N A C S SP O R TPÁ LY Á JA FAKARUSZ SZENET HORDO FÉRFI LELÖVÉSÉNEK HELYE FAKARUSZ SZO V JET H ARCKO CSI SZO V JET H ARCK O CSI A K A R H A T A L M IS T A K S O R F A L A Kértem - amit egyébként a Kádár-kormánnyal akartunk megtárgyalni hogy vegyék ki a pufajkások kezéből a fegyvert. Szóval, kértem őket erre és arra, hogy Tarjánban ők vegyék át a közbiztonság őrzését. Visszamentünk a budapesti munkástanácsba. Elmondtam mindent. Hallottam egy telefonbeszélgetést közben: Tatabányán is megtörtént aznap a lövöldözés. Budapesti barátaim azt tanácsolták, ne menjünk haza, mert rossz vége lesz. Úgy is lett. Közülünk négyet Zagyvapálfalva határában a pufajkások kiemeltek a ko­ csiból. Éjfél körül egy harckocsi három ruszkival, négy pufajkással és két pol­ gári ruhás rendőrségi emberrel jött a lakásomhoz. Letartóztattak. A megyei munkástanács ezzel, december 8-án befejezte munkáját. A hatalom nem elégelte meg a vérontást. Megölték két bajtársunkat, Hargitay és Hadadi barátunkat bestiális, szadista módon. De kivégezték cellatársa­ mat, Pálinkás Antal őrnagyot, aki csak annyit tett, hogy a HM utasítására Mindszenthy bíborost felvitte Pestre. A megyei munkástanács tagjainak nagy részét hosszú börtönbüntetésre ítél­ ték, a többit előbb megalázták, fizikailag tehetetlenné tették, kiüldözték a megyéből. Utánuk nyúltak évtizedeken át...” (Steigerwald Ottó) X - Tőlem leírhatná, ki vagyok, de más miatt kérem, ne tegye! Azonosítani tudnák, kiről beszélek, s nem akarom, hogy ez a remek ember újból bajba ke­ rüljön. Amikor itt, Salgótarjánban nyélbe ütöttük az üzletet, megkérdeztem, hogy F. J. miért csak a háttérből, tanácsadóként szerepel a tárgyalásokon, hi­ szen éreztem a részletes megbeszélésekből, hogy ő az igazi szakember az ügy9 �ben. De nem befolyásos szakember! Valami magyarázatot adtak, de a tolmács is megelégelhette a mellébeszélést, mert csak annyit fordított az ötperces vá­ laszból, hogy az öreg 56-ban sáros.” (Véletlenül egy más témájú riport készí­ tése közben egy nyugati szakember.) X Már több, mint ötórányi magnószalag őriz vallomásokat, életsorsokat ennek a fekete napnak kapcsán. Napokig nyugtalan voltam, mert nem találtam egy kazettát, amin Bérezési Mihályné történetét rögzítettem. Igaz, a Vasárnapi Új­ ságnak megvágott rövidített változata az archívumokban megvan, de szeretném megőrizni valamennyi beszélgetés valamennyi részletét. Végül ez, a sok ha­ sonló témájú levél, jegyzet dossziéjából az MDF-fórumon kihullott a földre. A mellékágú történetnek csak azért van most jelentősége, mert a többszöri megfenyegetések kapcsán azt az utasítást kaptam a rádiótól, hogy menekítsem biztos helyre az archívumokat. Nem tudom miért, de nekem is az volt az első gondolatom, hogy valaki eltüntette az ominózus kazettát. Szörnyű, hogy ez az első reakciója - ma — az embernek. Ok nélkül. Ok nélkül? X K ár minden erőlködésért elvtikém! Vegye tudomásul, hogy ez ellenfor­ radalom volt! Ha nincs dokumentálva, amit mond, nem igaz! Márpedig a do­ kumentumok azt mutatják, hogy az én állításom az igaz. - K i állítja ezt? - Én! - Megtudhatnám a nevét? - Csak nem gondolja, hogy kitcszcm magam mindenféle jobboldali táma­ dásnak!” (Párbeszéd, egy ismeretlen telefonálóval.) X - Hány éves volt ezerkilcncszázötvenhatban? - Tizennyolc és már férjnél voltam szeptember óta. - Akkor már a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozott ön, Bérezési Mihályné? - Igen. Az építészetnél dolgoztam, ládákat szegcltem. - 1956. december 8. Mire emlékszik, mennyire volt más ez a nap, mint a többi? - Reggel ugyanúgy mentünk munkába, mint ahogy szoktunk. Tíz óra után közölték, hogy felvonul az acélgyár. - Mit mondtak, miért? - Ezt nem mondták. De a férjem jött és azt mondta, menjek haza. így is történt, de én visszamentem, mert hallottam, hogy el fog indulni a tömeg. Közben valaki beszédet tartott a gyárban. Ez volt az acélgyáriak szerencséje, mert innen lett volna az a sok halott. - Azt mondja, hogy a golyókat az acélgyáriaknak szánták? K ik? - Erről akkor senki nem beszélt. - Végül is elindultak. Hányán voltak? - Ezer-ezerötszáz ember. Akik a délelőtti műszakban voltak... De nem is ment mindenki, mert amikor az első dördülés lezajlott, akkor Imre Jani bácsi, aki főportás volt, mondta, hogy ne menjenek, mert baj van lent. - De ön nem fordult vissza. - Amikor lejöttünk, már folyt a vér. Anyósomék ott laktak a 48-as bér­ házban. .. 10 �- Ez a megyei tanács mellett van közvetlenül. - Igen. Felmentünk hozzájuk, de szinte azonnal jöttek szólni a kórházból, hogy aki tud, menjen segíteni, mert rengeteg a sérült, nincs elegendő ember a segítségnyújtáshoz. Matracokat raktunk le a régi bányakórház udvarán is. . . Rengeteg volt a halott is. - Tart a vita, hogy 47, vagy 13 1 a halottak száma. - Nem, nem. Nem negyvenhét halott volt. Sokukat már oda sem hozták.. . aki életjelt adott, ahhoz odamentünk, de sok emberen már nem lehetett segí­ teni. . . Rettenetes látvány v o lt.. . Több, mint két napig dolgoztam a kórház­ ban, aztán kimerültem, már akkor terhes is voltam .. . Hazaküldtek. - Ám ezzel az ön ötvenhatos története nem ért véget. - Nyolcadika után csak bejártunk, nem dolgoztunk. Az egyik napon, talán tizenegyedike lehetett, jöttünk volna délben haza. A férjem a kazánkovácsműhelyben dolgozott. Én vártam őt a műhely sarkánál, mert a fürdőben öltözött. Láttam, hogy az épület tetején férfiak vannak és ledobják a vörös csillagot. Szoó József odalépett és a megmaradt üveget még betörte rajta. - ö ki volt? - ö volt a tmk-nak a párttitkára. Később vette észre, hogy én látom, hogy ő mit csinál. Megijedt, hogy ezt valakinek elmondom.. . , pedig akkor nem volt szándékomban.. . és elkezdte vádolni a férjemet olyan dolgokkal, ami nem igaz, s emiatt meghurcolták.. . Hat hónapon át elvitték reggel, elvitték délután.. . semmit nem tudtak rábizonyítani, mert nem is követett el semmit... Tartalékos tiszt volt a férjem, főhadnagyi rangban, még a kiegészítő parancs­ nokságra is behívatták. Kitűnővel végezte el a katonai főiskolát.. . Behurcol­ ták a K IE G -re i s .. . névtelen levelek érkeztek, ennek alapján hurcolták meg, ezekről kiderült, ők is rájöttek, hogy attól származik, aki az elsőt írta és alá­ írta, az pedig nem volt más, mint Szoó Jó zsef... Szóval, megfosztották a fér­ jemet a rangjától, civil fényképet ragasztottak a katonaigazolványába. - És önnel mi történt? - Egyszer, amikor a rendőrök elvitték a férjemet, Szoó Józseffel összetalál­ koztunk az iroda folyosóján. Én nekimentem. Nem tagadom, egyszerűen öszszevissza vertem. Megmondtam neki, hogy minket alaptalanul vádol, én sen­ kinek el nem mondtam, hogy ő a csillagot beletaposta a földbe. S amiért meg­ vertem, olyan munkákat végeztetett velem, ami miatt mindenki megbotránkozott. Felküldött a vasöntöde tetejére pernyét lapátolni. - Terhesen? - Akkor már hét hónapos terhes voltam. - Mi lett a következménye a párttitkárverésnek? - Másnap reggel Hegyi Zoli azt mondta, hogy elbocsátanak. - És ő ki volt? - Az alapszervezetnek volt vezetőségi tagja. - Ön tagja volt a pártnak? - Nem. Szóval, azt mondta, elküldenek, mert hetven ember bizalmát él­ vezi újból Szoó D o d i.. . Szoó elvtárs, mondta, és, hogy én megaláztam őt, meg­ vertem. . . - A csilllagtipró párttitkár ismét titkár lett? - Igen .. . Azt mondtam, hogy én, a hetvenegyed ik, nem helyezem belé a bi­ zalmat, nem nevezem elvtársnak, előttem ő nem elvtárs..., rövidesen kora­ szülött gyereket hoztam a világra.. . - Dehát tisztázták valahol a párttitkárverés körülményeit, a csillagtiprás esetét? 11 �- Behívtak a nagyüzemi pártbizottságra, el kellett mondanom, hogy mivel rágalmaztam Szoó Józsefet. Megkérdezték tőlem, hogy ezeket a szemébe merem-e mondani. Azt mondtam, hogy igen. Szembe kellett állnom vele, el kel­ lett mondanom neki úgy, ahogy lezajlott a csillagtiprás. Azt is megmondtam neki, hogy úgy próbálja letagadni, hogy én úgy szembeköpöm, hogy a napvilágot soha többé nem látja .. . Ö azt mondta, hogy igaz volt, úgy történt, ahogy el­ mondtam, de ő azért tette, hogy megtudja, hogy ki az igazi kommunista. Hát énelőttem az ilyen ember nem kommunista. . . Az a borzasztó, hogy nem a sze­ mébe tudom ezt mondani most, mert már meghalt... - Dehát akkor tisztázták, nem? Szemébe mondta! - Igen. De most, hogy ez a riport el fog hangzani, úgy volna jó, hogy ő is végighallgatná. Hogy tudja, mit éltem át az ő aljas rágalma miatt. - Tudomásom szerint a fia amiatt nem lett katonatiszt, ami az apjával tör­ tént. - A férjem szerette volna, ha követi őt. Mikor tizennyolc éves volt, kérvé­ nyeztük, hogy vonuljon be, hátha a tiszti pályát választja. Azt mondta a fiú: apu, nem akarok úgy járni, mint te, hogy büntetlenül elvegyék tőlem, amiért megdolgoztam. i3 „D e még mennyire, hogy félek. Én jöttem, láttam, de nem lőttem! Elmen­ tem, megittam másfél liter bolt. . . nem bírom a vért, félek a halottaktól, pedig nekem is szaporítanom kellett volna a számukat. Gyáva voltam. A gyávaságom erősebb volt a parancsteljesítés kötelezettségénél. Nem érti? Én sem!” (Egy huszonkét oldalas vallomás töredéke, egy állítólagos pufajkástól, név nélkül.) m. - Hol volt ezerkilencszázötvenhat december 8-án, ezen a szombati napon Kálovits Géza? - A Nógrád Megyei Tanács épületében, mint a megyei moziüzemi vállalat dolgozója, egy második emeleti szobában. A délelőtti órákban, szombat lé­ vén, és a kialakult helyzet miatt nem a munkaláz tartott bent, ott kellett len­ nünk. őszintén megmondom, kártyáztunk négyen. Tíz óra körül a tanács tit­ kárságától jött az üzenet telefonon, hogy az épületet cl lehet hagyni, akinek nincs halaszthatatlan munkája, menjen haza, mert valamiféle demonstráció, gyűlés készülődik a megyei tanács előtti szabad területen. - Gondolom, észrevették, hogy gyülekezik a tömeg. - Talán fél tizenegy lehetett, amikor egy fakaruszt, munkásszállító autóbuszt kcresztbeállítottak a tanács garázsának vonalába, az autóközlekedési vállalat irodájával szemben. Ezt a második emeleti ablakból láttam. - Karhatalmisták állították keresztbe a buszt? - Nem, nem. Karhatalmista a téren akkor még nem volt. - Lehetett-e hallani valamit, kiabált-e a tömeg, miiyen szándékot nyilvání­ tott ki, voltak-e transzparensek, jelszavak? - Semmiféle transzparens, felirat nem volt. A tömegben egy magyar zászló lengett csak. Később is csak azt hallottuk, hogy valakinek a kiszabadításáért gyűltek össze. - Többen mondták nekem is, hogy nagyon sokan nem is akartak részt ven­ ni az eseményekben, de a tömeg sodort minden arrajárót magával. - Több gyárban kikapcsolták az energiát, sokan egyszerűen haza akartak menni, szent meggyőződésem, hogy úgy igaz, ahogy maga mondja. Ismerőseim, 12 �rokonaim körében is sokan így jártak. Sokaktól tudom, hogy a munkástaná­ csok vezényelték ki őket. De az emberek inkább mentek volna haza. Meg­ győződésem, hogy a munkástanácsok akartak demonstrálni. - Summa summárum, elsültek a fegyverek a téren. - Amikor gyülekezett a tömeg, még senki nem állt vele szemben. Persze, a megyei rendőrkapitányság főbejárata előtt két harckocsi állt. De már előző na­ pon is. Talán negyed tizenegykor jött egy karhatalmistaalakulat, a megyei ta­ nács előtt, a járda szélén sorakozott fel. - És megszólaltak a fegyverek. - Meg kell jegyeznem, hogy azok között, akik lőttek, sem ismerősöm, sem rokonom nem volt. A tömegben igen. Hogy a rendőrség előtt valaki próbálko­ zott-e azzal, hogy megnyugtassa a tömeget, nem tudom. A nagyobb emberse­ reg a megyei tanáccsal szemben volt. A tömegben egyetlenegy embernél volt egy piros-fehér-zöld zászló, ez egy magas, fekete képű ember volt, ő valóban nagyon hangoskodott, ordított, hogy lőjetek, gyalázkodó szöveget mondott a kommunistákra. . ., de még ekkor sem történt semmi. - Látott-e az embereknél fegyvert? - A tömegben senkinél semmiféle fegyvert nem láttunk. A karhatalmisták. amikor kivonultak, a fegyvereiket hónuk alá téve tar­ tották. . . - Szemben a tömeggel, sem lefelé, sem felfelé. - Nézze, volt, akinek lefelé, volt akinek felfelé, oldalt, különböző pózban. . . - Ez lényeges szempont, eleve az emberekre szegezték. . . - . . .mondom, különböző pózban. . . - És a gránát? - Tudom, hogy többféle verzió kereng erről. Én azt mondom cl, amit lát­ tam. Az ablakból pontosan lehetett látni. - Bárkivel vitába szállna, mint szemtanú? - Természetesen. Kész vagyok mindenkor a konkrét leírásra. A tömegből egy nyeles kézigránát repült a megyei tanács irányába, le is tudom rajzolni ön­ nek a helyet, ahová esett, egy nagy detonáció. . ., rettenetesen megijedtünk mi is. . . a robbanás hatására, a következő pilllanatban eldördültek a fegyverek. .. - Jó néhány szemtanú azonban azt mondja, nem volt, nem robbant kézi­ gránát. Nem is robbanhatott, mert akkor már ott és akkor nagyon sok halott­ nak kellett volna lenni! - A kézigránát senkit nem sértett meg! Ez egy hanggránát volt, de hatása pszichésen óriási volt. . ., mert a hangzavarban egy óriási robbanás. .., ami sokakat megzavart. A karhatalmisták, akik nem katonaemberek voltak, több­ ségük megítélésem szerint ötven-hatvan év közötti, nem fegyverhordozásra ki­ képzettek. . . ezek az ijedtségtől?..., hiszen nem volt semmiféle tűzparancs.. . a detonáció hatására félelmükben?. . . egyszerűen lőttek. . . Hová lőttek? Egy része a levegőbe, más részük a szemben levő hegyre. . ., a tőlünk jobbra levő Rákóczi úti iskola tűzfalán nyolc-tíz sorozat nyomát lehetett látni. . . a bányavasút megállójának épületén szintén. . ., a szemben levő épületeken is ugyan­ így. Az egyik ismerősöm a szemközti épületben villanyt szerelt a III. emeleten, ő a lábába kapott több golyót. . . nem tudom elképzelni, hogy célzott lövések lettek volna ezek.. . Amikor véget ért ez az egyperces szörnyű tragédia, a kar­ hatalmisták, úgy is mondhatnám, hogy szinte fejüket vesztve rohantak be a megyei tanács épületébe, ott valamiféle parancsnokságot kerestek, ordítottak, 13 �hogy azonnal lőszert, lőszert, mert egyetlen, egyetlen lőszerük nincs! Aztán már azt is hallani lehetett, hogy jönnek az acélgyáriak, akiknél fegyver lesz, azt elpusztítják.. . mi nagyon megijedtünk. . . a második emeletről mentünk volna le, amikor köteleztek bennünket, hogy vegyünk részt a sebesültek ellátásában. Én, egy, a szülészetre induló, párnáját a hóna alatt szorongató fiatalasszonyt hoztam be az épületbe. Egy orvos megvizsgálta, de csak a halálát tudta meg­ állapítani. A további akcióban azért nem vettünk részt, mert egyre erősödött a hangzavar, már szinte mindenki kiabálta, hogy jönnek az acélgyáriak és lelövik az itt levőket. Ekkor a kazánházba menekültünk. Ott már összegyűlt tizenöt­ húsz ember, talán több is ..., egy bizonyos idő után a szénbedobó pinceabla­ kon kimászva hagytuk el az épületet. X „Tudja, amit a kiküldött történészbizottság leírt, az mind igaz. Minden úgy történt, ahogyan az a N Ó GRÁD-ban is megjelent összefoglalójukból olvasha­ tó. A papírok szerinti Mert a valóságban több is, más is történt!” X . .Nem sokkal az események után Mrázik Jánost én gyógykezeltem Balas­ sagyarmaton. Elmondhatom: nem orvosi titkot tárok föl, mert nem él Mrázik János. Súlyos lelkiismcret-furdalással küzdött. Én nem tudtam, hogy az esemé­ nyekben részt vett. Hogy esetleg parancskiadó volt, vagy közvetítő v o lt.. . Má­ soknak is, a tömegre lövők közül, egy tünetcsoportjuk volt. Rendkívül súlyos félelemmel küszködtek, szorongással, belső nyugtalansággal, agresszivitással a környezetük iránt, a családjuk iránt. Teljesen békéden, nyughatatlan emberek­ ké váltak, rendkívül makacs álmatlanságuk v o lt..., szóval, megszenvedték azt, hogy ebben részt vettek. Mrázik kapcsán valamit. Műveltsége az átlag fölött volt. A munkásréteg­ ben részt vett? És részt vettek számosán hasonlóak? K i kell térnünk két docsi értéket elvető ember. Hogy lehet magyarázni, hogy egy ilyen cselekmény­ ben részt vett? És részt vettek számosán hasonlóak. K i kell térnünk két do­ logra. Arra, hogy az ember cselekedetét a közeg, az élethelyzet, amiben él, és a célok, amiknek alárendeli a tevékenységét, meghatározzák. Mik voltak ezek a célok? Nem vitás, hogy szemellenzősen azt az utópiát követték, hogy itt tűzzel-vassal egy jó szocializmust kell ém'teni, amelyik jó a munkásosztálynak, ö k ennek a harcnak a katonái. Megszállottak voltak. Az ideológiában hittek, bíz­ tak. Abban is, ami a sztálinizmusban röviden le van írva, abban a kis brosú­ rában, amit szinte betéve tudtak, hogyha ellentét van, ellentmondás keletke­ zik, azokat a társadalom fejlődése során nem elkenni, hanem kiélezni kell, az ellentétek összecsapását élesíteni kell, és az ellentétek harcában győzni kell a haladó elemnek. Ekkor a társadalom egy minőségi átcsapásba kerül és tulaj­ donképpen ők ennek az eszközei, ennek a törvénynek a megvalósítói. Valahogy úgv. mm*- a középkorban az inkvizítorok. Szent révületben éltek, öltek, mág­ lyán érettek el embereket, merthogy azoknak a lelkét megmentik, túlvilági üd­ vösségbe juttatják a tűzön keresztül őket. Ez egy sajátságos téveszmerendszer. Egv rögeszmerendszer, amely ily iszonyatos lehetőségeket tartalmaz, ö k azt utasításba is kapták, most ilven szituáció van. Ennek az eszmének a katonái ők. az emberi ervüttérzésükön. lelkiismeretükön is erőt véve. azt leküzdve, fel kell áldozni a lelki békéiüket is, hogy győzelemre vigyék ezt az ügyet. No per­ sze. másoknál, sokuknál más, gyarlóbb okok is közrejátszottak, aljasság és »4 �gyengeség is keveredett. Ám a megszállottság a lényeges motiváció. A másik kérdés pedig az, hogy miért hatott annyira a lelkűk mélyére egy ilyen szem­ ellenzős, rögeszmés ideológia? Nem voltak felvértezve személyiségükben, kul­ turáltságban arra, hogy ellent tudjanak állni egy ilyen mélyről jövő eszmének, amelyik képes olyanná változtatni az embert, hogy a legvégső erőszakosságot is és kegyetlenséget is cl tudja követni embertársai ellen. Egy messiánizmus, egy üdvtan, az emberiségnek egyfajta megváltása érdekében. Persze, ezek a megszállottak összekapaszkodtak, közönséges egyszerű bűnözőkkel is. Azokat is eszközként használták fel. Én nem a bűnözőket tartom lényegesnek. Azok nem lettek volna képesek ilyen bűncselekmények elkövetésére. Hogy ilyen ütő­ képes, erőteljes, megfontolt, kidolgozott, fondorlatos, ravasz, a jövőt is számí­ tásba vevő módon járjanak cl, fegyelmezetten heteken, hónapokon, évtizedeken, arra a közönséges bűnözők nem lettek volna képesek. De azt nem lehet mon­ dani, hogy akik lőttek, ördögök voltak, akiket lőttek, azok angyalok voltak. A bűnös egy ideológia és bűnös népünk kulturálatlansága.” (Dr. Samu István, az M D F fórumán.) 8! „Nagyon szeretném elmondani, mi is történt velem, nemcsak ötvenhat de­ cember 8-án, hanem utána is. Mit gondol, lehet még bajom belőle? Mert ki kell öntenem azt, ami bennem van. Így gyógyulnék meg. De azt nem tudom, kinek van igaza. Nekem igen, csak más (de ki?) lehet, hogy nem így gon­ dolja és értékeli!” (Nevét nem vállaló résztvevő.) X „Én Balázs László vagyok. Vannak itt olyanok, akik velem együtt ültek Vá­ cott. Én voltam az az illető, aki azt a piszkos fehér rongyot rázta a buszból ötvenhat december 8-án, fél tizenkettőkor. Egy civilben levő rendőrrel a me­ gyei kapitányság előtt mentünk át a foghíjas téren. Egyébként a lakásszövet­ kezetnél, ahol dolgoztam, ott gyűlés volt, és amikor jöttek az acélgyáriak, azok­ kal együtt jöttünk le. Akkor már megtörténtek a dolgok. De! Az téves, hogy az oroszok belelőttek a tömegbe, ahogy azt sokan állítják! Ez nem igaz! Egy orosz harckocsi az acélgyári tömegben velünk együtt vonult le. Még beszélget­ tünk is a katonákkal. A kapitányság előtti harckocsi, az lőtt. A levegőbe! Egy sorozatot. De a tömegbe nem lőttek! Kádasi Pali azt mondta, hogy a kapi­ tányságon asztalokat tettek az ablakok elé. . . és azért volt a vaklövés, meg a lábon lövés, mert a röppálya lefelé mutatott az ablakoktól. Én 32 sebesültet raktam fel az autóbuszra. Kaptam egy váll-lövést. Szerencsére csak a felöltőm válltömését érte. Tehát még ránk lőttek, amikor a sebesülteket szedtük föl! Valaki az ablakból. Egyéni lövés volt. Egy fehér zászlót lobogtatva vittem a 32 sebesültet a kórházba. A vádiratban az szerepelt, hogy én izgattam az au­ tóbuszból! Két és fél évet kaptam csak.. . ...Festettem a síküveggyár művelődési házát. Január 29-én lettem kész. A moziban lement a híradó. Egy szakasz pufajkás jött értem a Mrázik testvé­ rekkel. — „Balázs László festő jöjjön k i!” Géppisztolyok között hazakísértek. Beállítottak egy sarokba, géppisztoly jobbról, balról nekem szegezve, fegyvert kerestek, meg röpiratot. Persze, hogy nem találtak. De attól féltem, hogy ők betesznek valamit. . . Engem vittek el amiatt Balassagyarmatra a bíróságra, mert gránátot dobtak el. De hát én nem is voltam akkor a téren. Tisztázták 15 �később, hogy Ferencz István dobta el. ö t el is ítélték. Amikor Vácra kerültem, már ő osztotta a ruhát. Egyébként a balassagyarmati börtönből felvittek a kórház idegosztályára, mert hogy is mondják, őzmarkom volt, teljesen kikészültem. Bilincselve vittek. Utána fölvittek Budapestre, az Amerikai úti idegsebészetre, hogy olyan álla­ pomban legyek, hogy elítélhessenek. A megyei kapitányságon most is ott van a papír, ami Bóna alezredeshez került tőlem ..., de ez nem mentesített. Példát kellett statuálni..., engem azért ítéltek e l ... Meg is nevezem, kik vittek el: Aczél Béla, Földi János, aki szegény, meghalt. Aczél most mindent Földire akar kenni. K i szedte le a lakásszövetkezetnél a falról a népköztársaság címe­ rét, a Lenin-képet, a Rákosi-képet? Aczél Béla! A gépírónővel vetette le. Az­ tán még bele is rúgott, hogy minek ez a szemét?! Azért magyarosította a ne­ vét Aczélra, mert a piszkos kommunista Oczel János után az Oczel nevet nem akarta viselni! X Salgótarjánban a december 8-i véres események után az a hír terjedt el, hogy a karhatalmi alakulatok kezdték el a lövöldözést. Ezzel szemben a rendőrség a nyomozás addigi eredményeként kétséget kizá­ róan megállapította, hogy a lövöldözés azután kezdődött el, amikor Ferencz István hugyagi lakos TEFU-garázsmester a 33. sz. A K Ö V vállalat igazgatósági épülete előtt egy kézigránátot a főutcára, a tömeg közé dobott, mely több halálos áldozatot és sebesülést követelt. Ferencz, hogy tettét leplezze, a lövöl­ dözés befejezése után segített a sebesülteket autóra rakni. A bűncselekmény el­ követését több tanú bizonyítja. És maga Ferencz István is beismerte. (A Tarjá­ éi Tükörtől kapott fénymásolat, majd. egy ismeretlen feladótól származó, leve­ lezőlapra ragasztott eredeti kivágás a Nógrádi Népújság 1956. december } i- i számából.) X „. . .Hogyan kerültünk ki az utcára? K i vitt minket oda? A rendőrkapitány­ ság elé! Csak provokálták a pórnépet, a szerencsétlent.. ., mert én a bánya­ gépgyárban voltam annak idején munkástanácstag és a gyár utolsó embereként szálltam az autóra. . . Gyerekek, ne menjetek, mert provokálnak! - kiabáltam... én vettem a telefont, amikor Nagybátonyból valaki, aki nem volt hajlandó el­ árulni, hogy kicsoda, hívta a gyárat.. . azt mondta, hogy a neve nem fontos, menjünk ki, mert Bátonyból, Terenyéről, Pálfalváról mennek már az embe­ rek. . . hát mondom... m enjünk..., ha így igaz! De én még mindig nem hit­ tem, hogy igaz dologról van szó! Amikor a kapitányság elé értünk, akkor még mindig vártunk egy fél órát... még talán az acélgyáriak is várták, hogy még többen legyünk, akiket meg lehet majd tizedelni! Mert ez így volt ig a z!.. . Mi­ ért lőttek azok közénk? Akik azt ,a kis forradalmacskát csinálták. Nem bántot­ tak senkit, nem lőttek senkire.. . miért vittek minket december 8-án oda? Mi­ ért? Százharmincegy halottért? Miért? Hogy Mrázikék minket megfélemlítse­ n ek?.. . Még most is reszket a láb am !... Nem volt ott kézigránát, akárki, akármit mond! Tanú vagyok, hogy ők lőttek! Ott voltam két méterre a torkolattűztől! . . . Hiába mondtam az embereknek, hogy ne menjünk.. . ez lett a sor­ sa annak a népnek. . . ez. . . százharmincegy halott. . . És én még most is bűnös vagyok. .., bűnösként kezelnek. .., mert ki merem mondani, hogy miként is 16 �történtek a dolgok. . . azok meg lapulnak közöttünk, akik kiadták a parancsot... Itt van n ak?... Nem szégyenük m agukat?... Nem sírnak? Nekem most is szo­ rongat^ a torkomat a sírás. . . Istenem. . . Gyerekek is. . . sírnom kellene a százharmincegy halottért. . . itt vannak? Nem sírnak?. . . Hogy van az, hogy mi támadtunk és közülük senki meg nem h alt?.. . Hogy van ez? De meghúz­ zuk most a fülüket! De nem úgy, mint ők. Szóval! Leírva, lássák az igazsá­ g o t.. . olvassák! Tőlük!” X ,,Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!... imádkozom magáért fiam! Meg akar halni maga i s ? !.. . F ia m !.. . Ne írjon erről a napról, az Isten áldja m eg!.. . ” X - Azt mondtad, apád néhány méterre állt Ferencztől. Tehát neki látni kel­ lett, hogy repült-e a gránát, vagy sem. - Igen, repült és robbant. De jobb lenne, ha békén hagynál ezzel a histó­ riával. Az apám büszkén mutogatta, amíg élt, a vállán a golyó ütötte lyukat. Én sokáig sajnáltam, sokáig dühös voltam a rendszerre, mert ilyen helyzetbe hozta őt, ám egyszercsak fordult a kocka. - Apád hős lett. - A fenéket! Akkor még nem volt glasznoszty és peresztrojka és efféle mar­ haságok. - Marhaságok? - Ugyan. Népkábítás ez már megint. Az apám egyszer már bedőlt egy rend­ szerváltoztató szándéknak, előbb bűntudatot ébresztettek benne, aztán behódolt az ígéretek alapján azoknak, akik bűnösnek kiáltották ki, mert kivezénylés után elment a térre. Azt sem tudja, miért. - Valóban? - Nagy frász vagy! Megmondtam, hogy egy szót sem vagyok hajlandó mon­ dani, máris vagy tíz mondatot kiszedtél belőlem. - Ez nem az én dicsőségem, erről beszélni kell. - Nézd! Engem már nem érdekel, mit hoznak ki 56-ból, Nagy Imréből, Kádárból, és majd Grószból, vagy Pozsgayból. Nincs sok közöm már a törté­ nésekhez. . . Szeretném a kisemberek hétköznapi pénzkereső életet élni, elvo­ nulni a megfoghatatlan politikától. . . A történelem nem emberöltővel méri az időt, de nincs időm kivárni egy emberöltő értékelését sem . . . - Naponta eljársz a salgótarjáni sortűz helyszíne mellett. Mi jut eszedbe, ha arra jársz? - Miért kérdezel ilyen marhaságot? Nézd! Amíg apám élt, gyakran volt ez a téma a nagy esti kártyacsaták kísérője, közte és a gyári haverjai között. Ezer­ nyi variációban hallottam a történteket. Abban a kis lyukban, ahol öten lak­ tunk, szerintem ez volt a „jutalma” apámnak a részvételéért. És, amikor az egyetemi vizsgákra készültem, már határozottan zavart az örökös ismétlés és a bele nem nyugvás. - Szóval, értelmiségi lettél. - Amennyire örült apám, mondván, hogy na nézzétek csak, az üldözött munkás, az ellenforradalmár gyerekét felvették az egyetemre, még, ha levelezőre is, anynyira utált néhány év után, mert mint mondta: kinyílt a csipája és látja, hogy az értelmiség tette tönkre ezt az országot. Mit csinálok én másképpen, mint ahogy te akarod, kérdeztem tőle többször is. Pedig valóban jó lett volna más­ képpen csinálni, vélekedni. De én még büszke is voltam, hogy megkülönböz­ 17 �tettek, az én nevem mellett is sokáig ott a nagy M. betű. Na és mit értem vele? Ugyanúgy szarba kerültem, mint ő, a nagy munkásbüszkeségnél nem volt többje. Még egy autót sem tudott venni negyven év munkája után. - Talán nem is akart? - Majd megveszett érte. Piszok jó szakember volt az öreg. Nagyon ismer­ te a fémet, jól bánt vele. Biztattam, hogy valamit tanuljon velem, s ha már néhány mérnöknek igencsak jó tanácsokat tudott adni tapasztalati alapon, nem kellett volna nagyon megerőltetnie magát még „öregsége” ellenére sem, hogy szerezzen egy jó kereseti lehetőséget biztosító papírt. Na, ekkor vesztünk öszsze nagyon komolyan. A részlete nem érdekes, ő kitartott amellett, hogy mit képzelek én, ő nem lép be a gallérosok közé. - Végül is mi a véleményed 56-ról? - Mit akarsz hallani? Apám megélte a magáét, kialakított egy képet. Ne­ kem tanítottak egy másikat. A fiam most nem fogja tanulni, mert a negyvenöt után történtekre nincs hiteles tankönyv. így biztos vagyok abban, hogy az unokám majdan egy újabb változatot tanul majd. De lehet, hogy még addig én is. - Mérnök úr! A beszélgetés előtt azt mondtad, hogy nem ragaszkodsz ah­ hoz, hogy neveddel jelezd ezt a beszélgetést. Tehát te is félsz? - A fenéket. Anyám inkább. Ám! Próbáld meg néhány hozzám hasonló korú polgárral végighallgattatni ezt a szalagot. Majd’ mindegyik azt fogja monda­ ni: mintha róla lenne szó.” X ........Samu István doktornak a vendégszeretetét élveztem 1980-81-ben. ö azt mondta, hogy foglalkozzam valami értelmes, kulturált dologgal. Gondoltam, elkezdek foglalkozni egy anekdota feldolgozásával. Ez pedig úgy hangzott, hogy fasiszta bányászok, kenyérrel a hónuk alatt, megtámadták a téren békésen lö­ völdöző pufajkásokat. így bukkantam annak a nyomára 7, vagy 8 éve, ami­ vel most már nagyon sokan foglalkozhatnak. Előszedtem a halotti anyaköny­ vi kivonatokat, előszedtem néhány nevet, nevezetesen tízéves gyerekét is. Ez­ zel még közel sem volt 130-as a lista. Mindezek után kiutasítottak a megyéből. Méghozzá úgy, hogy a BM utasította Telek Vilmos kórházigazgató főorvost, hogy ő utasítsa dr. Samu Istvánt, rólam kortörténeti kivonat készítésére, ami­ nek alapján megállapították, hogy, mint területen kívüli beteget, engem in­ nen kiutasítanak. Itt vége szakadt az én kutatásom. Én ősszamizdadcsik vagyok, de azért nem hoztam nyilvánosságra, amit összeszedtem, mert töredé­ kes volt, vázlatnak éreztem még az egészet. Később jött egy bizonyos gyöngyösi személy levele Csoóri Sándorhoz, aki megkeresett, mert úgy tudta, hogy én töb­ bet tudok az itt történtekről. És hogy a Hitelt azonnal rendelkezésemre bo­ csátja.. Jó, itt van ötven oldal, töredékességével is vállalom. Én kevesebb sze­ rencsével jártam, mint Schiffer Paliék, akik filmet, könyvet csinálnak mind­ erről, egyszerűen azért, mert az emberek akkor egyáltalán nem mertek meg­ szólalni. Hozzá kell tennem, hogy alibikutatást voltam kénytelen csinálni. Dr. Samu megbízásából a megye alkohológiai - mortalitási statisztikáihoz kértem a megyei levéltárba való bebocsátást, hogy ezekhez nézem a halotti anyakönyvi kivonatokat. Nemcsak azt akartam feldolgozni, hogy mi történt ötvenhat december 8-án Salgótarjánban, hanem azt is, hogyan történik egy történelmi hazugságteremtés. Én egy hazugsággyártásnak is meg akartam találni az ideológiáját. . . Nevezete- 18 �scn a kádárista hazugsággyártás ideológiáját is. Végig akartam nézni, hogyan születik visszamenőleg, meghosszabbítva munkásőrség és az olyan összes intéz­ mény, ami akkor nem is létezett. . . hogyan válik nemzeti hőssé Darázs István százados, aki később országos börtönfőparancsnok és munkásőrparancsnok és micgyébb lett . . . hogy, hogyan válnak ezen gyilkos banditák nemzeti hőssé. Meggyőződésem, hogy, ami itt történt, az egy országos intézkedés része volt. Feltűnő kell, hogy legyen minden józanul gondolkodó számára, hogy december 6. és december io. között az országban több helyen egybehangzó, hasonlóan lejátszódó események történtek. Nyilvánvaló volt, hogy az országban a rend helyreállt. S nehogy a munkástanácsok ideje alatt álljon helyre, ezért azokat szét kell verni! Erre meg kellett találni az ürügyet. Ezért volt az, hogy négy nap alatt sortüzek dördültek.. . ” (Könczöl Csaba, az M D F fórumán.) X - Figyelj rám, mikrofonos! Azt hiszel el amit akarsz. Hat évet ültem azért, mert köptem egyet. - Kire? - Nem kire. A földre. Nem tudom, ki volt a jótevőm. Vérben úszott a tér, jajgattak az emberek, rohangáltunk az egyiktől a másikig, nem tudtuk, ki ma­ radt életben. Nekem is átlőtték a kabátomat, gondolod, hogy be voltam szar­ va. Vittük a hullákat, tele volt a szám porral, és amikor elindult az autó, meg­ töröltem a homlokomat és köptem. Kiköptem a port. Meg az egész keserűsége­ met. A tárgyaláson azt közölték, hogy még azt is hozzátettem: a rohadt kom­ munisták. El tudod ezt képzelni? Akkor, amikor a sírás fojtogatott. . . csak levegőt vettünk és mentünk tovább ... Ne provokálj, mikrofonos! Tudod te, milyen jó érzés az, hogy szinte senki nem tud rólam semmit? - Na, ez viccnek is rossz. Bőven van még rólad is kartotékadat. - Azt mondják a rokonok, hogy mostanság valami kutató társaság nyo­ mozott utánam. Nem mondták meg, hol lakom. Persze, azt nem tudom, hogy a nevem miért került elő. - Tagja voltál a munkástanácsnak. - Egy frászt! - Ne kelljen már minden szót külön-külön kiszedni belőled. Háromszáz ki­ lométert tettem meg miattad. .. - Ez a te kockázatod öreg. Szívesen látlak a borpincémben, beszéljünk az űrhajózásról, bánom is én, hogy miről. . . D e! D e kössünk egyezséget! Beszé­ lek, amint leteszed elém azok hihető vallomását, akik csinálták ezt a disznóságot. - Félsz? - Csodálkozol? Mi biztos ma ebben az országban? Vallók neked, te világgá kürtölöd, nekem meg megszorongatják a mogyorómat. - E logika alapján azok is félnek, akik vallomását követeled. - Csakhogy nem vagyunk azonos helyzetben. Nekem a kalapács van a kezem­ ben, nekik a hatalom. És én még nem tudom, e pillanatban melyik tud na­ gyobbat ütni. . . Nem jössz te egyhamar vissza hozzám, mikrofonos! X Nehéz rendet teremteni a szalagok, levelek, jegyzetek halmazában.. . Az adott nap történéseinek pontosítása tulajdonképpen a történészek dolga. . . Ne­ kem nem ez a feladatom. No, de semmi filozófia... elő a következő kazettával. 19 �A N G Y A L A L B IN Akármerre, de erre nem... - -A Szomorú, de úgy érzem, az elmúlt 33 esztendő bőséges lehetőséget nyújtott volna arra, hogy az 1956 decemberében történt eseményeket, még ha fáj­ dalmasak is azok, a valóságnak megfelelően dolgozzák fel. Viszont az el­ múlt négy évtized Nógrád megyei krónikásai ugyancsak jeleskedtek a mond­ vacsinált hősök népszerűségének növelésében. Én nem vagyok sem történész, sem író, csupán a történelem valósághű felmutatása, az ott lezajlott véres dráma valóságnak megfelelő feltárása a célom e késői vallomással. Előttem két méterre dördült el az a lövés, amely elindította a többit, azokat a golyókat, amelyek nyomán annyian meghaltak és legalább kétszer annyian megsebesültek és egész életükre nyomorékká váltak. Még lihegve kapkodtuk a levegőt, lábunk remegett, amikor a fegyver­ ropogás után - jajveszékeléssel és ordítással teli hangzavarban - a polgári iskola mögötti épületek között elrohantunk és kiérve az épületek közül, leültünk a M Á V sorompója mellett a rézsútos gyepre. Akkor ötvenhatban, a vasúti vágányt szintben keresztezte a pécskői-karancsaljai úttest és sorom­ pó zárta le a vonatok érkezése előtt az utat. Hány percet ültünk ott ma­ gunkba roskadva? K i tudja? Az események, főleg az utolsó negyedóra el­ feledtette velünk az idő múlását. Nem mozdultunk, megdöbbenve, érzéket­ lenül vártunk, magunk sem tudtuk mire. Riadtság, döbbenet ült a mel­ lettünk elhaladók arcán is, átkokat szóró hangfoszlányok érkeztek hozzánk, sápadt arccal meneteltek mindnyájan a biztonságot nyújtó otthonok felé. Egyszercsak megszólaltak a harangok, zúgásuk betöltötte a völgybe tele­ pült várost, hangjuk felkapaszkodott a hegyoldalakra. D él volt. Egykor 1456-ban egy dicsőséges harc emlékére rendeltetett el a déli harangszó, gon­ doltam, s most akikért szólt 1956 december 8-án a harangszó, ha­ marosan láthatóvá is lettek, megjelentek előttünk. A volt „Ő rangyal” patika és a volt takarékpénztár sarkán feltűnt egy lovas kocsi, gumiabroncsos, lapos platójú alkotmány és amikor a sorompóhoz ért csak akkor láttuk, emberek fekszenek rajta két-három sorban egymásra fektetve, fejükkel észak felé voltak elhelyezve. Halottak voltak! M ajd jött a második és harmadik kocsi is. Zajtalanul, csupán a lovak patája csattogott. Akiket hoztak, már mind csendesek voltak. Feküdtek vértelen arccal, véres ruhában. Ekkor minket is elhagyott a nyugalmunk, már az itteni helyünket sem éreztük biztonságosnak, elindultunk hazafelé. N o, de nézzük meg, hogyan is zajlott le ez a tragédia, Salgótarjánban, 1956. december 8-án, úgy 11.2 0 és 11.3 0 óra közötti időben. Ezen a napon, mint általában a gyárakban a salgótarjáni vasöntödében és tűzhelygyárban is rendes munkanap volt. A termelés úgy istenigazában nem volt teljes, hiszen mindennap érkezett egy-egy riasztó hír, főleg a 20 �karhatalmisták nyugtalanították az embereket. Irodánk a főbejárati portával nézett szembe. Úgy fél tíz tájban arra lettünk figyelmesek, hogy a főkapu­ nál nagyobb tömeg jelent meg, hangos kiabálás hallatszott. Csoportveze­ tőnk, mint a munkástanács egyik vezető tagja lement és tárgyalt velük. Csupán néhány perc telt cl máris jött visszafelé. A közben összegyűlt tíz­ tizenöt főnyi csoportosulással közölte, hogy a főkapitányságra hurcolt mun­ kástanácstagok mellett tüntető felvonulás lesz a megyei főkapitányság előtt, azért, hogy azokat kiengedjék. Mondta, hogy a többiek azért vannak itt a kapu előtt, hogy a tűzhelygyáriak is vonuljanak föl. N áluk már nemzeti­ színű zászlók is voltak és egyre sürgették a mieinket. A csoportvezetőnk tá­ jékoztatása szerint talán egy órán belül visszajövünk, így nem kell ma­ gunkkal vinni semmit. A felhívásra úgy két-háromszáz munkás sorakozott fel, hatos sorban a kijáratunk előtt, s az üzemben lévő nemzeti zászlókat a szélső sorban menetelőknek szétosztották. Mást nem is vittünk magunk­ kal, még a szokásos aktatáskát is a munkahelyünkön hagytuk. Néhányan, főleg a fiatal nők, munkahelyükön maradtak és tovább dolgoztak. M agasra tartott zászlókkal indultunk meg a korábbi tömeg után, akik lehettek úgy százötvenen. M i pedig kétszáz-kétszázötvenen, lehet három­ százan. Napfényes szép meleg idő volt. Kivonulásunkat ez is megszépítette és a sok zászló is. Tíz perc alatt mi is felértünk a BM megyei rendőr-főkapi­ tányság elé. Úgy tíz óra lehetett az idő. Meglepő volt az összegyűlt so­ kaság, amely a főkapitányság előtti úttesten és a vasút felé eső járdán sorakozott. Legtöbben a járdán álltak, el egészen a megyei tanács épületének déli sarkáig, a főkapitánysággal ellenkező oldalon. Mintegy ezerötszáz-kétezren lehettek. Később azonban a főkapitányság előtti teret elhagytam és láttam, hogy milyen nagy tömeg volt még az egykori polgári iskola előtt, de ők nem jöhettek be a térre, mert az utcát teljes szélességében eláll­ tak. a fegyveres karhatalmisták. Ugyancsak tömeg gyülekezett a megyei tanács épületének északi végén, a gépkocsigarázsokhoz vezető bekötő útszakaszon. D e azok sem jöhettek ki onnan, mert a járdán szintén fegyveresek álltak. A két helyen várakozók létszámát úgy négy-öt százra lehetett becsülni. Összesen két-három ezer fő­ nyi gyülekezet lehetett a környéken. Talán mi, a tűzhelygyáriak voltunk az utolsó felvonulók, akik a főkapi­ tányság előtt összegyűlt tömegbe beolvadtunk. E lég sok volt a nemzeti­ színű zászló, néhány résztvevőnél itt-ott táska, itt-ott a fonott szatyrok­ ból kenyér domborodott ki. Olyan eszközt, amivel ütni lehetett volna, vagy netán fegyver, senkinél sem lehetett látni. Ügy tudom, nem is volt. M ár az első percben megdöbbenést váltatott ki belőlem az, hogy mintha itt olyan eseményre készültek volna, amelyre a felvonulók nem számítottak. A főkapitányságnak minden ablaka nyitva volt és minden ablakba egyegy fegyveres állott. A főbejárat felől hat-nyolc főnyi rendőrruhás fegyveres sorakozott fel és az épület előtti parkos részen még további fegyveresek foglaltak helyet. A főkapitányság bejáratával szemben, az úttest másik oldalán, közvet­ len a járda mellett egy T -34-es harckocsi állott, lövegét észak felé fordí­ tották a városközpont irányába. Utólag tudtam meg, egy másik harckocsi a főkapitányság mögötti udvaron várakozott. A tiltakozó tömeg körülfogta a harckocsit, előtte, mögötte, minden irány­ ban álltak és kiabáltak: engedjék szabadon a clfogottakat! A rendőrségi 21 �épület előtti járda üres volt, mint, ahogy üres volt ez a járdaoldal egészen a megyei tanács épületének északi végéig. A harckocsi melletti járdaszaka­ szon, a foghíjasán épült házak előtt egy építendő kőkerítés részére úgy 50 centiméter szélességű árok volt kiásva, mögötte kőhalmok. Magam más tűzhelygyári munkásokkal együtt a harckocsitól mintegy négy méterre ilyen kőkupacra álltunk fel és onnan néztük az eseményeket. Köz­ ben telt az idő, kiabálás töltötte be a teret, egyénileg és kórusban köve­ telték az elfogott emberek kiengedését. Semmi olyan cselekmény nem tör­ tént azonban, amelyből erőszakosságra lehetett volna számítani. Minden eredmény nélkül, már jó félórája folyt a hangos követelés. Voltak már, akik el is indultak a gyár felé vagy otthonuk irányába. É s voltak, akik leültek a kövekre, a fal melletti betonjárdára, a kiásott árok partjára. Talán fél­ tizenegy felé járhatott az idő, amikor gépkocsik hangját hallottuk, s nem­ sokára láttuk, hogy déli irányból, Budapest felől három nyitott katonai gépjármű kanyarodik be a főkapitányság mögötti udvarba. A nyitott orosz katonai teherkocsikon állig felfegyverzett, páncélsisakos, mongol kinézetű, ferde szemvágású, szovjet katonák voltak. A három teher­ gépkocsin száz-százhúsz katona érkezett, akikkel néhány perc múlva szembe is nézhettünk. Helyet foglaltak a nyitott ablakok mögött, a korábbi fegy­ veresek mellett. Mi innen néztük őket, ők onnan rezzenéstelen arccal min­ ket, a tömeget. (Talán a Szuezi-csatornát keresték itt a Palócföldön?) Szí­ vünkbe pedig lassan belopódzott a félelem. Csak most, amikor megjelentek ezek a harcra kész katonák, döbbentünk rá, hogy itt baj is lehet, bár még bíztunk ugyan az emberségben, holott az már Budapesten meghalt akkorra. Néhány perc múltán mintha csak a szovjet katonák felsorakoztát várták volna, kilépett a főkapitányság főbejáratán egy magas rendfokozatú katona­ tiszt - piros sávos pantallóban, tölgylombos váll-lappal, aranyzsinóros tiszti sapkában. N evét később tudtam meg, Házi vezérőrnagy volt. Kísérete és ő a járda és a főbejárat közötti út felénél megálltak. Csend lett a tömegben. Mindenki a vezérőrnagyra figyelt, ki rövid, talán négy-öt perces beszédet intézett a tömeghez. A rra emlékszem, hogy mindenkit el­ távozásra szólított fel, s hivatkozott a M K P erre vonatkozó határozatára. Beszéde után a vezérőrnagy és kísérete visszament az épületbe. Egyezkedésre itt nem került sor, elmondták a tömeg feloszlatására vo­ natkozó utasítást, néhányan újra kiabálni kezdtek és voltak, akik a helyü­ kön maradtak, bár némi bizonytalanság már érezhető volt közöttünk, a vész­ jósló jelek: a felsorakozott szovjet katonák, a vezérőrnagy beszéde, a véde­ lemre felkészült rendőrség, és a „beöltözött” karhatalom jelenléte miatt. Én is úgy éreztem, hogy a mostani helyünk nagyon veszélyes, itt teljesen ki vagyunk szolgáltatva a fegyvereknek. Huszonhat éves voltam, páncélosegységnél szolgáltam három évet, a bemutató gyakorlatok során láttam, hogy a különböző fegyverek hogyan hatnak az emberi test lágyrészeire és hogyan a csontokra és tudtam, hogy mire képes egy T -34-es harckocsi a védtelen tömeg ellenében. Otthon meg, vár a család, fiunk egyéves. Körülöttem mozgás keletkezett, többen el is indultak. ■* Ismerőseim, munkatársaim is időközben szétszóródtak, csupán egyetlen munkatársam maradt mellettem. Máshová, vagy haza kell menni innen, mert itt kilátástalan a helyzetünk. A z előttünk lévő kiásott árok legfeljebb hason fekve véd meg, ha egyáltalán még lesz annyi idő, hogy oda befekhcssünk. Ráadásul túl sokan is vagyunk. Ha ide lőnek, abból mészárlás 22 �SZEM TANÚ • TÜNTETŐ KARHATALOM !§ £ TÖM EG D lesz, még célozniok sem kell. Egymást fullasztjuk a gödörbe, ha nyomban nem végeznek velünk a golyók. Barátom és munkatársam rám hallgatott. Otthagytuk helyünket, elhatá­ roztuk, hazamegyünk. Elindultunk a város központja felé, amerre lak­ tunk. Közben balsejtelem kísértett, de nem gondoltam arra, hogy az első lövés éppen előttem, a szemem előtt dördül majd el, s tanúja leszek az eseményeknek, talán egyik életben maradt tanúja. A sors barátomat és en­ gem szemelt ki erre, mindketten sértetlenül menekültünk meg. D e vajon mi lett a sorsa annak a három hazafelé induló fiatalembernek meg a középső, zászlótartó fiúnak? A géppisztoly golyóját talán ők fogták fel előlünk? Haladtunkban elértünk hát a megyei tanács déli sarkáig, tömeg csak ezen az oldalon volt. A nyugati járdán haladtunk és ahol megálltunk, on­ nan tovább már nem volt semmilyen felvonuló sokaság. A z úttest keleti járdája végig üres volt. Itt szabad kilátás nyílt az egész térre. Tovább indultunk és elértük a régi bányai kisvasút alagútjának bejáratát. Szét­ néztünk. Balra, lefele az alagút bejáratához kis kitaposott földút vezetett, gondolkodtunk is azon, hogy lemenjünk, de a legtermészetesebb, az egye­ nes utat választottuk, tovább végig a járdán. Balra tőlünk a kisvasúti alagút mellett, a járdától mintegy nyolc-tíz mé­ terre betonoszlopos sodronykerítés volt, mögötte építési terület. A járda és a kerítés között ferde kiképzésű virágágyás volt, mely a járda fele nézett, benne piros levelű virágokból kirakott csillag virított. A virágágyások 23 �mögött és a kerítés előtt, annak teljes hosszában nyolc-tíz karhatalmista helyezkedett el, teljes fegyverzetben. Észak felé a polgári iskola sarkától a másik oldalig szintén karhatal­ miak sorakoztak, sűrűbben talán tíz-tizenketten, mögöttük pedig az a fel­ vonuló tömeg, amelyet már nem engedtek be a lezárt térre. Szintén karhatalmisták állták el a megyei tanács garázsához vezető út­ szakaszt, és mögöttük szintén tömeg volt szétszórva a garázsok bejáratáig. A megyei tanács épületének lapos tetején ugyancsak karhatalmisták álltak, valam ivel ritkábban, talán úgy tíz-tizenkét méterre egymástól. De fegyveresek sorakoztak a bejárat előtt is és végig az épület teljes hosszá­ ban. Tehát a megyei tanács előtti hosszúkás teret három oldalról fegyvere­ sek állták körül. Amikor a virágágyás előtt haladtunk cl, az egyik karhatalmista - szőke volt - jóindulatúan és mosolyogva, udvarias hangon odaszólt: . . .„m en­ jenek haza, amíg valami baj nem lesz” . Örültünk az udvarias szónak és én is visszaszóltam: „A zt akarjuk.” És folytattuk utunkat. Haladtunk tovább az úttestet keresztirányban lezáró karhatalmisták felé, bízva abban, ha ide be nem is engednek senkit, kifelé talán elmehetünk. Itt kell megjegyeznem, hogy akkor, harminchárom évvel előtt a polgári iskola déli oldalán nem állott még a mostani magas saroképület, hanem két földszintes ház volt egymáshoz építve, amelyek a polgári iskolához la­ pultak. A tér mellett álló épületek végében még kisebb ólak is voltak, me­ lyeknek teteje mintegy másfél méterre emelkedett ki az arrafelé lejtő talajból. Az úttest és a Vásártér szintje között két-három méter volt a szintkülönbség, lehetett talán több is. Mentünkben láttam, hogy a drótfonatos kerítés szélső oszlopa, a már megépített saroképület és az ól között keskeny ösvény húzódik. Most nem kíséreltük meg, hogy arra menjünk, ezúttal is a legrövidebb utat válasz­ tottuk, a járdán haladtunk tovább. Itt ért bennünket az első meglepetés: az utat lezáró karhatalmisták közül elénk jött egy jól megtermett, vaskos, vállas, piros arcú fegyveres. Géppisztolya keresztbe, nyakába volt akasztva. Elénk állt és azt kiáltotta: - Menjenek oda, ahonnan jöttek, erre nem lehet kimenni! - Ha erre nem, akkor merre? - kérdeztem, hiszen erre lakunk és haza­ menetelre szólítottak fel bennünket. - Akármerre, de erre nem! Mi ketten most már tanácstalanul megálltunk, majd visszafordultunk és a Vásártérre vezető ösvényen akartunk elmenni. Itt ért bennünket a második meglepetés: a drótkerítés előtt álló egyik fegyveres itt is elénk jött és erre sem engedett elmenni. - Menjenek oda, ahonnan jöttek! - mondta és kezét a fegyverre tette. Megint visszafelé indultunk és rádöbbentünk arra, hogy a karhatalom részéről itt nem az a szándék, hogy innen hazamenjenek az emberek, ha­ nem az, hogy itt maradjunk és esetleg minél nagyobb tömegen álljanak bosszút, amint azt előre eltervezték. Döntöttünk, most már bárhogy is, de ki kell jutnunk ebből a kelepcéből, különben úgy járunk, mint hajtóvadászaton a védtelen állatok. Vissza is indultunk a tömeg felé az alagútig, talán tíz óra io, negyed tizenkettő lehetett. Ekkor az ott várakozókból kivált három ember és arra indult, ahonnan mi már kénytelenek voltunk visszafordulni. Mindhárman 24 �felnőttek voltak, talán 23-25 évesek. Felénk jöttek, mi is megálltunk. A középső cigányosan barna férfi, kezében nemzetiszíníí zászló. Megálltak ők is. Mondtam nekik, minket visszaküldték és nem engednek ki arra­ felé, jó lesz, ha itt lemegyünk a kisvasútra. Azt válaszolták, hog) ha többen megyünk biztosan átengednek ben­ nünket. Gyertek ti is! É s most már öten, újra elindultunk. „M i is haza akarunk menni - ismételték - , erre szólította fel az embereket az a magas rangú tiszt is.” Mentek előttünk, mi két lépéssel mögöttük, még mindig bízva abban, hogy a kelepce ajtaja kinyílhat. Am ikor az előbb említett földszintes házhoz tartozó ólak melletti járdára értünk, a minket visszairányító karhatalmista ismét megjelent. Elnéztem erőteljes, robosztus felépítését, lehetett vagy százhúsz kilós. A földbe s ü l ­ lyesztett ól innen talán 5-6 méterre volt. Megtorpantunk előtte, mi ket­ ten, a három társunk mögött álltunk. A zászlóvivő szólt először: „H aza akarunk menni!” Erre a karhatalmista széttárta karját és azt mondta: „E rre nem !” Szóváltás keletkezett! Hármójuk közül a két szélső férfi a kar­ hatalmista mellett tovább akart menni. Drámai pillanatok következtek. A karhatalmista levette nyakából a géppisztolyt és a levegőbe lőtt! Mindannyian megdermedtünk, egy pillanat múltán eldördült a második lövés is. Minden irányban, kapkodva szedték le géppisztolyaikat a karhatalmisták és megkezdődött a fegyverek ropogása. Megrántottam munkatársam karját, majd magam után húzva rohantam a földszintes épület óljának irányába. Két-három másodperc telt el. Felug­ rottam az ól tetejére, onnan levetettem magam az udvarra. Néhány pillanat múlva kollégám is mellettem feküdt. Hatalmas zaj töltötte be a teret. Pokoli fegyverropogás hallatszott, so­ rozatok, kissorozatok, egyes lövések dörrenése. Talán egy perc telt el, amikor éles csattanást hallottunk, mondtam is, egy harckocsi lövegéből ered, majd utána kisebb robbanás következett. Ügy tűnt kézigránát okoz­ ta. Gyanúmat a valóság igazolta. Ott, az épületek mögött még mindig abban reménykedhettünk, talán csak vaktölténnyel lőnek, vagy ha élessel, akkor a levegőbe soroznak. A kes­ keny bejáróban most egy véres kezű ordító ember rohant cl mellettünk. Ahogy befordult a sarkon, követője gépfegyverével végigpásztázta az épület oldalát, úgy negyven-hatvan centiméteres magasságban. Porzott a vakolat, a gellert kapott lövedékek fejünktől két-három méterre vijjogva repültek szerteszét. Egyre többen szaladtak errefelé, majd eltűntek az épületek között. A fegyverek ropogása mintegy öt percig tartott, majd hirtelen csend tá­ madt, most már tisztán hallhatóvá lettek a segélyt kérő kiáltások, a rémült kiabálás. Még többen jöttek de rohanásuk után csak mi maradtunk ott. Am i­ kor éppen mi is el akartuk hagyni helyünket, az épületek közé bejött egy karhatalmista, kezében fegyver volt, körültekintett, ránknézett, s vissza­ ment a térre. Időközben vagy öten gyűltünk még össze. Talán ez volt szá­ munkra a legkritikusabb pillanat. Mert mi történhetett volna, ha nem egy jóindulatú karhatalmista néz oda hozzánk, az épület mögé? Vagy elfo­ gyott volna a lőszere? K i tudja? Tény, hogy mi szerencsésen megmenekül­ tünk, egyelőre életben maradtunk. - D e akkor már fektünkből felkelve mi is a menekülők után szaladtunk, hátunk mögött hagyva a halálhörgéssel 25 �tele teret cs az emberbe vetett hitet is. Mert milyen emberek azok, akik sajátjukat, rokonukat, testvéreiket, embertársukat ilyen kegyetlen ember­ telenséggel, védtelenségükben legyilkolják? Az épületek közül kiértünk az út és a vaspálya kereszteződéséhez, ott magunkba roskadtunk. Másnap, vagy harmadnap? M ár nem tudom, de iszonyodva mentünk át e területen a tűzhelygyárba, munkahelyünkre. Elmondták, hetvenhat személy vesztette életét ott a helyszínen, valamint később a kórház pincéjében és annak udvarán. A holtak mindaddig ott voltak, míg a kétségbeesett szülők gyermekeiket, gyermekek szüleiket el nem szállították onnan, kit hova, Zagvvapálfalvára, Tarra, vagy éppen Baglyasra, Zagyvarónára. Megrendültén tudtuk meg, hogy a tűzhelygyáriak közül is többen meghaltak. Köztük volt a két kis Telek lány, az ikrek és Pallai József is, az a jó kedélyű szerény munkatársunk, idős szüleinek egyet­ len gyermeke. Szerencsétlen apja, itt dolgozott a villanyszerelő műhelyben, összesett fia halálhírének hallatán. S megtudtuk azt is, hogy kétszáz sebesültet kellett azonnal kezelni, de egyetlen karhatalmista sem volt a sebesültek között. Utólag is sokan bele­ haltak sebeikbe, a nyomjelzős lövedékek okozta sérüléseket nem tudták gyógyítani. A hírek szerint még további ötven ember halt meg sebesülésüket követően. A főkapitánysággal szembeni lakóház alsó részét majdnem szitává lőt­ ték, itt volt a legtöbb halott. Az épületet aztán nagyon sürgősen újrava­ kolták, hogy a falak golyóütötte sebeit minél előbb eltüntessék. Bizonyára a sok golyó ma is ott a falban, a vakolat alatt van. Az, hogy mi életben maradtunk csak annak volt köszönhető, hogy a megyei tanács előtti teret három oldalról védték, így szembe és oldalirány­ ba nem lehetett lőni, hisz egymást pusztították volna a karhatalmisták. Lőni csak az úttest hossztengelye vonalában lehetett, ott viszont biztos célpont volt a beszorított tömeg. Sokat gondolkodtam azon, hogyan sebesülhettek és halhattak meg a polgári iskola előtt, valamint a megyei tanács garázsához vezető útszakaszon az emberek, hiszen azok a tüntetőktől teljesen el voltak zárva. . . Van, ki még ma is testében hordja az ott kapott golyót. Talán csak az a feltételezés lehetséges ez esetben, hogy őket sem kímélve, példát kellett statuálni, meg kellett félemlíteni az egész várost. E z sikerült, még ma is nagyon sokan félnek! �Mit akartunk? Az itt közölt szövegrészietek egy, a salgótarjáni forradalommal, a december S-i sortüzzel és az áZt követő megtorlással foglalkozó könyv részei. A kutatást végezte és az interjúkat készitette Dávid János, Geskó Sándor szociológusok és ifj. Schiffer Pál filmrendező. A kutatás alapjául szolgál egy - a forradalom eseményeivel foglalkozó iifj. Schiffer Pál ^rendezésében készülő filmnek is. A FO RR A D A LO M K IR O B B A N Á S Á N A K O K A I: A Z Ö TVEN ES É V E K SÉR ELM EI Részlet a Farsang Jánossal, az terjúból. Acélgyári Munkástanács tagjával készített in­ - Mi indította arra, hogy a forradalom szervezője legyen? - Mi indított? Az ötvenes évek. Nagyon súlyos helyzet volt. .. Minden év­ ben kétszer-háromszor normavisszahúzás. Elértünk 1 30-140 százalékot... viszszahúzták . . . már odáig jutottunk, hogy a 100 százalékot, már csak úgy tud­ tuk megcsinálni, ha csalunk. Nálunk az anyagra ki volt írva öt művelet, két tizedet, egy tizedet stb. kell rajtuk elvégezni. Öt műveletből csak hármat csi­ náltunk meg. Az anyag az meglett, de a gép bánta meg, szikrázott, nyöszörgött, az anyagminőség rovására is ment. Mi, ezzel tisztában voltunk, de rá voltunk kényszerítve, mert valamennyien családos emberek voltunk, kellett a pénz. De ezek végsőkig feszítették a húrt. Már nem tudtunk mit csinálni, már csalni se lehetett. Volt olyan munkahely is, ahol nem lehetett csalni semmit. Mi, eleinte tudtunk, de később már nem. .. Ránk erőszakolták, hogy ilyen aljas munkára vetemedjünk, ami azelőtt eszünkbe se jutott. Szóval, nagyon el volt keseredve a dolgozó. Aki kinyitotta a száját és megmondta a magáét, azt elvitte az ávó. Részletek a Steigerwald Ottóval készített interjúból Eléggé kemény idők voltak. Közöttünk voltak olyan dolgozók, akik kimen­ tek a bíróság mellé ülnöknek. Azok rémisztő dolgokat mondtak: valakinek a szalmája szét volt szórva az udvaron, megbüntették, másnap megint megbün­ tették, harmadnap is, negyedik nap fölgyújtotta a paraszt bácsi a szalmáját az udvaron, elvitték, statáriális bíróság elé állították, és fölakasztották. Túlkapások, az ávó ténykedése, el-eltűntck közülünk emberek. Összetörve jöttek vissza a Rimamurányi úton, kérdezzük tőle, mi van? Hát leestem a lépcsőn és összetörtem magam - volt a válasz, de kiderült, hogy az ávó volt. 27 �Közvetlen közelemből vittek el embereket. Az okokat sohasem tudtuk. Bizalmi voltam (szakszervezeti), jött be két pol­ gári ruhás egyén, Szalai kollégámat keresték, megtalálták, mondták, hogy öl­ tözzön és jöjjön velünk. Én odamentem mint bizalmi. Kérdeztem, hogy miért, ez a világ legrendesebb embere. Az volt a válasz, hogy hagyjon minket bé­ kén, ne avatkozzon a mi dolgunkba. Menjen innen a dolgára. Azóta se láttuk azt az embert. A normalefaragások, ez a munkaverseny egyik szüleménye, hogy kipréselje az emberekből, amit csak lehet. Ez annyira mindennapos volt, hogy ezen már föl se tudtunk háborodni. Félelemteljes élet volt ez, az emberek nem lehettek biztosak az egzisztenciójukban. Nem tudta az ember, hogy kire, mikor kerül a sor. Minden vezető­ pozícióban olyan emberek ültek, akik - tisztelet a kivételnek - nem a szak­ májuk, a rátermettségük révén kerültek kulcspozícióba, hanem mert jó párt­ tag volt, vagy mert a jó párttagnak a valakije, a valakinek a valakije. Ez volt a mérvadó. Ez felháborított sok dolgozót. Kölcsönjegyzések. . . Aki megszavazta az egy hónapját, arra törekedtek, hogy tegyen rá. Ha sikerült, akkor jó volt, ha nem, akkor nem. De aki nem volt hajlandó, az már eltűnt a porondról, mint jó munkás, vagy megtalálták a szank­ ciókat, hogy azzal éreztessék: itt nincs keresnivalód. Ellentétképpen: egy falu­ si gyerek, aki két hónapnyi fizetését jegyezte, az két héten belül már a BM-nél volt, tiszti tanfolyamon. Ilyen igazságtalanságok csak megrendítették az em­ bert. Itt kialakult 45 után, a hatalmat birtoklók csoportja. Ismert nevek csoporto­ sulása, és csak abból a csoportból lehetett valaki vezető, jó káder, jó párttit­ kár, és azoknak a valakijei. A többieknek dolgozni kellett. Mi az, ami fölborzolta a kedélyeket? Salgótarjánt kis Moszkvának is hív­ ták. Ez azzal járt, hogy minden rendeletet, utasítást, amit a Rákosiék kihoz­ tak, azt Salgótarján igyekezett megfejelni, és még rátenni. Itt mindig túlhaj­ tottak, túlfűtöttek voltak a politikai események. Részlet a Tóth Faragó Józseffel készített interjúból Én elinduláskor hittem abban, amit mondtak. Mert nekem rossz volt. Én a rosszban nőttem fel. Tíz deka cukor, ha kéthetenként jutott, kettőnknek a hú­ gommal, akkor nagyon boldogok voltunk, örültem, meg hittem abban, hogy változik. 1945. május elsején, a fölvonuláskor én ott voltam. Az öreg Golián, szlovák ember volt, pék volt, Golián pékség, itt beszélt. Magyarul alig tudott. Tört magyarsággal mondta, hogy nektek jobb lesz, mert ami most indul, az minden dolgozó ember számára készül. Világ proletárjai egyesüljetek. Hittem benne. . . . 1947-bcn jött haza édesapám a hadifogságból és akkor mindketten beléptünk a pártba. Az idő, a hónapok teltek és minden másképp’ alakult, mint ahogy mondták. Mert én láttam a plakátokat a falon: ,,Megvédjük a kisemberek házatáját.” Egy kommunista tartotta a kezét, a képen meg rajta volt az a gyönyörű szép, amit elképzeltünk. Nem, ami most van a tszekben, hanem a fölparcellázott, betáblázott földek, mindenhol kerítés, lugas, úgy nézett ki, hogy öröm volt ránézni. No mondom, ha ilyen lesz, azért ér­ demes lesz. Hát persze nem ilyen lett. Nemsokára bebizonyosodott, hogy nem ilyen lesz, meg nem is úgy akarják. 28 �1949'ben „pártszűréskor” - mert így mondták - édesapámat, meg engemet is kilikvidáltak a pártból. Emlékszem, éh még csak tizennyolc éves voltam, inkább mentem sportolni. . . meg mindent csináltam, de nem mentem a párt­ ba, közben tanultam is, nem volt idő rá. Aki meg nem ment, azt kizárták. Édesapámat meg azért, mert a Szovjetunióból jött haza, harminchárom hónap­ ra, ahogy elhajtottak, és ő látta, mi történt ott, meg mi volt ott. És úgy, mint egy becsületes magyar, igaz ember, elmondta a taggyűlésen is. Mert ott mást mondtak, mint amit ő látott. Neki meg az nem tetszett. Azt rótták föl neki: Faragó bácsi, ha most nem látnánk, hogy maga itt van, akkor azt hinnénk, hogy Amerika hangja beszél magából. Hogy szabad így beszélni? - kérdez­ ték. „Hát így szabad beszélni, mert én így láttam, azt fogom ellmondani, amit láttam.” Ez aztán megszórta a párt orrát. A gyárban bizalmatlanság mindenhol, a sok önéletrajz, mindig kevés volt, mert káderozták az embert. . . Művezető voltam, el is láttam a dolgomat, úgy elláttam, hogy az igazgatóm.. . megreklamálta, hogy „M i van Tóth elvtárs, magának nincsen semmi mondanivalója, maga meg se látogat engem?” . Hát, mondom . . . minek látogassam magát, amikor én elvégzem a munkát, reklamáció, hiányosság nincsen, miért? Miért kell nekem odamenni, nincs szük­ ségem nekem a rra .. . Kíváncsi volt, mert azzal is foglalkozott, hogy milyen beállítottságú az ember.. . De azért meg voltam elégedve. . . Nagyon jó vi­ szonyban voltam mindenkivel, . . . nagyon szerettem a sportot . . . a megyei csapatban fotballoztam. . . a lakást meg is kaptam, két év után, ahogy meg­ ígérték. Szerettek, akár a dolgozók, akár a pártvezetőség, akár az igazgató, . . . elvégeztem a munkámat, én nem mentem frecsogni.. . talán . . . az üzemvezetők között nekem volt a legmagasabb fizetésem. . . és akkor jött az ötvenhat. Ránktört, ami akkor uralkodott az országban, ahogy a kommunisták akar­ ták . . . akkor alakult ki az egypártrendszer. . . a többit felszámolták. . . én an­ nak tudom be, hogy túllőttek a célon, a sok rekvirálás, amit a parasztokkal csináltak, velünk.. . az infláció . . . a forint értéke romlott . . . a magyarság mást akart, és megrendeztek egy olyan dolgot, amiről nem tudtunk.. ., mert a szöveg nagyon mélyen hatott itt idebenn, a Gerőt, meg a Rákosit másképp nem lehetett eltávolítani . . . Mert '56. októberr 23-án nem történt semmi, csak annyi, hogy a magyarság próbálta volna . . , a párttal megértetni, hogy mi is akarunk valamit . . . Nagyon sok embert megkínoztak, megszenvedtek, a kulákokat, meg egyebeket fölszámoltak, a pártból kizártak, . . . aki nem fújta . . . aki nem tolta a szekeret, azt mindet likvidálták. Ez nagyon fájdal­ mas volt, és ezt nem lehetett másképp, csak egy ilyennel. Egy ilyen ellenfor­ radalmat előkészíteni, aztán majd szépen letörjük, és akkor meg lesz félem­ lítve a nép és akkor nem fog beszélni. Én ki merem jelenteni, hogy az én ér­ zésem szerint ez így volt. A FO RR A D A LO M E LSŐ N A P JA okt. 24-16. A rádión keresztül a pesti hírek Salgótarjánba is elérkeztek. A munka nem állt le a gyárakban, bányákban, de a hírek beszédesebbé, vitatkozóbbá tették a dolgozókat. okt. 26. Több Salgótarjánból származó egyetemista tért haza, akik felkeresték volt tanáraikat és beszámoltak a budapesti eseményekről. Valószínűleg ennek 29 �hatására hívták össze másnapra a pedagógusok gyűlését, amelyen megvá­ lasztották küldötteiket a megyei pb. által meghirdetett összejövetelre. (Er­ re végül okt. 30-án került sor.) Ezen a gyűlésen választották meg Lénán Andort, gépipari technikumi, történelemtanárt szószólónak. Részletek a Lénárt Andorral készített interjúból 26-án, pénteken felhívott Szentgyörgyi Zoltán testnevelő tanár és elmondta, hogy beszélt Gerelyes Endrével aki IV. éves volt akkor a bölcsészettudományi karon. Gerelyes beszámolója után, minden iskolából összehívtuk a pedagógu­ sokat másnapra a megyei pb. által szervezett gyűlésre. Engem megválasztot­ tak az erre a célra összehívott küldöttség szószólójának. Megállapodtunk, hogy az az álláspontunk: „M ár mindenhol tesznek valamit, itt Tarjánban meg semmi sem történik, ez nem mehet így tovább.” Részlet a Steigerwald Ottóval készített interjúból Október 23-án még semmiről nem tudtunk, 24-én mentünk az acélgyárba dol­ gozni. Még akkor reggel valami furcsa vollt, mert nem volt, a szokásos műsor a rádióban. Fél hatkor, amikor a főosztálv előtt elhaladtunk, láttuk, hogy az összes lámpák égnek. Mit sem sejtve bementünk a gyárba, beindult az üzem rendesen. Majd vesszük észre, hogy a vezetők bemennek olyan szobákba, ahol rádió van. Fülüket rátapasztják a rádióra és ott hallgatják a híreket: 9 óra tájban végigszalad a hír, hogy Budapesten kitört a forradalom, megtámadták a rádiót, az egyetemi ifjak tüntetnek, lövöldözésekre került a sor. Kaotikus hírözön lepett meg hirtelen bennünket. A hír annyira meglepett, amennyire előkészületlenül ért mindenkit, hogy el se akartuk hinni, hogy ez megtörtén­ hetett. okt. 27. reggel 6-9 óra között Az acélgyári vállalati pártszervezet röpgyűléseket szervezett a 4000 főt foglalkoztató vállalat elkülönült üzemeiben. A gyűlések célja a munkásta­ nács megválasztása volt. Az üzemi bizottság és a pártvezetés kezdemé­ nyezése nem járt sikerrel. A dolgozók közül kiváló hangadók tüntetésre szólították fel a munkásokat. A munkástanács-választás így elmaradt, reg­ gel 9-kor gyülekeztek a gyárkapu előtt a felvonulók. A tömeget, a felvo­ nulástól visszatartani akaró vezetőket a munkások félretolták. Egyetlen attrocitás történt, egy erőszakoskodó pártembert megpofoztak. Bérezés Henrik gyárigazgatót hazaküldték a gyárból. A hengerműben reggel 7-kor állították le a gépeket. A beszámolót Dudás Ferenc üzemi párttitkár tartotta. A budapesti eseményekről beszélt. A cső­ cselék gyilkol, kifosztogatják az üzleteket, vérengzés van. Farsang János közbekiálltott: „Miért akarsz minket félrevezetni, hogy a csőcselék mit csinál. Mindannyian tudjuk, hogy mi van Budapesten. Minket ne vezessél félre. .. Igaz? Mindenki bólintott. Mondottam nekik, ne legyünk olyan gyámoltalan bábák, vállaljunk mi is szolidaritást Budapest dolgozó népe mellett. Kiáltsuk ki mi is az általános sztrájkot.” Az emberek éljeneztek. Kiadták a jelszót, hogy átmennek a többi üzembe. 3° �A sodronygyárba cs a gazdasági szerszámgyárba mentek. Ott is röpgyűlés volt. Az üzemek is csatlakoztak. Senkinek nem kellett mondani, hogy jössz vagy menj, vagy indíts. Spontán mindenki kapta magát a legbecsületesebb, a legértékesebb kommunistától kezd­ ve azok is, akikről tudott dolog volt, hogy nem szimpatizálnak a rendszerrel. Mindenki kivonult. Körülbelül tíz percen belül 1500 ember volt a gyárudva­ ron. Az egyik főbizalmi elénk állt: nyugalom elvtársak, maradjanak itt a gyárkapun belül, majd minden kialakul . . . erre kapott egy nagy pofont. írd és mond ez az egyetlen egy attracitás volt részünkről az egész forradalom alatt. Egyetlen egy pofon. Bementem a központi irodába. Bérezés, az igazgató sápadtan állt ott, mondtam neki: Bérezés úr tessék hazamenni, saját érdekében ne mutatkozzon az utcán, nem minden ember egyforma.. . két emberrel hazakísértettem őtet. okt. 27. reggel 9 óra. Acélárugyár. A felvonulásra készülődő tömeget nyugalomra, fegyelemre intették spon­ tán vezetőik. Farsang a főkapu előtt beszédet mondott: „Barátaim! Itt az ideje, hogy mu­ tassuk meg az egész világnak . . . - de fegyelmezetten, önbíráskodásról szó sem lehet, ne kövessenek el semmit, mert ha ez bekövetkezik, akkor azt nem állítja meg senki.” Végigmentünk a Rimamurányi úton, egyes nagy házak előtt megálltunk, elénekeltük a Himnuszt, jelszavakat kiáltottunk — amelyek akkor dukáltak, így vonultunk le az acélgyári templomig. Hogy demonstráljunk mi is. Hogy együttérzünk a forradalommal, együttérzünk azzal az új szellemmel, amelytől sokkal többet vártunk, mint amit kaptunk ez idáig. Nem értette meg fél nap alatt mindenki a célokat, csak azt, hogy ez így nem maradhat. Azt mindenki megértette, hogy valami meglazult, valami rop­ pant, egy fék elengedett, ahol most már kitörhetünk. okt. 27. délelőtt. Az acélárugyár mellett a tűzhelygyár, az öblösüveggyár, a M Á V A U T és a T E F U munkásai is részt vettek a tüntetésen. A tüntetés létrejöttében szerepe volt egy népesebb acélgyári csoportnak, amely bement a tűzhely­ gyárba és az öblösüveggyárba, s csatlakozásra szólította fel a dolgozókat. Egyes források szerint, c két gyár munkásai nem önként, hanem az acél­ gyáriak kényszerére csatlakoztak csak. Ennek ellentmond a tűzhelygyári munkástanács elnökének közlése. A tüntetők először az orosz emlékműhöz vonultak. Elénekelték a Him­ nuszt, Csákvári László tanár elszavalta a Talpra magyart. Itt egy teher­ autó segítségével ledöntötték a szovjet emlékművet, az obeliszket. Ezután, a tömeg a megyei tanács elé vonult, várva a tanács részvételét, szolida­ ritását. A tömeg izgatott volt. - Önnek mit 'jelentett a szobor ledöntése, a csillagok leszedése? Egyértelmű. Az a béklyó, ami volt Salgótarjánban, mindenben azt láttuk, hogy a szovjet politikának a letéteményesei hozták azt az életformát, azt a megfeszített tempójú munkastílust, az igazságtalanságok sorozatát, a hatalmi visszaéléseket, ami Salgótarjánban volt. Ebben láttuk: ha ledől az oszlop, ak­ kor ledől a bálvány is. 3i �- Milyen volt a tömeghangulat ? A hangulat? A lelkesedés volt a domináns elem. Ügy örültünk, hogy szaba­ don, utcán kivonulhatunk, tüntethetünk a magyarságunk mellett, mintha a bi­ lincseket szétroppanni láttuk volna. Olyan gyerekes öröm töltött cl mindenkit... a karácsonyfa alatt nem tud örülni a gyerek, mint amit mi akkor éreztünk valamennyien. A tömeghangulat teljesen zárt mederben haladt. Semmiféle olyasmi nem volt, hogy megkövezzünk egy kommunistát, bezúzzuk az ablakát, vagy elégtételt vegyünk, mert valakinek kinyírták a valakijét. Nemesen szép nap volt, semmiféle olyan nem volt, ami pettyet vetett volna szépségére. okt. 27. de. A tüntetők ezután, a BM-főosztály elé vonultak és követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. Ugyanis az a hír járta a városban, hogy több Budapestről érkezett diákot tartóztattak le október 24-26. között, a Jakab Sándor által is említett, a Budapestről befutó utakat őrző párthü fegyveresek. A rendőrség eleget tett a követelésnek. A visszaemlékezők egy-két politikai fogoly elengedésére emlékeznek. Dél körül az acélgyári dolgozók elhagyták a tömeget, mert a 27.-e bérfizetési nap volt. 1- 2 óra körül megérkeztek a Nagybátonyi Szolgáltatóipari Vállalat küldöttei, töb­ bek között Szabó Ervin és Jecsmenik Andor is. Hírt kaptak ugyanis az éppen munkástanácsot választó nagybátonyiak, a politikai foglyok kisza­ badítására indult tömegtüntetésről. Ezért a bátonyiak öttagú küldöttsé­ get küldtek Salgótarjánba. Mire odaértek a foglyokat már szabadon bo­ csátották és a szovjet emlékművet már ledöntötte a kocsi. Szabó Ervin és Jecsmenik Andor is felszólalt, egy hangosítókocsit használva, melyet a Budapestről érkező egyetemisták hoztak magukkal. Jecsmenik a követ­ kezőket mondta el: „Salgótarján dolgozói! Vigyázzatok a forradalom tisztaságára. Vigyázzatok arra, hogy az ÁV H , rendőrség, ügyészség birto­ kába jutott papírok el ne tűnjenek, amelyből kitűnik, hogy ki, kit áz­ tatott el. . .” Ezután, a M ÁVAUT-tól szerzett négy fakarusszal visszamentek Nagybátonyba, hogy: „Nagybátony népét fölrázzuk az álmosságukból” . okt. 27. du. Nagybátony Nagybátony határában, az autóbuszokat gépfegyveres kommunista mun­ kásőrök próbálták feltartóztatni. Parancsnokuk Mrázik János, a Katalinakna párttitkára volt. A lövedékek az egyik buszba fúródtak, de sérülés nem történt. Este a nagybátonyi rendőrség letartóztatta Szabó Ervint és Jecsmenik Andort azzal a váddal, hogy ők támadták meg a kommunista munkásőröket. Miután bizonyították a vád lehetetlenségét, a rendőrség szabadon engedte őket. Délutánra Nagybátonyban is nagy tömegek gyűltek össze. Leszedtek néhány csillagot. A tömeg viszonylag fegyelmezett volt. Beda József néhánv nappal később, a Nagybátonyi Nemzeti Bizottság elnöke - tá­ voltartotta a Szabó Ervin és Jecsmenik Andor letartóztatása miatt is felhevült tömeget attól, hogy a rendőrséget megrohamozzák. Részlet Jecsmenik Andor vallomásából Néhány nap múlva áthivattak a rendőrségre, ahol vizsgálták a lövöldözés kérdését. Azzal gyanúsítottak minket, hogy mi lőttünk. Mikor a bányaváros32 �bán ezt megtudták, egy tömeg vonult fel. Ekkor nekem a vizsgálatot végző Székely főhadnagy jelenlétében egy alhadnagy - akinek a nevét nem tudom azt mondta, hogy vegyem tudomásul, hogyha a tömeg odamegy, akkor szitává löveti a tömeget. Ekkor azt mondtam neki, hogy szégyellje magát, ha a tömeget egy szóra szitává akarja lőni. Azt is mondtam neki, hogy mi vezetők a provokátorokat lefegyverezzük, és átadjuk a rendőrségnek. Ugyanis Friccs István, Szabó Ervin és én voltam jelen. Ezután minket elküldték azzal, hogy a tömeget nyugtassuk meg. okt. 27. du. Mlinárik István, a megyei tanács művelődési osztályának dolgozója, Bajtai Jenő, a tanács igazgatási osztályának vezetője és Vadkerti Loiánd 26 pontos követelést nyújtott be az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács­ nak. Követelték, hogy a másnapi Szobád Nógrád című megyei lapban hozzák nyilvánosságra. E kérésüket azonban a pártbizottság nem volt haj­ landó teljesíteni. Az acélgyári munkástanács működéséről Magos Béla MT-elnök feljegyzései az okt. 30-nov. 2. közötti napokról (1957. február). „Másnap, 30-án ismét ülés volt. Eldöntést nyert, hogy a személyzeti iratál­ lományt el kell égetni, és nem szabad kiosztani, nehogy abból dühkitörések származzanak. Pintér János és Kovács Vince tanácstagok, valamint Haray Ti­ vadar személyzeti vezető jelenlétében az irat kohóba dobása megtörtént. E lő­ zőleg néhány ismertebb egyén káderlapját megnéztem és azt teljes mértékben tárgyilagosnak minősítettem. Mivel a személyzeti titkos ügykezelést rosszalva nézte a társaság, meg­ kértem Harayt, hogy a tanács előtt beszéljen erről. Értelmesen válaszolgatott és főként nagy nyugalommal. Mivel még mindig bizalmatlanok voltak a ta­ nácsbeliek. Haray előtt a tanácsülésen megerősítettem, hogy mit tapasztaltam az átvizsgálásnál. így további kétségek nem merültek fel. Ennek következ­ ményeként a munkástanács a személyzeti osztály összes dolgozóit - kinek munkahelyét a kormány szüntette meg - állományában megtartotta és szak­ munkára osztotta be, átlagkeresettel, hogy amíg munkába lendülnek, ne es­ sék keresetük. Szőke Kálmán személyzetis adminisztratív viszonyba (munka­ körbe) került, mert lábai bénák. Haray pedig 1800 Ft-os besorolással nyilvántartási osztályvezető lett. Kérel­ mére azonban később a tanács felmentette, mert közvetlen ismerősei piszkál­ ták, hogy politikai őrnagy, személyzeti főnök is volt, és »így most is jól megy« stb. Ezért kérelmére Erdődi megbízott igazgató és tanácstag vissza­ helyezte Harayt a gsz-üzembe kapakovácsi szakmunkára. A kormányzat feloszlatta a pártot is és koalíciót hirdetett. Ennek ellenére a párt lezárt helyiségei érintetlenül maradtak, ugyanúgy iratai. . . Tanácsunk egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy gyáron belül egyelőre csak munka foly­ hat, nem szervezési futkosás. Próbáltam ezt helyesbíteni, d e ... azt válaszolták a tanácstagok, hogy az eldöntött tény: »Csak magadban szavazhatsz.« Emlí­ tettem, hogy ebből csúnya koholmányok születhetnek és én kívüli vagyok, . . . indítványoztam, hogy legyen üzemen belül alapszervezet. . . egyöntetűen el­ utasították. Közölték a döntést Mátrai párttitkárral.. . a volt főmérnöki szo33 �bábán négyszemközt. Rosszallólag fogadta. Kérem, fogadja el és szervezkedhet a volt szabadságharcos-teremben, amely a gyáron kívül, de a kultúrházunkban van. Közöltem vele, hogy Jaltában 1943-ban, a keleti tömbhöz tartozó­ nak nyilvánítottak a nagyhatalmak, így nyilván, hogy lesz is párt, de míg ily zűrös és Pesten ádáz a harc, a nyugalom fenntartása érdekében vegye ezt egyelőre tudtuk Élénken elmosolyodott, feltekintett, és azt éreztem, hogy megértett. Ha utólag ezt letagadja, vagy megmásítja, akkor kár minden to­ vábbi szavam. Mátrai a pártszervezést csöndben megkezdte.. . A tanács erről úgy vélekedett, hogy ki lép be, az kinck-kinek a saját ügye, de egyelőre mi csak a termeléssel akarunk foglalkozni. Megszüntették a szakszervezetet is. A tanács ezért Molek Emil tanácstag út­ ján úgy rendelkezett, hogy a szakszervezet a régi vezetőséggel végezze munká­ ját úgy, mint előbb, ossza szét a segélyeket, rászorultság szerint és Miklós Fe­ renc üb-elnök maradjon továbbra is, de készítsen elő egy szélesebb körű szakszervezeti választást dr. Magos mt-clnökkel közös elvi elrendezés­ ben, s erről a tanácsnak adjak számot. Miklós nem akarta a további elnök­ ségét fenntartani, és a választásokat én sem dolgozhattam ki vele betegségem miatt. E napon még elhatározást nyert, hogy Buda Ferenc helyettes, nagyüzemi párttitkár vállalati béralapból kapja meg fizetését, de csak meghitelezve, amíg független szervezete azt nem pótolja, mert négy apró gyermek becsületes apja. Ez közölve is lett vele, valamint feleségével is. Lényegesebb tanácsi in­ tézkedés nem volt. A következő napokban, a tanács széles vita és átbeszélés során úgy határo­ zott, hogy ember- és hazaszeretetből fakadó új jogrend kialakítására van szükség, tehát IN T É Z K E D É S É T BO SSZÚ Á LLÁ S S Z E L E N E M H A TH A T­ JA ÁT. Ezért alkalmazza munkára a párt volt vezetőit, valamint a leváltott igazgatót. E döntést Mátrai párttitkár tudomásul vette és a gsz-be kérte ma­ gát, míg Bérezés volt igazgató üzemmérnöki besorolást kért és kapott a ta­ nácstól, személyes beszélgetések után. Előbb azonban kivette négyhetes fi­ zetett szabadságát.. . és majd 5000 Ft-os esedékes prémiumát, mert annak alapja korábbi jogszabályokon nyugodott. Csernyák nagyüzemi DISZ-vezetőből öntödei technikus lett, 1800 Ft-os be­ sorolással, mert volt 3 év technikuma. Ezt elfogadta, mert korábbi túl ma­ gas jövedelemmel járó állását nem érezte tudásával egyenértékűnek. A tanács Vágvölgyi Tivadart, a munkásellátás éléről üzemi technikusnak osztotta be, mivel nem volt őszinte jellemű a kérelmező dolgozókkal szemben és kiscsászári allűrjei miatt antipatikussá vált a közösség előtt. Mint jogász, igazságérzetemnek megfelelően hirdettem, hogy az apák ci­ nikus, vagy egyéb, kevésbé emberi viselkedése miatt, a családot sújtani igaz­ ságtalan, de helytelen az önbíráskodás is. A XX. kongresszus által feltárt hi­ bákért a párttagságot, vagy a pártvezetőket nem a mi ügyünk kérdőre vonni, sőt nem is lehet utólag okfaragást végezni. Ezért senkitől kenyeret elvenni nem szabad, és az emberi megbékélés érdekében még a korábbi hatalmaskodókkal és túlkapókkal szemben is megtorlásnélküliséget. kell alkalmazni, hogy bizonyíthassák helyes irányban fejlődésüket. A tanácstagok ily szellem­ ben beszéltek a sztrájkoló üzemi munkások körében. . . ” A november eleji napokban rendszeresen meghallgattunk minden rádió­ adást. Moszkva kizsákmányolok és volt földesurak beszivárgását jelezte. 34 �„Európa” pedig lelkes hangon folytatta (értsd: hirdette), hogy még hol fo­ lyik a vér. Ezért a tanácsunk is megvitatta, hogy lényegében mit akarunk. A hangok­ ból kifejezésre jutott, hogy a tanácsban és az üzemben egyhangú a vélemény a szocializmus maradéktalan fenntartása mellett. . . Hittük, hogy vérünkkel is megvédjük a munkáshatalmat és a gyárat senki a dolgozóktól el nem veheti. Nem láttuk, hogy nyugatról valaki ideszivárgott volna, ezért nem is értettük teljesen, hogy lényegében miért is folyik Pesten a harc. Tanácsunk a tervgazdálkodási rendszert továbbra is helyesnek tartotta, csak nagyobb önállóság mellett. Pl.: ha teljesítjük az állami tervet és leadjuk az állami nyereségrészesedést, úgy az azon túli bevétellel az üzem gazdálkodjék szám­ adási kötelezettség mellett. Egy irányító és helyes alapokra fektetett kommunista párt sem volt az ér­ telmes tanácstagok előtt mellőzendő, mert ismerve magyar fajtánkat, mind annyira okos, hogy képes anarchiát csinálni, márpedig akkor rend nem lehet. Kell tehát diktátum, de ez az eddiginél nagyobb szabadság keretében és fel­ tétlen törvényességi formák mellett történjék. Mikor az üzemi küldötteknek mondottuk, hogy egy munkásuralmi - fenti — demokrácia az elképzelésünk továbbra is, az volt a benyomásunk, hogy csodálkoznak, hogy kimondjuk a szocializmus szót, valamint azt, hogy e rendszer alapintézményeit meggyőződés szerint továbbra is fenntartandónak tartjuk. De megértették, hogy valóban legjobb a szocializmus gazdasági rendszere, csak amint mondották, abban több legyen az értelem, kevesebb a bürokrácia és törvénysértés. . .” A M EG T O R L Á S ELSŐ F Á Z IS A : L E T A R T Ó Z T A T Á SO K , V A LLA T Á S 'Németh László Február 28-án ugyanúgy eljöttem hazulról, mint máskor. Vonattal jártam be a gyárba, reggel 6 órára. 6-tól 2-ig volt az első műszak. És úgy 10 óra felé a hangosbemondó mondja, hogy Németh László, áruforgalmi osztályvezető, jöj­ jön a főmérnöki irodába. És hát, úgy ahogy voltam, kék köpenyben dolgoz­ tam. mentem föl, és üdvözöltem a titkárnőt, aki az igazgató és a főmérnöki iroda előtti részen foglalt helyet, és mondja, hogy oda menjek be, ott vár­ nak. És nem a főmérnök volt ott, hanem két idegen, állítólag nem salgótarjá­ niak voltak, a lényeg az, hogv azt mondták, hogy letartóztatnak. Egyikük előttem megy. másikuk utánam - azt mondja, nem tesznek bilincset rám, nem szabad föltűnést csinálni, mintha rendesen mennénk, ott van az au­ tó, oda kell mennem. Hát, nem lehet ez ellen semmit tenni, hát tudomásul vettem, mondtam, hogy a ruhám a munkahelyemen van - azt mondja, nem fon­ tos a ruha. És az autó úgy helyezkedett el, hogy itt volt a nagy kapu, az első kerék a járdán, a hátsó az üzemen belül volt. Még másik két személy tartóz­ kodott az autóban. Mikor odaértünk az autó elé, az egyik kinyitotta az ajtót, a másik belökött. Azt azért láttam, hogy a portáslány a fejéhez kap - később beszéltem vele, mikor hazakerültem, azt mondta, tudta, hogy nagyon rossz helyre visznek. A lényeg az, hogy február 28.-án délelőtt történt ez, bevittek a megyei kapitányságra és ott azt mondták, hogy néhány napra leszek letartóz­ tatva, legföljebb — közbiztonság-őrizetnek vették akkor az internálást odakerülök három hónapra, és majd néhányszor kihallgatnak. Aznap 35 �semmi se történt, tizenegy napig voltam itt, néhányszor meghallgattak a tűz­ helygyári eseményekről, elmondtam, amit tudtam, és ami velem kapcsolatos volt. És a kihallgatásokon engem nem bántottak, az éjszakák voltak kemények, amikor is a karhatalmisták néhányszor bementek a rendőrségre és ott kirán­ gatták a cellákból az embereket - engem is néhányszor: kétszer, és hát bi­ zony azok kemény percek voltak. Földre teperték az embert, rúgták, géppisz­ tollyal verték, amit értek. Általában ittasak voltak. Mede Lajos és felesége M. L.-né: Éj jeles voltál, és akkor hazajöttél reggel, akkor lefeküdtél, mert ugye éjszakára kellett menni dolgozni, és délután fél négykor megállt a dzsip a kapunk előtt és jöttek föl a pufajkások, nevet nem tudok, mert salgóiak vol­ tak, nem ismerem. És jöttek és akkor a Lajost keresték, és akkor mondtam, hogy hát miért. Akkor semmit ők nem mondtak, fölköltöttem őt, hogy öltöz­ zön föl. Elvitték, én már őt csak a tárgyaláson láttam. K . : É s akkor hová vitték? M. L . : A rendőrségre. Igen, oda vittek le. Nem tudom, hogy mondjam-e részletesen. K . : Mondja csak! M. L.-né. Ne! - Akkor én kimegyek. M. L .: Na, nem kell azért kimenni, édesanyám. - Amikor beléptem, mindjárt azzal fogadtak: „Te rohadt fasiszta!” De már kaptam is. Ügyhogy még köszönni se volt időm, amikor belöktek kívülről. Akkor mondták, hogy köszönjél, te fasiszta! A kurva anyád! - Meg mit tudom én, olyan ocsmány szavakat. Meglepetésemre, kaptam egy nagy fülest, úgyhogy a fülem úgy csen­ gett, hogy hát jóformán nem is értettem, nem is hallottam, hogy mit monda­ nak. Amikor bementem, azt aztán elmondani, az egy borzasztó. Nem az ér­ dekelte őket, hogy én mit csináltam, vagy mit tudok, hanem, hogy tudnak hülyére verni. Nem tudom, hogy azzal többet akartak-e kiszorítani belőlem. De, ha engem agyonütnek, akkor se mondok olyat, ami nem igaz. Hát nem tudom, inkább a nyelvemet hagyom kihúzni, vagy nem tudom, mit csinál, ak­ kor sem. Inkább megdöglök. De olyat nem mondok, ami nem igaz. Ami igaz volt, én azt elmondtam. De nem azt kérdezték, hanem levetkőztettek alsónad­ rágra, fölfektettek az asztalra, végigvertek gumibottal. A másik a talpamat ütötte. Utána föltettek a fogasra, fölakasztottak nadrágszíjjal. Akkor a kádár­ kolbászt nyomták a számba be. Szóval, borzasztó, amit műveltek. Akkor rúg­ tak gyomron, ahol csak értek, ott üttek. És úgy dobtak fel utána bennünket a kocsiba, agyonra bilincselve, meg agyonra verve, mert agyonra voltunk ver­ ve, és úgy láttam csak én is, hogy széthúztam a szememet, ha valahova akar­ tak menni. így vittek le a megyei börtönbe. Ott kezdték elölről. De úgy, hogy úgy vezettek, mert egyáltalán nem láttunk, úgy össze voltunk törve. Legalábbis én. K .: A rendőrségen kik voltak bent? Rendőrök? M. L .: Hát, hogy mondjam, voltak azok között... a harminc százalék pufajkás volt. Pufajkás. Egyre emlékszek - , vagyis kettőre: az egyik nem bántott, ő csak annyit mondott: sportoló, adjatok neki, ez bírja! A másik meg, nem tudom, él-e még, ez volt a verőlegény, ez vert a legjobban. Utána elvittek a megyetanácsra, ott szintén kezdték. Volt itt a zsebemben vagy tizenöt csomag 36 �tűzkő, amit előtte való nap vételeztem, mivel hegesztő vagyok, azzal szoktam meggyújtani a pisztolyt. Ahány darab volt, annyi pofon. Kezdték elölről. De már én azt se tudtam, hogy honnat adnak, ki adja, mért adja. Mert már egy­ általán nem láttam, a szemem tiszta vér volt, bedagadva, úgyhogy nem lát­ tam. Szám, minden, szóval piszkosul elintéztek. Borzasztó még rágondolni is, mert most már nem bírnám ki. Amit csináltak ártatlanul az emberrel. Mert ártatlanul. Mert, ha bűnös lettem volna, vagy valakinek egy pofont is adtam volna, vagy olyat szóltam volna, hogy lett volna értelme, hogy miért kapod. Borzasztó volt ezt átvészelni, átélni, hogy az embert ártatlanul csak így min­ den, minden tett nélkül, vagy értelem nélkül így agyonra lehet verni. M. L.-né: Aztán a férjem jó öt évvel, vagy talán három évvel a szabadu­ lás után - nem tudom már, ezt ő tudja megmondani - panaszkodott a fejére, meg a fülére, hogy borzasztóan zúg. Elment itt a fülészetre, hát itt a dok­ tornő rögtön Pestre utalta - ők nem foglalkoznak vele. Utána fölmentünk a beutalóval Pestre, Pesten megvizsgálta őt egy adjunktus. Bevitte a férjemet a vizsgálóba, megvizsgálta, utána kigyött egyedül és kérdezte tőlem, hogy hát a férjemnek a fülével mi történt? Mondom én: miért? - Azt mondja, azért, mert dobhártya-elszakadás, az üllőkalapács eltörve, hogy ez olyan ütés... Hol ütötte meg ennyire a fejét, hogy ilyen valami történt a fejével? Hát én bizto­ san nem ütöttem meg, és rögtön rávágtam azt, hogy ötvenhat. Ötvenhat... Meg­ köszönte, fogta magát, elment - ennyi volt. És bizony, akkor megműtötték őtet, mindent betettek, pótlást, plasztikai dolgokat, meg mindent. Tóth Faragó József Dolgozhattam - így mondom, dolgozhattam - '57. február 21-ig. Akkor ide­ adták a papírt, a munkakönyvét: „létszámfölösleg, nem tartok igényt a mun­ kájára.” Biztos voltam benne, hogy ez mit jelent. Elhatározott szándék volt, mások is kaptak már, úgyhogy már megtanultuk, hogy hogyan történik majd ez, a terror, hogyan kezdődik a leszámolás. így kezdődött: elküdtek a bánya­ gépgyártól, eljöttem. Akkor elmentem itthonról, legalább addig ne legyek itt, amíg az a nagyon éles bosszú meg nem lanyhul egy kicsit. Elmentem haza, ahol születtem, abban a lakásban voltam a nagyapáméknál egy hétig. Egy hét­ re rá kerestek engem itthon. Na, most már hazamegyek, mert úgyis megtalál­ nak. Édesanyám jött értem: fiam, gyere, kerestek, gyere haza, ne menj seho­ vá, menj jelentkezni. Lehet, hogy előnyödre szolgál. Előnyömre szolgált, mert lehetett volna rosszabb is, amit kaptam. Lehet, hogy tán nem is bírtam volna ki, ha többet kaptam volna. így nem rúgtak belém 100-at, csak 98-at. Kész. Lehet, hogy az a kettő rúgás lett volna az, ami már sok lett volna. Úgyhogy tehát 28-án hazajöttem, bementem a járási rendőrkapitányságra. Itt vagyok, kerestek. - Jó, tudomásul vették, kicsoda, menjen ki, várjon kint. Vártam kint, készülődés, forgolódás, három-négy ember be, egy ki..., megint három-négy em­ ber be, egy ki; megint három-négy ember be, egy ki, na, mondom, akkor jól van. A mellékhelyiségekbe bementek és akkor aztán behívtak tárgyalni, hogy, hogy volt. De nem tárgyaltak. Szemben volt velem egy főhadnagy, az kérde­ zett - a többi meg ütött. Nem tudok mást mondani: ütött. Amíg álltam, meg bírtam állni, úgy látszik, hogy elég jó kondícióban voltam, álltam, amíg le nem ütöttek, amíg el nem szédültem. Akármit kérdeztek, és én akármit vála­ szoltam, mindig csak a gumibot volt a válasz rá. Mindig a gumibot volt. Ez 37 �volt a lényeg szerintem. Mert, ha érdemlegeset kérdeztek volna, akkor a bíró­ ság elé kerültem volna. Vagy nem igaz? Hát igaz. Hát nem kerültem bíró­ ság elé, hiszen nem láttam a bíróságot, akkor mindegy, hogy mit kérdeztek. Ütöttek-vágtak, mint a répát. Mit mondjak..., mit kérdeztek? Semmit. Lé­ nyegtelen. A lényeg az volt, hogy megfélemlítsenek. Azt hiszem, egy kicsit sikerült is nekik. Jecsmenik Andor December 8-án délután jöttünk haza Budapestről. A két kocsi, az acélgyári kocsi és a bányakocsi egész közel ment egymáshoz, és a pálfalvai kanyarban rengeteg pufajkás, meg orosz körbevett bennünket és engem név szerint a ko­ csiból kiszállítottak. Búza őrnagy - aki régi iskolatársam volt, de abbahagyta a technikumot három hét után - az árok partjára állított, a kezemet széttetet­ te, azt hittem, agyon akar lőni. Kisült, hogy fegyvert akar nálam ellenőrizni, és elvette a személyi igazolványomat azzal, hogy neked erre már soha többet nem lesz szükséged. Akkor lekísértek a vasúti sorompótól pár méterre levő hatalmas, vasúti talpfákból rakott, ilyen máglyatűzhöz, és azt mondta nekem a Búzás, hogy maradj itt, amíg nem szólok be Tarjánba, hogy elkaptalak. A tűz körül egy nagybátonyi pufajkás, aki engem már ismert, elkezdett nekem szövegelni olyasmiről, hogy mi, Nógrád megyében ki akartunk kiáltani vala­ milyen önálló köztársaságot. No, ezzel kapcsolatban elkezd engem cseszegetni, lejárató szándékkal ugye, hogy valaki mondta neki, hogy a nagybátonyi bá­ nyavárosban, a lépcsőházában a Szabó Ervin felesége, meg az én feleségem ve­ szekedtek, hogy ki lesz a miniszterelnök majd Nógrád megyében. Ezt több­ ször előhozta, a miniszter szót. Hát az ottlevő orosz katonáktól hallom, hogy miniszter, miniszter, ahogy beszélnek oroszul. Lényeg, hogy a Búza visszajön egy bizonyos idő után, és mondja nekem, hogy megy be Tarjánba a teher­ autó, föl fogsz szállni és leülsz a platóra. Hát ugye, én tudtam, hogy miről van szó, én nem okoskodtam vele, engedelmeskedtem a Búza úrnak, és ami­ kor a kocsi beállt a tűz mellé, a hátsó ajtót lehajtották, fölsegítettek az orosz katonák. Ahogy ott folyton mondogatták, gondolom, hogy miniszternek néz­ tek engemet az ürgék. De a lényeg az volt, hogy mikor le akartam ülni a plató közepére, az orosz katonák fölemeltek és leültettek a kocsi közepén le­ vő lócára. És végül Búza őrnagy úr csodálkozva látta, hogy én ott ülök az oroszok között, velem beszélgetnek. Lényeg, hogy bementünk a rendőrségre. Bevittek az udvarba, fölvittek az emeletre, és a harmadik emeleten bevittek egy irodahelyiségbe, négy nyomozó fogadott, elszedtek tőlem mindent. Bizo­ nyos idő után ugye, bejön a Ladvánszky, és káromkodva ráordít két személy­ re, hogy azonnal takarodjanak ki innen, nem volt már mára elég?! Akkor a két nyomozó kiballagott az irodából, másik kettő visszaadott ne­ kem mindent és elkezdtünk beszélgetni olyan általános dolgokról. Nem kihall­ gattak, hanem beszélgettünk. Újra visszajön a Ladvánszky és kivisz engem a folyosóra. A harmadik emeleten volt ez. És egy orosz tiszt elé visz engem. Senki nem volt a folyosón, csak mi hárman. Azt kérdezi tőlem a Ladvánszkyn keresztül az orosz tiszt, hogy „Jecsmenik, mondja meg őszintén, hogy mi ké­ szül Szorospatakon, a Mátrában, mert maga harckocsivezető volt, jól tudja, hogy fel se kell menni innen, lentről, szétlőjük Szorospatakot.” Mondom az orosz tisztnek a Ladvánszkyn keresztül, hogy engem november 15-án elfogtak oroszok partizánkodásért, az is mese volt, ez szintén mese, amit maguk most í8 �mesélnek, ott semmi nem készül. Akkor még visszavittek az irodába, kihall­ gattak ilyen formailag, inkább beszélgetés volt, de nem emlékszek jegyzőkönyvi részletre. Ellenben, amire visszacmlékszem, hogy lctcreltck a földszint­ re, egyik őrszobára és azt mondta nekem enyhe gúnnyal az egyik nyomozó, hogy na, Jecsmenik, a maga sorsa a Szabó Gábor alezredestől függ. Szabó G á­ bor az őrszobának nevezhető helyiségben sétál le-föl, a bent levő ágyakon né­ hány pufajkás, olyan bundasapkájú, lesett ránk, hogy most mit csinál a Szabó. A Szabó a sétánál egyszer csak megfordult és azt mondja: „na, Jecsmenik, maga ugye már ki van fáradva?” Mondom: természetesen. Nézze, azt mondja, lemegy a pincébe, egy kicsikét kipihenni, aztán majd meglássuk, hogy mi lesz. Hát, ugye, tudtam, hogy ez most már azt jelenti, hogy Szabó engem nem mer elengedni, nem engedhet el. Lemegyek a pincébe és ott is maradtam utá­ na. A kihallgatáson aztán rádöbbentem arra, hogy itten valami, valami megzavarási kísérlet van. Például a nyomozó összevissza ugrál a dátumokban, a napokban és az időpontokban. Például fölteszi nekem a kérdést, hogy Andor, mondja el nekem, hogy mit csinált, mit tudom én, október 29-én, délután. Mondom a dolgot, leállít, megint egy másik nap, megint egy másik dátum. És végül rájövök arra, hogy ezek összegépelik eseménysorozatba a dolgot, és hát úgy is történt. Mikor lezárult ez a bizonyos kihallgatási rész, jönnek há­ tulról, hogy az egész szemenszedett hazugság, stb. Közbe ugye, beláttam, hogy itt valami figurával be akarnak húzni a csőbe. Azt mondtam a nyomozónak, hogy nézze, én nem döntöttem el előre, hogy én most ezt csinálom, vagy ezt fogom arra mondani, mert fogadok, hogy megbukok. Lényegében én azt mondom, amihez az emlékem tapad és ez a valóság. Később, 12-én, 13-án egy nyomozó kihallgatott engem. így beszélgettünk a dolgokról, jegyzőkönyv for­ mában, rövid kérdés, rövid válaszok formájában, mikor nyílik az ajtó, belép egy vadidegen, általam nem ismert személy, látom, hogy katonai vezérőrnagyi ruha van rajta, ősz hajú, monoklis. Odajön hozzám, nyilvánvaló beugrató szándékkal lekezel velem az illető. A kezibe valami piros betűs nyomtatvány volt. A Ladvánszky is vele volt, meg egynéhány személy még. És azt mondja nekem, hogy maga egy provokatív személy, Jecsmenik, azt mondja. Hajlandó-e a Nógrádi rádióba egy ilyen 10 perces beszédet elmondani a tömeg megnyug­ tatására? Mondtam, hogy hajlandó vagyok beszélni, ha én fogom megfogal­ mazni a szöveget, és egy ember mellettem áll, mikor én a mikrofonba beszé­ lek, és az utcára látok, látom a tömeget, az embereimet, ott van egy másolati példány, és visszabólogatnak, hogy minden oké. Hát ugye, erre fel a Házi bepörgött és azt mondja nekem, már ugye, emel­ tebb hangon, más hangon, hogy az a maga nagy szerencséje Jecsmenik, hogy fizi­ kai képtelenség magára fogni 8-a szervezését, mert maga már hajnalban Pest fele ment, mikor a G áli Lajost, meg a Vicziánt elfogták Kisterenyén. Hát én föllélcgcztcm, és egy kicsikét ugye, vidámabb hangon mondtam, hogy köszö­ nöm a sorsnak, hogy ilyen magas rangú személyt küldött le mentőtanúnak, aka­ ratlanul. Hát ugye, olyan pofát vágott a vezérőrnagy, hogy mit, mit beszél ma­ ga? Mentőtanút? Mondom neki, olvassa el a jegyzőkönyvet. Itt nyöszöget en­ gem egy nyomozótiszt, hogy én tudtam, hogy 8-án mi lesz, mert én ezt meg ezért mondtam. A nyomozótiszt kitépte a gépből a papírt, káromkodva, a Há­ zi bepörgött, azt mondta, az anyádnak azt a fasiszta kurva szentségit, mától másképpen fogunk beszélni. És megfenyegetett, hogy fogsz te vallani, te mocs­ kos szemétláda stb., stb. Hát én beszitáltam az ijedtségtől, ki voltam borulva 39 �idegileg, álmatlanság, miegymás. Tovább mondja, hogy bezárom az ujjad per­ cét ide, az ajtónyílásba. Hát én úgy reszkettem, mint egy idegbeteg, beszitál­ tam, és még arra se volt nekem lehetőségem, mivel a szám kiszáradt, hogy megkérjem, adjanak egy pohár vizet. Fogtam önkényesen a kancsót, és aztán a pohárba próbáltam önteni, valami bele is ment, magamra locsoltam a felét, ittam belőle valamit, hogy a szám nedves legyen, mondtam neki: , - Vezérőrnagy bajtárs! Láthassa, hogy nem vagánykodok, be vagyok itten trottyintva, szép fehér vagyok, izzadok is, remegek. Nyugodtan üssenek, ver­ jenek, de amit vallani fogok, nyugodtan meggyőződhetnek, hogy benne van az én vallomásomban, én meg meggyőződök arról, hogy sztálinista, rákosista sza­ dista alakok. Üssenek, verjenek! - Elkezd még ott valamit kiabálni a Házi ve­ zérőrnagy, engem elvezettetnek. Levittek a pincébe, bemegyek a zárkába, és megdöbbenve néznek rám lent, hogy én hogy nézek ki. i - Mi van Andor? Gyerekek, mondom, mi lesz itt hajnaltól, el fog a pokol szabadulni. - Hát aztán mennyi idő telt el, ezt már nem tudom. Lépéseket hal­ lunk. Lábdübörgést. És utána halálos csend, amíg mi ott vagyunk a lejáratnál, a WC mellett közvetlen. Hallok egy hangot, kérdezi, hogy hogy hívnak. Megis­ merem, a Házinak a hangja a kérdező hangja. Egy vadidegen hang megszólal, hogy Hadadi Rudolf. Aztán megszólal a Házinak a hangja, hogy mi vagy? Megszólal valaki, hogy bányász. Aszongya a Házi, hogy bassz le neki egy bányászosat. És mi hallottuk az ütlegek hangját. Némán tűrte az ütlegelést. Azután hallottam, hogy valakit elvonszolnak. Nyilván őt vonszolták el. Utána kérdezi magázódva a Házi, hogy hogy hívják? Mondja, hogy Hargitay, Hargitay Lajos. Erre Házi valószínű, nem mondott semmit se, csak intett az ütés megkezdésére, mert az ütlegelést hallottuk, már úgy közbe, mintha verték vol­ na befelé, úgy azon a hosszú cellafolyosón befelé. Hallottuk, hogy később el­ mennek a pincéből. Ugye, a vizelési inger elfogott mindannyiunkat és szóltunk - egyik rendőrtiszt volt, aki be volt közénk zárva - , hogy engedjen ki, mert behugyozunk a félelemtől. A rendőr kiengedett a WC-re, azt mondta, mehet, hát egy pár méterre voltunk, kimentünk, négyen voltunk a zárkában, vagy hárman, már nem tudom pontosan, lényeg, hogy megint hallottuk a lépések zaját. A rendőr behúzta a WC ajtaját, amin volt egy ilyen — cirklinek neve­ zik - kis lyuk. És az egyik rendőr, aki velem együtt volt bezárva, engem oda­ állít, mikor a lépések ugye kezdenek elhalkulni, odaránt engem az ajtóhoz. Akkor láttam utoljára a Hargitay Lajost. Ment kifelé a vasajtón, és a bal fülénél fogta a tarkóját, véres zsebkendővel. K .: Magát verték? F .: Nem. Ott nem vertek. Ellenben megvertek Vácon. Megvertek '57. októ­ ber 23-án Vácon nagyon. Levetkőztettek gatyára, ingre, lefektettek hasra, és összekötötték a bokámat egy katonai derékszíjjal, úgy megvertek, hogy nem ismert rám az orvos, mikor másnap jött a fogdába ellenőrizni. Kérdezte, mi baj van? Kicsoda maga? Mondom, hogy Jecsmenik vagyok. Egy belevaló, ren­ des srác volt, otthagyta az egész börtönt. Azt mondta, Auschwitzba’ nem bántak így a fasiszták a zsidókkal, meg a deportáltakkal. Ügy tudtam kimenni a zár­ kából, mikor abbahagyták a verést, mondtam, hogy hason feküdtem, meg­ emelték a derékszíjjal a lábamat, és úgy megvertek gumibottal, mintha ezer tű lenne a talpamban. A talpam meg meggömbölyödött. Mikor nógattak kife­ le, én leestem és négykézláb mentem kifele. A zárkaajtón úgy bebaszták utá­ na a rongyaimat, még vissza kellett mászni érte négykézláb- Borzalmasan meg­ 4° �vertek. Úgy gyógyítottam föl a fejemet, hogy a zárkában levő egyetlen vödör vízre - ott a pincében hideg volt - ráraktam a kezemet és utána a fejemre, meg az arcomra, úgy borogattam. Borzasztóan meg voltam verve. Akkor elvit­ tek engemet. F. L. ...Akkor az apósom azt mondta, hogy fiam, mondjál föl, nem mehetsz a pucerájba dolgozni, azt a munkát te ott úgyse bírod. K .: Miért helyezték át? Óriási bűnöm volt, egy napig a munkástanács elnöke voltam. És ez olyan nagy bűn volt, hogy ezt nem lehetett elnézni nekem. Aztán mentem haza, már akkor az úton mondták, hogy jaj, ne menjen haza, Laci, mert ott várják a rendőrök. Hát miért ne menjek haza, nincs nekem semmi bűnöm, hogy ne mernék hazamenni. Hazamentem, a rendőrök akkor­ ra elmentek, de azt hagyták meg a feleségemnek, hogyha hazamegyek, akkor rögtön jelentkezzek bent a kapitányságon. Bementünk úgy egy óra tájban. En­ gem rögtön ottfogtak. A feleségemet kiküldték, úgyhogy már ebédelni sem volt alkalmam. K i akartunk jönni ebédet venni, akkor engem nem engedtek ki, később meg a feleségemet nem engedték be. A főhadnagy, aki a feleségemnek ismerőse vollt, hivatalból az nyugtatgatta a feleségemet, hogy Évike ne törődjön semmivel, mert nem lesz semmi baja a férjinek. Kihallgatjuk, aztán jöhet vissza. Hát, ez a semmi baj, ez hat és fél hónapig tartott. A rendőrségen odaállítottak a falhoz, a tűzhelygyáriakból akkor mán ott voltak vagy hatan-heten. És hát ugye, sorban vitték be őket kihallgatni az iro­ dába. Utána, mikor kihallgatták, akkor vitték le a fogdába. Én legutoljára maradtam. Közben úgy nyolc óra, fél kilenc tájban, vagy talán több is volt, nem tudom pontosan, de jó késő este volt, hallottam a telefonálást, aztán a futkosást a folyosón. Hallottam, hogy bentről telefonálnak a bányának, sofőrt adjanak. Nem ad sofőrt. Akkor az összes pufajkás, aki ott volt a rendőrsé­ gen, géppisztollyal a folyosón mentek le az udvarra, hát hallottam, hogy megy el az autó velük. Azt történt, ahogy később megtudtam Kistarcsán, hogy az egyik bányai sofőrt levették a kocsiról. Vagy le akarták venni. A tari sorom­ pónál. Na, most nem volt, aki elvigye a kocsit. A bányától kértek sofőrt, mert az bányai kocsi volt. Az illető nem adott, a bányai garázsmester nem adott sofőrt, nem tudott sofőrt adni. És akkor vitték ki a pufajkásokat. Hogy, mint vitték el a kocsit, nem tudom, csak ez a fiú mondta el később, hogy hát én voltam az, akit akkor levettek a kocsiról, ö t is internálták később, így ke­ rültünk’ össze Kistarcsán. Na, most ezzel úsztam meg, hogy akkor nem verték ki a fogam, amit aztán később pótoltak. A többieket nagyon megverték. Csupa vér volt a fal. Később, amikor visszajött a kocsi, úgy tíz óra tájban, akkor nem bántot­ tak, levittek a megyei kapitányságra, bezsúfoltak egy kis szobába, egy kis ma­ gánzárkába nyolcunkat-kilencünket. Akkor hozták be később ezt a Ponyi And­ rist, aki annyira össze volt verve, hogy mozdulni nem tudott. Ott a magán­ zárkában volt egy priccs, amelyiken egy tüdőbeteg kisterenyei tanácselnök, vagy tanácstitkár - az volt azelőtt - , az feküdt. Az átadta a helyét a Ponyi Andris­ nak, ott ápolgatták őt, akik közvetlen mellette voltak. Leülni sem lehetett, áll­ va szorongtunk ott a priccs körül. 4i �Stiegerwald Ottó December 8-án Pestről megérkezve, hazamentem. Szegény anyámék őrjöng­ ve vetették magukat elém, azt hitték, hogy én is ott pusztultam el a téren, a halottak között, hogy nem érkeztem haza. Megvacsorázok, lefekszem, ők is na­ gyon kétségbe voltak esve, ők is nagyon féltettek engem. Ügy tizenegy óra tájban motorzúgás. Egy szovjet páncélkocsi, az a lánckerekes jött. Négy szov­ jet katona ült benne, két polgári ruhás, meg vagy hat pufajkás. Körülfogták a házunkat és értem jöttek, és elvittek. Bemegyünk a rendőrségre és a Szabó őr­ nagy fogad bennünket, akivel még az előző nap tárgyaltam. Na, azt mondja, ugye látják, ezt akarták, most megkapták a sorsukat. Mondom: most miért így beszél velem maga, amikor mindent azt tettünk, amit ketten egymással meg­ beszéltünk. Semmivel sem tettünk többet. Erre meghökkent. Egy szót nem szólt. Elengedett, akkor levittek. Akkor történt este tíz órakor, tizenegy óra­ kor a letartóztatásom. Ezután az történt, hogy a harmadik héten kezdtek velem foglalkozni, előbb fegyvereket kértek tőlem, mert elhangzott egy gyűlésen, a szociáldemokraták mondták, hogy erős fegyver van a mi kezünkben. Hát a sztrájkjog, meg a munkásszolidaritás, a munkásösszetartásnak az ereje... De ők fizikailag értették, hogy hol vannak az eldugott fegyverek, meg ilyes­ mi. Minősíthetetlenül viselkedtek. K .: Megverték-e magukat? Én a többiekről nem tudok, külön zárkában voltam. Engem nagyon meg­ vertek. összevissza rugdostak. Kizártak egy pincébe egy szál nadrágban és a fagyba - akkor kint kemény fagy volt - , ott voltam közel négy óra hosszat. Úgy remegtem. Nem engedtek leülni, nem engedték, hogy melegítsem magam, hanem hátra kellett tennem a kezem és a falnak fordulva állni. Azért vertek meg, mert a mellettem levő zárkában volt Pálinkás őrnagy, a rétsági páncélosez­ red parancsnoka és észrevették, hogy mi ketten beszélgetünk egymással. Föl­ mentem kihallgatásra, fölkértek, hogy ismerjem be, hogy én angol kém vagyok, tartottam az angolokkal a kapcsolatot. Mondtam, hogy nevetség, hülyeség, én mindenről cl tudok számolni. Kérdezik, hogy miért van úgy összetörve a fe­ jem. Mondtam, hogy összevertek a pribékek odalent. Vettem észre, hogy ennek foganatja lett, hogy nem vette jó néven a nyomozó, hogy megtörténtek a lenti túlkapások. Akkor vagy százszor leíratták a ténykedésemet, hogy mit csináltam, mikor, mcttől meddig. Majd január végén már a vallatásból lehetett észreven­ ni, hogy velem szemben enyhülnek a célozgatások, a tanúkihallgatásnál. Már a kérdések is olyanok voltak, hogy vettem észre, hogy az én esetemben javu­ lás történt és január végén lehívatott a főosztályvezető, Adorján Gyula. Leül­ tetett az asztalhoz és azt mondta, hogy a szabadulásomat köszönhetem annak, hogy nagyon jó dolgozó voltam egész gyerekkorom óta az acélgyárban. A ve­ terán kommunistáknak egy kis csoportja fölment vele beszélni és a Saljupin elvtárssal úgy döntöttek, hogy én nem tartozom azok közé, akik felelősek vol­ tak az ottani eseményeknek a megtörténtéért. És végezzem becsületesen a munkámat. Annak dacára, hogy tudják, hogy én melyik oldalon állok, és ez becsületes az én részemről, mert legalább tudják, hogy rám, nem lehet számí­ tani, de, ha még egy legkisebb dologért bekerülök oda, akkor ezt is hozzácsap­ ják és annak keserű vége lesz. Mondta, hogy most remélem, maga először templomba megy. Mondtam, hogy odamegyek. 42 �K .: Tulajdonképpen hogy történt ez akkoriban? Hogy’ döntötték el valaki­ ről, hogy bűnös, a másikról meg, hogy nem bűnös? Ez az ottani ügyészségnek és pártbizottságnak a véleményezése és ügyészsé­ gi indítványok szövegezésén múlott, meg, hogy ki volt szimpatikus és ki nem. Kire, mit tudtak ráilleszteni. Magos Béla December nyolcadika engem nagyon megrendített. Eltökéltem, hogy ezt az országot elhagyom. E l is mentem - ez már később, nyolcadika után egy hó­ nappal előre - a határig, egy hómezőn, nagyon nagy hómező volt Magyaróvár­ nál. És akkor eszembe jutott, hogy én meneküljek ebből a hazából? De miért? Visszafordultam, keservesen sírtam. Visszajöttem. Az, hogy visszajöttem a a határtól, megnyugtatott, mert könnyebb lett a lelkem, hogy annyi adósságom sincs, hogy elmentem. Salgótarjánba vissza nyilván nem mentem, nem is mehettem, mert valakik a szolgálati lakásomnak az ablakát belőtték fegyverrel és a gyermekre hullott az üvegcserép, azért a feleségem felköltözött Budapestre, az öcsémhez, aki lift­ szerelőmester volt és korábban a pártőrség tagja. Mint katona. Hát ő ment lé a holmimért, ezért nem is volt különösebb problémája. De mégis élnem kellett és mivel a lakáson kerestek, ahol a feleségem volt, oda nem mehettem. A volt hadbíró barátaimnak a lakásán bujkáltam. Ötőlük kaptam, mikor mit, ennivalót. A hadbíró köpenyével takaróztam és így bujkáltam. Aztán egy-két ügyvéd ba­ rátom is megengedte, hogy bujkálhassak nála. Nagyon rossz volt az érzetem, láttam, hogy minden ellenkezőre, minden ígéretnek csak a fonákja áll, és az is veszélyesen áll. Tudtam akkor a két ba­ rátomnak is az Ipoly mentén az esetét, amiről ne is beszéljek.. . Hadadi Ru­ dolfról és Hargitay Lajosról. Hát, kérem szépen, látszólag nyugalommal, de remegő gyomorral azt se tudtam, hogy hova menjek és mit csináljak, hogy másnak ne ártsak. Így telt el az idő, elég nehezen telt el. Néha elmentem egy templomba is, hogy az én istenem azért csak megsegít. Nem tettem lelkiisme­ retlent, de még rosszat se. Így jött el aztán a március elseje. Egy barátom azt mondta, hogy valami kis járandóságom van, az acélgyár kirendeltségére, a Padmaniczki utca és a Nagymező utca sarkára beadja. Én be is mentem érte. Igen ám, de odament egy pufajkás, meg egy-két államvé­ delmis nyomozó és géppisztolyt fogtak rám, hogy add meg magad, ennek az utcának a sarkán. Mondtam, hogy addig nem teszem fel a kezem, amíg a gyermekemért cl nem megyek, a gyermek egy óvodába van betéve. Na hát mondták, hogy hol. Elmentünk. A gyermeket a feleségem elvitte. Erre bent voltam az autóban. Lementünk Salgótarjánba. A két államvé­ delmis mondta nekem, hogy órájuk ne haragudjak. Mondtam, nem haragszom én rátok. Az autóval megérkeztünk Salgótarjánba, a városi főkapitányságnak a pincéjébe. Egy külön szobácskábán egyedül voltam. És akkor hallom, hogy jelenti a karhatalmista, hogy „százados úr alássan jelentem, meghoztuk” . Na, bejöttek az urak és az inkvizíció módszere szerint történt az estém. Nem me­ sélek róla, erről nem beszélek. Másnap reggel a főkapitányságra mentem, ahol szintén egy pincébe kerül­ tem. Hát az borzasztó volt. Nem az, hogy a pince, hát az természetes, hogy ilyen is van a rendőrségnél, főkapitányságnál pláne, hanem az, hogy hallani 43 �azokat a nyögéseket, amikor a zárka kinyílik és utána pufogások, nyögések... Hát, ordítást nem, csak utána az elhalása a hörgő hangnak. És nyílnak a zár­ kák. Az enyém is nyílt. És akkor ezek az urak, akik háromszáz forintos napi­ díjasok voltak - bár a napidíj harminc év óta csak harminc maradt a polgá­ rok számára - nyüzsögtek, jöttek-mentek. És volt egy új szerszámuk is, egy ekkora úgynevezett kádárkolbász. Hát én is fölkerültem egy emelettel, vagy pincesorral fejjebb. És ott egy főtörzsőrmester, akit annak idején még kézbe­ sítésre sem tudott a kapitányság fölhasználni, olyan buta volt, elibem áll és persze, ott mások is voltak — és azt mondja nekem: „mondd, hogy tudtál így lesüllyedni” . Hát, ugye, mit mondjak. Ha bármit mondok, akkor a töb­ biek osztanak ki. Nem mondtam semmit, ö nem volt rest. Nagy baj nem tör­ tént, mert a fürdőkád egész jól tele volt vízzel és nem lett egész vörös, csak eléggé rózsaszín. Egy forradalomért? Hát nem megéri? Pláne, ha az ember csak jót tett. Hát kérem, ezen is túl lévén, akkor kezdődtek a kihallgatások. A nyomozótisztek egy része ismert engem. Az egyik azzal kezdte, mikor a pincébe lejött, hogy de szépen tudott beszélni, amikor az ügyészi gyűlés volt — tudniillik, akkor azt hangoztattam a megyei vezetők előtt, hogy nem kell büntetlenül hagyni a bűncselekményt, de meg se kell torolni, hanem olyan középúton, ahogy az méltányos. Aztán jöttek mások, más megjegyzéssel. Jött az államügyész, Rozgonyi úr, hogyha maga mellénk áll, mi lett volna magából. Miért nem tette? De ez a pincében volt. Mondom, hogy ügyész úr, maguk annyira törvénytelen embe­ rek, hogy én ezt nem tudtam megtenni. Ha el nem kapom az ujjamat, ma már négy ujjammal kevesebb van, úgy vágta be a vasajtót, de elkaptam az ujjamat. Ezt én arra veszem, hogy ő sajnálta, hogy nem azt az utat követtem, amit ők látnak. Viszont azt mondtam, hogy nem tudom követni, törvénytelen becstelen is sok esetben. Hát aztán megkezdődtek a kihallgatások, persze, csak éjszaka. Ezek között volt olyan ember, aki az aktatartót így tartotta ne­ kem, hogy lássam azt, hogy BHÖ I/2. Ami csak öt-tíz év. A másik azért hívott föl éjszaka, hogy cigarettát adjon. Tudta, hogy nagyon nagy dohányos vagyok. Tehát ilyenek voltak a nyomozótisztek velem szemben. Nem mondhatok rájuk rosszat. De, akinek pont jót tettem, egy volt államvé­ delmis főhadnagynak, hogy bevettem a gyárba, az meg fölrúgott a székkel, a piszok. S akkor mondta nekem, hogy még ez semmi de, hogy mit fog maga kapni az ügyésztől. Mondom, nézze, mit kaphatok egy ügyésztől. Hát aztán megtudtam, mit kaphatok, már jogilag. Hát így folytak a kihallgatások. Aztán egyszer ülök a széken. Nem voltam megkötve. És egy ilyen kis pacák - ilyen pártemberek álltak ott, kék ing, meg piros zsebkendő - azt mondja nekem, hogy „hogy fíltünk mink magiktul” . Mondom, uram, én magát sose láttam. Hát akkor minek félt tőlem. Erre úgy vágott szemen, hogy megint olyan lett a szemem, mint, amikor kórházba kerültem. Aztán folytak a kihall­ gatások és kérem szépen már mindenkit elszállítottak a házból, a pincéből, en­ gem nem. És akkor egyszer azt mondtam az ügyésznek, hogy ügyész úr, eltelt a kétszer harminc nap is, az aktám is bizonyára az ügyész úr által lezárult. Nézett rám. De egy szót sem szólt. Tudtam, hogy hohó, ezek hosszabbítottak. Mert harminc nap után tovább kell mennem. Tovább nem kérdeztem semmit. Hogy meddig voltam ott, nem tudom. De nem volt jó ott lenni, mert egy priccs volt és hárman voltunk ráés egy deszka le is volt szakadva. Nekem hely csak a földön jutott. 44 �HORVÁTH ISTVÁN Salgótarjáni krónika (1956 október — 1956 december) BEVEZETŐ A dolgok: a folyamatok és az események megértéséhez több tényezőt kell fi­ gyelembe vennünk. Dolgozatom arra vállalkozott, hogy több forrásból merítve, megkísérelje az időszak rekonstrukcióját, és összefoglalóan közrebocsátsa az eddig ismert tényeket. Célom nem volt egyéb, mint az, hogy a tévhitek és hi­ tek sűrű hálójával beszőtt eseményeket időrendben újra áttekintsem. A krono­ lógia legyen segítségünkre a harminchárom évvel ezelőtt történtek, jobb meg­ értésére, újragondolására, az összefüggések lehető legtöbb oldalú megismeré­ sére. Legyen ösztönzője a további munkálatoknak, a kutatások folytatásának. Salgótarján, 1956-ban még csak hat éve volt megyeszékhely. Az új közigazgatási szerepkörről, állítható: a központi intézkedés pozitív jelenségek, folyamatok elindulását eredményezte. A régi városi keretek, a kapitalizmustól örökölt, tény­ legesen meglevő és ható erővonalak szétfeszítése járt ez esemény nyomában: a településszerkezet, a lakásviszonyok korszerűsítési igénye, az infrastrukturá­ lis, a kulturális feladatok távlatos megfogalmazása cél, egyben konkrét lehe­ tőség is volt az itt élőknek. Mindez a változás, a gyakorlatban egyre nyomasztóbb: hol jobban, hol ke­ vésbé szigorúan érvényesülő társadalmi fejlődés erőterében ment végbe. A meglevő viszonyok, körülmények az addigi salgótarjáni helyi, városi funkciók ellátásához is szűkösek voltak. így óriási terhet is jelentett az új, a megye­ központi szerepkör ellátása. Mert tény: a feladat felvállalásánál nem a több­ irányú gazdasági, társadalmi, kulturális - feltételek jelenléte volt a döntő, hanem a felülről vezényelt politika szempontjai érvényesültek. Ebben a fel­ fogásban Salgótarján korábbi a maga korában figyelemre méltó, ma úgy tűnik pontosítandó munkásmozgalmi, politikai tradíciói mesterségesen megemelődtek. Az 1945 utáni beszédek, beszámolók hangsúlyai, hangoztatá­ sai jó példái mindennek. A tradíció előtérbenyomulása azzal járt, hogy a város, a megye irányításában a kettős leszűkítés elve érvényesült. Ami azt je­ lentette, hogy az egyébként az idő síkján is lassan terjeszkedő és formájában korlátozott politikai magatartás, a politikai kultúra azonos töltetű gyakorlata - a korábbiakban az illegalitás körülményei között működött kommunista­ sejtek nézetrendszere - kapott nyilvánosságot. Elvileg ez, a többségi érdekek teljesülésére, a történelmi igazságtételre épült, egy idő után azonban egy meg­ határozott csoport érdeke váltotta fel a közösségi érdeket. A munkásmozgal­ mi hagyományok közül nemcsak a nemzeti, hanem más szociális felfogás is kiszorult. A hatalmi szférát hosszú ideig - 1945-1956 között mindenképpen ez a csoportérdek uralta. A folyamatban egyre nyilvánvalóbban erősödött fel a korábbi társadalmi struktúrában elszenvedett sérelem csoportszintű képvise­ lete, az egykori szenvedések kárpótlásának fókuszba kerülése. Az orvoslás tár­ 45 �sadalmi méretű szükségessége helyébe szubjektív személyeket, csoportot érintő - torzult érdekek tolultak. A két világháború között kialakult fejletlen városi társadalmi szerkezetben a különböző csoportok identitása sem volt kellő minőségű. Ez azt eredményez­ te, hogy az előzőekben vázolt folyamat indulásakor az új hatalmi pozíciókba kerülők viszonylag könnyen döntöttek a saját előnyükre és más csoportok hát­ rányára. Ebben az esetben különösen a városi kohéziót meghatározó, a társa­ dalmi hierarchiában középen álló réteg, az értelmiség szenvedett különösen érzékeny vérveszteséget. A hatalmi szituáció miatt a háttérbe szorítottság tár­ sadalmilag elviselhető tűrése, látenssé vált: nem szűnt meg. Jelenlétére az időről időre előtérbe kerülő, értelmiség vándorlásához kötődő intézkedések utaltak. A városi élethez nélkülözhetetlen emberi kapcsolatok is átfogalmazódtak a 40-es évek közepétől. Az új viszonyrendszer meghatározó eleme, egyúttal az érvényesülés — az egészséges ambíció és a konjunkturális karrier összemosódó — útja hangsúlyosan a hatalmi szempontok szerint jelöltetett ki. Ez a hatásrendszer az egyéni és a közösségi közötti mesterségesen eltakart konfliktusok tömegét termelte ki, termelte újjá. Az 1956 előtti városfejlődésben az itt felvillantott, ugyanakkor lényeginek tartott összefüggéseket olyannak minősítem, amelyek meghatározták Salgó­ tarján társadalmi viszonyait, szabályozták közéletét, befolyásolták az itt élők tetteit. Meggyőződésem, hogy mindezek következtében, az 1956-os események meg­ értéséhez ezek az összefüggések elengedhetetlenül hozzátartoztak. PRO LÓ GUS 1956. augusztus 12-én Kádár János Salgótarjánban nagy tömeg előtt beszé­ det mondott, amelyben az M DP júliusi határozatát kedvező fordulatot ho­ zó eseményként értékelte. Főbb politikai megállapításai: - győzött az élő marxizmus, a dogmatizmussal szemben; - helyreállt a demokratizmus, a törvényesség; - a nép és párt egységes cselekvése fontos követelmény; - fontos szerep vár a HNF-re; - fő feladat a szektásság elleni küzdelem, az értelmiség, a pártonkívüliekkel szembeni bizalmatlanság elleni fellépés; - új típusú magatartás a párt részéről a termelés irányításában, a termelőszövetkezetek életében. K R O N O L Ó G IA A LE G F O N T O SA B B E S E M É N Y E K R Ő L 1. Októberben a folyamatok lassúak, az erjedés is lassú. 1956. október 23. A rádió híradásaiból megérkezett Salgótarjánba is a budapesti tüntetés híre. Az első lakossági reagálás a csodálkozás; hogy ilyesmi megtörténhetett. Az elégedetlenség, a társadalmi kritika nem jelentkezett sem korábban, sem ak­ kor nyilvánosan. 46 �október 24. A korábbi hírforrás elapadt. A munkások többsége szokás szerint dolgozni indult. A hivatalos szervek összeszedték a lőfegyvereket: a vadász- és a kis­ puskákat. Fő törekvésük az volt, hogy a zavart okozó eseményeket megállít­ sák a megye határánál. Ennek érrdekében: Borsos Pál alezredes, hadkiegészítő parancsnok, Rácz Károly ÁVH-s őrnagy, arra vállalkozott, hogy ellenőrizteti a Salgótarjánba érkező munkásvonatokat, buszokat. Balassagyarmatra ment 50 fős fegyveres bányászalakulat a rend biztosítására. október 25. A hivatalos politikai szervek, a felkelést ellenforradalomnak minősítették. Folyt az egész megyében a Budapestről ideérkező csoportok lokalizálása. október 26. A Szabad Nógrád című újság (Fk. Hajdú József megyei első titkár) közölte Kádár János és Nagy Imre október 25-i rádióbeszédeit, amelyeknek fontos minősítése: a felkelés fegyveres küzdelemmé vált. Megalakult a Nógrád M e­ gyei Ideiglenes (máskor Forradalmi) Nemzeti Tanács. Vezetői, tagsága később vált véglegessé. Felhívásából a legfontosabb pont: a belső, saját őrség meg­ szervezése volt. Elsősorban fiatalokból kívánta ezt létrehozni. október 2y. A felkelés egyik legfontosabb központja az acélárugyár. Az itt dolgozó munkások - fő szervezőjük Farsang János kezdeményezésére - közül többen végigjárták a város üzemeit: tüntetésre hívtak fel. Ledöntötték a szovjet emlékművet. október 28. Hajdú József, az M DP megyei első titkára, Rácz Károly ÁVH-s őrnagy családostul, és velük többen Szlovákiába menekültek. Jakab Sándor fegyvereket, az Új Szó című magyar nyelvű újságot, röplapokat hozott magával Csehszlovákiából. október 29. Somoskőújfalun, a szlovákiai kapcsolat nehezítésére, az esetleges fegyverszállítás megakadályozására felszedték a határon átvezető hidat. Megalakult az acélárugyár nagyüzemi Ideiglenes Munkástanácsa. Elnöke: dr. Magos B é­ la, titkára: Trezsnyik Ferenc, akit — az M DP által nyomtatott röpcédula sze­ rint korábban a nyilaspárt egyik szervezője volt - így akartak lejáratni. A gyár­ ban különleges fegyveres alakulatot szerveztek: Hadady Rudolf vezetésével. 1923-ban Kolozsvárott született. Róla azt terjesztették, hogy Hitler „Vaske­ reszttel” tüntette ki. A gyári fegyveres őrség parancsnoka: Hárs László, - ko­ rábban őrnagy - lett. Nagy Imre vasárnapi (október 28-i) beszédét bizako­ dással fogadták. Vadkerty Loránd, a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanács titkára nyilatkozott az MTI-nek: „N agy Imre beszédéből kitűnik, hogy az új nemzeti kormány máris reagált a salgótarjáni üzemekből felterjesztett követelések legfontosabb kérdéseire, s elhatározta azok megvalósítását. Az el­ hangzott beszéd biztosíték arra, hogy az új nemzeti kormány a jogos követe­ léseket teljesíteni fogja, és megoldja az égető kérdéseket. A Forradalmi Nem­ zeti Tanács bizalmat szavaz a kormánynak és a munkástanácsok bevonásá­ val mindent megtesz azért, hogy megteremtse a nép követelései megvalósításá­ nak első feltételét, a rendet és a nyugalmat.” 47 �október 30. A korábban megalakult Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Ta­ nács elnökséget választott. Tagjai: dr. Garamvölgyi Antal (a kisgazdapárt megyei vezetőségi tagja volt), Kovács János (a parasztpártot), Laukó György (az MDP-t), Kecskés Károly (az SZDP-t) képviselte. Továbbá Mlinarik Isván tanár, Sartóris Kálmán mérnök, Bajtai Jenő, a megyei tanács osztályve­ zetője, Esztergomi Antal, Lénárt Andor tanár, Édes György középiskolai ta­ nuló, Szabó István rendőrtiszt. Működési központja a megyei tanács épületében rendezkedett be. A választási gyűlésen megjelent kommunisták közül Jakab Sándort, Novák Józsefet, Fekete Ottót, Szoó Bélát, akik az M DP különböző szintű megyei vezetői voltak, a gyűlésen résztvevők a terem elhagyására kény­ szerítették. A volt ÁVH-tagok tevékenységének felülvizsgálatára bizottság ala­ kult: dr. Sarkadi Nagy István, dr. Wágner Jenő, Kecskés Károly, Szabó G á­ bor rendőr alezredes részvételével. október 3/. A megyei pártbizottság aláírásával a bányászokhoz, munkásokhoz a rémhírterjesztők ellen, a sztrájk befejezésére felhívó röplap jelent meg. A Salgótarjáni Iparvidék Forradalmi Munkástanácsa, - amelynek tagjait pontosan nem ismerjük - és a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöksége a sztrájk ideiglenes megszüntetését kérte. A szovjetellenesség, a kommunistacllencsség az utcán, a munkahelyeken ezen a napon nyilvánosságot kapott. Rétságról tizenhét főből álló tiszti, tiszthelyettesi katonacsoport érkezett Salgótarjánba, D eli József főhadnagy vezeté­ sével. Munkásokból, rendőrökből munkásőrség néven fegyveres szervezet kezdte meg működését. Az egység parancsnoka Nagy Béla r.hadnagy. 2. Vitustánc a hatalom körül 1956. november 1. A Forradalmi Nemzeti Bizottság úgy határozott, hogy felszámolják az M DP székházát. A kommunisták további munkájához egy helyiséget jelöltek ki a szakszervezeti székházban. Megkezdte adásait a rádióadó Salgótarjánban. november 2. Észak-magyarországi kormány megalakulásáról tanácskoztak Miskolcon: Borsod-Heves-Nógrád-Szolnok Nemzeti Bizottságai Nógrádból: Mlinarik István, Kecskés Károly, dr. Garamvölgyi Antal vett részt. Vajó István (a Nógrád Népe című újságban) nyilvánosan bocsánatot kért dr. Garamvölgyi Antaltól, mert korábban állásából jogtalanul elbocsátotta. november 4. A Nógrád Népe c. megyei lap főszerkesztője Mlinarik István lett. A lap közölte az MSZMP Intéző Bizottságának felhívását, a párt újjáalakulásáról. november 5. Az acélárugyár Munkástanácsa elhatározta a munka felvételét: „nem célunk az áruhiány” . november 6. Felvonultak a szovjet csapatok Salgótarjánban. Az acélgyári Munkástanács közzétette felhívását: „mindenki jelenjen meg munkára!” . november y-ről 6-ra virradó éjjel. 48 �Megalakult az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság. Elnöke Mrázik János (1924) nagybátonyi bányász volt. Tagjainak teljes névsora pon­ tosításra szorul. Azt ismerjük, hogy Laukó György volt megyei tanácselnök, Vajó István, az M SZM P részéről volt képviselő. A bizottság visszafoglalta a megyei tanács épületét. Nógrád megye karhatalmi parancsnoka: Árvái Mihály. A bizottság lapja, Űj Ütőn címmel jelent meg. november 7. A bányákban újra megindult a munka. november S -12. között: A krónikás a politika, a mindennapi élet történéseiből csak hiányosan tudott érdembenit feljegyezni. Ez biztos nem azt jelentette, hogy csökkent az esémények sodra, csak azt, hogy a zavarok közepette nagy hiány volt a nyilvá­ nosságból, írásbeli források eddig nem kerültek elő. november 10. Az acélgyár, a tűzhelygyár, a szolgáltató vállalat, bányaüzem forradalmi tanácsainak megbízottai tanácskoztak Nagybátonyban Szabó Ervin veze­ tésével. november 12. Megjelent a városban az írószövetség Kádár-kormány ellenes röplapja. Az MSZMP országos vezetőinek megbízásából Nógrádból elszármazott, ta­ pasztalt vezetők érkeztek Salgótarjánba a politikai és a mindennapi élet szer­ vezésére. Tagjai: Pothornik József, Havrán István, Toldi János, Oczel János, Dénes Ferenc, Farkas József, Cser Gyula, Matuz József, Vonsik Gyula. K ö­ zöttük a politikai élet normalizálásának módjára nem alakult ki egység. Az egyetnemértésre utalt az, hogy többen - mint Oczel János - rövidesen vissza­ tértek Budapestre. november 73. A Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság delegációja Budapesten járt. Tag­ jai Mrázik János, dr. Garamvölgvi Antal, Horánv Mihály bányász, Vincze László, az acélgyárból. Találkoztak: Dobi Istvánnal. Kádár Jánossal, dr. Münnich Ferenccel, Apró Antallal. A Kádár-kormánynak teljes bizalmat adtak. Mikszáth Rádió néven Salgótarjánban új rádióadó kezdte meg működését. A szovjet egységek másodízben vonultak be Salgótarjánba. Az acélgyári csoport elrejtette fegyverét. A Nemzeti Tanács Mlinarik István vezetésével ülésezett az acélárugyárban. Részt vett a megbeszélésen Mrázik János is. Határozatuk nyomán a Nemzeti Tanács újra elfoglalhatta helvét a megvei tanács épületé­ ben. A visszafoglalást - fegyveresen, de összetűzés nélkül - Hadady Rudolf vezette. Reggel Jecsmenik Andor és társai vették át tőlük az őrséget. november 14. Megalakult a Központi Munkácstanács. Az acélgvári nemzetőrök le akarták fegyverezni a Karancslapujtőn gviilekező karhatalmistákat. Fegvveres konflik­ tusra nem került sor, de a nemzetőrök akciója sem sikerült. november 7 5 . Salupin alezredes, Salgótarján szovjet katonai parancsnokának 1. sz. paran­ csa megjelent; főbb pontjai: - 17-ig adjanak le minden fegyvert, - mindennemű tüntetés, felvonulás tilos, - az üzletek 8—17 óra között nyitva vannak, - a munkaképes lakosság vegye fel a munkát. 49 �A rendőrség megerősítésére Ladvánszky Károly őrnagy, Koltai alezderes Sal­ gótarjánba érkeztek. A karhatalom parancsnoka Darázs István (1921) lett. november 17. Megalakult az MSZMP megyei Intéző Bizottsága. Tagjai: Andó István, Ja ­ kab Sándor, Kovács József, László István, Óla'] Géza, Rozgonyi Lukács, Ta­ nyai Ferenc, Vajó István. Főbb jellemzőjük az, hogy 1945 előtti párttagok és a pártapparátus legszilárdabb tagjai. Vezetőt nem választottak. november 17-20. közötti napok eseményeit nem tudtam dokumentálni. november 21. A Központi Munkástanács 48 órás sztrájkot hirdetett. Megalakult a Megyei Munkástanács. Elnöke: Szabó Ervin, aki korábban katonatiszt volt. Helyette­ se: Steigerwald Ottó munkás. Tizennyolc tagja volt. Az alakuló ülésre, amelyen közel háromszáz fő vett részt, meghívták a megyei MSZMP IB kép­ viselőjét, a volt megyei tanács elnökét, Laukó Györgyöt. Követeléseik : - fel kell oszlatni a karhatalmat, át kell szervezni a megyei tanácsot, új me­ gyei tanácselnök kell (Laukó György helyett), az MSZMP IB-át meg kell tisztítani az oda nem való elemektől. Újjáalakult az Acélárugyári Munkástanács. Elnöke: Ampli István. Helyette­ se: Váraljai István, titkár Trezsnyik Ferenc, az igazgatótanács titkára pedig dr. Magos Béla lett, adminisztrátora Knapiczius József volt. Elsősorban a szovjet ellenességgel és a szibériai internálással kapcsolatos hírek terjedése erősödött. november 23. Vezércikk jelent meg a Nógrádi Népújságban (fejlécén tulajdonosként az MSZMP-t és a megyei tanácsot jelölték) „Az előállott helyzetről” . Az írás, az októberi eseményeket felkelésnek minősítette. A megyei munkástanács úgy ha­ tározott, hogy felveszi a kapcsolatot a Borsod-Heves megyei munkástaná­ csokkal. november 24-27. A vihar előtti csend napjai. november 28. A megyében működő munkástanácsok elnökeinek értekezlete. Részt vettek: Szabó Ervin, Steigerwald Ottó, Tóth Faragó József titkár, Mlinarik István, Beda József, dr. Garamvölgyi Antal. Követeléseik: a karhatalom megtisztítá­ sa, a vb-tagjainak, több osztályvezetőjének eltávolítása a megyei tanácsból. Cser Gyula kormánybiztos, Koltai rendőr ezredes is megjelent a tanácskozá­ sukon. Jakab Sándor, Cser Gyula, a szovjet parancsnok megegyezés nélküli tárgyalást folytatott Szabó Ervinnel. november 29. A Központi Munkástanács küldöttsége előtt a salgótarjániak megismételték követeléseiket. november 30. A Megyei Munkástanács 200 megjelent részvételével gyűlést szervezett a bányatröszt épületében. Elnökölt Szabó Ervin. Programjuk: A Kádár-kor­ mányt nem ismerik el. A törvényes miniszterelnök Nagy Imre. Üj tanácselnök kell (Laukó György helyett), és új tanácsi végrehajtóbizottság kell. A Mun­ kástanács legyen a legmagasabb hatalmi szerv a megyében. Oszlassák fel a karhatalmon belül működő ún. tiszti századot. 50 �Terveik között szerepelt az, hogy a Munkástanács alakuljon át megyei ta­ náccsá. Elnöke dr. Garamvölgyi Antal, Mlinarik István pedig a megyei lap főszerkesztője és a népművelési osztály vezetője legyen. A gyűlésen Cser Gyula is részt vett, aki közreműködést ígért a kormány irányába. A gyűlést, a karhatalmisták - a gyülekezési tilalomra hivatkozással - feloszlatták. december i. Beda József, Jecsmenik Andor munkástanácstagok vezetésével delegáció járt Budapesten, a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynál. A fenti követe­ léseket megismételték azzal, hogy amennyiben azokat nem teljesítik, 48 órás sztrájkot hirdetnek. A küldöttség járt a Nagybudapesti Munkástanácsnál is. december z. A Nemzeti Bizottság és a Megyei Munkástanács az acélgyárba helyezte me­ gyei központját. december 3. A Munkástanács meghirdette és életbe lépett a 48 órás sztrájk. december 4. A Munkástanács tagjai újra vissza akartak költözni a megyei tanácsra, de ez nem sikerült. Az üggyel kapcsolatban letartóztatták: Mlinarikot, Kecskést, Lénártot, Garamvölgyit. A pedagógusok követelésére Koltai ezredes kiengedte őket. december 3. A bányánál gyűlést rendezett a Munkástanács. Megjelent Pothornik Jó ­ zsef is. december 6. A Megyei Munkástanács tüntetés szervezéséről döntött. Az időpontot de­ cember 8-ba jelölték meg. Szabó Ervin delegátusok küldését, és nem a tömegtüntetést tartotta célszerűnek. december 7. Megérkezett a Központi Munkástanács futára, a sztrájkfelhívást hozta. Ferencz István fiatal garázsmesternek megmutatott egy kézigránátot Dancsák János gépkocsivezető. december 8. A 48 órás sztrájkra való felhívás terjesztése miatt hajnalban letartóztatták G ál Lajos, Viczián Tibor - kisterenyei bányászokat, mindketten a helyi mun­ kástanács tagjai voltak. Ez utóbbi októberben szabadult a börtönből, ahová háborús bűntett miatt volt elzárva 12 évre. Más forrás szerint lopásért volt elítélve. „Igaz ügyért” címmel keretes cikk jelent meg a Nógrádi Népújság­ ban. Tartalmából: a cikk megvédte a támadásoktól a karhatalmistákat és ál­ lítása szerint, a salgótarjáni karhatalmisták között nincs volt AVH-s. Leírta: ez a szerv arra hivatott, hogy megakadályozza a restaurációt, bár hibát is vétettek tagjai, jogos volt ellenük a panasz Nagybátonyból, az elkövetett at­ rocitások miatt Mrázik és a két Bátki ellen. Idézet a cikkből: „A karhatalom beosztottjai és vezetői el vannak tökélve arra, hogy a nemzeti felkelés vívmá­ nyait. népünk becsületes célkitűzéseit és alkotásait becsületes eszközökkel meg­ védelmezik. Éltető elemük a dolgozó nép, fegyverük, hogy igaz ügyért állnak a vártán.” Ezen a napon feloldották a szesztilalmat. A köz-onti munkástanács felhívásában olvasható „aludjon ki (ezen a na­ pon) a villany, ne legyen gáz” , n -12 -é n , 48 órás sztrájk legyen az élet min­ den területén. 5i �3- A tragikus nap: december 8. 1956. december 8-a, szombat reggel az üzemekben az akkoriban megszokot­ tak szerint kezdődött el a munka. A megyei tanácsi hivatalvezetés a lehető­ ségek szerint biztosította a munka feltételeit. Tanítás, foglalkozás volt a Rá­ kóczi úti iskolában is. Az e napon is jelenlévő izgalom, nyugtalanság, félelem a mindennapok tartozéka volt. Reggel 7-8 óra között telefonon értesítették, kisterenyei munkástanácstól kiindulva, az üzemi munkástanácsokat, hogy két bányászt elfogtak, közösen szabadítsák ki őket. Tíz óra körül a megyei tanács előtti téren gyülekezni kezdtek az első cso­ portok. Az épületben dolgozók telefonon értesítést kaptak: csak az maradjon az épületben, akinek halaszthatatlan dolga van. A dolgozók nagy többsége hazament. Tíz óra után egyre többen érkeztek, elsősorban a város déli üzemei­ ből - az öblösüveggyár, a tűzhelygyár, a M ÁV AU T, a síküveggyár, a Bánya­ gépgyár - és a környező bányatelepekről: elsősorban Nagybátony és Kisterenye térségéből. A szervezők az üzemi munkástanácsok vezetői voltak. Reg­ gel munkásgyűlés volt az acélgyárban. Ezután indultak a városközpont felé. Az acélgyári tüntetők nem jutottak el a térre. Háromnegyed tizenegy óra körül megérkezett a karhatalmisták nyolcvan­ száz fős csoportja Mrázik János vezetésével. Feladatuk az volt, hogy meg­ védjék a megyei tanács épületét. Ennek érdekében kordont vontak az épület előtt a Rákóczi úton. Fegyverüket, dobtáras géppisztolyukat a hátukon tar­ tották. Kisebb csoportjuk a Rákóczi úti iskola padlásán, feltételezhető, hogy még más épületekben is az ablakoknál állást foglaltak. A tömeg két csoportra osztható. Közöttük - technika híján — jóformán nem volt kommunikációs kapcsolat sem. Egyik csoportjuk, a megyei főkapi­ tányság épülete előtt hangos szóval követelte az elfogottak, a politikai fog­ lyok szabadon bocsátását. Házi vezérőrnagy és a szovjet városparancsnok öt­ tagú tárgyaló delegáció kijelölését kérte. Az épületet a rendőrökön kívül a jelenlevő két szovjet harckocsi is védte. A megyei tanács előtt várakozó állásponton volt az egvre szaporodó, több­ nyire kíváncsiskodó nép. Becsült számuk 2000-3000 fő. A gyülekezőknél nem volt fegyver. A hangoskodásban néhány tucat személy - aki az első sorokban, a karhatalmistákhoz legközelebb álltak - járt élen. A hangoskodás egyre inkább erősödött: szidalmazássá változott. Egyre közelebb nyomult a tömeg a karhatalmistákhoz. Pattanásig feszült volt a helvzct, de még mindenki ural­ kodott idegein. A fellelhető dokumentumok szerint a tömeg háta mögül egyes lövések, rövid sorozatok hallatszottak. Sebesülések is történtek. Ekkor dobta el Ferencz István a kézigránátot, amely a karhatalmisták mö­ gött, fény- és homokcsóvát vetve dörrent. A kézigránátról - utólag kiderült: gyakorló gránát volt. Ezt igazolta az is, hogy a robbanás nyomán senki sem sérült meg, repeszdarabok okozta rongálás az épületen sem volt látható. A szemtanúk egybehangzóan a szabályos gránát szokásos robbanása helvett dör­ renésről beszéltek. Tizenegy óra volt, amikor elszabadult a pokol. A dörrenésre a leguggoló, fekvő karhatalmisták is megijedtek. (Noha a tömeg fegyvertelen volt. Akkor ebben senki sem volt bizonyos.) Valószínűséggel állítható, hogy tűzparancs ilyen körülmények között nem hangzott el. Az első lövések hangját követően a karhatalmistalánc is tüzelni 52 �kezdett. E csoportból elsőként - a korábbról már is'xiert - Mrázik János lőtt. Szemtanúk egyértelműsítik, hogy a lánc tagjai közül sokan — ahogy fegyverü­ ket tartották - a levegőbe, a tömegbe, a tömeg felé, vagy maguk elé lőttek, mindaddig amíg a tárban volt töltény. Még nem bizonyítható teljességgel a szovjet egység és a rendőrök magatar­ tása. Polgár Lajos rendőr százados 1957. november 19-i jelentése szerint, a szovjet harckocsik a rendőrkapitányság előtti tömeg szétoszlatásában, később tűzerejűkkel is részt vettek. Mindkét oldalon - a karhatalmisták oldalán és a sérült és épségben ma­ radt emberek között - óriási volt a pánik, a félelem. Menekülés, futkosás kezdődött a döbbenetes esemény után. Sok halott és sebesült maradt a téren. Többségük a megyei tanács épületének tengelyében feküdt, de innen a mai Rákóczi úti patika magasságáig találtak holttestet. A korabeli halotti anya­ könyvek - Salgótarján, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva - átvizsgálása nyomán bizonyíthatóan negyvenhat halott: férfiak és nők, nagyobb részük munkába lévő fiatal vált áldozattá. Tizenkét órára, amikor a harangszó megszólalt, az üres téren a vérfoltok, a néma döbbenet jelezte a néhány percig tartó tragédiát. Beda József, a nagybátonyi munkástanács tagja, telefonon értesítette az ülésező Nagybudapesti Munkástanácsot - személyesen Rácz Sándort - az eseményekről. A salgótarjáni sortűz nagy szerepet játszott az új sztrájk meg­ hirdetésében. Beda József, a fenti módon tájékoztatta az angol nagykövetsé­ get is. December 8-án, déltől a szovjet katonai parancsnok, a megyei rendőr­ parancsnokság rendkívüli állapotot hirdetett ki. Hirdetményük az eseményt fegyveres ellenforradalmi provokációnak minősítette, felelősét a Megyei Mun­ kástanácsban jelölték meg. Kazáron kézigránátot - itt igazit — dobtak K o ­ vács D. László aknász lakásába, súlyosan megsebesítették családját is. 4. Néhány motívum a további eseményekből december 9. Nógrádi Sándor aktívát tartott a megyei pártbizottságon. A meghívottak közül nagyon kevesen - talán tizenöten - fogadták el a meghívást. A város némaságba, félelembe burkolózott. december 10. Hétfőn, az üzemekben a korábbinál is nagyobb létszámban kezdték meg a munkát. december 1 3. Hadady Rudolfot, Hargitai Lajost, az acélgyári fegyveres csoport tagjait má­ ig sem pontosan tisztázott körülmények között a hugyagi Ipoly-parton meg­ gyilkolták. december 16. A salgótarjáni tragikus események miatt, huszonnyolc főt vett a rendőrség őrizetbe. Őket Balassagyarmatra szállították. A letartóztatások tulajdonképpen 1956. december 8-tól kezdődően folytak. Többek között december 8-án, Jecsmenik Andor (30 éves) vasesztergályost, december 9-én Szabó Ervin (27 éves) anyagügyi előadót, december 12-én Beda József (36 éves) bányászt, Szádvári Béla (34 éves) bányászt, december 53 �13-án, és december 20-án Girtl Em ília (21 éves) villanyszerelőt, december 17-én Fercncz István (25 éves) garázsmestert. Üjabb letartóztatások voltak 1957 tavaszán. Ekkor vették őrizetbe az acélgyári munkások második cso­ portját. A villamosközpont dolgozói közül: Márton Imrét és 9 társát. 1957. november 12-én Szabó István volt megyei rendőrkapitányt és Szabó Gábort, a helyettesét tartóztatták le. A megyei munkástanács vezetői közül Mlinárik István (32 éves) Garamvölgyi Antal (44 éves) Kecskés Károly (32 éves), Édes György (17 éves), Kovács János (34 éves), Bágyi Miklós (35 éves) külföldre távozott. 1958 márciusában és októberében voltak a fellebbviteli tárgyalások. Dr. Vida Ferenc tanácselnök vezetésével, a Népbírósági Tanács hozta meg ítéle­ tét. Ennek során: Mlinárik Istvánt - távollétében - halálra, Sartorisz K ál­ mánt 8 évre, Szabó Ervint 11 évre, Jecsmenik Andort 12 évre, Beda Józsefet 12 évre, Szádvári Bélát 5 évre, Ferencz Istvánt 12 évre ítélte. A balassagyar­ mati bíróság: Lénárt Andort 12 évre, Garamvölgyi Antalt - távollétében 10 évre ítélte. A megyei munkástanács első számú vezetői a tüntetők között nem voltak. Közülük többen külföldre távoztak. Este kézigránátot dobtak a szorospataki bányairoda ablaka alá. December végétől Az MSZMP által irányított állami és politikai konszolidáció helyi sajátos­ ságokat felmutatva folyt: az MSZMP-be való átjelentkezés időpontját a sal­ gótarjáni járásban több helyen - helytelenül - február i-vel lezárták. Sok helyen a város környékén kemény értelmiségellenes magatartást tanúsítottak a pártszervek. 7957. február z-án Kádár János Salgótarjánban járt. Az itt elmondott beszédéből idézünk. A karhatalomról: . . Aki a forradalmi fegyelmet megszegi a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak . . . a néppel szemben ne fitogtassák erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szem­ beni erő.” A salgótarjáni politikai-ideológiai helyzetről: „ . . . akad egy kis szektariá­ nus vonásuk is: itt lezárták a tagfelvételt, ott meg kijelentették, hogy az ér­ telmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak.” 5. Következtetések, tanulságok A korszak eredeti dokumentumainak, forrásainak feltárása a bőséges lát­ szat ellenére is hiányos. Napjaink köznapi figyelme, a sokféle megnyilatkozás, a sokfelé olvasható levelek, visszaemlékezések, cikkek bizpnyosan segítik a jobb megismerést. Fontos lenne azonban további autentikus személyek gondolatait olvasnunk. Indokolt, hogy eddig feltáratlan archívumok anyagát is megismerjük, így vég­ leges és hiteles képet kapjunk - a ma még kissé homályos - karhatalmi és szovjet egységek szándékairól, akcióiról. A meglevő és ismert forrásbázis ugyanakkor lehetőséget biztosított a vi­ szonylag pontos folyamat és helyzetkép felvázolására. Az eddigi feldolgozá­ sok újra olvasása, a dokumentumokkal, az átélő kortársakkal történt találko­ 54 �zás után, a rész, az elemek, a jelenségek sokaságával a történeti rekonstruk­ ció elvégezhető. A majdnem teljesség érzése még inkább szükségessé teszi a hiányok lehetőség szerinti pótlását: a kutatás folytatását. A kutatás és a dolgozat eddigi eredményének tekintem, hogy ledönt, vagy ledönthet egy tabut életünkben. Az eddigi feldolgozások - a hivatalos helyi történetírás - bizonytalansága az 56-os események kapcsán könnyen igazolha­ tó. Sajnálatosnak minősíthetjük, hogy a város történetét feldolgozó kötet pél­ dául a korszak egyik kritikus eseményéről, a december 8-án történtekről em­ lítést sem tett. így önmagától is megteremtődött az a tévhit: a történészek­ nek az akkori hivatalosságokkal együtt van takargatnivalójuk. A történetírás mindeddig könnyedén túl tette magát ezen a dilemmán, nem volt elég bá­ torsága annak feloldására. Eszembe jutott és ide kívánkozónak éreztem Marc Bloch gondolatát: „H a a történelmet, mint a megismerés eszközét lejáratták, ez csak azért történhetett, mert olyasvalamit kívántak tőle, amit eleve nem ad­ hat, és nem is kell, hogy adjon” . A mai kutató, a város lakói és a téma iránt érdeklődők számára is bizonyí­ tani akarta: 56 eseményei, körüljárhatok, mérlegre tehetők. De csak akkor ért­ hetők, az elfogadhatóság lehetőségeinek határain belül, ha a korszak általános és helyi erőterébe helyezzük el az eseményeket, a cselekvő személyeket. 6. Az események minősítése A városi lét korábban jelzett társadalmi cseppfolyóssága miatt a hatalmi rendszer könnyedén összeomlott, amikor a korábbi vezetők elmenekültek a politikai porondról. Ami utánuk ott maradt az nem volt túl értékes: mert bizonytalanságot szült, arroganciát teremtett, félelmet gerjesztett. Mindezek hatásrendszerében a karrier, a törlesztési vágy dobott felszínre politikailag kevésbé súlyos személyiségeket, akik a megkapott lehetőséggel egyáltalán nem vagy alig tudtak októbertől decemberig élni. A történelmileg kialakult szubjektív alulképzettség vezetett a decemberi tragikus eseményekhez. Mert hangsúlyoznunk kell: december 8-án szükségtelen - tragikus eseményeknek voltunk tanúi. Amit nem szabad, nem is lehet a la­ kosok emlékezetéből kiirtani. Az akkor és ott meghaltak, áldozatok voltak. A tragikumot csak mélyíti, hogy a velük szemben állók döntő többsége ugyan­ csak áldozat: ugyanannak a kornak félrevezetett emberei, akik felkészületlen­ ségük miatt kevéssé tudtak bánni fegyvereikkel, félelmük, magukra maradott­ ságuk miatt, önmagukat védelmező ösztöneik hatására cselekedtek. A leírtakon túl a korszak vizsgálatát, és a december 8-val kapcsolatos hely­ zet elemzését tovább kell folytatnunk. Bizonytalanság érzékelhető a december 8-i sortűz okainak teljeskörűségénél. A végleges, megnyugtató lezárást most még nem tudtuk rögzíteni. A helyi okok között elsőként sorolom a zilált ha­ talom salgótarjáni körülményeinek alakulását, amelynek vizsgálata során előrevetítődött a helyzet felszámolásának mikéntje. De ettől elválaszthatat­ lan, hogy Miskolcon december 9-én nőtüntetés volt. December 10-én pedig tüntetés és fegyveres összecsapás a karhatalmisták, szovjet egységek és a tünte­ tők között. December 12-én Egerben ugyancsak magyar áldozatokkal járó tö­ megdemonstráció volt. Tüntetések fegyveres leverésére került sor ugyanekkor: Gyulán, Tatabányán, Hódmezővásárhelyen, Özdon is. 55 �Másrészt a kormány december u-én statáriumot hirdetett a fegyveres ese­ ményekben résztvevők ellen. December 12-én, meghozta a Központi Munkástanácsot feloszlató határozatát. Mindezekből belátható: a helyi és az országos folyamatok nem elválaszthatók. A ma ismert dokumentumok alapján a kettő közül a helyi konfliktusgóc volt a nyomatékosabb, amely az itteni körülmé­ nyek belső rendszere miatt alakult olyan drasztikusan. A város közhangulatát erőteljesen alakította az áldozatok száma. A levéltári anyagkönyvekből az általunk közölt számot rögzítettük. Tény azonban, hogy az esemény másnapján ide érkező Nógrádi Sándor száznál több halottról írt viszszaemlékezésében. A „Nógrád megye története” több mint nyolcvan áldozatot regisztrált. Újabban 131 fő áldozatról beszélnek. A pontos szám hiánya ugyan nem csökkenti a tragédiát, csak zavarja a tisztánlátást. Az eseményhez kapcsolódó folyamat, mint közvetett ok és az el nem ha­ nyagolható történelmi-politikai mozgástér, a mozgatórugók összetettebbek. Fel­ sorolásukat a kronológiában elvégeztük. Összefoglalóan leírható tény, hogy október végétől a városban, az utcán, az üzemekben is egyre erőteljesebben megjelent a kommunistaellenesség, a szovjetgyűlölet. Az is tény, hogy mind ez nem eredményezett fegyveres konfliktust, fizikai kegyetlenkedést. Ez szó­ háború volt. Tény az is, hogy novemberben kiéleződött a megyei hatalomért folytatott harc, és ez a válság elmélyülését eredményezte. A bizonytalanság, a töré­ kenység jellemezte a politikai életet. Egyrészt: az új szervek iránt a tömegek irányából meglevő szimpátia ki­ tapintható volt. Az új vezetők korábbi időszakból hozott, az október végi na­ pokon kialakult tekintélye elegendő volt a hatalom megragadásához, de meg­ szilárdításához már kevésnek bizonyult. Ehhez idejük sem volt. (Ez pontosan nyomon követhető a megyei tanács szerveivel folytatott vitában.) Másrészt a megalakult MSZMP városi-megyei vezetői - elsősorban Andó István és Jakab Sándor — közötti nézetkülönbségek hosszasan hatottak, hatal­ mi villongássá váltak, amelyek csak 1957 elején jutottak nyugvópontra. Tisztá­ talanná tette a helyzetet az is, hogy a hazatért pártszervezők (Pothornik-Oczel) között is nézetkülönbségek hatalmasodtak el, amelyek személyeskedéshez ve­ zettek, konfliktust teremtettek. Mindezek miatt - harmadrészt - kevéssé voltak ellenőrzöttek az amúgy sem könnyen kezelhető politikai folyamatok, a karhatalom mindennapjai, ill. az utóbbiak mozgása sokszor a külön érdekek alapján ment végbe. A szub­ jektivizmus, a személyeskedés indulatokat, félelmet, fenyegetést és fenyegetett­ séget gerjesztett. Ezek hatása alatti korlátozott cselekvés lényeges volt a tra­ gikus eseményekben. �FORRÁSOK F e ld o lg o z á s o k : N ógrád m e g y e t ö r t é n e t e , IV . k ö t ., Irta J a k a b S. 1944— 1962. S a lg ó ta r já n , 1974. S a lg ó t a r já n t ö r t é n e t e . F ö s z e r k . S z a b ó B é la . S a lg ó t a r já n , 1972. S záz év. N ógrád m egyei b á n y á s z m u n k á s m o z g a lo m történ ete. S a lg ó ta r já n , 1970. B o z s ik V a l é r i a : N ó g r á d i k o m m u n is t á k h a r c a . K o s s u th , 1957. B e r e c z J á n o s : E lle n fo r r a d a lo m t o lla l é s f e g y v e r r e l . K o s s u th , 1986. D á v id J á n o s —G e s k ő S á n d o r — S c h i f f e r P á l k u ta tá s a i, 1989. j ú n . 17. V a s á r n a p i Ú js á g , 1989. j ú n . 1 8 ., j ú n . 20. G e r é b S á n d o r —H a jd ú ciu s . K o s s u th . 1986. P á l: E lle n fo r r a d a lm i 1957. a erők N ógrádi S á n d o r: ú j Az e lle n fo r r a d a lo m m agyar ok tób eri k ö z le m é n y e i. u tóv éd h a rca . esem ényekben. M agyar N e m z e t, 1956. n o v e m b e r — 1957. m á r ­ I—IV . k öt. T á j. H iv . k ia d á s a . t ö r t é n e t k e z d ő d ö t t . K o s s u th . K ö n c z ö l C s a b a : S a lg ó t a r já n , 1956. d e c . 8. H itel, 1989. 12. 13. s z. T a r já n ! T ü k ö r I. é v f . II. s z .-t ó l fo ly a m a t o s a n k ö z ö l t v is s z a e m lé k e z é s e i, N Ó G R Á D c. n a p ila p v is s z a e m lé k e z é s e i. B ili L o m a x : M a g y a r o r s z á g 1956. A u r a , 1989. 111— 116. p. DOKUM ENTUM OK: N ógrád i S á n d or M ú zeu m d o k u m e n t u m t á r a . R ö p la p o k , ú js á g o k . N ó g r á d M e g y e i L e v é lt á r . S a lg ó ta r já n , Z a g y v a p á lfa lv a , S o m o s k ő ú jfa l u . H a lo tti a n y a k ö n y v . 1956— 1957. C s a b a i J ó z s e f : A M a g y a r S z o c ia lis t a M u n k á s p á r t b e n , 1956. n o v .— 1962. N S M A d a t t á r , 1234. s z e r v e z e ti f e jl ő d é s e N ógrád m egyé­ G o d ó L á s z ló : A z e lle n fo r r a d a lo m N ó g r á d m e g y e i tö r té n e te . 1956 o k t . 23.— 1957. m á j. 31. N S M A d a t t á r , 949— 70. G á ld o n y i B é la : E g y h a r c o s é le t. (P o t h o r n ik J ó z s e f) N SM A d a ttá r , 11—67. C sá b i I m r e : V is s z a e m lé k e z é s . N S M A d a t t á r , 1623— 73. K á d á r J á n o s : F e ls z ó la lá s a M a g y a r S z o c ia lis t a M u n k á s p á r t é r t e k e z le té n . 1957. f e b r . 2. M ü v e i 1. k ö t e t . K o s s u th , 1987. L a n to s I s t v á n : H a r c a s z o c ia lis t a k o n s z o lid á c ió é r t , 1957. m á j. 5.). N S M A d a t t á r , 3272— 88. N ógrád N ógrád m egyei m egyében. (1956. a k t iv a nov. 4.— H e g y e s F e r e n c : T iz e n ö t b ő l a h e t e d ik , N S M A d a t t á r , 3399—88. O c z e l J á n o s : V is s z a e m lé k e z é s . N S M A d a t t á r , 2778— 82. P o t h o r n ik J ó z s e f : ö n é l e t r a jz . N S M A d a t t á r , 208—67. „ A z é lő t ö r t é n e le m ” c. m ú z e u m i e l ő a d á s o k h a n g s z a la g ja i. 1980— 1982. B ír ó s á g i íté le t e k . E red eti 141838. s z .; 141581 sz. m á s o la t. N SM d ok u m en tu m tá r. BM A r c h ív u m 141838/1. s z .; 57 �Z A L Á N T IB O R Approximációk micrt ülsz magányosan az éjszaka közepén □ halvány csíkja dereng □ szád szélén a tél ruhátlanul mint a szerelemből kitaszí­ tottak □ álmodod-e a lövés zaját vagy lőnek □ s az erdőn át visszhangzik a félelem □ léted a közeledő kutyaugatásból lassan összeáll □ üldöznek vagy csak a bodzaillat és a rum tébolyít □ mennyi kérdés és a lámpa vakító sugarában □ cigaretták és moly­ lepkék évadában vergődsz □ s már sokat bámulod az ablakon túl megjelenő szörnyeket □ a halál illatos csöndje érik a sejtjeidben □ miért ülsz magányosan az éjszaka m szád szélén a tél halvány csíkja r[~1 ruhátlanul mint a szerelemből |~T~1 álmodod-e a lövés zaját vagy n~~l s az erdőn át visszhangzik a I 1 1 léted a közeledő kutyaugatásból lassan I I I üldöznek vagy csak a bodzaillat és a rum m mennyi kérdés és a lámpa vakító m cigaretták és moly­ lepkék évadában I I I s már sokat bámulod az ablakon túl megjelenő I I I a halál illatos csöndje érik a m miért ülsz magányosan az I l i i lanul mint a M I I hangzik I l i i ruhát­ álmodod-e a lövés zaját [~TT~I az erdőn át vissz­ léted a közeledő kutyaugatásból I l i i üldöznek vagy csak a bodzaillat és a I l i i mennyi kérdés és a lámpa I l i i molylepkék évadában I l i i halál illatos csöndje érik I l i i 58 szád szélén a tél halvány I l i i cigaretták és s már sokat bámulod az ablakon túl I l i i a �miért ülsz magányosan _ _ _ _ szád szélén a tél _ _ _ _ ruhátlanul mint _ _ _ _ álmodod-e a lövés _ _ _ _ s az erdőn át _ _ _ _ léted a közeledő _ _ _ _ üldöznek vagy csak a bodzaillat és _ _ _ _ mennyi kérdés és a _ _ _ _ cigaretták és molylepkék _ _ _ _ s már sokat bámulod az ablakon _ _ _ _ a halál illatos csöndje _ _ _ _ miért ülsz _ _ _ _ _ szád szélén a _ _ _ _ _ ruhátlanul _ _ _ _ _ álmodod-e a _ _ _ _ _ s az erdőn _ _ _ _ _ léted a _ _ _ _ _ üldöznek vagy csak a bodzaillat _ _ _ _ _ mennyi kérdés és _ _ _ _ _ cigaretták és _ _ _ _ _ s már sokat bámulod az _ _ _ _ _ a halál illatos _ _ _ _ _ miért _ _ _ _ _ _ szélén _ _ _ _ _ _ álmodod-e _ _ _ _ _ _ saz _ _ _ _ _ _ léted _ _ _ _ _ _ üldöznek vagy csak a _ _ _ _ _ _ mennyi kérdés _ _ _ _ _ _ cigaretták _ _ _ _ _ _ smár sokat bámulod _ _ _ _ _ _ a halál _ _ _ _ _ _ _______ _______ _______ s___ ____ üldöznek vagy csak _ _ _ _ _ _ _ mennyi _ _ _ _ _ _ _ __ _____ _ _ _ _ _ _ _ s már sokat _ _ _ _ _ _ _ a _ _ _ _ _ _ _ ________ ________ ________ ________ _ _ _ _ _ _ _ _ üldöznek vagy _ _ _ _ _ _ _ _ __sm _ár_ _ __ __ __ _ _ ____ __ __ __ _____ __ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ üld ö zn ek s _________ (1982-aszerk.) �S P E ID L Z O L T Á N A hamis mítoszok városa Az 1930-as évek közepén a szociográfus Szabó Zoltán Salgótarjánba ér­ kezvén, először a Salgó csúcsát látta, aztán a markonyi aligvárost, a te­ lepek füzérét, a gyárkéményeket. A Salgó csúcsát most legfeljebb avatott szemmel venni észre azonnal; az látja, aki egyébként is tudja, hol keresse. Mert a láthatárt nem csak gyárkémények, de toronyházak is lezárják. A mai utas, jöjjön vonaton, vagy autón, először a forradalmi hagyomá­ nyokat és az ipari munkásságot jelképező valam it (térplasztikát? totem­ oszlopot?) látja jobbra, az út mentén, továbbá a bádogembert balra fenn az ormon. Azt a partizánemlékművet, amiről egy kritikus azt írta, hogy ha valaki felrobbantja, annak nem politikai, sokkal inkább esztétikai okai lesznek. A szobor még áll, s él a politika is, amelyik a talapzatához szegzi az erdőből kilépő, messzire ragyogó géppisztolyos férfiút, a P A R T IZ Á N T , így, csupa nagybetűvel. Hogy szebb-e a mai város, avagy csúnyább, mint a régi volt, nem tu­ dom. A régit nem ismertem, s így nem állhatok azok közé, akik azt mond­ ják: mindent azért nem kellett volna lebontani. Nem tudom: kizárólag városépítészeti szempontok döntöttek annak idején? Vagy működött a régit teljesen lerombolva újat alkotni akaró bolsevista buzgalom? A m i biztos: ránézvén városnak látszik a település, nem is csúnyának (igaz, ízlés kér­ dése ez), hiszen a természetes kulissza, a táj, gyönyörű, a mesterséges lát­ ványt pedig jó építészek tervezték. S, ha zsúfolt is a belváros, kézenfekvő a mentség: ez a település a völgybe szorult; nem egyéb egyetlen főútcánál, ami olyan mint a halgerinc; a város nem más, mint maga a központ, s csak látszólag csatlakozik a főútra fűzött negyedekhez. Hiszen hiába tartozik közigazgatásilag Salgótarjánhoz Zagyvapálfalva, Somoskőújfalu, Baglyasalja, mert - miként történelmileg is volt - , megannyi különálló te­ lepülés mindegyik. Salgótarján nem lett, Salgótarjánt csinálták. Korántsem csak építészeti szempontból igaz ez. E z a város nem született, hogy aztán felnőtté csepe­ redjék, mint a természet rendje diktálja, hacsak betegség, halál nem avat­ kozik közbe. N agyra nőtt, csontjai erősek voltak, úgy nézett ki, mint egy felnőtt, hát kinevezték várossá, megyeszékhellyé tették. Aligha akad talán nincs is - megyeszékhelye ez országnak, amely kevesebb mint har­ minc esztendő alatt, frissen avatott városból (1922) megyeszékhellyé avan­ zsált (1950) volna. Hiába azonban minden: Salgótarján még nem igazi város, nem valódi megyeszékhely. A test él, lélegzik, de hiányzik a felnőtt lélek. Csak lát­ szat, hamis mítosz ez a város, állegendák szülőhelye. A középkorban 60 �volt mondás szerint: a városi levegő (levegő???) szabaddá tesz. M a és itt, ez bizonyosan nem igaz. X Ebbe a városba szinte mindenki jött. Ha ezt tette, csakis a megélhe­ tésért tette. A szellemiség, a szépség, a múlt, a hagyományok alig vonzhattak valakit. Kevesen mondhatják, hogy generációk óta itt élnek, hogy lokálpatrióták, hogy már a nagyapjuk i s . . . E z a magyar vadnyugat volt, ahová nem az arany és nem az olaj, hanem a szén, majd az acél és az üveg hozta (űzte?) az embereket szerte az országból és Közép-Európából, s honnét ki tehette ki is rajzott, ha már nem volt munka. M a sincs másként. A lig akad az országban még egy ilyen megyeszékhely, melynek lakossága lassan, de biztosan csökken. „Polgárság Salgótarjánban nincs - írta Szabó Zoltán, a 30-as évek vé­ gén - , nem is lehet. Tarján egy csapásra vált füldesurak községéből ipari vállalatok üzemévé és a közbeeső időben polgárság kifejlődésére nem volt alkalom. Annál is inkább, mert Salgótarján ekképp egyik uraság alól a má­ sik uraság alá került, a földesúri uralom csebréből a kapitalista oligarchák vedrébe.” Polgárok persze voltak itt, a szó minden értelmében, csak pol­ gárság nem volt, miként hiába él itt (szükséges rosszként!) sok értelmiségi, ha nincs a városnak értelmisége, ha hivatalból ma sem szeretik őket, akkor semmiképp, ha a rajzasztalon, a katedrán, a rendelőn, a szerkesztőségen próbál túlnézni bármelyikük. Ennek az értelmiségnek (jobb híján használjuk e fogalmat) a lényege hiányzik: a kisugárzás képessége. Ma is lappang az az értelmiségellenes hangulat, amit a hatalom teremtett az 1945 utáni év­ tizedek alatt, ami ugyan országos volt, de itt hatványozott erővel jelent­ kezett, s ezért nem véletlen, hogy 1957 elején K ádár Jánosnak Salgótar­ jánban kellett kinyilvánítania, hogy hiba lenne az „ellenforradalom ért” csakis őket kínpadra vonni. (S, ha már az értelmiségnél tartunk: beszédes az a tény, hogy a diplomások zöme, a statisztika bizonysága szerint, csu­ pán főiskolát végzett, sokan ráadásul csak levelezőin.) A város fekvésében sem alkalmas arra, hogy a régió valódi központja legyen. Kilométerekben mérve ugyan nincs messze a főváros és nincs messze az ország sem (kicsi ez az ország), ám mégis fényévnyire van ide minden, hiszen egy szál köldökzsinóron, egyetlen úton kötődik Budapesthez és az országhoz. Délre még csak volna kapcsolat, de Keletre és Nyugatra már alig. Északon pedig, itt a határ. Polgárság, szellemiség nélkül, sugaras utak híjján, Salgótarján nem v á ­ ros; ipari és közigazgatási centrum csupán. Ipari központtá lett, közigazga­ tásivá, pedig tették. Funkciói és lakossága révén város, de lényegében, nem az. Valaha gyári telepek, „birodalm ak” voltak itt: a rimái, a bányai, az üveggyári és a Hirsch-gyári. Egymás mellett, de nem együtt éltek. Több, elszigetelt város volt a városban. Ma ez így már nem mondható el. M a Salgótarján egésze van elzárva - az országtól. Salgótarján lombikbébi. Tervezőasztalon, méricskélés, adagolás után szü­ letett, szellemiségét pedig ráerőszakolták. Itt a mítoszt teremtették, a legen­ dák nem maguktól keltek, hanem kiagyalták, terjesztették, kötelező tan­ anyaggá tették őket. A hagyomány nem kialakult, hanem csinálták azt. Természetesen szocialista (helyesebben, bolsevik) hagyományt csináltak, munkásmozgalmit, osztályharcosat. 61 �Nem mintha nem lett volna munkásmozgalom. Ahol ipar van, szerve­ zett munkásság van, ott mozgalom is van. Csak nem egyfajta, csak nem kizárólag kommunista. Tarjánban a kommunistáknál erősebbek voltak a szociáldemokraták, virultak a keresztény szocialisták, s nem volt idegen a nyilaskeresztes mozgaglom sem. Ám arról, hogy itt nem csak kommunisták voltak, már amikor és már amennyien voltak, mindmáig pszt: egy szót sem. Nem illik a mítoszba. Mert itt sokáig úgy tudták, hogy Rákosi maga ve­ zette 1919-ben győzelemre a vörösöket, s itt olyan nagyszerű emberek mű­ ködtek, mint Pothornik József, Bruttyó János, Jakab Sándor, Palócz Imre, mert itt partizánok voltak, itt Nógrádi Sándor volt, itt csak és kizárólag a legvörösebb munkásmozgalom volt. Tegyünk csak egy sétát, olvassuk az utcatáblákat, cégéreket, nézzük meg a szobrokat. A mozi neve: November 7., előtte a múzeum névadójának, Nógrádi Sándornak a szobra látható. A könyvesbolt ugyancsak Nógrádi Sándor. A főtéren (Tanácsköztársaság tér) 1919-es emlékmű áll, a bánya­ múzeumot Pothornik Józsefről nevezték el, arról az emberről, aki a bolse­ vikbe oltott kényúr mintapéldánya volt. A z egyik tér Bruttyó Jánost örö­ kítette meg, azt a tarjáni képviselőt, akiről választói jószerént azt sem tudták, hogyan néz ki. E gy másik teret Leninről kereszteltek el, (Vigyázat: nem Bruttyóval azonos kvalitás!) A művelődési központ József A ttila ne­ vét viseli, de nem a költőét. S, mindezek fölött a partizánszobor uralkodik. A találomra kiválasztott ötvenhárom utcanévből harminchat a baloldali, a munkásmozgalmi múltat akarja elfogadtatni: hét bölcsőde található a telefonkönyvben, s van közöttük Gorkijról, Zójáról, József Attiláról, Ságvári Endréről elkeresztelt; a neves iskolákra Gagarint, Stromfeldet, Szalvai Mihályt, Táncsicsot írtunk. Félreértés ne essék: a névadók jó néhánya nagy­ szerű, igazi történelmi személyiség volt, ám kiválogatásukkor csakis egyet­ len szempont döntött: a „haladó hagyomány” . - Arról még nem is be­ széltünk, hogy a közeli Kazáron, dacolva az idők szelével, Sztálin út és Rákosi Mátyás utca is van. Salgótarján olyan város, ahol körül néznek, mielőtt gratulálnak az em­ berek; ahol a tekintélyes orvos is kihívja a postáról az újságírót, mert ott sokan vannak, az utcán pedig sebesen szétpillant, s csak aztán szorít ke­ zet vele; olyan város, ahol még esztendeje is kitiltottak (volna) hetilapot, mert az első titkárt „bántalmazta” , olyan város, ahol nem csak a fenye­ getés névtelen, de sokszor az elismerés is. Salgótarján még mindig a féle­ lem városa, a letagadott, meghamisított múlt városa, ahol cinikusan hallgagttak a hivatalosak egészen napjainkig az ország 1945. utáni talán leg­ nagyobb vérengzésről: 1956. december 8-ról, ahol az akkori tragédiáról csak lefüggönyözött szobában beszéltek az emberek a legközelebbi múl­ tig, nem csak azok akik átélték, azok is, akik csak hallotak róla; itt hősök lehettek a gyilkosok és gazemberek az áldozatok. S, ha oldódnak is a görcsök, ez a város még mindig a félelem városa, ahol a rádió csakis tényeket közlő tudósítóját valakik névtelenül megöléssel fenyegetik, holott a rádiós mindössze a kötelességét teljesíti. A „ fortélyos félelem ” városa ez, József A ttilával szólván. Olvasom Szabó Zoltánt: „ A magyar áldemokráciának, mely a nemesek születési előjogon alapuló egymásközti demokráciáiét a középosztálybeliek 62 �nem születési jogon alapuló, de szintén egymásközti demokráciájával vélte fölcserélhetönek, egyik legnagyobb bűne az, hogy a vidéki értelmiségnek a kormánypolitika szolgálatát hivatali kötelességgévé tette. Ezzel e réteg poli­ tikai erkölcstudatát teljesen szétbontotta és politikai kétlakiságra kénysze­ rítette. Politikai gondolkodásának függetlenségét nem kötötték meg, mert nem köthették meg. D e politikai viselkedését megkötötték. E z a politikai erkölcs híján való helyzet (kiemelés S. Z.) teljesen demoralizáló hatással volt, megakadályozta bennük a politikai műveltség kifejlődését.” A helyzet - lényegében - változatlan. Nem kell más tenni, csak néhány fogalmat (nemes, középosztály) átértékelni, korszerűvé tenni, s látjuk, mi sem változott jó ötven esztendeje. Ma a „kemény mag” , az apparátusok „egymásközti demokráciája” lép át a többség feje felett. Nem csak itt per­ sze, de Salgótarjánban különösen. Mert se demokrácia, se politikai kultúra, még annyi sem, amennyi az ország egyre több pontján azért fellelhető. S, ha ez igaz, márpedig igaz, annak legfőbb oka - nem lehet eléggé hangsú­ lyozni - , hogy itt sosem volt polgárság, hogy nincs értelmiség, hogy itt jobbára, a szó klasszikus értelmében vett, valójában kizsákmányolt bér­ munkások éltek és élnek. A verejtékes munkát végzők, a kiszolgáltatottak, a hamis tudatúak, hiszen itt sokan még ma is tudni vélik, hogy uralmon vannak, hogy az uralkodó (munkás)osztály tagjai. Holott egy percig sem voltak azok. H a itt mindig is a bánya - az ipar - határozott meg mindent, akkor ez ma hatványozottan igaz; a bánya halódik, a helyi ipar java része levegő után kapkod. Ember legyen hát a talpán, aki megmondja merre van a kiút. Még tervekről sem igen hallani; csak szólamok vannak, elkép­ zelések, melyekről senki sem tudja, hol is vannak hozzájuk az alapok. Salgótarjánban mindenki puritán. A munkás valóban az, a vezetők pedig úgy tesznek, mintha azok lennének. A munkások számára a múlt, többnyire valóban nehéz volt, így sokaknak a puszta tény, hogy a körülmények civilizáltabbak lettek, hogy a világ (alighanem rendszertől függetlenül) itt is haladt előre, már önmagában elég. S, ha van hol lakni (már akinek van), ha van mit enni (ma még), már elégséges, mert senki sem mondta el, hogy Európát nézvést sokkal lentebb vagyunk, mint voltunk valaha is. E z per­ sze nem csak Salgótarján; ez Magyarország és ez Közép-Kelet-Európa. A munkások tehát tényleg puritánok, nem is lehetnek mások; a vezetőknél azonban csak látszat mindez. Igaz, többük lakása nem jobb, esetleg na­ gyobb, mint a lakótelepi átlag, ám vadászházak, „oktatási” központok, szaunák, különszobák, különkocsmák, panamák és villámgyors rokkantosítások teszik elviselhetővé az életüket. Ismerem valamelyest az országot, él­ tem másutt is, de ilyen álpuritán vezetőkkel kevés helyen találkoztam. Furcsa itt a helyzet. A megye az ország legkisebb megyéje, jelentősége hanyatlik, iparszerkezete rossz (természetesen nem csak a helyiek hibá­ jából) és mégis, ha a város és főleg a megye némely vezetőit hallgatjuk, né­ ha még azt hihetnénk: az ország egyik gazdaságilag és politikailag meg­ határozó helyén élünk. A szemlélet - persze ez sem nógrádi sajátosság csu­ 63 �pán - félfeudális. Itt, ha a megyei pártot, annak valamelyik vezetőjét bí­ rálja valaki (ami csakis kívülről lehetséges ma még), az nem „ x ” ellen emel kifogást, hanem a megyét bántja. L ’état c’est moi - az állam én vagyok. A z önkényuralom eme jellemző megfogalmazását X IV . Lajosnak tulajdonítják. „ A megye én vagyok” - mondják itt évtizedek óta. X N yár van, augusztus eleje, meleg vasárnap. Felsétálok a Salgóra; csen­ des az út, hűs az erdő. Lenézek a városra, látom kockaházak rendjét; a rendet, a talán nem mindörökre való lerendezettséget. 64 �E R D Ő S IS T V Á N Akik a hidegségből jöttünk .. 1989. június 16. Temeti az ország N agy Imrét és mártírtársait. A z újságok címlapján az áldozatok fényképei. Megrendítő. Őszinte szavak a közelmúlt 30-40 év történetéről. A rádióban hallom a kivégzettek nevét, foglalkozá­ sát, életkorát. Könnyek tolulnak a szemembe. Autófényező, kiskatona, fő­ iskolai hallgató. Közéjük visszavetíteném a magam tizenhét éves alakját. A magam akkori ereje, erkölcse vajon mire lett volna elég? Ha úgy alakul­ nak a körülményeim, oda tudtam volna-e állni felemelt fejjel a tankok elé, majd a hamis ítéletek nyomán a hóhérok elé? A rra még képes lehettem volna, hogy egy szédült, boldog állapotban sapkámat magasba dobva kiál­ tom, szuggerálom, üvöltöm tovább október jelszavait, de harcolni? D e hús­ ba vágó ólom-robajok kínját viselni érte? Meghalni érte? Különös: sosem volt önvizsgáló és önemésztő kérdések tolulnak elő. Moz­ gásra, gondolkodásra, új érzelmekre a kényszerítő történelemszél késztet. Csak egy látszik bizonyosnak: június tizenhatodikán megérkezett a jövő... D e akikben annyi bizonytalanság, lelkiismeret-furdalás él harmincéves belcnyugvó, vazallusmagatartásunk miatt, ott feszül a kérdés is, hogyan le­ szünk örökösei a jövőnek? Ismerjük-e 19 5 6 -19 5 7 tényeit? Ismerjük-e pon­ tosan a bűnök, hibák, csendes beletörődések emberi következményeit? Bár erre naponta figyelmeztet az élet. V . Sándor őrhalmi-hugyagi parasztember szavait emésztgetem keserűn „ta­ nár úr, maguknak nagyon jól kéne tudni, hogy 1956-ban itt Hugyagon is milyen körülmények között lőttek le két salgótarjáni embert, de nem tud­ ják. Félig agyonverve idehurcolták őket, hogy most már futhatnak. S ahogy hátatfordítottak a fegyvereseknek, azok már lőttek is... Gyilkoltak, és azt re­ mélték, hogy a gyilkosság titok marad... D e nem így történt: az Ipoly túl­ partjáról sorra jelentkeztek a szemtanúk... S így, itt a faluban nagyon jól ismerjük az áldozatok nevét is, a lapító gyilkosok nevét is... Tudjuk, ki vezette az autót, tudjuk, ki adta a parancsot a likvidálásra... Persze nem írásban, hogy maga harminc év múlva a levéltárban kikutathassa... Vagy tiltakozzon az értelmi szerző, húszezer forint körüli jól megérdemelt nyug­ díja ellen... Mindez maguknak, nagyokos értelmiségieknek bizony igen­ igen kényelmetlen lehetne... A főnökeik ma sem néznék jó szemmel a kíváncsiskodást, a perújrafelvételt... - Bizony, bizony tanár úr, ideje volna már, hogy egy kicsit magukba nézzenek: nem lehetséges, hogy szándékos ez a nagy tudatlanságuk, nem lehet, hogy még most is félnek maguk a való­ ságtól?” V . Sándor, amíg mindezeket szememre veti, csak megállt a kaszálásban, csak szóba elegyedett velem, csak törli homlokáról a júniusi izzadságot. Szó­ val, nem főhivatású közéleti ember, nem politikus, nem a közerkölcsök szakértője: komor panaszára muszáj odafigyelni... Igaz: eljött az önvizsgálatok ideje! Kinek-kinek mérlegelni kell viszo­ nyát ahhoz, ami itt történt, történik, s elsősorban is ahhoz, hogy a mai na- 65 �gyonis ellentmondásos, zavaros etikai helyzetből milyen jövő ígérkezik kör­ vonalazódni... X A bőrömön érzem, a bőrünkön érezzük, hogy a politika, a gazdaság át­ alakulóban van. Kínlódva, vajúdva kezd átformáldóni az egész társadalom, sokféle gyötrelem jár együtt a változásokkal. Kétségtelen, hogy naponta szükség lehet önvizsgálatra, a tisztesség, az erkölcsösség megméretésére. De az senkinek sem használ, ha ráadásnak új, irritáló vádirat tolakszik elő vala­ honnan, csak tetézi az amúgyis mutatósán áradó kétségbeesés-hullámokat: ál­ talános értékválság van és erkölcsi csődhelyzet. Mintha ezt szuggerálná be­ lénk valami ismeretlen szellemi nagyhatalom. Nem azt kérdezem én, mire alapozzák az efféle helyzetjelentéseket, elemzéseket, hiszen mikrokörnyezetében mindenkinek produkál az élet épp elég, szabad szemmel is jól kivehe­ tő abszurditást, etikai képtelenséget, a nagy nemzeti nyilvánosság szintéren meg a sajtó tudósít naponta szenzációs, leleplező híranyagaiban elképesztő­ en pimasz visszaélésekről. Látom én, érzékelem én is mindezeket, tudom, hogy csak válogatni kell, és meggyőző tényanyag sorakozik elő minden szándékú romlás mellett szóló érveléshez. Tudom én, lehet ilyen érvelés tisztességes, szükséges is! Elkerülhetetle­ nül fontos is! Tudom én, hogy negyven év bénultságában az önzés, az ego­ izmus, a nemtörődömség tünetei fájdalmas mélységben lelkűnkbe rágódtak. Tudom azt is, hogy a háború után a sztálinizmus irracionális hatalomszerkezete, az ebből következő minősíthetetlen magatartás-mechanizmusok bur­ jánzása nem állt meg főtitkárok, parancsnokok, elnökök, igazgatók, sze­ mélyzeti főosztályvezetők szintjén: félelmetes torzulásokat okozott, okoz­ hatott egyszerű állampolgárok igen jelentős csoportjaiban is. S nemcsak ott, ahol a hatalommal való visszaélésre, erőszakos megoldások mindenáron va­ ló keresztülhajszolására különös egyéni hajlam volt a táptalaj, de ott is, ahol a szaporodó rossz minták személyes elutasítására nem volt elég belső erő, erkölcsi tartás. Nem is lehet reálisan mérlegelni, hagy az ilyen típusú romlás, rossz beidegződés elterjedése, a gazdaságszervezésben vagy az el­ fogadott demagógia, a társadalmi méretű hazugságok nyomán a lélekpusztulásban okozott-e nagyobb, beláthatatlan nagyságrendű károsodást, jelent, jövőt is körülfonó, mindent megfojtó óriáskígyó-gyűrűzést. Ahogy Sztálin a világ legtermészetesebb módján lehetett egyszerre állam­ férfi, pártvezér, hadvezér, nyelvtudós, úgy a nyomába sorakozó nagyhasú, marharépafejű, hatalomba liftezett képzetlen, műveletlen vezérek természe­ tes. közmegegyezéssel elfogadott, ellenőrzctlen joga lett dönteni minden szakmák ügyeiben, minden típusú társadalmi, emberi viszonyok kérdéseiben. És mert nagyon keveseknek volt bátorsága megkérdőjelezni az irracioná­ lis döntések alapját, tényeit, ezeket; á keveseket, sőt esetenként nem is olyan keveseket, illetve a felkészült állampolgárokat, szakembereket, min­ den további nélkül át lehetett terelni büntetőtáborok, koncepciós bírói ítéletek veszélyzónáiba. Gondoljuk el, mivé lettek azok a szakmák, azok az életterületek, ahonnan a legkiválóbbak börtönökbe kerültek, vagy külföld­ re menekültek, a megfélemlített ottmaradóknak pedig minden körülmény azt szuggerálta: alávaló alattvalóként kell szolgálni, ha élni akarunk... A pa­ rancsnokolás, a hatalommal való mindennapos visszaélés úgy fertőzte meg a lelkeket, a tetteket, az emberi viszonyokat, hogy akár egy sofőr, pin­ 66 �cér, kalauz, postás, kishivatalnok, közérteladó magatartását is deformál­ hatta: kitűnt, akármilyen csekély hatalommal is lehet embereket megaláz­ ni, térdre kényszeríteni. . . Tudom én, hogy ezek a majdnem, hogy rögződött, közérvényű maga­ tartás-struktúrák a nyolcvanas évekre sem bomlottak le, ma is hatnak, fe­ nyegetnek, és nagyon nehéz kínos kötelezettség magunkban, másokban megmutatni a sztálinizmus újra meg újra kihajtó rügyeit, ágacskáit... M ind­ ezeket tudom, mérlegelem... s nem kérdezem, hogy c fertőzöttség köze­ pette miféle etikus magatartás várható cl? S ennyi mentegetőzés után azt is minek kérdezném a szakértőktől, mi­ lyen mély ez az erkölcsi válságkút, és egyáltalán, ki lehet-e mászni be­ lőle, hiszen efféle naiv kérdésekre értelmes válasz nem létezik... Sok-sok kínálkozó kérdés helyett bátortalan ellenvéleménynek álljon itt a magam meggyőződése, hite: „fecseg a felszín, hallgat a mély” . Ezrek, tízezrek, százezrek, felszínen tolongó ügyeskedők siserehada so­ ha nem látott bátorsággal erkölcstelen lehet, de a néppel, a milliókkal más a helyzet. Tengernyi közéleti szemét, tipikusnak minősülő erkölcsi válságjelenség, fenyegetően zord folyamatok ellenére az emberi tisztesség, a szolidaritás, a jóra törekvés vágya millió és millió állampolgár természetes életeleme, tu­ lajdonsága. Ha az értékválságra hivatkozva lehet vészharangot kongat­ ni, úgy a látványos tünetek nélkül is létező tisztességre alapozva lehet iga­ zi változásokat, tisztább, egészségesebb jövőt remélni. Én arra a mentali­ tásra, magatartásra hivatkozom, amelynek gyakorlatában, a fájdalm at, ke­ serűséget is bölcsen, mértéktartással lehet megélni, elintézni: lehet évődőgoromba szavakkal átkozódni, a részegen hazatérő férjnek a dühös feleség éppen köménymagos istennyilát főz vacsorára, s csapja az asztalra.. H i­ vatkozom arra a magatartásra, amelyben a durvaság, a trágárság, a csa­ lás, a hazugság nemcsak istenfélclemből száműzettetik a családból, de egyszerű, természetes hagyomány és kizárásos alapon ezekkel egy fedél alatt nem lehet élni. Megkockáztatom: nincs általános értékválság erkölcsi csőd, csak az utolsó háború óta emberségünkre, tisztességünkre, erkölcsünkre annyi nagy aktivitású szennyező por hullott, rakódott, hogy már-már úgy tűn­ het, minden csak szürke, fekete a piszoktól. S Ahogy évszázadokon át az egymást váltó nemzedékek megváltó aranypénzként adhatták tovább er­ kölcsi meggyőződésüket, tudásukat, úgy most az a veszély fenyeget, hogy az elkoszolódott aranyörökség továbbadhatatlan, hiszen nincs fénye, lát­ ható értéke, vonzása, hitele, tehát miért vágyna rá egy felnőtté váló fiatal­ ember, az, aki tanulja a világot... Miféle esélyünk van ma arra, hogy kemény, határozott mozdulatokkal tisztítsuk le magunkról, aranypénze­ inkről a szennyeződéseket, és mutassuk fel, hitelesítsük a mélyben mindig is megmaradó, örök emberértékünket? Bizonyos, hogy az elszánt, kemény, határozott mozdulatok mellett a meg­ tisztuláshoz a dolog természetéből adódóan mosószer, oldószer is kell legyen ez a „csodaszer” az élesztgetett remény abban, hogy van valóságos lehetőség a bennünk meglévő értékek megtartására. Van lehetőség! Van, mert a szennyezés sem istencsapása volt! A szennyezés rossz, ügyetlen em­ beri kezekből származott ránk. Nem kiismerhetetlen vegyi összetételű, nem a kozmoszból rakódott le, mint radioaktív por, amit hiába teszünk mik­ roszkóp alá - nem, ez szemünk láttára rakódott le itt! 67 �Én a történelmi léptékű, az országra, nemzetre zúduló, elszínező erejű örvényt nem emlegetem, hiszen napjaink nyílt közéletében a sajtó, a tömeg­ kommunikáció naponta sorolja e folyamatok új tényeit, én a magam szub­ jektív perspektívájú történetét mondom tanulságul. 1948-49-ben, tíz­ éves sem voltam, a világ, a falu változásaiból azt láttam, ami nekem nagyon tetszett: szabadság lesz itt, demokrácia! K érve könyörögtem az apámnak, hogy a kedvemért szavazzon a kommunistákra, mert azok jó v i­ lágot, új világot csinálnak. Legyintett rá. A zt mondta, maszlagokkal etet­ tek meg az iskolában! Ö a kisgazdapártra fog szavazni, ahogy majdminden parasztember is rájuk szavazott. Sírtam, dühöngtem, a tehetetlenségben. Azt sem hittem cl az apámnak, hogy a kommunisták csalnak a választásokon. Aztán egy barátom madárcsontú nagyapját az udvaruk kellős közepén kíméletlenül összerugdosta egy rendőr meg egy ávós, mert állítólag szökött politikai foglyoknak adott szállást egy éjszakára, és ők úgy tartották he­ lyesnek, hogy a vallatást ott az udvaron már a szemünk láttára megkezdik. E ttől kezdve elhittem a választási csalásokat. Hittem a titokzatos éjsza­ kai félelmekben; ha az utcán megállt egy autó, és aki hallotta töprenghe­ tett, hogy most kit visznek el? Ettől kezdve tudtam, hogy ha gumibotos rendőr, fegyveres katona rá­ mutat a fehér falra, hogy az fekete, akkor azt el kellett fogadni, mert kü­ lönben akármi megtörténhet veled, a hozzátartozóiddal. És lesöpörték az utolsó szem terményt a padlásról, és elvitték a kezem ügyéből a szüleim kemény munkájával teremtett tejet, vajat, tojást, húst. Dologtalan, iszá­ kos semmiemberek lettek a falu elöljárói, egyik évben az egyik volt a párt­ titkár, a másik a tanácselnök, a harmadik a malom igazgató, a következő évben cserélődtek a szerepek, s a szemünk láttára kezdődött cl a leg­ természetesebb átjárkálás, jól fizető hivatalok, parancsnokló funkciók tu­ lajdonosai körében. Kinevezett filozófusok agitáltak a vallás ellen, a pa­ punk ellen, akit később az imperializmus ügynökének is bélyegeztek. Akkor is láttam, ma is tudom, a falunkban élő parasztok, munkások, tanítók erkölcse, értékrendje mindettől alapjaiban még nem változott meg, nem porladt semmivé, de megjelentek az első rozsdafoltok egy ezredéves közmegegyezésen, sok-sok ember összezavarodott, hiszen a hivatalok böm­ bölő hangos híradói, az újságok jól hangzó frázisai kétségeket ébresztet­ tek. Tévedsz, nem az van itt, amit a saját bőrödön érzékelsz, a két sze­ meddel látsz, hanem az van, amit mi mondunk. A megzavarodottságtól már csak egy lépés volt a legyintés: minden mindegy, tiétek a hatalom azt csináltok, amit akartok, mi többiek valahogy megpróbálunk meghúzódni, életben maradni. S aki mindezt már életelvként elfogadta, az a tisztességtelenség, a leg­ kirívóbb jogtiprás, erkölcstelenség láttán sem tiltakozott. Ez van, mondta ezt kell szeretni! X Hat-nyolc évvel a világháború után, tehénszekcrciken félálomban bók­ lászó, tapasztalt, okos, öreg parasztemberek felkapták a fejüket, ha nagy magasságból repülőzúgást hallottak: majd csak jönnek az angolok, mond­ ták, pedig jól tudták, a háborúnak régen vége van... Nem fognak ide­ repülni, sem angolok, se amerikaiak egy másik felszabadításra.... 68 �Ötvenháromban azok is megjegyeztek N agy Imre nevét, akik soha po­ litikával nem foglalkoztak. A falu, a falusi lakosság fellélegezni látszott. 1956-ban meg tágra nyílt, boldog szemmel figyelt mindenki, megszűnt a be­ szolgáltatás, futottak, menekültek a feudális kiváltságokban pöffeszkedő titkárok, elnökök, parancsnokok. Üj értelmet nyertek a szavak, amelyeket a falu már-már feledni látszott: haza, szabadság, forradalom. D e a bénult cselekvésképtelenség, a félelem a remények között is megmaradt: a bányá­ szok, a diákok Pesten, Miskolcon majd elvégzik a világ megfordítását... A parasztemberek egyszerűen ki sem engedték otthonról a városba járó diák­ fiaikat, sőt sok esetben a helyi átalakulás eseményeiből is kizárták őket, a „k i tudja még, mi lesz” óvatoskodó megítélés alapján. Te csak ne menj oda Nemzeti dal-t szavalni, mondta édesanyám, szavaljon más, fakadt sírva, amikor mégis menni akartam... Majdnem hatvanéves volt; 1919-es, 1944-4 5-ös tapasztalatok kényszerítették ki belőle a tiltást, a védelmező kizárását.... Ö húszévesen is, ötvenévesen is látott meghalni értelmetlenül em­ bereket, mert a bosszúálló hatalom rájuk mutatott: ti is ott voltatok! H i­ hetetlenül, naív, gyerekésszel akartam kijátszani ezeket a tiltásokat, ha engem nem engednek hősnek, felkelőnek lenni, hát majd én disszidálok... Megszöktem otthonról. Tehervonatokon, ellenőrizetlen személyvonato­ kon készültünk heten a negyedik béből világgá szaladni, de a rettenetes novemberi zűrzavarban nem jött létre már a startrandevú sem, maga in­ dult, aki indult... Én is eljutottam a szétlőtt Budapestig: leszakadt erkélyek, golyószórós páncélautók képe, a ködös-párás Duna monumentalitása észhez térített, ez a hazád, itt fogsz élni, ha lehet, ha nem lehet itt élni... M ásfél nap múlva már újra a zempléni falumba értem egy hajnalon, é,s bocsánatkérő sza­ vakkal adtam vissza apámnak a két egydollárost, amit egykor ameri­ kai rokonok küldtek a gyerekeknek cukorra, és én azzal az önigazolással lop­ tam el az útra költőpénznek, a családi fényképek közül, hogy végül is a magamét viszem, ha már egykor cukorra nem költöttük el... M ire felnőtt lettem, általában magam is parasztemberektől örökölt men­ talitásokkal éltem át a történéseket. Nem volt bennem különös bátorság ellentmondani, de saját igazságokat, történelmi párhuzamokat melenget­ tem magamban jobb időkre, tévedések, bűnök, bűnösök megítéléséről. Ilyen történelmi párhuzamnak kínálkozott a X V I. század elejének ideoló­ giai, politikai, erkölcsi változássora német földön. A hatalomban pompá­ zó dölyfös katolicizmus úr-papjai akkor, ott úgy lezüllesztették a hitet, a vallást, az erkölcsöt, hogy törvényszerűen földindulásnak, reformnak, re­ formációnak kellett jönnie, - nyilvánvaló volt számomra, hogy a létező szocializmus is sürgős megreformálásra vár! A tizenhatodik század elején, elszánt kispapok merték először hango­ san kimondani, a felismerést, amely pedig egész Európát átitatta már: Rómának nincs igaza! Láttam a nagyon is fiatal kispapot valahol Worms környékén szenvedélyesen, szuggesztíven prédikálni kisemmizett, nyomor­ gó szegények reményéről, hogy itt a földön is, az isten előtt is van esé­ lyünk diadalmas boldogságra, ha őszintén megbánjuk bűneinket, és elker­ getjük főpapjainkat, birtokos kizsákmányoló urainkat. Én láttam magam előtt a fekete csuklyás vakbuzgó szerzetest is, aki a gyülekezetben elve­ gyülve jegyzeteli a fiatal prédikátor szavait, hogy majd pontos legyen a feljelentés az egyházi hatóságokhoz. Hallgassunk csak bele a prédikáció­ 69 �ba, amellyel az egyházi fegyelemből kitörő pap életét, hivatását kockáz­ tatja ! „A z ember felett csak isten van! A burjánzó hamisság, és a tudatlan, rossz papok által megrontott isteni rendet vissza kell állítani! A kik isten nevében szólnak, az isten helyére léptek közvetítőnek, maguk is istente­ lenek, harácsolok. Sem nem igazi hívők, sem nem tudósok! Csak zabálják a szentírás szavait, és megemésztctlenül, értetlenül kihányják azt az embe­ rek elé. A z isten új kiválasztottjai ezzel szemben megmutatják: a hit a népben él, az egyházi hatalomnak, dölyfös uralkodásnak semmi jogalapja nincs! Ott, akkor 15 17 körül az olvasószobákban, a prédikátorok gyülekezetei­ ben egy népforradalom robbanóanyaga gyűlt össze: istennel istenért harcol­ ni kellett! A római papok álnoksága, kapzsisága miatt megromló erkölcsiséget maga a nép kísérelte meg helyreállítani a parasztforradalommal, a reformációval. A hetvenes-nyolcvanas évekre majdminden korombeli értelmiséginek nyilvánvaló lett a X X . század végi konzekvencia: Moszkvának nincs iga­ za! Az eddig létezett szocializmus sztálini modellje, mind ideológiai, mind gyakorlati oldalát tekintve tarthatatlan! Változásígéretek, álreformok mit sem értek: ezrek, tízezrek, százezrek növekvő tábora élt vissza azzal, hogy a bürokratikus politikai hatalom ma­ ga is zavaros etikai helyzetben van. E z idő tájt bárki megfogalmazhatott volna csődjelentéseket a közcrkölcsről. D e minek? Örüljünk, hogy élünk! Hallgatni arany! És az új gazdasági mechanizmus ürügyén butikszabók varrták be gát­ lástalanul pinceműhelyükből kikerült farmerjainkba a legdivatosabb v i­ lágcégek márkajelzéseit, és szemünk láttára adták-vették bajnoki futball­ meccsek pontjait olyan forintokért, amelyek a költségvetésből csurogtak a hazai sportdiplomaták ügyes kezeibe, és egyetemi diplomáink használati értékét lenullázandó ezerszámra állítottak ki mindenféle felsőfokú végzett­ ségről szóló okleveleket, olyanoknak is, akik nyilvánvalóan az elemi isko­ la ismeretanyagából is pótvizsgázni kényszerülnének... É s mindezek megtörténtekor lényeg szerint tisztességesek maradtak a munkálkodó állampolgárok milliói, de önbecsülésükre, birtokolt erkölcsi értékükre rátelepedett egy-egy rozsdafolt. Mondták is sokan sopánkodva: aki mer, az nyer, szemesnek áll a világ, és titokban a becsületesek irigyel­ ni kezdték a csalók sikereit, már-már kimondták a kérdést: mi a fenének kell éppen nekem becsületesnek maradnom? A nyolcvanas évek derekán már Moszkvában is peresztrojka, glasztnoszty kezdődik el a tarthatatlan bürokratikus szocializmus megváltoztatására. Eközben nálunk a mozgalmi vagy értelmiségi rendjükből kitörő emberek személyes szabadságukat, hivatásukat kockáztatva írni, beszélni mernek róla: Moszkvának immár negyven éve nincs igaza! Nem világforradalom kell, nem ideológiai export, nem állami szocializmus, nem pártbürokrácia! Szabadság, demokrácia, átfogó politikai, gazdasági reform kell! A kisebbnagyobb értelmiségi gyülekezetekben pedig szerzetesi csuklyák nélkül, lel­ kesen jegyezetelnek emberek, hogy majd az illetékes helyeken feljelentsék a felforgatókat, izgatókat. Még azt is, aki azt hirdeti, a sztálini Moszkvá­ nak korábban nem volt igaza, de most mégis Moszkvára kell figyelni, mert példás, követhető változások indultak el. Figyelünk? Nem ! És egyre silá­ nyabb tudású álpapok zabálják, majd emésztetlenül kihányják elénk 70 �prédikációikat arról, hogy ha törik, ha szakad a X IX . századi szentírások betűi szerint szervezzük meg a jelent, jövőt... Jószerivel senki sem hiszi már el az egyre ügyetlenebb prédikációkat, de az ellenvélemény is alig születik meg, inkább cinikusak leszünk. Viccek születtek: milyen kicsi a zsemle, és milyen nagy a szánk. Más viccek és elmélkedések később arról szóltak, az a baj, hogy az állampolgár engedelmes homo sapiensből, mohó sapienssé változott, és az aktuális agitáció, új meg új magyarázó helyzetér­ tékeléseinek türelmes meghallgatása helyett egyetlen gondja a fogyasztás. Akik keményen dolgoztak és a sok lerakódó etikát fertőző por, korom alatt is megőrizték tisztességüket a földeken, a gyárakban, nem nagyon értették mi a baj, s miért rájuk ez a panasz, akik viszont megértették, ér­ tettük, cinikusan egymásra kacsintottunk, és hallgattunk. M ár az is bátor tettnek számított, ha akadt egy-egy humorista, vagy szatirikus író, aki a színpadon kabarétréfákba vagy mondjuk álmoskönyv­ mondatokba sűríti véleményét a közerkölcsről. E gy népszerű író efféle álomfejtéseket ajánl szilveszteri mulatságnak 1972-ben: „Hosszú alsónadrágban twisztet ropni - társadalomkritika ér.” „Ólmosfütykössel verekedni - mély eszmei vita.” „H oldvilágnál medvetalpat nyalni - előléptetés.” „Láncon fakó tehenet vezetni - háztáji gazdaság.” X A szilveszteri ünnepek mámora elmúlik, és a hétköznapok egymásután­ jában egyre ingerültebben dolgozó családfő mondja a hifitornyot, mo­ torkerékpárt, autót követelő gj'erekének: egy nagy frászt, meg istennyilát, azt kaphatsz, de nem autót... É s más családok gyermekei megkapják azt az autót, noha egyáltalán nem biztos, hogy olyan keményen megdolgoznak érte, mint azokban a csa­ ládokban, ahol dolgoznak, és nem kapják meg... Itt-ott már muszáj elhangzania a családfői mentegetőzésnek: azért nem kisfiam, mert mi „csak becsületesen dolgozunk!” Nem abszurd ez a men­ tegetőzés? írják, mondják naponta: különösen szembetűnő, nyilvánvaló az erkölcsi válság, az értékzavar a fiataloknál. Követelőznek, de tartásuk, tudásuk, munkabírásuk minősíthetetlen. S még ezen kívül is itt állnak a rock­ őrület, az alkoholfogyasztás, a kábítószerezés új tényei, rémképei! Megint idekívánkozik a szubjektív, és nagyonis kockázatos véleményem: felszíni tünetek ezek. Ha az állampolgárok többségében, úgy talán bennünk is a szellemi megnyomorodottság, megfélemlítettség, szegénység lerakodott kövületei alatt is ott élt, ott él a tisztesség, a szolidaritás, az emberség. Ott él az a fia­ inkban, lányainkban is! Még akkor is ott él, ha ők maguk is alig vesznek ró­ la tudomást, és ha a felnőttek bizonyos csoportjai ezt biztonsággal tagad­ ják is. S, hogy én meg mitől vagyok olyan biztos a dolgomban? Onnan, hogy a fiatalokkal kapcsolatos élményeim nemcsak a Kék-fény adásaiból táplálkoznak! Nemcsak azt látom, hogy nem adják át helyüket idősebbek­ nek a buszon, és a moziban belecuppognak a meghitt szerelmes pillanatok áhítatába, hogy intőket, ketteseket hoznak haza az ellenőrzőkben... 7i �Azt is látom, - futballozás, házépítés, érettségizés, diszkózás közben, hogy tisztaszeműek, és letagadott érzelmeik mögött vágynak a kézszorítás­ ra! Képesek a gyöngédségre; a toleranciára, a szolidaritásra. Utálják kép­ mutatásainkat, hazugságainkat, megalkuvásunkat. N agy többségükben tisz­ telik a tudást, becsülik, ha valaki jó fej, és általában elegük van a kisebb meg a nagyobb hatalmasságok gőgjéből. Családon belül és azon kívül is.... Végül is, kérem, legyen bocsánatos bűn, ha itt, az eluralkodó drámai er­ kölcsi válságkép ellenében és a magam erkölcsiségéhez viszonyítva is érték­ nek látom, egészségesebb köszhasználatra ajánlom ezt a képet az új nem­ zedékről. Magunk miatt, miattuk is újra mondom, rémhír az átfogó, álta­ lános erkölcsi züllés. Csak néhány tízezer ember erkölcse pusztult el itt véglegesen szemünk láttára. A többiek kemény, határozott mozdulatokkal tisztítjuk le magunkról egy korszak ránkrakódott fekete porát, és mutat­ juk fel, érvényesítjük a mindig is megvolt tisztességünket, emberségünket! S amíg nincs érvényesebb alap, új crkölcsiség, új életfilozófiák elfogadásá­ ra, figyeljünk M . F. tanár úr négy évtizedes bölcsességére: az öröm, az erő, az együttesség élménye használható motivációnak, célrendszernek lát­ szik a X X . század vége felé is... X Valahol az Ipoly körül füvet kaszáló V . Sándor komor panaszára mon­ dom: igaz, igaz, magunkba kéne nézni! A kik az ötvenes években hidegségből, csendből, félelemerdőből indultunk, végre felejtsük el a szavak színes táncát, a romlás hazugságait. A z „elmem tünk, megjöttünk” állapotának szigorú önvizsgálata után megtisztulva, és új hitelekkel próbáljuk meg a reményt szétosztani: a munkálkodó soka­ ság nyilvánvaló értékeinek érvényesítésére van lehetőség ma is... 72 �műhely MARNO JÁNOS a sátán kutyája Ladányi-Turóczi Györgynek sűrű sárga a köd, mint a méz sokszáz vég műselyem és szuterén szélcsend csótány verekszik (sic!), ikrát pedz monológ, a csúszós szegélyen amint a téma fogy, jön a megismerés lassú fényárnyú leheletpára és egy kézirat ára levegösár holott nem hívnak sehogy; gusztus után céltalan szándékkal költők itt, gecizek a pince méhén s míg felváltva elbágyaszt-fölver a verset kikezdő szivárgászaj valóságul csurig megtelődnck a semmi sipolyai velem de ha jó rossz helyen kapiskálok hamarost kibontakozhat hamis dokk­ jából és a hajó; s ha nem?. . . még mást is vonakodnom kel! majd közben látnom?. . . (piszkos talány!) mindenesetre mostantól óvatos leszek a szó­ renddel, ne tőlem kapjon szagot a dátum, és ne fogjon be a vers se többé. . .; gyűlölt hullámzás-metszetén szüntelen monoton ott verdes együtt a temérdek félholt kalózkép emez levet ereszt, azon a síkpor könnyít - aljzat helyett van az alacsony mennyezet; tankóma, gumiheverő hogyha a kutya felugrik, elérni a rongyot, a karóra húzott kesztyű becsapja mégis: torkán nyiszorog és sosem ér véget a kölyökkor ütleg, köpés nem csattan viszont sehol; hanem majd elcsöppen, mint egy orr tőle a világ, hosszúra nyúlik a mű- �élvezet - egyre kevésbé könnyű tágulnom innét a kupac alól. . . mert mit lát az állat, ha körülnéz?. . . ívlámpás ködöt és az útfélen püffedt talpformát, mely ragad, mint a méz s mire a tudatára jut, már tétlen túrkálózik a dolgok, nevek közt fagyialja meg égeti a kényszer hogy híhégc-a-lkbhoz még egyszer telten dobogjon; de hiú kísérlet az ennél pergőbb beszéd is; erénnyel a bűn mint egy üres savanyúságos üveg minden szót keresztülöblít, lesípol hasztalan kapirgál tovább, tüsszög az ember a piszkozaton, a füstzöld páracseppekből már nem vonható ki a hamu; lám csak, mondom, eltűnt az írógép is, dél van vagy éj, a tó körül sötét karéjban ér lapszélt s a lapszéllel felkavart félelemmélyt a fenyves - hattyúcsorda és tündér kar húz, bucskázik, röppen át meg át a gépkocsi hűtőtárcsa előtt. . . és most merre?, hallak, a bajor csend kellős közepéből, de csak a gödör emelkedik tovább a fejemben a szakadatlanul tartó, eszelő ülésszak, és nem látom, hol vághatnék egy ugrással közbe; hanem úgy te­ szek, ahogy a nő s a féltékenység fúlladt önkívületén kiönt az epe s aztán a szag, mint egy kócot, tüstént visszasodorít. . . esetleg vezess szólalok végre, ahová nem késő mármint, tartom magam a versezethez ahol a nektár ab nihil keletkez. . . és felzeng a gyulladt bélhúr, nietzschét ünnepli a teljes orchestra (nevetve kacsintunk egymásra) megvan a csont, szikrát vet a selyem terminátor - és viszont egy ideg öntvényű ág, mely mint egy dögorr, hideg 74 �K IS Z O L T Á N A Zóna kutyája Útmutató Marno János: a sátán kutyája című verséhez A Pilman-radiáns egészen újszerű dolog. K épzelje maga elé, hogy megpörget egy nagy földgömböt, s aztán pisz­ tolyból lövöldözni kezd iá. A lyukak a földgömbön sza­ bályos, görbén helyezkednek el. . . A Látogatás hat Zónája úgy helyezkedik el bolygónkon, mintha valaki hat pisz­ tolylövést küldött volna a Földre egy olyan fegyverből, amely valahol a Föld-D eneb vonalon helyezkedik el. A D eneb a Hattyú-csillagkép a lfá ja .. . A . és B. Sztrugackij: Stalker i. Irodalmi ízlés és nyalás. Ahhoz, hogy az itt leírni óhajtott irodalmi fél­ reértés tisztázásához hozzákezdjek, tisztességből is meg kell említenem há­ rom nevet - akinek gondolatait most van szerencsém elvenni, és aképp el­ tulajdonítani, hogy némely rögeszméimet hozzájuk tapasszam. (Ez azt je­ lenti, hogy pontos idézetekre, hivatkozási adatokra ne számítsanak.) Ez a három név: A . Hauser, L . Löwenthal és J. L. Borges. Irodalmi ízlésünk és elvárásaink, számomra ez kétségtelen, egy súlyos félreértésen alapszanak. A legkésőbbi filológiai hellyel kezdem, Borgesszel, aki egyedülálló értelmezését adja a Verba volánt, seripta manent (a bevett értelmezés szerint: A szó elszáll, az írás megmarad) szentenciának. Borges elpárolog, értelmezése szerint korántsem igaz, hogy a szó elszáll, vagyis semmivé foszlik, ezáltal ellenőrizhetetlenné válik a szó kimondásának té­ nye és mikéntje; a szó, az élő szó mindőn veled, a megértővel beszélek, szárnyal, röpdös, vagyis szabadabb, ahhoz képest, amit leírok, kiszolgálta­ tok az enyészetnek, a tőlem való elidegenedésnek. Borges szavaiból (A könyv című esszéről beszélek) következtethetem, hogy midőn a szavakat leírom, megölöm azokat. Mindazonáltal a szógyilkosság bevett szokás. A rhapszodoszok és heroldok tevékenységénél mindenképpen hatékonyabb könyvnyomtatásra való­ színűleg nem azért volt szükség, hogy irodalmi passziókat elégítsen ki; a könyvnyomtatás mindig is a lelki épülés vagy erkölcsi, ideológiai sulykolás indoktrináció eszköze volt és marad. M arad; a hatalmasok számára ez a lényeg. Amidőn leírom, majd kinyomtatom azt a Bibliában, hogy ne ölj, nyilván valam it konzerválni akarok annak érdekében, hogy holnap vagy holnapután megölhessem azt, aki megítélésem szerint, pusztán másságából fakadóan, alkalmatosnak tekintetik arra, hogy megöljön. D e mi köze ennek az irodalomhoz? Közhely, de a jó irodalom sohasem konzervatív. A z Európát későbbiekben bejáró kísértet lepedőlobogtatói szerint a kapitalizmus rettentően pozitív dolog volt, mert a korábbi társadalmi be­ 75 �rendezkedés kommunikációs szövevényét szétszaggatta, és megteremtett egy minden eddiginél jobban és precízebben működő társadalmi kommuni­ kációs közeget, az anyagiasság szféráját. A dolgozatom tárgyát képező irodalmi félreértés szempontjából ennek két fontos következménye támadt; a kommunikáció egységessé és tömegessé vált, mert a kommunikálók is arctalan tömeggé olvadtak; ezt senki sem hajlandó beismerni, s azért, hogy megtudják, valójában mik is ők, és vannak-e ők egyáltalán, olvasni kezd­ tek, mégpedig olyan dolgokat, amik a hajdani Biblia-sajtókból kerültek ki - az utcára. Másrészt a szógyilkosság bevett szokása egyben üzletnek is bi­ zonyult. A szokás és az üzlet imigyen létrehozták azt. amit irodalomnak neve­ zünk. A z író felelőssége, a maradandóságra és a rentabilitásra hivatkozva, egyszeriben megállapíttatott. D e mi köze ennek az irodalomhoz, az íróhoz, a költőhöz, annak sze­ mélyéhez? A kinyomtatott irodalom rentábilis és maradandó léttevékenységének, az ún. irodalmi életnek semmi köze az író, a művész személyéhez. Leg­ feljebb annyi, hogy éhen halhasson, legfeljebb annyi, hogy villát építtessen Mallorcán. ízlés és nyalás. A z alkotó attól még magányos, egyedül van, és fél a haláltól. Legjobb esetben, most ideáltípusokról beszélek, azért ad­ ja sajtó alá művét, hogy ebben az átkozott és arctalan korban megtaláljon egy arcot, akinek mindezt elmondja. A z egész nagyon hasonlít a MonteCarlo-módszerhez. Hogy az Arc megtalálásához az irodalmi élet rulettparcelláin pótoljam a szükséges egyéniséget, azt, ami miatt érdekes lehetek eme Arc számára (kérem, figyeljék a krupié arcát, az ő szükséges zsetonarctalanságát) eltere­ lő hadműveleteket, afféle riszálást, harctéri szökellést kell kieszelni. Ügy kell elképzelni ezt az egészet, hogy a pörgő dobból a rulettgolyó kiszáguld, tudom, hogy ki fog röpülni, és véletlenül, engem is eltalálhat. Az irodalomtörténet a gondolatok és hangok kanonizált szökellésének, lejtésé­ nek (iszkolásának) története. A Nagy Irodalmi Félreértésnek sok köze van a mottóként idézett Pilman-radiánshoz. Száguldunk, mi emberek, és tótágas ellen-emberek ezen a golyóbison, és a Deneb felől irányunkba lövik ama hatalmas pisztolygolyó­ bisokat. Pedig csak én vagyok és Te. Te, aki írni akartál valakinek valamit. Én nem tudom, ezen írásoknak lehetek-e én az alanya. Ennek tisztázásához be kell hatolni a Zónába. Marno János versművészetét nevezem most Zónának. 2. A szöveg akarata. A művész tehát egyedül van és fél a haláltól. M agá­ nyos és félelme szerint működik, alkot. Vele azonban minden más elvá­ rás (hogy igenelje az életet és ne féljen, mert akkor a közösségi olvasók is jobban érzik majd magukat) az előbbiekben vázolt félreértésen alapszik. K i érti A d olf Hitlert vagy Joszif Sztálint, pedig ők, midőn művüket al­ kották, milliókkal kísérleteztek? - Bezzeg az írónak érthetőnek kell len­ nie. E z az elvárás, márminthogy alkoss érthetőt, több, mint mulatságos. K i az a hülye, aki azt mondaná a tengerre, hogy - borszínű? Persze, ezt csak egy Homérosz teheti meg. Érthető az, hogy a tenger bőrszínű? Igen, ért­ hető, de a magyarázatot korántsem az irodalomban találjuk meg. Mert a tenger, meg legyen mondva, nem borszínű. A dolognak semmi köze po- 76 �litikához, ideológiához; közeli ismerősöm adta elő olvasmányélményét, mely szerint az emberi faj két jelentősebb fajta keveredése. Ennek pedig igencsak súlyos idegfiziológiai következményeket tulajdoníthatunk. Idegfi­ ziológiai különbözőség a színlátás milyensége: Zeusz-előtti görögjeink, hozzánk képest, színtévesztők, ők másképp látták a színeket; a kéket pél­ dául feketének, és a többi. A tengert pedig bőrszínűnek. Régebben minden középiskolás tudta, hogy Homérosz tengere borszínű, mégsem ágált ellene senki. Bármennyire is bordély-ház az irodalmi élet (nagy ritkán véletlenszerű­ en az író is élvezhet, úgy istenigazán, a szokásos fizetett lihegésen túl), azt kell írnom, hogy nem Marno János van miattunk, olvasókért, hanem éppen fordítva. Am ikor Marno-verset olvasok, olyan jellegű kérdéseket kell feltennem, hogy alkalmas vagyok-e eme versek befogadására. Lehetek-e én az a bizo­ nyos Arc? Legyen ez az én első útmutatásom a Zónában. Nem tudok verset elemezni, és egyáltalán: nem vagyok a költészetben bennfentes, mégis úgy hiszem, hogy Marno szövegei, teszem azt, Petőfi Sándor verseihez képest érthetetlenek. H orribile dictu: Marno olvasása után nem akarok gyereket csinálni és kivívni a haza szabadságát. S. Lem írja az Úr Hangjá-ban, hogy a maximális hatékonyságú informá­ cióközlést semmiben sem lehet megkülönböztetni a £«/-tól, a maximális redundanciától. E z a zaj, vagyis az érthetetlcnség, akkor válik gyásszá, ha ismétlődik. A második útmutatásom ekképp szól: ha Marno szövegeinek olvasásához készülnek, próbáljanak ismétlődéseket keresni. Meg kell mondanom: ne­ héz feladat elé állítom önöket. Nem hiszem ugyanis, hogy Marno verse térben és időben értelmezhető. Mindenféle köznapi ismétlődésnek pedig csak eme dimenziókban van értelme. A szöveg megjelenik előttünk, alaktalan princípium individuationisokat is felfedezhetünk benne, afféle kiterjedés-monászokat. Mégis a vers, ide nem értve a nyelv logikáját, logikátlan, nem-kauzális, tehát időtlen. M eg­ határozási nehézségeink támadhatnak. Marno szövegeinek magva időtlen vagy egyidejű, pontszerű. Egy, a minthogy a pontnak nincs kiterjedése, megkockáztathatjuk azt a kijelen­ tést, hogy egyben végtelen is. Lássuk be, nem élhetjük át azokat a kínokat, vagy kéjeket, amit a mű­ vész élt át alkotás közben, és nem vagyunk pszichoanalitikusok sem, hogy a szöveg alapján következtetéseket vonjunk le Marno személyére vonatko­ zóan. Ehhez nincs is jogunk. Nincs jogunk hozzá, mert a feladat borzasz­ tóan képtelen lenne. Olyannyira, mintha egy Ford személygépkocsi karoszszéria-vázrajza alapján próbálnánk értekezni. Mr. Ford személyiségszerke­ zetéről. (Ez a példázat Löwenthal Irodalomszociológiájából származik.) Imigyen kénytelenek vagyunk a szövegre hagyatkozni. Harmadik útmutatásom az, hogy Marno szövegeinek nem igen van sok köze Marno személyéhez... A megvalósult, megtett erkölcs érvényét akaratnak nevezem. Ha mégis arra vetemednénk, hogy megértsük Marno János költőt, ak­ kor eme akarat eredményét, szétsugárzását, a szöveg-hiposztázist kell vizs­ gálnunk, és semmi mást. Ezt most nem útbaigazításként mondom, mert a 77 �feladat ismét képtelennek mutatkozna, olyannyira, mintha baziliszkuszok, kentaurok és egyéb szörnyetegek természetrajzi leírásával óhajtanánk az Isteni Teremtő Akarat közelébe férkőzni. (Mint, ahogy azt hajdanán a hívő bestiárium-írók megkísérelték, ilyen célzattal.) Itt azonban csak egy kutyáról, a Sátán Kutyájáról van szó. E z a kutya azonban csak akkor lesz a társunk, ha már behatolunk a Zónába, és túl leszünk a Száraz Alagúton. H a igazán következetes akarok maradni, azt kell mondanom: ha majd odáig (és ezután) az olvasó eljut, a szövegolvasás pillanatában Marno János megsemmisül. Nincs többé sem hatalma, sem akarata verse fölött. Csak a szöveg marad, időbeli, térbeli kiterjedés nélkül, mellőzvén az oksági kapcsolatok nyűgét. Am it az olvasó tapasztalhat: a hagyományos értelemben olvashatatlan szöveg-monászok ittlétét, daseinját, ami vala­ mifajta létezést kifejez, s minthogy ezt Marno írásba adta: kifejezni akar. Egyetlenegy dologgal kerülhetünk kapcsolatba, ami hatni képes ránk: a szöveg elidegenedett akaratával, ittlétével, ontoszával. 3. A Pilman'radiáns. A marnói ittlét (dasein) kissé időszerű attribútuma az együtt járás, ahol az itt egymásmcllettiségének ontosza együttességet, a lét pedig járást, akár mondhatnám azt is: lopakodást fejez ki. Let’s stalk. Lopakodjunk. Am ikor már beértünk a Zónába, legyen ez negyedik útmutatásom, so­ hasem szabad az egyenes utat keresnünk. Anyacsavarokat kerítsünk a ke­ zünk ügyébe, és rájuk kötendő szalagokat, úgy vessük el, szó szerint, a jelző két. Meglátjuk, a kilövellt, ejakuláit akarat struktúrasemleges, in­ diszkrét, csapadék; nem mondanám, hogy olyan nyák. ami karakterizálná az eredő semmit A Nagybecsű Olvasó körkörös szerkezeteket, paradoxo­ nokat szimatolhat - persze, ezzel a gyanúval, ugyanaz a helyzet, mint az is­ métlődéssel: Marno verse nem időellenes pamflet. Lopakodjunk (járjunk), együtt! A Zónában, ilyen szövegkörnyezetben, mármint az értelmetlenség, időt­ lenség és oktalanság közepén méltán felvetődhet az olvasóban, hogy mi az értelme az egésznek. Miért vágyunk mi, emberek, az értelmetlenség diffú­ ziójában, valami értelem, tehát megvalósult kívánság után. Mert vágyako­ zásunk ész nélküli, hormonjainkból fröcsög elő, bele az ereinkbe, amik a nő és a pénz, valamint a közmegbecsülés megszerzése iránti iszkolástól fe­ szesek, tele adrenalinnal. A leghosszabb egyenes út, a mocsár víztükre alatti Rubljov-ikon világában - ezek, bizony, értelmetlen vágyak, úgyahogy a reájuk vonatkozó Kívánságok is. Ott állunk a Szoba előtt, és nem tudjuk, kívánjunk-e valamit. Kívánságainknak és vágyainknak legfeljebb az az egyetlen tanulsága, hogy a Deneb a Hattyú-csillagkép alfája. Ha pedig túléljük a közös lopakodást, utunk egyetlen nyeresége, nem több nem kevesebb, egy kutya. Üdvözlet az Olvasónak! 78 �M E Z E Y K A T A L IN NAPLÓ HELYETT VIII. Zrínyi és Frangepán A bécsújhelyi dóm falában vörös márványkő sírlap. Latin betűs felirata Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc gróf nevét őrzi. A latta pedig a „M űemlékvédelmi Felügyelőség” - mondanánk, ha nem Ausztriában len­ nénk - domborított betűs bronztábláján a német fordítás, amely körül­ belül így hangzik: „V ak vezetett világtalant és együtt mély gödörbe estek. Gondoljátok meg halandók, hogy az Isten és a császár iránti hűségeteket megtartsátok.” Se kivégzésükről, sem annak okáról egyetlen szó sem olvasható, még utalás sincs az egykorú, vagy a korunkbeli feliratban. A gyanútlan arrajáró nem is tudhatná, nem tudhatja, miféle szerzet volt a két gróf, miért voltak vakok és miféle gödörbe estek, ha nem volna a bronztábla sarkába be­ szorítva egy még szinte új piros-fehér-zöld selyemszalag, s nem száradozna a peremén néhány százszorszép. És így tud valam it? Csak sejthet. 1 K ét ismeretlen, gödörbe esett, furcsa nevű vak sírköve, évszám nem áll rajta, pedig valóban sírkő, de feliratát miért találta lefordításra méltónak a mai osztrák közigazgatás? Elgondolkodhat, ha van hozzá kedve, de tám­ pontjai bajosan lehetnek. Aligha hiszem, hogy az osztrák történelemkönyvek részleteznék a főúri összeesküvés három áldozatának (Nádasdy Ferencet ugyanaznap, 16 7 1. április 30-án, Bécsben végezték ki) viselt dolgait. A mi könyveink is sokáig bajlódtak ellentmondásos alakjukkal, miközben a tör­ ténelmi legendáriumban a haza mártírjai közé növekedtek. Ezt a legendát igazolja vissza a sírkő előtt megálló magyarnak a kicsinyes, tanítóbácsi­ szerepben tetszelgő felirat - amihez az utókornak sincs hozzáfűzni valója és amely fenyeget, kioktat, de a történelmi tényekről hallgat. Történelmi legenda egyfelől, történelmi bűntudat másfelől - és közbül az elsüllyedt igazság. Az az igazság, hogy már Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, N ádasdy Fe­ renc állhatatlan, zavaros ésszel politizáló nagyurak voltak, különös ko­ reográfiájú összeesküvésüknek, amely éveken át hullámzott bécsi bűnbánó menet és árulás, illetve új meg új szövetségeseket kereső lázadás partjai között - forrása és súlyos oka a vasvári béke volt. Az a gyalázatos, sietős alku osztrák és török között, amely Zrínyi Miklós (a költő és hadvezér) összes katonai erőfeszítését, áldozatvállalását és eredményét fölöslegessé téve olyan méltánytalan volt Magyarországhoz, az érte, és az európai keresz­ ténységért küzdőkhöz, hogy azt joggal tekintették a nemzet arculcsapásának. Zrínyi Miklós három hónappal élte túl - s ha a vadkant nem is az osztrák udvar küldte rá, de abban, hogy ez a nagy erejű, ezer életveszélyből magát kiverekedő katona áldozatául eshetett egy „erdei disznónak” , mint Szekfű Gyula írja, bizonyosan szerepet játszott a depresszió és a halál­ vágy. Nemcsak magának és seregeinek győzelmeit, a haza visszafoglalá­ 79 �sáért vívott évtizedes harcát csúfolta meg Ausztria azzal, hogy visszaadott mindent a töröknek, de hogy a bán számára egyértelmű legyen ki ellen kötöttek békét, a korábban Montecuccoli parancsára magára hagyatott és török kézre került Üjzerinvárat is jogszerűen az oszmán biradalomnak át­ engedi az egyezség. Azt a várat, amit alig három esztendeje maga emel­ tetett Zrínyi, kezével hordva a földet az alapjaihoz, mint tették nagy előd­ jei is a török veszedelem felléptekor. A bűnt tehát 1664. augusztus 10-én követte el - sok egyéb után és előtt - a Habsburg-udvar a magyarság ellen, s, hogy nem maradt méltó férfiú, aki megtorolja, vagy rajta számon kérje azt - ez mindannyiunk tragikus vesztesége. A testvér fejedelmet újra és újra felkorbácsoló közeg: a korabeli nem­ zet veszteségtudata és tehetetlen szégyene rohamokban űzte Zrígyi Pé­ tert a történelmi cselekvés felé — és valahányszor nekilódult, ugyanannyi­ szor maradt is alul a feladattal szemben, új és új megaláztatásokat és szé­ gyent aratva, míg ellenfele meg nem elégelte „állhatatlanságát” és ki nem végeztette. A bűnt új bűnnel tetézve. Zrínyi és Frangepán. A vak és a világtalan, aki együtt esett a gödörbe. Hogy ki ásott gödröt a két szerencsétlennek, arról nem szól a tábla. A tör­ ténelem még utólag sem szeret igazságot szolgáltatni. A z igazságot - úgy tartják - ki kell vívni, ki kell érdemelni. A sajnálkozás nem históriai ka­ tegória. Mégis hányszor számítunk rá és hányszor szorulunk rá sajátos, magyar történelemmenctünkben. 80 �József Attila-emlékkönyv Napjainkban a sokszorásra duzzadt lap- és könyvtermésben, az újraköz­ lések, a hasonmás kiadások özöné­ ben is feltűnő kötet került ez év elején az olvasók kezébe. Az 1957ben megjelent, Szabolcsi M iklós szerkesztette József A ttila-em lék­ könyv harminckét esztendeig pontosan a költő élete hosszáig — porosodott, sárgult a raktárak mé­ lyén, mígnem az alaposan megvál­ tozott közléspolitikai viszonyok megengedték, hogy nyilvánosságra kerülhessen. H a egy kötet ilyen sokáig kény­ szerül indexre, elemi erővel merül fel a kérdés: vajon mi késztette a korabeli politikát ilyen drasztikus lépésre, melyek az inkriminált szö­ vegek, tartalmak? Első olvasatban nagyon nehéz felfedezni a betiltást kiváltó okokat, annál is inkább, mert a kötet nem a kimeríthetetlen, ezért oly vitatott, többféleképpen kisajátított lírai oeuvre-t hivatott értelmezni, hanem - Illyés G yulával szólva - a „legfontosabbat, az em­ bert” akarja felidézni, részben ko­ rábban megjelent írások egybe­ gyűjtésével, részben az emlékkönyv számára írott vagy mondott vissza­ emlékezésekkel. Életét, „elvegyülését és kiválását” mutatja be kortár­ sai szemével. Szubjektív, személyes élmények sorjáznak a lapokon - a szerkesztő szavaival - „testvér és barát, harcostárs és szerelmes, is­ kolatárs és tanár, tanítvány és mes­ ter szól” József Attiláról. Boldizsár Iván, Cserépfalvi Imre, D evecseri G ábor, Hont Ferenc, József Eta és Jolán, Móricz Zsigmond, Németh Andor, Ö rkény István, Sándor K á l­ mán, Szántó Ju dit, Radnóti M iklós, Tersánszky Józsi Jenő, Vágó Márta - és sokan mások - vallomásaiból nemcsak emberi lényegéhez jutni közelebb, hanem költészetének tit­ kaihoz is. Természetes, hogy az így kibon­ takozó kép sokszínű, s nemegyszer ellentmondásos is. S nemcsak azért, mert a megidézett emlékek élete más-más korszakában, alkotó tevé­ kenysége eltérő területein mutatják a költőt, hanem azért is, mert v a ­ lóban nagyon ellentétes személyiség volt. Találóan írta Ignotus Pál a Szép Szó 1938. január-februári József Attila emlékének szentelt különszámában: „Barátom volt, nem ismertem. Azt hiszem senki sem ismerte. Holott éppenséggel nem volt zárkózott. A tenyérre tet­ te ki a lelkét, rostokra, ízekre sze­ letelte, közszemlére bocsátotta, minden ajtó bekopogtatott ve le ...” Nos, a visszaemlékezések megerősíteni látszanak Ignotus vé­ leményét, de azt is sugallják, hogy ha mindenki egy „m ásik” József Attilát ismert, akkor együtt az „ig a­ zit” ismerték. A piedesztálról leemelt, emberi gyarlóságoktól, szélsőséges vonások­ tól sem mentes alkatának, de leg­ alábbis egy-egy megkérdőjelezhető tulajdonságának, a megértése, a beteljesült szeretetre, szerelemre mindhiába vágyakozó, szenvedésre kárhoztatott krisztusi sorsának fel­ villanása óvatosságra parancsol­ hatta az állóképpé, egysíkú példává merevített - harcos, szilárd, kérlel81 �hetetlen - proletárköltő nimbuszá­ nak védelmezőit, de nem látszik elégséges oknak a kötet ily hosszú idejű elfektetésére. Direktebb po­ litikai indítékok húzódhattak az igencsak szerencsétlen döntés hát­ terében. Ezek nagy valószínűséggel József Attilának a munkásmozga­ lomhoz, jelesül az illegális kommu­ nista párthoz fűződő, tisztázatlan viszonyának felszínre kerülésében, a pártköltő manipulált misztikumának akaratlan szétoszlatásában keresen­ dők. Bár a kapcsolat konfliktusai, iga­ zán csak szélmentén jelennek meg az emlékkönyv lapjain, néhány visszaemlékezés - főként a Tamás A ladár és Sándor Pál által jegyzett - középpontjában kétségkívül József Attila párttagságával illetve feltételezett - kizárásával össze­ függő kérdések állnak. S figyelembe véve, hogy a ioo ° q és a Társadal­ mi Szemle egykori szerkesztője me­ rőben eltérő - s ezáltal eldöntendő vitára ingerlő - nézeteket vallott c témakörben, még inkább jogosnak látszik a gyanú, hogy „e tájon” ta­ lálni a betiltás magyarázatát. Sőt, az elmúlt évtizedek éles polémái alapján az is valószínűsíthető, hogy egyeseknek személyes érdekükben állt megakadályozni az emlékkönyv megjelenését. József A ttila a munkásmozga­ lomban a húszas évek legvégén, a marxista szemináriumok jól fel­ készült, igényes előadójaként, ko­ nok vitapartnerként kapcsolódott be. Sándor Pál megemlíti, hogy az első - Újpesten tartott - előadását kö­ vetően kitörő örömmel nyugtázta: „Tartozom valah ová!” Tamás A la­ dár 1930-tól datálja József Attila KM P-tagságát és ezt a költő Fábry Zoltánnak írott levelére hivat­ kozva bizonyított ténynek veszi, s azon vélemények ellenében han­ goztatja, amelyek szerint József A t­ tilát azért nem zárták ki a pártból, 82 mert soha nem is volt tagja. A kö­ zelmúltban is jelent meg egy tanul­ mány a korabeli kommunista cso­ port vezetőjének, Dem ény Pálnak a tollából, amely hasonló álláspontot képvisel: „Jó z sef Attila nem műkö­ dött közös organizációban... A cso­ dálatos költő mélységes individualiz­ musából fakadó magatartása sehogyse bírta el az illegális tevékenység­ hez szükséges fegyelmet. Lehetet­ lennek tűnt előttem őt szívósan küszködő, egymás életére felügyelő, láthatatlanított szervezetbe b evonni." (Vb.: Tekintet, 1988/3. 15. o.) Tamás Aladár szívósan képvise­ li azt az álláspontot, hogy József Attilának a pártból való kizárását p mendemondákon kívül semmilyen hitelt érdemlő adat nem támasztja alá. Ezzel szemben Sándor Pál egy­ értelműen a kizárás verziójára vok­ sol. Azt azonban - az árnyalatbeli különbségek ellenére - mindketten felfedik, hogy József Attilát komoly sérelmek érték a párt részéről. E l­ sőként a moszkvai Sarló és Kalapács 19 3 1. júniusi számában megjelent A magyar proletárirodalom plat­ formtervezete című közlemény em­ líthető, amely nem kevesebbet ál­ lított róla, minthogy, a fasizmus tá­ borában keresi a kivezető utat.” Bár a költő egy „tájékozatlan társaság (a Moszkvai Proletárírók Magyar Csoportja: Cs. B.) frakciós tevékeny­ ségének” minősítette a méltatlan támadást, nem volt könnyű napi­ rendre térni felette. Törést okozott József Attila és a párt kapcsolatában az 1932-ben mindössze egy számot megélt, álta­ la is szerkesztett Valóság című lap kudarca is, amelyet a munkások a költő elvont filozófiai fejtegetései miatt utasítottak el. 1933 februárjában újabb sebet kapott. Ekkor jelent meg a K ü lvá­ rosi éj című kötetéről a Társadalmi Szemlé ben Pákozdy Ferenc kritiká­ �ja, amely szerint „Jó z sef Attila nem proletárköltő..., nem él benne a munkásmozgalom eleven sodrá­ ban... nem tudja a marxista meg­ győződését verseibe beolvasztani.” Sándor Pál úgy vélekedik, hogy a cikket a Társadalmi Szemle társ­ szerkesztője, az egyébként nagyon intelligens, „szolid lelkű” Madzsar József rendelte, így akarván elide­ geníteni szemináriumáról a maka­ csul kérdező, kötözködő költőt. Tovább mélyítette a szakadékot az Ú j Harcosban 1933-ban megje­ lent A z egységfront körül című József Attila-cikk, amely a szoci­ áldemokrata és a kommunista mozgalmat egyaránt felelőssé tet­ te a munkásosztály megosztottságá­ ért, a közös antifasiszta fellépés hi­ ányért: ....... egymás harci akcióinak a támogatása minden eszményi pártfegyelemnél előbbre va ló” írta. Téglás Ferenc durva, sze­ mélyes vádaskodással válaszolt: . .az Ú j Harcos hasábjain sajnos teret adott egy politikai elefánt­ csonttoronyban élő embernek is, kinek zavaros és opportunista fe j­ tegetései azonban a harcos egység­ front útját nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják. Józse) A ttila esetének veszedelmessége ab­ ban áll, hogy ő mint tehetséges köl­ tő, egy proletártárgyú versével né­ mi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, baloldali moz­ galmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul.” A szakítás közvetlen oka az 1934-es moszkvai írókongresszus, volt, amelyen Illyés Gyula és Nagy Lajos vett részt. A források meg­ egyezni látszanak abban, hogy a ki­ választásnak politikai okai voltak. A konspirációs tényezőket kizá­ randó a vendéglátók olyan szim­ patizánsokra számítottak, akik elfogultság nélkül fejthetnek ki propagandát az élményeikről. A moszkvai magyar szervezők egyebek közt G ergely Sándor, H i­ das Antal - kértek javaslatot a résztvevőkre, a fentebb idézett platformtervezet tanúsága alapján aligha vették igazán fontolóra Jó ­ zsef Attila meghívását, bár Illyés G yula naplójegyzetei (Vö: Kortárs, 1989/4. sz. 8. o.) azt tanúsítják, hogy Kun Béla kedvezően nyilat­ kozott neki József Attiláról. Min­ denesetre a költő nagyon zokon vet­ te mellőzését, s elkeseredettségé­ nek a M iért nem én? című pamfletben adott hangot. Noha a kézira­ tot nem sikerült publikálnia - ké­ sőbb el is veszett, Sándor Pál en­ nek tényére, illetve tartalmára ve­ zeti vissza József A ttila kizárását a pártból. Véleménye szerint a pártvezetés úgy ítélte meg, hogy a leírt gondolatok kanonizálni vé­ lik a költő igazát, alkalmat adnak a kommunista mozgalom elleni tá­ madásra; tehát pártszerűtlenek. Mai szemmel persze az ítélet fonákja hangsúlyozódik, hiszen József A t­ tila az elsők között volt, aki a „ moszkvai jelekből” arra következ­ tetett. hogy valam i nincs rendben a pártmozgalom körül. Jellemző e téma tabu jellegére, hogy Gyertyán E rvin 1966-ban írott E g y konfliktus és legendái című tanulmányát - amelyben közvetle­ nül Szabolcsi Miklós és Vértes G yörgy az e kérdést vizsgáló írá­ saira reagált, idézve az emlékkönyv visszacmlékezőit is - öt lap szer­ kesztője is visszautasította, s elő­ ször csak 1985-ben a Tisztán meglát­ ni csúcsainkat című kötetében lá­ tott napvilágot. Gyertyán elveti ugyan a Tamás A ladár és Vértes György által képviselt nézetet; amely szerint „Jó z sef Attila mun­ kásmozgalmi szerepe, a párthoz va ­ ló viszonya - voltaképpen a köl­ tő egész életm űvének, megértésé­ nek a kulcsa... költészetének nagy­ 83 �ságát, jelentőségét csakis a párt­ tal való kapcsolata legmélyebb is­ meretében és megértésében lehet teljes egészében felfogni és értékel­ n i", ám azt ő is igazolva látja, hogy . .a Babits-komplexum vagy az Illyéssel való rivalizálás is csak azért válhatott olyan lényegessé és pusztító hatású tényezővé, József A ttila utolsó éveinek lelki gyötrődés seiben, önigazolást kereső rémláto­ másaiban, mert elvesztette táma­ szát az illegális mozgalomban, megromlott kapcsolata a párttal, ki­ csúszott alóla az egy időben megta­ lálni vélt társadalmi talaj.” A z elmékkönyvben felbukkan­ nak olyan utalások is, amelyek Jó ­ zsef Attilának a freudizmussal, a pszichoanalizissel való kacérkodását jelzik. M ára - például Illyés Gyuláné (Flóra: Cs. B.) József Attila utolsó hónapairól című, 1987-es kö­ tete révén - sok minden tisztázó­ dott e kényes kérdésben is, nem tartható azonban kizártnak, hogy harminckét évvel ezelőtt még nem volt kívánatos szólni erről sem, an­ nál is inkább, mert az illegális párt értetlenül kezelte, nehezen tolerál­ ta József Attila e hajlamát. Erre utalnak Sándor Pál sorai is, ame­ 84 lyek visszaidézik József Atilának - végül is a Szép Szó emlékszámá­ ban megjelent - Hegel, Marx, Freud című tanulmányának genezisét. Tagadhatatlan, hogy a költő világszemléletére - amely mindvégig megőrizte alapvetően marxista orientációját - hatással voltak a múltszázadvég illetve c század pol­ gári irracionalista gondolkodói Freud mellett az egzisztencialista H eidegger, a neohegeliánus Croce, vagy az intuitív életfilozófus Berg­ son - is. A József Attila-emlékkönyv té­ mája okán, elsősorban a húszas évek végétől a költő haláláig terje­ dő időszak dokumentumerejű tár­ háza, de a kötet kálváriája sokat mond az ötvenes illetve a nyolcva­ nas évek végi magyar közállapotok­ ról is. József Attila ügyében pe­ dig - mint a televízió áprilisban sugárzott 'Eszmélet című, ötrészes sorozata is bizonyítja - ki tudja meddig folytatódik a perújrafelvé­ tel, hiszen a hozzá, prófétikus örök­ ségéhez való viszonyban mindig az utókor minősíti önmagát. (Szépirodalmi) CSO N G RÁ D Y BÉLA �KU KO RELLY END RE Álom út Az Álom úti /pályán játszom. 1Egy szögletes, közönyös arcú, egészen fiatal fiút állítottak rám. R ád ''(állították veszélyes felvillanásaid miatt. Többször rá­ vezeted a labdát, fcselezel, ide lelsodor, [megelőz 'és leszerel, egyszer a cipőd fs leesik. A apálya \körül 'senki sincs. Havazik. ’S enki sem látja győzelmeid. K e ­ mény és közönyös •aki éllen 'játszol, la [világon inkább ö van. Elemében van. Nyersesség szükséges, a lelkedben (meg\van ez? E z a brutális élménykor és egy válogatós 'író? Végre egyszer Iátrúgod (a lábai között a labdát és megkerülöd öt, akkor úgy marad ott, [kicsit |ó 'lábakkal, kicsit megbillenve, mint egy szo­ bor az álom 'vakítóan fehér 'épülete előtti ''füvön. Valamelyik erősen lejtő, budai utcán találkoztam Hekerlével. A lig lehet itt megállni. Szabályos postástáska van nála, és egy csomó levelet fog a kezében, el kell juttatnia a címzettekhez. Ahogy igyekszik fölfelé, megállít, nem kö­ szön, mutatja a borítékokat, szerinted hol laknak ezek, az egyiket egészen az orrom elé tolja. Nem ér hozzám. Nagyon komoly. Mindketten tudjuk, hogy ő már meghalt. Nézem a szemüvegét. Egy romos állapotban levő bérházban vagyunk, a tetőtérben. Valószínűleg itt laknak azok. Ácsorgunk. Itt van Rita, Németh Gábor és Garaczi, közben megpróbáltam szerezni egy mag­ nót, de nem tudtam, mert nem mertem hazamenni. Féltem, hogy közben elmegy Hekerle. Hogy kiderül, nem is volt itt. Messzire lakom innen, a tetőről lehet látni a Nyugati környékét. Hekerlét csak az érdekli, hogy a le­ veleket átadja. Nem tudunk beszélgetni. Végül mégiscsak megkérdezem tőle, hogy van-e Isten, de erre a többiek haragos képet vágnak, miért kérdezgetek ilyesmit, Garaczi pedig megfordul, és megindul a lépcső felé. Nincs korlát. A bal kezével egy tartógerendába kapaszkodik. Törmelékkupacok, rengeteg kacat, lom. ’87. 12. 4. Azt álmondtam, hogy van egy térképem, csodálatos Párizs-térképem, ha né­ zem - és nézem - a legapróbb részletek is láthatók, és akkor itt is vagyok a Pl. de la Concorde-on, és a Champs-Elysees pontos és éles perspektivikus rajza. Átmegyek a Concorde-hídon, fel akarok jutni, ilyen már nincs is Pá­ rizsban, a Várba (?). Sikátorok, és jön az egyetem, a nagydarab térképemet szétfújja a szél, szemetes kis utcák, udvarok, üvegkapu, egy kollégium elő­ csarnoka, a falakon plakátok, hirdetések, arra kell menni, van ott egy lép­ csőfeljáró, egy ismerős nő cipeli föl a gyerekkocsiját, mondja, hogy igen, er­ re kell menni, mert errefelé van a vár. ’8-j. 12. 10. Egy kicsi, és furcsa formájú tornateremben focizunk. Ott van az Esterházy, és Németh Gábor, meg Márti is, aki egy benyílóból nézi az egészet. Sokáig 85 �vacakolok a tornacipőmmel. Nem találom, vagy nem tudom befűzni, valahogy soha sincs vége a fűzésnek. Azután egy tömegjelenet, kibalettozom a bolyból a labdát, ráesik a keresztvasra. Kiskapura játszunk. Kis vaskapuk. ’8j. íz. zi. A munkahelyemen, ahol dolgozom. Romos állapotok, a pincén keresztül kijuthatunk egy kisebb udvarba, terméskőfala van, nagy lukakkal, itt közlekedek. Felhúzódzkodom, és kibújok a lükön. Most viszont tatarozni kezde­ nek, és átalakítani az épületet. Egyébként ez egy gyönyörű, régi kastély. Én is, mi, akik ott dolgozunk, mi is részt veszünk az átépítésben. Egy ember­ nagyságú díszes vasoszlopot kell fölvinnem az emeletre. Arra az emeletre vi­ szem, ahol a titkárnők gépelnek, lehallatszik a kopogás. Éppen csak elbírom az oszlopot. Letört a talapzatáról, ezért ki kell ütni a belsejét, hogy újra fel lehessen állítani, fölcsavarozni. Egy nagy teremben vagyunk, Czakó, ő vállalja, hogy kiüti az oszlop bélletét. Azt mondja, hogy ő most kiüti az osz­ lop bélletét. Hátraviszik, valami műhelybe. Már az egész házban dolgoznak, és amikor a pincén és az udvaron keresztül odamegyek a falhoz, látom, hogy a lyukat betömték, és- csak egy kisebb háromszög alakú nyílást hagytak meg. Nem férek ki. A munkásoknak nem tetszik, hogy ott akarok kimenni. ’í 7. íz. z~j. Mintha a Balassa Péter állna valami színház vagy mozi előtt, a bejáratnál. Igen, ez a B. P. csak rövid a haja és vörös, és nincs szakálla. Nagyon jóked­ vű. ’8j. íz. zg. A Köröndöt átépítették, a négy körszeletben négy neogótikus bástya van, és a szobrokat megfordították, most kifelé néznek. ’88. i. 3. Az országúton biciglliztünk ketten, és akkor észreveszem, hogy egy verseny közepébe kerültünk, mi is rákapcsolunk, s éppen akkor azt látjuk, nem én, hanem az, akivel vagyok, az látja - fogalmam sincs, hogy ki az, akivel va­ gyok — szóval észreveszi, hogy a versenyzők bekarikáznak egy ház udvarába. Pihenő. Be lehet állni a sorba, és kapunk valami süteményféléket, és inni is. Furcsa nagyon, a süteményt egy műanyag zacskóból kell kienni, az ital meg valami szirupos lötty, meleg is, és azért aggódunk, nehogy kiderüljön, mi nem is versenyzők vagyunk. Mégis arra gondolok, hogy most, amikor ezek pihen­ nek, most lehetne lehagyni őket. ’88. 1. 6. írtam egy fiatalkori Schubert-dalt. A zenéjét. A szöveg nem volt meg, csak az eleje, az első szó: A halál. . ., stb., azután csak valami vakszöveg. De nem a halál és a lányka volt. Amikor felébredtem, még dúdoltam magamban. És megállapítottam, hogy ez csak egy ifjúkori mű, nem elég mély, és rögtön ja­ vítottam is rajta. Kellemes kis dal volt. ’88. I. 7. Valahonnan jövök haza, és már itt a kapu előtt hirtelen eszembe jut, hogy elmegyek a Hallerhoz. A Rózsa utcában épp’ megáll egy taxi, a volt kuple­ rájnál. A sofőr szállna ki, de amikor odérek visszaül. Kikanyarodtunk a Kör­ útra, megáll egy boltnál, ahol valami léceket rakodnak be, s mikor indul, elölről kezd számolni a taxióra. Nagyon gyorsan megyünk, közben barátságo­ san beszélgetünk is, kérdezem a sofőrtől, mégis mennyivel megy, hogy ő 86 �negyvennel megy mondja, de közben tudom, hogy az legalább százhúsz, és a Margit hídon már mint egy autóversenyző, ahogy lejövünk a hídról, teljes erővel húzza a kormányt, mégis a korlát mögött, a járdán söpör végig az autó, és föl a várba. Itt kiszállunk, előkerül (az autóból) egy kutya is, hogy ne tudjak elszökni, és amikor felébredtem kis ideig még azon voltam, hogyan tegyem ártalmatlanná a kutyát. A nadrágszíjjal kellene megkötni. Szúr a ku­ tya talpa. ’88. i. 13. Több futballmeccsen kellett játszanom, ahol minden mozzanatot előre ki­ dolgoztak. Egy balett. Minden meccs teljesen egyforma volt. ’88. i. 15. Lóversenyen vagyok (még sosem voltam lóversenyen), és nagyon kicsi a pálya. Ilyen kicsi? Koppány Mártonnal vagyok, ő profi, tudja, hogy kell fo­ gadni, bcállunk a sorba, ő áll előttem, és valamilyen szörnyen bonyolult kom­ binációt csinál, amit egyáltalában nem értek, még a lovak nevét sem tudom, egyikét sem. Ezért azt mondom a nőnek a pénztárban - idősebb nő, nagyon barátságos - , hogy valami hasonló variációt adjon, mint az előbb. (Egyálta­ lában, vannak variációk? Nyilván vannak, nem?) Lemegyünk a pályához, az épületek pocsék állapotban vannak, málladozás. Látok egy irtózatosan ronda lovat. Azután földrengés van. Menekülünk kifelé, látom, ahogyan egy kő tartóoszlop kileng. ’88. 1. 22. Bemegyek egy Boráros téri étterembe Csajka Gáborral. Valahol ott a körúti sarkon van. Senki sincs az étteremben. Az előtérben, egy asztalon egy halom fémpénz van. Utána menekülni kell (loptunk a pénzből) ?, de nem tudok fut­ ni, még gyorsan menni sem. Az aluljáró felé megyünk, amikor Cyprián: te, én nem arra lakom, szia, és valahogy balra lelépett a buszmegállók, vagy a csepeli hév felé. ’88. 1. 27. Madridban vagyunk. Álom-Madrid, nem is „hasonlít” , de azért Madrid. Megyek egy sugárúton, és van ott egy - úgy tudom - híres tér. Ide kanyaro­ dom vissza, egy romtemplomhoz. Beront egy csapat tíz-tizenkét éves gyerek, és ordítoznak, magyarul. Azon is töprengek, hogy rájuk szóljak-e. Kifelé jö­ vünk, el a romtól, és mérges vagyok a gyerekekre. ’88. 1. 31. Megjelent a közös könyvünk Hekerlével. Ezüstszürke papírkötés, jó vastag könyv. A versek, amiket én írtam, folyamatosan vannak szedve. Milyen fur­ csa versek. Még sose láttam őket. ’88. 2. 3. Azt álmodtam, hogy egy nő néz. Idegen nő. Egy idegen nő nézett egész éjszaka. Vagy egy pillanatig. ’88. 2. 3. A strand öltözőjében nem fogasokat adnak, hanem egy nagyobbacska kekiszínű zsákot, ebbe pakolok. Rengeteg minden van nálam, főleg egy csomó könyv meg füzet, ez a füzet is, amibe most írok. Kipakolok. Egy kulccsal kell bezárni a zsákot. És sokáig rámolok, nem tudok megszabadulni a rámolástól. Szerepelt még egy lila színű futball-labda. ’88. 2. 12. A középső szobánkban állok, a kályhánál, amikor megjelenik a nagyma­ mám. Átölelem, erősen, beszélek hozzá, hogy lehet ez, hiszen tudom, hogy L 87 �már meghalt. Tudom, hogy álmodom, és próbálok is erről valahogy megbizo­ nyosodni, de túl valószínűek a körülmények. Az egész nem tart sokáig, szin­ te mintha sürgetném is, hogy múljon el. Nagyi először hirtelen nagyon súlyos lesz, és oldalra dől, de erősen tartom, és megpróbálom becipelni a szobájába. De ahogy viszem, elkezd változni, és én akarom is ezt, mert hiszen ez csak álom, és ez az átváltozás erre a bizonyíték. Azután állok a sötét szobában, és egy futballmeccs közvetítésének a kezdetét várom. A tévében közben egy éne­ kesnő produkál, valami irtózatos táncdalt ad elő, úgy, hogy kilép a készülék­ ből, és play-back-ról énekel, vagyis tátog. Csak ketten vagyunk a szobában, ezért zavartan elfordulok, hogy ne lássa, milyen megvető pofát vágok. De ez az egész csak egy villanás. Akkor Babó jön be, vagyis Babóékra emlékszem, de hogy ki volt még vele, arra nem. És mosolyogva valami megjegyzést tesz az álomra Nagyival, és én elhülve kérdezem tőiük, hogy honnan tudják. Nem vá­ laszol (nak?!), bejön anyu is, és én, a végén már szinte sírva, egyre azt hajto­ gatom, mondja meg, hogy a Babóék honnan tudják, hogy itt volt a Nagyi, de az anyám sem válaszol. ’SS. 2. 17. Egy gyűlésen vagyok, jókora teremben, a terem végében ülök. Nagy zsúfolt­ ság. Az előadó, hatvan körüli, valami demagóg szöveget nyom, egyszerre csak lehurrogni kezdik, és ez nekem is tetszik, hurrogunk. Ám akkor elől minden­ féle suhancok nyomulnak be az ajtón, agresszív kiabálások, majd egyszercsak kitör az öldöklés. A suhancok bicskákat szednek elő, és akit elérnek, leszúr­ ják. Látom ahogy Balog Kati még az öldöklés előtt elmenekül, a folyosón igyekszik végig, nem vesz észre, eltűnik. Én is ki akarok jutni valahogy innen, de amikor kinyitom a terem végében lévő ajtót, látom, hogy a folyosón egy csoport jön késekkel. Gyorsan becsukom az ajtót és vissza a terembe. (Dél­ után álmodtam, lázasan.) ’SS. 2. 22. Arany, aranybarna táj, egészen erős aranyszín. Alkonyodik, de még nagyon süt a nap. Autóbusszal utazom, néha, a megállóknál igyekszem leolvasni a kis táblákról, hol is vagyunk, de nem sikerül. Mindenesetre már voltam itt, pon­ tosabban: most vagyok itt másodszor. Vagy „gondolom” álmomban, lehet, hogy másodszor álmodom erről, de ezt még álmomban sem tudom eldönteni. Az út­ tól néhány méterre két, a tájba szinte beleolvadó, csodálatosan bronzszínű nő napozik, alszanak. A táj különben, bár gyönyörűek a színek, kopár, dombos, házak nincsenek, csak a buszmegálló bódéja. Egy-két fa. ’SS. 2. 24. Egy zegzugos vitorlás hadihajón vagyok, nekem kellene irányítani, de fo­ galmam sincsen, hogyan. Próbálkozom a kötélzettel, véletlenül sikerül „bevon­ nom” a „csúcsvitorlát” , ide-oda mászkálok a hajóban. Barlangrendszer. Nyo­ masztó. ’SS. 2. 25. Susannénál, a családi házukban. Elég óriási ház, inkább városhoz hasonlít, nagyon furcsán érzem magam. Mindenki magyarul próbál beszélni. Van egy melléképület, a cselédlépcsőn megyek fölfelé, kisgyerekek ülnek a lépcsőn. Egy nagy, kopár terület is tartozik a házhoz, a kerítésen kívül pedig város. ’SS. 2. 27. Azt hiszem, Moszkvában vagyok, egy utca, igyekszem elolvasni a táblát, taxiba ülünk, örülünk, ismerős is, nem is. Előtte pedig azt álmodtam, hogy egy 88 �híres, régi filmet nézek, tulajdonképpen egy gengsztertörténet, már kétszer láttam. A közepénél kijövök, a mozi előtt ott van Zsuzsi, próbálom beinvitál­ ni, de nincs kedve. A végére visszamentem, a főhőst a volt haverjai lebuktat­ ták, talán meg is ölik. ’88. 3. 8. Meghalt a szomszédunk. Látom, hogy a felesége milyen szomorú. Gyorsan eljövök. ’88. 2. 28. Balassa egy szobában ül, nagy íróasztal mögött, és egy mártogatós tollal má­ sol valami régi levelezőlapot. Lemásolja a szöveget, azzal a jellegzetesen régies, czirkalmas írással. Én pedig a verendán - van ott egy verenda - ülök, és ol­ vasok. Meg is állapítom, hogy egy valami Szőlőskertit olvasok. K i az a Szőlős­ kerti. ’88. 2. 28. délután. Egy filmet nézek, amerikai film, de én írtam a sztorit, egy akciófilm, meg­ vették a történetet, emlékszem is a palira, akivel tárgyaltam, megvette, elad­ tam stb. Mégis, valahogy kimaradtam az egészből. Például nem is tudom, hogy ki a rendező, nézem a címlistát, ott van a nevem, Határolta vagy Korlátozta: és itt jött a nevem, egy pillanatig látszik, rövid dicsőség. Arról szól a film, hogy valaki föltalálja a tökéletes távhipnózist. Fülbevalóként lehet hordani azt a kis készüléket, amelyen keresztül az utasításokat közvetítik. Fiatal nőket kapnak el, elkábítják őket, és ilyen kis szerkezeteket lőnek be a fülcimpájukba. Amíg a hipnózis tart, ezek a nők emberfeletti teljesítményekre képesek, rend­ kívül felfokozottak, koncentráltak, erősek, gyorsak és ügyesek, de csak kéthárom órán keresztül bírják. Utána ájulásszerű álomba zuhannak. Jobb fül­ cimpa. Egy félvér, nagyon szép nő, ül a toalettasztalnál, tükör, lecsatolja és le­ emeli a fejvédőjét, hosszú haj, az erejének végén van már, kábult, feláll, jó lenne, ha most valamelyik isten megbaszna, mint egy őszibarackot, angolul mondja és a magyar feliratozás nem fordítja, pedig erre a mondatra vártam, de azért angolul is épp olyan, ahogy megírtam, olyan az egész. ’88. 3. 1. Csak be kell könyékben hajlítani a karjaimat, összeszorítani, és érzem, hogy föl tudok majd repülni, érzem hozzá az erőt, és akkor behajlítom a karjaimat, elrúgom magam, tényleg könnyen megy, előbb a szobában próbálom ki, fölre­ pülök a kályha fölötti sarokba. Be tudok ülni a sarokba. Tényleg repülök, gondolom, milyen egyszerű, ez nem álom, és amikor felébredek, felülök, meg­ próbálom, hogy hátha megy. ’88. 3. 2. Volt ott egy másik magyar is, de az is éppen így fagyoskodott. Mintha ki­ vette volna a nyelvét. Ezt a két mondatot álmodtam. ’88. 3. 3. Pál Feriéknél vagyunk, ott van Kassa Kati. Azt mondja, hogy legjobb, ha mindent nyilvántart az ember. Én például, és mond egy számot, mondja, hogy hányszor, de pontosan nem emlékszem, ezerkétszáz és valamennyi, szóval: Én például ezerkétszázvalahányszor táncoltam. ’88. 3. 4. Visszakaptuk a kastélyunkat. Mivel volt egy kastély, amit elvettek, és most visszakaptuk. Gyönyörű fehérek a falai, és a karosszékek fehér vászonnal van­ nak letakarva. Minden úgy van, mint régen, vagy majdnem úgy, mert vala­ 89 �hogy cl vannak húzva a faltól a bútorok, és egyáltalán semmi sincs a falakon, még a falak közelében sem. A képek nincsenek felakasztva, csak a szekrények oldalaihoz támasztva. Vendégeket várunk. Apámmal, anyámmal némi nézetel­ térések, mert szerintem vissza kellene a bútorokat tolni a helyükre. Szerintük nem. Jó ez így. A képek tényleg jó helyen vannak így. ’88. 3. 5. Csöng a telefon, erős a hang, kihallatszik. Valahogy kint vagyok. Kitapoga­ tom a kilincset, hogy merre nyílik az ajtó. Nem találom a villanykapcsolót, pe­ dig ott élek, előrcnyújtom a karom, igazi vakság, végigmegyek az előszobán, a csöngés felé, elég gyorsan. Amikor lépek, jó magasra emelem a lábaimat, hogy el ne essek valamibe. Elszánkázok a határig, nagyon is tudom, hogy hol van a kapcsoló. Itt lakok. Pedig már itt élek harminchat éve. Nem kell ma­ gasra emelni a lábat. Nagyonsokáig kell menni. Akkor elérek az előszoba vé­ géhez. Miért meresztem a szemeim. ’88. 5. 6. Betét. Miután az üzemanyag-feltöltés befejeződött, huszonöt perc inúlva a ro­ hamosztag két tagja bejutott a pilótafülkébe. Újabb harmincöt perc telt pl, ami­ kor a géprablók közül a két idősebb Ovecskin testvér - mivel nem tudott be­ jutni .a fülkébe j- az ajtón \át '.két lövést adott le. Ekkor két katona feltépte az ajtót, de Oleg Ovecskin mindkettőt megsebesítette. Alulról a csomagtérből nem sikerült a katonáknak 'az utastérbe futni, pzért ‘a padlón keresztül lőttek be a pilótafülke előtti átjáróba, megsebesítették Oleget és a tizenhét éves fgort. Köz­ ben robbanás történt a farokrészben, nyolc perc múlva a gép hátsó jrésze már erősen égett, a szalonokat füst öntötte el. ö t percbe tellett, amíg kinyíltak a kijáratok és a vészkijáratok. fEbben a pokolban öngyilkos lett az öt idősebb Ovecskin fivér, iVaszilij, a legidősebb lelőtte anyját is. Fél óra múlva la repü­ lőgépnek csak a szétégett maradványai voltak a kifutópályán. Az utasokat ad­ digra biztonságba helyezték. A Vozdusnij Transzport című fap szerint Ovecskinék a tavalyi japán vendégszereplés után wáltoztak meg. Nem éltek bőség­ ben, s a külföldi út után úgy vélhették, hogy „odakint” százszorta nagyobb a tehetség értéke. ’88. 3. (8. Kimegyek Szentistvántelepre, a telkünkre. Váratlanul érkezem, és ott talá­ lom apámat, aki mint kiderül, már évek óta itt él. Nagyon bosszankodik, hogy fölfedeztem ezt a titkot, neki joga van úgy élni, ahogy akar. Nem volt meg­ hatódva, egyáltalán nem örült, hogy lát engem. Fiatal volt, alig idősebb, mint én. Nagyon magas volt. A kertünk is egy kicsit másmilyen volt. ’88. 3. 12. (Leírtam harminchárom darab álmot. Ezeket '87. decemberétől ’88. március közepéig álmodtam. Azután elutaztam Hamburgba.) 90 �személyes történelem SZO K ÁCS LÁ SZLÓ Egyszemélyes birodalom... Pothornik József Baglyasalján 1903. november 10-én született. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után gyermekként vállalt munkát. Fiatalon tagja lett a bányászszakszervezetnek, majd a Tanácsköztársaság idején az egyesült pártnak. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt baglyasaljai szervezetének 1926os megalakulásakor a vezetőség tagjává választották. A magyar munkásmozgalom szempontjából is fontos. Losoncon 1928 március elején meg­ tartott kommunista konferencia egyik meghatározó résztvevője volt. Je ­ lentős szerepet vállalt az 1929-es kommunista vezetésű négyhetes bányász­ sztrájk szervezésében és vezetésében. Csehszlovákián, Lengyelországon át a Szovjetunióba ment, 1930-ban küldöttként részt vett a Kommunisták M a­ gyarországi Pártja II. kongresszusán, ahol beválasztották a Központi Bizott­ ságba. Még ebben az évben a „Dom basz” bányamedencében Sztalino város­ ba ment dolgozni, ahol először mint vájár, később bányagépmesterként dol­ gozott, 1942-ben a fasiszták Németországba deportálták, ahonnan 1947 elején tért haza. Itthon a bányászszakszervezet elnöki funkcióját látta el 1952-ig. Ezt követően 1956. november 11-ig a D o ro g -T ata Akanam élyépitő Vállalat igazgatója, november 12-től a nógári szénmedencében az M S Z M P szervező­ je volt. 1956. december 28-án a N ógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójá­ vá nevezték ki. Az 1947-es választásokon Nógrád megye országgyűlési képviselőjévé vá­ lasztották, 1953-ig tagja volt az M K P , majd az M D F központi vezetőségé­ nek. 1956. december 12-től tagja volt az M SZ M P Nógrád Megyei Bizott­ ságának. 1957—1975-ig a párt megyei végrehajtó bizottságának, 1957-től 1981. augusztus 12-én Budapesten bekövetkezett haláláig az M SZ M P Köz­ ponti Bizottságának. A 6. teremben villantjuk fel múzeumunk névadójának Pothornik József­ nek küzdelmes életútját, 16 fénykép, személyes használati tárgyak, igazol­ ványok, kitüntetések dokumentálásával. (Vezető a Pothornik József Bányamúzeum történeti kiállításához.) X Pothornik József még életében - nem lebecsülendő tizenöt sorral beke­ rült a munkásmozgalom-történeti lexikonba. A „tarjáni nábob” nevéhez legendák egész sora kapcsolódik. Legendák? M a már annak tűnnek, ám nagyon is valóságos történetek ezek. Még 1958-ban, Szegeden az egyik kiemelt kádercsaládból származó is­ merős megkérdezte: - Tarjánból jöttél? Pothornik ott van? - Igen ott. 9i �- Tudod, mit mondott Marosánnak: „G yu ri, ti csak csináljátok ott fent! És ne szóljatak bele, mert m i tudjuk mit kell csinálni itt len n !” Tőle származik az a mondás is - s ezt, ha tehette, a különböző üléseken, legalábbis az úgynevezett konszolidáció első időszakában, mindig elsütötte: - „Salgótarjánban az acélgyári sorompó a határ. Felül vannak a fasiszták, a sorompótól lefelé a kommunisták.” K ét kézzel szórta a pénzt. Féktelen embernek ismerték. Mulatozásairól valóban legendák keringtek, keringenek ma is. ám a „slepp” és a gépko­ csivezetők ma még élő tagjai némák, beszélni nem akarnak vagy nem mer­ nek. Az újságíró, a sportember, a cigányzenész is azt kérte: nevük marad­ jon titokban. X A fáma szerint az öregnek köszönhető, hogy Nógrád tesvérmegyéje a kuznyecki és nem a donyecki medencében van. Feltették ugyanis a kér­ dést, hogy melyik legyen. Ö a kuznyeckit választotta, mert azt gondolta, hogy ez közelebb van Nógrádhoz. E z igaz lenne? - Igaz. Később ő maga is bevallotta, hogy a donyecki medencére gon­ dolt, s azt hitte, hogy az a kuznyecki, Kemerovo megye az ott van valahol a közelben. Ezért került aztán ez a nyolcezer kilométeres távolság igen sok pénzébe a megyének, mert évente rendszeresen, többen átmentek az „aranyhídon” . - Nem egyedül ment és nem egyedül jött? - Vitte a balassagyarmati cigányzenekart és utazott velük a kedvenc énekesnő is. Ezek aztán ott végigmuzsikálták a nagyobb városokat. Az egyik út után megérkezett Misu a szibériai barnamedve. Elképzelheted, hogy mi útánjárás kellett abban az időben, hogy egy medvét átengedjenek. Hogy milyen kivételezés, hogy elintézzék: „m agyar állampolgár” legyen. Csak a karantén két hétig tartott! A lényeg, hogy Misu megérkezett és hol kapott felségterületet? Az acélgyár által fenntartott és gondozott Dolinkában, ahol felépítettek egy ketrecet, vastag rácsokkal, egyszóval: bizton­ ságba helyezték, nagy örömére a tarjáni gyerekeknek. Volt is nagy búcsú­ járás. Tartott ez mindaddig, míg egy szép napon Misu búskomor lett. A szakemberek megállapították, hogy társ kell, egy lánymedve, mert a Misu kiszenved. Hoztak egy másik medvét. Most már ketten voltak. Magukra hagyatva. Nem volt szakképzett ápoló, naponkénti fenntartásuk tetemes pénzbe került, úgyhogy hamarosan mindkettőt a veszprémi állatkertbc vit­ ték. Úgy tudom, Misu ott pusztult el. . . X - M ár pontosan nem emlékszem, hogy 1968-ban vagy 69-ben felkértek, írjam meg az életrajzát. Tél volt, január, vagy február, amikor egy reggel dizspbe ültünk és elindultunk a Kercsegrc. Mikor megérkeztünk, már várt a „hadtáp” . Megterítve - azok a hamvas, szép paradicsomok, paprikák és előkészítve a sütéshez a szalonna is. Feállítva az elemes televízió. É s ter­ mészetesen italok... - Mire kellett mindez? - Gondolom az erőgyűjtéshez, mert innen indultunk volna Losonc felé, újra megtéve azt az utat, amelyen az öreg távozott az országból Csehszlo­ 92 �vákiába. Alighogy nekikezdtünk a szalonnasütésnek eleredt a havas eső. Mon­ danom se kell, Losonc helyett a Stécéklubban kötöttünk ki, ahol természe­ tesen már tudtak érkezésünkről és csakúgy mint a Kercsegen a „hadtáp” m ár mindenről gondoskodott... r X - Egyszer egy héten fogadóórát tartott a trösztben. Áthívtak, riportot kellett írnom. M ár fél hét felé ott voltam, s nézem, ott állnak az emberek a folyosón. - Te, Gyula - kérdeztem az egyik bcnfentest - miért vannak itt az em­ berek, az öreg nem fogad? - Fogad, de ő jön ki. - És mindenki hallja, mit akarok? É s ha valamilyen belső ügyről van szó? - N ála ez így szokás. Kijött. A mai napig sem felejtem cl, mikor egy öreg baglyasi bányász odament hozzzá. Lehetett vagy 65 éves: - Józsi! Együtt fejtettük a szenet a „kam rában” . Együtt voltunk a vá­ gatban. Kicsi ez a nyugdíj, segíts! - Mennyi? - Úgy nyolcszáz forint körül van. - Te, Feri, ketten vagytok anyóval? - Ketten. - No, akkor sóra, paprikára és kenyérre elég - mondta és otthagyta az idős bányászt, aki szemlesütve, megalázottan távozott a fogadónapról. Azt gondoltam, a Karancsban hány nyolcszáz forintos Napóleon konyakot ittak meg eskénként? Nem egyszer, nem kétszer... 93 �- N agy slepp volt körülötte. Mindenhová kísérettel érkezett. Közvetlen környezetének egyik embere a hetvenes évek elején nyugdíjba ment és ek­ kor tört ki a botrány. Úgy alakult, hogy a nyugdíját io ezer forint felett állapították meg, s ez akkor országosan is a legmagasabbak közé tartozott. - Hogyan lett ilyen magas? És főleg, miért? - Nagyon egyszerűen. É s ezt is sokan tudták. Úgy, hogy ő vette fel a futballistáknak, a tizennyolcas keretnek járó prémiumot, jutalmat. Helye­ sebben az ő nevéhez írták, s ez a végelszámolásnál a nyugdíj-megállapítás­ nál sokat nyomott a latba. A megyei társadalombiztosítási igazgatóság ezt már nem nézhette tét­ lenül. Bejelentések is jöttek, végül is ,,mérsékelték” a triumvirátus egyik tagjának nyugdíját... X - Mondják, élt-halt az SBTC-ért, a labdarúgásért. - Így igaz. Szerette a focit, adta a pénzt, de a szakmai kérdésekbe nem szólt bele. - „Középcsatárnak” hívták, mert bár gólt nem rúgott, szinte mindent el­ intézett a csapatért. - K i is használták, akik a közelében voltak. - A ,,slepp” -re gondolsz? - A rra is, másokra is... Ha futballról volt szó - és itt a Stécé egyenlő a labdarúgással - nem számított a pénz. E gy esetet elmondok. Tagja vol­ tam annak a „deputációnak” , amely egy alkalommal felkereste és pénzt kért. Ötvenezer forintra volt szükségünk, s ez gondold meg, harminc év­ vel ezelőtt óriási pénz volt. - M ár nem emlékszem pontosan, vagy játékost 94 �akartunk hozni, vagy valamilyen „kenésre” kellett, de tény, hogy „fekete” pénzről volt szó. H ívta a főkönyvelőt. - Fizess ki nekik ötvenezer forintot! ' - Nem tudok Józsi bácsi! Most nem megy. - N o, akkor menj le a személyzetire és vedd ki a munkakönyved! Te fő­ könyvelő vagy? Milyen főkönyvelő az, aki nem tud ötvenezret csalni a csa­ patért, az SBTC-ért? - Voltak kedvencei? - Nemigen. Igaz Opovát, a centert ő hozta Pécsről és Kocsis Lajos is dédelgetett embere volt. H a jól emlékszem 1966-ban az öreg találkozott L a ­ jossal a tarjáni főutcán. - M i újság Lajoskám ? — kérdezte. - Szomorú vagy, csak nincs valami baj? - Baj nincs, hacsak az nem, hogy nincs pénzem. - E z a legkevesebb - mondta az öreg, s ott helyben írt kétezer forintról egy bont, amit másnap a kedvencnek a „kancellária” kifizetett. X Am ikor kiesett az N B I-ből az S B T C , az egyik vezérszurkoló megke­ resett, kezembe nyomott egy borítékot és kérte, feltétlen közöljem a levél tartalmát. Felbontottam a borítékot és egy alkalmi vers, de inkább az 1950es évek stílusában írt csasztuska volt benne. A borítékot összegyűrtem, a „verset” nem közöltem, ám a kockás lapot eltettem. Most ide másolom. A címe: S B T C búcsúztató: „Piros rózsák beszélgetnek, bólingatnak a Stécé sorsáról Ja j istenem mi lesz, hogyha búcsúzni kell az N B I. osztálytól? Nem fog fogyni az ital sem, nem kellek a lányoknak sem, Mit is tegyek én most? Bemegyek a bányalyukba, csillét rakok bánatomban napestig. N e sírj pajtás semmi sem lesz, jó az isten majd velünk lesz, meglátod, Volt már csoda, most is majd lesz, Pothornik majd kisegít a bajból. Nem segít már az isten sem, de még aztán Pothornik sem, nem játszik már többet. így hát pajtás búcsúznunk kell, nem játszunk már N B I-ben sohasem.” Látnoki szavak? Tény: az N B Ill-ban vergődik az egykori patinás tar­ jáni csapat. X - Szerette a zenét? - A cigányzenét imádta. - Énekelt is? - Nem. Nem énekelt. - Volt kedvenc nótája? - Volt. „Hogyha ír majd édesanyám, írjon a falunkról” . Ezt nagyon sze­ rette. - Gyakori vendég volt a Karancsban? - H a csak tehette, bejött, de mentünk mi a Gyurtyánosba, a reggelig 95 �tartó bányásznapokra cs mentünk Berénybc is. Mentünk, mert kérem: ki voltunk rendelve. - Ha bejött, mit ivott? - A bort szerette. - Sokan konyakosnak tartották. Szerette a Napóleon konyakot? - Hát lehet, hogy szerette, de én csak bort láttam inni. Hogy az érkezés előtt mit ivott, azt nem tudom, mert hozzánk már jó hangulatban érkez­ tek. - Érkeztek? - Igen. Ö és a „slepp” , a kíséret. - Nem énekelt, konyakot nem ivott, de nagyon jól bőgőzött - mint mondják. - így igaz. Fokozta a jókedvet azzal, hogy beállt bőgőzni. - Sokszor? - Am ikor játszottunk, csaknem mindig. Jó ritmusérzéke volt, „csípte” a zenekart. - Azt mondják, egyszer egy amerikai turistacsoport a Karancsban ven­ dégeskedett. Este volt, nagyszerű volt a hangulat, s erről a „bőgős” is gon­ doskodott. Az öreg nadrágtartóban, átszellemiiltcn pengette a nagybőgő húrjait. Lefotózták. A kép állítólag megjelent a N ew sw eek-ben. Képzelhe­ tő milyen kommentárral. Ezt követően - sokon így tudják - K ád ár felren­ delte az öreget és alaposan megmosta a fejét. - Én erről nem tudok. Csak azt mondhatom: érzékelte a zenét, becsülte a zenekart. Öröm volt neki és vele játszani. Ilyenkor a prímás vonójában nem maradt üres hely, végig százasokat rakott a vonóba. Mindegy volt, hogy hol játszottunk. Kalapolt. A vendégeknek de a ,,slepp” -nck is be kel­ lett tenni a kalapba a pénzt. Be is tették és azt mind mi kaptuk. Miénk volt a pénz, akkor is, amikor bőgőzött. Akkor maga elé tette a kalapot és amikor tele lett pénzzel, nekünk adta. - Szép napok voltak ezek. - Hát, mi tagadás, igen. Nemcsak mi, a személyzet is megkapta a magáét. - Előfordult, hogy nem volt nála pénz? - Igen. D e ez nem jelentett semmit. Másnap bementünk a trösztbe és a „kancellár” , az illetékes titkár mindent rendezett. - K ik voltak a prímásai? - Játszott neki Botos Bandi, Szabó Kálm án, a G ajdi, Gabora Karcsi és rövid ideig Zsuzsa. D e ő csak egy évig. Horváth Zsuzsának hívták. - Gáláns volt az öreg... - Jó szíve volt, szerette az embereket, az életet. Mi zenészek is megkap­ tuk a tűzifát, a szenet télire. Megkapták mások is, olyanok is, akik nem dolgoztak a trösztben, de bementek hozzá és kértek... Mondhatnak róla bár­ mit. ő legalább eljött az emberek közé. Ma sok vezető sokkal többet keres, sokkal több pénz fölött rendelkezik, mégsem látni nyilvános helyen. Az öreg amikor csak tehette, eljött. É s a dolgozóknak is megadott mindent, mellette éltek a dolgozók.... 96 ��Á ra: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6e58397206aa141b0c66c06932fc466a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/07f764a124b14852c95e67883c364ed6.pdf 5f0c1de51e89391cf58fb239f991a081 PDF Text Text ��I �E SZÁMUNK SZERZŐ I A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F ŐS Z E R K E S Z T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 89.54716 N. S. Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Balázs Attila író (Jugoszlávia); Endrődi Szabó Ernő költő (Budapest); Ferdinandy György író (Puerto R ico); Finta József építészmérnök (Budapest); Garamvölgyi Antal jogász (Salgótar­ ján) ; Géczi János író, költő (Veszp­ rém) ; Gosztonyi Péter történész (Kelet-Európa Könyvtár igazgatója, Svájc); H andó Péter költő (Salgótar­ ján) ; Hidasi Antal költő (Salgótar­ ján) ; Mezey László Miklós irodalomtörténész (Budapest); N. László End­ re író, muzeológus (Barcs); Penderik Tamás költő (Salgótarján); Szabó Pé­ ter történész (Budapest); Tandori Dezső író, költő (Budapest); Zsibói Béla író (a Palócföld főszerkesztő-he­ lyettese, Kisterenye). E számunk illusztrációs anyagát válogattuk (Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Sal­ gótarján). A borító II.: Finta József versének fakszimiléje. Finta József kiállításából Helyreigazítás: Előző számunkban tévesen jelent meg Kis Zoltán neve az E számunk szerzői című rovatunkban. Kérésének eleget téve, helyesen: Kis Zoltán író. Olvasóink és szerzőnk el­ nézését kérjük. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel út 10/a — 19OO — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 2155—96 162 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. In dex: 25-925. 2 �Erdélyiségemmel együtt születtem 1935-ben, Kolozsvárott. A Farkas ut­ cában laktunk, a késő barokk, boltíves-gyönyörű „ tanári” házak egyikében - lévén Apám akkor a szemközti református kollégium magyar-latin szakos tanára. Életem első hat évét éltem meg ott - a hársfák árnyékában, a hatalmas, zömök testű gótikus templom szomszédságában, s a Bethlenbástya közelében. '41 -ben Nagyváradra költöztünk, ’44 kora őszén pedig Budapestre menekültünk. Immáron tehát 45 éve lakom Budapesten, ame­ lyet nagyon szeretek s építek, alakítok is néhány évtizede. S mégis, 45 év után is, erdélyinek érzem s vallom magam, kilencévesen eljövén onnan, a ,,Királyhágón túl” hagytam a Hazámat, az Otthonomat. ’ 56 óta rendszeresen hazajárok, hiszen rokonságom fele - testvérem, nagynénéim, unokatestvéreim - maradtak s élnek. ott. Rajtuk, szeretteimen kívül Kolozsvár s négy falu emléke - és jelene - húz oda vissza, Váral­ másé, Sztánáé, Középlaké és Magyarbikalé, mindegyik Kalotaszeg része. Váralmás maga a gyermekkorom: esperes nagyapám parókiája - a cinte­ rem, s a kert óriási gesztenyefái, a Ropó-hegy sötét fenyvese, a titokzatos vár, a kert végében folydogáló kicsi patak, és a lomha és félelmetes fe­ kete bivalyok húzta szénásszekerek s a csordák esti hazajövetele. Sztána és Középlak már a „felnőt ť ’-nyaralások nyugalma - Árpád bátyám sze­ rető, s vendégváró Otthona - , hatalmas séták és csodálatos pihenések emléke - s persze fájdalmas eltávozásoké, búcsúzásoké is. Mostanság B ikalra járok Miklós Öcsémhez - a bikali paphoz. Várom a májusokat s az októbereket, hogy láthassam Őket (ez idő táji szoktam hazalátogatni) s lássam ezt a kedves, szép fekvésű falut, amely anakronisz­ tikus belenyugvással - beleroskadással őrzi - materiális és szellemi értelem­ ben is - önmaga múltját. Fogyó falu: - immáron iskola nélkül - haszná­ latlanságukba beleroppanó házakkal és csűrökkel - szép és büszke gótikus templommal - a korhadó kopjafákat őrző temetővel. Gyermekkorom óta rajzolok - s efféle pályát is szerettem volna vá­ lasztani magamnak - csupán Apám unszolására lettem építésszé. Az egye­ tem elvégzését követő három évtized jócskán átnevelt mérnökké - ám a firkálgatást mégsem hagytam abba. Időm persze alig van az efféle „szóra­ kozásra” - inkább csak az évenkénti egy-két heti szabadság s az utaz­ gatások ideje adja meg nekem a kikapcsolódás ilyetén örömét: - percek alatt rögzíteni, „ képletezni” önmagam számára a látvány, az élmény reprodukálhatatlan pillanatát. Sok efféle rajzom van Európa különféle tájairól, Görögországból, Olaszországból, a jugoszláv tengerpartról, Fran­ ciaországból, Máltáról. Rhodosról - s Erdélyből is: Magyarbikalról leg­ inkább. Sohasem gondoltam arra. hogy erdélyi - s bikali - képeim, rajzolási mániám kiélésének egyszerű szerepén túl - súlyosabb, felelősségteljesebb, dokumentatív feladatot is magukra kell vállaljanak. Ha tudom - szebbre, s másra rajzolom őket. Budapest, 1989. szeptember 26. Finta József 3 �ZSIBÓI B ÉLA A rajztoll üzenete Hölgyeim és uraim. Megindító erejű ez a tisztesség, hogy Finta József kiállításának megnyitóján szólhatok. Szólhatok egy olyan művészről, akihez még csak a szó, baráti szót hozó ismeretsége sem fűz, csupán az köt hozzá, amit megtekinthettem: a grafikái. Ha jól belegondolok, azonban, rá kell jönnöm, hogy tévedek. Finta Jó ­ zsefet tulajdonképpen ismertem, mert intellektuálisan használom őt, magát. Olyan csatornákon át ismerem, amelyek mindennapi szellemi létezésem­ hez szükségesek: itt körben ezek a falak, a tárlók, a könyvek háza és mindaz ami ebben az épületben, a Balassi Bálint könyvtárban, értem van - mert nekem tervezte. É s köszönet érte. É s, ha még jobban belegondolok, akkor most már grafikái nyomán, amelyekkel nekem üzen, még mélyebben is ismerni vélem. Szándékosan használom az egyes szám első személyt, hisz Finta József olyan művész­ mintára emlékeztet, akit személyesen ismerni és személyesen tudni, életem egyik szerencséje volt. Kós K ároly tanár úrra gondolok, az építészre és a képzőművészre. Zárójelben: az irodalom mívese és a kutató, a tudományos Kós Károly most nem vonható ide. D e, hogy folytassam, és hogy a korábbi analógia teljessé legyen, is­ merni vélem Finta Józsefet úgy is, hogy a táj, a földrajzi környezet von­ zásában élő Kós K ároly, választott, Szűkebb pátriája, a kalotaszegi Sztána és Finta József Kalotaszege is egymásra felel, egymásra rímel. Kettős kapocs ez, amely az építész-képzőművész és a táj azonosságából ered, illetve abból a tájból fogantatik, amely nekem is személyesen majdnem-szülőföldem. É s most már gondolom, érthetőbb az a korábban emlegetett tisztes megilletődöttségem és a továbbiakban hölgyeim és uraim, ne várjanak tőlem pártatlanságot, elfogódottság nélkül való szót. És ne várjanak még azért sem, mert ott, Erdélyben és Kalotaszegen, a mindennapi fenyegetettség közepette nem tudhatom nem végső üzenet-e az, amely Finta József lapjairól szól hozzánk. Ha tehát, az ott élő nemzettöredékünk léte, vagy nem léte felé tágítom aggódásom körét, akkor meg­ érthetik, és úgy vélem osztoznak is velem elfogódottságomban - bár el­ fogódottság, megindultság és egyáltalán bármiféle szó, mennyire gyönge, sérülékeny és törékeny a ránk gyalogló vasszerkezetek, tankok, vagy bul­ dózerek ellenében. Bennünk van a féltő felkiáltás rémülete: mi lesz? M i lesz az E R D É L Y I magyarsággal és nem a populációra gondolok most első­ sorban, hanem arra az erdélyi szellemiségre, amely évezredes súlyával meg­ határozója volt mai magyar kultúránknak is, és amely nem hiányozhat Európa szellemi történetéből, illetve a mi annyira óhajtott és egyre inkább óhajtott európaiságunkból sem. 4 �Ebben a súlyos veszélyeztetettségben, Finta József grafikái mégis re­ ményt nyújtanak. E fragilis, gyöngéd papírlapok rajzainak zártsága, tömörsége, egyedülvaló tömbszerűsége lehet ugyan komor, én mégsem így látom. É s nem így látom akkor sem, ha tudatom azt sugallja, hogy ez a mai nap, vagy a holnapi, vagy a holnaputáni, esetleg Kalotaszeg fizikai pusztulásának elő­ estéje lehet. Hitem, bizakodásom csak arra alapozom, amit látok, és amit Kalotaszeg népéről tudok. Hétköznapok épületei sorakoznak Finta József lapjain és ott van az ünnepek, a lélek ünnepének épülete is a templom, és ez már maga a tör­ ténelem, a századok jelenvalósága. De igazunk bizonyosságát, a történelem jelenvalóságát bizonyítandó e lapokon megjelennek a kopjafák finom raj­ zolatai és az időben sorjázó nemzedékek nyughelye is, a temető. A művé­ szetben jól tudjuk, semmi sem azonos önmagával. Finta József rajzai sem azonosak az épületek, a ház, a templom, a csűr puszta ábrázolásával. Nem lehet azonos, hisz más, érzelmi, értelmi telítettségükkel új jelentést hor­ doznak. É s a táj is, az utca, az udvar, a kert, a temető, vagy kár a szelíd domboldal, sajátossá válik. - Tudjuk egyébként, egy táj éppen attól lesz specifikussá, hogy azt az ember berendezi, saját képére-létére form álja, em­ berivé teszi, önmaga lenyomatát nyújtja általa, és ennek az egyedüliségnek, az összetéveszthetetlenségnek - végül is — a kalotaszegiségnek a láttatásában nyilatkozik meg e rajzolatos művészet. Tornác a házon, tornác a templomon: — a tájon messzetekintő, emberi igény jelképeképpen. És erre felelnek a magasból a négyszögletű temp­ lomtorony erkélye fölött a négy égtáj fele figyelő fiatornyok, a jellegzetesen erdélyi gótikának ezek az egyedülálló építményei. É s lennebb a templom tömör támpillérei, amint a gótikus falakat támogatják olyan makacs biz­ tonsággal, akár, ha azt Ady kálvinista nyakú, dacosan szép népe tenné évszázados konok-határozottsággal. Egyébként is tömbszerűségében olyan ez az építmény, hogy felesleges is ráírni: Erős várunk nékünk az Isten illetve - maga a hit. Mert valóban vár az és menedék. M a is. D e itt van a büszke homlokzatú kalotaszegi ház és az is a benne lakozó embert min­ tázza: mindenkor felemelt homlokával, tiszta gondolkodásával: etnikailag is sudár és szíjas felépítésű, méltóságos, egyenes tartású fajta ez. Aztán még az egyszerűségében tömör bikali kapu, a súlyosan összeácsolt kapuzábéval és szemöldökkel, mely szigorúan vigyázza a belépőt, s tekint a távozóra: alantas szándékkal ne lépje át senki küszöbét, de rossz hírét se keltse senki, ki távozik innen. S az erkölcsi miheztartásnak, csak amolyan emlékeztetőül az odafaragott emberi jegyek is a félfákon: az örök érvényű életfa, vagy a napkorong képe. É s mindez nem lenne biztató jelzés, ha Finta József rajzos lapjaira ilyen részletességgel tekintünk? Jéghegyek ezek: nyugodalmas egytizednyi látszik belőlük, kilenctized lenn van a mélyben. Jéghegyek, a jéghegyek igazságának súlyosságával: hasonló Finta József bikali templomtornyához, amint az, a völgy szelíd lombkoro­ nája közül kiemelkedik. É s mi az, ami nem látható? Csak az, ami alant van, s mindeddig megtartott, mint gyökér a fát, e történelem látogatta földön. - Kevesen tudják, hogy a mai Kalotaszeg csak utolsó keleti marad­ ványa annak a K alota nevű területnek, amely a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig viselte ezt a nevet. Bihari részeit még a X V I. 5 �szá2adban is Közép- és Kiskalota néven ismerjük, ősi katolikus vidék, mely majd a reformáció századaiban változtatja meg, majdnem egyönte­ tűen és gyökeresen hitét: - Erdély talán egyik legszilárdabb protestáns közösségét alkotva mindmáig. Napjainkban Kalotaszeg már csak Kolozs megye nyugati csücske: Bihar, azaz Nagyvárad felé eső terület. Pontosabban a Királyhágótól keletre, a N agyváradról Erdélybe, Kolozsvárra vezető útvonalat szegélyező vidék. A mai Kalotaszeg törzse az Alszeg, illetve a Körös és a Felszeg, vagyis az Alm ás- és a Kapus-patak vízvidékeinek területe. D e népviselet, nyelv és szokások nyomán idesorolhatóak a Kis-Szam os mellékvizeinek völgyei is. E történelemlátta és történelemlátogatta terület még Zsigmond kirá­ lyunk idejéből, urának ismerte a Bánffyaknak azt az ágát, akik innen, tő­ lünk, a Felvidékről Losoncziaknak is neveztettek. D e látta a féktelen természetű Báthory Gábor fejedelmet Sebesvárott, aki ide szökött cl felbomló seregétől, hogy majd Váradon orgyilkosok végez­ zenek vele és méltóképpen. Voltak Zápolyák, volt Corvin János, majd szin­ tén a felvidéki Balassák is voltak birtokosai Kalotaszegnek, illetőleg a vidék másik várának Almásnak. Váralmásról ma is jól látható az egyikori vár egyetlen hatalmas, csonka tornya, üzenetét Finta József is magával hozta. Természetesen, nem hozhatta magával Kalotaszeg legkorábbi emlékeinek még romrajzait sem, hisz a patakvölgyekben végigpusztító mongol-tatár hordák, az 12 4 1-4 2 -ik esztendőben porig égettek, taroltak itt mindent, hogy majd K alota népe újra kezdhesse azt, mit a föld színéről építkezve kezdenie kell - már, azoknak, akik még életben maradtak. És ha napjainkra gondolunk, sem lehet tanulság nélkül való, és tra­ gikusan, de vigaszt sugalló is, a nép, pusztítást, pusztulásokat túlélő ma­ kacssága. Csak zárójelben idézném Finta József egyik rajzát: melyen a mai falusi út sáros testét mintha volt lovasok robogó özöne tiporta volna meg, mintha vadul száguldó mongol-tatár lovak patái törték volna sebesre a kalotaszegi utca hátát. Késői reminiszencia lenne, a művészi tu­ dattalan ráemlékezése? Végül is, hogy Finta József rajzait nézegetve még világosabbá tegyem miként is értem én azt a bizonyos dolgot a jégheggyel, amelyet reményt nyújtónak is vélek, tudós könyvet hívok segítségül, s idemásolom bizonyí­ tásképpen, éppen a magyarbikali templomról írottakat: „ E z a legrégibb azok közül, amelyekre Kalotaszegről okleveles építési adatok maradtak. IX . Bonifácius pápa 1400-ban engedélyt adott Tam ásfalvi Illyés fia G er­ gelynek, a későbbi Vitéz család ősének, hogy Bikaion, mely addig a hu­ nyadi Szent Erzsébet egyházhoz tartozott, önálló egyházat alapíthasson és templomot építhessen. A templom aztán hamar felépült. Híres szép, régi fatornyának kisebbített mását Budapesten a Néprajzi Múzeumban őrzik. . . Mennyezetfestményének egy része a gyalui Asztalos János műve 1697-ből, a többi a kolozsvári Umlingok munkája a X V III. század második felé­ ből. Cinteremkertje, kopjafás síremlékeivel az ország egyik leghangulato­ sabb temetőhelye...” - Ez az, mi a kilenctized részhez tartoznék, és lenn van a mélyben, s mi egyben hatalmasabb az egytizednél, mi látszó és annak megtartója is, múltbéli és jelen való pusztító megpróbáltatások so­ rozatában. És reményt-nyújtó. - Így értelmezem Ady zsolozsmás szavait is a Kalota partján: „Biztosság, nyár, szépség és nyugalom” . Így értel­ mezem, ilyen súlyosan a rajztoll üzenetét Finta József lapjain. Mert, min­ den lap egy-egy üzenet: még megvagyunk. Üzennek a házak, üzen a táj és 6 �üzennek az emberek. D e ez üzenetekben ott a csak azért is megmaradásá­ nak ígérete, az emberi méltóság és a múlt erősségének jegyében foganó biztatás: ilyen a jéghegyek súlyos igazsága. - Hisz nézzük csak a kalota­ szegi gyönge, ám makacs televízióantennákat, az értelem ösztövér gereblyéit. Róluk is tudósít Finta József. Minden hivatalos tiltás és tiltások ellenére protestáló indulatukban, fá­ radhatatlanul újra és újra kilométernyi távolságokra felkapaszkodnak a dombok hátára, hogy az adásárnyékos völgyekbe - s melyik nem az ott szintén kilométer hosszúságú zsinórvezetékeken levigyék maguk közé és maguknak a magyar hangot, a magyar szót és a magyar képet. - Mert mind nyugat fele, erre felénk, Magyarország felé fordulnak azok az antennák. Jó l jegyezzük meg: ma és a hatalom hivatalos és ismételt és erőszakos és támadó és romboló tiltásai ellenére is. . . Protestálóan megtartó indulatnak vélem az értelemvevő antennák ma­ kacskodását. Olyannak, amelyeknek fölénye nemcsak etnikai öntudatból eredeztethető egy rosszindulatú-szándékú hatalommal szemben. V alódi kultúrfölény ez (igényeiben, tájékozódásában mindenképpen az), amelyben megtartóerő van, még akkor is, ha e kalotaszegi, de a mezőségi, vagy a székely-, partium-, Bánát-, Bihar-vidéki falvak - most újra - történelem alatti életre szoríttattak is. Egyébként éppen e falvak korábbi történelem alatti léte - annak meg- és túlélése - tatár-török, germán, szláv és egyéb volt és jelenbeni kényszerűségek idején szolgál bizonyságul arra, hogy ez a fö­ lény és ez az öntudat volt, mi megvédett és megtartott meneküléseink és maradásaink közepette egyaránt: ilyenfajta lenne hát a jéghegyek súlyos igazságának dolga! Természetesen, nem könnyű állapot a jéghegyeskedés kényszerűsége. É s nem derűs tudósítások ezek, de vélem nem is lesújtóan kétségbeejtőek, inkább gondolkodásra késztetők - arra ösztönzőek, hogy számot vessünk és okosan: mit tehetünk? M it kell tennünk... például Finta József bikali kertjében, annak a tra­ gikusan elmagányosodott igásállatnak, az Elhagyatott lónak érdekében, vagy netán, ha úgy tetszik éppen tájbeli, szellemi, vérségi rokonaink megmara­ dásáért. Befejezésképpen, hölgyeim és uraim engedjék meg, hogy - úgy lehet az Önök nevében is - Finta Józsefnek személyesen megköszönjem ezt az alkalmat. Elhangzott Finta József salgótarjáni kiállításának megnyitóján. 7 �8 �TANDO RI D EZSŐ How To Play Blues Piano Akarnék adni valam it valakinek úgy szilvesztereste, hogy átmegyünk; É s, mert semmi produkció nem néz ki belőlem, például, hogy leüljek „ A zongorához” - jobb is! - , marad minden egyéb lehetőség, a kész Termékké. Például a srácnak - vagy nekik, én nem tudom — egy Kotta. Kották közt válogatok, így bukkan elő ez a Blues Piano. A z életben nem használtam; és milyen boldog voltam, hogy meglett. Így a dolgok, még csak azt sem mondhatom, így múlnak el a dolgok, cl Se múlnak még csak. Ha most hirtelen kifordítana valam i, ahogy E gy zsebet, kifordítani azt a nem-tudom-mit, ami így kifordítható, Kifordítható-és-akkor-vége, ha most ez történne, magam se mondhatok M ást, mennyi lehetőség veszne el, hány variáció, s ebben benne Van akár, hogy leülök csak úgy a Round Pond környékén a Kensington Gardens egyik fája alatt, vagy a libafos felett lengedező hideg Szél mókusszar-hurka-ívben meglendíti sálam, aztán húsz percet Gyalogolok a South Kensington-Kensington, Kensington, ha már Kensington! és az egész mindenséggel így van, hát mivel nem? - , a Metróállomás felé a kitéglázott föld alatti folyosón, és mintha Kivégzéshez szólna a papírtálcás szaxofon és gitár, kopogó Léptek közt, gyérségben, ily fényben, ennyi változat a legrútabb Is ér annyit, mint hogy nyessz-és-nyikk, vége, vagy benéznék A kandalló lángjai közé, egy admirális mellképe alá, süppedő Szőnyegeken járhatnék elkötelezetlenül boltnyitás előtt, és A szomszéd kirakatban, display, ott világítana az itthoni két Ablakunk sárgán a reklámnaptár lepedőnyi sötétvilágában; vagy ha Egyszerűen mit se tudnék, vagy nekiveselkednék, egy kis blues Pianót tanulni, mégis, hogyan játsszák: mert én - ki ne nyúljon Lábam nál az süppeteg szőnyeg szégyenében! - nem úgy játszanám. Még az is megéri életben maradni, hogy a kerek keservben soha Semmi úgy nem sikerülhet, mint akárki másnak, és hogy elhagy Lassan a szaxofon- és a gitárszó, és a legrémesebben önző Alkonyi utasok, hazafelé tülekedve, bepréselődve a szerelvény Alacsony ajtóboltívű kocsijába, nyomják a vesém, tapadnak A dzsekimhez, a gyorstüzelőként szorongatott, szíjas fekete Táskámhoz - „m int a gyorstüzelő” , olvasom a Blues egyik Utasítását; abból mi lesz? nekem át kéne tennem ezt a Kensington és South Kensington, halálsor és közdélutáni tömegeszköz 9 �Szintézisemet az ujjaim mozgásába, eleve ott kellett volna Születnem, és a többi, hogy semmi igyekezet jegye ne legyen A dolognak! D e inkább, megéri, még egy ilyen megfutamodás is A metróból, mondjuk, Aldwych, átszállással, vagy Leicester Square, bármi félresodródás még mindig az, hogy az elfogadhatatlan fél Középső vonalat - miféle „tory” ? hovai? - kikerüljem. É s fölös mód Bele ne haljak. Ilyen utalás a How To Play szövegében nincsen. Mondom, hogy így állok, köztük, akiknek sora ritkul, s ahol Nem kell és nem lehet rövidíteni az útvonalon, nem lehet „G yalog megtenni a végső két szakaszt” , hanem arról a járműről Dűtenek ki, és ha talicskával, koffergurítóval, malteros Deszkatákolattal, miután semmi „p lay” mozgására nem indul a kéz, Itt az ő végüket kell végigvárni, még ha erről soha nem is volt Eredetileg szó. Aztán, persze, kiderült. Eleinte az élet bővítése - Nem, nem velük, ők szükségszerűség voltak, egy szálig, a nem túl Szerencsétlen szálak is, kapcsolattalanságok is, velük, mind az Eleinte a „mért ne próbálnánk meg” , eleinte az „ez is belefér” , A „jó, m i?!” , aztán, hogy nem mi halunk meg, hanem akik annak Nevezhetők, hogy „élünk” - The Blues Piano How To P lay!! - , aztán Elkezdünk észreveszegetni: elkezdünk arra gondolni, hogy jó, hát E z tegnap volt, hogy a frász evett, mi lesz vele meg vele meg Vele, és most már úgy járok ki a sírjához, hogy szinte fel se Mostam higiéniából az elődje teteme után a követ a fürdőszobában, És tíz év eltelt, és azt se tudom, mi ez a százkilós fekete tömb, E z a bluez-zongora-koporsóféleség, amit - micsoda lelkesedések Léteztek egykor! - magam cipeltem fel az emeletre. Szpéró, aki Úgy kihullt a térből itt, amelyikből nem zördülhetek cl sehova Összefonnyadt dióbélként vagy semmiként, hiába megyek kisváltósúly Felé megint, hetven alá egyelőre az újév első hetében - mert Mit csináljak? a folyamatosság nem ismer más radikalizmust, S én ezt a tétet állom, a nadrágomban akarok lötyögni deréktól, Ezzel minden kifejeződik, mert csak én érzem - , Szpéró nem Kedvelte meg a „blues piano” lehetőségét. Idegenkedett, ahogy Semmi más újdonat idekerülőtői, ezektől a térformáktól. É s csak Valam ivel halála előtt volt az, hogy hanyatt végigfekve az ágyon, Fejem a fekete párnán, vállamon ő, elkezdett a hangszer mögé Besandítgatni. Vagy kezemre állva lassan, mint egy pékségbeli Bevetéskor csússzantunk, a Fender mögé, a faliszőnyeg elé, Melyről semmi nem jött, a hangok se szóltak, akkora némaság, Volt, mint ami valam it már bevezet, holott az ember azt hiszi, Egyszerűen egy fordulat történik - és hátha csak az is!? A z életről bebizonyosul, hogy végeredményben változatos tud lenni. 10 �(De messze vagyok, ha ezt külön mondani kell még, hogy vigyek-e Kottát, vagy sem, és az egész érthetetlen programszerűség egyáltalán! M ajd átzökkenünk az új évbe, és talán nem lesz négy halottunk, És Szpéróról mind bizonyosabban érzem, hogy baj már nem érheti, Nem szorulhat a falvédő és a Blues közé, nem riadhat meg rosszkor, Bár, ő igen gyakorlott lény volt, s nekem is erre kéne gondolnom.) A gyakorlott lénység is évtizedekre szól, a gyakorlat értelme elvész A dolgok változásával, az igények átalakultak itt is, bár nem tudom, mi Já r jobban, hogy az, amire és azt mondhattam, „m egvan” , nincs M eg: Talán az én hatásfokom nagyobb, hogy ilyeneket mondok kényszerűen. Természetleg elfogadva a kihívást, jóllehet az árfolyamokat állandóan Követő járadék már tökéletesen kielégítene, és esetleg újabb Vállalkozásba is fognék. Velük, hűtlenül, egyszer - s miféle „N em ben” járhatna járadék? az idők örök egyforma tűnése, jötte és Elfogadható, belátható múltak? E g y hosszú hajnalra készültem, mikor A madártest a kezemben, mint csónakban, ugyanúgy elnyugodott, hunyt Szemmel, és forró volt, mint a kezdet kezdete, és mindenféle „hogy is Csináljuk hát” ígérkezett; és akkor, hajnalra, elkezdett hűlni. Sehogyan sem kellett mozogniuk hozzá többé az ujjaimnak. E z volt, E z marad, talán, amire mindig - mert amire sose; hű vagyok - vártam. u �B A L Á Z S A T T IL A A felkelő nap... (félkerek málladék) . . .háza. Így neveztük valaha azt az otromba, skatulyaszerű, szürke, repedezett, helyenként kormos, egy helyütt bedőlt emeletes építményt, amely az épülő és szépülő, szocialista optimizmusunktól duzzadó Einstein utca közepét csúfítot­ ta a hatvanas évek végéig. Senki sem tudta pontosan, ki és mikor, mi célból építette. Elég az hozzá, hogy jó sokáig mögötte kelt fel a nap, rútságát így el­ néztük neki. (Megbocsátottunk neki mi, napimádók a magunk módján, akik a Szemelvények a féderes manó emlékirataiból című kötet arcképcsarnokán ke­ resztül próbáltunk több-kevesebb sikerrel bekapcsolódni az örökkévalóság sürgős folyamataiba, de érzésem szerint úgy pattantunk vissza nem kis szomo­ rúságunkra peremétől, akárcsak a karamboljáték fürge golyója a biliárdasztal mandinerétől.) - Ez a nap is jó lesz, ha már ezzel a házzal kezdődik! - indultunk regge­ lenként ruganyosan munkába, inunk szakadtáig; ki-ki a maga akkor még talán értelmesnek tűnő munkájába. A felkelő nap házában pedig nem volt semmi. Csupán egy kis üvegtörmelék, színes üvegcserepek kaleidoszkópja, no meg egy-egy kupac szar mind­ egyik sarkában. És némi világhírtörmelék, sárga sajtóreszelék a szarhalmok kérges elefántbőrén. A szar és üveg miatt nem volt tanácsos mezítláb belépni a felkelő nap házába. A felkelő nap házának rideg szentélyébe, amelyben nem volt egy fia bútor sem, s amelyet - kis ideig - az ország délkeleti vidékeiről felvándorló muzulmán siptárok laktak illegálisan - egy névtelen följelentésig. A rendőrség feloszlatta meghitt kis, bútortalan csupaférfi gyülekezetünket e „jóhiszemű” anonymus honpolgári gesztus nyomán: az albánoknak menniük kellett, de hová? Egyesek kriptalakók lettek, mások nagy lakótömbök sötét fűtőházainak egymással is gyakran leszámoló, nemkívánatos „patkányai” lettek. Nem lehetett őket kisfüstölni. Villogó tekintetükkel, trágár beszédükkel és ennél is trágárabb gesztusra-gesztusaikkal rémisztgették halálra a gombamód szaporodó tömbházak örök alkonyatú lépcsőházaiban a tisztes lányokat és aszszonyokat. Ezek az emberbőr sátánfajzatok kicsavarták a lámpákból az égő­ ket, addig buzerálták, még el nem rontották a felvonókat, aztán csupasz, benyálazott makkjukat kivonva - gátlástalan démonok módjára rohamozták meg a védtelenül maradt erényt. Mindazokat a magukra maradt nőket, akiknek hős férfiaik munkahelyeiken verejtékezve éppen akkor a szebb jövőt építet­ ték. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a feltörekvő siptárok egy részének idők folyamán - sikerült némiképp szocializálódnia: szerény, halk szavú tökmagárusok lettek, vagy zajosan tricikliző fuvarosok, jobbik esetben serény cuk­ rászok és füstszagú csevapcsicsasütők, vagy netán a zöldségáru eladásába és viszonteladásába, a devizaüzérkedés izmosodó hálózatába kapcsolódtak be - ko­ molyan tartva az esetleges kiűzetéstől. Aztán egy ideig nem volt komolyabb 12 �affér. Mindaddig, amíg valaki rá nem jött, hogy a halk szavú tökmagárusok - nem tudni pontosan, de talán színezés, sózás és tartósítás céljából: - bizony levizelik portékájukat. Ez nagy felháborodást váltott ki, ismételten nyugtalan­ ságot eredményezett, gyűlölködést szított, nagyot lazítva volt tartományunk testvériség-egységének szoros kötélzetén. Egy pillanatra megint fölvetődött és a levegőben maradt az úgynevezett siptárkérdés. Az iskolában azt tanították, hogy siptártól nem szabad tökmagot venni. L E G Y Ü N K Ó V A T O SA K ! stb. Mindenesetre - ha már épp az ürítkezés komoly, fokozatosan liberalizálódó, demokratikus témájánál tartunk - egy dologban biztos vagyok: mégpedig ab­ ban, hogy nem a felkelő nap házából kirakott siptárok jártak vissza éjszakán­ ként csúfot tenni házuk táján, a mi szeretett Einstein utcánkba. Akik ezt tet­ ték, más emberek lehettek. Ezt az állításomat arra a katonaságbeli megfigyelé­ semre alapozom, amely szerint a muzulmán siptárok - valamennyien furcsa fe­ lekezeti oknál fogva - szinte kivétel nélkül nem törülköznek papírral. Erre a célra egy üveg vizet állítanak be az árnyékszék sarkába, amelyet aztán — szi­ gorú tiszti rendeletre - minduntalan el kell távolítani, hogy a szerencsétlenek ne lötykölhessék magukat. Se szeri, se száma, hányszor merengtem el a kérdés fölött újonckoromban, egyik kezemben a szúrós szagú fertőtlenítővel, másik kezemben pedig a kefével, a harmadik kezemben pedig-pedig a gumikidugaszolóval, mert a temérdek katonai feladat elvégzéséhez egy újoncnak nem is lehet elég keze. Történt ez már sajnos akkor, amikor valódi sötét felhők tor­ nyosultak fölénk és a viccnek igazából nem maradt helye. És mindenki őszin­ te lelkesedéssel súrolta a vécéket, törögette az üvegeket a muzulmánok után - azzal a nem is titkolt reménnyel, hátha sikerül megúsznia, hátha nem kerül le Koszovóba, netalán egy új Rigómezőre. A bedőlés ellenére azonban a felkelő nap háza még látszólag szilárdan állt a hatvanas években a mi kis relatív utcánkban. Nem az albánok hozták a vi­ lágot bele. Gondoltuk, talán nem is ők viszik ki belőle. Vagy talán nem is gondoltunk semmire. Egyesek talizmánként vékony bőrszíjra fűzött puskagolyót hordtak a nya­ kuk körül, de ennek szinte nem is volt külön jelentése. Ez inkább a dicső har­ cos múltra emlékeztetett bennünket, mintsem, hogy egy lehetséges jövőre fi­ gyelmeztetne. B. T. felebarátom viselt ilyen óment. Mi történt, mi nem, B. T. felebarátomat leplombált katonai koporsóban küldték haza. A golyó vonzotta a golyót, vagy csak egyszerűen nem volt szerencséje? B. T. imádta az Animalseket. - A siptárok mégiscsak beleszartak a dologba! — mondta valaki. De történetünk idején még vígan állt - minden logikus dologtól függetle­ nül - a felkelő nap háza. Persze, ebben semmilyen szerepet nem játszik az a tény, hogy ebben a történetben valóban nincs tökéletesen egységes történe­ tünk. Csak a kis emberemlékezet csapong. A kis emberemlékezet szerint pedig egykor - a második világháború előtt - orosz emigránsok lakták valameddig ezt az épületet. Ők pedig jöttek, aztán mentek. Egy ideig voltak, azután pedig mentek: tovább: ki az Egyesült Álla­ mokba, ki Kanadába, ki pediglen fene tudja, hova. Állítólag többnyire Raszputyin-kinézetűek voltak a férfiak, szúrós tekintetűek, fanatikusak és fanatikusan civakodóak, amikor berúgtak. Felborították a főutcai biliárdkocsmát, vadul dobálóztak a golyókkal, a pánszláv nyelvi rokonság ellenére érthetetlenül hang­ zó szavakat kiáltoztak, pofozkodtak - amíg pofonokat nem kaptak. Még a 13 �csendőrség is beavatkozott, de rendet végül a hirtelen megjelenő asszonyok te­ remtettek. Elvezették a részeg férfiakat. Halkan, méltóságteljesen. Egyesek úgy emlékeznek rá, hogy akkor éppen pénteket írtak. Sosem derült ki egészen pontosan, mert annyi dolog nem derül ki végül, hogy valahányukkal mi is lett az Újvilágban. Elég az hozzá, hogy elhajóztak. Ahová elhajóztak, onnét - lehet, hogy keserűen kihegyezett Szolzsenyicin mód­ jára - keserűen kihegyezett irodalmi értékeket is lövöldöztek vissza, de mind­ ez nagyjából átrepült a fejünk fölött. Egyébként én még akkor nem is létez­ tem. Csupán néhány fekete szőrszál maradt utánuk a felkelő nap házában. Azt is clfújta a szél, mire én eszméletre ébredtem. - Ezek az emberek furcsa papokra hasonlítottak - mondta szintén vala­ ki. Többnyire nagyon erős szakálluk volt, akárcsak a későbbi Einstein utca mí­ toszvilágából eredő Féderes Manónak. - A Manó minden délután ebben a házban veri a faszát, mert annyi férfi­ hormonja van — jelentette ki egyszer tárgyilagosan B. T., aki tudniillik már jártasabb volt ezekben a dolgokban. Ponyimájes? - hunyorította. De ennek nincs semmilyen jelképes jelentése. Annyi csupán, hogy B. T.-nek orosznyelv­ tanulást osztott ki iskolájában a szerencse. - Különben mindenki veri a faszát oroszórán - jelentette ki máskor (szin­ tén tárgyilagosan) B. T .! Azt hiszem, akkoriban egyébként mindenki azt csinálta, függetlenül attól, milyen óra volt épp. A közhangulat is ezt diktálta. Már miért lett volna kivétel az egész Einstein utca - Féderes Manójával és a felkelő nap házával? - Hiszen még a felkelő nap is veri a maga akkordjait! Így néha még az is megesett - szinte - , hogy a felkelő nap háza a HO USE OF T H E R ISIN G SUN című sikerszámot sugározta. Miért is ne? Neki is be kellett valahogy illeszkednie a kor szellemébe. Tette ezt kissé gyanakvó intel­ ligenciával, de végül is megnyugtatóan. Amennyiben mégis netalán valamiféle kronológiához ragaszkodnánk ebben a zűrzavarban - legalábbis a régebbi időket illetően - , akkor azzal folytathat­ nánk, hogy a második világháború alatt - mert most még nem érkeztünk cl hatvannyolcig! - illegális nyomda működött a ház pincéjében, fölötte egy álcá­ zásul használt úri szabóval. Ez az úri szabó természetesen még nem cejget sza­ bott, Lévy-Strauszt, vagy hasonlót, a „szamizdat” azonban a pincében, az úri szabó alatt „már” alakult. Annyit tudunk, hogy élesen megfogalmazott röpiratokat nyomtak ott: természetesen szabadságot követeltek a nép nevében. Sajnos, mint mindig, akkor is kitűnően funkcionált az értesítő hálózat. A megszálló erők razziája olyan gyors volt és könyörtelen, akár a pompei láva. A röpiratokat- készítőknek nem jutott idő fegyvert ragadni, szinte megdermed­ tek a tettenérés forró pillanatában mozdulatuk megállt a levegőben. Szám szerint négyen voltak. J ól értesült körök sokáig mesélték, hogy a letartóztatás akciója közben az egyik letartóztató véletlenül fölrúgta a nyomdafestéket, mégpedig olyan szilajul, hogy az a falra fröccsent. A gvászfekete absztrakt áb­ ra sokáig ott díszelgett a felkelő nap házánák pincéjében, egészen a felszaba­ dulás utáni nevezetes árvízig, amikor ugyanis egyszerűen lemállott a vakolat­ tal együtt. A négy mozgalmi emberrel ellentétben - valamilyen csoda folytán az úri szabó túlélte ezt a szörnyűséget. Amikor a rádió hírül adta a rettegett Adolf 4 1 �Hitler halálát, a szovjet Vörös Hadsereg és a szövetségesek fényes győzelmét, ez az ember gyors önszántából lefokozta saját magát: cégtáblájáról levakarta azt, hogy úri, maradt egyszerű szabónak. Lehet, majdnem kiírta azt, hogy elvtársszabó, de aztán mégiscsak meggondolta magát. Furcsa összecsendülés, hogy jóval később - amikor a piacot elárasztotta a farmernadrág - a fel­ kelő nap házának előszobájában a szabó fölakasztotta magát. A dolog persze, nincs ilyen frappáns összefüggésben a farmernadrággal: egyesek nagy kártya­ tartozást emlegettek, mások homoszexuális szerelmi bánatot, de voltak olya­ nok is, akik halkan megjegyezték: a lelkiismeret.. . a lelkiismerete nem hagyta nyugton. Valójában most már mindegy. Mi, jóval felszabadulás utáni gyerekek, egy­ szer - elrejtett, illegális nyomdagépek után kutatva — lemerészkedtünk az el­ árvult felkelő nap házának pincéjébe, de nem találtunk ott mást, csak egy lendkerekes rozsdás körfűrészt, amellyel majdnem lemetéltük tőből a közöt­ tünk legkisebb, egy Š ipka Goran nevezetű gyerek bal kézfejét. Elöntötte a vér a felkelő nap házának pincéjét. Š ipka Goran kezét a fővárosi kórház kitűnő szakembere, doktor Milorad Zečevič varrta vissza olyan sikeresen, hogy arról még az újságok is cikkeztek. Goran édesanyja, nem szeretném, ha Goran arról értesülne, de egy közönséges ribanc, nagyhangú behemót k..., aki a főúti bi­ liárdkocsma kapatos vendégeivel együtt a felkelő nap házának egyes gaz­ dátlan szakaszait a maga kis játékaira használta ki (néha meg is lestük), a szerencsétlen Goran anyukája hatalmas boglyát csináltatott a fejére a sarki fodrásznál arra az alkalomra, amikor az újságírók majd a fiával együtt le­ fényképezik. Ebben igazából nincs is semmi rendellenes. Zečevič professzor úgyszintén profitált ebből: itthagyta a mi bizonytalan egészségügyünket, mint azt cselekedték sokan mások és Svájcban próbált magának tőkét kovácsolni. Úgy hírlik, sikerült neki. Igaz, mostanában valami pénzügyi botrányba kevere­ dett, de mintha kezdene a dolog elülni. Lehet, ő még a mi kis egészségügyünk nagy visszatérő hőse! Š ipka Goran a sebesült, tengelykezű félember pedig ta­ xisofőr lett Münchenben. Megjegyzendő, ő az egyetlen, aki mostanság vissza­ tért az Einstein utcába: mégpedig elég tollasan. Nem ő vette meg a felkelő nap házát, ehelyett épített magának egy másikat a szokásos megalomániás stí­ lusban - és most boldog. Van egy Mercedese, azzal taxisofőrködik néha, ami­ kor kedve szottyan, és kollégáival együtt nyilván ő is azzal szórakozik, hogy szidja a rendszert. Nem tudni, írt-e valaha is üdvözlőlapot Zečevič profeszszornak. Épp a napokban találkoztam vele az utcán. A lig akart köszönni, pe­ dig szokásos balek módomon én jó előre köszöntem neki. Lehet, nem ismert meg, mert időközben szakállam nőtt. Csunán amolyan kis kiegészítőként iktatom ide, hogy az imént említett lend­ kerekes, kézmeghajtású körfűrész egy szombatista ezermester, Ládi István tu­ lajdonát képezte. Ládiék az úri - , vagy elvtársszabó Horthy Lajos után lakták valameddig a felkelő nap házát. Lám, nem akartam, vagy elfelejtettem mon­ dani, hogy a szabó becsületes neve Horthy Lajos volt. Horthy Lajos egy kis faluban, Moholon született, Ada közelében, ami némi asszociációkat kelthet a beavatottakban, de ezt a szálat nem tudom, és nem is akarom tovább gombo­ lyítani. Ifjabb Ládi István egy ideig a társaságunkhoz tartozott. Nagyon kövér gyerek volt, ennek ellenére kitűnően focizott: prímán cselezett, át tudta nyomni a labdát az ember lába között, s pontosan, erősen lőtt �térdből. Úgy hallottuk a nagyoktól, hogy Puskás is így rúgott valamikor. Ládi István, azaz: szintén Öcsi, mégsem lett futballista. Egy szép napon idősebb Ládi István kirámolta a ház pincéjében berendezett műhelyét, mindent eladott, ezt az egy körfűrészt kivéve s fölpakolta családját. Öt is elkapta az aranyláz, mennie kellett. Ládiék után rengeteg forgács maradt a felkelő nap háza kö­ rül, meg egy öreg kutya, amelynek ekkorra már oly nagy tumor nőtt a hátán, hogy inkább hasonlított kis növésű púpos tevére, mintsem ebre. A szegény szenvedő állatnak L. szomszéd flóbertpuskája segített átvándorolni a fájda­ lommentes örökkévalóságba. (A szomszéd nevét rövidítettem, mert gyanítom, hogy puskáját mind a mai napig nem jelentette be.) Öcsi aztán egy darabig írt, nem Kaliforniából, hanem Kanadából. Milyen kicsi a világ alapon azt is megírta, hogy odaát véletlenül találkoztak egy vén orosszal, aki a háború előtti kontingensben - talán ő is egy volt, a kocsmai verekedők közül - pár pillanat erejéig lakott a felkelő nap házában. Állítólag a „vén orosz” könnyes szemmel emlékezett vissza azokra az időkre, Öcsi nem így írta, hogy a fel­ kelő nap háza, csak: a ház. Később valami jó nevű egyetemre került, s nem írt többé. Mi sem nagyon jeleskedtünk a levélírásban. Amikor B. T. meghalt, nem tudtam neki hova jelenteni. De akkor már abba a korba jutottunk, ami­ kor nem jelentünk egymásnak szinte semmit. Emlékszem, hogy egyszer az ifjabb Ládi István és Š ipka Goran kombináció­ jából remek gól született a szomszéd utca ellen. Úgy sikerült nyernünk 1- 0-ra. Éppen gazdátlan volt a ház, amikor egy alkalommal a főúton arra robogott Joszip Broz Tito és vendége: Nyikita Hruscsov. Kifelé igyekeztek, a futaki káposztaföldek felé, mi pedig hosszan integettünk utánuk. Nem tudom, Hrus­ csov szeme megakadt-e egy pillanatra a felkelő nap házának kirívóan szomo­ rú, idétlen rusnyaságán, mert éppenséggel megakadhatott, senki sem mázolta be a főutcáról látszó részét; úgy meredezett Nyikita felé iszonyú, kormos rondaságában. Gondatlanságunk egyik első figyelmeztető jele lehetett ez, aminek senki sem tulajdonított nagyobb fontosságot. Vagy nem Nyikita Hruscsov volt az? SZ E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O : Mint fentebb olvashattuk: ez a ház is - mint bármely más emberi épít­ mény - hol találkozott a történelemmel és a politikával, hol pedig csakúgy elsiklottak egymás mellett. Ebből a szemszögből nézve, akár: leselkedve voltak nyugodt, szinte eseménytelen, és voltak egészen aktív pillanatok. Nyilvánvaló, hogy a viszonylagos béke szakaszaiban folyt a legrendezettebb nemi élet a szóban forgó szürke falak, kiszámíthatatlan repedések, szeszélyes rajzo­ latú penészvirágok és szomorú tapétafoszlánvok között voajőr pókok és ege­ rek társaságában. Mindig is a béke előfeltételezte a legboldogabb, legteljesebb szerepet, nem pedig a zavaros, szorongató, zaklatott történelmi percek, ame­ lyek szinte kivétel nélkül utolsó, elkapkodott, félig sikerült, kétségbeesett sze­ retkezéseket eredményeztek. Egészen biztosan a felkelő nap házának úgyszintén voltak ilyen értelemben vett freudi dimenziói. Nemcsak meghalt, néha majdnem született is itt valaki. Sajnos. mindez elég homályos. Az átutazó emigránsoknak - akárcsak a vándorcigányoknak - voltak gyermeke­ ik, következésképp voltak szexuális szokásaik, de erről vajmi keveset tudunk. Eléggé zárkózottan viselkedtek ezt illetően. A közelmúltig szinte teljes homály 16 �fedte a partizánok szexuális életét is, amolyan tabutéma volt, amiről az újabb keletű szépirodalom, de legfőképp a modern, kortárs, közösségre vágyó új partizánfilmek rántották le a leplet, néha olyan őszinte túlkapásokkal, hogy a harcos lelkületű B. T. egyszer kiábrándultan megállapította: - Fogalmam sem volt, hogy ennyit basztak a második világháborúban. B. T. akkor még nem ismerte, hogy: M A K E L O V E N OT W AR! Minden szabadság és szabadosság ellenére még senki sem írt monográfiát ezzel a címmel, hogy például: A kommunista párt szexuális élete illegalitásban a két világháború között. Ilyen alapvető, eligazító művek hiányában is bizo­ nyos, hogy azért mégse pornográfiát nyomtattak azok a vakmerő emberek az úri szabó alatti pincében - a varrógép alatti sokszorosítóval. Akkor és ott. A pornográfia ipara jóval később lombosodott ki. Ennek azonban B. T. már nem lehet további szemtanúja. Hacsak..., de ezt kár részletezni! Csupán anynyit, hogy a felkelő nap házának vannak éjszaka kísértő, visszatérve olajozatlan ajtókat és törött ablakokat nyikorgató szellemei. Sőt, egyre többen lenné­ nek, ha még létezne úgy, ahogy volt a felkelő nap háza. De, ha már csakugyan S Z E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O ennek a kis terelőútnak a címe, csakugyan: inkább szeretkezzünk, mint politizáljunk! Ezen a ponton meg kell állapítanom, hogy szerintem mégiscsak túlzás az az állítás, amely szerint az albánok (siptárok, szkipetárok) kivétel nélkül szodomiták, pederaszták, erőszakolok. És, hogy főképp a muzulmán siptárok azok! Szerintem idefenn a nőszegény gastarbeiteri sors hatása ütközött ki rajtuk, ne írjunk ellenük sátáni verseket! Ami pedig L ádiékat illeti a lakók sorában: valószínűleg ők élték a legharmonikusabb családi életet az egész fél utcában. Tőlük ritkán szűrődött ki csa­ tazaj s ha megtörtént, gyorsan abbamaradt. Csendes, megfontolt organizmu­ saik finom, ezüstös por alakjában ülepedtek le az akkor még létező szekré­ nyek tetején, a fölsorakoztatott almákon. Ládiék semmit sem árultak el feszítő belső szorongásaikból. Egyébként - megfigyeléseink szerint - utcánk fiatal tár­ saságában Öcsinek volt a legmarokravalóbb, legszebb farka. Ügy meredt elő Öcsi temérdek hasa alól. ahogy Orson Wellesé meredhetett, amikor Welles el­ határozta, hogy most aztán ráijeszt a világra. Öcsiék már elköltöztek, amikor B. T. és én - a szép, „harmatos” V.-vel e g y délután beosontunk az éppen szabad felkelő nap házába. Mit mondjak? Á tjáróházába? V. volt az egyetlen lány több legényből verbuválódott bandánkban. Köztünk ő képviselte csakugyan az egyetlen szépet és harmatosat. És nem szerette a lányok társaságát, pedig szebb volt akármelyiküknél, kissé pattanásos arca el­ lenére. Mély, kíváncsibarna tekintetével fürkészett bennünket, s szerette. ha szóltunk hozzá. Átható szótlanságával szinte kiprovokálta ezt. Aztán szemmel láthatóan élvezte a hozzá intézett szavakat. Néha ki is forgatta őket, mert valahogy érettebb és eszesebb volt valahányunknál. De ezt nagyjából az illő tisztelet határain belül próbálta tartani, amikor csak lehetett, mert semmitől sem félt jobban a társaságunkból való kiközösítésnél. Imádott engem - mégha ez a sorrend rosszul hangzik is - és imádta B. T.-t. Tó: imádta B. T.-t. köz­ ben szeretett engem. - Í gy aztán van egy saját szerbem és van egy saját magvarom, és így töké­ letes. majdnem... - szokott viccelődni. Nyaralásról mindig ielentkezett mind­ kettőnknek ugyanezen logika szellemében. 17 �V. imádott velünk lenni, közben állandóan rettegett hatalmas termetű, kis­ polgár-szocialista, aktuális irányvételeket fújó, valahol örökké konferenciázó édesapjától. Ettől az embertől ösztönösen mi is tartottunk. V. a fejére neheze­ dő nyomástól néha kiakadt. Meg talán a szívére nehezedő súlytól. Ennek kö­ szönhetően egyszer berúgott velünk. Annyi mentolos likőrt ivott a felkelő nap poros bokrai között, hogy aztán már csak azért ivott tovább, mert nem mert hazamenni. „Totál bevedelt” . Hol B. T.-t csókolta, hol engem, közben fel­ váltva röhögött és okádott. Olyanokat mondott az „egész világrendszert” meg­ testesítő apjáról, meg mindenről, amiket nem szívesen írnék le, mert azért hátha mégiscsak van valami remény. Mi ketten, férfiak, lángra lobbantunk. V. szolgálatkészen levetette rózsaszín trikóját, amit már különben sikerült be­ mocskolnia s mi ketten - egyre férfiabbak - maradéktalanul nekiestünk. Mondhatnám, hogy V. kis feszes keblének, csakhogy V.-nak már akkor világ­ bajnok csöcse volt, nyúlánk testén, akkora két bimbóval, hogy megszophatta volna az egész banda. Szép dolog. Nekiestünk akár Romulus és Rémus, V. is­ mételt öklődése és bevizelése azonban elvette megállíthatatlannak tűnő ked­ vünket. Bambán bámultunk egymásra, majd felnyaláboltuk V.-t. Otthona előtt leeresztettük a fűre, becsöngettünk, majd sietve távoztunk. Futottunk vissza a bokrok közé. Ott valahogy levezettük feszültségünket. Utána hanyatt fekve bá­ multuk az eget, két Huckleberry Finn a Nap állítólagos legmagasabb pontja alatt. Kelet és nyugat közt. Két kis gumibéka. Igazi dévajok! B. T. olyat mondott, hogy mi még nem vagyunk egészen hősök, de még le­ hetünk. Igen, ez többféleképp értelmezhető. Amikor már elköltöztek Ládiék, hő­ siesen betörtük a jelképes és valódi ablakot, s bemásztunk rajta. Megint ugyan­ az a hármas. A púpos kutya, amelyik akkor még megvolt, veszett farkcsóvá­ lással ugatott kínjában. Fölmentünk az emeletre, ahol V. kissé idegesen kiné­ zett az ablakon. A kutya ugrándozásán kívül nem láthatott semmi nyugtalaní­ tót, mert kisvártatva visszafordult. Egy pillanatig habozott, aztán határozott léptekkel elindult felénk. Kettőnk között megállt. Most már nem vesződött a trikójával, hanem a derekára csavarta a szoknyáját, s nyugodtan letolta a bugyiját. K i tudja, talán meg is lesett bennünket egy vérszomjasan onanizáló szkipetár. Amit hátul láttunk, az két bölcs kopasz ember összetolt fejének felülnézeti vi­ zuális kvintesszenciája volt és maradt, mindörökké ámen. De elölről, barátom! Hogy az orosz „pártütők” után - és egyáltalában minden sötét szőrzetű em­ ber után, akik valaha is garázdálkodtak a felkelő nap fészkében - mennyi göndör, acélosan kéklő. szőrnemű képződmény maradt, nehéz lenne összeszed­ ni. de az biztos, hogy, ha egy rúgós szál sem hiányozna, akkor se lehetne belő­ lük, lehetett volna belőlük különb, csábítóbb és dúsabb gyönyörfészket szőni. Akárcsak Raszputyin döbbenetes szakálla! Két varjú károgott körülötte. Érez­ tük. hogy V. elpirul fölöttünk, de tartotta magát a megbeszéléshez. B. T. resz­ kető kézzel előhúzta zsebéből az ollót, s levágott két vastag tincset. Az egyiket nekem adta. a másikat megtartotta magának. V. pedig - agyafúrt női logiká­ val - megőrizte magának a többit. Ki-ki eltette a magáét, aztán - megpecsé­ telt örök testvérségünk jeléül - ismét összecsókolóztunk. Pornográfia ide. vagy oda, már a szőrtincsek körüli babrálásnál észrevettük, hogy egy elnyomott só­ haj közben V.-ből finom, szivárvánvszín folyadék csurrant ki. s állhatatosan ott rezeg az egyik, hosszúságából sejthetően „legősibb” szőrszálból folytatódó 18 �csöppként. Meglehetősen fölvillanyozódtunk, mert megéreztük ennek a csöppnek kihívó jellegét. Ekkor azonban - mintha a felkelő nap házának baljóslatú múltjából türemkedett volna elő - hirtelen éles lövés csattant. A nyüszítő ku­ tya elhallgatott. Valaki krákogott, majd szintén élesen: köpött egyet. A hosszú, rövid láncú szenvedés után: a göthös kutya — hangtalanul csaholva - elindult a paradicsomba. V. pedig ki akart ordítani az ablakon, de visszafogtuk. Q - A Z A Z : A SZ E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O E P IL Ó G U S A : Most már mindegy, ki lőtte le a kutyát. Úgysem volt boldog jövője. Itthagyták és kész. Ereszthettékvolna-volna, akár hosszú láncra, vissza Abonyba... Ez persze, tá­ voli töredékasszociáció. „Majlandba” úgyse mehetett a gazdi után. Tehát van minden. Amit csak akarsz! B. T. korán eljegyezte magát a sem­ mivel - igazából: a senkivel. Kapcsolatukat a semmitmondás jellemezte, de ezt tovább kellene írni, arra pedig nincs már erőm. Én, akiről mégis legjobban szeretek írni, később egy ideig V. „faszija” voltam. Én jóval később jegyez­ tem el magam mással. Megnősültem és még ma is élek, egy kis játékként: ha meg nem haltam. V.-vel szerettük egymást, szeretem a feleségem, V. szeretett engem, szereti a férjét. Nem lakunk a felkelő nap házában. Ha véletlenül ta­ lálkozunk az Einstein utcában, kedvesen mosolygunk egymásra. Egymás „élet­ társát” nem ismerjük. Kellene? Kutyafaszt! A szétröppent denevérek azért még talán tudnak ezt, meg azt. A denevérek látták a hatvanas évek végén a felkelő nap házába csendesen betolakodókat! (Az új legális tulajdonos egy Nyugat-Németországban dolgozó jugoszláv vendégmunkás volt, aki akkor még odakinn gyűjtötte a pénzt - fo­ galma sem lehetett, hogy a házába betolakodtak.) Szakadt, kopott farmernadrágos, rendezetlen külsejű, átszellemülteknek tűnő, kissé üveges tekintetükkel szüntelenül befelé forduló ifjak voltak ezek. Fölszedték a korhadt padlót és tüzet gyújtottak a ház kellős közepén. A huzat kivitte a füstöt. Esténként a tűz köré telepedtek, kézzel sodort, vastag cigarettákat adogattak körbe, ame­ lyektől mindenkinek megjött a furcsa jókedve. Kiírták a falra, hogy: A F E L ­ K E L Ő N A P H Á ZA , sokat gitároztak és filozofáltak - és talán a legtöbbet szeretkeztek. Ijesztő kinézésük ellenére nem molesztáltak senkit. Még akkor sem hadakoztak hangosan, amikor a rendőrök megjelentek - könnyen meglehet: egy anonymus honpolgári gesztus nyomán - és szinte a hajuknál fogva elcipel­ ték őket. Nagy rakás hamu maradt utánuk - meg pár hervadt virágszál. B. T.-re ak­ kor már olyan jótékony hatással volt az a rendes lány, akivel „komolyan” járt, hogy szinte helyeselte a durva beavatkozást. Nem tetszett az állásfoglalá­ sa. Akkoriban különben valami érezhetően megmozdult a levegőben, valami, nem tudni pontosan hogyan, de nagy akarás. Egyik nap jókora, főként egye­ temista fiatalokból álló tömeg gyűlt össze a központban, különféle jelszavakat kiáltoztak az önkényeskedő bürokrata hatalom ellen. Ebbe valahogy az impe­ rializmus fogalma is belevegyült s valaki - hirtelen fellobbanásában - bevá­ gott egy szimbolikus féltéglát az akkor még látszó amerikai könyvtár darabokra hulló kirakatába. Nagyjából ez történt, de olyan hírek keringtek, hogy Belgrádban ennél sokkal ijesztőbb zűrzavar uralkodik: az egyetemisták meg­ szállták az egyetemeket és határozott követeléseik vannak. A rendőrség senkivel sem bánik kesztyűs kézzel, elsöprő rohamra készül, sőt: a roham el is kezdő­ dött. Egyesek azt állították, hogy már vér is folyik. Emlékszem, mindenkin 19 �nyugtalanság vett erőt. S akkor Tito elvtárs nyugodtan felállt a dobogóra és valami olyasmit mondott, hogy tulajdonképpen az egyetemistáknak igazuk van. Ezzel mesterien lestoppolta a labdát, s időt nyert körülnézni, hová küldje to­ vább. A játék tempója fokozatosan lelassult, a lendület megtört. A dolgok viszszatértek kerékvágásukba. Főbb vonalakban így történhetett ez. Apropó: az amerikai könyvtár megszűnt a hetvenes években. Pontosan ugyanott marxista könyvesbolt nyílt, amely még létezik. Ma is, és minden jel szerint látszani fog még sokáig, annak ellenére, hogy nincs benne valami szilaj tolakodás. De melyik könyvesboltban van? Ezt a kis történetet az amerikai könyvtárral egyszer - rádióriporteri minő­ sítésben - elmondtam a városunk Testvériség-Egység kiadójába látogató ame­ rikai kultúrattasénak. Lawrence Plotkin abból az alkalomból látogatott el Új­ vidékre, hogy Zilahy Lajos özvegye, Zilahy Piroska az író egyik mellszobrá­ nak másolatát odaajándékozta a Testvériség-Egységnek Zilahy műveinek ki­ adásáért és népszerűsítéséért. A történet csattanójánál Plotkin - aki éppen sós perecet rágcsált - őszintén elröttyintette magát - mármint, hogy marxista köny­ vesbolt nyílt ugyanott a röttyintés során az egyik köménymag kiröppent a szájából - és úgy pattant le az orra elé dugott mikrofonról, mint a kaleidosz­ kóp-történetünk elején említett fürge biliárdgolyó, szakszerű kifejezéssel: a mandinertől. Lent eltűnt a szőnyeg bolyhai közt. Talán nem is fontos megemlíteni, hogy V. rövid ideig a marxista könyves­ boltban dolgozott. Vagy csak akart? Azt tudom, hogy hosszabb ideig a NOLIT-ban tüsténkedett. Néha benéztem hozzá a kirakaton keresztül. Általá­ ban valamiket számlázott. Stílusos, drága keretű pápaszemet viselt és nagyon okosan nézett ki. Egyszer sem pillantott föl. Pedig intettem volna neki. Rövid ideig elgyönyörködtem az asztal alatt keresztbetett, szép formájú, pedánsan leborotvált lábán, izmos dombjain, aztán siettem tovább. Észrevettem, hogy mások is járnak oda leselkedni, de nem szóltam semmit. Fölfogtam: V. a ki­ rakatba került, s csodák csodája: jól érzi ott magát. Nem rontom el neki. Aztán megint évek múltak el. Az Animels együttes réges-régen szétesett, baljóslatú War névvel új alakult helyette az örökmozgó Eric Burdonnal az élen. Ami engem illet: a Burdon-varázslat már elmúlt, amikor ez az együttes - vagy az is lehet, hogy már egy egészen hatodik - eljött a mi pannonváro­ sunkba haknizni, mert mi másnak nevezzem. A vásárcsarnokban léptek föl, az Einstein utca közelében. Ha egykor azt mondta volna nekünk valaki, hogy el­ jön még az az idő, amikor majd Eric Burdon a felkelő nap házának közelében fog énekelni - Újvidéken - bolondnak véltük volna szegényt. S ha még neta­ lán azt is hozzáfűzte volna, hogy az engem már nem fog annyira érdekelni, hát lehet, hogy seggbe rúgom! Aztán pedig pontosan úgy történt, hogy nem iz­ gultam fel rá nagyon. Mármint a Burdon-produkcióra. Éppen jól bevacsoráz­ tam, igazából nem volt kedvem elmenni a koncertre. A bortól aztán mégiscsak lett valamicske kedvem. E l tetszettem fáradni a csarnokig, csakhogy minden jegy elkelt, nem engedtek be. Egyetlen ismerős arcra sem bukkantam az őr­ ködő, morózus gorillák közt. Jóvátehetetlenül kintrekedtem, kirekesztettek. Nagy szégyen történt a régi idők szemszögéből. A régi B. T. sosem bocsátot­ ta volna meg. Az új éppen katona volt. B. T.-re gondoltam, amíg a láthatat­ lan törpe, kiszűrődő, változatlanul akadályokat nem ismerő, vastag hangját figyeltem mindkét fülemmel. Odabent Burdon torkaszakadtából ordította a Tobacco Road-ot, majd a felkelő nap házát, T H E HOUSE O F ... 20 �Aztán v ariálta mindkettőt. Nem láttam, nem tudom: neki sikerült-e kigyógyulnia hatalmas kamaszpat­ tanásaiból. B. T.-vel együtt mi sem voltunk már azok a kimondottan fiatalok. B. T. úgymond az utolsó vonattal vonult be a hadseregbe. Sose turkáltam az onnét hazakerült motyójába. De gyanítom, ha a kacat közt akad egy átfúrt pus­ kagolyó - miért ne lenne ott? - , annak hüvelyében egy koromfekete szőrtincs­ re bukkannék. Morbid motívum. És hogy aztán mi lett a felkelő nap házával? Hát az történt, hogy nagy so­ kára - pénzzel megrakodva - Nyugat-Németországból végleg hazatért az idő­ szerű gazda, és a ház áldozatául esett a teljesen félreértett szecessziónak és az urbánus új folklórszellemnek. Jól megfizetett munkások hada jelent meg az egyik hajnalon. Majdnem alapokig rombolták a régi építményt, s emeltek he­ lyébe egy olyan kacsalábon forgó giccskastélyt, hogy attól tartottunk, a Nap sem mer mögüle felkelni többé. Olyan cukormázasra sikerült, hogy a Nap szinte beleragadt; nagy narancssárga döglött légy. Szerencsére, a Nap okosan arrébb ment, s azóta másutt kel föl. Ezt a házat végképp nem merte vállalni. Nem is meri ma már szinte senki. Mellesleg említem itt a végén, hogy ennek a legutóbbi „nagy” vállalkozásnak úgyszintén akadt egy „tragikus” hőse, Muhamed Z. munkás személyében, aki­ nek egy pattanó szilánk kiszúrta az egyik szemét. A gazda - akinek ez állító­ lag nem kerül semmibe - hozatott neki egy üveg szemgolyót. Muhamed Z.-vel a közelmúltban sikerült beszélgetnem, pontosan e házírás elkezdése előtt. Amit Muhamed Próféta* mondott, az nem hozott engem közelebb a dolgok lényegéhez, ám elképedve tapasztaltam, hogy Muhamed fejében - két jól elhelyezett pálinka után - lassan forogni kezd az üvegszem. Ezt a jelenséget nem tudom megmagyaráz­ ni, de gondoltam, talán idefér - a legvégére. Talán ez is valamilyen - majd még kikutatandó - összefüggésben áll a felkelő nap házának cikcakkos tör­ ténetével. N O N FIN ITO . * Próféta. De nem az igazira gon d olok ! �szom szédság és közösség M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S Elfeledett kisebbség Kultúrtörténeti vázlat a Szlovák Állam magyarságáról (1939-1945) „most: légy a gáton férfi s jelkép, álld a sarat, a túsz te vagy, magán, de tán maga a nemzet, ember-magyar tanod ne hagyd.” (Győry Dezső) Tünedezőben a fehér foltok az 19 1 8 -19 fordulóján a szomszédos államok fönnhatósága alá került magyarság kultúrtörténetéből. Kisebb számban bib­ liográfiai összeállítások, monográfiák, nagyobb hányadában résztanulmá­ nyok segítségével fölvázolható az erdélyi, a vajdasági és a szlovákiai ma­ gyar kisebbségek - két világháború közötti - elsőrendűen és hagyományosan irodalomközpontú művelődéstörténete. H a nem is minden ízében és ár­ nyalatában, de körvonalait s meghatározó irányait tekintve ugyanez mond­ ható el a szlovákiai magyarság „első virágzásnak” nevezett, 19 19 -19 3 8 közötti kultúrhistóriájáról, mégpedig elsősorban Turczel Lajos és Csanda Sándor adatföltáró, kutatómunkájának köszönhetően.1 Ugyanakkor teljes­ séggel indokolatlan feledés borítja a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaság földarabolása árán keletkezett „önálló” Szlovák Állam meg­ közelítően hatvanezer lelket számláló magyar népcsoportjának rövid és ta­ nulságos, sok tekintetben pedig egyedülállóan példamutató kulturális, iro­ dalmi életét. E z az írás - a maga szerény eszközeivel és terjedelmi kor­ látaival - ezen a méltánytalan mulasztáson próbál enyhíteni. A Szlovák Állam és a magyar kisebbség. A müncheni egyezményt kö­ vetően, a Szudéta-vidék német megszállásával egyidőben a H linka-féle Szlovák Néppárt elérkezettnek látta az időt húszesztendős szeparatista ter­ veinek valóra váltására. 1938. október 6-ra pártértekezletet hívtak össze Zsolnára, amelyen valamennyi polgári párt képviseltette magát. A kon­ ferencián Jozef Tiso vezetésével autonóm kormány alakult, ahol tárcát kapott a szlovákiai német fasiszták vezetője, Karamasin is. Ezután a bel­ és külpolitikai folyamatok egyaránt felgyorsultak: még október elején be­ tiltották a kommunista pártot, a hónap utolsó harmadában pedig a szo­ ciáldemokrata párt működését is; az első bécsi döntés után lengyelek száll— 22 �tak meg egy kisebb észak-szlovákiai területet. Magyarországhoz visszake­ rült a magyar többségű D él-Felvidék, végül pedig németek vették birtok­ ba Pozsonyligetfalut és Dévényt - ezzel lényegében kialakult a majdani Szlovák Állam területe. 1938 decemberének közepén országos választást tartottak egyetlen jelölőlistával s ezt követően teljessé vált a Szlovák N ép­ párt egyeduralma. A következő esztendő márciusának közepén a szlovák autonóm törvényhozó testület egyhangúlag kimondta az ország független­ ségét, s néhány nap múltán megkötötték a Szlovák Állam és - az időköz­ ben Cseh- és Morvaországot annektáló - Német Birodalom közötti védel­ mi szerződést. Ezzel Szlovákiában kialakult és hivatalosan is hatalomra jutott a német típusú nemzeti szocialista államrendszer. A különbség mindössze annyi volt, hogy az itteni fasizmus erősen katolikus színezetet kapott, a klérus igen erős befolyással bírt az államéletre. A tényleges po­ litikai hatalmat birtokló Szlovák Néppártnak pedig - a jogállásában erő­ sen korlátozott parlament is a párt eszközévé vált - , fegyveres támasza az a H linka-gárda lett, amely a zsidók, magyarok és csehek elleni atrocitá­ sokkal vált hírhedtté.2 A Szlovák Államban maradt magyar népcsoport3 igen nehéz helyzetbe ke­ rült. Azon túl, hogy a fasiszta államban mindössze harmadrendű állampolgár­ nak minősült, lényegében nyelvi szigetekből álló diaszpórává vált. Teljes sú­ lyával nehezedett rá az elhagyottság érzése, a magárautaltság nyomasztó pszichózisa: „A k ik átéltük s láttuk, sosem felejtjük el, hogyan borult az emberekre a kétségbeesés és lemondás réme, előrevetett hosszú és komor árnyékával. Ahová csak néztünk, mindenfelé lankadtak a karok és csüg­ gedtek a lelkek. . . ( . . . ) Sivár és szomorú, szinte megrendítő állapot volt ez” - írta a krónikás 1940-ben.4 A gyökeresen kedvezőtlenné változott társadalmi és jogi helyzet ugyan­ akkor - kezdetben alig észrevehetően - megnövelte a kisebbségi közösség belső kohézióját. A bécsi döntést követően teljesen átalakult a szlovákiai magyarság osztálytagozódása. M íg 1939 előtt az túlnyomórészt paraszti jellegű volt, addig a Csallóköz, Gömör, M átyusföld, Ipoly mente falvai­ nak, mezővároskáinak visszacsatolása után - a magyar nyelvterület északi peremén - a városi polgárság lett meghatározóvá a kisebbségi társadalom létszámát tekintve. A politikai jogok korlátozottsága, az általános elsze­ gényedés ugyanúgy sújtotta a polgárságot, mint a nyitrai és kelet-szlovákiai nyelvszigetek falusi lakosságát, a sorsközösség vállalására késztetve őket. E z a tény döntően meghatározta a kisebbség gondolkodását és lelkiségének formálódását: a közös emberi, jogi, egzisztenciális, kulturális gondok, hiá­ nyosságok, a nyelvi, szellemi magáramaradottság miatt amúgy is halvá­ nyodó belső osztályellentéteket még jobban elsimították. Ilyenformán egy­ ségesebbé, szolidárisabbá lett a szlovákiai magyarok közössége, másrészt jóval befelé élőbb, elmélyültebbé vált, mint a megelőző húszesztendei ki­ sebbségi korszakban volt. A z élet új minőségét most már a sorsközösség összetartó ereje, a szeretetben, a humánus gondolkodásban való egység addig sosem tapasztalt érzése határozta meg: „M ert a kisebbségi magyar­ nak nem szabad gyűlölködnie, repesztő éknek lennie emberosztályok között, hanem kizárólag kötőanyaggá, cementté kell válnia az elomló homokban. A szeretetnél nincs kötőbb anyag sem égen, sem földön.” 5 A z elszigetelt­ ség és magárahagyatottság kialakította „végvári” életérzés tudatosította bennük azt, hogy a végvárban azonos a sorsa kapitánynak és közlegénynek egyaránt. É s csakugyan, ezt a mindenek fölé emelt egységszellemet mu 23 �tatja a magyar népcsoport erősen redukált politikai és társadalmi élete: ki­ alakult az „egy nemzet - egy párt” fölfogása, amely végleg szakított az első, 19 19 -19 3 8 közötti kisebbségi korszak politikai gyakorlatával, az állandó érdekösszeütközések, világnézeti és pártállás szerinti torzsal­ kodások tarthatatlanná vált és kudarccal záruló történetével. Hamarosan kialakult az elismerten homogén politikai gondolkodás egyeduralma, amely­ nek egyik legfőbb ismérve a németellenesség és az antifasizmus volt. Erre emlékezett 1967-ben a szlovákiai magyar szellemi élet legkimagaslóbb alakja, az antifasizmus „m űfajának” , a vox humanának európai rangú kép­ viselője, Fábry Zoltán: „M inden nép, minden nemzet, minden kis népcso­ port a fasizmusban állta ki a próbáját. Nos, akik itt maradtunk az önálló Szlovák Állam ban, az egész népcsoport, lehet mondani, majdnem teljes homogenitásában, ha nem is a mai értelemben antifasiszta, de németellenes volt. Annyira, hogy például - dokumentumokkal bizonyíthatóan - K aramasinék és Hitlerék tervében volt már, hogy a magyarokat kitelepítsék, miután ezek (pontos idézet ez, fasiszta elképzeléseik ellen vannak.” 6 A magyar kisebbség az Európát elborító tébolyban ilyenfor­ mán nem lelt senki szövetségesre. A z egységes elzárkózás pedig oda veze­ tett, ismét Fábry Zoltán szavait idézve: „ A magyarság idegen, ellensé­ ges test lett a szlovákiai fasizmus földjén. Idegen és elárvult, kit a vihar tűzhelyére ver, és saját kincsére, leglényegére: a vox humanára eszméltet.” 7 A z 1939-es alkotmánytörvény értelmében a szlovákiai magyarság egyet­ len engedélyezett politikai képviselője a Szlovákiai Magyar Párt lett. D e, amint minden ízében megváltozott a társadalom fölfogása, úgy a párt sem lett ideológiai-világnézeti tömörüléssé többé, annál inkább ember- és ér­ dekvédelmi szervezetté, közművelődési, oktatási egyesületté. A számtalan feladat elvégzése s kiváltképpen a hagyományos szlovenszkói vox humana eszmény képviselete a párt vezetőjére, Esterházy Jánosra bízatott, taktikázás, helyezkedés, elhajlás nélkül, hűségesen konzervatív katolicizmusa mellett m aradva, lényegében antifasiszta tényezővé vált. Am it Esterházy és a párt a nácizmussal szembe tudott állítani, az a keresztény humanizmus és a pacifizmus gondolata volt, az akkori legális lehetőségek között talán a legtöbb. A magyarságnak a politika alakításából való kirekesztettsége, illetve önkéntes kivonulása, a fönálló renddel szembeni ellenállása lénye­ gileg ellenzéki szerepre predesztinálta a Szlovákiai M agyar Pártot. Így értjük meg, hogy például 1942 májusában a szlovák parlamentben miért Esterházy János volt az egyetlen képviselő, aki a zsidó kérdésnek a német mintájú „végső megoldását” kimondó törvényjavaslat ellen szavazott! A keresztény humanizmus gondolatisága, a fölvirágzó szeretetkultusz a ki­ sebbségi társadalom legfontosabb összetartó erejévé vált, és a kulturális tevékenység egyik ösztönző eszmei forrásává lett. A Szlovákiai Magyar Párt 1944 júniusában, Pozsonyban megtartott országos vezetőségi ülésén helyesnek minősítette az addig követett programot. Megállapították, hogy ( . . . ) a kisebbségi politika alappillére mindig a vallás és a hit volt. ( . . . ) E z a vallási kérdés szabott egyúttal utat a politikának is, amely mindig időszerű, keresztény, nemzeti, szociális és népi politika volt. Divatosan ki­ fejezve, a politika mindig közösségi magyar politika volt. ( . . . ) A ma­ gyarság elesettségében mindig egymás kezét kereste és a sors következté­ ben alakult ki az a törvény, hogy mindenki annyit ér, amennyit a kisebb­ ségi magyarság érdekében végez.” 8 A z árvaság, magárautaltságból fa­ kadó teljesítményorientáció és a minőségeszmény határozta meg a szlo­ 24 �vákiai magyarság 19 39 -19 4 5 életét, s annak minőségét. közötti önellátásra kényszerített kulturális Az alap - az iskolaügy és a közművelődés. Minden nép és kivált a nem­ zetiség kulturális életének, sőt fönnmaradásának záloga az anyanyelvű ok­ tatás, az iskolarendszer hálózatának nagysága és szerkezetének teljessége. A Szlovák Állam nemzetiségi politikáját a reciprocitás - a viszonosság tűrhetetlenül demagóg elve szabta meg. Vagyis Szlovákia magyarsága annyi és olyan kulturális, művelődési lehetőséget kapott, amennyit és amilyent Magyarország nyújtott szlovák nemzetiségű állampolgárainak. D él-Felvidék visszacsatolását követően azonban csak 1941 őszére rende­ ződött a magyarországi szlovák tannyelvű iskolák sorsa, így eddig az időpontig Szlovákiában a magyar iskolarendszer elsorvasztása jellemezte a kisebbség amúgy is összezsugorodott művelődési lehetőségeit. A z átmeneti vagy végleges iskolabezárások sorozata a pozsonyi állami tanítóképzővel kezdődött, amikor is az 1939-40-es tanévben nem indítottak első évfolya­ mot. Hasonló sorsra jutott az Orsolya-rendi leánypolgári, és az ugyancsak pozsonyi kereskedelmi akadémia. A folyamatos oktatási diszkrimináció legsúlyosabbja az volt, hogy több helyen megsértették az 1940. évi 308. számú népiskolai törvényt, amely előírta, hogy harminc gyermek jelent­ kezése esetén nemzetiségi osztályt, vagy - a létszámtól függően - tagozatot kell létesíteni. Így maradt Eperjes, Szomolnok, Stósz vagy Dobsina pél­ dául magyar iskola nélkül. A tankönyvekkel való ellátottság, ha lehet, még rosszabb, egyenesen katasztrofális volt. E gy 1940-ben kelt minisz­ teri rendelet megtiltotta az 1939. március 14-e előtt írott tankönyvek hasz­ nálatát, új, esetleg hirtelenjében elkészült tankönyvek kiadását viszont nem engedélyezték. A kisebbségi társadalom hihetetlen erőfeszítések árán önerőből próbálta megszüntetni a tankönyvhiányt, kevés sikerrel.9 1941 őszétől mégis valamelyest rendeződött a magyar iskolák ügye, s a követ­ kező esztendőben összesen harmincöt magyar tannyelvű népiskola, három polgári, néhány iparos-, tanoncosztály , két gimnázium, egy tanítóképző, egy kereskedelmi akadémia, valamint két évfolyamos kereskedelmi isko­ la szolgálta a kisebbségi iskolaügyet - csakhogy területileg rendkívül egyenlőtlen megoszlásban. A három polgáriból kettő Pozsonyban működött, a Szepesség és Kelet-Szlovákia viszont nélkülözte az elemi oktatásnál magasabb iskolafokozatokat.10 A hiányzó állami támogatást részben az ún. szülői társulatok, részben pedig a diákegyesületek pró­ bálták pótolni. A z előbbiek a tanulók hozzátartozóiból, családtagjaiból szerveződtek, és elsőrendű feladatuknak a tanulók szociális segélyezését tekintették, de pártolták az iskolán kívüli népművelést is. A z utóbbiak pedig önképzőkör jellegűek, illetve érdekvédelmi, önsegélyező szervezetek voltak. Legszínvonalasabb önképzőkörnek a pozsonyi reálgimnázium Arany János Önképzőköre és az állami tanítóképző intézet Móricz Zsig­ mond Önképzőköre számított. A főiskolai hallgatók érdekvédelmi egye­ sülete még az első kisebbségi korszakból fennmaradt M agyar A kadé­ mikusok Keresztény Köre (M A K K ) volt, ugyancsak átmentődött a Szlo­ vák Állam ba a katolikus diákok felekezeti tömörülése, a Prohászka Kör, de megmaradt a Mensa Akadém ia Egyesület is, amely napközi otthont tartott fönn és a rászorulóknak - társadalmi áldozatvállalásból - tandíj­ segélyt, valamint étkezési támogatást nyújtott.11 Mindazonáltal a szlovákiai magyar diákság a nehéz körülmények közepette mégis saját erőfeszítéseire 25 �volt utalva, hogy a fasiszta állam totális diktatúrájában egy embersége­ sebb életre készüljön magasrendű hivatástudatának építésével - amint arra a korszak egyik legjelesebb publicistája, Peéry Rezső is buzdította őket: „Összeszorított foggal tanuljatok, okosan és reménytelenül nézzetek szét, csalás nélkül, ahogy a költő tanácsolja, gyertek mellénk és dolgoz­ zatok az új emberért. A k ik már nem a szólamokban hisztek, hanem a magatok emberségének megkeresésére indultatok cl - hosszú útra, renge­ tegre.” 12 A két világháború közötti első kisebbségi korszakban, a polgári de­ mokratikus köztársaságban a magyarság legkiterjedtebb közművelődési in­ tézményhálózata a Szlovenszkói M agyar Kultúregyesület volt, ennek jog­ utódaként látott munkához a szintén S Z M K E rövidítésű Szlovákiai M a­ gyar Közművelődési Egyesület. A szlovákiai területen megmaradt helyi szervezetek működését azonban a kormány betiltotta, mert ismét csak a reciprocitás elvére hivatkozva — Magyarországon nem működött teljesen önálló szlovák közművelődési testület. Csak amikor 1941 elején a katolikus szlovákok megszervezték a Szent Adalbert Társulatot, újíthatta föl működését az S Z M K E . Ettől kezdve látványosan föllendült a ki­ sebbségi népművelés, s alig akadt olyan magyarok lakta település, ahol ne lett volna az S Z M K E -n ek helyi szervezete. Munkájuk - tekintettel a szo­ rongató viszonyokra - a praktikus ismeretek terjesztésére összpontosult: a tankönyvhiány miatt hézagossá lett iskolai tananyag kiegészítésére, a szaktudás bővítésére, a gazdasági ismeretek megújítására, a háziipar fej­ lesztésére, s csak ezek után következtek a népművelésnek olyan hagyo­ mányos ágai, mint az irodalom, állampolgári jogok, technikai vívmányok népszerűsítése. Jellemző a magyarság áldozatokat is bőven vállaló, ön­ erőre támaszkodó kulturális életére, hogy a kisebbségi társadalom sem nyu­ godott bele az S Z M K E kétesztendei fölfüggesztésébe, a maga erejé­ ből próbálta pótolni a hiányzó intézményhálózatot: a Szlovákiai M a­ gyar Házak mozgalmával. Elsőként Pozsonyban terveztek M agyar H á­ zat, amely az egész népművelési apparátus központja lett; a terv szerint magába foglalta az S Z M K E hivatali helyiségeit, színház- és hangversenytermet, tornatermet, de itt kapott helyet a Magyar Bank, a cserkészklub és a Toldy K ö r is.13 Az utóbbi egyesületet még 1874-ben alapították, nevét pedig Toldy Ferenc irodalomtörténészről kapta. A z idők folyamán - így a polgári köztársaság korszakában is - elsősorban a pozsonyi középosztály meglehetősen konzervatív, arisztokratikus szellemiségű irodalmi, műve­ lődési és társasági egyesületévé vált. 1939 után azonban jószerivel az egyetlen magyar kulturális-irodalmi egyesület maradt Szlovákia területén, hiszen korábbi tekintélyes testvérszervezetei (a komáromi Jókai Egyesület és a kassai Kazinczy Társaság) D él-Felvidék visszacsatolása után M a­ gyarországon működtek tovább. A megváltozott viszonyok következ­ tében a körnek lényegesen át kellett alakítania egész szervezetét és mun­ kastílusát, hiszen most már a pressburger polgárság mellett és még in­ kább helyett a Szlovák Állam töredék magyarságának egészét kellett szol­ gálnia. A z idők változásához személycserékkel és programmódosítással próbáltak alkalmazkodni. 1939 januárjában a - körülbelül ötszáz tagot számláló - kört 1925 óta vezető Jankovics Marcell leköszönt elnöki tisz­ téről, helyére Aixinger László lépett; a közgyűlés pedig három pontból álló módosított célprogramot fogadott el: 1. Be kell illeszkednie a kör­ nek az általános kulturális mozgalmak működésébe - ami azt jelentette, 26 �hogy föladva korábbi arisztokratikus elzárkózását, tevőlegesen részt kell vállalnia a széles körű népművelő munkában. 2. Mindent el kell követ­ nie a szlovákiai magyar irodalmi élet fönntartásáért - ezen az irodalomszervezői és kiadói feladatok vállalását értették. 3. Pozsony kultuszának fokozott ápolása - ami az országos szerepkör és a helyi jelleg összehan­ golását jelentette, hiszen a város helyi hagyományainak tudatosítása lé­ nyegében a kisebbség nemzeti öntudatának és önismeretének ápolása is v o lt.14 A z egyesület már az 1939-40-es évad folyamán mintegy húsz, nagy nyilvánosság előtt zajló rendezvény gazdája volt. S nem csupán Pozsony­ ban, vidéken is szerveztek programokat. Ezek közül kiemelkedett 1941 márciusában a nyitrai írók matinéja, és előadásokat tartottak a rádió ma­ gyar adásában is. A Toldy K ö r tehát szerencsés kézzel nyúlt a kevéske lehetőség után, és merte vállalni szervezetének, munkájának „popularizálását” ; átérezve a magáramaradottság körülményei között az egyetlen lehetséges szerepvállalás fontosságát és feladatának súlyát is, hogy mél­ tó módon töltse be hivatását. Eszközei között számos könyvsorozat gon­ dozása is szerepelt. 1940 és 1943 között a Szlovákiai M agyarok Képes Naptárán kívül több más sorozatot bocsátott útjára: a Szlovákiai M agya­ rok Könyvtárát, a Szlovákiai M agyarok Kincsestárát, a Szlovákiai M a­ gyarok Honismereti Könyvtárát, a Szlovákiai M agyar M űvelődési K önyv­ tárat, a Bibliotheca Istropolitanát, a Szlovákiai M agyar Füzeteket, ame­ lyekben összesen 42 munka látott napvilágot. A híres pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület még a polgári demokrati­ kus köztársaság idején a Toldy K ör énekkarából vált önálló szervezeti egységgé, s a fasizmus éveiben is következetesen vállalta eredeti célkitűzé­ sét, Bartók és K odály nemcsak zenei, hanem eszmei képviseletét. A z egye­ sület kulturális szerepkörrel társadalmi, sőt politikai szerepkörrel bővült, hiszen az „Én eklő ifjúság” mozgalom a vox humana szó szerinti megszólaltatója volt. Bartók néptestvériség programjának hirdetése pedig ebben a korszakban a szellemi ellenállás egyik formájának számított. Mindezt természetesen nem tehette büntetlenül, a hatóságok állandó zaklatásainak és akadékoskodásainak volt kitéve.15 Pozsonyon kívül Eperjesen és N yitrán működtek kisebb magyar egyesületek, körök, klubok, ezeket - kevés ki­ vétellel - a Szlovák Állam hatóságai betiltották. A szellemi értelemben magára maradt és lelkiségében is elkülönülő, befelé forduló magyar kisebbség körében rendkívül megnőtt az érdeklő­ dés a könyvek, a könyvtár iránt. M ivel érvényben maradt az 19 19. évi 430. számú törvény, amely lehetővé tette anyanyelvű könyvtár alapítását ott, ahol legalább 400 magyar lakos élt - az S Z M K E és a Szlovákiai M agyar Párt minden településen igyekezett könyvtárat szervezni, vagy az egészen kis lélekszámú szórványok igényeit mozgókönyvtárakkal ki­ elégíteni. Összesen tizenkilenc magyarok lakta településen működött önálló könyvtár, nyolc helységbe pedig a „vándorkönyvtár” juttatta el az anyanyelvű olvasnivalót. A könyvtárak forgalma ezekben az esztendők­ ben ugrásszerűen megsokszorozódott. Pozsonyban például 1938 és 1941 között két és félszeresére.16 A kisebbségi kulturális élet egyik legsúlyosabb fogyatékossága a hi­ vatásos színjátszás teljes hiánya volt, amit alig-alig pótolhatott néhány műkedvelő társulat lelkesedése és az előadások olykor kifogásolható szín­ vonala. Ezt tette szóvá Németh István László karnagy, a kisebbségi művelődési élet jeles szervezője: „H ivatásos magyar színjátszásunk ez 27 �idő szerint, sajnos nincs. A pótlására hivatott műkedvelő rendezések nem mindig kifogástalanok. Belátom ugyan a rendezésükkel járó rendkívüli nehéz­ ségeket és a műkedvelők ritka áldozatkészségét, mégsem szabad elhall­ gatnunk a hibákat, amelyek hovatovább erős színvonalsüllyedéssel járhat­ nak.” 17 A szerző joggal tartott attól, hogy a többségében könnyed, igény­ telen darabok, a dilettáns színpadra állítás rontja a nézők ízlését, s el­ vonják őket a fajsúlyosabb rendezvények (irodalmi estek, koncertek, ki­ állítások) látogatásától. Mindazonáltal Pozsonyban havonta egy-két ma­ gyar nyelvű előadást tartottak, nyaranta pedig a városi színházban egy­ hetes magyar „évad ot” rendeztek, s ekkor Magyar Színházi Napok cím­ mel terjedelmes, majdnem színházi évkönyv jellegű műsorfüzet is nap­ világot látott. Az írott szó sajtó- és könyvkiadás. A Szlovák Állam fennállása idején, te­ hát 1939 és 1945 között a mennyiségileg korábban oly terjedelmes ki­ sebbségi sajtó egészen összezsugorodott - két okból. Egyrészt az olvasó­ tábor a korábbinak egytizedére csökkent, másrészt a szabad, polgári de­ mokratikus sajtórendszert fölváltotta az egységesített, államilag szabá­ lyozott lapkiadás. D e a sok-sok kötöttséggel béklyózott sajtóéleten belül a magyar szerkesztőségeknek további szigorító, korlátozó intézkedése­ ket is el kellett viselniük - ugyancsak a Magyarországgal való viszonos­ ság téziséből következően. A bécsi döntés után Szlovákia területén né­ hány helyi érdekű és jelentőségű hetilap (Nyitravármegye, Nyitramegyei Szemle, Szepességi Hírlap, Új Világ) maradt, valamint a pozsonyi M a­ gyar M inerva című folyóirat, amelyet azonban már 1939 elején meg­ szüntettek. A reciprocitás elvétől vezettetve mindössze két magyar napi­ lap jelenhetett meg 19 41-ig , az Esti Újság és az Új Hírek. Az Esti Újság Herczeg Gábor pozsonyi bulvárlapjának jogutóda volt, ám 1938 novemberében vezetését a kitűnő Somos Elemér vette át, aki a keresz­ tény humanizmus alapján szállt szembe a fasiszta uszítással. Például 1939 karácsonyán ő közölte lapjában Győry Dezső M agyar Hegyibeszéd című poémáját, amely esztendő múltán - sokatmondó - Emberi hang címmel jelent meg önálló füzet formájában. (Í rásunk mottója is ebből való részlet). A z Esti Újságnak kezdetben napi három kiadása volt; vasárnaponként 28 oldallal jelent meg, de alkalmi, ünnepi számai el­ érték a 60-80 oldalas terjedelmet. Somos Elem ér így próbálta pótolni a nagyon hiányzó irodalmi folyóiratot. A lap kulturális rovatát a szlo­ vákiai magyar publicisztika kiválósága, Szalatnai Rezső vezette, aki a szó szellemi erejére alapozó demokratikus ellenállás mellett az üldözött zsidó származású írókat is fölkarolta. Somos, Szalatnai és a kiadó N emecz Miklós révén a szenzációhajhászó, hálószobatitkokat firtató újságból hamarosan egyedülálló jelentőségű, szellemiségében határozottan antifa­ siszta, megjelent anyagait tekintve pedig színvonalas lap lett. Az „E sti Újság emberi és nemzeti felelősségvállalásával meghódította a komoly, lapigényes magyar, de a gondolkodó szlovák közönséget is. Színszlovák városokban olykor nagyobb példányszámban kelt el, mint a szlovák la­ pok.” 18 Az Esti Újság sem támadhatta persze nyíltan a nácizmust, ám nem vette igénybe a hivatalos német hírszolgálat tendenciózusan összeállított anyagát, hanem a legliberálisabb budapesti újság, a M agyar Nemzet híreit közölte. Vezércikkeit, tárcáit, publicisztikáját Szalatnai Rezső és Peéry Rezső írták, szemet-nyitó, szívhez és értelemhez egyaránt szóló cikkeik igen népszerűek voltak, e korszak irodalmát Fábry Zoltán 28 �joggal a „Rezsők irodalmának” nevezhette.19 A lap közös nevezőre hozta a magyar nyelvterület minden haladó íróját; egyértelmű, tiszta emberségével nyerte meg szerzőit, közöttük Móricz Zsigmondot is, aki­ nek csupán 1939 és 1941 között huszonhat elbeszélése jelent meg itt, de folytatásokban közölték az Életem regényét és terjedelmes részlete­ ket is az Árvácskából. A z Esti Újság bántó szálka volt a hatóságok szemében, ezért 1941 őszén terjedelmét négy oldalra korlátozták, majd be is szüntették.20 A politikailag független Esti Újság mellett jelent meg a Szlovákiai Magyar Párt napilapja, az Új Hírek, amelynek főszerkesztője a bebörtönzött Floch István után Kelembéri Sándor lett. Munkatársai so­ rába tartozott egy ideig a Prágából Pozsonyba visszatért neves költő, Győry Dezső. A szlovák hatóságok 1941 végén újabb szigorításokat vezettek be, és mindössze egy-egy magyar nyelvű napi- és hetilapot engedélyeztek: a M agyar Hírlapot, illetve a M agyar Néplapot. A M agyar Hírlap lénye­ gében az Új Hírek utóda volt, tehát pártlap, de főszerkesztővé Esterházy János az Esti Újság nagy tekintélyű vezetőjét, Somos Elem ért nevezte ki, így is biztosítva a szellemi ellenállás folyamatosságát. Belső munka­ társai szintén a régi kollégák lettek, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. K e­ resztény humanizmusa miatt ennek az újságnak is számos, fasiszta oldal­ ról jövő támadást kellett elszenvednie. Hétköznapi számai tíz-, vasár­ napi példányai huszonnégy oldalasak voltak, ünnepeken még terjedel­ mesebbek. G azdag irodalmi anyagot közölt, s az Ady-M óricz-kultusz ébrentartásával igen fontos, a nemzeti irodalom egészéhez kapcsolódó művelődéspolitikai hivatást teljesített. Szokatlanul magas példányszáma bizonyítja, hogy olvasótábora megtanult „a sorok között olvasni” , mert a M agyar Hírlap is csupán áttételes utalások formájában közölhette szer­ zőinek, szerkesztőinek valódi gondolatait: ,,. . .csak innen tudták meg az igazat, itt érezték meg az antitoxint, itt a destrukció áldását, és itt vettek lélegzetet a humanizmusból, mert a véres toll e sajtóban ismeretlen volt’ - írta néhány esztendő múltával Fábry Zoltán.21 A szlovákiai felkelés idején, 1944-ben egyedüli újság volt Közép-Európában, amely a fölke­ lésről mint hadi eseményről számolt be, és nem úgy, mint az általánosan történt, a „banditák terrorjáról” . Joggal írhatta hát a lap megszüntetése­ kor Szalatnai Rezső, Búcsú című cikkében: „A z olvasó, a szlovákiai ma­ gyarság számtalan tanújelét adta annak, hogy egy véleményen van ve­ lünk, s egy véleményen van azzal, ami a magyarság egységét, józanságát, emberségét, keresztény szellemét annyi megpróbáltatás közepette is né­ ma, csöndes életszemléletté kristályosította. Búcsúnk nem lehet több né­ ma kézfogásnál. D e ez a kéz tiszta, becsületes kéz volt” 22 A fasiszta Szlovák Állam hat éve alatt összesen mintegy harminc ere­ deti szépirodalmi alkotás jelent meg magyar szerző tollából ezek többsége kis formátumú, vékonyka füzet volt. Más - tudománynépsze­ rűsítő, zenei, képzőművészeti, honismereti tárgyú - munkákkal együtt mintegy hetvenöt címet számlál a szlovákiai magyar könyvtermés, ide­ sorolva az albumokat, évkönyveket, kalendáriumokat is. Elsőnek a po­ zsonyi Veritas K iadó vállalkozott néhány kevésbé terjedelmes kézirat megjelentetésére, a Litera Könyvnyomda és K iadó gondozta a Magyar Színházi Napok köteteit, a Szlovákiai M agyar Közművelődési Egyesület ismeretterjesztő kiadását, a legszámottevőbb kiadói munkát a pozsonyi Toldy K ör, valamint a nyitrai Híd végezte. 29 �Az említett Toldy K ö r füzetsorozataiban jelent meg a legtöbb eredeti szépprózai és költői alkotás, a Szlovákiai magyar költők antológiája, Győry Dezső, Emberi hang című poémája (1940), továbbá Ásgúthy Erzsébet, Pozsonyi Anna, L. Kiss Ibolya, Környei Elek, Páll Miklós prózai és lírai munkái. A z ismeretterjesztés területén is sok, az egészséges nemzeti öntudatot és ennek alapját, az önismeretet gazdagító kiadvány látott napvilágot: Peéry Rezső eszmetörténeti munkája, a Perem-magya­ rok az idő sodrában (1940), Szalatnai Rezső irodalomtörténeti tanulmá­ nyai, a Juhász Gyula Szakolcán (1940), Móricz Zsigmond Szlovákiában (1943), továbbá Mayer Imre Édes anyanyelvűnk című könyvecskéje (19 4 1), Mártonvölgyi László kultúrhistóriai összeállítása, A regélő N yitra mentén (19 4 1), de olyan fontos néprajzi munkák is megjelentek, mint Arany A. Lászlótól A szlovákiai magyarság néprajza (1942), Dallos István: Lagzi a Palóc földön (1943), Gyürky Á kos: A Zobor vidéke (19 4 1) stb.24 Irodalomtörténeti szempontból még jelentősebb volt a harmincas évek derekán Dallos István és Mártonvölgyi László megszervezte H íd Irodal­ mi Szövetség nevű kiadó. A társaság egy meglehetősen provinciális szem­ léletű antológia - N yitrai írók könyve (1934) - megjelentetésével adott hírt magáról, de ismertté a négykötetes Szlovenszkói M agyar Írók anto­ lógiája (19 3 6 -19 3 7 ) révén vált. Igazi jelentőségre azonban a Szlovák Á l­ lamban tett szert, mégpedig az 1941 és 1944 között publikált Magyar Album sorozattal. A tíz kötet nyilvánvaló célja az volt, hogy pótolja a hiányzó irodalmi folyóiratot, amelynek kiadását a hatóságok nem enge­ délyezték, akkor viszont az almanachok megjelenését még nem korlá­ tozták. Dallos István szerkesztő így fogalmazta meg a sorozat célját: „A M agyar Album köteteiben felsorakozó szlovákiai, erdélyi, vajdasági és magyarországi írógárda átgondolt kultúrmunkát indít ezeken az oldala­ kon. A cél egyenes és világos: a magyar kultúra ápolása és fejlesztése, a kultúrközeledés hídjának építése.” 25 Vagyis a könyvsorozat nem csu­ pán a szlovákiai írók antifasiszta vagy legalábbis németellenes egység­ frontjának megteremtésére, de a m agyar-szlovák haladó kultúra kap­ csolatainak ápolására is vállalkozott - az egyetemes magyar irodalom kortársi teljesítményeinek bemutatása mellett. Természetesen a Magyar Album szerkesztői is elhatárolták magukat a napi politikától, egyedül az alkotást tekintették minőségszempontú mértéknek. „ A M agyar Album csak az irodalmi érték mércéjét tartotta szem előtt, s abból az elgondo­ lásból indult ki. hogy a napi politika kérdései - melyek kibillentették arról a vágányról, melyen elindult - nem játszhatnak szerepet életében, és céljainak megfelelő jó munkát csak akkor végezhet, ha az irodalmi alkotások kérdésében nem tér el eredetileg kitűzött céljától” - írta viszszaemlékezésében a szerkesztő, Dallos István.26 Noha bevallottan nem voltak ideológiai, világnézetei célkitűzései a sorozatnak, a lényeg mégis az, hogy az írások szellemisége a humanizmus oldalán vagy az antifasizmus oldalán agitált és a pacifizmus nemes tartózkodásával jellemezhető. A tíz kötetben negyvenöt szlovákiai magyar, száztizenhét magyarországi, erdélyi és délvidéki, tizenhárom szlovák és tizenhárom más nemzetiségű író. költő, esszéista összesen háromszáznegyvenhat irodalmi alkotása szerepelt több mint ezer oldal terjedelemben.27 A z almanach köteteinek rovatbeosztása eleve emlékeztetett a folyóiratokéra. Az Idők sodrában című volt a leg­ gazdagabb. Itt főként esszék és tanulmányok kaptak helyet - a kultú- 1° �ra, az irodalomtörténet, a történelem és a művészetek tárgyköréből. A Magyar lélek, a szépirodalmi rovat - színvonalát tekintve némiképp alatta maradt az előzőének, bár a szerzők között találjuk Áprily Lajost, Nyíró Józsefet, Szemlér Ferencet, Tamási Áront, Márai Sándort, a szlovákiai írók közül pedig Ásgúthy Erzsébetet, Mécs Lászlót, Szalatnai Rezsőt. A z időszerű irodalompolitikai publicisztikát, glosszákat, filológiai adalékokat föltáró írásokat az Ő rhely rovatcím alatt találhattuk. A kér­ dések során a népművelő és ismeretterjesztő cikkek rovata volt. A Fejfák címet nekrológok, illetve értékelő tanulmányok, pályakép-összefoglalók követték, a Figyelő pedig könyvismertetéseket közölt. 1944-re megérett a M agyar Album folyóirattá való átszervezésének gondolata, de erre nem kerülhetett sor, a szlovák hatóságok mereven ragaszkodtak a Szlovákia és Magyarország közötti kulturális-jogi reciprocitáshoz; és mivel a K A ­ L O T kiadásában megjelenő Prameň című folyóiratot a magyarországi szlovákság vezetői nem ismerték el magukénak, a Szlovák Állam sem adott ki lapengedélyt magyar periodikára. A Híd Irodalmi Szövetség minden - elsősorban a körülményekből adódó — fogyatékossága ellenére a M agyar Album kiadásával óriási jelentőségű munkát végzett a sanyarú sorsra juttatott szlovákiai magyar irodalom fölpártolásával és terjesztésé­ vel. Dallos István és Mártonvölgyi László átfogó képet adtak a kisebb­ ségi irodalom e nehéz korszakáról és áldozatos munkájukkal minden akadály ellenére, lényegében pótolni tudták a mindenkori irodalmak számára nélkülözhetetlen nyilvánosságot, a folyóiratot. E z az írás - mint alcíme is jelzi - csupán kultúrtörténeti vázlat, nem vállalkozhatott részletek megvilágítására, ám az oktatásügy, a közmű­ velődés, a sajtó- és a könyvkiadás áttekintésével talán mégis sikerült ké­ pet teremtenie arról az erőfeszítést, sőt áldozatot igénylő kulturális munkáról, amely a fasiszta Szlovák Államban élő - és az utókor tu­ datából végzetesen kiesett - maroknyi magyarságot jellemezte. A félszáz­ ezernyinél alig több lelket számláló kisebbség lényegében egységesen mentes tudott maradni a náci őrület konjunktúrája idején a soviniszta, rasszista ideológia befolyásától, s ebben, azon túl, hogy maga is har­ madrendű állampolgárként élte át a vészterhes esztendőket, igen fontos szerepe volt a haladó szellemű, németellenes, keresztény-humanista szellemiségű kulturális életnek. Annak a kulturális életnek, amelyet a szlovákiai magyarság ugyancsak tragikus, 19 4 5-19 4 8 közötti korszaká­ ban Fábry Zoltán ekként jellemzett: ,,A magyar sajtó költőkkel, írókkal tudósokkal, holtakkal és élőkkel mond mindennapi vétót H itler ellen. Hölderlint hozza: »Európai volt, hívő és tiszta lélek.« Montaigne halálá­ nak 350. évfordulója, a szellemember non possumusát húzza alá. Babits Mihály, Móricz Zsigmond halála hetekig kiszorít minden aktualitást a hasábokról. A németellenes magyar szabadságharcok hősei: Rákóczi, Thököly, Petőfi állandó mementóként fáklyázzák az »ezeréves magyar gondot«, a dunatáji német veszedelmet. (. . .) Az ifjúság ezen felül csak énekel. Éneklő ifjúság: ez a gyűjtőcím. (. . .) Nem harci dalokat énekel, hanem a béke, az emberi élet örömét és búját. A z Am erikába emigrált Bartók dalait énekli, Bartókot és K od ályt: A d y zenei rangtársait.” 28 A szlovákiai magyar népcsoport 19 39 -19 4 5 közötti korszakának kultúrhistóriája nemcsak föltámasztásra érdemes becses kulturális-szellemi 31 �hagyomány, de példamutatás is a szorongató körülményeken fölülemel­ kedő szellem diadalára. Példája annak, hogy egy önellátásra kényszerített, ezernyi akadállyal, nehézséggel küszködő kisebbségi kultúra is képes maradandó értékeket teremteni; s tágabb értelemben, ha egy nemzet minden körülmények között emberi módon akar élni, áldozatos, értékteremtő munkálkodással erőt vehet rossz sorsa csapásain. JEGYZETEK Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. A m agyar irodalom fejlődési feltételei és problém ái Csehszlovákiában' 1918 és 1938 között. Bratislava, 1967. Tatran, Ma­ gyar Üzem, 311. old .; Csanda Sándor: Első nem zedék. Tanulm ány a csehszlovákiai magyar irodalom keletkezéséről és fejlődéséről. Bratislava, 1968. Tatran, 305. old. 2. A korszak és a tárgy nagyon szűkös, magyar nyelvein hozzáférhető irodal m á b ól: Arató Endre: Csehszlovákia története (1849—1945), Budapest, 1978. Tankönyvkiadó, 163. old. (Egyetemi ta n k ö n y v ); Roják D ezső: Versailies-től a bécsi döntésig 1—5. rész. Új Szó (Pozsony), 1968. augusztus 18—17; Borsody István: A magyar—szlovák kérdés alapvonalai. Budapest, 1939. A szerző kiadása. (Madách ny.) 59. old .; Tur­ czel Lajos: Bevezető. In: Ének az éjben. Szlovákiai m agyar írók 1939—1945. Bratis­ lava, 1986. Madách Kiadó, 7—29. old. 3. A Szlovák Állam területe 38 059 négyzetkilom éter volt, lakosainak száma az 1940. évi népszámlálás szerint 2 691 000, ami 70 fő/négyzetkilo méter népsűrűséget jelent. A lakosság 85 százaléka volt szlovák (2 230 935). a németek száma 160 000, a ma­ gyaroké 57 818, de becsült adat szerint valójában 60—65 000 körül lehetett. A ma­ gyar kisebbség három, egymással össze nem függő területen élt: Pozsonyban és környékén. Nyitrán és a Zobor-vidékem, valamint abaúj-zem pléni falvakban. Forrá­ so k : G róf Esterházy János: A kisebbségek gazdasági helyzete, Debrecen., 1943. Debreceni Nyári Egyetem előadásai, 4. rész; András K ároly: Az Új Szlováki a. Láthatár, 1940. 12. sz. 353. old.: Duka_Zólyom i N orbert: Szórványm agyarok, In: A szlovákiai magyarság élete 1938—1942. (Szerk. G róf Esterházy János.) Buda­ pest, 1942. Athenaeum. 68—82. old. 4. Csáky M ihály: Levél a Tátra alól magyar 1940. Toldy Kör. 2. old. sorskérdésekről. 5. Endreffy János; Szeressük egymást, m agyarok! Bratislava—Pozsony, 1940. Concordia ny. 10 old. A Toldy Bratislava—Pozsony, K ör Évkönyve 1940. 6. Simon István : M agnóval Fábry Zoltánnál. Kortárs. 1967. 8. sz. 1248. old. 7. Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (1946), In : Stószi délelőttök. Madách Kiadó 383. old. Bratislava, 1968. 8. Szlovákia—Csehszlovákia. Nemzetiségi Szemle (Pécs), 1945. 44. old. 9. Turczel L a jo s : Bevezető. I n : Ének az éjben. 14—15. old. 10. A 35 elemi iskolában mintegy 110 pedagógus oktatott kb. 5000 gyermeket. Forrás: Stelczer L ajos; A szlovákiai magyar iskolaügy. In: A szlovákiai magyarság éle­ te 1938—1942. 83-106. old. 32 �11. Kemény G ábor: A második kisebbségi irodalom . Láthatár, Turczel L ajos i. m. 15—16. old. 1942, 10. sz. 321. o ld .• 12. Peéry Rezső: Buzdító szavak mai fiatalokhoz. Esti Újság (Pozsony) 1940. 83. sz. 18. Mezei G ábor: Magyar Ház Pozsonyban, Magyar Minerva. 1939. 1. sz. 1—2. old 14. A ixinger László: Beköszöntő. A Toldy K ör Évkönyve 1940. 5. old. 15. Popély G yula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület. Budapest, Kiadó 50—60. old. 1982. Akadémiai 16. Brogyányi Kálm án: A m agyar kön yv sorsai Szlovákiában. In : A gyarság élete 1938—1942. 154—158. o ld .; K em ény G ábor: i. m. 321. old. szlovákiai 17. Németh István László: A szlovákiai m agyar zenekultúra zsony), 1941. Toldy Kör, 13. old. mérlege. H. n. ma­ (P o . 18. Szalatnai R ezső: Előszó. In : Két hazában egy igazsággal. Budapest, 1982. Magvető Kiadó, 13. old. 19. Egri V iktor: A hallgatás évei. Bratislava, 1980. Madách Kiadó, 63. old. 20. Turczel L ajos: Két háború közti sajtónk alakulása és megoszlása. fejezetek. Bratislava, 1982. Madách Kiadó, 118., 224. old. In : Hiányzó 21. Fábry Z oltán: A vádlott m egszólal: In : Stószi délelőttök, 392. old. 22. Szalatnai R ezső: Búcsú. In : Két hazában egy igazsággal. 323. old. 23. Fónod Z oltá n : A csehszlovákiai m agyar irodalom két évtizedes fejlődése, kor­ szakai, jellem zői. In : Tegnapi önismeret. Bratislava, 1986. Madách K iadó, 97. old. 24. Mártonvölgyi László: Szlovákiai Magyarok Könyvtára, In : Magyar Album, 3. köt. [(Szerk. Dallos István.) Nyitra, é. n. Híd-kiadás, 104—108. old.] ; Dallos István: A T ol­ dy K ör irodalmi kiadványai, In: Magyar Album, 2. köt. (Szerk. Dallos István.) Nyit­ ra, é. n. Híd-kiadás, 83—85. old.; Turczel L ajos: Bevezető. In: Ének az éjben. 21— 23. old. 25. Dallos István: Ajánlás helyett... Magyar Album Nyitra, é. n. Híd-kiadás, 7. old. 1. köt. (Szerk, Dallos István,) 26. Dallos István: A Híd vallomása. Bratislava, 1969. Madách Kiadó, 128. old. 27. Szeberényi Zoltán: A ..Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalm i Társulat” kiadói te­ vékenysége. I n : Visszhang és reflexió. Bratislava, 1986. Madách Kiadó, 96. o ld .: Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. A sorozat, 7. köt. Budapest, 1978. Petőfi Irodalmi Múzeum, 938—939. old. 28. Fábry Z oltán: A vádlott megszólal. In : Stószi délelőttök. 393—394 old. 33 �SZABÓ P É T E R Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben (1938-1943) I. Magyarország lakossága az 1938 novembere és 1941 áprilisa közti négyszeri területgyarapodás folytán 1 4 6 8 3 323 főre emelkedett. Ezen belül a nem ma­ gyar anyanyelvűek számaránya ha nem is monarchia-korabeli méretekben jelentősen megnövekedett. 3 3 1 8 493 főt, azaz 22,5 százalékot tett ki a nemze­ tiségiek lélekszáma. Az 1 10 0 290 román (7,5 százalék), 7 2 0 291 német (4,9 százalék), 563 910 ruszin (3,8 százalék), 270467 szlovák (1,8 százalék), 2 0 7 734 horvát (1,4 százalék), 16 4 755 szerb (1,1 százalék) és 7 0 315 szlovén (0,5 szá­ zalék) nemzetiség jelenléte miatt a háborús évek magyar kormányainak ismét fokozottabban szembe kellett néznie a nemzetiségi problémákkal. Természete­ sen a honvédség keretén belül is újból felvetődött a nemzetiségi kérdés. A trianoni Magyarországnak nem nagyon voltak nemzetiségi problémái. A hazai németség és a magyar társadalom viszonyának időnkénti elmérgesedése is csak társadalmi, legfeljebb közgazdasági síkon idéztek elő különböző konf­ liktusokat. Honvédelmi szempontból azonban alig merültek fel nehézségek. A német emberanyag, mint katona - elenyésző kivétellel - államhű és megbízha­ tó volt, s egyéb okok sem tették szükségessé, hogy az ország férfilakosságának honvédelmi alkalmazása terén a nemzetiségekre külön szabályokat kelljen al­ kotni. A német nemzetiségieket 1938 után is a magyarokéval teljesen egyen­ rangú módon kezelték, mindennemű megkülönböztetés nélkül. A magyar legfelsőbb katonai vezetés azonban számított arra, hogy az utódál­ lamokban a magvar állameszmével ellentétes nemzeti szellemben nevelkedett, az ottani hadseregben kiképzett, vagy sorkötelessé most váló, a területgyarapodás so­ rán visszakapott nemzetiségi korosztályok tagjai a magyar viszonyokkal szemben meglehetősen bizalmatlanul, sőt ellenségesen fognak viseltetni. Különösen az észak-erdélyi román, a délvidéki szerb és a kárpátaljai ruszin férfilakosság fia­ talabb évfolyamainak honvédelmi alkalmazását kísérte meglehetős aggodalom. Az általános nézet azonban a honvédség keretein belül is az volt: „Minthogy idegen nemzetiségeink vannak és azokat ki nem küszöbölhetjük, tehát meg kell teremteni velük a békés együttélés l e h e t ő s é g e i t "1. A honvédség alkalmazott módszerei azonban gyakran ellentétesek voltak a kormányok nemzetiségi poli­ tikájának nézeteivel. A nemzetiségi emberanyagnak a magyar királyi honvédségbe való fokoza­ tos beépítése során több lényeges kérdésben kellett döntenie a legfelsőbb ka­ tonai vezetésnek: 1. A nemzetiségiek részt vegyenek-e fegyveresen a honvédelemben? 2. Miiven beosztásokban és milyen százalékaránnyal alkalmazzák őket, hogy a honvédség harcértékét ezáltal lényegesen ne rontsák meg? 3. Kiképzésük az ország mely területein történjék? 4. Melyek legyenek az ún. védett alakulatok? 5. Tiszt és altiszt lehet-e nemzetiségbeli? E kérdésekre adandó válaszok, intézkedések mindannyiszor újrafogalmazód- 54 �tak, valahányszor az ország területgyarapodásai által tekintélyes számú ide­ gen nemzetiségű lakosság került magyar fennhatóság alá. A N E M Z E T IS É G E K H O N V É D S É G I A L K A L M A Z Á S Á N A K K E Z D E T I S Z A B Á L Y O Z Á S A I (1938-1941) Magyarország Trianonban elvesztett területeinek részleges „visszaszerzése” 1938 őszétől kezdődött meg, amikor a müncheni négyhatalmi egyezmény alap­ jául szolgáló néprajzi elvet követve, már csak a tengelyhatalmak részvételével lefolytatott bécsi döntőbíráskodás folytán Csehszlovákiától 11 927 négyzetkilo­ méteres terület került át a magyar államhoz. Ez volt a Felvidéknek és a K ár­ pátaljának túlnyomóan (86,5 százalékban) magyar népességű déli területszegé­ lye, az elsőként visszakapott hajdani országrész. A magyar mellett, nem tömb­ ben élő szlovák és ruszin lakossággal is gyarapodott az ország népessége. A visszacsatolt felvidéki terület összlakosságának kb. 45 százalékát, kb. 463 000 főt tett ki a honvédség szempontjából számba jöhető férfilétszám.2 Ebből 100120000 fő részesült a csehszlovák hadseregben 1938-ig katonai kiképzésben. A katonaviseltek 10 százaléka szlovák, illetve ruszin nemzetiségű3 volt. A ma­ gyar honvédség szempontjából azonban nyilvánvalóan csak attól az időponttól vált pozitív értékűvé ez a csehszlovák hadseregben kiképzést nyert réteg, ami­ kor már megfelelő átképzésben részesült. Ezek az átképzések elsősorban arra irányultak, hogy a már katonaviselt em­ beranyag elsajátítsa a magyar katonai szellemet és fegyelmet, a magyar harc(hadi-)eszközök kezelését, a magyar harcmódot, harceljárást és a legfonto­ sabb magyar vezényszavakat. Mindezeket olyan mértékben, hogy az illető abban a „szakmában” , melyben már katonai kiképzést nyert, a magyar honvédség kö­ telékében is alkalmazhatóvá váljék. A felvidéki katonaviseltek átképzése csak 1939 májusától kezdődött meg. Közvetlen a csehszlovák hadseregben szolgált legfiatalabb 1916-os évfolyamtól kezdve az 1905-ös születési évfolyamig bezárólag hívták be az embereket. Az első 7 évfolyamot, kb. 61 000 főt, majd a további öt évfolyamot is a területi kiegészítés elve alapján vonultatták be. Ez azt jelentette, hogy a lakóhelyük szerint illetékes hadtestparancsnokság helyőrségeiben képezték át őket. Neveze­ tesen a megnagyobbodott területű II. székesfehérvári, V II. miskolci és az 1939 márciusában megalakított V III. kassai hadtest főleg határvadász, kisebb rész­ ben gyalogos, illetve tüzér magasabbegységeinél és alegységeinél történt ez meg. Az átképzések időtartamát a legénységre nézve 6 hétben, tartalékos tisztek­ re, tiszthelyettesekre nézve pedig 8 hétben állapították meg. Ez idő alatt csak a hadicél szempontjából legfontosabb erkölcsi tulajdonságok és szakismeretek alapjait kívánták az átképzendőkkel megismertetni. A továbbképzésükre a ké­ sőbbi fegyvergvakorlatok voltak hivatottak. Miután magyar anyanyelvűek nem lehettek hivatásos tisztek a csehszlovák hadseregben, csak igen elenyésző szlovák és ruszin nemzetiségű tiszttel, hiva­ tásos altiszttel és továbbszolgáló tisztessel számolhatott a magyar legfelsőbb katonai vezetés. Nemzetiségre való tekintet nélkül minden olyan tartalékos tiszt és tisztjelölt megtarthatta tartalékos rendfokozatát, aki önként kérte átté­ telét a honvédségbe, amennyiben egy igazoló eljárás „tisztázta múltját” és az átképzési tanfolyamot eredményesen elvégezte.5 Hivatásos tiszti állományba nyilvánvalóan a magyar származású csehszlovák hadseregben továbbszolgálatot 35 �önként nem vállalt, nemzethűség szempontjából abszolút megbízható egyéneket vettek fel.6 A kis létszámú ruszin és szlovák nemzetiségű átképzendők beosztására vo­ natkozóan az egyes alakulatoknál nem tettek külön diszkriminációs intézkedése­ ket. Csupán az a rendelkezés született, hogy a határvadász-alakulatoknál csak magyar anyanyelvűeket lehetett átképezni. Ez a rendelkezés a következő évek­ ben is érvényes maradt.7 Ezenkívül javasolt kitétel volt még az, hogy azokat a szlovák és ruszin nemzetiségű katonákat, akik a csehszlovák hadseregben a hír­ adó és harckocsizó csapatnál szolgáltak, csak abban az esetben szabadott ugyan­ ebben a „szakmában” átképezni, amennyiben „megbízhatóságukhoz magyar szempontból a legcsekélyebb gyanú sem férhetett” és — a híradóknál - tökéle­ tesen ismerték a magyar nyelvet, mind szóban, mind írásban.8 A szlovák és ruszin legénység eredményes átképzése érdekében igyekeztek nyelvüket beszélő kiképzőszemélyzetet beosztani hozzájuk és megkezdődött a nemzetiségi nyelvet beszélő tisztek és altisztek nyilvántartásba vétele is. 1938 novemberében a nem magyar nemzetiségű hadkötelesek honvédségi al­ kalmazását, a honvéd vezérkar hadműveleti osztálya9 elképzelhetőnek tartotta úgy is, hogy egy-egy ruszin és szlovák zászlóalj kerüljön felállításra, amelyekben a szolgálati nyelv ruszin és szlovák lenne. A ruszin zászlóalj felállítását Ungváron, a szlovákét pedig Kassán tervezték - egyelőre hadtestközvetlen, önálló zászlóaljként. A hadműveleti osztály elképzelését azzal indokolta, hogy „...a ruszinok és szlovákok teljes megnyerésére, de propagandisztikus szempontból is történne” 10 Werth Henrik gyalogsági tábornok,11 a honvéd vezérkar főnöke azonban mindezt akkor még nem tartotta időszerűnek. Az átképzések 1939 májusától megindultak, az újonc-igénybevételt a felvi­ déki területekről azonban csak az 1939-40-es szervezési évtől, azaz, 1939 októ­ berétől tervezték. Az elsőként visszacsatolt terület és az anyaország hadköte­ leseinek kiképzési helyzete ugyanis különbözött. Míg a Felvidéken 1938 októ­ berében kellett volna bevonulnia az 1918-as évfolyamnak, az anyaországban ugyanakkor még csak az 1916-os évfolyamot kezdték kiképezni.12 Magyarország második területgyarapodása 1939 márciusában realizáló­ dott, német jóváhagyással, önálló katonai akció során birtokba vette a túl­ nyomórészt ruszin népesség lakta Kárpátalját. Immáron történelmi jogcímére hivatkozva. 12 17 1 négyzetkilométer hegyes-völgyes terület tért vissza, 496 000 lakossal. Ebből csak 12,7 százalék volt magyar anyanyelvű. Zömmel olyan ruszin nemzetiséggel nőtt az ország népessége, amely kimondottan ellenséges magatartást tanúsított a magyar fennhatóság iránt. Az ukrán nacionalista, ún. Szics gárda osztagai néhol harcba is bocsátkoztak a Kárpátaljába bevonult ma­ gyar csapatokkal. Remélték, hogy Németország eleget tesz az 1938 őszén meg­ alakult autonóm kárpátukrán kormány kérésének, s védelmet nyújt a magya­ rokkal szemben. Az azonnal bevezetett magyar katonai közigazgatás intézkedései, tevékeny­ sége csak tovább rontották az amúgy is feszült helyzetet. Az újonnan színre lépő Teleki-kormány kialakított ugyan egy olyan politikai elképzelést a kárpát­ aljai területen élő nemzetiségi lakossággal kapcsolatban, amely széles körű kulturális és nyelvi autonómiát biztosított volna nekik, ez azonban a katonai vezetés merev elutasításába ütközött. A honvédelmi minisztériumban már 1939 március 17-én megszületett az el­ ső állásfoglalás a kormány Kárpátalja önkormányzati tervét illetően. Március 36 �karpaszományos nem karpaszományos 542 112 9064 3631 II 502 5 73 40 zsidó egyéb román szlovák ruszin magyar 1 8-ára - Kárpátalja megszállásának végleges napjára - egy értekezlet megtar­ tását határozták el a minisztériumban, melynek tárgya: „Kárpátalja önkor­ mányzata honvédelmi szempontból” lett volna. Az értekezlet előtt a honvé­ delmi minisztérium I. a. osztálya13 az alábbi fontosabb javaslatokat dolgozta ki: - a kárpátukrán csapatokat külön szervezzék, de azok a honvédség szerves részét képezzék; - elnevezésükben - például magyar királyi I . honvéd kárpátukrán zászlóalj - a nemzeti jellegük kifejezésre jusson; - a csapatok tiszti kiegészítése a honvédség többi részével közösen, a legény­ ség kiegészítése pedig csak Kárpátalja területéről történjék; - a kárpátukrán csapatok békében elvileg kárpátukrán területen nyerjenek el­ helyezést, háború esetén, valamint kiképzési és egyéb szolgálati okokból adódóan viszont Kárpátalja területén kívül is alkalmazhatóak legyenek.14 E javaslatok között nem volt egyetlen olyan, amely lényeges és konkrét önkormányzati lehetőséget vetett volna fel. Az értekezletet végül meg sem tar­ tották, Werth gyalogsági tábornok utasítására elnapolták. Később végleg leke­ rült a napirendről. A katonai közigazgatás csak július elején szűnt meg Kárpátalján. Átadta he­ lyét a polgári hatóságoknak, melyek a nemzetiségi kérdést főképpen rendésze­ ti problémaként kezelték a későbbiekben. A magyar legfelsőbb katonai vezetés még 1939 júniusában, az 1939-40-es évi hadrendfejlesztés keretében egy hegyi dandár felállítását határozta el az újon­ nan visszacsatolt területen. A dandár a magyar királyi kárpátaljai I. honvéd hegyi dandár elnevezést kapta. Ez a magasabb egység 3 zászlóaljból, 3 tüzérütegből és egyéb dandárközvetlen alegységből szerveződött. Személyi ál­ lományának nemzetiségi összetételéről nem született külön rendelkezés. Annál az alegységnél, ahol a ruszin legénység az összlegénységi létszámnak 50 százalé­ kát meghaladta, ott csapatnyelvként a ruszint javasolták alkalmazni, a vezény­ leti és szolgálati nyelv azonban mindenütt a magyar maradt. A Kárpátalján elhelyezett határvadász-zászlóaljakhoz, a felvidékiekéhez ha­ sonlóan, kizárólag csak magyar nemzetiségű sorlegénységet lehetett beosztani.15 A visszacsatolt kárpátaljai országrészt az 1939 elején újonnan alakult és még kezdeti szervezési nehézségekkel küzdő V III. kassai hadtest illetékességi területé­ hez kapcsolták. A ruszin ajkú legénnység elég jelentékeny százalékban terhelte meg a hadtestet, s különféle súrlódásokat okozott a mozgósítás előkészítése során is. Egy 1940 júniusában készült szám szerinti kimutatás a következő képet tárja elénk a V III. hadtest illetékességi területén besorozott, 1908-1919. között szü­ letett, karpaszományos és nem karpaszományos újoncokról: 124 876 16 37 �Ennélfogva állandóvá vált a hadtestnél az a törekvés, hogy a ruszin nem­ zetiségű újonc és átképzendő állománytól minél nagyobb mértékben megszaba­ duljon és helyettük színmagyar legénységet kapjon, még a nyilvánvaló moz­ gósítási nehézségek dacára is. Egyes parancsnokok túlzott és helytelen sötéten látásuktól vezérelve a nemzetiségek különböző módon történő felosztását is ja­ vasolták a honvéd vezérkar főnökének. Az 1918-as évfolyamú kárpátaljaiak 1939 júniusi és júliusi sorozásakor a nem magyar nemzetiségű összeírottaknak a 75 százaléka nem jelent meg. A ruszinok e nagyfokú bizalmatlanságát tapasztalva, a legfelsőbb katonai vezetés is olyan álláspontra helyezkedett, „hogy ezeket a félrevezetett ifjakat a magyar állam közösségébe ismét visszavezessük és a nemzethűség eszméjének ismét meg­ nyerjük, »ennek« a legjobb eszköze a magyar környezetben alkalmazott megértő és jóindulatú bánásmód.” 17 Úgy gondolták, hogy az ország zömmel magyarlakta területein majd nem fognak az „ellenséges propaganda” hatása alá kerülni. Ugyanis, ahol a nemze­ tiségek zárt tömböt alkotnak az ország szélein, az önálló államban élő azonos, vagy rokon népek közelében, ott erősebbnek vélték ezeket a hatásokat. Nagy­ mértékben vonatkozott ez a zárt kárpátaljai ruszin, majd későbben az észak­ erdélyi román tömbre. Ezek után a honvédség katonai főcsoport főnökének18 1939. október 30-i intézkedése alapján, a megalakult kárpátaljai I . hegyi dandár alakulataiban szolgálatot teljesítő ruszin legénységet az anyaország hadtesteinek (II.-V II. hadtestek) állományába helyezték. Az újonnan besorozott ruszinok pedig azon­ nali behívással szintén hasonló „elhelyezésben” részesültek.19 Helyettük magyar anyanyelvű legénység került a kárpátaljai alakulatukhoz. Ezt a rendelkezést a későbbiekben is betartották. Az 1940. február 1 -én bevonult idegen anyanyelvű újoncokat már úgy hívták be és osztották szét, hogy azok színmagyar területen levő alakulatokhoz kerüljenek.20 A csehszlovák hadseregben szolgálatot teljesített felvidékiek átképzése mel­ lett 1939 nyarától már a kárpátaljai 1905-ös és ennél fiatalabb évfolyamé is megkezdődött. A ruszin nemzetiségű tartalékosok nagy részének átképzése már színmagyar és magyarlakta területen állomásozó alakulatoknál történt.21 A kiképzések és átképzések során nehézséget okozott a nemzetiségi nyelvet is beszélő csapattisztek és tisztesek hiánya. Ahol azonban sikerült megoldani e problémát, ott gyakran született olyan vélemény a más anyanyelvű legénység­ ről, mint, amilyen a 22/3. pótszázad ruszin ajkú átképzőseiről: „..mert azok az emberek minden támogatást megérdemelnek. Kiképzőik nem győzik dicsérni tö­ rekvésüket és odaadásukat. Egészen szokatlanul derék katonaanyag. A kiadott parancsokat meglepő lelkiismeretesen foganatosítják és minden erejükkel azon vannak, hogy itt megfeleljenek,”22 Az 1940. augusztus 30-án életbe léptetett második bécsi döntés 43 581 négy­ zetkilométer területet és a 2 185 546 főnyi lakost juttatott Magyarországnak. A döntés Németország és Olaszország közös érdekei alapján született és sem Ma­ gyarországot, sem pedig Romániát nem elégítette ki. Egymillió román nemze­ tiségű került át a magyar állam keretei közé, de a továbbra is Romániához tar­ tozó Dél-Erdélyben több mint félmillió magyar maradt. A döntést megelőző, majd azt követő határszéli csapatösszevonások és a fő­ leg román részről elkövetett gyakori határsértések mind hűen tükrözték a két állam közt állandósult feszült viszonyt. A visszacsatolt erdélyi területen 3-4 hó­ 38 �napig életbe léptetett katonai közigazgatás káros intézkedései - egyaránt súj­ tották az itt élő lakosságot - rossz szolgálatot tettek a „magyar nemzeteszme és államhűség” megkedveltetésére irányuló politikának. Az átkerült tekintélyes számú román lakosság, a visszatért népesség 42,1 százaléka, ezek után, a bel­ ső, és főleg a határ menti román „propaganda” hatására mindvégig ellensége­ sen viseltetett a magyar katonai és polgári szervekkel szemben. 1940-ig a HM és a V K F többször is szabályozta a nemzetiségiek honvédel­ mi alkalmazásának módjait. Az észak-erdélyi és székelyföldi területek vissza­ csatolásával Magyarországhoz került tekintélyes idegen ajkú népesség katonai igénybevétele bonyolult és nehéz helyzet elé állította a honvédséget. Nyilván­ valóvá lett, hogy most már az egész nemzetiségi problémát átfogóan és egy­ ségesen kell megvizsgálni és nem rendeletekben, hanem utasításokkal kell sza­ bályozni. A nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának átfogó szabályozása miatt első ízben 1940. szeptember 24-én tartottak értekezletet a HM I. b. osztályán.23 Már ezen az értekezleten véleménykülönbségek mutatkoztak a honvédelmi mi­ niszter és a honvéd vezérkar főnöke között. Nézeteik a nemzetiségek háború esetén történő fegyveres szolgálata terén, valamint a honvédség értékesebb és nagyobb szaktudást igénylő ún. védett alakulataiba való beosztásuk terén üt­ köztek. A nézetkülönbségek teljes mértékű egyeztetése később sem sikerült. Az 1940. december 9-én hozott honvédelmi miniszteri döntésében foglaltatik a hon­ véd vezérkar főnökének kiegészítése és megjegyzése is. A döntés az alábbiakat tartalmazta: „ 1. A nemzetiségek a magyarsággal teljesen egyenlő mértékben - éspedig fegyveres szolgálatra - vétessenek igénybe a honvédelem céljaira. 2. A nemzetiségek elosztása a békeszolgálat és az M. beosztás24 tekintetében különböző legyen: a) tényleges katonai szolgálatukat az egész honvédségre egyenlően - éspedig 15 százalékos arányban - elosztva teljesítsék, úgy azonban, hogy a II. hadtest­ nél szlovák, a V III. hadtestnél ruszin, a IX. hadtestnél román nemzetiségű nem szolgálhat. b) Az M. hadrendben azonban az elosztás akként történjék, hogy a V III. és a IX. hadtestnél, valamint az ezekkel szomszédos V., VI. és V II. hadtesteknél a nemzetiségek aránya 20 százalékos, a többinél 10 százalékos legyen. (Az a megkötés tehát, hogy a II. hadtestnél szlovák, a VIII.-nál ruszin, a IX.-nél román nem szolgálhat, itt nem jön tekintetbe.) 3. A védett alakulatokhoz nemzetiségek se békeszolgálatuk alatt, sem pedig M. tekintetben nem, illetve legfeljebb 2-3 százalékban kerülhetnek, akkor is csak előzetes priorálás után. A védett alakulatoknak azonban csupán a követ­ kezőket kell tekinteni: légierő, híradócsapat és a határvadász portyázó száza­ dok. Fentiektől eltekintve, azonban a nemzetiségek elosztása az egyes fegyver­ nemek között és az alakulatokon belül teljesen egyenlő arányban történjék. 4. A nemzetiségek közül mindazokat, akik a feltételeknek25 megfelelnek, a tiszti és altiszti kiképzésbe be kell vonni. Elbírálásuk azonban megfelelően szi­ gorú legyen, hogy csak a valóban minden tekintetben megfelelők kerüljenek tisz­ ti, vagy altiszti kiképzésre.” Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvéd vezérkar főnöke csatolt kü­ lönvéleményében azt vetette fel, hogy kívánatos lenne elrendelni: a nemzetisé­ giek csak akkor és oly mértékben állittassanak be a mozgósított hadrendbe, amennyiben a magyar emberanyag már teljesen kimerült. 26 39 �Ez az első átfogó jellegű szabályozás, mintegy keretet adott a későbbi újoncbehívási és -szervezési rendeleteknek. Hogy később nem minden téren való­ sultak meg irányelvei, abban nagy szerepet játszottak a nemzetiségek katonai al­ kalmazásának kezdeti tapasztalatai, a háborús „követelmények” , de a legfel­ sőbb katonai vezetésben kialakult ellentétes nézetek is. 1940 októberétől elkezdődött az észak-erdélyi és székelyföldi területek 1919ben született férfilakosságának nemzetiségre való tekintet nélküli besorozása. Mivel a legtöbb aggály a román ajkúak katonai alkalmazása ellen merült fel, a visszacsatolt területről csak kis részben hívták be e nemzetiség 1919-es évfo­ lyamát, sőt a már katonaviselt átképzendők bevonultatásáról pedig még 1941ben is eltekintettek. A magyar és német nemzetiségű hadkötelesek, továbbszolgálatra jelentkezők, valamint a vissza nem csatolt erdélyi területről átszököttek tényleges szolgá­ latra és átképzésre való behívása viszont fokozatosan beindult. Kiképzésük nem csupán az újonnan alakult IX. hadtest illetékességi körzetében, hanem az egész ország területén történt. A román nemzetiségű újoncállományból 1940. december 2.-től csak 3127 fő került bevonultatásra az V., V I., VII. és V III. hadtest 10 százalékos személyi biztonsági hányadának fedezése céljából.27 A kb. 100 000 román nemzetiségű katonaviselt átképzésének beindulását csak az erdélyi átképzés 2. turnusában, 1941 augusztusától tervezték. A román fennhatóság alól felszabadult terület katonaviselt, s tiszti és al­ tiszti rangot elért egyénei - , amint a polgári köztisztviselői is - 1940 októbe­ rétől ún. igazolási eljárás alá vétettek. Priorálásuk során azt vizsgálták, hogy 1918 óta milyen magatartást tanúsítottak a magyarsággal szemben. Az igazoló­ bizottság tagjai csak magyar és német nemzetiségűek lehettek. A magyar legfelsőbb katonai vezetésben széles körű vita előzte meg az erdé­ lyi területekről átkerült jelentős tiszti és altiszti állomány további sorsát. A meglevő tiszthiány és a honvédség fejlesztésének megalapozása érdekében néhány HM-, illetve VKF-osztály javasolta, hogy a visszacsatolt területekről minél nagyobb számban vegyenek át a tiszti állomány feltöltésére alkalmas egyéneket. A V K F I. osztály elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy annak, aki az igazolóbizottság előtt „megfelelt” , nemzetiségre való tekintet nélkül el lehetne ismerni akár az idegen hadseregben elért rendfokozatát is. A HM I. a. és I. b. osztályok ennyire liberális álláspontot nem képviseltek. Legfeljebb arra hajlottak, hogy a román nemzetiségű tartalékos tisztek is megtarthassák el­ ért rendfokozataikat, ha magyarellenes cselekedeteik nem voltak és átképzésük is megfelelő volt. A honvéd vezérkar főnöke és a honvédelmi miniszter,28 valamint az osztá­ lyok túlnyomó része azonban csak az igazolóbizottság előtt „megfelelt” és átképzett magyar és német tartalékos tiszteknek szavazott bizalmat. Ők tarthatták csak meg rendfokozatukat. Idegen hadseregben szolgált hivatásos tiszteket nem javasoltak átvételre. Legfeljebb a monarchiabeli hadseregben szolgáltakat kellő elbírálás után.29 A többség álláspontja valósult meg ezek után a gyakorlatban is. A román nemzetiségű egyéneknek csak egyetlen előrelépési lehetőségük volt a magyar honvédségben: újoncként tisztesképzés alá vonhatták őket, aztán előléptethették valamennyit, amennyiben „nemzethűség” szempontjából minden kétséget kizá­ róan megbízhatóknak bizonyultak és a magyar nyelvet szóban és írásban a szolgálat körülményeinek megfelelő szinten elsajátították30 40 �Magyarország negyedik területgyarapodása 1941 áprilisában történt, mikor Jugoszlávia feldarabolása során a német csapatokkal katonailag együttműködő magyar alakulatok megszállták a magyar-német-délszláv lakosságú Délvidé­ ket, Bácskát, Muraközt, Murántúlt. Így 11 417 négyzetkilométernyi terület ke­ rült 1 025 508 lakossal egyetemben magyar fennhatóság alá. A délvidéki terü­ let lakosságának 36,6 százaléka volt magyar, 19 százalékát német, 16,1 száza­ lékát szerb, a fennmaradó 28,3 százalékát pedig egyéb (román, horvát stb.) nemzetiségűek alkották. A katonai szervezés szempontjából ezt a területet az anyaország IV. pécsi és V. szegedi hadtestének illetékességi területéhez csatol­ ták. Ezen hadtestek feladatává vált, hogy saját szükségleteiknek megfelelően szabályozzák a hadra fogható férfilakosság kiképzését, illetve átképzését. 1941 közepére a felvidéki katonaviseltek átképzése lényegében befejeződött. Az erdélyi tartalékosok kisebb hányadát a IX. hadtest két turnusban már át­ képezte. A többi - román nemzetiségi tartalékosok átképzése is - a későbbiek során e hadtestre hárult, mivel az egyéb hadtesteket jelentősen megterhelte a póttartalékosok kiképzése, mi több, beindult a délvidékiek átképzése is. (Folytatása következő lapszámunkban) 41 �G É C Z I JÁ N O S [a forgatókönyv 1 ] kézirattörmelék 2014-b ő l kézírásomba belerondít hurkokat fon és szíjat asztalt borít és lányokat ríkat csengőt zendít harangot kondit leng mint az ékezet a zárt mássalhangzók felett ki lenne ő ki lehetne más ha nem a könyvíró forgatókönyvíró s ha nem ő lenne a forgatás aki a sörből sárgán kivilágít a köznapok zárkája ablakán átsütő tekintete lázit és a végeredményt is kipofázza - motyogja váltig - mintha a képletben a végeredmény lenne vagy ércből a szelíd minta holott annyi van benne mint tettben a penge mint fájdalomban a fog - nyöszörög a szándékban az ok a könyv az írás a tinta - benne a forgatókönyv megírva a föllapozott papírlapok között gőgicsél a szörnyszülött 42 a sors a könyvben rúgkapál vasat önt a vasöntő a gépíró gépel vallat a vallató s retirál a paraszt meg szánt vet és kapál sorsod a megírt rádtalál a könyvből valaki kilép a könyvedbe valaki belép a kéziratba néhány szót beszúr aportíroz cenzúráz és álldigál a kézirat ezt-azt megtanul akkorát üt mellkasomra maga is felsikít ha a vér kifakít és a vér őt is megfakítja a tinta levét az írás hevét a könyvet a hurkokat is megköti - belelóg a jövődbe egy tetem egy árulás s mennyi valami más a szél mindezt lengeti ha megkezdődne a tavasz a nyár a havazásban a forgatás a kamera sötétjébe bezárva föl alá jár a celluloid míg ki nem találja miként emlékezzen a tavaszi emberre a nyári tettek havára és az elrontott kézírásra �[ a forgatókönyv 2 ] Kézirattörmelék 2 0 15-b ő l ki lenne ő ki lehetne más ha nem a könyvíró forgatókönyvíró s ha nem ő lenne a forgatás a sörből sárgán kivilágít az évek rácsán átsüt komor tekintete a tekintet húsomba hatol és mint stroncium a csontba a húsomba épül a húsommá málik kivillog belőlem - állítja váltig a képletben a végeredmény lenne vagy ércből a konok minta pedig annyi vagyok benne mint tettben a penge mint fájdalomban a fog nyöszörög az ok a könyv az írás a tinta bennük a forgatókönyv megírva a valaki akit innen és onnan hallani és rabokat ríkat s leng mint az ékezet a mássalhangzók és az akasztottak elnyíló szája felett a forgatókönyv egyszerű: napról-napra munka s benne ott a múlt-jelen-jövő megírva mert megírva jó elrémülhetnek a díszletek a ruhákat szabó arcán az álom nyugodt sima és rímtiszta figyel a könyv én is figyelem száján kerekedik a nevem hallgat hallgatom hallgat minden hallgat az igen és a nem az nem lehet, hogy senki nincs velem ha vízszintessé válnék dudvák nőnének barátok és barátnék bennem egy forgatókönyv megírva * sorsom benne rúgkapál vasat önt gépel vallat és retirál krumplitőt tölt és tengerit kapál sorsom a könyvben rámtalál kilép innen valaki belép ide valaki és a kéziratba számos szót beszúr a kézirat ezt és azt eltanul a kéziratomba belerondít fon hurkokat és szíjat a forgatókönyv nagyszerű - a kézirat ezt-azt eltanul a tegnapból ma lesz a mából holnap holnap a hazádból kilakoltat a büszke háziúr-szemű honderű Ü D VÖ ZLET A FELVO N U LÓ KN AK ÉS A M IK R O FO N O K N A K 43 �vita E N D R ŐD I SZABÓ E R N Ő A „harctalan nemzedék” avagy az üde nihilizmus apoteózisa — rövid poétikatörténeti vázlat egy új könyv ürügyén — Ha az alkotói magatartás szempontjából vizsgálom az utóbbi fél évszázad ma­ gyar költészetét, kitűnik, hogy a folyamatot az elszakadás, a függetlenedés poétikája történeteként is leírhatom. Mégpedig az egyes szakaszok, fokozatok, a történelmi-politikai és az ideológiai-esztétikai körülmények és kényszerek gúzsaiból szabadulni vágyó költői magatartástípusok időbeli egymásmellettiségében-egymásutániságában. Ám, ha e rövid és szükségképpen csak a főbb moz­ zanatokra összpontosító dolgozatban szigorúan mindössze a poétikai fejlemé­ nyek boncolására szorítkoznék, jószerivel nem kellene másról írnom, „csupán” felismerések sorozatáról, azokról, amelyek rendre beépültek az újabb és újabb költőgenerációk gondolkodásába, más és más módosulásokat váltva ki a lírai gyakorlatban. Azt hiszem azonban, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ennél többre kell vállalkoznom. Akkor ugyanis, amikor az elmúlt fél évszázadról szólok - legyen bár voltaképpeni tárgyam a költői gondolkodás - valójában öt évtized történelméről, s a benne élő emberről: a lét megtiport méltóságáról beszélek. A totális diktatúra nem elégszik meg a társadalom és az egyén életének kereteit megszabó intézményrendszer elfoglalásával, kisajátításával. A látható terror megteremtésénél, működtetésénél is fontosabb a láthatatlan terror: a fé­ lelem légkörének kialakítása; s a kettő együttes működtetése révén a gon­ dolkodás gyarmatosítása. A totális uralom fő támasza, a rettegés fölkeltéséhez, a lélekig kell elhatolni, s lehetőleg annak legmélyebb rétegeibe, megbolydítva, föllazítva, s végül megsemmisítve a természetelvűségen alapuló józan észjárást és az évezredes kulturális mintákban - például a szerves történeti fejlődés so­ rán kialakult erkölcsben, a jogrendben, a tudományosságban, a művészetekben, vagy az iskolarendszerben - átörökített emberi értékrendet. „ Új ember, - új eszmények - új világ” - harsog a totális diktatúra jelszava a terror, a gyilko­ lás hétköznapjaiban. A nyílt és brutális erőszak régi „találmányát” , a szemioti­ kai rendet, a jelölt és jelölő, a fogalom és az általa jelölt tárgy, vagy jelenség közötti intakt állapot megbontását például a hitleri és a sztálini formáció is a végletekig víve alkalmazza. A „jó” fogalma a „rossz” dolgok özönére vonat­ kozik a hivatalos nyelvhasználatban és megfordítva. A hitlerizmus és a sztáli­ nizmus tehát létrehozva ficamos pártzsargonját, minden területre, minden élet­ megnyilvánulásra kiterjeszti azt, s ily módon állandósítja a nyelv és a valóság közötti ellentmondást. Ellenforradalmat kiált a népi, nacionalizmust a nem- 44 �zeti érdekek legszelídebb kifejezési formáira is; burzsoá liberalizmusnak neve­ zi az emberi léptékhez igazodó jogállami berendezkedést. A társadalom és az azt alkotó egyén, mind az ideologikus, ám nem csak frazeológiában, de intéz­ ményekben, jogrendben (jognélküliségben) stb. megtestesülő valóságot, mind pedig a természet és a történelem ideológiák feletti törvényeinek valóságát ér­ zékeli. A kettős érzékeléshez, kettős tudatához, s az ebből következő kommu­ nikációs zavarához társuló tájékozatlanság - , hiszen az információ is hatalmi tartomány, mely az átlagpolgár számára megközelíthetetlen - kiszolgáltatottá teszi az embert. Az ellenkező előjelű tartalmak és fogalmak állandó össze­ mosásával, egymásra-kopírozásával, a mindegyre sulykolt hazugsággal, s a bru­ tálist fölváltó poszt- és szalonsztálinizmus áldozatra kacsintó cinizmusával a fantomvilág, az irreális és mégis tényszerűen tapasztalható (pszeudo) valóság tudathasadásos helyzetet teremt, amelyet egy - voltaképpen már a Központi Akarattól is független - belső logika totalizál. A valós viszonyrendszerek ilyenféle megbontásával kezdődik a teljes elértéktelenedés folyamata. Ennek el­ ső szakasza a nyelv, a kifejezés elhalványulása, elcsökevényesedése, kiürülése, mely végül - minthogy a legfőbb kultúrahordozóról, tehát a legfőbb értékköz­ vetítőről van szó - az erkölcs széthullásához, s ebben a szakaszban az emberi méltóságtudat elvesztéséhez, az emberi minőség pusztulásához vezet. S a nyelv­ vel együtt az addigi tájékozódási, egzisztálási rendszerként működő mert létszerkezetet, létrendet, s általuk meghatározott létmódot, létezéstechnikát kör­ vonalazó - univerzalitások és univerzáliák - például az egyház, a humanitás stb. - csökevényesnek minősítve megsemmisítettek, kizárattattak a társadalom életéből, vagy eredeti tartalmuktól megfosztva, megcsúfolva részeivé váltak az in­ tézményesített hazugságnak. Helyüket az alakoskodás, a megfélemlítettség, a cinizmus univerzuma töltötte ki - ez volt a világ látható arca az elmúlt félszá­ zad keleti Európájában. * Poétikatörténeti áttekintésem első szakaszául természetszerűleg az imént jel­ lemzett korszak és állapot, az ötvenes évtized, a hivatalos irodalomtörténet-írás által egykor a szocialista irodalom kialakulásának nevezett időszak kívánkozik. A megismételt, sőt súlyosbított trianoni diktátum következtében térben, a lélek és a gondolkodás gyarmatosítása, „leállamosítása” révén más dimenziói­ ban is szétszabdalt irodalom korszaka ez, voltaképpen a magyar irodalom széttrancsírozásának ideje. Márai Sándor emigrációban, Németh László, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc elhallgattatva, mások Recsken, vagy börtönök­ be zárva, a „szerencsésebbek” vidéki száműzetésben, ismét mások segédmunkás­ sorban az ország egyik, vagy másik sarkába bújdosva. De működtek a lélek „ú j” mérnökei, az „új ember” irodalmi „kovácsai” ! Legnagyobb prózaírónk ekkortájt Illés Béla, egyik vezető költőegyéniségünk a mára jórészt ismeretlen Kónya Sándor angazsált írók-költők, Sztálin-díjak, Rákosi-ódák, költészetnek (ki)nevezett csasztuskaáradat; vitathatatlan a korszak látható­ olvasható lírájának a zsdánovi „kultúrpolitika” jegyében fogant pártköltészeti jellege. Nagy formátumú alkotók, valódi tehetségek álltak egy sorban dilet­ tánsokkal, középszerűekkel, percemberekkel, s az „osztályharcban kipróbált” ré­ gi pártköltőkkel. Nyilvánvaló tehát, hogy az ideológia és az aktuálpolitika járszalagjára fűzött költészet elszakadásának, az elszakadás első mozzanatának 45 �is itt, a hivatalos, a „leállamosított” irodalom berkein belül kellett bekövetkez­ nie, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a „nem hivatalos” , magyarán, betiltott magyar irodalomnak, költészetnek nem volt mitől, honnan elszakadnia. Benjá­ min László keserű, öntépő versei jelzik a „hivatalos” irodalom eszmélkedését. Ha Benjámin költői gondolkodását, magatartását a folyamat egészében szem­ léljük, úgy szimbolikus gesztusként érzékelhetjük azt. Benjámin ugyanis nem a költészetet, a költői gondolkodást merev korlátok közé szorító eszmei-ideológiai állapottal szakított, nem az ismeretelméleti értelemben vett, a megismerés gon­ dolati rendszeréül szolgáló percepciós viszonyt mondta föl, „csupán” egy politi­ kai kurzus fölött mondott ítéletet. Függetlenedése nem eszmei töltetű, indítékú; egy adott helyzetben kialakított morális álláspont. Nem elmarasztalás, nem emberi, erkölcsi nagyságának megkérdőjelezése, egyszerű ténymegállapítás: a szakítás erkölcsi gesztusa Benjáminnál nem vált az elszakadás totális poétikai tettévé. Holott a hazugság a rombolás totális volt, olyan helyzet állt elő, ame­ lyen csakis a totális másság elméleti s költői megalkotásával lehetett úrrá lenni. A hatalmi kényszerektől való függetlenedés, az elszakadás emberi, gondolko­ dói igényének, a teljes másság poétikává formálódásának folyamata tehát - az ötvenhatos cezúra után - az abszurd, a tudathasadásos állapotot továbbörökí­ tő, s azt egy szégyenteljes történelmi hazugsággal megtetéző posztsztalinista szerkezetben bontakozik ki. Az ekkortájt színrelépők, a korábban elhallgattatot tak, az önként némaságot választók, a börtönökből, internálótáborokból sza­ badultak - az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, illetve az új évtized elején, a megszólalás lehetőségét megőrzendő, szükségképpen óvatosan egyensúlyoztak a szemléleti másság kimondhatóságának hajszálnyi ösvényén. Ez a szemléleti másság azonban nem új típusú, ellenkezőleg, a régi, az ötvenes években hallga­ tásra kényszerített másság volt. E költők és költészetek - Kassáktól Simonyiig, Sinkától Vas Istvánig terjed a sor - esetében nem beszélhetünk tehát a poéti­ kák radikális megújításáról, hiszen tájékozódásuk nem új szemléleti rendsze­ rek felé irányul, voltaképpen tehát a második világháború előtti poétikák je­ gyében alkotnak. Az új nemzedékek populistái pedig - Garai Gábor, Simon István, Váci Mihály és Ladányi Mihály nevei kívánkoznak példaként hamar­ jában - igen hamar magukra találtak angazsált, hivatalos irodalmi szóvivői sze­ repkörükben. Úgy látom tehát, hogy a poétika szintjén is érzékelhető másság iránti igény a nemzedéki élbolyként is aposztrofált Hetek költészetében kap hangot. Nem bénítja őket az elnémítás tapasztalata, nem sújtja őket a hatalommal való egyezkedés s egy bizonyos nyilatkozat aláírásával - az alkukötés ódiuma. Költészetük a csöndes, ám elszánt elhatárolódás poézise. Ezt az elhatárolódást elsőül az önmeghatározás - a nemzedéki életérzés megfogalmazásának igénye - mozgatta, azaz másságuk tudata. Ágh, Buda, Bella, a Nagy László által meg­ mutatott irány, a népi szürrealizmus felé tájékozódása. Kalász Márton bensőségessége, Serfőző szociografikus ihletettsége sejteti velünk az új poétikai tájé­ kozódást, melynek három lényeges eleme: a személyiség autonómiaigénye (te­ gyük hozzá: a babitsi autonomista-fölfogás jegyében), a generációs életérzés és a posztból szalonképessé változott sztálinizmus nyelvi konszenzusának elveté­ se (vizsgálódási körömön kívüliek a publicisztikai koncessziók). Voltaképpen 46 �ezt a szálat szőtték tovább a hetvenes években a Kilencek. Poétikájuk többékevésbé nyíltan, deklaráltan semmisnek tekinti a kifondorkodott-kierőszakolt konszenzust, a hegemón, ideologikus - azaz a hazugság és a cinizmus axiómái­ ra épülő - világértelmezést. Az elhatárolódás történelmileg is dimenzionáltabbá válik Utassy József lírájában, s szemléletileg és nyelvi tekintetben is új megerősítést kap például Péntek Imre és Kiss Benedek költészetében. Ám, akár­ csak a Hetek, a Kilencek is, és úgyszintén a másik raj, a félig-meddig társ­ antológia, a „Költők egymás közt” szerzői is megmaradtak a magyar irodalom, a magyar költészet hagyományos, történetileg kialakult tájékozódási viszonya­ in belül. Kérdéseik, válaszaik - ronda, de alkalmas szóval: problematikáik - , ha más hangszerelésben szólalnak is meg, ugyanazok, mint a harmincas években kialakult nép-nemzetinek és urbánusnak nevezett irányzatok költőié. Ami teljesen érthető, hiszen az ötvenes évek brutális cezúrája minden szerves történeti fo­ lyamatot kettéroppantott, így az irodalomét is. Mármost: mind a nép-nemzeti, mind az urbánus irányzat a poétikus egység, vagy poétikus világállapot értelme­ zési körén belül mozog. Azaz, egy közösséginek tételezett, tehát elvileg minden, az adott nyelvi, nemzeti, állami stb. közösséget alkotó egyén előtt ismert, vagy megismerhető, mindenki számára azonos, vagy hasonló módon értelmezhető értékrenden alapuló gondolatkörben fogalmazza meg tárgyát. Ezért a poétikai folyamatnak ezt, a benjámini elmozdulást követő szakaszát a hegemón ideoló­ giától való elhatárolódás szakaszának nevezem. Annál is inkább, mert a teljes elszakadás, az autonóm személyiség lírai kiformálásának egyik lehetséges mód­ ja - , amely a személyes léthelyzet elmélyült, egyéni és nem közösségi logikájú, értékrendű lírai vizsgálatig, a teljes és végső soron én-azonos másság. Ágoston Vilmos kifejezésével, az önalakú-rész megalkotásáig vezet - akkortájt, a het­ venes években, például a pályakezdő Tandori és Petri költészetében jelen volt ugyan, de semmiképpen sem követendő domináns irányként, jobbadán csak afféle személyes hóbortként, ezotériaként. Hasonló a helyzet, az egyébként min­ den létező módon és eszközzel tiltott magyar neoavantgárddal is. (Hajas, Szentjóbi, Erdély, Balaskó). A költészet és a költői gondolkodás - a muszájHerkules szerepkörébe kényszerült magyar irodalom részeként - a szalonsztáli­ nizmus által reárakott, áttetszőre szőtt, ám csöppet sem szakadékony, sőt, na­ gyon is elevenbe vágó gúzsaival volt elfoglalva. A mindenoldalú elhatárolódás, a teljes és végleges elszakadás szándéka, az irodalom, a költészet másként-gondolkodása mindazonáltal nyilvánvalóvá vált és robbanékony lendülettel mutatkozott meg a nyolcvanas évek elejére, iroda­ lomba érkező generáció, az ún arctalan nemzedék költészetében. A radiká­ lis szakítás, a teljes másság, így az előző irodalmi generációktól, s azok poéti­ kai fölfogásától való gyökeres különbözés igényének nyílt megfogalmazása nemzedéki programmá változott. A szakítás erkölcsi parancsa - az ötvenes évek­ től változatlan irányjelzőként létezve - itt, ebben az esetben lényegült poéti­ kaformáló erővé. Az arctalanok robbanékonyságát, a felhajtóerőt nemcsak a nemzedéki önmeghatározás minden eddiginél erőteljesebb, mert széles érte­ lemben vett társadalmi indítékú igénye adta. Az arctalanok az elkorhadt, kontraszelekciós irodalmi intézményrendszer, az esztétikai jelmezbe öltöztetett kirekesztősdi ellen, egyszóval, a független, önszervező alkotói lét- és társadal47 �mi státus érdekében indítottak harcot. Végső összegzésben: a szalonsztáliniz­ mus által (is) történelmi zsákutcába vezetett társadalom elégedetlenségének, a fennálló helyzet teljes elutasításának adtak radikális megfogalmazást az irodalom berkeiben. A bukás - társadalmi, politikai értelemben - ezért is volt szükségszerű: az irodalom részstruktúrája csakis az egész szerkezet át­ alakítása során változhat meg. Másfelől viszont: ez a nemzedék volt az, amely az alkotófolyamatok, a költői gondolkodás függetlenségének heves kinyilvání­ tásával - „Fasírt” -vita, „Arctalan nemzedék” -vita végpontjához vitte a harminc éve kezdődött elszakadási folyamatot. Ám ebben az elutasításban, ebben a tagadásban - sok más mellett ez a paradoxon jellemzi talán a leg­ mélyebben a nemzedék fölfogását - benne van a mélységes kötődés is. Hi­ szen ellenfele, a Helyzet nélkül ez a szemlélet, ez a poétikai álláspont meg­ rendül, talaját veszti, a költői szerep kiürül, maszkká válik. Márpedig bekö­ vetkezett a hőn óhajtott, de nem remélt össztársadalmi, politikai elmozdulás. A harminc éven át alig változott hatalmi berendezkedés átalakulóban van. A rendkívül sokszínű, a nyolcvanas évek közepére markáns irányzatokban el­ különülő utakat járó arctalan nemzedék „tündöklését és bukását” a tömör­ ség végett egyetlen mondatban összefoglalva: az imént jelzett társadalmi­ politikai változások okán, az avantgárd és a radikális eklektika itt-ott elsza­ bott, de harcias komolysággal viselt mezében attakírozó generáció, a nyolc­ vanas évek végére halk sóhajjal beleomlott a posztmodern művészet mindent jótékonyan elegyítő, széles szájú bugyrába. (Kivétel: a nemzedék eleve kon­ zervatív poétikájú csoportjai és a költőből politikussá előlépettek.) A helyzet az, hogy nincs Helyzet - ismerik föl megkésve az ellenállás poé­ tikájának tarthatatlanságát azok a szerzők, csoportok, akik, amik a kezdettől kétfelé, a hagyományosabb közösségi indítékú, hangvételű és a személyesség, a szubjektivitás irányába tartó nemzedéki irányok közötti teret töltötték be, poétikájukban mintegy a kétféle tájékozódás elemeit elegyítve. Mint kivénhedt, leharcolt obsitosok csapata, borongós, füstös, gyónni vágyó lélekkel, a fáradt halált szólongatva keresik a bensőségesség útjait, miközben kortársaik azon része, amelyik kezdetektől ebbe az irányba tartott, mérföldekkel előttük jár az autisztikus líra, az Én-világ, az önalakú partikularitás költői kifor­ málásában, megalkotásában. Hol, milyen tartományt foglalhatna még a huma­ nizmus e poétikai (tehát filozófiai) tragédiájának áldozatául esett maroknyi költő?! A világot a politika vette birtokba, s az Ego-n és a Világ-on kívül más nincsen; csak a Semmi. Talán ez lehet a meghódítandó, új poétikát „köl­ csönző” tartomány? Csak lehetne - mert a Semmi. . . foglalt! Az arctalanok kilátástalan, energiaemésztő csatározásai alatt csöndben, de annál határozot­ tabban kisajátította, belakta a föltörekvő, zömmel a hatvanas években szüle­ tett szerzőkből tömörült - Zalán Tibor (kétszeresen is) szellemes bonmot-jával aposztrofált - harctalan nemzedék. Ők azok a nagyrészt maguk szerkesztette egyetemi és magánkezdeményezé­ sű folyóiratok, kiadványok - Harmadkor, Határ, Metszet, Nappali Ház, N a­ rancsszív füzetek stb. - köré csoportosult írók, költők és teoretikus hajlandó­ ságú irodalmárok, akiknek együttes, nemzedéki súllyal-mércével is mérhető jelentkezését, az újabb irodalom egyes irányzatait, törekvéseit fölkaroló, nem­ régiben alakult Holnap Kiadó, a Fiatal írók könyve című könyvheti antoló­ giájában lehetővé tette. Hogy tehát: kik ők, milyen esztétikai, poétikai erő­ vonalak, gondolkodásmódok vonzáskörében alkotnak, van-e valamilyen éles 48 �határvonal közöttük és az előttük járó arctalanok költészete-irodalma között, egyáltalán, arra a kérdésre, hogy miért érdemelték ki a nagyon is sokrétű dicsérő és elítélő felhangokat egyaránt tartalmazó - harctalan nemzedék el­ nevezést, valamelyest is helyes - bár a dolgozat keretében szükségképpen csak közelítés jellegű - választ, a Holnap Kiadó emez antológiája által fölmuta­ tott összkép tüzetesebb vizsgálata adhat. Harctalan ez a nemzedék legelsőbben azért, mert az elszakadás taktikája és stratégiája, az alkotófolyamat ilyen értelmű alávetettsége esetükben föl sem merült. Szemükben ezek afféle múzeumi dolgok lehetnek és ez tökéletesen érthető, hiszen az alkotó, az alkotás szellemi függetlenségi harcait - miként az iméntiekben fejtegettem - az előttük járók vívták meg; s nem kis áldozatok: költészetek, egyéni és irányzatos poétikák öntudatlan föláldozása árán. Harc­ talan azután a mai huszonévesek nemzedéke azért is, mert létszemlélete és ebből sarjadó poétikája eleve lemondott mindenféle küzdelemről, lett légyen bár szó annak társadalmi-politikai vagy ideológiai-esztétikai vetületéről. De nem jellemzi ezt a generációt az előttük járó nemzedék szubjektivizáló irány­ zatainak szívós, módszeres küzdelme sem, amelyet a személyiség egészének, a szubjektum mélyrétegeinek birtokbavételéért, az önalakú partikularitás törvé­ nyeinek megismeréséért, s e törvények poétikává nemesítéséért folytattak (jel­ legzetes képviselőjeként említem a Tandori nyomdokain haladó Marno Já ­ nost). Különbözőségük kulcsa tehát: gyökeresen más létszemlélet, más létezéstech­ nika: a „minden volt és semmi sincs, és - továbbszőve a gondolatot - minden volt hiábavaló, mert elmúlt, csak a semmi a megragadható, de, mert semmi, hiábavaló” filozófiája. A negatív teljesség poétikája ez, szemben az arctalan nem­ zedék szubjektív, vagy objektív, vagy a kettő között létező rendszerei pozitív teljességének poétikájával. Az üde, mert frissiben megtalált, alkalmazott nihi­ lizmus poétikája a harctalanoké, ami - , s értelmezési vakság volna az ellenke­ zőjét látnunk - nem tagadás, nem elutasítás, nem totális negáció, egysze­ rűen csak a „ nincs helyzet” rezignációmentes, a vesztés-vereség mozzanatát, a tragikus érzéseket nélkülöző tudomásulvétele. A nihilt, a teljes csököttség ál­ lapotát, az értékvesztést, az emberi minőség megsemmisülését nem ők alakí­ tották, nem ők teremtették - ellenkezőleg: ők a nihilhez vezető berendezkedés édesgyermekei, a nihil szülöttei. Mi sem természetesebb, hogy ezt a helyze­ tet tekintik adottnak. Azt tehát, amelyben minden eddigi érték megsemmisült és elenyészett - úgy tűnik visszavonhatatlanul. Eltűntek, szertefoszlottak az egyéni és közösségi tájékozódás, egzisztálás univerzális rendszerei. Kivetendők az eddig érvényben volt filozófiák és mítoszok. A valós, a nemlétezö megtes­ tesülése, az abszurdé, az irreálisé; azaz, az életkereteket megszabó helyzet, s az azt jellemző szerkezet minden nem igazinak a nonpluszultrája, és, mert a nemlétező, a valóstól eltérő, másfajta létet tételező fogalmi és sugallatos rend­ szerek - a teorémák, filozófiák és mítoszok - a nem létező, tehát a nem valós igazit formulázzák, mindenféle értékviszony, egyáltalán, mindenféle viszonyí­ tási, vonatkoztatási rendszer megalkotása lehetetlen. S mert nincs a valósat igazival szilárdító értékrend, a hasonlítás is értelmét veszti. A metafora meg­ hal. Ebben a negatív teljességben egyetlen metaforikus lehetőség marad csu­ pán: az Én univerzalizálása. Miáltal azonban éppen saját magát semmisíti meg: 49 �a teljességé, a lét egyedül és kizárólagosan érzékelhető valóságává tágított sze­ mélyesség, a parttalanná vált Ego, éppen Én-szerűségét, a csakis és kizárólag erre/arra a személyiségre, jellemző karakterjegyeket veszti cl. A harctalan nem­ zedék tehát ilyen vonatkozásban is gyökeresen különbözik az előzőtől. A leg­ először és legérzékletesebben Szőcs Géza, később mások, Egyed Péter, Kukorelli, Garaczi, Marno által alkalmazott módszer ugyanis természetét tekintve más. Sommázva: lényegítsd metaforává egzisztenciád, személyes helyzeted. Légy bárhol, s légy akárki, ez az az egyetlen metafora, ami értelmet ad mindennek. A lét pótolhatatlan, helyettesíthetetlen hasonlatává válsz így, párhuzamos lét­ té, teljességé, amely nem csupán viszonyított, de mássága föladása nélkül vi­ szonyító is egyben. Viszonyító - azaz értékrendet tételező, abban mozgó, és azt már csak a megállapítás finomítása végett írom ide, hogy a megőrzött másság, az Én-karakter eltérő módokon tűnik föl a példaként említett költőknél: Szőcsnél és Egyednél a tudat, az intellektus mássága, míg Kukorelli, Garaczi, Mar­ no esetében az automatikus, reflexszerű tudatmozgásokon uralkodó érzékelés - következésképp az ennek megfelelő nyelvi megjelenítés - mássága dominál. A „harctalan nemzedék” lét-metafórájának ez az Én-feloldó természete az önalakú partikularitás kiküzdött poétikáján és poézisén túli, a parttalan parti­ kularitás költészetének megteremtését segíti elő a Fiatal írók könyve szerzői­ nek munkáiban. Ezt pedig, a parttalan partikularitás „eszméjének” és költé­ szetének, művészetének megteremtését, fölfoghatjuk úgy is, mint az évezredes szekularizációs folyamat megállítására, visszafordítására való törekvést. A le­ bomlott, részeire hullott és részei elrothadásával egészében is megsemmisült Minden után, a Minden utáni Semmiben a Minden előtti állapotba, valamiféle kozmikus ősegység harmóniájába térhetünk vissza - bontják ki ezt az eszmét a generáció teoretikusai. Föltételezem, hogy lesz olyan méltató olvasó, aki az egzisztenciafilozófia - minden máshol hasonlóan ugyancsak jókora késéssel „begyűrűző” - hatásának tudja be, azzal magyarázza, abból vezeti le a harctalanok lét- és alkotásfilozófiáját. Természetesen ez az értelmezés is igaz amennyire érzékelhetem, még csak nem is a heideggeri, sokkal inkább a kierkegaardi hatás a jelentős - ám ez nem kérdőjelezi meg, ellenkezőleg, erősíti, jelenségként „igazolja be” az utóbbi hat-nyolcezer év történelme szekularizáci­ ós megatrendjének létét. Kifejezetten ezt, az ilyenfajta értelmezést támasztják tehát alá a Fiatal írók könyve publikációi. Különösen a kötetnyitó poéma Darvasi László Pompejije és az egész kötet megalapozását nyújtó, s ebben a „nemzedéki” teoretikus vizsgálódást is elvégző Tört kagyló című esszé, az antológia egyik legizmosabb­ nak tűnő tehetsége, Károlyi Csaba munkája. A Minden utáni Semmiben a Min­ den előtti állapotba visszatérni. Visszafordítani, de legalábbis megállítani egy évezredes szekularizációs folyamatot, írtam föntebb, s Károlyi filozofikus is­ kolázottságú, poétikusan is szabatos mondatainak egyike - „A vég, amely titokzatos kezdet.” - akár kulcsmondata is lehetne, fejtegetéseimnek. Ugyanez a gondolatiság szabja meg a másik, igen sokat ígérő teoretikus, H orkay Hörcher Ferenc munkájának. A lélek sötét éjszakája című esszéjének kereteit, jóllehet közvetítőanyaga a szinkretizmustól áthatott keresztény misztika. Károlyi eszté­ tikai-ismeretelméleti nyomvonalon haladva. Horkay Hörcher pedig művelődésés irodalomtörténeti közegben - a Hamvasi útmutatást, s a katabazisz-„elméletet” követve - ugyanarra a végkövetkeztetésre jut: „A semmi prófétája tehát egyben a minden prófétája is.” 50 �Több-kevesebb megszorítással, szinte a kötet minden poétájára ez a szelle­ miség jellemző. Elsőül és legkivált Háy János és Kurdi Imre versvilágában tű­ nik fel; Háy Meinsen-ciklusát ilyen értelemben akár a nemzedék fölfogását megverselő filozófiai tankölteménynek is nevezhetem, hasonlóképpen a már említett Darvasi László Pompeji-jéhez; s a tanköltemény szót ezúttal nem el­ marasztaló felhangokkal használom. A versek szóródása egyébként nagy természetesen. A versíró mesterséget, a szakma kis titkait, látványos fogásait többé-kevésbé mindannyian jól elsajátították. Ez azonban ismét nem pejora­ tív megállapítás. Nem rímfaragók, verskovácsok ők. S úgy tűnik nekem, hogy az elmúlt és mostani évtizedeket is egybevéve, ez az első költőgeneráció, amely egységesen az elvont gondolkodás költészetét képviseli. Ezek a lírikusok ké­ pesek a színtiszta szellemi létezésre - empíria, érzelem, történés, mind, mind szellemi mozzanatként épül be alkotásaikba - a vers tehát ilyenképpen lét­ mód, létezéstechnika, nem állapotmeghatározó, nem indulatszócső, nem sugal­ lat, nem szószerészkedés, nem rímbeszedett publicisztika. Ennek fényében érthető, hogy mintaválasztásuk, szakmai tájékozódásuk ke­ véssé köti őket a magyar irodalomhoz; költészetük előképeit inkább a német, az angol-amerikai, s a francia líra nagyjai között kell keresnünk. R. M. Rilke neve mindenképp’ idekívánkozik, azután Eliot-é, Celan-é, a Valéry-é, de a skála természetesen sokkal gazdagabb ennél. Mint az imént is utaltam rá, mindőjükre jellemző az erőteljes intellektualizmus, ami hol ilyen, hol olyan modulációban tűnik föl. Háy János Rilkén iskolázott, halk tónusokba oldott érzelmekkel átszínezett, Kurdi Imre érzéki képekkel dúsított, Kurdi Fehér Já ­ nos szemantikai-logikai irányba tájékozódó intellektualizmusa nyilvánvalóan más és más verskarakter felé viszi majd ezeket az alkotókat, mint Darvasi Lászlót historizáló, kultúraközpontú univerzalizmus-igénye - emiatt azután talán ő az egyetlen a kötetben, aki a kifejezés valódi értelmében posztmodernnek nevezhető - , vagy Lázár Júliát érzelemgazdag, bensőséges, Ujjnyomok című kötetéhez képest letisztultabb, egyszersmind nyitottabb, élményközpontúbb, a klasszikus formában tökéletes kifejezésmódra lelt intellektualizmusa. Ismét más kifutást sejtet Szijj Ferenc gnómát és haikut idéző-ötvöző kontemplációja, Polmaniczky Szilárd klasszikus avantgárdra emlékeztető nyelvisége. Solymosi Bálint fanyar, groteszk nyelvi és képi humort verspoénokba elegyítő szikár gondolatisága, s végül megint csak más választási lehetőséget rejt Krausz Ti­ vadar hetyke vagabundossága és Balog József érzéki mozzanatokat kompozíciós elemként alkalmazó, szociális és politikai indulatú-töltetű tájékozódása. És itt nyomul gondolataink közé a kérdés: ha ilyen határozott egyéni voná­ sokkal jellemezhetők ezek a költők, miért, hogy az antológia verseinek olvas­ tán az az érzésünk, mintha mindegyre ugyanaz a hang szólna, csak épp más-más regiszterben, más és más effektek kíséretében? Ez volna a magyar költészet­ ben oly régóta várt nemzedéki hang, az azonos létszemlélet egyöntetű artikulálása hangzana itt föl? Az elméleti, a poétikai érvek emellett szólnak. Ám, aminek említése nélkül nem válna teljessé az eddig festett kép: a kötet költő­ inek és verseinek világa nemcsak az intellektualizálás miatt azonos, élményeik is egy tőről metszettek. Létezésük szélárnyék-lét. Világuk az üde üvegházi csend világa: mutatványok üvegfal mögött. Látjuk a szájmozgást és értjük a szót. Hang nem hangzik. A jelentés jelent - de nem mutat. Nincs vonatkozási rend­ szer. A szó semmire sem utal, azaz, épp a semmire utal, űrre, hiátusra, amely­ ben lebeg, s amelyben lebegve vonatkozási „rendszere” önmaga. Az önmagát 51 �állító szó költészete ez, ahogyan Károlyi fogalmazta: vég, amely egyben titok­ zatos kezdet. S, hogy ez a kezdet a nemzedék költészetében bontakozik-e ki, vagy elkövetkező generációk poézisében lelünk majd rá - annak ellenére, hogy némelyiküknek, mint például Háy Jánosnak, vagy Lázár Júliának önálló kö­ tete is kézbevehető már - e pillanatban megválaszolhatatlan. Mindenesetre: a kritikusok azon része, amelyik az elmúlt évtized költőin köszörülte-próbálgatta esetenkint meglehetősen ósdi fegyverét, sznobsága szé­ dítő magaslataira emelkedve az élményköltészet hiányát vádként fogalmazta meg például az arctalan nemzedékkel szemben, alighanem dús prédára lel majd ezen kötet olvasásakor. Túllépve most azon a kérdésen, hogy születhet-e egyáltalán valamirevaló mű másból, mint írója valamilyen élményéből; túllép­ ve tehát az „élményköltészet” zavaros, ám némely körökben bizonyára szent borzongással és áhítattal kiejtett és hallgatott kifejezésén, amely föltehetően az egyes poézisek közvetlen tapasztalati anyagának szűkösségét hivatott megje­ lölni; elhagyva tehát ezúttal a kérdéskör tüzetesebb vizsgálatát, annyi bízvást megállapítható, hogy a „harctalanok” empíriaanyaga - értve ezen az egyes költők, konkrét köznapi élményvilágát - a versek szövedékéből aligha fejthető föl. Könnyebb e pillanatban kimondani azt, hogy milyen általános tapasztalat, mi­ lyen eszmei megfontolás fűzi őket egybe, mintsem lehetséges, jövőbeni költői világukat, e mostani csírák, hajtások ismeretében leírni. Azt azonban a tévedés kockázata nélkül írhatom le: bizonyos, hogy e nemzedék költői kemény küz­ delmekben nem próbáltattak meg. D e: kérhetem-e a meleghá­ zában dolgozgató kertészt, hogy harctéri modorban, zord zsoldosként bánjék növényeivel? S még: vajon nem az emberkertészés ideje érkezett-e el századunk végére? Ha igen, úgy ez a nemzedék sem „ússza meg” próbatétel nélkül a parttalan szubjektivitás poétikájának minden bizonnyal ki kell egészülnie az emberi minőség poétikája konkrét történelmi és személyes dimenzióival. Szükségünk van tehát erre a költészetre, a személytelenség, a Semmi költé­ szetére, hogy benne, vagy belőle a Minden poétikus képessége szülessen meg, s nyerjen értelmet. Tény, hogy ez a költészet nem, vagy csak igen nehezen ír­ ható le a hagyományos kategóriákkal. Se az írások, sem mögöttes tartományuk nem körvonalaznak egy akármiféle, de mégis valamilyen létszerkezetet. Ilyen nincs, nincs tehát benne az egyén (a költő) számára kijelölt, vagy meghódí­ tandó hely, pont, szerepkör. Nincs létszerkezet, csupán létezés van, s ez a lét az önmagát állító szó képében jelenik meg előttünk. S abban van, abban léte­ zik a szót nem állító, nem kimondó, hanem a létezésre alkalmazó költő. Nagyjából hasonló jellemzés adható a prózaírókról is. Kis Zoltán a magyar próza blöffölő, blődliző válfaját kifinomult, cizellált, a borghesi ontizmussal ka­ cérkodó geg-prózává nemesítette itt közölt írásában. Podmaniczky Szilárd vers­ prózája a végletig viszi a jelentésnélküliséget, Kósa Imre pedig viszonylag ha­ gyományos mondandót, életérzést ötvöz a modern írástechnikákkal. Színvona­ las kispróza Kalász Istváné is. ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy köl­ tőként miért nem szerepel az antológiában. Eddig közölt versei egyértelműen tehetségéről vallanak. S, ha már hiányérzeteimet fogalmazom; tudom, hogy számos személyes és objektív oka lehet, mégis otromba foghíjnak tartom a hu­ szonéves teoretikus-kritikumgárda egyik meghatározó egyénisége. Keresztury Tibor mellőzését. Mint, ahogyan azt is csak hiányként tudom érzékelni, hogy ugyane nemzedék máris markáns kritikusa - , mert Körössi P. József mellett ő is válogatója-szerkesztője ennek a kötetnek - Takáts József írásai, valamilyen 52 �félreértelmezett etikusság nevében, kimaradtak az antológiából. Nélkülük min­ denképpen csonka a kötetben nyilvánvalóan a reprezentativitás igényével föl­ mutatott szellemiség. Amelynek a posztmodernizmushoz - megítélésem szerint - nem sok köze van, legfeljebb annyi, hogy időben utána alakult ki. Így hát nem értek egyet a kötet szerkesztőivel, akik szerint „ a posztmodern szónak ők” a Fiatal írók könyve szerzői „adnak először világos, vitathatatlan értelmet.” Nos, legfeljebb a poszt-posztmodernizmus kifejezésnek adnak, adhatnak tartalmat-jelentést - ennek kifejtése azonban már egy másik dolgozat feladata lehet. 53 �HANDÓ PÉTER Dávid Philoktetés Előttem sír, behorpad a táj valami készül, valami vár. Szemben állok az erősebbel, Remeg bennem a szinte-ember. elveszett erős szavam emlékét égre tartva meredek mint a balta mielőtt fába zuhan 1989. júl. 23. 1989. jan. 21. Odüsszeusz Mint ki Ithakába pihenni tér meg, de nyugtalan marad harcban edzett szájon a törpeség bíborszava fölfakad. 1989. aug. 5. P E N D E R IK TAM ÁS láthatatlan elfogyasztott éjszakák süllyedő hajó kifürkészett sziklák közt pocsolyába nézve láthatatlan tenger másik volna jó vagy én megmenekülnek ők is valamennyien idelenn a süketnek dalt ígérő néma és minden rajtuk röhögő valaki holnap vagy én ma 54 ez már nem az elképzelt s megélt szavak más a köd szaga fanyar nyálak gyűlnek burjánzik odabenn a mag kívülről csendéletnek látszik köpni volna jó de nem szabad torzó félig feszült kettőnk közé neked s nekem túl merész akadálynak híd helyett a lealkudott egész �HIDASI JÓZSEF Rendhagyó ballada Vakolathullató magány csontjai között mint elhanyagolt régészeti lelet recsegő csapolású palóc széken üldögél az öreg az udvaron mohás cserép feszeng kerekes kút árnyékában hosszú útra készül gazdája tekintetét választotta menedékül peregnek a filmkockák bölcsőt ringat a nyári ég fakult kabátjának rézgombjai őrzik múltjának csákányos emlékezetét roggyant törzsű diófa elfáradt ága szomorúan hajlik a kerti világra elvetélt a föld kalászba többé nem szökhet a búza sóként a gond virágot terem rajta mozdul a test ősz feje hátrabillen pillantást igazít a könyörtelen idő álmodó diószem szétporlik öklében és szoborrá válik a hűséges széken bozontos pulija egyedül maradt gazdája szénporos leikével világgá ment a kertek alatt. �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y A befogadás után PALACKPOSTA III. H a Debrecen nem tízezer kilométerre lenne ide, más szóval, ha elju­ tottam volna a debreceni irodalmi napokra, nem a nyugati magyar iro­ dalom történetéről beszéltem volna - „a kirekesztéstől a befogadásig” , ezt indítványozták a rendezők - , inkább napi gondjaimról, pontosabban ar­ ról, hogy mi lesz irodalmunkkal a visszaszámlálás, a befogadás után. Megszűnik-e most, hogy a nyugati író és a hazai olvasó végre valahára egymásratalált? Érdemes lesz-e ezentúl magyar szépprózát, verset, esszét kiadni Nyugaton? Nézegettem az elmúlt hónapok termését, a legfontosabb nyugati ma­ gyar könyveket. Mintha máris láthatók lennének rajtuk az átrendeződés jelei. A z első megfigyelés: a termés megcsappant. Íróink magyarországi kiadóknak küldik kézirataikat. Megszaporodtak az idegen nyelvekre le­ fordított, vagy kétnyelvű kötetek. Szerzőik nyilvánvalóan úgy vélik, hogy új életteret kell találniok, ha már megszűnőben a nyugati magyar iro­ dalom. Ugyancsak gyakoriak a könyvek, amelyeket a rendteremtés, a leltárkészítés szándéka hozott létre: a búcsúkötetek. Természetes, hogy az irodalom, a tudomány, a művészetek dilettánsai, azok, akik számára az új Magyarországon se lesz nyomdafesték, to­ vábbra is vadnyugati végváraikból pufogtatják tragikomikus szamársá­ gaikat. Természetes az is, hogy vannak, akik úgy érzik: számukra későn jött a változás, és továbbra is saját zsebből, félezer példányszámban nyomtatják ki írásaikat. Meg kell érteni őket: már Cs. Szabó figyelmez­ tetett arra, hogy az emigránsok mélyen megbántott, sértett és sérült em­ berek. Lássuk hát az új, a „befogadás utáni” nyugati magyar irodalom első fecskéit, amelyek itt fészkelődnek trópusi könyvespolcaimon. A chicagói Mózsi Ferenc kétnyelvű verseskötete három művész mun­ kája. A z írásokat Kolumbán Miklós fordította angolra és Selmeczi Zsolt grafikái hozzák az olvasáshoz közelebb. E gy szó mint száz, itt minden a borítólap, a papír, a halványzöld betűk, a fordítás, az illusztrációk, az előszó - a maguk hatékony eszközeivel a versek jobb befogadását se­ gítik. Hogy az eredmény mégsem meggyőző, az semmiképpen sem a kitűnő nyomdai munka, a finomvonalú rajzok, vagy az inspirált fordítás hibája. Mózsi Ferenc nem ismeri kétségtelen tehetsége természetét és hátrányait: a Tízparancsolatra és a Mantrákra épülő versciklusában olyasmibe vágott, ami enyhén szólva nem fekszik neki. D e ne vágjunk a dolgok elébe. „M ózsi Ferenc költészetének alanya, tárgya és verseinek történései színhelye a világrendi szerepkörrel felruhá- 56 �zott nyelvkultúra és annak előkelő játékszabályai” - így indít az előszó. A macska felfordul, az olvasó azonban nem hagyja magát. Megtudja így, hogy „a vers... az egymást kiegészítő és megszüntető paraméterek randomizált végösszege” , hogy „a Tízparancsolat és a Mantrák... szembehelye­ zését... csak az egész ciklus szempontjából utólag kikövetkeztetve tételezhetjük fel...” és így tovább. A meg nem emésztett tudást nehéz formába önteni. Ahhoz, hogy valaki magyar nyelven szólaltassa meg a T ávol-K elet világát, nem mindennapos nyelvi fantázia, leleményesség szükségeltetik, egy olyan géniusz, amellyel Kaslik Péter nem rendelkezik. D e lássuk magukat a verseket. A Tízparancsolathoz fűzött kommen­ tárokat, képzavarok, stílustörések, logikai bakugrások ékesítik. A költő hol „hályog-hálóval” halászik, hol „Csíkot hasít a vélt törvények visszhangosított hátából” . Spirituális téma nehezen tűr meg bántóan prózai kifakadásokat („am i a tiéd az enyém is, de az enyémhez semmi közöd” ), vagy éppen az apacsnyelvből vett („leültem ” ) igét, és az olyan kültel­ ki szellemességeket sem, mint „nem szép öröm a káröröm, de hasznosít­ ható” , hogy „csak barátok vannak, és a másik fele, mely nem az” , esetleg hogy „az odaadástól nem kapott még senki szívhurutot.” Mózsi úgy­ látszik még nem döntötte el: Mózes vagy Móricka műve a Tízparancsolat. Van azután itt még bőven tudálékosság: „a spirituális struktúra hiá­ nya” , vagy „a célzatosság anyagilag utolérhetősége” , a versben számom­ ra, elszomorító. D e talán nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy költőnk nem tud újat mondani, és így akarva-akaratlanul közhellyé teszi, banalizálja a Tízparancsolatot. Lírai vers - régi igazság - csak a legritkább esetben ma­ gyarázkodik. Ha mégis, a költőnek alaposan fel kell készülnie. Esetünk" ben el kell olvasnia, hogy mást ne mondjak, Fray Luis de Leon-t , a misztikusokat. A z Imantra kétnyelvű kötete — melléfogás. Más kérdés, hogy csak azzal eshet meg ilyesmi, aki megújhodásra törekszik, aki bátran és el­ szántan keres. Tiszteletre méltó alapállás. Biztos vagyok benne, hogy Mózsi Ferenc tartogat még a számunkra meglepetéseket. Kellemeseket. Válogatott verseit az idén adta ki Kecskeméten az Erdei Ferenc Mű­ velődési Központ, de hévízi házában, már öt év óta működik a Csokonai Asztaltársaság. A kör alapítói és vendégei között, Dedinszky Erika, Csurka István, Zalán Tibor, Bertha Bulcsú nevével találkozunk, irodalmi díját olyanok nyerték el, mint Takáts Gyula, Fodor András és Csengey Dénes. Az idén pedig, fennállása ötödik évfordulóján, takaros kisantológiával jelentkezett a Csokonai Asztaltársaság. H a valaki, akkor a fribourgi Major Zala Lajos megtalálta a helyét a magyar irodalom atlaszán. Annál meglepőbb, hogy új versesfüzete, a Sursum Corda, változatla­ nul a müncheni Aurora kiadásában (gyakorlatilag önkiadásban) jelent meg, csakúgy mint eddigi tizenkét magyar és hat francia nyelvű kötete. A kecskeméti válogatás eljutott a magyar olvasóhoz, árulják a boltosok. Mi szükség akkor erre a nyugati füzetre? 57 �A költő elhatározásában feltehetően szerepe van a rutinnak, a rend­ szeretetnek. Megszoktuk: minden két évben megszületik egy-egy új Ma" jor Zala-kötet. Hűség, a szellemi törzshöz való ragaszkodás: költőnk egy­ szerre Göcsej fia és fribourgi Dzozet. Azt mondtam, megtalálja a helyét. Gyanítom, azonban, hogy nem volt zökkenőmentes ez a visszatalálás. M ajor Zala Lajost csak fenntartások­ kal fogadta be a magyar irodalom. Mint jelenséget, kétségtelenül. Mint értéket? Nem tudom. Elism erjük, hogy a fribourgi költő új témákkal gazdagította a ma­ gyar költészetet. (Elszomorítóan szegényes szerelmi szókincsünk bővíté­ séért ki is érdemelte a „legnagyobb alpinista” címet.) Kezdünk rájön" ni, hogy igaza volt: a „magyaros szemérmetesség” inkább kinyomatja a trágár szavakat, nehogy a szerelmet néven kelljen neveznie. Am i politikai költészetét illeti: ki emelt szót Erdélyért, nem a mai konjunktúrában, ha­ nem húsz évvel ezelőtt?! Mindez igaz. D e befogadtuk-e magukat a verseket? Nem hiszem, és talán ez magyarázza a mostani újabb Aurora-kötetet. Postscriptum: a Sursum Corda az erdélyi Plugor Sándor döbbenetesen szép, finomvonalú rajzaival illusztrálja M ajor Z ala 1984-es versét, az Énekek énekét. Ezt félszáz új szonett követi, az érett férfi himnusza a szerelemhez. Hogy milyen költő M ajor Z ala Lajos? Rendhagyó, kétségtelen. Magányos: „N incs pokol csak a szeretetlenségben... E gy magány van : az Isten nélküli” - mondja az egyik új szonett. Lehet szeretni, vagy nem szeretni. Irodal­ munkból kiiktatni nehezen. Borbándi Gyula esszékötetét kétségen kívül a leltározás szándéka hív" ta létre. Tizenegy tanulmányát 1974 és 1988 között közölte a müncheni Új Látóhatár. Így együtt azonban megsokszorozódik az írások hatása: az olvasó döbbenten tapasztalja, hogy hiába tud belőlük betéve egész bekez­ déseket, gondolatmeneteket, a végeredmény mégis egy új felismerés. A diákosan szerény Borbándi Gyula nagy példaképeit is felülmúló közíró­ vá nőtte ki magát müncheni emigrációja negyven éve alatt. „Nyugaton élő magyar íróként mindig arra törekedtem” - írja elősza­ vában - „hogy ez a távolság ne érződjék munkáimon.” É s másutt: „A m i­ kor (az emigráns) a valóság felmérésével és elemzésével foglalkozik, he­ lyesen teszi, ha tekintetét csak a nyers tényekre és a reális lehetőségekre veti.” Normáihoz ez a józan, tárgyilagos - halk szavú, de határozott gon" dolkodó - , új kötetében is következetesen ragaszkodik. A korona és a köztársaság, a magyar szentkorona hazatérését üdvözli 1978-ban. 1982-ben megbékélést, „gyümölcsöző és áldásos szereposztást” javasol a külföldi és a honi magyarság között. 1986-ban figyelmeztet arra, hogy „a közvetlen és fő veszély nem a jogfosztás és a nyílt terror esetle­ ges visszatérése, hanem sokkal inkább különböző társadalmi betegségek keletkezése és terjedése.” Magyarország és a magyarság című tanulmá­ nyában megjósolja, hogy a gazdasági reformokat rövidesen politikaiak követik. A Jászi Oszkárról, Bibó Istvánról. Gombos Gyuláról és Kovács Imréről szóló visszaemlékezések közül kiemelkedik az utóbbi. A nagybeteg po­ litikus utolsó napjairól szóló írás felcsillantja, Borbándi Gyula nem min­ dennapos szépírói erényeit. Szűkszavú, tömör, drámai írás. Épp ezért megható, mert olyan szemérmes, mert olyan visszafogott. 58 �A z Í gy írják a történelmed két tanulmánya kemény ítéletet mond ha­ zai történetírásunk felett. Ám Borbándi még itt is szakítani tud az emig­ ráns közírótól elvárt mindent-tagadással, örömmel nyugtázza a javulásra utaló mégoly halvány jeleket. A z emigráció (és a müncheni rádió) kör­ nyezetében nem kis bátorság kellett hozzá: megdicsérni a magyarországi eredményeket. A kötetet két napló zárja le: egy 1976-os amerikai és egy 1987-es ma­ gyarországi utazás jegyzetei. Az amerikai út tragikomikus részletei elle­ nére is nosztalgiát ébreszt abban, aki átélte az emigránssors évtizedeit. Így nyüzsögtünk, szomorkodtunk, amikor még minden a helyén volt, a vas­ függöny, a rab K elet és a vad Nyugat. Azóta? A z ország nem várt ránk, felszabadította magát, mi pedig akár haza is mehetnénk. Azzal, hogy mégsem tesszük, elismerjük, hogy a hőskornak vége, nyugati pol­ gárok vagyunk és magánemberek, nem hősök, nem áldozatok. Az 1987-es Magyarországi útijegyzetek-ről felháborodottan nyilatkoz­ tak még Borbándi legközelebbi munkatársai is. „O lyan tárgyilagos, hogy nincs benne se szív, se lélek” - mondogatták. A többség azt kifogásolta, hogy az író túl rózsásnak látja a magyarországi állapotokat. Ezt egyéb­ ként szerzői jegyzet közli az olvasóval a 222. oldalon, amely - kis em" lékeztető a cenzúrára! - fehéren maradt. „A rró l számoltam be, amit láttam, hallottam, megfigyeltem” - teszi helyére az író a dolgokat. Am i pedig az útijegyzetek hangját illeti, ez az írás nemhogy száraz lenne - érzelmes utazás! „M inél tovább va­ gyok Budapesten, annál inkább érzem, hogy mennyire szerettem ezt a v á ­ rost.” Engem szűkszavú, regisztráló budapesti sétáival Borbándi - mi­ tagadás - mélyen meghatott. Í me egy könyv, amelyet minden tájékozódni kívánó magyar értelmi­ séginek illene elolvasnia. Csak remélhetjük, hogy hamarosan M agyaror­ szágon is megjelenik, a világos beszéd szeretetére, realizmusra és türelem­ re okítva népieket és urbánusokat egyaránt. 59 �valósá g unk ALULLÉVÖ K Csak a csoda! Magyarország legveszedelmesebb társadalmi gondja ma a „cigánykérdés” . A gazdasági és szellemi megnyomorodás olyan állapotában vagyunk, ami bárhol, bármely pillanatban az ellenőrizhetetlen sötét erők fölszínre törését szülheti. Magyarul és pontosan: az országot megint elérte a pogrom veszedel­ me. Ez mindenki számára nyomorult és kilátástalan. A szörnyeteg itt már minden lélekbe belepetézett. És a társadalomnak ebben az állapotában Diósi Ágnes megjelentetett egy könyvet Cigányút címmel, amelyben egy elképesztő fegyvert vetett be a szörnyetegség ellen. Talán nem gondolta ki tudatosan, csak megérezte: „ha egy nép lelkei nem tudtak kimozdulni a középkorból, akkor már csak a szentek fegyvere segíthet.” Diósi Ágnes nem papol, hanem belefeszül a könyvébe. Azt mondja: „szeressétek a cigányokat, mert másképp hiábavaló” . A szeretet fegy­ verét veti be egy olyan országban, ahol - tegnap hallottam - a halálra ítélte­ ket egy parcellába temették az állatkerti dögökkel. Beszélgetésünk elején azt fejtegettem, hogy a legkisebb „esemény” bekövet­ kezése is, évtizedekig hagy majd nyomot az emberek lelkében, de azokéban is, akik még meg se születtek. - Ez egy nép saját önbecsülését taposná le. Egy olyan országban élni, ahol ilyesmi megtörténhet, senkinek se jó. Rettenetesen megalázó. Ha egy nép elfogadja a koncot: itt vannak ezek, akiken levezethetitek az indulataitokat hát ez arra a népre rettenetes hatással lesz. Ha ezt fogadják el ahelyett, hogy a valódi okokat keresnék... - Engem sokan vádolni fognak azért, mert a bevezetőben pogrommal ré­ mísztgetek. Azt hiszem, abban egyetértünk, h ogy az ilyesmi sohasem élőfel nél­ kül való. - Írtam a könyvemben a telepfelszámolásokkal kapcsolatban néhány modell­ ről. Egyszerűen tendenciaszerűen valósul meg az, hogy akik teljesen hitelkép­ telenek, öregek, betegek, nyomorékok, munkanélküliek, azokat valamilyen mó­ don betelepítik rettenetes gettókba... - Amiről ön beszámol, de egyéb tapasztalatok is azt mutatják, hogy a rendőrség cselekedeteit eléggé sötét erők mozgatják. Én őrökön csodálkozom, hanem a vezetőiken. nem is a kisrend- - Sorozatos, hogy amikor a rendőrség brutalitása ellen az emberek följe­ lentést tesznek, akkor a katonai ügyészség a sértettekből vádlottakat csinál. Vagy hatóság elleni erőszakkal, vagy hamis vád bűntettével vádolják őket. Éppen tegnap volt Miskolcon egy tanácsülés, amelyiken elfogadták egy olyan telep tervét, amely egy mocsaras területen lesz a városon kívül. Har­ minc négyzetméteres szoba-konyhás lakásokba akarják telepíteni a városból 60 �azokat a cigányokat, akik nem tudják fizetni a közüzemi díjakat. Első menet­ ben meg lehetett támadni ezeket a terveket, mert a törvény által előírt mini­ mális követelményeknek se feleltek meg. Például nem volt a víz a lakásokba bevezetve. Most ezt úgy módosították, hogy, na, akkor a vizet bevezetik. Egyéb­ ként fantasztikus költségekbe kerül majd a vízvezeték, de azért megcsinálják. - Vécé lesz a lakásokban? - Dehogy, valahol kint. - Ez azért különös, mert, amikor mi a romániai falumodernizálás” már elkészült mintaházait mutatjuk, a tévékamera nem véletlenül nézi sokáig úgynevezett „mellékhelyiségeket”. az - Buszmegálló egy kilométerre, iskola három kilométerre. És erről ma már tanácsülési határozat van. Ha ezt megvalósítják, akkor ezeket az embereket végképp deportálják oda. Végképp ki lesznek szolgáltatva, ettől kezdve bármi megtörténhet velük. Mint, ahogy ez megtörtént a dorozsmai telepen, Hajdúhadházán és számos helyen. - És ez minta lesz. Mert, ha ott ezt így lehet... - Egyre többen nem fogják tudni fizetni a közüzemi díjakat. - Aztán lapátra kerülnek a sokgyermekesek, a munkanélküliek, a kegydíja­ sok. A szegények. Ez nem cigány-, hanem emberi jogi kérdés. - Egy az egyben. - Akik olvasták az ön könyvét, azt mondják, tankönyvként kellene kezelni. Úgy tűnik, az értelmiség egy részében van hajlandóság a megismerve közeledés­ re. Ön érez valamit ebből a közeledésből? - Éppen tegnap mondtam a kollégáimnak, hogy szinte azt érzem: amilyen arányban növekednek az indulatok, olyan arányban növekszik az értelmiség körében a radikális szolidaritás. Az a szemlélet, hogy csinálni kell valamit, mert ez tűrhetetlen és egyszerűen nem lehet hagyni. Mert a saját méltóságukról is szó van. Kaptam olyan levelet, amelyben azt írták, hogy „magyarként és értelmiség­ ként is helyettem végzett el valamit, amire nem lettem volna képes, noha fel­ tétlenül elvégzendő” . Sokan nem fogalmazzák ezt így meg, de érzem a leve­ gőben, ahol megfordulok, ahol beszélek, ahogy közelednek felém. - Számomra az a kérdés, hogyan lehetne csökkenteni a félelemérzetet. Mert az is nyilvánvaló, hogy a cigányok agresszivitása és brutalitása is félelemből fakad. - Az ellenük elkövetett agresszivitásból. Minél alacsonyabb életszinten él egy ember, annál inkább kontroll nélküli az agresszivitás. Csak a megismerés csökkentheti a félelmet. - Talán tehetnének valamit, a mainál többet, a már nemzeti intézménynek minősített hordozóeszközök, a rádió és főleg a televízió. - Vannak kezdeményezések. Rádióban cigányfélóra. A tévében néha egyegy dokumentumfilm. De hát, amit a tankönyvről mondott..., erre már régenrégen szükség lett volna. - Az ön könyve irodalom. Ennél talán még részletesebbre... - És tudományosabbra... Persze! Amire szükség lenne ahhoz, hogy például egy pedagógus fölvértezze magát. Mert fog cigánygyermekeket tanítani. Ma úgy kerültek az iskolába tanítani, hogy semmiféle ismerettel nem rendelkeznek. Csak félelmekkel, mendemondákkal, előítéletekkel. - Félelmetes ez a patthelyzet. Azt hiszem, a magyar társadalom kudarca 61 �a cigánykérdésben kristályosodik ki. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé súlyos és undorító az, ami a nyugdíjasokkal és a fiatalokkal történik. Itt vannak például az állami gondozottak - többségük talán cigány. Ami velük tör­ tént itt évtizedeken keresztül, az kimeríti a kollektív állami bűnözés fogal­ mát. Pedig abból a sok tízezer cigánygyerekből, akik a jóságos államapuka keze alatt felnőttek, ma vezető cigányértelmiségi réteg l ehetne. Miféle lét határozta meg az ő tudatukat a „ marxista” vezetésű államban? - Ha valóban olyan káros lett volna az a hatás, ami a családban érte őket, és, ha az állam valóban garantálni tudta volna, hogy az a hatás, ami az inté­ zetekben éri őket rendkívül pozitív, akkor óriási eredményt kellett volna föl­ mutatni. Ezzel szemben a fiatalkorú bűnözők zöme közülük való. A jobbik eset­ ben valamilyen, az iparnak hasznos hiányszakmát kapnak, a rosszabbik esetben semmit. - Egy magát szocialistának nevező állam koldusokat és bűnözőket nevel a rábízottakból. - Egyszer föl kell tenni a kérdést: hogy van képe egy ilyen társadalomnak szocialistának nevezni magát? - Szeretnék valami jót is hallani. Valami példaértékűt. Például a lakás­ kérdésben... - Ez azért megoldhatatlan, mert az egész magyar lakáskérdés megoldatlan. És az egész magyar iskolaügy megoldatlan. És még sorolhatnám, mi minden megoldatlan. A cigányok ügyét nem lehet mindezektől elvonatkoztatni. - Nincs olyan minta, ahol a jó szándék, az értelmiségi felelősségtudat... - Hát az kevés. Az nagyon kevés. Értelmiségi jó szándék van... - De hátha az apparátcsíkokban is találunk! - Itt nem eszmei akadályok vannak, hanem az objektív valóság sokkal keményebb akadályai. Nekem sajnos nincsenek receptjeim, és én nem tudok követendő modelleket példának fölhozni. Mert nem látok ilyeneket. Azzal együtt, hogy vannak jó szándékú értelmiségiek, vannak kitűnő pedagógusok, akik nagyon jó szívvel foglalkoznak a cigánygyerekekkel... Hát persze, hogy van ilyen is! De nem lehet modellértékről beszélni, mert ahhoz mindez na­ gyon kevés. Az általános gyakorlat pedig a tapasztalatoknak ellentmond. - Az egyházak? - Ott is vannak nagyon jó szándékú emberek. Az is kevés. - És legfölül? Egyszerűen nem hiszem, hogy nem lehetne valamit tisztes­ ségesen megoldani egy országban, ha legfölül akarják. Az utóbbi években olyan eget verő baromságokra koncentráltunk erőket, csak azért, mert egy szűk kör akarta... - Amiből már régen meg lehetett volna oldani a cigánykérdést, az oktatás­ üggyel, meg mindennel együtt. És bennem az a kérdés is fölmerül, hogy mitől védnek meg minket a katonák, és mi az, amit megvédenék? És ehhez képest mennyibe kerülnek? - Kíváncsi vagyok, hogy a Magyarországon kiürülő laktanyák mire lesznek jók? - Lesz-e belőlük kórház, iskola, lakás? Vagy marad valamiféle katonai tu­ lajdon? - A környező szocialista országokban ugyanilyen a cigánykérdés, mint ná­ lunk? - Nem teljesen ugyanilyenek a gondok. Jugoszláviában és a Szovjetunióban például már régóta nemzetiség a cigányság. Ez nálunk csak most került elő62 �térbe. Jugoszláviában például sokkal izmosabb a cigányértelmiség. De azért a feszültségek nagyon hasonlóak. Nyugaton is, csak ott jóval kevesebb cigány van. Ez a századokkal korábbi rendeletekre vezethető vissza. Az iparilag fejlettebb nyugati országokban kiadtak a cigányokat kiirtó rendeleteket. Ugyanakkor az iparilag fejletlenebb országok évszázadokon keresztül tolerálták a cigányok életformáját, mert a cigány iparosok munkájára szükség volt. De például a vándorlással hírvivő szerepet játszottak, és erre is szükség volt. - Elég régóta szó van arról, hogy a cigányság nemzetiség lehetne, ha már egyszer az. Ha most ez megvalósul, akkor mi változik? Milyen előnyt hozhat? - Az a baj, hogy már ehhez is késő van. Mert annyi minden elromlott már, és a cigányok olyan súlyos identitászavarban szenvednek, hogy nagyon kétséges ennek a dolognak a kimenetele. Egyáltalán merik-e vállalni? Nem látnak-e benne valami csapdát? Milyen garanciákat tud ez biztosítani? Mert ez jogo­ kat jelent, de ahhoz pénz kell. Ami nincs. Ezért nagyon félő, hogy ez megint csak egy szelep lesz: „na jó, legyetek nemzetiség, legyetek boldogok vele.” - Például a nemzetiségi jog az elosztásban jelenthet valami előnyt? - Persze. De, ahogy az nincs leírva, hogy mit jelent az, hogy „nemzetiség” , azt se lehet pontosan tudni, hogy mit jelentenek a „nemzetiségi jogok” . Ez le­ hetőséget ad arra, hogy mindenki úgy értse, ahogy akarja. Ezért félek attól, hogy ez keveset fog jelenteni. De ez már elkerülhetetlen. Én őszintén szólva, abban bízom, hogy a cigányság, mint nemzetiség fölveheti a kapcsolatot a nemzetközi szervezetekkel. Ez talán pénzt is jelenthet. - Vannak nemzetközi cigányszervezetek? - Igen, persze. De én például az Unescóra is gondolok. Talán kaphatnánk pénzt kultúrára, ha már a magyar államnak erre nincs pénze. - Dehogy nincs. Csak másra fordítja. - Így van. - Szeretném megkérdezni, mi vitte arra, hogy a cigányok ügye mellé álljon? - A saját kisebbségi sorsom. Én ötvenhét éves vagyok, ami azt jelenti, hogy negyvennégyben tizenkét éves voltam. És amikor találkoztam ezekkel a jelenségekkel a cigányokkal kapcsolatban, akkor vegetatív módon váltották ki bennem ugyanezeket az érzéseket, mint amiket akkor átéltem. Attól kezdve ez az én ügyem. - A zsidókról elmondható ma, hogy elindulnak a cigányok felé? - Éppen ma beszéltem valakivel a Zsidó Kulturális Egyesületben arról, hogy kezdem tapasztalni azt, amit nagyon hosszú ideig hiányoltam - a zsi­ dók szolidaritását. Bár az igaz, hogy a cigányok ügyével azonosuló progreszszív értelmiségiek között sok volt a zsidó, de most kezdem azt érezni, hogy nemcsak mint értelmiségiek, hanem, mint zsidók is azonosulnak. L át-e valami reményt arra, fa nélkül kijuthatunk? hogy ebből a tragikus szorításból katasztró­ - Józan ésszel nem. Állítólag Ben Gurion mondta azt, hogy aki Izraelben nem hisz a csodákban, az nem realista. Azt gondolom, hogy egyes népekben van képesség a túlélésre. Nemcsak a fizikai túlélésre gondolok, hanem a lel­ kire is. A cigány népben ez biztosan megvan. A zsidóban is. És a magyarban is! Ennek a jeleit lépten-nyomon tapasztalom. És olyan sok min­ dent túléltünk már. De józan ésszel nézve, reménytelen a helyzet. - Tehát csak a csoda segíthet. - Csak a csoda. A N D R A SSEW IV Á N 63 �G O SZTO N YI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja (1 918-1945) Történelmi közelmúltunk folyamatainak feltárása, objektív tényeinek hiteles bemutatása korunk egyik halaszthatatlan feladata, mely döntően a tudomány művelőire vár. A történészek igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, ki-ki érdeklődé­ se, tehetsége, lelkiismerete szerint, de időnként saját élményeiktől, szub­ jektív benyomásaiktól sem mentesen. A felhasznált forrásmunkák különbözősége, a mindegyre felbukkanó, eddig ismeretlen, mert eltitkolt elkallódott, esetleg más országok archí­ vumainak mélyén őrzött, sokáig hozzáférhetetlen dokumentumok fel­ dolgozása, az. események menetébe való beillesztése több fontos kérdés­ ben megoszthatja a tudomány művelőit. Mindezek következtében egy-egy konkrét történelmi esemény többféle megvilágításba is kerülhet. Meggyőződésünk, hogy azzal járulhatunk hozzá leginkább az ismere­ tek gyarapításához, segíthetjük mások és magunk eligazodását, ha közre­ bocsátjuk a tisztázás szándékával íródott munkákat. E sorok írásakor merőben új történelmi helyzetben vagyunk. Ahhoz a pillanathoz képest, mindenképpen, amikor dr. Gosztonyi Péter megküld­ te szerkesztőségünknek a Nyugaton már publikált párttörténetét. Azóta az MSZMP a régi formájában nem működik, kongresszusa szerint fel­ oszlatta önmagát. Ismét egy fordulópont. Hasznos, ha ilyenkor a hiva­ talosnak minősülő történészi értékelések mellett mások véleményét is megismerjük. Gosztonyi Péternek az ismert és becsült történésznek, a berni Kelet-Európa Könyvtár igazgatójának, tanulmányát ilyen mun­ kának tartjuk. (Szerkesztőség) Hetvenegy évvel ezelőtt, 19 18 . november 24-én alakult meg Magyarországon a kommunista párt. A z elmúlt hetvenegy év alatt nevét és jelle­ gét, illetve programja egy részét többször is radikálisan megváltoztatta. Soroljuk csak fel (a jövőben csak mint Kommunista Pártot említjük): 1 91 8-ban a pártot a Kommunisták Magyarországi Pártjának nevezték. Ebből a Tanácsköztársaság idején, mikor egyesült a Szociáldemokrata Párttal, illetve bekebelezte azt. rövid ideig Magyarországi Szocialista Párt lett. 19 19-ben a pártkongresszus a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja elnevezést fogadta el. Horthy uralomra jutásakor, az illegalitás éveire újra a Kommunisták. Magyarországi Pártja lett, és mint ilyen a Moszkvában székelő Komintern, a Kommunista Internacionálé tagja. A háború alatt a Komintern 1943. május 15 -i feloszlatása után, a magyarországi vezetők a pártot Békepártra keresztelték át, abban a hit­ ben. hogy megtéveszthetik üldözőiket, a Magyar Államrendőrség politikai osztályát. 1944. szeptember 12-én azonban jobbnak látták, új nevet adni, és így lett belőle Kommunista Párt, majd 1944. november 12-én ismét Magyar Kommunista Párt. 1948-ban, amint 1919-ben, pártegyesítés útján beolvasztották újra a Szociáldemokrata Pártot és nevet változtattak. R á­ kosi Mátyás hatalomra kerülő pártját Magyar Dolgozók Pártjának ke64 �resztelte. E z a párt szűnt meg, bomlott szét és tűnt el a történelem s ü l y­ lyesztőjében. 1956. október 23-a után és alig néhány nap alatt, Nagy Im­ re, Kádár János, Donáth Ferenc és Losonczy Géza október 31-én az új pártnak merőben új nevet adtak. Így született meg a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely nevét a sorsdöntő és gyászos november 4-e után is, a magyar sztálinisták ellenvetése dacára - a K ádár János körül alakult csoport a forradalom leverése és a konszolidáció után - napjainkig meg­ tartotta. Hetvenegy év alatt tehát kilenc pártnév! És mennyi pártvezető és mennyi program? Mennyi tragédia és dráma - párton belül és párton kívül - , hogy a magyar nép megpróbáltatásait ne is említsük. A KMP oroszországi megalakulása. A Kommunista Párt Moszkvában 1918. március 24-én alakult meg, mégpedig az Orosz Kommunista Bol­ sevik. Párt magyar csoportjaként. M egalakítói hadifogságban levő, M a­ gyarország területéről származott radikális szociáldemokraták, funkcioná­ riusok, galileista értelmiségiek voltak. Ha nevüket fel akarnánk sorolni, tucatnyi személyt kellene megemlítenünk. Ehelyett hadd említsünk meg Sza­ csak hármat: Kun Béla, aki 1916-ban zászlósként esett fogságba. muely Tibor, az egykori újságíró és Pór Ernő. Ő k voltak a hadifoglyok internocionalista mozgalmának megszervezése során kezdeményezői a „m agyar párt” megalakításának. Ha megvizsgáljuk az alapítók nevét és foglalkozását, rájövünk, nagyon kevés közöttük a munkás. Paraszt szinte egy sincs soraikban. Értelmiségiek, újságírók, ügyvédjelöltek vagy szakszervezeti funkcionáriusok. Kommunistává őket az oroszországi forradalmak és Lenin győzelme tette. A fehérekhez, még ha akarták sem állhattak volna át, azok a szláv népek testvériségét vallották: a k.u.k. Monarchiából a szláv népeket, mint például a cseheket befogadták, a magyarokat viszont üldözték. E z a magyarázata annak is, hogy 19 18 -2 1-b e n a Trockij-szervezte Vörös Hadseregben annyi tízezer magyar harcolt. Oda álltak, ahol befogadták őket, ha nem akartak ismét szögesdrót mögé, vagy még rosszabb sorsra, tömegsírba jutni.2 Fanatikusak v oltak-e az első magyar kommunista csoport tagjai? Igen, azok voltak, hittek egy küszöbön álló világforradalomban. Hittek egy, az eddigi korlátokat lebontó és minden dolgozó embert boldoggá, megelé­ gedetté tevő kommunista rendszerben. Elegük volt a háborúból és vala­ mi hévtől vezéreltetve vallották, hogy a „régi világ” immáron útja vé­ gére ért: a háborúból kiábrándult tömegek - mint Oroszország esetében - uraik ellen fordítják a fegyvert, és hetek, legfeljebb hónapok után meg­ születik, győz a világforradalom ! Kun és társai - hamis papírokkal (Kun egy elesett katonaorvos iga­ zolványával) - 1918. november első felében kisebb-nagyobb csoportokban megérkeztek Budapestre. Meghatározott feladattal jöttek: egyrészt meg kellett alakítaniuk Magyarországon is a Kommunista Pártot, másrészt Lenin személyesen igazította el Kunt, hogy azonnal utazzon tovább Bécsbe és ott Friedrich Adlerrel, az osztrák Szociáldemokrata Párt egyik nem­ zetközileg is ismert vezetőjével tárgyalja meg az osztrák proletárforradalom megszervezését. Lenin Magyarországon, Ausztrián keresztül hi­ dat akartak verni Németországba, mert azt tartották Moszvában, hogy ha Németország vörös lesz, akkor Európa többi része is követi a példáját.3 1918 novemberétől 1919 márciusáig körülbelül háromszáz bolsevik65 �tanfolyamot megjárt magyar kommunista került Oroszországból haza, Magyarországra. A Kommunisták Magyarországi Pártja november 24-én alakult meg Magyarországon, egy Városmajor utcai polgári lakásban , Kelen József ügyvéd otthonában. Jellemző - de egyben kortünet is -, hogy a proletárpárt megalakulása nem egy üzemben, vagy legalábbis egy angyalföldi munkáslakásban, hanem egy budai polgárlakásban, perzsa­ szőnyegek és finom bútorok között történt. A körülbelül 30 főnyi alapító tagság tulajdonképpen a munkásmozga­ lom h á r o m forradalmi irányzatát képviselte. Legradikálisabbak, a volt hadifogoly kommunisták, a leninisták voltak: Kun Béla, Pór Ernő, Vánus Károly és a többiek. A baloldali szociáldemokratákat, akik párt­ juk politikájával elégedetlenek voltak. Rudas László, Chlepkó E d e és mások képviselték. Végezetül megtaláljuk az egybegyűltek között az an­ tifasiszta szakszervezeti mozgalmon nevelkedett „forradalm i szocialistá­ kat” , Korvin Ottót, Révai Józsefet, Lékai Jánost és Sallai Imrét. A Kommunista Párt a Visegrádi utcában hamarosan központi párthe­ lyiséget bérelt, újságot adott ki és megkezdte országos mértékű szervez­ kedését. Kun Béla egy percig sem titkolta, hogy ő K árolyi grófot, a magyar Kerenszkijnek és így a november 18-án kikiáltott M agyar N épköztársaságot burzsoá államnak tartja. Kun, Oroszországban 1917-ben látta a Demokratikus Ideiglenes Kormány reménytelen parlamentáris küzdelmét a bolsevikokkal: ezeknek soha semmi eredmény nem volt elég! Vlagyim ir Iljics Lenin minden eszközzel a hatalom totális meg­ szerzéséért harcolt. Kun Béla úgy gondolta - s ezt a politikát a későbbi­ ekben a többi kommunista vezető is nagyon szerencsétlenül utánozta - , hogy pártja csak az „orosz példa” nyomán juthat hatalomhoz. Így K unnak és csoportjának semmi sem volt „jó ” , amit Károlyi csinált! Akkor örültek igazán, ha a Berinkey-kormány a rá váró nehéz feladatokkal sem gazdasági, sem szociális téren nem volt képes megbirkózni. Milyen létszámú volt ez a Kun-féle első Kommunista Párt? A z idevágó hazai irodalom szerint a párt fénykorában, tehát 19 19 márciusában Budapesten mintegy 10 - 15 0 0 0 , vidéken pedig 20-25 000 tag­ ja volt. 14 E z a szám az akkori Magyarország lakosságához képest 14 millió - valóban nem sok! A párt társadalmi összetételére is vannak adataink: nagyon sok ifjú ember tartozott hozzájuk, akiket megragadott az, hogy négy év vérzivataros háborúja után Oroszországban „valam i új társadalmi rend” született. És ez képes az egész világot „m egváltani” .5 Ezenkívül a párthoz sodródott számos leszerelt katona, aki a lövészárok után nem tudván beleszokni a civil életbe, a radikálisoknál keresett magának jövőt. Ide sorolható még a galileista értelmiségieknek egy része is, ők Leninben a „M essiást” vélték látni, és hittek a mindent megváltó világforradalomban. É s a munkásság vagy a parasztság? Ezekről a párttörténettel foglalkozó hazai irodalom alig közöl adatot. Valószínű, hogy a sok ezer budapesti párttag között akadtak munkások is, de lumpenproletárok, vagy betanítatlan munkások is, akikkel nem nagyon lehetett dicsekedni. Am i pedig a parasztságot illeti, kötve hisszük, hogy ezeknek száma Kun Béla pártjában osztott vagy szorzott volna! Szükséges kitérnünk - ha vázlatosan is - az első magyarországi kom­ munista hatalomátvétellel kapcsolatos problémákra is. A kommunisták 19 19 első hónapjaiban a polgári köztársaságot át­ 66 �meneti állapotnak tekintették, megszilárdításához semmiféle konstruktív javaslattal nem kívántak hozzájárulni. Büszkén idézték ezzel kapcsolatban Karl Liebknechtet, aki 1919-es berlini működését illetően az ellenzék ama vádjára: „H a így folytatja, rombadől Németország” , azt válaszolta: „A n ­ nál jobb!” 6 Egyetértünk tehát a hazai történész Hajdú Tibor, a Károlyi-korszak neves kutatójának megállapításával, aki az 19 18 /19 -es magyar pártok végcéljait így látta: „a kommunisták a világforradalomban hittek, a szociáldemokraták az osztályharc elmosódásában és az imperialisták be­ látásában, Károlyi Wilsonban, az antantgyőzelem tartósságában. A magyar nacionalisták az ezeréves határok sértetlenségében, a klerikálisok Is­ ten országában és a polgári radikálisok abban, hogy az emberiség eszére fog hallgatni...” 7 Kunnak 19 19 elején meggyűlt a baja a szociáldemokratákkal, de a kormánnyal is. A szociáldemokratákat munkásárulóknak tartotta, úgy is beszélt velük. A kormány működését, ahol tudta a bolsevik (lenini) gyakorlat alapján destruálta, zavarta. 19 19 . február 20-án délután a budapesti Vigadóban a munkanélküliek nagygyűlést tartottak. A z össze­ gyűltek innen a Visegrádi utcai kommunista pártközpontba vonultak, ahol Kun Béla, Vágó és Szamuely feltüzelte a tömeget a szociáldemok­ raták és főleg a Népszava szerkesztősége ellen. A z összegyűltek megin­ dultak a Nagykörúton a Conti utcai Népszava-szerkesztőség felé. Ott rendőrkordon várta őket. Lövöldözésre került sor, amelynek során öt rendőr halálos sebet kapott. A tömeget a karhatalom szétzavarta, Böhm Vilmos, a Minisztertanács előtt kategorikusan rendőri eljárás követelt a tömeg felbujtói, a kommunisták ellen: ekkor már tudták, hogy a K M P Szovjet-Oroszországból rendszeresen kap pénzt. Ebből vásárolt magának nyomdát, adott ki újságokat, sőt fegyvereket is beszerzett.8 A Berinkeykormány nem habozott. Február 21-én Kun Bélát és a párt legtöbb veze­ tőjét letartóztatta. Március 3-án, az ügyészség a kommunista vezetők el­ len elég bizonyítékkal rendelkezett, hogy a köztársasági államforma el­ leni szervezkedési bűntett címén vádindítványt nyújtson be. Kun a börtönben is folytatta szervezőmunkáját, egyben a politikai mártír szerepében tetszelegve. Helyzete - a politikai fogoly státusa - a2 adott körülmények között igen kedvező volt. Borsányi Györgyöt idézzük, a budapesti történészt, aki Kun Béla címmel 1979-ben írt és Magyarországon bevont könyvében ezekről a börtönhetekről így nyilatkozott. „V é ­ res és rideg évszázadunk első évtizedeiben a politikai fogoly stásusa egész más volt, mint a későbbiekben. D e még így is magyarázatra szo­ rulnak azok az igen kedvező körülmények, amelyeket a kormány a letartóztatott kommunistáknak biztosított. A részükre kijelölt épületben az úgynevezett kisfogházban - a cellaajtók egész nap nyitva voltak: a foglyok szabadon érintkezhettek egymással. Nemsokára a külvilággal is: az eleinte heti három napra szabott látogatási időt egyre kevésbé kor­ látozták. Mindenki bejutott oda, aki nagyon akart beszélni a letartózta­ tottak valamelyikével. A cellákban hamarosan írógépek kattogtak, cik­ kek készültek a Vörös Újság számára, a Központi Bizottság is rendsze­ resen ülésezett. A kosztra igazán nem lehetett panasz: a látogatók által bőséggel hozott jó falatokat közösen elosztották, néha a foglyok látták vendégül hozzátartozóikat..” 9 Közben március 5-én a kormány közzétette az új törvényt az alkot- 67 �mányozó nemzetgyűlésről és a küszöbön álló választásokról. A K M P szabadlábon maradt vezetőgarnitúrája Kun börtönbeli utasításait követ­ te... A párt nem kívánt indulni az új Magyarország első szabad válasz­ tásán! Sőt - annak bojkottálására hívta fel a választókat. Ez a politika is a szovjet példát utánozta: 19 17 őszén Lenin pártja is a petrográdi alkotmányozó gyűlés választásának bojkottálását követelte. D e ezentúl más oka is volt Kunnak, hogy pártját visszatartsa a választásokon v a ­ ló részvételtől. Mégpedig - a realitás. K ifelé ugyan azt hirdette, azzal érvelt, hogy „Magyarországon a választások csak arra jók, hogy az elke­ rülhetetlenül bekövetkező forradalmat elodázzák.” Befelé önnönmaga és a K M P szűk vezetősége előtt azonban bevallotta: pártjuk reménytelenül kisebbségi helyzetben van. Radikalizmusa, propagandája, mozgékonysága, jóval nagyobb ugyan, mint számszerűen kifejezhető tömegei, de most az­ zal is kell számolni, hogy még a K M P -vel szimpatizáló munkásság is ha kenyértörésre kerül a sor - inkább a Szociáldemokrata Pártot vá­ lasztja: világos, hogy ezt a kudarcot a K M P nem vállalhatja! A már em­ lített Borsány i György történész Kun életrajzában megírta: „ A választá­ sokat bojkottáló K M P továbbra is fantom marad, . . . egy 5 - 10 százalé­ kot képviselő párt - törpe kisebbség, amelyet ráadásul kötnek a polgári törvényesség szabályai...” 10 Kun március 1 1 -én - még mindig a börtönben - azon munkálko­ dott, hogy taktikai célból megszervezze a tömegekkel bíró Szociáldemok­ rata Párt és a K M P egyesülését. Feltételeit tíz pontban rögzítette. M ivel ezek hosszú időn keresztül nem voltak ismertek, szükségesnek tartjuk a közlésüket, annál is inkább, mert az itt felsorolásra kerülő követelések harminc év után, 1949-ben ismét aktuálissá váltak. Kun tehát a követke­ ző programot adta: a hatalomátvétel után a polgári - úgymond burzsoá - államgépezetet fel kell számolni. A rendőrség helyett munkásőrséget kell életre hívni. A földeket, a gyárakat, az üzemeket köztulajdonba kell venni. A kül- és belkereskedelmet monopolizálva szintén állami kézben kell tartani. A z iskolákat államosítani kell. Ami pedig a külpolitikát il­ leti: a munkáspártok egyesülése után Magyarország területi integritásával kapcsolatos elveket fel kell adni, hiszen már holnap itt van a világforra­ dalom és akkor a nemzeti határoknak nem lesz jelentőségük! Más szóval: osszák fel az ország nagy részét a nemzetiségek között.11 A Szociáldemokrata Párt természetesen elutasította Kun Béla közeledési szándékát. Sőt tudunk róla, hogy Böhm Vilmos az S Z D P egyik demokra­ ta érzésű vezetője, ez időben olyan javaslatot terjesztett Károlyi elé, hogy mint a Népköztársaság elnöke, engedélyezzen rendőri úton való leszá­ molást a kommunistákkal. Böhm véleménye szerint ugyanis 19 19 március elején a kommunisták magyarországi létszáma országos viszonylatban nem tett ki többet mint ezer főt. Károlyi válasza: „E g y ilyen leszámolásba soha nem fogok beleegyezni!” 12 19 19 . március 21. A hazai történelemkönyvek ezt a vörös betűs ünnepet a szocialista forradalom kivívásának napjaként tartják számon. Mi tudjuk, hogy itt valójában szó sincs forradalomról, ez egy államcsíny volt, ame­ lyet külső politikai tényezők hívtak elő és amelyet a gyenge polgári kor­ mányzat tehetetlenségével és kapkodásával maga segített sikerre. Hoszszú lenne itt részletekbe bocsátkozni, így csak vezérszavakban foglalko­ zunk az eseményekkel. 19 19 . március 20-án az antant kantonai misszió budapesti vezetője, 68 �Ferdinand Vix alezredes, átadta Károlyi Mihálynak, felettese, D e Lobit tábornok jegyzékét. E z a Nagyhatalm ak Tanácsa által március 17-én, jóváhagyott magyar-román demarkációs vonalat tartalmazta. Ennek alapján a románok több ezer négyzetkilométernyi területet foglalhattak el Erdélyből, vagyis nyugati támogatással birtokba vehették a Szatmárn ém eti-N agykároly-N agy szalonta-A rad határvonalat. A román zónában egyben a magyar közigazgatás is megszűnt. A z antant ilyen mérvű területi követelésére Károlyi nem számított! Ő , aki annyira bízott a franciák iránta való jóindulatában, elárulva érezte magát. Főleg, amikor V ix azt is közölte vele, hogy itt Erdély vonatko­ zásában már „ végleges politikai határokról van szó” . Károlyi még aznap összehívta a Minisztertanácsot, ahol a miniszterek a hír hallatára Berinkey Dénes miniszterelnökkel együtt azonnal lemondtak. A z ultimátumot ugyanis sem elfogadni, sem elutasítani nem merték. K árolyi - és itt most visszaemlékezéseiből idézek - úgy döntött: a szociáldemokratákat fogja megbízni, hogy azok - a kommunistákkal együttműködve új kormányt alakítsanak! „E rre a döntésre az késztetett bennünket - írja Hit, illúziók nélkül című memoárjában - hogy a szomszéd népek és a Nyugat felé orientálódó külpolitikánk csődöt mondott... A z ultimátumot csakis egy homogén, erős és egységes kormány utasíthatta vissza, olyan kormány, amely maga mögött tudja a szervezett munkásságot, és amelyet a kommunisták is támogatnak. Miután pedig a Nyugatba vetett remé­ nyeinkben csalódtunk, Keleten kellett szövetséges után néznünk, és így kompromisszumra kényszerültünk a kommunistákkal...” 13 E d d ig Károlyi, aki élete végéig tagadta, hogy ő volt az, aki a V ix-féle ultimátum árnyé­ kában átadta volna a hatalmat a kommunistáknak! A z igazság valóban az, hogy azt a híres március 21 -i K árolyi-féle proklamációt az elnök sajtófőnöke, Gellért Oszkár hamisította meg.14 A z ese­ mények menetén azonban ez nem sokat változtatott már. Az történt ugyanis, hogy március 21-én a Szociáldemokrata Párt vezetői - Károlyi szándékától függetlenül, a Vix-ultimátum hatására - egyezségre léptek a budapesti gyűjtőfogházban még mindig letartóztatásban lévő kommu­ nista vezetőkkel. Így Kun Bélával megegyeztek a magyarországi hatalom totális megragadása ügyében. A szociáldemokrata politikusok úgy gon­ dolták, hogy pártjuk mennyiségi és minőségi fölényével ők fogják majd magukba olvasztani a kommunistákat! Így nem gördítettek akadályt az elé, hogy a két párt egyesüljön. Kun mindenre bólintott. N eki a kommunista hatalomátvétel volt a fontos, és úgy gondolkodott, hogy ha majd lesz egyesült kormánypárt ahogy lett is „M agyarországi Szocialista Párt” néven - gondoskodni fog róla, hogy Lenin példáját követő taktika nyomán Magyarországon is a kommunisták szava legyen a döntő. A „N yu gat” -ból kiábrándult radi­ kális polgári pártok vezetői azt hitték, azt remélték (?), hogy a „K e le t” megoldja a magyarországi mély állami válságot. A szociáldemokrata ve­ zetők pedig nem ismerték az oroszországi bolsevizmust a gyakorlatban. Ebben a helyzetben örültek, hogy a fiatal Kun Béla „m er” az ország ve­ zetésére vállalkozni. 19 19 . március 22-én Magyarország népe arra ébredt, hogy az országban a szociáldemokrata-kommunista párt hivatalosan kihirdette a hatalom átvételét, és egyben kikiáltotta a proletárdiktatúrát. Ugyanakkor egy sor belpolitikai és gazdasági intézkedés történt, amelyek a szovjet-orosz 69 �példa hűséges lemásolása alapján születtek. Kun Béla az új kormány­ ban, amelyet Forradalmi Kormányzótanácsnak neveztek el, a külügyi tárcát kapta. Jóllehet a tanács elnöke egy munkáskáder Garbai Sándor lett, a Tanácsköztársaság lelke és motorja mindvégig a külügyi népbiz­ tos Kun Béla volt és maradt. Kun első teendőjeként a V ix-féle jegyzéket visszautasította, SzovjetOroszországgal szövetségre lépett és amikor az antanthatalmak a M agyarországgal kapcsolatos gazdasági blokád fenntartása mellett szinte kiegészítésként és ultima ratioként április 9-én a cseh, majd alig egy hétre rá, április 16-án, a román csapatokat megindították Tanács-Magyarország ellen, akkor a forradalmi kormányzótanács meghirdette a „proletárhaza védelmének” szükségességét. „Fegyverbe - Fegyverbe!” és „B e a Vörös Hadseregbe!” - ezekkel az agitációs plakátokkal voltak teleragasztva a pesti és budai házak falai. Hol volt ekkor már a jóindulatú Károlyi és széplelkű társainak pacifizmusa, naiv és a tények diktálta valósággal el­ lenkező humanista világfelfogása! Pogány József, a Tanácskormány hadügyi népbiztosa Kun utasítására már 19 19 . március 29-én nekikezdett a magyar Vörös Hadsereg felállításához. Böhm Vilmos, a szociáldemokra­ ta politikus lett az új hadsereg főparancsnoka, aki azonnal maga mellé vette a k.u.k. hadsereg egy igen kiváló vezérkari tisztjét, Stromfeld Aurél ezredest. A z ő kettőjük érdeme, hogy a fiatal Vörös Hadsereg 19 19 má­ jusában felvonulhatott a románok ellen a Tiszánál, majd utána júni­ usban, a Felvidéken offenzív harcot kezdeményezhetett a francia fegy­ verekkel és kiképzőkkel gazdagon ellátott cseh intervenciós csapatok ellen... A kommunisták gazdasági és belügyi intézkedései - miként 1949 után is - sikertelenek voltak. Az ésszerűtlen államosításokkal a háborús évek által amúgy is megterhelt népgazdaságot még jobban szétzilálták, il­ letve lezüllesztették. A vagyonos osztálytól ugyan elvették az értékeket, de a köz érdekében mindezzel nem tudtak maradandót teremteni. Ahelyett, hogy a parasztok közt szétosztották volna a földet, „elkommunizálták” azt, és így maguk tették a parasztságot rezsimjük ellenségévé. Az „eredm ény” hamar megmutatkozott: a mezőgazdasági termelés viszszaesett, a paraszt nem volt érdekelt a munkában. A városokban akadozott a közellátás, de többnyire nem a volt vagyonos osztály, hanem a munkásság éhezett. Kun Béla elképzelése egy „erős” munkás-paraszt szövetségről csak papírformában létezett. A június közepén kitört „Dunamelléki ellenforradalom” , amelyen Szamuely Pestről sebtiben össze­ szedett karhatalmi erőkkel tudott csak úrrá lenni, már önmagában is a parasztság rezsimellenességét mutatta.15 Sikereket csak a magyar Vörös Hadsereg tudott elérni: júniusban To­ kaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Selmecbánya került ismét magyar kéz­ be. Később K assa, Érsekújvár és Eperjes következett. A Vörös Hadse­ regben szolgálatot teljesítő nemzeti érzelmű tisztek nem is nagyon tit­ kolták - Stomfelddel egyetemben! - , hogy a hadsereg offenzívája ugyan vörös lobogó alatt indult, de mire a csapatok a Kárpátokhoz értek, az a zászló megint piros-fehér-zöld lett!16 A Tanácsköztársaság napjai azonban már megszámláltattak. A z antant nyomása alatt Kun kénytelen volt június 30-án a Vörös Hadsereget a Felvidékről visszarendelni. Reménye, hogy a Kárpátoknál egyesülhetnek a magyarok a szovjet Vörös Hadsereggel, nem vált valóra. Ezzel szemben 70 �a román királyi csapatok támadásra készültek. Kunék ezt megelőzendő parancsot adtak a Tiszán való átkelésre. A z északi visszavonulás és az egyéb okok miatt demoralizált csapatok azonban nem voltak képesek a románokat feltartóztatni. A magyar támadás július 24-én összeomlott. Három nappal később a Vörös Hadsereget már visszavonulóban találjuk. Megkezdődött az általános bomlás. Kint a fronton és belül, a megmaradt, maradék országban, illetve még beljebb, magában a Forradalmi Korm ány­ zótanácsban. Július 31-én a kétségbeesett Kun Béla utolsó táviratát küld­ te el Budapestről Leninnek. Érdemes idézni, mert ezt a dokumentumot lehetőleg igyekeztek elhallgatni, jóllehet néhány budapesti történelmi alap­ munkában mint például Hajdú Tibor 1969-ben kiadott művében, a Tanácsköztársaság történetéről ez megtalálható. Onnan is az idézet: „A mai nap folyamán Budapesten egy joboldali szocialista kormány alakult, amelyben a diktatúrát ellenző szakszervezeti vezérek és a diktatúrában részt vett jobboldali szakszervezeti vezetők foglalnak helyet. E zt a folya­ matot részint hadseregünk bomlása, részint magának a munkásságnak diktatúraellenes magatartása okozta. Mikor ez történt, a helyzet olyan volt, hogy mindenféle harc a hamisítatlan, de sajnos vizenyős diktatúra fenntartásáért hiábavaló lett voln a!” 17 Kun Béla részéről ez a dokumentumértékű távirat nemcsak a prole­ tárdiktatúra hattyúdala volt, hanem egy keserű és önkritikus, de ugyan­ akkor egy őszinte „bankrott” elismerése is! Vagyis a Tanácsköztársaság bukását nem elsősorban az antant nyomása, nem a belső és külső ellen­ ségek, a „burzsoázia” aknaharca és nem is a királyi román hadsereg — hanem a munkásság diktatúraellenes magatartása idézte elő! Azé az „osz­ tályé” , amelynek nevében és amelynek érdekében - a kommunista ideoló­ gia alapján - Kunék munkálkodtak... 1919-nek - számunkra - ez a legnagyobb történeti tanulsága! A K M P a két világháború között. A Tanácsköztársaság bukásának elő­ estéjén Kun és legtöbb társa, az osztrák szociáldemokrata kormány po­ litikai menedékjog-ajánlatával élve - az úgynevezett népbiztosvonaton családostól Bécsbe távozott. Visszahagytak azonban pár tucat személyt, hogy illegalitásban maradva szervezzék újjá a K M P-t. Sőt harci prog­ ramot is adtak nekik: „E lő re a II. Tanácsköztársaság megvalósításáért!” Hogy mindez a reális helyzet fel nem ismerésének következménye, arra itt csak egyetlen példát akarunk felhozni: álnéven és elváltoztatott hajvise­ lettel Budapesten maradt, „felsőbb utasításra” Korvin Ottó. Az, aki a T a ­ nácsköztársaság idején a politikai rendőrség vezetője volt és Szamuely Tibor után a kommunista 19 19 , egyik leggyűlöltebb emberének számított. Kun őt bízta meg a budapesti illegális pártszervezet újjáalakításával! Korvin 19 19 szeptemberében „lebukott” , börtönbe került, majd a bíróság politikai bűntett (gyilkosság) miatt 19 19. december 29-én halálra ítélte és kivégeztette. A húszas években a K M P vezetősége sorában frakkcióharc dúlt. Léte­ zett egy Kun Béla-csoport, amelynek politikai elképzelése - emigráns kortünet! irreális álomképekben merültek ki. Ő k például a húszas évek közepén beállt magyarországi politikai konszolidációban a Horthyrezsim gyengeségét látták és hazai híveiket mielőbbi rendszerváltozással biztatták. Fő tevékenységük abban nyilvánult meg, hogy az üzemekben egy illegális „tömegpártot” igyekeztek létrehozni. Sőt, Kun Béla Lenint azzal ostromolta, hogy a hazai pártszervezés meggyorsítása érdekében en­ 71 �gedje mielőbb vissza Magyarországra az Oroszországban tartózkodó ma­ gyar hadifoglyokat. Kun elképzelése az volt, hogy ezek majd forradalm a­ sítani fogják Magyarországot! A másik kommunista frakció Landler Jenő köré csoportosult. Politikai hitvallásuk, felfogásuk pontosan az ellenkezője volt a Kun-féle program­ nak. Landler, aki 1927-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt és nem volt hajlandó Moszkvába költözni (ő tudta miért...) - úgy tartotta: a Horthy-rendszer a húszas évek derekán megerősödött. Ezért liberalizálód­ hat! A hazai kommunista pártvezetőknek pedig lassú és szívós munkára kell felkészülniök. Elhibázottnak tartotta volt hadfoglyok és a kommu­ nista emigránsok tömeges hazaküldését. Véleménye szerint: a magyarországi kommunisták használják ki a szakszervezetek és a Szociáldemok­ rata Párt legális lehetőségeit. Épüljenek be ezekbe a szervekbe, hogy belülről vehessék át a vezetést. Tudjuk, bármelyik kommunista frakció programja is lett volna mérv­ adó Magyarországon - sikerre egyik sem számíthatott volna! A százhar­ minchárom napos tanácsköztársasági uralom meglehetősen negatív nyo­ mokat is hagyott a magyar népben. Ezt még fokozta a Horthy-rendszer erős antikommunista propagandája is. A magyarországi kommunisták így a néptől, a „tömegektől” való elszigeteltségben, szinte csak önmagu­ kért, öncélúan éltek és tevékenykedtek. Számadattal is szolgálhatunk. Egy 1924-ből származó adat kimutatja, mennyi tagja is volt ennek a külföld­ ről irányított magyarországi Kommunista Pártnak. Hivatalos számot köz­ lünk, amely az 1968-ban Budapesten megjelent Legyőzhetetlen erő című tanulmánygyűjteményből származik. A K M P Organizációs Bizottsága 1924 november 1-i jelentése szerint a KM P-nek országos viszonylatban 120 nyilvántartott tagja volt, akik 20 nagyüzemi és 19 -2 0 kis- és közép­ üzemi sejtbe voltak beszervezve: százhúsz párttag - egy nyolc és fél milliós lélekszámú országban... !19 Ennek a százhúsz személynek a nevében tartotta meg a pártvezetőség 1925 augusztusában Bécsben, egy bérelt könyvtárhelyiségben a K M P I. kongresszusát. Huszonketten vettek részt ezen. Ebből tizennégy fő Buda­ pestről érkezett. Jellemző az akkori kommunista szervezkedés fogyaté­ kosságaira, illetve a Horthy-Bethlen rezsim rendőrségi szerveinek ügyességére, hogy a Hetényi Imre által vezetett M agyar K irályi Állam rendőrség politikai nyomozóosztálya be tudott épülni az illegális K M P-be. Így Bécsben, az I. kongresszuson is a tizennégy budapesti küldött között ott volt Hetényi embere Sámuel Lajos személyében. E z az előtörténete annak, hogy amikor a bécsi pártkongresszus után hamis papírokkal és megváltoztatott külsővel Budapestre érkezett Rákosi Mátyás és Vas Zoltán (mindketten Moszkvából jöttek Bécsen keresztül), az előre megállapított találkozóhelyen, a Mester utcában, detektívek várták és a helyszínen letartóztatták. Ugyanerre a sorsra jutott később más moszkvai küldött is, például Révai József, vagy a Budapesten élő orvos, dr. Weil Emil, akit tizenkét évre ítéltek. 1926 legelején kipattant az úgynevezett frankhamisítási ügy. Ez amo­ lyan kalandorszellemű úri huszárcsínynek indult és Franciaország elleni akció volt. Megrendült a magyarországi Horthy-Bethlen rendszer politikai hitele Európában. A Kun-csoport ujjongott! Úgy gondolták, ez a politikai fiaskó, illetve a magyar uralkodó osztály kompromittálódása alapjaiban rendíti meg a magyarországi rezsimet. Helyzetanalízisük viszont megint 72 �téves volt. Jóllehet Bethlen gróf miniszternök a frankhamisítás ügye miatt a lemondás gondolatával foglalkozott, és történtek is bizonyos v á l­ toztatások a közéletben, mindez a kommunistáknak mégsem kedvezett. Sőt: 1926 augusztusában a Budapesti Büntető Törvényszék ítélete alap­ ján egy sor előző évben elfogott kommunista vezető került hosszabb-rövidebb elzárásra. Köztük Rákosit nyolc és fél, Vas Zoltánt hat évre ítélték. A húszas évek második felében a K M P Magyarországon megpróbált létrehozni egy álcázott legális pártot az M SZ M P-t (Magyar Szocialista Munkáspárt), de ez a párt egy rövid idő múltán „elhunyt” . A nagy v i­ lággazdasági válság és a Hitler-féle nemzeti szocializmus németországi ha­ talomra kerülése után a gazdasági válság Magyarországot is súlyosan érin­ tette. A z országban szociális feszültség keletkezett, ami kedvezett a ra­ dikális politikát hirdető KM P-nek. Jóllehet legtöbb vezetője börtönben ült, utánpótlás mégiscsak akadt - mégpedig a fiatalabb és a kétkezi munkások köréből. 1930 februárjában a Moszkva melletti Aprelevka nevű helységben öszszeült a K M P II. kongresszusa. Ehhez Magyarországról is jöttek küldöt­ tek: rózsás képet festettek a K M P otthoni helyzetéről és a párttagok szá­ mát - szerintünk elnagyoltan - ezer főben jelölték meg. A kongresszus megerősítette a párt eddigi politikáját és programját, miszerint mozgal­ muk végső célja a II. Tanácsköztársaság megvalósítása! Kun Béla (aki közben a Kommunista Internacionáléban, a Kominternben, fényes karriert futott be) továbbra is magmaradt a K M P vezetőjének. A z újonnan meg­ választott Központi Bizottságba bekerült egy sor hazai „káder” , és H etényi rendőrkapitány besúgója is, Oancz József, pesti vasmunkás sze­ mélyében. Ő lett az időközben leleplezett Sámuel Lajos helyett - a M a­ gyar K irályi Államrendőrség füle a pártvezetőségben és az maradt még Moszkvában is!20 Egyébként a kongresszuson számos drámai összeütközésre került sor. A KM P-ben Landler halála után is megmaradt a két frakció, amelyek éles elvi harcban álltak egymással. A budapesti küldöttek egyik frakcióhoz sem csatlakoztak. Ő k a hazai realitások talaján állva értetlenül szemlélték a K u n -G erő , illetve R évai József-féle torzsalkodásokat. Kun - jó poli­ tikai érzékkel maga mellé igyekezett állítani a budapesti delegátusokat. Ezzel a hazaiak ellenfeleivel szemben legitimitást kívánt biztosítani magának. Ugyanakkor elfogadtatta ezekkel az új emberekkel is a Kom intern tézisét, vagyis, hogy az akkori világpolitikai helyzetben a főellenség nem a burzsoázia és a feltörő nemzeti szocializmus (fasizmus), hanem a szociáldemokrácia! Kun Béla egyik, ez évből való Komintern-beszédéből idézünk: „ A szociálfasizmus a kapitalizmus megmentésének az eszköze - szociális demagógia és hatalmi erőszak kombinációja révén!” 21 A párt­ vezető továbbá kifejti - a kommunistáknak számítaniuk kell a szociálfasim ussal (vagyis: szociáldemokráciával) való fegyveres összecsapások­ ra! Kun Béla így magyar viszonylatban is megismételte a Komintern V I. kongresszusán megfogalmazott és harci programként elfogadott zinovjevi tételt, miszerint az elkövetkező időben a fejlett kapitalista országokban a kommunistáknak elsősorban a szociáldemokraták ellen kell harcolniok. Ezzel a politikával azonban a Kommunista Pártok még jobban elszige­ telték magukat a való élettől. Hiszen ha valóban Hitler és Mussolini, te­ hát a szélsőjobb ellen kívántak volna fellépni, akkor törvényszerűen a baloldali erőkkel való összefogásra kellett volna a fő súlyt fektetniük. De 73 �mit akarhatunk a moszkvai Komintern-központtól (amely a Szovjetunión kívüli kommunista mozgalmak „Róm ájának” számított), amikor az a harmincas évek elején, más vonalon is, hibát-hibára halmozott! Csak egy példát erre is: Sztálin és Roosevelt elnök hatalomra jutása után meghir­ detett és kivitelezett úgynevezett „N ew D eal” politikában nem egyebet, mint a fasizmus amerikai válfajának megvalósítását látta! Egyébként is a moszkvai kommunistáknak az volt a jövővel kapcsolatos prognózisuk, hogy „egy új világháború elkerülhetetlen” . Sztálin nem egy beszédében a „válság-háború-forradalmasodás” történeti-logikai összefüggését emelte ki feketén-fehéren és, hogy ennek a láncreakciónak bekövetkezése vezet Európa és Ázsia számos országában a szovjettől várt szocialista világ­ forradalomhoz...! De térjünk vissza Kun Bélához és a magyar kommunistákhoz! K iss Károly egykori bőripari munkásnak, 1945 után, évtizedeken ke­ resztül a magyar Kommunista Párt vezető funkcionáriusának visszaemléke­ zéseit olvastam a minap. Ebben K iss leírja 19 30-as moszkvai élményeit. Érdemes pár részletet idézni, hogy betekintést nyerjünk egy párthű kom­ munista szemén keresztül a harmincas évek kommunista M ekkájáról, a Szovjetunióról. Kiss Károlyt továbbképzésre küldték Budapestről a Szov­ jetunióba. Tele illúziókkal érkezett Moszkvába. Már az első hetekben el­ vitték egy taganrogi cipőgyárba, ahol az igazgató arra kérte, beszéljen a dolgozók előtt, mondja el nekik, hogyan élnek, dolgoznak a bőrmunkások Magyarországon. Idézet Kiss Nincs megállás című memoárjából: „Beszél­ tem a hosszú munkaidőről, és az alacsony bérről, a munkanélküliségről és jogtalanságról. Arról, hogy a munka közben elkövetett kis minőségi hibáért rögtön elbocsátják a munkást, aki nem tudja, mikor jut ismét ke­ resethez. Aztán eszembe jutott, mennyi keserűséget okoz nálunk odahaza a munkásnak, amikor egy munka közben megkarcolt vagy pecsétessé lett cipő árát a gyáros szombaton levonja a keresetből, s odaadja az értékben csökkent árut a munkásnak. Jó l szervezett üzemben a bizalmiak rendszerint elintézték az ügyet a gyárossal, másutt azonban ilyen hibás termék elvitte a munkás félheti bérét. Ú gy gondoltam, ezt is el kell mon­ danom. A halottakra felcsillant a munkások szeme. Igen tetszett nekik. Jobbról-balról megjegyezték: be kellene ezt vezetni nálunk is, akkor mi is vehetnénk időnként egy pár cipőt gyári áron. Szomorúan állapítot­ tam meg, mennyire kevéssé ismerem az orosz viszonyokat. A nagy áru­ hiány miatt itt örültek volna annak, amit odahaza büntetésként alkal­ maztak...22 E gy másik K iss Károly-emlék. Moszkvából, ahol a Lenin-iskolán ta­ nult: „H a elfogott a fáradság, végigsétáltam késő este a hosszúra nyúlt Tverszkaján. Ruházatom a harmincas években szokásos magyar munkás­ turisták öltözete volt: barna bársonyzakó, bársony térdnadrág, vastag ha­ risnya és turistabakancs... Egyik éjszakába nyúló sétám alkalm ával, ami­ kor már kevés volt a járókelő, hallom, hogy mögöttem valaki határozott hangon kijelenti: „B u rzsu j!” D e micsoda burzsuj! Nohát, egy igazi burzsuj!” Megfordultam, s láttam a polgártárs túl van már az itt szokásos sztogramm vodkán (egy decin). Még utánam szólt: „N ohát, te burzsuj! Az anyád...! Így lettem én, a budapesti proletár a moszkvai főutcán burzsuj.23 Nemcsak a szembetűnő szovjetbeli nyomor volt az, amin Kiss meg­ hökkent, hanem elvtársai furcsa és különös magatartása is. Ebben az 74 �időben talán ezer-ezerötszáz magyar élt még a szovjet fővárosban. Leg­ többje a Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Voltak azonban olyan hadifogoly magyarok is, akik orosz nőt vettek feleségül és nem tértek vissza többé Magyarországra. Moszkvában tartózkodott még a Tanácsköz­ társaság vezető népbiztosainak a többsége is, akiket a magyar kormány 1922 augusztusában kicserélt a Szovjetunióban eddig visszatartott magyar hadi­ fogoly tisztekkel. Nos, ezek a moszkvai kommunisták a harmincas évek elején is politikailag még osztottak voltak. Kun Béla előszeretettel óvta a Magyarországról jött magyar fiatal elvtársait a vele szemben álló frakciók­ tól: attól sem riadt vissza, hogy nem egy Moszkvában élő elvtársát, akivel elvi-ideológiai vitákban állt, a G P U -nál feljelentse. Ott viszont nem sokat tétováztak, hamar eltüntették - Kun ajánlására - a renitenskedő elv­ társat. K iss Károly visszaemlékezéseiben, de Borsányi György kitűnő Kun Béla-életrajzában is felemlít néhány ilyen esetet.24 Ugorjunk pár évet, története a K M P szempontjából fontos lenne - az 1939. szeptember 1 -i munkástüntetés Budapesten, vagy a Sallai Imre és Fürst Sándor 1932. júliusi kivégzése - , de szorít minket a későbbi fon­ tos események története! Csak annyit, hogy 1935-ben Rákosi Mátyásnak szabadulnia kellett volna a börtönből, hiszen 1926-ban nyolc és fél évi börtönre ítélték és mégsem szabadult. Moszkva 1935-ben azt hitette cl a világgal, hogy Rákosit a magyar fasiszták nem merték kiengedni a börtönből és egy újabb koholt perben tizenöt évi börtönnel sújtották 1919-es népbiztos-helyettesi tevékenysége miatt. A kulisszák mögött tör­ téntekre csak nemrég derült fény. A Gömbös-kormány 1935 elején dip­ lomáciai csatornákon felajánlotta Moszkvának, hogy Rákosit és Vas Zoltánt - büntetésük letöltése után - kiengedi a börtönből, illetve kiuta­ sítja az országból. Cserébe a Szovjetuniótól a cári csapatok által zsákmá­ nyolt ötvenhat, vagy még kevesebb 1848/49-es szabadságharc-idejebeli zászlót kívántak. Az ajánlatra válasz nem érkezett!25 Sem 1935-ben, sem a következő években, miután Rákosit 1919-es szerepéért Budapesten utólagosan és vitatható jogalapon - tizenöt évi börtönnel sújtották. Persze a moszkvai logika érthető, megmagyarázható. N ekik jobb volt egy kommunista mártír a budapesti osztályellenség börtönében, mint egy szabad kommunista Moszkvában! Ekkor még élt Kun Béla és szavának súlya volt a Kominternél. Egyesek szerint Kun Béla Rákosit nem ked­ velte, és ez is közrejátszott abban, hogy a későbbi diktátor még négy évet, összesen tehát tizenöt évet töltött el különböző magyar fegyintézetek fa­ lai között Így - vagy úgy - az 1935-ös év a nemzetközi kommunizmus számára egy rendkívül fontos esztendő volt, amelynek 180 fokos fordulata mellett eltörpült Rákosi sorsának további alakulása. Moszkvában összeült a Kommunista I nternacionálé V II. kongresszusa. A Komintern elnöke a bolgár Dim itrov volt. A kommunista politikát azon­ ban nemcsak a Szovjetunióban, de az egész nemzetközi mozgalomban Sztálin határozta meg. Sztálin 1935-ben rájött arra, hogy a Szovjetunió legveszélyesebb ellensége, ellenfele mégiscsak a Hitler A d olf vezette né­ met nemzeti szocializmus, s úgy határozott, hogy a harcot széles fronton ő ellenük kell felvenni. A Komintern V II. kongresszusán így a fasizmus ellen új politikát hirdetett meg. E z a politika az úgynevezett „N épfront­ politika” volt; mivel Moszkvában is rájöttek arra, hogy a nyugat-európai és általában az európai kommunista pártok egymagukban képtelenek politikájukhoz tömegeket toborozni, elhatározták, hogy a szélsőjobboldal 75 �ellen szövetségre lépnek a polgári demokrata, sőt a munkástömegeket mozgósítani tudó Szociáldemokrata Pártokkal is. Mindezt a „közös ve­ szély” , a fasizmus elleni küzdelem jegyében hirdették meg. Ezt kellett a következő években a kominternbeli Kommunista Pártoknak megvaló­ sítani. Kun Béla, mint a K M P vezetője, ezzel az új politikával szemben állt. Idézzük moszkvai társa, Szántó Zoltán feljegyzéseit, amelyek csak mosta­ nában - 1984 nyarán - kerültek publikálásra. Ezek szerint Kunt 1936 tavaszán, amikor kominternbeli elvtársai azzal támadták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom új stratégiáját nem alkalmazza M a­ gyarországon, barátja és elvtársa előtt így fakadt ki: „H ogy mi jöhet még ezek után, azt én nem tudom megmondani. Csak azt tudom, hogy mi nem jöhet ezek után sem! M aga az atyaúristen sem tud engem rákénysze­ ríteni, hogy letérjek a bolsevisták útjáról, letérjek a proletárforradalom útjáról, hogy leküzdve undoromat, meggyőződésem ellenére könyörögjek a burzsoázia ügynökeinek, a Payer- és Peidl-féle alakoknak, a Tanácsköz­ társaság elárulóinak, hogy méltóztassanak velem együtt harcolni a polgári demokráciáért...” 26 A Komintern vezetősége azonban Kunnal nem sokat teketóriázott! Számított a mozgalom politikájában egy ember? Így a „harcokban megedzett” és eddig megbecsült elvtársat, Kunt - leváltották a K M P vezetői tisztségéből, visszahívták a Komintern Végrehajtó Bizottságából, és szi­ gorúan megtiltották, hogy a jövőben a K M P -vel kapcsolatot tartson fenn. Ezzel Kun sorsa megpecsételődött. 1937. június 29'én letartóztatták. K é ­ sőbbi - 19 56-os - rehabilitációja utáni szovjet iratokon halálának ideje 1939. november 30. Hogy milyen módon következett be és hol a halála, az a moszkvai közleményből nem derül ki. 1939-ben Kun 54 éves volt. Életét a kommunisták pártjára tette fel. Ahogy Kun áldozata lett az 19 3 6 - 3 8-as évek nagy moszkvai „csisztkájának” , a politikai tisztogatásnak, úgy százszámra osztoztak sor­ sában a kommunisták hívei, ellenfelei. Még ma sem létezik hivatalos lista azokról a személyekről, akik az 1919-es magyar kommunisták közül éle­ tüket Sztálin börtöneiben, vagy gulágjaiban végezték. Csak azt tudjuk, hogy nagyon sokan voltak: a párt neves vezetői, 19 19 népbiztosai, de olyanok is, akik nem pártvonalon dolgoztak, hanem az évek hosszú so­ rán „igazi” szovjet emberekké váltak és magas katonai, rendőri vagy éppen gazdasági funkciókban szolgálták a Szovjetuniót. 1936 után Sztálin G P U -sai hamar kikutatták származásukat, s mivel hirtelen „külföl­ dieknek” számítottak, ezért megbízhatatlanok lettek, s megkezdődött a velük való leszámolás. Jellemző, hogy ezt a könyvet - amely 1970-ben jelent meg Budapesten - a publikálása után pár nappal kivonták a for­ galomból és ma már könyvtárakban sem található meg. Túl sokat tu­ dott és túlságosan igazul tudósított!27 S miközben a moszkvai Lux szál" lóban, ahol tudvalévőleg a Komintern vezetői „krém je” családostól, mindenki hónapokon át minden éjszaka előkészítette kis kofferjét, hogy ha a hajnali órákban jönnek a G PU -sok együtt legyen (váltás ing, szap­ pan stb.) a börtönbe vihető kicsiny személyi szükséglet, a Komintern csapást mért a K M P-re is. Először feloszlatták a K M P moszkvai vezetősé­ gét és Központi Bizottságát. Tagjainak nagy része a G P U kezébe került. Utána Szántó Zoltánnal az élen új titkárságot alakítottak, aki ellenvetés nélkül alávette magát a Komintern határozatainak. Többek között an­ nak is, amely a „m agyar párt” további működését felfüggesztette, illetve a magyarországi pártszervezeteket feloszlatta! 76 (Folytatása következő lapszámunkban.) �GARAMVÖLGYI ANTAL Salgótarján a forradalomban Dr. Garamvölgyi Antal született 1912-ben. A budapesti Pázmány Péter Tu­ dományegyetemen szerzett 1938-ban jogi doktorátust. Az egyetem elvégzése után Nógrád megyébe került, itt vármegyei aljegyző, táblai főszolgabíró a há­ ború végéig. 1945-ben a salgótarjáni, majd 1946-ban a balassagyarmati járás vezetője. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után nyugdíjazását kéri. A Kisgazdapárt Nógrád megyei ügyvivő elnöke volt. Az 1956-os forradalom ide­ jén a megyei nemzeti bizottság elnökségének tagja. 1957 januárjában elmene­ kül Magyarországról. Svájcban telepedik le. Halála előtt a svájci postaigazga­ tóság tisztviselője, közben a magyar emigráció tevékenységében is részt vesz. Elméleti munkái, visszaemlékezései főképpen az Új Látóhatárban jelentek meg. Borbándi Gyula 1985-ben, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadásában megjelent, A magyar emigráció életrajza 1945-1985. című alapvető vonatkozású munkájában Garamvölgyi Új Látóhatárban, 1978-ban kö­ zölt cikkéből idézve így emlékezik rá: „...Garamvölgyi Antal szerint a nyugati segítség elmaradása világosan értésünkre adta otthon és az emigrációban egy­ aránt, hogy nem várhatjuk a felszabadításunkat... Az otthonmaradottak felis­ merték ezt a megváltoztathatatlan helyzetet. Mi nem. A forradalom nyugatra menekült harcosai abban igyekeztek egymást túllicitálni, ki a legnagyobb antikommunista, mert a magyar nemzeti öntudatnak itt, ez volt a fokmérője. Húsz év elmúlása után láttuk, mennyivel helyesebb, reálisabb lett volna megőrizni forradalmi célkitűzéseink egyik leglényegesebb követelését a szocializmust, s így egy nagyon lényeges kérdésben azonos eszmei talajon maradtunk volna az otthonnal. . . mindannyiunknak be kellene látnunk, hogy a mai nemzetközi hely­ zetben Magyarország számára más alternatíva nincs, mint a demokratikus szo­ cializmus...” Egy korábbi, 1970-ben megjelent írására hivatkozva, az emigránsok hivatását illetően a következőket idézi Borbándi Gyula: „...feladatunk, hogy segítsük a magyarság megmaradását, függetlenségéért vívott harcát, melyet ma csak az alkalmazkodó fegyverével vívhat meg. Az eszköz, amely ma rendelkezésére áll: a békés fejlődés, a megértés, az alkalmazkodás. . - Itt közölt írása a svájci emigrációban készült. Dr. Garamvölgyi Antal meghalt 1988-ban. Nógrád megye a történelem során mindig hitet tett a szabadság, a függet­ lenség iránti szeretetéről. Rákóczi szécsényi országgyűlése, az 1849-es szabad­ ságharc romhányi csatája, a megye szabadságharcának egy-egy dicső állomása. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a megyék által vezetett ellenállásban Nógrád mindig ott volt a kezdeményezők között. Mikszáth Kálmán és Ma­ dách Imre a megye két nagy szülöttének szabad felfogása, humanista gondol­ kozása nem maradt hatás nélkül a megye politikai, szellemi életében. Az el- 77 �lenzéki pártok mindig termékeny talajra találtak Nógrádban. A két világhá­ ború közötti időszakban a kormány a demokratikus pártok ellen csak az erő­ szak és a választási csalások legkülönbözőbb eszközeinek igénybevételével tu­ dott győzni. Itt voltak a Kommunista Pártnak a legerősebb illegális szervezetei. Baglyasalja, Gusztáv-akna, Bocsárlapujtő, Karancsalja, Kazár voltak a betiltott Kom­ munista Párt legerősebb gócpontjai. Itt zajlottak le a harmincas évek legnagyobb bányászsztrájkjai. Az ellenzéki érzület kergette Salgótarján és környékének népét a negyvenes évek elején a jobboldali, akkor ellenzéki nyilas pártokba is. A háború elvesztésének biztossá válásával a nyilas szervezetek szinte egyöntetű­ en csatlakoztak a kommunista szervezetekhez. Így az ország más részeivel el­ lentétben a német megszállókat felváltó orosz hadsereget valóban felszabadító­ ként üdvözölte a lakosság nagy többsége. Salgótarján és környéke lett Rákosi pártjának, a Kommunista Pártnak a leg­ megbízhatóbb, legerősebb támasza. A salgótarjáni bányászok, gyári munkások mindig készen álltak a Kommunista Párt minden akciójának támogatására. Ide járt Rákosi a legszívesebben, a nehéz körülmények között élő, elnyomott bá­ nyászok benne látták a megváltójukat. Kimeríthetetlen forrása lett a Kommu­ nista Párt káderszükségletének: szinte nem volt család, amely ne adott volna gazdasági, vezető kádert, szinte minden családnak meg volt a rendőrtiszt, ka­ tonatiszt, AVH-tiszt, pártfunkcionárius, vagy éppen gyárigazgató hozzátarto­ zója. Hittek a pártnak, bíztak a pártban. Elhitték, hogy a régi rendszer ma­ radványainak felszámolására, az új rendszer védelmében szükségesek a poli­ tikai perek, ítéletek, még a halálos ítéletek hozatalát is megértették. A pártba vetett hit mellett Salgótarján népe vallásos is volt, össze tudta egyeztetni politikai meggyőződését vallásosságával. Elhitte a párt propagandá­ ját, hogy nem akarják senki vallásos hitét bántani. Oly’ nagy volt a párt iránti bizalom, hogy az 1945. évi országos titkos parla­ menti választásokon, amíg a megye más részében 3-5 százaléknyi szavazatot kapott a párt, addig Salgótarjánban és a salgótarjáni járásban 70 százalékát kapta a leadott szavazatoknak. Még 1947-ben a legutolsó titkos választásokon is, amelyen több párt indult, megtartotta a 70 százalékos többséget. A Kisgazdapártnak és a Szociáldemokrata Pártnak szinte semmi befolyása nem volt a po­ litikai életre. A párt gyűléseire, a felvonulásokra nem kellett az embereket ki­ rendelni, mentek önként, lelkesedtek, mert bíztak a párt által ígért boldog jövőben. A munkaversenyek szervezése nem erőltetett akció volt, hanem lel­ kesedésből fakadó vállalkozás a szebb jövő építésére. Ez a fanatikusan hívő nép azonban a pártért való rajongása mellett, demokrata volt. Meg volt elé­ gedve a szabad titkos választási rendszerrel. Nem akarta megsemmisíteni a többi demokratikus pártokat, csak azt akarta, hogy az ő pártja legyen a leg­ erősebb. Az első csalódás akkor érte, amikor először nem tudott választani, amikor először kellett az urnához úgy járulnia, hogy bár szavazhatott, de nem választhatott. Eddig titkosan választotta meg a község vezetőit, most ar­ ra kellett szavaznia, akit a párt jelölt, eddig választhatott, hogy az országgyűlésre miiven párttagot küldjön, most előírták neki. Az első nagy elkeseredést azonban mégis az egyház elleni intézkedések, pon­ tosabban a szerzetes rendek feloszlatása okozta. Hiszen a munkásság vágya is az volt, hogy gyerekeit a legjobb nevelésben részesítse, hogy ő is, akár a régi úri osztály, katolikus intézetekbe küldhesse tanulni. A módszer, ahogy a szerzetes 78 �rendek feloszlatását végrehajtották, nemcsak elkeserítette, de megdöbbentette a kommunista munkásságot is. Hatvan községben a népszerű Ferenc-rendi szer­ zetesek elleni brutalitás az egész vármegyében felháborodást váltott ki. A Mindszenthy elleni perrel a tömegek szeme kinyílt, már csak a hatalom gyakor­ lásában résztvevők hittek továbbra is vakon. A Rajk elleni per pedig kinyi­ totta a legelvakultabbak szemét is. Emellett magában Nógrád megyében is vért lázító igazságtalanságok, atrocitások történtek. Megkezdődött a kulákok fel­ számolása. Mondvacsinált okokkal hurcolták el őket éjnek idején. Nógrád megyében a parasztság és a munkásság eléggé összeforrott rokonilag is, a jobb­ módú parasztság elleni intézkedések lelkileg súlyosan érintette a munkásságot is. A salgótarjáni munkás félig paraszt volt, a munkásság 80 százalékának egy­ két hold földje is volt. Rákosi 1950-ben kiadta a jelszót a kétlaki munkás ellen, ez az intézkedés már gazdasági érdekeiben is sértette a munkásságot. A bizalom a pártban megrendült. A Rajk-perrel egyidőben Balassagyarmaton bí­ róság elé állították a Rajk-ügyben kivégzett Szebenyi államtitkár bizalmi em­ berét, aki egyben belügyminiszteri osztályfőnök is volt - fegyverrejtegetés cí­ mén. Cserhátsurány, Nógrád megyei községben az ősi családi kastély torony­ részében elavult, berozsdásodott, használhatatlan fegyvereket találtak, amelyek ismeretlen idők óta hevertek ott és amiről a vádlott nem tudott. Halálra ítél­ ték és minden fellebbezési jog nélkül két órán belül a halálos ítéletet végre­ hajtották. A Mindszenthy- és a Rajk-perrel egyidőben a Nógrád Megyei ÁVH további peres áldozatokat szállított ahhoz, hogy Nógrádban is megfélemlítsék a munkásokat és elejét vegyék minden elégedetlen megnyilatkozásnak. A sal­ gótarjáni járás községeiből ötvenhárom többnyire kisgazdapárti volt vezetőt és tagokat tartóztattak le és állítottak bíróság elé. A bírósági eljárás titkos volt, de akiknek megfélemlítésére szolgált, a vármegye lakossága tudott róla. Ebben az időben a zsarnokság csendje ülte meg Salgótarjánt is. A terme­ lési értekezletek az üzemi kisgyűlések, mint az országban mindenütt, elfojtott csendben zajlottak. Az elfojtott, néma csendet Nagy Imre első miniszterelnöksége (195 3. június) törte meg. A zsilipek felszakadtak. És, ha pártgyűléseken még nem is mertek az emberek nyíltan beszélni, de egymás között, a mindennapi érintkezés so­ rán már megnyíltak az ajkak. Később 1955 telén, 1956 tavaszán és nyarán az Újságok szabadabb hangja, a börtönökből szabadulok bátorsága, de különösen az Irodalmi Újság merész írásai, erős politikai erjedést idéztek elő Nógrádban is. A gyárakban főképp a volt szociáldemokraták és a pártból kizártak mozgo­ lódtak. Egy értelmiségi kör, a TTIT-en belül a salgótarjáni írók csoportjával karöltve tevékenykedett. 1956. augusztus 24-ére a Kommunista Párt nagygyű­ lést hirdetett Salgótarjánban, a gyűlés szónokaként Kádár Jánost, a megye volt képviselőjét, a börtönt megjárt volt belügyminisztert jelezték. Mindenki ér­ deklődéssel várta, hogy mit fog a megkínzott ember Rákosi bukása után mon­ dani. Valami újat, valami rendkívülit vártak az emberek. A politikai fásult­ ság, a csalódás ellenére az 1945-ös időszak pártgyűléseihez hasonló nagyságú tömeg gyűlt össze Salgótarján főterén. A várva várt nagygyűlés csalódást oko­ zott. Kádár János, a megkínzott ember, Rajk volt barátja semmi biztatót nem mondott. A régi frázisokat ismételte a pártegységről, az elkövetett hibákról, azoknak kijavításáról. Arról beszélt, amiben már senki sem bízott, amit már senki sem hitt el. 79 �A gyűlés után mindenki tudta a párttól nem várhatnak semmit. Hiszen a Rákosi-féle kínzókamrát megjárt kommunistákban sem bízhatott már Salgó­ tarján népe, ezért mind nagyobb érdeklődéssel fordult a változást követelő írók és a Nagy Imre csoport felé. Az Irodalmi Újság alig pár példányban jutott el Salgótarjánba, de azok kézről kézre jártak. A helyi sajtó teljesen néma ma­ radt minden új hanggal szemben. A megyei pártbizottság hűen követte a párt hivatalos vonalát, de ez már nem tartóztathatta fel azt a vitát, amely Buda­ pesten megindult a párton belül. A Petőfi-kör vitája, mindenki vitája lett. Itt vidéken ugyanaz a folyamat ment végbe, mint Budapesten. A lengyelor­ szági eseményeket a legnagyobb figyelemmel kísérték, a hivatalokban és az üzemekben egyaránt. Október 23-án, amikor a rádió közölte, hogy a belügy­ miniszter az egyetemi hallgatók tüntető felvonulását a Bem-szobornál nem engedélyezi, majd egy óra múltán az engedély megadását jelezte, mindenki érezte, hogy az írók, az egyetemi hallgatók, a Petőfi-kör tagjainak harca a zsarnokság ellen, fordulóponthoz érkezett. Október 24-én hajnalban a rádió nem a szokásos műsorral kezdett, hanem zenét közvetített, amelyet szokatlan zörejek hangja szakított meg. Mindenki tudta, hogy Budapesten rendkívüli események történtek. Az Á V H készenlétben volt. Ők tudták, mi történt Budapesten. Azt is tudták, hogy az események vidékre is ki fognak terjedni, ezért igyekeztek a megyét hermetikusan elzárni. Átkutatták a Budapestről jövő vonatokat, lezárták a főútvonalakat, megállí­ tották és átvizsgáltak minden járművet. Balassagyarmaton tizenegy fiatal pesti forradalmárt szállítottak le az autóbuszról, ezek voltak az első letartóz­ tatottak. Salgótarjánban október 24-én Mlinarik István, a megyei tanács nép­ művelési osztályának helyettes vezetője kiadta az első röplapot a forradalom mellett, letartóztatták. A funkcionáriusok, pártkáderek Budapestre utaztak, hogy megakadályozzák a Budapesten tanuló gyermekeik részvételét a forra­ dalomban. Az egész megyét bejárta a hír, miként járt Rácz Károly őrnagy, a megyei ÁV H vezetője a budapesti egyetemen tanuló lányával. Amikor édes­ apja haza akarta parancsolni, a lány bátran szembeszállt vele: - Szégyellek apám, engem nem viszel haza - mondta bátran - én magyar vagyok és itt fo­ gok harcolni társaimmal a magyar szabadságért, az ország függetlenségéért. A párt megyei bizottsága, hogy a forradalmi események menetét, ellen­ őrzését a kezében tartsa, maga szervezett egy Megyei Forradalmi Tanácsot, a tagjai azonban ha nem is mind pártfunkcionáriusokból kerültek ki, de va­ lamennyi a Rákosi-éra alatt felemelkedett hivatalvezető, „élmunkás” és „dísz­ paraszt” volt. Kizárt párttag, vagy az 1945-47-es koalíciós idők pártjainak tagja nem volt a Forradalmi Tanácsban. A párt kezében csak eszköz akart lenni ez a Forradalmi Tanács, amelynek megalakulása elégedetlenséget váltott ki, de tettekre is sarkallta a demokratikus erőket. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy a különböző helyeken dolgozó, demokratikusan gondolkozó emberek egymásra találjanak. Legelőször a pedagógusok között, az iskolákban alakult ki egy kis csoport. majd a volt kisgazdák és szociáldemokraták találtak egy­ másra. Az acélgyárban, Nagybátonyban, a bányászok között egy Nagy Imrét követő kommunistákból álló csoport szerveződött, amely magával ragadta a nógrádi bányatröszt központiát is. A M ÁV AU T központjában (autóbusz- és teherautó-sofőrök) Kecskés Károly, a volt szociáldemokrata hozott létre egy igen megbízható csoportosulást. Az üzemekben, hivatalokban megkezdődtek a munkástanács-választások. Mozgásba jött az egész vármegye, a falvakból tün- 80 �tetésekről, a szovjet hősi emlékművek eltávolításáról, tszcs-k feloszlásáról, köz­ ségi tanácsok átalakulásáról érkeztek hírek. A kommunista pártban teljes fejvesztettség lett úrrá. Nem tudták kinek az utasítását kövessék, hiszen Nagy Imre, aki egyike volt a párt alapító tagjainak mást mondott, mint a sztálini tendenciájú vezetők. A forradalmi erők mind erősebb akcióba kezdtek. Október 27-én, az acélgyárból tüntető felvonulás indult a város szíve felé, útközben hozzájuk csatlakoztak az iskolák, a hiva­ talok és a lakosság is. Az üveggyár és a vasgyár még dolgozott, a tüntetők a gyári pártfunkcionáriusok minden tiltakozása ellenére behatoltak a két gyárba és csatlakozásra szólították a munkásokat, akiknek nagy része lelkesedés­ sel állt be a tüntető menetbe. Több mint tízezerre nőtt a tömeg. Először a rendőrség elé vonultak, hogy a politikai foglyok szabadon bocsátását követel­ jék. A foglyok szabadon bocsátása után eltávolították az épületekről a vörös csillagot, a Rákosi-féle magyar címert. Kossuth-nótát, kuruc dalokat éne­ kelve, Pestről érkezett jelszavakat kiabálva vonult a tömeg a szovjet hősi emlékmű elé. A Sztálin-szobor ledöntéséhez hasonlóan, itt a szovjet emlékmű ledöntésével kívántak kifejezést adni szovjetellenes érzelmeiknek. Az ÁV H , a kommunista rendőrök, a pártbizottság tagjai felkészültek a szovjet emlékmű védelmére.. . (Folytatása következő lapszámunkban.) 81 �személyes történelem N. LÁ SZ LÓ E N D R E REGÉLŐ PALÓCFÖLD Egy palóc élete Tíz hold földje volt az apámnak, de sem írni, sem olvasni nem tudott. Tíz hold föld és hét gyerek... Talán szerencse is, hogy csak hárman ma­ radtunk életben... Aztán elment az apám is. Tán érezte, hogy ennyicske föld nem tarthat el sok embert! - mondta Antal bátyó és közben kibámult az ablakon. A tribecsi hegyeket nézte, de vajon mit láthatott? Csak nagysokára folytatta: - Kecellés kölyök voltam... Hatvan-hetven évvel ezelőtt a kecelle volt a gyerekek egyetlen ruhája. E g y hosszú, ujjatlan ing. A fiúk csak úgy szabadon hordták, a lányoknak viszont derékban átkötötték... A z anyagát meg otthon szőtték az asszonyok, itt Gerencséren... Szóval ilyen kecellés kölyök voltam jómagam is, amikor valam i belém esett. Reggel nem tudtam kikelni az ágyból, olyan voltam, akár a tűzláng. Szegény anyám nagyon megrémült és szaladt a javasasszonyért. Este az mégis úgy állított be hozzánk, mintha nem tudta volna, hogy én vagyok a beteg. - Dicsértessék a Jézus Krisztus... N a, ki a beteg, ideske? - vigyorog­ ta csúnyán, s közben elővillant két megmaradt foga. - Mindörökké... H át ez, az Á nti gyerek... M ajd elemészti őt a forróság. Összevissza beszél a szerencsitlen, csak dobálja magát az ágyon! törölgette a szemét alsószoknyájával a jóanyám. A banya odajött az ágyhoz, lerántotta rólam a dunnát és tapogatni kez­ dett piszkos körmű, görcsös ujjú kezével, nagyon tudálékosan csinálta, s közben érthetetlen szavakat mormolt. Összehordott tücsköt-bogarat, ör­ dögöt, szentet és poklot. Nagyon neheztelt ránk, mert máskor Róza nennét szoktuk hívni, ha valam i baj volt. Csak nagysokára sütötte ki: - Azt hiszem aszalmánya van a gyereknek! (A tüdőbajt hívták így akkoriban.) No, majd mindjárt megmondja a cérna! Azzal gombolyagot vett elő alsószoknyájából. E zt senkinek a kezébe nem adta volna, mert azzal elveszítené a varázserejét... Ezzel a cérnával lemérte előbb az egyik kezemet, az ádámcsutkámtól az öregujjam végéig, azután ugyanígy a másik kezemet... Utána meg a köldökömtől a nagylábujjam végéig, a jobb, meg a bal lábamat is. Közben egyre dünnyögött, mondott, de ebből senki nem értett semmit. Amikor ezzel a méréssel elkészült, a kettőt-kettőt összehasonlította. - Látod, Annus? - M it kéne látnom? - H át csak azt, hogy nem egyforma! - És ez mit jelent? 82 �- Azt, hogy a gyereknek aszalmánya van! B aj, nagy baj! E z vitte el az apját is. . . Benneteket ugyancsak látogat az Isten, dicsirtessék az ő szent neve! - mondta alig titkolt kárörömmel a vénasszony, közben felgombolyí­ totta varázscérnáját. Anyám könyörgőre fogta: - Segítsen rajta, Tercsa néne... Megköszönjük, már ahogyan a sze­ génységünkből telik. A vénasszony szeme sunyit villant. Talán azon törte a fejét, kiürítheti-e az éléskamránkat addig, amíg engem a föld alá tesznek: - Az a baj, hogy későn hívtatok... - Hiszen tegnap még semmi baja nem volt... Reggel meg én mindjárt szaladtam magáért... - N a, ne rijj már! Am it lehet, én megteszem, a többi meg már az Ő szent akaratjától függ! Ezután - utálatos nyelvével a vénasszony - kinyalta mind a két sze­ mem, majd megint morgott valam it, majd így szólt: - Főzz neki bodzalevélteát, fürdesd meg benne és borogasd vele. . . A z­ tán majd hívj el megint... - M ivel tartozunk, Tercsa néne? - kérdezte az édesanyám. - Oh, kedveském, én ezt Isten nevibe csinálom... Azt adsz, amit akarsz... Ha meg nincs, hát nem adsz semmit! - mondta az álszent banya. S közben az édesanyám nagyon jól tudta; ha most nem adna neki semmit, máskor hiába hívná. Nagy darab szalonna, meg két rúd kolbász és egy edény zsír vándorolt a vénasszony kosarába. Láthatóan elégedett volt, mert beszé­ desebb lett: - Ha így fog fogyni hat napig, mindent megesz a fene... Én is csak panaszkonnék a magam dógába, de hát minek? N a, Isten áldjon, Annus... A banya elment és csak akkor jutott anyám eszébe, hogy ilyenkor, tél­ víz idején honnét is szerezhetne bodzalevelet? Szidta Tercsa nénét, meg rítt is... Azután a bátyámnak eszébe jutott, hogy az istállópadláson van bodzalevél... Hetekig tartott a bodzakúra. Közben elolvadt a hó, szépecskén kitava­ szodott, és már én is jobban éreztem magam. E gy reggel kívánsággal áll­ tam elő: - Savanyú uborkát ennék, ides! - Hozok, hozok, fiacskám! — örvendezett az anyám és már szaladt is be Nyitráré (így mondják nálunk), az apácákhoz. Mert otthon nem tartot­ tunk ilyen úrnak való nyalánkságot. Akkoriba még nem járt busz a város­ ba, szegény anyám egy trappban tette meg az utat. Hozott négy, vagy öt kisujjnyi uborkát... Addigra el is ment tőle az étvágyam és csak azért ettem meg, hogy ne szomorítsam szegény idest. V olt úgyis elég baja. Nem volt férfi a háznál, hevert (parlagon maradt) a föld. . . Másnap reggel anyámék korán felkeltek. Én már jobbacskán éreztem magam. Tejet és sült krumplit készítettek az ágyamhoz. Szép tavaszi nap volt, s nem akaródzott már az ágyban feküdni, fel­ keltem. Olyan gyenge voltam a sok fekvéstől, hogy remegtek a lábaim, de azért kimásztam az ablakon és leültem a fal mellett a kispadra. Néztem a hegyet, meg az erdőt és azon töprengtem, vajon mi lehet mögötte... Talán az Óperenciás? Késő délután itt talált rám az édesanyám. Elszunyókáltam a napon. - Ja j, Istenem, mit csináltál, te gyerek? Miért jöttél ki? - tördelte a ke­ 83 �zeit. De nekem semmi kedvem nem volt a meghaláshoz, s pár nap múlva már a libákat legeltettem pajtásaimmal. Ősszel beírattak az első osztályba, de a tanulásra igazán nem sok időm maradt. Apám halála után nagyon elszegényedtünk. Sok pénzbe került a gyógyítása: nyolcvan forintot fizettünk ki orvosságra, az orvosnak meg ötvenet. Két tinócskánkat el kellett adnunk. Kétszáznyolcvan forintot kap­ tunk értük: éppen elég volt az orvoslásra és a temetésre... Nagyon kisfiú voltam még akkor, de azért emlékszem apám temetésére. Amikor felravatalozták, siratóasszonyok jöttek hozzánk. Ezek aztán egé­ szen a koporsó leszögezéséig hangosan siránkoztak, imádkoztak nagykáromkodású apám lelke üdvéért. Bizony, sokszor csúnyaszájú volt, de ok­ kal. Hiába kínlódott hajnaltól napestig, minden pénz elment adóba. Ha az anyám előállt, hogy ez, vagy az kéne, mindig nekidühödött az apám: - Hinnye, a keserves megváltóját, hát nem megmondtam, hogy adóba kell fizetnyi? - aztán csak úgy záporoztak belőle a káromkodások. Szidta az adó­ hivatalt, a jegyzőt, a papot, meg mindenkit, akit egy kicsit is úrnak tartott. De azért jó ember volt. Engem csak egyetlenegyszer vert meg, de akkor aztán alaposan... Most már tudom, hogy valójában nem is rám haragudott, hanem a szegénységünkre. De akkor nagyon fájt a verés, még a koporsójá­ nál sem tudtam elfelejteni... De így volt ez akkoriban minden szegény háznál. Ha valaki meghara­ gította az apát, hát a feleségén, vagy a gyerekein töltötte ki a mérgét... Minden olyan háznál, ahol a NINCS-et mindig nagy, a van-t pedig min­ dig kis betűvel mondták! A térdére hajított az apám és a derékszíjával verte a meztelen ülepemet, s közben pedig kiabált: - Má megen ehattad a bicsakodat?... Nesze, te... Nesze... A temetéseken nálunk akkoriban nemcsak a család minden tagja vett részt, hanem a falu apraja-nagyja. A palóc faluban nem a szegények szóra­ kozása volt a temetés végignézése, hanem valami sokkal több. Nem is tudom, hogyan magyarázzam ezt meg maguknak. Talán lelki kényszer... Olyan erkölcsi kötelesség, amelynek mindenki szívesen tett eleget. A kántor búcsúztatta el az apámat, versbe szedett strófákkal. Külön min­ den családtagtól, rokontól, baráttól, ismerőstől, szomszédoktól, még az álla­ taitól, meg a kedves tárgyaitól is. Január eleje volt, nagy hideg. Sok fagy és kevés hó, mint azon a télen is. A lábam egészen elérzéktelenedett a hidegtől. S a metsző téli szél vit­ te a kántor monoton hangjával összeölelkező, fel-felbuggyanó sírást: ...Elbúcsúzom tőled, kedves feleségem, Bizton találkozunk odafent az égben. . . Tőled is búcsúzom, kedves Pista fiam. . . Így tartott ez vagy egy óra hosszat, azután felemelték a koporsót, kivit­ ték a temetőbe... Temetés után halotti tor volt nálunk. Még olyan rokonok is eljöttek, akikről azóta egy kukkot sem hallottam.. . Ittak, de nem túlságosan sokat, Ettek, de nem annyit, mint egy menyegzőn. Csendes visszaemlékezés ez az elhunytra. Borongós hangulat, közben 84 �sokszor előkerülnek a zsebkendők... Felelevenítették apám gyerekkorát, múltját, jó tulajdonságait, cselekedeteit és egész életét. Másnap azután kiürült a ház, de csak a szegénység és anyám szomorúsága maradt nálunk kéretlen vendég. Anyám nyakába szakadt három gyerek eltartásának minden gondja és a rengeteg munka, amiből már azért nekünk, gyereknek is ki kellett vennünk a részünket. Játékra szinte soha nem volt időm és a tanulásra is nagyon kevés, de azért én voltam az iskola leg­ jobb tanulója. E g y este édesanyám azt hitte, hogy már alszom! - A pap el akarja vinni Á ntit... Papot akar belőle is csinálni! - újsá­ golta csendesen a bátyámnak. Az dühösen szemrehányást tett anyámnak, hogy őt korán munkára fogták, pedig ő is szívesen tanult volna. H a már őt nem engedték, ne tanuljak én se! K i fog akkor a földeken dolgozni? Még csak hatodikos voltam, de a munka megöregített és megértővé tett. Megfogadtam, hogy soha nem hagyom el az édesanyám... É s azt is, hogy soha nem leszek hozzá olyan durva, amilyen a bátyám !... Pedig na­ gyon szerettem volna pap lenni akkoriban... Arannyal-ezüsttel kivarrott ruhában szép vigasztalókat mondani a szegény embereknek... Befejeztem a hatodik osztályt, és akkor úgy éreztem, hogy örökre bú­ csút mondtam az iskolapadoknak, a tanulásnak.. Igazán minden jel erre mutatott... Reggeltől estig robotoltam az édesanyámmal együtt. Mert a bátyám bár­ mikor szívesen elment volna a munka temetésére. Ő már legénykedett, a lányokat nézegette, s talán kóstolgatta, idősebb barátaival ivott és kár­ tyázott. A z anyám mégsem mondott soha egy rossz szót sem, csak sírt, na­ gyon sokat sírt miatta. H a este holtfáradtan hazajöttünk a földekről, anyám még nekiállt mos­ ni, vasalni, varrni, főzni, takarítani. Mindig annyit főzött, hogy elég legyen másnap estig. M ég most sem tudom, mikor aludt az é d e s.. . D Ö G Ö LJ M EG PA RA SZT, H A É L N I A K A R SZ ! Hajnali négykor keltem mindennap! Csak a kakasok előztek meg és az édesanyám... Tizennégy éves voltam akkor... A bátyám bevonult. Én voltam a csa­ lád egyetlen férfitagja. Állandó fizetett munkást nem tartottunk. M egta­ nultam és elvégeztem minden férfimunkát. Magam emelgettem a nehéz szerszámokat, zsákokat. A szomszédos földeken dolgozó férfiak viccelőd­ tek, tréfálkoztak velem : - Szomszéd, nem láttál egy nagy zsák árpát?... E gy kis Hüvők Matyit vitt a hátán, épp az előbb!... - Nézd azt a vasvellát, sógor, hogy rángatja azt a pöttöm legénykét!... Nevetgéltek, tréfálkoztak és - sajnáltak, de mindegyikőjüknek elég volt a maga baja. Nem volt rá sem idejük, sem erejük, hogy még nekem is segítsenek. Lassan aztán hozzáedződtem ehhez a nehéz munkához. Nem csupán magam tartottam el, hanem már az anyámra és a kishúgomra is dolgoztam. Nem is tudom, honnét vettem hozzá az erőt... Igazán olcsóság volt abban az időben, krajcárokért lehetett vásárolni, de 85 �sokszor még krajcár sem volt... Kedden és pénteken bementünk a városba (Nyitrára), ki a piacra, hogy eladjuk a termékeinket: tojást, vajat, barom­ fit, zöldséget és gyümölcsöt. Nem tudom, elhiszik-e, de őszintén mon­ dom, hogy akkoriban a paraszt vajat nem evett. Legalábbis a szegényebbje nem. Én is csak évek múlva ettem először... De hát a piacnál hagytam abba. Ott aztán nagyon sokan voltak hoz­ zánk hasonlóak, és gyakran előfordult, hogy vagy majdnem ingyért fecsé­ reltük el a dolgainkat, vagy cipelhettük haza. Ha sikerült mindent elad­ nunk, petróleumot, sót, paprikát vettünk, meg mindent, amire egy szegé­ nyes háztartásban szükségünk volt... Sokszor azt hittem, hogy nem bírom tovább. Hogy megszakadok. Hogy lerogyok a földre és többé fel sem állok... De csak dolgoztam, cipekedtem tovább. Kinek panaszkodhattam volna? Talán az édesanyámnak, aki még nálamnál is többet dolgozott?... Pedig szép asszony volt! A szomszédasszonyok egyre főzték, hogy ismernek egy fiatal, szemrevaló özvegyet, aki szívesen levenné válláról a terhet, de anyám hű akart maradni apám emlékéhez... Vagy nem akart mostohaapát hozni a házhoz? K i tudhatja? K i láthat bele egy parasztasszony leikébe? Sohasem láttam, hogy az apámmal édeskedtek volna. Nem is volt rá idejük. De abban biztos vagyok, hogy a maguk egyszerű, őszinte módján nagyon szerették egymást! Anyám nem panaszkodott... Én nem panaszkodtam. Dolgoztunk hajnaltól napestig, kedden, meg pénteken jártunk a piac­ ra. És itt, a város piacán láttam meg, hogy vannak még nálunk sokkal szegényebb emberek is! Borostás arcú férfiak, sápadt, rongyos gyerekek járkáltak a földre rakott batyuk között, s, ha egy pillanatra félrenézett a tulajdonos, mindjárt lába kelt valaminek... Ezek a nincstelenek bizony loptak, mert még a szegé­ nyeknél is szegényebbek voltak... Bátyám júniusban hazajött a katonaságtól. Katonaviselt ember volt, most már nem parancsolhatott neki senki. Ivott, mulatott, kártyázott. Ott­ hon meg gorombáskodott velünk... De nem sokáig tartott a legényélete, őszre már meg is nősült. Az új aszszony is civakodós volt. Kezdtem magam nagyon rosszul érezni otthon... Deres volt már a határ és én mezétláb jártam a marha után... Végre az­ tán a vásárban vett a bátyám egy pár stiblit. - Vigyázz rá, csak akkor vedd fel, ha nagy hideg van! Nemcsak rád kell a pénz, kölök!... A stibli amolyan ócska csizmaféle volt, s az első alkalommal szétázott. A kezemben vittem haza... Volt is otthon nemulass! A bátyám olyan rumlit csapott, mintha a földjét kártyáztam volna el... Szegény anyám meg hall­ gatott a békesség kedvéért, de én tudtam, hogy jobban fáj neki az igazta­ lan szidás, mint nekem! Ekkor határoztam el, hogy otthagyom a falum! Ezt mindjárt meg is mondtam a bátyámnak; 86 �- H a az egész nyári munkámért nem érdemiek meg egy pár csizmát, ak­ kor inkább itthagyom a paraszti életet! - Menj csak, taknyos!... Azt hiszed, hogy a városban majd ingyért za­ b á lta t valaki!? - ordította. Láttam , anyám csendesen sír és ezért nem válaszoltam meg a bátyám­ nak. Nem mondtam meg neki, hogy nálunk éppen ő az ingyenélő!... Hogy én és az anyám dolgozunk még rá és a feleségére is! Csak nyeltem egy nagyon nagyot és vacsora nélkül kapaszkodtam fel a szénapadlásra.... Kiszorultam ide, mióta bátyám kardos menyecskéjét a házunkba hozta. N yakig a jó meleg, illatos szénában, a padlásajtó nyílásán át bámultam a csillagokat sziporkázó eget... Arról álmodtam, hogy tanulni fogok, hogy nagyon okos és nagyon gazdag leszek... Kincsőt (Göncölt) néztem, s az járt az eszemben, hogy akkor majd hatlovas hintón jövök el az édesért... Pista bátyám, meg a felesége pedig sárgulhatnak az irigységtől... A N A G YV Á R O SBA N Pár nap múlva egy ismerős beszerzett a nyitrai apácákhoz templomszol­ gának... Csengett-bongott a harang... Szólt az orgona... Tömjénfüst áradt a temp­ lom boltívei alatt... Csilingelt a pénzszedő persely csengettyűje... A pap ün­ nepélyes latin szavai, a gyertyák táncoló lángja, az ablakok színes üvegmo­ zaikja, az ünneplőbe öltözött tömeg, a szentek örökmosolyú szobrai és képei... S mindehhez a titokzatos félhomály... Csoda, hogy hatalmába kerített a templom? Nem, ma sem tartom an­ nak, pedig azóta csaknem hatvan esztendő telt el. Havonta kilenc forintot kaptam, és ez igen nagy pénz volt akkoriban, amikor 1,20-ért kaptam egy pár cipőt és 2,80-ért egy öltöny ruhát. D e meg is kellett dolgoznom érte! És nemcsak a templomban! Fát fűrészeltem, szenet hordtam. D e mi volt ez ahhoz képest, amit ott­ hon csináltam, és még csak a bendőmet sem tölthettem meg?... Ú gy érez­ tem magam, mintha egyenesen a mennyországba kerültem volna! Minek hazudnék? M iért gyaláznám az apácákat? Hozzám mindig jók, kedvesek voltak. Sokkal jobbak, mint a tulajdon bátyám !... Régi kom­ munista vagyok, nem kenyerem a hazudozás! K is legény voltam akkoriban, és már nagy kamasz. H a másnap dél­ után szabadom volt, megfordultam már a lányok után. É s az apácákban is éreztem a nőt, hiába öltöztek talpig feketébe. Olyan sok fiatal volt köztük és olyan sápadt volt az arcuk. A sok imádságtól? A sok virrasztástól?... Krisztus arái nagyon sápadtak voltak, a mosolygásuk is sápadtan szomorú volt. Olyan, mint az őszi virágok... Igen, olyanok voltak, mint az őszi­ kék, mint a krizantémok... Még az illatuk is olyan volt... Igazán nagyon kedvesek voltak hozzám. Ingyen kosztot, lakást kaptam, meg még ruhákat is. Meg sokszor mellékes pénzt. Elsején a perselypénzből egész marékkai adott a templomos nővér: - Aztán nehogy haszontalanságra költsd! Ajándékozd meg az édesanyá­ dat! - mosolyogta ki és megsimogatta az arcomat. Ilyenkor mindig na­ 87 �gyon elpirultam, mert Mária nővér nagyon szép volt és fiatal... Csak pár évvel lehetett nálam idősebb. - Nem pazarlom el... Karácsonyra egy szép nagykendőt veszek az édes­ anyámnak, a húgomnak meg kis csizmát... Meg könyveket, sok könyvet magamnak! - árultam el neki a legnagyobb titkomat. Ettől kezdve Mária nővér minden délután órákig foglalkozott velem, németre tanított... Két és fél évig voltam az apácáknál. Két és fél év alatt minden sza­ bad percemet tanulásra és olvasásra fordítottam. Már egész folyékonyan tudtam németül. A fizetésem nem vettem fel, hanem a főnöknőnél hagytam. A mellékest anyámnak adtam, ha bejött hozzám. De legtöbbször a bátyám „kunyerászta el” ! Most már bezzeg kedves volt hozzám. De az anyám csak amolyan megtűrt lett a saját házában... Egy vasárnap, a nagymise után megkérdezett a főnővér: - Antal fiam, mondd csak, nem szeretnél te pap lenni? Grázban van egy testvérházunk, ott kitanítanának papnak. Gondold meg, fiam, s, ha döntöttél, keress fel engem! Egy álmatlan éjszaka, sok töprengés után határoztam: - Igen, pap leszek! Az apácáktól kaptam pénzt és ruhát, a főnővér is kiadta megtakarított pénzemet, áldását adta rám és elbocsátott... Megcsókoltam a kezét. Hazamentem édesanyámtól elbúcsúzni. Száz forintot nyomtam a mar­ kába. Sírt a meghatottságtól. Hát mégis pap leszel, fiacskám? - Az édesanyám, ha Isten is úgy akarja.... - De mi lesz velem, ha te elhagysz? - sírta. - Ne féljen, nem maradok én ott örökké... Hazajövök és akkor majd velem fog lakni, édes! Nagy legény voltam már akkor, tizennyolc éves. Nem illett hozzám a sírás, de kipotyogtak a könnyeim... Sok száz kilométer választ majd el az édestől... K i tudja, mi lesz vele, és mi lesz velem? Először indultam meszsze-messze útra... Vitt a vonat, kattogtak a kerekek. A vasúti kocsi kalitkájából néztem a toronydíszes falvakat, az apró házakat... S tudtam azt is, hogy az apró házakban apró emberek élik apró életüket. Hasonló életet, mint az én szü­ leim, az én testvéreim. A mindennapi kenyérért vívják a harcukat imád­ kozva, bizakodva, elkeseredve és káromkodva... Vitt a vonat, és én csak most láttam meg, hogy mennyire egyformák a falvak, a templomtornyok, a házak, a temetők, a felnőttek és a gyerekek... Kovács Jánost kiviszik a temetőbe, s helyébe áll ifjabb Kovács János... Grázban igazán jó dolgom volt. Csak a korai ébresztő... Már hajnali négykor felkeltettek, egy óráig imádkoztunk, utána reggeli. Azután munka a templomban, a pékségben és a szabóságban. Mindenütt kipróbáltak. Fél év múlva megkezdődött az ok­ tatás... Két évet kellett elvégeznem a városi gimnáziumban, négyet a pap­ neveldében, s utána még kettőt a teológián... - Nagyon hosszú idő! 88 �Kibírom-e ilyen sokáig a nagy fal börtönében és a papi lelkiismeret bordaközi rabságában?... Hiszen olyan fiatal vagyok, és nem nyugtatnak meg a lelkigyakorlatok, nem nyugtat meg az ima sem... Kényelmetlen fek­ vőhelyemen egyre többet gondolok a lányokra... E gy lányra, akit a vonat ablakából láttam csak.... A vasúti sorompó mellett állt és az utasokat nézte. Csak úgy, unalom­ ból... Szép szőke haja volt. Olyan színű, amilyen az érett kalász, vagy olyan, mint a méz... E gy pillanatra találkozott a tekintetünk, négy kék virág... A leány szeme mosolygott. Olyan szeme volt, mint a Mária-szobornak... Talán azért jártam a Mária-oltárhoz imádkozni... S közben rajtakaptam magam, hogy nem imádkozom, hanem arra a lányra gondolok, akinek a nevét sem tudom... Akinek elsősorban először a haját simogattam meg, azután a kezét... Azután benyúltam a blúza alá és hirtelen felébredtem... Olyan vadul vert a szívem, mintha valóban meg­ tettem volna... Egyszer le is vetkőztettem, és akkor izzadtan, riadtan éb­ redtem fel az éjszaka kellős közepén... Milyen pap lesz belőlem? Most még nem késő, meggondolhatom! H a almát vettem a kezembe, vagy meleg kenyérszegélyt, csak a szemem kellett lehunynom, s úgy éreztem, mintha gömbölyded lánymellet tartot­ tam volna a tenyeremben.... Riadt kis madarat... A KOCKA EL VAN VETVE! 1914-ben kitört a háború! Úgy éreztem, hogy ütött a szabadulásom órája, akkor, amikor már kispapi ruhában jártam... Márciusban besoroztak és októberben már be is kellett vonulnom... 19 15 -ö t írtak akkor. E g y fekete reverendás férfi azt mondta: - H a keze-lába meglesz, visszajöhet... H a nem, akkor ne jöjjön vissza! K i látott már félkezű, vagy féllábú papot?.... Istent csak épkézláb em­ ber szolgálhatja!... A komáromi öregvárba vonultam be, a tizenkettes gyalogezredhez. Né­ met vezényszavak, kemény katonaélet... A z elkényeztetett fiúk takarodó után csendesen sírtak a szalmazsákon. Talán az édesanyjukra gondoltak, talán a kedvesükre... Engem megedzett az élet, fel sem vettem a korai kelést, a gyakorlatozást. Csak a koszt volt rossz: naponta sóshering! Grázban öt-hat fogásos ünnepi ebédek voltak a papneveldében... Komáromból Veszprémbe vittek bennünket. Itt a vezényszavak több­ nyire már magyarok voltak, de a koszt ugyanolyan rossz, mint Komárom­ ban. E gy hónap múlva indultunk a harctérre, 19 16 . január tizenötödikén... Galíciában egy hónapos tábori gyakorlat, azután ki a hadállásokba. Pár hét múlva tüdőgyulladással kórházba kerültem, utána visszaküldtek a harctérre. Éjszaka csináltuk a fedezékeket, de mi egyszer sem sütöttük el a puskánkat. 19 16 júniusában az oroszok áttörték a frontot és megkezdődött a viszszavonulásunk... Nem kaptuk meg az élelmiszer-fejadagunkat, hát rekviráltunk. Kitűnő állásaink voltak és a tisztek már arról beszéltek, hogy innét már nem hátrálunk. „Nincs olyan Isten, aki ismét kiverjen bennünket!” 89 �Velünk szemben beásta magát az orosz tüzérség, azután öt nap, öt éjjel tartott az ágyúzás. Reszketett a föld, éjszaka kísérteties fények világították meg a hadállásokat és a halott katonák görcsbe merevedett arcát... Ölelték az idegen földet. Talán azt álmodták, hogy a hazai rögöt ölelik, vagy az asszonyukat... Paraszt, gyönyörködj a tűzijátékban! Ilyet sem láthattál fatornyos ha­ zádban... Gyönyörködj, csodálkozz, ámulj és bámulj, mit tudnak az urak, az emberevők! H a nem azok, kiknek kell ez a sok lemészárolt ember? K i­ nek kellenek a halottak? M ilyen vérszomjas pogány istenségnek?... A fedezékből hull ránk a föld, a derékvastagságú fenyőszálak szétforgácsolódnak... Szanitéc, szanitéc! - kiáltja valaki elhaló hangon... V alaki Istent hívja, valaki káromkodik... Egyiken sem segítenek most... A hábo­ rúban nincsenek hősök, a hősöket utólag teremtik... A vagy a véletlen te­ het valakit hőssé? A kik velem együtt voltak, bebújtak volna még az egér­ lyukba is... Mindenkinek kedves az élete, kedvesebb, mint a haza...? A századparancsnokunk azt mondta, hogy mi még hálát adhatunk az Istennek... A szomszéd zászlóaljra összpontosítják az oroszok a tüzet... Már fél órája megszakadt velük a kapcsolat. K i jelentkezik önként? Senki?... Ilyen gyáva kutyák vagytok? Engem neveztek ki rajparancsnoknak. Ö t emberrel fel kell derítenem, mi van szomszédainkkal: élnek, vagy halnak? Futólépésben megyünk a lövészárokban. A fedezékben valaki cigaret­ tára gyújt... Kérdeznek valam it... Hová megyünk? A pokolba, bajtárs!... Vagy még rosszabb helyre! Világító rakéta világol fölöttünk... H asalj! H i­ szen derékig kilátszunk a futóárokból... Micsoda hanyag munka... A muszkák úgy leszedhetnek bennünket, mint a legyeket! Ú jra sötét van... — Utánam emberek! — kiugrok a futóárokból és fák között rohanunk tovább. Á gak csapódnak az arcomba, nekirohanok egy fatörzsnek, a ro­ hamsisak lecsúszik a fejemről és érzem, hogy vérzik az arcom... Most elő­ ször káromkodom és eszembe sem jut, hogy bűnt követek el, hogy én papnak készültem... Lihegést hallok a hátam mögött. Itt vagytok?... Itt! jön a válasz. Egyiktek maradjon itt, a többi utánam! — adom ki a paran­ csot és futok tovább... A csörtetésből hallom, hogy jönnek utánam. Te ma­ radj itt, te itt! Egyedül maradtam... Pihennem kell, mert majd kiugrik a szívem.... Talán nem is a félelemtől, de harmincöt kiló van a hátamon... Minek enynyit cipelni egy embernek?... Csak egy percig akarok pihenni!.. Csak egy percig! - ezt ismételge­ tem, de elnyom az álom, és amikor felébredek, már pirkad! Mély, álom nélküli alvás volt..., zuhanás az öntudatlanság fekete szakadékába... Fáradt és összetört vagyok... Fel kell derítenem a szomszédainkat, de az irányt nem tudom... Merre menjek?..... Olyan csend van !... Otthon, a Zobor alján ilyenkor már hangversenyeznek a m adarak!... Innét bizonyára elmenekültek, vagy meg­ haltak?... Elnémultak, mint a szomszéd zászlóalj?... Megszakadt a telefon­ összeköttetés!... Am ikor meghalunk, velünk is megszakad... Támolyogva állok fel és megdörzsölöm a szemem, száraz levelek tapad­ tak arcomhoz, véres lett a kezem... Persze, tegnap nekiszaladtam egy fá90 �nak... Hol lehetnek a társaim? Visszamentek?... Várnak rám, vagy meghal­ tak?... Vagy fogságba estek? M indegy! Így nem mehetek vissza! D e mer­ re van előre, és merre van vissza? Elindulok óvatosan, mintha vadász lennék... É s a vad éber, elmene­ kül, ha előbb vesz észre, mint én őt... Csakhogy itt embervadászaton va­ gyok... Itt a vadnak is fegyvere van, és ha előbb vesz észre, mint én őt, akkor én meghalok... Akkor már nem vihetem meg a hírt a századparancsno­ komnak, hogy mi van a szomszédainkkal... Nem szabad, hogy bakancsom alatt reccsenjen a száraz ág, neszezzen a tavalyi avar... E g y erdei útra ér­ tem és át akartam menni rajta, amikor rámkiáltottak: - Honvéd, gyere ide!... Honvéd... Hét vagy nyolc orosz tiszt állt az úton. Ök kiáltottak rám magyarul.... Bizonyára azt hitték, hogy át akarok szökni hozzájuk... M int az űzött vad, rohantam visszafelé és meg is találtam állásainkat - üresen... A szétdobált munícióból láttam csak, hogy a századunk hirte­ len távozott, menekült... Lehet, hogy bekerítettek bennünket az oroszok... Lehet, hogy a többiek már mind fogságban vannak... A kkor ők már befe­ jezték a háborút!... Talán jobb lett volna, ha engem is elfognak! Pár sebtében kapart sírt is láttam, két ágból összetákolt kereszttel... N é­ hány temetetlen halottat, valaki lehúzta a csizmájukat... Pár száz méterre katonák menetelnek az úton, lovak két ágyút húznak... Integetnek felém, azután golyók fütyülnek el mellettem... Csak úgy menetközben lőttek rám, kapásból... Lehet, hogy csak meg akartak ijeszteni.... A földhöz lapul­ tam és alkonyatig meg sem mozdultam... A hátizsákomból kenyeret vettem elő és azt rágicsáltam, közben pokoli szomjúságot éreztem... Estére egy égő faluba értem. A visszavonulók gyújtották fel. Csak pár behúzott farkú kutyát láttam itt... K i tudja, hol lehetnek a lakosok? Lapulnak valahol, ők is féltik az életüket, mert másuk aligha maradt... Éjszaka német tüzérek értek utól... A századomból volt velük három katona. Tőlük tudtam meg, hogy az oroszok bekerítették századunkat és csak néhányan tudtak megmenekülni... Ezeket a németek maguk mellett tartották. A német szakács nagy csajka gulyást adott. Végre teleehettem magam... A németeknek még volt mit enniük... Átkeltünk a Stir folyó hídján és megálltunk. A németek szalmacsutako­ kat kötöztek a hídlábakra, s pár perc múlva égett a híd... Akkor láttam meg a túlsó parton két huszárt. Nekivágtattak a lángoknak, de a lovak visszahőköltek. A folyóba ugrattak, de csak az egyiküknek sikerült ki­ vergődnie az innenső partra, a másikat elsodorta a víz... Itt végre megtaláltam az ezredemet - a századomat már nem... A z talán már Szibéria felé masírozott... A másik parton az orosz tüzérek állították fel az ágyúikat. A z erdőben kényelmes barakkokat találtunk. Ezt már nekünk, visszavonulóknak építet­ ték. A tisztek azt mondták, hogy itt kéthetes pihenőt tartunk.. D e az oro­ szok valahol átkeltek a folyón és így a kéthetes pihenésből semmi sem lett, még aznap futottunk tovább. Éjszaka egy árokban aludtam és 91 �amikor felébredtem, a társaimat nem találtam, csak déltájban értem őket utól... Már nem bántam volna azt sem, ha fogságba kerülök. Naponta tíz­ szer is fedezéket ástunk, azután futottunk tovább. Tenyerünk csupa vér volt a tábori ásó nyelétől... Köröskörül égtek a falvak... Harmadnap es­ te megint egy erdőben éjszakáztunk. - K i akar gyónni? - kérdezte a tábori pap. Majdnem mindenki meggyónt már, amikor a fejünk fölött a fa tör­ zsébe becsapott egy gránát. Három katona meghalt, és a papnak semmi ba­ ja nem történt... Annyira éhesek voltunk, hogy nyersen ettük a krumplit, zabkalászokat morzsoltunk szét. K ét társammal felderítő- és élelemszerző útra indultunk. A közeli faluban még egy nyeszlett csibét sem találtunk, de amikor már vészesen korgó gyomorral visszafelé jöttünk, egy zabtáblában két zsákba botlottunk! Az egyikben só, a másikban búzakorpa volt... Olyan kását főz­ tünk belőle, hogy az íze még mindig a számban van... A huszonhatos gyalogezredet az orosz tüzérség teljesen tönkretette, s minket akartak a helyébe vezényelni. Már éppen az ő szakaszukra vo­ nultunk az országúton, amikor rengeteg fegyvertelen orosz katona rohant felénk... Egy egész ezred adta meg magát... - Üdvözletet hozunk Pétervárról! - kiabálta már messziről az egyik tiszt. Én találtam rá az ezredparancsnokukra. A földön feküdt - tüdőlö­ véssel, a saját katonái lőtték le! Pár orosz szót mondott és egy fényképet adott a kezembe: három gyerek és egy asszony volt rajta... Pár perc múl­ va elájult a vérveszteségtől. A revolverét elvettem és hívtam a szanitéceinket. Azok bevitték a kötözőhelyre... Így nézett ki a háború! Ez nem mese, nem az, amit a történelemkönyvek tálalnak... Hol voltak itt a nagy stratégiák?... Minden, vagy majdnem minden a véletlenen mú­ lott... Szervezett fejetlenség mindkét oldalon! Az oroszok sem akartak meg­ halni a cár atyuskáért és mi sem a császár-királyért! Meguntuk a háborút, amibe belekergettek bennünket... A Mazuri-tavak előtt állottunk... Nem is tavak voltak ezek, hanem inkább mocsarak... Ta-ta-ta-ta... - kelepek egy nagy fa tetejéről egy ittfelejtett orosz gép­ fegyver. Két bajtársam mellettem rogyott a földre... Egy hős a fa tetején... Talán azt hiszi, hogy az egész ezredünket le­ kaszálja?... Megháborodott, vagy valóban hős akar lenni?... Német ágyú söpörte le a fa tetejéről... A mocsáron kellett volna átkelőhelyet kiépítenünk, de nem volt miből... Egyenként próbáltunk átkelni, közben az oroszok két oldalról lőttek ben­ nünket... Potyogtunk, mint a legyek ősszel... Azért mégis átjutottunk a másik oldalra... Egy gödörben pihentem és elkeseredésemben kitettem a kezem, majd a lábam, hogy eltaláljanak az oroszok, de egyik, sem talált el. Este lövész­ árkot ástam, közben az ásóm valamibe beleütközött: egy eltemetett kato- 92 �nát találtam. E gy hétig maradtunk itt. Tőlünk száz méterre voltak az oro­ szok és mindennap közelebb jöttek hozzánk... Éltünk, beszélgettünk, cigarettáztunk, néha ettünk, közben eltemettük egy-egy bajtársunkat. Nem hősök voltunk, csak névtelen katonák, hiszen a háborúban mindig a generálisok a hősök... Pár száz méterre a hátunk mö­ gött minden éjszaka mulattak a tiszt urak. Ellopták köpenyünkből a bé­ lést, kabátot varrattak belőle hozzátartozóiknak... Csak azt nem lopták el, amire a legkevesebb szükségünk volt: háromszáz éles töltény a hátizsákban, százhúsz a tölténytáskában és kétszáz a kenyérzsákban... A z oroszok egész felszerelése pedig egy ötkilós zsák volt... A z Isten elhagyott bennünket, ...a király megcsalt, ...a haza elfeledett... FO G SÁG O M T Ö R T É N ET E - Kozákok! - ordította hajnalban valaki. - Kozákok! - Kozákok! - hallatszott mindenhonnan. - Körülkerítettek bennünket!... Elvesztünk!... - N e lőjjetek, már minden hiába! - parancsolta a főhadnagyunk is. A hátunk mögött mindenhol oroszok vannak! Puskánkat szuronnyal a földbe szúrtuk, a töltényeinket elszórtuk és fel­ emelt kézzel indultunk meg az orosz állások felé... Robbanólövedékek csap­ tak le közénk, aknák... A német tüzérség lőtt bennünket... Belek a fákon, karok, lábak, fejek szétszórva... A felismerhetetlenségig összeroncsolt em­ beri testek... Pár perce még együtt szidtuk a háborút, együtt cigarettáz­ tunk... Egy magas rangú kozák tiszt fogadott bennünket, pompás lovon ülve: - M a nekünk, holnap nektek! - mondta németül, és megkezdődött a fogságom. Itt tudtam meg, hogy ezen a napon százhúszezer embert fogtak el az oroszok, északabbra meg a németek még több hadifoglyot ejtettek... Hiába, a hadiszerencse forgandó! Sorba állítottak bennünket és pár orosz katona kíséretében indultunk el kelet felé... Mindenemet eldobáltam és hátizsákomban csak három ke­ nyér, tíz konzerv és háromváltás alsónemű maradt. Egész nap meneteltünk és estére ugyanoda értünk vissza, ahonnét elindultunk, mert az oroszok nem ismerték itt ki magukat. Végre mégiscsak K ijevbe értünk... Itt a cseh légionáriusok voltak az urak. Am íg itt tartózkodtunk, szám­ talanszor tanújelét adták magyargvűlöletüknek. K ét hétig voltunk ebben a városban, a legkoszosabb barakkokban, A tetvek, a poloskák és a svábok éjjel-nappal gyötörtek bennünket. E gy napon aztán különválogatták a tiszteket és a legénységet. Tudtuk, hogy munkára visznek bennünket valahová Szibériába. Ingyen nem fogyaszt­ hattuk az orosz állam kenyerét. Megtudtam, hogy minden négy fogoly tiszt vihet magával egy tisztiszolgát... Mert a tiszt még fogságban is tiszt! A Pes­ ti Hírlap szerkesztőjének fia, Ludvig Kálm án szólított meg: - Nem jönne el velünk tisztiszolgának? Nem sokáig törtem a fejem, bólintottam: - Elmegyek, ha lehet! Csakhogy a fogolytábor őrsége nem engedett ki, mert már számfeletti voltam. A szögesdrót túlsó oldaláról szólt vissza Ludvig: 93 �- Bújjon át a kerítés alatt és jöjjön utánunk! Így is történt. A nagy kapkodásban senki nem vette észre, hogy én ku­ tyamódra átkapartam magam a szögesdrót alatt. Sok ezer fogoly volt eb­ ben a táborban és az őrök csak a kapura figyeltek. Így aztán a tisztekkel utaztam egészen Habarovszkig. A kínai határ közelében szinte ingyen lehetett vásárolni a parasztok­ tól, s így nagyon jól éltünk addig, amíg el nem fogyott a pénzünk. Azután másként „szerveztük meg” a bevásárlásainkat, megrakodtunk mindennel, és amikor a fizetésre került a sor, a tisztek kiabálni kezdtek: - Gyorsan beszállni!... Gyorsan!... Azonnal indulunk tovább! - , s mi fizetés nélkül ugráltunk fel a vonatra. Nehogy azt higgyék, hogy ezt mi találtuk ki, éppen az orosz tisztek adták az ötletet... Soha nem felejtem el a következő esetet: E gy alkalommal az előbbi módon akartunk „bevásárolni” ! A vészkiáltás elhangzása után, alaposan megrakodva, fel akartam ugrani a vonatra, ami­ kor egy fekete hajú, fekete szemű kisfiú magyarul rámkiáltott: - Bácsi, maga nem fizetett! Annyira meglepődtem, hogy mindent visszaadtam és még a megmaradt pénzem is a fiúcska markába nyomtam. Beszélgetni kezdtem az apjával. Ép­ pen el akarta mondani, hogyan került ide, a kínai határ mellé, amikor a vonat valóban elindult, és nekem már rohannom kellett. Krasznojarszkban már leesett a hó... E gy hatalmas kaszárnyába szállásoltak el bennünket. A tisztek ágyon, mi tisztiszolgák pedig priccsen aludtunk és a gyakran negyvenfokos hi" degben csak egy-egy kínai köpennyel takaróztunk. Minden négy tisztnek volt egy tisztiszolgája, s ennek aztán - szolgálatai fejében - havonta egy-egy rubelt adtak. A tisztiszolga söpört, rendbe tar­ totta gazdái ágyát, ruháját, bevásárolt nekik. Lassan hozzászoktunk ehhez az élethez, azaz, inkább beletörtünk. Mindenki keresett magának valami elfoglaltságot és jöhetett a nagy orosz tél... Eljött a karácsony és szilveszter ünnepe is. Elhatároztuk, hogy megünne­ peljük úgy, ahogyan lehet. S ez nem is volt olyan nehéz, hiszen a tábor kantinjában volt minden: csupa amerikai áru... V olt száz rubelem, s az egyik őr tízért egy egész zsák cigarettát hozott, kettőt még vissza is akart adni belőle. Í gy készültünk fel az ünnepekre. Enni- és innivalónk volt bőven, a tisz­ tek műsort is készítettek, hiszen a legtöbbjük tanító volt. Karácsony estéjén, a „lakom a” után a tisztek körülvettek, mert tudták, hogy gerencséri vagyok. Biztattak, beszéljek nekik babonáinkról, hiedel­ meinkről, népszokásainkról. Szívesen ráálltam, hiszen szerettem a falumat. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, mi körülültük a dúsan megterített asztalt, és én mégis a falumat láttam, a zoboralji zsuppfedeles házikókat... - A lányokról beszélj! - kurjantotta valam elyik tiszt, s ezen sem lepőd­ tem meg, hiszen a nap tizenhat órájában legtöbbet a fehérnépről beszéltek, éjszaka meg róla álmodtak, a tiszturak. Belekezdtem a mondókámba: - Karácsonyeste templomba megy a leány Gerencséren. A zsebkendő­ jében egy mákos pupácskát (mákos gubát) visz magával és ezt úgy teszi be­ le a szenteltvíztartóba, hogy senki ne vegye észre... H a valaki meglátja, el- 94 �kerüli őt a szeretője! A z éjféli mise után, a templomból kijövet, a lányok meghúzogatják a harang kötelét is, hogy „híresek” legyenek... D e hát ez csak amolyan babona, már nálunk is kevesen hisznek benne... Inkább csak úgy, szórakozásból csinálják. - Nem baj, csak mondjad tovább! - biztattak a tisztek. - H át jó, én mondhatom akár holnap estig is... Szóval, nálunk az is szo­ kásban van, hogy az eladó lány homlokát, mellét, meg a micsodáját megmézezik karácsonykor, hogy édesebbek és kapósabbak legyenek... E rre kitört a kacagás: - Ne ugrass bennünket, te palóc! - Ilyen mézespinájú fehérnépet én is elfogadnék most hirtelenében!... - A z se lenne baj, ha szeplős lenne kissé! - A z se, ha nagy lenne az orra! - M ég az se, ha bandzsítana! - V agy akkora púpja lenne, mint egy malomkő... - Akárm ije lehetne, ha az sem hiányozna róla, ami a legfontosabb!... Ízes, szép palócsággal folyik a szó Á nti bácsi ajkáról. Időnként meg­ nedvesíti szép, fehér bajuszát egy kis törköllyel. Közben bejött a lánya is, aki már nagymama, de azért, amikor a mézezésről beszélt az öreg, egészen, elpirult: - Dudu, miért mondassz el ilyen butaságokat?... Nem is tudom, hová nézzek szégyenletemben... Legszívesebben megkérdezném tőle: - Miért, még talán magát is megmézezték? D e ilyent mégsem kérdezhetek egy nagymamától!... Á nti bácsi nem hagyja magát: - H a nem mész ki azonnal, még azt is elmondom az uraknak, hogyan szögelte meg Marist a csősz! - Ja j Istenem, maga vénségére megbolondult! - kapott fejéhez a leánya és kipördült a konyhába. A z öreg megpödörte a bajuszát: - Hol is hagytam abba?... Ja , a mézezésnél!... Szóval, ilyen vidám volt a karácsonyunk, meg a szilveszterünk is. Aztán jöttek megint a végtelenül hosszú hétköznapok. Egyik gazdám, Ludvig a világháború történetét írta, a többiek malmoztak, sakkoztak, bárány és farkast játszottak, vagy farig­ csáltak valam it... D e azért mindent tudtunk a világról, mert egy zászlós mindennap felolvasta nekünk az orosz újságokat. S egyik nap azt, hogy: K IT Ö R T A F O R R A D A L O M ! (Folytatása következő lapszámunkban.) 95 �Tartalom 3. Finta József: Vallomás 4. Zsibói Béla: A rajztoll üzenete 9. Tandori Dezső: How To Play Blues Piano (vers) 12. Balázs A ttila: A felkelő nap. . . (novella) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 22. Mezey László M iklós: Elfeledett kisebbség (tanulmány) 34. Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 19 38 -19 4 3 . I. (tanulmány) 42. Géczi János: Forgatókönyv, I —II. (vers) V IT A 44. Endrődi Szabó Ernő: A „harctalan nemzedék” , avagy az üde nihiliz­ mus apoteózisa (tanulmány) 54. Handó Péter versei 54. Penderik Tamás versei 55. Hidasi József: Rendhagyó ballada (vers) 56. Ferdinandy G yörgy: A befogadás után (Palackposta, III.) V A LÓ SÁ GU N K 60. Andrassew Iván: Alullévők című sorozata 64. Gosztonyi Péter: A Magyar Kommunista Párt útja 19 18 -19 4 5 . I. (tanulmány) 77. Garam völgyi Antal: Salgótarján a forradalomban, I. (emlékirat) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 82. N . László Endre: E gy palóc élete, I. 96 ��Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e6eaf2633844c63e4e7d97c2d2e327fc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/310c9782755469e12a91cd92252c4325.pdf 01735813da2c361c2e6a29ccf6a3bf8c PDF Text Text ��Tartalom 3. Pályakezdő írók: Háy János és K urdi Fehér János összeállítása M Ű H ELY 37. Földi Péter: Levél-féle M. Kiss Györgynek SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 39. Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben, 1943. II. (tanulmány) V A LÓ SÁ G U N K 56. A M agyar Kommunista Párt útja. 19 18 -19 4 5 . II. (tanulmány) 63. Garam völgyi Antal: Salgótarján a forradalomban II. (emlékirat) 74. Bozó G yula: Az ipolytarnóci tragédia (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 85. N. László Endre: Egy palóc élete, II. 19 38 - �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kulcsár József igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.55156 N . S. Bajcsi Cecília műfordító (Bp.), Bozó Gyula tanár (S-tarján ), Feny­ vesi Anna műfordító (Bp.), Földi Péter festőművész (Somoskőújfalu), G aramvölgyi Antal jogász (S.-tar­ ján), Gosztonyi Péter történész, K elet-Európa Könyvtár igazgatója (Svájc), Háy János költő (Bp.), Jó ­ nás Csaba író (Bp.), Kemény Ist­ ván költő (Bp.), Kurdi Fehér János költő (Bp.), Laczkovits Miklós író (Bp.), Nagy Márta író (Bp.), N. László Endre író, muzeológus (Barcs), Podmaniczky Szilárd író (Bp.), Szabó Péter történész (Bp.), Szerb Máté költő (Bp.). * A borítókon és a 38. oldalon M. K iss György festőművész (Somoskőúj­ falu) kiállításának képeiből válo­ gattunk. A Pályakezdő írók című összeállításunkban Szürke Péter munkái láthatók. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 —15 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 és h-ig. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlap kézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap előfizetési és L apellátási Irodánál (HELIR) Budapest V.. Jó zse f N ádor tér 1. — 1900 —közvetlenül, vagy postautalványon, valam int átu talással a HELIR 2155—96 162 pénzforgalm i jelzőszám ra. E gyes szám á ra 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzok at nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N : 0555-8867. In dex: 25-925. �Pályakezdő írók Amikor Podmaniczky a hóna alatt a lopott lemezekkel berohant a WC-be, Szerb Máté utána üvöltötte: „Ne feledkezz meg a tiszta­ ságról, az a művészet lényege!!!” A WC-ben már többen voltak. A két jánost zabálta egy smaragdszín női kopt krokodil. Állkapcsa kö­ zül kilógott az emberiség anyanyelve. A törté­ net a szobában folytatódott. Miklós egy latin nyelvkönyv segítségével Pallasz Athéné hullá­ ját boncolta, tudományosan és fájdalommen­ tesen. A lányok, Márti, Cili és Anna, elsírták magukat, mert Jónás mester zseblámpával szembevilágított egy vakfarkast. Utálták az állatkínzást. Alattuk szomorú s szép volt a negyedik dimenzió, Kemény Pisti elindult az erősebb lét közelébe. A kártyaasztal mellett nagy volt a tolongás. Folyt rajta a parti és a boncolt nő vére. Valaki a Szürke Pétert húzta és azt mondta: Igen. Hölgyeim és Uraim! Szálljanak be a partiba, Önök csak nyerők lehetnek. Bp. 1989. okt. 5. H Á Y JÁ N O S - K U R D I F E H É R JÁ N O S �SZERB M ÁTÉ Változások M a reggel a rovarok félelmetes intelligenciáján gondolkodtam. Miként lehetséges ez, tépelődtem és egész nap nem találtam helyem. Este a konyhában szétszedtem két pókot. Míg mikroszkóppal méregettem őket, hálót font körém az éj. Robosztus kezdet így a végé. Felelet ez az érdeklődésre. Evolucionista XXXII. Tegnap a kézikönyvekkel voltam. Hajnalban valaki felrázott, koszos az ingem, erre figyelmeztetett. Morogva másztam a fürdőszobába. A tükörben egy patkány halálra rémített, levertem. Vissza a szobába, hol reggelig ellenségeimet szórakoztattam kérdéseimmel. 4 �XXXIII. Most, hogy kinyitották az autót vacsora közben láthatom őt. Szép, mozdulatlanok a szemei. Lassan megfontoltan táplálkozik, Állkapcsa hibátlan, nyelve sárga, rágóit még nem rondítják nagy tépőfogak. Ha az utolsó legyet is bekapja közelebb nyomulok. Csak ezek a barom őrök, félek megzavarnak. N agy krokodilpofájuk nyálasan pihen fegyvereiken. X X X IV . A falon egy lepke többszöri leképezését látom. Lassan kijut a fényre, most még több árnyéka van. Inogtatom és feltépem a mennyezetet felfele nézek. Szanaszét potyognak kamikázék. Minden csupa lepke és molekula. Fáradt gőzök a kiégett Napban. (Fázom. Belegyújtok a levegőbe. Szikráznak s lehullanak a leképezések. Zacskóba szedem árnyékomat. A Napot letörlöm és betakarom.) �LATZKOVITS MIKLÓS Túlvilági történetek Geréb Ágnesnek Arról, ami a földi élet utolsó világos pillanata és a túlvilágra való megér­ kezés közti időben történik, semmiféle biztos ismerettel nem rendelkezünk. A halált nem sikerült kielégítően leírni sem a modern tudományoknak, sem a filozófiának, a különböző vallások ellentmondó elképzeléseiről nem is be­ szélve. De azok sem tudnak róla semmit, akik már túlestek rajta. Mesélik, hogy egy bizonyos Rufus azzal dicsekedett, hogy mindenre em­ lékszik. Azt állította, hogy az apja, aki crotoni kereskedő volt, egyik útjára magával vitte Cézareába. Mivel csak késő délután kötöttek ki, a hajón töl­ tötték az éjszakát. Másnap aztán végigjárta a várost. A nap egyre forróbban tűzött, s lassan teljesen elnéptelenedtek az utcák. Egyedül bolyongott hát a vakítóan fehér házak közt, nyelve a szomjúságtól szájpadlásához tapadt. És akkor váratlanul kis térre bukkant. A tér közepén egy kút állt. Hideg, tiszta vizű kút volt. Ivott a vízből, melynél jobbat sose kóstolt. Megmosta az arcát. A tenger felől hirtelen hűs szellő kélt, beborította a várost. Mindez azonban kevéssé hihető. Egyesek szerint Rufus több mint húsz év­ vel túlélte apja halálát, aki szintén csak évekkel a cézareai út után esett ál­ dozatul valami járványnak. Továbbá, amint azt többen megjegyezték, a tör­ ténet nem a halál beálltával kezdődik, s nem a feltámadás első pillanataival ér véget, ahogy azt joggal el lehetne várni. Sőt, ellenkezőleg, semmi köze ezek­ hez a dolgokhoz. Rufus azonban makacsul rázta a fejét, hajthatatlan maradt. * A túlvilági történelem kezdetei a messzi múltba vesznek. Első pillantásra persze kézenfekvőnek látszik - ahogy a Biblia nevezi - Ábel halálára hivat­ kozni, csakhogy az időpont akárcsak hozzávetőleges meghatározása is igen komoly nehézséget jelent. Ez elsősorban abból adódik, hogy a túlvilágon az idő mérésére egy olyan mértékegységet használtak, amely a földi viszonyokra alkalmazva, háromszáztíz évet éppúgy jelent, mint negyvennyolc másodpercet, de kifejezi azt a távolságot is, melyet a fény éppen hét perc alatt tesz meg. Ezért aztán az idő mérésének egymástól minőségileg különböző, s így közös nevezőre nem hozható két rendszerében ez az egy dátum eleve kettőnek tű­ nik. További problémát jelent, hogy Ábel, vagy bárki, aki Ábel lehetne, nem létezik. A túlvilág első lakójának egyszerűen nyoma veszett. Ez az egyébként döbbenetes tény tette lehetővé egy olyan kozmografikus elmélet felállítását, amely hosszú időn keresztül megőrizve hegemón szerepét, alapvetően megha­ tározta a társadalom rendjét. A „világfolyam” ugyanis ezen elmélet szerint nem egy lineáris, örökösen gyarapodó, hanem egy önmagában újra meg újra visszatérő, cirkuláló idő medrében zajlik. Nincs kezdet és nincsen vég, az ese­ mények tökéletesen ismétlik önmagukat. Mivel a rendszerbe nem illik bele a fejlődés gondolata, a világ megjobbítására való minden törekvés, tehát in­ 6 �tézmények, törvények felállítása, szabályzók, korlátok alkotása, büntetés és jutalmazás egyként értelmetlenné válik. Ezen eszme jegyében a túlvilágon hoszszú ideig spontaneitás, a szabadság, a mindenféle megkülönböztetéstől men­ tes egyenlőség jegyében zajlott az élet. A lakosság száma többnyire egyenletesen nőtt, noha a történeti demográfia kimutatott néhány ugrásszerű gyarapodást is. Ilyen esetekben joggal gondolha­ tunk háborúk, járványok, természeti katasztrófák, éhínségek földi térhódításai­ ra. Ami azonban a folyamat egészét illeti, mindenképpen tartózkodnunk kell a romantikus magyarázatoktól. A Long Marston Moor-i csatának még a résztvevői is elférnének három-négy óceánjárón. A Sacco di Roma alig tízezer ember műve volt, s a marathoni harcmezőn mindössze százkilencvenhét athéni esett el. A pusztulás többnyire nem ilyen látványos keretek között zajlott. Ja ­ varészt csak az idők folyamán emberarcúvá vált, megszokott halál dolgozott csendesen, a haldoklás hangjait pedig ablakok, vagy éppen háncsfüggönyök mögé zárták a hozzátartozók. Időközben természetesen jelentős változásokon ment keresztül maga a túlvilági társadalom is. Ezeknek a változásoknak a mozgatórugói sohasem ma­ teriális, hanem mindig szellemi jellegűek voltak. Az élet alapvető, gyökeres átalakítására csak viszonylag későn, egy meglehetősen türelmetlen entellektüelcsoport működése nyomán került sor. A magukat atomistának nevező újítók szerint az idő (és egyben a világ) modellezésére sem a kör, hanem a spirál, ahogyan ők nevezték, a „misztikus spirál” a legmegfelelőbb. Tima Nerit, ezen elmélet legnevesebb apostola, egyik nagy vihart kavaró kiáltványában azt hangsúlyozta, hogy a spirál mentén zajló események, noha bizonyos ciklikussá­ got mutatnak is, tökéletesen sohasem ismétlődnek. Amint az anyag részecskéi is változatlannak tűnnek, pedig szerkezetük gyakorlatilag minden pillanatban más és más, úgy újul meg örökösen dinamikus metamorfózisok sokaságán ke­ resztül az olykor látszólag valóban mozdulatlan világ. A misztikus spirálnak két pólusa van, melyek viszont újabb spirálokkal vannak kapcsolatban. Halál és feltámadás nem más, mint a földi és túlvilági „életspirálok” érintkezési pontja. Hasonlóképpen a túlvilági élet is véget ér, s valahol egészen másképp folytatódik tovább. A dolog etikai vonzata egyértelmű. A túlvilági életnek célja van, mégpedig az individuum minél tökéletesebb kiművelésén, vagyis a lélek teljes szabadságának megszerzésén keresztül felkészülni az „átlényegülésre” , arra, ami már Ábelnek, s nyilván jó néhány társának megada­ tott. A szublimitás végső fokának elérését segítendő, felállítottak egy hatalmas apparátussal működő intézményrendszert, mely három nagyobb egységre tago­ lódott. Az első, a Midras Konen, maga is további hét részre oszlott. (Seól, Kárhozat, Mély árok, Mélység vize, Csend, Halál kapui, Halál árnya kapui.) A második, a Kert, paralel módon szintén a hetes felosztást követte. Részei a kü­ lönböző égitestek nevét viselték. Például Hold ege, amit még Örök gyöngy­ nek is mondtak, Merkur ege, vagy a Vörös bolygó, a Mars stb. Később az­ tán mind a Midras Konen, mind pedig a Kert két új elemmel bővült, s a ti­ zennyolc „stáció” az abszolút szabadság elnyerésének fokozatait jelentette. Leg­ alacsonyabb stációnak a Halál árnya kapui, legmagasabbnak az Empyreum számított. Ez utóbbit azonban csupán a mozgalom négy vezetőjének sikerült elérnie, úgy mint Tima Neritnek, akit később a megtisztelő Nap elnevezéssel illettek, valamint három munkatársának, Ponnak, aki a hivatali munka leg­ főbb irányítója volt, Sinnek, a kiváló filozófusnak, az ellenzékkel való polémia 7 �szervezőjének, valamint Mornak, aki a rend kíméletlen, de mindenekfölött igazságos őrének bizonyult. Az egyes stációk közvetlen felügyeletét háromtagú revizóriumokra bízták. Az ő feladatuk volt annak az eldöntése, hogy a túlvi­ lág mely lakója érett meg magasabb stáció elnyerésére. Ezt egyébként köteles­ ségük volt minden lehetséges eszközzel előmozdítani, s e célból a lakosság mindennapi életét, a meditációk rendjét és jellegét szabályozni. E hatalmas komplexum harmadik elemét, az úgynevezett Másik Ország alkotta, amely át­ menetet képezett a Midras Konen és a Kert között. Itt a túlvilágra újonnan érkezettek nyertek elhelyezést. A Midras Konen egyébként eredetileg nem jelentett büntetést. Ezt a jellegét csak lassan, az ellenzék fokozatos meg­ erősödésének következtében kapta. Különösen az empiristák jelentettek nagy veszélyt, akik a közvetlen tapasztalatra hivatkozva, tagadták az átlényegülés lehetségességét. Képviselőik idővel a revizóriumokba is befurakodtak, bojkottálták azok munkáját, s tevékenységük nyomán a Midras Konen lassan telje­ sen néptelenné vált. Ez az atomista rendszer abszolút csődjét jelentette. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Csend régiójának lakói a stációk fel­ számolása után is még hosszú ideig régi helyükön maradtak. Ott álltak moz­ dulatlanul, s talán furcsa, de szebbnek tűntek akárki másnál. * Még ellenőrzött néhány műszert, átállított egy-két kapcsolót, s egy nagy, vaskos füzetbe feljegyezte az utolsó adatokat is, aztán a mellette guggoló an­ gyalhoz fordult. Nem azért, mintha bármiben is bizonytalan lett volna, nem, inkább csak hallani akarta, amit már úgyis tudott, amit végre ő is pontosan tudott. Örömmel töltötte el ez a bizonyosság, kimondhatatlan örömmel. Egész életén át hiába feszítette meg minden erejét, hiába próbálta akár becsapni önmagát, sosem tapasztalt ehhez foghatót. Valahogy mindig minden kicsúszott a kezéből, s ő boldogtalan maradt és iszonytatóan magányos. Úgy érezte, a tárgyak éppen akkor öltik fel álarcukat, mikor ő rájuk néz, mintha csak meg akarna lesni valakit, de az a döntő pillanatban összeszedi magát, rendezi a vonásait, a gesztusait, és kifürkészhetetlen és titokzatos marad mindörök­ re. Pedig számtalanszor próbára tette a környezetét. Néha például alvást színlelt valami ünnepi fogadáson, díszebéden, aztán hirtelen felugrott, s merően rámeredt valamelyik testőrére, vagy a pincérre, a feleségére, vagy bárki másra, de mindig csak a tapintatot látta, barátokat, akik szeretik őt, akik nem tudják tudomásul venni, hogy megöregedett, hogy egyszer ő is meg fog halni. És nem segített ezen roppant hatalma sem. Pedig Suarrez ezredes, aki szerénységből sosem viselt magasabb katonai rangot, hatalmas volt és ren­ díthetetlen. Igazi diktátor, amilyen talán százévenként, ha egy születik. És mégis. Csődöt mondott a rendőrség, a hadsereg, csődöt a gazdaságot bénító intézkedések sokasága, ahogy nem ért semmit a golyóálló limousine sem, meg közismert irtózása a nyilvánosságtól. Az emberek egyszerűen szerették őt. Pedig eleinte úgy tűnt, rendben mentek a dolgok. Még annak idején, a ka­ tonai puccs előkészítésekor is elkápráztatta legjobb szakértőit, politikai éles­ látása pedig lenyűgöző volt, ahogy ambíciója is, mellyel a propagandát irá­ nyította, s amellyel végül megnyerte a nemzetközi sajtó jóindulatát. Mármár biztonságban érezhette magát. De soha, soha egy percre sem fordult meg a fejében, hogy az emberek valóban szerethetik őt. Először el se hitte, nevetett az egészen, aztán mégis hatalmába kerítette a félelem. A k­ 8 �kor megpróbálta a népet. Bejárta a nyomornegyedeket, és az embe­ rek megismerték őt, és tejjel és kenyérrel kínálták. Egyáltalán nem féltek tőle, még csak meg sem illetődtek. Szerették. Egyszerűen és nyíltan. Persze, megkísérelt ellenállni. Bevezette az éjszakai kijárási tilalmat, felemelte az adó­ kat, elkobozta a gazdagok vagyonát, rendszeressé váltak a váratlan házkuta­ tások, egyik születésnapján pedig az éljenző tömegbe lövetett. Mindez azon­ ban hatástalan maradt. Sőt, minél kegyetlenebb és erőszakosabb lett, annál inkább éreznie kellett erőfeszítései hiábavalóságát, éreznie kellett a vissza­ fordíthatatlan vereséget, a kudarcot, melyért egyedül magát okolhatta. Fél karját adta volna csak egyetlen merényletért. Vagyont, magas hivatalt osztott volna egyetlen gyűlölködő megjegyzésért, egyetlen parányi gesztusért is akár, ami nem a feltétlen odaadásról árulkodik. Semmit sem értett az egészből. Nem értette az embereket, hogy miért szeretik őt, hogy miért szeretik pont őt, és be kellett látnia, hatalma egész élete értelmetlenségét. Hisz kinek is pa­ rancsolhatna ő, ugyan mit is rendelhetne el ebben a kaotikus, minden rend nélküli világban. Elment a végsőkig. Végignézte a legvadabb kínzásokat. D ia­ dallal adott volna kegyelmet, ha bárki többre becsüli életét az ő szereteténél. De hiába. Aztán elérte őt is a halál. A hóhér egy fiatal lányt kínzott ép­ pen. Tüzes fogókkal, mély, fájó sebet okozó éles szerszámokkal. - Miért sze­ retsz engem - kérdezte, s közben a lány fölé hajolva könyörögve nézett a szemébe. Semmit nem tudott kiolvasni belőle. Akkor arccal a földre zuhant, és meghalt. Meghalt anélkül, hogy bármit is megtudott volna, anélkül, hogy, ha csak egy percre is, de megtalálta volna a nyugalmat, melyet hasztalan ke­ resett annyi éven át. De mindez már régen történt, nagyon régen. És Suarrez ezredes, vállán a rangjelzéssel immár időtlen időkön keresztül állhat a gép előtt, melynek min­ den apró rezdülését ismeri. Ismeri a részecskegyorsító süvítő hangját, a sze­ lepek és fogaskerekek kattanásait, az olykor felvillanó fényeket. Ismeri a gé­ pet, amely végtelenül bonyolult szerkezetével megszabja a minőség ritmusát. Ellenőrzi a műszereket, átállít egy-két kapcsolót, s egy nagy, vaskos füzetbe feljegyzi az adatokat. Aztán kérdez valamit a mellette guggoló angyaltól. Per­ sze, nem azért, mintha bármiben is bizonytalan lenne, nem, inkább csak hallani akarja, amit már úgyis tudott, amit végre ő is pontosan tudott. * A túlvilág lakóinak már semmi okuk a félelemre. Az öregség nem nehe­ zíti el mozdulataikat, a fájdalom nem torzítja el egyetlen arcvonásukat sem. Ők valóban boldogok. Sőt, mivel a boldogság ott amolyan foglalkozásféle, amit bárki bármikor választhat, magától értetődően bármikor fel is hagyhat vele. De ugyanígy természetes és fakultatív a melankólia, a tevékeny aktivitás, vagy a büszke sértődöttség. Az antiochiai Ignatiusz például, aki Sura és Senocius konzulsága idején szenvedett vértanúságot, s, aki hosszú ideig egyko­ ri gyötrelmeinek megrázó és részletes leírásával nyúzott mindenkit, újabban feltűnően hallgatag lett. Senki se tudja, mire gondol. * Pierre de Bourdeille aznap nem a szokott módon ébredt. Az a nap ugyan­ is halálának napja volt. ő ezt csak nagyon lassan, fokozatosan fogta föl, 9 �mint általában azok, akiket álmukban ér a halál. Minden szokatlan, egyenesen ijesztő volt. A felhők, az elviselhetetlen ragyogás, az iszonytató hideg, meg a szigorú angyalarcok eszébe juttatták hajdanvolt bűneit. Féktelen ifjúságát, a párizsi bordélyokat, meg Poitiers kocsmáit, melyek az egyetemi előadások szü­ netében zsúfolásig teltek diákokkal. Sokat vesztett és sokat nyert akkoriban a kártyán. Aztán eszébe jutottak még a fényes ünnepségek, Henrik halála, meg a Nostradamus jóslata... Ó, hogy is lehetett olyan maga­ bízó. Pedig hányszor érezte már a halál közelségét. És még azokban a szenvedésteli években, ágyhoz kötve, balesete után is a tengerre vágyott. Itália, Málta Spanyolföld, meg Afrika, Philippo Strozzival bejárta mind. De mit érnek most a gazdag kastélyok, Richemond, Saint-Crepin, meg a többi, mit a tökéletes udvariság, meg Alencon herceg pártfogása. Számot vetett éle­ tével. Soha magányosabbnak, elhagyatottabbnak nem érezte még magát. Ott állt a fal előtt, a szédítő zuhanástól émelyegve, megrabolva, teljesen kifoszt­ va, s a hirtelen támadt csendben minden szem őt figyelte. Tudta, mire várnak. Akkor valami megmagyarázhatatlan makacsság keveredett félelmébe. A fal pedig hatalmas volt, átlátszó és áthatolhatatlan. Volt nekem egy igen jó barátom - kezdte. Louis de Berenger du Guast. A világ egyik legszeretetreméltóbb lovagja és egyben legtökéletesebb. Aznap nála ebédeltem. Igen előkelő társaság gyűlt össze, megannyi dáma meg ne­ mesúr. Az asztalfőn a házigazda ült, mellette rögtön én. Velem szemben a bretagne-i Espinay családból való de D ol püspök úr, szintén igen kiváló em­ ber, nagy tudású, költőnek az idő tájt meg talán a legnagyobb. - Lesütötte a szemét. Olyan volt, mintha csak a fal lenne, mintha egyedül hozzá kellene beszélnie. Hallgatott egy kicsit. - De voltak ott más költők is. Az asztal fe­ lőlem eső végén Pierre de Ronsard, vele szemben Jean Antoine de Baif, s a meghívottak közt volt még a hölgyek kedveltje, Philippe Desportes, meg Agrippa d’Aubigné. Du Guast barátom kedves meglepetést eszelt ki. Még ebéd előtt, a szemünk láttára megcsapoltatott egy kis borocskát. Mindenkinek saját kezűleg öntött az illatos italból, s kijelentette, aki kitalálja, milyen fajta bort iszik, hazaviheti, ami még a hordóban maradt. A hordó per­ sze francia mester munkája volt. Ezt a vak is látta. Ezért aztán a legtöbben bcaujolais-i borokat soroltak fel, mivel közismert volt, hogy a házigazda leg­ inkább azokat kedveli. Csakhogy mindnyájan csalódtunk. Mert Perzsia földjén termett az a szőlő, bizony, iszfaháni bort ittunk valamennyien, s még csak nem is sejtettük, hisz Párizsban valóságos kincsnek számított az akkor. Du Guast urat szívből megtapsoltuk, és gratuláltunk neki a jól sikerült tréfához, no meg bőkezűségéhez, mert bár megtarthatta volna, ő mégis utolsó cseppig vendégeinek kínálta fel a bort. - Ismét elhallgatott. Érezte, amit mond, nem helyénvaló. De azt is érezte, folytatnia kell, hogy immár nincs megállás. Mert jólesett beszélni. Mert jó volt makacsnak és önfejűnek lenni, jó volt emlé­ kezni arra a napra. - Tudtuk jól - kezdte újra nem mindennapi élmények­ ben lesz még részünk, ám a folytatás, helyesebben maga a kezdet rögtön fö­ lülmúlta várakozásainkat. Mert alighogy asztalhoz ültünk, szolgálók serény ha­ da kis fedett ezüsttálakat hozott be, s a tálakon kerti sármány languedoci re­ cept szerint. Entremont gróf nem is mulasztotta el megjegyezni, hogy bár Languedoc adja Franciahon legdrágább szakácsait, de a legjobbakat is. Egy másik vendég ismét du Guast úr szellemességét magasztalta, hisz a kiváló bor után most a szőlőskertekben gyakori kismadár került terítékre. Omnia pro homine io �- vágta rá valaki, s végeláthatatlan vita kezdődött arról, hogy mi nyújtja szá­ munkra a legnagyobb gyönyört. A szolgálók ezalatt felhordták az újabb fogást. - Ardeche-i tál de Guast módra - mentegetőzött a házigazda, de azért a dolog mégiscsak komoly volt. Legelőször a püspök úr értette meg a finom célzást. Az egyik hölgy ugyanis a barátságot becsülte leginkább, ezzel szem­ ben a többség a szerelmet vette védelmébe. De, ahogy ínyenc fogás után jól­ esik az egyszerű, tápláló eledel, úgy a szerelemnek kell adni a pálmát, mert a heves érzelmek, meg a csendes nyugalom, a vad féltés, meg a pajkos ját­ szadozás együtt alkotják az egészet. A barátság viszont nem ismeri az ellen­ téteket, egyként lángol mindig, de a szerelemnél csak kisebb lobogással. Ba­ rátom tehát harmadszor nyerte el a vendégsereg osztatlan elismerését. Szoká­ sa szerint szerényen, katonaemberhez illő módon fogadta a bókokat, majd különféle sajtokat hozatott, melyek mellé erős, sűrű vörösbort ittunk. Miután kellőképpen felfrissítettük magunkat, s a körbehordott kis ezüstkancsók és tiszta kendők segítségével kezeinket megtisztítottuk, néhány nyárson sült bá­ rányt szolgáltak fel, amelyek oly művészi gonddal voltak elkészítve, hogy minden pillanatban attól féltünk, hogy valamelyik netán még megmozdul, vagy siratva nyomorú sorsát, keserves jajgatásba kezd. - Hirtelen arra gon­ dolt, ezek a kifejezéstelen arcok, melyekről leolvasni semmit sem lehetett, ta­ lán nem is figyelnek rá. De akkor már úgyis minden mindegy volt. Hangja nem remegett, megtelt erővel, s valami különös büszkeség járta át tagjait. Egyenesen a falhoz beszélt, bátran és dacosan, mondandójához olykor geszti­ kulált is. - Pedig az még csak a kezdet volt. Mert a bárányok nyakára kis kosárkák voltak akasztva, s a kosárkákban egy-egy szem cartoufle, melyet valamennyien ott láttunk először. A hölgyek nem is merték megkóstolni, merthogy állítólag ártalmas eledel, de mi, férfiak - persze, becsületesen szét­ osztva - fölfaltuk az utolsó szemig. Furcsa ízű étek, de mint ínyenc cseme­ ge, valamennyiünk tetszését megnyerte. A sülthöz egyébként kétféle mártást szolgáltak fel, melyek nevét és receptjét du Guast úr tíz aranyért sem volt hajlandó elárulni de D ol úr nagy bánatára. Az egyik édes volt, a cayenni bors zamatát szinte érzem még ma is, a másik meg inkább savanykás, melyben a mandula és a néhány cseppnyi rózsavíz ízét mégcsak könnyű volt eltalálni, itt azonban megakadt valamennyiünk tudománya. A hölgyek inkább az édes, az urak inkább a savanykás mártásból fogyasztottak, ami természetes is, hisz épp ellentéte a férfi a nőnek. - De a szerelemben vajon így különbözik-e egymástól a két nem — kezdte újra Baraud ítélőmester, s mert a kérdés mód­ felett helyénvalónak tűnt, vége-hossza nem volt a mulatságos vitának. Közben ablakot nyitottak, s a személyzet fürgén elhordta a maradékot. A termet kellemes szellő járta át, s mi bourgogne-i bort kortyoltunk karosszékeinkben hátradőlve. Egyesek a házasság szentségét emlegették, mások a szerelmi vá­ gyat, s mikor a vita már épp tetőfokára hágott, újabb fogás került az aszta­ lunkra. Hogy a tálakon mi volt, azt egyelőre nem tudta senki, hisz zsúfolá­ sig telve voltak zöldséggel, s mindenféle különleges gyümölccsel. Eper és a Párizs környéki melegházakból való ananász illata borított be mindent. Satura - kiáltotta valaki, mert a régi rómaiak így hívták a teli tálakat. Saturnusi tál - hallatszott máshonnan. És akkor valamennyien kissé megha­ tódtunk, mert úgy éreztük, valóban itt van újra az aranykor, a boldog, tisz­ ta szerelem legszebb ideje. A hölgyek könnyeztek, s hosszú ideig senki sem törte meg a csendet. - Parányi pont volt csupán az óriási fal előtt, de érez­ te, erősebb, súlyosabb is annál. Hangosan szavalt. - Mert hatalmas angolnát 11 �takart a sok gyümölcs, mely önnön farkába harapott, félreérthetetlen, gyönyö­ rű jel. Ó, emberi sors, szerelem, ugyan ki fejtheti meg titkaid, vajon van-e nálad bármi csodálatosabb. Te legszebb és legyőzhetetlen, örök szerelem. És ezen utolsó, kissé zavaros szavak közt Pierre de Bourdeille sírvafakadt. Sokáig sírt. Végül újra a falra pillantott, melyen kis nyílás keletkezett, épp akkora, melyen egy lélek még átférhetett. Elindult hát. Ment szilárd léptek­ kel, hogy immár vígan lakozzék angyalok boldog gyülekezetében. * A lélekről, az emberi test halhatatlan részéről való elképzelések tarka so­ kasága nagyfokú bizonytalanságot jelez. Bizonytalanságot, melynek a dolog természeténél fogva, eleve ki vagyunk szolgáltatva. Megmérni, elemezni, pon­ tosan leírni csak azt lehet, ami mulandó. A halhatatlanság újra és újra ki­ csúszik a szike alól, észrevétlen marad a legkorszerűbb mikroszkópok fóku­ szában, színtelen, szagtalan, vagyis érzékelhetetlen. Akadnak azonban néha olyan pillanatok- csak nagyon ritkán, és talán nem is minden ember életé­ ben - , amikor megpillanthatjuk a titkot. Igen, bár rövid időre, de olykor a lé­ lek is látható. Ugyanolyan, mint maga a test. A vonásai, a gesztusai, min­ den mozdulata ugyanolyan, és valahogy mégis más. Ahogy néha egy régi hasz­ nálati tárgy, egy bútordarab tűnik furcsának, különösnek. Tudjuk, hogy a sa­ rokban a szekrény most is ugyanaz, mint eddig, vagy ezután bármikor és va­ lahogy mégis más. Hát így különbözik a lélek a testtől. De míg a tárgyak ismeretlen arcát felfedezni pusztán csak izgalmas kaland, addig a lélek meg­ pillantása katartikus élmény. Az ember ilyenkor úgy érzi, ő maga a világ. A Nap, a tenger, a csillagok, és a szerelem mind-mind ő maga. Megfontolandók ezért e szavak: Amit keresel, nem utolérhetetlen az számodra, nem is távoleső. Nincsen az égen, hogy így szólj, ki menne föl az égbe, hogy lehoz­ za azt, és megmondja, mit tegyünk. Nem is a tengeren túl található, hogy megkérdezd, ki juthat át a tenger túlpartjára, hogy hírül hozza, mit cseleked­ jünk. Hanem igen közel van hozzád a szó, szájadban és szívedben, hogy megtegyed. 12 �P O D M A N IC Z K Y S Z IL Á R D Békecsont Mindenki föl van szerelve. Izomból nézzük a N apot. H a akarják, széthordom a roncsokat. A ktív kénsav, testvérek, aktív. Folyik a szájba az eső, gyöke­ restől hozom az ajtót, púder terem a keskeny csövű alvázon. Mintha egy toronyból zúgna le a jég, füleink véresek, mozgassa az anyagot hó­ karú Nausziká. Mondja lassítva a gégefő és a fújtató között: ne uszikálj Nausziká. Forog-e egy borz a fejében? Hogyha mégis locsolja az erőszak szobrát, haláláig spóroljon. Flát fontos még az, hogy hány centi van a megtörölt szájból? Fogalmam sincs a halálról vagy a visszatérésről. E gy sebesség metaforá­ ját ismerem csak; amire nem kényszeríthetnek, hogy Önöket is részeseivé tegyem. Az irodalom az egy dolog, de és még jó, hogy azt hiszik, van. Akarja-e magának ezt valaki, mondjuk, aludjon együtt egy jéghideg skor­ pióval. Mindenféle beszélgetés unalmas, kivált akkor, ha elhisszük. Hogy mi tartható még, azt nem tudom, de nem sokáig. Mert sem Istenben nem hiszünk, sem abban, akivel beszélni lehetne. Ha pedig „hiszünk” Istenben, csak azért, mert beszélni akarunk, pedig már rég nem tudunk. Am i itt kö­ vetkezik, az sem jobb egy szívbe fúródó kötőtűnél. Ha most nem akarnak, próbáljanak ki még egyszer, majd azt mondom: békecsont, ne higgyék, hogy van még hátra valami. (a totális menekülés ócska verziója). A buszsofőr bicepsze megfeszült. A kormányszerkezet ideiglenes műbőr­ rel bevonva. Bumfordi ujjai, melyek az érzékiség leghalványabb jelét is ripityára törik, igazságtalanul, ám biztonságosan forgatták a kerek műbőrt. „A d j gázt” , suttogták az utasok, „ad j gázt” ! L ., ki, nem tagadom, intim gondolati kapcsolatban állott a buszsofőrrel, a buszképű sofőrrel, a vajszín hátsó ülésen rakosgatta combjait. Ruhája, a gondtalanul rövid szoknya, a bensőséges kivágású, könnyű, gyakorlott blúz, egy magányos turista csábító józanságára épült. Hol a végtelenbe nézett, s midőn ott hiába, de főképp céltalanul kereste magát, máskor meg az egyen­ letesen vonszolódó, valódi árokszéli füvet nézegette. Hogyan van ez tehát? Nem törődve a többi hájas, alulinformált utas demonstratív fecsegésével, a megérkezés pontosan körülhatárolt mozdulataira gondolt. Am it akart, el­ érte. Nem mondható egyedülinek, sem többes számban nem beszélhetnék 13 �róla, ez így mégis lovagias, nemde?, mégis ütött az óra, és ez már nem tré­ fadolog, ha meggondoljuk, hányszor üt életünkben az óra. Mintha semmi nem lenne mögötte, repeszek a bevándorló szívében, valami tér, feszül a látványos vászon, hideg, makacs leszámolás ez. Nem szabadna ilyen igaz­ ságosnak lenni, túlzottan bizakodni egy buszban, mely Isten ne ad j’, soha nem is fog megállni, mi több: fékezni se, s az út langyos porából ha egy­ szer mégis kikeveredik, ott egy újabb zseniális bukfenc, buktató, kaptató, és ez korántsem figyelmes dolog az élettől, ha úgy vesszük. Tehát mi volnánk azok a hármas magatartású lányok, kiknek ideges és mégis dekoratív pofonjai között felnőttek a kartársak, kik bévül véreznek , lelkük színes, szabálytalan lapocskái vérben áznak, akik önmaguknál távolabbra igyekeznek, csörömpölve száguldanak kifelé a helyzet adta kira­ katból, akik úgy kószálnak az álomban, mint valam i biztonságos szige­ ten, valahol a közelben egy totális szigeten. Csak semmi hatalom vagy de­ mokrácia. Dem o-Grácia. Uraim. Holott a búcsúzásnak kellene itt kiférni, a szárnyak lenyiszálása, mely vér, vér, vér, Uraim, és egy bombajó test. Bekapott egy kókuszos rágót. Ilyenkor hátul a szájába harap, erősen, hogy érezze a száját, az ajkakon végigfutó tűnékeny hullámot, mely zsarnok, akarja a szervek működését. Azonfelül egy busszal jól elüthető az idő, és a várakozás stabil állapota harapódzik a tervek köré, el lehet képzelni, mi­ lyen süket íme a csönd, a zúgás és lötyögés, mintha egy kondér frissen főtt repülőgép. Én nő vagyok, komplementerem egyetlen férfi, aki szabad és szőrös, az élet dolgaiban privát, soha nem hosszabbítja meg az időt. Tapintatosan fog­ ja az ütőeret, liberális szívütem, míg lassan alkonyodik a vérkeringés felett, belső, kétélű ereszkedések: ,,Én vagyok az én uram. Am it félelmem leplez, az a félelem. Helyem a világban nem ez a hely. Ha mégis megérkezek, mindenre egyedül emlékszem. Énrám ne vonatkoztassanak. Ebben a világ­ ban csak egyszer történik, amit megteszek.” E gy árnyalattal a sötétség bélésében bekontrázott a busz. K edves utasa­ im, az első állomáshoz érkeztünk el. Éjszaka lesz. Pihenjenek. Van bár. Töltsék békében. Holnap hajnalban korán indulunk. Fölcígelte a kopott bőröndöt a kopott lépcsőn. A szoba, kérdezhetnénk, mért oly barátságtalan, a tapetta elnyűve, mintha használnák, az ágyban egy cingár borz alig férne, az ablakban a Hold mozgolódik, sárga, sárga, akár a börtönőr vizelete. E gy szavunk se lehet, mi csináltuk ilyennek, a kussolással, rágcsáló-szagú humanizmusunkkal, elfogódva és elfogadva, tűr­ ni az áldozatok terhes gondolatait, egyenlők vagyunk, igen, a születésben és a halálban. Tenyérnyi ruhájában terült az ágyra, megoldatlan, becsomózva rendkí­ vül sok üvegszál közé, mintha moraj ló aggastyánok csöppnyi tervének vetve. Húsz hideg test alatt egyedül, mintha olvadó korcsolyapályán mosná a sze­ mekből kihulló vért. Ennyi maradt, az ember mindig megvárja az utolsó pillanatot, fülel, akár az ördög egy bizonyos csel előtt, érzi, ő zsibbad, hogy mégse való efféle hazug kis alázat, mely üzenet volna egy valóság-pontos helyzetben, pedig itt minden csak álom, szunnyadás, konok szunnyadás, ahogy a sünkutyák alszanak a törvényszék épülete alatt. A buszképű sofőr belépett a szobába, felébresztette L.-t, de csak az első whyski után tágultak ki pupillái egy Bár-beli asztalra eresztve keblei bizarr súlyát. Rendesen hallgattak. A buszképű hogy rámcáfoljon, beszédbe bocsá­ totta ócska ötleteit. ,,Mi lenne, ha most jól meg. . . megfognánk az Isten lá­ 14 �bát?” „M ég egy whiskyt kérek.” - válaszolta L. „Igyon csak, attól meg­ jön a kedve.” „M egjön a kedve, ha ránéz a medve.” „Aztán mihez fog kez­ deni, nem, mi lesz az első dolga, ha megérkezik?” „Kinyitom a szemem.” „D e mégis, hogy gondolta el?” „M inden meg van írva.” „N em olvastam.” „A nnál jobb.” „H ogy érti ezt?” „ Ú gy, hogy annál jobb.” „Igyon még egyet!” „H árm at kérek.” „E g y kis spicc, az nem árt.” - ezút­ tal titokzatosan, mégis jól kiszámíthatóan mosolygott a buszképű. „Senkit nem hagyott otthon?” „H o l?” „O tthon!” „M i lesz a w hiskyvel?” „F elej­ teni akar, ugye?” L. totálisan nézett a férfi szemébe. Szeressen, kis buta, vagy küldjön el a trópusokra! „Nézze, édes safjőr, idáig csak kérdezett. Most mondjon valamit, ami magának fontos az életben!” A buszképű hosszan hamuzott, mert hát azt fölfogta, nem adhat mindennapi, porlepte választ. „Talán az, hogy itt ülhetek m agával.” L. nem mozdult. Micsoda kan, gondolta, és utána biztosan gyorsan elalszik. „H a én olyan fontos len­ nék magának, ottmaradna velem .” K is, tudatos szünet. „D e akkor ki v i­ szi haza a buszt? Nem olyan egyszerű ez. M aga el tudja felejteni, de én nem.” „É n sem.” Ismétlődő hallgatás. „Köszönöm a whiskyt, majd reggel találkozunk.” A buszképű szemével követte L.-t, ahogy felállt, felment és eltűnt a lépcsőfordulóban. Mintha csak telefonon beszéltek volna. De ki a gyilkos? Hol hentereg a részeg áldozat? L. föltépte az ajtót, ra­ gyogás és köd, hát itt ölnek, gondolta. Az ágyában egy cingár borz feküdt, állig húzta a takarót, géppisztolyát az ablak kilincsére akasztotta. Az éjjelilámpa alatt egy félbevágott borjú hevert. Több kígyó sodorta a huzatot, mint gondolta. A szőnyeg közepén két hiéna vicsorgott, pofájukon egy tig­ ris bőrének foszlányai lebegtek. Bevágta az ajtót, üvöltve rohant le a lép­ csőn, majd megtorpant és higgadtan nézett a csöndbe süppedt alakokra. „Csak egy egér” - és mosolygott. (Ha L. ma is élne, valószínűleg kitépné a papírt az írógépből és teletömködné vele a számat és valahogy mosolyogna hozzá: Csitt!) �JÓ N Á S CSABA Augustinus kontemplációja Vermeer van Delftben ma hajnalban egy szép lebegő-városba érkeztem, a látvány ugyanakkor felejthetetlen. nem meglepő elmélyülten szemlélek: a tejbe mártott városra záporoznak a helyből fel­ szálló angyalok, mintha zsinóron húznák őket állandó jelenlétük teremti meg a kiválasztottság bensőséges érzetét, elmélyülten szemlélek: napba tört tor­ nyok vagy a talpáról a feje tetejére állított „délibábkorm ány” elmélyülten szemlélek: karamellfejű purdék potyognak az égből, senki sem unatkozik: az élet, mint egy habókos tündér állandóan csodát c s i h o l , ezen belül a legnagyobbb csoda, ha mégis u n n é k , - ilyesfajtja szerelmi gyere­ kek karikáznak a nagyon-nagyon csinos napsugárban - így beszél - ez a város csupa bukolika: véletlen találkozások, nagy szerelmek szövődnek a lugasok rejtekén és szintén vannak itt szégyenérzet kíséretében transzcendentáló felhők (ilyenkor káros), aztán vannak itt a fentemlített nyulánk fároszok és sürögnek-forognak az egetverő-munkások. 1634 évben minden terhe, mint egy telesírt habpaplan, sebaj, a világ egyre egyszerűbb, az ember egyre egyszerűbb, csak a nézeteltérés nő, másképp: ki ütött kire?, a test veri a lelket, vagy a lélek veri a testet? nem tudom nyámnyogva eszem a halkompótot: „enni annyi, mint tanulni” (gyerünk mielőtt így szól hozzád valaki!) csak semmi tapogatózás, semmi tanulás, a világos beszéd az őrültek martaléka lesz. elmélyülten szemlélek: egy ilyen gyönyörű látkép: a puhán hulló fény kb. derékig ér a házaknak, a folyóvíz sejtelmesen nyaldossa a híd lábát, meg­ látogatjuk a szárnybaszökkent sirálykirálysírt: egy fejszével van leterítve ,,tőlem nem emberi semmi, aki idegen” , néhány utcával arrébb még min­ dig edzenek a hajnali súlyemelők. „ v a n i t t v a l a m i b á j ” - de sebaj: a hazugság, mint mesterséges léle­ geztetés segít elviselni az elviselhetőt, hogy az ,,ember” a megfelelő pilla­ natban magára üthessen: a szeretet: belharc. elmélyülten szemlélek: - de a valóság percenként becsap: mindig mire rá­ csodálkoznék, akkorkára zsugorodik, mint egy képeslap - egy angyali ü dv ö z l ő l a p. azt üzeni: nem elég kiválasztottnak lenni, az utcasarkon újabb graffiti: A hétvégén majális kijárási tilalom, de ez az embereket nem érdekli, szimpatikus arckifejezéssel gyanútlanul bóklásznak a ,,szabadban” , még nem tudják Uram, hogy az első harapás szeretetből igen fájdalmas ki mer veled sorsot húzni, rövidebbet?: kíváncsian szemlélek. 16 �az 1634 év, mint iránytű a szívem fölött délre fordul, harangoznak: imád­ kozzunk testvéreim a kutyaúristenhez! légy kártékonyabb a szeretetben, a szeretet emberölési kísérlet, amely mindig a lelkedre szárad, az élet esemé­ nyei a szeretetben lassított felvételként pörögnek vissza: a mindig vissza­ térő, ám meg nem ragadható alkalmak, testvéreim, ha korom nem kötne, most a fluoreszkáló csipkebokorba hajtanék és hatalmas tőrkésemmel a sze­ relem nélküli halálba vetném a reményt. elmélyülten szemléllek te h e g e m o n á n i á r k a , ismerlek ám! te is itt laktál - a laktanyán! csak belőled halálugró lett, örökös önfertőző 7.10-kor kis foltok csillognak az égen, mint sirályköpetek, talán kis ezüst­ esernyők, melyek földetérve ,.kinyílnak” , talán a szokásos angyalok, pedig én nem nyúltam semmihez. 1634 éven át tanultam látni a várost látni és meghalni, mégis valaki más lett aki mindent lát és h a l az indo-/kínai „ismeretesek” által indukált kulturális „révolución” futótűz­ ként árasztja el a „m űvelt” Európát, aki megfogan (?) - elhárító intézke­ dések! : az országutakat lekötjük, átképzés a sűrített ladik járatokra, elfogató pa­ rancs a 7. p e p e c s é t ő r ellen, „a szépség részegség” - nem számít, a 43. utcában nagy csörömpöléssel megütközik két villamos, az egyik hosszabb: egyenlőtlen összekülönbözés = harmónia. valaki még inkább tcj-/bajban fürdik a lépcsőfordulóban a zseblámpa fénye rávetődik: - mit keresel itt bátyuska? válasz nem érkezik: dünny és dünynyögés. morzsi bokánharapja, ő viszont ráz - ne ugass kutyuli/nem ugat. „A re f r i e n d s e l e t r i c ? ” a padlásszobában a kelengyésládában lapulnak az érzelmi mesterfogások, a bűnüldöző szervek a gyökerekig érnek: még nem teljesen eldöntött, hogy hol ringott az európai civilizáció bölcsője, a hagyomány kitalálódik, a hősi halottak hamutálcán kínálják magukat annyi bizonyos, meg a b a r á t o k számára előírt „coelibátus” talaján meg­ fogant (?) „kulturális szerelem” , mely láthatatlan gyermekeit reklámszatyor­ szkafanderben bízza a szeméttárolók által jelképezett öröklétre, rólad sem feledkeztek meg: az úristen személyesen üdvözöl, nem sokkal előtte testet ölt és misét celebrál Orgazmus gróf temetésén. 71 �K E M É N Y IS T V Á N A keresés K ét évezred kissé szétnyílt, E gy régész ott ásott és eltűnt. Fel-felerősödve szól azóta folyton a leírhatatlan régész-sirató. Kezdjük meg a keresést, szálljunk vonatra. A vonatablakból az erdő széle messze, A d dig még egy városka is: Cro-Magnon s a határban mindenütt élénk nyugalom. Szálljunk is le, a kis állomás üres, nincs busz, mehetünk a városig gyalog az ajtók zárva. Az emberek az ismétlődő időutazások miatt bizalmatlanok. Most menjünk be az egyetlen nyitott ajtón s a hivatalnoknak sírjuk el férjünk korszakidegen hangzású nevét, vegyük át a műanyag tasakban a kőeszközöket, a karórát, a port és hajtsuk végre irtózattal visszafelé is ezt a keresést. 18 �Én és azÚrnő játék Szirmay Ágnesnek Bűvös járda, rúgdosott jégdarab, a vidám tömegben két komoly csapat: Tavasz és Tél, munkából táncterembe, halk nevetés, föl a trónterembe! Ha ebben az órában utcára szöksz még itt érsz az élet langy karma közt! Ugrálj le hát kicsi Koronajégkőm a trónteremből a Carrara-lépcsőn. Úgy olvadok! Hideg testem izzad. Veled fönt rexeztek, velem lent hokiztak, de egyszercsak ütközünk, ami kész tánc, én jégdarab és Te koronagyémánt! A hagyomány őrzői Boldogok a néprajztudósok egy demizson saját termésű borral egyikük lakásán, midőn az asszonynak neve: Halgass, a négy gyerek meg aludni ment Boldogok az asszonyok méltatlan helyzetükben, hiábavaló harcban az ivócimborákkal Boldogok a parasztok mert kénszagú boruk ím messzire elér. 19 �Boszorkánynál A szobrától meg tizenhárom perc a kunyhója. Épp jókor érkezünk, mert fél perce akasztotta fel magát a kígyófejes csillárra. Miután levágjuk, hálás. Nem mutatja ki, mennyire biztos volt abban, hogy jövünk. Közben elkészül a va­ csora, de mi nem kérünk enni, tekintettel a koravén, ravasz, zsíros arcú gye­ rekekre, akikkel állítólag táplálkozik. Mégis jókedvűen nézzük ahogy vacso­ rázik, és teával koccintunk az egészségére. A nevetést nem rendeltetésszerűen használja, persze, hosszú vascsőre eleve alkalmatlan is lenne erre. Kajánul fi­ gyeli, hogy keresgéljük azokat az adomákat, melyek semmiképpen sem sérthe­ tik az érzékenységét. Alig van ilyen. A semmiségek és közhelyek pedig nem érdeklik, ha mástól hallja őket. Macskája tartja fenn a társalgást, mert föl-alá sétál az asztalon, és tekintetével bele-belekarmol a szemünkbe. Mindezt ő un­ ja meg hamarább: félresöpri a macskát, felkacag és megfeledkezik rólunk. Kimegy, vihart támaszt, zajosan tesz-vesz a végtelenben. Reggel, mikor már csak szemerkél az eső, bejön. Mi a sarokban ülünk vacogva. - Na, most már béküljetek ki! - adja meg a kért jóslatot. - Reggel van, aludni szeretnék. Hagyjátok el kunyhómat. Előszó a királylány elszomorításához Már van egy hely a világon. Megvetett Adolf udvarában, ebben a fertőt­ lenített, lelakatolt és elfelejtett udvarban, ahol mélyzöld vadrózsa futotta be kívül-belül az épületet és a személyzetet, ott, ahol maga a förtelmes uralko­ dó volt kénytelen bezárkózni egy toronyba nagyhatalmú lánya elől, aki már soha-soha-soha nem kacag, de huncut és édes fény nyugszik a tekintetében, az a fajta egyszerű, önfeledt vidámság, melytől apja, a nyirkoskezű király egy toronyba záratta magát, és onnan gyűlöli, egyszóval, van már egy hely a vi­ lágon, ahol most az az egyetlen lány él, aki elszabadult tőlem, az egyetlen, aki joggal hiheti, hogy kiismert, az, aki kiégetett, közömbössé tett, lealacso­ nyított, megutált, elszörnyedt és megszökött tőlem, és aki most a távolban nem tud megszabadulni attól a belső melegségtől, szeretettől és vidámságtól, ami miatt az apját a toronyban, engem pedig itthon fojtogat a sírás, s aki miatt a zöld vadrózsaindák már kilencvenkilenc éve kúsznak ki a világba a toronyból, hogy valahol belémakadjanak végre, mert az öreg király barbár parancsa, hogy jöjjenek udvarába az ifjak, és szomorítsák el a lányát, kese­ rítsék el, bírják legalább egyszer sírásra, hogy ő végre lejöhessen a toronyból, tegyék szerencsétlenné, öljék meg, és lehetőleg én legyek az, én, mert a lánya engem szokott megátkozni, miközben szeretettel mosolyog föl az udvarról a to­ ronyba, noha a szórakozott vadrózsatenger összeszurkálja a testét, és a király gestapója a torony falánál évről évre kivégez egy ifjút, mert egyikük sem bír­ ja elszomorítani a király lányát, aki önfeledten mosolyog, s mégis visszavár engem, visszavár, hogy elhozzam neki ezt a mesét, és végre teljesen boldogta­ lanná tegyem. 20 �KURDI FEH ÉR JÁNO S Dolgaink Marienbadban „H ogy élhettünk, te meg én, mielőtt Szerettük egymást? Hortyogtunk-c rég, Mint hétalvók, vagy mint csecsemők Szoptuk vidéki örömök tejét? Így volt, s mindez az öröm árnya csak, Ha szépet láttam, téged láttalak, Minden szépségbe már beléálmodtalak.” (John Donne: Jó reggelt!) Hogy miért? S hogy miért éppen így? Még ennyit sem szabadna kimondanunk. Figyeltem magam P.-ben, mint készülök a veled való találkozásra. M it jelent a mostani városnézés majd ott, az apró elemek hogyan fognak beépülni kettőnk dialógusába: hogyan és mit fogunk egymásnak elmesélni. 1987- ben álmodtam először, hogy Marienbadban fogunk találkozni. E gy hajnalon kint várok az állomáson (akkor te jöttél a fővárosból): összetekeredett, használhatatlan hegedűhúrok mindenfelé, puha mancsain átfut előttem egy macska; az utazásod előtt leírt kétezer változat egyike. Teljesen érdektelen volt az álom folytatása, nem is tudom miért kezdtem bele. Készültem a veled való találkozásra, és figyeltem magam, míg a p.-i expresszt vártam. Ezt a napot nem beszéltük meg találkozóként, csak kijöttem, valami hang súgta: most megérkezel. A belső hangnak engedelmeskedtem, s figyelni kezdtem magam: na ebből mi lesz? 1988- ban voltam másodszor Marienbadban. Akkor egy szállodai szobában arról beszéltünk 21 �Sz.-el, hogy ez egy ismeretlen eredetű hely, mondtam neki, milyen jó, hogy ráleltünk erre a mondatra. Amikor vártalak az állomáson pont erre gondoltam én is. Az a világ, amely képekből táplálkozik, elveszíti képességét a tettek birodalmában - mondják. Ez a másodszori ott tartózkodásom volt eddig az utolsó. Nem volt semmilyen kerete a Marienbadban eltöltött napoknak. Ezt tartottam a legfurcsábbnak. Később egy filmet próbáltunk eljátszani. Séta a hegyen. Kis, hidegvizű hegyipatak, rajta durva ácsolatú fahíd. Itt készítettünk néhány fényképet, olyan volt talán, mint egy filmforgatás. 1988-ban újra el akartam menni a fahídhoz, pontosabban a mellette lévő hatalmas, kavics alakú sziklához, ahol a kép készült, de Sz. azt mondta, csak fantáziálok, nincs itt semmilyen szikla, inkább „egy jó erőset kellene inni” - így mondta. N.-ben láttam tavaly egy ilyen sziklát, azon napoztam, míg el nem szédültem az erős napsütésben, s erről is kép készült, amely alapján a két szikla közt lévő hasonlóságot felismertem. Így volt. Mindez csak másolat. Az élet túlhaladja a történészeket, és attól meghalnak. A nagy sztori a halál. Erről szólnak a történetek, a halál hírnökei, csak a szerelmi történetek a nagyobbak mondták a filmben. Minden szépségbe minden beléálmodható - így beszéltünk mi arról a filmről, melyet a másik film hatása váltott ki bennünk. Ha szépet láttam, téged láttalak. Hogy miért, s hogy miért éppen így? Ezen gondolkodtam P.-ben, majd később, mikor megérkeztem Marienbadba, s ott az állomáson téged vártalak. Telefonálni is akartam, felhívni téged, hogy miért nem vagy itt, illetve ott? Egy nő mondta az információnál: „innen nem lehet oda telefonálni” . �A Klee-féle személyes utazásról H a a kétféle jelleg szép rendben tagolódik, a mozgás iránya oly kényszerítően nyilvánul meg, hogy a kényes szimbólum akár el is maradhat. Paul Klee I. A színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. Ettől a csendtől végtelen tá­ volságra vagyok, miként egy lopakodó állat, mely kerülgeti célját. Más­ nap sorba rakja ki csontjait háziasszonya a fésülködőasztal ferde lapjára. Saját utazásaim jelentőségét néha túlértékelem. Néhány részletet ki­ emelek, s a többit ezeknek rendelem alá. Például eltúlzom az utazás elbeszélhetőségének problémáját. Pedig minden könnyen leírható ország- és városnevekkel, az utazás módozatával: mikor, hová cd hogyan iutottam el. Visszafogom magam a dühödt alvástól én is. Bár itt van az éj, s arcul fúj a világűrrel teli szél, fölkapja a csontokat, s hatalmas, hideg állatot rak fölém. A nyilat egy gondolat szüli: hogyan léphetek túl magamon idáig? Ezen a folyón, ezen a tavon, ezen a hegyen is túlra! Az embernek az az eszmei képessége, hogy a földi és a földön túli világot tetszése szerint szelheti át, ellentétben áll fizikai tehetetlenségével: ebből fakad az emberi tragikum. Erő és erőtlenség viszálya ez, emberi létünk meghasonlottsága. Félig szárnyas lény az ember, félig meg rab. 2. A világ ideális képe valami széthullás, olyan mintha egy színes legye­ zőt nyitnék szét, vagy mint a bár előtt ténfergő részeg, a kártyacsomagot széthúzom hirtelen. Vetített sugárkéve, mely egyetlen központból kiindul­ va színes képpé terjeszkedik széjjel. Alkalmanként az utazó teljes biztonsággal megtalálja a számára kije­ lölt helyeket. Érzi a megérkezés biztonságát, a terep ismerősként köszön, terek, utcák, sikátorok és tornyok magasodnak: a látható egyház jele a láthatatlan egyháznak. A többségi általánosságból a kisebbségi különös­ ségre esik a hangsúly. Színtelen zöld csontok emléke az asztalon. Árnyékuk a dühödt nő, hajában kígyót, s az álom értelmet keres. ki 23 �HÁY JÁNO S Ölni tudni kell És gyilkos, ki növekszik benne ujjával a halált érinti, - Ölni tudni kell - mondja, s biliárdgolyókat lök a szívkamrákba. Tetem, ki a vonat folyosóin hever, a Circus Safari művésze, vagy a hideg, hol megfagy, és soha ki nem ereszt, katonák csapják rá a reteszt, - Ölni tudni kell - mondja. S ki látta, hogy a Circus Safari akrobatáját, titkos csomagként húzza maga után, jelentést tesz, de nem tudhatja, gyilkosság történt-e, vagy szimpla haláleset. S a bíróság, mely az ügyet tovább tárgyalja, illetéktelen, hiszen haragosok ülnek benne, mert ki nézne harag nélkül a lehetséges tettesre, nem tudja eldönteni, vajon önvédelemből ölt vagy nem, csak úri szeszélyből döfte át a biliárdütőt a hasfalon, hogy a csontgolyó szétzúzta az ereket, vajon jogos-e a tett, vagy jogtalan? S a bűnös, ki lépteivel elhagyja a termet, s mint büntetlen az attikai utcákat szeli, most nevet, mert a Circus Safari művésze, a világ legkisebb embere. Friss narancsból szörpöt iszik, hűvös helyen megpihen, majd tovább-tovább áll - már itt az este, kalapot emel a férfi előtt, ki korábban kileste. A temető melletti domboldalon, csomagot húz ki a zsebéből, hellén csomag, afféle Polykleitos miniatúra, kisportolt férfitest, dárdavívő antropos, gödröt ás és nevet csak nevet, hogy titokban temet. - Nos, kis akrobatám! Titokban eltemetlek, de nem öltelek meg - ugye sejted, még élsz - mert ölni tudni kell, ezt én nem felejtem. 24 �Parkétterem, terasz, napsütés C É L K IT Ű Z É S : Arról, ahogyan teljesen, apró darabokra tönkremegy. Hogyan maradt torzóban a bősz Duna korzója. Amilyen furcsa most minden. Angyalt sehol sem látni. BELEVÁ G Á S A TÉM ÁBA: Az idegesítő szomszédból elég volt. Aztán fellélegzek az utcán, kint végre elered az eső Mindent eltakarít ez az idő. Mintha dézsából öntenék a földre a folyékony kátrányt. Nem volt soha álmunk, hogy okozzunk bármiféle botrányt. Jó, hogy jössz velem, hogy úszol, mikor Budapest utcáit ellepi a hömpölygő lé, hogy izgulsz és bíztatsz: Mentsd a bőrödet - úszni tanítasz. A rossz úszónak ital a tenger. Kortyol, vergődik, beszélni nem mer. Oly jó, hogy itt vagy, szinte egység, szinte rend, ahogyan magunk mozgunk. Suhan a karunk igazi lázban, benne úszunk a kitavaszodásban. A virágok nagyot nőnek. A sűrű karcsapások közepette nem jut eszembe semmi. - Nem tudom, a szívedhez, vagy a szívemhez kapjak. 25 �A T ÉM A E L H A G Y Á S A : Nem vagyunk túl viccesek bébi. Előttünk megdöglik a Cziczvarek néni. Szúrjunk, vagy ne szúrjunk, csak egyszerűen belérúgjunk? A víz alatt, hol mindenki hulla, még a hulla sem egy, de kettő: a hulla, meg a hulladöglesztő, De mindenkire hull a hó és ez olyan szép és olyan jó! Drágám! ultraibolyám, ultraviolám. 26 �N A G Y M A R TA Az érintetlen szó (Versuch) köszönet Mészöly Miklósnak Sutting ezredes és Crescence története gyönyörű és ismételhetetlen, mert oly réges-régi, oly vadonatúj, s mert mindig velünk esik meg. Lehetne szerelem, lehetne szabadság, forradalom, haza, mondhatnánk rá kidőlt diófa, hajnali harmat, hulló csillag, nevezhetnénk kenyérnek, ölelésnek, tűznek, gondolhat­ nánk csend, hitvesi ágy (éjre éj, napra nap), langyos eső és a föld illata az Onda­ va völgyén, hogy ez zene, mese, gyász, szívünk ütemére, mely úgy szól, mint csak életünkben. Drága Crescence, Ezredesem, a gyermekkor elmúlt, mégis szemünkben ott a fekete hátas csillogó sörényének egyenletes hullámzása, örökkévaló a délután a Baglyoserdő sásfüves buckáinak rejtekén, az élet és halál, története életünk­ nek és halálunknak, s nem más, mint akkordjaihoz visszahajló szólam, ritmu­ sa világító bogár. Számolja végig az éveket visszafelé, s varázslat rabja lesz. A mulasztottakban meg fogja találni a jelenidőt. Vannak szavak, melyek, mint büszke szarvas nesztelen léptei, egyszerűek, s titokzatosan nemesek. Létezik a csoda, hogy látom a zsebedben lapuló gyűrű finom metszetét, hogy egymással beszélünk, az ötezredik évben. Ez hát itt a haza, öleléssel megszerzett anyaföld, hol sóhajokkal táncol a levegő. Az élet hadjárata, hazai földön újra. Le jour n’ est past levé, mes amoureux, la vie est éternelle. A szerelem nagyobb évszak, mint a napokra tépdesett kis zsarnokoskodó időjárások. Gondoljunk most a nyelvre, anyanyelvünkre, s emlékezzünk arról, amiről csak úgy szólhatunk, mintha egészen másról beszélnénk. Vannak kimondhatat­ lan szavak, nemes hősiességgel legbelül viseltek, őserejüknél fogva örök életet jelentők. Vannak kimondhatatlan szavak, melyek történeteikben bújócskát ját­ szanak a sorok között, minden mozdulatukat, színüket, illatukat ismerjük, öszszes betűjüket tudjuk, hangjaikat a torkunkban érezzük, mégsem mondhatjuk őket egymás mellé soha. Vannak azonban boszorkányok, varázslók, sámánok, a nyelv mágusai, kik világtól való bölcsességükkel elénkbe hozzák a kincsre-találás, csodára-eszmélés őstiszta boldogságát. Kik megszabadítanak ködtől és homálytól, hittől és tudástól, emberségünktől ránktapadt minden kínoktól a féle­ lem, kétely, megcsalatás ítéleteitől, s a hulló csillagok földetérésének pillanatában átnyújtják nékünk a gránátalmát. Mert bűnünk tiltott, megbocsáthatatlan, csak halhatatlan istenek törhetnek ily magasságba, hisz vétkeztünk ellene, mi sza­ bály, mi törvény, mi megszokás, gátakat döntöttünk, s állítottunk új morált magunkat, és titkot tudtunk meg. Magasztos, fényességes titkot, hogy kimond­ ható a kimondhatatlan, hogy létezik az érintetlen szó. S mit mesélhetünk el a tenyerünkben tartott pillanat varázsáról? A tapinthatóvá vált levegő ízéről? Hogy haza is, szerelem is, én is vagyok, hogy Sut­ ting ezredes kék zubbonya, patkóverte porfelhő országútjain, délelőtti kikocsi­ kázás, jövőt jelentő múlt a mában. Örökkévalóság egy gyűrűfoglalatban. 27 �Éjszaka, álmaimban, ha Sutting ez­ redes és Crescence történetét álmodom, mi gyakran megesik velem, a kábult zuhanás legmélyén, akkor, a legtisztább létben, napégette bőrű, furcsán ragyo­ gó szemű bölcs áll mellém, s a ko­ moly férfiak kissé érdes hangján meg­ szólít: „A szó, mit is keres: dallam. Egy tör­ ténetnek kottája. Miért ragaszkodik görcsösen betűkhöz? Jegyezzen le hang­ jegyeket, jegyezzen le ritmust, tegye láthatóvá a dalt, mely olvasás közben lopta magát a fülébe. S magáé lesz a szó, mert a szó nem más: a dallam maga.” 28 �Nyikolaj Gumiljov ( 1886— 1921) A XX. század orosz irodalmából az egyik tiltott olvasmány Gumiljov köl­ tészete volt. Mindig is hatott, és sohasem volt kétséges, hogy ,,bár ellenfor­ radalmár, jó költő” . Verseiben alig van politikai indulat. Gumiljov Kronstadtban született, a Sorbonne-on hallgatott előadásokat, majd Péterváron szerzett diplomát. Sokat utazott: Közép-Afrikába, Abesszíniába, tudományos expedíciót vezetett a Szomáli-félszigetre. Az I. világháborúba önként jelentkezett, kezdetben a fronton szolgált, majd az expedíciós csapatszárny tagjaként Párizsban. 1918-ban tért vissza Oroszor­ szágba. 1921-ben egy ellenforradalmi összeesküvésben való részvétele mi­ att kivégezték. 1909-ben megalapította a Költők Céhe csoportot, amelynek folyóirata az Apollón volt ( 1909-17). A csoport (amelynek élén feleségével, Ahmatovával együtt, még Mandelstam, Gorogyeckij és Kuzmin állott) új költői irányzatot hozott létre, legismertebb nevén az akmeizmust. A szimbolizmus meghaladását hirdette, tárgyilagosságot követelt, elevenséget, plaszticitást a vers tárgyias megragadásában, - a magasba emelt, jelentésében végsőkig tágított, már-már alig érzékelhető, fakó szimbólumot akarta megint ta­ pinthatóvá tenni. Gumiljov ezen belül is egy egzotikus világhoz vonzódott. Érdekessége, hogy ő, aki életfelfogásában férfias és kemény volt, gyengéd, naív és bájos verseket tudott írni, talán milyen gyermekien a legbájosabbakat orosz költészetben. Sokat idézett „állatversei” a precízen ábrázolt az képből mint ürügyből bontják ki az érzelmet, anélkül, hogy a tárgyhoz való kö­ töttség egy kicsit is lazulna. Mély beleérző képessége, elegáns humora, stílus biztos kezelésében való könnyedsége, gyerek- és felnőttolvasót a egy­ aránt hívévé tesz. B A JC SI C EC ÍL IA 29 �NYIKO LAJ GUMILJOV A jag u ár Furcsa álmot láttam én ma éjjel: Szikráztam az égnek boltozatján, De kerítőm, e szörnyarcú némber, Ó, az élet, rossz sorsot szabott rám. Jaguárrá változtatva engem, Úgy, mint kit esztelen vágya éget, Roppant vész lángolása szívemben, Izmaimban őrült reszketések. S emberlakta táj felé lopóztam, Át a homályos és puszta réten, Hogy éjféli étkem elorozzam, Isteni törvény rendelte részem. S akkor földerengett a sötét, mert A fák közt törékeny testű lány állt, Látom most is fülében az ékszert, Dámvad-léptét s a királyi szempárt. ,,Boldogság Álma, Fehér Menyasszony” ... Gondoltam reszketve és zavartan, De így szólt: „N e moccanj, maradj nyugton!” S szeme halk, szerelmi bódulatban. Én megadón előtte hevertem, Hallgató foglya intő szavának, És mint a sakál, zsákmánya lettem Rám támadó, vérszomjas kutyáknak. S elrejtette a ligeti ösvény, s ahogy ment, halk és könnyű léptek, Fülbevalóján forgott a holdfény, Gyöngyeivel csillagok beszéltek. 30 �A sa A sas egyre feljebb repült, az Ég Trónusához, szállt csillagpitvarokba, Királyi volt röpte, gyönyörűség, És szárnyain tündökölt barna tolla. Hol élt azelőtt? Királynál talán: Lakhelye volt az állatkerti ketrec, S rikoltott, ha jött a tavasz-leány, K i a méla hercegbe volt szerelmes. Vagy tán varázsló barlangjában élt, S mikor a szűk ablakocskán kinézett, Magasság babonázta meg szemét, És napfénnyé varázsolta a szívet. Nem mindegy? Ott fent az azúr tökély Játszva-csábítva tárult fel előtte, És három nap repült és három éj, S fuldokolva halt bele a gyönyörbe. Meghalt, igen! De le nem eshetett, Mert a földkörüli mozgásba szárnyalt. Irdatlan mély tátongott odalent, Mégis gyenge volt az vonzóhatásnak. Fénysugaraktól pászmás volt a menny, A fennséges-hideg fény áthatotta; Oszlásról nem tudva, szállt szüntelen, Holt szemekkel nézett a csillagokra. A mélybe már nem egy világ omolt, Nemegyszer arkangyal-trombita harsant, De játék prédája sohase volt. A sas nagyszerű teste - égi sírhant. 31 �A kiselefánt Mint a kiselefánt, most úgy szeretlek, Kinek Berlin a szülőhelye, Párizs, S a vattapuha lépcsőkön dobogja Végig az állatkerttulaj szobáit. Ne is kínálj neki francia kiflit, Fejeskáposztát is hiába adnál, Nem kíván mást, csak mandarinszeletkét, Egy kockacukrot vagy egy kicsi bonbont. Ne sírj, édesem, hogy szűk ketrecébe A csőcselékből a bolti segédek A szivarfüstöt az orra alá fújják, Hogy úgy hahotáznak a midinettek! Ne hidd, kedvesem, hogy eljő a nap majd, Mikor dühödten szétszakítja láncát, S az utcán robogva, mint autóbusz, A jajongó tömeget összenyomja. Nem, inkább jelenjen meg álmaidban Brokátban, bronzban, strucctollal, miként az, A Nagyszerű, ki egykor a riadtan Álló Rómába vitte Hannibálját. (Bajcsi Cecília ford.) 32 �Daniil Harmsz (19 0 5 -19 4 2 ) D aniil Harmsz a század eleji orosz modernizmus utolsó nemzedékének és abszurdista művészi csoportosulásának az O B E R lUnak egyik vezető egyénisége, költő, próza- és drámaíró. A csoport művészi elveiben és gya­ korlatában az 19 17 utáni legszélsőségesebb modernizmus vonalának köve­ tését vállalta a húszas évek végén, amikor a hivatalos kultúrpolitika szocialista realista irodalmat a állította előtérbe és a Proletár Írók Szövetsé­ gének elvei lettek mértékadóvá. Harmsz 1905-ben született Pétervárott, valódi családneve Juvacsov, „H a rm s z " pedig csak különböző írói álnevei közül a legyakrabban hasz­ nált. Irodalm i tevékenysége az 19 16 -ban megalakult Oberiu felolvasó- és irodalm i estjeiben, színházi előadásaiban, művészi estjein való észrevételre terjedt k i, műveit ezen kívül kézről kézre adott kézirataiból ismerhették meg az olvasók. A csoport egy abszurdista-fekete-humorista irányzatot kép­ viselt, az életről új, meglepő, ferde, de igaz képet nyújtva próbálta az irodalmat megtisztítani a konvencióktól. 1 9 30-ban a hivatalostól irányvonaluk miatt estjeik beszüntetésére kényszerültek. Harmsz eltérő ezután meseírásból élt egészen 19 4 1-b en történt letartóztatásáig és bebörtönzésé­ ig. 1942 februárjában halt meg. Az 1950-60-as években gyermekíró­ ként tartották számon, s kisprózájának első, részleges, fordításban való közlésére a műveinek nyomára jutott cseh és lengyel színházi szakemberek kezdeményzésére került sor a 60-as években egy lengyelországi avantgárd irodalm i lapban. 1974-ben W ürzburgban jelent meg műveinek válogatott, 300 oldalas, orosz nyelvű kiadása, legtöbb munkája azonban fé l évszázada vár közlésre. FEN YVESI AN N A 33 �D A N I L H A R M SZ A 10-es számú kék füzet Volt egy rőt ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy rőtnek is csak közmegegyezés alapján hívták. Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája. Se keze, se lába nem volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt és semmilyen belsősége nem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy nem tudni, kiről is van szó. Inkább ne is beszéljünk róla többet. Kiesett az öregasszony Mérhetetlen kíváncsiságában kiesett az ablakon egy öregasszony és halálra zúzta magát. Kihajolt az ablakon egy másik öregasszony, elkezdte bámulni azt, amelyik halálra zúzta magát, de mérhetetlen kíváncsiságában ő is kiesett és halálra zúzta magát. Aztán kiesett az ablakon a harmadik öregasszony, aztán a negyedik és az ötödik. Amikor kiesett a hatodik is, meguntam a bámészkodást, és elmentem a Malcevszkij piacra, ahol egy vaknak állítólag kötött nyakkendőt ajándéko­ zott valaki. A láda Egy vékony nyakú ember bemászott egy ládába, magára csukta a fe­ delet és elkezdett fulladozni. - Na - mondta fulladozva a vékony nyakú ember - , most fulladozom eb­ ben a ládában, mert vékony a nyakam. A láda fedele be van csukva és nem engedi be a levegőt. Fúlladozni fogok, de a láda fedelét akkor sem nyitom fel. Idővel majd meghalok. Látom már az élet és a halál küzdelmét. A kialakuló harc nem lesz természetes, nem lesznek egyenlő esélyek, hiszen természetesen a halál kerül ki győztesen, a halálra ítélt élet pedig ered­ ménytelenül viaskodik ellenségével, az utolsó pillanatig fel nem adva a hiábavaló reményt. A küzdelemben, amely itt végbemegy, az élet tudja majd mi győzelmének kulcsa: rá kell bírnia a kezemet, hogy kinyissa a láda fedelét. Megnézzük ki lesz a győztes! Csak hát olyan iszonyú naftalinszag van. Ha az élet győz, a ládába lévő ruhákat legközelebb majd mahorkával szórom be. Na, elkezdődött: már nem kapok levegőt. Végem van, ez világos. Számomra már nincs menekvés! És semmi fennkölt nem jut az eszembe. Fulladok! 34 �Ja j! Hát ez meg mi? Most történt valami, de nem értem pontosan, hogy mi. Valamit láttam, vagy talán hallottam... Jaj, megint történt valami! Istenem! Elfogyott a levegőm. Úgy tűnik haldoklom.... Hát ez meg micsoda? Miért énekelek én? Azt hiszem, fáj a nyakam... De hát hol van a láda? Miért látok most mindent, ami itt van a szobá­ ban? De hisz én a padlón fekszem! És hol a láda? A vékony nyakú ember felkelt és körülnézett. A láda nem volt sehol. A széken és az ágyon ott hevertek a ládából kivett holmik, a láda pedig eltűnt. A vékony nyakú ember azt mondta: - Akkor hát az élet számomra ismeretlen módon győzte le a halált. Verekedők története Alekszej Alekszejevics maga alá gyűrte Andrej Karlovicsot és a pofáját alaposan szétverte, majd elengedte. Andrej Karlovics dühtől sápadtan Alekszej Alekszejevics után vetette magát és jól szájon vágta. Alekszej Alekszejevics, aki nem számított ilyen gyors támadásra, eb terült a földön, Andrej Karlovics pedig ráült, kiszedte szájából a kivehe­ tő fogsorát és azzal megdolgozta Alekszej Alekszejevicset, hogy az, telje­ sen megnyomorított arccal és szakadt orral kelt fel a földről. Két kezével fogva arcát Alekszej Alekszejevics elszaladt. Andrej Karlovics pedig megtörölte kivehető fogsorát, visszatette a szájába, megcsattogtatva meggyőződött arról, hogy a fogsor a helyére ült, körbetekintett és mivel sehol nem látta Alekszej A lekszejevicset, el­ ment, hogy megkeresse. Egy nagyon szép nyári nap kezdete I. szimfónia A kakas éppen, hogy csak elkukorékolta magát, amikor Tyimofej kiugrott az ablakon, át a tetőre, és mindenkit, aki ekkor az utcán volt, jól meg­ ijesztett. A falusi Hariton megállt, felvett egy követ és Tyimofejhez vágta. Tyimofej eltűnt valahová. ,,Ez ügyes volt!” - kiáltotta az embercsorda és valami Zubov nekifutott, s teljes erejéből nekiment fejjel a falnak. ,,H ű!” - kiáltotta egy ínydaganatos asszony. De Komarov csik-csukot csinált neki, mire az visítva beszaladt egy kapualjba. Arra ment nevetve Fetyeljuskin. Kormarov odament hozzá és azt mondta: ,,Hé, te szalonna!” - és gyomor­ szájon vágta. Fetyeljuskin nekidőlt a falnak és elkezdett csuklani. Romaskin fentről egy ablakból köpködött és igyekezett eltalálni F etyeljuskint. Eközben nem messze egy nagyorrú asszony mosóteknővel verte a gyerme­ két. Egy kövérkés fiatal anya pedig egy aranyos kislány arcát törölgette bele a téglafalba. Egy kiskutya eltörte vékony lábacskáját és a járdán fetrengett. Egy kisfiú köpőcsészéből valami undorítót evett. A fűszerüzlet­ nél hosszú sor állt cukorért. Az asszonyok hangosan káromkodtak és egy­ mást lökdösték kosaraikkal. A falusi Hariston jól beivott denaturáltszeszből és most kigombolt nadrággal állt az asszonyok előtt és csúnya sza­ vakat hajtogatott. Ilyenképpen kezdődött a szép nyári nap. 35 �II. szimfónia Anton Mihajlovics köpött egyet, azt mondta, hogy „hm” , megint köpött egyet, megint azt mondta, hogy „hm” , és elment. Mindegy is, inkább Ilja Pavlovicsról mesélek valamit. Ilja Pavlovics 1893-ban került Pétervárra, ahol is valami boltban dolgozott, pedig külföldre emigrált. valamit. született Konstantinápolyban. Még kisfiúként a Kirocsnaja utcai német iskolába járt. Aztán aztán még valam it csinált, a forradalom elején Mindegy. Inkább Anna Ignatyjevnáról mesélek De Anna Ignatyjevnáról nem olyan egyszerű mesélni bármit is. Először is, szinte semmit sem tudok róla, másodszor is, én most az előbb leestem a székről és elfelejtettem, hogy miről akartam mesélni. Inkább magamról mesélek. Magas termetű vagyok, nem buta, szépen és ízlésesen öltözködöm, nem iszom, lóversenyre nem járok, de a hölgyekhez vonzódom. És a hölgyek sem kerülnek engem. Szeretnek is, amikor sétálok velük. Szerafima Izmajlovna nemegyszer invitált magához, Zinaida Jakovlena pedig szintén mondta, hogy mindig örül, ha láthat engem. De Marina Petrovnával egy­ szer volt egy aranyos esetem, azt akarom most elmesélni. Teljesen szok­ ványos eset, de azért aranyos, mivel Marina Petrovna az én jóvoltomból teljesen kopasz lett, akár a tenyerem. Így történt: elmentem egyszer Ma­ rina Petrovnához, ő meg humm - megkopaszodott. Hát ez minden. Mit árulnak mostanában a boltokban Koratigin elment Tyikakajevhez, de nem találtai otthon. Tyikakajev ezidőben éppen a boltban volt, és ott cukrot, húst és uborkát vásárolt. Koratigin ácsorgott egy kicsit Tyikakajev ajtaja előtt, és már éppen üzenetet készült hagyni, de egyszercsak látja, maga Tyikakajev közeledik kezében szatyorral. Koratigin meglátta Tyikakajevet és kiabált neki: - Én meg már egy teljes órája várok magára! - Nem igaz - mondja Tyikakajev - mindössze huszonöt perce mentem el hazulról. - Hát azt én nem tudom - mondta Koratigin - de én már egy órája itt vagyok. - Ne hazudjon - mondta Tyikakajev. - Hazudni szégyen. - Mélyen tisztelt uram! - mondta Koratigin. - Igyekezzen odafigyel­ ni arra, amit mond. - Az a véleményem... - kezdte volna Tyikakajcv, de Koratigin közbe­ vágott: - Ha az a véleménye... - mondta, de akkor Tyikakajev szintén közbe­ vágott és azt mondta: - Hát azért te is jó vagy ám! Ezek a szavak úgy felbőszítették Koratigint, hogy ujjával befogta egyik orrlukát, a másikkal meg ráfújta az orrát Tyikakajevre. Ekkor Tyikakajev kikapott a szatyorból egy nagy uborkát és azzal fejbe verte Koratigint. Koratigin a fejéhez kapott, elesett és meghalt. Hát ilyen nagy uborkákat árulnak mostanában a boltokban! (Fenyvesi Anna fordításai) 36 �műhely Levél-féle M. Kiss Györgynek Igazán sajnálom, hogy minden igyekezetem ellenére, egyeztetési problémák miatt nem lehetek jelen, annak ellenére, hogy jó ideje közösen készültünk erre a bemutatóra. Az új és a régi munkák válogatása közben megidéződtek emlékeim, nem pusztán a „szem élyes történelem ” tényei - azoknak is inkább a hangulata - hanem az alakuló, a változó közeg, a falu. N em külső átalakulásról van itt szó, hanem tudatiról, ahová belopakodik a Babaszex új dimenziókat adva a ,,falusi erkölcsöknek” . A Disznótor dokumentatív rögzítése a tradicionális szokás f ormákat őrzi, a Férctemplom, topogó öregasszonyok látomása, melyet legbensőbb hitük ere­ je tesz láthatóvá. Valóságalap ez, melyen mérhető a világ múlása. Persze szó sincs itt „fa lu si” vagy „ v id é k i” művészetről, a meg nem tagadott gyö­ kerekről van szó és a szeretetteljes megörökítésről (gombás fotó). A fotó nagyon sok m üved alapja, valóságmagja, alapélm ény, amely élet­ re hívja az újabb és újabb asszociációkat. A felülértékelt, felülbélyegzett, többszörösen átfestett fotó átlényegül, új típusú üzenetközvetítővé válik, amely érzetében kettősséget hordoz: a valóságot és annak átértékelését. E z ­ zel máris a mai sokszorosan manipulált világlátásunknál tartunk, m üveid így vitathatatlan esztétikai, artisztikus értékei mellett etikai, erkölcsi csele­ kedetek. Humánus féltés, együttérzés sugárzik belőlük. A személyes kézjegy pedig mindent átemel, hitelesít. A könnyedén futó vonal egy idő után vonalrendszerré, képi rendszerré struktúrálódik, amely legjobb pillanataidban a határtalanság érzetét sugallja, szuggerálja. Az ornamentálisnak hitt építkezésen - ami nem nélkülözi a népművészet legjobb tanulságainak beépülését - mindig átüt a fájdalm as tragikus mélység. Te is tudod, a mű m indig vallomás, a félelem , hogy mindent elveszíthe­ tünk akkor kezdődik, amikor először érezzük, hogy kiszakítottak belőlünk egy darabot. E z a marcangoltatás végigkíséri az életet, a fájdalom nem csökken, csak prakszisunk lesz az elviselésében. Hozzátartozik ehhez az is, hogy sokszor saját magunkat tördeljük darabokra, de a minden reggel újjá­ születő hit a cserepeket összeigazítja, és erőt ad ismét szembenézni a v i­ lágban - magunkkal. Ehhez kívánok egészséget, jó munkát, hitet! Őszinte barátsággal: FÖ LD I PÉTER (Felolvasták a salgótarjáni k iállítás megnyitásán.) 37 �38 �szomszédság és közösség SZA BÓ P É T E R Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 19 3 8 — 1943Nemzetiségi hadkötelesek a mozgósított alakulatokban ( 1 9 4 1 közepétől 1943-ig) II. rész A nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának 1940 év végi szabályozását el­ ső ízben az 1941-42-es kiképzési év újoncbehívási rendeletei módosították. E rendelkezések már messzemenően figyelembe vették a háborús követelménye­ ket. Az már korábban eldöntetett, hogy a nemzetiségek a mozgósított, harcba vetendő alakulatokban is teljesítsenek majd szolgálatot, nehogy ez a „magyarság indokolatlan és káros veszteségeihez vezessen” . Magyarország 1941 júniusától Németország oldalán bekapcsolódott a Szov­ jetunió elleni hadjáratba. Az alakulatok mielőbbi mozgósításának, menetkészültsé­ gének elérése érdekében igyekeztek még a nemzetiségeket is a tágabb területi ki­ egészítés elve alapján szolgálattételre behívni. Lemondtak tehát arról, hogy a nem magyar ajkú újoncokat még békekiképzésük idején szétosszák az ország te­ rületén belül. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy arányuk 50 százaléknál ne lehessen több, sem a magasabbegységekben, sem az alegységben, akár a béke, akár mozgósított állományról legyen is szó. Olyan alakulatoknál, ahol a nemzetisé­ gek arányszáma a szétosztás után is meghaladta a fenti százalékot, a be nem osztható többletet elsősorban a saját hadtesten belül, másodsorban a szom­ szédos hadtestek a bevonulás szempontjából kedvező fekvésű kiegészítő terüle­ teire osztották el. Az egyes hadtesteknél a nemzetiségi hadra foghatók százalékos aránya ezek után (a németeket nem tekintve nemzetiségnek) a következő volt: I. hadtest (budapesti) 1 százalék szlovák II. hadtest (székesfehérvári) 6 százalék, főleg szlovák III. hadtest (szombathelyi) 14 százalék, főleg horvát IV. hadtest (pécsi) 3 százalék, főleg horvát V. hadtest (szegedi) 24 százalék szerb, román és szlovák VI. hadtest (debreceni) 6 százalék szlovák és román V II. hadtest (miskolci) 5 százalék szlovák V III. hadtest (kassai) 40 százalék ruszin, szlovák és román IX. hadtest (kolozsvári) 50 százalék román. A V III. és IX. hadtest nagy tömegű emberanyagára való tekintettel azt az utasítást kapta, hogy mozgósítás esetén a kivonuló alakulataiba a lehető legke­ vesebb ruszint és románt állítsa be; a kiképzettek közül visszamaradókat me­ net-, illetve pótalakulatokba ossza be. 1941 közepétől azokat az alakulatokat, amelyek csak korlátozott létszámban 39 �képezhettek ki nemzetiségi újoncokat, két csoportra osztották. Először a „tisz­ ta védett alakulatra" , a határvadász, portyázó századok, őrsök és az erődala­ kulatokra, ahová is csak megbízható magyar és német legénységet lehetett be­ osztani. A „részben védett” , repülő-, ejtőernyős-, páncélos- és híradóalakula­ tok állományába viszont a megbízható magyar és német legénységen felül, 15-20 százalékban egyéb nemzetiségű priorált legénység is bekerülhetett, olyan helyekre, ahol „semmiféle kárt nem okozhattak; például kocsis, tiszti küldönc, lóápoló stb.” 32 1941-ben a magyar legfelsőbb katonai vezetés már bizonyos képet kapha­ tott arról, hogy a visszacsatolt területekről behívott nemzetiségi újoncok és átképzendők, hogyan alkalmazkodtak, vagy alkalmazkodtak-e a magyar honvéd­ ség viszonyaihoz. Leginkább a sorozások lefolytatásáról és az előforduló szö­ kések számadatairól beszámoló, kiegészítő és hadtest-parancsnoksági jelenté­ sekből lehetett ezt pontosan lemérni. A nemzetiségi vidékeken történő sorozások alkalmával megfigyelhető volt, hogy feltűnően nagy számban nem jelentek meg a nemzetiségi sorkötelesek. „A nemzetiségekhez tartozók - elsősorban az oláhok - egyáltalán nincsenek áthatva állampolgári kötelességeiktől, sőt helyenként a sorozásokat formálisan szabotálják” - olvashatjuk a HM. 10. osztályának33 egyik összesítő jelenté­ sében.34 A hadtestek az 1940-41 -es években még nem számoltak be a legénységi ál­ lomány nagyarányú szökéseiről. A jelentett számadatok nemzetiségi összetéte­ lét vizsgálva, azonban feltűnő az idegen ajkú legénységnek a magyaréhoz vi­ szonyított magasabb százalékos aránya. Különösen a nemzetiséglakta határ menti területeken volt sok a szökések száma. A V III. kassai hadtest területé­ ről 1940 szeptembere és 1941 februárja közti 6 hónap alatt a 26000 főnyi ma­ gyar ajkú legénységből és a 2000 főnyi szlovákéból is egyaránt 33-an szöktek meg.35 Az újonnan felállított IX. kolozsvári hadtestnél pedig a felállításától egészen 1941 márciusáig 47 magyar és 20 román nemzetiségű újonc szökött meg.36 A felvidéki terület szlovák fiataljai az 1939 márciusában német bábál­ lamként létrehozott Szlovák Köztársaságba, Kárpátaljáról a ruszinok az 1939 szeptemberétől szomszédossá lett Szovjetunióba, az erdélyi románok a román megszállás alatt maradt Dél-Erdélybe, a délvidéki szerbek és a muraközi horvátok, az „önálló” Szerbiába, illetve Horvátországba szök­ tek át, viszonylag nagy számban. Legtöbb esetben engedélyezett szabadságuk­ ról sem tértek vissza. A szökések különféle okokra vezethetők vissza: a nemzetiségi érzelmek meglétére, a több, mint húsz év alatti, a magyar állameszmével ellentétes nemzeti szellemű neveltetésre, vagy egyszerűen arra, hogy a bevonult nemzeti­ ségi újoncok hozzátartozói a határon kívül éltek. Lényeges szerepe volt még ebben a magyar parancsnokokkal és a kiképzőszemélyzettel szemben jelent­ kező bizalmatlanságnak is, melyre azok sok esetben okot is szolgáltattak. A tisztek, altisztek nemzetiségi újoncok elleni erőszakos durvaságainak megaka­ dályozására Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke már 1941 februárjában szükségesnek látta azt, hogy tiszti parancsában fellépjen az ilyenfajta jelenségek ellen.37 De azoknak a hadtesteknek a parancsnokai is, amelyekhez nagyobb tömegben vonultattak be nemzetiségi újoncokat, részletes parancsban szabták meg a nemzetiségiekkel való megértő és türelmes bánás­ módot. E parancsok alapelveként igyekeztek hangsúlyozni: „Erőszak, durva40 �ság, vagy rábeszélés többet árt, mint használ. A bánásmódnak, az érintkezés­ nek és a kölcsönös bizalmon felépült lelki kapcsolatnak kell elvégezni ezt a megtermékenyítő munkát az idegen ajkú legénység lelkében, hogy felébred­ jen bennük a hozzánk való tartozás vágya.”38 * A leventeintézmény még nem, vagy csak kevésbé részesíthette a nemzetisé­ gi fiatalokat magyar szellemű katonai előképzésben, ezért a hadseregre há­ rult a feladat, hogy megnyerje bizalmukat a magyar faj, nemzeteszme és ál­ lamhűség iránt. A hadtestparancsnokok arra utasították a csapatparancsnoko­ kat, kövessenek el mindent azért, hogy minél több tiszt, tiszthelyettes és tisz­ tes sajátítsa el valamelyest a nemzetiségi katonák nyelvét. „Azáltal, hogy a nemzetiségi legénységgel saját nyelvén tudunk szólni, megtalálnánk az első, ta­ lán legfontosabb utat az ő megnyeréséhez.39 Ez szerepel Nagy Gyula altábornagynak39/a, a V III. hadtest parancsnokának 1941. december 13-i uta­ sításában. A hadtestek között ennek érdekében állandóvá vált a tolmácsként használható legénység cseréje. Ameddig ugyanis nem állt rendelkezésre a nemzetiségek nyelvét beszélő tiszti és altiszti keret, addig a kiképzésnél, ok­ tatásnál, parancskihirdetésnél és -magyarázatnál magyarul is jól tudó és amel­ lett megbízható nemzetiségi legénységi tolmácsokat alkalmaztak. A hadtestparancsnokok tiltották ugyan a katonai szolgálatot teljesítő nem­ zetiségek erőszakos magyarosítását, de határozottan állították, hogy a nem­ zetiségek jelentős része elszlovákosított, elrománosodott magyar, akiknek visszamagyarosítása kötelesség. Előírták a csapattiszteknek, hogy a visszamagyarosítandók családjaival fokozottabb mértékben tartsanak kapcsolatot, például le­ velezzenek is velük. 1941. június 27-én hajnalban - a kassai provokáció utáni napon - a magyar légierő támadást intézett szovjet városok ellen, s egyidejűleg mintegy 40000 főnyi szárazföldi seregtest lépte át a szovjet határt. Ezzel Magyarország is belépett Németország oldalán a Szovjetunió elleni háborúba. A magyar fegyveres részvételt kezdetben Szombathelyi Ferenc altábornagy, a VIII. hadtest parancsnoka vezetése alatt megalakult ún. Kárpát-csoport je­ lentette. Ennek alárendeltségébe került a Kárpátokban levő és már korábban harckészültségbe helyezett 1. hegyi- és a 8. határvadászdandár, valamint a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó-, illetve 1. lovasdandára. A gyorshadtestparancsnokság és az 1. gépkocsizódandár békehelyőrsége Budapesten az 1. lovasdandáré és a 2. gépkocsizódandáré pedig Munkácson volt. A gyorshadtest már 1941. július 9-én kivált a Kárpát-csoportból és mint­ egy 25 000 fővel a 17. német hadsereg közvetlen alárendeltségébe került. A magyar csapatok egy mellékfronton, ott is visszavonuló ellenféllel kerültek szem­ be. Még ilyen körülmények között is érzékeny veszteségek érték őket. Az 1. hegyiés a 8. határvadászdandár megszálló alakulatként Galíciában maradt. Mivel a harcba vetett seregtest több, ún. védett, illetve részben védett ala­ kulatból állt, a nem magyar ajkú legénységet csak kis számban sorozták be közéjük. Többnyire csak a V III. kassai hadtest területéről mozgósított alaku­ latok ruszin és szlovák katonáit vették igénybe. A Kárpát-csoport, illetve a gyorshadtest rövid, féléves ténykedése alatt, a nemzetiségi legénységről általában kedvezőtlen hadi tapasztalatok születtek. Az egyes alakulatokhoz beosztott nemzetiségiek közül a németek egyenlő harc­ 41 �értékűnek bizonyultak a magyarokkal. Az egyéb nemzetiségek - köztük az ukrajnai népességgel rokon kárpátaljai ruszinok is - helytálltak ugyan, és a parancsnoknak engedelmeskedtek, de egyébként teljesen közömbösek, passzívak voltak. Nyilvánvaló módon nem érezték át a háborúban való részvételük szük­ ségességét.41 Horthynak, miniszterelnökével, Bárdossy Lászlóval és a Honvéd Vezérkar újonnan kinevezett főnökével, Szombathelyi Ferenc altábornaggyal42 1941. szeptember 7-10 . között a német főhadiszálláson tett látogatása alkalmával megállapodás történt a jövőbeni magyar katonai részvételről. A magyar kül­ döttség a csapatok meglehetősen leromlott állapotára hivatkozva, mindenek­ előtt kérte a gyorshadtest mielőbbi kivonását a hadszíntérről. Ezt végül is csak úgy tudta elérni, hogy ellentételként megszálló csapatok kiküldését aján­ lotta fel. Megállapodás történt, hogy Magyarország a területbiztosítást vég­ ző Kárpát-csoport helyett négy békeállományu dandárt kitevő tizen­ két gyalogzászlóaljat fog Ukrajnába kiküldeni, a gyorshadtest pedig a hadműveletek befejezése után hazatérhet.43 A megszálló csoportba beosztott négy gyalogdandárt (121., 124., 105., 108.) úgy állította fel a magyar katonai vezetés, hogy az emberanyag-kihasználás szempontjából az összes hadtest egyenletesen legyen megterhelve, de azért az otthonmaradó magasabbegységek se veszítsenek lényegesen az ütőképessé­ geikből. A dandárok (később könnyű hadosztályok) az anyaország különbö­ ző terülteiről származó zászlóaljakból tevődtek össze. Előfordult, hogy egy ezredparancsnoksághoz három idegen zászlóalj is tartozott. Személyi állomá­ nyuk nagyobbrészt idősebb korosztálybeli, hiányosan kiképzett legénységből állt. A dandárok hadrendjének megállapítása annak a szem előtt tartásával történt, hogy azok őrszolgálati, illetve biztosító feladatuknak teljes mértékben megfelelhessenek. Az ilyen feladatok megoldásához nem feltétlenül szükséges fegyvernemeket (például tüzérséget) nem osztottak be hadrendjükbe. A megszálló alakulatok eredeti feladata tehát szállítási útvonalak, vasutak, hidak, objektumok biztosítása, és a katonai közigazgatási feladatok ellátása volt. Szerve­ zeti felépítésük erre képesítette őket. A német seregtest-parancsnokságok azon­ ban, ha a hadműveletekben törés keletkezett, réstömő, harcoló alakulatként is gátlástalanul bevetették a magyar megszálló alakulatokat. 1941 őszén a német hadműveletek térnyerése következtében egyre jobban kelet felé tolódott a mögöttes területek határa. A hátsó területek biztosítására a német főparancsnokság újabb két magyar dandárt követelt. A kormány eh­ hez november 12-én járult hozzá. A Honvéd Vezérkar főnöke előbb a I I I . és a 117 . dandár kiküldését tervezte, azonban az utóbbinál szervezési nehézségek keletkeztek és helyette a 102. dandárt mozgósították. A legfelsőbb katonai vezetés ezen két megszálló dandár felállításánál határozta el első ízben, hogy állományukba nagyobb létszámú nemzetiségi katonát fog beosztani. A legénységi létszám 30 százalékát román átképzendőkkel szándékoztak feltölteni. A kivo­ nuló román legénység átképzéséről a vkf 5. osztály44 intézkedett. Az intézke­ dés az őr- és karhatalmi szolgálat gyakorlására helyezte a hangsúlyt, hisz 1941 végén a németektől még nem értesültek a megszálló alakulatoknak ko­ molyabb harcokba való bevetéséről.45 November elején a korábban mozgósított megszálló dandárok közül a 121., 124. és a 105. már Ukrajnában volt, és a 108. kiszállítása is megkezdődött. December 1 -től pedig az újabb megegyezés szerint mozgósított 102. és I I I . dandárok szállítását is megkezdték. 42 �December 17-ig a 102. dandár teljes létszámban, a I I I . dandárnak pedig csak a vonatalegységei és a légvédelmi, gépágyús ütege érkezett ki a hadmű­ veleti területre. A szovjet ellentámadás következtében a német terjeszkedés azonban megtorpant. A vasútvonalak kapacitását annyira kimerítette a csa­ pat- és az anyag-utánszállítás, hogy a további magyar alakulatok kiszállítá­ sát leállították. 1941 december közepéig a megszálló dandárok minden különösebb zavaró körülmény és nehézség nélkül látták el biztosító feladataikat. A szovjet ellentámadás megkezdésével egyidejűleg azonban a megszállt területeken megnőtt a partizáncsoportok aktivitása. Tekintettel arra, hogy az egyes partizáncsapa­ tok tüzérséggel is rendelkeztek, a vkf a megszálló csoport megerősítését ha­ tározta el. Egy tüzérezred-parancsnokságot, három tüzérosztály-parancsnokságot és nyolc üteget szándékoztak kiküldeni. A tüzérséggel együtt a németek újabb kívánságára még két gyalogdandár, a 114. és 117 . dandár kiszállítását tervezték 1941-42 telén.46 A fent nevezett dandárok legénységi állományának 30 százalékát román nemzetiségű átképzettek alkották volna. Az 1942. január 20-i budapesti, Keitel v ezértábornaggyal, a Wermacht fő­ parancsnokságának főnökével folytatott tárgyalások „eredményei” hatálytala­ nították mind a I I I . dandár kiszállításának folytatását, mind pedig a továb­ bi két megszálló dandár rendelkezésre bocsátását. E tárgyalásokon realizáló­ dott Hitlernek az a követelése, hogy Magyarország az eddigieknél is fokozot­ tabb mértékben vegyen részt az 1942 tavaszára tervezett német hadműveletek­ ben: kilenc gyalogdandárban (1942 februárjától könnyű hadosztályok), egy páncéloshadosztályban és egy repülőkötelékben állapodtak meg. Ezek a magasabbegységek jelentették a magyar történelem tragikus sorsú 2. magyar had­ seregét. A Keitel-tárgyalásokon érintették a magyarországi német ajkúak né­ met alakulatokban való katonai alkalmazását is. A korábbi illegális toborzá­ sok után, az 1942 januárjában kötött megállapodás értelmében, a magyaror­ szági német népcsoportba tartozó 18-30 év közötti személyek önként jelentkezhet­ tek a németországi Waffen-SS alakulataiba: 20000 főnyi „népi német” ön­ kéntes toborzását hagyták jóvá.47 A következő év májusától pedig a korábbi feltételek mellett, újabb 20 000 önkéntes besorozását tették lehetővé. A gyengébb harcértékű nemzetiségi emberanyag országon kívüli szolgálatá­ nak lehetőségéről továbbra sem mondott le a magyar legfelsőbb katonai ve­ zetés. A ki nem szállított - 114. és 117 . - megszálló dandárokhoz behívott román legénység átképzését nem állították le. A I I I . dandárnál 1941. decem­ ber 1 -től, a másik kettőnél 1942. január 1 -től kezdődött meg, az összesen kb. 5000 fős román nemzetiségű állomány átképzése.48 Ezenkívül a HM 1942. január 17-i rendeletében újabb, kb. 6000 főnyi román ajkú állomány kiképzé­ sét határozta el. Velük szándékozták felváltani az Ukrajnában levő megszálló dandárok állományában szolgáló kizárólag magyar nemzetiségű nem-ténylege­ sek 30 százalékát. A felváltás alapelve az volt, hogy a 30 százaléknyi román legénység olyan módon kerüljön beosztásra, hogy a megszálló alegységeken belül az állomány legalább 50 százaléka magyar maradjon, vagyis, az egyéb nemzetiségűek, szlovákok, szerbek, horvátok és ruszinok létszáma összesen leg­ feljebb 20 százaléknyi lehet. Külön kitétel volt az, hogy a dandárparancsnok­ ságokhoz és védett alakulatokhoz - nevezetesen csak a híradóalegységekhez nemzetiségiek nem kerülhettek.49 43 �Az érintett felváltó anyaalakulatok a hadműveleti területre, február 1 -tól szá­ mított négyhetes átképzés után, tehát március 1 -től kezdődően szállíttattak volna ki. A román nemzetiségű legénységgel elsősorban a magyar nemzetisé­ gű családfenntartókat, mezőgazdákat és más méltánylandó helyzetben levő de csakis magyar ajkú - nem ténylegeseket akarták felváltani. A felváltások azonban csak egy későbbi időpontban történtek meg. Az 1942 februárjától szerveződő 2. magyar hadsereg személyi állományának öszszeállításánál ugyanis számoltak ezzel az átképzett nemzetiségi állománnyal. A mozgósítási utasításban elrendelték, hogy a nemzetiségek - a németek kivé­ telével - az ország összlakosságában képviselt számarányuknak megfelelően, 20 százalékos arányban legyenek képviselve a 2. magyar hadseregben. Mivel a megszálló dandárok állományába tervezett kb. 11 000 román nemzetiségű le­ génység adott volt, nagy részüket, vagy az átképzésük végrehajtása után, vagy január végétől nyomban a tavasszal kivonuló seregtestbe osztották be. Ezzel is magyarázható a románok jóval nagyobb aránya a 2. magyar hadsereg nem­ zetiségi személyi állományán belül. A 20 százalékos nemzetiségi részvétel jóváhagyását meglehetősen heves vi­ ták előzték meg a honvédség legfelsőbb vezetésében. Az egyik álláspont az volt, hogy ne csak a magyarok szenvedjenek veszteségeket, hanem a nemzetisé­ giek is, tehát indokolt a 20 százalékos részvételük. Ezzel szemben, a másik álláspont csak tehertételnek tartotta a seregtesten belüli nemzetiségi állo­ mányt, amennyiben a nemzetiségek csak futólagos átképzésben vettek részt és a nyelvet sem értik mi több, nem érzik át a háborúban való részvétel szük­ ségét s magatartásuk magával ránthatja a harcra készebb, bátrabb magyar erőket is. Végül is nem változtattak, a 20 százalékos részvételt elrendelték. Ez a százalékos arány kb. 35-40000 fős nemzetiségi létszámot jelentett. * A nemzetiségek fegyveres igénybevétele a Magyarországgal szomszédos ál­ lamok hadseregeinek mozgósított seregtestjeinél is jellemző volt. 1942-ben ellentétben az előző évekkel - Romániában a dél-erdélyi, fiatalabb korosztá­ lyokhoz tartozó (32 év alatti) magyar nemzetiségű hadköteleseket nem a kato­ nai parancsnokságok felügyelete alatt dolgozó, polgári munkát végző „munkás­ alakulatokhoz” hívták be, hanem egyrészt mint sorkatonákat, másrészt mint katonai jellegű munkát végző különítményekbe beosztottakat, a keleti hadszíntérre küldték. Mint sorkatonák, általában a gyalogezredekhez kerültek. Tüzérezredekben, mű­ szaki alakulatoknál, valamint gépesített alegységeknél csak elvétve szolgált magyar nemzetiségű. A hadszíntéren katonai munkát végző, munkáskülönítmé­ nyek tagjai azonos elbírálás alá estek a harci állomány legénységével. Fegyver helyett azonban szerszámot kaptak.50 * Gondos előkészületek után került sor a nemzetiségi legénység beosztására a kivonuló seregtest alakulataihoz. Azoknál a mozgósított alakulatoknál, ahol nem állt rendelkezésre megfelelő számú nemzetiségi átképzett, számukat más, főleg a V III. és a IX. hadtest tekintélyes román és ruszin ajkú állományából egészítették ki. A szerb és a szlovák legénység csak kis létszámban képvi­ seltette magát a seregtestben. 44 �A mozgósított hadtestek és a könnyű hadosztályok parancsnokai külön rendeletekben szabályozták a nemzetiségi állomány, alakulatokon belüli elosztá­ sát. Gecsányi Ágoston vezérkari alezredes,51 a IV. hadtest vezérkari főnöke az alábbiak szerint rendelkezett: „A nemzetiségek beosztását egyéni elbírálás alap­ ján, rátermettségük, kiképzési fokuk, szakképzettségük, valamint nyelv­ tudásuk és megbízhatóságuk figyelembevételével hajtsuk végre. Oly beosztá­ sokat kell tehát nekik adni, amelyek betöltésére alkalmasak, ahol nyelvtudá­ suk hiánya nehézséget nem okoz, és ahol a kellő állandó felügyelet is biztosítva van."52 Nemzetiségi katonák továbbra sem kerülhettek védett alakulatokba. A sze­ mélyi állomány 20 százalékának kiszámításakor figyelembe kellett venni az alakulatokon belüli ún. védett helyeket is (hírvivő, irányzó stb.), ahová szin­ tén nem osztottak be nemzetiségieket. Például egy gyalogzászlóalj összlétszáma 1000 főből állt, ebből 200 fő volt védett helyen. Tehát a maradék 800 fő 20 százalékánál, 160 főnél nem lehetett több nemzetiségi katona egy zászlóalj­ ban.53 A gyalogezredeknél velük töltötték be például a kocsisok, málhásállat- és taligavezetők, szakácsok, mesteremberek, sebesültvivők, lőszervivők, árkászok és puskáscsatárok 30-50 százalékát. Az alkalmasabbakat egyes nehézfegyver­ kezelői helyekre is beosztották. Így a gyalogezredek valamennyi alegységénél és törzsénél a nem nemzetiségiek - a távbeszélőszakaszok kivételével - min­ denhol megtalálhatók voltak. A fentiekkel megegyező beosztásokban, bár kisebb létszámmal, bekerültek még a kivonuló seregtest tüzér- és utászalaku­ lataiba is. A vonatalegységeknél és az intézeteknél viszont meglehetősen nagy­ számú nemzetiségi legénység szolgált.54 Eredetileg a megszálló dandárokhoz behívott román nemzetiségűek zömének átképzése — mint már említésre került - számos esetben eleve a 2. magyar hadsereg mozgósított alakulatainak feladatává vált. Nem vitték ki ugyan va­ lamennyi átképzettet a seregtest tavaszi kiszállításakor a hadszíntérre, várha­ tó volt azonban, hogy a harcoló alakulatok veszteségeit az itthon maradottak­ ból fogják pótolni.55 Ukrajnába a 2. magyar hadsereg csapatainak kiszállítása három lépcsőben történt. A vasúti szállítás 1942. április 11 -től július 27-ig tartott. A kirakóhelyektől a seregtest kisebb része, harcok árán ért el, nagyobb része pedig gyorsított gyalogmenetben jutott el július és augusztus hónap folyamán a Donig.56 A keleti hadszíntéren a megszálló feladatot ellátó öt magyar könnyű had­ osztály57 személyi állományának felváltására 1942. április 4-én újabb rendel­ kezés született: az alakulatok ,,nem-tényleges" állományát a továbbiakban 50 százalékban póttartalékos magyar, 30 százalékban román és 20 százalékban egyéb nemzetiségű katonákból kívánták összeállítani. Ezúttal a gyakorlatban is valóssá lett ez az intézkedés. Mivel a korábbiakban behívott nemzetiségi átképzendők a kivonuló 2. magyar hadsereghez kerültek, így a felváltásra igé­ nyelt megfelelő nemzetiségi százalék nem állt rendelkezésre. Ennél fogva a május és június havi erdélyi átképzés keretében újabb 5000 főnyi románt képeztek át a megszálló erők szükségleteire. Átképzésük nyolc hétig tartott, mint általában a magyar átképzendőknél is. Júliusban szállítot­ ták ki őket a megszálló könnyű hadosztályokhoz. A nem román nemzetiségi­ ekből előírt 20 százaléknyi, főleg V III. hadtestbeli ruszin átképzetteket bevo­ 45 �nulásuk után azonnal kiküldtek a 2. magyar hadsereg első szállítási lépcsői­ vel. Velük váltották fel a másodéves karpaszományosokat, valamint a különös méltánylást érdemlő magyar legénységet. Erre a célra 31-42 év közöttieket is igénybe vettek. 1942-ben a magyar legfelsőbb katonai vezetés radikális változtatásokat ho­ zott a nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának gyakorlatában. Az észak-er­ délyi románok, de különösen a délvidéki szerbek és horvátok fegyveres al­ kalmazását ezentúl gondos elővigyázatossággal kezelték. E nemzetiségek ese­ tében a megbízhatóság kérdését már nem egyénenként bírálták el, hanem nagy részüket eleve megbízhatatlanokká nyilvánították és munkásalakulatokban kellett letölteniük katonai szolgálati idejüket. A volt jugoszláv területről behívott szerb nemzetiségű legénység magatartá­ sáról egyértelműen negatív jelentéseket küldtek a kiképzésüket, átképzésüket végző hadtestek: „ E nemzetiségi réteg kivétel nélkül a legmesszebbmenően át van hatva a jugoszláv sovinizmus és bolsevizmus eszméitől. Fegyvereit az első kínálkozó alkalommal nem az ellenség, hanem ellenünk fogja használni és készen áll arra, hogy minden magyar érdeket szabotáljon” - olvasható a szegedi V. hadtestparancsnokság 1942. március 23-i táviratában.59 Hogy e nemzetiségek gyakran nyíltan, ellenségesen és bizalmatlanul viseltettek a magyar polgári és katonai szervekkel, az nagymértékben a birtokba vett terü­ leteken bevezetett átmeneti katonai közigazgatás káros intézkedéseinek és cselekedeteinek volt „köszönhető” . A zsablyai „felkelés” véres megtorlása, majd 1942 januárjában tömeges mérete és kegyetlensége miatt hírhedtté vált újvidéki razzia rémtettei szöges ellentétben álltak a fennen hirdetett nem­ zetiségekkel való megértő és türelmes bánásmód elvének megvalósításával. A magyar legfelsőbb katonai vezetés az észak-erdélyi tekintélyes számú román nemzetiség katonai alkalmazását kezdettől fogva nagy tehertételnek tartotta. A magyar katonai szolgálatot teljesítő román nemzetiségűek de­ zertálása, átszökése román területre 1942-ben már tömeges méreteket öltött. Ezenkívül meglehetős passzivitást tanúsítottak kiképzésük során. Ezt tapasz­ talva alkalmazásukat illetően olyan álláspont született, hogy zömmel ne fegy­ veres kiképzésen, hanem katonai felügveletű munkaszolgálaton vegyenek részt. Ezen álláspont kialakulásában feltehetően szerepet játszott az a külső tényező, hogy a keleti hadszíntérre ki nem szállított dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonakötelesek viszont a román hadsereg által létesített munkatáborokban sínylődtek. A magyar királyi honvédség 1942 októberében életbe lépett 1942/43-as esztendei szervezési rendeletében már fellelhetők voltak az egyes nemzeti­ ségek fegyveres katonai alkalmazását érintő változások. Elfogadták a Hon­ véd Vezérkar főnökének. Szombathelvi Ferenc vezérezredesnek azt a javas­ latát, hogy a nemzetiségieket ismét nem a területi kiegészítés elve alapján, ha­ nem az egész ország területére egyenletesen elosztva vegyék igénybe. Azt re­ mélték, hogy idegen környezetben a nemzetiségi legénység majd „kezesebb” lesz. Csak a hazai németség, valamint a trianoni országhatáron belül huza­ mosabb ideje élő egyéb nemzetiségek fegyveres szolgálatra való behívása történt a területi kiegészítés elve alapján. A megbízható nemzetiségi újoncok és átképzendők közül ezek után a ru­ szinokat az L, III., V. és VI., a szlovákokat a IV. és IX., a románokat a 46 �II. és VIL, a szerbeket és a horvátokat pedig a VIII. hadtest nem védett alakulatainak kellett kiképeznie. A román, szerb és horvát nemzetiségűek kö­ zül fegyveres katonai szolgálatra azonban csak azok jöhettek számításba, akik: - a magyar nyelvet szóban és írásban elsajátították; - leventekiképzés során „magyarbarátoknak” és megbízhatóknak bizo­ nyultak; - t ovábbá az egyes, szűkebb területen lakó „beigazoltan államhű” (például a máramarosi románok, bunyevácok, vendek). újoncok A szerbek és horvátok részére megadott kereten belül elsősorban a vátokat hívták be. hor­ A megbízhatónak nyilvánított nemzetiségi újoncok arányszáma a nem védett alakulatok újoncainak 20 százalékánál magasabb nem lehetett. A szerbek és a románok azonban ebben az esetben is kivételt képeztek. A Honvéd Vezér­ kar főnökének javaslatára ugyanis, ezen nemzetiségeket békében a nem vé­ dett alakulatok 5 százalékáig, háborúban 10 százalékáig vették csak igénybe, fegyveres szolgálatra.60 Az egyes honvédalakulatok osztályozásánál a „tiszta védett” és „rész­ ben védett” fogalmak megszűntek. A védett alakulatok számát azonban meg­ növelték. Az alábbi alakulatokhoz csak megbízható magyar és német legény­ séget osztottak be: - a határvadászerők határszolgálatos részeihez; - az erődalakulatokhoz; repülő- és ejtőernyősalakulatokhoz; - hírcsapatokhoz; - páncélos- és gépkocsizó-lövész magasabbegységek összes alegységeihez, valamint az összes egyéb pán­ célosalakulatokhoz és - a huszárezredek, az önálló huszárosztályok, valamint az önálló huszárszázadokhoz.61 A megbízhatatlan román, szerb és horvát nemzetiségűeket munkaszolgálatra vették igénybe. Egy részüket zászlóaljszintű csapatkötelékeknél szervezett egy­ nemű ún. műszaki osztagokban, más részüket mozgosítható nemzetiségi mű­ szaki zászlóaljban szándékoztak alkalmazni, rendes tényleges katonai szol­ gálatuk időtartama alatt. A magyar honvédség keretén belül már 1941-ben szerveződtek nemzetiségi munkásszázadok. Lényegében a közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljak szer­ vezetébe tartoztak. Legénységi állományuk 250, keretük 40 fős volt. Szá­ muk kezdetben nem volt nagy, mivel a nemzetiségi területen felállított, so­ rozóbizottságokat is utasították, hogy a „osztályozásnál alkalmazzanak eny­ hébb mértékét, hogy ezáltal minél több alkalmas felavatását biztosítsák.” 62 Azzal a nemzetiségi, - főleg román - legénységgel töltötték fel ezeket, akiket „arcvonalszolgálatra” végképpen nem tartottak alkalmasnak. Részben nagy­ birtokokon, részben ipari nagyüzemekben dolgoztatták őket. A munkásszá­ zadokba beosztottak foglalkoztatási ideje eleinte nem haladhatta meg a napi tíz órát, 1943-tól pedig minden tekintetben a munkáltatónál dolgozó polgári munkások munkaidejéhez igazodott.63 Egy-egy nemzetiségi munkásszázad csak azonos nemzetiségűekből állha­ tott, sőt igyekeztek a legénységet ugyanazon községből, vagy városból fel­ tölteni. A román munkásszázadok egy fajtáját „magyar-román munkásszázad” elnevezéssel illették, ezekbe azokat tömörítették, akiket elrománosodott ma­ gyaroknak tartottak. Átnevelésükre, visszamagyarosításukra külön gondot for­ dítottak.64 47 �A dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonakötel e sek zöme hasonló elbánás­ ban részesült a román hadseregben. Munkásszázadok kötelékeiben nagyobb közmunkáknál, bányákban és a mezőgazdaságban dolgoztatták őket. Az 1942 második felében felállított műszaki osztagokat védett és nem védett alakulatoknál egyaránt megszervezték. Amelyik alakulat megszálló­ ként, vagy a 2. magyar hadsereg váltóalakulataként a hadműveleti területre került, műszaki osztagait is vitte magával. Az osztagok legénységi állományát 40 főben határozták meg. Egy ilyen osztaghoz 22 román, szerb vagy horvát újoncot hívtak be, a fennmaradó 18 helyet az 1941. október 13-án bevonult, kevésbé megbízható hasonló nemzetiségű sorlegénységgel töltötték fel. Ez utóbbiakat 1942 októberében helyezték át a műszaki osztagokhoz. 1942-ben a VIII. hadtest állította fel a legtöbb műszaki osztagot, 43-at. Az L, V. és IX. hadtest egyenként 32-t, a II. hadtest és a 3. honvédkerület 22-22-t, a VI. hadtest 20-at, a 7. honvédkerület 19-et, a 4. pedig 18-at szervezett.65 A nemzetiségi műszaki zászlóaljakat a közérdekű munkaszolgálatos zászló­ aljak, mint felállító békealakulatok voltak hivatottak megszervezni. Összesen tíz zászlóalj felállítását készítették volna elő.66 A műszaki osztagok felállítása 1942. november folyamán megtörtént, azon­ ban a műszaki zászlóaljakat munkaalkalom és munkaeszközök hiányában nem tudták megszervezni. Mivel a keleti hadszíntéren tartózkodó megszálló alakulatoknak és a 2. magyar hadseregnek állandóan szüksége volt kiképzett nemzetiségiekre, a mű­ szaki zászlóaljak tervezett alkalmazásától a magyar legfelsőbb katonai veze­ tés még november közepén eltekintett. A Honvédelmi Minisztériumban tartott november 17-i értekezlet határo­ zatai alapján, az L, VII. és VIII. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljak­ nál a keresztény munkaszolgálatosok kiképzését 1942. december 31 -ével be­ szüntették és a háború tartamára felfüggesztették. Helyettük a fenti alaku­ latokhoz elrendelték egyenként legfeljebb 1000 főnyi 1921-cs évfolyambeli és ennél idősebb mindeddig mozgósítatlan tényleges szolgálatra kötelezett és megbízhatatlannak ítélt román, szerb és horvát újonc behívását. Tényleges szolgálati idejüket 1943. március 1. és június 19. között kellett letölteniük. Ez idő alatt puskás, részben golyószórós-kiképzésben részesültek. Az így ki­ képzetteket a hadműveleti területre való kiérkezésük után még négyhetes továbbképzésben kívánták részesíteni.67 A 2. magyar hadsereg tragikus meg­ semmisülése, majd maradékainak hazaszállítása miatt azonban csak a meg­ szállók igényeit elégítették ki velük. 1942 őszére a 2. magyar hadsereget mind személyi, mind anyagi tekin­ tetben számottevő veszteségek érték. 30000 főnyi vesztesége v o l t a jú­ liustól szeptemberig tartó doni hídfőcsatákban. A harcosállománv első na­ gyobb arányú kiegészítésére a 2. magyar hadsereg, ideiglenesen távollevő Jányt helyettesítő parancsnokának69 Csatay L ajos altábornagynak szeptember 15-i intézkedése nyomán került sor. A rendelkezés szerint a három hadtest a közvetlen alakulataiból és vonatrészeiből 500-500 főt, a főszállásmester pedig a neki alárendelt alakulataiból 300-300 főt köteles volt egyenlő arányban a harcoló alegységekhez pótlásként előreküldeni.70 Mivel a nemzetiségi legénység zömét a vonatalakulatokhoz és az intéze­ tekhez osztották be, s nem az első vonalban harcoltak, az első, seregtesten 48 �belüli pótlások jórészt a soraikból kerültek ki. A magyar legénység arány­ száma a nemzetiségiekkel szemben fokozatosan csökkent. 1942 decemberé­ ben, a doni hadszíntéren tartózkodó Hennyey Gusztáv altábornagynak,71 a honvédség gyalogsági felügyelőjének jelentéséből kiderül, hogy „. . . az arc­ vonalban van olyan század, amely már 100%-ig ruszin legénységből áll. En­ nek oka, hogy a magyar legénység elvérzett és pótlásként főleg nemzetiség­ ből kapott.” 72 A 2. magyar hadsereg kiküldésekor a magyar legfelsőbb katonai vezetés három hónapot helyezett kilátásba a csapatok személyi állományának felvál­ tására. Ezt az „ígéretet” azonban még a magasabb parancsnokok esetében sem tartották be: általában november elején kerültek ki az új hadtest, il­ letve a könnyűhadosztály-parancsnokok. A legénység felváltására október 11-én született meg a végleges döntés. Egyelőre mintegy 36 000 embert mozgósítot­ tak, akiket november hónapban kezdtek kiszállítani az arcvonal mögötti ki­ képzőtáborokba. Három ezred parancsnokságot (közvetleneivel együtt) és tizenkét gyalogzászlóaljat szándékoztak velük felváltani. Az új alegységek személyi állományának összeállításánál továbbra is figyelembe vették az elő­ írt 20 százalékos nemzetiségi arányt. A 2. magyar hadsereghez kiszállítandó fel­ váltó alakulatokon kívül több zsidó és keresztény munkásszázad mellett, tizenhat nemzetiségi (megbízhatatlan) munkásszázad is kikerült a hadmű­ veleti területre.73 A rövid kiképzés után 1943 januárjáig akarták a váltást végrehajtani, amely­ re azonban a szovjet csapatok támadása miatt csak részben került sor. A keleti hadszíntér megszálló, illetve harci feladatot ellátó magyar ala­ kulatainál meglehetősen különféle értékelések, benyomások születtek, az ott fegyveres szolgálatot teljesítő nemzetiségi állományról. Azokban az alegysé­ gekben, ahol megfelelően bántak a nemzetiségekkel, ott a nyelvi nehézsé­ gek hamarosan megszűntek és a magyar legénységgel bizonyos lelki kapcso­ lat alakult ki. Ezt a megfelelő bánásmódot Bakay Szilárd vezérőrnagy,74 a magyar keleti megszálló csoport parancsnoka a következőképpen részletezte 1942. július 26-i irányelveiben: „A bánásmód velük szemben legyen ugyan­ olyan, mint a magyar legénységgel szemben, legyen elsősorban igazságos. Ha azonban ilyen bánásmód mellett ellenkezést vagy nemtörődömséget tanú­ sítanának, azt a legerélyesebb eszközökkel le kell törni. A tisztek, tiszthe­ lyettesek és tisztesek tanuljanak meg néhány szót románul, illetve ruszinul. . . Saját nyelvükön érdeklődjünk gondjaik, bajaik felől. . .” 75 A nemzetiségek nyelvét beszélő tiszti illetve tisztesi vezető - keret álta­ lában hiányzott a magyar alakulatoknál. Ez erősen befolyásolta magatartá­ sukat. Kétségtelen azonban, hogy egyes parancsnokok személye, szerepe ezen a téren néha eredményes volt. Olgyay Károly vezérőrnagy,76 Bakay elődje így vélekedett a 102. magyar megszálló könnyű hadosztályba beosztott román legénység megtartásáról: „A kiadott parancsokat vonakodás nélkül teljesí­ tik. A reájuk bízott munkát lelkiismeretesen végzik. Fegyverzetükhöz és fel­ szerelésükhöz ragaszkodnak és azokat könnyelműen el nem hagyják. Álta­ lában jóindulatúak és a jó bánásmódért igen hálásak.” 77 A többségnek - főképpen a 2. magyar hadsereg parancsnoki karának azonban más volt a véleménye róluk. Nem tartották célszerűnek a harcoló alakulatokba való beosztásukat. Bizalmi szolgálatra, figyelésre, járőrözésre, vállalkozásokra nem tudták őket igénybe venni. Amennyiben kénytelenek 49 �voltak ezt megtenni, csak szoros felügyelet mellett tehettek, ugyanis a nem­ zetiségiek - főleg a ruszinok - az első adandó alkalomkor átszöktek a szov­ jet oldalra. Veszélyes ütközetek után is az eltűntek többsége a soraik­ ból került ki. Harcértéküket - kiképzetlenségük és hiányos nyelvtudásuk miatt - minimálisnak minősítették. Alkalmazásukra gyakran születtek olyan javaslatok, mint amilyet Miskey Zoltán alezredes, a 14. gyalogezred pa­ rancsnoka is tett: „A nemzetiségieket tehát - miként a zsidókat - megfele­ lően szigorú felügyelet mellett fegyver nélkül, külön munkásszázadokban kel­ lene szervezni és a küzdők tehermentesítésére, műszaki munkák elvégzésére alkalmazni.” 78 1943 januárjában a 2. magyar hadsereg megsemmisült a Donnál, töredékei február elejétől előbb B elgorod környékén majd a Dnyepertől nyugatra gyü­ lekeztek. A németekkel való egyezkedések után a 2. magyar hadsereg­ parancsnokságnak, megmaradt alakulataik összevonásával teljesen feltöltött, két gyaloghadosztályból álló és megszálló feladatra alkalmas hadtestet kellett felál­ lítani. Az új hadtest személyi állományának összeállításánál az volt az irányelv, hogy a legmagasabb korhatár 35 év, a harcolóknál 30 év legyen. A külö­ nösen kitűnt és hosszú hadiszolgálattal rendelkező tiszteket és legénységet nem osztották be a hadtestbe, viszont igyekeztek a jobb emberanyagot ki­ válogatni a csapatokból. Valamennyi nemzetiségiből és főleg a hadbírói el­ járás alatt álló egyénekből - még ha azok az idősebb korosztályhoz tartoztak is - munkásalakulatokat szerveztek.79 A nemzetiségi munkásszázadokat a seregtestnél azzal a céllal hozták létre, hogy közvetlenül rendelkezésre álljanak a harcos részek kiszolgálására. A nemzetiségi legénység alkalmazását illetően tehát megvalósult az az el­ képzelés, amelyet a 2. magyar hadsereg egyes parancsnokai már korábban ajánlottak. Ezeknek a nemzetiségi munkásszázadoknak útkarbantartás, föld­ munkák, erdőkitermelés, anyagelőkészítés, körletek rendbentartása és egyéb segédszolgálat volt a feladatuk: gyalogezredként kettőt-kettőt, tüzérosztá­ lyonként egyet-egyet szerveztek. Ennek megfelelően a két-két gyaloghad­ osztálynál nyolc-nyolc, hadtestközvetlen tüzérosztálynál egy, a hadtestközvetlen légvédelmi tüzérosztálynál pedig szintén egy alakult meg.80 A honvédelmi miniszter, Nagy Vilmos (nyugállományban levő vezérez­ redes) 1943. március 23-án arról tájékoztatta a Minisztertanácsot, hogy a 2. magyar hadsereg maradványai rövidesen hazatérnek, de ennek ára, hogy két megszálló hadosztálynyi erő kint marad, és ezeket áprilisban még további két megszálló hadosztállyal egészítik ki. A 2. magyar hadsereg hazaszállítása - néhány parancsnokság, csapat és vonatalakulat kivételével - végül is április 24-től vette kezdetét. Helyette a hátországból a 18. és 25. könnyű hadosztály került ki a szovjet területre. Ott, ezek a magasabbegységek a VII. magyar hadtest parancsnokának alá­ rendeltségébe léptek és megszálló feladatot láttak el. A 2. magyar had­ sereg nemzetiségi személyi állományából megalakított munkásszázadok to­ vábbra is a megszállt területen maradtak.81 1943-ra jelentős mértékben megnövekedett a megszálló magasabb­ egységek száma. Német kérésre újabb két könnyű hadosztály, az 1. és a 201. került ki a keleti arcvonal mögöttes területeire. Számuk, az április végén kiér­ kezett kettővel együtt kilencre emelkedett. 50 �Az 1943-as év első felében a német parancsnokságok gyakran ezeket ve­ tették be az áttört arcvonal megerősítésére és a megélénkült partizáncso­ portok ellen. A súlyos harcok során komoly veszteségeket szenvedtek. Külö­ nösen a 108. könnyű hadosztályt viselték meg ezek a bevetések. A nyár fo­ lyamán az egész honvédségnél a könnyű hadosztályokat háromezredes gyaloghadosztályokká kezdték átszervezni. A Szovjetunióban lévő megszál­ ló könnyűhadosztályokból a fokozatosan végrehajtott hadrendezés során ún. tartalék hadosztályokat alakítottak ki. 1943 márciusától megkezdődött a megszálló csapatokban szolgálatot tel­ jesítő legénység folyamatos felváltása is. Az volt az alapelv, hogy aki a hadműveleti területen tizenkét hónapot eltöltött, azt fel kell váltani. A két­ gyermekes családapákat tíz, a háromgyermekeseket nyolc hónap után, a négy és többgyermekeseket pedig azonnal felváltották. A családi körülmények alapján kedvezményesen megjelölt váltási időtartamok azonban csak a ma­ gyar nemzetiségű és a „magyar érzelmükről ismert nemzetiségi” honvédegyénekre vonatkoztak. A személyi állomány 1942-ben kialakított nemzetiségi arányainak meg­ tartására gondosan ügyeltek. Ha előfordult, hogy egyik-másik megszálló alakulatnál a magyar veszteségek pótlása nemzetiségiekkel történt, azt nyom­ ban korrigálni igyekeztek. A felváltásoknál minden felváltandót az állo­ mánytesten belül „azonos értékű” egyénnel váltották fel. Tehát magyart csak magyarral, nemzetiséget csak saját, vagy szükség esetén más nemzeti­ séggel lehetett helyettesíteni. A nemzetiségi legénység felváltására a hátor­ szági felállító alakulatok gyakran igénybe vették műszaki osztagaik állomá­ nyát is. A hadműveleti területen általában nem küldtek váltásra harmincöt évnél idősebb nem tényleges hadköteleseket. A nemzetiségi katonáknál azon­ ban amennyiben a kiképzett nemzetiségi állományt a hadtesten belül har­ mincöt évnél fiatalabbakból nem tudták biztosítani, úgy negyvenkét éves korig is igénybe vehették azokat.82 A nemzetiségek harctéri alkalmazásának korlátozott voltából következően veszteségeik nem voltak nagyok. Egy 1944-ben készült összesítő lajstrom­ ban, amely feltüntette a magyar honvédségnek a Szovjetunió elleni hábo­ rúban való bekapcsolódásától 1943. szeptember 30-ig elszenvedett emberveszteségei a táblázatban olvashatók83 (ld. köv. oldal). A magyar honvédség 1943 tavaszáig elszenvedett véres veszteségei miatt a magyar legfelsőbb katonai vezetés megfontolás tárgyává tette azt, hogy nagyobb mértékben képeztessék-e ki fegyveres szolgálatra az ország terüle­ tén élő nemzetiségieket. A HM I. a. osztály a Honvédelmi Minisztérium­ ban tartott, 1943. március 17-1 értekezleten a következő javaslatokat terjesz­ tette elő a vezérkar főnökének: a) Az 1943/44-cs szervezési évtől kezdve a nemzetiségi sorlegénység nok, szerbek, horvátok is) teljesítsen fegyveres szolgálatot. (romá­ b) A védett alakulatok kerüljenek felülbírálásra. Ismét legyenek részben dett, illetve teljesen védett alakulatok. vé­ c) A nemzetiségi arányszámot ezek után a nem védett alakulatoknál 25-30%-ra, csak részben védett alakulatoknál 10%-ra emeljék. 51 �Nemzetségi hovatartozás Elesett és meghal t 17 168 Sebesült és sérült 36 602 (92 %) Hadifog­ ságba esetit Eltűnt 75 650 magyar (93,9% ) német 144 445 432 (0 ,8 %) (1 ,1 %) (0 ,5 %) horvát szlovák szerb román egyéb összesen (94 ,2 %) Összesen 2623 132 043 (96 ,3 %) (93 ,6 %) 24 (0 ,9 %) 1045 (0 ,7 %) 15 57 88 2 162 (0 ,1 %) (0 ,1 %) (0 ,1%) (0 ,1 %) (0 ,1%) 98 287 500 (0 ,5 %) (0 ,7 %) 16 (0 ,6 %) (0 ,6 %) 36 145 0 ,4% ) 153 3 (0 ,2 %) 337 (0 ,1%) (0 ,2 %) (0 ,2 %) 617 1058 2166 25 (3 ,4 %) (4 ,2 %) (2 ,7 %) (0 ,9 %) Megjegyzés 901 (0 ,6 %) 4466 (3 ,2 %) 213 594 1276 31 2144 (1,2 %) (1 ,5 %) (1,6 %) (1,1 %) (1,5 %) 18 291 39 788 80 265 2724 141 068 főleg ruszin nemzetiségű �d) A zászlóaljerejű csapatkötelékek feltöltésre. műszaki osztagai zsidókkal kerüljenek A Honvéd Vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes azonban ezen javaslatokat - a részben, illetve a teljesen védett alakulatok újbóli különcsoportosításának kivételével — nem fogadta el.84 Többnyire minden, ami a nemzetiségek fegyveres alkalmazását érintette, maradt az előző évi szer­ vezés szerint. A honvédség 1943/44-es szervezési rendeletének új vonása volt azon­ ban, hogy konkrétan szerepelt benne a fegyveres katonai szolgálatot telje­ sítő nemzetiség. Valamennyi szlovák, ruszin, horvát és vend hadkötelest kö­ telezték erre, a román, szerb és bunyevác nemzetiségből azonban csak a „megbízhatókat” hívták be. A románoknak és a szerbeknek továbbra is a zászlóaljerejű köteléknél felállított műszaki osztagokban, valamint nemze­ tiségi munkásszázadokban kellett a katonai szolgálatukat teljesíteni. A mű­ szaki osztagokba 1943-ban is csak egyféle nemzetiségű sorlegénységet (karpaszományost és nem karpaszományost egyaránt) lehetett beosztani. Ezen osztagok karpaszományosait azonban az erős testi igénybevétel alól rendszerint mentesítették és munkavezetőknek képezték ki. Ezenkívül az a pa­ rancsnok, akinek kötelékében műszaki osztag került felállításra, kiemelhetett és saját fegyveres alegységeihez áthelyezhetett belőlük „szorgalmukkal és kö­ telességtudásukkal kitűnt” nemzetiségieket. A műszaki osztagba beosztottak katonai alapkiképzésben is részesültek. Az első kiképzési év végétől beosztot­ ták őket mozgósított munkásalakulatokba is. Újdonság volt a rendeletben az is, hogy ismét különválasztották a teljesen védett és a részben védett alakulatokat. Teljesen védett alakulatok lettek a határvadász-, erőd-, ejtőernyős-, repülő- és páncélosalakulatok, részben védettek pedig a híradó-, a gépkocsizó lövész és csapatlovassági alakulatok. Az utóbbiakban engedélyezték a fegyveres szolgálatra behívható nemzetiségi újoncok 10 százaléknál nem magasabb számarányát.85 A nemzetiségi hadkötelesek béke-, majd háborús körülmények közt való ka­ tonai alkalmazásának elvei, módszerei a honvédségben, majdnem kizárólago­ san a Honvéd Vezérkar főnökének instrukciói alapján valósultak meg a gya­ korlatban. Természetesen megfogalmazódtak a legfelsőbb katonai vezetésben egyéb, a nemzetiségi kérdés katonai és politikai vetületeit érintő javaslatok, nézetek is, azonban csak a Honvéd Vezérkar főnöke által elfogadottakból születtek rendelkezések. A tárgyalt időszak honvédvezérkar főnökei Werth Henrik gyalogsági tábornok, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredes, rendelke­ zéseik hozatalánál mindvégig szem előtt tartották azt, hogy a szomszédos ál­ lamok hadseregeiben milyen módon kerültek alkalmazásra a magyar nemzeti­ ségű hadkötelesek. A magyar királyi honvédségben kialakított módszerek és a bánásmód ezek után semmivel sem volt rosszabb, mint a német szövetségi rendszerhez tartozó államok bármelyikének hadseregében. (Készült a Magyarságkutató Csoport megbízásából.) - VÉGE - 53 �J E G Y Z E T E K 1. Hadtörténelmi Levéltár. V ezérkar főnöke, elnöki (a továbbiakban: HL VKF Eln.) 1 1940/4661. 2. HL Honvédelmi M inisztérium (a továbbiakban: HM). Eln. 1. a. oszt. 1938/59742. 3. HL Eln. 1. 1938/3629. 4. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1938/19608. 5. HL V KF Eln. 1. 1938/3629. 6. HL 10. gyalogdan d ár-paran csn okság anyaiga (a továbbiakban: 10. gy. dd.-pság — k. ho.-pság 1941/863—Kt. 7. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/19608. 8. HL VKF. Eln. 1. 1938/3629. 9. VKF 1. (hadműveleti) osztály = A honvédség béke és háborús alkailm ázásának el­ vi előkészítése és a hadm űveleti tervek kidolgozása volt a fő feladata. 10. HL VKF Eln. 1. 1938/3620. 11. Werth Henrik (18 81—1952) 1938 X.—1941. IX. között a Honvéd V ezérkar főnöke, 1941. VII.-ig gyalogsági tábornak, után a vezérezredes. 12. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1938/60000. 13. HM I. a (Á ltalános szervezési és karhatalm i) osztály = H atáskörébe tartoztak a honvédség összes elvi szervezési ügyei, a honvédségre vonatkozó törvén yjavaslatok ter­ vezetének szerkesztése, illetve lényege tartalm án ak m egállapítása. 14. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/15410. 15. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/39000. 16. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/25891. 17. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/940. 18. HM katonai főcsoportfőnök = Közvetlenül a m iniszternek volt alárendelve. A tár­ gyalt időpontban 1938. X II.—1940. II. között Zách Emil altábornagy töltötte be ezt a tisztet. Zách Emil (1883—1949). 19. HL HM Eln. 10. oszt. 1939/57725. 20. HL HM Eln. 10. oszt. 1940 T929 HL HM Eln. 10 oszt. 1940/25891. 21. HL VKF Eln. 1 1940/3623. 22. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/46134. HL V KF Eln. 1. 1940/4661. 23. HM 1. b. (m ozgósítási) osztály = feladatai közé tartozott az általán os és szem élyi m ozgósítási előlkészületek egységes irán yítása, valam int a h áborús m unkaszolgálat m eg­ szervezésében való közrem űködés. 24. M. beosztás = m ozgósítás elrendelésekor életbe lépő beosztás. 25. Feltételek = tökéletes m agy ar nyelvtudás; — idegen hadseregben önként nem vállalt h iv atás; — katonai előképzettség. 26. HL V KF Eln. 1. 1940/5867. 27. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/67926. HL VKF Eln. 1. 1940/5(255. HL VKF Eln. 1. 1940/4781: 28. A tárgyalt időpontban B arth a K ároly (1884—1964) táborszernagy töltötte be a honvé­ delmi miniszteri posztot 1938 XI. és 1942 . IX . között állt a m inisztérium élén. 29. HL V KF Eln. 1. 1940/4661. HL HM Eln. 8. oszt. 1941/469. 30. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/117825. 31. HL 10. gy. dd.-pság 1941/1432-Kt. 32. HM Eln. 10. oszt. 1941/45000. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/30323. 33. HM 10. (legénységi) osztály = H atáskörébe a legénység szolgálati é s személyi ügyei tartoztak, a karpaszom ányosügyekkel együttvéve. 34. HL HM ELn. 10. oszt. 1943/19326. 35. 36. 37. 38. 54 HL VKF Eln. 1. 1941/4568. Ua. HL VKF Eln. 1. 1941/6842. HL V KF Eln. 1. 1941/6941. �39. Va. 39/A. A N agy Gyula (1887—1945) 1940 I I I —1942 V. között a VII. m iskolci hadtest p aran cs­ noka. 40. HL, HM Eln. 10. oszt. 1941/40322. 41. HL VKF Eln. 1. 1942. sz. n.MK. szám : 18. 42. Szom bathelyi Ferenc (1887- 1046) 1841 IX,.—1944 IV. között volt a Honvéd Vezérkar főnöke. 43. A Wilhelimstrasse és M agyarország. Német diplom áciai, iratok M agyarországról. 1933—1944. Összeállította: Rán ki György, Pam lényi Ervin, Tilikovszky Lóránt, Ju h á sz Gyula. K ossuth Könyvkiadó. 1968 . 530. old. (351). 44. VKF 5. osztály = H atáskörébe a honvédség kiképzési és sportügyei tartoztak. 45. HL HM Eln. 1. b oszt. 1943/47612. 46. HL VKF Eln. 1. 1942/4340. 47. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1942/8986. 48. HL VKF Eln. 1. I942/4151. 49. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1943/47612. HL Eln. 1. 1942/1151. HL 10. d d :-p ság 1942/443-M. HL m agy ar m egszálló csoport parancsn okság, 1942. jan u á r 24.. 1. a. oszt. 50. HL VKF Eln. 1. 1942 szám nélküli, M agyar király i konzulátus, B rassó, 1942. szeptem ­ ber 25. 51. Gecsányi Ágoston (1899—) VIII. és 1942 XI. között volt a IV. h adtest vezérkari főnöke, mint vezérkari ezredes. 52. HL 10. k. h o.-pság 1942/758/M. 53. HL 10. k. h o.-pság 1942/534/M. 54. HL 10. k. ho.-pság 1942/758/M; 1942/581/M. 55. HL 10. k. h o.-pság 1942/513/M. 56. A 2. m agy ar h adsereg k iszállításáról bővebbet: Szabó P éter: A 2. m agy ar h adse­ reg k iszállítása U k rajn áb a é s előnyom ulása a Donihoz. Hadtörténelmi közlem ények 1986/3. 496—524. old. 57. A m agyar m egszálló csapatok három könnyű hadosztálynak (102., 108., 105.) kelet felé való elvonása miatt, a m egszállt területen két egymástól- független m egszálló cso­ port alakult. A keleti m egszálló csoport kötelékébe a 102., 108. és 105, könnyű hadosztá­ lyok tartoztak, a nyugati m egszálló csoportba pedig a 121. és 124. könnyű hadosztályok. 1942. febr. 5 . és aug. 10 . között m aradt fenn ez a szervezés. 58. HL HM 1. b. oszt. 1942/2474 H L BM 1. b. oszt. 1942/651. HL HM 1. b. oszt: 1943/47612: HL 10 k : h o :-p ság : 1942/809/M. 59. HL HM Eln. 1. a. 1942/29685. 60. HL V KF 1. szám n élkü l; Mk. 18 1942. HL V KF Eln. 1. 1942/4940. 61. HL 12. k. ho.-pság. 1942/3288. 62. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/25085. 63. HL HM Eln. 10. oszt. 1943/55681. HL V KF Eln. 1. 1943/5455. 64. H L HM Eln. 10. oszt. 1941/25085. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/138173. 65. HL HM Eln. 10. oszt: 1943/10404 66. HL VKF Eln. 1. 1942/5831. HL 12. k. h o.-pság 1942,13288. HL V KF Eln. 1. 1942/5584: 67. H L V K F Eln. 1. 1942/5831. HL 12. k. ho.-pság. 1942/3298 HL VKF Eln. 1. 1942/5584: 68. HL HM Eln. 10. oszt. 1943/110404. 69. C satay L ajo s (1886—1944) vezérezredes. Mint a IV. hadtest parancsn ok a 1941 VIII — 1842. XII. között, 1942. augusztus végétől szeptem ber végéig a sebesülése m iatt szabadsá­ gon levő Já n y G usztáv vezérezredest helyettesítette a 2. m agy ar h adsereg parancsnoki beosztásában. 70. HL 2. miagyar h adsereg anyaga (a továbbiakban 2. m. hds.) 8 fasc. 1. sz. melléklet. 71. Hennyei Gusztáv (1888—1977) vezérezredes, a honvédség gyalogsági felügyelője 1942. X. és 1943. X. között. 72. H L V K F E ln . 4. 1943/h d m . c s f. 73. H L HM Eln. 6/k. oszt. 1942/1257/Bbk. 74. B akay Szilárd (1896—1946) altábornagy. 1942. V III—1943. VI. között a keleti m egszálló csoport parancsnoka. 75. HL m agy ar m egszálló csoport paran csn ok ság 1. a . 2700/k. meg. cso. 1. a. 1942. VII:26: 76. Olgyay Károly (1887—1956) altábornagy. 1941. X .—1942. XI. között m agy ar m egszálló csoport parancsnoka, m ajd 1942. VIII.-ig a keleti m egszálló csoport parancsnoka. 77. HL VKF Eln. -. 1942/4151. 78. HL 2. m. hads. 24. fasc. 14. gyalogezred h arctudósítása. 79. HL 2. m. hds. 23. fasc. K iss Miklós zászlós: N apló az orosz harctérről, II. kötet. 235. old. HL 2. m. hds 25 fasc. IV. hdt. n ap ló: 639. sz. melléklet. 80. HL 2. m. hds. 25. fasc. IV. hdt. n ap ló: 662. sz. melléklet, 81./HL 2. m . h d s. 25 fa s c ! IV. hdt. napló: 703. sz. melléklet. 82. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1943/6730/M. 83. HL VKF Eta. 1. 1944/437. 84/HL V KF Eln. 1. 1943/4811. 85. HL VKF Eln. 1. 1943/4838. 55 �valóságunk GOSZTONYI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja ( 19 1 8 - 1 9 4 5 )II. B écsből a moszkvai futár 1937 nyarán Kiss Károlynak parancsot hozott: a kommunisták kötelesek minden illegális kapcsolatot megszakítani egymással! Nincs kommunista párt többé! A párttagok és ifjúkommunisták épüljenek be a legális munkásszervezetekbe, vagyis a szakszervezetbe és a szociáldemokra­ ta pártba. Ott, - így szólt az utasítás - a Komintern új politikai irányvona­ lának megfelelően, a népfrontpolitikát kell propagálniuk. Ha Moszkvának ké­ sőbb szüksége lesz rájuk - „megfelelő időben” megtalálja őket! Az utasítás, amely egyenlő volt a KM P megszüntetésével, így folytatódott: „a budapesti pártbizottságot, a párt más területi szerveit, a sajtót és a Bécsben működő apparátust feloszlatták. A párttagokkal közölték, hogy illegális összejövetele­ ket nem tarthatnak, illegális szervezetet nem alakíthatnak, mert az ilyen te­ vékenységet Moszkva provokációnak tekinti...” 28 Ezzel a KM P anyagi támogatása is megszűnt. A párt a pénzt Bécsen ke­ resztül Moszkvától kapta. Kiss Károly memoárjában bizonyára csak elszólta magát, amikor megírta, hogy az ő kezén ment át a bécsi futártól a pártap­ parátus kiadásaira küldött havi 2500-3000 pengő. Ebből fedezték a KM P bu­ dapesti vezetői, személyi kiadásaikat is, kik a rendőrség elől bujkálva, ille­ galitásban nem tudták ellátni magukat és családjukat. Kiss Károly egyébként megírja, milyen döbbenetes hatással volt rájuk a Komintern pártfeloszlató határozata. „Sorra találkoztam pártkapcsolataimmal. Közöltem a kapott határozatot. Először egyszerűen nem akarták elhinni, s amikor megmutattam a vegyi anyaggal olvashatóvá tett bécsi levelet, akkor sem értették. Elhalmoztak kérdésekkel, amelyek jó részére én sem tudtam vá­ laszt adni. Hasonló kérdésekkel vívódtam magam is. Mindnyájan mély meg­ rendüléssel fogadták a határozatot, egyesek sírva fakadtak. Az illlegálisan élők, az apparátus emberei közül egyik-másik nem tudta, mitévő legyen. K ü­ lönösen azt nehezményezték, hogy az országból való távozáshoz még útlevelet sem kapnak a bécsi irodától...” Kiss, 1974-ben - könyve megjelenése idején már meri kritizálni a Komintern határozatát: „kegyetlenül keménynek tartot­ tam én is az eljárást” (ti., hogy Bécsen keresztül nem kaptak hamis útlevelet távozásra). „Egyes pártmunkásaink - írja - , akik régen álnéven dolgoztak, tudták, lebukásuk esetén mindegy, hogy már nem folytatják az illegális mun­ kát, a ronccsá verés és hosszú börtön vár rájuk...” 29 De, hát mérlegelte a Komintern vezetősége a magyar elvtársak további sorsát? Az utasítást kiadta - ezt végre kellett hajtani. Bécsből az ordrét dr. Szőnyi Tibor közölte Kissel, a budapesti KM P ügyeinek akkori intézőjével. A 56 �sors iróniája, hogy tizenkét év után Szőnyi maga is bekerült pártja emberőrlő gépezetébe: a Rajk-per harmadrendű vádlottjaként, saját elvtársai, koholt vá­ dak alapján 1949 őszén perbe fogták és október 15-én Budapesten bitófára juttatták. Amikor a K M P feloszlatása történt, a pártnak összesen, ha négyszáz tag­ ja volt.30 Ennek egy része börtönben ült. Megismételjük: a magyar államrendőrség politikai osztálya alapos munkát végzett. A hazai kommunistákra sötét évek következtek. A párt újjászervezésére hivatalosan - csak 1938-ban került sor. Ehhez külföldről új emberek kerültek vissza, akik az országon belül a kommunista mozgalmat Budapestre igye­ keztek összpontosítani. E U R Ó PA F E G Y V E R B E N A háborús évek kedvezőtlenül hatottak a KM P sorsának további alakulá­ sára: az úgynevezett „győri fegyverkezési program” megvalósításával a D a­ rányi-kormánynak sikerült a gazdasági életet fellendíteni. Megszűnt a munkanélküliség. A munkások kezdtek jól keresni. A duna-medencei területi válto­ zások - a Felvidék visszacsatolása, Kárpátalja magyarrá válása, a II. bécsi döntés, majd a Bácska és a Muraköz visszatérülése - egészségesen hatottak a nemzeti érzelmekre. Öröm volt megint magyarnak lenni! Mindezek a tények nem kedveztek a KM P politikájának: agitációs tarso­ lyuk csak az „internacionalizmust” tartalmazta. A pártfejlesztés szempontjá­ ból meg nem a munkások jobb megélhetési lehetősége, hanem éppen ellenke­ zőleg, helyzetük rosszabbodása lett volna kívánatos - vagyis, a fennálló tár­ sadalmi rend elleni elkeseredésük fenntartása. Ehhez párosult 1939. augusz­ tus 23-ának eseménye: Hitler, az eddigi fő-fő ellenség, a fasiszta fenevad egyezségre lépett Sztálinnal! Az újságok és filmhíradók letagadhatatlanul kö­ zölték von Ribbentrop - Hitler külügyminisztere - a moszkvai Kremlben szí­ vélyesen kezet ráz Molotovval, miközben Sztálin a háttérben elégedetten mo­ solyog. M i e z ? Vas Zoltántól tudjuk, mennyire megdöbbent, amikor 1939 augusztusában a váci börtönben odalépett hozzá egy elítélt nyilas és kezét nyújtva neki, azt mondta: „Most már szövetségesek vagyunk! Ha szabadu­ lunk, együtt fogunk harcolni a népelnyomó, konzervatív, úri Horthy-rezsim ellen.” 81 A hazai történeti irodalom ez ideig meg sem próbálta felmérni, hogy a Hitler-Sztálin paktum milyen rendkívüli erkölcsi károkat okozott a magyar munkásmozgalomnak, tehát a szociáldemokrata pártnak is: 1939-40 telén töme­ gesen léptek ki a munkások az SZDP-ből és a szakszervezetekből, hogy csatlakoz­ zanak a nemzeti szocialista ideológia alapján álló nyilaskeresztes és egyéb szél­ sőjobboldali pártokhoz! A „Vörös Csepel” (Hidas Antal kommunista publi­ cista megállapítása) „Zöld Csepellé” való átváltozása (Hubay Kálmán szélsőjobboldali publicista megállapítása) ez időben kezdődött. A Hitler-Sztálin szövetség után a Magyar Királyság ismét felvette a dip­ lomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. A két ország gazdasági kapcsolatai ugrásszerűen megjavultak. Úgy tűnik, mintha a magyar államrendőrség is uta­ sítást kapott volna a Belügyminisztériumtól, hogy bánjon „kesztyűs kézzel” a kommunistákkal. Szűnőben volt, ha nem is szűnt meg teljesen, a KM P ül­ dözése. 57 �1940 szeptemberében a szovjet kormány az 1848-as zászlók ügyében kedvező választ adott a magyar kormánynak. Moszkvában beleegyeztek abba, hogy a szabadságharc zászlóit visszaadják, cserébe a Magyarországon bebörtönzött Rá­ kosi Mátyás és Vas Zoltán 1940 októberének utolsó napjaiban elhagyhatta a váci fegyházat. November 1-én már szovjet területre érkezhettek. Az 1848as történelmi zászlókat pedig 1941 márciusában szovjet katonai küldöttség adta át a lavocsnei határállomáson a magyar katonáknak. Rákosi Mátyásra - Kun Béla likvidálása után - Sztálinnak, illetve a Kominternek szüksége volt. Személyében egy nemzetközileg ismert pártvezető ke­ rült a KM P élére. Sík Endre visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Rákosi meg­ döbbenve fogadta a párttal kapcsolatos szovjetunióbeli „tényeket” . Nemcsak Kun Béla tűnt el, hanem majd’ minden nevesebb, 1919-es kommunista ve­ zető, Pogány, Vágó Béla, Karikás Frigyes, Vántus Károly, Mosolygó Antal, Rabinovits József és még sokan mások. Elkeseredve panaszolta Síknak: „Az egész párt széthullott. Elölről kell kezdenünk felépíteni. És miből? A sem­ miből? Alig ötven ember, ha van, akivel el lehet kezdeni.” 32 De egyelőre még tartott a szovjet-német barátság. A Magyar K P helyzete még tisztázatlan volt. A moszkvai magyar kommunista kolónia igyekezett magát összehúzni a GPU miatt... MI VOLT A H E LY Z E T M AGYARO RSZÁGON? A Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolása után az ottani, cseh­ szlovák, illetve román KP-ban tevékenykedő magyar kommunisták egy Komintern-határozat alapján a Kommunisták Magyarországi Pártjához csatoltattak. Váratlanul érte őket ez az utasítás. Moszkvához fordultak tanácsért, segítsé­ gért, de Moszkva hallgatott. Az utasítást ellenvetés nélkül végre kellett haj­ tani. Bácska esetében más volt azonban a helyzet. A Komintern - magyarok­ ra hátrányos - határozata szerint a bácskai kommunista mozgalom nem került a Magyar KP-hoz. Internacionalizmus ide, vagy oda - a Bácska és Mura­ köz kommunistái szervezetileg továbbra is a jugoszláv KP-hoz tartoztak. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A németek ke­ leti hadjáratához öt nap múlva Magyarország is csatlakozott. A KM P hazai vezetősége most került igazi nagy probléma elé. Mit kell tennie? A Kominternnek volt ugyan egy ilyen - krízishelyzetre - kidolgozott har­ ci programja, melyben minden „nemzeti” kommunista pártnak kötelességévé tette, hogy szabotázsakciókkal és háborúellenes tüntetésekkel zavarja meg a helyi kormányok háborús tevékenységét, de ez - Jugoszlávia és Franciaor­ szág kivételével - a gyakorlatban 1941 nyarán alig került megvalósításra. Ma­ gyarországon pedig a legkevésbé, hiszen a KM P 1941 nyarán a magyar társa­ dalom perifériáján mozgott. Az általános politikai hangulat nem volt megfe­ lelő, s a szervezéshez a legelemibb technikai eszközök sem álltak rendelkezés­ re. Ezzel szemben már 1941 június végén, mindjárt a háború kitörése után - Buda­ pesten, a Zrínyi utcai főkapitányságon mintha készültek volna erre - , kez­ detét vette a kommunisták üldözése és elfogatása. Később kiderült: az erdé­ lyi, a románok által kiürített területek kommunistáinak névsorát a magyar belügyi hatóságok „idejében” beszerezték román kollégáiktól. Így, amikor meg­ kezdődött a Szovjetunió elleni háború, a helyi csendőri szervek azonnal ak­ cióba léptek. A kommunista vezetők letartóztatása már június 28-án megkez­ 58 �dődött. A következő hetekben a csendőrök több száz észak-erdélyi kommu­ nistát és kommunistagyanús egyént fogtak el, akikből embertelen kínzások után sikerült kiverniük társaik nevét. Különösen a szamosfalvi tüzérlaktanyában berendezett vallatóhelyek voltak hírhedtek. Fazekas József cipész, kommunis­ ta funkcionárius évtizedekkel később megírta: „Mióta a kommunista mozga­ lomban részt vettem, két országnak hét börtönét ismertem meg belülről. Ro­ mánia börtönei is híresek voltak abban az időben embertelenségükről, s az ottani kegyetlen bánásmódról, de a magyarországi börtönök kegyetlensége jóval felülmúlta a romániaiakét. Kivéve talán a Doftánát...” 33 Az erdélyi kommunisták perét 1942 márciusában folytatták le Budapesten. Az elfogottaknak még szerencséjük is volt - nem mindegyikük került kato­ nai bíróság elé. A KM P erdélyi vezetői közül egyet életfogytiglani börtönnel sújtottak. A többiek hűtlenség és illegális szervezkedés miatt összesen 420 évi börtönt kaptak. (Valamennyien megérték a háború végét, amikor is ki­ szabadultak.) Hamarosan „lebuktak” a felvidéki és a kárpátaljai kommunisták is. Ami pedig a KM P anyaországbeli csoportját illeti, a rendőri hatóságok 1942-ben - mint Schönherz Zoltán esetében - szintén gyorsan nyomra bukkantak. Amíg azonban ez történt, a KM P vezetősége nagy erőfeszítéssel igyekezett magának a magyar társadalomban pozíciót szerezni. Ezt annak ellenére tette, hogy a háború kitörése óta - és szinte mindvégig, 1944 őszéig - Budapest s Moszkva között minden kapcsolat szünetelt. M IBŐ L Á L L T A K M P P O L IT IK Á JA 1941 T E L É N ? A párt minimális programjában egy „független, demokratikus és szabad Ma­ gyarország” megvalósításáért szállt síkra. A Szovjetunió elleni háború beszünte­ tését követelte. Célkitűzését kezdetben röpcédulákon, majd 1942 elején egy il­ legális újság, a Szabad Nép megjelentetése útján hirdette. D e: a röpcédulák­ nak nem volt visszhangja és a Szabad Népből összesen két szám látott nap­ világot: egyszer nyolcvan, másodszor százhúsz példányban.34 Nagyobb ered­ ményt értek el a kommunisták egyes értelmiségi körökben: a polgároknál és a szociáldemokratáknál. 1941 őszén egy baráti társaság összejövetelén, ahol polgári baloldaliak voltak jelen, született meg az ún. törtrénelmi emlékbizott­ ság ötlete. Ebben kommunisták is részt vettek, sőt Kállai Gyula azt állítja, hogy az egészet ő kezdeményezte. Az emlékbizottság keretében polgári tudó­ sok, liberális közírók, művészek és mások tettek tanúbizonyságot egy demok­ ratikus és esetleg a háborúból kilépő Magyarországért. Hitler-ellenes éllel ez a történelmi emlékbizottság szervezte meg 1941. október 6-án a Batthyánymécsesnél, majd 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál azokat a béke mellet­ ti tüntetéseket, amelyeket 1945 után a hazai kommunista politikai irodalom előszeretettel csakis saját tevékenységének könyvel el. Valójában az 1942. március 15-i budapesti béketüntetés pirruszi „győzelem” volt a kommunisták számára. A rendőrségi szervek most már nem haboztak. Májusban lecsaptak a KM P-re és olyan alapos tisztogatást végeztek, hogy rövid hetek alatt szinte alapjaiban verték szét a pártot. E vonatkozásban ér­ demes itt idézni Kádár János kis írásából, amely a budapesti Párttörténeti közleményekben közvetlenül az 1956-os forradalom előtt látott napvilágot. Az­ óta is alig-alig idézik. Nos, Kádár, aki a háború alatt a K M P szűkebb ve­ 59 �zetőségéhez tartozott, a következőket közli: „Az 1942 május-júniusi nagy le­ bukás után az illegális párt körülbelül négyszáz-négyszázötven tagja, illetve tagjelöltje a mai Magyarország területén működő pártszervezetek tagjai közül tíz-tizenkét párttag volt kapcsolatban egymással. Bizonyos újjászervező mun­ ka után, 1943 januárjára a taglétszám hetven-nyolcvanra növekedett.." 35 A számok magukért beszélnek. A KM P még a magyar társadalom perifériájáról is kiszorult. Sem a szociáldemokratákkal, sem a liberális polgárság képvise­ lőivel nem sikerült az együttműködést megvalósítani. Sőt, 1943 májusában az eddigi Kádár-Szakasits-féle titkos megbeszélések is - amelyeket a kommunis­ ták egy közös akcióprogram létrehozása végett kezdeményeztek - megszakad­ tak. Mindezeknek főleg külpolitikai okai voltak. 1943 tavaszán a Kállay-kormány az angolszászok felé próbálkozott, az orosz front messze volt. A ma­ gyar demokratikus ellenzék bizonyos fenntartással tekintett a Szovjetunióra, mégpedig nem ok nélkül. Lengyelország 1939-es hátbatámadása, majd Sztá­ lin Hitlerrel való osztozkodása a lengyel „zsákmányon” , a testvéri Finnország megtámadása, a balti államok szabadságának letiprása és nem utolsósorban az 1943 áprilisában kitudódott katyini tömegsír (4143 lengyel tiszt holtteste került napvilágra, akikkel a GPU 1940 nyarán végzett) kellő óvatosságra késztette mindazokat, akik a kommunistákkal szóba álltak. Annál is inkább, mert 1943 tavaszán és nyarán élt még a liberális ellenzékben a remény, hogy a Duna-medencét a brit hadsereg fogja megszállni. S így Magyarország egy csapásra megszabadulhat Hitlertől és Sztálintól... 1943. május 15-én Sztálin, hogy kedvezzen nyugati szövetségeseinek és egyéb, taktikai okokból is, egyik napról a másikra, egy tollvonással feloszlat­ ta Moszkvában a még Lenin által 1919-ben alapított Kominternt. Ez a ha­ tározat a kommunistákat világszerte úgy érte, mint derült égből a villámcsa­ pás. Soraikban eluralkodott a politikai zűrzavar hiszen eddig a Komintern számukra a kommunista „Vatikán” szerepét töltötte be. A „nemzeti” kommu­ nista pártok politikáját mindig a moszkvai központ határozta meg. Nélküle úgy érezték, hogy teljesen tájékozatlanul, magukra maradtak. Ami pedig a KMP-t illeti, ennek a rendőrségtől üldözött, a társadalomból gyakorlatilag kiközösített és a nem jobboldali pártok által is mellőzött kom­ munista csoportocskának soraiban a politikai zűrzavar, az értetlenség még nagyobb volt, mint a többi európai kommunista pártban: a KMP-nak 1941 óta nem volt kapcsolata Moszkvával és egy ilyen kapcsolatot sem a román, sem a jugoszláv, még kevésbé a csehszlovák testvérpártokkal nem tudott meg­ teremteni. Kádár János írja említett tanulmányában, hogy a pártvezetőség 1943 júniusában hosszabb tépelődés után, a Komintern megszüntetését úgy ér­ telmezte, hogy a KMP-t is fel kell oszlatni. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Később, pár hét múlva próbálkoznak kapcsolatot teremteni a liberális pár­ tokkal. Hogy az új kommunista csoportnak nevet adjanak, a KP vezetősége hat ember, köztük Kádár János és Péter Gábor - úgy döntött, hogy Békepárt­ nak nevezik el az egykori KMP-t. Hiszékenységüket példázza: azt hitték (vagy csak remélték?), ezzel a névváltozással megtévesztik a rendőri szerveket és megtévesztik leendő polgári partnereiket. A „cég” viszont lényegében a régi maradt, csak a címtáblát festették át. Hogy ez a határozat milyen következ­ ményekkel járt Kádár Jánosra, Donáth Ferencre, Szirmaira és Tonhauserra ezt ők az ötvenes évek elején saját bőrükön érezték. Ekkor ugyanis Rákosi uta­ 60 �sítására a Péter Gábor vezette államvédelmi hatóság a Békepárt megalapító­ it lefogatta és egy titkos perben életfogytiglani börtönnel sújtotta.36 A vád: rosszul értelmezték a Komintern 1943-as feloszlatását. A KM P feloszlatásával elárulták a munkásosztály „ügyét” és így „mérhetetlen kárt” okoztak a párt­ nak. Aki pedig Kádárt, Donáthot és a többieket a KM P feloszlatása miatt le­ fogatta, az ugyanaz a Péter Gábor volt, aki 1943 júniusában maga is meg­ szavazta a Békepárt létrehozását, illetve a KM P feloszlatását! Elérkeztünk az 1944-es esztendőhöz. Március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot. A Gestapo és a német utasításra átszervezett magyar politikai rendőrség az új főnök, Hain Péter vezetésével rögtön megkezdte a liberális politikusok, a szakszervezeti ve­ zetők és a baloldali pártok vezető embereinek lefogását. A Kállay Miklóskormányt felváltó Sztójay-kormány rendeletei megszüntették a baloldalinak számító, vagy liberális pártokat, egyesületeket. Akiket az első napokban a Gestapo nem talált meg, azok illegalitásba mentek. Furcsa fintora a politi­ kának, hogy a Gestapo kezére jutott Sombor-Schweinitzer rendőrfőtanácsos és más számos konzervatív személy is a kommunistákkal együtt. Sőt, SomborSchwcinitzer fogsága első hetét a Melinda úti Gestapo kezében kommunisták­ kal egy cellában töltötte. Bizonyára, volt mit „megbeszélniük” ! Az 1944-es Hitler-ellenes ellenállási mozgalom és azon belül a kommunis­ ták szerepének részletes ismertetése külön fejezetet igényelne. Az 1944. május közepén létrejött Magyar Fronnt - , amely az 1943-as kisgazda-szociál­ demokrata szövetségből alakult ki, de amelybe rövidesen Kovács Imre is be­ kapcsolódott - a nemzeti egység jegyében a magyarországi kommunisták kép­ viselőit is, személy szerint Kállai Gyulát és társait is meghívta. A Magyar Front még magába tömörítette a független kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, a demokrata néppártot, a nemzeti parasztpártot és más, konzervatív egyesületeket és csoportokat (Kettős Kereszt Szövetség stb.). Röplapokat adtak ki, illegális újságokat szerkesztettek, és mivel a kommunista párt valódi ere­ jét és a munkásságra való befolyását felismerték, illetve túlbecsülték, fegyve­ res ellenállás kiépítésével bízták meg őket. Ők azonban - legalábbis 1944. ok­ tóber 15-ig - csak egy katonai bizottságot tudtak lé tre h o z n i.37Pedig a szabad­ lábon maradt kommunisták mindent megpróbáltak, hogy önmagukat legalább az „utolsó órában” sikerüljön antifasiszta cselekedetekkel a jelen, de főleg a jövő előtt igazolni. Fehér Lajos, az 1945 utáni vezető KP-funkcionárius rö­ viddel halála előtt, 1979-ben kiadta visszaemlékezéseit. Aránylag nyíltan be­ számol a párt 1944-es lehetőségeiről, tevékenységéről. Arra a következtetésre jut, hogy 1944-ben bosszulta meg magát az előző évek, évtizedek szektás poli­ tikája. A nagy igyekezetből eredmény alig született. A zsidók üldözése, a deportációk ellen a KP-nak még egy röplapot sem sikerült megjelentetni.38 És az a próbálkozásuk, hogy, ha már a Magyar K P a Szovjetunióval nem, lega­ lább a jugoszláv KP-val tudna kapcsolatot teremteni - szintén nem sikerült. Ezt a küldetést olyan ügyetlenül készítették elő, hogy annak már eleve meg kellett hiúsulnia. Kádárt - valódi nevén Csermanek Jánost - társai 1944 vé­ gén azzal bízták meg, ússza át(!) a Drávát és a Fruska Gorában keressen kapcsolatot Tito partizánjaival. Kádárt már a Dráva partján a határőrök el­ fogták, és mert nem tudták, kivel van dolguk, mint katonaszökevényt inter­ nálták. . .89 61 �Rajk László 1944 szeptember elején, büntetését letöltve kiszabadult az in­ ternálótáborból. Rögtön meg is találta az utat budapesti elvtársaihoz és át­ vette a párt vezetését. Neki tulajdonítható, hogy 1944. szeptember 12-én, a budapesti kommunista vezetők - illegalitásban és „önhatalmúan’’ - a Béke­ pártot feloszlatták, illetve Magyar Kommunista Pártra átkeresztelték.40 Vagyis nem a régi - a Kommunisták Magyarországi Pártja - nevet vették fel, hanem egyben nemzeti jelleget kívántak adni az újjászervezendő hazai kommunista mozgalomnak. A névváltozásban szerepet játszott egy másik té­ nyező, mégpedig a magyarországi kommunista csoportocskák közötti frakcióharc is. Újpesten már évek óta működött Demény Pál mérnök kommunista cso­ portja, amely nemcsak vezetőséggel, hanem országos viszonylatban 4-5000 párttaggal is rendelkezett, főképp az újpesti munkások köréből. Deményék 1944 elején felvették a Kommunisták Magyarországi Pártja nevét. Rajk és társai attól tartottak, hogy - Deményék aktivitása következtében - a közvé­ leményben ők fogják képviselni az „igazi kommunista pártot” Magyarorszá­ gon. A magyarországi sajtóban ez időben - szeptemberben - olvasható volt, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt román és bolgár területeken újjáalakul­ tak a baloldali pártok, közöttük a román, illetve Bolgár Kommunista Párt is. Rajk László, Apró Antal, Kiss Károly, Kovács István, Orbán László és Pé­ ter Gábor - tehát a Moszkvához igazodó KP-vezetők - úgy határoztak: ők is nemzeti jelleget adnak pártjuknak. Így is adták hírül egy röplapon, 1944. szeptember 12-én, hogy megszületett a Magyar Kommunista Párt! Nagyon sok mindenről kellene itt beszélnünk. A kommunisták ellenállási mozgalmáról - így a Gömbös-szobor felrobbantásáról - a többi illegális párt­ hoz való kapcsolatukról, Rajk László és Ujszászi tábornok Nádor-laktanyabeli titkos tárgyalásairól, Bajcsy-Zsilinszky Endrének, e nagy hazafinak a kommunistákhoz fűződő kapcsolatairól, a Szakasits-Kállai paktumról, amely­ nek keretében már '44. őszén megegyezés történt a két, úgymond munkáspárt, háború utáni összeolvasztásáról, de amelyet 1945 után a szociáldemokrata párt liberális vezetősége az első kongresszusán elvetett, és nem utolsósorban a kommunisták mély csalódottságáról, amely őket 1944. október 16-án, egy hétfői napon érte, a Horthy-féle kiugrás meghiúsulása, és Szálasi Ferenc első országlási napján. Hadd idézzünk itt csak egyetlen bekezdést Fehér Lajos Így tör­ tént című memoárjából: „Október 15... Kora délután Szakasits Árpád még megkísérelte, hogy futárt küldjön a vasasszakszervezetbe, és az általános sztrájk megkezdésére hívja fel annak vezetőit. A futár azonban a Duna-hidakon már nem tudott átjutni. A gyárakban vasárnap senki sem tartózkodott. Ennek következtében a nyilaspuccs napján, október 15-én a munkások spontán jellegű fellépése is jelenték­ telen volt. Csenden a 13 -as bizottságnak sikerült a munkások egy nagyobb csoportját a munkásotthon elé felvonultatnia. Ózdon hasonló felvonulást szer­ vezni a községháza előtt. S ez volt minden... Másnap, hétfő reggel pedig Ma­ gyarország összes gváraiban a munkások felvették a munkát, csakúgy, mint rendesen, minden hét elején...” 41 Távol áll tőlünk, hogy mind ezt úgy értelmezzük: lebecsüljük az 1944-es Hitler- és Szálasi-ellenes mozgalmat, amelyben több tucat hazafi - köztük kom­ munisták is - életüket áldozták. Pártállásra való tekintet nélkül, mindegyi­ kük előtt tisztelettel kell fejet hajtani (Folytatás a következő lapszámunkban.) 62 �G ARAM VÖ LGYI AN TAL Salgótarján a forradalomban II. 1956. október 27-én, a Sztálin szobrok ledöntéséhez hasonlóan, Salgó­ tarjánban a szovjet emlékmű ledöntésével kívántak kifejezést adni szovjetellenes érzelmeiknek, a tüntetők. Az Á V H , a kommunista rendőrök, a pártbizottság tagjai felkészültek a szovjet emlékmű védelmére, a kör­ nyező házak padlásain géppuskákat állítottak fel. A tömeg erről mit sem tudott. Izgalommal, lelkesedéssel figyelte a szakemberek munkáját. A ha­ talmas acélkolosszus ledöntése nem volt egyszerű feladat. Am ikor minden emberi erőlködés hiábavalónak bizonyult, a bányából hatalmas drótkö­ teleket kötöttek a húsz méter magas emlékműre és egy tíz tonnás teher­ autóval húzatták le. A kommunisták tétlenül nézték, kezüket rajta tartották fegyvereik ravaszán, de nem mertek tüzelni, mert nem tudták mit hoz a holnap. Az emlékművel együtt összeomlott Salgótarjánban a kommunista párt hatalma is. A párt első megyei titkára Hajdú József feleségével együtt Csehszlovákiába menekült. Követte őt Rácz Károly őrnagy az Á V H veze­ tője. Az itthon maradt vezetők azonban mégsem tétlenkedtek. Látták, hogy sem a rendőrségre, sem a határőrségre de a még korábban felfegyerzett nemzetőrökre sem számíthatnak, ezért a szomszédos Csehszlovákia kommunista pártjához fordultak segítségért. A szlovákiai párt megígérte a segítéget és addig is míg megszervezik azt, terjesztésre köteg újságot adtak, a szlovákiai magyar Ú j Szó című lapot, amely a magyar forradalmat „ellenforradalom nak” , „fasiszta reakciós mes­ terkedésnek” nevezte, olyannak, amely a szocializmus megdöntésére irá­ nyul. A párt által korábban életre hívott Megyei Forradalmi Tanáccsal szemben oly nagy volt az elégedetlenség, hogy a pesti és a helyi fejlemé­ nyek következtében maga a pártbizottság is szükségesnek tartotta egy szé­ lesebb alapokon nyugvó Megyei Forradalmi Tanács létrehozását. A párt még mindig remélte, hogy ezen keresztül kezében tarthatja az események irá­ nyítását. Ékesen szóló bizonyítéka ennek, a párt kezében levő újság a Szabad N ógrád október 30-i számában megjelent hír: M egválasztják az ideiglenes Forradalm i N em zeti Bizottságot. Október 30-án reggel nyolc órakor összeül N ógrád megye ideiglenes Forradalm i N em zeti Tanácsa. Ezen az ülésen részt vesznek az üzemekben újonnan meg­ választott munkástanácsok küldöttei. a megyei parasztság képviselői, az értelmiség különböző rétegeinek megbízottai. M ivel így a megye egész né­ pét átfogó plénum jön össze, lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők d e­ mokratikus alapon, a nép kívánságának megfelelően válasszák meg N ógrád megye ideiglenes Forradalm i Nem zeti Bizottságát, amely arra hivatott, hogy a mostani nehéz időkben a megye ügyeit irányítsa, szervezze a karhatal­ mat. biztosítsa a rendet, nyugalmat, békét és őrködjön azon. hogy a megye dolgozóinak, jogos követelései mevalósuljanak. Felhívjuk olvasóink figyelm ét arra. hogy az ülés anyagáról, megválasztottak névsoráról a követ­ kező számunkban részletes tudósítást közlünk. 63 �A bejelentett tudósítás azonban elmaradt. A z ülés nem úgy zajlott le, ahogy azt a pártbizottságban eltervezték. A megválasztott N em zeti Forra­ dalm i Bizottság elrendelte annak a lapnak a megszüntetését, amely éveken keresztül kiszolgálta a hazug zsarnoki rendszert és másnap, 31-én már N ógrád N ép e, az új megyei újság számolt be az október 30-i választó ülés­ ről. Dokumentumként álljon itt a Nógrád Népe beszámolója. M E G A L A K U L T A M E G Y E I N E M Z E T I B IZ O T T S Á G Reggel nyolckor, amikor a küldöttek megérkeztek, még teljes tanács­ talanság uralkodott. Korelnök ült az asztalfőre megpróbált néhány szavas útmutatást adni, aztán ő is lemondott. Senki sem tudta biztosan mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. A kkor felállt va la ki: „ Vigyázzunk mert olyanok is vannak itt, akik nem ideva lók! ” Mintha gátat vágtak volna a hömpölygő áradatnak. Egyszerre medrébe talált és zúgva, tajtékozva megindult. Izgatott közbekiabálások minden fe lő l: ,,K ik azok? Jöjjen ek e lö l” Egym ás után felálltak: Jakab Sándor. Fekete O ttó, m ajd a többiek. B e ­ széltek, de szavukban nem volt meggyőződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak. Aztán elpattant a húr. M egkérdezték tőlük, kik hozták be Szlovákiából az. Ú j Szót, ezt a forra­ dalmunkat gyalázó, nívótlan, uszító szennylapot? É s Jakab Sándor hazu­ dott. N em volt bátorsága igazat mondani. M eg kell állítanom a tollat, hogy az izgalmas, forró atmoszférájú eseményeknek tárgyilagos képét ad­ jam. Igaz, kiabálás volt. A jtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot. - D e más nem történt. N em volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. M ég csak felelősségre vonást sem emlegettek. Egyet kívántak: távozzon a z a , ki nem tud és nem akar az újjászülető Magyarországért harcolni!... A z önmagukat megtisztító tűz vezette ezután minden szavunkat. N em volt szervezett hozzászólás. N em volt felső utasításra összeállton napirend, mégis egyre inkább tisztábban bontakoztak, ki az új szerv fővonalai. E lő ­ ször a politikai elvek tisztázódtak, tomboló lelkesedés közepette összegezte az elnökség, mi az, am ivel m indenki egyetért: Azonnal vonuljon ki a szovjet hadsereg! K os Pétert, Magyarország E N S Z képviselőjét hívják vissza! M indenben azonosítjuk magunkat azokkal a célokkal, amelyekért a forradalmárok vére folyt! Együttműködünk az ország többi Nem zeti Bizottságával! A z új kormányt a forradalmárok képviselőivel folytatott tárgyalás alap­ ján kell összeállítani! Azután megkezdődött a szavazás. A nagylétszámú testület megválasztot­ ta a Nem zeti Bizottságot... Délután kettőkor negyvenhat küldött ült az asztalokhoz. K ép viselve volt a karhatalom, a sajtó, a diákság, a pedagógusok, a M Á V , az autóközleke­ dés, az államigazgatás, a jogászok, a gyárak, a bányák, a közellátás, az egészségügy, a kisipar és a parasztság. É s máris jöttek a küldöttek. Lucfalva fegyvert kért, hogy nemzetőrséget alakíthasson. Három járási orvos fizetésének ötven százalékát ajánlotta fe l, hogy abból a forradalomban elesett hősök hozzátartozóit támogassák. A z­ tán a kazári bányászok szóltak. 64 �M ég meg sem született az új szerv, még azt sem tudta, milyen keretek között dolgozzon, még kapkodta a fejét a sok tennivaló között, - mégis megindult a munka. Az első és a legfontosabb megteremteni a forradalomhoz hű karhatalmat. Voltak nyugtalanító hírek. Itt-ott kihasználták a tüntetések-adta lehetősé­ get és fosztogattak. A z új keretek között megtisztultan munkához látó kar­ hatalom rövid idő alatt leszámol velük. N em szennyezhetjük be a tisztet vért, a piros vért. A M egyei N em zeti Bizottság átvette a sajtó és a hírközlés felügyeletét, megvizsgálta a közellátás jelenlegi nehézségeit, intézkedett a bérek kifizeté­ sének folyamatosságáról. A legsürgősebb feladatok megoldását, a járásokkal, a szomszédos megyékkel való kapcsolat megteremtését egy szűkebbkörű elnökség végzi. Tag­ ja i: Dr. G aram völgyi A ntal (Kisgazdapárt), Kovács János (Parasztpárt), Kecskés K ároly (Szoc.-dem. Párt), Lauko G yörgy (Kommunistapárt), M linarik István, É d es György, Szabó István, Bajtai Jenő, Sartoris Kálmán, Esztergomi Antal és Lénárt Andor. A M egyei Nem zeti Bizottság a forradalom szülötte. Feladata, hogy a for­ radalmat vezető politikai célkitűzések talaján állva, kezébe vegye N ógrád megye irányítását, biztosítsa az élet normális folyását és megakadályozzon m indenféle restaurációs kísérletet. Segítsen ebben minket N ógrád megye népe! M linarik István. E z a beszámoló, a megválasztott negyvenhattagú Megyei Nemzeti B i­ zottság és az elnökség összetétele a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a magyar forradalom sem a most szétzúzott kommunizmus, sem a régi le­ tűnt világ visszaállítását nem kívánja, hanem a magyar nép vágyának megfelelően a magyar sajátosságoknak, a magyar hagyományoknak szelle­ mében független, demokratikus Magyarország megvalósításáért küzdött. Egyszerűen a magyar nép tovább akarta az 1945-47-cs demokratikus be­ rendezkedést fejleszteni. - Az orosz ellenőrzés mellett nehezen fejlődő de­ mokratikus berendezkedés a sok hiba, Rákosiék erőszakoskodása ellenére mégis tetszett az a magyar munkásságnak, a magyar parasztságnak. Az osz­ tályokra tagozódó társadalom helyén ugyanis egy egységes, magyarságában megerősödött, a jövőben bizakodó egészséges társadalom jött létre. Az al­ kotások évei voltak ezek. Aztán a szovjet hatalmi téboly, a kommunista egyeduralomra való törekvés egy egész nép, egy egész ország hitét tépte szét. E z a hit lángolt most fel újra. Most valóban egységes lett az egész nemzet. Salgótarján népe nem tűrt volna semmiféle restaurálást. - ..N em akarjuk, sem Horthyt. sem Rákosit vissza!” - hangzott mindenfelől a poli­ tikai állásfoglalást jelző mondat. A Megyei Nemzeti Bizottság nyugodtan foghatott hozzá az új alapok le­ rakásához. A forradalom győzelme teljes volt. A tíz év alatt csak azok maradtak a rendszer hívei, akiknek hozzátartozói a pártban, a gazdasági életben, az államapparátusban, az ÁV H -nál vagy a hadseregben töltöttek be vezető, bizalmi állásokat. E z a réteg ugyan nem volt elenyésző, de a forradalom győzelme következtében bizonytalanná váltak: a legtöbben megfélemlítve visszahúzódtak vagy éppen a bujdosásban kerestek mene­ külést. A megyében állomásozó katonai alakulatok: a rétsági páncélosok, a balassagyarmati és salgótarjáni határőrség alakulatai nem oszlottak fel, ha­ nem teljes egységükkel csatlakoztak a forradalomhoz. A rétsági páncélo­ 65 �sok forradalmi bizottsága határozta el, a szomszédos községben, Felsőpetényben őrzött Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás kiszabadí­ tását. A kiszabadítás után ők kísérték fel Budapestre. E katonai alakulat forradalmi bizottságának elnöke Pálinkás A ntal volt, akit a forradalom le­ verése után kivégeztek. Ám most, a rend fenntartását a rendőrség és a nemzetőrség közösen látta el. A rendőrség megyei vezetőivé a forradalmi bizottság még a választó gyűlésen Szabó István rendőr őrnagyot nevezte ki, aki ott a helyszínen tette le a hűségesküt a forradalom eszméinek megvé­ désére. A megyei fegyveres erők irányítására, koordinálására Kormos Géza százados kapott megbízást, a megyei forradalmi bizottság katonai tanács­ adója pedig Barthos László, volt vezérkari százados lett. Hazajött Buda­ pestről Á rv a i M ihály, volt acélgyári munkás, alezredes, aki bekapcsolódott a katonai szervek munkájába, ő tartotta a kapcsolatot a forradalom legfőbb katonai vezetőségével, közvetlen kapcsolatban állt M aléter Pállal. A leg­ erősebb, a legmegbízhatóbb, a legjobban megszervezett és fel fegyverzett alakulat az acélgyári nemzetőrség volt. A szervezést és vezetést Hárs László, volt őrnagy és H adady Rudolf, volt tartalékos főhadnagy végezték. A védelem megszervezése mellett a két legfontosabb feladat az új egy­ séges igazgatási szervezet megteremtése és az általános sztrájk okos, egysé­ ges irányítása volt. A közigazgatás újjászervezését e sorok írója végezte, aki 1948-ig, a kommunista hatalomátvétel előtt, a megye vezető tisztvise­ lője volt. A községi tanácsok mindenütt feloszlottak, az elnökök önként tá­ voztak helyükről, a községi tanácsok feladatát a Községi Forradalmi Nem ­ zeti Bizottságok látták el, amelyek mindenben hűen követték a Megyei Nemzeti Bizottság utasításait. A sztrájk szervezését és irányítását Sartoris Kálmán mérnök, a Nógrádi Bányatröszt igazgatója végezte, a megyei el­ nökség irányítása mellett. A munkástanácsok mindenütt megalakultak, ke­ zükbe vették az üzemek vezetését, így a sztrájk megszervezése is egysége­ sen, központi irányítás szerint történt. A rádió, újság, a hírközlés irányítá­ sának nehéz feladatát Lénárt Andor tanár látta el. A különböző feladatok egységes irányítása az elnök, Mlinarik István feladata volt, aki volt párttag létére tett bizonyságot demokratikus gondolkodásról, saját munkájával bi­ zonyítva, hogy kommunista is tud demokratikus eszközökkel vezetni és irá­ nyítani. A Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság gyors intézkedései arra vallot­ tak, hogy meggondolt, józan ésszel történik az események helyes mederben tartása. Az első népszerű intézkedések egyike az volt, hogy a kommu­ nista párt által kisajátított katolikus plébániát visszaadta az egyházközség­ nek, a kommunista párt székházát pedig iskola és lakás céljaira bocsátotta. A párt ugyanolyan elbánásban részesült, mint a többi demokratikus párt, ugyanolyan párthelyiséget kapott, mint a többi párt. Mint mindenütt, Salgótarjánban is nagy gondot okozott a volt Á V H tag­ jainak sorsa. Nógrád megyében nem vadásztak ÁVH -sokra. A Megyei Nemzeti Bizottságban többen követelték, hogy az Á V H tagjai részére az illetmények kifizetését tiltsuk le. Még ezt sem tette az elnökség, hanem e sorok írójának javaslatára elrendelte, hogy 1500 forint erejéig, tekintettel az ártatlan családtagokra ki kell mindenki számára fi­ zetni az illetményeket. Nem a megtorlás, nem a bosszú irányította a veze­ tők tetteit. A forradalmi hangulat közepette is - forró szív, tiszta fej elve vezette a szellemi irányítók és a fegyveres alakulatok tagjait egyaránt. Sok ÁV H -s elmenekült, de nagyon sokan jelentkeztek a Megyei Forra­ 66 �dalmi Bizottságnál. Az elnökség e sorok írójának vezetése alatt felállított egy bizottságot, amely az Á V H -sok ügyeivel foglalkozott. Az általános elv az volt, hogy a forradalmi szervek nem bíróságok, így letartóztatás nem foganatosítható, csak a legszükségesebb esetben, és ítéletet sem mondhat ki senki fölött. Így történt meg, hogy Salgótarjánban a forradalom ideje alatt egyetlen ember sem volt politikai okokból letartóztatva. Az államvédelmi hatóság tagjai ideiglenes igazolványt kaptak, az igazolvány alapján vala­ mennyien elhelyezkedtek és munkát találtak az acélgyárban. Sajnos ez az intézkedés később megbosszulta magát. A forradalom leverése után a gyá­ rakban munkásként elhelyezkedett ÁVH -sok csendben mindent megfi­ gyelve szinte teljes képet tudtak adni az üzemekben akkor történtekről. A belső ügyek mellett súlyt helyeztünk arra, hogy országosan hallas­ suk szavunkat. November elején Miskolc, Eger, G yőr és Pécs után megszó­ lalt a salgótarjáni rádió adóállomása is. November 2-án Miskolcon összeült az észak-keleti megyék tanácskozó testülete, az egyes megyék forradalmi kiküldötteivel. Nógrád megyét Mlinarik István és E des György képviselték. A forradalom győzelmének meg­ szilárdításához szükségessé vált a szomszédos megyék katonai erejének egye­ sítése, a közigazgatás egységes irányítása. Az ülés legfontosabb határozatai: 1. Létrehozni a Nemzeti Tanácsot, amely a legfelsőbb ideiglenes államhatalmi szervnek kell lennie. 2. Menedékjogot kell adni a forradalomhoz csatlakozott szovjet katonák­ nak. 3. Az E N S Z nyilvánítsa ki Magyarország függetlenségét és semlegességét, záros határidőn belül vonják ki a szovjet csapatokat. 4. A megalakult pártok közötti harcot be kell szüntetni mindaddig, amíg hazánk ilyen súlyos helyzetben van. 5. Fel kell venni a munkát a sztrájkjog fenntartásával, mert a sztrájkkal a továbbiakban már csak magunkat gyöngítjük. A forradalom vívm ányainak féltése hatotta át a vezetés és a tömegek minden tettét. Salgótarján népe józan maradt. A szabadság teljes volt, mé­ gis az egész megye területén csak négy párt kezdte meg működését. Nem volt megtiltva a szervezkedés, de a nép hangulatából mindenki érezte és tudta, hogy a kitűzött cél eléréséhez nincs szükség több pártra. Féltő gonddal vigyázott mindenki, hogy a forradalom sem jobbra, sem balra el ne csússzon. Szinte minden ott folytatódott, ahol 1947-48-ban Rákosiék „szalámi taktikája” a demokratikus fejlődést megállította. November 3-án összeült Megyei Nemzeti Bizottság ülése is ennek a gondolatnak a szellemében zajlott le. Nem volt nézeteltérés a jövőt illető­ en. Egyetlen kérdés körül alakult ki nagyobb vita: folytassuk-e tovább a sztrájkot - amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az ország területét, vagy hétfőn, november 5-én kezdjük el a munkát? Az elnökség a Miskolcon el­ fogadott határozat alapján állott: miután a forradalom győzelmét követően a szovjet kormány a csapatok kivonására vonatkozólag majd tárgyal a ma­ gvar kormánnyal, - nem szükséges a sztrájk tovább folytatása, mert a munka további szünetelése most már nekünk fog nehézséget okozni. Hoszszabb vita után az ülés az elnökség javaslatát fogadta el és a kiküldöttek azzal indultak haza, hogy hétfőn, 5-én a gazdasági élet minden területén megkezdik a munkát. Nemcsak Salgótarjánban, de az egész megye terüle­ tén nyugalom és csend uralkodott, a hatalom mindenütt a forradalmárok kezében volt. Jó l szervezett katonai és polgári alakulatok őrködtek a rend 67 �felett. Balassagyarmaton egy újjászervezett katonai egység állt készenlét­ ben, kik levetve a szovjet uniformishoz hasonló katonai ruhát, a régi hon­ védségi egyenruhát öltötték magukra. Az utcákon mindenhol boldog, mo­ solygó emberek üdvözölték egymást. Bár a rádiójelentések szerint szovjet csapatmozdulatok történtek az országban, szovjet alakulatok léptek át az ország keleti határán, mégis mindenki bizakodó volt. A nép bízott a saját erejében, végső szükségben pedig az E N SZ-ben, a nyugati hatalmakban, hihetetlennek tűnt, hogy egy nép szabadságáért vívott harcát az E N S Z vagy a szabad világ tétlenül nézze. November 4-én szinte az egész megye N agy Imre rádiószózatára ébredt. E gy pillanatra kétségbeesés lett úrrá a megyén, de csak egyetlen pillanatra. - „H a összefogunk, ha egyek leszünk, mint a forradalom első napjaiban, akkor nem lehet legyőzni m inket! ” mondták az érkező küldöttek. - ,,N em dolgozunk nekik, sztrájkolni fogunk!” - szóltak a munkások. - ,,N e dolgozzatok - biztatták a parasztok a munkásokat - nem fogtok éhez­ ni, mi gondoskodunk rólatok!” Most lett valósággá a sok éves frázis, megszületett a munkás-paraszt szö­ vetség. Tudták ezt az oroszok is, ezért nevezték a hirtelenében felállított új kormányt Munkás-paraszt Forradalmi Kormánynak, - bizonyítékául an­ nak, hogy ez a forradalom, a munkások és parasztok forradalma volt. Sokszor vádolják még ma is a parasztságot, hogy a forradalom alatt paszszív volt. E z nem igaz. A paraszt is kész volt fegyverrel a kezében har­ colni, sajnos nem volt elegendő fegyver. Hogy ez a réteg mennyire aktív résztvevője kívánt lenni a forradalomnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az élelmiszergyűjtés áldozathozatala. E gyik faluban, egy szegény paraszt, akinek nem volt egyebe csak egy borjúja, azt vezette a teherautóhoz, hogy vigyék el a csepeli munkásoknak. Tudták a parasztok, hogy számukra a szabadságot csak a munkások harcolhatják ki. Nem fegyverrel már, ha­ nem sztrájkkal. Ú gy látszott, hogy a munkásság elszántsága, a parasztság áldozatkész­ sége,a szovjet beavatkozás ellenére elég erős a forradalom vívmányinak megvédésére. A Kádár-korm ány megalakulása után a szétvert szztálinisták rendezni kezdték soraikat, ők lettek a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány egyet­ len támaszai. A pártfunkcionáriusok hada, az elkergetett ,,munkás igazga­ tók” , a kiskirályok, a volt Á V H -sok újra egymásra találtak és Bocsárlapujtőn, ahonnan a legtöbb ,,káder” származott, megalkották a ,,kádár hu­ szárok” magvát. Darázs János, aki a Rákosi idők alatt munkásból lett szá­ zados, bár mint alkalmatlant később leszerelték, átvette az alakulat vezeté­ sét. Mintegy negyven-ötven fő vezetését. Tudták, hogy a vármegyében a ha­ talom megszerzéséhez először a megyei tanács épületét kell elfoglalni. A Megyei Nemzeti Bizottság ebben az épületben székelt, innen irányította a megye eseményeit. A fegyveres erőszolgálat mellett minden éjjel egy elnök­ ségi tag is szolgálatot teljesített. November 5-én munkatársaival e sorok írója volt éjjel szolgálatban. Szá­ moltunk már a szovjet csapatok vármegyénkbe történő megérkezésével. Vártunk. Tolmácsot is tartottunk készenlétben,, mert a Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság úgy döntött: a hiábavaló véráldozatok elkerülése miatt fegyverrel nem állunk ellent, hanem igyekszünk megnyerni a helyi szovjet alakulatok jóindulatát. Okosabbnak, célravezetőbbnek láttuk ezt. Az elmúlt napok eseményeiről beszélgettünk, jelentésket fogadtunk és­ 68 �összegeztünk, amikor éjfél után szokatlan zajt hallottunk a lépcsőházból. Nem volt időnk megnézni, mi történt. Hirtelen felszakították az ajtót és egy harminc-negyven főnyi géppisztolyos csoport tört ránk. Különböző ruhát viseltek, de mindannyiukon lenin-bőrsapka volt. - F e l a kezekkel! hangzott a parancsnok kiáltása. A csoport félelmetesen hatott. Ellenállás­ ra nem is gondolhattunk, a támadás annyira meglepetésszerű volt. Őrsé­ günket lefegyverezték. A fegyveresek egyike úgy látszott, hogy ismer, oda­ lépett hozzám, mellemnek szegezte a géppisztolyt és határozott hangon azt kérdezte: - G aram völgyi úr elismeri a Kádár-korm ányt vagy nem? - M ég felelni sem tudtam, amikor egy fiatalember félretolta a géppisztolyt mondván: - V id d a fegyveredet, ez a Rákosi rezsim módszere volt, mi nem kénysze­ ríteni akarjuk az em bereket, hogy támogassanak, hanem megnyerni. ezzel megfordult és vele együtt távozott a szobából az egész csoport, őrzé­ sünkre csak három fegyveres maradt velünk. Mint később kiderült még azon az éjjelen, ott a megyei tanács épületében megalakították a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanácsot. Reggel visszajött a csoport. Az a fiatalember, aki az éjjel társa géppisztolyát félretolta előlem bemutatkozott: - M razik János, a M egyei Munkás-paraszt Forradalm i Tanács elnöke vagyok, a megyében a hatalmat átvettem, önök hazamehetnek. A reggel érkező Megyei Nemzeti Bizottság tagai meglepve vették észre, hogy vörös-csillagos jelvénnyel ellátott idegen emberek állnak őrséget a megyei tanács épülete előtt. Nem tudtak bejutni az épületbe, nem enged­ tek be senkit, de le sem tartóztattak senkit. November 7-én a M unkás­ paraszt Forradalmi Tanács elnöke a lakásomon megjelent Cserháti József, Megyei Nemzeti Bizottság tagjának kíséretében és arra kért, hogy működ­ jek együtt a Munkás-paraszt Forradalmi Tanáccsal, vezető helyet szántak nekem a megye életében. Ezt a kérést nem lehetett teljesítenem, hiszen esküt tettünk a forradalom eszméinek megvédésére. Ezután arra kértek, hogy vegyek részt egy, a Kádár-kormányhoz induló küldöttségben. Ezt az­ zal a feltétellel vállaltam el, hogy csak magánemberként, senkit sem kép­ viselve veszek részt e küldöttségben. Ezután lassan, lépésről lépésre meg­ találták egymással a Megyei Nemzeti Bizottság tagjai a kapcsolatot. E gy­ két tag, ugyan teljesen visszavonult, de senki sem akadt, aki a Munkás­ paraszt Forradalmi Tanáccsal együttműködést vállalt volna. A Nemzeti B i­ zottság hozzájárult ahhoz, hogy a Kádárhoz menő delegációban részt ve­ gyünk, ugyanis részt vett a tizenegytagú küldöttségben a Megyei Nemzeti Bizottságból Kovács János és Esztergomi Antal is. November 9-én hajnalban két autóval indultunk útnak Budapest felé. Mindannyian, a katonatisztek is, fegyver nélkül voltak és a Megyei Mun­ kás-paraszt Forradalmi Tanács által kiállított megbízólevéllel utaztunk. Vácig minden igazoltatás nélkül eljutottunk. Vác után több ízben ütköz­ tünk szovjet alakulatokba, amelyek igazoltattak, de az igazolványok fel­ mutatása után mindig tovább mehettünk. Budapest nekünk, a külső Váci úttól kezdődően súlyos harcok lefolyásáról tanúskodott. Mindenütt kiégett tankok, felfordított villamosok, barikádok jelezték, hogy a főváros népe valóban harcban állott a szovjet hadsereggel. D éli tizenegy órakor érkez­ tünk meg a Parlament elé. A kapunál szovjet katonai alakulat állt őrt. Minden további nélkül beengedtek. A kapukon belül magyar őrség volt. Igazoltattak, megmotoztak és csak azután vezettek fel bennünket. Itt, lát­ hatóan örömmel fogadtak. Mi voltunk az első küldöttség, amely a kor­ 69 �mányhoz jött, mi voltunk az elsők, akik tudomást vettünk a K ádár-kor­ mányról. A tanácsteremben nagy sürgés, forgás fogadott. Riporterek jöttek, mentek. Rögtön nyilatkozatot kertek és miután a küldöttség legnagyobb ré­ sze a Munkás-paraszt Forradalmi Tanácshoz tartozott kedvező nyilatkoza­ tokat kaptak, amelyet a rádió már tárgyalásunk alatt sugárzott is. Mintegy fél órát kellett várakozni, amíg megjelent K ád ár János. Rajta kívül egy­ két idegen maradt csupán a teremben. Egy tanácskozó asztalnál foglaltunk helyet. Megindult a kötetlen beszélgetés. - Miként ítéli meg a miniszterelnök úr a forradalmat? - hangzott az első kérdés. - E z a forradalom - válaszolta K ádár - a magyar nép forradalma, amely a Rákosiék által elkövetett hibák miatt tört ki. A forradalmat azonban a reakciós erők ki akarták használni és mind jobban és jobban az általuk kí­ vánt irányban haladtak az események, ezért kellett szakítanom a kormány­ nyal. Éppen azért, mert ez a forradalom a mi forradalmunk. Sem a veze­ tőknek, sem a fegyveresen harcolóknak semmi bántódásuk nem lesz a for­ radalomban való részvételért, de ennek ellenében azt kell kérnem, hogy hagyjanak fel az ellenállással, támogassuk a kormány erőfeszítését a rend helyreállítására. Kovács János küldött nyíltan, őszintén a következő kérdést tette fel: - Miniszterelnök úr, Ön bizonyára tudja, hogy a magyar nép bizalmát nem ön, hanem Nagy Imre bírja, hajlandó-e ön Nagy Imrének a miniszterel­ nökséget átadni és vele együtt dolgozni? - Igen, - mondta a miniszterelnök - tudom, hogy a magyar nép bizalmát Nagy Imre bírja, Nagy Imre kommunista, mi ma is bizalommal vagyunk iránta. Egyedül ő fosztotta meg magát a miniszterelnökségtől, amikor a jugoszláv követségre menekült, amint menedékhelyét elhagyja, visszatér a parlamentbe, azonnal hajlandó vagyok helyemet neki átadni. - Miniszterelnök úr - kérdezte tovább e sorok írója - elismeri-e ön a több pártrendszert és hajlandó-e a volt négy koalíciós párt részvételével szabad választásokat tartani? - Rákosiék a legnagyobb bűnt akkor követték el, amikor a koalíciós part­ nerpártokat feloszlatták és ezzel a szocialista demokrácia sok hívét elidege­ nítették. A mai nehéz helyzetben a kommunista párt egyedül nem vállal­ hatja a felelősséget, feltétlenül be kívánjuk vonni a kormányba a többi pártok képviselők is és ezzel a Rákosiék által elkövetett legsúlyosabb hi­ bát is jóvátesszük. Am i a választásokat illeti csak egylistás választást tart­ hatunk, mert egy szabad választás esetén kétségtelenül a polgári pártok győznének, ezek a pártok pedig hazánkat kiszakítanák a szocialista tábor­ ból és átvinnék az imperialista táborba. Ezt pedig mi nem engedhetjük meg. A kommunista párt nem engedheti meg, hogy hazánk szocialista v ív ­ mányai veszélybe kerüljenek, éppen e veszély fennállása miatt kellett most is akcióba lépnünk. - Válaszolta a miniszterelnök nekem, a Kisgaz­ dapárt küldöttjének. - Mi a miniszterelnök úr véleménye az ország semlegességéről? - tette fel Kovács János az újabb kérdést. - Tudom - felelte K ád ár - , minden nép álma, vágya a semlegesség, ter­ mészetes, hogy a mi népünknek is ez a legfőbb vágya. A nemzetközi hely­ zet azonban olyan, hogy mi nem lehetünk semlegesek, mi a szocialista tá­ borba tartozunk, ezt kell erősítenünk és nem gyengíteni. - És mit kíván miniszterelnök úr tenni a forradalom legfőbb követelésé- 70 �nek érdekében, hogy a szovjet csapatok hagyják el az ország területét? hangzott a következő kérdés. - Forradalmunk egyik legfontosabb követelménye kétségtelenül a szov­ jet csapatok kivonása, az ország szabad, független fejlődésének biztosítása. A múltban a szocialista államok egymásközti viszonyában is súlyos hibák történtek, mint ahogy ezt a szovjet kormány október 30-i nyilatkozata is elismeri. A jövőben nem történhetik meg, hogy más országok beleavat­ kozzanak országunk belügyeibe. Am íg a szovjet csapatok hazánk területén állomásoznak, addig népünk nem hiszi el, hogy függetlenek vagyunk, ezért már most kijelenthetem, hogy amint az országban a rend és a nyugalom helyreállt, a szovjet csapatok azonnal el fogják hagyni az országot, erre a szovjet kormánytól igéretet kaptam - válaszolt K ádár János. - Többek között megígérte a miniszterelnök, hogy október 23-a nemzeti ünnep lesz és hogy a jövőben március 15 -ét is így fogják ünnepelni, a rádióban újra megszólal a déli harangszó és ezután az iskolában megint ez egyes lesz a legjobb osztályzat. Ezután is riporterek vettek körül bennünket és nyilatkozatot kértek. Csak hárman hallgattunk: Kovács János, Vincze József és én. Minket nem elégí­ tett ki a miniszterelnök válasza, hiszen a forradalom legfontosabb követe­ léseinek teljesítését megtagadta. - Igaz nem tehetett mást. Lehetett érezni hangján, a beszédén, a magatartásán, hogy ő igazán egyetértett N agy Im­ rével, de nem követheti őt. K ádár János eszköz volt. A körülmények között csak az ő személye illett be a Szovjetunió tervébe. A szátlini erők­ nek, csak a forradalommal álcázva lehetett levernie a forradalmat és erre a célra csak egy személy volt alkalmas, K ád ár János. Tagja volt a N agy Imre kormánynak, ő volt az újjászervezett párt főtitkára, a forradalmi eseményekkel sodródott egészen november 3-áig, tehát forradalmár volt és egyben vonalhű, a kommunista érdekeket, az ország érdekei elé helyező politikus. Salgótarjánba érkezve a legrészletesebben bszámoltunk a Munkás-pa­ raszt Forradalmi Tanács kezében levő megyei újságban a tárgyalásokról. A beszámoló tárgyilagos volt. A munkástanácsok, a forradalmi bizottságok a beszámolót ismertették a munkásokkal, az eredménnyel azonban elégedet­ lenek voltak, ezért elhatározták, hogy tovább folytatják küzdelmüket a forradalom vívmányainak megvalósításáért. Az általános felfogás az volt, hogy a Kádár-korm ánnyal, mint reális ténnyel számolnunk kell, ám a ma­ gyar munkásság, a magyar nép támogatására, elismerésére csak akkor szá­ míthat, ha teljesíti a forradalom követeléseit. A megyében a sztrájk teljes volt. A munkások, hogy az üzemeket őrizzék, bementek ugyan a munkahe­ lyeikre, de nem dolgoztak. A Megyei Munkás Forradalmi Tanács tehetet­ len. Közben Budapestről segítségünkre megérkeznek a kormányküldöttek. Először próbálják maguknak megnyerni a Megyei Nemzeti Bizottságot, amikor ez nem sikerül, rágalmakkal próbálják lejáratni tekintélyét, azzal vádolják, hogy halállistát állított össze. Senki nem hisz nekik. Nem volt más hátra, mint együttműködni a Megyei Nemzeti Bizottsággal. November 1 3-án küldöttgyűlést hívtunk össze az Acélgyárba, ahova a Megyei Nemzeti Bizottság a megyei tanácsról kiszorultan székhelyét áthe­ lyezte. A küldöttgyűlésre meghívtuk a Munkás-paraszt Megyei Tanács ki­ küldöttjeit, akik Mrázik János elnök és Andó Géza volt párttitkár által képviselték magukat. A küldöttgyűlés, amelyen mintegy kétszázan vettek 71 �részt egyhangúlag az október 30-án törvényesen megválasztott Megyei Nemzeti Bizottság mögé állt. Nem ismerte el a M rázik-féle bizottságot. A küldöttek szenvedélyesen támadták a Kádár-korm ányt, de hasonló hangon szóltak a kormány megyei küldötteihez is. A tárgyalás alatt, miu­ tán világossá lett, hogy megegyezésre nem került sor, egy jól felszerelt nemzetőr egység H adady Rudolf parancsnokságával, e sorok írójának ta­ nácsára és vezetésével elindult, hogy a megyei tanács épületét birtokba ve­ gye. Amilyen váratlanul ért 5-én minket a támadás, ugyanolyan váratlanul érte a kádár huszárokat is, most. Egyetlen lövés nélkül adta meg magát a kapuőrség, valamint az épületben talált alakulat. Az épület őrségét lesze­ relték majd fegyver nélkül szélnek eresztették. Megismétlődtek a november 6-án reggel történtek, de most a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanács tagjai nem tudtak az épületbe bemenni. A megye megmozdulására, a kül­ döttek erélyes fellépése ellen az önmaga választotta Megyei Munkás-pa­ raszt Forradalmi Tanácsnak nem volt orvossága. A hatalom megint telje­ sen a kezünkbe került. Átvettük a rádió, az újság irányítását. Balassa­ gyarmatról katonai erősítést kértünk, újra szerveztük a nemzetőrséget. Az Acélgyár fegyveres egységet küldött a határra, hogy a szlovákiai, fegyver­ rel felszerelt funkcionáriusok hazatérését megakadályozza. Erre ugyanis a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanács karhatalmi alakulata már min­ den előkészületet megtett: harminchét főből álló egységet küldtek a határ­ ra, Ipolytarnóc községbe - a szlovákiai segítségre feltétlenül szükségük volt. Ipolytarnócon leszerelték a helyi nemzetőrséget. De abban bízva, hogy a határőralakulat szövetségesük, őket nem szerelték le. Amint a község lakos­ ságának, valamint a községi Nemzeti Bizottságnak tudomására jutott, hogy milyen alakulat tartózkodik a faluban, azonnal érintkezésbe lépett a határ­ őrség forradalmi bizottságával. M aga a falusi lakosság is mozgolódni kez­ dett, fegyvert követelve a határőrség elé vonult. Az épület emeleti ablaká­ ban akkor megjelent egy határőr és elkiáltotta magát: - Aki magyar, fegyverbe! Piszkos kommunisták menjenek haza! - És ezzel egy sorozatot engedett a levegőbe. A tömeg nekirontott a kapuban álló karhatalmi őrnek, fegyverét elvették, leütötték majd benyomultak a laktanyába, a határőrök pedig felnyitották a fegvverraktárat. A fegyverhez jutott tömeg azonnal lőni kezdte azt a termet, amelyben a karhatalmisták voltak. Ellenállásra nem maradt idejük, de bátorságuk sem volt hozzá. E l­ menekültek. Az összetűzésnek egy halálos áldozata volt, életét vesztette egy karhatalmista. (V. ö.: Bozó G yula írását a 74. old., a szerk.) November 14-ét írtunk, de a megyénkben K ádárék nem tudtak beleszól­ ni az eseményekbe, nem tudták a kezdeményezést magukhoz ragadni, vé­ dekezésbe szorultak - szovjet segítség nélkül akartak rendet teremteni a megyében, a nyugalmat helyreállítani, a munkát beindítani. Elhatározták tehát, hogy karhatalmi alakulatokkal megszállják Salgótarjánt. A támadás időpontját mégis úgy szervezték, hogy ugyanarra az időpontra a szovjet alakulatok is a városba érkezzenek. A hatalomátvétel dicsőségét, erkölcsi sikerét maguknak akarták biztosítani, de a kudarcra is felkészültek, ezért állapodtak meg abban, hogy a szovjet alakulatok november 16-án délután érkezzenek Salgótarjánba. A Megyei Nemzeti Bizottság, az acélgyári alaku­ latra bízta a város védelmét. 72 �Az acélgyári nemzetőrség katonai vezetői elhatározták, hogy megelő­ zik a karhatalmisták támadását és felszámolják Bocsárlapujtőn a karhatal­ mi alakulatot. Teherautón indultak a Salgótarjántól északnyugatra fekvő Bocsárlapujtő felé. Karancsalján leszálltak és a szántóföldeken csatárláncba felfejlődve közeledtek Bocsárlapujtő felé. Bocsárlapujtő előtt vették észre, hogy a kar­ hatalmisták is harcra készen, szintén csatárláncba fejlődtek a patak töltése mögött. A két alakulat farkasszemet nézve állt egymással szemben. Egyik fél sem akarta a támadást megkezdeni, egyik fél sem akarta a vérontásért a felelősséget vállalni. Mindkét oldalról tárgyalást kezdeményeztek. A M e­ gyei Nemzeti Bizottság dr. Magos Ferenc ügyvédet az acélgyár jogi előadó­ ját és Szabó István rendőr őrnagyot küldte a tárgyalásra. Tárgyalás köz­ ben érkezett a hír, hogy a szovjet alakulatok megérkeztek Salgótarjánba. Az acélgyári fegyveresek most már fontosabbnak tartották a gyár védel­ mét, mint a karhatalmistákal való harcot és ezért visszavonultak a gyár területére, ám a karhatalmisták sem tartották már szükségesnek a város el­ foglalását, hiszen a város feletti hatalom az ő kezükbe került. Minket elégtétellel töltött el a tudat, hogy a helyi kádár huszároknak a szovjet csa­ patokra volt szükségük ahhoz, hogy a megyében a hatalmat visszaszerez­ zék, bár azt maguknak biztosítani még így sem tudták. Igaz, nekünk a szovjet csapatok árnyékában kellett tovább küzdenünk a forradalom esz­ méinek győzelméért. A M agyar Nemzeti Bizottság mögött ott állt a nép, a Megyei Munkás­ paraszt Forradalmi Bizottság mögött pedig a szovjet fegyverek. Így egy kényszerű együttlét keletkezett: két hatalom együttélése. Alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez... (Folytatása következő lapszámunkban.) 73 �BO ZÓ G Y U L A Az ipolytarnóci tragédia (1956 november 14.) Nógrád megye legészakibb csücskében, Ipolytarnócon 1956. november 14-én, a déli órákban olyan tragédia játszódott le, melynek hátterét, előzményeit és összefüggéseit ma is homály fedi. Mindez tíz nappal a november 4-i fordulat után történt, olyan időszakban, mikor a hatalom kérdése még nem dőlt el Nógrád megyében sem. A fordulatokkal teli napok után lényegében „kettős hatalom” alakult ki, amelyről többé-kevésbé tudta mindenki, hogy nem lehet hosszú életű. A K Ö ZSÉG Ipolytarnóc önálló tanácsú község a szécsényi járásban. Lakóinak száma: 850 fő. Határállomás Losonc felé. Az itt állomásozó őrs akkor is a balassa­ gyarmati határőrterület alárendeltségébe tartozott. Az őrsparancsnok Moron­ csin ]ános főhadnagy volt. Október 23-án éjjel - a budapesti események ha­ tására - 6 főt a fővárosba vezényeltek, akik csak november 1 -én tértek vissza Ipolytarnócra. Ezt követően az őrsön megalakult a Forradalmi Katonai Tanács vezérkara. Titkára Takács Sándor őrvezető, az elnök Moroncsin János főhad­ nagy lett. A forradalmi katonai tanács és az ipolytarnóci községi forradalmi tanács közötti összekötő pedig Kiss Ferenc tartalékos törzsőrmester. Körülbelül ezzel egy időben Moroncsin János őrsparancsnok, Juhász Lajos ha­ tárőr főhadnagy - az események idején ezredes - a balassagyarmati határőrte­ rület hadtápfőnökének parancsára a község lakosaiból „önkéntes határőröket” szervezett, akik a községben alakult nemzetőrség mellett léteztek és tevékeny­ kedtek. A falu október 27-én mozdult meg első alkalommal. A budapesti események hatására felvonulást szerveztek, s megalakították a községi forradalmi taná­ csot. Ennek vezetője november 3-ig Telek Gyula, majd Vermes Miklós lett. Rendszeres kapcsolatot tartottak fenn ezek után az őrsön alakult forradalmi katonai tanáccsal. November 4-én Vermes Miklós a templom előtt „összetar­ tásra felhívó” beszédet tartott, s a szolgálatot adó önkéntes határőröket fel­ szólította, hogy eligazítás céljából ebéd után menjenek a laktanyába. Arra a helyre, amely néhány nap múlva egy emberélet kioltásának megdöbbentő szín­ terévé válik majd. S E G ÍT S É G K É R É S ÉS S E G ÍT S É G N Y Ú JT Á S A segítségkérés szlovák részről 1956. november 10-én érkezett a nógrádi kommunistákhoz, ahhoz a csoporthoz, amely november 5-éről 6-ára virradó éjszaka a megyei tanácson átvette a hatalmat. Nyilvánvalóan a korábbi segít­ ségadás viszonzásáért. Korábban ugyanis a szlovákiai kommunisták - köztük jelentős számban magyarok - élelemmel, üzemanyaggal és fegyverrel támogat­ ták a Salgótarján környéki kommunista erőket. Szlovákiában - Losoncon és 74 �Besztercebányán - nyomtatták az Új Szót, amely szintén ezt a csoportot támo­ gatta. A szlovák kérés lényege az volt, hogy biztosítsák Ipolytarnóc és Nógrádszakál között, a mintegy húsz kilométernyi szakaszon magyar területre át-, majd visszakanyarodó szlovák szénszállító szerelvények zavartalan útját; állít­ sanak őröket a vasútvonal mentén, védjék meg a szállítmányt az arra kószáló fegyveresektől, akik már eddig is több akciót hajtottak végre a vasúti szerel­ vények ellen. (Állítólag a mozdonyokon levő vörös csillag irritálta őket, ezért tüzeltek volna az elhaladó mozdonyokra, szerelvényekre.) A kéréssel kapcsolatos döntés nem könnyen született meg. A vezetők hoszszan tanakodtak. Többen az ellenzők közül arra hivatkoztak, hogy Salgótarján­ ban is nehéz a helyzet: az acélgyári munkástanács nemcsak létezik, de aktív is. Körülbelül nyolcvanfős fegyveres egységgel rendelkezik, s ellentámadás vár­ ható részükről a hatalom visszaszerzésének érdekében. Az üzemek - a bányák és a gyárak - pedig nem dolgoznak, nincs termelés, nincs élet. Ilyen körülmé­ nyek között az erők Ipolytarnócra történő átcsoportosítása gyengítené a megye­ székhelyen és annak környékén saját helyzetüket. A segítségadást azonban még­ sem lehetett visszautasítani. Már csak a további jó kapcsolat fenntartása érde­ kében sem. A pozitív döntésnek még aznap meg kellett hát születnie: harminchét ember menjen Ipolytarnócra, a lapujtői karhatalmi egység embereiből. És még azon a napon, Rozgonyi Sándor tüzér főhadnagy, a lapujtői karhatalmisták vezetője­ ként Ipolytarnócra érkezett. A cél a tájékozódás és a csapat berendezkedésé­ nek, elhelyezésének előkészítése volt. Rozgonyi hamar átlátta az ottani helyzetet. Azt tapasztalta, amint máshol, itt is megalakult és tovább működik a forra­ dalmi tanács és a nemzetőrség. Az emberek többsége várakozó álláspontra helyez­ kedett. Egy tényezőt azonban ő sem vett kellőképpen figyelembe, mégpedig azt, hogy a községben ott állomásozik a fel fegyverzett határőrség. Ez kétségkívül hiba volt, ami a későbbiek során súlyos következményekkel járt. A határőrök nagyobb része igen aktív tevékenységet folytatott október 23-a után. Jó kapcsolatot építettek ki a lakosság tevékeny elemeivel, részt vettek az események, az emberek gondolkodásának irányításában. Tekintélyüket nagyobb tájékozottságuk, jobb informáltságuk révén is növelni tudták a falu lakói előtt. Ellátták fegyverrel a nemzetőröket, akik a határőrség harci eszközeivel vállu­ kon rótták a falu utcáit. Rozgonyi főhadnagy megérkezése után négyszemközt tárgyalt az ipolytarnóci őrs parancsnokával, Moroncsin Jánossal. Közölte vele, hogy az őrsön karhatalmista egységet szándékozik elhelyezni, melynek feladata a községen átha­ ladó szlovák vasútforgalom biztosítása lesz. Egyben határozottan követelte: a nemzetőröknek nevezett önkéntes határőröket rövid időn belül szereltesse le, mi­ vel néhány napig a helyszínen a karhatalmisták fogják a rendet biztosítani, s így a nemzetőrökre ezt követően nem lesz semmi szükség. Moroncsin, Rozgonyi Sándort megértéssel fogadta, magatartása nem volt sem elutasító, sem gyanakvó. Sőt, a laktanyában a karhatalmisták részére szállást és étkezést is biztosított, beosztottjait pedig, barátságos viszony kialakítására szólí­ totta fel a lapujtői karhatalmisták iránt. A fegyvereket is beszedette másnap, de csak a civilektől. A határőröknél ott maradtak a fegyverek, mert értük az őrs politikai vezetője kezességet vállalt. * A karhatalmi egység 1956 november 12-én, hétfőn a reggeli órákban in­ dult útnak Ipolytarnócra. A csoport írásbeli megbízatást vitt magával. 75 �MEGHATALM AZÁS A Nógrád Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Bizottság Karhatalmi Parancs­ noksága a jelen sorok felmutatóját felhatalmazza, hogy N ógrádszakál és Ipolytarnóc közti vasútvonalat karhatalmilag biztosítsa. A kar­ hatalmi egység a Nógrád megyei Munkás Karhatalmi Alakulat részlege. Kérjük a vasút dolgozóit, hogy a bajtársakat munkájukban a legmesszebbmenőkig tá­ mogassák. Salgótarján, 1956. november 12. Borsos Pál alezredes, a Nógrád megyei munkás karhatalmi egység parancsnoka Az egység félórányi út után Litke központjában élesen jobbra kanyarodott. Ä meredek hegy után a nyárfákkal szegélyezett egyenes úton a vasúti átjáró­ hoz érkezett. Nem volt lezárva a sorompó, áthaladtak a síneken, s máris a köz­ ség előtt álltak: a lustán elnyúló Ipoly-völgy közepén. Előttük a szűk közpon­ ti tér, jobbra a temető, balra a furcsán torz építmény, a többszintes határőrlaktanya. Ablakai a temetőre és a három utcát összegyűjtő térre bámultak. Háromszintes épület lenne a laktanya, ha „szintnek” lehetne nevezni középen azt az ég felé szökő egyablakos galambdúcot. Magas vaskerítés az illetéktele­ nek ellen. Belépni csak szűk kapun lehetett a laktanyába. Az épület néma belenyugvással fogadta be a mogorva embereket, akik rövid idő alatt elhe­ lyezkedtek a szűk helyiségekben. A T A N Á C SH Á Z Á R Ó L IN D U L T Az ipolytarnóciáknak nem tetszett a lapujtőiek jelenléte, Már csak azért sem, mert őket az egészről nem kérdezte, s nem tájékoztatta senki. „M it akar­ nak ezek itt, miért nem mennek haza?” - kérdezgették egymástól a falu la­ kói. Illetéktelen beavatkozásnak tartották az egészet, amely saját életük, a kö­ zösség szuverenitását sérti. A közhangulat érzékelhető romlásának hatására másnap, november 13-án, Moroncsin és Rozgonyi a tanácsházára ment, hogy bizonyos kérdéseket tisz­ tázzanak. Először is Salgótarjánba telefonáltak: az őrsparancsnok a karhatalmisták érkezésének okát tudakolta. Salgótarjánban természetesen tudtak az ipalytarnóci akcióról, s megnyugtatták az aggódó parancsnokot: az egység va­ lóban „vezénylés által” került Ipolytarnócra. A parancsnok megnyugodott, a helyi lakosok azonban nem. Ellenségesen fogadták a telefonbeszélgetés eredményének közlését, s a karhatalmistáknak a községből való kiűzését követelték. Volt, aki „csirkefogó kommunistáknak” ne­ vezte őket. A községi forradalmi bizottság jelenlevő tagjai pedig határozottan fogalmaztak Rozgonyi Sándornak: - Hagyják el a falut, minél előbb. - A mi megbízatásunk - válaszolta Rozgonyi - a vasútvonal biztosítására szól. Nem avatkozunk a falu ügyeibe. - Ha így van, akkor követeljük, hogy adjanak a falu nemzetőrségének megint fegyvert és semmisítsék meg a leszerelési parancsot! - Ez ellen nincs kifogásom, de a fegyver nem játékszer. Holnap adjanak át egy listát 15-20 főről, akik számára fegyvert kérnek, mi megvizsgáljuk, és ha megfelelőek, elismervény ellenében felfegyverezzük őket. Enélkül azonban egyetlen töltényt sem adhatok senkinek! 76 �A tanácsházon hosszan elhúzódó tárgyaláson megegyezés azonban mégsem született. November 14-én a karhatalmisták reggeli feladata a csehszlovák szerelvény biztosítása volt. Ők is úgy tudták, hogy ez az utolsó feladatuk Ipolytarnócon. Salgótarjánból ugyanis értesítést kaptak, hogy vonuljanak vissza Lapujtőre: acélgyári akció várható a falu ellen, oda kell összevonni az erőket. S valóban az utolsó szerelvényt biztosították november 14-én! Még délelőtt végeztek, s Rozgonyi öt társa a falu felé igyekezett. A gép­ kocsit akarták megvárni, amelyik értük jön; összeszedi, s hazaviszi őket. A falu szélén találkoztak az egyik törzsőrmesterrel, akit a falu forradalmi taná­ csa az események alatt alhadnaggyá léptetett elő, s aki nyájasan fogadta ebédre invitálta a laktanyába őket: - Már biztosan éhesek, ugye? Menjenek be a laktanyába ebédelni! Na­ gyon finomat főztek ma! A hat ember összenézett s szó nélkül elindult a laktanyába. Ebéd előtt kényelembe helyezték magukat, letették fegyverüket és enni kezdtek. * A tanácsháza reggel óta felbolydult méhkashoz hasonlított. Többen egyene­ sen a kocsmából érkeztek. Az emberek az épületet valósággal ostrom alatt tartották. Ki-be jártak, híreket hoztak és vittek, uszítottak és csillapítottak. - Mit tétovázunk? Menjünk, kérjünk a határőrségtől fegyvert és kergessük ki őket innen. Megint jönnek és lesöprik a padlásunkat! Gyerünk, űzzük el őket a falunkból! - Ugyan, - próbáltak csillapítani a meggondoltabbak - itt van értük az au­ tó és délután mennek. Ezt a pár órát már kibírjuk! Ha nem lesznek itt, me­ gint úgy lesz, amint nekünk tetszik! Mikor már-már úgy tűnt, hogy a leghevesebbek is hajlanak a szóra, belé­ pett az egyik helybeli lakos, Gál József: - Na, most már a tétovázásnak semmi helye! Bementek a laktanyába, ebé­ delnek. Most rajtuk lehet ütni! Gyertek! - Ugyan, minek bántanánk őket, úgyis mennek nemsokára - szólalt meg ismét egy józanabb hang. Újra vitatkozni kezdtek. Vita közben toppant be Takács Sándor határőr őrvezető: - Jöhetnek, mert én már mindent megszerveztem! A karhatalmisták az ebédlőben tömik a kendőjüket, én meg használhatatlanná tettem a fegyverei­ ket. Ha mégis lövöldözésre kerülne sor, én ott leszek: felmegyek az emeletre, és a legalkalmasabb pillanatban lövéssel jelt adok! Ha ellenállnak, én durrantom le őket az ablakból. Jöjjön mindenki! Közben Vermes Miklós is a tanácsházára érkezett: - Elmentek-e már a karhatalmisták? - kérdezte. - Nem. - Akkor indulás a laktanyába! Menet közben arról beszélt az embereknek, hogy át fogják venni a lakta­ nya irányítását. (Később az terjedt el róla, hogy a karhatalmisták távozása után az őrs parancsnoka akart lenni.) Körülbelül húszan indultak el, mire a laktanya elé értek, lettek ötven-hatvanan. 77 �A LAKTA N YÁ N ÁL Az ebédelő karhatalmisták a nagy zajra figyeltek fel. A tömeg forrt, morgott. Rozgonyi gyorsan felállt, s megindult a tömeg felé. Találkozott Vermes­ sel és a zajra, lakásából elősiető Moroncsin János főhadnaggyal, a határőrs parancsnokával. Rozgonyi megkérdezte az emberektől: - Mondják meg, mit akarnak? - Fegyvert! - Megmondtam az este is, hogy adunk fegyvert, de hozzanak névsort! Most is azt mondom, amit az este. Amennyiben olyan névsor lesz összeállítva, amelyből kitűnik, hogy kinek a kezébe kerül elmenetelünk után a fegyver, ak­ kor lehet csak szó eltávozásunkról, s ismét a község lakosai által adott fegy­ veres szolgálatról. Ebben a pillanatban megjelent az emeleti ablakban egyik társával Takács Sándor, s a bal szárny utolsó kinyitott ablakából lekiabálta: - Ne alkudozzatok vele, elég volt 12 évig a dumából! K i kell őket zavar­ ni a faluból. Tarnóciak, fegyverbe! És géppisztolyából egy sorozatot engedett a levegőbe. Erre a kapuban őrt álló lapujtői Rusz Gyula karhatalmistát a tömegből hárman hátulról megtámadták és lefegyverezték. A tömeg benyomult a fegy­ verraktárba, ahonnan a golyószórók kivételével mindent elhurcoltak. Moroncsin főhadnagy közben felrohant az emeletre, hogy parancsnoki szó­ val hallgattassa el Takácsot. Takács azonban a szobába lépő parancsnokára szegezte géppisztolyát, és rákiáltott: - Fel a kezekkel! Én már kommunistákat nem szolgálok! A tarnóci emberek ezalatt már visszamentek az utcára, és ekkor lövések dördültek. A karhatalmisták is kijöttek a laktanyából, és menekülni kezdtek. Vermes még odakiáltott Rozgonyinak: - Meneküljön, mert baj lehet! A főhadnagy el is indult a laktanyaudvar kerítése mellett, közben pattog­ tak körülötte a golyók. Egyszerre csak hallja, a háta mögött: - Bátyám gyere vissza értem, mert meglőttek! - Albert Pál volt, az utolsó elvonuló. Azonnal visszafordult, s indulni akart, de rákiáltottak: - Ne merjen közelebb jönni! Egy lépést se! Maga is úgy járhat! Fegyvercsövek meredtek rá. Megállt s tehetetlenül nézte a földön fekvő unokatestvérét. - Csábi Károly menjen oda! Őt ismerjük, a lapujtői malomból! Csábi, már szintén menekülni akart, de azonnal a sebesülthöz ment, akinek arca közben egyre fehérebbé vált. Csábi erőt vett magán, s Vermes segítségé­ vel bevitték bajtársuk tehetetlen testét a szemben levő házba. Telefonáltak au­ tóért, orvosért. A litkei orvos nem volt otthon, végül egy állatorvos kötözte be a vértől patakzó sebet. Majd autóba tették. A gépkocsivezető eszeveszetten robogott vele a tarjáni kórház felé. Hiába. Albert Pál szeme az úton örökre lecsukódott. * Úgy mondják: anyja messziről látta a Lapujtőn keresztülszáguldó autót. Egészen a falu határáig üldözték a karhatalmistákat, akik Litke felé me­ nekültek. Az üldözők az országút mellett - kihasználva a terep természetes adottságait - védelemre rendezkedtek be. Határozott szándékuk volt, ha a karhatalmisták visszatérnek, felveszik ellenük a harcot. 78 �Takács Sándor egy golyószóróval érkezett a vasúti átjáróhoz, ahol L itke irá­ nyában tüzelőállást foglalt el. Körülbelül egyórányi várakozás után az ország­ határra ment, ahol nyomatékosan figyelmeztette a csehszlovák vámőröket, hogy további értesítésig semmiféle vonatot nem engedhetnek át magyar területre. * Moroncsin János őrsparancsnok két embert küldött a litkei útra, majd uta­ sítást adott Kiss Ferenc tartalékos törzsőrmesternek, hogy újra szerelje fel az önkéntes határőröket. Közölte továbbá, hogy szállásuk ott lesz, ahol eddig a karhatalmistáké volt. Az önkéntes határőrök közé az esemény résztvevői közül többen azonnal beléptek. * A menekülők a litkei úton találkoztak azzal a teherautóval, melyet értük küldtek. A gépkocsi már félig megtelt, a más helyeken tartózkodó, szolgálatot teljesítő karhatalmistákkal, akiket eddig összeszedett a kocsi sofőrje. Amikor megtudták, hogy mi történt, parázslóvá lett a hangulat: menni akartak a falu ellen. Csitítani kellett őket. Végül is az győzte meg őket, hogy azonnal haza kell indulni, mert a falujuk veszélyben van. * Az egyik karhatalmistát, Csábi Károlyt a tarnóciak a laktanya pincéjében tartották fogva. A sebesült elszállítása után zárták oda. Később Szécsénybe, majd Balassagyarmatra vitték. Bíróság elé akarták állítani, gyilkosság vádjával. * Az udvaron többen összegyűltek. Civilek, katonák egyaránt. Az eseménye­ ket vitatták: - K i lőhette le a karhatalmistát? - kérdezték többen is. A későbbiek során, meg nem erősített információ szerint maga Takács Sándor vállalta ott magára a tettet, sőt, még dicsekedve mondta: - Én! Hallottam, hogy ki akarja nyírni Kiss forradalmi alhadnagyot, lát­ tam, hogy zsebéből kézigránátot akar kihúzni és odasóztam neki... * Moroncsin János, másnap, november 15-én beteget jelentett, és ettől kezdve a lakásán tartózkodott. Négyökrü István határőr hadnagyot, a politikai helyet­ test bízta meg a parancsnoki teendők ellátásával. Négyökrü a parancsnoksá­ got nem tudta azonban átvenni, mert Vermes Miklós megakadályozta abban. Azt mondta: - „...már nem vagy parancsnok, már nincs semmi szavad. Itt én vagyok a parancsnok. Tizenkét évig kulák voltam, elnyomtak. É rezzed most te is az én helyzetemet!” - Négyökrü Istvánnak még azt sem engedte meg, hogy Balas­ sagyarmatra telefonáljon. Ő maga hívta fel Juhász alezredest, aki azonban nem őt, hanem Kiss Ferenc törzsőrmestert bízta meg a parancsnoki teendők ellátá­ sával. Kiss a megbízatást elvállalta, így november 1 8-ig ő volt az őrsparancs­ nok, amikor is azt tőle Négyökrü végül átvette. Az önkéntes határőrséget, valamint a nemzetőrséget november 27-én a Szécsényből jött rendőrök felszámolták Ipolytarnócon. * A gyilkos tett után némaság, mozdulatlan csend ült hosszú ideig a falun. A tüntetésben részt vevők kijózanodtak, és lapultak. Nem tudták elképzelni, mi lesz ezután, milyen következményekkel számolhatnak. 79 �Sokan sajnálták az áldozatot Ipolytarnócon is. A hangulat általánossá vált; - „ E zt azért nem kellett volna” - mondogatták. Leginkább az asszonyok értettek meg az ismeretlen lapujtői anya fájdalmát, aki egyetlen fiát veszítette el ezen a borongós novemberi délelőttön. AZ ÁLD O ZAT Ki volt Albert Pál, az 1956-os őszi események szereplője, a december 8-áig tartó időszak egyetlen Nógrád megyei áldozata, halottja, a továbbszolgáló tizedes. Albert Pál (Gyula) 1929-ben Bocsárlapujtőn született. Apja csendes beszédű ember volt. Asztalosként dolgozott a zagyvai rakodón. Anyja Bozó Veronika, e sorok írójának rokona, hatgyermekes igen szegény családban nőtt fel. A szülők cselédeskedtek, vándoroltak egyik földbirtokról a másikra. Lapujtőre a század elején kerültek, mikor a község birtokosához, Mocsáryhoz „szegődtek” . A családfő juhász volt, elesett az első világháborúban, Így a családi háztartáshoz, valamint a fiatalabb testvérek neveléséhez anyja mellett Veronikának is jelentősen hozzá kellett járulnia. * Albert Pál Lapujtő ,,Kómárom” -nak nevezett részében, egy többcsaládos fa­ lusi udvaron nőtt fel, amely hosszú volt és keskeny. Végében a kert szerényen belesimult a Kisderec sk e sűrű akácosába. Lakásuk mindössze két helyiségből állt. Tornácáról messzire lehetett látni. * Talán azért, mert egyedüli gyereke volt szüleinek, azt csinálhatott, amit akart. Csavaroghatott, nem kellett sohasem beszámolnia az eltöltött napról. S ehhez mindig akadtak pajtások, ritkán volt egyedül. Sorsával mégsem volt elé­ gedett. Nyugtalan, ideges természetet örökölt. Anyjához gyerekkorától kezdve közelebb állt. Vele bensőségesebb viszonyban volt. Ködös őszi, vagy zimankós téli estéken az anyja mesélt neki. Legtöbbször egyszerű történeteket mondott, később a Cserhát vad regényes hegyei között el­ töltött gyerekkoráról, s a juhászoknál gyakran megforduló szegénylegényekről, a betyárokról szóltak elbeszélései. * Az iskolát azonban végképp nem szerette, inkább a temetőben, vagy a kör­ nyező erdőkben csatangolt. Nem volt buta, mégis rossz tanuló mivoltával, tanulásellenességével hencegett. Bizonyítvánvosztáskor napokig nem ment haza, istállóban, vagy szénaboglyákban aludt. Értett a galambokhoz. Ha tehette, ze­ nélt, kedvenc hangszere a citera volt. Sokszor érezte úgy, ő azért van, hogy gon­ doktól mentes élete legyen e világban. Kenyérgondjai soha sem voltak; apja megkereste a bányánál a betevőt, s anyja is vállalt alkalmi munkákat. A val­ lástól nem sokat kapott. Azon, amit a paptól hittanórán hallott, csak neve­ tett. Vallási kérdésekben sem evangélikus apjától, sem katolikus anyjától meg­ felelő útmutatást nem várhatott, mélyen vallásos nagyanyja intelmeire pedig végképp nem hallgatott. Gyermekkorától kezdve, rendszeresen olvasott. Leginkább a ponyvát ked­ velte, de olvasott komolyabb műveket is. Azt vallotta: azért kell olvasni, hogy az ember elfelejtse bajait. Mindig szeretett ellentmondani, vitatkozni, gyakran csak magáért az ellent­ mondásért, a vita kedvéért. 80 �Gyötrődő, gyakran végletekben gondolkodó, akaratos természetű volt. * Elvégezte a hatosztályos elemi iskolát, az„ismétlő” -t, s megkezdte a „le­ venté" - t. Levente-oktatásra az iskolaudvaron kellett gyülekezni, s többnyi­ re ott is gyakorlatoztak, néha a falu határában, a hegyek és a dombok kö­ zött. A leventeoktató Salgótarjánból járt ki, hetente több alkalommal is. Ekkor már rendszeresen dohányzott, a „Honvéd” cigarettát kedvelte. A há­ borút megúszta, a faluból nem vitték el a leventéket nyugatra. E „mozgal­ mas” időszakban ő is elbújt, s úgy várta be a szovjet csapatokat. * A felszabadulást követően egyszerre „orosz” lett minden. Nagyszerű népnek tartotta az oroszt, egészen más fajtának, mint a magyart. A koalíciós időkben szívből szurkolt a kommunistáknak, sőt, nemsokára ő maga is belépett az M KP helyi szervezetébe. * Az átlagosnál alacsonyabb termetű, vékony csontozatú fiatalember lett belő­ le: arca vékony, arcbőre sápadt, orra tövénél két oldalt néhány szeplővel. Ha ideges volt, furcsán ejtette a szavakat. Kiáltozott és hadart, ilyenkor nem lehetett pontosan érteni, mit akar mondani. Élvezte az egész napos semmittevést. A nyári hőségben kiballagott a kert végébe, s ott az erdőszélen napozott. Erre azonban hamar ráunt, fehér bőre nem bírta a napot. Ilyenkor visszatért a házba kedvenc foglalatosságához; szétszedte, majd összerakta a vekkert. Szerette ezt a bonyolult szerkezetet. Az alkatrészeket kivette, órákig nézegette, majd újra visszarakta őket. Mindenki tudott már-már betegessé váló hobbijáról. Ezért kapta az „Ó rás” ragadvány­ nevet. Mindenki így ismerte a faluban: „Ó rás” . * Tényleges katonai szolgálatát R ecsken töltötte. Utána több helyen dolgozott Salgótarjánban, hosszabban nem tartott ki sehol sem. Aztán - élve az időszak nagy lehetőségével - ő is elindult: a megyei rendőrkapitányságra, kisebb be­ osztásba került, s futballozott ennek megyei első osztályú csapatában, a Sal­ gótarjáni Dózsában. Érdekesnek tartotta az egészet. Szívből tudott örülni a szakmai és a labdarúgósikereinek egyaránt. Rövid idő után azonban egyik csalódás a másik után érte, a játék nem ment neki a pályán, ezért visszake­ rült a lapujtői csapatba. Hirtelen haragú, türelmetlen volt most is, és robba­ nékony, máskor meg, mint egy túlérzékeny, kétségbeesetten durcáskodó kisgye­ rek. A z ötvenes évek szocializmusába beleszokott, de egyes vezetőkkel se­ hogy sem tudott kibékülni. Egyre inkább azt érezte, hogy valami megváltozott körülötte. * 1956 októberében otthon tartózkodott. Ekkor tizedes a salgótarjáni kiegé­ szítő parancsnokságon. Jólesett neki újra a gondtalan otthoniét. A politikára akkor kezdett jobban odafigyelni, mikor a faluban is felgyorsultak az esemé­ nyek. Az október 31-én megalakult községi nemzeti bizottságot nem tartotta sokra, s nem nagy jövőt jósolt neki. Minden eshetőségre gondolva, várakozó álláspontra helyezkedett. Néhány nap múlva utánajöttek. Mondták neki: „E l ne feledkezz arról, hogy 81 �kötelességeink vannak a rendszerrel, a szocializmussal szemben. Nekünk is, ne­ ked is.” Amikor unokabátyja és Mákos István is hívta, akkor véglegesen úgy döntött, velük megy. Először a pártszékház őrzésére osztották be Salgótarján­ ban, majd az Ipolytarnócra induló lapujtői csapathoz. Anyja nem akarta, hogy elmenjen, de ő nem hallgatott anyjára. Úgy gon­ dolta, akik hívják, azok a segítőtársai, azokra lehet számítani. Egyenruhában indult el otthonról. Utoljára. TÁRG YALÁS Az ipolytarnóciak letartóztatását több hullámban hajtották végre. Elsőként az emberöléssel gyanúsított Takács Sándort fogták el, 1956. november 29-én. Másodszorra (1957. január 29.) három főt, harmadszorra (1957. február 7.) két főt tartóztattak le. 1957. február 12., 14., 21-én öt, majd 1957. július 16an három, s végül hatodszorra (1957. október 19.) még egy főt vettek őrizetbe. A budapesti katonai bíróság részben nyílt, részben zárt tárgyalásait 1957. november 11-én kezdte meg és 1958. január 20-án fejezte be. E napon került sor az ítélethirdetésre is. A tárgyaláson összesen tizenöt vádlott szerepelt. Ebből tizenhármat „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” bűntettével, kettőt pedig annak vezetésével vádoltak. A két fő vád­ lottat „gyilkosság bűntettének kísérletiével. A katonai ügyész a tárgyaláson az I. rendű vádlottal, Takács Sándorral szemben a gyilkosság bűntette miatt emelt vádat később gyilkosság bűntettének kísérletére módosította, ugyanakkor Kovács Péter VI. rendű vádlott ellen gyil­ kosság bűntettének kísérlete miatt új vádat emelt. - Egyébként mindezt a BM határőrség ügyészségének 787/1957. számú vádiratával egyezően tartotta fenn. Valamennyi vádlottat bűnösnek találták. Valamennyi vádlottat börtönbün­ tetésre, mint főbüntetésre ítéltek, melynek tartama egy évtől életfogytig ter­ jedt. Mellékbüntetésként alkalmazták a lefokozást, mert „az elkövetett cselek­ mény jellegénél fogva méltatlanná váltak mindennemű rendfokozat viselésére” , a büntető törvénykönyvben felsorolt egyes jogoktól való eltiltást, továbbá „a törvény kötelező rendelkezésén alapuló” vagyonelkobzás kiszabását. A X. és a XV. rendbeli (Kiss József, Morócsin János) vádlottal szemben a büntetés le­ töltését a bíróság feltételesen felfüggesztette. Az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a Btk. 54. § (1) bekezdése alap­ ján beszámították. A III. rendbeli (Vermes Miklós) polgári vádlott és védője az 1958. május 20-án megtartott másodfokú tárgyaláson a bejelentett fellebbezéseket vissza­ vonták, így a nevezettel szemben az I. fokú ítélet jogerőre emelkedett. A tárgyaláson a bizonyító eljárást a vádlottak beismerő vallomásai, a vád­ lott-társak, az ismertetett nyomozati vallomások és egyéb iratok alapján foly­ tatták le. Több vádlott bántalmazásra hivatkozott a nyomozás során, az elébük tárt jegyzőkönyvben foglaltak láttán. Ennek ellenére a bíróság a nyomozás során tett vallomásokat figyelembe vette, mert azokat a tárgyalás egyéb adatai is tényszerűen alátámasztották. A tanúvallomások közül több, volt karhatalmista és két, volt határőr vallo­ mását vették elsősorban alapul. Figyelmen kívül hagyták a helyi tanács vb- 82 �titkárának ingadozó, bizonytalan állítását, valamint, rokoni kapcsolat miatt, az egyik asszony tanúvallomását. A tárgyaláson minden vádlott tagadott. Mind az L, mind a VI. rendbeli vádlott tagadta a gyilkosság bűntettének kísérletét. Az I. rendbeli vádlott, T a­ kács Sándor elismerte ugyan, hogy a géppisztolyból lövéseket adott le, de az­ zal védekezett, hogy a levegőbe lőtt. A II. rendbeli vádlott, Kovács Péter egy­ általán nem ismerte be a lövés tényét. Többen azzal védekeztek, hogy csupán a kíváncsiság vitte őket a laktanyá­ hoz, s nem volt szándékuk a karhatalmisták elleni akció. A tömeg között agitáló három személy azt hangoztatta, hogy a karhatalmistákat megtámadni szándékozó tömeg lecsillapítására mentek a tanácsházára, il­ letve a laktanya elé. Az újból beöltöztetett „önkéntes határőr” -vádlottak a parancsnok utasításá­ nak kötelező végrehajtására hivatkozva, nem tartották magukat bűnösnek. A bíróság egyik védekezést sem fogadta el, megalapozatlannak ítélte azo­ kat. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs büntethetőséget kizáró, vagy megszüntethető ok, s „a vádlottak bűnössége a tényállás alapján megállapít­ ható.” A védők azt erősítették, hogy a vádlottak cselekedete nem lehet a BHÖ t . pontjában foglalt állam elleni bűntett, hanem a BHÖ 98. pontjában szereplő és a 100. pont szerint büntethető, hatóság elleni erőszak. A karhatalmisták ugyanis nem a község rendjének fenntartására, hanem kizárólag a vasúti közle­ kedés biztosításának céljából érkeztek Ipolytarnócra. A bíróság a védők érvelé­ sét nem fogadta el. A karhatalom egysége ugyanis szerintük már az „ellenfor­ radalmat leverő” , azon túljutó, népi demokratikus államrend új fegyveres tes­ tülete volt, amely ott ezt a hatalmat képviselte. S ez teljesen független attól, hogy az adott helyen milyen konkrét feladatokat látott el. Az a csoportosulás pedig, amely a karhatalmisták elűzésére létrejött, azért állt szemben a karhatalmistákkal, mert az áj demokratikus államrend képviselőit látta bennük. Így a karhatalmisták elűzésére irányuló akció „az ellenforradalmi erőket juttatta ideiglenesen hatalomra, s így az a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt!” Társadalmi veszélyessége pedig mindenekelőtt ab­ ban rejlett, hogy 10 nappal a november 4-i fordulat után, ezek az erők Ipolytarnócon a hatalmat kézbe vehették. Különösen veszélyesnek minősítették Vermes Miklós III. rendbeli vádlott tevékenységét, aki messzemenően kihasználta a kulákszármazásából, a Horthyhadseregben betöltött tiszti mivoltából, iskolai végzettségéből származó előnyö­ ket, s most úgy látta, elérkezett az idő, a számára oly gyűlöletes népi demok­ ratikus államrend megdöntésére. Tekintélyét, emberek közötti befolyását így igaztalan célok és jogtalan előnyök megszerzésére használta fel. A büntetés kiszabásánál a bíróság elsősorban a cselekmény súlyos társadalmi veszé­ lyességét vette figyelembe. Súlyosbító körülményként értékelte az I. rendbeli vádlott, Takács Sándornál azt, hogy tettét, mint határőr őrvezető követte el. Az I. rendbeli (Takács Sándor), a II. rendbeli (Telek Gyula) és a III. rend­ beli (Vermes Miklós) vádlottaknál, még azt is, hogy a támadás egy ember, egy karhatalmista életének kioltásához vezetett. Súlyosbító körülménynek számított a XIII. rendbeli vádlottnál büntetett előélete, az idősebbeknél pedig az, hogy tekintélyükkel rossz irányba befolyásolták a tömeget és a fiatalokat. Enyhítő körülményként esett latba a büntetlen előélet, a család, a korábbi fegyelmezett munka, a beteg, eltartásra szoruló édesanya. 83 �SEM M I SEM T ISZ T Á Z Ó D O T T Albert Pál halálának körülményeivel kapcsolatosan ma is ellentmondásosak az információk és a vélemények. A jelenlevők nem egyértelműen és egybehang­ zóan mondják el az ott történteket. A szemtanúk nem látták át a gyorsan per­ gő események egészét, így csupán csak egy-egy részletet tudnak hitelesen fel­ idézni. Tény viszont, hogy Albert Pál 1956. november 14-ének délelőttjén gyil­ kosság áldozata lett. Albert Pál életének kioltásával kapcsolatos fő kérdés azonban - ki adta le a gyilkos lövést - a tárgyaláson nem tisztázódott egy­ értelműen. Mindössze két emberről bizonyították csupán, hogy fegyverét hasz­ nálta. Közülük is csak az egyik ismerte be a lövés tényét. Annyit, hogy „a levegőbe” lőtt. A tárgyaláson bizonytalanság érződött, amelynek magyarázata az lehet, hogy elég hosszú idő telt el az ipolytarnóci események és a tárgyalás megkezdése között. Tárgyi bizonyítékok alig kerültek nyilvánosságra, s a szemtanúk, akik jórészt maguk is aktív résztvevők voltak, nem beszéltek. Mai napig nem de­ rült fény arra sem, hogy miért éppen egyedül csak őt lőtték le Ipolytarnócon. Ezzel kapcsolatban csak feltevések vannak. Például az, hogy a menekülő csapat legvégén haladt, így a legközelebbi célpontot ő jelentette. Aztán: a lapujtői karhatalmisták közül egyedül ő viselt egyenruhát, amely a pisztolytás­ kával együtt kétségkívül irritálhatta az ipolytarnóci határőröket. Nem tisztázó­ dott a halál beálltának helye és pontos ideje sem. Ennek oka az, hogy a gépkocsin, amelyre sérülten Albert Pált feltették, nem volt kísérő. Az úton nem volt vele senki. Mai napig ismeretlen a sebesültet szállító autó típusa, ho­ vatartozása, és a gépkocsivezető kiléte is. Mai szemmel nézve, úgy tűnik, hogy a gyilkosság ténye, és annak körülmé­ nyei nem kaptak megfelelő hangsúlyt a tárgyaláson. Ott, előtérbe a szervez­ kedés, a mozgósítás, a propaganda, és az ezekkel kapcsolatos személyek tevé­ kenysége került. Nem a lövöldözéssel, a gyilkossággal összefüggő kérdéseket vizsgálták, és tárták fel a legkörültekintőbben, hanem az akció, a tüntetés elindításának mi­ kéntjét. Nem a gyilkossággal vádolt személyt marasztalták el a leginkább, ha­ nem a fő agitátort és szervezőt, Vermes Miklóst. Amit ma kétségkívül bizonyítani lehet, az a következő: Albert Pált álló. vagy mozgó helyzetben hátulról lőtték le; a golyó deréktájon fúródott testé­ be, és nemes szerveket ért, amelynek következtében belső vérzés állt elő; elmaradt a szakszerű, gyors orvosi beavatkozás. - Bár Takács Sándor soha nem ismerte be tettét, a gyilkosság tényét a tárgyaláson bizonyították. Igazolást nyert, hogy a laktanya első emeletének bal oldali szélső ablakából ő adott le sorozatlövé­ seket. Ennek során géppisztolyából tüzelt, és a halált géppisztolygolyó okozta. Az 1957 tavaszán lefolytatott exhumálási eljárás során megállapított tizenhat fokos becsapódási szög azt mutatta, hogy a gyilkos lövést valóban a laktanya első emeleti ablakából adták le. A legvalószínűbb az, hogy Takács Sándort személyes bosszúvágy vezette, tettének elkövetésekor. Mint az ipolytarnóci őrs szolgálatvezetőjének ugyanis már korábban összeütközése és vitája volt a megyei kiegészítő parancsnoksá­ gon dolgozó Albert Pállal. Többen hallották azt is, hogy megfenyegette őt az események előtt. Ez önmagában fontos érv lehet, de teljes egészében mégsem bizonyíték. És ez minden. Ennél többet ma még nem tudunk. 84 �személyes történelem N. LÁ SZLÓ E N D R E R E G É L Ő P A LÓ C F Ö LD Egy palóc élete II. Kitört a forradalom l Másnap reggelre eltűntek az őrök a kapuból, meg a tornyokból is. A tisztek izgatottan tanácskoztak, mi lesz most? Felakasztanak bennünket?... Hazaen­ gednek?... Besoroznak a hadseregbe?... Reggel néhány orosz katona jött be a táborba, s kihirdették, hogy a haladó szellemű tiszteket hazaengedik, de csak a tiszteket!... Máig sem tudom, miért vélték a tiszteket haladóbb szelleműnek, mint a közkatonákat... Útra készülődtem én is a gazdámmal. Ludvig egészen Irkutszkig vitt magá­ val. De itt már a fehérek voltak uralmon és azon nyomban fogolytáborba dug­ tak bennünket. Általános volt köztük a fejetlen kapkodás. Mindjárt a megér­ kezésünkkor bejelentették, hogy: „Mindenki keressen magának munkát. ... Kony­ ha nem lesz!...” Milyen munkát? Volt még pénzem és cigarettával kezdtem kereskedni. Hála szlovák nyelv­ tudásomnak, nagyon jól megértettem magam az oroszokkal és mindig olcsón meg tudtam szerezni azt, amire szükségem volt... A tisztek még bővében vol­ tak a pénznek, ötven rubelt kaptak havonta! Miért ne üzleteltem volna ve­ lük?... Egy svéd grófnő is eljött a fogolytáborba. A tiszteknek százrubeles hi­ telt adott - a közkatonáknak semmit!... Megtanultam, hogy az úr a pokolban is úr! Közben az egész országban tombolt a harc. Minden faluért, minden váro­ sért, minden üzemért, minden hídfőért, minden utcáért és házért... Azt beszélték, hogy a vörösök száznyolcvanezer fehéret hajtottak bele a Bajkál-tóba!... Hogy a fehérek egy szomszéd faluban egy vörösosztag katonáit elevenen elégették!... Hogy mindebből mennyi volt igaz, máig sem tudom. Tény az, hogy egyik fél sem irgalmazott! Mi a táborban hallottuk a lövöldözést, de aránylag nyugodtan éltünk. Né­ ha ugyan a barakkablakon beröppent egy-egy golyó, egyszer a fejem alatt őr­ zött fehérneműcsomagból ráztam ki egyet... Ha egy pár centivel feljebb megy, akkor ma aligha beszélnék itt magukkal!... Az öreg megtörölte a bajuszát, cigarettára gyújtott, hosszan fújta maga elé a füstöt, azután folytatta: - Elapadt a tiszturak pénzforrása is. Volt a fehé­ reknek éppen elég gondjuk, nemhogy a fogoly tisztekkel törődtek volna... 1500 forint értékű árut kölcsönöztem nekik, főként cigarettát és dohányt... Néme­ lyik még írást is adott, hogy majd itthon megfizeti a tartozását... Vagy ő, vagy az a magasságos... 85 �Ebben a táborban sok nemet is volt, s ezek örökké azt hajtogatták, hogy éhesek... Három vállalkozó szellemű magyar tiszt kifőzdét nyitott a táborban és csak kutyagulyást főztek - kizárólag a németeknek!... A magyar gyomor nem vette be a kutyahúst. Jaj volt minden kutyának, amelyik a tábor közelé­ be tévedt, mert a hadifoglyok valóságos hajtóvadászatokat rendeztek ellenük: kővel, bottal, hurokkal... Közben megtudtam, hogy egy halálosan beteg földim van a táborban. Meg­ látogattam, azután három hétig hordtam neki az ennivalót. Mire meggyógyult, minden pénzem elfogyott. De legalább megtettem minden tőlem telhetőt. S ekkor a gyógyult ember jött segítségemre! Élővette bőröndjét, valamit babrált rajta és kinyitotta. Dupla feneke volt és ott annyi pénz, amennyit soha életemben nem láttam még. Bőkezűen meg­ köszönte segítségemet. Ilyen fehér hollók is akadtak a foglyok között. Ez a barátom pékséget nyitott, én meg egy milliomos szakácsa lettem... Közben a város falain egy éjszaka megjelentek a hatalmas vörös betűs plakátok: Minden, ami a föld fölött, a földön és a föld alatt van, átment az állam tulajdonába! Ez ugyan ebben a városban még csupán elmélet volt, de a gazdagok már előre vért izzadtak tőle!.. Az én milliomos gazdámnak is kétszer ötven, áru­ val megrakott, vagonja közeledett Kínából! A haját tépte, hogy mi lehet vele... Aztán jött a telefonhír, hogy mindkét szállítmányt elkobozták a vörösök! Gaz­ dám egyik napról a másikra „elszegényedett", de nem ő volt az egyetlen. Azért maradt még neki mit a tejecskébe aprítani... Csak éppen rajtam akart spórolni. Ha szóltam valamit, megfenyegetett: - Ha itthagy, jelentem a rendőrségnek! Gazdáméknak volt egy nagyon csinos, formás cselédlányuk... Még most is összefut számban a nyál, ha rágondolok... Ez a Grunya, mert így hívták, ve­ zetett be a szerelem rejtelmeibe... Mert akár hiszik, akár nem, addig én még nőt úgy nem ismertem!... Egyszer aztán ez a Grunya felvette a nyúlcipőket. Összeszedett minden ék­ szert és aranyat, amit csak a házban talált és elszelelt... A gazdám gutaütést kapott, a milliomosnő elájult... Én is otthagytam a levitézlett családot. Tudtam, hogy Irkutszkban is megalakult a párt. Csakhamar megtaláltam a pártszervezet épületét és ott fel is vettek - fűtőnek. Egyik nap zavargások vol­ tak a városban és ezért este a pártszervezet egyik vezetője töltényt és fegyvert osztott szét a párttagok között. Sokan voltak, a vezető kettőt kiállított a sorból: - Nektek nem adok a kezetekbe fegyvert! Hónapok óta nem fizetitek a tagsági díjat, és a gyűlésekre sem jártok el! Honnét tudhatom, hogy meggyőződéses kommunisták vagytok-e? Hogy nem ellenünk fogjátok használni a fegy­ vert? Van itt pár olyan ember, aki ugyan még nem párttag, de megérdemli, hogy az legyen! Az egyik ilyen megbízható elvtárs én voltam... A vezető nekem adta a pus­ kát! A börtönt vettük körül, hogy ne férjen hozzá senki, máskor meg barikádo­ kat építettünk, utcai harcokban vettünk részt. A fehérek keményen tartották magukat és minden egyes épületért harcolnunk kellett... Végre mégis sikerült a fehéreket kikergetni a városból! Csend lett, nyugalom. A pártszervezet ve­ zetősége behurcolkodott a városparancsnokság épületébe. Küzdelmes, de nagyon szép napok voltak ezek! 86 �Azután meghallottam, hogy a Vöröskereszt megkezdte a hadifoglyok hazaszállítását. Kínzott a honvágy, minél előbb haza szerettem volna kerülni. Én is jelentkeztem a Vöröskereszt kirendeltségénél. Egy napon vonatra is raktak bennünket. Ekkor fegyveresek jöttek ki a vonathoz: - Van itt egy Vencel nevezetű? - Én vagyok! Miért keresnek? - Majd megtudja, jöjjön velünk! Feltűzött szuronyok között mentem vissza a városba, de nagyon nyugodt vol­ tam. Ugyan, nem vagyok párttag, de minden tőlem telhetőt megtettem a pár­ tért... S a párt igazságtalanul nem tarthat itt! Csak azért vittek vissza, mert valami papírom nem volt rendben. Másnap jelentkeznem kellett a városi pártszervezet elnökénél. Róttam a város utcáit, s ekkor egy ablakból magyar szavak ütötték meg a fülemet! Valaki odabent magyarul szónokolt. Akaratlanul is megálltam és hallgattam. Ekkor valaki a vállamra tette a kezét: - K i vagy te?... Talán kém? - Nem... nem, - dadogtam. - Egy magyar hadifogoly! A karszalagos férfi keményen rámvillantotta szemét és jó alföldi magyar­ sággal mondta: - Ha érdekli magát, hogy miről beszélünk, jöjjön be! Két hétig jártam a gyűlésekre, azután felvettek a pártba. A mai naptól kezdve harcolni fogsz a pártért! Sokat szónokoltunk és még többet dolgoztunk. Az állomásokat hoztuk rend­ be, fát vágtunk az erdőben, gyűlésekre jártunk, felvilágosító munkát végez­ tünk az üzemekben, és a környező falvakban... Nagy ára volt a párttagságomnak. Háromszor csaptam földhöz az orosz szótárt, aztán újra felvettem és tanultam tovább!... Félévi álmatlanság és ét­ vágytalanság... Honvágy - fiatalság és a túlvilág! Hiszen papok és papnak neveltek... Éjszaka négyszer-ötször végigimádkoztam a rózsafüzért. A társaim egyre faggattak: - Mi van veled? Csupa csont és bőr vagy... S éjszaka vitába szálltam azzal, akinek a létében egyre inkább kételked­ tem: - Minek imádkozom hozzád, ha úgysem segítesz? Azután mintha kicseréltek volna: jól esett az étel és az alvással sem volt baj. Becsületes embernek tartottam magam, s úgy éreztem, amit csinálok, azt jól csinálom! Egyszer mégis négy fegyveres katona kísért a hadbíróság elé! Valami „jó­ akaróm” feljelentett, hogy összejátszom a fehérekkel! Ez igen súlyos vád volt, s akkoriban nem sokat kukoricáztak az emberekkel... Mindig kéznél volt egy kötél, vagy egy megfelelő fal, amely elé odaállíthatták az embert... Szerencsé­ re a hadbíróság elnöke egy öreg, higgadt, sokat tapasztalt ember volt. - Elvtárs, mondd el az életrajzod! - mondta, miután hosszú ideig farkas­ szemet nézett velem. Megnyugodtam, és szép, folyékony oroszsággal elmondtam magamról min­ dent. Senki sem szólt közbe. Amikor befejeztem, a hadbíróság elnöke a vádaskodók és a katonák felé fordult: - Barmok, ti ezt az embert akarjátok fejbe lőni?! Éppen ilyen elvtársakra van szükségünk... Iskolázásra megy! 87 �Moszkvába küldtek, egyéves politikai iskolára. Gyorsvonattal, külön igazol­ vánnyal indultam útnak. Az ázsiai Oroszországon kényelmesen utaztam keresz­ tül, de az Urálon innen már bizony, híre-hamva sem volt gyorsvonatnak. Ócs­ ka, lassan döcögő személyvonaton utaztam, melyen nem volt egyetlen ép ajtó s ablak sem. Még állva is elnyomott az álom és amikor felébredtem, azonnal a hátizsákomhoz kaptam, mert nagyon soványnak tűnt... A két - útravalóul kapott - rúd szaláminak bizony lába kelt. Sebaj, az a fontos, hogy látni fo­ gom Lenin elvtársat! Tele voltam valamiféle csodavárással. Azt hittem, Lenin csodákat tehet, egyik napról a másikra megválthatja a világot... Most már tu­ dom, hogy erre kevés egy évtized, de még fél évszázad is... Végre mégis Moszkvába értem! Elfáradt a nyakam és a szemem a nézelődésben, hiszen ilyen nagy városban még sohasem jártam. Azután eszembe jutott, hogy nem városnézőbe jöttem én ide! Egy katona útbaigazított... Felmentem az irodába és lejelentkeztem. Nyolcvanketten voltunk. Nappal az előadásokat hallgattuk, éjszaka olvas­ tunk és tanultunk. Karácsonykor fejeződött be az iskolázás, az utolsó elő­ adást Kun Béla tartotta. A meghatottságtól sírt, mint egy kisgyerek. Pedig búcsúzni jött, másnap Krímbe indult, Vrangel tábornok hadserege ellen... A vizsgán mindenkinek egy maga választotta témáról kellett húszperces elő­ adást tartania. Én másfél órát beszéltem, s utána a vizsgáztató elvtársak meg­ tapsoltak... A nyolcvankettő közül öten lettünk kitüntetettek. Mi ötünket viszszaküldtek Szibériába, hogy az ottani táborok hadifoglyai közül szervezzünk vöröskatonákat. Büszke voltam és elégedett: - Most majd megmutatom, mit tudok! De egyelőre még tíz napom volt Moszkvában és ezt igyekeztem jól kihasz­ nálni. A Nagy Színházban volt éppen akkor pártkonferencia és meghallot­ tam, hogy ott lesz Lenin is... Annyian voltak ott, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni, de én azért befurakodtam. A konferencia már megkezdődött, éppen Trockij beszélt!... Utána Lenin kezdett beszélni. Délelőtt tíztől délután két óráig beszélt egy­ folytában. Nyugodt bizakodás és belső derű áradt egész lényéből. S akkor, ha meg nem is értettem még, de megéreztem Lenin emberi és államférfiúi nagy­ ságát! A tíz nap gyorsan eltelt... Engem Krasznojarszkba vezényeltek, ahol hatalmas fogolytábor volt. Az ot­ tani táborparancsnok megkért, küldjem el őt politikai iskolára, mert ő képte­ len ellátni ezt a felelős funkciót, s arról én magam is hamarosan meggyőződ­ tem. Ez az egyébként nagyon becsületesen gondolkodó kommunista egyáltalán nem tudott bánni az emberekkel. Nem tudott beszélni a nyelvükön, nem tud­ ta vezetni, meggyőzni őket... Hirtelen haragú, ideges ember volt! Én maradtam itt kisebbségi titkárnak. A táborban nem mondtam meg, hogy ki vagyok. Csak beszélgettem az em­ berekkel, egyikkel a másik után. S egy napon küldöttség keresett fel, hogy le­ gyek én a tábor parancsnoka. ... Ők még nem tudták, hogy én már Moszk­ vában megkaptam erre a kinevezésemet... De talán jobb is volt így! 1920 ka­ rácsonyától 1921 októberéig maradtam itt és mondhatom, hogy sikerem volt! Omszkból utasítást kaptam, hogy Szántó Ferenccel (Szántó László akadé­ mikus öccsével) szervezzük meg a hadifoglyok konferenciáját. Munkához is láttunk, mindent előkészítettünk és vártuk az ünnepi szónokokat. Vártunk, vár­ tunk, de nem jött senki! A párttagok unszolására én léptem a szónoki emel88 �vényre és a konferencia jól sikerült... Olyan sikeres volt, hogy a foglyok sze­ rették volna megismételtetni minden hónapban! Rengeteg munkám volt, mert a politikai munkán kívül az én váltamra ne­ hezedett a hazaküldendő foglyok csoportosítása is. Amikor egy-egy vonat el­ indult hazafelé, mindig anyámra és falumra gondoltam... Jól éreztem magam Krasznojarszkban és tudtam azt is, hogy szükség van rám, de azért csak kínzott a honvágy... Hogy mennyire szükség volt itt a meggyőződéses párttagokra, bizonyítja a következő eset. Egy szálloda második emeletén laktam. Észrevettem, hogy a szemben levő ház első emeletéről egy fekete szakállas férfi mindennap a szálloda udvarán levő pajtát figyeli!.. Én is figyelni kezdtem a magányos férfit és a pajtát is... Pár nap múlva már tudtam, hogy a pajta gyülekezőhely! Délutánonként fér­ fiak jöttek kettesével, hármasával és este is ilyen kisebb csoportokban távoz­ tak... Egy este aztán katonák vették körül a pajtát és dörömbölni kezdtek az ajtaján. Lentről erre nem reagáltak! Erre a vörösök felgyújtották a pajtát... Százhetven fehér tisztet fogtak el akkor, akik éppen egy nagy összeesküvést készítettek elő! A pajta leégett, a tiszteket kivégezték. A fekete szakállas em­ bert többé nem láttam... A fiatal szovjet állam nem kegyelmezett a rendszer esküdt ellenségeinek! * Egy szép nyári délutánon Szántó Ferenccel, aki a belügyminisztérium titkos kiküldöttje volt nálunk, lementünk a Jenyiszej partjára. Fürdésre szottyant kedvünk. Hatalmas tutajok voltak a parthoz kötve. Végighasaltunk a vastag törzseken és beszélgettünk. Ferenc közben nagyokat úszott. Meg is kérdezett engem: - Hogy lehet az, hogy te nem tudsz úszni? - Nálunk, Gerencséren nincsen nagyobb víz. Később meg nem is volt rá időm, hogy úszni tanuljak... Másra terelődött a szó. Ott ültünk a tutaj szélén és lábunkat a hatalmas folyó vízében áztattuk. Ferencbe közben belebújhatott az ördög, mert hirtelen meglökött és én egyszeriben a vízben találtam magam! A víz elkapott és so­ dorni kezdett, aztán lesüllyedtem... - Ferenc, Ferenc, hát éppen barátom küld át a másvilágra! - gondoltam. Ezernyi kép villant át előttem és a fülemben erősödő nyomást éreztem... - Á nti, itasd meg a marhákat! - hívott az anyám. - Megyek már, megyek! - akartam mondani, és számba tódult a Jenyiszej sárga vize... Ekkor támadt fel bennem az életösztön... Lábam már a folyó isza­ pos fenekét érte... Elrúgtam tőle magam és vadul kapálódzni kezdtem. Pár pillanat múlva már a felszínen voltam... Az ár a folyó közepe felé sodort... Már fogytán volt az erőm, és azt hittem, hogy végem, amikor valaki a hajam­ ba markolt: - Feküdj el a vízen!... Ne félj, partra viszlek! - hallottam Ferenc hang­ ját, s erre megnyugodtam. Pár perc múlva kikapaszkodtunk az egyik tu­ tajra... * Egy napon aztán levelet kaptam, hogy a következő transzporttal én is in­ dulhatok haza!... Egyszerre éreztem örömet és szomorúságot... Egész éjjel nem aludtam, reggel aztán telefonáltam Moszkvába: 89 �- Itt szeretnek maradni! Én itt nagyon jól érzem magam! - azt már tud­ tam nagyon is jól, hogy miért nincs kedvem hazamenni. Anyámat talán már sírba üldözte bátyám és felesége. Velük civakodjak ta­ lán a földekért?... Vagy nekik túrjam a földet? ... A földek harmada jogos tulajdonom, de ... de ... Mégis mennem kellett! „H a tetszik ez a rendszer, menj haza és csinálj ilyet otthon!” - felelték Moszkvából. S az elvtársak gondoskodtak rólam. Álnévre szóló iratokat kaptam. Olyan elbocsátó levelet, hogy otthon ne köthessenek belém itteni tevékenységem mi­ att... S olyan transzportba osztottak be, amelyikben senki nem tudott vörös­ múltamról... Így kerültem haza! Nyolcnapos utazás után Pétervárra értünk... Hogy az úton mit láttam, arról nem is beszélek. A pusztítás minden elképzelést felülmúlt... A pétervári kikö­ tőben már várt ránk az A dler nevű német hajó... Négy nap alatt értünk Stetyinbe. A parton névsorolvasás és kéthetes vesztegzár... Fertőtlenítés, fürdés... Fabarakkokban laktunk, a barakk parancsnoka német volt. Nagyon kedves, barátságos ember... Névsorolvasás után félrehívott és a következőket mondta: - Maga, Vencel úr, ne maradjon abban a barakkban! Jöjjön át hozzám lakni! Okom van rá, hogy ezt mondjam! - De, hát mi? - kérdeztem. S közben az járt az eszemben, hogy itt máris tudomást szereztek volna arról, amit Oroszországban csináltam?! És a pa­ rancsnok igazolta is a gyanúmat: - Csak az, hogy magát körözik! Jó, hogy ezt idejében megtudtam!... Mindjárt Vanyó Antallá vedlettem át, és így hiába tették értem tűvé a tábort négyszer is... Itt a táborban a maradék pénzemért egy láda csokoládét vásároltam. Aztán Pardubicébe vittek ben­ nünket... Itt is kerestek, de ekkora már Vágó voltam... Mindenre voltak pa­ pírjaim, a központi bizottság gondoskodott rólam. 1921. október 28-án értem Nyitrára. Nem mentem azonnal haza, s a gerencséri asszonyok vitték meg falumba a hírt, hogy Nyitrán vagyok, egy ismerősöm csézán vitt haza... Ekkor már a falu apraja-nagyja tudta, hogy megjöttem. Nagyon jó szolgálatot tett a cso­ koládé, amit a gyerkőcöknek osztogattam. - Á nti bátyó... Á nti bátyó, adjon még! - kiabálták. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a szülői ház zárt ajtókkal fo­ gadott! Még a saját édesanyám is elbújt előlem!... Mit éreztem? Mit érez­ hettem? Miért?... Miért?... Olyan örömmel jöttem... S, amikor hosszas rábeszélésre vonakodva ajtót nyitott az édesanyám, ezt kellett hallanom tőle: - Menj el innét, Á nti!... Ne lépjed át többé ennek a háznak a küszöbét!... - De hát mi történt, édesanyám?... Miért bánik így velem? ... Én már alig vártam, hogy megölelhessem... - kérleltem, és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. - Azt hallottam, hogy eladtad lelked az ördögnek! - rebegte az édes és láttam, hogy ő is a könnyeivel küszködik. 90 �- Én?!... Édes, hát elhiszi ezt rólam? - Károly ezt mondta, hogy te ottan az ördög iskolájába jártál és meg fogsz bennünket rontani... Félünk tőled... Most már mindent megértettem! Egy volt hadifogolytársam beszélte tele édesanyám fejét... Ő hamarabb jött haza a fogságból és mindenkire árulko­ dott, hogy a saját bőrét mentse... Aztán mégiscsak megtört a jég és édesanyám behívott a konyhába... Min­ dent elmondtam neki, csak azt nem, hogy én is párttag vagyok!... Egyszerű, s nagyon vallásos asszony volt, nem értette volna meg. Miért zavartam vol­ na meg a lelke nyugalmát? Csak most tudtam meg, hogy bátyám eltűnt a fronton. Kardos felesége itt maradt két gyermekkel az anyám nyakán. A család gyarapodott, és nem volt, aki dolgozzon. Édesanyám már megtört öregasszony volt, bátyám feleségének idejét meg lefoglalták a gyerekek. Egy hét múlva beidézett a jegyző. - Maga minden héten bejön hozzám! Érti? - Értem jegyző úr! De miért? - Itt csak én kérdezhetek! Tehát minden héten jelentkezik nálam, de hívás nélkül! Ha nem jönne el, csendőrökkel vezettetem elő! Egy hónap múlva a járási főnök idézett be: - Nálam havonta egyszer jelentkezik, Vencel! Ezen és ezen a napon, reg­ gel nyolc és kilenc között. Ha nem lennék itt, akkor megvár, el nem mozdul az ajtóm elől! Ezért nem léptem be itt, nálunk újra a pártba. Amikor megrendeltem a Kassai Munkást, másnap már tudta a jegyző és elmondott mindenféle piszkos bolsevistának. Talán azt sem tudta, mi az a bolsevizmus... A Kassai Munkás szerkesztője egy fogolytársam volt. Levelezni kezdtem ve­ le és ő utasított, hogy minél előbb kapcsolódjak be a pártmunkába... Könnyű volt neki Kassán... Kassa mégiscsak város volt, de Gerencsér egy kis falu, ahol mindenki mindenkit ismer... Ahol mindenki belelátott a szomszédai ágyá­ ba és fazekába... Aztán a pap hívott el magához és kérdezősködött, hogy mi is van tulajdon­ képpen Oroszországban?... Tőlem ugyan nem sokat tudott meg a jámbor, hi­ szen engem sem ejtettek a fejemre! - Mit tudhat egy hadifogoly, aki csak a tábor drótkerítése mögül láthatta a fejleményeket? * Egyre inkább idegeimre ment ez a kíváncsiskodás és már arra is gondol­ tam, hogy végérvényesen itthagyom a falumat. Eladom a rám eső „birtok­ részt” és megyek a főiskolára, Pozsonyba. Gépészmérnök szerettem volna len­ ni... De... De... De... Közbejött a sok „ D E ” ! Elmehettem volna az egyetemre, de akkor ki viselte volna gondját az anyámnak?... Már nem voltam olyan nagyon fiatal és a nősülésre is gondolnom kellett!... De... De... De... Bátyámat 1922-ben holttá nyilvánították. Én öt emberre dolgoztam, s, ha este fáradtan az ágyba estem, már nem volt kedvem se az olvasáshoz, sem a tanuláshoz... Mikor jártam volna lányok után?... 91 �S a házban volt egy fiatal özvegy, a bátyámé... Két gyerekkel, erős mel­ lekkel, erős csípővel... Mintha csak anyának teremtették volna még inkább, mint akármelyik fiatal leányt... Nem volt szégyenlős... Előttem mosdott, mutogatta magát pucéran... Talán számításból, talán azért, mert azt akarta, hogy szeressék... Tudta, hogy nekem is kell a nő! Egy este aztán az ágyamba bújt és ott is maradt hajnalig. Másnap és har­ madnap is... Így ment ez nagyon sokáig és az anyám nem tudott róla semmit. Megoszlott az életem a munka és az ágy között... - Á nti, azt hiszem, hogy másállapotban vagyok... Borzasztó szégyen... Én ezt nem élem túl! - mondta egy este lámpaoltás után. - Valamit tenni kéne... Mi lenne, ha elmennél Trézsi nénihez?... Ő ért hoz­ zá... - Hogy elcsikkasszon?!... Nem, Á nti, ezt nem kívánhatod tőlem, ha egy ki­ csit is szeretsz... - Hát akkor mit csináljunk? - Még ezt kérdezed?... Hát nem tudod?... A bátyád már holttá nyilvání­ tották, özvegy vagyok... Így előbb-utóbb nyelvére vesz a falu, elüldöznek in­ nét... Szólj az anyádnak! Másnap szóltam... Az édes kétségbeesetten sírt: - Megbolondultál?... Az egy rosszlelkű, gonosz, irigy asszony... Még a kenye­ ret is sajnálta tőlem... Fiam, ezt ne tedd! Én nem szeretném, én nem akarom!... Hidd el, én jót akarok neked!... Annyi szép fiatal lány van a faluban, akárme­ lyik szívesen hozzádmegy... Nem hallgattam rá! „ Mert férjem házánál lesz az én lakásom! ” Búcsúzz Rózsi, búcsúzz apádtól, anyádtól, lánypajtásaidtól! - éneklik a legények a lányos ház előtt. - S erre válaszolnak énekkel a lányok: Zörög a kocsi, csattog az ostora, talán értem jönnek... Kisérj ki, kísérj, édes, kedves anyám, csak a kapuig!... - És most az anya: Nem kísérlek én édes, kedves lányom, mert nem az enyém vagy... - Rózsi elbúcsúzik a szüleitől és a rokonoktól, utána énekszóval mennek a legény házához. Csakhogy ott becsukták a menyaszszony előtt az ajtót! - Édes anyámasszony, nyissa ki! A kopogtatás után kissé megnyitják az ajtót és a menyasszony kötényébe bú­ zát öntenek: hogy sok baromfi legyen az udvarán... A második kopogtatásra szalmát gyújtanak meg a küszöbön. Ezt kell elta­ posnia, és most megmutathatja a menyasszony, hogy milyen ügyes: így tapossa el majd a viszályt is... Most már beléphet a vendégházba és leülhet az asztalhoz. Csakhogy több a néző, mint a hely!... A kíváncsiskodók az ablak alatt állnak és kórusban kia­ bálnak: 92 �- Nem láttam én molnárcsókot, de majd látok most! Sej-haj, ez a Rózsi, sej-haj ez az Á nti majd kiválik most! És a bámészkodók türelmetlenek. Addig-addig ismétlik ezt, amíg a fiatalok össze nem csókolódznak... Szívesen teszik egyszer, kétszer, háromszor, többször... Most már szabad.... Eddig csak lehetett! A menyasszony felköszönti a vőlegény anyját, apját: - Ha az édesanyám jóra nem tanított, tanítson jóra az édes anyámasszony!... Ha az édesapám jóra nem tanított, tanítson jóra az édes apámuram!... - Jó esztendőt, esztendőre keresztelőt! - kiáltja a vidám vendégsereg. Fené­ kig isszák a poharakat és dalolják: lgyunk-e gyünk a lakziba, gyerek van a menyasszonyba! Ha gyerek lesz, apjáé lesz, ha lányka lesz, anyjáé lesz... Két-három napig tart a lagzi. Isznak, esznek, énekelnek a vendégek, hiszen már túl vannak a nehezén. A szülők már megalkudtak egymással, ki mit hoz a házhoz... Igaz ugyan, hogy Rózsi módosabb legényt is találhatott volna... Igaz ugyan, hogy Á nti minden ujjára kaphatott volna gazdagabb lányt is... De hát, ha már egyszer annyira összeédesedtek, legyen meg az Isten akarata! Dunna, dunna, tarka dunna, de sok legény aíábújna... Ehol megy egy szegény ember, mit csináljunk véle? Karót dugjunk a seggébe?, hadd ballagjon véle... Azután másnap, vagy harmadnap véget ér a víg mulatozás. Hazamennek a vendégek és megkezdődik újra a munka... - Igen, így nézett ki nálunk az esküvő! - mondja Á nti bácsi, majd így foly­ tatja: - De nem az én esküvőm, hanem a másé... Azé, aki leányt vett felesé­ gül... De én özvegyet vettem el, két gyerekkel... Az anyám akarata ellenére... Nem várt már ránk a nászéjszaka édes izgalma. Hanem két gyerek, és a har­ madik, amelyik már erősen készülődött a világra. Nem új menyecske jött a ház­ hoz, hanem maradt a régi, aki évekig nem tudta megnyerni édesanyámat, aki inkább pokollá tette az életét... Könnyű utólag okosnak lenni... Én akkor azt hittem, minden megváltozik nálunk. Hogy majd én megszelídítem ezt a házsártos menyecskét, aki az ágy­ ban olyan csendes volt, mint a galamb, de ha felkelt, olyan éles lett a hangja, mint a vércséjé... Szerettelek, nem tagadom, de már annak vége vagyon! Mondja a nóta, és én is csak ezt mondhatom. De a parasztnak nincs ideje a búslakodásra: várja a föld, s az még jobban kizsigereli, mint a legtüzesebb fia­ talasszony... Jöttek a gyerekek szép sorjában. - Erre az asszonyra csak rá kellett nézni, és máris teherbe esik! - moso­ lyogtak az ismerőseim. Én ritkán mosolyogtam. Túlságosan sok volt a gondom, és nemcsak otthon! 93 �Kilátásban volt kétszázötven hold parcellázása. Mindenki szeretett volna be­ lőle, a nagybérlő viszont csak ígért és ahol kellett, ott lekenyerezett embereket... Ekkor választottak meg a Slovenská domovina párt elnökévé. Ténykedése­ met azzal kezdtem, hogy az uraságot bepereltem a kétévi elmaradt gabonajára­ dékért. Ez holdanként hatszáz koronát jelentett pénzben. Be is idéztek a bíró­ ságra. A nagybérlő az ügyvédjét küldte el, s az meg azt hitte, sült bolond va­ gyok, mert németül odaszólt a bírónak: - A döntésnél gondoljon ránk és magára is! Nagy összegről van szó, hatvan­ ezer koronáról... Ebből jutna magának is, bíró úr!... Talán éppen ez a szemtelen ajánlat segített nekem a per megnyerésében. Az ítélet úgy hangzott, hogy nyolcvan napon belül le kell fizetni ezt az összeget ügyvédünk, dr. Zoltán kezébe! Egy hét sem telt bele, jött az idézés, hogy menjek a pénzért és én kimond­ hatatlanul boldog voltam, hogy száz emberen segíthettem! Az ügyvédünk nem fogadott el tőlünk semmit, pedig már az összeg felével is beértük volna. Öszszehívtam a gyűlést: - Emberek, sikerült!... Itt a pénz! Két nap, két éjszaka számoltam, hogy kinek mennyi jár, s aztán kitettem az udvarra egy asztalt, három embert ültettem mellé... Az asztalon ott volt a ban­ kóhegy! Már megkezdtük a pénz osztását, amikor kiáltozni kezdtek: - Tűz van!... Tűz van!... Tűz... Izgatott kiabálás, mindenki rohant, de az asztalnál ülő három ember nem mozdult el a pénz mellől... S a végén háromszáz korona hiányzott az összeg­ ből... Így én hatszáz helyett csak hármat kaptam... Ez volt az első tanulság! A sok szaladgálás közben a munka maradt. Viszont az adóhivatal nem volt tekintettel emberbaráti tevékenységemre és eladósodtam... Sok volt az ellensé­ gem is... Százhúsz mázsa gabonám termett, de még kenyerem sem volt elég! Észrevettem, hogy lopják a kukoricám, meg a krumplim is... Amikor kérde­ zősködni kezdtem, a csősz csak ennyit mondott: - Kérdezze meg a feleségétől, kik a tolvajok! Megtudtam, hogy az ő rokonsága hordja szét a termésem nagy részét, de nem akartam otthon állandó perpatvart és inkább hallgattam... Ha mégis kitörtem néha, még az asszonynak állt feljebb: - Azért adósodtál el, mert belebolondultál a politikába! ...Bolond ember vagy te, Á nti! ...Ahelyett, hogy magaddal törődnél, a rongyosok ügyeit intézed! - Én is rongyos vagyok!... És még rongyosabb leszek, ha a pereputtyod min­ denemet szétlopkodja! Otthon mindig feszült volt a hangulat, de a gyerekek azért csak jöttek szép sorjában, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna... A feleségem mindent beletömött volna az első két gyerekébe, az enyémek meg csak amolyan kis mostohák voltak. Tűrhettem ezt nyugodtan? A Domovina részéről bekerültem a képviselő-testületbe. Kilencven hold er­ dővel és száz hold legelővel gazdálkodtunk, és már volt a közösben húszezer koronánk! Ekkor jött a krízis, a munkanélküliség! Kezdtem kukoricát és búzát termeszteni... Eddig Gerencséren csak árpa és rozs volt. De a földemre külön csőszt kellett fogadnom, hogy nekem is marad­ ion valami! Más gazdák loptak tőlem, amikor látták, hogy nekem bevált a bú­ za és a kukorica. Kellett nekik a vetőmag! Közben a faluban sokszor megperdült a dob... 94 �Jöttek a végrehajtók és az árverések... Akinek volt valamije, az a zsírjába fult, mert nem tudott túladni a portéká­ ján... Akinek semmije sem volt, az éhenhalhatott... - Jóska, segítsünk Béláékon egy szakajtó krumplival! - Vigyél át Pistának egy zsák búzát, a gyerekei éheznek szegénynek!... Napirenden voltak az ilyen kis segítő akciók, de mindenkinek mégsem segít­ hettünk. Isten, áldd meg a magyart! 1938-ban valaki a templomban énekelni kezdte a magyar himnuszt... Nem tudták meg, hogy kicsoda! Valaki a Hnb előtti fára felhúzta a nemzeti lobo­ gót... Nem tudták meg kicsoda! De nem a magyarok jöttek, hanem Hlinka!... Sokan sírtak akkor Gerencsé­ ren és sokan újjongtak... A gerencséri szlovákok közül többen már a következő vasárnap egyenruhában voltak. Éppen hazafelé jöttem, amikor elém állt egy gárdista: - Te piszkos kommunista, ha ezután nem fogod be a pofád, hát én majd el­ intézlek, de örökre! - üvöltötte vérben forgó szemekkel... Azután rekvirálni kezd­ tek a faluban és a fizetést az istenre bízták... Csúnya világ volt ez! S ami a legérdekesebb: sokan közülök még mindig itt vannak a faluban! Valamikor a nyitrai Zobor szálló kertjében tartották gyűléseiket a kommu­ nisták... Eljárt ide Major István és Culen elvtárs is (az előbbivel együtt voltam politikai iskolán Moszkvában). Egyes párttagok azután felrótták nekem, hogy a Domovina elnöke voltál, pedig Moszkvában maga Kun Béla mondta: ,,Akár a rózsafüzér-egyesiiletbe is iratkozzatok be, ha a párt érdeke meg­ kívánja !” S közben a német dicsőségnek egyre jobban befellegzett!... Tankcsapdákat ásattak velünk a falu határában és egy napra ötven koronát fizettek ezért a munkáért. Vasárnap meg a gárdisták gyakorlatoztatták a falu lakosságát... Naponta háromszáznyolcvan ember gyűlt a kocsma elé, azután mentek ásni a tankcsapdákat. Engem mint tolmácsot használtak a németek, s ezt kihasználva, naponta több embernek szereztem orvosi felmentést. Pár hét múlva a három­ száznyolcvanból már csak százhúszan maradtak! A helybeli német parancsnok tombolt dühében: - Mit csinál itt maga?... Ha ez így folytatódik, pár hét múlva nem lesz egyet­ len munkásunk sem! Én magát főbelövetem! Érti, herr Vencel? Segítségemre sietett a véletlen... Éppen egy olyan embert hoztam be, akinek hatalmas sérve volt. Odaugrottam hozzá és lerántottam a nadrágját: - Talán ilyen emberrel akarják megnyerni a háborút, kapitány úr?!... Csaknem hetente jött a frontról a jelentés, hogy ez és ez a gerencséri katona megszökött a harctérről, azonnal keressék meg! Én még aznap elmentem az il­ lető családjához és figyelmeztettem: - Ha némettel jövök, egyszerűen tagadjátok le, hogy hazajött!... Nekem még hisznek a németek. Majd azt mondom, hogy nem ő az! S közben a gárdisták sokkal többet kegyetlenkedtek, mint a németek! Nyitrán halálra kínozták dr. Fekete ügyvédet, Zachar kereskedőt és Kender raktárost... Talán érezték, hogy már nem tart sokáig a pünkösdi királyságuk és ki akarták tombolni magukat... A gyárakban megkezdődött a szabotálás! Én állandóan bent voltam az irodában és így a németek minden tervéről tud- 95 �tam. Egyik nap azt hallottam, hogy éjféli tizenkettőkor felrobbantják mindkét gerencséri hidat!... Azonnal sorrajártam a hidak melletti házakat, hogy az ottlakókat figyelmez­ tessem, éjszakára menjenek el valahová, ha életben akarnak maradni!... A kör­ nyező házak biztosan összedőlnek... Ha csak nem sikerül a tervem! De biztos, ami biztos! Hogyan is fogjak hozzá a tervem kiviteléhez? A német kapitány három őrmesterre bízta a hidak felrobbantását. Én mind­ hármukat meghívtam este kilencre! - Gyertek el búcsúlakomára! Szereztem két liter pálinkát, borom volt elég, az asszonnyal meg jó magya­ ros vacsorát főzettem, azután vártam a „pácienseimet” !... Meg kell mondanom, hogy pontosak voltak, de nem hárman, hanem öten jöttek... Mosolyogva el­ mondták, hogy akadálynak elhordták napközben egy házra való építőanyagom. ...Tízezer koronáról adtak elismervényt!... Hány ilyen elismervényt kaptam már? Magam sem tudom... És a feleségem kitett magáért. Olyan vacsorát főzött az őrmester uraknak, hogy azoknak mindjárt kedvük szottyant az itókára is... Szilvóriummal kezdtük... Borral folytattuk... És borba kevert szilvóriummal fejeztük be! Ők katonás lendülettel öntögették le az italt, én sohasem ittam ki fenékig a poharat. Tudtam, hogy nekem józannak kell maradnom! Tizenegy órakor már csak egyikük tudta szájához emelni a poharat, a többiek az asztalra dőlve aludtak... Lopva megnéztem az órát. Ha nem alszik el ez a katona is, akkor levegőbe repül mindkét híd! Míg a német politizált, szidta Hitlert, mint a bokrot, addig én lázasan gon­ dolkodtam, mit is tegyek? Vége mindennek, mindennek vége! - hajtogatta egyre akadozó nyelvvel. - És az új csodafegyverek? - Hazugság! - dünnyögte. - Becsaptak bennünket! És olyan álmos vagyok... Ha csak tíz percet alhatnék, de... -Aludj csak nyugodtan!... Felébresztelek benneteket... Biztosan, egész bizto­ san! - ígérgettem izgatottan. - Csak egy egészen kis alvás... egészen kicsi, - mormolta és a karjára hajtotta fejét. Azonnal elaludt. A feleségem is aludni küldtem, én pedig kimentem hallgatódzni az utcára... Csend volt a faluban... Órám világító számlapján már csak öt perc hiányzott a tizenkettőhöz, amikor tank dübörgését hallottam Nyitra felől. Egyre közele­ dett és a kocsma előtt megállt. Két katona szállt ki belőle és dörömbélni kez­ dett a kocsma ajtaján. Bentről senki sem jelentkezett. Lassan sétálva indultam meg a tank felé. Az egyik katona azonnal felismert: - Maga a tolmácsunk, ugye? - Igen, én vagyok! - Hol vannak az őrmesterek? - Ma este nem láttam őket. Bizonyára alszanak valahol! - mondtam titkolt kárörömmel. - Alszanak?!... Hol alhatnak?... Elhoztam a robbanószert, nekik kell átad­ nom! Hol keressük őket? - Igazán nem tudom... (Folytatása következő lapszámunkban.) 96 ��Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f74e589a926e681315f6ab67b79160.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/026a6675fa6aa1419ba64f21b009a655.pdf 99dcfe93b212335b696e18578a054c93 PDF Text Text �41 �Tartalom 3. Zudor János versei 5. Balaskó Jenő versei 6. Cselényi Béla versei 7. Dobai Péter versei 9. Krausz Tivadar verse 10. Fabó Kinga versei 1 1 . Bodor Béla verse 12 . Pataki István versei 14. Kövessy G á ll Márió versei 15. Petőcz András versei 16. Háy János verse 17. Kukorelly Endre verse 19. Szőcs Géza verse 2 1. Ferdinandy G yörgy: Gumi arabicum (novella) V ALÓ SÁG U N K 26. Bátori Ingrid: Boszorkányüldözés és ... (tanulmány) 31. Tóth István György: Szüzek és paráznák ... (tanulmány) 39. Tóth Péter: A szexuális deviencia... (tanulmány) M ÉRLEGEN 45. Horpácsi Sándor kritikái könyvekről 53. Andrassew Iván: Alullévők M Ű H ELY 58. Födi Péter: M agyari Életfa (kisesszé) 65. Dobai Péter: Madách magányos lírája (esszé) 69. Szabó András: Idill Nedecen (tanulmány) 76. Vincze Dezső és Molnár János versei V A LÓ SÁ G U N K 78. Gosztonyi Péter: A magyar kommunista párt útja III. (a tanulmány befejező része) 85. Garam völgyi A ntal: Salgótarján a forradalomban III. (a tanulmány befejező része) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 92. N. László Endre: E gy palóc élete III. (befejező rész) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla föszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kulcsár József igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 90.55488 N . S. és h-ig. Andrassew Iván író (Tahitótfalu), Balaskó Jenő költő (Budapest), dr. Bátori Ingrid (N S Z K ), Bodor Béla költő (Budapest), Cselényi Béla költő (Budapest), D obai Péter író, költő (Budapest), Fabó Kinga költő (Budapest), Ferdinandy G yörgy író (Puerto Rico), Fö ld i Péter festőmű­ vész (Somoskőújfalu), G aramvögyi Antal jogász (Salgótarján), Gosz~ tonyi Péter történész (K elet-E urópa Könyvtár igazgatója, Svájc), H or­ pácsi Sándor kritikus (Miskolc), Kövessy G á ll Márió költő (Buda­ pest), K ra usz Tivadar költő (Buda­ pest), Kukorelly E n dre költő (Bu­ dapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), Molnár János költő (Szeged), N . László E n dre író, muzeológus (Barcs), Pataki István költő (Románia), Petőcz András költő (Budapest), Szabó András előadóművész (Budapest), Tóth István G yörgy történész (Budapest), Tóth Péter levéltáros (Miskolc), Vincze Dezső költő (Salgótarján), Z udor János költő (Románia). * A borítónkon és a belső oldalakon Hibó Tamás (Salgótarján) grafikus“ művész munkái láthatók. * Következő lapszámunk Tolipróba című rovatában Lőrinczy István A skótszoknyás felügyelő című mini­ krimijét kezdjük közölni. T e r j e s z t i a M a g y a r P o s ta . E lő f iz e th e tő b á r m e l y h í r l a p k é z b e s í t ő p o s t a h i v a t a l n ál , a p o s ta h í r l a p ü z l e t e i b e n é s a H ír la p e lő f iz e té s i é s L a p e l l á t á s i i r o d á n á l (H E L IR ) B u d a p e s t V .. J ó z s e f N á d o r t é r 1. — 1900 — k ö z v e t le n ü l, v a g y p o s ta u t a l v á n y o n , v a l a m i n t á t u t a l á s s a l a H E L IR 2155—96162 p é n z f o r g a lm i j e lz ő s z á m r a . E g y e s s z á m á r a 25 F t, e lő f iz e té s i d íj f é l é v r e 75 F t, e g y é v r e 150 F t. M e g je le n ik k é t h a v o n t a . K é z i r a t o k a t é s r a j z o k a t n e m ő r z ü n k m e g é s n e m k ü l d ü n k v is s z a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �Z U D O R JÁ N O S Az EzerkettedikÉ jsz a k a (Egyszer egy katona képeslapot vásárolt. É ji mögötte álltam, és figyeltem. Am íg észre nem vett, kizárólag palotákat ábrázoló képes­ lapokat választott ki. Am ikor meglátta, hogy figyelem a kiválasztott képeket, egy-két gicscses, „ mosolygós” virágos képet is kért. A kár erről a kis történetkéről is eszembe juthatott volna a következő vers.) A folyton csukló Csontanyóval (hátán nagy rozsdafoltokat levegőtáblákat cipelt szuszogva aludt néha amikor meg-megállt egyszer elesett és akkor hirtelen beesteledett) meglátogattuk F E L E király országát is ahol mindennek csak a F E L E . . . hasadt fához lapulva fél gazellatest merengett medve állt ott oldalában madárral egy válaszúinál fél farkas s egy fél bárány. . . (iszonyatosan bámult A Z az állat) Mondtam Csontanyónak (fél karján hús virágzott) mondtam neki: nem értem egy élet egy halálom de van ahol. . . csak dadogtam Csontanyónak - egyik lábán a hús kinőtt nem csuklott: fél szemmel kacsintott S ím jött egy ember tudta - iszonyatos volt: T U D T A s elfordult ne lássuk amivel. . . Csontanyó fáradt, rámcsapott a szél a szél a S Z É L : S Z U S Z O G Á S U N K M O N D T A M N E K I : M O ST F Á Z O M M O ST N E M É R Z E M rémülten összekapaszkodtunk s mentünk tovább a palotába 3 �Bartók levele Németországból (Bartók a népek dallamainak kutatója - átutazóban éppen Németországban tartózkodott a népeket egymásra uszító fasizmus uralomra jutásakor.) A világ most egy nagy pusztuló lélek s benne a lelkem vágtató világ Hova hurcoljam magam e tiszta sejtet a Testben hol lihegve rág a Rák? Megmenteni magam s velem a világot jaj magam jaj világ hol az a vonatcsatlakozás az a bármilyen rozoga marhavagonokból összetákolt vonat Auschwitzokon Szibériákon is túlra menteni a még ép roncsokat? norvég román magyar török arab dalok.,. ...mint egyetlen ép sejt bolyongó süvítő cikázó sejt a testben... csak a halál ne az ne míg egyetlen sejt a testben ép jaj az ne! Egyetlen sejt szalad és leszakad a Földgolyó beteg fejéről sikoltva áttépi a gumieget kapkodnak érte kormos csillagok 4 süvít mint egy kilőtt golyó ne még ne...! Hisz nem jószántamból...! KRETÉN úr nem jószántamból idomítom csodámat ostobasághoz Egyetlen rákos sejt Vicsorító Gonosz ki mindenségnek képzeled magad! Kretén Halál Úr Halál pap: ÉN ÉP VAGYOK, ÉP FÖLD, ÉP EMBERISÉG tartsd meg a keresztet magadnak! Üssétek félre a nagy pókot ágyam felől! Eltakarja szemeim: unokáim. ... norvég, román, magyar, török, arab dalok... (Nem igaz! Nem! Hogy végleg meghalok!) „...most „.. .most dicső országban országbancsücsülök csücsülök vonatcsatlakozásra várva, no nem is jószántamból! Addig is mindnyájatokat sokszor üdvözöl Béla” �B A L A S K Ó JE N Ő Grósz Károlynak Bizonyos törvények csak úgy nyerhetnek polgárjogot ha ellenzői akik képtelenek az újnak befogadására kihalnak Lenin Csak a szocializmusban válik lehetővé hogy a vállalkozó szellem a verseny a merész kezdeményezés széles tömegméretekben nyilatkozzék meg Pla nc D o bai Péternek D e te azért is utazz a nyárba zsúfolt augusztus hóviharába jégpáncél alatti hullámligetbe ahol életed kimerevítve elfedi majd a nyugalom mosolyod és az emlékszemét mert te akartad mert ezt akartad 5 �CSELÉN YI BÉLA Kerek berek (orosz népmese) Eljött a piros biciklista, mert el kellett jönnie. Hajnali szellő fújdogált kerekei nyomán. Én édes jó Istenem! Nagy csilingelve megérkezett aztán a fehér biciklista is. Friss kenyeret hozott, fehér cipót a faluból. A levelek meg csak zöldültek, mintha ostorral hajtották volna őket. Elkarikázott végül a rózsaszín biciklista is, Arany fürtjei csak úgy cirógatták az alkonyati napocskát. - Nem vagy egészséges, kislányom - mondta Nagyanyó. (1986. V II. 11.) Pestlátás A ki északról megy Budapestre, először Békásmegyer állott hússzínű panelházait látja. Aki délről megy Budapestre, először Csepel füstölgő szigetét látja balkézt lemaradni. Aki keletről megy Budapestre, először egy színes csőnyomdát lát kopár, kormos mezőn. Aki nyugatról megy Budapestre, először egy sváb falvakból aszfalt-áttekkel kinövő, egyre burjánzó kisvárost lát. Hogy érthetik tehát meg egymást a népek, ha egyszer a berobbanás varázsa más-más? Hogyan lehet világbéke ilyen eltérő pestlátások mellett. (1986. VIII. 29.) 6 �D O BAI PÉTER A rc ésm aszk: ugyanaz! Bódy Gábor emlékében A holnapi nap, a másnap: valóságos eletet, szerelmet, célt nem ad! Csak a képzeletet kényszeríti munkára! Mindent ma, aznap kell tervezni, tenni, befejezni, vagy - ha úgy igaz abbahagyni! A legszemélyesebb munkánk: a halál! Főfeladat: a változatos halálnemek: mind későbbre halasztása! S főleg: az öngyilkosság lehetséges késleltetése! Kedves Solness építőmester, aki belső tériszonyban éltél és mégis fölmásztál a templomtorony csúcsára, hogy föltűzd a virágkoszorút - s ez sikerült is! miért zuhantál le, alá a kőbányába, ahonnan életedben az építenivalókhoz a követ fejtetted?! Persze az olyanok, mint te voltál: általában nem virágágyásba szoktak zuhanni. Mi lehet eszményibb és egyben erőszakosabb is, porbamenő „pályánkon” , az úgynevezett egyszeri és egyéni „életúton” annál, hogy megannyi maszkot merészen - s naponta! - levéve: arcunkat mutatjuk meg, mint igazi álarcot s ezzel anyánk és apánk arcait is „tettenérve” - : masszív, magabiztos, bár csak lopva-bátor öntudattal és önkénnyel nemkülönben, maradunk magunknak is: idegenek! Önarckép, tükrök nélkül Az arcunk. Az arcunk csak talált maszk, amíg nem lesz társunknak arca is, amíg az arcunk - az összes arcunk! társunk arcában át- és meg nem változik! A testünk. A testünk a nem-merészeit meztelenség amíg egy viszont-test viszont-meztelenségében meg nem jelenik! És ebben a megjelenésben - mintha ,,második születésben" - társunk is magára riad! A magány. Magányunk csak társunk magányában mélyülhet el, csak egy másik magány szavaival szólalhat meg az a dermedt csend, ami még anyaméhi, gyermekkori, kamaszkori és életfogytiglan! �A félelem. Félelmeink kiközösítenek mielőtt meg hívásával eleijeiét küldené nekünk a közösség. Sajnos mindenki fél. Az egyszál ember is, a sokaság is, és a sokaságban rejtőző isteni hősök halálig-nemkülönben! Miért vekkerre ébredünk reggelenként? Miért nem az öröm néma napórája ébreszti fényre az embert? Hát a szeretethez nemcsak szeretet kell? Ha a szeretethez is kell valami „külvilági” , akkor nem is létezik! Kétségbeesett önarcképekkel teli „nemzeti” képtárak. Tükrökkel teli termek, hálószobák, fürdőszobák, elnöki paloták tükörfolyosói, vak üvegtáblák: senki nem ismeri fel másoknak önmagát! 8 �K R A U S Z T IV A D A R azokban a napokban p ed ig elhagylak szép itália kutyát lovat szolgát s ágyast agyonszúrok sírva születtem mosolyogva halok ó édes keserűség nyelvembe harapok fogalmam sincs róla hogy miről nem egy gondola bánt engemet nem is torpedó naszád sirály sikolt mit számít a kis halál tisztaság félistenség jános lovag fehér a rózsád? Velence senkinek meg nem hajolt megértem hogy siet háza előtt a volga hosszú az élet nincs semmi dolga igényes tánciskola szigorú polka proletár öröm ez proletárok 9 �F A B Ó K IN G A Van hajzselé és állami van állami és van maszek van külsőm és van belsőm gyere nézd meg ha nem hiszed neked most helyt kell állani ahogy egy magyar állami - hogy ő mindig olyan önző attól vagyok ilyen vonzó most végre jó Van hajzselé Játékszerv itt állok hagyjuk már hagyjuk már parlagon mikor a pamlagon a lelki életet fekhetnék jó nagyon még mindig parlagon ülök a pamlagon fekszem a pamlagon még mindig parlagon fekszem és jó nagyon és még én szónokolok itt nektek jó ez ez a másik ez nem tétovázik mozgása jóságos mint aki sokáig 10 �BO DO R B É L A „ A N E V E K K I J A V Í T Á S A ” ciklusból: F Ö L T E K IN T V E E B B Ő L az áll alját a térdekre préselő alulnézetből szárazra került viaszoszöld koráll“legyezők vázai tartják vissza az áramló levegő minden részecskéjét gyantás-kék tulipánszerű apró alakzatok akadnak hajadba és szúrósan belemarkolnak mint a denevérek nem mozdulsz beléddöbben valami befejezettség apró kékes virágok vonzzák a tekinteted a törzs mellett megmaradt szivacsos hórögre a szádban száraz ízetlenséget érzel nem tudsz köpni összenyálazod a gallérodat a tér most teljesen zárt messziről szűrődik ide a tréfálkozó hanglejtésű érthetetlen beszéd egészen közel megpillantod a szénán a nyuszitojásokat I D E JÜ K L E J Á R T A R É G I megnevezéseknek a szavak szétválasztását és önkényes módon új nevek gyártását hatalmas gonoszságnak nevezték népük tehát jámbor volt és azért könnyen munkára fogható a költő mindamellett filozofikus néha kikukucskál a térelválasztó résein és neve: ház mondja neve: gyalogos átkelőhely neve: vallás és porral oltó készülék neve: arc neve: tied neve: nem ismerem kikukucskál időnként a térelválasztó résein és megröhögteti a szülőket szójátékokkal angyalgok a dicsfényképészhez mondja és elmosolyodik magán délután beveszi magát a könyvtárba és JA V ÍT Á S írja fel a füzet bal oldalára üres lapok és hallgatás következik ezután 11 �P A T A K I IS T V Á N Neotájgetosz nem estünk fejre se hanyatt ágról szakadva közel a fához mintha lenne fújjuk a nótát félnóta bene Mértanvers a nyakban felfüggesztett test párhuzamossága a fával madárfüttyben találkozik a rezervákuumban fenntartott helyet parolázásra hajlamos időközökben járókában nyeregben fenntartásosan megközelítőket szentszék, táltos, horoszkópé, eretnek, széklábfaragás, szotyolázás, kormos üveg, farakás (visszafokozott máglya) elvezetékes beszélgetés várja és elfogatozás a kiürített láthatárba �13 �K Ö V E S S Y G Á L L M Á R IÓ Illúzió Ismerjük a korcsolyázónőket mindegyik karcsú és fiatal akár az eladónők a fehérneműboltban de esténként őket is kibontják mint a messziről érkezett csomagokat ilyenkor az utcákon kóborló kamaszok sietve azonosulnak a társadalom előttük járó nemzedékeivel hogy eljátszhassák ugyanazt amit az áruházi tolvajok az ellopott nyugdíjszelvényekkel Csecsemők, fé r fia k Én leszek az utolsó király hangyányi életem van hangyányi birodalmamban hétfőnként pedig amikor hosszú napot játszanak a hivatalokban felnyálazom az iratokat és nem érek a végére soha szélfútta asszonyok görnyednek a lábam elé s próbálok hinni nekik akkor is ha már nem sajnálom őket 4 1 �PETŐ CZ A N D R Á S M ozdulatlansága isteneknek Csupáncsak: bársonyos t a p in tá s b a n T étova-sosem-volt-félre-fo r d u lá s b a n - - Nyugtalan harangkondulásban: Várakozásban. M ikéntha: mozdulatlansága-volna-isteneknek Akárha: ideje-volna-valam iféle-rettenetnek -Ajtó-félfába-csap ód ó -szegekn ek - - Gyötrelemnek. Hajnali fényben: mozdulatlan - - Á llok: hajnali d e re n g é sb e n - - Szürkeségben. Szürkeségben állok, m o c c a n a tla n - - L élegzetfojtva: d e re n g é sb e n - - Fénytelen fényben. A k k o r, és ott U jjaival megérintett engem, mert meg akart érinteni. Megérintettem én is, ujjaimmal, pedig nem akartam. A kkor és ott: visszavonhatatlan pusztulásom. Utolsó üzenetem: akkor és ott. Láttam az arcát: Láttam arcomat. Különös, szomorú, fémes hangokat hallottam akkor és ott: csikorgó fémes hangokat. �H Á Y JÁ N O S E z o p husz és Phaedrusz, a medve Egy állati vékony, nyeszlett medve jött az uton. Csontjai csörgése már messziről hallatszott. Én, Phaedrusz kérdém, mert a barátom Ezophusz Telt hassal szunnyadozott az árnyas bokrok alatt. Mi légyen a szakmád karcsú, szexis medve? Mihez érzel magadban jó nagy kedvet? Mire alkalmaznak ilyen szép testet? A válasz lassan jött, az amikusz hallgatott bambán, Nem tudott írni, se olvasni, se folyékonyan brummogni. Végül kibökte, hogy rumbatök volt egy bigbendben. Máshoz sajnos, nem ért, lehetősége kevés. Esetleg csengőnek mehetne el télapó mellé. De jaj, de jaj! - brummog amikusz medvekuszi Ott jó fizetést kapnék Nagy Uram, Ú gy, hogy egész nap tömném a hasam. Mézes sütemények, málnás csokoládék, Lehet, hogy a húst is megkedvelném. Reggelre májas, ebédre meg jó rostélyos. S mire eljön az újabb tél, az új mikulásnap Elhíznék mint egy nyálas cirkuszi medve. Elmenne tőlem a Főmikulásnak a kedve. Nem lenne csontom, amely még megcsörrenne. E gy zsíros, hájas tönkrejutott medve! 16 �KU KO RELLY EN D RE Tisztulás-tábla (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Egy műanyag zacskóban van ez a darabka felhő.) (Fellöki, széthullik, külön ezért) (külön volt egyetlen egy.) (Mikor fogok nem változni csak pihenni és ásítozni.) (És nem következik semmi.) ( ) (Ha megérkezem egy gazdag városba, lefekszem és a tapasztalat átgurul rajtam.) (Kicsit komolyan, most tényleg semmi sem jött közelebb Nem következett be.) (Kell egyáltalán mozogni.) (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Éppen az forog akinek két arca van) (ne kíméld ezeket kigyomlálni.) (Ne legyél sokkal jobb.) (De senki sem szereti jobban pedig) (ide való) (ide) (vagy inkább ide, és keveredik már, átalakul) (fennmarad, vagy legalább valam ivel azonos lenne.) ( E N G E D J E L ) (Elállt a zápor, elmosta értékeit) (és kicseréli a méltóságot. M egáll az eső.) (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe) (a határtalanba sem, amiből áll) (és ahol jelen van a határolt szerint: a lélek területén sem ütközöm bele.) (Nem csak egyetlen valami) (valami négy vagy három szabadság is lehet) (s a felszínen csapkod vagy szárnyal) (fehér. Szertefoszlik.) (Mindenfelől rájuk rohannak) (egy meleg rongy lesz, igen szétszakad.) (Néhány ellenséget leöltem hiába. Széles) (és gyengéd mozdulatok.) (Visszafordul visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Szeretné ezt az üveghegyet szerencsésen lebegtetni, vár és bizakodik, ijedezik, félelem m el, bizakodva néz.) (Visszafordul, maga előtt tologatja az egész ruhatárat. Milyen csöndes éjszaka. Ebből a sűrűségből) (kifelé tarts. Lefelé kell elhagyni ezt. Édes, finom pánsíphangok.) (hogyan lehetne minden csábításnak ellenállni.) �(Ez az utacska végre visszavezet.) (Kék színű tárgyakat rakosgatok ki: a gyávább elemek megpucolnak.) (Valaminek meg kell maradnia. Valam i megmarad.) (Visszafordulok, visszafelé nézek, de nem ütközöm bele semmibe.) (Csend jár az égig. Esős kezdetek.) (Ki részesül ebből a boldogságból.) (Maguk is, valamennyien a részesei.) L e lk i hajladozás Kellett, illetve illett: lelke van. K is szívgöböcskék vannak benne is s valami szívjóság felé halad. Egyáltalában: legyen haladás. Lassul, elfoszlik, elfogy, megmarad. Illett: van lelke, illetve kellett. Belát kedélyes műsorunkba ő: szív-hadgyakor-és ujjgyakorlatok és még-jobban-levésre van remény ha felrázkódom, s még-jobban vagyok. Lelke van: pállott, illetve fülledt, D e-demokratikus dolgok ezek! Ahogy föltűnik imbolygó feje lövés előtt még nézz körül-belül hogy közönség, be- s kivétel van“e. 18 �SZŐ C S G É Z A A megsebzett tintahal Ott Krétán, hol olyan for­ ró a ahol olyan M IL Y E N K A L A P O K ­ B A N H IN T Á Z T Á L H A JD A N ? ahol oly forró a bőr és a vér csak a féltékenység. Arc a sö­ tétben. Téged néz folyton. És krétafehér. Én nézlek téged a vízből. Gyöngyhalász, szigony és tintahalak. Egykori hintáid. Hova, merre. Hintaló, szoknya. Hintakalap. Kisétál, rozsdás kést talál a parton, ,,ez nem az enyém” , forgatja, nézi. Egy játék holtteste a homokban, kés, gyöngyszemek, fogsor, a tenger mélyén ordít a megsebzett tintahal, egykori kalapodban. A kés csupa vér, és a gyöngy csupa tinta. Nem tud aludni, hangokat hall, virraszt a halász és megbolondul. Kését keresi, bort iszik, borába foncsort öntöget és vadrózsákat szór bele s tintában ázó gyöngyöket. 19 �20 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Gumi arabicum Három hosszú szótag, három pattogó, játékos ütem. Menetelnek a pálya felé, véges-végig a kazánház, a konyhakertek, a céllövölde földhányása alatt. A sárga hosszú hajú fűben meztelen akácosok avarillat a vasúti tölté­ sen fáradt októberi nap. E z-volt-a legelső. Három hosszú szótag, három pattogó játékos ütem. Az utolsó szavak nyúlós melasza. Csupasz lábukszárát pirosra csípte a fagy, párafelhőt fújnak, lépést tartanak, a labda az élen, Kuti, a kapus viszi a hóna alatt. Aszód felől tehervonat kapaszkodik, az akácosok kö­ zött didergő énekesmadarak. Most"jön"a második. Ott menetelnek mind, Veres, a gólkirály, a kövér Bauer, a pösze N ádai Csaba. G u - m i- a rábikum. Fújják a nótát, az anyaföldhöz verik lúdtalpas lábaikat. És jönnek, jönnek szakadatlan. Elgázosított játszópajtások, legéppuskázott szomszédgyerekek. Világgá mentek, nyomtalanul eltűntek, kitelepítettek. Nevet változtatók és névtelenek. Akikből csak egy szót, egy mozdulatot őriz az emlékezet, mert egyszer útközben rádnéztek valahol, s te most cipeled riadt, tanácstalan tekintetüket. És akik megmaradtak. A túlélők: szürke szakállukban a szél. Jelszó­ foszlányok, úsznak utánuk, gumi arábicum, himnuszból, mozgalmi dalok­ ból ez a gunyoros, kiábrándult nóta maradt, és ők mennek, mennek, v á l­ lukon lapát, aktatáska a hónuk alatt. Innen a trópusokról hajnalban pontosan az É rd i útra nyílik a kilátás. A barackosokra, a temetőkert hosszú téglafalára. A bókoló-bogáncs lepte járdaszigetre, a kátrányos talpfákra, amint nyögnek, mocorognak az első szerelvények súlya alatt. A menet ott kanyarog az É rd i úton. Nagyanya, napernyővel, a postás bá­ csi, zöld lódenben, apa, kézihajtásos tolókocsiban. Hínár haja, álom. L árma lavinája: ráktérítő szózuhatag. Gumi arábicum. A temetőfőkapuban felkel a nap. Rémület retinája alagút tanácstalan tekintetek emelte falak. Értelmét keresi, ami csak elkallódott, ami csak félbeszakadt. Tőled várják, hogy tedd a helyükre megbolydult dolgaikat. Vedd hát sorra őket így hajnal előtt, századszor is, maga-magadnak, mondd ki a nevüket, mert voltak ők is, és veled vannak szakadatlan; végezd a magadét, keményen, mint a kaoba, mielőtt te is beállnál a menetbe ott lent a dél Keresztje alatt. * Jut-e még eszedbe, Líz, az a fekete február, jut-e még eszedbe az esőverte aszfalton szédelgő iszonyat? Megkapaszkodtál a karomban, pofács" kád elkeskenyedett, mint amikor kölyök-koromban elvettem a játékaidat. 21 �Nem szóltál most sem, fekete kendő alá szorítottad sűrű aranyhajadat. Mentünk a fal menten az agyagban a temető lucskos gesztenyefái alatt, megtekintettük az urna helyét, nehogy a földön legyen, vagy éppen túl magasan. Ne nézd meg - azt mondtad, színtelen hangon, kétszer is megismételted, ne nézd meg, de csak jöttél mellettem, sietősen, és én akkor értet­ tem meg, hogy még mindig nem hitted el egészen, a sejtek konok tapasz­ talatának nem parancsol az agy. A hullaház előtt egy pillanatra megálltál, ne nézd meg, mondtad, de ak­ kor már bent voltál és én szaladtam utánad, hol van, kiáltottad, hová lett! Hová tették a főorvos urat! Elhamvasztották, kérem - szólt rád egy péksapkás zömök ember. Még a reggel elvitték a doktor urat. Mentünk a közkórház feketére ázott fái alatt. Csak a haját láttad vol­ na, mondtad, a haja az még most is olyan, és én tudtam, hogy aznap, velem, levágtál volna egy tincset a hajából, aznap, velem, elkezdted volna a búcsúzást, lassan, fokozatosan. Milyen fiatal voltál, Líz, azon a télen, kis keskeny arcod, sűrű aranyhajad koronája alatt. A közkórház kapujában megtorpantál, mint akinek valami eszébe jutott. De azután csak annyit mondtál, azt se nekem, azt is csak temagadnak: mi lesz, mi lesz ezentúl látogatónapokon. Vasárnap már az ebédnél külön tetted a legfinomabb falatot, egyetlen egyszer nem maradtál el, lám, még csak el sem utaztál rövid életed harmincöt éve alatt. Álltam melletted az eső egyhangú zajában, nem szól­ tam, te beszéltél, vigyél el valamerre, mondtad, és megszorítottad a ka­ romat. Este volt-e vagy éjszaka volt, emlékszel-e még, Líz, arra a napra? Az ablaktörlő zúgására, az eső nyálkás váladékára a Ruggyanta gyár előtt a Kerepesi úton. Én akkor útközben beszélni akartam, elmondani, amit most már csak én egyedül tudok. Azt, hogy száját csücsörítve becézett, és ilyenkor vékony hártya képződött a nyelvén. Hercegnő leszel, mondogat­ ta, királykisaszony, és ő vigyázza majd az álmaidat. Mégsem szóltam hozzád az autóban, te szólaltál meg, emlékszel, kérdezted, de én nem tudtam, mire gondolsz csillagtávolságnyira tőlem, emlékeid üvegbúrája alatt. - Nem mindig volt könnyű - mondtad később. Amikor hajat mostunk, az ápoló sosem melegítette fel idejében a vizet. Közben megérkeztek a lá­ togatók, idegességében rámkiabált, még harminc év után is úgy szégyellte magát. Azután, amikor elment a vizit, mint egy gyerek, keservesen sírva fakadt. M egismételted: mint egy gyerek, igen. Hiába válaszoltam, azt mondta, megbántott, megérdemli ha magára marad. Hallgattalak, úgy beszéltél róla, zsörtölődve, szipogva, emlékszel-e, Líz, mint szerelmesükről fiatal özvegyasszonyok. E lállt az eső, hangtalanul gördültünk végig az alvégi homokon. A lig ismertél rá az esti szürkület­ ben a házra, mégis felvidultál, kapuról kapura haladva soroltad régi szom­ szédaidat. Bemegyünk? - kérdeztem, de te megráztad a fejed. Csak látni akartad - mondtad - csak ellenőrizni akartad a dolgaidat. Aztán mégis: már lent, az utca vége felé, kucsmás öregember állt meg előttünk az úton. Piczinger bácsi, mondtad, cérnavékony gyerekhangod a sűrű ködbe akadt. Nagyságos asszonyom! - jajdult fel az öreg. Lekapta 22 �fejéről a kucsmát, és azt mondta, emlékszel-e, Líz, „én nem is tudom kérném, hogy ébren vagyok-e vagy álmodozom?” Később elnevetted magad, hiszen pontosan annyi idős voltál, mint huszonöt éve anya, és az öreg Piczinger valóban csak álmodozott. E gy da­ rabig még a kisbagi csárdában hallgattuk a cigányt, ezt hogy hívják? kérdezted hirtelen, de én nem feleltem, te pedig elsírtad m agad: megint csak a vasárnapi látogatásra rendezgetted az adalékaidat. Többet nem is beszéltünk azon a télen. Hazamentünk, kiléptél mellő­ lem a kocsiból, és én csak néztem, amint szőke kishúgom lassan távolodik tőlem az esőáztatta kerti úton. * És jönnek, csak jönnek, szakadatlan. Csoportosan, rendszertelenül, me­ zítláb, vörös máriás lobogók alatt. Töredékek, kihaltak, leszakadtak, hiva­ talosan megszűntek, szórványok, morgó, makogó falka, csapat. Némán ivó színtelen szemű svábok, kitoloncolt visszatelepült lotaringiaiak. N égy­ ujjú farkastorkú csapottfülűek, nyúlajkúak, kancsalok, begubódzók, dal nélküli násznép, dalt feledettek, elcsatolt, csodaváró burgenlandi magya­ rok. Illetőség nélküliek, letegezettek, közigazgatásból kiesettek, csángók, cigányok, idegenek, kárpát-ukrajnaiak. Ez itt Fernandóár Ferenc, a karibok királya, mögötte ötszáz vágottszemű mongol, N agy Kájm án népe, kockás ingük színtelen, szakadozott. M en­ nek, menetelnek véges-végig az amerikai szállodasoron. Idegenforgalmi ta­ lálmány, ötszáz ócska vadem ber; lesajnálják, lefényképezik őket, eltéved­ tek, félmeztelenek, csúfnevükön nevezik önmagukat. A királyné kagylót árul, modellt állnak, a kövér király szégyenlősen mosolyog. Szökött rabszolgák, tetvesek, tunyák, hebegők, mocsarak közé autósztrádák íve alá szorított szabadok, vakogók, süketek, nyelvüket feledettek, együgyűek, egy öregember énekelne egytagú panaszos szavakat nem nézi senki, senki sem érti elhallgat ez is motyog valam it, pénzt kér, zavartan vigyorog. Hánya n vannak még? Ötvenen, százan? Hol regisztrálják, aki széndioxidot termel és ígéretet fogyaszt ünnepnapokon? Hajótöröttek, fegyencek, leprások unokái, kalózok kincse után kutató névtelen gályarabok, kikötők csellengői, partra tett matrózok, néma halászok, elhagyott szeretők, levélre várók, csatlakozást keresők, szőke normandok, temetőkertjeiket vakoló bretonok. Konok, fa l-sima szemüket ha rádemelik, mit csinálsz? Bűzlő rongyaik között láttad-e rétege­ sen hámló nyers húsukat? És azok, akiket lepecsételtek, eladtak, a megszámozottak, akiknek föl­ det ígértek, az erősek, nőtlenek, jófogúak, a déli ültetvényeken magukrahagyottak lettek, litvánok, közép-európaiak, akikért nem jött vissza a ha­ jó, a nemzetközi Vöröskereszt nem láttamozta papírjaikat, az úrnak fe­ kete négernek sápadt sehonnaiak, konkvisztádorok asztmás unokái, tudo­ mányosan felmértek, elemeztek, paraziták, veteránok, bozontos homlokúak. És jönnek, csak jönnek. Kallódók, apátlan-anyátlan járdaszigeten topo­ gók, ketrecben' körzők, toportyánok, körözöttek, útpadkáról leszorultak, kerékpározók, részegek, vérbajosok. A kik nem tudják, miért könnyeznek fél pohár sör után, a hosszú várakozásban elfeledték a jelet, akik nem 23 �merik kialudni a rohanás szédületét, a magyarázkodók, gyalázkodók si­ várok, sikeresek, önmételyezők, múlttagadók, kábítószeresek, azok, akik­ nek már csak állampolgárságuk van, a meggazdagodottak, szélütöttek, a kövérek, az önmagukat végképp elveszítettek, azok, akik nem portugálok már, nem horvátok és nem szicíliaiak, az olcsó munkaerők, amorf, szédelgő emberanyag. Mit várnak tőled? Talán csak ennyit. Hogy kimondjad, gyalogolni ne­ héz. Hogy nem lehet megszokni a kínt. Hogy léteznek, de ezt alig-alig, emiatt ugyancsak elrestellnék magukat. Hogy a sérelem nem gyógyul, üszkösödik. Hogy az igazságtalanság arcul üti a védtelen rablógyilkosokat. Hogy üvölteni kéne, és nem jön az ember torkára a hang. De talán még ennél is kevesebbet. Csak annyit, hogy még így is, ál­ modozni szabad. Vagy még ennyit sem. Csak azt, hogy nevükön nevezd őket, gyereket, embert, asszonyokat. Hogy szalagra vedd a sírást meg a csendet, az alig artikulált értelmüket veszített szavakat. I * Róluk szólsz akkor is, amikor álmaid állóvizébe merülve nézed a múltat. G yűjtöd őket, faggatod, keresed, válladra veszel torzót, töredéket, mérföldes magnón vonulnak előtted a mágneses erővonalak. Gum i-arábikum. A kik feladták, nem cipelték tovább emlékeiket és most, ha isznak, haldokolnak, álmodoznak, félrebeszélnek, nem értik szavukat a testükből sarjadzott gyerekek. A kik kútágast feszítettek az udvar poros sziklái közé, amikor a szó üdítőitala elapadt. Szását, a haldokló grófot: visszatart inas sárga kezével, mind visszatar­ tana, mind befejezetlen keres, könyörög valami nagyon fontosat. Tudod, Oradea után, magyarázza, Nyugatnak fordulsz Berettyóújfalunak. Em lék­ szel-e milyen jólestek a szemnek végtelen vízszinteseket megszakító nyíl­ egyenes nyárfasorok. Mit is akartam, mit is? Igen! Megragadja a karodat, nagy lélegzetet vesz, és azt mondja: kilovagoltam. Hunyorít, cinkos-titokzatosan. Azután mégiscsak, váratlanul, amikor lemondtál már róla, kibukik belőle, ami az egésznek értelmet, tartalmat adott. Húszéves voltam - mondja - halálra kerestek a román királyi csapatok. Az pedig reggel volt, dűlőúton álltam, emlékszel-e milyen mély volt a levegőég, fent a magasban feszítet­ tek a felhők, túlméretezettek azok is, határtalanok. Motoron jöttek el értem, oldalkocsis motoron. K ét ember állt velem ott kint a határban, zsellérek, ne tessék mozdulni, mondták, és csak vártuk így hármasban a motorosokat. És így tovább, sorjában. A két öregember pedig nem adta fel a fiatalurat. Mentünk a falu felé, beszívtuk a port, akkor ott reggel én is embernek éreztem magamat. És jönnek, csak jönnek egyre tovább. A rohanók, az űzöttek, a dicsekvők, azok, akik verejtékben úszva hergelik maga-magukat, az újra nekivá­ gok, önkínzók, önfertőzők, az apagyilkosok. Asszonnyá nem tett lányok, útiköltségre spórolok, önigazolók, csodára várók, elmaradozók. 2 24 �A ki csak szeretni akart, és akit csak szeretni akartál. Nem hagytak el, veled élnek, le nem fejtheted polipkarjaikat. Vogulok, osztyákok, pestiek, prágaiak. Kubából, Kolcsák elől menekültek, szőke csileiek, fekete angolai­ ak. Köhécselők, kopaszok, gyomorbajosak, pecséttel, priusszal, tartózkodási engedéllyel, munkalappal, nemzetközi menekültjoggal a hónuk alatt. A k ik ­ nek hínár fonta be szemük tiszta vizét, aki az őr egyetlen jó szavára sírva" fakad, a jobb időt látottak, lebukottak, akiknek megroppant a gerincük, vamzerok, hebegők, álomkórosak. A bejezetlen életek sora végül, akik egyedül lépegetnek az avarban, és nem jelentkeznek csak a hajnal hagymázos álmaiban. Gumi-arábikum, gumi-arábikum. Száll, örvénylik a dal, nem kér, nem követel, dülöngél csak, mint az akácosok között didergő énekesmadarak. Ott menetelnek mind, szürke szakállukban a szél, vállukon lapát, aktatáska a hónuk alatt. Hínár haja álom. Ráktérítő szózuhatag. Leráznád őket, lefejtenéd magadról csökönyös szívókorongjaikat. Ne tő" led várnák, hogy elrendezd, kikérdezd, megmagyarázd félbeszakadt, el­ rontott dolgaikat. H iába: szívósak, erősek. Védőpáncéllal vonta be őket a bánat, ugrásrakész elesettségük mentesít, jogot ad. Hátba szúrnak, aki vért ad - mondják - életet ad. O lvasnál? É jjel törnek rád, gondjaik mosogatóvizével végigöntik védte­ len álmaidat. A h , ti csendes szellők fuvallati jertek, de nem fúj szél ilyenkor este a trópusokon, a madárkák meghűlt fészkeknek rendjein, lég­ szomj fojtogatja a torkuk, verejtéktől enyves tollazatuk összeragad, és te, óh Tihanynak rijjadó leánya, ha lejössz a hegyekből, el ne kerüld a bordé­ lyok előtt várakozó vérmes apostolokat! Hajnalban hazamennél, akkor meg, a megállóban az öreg Gaszton, púpos körtefején fekete szalagos szalmakalap. Nem vesz észre, mennél tovább, de a lámpa pirosba szalad. Fázik, összehúzza magát, szorosra gombolt fekete zekéje fénylik a neon ostora alatt. Bal karja gipszben, de különben csótány" keményen tartja magát, mennél tovább, de a lámpa megakadt. A betonoszlopnak támasztja fejét, ép markában szorongat valamit, nyil­ ván az automata számára előkészített pénzdarabot. A ki még életében min­ denét odaadta, egyik napról a másikra érdemjelestől, díszoklevelestől ma" gára marad. Hallgathatja a sok hosszú beszédet, nézheti a forgolódó táncoso­ kat. É jfél után pedig kiáll ide a sarokra, várja a hajnali villamosokat. Nem akarod, nem akartad, de a közlekedési lámpa a pirosba szaladt. Nem szólt egy szót sem, ült csak melletted, néha halkan szipogott. Lázadoz­ tál: ez is a te dolgod lenne? Nincsen valakije? Fia, menye, unokája? Nem válaszolt, csak a tükörben láttad, ép karjával a levegőbe emeli, lassan len" geti utánad a fekete szalagos szalmakalapot. Vállat vonsz, hajnalodik. Gumi-arábikum, mindegy. Hajts keresztül raj­ tuk, ha lehet, keményítsd meg magadat. Nem a te dolgod, és te csak végezd a magadét, elszántan, komolyan. Ilyenkor hajnalban a trópusokról pontosan az Érdi útra nyílik a kilátás. A bókoló-bogáncs lepte járdasze­ gélyre, a mocorgó talpfákra, csak így, pontról pontra, mondatok meleg mederébe, a barackillatos szavakat. Barátok betiltott sírjai között lépegetsz, helyükre teszed a dolgokat, nyu­ godtan, tárgyilagosan. A menet pedig halad tovább, szakadatlan, amíg csak napfelkelte után az utolsó is eltűnik lent a temetőfőkapuban. 25 �valósá g unk B ÁTO RI IN G R ID Boszorkányüldözés és társadalmi konfliktusok egy Rajna-vidéki kisváros, Rhens példáján a 17. században1 A persorozat kezdete. 1628. október 22-én Landgraf Georg von HessenDarmstadt kérvényt kapott. A kérvény Rhensből, egy kis városból, a Rajna bal partjáról érkezett, amely a katolikus kölni választó fejedelemséghez tar­ tozott, de már majd 200 év óta a közben evangélikussá vált Hessennek volt elzálogosítva.2 A levelet a Schultheis (bíró), Schöffen (esküdtek), a polgár­ mester, a tanács és az egész rhensi község írta alá. Így tehát mind a felsőbbség, mind pedig a polgárság nevében íródott. A kérvény azt a sürgető ké­ rést tartalmazta, hogy a község, mint a szomszédos területeken ez már rég­ óta szokásos, megkapja a jogot, hogy a kuruzslókat üldözhesse.3 A hesseni fejedelem nem volt elvi ellensége a boszorkányok bírósági üldö­ zésének. Csak azt a feltételt szabta, hogy a község az eljárás költségeit vi­ selje, ha ezeket, a vádlottak vagyonából fedezni nem lehetne. Ám a rhensi község, melynek polgárai főleg szőlőtermesztésből éltek, e feltételt nem tud­ ta minden további nélkül teljesíteni. A tanács ezért elrendelte, hogy minden polgár „Hexengeld” -et (boszorkánypénzt) fizessen. Ez ellen a különadó el­ len, úgy tűnik, a községben egyesek ellenállást fejtettek ki. Ennek ellenére az összeget pár héten belül beszedték. Így kész volt a Landgrófság kormánya, hogy küldjön egy ügyészt Rhensbe a boszorkányperek lebonyolítására. Mint korábban más területeken, Rhensben is bizottságot alakítottak a bo­ szorkányok megtalálására és leleplezésére. Négy tekintélyes polgár tartozott a bizottságba, de sem esküdt, sem tanácsos nem volt közöttük. Így a községben a „boszorkánybizottsággal” egy olyan hatóság jött létre, melynek feladata a híresztelések és denunciaciók gyűjtése és a letartóztatá­ sokra való javaslattétel volt. A boszorkányüldözésre való készség tehát egy­ értelműen a községtől eredt. Az első esetek. A boszorkányüldözés kiváltója tehát hivatalosan Rhens vá­ ros egész közössége volt, melyet a bizottság képviselt. Az első vádak három idős asszonyt illettek. A vád szerint ezeket mindenki boszorkánynak tartot­ ta. Ketten közülük özvegyek, az egyik nyolcvan, a másik kettő hetven éven túl voltak. A tanúvallomásokból kiderült, hogy már hosszabb ideje népszerűtle­ nek és elszigeteltek voltak a községben. Keresztelőre és menyegzőre, ha meg is hívták őket, elkerülték közelségüket, az asztalnál senki nem akart melléjük ülni. A vadak jellege is mutatja, hogy itt a kisváros kívülállóiról van szó. Az egyik tanú például így vall: a gyanúsított egy napon vihar elől házába akart menekülni, ő azonban becsapta előtte az ajtót. Következő nap fájt a lába, megbetegedett és ebben a gyanúsított bosszúját látta. Egy másik tanú holland sajtra - nyilván akkor különleges csemegére látja vendégül ba- 26 �27 �rátnőit. Ahogy a gyanúsított a szobába lép, a háziasszony elteszi a sajtot, hogy ne kelljen őt megkínálnia. Nem csoda, hogy valaki a családból nem­ sokára beteg lesz. Egy további tanú kislánya vasárnap átmegy az utcán és koszorút visel a fején. Az egyik gyanúsított háza ajtajában áll. Ahogy a gye­ rek odaér, megfogja a karját és kérdi: Hát ki csinálta neked ezt a szép ko­ szorút? Ezután a lány karja merev és béna lesz. A vádlottak egyike a letartóztatás után pár nappal a börtönben meghalt. A másik kettőt rövid bírósági eljárás után kivégezték. A társadalmi alapképlete ezeknek a pereknek világos: a közösségnek egyes tagjai kiközösítésre és kivetésre kerülnek. Részben már a tanúvallomások is tartalmaznak nyílt halálos fenyegetéseket. Az is jellemző, hogy a tanúk rossz lelkiismerete (az ajtó becsapása, a sajt eldugása, mind a két esetben a ven­ déglátás megtagadása) bosszút várat velük. Hogy miért veti ki ezt a három asszonyt a közösség, az sajnos nem lesz világos. Életkoruk kétségtelenül szere­ pet játszott. A legfontosabb, hogy az idős emberek gondoskodást igényelnek, mely a közösséget terheli. Egy idős ember kártevőként való megbélyegzése felmenti a közösséget a gondoskodás kötelessége alól. Fizikai megsemmisíté­ sük tehát egy logikus, bár szörnyű következmény.4 A további perek. A vádlottakat megkínozták, azok másokra is rávallottak. Így került sor a letartóztatások következő hullámára. A boszorkányság lett a kulcsszó minden probléma megoldásához. Ha meghalt egy gyerek, a gyanú azonnal a szomszédasszonyra terelődött, aki előző este a gyereket karjára vet­ te. A vádlottak, akiket férjük vert és gyötört, azt vallották, hogy hirtelen fel­ bukkant mellettük egy barátságos ember a pincében, és megvigasztalta őket. Csak túl későn jöttek rá, hogy ez az ördög volt. Az 1628-30-as évek boszorkánypereinek idején Németországban a harminc­ éves háború dúlt, császári és svéd csapatok vonultak a Rajna mentén. Pestis és aszályok pusztítottak. Az emberek keresték nyomorúságuk okát. A boszor­ kányság a legszívesebben alkalmazott magyarázat volt szorultságukra, mely­ nek más okát nem látták. Erre mutat többek között az a körülmény is, hogy a boszorkánysággal vádlottak csaknem kizárólag nők voltak. Nők, akik felelősek a gyermekekért, a betegekért, az állatokért, az ételkészítésért és a vendéglátásért.5 A kezdeti lelkesedést, melynek fényében a boszorkányság bűnének kiirtásá­ val minden evilági rossz felszámolhatónak látszott, hamarosan a kiábrándulás kellett hogy kövesse. Természetesen csak fokozatosan és csak egyes polgárok­ ban született meg a felismerés, hogy a mind több boszorkány elégetésével nem valósítható meg a földi paradicsom. Szükségszerűen súlyos konfliktusokra ke­ rült sor egyrészt az újítók, másrészt a további üldözések hívei között. Az utolsó per. 1630-ban ért véget a persorozat. A boszorkányüldözéssel kap­ csolatos két irányzat fő képviselői, egyfelől a rhensi Schultheis (bíró) és így rhensi bíróság elnöke, másfelől pedig a boszorkányokat felkutató és leleplező bizottság voltak. A konfliktus legfontosabb szereplője Margarete Dreys, aki a kegyetlen kínvallatás ellenére sem volt hajlandó beismerő vallomást tenni. Március elején, fél évvel azután, hogy a boszorkányüldözés elkezdődött, a bizottság el akarta fogatni Dreys asszonyt. A gyanúmozzanatok azonban nem bizonyultak elégségesnek. Addig csak mostohafia vallott ellene, továbbá egy másik asszony, akit időközben boszorkányként kivégeztek. Csak 1629 végén sikerült szintén boszorkányként kivégzett asszonyoktól származó terhelő vallo­ másokat szerezni, melynek következtében Margarete Dreyst letartóztatták. 28 �Margarcte Drcys ebben az időben körülbelül 50 éves volt, röviddel azelőtt megözvegyült.6 - Nem Rhensben, hanem a szomszéd helységben, Oberspeyben, született. 1604-ben ment férjhez Johann Schaffhoz, aki 16 11-b en harminckét éves korában meghalt. Kétévi özvegység után, 1612 december 29-én, újból férjhez ment az Únterschultheis-hez, az esküdt és tanácsbeli Christian D reyshoz. A férj maga alig négy hete özvegyült meg. Felesége december 4-én halt meg. Az első házasságból származó tíz gyerekből az anya halálakor hatan éltek, a legidősebb 12 éves volt. Ez is hozzájárulhatott gyors újraházasodásához. Fia, Peter Paul, aki mostohaanyját később, 1629-ben boszorkánysággal vá­ dolta, anyja halálakor és apja újranősülésekor 11 éves volt. Itt már látható a mostohaanyával szemben táplált gyűlölet egyik oka. A fiú 1629-ben azt val­ lotta, hogy mostohaanyja apját boszorkánysággal ölte meg. Minden további terhelő vallomás Margarete Dreys ellen, kínzás hatására született. Margarete Dreys vagyona 1629-ben, a forrásokban messze meghaladta a 3000 Rfl, ez ebben az időben és helyen kiugróan nagy vagyon. Irigység és káröröm tehát nem zárható ki. Valóban előfordultak kijelentések, hogy vég­ re nemcsak a szegény, hanem gazdag asszonyokat is el kellene fogni és meg kellene égetni. Ismeretes, hogy a boszorkányper-sorozatok rendszerint a kívülállóknál és az alsóbb rétegeknél kezdődtek, majd újabb és újabb denunciációkra a helybeli felső réteg asszonyaira is fokozatosan kiterjedtek. Rhensben sem volt ez másképp. Már Margarete Dreys pere előtt is több más, felsőbb réteghez tar­ tozó nő, többek között az egyik tanácsos felesége is áldozatul esett. Megkí­ nozták és a beismerő vallomás alapján kivégezték őket. Margarete tásadalmi státusa egymagában még nem elegendő magyarázat arra, miért szakadt meg pere és hogyan tudta túlélni. Margarete Dreys nyilvánvalóan biztosabb volt „ártatlanságában” mint má­ sok. Ezt a belső biztonságot erősítette, hogy Severin Hachemer, a Schultheis (bíró) és bíróság elnöke, úgy látszik, szintén nem volt bűnösségéről meggyő­ ződve. A bíró rokonsági kapcsolatban állt Dreysszal, 1604-ben, huszonöt év­ vel előbb, Margarete a bíró egyik gyerekének keresztanyja volt. Ennek elle­ nére valószínűtlen, hogy a bíró Margarete kedvéért vétett volna hivatali köte­ lessége ellen. Korrekt maradt, de kihasználta azt a mozgásteret, amit a per­ eljárási szabályok nyújtottak. Így támogatta őt amikor kérvényezte, hogy ka­ rácsonyra - kezességgel - hazabocsássák. A felsőbb bíróság elutasította ezt a kérvényt, ám ezután a bíró legalább azt megengedte, hogy Margarete és fo­ golytársai karácsonyra a tanácsházán maradhassanak, és ne kelljen nekik mint egyébként szokás, a hideg és huzatos toronyban tölteni az ünnepet. Miután az első két kihallgatás kínzás nélkül nem hozott eredményt, a bíró addig húzta a kínvallatás elrendelését, hogy a végén már a bizottság elfo­ gultnak kezdte tartani. Ezzel két szék között a pad alá esett. Ugyanis Mar­ garete sem értette meg a bíró viselkedését. Az egyik kihallgatás végén így kiáltott fel (mint a jegyzőkönyv írja): „. . . flet amare, effundit lachrimas, dicens cum admiratione, Ist das die gevatterschafft und treuw, so ich Ihnen gethun und bewieset hab?” Végül a bíró nem tudta már megkínzatását to­ vább halogatni. Ekkor viszont olyan brutálisan kínozták meg, hogy később maga a felsőbb bíróság is helytelenítette az eljárást. Ennek ellenére Marga­ rete nem vallott. A pert a Felső Bíróság utasítására felfüggesztették. A bíró egy hosszú, a felsőbb bíróságnak írt jelentésben szabad folyást en­ gedett mérgének, melyet a bizottság fellépése váltott ki. Margarete perének felfüggesztése és Margarete szabadon bocsátása a boszorkányüldöző bizottság 29 �tagjaiban keltett féktelen indulatokat. A döntést nem akarták elfogadni és még a választófejedelemnél való közvetlen tiltakozás lehetőségét is mérlegel­ ték. Be kellett azonban látniuk, hogy a boszorkányüldözés a városban önálló életre kelt. A boszorkányüldözés a polgárok fő beszédtémája lett. Mindenütt gyanúsítgatásokat és viszályt, félelmet és agressziót váltott ki. Többször elő­ fordult, hogy egy férj, kinek feleségét a pletyka akár csak meg is érintette, egyből bírósághoz fordult a rágalmazó ellen. A borközi veszekedések, melyek avval végződtek, hogy valaki kijelentette, hogy a másiknak felesége, anyja vagy anyósa már rég megérett a máglyára, a bíróság előtt a részegségre való hivat­ kozással csitultak el. Egy szegény idegen asszony, aki a községi péktől egy darab kenyeret akart koldulni, és „vén boszorkány” felkiáltással egyenest a bíróhoz futott, hogy a rágalmazót bevádolja. Végül még a bizottság tagjai is viszályba keveredtek, amikor egyikük azt állította, hogy ártatlanokat is kivégez­ hettek. Két év múlva különös beszélgetésre került sor. Két rhensi polgár a boszor­ kányüldöző bizottság egyik tagjával együtt ült egyikük házában. Megkérdez­ ték az utóbbit, mi lesz a boszorkányokkal. Hiszen már tőlük beszedték a pénzt és most mégse megy tovább a dolog. A bizottsági tag azt válaszolta, hogy ez rögtön másként menne, ha már a pénz meglenne, de sokan még nem fizettek, sőt meg is tagadták a fizetést. Ketten azzal is fenyegetőztek, hogy a bizottságot bunkókkal kergetik el, ha a házuk előtt mutatkozni mernének. További pereket nem lehetett tartani. A következő persorozat tizenöt év múlva kezdődött. JE G Y Z E T E K 1. E z t a z e lő a d á s t a H a jn a l I s tv á n K ö r K o llo k v iu m á n S a l g ó t a r j á n b a n 1989. j ú n i u s 15 -én t a r t o t t a m . K ö s z ö n ö m a k ö r v e z e tő je , d r . B á c s k a i V e ra , k e d v e s m e g h ív á s á t. M a g y a r r a v a ló f o r d í t á s h o z n y ú j t o t t s e g í t s é g é r t k ö s z ö n e te t mo n d o k d r . V á ri A n d r á s n a k é s a f é r ­ j e m n e k p r o f . d r. B á t o r i I s t v á n n a k . T a n u l m á n y a i m ..D ie R h e n s e r H e x e n p r o z e s s e d e r J a h r e 1628 b is 1630” i n : L a n d e s k u n d l ic h e V i e r t e l j a h r s b l ä t t e r 33 (1987) S. 135—155 é s a ..S c h u lth e is u n d H e x e n a u s s c h n s in R h e n s 1628—1632. Z u m E n d e e i n e r P ro z e s s e rie ” , a m e ly a k ö z e l jö v ő b e n j e l e n i k m e g e g y g y ű jte m é n y e s k ö te tb e n T r ie r b e n , é s r é s z le te ­ s e b b e le m z é s t t a r t a l m a z a r h e n s i b o s z o r k á n y ü ld ö z é s e k r ő l , 2 E r e d e tile g a K a tz e n e lm b o g e n g ró f i c s a l á d n a k L a n d g r ó f o k a b i r t o k o t 1479-ben ö r ö k ö lt é k . a b irto k á b a n 3 A rh e n s i b o s z o rk á n y p e re k i r a t a i K o b le n z b e n . a B e s ta n d N r, 27 é s 612 (K a tz e n e ln b o g e n é s A n d e r n a c h ) . 4 E z e k e t a g o n d o la to k a t I n g r id A h r e n d t - S c h u l t e t ó l s z o r k á n y ü ld ö z é s v i z s g á l a t á t d o lg o z z a fe l. v o lt, a k itő l L a n d e s h a u p ta rc h iv b a n veszem á t, aki a a h essen i vannak: W e s tf a le n i b o - 5 E r r e a z ö s s z e f ü g g é s r e e lő s z ö r H e id e W u n d e r h í v t a fö l a f ig y e lm e t: H e x e n p r o z e s s e im H e r z o g tu m P r e u s s e n w ä h r e n d d e s 16. J a h r h u n d e r t s . I n : H e x e n p r o z e s s e . D e u ts c h e u n d s k a n d i n a v i s c h e B e itr ä g e , S z e r k e s z te tte D e g n C h r is tia n . L e h m a n n H a r t m u t , U nv e r h a u D a g m a r ( S tu d ie n zu r V o lk s k u n d e u n d K u ltu r g e s c h i c h te S c h le s w ig - H o ls te im s 12) N e u m ü n s t e r 1983. S. 179—203, i t t : S. 189. 6. M in d e n a d a t o t a z é l e t k o r r a é s c s a lá d i á l l a p o t r a v o n a tk o z ó la g a r h e n s i c s a lá d k ö n y v b ő l v e tte m á t. A c s a l á d k ö n y v e t F r a n z - J o s e f K a r b a c h ö s s z e á ll íto tta a 1578—1798-i r h e n s i a n y a k ö n y v e k b ő l. (G é p ír á s o s k é z i r a t) 1985. 3° �TÓ T H IS T V Á N G Y Ö R G Y Szüzek és paráznák: törvényes és törvénytelen szerelem a XVIII. századi magyar falvakban A most elmondandóak egy készülő nagyobb munka részét alkotják, mely a X V III. századi úriszékek és a megyei törvényszékek paráznasággal és házasságtöréssel foglalkozó anyagát dolgozza fel. Ezt védekezésül bocsátom előre, a rendelkezésre álló idő ugyanis, nem elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsam: volt a X V III. században egy olyan egységes szerelmi kultúra, amelyik - bár nem elhanyagolható regionális különbségekkel - , átfogta a magyar parasztság egészét. Nem beszélhetünk tehát külön a telkesgazdák és a zsellérek szerelmi kultúrájáról. Igaz, egy gazda felesége és szolgálója társadalmi helyzetében igen különbözött egymástól, és ez tükröződött a partnerkapcsolataiban, a domináns szerepben, vagy a ki­ szolgáltatottságban. Ha azonban azt vizsgáljuk, mit tudtak a sziiletésszabályozásról, milyen gesztusokkal fejezték ki érzelmeiket, mit tartottak felháborítónak és mit természetesnek, nem sok különbséget találunk. Ahogy nem beszélhetünk külön a zsellérek, vagy a módos gazdák boszorkányhité­ ről, ugyanúgy osztozott számos ismeretben és tévhitben, szokásban és vé­ lekedésben, egyszóval, a mentalitásban a paraszti társadalom egésze. A vizsgálat során a vártnál lényegesen, kisebbnek bizonyultak a regionális különbségek is. Elsősorban az A lföld, illetve a D unántúl-Felvidék régiók között találtam lényeges eltéréseket a szexuális kultúrában, de már a Dunántúl egyes tájai, vagy a Dunántúl és a Felvidék csak alig térnek el egy­ mástól. Mindezeket előre kellett bocsátanom, hogy a most elmondóak ne tűn­ jenek érdekes esetek közti tallózásnak, ahol földrajzi és társadalmi helyzet egyaránt színesen kavarog. Előadásomban két dologról szeretnék beszélni. Először: kik kerültek szexuális konfliktusba a falu társadalm ával? Másodszor: milyen lehetőségeik voltak arra, hogy ezt a konfliktust a parasztok, fogamzásgátlás alkalm azá­ sával elkerüljék? Nem volt olyan társadalmi helyzetű ember a falvakban, a falubírótól a vándorló koldusig, a helyi kisnemeseket és a plébánosokat sem kivéve, aki ne került volna a perek tanúsága szerint ilyen szexuális konfliktusba. K ira j­ zolódnak azonban határozottan elkülönülő rizikócsoportok. A legismertebb ezek közül természetesen a szolgáló alakja, aki távol saját családjától, szülei ellenőrzésétől, más háztartásban élt, egy fedél alatt m unkaadójával, akinek hatalma alatt állt. Akárhol vizsgáljuk a szexuális bűnpereket, törvénytelen születéseket, bármely magyarországi levéltárban, vagy a szakirodalom alapján bármely európai országban, a megesett Iányok között többségben lesznek a szolgálók. Sok kiszolgáltatott, tapasztalat­ lan lány tragédiáját őrizték meg a periratok, ennek illusztrálásától, azt hiszem, el is tekinthetek. Nem minden elcsábított szolgálólány volt azon­ ban ártatlan áldozat. Sokan közülük a társadalmi felemelkedés lehetőségét �latolgatták, ha a gazdának, vagy fiának megakadt rajtuk a szeme. A nagykőrösi Zaka Katát nem kellett beidézni, magától jött a bírákhoz, hogy mint elmondta - paráznaságától bűnbánat tartásával tisztuljon meg. Jövete­ lének majdnem olyan fontos célja lehetett azonban, hogy most levezekelendő vétke társát, gazdája fiát házassági ígérete betartására kényszerítse. Ő ugyanis, amikor megkörnyékezte a leányt, ,,fogadta állhatatosan, hogy elvesz feleségül, és ha az atyja egybekelésünket ellenezné, kész lesz elhagyni az atyja házát is érettem” - mondta a fiú több tanú előtt.1 Ha özvegy volt a gazda, házasság reményében engedett a szolgáló az ál­ talában jóval idősebb és gazdagabb férfi vágyának. Néha az is elég volt, ha csak remélte, hogy csábítója nemsokára megözvegyül... A neszmélyi molnár 1738-ban azzal az ígérettel „ejthette el” szolgálóját, hogy úgymond: „ne félj, mert majd meghal a vénasszony (azaz felesége) és tégedet elveszlek.” 2 N émely, mindenre elszánt szolgáló az öreg gazdával és nőtlen fiával egyaránt hált, remélve, hogy az apa a botrányt elsimítandó, hozzáadja a várandós lányt a fiához. A Pozsony megyei Hegy faluban lakott a két Horváth István, apa és fia. Szolgálójuk, Maris fölháborodott ártatlanságában ilyen kérvényt nyújtott be az úriszékhez: jóllehet hallotta, hogyan jártak a háznál a korábbi szolgálók, de mégis elszegődött oda. Most aztán „szépen elűztek házoktul, szüzessége­ met elvették, apja fiastúl felcsináltak. ...Elsőben az öreg csalogatott, hogy legyek engedelmes” , mindenféle ajándékot ígért. „E h ol oly vénember, nem­ hogy oktatást adott volna a jóra, hanem szüzességemtől megfosztott” . „M on ­ dottam vala néki, hogy vetessen el a fiával - javasolta a teherbe ejtett lány - azt nem ígérte” , sőt, ha a fia feleségül venné, közös koldustarisznyát köt­ hetnek, fenyegetődzött. „ A fia, hogy hozzám adta magát, egyszer-kétszer eltaszítottam magamtul, harmadszor, mindőn aludtam volna, hegyembe dült, megnyomott, meg kellett lenni. Azt gondoltam, hogy elvesz. Így éltek apja fiastul, már most hová menjek” - kesereg a becsapott szolgálólány.3 Érthető, ha a többség, a gátlástalan, a cselédlányok testét tulajdonának tekintő parasztgazdák mellett megtaláljuk az óvatosakat is. Az egyik hódmezővásárhelyi gazdát hiába kérték, fogadja fel szállására Zsíros Ilonát. „ B i­ zony, nem fogadom én - felelte - , mert, ha valakivel felcsináltatja magát, reám fogja mondani.” Félelme nem volt alaptalan: a katonákkal szoros barátságot ápoló Ilona felbiztatott egy özvegyasszonyt, holtig eltartja, csak vallja azt, hogy az ajtó hasadékján át látta a gazdával csókolódzni.3/a. Ahogy a szolgálókat gazdáik, úgy - bár ritkábban - a fiatal szolgalegényeket középkorú, sokszor özvegyi sorban élő gazdaasszonyaik vették rá a bűnre, erre még idézek példát. A legfontosabb másik rizikócsoportot a katonák és feleségeik jelentet­ ték. Tekintsünk most el a regimentekhez csapódott nőktől, akik mintegy prostituáltakként követték évekig a hadakat. Az egyik ilyen asszonynak minden gyereke más fegyvernembeli katonától született, mások csak akkor tértek vissza az „impériumból” szülőfalujukba, amikor a szifilisztől telje­ sen elnyomorodtak.4 Itt azonban csak a falvakba bekerült, illetve onnan elkerült katonákkal foglalkozom. Laktanyák híján a katonákat parasztcsaládokhoz szállásolták el. Ez azt jelentette, hogy a parasztasszonnyal egy fedél alatt élt egy fiatal férfi és, ha házassága boldogtalan volt, könnyen összeállt a kvártélyos katonával. 32 �33 �A hadsereg azonban nemcsak idegeneket hozott a falvakba, de el is vitte a falusi férfiak egy részét. A X V III. századi magyar faluban a legtragikusabb sors alighanem a katonafeleségeknek jutott. Az úriszéki perekből sok asszonyt ismerünk meg, akik rövid, néha pár havi, vagy éppen pár heti házasság után maradtak egyedül. Csellel, vagy erőszakkal besorozták férjüket, hogy azután évtize­ dekig Európa országaiban szolgálják a dinasztiát. A magukra maradt, sok­ szor gyerekeiket is egyedül nevelő asszonyok nem tudták, él-e egyáltalán fér­ jük, várják-e vissza, vagy újból megházasodhatnak. M ár 24 éve távol volt a csetneki Petruska Ilona katonáskodó férje, az asszony hiába nyomoztatott utána, ,,hírit se hallotta” . „Szegény árva lévén, örömest férhez mentem volna” - vallotta be Ilona, amikor 1784-ben felelősségre vonták, mert „M irkó Mártontul az reménység alatt, hogy engem el fog venni” , teherbe esett. Tantillo Dorottya házasságtörést nem, csak paráznaságot követett el Jancsi juhásszal, szögezte le Gömör vármegye törvényszéke 1 777-ben, mi­ vel húsz éve nem látta férjét, akit a falu katonának adott.5 A kár a szolgálókról, akár a bekvártélyozott katonákról volt szó, a le­ endő szerelmi partnerek egy fedél alatt éltek. Hozzászámíthatjuk ehhez még a nagyszámú vérfertőzést is. A X V III. századi jog és közfelfogás nemcsak a ténylegesen vérrokonságban állók, de a szellemi rokonok egye­ sülését is egyformán büntette: aki sógorával, vagy éppen keresztlányával esett meg, ugyanúgy bűnhődött, mintha édestestvérével, vagy tulajdon lányával közösködött volna. Az egy fedél alatt élő partnerek nagy száma nem­ csak azzal magyarázható, hogy ily módon nem kellett különböző ürügyek­ kel, udvarlással megközelíteni a megkívánt lányt, vagy asszonyt, hiszen együtt laktak, hanem ebben tükröződik az az állandó kontroll is, amit a falu, lakosai fölött gyakorolt. A falu szigorúan számon tartotta, ha valaki idegen portára tért be, és ha bezárkózott a házba, a szomszédok máris indúltak leselkedni. A tanúk sohasem tartották szükségesnek, hogy mentegetődzenek, megindokolják, amiért leselkedve, vagy hallgatódzva értesültek az elmondottakról. M ai szemmel nézve sokszor visszataszító képet festenek magukról a hasadékokra tapadó vénasszonyok, vagy társaikat intim hely­ zetekben megleső férfiak. A X V III. században azonban természetes volt ez az állandó kollektív ellenőrzés. A konfliktusok jó része még ilyen erős társadalmi ellenőrzés mellett is elkerülhető lett volna, ha megfelelően tudnak védekezni a teherbe esés ellen, ha a törvénytelen szerelem gyümölcse le nem leplezi a szolgálókat, öz­ vegyasszonyokat. A továbbiakban ezt szeretném megvizsgálni, milyen le­ hetőségük volt a X V III. századi magyar parasztoknak arra, hogy következmények nélkül éljenek nemi életet. A fogamzástól való félelem, a fogamzásgátlás pszichológiai hajtóereje, állandóan jelen volt a korabeli parasztok között is. Nemcsak a törvénytelen kapcsolatban szerették volna a lányok, özvegyasszonyok elkerülni a terhes­ séget, de a férjes nők is sokszor tehernek érezték a gyakori gyermekáldást. A Sopron megyei Lédecen 1722-ben egy gyerekágyban fekvő asszony kérte a boszorkány hírében álló szomszédasszonyt, hogy „valam iként orvosolja és tegye meg azt, bár csak két esztendeig ne lenne még gyereke” .6 Az ország másik végében, az Abaúj megyei Szántón is gyermekágyban feküdt Kóródi Györgyné, amikor Tóth K atát hívatta, aki megkérdezte tőle: „hol vagyon a gyermekednek ágya ” (azaz a méhlepény), ha tudja, hová tették, „meg" 34 �csinálnám, hogy soha többé gyereked nem lenne” . N y iri Istvánnénak pe­ dig azt tanácsolta: ,,Mikor férjhez megyen, tegyen borsót a csizmájába, üljön az öt ujjain, mig a lakodalom lészen, és amennyi szem borsót a c s íz májába tészen, annyi esztendeig gyermeke nem lészen. K it is ezen tanú nem cselekedvén, gyermeke vagyon kettő” - állapította meg büszke daccal Nyiriné.7 A különböző szerek, amelyekkel éltek, az analógiás mágián alapultak. A bihari Jaksó Erzsébet 17 16 -ban, hogy urától ne essen teherbe ,,a heréit ló tökét kéményben megszáraztotta, és ezt adta be urának” .8 A távoli Z alá­ ban Pacsán, Dogós Jutka szintén a terméketlenné tevő herélés analógiá­ ját akarta felhasználni a fogamzásgátlásra: mivel megelégelte leánya sok szülését, veje kapcájába olyan cérnát varrt, mivel mikor a kakast herélik, bevarrják, hogy veje ne tudjon gyereket csinálni.9 Varázslás volt a készthelyi Nagy Jutka fogamzásgátló módszere is: újholdkor, vasárnap, napkel­ te előtt megmosta kötényét és pántjára csomót kötött: ahány csomót kötök a kötényem pántjára, annyi esztendeig gyereket nem fogok kapni, bár pa­ ráználkodom - vallotta.10 Aligha kell bizonygatnom, hogy sem a kapcába varrt varázserejű cér­ na, sem a heréit ló tökéből készült eledel nem sokat befolyásolta a fogam­ zás akkor még ismeretlen folyamatát. Kérdés azonban: ismerték-e a magyar parasztok a coitus interruptust? A kérdés, különösen a francia szakirodalmat sokat foglalkoztatta, jelen­ tősége nemcsak a falusi erkölcsök vizsgálata, de a demográfia számára is nyilvánvaló.11 Sok megesett lány vagy asszony vallotta: csak azért engedett csábítójának, mert az biztosította, hogy tőle nem lesz gyereke. Kis Zsuzsanna monori hajadont egy legény sok ajándékkal ámított el, és ,,azt ígérte elegett, hogy ő tülle gyermek nem lesz, mert ő már sokakkal próbálta” .12 E z alkalommal mindenesetre nem volt szerencséje. A húszesztendős Jankó K ata a csallóközi Felsőbáron 1757-ben azt vallotta, hogy egy jobbágy vele ,,két izben közösködött, s meg is terhessétette, ugy vévén arra rá” , hogy ,,amidőn né­ ki szabódott, hogy azt véle ne cselekedje, hogy - mondta - ne féllen, mert nem fog mindjárt teherben esni” .13 Hasonlóképpen csalódott egy tizennyolc éves szolgáló is: ,,engemet ő kegyelme (ti. a gazdája) elcsábított, hogy - úgymond - ő kegyelmétől az előző szolgálónak sem volt gyermeke, nékem se lesz... úgy osztán sok beszédére engedtem és tőle teherbe estem.” 14 Az ilyen szerelmeskedés előtti szavak persze, mint a teherbe esett lányok példái mutatják, általában a férfiak felelőtlen ígérgetései voltak csupán. Az Abaúj vármegyei Baktán lakó kisnemes, N agy János szavai konkrétabbak. Nagy uram 1754-ben teherbe ejtett egy leányt, akinek sok ajándékot ígért és azt, hogy ,,tüle gyermeke nem fog lenni” . N agy János elismerte a paráznaságot, az apaságot azonban nem: „m i haszna, mi haszna tagadnom - mondta - nem viszem el a lelkemen, én bizony szerettem és szeretem is azt a személyt, volt is közöm véle, de nem ugy, hogy gyermeket csináljak nékie” .15 A pórul járt kisnemes szavai a coitus interruptusra utalhatnak. Másról volt szó a Pozsony megyei Alsójányok csőszének esetében, aki a vád szerint megfojtotta feleségét, hogy a helybéli kocsmárosné húszéves szolgálóját elvehesse. „ A Páll, midőn az szobájában lévő embereket alunni gondolta volna, hozzám jővén, üngömet padon feküvén föllfosztotta, és 35 �azonnal hegyemben feküdt - vallotta a szolgáló - de én akkor is láboimat keresztül tévén, testemben szemérmes testinek éppen csak a végit betehette” . Bár a szobában mások is aludtak, a lány nem kiáltott, csak halkan kérte Palit, hogy ha „természetes indulatjának öleget akarna tenni, menne feleségihez, de a Pali csak azt mondotta, csak hadd betenni Teréz, ugy is nemsokára feleségem fogsz lenni” . Miután felesége - módfelett gyanús kö­ rülmények között - kedden meghalt, szerdán eltemették, csütörtökön Pál megkérte a lány kezét, szombaton a kézfogót is megtartották, és vasárnap megvolt az első templomi kihirdetés. Aznap este az újdonsült menyasszony már nem látta okát az ellenkezésnek: a konyhában „fölfosztván üngömet, tüzhelnek néki döntvén, vélem az dolgát álva elvégezte” - vallotta. Amíg tehát nem volt biztos a házasságban, Teréz csak olyan szeretkezésbe egye­ zett bele, amely elkerülte a fogamzás veszélyét. A leány vallomásából v i­ lágos azonban, hogy nem coitus interruptusról volt szó, a védekezésnél a kezdeményezés csak a férfitól indulhatott ki, hanem - hogy a latin terminusoknál maradjunk - intra femora technikáról (azaz Teréz szavaival, „az láboimat öszve tettem, azért is szemérmes testemben Palinak szemérmes testinek éppen csak a vége ment vala bé” .)16 A coitus interruptus ismertségét mutatja viszont egy, a tokaji uradalom úriszékén 1768-ban tárgyalt per. Itt nem maga a konkrét eset, hanem a vád ­ ló okoskodása az érdekes számunkra. Vak Lackó felesége azt vallotta V incze Jánosról, hogy „az ő teste az én testemben, mint mikor két hitves együtt közösködik, ugy nem volt... a magvát nem a szemérem testemben, hanem kívül a combomra eleresztette” . M ivel azonban Vincze János erőszakot tett a szerencsétlen asszonyon, ez a körülmény nem fogamzásgátló technikára utal, hanem azt mutatja, hogy Vakné félig-meddig sikeresen védekezett. A védő azt szerette volna bebizonyítani, hogy így tulajdonképpen nem is tör­ tént meg az erőszaktétel. A vádló azonban ezt megcáfolta, és rámutatott, hogy Magyarországon a házasságtörő asszonyok, a célból, hogy a törvénytelen gyermekek fogamzását és az örökösödés rendjének bizonytalanságát el­ kerüljék, a nemi szervek egyesülésekor megakadályozzák a mag befoga­ dását, de ettől még - mutatott rá a vádló jogászi okoskodással - a házasságtörés ténye nem tagadható, ezt akár egy eunuch is elkövetheti. Az ura­ dalmi ügyész szavai persze nem a parasztokat, hanem saját társadalmi környezetét, a nemeseket jellemzik, de egyben jelzik, hogy ez a probléma a X V III. századi Magyarországon nem volt ismeretlen.17 A Pálffyak vöröskői úriszéke tárgyalta 1747-ben az alsószeli Szabó János bűnperét, aki vele egy háztartásban élő menyével esett meg. „M ásfél heti menyecske voltam, miuta az öreg gazda engemet élni kezdett és talán többet is élt, hogy sem magam ura” - panaszkodott 70 éves apósára a 25 éves Juhász Ilona. A bíróság előtt elismerte, hogy apósával az istállóban és más helyeken többször vétkezett, de hozzátette: „ A testi vétket szokott módon elkövette ugyan, de ő - Ilona - félvén a terhességtől magjának bevezeté­ sét mindig megakadályozta” . E zt a bíróság enyhítő körülménynek tekintet­ te, mert - mint jóindulatúan megállapították - , így nem történt meg a „vérnek összevegyítése” : vagyis, nem halállal büntetendő vérfertőzés, hanem csak paráználkodás volt ez. Juhász Ilona szavai mindenesetre egyértelműen arra utalnak, hogy a X V III. századi parasztok jól ismerték a fogam­ zásgátlásnak ezt az egyetlen, számukra elérhető technikáját. 36 �Meg világosabb ez a Gömör megyei Jánosiban szolgáló Miska juhász szavaiból, aki egy helybeli nemesnél szolgált. M iska szeretője lett gazdája jóval idősebb feleségének, Szabadszállásy Katalin asszonynak, aki azonban később egy másik fiatal legényt, Péter kocsist fogadta kegyeibe. Miska juhász ezen igen elszomorodott, elbujdosott a szolgálatból, és megüzente aszszonyának: „nékem többet nem kell, mert ha utcán lefekszik is előttem, mégsem mászok reája, mert meglestem őket, a kocsisa szinté(n) úgy bírja már, valamint én birtam.” A sértett szerető azt is hozzátette egy fiatal béreslegénnyel beszélgetvén: „megitta az én sok béremet, már most engemet meg­ vetett és Pétert szereti” , de várjon csak, „én ugyan okosan éltem véle noha ugy éltem, mintha feleségem lett volna mert belüle kikaptam, meg­ ráztam magamét a lába között, mint ama nagy halat” , ti. mint mikor az ikrát kifejik. D e meglátja, fenyegetőzött M iska, új szeretője „szégyenbe hajtja” , és valóban, Szabadszállásy K ata nemsokára teherbe esett a kocsis­ tól.19 Ez mutatja, hogy nem a nemesasszony tanította a juhászt a coitus interruptusra, hanem Miska maga ismerte azt, míg az új, lesajnált szeretőtől ez nem volt elvárható. A magyar parasztság körében nem volt ismeretlen a X V III. században a megszakított közösülés technikája, ez volt az egyetlen hatásos, nem pusz­ tán babonás fogamzásgátlási eljárás. M iska juhász szavai Péter kocsisról éppúgy, mint a rengeteg per a gyerekét megölő leányanyákról mégis azt mu­ tatják, hogy nem volt általános és nem volt biztonságos ez a védekezési mód. A törvénytelen szerelem gyümölcsei pedig, akár elhajtották a magzatot, akár megölték az újszülöttet, akár felnevelték az apa nélküli gyereket, újabb konfliktusok forrásaivá váltak. (Elhangzott a H ajnal István K ör Társada­ lomtörténeti Egyesületének I I I . Társadalomtörténeti Konferenciáján Sal­ gótarjánban, 1989. V I. 1 4 - 1 8-án.) JEGYZETEK 1. Magyar Országos Levéltár (MOL) Filmtár 16856. tekercs Protocollum malefactorum, Nagykőrös. 2. MOL P 707 Zichy cs. lt. 449. cs. L. 521. Fasc. 280. No. 6. 1738. dec. 22. 3. Štátny Ústredný Archív, Bratislava, Arch. familiae Pálffy Panská stolica Arm. II. Lad. 9. Fasc. 2. No. 52. 3/a. Csongrád megyei levéltár szentesi fióklevéltára. Károlyi cs. lt. Úri­ szék, a. 32. 1766. okt. 28. 4. Štátny Oblastný Archív, Košice, Abaúj, Inquisitiones Fasc. V. No. 42., Tor­ na, Benevola examina 406. krabie. 1768. nov. 17. Štátný Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc, magistr. Fasc. XII. No. 525. MOL Filmtár 6871 tekercs Sopron, Acta eriminalia No. 458. Fasc. I. no. 3. 5. Štátný Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc, magistr. 681. krabie Fasc. XII. No. 536. (Tantillo Dorottya). 680. karic Fasc. XII. No. 524. (Petruska Ilona) 688 krabie. Fasc. XVI. 627. (Petruska Ilona). 6. Magyarországi boszorkányperek. Kiadja: Schram Ferenc. II. Bp. 1983. 32. 7. Štátny Oblastný Archív. Košice 353. krabie. 32. 1715. szept. 6. Trestné pisom. Fasc. II. No. 8. MOL R. 320. Igazságszolg. kapcs, iratok 2. cs. 1716. jún. 20. 9. Schram i. m. II. 615. 37 �10. MOL Festeticch cs. lt. Acta juris gladii P 235. 136. cs. No. 89. 11. Histoire de la France rurale, dir, George Duby tome 2. Paris 1975. (Emmanuel Le Roy Ladurie.) 372-379. Emmanuel Le Roy Ladurie: Le territoire de ľhistorien. Paris 1973. 316—330. Jean-Louis Flandrin: ĽÉglise et le controle des naissances, Paris 1970. Francois Lebrun: La vie conjugale sous ľAncien Régime. Paris 1975. 161—167. Jacques Solé: Ľam our en Occident a ľépoque moderne. Paris. 1976. Marie-Claude Phan: Les amoure illégitimes. Paris. 1986. 12. MOL Filmtár 16856. Protocolum malefactorum, Nagykőrös. 1787. ápr. 23. 13. Státny Ústredný Archív, Bratislava, rod Amadé-Üchtritz inv. č. 1192 Horny Bar, Acta sedis dominalis, Proc. crim. Lad. 10. sub. Bp. 14. Csongrád megyei levéltár szentesi fióklevéltára, Károlyi cs. lt. Úriszék, IV. A. 53. a. 28. 1761. ápr. 14. A Csongrád megyei parasztság szerelmi kultúráját Szenti Tibor dolgozta fel. Szenti Tibor: Paráznák. Délsziget. 1989/13. Szenti Tibor: Tüzek, kurvák, boszorkányok. Új Auróra. 1989/2. 15. Štátny Oblastný Archív. Košice, Abaúj, Trestné pisom, 16. Štány Oblastný, A XII. 707. Fasc, VI. No. 27. Archív, Bratislava, Comitatus Posoniensis, Proc. crim. 17. MOL E 694. 24. cs. Szepesi Kamara, aug. 16. Tokaji uradalmi ügyészség. 1765. 18. Štátny Ústredný Archív, Bratislava, rod, Pálffy, Panská stolica 599. krabic, inv. č. 1838. Ceverný kameň, 1747. okt. 2. 19. Štátny Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 666. kra­ bic, Fasc. VI. No. 335. �TÓTH P É T E R A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása a XVIII. században Az ókor végi társadalom és egyház fejlődésének folyamatában öltött végérvénye­ sen formát a szexualitás megítélésének keresztény eszméje, amely felfogás sze­ rint a férfi és a nő kapcsolatának egyedüli - a keresztény erkölcs követelmé­ nyeit kielégítő - színtere a házasság. E felfogás gyakorlatilag még ma is érvé­ nyesül, a X V III. században, pedig legalábbis elméletileg fel sem merült a meg­ kérdőjelezése. Ha például a szankcionálás: a gyakorlati és elméleti büntetőjog oldaláról közelítjük meg a kérdést, azt kell tapasztalnunk, hogy devianciának etimológiailag: az útjáról való letérés - minősült és ennélfogva büntetendő volt minden olyan szexuális cselekmény, amelyet az egyház nem hagyott jóvá, közöttük több olyan is, amelyet a modern pszichiátria már semmiképpen sem illet ezzel a jelzővel (a házasságtörés, a paráznaság stb.). Ha mindezt összevetjük a pszichológia mai álláspontjával, érdekes eredmé­ nyeket: átfedéseket és eltéréseket kapunk. A hagyományos pszichológiai iskolák szerint is létezik tudniillik egy „út” , amelyet faj fenntartási ösztönnek nevez­ nek, ezen ösztön zavarait: csökkenését, fokozódását és a perverziót pedig de­ vianciának. E három terület közül a két utóbbit a keresztény morál is bün­ teti, mint paráznaságot és szodomiát, míg a legelsőt tulajdonképpen erényként tartja számon. Munkánk tárgyának meghatározásában még egy tudományágra kell utal­ nunk: a kriminalisztikára. György Júlia írja Az antiszociális személyiség cí­ mű művében, hogy „az egészségesen fejlett, érett személyiségnél a nemi inger genitális fokon jelentkezik, amelyet a vágy tárgyával kapcsolatos bizonyos po­ zitív érzelmek is kísérnek” . A pozitív érzelmek pedig nyilván hiányoznak legalábbis az egyik fél részéről - az erőszakos cselekmények esetében. Érdekes módon azonban a szexuális erőszakot sem a korabeli büntetőjog, sem pedig a modern pszichiátria nem sorolja a deviancia megnyilvánulásai közé. Jogi szem­ pontból ugyanis, úgy látszik, a sértett fél az erőszak folytán sokkal nagyobb kárt szenvedett el társadalmi helyzetében, mint testében vagy lelkében. Mind­ ezek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy az erőszak - főleg az elkövető szem­ pontjából - deviáns cselekmény és mint ilyen, vizsgálatunk tárgya kell, hogy legyen. Az elmondottak alapján tehát a következőképpen határozhatjuk meg a szexuális deviancia fogalmát: deviáns minden olyan cselekmény, amely nem a fajfenntartási ösztön kifejeződése és nem kíséri pozitív érzelem. Ebből a szem­ pontból a deviancia egyes forrásaink által is meghatározott - fajtái: a homoszexualitás, a bestialitás és az erőszak. Ezek X V III. századi előfordu­ lásai képezik tehát jelen vizsgálatunk tárgyát. Szólni kell azonban néhány szót a vizsgálódás egyik különös szempontjáról is. Köztudott, hogy a különféle pszichológiai és pszichiátriai iskolák mennyire eltérő nézeteket vallanak például a homoszexualitásról, pontosabban a homo­ szexuális személyiség kialakulásának okairól. A gyökereivel a freudi elméle­ tekig visszanyúló hagyományos pszichológia szerint az ember alapvetően he- 39 �teroszexuális beállítottságú, s annak okát, hogy ez a beállítottság végül nem valósul meg, valamilyen korai személyiségfejlődési zavarban jelöli meg. A tanuláselméleti iskolák szerint viszont az ember alapvetően polyszexuális érdek­ lődésű, s csupán a társadalmi normák okozta kényszer okozza, hogy a sok egyéb lehetőség mellett és helyett és az érdeklődés egyedül a heteroszexualitásban nyilvánulhat meg. - Még e két szélsőséges nézetben is van azonban egy közös pont, amelyet kicsit leegyszerűsítve talán a következőképpen fogalmaz­ hatunk meg: a deviancia oka egy személyes konfliktushelyzet, vagy más sza­ vakkal: a deviáns cselekmény tulajdonképpen nem más, mint kísérlet egy konfliktushelyzet oldására a személyiség részéről. És pontosan ez az a szempont, amelyből a továbbiakban vizsgálni kívánjuk a deviancia X V III. századi előfordulásait. Itt kell azonban szólni néhány olyan korlátról, amelyek rendkívüli módon megnehezítik a vizsgálódásokat. Az egyik - és legfontosabb - korlát forrá­ saink belső természetéből fakad: ezek a periratok ugyanis nem pszichológiaipszichoanalitikai elemzések, ennélfogva az esetek túlnyomó többségében még csak az sem dönthető el egyértelműen a tanulmányozásuk során, hogy a devi­ anciával vádolt egyén valóban deviáns személyiség-e, vagy pedig cselekedete csak egyszeri és azt csak az alkalom szülte. Sőt, az sem gyakran derül ki egyértelműen, hogy valóban elkövette-e a tettet, hiszen a körömszakadtáig való tagadás a legtermészetesebb emberi reakció az egyébként is szokatlanul kegyetlen halálbüntetés árnyékában, másrészt pedig komolyan számolnunk kell az alaptalan vádaskodásokkal is - amelyeknek oka viszont nem feltét­ lenül a személyes ellenszenv, s ilyen szempontból, amint azt majd látni fogjuk, a vádaskodás ténye is fontos tárgyunk szempontjából. Létezik továbbá egy külső korlátja is munkánknak: ez pedig az a sajnálatos tény, hogy éppen a büntetőperek iratai szenvedték el a legnagyobb károkat a múlt századi levéltárrendezések során. Így például Somogy megye levéltárában a korabeli nyil­ vántartások szerint őrzött csaknem két és fél ezer büntetőperből száznál is ke­ vesebb maradt fenn, s ezek is csak azért, mert néha a per tárgyát, legtöbször pedig az ítéletet, illetve a büntetés módját érdekesnek találta a levéltárrendező. Külön szerencse, hogy pontosan a devianciával vádoltak esetében születtek hátborzongatóan „érdekes” ítéletek. De említhetjük Borsod vármegye levéltárát is, amelynek rendezése során az összes büntetőpert kiselejtezték. Mennyiségükre legyen el ég egyetlen adat: az 1740 és 1755 közötti időszakból 250 per iratanyagáról tudunk, s ezek között 7 olyan is volt, amelyet bestializmussal vádolt egyének ellen indított a magisztrátus. Ha már a számoknál tartunk, itt kell megjegyeznünk, hogy tárgyunk termé­ szetéből fakadóan nem nagyon „játszadozhatunk” velük, például úgy, hogy megpróbáljuk a deviáns személyek arányát a nem deviánsokéhoz mérni, vagy a deviáns esetek szamát az egyéb bűnesetekhez, stb. Az ilyen cselekmények túl­ nyomó többsége ugyanis elvileg sem juthatott, legfeljebb véletlenszerűen, a bűnüldöző hatóságok tudomására, hiszen éppen az eltitkolhatóság miatt vá­ lasztotta ezt a módot az elkövető. (Figyeljük meg például, hogy az egyszerű paráznasági ügyek is főleg akkor kerülnek a törvényszék elé, amikor azok konkrét eredménye „szemmel is látható” .) Másrészt olykor az iszonyatos bün­ tetés elemi erejű félelme még azokat is visszatartotta a tett nyilvánosságra ho­ zatalától, akik tudtak róla. Így például egy borsodi asszony 1708-ban azért nem vallott fia megrontója ellen, mert félt, hogy az azóta meghalt gyereknek még a holttestét is kiveszik a földből és megégetik. 40 �Bármennyi nehézséggel kelljen is azonban számolnunk akár a deviancia fogalmának a meghatározása, akár a forrásaink által kínált lehetőségek tekin­ tetében, azért egy dolog mindenképpen nyilvánvaló: mégpedig az, hogy a szi­ gorú tiltásokkal, illetve a kegyetlen megtorlással erősített magatartás-tanulási folyamat - amelynek eredménye végső soron az egyház által elismert és tör­ vényesített formában megjelenő heteroszexualitás - mindenféle megtörése ko­ moly ok miatt kellett, hogy bekövetkezzék. Más szavakkal: ezekben az esetek­ ben olyan személyes konfliktushelyzeteket kell feltételeznünk, amelyek kénysze­ rítő ereje nem csupán vetekedett a tiltás és a megtorlás visszatartó erejével, hanem felül is múlta azt. A dolog ott válik számunkra igazán érdekessé, amikor ezeket a konfliktushelyzeteket mintegy „társadalmasíthatjuk” , vagyis, ha be tudjuk bizonyítani, hogy léteztek olyan társadalmi csoportok, amelyek tagjai éppen a csoporthoz való tartozás következtében a többi embernél job­ ban ki voltak téve a konfliktushelyzetek veszélyének. Ebből a szempontból viszont már annak sincs különösebb jelentősége, hogy a deviáns cselekmény egy valóban deviáns egyén megnyilvánulása-e, vagy pedig véletlen adta alka­ lom, hiszen - részint a források korlátozottsága miatt - eleve megelégszünk a helyzettípusok körvonalazásával. A következőkben ilyen meggondolásokból kiindulva teszünk kísérletet for­ rásaink elemzésére. Mint mondottuk, a magatartás-tanulási folyamat célja és eredménye a XV III. században az egyház által szentesített házasság keretei között megnyilvánuló heteroszexuális kapcsolat. Ha ez nem jön létre, vagy pedig létrejötte után valamilyen külső ok miatt megszakad, akkor olyan személyes konfliktushelyzet alakul ki, amely feloldásának egyik lehetséges - bár ritka - módja a devian­ cia. A helyzetet talán a legkézzelfoghatóbban egy 1766-ban paráznasági perbe fogott, 46 éves miskolci férfi egyik mondatával érzékeltethetjük, aki a követ­ kező módon próbálta tettét indokolni: „ezt pedig az cselekedtette vélem, hogy az feleségem nem lakik vélem. Emberi gyarlóságban meg esvén, nem mehet­ tem az baromnak. S jóllehet itt valódi egyéni konfliktushelyzetről van szó, az azon­ ban egy ponton mégis társadalmasítható: nevezetesen az özvegyek esetében. Mivel számukra a különféle társadalmi kötöttségek nemigen tették lehető­ vé - legfeljebb egy új házasság keretein belül - vágyaik normális kielégíté­ sét, ezért elsősorban az eltitkolhatóság miatt nyilván megfelelő megoldást kí­ nált a deviancia. S valóban feltűnően magas forrásainkban a szexuális devi­ anciával vádolt özvegyek száma. S annak pedig végképp fel kellett tűnnie, hogy az összes általunk átvizsgált perben mindössze két női vádlottal találko­ zunk és mindkettő özvegyasszony volt. Ugyanakkor devianciájuk jellege - az egyikük talán fiziológiai adottságai miatt is férfiszerepet játszó homoszexuá­ lis volt, a másikukat pedig maszturbációval vádolták - arra utal, hogy ko­ rábbi házaséletükben sem lehetett minden rendben, tehát másfajta konfliktus­ sal is számolnunk kell, nem csak azzal, amelyik özvegyi sorsuk következménye volt. Már az özvegyek esetében is szerepet játszhat az életkoruk, mint olyan té­ nyező, amely részben megakadályozza, hogy egy új házasságban oldódjék fel konfliktushelyzetük. S valóban, a periratok által tárgyalt esetek egy olyan cso­ port körvonalait is fölvázolják, amelyben a devianciával vádolt személyeket az életkoruk kapcsolja össze és bontja is rögtön két alcsoportra: akik még nem, és akik már nem tudnak eleget tenni a társadalmi morális elvárásoknak. A periratok tanúsága szerint különösen a „még-nem” csoport tagjai, vagyis a na­ 42 �gyon fiatalok voltak kitéve annak a veszélynek, hogy valamilyen deviáns cse­ lekmény által meneküljenek abból a konfliktushelyzetből, amelyet életkoruk idézett elő. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok deviáns cselekményeiben nem csak a hiány ját­ szott szerepet, hanem a kíváncsiság ösztöne is, amelyet nem a fajfenntartási, hanem az önfenntartási ösztön egyik fajtájaként tart számon a pszichológia. Ámde a kíváncsiság ösztöne éppen a fiatal korban nyilvánul meg erőseb­ ben, tehát e kérdés nyitva hagyása nem mond ellent a fiatalok, mint veszélyez­ tetett csoport létezésének. Az általunk vizsgált forrásanyag eleve kizárja, hogy az azonos neműek önként vagy kényszerből vállalt közösségein - egyházi kö­ zösségek, katonaság - belüli deviáns esetekkel foglalkozzunk. Korszakunk, a X V III. század paraszti társadalmában is léteztek azonban olyan foglalkozá­ sok, amelyeket azonos nemű, s ráadásul a falu közösségétől hosszabb-rövidebb időre elzárt személyek végeztek. Ilyen volt például a pásztorkodás. Mármost forrásaink szerint a pásztorok nagyon sok esetben kerültek deviáns cselekedet miatt törvény elé, leggyakrabban bestialitás, olykor pedig erőszak vádjával. Egy elmegyógyászati egyetemi jegyzet a szodomiáról (ami a mai szóhasználat szerint, a bestialitással azonos) szólva azt mondja, hogy „legtöbbször az im­ becillisek, illetve igen primitív körülmények között élő pásztorok között for­ dul elő” , s ezzel a megfogalmazással mintha egyenlőségjelet látszana tenni az imbecillis és a pásztor között. A forrrások alapján azonban ezt egyáltalán nem láthatjuk igazoltnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a deviancia megjelenési formája összefügg azzal, hogy a deviáns tulajdonképpen együtt él az állatok­ kal. A deviancia oka azonban nem keverhető össze a megjelenési formával, s különösen nem akkor, ha ez utóbbi nem mindig azonos. Forrásaink azt sugall­ ják, hogy az okot sokkal inkább a foglalkozás meghatározta körülményekben kell keresni. Bizonyítékul álljon itt egy erőszakot elkövető 26 éves pásztor önéletrajzszerű vallomása: „Füreden, ezen tekintetes nemes Somogy vármegyé­ be lettem a világra, ahol az édesatyám juhász lévén, engemet hol Magyar­ egresen, hol Jutában és Gesztiben fölnevelt. Az édes atyám Jutában meghalálozván, legelső szolgálatban Eddén állottam, ahol négy egész esztendeig csor­ dás bujtár képpen szolgálván, innénd mentem Osztopánba, ahol esztendeig a csikósnál bujtár lévén, onnéd mentem Pamukra, ahol néhai K ele György ura­ mat négy egész esztendeig béres képpen szolgáltam, ahol ugyan Borda Antal uramat is esztendeig ugyan béres képpen szolgáltam. Pamukról Mocsoládra menvén, ahol esztendeig ugyan csikós bojtár voltam, innénd ismét Pamukra vissza menvén, innénd ismét Fiadra mentem kanásznak, ahol esztendeig az helységet szolgálván, innénd mentem Jutára, ahol esztendeig a jutai ispánt szolgálván. . . úgy mentem Ráksiba, ahol Kovács István nevű gazdát szolgál­ ván, innénd mentem Dömötör-nap táján Rácz országban, ahol Ü rményi ura­ kat kanász bujtár képpen szolgálván, úgy jöttem ismét Szent György-nap után Juthába, ahol Csonka Jánost.. . kanászul szolgálván.. . az várdai csár­ dában megfogattam.” - Talán ez a rövid részlet is elegendő bizonyságot szolgáltat arra, hogy belássuk: a foglalkozással, az életmóddal járt együtt a konfliktushelyzet, amelyből a deviancia jelentette a kiutat. Nem csak olyan társ nem akadt a pásztor számára, aki követte volna, hanem közösség sem, amely normáival meghatározhatta volna az életét. Bár a korábbiakban azt mondtuk, hogy forrásaink nemigen alkalmasak a számokkal való játékra, azért egy feltűnő dologról mégis szólni kell: az át­ vizsgált periratoknak körülbelül az ötödében a deviancia miatt perbe fogott 43 �személyek két etnikai csoport tagjai: zsidók és cigányok. Ez az arány pedig jóval meghaladja a két csoport létszámának arányát a teljes népességhez ké­ pest, s ezért még akkor is érdemes az ilyen eseteket behatóbban megvizsgál­ ni, ha joggal feltételezhetjük, hogy egy részük alaptalan rágalmazás és mint ilyen, egy egészen másfajta konfliktust tükröz (és nem felold), tudnillik a másság konfliktusát. Látszólag tehát beleillenek a faji előítéleteken alapuló perek sorába. S hogy ilyen előítéletekkel komolyan számolnunk kell, azt maga a X V III. századi jogelmélet bizonyítja. A jogtudós Huszty István például arról elmélkedve, hogy miért nem talál semmit a hazai törvényekben a szodomia büntetéséről, holott minden vétek közül ez a legégbekiáltóbb, a következő konklúzióra jut: mivel a rossz erkölcsök teremtik a jó törvényeket, nyilván­ való, hogy a régi magyarok között ez a bűn ismeretlen volt. „Miután azonban a magyar nép sok és különféle, más tartományokból beszivárgott nemzetekkel keveredett, ama bűnt is elkezdte elkövetni." Van azonban egy elgondolkodtató tényünk, ami másra is utal. Az összes át­ vizsgált perben mindössze egyetlen beismerő vallomás fordul elő, mégpedig egy lóval vétkező tizennyolc éves cigánylegényé, aki ráadásul mindenféle kényszer nélkül még korábbi hasonló cselekedeteiről is beszélt. Mindezt olyan természetességgel mondta el, ami nem csak nekünk tűnik fel most: feltűnt a fiskálisnak is, olyannyira, hogy kínvallatást kért, mert feltételezte: a legény netán elunta életét és így akar meghalni. - Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hiszen nincs is elegendő adatunk rá, hogy a cigány erkölcsi normák megengedték a deviáns magatartást. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy létezhetett egy reális konfliktushelyzet a cigányok és a zsidók számára, amelyet csak valamilyen deviáns cselekménnyel tudott megoldani az egyén. Elég egy pillantást vetni a korabeli összeírásokra, hogy lássuk: mind­ két nép tagjai nagyon kis csoportokban, olykor csupán egyetlen család vagy személy telepedett le az idegen közösségekben. Nyilván sokkal nehezebb volt számukra tehát a törvényesen engedélyezett heteroszexuális kapcsolat megte­ remtése. Az ebből fakadó konfliktushelyzetnek az oka pedig maga az etnikai cso­ porthoz való tartozás. Az elmondottakat összefoglalva bizonyíthatónak tűnik, hogy az esetek nagy részében személyes, ugyanakkor „társadalmasítható” konfliktushelyzetek fel­ oldásaként jelentkeznek a deviáns cselekmények. Úgy látszik továbbá, hogy körvonalazható néhány olyan társadalmi csoport is, amelynek tagjai inkább ki vannak téve e veszélynek.(Elhangzott a Hajnal István Kör Társadalomtörté­ neti Egyesületének III. Társadalomtörténeti Konferenciáján, Salgótarjánban, 19889. VI. 14-18-án). 44 �mérlegen Tüskés Tibor: Vidéken élni Szerzőnk nem először ír a vidéki létről. A Magyarország felfedezése sorozatban (is) Pécsről írt, erről a mediterrán pannon városról. Úgy tű­ nik, hogy a téma kimeríthetetlen, il­ letve Tüskés Tibornak még (mindig) van - újabb mondandója, felfedezése. Joggal vetődhet fel a kérdés - mond­ juk a budapesti olvasóban hogy mit lehet erről még mondani, nem unal­ mas újra és újra elővenni az ügyet? Nos, a választ a 9., azaz, a zárófeje­ zetben adja meg az író: Nem az a he­ lyes kérdés, hogy hol jó élni, hanem a hogyan jó élni? Ez utóbbi kérdés­ re szintén egy könyvvel lehetne felel­ ni. A magyar történelem- és társada­ lomfejlődés sajátossága, hogy a ho­ gyan élni kérdésre igenis válasz lehet a hol. Mert nem mindegy, hogy valaki a fővárosban, valamelyik vidéki (nagy)városban, kistelepülésen él-e. Alkot­ mányunk szerint mindenkit azonos jo­ gok (munka, tanulás, művelődés stb.) illet meg, és a centrumtól (Budapest­ től) való távolság szerint igenis meg­ különböztethetünk első-, másodés sokadosztályú állampolgárokat. Tüskés röviden vázolja, hogyan alakultak ki a (történelmi) városaink, hogyan nőtt rá Budapest az időközben harmadára csonkult országra. Létrejöttét, dinami­ kus fejlődését a kapitalizmusnak kö­ szönheti, amikor Magyarország még kitölti a Kárpát-medencét. Ide futnak be, innen indulnak a vasúti sínek, az utak, itt halmozódik fel az anya­ gi és szellemi potenciál, amit a ki­ egyezés utáni fejlődés eredményezett. A gondot ma már nemcsak az okoz­ za, hogy az ország csonkább lett, de az is, hogy erőforrás-hiányos is. Mit je­ lent ez? Budapest csak úgy tud létez­ ni és növekedni, ha aránytalanul nagy energiákat von el az egész országtól - anyagiakban, emberben, szellemiek­ ben. A kérdés: vidék-kontra főváros, ezért válik elévülhetetlenül neural­ gikussá, ezért halmozódik föl annyi indulat „a ” vidékben. Annál is inkább, mivel ez a tendencia: az erők elvo­ nása a gyengébbtől, az elesettebbtől érvényesül „lentebb” is. Mert a vidé­ ki városok is fölélik, kifosztják a pe­ remet, s az ostor a végeken csattan: az aprófalvakban, a tanyákon. Tüskés statisztikai adatokkal bizonyítja, a té­ telt, mely szerint - Csoóri Sándor ki­ fejezésével - az ország a beszáradás állapotában van. A „Gyűrűfű-jelenség” ugyanis éppen a „gyepükön” , a határ menti megyékben (Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Baranya, Za­ la, Vas) jelentkezik. A jelenségre már jó ideje felfigyeltek a szakemberek, meg is kongatták a vészharangot. Nem kell feltétlenül buldózerrel menni a falvaknak... Elég, ha elviszik az isko­ láját, a tanácsát, elhagyja az értelmi­ ségije, s a folyamat (elöregedés, elle­ hetetlenülés) önmagát gyorsítja föl. Ha moralizálni akarunk, akkor úgy tehet­ jük föl a kérdést, hogy kinek van joga (pesti, megyeházi) íróasztal mel­ lett dönteni, elhalásra ítélni régiókat, másod-, harmadrangúvá fokozni le állampolgárokat? De a hűvös ráció kérdése is kemény: olyan gazdag ez az ország, hogy lemondhat jó (vagy kevésbé jó) termőföldjei megművelé­ séről, évszázadok alatt jól funkcio­ náló településekről, még lakható há- 45 �zakról stb. A kérdések mostanában egyre hangosabban dörömbölnek, ke­ resik a demokratikus fórumokat. Ilyen­ nek kell tekintenünk ezt a könyvet is: egy vidéki értelmiségi kísérletét arra, hogy „bemérje" , megfogalmazza he­ lyét a világban. Mert nem mindegy különösen a humán értelmiséginek nem - , hogy ki, hol él, hol jut, vagy nem jut lehetőségekhez. Nem véletlen, hogy példáit, karriertörténeteit is eb­ ből a rétegből veszi Tüskés. Nem egy­ szerűen arról van szó, hogy a humán értelmiségi érzékenyebb (mondanám, hogy igényesebb, de ez ma már nem igaz). Tüskést olvasva, egy másik könyv idéződött föl bennem, Szabó Zoltán Cifra nyomorúsága. Azt kell mondanunk, hogy sok szempontból nemhogy javult volna, de egyenesen romlott a helyzet. Tüskés - szelleme­ sen - Gárdonyi regényéből (A lám­ pás) vett idézetekkel „ütközteti” a miháldi iskolaigazgató történetét. Amelyben éppen az a szívszorító, hogy nem rendhagyó. (Hasonló él­ ményei a recenzensnek is voltak...) Egy lánc erejét a leggyengébb lánc­ szemen mérik. Miért menekül el a tehetséges ember (értelmiségi) vidék­ ről a nagyobb városba, vagy éppen a budapesti dzsungelbe? Mert minél na­ gyobb egy település, annál nagyobb biztonságot, „bújási lehetőséget” ad? Néhány évtizede a Magyar Nemzet akkor már idős, nagy tekintélyű mun­ katársa írta az akkor kezdő, írogató tanárnak, hogy „öcsém, ha irodalom­ mal akarsz foglalkozni, azonnal ülj vonatra és gyere Pestre!” Hasonló ta­ nácsot adott a bennszülött (miskolci) kollégám is. Az idő őket igazolta... Tüskés persze, hogy szelídítse a ké­ pet, képletet, szép gondolatokat ír a vidéki élet előnyeiről is. Mondjuk a természet közelségéről, a terep átte­ kinthetőségéről, az emberi kapcsola­ tokról stb. De ezek is csak olyanok, mint a sokat emlegetett decentralizá­ lás, amelyet mindenkor a centrum dek­ larál. Miért lehet egy demokratikus államban sértés és hátrány a „vidékiség” ? Jó lehet-e az a centrumnak? Nyilvánvalóan nem. A hiánygazdálko­ dás a szellemiekben is csak tűzoltóak­ ciókat produkálhat. (Kozmosz) Serfő ző Sim on: O tthontalanok Lehangolóan szomorú olvasmány Serfőző Simon drámakötete. A reményvesztettségnek és az emberi lét si­ várságának mélységeit mutatja fel, hogy az olvasó, vagy a (színházi) né­ ző (mint e sorok írója is) a legszíve­ sebben elhessentené magától ezt a ké­ pet. Meg nem történtté tenné, de tud­ juk, a történelmet nem lehet meg nem történtté tenni. Márpedig akkor jobb szembenézni vele, hogy jobban meg­ érthessük a jelent, kiszámíthassuk a jövőt. Serfőző Simon három színpadra 46 szánt munkája: a Rémhírvivőkf az Otthontalanok és a Mindenáron a ma­ gyar parasztságról mond el nagyon fontos dolgokat. Olyan sistergő indu­ lattal, megélt, megszenvedett keserű­ séggel, ahogyan az a legnagyobbak­ nak is csak ritkán sikerült. Hogy vi­ lágirodalmi analógiákat keressünk: Reymont, Zola, Hamsun, vagy Gorkij neve idéződik föl, a Barbárokat író Móriczé. Serfőzőnek semmi köze a pántlikás-dalra fakadó népszínművek parasztjaihoz, sem ezek későbbi „szocreál” változatához, azaz ahhoz az ide­ �alizált paraszt- és faluképhez, amely hol a „tiszta forrást” , hol meg a „nemzetfenntartó erőt” akarta látni és ábrázolni a mindenkor kiszolgáltatott faluban. Serfőző nem „hősöknek” lát­ ja színpadra vitt alakjait, de esendő, kiszolgáltatott, a társadalom szélére sodródott embereknek, akiknek a sor­ sáról akarnok módon dönt a paterna­ lista állam, s mintha gúnyolódna „há­ lát” is elvár érte. Serfőző Kassák fel­ fogását követi (jóllehet más élményforrásokból táplálkozik), aki azt mondta a Misilló királyságáról, hogy nem parasztregényt akart írni, hanem egy emberről, aki (mellesleg) paraszt. Zola (A föld) parasztjai ilyen föld és verejtékszagúak, ennyire brutálisan ön­ zők és korlátoltak, mint a Minden­ áron Juhánéja... Olyannyira nyers - , már-már elviselhetetlenül - ez az áb­ rázolásmód, annyira szokatlan, hogy egy percig se csodálkozhatunk, ha a színházak nem kapkodnak utána. Két (miskolci) bemutatóját (a Rémhírvivőket és az Otthontalanokat) láttam, de egyik sem ért meg húsz előadást. Ser­ főző darabjaival nem brillírozhat a „rendező” színház, mert nem alkal­ mazhat semmiféle trükköt, ma divatos effektust. Ez a dramaturgia ugyanis puritánul egyszerű, az elvetélt sorsú emberek úgy fájnak a színpadon, mint egy elgennyedt seb, fekély. Ezeknek a drámáknak csak akkor van hitele (a színpadon), ha a színház nem önma­ gát akarja mutogatni, hanem alázattal követi a szerző instrukcióit, gondolatmenetét. Szomorú tény, hogy a mai magyar színház (eddig) szívesebben visz diadalra egy harmadvonalbeli postavantgárd skandináv darabot, amely - mondjuk - az unatkozó polgáraszszonyok lelki pattanásaival bíbelődik, mintsem a sorskérdéseinket feszegető vaskos realizmust. Mert - mondjuk ki - vaskosak és kellemetlenek Serfőző igazságai, amelyekkel még a glasznoszty korában is kínos szembenézni. Első darabja, a Rémhírvivők a második tsz-szervezésről szól. A si­ keresről. Három évtized távlatából már markánsabban látjuk ennek az áldásait, de az árnyoldalait is. Az el­ méleti alapvetés az volt, hogy a nagy­ üzem hatékonyabb, mint a kisparasz­ ti gazdálkodás. De valóban hatékony nagyüzemeket hoztunk létre ama „öt­ venes években” ? A válasz egyértel­ műen nem. Hasonló folyamat zajlott le, mint (például Angliában) az erede­ ti tőkefelhalmozás idején. Az iparosí­ táshoz tőke és szabad-mobil munka­ erő kellett. Ezt csak a falu adhatta. Adta is. Ezt még el is lehetne fogad­ ni - utólag - , hiszen a gazdasági és a történelmi szükségszerűség is indo­ kolná. A tragikus az volt, hogy idegen mintát másolt - Sztálinét - , nem szá­ molt a magyar hagyományokkal, sa­ játosságokkal. Mit féltett a magyar paraszt? A korabeli irodalmi ábrázo­ lások (lásd például Darvas József) durván leegyszerűsítve csupán az ön­ zést és a maradiságot látta meg ab­ ban, ahogyan ragaszkodtak a lóhoz, szekérhez, földhöz. Holott itt másról többről is volt szó, amikor a paraszt a tulajdonát és a hagyományait védte. Lényegében a függetlenségéről volt szó, az 1848-as jobbágyrendelettel szerzett szabadságáról. Serfőző nagyon is jól tudja - s a harmadik, a Min­ denáron című darabjában ábrázolja is -, hogy mennyire önkizsákmányoló, szűk látókörű ez a paraszti mentalitás, maradi és embertelen. A Rémhírvivők tanyasi parasztjai mit sem tudnak E n ­ gels, Lenin, vagy éppen Buharin intel­ meiről, amelyben nagy bölcsességet, tü­ relmet és tapintatot kérnek a parasztkérdés megoldásához. Ezek a klasszi­ kusok ugyanis nagyon jól tudták, hogy a legnagyobb mozgatóerő az érdek, vagy, ha úgy tetszik, a tulajdonosi ön­ zés. Ez késztette olyan hatalmas erő­ feszítésekre a mindenkori parasztokat, ez adta az öntudatukat - az osztályét, emberi méltóságukat is. Nem a szö­ vetkezés gondolata volt idegen tőlük, hanem az alattvalói lét a bérmunkásé. Attól féltek (s bizony, nem indokolat­ 47 �lanul), hogy az évszázadokon át apá­ ról fiúra szálló tapasztalat, szaktudás, a föld- és az állatszeretet elsikkad, elvész, mert fölöslegessé válik az el­ addig ismeretlen tulajdon- és gazdál­ kodási formában. Magyarán: attól a kiszolgáltatottságtól féltek, amelybe Sztálin kényszerítette a muzsikléttől alig megszabadult parasztokat. Serfő­ ző darabjai egy-egy állapotot, hangu­ latot jelenítenek meg, azaz egy folya­ mat eredményét. A Rémhírvivők a félelemét. Agitátorok járják a falvakat, tanyákat. A Hamar család is rettegve várja őket. Emlékezve ama első (1949 - 53-as) szervezésre, 1959 novembe­ rében vad rémhírek kapnak lábra erő­ szakoskodásokról, atrocitásokról. Me­ gint döntöttek a sorsukról - megkér­ dezésük nélkül - s ez keserű dühvei, hőbörgő acsarkodással és rémülettel tölti el hőseinket. Nem akarnak be­ lépni a tsz-be, a „tudatalattijuk” vi­ szont már feladta, érzik, tudják, hogy hiába minden ellenállás: a hatalom felőrli ellenállásukat. A helyzet maga, következésképp az érzéseik, indulata­ ik is megalázóak. Felnőtt ember, fe­ lelős állampolgár még akkor is nehe­ zen viseli el, hogy mások döntsenek helyette, ha különben egyetért a dön­ téssel. Vérig sérti, ha butának tartják, olyannak, aki nem ismeri föl a saját érdekeit. A Hamar család - apa, anya, fiú - dühe, tehetetlenségében, kiszolgáltatottságában egymás, azaz, önmaga ellen fordul. Serfőző dialógu­ sai - Veres Péter kifejezésével „sültrealisták” . A várakozás feszültsé­ ge elviselhetetlenné fokozódik, s a da­ rab végén - még az agitátorok előtt - megjelenik a halál a Hamar-tanyán. A padláson (!) meghal az az öregem­ ber, aki egy hete bujkált a szabadban az agitátorok elől. Groteszk és abszurd ez a halál, mert éppen a méltóságát veszítette el, a sorsát tudatosan válla­ ló emberét. Az addig acsargó, hőbör­ gő tanyasiak kifáradva, önmagukat feledve lesik az agitátorok érkezését. S mi lesz azzal a fiúval, aki a tsz 48 elől a városba menekült? Az ő sorsát követhetjük nyomon az Otthontalanok­ ban. A Rémhírvivőkben Hamar Lajos­ nak hívták. Elbocsátották, s csak ak­ kor fogadják vissza a gyárba, ha szü­ lei aláírták a belépési nyilatkozatot. Csenda Feri néven ő az Otthontalanok főhőse. Munkásszálláson lakik ő is, felesége is. Emiatt nem lehet gyerekük. Rózsi, az asszony már nem bírja elvi­ selni ezt a létformát. Azt mondja, hogy terhes. Elhagyják a munkásszállót, de hogyan tovább? Az albérletet is fel­ mondja a háziasszony, amikor megtud­ ja, hogy jön a gyerek. Patthelyzet. Az asszony haza akar menni a faluba, a férfi nem. Megérkezik idősb Csendáné, s kifejti, hogy miért nem mehet­ nek vissza. Mert az „szégyen” . A városból csak a sikeres ember mehet haza, látogatóba. Az idős pa­ rasztasszony érvei minden sivárságuk mellett is racionálisak. Évszázadokon át kizsákmányolták, lenézték, megaláz­ á k a parasztot, nem vették emberszám­ ba. Az önkizsákmányoló gürcölést csak egy dolog igazolhatja: a vagyon, azaz, Veres Péter másik kifejezésével, a „kivagyiság” . Ebben az értékrendben annyit érsz, amennyid van, amivel hi­ valkodni tudsz. Telek, ház, autó, pénz. Itt nincs helye a gyereknek, tehát nincs jövőkép sem. Ezért szívszorító az if­ jú férj öröme, amikor közli vele a fe­ lesége, hogy nem is lehet (három abortusz után) gyerekük. Marad a puszta, a sivár lét, amit alkohollal próbál elviselni Sopa, az a munkatár­ suk, akitől elvált a felesége. A Rém­ hírvivők parasztjai még az identitásu­ kat, keserves, de önként vállalt lét­ formájukat féltették, védték. Az Ott­ hontalanok városba szakadt parasztjai (kőművesek, segédmunkások) már pá­ riák, mert a város, amelyet építenek, csak a munkaerejükre tart igényt, a jelenlétükre nem. De nincs már viszszaút a faluba sem, mert az időköz­ ben modernizálódott mezőgazdaság nem tud munkát adni nekik. A mar­ gón túlra kerültek, a lumpenproletár- �lét határára sodródnak. Mit vétettek? Tragikus vétségük lenne a szellemi alultápláltság, az a zsörtölődő mód (Hankiss Elemér kifejezése), ahogyan a létüket megélik, megfogalmazzák? Hisz ez is egy torz folyamat ered­ ménye, mint ahogyan a Mindenáron Juhánéjának kapzsisága, felfelé kapasz­ kodó sznobizmusa is. Ez utóbbi darab már a jelen, a sátortetős, többszintes házaké, a csicsás kerítéseké, előre megépített kriptáké, megrendelt ko­ porsóké. Juháné is végiggürcölte az életét, s öregségére pánik fogja el, hogy egyedül marad. Hazacsalja a lá­ nyát, Erzsit a városból. A konfliktus itt is nemzedéki, illetve szemléleti. Serfőző ebben a darabjában ábrázol­ ja a legnaturalistább eszközökkel a már említett sivárságot, amely a gya­ rapodásban látja az élet értelmét. A dy jajdult föl így a Tisza parton („ma­ lomalja, fokos, álombakók” stb.). Ju ­ hánénak nincs is emberi vonása. Olyan, mint a mesék vasorrú bábája, a vic­ cek gonosz anyósa. Mindenkit hajszol­ ni és uralni akar egy, lényegét tekint­ ve anakronisztikus értékrend nevében. Mintha utólag igazolná ama agitátoro­ kat, akiktől Hamarék rémüldöztek: embertelenül üres ez a világ, amely­ ben a tárgyak, presztízsek, protokol­ láris értékek uralkodnak. Az úton öszszeeső férjéhez nem hív orvost („szi­ mulál” ), de a lányát orvoshoz akarja adni. Háza, amit úgymond a lányá­ nak épített és rendezett be, magán vi­ seli a presztízsfogyasztás minden ci­ comás ostobaságát. Esztelen gőgjével és önzésével megöli a férjét, aki meg­ hal a nagy pocsékolással megrendezett lagzin, amelyet végül is ő fullaszt bot­ rányba, amikor rájön, hogy a vőjelölt tényleg nem orvos. Az ő jajongása a zárókép a darabban, amikor rádöbben, hogy életét elhibázta: sorsa, büntetése a magányos öregség. Serfőző ebben, az utolsó darabjá­ ban jut el a legmesszibbre. Itt már kívülről, részvét nélkül ábrázolja az önpusztító önzést, ha úgy tetszik, a ,,kisárutermelés” csapdáját. Mert ez is vakvágány: az önzés és önkizsákmányolás. Ebbe nem fér be­ le sem az életkedv, a humánum, sem a kultúra. A butaság társul a pöffeszkedő gőggel és a fölfelé kapasz­ kodó úrhatnámsággal, mindenkor el­ lenszenvet, sajnálatot váltva ki eme társadalmi réteggel szemben. Mert ál­ dozat is Juháné, egy manipuláltan de­ formált folyamaté, amely sorsára hagyta az iskolájától, orvosától, értel­ miségétől megfosztott aprófalvakat. Innen már valóban menekül minden fiatal, s nem csupán munkát keres a városban, de az életformaváltás lehe­ tőségét, reményét is, s egyáltalán a létét. Itt zárul is a kör. Csehov azt mondja, hogy az első felvonásbeli pisztolynak el kell dördülnie a darab­ ban. Serfőzőnél koporsót hoznak az első jelenetben a színre, s a zárókép valóban a gyászé: egy életforma, egy generáció elsiratásáé. Mert Juha Im­ re meghalt, a fiatalok elmenekülnek, s ottmarad a hatalmas ház a síró öreg­ asszonnyal. Mi következhet még?.., er­ re még Serfőző sem tudja a választ. Ki merjük-e mondani? (Magvető) 49 �Diósi Ágnes: Cigányút Szociográfiai munkáról szólván rit­ kán használjuk a szép jelzőt. D iósi Ágnes könyvét úgy tartom szépnek, ahogyan azt Petőfi értette: szép az, ami igaz. Ezzel nem elsősorban a tartalomra utalok, mert kevés fájóbb, neuralgikusabb kérdése van társadalmunknak, mint éppen ,,a” cigányságé, hanem a feldolgozás módjára, arra a szándékra, hogy egy a társadalom margóján élő népcso­ portra felhívja a figyelmet. Soha nagyobb szükségünk nincs empáti­ ára, toleranciára, odafigyelésre, mint éppen most, amikor ezeregy ok mi­ att nő a társadalmi feszültség. D urvábban fogalmazva a már-már lincshangulatba forduló bűnbakképzés és -keresés. Nem új jelenség ez történel­ münkben, mindig akkor jelenik meg, amikor az élet nagyobb súllyal ne­ hezedik a társadalom egészére, amikor az így-úgy működő konszenzus szövete foszlóban van, amikor a felhalmozódott feszültség levezetést ke­ res, s ha nem talál intézményes, jogi kereteket, akkor vad és vak indulatokban tör ki. Mondjuk ki magya­ rán: van cigánykérdés, mint ahogyan van zsidókérdés is ma Magyarországon. Mielőtt ezt, tehát Diósi Ágnes könyvét elemeznénk - nem hatáskeltésnek szánva - elég utalni arra, hogy egy szomszédos országban ,.magvar kérdés” van, atyánk fiai, testvéreink szenvedik el nyelvük, származásuk miatt a diszkrimináció, a nemzeti, társadalmi elnyomatást, megaláztatást. A demokrácia hiánya nemzeti sorscsapásként jelentkezhet, kezelhetetlenné teszi a szociális, 50 társadalmi bajokat. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a cigánykérdés megoldása csupán a demokrácia függvé­ nye, de mindenképpen része annak. A gyógyulás egyik feltétele maga az elemzés, a szembenézés. Diósi Á gnes mozdulata az értelmiségié, aki szívén viseli vérei sorsát. Egy per­ cig nem titkolja, hogy elfogult és elkötelezett. Em iatt tollán vitathatóak is észrevételei, de senki nem vitathatja el felkészültségét, elhiva­ tottságát. Végre kialakulóban van az a cigány értelmiség, amely egyszerre látja belülről, azaz megélt sorsként, ugyanakkor kívülről, azaz tárgyilagosan a nagyon is bonyolult kérdés - komplexumot. A recenzens, akinek szintén van saját véleménye, élménye, óvatoskodva keresgéli a szavakat. Mert nem lehet a cigányságról írni anél­ kül, hogy szembenéznénk elfogultságainkkal, negatív élményeinkkel, a közvélemény sztereotípiáival. Ha fel­ száll két cigány a buszra, villamosra, vonatra rögtön „ velük van tele” . Hangosak, agresszívak, közkeletű szóval ,,szemtelenek” . Az is igaz, hogy még ha meg se szólalnak, már­ is ellenszenv, jó esetben tartózkodó gyanakvás fogadja őket. Évszázados tapasztalat sűrűsödik ebben a szemléletben, viselkedésben. Van persze hipokrita képmutatás is, mondván, hogy ,,a cigány is ember” , ,,azok közt is van rendes” stb., de - miért tagadnánk? - az idegenkedés és a gyanakvás kölcsönös. D e mi ennek az oka? Hogyan alakult ki? Meddig tartható? H o­ �gyan oldható föl? Mert abban, hogy ez így nem tartható, abban a közvélemény józanabb része is meg­ egyezik. Elvégre több mint félm il­ lió honfitársunkról van szó, a mi „négerjeinkről” , akiknek a sorsa nem lehet közömbös. Ha komolyan gondoljuk a társadalmi kibontako­ zást, fellengzősebben fogalmazva a felzárkózást Európához, akkor na­ gyon nem mindegy, hogy a holnap munkaereje milyen lesz. Szándékosan említem először ezt, a pragma­ tikus szempontot, s nem a humánumét, demokráciáét, mert - ha jól értem Diósi Ágnest - ez az eddigi megoldási kísérletek gyenge pontja, tudniillik, hogy csak munkaerőnek tekintettük az embert. Még a nem­ zet sorsáért aggódó demográfusok (s néhány írónk is) azzal érvel a népességfogyást panaszolva, hogy nem lesz elég munkaerő az ezredfordulóra. Mintha az ember életcélja nem lenne más, mint újratermelni a sa­ ját munkaerejét, hogy reprodukálja önmagát. Engels definícióját az emberről - értelmezi félre, illetve egyszerűsíti le durván ez a szemlélet. Ma már látjuk, sejtjük, hogy ez a pragmatikusnak tűnő szemlélet és gyakorlat milyen nagy galibákat okoz. Az ember nem, nem csupán „szerszámkészítő állat” , de valami más, több is. A munkaerő újrater­ melése sem oldható meg, ha csupán erre koncentrálunk. Az extenzívnek nevezett fejlődési szakaszban, amely abszolutizálta a „kalapácsos em­ bert” , azaz a munkán csak a fizikai munkát értette, nagy tömegű segéd­ munkással számolt. Még ma is egymillió ember él anyagmozgatásból. Konzerválva ezzel egy (termelési) színvonalat, akadályozva az átalakí­ tást, amely feltételezi és igényli a konzerválható tudást az ember ér­ dekeltté tételét a fejlődésben. E z nem csupán a cigányságot érinti, mint ahogyan a sokáig letagadott, szőnyeg alá söpört szegénység kér­ dése sem, de minthogy a cigányság nagy tömegei marginalizálódtak, a társadalom peremére szorultak, mint deviancia, tehertétel „cigánykérdés­ ként” is jelentkezik. Megoldásuk sem képzelhető el másként - ebben ki­ csit vitáznék Diósi Ágnessel —, mint komplexen, azaz az egész társadalom felemelkedésével. Minthogy a lánc mindig a leggyengébb szemnél szakad, s mert a társadalom elhárító mechanizmusa mindenkor hajlamos a bűnbakképzésre, az említett kérdések becsomagolhatok „ a ” ci­ gány csomagba. Ő k a szegények, az alulképzettek, a deviánsok stb., stb. A legkönnyebbnek tűnő védekezési reflex mindezért őket tenni felelőssé, mondván, hogy „lusták, piszko­ sak, rendetlenek, buták” stb., stb. Diósi Ágnes meggyőzően elemzi hogvan, milyen folyamatokban alakult ki ez a kép, illetve elhárító mecha“ nizmus. Történelmi örökség ez, de ez nem ment föl minket, befogadó nemzetet sem. A d va van egy nép­ csoport, amely nyelvében, de még identitásában sem egységes, amely több száz éve éli Európában tör­ ténelem alatti létét. Termelési kul“ túrája, amelyet magával hozott, s mely a feudalizmusban még korsze­ rűnek is mondható volt, időközben elévült, fölöslegessé vált. Em iatt mindig is csak a megtűrtség állapotában leledzettek, a társadalom le­ nézett, páriarétegeként. E z a margináltság arra szorította őket, hogy megőrizzék - időközben bizony elé­ vült - törzsi, közösségi szokásaikat, erkölcsi, társadalmi normáikat, amely gátjává vált a beilleszkedésüknek, de a befogadtatásuknak is, növelve ezzel - már-már az elviselhetőség határáig - a feszültséget a környezet­ tel szemben. A szerző sok nézőpontból vizsgálja a témát. Szemléletes a cím. C igányút=tévút, de nem csupán a 51 �cigányságé. A z emberi méltóság feltétele a megfelelő táplálkozás, lakás, iskola, munka. Az, hogy az ember képes is legyen megteremte­ ni ezeket a feltételeket, el tudja fogadtatni magát, be tudjon illesz­ kedni a környezetébe. A marginális csoportok - és ez nemcsak a cigányságra áll - nem képesek er­ re önmaguk erejéből. Éppen ezért ez egyszerre szociális, pedagógiai, egészségügyi, politikai kérdés. D iósi Ágnes életsorsokat mutat be, drámákat és| tragédiákat. Tolla a részvéttől forrósodik át, de nem csupán részvétet, szánalmat akar kiváltani az olvasóból. Meggyő­ ződéssel vallja, hogy a hátrányos helyzet az egész társadalomé ha nem tudja megoldani a kisebbség sorsát. Bemutatja az emberség, a hozzáértés példáit is, a megoldásét. Pedagógusokról ír, papokról, 52 értelmiségiekről, akik missziónak tekintik a bajba jutottak fölemelke­ dését. Visszafogottan, de szemléletesen állítja elénk az antidemok­ ratikus, az intoleráns, a brutális, a türelmetlen gesztusokat is, amelyek csak tovább rontják a helyzetet, növélik a bajt. S nemcsak a cigányo­ két, mert önhittség lenne azt hin­ ni, hogy a szegénység, az elesettség, az alultápláltság, alulképzett­ ség csupán a cigányság sajátsága. Az ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad parancsát mindenkire értette József A ttila, s mindaddig, amíg ebben hiányt szenvednek emberek az egész társa­ dalom szégyene, robbanásveszélyes feszültséggóca marad a cigánykér­ dés (is.) (Magyarország felfedezése, Szépirodalmi.) H O RPÁ CSI SÁ N D O R �A N D R A S S E W IV Á N ALULLÉVŐK Állami gondozás = csőd Am ikor az E L T E szociálpolitikai tanszékén Talyigás Katalint, a szociális munka tanárát fölkerestem, hogy az állami gondozottak helyzetéről beszélgessünk, az járt az eszemben, mi lenne a kötelességem, ha valam elyik ba­ rátom - például azért, mert tudja, hogy halálosan beteg - rámbízná a gyerekét. Azt hiszem nem lenne más kötelességem, mint annyit adni ennek a gyerekeknek, mint a saját kölykeimnek, vagyis olyan sorsot, amilyet a lehetőségeken belül magamnak kívánnék. Am it a magyar állam évtizedeken keresztül tett és tesz a rábízottakkal, a leginkább elesett és tehetetlenné vált szerencsétlen gyerekekkel, az semmiféle európai emberi mértékkel nem minősíthető. Az csőd. A szocialistának nevezett társadalom permanens etikai csődjének egyik legfontosabb mutatója. Nincs mentség. Am it ma az állami gondozás rendszeréről elmondhatok, amögött igen sok küzdelem és nagyon kevés eredmény van. A zt hiszem, hogy az állami gondozás jelenlegi rendszere sok tekintetben túlhaladott. - Valaha is volt olyan, ami megfelelt volna? - Igen. Ezt a rendszert is történetében érdemes vizsgálni. A háború után nagyon sok gyerek maradt árván. Erről nagyon hitelesen szólt a „V a lahol Európában” című film : százával, ezrével maradtak gyerekek család nélkül. . . Lefoglalták számukra a kastélyokat, ott elhelyezték őket, enni adtak nekik, gondozták őket. Igen humánus alapja volt annak, hogy ezek­ ről a gyerekekről az állam gondoskodjék, ne csak a helyi közösségek, ne csak az egyházak. . . - A háború előtt ez másképp volt? - Abban az értelemben, hogy nem kellett tömegekről gondoskodni. A nagy intézményhálózat kiépüléséhez a háború ténye járult hozzá. A kiépült rendszer azonban tükrözte az állam i politikát: nem a személyiség volt a hangsúlyos, nem a gyerek, nem az individum, hanem a „közösségi neve­ lés” elve alapján, a kollektivitás elve határozott meg mindent. - Szovjet mintára? - Teljes mértékben. Bár azok az orvosok, akik elkezdték . , . és azok a pszichológusok, akik még 1948-ig dolgoztak, például analitikusok voltak, tehát rendelkeztek azzal a nyugat-európai eredetű kultúrával, amelyben a személyiségformálás a legfontosabb erő. Családiasan, kis csoportokba n, egy-egy gyerekkel külön-külön is törődve működtettek intézményeket. Tehát én az ötvenes évekre tenném a cezúrát. Addigra lett például a pszichológia nem kívánatos tudomány. Létrejött egy állami intézményrendszer, amelyik. . . nem azt mondom, hogy antihumánus. . . de mégis­ csak lélektelen . . . ami abból következik, hogy egy rosszul értelmezett ,,közösségi szemlélet” alapján épült fel a rendszer. Érdekes megfigyelni, hogy Nyugat-Európában is van egy ilyen hullámzás: kis intézmények, családi­ 53 �as ellátás - nagy intézmények, üzemszerű ellátás. Ott, ahol már száz em­ ber van, már lehetetlen családias légkört teremteni. E z indokolt volt a háború után, amikor rettenetesen sok volt a gyerek, nem volt más megol­ dás, de talán már akkor ki lehetett volna építeni egy differenciáltabb, sokszínűbb rendszert. És talán nem egy olyan ideológia nevében kellett volna munkához látni, amelyik nem elsősorban a családból és nem a gyerekekből indul ki, hanem valamilyen kollektív eszméből. - E z az eszme azonban lehetővé tette volna, hogy az árván maradt gyerekekből - éppen azért, mert nem érik őket holmi csökevényes polgári, meg mit tudom én milyen hatások - egy elit értelmiség jöjjön létre. M ég akkor is, ha ez janicsár értelmiség lett volna. Hát ez se sikerült. - Lehet, hogy voltak ilyen elképzelések, de ehhez semmiféle eszköz nem állt rendelkezésre. Ezt az intézményrendszert úgy lehet legjobban jellemezni, hogy oly nagyok, annyira személytelenek - egy gyerekkel hat-nyolc felnőtt foglalkozik csecsemőkorától - , hogy elveszik a gyerek. E z a ,,fel e lő tlenség rendszerévé” válik, hiszen egyszerűen nincs az adott gyereknek egy személyben felelőse. Nincs olyan felnőtt, akihez úgy kötődne, mint a szüleihez, akire a társadalom személy szerint rábízná a gyereket. A megbízó is, a megbízott is megfoghatatlan. Budapesten egy gyám van! Tehát több ezer gyerekért egyetlenegy embernek kell gyámként felelősséget v á l­ lalnia. Ilyen a gyámügyi rendszer. - E z elképesztő, nem is tudom fölfogni. - Nehéz is... A G Y IV I igazgatója. Természetesen nincs személyes kapcsolata a gyerekkel. Köztük van az intézményhálózat. Ha mondjuk a nevelőotthon igazgatója lenne a gyerek gyámja, akkor már konkrét felelősségről lenne szó. D e lehetne egy tanár is, vagy valaki annak a kerületi tanácsnak a gyámügyi osztályáról, amelyik állami gondozásba vette a gyereket. . . és felelős lenne azért is, hogy mi történik tizennyolc éves kora után . . . De nincs konkrét gyám. Ettől abszurd a rendszer. Visszatérve a történetre: 1956 után ismét tömegesen kerültek a gyerekek állami gondozásba. Erről nem szoktunk beszélni. Hihetetlenül sokan maradtak árván, és nagyon sokan hagyták itthon a gyereküket azok közül, akik elmentek. Akkor megint fejleszteni kellett az intézményeket. De a szellem nem változott. Akkor alakultak a gyerekvárosok. Az utóbbi harminc évben azonban egy teljesen új tendencia alakult ki, amiről talán érdemes beszélni. Nem azért kerülnek a gyerekek állami gondozásba, mert felnőtt támasz nélkül vannak, hanem azért, mert a szülők létfeltételei annyira bizonytalanná váltak, hogy képtelenek a gyerekek ellátására. . . - Vagy a személyiség épült le annyira, hogy képtelenek erre. . . - Vártam, hogy ezt hozzáteszi, de én nem hiszek ebben. Illetve okozatnak látom. D e az ok az, hogy olyan tartós ellehetetlenülés zajlik le a társadalom egyharmadán belül, hogy arra nincs erejük az embereknek, hogy a gyerekeikre mindennap szükséges energiát - akár a neveléshez, akár a puszta életben tartáshoz - előteremtsék. - Az a különös, hogy egy viszonylag állandó szám alakult ki éppúgy, mint például az öngyilkosoknál. M inden évben harminc-negyvenezer gyerekkel számolhatunk. E g y kisváros lakosságával. - Most, hogy a válság mélyül, már többen vannak, látszik, hogy egyre több család kerül abba a kritikus állapotba, amikor tovább már nem 54 �bírja. Legtöbbször nem tudják megoldani a lakáshelyzetüket, nem tudnak elhelyezkedni. . . alacsonyan iskolázottak. . . nem tudnak eleget tenni annak a belső követelménynek, hogy a gyermekről gondoskodni kell, elhanyagolják őket. Ugyanakkor nagy harc is folyik az ilyen helyzetbe került gyerekek körül: ha intézménybe kerülnek, akkor ezentúl mi történjék velük? - Kilátástalan ez a harc is. - Én azt az álláspontot képviselem - kevés eredménnyel - , hogy ezeknek a családoknak az élethelyzetét kellene segíteni, rendezni. Mindazt a pénzt, amit a gyerekeik állami gondozására fordítunk, ha a családok in­ tenzív segítésére fordítanánk, a legtöbb esetben megoldást találhatnánk. - Ahogy a kórházi kezelésnél olcsóbb az otthoni gondozás, talán ez az államnak is kevesebbe kerülne. - Krízishelyzetben, ha szétesőben van a család, valószínűleg segítség, ha a gyereket kiemelik. Mert a gyereket védeni kell: ne a gyereken verjék le mindazt a keserűséget, tehetetlenséget, ami a szülőkben össze­ gyűlt. De közben mindent meg kellene tenni azért, hogy a család helyzete normalizálódjék, hogy a gyerekkel való kapcsolata erősödjék. Az állami gondozást én egy szolgáltatásnak gondolnám azért, hogy a családot segítse, és a gyermek is a legjobb pozícióba kerülhessen vissza. A másik út a nevelőszülői hálózat, ami a gyereknek mégiscsak egy csa­ ládias nevelést ad. D e ez azt jelentené, hogy létre kell hozni, illetve nagyon erőssé kellene tenni a hivatásos nevelőszülői hálózatot. - Hát én mostanában úgy látom, mintha valahol Móricz Zsigmond ko­ rában maradtunk volna a mi nevelő szüleinkkel. - Pontosan. - Találtam olyan nyomokat, amelyek azt mutatják, hogy ebben az or~ szágban még ma is kereskednek a gyerekszolgákkal. - A móriczi világ megelevenedése akkor igaz a nevelőszülői hálózat­ ban, ha ez nem szakszerű, ha nincs társadalmi kontrollja, ha nem elsősorban a gyerekekért végzett szolgálat, hanem a gyerekekből nyert ha­ szon miatt működik. Ezt az egészet igen alaposan át kellene gondolni. K i kellene alakítani egy olyan képzési rendszert, amelyik tudatosítja a nevelőszülőkben a feladataikat, legalább annyira, mint most az állami gondozásban dolgozó pedagógusokkal. E z a hivatáson felül egy szakmai feladat is! Segíteni kell a szociális érzékenység, a kapcsolatteremtési kész­ ség kialakítását, az empátiát. Még egyszer hangsúlyozom: én a nevelő­ szülői hálózatot a második helyre teszem a járható utak közül. Rendkívül fontos a társadalmi ellenőrzés, hogy véletlenül se forduljon elő, amire ön utalt és amit én is tapasztalok. - A z intézeti nevelést, mint lehetőséget tehát a harmadik helyre teszi. - Igen. Bizonyos körülmények között feltétlenül szükségesnek tartom. Tehát nem mondom azt, hogy ne maradjon fönn egyetlenegy intézet sem, bár az előbb arról beszéltem, hogy az ember indulattal fogalmaz, ha egy kicsit is betekintést nyer. . . Nekem tíz éve, amikor megismerkedtem ezek­ kel az intézetekkel, az első reakcióm az volt, hogy meg kellene szüntetni őket. Ugyanis rosszabb helyzetbe kerülnek a kikerülők, mint amilyenben akkor voltak, amikor bekerültek. Talán az életüket megmentik, amikor intézetbe kerülnek, de a kikerülő gyerek stigmatizált lesz - ezért egy életre meghatározó az, ha valaki állami gondozásban nőtt föl. Az intéz- 55 �mények legnagyobb gondja ma az, hogy nincs mögöttük; kontroliközös­ ség. Ha tehát semmiképpen nem lehet a gyerek a saját családjánál, vagy egy másiknál, akkor is kellene, hogy legyen közösségi kapcsolatuk, amelyikhez tartoznak, mert az mégis jelent valami védelmet. Lehet itt szó egyházról, vagy bármilyen más szervezetről. - Ezt a hivatást töltötték volna be a szocialista brigádok. - Ezt én hamisnak és rossznak tartom, mert valódi áldozatot nem ho­ zott. Ezt a munkát nem lehet, sem csak professzionális, sem csak protokoll módon csinálni. - N em beszéltünk, még az örökbefogadásról. É v e k óta ígérgetik, hogy leegyszerűsítik a procedúrát. . . - Talán most fogják elfogadni a gyermekvédelemmel kapcsolatos új törvényeket és akkor tényleg változás lesz. A jogalkotó valószínűleg azt a kettősséget élte át, hogy tudja: a gyereknek van apja-anyja. . . és hihe­ tetlenül nagy felelősség dönteni a család sorsáról, amit csak igen nagy kompetenciával lehet gyakorolni. - Én hiszek abban, hogy az a jó kiindulási alap, ha a család életét akarjuk rendezni. És ha ez azonnal nem megy, akkor később kell vissza­ helyezni a gyereket a családba. Csak ennek az útnak nem alakult ki a feltételrendszere. Nincs szociális munkás, aki intenzíven segítené a családot. Nincs meg többnyire az a minta, amelynek segítségével a segítők és a segítséget igénybe vevők között a kapcsolat eredményesen működne. Azok a családok, amelyek teljes szétesésben vannak, nem is látnak! min­ tát arra, hogy mégis merre induljanak el, hogy visszakaphassák a gyere­ ket, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. Nincs, aki velük ezt átgon­ dolja, átbeszélje, kidolgozza a megfelelő programot. . . teljesen magukra hagyatottak, és a gyerekeikben újratermelődik a szülők sorsa. - Egyszerűen szörnyű az a kilátástalanság, ami abból adódik, hogy szakma, lakás és minden n élkül szélnek eresztik ezeket a gyerekeket. . . - A legrosszabb ebben az, hogy! a saját családjukkal való kapcsolatuk teljesen negligálódik. Márpedig az, aki a saját gyökereit nem ismeri, ahhoz semmilyen módon nem viszonyul, az igen nehezen kapaszkodhat meg. Letagadni, elveszteni, szégyellni a múltat. . . - É n úgy gondolom, hogy ez még mindig több a semminél, mert ak­ kor legalább tudom, hogy valamit letagadok, van mit letagadnom. . . - Vagy pedig megbocsátok, megértem, hogy a szüleim erre a sorsra jutottak, mert nem csak ők tehetnek róla, hanem ez a világ, amelyik elvette a földjüket, ingázókká kényszerítette őket. . . Nem kell feltétlenül követni a szülőket, de meg kell kísérelni megérteni a sorsukat. Tehát erkölcsileg új viszonyt kell kialakítani ezekben a gyerekekben, talán azért is, hogy a szülők megbéküljenek a saját sorsukkal. Ezt egy olyan rend­ szerben, ahol százával kell a gyerekekre tekintettel lenni, ahol a személyes kapcsolatok nem jelentenek döntő szerepet, szinte lehetetlen elérni. - M egértetni azt, hogy ezeket a tömegeket 1956 után a régi társadalmi rend fölbontásának utolsó hulláma juttatta szerencsétlen helyzetbe. . . - Az iparosítás gyorsított folyamata és a nagyüzemi mezőgazdaságnak az a rendszere, ami itt kialakult, tömegek elbizonytalanodásához járult hoz­ zá. E z termelte az állami gondozás számára a gyerekeket. Konkrét példa: fölkerültek a városba. Az apa, az anya munkásszálláson. A magyar mun­ kásszállások rendszerét úgy építették ki, hogy a házaspárok nem lehetnek 56 �együtt. Valahol az utcán, vagy az erdőben együtt voltak gyermekük lett. Házaspárok! Tehát nem valam iféle szabadosságból. És a gyermekkel nincs hová menni. És mind a kettő tisztességes munkásember. Csak azért kerül a gyerek állami gondozásba, mert nincs lakásuk. Megszületik a második gyerek és akkor az egyik az egyik intézetbe, a másik a má­ sikba, mert ugye a G Y IV I rendszere nem feltétlenül követi a családi rendszert, hanem oda viszik a gyereket, ahol éppen hely van. Egyik vasárnap ide mennek látogatni, másik vasárnap oda. D e már nem tudnak együtt hazamenni, mert nincs hová. E z a helyzet aztán szépen leépíti az embereket, megbetegszenek, szinte lehetetlen kibontakozni, megoldani a gondokat. És nem alkoholisták, nem bűnözők, egyszerűen csak nem volt munka abban a kis faluban, ahonnan eljöttek. Am it megkeresnek abból semmire sem jut, nemhogy lakásra. Nagyon fontos leszögezni, hogy ennek a negyvenezer gyereknek a szülei döntő többségükben nem idősebbek har­ minc évnél! Azért ez elgondolkodtató. Talán mégsem akkora igény az, ha azt mondom, hogy ennek a rétegnek az életviszonyait próbáljuk meg úgy rendezni, hogy a gyerekükhöz joguk lehessen. - E rre kétlábú, fehér b őrű fajtatársaink egyből rávágják: és a cigányok? - Ha egy közösség belső kulturális viszonyait széttörik, és utána arra kényszerítik, hogy asszimilálódjon egy teljesen más környezethez és kultúrához, akkor abban a közösségben igen nehéz egészséges gyerekeket fel­ nevelni. - Sok mindent el lehet mondani a cigányokról, de azt hogy ne sze­ retnék a gyerekeiket, semmiképpen. - Így van. Sokkal differenciáltabb a cigányság! is. D e látni kell, hogy hihetetlenül rossz körülmények között élnek úgy, hogy sokszor tényleg a gyerekek puszta élete is veszélyben van. Tehát én megértem azt a gyám­ ügyest, aki a gyereket kiemeli a családból. Például azért, mert a kór­ házból az orvos már nem engedi vissza a családba. És akkor már nincs visszaút. Ezt tartom a legnagyobb hibának: azt már kidolgoztuk, milyen okok miatt kerüljön állami gondozásba egy gyerek, de hogy miképpen ke­ rüljön ki - a gyereket védve. . .? - A m it ön hirdet az tulajdonképpen azt mondja ki, hogy személyre szóló segítségre lenne szüksége a szülőknek, a gyereknek. D e van-e remény? - Van. Akiket korábban nem érintett meg a válság, azok közül is egyre többen látják be, hogy ma Magyarországon társadalmi-gazdasági és ezek következtében egy etikai válság is van. E z ráébreszti őket arra, mint ahogy engem is - , hogy valam it tenni kell. M ár beszéltünk arról, hogy a gyerekek ügye nem oldható meg személyes áldozatok nélkül. . . Azt hiszem, egyre több ember jön rá arra, hogy a saját túlélési stratégiájának sikeres megvalósításához is szükség van arra, hogy másokért tegyen v a ­ lamit. Kialakul egy olyan réteg, amelyik ezt a felelősséget képes mélyeb­ ben átérezni. Remélem azt, hogy az állam ezen a téren is másképpen fog dolgozni, hiszen egészen biztos, hogy a többpártrendszer itt is érezteti majd hatását. Én nem tudok nem hinni abban, hogy lesz kibontakozás. D e meg kell küzdeni azért, hogy itt egy emberarcú társadalom alakuljon ki. 57 �műhely FÖ LD I PÉT ER Magyari Életfa Évek óta gyűjtöm, a gyerekrajzokat. Izgalmas valódi művészi élményt, sokszor a katarzisig fokozott látomást közvetítenek. Világuk a világunk, módszerük a hitelesség. Jelzéseik direktek, közlendőik, üzenetük olykor létfontosságú. (A személyiség közösségivé transzponálódik az átélés mélységétől.) Az átélt, megtapasztalt valóság nem tűri a jelek pontatlanságát, a jel és jelentéstartalom - és ebben minden befejezett gyermekrajz kö­ zös - pontosan fedésbe hozható. Általánosságban beszélni gyermekrajzokról nem érdemes. Minden gyerek (ember) más, mások az indulatai, gesztusai, értelme máskép, más-más tükörre vetít, a fénytörések egyéni szí­ nezete hitelesít. Persze nem mindegy, hogy mit és hogyan vetítünk erre a tükörre, ennek megfelelően vannak fontos és kevésbé fontos gyermekrajzok. Nézzünk most meg egy olyan rajzot, rajzsorozatot, amely nemcsak óvo­ dás (5 éves) alkotójának, hanem mindnyájunknak, akik ebben az országban élnek fontos lehet. A mostani társadalmi helyzet fokozottabban szuggerálhat egy vélhető politikai tartalmat a rajz mögött (5 éves alkotójától természetesen mi sem áll távolabb). A politika helyére transzponáljunk etikát, erkölcsöt, lelkiismeretet, nyitottságot, hogy átélhessük az üzenetet és a módszer logikáját, ahogyan a változót méri az állandóhoz. (A külső és belső kép.) Vissza kell térnem az első mondatomhoz, évek óta gyűjtöm a gyerekrajzokat. Volt tanítványom - aki most óvónő Salgótarjánban - rendsze­ resen meglep néhány tucat| rajzzal. Tavasszal a legutóbbi látogatása alkalmával fölhívta figyelmemet egyik növendékére, aki most már hoszszú ideje Magyarország térképét rajzolja. (Nem a régit.) Am ikor az okot kutatta, a gyerek iskolás testvére térképére hivatkozott és annak ha" sonló házi feladatára. A valódi indokot most is mint mindig, maguk a rajzok hordozzák. (Gyermekrajzok esetében sokszor fontos a gyerek szó­ beli közlését a vizuálissal össszevetni, mert így gondolkodásbéli módszereket, folyamatokat érthetünk meg.) A rajzsorozat időben is mutatja, hogyan küzd meg a gyerek a motí­ vum egyre tömörebb, egyre igazabb jeltartalmáért. Az előkép (a térkép emléke) és annak fogalmi tartalma követeli a beazonosíthatóságot. A térképet a gyerek ugyanis az óvodában már az emlékezetéből idézi fel. A képi jel pedig adott esetben ismerő, bejárt lakhelyet, fővárost, Balatont jelent. Az otthon készített másolat - ha volt ilyen - emlékezetébe véste a formát (életkori sajátosságait messze meghaladó megfigyelő képességgel). 58 �59 �6o �6 1 �A formához kötődő valódi érzelmek, tartalmak azonban csak később sza­ badultak fel, és lettek mozgatórugói az óvodai (az itt közölt) rajzok" nak. Meglepő az a kitartás, amivel a gyerek a lapok sorozatán, azok mind­ két oldalán közelít a végleges megoldáshoz. Minden tiszta lapon újra kezdi, a kéz gesztusrendszere azonban nem mindig engedelmeskedik az agy irányításának, a vonal félreszalad, így muszáj a következő rajzot is el­ készíteni, hiszen az élmény, az emlék megköveteli a pontos fogal­ mazást. Minden rajzon újra éli a leképezett fogalom jelentését, ezzel tisztázódik érzelmi kötődése a „modellhez’', az országhoz. A ki a raj­ zok sorozatát végignézi megsejti azt a fanatizmust, amivel a gyerek dol­ gozik, felmérheti a feladat heroikus voltát is: meghatározni egy kis pa­ píron (14,5x20,5 c m ) létezésünk történelem diktálta határait. A térkép emblematikus jele plakátokon általában agitatív jellegű, a képzőművészet intimebb műfajaiban (festészet, grafika) azonban igen ritkán fordul elő, e példák közül kiemelkedik kivételes látnoki erejével Hibó Tamás grafikai lapja. (64. oldal - a szerk.) Térjünk azonban most vissza eredeti gyermekrajzainkhoz, azok kö­ zül is a végsőhöz. A rajzokat forgatva megfigyelhetjük, hogy mindkét ol­ daluk telerajzolt, egyetlen kivétellel, amelyen a térkép együtt szerepel egy fával. A térkép talán itt a legelhihetőbb, rajzolója minden esetre elfogad­ ta, és egyedül ezt fogadta el megoldásnak, hiszen nincsenek további kí­ sérletek sem a lap elején, sem a túlfelén. A gyerek számára ezen a raj­ zon minősült át a, térkép hazára. E z a pont minőségi változást jelent a rajzsorozatban, az érzelmek, indulatok, gondolatok rajzi szintézise vissza­ igazolódik a gyerekben, a rajz és a belüli megszületett gondolat ettől a 62 �perctől azonos. A térképből megszületett haza már képes, sőt szük­ ségszerűen, kötelezően életrehív a fogalomhoz a gyerek számára szorosan kötődő új motívumot, a fát. A fa a magyar mitológiában a legősibb tartalmakkal bír. Az égigérő fa, a világfa, az életfa világképünk része volt. M ai gondolkodásunk is megőrzött valam it e fogalmak tartalmából, ha másképp nem, Csontváry cédrusai kapcsán. A fa, mint szimbólum, egyé­ ni sorsot éppúgy magára vehet, mint egy nép, egy nemzet sorsát. (Csontvárynál inkább az utóbbiról van szó, Pap Gábor ,,Zarándoklás. ." elem­ zése erről győz meg és rendkívül hiteles, útmutatásszerű tanulságokkal lát el a kép kapcsán.) A mi fánk azonban nem évezredeket megélt cédrus, törékeny növendék fa, talán most először termőre forduló oltvány. A vékony tör­ zsön két ág fejlődött, az egyik már bimbót, virágot nevel, a másik le­ velet hajt. Jelképes ez a fa? Mi kívülről annak tekinthetjük, törékeny­ ségével féltést, vitalitásával optimizmust sugároz. Évezredes fa friss hajtása, a vad alanyba oltott nemes, termőre fordulása, ezek a jelentések mind hozzáköthetők az országhoz is, amiből kihajtott. Megidézhetünk ma­ gunkban analógiákat, indonéz lélekhajó közepén gyökerező világfát (az ország kissé megnyújtott formájában könnyű felismerni a hajó alakját), vagy egy másik véglet, Van Gogh gyönyörű rügyező kis fáját a sárga lepkével. Az ország, a nemzet, a haza és a fa sorsának szimbolikus össze­ kapcsolása a „felnőtt” gondolkodásra utal, nem baj ha elidőzünk ennél a lehetőségnél, értelmezésnél is, nem tanulságok nélküli. . . A gyerek azon­ ban ennél jóval konkrétabb és ettől megkérdőjelezhetetlenül hitelesebb, az ő fáját nem a szimbólumok áttételessége hívta életre, az ő fája nagyma­ mája szilváskői kertjében nőtt, saját kedvenc oltványa. A térképen a fa he­ lye jelöli az országon belül azt a pontot, amelyikhez érzelmileg leginkább kötődik, magyarán, amit igazán szeret. A sokszor sokféleképpen habosra lúgozott hazaszeretet, vagy ennek ellentéteként a nacionalizmustól való félelem miatt alig emlegetett fogalom valódi, felhangok nélküli formát nyert. A tükör tiszta, talán kicsit túlzottan is hiányoznak a történelem marta vakfoltok, torzulások, repedések, de éppen ezért, és éppen most, és mert valahol mélyen bennünk is kell, hogy éljen egy ilyen tiszta kép, kell és jó, hogy van apropó ennek a visszakeresésére. (A vállalkozás, ismerve a lelkek guánójának vastag­ ságát, nem kevésbé heroikus, mint a gyerek feladatvállalása.) A gyerek­ rajz így túlnő önmagán, valódi műként, önvizsgálatra, történelmi ismeretek és tapasztalatok értelmezésére kényszerít, elősegítve belső öntisztulá­ sunkat. 63 �4369 64 �DO BAI PÉTER Madách magányos lírája „ Örök tavasz takarja életem." Madách Imre „...hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a B ék ét?" Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa „ A körök körbe s lefele vezetnek, A z élet minden körrel hűvösebb. (. . .) M ásképp van ez. A kígyók is temetnek." M árai Sándor: A delfin visszanézett, (Válogatott versek, 19 19 -19 7 8 ) Még egy olyan nagy múltú gimnáziumban, amelyet báró Eötvös J ózsef, vallás- és közművelődésügyi miniszter alapított, az E lső Magyar Reálta­ nodában is - ahol tanulni és érettségizni lehettem szerencsés - kiváló magvar nyelv- és irodalomtanáraimtól, dr. Kubinyi Lászlótól, dr. Udvaros J ózseftől, dr. Józsa Zoltántól - ettől a nagytudású, régi tanári gárdától Madách Imre életművét és személyes sorsát is, csak és kizárólag A Z E M BE R T R A G É D IÁ JA baljós horizontján lenyűgöző tömeggel, hatalmas vitorlacsarnakkal és halálos sodrású hullámok ellenében küzdő evezőlapát­ sorokkal méltóságosan és magányosan megjelenő gályaként adatott megismer­ hetnünk, melynek magányos gályarabja Madách maga. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán egyetlen olyan szemináriu­ mot sem hirdettek meg, melynek tárgya Madách Imre lírája lett volna! (Legalábbis 19 6 5 -19 7 0 között biztosan nem, amikor is én a bölcsészkar diákja voltam ; meglehet, remélem azóta Madách költészetére is „irányt vett” az egyetemi tanterv. Ha tette, bölcsen tette!) E gy múltszázad végi magyar lexikon ugyan költőnek nevezi a Nógrád vármegyei születésű, alsósztregovai és kiskelecsényi Madách Imrét, ám minden más, későbbi lexikonunk már „csak” mint drámaírót mutatja be. Pedig Madách költő­ ként kezdte pályáját: 1840-ben, alig 17 esztendős korában adta ki Lantvi­ rágok című „lantos ábrándjait” . E z az ifjúkori versciklus már jóelőre jelzi és jósolja a költő és drámaíró - és vármegyei jegyző - Madách későbbiekben mindinkább eluralkodó melankóliáját, ugyanakkor az első ijesztő jelfényt veti egy kutató-kockáztató kreativitással társidó „heroikus” pesszimizmusra is, arra a madáchi létezés-mélabúra, melyet jelen dolgozatunkban „csak” 65 �lírájának elemzésével kísérelünk meg Madách-hoz méltó mérlegre tenni. Madách Imre temetésén az élő klasszikus, maga Arany János tartotta a búcsúzó gyászbeszédet. Logikus, hogy a költő Arany János is a Tragédia írójáról beszélt a sírnál, és nem a „lantos” , nem a lírikus Madáchról, hi­ szen a költő Arany felsőbbsége, poétikai primátusa a költő Madách-hoz mérve, nyomasztóan nyilvánvaló volt már a kortársak előtt is. Arany János méltatta Madách drámáit: Jón év és erény, Csak tréfa, M ária királyné, Commodus, F érfi és nő, Csák végnapjai, mely utóbbi magas akadémiai dicséretét nyert; méltatta Arany - ott a sírnál. . . - Madách N ógrádi képcsarnok című művét, melyet Szontágh Pállal közösen írt, nemkülönben méltatta Madách politikai tanulmányait, episztoláit, esztétikai értekezéseit, elbeszélé­ seit, továbbá a Mózes című tragédiáját, mely mű az Akadém ia dicséretét nyerte el. A végső fölsorolásban Arany megidézte Madách Civilizátor című vígjátékát is, majd a sajnos töredékében maradt Tündérálom című drámai költeményt, mely Madách nagy terve szerint Az ember tragédiájának „párdarabja” lett volna, „ha megéri” . . . éspedig a férfi-nő kapcsolat „eme végzetes vonzódás” érzéki, fő életvonalán „meander-vonalán” közelítve ezt a minden más elé magamagát, „rangsoroló” emberi létkérdést. Jóllehet Arany Koszorújában (1863-64) számos lírai költeményt jelentetett meg Madáchtól, ott, a temetőben, e versekről nem vagy alig szólt az óriás köl­ tőpályatárs. M ásfél évszázaddal Madách Imre írói működésének kilátó, nagy horizontú csúcspontjai után, nem kétséges az, az immár irodalomtörté­ neti értékelés, mely Madách lírai műveit mindenképpen a Tragédia árnyé­ kában szemléli, úgyszólván a költői nagyság fényeit köteles kegyelettel eleve kioltva, minden figyelmét Az ember tragédiájá-ra összpontosítja. Az utókor meg sem ütközhet a kortársi különböztetésen, ha a múlt századi magyar líra lenyűgöző, világirodalm i rangú, ragyogó, sugaras, magashegységi horizont­ ján hatalmas életművekkel megjelent „koszorús” költők „glóriás galériáját” idézi meg: a halhatatlan Lilla-dalok és a Tihanyi ekhóhoz című varázsla­ tos vers költője, a század hajnalán ifjan meghalt Csokonai Vitéz M ihály , a görög-római antikvitást súlyos ódákkal magyar nyelven gejzírként-tűzhánvóként felszínre robbantó Berzsenyi Dániel, s ellenfele: a politikus poéta Kölcsey Ferenc. A Szózat szerzője a jégzajlás-rianás-hangú Vörösmarty M i­ hály, Petőfi Sándor, Arany János, a bebörtönzött lelkész, a „virágköltő” Tompa Mihály, az ,,ön-géniuszába forduló” , magányos „M ont Blanc ember” , V ajda János, akiről A dy Endre két versében is, mint a modern magyar líra előfutáráról, magányos előhírnökéről emlékezett meg, egy Adytól már természetétől-egyéniségétől is eleve idegen alázattal és tisztelgő meg­ nyilatkozással. És e nagyságos - korántsem teljes - sorolásban alig ké­ sőbben ott van Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula is, aki szerint: ,,a világ csak hangulať". A fenti múltszázadi magyar költői képtárban Madách Im­ re poétai portréja bizonyosan háttérbe, a parancsnoki hídról a „fedélzetközbe” szorul, miközben főműve, A z e?nber tragédiája: külön csarnokot nem mauzóleumot! - emelt magának az egymást követő nemzedékek, elemi iskolák, líceumok és egyetemek tanítói, tanárai és diákjai számára és ez a csarnok, ez a színpad szilárdan áll és aktuálisan jelen van az egész magyar írásműveltség eleven erőterében! Madách Imrének nem adatott meg a byroni bátor kaland, de igenis méghozzá fölösen, bőven is - megadatott a byroni ,,világfájdalom " ma­ gyarországi történelmi töredéke. . . Rónay László írja az ifjú Madáchról (a 66 �,,Küzdés az élet. . című Madách-könyv utószavában), hogy Madách szerint az ember „ hitvány erőmű” , hangsúlyozva azonban ennek a byroni ha­ tásnak múlékonyságát Madách műveiben. A Madách-életműben és annak személyes „rejtélyeiben” - például Madách szerencsétlen házassága, alig leplezett, extrém nőgyűlölete, etc. - érzékeny reflexióktól kísért tudós ko­ molysággal elmélyedt Rónay László eképpen téved elkezdeni Madách Imre költészetének értékelését: . .M adách, aki költészetében, kivált dalszerű verseiben, balladáiban és legendáiban inkább utánérző volt, semmint, ere­ deti lírikus, a drámai műfajok szemléletében eleve újra törekedett. . Ez így nem igaz. E z így tévedés. Ám , ami mégis igaz a fenti megállapítás­ ból az az, hogy Madách mindig is „e le v e újra törekedett” , de dalszerű ver­ seiben, balladáiban és legendáiban” is, mást nem tehetett, hiszen szellemi egyénisége eredendően újító volt. A versírást magyar író, magyar drámaíró semmiképpen sem kerülhette el. A magyar politikai szellemiség, a magyar Európához-tartozás, különösen a X IX . században, a költészet változatos mű­ fajaiban találta meg önkifejezését, a magyar vers köldökzsinórként kötötte össze Magyarországot a hatalmas regényciklusokban gondolkodó NyugatEurópával. Sajnos, hogy nem a magyar regény végezte el ezt a missziót, mert a magyar nyelv magánya, kínzó elszigeteltsége következtében a X IX . század voluminózus és forradalmi magyar költészete csak nehezen, torzítva, csonkítva, „átköltve” jelenhetett meg a nagy európai nyelvek egymással úgyszólván zavartalanul „közlekedő” és ezáltal egymástól gazdagodó, tá­ guló látóhatárú körében. Madách magányos, lírai látóhatárán illene eltűnődnünk. M indjárt megriaszt egyik versének már puszta címével is: Ö rüljek meg. Ő , a Tragédia költője, nyilván már az első „nekifutásra” eltévedt, a dalszerű vers­ ben és a balladák, a legendák, regék, mondák, románcok akkoriban oly divatos és oly „nemesien” magyaros, egyszer merengően mókás, másszor rögeszmékhez-rögzötten mélabús, ám tematikusa n mindenképpen kötött és kötöző, sokszor tehetetlen, sőt tétlen „tetthelyein” . Madách a verseiben egyszerűen nyelvileg nem volt képes kihordani, világrahozni a Tragédia szárnyaló-zuhanó pesszimizmusát, amelytől pedig egész élete, öntudata, v i­ lágképe volt viselős. De mindez nem jelenti azt, hogy Madách ne lett volna eredeti lírikus. „K örülpillantva” szülőhazájában, a fentebb idézett Ő rüljek meg című versével jelezte baljós előérzetét a pillantásnyi körképről, amit Magyarországról „nyert” , veszteség formájában természetesen. „Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem ...” - írja Ú travaló verseimmel című költeményében. Nos hát, tudjuk, hogy bizony látta. Éj féli gondolatok című verse nyelvi erejét, eredetiségét tekintve való­ ban nem éri el, sem meg nem közelíti nagy lírikus kortársainak megrázó szózatait, mégis az emberi percet, az „evilági” pillanatot állítja „szembe” a Kozmosz és kimondatlanul is: a Káosz törvények nélkül is öntörvényű időforgásával, mintha máris a Tragédiát írná, egyelőre rímekbe kényszerít­ ve ajzott és ajzó, riadt és riasztó gondolatait. Mária testvérem emlékezete című versében - mely művének iszonyatos „inspirációját” nővérének, sógorának és unokaöccsének brutális meggyilkolásából „meríthette” (az útonálló rablógyilkosok disznóknak lökték eledelül az áldozatok tete­ mét) - már kezdi kibontani a Tragédia egyik vezéreszméjét: „m illiók egy miatt” , ami napjainkban ismét rémes időszerűséget ad Madách politikai-filozófiai kétségeinek (egyén és tömeg), ha a temesvári, a bukaresti véreng­ 67 �zésekre, majd pedig a minotauruszszerű „conducator” -diktátor könyör­ telen kivégzésére gondolunk. A z E g y őrült naplója című versciklusának ne­ gyedik „m etafizikai etűdjében” már a Tragédia egyik főtémája szólal meg, tónusa zord: „ H itvány erőmű az em ber; A z ész, e mozgató alig keres Annyit, mint amit rossz fűtője, A jó gyomor tőle igénybe vesz. É s sokszor egy nap is már többet kér, Mint amit az egész erőmű ér.” A lírikus Madách - egész egyéni és történelmi tudatával készülvén a Tragédia megírására, mintegy leejtette kezéből a „lantot” , hogy fölzúgjanak súlyos orgonasíp-sorai. Madách Imre költészetét azonban - éspedig ép­ pen a Tragédia egyetemes vonzatában - nem szabad alája vetnünk holmi csekély) őrlésű malomként a Tragédia tékozló-romboló-építő zuhatagának. Ellenkezőleg: Madách „lantos” versei, idillt alig is ismerő lírai költésze­ te, mintegy nyelvi és eszmei nyitánya a Tragédiának, mégpedig kettős ér­ telemben is, mind a nagy műre, mind személyes sorsára nézve az. „ S megejt bennünket a magyar remény, / Ha szikkadt, por­ ladt koponyádra n ézü n k ” - mondhatnánk Madáchról is a Vajdáról író A d yval, ha kezünkbe vesszük Madách Imre Lantvirágok című könyvének szép hasonmás kiadását. (A „könnyű” , „játszi” kötet a szécsényi II. R á­ kóczi Ferenc Termelőszövetkezet támogatásával jelent meg. K iad ta: a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. A Madách lírája előtt tisztelgő kísérő szöveget Kerényi Ferenc írta.) A kis kötetnek már szép és régies be­ tűit is öröm olvasni. (Az eredeti kiadás: Pesten - Nyomatta Füskúti Landerer Lajos - 1840.) A belső címlapon finom rajz látható: lant, amelyet virágkoszorú övez. Madách anyjának ajánlotta verseskötetét, ,,fiúi tiszte­ lettel” . A versciklus vezérmottóját magától Kölcseytől választotta: ,,Nék~ tek szent legyen e lant: Amor, Gratia, Phoebus / Aetheri tűz, baj, s hang tőletek ömle reá ” Ám sokkal komorabb és mélységesen madáchi az a mottóválasztás - B. Jósika Miklóstól való - , mely A ' költő álma című versét intonálja: „ K é t életet élt ő ” Madách mindkét élete „tragédia” , „m agán” - és íróélete, melyek egymástól el nem választhatók: olyan párhuzamosak, amelyek nem a végtelenben, ha­ nem főművében, a Tragédiában „találkoznak” . A fent idézett, Jósikamottós Madách-versnek egész kedélye romantikus, nincs benne semmi kü­ lönösebb nyelvi újdonság, másság a kortársi lírához mérve; kivéve talán e két sort, melyben már benne van az egyetemesség igénye, miközben ma­ ga a „hordozó” vers vajm i csekély erővel kísérel meg felidézni egy tu­ lajdonképpen éber álmot, egy állandó, egy úgyszólván „készenléti” álmot: ,,A ' borzadás egész Világkört eltemet. . ” Ha a Lant-virágok szerelmes illetve hazafias versciklusára jellemző is va­ lami mélabúsan magyar biedermeieréletérzés, egy-egy v e r s -sorban, egy-egy madáchi vers-szóban azonban igen baljós a „biederm eier” bensőségesség, hol itt, hol ott töri át a verseket valami heroikus honvágy az egyetemesség után, s egy-egy magáravallóan madáchi vers-szó a Lant-virágok megsárgult lap­ jairól már a Tragédia felé tájolja tudatunkat. 68 �SZA BÓ AN DRÁS Idill Nedecen (Mikszáth olvasása közben) Érdeklődéssel olvastam Ruffy Péter közelmúltban megjelent könyvét. A ké­ sőn született embert, ki hosszú időn át tartósítva magában Mikszáth Beszterce ostromának olvasmányélményét, utánajárt a regénybeli főhős Pongrácz István nyomának. Nem mintha a „bolond gróf” története annak idején, 1894-ben a mű szüle­ tésének évében nem keltette volna fel az érdeklődést a „X IX . századi oligar­ cha” iránt, de Ruffy Péter könyve a korabeli Mikszáth-olvasókénál sokkal mé­ lyebb, összetettebb, már a Pongrácz-nemzetség utóéletét is számba vevő elem­ zésnek veti alá a Pongrácz-jelenséget. Amennyire lehetséges, belülről próbálja ezt a világot megérteni, s itt segítségére jönnek azok a Pongrácz-utódok, akik ilyen-olyan szálakon ugyanannak a hétszáz éves lombozatnak a levelei, amely­ hez a regény főalakja is tartozott. Hosszú az út Nedecre. A Mikszáth-regény helyszínét keresve Ruffy két Nedecen is jár. Az egyik N edec a ma Lengyelország területén levő Niedzica, a valamikori Szepes vármegyének a Dunajec partján fekvő kisközsége. Először idevisz a nyomolvasó író útja, hiszen a megbízható adatairól ismert Pallas Nagy lexikon egyedül erről a helységről ad leírást a Nedec címszó alatt, s mert a Beszterce ostromának 1957-ben megjelent kritikai kiadása is arról szá­ mol be, hogy a Pongráczok ősi fészke „a Dunajec vize mellett fekszik” . Még metszetet is találunk a könyvben a Dunajec partján emelkedő nedeci várról. Persze, a lengyelországi helyszínen járva, hamar kiderül, hogy az igazi nedeci vár mégiscsak a Vág partján, a valamikori Trencsén vármegye zsolnai járásá­ ban található, s így leli meg az író hosszas keresgélés után a valóságos helyszínt, a valódi nedeci várat, pontosabban annak néhány, még szét nem hordott kö­ vét. De más okból is fontos még ez a vár. A mikszáthi életműben meghatározó jelentőséggel - épp Nedec várának megjelentetésével - bukkan fel az az idilltípus, melynek szerkezetbeli szerepe a mű mondanivalójának egyik legfonto­ sabb komponense is egyben. Az idillnek arról a fajtájáról van szó, ahol a történés jelentős része egy tár­ sadalmi behatároltságtól független térben és időben pereg, ahol az író olyan helyzetet, létállapotot teremt, mely hiányzik a külvilágból, s így alkalmas arra, hogy minősítse is azt. Az idillnek ez a zárt térben jelentkező típusa mindig a kiismerhetetlen, s ebből fakadóan, idegen és nyomasztó közeg ellenében születik meg, s a biztonságérzetet és a helyes értékrend-harmónia megteremthetőségének hitét mélyíti el a hősökben. Ennek az idilltípusnak első markáns je­ lentkezési formáival Jókai kiegyezéskori, honi kapitalizmussal foglalkozó re­ gényeiben találkozhatunk. Mind a Fekete gyémántok, mind Az arany ember arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e az idegen érdekeltségű iparválla­ latok szomszédságában nemezeti kapitalista fejlődést álmodni. A Fekete gyé­ mántok véghangja bizakodó: B erend Iván tárnája - ez az idealizált mikrotársadalom, ahol munkás és munkaadó eszményi érdekszövetségben él, ez a 69 �különvilágú idill - győzedelmeskedik Kaulman Félix részvénytársasága felett. A társadalmi és történelmi fejlődés hozza magával, hogy később ugyanez az idilltípus, az „aranyemberben” , már távol a társadalmi folyamatoktól, egy Duna-ági szigeten jelenik meg újra, helyváltozásával érzékeltetve azt az illú­ zióvesztést, amely a nemességben a nemzeti kapitalizmus megvalósulási esélyei­ vel kapcsolatban jelentkezett. Már a korabeli kritikát is erősen foglalkoztatta a regény főhősének, Pongrácz Istvánnak személye. Mi az ő szerepe a regényben? Ki ő tulajdonképpen? A legtöbb kritika, tanulmány elfogadta a különc ember történetét, s az egész műben nem is látott mást, mint a mesét, mely egyaránt szól gyereknek és felnőttnek. Végül is mi Pongrácz? Különc? Magyar Don Quijote? Egyszerű bolond? A félfeudális magyar társadalom szimbóluma? A magasabb erkölcsiséggel ítélkező ember? Kezdetben, mint hóbortos, különcködésre hajlamos ember, jelenik meg előt­ tünk Pongrácz gróf. Az ősök cselekedetei, a nagy múltú család történetének csodálatos legendái elkápráztatják a késői utódot. „ Olyan ez a családi történelem, mint egy mélységes tó. Aki belenéz, aki be­ lemereng, ha nincs erős feje, megszédül. És István grófnak nem volt erős fe­ je és nagyon belenézett.” A XIX. század végén a nedeci várban Pongrácz gróf életre kelti a régmúlt idők világát. Parasztjainak használatául szétosztja földjeit, rétjeit, s azok en­ nek fejében kötelesek részt venni a nagyúr várjátékaiban. Kürtszóra minden kapás megjelenik a várudvaron, átvedlenek katonákká, s már kezdődik is a háborúsdi. Úgy tűnik, Pongrácz ugyanannak az eltűnőben levő oligarchavilágnak tagja, amelyről a kor másik regényírója, Justh Zsigmond rajzolt érzékletes képet a F uimusban. Az ő regényében figyelhetjük csak meg igazán, hogy a nedeci vár­ úr kuriózumnak ható környezete a maga nemében egyáltalán nem volt egye­ dülálló, hogy a felvidéki udvarházak a Pongrácz „kastélyához” hasonló meg­ lepetéseket tartogattak. Pongrácz várurasdi rögeszméjének tápláló forrása saját környezete, az a félfeudális maradványokkal terhelt társadalom, mely nem­ csak az ő szűkebb pátriájára, de az egész országra jellemző volt. Ennek ellenére - úgy gondoljuk - mégsem fogadhatjuk el azt a kínálkozó, de leegyszerűsítő magyarázatot, mely szerint Pongrácz az anakronisztikus tár­ sadalom legreprezentánsabb képviselője a regényben. Pongrácz figuráján és történetén keresztül, Mikszáth mást akart elmondani. A történelmi osztályt ugyanis nemcsak a nedeci várúr képviseli a műben, hanem mellette a Behenczyek is. Ők azok, akik helyzetükből adódóan, már csak külsőségeikben élik múltjukat. A múlt, a nagy patriótaemlékek példaadó eszmeisége az ő számukra semmit nem jelent. Korruptak és gátlástalanok. Ve­ lük szemben áll Pongrácz, aki nemcsak külsőségeiben, de a megszállott embe­ rek torz ambíciójával tartalmában is kísérletet tesz a régi évszázadok s a ré­ gi erkölcs felélesztésére. Az ősök szellemében cselekszik valahányszor, valamiben döntenie kell. Az udvarába került Apolka a Trnowszky-fivérek kezében csak játék vagyoni hely­ zetük fitogtatására. Pongrácznál kapja meg „haditúszként” igazi értékét. Amikor arról vitatkoznak, hogy emberséges cselekedet-e egy bolond kezébe adni a lányt, a budetini parancsnok ezt mondja Pongráczról: „H a a Szent E r­ zsébet kötényébe esne, jobb helyen akkor se lenne. Tudod, milyen István; er­ kölcsben szigorú, lélekben tiszta. Ételben, italban nem lát nála szükséget, ne­ velteti, még férjhez is adja.” 70 �Pongráczról azt írja Mikszáth egy helyen: „...Undorodott némelykor az embe­ rektől, a mostaniaktól, az élőktől. Szíve ott volt a régieknél...” Miben voltak különbek a régiek a mostaniaknál, mi hiányozhatott az élők­ ből, ami miatt Pongrácz hátat fordított nekik? Az Új Zrínyiászban, ahol a szembesítés élők és régiek között örökös kísé­ rője a történteknek, megtaláljuk a feleletet. A „mostani” emberekről írja Mikszáth: „...Mert itt a forma uralkodik, a forma és mindig csak a forma. A lényeg semmi, hanem a forma szent. A mostani emberek olyan lovagok, mint amilyen madaraknak a kitömött madarak... Ha szépen áll a csőrük, a tollazatuk, hát tökéletesek, az nem tesz semmit, hogy a belsejükben kóc van és nem vér, azért ők a forma szerint kifogástalanok.” Bizonyára ez a felismerés hajtotta Pongráczot a „családi történelem mély­ séges tavához.” A Beszterce ostromá-nak és a rá két évre megjelenő Új Zrínyiásznak a leg­ mélyebb, legsúlyosabb mondanivalója az embernek az eszmékhez való viszo­ nya. Pongrácz és Zrínyi legfőbb erénye, hogyy őszintén és következetesen hisz­ nek valamiben, lényegtelen, hogy az a valami most itt egy anakronisztikus idea (Pongrácznál); vagy egy szükségszerű anakronizmus (Zrínyinél); a hangsúly a viszonyon van. Mennyire más Behenczy és Pongrácz viszonya az ősökhöz! Az egyik a leg­ első kínálkozó alkalommal túlad évszázados múltjuk megmaradt darabján - a harangon a másik szenvedélyes megszállottsággal csügg a családi történelmen. Pongrácz alakjában ott vannak azok a nemesi erények, melyeket Mikszáth már nem talált meg korának embereiben. S a legkeserűbb igazsága a műnek, hogy ezek az erények, amelyeket Mikszáth annyira szeretett volna viszontlátni saját nemzedékében, már csak egy félbolond Pongrácz Istvánban öltenek tes­ tet. A Nemzetes uraimék című Mikszáth-regény egy sora így szól: „ A mai gentry nem a régi nemes többé, de legalább abból való.” Az író életművében kulcsjelentőségű az a mondat. Sosem tudott könyörtelenül leszámolni ezzel az osztállyal. Mégis, ha kritizálta, s pályája utolsó harmadában ezt tette - két­ féle módon állította pellengérre. Vagy a Tóth Mihály-féle polgár erkölcsi fel­ sőbbrendűségét hirdette a Nosztyak világával szemben, vagy a régi nemes alak­ ját állította szembe - a ma dzsentrijével. A Beszterce ostromá-ban ez utóbbi történik. Tisza Kálmán minden bújtatott igyekezete ellenére sem sikerülhetett a dzsentri anyagi restaurálása. A történelem más folyamatokat diktált a hazai fejlődésben. Mikszáth látta a dzsentri hibáit, s azzal is tisztában volt, hogy ke­ rékkötője a honi polgárosodásnak. Elítélte erkölcsüket, szenvedett a „történel­ mi osztály” moráljától. Pongrácz történetében nem egy elmekórtani esetről akart beszámolni, hanem az erkölcsében a hagyományos értékekhez igazodó em­ bert akarta még egyszer felmutatni. Pongrácz paradox nagysága éppen abban rejlik, hogy erkölcsössége, lelki tisztasága egy ósdi vár bűvöletében és csak ott tudott megvalósulni. Az Arany ember Timár Mihályától - annak magánéleti válságán túl a kapitalizmus számító, az emberi bajok iránt részvétlen világa idegenítette el a komáromi otthont. Pongrácz előtt az okok ennyire konkrétan nem jelennek meg; ő csak annyit érez, hogy a mai dzsentri nem a régi nemes többé. E l­ sősorban osztálya morális sorvadásán szűri le a megváltozott világ etikáját. S mivel nem találja magát otthon kora valóságában, kiépíti maga körül a lelki71 �ségének megfelelő környezetet. Olyan idillt teremt a nedeci vár falain belül, melyben maradéktalanul feloldódik. A nedeci vár középkori idillje a regény szerkezetében hasonló helyet foglal el, mint a Jókai-idillrajzok a Fekete gyémántokban és Az arany emberben. Sa­ ját törvényei révén ez az idill is alkalmas lesz arra, hogy ítéletet mondjon a társadalom felett. Ennek a hermetikusan zárt világnak értékrendjét, minden bolondériája elle­ nére, egy lélekben tiszta, erkölcsben szigorú ember szándéka alakította ki. S Mikszáth, mikor Pongráczról beszél, hajlik arra, hogy a szándékot részesítse előnyben. S annak abnormális megvalósulását csupán a mese regényszerű ele­ meként kezelje. Ennek az elnéző szemléletnek az az eredménye, hogy a „pongráczi világ” , a középkori idill több pontján felette áll a valóságnak. Ennek a világnak megvannak a maga jól követhető erkölcsi szabályai, s ezek mindig magasabb értékűek, mint a Nedec falait körülvevő környezet vi­ selkedése. Mindezek ellenére a Pongrácz-jelenség mégis a legnagyobb anakronizmus, s Mikszáth tudja ezt. A nedeci idill is azért roppan össze a regény végén, mert alapvetően egy nem természetes, életidegen létállapotot összegzett. Pongrácz sa­ ját kora elől a négyszáz évvel korábbi történelem kulisszáihoz menekül. Az ilyen mérvű időből-kiesettség már nem állja ki a megmaradás próbáját. Ezen a ponton különbözik a Jókai-regények idilljeitől a mikszáthi mű. A társadalom perifériáján, vagy azon túl megjelenő idill a Jókai-regényekben a jövő útjait tapogatta. S ha mai szemmel egyértelműen utópisztikusnak ítéljük a Berend Iván-féle tárna idilljét, akkor 1870-ben, Jókai számára egyáltalán nem volt az. A nedeci vár idillje már eleve kudarcra ítélt. Egy időben és térben meghatározott társadalmi konstellációból kezdetlegesbe visszalépni történelmi­ etlen, illuzórikus. Felmerül a kérdés: vajon, az idill megsemmisülése a Beszterce ostromában a társadalmi kérdések illúziótlan szemléletére utal? Mikszáth pályája vége felé haladva, egyre inkább visszariad az úri közélet­ től. Tisza István lapját, az Újságot ugyan még ellátja cikkeivel (főmunkatársa lapnál), de hamarosan eltávolodik a párt vezérétől, annak nyíltan erőszakos politikája miatt. Feszty Árpádné visszaemlékezéseiben megrázó hitelű portrét rajzol a kiábrándult Mikszáthról. Egy késő éjszakába nyúló vacsorai beszélge­ tésről számol be, melyen Mikszáth is részt vett. A társaság nagy része szét­ széledt, csak az író és néhány művészbarátja ül az asztal mellett. „ Mikszáth percről percre elgondolkozóbbá, komolyabbá lett. Az előbb még nevető és nevettető v onások egyre élesebbek, gúnyosabbak, szinte marók let­ tek. Elkezdett beszélni. Először azokról, akiknek üres széke s pohara, még ott állott, azután tovább a monarchiában szereplő összes alakokról - fel egé­ szen a Habsburg dinasztiáig. Az orvos kíváncsiságával, tudásszomjával boncolt, erényeiket és hibáikat a legnagyobb precízióval állapítva meg. Látta mind­ egyiknek a hivatását. Elmondta mindegyiknek mit kellene csinálni. És (fogva­ cogva hallgattuk) kifejtette, okfejtette, hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe ez az ország. Jósolt mindent, ami bekövetkezett, mindent. Habsburgház összeomlását, háborút, nemzetiségek lázadását és a legrettenetesebbet: a belső összeroppanást. Éles tollal, miniatűr pontossággal.” Mikszáth társadalomszemléletének alakulása megragadható idillhez való vi­ szonyában is. Első regényei még romantikus idilli színezetű, meseszerű történe­ tek. A lohinai fű (1885), A két koldusdiák (1885), A beszélő köntös (1889) 72 �a magyar irodalom legszebb meséi közé tartoznak. Később találkozunk csak az idillnek azzal a típusával, ahol az óhajtott létállapot már csak egy bizonyos helyre összpontosul, ahol a vágyott, a kívánt harmónia egy zárt, különéletű vi­ lágban valósul meg. S ezekkel a reményeivel Mikszáth már gyökeresen mást üzen, mint korábbi műveiben. A vágyott, a kívánt harmóniát kéri számon ko­ rától, attól az osztálytól, amelyhez kötődött, s mely nem adta meg, nem tudta megadni egy konfliktusmentes nemzeti élet lehetőségeit. Az öreg Ungár lányának és a hozományvadász dzsentrifiú esetének meg­ írására ketten is vállalkoznak a magyar irodalomban: Mikszáth Kálmán és A dy Endre. Időben és szemléletben eltérő pályájuk ebben az írói-emberi tett­ ben találkozik egyetlen alkalomra. Ady leleplező cikket ír az esetről, Mikszáth ugyanilyen leleplező regényt, a Nosztyt. Itt, ebben a regényben, Tóth Mihály mintagazdaságában jelenik meg utoljára a Nosztyak világával szembesülő, afe­ lett bírálatot mondó különéletű idill típusa, hogy aztán megsemmisülve a re­ gény végén végleg eltűnjön az életműből. Utolsó éveiben, távol a parlamenti harcok színhelyétől, kis, Nógrád megyei birtokára, Horpácsra húzódik vissza Mikszáth. Saját regényének, a Különös házasság Buttler Jánosának útját választotta ő is; kimenekítette magát a világ­ ból. 73 �M E Z E Y K A T A L IN NAPLÓ HELYETT IX. „Drégelypalánk népe saját elhatározásából...” Fehér márványkő emlékmű emelkedik múlt év november 1 1 . óta a Drégelypalánkra beforduló út mellett, a falu alatt, talán a hajdani piac-, vagy vásártéren. Mire emlékezik általa - K ő Pál szobrászművész alkotása által - ez a kis közösség, mire emlékeztet mindannyiunkat? Arra, hogy 1552 nyarán porrá és hamuvá tette a török sereg Drégelyt felkoncolván százötven katonáját és vezérüket, Szondi Gyögy kapitányt? A hadjárat egészéhez viszonyítva jelentéktelen győzelmet aratott a helybeli szerény kis erődítmény felett? Erődítmény? Még annak sem igen nevezhe­ tő: megerősített vadászkastély, amelybe békeidőn ötven katona fért. Mit tudhatott százötven ember, beszorulván, a ,,felszereletlen, tatarozatlan fészekbe” , jobbágysorból jött fiatal kapitányával, Khadim A li basa, bu­ dai helytartó országrészeket hódoltató hatalmas seregével szemben? Mikor reménytelenség, erőtlenség, árulás folytán már ebben a hadjáratban sorra elesett Temesvár, Lippa, Arad, Csanád, kevéssel Drégely előtt szinte har­ cok nélkül Veszprém! Nemes, patinás, felfegyverzett várak és városok el­ lenébe miért emlékezünk egy jelentéktelen helyőrség törvényszerű pusztulására? Részben költői a kérdés, hiszen e hazában mindenki tudja, aki az is­ koláskönyveket elolvasta, Arany János Szondi két apródjából, ha a törté­ nelemkönyvből nem jegyezte volna meg, a feleletet. 1552. július 6-tól 10 -ig állta a reménytelen ostromot, nézett farkasszemet a biztos pusztulással, a legyőzötteket sújtó kíméletlen megsemmisítéssel, a vár és a falu népe. Négy napig feltartóztatván az oszmán sereget. Ennyire telhetett erejükből, mint azt egy nyár eleji levelében maga Szondi megírta. De ennyire tellett. Mi értelme van négy napig feltartóztatni egy hatalmas erőfölényben lé­ vő sereget? Van-e értelme egyáltalán? Szondi nem fölösleges hősködésből próbálta meg a reménytelent: le akar­ ta fékezni, le kellett fékeznie a győzelmi lendületben vonuló oszmánokat, felkészülési időt nyerni a hadiút vonalába eső várak védőinek. Pontosan neki? A semmi Drégely gyermekded védőcsapatának? Mikor nem tette ezt meg annyi nála erősebb, jelentékenyebb? Miért hajt ki egy ilyen kis közösségben, miért növeszt akkora bokrot a tisztesség, a kötelességtudat, az embervoltunkban való méltóságunk hite, midőn más nagyobb, gazdagabb, fényesebb társaságokban írmagját sem találni? Miért akar pont Drégely várának kicsiny védőcsapata kapitányával együtt álltában halni meg, harcban esni el? Midőn e kalandor időnek ezer és ezer híres, körülrajongott átváltozójáról, köpönyegforgatójáról, hitből hit­ be térőjéről, „tehetséges’ ’ csalójáról és árulójáról tudunk ma is példátlan históriákat? 74 �Ha így tesszük föl a kérdést, sosem kapunk rá választ. E z a magatartás nem ismeri a relativizmus magyarázatrendszerét, nem ismeri az „egyrészt - másrészt” okoskodást. Szondi György és társai cselekedete csak úgy érthető meg, ha belátjuk: semmi mást nem tehettek. Katonaesküjük a helytállásnak, az önfeláldozás­ nak, a haza megvédésének a vállalása volt. A becsület, a szakmai becsület nem engedett nekik más választási lehetőséget. Ha komolyan gondolták fo­ gadalmukat. A li budai basa a hősöknek kijáró tisztelettel engedélyezte, hogy a kapitány levágott fejét testével együtt temessék el. A maga módján meghajtotta győzelmes zászlaját a letiport előtt. Kő Pál szarkofágján, mint hajdani, reneszánsz sírköveken, sisakban, sodronyingben, teljes harci öltözékben fekszik a felravatalozott Szondi. Fiús termetéhez képest hatalmas a megbiccenve nyugvó, a nyak csonkjához oda­ támasztott fe j: elárvult homlok, beesett szempár. Fáradt, halálra érett, fia­ tal aszkéta arc. Körben, a sírkő oldalain és sarkain ott találjuk az Arany vers szereplőit: a két apródot különösen finom faragású, szinte egy testű riadt két gyermek­ fej, aki a félelem ellenében dalol; a helybeli a papot, egy vitézt, és a harc nemtőjét talán: egy szárnyas parasztasszony-angyalt. Nem a csata földerített történelmi tényeit, jeleneteit, hanem egy másik remekmű szereplőit faragta márványba a szobrász. Nem tudom, a helybeliek kívánsága volt-e ez, vagy a saját elképzelése? Így kívánt csatlakozni a történelmi emlékezet fenntartóinak fogyatkozó csa­ patához? Elutasítván a dolgok mibenlétét is megkérdőjelező, a valóságos megítélést biztosító tények ellen fellépő, korunkra is annyira jellemző viszonyla­ gosságokat, kiáll a személyes vállalás, felelősség érvényessége mellett. Az ötvözések, gravírozások, kevercsek és hamisítványok korszakában a tiszta ércek létezése mellett. A műalkotás, amelyben Drégelypalánk és Kő Pál egymásra találtak egy olyan magatartásmintát örökít meg, amelyről sokszor elhangzott már, hogy romantikus, patetikus, avittas. Talán nem is létező. Mindenesetre kevéssé valószínű, és egyáltalán nem kívánatos. Sokáig valóban egyáltalán nem volt kívánatos. Sokáig, valóban csak az volt valódi, ami hamis volt. A felelősségvállalás helyett a csordaszellem, a szabadság helyett a mindent szabad, ami ránk nem bizonyítható. És azokra, akiknek minden szabad (volt), ki és mit tudhat(ott) rábizonyítani? Nem létezhet(ett) semmi, amit nem a felsőbbség akar(t). Ez a végzetes relativizmus elmosta a jó és a rossz, a becsületes és a becstelen közötti különbségeket, elértéktelenítette a tisztesség fogalmát. Sok rehabilitálandó értékünk között még ma is a hosszú sor végén áll, és há­ nya n tolakodnak nap mint nap elébe. Hogy mégis sorra kerül, ahhoz nyújt reményt Kő Pál Szondi-emlékműve, amelynek oldalára vésve ez áll: „készült Drégelypalánk népe saját elhatá­ rozásából...” 75 �V IN C Z E D E Z S Ő R atk ó Jó z sef halála Akkorra már lelke az ég felé tartott: Jákob létráján lépkedő angyalok. Mulatozása már rég öngyilkos mutatvány, vigasztalan táncolt A dy homlokán, mely a falnak menve többször is beszakadt s egy nemzet kínjától mélyesre mélyültek a ráncok; most már az Ő homlokán is járhatja a táncot, aki nem nélkülözi a halálmegvető bátorságot. M O L N Á R JÁ N O S Csonka Agyagnap arcom ki látta? Hamumezőbe, tarlóba mártva. Szalontán, Moszkvától nyugatra mi állított szuronyalkonyatba? A sár, a sár, forró ólom. Ütnek. Samottcipőm leoldom. Szalontán Friscotól keletre lélekként rámszállt egy balkáni gerle. Nyelveken beszél szürke arcom: eu znaju was on copris harcon! Szalontán Helsinkitől délre csonka szavaink versbe se álljanak. Ó csonka életem tornya. . . Észtűz, szuronyszél bontja. Itt Betlehemtől északra, ki áll mellém az alkonyatba? �Hirtelen kitágult Hirtelen kitágult a tér szögesdrót hull a fény ledér Hirtelen kitágult a tér a hó forró s a kék fehér Hirtelen kitágult a tér nem üt már simogat az éj Hirtelen kitágult a tér sas vagy már, s nem torz denevér Hirtelen kitágult a tér ringat lenget anyácska szél Hirtelen kitágult a tér Levél vagy gyenge nyárfalevél Hirtelen kitágult a tér rádsújthat még az ősz a tél Hirtelen kitágult a tér nincs szakadék csak fény kevély Hirtelen kitágult a tér zuhansz koromra hó 77 �valóságunk G O SZTO N YI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja (1918-1945) III. Az 1944-es magyar ellenállási mozgalommal kapcsolatban idézzük Vas István költő 1944 nyarán írt epigrammáját, amelyben velősen és röviden így foglalja össze a német és orosz közötti helyzetünket, különös tekintet­ tel az ellenállási mozgalomra: „M i esne jól ma némelyeknek? / Menjünk neki a németeknek! / S mit ígérnek ezért cserébe? / Kesztyűs kézzel le­ szünk herélv e !"42. 1944. november 22-én a nyilas politikai rendőrség egy Andrássy úti la­ kásban árulás folytán lecsapott a magyar ellenállási mozgalom vezetőségére. Másnap Bajcsy-Zsilinszky is csendőrkézre került. Ezzel az ellenállási mozga­ lom teljesen megbénult, szétesett. A kommunista Katonai Bizottság vezetői, Sólyom László, Pálffy György, Fehér Lajos, az illegalitásban kerestek me­ nedéket. Rajk Lászlót egy véletlen folytán november 27-én szintén lefogták.43 A K P még szabadon lévő vezetői igyekeztek azonban Rajkot a bitó­ fától megmenteni. Ismervén a Rajk család nagy összetartását, Péter G ábor, a későbbi ÁVH -főnök, adta az ötletet: üzenni kell elvtársuk bátyjának mentse meg ő az öccse életét!44 Így is történt. Rajk László bátyja, Rajk Endre, a nyilaskeresztes párt egyik vezetője volt. Az október 15-e után alakult Szálasi-kormányban államtitkári tisztséget látott el. Endre valóban megmentette öccsét a kivégzéstől. Elkülönítették ügyét a többiekétől, s mi­ vel sikerült eltagadnia, hogy ő a kommunista párt vezetője, Rajk Lászlót és élettársát, Túlint. egyelőre, ítélet nélkül Sopronkőhidán tartották fogva.45 Miközben a Vörös Hadsereg december második felében Budapest alá ért, és megkezdődött a magyar főváros ostroma, az ország keleti részében a szovjet csapatoktól megszállt területen megkezdődött az új politikai rendszer alapjainak a lerakása. K Ö Z JÁ T É K M O S Z K V Á B A N A háború alatti Moszkvában, hogyan alakult a magyar kommunisták sor­ sa, mik voltak terveik, elképzeléseik a jövőre nézve, s kinek jutott közülük vezető szerep, amikor végre 1944 őszén ismét magyar területre léphettek? A magyar kommunista emigráció még szabadlábon maradt tagjai 1942 márciusában hosszú évek után ismét összegyűlhettek Moszkvában. E z is szovjet utasításra történt. A gyűlésen felhívást bocsátottak ki Horthy ellen és ez a közlemény a sajtóban megjelent. Vas Zoltántól, a koronatanútól tud­ juk, hogy ez a sajtókiállás elsősorban saját maguk bátorítását szolgálta, így írja: „A z a tény, hogy a magyar emigráció 1937 óta először fejezhette ki nyilvánosan a szovjet nép melletti érzelmeit és két nagy sajtóorgánumban, 78 �a Pravdában és az Izvesztyiában, felszabadított az évek óta tartó nyomasz­ tó érzés alól. hogy a sztálini önkény esztendeiben annyian eltűntek, meg­ semmisültek. Felemelt fejjel harcolhattunk tovább. . .” 46 Ez a ,,harc” két vonalon történt: egyrészt 1942 telén a Szovjetunióban beindított Kossuth rádió propagandaadásain keresztül, másrészt a magyar hadifoglyok között végzett antifasiszta, felvilágosító munkával. 1943 nyarán Rákosiék előtt szóba került egy úgynevezett szabadságlégió, a ,,Kossuth-légió” megalakításának ügye. Arról volt szó, hogy a kelet-nyuga­ tot átfogó nagy Hitler-ellenes koalíció keretében helyes lenne egy a szov­ jet oldalon harcoló magyar katonai egység felállítása, amelynek szereplésé­ vel mi magyarok a háború utáni győzők oldalán valamilyen eredményt, bár­ milyen kicsit is, tudnánk felmutatni. A ,,Kossuth-légió” azonban nem v a ­ lósult meg. Pedig jelentkező hadifoglyokban nem volt hiány. Sztálin há­ ború utáni terveibe azonban nem illett be a magyar légió, annál kevésbé, mert a csehek, név szerint B enes, megtalálták a módját, hogy a népünket amúgysem kedvelő Sztálinban még elmélyítsék a magyarok iránti ellenszenvet. 1943 decemberében például Benes moszkvai látogatása során szinte felkérte Sztálint, ne hagyja Magyarországot az angoloktól megszállni. Az ,,össz-szlávság” érdekében a Vörös Hadseregnek kell bejönnie a Dunamedencébe. ,,Ismerem a magyarokat! Ha az angolok jönnek a Duna-medencébe, a magyarok grófjai meghívják a tiszteket hét végére kastélyaikba és ott poha­ razás közben elmondják, hogy az ő alkotmányuk, az Aranybulla, egyidős a Magna Chartával és így tehát ők is ősi demokraták” - így Benes Sztálin­ nak, aki nem volt Magyarország barátja.47 Ennek okát csak találgatni tud­ juk. Habár Sztálin maga sem volt szláv - grúz volt - , évtizedek során azonosult a szlávokkal. sőt magát a szlávság nagy patrónusának tartotta. A magyarok a kelet-európai szláv tengerben csak zavarták őt. Zavarhatta az is. hogy a K M P 19 3 6 - 3 9. közötti nagy tisztogatása után a megmenekült, életbenmaradt vezetők többsége zsidó volt. Sztálin lányától, Szvetlanától is tud­ juk. a zsidókért sem lelkesedett. Továbbá: számára fontosabbnak tűnt a csehek, a szlovákok, a jugoszlávok megnyerése, mint a magyaroké, akikről bizonyára keveset tudott. És a fent nevezett népek kommunista vezetői, akiknek legtöbbje a háborút Moszkvában töltötte, Sztálint még jobban a magyarok ellen hangolták. A szovjet kormány - tehát Sztálin - 1 9 4 3 . jú­ nius 7-i keltezéssel így foglalt állást Magyarország háború utáni megbünte­ tését illetően egy diplomáciai jegyzékben, amelyet a szovjet kormány Lon­ donnak küldött: ..A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres se­ gítségért, a melvet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyaláza­ tosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie. .."4 8 Sztálin szerint tehát az egész népnek kollektíva n bűnhődnie kell vezetői cselekedetei miatt. Ezekután érthető, hogy Rákosiéknak miért nem sikerült 19 4 3 - 44 telén Moszkvában területi kérdésben bármilyen kicsiny kedvezmény t Magyarország számára kicsikarni. Sőt: a szovjet kormány a Horthyféle különbéke kérésének ügyében csak november közepén konzultálta őket. es ..osztályos társaik” , a cseh, román és a szlovák kommunista vezetők is átnéztek fenik fölött. 19 68~ban került napvilágra a tény, hogy Rákosi te­ rületi kérdésekben a Román és Csehszlovák Kommunista Párt vezetőivel is 79 �tárgyalt. A román Anna Paukertól és E m il Bodnarastól azt kérelmezte, hogyha már Észak-Erdélyt vissza kell adni Romániának, legalább egy ha­ tármenti területi rendezést támogassanak.49 A válasz elutasító volt. Terüle­ ti kérdésekben az „internacionalista kommunista” vezetők soviniszta, nacionalista álláspontot foglaltak el. A szlovákokkal sem járt nagyobb szeren­ csével Rákosi, aki volt annyira okos, hogy kiszámolta, micsoda erkölcsi tő­ két kovácsolhatna pártja az új Magyarországon, ha sikerülne neki az 1938. és 19 41. közötti országgyarapításból valamit a háború utánra átmenteni. A szlovák elvtársaktól is kosarat kapott Rákosi. R u d olf Slansky, a Csehszlo­ vák Kommunista Párt vezetője még a gondolatát is elutasította annak, hogy Magyarország - a háború után - Kassát és szűkebb körzetét megtarthas­ sa .50 A szlovákok és ebben egyek voltak a polgári pártok és a kommunis­ ták, - hasonlóan a német kisebbséghez, a felvidéki magyarságot „kollektíve” kívánták „büntetni” . A magyarellenesség annyira eluralkodott a cseh­ szlovák kommunisták között, hogy idővel ez még az ottani pártban működő magyar származású kommunistáknak is sok volt. Ezért kérte vissza magát a „m agyar pártba” , a felvidéki származású Farkas M ihály 1943-ban és Nógrádi Sándor 1944 elején, mert Slanskyék magyarellenességét ők sem bírták elviselni. Mindezek ellenére Rákosiék 1944 elején felkészültek a magyarországi ha­ talomátvételre. 1942 márciusa óta, amikor Gerő Ernő, a már említett moszkvai ülésen, „hivatalosan” felköszöntötte, Rákosit tekintették Moszk­ vában - magyarok és nem magyarok - a kommunista párt vezetőjének.52 Ő és ők, a szűkebb kör, név szerint G erő E rn ő, R évai József, Vas Zoltán és 1943 elejéről Farkas M ihály, már akkor, ott Moszkvában elhatározták, hogy ha visszatérnek, a magyarországi párt vezetése természetesen az ő ke­ zükbe kerül. Annál nagyobb lehetett Rákosi megdöbbenése, amikor 1944 őszén - a Vörös Hadsereg nyomában - épp őt nem engedték M agyaror­ szágra utazni. A moszkvai emigránsok közül először csak négyen mentek. Gerő Ernő, N agy Im re, Révai József és Farkas Mihály. A fürge, élelmes Vas Zoltán, a nehézkesen mozgó vezetőket lekörözve, már október legele­ jén - szovjet egyenruhában - megjárta Kelet-Magyarországot. Jogos a kérdés: a moszkvai kommunista vezetők közül miért éppen G e ­ rő Ernőt, Nagy Imrét, Révai Józsefet és Farkas Mihályt küldték elsőként Magyarországra? Nagy Imre ugyanis soha nem tartozott a párt K ülföldi B i­ zottsága belső köréhez. S most, 1944 késő őszén, a magyarországi küldetés­ ben, Gerő után szinte a második helyre került. Ennek oka elég prózai volt: N a gy Imre keresztény vallása. Gerő, Révai, Farkas, Rákosi és Vas zsidó születésűek voltak. Sztálin nem akart Magyarországra, amelynek külföldön amúgyis erősen antiszemita hírneve volt, csak zsidókból álló kommunista ve­ zető gárdát küldeni. Mivel 1936 után az ő utasítására a magyar kommunis­ ta emigráció javát kiirtották, személyi vonatkozásban nem sok választása maradt. Így jutott akarva-akaratlanul Nagy Imre vezető szerephez az 19 44 -4 5-ös Magyarországon.53 Rákosi 1945 február elején utazhatott Budapestre. Akkor, amikor már Debrecenben megalakult az új kormány amelyben csak két kommunistá­ nak - Nagy Imrének és Gábor Józsefnek - jutott miniszteri poszt. Sztálin ezt azért tette, hogy nyugati szövetségesei előtt még a látszatát is kerülje annak, mintha Moszkva, Magyarország bolsevizálására törekedne. 80 �A L E G Á L IS K O M M U N IS T A P Á R T Hogyan fogadták Magyarországon 1944 őszén a Moszkvából jött kommu­ nistákat? Kezdetben bizony gyanakvással, de első fellépésük után ez a gyanakvás kezdett feloldódni: 1944 november 5-én, mikor Szegeden Gerő kezdeményezésére hogy úgy mondjuk - „zászlót bontott a kom­ munista párt” , a párt itt is új névvel, mint Magyar Kommunista Párt jelentkezett. Programja is nemzeti jellegű volt. A z oroszok ugyanis - megint csak nyugati szövetségeseikre való tekintettel - demokratikus kormányzási alapon álltak. A Magyar Kommunista Párt így 1944 novemberében Sze­ geden polgári szabadságjogokat hirdetett meg. Minden erővel azon voltak, hogy az 1919-es Kommün rossz emléke ne kísértsen a Vörös Hadseregtől már elfoglalt területeken. A pártvezetőség programjában és proklamációiban n e m z e t i függetlenségről, n e m z e t i programról beszélt, n e m z e t i hadsereget kívánt felállítani és harcos szószólója volt mind a vallási türe­ lemnek, mind a nyugati értelemben vett demokráciának. Azok a volt Horthy-tisztek, akik ezekkel a kommunistákkal 1944 decemberében Debre­ cenben összejöttek, nem győztek csodálkozni a magatartásukon. Egyikük M iklós Béla vezérezredes közvetlen környezetéből, ennek a csodálkozásnak még 20 év eltelte után, 1965-ben is így adott kifejezést: „É n 1919-ben a szegedi ellenforradalmi tisztiszázad tagja voltam, s mint önként jelentke­ ző, egy járőrrel elsőnek hagytam el Szegedet az úgynevezett Tóth Bam bi­ féle csoporttal. Ha az idő el is homályosítja a történteket, mégis tisztán emlékszem, milyen különbség volt a Kun Béláék hangneme és a debreceni között. »Világ proletárjai egyesüljetek!« - »Reszkess Te sötétben bujkáló ellenforradalmár!« - így 1919-ben. Most meg 1944-ben a kommunisták »nemzeti összefogásról, «dem okráciáról és egyéb hazafias dolgokról be­ széltek!” 54 Gerőéknek kezdetben csak a magyarországi veterán kommunisták okoz­ tak nehézséget. Ezek a Vörös Hadsereg megjelenésekor azt hitték, hogy tevékenységüket ott folytathatják, ahol az, 19 19 júliusban abbamaradt. Ezekről írta kiadatlan feljegyzésében Andreánszky István, a debreceni bel­ ügyminisztérium rendőri osztályának egykori vezetője: „A z t hitték ezek, hogy azok az elvtársak, akik az utolsó 20 évet, moszkvai száműzetésben töltőtték, naponta tanácskozásra ültek össze Sztálinnal, aki kikérte véleményü­ ket. Nem tudták, honnan is tudhatták volna, hogy a Moszkvába emigrált magyar kommunisták legtöbbjét a harmincas évek nagy tisztogatásai során kivégezték, és akik életben maradtak, azok egymás ellen intrikálva, a világpolitikától visszavonultan töltötték napjaikat. E z a magyarázata annak, hogy 1944 decemberében ezek a Horthy-Magyarországon üldözött és új v i­ lágnézetet és kommunista politikát nem ismerő kommunista veteránok haj­ meresztő követelésekkel ostromolták Moszkvából visszatért elvtársaikat, Így p l.: a Vörös Hadsereg ne követeljen hadisarcot Magyarországtól, mert ez az ország volt az első, amely 1919-ben Lenin szavára hallgatott és meg" alakította a Tanácsköztársaságot! Egy másik követelés: azonnal fel kell ál­ lítani a magyar Vörös Hadsereget és ezt a románok és csehek ellen harcba kell vetni. M ialatt a szovjet Vörös Hadsereg megsemmisíti a hitleri had­ erőt, - a magyar Vörös Hadsereg döntő csapást mérhet a román és a cseh imperializmusra, amely 19 19 után feldarabolta Magyarországot és amely most a kisebbségben élő magyarokat kiűzi Erdélyből és a Felvidékről, te­ hát ismét magyargyűlölő politikát folytat...” 55 81 �A moszkvai kommunista vezetők - jóllehet hosszú időn át nem éltek Magyarországon - hamar otthonosan mozogtak a hazai viszonyok között, - és politikai - barátságot kötöttek a magyar közélet neves személyiségei­ vel. Miután kapcsolatuk volt a szovjet vezető szervekhez és oroszul is tud­ tak, országos ügyekben sikerrel képviselték az akkor, 1945 tavaszán leg­ fontosabb feladat végrehajtását: a normális élet beindításának ügyét M agyarországon. Az 19 4 4 -4 5-ben újjáalakított, vagy újra feltámasztot pártok vezetői ismerték-e a kommunistákat és főleg a Szovjetuniót és ideológiáját? Bizony nem! A magyar polgári és szociáldemokrata pártok vezetői nem ismerték a Szovjetuniót, elhitték, vagy legalábbis r e m é l t é k , hogy politikája pozitív formában megváltozott. De nemcsak a polgári gondolkodásúak, hanem a háborút Budapesten át­ élő kommunisták, értelmiségiek is hamis képet dédelgettek a Szovjetunió­ ról. Scböpflin G yula visszaemlékezéseiből idézek, a Szélkiáltóból. Ebben, a harmincas évek elején, az illegális kommunista pártba belépő budapesti publicista 1 945-ös, Illés Bélával való beszélgetéseiről ír. Illés, Kun egykori „titkára” , Budapestre, mint a Vörös Hadsereg őrnagya jött vissza. K o ­ rábban jómaga majdhogy nem került - Kun titkáraként - Sztálin börtöné­ be: különleges szerencséje mentette meg az 19 37-38-as üldözésektől. Nos, Schöpflin egyik este Illés Bélával poharazgatva félig komolyan, félig tréfá­ san a következőket mondta: „M ilyen remek, hogy most megnyílnak a ka­ puk a Szovjetunióba! Ihatunk pompás kaukázusi bort, ehetünk finom ka­ viárt, mehetünk nyaralni a K rím be!” Illés szomorúan rázta a fejét: „T e, te nem tudod elképzelni ott mi történt. . . Am i itt Pesten történt, az semmi ahhoz képest. . . Harkovból a szó szoros értelmében semmi sem maradt. Te, ott fakérget esznek az emberek, nem kaviárt! Tudod Te, hogy Leningrád ostroma alatt egymillió ember halt éhen? Nektek itt nincs fogalmatok arról, mi van a Szovjetunióban. . . Évekbe fog telni, amíg ott fű nő. . .” Schöpflin: „Ebből és hasonló alkalmi hírekből sokat megértettem, de nem mindent. Azt még csak-csak, hogy mi történik, de azt nem, hogy miért úgy, ahogy. Ha akkora a pusztulás, ilyen égő sebek vannak, az lenne a nyilvánvaló: ki­ tárni a kapukat az egész világnak - jöjjetek! Segítsetek! Érettetek, miattatok is történt.... D e a kapuk zárva m aradtak...” 56 Úgy, ahogy egy pár évi drámai koalíciós közjátékot követően, 1948 után Magyarországon is bezárultak a „kapuk” : megkezdődött Rákosi Mátyás parancsuralma. Hogy a második világháború után az illegalitásból újra politikai porond­ ra lépett kommunista párt milyen taktikával szerezte meg 1948-49 telén önönmaga számára a hatalmat és, hogyan élt ezzel a hatalommal az - Rudyard Kiplinget idézve - már „egy másik történet” . 82 �JEG Y ZETEK 1. E z id e ig c s a k e g y e t le n k ö n y v r ő l t u d u n k , a m e ly k í s é r l e t e t t e t t a p á r t t ö r t é n e t f e l­ d o lg o z á s á r a M a g y a r o r s z á g o n . E z a z E r d é l y i T i b o r é s R á k o s i S á n d o r á lta l 1 9 6 8 - b a n k i­ a d o t t L e g y ő z h e te tl e n e r ő : a m a g y a r k o m m u n is ta m o z g a lo m s z e r v e z e t i f e jl ő d é s é n e k 50 é v e . B u d a p e s t, K o s s u th , 1968. 294 o ld . (A jö v ő b e n m i n t L e g y ő z h e te tl e n e r ő — id é z v e .) 2. 1967. R é s z le te ib e n lá s d G y ö r k e i J e n ő : M a g y a r o k a z A m u r p a r t j á n . B u d a p e s t, 3. E r r ő l b ő v e n í r W o lfg a n g L e o n h a r d : V ö lk e r h ö r t d ie S ig n a le . W e l tk o m m u n is m u s 1919—1924. M ü n c h e n , B e r t e l s m a n n , 1981. 4. L e g y ő z h e te tl e n ta g lé ts z á m a v o lt.) e rő . 22. o ld . (A S z o c iá ld e m o k r a t a P á r t n a k D ie Z r ín y i, A n fa n g e e z id ő b e n des 300 000 f e lü li 5. R é s z le te s e n é s fő le g a k o r h a n g u l a t á r ó l lá s d V a s Z o l t á n : V is z o n ta g s á g o s é le te m , B u d a p e s t, M a g v e tő . 1980. É s a k k o r ö n m a g u n k r ó l. II. k ö te t. ( B u d a p e s t, M a g v e tő . 1982.) 6. Id é z i B o r s á n y i G y ö r g y : K u n B é la , P o l i t i k a i é l e t r a j z , B u d a p e s t. K o s s u th , 1979. o ld . 7. H a jd ú T i b o r : A z 1918-as m a g y a r o r s z á g i p e s t, K o s s u th , 1968. 208. o ld . p o lg á r i d e m o k ra tik u s 97. fo rra d a lo m , B u d a ­ 8. B ő v e b b e n lá s d K a s s á k L a jo s : E g y e m b e r é le te , B u d a p e s t, P a n t h e o n , é. n . 226. o ld . A b u d a p e s t i ,,N é p s z a v a ” 1919. f e b r u á r 26_i s z á m a k ö z li K u n B é la r e n d ő r s é g i k i h a l l ­ g a tá s i j e g y z ő k ö n y v é n e k r é s z le te it. 9. B o r s á n y i, i. m . 122. o ld . 10. B o r s á n y i, i, m , 126. o ld . 11. B o r s á n y i, i. m , 12. L á s d K á r o ly i M ih á l y : H it, illú z ió k n é lk ü l. B u d a p e s t. E u ró p a, 1982. 421. o ld . 13. K á r o ly i, i. m . 164. o ld , 14. L á s d e z z e l k a p c s o l a t b a n S im o n y i H e n r ik le v e lé t. K ö z l i : I lly é s G y u l a : H a js z á lg y ö k e r e k . B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i, 1971. 382. o ld . T o v á b b á te r m é s z e t e s e n K á r o ly i M ih á ly , i. m . 164. o ld . 15. R é s z le te ib e n lá s d R o m s ic s I g n á c : A D u n a —T is z a k ö z e h a t a l m i - p o l i t i k a i v is z o n y a i 1918—1919-ben. B u d a p e s t, A k a d é m i a i, 1982. 16. H iv a tk o z u n k i t t L u k á c s G y ö r g y n y i l a t k o z a t á r a . ,,É le t é s I r o d a l o m ” . B u d a p e s t. 1975. m á j u s 3. 17. K ö z li H a jd ú T i b o r : A m a g y a r o r s z á g i T a n á c s k ö z t á r s a s á g . B u d a p e s t, K o s s u th , 1969. 354. o ld . 18. S im o r A n d r á s : Í g y é lt K o r v in O ttó . B u d a p e s t, M ó ra , 1977. 19. L e g y ő z h e te tl e n e rő . 63. o ld , 20. O a n c z s z e r e p é r ő l lá s d S z é le s i J e n ő , e g y k o r a m a g y a r k i r á l y i r e n d ő r s é g p o litik a i o s z t á l y á n a k d e t e k t í v c s o p o r tv e z e tő je , N e w Y o r k - i v i s s z a e m lé k e z é s e it: H itle r d ö n t ö t t ... (h. n ., S z e rz ő k ia d á s a . 1959. 110. o ld .) 21. Id é z i B o r s á n y i, i, m , 322. o ld . 22. K is s K á r o l y : N in c s m e g á llá s . B u d a p e s t, K o s s u th , 1974. 174. o ld . 23. K is s , i, m , 162. o ld , 24. K is s , i. m . 158 é s k ö v . o ld .: B o r s á n y i, i. m , 347, o ld . 25. L á s d a m o s z k v a i m a g y a r k ö v e ts é g 13/Fön-1938. sz. 1938. j ú n i u s 10_én k e l t s z ig o ­ r ú a n b iz a lm a s je l e n t é s é t . K ö z li K e r e k e s Z o l tá n a b u d a p e s t i ,,H a d tö r té n e lm i K ö z le m é ­ n y e k ” 1974/4. s z á m á b a n . 26. L á s d S z á n tó Z o l tá n v is s z a e m lé k e z é s e it a b u d a p e s t i . .K r i t i k a ” 1984/7. s z á m á b a n . 27. S ík E n d r e : V ih a r a le v e le t... B u d a p e s t, Z r ín y i, 1970. 28. K is s , i. m . 235, o ld . 29. K is s, i. m . 236. o ld . 30. L e g y ő z h e te tl e n e rő , 109. o ld . 31. N e m V a s Z o l tá n v o lt a z e g y e t le n , a k iv e l ez m e g t ö r t é n t ! D e m é n y P á l m é r n ö k h a ­ s o n ló t ír. H a s o n ló k é p p J a k a b S á n d o r , N ó g r á d m e g y e g a z d a s á g i é s t á r s a d a l m i h e ly z e ­ te a f e ls z a b a d u lá s id e jé n c. m o n o g r á f i á j á b a n a N y ila s k e r e s z t e s P á r t l é t s z á m á t a m e ­ g y é b e n l940- b e n k b . 5000 f ő r e b e c s ü li, L d . m é g : ,,H a d tö r té n e lm i K ö z le m é n y e k ” , B u d a ­ p e s t, 1967/4. sz. 651. o ld . 32. S ík , i. m . 210,o ld . 83 �33. F a z e k a s J ó z s e f : A z é s z a k - e r d é l y i k o m m u n i s t a m o z g a lo m r ó l é s a z 1941-e s l e t a r t ó z ­ ta t á s o k r ó l . K ö z li: T a n ú s á g t e v ő k . V is s z a e m l é k e z é s e k a m a g y a r o r s z á g i m u n k á s m o z g a ­ lo m t ö r t é n e t é b ő l 1933—1941. B u d a p e s t. K o s s u th , 1984. 469. o ld . 34. E z a s z á m b iz o n y o s tá m p o n t o t a d a k o m m u n i s t a p á r t ta g l é t s z á m á r a is. „ M iv e l m in d e n c s o p o r t á l t a l á b a n e g y „ S z a b a d N é p ” p é l d á n y t k a p o tt, é s e z e k lé ts z á m a 3—7 v o lt, k ö z é p a r á n y o s t v é v e a z a k t í v a n b e v o n t ta g - é s ta g je lö lte k l é ts z á m a e b b e n a z id ő b e n a f ő v á r o s b a n ... 400—450 k ö z ö tt l e h e t e t t . . . ” . L e g y ő z h e te tl e n e rő , 135, o ld , 35. K á d á r J á n o s : A K o m m u n is tá k M a g y a r o r s z á g i P á r t j a n e k é s a B é k e p á r t m u n k á j á n a k n é h á n y k é r d é s é r ő l. K ö z li: n y e k ” , B u d a p e s t, 1956/3., 20. o ld . f e lo s z l a tá s a k ö r ü l m é n y e i ­ „ P á rttö rté n e ti K ö z le m é ­ 36. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e rz ő v e l. (1971.) 37. L e g y ő z h e te tl e n e rő , 132. o ld . 38. F e h é r L a jo s : Í g y t ö r t é n t . B u d a p e s t, M a g v e tő , 1979. 335 o ld . 39. E r r ő l G y u rk ó L á s z ló : A r c k é p v á z la t tö rté n e lm i 40. S t r a s s e n r e i t e r E r z s é b e t—S íp o s P é t e r : R a j k ti K ö z le m é n y e k ” . B u d a p e s t, 1969/1. sz. 161. o ld . h á tte re i L á s z ló B u d a p e s t. M a g v e tő . 1982. (1909—1949.) K ö z li: „ P á r t t ö r t é n e ­ 41. F e h é r , i. m ., 421—423 o ld . 42. V a s I s t v á n : A k i m o n d h a t a t l a n . B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i. 1972. 75. o ld . 43. T u l a j d o n k é p p e n b ű n ö s e n k ö n n y e lm ű k o n s p ir á c i ó s h ib a k ö v e tk e z té b e n k e r ü l t r e n d ­ ő r k é z r e . É l e t t á r s a , F ö ld i J ú l i a T e r é z k ö r ú t i l a k á s á b a n ta r t ó z k o d o t t . E g y r u t i n r a z z i a so rá n b u k k a n ta k a n y o m o z ó k rá R a jk ra . 44. S t r a s s e n r e i t e r —S íp o s , i. m . 164. o ld ., 101. lá b je g y z e t. 45. S t r a s s e n r e i t e r —S íp o s , i. m . 165. o ld . 46. V a s Z o l t á n : H a z a té r é s , 1944. B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i, 1970. 47. V o jte c h M a s tn ý : B e n e s —S z tá lin —M o lo to v t á r g y a l á s o k M o s z k v á b a n 1943 r é b e n . K ö z li: G o s z to n y i P é t e r : M a g y a r o r s z á g a m á so d ik v ilá g h á b o rú b a n , M ü n c h e n , H e r p , 1984. 63—64. o ld . 48. K ö z li J u h á s z o ld . G y u la : V i lá g h á b o r ú s rep eszek . „ H i s t ó r i a ” , B u d a p e s t, decem be­ I. k ö te t. 1984/4. sz. 28. 49. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971,) 50. R é s z le te ib e n lá s d „Új S z ó ” , B r a tis la v a /P o z s o n y , 1968. j ú l i u s 14. 51. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971.) 52. V a s Z o l t á n : H a z a té r é s , i. m . 58. o ld . 53. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971.) 54. C s u k á s y —G a r t n e r L a jo s h u s z á r a le z r e d e s , D á ln o k i M ik ló s B é la v e z é r e z r e d e s s e g é d ­ t i s z t j é n e k (é s b i z a lm a s á n a k ) v is s z a e m lé k e z é s e i a z 1944—45_ös d e b r e c e n i id ő s z a k r ó l , k é z ­ i r a t a s z e r z ő b i r t o k á b a n (1968.) 55. A n d r e á n s z k y b i r t o k á b a n (1965.) 56. S c h ö p f lin 78. o ld . I s tv á n G y u la : v is s z a e m lé k e z é s e i a z S z é lk iá ltó . E m lé k e z é s e k . (Megjelent 1986. Washington) 84 1944—45-ös id ő s z a k r ó l , P á r iz s , I r o d a lm i k é z ira t a Ú js á g s o r o z a t, s z e rz ő 1983. �GARAM VÖ LGYI AN TAL Salgótarján a forradalomban III. A Megyei Nemzeti Bizottság gyűlést hívott össze, amelyen részt vett a szovjet parancsnok is. Tájékozódni akart a zűrzavarban, viszont nem tudott kiigazod­ ni. Talán azzal a meggyőződéssel jött, hogy Salgótarjánban, a Nemzeti Bizott­ ság reakciós elemek gyülekező hada, akik a szocializmus felszámolására töre­ kednek. A gyűlésen a felszólaló munkásság ismét elszántan állt ki a maga vá­ lasztotta Nemzeti Bizottság mellé és nem ismerte el a Munkás-paraszt Forra­ dalmi Tanácsot. A szovjet parancsnok nem akarta elhinni, hogy a kiküldöttek, a munkások hangját képviselik. Hiába bizonygatták neki, hogy ők is kommu­ nisták, de nem olyan kommunizmusról álmodtak, mint amit Rákosi hozott a nép nyakára. Végül azt ajánlották a szovjet parancsnoknak, hogy hívasson fel az utcáról bárkit és hallgassa meg azokat. Tolmácsát egy tiszt társaságában leküldte az utcára, hogy hozzanak fel egyszerű utcai embereket. A tolmács és a tiszt két harminc év körüli férfival tért vissza. A szovjet parancsnok anélkül, hogy a nevüket megkérdezte volna, azt kérdezte, hogy mi a foglalkozásuk. Mindkettő gyári munkás volt. Aztán azt kérdezte, hogy részt vettek-e a forra­ dalomban. - „Igen, felelték, egyetértünk a forradalommal és mi is azért har­ colunk, hogy szabadabb, jobb élet legyen, mint eddig - „Itt most két megyei ta­ nács is működik, melyiket ismerik el törvényesnek?” - kérdezte a szovjet pa­ rancsnok. - „Amit mi választottunk, az a Megyei Nemzeti Bizottság, a másikat nem a nép választotta!” - mondták a munkások. - „Milyen párthoz tartoz­ nak?’' - kérdezett tovább a szovjet tiszt. - „M i kommunisták vagyunk, itt az igazolványom - húzták elő a piros könyvecskét - de, ha maguk azért jöttek, hogy a magyar nép forradalmát leverjék, akkor máris széttépjük az igazolvá­ nyunkat — felelték indulatosan a munkások. — „Nem, mi nem akarjuk a for­ radalmat leverni, mi azért jöttünk, hogy megvédj ük a szocializmust az impe­ rialista ügynököktől” - mondta a parancsnok. - „Itt nincsenek imperialista ügynökök, nincsenek reakciósok, itt munkások vannak és olyanok, akikben mi megbízunk nem kell minket védeni, megvédjük mi magunkat is” - heveskedett a felhívott két munkás. A munkásoktól kapott válasz megdöbbentette a szovjet tisztet. Közölte, hogy nem kíván a magyar ügyekbe beavatkozni, ő csak a rendet kívánja fenntartani, amíg órájuk nem tüzelnek, amíg őket nem bánt­ ja senki, addig ők sem fognak senkit bántani. Ők semlegesek maradnak. De ez a semlegesség nem akadályozta őket abban, hogy le ne foglalják a középülete­ ket, a sajtót és át ne adják a Munkás-paraszt Forradalmi Tanácsnak. A semle­ gességről, akár a demokráciáról is, nekik megvolt a külön fogalmuk. A sem­ legesség leple alatt, a rendfenntartás ürügyén kezdték összeszedni a fegyvere­ ket és e célból a gyárakból túszokat is szedtek. Ilyen körülmények között a Megyei Nemzeti Bizottság munkája lehetetlenné vált, közben pedig a Kádár-kormány is tanácsadói szervvé csökkentette a for­ radalmi bizottságok hatáskörét, ezért szükséges volt egy új szerv felállítása. Miután a harc terhét most már egyedül a munkásság viselte, kézenfekvő volt, hogy az üzemek munkástanácsai hozzanak létre egy csúcsszervet. A munkásta­ 85 �nácsok működését a kormány is törvényesnek ismerte el, így azt akadályozni, vagy éppen lehetetlenné tenni nem lehetett. A küldöttgyűlés elhatározta tehát, a megyei munkástanács megalakítását és a választógyűlés határidejéül no­ vember 21-ét tűzte ki. A kitűzött napon összeültek a munkástanácsok kiküldöttjei, hogy megválaszszák a megyei munkástanácsot. Mintegy kétszáz küldött jött össze. A megyei munkástanács elnökévé Szabó Ervint, a nagybátonyi munkástanács elnökét vá­ lasztották meg. Szabó Ervin 23 éves bányatisztviselő, kommunista párttag volt. Nagyapját 1919-ben, mint kommunistát az ellenforradalomban végezték ki, édesapja a második világháború alatt halt meg az illegális kommunista mozga­ lom szolgálatában. Szabó Ervin családi örökségképpen is a kommunista esz­ mék szolgálatában nőtt fel, az ő fiatal, idealista lelke azonban mást várt, mint amit kapott a kommunizmustól, így mérhetetlenül gyűlölte Rákosi zsarnoksá­ gát. Ä megyei munkástanács többi tagjai is feddhetetlen előéletű munkások vol­ tak, akiket nem lehetett a múltból bármivel is vádolni. A Forradalmi Nemzeti Bizottság két tagját. Mlinarik Istvánt és Lénárdt Andort tanácsadótagként hív­ ták meg a munkástanácsba, így az eszmei jogfolytonosság, az eredeti forradal­ mi célokhoz való hű ragaszkodás biztosított volt. A megyei munkástanács után megalakult a bányatröszt központi munkástanácsa is, amelynek elnöke Szad vari Béla lett, a fiatal bányaaknász. Működött megyei szinten tehát egy Megyei Nemzeti Bizottság, amelyet a for­ radalom kiküldöttei választottak, működött egy Megyei Munkás-paraszt Forra­ dalmi Tanács, amelyet a volt sztálinista funkcionáriusokból összeverődött kar­ hatalom állított össze és működött egy üzemi munkástanácsok által választott Megyei Munkástanács. A forradalmi bizottságokat a kormány csak tanácsadó testületként ismerte el, így még a Kádárt támogató Megyei Munkás-paraszt For­ radalmi Tanács is csak tanácsadószerv maradt, a munkástanácsok pedig, a Me­ gyei Munkás Tanács is elismert legális, egyetlen tényleges hatalmat bíró szerv lett. A rendőrhatóságok, a közigazgatási szervek, a szovjet megszálló csapatok parancsnoksága is csak a munkástanácsokon keresztül tudtak a munkássággal, a néppel kapcsolatot találni. A kormány leküldte a megyébe a Rákosiék által félreállított helyi származá­ sú, volt kommunista kádereket, azt remélve, hogy ezek éppen, mert Rákosi fél­ reállította őket, még bírnak valami befolyással és van még a megyében tekin­ télyük. Lejöttek hát megdolgozni a megyét, Oczel János, volt megyei első tit­ kár, Cser Gyula, a pártfőiskoláról, Ladvánszky rendőr ezredes, Koltai rendőr ezredes, Pothornyik, szakszervezeti vezető, akik kormánybiztosként dolgoztak a megye egy-egy területén. Kapcsolataik azonban nekik sem voltak, kénytelenségből a megalakult munkástanácsokkal kellett érintkezésbe lépniök. Hízelgően ismerték el az eddig jól végzett munkát. Szép szóval igyekeztek maguknak meg­ nyerni a munkástanácsokat. Megindultak a tárgyalások, egyik értekezlet, gyűlés a másikat követte, de ezek eredményre nem vezettek. A Megyei Munkás Tanács követelése a változott körülmények között arra irányult, hogy megakadályozzák a sztálinisták visszatérését a hatalomba. A főbb követelési pontok a következők lettek: 1. Nagy Imre térjen vissza a kormányba, mert a nemzet bizalmát csak ő bír­ ja. 2. A szovjet csapatok vonuljanak vissza a forradalom kitörése előtti állomás­ helyeikre és ne avatkozzanak be a magyar belügyekbe. 86 �3- A megyében minden hatalom a munkástanácsok kezébe összpontosuljon. 4. A közigazgatásban a megyei tanácsot válasszák újra és onnan a Rákosiék alatt exponált tagokat távolítsák el. 5. A karhatalmi alakulatokból (Kádár-huszárok) minden sztálinistát távolítsanak el, és a karhatalom, a rendőrség kötelékébe csak olyan személyeket ve­ gyenek fel, akinek alkalmazását a Megyei Munkás Tanács jóváhagyja. Ezek a követelések természetesen a pártbizottság számára, - amely a hát­ térből próbált irányítani - elfogadhatatlan volt. A kettős hatalom teljes lett. A fegyveres erők fölé a szovjet csapatok védelmében, a rendőrség élére Budapest­ ről küldtek megbízható, kormányhű vezetőket. A rádió, az újság a napról nap­ ra erősödő pártbizottság kezébe került. A tömegek viszont hűen kitartottak a maguk választotta munkástanácsok és forradalmi bizottságok mellett. A párt és a kormányszervek mindent elkövettek, hogy Szabó Ervint, a Megyei Munkás Ta­ nács elnökét megnyerjék maguknak. A munkásság rendíthetetlen kitartása erőt adott a vezetőknek is, hogy veszéllyel nem törődve, tovább küzdjenek a forra­ dalom győzelméért. A munkástanács vezetőit Szabó Ervint, Steigerwald Ottót, Faragó Józsefet, a nagybátonyiakat, J ecsmenik Andort, Beda Józsefet, Kiss Ist­ vánt nem lehetett megfélemlíteni. - A Megyei Munkás Tanács felvette a kapcso­ latot a többi megyékkel és a Nagybudapesti Munkás Tanáccsal. Az ellenőrzést az egész vármegye területén a kezében tartotta. A párt a szovjet csapatokkal és a saját karhatalmával is tehetetlen volt. A munkástanácsok, hogy erejüket, el­ szántságukat megmutassák, hogy az előző üléseken hozott határozatokat végre­ hajtsák, november 30-ára a megyei tanács épületébe összehívtak egy küldöttgyűlést. A különböző szervezetek részéről 250-300 küldött jelent meg. Lelkes hangulatú, elszánt nagygyűlés volt. A legélesebben támadták a Kádár-kor­ mányt és annak helyi képviselőit. A gyűlés Szabó Ervin javaslatára a követke­ ző követeléseket fogadta el: 1. Azt kívánjuk, hogy Nagy Imre maga mondja el az elmúlt hetek történe­ tét, és amennyiben kiderül, hogy nem volt része az ellenforradalom megerősödé­ sében, foglaljon helyet a kormányban. 2. A Megyei Munkás Tanács legyen a megye legmagasabb igazgatási szerve és ezt a kormány is ismerje el. 3. A karhatalom vezetői működjenek szorosan együtt a Megyei Munkás Ta­ náccsal, a fegyveres karhatalomnak csak azok legyenek a tagjai, akiknek poli­ tikai megbízhatóságát a munkástanács igazolja. 4. A megye munkássága nem ismeri el Laukó Györgyöt a megyei tanács el­ nökének, és követeli, hogy az Elnöki Tanács azonnal hívja vissza és helyére a munkástanács jelöltjét nevezze ki. 5. A megyei tanács végrehajtó bizottságát a bányák és üzemek küldötteiből, továbbá a járások paraszt képviselőiből egészítsék ki. 6. A megye munkássága tiltakozik Kádár János és Apró Antal legutóbbi be­ szédeinek türelmetlen hangja és egyes kitételei ellen. Nógrád megye munkás­ sága dolgozni akar, nem ellenforradalmár, de csak olyan mértékben bízik a kormányban, ahogy a kormány bízik a munkásságban. 7. A megyei munkástanács vegye kezébe a sajtót, a rádiót és azt úgy vezes­ se, hogy a nép valósághű tájékoztatást kapjon. 8. Az egész megye követeli, hogy oszlassák fel a karhatalom tiszti századát, mert annak magatartása és összetétele minősíthetetlenül rossz. Részegeskedő, kompromittált személyek, nyugtalanítják a lakosságot és a kormány tekintélyének is ártanak. 87 �Ezután a gyűlés egy küldöttséget választott, amely a megye munkásságának követelését a kormány elé terjeszti. Kimondotta továbbá a gyűlés, hogy amenynyiben a kormány és a helyi kormányképviselők a követeléseket nem teljesítik, úgy december 3-4-én általános sztrájkot hirdetnek meg és a már megindult munkát újból beszüntetik. A gyűlés hangulata izzott a munkások szenvedélyes kifakadasaitól. Amikor pedig a bányatröszttől megérkezett egy újabb küldöttség és azokat a karhatalom nem engedte be az épületbe, a hangulat robbanóvá vált. A munkások viszonzásképpen a párt funkcionáriusait zavarták ki a gyűlésről. Ezt már nem tudták szó nélkül tűrni és a szovjet csapatok igénybevételével a gyű­ lést feloszlatták. Fegyveres erőnk nem volt, nekünk is távozni kellett a gyűlés­ ről. A megyeház nagykapuján kijövet, fényképező- és filmfelvevő gépek kattog­ tak, fényképezték az ellenállásban résztvevőket. A Megyei Munkás Tanács és a Megyei Nemzeti Bizottság a székhelyét ismét át­ tette az acélgyárba. Ez a gyár lett az ellenállás utolsó fészke. A gyár munkástanácsa, Trezsnyik Ferenc, a tanács elnökének vezetésével mindent elkövetett azért, hogy a harcot a gyár karhatalmi védelmével, valamint a megye forradal­ mi vezetőinek a munkásságra támaszkodottan tovább lehessen folytatni. A pártbizottság látta, hogy a munkástanácsokat megnyerni nem tudja, ezért támadás­ ba lendült a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok vezetői ellen. Röpla­ pokon támadták a forradalmi szervezetek vezetőit és egyes munkástanácstago­ kat. Nem riadtak vissza a rágalmazásoktól sem. Senki sem hitt azonban ezek­ nek a röplapoknak. A megyei munkástanács sem maradt tétlen. Újságot sokszo­ rosítottak, röplapokat terjesztettek. Íme a röplapok címei: „M i a teljes igazság?” ; „Válasz három röpcédulára” ; Munkástanács-tájékoztató” . A pártbizottság most már elhatározta, hogy letartóztatásokkal félemlíti meg az ellenállás vezetőit. December elsején, hajnalban, a karhatalmisták a rend­ őrség megbízható embereivel karöltve, letartóztatják a nemzeti bizottság leg­ aktívabb négy vezetőjét: Mlinarik István elnököt, Lénárdt Andort, Kecskés Károlyt és dr. Garamvölgyi Antal elnökségi tagokat. Mindannyiukat a rendőrfőkapitányság épületébe szállították. A fogdák üresek voltak, az őrszemélyzet az előírásnak megfelelően járt el, mindent elszedtek tőlünk, amivel magunkban kárt okozhattunk volna. A letartóztatásnak gyorsan híre terjedt. A pedagógusok javaslatára tüntető felvonulást rendeztek, a rendőrség épülete előtt. A hangu­ lat a városban megint feszültté vált. A megye minden területéről érkeztek a letartóztatások elleni tiltakozások... A rendőrség, hogy elkerülje a helyzet tel­ jes kiéleződését, a letartóztatott vezetőket szabadon bocsátotta. A november 30-án megválasztott küldöttség közben elutazott a fővárosba, hogy a kormány­ nak is előterjessze a november 30-ai követeléseket. A Megyei Munkás Tanács szétküldte a december 3-4-ére a sztrájkfelhívást. Elkészült arra, hogy sem a kormány, sem a helyi szervek nem teljesítik követeléseiket. Valóban: választ nem kaptak a követelésre. A meghirdetett sztrájk december 3-án kezdetét vet­ te. Nemcsak Salgótarjánban, hanem az egész megyében teljes volt a sztrájk ezen a napon. Egyébként is Salgótarján területén kívül a kádáristák hatalma még nem volt érezhető. Mindenütt azonban rend és fegyelem uralkodott, a hatalom a forradalmi bizottságok kezében volt. Balassagyarmaton nem is kísérletezett senki, hogy a hatalmat a városi forradalmi bizottság kezéből kivegye. Balassa­ gyarmat az egész forradalom alatt meg tudta az arany középutat tartani. Dr. Daroczy Gusztáv ügyvéd és Magyar Pál ügyvéd vezetése alatt a forradalmi bi­ zottság nem engedte, hogy a forradalom akár jobbra, akár balra csússzon. Csak 88 �a megye székhelyén folyt változatlan hevességgel a harc, a vér nélküli háború a hatalomért. A sikeres sztrájk megdöbbentette a Kádár-kormány helyi exponenseit, a for­ radalom vezetőit pedig a siker további harcra ösztönözte. Igaz, éjszaka már egyetlen forradalmi vezető sem mert otthon aludni, hisz pontos értesüléseik vol­ tak a letartóztatandók névsoráról. December 5-én a munkástanács Nagybátonyban gyűlést hirdetett, amelyre meghívták a szovjet parancsnokság vezetőit, a kormányküldötteket, a pártbizott­ ságot, hogy személyesen hallják, mit követel a munkásság. Ez a gyűlés nem a küldöttek gyűlése volt, hanem a nagybátonyi bányászok tömeggyűlése. De ez is meggyőzte a kormányküldötteket arról, hogy pusztán csak szóval, nem nyerhe­ tik meg a tömegeket. A pártbizottság és a kormányküldöttek elhatározták hát a forradalmi erőkkel való leszámolást. Csak a megfelelő alkalomra vártak. D e­ cember 7-én, éjjel letartóztattak Kisterenyéről két munkástanácstagot, Gaal Lajost és Vicián Tibort. A letartóztatás híre futótűzként terjedt el a bányászok között. De más bá­ nyákból is elindultak a bányászok Salgótarjánba. A hírre, hogy jönnek a bá­ nyászok, a salgótarjáni gyárak is megmozdultak, majd iskolák, hivatalok csat­ lakoztak a tüntetőkhöz. 1 956. december 8-án délelőtt 1 1 órára már mintegy 10 ezerre tehető tömeg gyűlt össze a megyei tanács és a szomszédos megyei főkapitányság épülete előtt. A tömeg követelte a két letartóztatott munkástanácstag azonnali szabadon bo­ csátását. Az épületeket szovjet tankok őrizték. A megyei tanács épülete előtt félkörben Darázs István karhatalmi százada helyezkedett el, amely géppiszto­ lyokkal fegyvereztek fel, az épület előtt egy golyószórót is felállítottak, a M Á V A U T személyszállító kocsijai az épület két végén barikádot képezve zár­ ta le az utat. A tömeg teljesen fegyvertelen volt, támadószándék nem vezette az embereket, csak egyet követeltek, hogy a letartóztatott munkástanácstagokat engedjék szabadon. A rendőrség parancsnoka és a szovjet parancsnok többször is felszólította a tömeget, hogy válasszanak egy küldöttséget, a tömeg pedig oszoljon szét. A küldöttséggel hajlandók tárgyalni, de csak abban az esetben, ha a rend helyreállt. A tömeg hallani sem akart a feloszlatásról addig, amíg a foglyokat szabadon nem bocsátják. Mind erősebb és erősebb lett az egybe­ gyűltek hangja. A rendőrparancsnokra, a karhatalmistákra, a Kádár-huszárok­ ra átkokat szórtak, leköpködték őket, hazaárulóknak nevezték. A hangulat egy­ re fenyegetőbbé kezdett válni. Elérkezett a megfelelő pillanat a leszámolásra. A meghátráló rendőrség, ha újból enged a tömeg követelésének és szabadon bocsátja a letartóztatott munkás­ tanácstagokat, ez újabb győzelmet jelent a forradalmárok számára. Ha viszont most fegyverhasználattal kényszerítik a tömeget a feloszlásra, ez a Kádár-hí­ vek győzelmét jelenti. A karhatalmisták viszont saját szakállukra nem csele­ kedhettek. A forradalom elleni harcot ugyanis a régi, magas beosztású funk­ cionáriusoknak az a csoportja vezette, amely „Szocialista Munkáspárt” néven szerveződött újjá. A döntés itt is a megyei pártbizottság kezében volt. És dön­ töttek. A megyei tanács épülete mögött egy lövés hangzott el, eldördült a tűzjel, a tűzparancs kiadására. A szovjet tankok fegyverei szólaltak meg először, a le­ vegőbe lőttek. A tömeg megmozdult, elhangzottak a bátorító szavak: „N e fél­ jetek! Csak a levegőbe lőnek, nem merik megtenni, hogy belénk lőjenek!” 89 �A tömeg megindult, hogy leszerelje a karhatalmistákat, puszta kézzel indul­ tak a fegyverek ellen. Megszólaltak a karhatalmisták géppisztolyai is. Ők nem a levegőbe lőttek. Pillanatok alatt sebesültek jajkiáltásai, segélykönyörgései töl­ tötték be a levegőt. A tömeg nagy része hasra vágódott, mások hanyatt-homlok menekültek és menedéket kerestek a teherautók között. A pánik óriási volt. Csak pár pillanatig tartott az egész és közel kétszáz halott és sebesült maradt a vérfürdő színhelyén. Férfiak, asszonyok, gyerekek, munkások és tisztviselők között a halál nem válogatott. Ahogy a forradalomban, a nép minden rétege képviseltette magát, úgy itt, a forradalom hősi halottai között is képviselve volt minden osztály. A megye kórházai megteltek sebesültekkel, a vérfelajánlás olyan nagy volt, amilyen csak egy ilyen megmozdulásnál lehetett. A követ­ kező napokon pedig csendben csak a hozzátartozók jelenlétében, szinte titok­ ban kellett eltemetni a halottakat, hiszen egy „szabad temetés” újabb meg­ mozdulás oka lehetett volna. A megyében a párt azonnal megkezdte a propagandát az események meg­ magyarázására. Az eseményeket elferdítették. Minden felelősséget a Megyei Nemzeti Bizottságra és a megyei munkástanácsra hárították. Személy szerint is felelőssé Szabó Ervint, Mlinarik Istvánt, Lénárdt Andort, Kecskés K á ­ rolyt és e sorok íróját tették. Egy munkástanács-küldöttség éppen Budapesten volt, hogy részt vegyen a Nagybudapesti Munkás Tanácsnak e napra, december 8-ra összehívott küldöttgyű­ lésén. A nagybátonyi munkástanács azonnal érintkezésbe lépett Pesttel. A Nagy­ budapesti Munkás Tanácson éppen arról kellett dönteni, hogy a továbbiakban milyen magatartást tanúsítsanak a Kádár-kormánnyal szemben: a sztrájk foly­ tatásával, vagy a körülményeknek megfelelően, más eszközök igénybevételével harcoljanak tovább. E tárgyalás közepette érkezett a vérengzés híre Salgótar­ jánból. A munkástanácsok kiküldöttjeiből óriási felháborodást váltott ki K á­ dárék sortüze. Az események, a nagybudapesti tanács döntésekor óriási súllyal rendelkeztek, még azokat is harcra ingerelték, akik már hajlottak a békés ki­ bontakozás keresésére. Salgótarjánban további ellenállásra nem volt lehetőség. A vezetők egy része a nyugati világ felé kereste a menekülést, másik része otthon húzódott meg. Az acélgyárat megszállta a szovjet csapat, a gyári nemzetőrséget leszerelték, a nagybátonyi nemzetőrség Jecsmenik Andor vezetésével behúzódott a Mátrába. A pásztói fiatalok vállalkoztak még egy szabotázsakcióra. Felrobbantották a Hatvan-Salgótarján vasútvonal egyik hídját. A híd felrobbant, de a fiatalok életükkel fizettek tettükért. A statáriális bíróság mind a négyüket halálra ítél­ te és azonnal ki is végeztette. Kezdetét vette a megyében is a megtorlás. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és a falvakban megindultak az őrizetbe vételek. A munkástanácsok vezetőit és a forradalmi bizottságot bíróság elé állították. A tagok nagy részét azonban bí­ rósági eljárás nélkül a rendőrségeken elszenvedett bántalmazások után inter­ nálták. A megtorlást a Rákosi-éra volt ÁVH-s tisztjei vezették, akik lassan előbújtak, visszatértek rejtekhelyükről. A megtorlást azok végezték, akik ellen a forradalom dühe irányult. A letartóztatások, vallatások módszere pedig ugyanaz volt, mint a Rákosi-időkben. Az internáltak és elítéltek számáról nincs pontos adatunk, de mintegy négy­ százan lehettek a vármegyében, akiket internálótáborokba és börtönbe hurcol­ tak. Kezdetben nyilvános tárgyaláson akartak ítélkezni a forradalomban részt 90 �vett vezetők ellen indított politikai perekben, később azonban titokban folytak ezek és az ítéleteket sem hozták nyilvánosságra. Négy nagyobb csoport ellen hoztak ítéletet. Az első csoporthoz tartoztak a Megyei Nemzeti Bizottság elnökségi tagjai. Az első tárgyalás nyilvános volt, másodfokon azonban a nyilvánosság kizárásával hozták meg az ítéletet. Ebben a perben másodfokon Mlinarik Istvánt (távollé­ tében) halálra, Lénárdt Andort életfogytiglani börtönre, dr. Garamvölgyi Antalt (távollétében) tizenöt évi, Kecskés Károlyt (távollétében) tizenkét évi, Szartorisz Kálmánt tizenkét évi, Kovács Jánost (távollétében) nyolc évi, Bajtai Jenőt két évi börtönre ítélték. A második csoportban a munkástanács vezetői felett ítélkeztek. Szabó Ervin elnököt nyolc évi, J ecsmenik Andort hét évi, Beda Józsefet nyolc évi, Kiss Ist­ vánt kés és fél évi, Szadvári Bélát két évi börtönre ítélték. A harmadik csoportba tartoztak az acélgyár munkástanácsának és a nem­ zetőrségnek a vezetői és a tagjai. Ebben a perben súlyosan elítélték: Trezsnyik János elnököt, Hadady Rudolfot, Hars Lászlót, Steigerwald Ottót, dr. Magos Bélát, Girtli Emíliát és társaikat. Az acélgyári nemzetőrség tagjait fegyverrejtegetés címén katonai bíróság elé állították. A katonai bíróság súlyos ítéleteket hozott: Marton Imre tizenöt évi, Ponyi Gyula, Juhász Attila, Ponyi József és Mede Lajos tízévi, Óvári János ti­ zenkét évi, Berecz Dezső öt évi börtönbüntetést kapott. Az elítéltek közül öt fiatalkorú volt. Igen súlyos ítéletek születtek a balassagyarmati, szécsényi, a pásztói, a rétsági járás és egyes községek forradalmi bizottsági vezetői ellen is. A balassagyar­ mati forradalmi bizottság elnökét, dr. Daroczy Gusztávot nyolc évre, dr. Ma­ gyar Pált elsőfokon halálra, majd másodfokon nyolc évi börtönre ítélték, ha­ sonló kisebb-nagyobb büntetést kaptak a többi vezetők is, akiket név szerint felsorolni nem is lehet. Nógrád megye népe súlyos áldozatot hozott a forradalom győzelméért. Salgótarján város és a szénmedence munkássága hősi harcban tett hitet a sza­ badság eszménye mellett, az ország szabadságáért, függetlenségéért vívott harc­ ban, méltók maradtak az ősökhöz. Szécsény, Romhány után Salgótarján is be­ írta nevét a magyar szabadságharc történetébe. A nép nem felejt, hű marad eszméihez és hű marad azoknak emlékéhez, akik a szabadságért vérüket áldozták. VÉGE 91 �személyes történelem N. L Á S Z L Ó E N D R E REGÉLŐ PALÓCFÖLD Egy palóc élete III. A másik katona is hozzámlépett és keményen rámkiáltott: - Ne bolondozz, öreg!... Hol vannak az őrmesterek? - Mondtam már, hogy nem tudom! Egy darabig még gyanakodva nézegettek, aztán az egyik tanácstalanul meg­ kérdezte: - Most aztán kinek adjuk át a robbanószert?... Alá kell íratni, hogy át­ vették... - Vigyük vissza!... Ez már igazán nem a mi dolgunk. Erre nem kaptunk pa­ rancsot. A két katona visszamászott a tankba, a nehéz acélkolosszus megfordult és dübörögve elment N yitra felé. A robbanószer nem került be a hidak alá... A környező házak megmenekül­ tek... Páran köszönetet mondtak, de többen kételkedtek. Azt mondták, hogy az egészet csak én találtam ki, mert hiszen a robbanás nem következett be!... Ilye­ nek az emberek... A „németjeimet” hiába keltegettem fél egykor és abba is hagytam a felesle­ ges mókát. Másnap délig aludtak, mintha lebunkózták volna őket... Ébredéskor rettenetesen megijedtek és azonnal elmentek tőlem... Bizony nem köszönték meg a jó vacsorát, a jó bort, de még a szilvóriumot sem... Nem is vártam érte köszönetet, amit akartam, elértem, s ez elég volt nekem. Másnap egy német katona hozta meg a hírt: - Az oroszok átkeltek a Garamon! A kapitány döbbenten bámult maga elé, azután Nyitrára szalasztott egy fu­ tárt. Segítséget kért: egy egész SS ezredet! ...Egyetlen egy német katona maradt a faluban, a többi gyorsan eliszkolt... Valóban a legtöbbjük gyalogosan ment el, mert az autókban nem volt már üzemanyag, egy kocsi hármat is húzott. Dögledezett a német háborús gépezet! Napokon keresztül kétfelől is lőtték a falut, az utcák elnéptelenedtek... Min­ denki a pincében, vagy a veremben lapult, azaz, majdnem mindenki. Mert vol­ tak (vannak) itt a faluban dögkeselyűk. Ezek kihasználták az alkalmat és fosz­ togattak, feltörték a lakásokat és vittek mindent, ami a kezük ügyébe került... Ezért járkáltam én a faluban, ezeket a gazembereket lestem. De mindenütt nem lehettem egyszerre én sem. Közben a feleségem óbégatott: - Jaj, istenem, mi lesz velünk?... Jaj... Nem bírtam már hallgatni és rászóltam: 92 �- Ne botlogálj itt kint, mert egy golyó még fejbe sújt... Menj vissza a pin­ cébe ! Egy német tank jött be a faluba, és én csak akkor tudtam meg, hogy már az oroszok is Gerencséren vannak. Veszekedett tűzharc kezdődött... A tank mint egy megvadult állat, köpködte a lángot, falak omlottak le, emberek nyúltak el véresen... Idegen, kucsmás emberek, rohamsisakos, szakállas emberek, katonák, akik ezer és ezer kilométer távolságból jöttek el és itt haltak meg... Gyalog­ sági fegyverekkel nem lehetett a tankot megsemmisíteni... Szerencsére az lassan kihátrált a faluból. Azt hittem, már egy német katona sincs a faluban, pedig még ott lapultak a pajták és a kerítések mögött... Az én kertem alatt is tizennégy német katona halt meg a veszett fejsze nyeléért... Parancsot kaptak, hogy mindvégig tartsa­ nak ki? Vagy csökönyösségből akartak „hősök” lenni?... K i tudja? Pedig az erdő felé még szabad volt az útjuk. Gyertya mellett ültem egy veremben, néha kilestem. Futkározó katonákat láttam, sebesülteket és halottakat is... De most nem volt idő segélynyújtásra... És ki mert volna kimenni? Füttyögtek a golyók, gránátok robbantak, Nyitrát bom­ bázták az orosz gépek... Így folyt ez napokig. Azután egyszer, reggel csendre ébredtünk, egy hangot hallottam, a szomszédét: - Antal, gyere ki!... Itt vannak az oroszok! Te tudsz oroszul, beszélj velük! Öt géppisztolyos katona állt a verem mellett. Kettőnek véres volt az inge, de azért mosolyogtak: - Német nincs?... Német katona nincs, papa? - Zdrasztvuj... Zdrasztvujtye! - dadogtam megilletődve... A már régen nem használt orosz szavak csak lassan jöttek a nyelvemre. A katonák mosolyogtak és egyikük megveregette a vállam: - Ne félj, papa... Csak a németeket keressük, titeket nem bántunk! - Nem félek én, továris! Dehogy félek!... Várjatok csak. hozok jó vodkát... hozok... - Ne hozz, papa... Vodka van! - mondta a legfiatalabb. Még egészen gye­ rek volt, nem is borotválkozott talán. Kenyérzsákjából egy félliteres zöld üve­ get vett elő: - Igyál, papa! ...Igyál! És én ittam a méregerős répaszeszt, mintha soha jobb itallal nem kínáltak volna még... Nagy kortyokban ittam és talán nem is maradt volna semmi az üvegben, ha a katona el nem veszi a számról az üveget: - Te nagyon sokat iszol, papa... Nekem is kell! Nevettünk, ittunk és újra nevettünk... Pedig a földön halott katonák feküdtek. A falu másik végén újra kezdődött a lövöldözés, Nyitrát megint bombázták... 1945 áprilisa volt... A fák már rügyeztek, zöldellt a fű, ahol nem tépte fel gránát, ahol nem festette pirosra az emberek vére, ahol nem túrta fel a tankok lánctalpa... Tavasz volt végre, igazi tavasz! Minden kezdet nehéz! Az erdőből, a pincéből, vermekből előjöttek a gerencsériek és újra megkez­ dődött a munka... Először az utakat tettük rendbe. Én az oroszok tolmácsa let­ tem. A kapitány egy öregebb ember volt, megszeretett és maga mellett tartott. Esténkint sokáig elbeszélgettünk: - Nézd, elvtárs, én tudom, hogy ebben a faluban vannak fasiszták... Te is­ mered őket!... Mondd meg nekem, hogy kik azok!... Itt az alkalom, hogy leszá­ moljunk velük! 93 �Eszembe jutott a sok durvaság, pöffeszkedés, a pofázások... Igen, most boszszút állhatnék! De rajtuk állnék bosszút, vagy a családjukon?... - Nem, kapitány elvtárs, itt nálunk nincsenek olyan nagyon rossz emberek... Gyávaságból leptek be a Hlinka-pártba... Ne bántsuk őket! A kapitány apróra vágott dohányszárból és újságpapírból vaskos cigarettát csavart és amikor megnyálazta, rámvillantotta kék szemét: - Vigyázz!... Vigyázz!... Még megbánhatod, hogy megkíméltetted őket!... Orosz csapatok vonultak keresztül a falun. Kocsikra és szekerekre volt szük­ ség. A galgóci hidat a németek felrobbantották, most pontonhidat kellett helyette csinálni. Összeszedtem az embereket, azután elindult a kocsisor... Már majdnem elkészült a pontonhíd, amikor a víz szétszakította és egyik felét - körülbelül száz katonával - elsodorta Szered felé, ahol még a németek vol­ tak az urak... Nem tudom mi lett a rajta rekedt katonákkal: megmenekültek-e, vagy a víz áruló módon kiszolgáltatta őket a németeknek... Késő este jutott csak sor az evésre. Az ukrán szakács bőkezű volt, s a kísérő orosz tiszt vodkát osztatott szét köztünk. Egyik fuvarosunk annyira berúgott, hogy nem tudott megmaradni a bakon. Hol jobbra fordult le róla, hol balra. - Jaj, Á nti bátyó, ne hagyjon itt! Nekem gyerekeim vannak!... - motyogta. Hónapokig végeztük ezt a fuvarosmunkát. Néha több száz kilométerre kel­ lett elmennünk, s közben láttam a háború okozta rombolásokat, sok emberrel beszélgettem: ilyenekkel is, olyanokkal is. A legtöbbjük tanácstalan volt, félve várta, hogy mit hoz a jövő... Én nem sokáig törtem a fejem. Egy este összehívtam pár megbízható embert: - Hozzátok el magatokkal a legbecsületesebb ismerőseiteket, megalakítjuk a helyi pártszervezetet! Csakhogy a jelentkezők között tíz rendes ember volt és húsz gárdista!... A járásról háromszor utasították vissza a jelentkezéseket, s mi magunk is tudtuk, hogy ezekkel az emberekkel aligha végezhetünk rendes munkát. Ismerte őket a falu és éppen ezért bizalmatlanok voltak hozzájuk. Az emberek hallgattak ugyan, de nem felejtettek! S így is volt rendjén. - Szakítanunk kell ezekkel! - mondtam a legközelebbi gyűlésen, s ezután már csak hatan maradtunk. - Mi leszünk a pártbizottság, és most válasszunk elnököt! - javasoltam. Mindenki rám szavazott, mégsem vállaltam el az elnök­ séget. Azután a Hnb elnökének megválasztására került sor. Nem mondhatnám, hogy a legmegfelelőbb embert választottuk ki erre a tisztségre. S ez nagyon hamar be is igazolódott. Amikor már nyeregben érezte magát, ez az új ember rákezdett a régi nótára: - Ha a pap kap meckát (amolyan kilenced féle), adjatok nekem is! - mond­ ta, pedig Gerencsér szegény falu volt. És két papra igazán nem volt szüksége... - Először is szlovák vagyok és csak azután kommunista! - jelentette ki egy más alkalommal. Ezután került sor a földműves szövetkezet megalakítására. Az utcán állítot­ tam meg az embereket. Próbáltam őket meggyőzni a közös gazdálkodás előnyei­ ről. S ekkor ki mással találtam magam szemben, mint éppen a helyi pártelnök­ kel? Tapasztalatlanok voltunk és a vezetésre alkalmas embereket nem tudtuk ki­ választani. Hibát hibára halmoztunk, s a feltételezett jóakarat helyett gyakran inkább rosszindulattal találkoztunk... 94 �Mégis megalakult a szövetkezet az úrbéli és a papi földekből: a majdnem semmiből! ... Mindjárt a megalakulás után jött az „instruktoráradat” ! ... Oktat­ ni és tanítani küldték őket, de sok volt köztük a csaló is. Egyiket sem igazoltat­ hattuk. Sok csak inni járt hozzánk, vagy pénzt kölcsönözni! - Azután nem is láttuk az illetőt többé. A kontingenset a Hnb elnöke szétírta a kisgazdákra! A nagyokkal jóban akart maradni, amolyan „K i tudja, mit hoz a jövő?” alapon... - Szénát osztottak, - engem kihagytak belőle! - Szamár vagy! - szidott a feleségem. - Vetőmagot osztottak, - engem kihagytak belőle! - Úgy kell neked! - csúfolt az asszony. - Műtrágyát osztottak, - ebből is kihagytak! Erre a hitvesem már egyenesen bolondnak nézett... A legközelebbi alkalommal aztán elbődült bennem a borjú... Hiszen a fele­ ségem folyton rágta a fülemet. Fogtam magam és mentem a pártelnökhöz: - Nézd, elnök elvtárs, te nagyon jól tudod, hogy mindig más ügyeit inté­ zem... Szaladgálok fűhöz-fához... A járásról a kerületre, a kerületről a Megbí­ zotti Hivatalba... Miért éppen engem hagysz ki mindig, ha kap valamit a falu? Az elnök olyan ártatlan képpel nézett rám, mint egy ma született bárány: - Hát miért nép szóltál, Á nti?... Talán a kisujjamból kellett volna kiszopjam, hogy mire van szükséged?! Mennyi széna kell?... Aztán ne a pénztárosnak fi­ zesd ki az árát, hanem énnekem, érted? - súgta a fülembe. Aztán a szárazsági pótlékból megint kihagytak néhányunkat. ...Erre összejöt­ tünk páran és írásban felmondtunk a Hnb elnökének meg a helyettesének is!... Másnap már a megkínzott mártír szerepében tetszelgett hívei és rokonsága előtt... Szegényke, - akkor - nyolcszáz korona nyugdíjjal vonult nyugalomba!... Hát nem volt valóban sajnálatraméltó? Szövetkezet, te szerencsétlen szövetkezet! Nem volt még egy irodahelyiségünk sem, istálló, raktár, semmi... Tag is csak négy-öt... Aztán kaptunk vetőmagot, műtrágyát... A pap istállójában volt negy­ ven juhunk, tizenkettő üszőnk és tíz anyakocánk... Csakhogy a pap istállója düledezett és kicsi is volt!... Hová tegyük az állatokat? Nem volt könyvelőnk sem. A szomszéd faluból hívtunk, mutassa meg, mit hogyan kell csinálni!... Néha hajnalig dolgoztam és rá is fizettem erre! 1953-ban gyógykezelésre küldtek a Tátrába. Pár nap múlva fenyegető levelet kaptam, hogy azonnal utazzak haza, mert elsikkasztottam a szövetkezet pénzét!... Ha nem megyek, csendőrökkel jönnek értem!... - Azt a magasságos erre-arra! - az első vonattal utaztam, pedig igazán beteg voltam... Otthon aztán kisütötték, hogy hiányzik a legelő- és a fuvarpénz, öszszesen tizenhétezer korona... Hű. a teremtésit! - Számolj el a pénzzel, mert bezáratunk!... - Ismerd el, hogy megloptál bennünket!... Szóval ilyenek a jó kommunisták?... Az ellenségeim összefogtak ellenem és el akartak tiporni! Csakhogy helyén volt az eszem - meg a becsületem körül nem volt semmi hiba! Előszedtem a könyvelést, a papírok szerint elszámoltam nekik töviről-hegyire, de még így is kétezer korona hiány volt... Ezt ki kellett fizetnem! Csak később tudtam meg, hogy hová lett ez a pénz! A vezetőség elhívta a Vesnát és kihirdette, hogy aki belép a szövetkezetbe, az kap olcsó ruhát!... Hát erre kellett a pénz, az én pénzem!... 95 �Akkor mérgesített, de ma már csak nevetek rajta. Nyugdíjas vagyok - öreg vagyok... Van sok ellenségem, de több a jóbarátom! Szánt szándékkal soha nem ártottam senkinek, nyugodt a lelkiismeretem, mint kommunistának és embernek egyaránt. Megtettem minden tőlem telhetőt... Két lányomat férjhez adtam... A fiamat megnősítettem... Van kilenc unokám és négy dédunokám... Az egészségemmel nincs baj, s ha semmi nem jön közbe, megünnepelhetem még a századik születésnapom is... Igyanak fiatalemberek! Ismerik-e azt a régi, szép nótát, hogy: Igyál, betyár, múlik a nyár, nemsokáig mulathatsz már... - Nem ismerik? Az se baj! Akkor most tanulják meg tőlem és tanítsanak meg rá másokat is!... Feláll, kiegyenesedik. Csak most látom, hogy milyen szép szál ember még mindig. Milyen lehetett fiatal korában? Csak az ősz haj, meg a fehér bajusz árulkodik... Nem tragédia, amit elmondott, hanem egy életsors... Egy öreg palóc élete... S egy kicsit a palóc falu élete is, melyet azóta már az egyre terjeszkedő Nyitrához csatoltak... * A szerző, szerkesztőségünkhöz, utólag elküldött kéziratából: ...Egy nyitragerencséri palóc élete... Nem tragédia, amit elmondott, hanem egy életsors... Egy palóc élete... Egy szlovákiai magyar élete és egy kicsit a szlovákiai magyar falu élete is... S ez a falu tud alkalmazkodni, de meg akarja őrizni magyar erényeit, szokása­ it, nyelvének tisztaságát! Bár ez az utóbbi törekvés biztat a legkisebb eredménynyel... Az erősbödő szlovák nyelváramlat egyre jobban befolyásolja a palóc nyelv eredetiségét: nemcsak a szókincsben, hanem a hangalakokban is! Jellem­ ző például ezekben a falvakban a szlovák nyelvből vett, de rendszerint hibá­ san használt kifejezések számának nagyarányú megszaporodása - főként a fia­ talság körében... Tehát: Veszélyben a nyitravölgyi palóc félsziget... De azért ne legyünk ború­ látóak... 96 �A Madách-pályázateredményhirdetése Szépirodalmi kategóriában: III. III. II. I. díj: díj: díj: díj: TarbayEde Budapest SzöllősiZoltán Budapest A bírálóbizottság nem adta ki Szilágyi Andor Budapest Esszé, tanulmány, szociográfia kategóriában: III. díj: II. díj: I. díj: Nagy Ervinné Marschalkó Zsolt Seres Péter Balassagyarmat Pásztó Budapest Salgótarján Város Tanácsának különdíja: Marno János Onagy Zoltán Budapest Esztergom Színvonalas munkájuk alapján dicséretben részesülnek szépirodalmi kate­ góriában: Krasznai Gyula Gál Szabolcs Handó Péter �Á ra: 2 5 - Ft �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a0938838009269c6706ebcf07eeecee3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/62a2160b1cea1724a7d02348cae2f094.pdf 7529629867c4888c1ce661acf026b42f PDF Text Text ��Tartalom 1. Szöllősi Zoltán Őrült napraforgó (vers) 7. Dippold Varkoly Turul - Viktória Rock (szöveg) 9. 10. Handó Péter Oratórium Erdős István Édes pálca (szociónovella) V A LÓ SÁ G U N K 16. Kerékgyártó T. István Zsarnokságtól a szabadságig (tanulmány) 30. Sulyok László Fölegyenesedünk (tanulmány) 73. Szvircsek Ferenc Salgótarján címerei és lobogói (tanulmány) T O L L P R ÓBA 16. Lőrinczy István A skótszoknyás felügyelő I. (minikrimi) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 43. Fogarassv László A tescheni hétnapos cseh-lengyel háború (tanulmány) 51. Hizsnyan Géza A provincializmustól a (közép)-európaiságig (tanulmány) M Ű H ELY 60. F erdinandy György Beskatulyázhatatlanok (Palackposta IV.) 63. Siposhegyi Péter Téli versenyek (kritika) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 68. Szokács László . . . én nem vagyok megvásárolható (interjú) 85. Szabó Péter Don-parti emlékek két tételben I. �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sport főosztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács É va Kőrössi P. József Dr. Ném eth János Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/187. Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei Közművelődési Központ. Felelős kiadó: D r. Németh János igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 —15 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 90.56001 N . S. és h-ig. D ippold Varkoly szublimált sze­ mély, (B p .-B p .), Erdős István író (Salgótarján), Ferdinandy György író, (Puerto Rico), dr. Fogarassy László történész, (Pozsony), Handó Péter költő, (Salgótarján), dr. Hizsnyan Géza orvos, (Rimaszom­ bat), Kerékgyártó T. István műve­ lődéskutató, (Jászberény), Lőrinczy István író, költő (Salgótarján), Siposhegyi Péter író, kritikus, (Buda­ pest), Sulyok László újságíró, (Sal­ gótarján), Szabó Péter történész, (Budapest), Szokács László újság­ író, (Budapest), Szöllősi Zoltán költő, (Budapest), dr. Szvircsek F e ­ renc muzeológus, (Salgótarján). * E számunk illusztrációs anyagát, a 20. S A L G Ó T A R JÁ N I TA V ASZI T Á R L A T anyagából válogattuk. A borítókon E L K A Z O V S Z K IJ, S Z A ­ BÓ T A M Á S és T O N K A IS T V Á N alkotásai láthatók. A belső illuszt­ rációkat G A Á L JÓ Z S E F és E L K A Z O V S Z K IJ műveiből válogat­ tuk. * Sajnálattal értesítjük Olvasóin­ kat, hogy előző számunkból techni­ kai okok miatt kimaradt a Földi Péter festőművész kis esszéjében szereplő rajzok készítőinek neve. A Magyarország-rajzokat M A R C Z IN E K A N D R Á S 5 éves salgótarjá­ ni óvodás kollekciójából válogat­ tuk. (Fotó: P. Tóth László). K is ba­ rátunk, az óvó néni és a szerző el­ nézését kérjük. (A szerk.) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ítő p o sta h v at a ln á l, a p o sta h í rla p ü z l e te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá s i ir o d á n á l (HELIR) B u d a p e s t V.. J ó z s e f N á d o r té r 1. — 1900 — ö z v e tle n ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E LIR 2155—9 6 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz á m á r a 25 F t, elő fiz e té si díj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő rzü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issza. IS S N : 0555-8867. In d e x : 25-925. �S Z Ö L L Ő SI Z O L T Á N Őrült napraforgó Madách Imre emlékének 1. Magas volt? szikár és árva de sejtelmes nagy magánya már huszadik század végi S eleve bronz a csizmája Csillaggal kaviccsal nyelvén elsőnek itt anyanyelvén aki nem Arannyal beszél M ár új század Havaselvén II. Ős ága hajlik rám a Napnak s nincs választásom rosszat vagy a jót az idő bőre mint baromé remeg és rózsa szaglik sárgán mint a jód Fény feszül és fény ráncolódik és tárgyaimból használat ragyog szenvedőbbek jaj csontosabbak itt arcok kövek és mozdulatok III. Sem az ég sem a föld sem a kék sem a zöld Hat milliárd szenthely élet tornya Ember Mindünkben kőlépcső s minden fokunk végső Já r a púpos torzó harangkötél-húzó 3 �IV. Hangyával s darázzsal sistereg izzik a meleg fű és bokor emelné árnyát földről fekete szempilláját s fehér káposztalepke zárt arcok felett Omlik a gödrös ég süketült déli harang ver asztalon ebéd ragadéka légycsipás tálak maradéka s nyitott kagylóban még két fülemben tenger V. Ha kell hát hitetlen voltam Hiszen nem tagadtam én semmit Nem mások nyomát tapostam Utam s járásom fénnyé semmlik Ha kell hát csak hívő voltam Hiszen levél is szíven érint Ősz van Huzatos varroda S rám itt feszül tél majd Fehéring VI. M úlóban minden harcom fény pora lepi arcom szobrot Megszokott tárgyat csöndes asszonyi szél törölget s boldog Mit akarhattam még itt Gondjaim semmiségig járnak Győzelmek nélkül vége szívemben bomló béke bánat V II. Kezemben nehéz pohár Láz vacogtatja csontomat 4 �Szomjamat Nap oltja már Itatja magát alkonyat Árnyak fekszenek hanyatt Hosszú kortyokban mint a bor fogy fogy elfogy ez a nap Poharam alján Hold fakul Igaz s részeg ez az est Csillag az égre fölbotol S asszony rángat részegest Lent hugyában ül a bokor V III. S Z IV E S BÓ LO GATÓ Jóska ej Utassy Jóska lósörény színnel lángol föllángol vadon a sóska úton útszélen bárhol Lángol vadon a sóska lósörény színnel lángol Jóska ej Utassy Jóska én szólva is hallgatok de felütik fejük szódra porból a hallgatagok Felütik fejük szódra porból a halott Nagyok IX. Utam már szívemig szűkült Gyulladt torkomból kél a Nap Piszkos galamb mint kő suhan mélyen a háztetők alatt Semmi fa álldogál az ősz vas lámpaoszlopok között Felleg lóg rám mint pléhdarab putri ég bádogja zörög X. Mégis arcomat lerontani mégis erős hallgatásomban 5 �kőszájammal felordítani követ morzsázó sírásomban mégis mégis könnyem ontani miért kell Istenem Amióta élek magányban eget leső népem szívében cseppköves telében nyarában rég elmeszesedett reményben mégis mégis könnyem havában miért kell Istenem XI. Ágaznak a téli rácsok Leveleznek Szél szítja fehérre a Napot És tüzet fog lent a Duna Csapkod retteg Mohos kövön s lépcsőn acsarog Üvegcserép a zöld a hegy sziklái közt Másnaposan vaksít április Sirály karcolássza csontom Át- s átköröz Kínjaimban rikolt felvisít X II. Sívó anyám máriaüveg vérrel erezed szemeimet Fiad szemét aki fél D erékaljam hideg versavar benne kéz és szembogár kapar Fázom templomodban fúj a szél Országom kint lekorhadt vagon arcok rajta arcaim vakon S rángatja Európa É s zúg csak zúg katonanóta felejthetetlen hulló hóba Holott virágzik ég a Róna 6 �D IP P O L D V A R K O L Y Turul — Viktória Rock Repülök elrepülök fekete felhőkbe menekülök Tarkóköpés turha terül koponyán K ép eződik Turul; E M E S E gyönyörű: mi a lófasz ez állapot van Vonva utazva el beindulás sokszor sírtam maholnap el F Ő N IX éjjel T Ű Z K Ö Z E L B E N Richter-skála, üzem: szeizmikus magyar alföld szétterül peremvidék ormos bérces kárpit hegyiselyem dzsörzé fenyőzöld makrokord Középen derékig búzamező ért kalászok szél szava kaszasuhogás berepül déldakota nagyapám tánc zene suhan fekete nagyapám sasorros öreg szivar vén Em ber taplósapka bőrzsugor az A rc: néz rám néz idős indián életföldrajzi Sastánc Tértánc Társastánc sok imbolygó égitest nap hold bolygók csengős csillagok vér tolul nyomás nyomás higanymilliméter mi mérték hol határ perc perceg aratok Penge lendül elkészült néhány jövendő szalmaszál asztagosodik táj fáj a t á j: Hely hol? Itt maradtál hát szól végre Hozzám észak-amerikai halászsas nagyapám maradj itt élned halnod kell ez a föld ez az a föld börtönrock a tájban pulzusszám emelkedőben felfénylik kaszaél Behazudtam : motoros sárkányrepülő tudat mélyén tériszony sasfiók kinyirbált evezőtoll csonka roncshelikopter harci ének halvány dobszó néger trombitás díszmagyar skodasofőr ottomány, taggyűlés kell közös hasfelmetszés portugál mozgalmi dal futóvadlövészet aknavető Tatár jár egy háztetőn lakótelepi holdkór szirti betonfödém ragaszkodni elfele szállni Duna mint Vezérfonál szögesdrót mustárgáz légvédelem infrafénykép határsávi hullák: lőtt seb kigőzölög. Em lék rögzíthető értelmiségi gitárfutam platinasapka szemvédő szita képletesen ez az öltözék �és tolldísz ezüstpuska koponyaszekerce fokos Widróczky véres elvtársa megfigyelhető parlagi saspár Szilvásvárad vidékén amikor indián nyár érkezik, Ökörnyálos; szervezetem alternatív plurális folyadékháztartás amúgy rendben: vér veríték könnyek ahogy kell aktuálisan földalatti sas metrómadár évszakok napszakok rózsafüzéren szárnyas idő futos kulcsolt kéz lent fönt ragadozó szitál les madárkém összecsap hullámsír tenger olajfekete víz anglia partjain Sószagú bánat összfegyvernemi gyász könnygázbomba égi gondola égi szekér Arany Menyasszony szabad vizsgálódás elve pengeváltás vívóvilágbajnoki egyenruha hófehér vőlegény sisakol ferdén vigyázz mikor az önbecsülés már végleg megszűnik; honvágy itthon; Repülök elrepülök fehér felhőkbe menekülök; E M E S E gyönyörű: (Schwarzetiegger el volt részlete.) 8 utazva, című dokumentumeposz B áváltozatú �HANDÓ PÉTER Oratórium Feküdtem az ágyban; gondolat és érzet híján. A külvilág zajai egyre távolabbról és egyre tompábban szóltak; szívve­ résem betöltötte dobhártyámat. Végül beállt a csönd. A mennyezet kidu­ dorodott az ég felé, fehér kupolává szívódott. Hangtalan szétrobbant. Éles fehér fény hasított szemembe, majd vörös, kék és sárga sziklák nyomultak az égboltra minden irányból - kitakarva a fényforrást. Testemet forró hullámok árasztották el. Végtagjaim zsugorodni kezdtek. Alkarom száram kígyókká változott, szétkúszott és láb­ a sík négy irányába. A maradék tovább sorvadt, húzódott vállamba, ágyékomba. Nyakam eltűnt, fejem a testembe szívódott, szemem a mellbimbómra került. Ezüst- és aranyflitterek hulltak, bőrömre tapadtak. Fulladoztam. E gy kéz letörölte rólam „pikkelyeket” , a majd vércsekaromra hasonlító körmével köldökömbe ka­ paszkodott, szájat tépett hasamra. Bal szegletébe húzott egy darabka bélt - nyelvnek. Fenekem megpaskolta, megcsípte, mint a gyerekek pofikáját a cukrosbácsi. Magamra hagyott. Hörgés hallatszott a hamuszürkévé vált falakból. Ótvaras arc hajolt két szemem közé. Megcsókolta mellkasom. A nyálas részről kiindulva - szemöldököt kanyarintott egy Richardson által gyártott késsel. Torz alakok jöttek, megböködtek és eltűntek. Újra előke­ rültek és körbeálltak. Vigyorogtak. Víz zúdult rám. Ölbekaptak és leha­ rapták végtagsorvadványaim. Tűzsárga szem villogott szemembe. Kézrőlkézre adogattak. Forgattak, majd elgurítottak egy rakás csikk mellé. Fölém terpesztett egy vörhenyes, mezítelen emberforma és homlokotnra v i­ zelt. Folyadéka marta kilógó nyelvem-belem. Hasfal-hullámoztatással pró­ báltam menekíteni bélhurkám a húgyból. Mozgásomtól tátogó húsomra vécépapír-darabka tapadt. Parázsló csikkek szálltak, betakartak. Zsírom rotyogását hallottam, éreztem. Láttam, hogy kiköpök a meggyulladt sze­ métre. Kocsányon lógó, mosolygó szemgolyó lendült hozzám, csöppent levembe. Sejtettem -----------eloltott. 1990. febr. 9 �E R D Ő S IS T V Á N Édes pálca 1 . Jó ízlésű belsőépítész keze nyoma látszik a kisvendéglő bútorzatán. Az abla­ kon kifelé lehet látni, befelé nem. Foncsorozott az üveg. Esteledik. Vacsoravendégek helyett az étterem harsogó diszkózenével van tele. Fiatal pincér, ele­ gáns fekete szerelésben őrzi a placcot az érkező vendégeknek. Elhúzza a száját, amikor nyílik az ajtó, pedig az orkándzsekis kamaszlány vonzó, szép. - Szia. - Szia, Zsuzsika. - Anya küldött. Beválthatnád az ebédjegyeket? - Persze... Most mennyi? - Négyszáznegyven... - Oké. Itt a lové... - Kösz. Köszönöm. Hát akkor, szia... - Szia... Szevasz... - Otthon a vacsora délről megmaradt paprikás krumpli lesz, céklával. Anya hozta össze, mert ma szabadságon van, hogy a kórházban meglátogathassa apu­ kát. Én persze, nem szeretem a céklát és majd kefirt eszek a paprikás krump­ lihoz. Én tizenhét éves leszek, anyu harminchét múlt. Ő gépíró, titkárnő egy gyári hivatalban, én harmadik gimnazista vagyok. Ketten, vagy hárman lakunk egy lakótelepi kétszobás lakásban. Attól függően, ketten, vagy hárman, hogy éppen lakik nálunk egy férfi, akit Apukának kell hívni, vagy nem lakik. Az igazi édesapám már vagy száz éve elhagyott minket, külföldre ment, külföld­ re nősült. Óvodáskorom óta anyu már volt férjnél is, de leginkább élettársa­ kat szeret választani magának, nem új, meg új férjeket. Így aztán voltam öt­ éves, nagylány, emlékezetembe jól beíródott: aki nálunk lakik, az apuka, így kell szólítani és mindig nagyon udvariasan csókolomot kell köszönnöm neki. Csókolom apuka, csókolom apuka, harsogtam, akár egy papagáj egy vadidegen férfinak, hogy békesség legyen a házban. Ennyit csak megtehetek anyuka ked­ véért: reggel, délben, este köszöngetni, ha kell, ha nem. Mire tíz-tizenkét éves lettem, ez a papagájharsogás elmúlt, kedvetlenül, dü­ hösen köpködtem magam körül a csókolomokat, legtöbbször anélkül, hogy hozzátettem volna: apuka. Már volt bennem egy tiltakozás anyuka kérése el­ len: miért kell nekem új, meg új vadidegeneket apukázni? Lajos apuka, Nor­ bi apuka, István apuka, Miklós apuka? Mire jó ez? Nyolcadikos koromban már nagyjából kiszámoltam, hogy anyuka másfél-két év alatt fogyaszt el egyegy apukát, de mostanában jó, ha egy évig kitart mellettünk az ügyeletes fér­ fi pedig a lakás ugyanaz, anyuka ugyanaz, a műsor is ugyanaz. Én, mint elha­ nyagolható tényező (púp a hátukon!) változom ugyan, lassan felnövök, de hát attól, hogy én butácska vagyok, vagy okos, majdnem felnőtt nagylány, attól még életfogytiglan is ottragadhatna anya mellett valaki. Noha nem lehet éppen ke­ nyérre kenhető lekvárként kezelni engem, de túl szigorú sem vagyok velük, 10 �minimálisak az igényeim, a várakozásaim. Éljenek békességben, és engem is hagyjanak élni a magam nyugalmában. De hát rendszerint ez az, ami nem megy... Az apukaműsor természetesen, amióta csak emlékszem, lángoló nagy-nagy szerelemmel kezdődik. Lajos apukától a legfrissebb Ferike apukáig... - Kislányom, ez egy csoda, mondja anyu egy reggel, hogy egyáltalán még létezik ilyesmi. Létezik ekkora boldogság, ekkora egymásra találás. Meglátod, ő más lesz, mint a többi! Nemcsak jóképű, vagány, de jólelkű, együttélésre alkalmas kulturált ember is! Mekkora virágcsokrok! Nem kellene! Csokrok megint! Aztán kis ékszerek, bizsuk, italok, sütemények... Ajándék, ajándék mindennap, és egyszercsak egy ember az utcáról besétál hozzánk apukának. Az első napokban tényleg, ragyog a lakásunk is, és ragyog az új szerelem, új apukaság is. Min­ den oldalról óriási az igyekezet, a nagy szándék, hogy a lobogó nagy szerelem mellé, és azzal összhangban odapárosítsuk a hétköznapok megélhető, elfo­ gadható szürke mozzanatait is. Villámgyorsan mosom a fogam a fürdőszobában, apuka az erkélyen gyújt rá, hogy a lányokat ne zavarja a füst. Anyuka szalonnát pirít, teát ízesít, va­ jat ken egy zsömlére. A reggelizőasztalon fehér abrosz. Puszi jobbról, puszi bal­ ról, amikor rohanunk háromfelé, melóba, suliba. Két hét telik el így, vagy há­ rom? Egyszercsak finom homokszemcsék jelennek meg az ünnepélyesre olajo­ zott tutigépezetben. Apuka este hétkor még nincs itthon. Vacsorázzunk nélküle, vagy ne vacsorázzunk. Anyu sértődötten hűtőbe söpri apuka vacsoraadagját. Gyors kibékülés reggel. Hiszen apuka alig ivott a bulin, ahová igenis muszáj volt elmennie... Üzleti szempontból is muszáj volt! Néhány nap derűs békes­ ség, aztán egy nap apuka haverjaival egy szombati horgászatra indul a kunsá­ gi tavakhoz, aztán három nap múlva kerül elő. Aztán apuka esti meccsre megy, aztán focizni, kártyázni, más-más estéken. Aztán túlórázik egy hétig minden es­ te. Aztán füstöl reggel az ágyban, mint egy gőzmozdony. Aztán veszít a kár­ tyán, nincs pénze, anyától kér, hogy majd visszateszi a konyhapénzhez. Nem teszi vissza. Egy este mintha rúzsfolt lenne az inge nyakán! Másik este jól szá­ jon vágta anyukát, lefekvéskor, mit huzakodik, kényeskedik, amikor apukának azonnal szeretkezni van kedve. Anyát az zavarja, hogy én még nem alszom a szomszéd szobában, aztán kötélnek áll... Majd megfullad az erőlködéstől, hogy ne halljam a lihegését... Néhány nap és hallom a panaszokat, apuka hogy megváltozott. Hogy mi lesz ebből, meg abból a kényes ügyből? Egy este apuka sörért zavarna a boltba. Nem megyek. Megfenyeget, hogy elveri a fenekemet. Mikor látja, hogy egy ilyen szándék megvalósítása bizonytalan kimenetelű du­ lakodássá fajulhatna, egyelőre eláll ettől az elhatározástól. Jó súlyú levesszedő kanalat markolok ugyanis a kezemben. Nem kétséges, tudom, melyik végével kell odacsapni érzékeny felületekre. Így apuka egyszer s mindenkorra eláll a fenékpaskolástól. Kerüljük egymást. Nem is volna érdekes az egész, nem velem él, az anyámmal. De hát szegény fiúk a gimiben, akik szerelmes bókokkal kerülgetnek engem, miatta nem értik gorombaságomat, szigorúságomat. — Rá se bírok nézni férfiakra, ha tizenhét évesek, ha negyvenévesek... Az biztos: én soha nem fogok férjhez menni, de pláne nem fogok élettársként csak úgy együtt élni férfiakkal. Én a magam erejére fogok hagyatkozni, nekem nem kell támasz, erős partner. Legyek erős én! Gimi után közgázegyetemre megyek. Ha ezt is elvégzem, akkor majd meg­ 11 �látjuk, megváltozik képem a fiúkról, vagy ugyanaz marad, amilyen most bennem. Jó lenne azért valamikor hinni valakiben... él * 2 - Örököltem apámtól egy botot, egy mogyorófa vesszőt: ha majd nekem is gyerekem lesz, gyerekeim lesznek, azzal náspángoljam el őket, ha rosszak... Apám is úgy örökölte nagyapámtól: édes pálca mondták, mert családi tarto­ zék lett, arra való, hogy a gyerekeket megtartsa az apák, anyák mellett. Ahogy nekem elbeszélték, apám bizony, gyakran istenigazából részesedett az édes pál­ ca áldásaiból: a nagynéném szerint igen engedetlen, erőszakos kamasz volt, ma­ ga az isten csodája, hogy végül ember lett belőle, szakmát szerzett és végül gépkocsivezető lett egy nagy bútorkereskedelmi vállalatnál. Erre aztán már meg lehetett nősülni, elvette feleségül anyámat, aki a Május 1 . Ruhagyár varrónője volt. Engem tízéves koromban egyetlen egyszer csapott meg a pálcával az apám, akkor is azért, mert berúgott és tehetetlen dühében rám vágott, miért kell neki egy olyan rettenetes boszorkánnyal huszonöt éve együtt élnie, mint az anyám... Én késői gyerek voltam, és az én gyerekem, Zsuzsika meg nagyon is korai gyerek lett. Nem voltam még tizennyolc éves és már ott bömbölt, visí­ tott mellettem, ebben a rohadt penészszagú egyszobás lakásban. Csoda, hogy kikészültek az idegeim ez alatt a tizenhat év alatt? Persze, idegbaj ide, ideg­ baj oda, én azt a vesszőt soha rá nem emeltem a gyerekemre, akkor volt csak egyszer a kezemben az édes pálca, amikor a második férjemtől váltunk, pakol­ ta kifelé a komód alsó fiókjából az ingeit, gatyáit, jó mélyen lehajolt, feszült a nadrág, nagyon feszült, én meg keserű jókedvemben, hogy most már tényleg végleg elköltözik ez a részeges átok, leakasztottam a jó méteres édes vesszőt az ajtó mellől, a szögről. Ahol feszül, oda repül, mondtam, és ahogy csak bírtam, teljes erőből odavágtam... Erős kezem van, mert a szakmám szerint gyors- és gépíró vagyok, és volt ideje megacélosodni az ujjaimnak, tizenegy éven át igen ócska gépeket nyüstöltem, püföltem a gyárban, míg végre hoztak egy villanygépet, majd később szövegszerkesztő adatrögzítőt szereztek be, amivel aztán már áfom dolgozni, ahhoz képest, amilyen azelőtt, régen volt ez a mun­ ka. - Szóval, az én kezem igen erős, a nadrág szövete meg nem volt annyira erős, hogy kibírta volna az édes pálca megerőltető jelenlétét: jó húszcentis da­ rabon elszakadt. Most is látom magam előtt a szövetszálakat, a fekete-szürke rostokat, ahogy kétségbeesetten kapaszkodnának egymásba a botütés után, hogy az a nadrág egyben maradjon, de ahogy az uram nagy feneke feszült, úgy kellett mégis szakadni, szétválni és széles hasítékban kimutatni a nem éppen hófehér alsóneműt... Két válást még csak-csak kibír fiatalon az ember, de egy harma­ dikat már nem élnék túl, így hát csak akkor állok még egyszer az oltár elé, ha egészen biztos vagyok benne, hogy nekem is, meg a lányomnak is megfelelő férj, apa kerül a lakásba. Igaz, hogy Zsuzsika már nagylány, önálló, és intelligens gyerek, de még most is tekintettel kell lennem rá. Érzékeny emberke, és úgy látom, meglehetősen férfigyűlölő amazon lesz belőle, mire eladósorba kerül... Ha közös háztartásban együtt él az ember egy férfival, rengeteg a kockázat, túlértékeli, vagy alulértékeli az ember a párját a rossz körülmények miatt. Viszszanézve az utolsó tíz évre, bizony, sokszor szakítottam elhamarkodottan, főleg Zsuzsika szomorúsága miatt olyan férfiakkal, akik semmivel sem voltak roszszabbak másoknál. Most élek együtt, végre egy olyan értelmiségi férfival, aki ugyan idősebb nálam jóval, de sokkal több értéket látni benne, mint hibáját 12 �sorjázni lehetne. Sajnos, éppen kórházban fekszik. Orrcsonttörés, meg agyráz­ kódás miatt kezelik, mert teljesen ártatlanul belekeveredett valami kocsmai ve­ rekedésbe, aztán nem volt szerencséje. . . Orrba vágták szegényt. .. * 3. Zsúfolt presszó. Nagy férfitársaságban, nagy ivászat. Sok-sok üres és teli sörösüveg az asztalon. Negyvenes szemüveges férfi egy sarokasztalnál unatkozó szépasszonnyal szemezget. Lehúzza, feltolja nagy sildes golfsapkáját a homlo­ kán, úgy játszik a szép szőkével, mígnem a hölgy partnere felfedezi a játékot. Feláll, indul a szomszéd asztalhoz. Kétméteres hústorony. A sapkával van baja... - Nem tetszik rajtad ez a gyerekcsináló fekete sapka... - Akkor leveszem... - Már késő! Durr a kirakat! A hústorony ökle előrelendül. A rokonszenves férfi orra egy másodperc tört része alatt véres péppé változik. Egy szakértő jó barát mentő­ ért telefonál: „könnyen lehet, hogy koponyaröntgennel kell kezdeni, mert a csontszilánkokat itt bepréselték a barátom szemüvege mögé..." - Nincs azért szilánk az agyamban, de csúnya, zúzódásos törésem, meg agy­ rázkódásom, az van. Nekem, aki húsz éve orvost se láttam, itt kell gubbaszta­ ni néhány napig a kórházi ágyon egy barbár hülye miatt... Bele fogok őrülni az idétlen betegápolósdiba. Aranyat érne, ha se a régi, se az új családom tag­ jai nem találnának ide. Van most egy idegbajos élettársam tizenhét éves, formás kislánnyal és a múltamban van egy nagy szerelem - feleség, tizennyolc éves saját fiával. Az új családdal együtt eszem, alszom, vegetálok, a régié minden szomorú, keserű gondolatom. A feleségem kivágott ugyanis. Találni kellett egy lakást, egy asszonyt, ahol meghúzódhatok egy-két évre, aztán majd lesz vala­ hogy. Mérnök vagyok egy mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatnál. Úgyneve­ zett értelmiségi szerencsétlen, aki párttitkár is voltam hét évig a gyárrészle­ gemben. A fiam elvesztése fáj a legeslegjobban. Nem tudom, ki, hogy van vele, de nálam úgy volt, hogy a gyereknevelés egyre inkább a süketek párbeszédére hasonlított. Amíg kicsi a gyerek, kicsi a halláshiba is, ahogy felnő, szinte százszázalékos a félrehallás. Milyen jó volna a körülményeket okolni az adott-kapott fájdal­ mas pofonokért. Sok a meló. Kevés a pénz. Nincs elég közös élmény. Annál több az akarnokság. Itt egy húszas, eredj a moziba! Itt egy százas, eredj a meccsre! De tudom én, biztosan tudom, az apa-fiú kaotikus kapcsolatát nem a rosszul szervezett mellébeszélő társadalom, nem a rossz iskola számlájára kell írni, hanem a család számlájára, akinek az állítólagosan létező nagy munka-óra torony árnyékában nincs ideje a fiúra. Szóval, a távoli múltból van egy tizen­ hét éves fiam. Újra, meg újra megpróbáltam megérteni, elfogadni a bolondériáit, jellemhibáit, de naponta füstbe ment a terv, hogy majd rugalmas leszek. Se­ gítő és nem számonkérő. Kérdező és nem beleszóló! Elfogadó és nem szájon vágó! Nem voltam megértő, s napról napra kevésbé voltam az: viszketett a tenye­ rem. Riadtan mérlegeltem, ilyen én nem lehettem kamaszkoromban... Kemé­ nyen tanultam akkor, és esténként a világmegváltások színes cserepeit rakos­ gattam ki magam körül... 13 �Ő abban a hiszemben élt, minden este szilveszter éjszakája. Indult, sietett el otthonról, mert nem akart lemaradni a mindennapi nagy-nagy buliról. A ha­ verok éppen szenzációs leleményeiről. Ahogy a buli szórakoztató, volt az ő szemüvegén át, az otthon, a család taszító. A réges-rég semmire nem jó prédi­ kációk kínos áporodottsága, a mindent átlengő unalom viszketegsége percekre is sok volt neki, nemhogy egész estére. Ha véletlenül egyszer-egyszer mégis köz­ tünk maradt otthon, az a fajta idegbaj feszítette, remegtette, mint a kábítószerélvezőt, aki nem kapta meg idejében az adagját. Legszívesebben üvöltene: miért kell nekem minden jóból kimaradni! Ilyen­ kor minden szava sistergett minden gesztusa tiltakozott. Minden kérdése, min­ den válasza panasz volt, távirat a szabad, fiatal életeket ellehetetlenítő szülői önkény ellen. Termetre behemót, nagy gyerek volt tizenhét éves korára... Mint egy Vietnamot megjárt, veterán amerikai katona teszi akciófilmek csendes pillanataiban, úgy tudott hanyattdőlni egy széken, úgy emlékeztetne ő is: lát­ játok, embernyi-ember vagyok már, tessék végre engem felnőttszámba venni! Dohányzom, piálok rendesen. Éjszaka kimaradok, ha úgy jön ki a lépés, akár holnap is megnősülhetek... Tanulás? Agyrém. Kemény munka? Röhej! Fele­ lősség? Otthon? Jövő? Család? Haza? Tudja valaki, mit jelentenek ma ezek a kizápult, agyonrágott szavak? Nincs holnap? Csak jelenidő van, - hirdeti, szuggerálja modoros-lezser élet­ mozdulatokkal. Ha kérdeztem, ha nem, gúnyos kis röhejek mondták: uraim, elvtársaim, nincs bizalom, nincs hit! Csak legyintés van! Rátok legyintek. S az ő legyintése mögött ott volt a füst, a mámor, a színes öröm. Odafért még a barátok értő félszava. Különféle lányok mosolyos engedékenysége, haverok, pincérek, taxi­ sofőrök, kalauzok keményjattos rokonszenve. Ha szót váltottunk, beszélgettünk, süketek párbeszéde volt. Mindennap a pofámba vágta szavak nélkül is, aztán leírta valami pszichológia kérdőívére, hogy szerinte mi a jó, és mi a baj mivelünk. - „Van egy jó banda körülöttem. Értjük egymást szavak nélkül is. Van egy­ két régi Edda-szám és van a Queen! Ennyi számít! Van egy negyvenéves apám! Értelmiségféle lenne, de csúszkál ide-oda. Újra, meg újra megpróbálok a jó fi­ úk ünneplőruhájaban szófogadó, megértő, alkalmazkodó lenni otthon vele, de szándék ide, szándék oda, naponta szakad a madzag, forog a forgó, szó, szót követ, áll a balhé, ömlik a szöveg, néha már bizsereg a tenyerem, fejbe kéne csapni! Ami nekem jó, az neki rossz! Amit én utálok, azt feltétlenül rám akarja kényszeríteni. Ilyen levest egyek, olyan inget hordjak! Ezt tanuljak, azt vé­ gezzek! Ilyen, meg ilyen mozit nézzek, akkor és ekkor jöjjek haza este! Apuka kőbe vési tízparancsolatát. Így élj, gyerekem, mondja, és ő maga ren­ desen másképp él. Persze, én fütyülök a parancsolatokra. Jövök-megyek a vi­ lágon, ahogy nekem tetszik. Ha egy puskagolyó, vagy féltégla kizökkent, az rendben van, de apai intelmek? Cserébe azt mondom: éljen mindenki, ahogy akar. Felőlem az apám is úgy jön-megy, ahogy akar... Dehát törvényszerűen összefutunk egy-egy gyors vacsoránál, délebédnél, ő meg leteszi az asztalra ós­ di, értelmiségi süketelését. Nem veszi észre, hogy annyit sem érnek, mint az újságok ráolvasásai, sokkal ijesztőbb bajokra. Tanulás, munkaszeretet, felelősség! Az újra, meg újra átfogalmazott frázi­ sok. Bűzlenek! Az ő egész nagyrakás szar élete bizonyítja, tiszta bolond, a k i ta­ nul. Aki értelmiségi lesz Magyarországon. Holnap, maholnap vénember lesz, 4 1 �de fizetéstől fizetésig még életében nem volt elég a pénze! Pedig tudná mire költeni... Ahhoz van esze... Ezért kéne nekem gürizni, görnyedni, hogy ilyesmi életet, okosságot tanuljak egy főiskolán? Nem! Lapátra a tutidemagógiával. K i mer itt jövőt ígérni?! Jövőt, amiért érdemes megszakadni a melóban? Senki! Így hát a józan paraszt­ ész is, minden hétköznapi tapasztalat is azt diktálja, hogy ugyanolyan szar éle­ tért mindenkinél kevesebb törődést kell vállalni. Igazi proletárnak lenni! E lva­ gyok, mint a befőtt! Azt is kibírom, túlélem, hogy ilyen feltételekkel nem vagyok jó gyerek. Nem szeret apuka. Lehet, hogy el is hagy minket... Nem baj. Majd szeretnek a haverok! Megisszuk együtt, ami az asztalra kerül. Forog a kártya. Száll a füst. Jól telik az este, az éjszaka. Néha jön egy-egy lány, hát mi kell még? Nekem egyenes a derekam. Az apám meg láthatóan pocakosodik, és sorra elveszti minden barátját, mert ütköznek a hangos elveivel, mert me­ rev az öreg, mint a fagyott kutya lába. Focizik, izzad, szenved. Új haverokért hetente kétszer kártyázni megy. Sze­ retne olyan lenni, akire ötven körül is azt mondják, nem öregszik. Ép testben, ép lélek, meg egyéb lószardolgokról hiszi az apám, hogy majd megmentenék a vénüléstől. Nevetni kell. Semmi esélye nincs! Este családi körben, mint fél­ vak akarnok. Lesi a műsort, az agitációt a tévében. Ha meccs van, nagyobb az öröm. Félidőben elalszik. Betántorog a szomorú hálószobába. Pillanatok alatt agyonnyomja az ólmos káderfáradtság, az idegbaj... Sziasztok, jó éjszakát, ásítja közénk. Majd minden este egy ilyen nagy ásítás neki, nekem meg, ahogy kiteszem a lábam hazulról, ujjongás minden este. Azt akarjam én negyvenéves koromra, amit ő elért? Majd ha bolond le­ szek! Egyszer leszek húszéves, hát ahhoz képest kell élni. Gürizni, kuporgatni, minden hígagyú képes, de mulatva létezni, ahhoz ész kell... Meg egy kis sze­ rencse, leleményesség. És megyünk a tutiba... Soha ne ott álljak, ahol épp azt mondják, fogjuk meg, emberek! Vigyük emberek! Majd holnap, holnapután, majd a jövő században lesz fizetség is, emberek. Ha nem neked, hát majd a gyerekeknek, unokáknak... Nem érdekel! Nem érdekelt soha az agitáció. Az apám ráadásul rossz agi­ tátor. Hangos, türelmetlen. Csak a csendes, halk szavú édesanyámat szánom néha egy kicsit, amiért darálódik közöttünk. D ehát, ez van! Tudni kéne realis­ tának mutatkozni: jó házasság alma, ha a rossz gyerekek visítanak, törnek-zúznak...” Ezután a gyerekanalízis után határoztam el, hogy költözködöm. Két-három vállalati buli után is kellemes éjszakákon voltam vendége egy gépíróasszony­ nak, elszántam magam, odáig viszem otthon a balhét, a kimaradozásokat, hogy a kétszerszent feleségem vágjon ki, azzal a reménnyel, hogy majd megjavulok, majd visszaköltözöm. Lehet, hogy úgy is lehetne még, ha fiam nem mutatta vol­ na ki annyira a foga fehérjét, hogy mennyire gyűlöli az apját... Mennyire lené­ zi iparkodásomat, hogy épségben legyen a család... Most meg már utána va­ gyunk... Új családban élek. Lányom van. De érzem valahol, ő sincs belém esve... 15 �valóságunk K ER ÉK G YÁ R T Ó T. ISTVÁN Zsarnokságtól a szabadságig ,,Tudsz a javunkra? Dehogynem. Csak föl nem sorolom. Mint ahogy azt sem firtatom, hajdan milyen lovat akartunk.” (Vas István) A Kádár-uralom bukását többféleképp lehet magyarázni. De bárhonnan közelítünk is a kiváltó okokhoz, minduntalan beleütközünk a leplezett dik­ tatúra jellemzőibe, melyek visszavezetnek a gazdaság államosításához, a dirigista irányítási mód elterjedéséhez, az erkölcs etatizálásához, a pártál­ lami szerkezet kialakulásához. E tényeket tagadni, vagy egyszerűen nem LŐRINCZY ISTVÁN N ÉH Á N Y K E R E S E T L E N SZÓ A S K Ó T S Z O K N Y Á S FE L Ü G Y E L Ő ELÉ. Egy falevélszemű nyári napon érdekes hírt röpített világgá a rádió: meg­ halt egy kisvárosban a skótszoknyás felügyelő... A felügyelő heppje a „skótság” volt: nyilvánvaló, skót szoknyában járt! Az is pokolian tetszett nekem, hogy a skótszoknyás felügyelő nem Skóciában lakott, hanem egy ausztráliai kisvá­ rosban. Azt mondani sem kell, hogy az időközben mintegy száz megfojtott lány ügyében mindig ő vezette a nyomozást, és a tettes sose került kézre - a felügyelő életében - az is teljesen nyilvánvaló. Ekkor rögtön írógéphez ültem. A skótszoknyás felügyelő miatt. Sosem írtam krimit, sőt, kínosan ügyelek arra, nehogy véletlenül a tévében megnézzek egyet, kapok is ezért eleget a kislányomtól... A történetet persze, „megcsavartam” . Hogy ki volt a tettes? Döntse el az olvasó. . . Talán az is elősegítette a kisregény megírását, hogy egyik ismerősöm „ösz­ tönzött” : Pista, volt jogász létedre csak össze tudsz hozni egy krimit... Na, megpróbáltam, bár lehet, hogy nem is krimi ez, csak kisregény... Mindenesetre jó szívvel ajánlom az olvasóknak, s felhívom szíves figyelmük: ne aggódjanak, szegény Fauna, a regénybeli hullamosó nem kínálja meg önöket angolszalonnával. .. Én pedig továbbra is kínosan ügyelek arra, hogy véletle­ nül se nézzek krimit a tévében... 16 �észrevenni - egyet jelent a történelmi valóság meghamisításával. Az egyén csak partikulárisa n állhatott szemben az ideologizált valósággal, s ugyan­ akkor kezdetben nyílt színvallását, későbbiekben pedig lojalitását kérték tőle számon. Csakhogy hazugságok között élve, a lojalitást mesterségesen fenntartva nemcsak elfojtott elégedetlenségek születtek, hanem - ettől el­ választhatatlanul - bűntudatok is. A K ádár János halálával záruló korszak nem egy az egyben hordozza a megtisztulást. Még akkor sem, ha mára v i­ lágossá vált, hogy egy szűk hatalmi elit önkényének áldozatai vagyunk. K et­ tős értelemben! is. Mert egyrészt mindahányan megfosztottak vagyunk, (materiális, szociális és kulturális szempontból egyaránt), másrészt a lap­ pangó diktatúra időszakában épp a valóság iránti érzékünket veszítettük el, a manipulatív módszerekkel szembeni ellenállásunkat. Akkor is, ha kivételként találhatók ellenpéldák. Mint - egyebek között - a demokrati­ kus ellenzéké. S az sem lehet igazán meggyőző érv, hogy a hatvanas évek­ kel kezdődően mégiscsak teret nyert a magánélet szabadsága. Éppen az­ zal, hogy ki lehetett vonulni a mindent megbénító politikai hatalom köré­ ből. Ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy az elmúlt három évtizedben a szocialista társadalomban nem volt helye az autonóm magánjogi viszo­ nyoknak, csupán a „közösség érdekében” történő szabályozásnak. És így minden törvény adminisztratív intézkedéssé alakult át, minden törvénye­ sített szabályból - a közérdek felülről meghatározott szempontjai szerint - ad hoc intézkedés lett. A polgári önelvűség szűnt meg, mert a hatalmi! direktívák rendszere mindent áthatott. S egyúttal a zsarnokságé, mely ugyan kíméletesebb volt a Rákosi-diktatúrához képest, de valódi szabadságot mégsem engedélye­ zett. Hiszen ez a gondoskodó állam princípiumainak mondott volna elleni. Csakhogy az egyre inkább elhatalmasodó pártállami szerkezetben a „nö­ vekvő” életszínvonal nem ellensúlyozhatta azt a depriválódási folyamatot, amelyből a társadalom többsége vesztesként került ki. Valójában az önki- A skótszoknyás felügyelő I. 17 �zsákmányolás javakban is mérhető különbségeinek megfelelően. M ivel a központi hatalom eredendő jogként tételezte mindenki „igazságos” he­ lyének meghatározását, illetve a mindenki számára megérdemeltnek ítélt anyagi és kulturális javak elosztását, olyan uralmi szerkezet jött lét­ re, mely céljai érdekében hol az egyének korlátlan kényszerítését, hol csu­ pán „meggyőzését” tette mindennapos gyakorlattá. Az ideológiai eszközök manipulatív használata is ezt szolgálta. Különösen a hetvenes évek köze­ pétől, mikor már nagyjából körülrajzolódott az a - érdekekben, szükség­ letekben felderengő - társadalmi valóság, melyet racionalizálni kellett, vagy értékekkel felruházni. Azaz a „fejlett szocializmus” építését. Termé­ szetesen nem a többség szabta meg a szabályokat, melyeknek - akár in­ dividuális céljaink megvalósulása során - engedelmeskednünk kellett, ha­ nem a hatalmi elit. Még pontosabban a demokratikusan ellenőrizhetetlen párt- és állami oligarchia. A manipulatív tendenciák a társadalom külön­ böző szféráiban ugyan más és más sajátossággal jelentkeztek, de közös volt bennük a hatalmi-kormányzati kontroll kiterjesztése. Még akkor is, ha ez az ellenőrzés a „közjó” érdekében történt. Ám mint utólag tudjuk - a közjó is „osztályszemléletű” kategóriaként jelent meg, s ennélfogva közérdekre hivatkozó uralkodó csoport javát jelentette. A többség pedig (mely érdekei kielégítését az individuális érdekkövetések korlátozásától remélte) a korlátlan kiszolgáltatottságban találta magát, a nevében uralkodó kisebbség érdekeivel szemben. A központi döntéshoza­ talra hivatottak vagy kiválasztottak különcéljai persze hosszú ideig ugyan­ csak leplezetten jelentek meg. S ebben a leplezettségben a kádári kor tu­ data is szerepet játszott. Éppúgy hozzájárult a puha diktatúra működésé­ hez, mint az a praxis, mely - bizonyos hányadában - szabadságjogokat is hordozott. Csaknem egyöntetű kognitív és emocionális megegyezés alakult ki arra vonatkozóan, hogy az egyéneknek nem kell külön-külön megálla- - Persze, megint kesztyűben dolgozott a tettes - jegyzi meg Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő. Majd hozzáteszi: - Az újságban ez már benne van, Mr. Andrews, legközelebb olvassa el a reggeli lapokat, mielőtt jelent nekem... - Igen, uram - nyöszörgi Mr. Andrews. - Na, adja ide a sétapálcámat, meg a szalmakalapom, hazamegyek... Ja, és ne feledje, ez ügyben magára bízom a nyomozás vezetését! - Igen, uram, nagy megtiszteltetés ez nekem - mondja Mr. Andrews. Így hát a szegény segédfelügyelő kiment a folyópartra, ott a rendőrség már javában helyszínelt és persze, egyetlen nyomot sem talált. A megerőszakolt, megfojtott lány a város hullaházában aludta örök álmát. Szép, barna lány volt, karcsú nyakán a fojtogatás nyomai, de - mert a tet­ tes gumikesztyűt használt - ujjlenyomat nem látszott a holttesten! Persze, a hullamosó agyalágyultan vigyorogva simogatta a szép, halott lány nyakát: - De szép a hajad, selymes a bőröd - így becézgeti Fauna a halott lányt, miközben lágyan cirógatja a holttestet. Mr. Andrews ez alatt a folyóparton dühöng: talán egy kóbor szellő pottyantotta ide a megerőszakolt, megfojtott lányt, mert nyom, az nincs, ahogy eddig se volt soha e környéken megerőszakolt és megfojtott lányok hulláin... Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő közben hazament, délelőtt két óránál többet sosem dolgozott, otthon zongorája mellé ült, s pajzán kis skót dalt ját- 18 �podást kötniük a követendő célokat illetően, az egyéni célok sokféleségé­ nek eléréséhez szükséges eszközök vonatkozásában, hanem elegendő, ha alávetik magukat a központi akaratnak. E z azt jelenti, hogy azon eszme, mely szerint - nyilvánosan nem kimondva - a pártállam feladata a külön­ féle egyéni kívánságok kielégítése, amennyiben megfelelően nagyszámú egyén kívánja ezt, olyan társadalmi feltételek létrejöttéhez vezetett, me­ lyekben szinte minden egyéni cselekedet a „közösségi cél” alapján vált megítélhetővé, illetve az önkényesen meghatározott társadalmi igazságosság elvei szerint. Még ha utólag is vált nyilvánvalóvá, a kádári korszakban a legnagyobb ellentmondás abból származott, hogy a társadalmi igazságosságnak a lát­ szatát sem sikerült kialakítani. Annyira persze nem volt totálitarisztikus a rendszer, hogy a materiális egyenlőséget megteremtse, s annyira sem volt liberális, hogy az egyének cselekvési szabadsága ellensúlyozhatta volna a társadalmi igazságtalanságokat. Az elvontan érvényesülő jogegyenlőség eh­ hez nem volt elegendő. Az a kísérlet, hogy az újraelosztás módjaiban az igazságosság szempontjait érvényesítsék, több igazságtalanságot termelt ki az új, képtelen kiváltságok formájában, a mobilitást megbénító bürokrati­ kus akadályok és az egyéni erőfeszítéseket frusztráló hatalmi visszaélések révén, mint amennyivel hozzájárult az egyenlőtlenségek mérsékléséhez. S ha kimondjuk, ha nem, a lappangó diktatúra időszakában is ugyanolyan erős volt az ellentét az anyagi gyakorlat és az eszmények világa között, mint a Rákosi-terror idején. Legfeljebb az „ötvenes években” a totális sze­ génység egyneműsített. D e már 1965-től megfigyelhető egy olyan tendencia, mely ezt a társadalmi tényt tudatosan, manipulatív módon akarta eltűn­ tetni. A nagy eszméket hátrább sorolva, a „jólétnek” adott elsőbbséget. Felfedezve egyúttal a lenini hagyaték manipulatív kezelésének lehetőségét is: a jelen szükségletei kihívására a bolsevik eszmerendszer érvtárából le­ szott a skót zongorán, skótul dúdolva az ismeretlen skót költő dalát: John Anderson, szívem John, mikor kezdted velem, farkad, mint más legényé felpattant mereven. (Faludy György fordítása) Ilyen pajzán dalokat énekelt hát a skótszoknyás felügyelő... A felügyelő nős volt, három fiú apja, egyik fiú vörösebb hajú volt, mint a másik - apjukra ha­ sonlítottak... Clinker, a legidősebb fiú - mindig oltári dühös volt apjára, amikor az, a „hülye skót dalt” dúdolgatta... Mind a három fiú rendőr volt, ezt el is felejtettük jelezni. Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő felesége nem viselt skót szoknyát, negyvenkét éves volt és nagyon csinos, aki Mr. Smollett tízóraiját: dzsemet, skót vajjal éppen most hozza be. Azt eddig még nem is mondtuk, hogy a történet természetesen nem Skóciá­ ban játszódik, hanem Ausztráliában, egy kisvárosban. Mr. Smollett mániája, a „skótság” - már majdnem az őrületbe kergette szép kis feleségét... A felügyelő ugyanis mindig skót szoknyában jár, csak skót whiskyt iszik - víz helyett - és szintén csak skót eredetű ételeket hajlandó magához venni... Kívülről fújja a 19 �hetett „racionalizálási” tételeket kiemelni a szegénység, a nyomor fokozatos megszüntetése érdekében. Ám ugyanakkor már a „kispolgáriasodásról” folytatott polémia felcsil­ lantja a gazdagodás és fogyasztói lét veszélyeit érintő ideológiai érvek tö­ rékenységét. Aligha véletlenül. Hiszen a Kádár-uralom idején mindvégig tartotta magát az a meggyőződés, hogy a polgári lét és az idealizált közös­ ségi-társadalmi lét világa között áthidalhatatlan ellentét feszül. ,,Polgáro­ sodjatok, de bűntudattal! ” Mert a profán polgári életvitel szembenáll a „fejlett szocializmus” eszményeivel. A fokozatosan létrejövő társadalmi egyenlőtlenségek azután szükségképpen profanizálták ezt a kettősséget. A képmutatás, a látszaterkölcs, a szavalt eszmények jelensége átlagos ténynyé válik. Az ideológia egy része pedig - amely belekerül a hétköznapi életbe - valóban „racionalizálási” , megtévesztési formává változik. Még a második gazdaság tolerálása is a „jóléti” szocializmus elérése nevében történik. S ez a kor egyénei számára természetes követelményként jelent­ kezik, jóllehet az önkizsákmányolás brutális következményei kezdetben alig látszanak. Egészében is az ideológia puszta „racionalizálássá” válto­ zott, azaz a m arxi-lenini idézetek önkényes kiemelésének, taktikai manőve­ rek igazolási alapjává. Az egalitariánus elv csak annyiban jelentkezett, hogy megpróbálták a társadalmat az elsődleges közösségek mintájára for­ málni (az egyéneket kizárólag a közösségi célok felé irányítva). Miközben azonban a politikai hatalom hatáskörébe került az egyének materiális és morális helyzetének a meghatározása, szükségképpen csak az alattvalói tudat és magatartás erősödhetett. A prakticizáló ideológia kö­ vetkezményeinek is tulajdoníthatnánk ezt az állapotot. Bármilyen pártál­ lami lépéshez meg lehetett találni azt a tételt vagy jelszót, mely akár az egymásnak ellentmondó akciókat is igazolta. A központi kultúrpolitika dik­ tátumai szintén ezt támasztják alá. A garantált gazdasági létminimumnak nagy skót író, T obias Smollett (17 2 1-17 7 1) valamennyi regényét, főleg a Roderick Randomot, de persze, tudja - ugyancsak kívülről - a Humphry Clinkert is! A fiait is a regények hőseiről nevezte el, Clinker, a legidősebb fiú kicsit szégyenli is apja skót mániáját, de a két kisebbik fiú, Humphry és Roderick, az ikrek észre se veszik apjuk különcségeit, úgy elfoglalja őket a csajok utáni futkosás. Az ikrek igen erőszakos természetűek. Ha nem adja magát rögtön a nő, könnyen odavágnak. Persze, mindenhová együtt jár a két fiú... Na, Clinker - más. Ő a tiszta szerelmet kedveli, képes egy hétig is udva­ rolni egy lánynak, de - , ha valaki feldühíti Clinkert, annak isten irgalmazzon! - Clinker a skótszoknyás felügyelő első házasságából született, már har­ minc körül van, kicsit húzza a bal lábát, egy rögbimeccsen történt sérülés em­ lékeként. A sérülés Clinker ígéretes sportkarrierjének vetett véget, viszont meg­ nyitotta előtte a rendőri pályát, amelyet imád, főleg a kocsival történő szágul­ dozásokat szereti benne... Persze, azért bűnözők is akadnak a kisvárosban! Itt van például John Happening, ki huligánkodásért már harminchatszor volt börtönben, meg Mel Hijacking is, aki eddig száztíz repülőgépet térített el, Ausztráliából Szaúd-Arábiába menet. Összesen vagy húsz évet töltött külön­ böző börtönökben, de már tíz esztendeje itthon van: „nyugdíjba vonult” . Ez a két gazfickó most éppen otthon vigyáz a gyerekekre, amíg az esti ut- 20 �felelt meg . A korban haszná­ latos jelszavak és politikai direktívák az önkényes látszatteremtés eszkö­ zeivé váltak. A valódi autonómia, önrendelkezés, szabadság és szolidari­ tás helyett ezek látszatai teremtődtek meg. Így válhatott a hétköznapi élet­ ben általánossá az az infantilis magatartás, melynek küldsődleges jegyei fé­ lelmetesen hasonlítottak a nyílt diktatúra időszakában megjelenő attitű­ dökhöz. Az ideologikus tézisek „primer” igazságával ugyan nem sok min­ dent lehetett kezdeni, de minthogy a valóságos jelenségek elleplezésére szolgáltak (megkérdőjelezhetetlenné téve a kiáltó ellentmondásokat), a té­ nyeket világosan látó egyén is csak bűntudatot érezhetett, mivel hihetet­ lennek tartotta a többség által jónak tapasztalt világot. A „legvidámabb barakk” szindrómája többet fejez ki annál, mintsem első pillantásra hin­ nénk. A korszak tudatos motívumhordozója volt ugyanis az ezt megteste­ sítő tünetcsoport. Viszonylagos jólét a környező országokhoz képest, ke­ vésbé szembetűnő áruhiány, nagyobb mozgásszabadság, bezáratlan templo­ mok, hiányzó személyi kultusz stb. Minderről azért sem feledkezhetünk meg, mert ezek a tények igazolási és igazodási alapul szolgáltak a „még mindig jobb itt, mint másutt” szem­ lélet elterjedéséhez. Olyan magatartáshoz s tettekhez, melyeknek tartalma, iránya később a becsapottságot, az illúzióvesztést erősítette meg. S ha a különböző életformák erőszakos regulációjáról nem is beszélhetünk, a szük­ ségletek lágy diktatúrája mégis érvényesült. Mert az egyének fogyasztási struktúrája, életvitele érzékelhetően korlátok közé volt szorítva. Még az anyagi tevékenység sikerességét is bizonyos szégyenkezéssel kellett megélni. A mindennapi életből hiányzott az az orientációs közeg, mely az egyének tevékenységét vezethette volna. Az állampolgári (citoyen) tudatot sem a független egzisztenciális lét nem erősítette, sem az önelvű, önérvényesítő politikai magatartás lehetősége. A privátszférába való visszahúzódás lega garantáltan minimális szellemi színvonal ca forgatagában feleségeik dolgoznak. Hajnal felé viszont, mikor a dolgos fele­ ségek megjönnek, a két jó haver „bulizni” indul. Isten tudja csak, ilyenkor mit művelnek. De szóljunk Mr. Andrewsról is... Nem túlzottan nagy képességei folytán már tíz éve segédfelügyelő Mr. Smollett mellett. Mind a száz megfojtott lány esetében ő vezette a nyomozást, per­ sze, azért mindig Mr. Smollett írta alá „a tettes ismeretlen, a nyomozás meg­ szüntetve” - sablonszöveget. Bizony, nem valami sikeres nyomozónak számít Mr. Andrews, nem is beszélve Mr. Smollettról. Feletteseik mindkettőjüket bun­ kónak tartják, de nyomok hiányában ők sem tudnak semmiféle eredményre jut­ ni, a lányokat megerőszakoló, majd megfojtó tettes, vagy tettesek kézrekerítésében. Átlagban minden évben tíz lányt fojtottak meg, ez tíz év alatt, száz áldoza­ tot jelentett. Az volt az őrület ebben, hogy nyom sose maradt. A lányokat gu­ mikesztyűben fojtották meg, és a lányokban semmi közös nem volt, se koruk, se hajszínük, semmi. Talán csak az, hogy valamennyiüket a környéken talál­ ták meg, vagy éppen a kisvárosban. És csak az utolsó áldozat, Ella Kay volt helybeli... Sok megfojtott lány a környéken lakott, de voltak olyanok is, akiknek la­ kása az ország távoli vidékein volt, sokat meg azonosítani sem lehetett, ira­ tok hiányában. 21 �feljebb puszta menekülést jelentett a központi hatalom befolyása elől. Ám ha - ennek ellenére - a kádári uralomban mégis megindult a polgároso­ dás, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az emberek egy része mást tu­ dott a világról, mint amit ennek a tudásnak segítségével csinált; és e két egymástól különböző közeg mégis azonossá vált az eredményben. (E le­ gendő csak a vállalkozási minták és ethosz továbbélésére gondolni.) Mert ha igaz is az, hogy az „új rendet megteremteni, megvédeni kívánó politika visszatérően s kíméletlenül támadta a paraszti vállalkozást, mégis, mivel a földtől, mint különleges tőkétől, soha nem foszthatta meg a me­ zőgazdasággal foglalkozókat, a vállalkozás alapját nem tüntethette el. Igaz, az agrárszférában is ki kellett alakítani az állami akarattal az azt megtes­ tesítő hivatalos munkaszervezetekkel szembeni kijátszási, túlélési techni­ kákat, de ezekbe mégiscsak belenőttek a már meglévő, a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen gazdálkodói, munkaszervezési megoldások.” (Pető Ivá n : Polgárosodás, restauráció nélkül, 2000, 1989. 8. sz. 6. o.) A polgárosodó életvitel másfajta jellemzőit is említhetnénk még, melyek ha az autonómiá­ ra törekvő magatartások akaratlan következményei is voltak, egyúttal en­ nek az irányultságnak fontos jelei. Annak ellenére, hogy az önállósodás csupán materiális értelemben igaz, hiszen például a késői Kádár-korszak­ ban szaporodó „vállalkozásokban” a közvetlen haszon, az azonnali meg­ gazdagodás jelent meg célként. S ahol a pénzforgalmon belül született meg a haszon, nem pedig a termelés körében. Mondhatnánk: a társadalmi redisztribúció olyan körülményei között, melyekben szembeszökően domináns volt az egyéni-erkölcsi érdemeket jutalmazó elosztás. Csakhogy a pártállami elit uralma addig tűnt stabilnak, amíg kiváltsá­ gos kötelességét - az érdemek mérlegelése és értékelése terén - a gaz­ dasági javakkal való jutalmazással támasztotta alá. Az önkényesen meg­ határozott közérdeknek az individuális szabadság rovására történő érvénye- Mr. Andrewst annyiba se vették, hogy a századik - rossz nyelvek szerint „jubileumi” - lány megfojtása alkalmából készített esti tévébeszélgetésre meg­ hívják. A beszélgetést a közeli nagyváros televíziójában rendezték, s az igen orcátlan riporter csak Mr. Smollett-tal készített interjút, a stúdió goyeni sár­ ga fénnyel égő lámpáinak fényében. . . Itt közöljük az interjú teljes szövegét: MR. H A C K : Kedves nézőink! Szomorú jubileum ez, a mai. A századik fiatal lány teteme fekszik kiterítve a kisváros hullaházában, ezt a lányt is megfojtották és megerőszakolták, ugyanúgy mint elődeit. A gyilkos, vagy gyil­ kosok most sem hagytak nyomot, ujjlenyomatot. Talán az égből pottyant a megfojtott lány a folyó partjára, avagy talán a földből bújt elő? Ez a gyil­ kosságsorozat példátlanul áll a világon, és páratlan a kriminalisztikában is, de ez a megtört szülőket persze nem vigasztalja, ők talán bosszúért kiáltanak! Ezt teszik az áldozatok szülei már tíz éve, ám nyoma sincs a gyilkosnak, vagy a gyilkosoknak! Itt van Mrs. Kay, az elhunyt Ella Kay édesanyja, engedjék meg, hogy néhány kérdést tegyek fel neki. - Elnézést kérek, Mrs. Kay, hogy ilyen szomorú apropóból szólítom meg, de mondja el nekünk, hogy mikor ment el otthonról tegnap a lánya? Mrs. Kay (zokogva): Délután ment el a kislányom, Helga Hendersonhoz, a barátnőjéhez. . . 22 �sítése csaknem a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ám ahogyan radikálisan csökkentek az elosztható materiális és szimbolikus javak, s vészesen véko­ nyodott a korlátozott fogyasztói léthez kapcsolódó legitimációs bázis, a pártállam szerkezetéhez való alkalmazkodás úgy vált egyre am bivalensebbé. S azok az ideológiai-kulturális elvek sem hatottak többé, melyek az embereket belenyugvásra, a hierarchikus létforma elfogadására ösztönöz­ ték. Nem szólva arról, hogy óhatatlanul kitermelődött egy olyan - a párt­ állami oligarchiától többé-kevésbé független - réteg, amelyik a maga szá­ mára nagyobb szabadságot vagy nagyobb részesedést követelt a gazdasági javak elosztásakor, azon az alapon, hogy tevékenysége nagyobb értéket képvisel. S éppen az „ értékelv" következetlen bevitele az újraelosztási mechanizmusba okozott számos zavart a politikai és a kulturális irányí­ tásban. A kádárizmus reprezentatív ideológusának - Aczél Györgynek kulturális önkényuralma ehhez meggyőző érveket nyújt. Mint ahogyan a tervutasításos gazdaságirányítási rendszert felváltó „szabályozó és terval­ kuk” világának köréből is lehetne bizonyítékokat hozni. Ám ezek az érvek is csupán azt a felismerést szilárdítanák meg, hogy a lappangó diktatúrá­ ban egyszerűen nem volt helyük - B ibó István kifejezéseit használva a gazdasági, kulturális és politikai síkon egyaránt tudatos, önálló, szabad­ ságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő egyéneknek. Sokkal inkább az alattvalói létet elfogadó személyeknek, akik - melles­ leg - hamis öntudatban éltek. Csaknem a társadalom valamennyi csoport­ ja a látszólagos biztonság és mobilitás ellenértékeként kapta meg az infantilizálódott életvitel nyugalmát, a korábban megvalósíthatatlan anyagi gya­ rapodás „esélyeit” . Mint utólag látható, ezek az esélyek nem álltak más­ ból, mint az önkizsákmányolásra épülő fogyasztási célzatú felhalmozásból. De ebben a magatartásban és látszólagos autonomitásban az az ördögi, hogy az egyének az így megnyíló esélyeket önmegvalósításuk feltételeinek Mr. Hack: Hol lakik ez a Helga Henderson? Mrs. K ay: A városunk szélén. Este nyolcra vártuk haza a kislányunkat, mert ilyenkorra már mindig otthon volt, de most nem jött, telefonáltunk a barátnőjének, azt mondta Helga, hogy tőlük már hét órakor elment Ella. . . Rögtön telefonáltunk a rendőrségre, de ott azt mondták, hogy várjunk még, hátha megérkezik. . . Aztán reggel, az újságból megtudtuk a szörnyű hírt. .. Mr. Hack: Férfi barátja volt a lányának, Mr. Kay? Mrs. K ay: Mindenhová a barátnőjével járt, nem volt férfi barátja, még udv arlója se, pedig nagyon szép kislány volt. Jövőre lett volna húszéves, (zokog, elvezetik). .. Mr. Hack: Most pedig engedjék meg, kedves nézőink, hogy megszólaltassuk Mr. Smollett felügyelőt, a város nyomozóhatóságának vezetőjét. . . . Mr. Smollett csodás skót szoknyájában ekkor leült a tévékamerák elé. - K ed­ ves felügyelő úr! Ne vegye személyeskedésnek, de megkérdezem még most, a szomorú témájú beszélgetés elején, miért visel ön skót szoknyát? Mr. Smollett: Apám a melbourne-i egyetemen, a skót tanszék vezetője volt, tőle örököltem a skót hagyományok szeretetét. . . Mr. Hack: Mióta dolgozik felügyelő úr a kisvárosban? Mr. Smollett: Huszonöt éve vagyok itt a nyomozóhatóság vezetője. Mr. Hack: Mi a véleménye a mostani szörnyű bűnettről és az egész bűn­ cselekmény-sorozatról? 23 �vélhették. Mert minduntalan találtak megerősítő példákat. Csakhogy ép­ pen ennek az életszemléletnek lett a következménye, hogy a szellemi és kulturális javakban való részesedés iránti vágy fokozatosan visszaesett. A gazdasági javak megszerzésének mindent alárendelő életcélok ezt nem is tették lehetővé. Mint tudjuk, a tudás hatalom, a nem-tudás viszont az alávetettség egyik előfeltétele. Az egyéni választás szabadságáról és auto­ nómiájáról az elmúlt időszakban ezért sem beszélhetünk. A monolitikus hatalom a kultúra pluralitását sem tűrte meg, s még kevésbé a demokra­ tikus nyilvánosságot. A bürokratikus titokzatosság, az elhallgatott tények szövedéke 1956 után is tovább élt. A nagyrészt pártállami kontroll alatt levő közoktatás és közművelődés ugyancsak az egész nemzet szellemi formálása fölött hatalmat képviselő csoportnak kedvezett. A nyilvánosság irányítása, a figyelem elterelése, a mesterségesen alakí­ tott tények látványos propagálása mindezt megerősíti. Ám a manipulált tények és az állampolgári tudat egyoldalú fejlődésének cinkos összjátéka fokozatosan készítette elő a rendszer bukását. S mivel a társadalom egé­ szének és részterületeinek integrációs mechanizmusa - épp az önszabályo­ zó feltételek hiányában - mindinkább működésképtelenné vált, többé nem lehetett fenntartani azt a látszatot, hogy a „dolgok jól mennek” . Még ha az újra és újra elővett szocialista alapelvek táplálták is a meggyőződést a rendszer reformálhatóságát illetően. De miután az olyan alapelvek is, mint az állami tulajdon elsőbbsége, a munkásosztály vezető szerepe ön­ igazoló, manipulált tényekre épültek, az a paradox helyzet alakult ki, hogy ami igazolta a hangoztatott tételt, az tűnt a valódibb valóságnak. Ami el­ lentmondott neki, az vagy nem létezett, vagy „másodrendű” valósággá változott. A kádári korszak tragikus bűne a töredékes tényszerűségen ala­ puló önáltatás kiépítése, mely szerint a társadalomban nem léteznek olyan területek, melyeket ne lehetne határozatokkal, direktívákkal javítani és tö- Mr. Smollett: Sajnos, a tények, azok tények. Ez a századik lány, akit meg­ erőszakoltak és megfojtottak.. . Azt se tudni, hogy egy tettes van, vagy eset­ leg több is létezik! A nyomozást természetesen most is nagy erőkkel folytat­ juk, de meg kell mondanom, hogy nyomok - most sincsenek.. . Mr. Hack: Már elnézést, de fel kell tennem egy rendkívül indiszkrét kér­ dést a felügyelő úrnak! Mr. Smollett: Tessék, uram, legyen indiszkrét. Mr. Hack: A tettes, vagy tettesek ugye gumikesztyűvel fojtják meg a lá­ nyokat, így ujjlenyomat nincs, de melyek a nemi erőszakra utaló nyomok? Mr. Smollett: Az eltépett női alsóneműk, meg a nemi erőszak orvosilag megállapított és megállapítható nyomai, uram! Mr. Hack: Miért nem hagy a tettes, vagy tettesek sosem nyomot? Mr. Smollett: Ha én ezt tudnám, uram, én volnék az atyaúristen (derült­ ség). Mr. Hack: Csak még egy kérdést, felügyelő úr! Mr. Smollett: Állok a kivégzőosztag elé, csak tessék. . . Mr. Hack: Most ki vezeti Ella Kay meggyilkolása ügyében a nyomozást? Mr. Smollett: A helyettesem, Mr. Andrews vezeti a nyomozást Ella Kay ügyében. Mr. Hack: Miért nem Ön vezeti a nyomozást, Mr. Smollett? 24 �kéletesíteni. S ez vezetett ahhoz, hogy még a demokratizálást is tovább akarták tökéletesíteni. Holott a per excellence demokratikus viszonyok hi­ ányoztak. Nem csupán eszmetörténeti szempontból lenne érdekes újólag elemezni az egyes kongresszusi határozatokat. Mindennél meggyőzőbben bizonyí­ taná, hogy a határozatok nagy része azokat a preparált tényeket tartalmaz­ ta, melyeket az előző direktívák már alkalmassá tettek a megmerevített formulák igazolására. Ebben a szellemi klímában egyszerűen politikai vét­ ségnek számított észrevenni bizonyos - a hivatalos értékelésnek-direktívának ellentmondó - jelzéseket. S a többnyire ellenzékinek tartott vétségek­ ből lassanként a meggyőződés fetisizált formája alakult ki. Az ,,igazi” meg­ győződés nemcsak a fentről kapott értékelés differenciálatlan elfogadásá­ val lett azonos, hanem kialakított egy olyan belső hamis tudatot is, mely­ nek következtében az egyes ember önmagát tartotta bűnösnek, ha netán észrevett a hivatalos értékelésnek ellentmondó jelzéseket. A tulajdonosi birtoklás vagy a társadalmi biztonság szűk látókörébe beleragadt szemlé­ letmód következtében a lappangó diktatúra valósága egyszerűen „ eltűnt” a közélet cselekvőinek szeme elől . Legalábbis egy ideig. Mert ahogyan Szelényi Iván írja: ,,a hatvanas évek közepétől - a kádárizmus legsikere­ sebb, mert kompromisszumokra leginkább hajlamos évtizedében - azonban egy csendes forradalom kezdődött el. A társadalom ellentámadásba len­ dült: a csaknem két évtizeddel korábban félbeszakított polgárosodási fo­ lyamat újraindult. Ezt a csendes forradalmat a magyar társadalom milliói vívták, szürke hétköznapokban” . (Szelényi Ivá n : A magyar polgárosodás esélyei. Hitel, 1989. 18. sz. 1 1 . o.) Nem fogadva el a manipulált tényeket, Mr. Smollett: A nyomozás gyakorlati irányítója nálunk mindig a helyet­ tesem, Mr. Andrews, de az elvi irányítást én végzem! Mr. Hack: Van valami konkrét elképzelése, Mr. Smollett, a mostani bűn­ esettel kapcsolatban? Mr. Smollett: Igen, van konkrét elképzelésem, ezt azonban a nyomozás ér­ dekében nem közölhetem a nyilvánossággal... Mr. Hack: Köszönöm az értékes beszélgetést, Mr. Smollett! - Hát ez volt az interjú Mr. Smollett felügyelővel. A tévéinterjút otthon együtt nézte a Smollett család. Humphry és Roderick sörözgetve szemlélték az adást, Clinker nem ivott, igen rosszkedvűen figyelte apját a televízióban. Mrs. Smollett a szobájában nézte az adást, utána lefe­ küdni ment. Mr. Smollett a tévébeszélgetést követően Buickján hazahajtott a kisvárosba. Amikor hazaért, levette csinos skót szoknyáját, felvette pizsamá­ ját, lefekvéshez készülődött, s a két ikret leszidta, mert a rengeteg sörösüve­ get az asztalon hagyták, Clinkerre rá se nézett, bement a feleségéhez. Mrs. Smollett talán már aludt is a franciaágyon. . . Nagy volt a csend, félóra is eltelt, aztán Mr. Smollett lihegése, majd Mrs. Smollett halk sikolyai hallatszottak.. . Aztán csak Mrs. Smollett hangja szipo­ gott a csendben: - Legényfiaim vannak és minden évben küretem v a n ... Csak a fiúk meg ne tudják, nem mernék a szemük elé kerülni... Pont nekem 25 �s mind nagyobb érzékenységgel figyelve az adott társadalmi valóság tény­ leges összefüggéseire. A nyílt diktatúra felszámolása után nem lehetett ugyanis olyan elszi­ getelt vagy mesterséges integrációkat létrehozni, melyekbe az emberek vég­ képp bezáródtak volna. S ebben az is szerepet játszott, hogy a kompro­ misszumokra hajló kádárizmus nem tudta elvégezni az egyéni autonómia teljes felfüggesztését. Ugyancsak Szelényi Iván szóhasználatával élve: az ál­ lamgazdaság melletti-alatti-feletti, de már bizonyos szempontból önálló polgári lét csírái múlhatatlanul életre kelteje. S ezzel egyidejűleg kialakult egy sajátos citoyen háttértudat, mely a cinizmus modus vivendijében épp­ úgy megjelent, mint a kétely, a gyanakvás formájában. Az 1988-as eszten­ dő politikai földindulásához ez a körülmény is hozzájárult. Mind nagyobb számban sejtették meg az emberek, hogy ,,valami nem stimmel” , s már a nyugalmas és türelmes rezsim látszatát sem voltak képesek elfogadni. Jóllehet a társadalmi értelemben vett másként gondolkodáshoz - egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve - hiányoztak a megerősítő feltételek. A köl­ csönös bizalom és szolidaritás igazából létre sem jövő feltételei fokozato­ san eltűntek az egyre korruptabbá váló állami és pártbürokrácia szorításá­ ban. Nyomtalanul szétfoszlottak azok az illúziók is, melyek a „szocialista jólét” eléréséhez tapadtak. Újabb és újabb zavaró tények kerültek - csak­ nem a nemzeti identitás erősödésével párhuzamosan - felszínre. S mivel a párt- és állami oligarchia nem csupán ideológiátlanságával tért el sztá­ linista elődjétől, de életstílusában is, az állampolgári lojalitás fenntartása egyre nagyobb gondot jelentett. S minél diszfunkcionálisabbá vált a kádárizmus legitimációs bázisa, an­ nál nagyobb feszítőerőt képviselt. A puritánságot és munkásethoszt egy ideig valójában már csak K ádár János testesítette meg, melyhez ugyan ke- kellett ilyen férjet kifognom, mint te, hogy még ötvennégy éves korod elle­ nére is minden éjszaka, meg hajnalban is, amikor hazajössz. . . Mr. Smollett reggel irodájába hajtott Buickján, aztán Andrewst behívatta. - Nézte a tévéinterjút? Milyen voltam? - kérdi Mr. Smollett. - Remek, uram, kifejezetten remek - mondja közönyösen Mr. Andrews. Pazarul kiosztotta a felügyelő úr azt a pofátlan Hacket. . . De uram, mi az a konkrét elképzelése, amit a tévében említett? - kérdi Mr. Andrews. - Hallgassa ki Faunát, a hullamosót, maga kis kíváncsi. . . Induljon most rögtön a hullaházba. Kérdezze meg a hullamosót, hogy hol volt tegnapelőtt éjszaka, érit? Utasítom! Aztán kerítse elő Mel Hijackinget és John Happenin­ gen a közrend háborgatásáért tartóztassa le, hozza ide a két jómadarat. . . - Rögtön indulok, uram - feleli a készséges segédfelügyelő. - Kövessük most nyomon Mr. Andrewst, amint kis Buickjával komótosan hajt a városi hullaház felé, amit jobb helyeken morgue-nak írnak és morgnak ejtenek. Mr. Andrews egyébként nőtlen, szereti a Verdi-operákat, meg a francia osztrigát, nem dohányzik, nem iszik sokat, és egyedül takarít otthon. - Igen, és van három fehér papagája, egy macskája, de ezeket sosem ereszti össze. . . A hullaházban piszokhűvös van, úgyis mondhatni, hogy hullahideg. Fauna a kis asztal mellett ül, az előtérben: kenyeret eszik angolszalonnával. 26 �v esen viszonyultak cinizmussal, de önmagában mégsem volt elegendő a kikezdhetetlenség fenntartásához. Mert a rendszer válsága egyre nagyobb mértékben kiteljesedett. A legnehezebb helyzetbe ugyanakkor azok a tár­ sadalmi csoportok kerültek, akik K ádár János halálával hitüket is elve­ szítették. A hosszú ideig elleplezett ellentmondásokkal akarva-akaratlanul szembesülniük kellett. Ha másként nem, az egzisztenciális bizonytalan­ ság és elszegényedés növekvő félelme következtében. S ezzel önbecsülé­ sük is napról napra labilisabbá vált. Vagy megpróbáltak együtt élni ezzel a tehertétellel, vagy magát a meggyőződést hagyták cserben. S inkább az utóbbi lett általános. Az infantilizált állampolgár szükségképpeni válaszreakciójaként, melynek persze súlyos következményei vannak. Hiába szűnt meg a lappangó diktatúra, az ez évtől kiteljesedő „csendes forradalomban” az egyéni és a társadalmi emancipálódás nem egymást erősítve megy vég­ be. A materiális és a szellemi szűkösség (atrófia) viszonyai között, az alatt­ valói létből alig kilépő állampolgárok számára az önkifejezés, az alkotó tudásvágy, a személyiség szabad döntéseinek tisztelete, a különféle élet­ tervek elfogadása korántsem természetes szükséglet. A kollektivista kí­ vülről irányítottságnak még számos korlátjával kell számolnunk. Hiába ol­ dódik a hatalmi hierarchia merevsége, hiába szaporodnak az alapvető sza­ badságjogok s a politikai participáció esélyei, az embereket nem lehet kény­ szeríteni arra, hogy szabadok legyenek. A gazdasági, szociális és kulturá­ lis egyenlőtlenségek létrejött szélsőségei között a társadalom többsége biz­ tos állásra, tűrhető munkaviszonyokra, ésszerű bérekre törekszik. Ám ezeket a nyilvánvaló emberi igényeket mégsem szabad fetisizálni. A hi­ ány viszonyai között minden szempontból szükségszerű törekvések. Legfel­ jebb a szabadság ellenében nem lehet kijátszani őket. A jólét és a szabadság A halottak az úgynevezett nagyteremben fekszenek. Ez egy ajtón át köze­ líthető meg az előtérből, ahol most Fauna kihallgatása is folyik. Mr. And­ rews leül egy kopott, csikorgó székbe, Faunával szemben. Mr. Andrews: Izlik a szalonna, Fauna? Fauna: Jó kis kaja ez, felügyelő úr, nem kér egy falatot? Na, csak egy ka­ tonát, felügyelő úr. . . Mr. Andrews: Kösz, nem kérek, reggeliztem már. . . Fauna: Kérjen mán, csak nem utálja, megmostam a kezem, ne féljen, ami­ kor kijöttem a hóttaktul. Mr. Andrews: Példás higiénia Fauna, de nem kell a szalonna. Mondja csak, Fauna, maga szereti a holtakat simogatni? Faura: Nem mindegyiket, uram! A folyós húsú, kövér asszonyokat egyál­ talán nem szeretem simogatnyi. . . Mr. Andrews: Na, de a szép, fiatal lányok, például akit tegnap reggel hoztak be, csak érdeklik, nem? Simogatja őket, vagy mást is csinál velük? Fauna: Asztat én nem mondom el - mondja vigyorogva Fauna. Mr. Andrews: Jól van, Fauna! Azt a szép kislányt, akit tegnap reggel hoz­ tak be, ismerte? 27 �ugyanis nem állíthatók szembe egymással. S ahogyan Bibó István írja: „har­ colni nem az ellen kell, hogy a létrejött társadalmi reform állandó intéz­ ményekké, jogintézményekké, szükség esetén jogszabályokká, kényszerítő szabályokká, tilalmakká lesz; harcolni az ellen kell, hogy uralmi gócok jöjjenek létre” . (Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. In: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető K ., 92. o,) A morálisan vál­ lalt vagy immorálisan termelt szociális, kulturális és politikai korlátok fel­ oldásáról van szó, melyeket a kádárizmus elleplezett. Az autonóm egyének szabad kooperációja azonban csak akkor alakulhat ki, ha az önvizsgálatot, a félmúlt őszinte feltárását mindenki elvégzi, A „mindig tudtam” nemcsak morális önáltatás - természetesen az is - , ha­ nem az önfelmentés igazolása. Ugyanakkor az állampolgári önbecsülés visszaszerzéséről is szó van, s ekképp a személyiség tiszteletéről, az „irigy­ ség demokráciájának” felszámolásáról. Vagyis - az iménti bibói gondolat­ menetet követve - „nem szabad szem elől téveszteni minden társadalom­ reform végső célját, a kölcsönös szolgálatok társadalmát, ahol nincs technok­ rata, technikai uralkodó, nincs élcsapat, nincs semmiféle oligarchikus­ uralmi igénnyel rendelkező társadalmi csoport hanem vannak kölcsönös szol­ gáltatások, amiben az a szolgáltatás, amit egy társadalomszervező nyújt, nem kap nagyobb erkölcsi súlyt - bármennyire is nagyobb a kiterjedése és a jelentősége - , mint az a szolgáltatás, amit az ún. egyszerű ember a maga hivatása körében nyújt, és nem ad a kettő különböző emberi rangot” . (I. m. 92. o.) Csak így képzelhető el az alávetettség, a hierarchikus emberi tudat gyökeres felszámolása, melyhez a szabadságintézmények fokozott működé­ se adja az alapot. S a társadalmi együttműködés új minősége is ennek alapján kristályosodhat ki. Fauna: Láttam többször az utcán, de nem tom, hogy híjják. .. Mr. Andrews: Tegnapelőtt éjszaka itt nem égett a villany, maga nem volt itt! Fauna: Igen, uram, este bezártam az épületet, oszt elmentem, csak reggel hatra kellett hogy visszajöjjek, addig az öreg Hopkins vót itten, az éccakai őr. . . Ü veszi át iccaka a hóttakat! Mr. Andrews: Maga, mióta dolgozik itt Fauna? Fauna: Tíz éve, uram! Mr. Andrews: Ahá, és mindig elmegy este, reggel meg visszajön, igaz? Fauna: Igaz, felügyelő úr! De kapjon mán be egy falatot a szalonnábul, esküszöm megmostam a kezemet a szép hótt jány simogatása után. . . Mr. Andrews: Már mondtam, hogy nem kell, azelőtt hol dolgozott maga, Fauna? Fauna: Jazzdobos voltam egy sidney-i bárban. .. Mr. Andrews: Hogy került ide? Fauna: Elromlott az ütemérzékem, felügyelő úr. . . Meg osztán a hulla­ mosó szakma - tudja uram, nagyon nyugalmas, jól is jövedelmez, mer a hoz­ zátartozók tejelnek, mint a veszett, az öltöztetésért, meg a mosásért. .. 28 �Az egyenek autonómiáját tiszteletben tartó kölcsönös szolgálatok világát persze nem kell misztikus fátumként értelmezni. Nem csak azért, mert ,,mozgó kategória” : bizonyos helyzetekben, bizonyos karaktertulajdonságok birtokában - akár a körülmények, akár más indítékok nyomása alatt ki is lehet belőle lépni. (V állalva a következményeket.) Sokkal inkább olyan társadalomszervező erőként (paradigmaként) kell felfognunk, mely szabadságunk, individuális racionalitásunk és erkölcsi természetünk kitel­ jesedéséhez járul hozzá. Egyszersmind kizárja a társadalmi viszonyok - s benne: a politikai viszonyok - monolitizálódását. A lappangó diktatúra időszakára olyan társadalmi mozgástér volt jellemző, melyből vagy egyál­ talán, vagy csak kivételes helyzetekben - a hősiesség árán - lehetett ki­ mozdulni. Mint ahogyan működési elveinek immoralitását felismerni, egy­ általán: posztsztálini jegyeit átlátni rendkívül kényelmetlen, esetleg veszé­ lyes is volt. De miután a kádári uralomnak vége, a társadalom valamennyi tagján múlik, hogy a szabadság törvényei szellemébben fejti-e ki tevékeny­ ségét; a külső és belső függetlenség, illetve emancipáltság olyan életfor­ máját teremtve meg, mely nem a fennálló renddel áll szemben. Mert ez a rend maga is az életformák sokszínűségét, az igazságosság elveit kielé­ gítő intézmények működésén, a különféle politikai, vallási, filozófiai meg­ győződések kölcsönös tiszteletben tartásán, a különböző politikai törekvé­ sek megengedésén, az egyenlő gazdasági, kultúrális és politikai esélyek fo­ kozatos megteremtésén alapul. Azaz a visszanyert és újraépítendő sza­ badság lehetőségén. Mr. Andrews: A fene, micsoda nagy mancsai vannak Aztán húz gumikesztyűt, amikor a hullákat mossa? magának, Fauna. Fauna: Én még télen sem viselek kesztyűt, felügyelő úr, de a hullamosás­ hoz, ahhoz kötelező a gumikesztyű. . . Mr. Andrews: Remek, Fauna, remek. . . A gumikesztyűket haza is szok­ ta vinni? Fauna: Volt már, hogy elvittem innét a gumikesztyűket, megmutatnyi a kocsmába, azoknak a krapekoknak, akikkel inni szokok. . . Mr. Andrews: Volt már maga büntetve, Fauna? Fauna: Verekedésért ötször, felügyelő úr! De mindig engemet támadtak meg, idiótának csúfoltak, hát egy kicsit megruháztam az ürgéket, mindegyiket a mentő vitte el. Mr. Andrews: Oké, Fauna! Tegnapelőtt este hány órakon ment el innen? Fauna: Este, nyolckor mentem cl. Mr. Andrews: Hová ment innen, Fauna? Fauna? Hazamentem anyámhoz, reggel meg jöttem vissza, de akkorra már itten vót ez a szép kisjány. . . meghóttan, a szegény. Mr. Andrews: Van magának nője, Fauna? Már úgy értem, hogy azokon kívül, akik itt fekszenek? 29 �SU L Y O K LÁ SZLÓ Fölegyenesedünk Elemzési kísérlet 1956. december 8-ról A Palócföld tavaly októberi számát nyugodtan nevezhetjük tematikus szám­ nak: hiszen kétharmada 1956 Salgótarjánjáról szól, a december 8-i vérengzés­ ről, a nyomában végigsöprő bűnbakkeresésről és bosszúról. Ilyen átfogó és hi­ teles összeállítást, noha az állítások egy töredéke nem egészen fedi a valósá­ got, de kellő számú és megfelelő források híján, legtöbbször pusztán az emlé­ kezésekre hagyatkozva, (ez természetes), még nem forgathattunk. Írásom kapcsolódni kíván eddigi ismereteinkhez, részben megerősítve, rész­ ben cáfolva azokat, vagy új megvilágításba helyezve egyes személyeket és ese­ ményeket, továbbá — szándékom szerint - új adalékokkal igyekszik szolgálni. * Ma már egyértelműen tisztázott, de még vannak akik nem fogadják cl, hogy mindaz, amit sokáig az 1956. december 8-i salgótarjáni, megyetanács és me­ gyei rendőrség előtti sortűzről írtak és mondtak, alapvetően hamis. A hamisí­ tás egyébként már közvetlenül az események után elkezdődött. Erről a me­ gyei rendőrkapitányság és a szovjet katonai parancsnokság röplapja általá­ ban ismert (részletei megjelentek az 1970-cs kiadású Nógrád megyei bányász­ munkásmozgalom története című könyvben). Eszerint a tüntetők nem enge- Fauna: Nem kell nekem egy se, ott kint, mert mind kurva. . . Mr. Andrews: Maga tegnapelőtt éjszaka nem volt otthon Fauna, mert az anyját már kihallgattam. Na, mondja csak, hol volt maga tegnapelőtt éjszaka? Fauna: Hát jól van, tegnapelőtt iccaka jól betürülköztem, osztán részegen elaludtam a parkban, oszt a folyóparton tértem hajnalba magamho. . . Csak szégyelltem eztet elmondani. . . Mr. Andrews: Hol vette a piát, és mit vett. Fauna? Fauna: Hát a „Kvékerben” , a kocsmában vettem egy üveg viszkit, na. Mr. Andrews: Hogyan került a folyópartra, Fauna? Fauna: Először a parkban iszogattam, na, osztán elálmosodtam, felkeltem, mentem a fejem után, osztán a folyóparton ébredtem fel hajnalba. Mr. Andrews: Semmi baj! Fauna! Délben majd eljövök még. Most me­ gyek, igyekezzen a halottaihoz, mert már biztosan unatkozik az a szép lány ott bent, maga nélkül. Dél körül Mr. Andrews már „begyűjtötte” Mel Hijackinget és John Happeninget. A két jómadár önérzetében megsértve egyfolytában tiltakozik. - Mivel gyanúsítanak bennünket, Andrews? Azt hiszik ránk kenhetik a kis spinkó megfojtását - üvölti Hijacking. - A kurva anyjukkal szórakozzanak - kiabál Happening. 30 �delmeskedtek a békés elvonulásra történő felszólításnak, „. . . az ellenforradalmárok a karhatalmi szervekre tüzet nyitottak és kézigránátot dobtak. Ennek következtében, a szovjet és a magyar karhatalmi szervek kénytelenek voltak tűzzel válaszolni. . .” A közlés valóságtartalmát nem vizsgálták több mint harminc éven át, és nem tájékoztattak arról sem, hogy a röplapot konkrétan kik fogalmazták, nyomtatták és melyik nyomdában. Nem világos az sem, miként készült el az események után két-három órával, hogy kora délután már terjeszteni lehe­ tett. Ugyanakkor a megyei pártbizottság Nógrádi Rádiója már a déli órákban beolvasott, a megyei pártarchívum tanulsága szerint, egy hosszabb terjedelmű és hasonló szellemű szöveget. A háromoldalas „agitka” első lapjára ceruzával írták: többször közölje a rádió, mint az MSZMP közleményét. Íme néhány részlet belőle: „Salgótarján dolgozói! A mai napon, a rendőrségi szervek tör­ vényes eljárást alkalmaztak olyan felelőtlen egyénekkel szemben, akik .. .” a népi demokráciával szemben ellenséges röplapokat terjesztettek és sztrájkra buzdítottak. Majd leírják, hogy a Megyei Munkástanács, a fogva tartottak kiszabadítása érdekében, az utcára kényszerítette a bányák és az üzemek munkásait, becsületes férfiakat és nőket. A magyar és a szovjet katonai vezetők feloszlatási felszólítása eredménytelen maradt, mert: „. . . a tömegben levő fasiszta ellenforradalmi elemek durva kiabálásaikkal, fenyegetőzésükkel megakadályozták azt. Később a város északi irányából újabb csoport közele­ dett. A közeledő csoportból aljas provokátorok, a Magyar Karhatalmi Egy­ ségekre, a Szovjet Katonai Alakulatokra kézigránátot dobtak és a Rákóczi úti iskolából, a mellette levő épületekből géppuskatüzet nyitottak. Az ellenforra­ dalmi elemek aljas provokációja áldozatokat követelt. . .” A szövegből nyilvánvaló a ferdítés, a rágalmazás szándéka, egyúttal a szé­ pítés, az önnön tisztára mosás igyekezete. Semmiféle északi irányból érkező - Na, halljam hol voltatok az éjszaka, fiúk - kérdezi Mr. Andrews, most már hatvanadjára. . . Megérkezik Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő is. A két jómadár per­ sze alibit igazolt: a „Kengurulányban” ittak reggelig, a bártulajdonos, Mr. Fox tanúsítja is ezt. Mr. Smollett meghallgatja az alibiigazolást, aztán így szól Mr. Andrewshoz: - Engedje cl ezt a két faszkalapot! Majd legközelebb elkapjuk őket. . . Mr. Andrews beszámol Fauna kihallgatásáról, aztán visszamegy a morgueba, kiviszi Faunát a folyópartra, hogy az, mutassa meg hol aludt a tegnapelőtti éjszakán. Fauna megmutatja alvóhelyét: a letaposott fűben valóban ott van egy ember fekhelyének nyoma, Fauna sáros cipőjének talpa jó dara­ bon meglátszik a folyópart homokjában. . . - Hát persze, mert a folyóban megmostam az arcomat - mondja Fauna. Mr. Smollett erre a napra is megtette a magáét. Napi két óránál többet sose dolgozott, amit két óra alatt nem lehet kinyomozni - azzal nem is ér­ demes foglalkozni. Hát így zajlottak az események a kisvárosban, vagyis inkább folydogáltak a maguk unalmas, csendes medrében. Na, azért jóváhagyás végett szép vádiratot állított össze az ügyész ré- �csoport nem lőtt, senki nem géppuskázott az iskolából és a mellette levő épüle­ tekből - ezeket a szemtanúk egyöntetűen állítják. - Viszont géppuskáztak, lőt­ tek a rendőrség és a megyei tanács épületének emeleti ablakaiból. Egy kelte­ zetlen írásos dokumentum szerint, körülbelül tíz nappal később (minthogy Ferencz Istvánt december 17-én tartóztatták le), a rádióban felolvasnak egy közleményt: Ferencz István gránátdobása után szólaltak meg a fegyverek, a gránáttól többen megsebesültek, s a gránátdobó tettét álcázandó segített a sebesülteket felrakni a gépkocsikra. A megyei rendőrkapitányságon Ferencz tettét elismerte, ellene bűnvádi eljárást indítottak és őrizetbe vették. A be­ olvasási engedélyt Szabó István őrnagy, megyei rendőrfőkapitány­ helyettes adta. Az a Szabó István, akit később Jakab Sándor megyei első tit­ kár (ezt le is írja a Nógrád megyei monográfiájának negyedik kötetében), áru­ lással vádolt, és akit egy év múlva, 1957. november 12-én le is tartóztattak. Mi volt ez az árulás? Csak igazmondás. A Nógrád Megyei Ideiglenes For­ radalmi Nemzeti Tanács október 30-i ülésén ugyanis (a tanácsnak tagjai vol­ tak, nem kis számban még ekkor kommunisták is), Szabó István elmondta, hogy a forradalmat pocskondiázó pozsonyi Új Szó című magyar nyelvű új­ ságot Jakab Sándor és társai hozták be Salgótarjánba. A Nógrád Népe, a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság lapja, „Az igazság útján” című vezércikkében 1956. október 31. így ír erről: „ . . . A sztálinista önkény az országban itt, Nógrádban fojtogatta a szabadságra, igaz, emberi szóra éhes lelkeket legtovább. Még tegnap is cenzúrázták a lapot azok, akiket ma elűzött a nép. Még tegnap is megakadályozták, hogy a galád kútmérgezésről, az Új Szó forradalmunkat rágalmazó számának terjesztéséről szó­ ló cikkünket így fejezzük be: »Vajon kik voltak és miért tették?«. Ma már tudjuk miért nem engedték Jakab Sándorék, hogy a cikk csorbítatlanul je­ lenjék meg. Leleplezésüket halogatták ezzel. . .” szére Mr. Smollett. Skót alapossággal kidolgozott mindent: Ella Kayt Fauna fojtotta meg a folyóparton, odacsalta a lányt, akit az utcán szólított le, meg­ erőszakolta, majd megfojtotta Ella Kayt, az igen rafinált bűnöző azonban nyomokat hagyott maga után, a nyomok kétséget kizáróan igazolják az elvete­ mült Fauna bűnösségét, főleg Fauna sáros lábnyomai nyomtak sokat a lat­ ban. Meg „fekhelye” a parkban. . . Az esküdtek aztán bűnösnek találták Faunát. Ha előzőleg az orvosszakértő meg nem állapítja - , hogy a hulla­ mosó nem büntethető, debilis, gyengeelméjű, és elmegyógyintézeti elhelyezését kell elrendelni - az isten sem menti meg Faunát vagy négyszáz évi börtöntől. Igaz, Faunát a tömeg majdnem meglincselte a tárgyaláson, mert végig po­ fátlanul tagadott, de aztán ment minden a maga rendje szerint. Faunát a legközelebbi nagyváros elmegyógyintézetében helyezték el, ahol Mr. Smollett felügyelő közbenjárására a kórház hullaházában foglalkoztatták, régi, kedves szakmájában, hullamosóként. Mr. Hack az ugrifüles tévériporter újból meginterjúvolta Mr. Smollettet, erre az alkalomra a felügyelő vadonatúj skót szoknyát öltött fel, majd átvette ki­ tüntetését, amelyet Mr. Long, a megyei főfelügyelő adott át neki, huszonöt éves, eredményes munkája elismeréseként. Mr. Andrews továbbra is segédfelügyelő maradt, ami negyvenéves kor- 32 �Ugyanebben a lapszámban tudósít Mlinarik István, - akit elnöknek válasz­ tottak,- a gyűlésről. Megalakult a Megyei Nemzeti Bizottság. A résztvevők kérték jöjjenek elő, akik az újságot behozták. „Egymás után felálltak: Jakab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meg­ győződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit ed­ dig gátoltak. Megkérdeztük tőlük, kik hozták be Szlovákiából az Új Szót? És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani. Ajtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot - de más nem történt. Nem volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. Még csak felelősségre vonást sem emlegettek. . . ” Szerettem volna megszólaltatni a történtekről Jakab Sándort, aki kétségte­ lenül kulcsfigurája volt a korabeli (meg a későbbi) Nógrád megyei események­ nek, de nem állt kötélnek. Indokai a következők: „Tekintettel arra, hogy a levélben jelzett idő eseményeiről az 1957 májusi megyei pártértekezleten, majd 1974-ben az általam írt Nógrád megye története 1944-1962. IV. kötet c. könyvben elmondtam véleményemet, s azóta újabb, lényeges dokumentu­ mok - mint azt dr. Bandur Károly és dr. Horváth István, a Nógrád hasáb­ jain írtak - nem kerültek elő, ezért nyilatkozatot nem kívánok adni.” Mindezek tudatában már nem is tartom elfogultnak Mező Sándor egyik, még 1988 tavaszán írt levelének alábbi kitételét: „Akkor miért adott fegy­ vert kezébe a megyei pártbizottság ennek az állandóan ittas társaságnak?” (Utalás az említett két megyei történész azon Nógrád-beli cikkének következ­ tetésére, hogy a karhatalom vezetői túlzott, csaknem ellenőrzés nélküli önál­ lósággal rendelkeztek, - S. L.) „Jakab Sándor megmondhatná, ha egyszer őszinte is tudna lenni életében.. . Ezeket a fegyvereket a 8-a előtti egyik éj­ jel a megyei kiegészítő pk.-ságról a megyei pártbizottságra vitték. Azt tud­ juk, hogy az akkori hatalom nagyobb része rovott múltú volt, de azt nem ban nem irigylésre méltó állapot! De hát Mr. Andrews kivárta még azt az egy évet, amíg Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő nyugdíjba ment. . . és ő lett a felügyelő. . . Van, aki nem bírja elviselni a nyugdíjas létet, ilyen volt Mr. Smollett is. Egy évvel nyugdíjaztatása után meghalt. Nagy temetése volt, az egész város ott feszített a kiváló felügyelő, a remek rendőr ravatalánál. A fiai azonban nem bánkódtak túlságosan, végre megszabadultak a szigorú apától, akit maguk között házi zsarnoknak hívtak. A bánatos özvegy, Mrs. Smollett még most is nagyon csinos volt, de a férje halála láthatóan megvi­ selte. Mrs. Smollett egy évig gyászolta az elhunytat, aztán férjhez ment egy sidey-i kereskedőhöz, s elköltözött a kisvárosból. A Smollett fiúk is clpályáz­ tak: a két iker Melbourne-ben rendőr lett, Clinker meg ugyanott rögbiedző. . . Mr. Andrews ugyancsak tündökölt felügyelői minőségében.Egyik jelentős bűnügyet a másik után göngyölítette fel, rengeteg kitüntetést kapott. Már kezdte elfelejteni Mr. Smollettot, a skótszoknyás felügyelőt, amikor egy szép tavaszi napon a közeli nagyvárosban véletlenül összefutott egy bárban Mrs. Smollett-tal. Az asszony elvált a második férjétől, jól nézett nagyon ki, egy barátnőjénél lakott a nagyvárosban, egyszóval most Mr. Andrews szabályosan felszedte a magányosan iszogató asszonyt a bárban. Mrs. Smollett nagyon örvendett a váratlan találkozásnak, annyira, hogy 33 �hallottam azóta soha, hogy fegyvert loptak volna a megyei pártbizottságról. Ugyanis 8-án, a megyei tanács ablakából pontosan egy ugyanolyan, felüldobtáras géppuska ontotta a tüzet, mint amilyent . . . a megyei pártbizottságra vittek.” Ide tartozik még, hogy a Nógrád Megyei Nemzeti Forradalmi Bizottságban maradtak kommunisták is, mert az újat akarók célja az ésszerű és tisztes­ séges megegyezés volt. Beválasztották képviselőjüket a tizenegy tagú szűkebb elnökségbe is: Laukó György személyében. Visszatérve a Nógrádi Rádió december 8-án, délben elhangzott híradásá­ hoz, amelyből azt is megtudhatta a korabeli hallgató, hogy :,,A Megyei Mun­ kástanács tagjai, a felelőtlen lépések mellett, fegyveres felkelésre is szervez­ kedtek. . . - és: A Magyar Karhatalmi Alakulatok, Szovjet Katonai Egységek mindent megtesznek a rend, a nyugalom helyreállításáért." Nevezhetjük tragikus véletlennek, de nem az, hogy szembenálló felek más­ mást értettek a renden (maguk a köznapi emberek is). Az előre gyártott patentokat, semákat (hogyan is gondolkodhatna másképp' egy diktatúra!) és a pillanatnyi rögtönzéseket később, melyekből ízelítőt adtam, - kész, valós tényekként kezelték a továbbiakban. A történelemhamisításnak és a hamis romantikájú közelítésnek Bozsik Valéria 1957-ben a Kossuth K i­ adónál megjelent A nógrádi kommunisták harca az ellenforradalom ellen cí­ mű könyve, a legpregnánsabb kifejezője. Első mondataiként olvashatjuk: „Az 1956 októberi nagy vihar hazánk egyik legszebb táját, a festői hegyekkel kö­ rülvett Nógrád megyét sem kerülte el. Felforgatott mindent, szorongást ülte­ tett az emberi szívekbe. A gyávák és a lapulók hangját felerősítette, az erő­ sökét, a bátrakét átmenetileg lehalkította". Aligha kell értelmezni, kiket ért a szerző a „gyávák” és a „lapulok” , kiket az „erősek” és a „bátrak” alatt. A kilencedik oldalon pedig már ezt találjuk: „A harcos Katalin-bányánál szer­ veztek egy ötven főből álló csoportot (de nehéz volt kiválasztani azt az ötven sürgősen el is ment a nővel, barátnőjének lakására. A barátnő persze nem volt otthon, ám a turbékolás végén Mrs. Smollett szabályosan megkérte a ta­ rifát Mr. Andrewstól, hiába na, neki is élnie kellett valamiből. Most már nem volt több küretje, erre piszokul vigyázott. . . Mr. Andrews igen elégedett volt az asszony profiteljesítményével, meg aztán a spinkó meg is tanította egy­ két olyan csízióra, amit eddig még nem ismert. .. Ahogy ilyenkor szokás, haj­ nal felé beszélgetni kezdtek, az asszony ilyeneket mondott: - Az első férjem nagyon vérmes férfi volt, állandóan kellettem neki, úgy felkeltette az érdeklődésemet a férfinem iránt, hogy ez az érdeklődés azóta se lo­ hadt le bennem, sőt, a korommal együtt nőtt... Az első férjem, amikor hazajött a munkájából, sokszor zongorázott egy skót dalt, dúdolta is ezt a nótát. Egy John Anderson nevű személyről szólt, igen pajzán kis nóta volt. Érdekes, ezt a dalt mindig akkor zongorázta a férjem, amikor valamelyik lányt megfojtot­ ták - így csacsogott Mrs. Smollett... (Már csak így hívjuk őt, mert a második férje nevét elfelejtettük.) Mr. Andrewst villámcsapásként érte ez a hír, ugyanis emlékezett rá, hogy amikor a megfojtott lányok ügyében a nyomozást a tettes, vagy a tettesek is­ meretlensége miatt megszüntették, a skótszoknyás felügyelő valóban mindig ezt a pajzán kis dalt dúdolgatta magában. Mr. Andrews azonban meglepeté- 34 �bányászt a több száz jelentkező közül!), és a megyei pártbizottság utasítására néhány pisztollyal és puskával elmentek a polgári jellegű Balassagyarmatra. Ott őrködtek, nehogy a Pestről érkező autók bejussanak a megyébe.” A későbbiekben számos tárgyi tévedés következik, ezekről a történések sor­ rendjében ejtek majd szót. Most még csak annyit: elgondolkodtató, hogy min­ den későbbi történeti munka átveszi a hamisításokat, halvány jelét sem talál­ juk a korszakkal foglalkozó történészek bármiféle kételkedésének. A hivatá­ sos történetírók jelentős része csak a régi verziókat ismétli. Hivatkoznak ugyan a fellelhető dokumentumokra, á m közben megfeledkeznek arról, hogy a doku­ mentumok nem csekély mértékben tendenciózus, koncepciózus elemeket tartal­ maznak. Persze tudjuk, a zavaros időkben érthetően kevés dokumentum született, sajnos, tudjuk azt is, hogy a dokumentumok egy részét eltüntették, megsemmisítették. az újságokat is: arra gondolva - akár a bűnözők - , a tetteknek ne maradjon nyoma. A diktatúra urainak meg sem fordult a fejükben, hogy egyszer ez a nyomeltüntető serénységük a visszájára fordul, és még esetleges pozitív ténykedésüket sem tudják majd iratokkal dokumentálni. Ez is egy 22es csapdája. * Mára sokoldalúan bizonyították a tudományos, közéleti publikációk, hogy az a tradicionális beállítás, amely szerint a tőkés-földesúri, horthysta restau­ ráció hívei, a felszabadulás utáni osztályharcban szükségképpen deklasszálódott egyének és csoportok álltak szemben a szellemi, erkölcsi és fizikálisan is léte­ ző barikádokon a munkásság, a társadalmi haladás képviselőivel, - nem több ez utólagos igazolásnál. Számos esetben MDP-tagok álltak szemben MDP-tagokkal, és főleg kétkezi dolgozók kétkeziekkel. Ám ez nem illett se- sét ügyesen palástolta Mrs. Smollett előtt, de ezután minden lehető alkalom­ mal meglátogatta Mrs. Smollettot barátnője lakásán... A tizedik találkozás után már összeállt Mr. Andrews elképzelése, misze­ rint Mr. Smollett minden napon csak hajnal felé ment haza, s azokon a na­ pokon, amikor valamelyik lányt megfojtották - mindig ezt a pajzán skót nép­ dalt zongorázta, miközben fahangján dúdolta is a dalt: John Anderson, szívem John, mikor kezdted velem, farkad, mint más legényé felpattant mereven... Erre a dalra mindig „harapós” lett Clinker, majd szétvetette a düh, amikor az apja ezért a zongora mellé ült. A Mr. Andrews fejében összeállt elképzelést alátámasztotta az a tény is, hogy a fojtogatásos gyilkosságoknál sosem a skótszoknyás felügyelő irányította a nyomozást, hanem mindig Mr. Andrewsra bízta ezt a reménytelen feladatot! Mr. Andrews közben szabályosan beleszeretett Mrs. Smollettba, ha ideje volt, minden estéjét a közeli nagyvárosban töltötte, ilyenkor helyettese Mr. Zimmermann segédfelügyelő volt, akit egyébként mindenki csak Zimmynek hí­ vott. Mr. Andrews tudta, hogy tárgyi dokumentumok hiányában Mr. Smollett 35 �hogy sem a hivatalos képbe, hiszen akkor hogyan lehetett volna megmagya­ rázni és a legszélesebb tömegekkel (ha hallgatólagosan is) elfogadtatni, hogy nem népfelkelésről, nem forradalomról vagy szabadságharcról, hanem ponto­ san az ellenkezőjéről: ellenforradalomról, a régi urak és úri kölykök saját uralmuknak a visszaállításáról volt szó. Ez viszont - a korábbi kommunista gondolkodás szerint - nem mehetett másként csak éles osztályharcban, konk­ rét élethalál-küzdelemben. A győzelem pedig elviseli, sőt megköveteli a tak­ tikázást, a machiavellista felfogásban a hazudozást, a csalárdságot is, szükség szerint pedig a kíméletlen sárba tiprást, a bosszú sugallta és vezérelte megsemmisítést. Jecsmenik Andor, aki konokfejű, igazságkereső és -szerető szociáldemok­ rata munkásként a Nógrád megyei '56-os események egyik illusztris alakja volt, (következésképpen talán egyik legtöbbet szenvedett áldozata), jegyzi meg egyik hozzám írott levelében, hogy: Házi vezérőrnagy (akit egyébként Koltai Vilmos alezredes, majd ezredes, november végén Nógrád megye kinevezett gyenge kezűnek bizonyult és tartott karhatalmi parancsnoka helyébe küldtek a fővárosból), a Hadady Rudolf és Hargittay Lajos kivégzése előtti éjszakán, Ladvánszky Károly őrnagy és mások előtt, súlyosan és egyértelműen megfenye­ gette, mert nem vallotta - és társai sem - azt, amit hallani szeretett volna: „ . . . hogy minket, munkásvezető” . . .-ket, a háttérből irányítottak volna, olyan értelmi szerzők, mint Mlinárik, Lénárt, Sartoris, hogy mi csak eszközök voltunk, mint elbukott munkások a rafinált, ellenforradalmi érzelmű értel­ miségiek kezében. „Nem mentünk, nem mentem bele e hazug játékba! Így let­ tünk a megyei ellenforradalom fővádlottjai, öten, öt munkásember. . .” * Sok vitára adott okot, hogy a december 8-i tömegtüntetés, hogyan kezdő­ dött, kik és miért szervezték? Az üzemi munkástanácsok aktív részvétele a szörnyű bűncselekmény-sorozata - évenként tíz, ám tíz év alatt száz lány meg­ fojtása és megerőszakolása — nem bizonyítható. Az is tény volt, hogy mióta Fauna a diliházi rácsok mögött van és Mr. Smollett nyugdíjba ment, illetve meghalt: egy lányt sem fojtottak meg a városkában. - „Megerőszakoltak ugyan azóta is több lányt, de sajna, egyiket sem fojtották meg” - , mondogatta a nő­ gyűlölő Mr. Zimmy, a segédfelügyelő. Mr. Andrews semmi reményt nem fűzött már gyanújának bebizonyítására, s egy esős őszi napon meglehetősen unott képpel lépett be a közeli nagyváros elmegyógyintézetének kapuján, ahová a Fauna ügyében eljáró bírót kísérte cl. Az elme-gyógyintézeti ápolás meghosszabbításáról kellett dönteni, s fene tudja, miért, a főorvos skót whiskyvel kínálta a bírót, Mr. Laurelt, és a felügyelőt, na meg Mr. Zimmyt, mert ő is jelen volt. Barátságosan beszélgettek, a szolgálatos orvos közben előállította a pácien­ seket, persze, mindegyiknél a további elmegyógyintézeti elhelyezés volt indo­ kolt, amikor már éppen Faunára került volna a sor - akár a krimikben szo­ kott történni - Mr. Andrews felügyelőt a telefonhoz kérték és lesújtó hírt közöltek vele: a kisvárosban ma délben a folyóparton megtalálták Mrs. Smol­ lett holttestét. Az asszonyt megfojtották és megerőszakolták. Nyomokat ezút­ tal sem találtak..., akárcsak a száz leány megfojtásának korábbi alkalmain. (Folytatása következő lapszámunkban) 36 �szervezésben, a jelenkori visszaemlékezések alapján reálisnak tűnik. De a Me­ gyei Munkástanácsot ezért felelőssé tenni - midőn vezetőik küldöttsége bizo­ nyíthatóan a magyar és szovjet megbízottakkal a december 6-án megkezdett sztrájkról kívántak tárgyalást folytatni, mitöbb legaktívabb tagjai Budapesten országos tanácskozáson és más városokban jártak - teljesen alaptalan volt és az, pillanatnyilag is. Nagy a valószínűsége, noha dokumentumok nem árulkodnak róla, de a viszszaemlékezések rekonstruálhatóvá teszik: a karhatalmisták (pufajkások) ke­ szülték egy végső öszecsapásra, már csak azért is, hogy elejét vegyék az em­ berek politikai megosztottságának, megszilárdítsák az országosan labilis (a szovjet fegyverek támogatása ellenére), a lakosság többsége által ellenszenvvel fogadott és kísért Kádár-kormány helyzetét, és minél előbb, az ő irányításuk­ kal indulhasson be a széntermelés. Várni, tétlenkedni már nemigen lehetett, az ország végső tartalékait is kimerítette, küszöbön álltak a karácsonyi ünne­ pek, az újév, tél volt, kellett nagyon a megnyugvás. Azonos célt fogalmaztak meg a munkástanácsok tagjai is. Sartoris Kálmán, a bányatröszt igazgatója már a forradalom második felében munkára hívja fel a bányászokat, hiszen a létezést fenn kell tartani, ahhoz pedig a szén el­ engedhetetlen. Ugyanígy agitáltak akkor és később is a bányai és a Megyei Munkástanács emberei. A Nógrádi Népújság 1956. december 5-i számában jelent meg az az MTI-cikk, amelyben a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Köz­ ponti Munkástanácsának néhány elnökségi tagja mondja el véleményét a Szabad Európa Rádió adásairól. Gál Lajos, a három nap múlva letartóztatott bányász (valójában aknász) a következőképpen nyilatkozik: „Hazugság mind, amit a Szabad Európa-adó hangoztat. . . Minket nem érdekel ennek a rádió­ nak a cigánykodása. Olyan dolgokat állít, amiről mindenki tudja, hogy ha­ zugság. Azt híresztelte például, hogy Hatvanban és Salgótarjánban városhar­ cok voltak...” Szadvári Béla, az elnök pedig azt mondja többek között: „M i nem törődünk a Szabad Európa Rádió uszításával. Nekünk a legfőbb gondunk, hogy minél előbb kibontakozzon a szénmedence...” Ugyanebben a lapszámban H. A. Nagybátonyi élmények címmel közli sze­ mélyes látogatásának tapasztalatait. Nap mint nap mást sem hallott Salgótar­ jánban, mint, hogy azért nincs széntermelés, mert a bányák körül fegyveres elemek ijesztgetik a dolgozókat, így Nagybátonyban is. Beszél a helyi szénbá­ nyák vezetőjével, a 104-es munkásszállás dolgozóival, s kiderül: Nagybátony és Szorospatak útja biztonságos. Az újságíró végül megadja a szóbeszéd ma­ gyarázatát: onnan a híresztelés ami rémhír a javából - , hogy a környéket rendőrök és civilek járják, rendszeresen együtt a rend fenntartása végett. A rémhírterjesztés persze, nem egyedi jelenség, kiváltképpen abban az idő­ ben. Akadnak, akiknek kifejezetten jól jön a rossz hír, a bajkeverés: kivirul­ nak, szóhoz jutnak és cselekszenek is, úgy tűnnek fel a közösség előtt, mint a rendteremtés, a bátorság és az igazság bajnokai. Csak a közösség nem tudja, hogy galád módon az orránál fogva vezetik. A tömegpszichózis fenti jellemzőivel nyilvánvalóan tisztában voltak az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottságának, de a karhatalmisták vezetői is. Hogy végül is pontot kellett tenni a kettős hatalom - a Forradalmi Mun­ kás-Paraszt Kormány és a Központi Munkástanács, illetve ezek helyi megfe­ lelői - közötti viszálykodásra, azt Marosán György könyveiből, nyilatkozatai­ ból tudjuk. A kormányközpont - nyilván bizonyos nemzetközi nyomásra is egyértelműen és végérvényesen kezébe kívánta venni a hatalmat, a törekvései37 �ből, tagjainak megnyilvánulásaiból, sürgetéseiből erőt meríthettek a lenti hata­ lom képviselői. A fegyverek elsősorban az ő kezükben voltak. Igazság: akinél a fegyver, az az erősebb, annak van igaza. Érdemes ezúttal is idéznünk a Nógrádi Rádió 1956. december 10-i adásá­ ból. Bemondták, hogy december 4-én a népi demokráciával megbékélni nem akarók nőtüntetést szerveztek Budapesten. A Hősök teréről indult el a tömeg, s az Alkotmány utcán át, a Kossuth Lajos térig mintegy 150 főnyi tüntető ju­ tott el. „M ár ezt megelőzően karhatalmi alakulataink észrevették, hogy a Kossuth-szoborral szemben levő Kuria épületének padlásablakaiban az ellenforra­ dalmi provokátorok gépfegyver-tüzelőállásokat létesítettek azzal a céllal, hogy az általuk megszervezett tüntetés résztvevői között ők maguk vérfürdőt ren­ dezzenek, és a történtekért a kormányra hárítsák a felelősséget. Pontosan ugyanolyan recept szerint, ugyanazzal az aljas céllal szerveztek tüntetést de­ cember 8-án Salgótarjánban.” Megemlítették, hogy azokban a napokban ha­ sonló provokációkkal kísérletezett az ellenforradalom Tatabányán, Békéscsa­ bán és Battonyán is. A közlésből valóban szembetűnő a hasonlóság, sőt azonosság. A tüntetők (és szervezőik) Salgótarjánban is tüzeltek - a hivatalos verzió szerint - padlásab­ lakból, és ugyanúgy saját soraikat tizedeltették meg, talán annyi különbség­ gel, hogy a tarjániak feltehetően nem az emberekre, hanem a pufajkásokra lőttek (akik közül ugyan senki sem sebesült meg). Persze, nagyon ostoba az a vezérkar (noha volt ilyen a világtörténelemben), amelyik saját katonáit, saját tömegeit mészároltatja le a győzelem reményében. Ilyet nem is tehettek a sal­ gótarjáni és környéki munkástanács-vezetők. A salgótarjáni események közvetlen kiváltó oka az volt, az írott források szerint, hogy letartóztatták december 8-ra virradó éjszaka Gál Lajos és Viczián Tibor kisterenyei bányászokat röplapterjesztés és sztrájkra való felhívás miatt. Viczián az októberi események közepette szabadult ki a börtönből, ahová há­ borús bűntett miatt tizenkét évre zárták. A Nógrádi Rádió december 10-i adá­ sában az hangzott el, hogy a 12 évet, népköztársaság-ellenes fegyveres szervez­ kedésért kapta, és az, hogy szorospataki lakos. Mi igaz a fentiekből? Szinte semmi; ami aligha magyarázható a zűrzavaros helyzettel. Inkább kiagyalt történetről van szó, melyet többen, többféleképpen meséltek el, esetleg nem is a tudatos, a szándékos ferdítés céljával, hanem azért, mert más-más feladatuk - így érintkezésük, ismeretük - volt az esemé­ nyekben. Megfoghatatlan, hogy a legutóbbi időkig, a Palócföld 1989. októberi számá­ ig, minden könyvben, közleményben Viczián Tibor helyett Viczián István ne­ ve szerepel (noha a rádió két nappal később az előbbi keresztnevet használta). Viczián Tibor azonban sohasem lehetett Szorospatakon, hanem: Szúpatakon. Ez a falucska pedig régóta Kisterenye közigazgatási része, ily módon nevez­ hető a férfi éppen kisterenyeinek is. Az idősebb szúpataki lakosok elmond­ ták: Viczián Tibor emlékezetük szerint 1928-ban született, 1956-ban nőtlen volt, később Tatabányára ment, megházasodott, gyermektelen volt. Két évvel fiata­ labb, Pál nevű öccse már meghalt, egyik szemét a recski kényszermunkatábor­ ban kő ütötte ki. A család szerencsétlen sorsát a felszabadulás pecsételte meg. Édesapjuk az utolsó falusi bíró, tehetősebb ugyan, de nem volt kulák, csak ráfogták. A gyerekek ezért bűnhődtek: az egyiket Recskre, a másikat általam ismeretlen helyre internálták. A háborús bűntett és lopás koholmány, jó arra, hogy eszköznek használhassák Vicziánt, befeketíteni vele az őszinte, tiszta tö­ rekvéseket. 38 �Gál Lajos történetére is érdemes odafigyelnünk. Róla is igaztalan dolgok gyökeresedtek meg. Pedig ő itt él ma is közöttünk, és még egyetlen kutató sem kereste meg (csak Schiffer Pál filmrendező és szociológustársai, meg jóma­ gam). Letartóztatásának valóban külön története van, de nem az, amit hivatalosan terjesztettek, amit a rendőrségi vallatások során fogtak rá, s amit mindvégig tagadott. Harminchat napig volt letartóztatásban, mígnem a balassagyarmati főügyész (így emlékezik) egyszer az irodájába hívatta, és közölte vele, hogy másnap elengedi, mert nála járt a felesége három gyerekével, sírt, és azzal fenyegetőzött, hogy mind a négyen, még Balassagyarmaton a vonat alá men­ nek. Ezek után került haza szombat délutánjára Gál Lajos. Bírósági tárgyalá­ sát január 25-e körülre tűzték ki. A kis teherautón tizenkét tanú utazott vele, köztük Sándor Gáspár, az üzemi főmérnök, aki két évig a soproni bánya­ mérnöki egyetemen Gál tanulótársa volt. Sándor Gáspár ezúttal is kiállt mel­ lette, azt felelte a bíró kérdésére: Gál Lajos az egyik legjobb műszaki embe­ rem volt. A bíró megköszönte a választ, és ezzel be is fejeződött a tárgyalás. A többi tanút már meg sem hallgatták. „Justitiai” ítélet született: Gál bünte­ tése annyi lett, mint amennyit már letöltött a fogdákban. Ebbe azonban nem egyezett bele az a „kiskirály” , aki az ítéletet megfelleb­ bezte, s 1957. február 12-én Gál Lajosnak meg kellett jelennie Budapesten, a Legfelsőbb Bíróságon. Kirendelt ügyvédje, dr. Tóth Béla azonban már sínre tette az ügyet, s a fővárosban helybenhagyták a balassagyarmati ítéletet. Gált nem bántották többé idehaza sem, csak Uj János, az üzem igazgatója nem óhajtott vele találkozni, nem adta vissza aknászi beosztását, és örökös éjsza­ kai műszakra kárhoztatta, vájárként. A Gál Lajos említette kiskirály, a bányaigazgató volt. Gúnyneve még az öt­ venes években keletkezett. Új János (nem barátaival, nem vezetőivel szemben) mogorva, erőszakos, Janus-arcú ember volt, a kisterenyei bányaüzem dolgozói általában nem szerették. Gál Lajos letartóztatását megelőző napon, december 7-én munkásgyűlést tartottak az üzemben, és egyöntetűen, hangos szóval köve­ telték, mondjon le az igazgató: hagyja el az üzemet. Vagy négyszáz bányász kiabálta: Meddig tűrjük még a kiskirályokat?! Igen ám, de ki hajtsa végre a népakaratot? Legyen Gál Lajos! Tagja a bányatröszt hetes csúcsbizottságának, aknászként is az emberek pártján áll, és ki tudja fejezni a gondolatait. Gál felment az irodára, és elmondta az igazgatónak a bányászok követelését. Az, már ismerte a tömegakaratot, belenyugodott és távozott. Ezt az esetet azonban sohasem tudta megbocsátani Gál Lajosnak. Gál letartóztatása pontosan az eset utáni éjszakán következett be. Két ház­ zal odébb lakó szomszédja, munkatársa a helyi munkástanácsban, meg egyéb­ ként is jó cimborája, Kelemen Károly csillejavító már tudhatott valamit, mert disszidálásra akarta rábírni. De ő nem, nem tett ő semmi olyat, amiért mene­ külnie kéne. Éjjel egy órakor aztán zörgettek lakásán, három helyen is. Kele­ menhez mentek először - mint Gál később megtudta - , de az kívülről belakatolta az ajtót, az ördögnek se ment ki. Csak, amikor a pufajkások már Gálnál dörömböltek, akkor ugrott ki az ablakon, és a kerteken át nekiszaladt a kazári hegyeknek. Harmadnapra merészkedett elő, aztán Brazíliába emigrált. Gál Lajos pedig szókimondásának, közösségi feladatvállalásának köszönhette, hogy 37. születésnapját (1919. december 12-én, Nógrádmegyerben született, bá­ nyászcsaládban) a rendőrségi fogdában „ünnepelte” , mert a röplapterjesztést, a sztrájkra való uszítást egyszerűen ráfogták. És kit érdekelt akkor az igaz­ ság!... 39 �Gál Lajos kiszabadításáért a tömeg, a kisterenyei munkástanács tagjainak kérésére, illetve körtelefonjára vonult ki a salgótarjáni térre - , mint az kide­ rült a későbbiekben. A helyi bányászokat pedig ott, Kisterenyén Gál apósa, Kurcsik István, s annak egyik közeli ismerőse, Gasparin János tüzelte fel a háromgyermekes családanya (a legkisebb fiú csak néhány hónapos volt) si­ ránkozására. Ugyanakkor az események idején mindenki két elvitt férfiról be­ szélt, jóllehet, Gált egyedül szállították el, és a rendőrségi fogdában is egye­ dül vigyázták. * K i kezdte a lövöldözést? A tüntetés résztvevői sosem hitték, hogy a tömeg­ ből valaki lőtt volna. Azt sem, hogy a gránátdobó indította el a lavinát. De az sem bizonyított, hogy Mrázik János, a megyetanács előtti mintegy 20-25 (ez az egyik ott strázsáló pufajkás feltételezése) karhatalmista parancsnoka lőtt volna először. A visszaemlékezések ugyanis úgy írják le a fegyverét először használó személyt, hogy az a leírás nem illik Mrázik Jánosra. Másrészt egyér­ telműnek tetszik - ugyancsak az emlékezések alapján hogy az első lövés a levegőbe szállt, és erre kezdődött el az esztelen lövöldözés. Hogy a karhatalmisták, a rendőrök és a szovjetek (ez utóbbiak a BM-főosztályt biztosították) összehangolt cselekvéséről beszélhetünk, szintén egyértelműsíthető. Többen megemlékeznek arról, hogy a tüntetők fesztelen beszélgetést folytattak a harckocsin ülő szovjet katonákkal. Voltak, akik tréfálkozva a gép­ pisztolyaikat kérték. Ezt akár fraternizálásnak is felfoghatjuk (mint az megesett Budapesten, az Országház előtti téren, vagy valószínűleg más városokban is). Ám hirtelen abbamaradt a barátkozás, mert a kiskatonák (általában húsz év körüli ifjak) gyorsan egymás után vetették be magukat az „acélkoporsókba” . Feltehetően parancsot kaptak, hiszen a fejfedőjükbe a hallgató és a mikrofon egyaránt be volt építve. Aztán néhány pillanat múlva észak, a templom felől felhangzottak a lövések, és a rendőrség előtt is elkezdtek tüzelni a tömegre, a menekülőkre is a sok hát- és tarkólövésből ítélve. Lőttek maguk a rendőrök, akik bázisuk emeleti ablakaiban helyezkedtek cl, és a szovjet katonák, akik nem csak a tankokban, hanem a közöttük levő „futóárokban” és az emeleti nyílásokon is őrködtek. A letartóztatott Gál Lajos az egyik udvarra néző, második emeleti szobá­ ban tartózkodott ekkor. Vallatói riadalmukban magára hagyták, és látta, hogy a szemben levő hegyoldalon rohannak felfelé a szovjet katonák. Mást ő nem látott, csak hallott. Hangsúlyozom: Gál az első napokban teljesen egyedül volt a kétszemélyes fogdában, fogalma sem volt, kik lehetnek még rajta kívül letar­ tóztatva, és főleg nem ismert semmiféle Viczián nevezetűt. Ahogyan nem is­ mert ebből az időből hasonló nevűt Raffai József sem, aki akkor külszíni gé­ pészeti vezető volt a kisterenyci bányaüzemben. Gál Lajos elmondása szerint később egy zárkába került Ferenczi Istvánnal, aki elmesélte neki, hogy az AKÖ V-iroda mellől és a lakóházakhoz tartozó ólak mögül eldobott egy kézigránátot, amelyről tudta, hogy csak gyakorlóeszköz, és azt is úgy dobta el, hogy ne emberek, a pufajkások közé essen, hanem mö­ géjük, csupán ijesztésnek szánta, pontosabban arra, hogy megszűnjön a lö­ völdözés. Ezt a tettét használták fel később ellene, és tették meg az események bűnbakjának, terheit olykor ma is érzi (noha a munkában mindig kiválóan helytállt, több kitüntetést kapott traktorosként, teherautó-vezetőként), s 1989 júliusának közepén is a személyét okoló (csak roppant mértéktartó és szinte kegyet gyakorlóan megértő) cikksorozat jelent meg róla, Bozó Gyula tollából a megyei lap hasábjain. 40 �A Palócföld októberi számában az olvasható, hogy Ferencz István decem­ ber 7-én Dancsák János gépkocsivezetőtől tudta meg a kézigránát rejtekhelyét. Dancsákot pedig - Ferencz szavai hihetőek - szándékosan keverték bele az ügybe, mert a munkástanács tagja volt, és tudták róla, hogy disszidált. A hang­ gránátot a rétsági honvédtisztektől kapták, azért, hogy megakadályozhassák ve­ le a teherkocsik esetleges kifosztását, vagy elrablását. Ferencz keze alá ugyan­ is - , mint garázsmesterhez - hatvanhét kocsi tartozott, ennyiért felelt. Arra a kérdésre, miért írta alá, akkor 1957 tavaszán a hamis tényeket tartalmazó jegy­ zőkönyvet, azt válaszolta: „Maga mit csinált volna? Mikor sokszor négy ember is ott áll maga fölött, vallatják, verik, megfélemlítik, ötpercenként le- meg fel­ viszik a fogdából, és azt hajtogatják, ne remegjen a kezed, írd alá!” * Az októberi forradalom és szabadságharc leverése - ugyanúgy, mint 1849-ben - lehetetlen lett volna idegen fegyverek nélkül. 1956-ban mindezt meg is ideologizálták, és el is fogadtatták száz- és százezrekkel, milliókkal. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP komolyan hitte, hogy a haladást segítette megtorló tetteivel, és egy csodálatos szabadsá­ gú és gazdagságú Magyarország előtt tisztította meg az utat. Az 1956. december 8-i salgótarjáni vérengzést (is) súlyos és igazságtalan megtorlás követte. Oktalan letartóztatások, súlyos testi bántalmazások, kivég­ zések sorakoznak egymásra. És kitüntetések, kiemelt nyugdíjak, egyéb pénzbeni és anyagi elismerések, il­ letve más kivételezések is következnek. Nemcsak az apáknak, vagyis a részt­ vevőknek, hanem gyermekeiknek, az unokáknak is. A hatvanas évek elején, a legteljesebb mértékben 1962-től, a „szocializmus alapjainak lerakásától” a pufajkásokat azonban fokozatosan megfosztják ad­ digi vezető állásaiktól, és más, alacsonyabb beosztásokba helyezik. No, persze, ezután sem kellett nekik nélkülözniük, csak éppen első számú vezetőkből má­ sod-, vagy harmadrangúakká lettek. Új szellem kezdett kibontakozni, amely­ ben már, ha szerényen és csírájában, de a szakmai hozzáértés követelményei fogalmazódtak meg. Ezt a háttérbe szorítást kudarcként élték meg az egykori rendteremtők: mi nem ilyen szocializmust akartunk! Elfelejtették viszont, hogy sok-sok hazánkfia sem akart olyan szocializmust, mint amilyent ők szerettek volna. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Erre mindig és minden rend­ szerben számítani kell. Akármilyen kegyetlen is - ez a valóság. * A karhatalmisták megyei csoportja az 1956. novemberi megalakulásakor az alábbiak szerint tagozódott: Darázs István volt a parancsnok, helyettese - politikai helyettesként, azaz, afféle komisszárként - Brecho Gyula. Mrázik János törzstisztként tevékeny­ kedett. Tisztként a parancsnokságban dolgozott Mrázik Ferenc és Brecho L a­ jos, továbbá Ács Lajos, Somoskői Lajos Árpád és Varga András. Az ellátó­ tiszt Rozgonyi Emil volt. (Egyébként ő az, aki két fiatalembert - egyikük lakásavatóját ünneplendő bevásárolni indultak december 8-a délelőttjén - óva intett attól, hogy a Népbüfénél messzebb, a Vásártér felé menjenek, mert ott - a fiatalok csodálkozó kérdésére válaszolva - cirkusz lesz.) 4 1 �A Magyar Szocialista Munkáspárt karhatalmista szervezetének vezetősége a következőkből állt: Brecho Gyula párttitkár, Susán Cs. Gábor elnök, Mrázik Ferenc szervező, titkárhelyettes, Valach László agit.-prop. vezető, Kálmán Já ­ nos gazdaságvezető. Három szakasz szerveződött és mindenikben három-három raj. Az első szakasz parancsnokaként Varga Andrást jegyezték, helyetteseként Tamási Bé­ lát, pártmegbízottként (ez is a szovjet komisszári minta) Dózsa Lajost. Az első raj parancsnoka Tamási Béla, pártmegbízottja B enkocs István, a második raj vezetője Katona Rezső, pártmegbízottja Dénes Sándor, a harmadik raj pa­ rancsnoka Ozsvárt János, pártmegbízottja Szegedi Márton volt. A második szakasz összetétele: parancsnok Lantos Árpád, helyettese K o­ vács Miklós, pártmegbízott German József. Az első raj élén Kovács Miklós állt, Szakács Mihály pártmegbízott mellett. A második raj parancsnoka Mrá­ zik Rezső, pártmegbízottja Maczkovják István. Sugár Pál parancsnokolt a har­ madik raj fölött, Nagy Sándor pártmegbízott társaságában. A harmadik szakasz parancsnoka Somoskői Lajos Árpád, helyettes Orosz Ferenc, a pártmegbízott Susán Miklós volt. Az első raj élén Torják István állt, pártmegbízottja Susán Cs. Józseffel. A második rajt irányította Gyetvai József, pártmegbízottja Bohács József. Kálmán János vezette a harmadik rajt, a párt részéről Korim István tevékenykedett itt. Az első szakasz névsora: Varga András, Tamási Béla, Ottrok József, Sza­ bados József, Benkocs István, Katona Rezső, Ozsvárt János, Bogár József, Sze­ gedi Márton, Tóth Dezső, Dénes Sándor, Ács Lajos, Becze István, Ozsvárt Győző, Karnis Lajos, Molnár Tibor, Lévárdi Nándor, Fülöp Sándor, Bellák Ödön, Glajczár Lajos, Tóth László, Manyasz József, Dózsa Lajos és Brecho Lajos. A második szakaszban tevékenykedett: Juhász András, Pál József, Kovács Miklós, Szoboszlai Ferenc, Almási Jenő, Maczkovják István, Mrázik Ferenc, Mrázik Rezső, Szakács Mihály, Valach László, Nagy Sándor, Lipták Emil, Gordos József, Korim Ferenc, Kiss István, Kiss Bertalan, Nagy Barna, Nagy Károly, Maczkovják János, Tamás István, Nagy K. László, Laczkó Géza, Su­ gár Pál, Juhász László, German József, Rózsa József, Lantos Árpád, Torják Gábor, Tóth Géza, Kálmán János. A harmadik szakasz tagjai: Bozó Gyula, Susán Béla, Surányi János, Batki István, Susán Miklós, Gyetvai József, Bohács Pál, ifj. Susán K. József, Pusz­ tai Károly, Kadlóth József, Szabó János, Torják István, Susán József, ifj. Su­ sán Gy. Gábor, Bohács József, Susán Cs. Gábor, Purgely István, Molnár László, Somoskői Lajos Árpád, Surányi János, ifj. Valach László, ifj. Korim Ferenc, Lévárdi Jenő, Petik József, Rozgonyi Lukács, Toldi Ferenc, Toldi Jó ­ zsef, Varga András, Demecs István, Dózsa Ferenc, Kalocsai Mihály, Orosz Lajos, Orosz Gyula. Polgári alkalmazottként teljesített szolgálatot: főszakácsként Bozó Ernő kar­ hatalmista, szakácsként Kalocsai Mihályné, felszolgálóként Tóth Dezsőné. * Tudatában vagyok annak, hogy az általam felrajzolt kép sem lehet teljes 1956 december 8-ról. Még sokáig fognak írni és beszélni róla. Lehet, hogy nem mindenkinek lesz mindenben igaza. De, ha a sok-sok szóból csak egy is igaz­ nak bizonyul, máris közelebb kerülünk az igazsághoz, a valóságos történelemhez. S ez mindenképpen teljesebb lenne, ha megszólalna a bírált és elmarasztalt ol­ dal is, a karhatalmistáké. 42 �szomszédság és közösség FO GARASSY LÁSZLÓ A tescheni hétnapos cseh-lengyel háború 1919- január 2 3 -3 0 . A tescheni hercegség az osztrák Szilézia keleti része volt, morva, lengyel és német lakossággal, amely a történelmi cseh királyság egy részét képez­ te, mint annak egyik tartománya. A csehek történelmi jogon tehát magu­ kénak tekintették, viszont a lengyelek etnográfiai alapon tartottak rá igényt: lakosságának nagy része lengyel volt. Az O sztrák-M agyar M o­ narchia felbomlása után a lengyelek nemcsak Nyugat-Galíciában ragadták magukhoz a hatalmat, de még arra is képesek voltak, hogy T eschent meg­ szállják, úgy hogy ezáltal a karwini szénbányavidék és az Oderbergből (Bohumín) Kassára vezető vasútvonal teljes sziléziai szakasza is a kezük­ be jutott. Átmenetileg Á rva és Szepes megyék részeit is megszállották és az itt talált magyar csendőrőrsöket pedig lefegyverezték. 19 19 . január 10én Pilsudski lengyel köztársasági elnök és Moraczcwski miniszterelnök pe­ dig aláírta Galícia,Teschen, valamint Á rva és Szepes részeinek közigaz­ gatási statútumát. (Teschen 19 18 . október 31. óta állott lengyel közigazga­ tás alatt.) B eneš csehszlovák külügyminiszter 1919. január 17-én a békekon­ ferenciától azt kívánta, hogy engedélyezze a tescheni hercegségnek cseh megszállását, a csehszlovák kormány pedig a kérdés rendezése tárgyában közös bizottság létesítését javasolta január 21-én. M ivel a lengyelek ezen a vitás területen január 26-án parlamenti választásokat szándékoztak tar­ tani, a csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium parancsot adott a Teschentől nyugatra és délre álló csapatai parancsnokának, Gillain francia alezre­ desnek, hogy a lengyel csapatokat támadja meg és a tescheni hercegséget foglalja cl. Gillain alezredes a parancs végrehajtását elutasította azzal, hogy ő francia tiszt és Franciaország nincsen hadiállapotban Lengyelország­ gal. Erre a minisztérium Josef Snejdárek alezredest nevezte ki a tescheni védőszakasz parancsnokának, aki ugyan szintén francia tiszt volt, cseh ember létére francia állampolgár, de a kinevezést minden gátlás nélkül elfogadta.1 Nem is történt baja, sőt az ezredesi rendfokozatot is megkapta. Snejdáreknek a hadműveletek céljaira rendelkezésére állott a teljes fran­ ciaországi 21. legionárius gyalogezred, három volt cs. és kir. zászlóalj (egy 54-es és 93-as és a 17. vadászzászlóalj), az orlovai és bohumíni (Oderberg) önkéntesek egy-egy zászlóalja, egy 4-es tüzérüteg, a morva üteg egy lövegszakasza. Azonkívül Zsolnán készenlétben állott a jablunkai szoros birtokbavételére és biztosítására az olaszországi 35. legionáriusezred két zászlóalja, egy üteg és egy páncélvonat. A lengyel tescheni front parancsnoka Franciszek X. Latinik ezredes volt, korábban osztrák-m agyar tiszt, aki ebben az időszakban 16 lövészszázad­ dal, 4 nem komplett géppuskásszázaddal, egy lovaskülönítménnyel és egy 43 �44 �tábori üteggel rendelkezett. Azonkívül volt 540 csendőre 6 tiszttel, 54 állo­ máson elszórva.2 Š nejdárek január 23-án felszólítást küldött a lengyel parancsnoknak, hogy csapatait a tescheni hercegség területéről vonja ki, különben azt fegyve­ res erővel fogja birtokba venni. Latinik ezredes a kétórás ultimátumra nem válaszolt. Erre Š nejdárek délután négy órakor parancsot adott a támadás­ ra két oszlopban, és pedig Bohumín (Oderberg) és Karvinná (Karwin) fe­ lé. Bohumínt két cseh zászlóalj támadta meg, azt bekerítette és az ottani lengyel helyőrséget (2 gyalog- és fél géppuskásszázad) egy órai harc után elfogta, utána arcvonalát a másnapra virradó éjjel Petrovicére tolta ki.3 A karwini szénmedencét a lengyelek egy zászlóaljjal, egy-egy lovas- és lövegszakasszal, a helyi milíciával és a felfegyverzett lengyel ajkú munkássággal véd­ ték négy cseh zászlóalj rohama ellen. A lengyel helyőrség az éj folyamán visszavonult Pogwizdów-Kaczyce vonalára, a milícia még január 24-én délelőtt utcai harcokat vívott Karvinná belterületén, de 11 órára azt is leszerelték. A zsolnai csoport birtokába vette az oderbergi vasútvonal fontos alagútját a jablunkai szorosban. A lengyelek elmulasztották felrobbantani a hidakat, csupán a síneket szakították meg néhány helyen. E napon vonaton elindították a tescheni frontra Uherské Hradišteből (Ungarisch Hradisch) a csehszlovák) II. dandárt (6 zászlóalj, 2 üteg, egy lovasszázad), amely január 25-én beérkezett a hadműveleti területre. Brnóból (B rünn) és České Budějoviceból (Budweis) is útnak indult há­ rom sorhadi (volt cs. és kir.) zászlóalj, azonkívül a morvaországi szlovák önkéntes brigád öt zászlóalja is segítségül ment. Január 25-26-i csatározások eredményeképpen Teschen (Tešín, Cieszyn) városa január 27-én cseh kézbe került. A lengyelek a Visztula mentén viszszavonultak a D rogom yšl-M ale O chaby-W islica-M iedzyszw iec-K isielów Bladnice-Kam ienec dwór vonalára. A csehek január 29-én ezzel a had­ renddel érték el H ažlach-Zam arsk-K rasn a-D ziegelów vonalát: Bláha őr­ nagy kombinált dandára (7 zászlóalj, 2 üteg, páncélvonat), középső cso­ port: II. dandár (Hanák alezredes 7 zászlóaljjal, 5 üteg, fél lovasszázad), déli csoport: két zászlóalj. A többi csapat tartalékban volt. 19 19. január 30-án reggel 7 órakor folytatódott a cseh offenzíva, -2 6 fo­ kos hidegben! Az északi csoport 11 órára elérte Pruchna és Rudnik hely­ séget, 14 órakor pedig Knajka-patak tájékán a Halier tábornok nevét v i­ selő páncélvonat a pruchnai vasútállomáson a cseh páncélvonatot kilőtte, utána pedig a Visztula mögé visszavonult. Este a cseh kombinált dandár elérte K n a jcrh o f-D em binerhof-M ale Ochaby vonalát, míg a II. dandár erős lengyel ellenállásra talált Sim oradza-Iskrczyn-Lonczka vonalán, de főleg Kisielównál. Az utóbbi helységet a lengyelek vissza is foglalták és hevesen küzdöttek Helmberg magaslatáért és Godziszów községért. Egy cseh zászlóalj Górny Nierodzymnál átjutott a Visztulán is, de előretolt helyzetében bekerítéstől tartva, estére visszatért a folyó mögé. A csehek­ nek nem sikerült a harcok beszüntetéséig Visztulán túlra vetni az összes lengyel csapatokat, Ochabynál azonban v isztula i hídfőállást szereztek. Skoczównál levő állásuk két oldalt veszélyeztetve volt, ezért Šnejdárek al­ ezredes másnapra kitűzte ennek az elfoglalását. Ekkor azonban paran­ csot kapott Prágából, hogy a további hadműveleteket szüntesse be. Erre hadikövetet küldött Latinik ezredeshez és fegyverszünetet ajánlott, amit az elfogadott, így a harcok 19 19. január 31-re virradó éjjel bevégződtek. 45 �46 �Ebben az időpontban a tescheni fronton cseh részről 23 zászlóalj, 6 és fél tábori és 3 nehézüteg, 2 lovasszázad, valamint egy-egy páncélvonat ál­ lott, lengyel részről pedig 37 gyalogszázad, 4 tábori és egy nehézüteg, 3 lovasszázad és egy páncélvonat.4 A harcok veszteségi mérlege a követke­ z ő volt: cseh részről elesett 2 tiszt, 51 katona, megsebesült 3 tiszt, 12 1 ka­ tona, eltűnt 7 katona.5 Betegállományba került - főleg fagyási sebekkel 63 katona. A lengyel oldalon elesett 4 tiszt, 88 katona, megsebesült 855 tiszt és katona, fogságba esett 37 tiszt és 502 katona. (2 tisztet és 270 ka­ tonát Bohumín (Oderberg) elfoglalása alkalm ával fogtak el!) 813 tiszt és katona az eltűntek és szökevények listájára került. Az antant diplomáciája igen rugalmasnak bizonyult, amikor a két szö­ vetségese közti határvitát rendezni kellett. Február harmadikán Párizsban olyan egyezség jött létre Beneš és Dmowski, a két állam között, amelyben tudomásul vették a nagyhatalmak állásfoglalását: ,,Azon nemzetek, ame­ lyek az ügyek rendezését a békekonferenciára bízták, a döntés előtt nem törekedhetnek túszok szedésére, vagy olyan terület elfoglalására, amelyre igényt tartanak. Megerősítik azt, hogy a cseh nemzet képviselői kötelezik magukat, hogy véglegesen megtartják a katonai alakulataikat a fent emlí­ tett vasútvonalak (megelőző szöveg szerint: Bohum ín-Tĕ šín és T ěšín -Jab lunkov) mentén egészen addig, amíg a békekonferencia végleges döntést nem hoz a terület megosztásáról. A Téšín északi része és a szénbányavidék közti vasútvonal a cseh haderők birtokában marad, míg a vasútvonal T ĕšinnél kezdődő déli része T ĕšín városával együtt egészen Jablunkovig (be­ leszámítva) a lengyel katonaság megszállása alá kerül. Az alulírottak szükségesnek tartják, hogy a helyszínre ellenőrző bizottság menjen a tĕšíni terület cseh és lengyel lakossága közti vitás kérdések ren­ dezése végett. Ez a bizottság előkészíti azt az anyagot, amelynek alapján a békekonferencia véglegesen megállapíthatja a vitás területen a végleges határt a csehek és lengyelek között. A bizottság T ĕšínben fog hivataloskodni. . . Az egyezmény értelmében tilos volt a tescheni hercegségben választásokat és sorozásokat tartani egészen a békekonferencia döntéséig és kimondotta, hogy ha bármelyik fél a her­ cegség vagy annak egy részének annektálására törekedne, azt a békekon­ ferencia nem fogja elismerni. A cseh nemzet képviselői kötelezték magukat a lengyel hadifoglyok azonnali szabadon bocsátására teljes felszerelésükkel együtt. Ezt az egyezményt Dm ow skin és B enešen kívül a nagyhatalmak képvi­ selői: Wilson, Iloyd, Orlando és Clemenceau is ellenjegyezték.6 Február 24-én megérkezett Varsóból T eschenbe az antantmisszió elnö­ ke, N issel francia tábornok néhány francia és olasz tiszttel és megállapí­ totta az új demarkációs vonalat, amely mögé a cseh csapatoknak vissza kellett vonulniuk. A február 25-én kelt egyezmény szerint az új cseh vo­ nal Bohumín-pályaudvartól keletre kezdődött, Loukynál érte cl az Olzafolyót, a tĕšíni pályaudvarról 500 méternyire nyugatra elhagyta és innen délre húzódott a jablunkai szoros felé, mintegy 1 km távolságra a vasút­ vonaltól. A cseh csapatoknak az egész fronton még aznap meg kellett kez­ deni a visszavonulást, a lengyel csapatok csak huszonnégy óra leforgása után követhették őket. Az egyezmény semleges zónát is állapított meg a 47 �48 �két haderő közt. Mind a két fél a semleges zónától nyugatra, illetve ke­ letre 10 km szélességű területen csak négy-négy zászlóaljnyi gyalogságot tarthatott, legfeljebb három-három ezer főnyi létszámmal.7 A fegyverszünet folyamán kétszer került sor fegyveres összetűzésre csehek és lengyelek közt (Istebna, február 2. és Bagnerhof, február 2 1.), amelynek halottai és sebesültjei voltak.8 E z is bizonyította, hogy a semleges zónára valóban szükség volt. Ezzel a demarkációs vonallal a csehek nem voltak megelégedve, mert amikor három-négy hónap múlva a M agyar Tanácsköztársaság elleni há­ borúhoz csapatokat toltak cl, a tescheni vasútvonalat nem használhatták és a vlárai szoroson át vezető vonalra voltak utalva. Az utóbbi vonalat azonban a Vág árvizei megrongálták, ekkor azonban Prága diplomáciai úton kieszközölte, hogy csapatait leplombált vasúti kocsikban szállíthatja a T ĕšín-Jablunkov közti, lengyelek által ellenőrzött vonalon a magyar had­ színtérre. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 19 19 . szeptember 27-én határo­ zatot hozott, hogy a tescheni hercegség, valamint Á rva és Szepes megye 27 községében a lakosság népszavazással fog dönteni, hogy Csehszlovákiához vagy Lengyelországhoz kíván-e tartozni. A népszavazási bizottság székhe­ lyéül T eschen (Tĕšíni, Czicezyn) várost jelölte meg. Ez a nagyhatalmak egyegy képviselőjéből állott, amelyhez a két érdekelt állam is delegált egyegy képviselőt felszólalási joggal. A népszavazás megkezdése előtt a lengyel és csehszlovák csapatoknak a vitás területről ki kellett vonulni, a rendfenntartás pedig antantcsapatok feladata volt.9 A népszavazásra azonban nem került sor, mert a csehszlovák és lengyel kormány 1920. július 10-én egyezséget kötött, hogy lemondanak a nép­ szavazás végrehajtásáról, a határok megállapítását a nagyhatalmakra bíz­ zák és a döntésüknek eleve alávetik magukat. Az egyezséget a N agyköve­ tek Tanácsa elfogadta és 1920. július 28-án hozott határozatával a volt tescheni hercegségben a lengyel-csehszlovák határt így állapította meg: a volt német-osztrák határ közelében fekvő Pieršné községnél kezdődik, in­ nen a határvonal O lša folyó felé vezet és azt Roje községnél elérve T eschenen túl is követi, úgyhogy a várost kettévágja. T eschentől délkeletre a vo­ nal Olšát elhagyva a Visztula felé kanyarog, de azt el nem éri, végül Javoŕinka és Bukovec községek közt éri cl a volt sziléziai-m agyar határt10 Eszerint a szénbányák Csehszlovákiának jutottak, Á rva és Szepes megye részeit pedig Lengyelország kapta meg .11 A csehszlovák csapatok Teschenben az új határig terjedő területet a de­ markációs vonaltól kiindulva 1920. augusztus 6-8. között megszállták és ezzel a határkérdés katonai vonalon lezárult. 49 �J E G Y Z E T EK E z a dolgozat elsősorban J ežek, Z deněk n y . v ezérkari ezredes „ Účast dobrovolníku v bojích o Slovensko a T ešín sk o v letech 1 9 1 8 - 1 9 1 9 ” . (A z ön­ kéntesek részvétele a Szlovákiáért és Teschenért lefolyt harcokban 1 9 1 8 19 19 ), Praha 1 9 37. c. könyv I I . része (2 55 -34 2, főleg a 30 0 - 3 16. oldal) alapján készült, figyelem be véve a Prof. Dr. Hummelberger Walter,, D ie K äm pfe in d er Slowakei und um Teschen in den Jabren 1 9 1 8 - 1 9 1 9 ” c. tanulmányát. (D ie Nachkriegszeit 19 1 8 - 1 9 2 2 , K äm pfe, Staaten und Arm een nach dem Ersten W eltkrieg, W ien 19 7 3, 82. oldaltól, ezen belül a 90-99. old.). 1. É le tr a jz a : H u m m e lb e rg e r 91. E bből lá th a tó , hogy, m in t a f ra n c ia id eg en lég ió k ö z k a ­ to n á ja k e z d te m eg k a r r i e r j é t a f ra n c ia h a d s e re g b e n és m in t c se h sz lo v á k h a d s e re g ­ tá b o r n o k 1935-ben v o n u lt n y u g a lo m b a . 2. H u m m e lb e rg e r 92—93. 3. J e ž ek 309—313. 4. H u m m e lb e rg e r 95. 5. H u m m e lb e rg e r 97. M ás a d a t s z e rin t a cseh v e sz te sé g e k a te s c h e n i h á b o r ú b a n : 44 h a ­ lo tt (3 lé g io n á riu s tiszt, 14 lé g io n á riu s k a to n a , 27 h a z a i k a to n a ), 119 se b e s ü lt (1—l lé g io n á riu s és h a z a i — é r t s d : v o lt cs. és k ir. tiszt. 24 lé g io n á riu s és 95 h a z a i k a ­ to n a ). — P e k á r e k , A r tu r : O b sazen i T ě š ín a a ú to k na S k o p o v (V o jen sk é R ozhledy 1924. 173—181. o ld a l.). A szerző sz e rin t ö sszesen 20 zászló alj (3 fra n c ia . 3 o lasz és 14 h azai) és7 ü te g (3 o lasz és 4 h azai) h a r c o lt a le n g y e le k ellen . A h a z a i a la k u la to k eg y ré sz e ö n k é n te s e k b ő l á llt össze. 6. J e ž e k , 3. sz. o k m á n y , 333—334. 7. Uo. 4. sz. o k m á n y . 335—336. 8. Uo. 306. 9. Uo. 6. sz. o k m á n y , 338—340. A n é p s z a v a z á s i te r ü le te n tö r té n te k rő l a fe g y v e rsz ü n e t u tá n : 267—273. A cseh á llá s p o n to t v édi. L en g y el f o rr á s n e m á llt a sz erz ő re n d e lk e ­ zésére. 10. A h a t á rv o n a l ré sz le te s le ír á s a : 7. sz. o k m á n y , 341—342. C sak a t e s c h e ni h e rc e g sé g te rü le té n .) S p a a -b a n a N a g y k ö v e te k T a n á c s a ta r t o tt 1920. jú liu s 10-én k o n fe re n c iá t, 273—274. 11. S zep es m eg y éb ő l 12, Á rv a m e g y éből 14 k ö zség k e r ü lt L e n g y elo rszág h o z, d e a h a t ě rm e g á lla p ító b iz o ttsá g 1924. f e b r u á r 11-i h a tá r o z a ta a la p já n k é t á r v a i kö zség v iss z a ­ k e r ü lt C se h sz lo v á k iá h o z és egy k e tté v á g o tt á r v a i k ö zség c s e h sz lo v á k ia i ré sz e L e n ­ g y e lo rsz á g h o z ju to tt. L á sd : M a jtá n . M ilan : N ázvy obcí n a S lo v e n sk u za o s ta tn ý ch d v e sto ro k o v (A sz lo v á k ia i h e ly s é g n e v e k az u to lsó k é ts z á z é v b e n ), B ra tisla v a , 1972., 6. o. A té r k é p m e llé k le t sz ö v e g é n e k (e x : J e ž ek 269. o.) fo rd ítá s a : V vvoj t ě š in k é o tá z k y n a m íro v é k o n fe rc n c i — A te s c h e n i k é rd é s k ia la k u lá s a a b é k e k o n fe re n c iá n . V y sv ě tliv k y = M a g y a rá z a t. P u v o d n i h r a n ic e E re d e ti h a tá r o k . Z á j, o h r a n ič e n y p o d ie ú m lu v y NV p ro T ě s ín sk o a P R N a ro d o w e z 5. XI. 1918. — Az é r d e k e k e lh a tá r o lá s a a te s c h e n i (cseh) n e m z e ti b iz o ttsá g és az (o tta n i) len g y el n e m zeti ta n á c s k ö z ö tt 1918. n o v e m b e r 5-én. H ra n ic e p o d ie fra n c o u z s k é h o n á v r h u ze d n e 14. d u b n a 1919. A z 1919. á p r ilis 14-i fra n c ia h a tá r ja v a s la t. H ra n ic e , n a v r ž en á p re d se d o u t ěš ín s k é d o h . k o m ise p lk e m T issim v ć e rv e n c i 1919 — A te s c h e n i a n ta n tb iz o tts á g e ln ö k e , T issi ezr. á lta l 1919. jú liu s á b a n ja v a s o lt h a tá r . D efin , h r a n ic e p o d ie ro zh , v e lv y s la n e c k é k o n fe re n c e ze d n e 28. č e rv e n c e 1920 — V ég­ leg es h a t á r a N a g y k ö v e te k T a n á c s á n a k 1920. jú liu s 28-i h a tá r o z a ta a la p já n . H ra n ic e p o d ie v o je n s k é ú m lu v y z 25 ú n o r a 1919. — Az 1919. f e b r u á r 25-i k a to n a i eg y e z m é n y sz e rin ti h a tá r (d e m a rk á c ió s v o n a l). 50 �HIZSNYAN GÉZA A provincializmustól a (közép-)európaiságig (Politikum és művészet egy kis színház életében) Az egykori Túrócszentmárton (Turčiansky Svatý M artin), immár redukált névvel (Márton-Martin), a múlt század 6o-as éveitől a szlovák szellemi élet fővárosa. Kiemelkedő szerepét a szlovákság szellemi életében máig megőrizte, annak ellenére, hogy a főváros hetven éve vonzza el innen a kulturális és szellemi élet képviselőit, sőt intézményeit is. Mégis a mai napig Mártonban található a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Matica Slovens­ ká központja és a Nemzeti Temető. A Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után a város, az 1871-től rendszeresen működő, műkedvelő színjátszócsoportjából, a Szlovák-Énekkör-ből (Slovenský Spevokol) akartá megalakítani az első hivatásos szlovák színtársulatot, a Nemzeti Szín­ házat. A Szlovák Nemzeti Színház, a mártoniak nagy csalódására, 1920ban Pozsonyban alakult meg, s a kisváros csak 1944-ben hozhatott létre hivatásos társulatot. Pedig a város 1871-től vezető szerepet játszott a szlo­ vák színházi életben, s ezt a mai napig is megőrizte. Ha jelenlegi társula­ ta, a Szlovák Nemzeti Felkelés Színháza (D ivadlo Sloveského Národného Povstania) ,,nagy nevek” tekintetében nem is veheti fel a versenyt a Nem­ zeti Színházzal, ám előadásainak színvonalát, dramaturgiai, társadalmi, po­ litikai, művészeti törekvéseit, „progresszivitását” tekintve ma is az egyik vezető szlovákiai társulat. Az amatőr előd, a Szlovák Énekkor, a hivatásos színházat volt hivatott pótolni, ezért jelentősége megalakulásától fogva messze túlmutatott a vá­ ros határain. Az egész szlovákság legjobb színházi erőit vonzotta magához, s mellette működvén a Műkedvelő Színjátszók Szlovák Központja, ennek irodáiban a legjobbaknak fizetett állást is biztosíthatott. A társulat célja, küldetése egyértelmű volt: a szlovák nyelv, a (színház-) kultúra megőrzése, terjesztése. Nem meglepő hát, ha előadásaik művészi szempontból nem voltak igazán jelentősek. A szlovák nemzeti öntudat éb­ resztése és a szláv sorsközösség hirdetése okán, az akkoriban kialakuló­ ban lévő szlovák nyelvű (dráma) irodalom termékei mellett elsősorban cseh és lengyel darabokat játszottak. Az 1920-as csalódás egy időre viszszavetette munkájukat. Az első kísérlet a provinciális-nacionális keretek át­ lépésére az 1930-as évek közepén történt. 1934-ben került Mártonba F erd i­ nand H offm ann. A művelt, prágai színházakban tanult rendező elsősorban a műsorpolitikán változtatott alaposan. Vezetésével kezdték játszani a v i­ lág modern drámairodalmának jelentős alkotásait. Hoffmann másik fontos újítása: túllépve a lélektani realista stíluson felhasználta az újabb eredmé­ nyeket, a stilizált, szimbolikus színjátszást is. Szakított az eddig hagyomá­ nyos, és már régen túlhaladott, illusztratív, festett díszletekkel, és jelzés­ szerű, funkcionális színpadképekkel dolgozott. (Állandó díszlettervezője is volt dr. Jozef Cincik személyében.) Hoffmann távozása után (1938) a cso­ port nem haladt tovább az általa megkezdett úton. Hamarosan itt gyüle51 �keztek azonban a Tiso-i Szlovák Államban diszkriminált hivatásos művé­ szek, s ennek hatására újra napirendre került a hivatásos társulat megalapítá­ sának kérdése. 1943-ban a Szlovák Énekkör talaján létre is jött a Szlovák Kamaraszínház (Slovenské Komorné D ivadlo). Első bemutatójuk 1944 ja­ nuárjában Verhaeren II. Fülöp című drámája volt A ndrej Bagar rendezé­ sében és főszereplésével. A stilizált előadás meghökkentő kritikája volt a totalitárius, elnyomó rendszernek. Lévén nyíltan politizáló, antiklerikális, antitotalitárius - nem csoda, hogy a hatóságok a bemutató után azonnal betiltották. Az új színház azonban ezzel a haladó szellemű társadalmi­ művészeti törekvésével nemes hagyományok alapjait rakta le. A háború után a Szlovák Kamaraszínház a megalakításakor meghirdetett szellemben folytatta munkáját. M a is figyelemre méltó dr. Ivan K usý dra­ maturgnak akkori kijelentése: ,,Mi akarjuk vezetni a közönséget, ne ők vezessenek minket.” Megalakulásuktól fogva nem kulturális-fclvilágosító, hanem) társadalmilag aktív és lelkiismeretébresztő, az ízlésre és érzésekre apelláló, művészileg is magas színvonalú színházat akartak csinálni. (Ez a törekvés a színház további tevékenységének is alapmotívuma lesz.) Erről az igényről az államosítás után sem mondott le a színház, amikor a „tá ­ jolási” kötelezettségek jelentősen megnehezítették a művészi munkát. Szlo­ vákiában talán az egyetlen társulat a mártoni, amelyik tartósan eleget tu­ dott tenni ennek a kettős követelménynek, s nem esett sem a „ ľ art pour ľ art” művészkedés csapdájába, sem a művészi színvonalat nem áldozta fel a mondanivaló, a politikai aktualitás érdekében. Alapvető feladatot jelentett, hogy 1951-ben a színház a hadsereg köte­ lékébe került és Hadsereg Színház néven működött tovább. Ennek a „be­ vonulásnak” voltak pozitív (anyagi) és negatív (művészi) következményei is. Természetes, hogy az 50-es évek elejének egyre romló politikai légköré­ ben a negatív hatások hamarosan túlsúlyba kerültek. A színház vezetőinek és művészeinek emberi-művészi nagyságát bizonyítja, hogy a sematizmus fojtogató szorításában, a hadsereg napi politikai propagandaigényeinek ki­ elégítése mellett sem adták fel elveiket. A kötelező propagandapenzumok mellett igyekeztek kamara jellegű, a színház legjobb hagyományait követő előadásokat is létrehozni. Különös jelentőséggel bírt ezek közül Rachmanov, Polezsajev professzor című színművének bemutatója, amelynek kritikai és kultúrpolitikai elismerése nagy sikernek számított és lehetővé tette az el­ mélyült művészi munka folytatását. A társulat ennek köszönhetően ezekben az években az ország legjobb színházának számított. A lélektani realista kamaradarabok mellett művé­ szileg jelentős volt néhány ún. „nagyformátumú” előadás. Ezek amolyan történelmi tablók voltak, elsősorban látványelemekre, al nagy tömegek színpadi mozgatásának hatására építve. Közülük legjelentősebb J. K . Tyl, H usz című drámájának O. Haas rendezte előadása. A politikai, propagandisztikus követelmények egyre fokozódtak, lassan felemésztették az alkotó energiákat, s ahogy az 50-es évek második felében a civil társulatok lehe­ tőségei lassan bővültek, a mártoni társulat lassan lemaradt. A z újabb for­ dulat (a színház kiválása a katonai kötelékből) nagy energiákat mozgósí­ tott. A hirtelen jött változást a művészi vezetés - talán kissé elhamarko­ dottan - azonnali művészi váltásra akarta felhasználni. Elsősorban Ivan Petrovický vezetésével és kezdeményezéséből „a világszínházat akarták utolérni” . 52 �A nemes cél elérésének azonban túl hirtelen, előkészítés nélkül indultak neki. A modern törekvések meghonosításának; a világszínház új eredmé­ nyei felhasználásának még nem voltak meg a művészi feltételei. A - jobb esetben a lélektani realizmuson (és sematizmuson) nevelkedett színé­ szek nem tudtak hirtelen váltani, mert hiányoztak a rendezők alaposabb ismeretei és tapasztalatai is. A Pavel Rím sky rendezte Szentivánéji álom, a könnyed, költői színház modern díszletek között játszódó előadását még akkor a legjobb hazai Shakcspeare-rendezések közé sorolták, bár a későb­ biekben már csak néhány, az addigi hagyományokat követő stílusba ké­ szült előadás volt sikeres. A színház vezetésének célja egyre határozottab­ ban rajzolódott ki. Társulatukat a politikai szatíra otthonává akarták ten­ ni. E z a szűk profillírozás egy tájolási kötelezettségekkel rendelkező kis­ városi színház esetében irreálisnak tűnik ugyan, az egyértelmű kritikai el­ utasításnak, sőt támadásnak azonban volt bizonyos politikai háttere is. A szatírát valamint a világban éppen érlelődő színházi reform kezdeti ered­ ményeit az 50-es évek végének, 60-as évek elejének csehszlovák politikai vezetése nem nézhette különösebben jó szemmel. A színház hanyatlása szerencsére csak rövid ideig tartott. 1962-be került Mártonba M iloš Pietor rendező, akinek tevékenysége alapvetően meghatározta az elkövetkező (kb. 1970-ig tartó) időszak arcu­ latát. Pietor visszatért a realista színház hagyományaihoz. Realizmusa azon­ ban nem ortodox, más stílusokat kizáró, dogmatikus felfogás volt. M űvé­ szi profilja az avantgard és modernista irányzatok ismeretében alakult ki és fejlődött tovább. Rendezéseiben az alakok precíz lélektani kidolgozottsá­ ga, a közöttük fennálló viszonyok alapos elemzése és ábrázolása jelenik meg, anélkül, hogy az esztétikai hatás csorbát szenvedne. Színpadán az életnek mintegy kondenzátumával, sűrített kivonatával, a valóság költői ábrázolásával találkozunk. Első nagy sikere Steinbeck Egerek és emberek című kisregényének színpadi adaptációja volt. A rendező a magányossá­ got, elhagyatottságot vizsgálva a társadalmi kérdéseket alapos, a cselek­ vések motivációjára is figyelő jellemábrázolással erősítette föl. Pietor ren­ dezte Csehov Sirályának szlovákiai bemutatóját, kiemelkedő előadásban mutatta be Tennesee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabját is. Mártoni munkásságának csúcspontja Gorkij Éjjeli menedékhelyének 1967-es előadása, a szlovák színház egyik kiemelkedő teljesítménye. Felfo­ gásában értelmes, teljes, értékes, de az életre alkalmatlan alakok a sze­ replők, ezért megfosztotta a darabot minden érzelmességtől, „koldusroman­ tikától” . Igyekezett feltárni és felmutatni nemcsak a társadalom, de az emberi lélek legmélyét is. Ezzel a! rendezésével „eljutott a klasszikus lé­ lektani színház lehetőségének végső határáig” , amint azt V ladim ir Štefko kritikus írta. Érdemes tudni az előadásról, hogy a N O S Z F 50. évforduló­ ja alkalmából rendezett országos színházi fesztiválon azzal az előadással osztozott az első díjon (a D ivadlo Za baranou színház, Három nővérével, Otomar K rejča rendezésében), és ugyanebben az évben a belgrádi B I T E F nagydíját is elnyerte. Pietor volt az, aki a 60-as évek második felének szabadabb szellemi lég­ körében először próbálkozott a színházban a groteszk meghonosításával. Legfigyelemreméltóbb rendezései e téren F elicien Marceau, Tojás című darabja és Schisgall két egyfelvonásosa, a Gépírók és a Tigris voltak. Ugyancsak ő honosítja meg Mártonban azt a máig uralkodó elvet, hogy 53 �a szórakoztató darabok színrevitelével valami művészi többletet igyekezze­ nek nyújtani. F eydeau Bolha a fülben és R obert Thomas Nyolc nő című darabjának előadásaiban sikerült is a színrevitelnek a szöveg értékei fölé emelkednie. A 67-68-as esztendők jelentős előadásai voltak még M iller Az ügynök halála és T ennesee Williams Az iguána éjszakája című drá­ mái Ivan Petrovický rendezésében. Ugyancsak ehhez az időszakhoz kötő­ dik a kiemelkedően tehetséges rendező Stanislav Párniezký bemutatkozása is. Első munkája, Mrozek Tangója minden extravagancia, modernkedés és feltűnősködő abszurditás nélkül, éppen a történet természetességével, ba­ nalitásával, mindennapiságával, bármikor megtörténhetőségével hatott meg­ döbbentő erővel. Mrozek megjelenése egy új dramaturgiai, műsorpolitikai irányt jelzett, amelyik a politikai helyzet hirtelen változása miatt nem folytatódhatott. A külső történések - mint már annyiszor - a színház életében is jelentős változásokat indukáltak: a felfedező kedvű dramaturgiának, a világ mo­ dern drámairodalmának java-termését bemutatni szándékozó törekvések­ nek megálljt parancsoltak, a művészi vezetés stílus- és repertoárváltásra kényszerült. A művészi nagyság és alkotóerő csodájaként azonban hanyatlás helyett következett a színház történetének egyik legfényesebb korszaka. A „felü l­ ről” irányított műsorpolitika egy-egy bulvár darab mellett jóformán csak hazai és szovjet-orosz művek bemutatását engedélyezte, s kivételes kegy­ ként egy-egy „ártalm atlan” szocialista országbeli szerzőt és egy-egy klasszikust. A színházban ezzel elindult a szlovák és orosz klasszikusok „újraértelmezésének” nagy sorozata. Ennek a folyamatnak spiritus movense, a korszak legjelentősebb mártoni rendezője: Lubom ir V ajd ička, aki a stilizált és a lélektani realista színház ötvözéséből alakította ki sajátos stílusát. Előadásai az érzelmekre, majd másodlagosan az értelemre hatnak. Jellemző rá a drámai szöveg eredeti magyarázata, az érzékeny és pontos színészvezetés és a színpadi helyzetek invenciózus megoldásai, amelyeket elsődlegesen a helyzetek belső értelmének feltárása sugall. Tisz­ teli a drámai szöveget, de nem hagyatkozik rá teljesen. Az alakokat cse­ lekedeteikkel jellemzi. Szövegértelmezési újításai nem öncélúak. Sajátos op­ tikával szemléli a világot, amelyiken keresztül elsősorban az egyéni és tár­ sadalmi érdek egymáshoz való viszonyát, az erkölcs kérdéseit vizsgálja. Alaptémája az egyén és a társadalom viszonya: azt kutatja, hogyan visel­ kedik az egyén bizonyos társadalmi helyzetekben, hogyan befolyásolja azo­ kat, ill. hogyan hatnak vissza a társadalmi szituációk az egyénre. Pavol Palkovič írja a Slovenske Divadlo-ban: „V ajdička rendezői-dramaturgiai értelmezéseinek kulcsa a múlt és jelen, ill. jövő közötti összefüggések ala­ pos átgondolása, azok teljes összetettségében és ellentmondásaival együtt, figyelembe véve fejlődésük dinamikáját és változásait is. . . V ajdička klaszszikus interpretációiban nem tolakodóan, de mégis kifejezően tükröződik a mai kor emberének tapasztalata, véleménye és ézései, ezért ezeket az érzé­ keny néző úgy értelmezi - az ismert paradoxonnal szólva - mint a »jelen emlékeit«” . V ajdička nagy klasszikus sorozata Csehov három egyfelvonásosának be­ mutatásával (Jubileum, A medve, Hattyúdal) kezdődött. M ár itt fellelhet­ tük későbbi munkásságának fő jellemzőit: az igényes dramaturgiai építke­ zést (a helyzetkomikumtól a jellemkomikumon át eljut a tragikumig), a ko- 54 �míkus és tragikus hangulatok tudatos váltogatása az élet teljességének áb­ rázolására való igénnyel, a visszafogottság (a ,,félhangok rendezője,,) óvakodik mindenfajta durvaságtól, hangzatos szájbarágástól, legfontosabb stiláris elve a finom ízlésesség - , szuverén értelmezés, szakítás mindenféle rossz tradicionalizmussal. Ezeknek az elveknek a jegyében készültek to­ vábbi rendezései is: Csehov Ivanovja és Cseresznyéskertje, Osztrovszkij Erdője, Dosztojevszkij A félkegyelműjének ifj. Em il Horváth színésszel közösen készített adaptációja és az oroszklasszikusok mártoni sorozatának legsikeresebb darabja: Gorkij Barbárokja. Ugyancsak ez említett so­ rozatnak volt kiemelkedő előadása Ivan Petrovický rendezésében Gorkij Kispolgárokja és Turgenyev D úvadja. A korszak másik fő irányvonalát a szlovák klasszikus drámák újraértel­ mezése képviselte. Az élen járó rendező ebben ugyancsak L ubomír V a j­ dička volt. Itt sokszor magának a műnek az értékéről is meg kellett győz­ ni kritikust és közönséget egyaránt. Ráadásul a hagyományok is még egyoldalúbbak, még megkövesedettebbek voltak. A sorozat legsikeresebb da­ rabjai: Stodola Tea a szenátor úrnál, Tim rava Tyapákék, Chalupka K an ­ dúrfalva (Kocúrkovo) és H ollý Kubo. Az utóbbi előadás V ajdička mun­ kásságának egyik csúcsteljesítménye. A falu bolondjáról szóló, addig folklorizált népszínmű féleségnek játszott történetet mint a jellemferdülések, negatív emberi tulajdonságok analízisét interpretálta a rendező. A fősze­ replő Kubo itt csupán „indikátor” - a hozzá való viszonyukban mutatko­ zik meg a szereplők emberi milyensége. Az előadás zseniális díszlete (Ju­ raj Fábry munkája), a naturalista hűségű szlovák faház, amelyik az előadás végén összeomolva úgy tárja fel a látható külcsín mögötti semmit, üres­ séget, mint V ajdička rendezői módszere az alakoskodás, hazug viselkedés mögött az emberi gyarlóságokat. Volt a korszaknak egy harmadik „irányvonulata” is, a kortárs cseh és szlovák darabok színrev itele. Ezeknél elsősorban az irodalmi minőség volt a problematikus. (A kor politikai tiltásai leparancsolták a színpadról a legjobb szlovák drámaíró Peter K arvast és a legkiválóbb cseh kortársa­ kat is.) Az előadások általában a szöveg értékei fölé emelkedtek. Az invenciózus színháziak igyekeztek művészi többletet nyújtani a kevésbé át­ ütő szövegekhez is. Bár ezekből igazán kiemelkedő előadás nem született, a szlovák drámairodalom fejlődése szempontjából jelentős produkciók vol­ tak közöttük, s ösztönzőleg hatottak egy felnövekvőben lévő új drámaíró generációra. A kevés világirodalmi klasszikus közül V ajdička két rendezése képvi­ selt jelentős színházművészeti értéket. Ezek bizonyították, hogy a rendező Schillerhez is megtalálta a kulcsot. Az ármány és szerelem esetében ez a fiatalságnak az élethez, környezetéhez, egymáshoz való viszonya. Itt ismét az egyén és a társadalom, a magán és közösségi dilemmája merül fel, mint annyi más munkájában, és teszi égetően aktuálissá, szinte lelkiismereti ön­ vizsgálatra kényszerítő erejűvé az előadást. A Haramiákban a hatalomvágy különböző változatait mutatja be Vajdička. Franzra helyzete kényszeríti rá az eszközöket, K ari vele szemben a vezetést, a hangadó szerepét szokta meg, így természetesen válik a rablók között is vezérré. Öt is a hatalom­ vágy motiválja, a rablóktól sem jelleme, embersége, csupán műveltsége kü­ lönbözteti meg. Ebben az értelmezésben Amália érzelmei sem a szívből, a lélek mélyéről fakadnak, nem tiszta, önzetlen érzésekről van szó, a lány in­ 55 �kább a saját szerelmét szereti. Ugyancsak a korszak sikeres klasszikus elő­ adásai voltak Ivan Petrovický Plautus (A kalmár) és Arisztofanész (Lüszisztráté) rendezései. Az újabb jól definiálható - és máig tartó - változás a színház életében a nyolcvanas évek első felében kezdődik. Ekkor jelennek meg a reperto­ árban egyre nagyobb számban a modern külföldi drámák, megérik a szín­ padi kifejezési stílus változásának, ill. bővítésének igénye is. A dramatur­ giában - mint az az eddig elmondottakból nyilvánvaló - mindig is meg­ volt a törekvés az újításra, a felzárkózásra a világszínházhoz. Ezeket a tö­ rekvéseket színházon kívüli (gyakrabban), vagy színházon belüli okok mi­ att soha nem sikerült huzamosabban megvalósítani. Gondoljunk csak a 6o-as évek elejének szatirikus próbálkozásaira, vagy a groteszkkel, abszurd­ dal való kísérletekre. Mostanra azonban már, egy évek óta tartó és töret­ lennek mondható sorozatot értékelhetünk. Ezzel párhuzamosan forradalmi változás zajlik a hazai darabok repertoárjában is. Az általában gyengécs­ ke, erőtlenül kritizáló, még gyakrabban „pszeudo-kritikus” , „szocialista realista” , mítoszteremtésre törekvő művek helyett megjelennek a demitizáló, a nemzeti karakter negatívumait is felmutató, őszinte önvizsgálat­ ra késztető - az öncsalás helyett az önismeretet segítő - darabok. (Karol Horák, M ikulás K o čán stb. művei). M ikulás Kočannak. E j, G yuri-Gyuri. . . (Jánošík) címmel játszott színművét Roman Polák rendezte. Az elő­ adás egy hamis legenda születését leplezi le. A lényeget önmagában el­ mondja Jaroslav V alek kiváló díszlete: a színpad bal oldalán áll az egy­ szerű szlovák faház, a Jánošík szülőkkel, jobb hátul pedig egy plexiüveges, neonvilágításos vitrin látható, amelyikben időről-időre megjelennek a fokosos, néptáncos, népviseletes álnépi figurák. E két pólus között zajlik az előadás, melyben a „főhős” , a már-már misztikussá emelt Jánošík meg sem jelenik személyesen. A „szlovák klasszikusok” helyett a szlovák regényirodalom talán legnagyobb alkotásának, a méltatlanul elfeledett - és a 40-es évek végén kiátkozott - A hegyek menyasszonyának (F. Š vantner) szín­ padi adaptációjával jelentkezett ugyancsak Roman Polák. E z a regény úgy ízig-vérig szlovák, hogy egy pillanatra sem kelti a provincionalizmus érze­ tét. A tájhoz, szülőföldhöz kötődés, az elszakadás és a visszatérés lehetet­ lenségének fájdalm a, szenvedése megrázó költői erővel jelenik meg benne. A rendező (Viktória Janouškovával közös) dramatizációja és színpadra ál­ lítása úgy hoz létre szuggesztív színpadi víziót, hogy megtartja az eredeti mű legnemesebb értékeit, elsősorban a szárnyaló költőiséget. Bár az elő­ adás elkerülhetetlenül magán hordoz valamit az epikusság terhéből, mégis elsőrendű fontosságú a színház legutóbbi fejlődésében. Ugyancsak megfogyatkoznak a műsorban az ismert orosz klasszikusok, helyettük addig tabusított nevek jelennek meg, s válnak feledhető (Bul­ gakov: Menekülés, Jozef Pažmáry m. v. rendezése) vagy kiemelkedő elő­ adássá (Andrejev: Az ember élete, rendező Jozef Bednárik m. v.). Tovább folytatódik a realista hagyomány is. Ehhez fűződik a színház történetének eddigi legnagyobb közönségsikere: Wassermann Száll a ka­ kukk fészkére című drámája Ivan Petrovický rendezésében. Újra megje­ lenik a színházban a nyugati kommerszdráma is, de mindig igényes elő­ adásban (Hampton Veszedelmes viszonyok, Gerche A pillangók szabadok, Frayn Ugyanaz hátulról). 56 �A legfontosabb változásnak azonban mindenképpen a közép-európai drá­ ma kiváló alkotásainak sorozatos színrevitele minősíthető. E z a törekvés elsősorban a kiváló dramaturg Martin Porubjak nevéhez kapcsolható. Itt kell megjegyezni, hogy a színháznak már 1973-ban volt egy nagyszerű, ha­ talmas szakmai és közönségsikert arató Macskajáték előadása (rendező Vladim ír Strnisko m. v.), ennek azonban nem volt folytatása. Az utóbbi években viszont szinte a repertoár gerincét alkotják a közép-európai dara­ bok: K ovačevič Gyűjtőközpont, Radoev Az emberevő, Rózewicz K e­ lepce, Zuckmayer A köpenicki kapitány, Schwajda A Szent család, Witkiewicz: Anya, Mrozek: Rendőrség. Közülük legkiemelkedőbb Rózewicznek a K afka élete által ihletett műve, Roman Polák rendezésében. A formai újítóként, a nagy színpadi látványosságok rendezőjeként ismert Polák ebben a munkájában bizonyította, hogy a bensőséges hangulatoknak, a stílusok határán egyensúlyozó intim pillanatoknak is mestere. Nem valam iféle nemzedéki, vagy irodalmi vitát akar eldönteni. Bemutatja szereplői nega­ tív és pozitív tulajdonságait is, a látszólag realista alapba úgy vegyíti a groteszk és abszurd elemeket, úgy mutatja be a banális és jelentős, a tra­ gikus és komikus közötti, csupán árnyalati különbséget, az értelmes és ér­ telmetlen, a realitás és fikció egy tőről fakadását, hogy színpadán lenyűgö­ ző szuggesztivitással, katartikus élményt nyújtva jelenik meg az élet teljes­ sége. Polák az, aki mindent elkövet a színpadi nyelv megújításáért, a kife­ jezőeszközök skálájának bővítéséért. Jó partnerekre talált törekvésében a színház fiatal művészeiben, akik kiváló mozgáskultúrájukkal, erőnlétükkel a mozgásszínházi produkciók irányába kacsintgatnak. Az első sikert ezen a téren Shakespeare Szentivánéji álom című játékának újszerű bemutatása je­ lentette. A nemek harcának, a párkapcsolatoknak négy alapváltozatát négy- 57 �féle, pontosan elkülönített, stílusban bemutató előadás közvetlen elődje a legutóbbi nagy sikernek: M arivaux V ita című darabjának, Érintések és kapcsolatok címmel színpadra vitt változatának. Az előadásban az eredeti műre alig lehet ráismerni, ez a változás azonban a produkció előnyére szol­ gál. A rendezőnek (R. Polák) és dramaturgnak (M. Parubjak) még a be­ mutató után is volt mersze a gyökeres változtatásra. Így végül minden, szá­ mukra fölösleges momentumot elhagytak (a színlapon eredetileg még sze­ replő Herceget és Hercegnőt is). Megmaradt a négy, izoláltan nevelt em­ ber és nevelőjük, a néger házaspár. A „k ísé rle ť’-ből (amit az eredeti mű­ ben a Herceg végez a vita eldöntésére) a rendezőt csak az erotikus vonu­ lat érdekli. A fekete bársonnyal bélelt, hátul drótkerítéssel lezárt üres szín­ padon - a másik nem testi megismerésének és a nemi ösztönök ébredésé­ nek folyamatát játszatja el, ebből eredezteti a szerelmi „álhatatosságot” is. Bár ez a témának kissé leegyszerűsített, egyoldalú ábrázolása, a formai megoldás, a mozgásszínházi igényeknek és kritériumoknak megfelelő szí­ nészi játék és kifejezőkészség meggyőző, hatásos színpadi alkotást hoz létre. Sokkal kevésbé sikeresek egyelőre a zenés próbálkozások. Úttörő ezen a téren is Roman Polák, aki Gorin Thyll U lenspiegeljét a Team rock együt­ tessel közös produkcióban mutatta be. Bár az előadásnak nagy közönség­ sikere volt, azt hiszem több gondot és kétséget vetett föl, mint amennyi művészi többletet nyújtott. A mártoni díszlettervezés és színészet külön-külön tanulmányt érdemel­ ne. Néhány kiemelkedő díszletről volt szó, és feltétlenül meg kell még em­ líteni, hogy 1968-tól a színház díszlettervezője Jozef Ciller, a Prágai Quadriennále többszörös aranyérmese, a talán legelismertebb csehszlovák dísz­ lettervező. A színészi játékról is feltétlenül tudni kell, hogy mindig a társulat le­ gendás erőssége volt. A kezdetektől a 60-as évek elejéig a színháznak nem 58 �volt jelentős rendezőegyénisége. Érdekes, hogy erős kezű, egységes vezetés nélkül is kialakult egy mély gyökerű, lélektani realista alapokon nyugvó játékmód, ami ezekben az években biztosította az előadások magas szín­ vonalát. Erre épített azután Miloš Pietor és L ubomír V ajdička, akik meg­ alkották az ún. mártoni stílust vagy mártoni realizmust. Ez a lélektan ered­ ményeit felhasználó, a Sztanyiszlavszkij rendszerből kiinduló, arra építő, de a modern színház eredményeit is alkalmazó, belülről építkező, az alak jellemét, lelkivilágát, annak fejlődését és változását is pontosan megrajzo­ ló és a figurának a környezetéhez, a többi szereplőhöz való viszonyát eb­ ből magyarázó játékmódot jelent. A rendező stílusváltási kísérletei egé­ szen a 8o-as évek már leírt változásáig nem hatottak jelentősen a színé­ szekre, sőt sokszor éppen az ő ellenállásukon buktak meg. Az elért eredmények tehát tiszteletet parancsolóak, a megkezdett út biztató és újabb eredményekkel kecsegtet. A törések, megtorpanások elle­ nére úgy vélem, a művészi fejlődés teljes ívű és a legjobb irányba mutató. A színház léte és működése ezért példaadó: az igazi művészi hit és alázat képes minden külső nehézséggel megküzdeni. Ellent tud állni a nemzeti ébredés idején a nacionalista eltévelyedésnek, a totalitárius diktatúrákban a politikai célokat kiszolgáló követeléseknek vagy felelőtlen és üres szóra­ koztatásnak, a sematizmus uralma csúcspontján az elsematizálódásnak, a politikai tiltások és ,,ajánlások” korában a művészi színvonal hanyatlásá­ nak és az igazság hirdetéséről való lemondás kényszerének, s ha nem is kedvez számára a politikai légkör, egyetemes, európai igényű és színvo­ nalú művészi műhellyé tud válni, fölvállalva egy tágabb térség, egy szé­ lesebb kulturális kör eszmei örökségét. 59 �műhely FERD IN A N D Y G Y Ö R G Y PALACKPOSTA IV. Beskatulyázhatatlanok A nyugati magyar irodalmat ma már egyre inkább magukból a művekből ismerheti meg az olvasó. Saját tapasztalatai alapján korrigálhatja a sommás képet, melyet a nyugati magyar életről a kirekesztés évtizedei alatt kialakított. Sor kerülhet végre egymás jobb megismerésére, és ebben magától értetődően fontos szerepet játszik a nyugati magyar irodalom. Legyünk azonban óvatosak. Ne feledjük, hogy minden nyugati írónk mö­ gött egy emberöltő keserves küzdelme áll. A magyar nyelvért, az íróként való puszta megmaradásért vívott lélekölő küzdelem. Minderről, aki túlélte (és mi már csak ezekkel találkozhatunk) nem szívesen beszél. Joggal büszke rá, hogy felülkerekedett, és elhallgatja, hogy mibe került neki az a gyakran pirruszi győzelem. Márpedig, egymás megértéséhez az árnyoldalak ismerete is hozzátartozik. A vesztesek töredékes életműve pedig sokszor egy-egy kínnal-keservvel kicsi­ kart győzelemnél is tanulságosabb. * Mindez Ferdinandy Mihály, az Amerikában élő történész új regényét Az ünneprontókat (A Hazánk kiadása, Boardman, Ohio, 1989.) forgatva jutott az eszembe. Az 1989-cs könyvnapi szereplése óta a szerzőt nem kell Magyaror­ szágon bemutatni. A rádió és a televízió riportjaiból akkor egy sikeres emberi és írói pályával ismerkedhettünk meg. Egy olyan szellemi ember portréjával, aki - idézek - soha nem menekült cl senki elől, 1943 óta, mint meghívott előadó, járja az európai és dél-amerikai egyetemeket, aki különösebb nehéz­ ség nélkül, németül és spanyolul írja könyveit, amelyek félszázezer példány­ ban kelnek el német és spanyol nyelvterületen, aki soha nem érzett honvágyat fél évszázados vándorútja során, és végül, aki mindezek ellenére a világ legtermészetesebb módján magyar író maradt. Regénytrilógiáját az előszó Móricz Zsigmonddal, a Toldival, Thomas Man­ nal és Kemény Zsigmonddal veti egybe. Annál inkább megdöbben az olvasó, amikor észreveszi, hogy az Ünneprontókat nem lektorálták. Fogalmazása elsie­ tett, nem veszi figyelembe irodalmi nyelvünk mai állapotát, bántóan sok benne az archaizálás, az olasz, német, francia és latin betétek pedig az olva­ sást megnehezítik. Végül - és ez feltehetően a trópusi szedő közreműködésé­ vel magyarázható - , hemzsegnek a szövegben a helyesírási hibák. Kár, mert az Ünneprontók érdekes írás és hasznos kortörténeti adalék. Egy családregény negyedik kötete, a magyar középnemesség lassú hanyatlása mint­ egy száz éven keresztül, az első világháborúig. Ferdinandy, a történész, a ma kevésbé divatos szellemtörténeti irányzat képviselője. Meg van győződve ró­ la, hogy a nagy személyiségek határozzák meg a történelmi folyamatokat, és 60 �hogy minden emberi jelenség a szellem tevékenységének a következménye. En­ nek a — német és spanyol nyelvű művek sorában kidolgozott - szemléletnek illusztrációja a Szentgáli család saját költségen, néhány száz példányban ki­ adott története. Egy siker anatómiája? Nem hiszem. Menekültsors? Inkább. Mert a harmadik világ zugegyetemein, könyvtárak, archívumok nélkül klasszikus értelemben vett történész nem lehetett, Ferdinandy új műfajt talált ki magának. Egyrészt nagy történelmi személyek emberi arculatából kiindulva, segít megértetni tetteiket, másrészt a Szentgáli család sorsával illusztrálja a magyar ugarról egy maga­ sabb rendű szellemi életbe való feltörés nehézségeit. Kívánunk az írónak még sok - , ha lehetséges, hozzáférhetőbb és gondosab­ ban lektorált - kötetet. * A diaszpóra felfedezéséhez megbízhatóbb iránytű Thinsz Géza költészete. A stockholmi költő - saját szóhasználatával: „kétlaki Thinsz Géza, északi szó­ fuvaros” - tudatosan vállalja szerepét: „az országok, kultúrkörök, de leginkább az emberek között meghúzódó határsávok konfliktusai” foglalkoztatják, „a tár­ sadalmi értelemben vett kétlakiságról” szeretne helyzetjelentést adni, „arról az életérzésről, amiben oly sokakkal osztozik, s amit kevésbé ismerhetnek azok, akik »csak« egy kultúrához tartoznak.” Ez a költő még egy nyúlfarknyi fülszövegben is módját leli, hogy fölhívja figyelmünket a kétnyelvűség előnyeire. Vallja, hogy a két nyelvvel való állan­ dó kapcsolat - a kétszeres nyelvi aktivitás, ez a dupla munka és tripla erőfe­ szítés - mindkét nyelvnek hasznára válhat. ,,A szikárabb puritánabb svéd és a burjánzóbb magyar nyelv kettőssége - írja - az én esetemben azt eredményez­ te, hogy - minden látszat ellenére - kevesebbet fecsegek verseimben, mint azt korábban tettem: magyarul is »svédként« töményítek.” Más nyelvek használata másképpen befolyásolja kétnyelvű íróink stílusát. A franciánál például az északról burjánzónak tűnő magyar - tömörebb. Itt a gondolat tisztasága az előny: franciául is dolgozó íróink magyar nyelvezete ta­ lán kevésbé érzékletes, de minden bizonnyal pontosabb. Minderről mellékesen esik itt szó. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy Thinsz Géza nem elkötelezett alkotó, „nem születtem megváltónak” - írja a Válasz egy fel sem tett kérdésre című ars poeticájában. „ Zászlót nem lobogta­ tok senkinek, írom a magamét. Emberi kapcsolatokat, színeket, szagokat. A hétköznapok svéd és magyar abszurditásait. A kultúrkarambolokat. Am i, eset­ leg, a falragaszos jelszavaknál fontosabb.” A költő tizenegyedik önálló verseskötete (Thinsz Géza: Az ismétlődés misz­ tikája. Magyar Könyvkiadó. Stockholm, 1989.), azonban nem teória. Egy irigy­ lésre méltó (ne mondjuk: késői, a szerelem sosem lehet az!) találkozás néhány hónap alatt született több. mint száz verse. Perzselő lávafolyam. Benne, a tö­ kély, amelyre a költő eddigi „asszonyáldóiban” kevés példa akad. Magadhoz húzod versemet, olykor még meg is öleled, Írni talán csak. így lehet...” indít a „Sokatmondó múzsa” , és íme a „Te néztél rám?” tömör háromsorosa: „T e néztél rám, vagy az idő? Két meleg szem. Hangod mellett melegszem. Mért bánnám, hogy öregszem?” 61 �Másutt a József Attila-i játékos kedv az érett férfi bölcsességével párosul, és ettől, ha lehet, a vers még hitelesebb lesz, és még pontosabb: „élsz is kedves, derűsen, k i m é l e t l e n ü l . Láttadra még az elmúlás is felderül." Thinsz szellemi őse azonban Attilánál is inkább a homo aesteticum: Kosztolá­ nyi. Az írás nála is „játék, ördögűző varázslat” , és a művészi egyszerűség „cu­ darul mesterkélt és ravasz valami” . Új kötetében említést nyer még Chagall és Határ Győző, Omár Khájjám, Szindbád és Bartók. Ezekkel a nevekkel fel is vázoltuk Thinsz Géza költészetének forrásvidékét, azokat, akiktől tanult, és akiknek új verseivel kétségen kívül méltó társa lett. Íme, egy szavahihető helyzetjelentés. „Éltem - mondja a Külhoni sírfelirat - mint, aki hazaérkezett. De nevemről nem hullt le az ékezet.” * A kölni Irodalmi Levelekről már megállapítottuk: hiányt töltenek be, amennyiben a szerzők anyagi hozzájárulása nélkül is színvonalas művek ki­ adását teszik lehetővé. Kételyeink csak az iránt voltak: eljutnak-e az olvasóhoz ezek a légüres térben születő vadnyugati füzetek? A „Levelek” hatodik, a „new” new-yorki Csalog Zsolt írásaiból összeállított kötete most megnyugtat: kilenc magyarországi (budapesti és vidéki) könyves­ bolt terjeszti a kölni könyvsorozatot. Csalog Zsolt szociográfiáira Szász Béla, Konrád György és Szőcs Géza után került sor - a kiadó magasra állította a mércét. Csalog Zsolt kötete Csalog Zsolt: „A , D - E - F is z - G , A, D, D ” - Köln, 1989.) hét rövid magyarországi - a maguk idejében feltehetően kiadhatatlan írást tartalmaz: első személyben elmondott, szalagról átírt történeteket. A Fal kötetindító szövegében a határsáv két oldalán kapáló - egymástól el­ szakított - családok az őrök megtévesztésére eléneklik egymásnak gondjukatbajukat. „ Így tudtam meg - mondja a riportalany - , hogy meghalt az öcsém.” Menet közben az író elképzeli, hogyan lenne, ha Budapest közepén haladna át ez a határ. Víziója egyszer még századunk kísérteties szimbóluma lehet. Az Öregek, a Kerítés, a V iktus néni háza monoton, egyhúrú dalok az el­ múlásról. Nem egy ember élete a tárgyuk, hanem az élet és a halál. A Napló, nyolcvan december is a végső dolgok faggatása, anyjával néz ben­ ne farkasszemet a fiú, csakúgy, mint halott kedvesével a soron következő írás, a Virág. A halál meghívása ez a halk szavú kötet. Szembenézés az elmúlás gya­ lázatával, azzal, hogy a túlélő - ha tetszik, ha nem - elárulja a régieket. Csalog mondanivalója világos: „ egyszerűen nem lehetséges, hogy, ha egy ember végzetes bajba kerül, ne legyen valaki, aki feltétel nélkül mellette áll! Ha a fuldoklókat hagynánk elmerülni, azzal minden elpusztulna, nemcsak a fuldoklók fulladnának meg, hanem megszűnne valami, ami nélkül egyikünk sem élhet” - mondja a N apló. „Olyan elesettek, hogy nem lehet visszautasítani őket” - vall a cigányokról egy másik, hitével birkózó boldogtalan. Hangja „a tökéletes reménytelenség szépségesen esztétikus dokumentuma” - Camus hő­ sies humanizmusával rokon. " V annak dolgok - mondja Csalog amelyeket csinálunk akkor is, ha nincs semmi remény rá, hogy eredményre vezessenek. Csi­ náljuk őket, remény nélkül is, egyszerűen csak etikai indíttatásból. M ivel nem lehet mást csinálni.” Ez a reménvtelen hősiesség, az életnek ez a konok, elszánt vállalása emeli Csalog Zsolt új kötetét a szociográfia kísérleteiből egy magasabb rendű iroda­ lom régióiba. 62 �Téli versenyek (A X X . Balassagyarmati színjátszó fesztiválról) Ha van valam i, amit nem szeret­ tem, az a mondat, miszerint már az is jó, hogy van. Nem hiszem, hogy valaminek a puszta megléte elegendő ahhoz, hogy örömre de­ rítsen. Most mégis azzal kezdem, már az is jó, hogy még mindig van szín­ játszó fesztivál Gyarmaton. Mert milyen is a kor, vagy legalábbis ide vonatkozó része? Ha ma valaminek nem kedvez a szemlélet, az az amatőrség. Ma nem divat és nem is nagyon lehet v a­ lamit csak azért csinálni, hogy csi­ náljuk. A nap huszonnégy órája általában nem elegendő ahhoz, hogy fenntartsuk életünk amúgy sem túl­ ságosan színvonalas színvonalát. Aki pedig még fiatal, tehát szüleiben egyben szponzorait is tisztelheti, az is előre tekintget, s minél kevésbé lát bármit is, annál erősebben pró­ bálja az árnyakba belemagyarázni boldog jövendőjét. A társadalmi körülmények ismeretében azt vár­ tam idén bejelenteni a szervezők valam elyikétől: egy huszonöt éves hagyomány kimúlt. Nos, nem múlt ki, örüljünk tehát, hogy van, addig legalább, amíg örülhetünk. Mert az idei fesztiválban már ott volt a ki tudja meddig húzhatod szomorú sejtelme, ezt eltagadni önbecsapás? Mi is történt? Mindenekelőtt először a huszonöt év alatt egy alkalmas intézmény fogadta a versenyzőket. A város­ nak művelődési központja épült, mégpedig oly elegáns bellemű épü­ let, hogy ha ott laknék bíz Isten mindennap bemennék egy fél órá­ ra. Tágas terek, agórát idéző han­ gulat. A falakban tehát nem csa­ latkoztam. A védők lelkében sem. Most amikor természetes számomra, hogy bárhová lépek nem igazán szeretett világvárosomban, legyen az színház, szerkesztőség, vagy akár a televízió, mindenütt új ar­ cokat látok, már az is meglepő, hogy a fesztivált szervező balassa­ gyarmati stáb évről évre változat­ lan. Négy éve találkoztunk utol­ jára, s még az idő múlását sem láttam rajtuk. Talán a vidéken las­ sabban múló idő nem csupán a sa­ rat marasztalja, de az embereket is konzerválja? Lehet, mindeneset­ re nem baj, hogy a házhoz egy olyan stáb is tartozik, amely csu­ pa ügyszerető, barátságos emberből áll, s rendelkezik egy olyan bonyo­ lítói tapasztalattal, mellyel bármi­ lyen színházi találkozót lebonyolít­ hatna a város és intézménye. Ú jólag érezhettem, sok munka van eb­ ben a két és fél napban. Ami elmondható a szervezőkről kevésbé mondható cl a produkci­ ókról. Az a feltevésem, hogy egy haldokló mozgalom utolsó erőlkö­ déseinek egyikét látom, tulajdon­ képpen beigazolódott. Az idei ver­ senyben ha zsűri lettem volna, azt teszem, ami egykori magyar drá­ mapályázatokon gyakran előfor­ dult: csak egy harmadik díjat adok ki. Bajnoki címre érdemes előadás nem született. Az elmúlt éveknél számszerűen lényegesen nagyobb bemutatószám többségükben de­ 63 �rekasan műkedvelő produkciókat takart. Hallom szinte a feddést: szidjam a nemzetit, ha rossz, de ne bántsam az amatőröket. Nincs így, s higgyek el, nem a szeretetlenség beszél belőlem. Az, hogy valaki ott­ hon a tükörnek szaval, a fióknak drámát ír, darabot rendez egy há­ zibulin, az, állampolgári jog, épp­ úgy, mint énekelni a fürdőszobá­ ban. Ám az amatőr vagy profi el­ választás nem esztétikai eredetű, kifejezetten jogállásbeli különbsé­ geket, anyagiakat, vagy azok hiá­ nyát jelenti. Manapság ráadásul szinte mindenki amatőr. Egy hiva­ tásos színház sem képes tagjait el­ tartani, a havi párezer forint felvétele tulajdonképpen legfeljebb burkolt amatőrré, de semmiképpen sem profivá avanzsál. Látszatra nem, valójában ide tartozik: azok az ismert és irigyelt fiatal színészek, akiket naponta látunk különböző lélekgyalázó televíziós produkciók­ ban bőven tízezer alatti fizetésüket kénytelenek kiegészíteni ezzel-azzal. A bevételi különbség tehát nem nagy, ráadásul az amatőrmozgalom nagy részét hivatásos színészetre v á ­ gyó ifjak, s lányok adták mindig is - s ma a leány könnyebben meg­ keresi a pénzét másképp, s a fiú, is inkább fagylaltot mér valamelyik sarkon. Nem olyan vonzó a pálya mint régen, s ez bizony látszott ezen a hét végén. Néhány éve olyan fel­ készültségű színészeket láthattunk Kaszás Ferenctől Bezdán Józsefen át Varga Sándorig, Baranyi Gizitől Tóth Zsókáig, akik másnap képe­ sek lennének jelentős feladatot megoldani az ország bármely hiva­ tásos társulatában. A maiak között láttam összesen egy, azaz egy kifor­ ratlan tehetséget, aki ha nem Básti Júlia, hanem saját hangján szólal meg, esetleg lehet színésznő, mert láttam valamit a tekintetében. A többiek a bírható és a bosszantó 64 amatőrség különböző stációit je­ lentették. Nem volt választék. Nem volt választék. Mint meg­ tudtam, hat éve még kilencven, de még két éve is ötvenöt előadás­ ból választotta ki az előzsűri a döntőbe került körülbelül tíz pro­ dukciót. Idén ezzel szemben öszszesen húsz induló volt, így a szer­ vezők úgy döntöttek, hogy minden­ kit meghívnak. A húszból végül ti­ zenöt együttes vállalta és tizenhá­ rom meg is jelent. A látottak alap­ ján én, bár életem a cenzúra elleni harcban telt, mégis az előzsűri viszszaállítása mellett volnék. Ha a húszból nincs, csak nyolc elviselhe­ tő, akkor induljanak nyolca n. Egy nap úgysem lehet négynél több elő­ adást befogadni, s talán megmene­ külünk az olyan esetektől, mint amilyen pénteken előfordult, hogy az utolsó bemutató éjjel negyed ti­ zenkettőkor kezdődött. Talán nem kell részleteznem, hogy milyen szí­ nészi és rendezői tehetség képes felébreszteni éjjel álmából a kö­ zönséget ilyen későn. K ár, az amúgysem világhíres produkciókat ilyen helyzetbe hozni... Az idén követett gyakorlat, az ajánlás rendszere nem vált be, lévén, hogy olyanok is ajánlhattak előadást a fesztiválra, akiknek szakmai kompetenciája ele­ ve kétségbe vonható. S előresza­ ladva, hadd mondjak néhány szót a döntő zsűrijéről. E gy fiatalnak fontos a megfelelés, de nem mind­ egy, hegy kinek felel meg. A zsű­ riben ezúttal nem akadt egyetlen praktizáló rendező sem. Elfogadha­ tatlan, hogy azért, mert nem sike­ rült senkit felkérni. Tekintsék aján­ latnak ezt a felvetésem: ismerem a magyar rendezői kar legjobbjait, többségük utánpótláspárti, nyitott, a civil életben is kellemes, sőt kife­ jezetten magával ragadó személyi­ ség. Nem hiszem, hogy mondjuk az amatőrként is híres színházat csi­ �náló Paál István, Fodor Tamás, esetleg Ruszt József, a főiskolán te­ hetséges növendékek sorát nevelő Zsámbéki Gábor, Kerényi Imre, M orva i István, vagy a korábban már eredményesen zsűriző Ács J á ­ nos közül senki nem ért volna rá ezen a hét végén. A jelenlévőknek bizonyára élményt jelentett volna a velük való találkozás, vita, s azok, akik esetleg mégis a pályára ké­ szülnek, szívesebben indulnak egy olyan versenyen, mely akár a legel­ ső rosta is lehet számukra. Hasonlóképpen nem ártana egy ismert fia­ tal színészt meghívni, aki esetleg elő is ad valam it, s Bubiktól, a zsűrielnök Gábor keresztnevű fián át Hegedüsig, Szakácsiig ebben a kategóriában is van választék, s ne higgye senki, hogy ők megfizethe­ tetlenek. Nem hiszem, hogy többet kérnek annál a pályáról lényegé­ ben kikopott rendezőnél, aki már jószerével csak itt fitogtathatja meg­ kérdőjelezhető szakmai tudását (nem a rendezvényt áldozatosan szervező Máté Lajosra gondolok, hiszen ő már jó ideje szakított a hivatásos színjátszással.) Azt sem ártana tisztázni, hogy ki amatőr, és ki nem. Azért sem ár­ tana, mert így előállt az a helyzet, hogy a Bucz Hunor vezette Térszín­ ház együtt lépett fel a vidéki gim­ nazistával. Buczék állandó játszó­ hellyel bíró különböző ösztöndí­ jakból élő együttese nem amatőr, hanem úgynevezett alternatív szín­ ház. Nevükhöz több jelentős elő­ adás fűződik, köztük a Kétfejű fenevad, máig legjobb bemutatója (Valló, Babarczy, Kerényi, Szőke jegyzi a gyengébbeket), tehát már rég nem itt a helyük, az más kér­ dés, hogy ez a produkciójuk nem volt különösebben jó - önmaguk­ hoz képest. Fájt néhány hiányzó. A kaposvá­ ri Fonómunkás Színpad, vezetője halála óta csak elvben létezik. A mindig tehetséges szentesi gimna­ zisták idén nem jöttek (ha tudnák, hogy mennyien emlegették őket, itt lették volna). Nem láthattuk a ta­ tabányai László Tibor jellegzetes kalapját sem. Ú gy tűnik az amatőr világ egykori meghatározó egyé­ niségei abbahagyták, ami természe­ tes, s sajnos, az is érthető, hogy nincsenek utódaik. Háborúban hallgatnak a múzsák, s most bár nem lőnek háború van. A hősszínészjelölt talán éppen plakátot ragasztgatott a F ID E S Z -n ek, vagy csendes nyugati kisvárosról álmo­ dik, ahol úgy élhet, mintha ember volna. Ha bírálom a színvonalat, fájó szívvel teszem, s azzal a tu­ dattal, hogy az ország egésze ilyen, egy általános romlás hervadó virá­ gait láttuk feltűnő kontraszként a szép új falak között. Drámaíró vagyok, talán nem meglepő, ha különösen figyeltem a darabválasztást. Nem változott. T o­ vábbra is Mrozek vezet. Érthető, a világhírű lengyel sok rövid tanme­ sét írt, ezek jól játszhatók minimá­ lis díszletben, kevés szereplővel. A baj csak ott van, hogy ezek gyenge darabok. Mrozek néhány fenomenális darabot írt (az E m ig­ ránsok, szerintem minden idők legjobb kétszemélyes darabja) és nagyon sok elkent, befejezetlen ujj­ gyakorlatot, főként pályája első és ma is tartó, utolsó időszakában. Az Arckép is ilyen, a Mulatság is ilyen, bármely új magyar süvölvénvt kirúgnának vele a színházból, ha ilyet vinne. Ezek nem is annyira darabok, inkább groteszk helyzetgyakorlatok egy későbbi előadás­ hoz írónak, színésznek egyaránt, kell, fontos, de a szobrász sem a makettet állítja ki. Olyan is előfordult persze, hogy egyszerűen nem volt darab, pedig ha van valam i, ami holt műfaj, az 65 �a hagyományos irodalmi színpadi szavalókórus és minden, ami ezzel rendszerint együtt jár. A tehetséges debreceni A lföld Színpad adott elő mai műveket, ezért nem értem, mi­ ért gondolták, hogy csak azért, mert Erdélyről szól valam i, attól érdekes is. Ha mondanivalójuk van erről a kérdésről, keressenek hozzá dara­ bot, de ne a napi sajtóból ismert mondatokat citálják. Bármilyen fá­ jó kimondani, fejünk tele van ezekkel a mondatokkal, fáj tehetet­ lenségünk, a nagy proletár inter­ nacionalizmus fáraóinak átka, de az örökös ismételgetés csak a hatást gyengíti, hisz ha egy ember mindig gyilkost lát, megszokja, sőt hirdetni kezdi, hogy ez maga az emberiség. A magyar amatőr színjátszás valamikor amolyan színházi szamizdat volt, ma nem az, s a Magyar Nemzet bár kitűnő napilap, nem helyezhetjük drámáink helyére. Ú jabb értetlenségem tárgya a fiatal magyar írók hiánya az ama­ tőrmozgalomból. Ezen a fesztivá­ lon egyetlen új magyar darabot lát­ tam, egy fiatal szerző, Faragó A t­ tila munkáját. Most zavarban v a ­ gyok, hiszen nem szerencsés, hogy drámaíró minősít egy másikat. Higgyék cl nem irigységből teszem, hisz amit láttam, az mindent kiváltott belőlem, csak irigységet nem, hi­ szen ha Faragó Attila komolyan gondolta, hogy ez egy színdarab, akkor nem nagyon találkozunk a pályán a továbbiakban. Ha meg ennek ellenére tehetséges, akkor akadályozza meg. hogy tehetséges emberhez méltatlan irományát előadiák. A társulat lehet amatőr, az író azonban író, akinek pénzügy i kormánvzatunk áldozatos erőfeszí­ tései ellenére sem szabad amatőr­ nek lennie. Reméltem, hogy valak i egy nem író, felvilágosítja a fiatal szerzőt erről, de elmaradt. Mint, ahogy az sem ártott volna, 66 ha a Debrecenből érkező húszperces József Attila-nyöszörgést előadó vendégnek előre megmondja valaki, hogy állampolgári tekinté­ lyét sérti, ha nézők elé viszi „produkcióját” . Nem először fordulok elő Balassagyarmaton, láttam vagy nyolc K i M it Tudot, s más hason­ lókat, de országos döntőben még nem fordult elő ilyen elképesztő antitalentum. Tudom, jobb kliniká­ kon a művészet terápia is, tehát könnyen lehet, hogy az előadóművészet élni segít egy magyar em­ bernek, s ha így van érvényes amit fentebb az alanyi jogokról mond­ tam. D e az ő kedvéért mindenképpen tarthattak volna egy selejte­ zőt, ahol kieshet. Nem csupán a néző, saját védelmében, - felelősek vagyunk egymásért uraim! Kétségtelen tény, hogy nem min­ denkit sikerült elkeserítenie, hiszen a fesztivál lényegében szűk családi körben zajlott. Az együtte­ sek nézték egymást becsületesen, úgy gondolták talán ennyit meg­ tehetnek a koszt-kvártályért, nem jöttek ki-be, de a dörgő taps is elmaradt, letűnt kor békéje honolt a nézőtéren, míg a színen csendben peregtek a mondatok. Még nevet­ ni sem tudtunk, hiszen a humor száműzetett a világot jelentő deszkákról. Abszúrd, abszúrd, próza, ab­ szúrd. Körülbelül így összegezhet­ jük a műsort. Nem véletlen, hogy a számomra legértékesebb produkciót egy olyan együttes nyújtotta, amely nem átallott egy színdarabot előadni, (a Ju lie kisasszonyt), s ebben volt az a bizonyos tehetsé­ gesnek látszó lány, magyar hangja Básti Juli. A szakmát immár hagyományo­ san magam képviseltem. E z ugyan öndicséret, de egyben aránytévesztés. A fesztivál ugyanis nem nép­ művelési feladat, hanem szakmai kérdés, ha úgy tetszik az utánpótlás �egyik seregszemléje. Ha ez a pa­ tak kiszárad, akkor a fennmaradó többedgenerációs budai úrigyerekek maradnak, kik félő, hogy nem reprezentálják a magyar társadal­ mat, s akkor a színház sem fogja. Nem tudom, hívtak-e vendégeket, vagy eleve feltételezték, hogy úgysem jönne senki, ne legyenek kishitűek, a nyolcvan kilométer au­ tóval bő egy óra, s a művészek izgő-mozgó emberek. E z volt a huszadik fesztivál Gyarmaton. K ár, hogy csak ilyen volt, de jó, mert volt. Azért jó, mert ha minden végsőkig kitartó rendezvény kezet nyújt az őt be­ mattoló gazdasági helyzetnek már a feltámadás esélyét is feladjuk, s lehet, hogy nemzedékek nőnek fel a balkánivá vált civilizálatlan M a­ gyarországon. Tehát a látottak ellenére azzal a vággyal jöttem el Balassagyarmatról, hogy két év múlva újra jó lenne, ha mehetnék. Ha lenne hová. Talán eljön egy olyan világ, amelyben újra tisz­ tábban szól a színt játszó ifjú hang. A ddig ki kell tartaniuk a rendezőknek. Ha bírják - köszö­ net érte. Biztos, hogy lesz jobb. Talán lesz. Lesz? A falakban ott az erő. Költözzön belé a védők leikébe. Persze színház nélkül még jár a körúti villamos. D e a színházba igyekvők nélkül szürkébb és unalmasabb lenne. A jövő színhá­ za pedig nem a Körúton készül, hanem a tehetségkutatás különböző fórumain. Például Balassagyar­ maton. Mégiscsak az lenne a jó, ha bírnák türelemmel, tehát... két év múlva veletek ugyanitt! Addig... úgyis színház az egész világ. Siposhegyi Péter 67 �személyes történelem A képeim eladók, én nem vagyok megvásárolható Pataki József festőművész 1928-ban Salgótarjánban született. Az acéláru­ gyárban 19 4 2 - 1949-ig mintaasztalosként dolgozott. A Derkovits kollégium­ ba 1949-ben vették fel, s az érettségi után a képzőművészeti főiskolára került, ahol Kmetty János, Domanovszky Endre, Bernáth Aurél, Bencze László, Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak a mesterei. Diplomát 1958-ban szerzett. Országos kiállításokon 1959-től szerepel. A művésszel Alkotmány utcai lakásán beszélgetett Szokács László. - Hogyan emlékszel ifjúságodra, az acélgyárban eltöltött évekre? - Mint minden acélgyári gyereknek, nekem is a szögcsomagolón keresz­ tül vezetett az utam 1942-ben a gyárba. Itt már tudtak rólam, tudták, hogy rajzolok, festegetek, fafaragásokat készítek, agyagból fejeket csinálok. Az acélgyárnak nemcsak olvasóegylete, kórháza, könyvtára, kuglizója, autóbu­ sza, sportegyesülete volt, hanem kitűnő iskolája is. Olyan iskolája, amely­ nek tanítói sokat utaztak külföldre és figyelték a diákokat, ki, mire alkal­ mas, kinek, mire van tehetsége, szorgalma. É s mikor eljött az ideje, javas­ latot tettek a gyárnak. Tanítóimra ma is szívesen emlékszem, Wágner Sán­ dorra, aki rajzot, és Bedő Albertre, aki kézimunkát tanított. Sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, mint ahogy Boroviczényi Nándortól, Schönk Gusz­ távtól és Benedek Esztertől is. Nemsokára szóba került, hogy a „rajzirodára” kerülök. D e nekem soha nem tetszett az irodai munka. Mindig olyan helyre vágytam, ahol formáz­ ni lehet, ahol a fantáziának is szerepe van. Így lettem mintakészítő aszta­ losinas. E z tetszett. Megkapod a rajzot, képzeld el, csináld meg! A z asztalosműhelybe 1943 elején kerültem, az acélgyári mesterek közé. Hamar be­ fogadtak, megszerettek. Itt dolgozott Lichtner István, az ügyes kezű fa­ szobrász, nemcsak szép faragásokat, plaketteket is készített. Sokat tanultam Licskó Andortól, az öreg Vetró Sándor is jófejű, jókezű és szervezett mun­ kás volt. És a többiek is gyakran eszembe jutnak. Badics Imre, Tahon Jó ­ zsef, Petik István, Eisenbart Imre, Halácsi Antal. Rövid időre a háború is beleszólt az életembe. Mint hadkötelest 1944 novemberében besoroztak, a gyár egy részét leszerelték, „menekítették” . Mi Füleken, Losoncon át Besztercebányáig jutottunk cl. Ipolygallán szét­ bombáztak, bementünk Rappra, aztán elindultunk hazafelé. Karancsberény fölött egyenesen a frontba ütköztünk. Két tűz közé kerültünk, 1945 januárjának első hetében érkeztünk haza s visszakerültem a gyárba. Mun­ kánk bőven volt. Dolgoztunk az oroszoknak, fabódékat készítettünk a te68 �herautókra, ládákat a jóvátételi szállítmányokhoz és rendbe raktuk a gyár épületeit, hónapokig üvegeztük az üzemek ablakait. . . - A képzőművészettel mikor kerültél kapcsolatba? - Bóna Kovács Károly 1945-ben hazajött Tarjánba és önképzőkört ala­ kított a bányánál. Az acélgyárból odajártunk Duba Lacival, Vasas K a r­ csival, velünk volt Luby Karola, Brunczel Tibor és Takács Géza is. Heten­ ként találkoztunk, egyszer vagy kétszer pár órán át beszélgettünk, rajzo­ kat nézegettünk. Később már egy nagyobb termet is kaptunk. Rajzoltam, mintázgattam, faragtam. A szerszámokat Lichter Istvántól kaptam. Közben a Füleki útra, a kaszárnyák egyikébe költözött a csoport, majd Baglyasaljára. Egyre többen lettünk, volt, hogy tizenöt-húszan is találkoztunk. - M ilyen ember volt Bóna Kovács K ároly? - Egyszerű és nagyon intelligens ember. Nem pöffeszkedett, nem volt féltékeny senkire. Mint asztalosműhelybeli mestereim, akik arra töreked­ tek, hogy a kezükre bízott fiatalembert úgy irányítsák, hogy jó szakember váljék belőle és hogy megtalálja helyét az életben, Bóna Kovács Károly is ilyen volt. Mindenkinek segített. - É leted fordulata 1949-ben következett be, amikor Budapestre, a D erkovits kollégiumba kerültél. - Még korábban, 1947-ben történt, hogy ellátogatott Baglyasaljára a képzőművészeti főiskoláról K m etty János és Fónyi Géza. A mesterek meg­ nézték a munkákat és hármunkat Duba Lászlót, Vasas K árolyt és engem főiskolára javasoltak. Együtt is felvételiztünk mind a hárman. Közben én 1948-ban asztalossegéd-oklevelet szereztem. Ispán Bélával ketten értünk el kitűnő eredményt. Bevallom tépelődtem, hogy belevágjak-e a tanulásba. Édesapám 1944-ben meghalt. Anyám, húgom és öcsém otthon voltak. N a ­ gyon szerettem volna tanulni és ígéretet is kaptam otthonról, a gyártól, hogy segítenek. Ebből később annyi lett, hogy nyaranként dolgozhattam és pénzt kereshettem az acélgyárban. - A főiskolán értek a kemény ötvenes évek. Hogyan élted át ezt az időszakot? - A D erkovits kollégium a Hermann Ottó utcában volt, önkormány­ zattal, őszinte, nyílt légkörrel. Nagyon örültem, amikor bekerültem a kol­ légiumba, mert mindenről nyíltan lehetett beszélni. A fordulat 1948-ban a Rajk-per után kezdődött. A kollégiumot diákszállóvá alacsonyították le, s bár a szellem még jó ideig megmaradt, tudatosan és fokozatosan szinte minden pozíció a párt által kinevezett emberek ellenőrzése alá került. K é ­ sőbb jöttek aztán a karrieristák, talpnyalók s kezükbe vették az irányítást. Elkezdődött a „reform álás” ! Szovjet mintára, a zsdanovi szocialista rea­ lizmus érvényesült. A lényeg az volt, hogy a művészet a pártot, a politikát szolgálja. A művészetet is pártpropagandának tekintették. Az alkotásokban pedig az erő, a nagyság, a heroizmus dominált. Ettől kezdve én már nem éreztem jól magam, mert amit csinálni kellett, lehetett, az távol állt tő­ lem, szellemi és művészi törekvéseimtől. Emberellenes volt! - Hogyan alakult sorsod? M ikor végeztél? - A főiskolán 1958-ban diplomáztam, tanári oklevelet is szereztem. Még ebben az esztendőben elkezdődött egy „kirajzás” , egyre-másra jöttek létre a művésztelepek Túrkevén, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen és másutt, jó művészekkel és szerződésekkel. Láttam a lényeget: a művészet adjon rangot a politikának. 69 �Kántor Andor az Iparműveszeti és Képzőművészeti Gimnázium igaz­ gatója kért, hívott legyek tanár, tanítsak. Nem mentem, mert már akkor láttam az ütközéseket s az akkori tanítási elvekkel nem értettem egyet. Ha tanítani nem lehet, pénzért nem butítok, mondtam magamban. Csohány Kálmán nekem támadt, megrótt: „T e egy őrült vagy, miért nem vállalod? Eldobod a jó lehetőséget!” - mondta, s ő maga beállt minisztériumi em­ bernek, amit aztán később meg is bánt. Igazat adott nekem, s rájött, hogy csaléteknek kellettünk volna, erősíteni a munkásszármazású statisztikát. Tarjánba 1960-ban jöttem vissza, mert lakást, megrendeléseket, szerződést ígértek. A szerződést meg is kötöttem az acélgyárral, ám egy fél év után tapasztalnom kellett, hogy az „ígéret földjére” érkeztem. Telt-múlt az idő és azon vettem észre magam, hogy még mindig a kolónián lakom édes­ anyámmal egy szoba-konyhás lakásban. Hitegettek, majd ha megnősülsz kapsz lakást, várj még egy kicsit. . . Hiába panaszkodtam, hogy nem tudok így dolgozni, hogy minek hívtatok, ha a feltételeket nem biztosítjátok. Meg is kaptam a választ: olyan szegények nem vagyunk, hogy ígérni ne tudjunk. . . - Diplomáztál, elvégezted a tanári szakot, képet alkottál ínagadnak a világról, ösztönösen, tudatosan érezted a művészet lényegét. É s vissza­ csöppentél a tarjáni világba. M ilyen volt itt a képzőművészeti élet? - M ár működött a megyei csoport, amelynek tagja volt idős Szabó Ist­ ván, Manga János a néprajzos, Farkas András és Réti Zoltán Balassa­ gyarmatról, Czinke Ferenc és Iványi Ödön Salgótarjánból és sokan mások, közöttük műkedvelők és szakköri tagok is. Néhány művész kivételével itt mindenki mindent tudatosan csinált! Farkas András kivétel volt, művészalkat, meditatív típus, aki sokszor mondta, a művészet valami más, valahol más, amit megkövetelnek, amit kívánnak tőlünk az valahol idegen. Csak vele tudtam egyetérteni, beszél­ getni. Jó l együttműködtem Réti Zoltánnal, Iványi Ödönnel is, csakhát mindig volt egy kérdőjel. Mi lesz, ha mellémállnak, mit szólnak hozzá „föntről” ? Elvben mindenki mellettem volt, de az adott pillanatban so­ kan ellenem fordultak. Nekem az a direktművészet emberileg, művészileg sem felelt meg. Ez a művészet az irányítók művészete volt: műkedvelő szinten és az ő szín­ vonalukon. És jöttek az ideológiai belemagyarázások - melyik kép miért jó és miért nem. A művészetet nem lehet megmagyarázni. Vagy érzem, vagy nem. A művészetben megjelenő dolgokat szavakkal nem lehet kifejezni. A művészet nem ábrázolás: költészet. Am i volt, van, lesz, amit szeretnék, amilyennek szeretném látni az érző lélekkel bíró teremtményt. - Salgótarjáni művészként sok kiállításon szerepeltél, díjakat is kap­ tál. A művészet című folyóirat kritikát közölt az 19 61-es megyei őszi tár­ latról. E n gedd meg, hogy idézzek: ,,Sokféle technikával szerepelt a kiállításon Pataki József. Tehetsége, meditációs nyugalommal csillan meg G ondolkodó rajzában, a gauache ké­ pei világába. A szürkés alaptónusba csendülnek bele a figurák, lovak han­ gosabb színei, ökonomikus kompozíciójú Kom pnál című alkotásán. É le t­ közelségről vallanak a régi házak, a kép meleg sárgái és vörösei készítik elő Bodrog című rálátásos képét. A kanyargó Tisza-part, a folyótorkólat, a híd ívének érzékenyen visszaadott lendülete fokozódik fe l a bátor szí­ nekben pirosló fák koronájában a víz és ég egymásnak felelő kékjeiben. A 70 �meghitt rajzok és ígéretes tájképek m ellől ezúttal hiányoznak a művész acélárugyári képei, amelyek tanúskodnak a dolgozókkal való kapcsolatá­ ról.” E z az utóbbi mondat szerintem már övön aluli ütés, szinte jeladás, hogy később neked szegezhessék: ne a bodrogi tájat fesd, hanem az acélgyári munkásokat. - Lassan elkezdődött a szóbeszéd, sorra kaptam a „kritikákat” , hogy: az arc sohasem zöld, a fák nem pirosak, miért nem dolgozik a munkás a képen, vagy miért festek halakat. Sokan jártak hozzám a kolóniába, úgy látszik azért érdekes volt, amit csináltam. Egyszer eljött egy tanárisme­ rősöm, Fegyveres Zsigmondnak hívták. Az emberábrázolásról beszélget­ tünk. Közben nézte a képeimet. Anyám portréját, húgom fiát, a vasaló nőt. Csupa figurális képet tettem elé. Nézte, nézegette, aztán egy kis idő múlva megszólalt: - Tudod mi a baj a képeiddel? Mintha ezek az emberek gondolkodná­ nak. Ezek érzelmekkel, problémákkal teli alakok. És olyan szomorúak. . . - Megérezte, hogy nem munkásokat, nem politikai magatartást ábrázoltam, hanem emberi magatartást. - Tanár uram, ilyen a kor! - mondtam. A művész nem csinálhat mást, mint hogy művészi formába önti saját korának emberi problémáit. - M ég tarjám éveid a latt történt a város átépítése. A z új városközpont kialakítása, amelyről ma már sokan vitatkoznak. M i volt akkor a vélem é­ nyed? - Ha eltűntetek mindent és aki nem tudja, hogy milyen volt a régi, annak csak az új marad. Mit mondjak? Erre volt igény. És ehhez az igény­ hez kellett alkalmazkodniuk az építészeknek. „Férőhelyet” kellett terem­ teni, s teremtettek úgy, hogy a város terepadottságait nem használták ki, ötletszerűen beszórták házakkal. Én rosszul érzem magam a nagy falak, kerítések, völgyzáró betongátak - mint például a kórház - között. Az eme­ letes nyúlólakban mindenkinek van férőhelye, ám hogy miként érzi magát az már más kérdés. Mert a „modern” városban miért nem alakult ki az a légkör, ami régen volt? Miért tart és állandósul a zárkózottság a mai napig is? Tarján nem város, település! - A Művészet című folyóiratot idézem újra. A z 1976-os májusi szám N ógrád megye művészeti életét mutatja be. E k ko r már negyedik éve B u ­ dapesten élsz ám a terjedelmes méltatás sorai között egy mondatot még kaptál, ennyire még hálás volt a szerző, hadd idézzem : ,,Ugyancsak idevalósi a hosszá esztendőkig itt dolgozó Pataki József fes­ tő, aki az utóbbi években Budapesten folytatja küzdelmes festői pályáját.” - Újból, most már harmadszor is elölről kellett kezdenem mindent, ami­ kor 1972 decemberében Budapestre jöttem. Azt se mondták, jó napot, és senki nem kérdezte miért mész, hová mész, miért nem maradsz itt. Tarjánban én nemcsak kiállítottam, de szerveztem, rendeztem is kiállításokat. Közben mások díjakat kaptak. . . Nem jártam senki nyakára segítségért. Nem kerestem a vezetők barát­ ságát. Meg is kaptam egyszer, amikor bementem a tv-be, ahol Pásztor Feri sorozatot készített egykori osztálytársairól. Ott találkoztam egy tarjáni ismerőssel, aki jóindulatúan megfedett: „Ennyi idő alatt nem tudtál még egy SZOT-díjat sem kiharcolni, ennyire ügyetlen vagy?” Ha visszagondolok, jobb is, hogy nem terjesztettek fel semmiféle díjra. 71 �Az volt az elvem, ha nekem valaki segít, az előbb-utóbb igyekszik a segít­ ség ellenértékét behajtani. Ez sokszor olyasmi is lehet, lehetett volna, ami tőlem idegen, amivel nem értek egyet. Hogy kiszolgáltassam magam, el­ veimmel ellentétesen cselekedjek, és hogy ezt elviseljem, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó. A képeim eladók, én magam nem vagyok meg­ vásárolható, mint sokan mások, akik a népre hivatkoztak, közben egyes egyedül saját érdekeikkel törődtek. - M in d en kapcsolatod megszakadt T arjánn al? - Gyakorlatilag igen. K ét éve nem voltam a városban, ahol a húgom családja él. Még a soproni gyűjteményes kiállításom előtt, 1979-ben volt az acélgyári kultúrotthonban egy kiállításom. Bolyós Lászlóné, az akkori igazgatónő hívott meg és örömmel hoztam az anyagot. A lig jöttek el, nem is írtak róla, egyedül csak a gyári lap, a Tarjáni Acél. - M iközben benépesült a m egye és Salgótarján idegen b ő l jött m űvészek­ kel, te tősgyökeres tarjáni , az acélgyári m unkás fiá b ó l lett festőm űvész itt élsz B u dapesten egy ötödik em eleti m űterem ben, távol ifjú ságo d legszebb h elyeitő l . N em furcsa ez? - Az embernek van belső irányítása. Ahol nem szívesen látják és ami idegenné lett tőle, oda ne menjen. Megvagyok itt Pesten. Utazom, külföl­ dön is járok. Erdélybe nem egyszer leutaztam, művésztelepekre vagyok hi­ vatalos, és mindig akad barátom, Würtz Ádám, Giczy János, Somogyi Já ­ nos, akikkel emberileg és művészileg is szót értek. Persze nem igaz, hogy nem jut eszembe a város, az acélgyár, a Dolinka, a környező hegyek. Az emberekre, a tájakra akik között és ahol felnőttem, sokszor gondolok. Hi­ szen onnan indultam, ott voltam fiatal. . . SZO K Á CS LÁ SZLÓ 72 �hagyomány SZVIRCSEK FEREN C Salgótarján címerei és lobogói Reneszánsz pajzson a história A nyolcvanas évek identitástudatának erősödésével szerte az országban megélénkült a címerek iránti érdeklődés. Nem a családicímer-keresés, őskutatás hívta életre, hanem annak a vágya, hogy ismét jelentős szerephez jusson a nemzethez, illetve a szűkebb lakóhelyhez való kötődés. Olyan szimbólum jut ismét szerephez napjainkban, amely történetiségénél fogva, jelrendszerek hordozójaként alkalmas a legkülönfélébb tudattartal­ maknak, egy adott kor szellemiségének, közösség-regio cselekvéseivel érzel­ mi-tudati motivációinak kifejezésére. Érdemes tehát ebből a szempontból a címer lényeges jegyeit összefoglal­ ni: színes jelvény; ábrázolásai mértani formák, illetve stilizált képek; leg­ főbb hordozója a pajzs; örökölhető, illetve használata folyamatos. A magyar címerek, hasonlóan Nyugat-Európához, a X II. században je­ lennek meg. A vármegyék címerei évszázadokkal később, a X V . században tűnnek fel pecsétnyomókon. (Megyénk legkorábbi címeres pecsétjét 1 551 ből ismerjük.) A hazai kommunális heraldika gyökerei a X III. századi cí­ meres pecsétekig, a mezővárosi, községi pecséthasználat pedig a X IV . szá­ zadig nyúlik vissza. Nógrádban minden bizonnyal a legrégebbi címer B a­ lassagyarmaté. Hasonlóan régi a megye hajdani nagy városának, Losoncnak címere is.1 A nemesi címek, címerek eltörlése után, a városi címereknek is feudális tudattartalmat tulajdonító felfogás tiltotta be 1949-ben a vármegyék és városok régi címerének használatát. D e a címerhasználat napjainkban is­ mét virágzásnak indult, mint ápolandó hagyomány.2 Ennek tulajdonítható, hogy új városaink közül R étság már megalkotta egyszerűségében is sokat­ mondó címerét. Pásztó régi pecsétábrázolása helyett alkotott címerét cse­ rélte újra. Tudunk Bátonyterenye és Szécsény címeralkotási szándékáról is. 1. Salgótarján korábbi községi, illetve városi címerei A községi pecsétek rajzolatai, majd minden falura jellemző mezőgazdasági tevékenységet tükrözték, szimbólumrendszerük azonos, vagy legalább­ is hasonló volt. Leggyakrabban a búzakalász, illetve a szőlő szerepelt együtt a használati eszközökkel.3 Salgótarján községnek két címeres pecsét­ je ismeretes. Az egyiket az Országos Levéltár még 1942-ben véleményez­ te.4 Ezzel a pecséttel látta el a község 1770-ben úrbéri kérdőpontra adott válaszait. Leírása a következő: földből kinövő három búzakalász, tőlük jobbra csoroszlya, balra ekevas található. A körirat: „Salgotarian...” ( 1. ábra). A másik községi pecsétrajzot a Nógrádi Történeti Múzeumban ta73 �1. ábra 2. ábra lálható községi pecsétnyomó alapján ismerjük. Az évszám 18 6 1. Rajza részben egyezik a korábbi pecsét rajzával. Leírása: földből kinövő latin kereszt két oldalán egy-egy búzakalász, ettől jobbra és balra egy-egy csoroszlya látható. A körirat: Salgótarján község pecsétje. A pecsétnyomó al­ só harmadában szerepel az 1861-es évszám. (2. ábra). 74 �A városi címerünkről szólva, több jelképet kell megvizsgálnunk, ame­ lyek úgy tűnnek, hogy nem voltak hivatalosan címerek, bár heraldikailag elfogadható mindegyik változata. A helyi sajtóban 1923-ban címerként használt jelképekről írtak: ,,A fő téri állom ás hom lokzatán áll ipari vá ro ­ sunk két jelleg zetes cím ere: a szénm ezőben elhelyezett égő m écses , körü­ lötte a szénvágó szerszám ok , fö lü l a m agyar szentkorona , a m ásik cím er az üllőn dolgozó m eztelen karú m unkás és körülötte a m ezőgazdasági szer szám ok , am elyek a R im a nagy telepét jelk ép ez i ( 3. ábra). A képeket vizsgálva, a szénmező a fekete színű pajzsot jelenti, rajta a valószínűleg fehér (ezüst) színű, jellegzetes bányászszerszámokkal. A mécses sem más, mint a közismert bányamécs, a kahanyec. Az ék és a kalapács motívuma, a3 3. ábra felső-magyarországi bányavárosok címereinek közös jelvénye.6 A bányászék és kalapács nálunk 1850-ben tűnik fel a zagyva i kőszénbánya-vállalat pe­ csétjén.7 (4. ábra). 75 �4. ábra De megtalálható az 1868-ban alapított Salgótarjáni Vasfinomító Tár­ sulat szárazpecsétjén is. A másik címerrajz eredete a társulat alapszabá­ lyából fejthető meg, mely a hitregebeli Vulkánt ábrázolja. Az üllőn dol76 �gozó Vulkán, munkásként értelmezve a Rima gyártmánykatalógusán sze­ repelt a későbbiekben, védjegyként.8 Szabó Zoltán, az 1938-ban megjelent Cifra nyomorúság című szociog­ ráfiájában a városi rangot 1922-ben kapott településről így írt: ,,Modern városházat épített magának, s a homlokára odaillesztették az új város cí­ merét. E címer méltón a századhoz, mely az új városnak életet adott, három füstölgő kéményt ábrázol. A bal felső sarokban a két bányászka­ lapács a jobbsarokban villám , éppen becsapni készül a három kéménybe. A pajzsot nem kardok vagy állatbőrök vagy sisakok fogják közre, hanem két fé l fogaskerék. Jelezvén ezzel, hogy a város már munkálkodásra épült, nem pedig pallossal való uralkodásra. A kémények alighanem a három nagyüzemet jelképezik: a két kalapács a Salgótarjáni Kőszénbányát. M indezek nem jogtalanul kerültek a városháza homlokzatára. Hogy Sal­ gótarján város, annak ők az okai. Hogy ilyen város, annak úgyszintén.” 9 ( 5. ábra.) 3. ábra A következő városcímer egy 1941-ben megjelent heraldikai munkából ismeretes.10 E z álló csücskös talpú pajzson kékkel és ezüsttel hétszer bal­ 77 �haránt osztott pajzsban fek ete sast ábrázol. Felette háromlombos (leveles) sisakkorona és nem rangkorona látható. (6 . ábra.) SALGÓTARJÁN Kékkel és ezüsttel hétszer balharánt osztott pajzsban fekete sas. 6. ábra A magyar városi címerekben mesteralak ritkán fordul elő, pedig a klasszikus heraldika legszebb ábrázolásai ezek, pl. az említett címerpajzs bal harántvágásai. A címerkép, a fekete sas kedvelt ábrázolása a címereknek. A mellékletben is látható tipikus heraldikai sas stilizált for­ máját mutatja, fölröppenő helyzetű, fejét oldalra fordítja, karmait szétterpeszti, szárnyát kiterjeszti, farka díszes kiképzésű. A fekete sast (tu­ rul) ősi magyar totemállatnak írják le a szakmunkákban, a magyarok hadi jelvénye volt. melyet a nyelvészek a karvallyal, a történészek az á zsiai vadászsólyómmal azonosítják. De semmiképpen sem saskeselyű, mint, ahogy az emlékműveken ábrázolják.11 Hogy miért kerülhetett a vá­ ros címerébe, arra erők egy magyarázat lehetséges. A címertervező, vagy megrendelő a honfoglaló magyar törzsre szeretett volna utalni a pajzsra emelt turulmadárral. Ugyanis a X. század első évtizedeiben, a honfog­ lalók Tarján nevű, de ekkor már hadrendnek tekinthető törzsének egyik csoportját a belső gyepűvonal védelmére telepítették e tájra.12 78 �RIMASZOMBAT Kék pajzsban fekete sas (kuruly = turul). Egykor E th ele és Árpád jelvény e. Egy másik címerábrázolás 1942-ből ismert, melyet az Országos Községi Törzskönyvbizottság felkérésére az Országos Levéltár szakvéleménye­ zett.1 3 Ennek alapján, a pecséthasználatban követett gyakorlatot figyelembe véve, a város címerének a következő alakban történő megállapítását javasolták: álló csücskös talpú pajzs , kék m ezejében zö ld pázsitból kin ö vő három búzakalász , tőlük jobbra csoroszlya , balra p ed ig ek eva s lebeg. Az ajánlott címer anakronisztikus volta miatt nem felelhetett meg a kí­ vánalmaknak, mert nem jelképezhette a tekintélyes ipari várossá nőtt te­ lepülést. ( 7. ábra.) 79 �7. ábra 2. A város jelen leg i cím ere. . . A N Ó G R Á D című napilap 1966. július 30-án, minden előzmény nélkül adta hírül, hogy tervezik a város új címerét.14 1967. szeptember 18án már a városi vb. elé terjesztették a Katona László grafikus által ké­ szített címerterveket, amelyből az 1. számút ajánlották elfogadásra. (8. ábra.) Az új címer használatáról így rendelkeztek: A város cím ere klaszszikus , begyben végződő pajzs form a. F é me az arany, színei a piros és fekete. A címert egy vízszintes , fek ete h ullám von al két részre osztja. A pajzstalp színe fe k ete , a pajzsfő piros szitui. A pajzstalp közepén arany bányászjelvény á ll , ettől jobbra és balra hegy alakú elh elyezked ésben arany fá k vannak. A pajzs fő közepén arany keretben fe k ete téglabalom van. A téglahalom ból arany fogaskerék em elk ed ik k i.1 5 1975-ben egy or­ szágos kiadvány így értelmezte a szimbólumokat: a város címerében a vörös és fekete alapszín, a munkásváros-jelleget, a bányászatot kívánja kifejezni. Arany rajzolatú motívumai a jellegezetes bányászszerszámok áb­ rázolásán túl a városépítést, az ipar fejlődését jelképezik, utalva a város földrajzi fekvésére is.16 80 �8. ábra 3. A város jelen leg i cimerének elem zése Ha alaposan szemügyre vesszük címerünket a következőket olvashatjuk ki belőle. Legfontosabb dolog, hogy a kevés címerképet ábrázoló pajzs növeli csak a címer értékét. Az egyszerűségre törekvés nem jellemzi cí­ merünket, annál inkább a mindent elmondani akaró ábrázolás. A szocialista ipar jellemző szimbólumai nem lelhetők fel, az ábrázolások monumen­ talitásukkal pedig túlterhelték a pajzsot. A pajzs a X IV . század óta hasz­ nált tárcsapajzs, amit reneszánsz pajzsként is ismerünk. Ezt a pajzsot egy „vízszintes fekete hullámvonal” osztja két részre. Ez képzavar. Vagy vízszintes a vonal, vagy hullámvonal. A pajzstalptól való megkülönböz­ tetés végett - mivel színre szín nem vihető fel - a vonalat arany sze­ gély választja el. Így most már a fekete „hullám vonalat” elválasztó két aranyszínű szegélyt ikerpólyának nevezhetjük, ami az eredeti leírásban nem szerepel. Sajátos következmény, hogy a köztudatban meghonosodott vélemény a hullámvonalat a két városi patakkal azonosította. A téve­ dés alapja pedig az, hogy a kommunális heraldika az egyes települése­ ket átszelő vagy csak közelében hullámzó vizeket a címerben hullámvo­ nal ábrázolásával, azaz pólyával jelzik. E z a címtervező súlyos rajzi té­ vedése volt. A pajzsra került ábrázolásokat nézve az is megállapítható, hogy ezek címerképek, nem mesteralakok. A pajzsfőben a századok során gyakran ábrázoltak bástyákat (pl. Balassagyarmat), épületeket, várfal­ részeket mint kedvelt címerképeket. D e egy lebegő, fekete téglahalom 81 �nem fejezheti ki a neki tulajdonított erőltetett városépítést, inkább a rombolás szimbóulma lehet. A heraldikailag növekvőnek nevezhető arany fogaskerék mint az iparra utaló motívum elfogadható, de iparfejlődést belemagyarázni nem szerencsés dolog. A pajzs alsó részének közepén le­ begő arany bányászkalapács sem álló, statikus mint ahogy írták. A köz­ ismert bányászjelvény rajzilag helytelen, formája pedig a történelem so­ rán kialakult. Szerepeltetése azonban indokolt a bányászmúltra való hi­ vatkozással, de máig kiható értelmezése hamis, hisz a századforduló után néhány akna kivételével a város bányászati jellege elvesztette domináns szerepét. A legkirívóbb és a heraldikában teljesen ismeretlen a stilizált arany fákkal történő jelképes hegyábrázolás, mely a bányászjelvény két oldalán helyezkedik el. Az aranyszínű, nyílhegyeknek tűnő fákból kialakí­ tott hegyforma nem sugallja az alkotó elképzelte földrajzi fekvést. Ú gy vélem, hogy a címerképek megalkotásánál az a szemlélet uralkodott el, hogy a pajzs rendelkezésre álló felületéből a legnagyobb részt ki kell tölteni, elfeledve, hogy a cél a minél könnyebb felismerhetőség és közért­ hetőség lett volna.16 A sajátos heraldikai stílus feloldhatatlan problémát okozott a címerterve­ zőnek, aki a város régi motívumainak felhasználása, bővítése helyett újat próbált alkotni. A modern, stilizált reklámgrafika pajzsra helyezése nem volt tekintettel a heraldikai szabályokra, a címerhasználó város tradíció­ ira, a korábbi pecsétek, címerek megőrzött jelképeire. Túlburjánzik rajta a korra jellemző ideologizálás.17 4. A város lobogói. A vexillológia, mint történeti segédtudomány foglalkozik a zászlókkal és lobogókkal. A zászló az emberi kultúra produktuma, mely a rómaiak közvetítésével honosodott meg Európában. A zászlónak mindenekelőtt a hadviselésben volt fontos szerepe, s napjainkig megtartotta kiemelt helyét jelképeink között. A lobogók a X V II. század elején alakultak ki a nem­ zeti hovatartozás kifejezésére. Hadilobogó, jelzőlobogó mellett ismerete­ sek a városok lobogói is. A zászló rúdon elhelyezett egy- vagy többszínű könnyű anyag, amelyet gyakran címerrel vagy egyéb jelképekkel látnak el. A zászlónak az a szerepe, hogy azt rúdra erősítve hordozzák, épület­ re kitűzni elvileg nem lehetne. A zászló mindig személyhez, vagy egy-egy csoporthoz tartozó jelkép. A lobogó, zsinór segítségével erre a célra szolgáló árbocra (őrfa) fel­ húzható, könnyű anyagból készült jelkép. A lobogó egyszerű, könnyen fel­ ismerhető kell, hogy legyen. Nem szerencsés a heraldikai lobogó. A lobo­ gó nem feszíthető keresztrúdra, mert akkor labarum lesz belőle.18 A lobogó rúdra szerelve már zászló. Magyarországon az 1970-es évek közepén a címerek ismételt engedé­ lyezése után, központi utasítással döntöttek a városok egyszínű zászló­ használatáról. Többnyire fehér, illetve vörös alapszínt jelöltek ki a váro­ sok címereinek felhasználásával. Városunk lobogója is hasonló módon ké­ szült, elfeledve egy korábbi ismertetést. A sok kék-fehér lobogó között üde színfolt volt a salgótarjáni fekete-fehér sávos lobogó.19 (9. ábra.) 82 �9 . ábra Az egyszínű zászlókkal szemben a mesteralakokat felvonultatoknak nagy szerepük volt a városi lobogók összeállításánál. A címerpajzsból adódó színek alapján sávokat, hasításokat vagy más mesteralakokat lehet alkal­ mazni a tervezés során. Városunk régi lobogója Bretagne ősi lobogójára emlékezteti a kutatókat a fekete-fehér sávozással.20 A már említett központi utasításra 1974-ben rendelettel határozták meg városunk zászlaját (lobogóját). Ennek alapján az elfogadott zászló 1x2 mé­ ter méretű, arannyal átszőtt bíborvörös színű, fekvő téglalap középen a város címere. A címer alatt köralakban Salgótarján felírat látható fekete betűkkel. (10 . ábra.) 10. ábra 83 �A lobogó mérete azonban megint nem arányos és szabályos. Ugyanis a lobogó magassága mindig úgy aránylik a lobogó hosszához, mint kettő a háromhoz (pl. 100x150 cm, 140 x210 cm.) Gyakran használtak az el­ múlt években a városi ünnepeken szabálytalan lobogót városi jelképként. Ez egyszer hasított, piros-fekete lobogó, közepén a város címere felirat nélkül. Gyakran labarumként szerepelt.21 5. Javaslat. A korábbi döntés felülvizsgálata a városi lobogó és címer esetében is időszerűvé vált. A történelmi címer tartalmának tudományos kutatason alapuló elemzését felhasználva társadalmi vitára kellene bocsátani a város címerének és lobogójának kérdését. A leírtak alapján úgy gondolom, hogy városunk jelképei világosak. Tradicionális múltja miatt elfogadható a bányászkalapács , a bányamécs, az üllőn dolgozó kovács , a régi községi címer eleme a búzakalász , vala­ mint a honfoglaló magyarok turulmadara . Ugyanis, ha rendelkezésre áll régi címer, vagy annak olyan motívuma, mely utal a várossá válás folyamatára, valamint a tradíciókra, az felhasználható. A címerpajzs felosztá­ sánál heraldikai zavart nem okozva felhasználható a két városi patak Y alakú völgyelése. Megjelenítése pedig az új városra jellemző modern, stilizált, egyszerű áb­ rázolás legyen. A város vezető testületének állásfoglalása mellett, a pártok véleményé­ nek meghallgatásával nyilvános pályázatot kell kiírni, és a beérkező pá­ lyaműveket közszemlére kell tenni illetve a sajtóban be kell mutatni, szá­ molva a város lakosságának véleményével. Csak így lehetséges olyan cí­ mert alkotni, mely alkalmas arra, hogy a város lakossága elfogadja. JE G Y Z E T 1. A P a lla s n a g y le x ik o n a . Bp. 1893. IV. 371. o., B e rté n y i I v á n : H e ra ld ik a . I n : A tö r ­ té n e le m se g é d tu d o m á n y a i. Bp. 1968. 141. o., 158. o. 2: 2. B e rté n y i I v á n : K is m a g y a r c í­ m e rta n . Bp 1983. 8. o. 3; 3. F e isz t G y ö rg y : R övid m a g y a r c ím e rta n és p e c s é tta n . I n T ö rté n e le m sz a k k ö ri fü z e te k . 15. Bp. 1986. 94. o., B e rté n y i. 1986. i m : 157. o., L aszlo v szk y J ó z s e f: A m a g y a r c ím e r tö rté n e te . Bp. 1989. 39. o., S zéli S á n d o r: V á ro sa in k n ev e, cí­ m e re és lo b o g ó ja.B p . 1941. 20. o . ; 4. M a g y a r O rszág o s L e v é ltá r tá jé k o z ta tá s a a 2738/1942. sz. le ir a tr ó l: 5. A M u n k a . 1923. n o v e m b e r 24.: 6. B e n k e Is tv á n : 500 évvel ez e lő t t a la k u lt a F e lső -m a g y a ro rs z á g i B á n y a v á ro s o k K özössége. I n : B á n y á sz a ti és K o h á sz a ti L ap o k . 1984. 4. sz. 263—266. o . : 7. S a lg ó ta r já n tö r té n e te . St. 1972. 99. o.. N ó g rád i L a p o k és H o n ti H írad ó . 1883. n o v e m b e r 18.; 8. A S a lg ó ta rjá n i K o h á sz a ti Ü zem ek száz éve. St. 1968. 12. o . : 9. S zab ó Z o ltá n : C ifra n y o m o rú s á g Bp. 1938., 231. o . ; 10. Széli. 1941., im : 87. o . : 11. S zéli. 1941., im : 28. o., 30. o., 80. o., B e rté n y i, 1983., im . 36. o., B e rté n y i. 1986., im : 156, o., K á lla y Is tv á n : A m a g y a r c ím e r a tö rté n e le m b e n . M a g y a r H írek . 1989. m á rc iu s 6. 6. o .; 12. S a lg ó ta rjá n tö r té n e te . St. 1972. 23. o .; 13 M ol. 2738/1942.; 14. N ó g rád . 1966. jú liu s 30.; 15. N m L . X X III. 527. 21. d 1967. s z e p te m b e r 18., N m L . X X III. 526. 6. d. 1967, o k tó b e r 19. N ó g rád . 1968. j a n u á r 27.; 16. C a stig lio n e E n d re : A m a g y a r v á ro so k c ím e re i. B p., 1975.: 17 P a n d u la A ttila : C ím erb en a rég i a jó. M a g y a r N em zet. 1988. o k tó b e r 22., B e r­ té n y i. 1983., im : 107. o .; 18. P a n d u la A ttila : V ex illo ló g ia. In : A tö rté n e le m se g é d tu d o ­ m á n y a i, B p., 1986. 230. o., 232—234. o . ; S zéli 1941. i m : 58. o . ; 19. S zéli. 1941., im :30.o,; 20. S zéli. 1941., im : 58—59. o., 64. o . ; 21 C a stig lio n e. 1975., im : Széli. 1941., im : 65. o. 84 �Don-parti emlékek két tételben Negyvenhét évvel ezelőtt történt események peregnek le újra. A tragikus sor­ sú, 2. magyar hadsereg két egykori csapattisztje elhallgattatása nehéz évtizedei után, csak most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy alakulata doni végnapjait papírra vesse. Céljuk, emléket állítani sok tízezer magyar bajtársuknak, akik hősiesen, életüket áldozva harcoltak, még, ha értelmetlen is volt az a cél. Mindkét írás „doni hadseregünk” szombathelyi III. hadtestének 1943. janu­ ári, februári viszontagságos harcait, visszavonulását idézi fel. Annak a hadtest­ nek doni kálváriáját idézik, mely a három közül a legtöbb megpróbáltatáson esett át, legtöbb emberét vesztette el és melyről hadsereg-parancsnoksága már lemondott, nem várta visszaérkezését a hátsó, gyülekezési körzetbe. A III. hadtest csapatai - néha különböző ad hoc egységekbe szerveződve, néhány tettrekész csapattiszt vezetésével - kilátástalannak tűnő küzdelmet v ív ­ tak a szovjet túlerővel szemben, lelassították saját és a voronyezsi német erők bekerítésére törekvő szovjet csapatok előrenyomulását 1943. január 16. és 26. között. Visszavonulásuk során a harcképesebb német alakulatokkal együtt, mintegy „vándorló katlant” képezve, több ízben törtek ki támadóik fojtogató bekerítéséből. A nehéz körülmények - nagy hideg, az élelem, lőszer és szállítóeszközök hiánya - közepette egy cél vezette őket: a hazajutás reménye. Har­ coltak, védték magukat a rendelkezésre álló elégtelen fegyverzettel, amíg az, egyáltalán lehetséges volt. E két közreadott memoár, csak egy-egy kiragadott részlet alkotóik írásából, mégis az egyéni sorsokon keresztül szemléletesen mutátják be a doni magyar apokalipszis valóságát. Néhány mondatot írjunk a szerzők katonai pályafutásáról. Péchy György 1913. november 16-án született Felsőbányán (Máramaros vm.). A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1937-ben avatták hadnaggyá, 1938-tól egészen 1944 közepéig - különböző beosztásokban: századparancsnok, zászlóalj, majd ezred 1. segédtiszt - a nagykanizsai 17 . gyalogezrednél teljesített szolgálatot. A doni hadszíntéren 1942. április 29-től s zeptemberig mint a 1 7 gyalogezred 1. se­ gédtisztje, ezt követően, 1943. áprilisáig a gremjacsjei védőkörletben mint rohamszázad-parancsnok, s kiképző tiszt tevékenykedett. 1944 szeptemberétől a 12. tartalék hadosztály nagyváradi, majd Duna-Tisza-közi harcaiban vett részt, mint a 38/1. zászlóalj parancsnoka. 1945. január 2-án megsebesült, majd még ez évben jelentkezett a néphadseregbe. Itt őrnagyi rendfokozatot ért el, s 19 50ben több régi hadseregben is szolgált tiszttársával együtt eltávolították a hon­ védségtől. Horváth Gyula 1912. november 4-én született Garbolcon (Szatmár vm). A sárospataki református főgimnáziumi érettségi után 1932 őszén bevonult a debreceni határőrkerülethez. A határőrtiszti iskola elvégzését követően, le­ szereltette magát. A polgári életben eltöltött néhány év után, 1938-39-ben kér­ te aktiválását. Egyéves próbaszolgálat után, mint hadnagyot, hivatásos tiszti ál­ lományba vettek. 1940. és 1943. között végig a kassai 21. gyalogezrednél telje­ sített szolgálatot, kezdetben, mint a 21/I. zászlóalj géppuskás (nehézfegyver) 85 �századának parancsnoka, majd zászlóaljparancsnok. A doni hadszíntéren fel­ váltóként, 1942 novemberében kiérkező alakulatának nehézfegyver század-pa­ rancsnoka, majd zászlóaljparancsnokának eleste után, parancsnoka 1944 nya­ rától zászlóaljával ismét a fronton van. 1945. április 6-án alakulatával átállt a szovjet csapatokhoz. A néphadseregben őrnagyi rendfokozatot ér el. 1950-ben meg kellett válnia a katonaságtól. Mindkét egykori honvédtiszt „aktív nyugdíjasként” készítette el visszaemlé­ kezését. Segítségükre szolgáltak saját eredeti doni naplóik és a 2. magyar had­ sereg, Hadtörténelmi Levéltárban őrzött hadiokmányai. Olvasóinak azzal a meggyőződésemmel ajánlom e memoárrészleteket, hogy ezek értékes adalé­ kok második világháborús katonai részvételünk árnyaltabb megismeréséhez.- D e a magyar haditettek eme krónikái, az immáron megrendült nemzettudatunk újraélesztését is szolgálják. SZABÓ P É T E R Péchy György: Doni magyar apokalipszis I. November első hetében lehullott a hó, s bár még nem voltak nagy fagyok, meg is maradt. Az időjárás egyre zordabb lett. A leváltásunkról szóló kósza hírek igaznak bizonyultak.1 A hadtestparancsnokság2 intézkedett kiképzőtáborok felállítására a váltásra beérkezett egységek átképzése céljából, helyesebben a harctéri tapasztalatok átadása miatt. Két tá­ bor alakult. Az északi tábor az ezred sávjában Andrejevkán és Plotnyickijben települt, a déli, a 6. könnyű hadosztály sávjában Rogovatojén. A táborok kiképzőkeretébe a harcoló csapatoktól kellett tiszteket és legénységet vezényelni. Az északi tábor parancsnoka Kaltróy Antal alezredes3, a 17/II. zászlóalj pa­ rancsnoka lett. Idevezényeltek engem is. Ebbe a táborba került az ezredparancsnokságunk4, az I. és II. zászlóaljunk leváltására kiszállított 3. gyalogez­ red-parancsnokság, a 3/I. és 3/II. zászlóaljak, továbbá még három gyalogzászló­ alj,5 melyek a 47. gyalogezred,6 valamint a 6. és 7. könnyű hadosztály egy-egy zászlóalját voltak hivatottak felváltani. Az ezredközvetlenek7, felváltására érke­ zett alosztályok és egyéb menetszázadok a déli kiképzőtáborba lettek irá­ nyítva. Mindkét táborba még német kiképzőtiszteket is osztottak be a magyar kerethez. Emlékezetem szerint a kiképzőtáborok csak november közepén alakultak meg. A felváltó zászlóaljak pedig csak november végére és december elejére érkeztek be a táborba.8 Az intézkedés kiadása és a beérkezés közötti hosszú idő arra volt jó, hogy a hadtest műszaki alakulatai előkészítsék a tábort. Be­ rendezték a szálláskörzeteket, fekhelyeket, s latrinákat építettek. A táborban több ismerőssel találkoztam, részint a vezényelt kiképzőkeretből, részint a beérkezett zászlóaljaktól. Így futottam össze Mátray Karcsival9 (százados) és Czenthe Pistával10 (százados), akit korábban az ezredünktől he­ lyeztek át a hármasokhoz11, Székesfehérvárra. A táborparancsnokság Alekszandrovkán települt. Kezdetben itt dolgoztam, majd két hét után Kaltróy alezredes a plotnyickiji csoport vezetésével bízott meg. 86 �A kiképzést a kiadott és a táborparancsnokság által részleteiben kidolgozott ki­ képzési terv szerint a környező terepen hajtottuk végre. Vakító napsütésben, nagyon kemény hidegben folyt. Gyakran jelentek meg felettünk nagy magasságban szovjet felderítő repülőgépek. A Sztálingrádról érkező kedvezőtlen hírek és a gyakori berepülések miatt mindnyájunkban felmerült a gondolat, hogy a ma­ gyar hadsereg arcvonalán is számítani kell egy erős támadással, s kétséges, hogy a cérnavékonyságú védőállás fel tudja-e ezt fogni. Az arcvonalon azon­ ban a szokásos szórványos gyalogsági tüzek mellett, nyugalom volt. A kiképzést december közepén fejeztük be és a zászlóaljak megkezdték az előnyomulást a felváltás végrehajtására. A felváltó zászlóaljak nehézfegyvere­ ket12 nem hoztak magukkal, azokat az ott levőktől vették át. Az arcvonal át­ vétele huzamosabb időre lett tervezve. Sajnos, a csapatok korábbi nagy veszte­ ségei miatt a kiépített védőállásban jól elfért a felváltó és a felváltandó egy­ aránt. A vett értesítés szerint, a 17. gyalogezred felváltott részei csak február első hetében kerültek volna Sztarij Oszkolból hazaszállításra és ezért indokolt volt, hogy az elvonulásig a berendezett védőállásban maradjanak. Közeledett a szilveszter. Megelőző napon az ezred vezető orvosa, Daka Miska orvos főhadnagy13 kis szánkóján értem jött, hogy az év utolsó napját az ezredtörzs körében töltsem el. Itt értesültem a távollétemben történtekről. K a ­ rácsony előtt a befagyott Donon át, egy vállalkozást hajtottak végre azokhoz a fedezékekhez, amelyeket még én szemrevételeztem. A vállalkozás nem járt sikerrel, mert a parancsnoknak jelentkezett Jeszenszky főhadnagy14, ezredesapatcsendőrtiszt aknára lépett. A robbanás súlyosan megsebesítette, szétroncsolta a veséit, mire a csoport, parancsnokát magával hozva, visszavonult. Jeszensz­ ky főhadnagyon az orvos már nem tudott segíteni - hősi halált halt. Közvetlenül szilveszter előtti napokban a III. zászlóaljnál is hajtottak végre vállalkozást az északi szárnyon a Don és a Voronyezs folyók összefolyásánál levő orosz hídfő ellen. Ez a vállalkozás jól indult, sikerült betörni az állásba és a megszállókat megfutamítani. Később a megindult ellenséges ellentámadás so­ rán, az egyik futóárok szélén robbanó kézigránát szilánkja a parancsnok, Kékedy Tibor főhadnagy15 bal szemét kiverte, mire a csoport az állást feladta és parancsnokát magával víve, visszavonult. Szilveszterkor az ezredparancsnok16 és az ezredtörzs jól kiépített bunkerjá­ ban gyűltünk össze. Beszélgetéssel, a helyzetünk latolgatásával, csendes iszogatás közben vártuk meg az éjfélt. A 43-as évet végig az arcvonalon hatalmas tűz köszöntötte - minden fegyverből lőttek egyet. Nyugovóra tértünk abban a reményben, hogy rövidesen úton leszünk hazafelé. Akkor még nem sejtettük, hogy milyen is lesz ez az út hazafelé. Másnap bevonultam ismét a táborba, ahol az a parancs várt, hogy a kiképzőkerettel települjek át Verh Turovóba, a már odairányított egységek kiképzésére. Ennek befejezte után január 10-én is­ mét vonuljak be Alekszandrovkára. Ez megtörtént. Közben parancsot kaptunk, hogy minden községet sündisznóállásúra elő kell készíteni. Ennek megfelelően a legénységgel és az ottlevő lakossággal a köz­ ség körül kb. 50 m-enként kettős lövészgödröt ásattunk. A lakosságot a né­ metek igénybe vették még az összekötő utak állandó hótalanítására is. Amint a hófúvás betemette ezeket az utakat, azonnal zavarták őket takarításukra. A táborparancsnok, Kaltróy alezredes január 13-án, éppen megbeszélést tar­ tott, amikor úgy 11 óra körül távbeszélőhöz hívták a hadtestparancsnokságtól. Nagyon komoly arccal jött vissza. Baj van a 7. könnyű hadosztálynál - mond­ ta, az oroszok áttörték az arcvonalat.17 A helyzet teljesen bizonytalan. Ő sze­ mélyére nézve, azt a parancsot kapta, hogy azonnal induljon Gremjacsjébe és 87 �a 17. gyalogezred leváltott részeit vezesse ki. Nekem parancsot adott, hogy az ezredbeli kiképzőkerettel ebéd után azonnal induljak a déli kiképzőtá­ borba, Rogovatojéba és készítsem elő a szállást az ezred odaérkező részeinek, kb. 700 főre. Ezzel nekem tulajdonképpen meg is kezdődött a visszavonulás. A parancs szerint a legénységemet, 10 főt készítettem fel az indulásra. Magamhoz hívat­ tam a sztarosztát18 és négy konyi szánt19 rendeltem ki a legénység felszerelé­ sének szállítására. Ebéd után azonnal elindultam a 10 főből álló kerettel. Jó ütemben haladtunk, s kb. 17 órára Szinyije Lipjagin át megérkeztünk Rogova­ tojéba. A táborparancsnokságon Járay Pistát (százados)20 találtam, ő a 47. ko­ csizó géppuskásszázad parancsnoka volt. Elmondtam neki, amit Kaltróytól hal­ lottam. Ő azt azzal egészítette ki, hogy egész délelőtt déli irányból erős harci zaj hallatszott. Mondta, hogy már a zsebében van a szabadságos igazolványa, s most nem tudja, mit csináljon. Biztatásomra, hogy vegye igénybe az engedé­ lyét, el is indult Szinyije Lipjagiba, hogy onnan továbbmenjen Sztarij Oszkolba. Mielőtt még elment, közölte, hogy a községben megfelelő személyzettel egy lőszer és egy élelmiszerraktár is van. Már lefekvéshez készülődtem, amikor a távbeszélőhöz hívtak. Körtelefon volt, ami kb. így hangzott: Körvédelmi riadó! Az állásokat megszállni! - aztán hozzátette a bemondó: Nem viccről van szó, a 7. könnyű hadosztálynál az arcvonalat áttörték és a résen hóleples síalakula­ tok hatoltak be. Ä szomszédból áthívattam az ottlevő kiképzőkeret parancsnokát - egy zászlós volt - és hívattam a két raktárparancsnokot is. Amíg ők megjöttek, a zászlós tájékoztatott, hogy körvédelmi állásként 40-50 m-re egymástól a község sze­ gélyén kettős lövészgödrök vannak kiásva. Megbeszéltem vele, hogy ilyen nagy hidegben (-30 °C) az ilyen állásokat nincsen értelme megszállni, mert az emberek megfagynak. Inkább a község déli szélén levő házakban legyenek készültségben, s a kiállított őrszemeket gyakran 15-20 percenként váltsák. E l­ lenség közeledtére foglaljanak tüzelőállást és nyissák meg a tüzet. Az éjszaka nyugalomban telt cl. Alig világosodott, mikor jelentették, hogy dél felől, Repjevka irányából a kitisztított úton nagy tömeg közeledik. Mikor sietve kiértem a község szélére, akkor már a tömeg éle el is érte a falut. Az emberek teljesen ki voltak merülve, egymást támogatva, négyesével, ötösével, egymástól méterekre leszakadva vánszorogtak. Voltak, akiknek a lábuk volt rongyokba csavarva, mások az itthon használt vékony téli kesztyűben cipóvá dagadt, fagyott kézfejüket a hónuk alatt igyekeztek melegíteni. Fegyvere csak néhányuknak volt. Látszott rajtuk, hogy teljesen át vannak fagyva. A befűtött házakba tereltük őket pihenni, átmelegedni. Az esti órákban sikerült összeköttetést kapnom a hadtest vezérkari főnöké­ vel, Sárkány vezérkari ezredessel.21 Jelentést tettem a helyzetről és intézkedé­ seimről, továbbá, hogy a visszavonult emberekkel tisztjeik is jöttek, ezért a kiképzőkeret embereivel bevonulok az ezredemhez. Intézkedéseimet jóváhagyta és tájékoztatott, hogy a 17. gyalogezredet valahol Sztaro Nyikolszkojc térségé­ ben találhatom meg. Már majdnem éjfél volt, mikorra el tudtunk indulni. Csikorgó hideg volt. Egyesek -30, -35 fokról beszéltek. Másnap, a késő délutáni órákban érkeztünk Sztaro Nyikolszkojéba. Itt találtuk a III. hadtest parancsnokságát is, mely Szemigyeszjátszkojéból települt ide át. A községben nagy volt a zűrzavar. N a­ gyon sok katona és jármű érkezett be ide. Jelentkeztem több tiszttársammal a hadtestparancsnokságon. Intézkedtek, hogy a közöttünk rangidős Philadelphy százados22 parancsnok88 �sága alatt másnap az előtalált legénységből alakítsunk 200 fős századokat. Ezek­ hez a századokhoz gépjárműveket is be kellett osztanunk. Tájékoztattak bennünket, hogy a hadtest egyes részei Szemigyeszjátszkojén és Kocsatovkán sündisznóállásban igyekeznek feltartóztatni az ellenséget23 Az egyik sündisznóállás parancsnoka Martsa ezredes24, a 47. gyalogezred parancs­ noka, a másiké Tavassy25 csendőr alezredes volt. A 9. könnyű hadosztály részei, köztük a 3. gyalogezred parancsnoksága alatt a 3 / 1 3/II. é s 1 7/III. zászlóaljak, továbbá a nehézfegyverek nélküli, 17/I. és II. zaszlóaljak reteszállást foglaltak déli arcvonallal, bal szárnyával a Don­ nál, általában Gremjacsje vonalában kelet-nyugati irányban. Feladatuk a né­ met VII. hadtest Voronyezsből való kivonulását biztosítani.26 Ez a most ala­ kuló Philadelphy-csoport egyelőre hadtesttartalék lett Sztaro Nyikolszkojéban. A következő nap azzal telt cl, hogy elosztottuk az embereket és a járműve­ ket. Állományba vettük a legénységet. Emlékezetem szerint, vagy 20 különböző egységből - főként hadtápalakulatból - verbuválódott össze a századom. Zö­ me az idősebb korosztályhoz tartozott, s csak puskájuk volt. A szánokat mind románok hajtották. A rendelkezésre álló időt arra használtuk fel, hogy a legénységet pihentet­ tük és próbáltunk lelket verni beléjük. Philadelphy százados révén igyekez­ tünk tájékoztatásokat szerezni a hadtestparancsnokságtól. Annyit megtudtunk, hogy az egész III. hadtestet a német 2. hadseregnek rendelték alá.27 Azt álla­ pítottuk meg, hogy a németek utóvédként akarnak bennünket felhasználni. Közben a közelünkben elhelyezett rádiósok mondták, hogy már a hátunk mö­ gött, tőlünk nyugatra is szovjet csapatok vannak, mert onnan is orosz nyelvű beszélgetést hallgattak le. Ez a pár nap arra is jó volt, hogy a legényem egy raktárból szerzett ré­ szemre egy filccsizmát, s így a bilgerit le tudtam cserélni. Ennek köszönhet­ tem, hogy a visszavonulás alatt nem fagyott meg a lábam. Ezredünk, mivel leváltás alatt állt, a meleg irhasapkán és gyapjúkapcán kívül más téli felsze­ relést nem kapott. Ezért én az akkor még meglevő málhámból a három tarta­ lék flanellingemet is mind magamra öltöttem. Ez a réteges öltözés nagyon jól bevált. Jól bírtam a mínusz 30 fok alatti hőmérsékletet is, pedig a visszavonu­ lás során a későbbiekben volt úgy, hogy négy napig nem voltam fedél alatt. Január 24-e körül jól felszerelt német egység érkezett a községbe, egy List nevű őrnagy parancsnoksága alatt. Egy részük a községtől délre levő dombhá­ ton foglalt állást, általában a 9. könnyű hadosztály reteszállásának meghosszab­ bításaként. Január 25-én, éjjel, a sötétség beálltakor a sündisznóállásban bekerített erők, parancsnokaik vezetésével sikeresen kitörtek. Január 26-án erős harci zaj hallatszott a 9. könnyű hadosztály reteszállása fe­ lől. A napra azért emlékszem jól, mert később sokat beszéltünk róla, hogy más­ nap, 27-én a 17/III. zászlóalj vonult vissza utolsóként a Dontól. A január 26-i reteszállásbeli harcokban halt hősi halált a 3. gyalogezred parancsnoka, Rőzsey Tibor alezredes.28 Január 27-én, kb. 10 órakor Philadelphy százados riadóztatta a századomat. A III. hadtestparancsnokság intézkedése alapján parancsot adott, hogy a köz­ ség déli szegélyén előnyomulva, támadjam meg és tartóztassam fel a Sztaro Nyikolszkoje felé előretörő ellenséget. A riadóztatott századdal felhúzódtunk a község déli szegélyén levő dombos fennsíkra. A század járműveit a csoport többi járműveihez csatlakoztattam. A 89 �magas hóban csak lassan tudtunk haladni. Pár kilométer után, mikor kb. a község közepével voltunk egy magasságban, arra lettem figyelmes, hogy tőlünk kb. 8 kilométerre a község nyugati szegélyével egy vonalban olyan volt a hóme­ ző széles sávban, mint amikor fehér abroszra mákot szórnak. Távcsövön át fi­ gyelve, legalább zászlóaljerejű szétbontakozott alakzatban előnyomuló egység­ re becsültem. A másik századdal közben odaérkező Philadelphy százados a lá­ tottak alapján úgy döntött, hogy a reteszállásokban29 eredményesebbnek lát­ szik feltartóztatni őket, mivel nehézfegyvereink nem voltak. Én századommal az ottlevő szélmalom környékét szálltam meg és foglaltam reteszállást. Kb. másfél óra múlva a házak közül tüzet kaptunk, melyet viszonoztunk. A tűz­ harc a hamarosan beálló sötétedésig tartott. Két sebesültem lett. Véleményem szerint egy felderítőegység ütközött belénk. A teljes sötétség beálltakor a csoportparancsnok parancsot adott a vissza­ vonulásra, általában a tőlünk északra levő, völgyben fekvő Hohol irányába. A vezetéssel engem bízott meg. Térkép nem lévén, emlékezet alapján az északi sarkcsillagtól balra egy tenyérnyire vettem az irányt. Nagyon lassan haladtunk a hóban a hordágyon magunkkal vitt sebesültekkel. Nehezítette az utunkat, hogy át kellett mennünk két meredek falú, 4-5 méter mély bokros horhoson is. A sebesültek átvitele mindig sokáig tartott. Végre elértük a Sztaro Nyikolszkoje és Hohol között vezető, hótól kitakarított utat. Már éppen rá akartunk térni, amikor délről erős mozgás zaja hallatszott. Megálltunk és csendben vár­ tunk. Rövidesen elénk ért egy zárt, sűrű oszlopban jövő tömeg. A 7. könnyű hadosztály katonái voltak.30 Élükön Kosztka Vilmos százados31 menetelt. Be­ soroltunk utánuk, s rövidesen Hoholba értünk. Itt már mindenféle alakulat ma­ radványai voltak megtalálhatók, magyarok, németek vegyesen. Volt hely, az embereket fedél alá tudtuk juttatni. Abban a házban, ahová bementem, meg­ találtam Kaltróy alezredest és a volt német rohamtanfolyam parancsnokát, Speuda alezredest. Üdvözlés után mondta Kaltróy, hogy a németek azt akar­ ják, hogy Hohol délen mi foglaljunk védőállást és igyekezzünk feltartóztatni az ellenséget. Sikerült neki meggyőzni őket, hogy nehézfegyverek nélkül csapata­ ink nem tudnak megfelelő ellenállást kifejteni, s így a németek elálltak a kí­ vánságuktól. Közben a járműveink is beérkeztek, de az új legényem a bundám­ mal és a táskámmal nem volt velük. Többet nem is láttam. Január 28-án, amint világosodni kezdett, összeszedtük a századokat, és in­ dultunk tovább Verh Turovo irányába. A csoportunk kb. 8 órakor érte cl a község déli szegélyét. Megálltunk a szélső házaknál, pihenőt tartottunk és szét­ osztottuk a reggelit. Már befejeztük az étkezést, s készülődtünk a további me­ netre, amikor pár géppisztolysorozatot hallottam, s mindjárt utána nagy kiabá­ lást: „Itt vannak az oroszok!” Kitört a pánik. Megítélésem szerint legelőször a németek kezdték meg a rohanást. Láttam egy közepes német harckocsit, mely­ re sok német katona felkapaszkodott. Ez annyira elkezdett ész nélkül rohan­ ni visszafelé a gyümölcsfák között, hogy a fák ágai lesöpörték róla az embe­ reket. A szánjainknak mind román hajtóik voltak. Ők nem törődtek senkivel és semmivel. A négy-öt szán egymáshoz szorulva igyekezett minél gyorsabban, minél távolabbra kerülni. Lehetetlen volt átmenni az út másik oldalára, ahol a századom egy része tartózkodott. Mire körülnéztem, csak az ezredembeli ki­ képzőtisztesek maradtak mellettem. A többiek úgy szétugrottak, hogy többet nem is láttam őket. Pár száz méterrel odébb német és magyar tisztek - közéjük álltam én is és altisztek keresztbe az úton, láncot formálva, megállítottuk - minden lövöl- 90 �dözés nélkül - a visszaözönlő tömeget. Szinte érthetetlen volt az a hirtelen hangulatváltozás, ahogy a rémületből megnyugodtak. A rohanás leálltával meg­ nyitottuk az utat, s az emberek normális ütemben folytatták a menetet. Általában nyugati irányban meneteltünk, mert akkor már tudtuk, hogy az Olim völgyé­ ben van a gyülekezőhely. Mikor Verh Turovo után nem sokkal az út hirtelen egy nagyon széles völgybe ereszkedett alá, ott találtam Kaltróy alezredest is, aki igyekezett a menetet rendezni. A feleslegesnek ítélt járműveket állította félre, hogy azok ne nyújtsák meg az oszlopot. Az út folyamán nekem is több­ ízben kellett segédkeznem a menetek rendezésénél. A határozott fellépéseknek meg is volt a hatása. Az addig csak helyben álldogáló, tipródó tömeg tisztjeik parancsára kezdtek oszlopba sorakozni. A rendfenntartó működésemnek az lett a kára, hogy alaposan leszakadtam az ezredemhez tartozóktól. A menete­ lő oszlopok mellett igyekeztem minél gyorsabban haladni, hogy utolérjem őket. Ekkor történt az, hogy jöttek a németek és a magyarokat leszorították a kitisz­ tított útról. Ezért több alakulat nem folytatta a menetét az út menti mély hó­ ban, hanem rátért egy általában délnyugati irányba haladó mellékútra. Én is ezt a megoldást választottam. Amíg világos volt, addig mentünk. Éppen egy községbe értünk. A házakba sajnos már nem tudtunk bemenni, mert mindegyik­ ben már németek voltak. K erítéslécekből, s más előtalált fából tábortüzeket gyújtottunk. Ezeket körülülve, igyekeztünk pihenni, de ez nem nagyon sikerült. Elölről majdnem égetett a tűz, annyira közel húzódtunk hozzá, a hátunk pedig fázott. Nem csoda, mínusz 35-40 fok volt a hőmérséklet. Másnap folytattuk a menetet. Még a délelőtt folyamán utolért egy kétfogatos szán, rajta Szabó főhadnagy,32 a 47. gyalogezred segédtisztje és egy másik tiszt, Ők is a gyülekezőhelyre tartottak, felvettek. Jól haladtunk egész nap. Késő délután egy völgybe ereszkedtünk le, s egy kisebb községbe értünk. Ekkor né­ metek vették körül a szánt és elvették tőlünk. A községben találtunk egy kisebb magyar csoportot is - ha jól emlékszem, Emmer légvédelmi tüzérszázados33 parancsnoksága alatt. Légvédelmi tüzérek és hadtesthíradósok voltak. Hozzájuk csatlakoztunk. Az éjszakát ismét a szabadban töltöttük el, tábortűz mellett. Körös-körül szovjet csapatok rakétái villantak fel. Gyűrűben voltunk. A híradósoknak volt egy majdnem új Rába tehergépkocsijuk, eddig ezen jöttek. Másnap reggel sikerült hármunknak is helyet kapnunk ezen. Megindul­ tunk egy úton nyugati irányba. Alig haladtunk 2-3 kilométert, amikor elölről tűzharc hangjait hallottuk. Tehát erre cl volt zárva előttünk az út. Visszafordul­ tunk oda, ahonnan elindultunk. A községből egy másik út is vezetett délnyugati irányba, nagyon meredek emelkedővel. Láttuk, hogy a németek tehergépkocsi­ jai nem tudnak megbirkózni a havas emelkedővel, s mind fordulnak vissza egymás után. Lent ezeket félreállították és sorban felgyújtották. Hiába bizony­ gatta a mi gépkocsivezetőnk, hogy ő fel tud menni, nem hallgattak rá. Meg sem engedték, hogy rámenjen az útra, azonnal félreállították és felgyújtották a gépkocsinkat. Gyalog folytattuk az utunkat a németekhez csatlakozva. Alkalmam volt meg­ figyelni a németeket. Nagyon jól fel voltak készülve a téli háborúra. Minden katonának fehér-szürke fregoli megoldású kezeslábas ruhája volt, melyet az egyenruhájára húzott fel, s a terepnek megfelelő színt kívülre forgatta. Minden raj rendelkezett egy két négyzetméter felületű kétlovas szánnal, amelyen a ló­ tápon és élelmen kívül, a legénység egyéni felszerelése is rajta volt a tartalék lőszerrel együtt. Így az emberek csak a fegyvereiket vitték. Estére egy kisebb településhez érkeztünk. Itt sem jutott hely a házakban a magyaroknak. Szerencsére egy házzal egybeépített pajtában sikerült legalább a 91 �szél ellen a szalmában meghúzódnunk. Ezen az éjjel is láttuk teljes körben a rakétajelzéseket. Feltehetően ezeket csak kisebb előreszivárgott síalakulatok ad­ ták le, nem komolyabb erőktől származtak. Erre utalt az is, hogy a németek indulás előtt kialakított ékje rövid idő alatt kaput tudott nyitni a gyűrűn, s a zöme a kapun keresztül már zavartalanul folytatta az útját. A biztosításra gon­ dolva, az úttól mindkét oldalon 2-300 méterre és egymástól is ilyen távolságra 2-3 fő állott golyószóróval. Egy ilyen oszlophoz csatlakoztunk mi is. Estére valamivel nagyobb községbe értünk, mint előző nap. A falu szélén nekünk is jutott egy ház, nem kellett az éjszakát a szabadban töltenünk. Ebbe a nem nagy házba zsúfolódtunk be, ahányan csak voltunk, kb. 40-en. Alaposan szorongtunk benne, mikor egy német akart bejönni. Kidobtuk volna - , mint, ahogy ők is a magyarokkal több helyen megtették - de ő könyörgésre vette a dolgot. Előadta, hogy ő „volksdeutsch",34 s a többiek mind birodalmiak és le­ nézik őt, nem hagynak nyugtot neki. Megszántuk és hagytuk, hogy maradjon. Hálás is volt, némi ennivalót is hozott nekünk. Jólesett, mert a verh turovói reggeli óta nem ettünk. A németnek közben cl kellett menni eligazításra. Ami­ kor visszajött, tájékoztatott bennünket, hogy ők a kora reggeli órákban akar­ nak indulni, s minket nem értesítenek, hogy lemaradjunk tőlük. A németeknek ez a magatartása érthetetlen volt előttem, mert éppen mi tettük lehetővé ne­ kik Voronyezsből való kimenetelüket. A csoport parancsnoka Oberst Trompeter volt, akinek a neve a hangzása miatt maradt meg az emlékezetemben. Másnap reggel, mire a német egység továbbmenetelre felsorakozott, a ka­ pott értesülés szerint - már mi is ott álltunk az úton menetkészen. Ezen a na­ pon a kora délelőtti órákban elértük az Olim völgyét. Ekkorra már több ezer magyar katona — nagy részük fegyvertelenül — gyűlt össze itt. Megtaláltam az ezredem megmaradt részét, kb. 700 főt. Jelentkeztem az ezredparancsnokom­ nál, aki, mivel nem volt egységem, maga mellett tartott. Folytattuk a menetet a délnyugati irányba vezető úton Sztarij Oszkol felé.35 Nagyon hideg volt, a lábunk alatt csikorgott a hó, ugyanakkor sütött a nap. Volt pár mozgókonyhánk is, de élelmünk nem. A konyhák havat olvasztottak, s így legalább meleg hólevet ihattunk. Volt néhány szánunk is, sőt, a III. zászlóaljunk még pár géppuskáját is hozta magával, sajnos csak nagyon kevés lőszerrel. Az úton csak egy alkalommal kerültünk össze németekkel. Ezt ők azonnal fel akarták használni fogatszerzésre. Az ezredparancsnokomnak volt egy egylovas szánja, amin ült, mert kulcscsonttörése és idős kora miatt nem tudott gya­ logolni. Az ő szánját szemelte ki a német, s csak erélyes fellépésünkre tett le szándékáról. Később hallottam az I. zászlóaljunk vonatparancsnokságának fel­ háborító esetéről. Egy német altiszt kiszemelt magának egy sebesült magyar tisztekkel teli fogatot. Gerencsér továbbszolgáló zászlós, a 17/I. zászlóalj vo­ natparancsnoka hiába hivatkozott erre, mivel a németek többségben voltak, al­ tisztjük kezdte a lovakat kifogni. Erre a magyar vonatparancsnok látta, hogy pár emberével nem tud ellenállni, s, hogy a németeké se legyenek a lovak, le­ lőtte azokat. Ezek után a német altiszt őt lőtte le. Késő este, besötétedés után egy Sztarij Oszkol előtti faluba érkeztünk. Itt előtte ütközet lehetett, mert csak üszkös romokat találtunk. Megálltunk pihenőt tartani, s az ezredsegédtiszt, Pettermann százados36 engedélyt adott, hogy em­ bereink a romok között próbáljanak helyet találni maguknak. Erre az emberek szétszóródtak az elég nagy községben. Sajnos, ez az intézkedés azt eredmé­ nyezte, hogy nagyon sok emberünk elkallódott. Jobb lett volna az út mentén együtt tartani az embereket. 92 �Szakáts ezredessel egy leégett ház még álló téglafalsarkába húzódtunk és én tüzet gyújtottam. Egy csajkában havat olvasztottam, s abba belefőztem héjas­ tól egy citromot, melyet a szabadságról visszatért Buzsáky Lacitok37 (17. gya­ logezred, ezredközvetlen kocsizó géppuskásszázad-parancsnok) kaptam. Ezt a főzetet fogyasztottuk cl. Még sötét volt, mikor Szakáts ezredes utasított, hogy keressem meg Kaltróy alezredest és adjam át a parancsát: embereivel a Sztarij Oszkol előtt levő erdő szélén vezető úton menjen tovább, a nagy forgalom elkerülése végett. So­ káig tartott, mire az alezredes urat megtaláltam. Azonban, amikor visszatér­ tem a pihenőhelyünkre, Szakáts ezredes és az embereink már nem voltak ott. Egyedül indultam utánuk az erdőn át vezető úton, amely ekkorra már telje­ sen üresnek látszott. Ahol haladtam, az tulajdonképpen nem út volt, hanem egy kettős vasúti pálya. Egy-két kisebb egység ment cl mellettem, de annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam ütemüket felvenni. Már egész világos volt, mikor kiértem az erdő szélére. A városig kb. jó kilométer mély, nyílt terület látszott. Az erdő szélén 8 -10 szovjet katona feküdt csatárláncban, arccal a város felé. Mindegyik paplanru­ hában, géppisztollyal. Sebesülés nem látszott rajtuk, de mégis halott volt mind. A város felé vezető úton legalább 80 német tehergépkocsi állt, csak a kinyitott ponyvákat csapkodta a szél. Mellettük elesett német katonák. Ahogy a kocsi­ oszlop mellett elhaladtam, végre megláttam egy élő embert. Német tábori lel­ kész volt, halottról halottra járt, s összegyűjtötte az úgynevezett dögcédulákat. Ez a németeknél ellipszis alakú, kistengelynél széttörhető alumíniumlemezke volt, mindkét oldalán belevésett adatokkal. Lassan elértem a várost. Szerencsém volt, mert rövid keresés után, az egyik szélső házban megtaláltam az ezredparancsnokomat. Nem volt egyedül. Társa­ ságában volt Martsa ezredes, a 47. gyalogezred parancsnoka és még két - előt­ tem ismeretlen - törzstiszt. Mikor beléptem, feltűnően elhallgattak. Később tudtam meg az ezredparancsnokomtól, hogy megkapták Stomm altábornagy,38 hadtestparancsnok szokatlan parancsát39 és azt tárgyalták. A parancs tartalma nagyon meglepett, s utólag nagyon egyetértettem Szakáts ezredessel, aki zsebre tette azt, s nem adta tovább a megmaradt zászlóaljtöredékek parancsnokainak. A parancs kelte február 1-je volt, így valószínűleg 3-án lehettem Sztarij Oszkolban. Eredetileg Tim felé akartunk továbbmenni, de Siebert német altábornagy,40 akinek a III. hadtest alá volt rendelve, ezt nem engedélyezte. Arra csak né­ met alakulatok vonulhattak vissza, bennünket Obojan felé irányítottak. Ez volt a szerencsénk, mert Tim felé a németek kemény ellenállásba ütköztek. Mi nem ütköztünk a továbbiakban ellenállásba. Abban is szerencsénk volt, hogy útvo­ nalunk mentén az 1942. támadás41 során nem voltak komolyabb harcok, így bő­ ven találtunk főznivalót. Ha hús ugyan csak ritkán került a mozgókonyhánkba, de burgonyában nem volt hiány. Így aztán a sok éhezés után kezdtünk ma­ gunkra találni. A nagy hideg persze, még mindig tartott. Ez főként az idősebbekre volt k áros hatással. Megzavarodtak. Három esetet magam is láttam. Az ezredtörzs egyik embere a pihenőben egyszer csak levetkőzött és mezítelenül kirohant a házból. Őt sikerült hazahoznunk. Egyszer menet közben találkoztunk egy idő­ sebb hadtápos katonával. Kérdésünkre, hogy hová tart, azt felelte, hogy eltávo­ zást kapott s megy haza, a falujába. Ez az emberekben élő hazavágyás rend­ kívül felfokozódott. A III. zászlóalj egyik embere, mikor az úttól nem messze oldalt egy község látszott, a század parancsnokához ment, kimenőt kért, s erő93 �sítgette, hogy az a község az ő faluja. Azért ezen a menetvonalon sem volt teljesen zavartalan a visszavonulás. Katonáink között elterjedt az a hír, hogy a partizánok a magyarokat nem bántják. Sajnos, ennek cáfolatával találkoz­ tunk. Az egyik erdő mellett elhaladva egy kanyar után, 6-8 országos járművet találtunk kifosztva, lovak nélkül, és mellettük több magyar honvéd holtteste feküdt. A 47. gyalogezred egyik csoportján éjjel ütöttek rajta a partizánok, s több embert megsebesítettek. Obojan elhagyása után Szumiba értünk. Itt a sebesülteket és a betegeket le­ adtuk. Őket vasúton szállították tovább. Mi folytattuk menetünket Romnin át K ijev irányába. Csak két alkalommal tartottunk 1 - 1 nap pihenőt. A hátrama­ radt csoportok ekkor felzárkózhattak. Az egész megmaradt csoportnak Martsa ezredes (47. gyalogezred-parancsnok) lett a parancsnoka. Az oszlopban levők mind a 9. hadosztály alakulataihoz tar­ toztak. Még jóval K ijev előtt voltunk, mikor magyar közelfelderítő repülőgép jelent meg felettünk. Pár kört csinált, aztán távozott K ijev irányába. A következő helység előtt pedig tüzelőállásban magyarok fogadtak bennünket. Akkor de­ rült ki, hogy rólunk, a 9. könnyű hadosztálybeliekről már régen lemondtak, s ezért lepte meg őket a közelgő menőtoszlop. Időközben az idő is megjavult. Megszűntek a nappali hidegek és a hó ol­ vadni kezdett. Ekkor meg a sár nehezítette menetünket. Az alig táplált lovak nehezen bírtak megküzdeni a mély talajjal. Március közepe táján értünk cl a Dnyeperig.42 A kijavított hídon át haladva a sötétedésben Kijevet északról megkerülve, értünk a Korosztyen felé vezető útra. Ez volt az egyetlen betonút az általam megtett útvonalon. Ezen is me­ neteltünk egy napig. 20 kilométer után beszállásoltunk. Itt kaptunk parancsot, hogy forduljunk vissza, mert vasúton szállítanak bennünket Korosztyenbe, a had­ sereg gyülekezési körletébe. Végül is kb. 40-42 nap, átlagosan 15-20 kilométe­ res napi teljesítéssel tettük meg a Dontól K ijevig, a kitérőkkel együtt kb. 750800 kilométert. Kijevben vonatra szálltunk és Korosztyenbe vittek bennünket. Itt már az alakulatok rendeződtek, s a környező községekbe lettek elosztva. Az ezred megmaradt állományában én voltam a rangidős. Emlékezetem sze­ rint 11 tiszt és kb. 300-350 fő legénység volt a csoport létszáma. Itt egy teljes hét pihenő után kisebb fegyelmező gyakorlatokkal igyekeztünk a legénységet az átéltek utáni fásultságból felrázni. Nyugalmas időszak következett. Csak egy alkalommal rendeltek cl riadót, mert a hírszerzés szerint egy nagyobb partizánegységnek a környéken való átvo­ nulásával lehetett számolni. A hír nem volt igaz, s így a riadót két nap után megszüntették. Április közepén egy törzstiszt érkezett ki hadibeosztásra Szombathelyről a hadtestparancsnokság állományából. Átvette tőlem a csoport parancsnokságát. Ezt a helyzetet felhasználtam arra, hogy szabadságot kérjek. Megkaptam. Április 2 4 -én, éjfélkor indult a szabadságos vonat Korosztyenből. A sze­ relvénybe a mozdony mögé egy nyitott kocsi volt besorolva, melyen biztosítási feladattal egy golyószórós raj utazott. Szükség volt arra, mert a szabadságos le­ génység nem vihette magával a puskáját, s így esetleges partizántámadás ki­ védésekor a tisztek pisztolya nem lett volna elégséges. Hajnali háromkor a partizánok felrobbantották a sínt a szerelvény alatt. Szerencsére, a pálya nem töltésen volt, hanem csak a terepszintre volt fektetve. Ennek köszönhető, hogy a kisiklott négy kocsi csak féloldalra dőlt, s így személyi sérülés nem történt. 94 �A németek már jól megtanulták a pályajavítási munkát. Négy óra alatt kité­ rőt építettek, s a megsérült kocsik kikerülésével folytathattuk az utunkat. 1943. április 27-én érkeztem Nagykanizsára, ahonnan még 1942. április 29-én indultam a harctérre. Még szabadságon voltam, amikor hazaérkezett a meg­ maradt csoport. Két hétre egészségügyi zárlatra a Károly-laktanyába szállá­ solták el őket. Ennek lejárta után került csak sor az ünnepélyes fogadásra. A város főterén vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy,43 hadosztályparancsnok és Krátky István, a város polgármestere üdvözölte a hazatérteket. JE G Y Z E T E K : 1. 1942. o k tó b e r 11-én s z ü le te tt m eg a v é g leg es d ö n té s a 2. m a g y a r h a d s e re g sz em ély i á llo m á n y á n a k fo k o z a to s fe lv á ltá s á r a . E sz e rin t az első ü te m b e n 3 e z r e d p a r a n c s n o k sá g o t (e z re d k ö z v e tle n e k k e l e g y ü tt) és 12 z á s z ló a lja t sz á n d é k o z ta k fe lv á lta n i A m a ­ g y a r h a d v e z e té s a ,,d o n i h a d s e re g ” tö b b i a la k u la tá n a k f e lv á ltá s á t is te rv e z te , de az 1943. ja n u á r i sz o v je t tá m a d á s m ia tt e r re m á r n em k e r ü lh e te tt so r. A fe lv á ltá s ra n e m k e rü lő k h iá n y a it 1942. te lé n e g y e lő re 82 m e n e ts z á z a d d a l a k a r tá k p ó to ln i. [H a d tö rté ­ n elm i L e v é ltá r 2. m a g y a r h a d s e re g a n y a g a (a to v á b b ia k b a n : HL. 2. 1-HDS.) 8. fasc. 200/2. h d s. I. a. 42. X. 11 sz .-h o z 1. sz. m e llék let.) 2. A sz o m b a th e ly i III. h a d te s tp a ra n c s n o k s á g ró l v a n szó, m e ly n e k k ö te lé k é b e 1942. te ­ lén a n a g y k a n iz s a i 9., a k o m á ro m i 6., v a la m in t 1942. d e c e m b e r 19-től a m isk o lc i 20. k ö n n y ű h a d o s z tá ly ta r to z o tt. A 2. m a g y a r h a d s e re g é s z a k i a rc v o n a ls z a k a s z á t e h a d ­ te s t v é d te . Az e re d e tile g a h a d te s th e z ta rto z ó so p ro n i 7. k ö n n y ü h a d o s z tá ly t 1942. a u g u s z tu s v ég étő l a IV. h a d te s tp a ra n c s n o k s á g a lá re n d e lté k . 3. K A LTROY A N T A L (1898—1943) a le z re d e s . A C sá k to rn y a i 17 11. zászló alj p a r a n c s n o k a v o lt m in d v é g ig a d o n i h a d s z ín té re n . 1942. n o v e m b e r 17., és 1943. j a n u á r 15. k ö zö tt, am íg egy k ik é p z ő tá b o r v e z e té s é t lá tta el, K u c s e ra E n d re sz á z a d o s h e ly e tte s íte tte . 1943. á p rilis 7-én a h a r c té r e n sz e rz e tt b e te g s é g é b e h a lt b ele. 4. A n a g y k a n iz s a i 17. g y a lo g e z re d -p a ra n c s n o k s á g . 5. A k a s sa i 21/1., a 47. g y a lo g e z re d h e z , a k o m á ro m i 22/1., a 6. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h o z , a k ő szeg i 5/III. zászló alj p ed ig a 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h o z é r k e z e tt ki fe lv á ltá s c é ljá b ó l. 6. A 47. g y a lo g e z re d a 17. ik e r e z r e d e v olt. E k é t g y a lo g e z re d h á r o m -h á r o m zászló alj, eg y tü z é re z re d és a h a d o s z tá ly k ö z v e tle n e k a lk o ttá k a n a g y k a n iz s a i 9. k ö n n y ü h a d o s z ­ tá ly t. 7. Az e z re d k ö z v e tle n a le g y s é g e k h e z e g y -e g y á rk á s z , kocsizó, g é p p u s k á s, a k n a v e tő s , p á n c é ltö rő á g y ú s sz ázad , e g y -e g y tá v b e s z é lő és k e r é k p á r o s sz a k a sz , v a la m in t egy k ísé rő tá b o ri k ö n n y ű á g y ú s ü te g ta r to z o tt. 8. A III. h a d te s th e z a m e n e t- és m u n k á s s z á z a d o k lé ts z á m á t is e g y ü ttv é v e , 360 tisz t és 12 400 fő n y i le g é n y sé g k e r ü lt k is z á llítá s ra fe lv á ltá s c é ljá b ó l. 9. M ÁTRAY KAROLY (1911—) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n a 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly k ö rm e n d i 35/11. zászló alj n e h é z fe g y v e rsz á z a d p a r a n c s n o k a v o lt k e z d e tb e n , m a jd 1942. o k tó b e r 10-től a z á s z ló a ljp a ra n c s n o k i tis z te t lá tta el. 10. CZ EN TH E ISTV Á N (1911—1944) sz ázad o s. A fe lv á ltá s ra k ié rk e z ő s z é k e s fe h é rv á ri 3/1. zászló alj n e h é z fe g y v e rs z á z a d á n a k , m a jd 1943. ja n u á r 14-től m a g á n a k a z á s z ló a ljn a k v o lt a p a ra n c s n o k a . 11. A g y alo g o s a la k u la to k a t ille tő e n a 3 g y a lo g e z re d -p a ra n c s n o k s á g , ille tv e a 3/1. és 3/III. z á s z ló a lja k b é k e á llo m á s h e ly e S z é k e s fe h é rv á r volt. 12. G y alo g ság i n e h é z fe g y v e re k n e k e b b e n az id ő b e n a m a g y a r h a d s e re g n é l a p á n c é ltö rő á g y ú , az a k n a v e tő , a g r á n á tv e tő és a g é p p u s k a s z á m íto tt. 13. DR. DAKA M IHÁLY (1910—?) o rv o s, fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d v e z e tő o rv o sa v o lt vég ig , a la k u la ta d o n i k in tlé te id e jé n . 14. JE S Z E N S Z K Y ELEK (1899—1943) p ró b a s z o lg á la to s fő h a d n a g y . 1942. á p rilis 20. és 1943. j a n u á r 13. k ö z ö tt a 17. g y a lo g e z re d n é l k e z d e tb e n a n y a g i, m a jd c s a p a tc s e n d ő rtis z tk é n t te v é k e n y k e d e tt. 15. KEKEDY T IB O R (1909—1981) ta r ta lé k o s fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d fe ld e rítő tis z tje , m a jd 1942. a u g u s z tu s 28-tól a 17/1. zászló alj ro h a m s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a volt. 16. SZA K A TS ZO LTÁ N (1895—?) e z re d e s . 1942. jú liu s 11. és 1943. j a n u á r 20. k ö z ö tt a 17. g y a lo g e z re d p a r a n c s n o k a v olt. 17. A m a g y a r a rc v o n a l első, 1943. j a n u á r 12-i á ttö r é s e k o r le g in k á b b é r in te tt 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly a sz o m széd o s h a d o s z tá ly o k ta r ta lé k a in a k és a 700. n é m e t p á n c é lo s cso ­ p o r tn a k tá m o g a tá s á v a l 1943. ja n u á r 13-án e lle n tá m a d á s t k ís é re lt m eg. E n n e k e r e d ­ m é n y te le n s é g e u tá n c s a p a tré sz e i, k iv e tv é n á llá s a ik b ó l, c s o p o rto k ra sz é tsz ó ró d v a v o ­ n u lta k v issza n y u g a ti ir á n y b a . S ú ly o s h e ly s é g h a rc o k u tá n , 1943. ja n u á r 14-én P e sk o v a tk á t, P lo ta v á t, G o rk ijt, j a n u á r 15-én p ed ig R e p je v k á t a d tá k fel. A zö m m el fe g y ­ v e rte le n c s a p a ttö r e d ék e k e t j a n u á r 16-án k iv o n tá k a to v á b b i h a rc o k b ó l és e lin d íto ttá k S z ta rij O szkol felé. (HL. 2. HDS. 17. fasc. 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h a r c tu d ó s ítá s a 1943. I. 1 —II. 28. 18. A k ise b b sz o v je t te le p ü lé s e k leg fő b b e lö ljá ró ja . 19. Az ú n . k o n y i sz á n t a sz o v je t la k o s sá g tó l z s á k m á n y o lt, v isz o n y la g n a g y te h e r b írá s ú , a h ely i v isz o n y o k h o z a lk a lm a z k o d ó , k is te r m e tű lo v a k (p a n jé k ) h ú z tá k . 20. J Á RAY ISTV Á N (1908—) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n végig a 47. g y a lo g e z re d -k ö z ­ v e tle n k o csizó g é p p u s k á s s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v olt. 21. SÁ RK Á N Y JE N Ő (1899—1943) v e z é rk a ri e z re d e s . 1942. a u g u s z tu s 1. és 1943. j a n u á r 31 k ö z ö tt lá tta el a III. h a d te s t v e z é rk a ri fő n ö k i tisz té t. 1943. f e b r u á r 3-án Iv a n o v k a t é r ­ sé g éb en a fo g sá g b a e sése elől az ö n g y ilk o ss á g b a m e n e k ü lt. 22. P H IL A D E L P H Y LÁ SZLÓ (1906—1943?) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n k e z d e tb e n a s z é k e s fe h é rv á ri 3/III. zászló alj e g y ik s z á z a d p a r a n c s n o k a v olt, m a jd 1942. n o v e m b e ­ 95 �ré tő l m in t z á s z ló a ljp a ra n c s n o k te v é k e n y k e d e tt. A III. h a d te s t m e g m a r a d t a la k u la ­ ta in a k O lim fo ly ó v ö lg y éb ő l v aló k itö ré s e s o rá n t ű n t cl. 23. A III. h a d te s t a m a g y a r a rc v o n a l 1943. ja n u á r 12-i á ttö r é s e k ö v e tk e z té b e n m in d in ­ k á b b e ls z a k a d t a 2. m a g y a r h a d s e re g zö m étő l, é s z a k —d éli a r c v o n a la t k e lle tt fe lv e n ­ n ie, és a szo m széd o s, 2. n é m e t h a d s e re g d éli s á v h a tá rá h o z sz o ru lt. A h a d te s t c s a p a ­ ta i 1943. j a n u á r 16-tól j a n u á r 26. estig t a r t o tt á k S z in y ije L ip jag i. S z k u p o lj, S zem ig y e s z já tsz k o je , K o csato v k a , P a r n ic sn ij, P ro k u d in s z k ij és R u d k in ó k ö z sé g e k k ö r v é ­ d e lm i á llá s a it, s ezzel se g íte tté k elő a 2. n é m e t h a d s e re g n e k a D o n tó l v aló le v á ltá ­ sá t. 24. M A RTSA SÁNDOR (1893—1969) e z re d e s. 1942. s z e p te m b e r 10-től v e tte á t a 47. g y a lo g ­ ez re d p a r a n c s n o k s á g á t, m e ly e t eg é sz e n a la k u la ta h a z a té r té ig v e z e te tt. 25. TA V A SSY L A JO S (1898—1978) c s e n d ő r a le z re d e s . A III. h a d te s t 1943. ja n u á r i h a rc a i a la tt a s z e m ig y e sz já ts z k o je i k ö rv é d e lm i k ö z p o n t p a r a n c s n o k a v o lt 26. A 2. n é m e t h a d s e re g p a ra n c s n o k s á g d éli a rc v o n a ls z a k a s z á t v éd ő V II. h a d te s té t H itle r és az OKH (a n é m e t s z á ra z fö ld i e rő k fő p a ra n c s n o k s á g a ) p a r a n c s a s z e rin t 1943. j a ­ n u á r 24-től v o n h a tta h á tr a d o n i á llá s a ib ó l. A v o ro n y e z si h íd fő k iü r íté s é r e is e ttő l az id ő p o n ttó l k e r ü lt so r. (E. S c h w a rz : D ie S ta b ilis ie ru n g im S ü d e n d e r O s tfro n t n a c h d e r K a ta s tro p h e von S ta lin g ra d u n d d e m R ü c k z u g a u s d em K a u k a zus. K öln, 1981. 29. o ld .). 27. A III. h a d te s t, m iv el c s a p a ta i a sz o v je t tá m a d ó k é s z a k i ir á n y b a s z o ríto ttá k és öszsz e k ö tte té s e m e g s z ű n t a 2. m a g y a r h a d s e re g -p a r a n c s n o k s á g g a l, 1943. j a n u á r 15-én a szo m széd o s, 2. n é m e t h a d s e re g -p a r a n c s n o k s á g alá r e n d e lté k és S ie b e rt a ltá b o rn a g y (75. n é m e t g y a lo g h a d o s z tá ly -p a ra n c s n o k ) p a r a n c s n o k s á g a a la tt m e g a la k u lt h a d te s tc s o ­ p o rtb a o sz to ttá k . (HL. 2. HDS. 16. fasc. III. h a d te s t ö sszefo g laló h a r c tu d ó s ítá s a , 1943. I. 12.—II. k ö z e p e ). 28. RÖZSEY T IB O R (1896—1943) a le z re d e s , 1942. n o v e m b e ré tő l a f e lv á ltá s r a a D on h o z k i­ é rk e z ő s z é k e s fe h é rv á ri 3/1. zászló alj, m a jd 1943. j a n u á r 14-től a 3. g y a lo g e z re d p a ­ r a n c s n o k a . 1943. j a n u á r 27-én S z ta ro N y ik o lsz k o je k ö r n y é k é n s e g é d tisz tjé v e l e g y ü tt e ltű n t (e le se tt). 29. R e te sz á llá s : egy o ly a n e lő re k ié p íte tt (á ro k , tá m p o n to k ), v ag y k ije lö lt v é d ő á llá s, ah o l a v éd ő az a r c v o n a la t á t t ö r t e llen ség tá m a d á s á t ig y e k s z ik e lh á r íta n i (e lre te s z e l­ n i). 30. A 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly 4. g y a lo g e z re d é n e k 1943. ja n u á r 14-én P lo ta v á b ó l k itö r t tö r e ­ d é k e i sz in té n a III. h a d te s t c s a p a ta iv a l v o n u lta k v issza. 31. K O SZTK A VILM OS (1912—) sz ázad o s. 1942. á p rilis á tó l a so p ro n i 4/1. zászló alj n e h é z ­ fe g y v e rs z á z a d á n a k , m a jd m a g á n a k a z á s z ló a ljn a k v o lt a p a r a n c s n o k a 32. DR. SZABÓ ISTV Á N ta r ta lé k o s fő h a d n a g y , a 47. g y a lo g e z re d 1. s e g é d tisz tje v o lt 1942. a u g u s z tu s á tó l. 33. EM M ER L Á SZLÓ (1905—) lég v éd elm i tü z é rsz á z a d o s. A III. lé g v é d e lm i tü z é ro s z tá ly k ö te lé k é b e n te lje s íte tt sz o lg á la to t a d o n i h a d s z ín té re n . 34. M a g y a ro rsz á g i n é m e t n e m z e tis é g ű . 35. A III. h a d te s t k is e b b -n a g y o b b c s o p o rtja i a n é m e t V II. h a d te s t k itö ré s i ú tv o n a lá t k ö v etv e, ju to tta k ki a sz o v je t c s a p a to k O lim v ö lgyi b e k e ríté sé b ő l. 36. PET TE R M A N N (AMBROZY) JÓ Z S E F p ró b a s z o lg á la to s fő h a d n a g y . P é c h y G y ö rg y sz á z a d o s t h e ly e tte s íte tte 1942. n o v e m b e ré tő l a 17. g y a lo g e z re d 1. se g é d tisz ti b e o s z tá ­ sá b a n . 37. BU ZSA K Y LÁSZLÓ (1912—) fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d -k ö z v e tle n ko csizó g é p p u s k á s s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v o lt végig, a la k u la ta d o n i k in tlé te a la tt. 38. STOMM M ARCEL g ró f (1890—1968) v e z é rő rn a g y , m a jd 1943. f e b r u á r 1-től a ltá b o r n a g y , 1942. n o v e m b e r 15. és 1943. j a n u á r 31. k ö z ö tt a III. h a d te s t p a r a n c s n o k a 1943. j a n u á r 3-án, s z ű k e b b tö rz sé v e l e g y ü tt, Iv a n o v k a k ö rn y é k é n sz o v je t fo g sá g b a e se tt. 39. S to m m a ltá b o rn a g y a m a g a n e m é b e n is p é ld á tla n 1943. f e b r u á r 1-i k e lte z é s ű h a d ­ te s tp a ra n c s á b a n tö b b e k k ö z ö tt az a lá b b i so ro k o lv a s h a tó k : ,,A m ai n a p p a l S ie b e rt tá b o rn o k ú rtó l a z t a p a r a n c s o t k a p ta m , hog y v e z e sse le k b e n n e te k e t az O lim p a t a k ­ tó l n y u g a tr a eső te r ü le tre , ah o l k e re s z tü l tu d ju k m a g u n k a t n y u g a t felé tö rn i. A zon az o ro sz h a d s e re g e n k e re s z tü ltö rn i, a m e ly ik e n a n é m e t h a d s e re g te lje s e n fe lsz e re lt, te lje s h a r c é r té k ű h a d o s z tá ly a i sem v o lta k k é p e s e k . E p a r a n c s o t én n em tu d o m n e k ­ te k to v á b b íta n i, m e r t n in c s é rte lm e , ho g y az a g y o n fa g y o tt, k ié h e z e tt m a g y a ro k e z ­ rei. 10 tö lté n n y e l p u s k á n k é n t, ü re s g y o m o rra l, te h e te tle n ü l p u s z tu lja n a k el... E zek u tá n k é n y te le n v a g y o k m in d e n k in e k s a já t b e lá tá s á ra b ízn i jö v e n d ő jé t, m iv el é le lm e t, lő sz e rt és v é g r e h a jth a tó fe la d a to t a d n i n em tu d o k .” A m a g y a r tá b o r n o k te tté t e m ­ b e rile g m eg le h e t é rte n i, d e k a to n a i sz e m p o n tb ó l, k ö r ü lz á rá s e s e té n v e z e té s n é lk ü l, s z e rv e z e tle n ü l h a g y n i eg y h a rc c s o p o rto t, a n n y it je le n t, m in t fe la d n i a m e g m e n e k ü ­ lés m in im á lis e s é ly é t is. (HL. 2. HDS. 16. fasc. III. h a d te s t ö sszefo g laló h a rc tu d ó s ítá s , 1943. I. 12.—II. k ö z e p e ). 40. S IE B E R T , FR IED R IC H (1888—1950) a ltá b o rn a g y , 1942. o k tó b e r 10-ig az 57. ném et g y a lo g h a d o s z tá ly , m a jd 1943. f e b r u á r 20-ig a X III. n é m e t h a d te s t p a r a n c s n o k a v o lt. H a rc c s o p o rtjá b a ta r to z ta k 1943. j a n u á r 15-től a III. m a g y a r h a d te s t m a r a d v á n y a i is. 41. Az 1942 jú n iu s 28. és jú liu s 10. k ö z ö tti k é t h é t az ú n . tim i e lő re tö ré s n é v e n v o n u lt b e a m a g y a r h a d tö rté n e le m b e . Az 1942. k o ra n y a r á n m e g in d u ló n é m e t h a d m ű v e le te k so rá n a 2. m a g y a r h a d s e re g h a d m ű v e le ti te r ü le tr e e ls ő k é n t k ié rk e z ő h á n y a d a — n e ­ v e z e te se n . a III. h a d te s te és a h a d s e re g -, ille tv e h a d te s tk ö z v e tle n a la k u la ta i — ezen id ő sz a k a la tt ju to tt ki sú ly o s h a rc o k és v e s z te sé g e k á r á n K u rsz k k ö r n y é k i v é d ő á llá ­ sá b ó l a D on folyó v o n a lá ig . 42. A k e le ti h a d s z ín té rr e 1942 ta v a s z á n k iv o n u lt, e re d e tile g 13 500 fős 9. k ö n n y ű h a d o s z ­ tá ly szem élv i á llo m á n y á b a 1943. m á rc iu s 8-án 156 tis z t és 2459 fő n y i le g é n y s é g t a r t o ­ zo tt. (HL. 2. HDS. 11. fasc. sz ám n é lk ü li n a p ló m e llé k le t) 43. O SZLA N Y I KO R N ÉL (1896—1960) v e z é rő rn a g y . 1942. n o v e m b e r 15-tol se b e sü lé sé ig , 1943. j a n u á r 28-ig a n a g y k a n iz s a i 9. k ö n n y ű h a d o s z tá ly p a r a n c s n o k a v o lt a d o n i h a d s z ín té re n . (Jegyzetekkel ellátta 96 Szabó Peter) �Tisztelt Pál Úr! Mellékelten visszaküldöm a kefelenyomatot, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy az alábbi helyreigazítást szíveskedjenek elvégezni. Édesapám az ítéletekről csupán közvetve, hallomásból szerzett tudomást, ezért tévedéséért elnézést kérve, az alábbi valós ítéleteket kérem nyomtatásban megjelentetni. A z úgynevezett első csoportnak 14 vádlottja volt a felsorolás sorendjében; Sartórisz Kálmán, Lénán Andor, Mlinárik István, dr. Garamvölgyi Antal, Kecskés Károly, Édes György, Kovács János, BajtaiJenő, Barthó László, Deme Attila, Bágyi Miklós, Lassan József, Pödör Mihály, Gösszwcin Richárd. A z elsőfokú tárgyalást Balassagyarmaton dr. Kovács László tanácsa vezette és ítéletet 1957. október 14-én hirdetett. A másodfokú ítéletet, m elyet Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának híres, hírhedt vérbírója, dr. Vida Ferenc, a tanács elnöke 1958. október 28-án hirdette ki, az Édesapám által felsoroltaknál az alábbi jogerős ítéleteket hozta: Mlinárik István - halálbüntetés, Lénán A ndor - 12 év börtön, dr. Garamvölgyi Antal - 1 0 év börtön, Kecskés Károly - 6 év börtön, Sartórisz Kálmán - 8 év börtön, Kovács János - 12 év börtön, Bajtai Jenő - 1 év börtön. Ismételten kérem a Főszerkesztő Urat, a tárgyi tévedés elkerülése érdekében az érintett rész korrigálását a fentiek szerint elvégezni szíveskedjék. Budapest, 1990. április 11. Tisztelettel: Garamvölgyi Gábor Tisztelt Garamvölgyi Úr! Sajnálattal értesítem, hogy édesapja visszaemlékezésének levonatát több napos késéssel kaptuk vissza, ezért kérelmének nem tudunk eleget tenni. A szöveget az általunk is észlelt pontatlanságok ellenére hitelesnek tartjuk. Véleményünk szerint olvasóinknak és a kutatóknak az emigrációban született emlékirat eredetije - a kisebb-nagyobb tévedésekkel is - sokat elárul a korról és a körülményekről. Mindamellett egy személyes megjegyzés. Volt alkalmam tapasztalni fiúi gondosságát, s ezért engedje meg, hogy becsülésemnek, levele teljes közlésével adják kifejezést. A m it Ö n tett és ami még tervei kö zö tt szerepel az apai örökség gondozásával kapcsolatban, az valódi történelmi lecke mai fiaknak. Jóváhagyó levelét várva, tisztelőjeként üdvözli PálJó zsef főszerkesztő �Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2b5808da67897a8306237cddce65e825.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d4342b30b7d9f888dfb2eb33092dc1b6.pdf 38cc90552543f83d59f3d1267a90b259 PDF Text Text �A M adách-pályázat e r e d m é n y h ir d e té s e Az 1990. évi Madách-pályázaton a a jeligés borítékok felbontása után az alábbi személyek nyertek díjat: Szépirodalom: 1. Turczi István (Budapest) 2 Géczi János (Veszéprém) 3. Latzkovits Miklós (Szeged) Dícséret: 1. Hidasi József (Salgótarján) 2 Jenei László (Miskolc) 3. Paróczai Csaba (Salgótarján) Tanulmány, esszé: 1. dr. Kerékgyártó T .István (Jászberény) 2 Bagó József (Budapest) 3. dr. Prazno szky Mihály (Nemesvámos) Balassagyarmat város különdíja: T. Pataki László (Salgótarján) Salgótarján város különdíja: Mészáros Róbert (Budapest) A PALÓCFÖLD folyóirat szerkesztősége KORTÁRSAINK című hagyományos irodalmi sorozatának keretében irodalmi estet rendez 1991. m á rc iu s 7 -én , d u . 17 órai k e z d e t te l a József Attila Művelődési Központ Klubjában. A sorozat vendége a Párizsban megjelenő MAGYAR MŰHELY folyóiratának költő-író főszerkesztője: Na gy Pál. Az est házigazdája Pál József, a PALÓCFÖLD folyóirat főszerkesztője. A Csüggetlen Szalon együttese a kiállítással egybekötött rendezvényen Nagy Pál műveiből tart előadást. �Tartalom Banos János: Cseh Károly: Baranyi Ferenc: Fortélyos Szertartás Téli mágia Szállingózik a hó Öklök Humanizmus Nyilatkozat 3 4 4 5 5 6 7 Kerékgyártó T. István: Brunda Gusztáv: Csongrády Béla: Erdős István: A totalitarizmus vége A politika nyomorúsága Túlparton A rendszerváltás pszichológiája 8 14 19 27 Zsibói Béla: Tandori Dezső: Latzkovits Miklós: Előszó... A ló éve, 1990 A mese előtt 32 40 48 Bagó József: Hidasi József: Szembenézés a munkanélküliséggel (TOLLPRÓBA) A teherautó betolat az udvarra Értjük-e a külhoni példákat? 53 Laczkó András: Emlékmű pályázat 54 66 Peák Ildikó: Horpácsi Sándor: Az Emlékmű Alapítvány és a Lektorátus állásfoglalása Egyén, világ, vélemény Veres János, ÉLETÚT 73 76 78 Horváth István: Dr.Herz Sándor 79 Pálné Kovács Ilona: A.Gergely András - Lichtenstein József: Egy fogalom kérdőjelei Helyi igazgatás és hatalom Nagyvisnyón I. 87 Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyett 100 90 �Nógrád Megye Önkormányzati Hivatal Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Dr. Németh János Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: (32) 14-367/36. Telefax: 11-119. Levélcím: 3101 Salgótarján, I. Pf:270. Kiadja: a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. Tipográfiai terv: Kalocsai Péter Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig, csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám: 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát a Rajzbiennálé anyagából válogattuk. Borító: Orosz István: Anamorfikus testtájak Fillenz István: Vékony lap Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V., József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 F t M eg j e len ik kéthavonta Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN: 0555/8867. Index: 25-925. �p a ló c fö ld 91 /1. Banos János Fortélyos F á j a vérem kimenekülne bárcsak belőlem foglalna magának országot letelepedne egy erdőszélre leporolná a lapulevelet - otthon lenne velem hogy ne fá jjo n annyira az igyekezet Rámnézne hétköznapon - a fá jó vérem fölébresztene jókedvvel eltapicskolna patakra s gyönyörködne bennem: élem Fortélyos egyszerűség! Elemel a Földtől kitapogat: a haja a szája mintha egy ember Rálel a színére is mosdatja magához: kell vagy nem kell? Olcsó felszíni türemkedés libalegelös áhítat ahogy elzörög körülöttem a vasárnap este s a hétfő a délceg roggyant: vérével átitat 3 �p a ló c fö ld 9 1 /1 . Cseh Károly Téli mágia Márványlik a behavazott kert fehérségén csúszkál a tekintet s megkapaszkodik felezüstlő meggyfámban Törzsét - emlékszel-e? nyakaddá becézte júniusban kezem s most dermedt ujjhegyeimből alvórügyekbe csapódik ki a melegség Tombolt egész éjjel a fehér mágia csillaggá igézte ágait hajcsatodat és szemedet s együtt ragyognak az égi ereszről rám meredő jégcsapokkal Szertartás Ágroppanás zajával kapcsolod f e l a villanyt mint hátadon cipelt elejtett állatot ledobod kabátodat S elnézed ahogy télnek forduló házad ablakán hópehellyé lágyul egy kegyetlen fényű csillag 4 �p a ló cfö ld 91 /1. Szállingózik a hó F. C s - n a k Panel -toronyból nézed: krizantémszirmokat tépdes az isten szállingózik a hó Á tsuhan rajtad: talán kényszer-öszeterelte népünkkel játszik szeret nem sze ret-et Aztán csak a lenti betonon korcsolyázó neonfényeket követi tekinteted: nehezüljön el a szemhéj s hadd suhogjanak f e l a perzselők láng-rózsái a szögligeti udvarokon hol a hajnali fa g y tövisei nem szúrnak és párnaropogása van a lépteknek a frissen esett hóban Nem süvít odáig a nyolcvanas évek szárnyat mankóvá lefokozó parancsszava Öklök Szülővárosod panel-hasábjai közt zöld ég csapódott elénk Akácfürtjét méh zsongta körül Tüzelő tarkódra a szám rátapadt hirtelen Mézelő nyárra gondoltam akkor s hatalmas lángú delekre melyek majd elpattantják a mindennapok köröttünk forrósodó üvegét Talán a méhzsongás talán az ág remény-zöldje vagy csak egy boldog szemlehunyás vakító nyakad fö lö tt elég volt hogy ne vegyem észre: tükörré foncsorozta már üvegét a kétség s elvarázsolt kastélyban járok veled Vádlón néz egymásra most két bevérzetlen öklöm miért és mire vártak s melyikük nem zúzta be? 5 �palócföld 91/1. Baranyi Ferenc Humanizmus Ne lőj j a zongoristára elég, ha a kezét töröd. Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon! Csak a kezét, hogy bukjon f e l a billentyűsoron! Csak a kezét, hogy a Marseillaise, a Rákóczi-induló, a Forradalmi etüd életre ne keljen többé a kezétől, de még az Appassionata, az Allegro barbaro sem! Semmi, ami ripityává zenghetné az eszmélet tétova előremozdulásának nyúlós rettegésből kövesült, néma torlaszait! Semmi, amitől a lelkiismeret háborgóbb lehet, maga a lélek pedig csöndesebb! Semmi, ami magabiztosabbá igézhetné a Mindenség engedékenységét a parány iránt, a tétova hajlandóságot mások iránt, a szívmeleget, mely az űrhidegen átfut és a tiszta gyűlöletet, amely aljasságok ellen lobban f e l mindig! Semmi, ami a a lelkek jobbik felének zengő megtestesülése a csillagnémaságban és semmi, ami csak addig érvényes, amíg örök! Ne lőj j hát a zongoristára. Elég, ha a kezét töröd. 6 �p a ló cfö ld 9 1 /1 . Nyilatkozat Akkora a tülekedés a damaszkuszi úton, hogy odaférnem szinte lehetetlen. Tehát - már csak a helyszűke miatt is maradok, aki voltam s aki halálomig lenni szeretnék: a részeg, ölbecsaló anyatermészet férfitársaként küszködő közösség kenyeres pajtása, az oldalirányú sandaság, a fe lfe lé nyaldokló szolgálatkészség és a lefelé taposó, kíméletlen gőg mindig kínosan kifehérített kesztyűinek mindenkori felvevője, ünneprontó a görögtüzes csinnadrattákon, fa lr a vetülő írás Balthazár lakomáján, ecet a medvebőrös tor borában egyszóval: költő, aki nem nyughat addig, amíg ember embert alázhat nevében a szent egyenlőségnek. Csak e nnyit akartam mondani tudomásul-vétel végett. 7 �S zerk esztő ség ü n k k érdése: Mi történt, mi történik itt? Kerékgyártó T. István A totalitarizmus vége A posztkommunizmus időszakát csaknem lehetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni. S nemcsak azért, mert az alig néhány hónap alatt lezajló politikai konfrontációk zavaros áradatában nehéz eligazodni, hanem azért is, mert az, ami az elmúlt időszakban történt, nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz. Az állampolgári mozgalmak betörése a közéletbe, a túlcsorduló indulatokat sem nélkülöző kritikai szókimondás felszabadulása oly mély és erős társadalmi rengéseket okozott, melyek alól senki sem vonhatja ki magát. Az események empirikusak és kézzelfoghatók, s ugyanakkor már-már metafizikaiak és talányosak; az emberek közérzetét pedig - biztonság és szorongás közepette - végsőkig csigázza a bizonytalanság, hogy a valódi felszabdulás bekövetkezik-e, vagy ez csupán illuzió marad. Egyszer s mindenkorra túlléphetünk-e az alattvalói léten, lehetünk-e szabad és öntudatos állampolgárok? Mert látnunk kell azt is, hogy egyre több ember érzi rosszul magát, egyre több ember gondolja, hogy az a kettősség kezd hiányozni, amit egy jól működő társadalom igyekszik megadni minden tagjának. Vagis a gyökerek és szárnyak. Egyre világosabban látja mindenki, hogy az elmúlt negyven év "gyökerei" mit adtak, de egyelőre nemigen látják a távlatokat. Még a mindennapi életviszonyok síkján is a politika olyan éles és traumatizáló hatással jelent meg, hogy közvetlen "átélése", feldolgozása szükségképpen bizonytalanságokat, kétségeket szül. A hatalomváltás végső kimenetelétől is 8 félnek, de még inkább attól, hogy milyen új állampolgári szerepeket kell megtanulniuk. Mert az államszocializmusban a szereprepertoár meglehetősen leegyszerűsödött; a privátéletbe való visszahúzódás, a tettetett vagy valóságos közöny egyben életszervező elvvé is vált. Az értelmetlen vagy a látszólag irracionális passzivitás egyszersmind menedéket is jelentett az emberek számára, jóllehet ennek ára az autonomitás elvesztése volt, a tehetetlenség kényszeredett elfogadása. S ez a mentalitás - melyet akár azzal az evidenciával is jellemezhetnénk, hogy "ez van, hát ezt kell szeretni" - �p a ló c fö ld 91 /1. szükségszerű következménye annak a társadalomszerveződési módnak, mely az alattvalóság fenntartására irányult. A valódi állampolgári létezés feltételeitől megfosztott egyének többsége - a szó konkrét és átvitt értelmében - teljességgel "alkalmazkodóvá" vált. Sokkal inkább a megalkuvás, mint az elfogadás értelmében. Ám ez az "alkalmazkodás" - kivált, ha rejtetten továbbél - azért is veszélyes, mert a demokráciát korántsem lehet csupán intézmények együtteseként felfogni. Habár a demokrácia léte és működése szempontjábó l nyilvánvalóan fontosak a világos jogi keretek között tevékenykedő politikai intézmények, abszolutizálni mégsem szabad őket. Ha ugyanis a politikai életben történő részvételtől való tartózkodás felerősödik (s erre a legutóbbi választások résztvevőinek aránya lehet intő példa), illetve ha ezt még fokozzák az etnikai, a regionális, a nyelvi, az életmódbeli különbségek és a nagy társadalmi egyenlőtlenségek, a demokrácia ellehetetlenülésének veszélye óhatatlanul fennáll. A demokratikus intézmények ugyanis sokkal törékenyebbek annál, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Kivált akkor, ha a legalacsonyabb státusú rétegeket nem sikerül bevonni a politikai gyakorlatba, s nagyobb társadalmi csoportok úgy érzik, hogy őket kirekeszti a politikai gyakorlat abból, ami nekik jár. Nem verbális kireksztésről van szó, hiszen az egyenlőség eszméje, a társadalmilag elesettek védelme, az igazságosság politikailag is képviselt értékként jelennek meg. Inkább arról, hogy a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű rétegek tagjai nem tudnak valóságos aktorként (szereplőként) résztvenni. Mert ha bevalljuk, ha nem, akár a politikai döntéshoztalban való participációhoz és konzultációhoz, akár az informálódáshoz és a különböző információs for- rások közti választáshoz előzetes ismeretekre, tudásra van szükség. S olyan normális késztetésekre, melyek állampolgári tudatoságtól táplálkoznak. S ha igaz az a megállapítás, hogy a demokrácia olyan nyitott társadalmat jelent, amelyben minden állami hatalom a néptől ered, akkor a nép fogalmát semmilyen szűkítő értelemben nem lehet használni. Mert ahogyan a nép fogalma szűkül, akként válik zárttá a társadalom. A mégannyira demokratikusan csatározó "politikai elitek" nagysága ellenére is. Úgy is mondhatnánk, a posztkommunizmusban a demokratikus társadalomszerveződés eszméjének és gyakorlatának megteremtése mely eleve kizár magából mindenfajta kizárólagosságot - a legdöntőbb mozzanat. Csak az emberi méltóság és jogegyenlőség elérése révén lehet mindazt meghaladni, amit az államszocializmus örökül hagyott. Ez az egyedüli lehetséges út az igazi élethez, a teljességhez, az én önnön mivoltához. Ez a valóságos állampolgári lét szervező közege, melynek értelmét - az ember azon törekvését, hogy megőrizze autonómiáját és magára találjon - ezért csak azokban a viszonyokban fedezhetjük fel, melyek az egyén méltóságának szociális, gazdasági és kultúrális feltételeit alkotják. Igy nem elegendő deklarálni például az élethez, a szabadsághoz, az emberi személyiség tiszteletéhez való jogot, hanem a jogérvényesülés társadalmi alapjait is meg kell teremteni. Mint ahogyan az is elengedhetetlen, hogy a munkafeltételek meghatározásában való részvétel joga éppúgy érvényesüljön, mint az emberi munka bárminemű kizsákmányolásától való szabadság. Az államszocializmus időszakában ezek a jogok jószerével meg sem jelenhettek. Amiként azok a közvetítő értékek sem, melyek - többek között - a jogegyenlőség érvényre jutását segítik. S 9 �K erék g y ártó T. István: A totalitarizm us vége ebből is következett az, hogy az egyének - a nómenklatúra tagjaitól eltekintve - végsőkig megfosztott helyzetben voltak. Ám a megfosztottság meghaladása nem következik be egyik napról a másikra. Még akkor sem, ha a demokratikus intézmények ehhez segítséget adnak. Az államszocializmusbürokratikusintézményei (az igazságszolgáltatástól a tanácsrendszerig) ugyan viszonylag gyorsan felszámolhatók, de a hozzájuk kötődő mentalitások már sokkal lassabban. S itt nemcsak arról van szó, hogy a hatalmi elit tagjai például az állampolgárokkal való kommunikációjukban ugyanúgy viselkednek, mint elődeik (jelszavakkal és sejtető igéretekkel helyettesítve a döntéseket), hanem arról is, hogy a társadalom tagjai megintcsak felülről várják sorsuk jobbra fordulását. Még ha ez a "fönt" az önkormányzati rendszer kiépülésével lejjebb csúszott is. Mert az önkormányzatokban valamely közösség a céljait és belső feladatmegosztását ugyan maga alakítja ki, de társadalmi környezetére - mind az. erőforásait, mind a teljesítményeit tekintve - mégis ráutalt. S kivált azokra az állampolgárokra, akiknek a legitimációját ugyan birtokolják, de akiknek életét a kielégítő létfeltételek megszerzése tölti ki. A megélhetési kényszerek szorításában formálódó racionalitás így sokszor kerülhet szembe az állampolgári lét magasabb rendű racionalitásával. Megjelenési formájában is azt a szemléletmódot sugallja, hogy "amíg a nélkülözés rémével és valóságával nap, mint nap szembesülök, addig a politika hidegen hagy". Csakhogy ez a szemléletmód - ellenkező előjellel - már az államszocializmusban megjelent. Mikor az állampolgári passzivitás a "hagyjanak élni" jelszavában öltött testet. Ha ezúttal más motivációk alapján - hasonló meg10 nyilvánulásokkal találkozhatunk, aligha lehet csupán múló jelenségként értelmezni. Annál kevésbé, minthogy az emberek bizonytalansága is kifejeződik benne. A választási igéretek számonkérésének időszakában nyilván sokakban felmerül, vajon miért nem sikerült eddig a szociális piacgazdaságot megteremteni? Csak az előző rezsim csődhalmazával lenne magyarázható? Vagy az új hatalmi rend olyan kényszerpályákon mozog, melyekről talán évtizedek múltán léphet le? Aki persze elfogultság nélkül szemléli a a jelenlegi helyzetet, az érzékeli, hogy a posztkommunizmus - gazdasági, politikai és kultúrális értelemben is - a múlttal terhes. Azzal a múlttal, mely a totalitárius hatalom által teljesen tönketett társadalmat hozott létre. Az egyének egymástól való totális elszigeteltségét, a civil társadalom töredezettségét, a szegénység, a mindennapi élet hihetetlen nehézségeit. Az elnyomás és a - hol nyílt, hol rejtett - diktatúra mechanizmusai is azért érvényesülhettek, mert a társadalom nem a hatalommegosztás elvén épült fe l. A jog a magánéletre, illetve a személyes szabadság védelme éppúgy hiányzott, mint a független igazságszolgáltatás, vagy az államigazgatási döntések bírói felülvizsgálatának lehetősége. Nyilván ezek hiánya rendre az alattvalói lét elfogadásának kedvezett. S a szociálisan, kultúrálisan és politikailag megfosztott egyének nem tehettek mást, mint hogy rezignáltan beletörődjenek a változtathatatlanba. Ám a totalitarizmus bukása épp ezt a "változtathatatlant" érvénytelenítette. Oly módon is, hogy a patologikus jelenségek további szaporodását megakadályozta. Ha patologikus jelenségnek tartjuk azt, hogy az emberek lemondanak autonóm állampolgári létükről, akkor min- �den olyan demokratikus kezdeményezést, intézményt és jogot, amelynek a célja, hogy megteremtse az állampolgári lét feltételeit, az újraszerveződő társadalom öszetevőiként kell fogadnunk. Még akkor is, ha ezt sokan nem látják be. Mert csak így képzelhető cl, az életformák és életmódok sokfélesége, a személyes méltóság és szabadság elérése, a társadalmi önszerveződésekhez elengedhetetlen mozgástér, a nemzeti és etnikai szembeállások mérséklődése és így tovább. A posztkommunizmus jelenlegi körülményei között, illetve a rendszerváltás politikai aktusa után sem spórolható meg azonban az a tanulási folyamat, amely az. alattvalói lét nyomasztó valóságától vezet cl az állampolgári létig. Mivel az magától értetődő, hogy az öntudatos és szabad polgári magatartás akkor válhat általánossá, ha ennek megerősítő feltételei nem hiányoznak sem a politikai, sem a szociális és kulturális viszonyokból. A polgárosodás folyamata tehát nem csak politikailag játszódik le. Mert - ahogyan Szelényi Iván írja - a gazdasági önállósodásnak is ki kell teljesednie. Éppen a közelmúltból hozható példa arra, hogy a "parasztmunkások milliói a hatvanas évek közepére, másfél, két évtizedes ostrom után lassan támadásba lendültek át, napról napra növelték autonómiájukat magánéletük, gazdasági tevékenységük terén. Évről évre csökkent az állami szektorban, s nőtt a tulajdon gazdaságukban ledolgozott órák száma, nőtt a saját munkszervezetükben előállított nemzeti jövedelem részaránya, csökkent az államtól kapott fizetések jelentősége megélhetésükben, fokozódott az ország megélhetésének és exportjának az ő magántermelésüktől való függése. Egy csendes alulról jövő forradalom zajlott le, rendkívül szűk jogi-politikai korlátok közöt". (Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika. Bp. 1990. Európa K., 487. o.) S minden bizonnyal ez az. alulról jövő forradalom is előkészítőjévé vált a totalitarizmus bukásának. Másfelől azonban az új polgárosodási folyamat valami más és valami több, mint a megszakított fejlődés folytatása; éppen mert a rendszerváltással új körülmények és kihívások termelődtek. Mindenekelőtt azok az. intézményi keretek változtak meg, melyek az embereket belehajszolták a mérhetetlen önkizsákmányolásba, az. üres individualizmussal párosuló fogyasztásba, az atomizálódott létformába. A szorongattatásból való kiszabadulásnak azért is van önmagán túlmutató értelme. Akár a kivívott szabadság összefüggésében is, amely - általánosan kifejezve - annyit jelent, hogy az egyének kritikailag viszonyulnak a körülményekhez. Mert az állampolgár világosan átlátja az őt korlátozó viszonyokat; átlátja azt, amit az alattvaló adottként elfogad, és amivel nem tud és nem mert szembeszállni, ugyanakkor átlátja azonban e felismerésének relatív voltát is, de nem olyan mértékben, hogy önként átengedje bármely hatalomnak mindazt, amit nem tud tőle megvédelmezni. Míg az alattvaló csupán bábuként vesz részt egy olyan darabban, melynek szövegét távoli és idegen hatalmak írják elő számára, addig az állampolgár a bírálat, az engedetlenség valamennyi "forgatókönyvét" maga írja. Az uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre, melyet következetesen és szépen végigjászanak, de ez csupán politikai ábránd. Már a dem okratikus társa d a lomszerveződés előbb vázolt felfogásából is következeik, hogy minden ilyen kísérlet csak az újfajta totalitarizmusnak kedvezne. Jelenjék meg bármely kizárólagosságra törekvő állam ideológia képében. Már most is észrevehető, hogy az 11 �K erék g y ártó T. lstván: A totalitarizm us vége állampolgárok egy része a felelősség aló- síteni akaró csoport döntéseinek kiszáli mentességbe akar menekülni, a szóra- míthatatlansága. De ha történetileg nézkozásba és a magánszférába (amely nyil- zük, Magyarország - nyugati mércékvánvalóan sokkal kevésbé tekinthető "pri- kel mérve -politikailag mindig fejletlen vátnak", mint valaha). Vagyis a totális volt; nemcsak azért, mert későn és uralom elvét könnyen a totális szétszakí- egyenetlenül iparosodott, s erős középtottság gyakorlata válthatja fel. S ha el- osztály sem alakulhatott ki, hanem mert fogadjuk azt, hogy a kapitalizmus csak az állam olyan hűbérúri hatalmat gyakét évszázad gazdasági, társadalmi és po- korolt a társadalom felett, amelyen az litikai harcai révén változott meg és vált utóbbi nemigen tudott módosítani. Ám a rendszerválással ez. a tehervalamennyire elviselhetővé, a posztkommunista társadalmaknak is szembe kell tétel egyre inkább csökken, s csak abnézniük ezzel a ténnyel. Annyival is in- ban bizakodhatunk, hogy többé nem kább, mert a szegénység következtében úgy kell elszenvednünk történelmünket, még annak lehetősége is hiányzik, hogy mint a végzetet. "Az az eszme, hogy az embereket megvásárolják minden év- tabula rasát kell csinálni minden léteben egy új divatos árú révén. Ám ugyan- zésből, olyan őrültség, amely bűnhöz akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy vezet. De ebből nem következik az, a társadalmi gyakorlat, melyet kizárólagos hogy le kell mondanunk arról, ami a materiális szempontok és értékek vezérel- görögök óta meghatározza történelmünnek, a szellemiség szükségképpen az élet ket, és aminek Európa új dimenziókat adott: mi csináljuk a törvényeinket és perifériájára szorul. Csak a kiépülő civil társadalom se- az intézményeinket, mi akarjuk egyéni gíthet abban, hogy az állampolgárok bíz- és kollektív önállóságunkat, és ezt az zanak saját erejükben, a saját ítéleteikben, önállóságot mi vagyunk képesek és a saját fejükkel gondolkodjanak. Ha a ci- egyedül nekünk kell korlátozni. Az vil társadalom nem szerveződik meg, vagy egyenlőség kifejezése ürügyül szolgált -ami még ennél is rosszabb - akár nem- egy olyan rendszernek, ahol a ténylezeti ideológia képében is a totalitarizmus ges különbségek valójában rosszabbak kel életre, szükségképpen olyan magatar- voltak, mint a kapitalizmusban. M indtástípusok jelennek meg, illetve az egyén azonáltal nem feledkezhetünk meg arolyan antropológiai típusa, akin eluralko- ról, hogy nincs politikai szabadság podik az apátia és a cinizmus, s újra csak litikai egyenlőség nélkül, és ez utóbbi a privát szférában mutatna némi aktivi- lehetetlen, ha léteznek és fokozódnak tást. Az eddigiekben a lakosság közönye a közvetlenül politikai hatalomban kiés passzív ellenállása abból is eredt, hogy fejezésre jutó gazdasági hatalom óriási a rendszer észerűtlensége szinte minden különbségei. Marxnak az a gondolata, síkon megjelent. A hazugságok egyetemes hogy ki lehetne küszöbölni a piacot és elhallgatása és elleplezése - mely az ál- a pénzt, következetlen utópia. Ennek lamszocializmus szerkezeti vonásává és - megértése azonban nem vezethet oda, paradox módon - az egyének túlélésének hogy elfogadjuk a pénz mindenhatósáfeltételévé vált - ugyanúgy a polgároso- gát, sem oda, hogy higgyünk egy olyan dás folyamatát akadályozta, mint az egye- gazdaság ésszerűségében, amelynek sem duralkodó vagy a maga akaratát érvénye- mi köze az igazi piachoz, és egyre in12 �palóc fö ld 91 /1. kább a földkerekség kaszinójára hasonlít". (C. Castoriadis: A marxizmus-leninizmus összeomlása. Le Monde, 1990. április 24., ill. április 25. sz. 2. o.) Castoriadis hosszúra nyúlt idézete is csak megerősítheti, hogy az. állampolgári és társadalmi autonómia újbóli kialakítása, illetve az új társadalmi szerződések megkötése nem történhet meg egyik napról a másikra. A szovjet típusú diktatúra demokratizálásának folyamata még nehezebb feladat, mint az autoriter rendszerekben; főképpen azért, mert azokban a piac és a társadalmi autonómia mindvégig létezett, és ez. alapul szolgálhatott a későbbi pluralizmushoz. Ám míg a nyugati politikai rendszerekben az egyéni és csoportérdekeket elsősorban anyagi értékekben ragadjak meg és a költséghaszon elv alapján értékelik, melynek következtében a nem anyagi értékek - nemzeti, vallási, kultúrális stb. - létező de másodlagos funkcióval rendelkeznek, addig újraszerveződő társadalmunkban a kettő valamilyen egyensúlyát kell megteremtenünk. A szociális piacgazdaságon alapuló pluralista demokrácia segítségével, illetve a civil társadalom lényegét jelentő szolidaritás hálózatának kiépítésével. Mert akármennyire felgyorsultak is a politikai változások, ha ezek csupán a társadalom egyik alrendszerében érzékelhetők, és nem kapcsolódnak szervesen más alrendszerekhez (így a gazdasághoz és a kultúrához), illetve ha nem kapcsolja őket egymással valami olyan kapocs össze, mely - bármennyire kevéssé szembetűnő legyen is első pillanatra - az. állampolgári mentalitásokban gyökerezik, fejlődésről aligha beszélhetünk. Más szóval: az összeroncsolt társadalom újbóli felépítése utópia marad. 13 �S zerk esz tő ség ü n k kérdése: Mi történt, mi történik itt? Brunda Gusztáv A politika nyomorúsága (Gondolatok arról, amit Kerékgyártó T. István gondol egy korszak végéről) A diktatúrák gazdag mutációit vonultatta fel a 20. század, amely egyébként a demokráciák kiteljesedésének kora is. A letűnő masszív kelet-európai rendben nemzedékem szerencsésnek mondható, hiszen eszmélése előtt befejeződött az utolsó nagy politikai-hatalmi leszámolás, amely az egész társadalom fizikai megfélemlítésével ért véget. A géppisztolyok ropogása helyett mi legfeljebb a "Kádár-kolbász" csattogását hallottuk, ha netán belekeveredtünk valamibe. Többségünk nem keveredett bele, általában jól vigyáztunk magunkra. Amennyire önérzetünk engedte, szolgáltunk. Ha szándékaink cselekvésbe csaptak ki, mi már főleg jobbítani akartunk. Ha olykor kicsinek találtuk a felfestett játékteret, s engedtünk a csábításnak, a partvonalat megközelítve rögvest ott termett egy füttyös partjelző. Játékmegvonásról, kiállításról ritkán lehetett hallani. Kevés tudatos reformert, ellenzékit, ellenállót stb. volt szerencsénk közelről látni. Elszaporodásuk csak az utóbbi néhány év politikai makroklímájának köszönhető, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a régi rendszer kibillent az egyensúlyából. Végülis kivívtuk, vagy kaptuk a vágyott, nagyobb szabadságfokot? Be kell látnunk, hogy kaptuk, akárcsak előbb a diktatúrát, amelynek megszelídítéséből a társadalmunk vitathatatlanul jól vizsgázott. Lám, most szabadsággal(?) áldottak meg bennünket a Nagy Rendezők, s azt mi örömtől felbolydult lélekkel magunkra vet- 14 tük. Nem kívánom lekicsinylően kezelni azt a politikai cselekvéssort, amely a szemünk előtt bontja el egy életképtelen rendszer megkövesedett előítéleteit, intézményeit, s "átmossa", új megvilágításba helyezi a használható értékegyütteseket. A folyamat értelmezését, leírását, a róla történő okoskodást (e szót nem pejoratív, �p a ló c fö ld 91 /1. hanem habermasi értelemben használom) mégsem helyes kiszakítani a nagy öszszefüggések sorából, a politikai mozgástereket meghatározó konstellációkból. A társadalom nagyobb részének reakcióira, szerepvállalásaira is nehéz jó magyarázatokat találni, ha hagyjuk magunkat elragadni a velünk történő események örvénylésétől, morajlásától és nem figyelünk a zsilipkezelőkre. A vitaindító tanulmány szerzője előrebocsájtja, hogy a mai történéseket "csaknem lehetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni", s akarata ellenére, ítéleteink kimenetelét is meghatározó fogalmakat mégis igen nagyvonalúan kezel. Dolgozatának címében és első sorában a "totalitarizmus" végéről, a "posztkommonizmus" korszakáról beszél. Dehát valójában totalitárius rendszert és kommunizmust hagytunk magunk mögött? A totalitarizmust a politikai szakirodalom, mint a diktatúrák legteljesebb formációját tartja számon, közülük is e megjelölést elsősorban a fasiszta rendszerek állampolitikájára szokás használni. Nem véletlen, hogy Gombár Csaba is igyekszik rögzíteni, miszerint a "totalitarizmus címszóval egybemosott szocialista és fasiszta állampolitika, azaz végső soron a szocializmus és a fasizmus azonosítása elemző erő nélküli, üres általánosítás" 1 A problémának ez persze csak az egyik vetülete, a másik magának a politikának eltérő szerepe a két tartalmilag különböző rendszerszervező elgondolásban. Míg a totalitarizmus a társadalom teljes feloldódását az állam mindenható fensőbbségét kívánja elérni, a bolsevik szocializmus eszméje és gyakorlata éppenhogy a politika magánszféráig hatoló szervező, meggyőző erejében hisz, s még erőszakszervezeteinek napi működését is politikai, ideológiai elvekkel támasztja alá. Jóllehet a szélsőséges rendszerek gyakorlata módszere számos hasonlóságot mutat, összemásolásuk mégsem szerencsés. A mögöttünk hagyott pravoszláv militarizmusban fogant bolsevik modellt pedig sem kom m unistának, sem szocialistának nem tartom. Inkább értek egyet Kopátsy Sándorral, aki szélsőjobboldalinak (de semmiképp nem fasisztának) nevezi, mert eredményesen - s hozzáteszem: könyörtelenül - gátolta a társadalmihaladást.2 Nem étem, hogyan lehet itt posztkommunizmusról beszélni, amikor az a politikai célú fogalmazásokban csak a ködös vágyak szintjén létezett, a filozófiai igényű felmutatásokban pedig az embernek, mint "nembeli lénynek" a kiteljesedettségéhez kötődött? Nem szándékom fogalomértelmezési polémiákba merülni, inkább csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy tudattermelő iparunk olykor a napi szóhasználatban elterjedt fogalmakat társadalmi jelenségek árnyaltabb vizsgálatához is kölcsönveszi, és ezzel akarata ellenére leegyszerűsít és a régi előítéletek helyébe új, ellenkező előjelű előítéleteket épít. Kerékgyártó T. I. az előző rendszerben rögzült mentalitásnak, vagyis az elmúlt évtizedek szükségszerű következményének tartja a "privát életbe való visszahúzódást", az életszervező elvvé vált közönyt. Ez aligha cáfolható - bár ne felejtsük el, hogy a jóléti társadalomakban is így 15 �B runda G usztáv: A politika nyom orúsága van, s mindenhol ahol nincs politikai erőszakoskodás állításának mégsem természetes következménye, hogy a ma megfigyelhető alacsony politikai aktivitás a demokrácia ellehetetlenülését jelenti. Lassan meg kell értenünk és hozzá kell szoknunk, hogy a társadalom nagy többsége nem feltétlenül politikailag akarja megfogalmazni magát. Miközben az ebből adódó presztízsveszteséget el kell szenvednie a politikai intézményrendszernek, s maguknak a politikusoknak, mégis tudomásul kell venniük, hogy a teljes nyilvánosság igénye kíséri a politikacsinálók minden cselekedetét (vagy tétlenségét). Időnként pedig elkerülhetetlen, a megmérettetés, a lakosság elvárásaival történő szembesülés, vagyis az alkalmi, tömeges politizálás. Az eddigiekhez képest más, szokatlan helyzet ez. Belefér a politikai elit kialakulása - amely a nagy folyamatokat egyre markánsabban fogja meghatározni -, s belefér az alacsonyabb státusú rétegek eltávolodása a napi politikai gyakorlattól. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy e rétgek elvesztenék politikai súlyukat. Erdekkifejezésükkülönfélecsatornáitmeg fogják találni, avagy bizonyos politikai vonulatok rájuk fognak lelni. De hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és a depolitizáltság a demokrácia ellehetetlenülését vonná maga után, azt kétlem. Feltételezve persze, hogy az alsó és a középső rétegek között nem nyílik, s állandósul áthidalhatatlan szociális szakadék. Az igazi nagy problémát én abban látom, hogy a gyorsan alakuló politikai élet mellett nem léteznek - honnan 16 is léteznének! - a társadalom erodálását megakadádlyozó, önkéntességre alapozott intézmények. A régi társadalmat - így, vagy úgy - egyensúlyban tartó rendszerhez kapcsolódott egy értékegyüttes is, amely most szétrobbant. Helyette pedig még nincs másik. S ha létezik is elemeiben, laza elveiben,mégsem tud hatni, nem tud társadalmi erővé válni, s örökítése is lehetetlen. Nincsenek intézményes keretei, hiányoznak az egyesületek, társas keretek, a különféle rétegek, csoportok tásadalmi életének színterei, érintkezési formái. Egy politikai ciklon clfújta az egypillérű, korhadt felépítményt a nemzet feje fölül, s helyébe most másik borul fölénk. A nagy kérdés, hogy sikerül-e a demokrácia felülről ránkterített burkát alulról - vagyis középről - is megerősíteni, tartalommal kitölteni. S itt elérkeztünk a társadalom legkiteljesedettebb ellentmondásának megnevezéséig, a politikai nyomorúságig: a bornírt politikai hatalommal tönkretettt társadalomtestet nem lehet politikai eszközökkel újraépíteni. A politikai jogok törvénybe iktatásával még nem jutottuk "az igaz élethez, a teljességhez, az én önnön mivoltához" - s itt mélységesen egyetértek K.T.I-al -, csupán az erre tartó útra érkeztünk rá. Az önmaga korlátját vesztett, letűnt politikai hatalom igazi bűne nem csupán az, hogy a negyvenes évek végén tönkretette a két világháború között szerényen bontakozó társadalom még roncsokban létező eredményeit, hanem az, hogy később sem hagyta épülni. Aszszimetrikus, tudathasadásos társadalmat �formált: kiépítette a proletárdiktatúra legfejlettebb formáját, a "népi demokráciát". Egy szűk politikai réteg a többség érdekére hivatkozva nyomta el a népet. Jóllehet később az önmaga tartalékait felélő hatalom tétova kisérletei megbontották a rendszer masszív alapjait, falait, s a hetvenes évek végétől puhultak a viszonyok. A közművelődés köpönyege alatt szinte azonnal meg is kezdődtek a helyi társadalmak, a helyi nyilvánosság gondolatát gyakorlattá formálni akarókezdeményezések.3 Hiába voltak ezek a legnagyobb gondossággal előkészített programok, valójában csupán tétova üvegbúra kisérletek maradtak a nyolcvanas évek végéig. A jelentőségük inkább erkölcsi és szakmai természetűnek tekinthető. A dualizmus kori és a két világháború közötti időszak társadalomszerveződési tapasztalatai után újból jelezték, hogy a helyi társadalmak nem alulról, hanem középről épülnek meg. A társadalom megformálói, a mindennapi élet meghatározó intézményeinek életre hívói megint a középrétegek lesznek. Amint minden átalakítással foglalkozó gondolatmenet, az enyém is megkerülhetetlenül belefut a civil társadalom hiányából adódó disszonanciákba. (Véletlenül sem akarom azt állítani, hogy ahol van civil társadalom, ott nincsenek feszítő társadalmi ellentmondások.) Civil társadalom elképzelhetetlen polgárság nélkül, itt pedig nincsen polgárság, s következésképp működő, ható polgári értékek sem, vagy ha igen, azok a korai polgári társadalmak viszonyait idézik. Amikor a civil társadalomra jellemző viszonyrendszerek térnyerésének esélyeit latolgatjuk, akkor nem kevesebbről beszélünk, mint a legalább két évszázada aktuális, de mindig elodázott átalakulási folyamat (s a folyamat jelleget külön is hangsúlyoznám) politikai, jogi feltételrendszereinek megteremtéséről. Talán e feltételek megteremtése lesz az egyszerűbb. A törvényhozás e m unkát m inden valószínűség szerint néhány év alatt bevégzi, a legfontosabb szabályok ennél előbb is elkészülhetnek. De a polgári élethez szükséges mentalitás, a vezérlő értékek térnyerése jóval hosszabb időbe fog telni, amelyet senki és semmi más, mint az életvilág fog kitermelni. E tekintetben osztom Kerékgyártó T. I. és mások aggodalmát. Kende Péter a probléma történeti leágazásait is vizsgáló írásában felteszi a kérdést: "Mit nevezünk polgárosodott társadalomnak? Mindenekelőtt egy olyan, többnyire nemzeti méretű közösséget, amely sikeresen leküzdötte a rendi, nemesi és ehhez hasonló kiváltságokat, s jogegyenlőségben él. Másodszor: a piaci viszonyok között iparosodott és erősen urbanizálódott társadalmakat (ahol is egyik fogalom sem zárja ki a parasztpolgárosodást, vagyis a mezőgazdasági tevékenységek iparosodását és városiasodását). Harmadszor: egy bizonyos jólétet, kifinomultságot, amely persze úgyis felfogható, mint a városiasodás és az indusztriális növekedés következménye, de mégsem egészen az, hiszen a szovjet rendszer szemléltető oktatást adott olyan városiasodásból és iparosításból, amellyel nem jár sem jólét, sem az emberi kapcsolatok kifinomulása." 4 17 �B runda G usztáv: A politika nyom orúsága Könnyű belátnunk, hogy hosszú menetelésre kell felkészülnünk, amire a vitaindító dolgozat idézetében C. Castoriadis is figyelmeztet bennünket, s egyben felveti a pénz mindenhatósága korlátozásának szükségességét. Lényeges, az "új világra" történő áttérés fájdalmainak elviselhetőségét meghatározó kédésről van szó. A fokozatok valószínűleg átugorhatatlanok. A gazdasági fellendülésnek a társadalom meg fogja fizetni az árát. Igen, de mekkora lesz ez a testet-lelket sanyargató uzsora? A fejlett polgári viszonyok gátjait nem ismerő pénz nem kímél sem embert, sem istent. Lesznek eszközeink, technikáink megfékezni korlátlan étvágyát? Ma még aligha kapunk választ e felvetésre. A társadalmi méretű okoskodásban a múlt értelmezésével kapcsolatban nem látványosak a különbségek. A jövú kilátásait illetően annál inkább. Csak lassan élesedik a nagy tabló néhány részlete. A politikai palettán megkezdődött a kevert színek tisztulása. A pártok platformjai mintha cloldalaznának a vezérkaroktól. A nemzeti keresztény blokk még megtartotta szimpatizánsai nagyobb részét, bár társadalmi tekintélyük észrevehetően csökken. A kormánypárt elitjét alkalmazkodóvá tették a könyörtelen realitások, de a "balhét" nekik kell majd elvinni egy napon - végülis ezt vállalták. Vigaszuk lehet, hogy ők vezényelték le a nagy átalakulást. A liberális demokratáknak lassan el kell búcsúzniuk másodhegedűsi szerepkörüktől, aligha lehetnek nagy váltópárt, ez itt nem Amerika. Kiváló szellemi háttérrel rendelkező opponens párt lehetnek, s ez sem kevés. 18 Csak idő kérdése - talán három, öt év elég lesz hozzá -, hogy mikor találnak egmásra a balközép pártok, vagy mikor dagad ki közülük a munkásság és az alsó középosztály szocialista-szociáldemokrata ereje. A társadalom lassan hozzászokik, hogy mindennek ára van - a proletár szentimentalizmus visszavonhatatlanul múzeumi rekvizitummá válik -, s a társadalom leglényegesebb mozgatója a pénz lesz. A pénz, amely korlátlan áramlásával szennyet és gusztustalan hordalékot is sodor bőven. Sejtéseim szerint a gazdaság minden dinamizáló próbálkozás ellenére csak lassan fog magára találni, s a társadalmat megmentő ellenanyagtermelése is lassan indul be. Az elégedetlenség legváltozatosabb formáit éljük majd végig, kínokon születik az új, a jövőnk. S ahogyan éljük sorsunkat, nemcsak körülöttünk, hanem lassan bennünk is lezajlik a rendszerváltás, amelyet az ország többsége már akart és mert is. Bár nemien volt más választása, ha tudja ezt, ha nem. Akár boldogok is lehetnénk. Irodalom jegyzék: 1. G om bár Csaba: Politika cím szavakban. Politikatudom ányi fü z e te k 1., B u d apest, E L T E Á JTK , 1983.207.p. 2. K opátsy Sándor: M iért esett össze a hazai baloldal? K ritika, 1990. 8, 3.p. 3. Helyi Cselekvés. Szerk.: Köles S ándor, V arga Csaba. JAK. fü zetek 38., B udapest, M agvető K iadó, 1988. 288.p.; vagy a z O rszágos K özm űvelődési K özpont és a M úzsák K önyvkiadó szám os k iadványa 4. K ende Péter: A "polgárosodás" és a m agyar társadalom jövője. M agyar N em zet, 1990. novem ber 19. C itoyen és burzsoá cím ű m elléklete, l.p. �S z erk esz tő ség ü n k kérd ése: Mi tö rtén t, mi történik itt? Csongrády Béla Túlparton "A baloldaliság nem is annyira pártállás dolga, hanem lelki alkaté." (Ignotus Pál) - "Mit keres ez a kötet még mindig a könyvespolcod fő helyén? - kérdezte egyik gyakori vendégem Lukács György Lenin esszéjére mutatva. Efelett már eljárt az idő” - tette hozzá nyomatékkal. - "Érdekes, hogy korábban sose furcsállottad Teilhard de Chardin tanulmányát, a papköltők verseit, Konrád György, vagy Eörsi István müveit, aki mellesleg Lukács egyik magyar fordítója, - vágtam vissza -, pedig azok csak centikkel vannak arrébb a könyvészetileg rendezetlen sorban." Ez a szóváltás is eszembe jutott, amikor azon tépelődtem, hogy miként tegyek eleget a Palócföld megtisztelő felkérésének, amely a totalitarizmus végét jelentő társadalmi fordulattal kapcsolatos véleményemet tudakolja. A szerkesztőség törekvése, szándéka világos ugyan, önmagam számára mégis nehezen tudom értelmezni: mennyiben szól ez nekem - az irogató értelmiséginek -, s mennyiben annak a politikai erőnek, amelynek elkötelezettje vagyok. Utóbbi minőségemben lényegesen könynyebb lenne megnyilatkozni, hisz a szocialisták közelm últban m egjelent kongresszusi dokumentumai zsinórmérté- kül szolgálnának a helyzetelemzéshez. De - úgy vélem - bármiféle hivatalosnak tetsző értékelés érdektelen az olvasók számára, akik a nyomtatott és elektronikus sajtó jóvoltából a politika minden jelentősebb rezdülését, az erőviszonyok valamennyi módosulását - a többpátrendszer érdekviszonyainak megfelelően - sokféle nézőpontból ismerik már. Nehezebb viszont magánemberként megfogalmazni gondolataimat, hiszen ez esetben főként saját kútfőmre kell hagyatkoznom, megélt élményeimet, tapasztalataimatkellszintetizálnom.Ugyanakkor - ezt is bevallom - vártam már egy ilyenfajta lehetőséget, amely nyilvános 19 �C songr á d y B éla:T úlparton önvizsgálatra kényszerít, s jó esetben lelki kríziseim feloldozását is segíti. Így végülis maradt a kézenfekvő a felkérést is valószínű egyformán motiváló - megoldás: egyéni véleményt formálni, amely azonban nyilván nem lesz - nem lehet - független politikai hitvallásomtól, megszüntetve-megtartott baloldali nézeteimtől, a korábbi állampárt kötelékében kifejtett tevékenységemtől, s értelemszerűen jelenlegi pártstátuszomat sem hagyja figyelmen kívül. Hisz én - egyelőre és tudtom szerint - nem szenvedek emlékezethiányban, nem akarom - nincs miért - átrajzolni "személyes történelmemet". A levelesládámba egy fél éve bedobott "Hol fogsz landolni ingyenélő?" - kérdést ugyanis nem érzem elégséges alapnak az ingtépéshez. Ugyanakkor mélyen elgondolkodtatott az ismeretlen-ismerős elszánt bátorságot tükröző minősítése, amit egy ejtőernyőst mintázó rajzfélével vélt hangsúlyosabbá, félreérthetetlenné tenni. Eszembe juttatta hatalmi privilégiumaimat: a sok - éjszakába hajló - fáradozást, az állandó szellemi készenlétet, a késhegyre menő vitákat, az örökös stresszállapotot, a temérdek irományt - beszámolót, jelentést, határozatot, ünnepi beszédet, stb. - amelynek megszületésénél bábáskodtam. Meggyőződésem volt, hogy az embereket szolgálom, értük teszem, ami tőlem telik, a különböző térségek, az egyes társadalmi rétegek sajátos érdekeit szem előtt tartva kellett végeznem a dolgom. A fizetésemért, a beosztással járó "kiváltságokért" - üdülés, külföldi út - úgy érzem, becsülettel, s nem éppen eredeti fordulattal élve - leg- 20 jobb tudásom szerint megdolgoztam. Hogy mai szemmel nézve nem volt sok értelme a rengeteg munkának - bár néhány tárgyiasult döntésben, egy-egy hagyománnyá nemesedett kultúrális kezdeményezésben, továbbtanulásra alkalmas fiatal pályájának egyengetésében, talán még azt is megtalálni - az más lapra tartozik. Ezért inkább úgy kellett volna tőlem kérdezni: "Mit érzel most, hogy ennyi éven át - majdnem hiába dolgoztál?" Az ingyenélést emlegető, igazságtalannak érzett és ezért visszautasított vádnál jobban elszomorított az egyik megyei közéleti-kulturális magazinban megjelent - engem név szerint is említő cikk: nem annyira a pontatlansága, mint inkább tartalma miatt. Mert mondhatnám, hogy nem koszorúztam október 23án, csak ott voltam a pártom képviseletében a megemlékezők sorában. De nem ez az érdekes. Hanem abbéli jogomnak a megkérdőjelezése, hogy én - aki csak a véletlen, illetve egy gimnazista kamasz-gyerek gyors megfutamodása következtében úsztam meg Salgótarjánban a december 8-i vérengzést - nem emlékezhetek ötvenhat áldozataira, nem emlékezhetek azokra, akiket mellőlem lőttek ki a tömegből, vagy mint egy jóbarátom édesanyját - a munkából hazafelé menet ért a halálos lövés. Pedig emlékük előtt - lelkem mélyén, legalább egy főhajtás erejéig - eddig is, mindig tisztelegtem. Tudnék még sorolni hasonló - engem ért - inzultusokat, de ezek az "apróságok" igazán beleférnek a békés forradalom kereteibe, s egyébként is - �ahogyan Churchill tartotta "a legfőbb bíró saját lelkiismeretünk". Nem könnyű persze belátnom, hogy egy koszak végérvényesen elmúlott, a régi szerepek és - esetleges - érdemek leértékelődnek, a korábbi politikai tőke - ha volt ilyen egyáltalán - az ellenkezőjébe fordult. Magammal elszámolni, ez még nehezebb, s nem azért, mert bűnös lennék, hanem, mert annyira másként láttam sok mindent, mint ahogyan bekövetkezett: rendszerváltás előtt és után egyaránt. Biztos voltam benne, hogy a szocializmus - persze nem Sztálin és Rákosi értelmezésében, amely ellen joggal kelt fel a nép 1956-ban - járható út, s azért találtatott ki, mert - a történelmi fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően - minden megelőzőnél magasabb rendű társadalmi formáció. Ezt véltem kiolvasni a marxi - s helyenként a lenini szövegekből, erről győztek meg a tulajdonformák hierarchiáját teoretikusan igazoló filozófiai tanulmányaim. Elfogadtam, hogy az egyén csak a kollektívában kapja meg a lehetőséget arra, hogy képességeit kifejlessze, s - bármennyire paradox - csak a közösségben válhat lehetővé a személyes szabadság. Olyanyn y ira bíztam a szocializmus perspektívájában, hogy a pártba is azért hagytam magam "beléptetni". Ugyanis a többszöri felszólítás után már-már gyanús értelmiséginek kezdtem számítani a hatvanas évek végi munkásvezetésű de emberileg tisztességes - salgótarjáni városi tanácson. Ezt a bélyeget még pártmunkás koromban is viseltem egy darabig, ráadásul apám sem volt "echte" munkás, bár fizikai állományban dol- gozott a vasútnál. Mindenesetre a pártban nagyobb terét éreztem a politizálásnak, az együttgondolkodásnak, a közügyek befolyásolásának. Sohasem lettem azonban igazi káder, a kemény balos mentalitás, vagy a koccintásra alapozott tömegkapcsolatok értelmében. Volt üzem, ahol szememre is vetették "kispolgáriságomat". S bár felszisszentem - hiszen egyéniségemből fakad minden erőszak elítélése - a hatvannyolcas "északi hadjárat" vagy a lengyel rendkívüli állapot idején, végülis a szocializmus érdekeivel magyaráztam e nemkívánatos lépéseket. Hasonló módon ítélem meg a szovjet hadsereg katonáinak ittlétét is. Máig sem tudom azonban megérteni, ami Nagy Imrével és társaival történt, noha igyekeztem a nemzetközi összefüggésekre való hivatkozással áltatni magam. Tisztelegtem Kádár János ravatalánál, mert sok mindenért így diktálta "benső vezérem", s még ma is rossz hallanom, ha a közelmúlt első embere gyilkosnak neveztetik, pedig be kell látnom, hogy - ha csak végrehajtóként is - nagy szerepe volt a megtorlásokban. Az elmúlt évtizedben, mint minden más magyar állampolgár, én magam is éreztem, hogy a porszemnél lényegesen nagyobb akadályok kerültek a szocializmus fogaskerekei közé. Az ellenzék radikalizmusát azonban - úgymond a rend védelmében - idegenül szemléltem. (Egyikük-másikuk következetességét, erkölcsi tartását a mára feltűnt Janus-arcok sokaságában igazán becsülöm.) Az 1988-as májusi pártértekezlet viszont nagy reményekkel töltött el: úgy véltem én is, hogy reformokkal, megújuló vezetés- 21 �C songrá d y B éla:T úlparton sel kiigazíthatóak az elmélet gyakorlati megvalósításában bekövetkezett hibák, tévedések, s a végveszélyben mutatja meg igazi erejét a szocializmus. S csak azért nem lettem a reformkörök tagja, mert némelyik képviselőjük nagy hangja, szélsőséges - helyezkedő, karrierista - magatartása éppúgy nem tetszett, mint a másik oldalon tapasztalt osztályharcos elvhűség, Igy, noha számos dolgot kárhoztattam mind párton belül, mind azon kívül, nem is sorolom magam - pedig most igencsak jól hangozna - "az én már akkor megmondtam" típusú melldöngetők táborába. Néhány álmatlan éjszaka, egy-két tisztázó vita kellett ugyan hozzá, hogy 1989. őszén átlépjek a szocialista pártba: ez esetben is a mágikus erejű szocializmus-hit döntött. Elfogadtam, hogy amiben sokadmagammal csalódni kényszerültem, az nem volt szocializmus, ha képviselt is egy történelmi lehetőséget, tett is kisérletet a társadalmi-gazdasági felzárkózásra. Be kellett látni, mert a kelet-európai általános válság, a totális csőd tényei ezt igazolták, hogy a politikai demokrácia és a piac által garantált szabad gazdálkodás hiánya, a szovjet típusú egypárti diktatúra eltorlaszolta a továbbfejlődés útját. Nem modellváltásra volt csupán szükség, hanem az alkalmatlannak bizonyult egész eddigi rendszert kellett - és kell - egy másik politikai struktúrával kicserélni. A szocialista párt - s számomra ez volt a vonzó programjában - e nagy történelmi fordulatot hosszú távon a demokratikus szocializmus érdekében kívánja kibontakoztatni. Egy világmozgalom részeként, a Szocialista Internacionálé pártjai által elfogadott koncepciót, a szociáldemokrata értékrendet, a 22 szabadság, az igazságosság, a szolidaritás eszményeit tekinti sajátjának. Az így értelmezett szocializmus nem meghatározott társadalmi alakulat, s már csak ezért sem hasonlíthat a lejáratódott rezsimhez. Olyan mozgalom, amely a társadalmi változások végtelen folyamatában hatja át és formálja újra a politika, a gazdaság és a kultúra világát. Ez a felfogás nem éri be a polgári demokráciával, magáévá teszi Marx-Engels és más, előttük és utánuk járt szocialista teoretikusok tanításaiból mindazt, ami maradandó, ami megfelel korunk viszonyainak és követelményeinek. A Kelet-Európában bekövetkezett változások hallatlanul gyors üteme, radikális jellege még a nemzetközi szakértőket is m eglepte, a politikai prognózisokat is meghazudtolja, hogyne csodálkoznánk rajta mi köznapi emberek. Pedig valójában nem véletlen ez az összeomlás, hisz a szocializmus - lásd Szovjetunió - még az alapvető létfeltételeket sem tudta biztosítani és olyan helyzet állt elő, hogy a II. világháborúban leírt Németország az éhhaláltól menti meg a győztes ország lakosságát. Magyarországon is földcsuszamlásszerűen zajlott le a rendszerváltás, amelynek "fentről vezérlésében" elévülhetetlen szerepe jutott a tömegek növekvő elégedetlenségére apelláló - értelmiségi bázisú - ellenzéknek. Ahhoz azonban, hogy e "nemzeti katarzis" a demokratikus jogállamiság normalizált keretei között maradt, s a körülményekhez képest civilizáltan ment végbe, a szocialista párt is - jelesül néhány vezető személyisége révén - nagymértékben hozzájárult. �A társadalom azonban nem honorálta sem a katalizátor szerepet, sem a szerves átalakulás érdekében kifejtett erőfeszítést, s mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon a korábbi ellenzéki pártokra szavazott, méghozzá elsöprő arányban. A szocialisták veresége a posztsztálinista struktúrák könyörtelen és igazságtalan visszahatásaként következett be. Ebből számomra is végérvényesen kiderült, hogy az emberek döntő többsége mennyire nem szerette s ez még finom fogalmazás - a megelőző rendszert, s differenciálatlanul elveti az elmúlt negyven évet. Persze a szocialista párt a "romok alatt" elszenvedett sérülései mellett, saját gyengéinek is "köszönheti", hogy - egyetlen szociáldemokrata típusú pártként - jelen van ugyan a parlamentben, de a reméltnél jóval kisebb számú mandátummal. Még nagyobb csalódással voltunk kénytelenek tudomásul venni, a nép - szavazó hányadának - akaratát a helyhatósági választásokon. Én személy szerint is abban bíztam, hogy ekkor majd jobban figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem. Tévedtem. Sőt a megye székhelyén az MSZMP jelöltjei is nagyságrendekkel előzték meg a szocialistákat egy pontosan körülhatárolható nem kisszámú-réteg jóvoltából. Ami eddig itt történt, illetve történik az egyszerre igéretes, és elgondolkodtató, sőt egyenesen csüggesztő számomra. Kialakultak a parlamenti demokrácia feltételei, létrejött az új politikai struktúra váza. A hatalmas adósságteher súlya alatt sem roppant össze a gazdaság, másfél évtized után újra egyensúlyba került a fizetési mérleg. Egyelőre élvezzük a fejlett Nyugat támogatását. Legitimizálódott a pluralista gondolkodás, teljes a véleményszabadság, a nézetek, eszmék szabad áramlásának sem törvényes, sem politikai akadálya nincs. Úgy látszik, hogy az ember fizikai létét - a bűnözőkön kívül másoktól - nem kell félteni, s ez az állapot Bibó István szerint az igazi demokrácia lényegi ismérve. Egyébiránt azonban jócskán van mitől tartanunk, a születőben lévő új rendszerrel szemben lehetnek elvi fenntartásaink, amelyek alatt természetesen nem a kormánykoalíció csetlő-botló lépéseinek, praktikáinak konjukturális kritikáját értjük elsősorban. Valójában csak a politikai szférában, a hatalmi elit összetételében, a személycserékben volt sürgős az átalakulás, társadalmi és gazdasági téren nem történt igazán jelentős változás. Szükség lenne a politikai intézményrendszer további demokratizálására éppúgy, mint a - Kerékgyártó T. István által is joggal emlegetett - "civil társadalom", az állampolgári önszerveződés kibontakoztatására. E kontroll hiányában ugyanis komoly veszélye van annak, hogy tovább él az a centralizált, bürokratikus struktúra, amely a huszadik század során eleddig mindig uralta nálunk a társadalmi berendezkedést. Igaza van Kerékgyártónak, hogy a demokrácia ellehetetlenül, ha nagyobb társadalmi csoportok tagjai a deklarált jogok, a "verbális bebocsátás" dacára sem tudnak a politikai gyakorlat valóságos szereplői lenni. Pedig a választások részleges bojkottja, 23 �C so n g rá d y B éla:T úlparton a terjedő közöny, apátia és cinizmus erre enged következtetni. Ijesztő tempójú az infláció, terjed a szegénység és a munkanélküliség, káosz fenyeget. E mély válságból kivezető gazdasági szerkezetváltás központi elemeként gyorsabb ütemben kellene létrehozni a vegyes tulajdonra épülő szociális piacgazdaságot, megállítani az ellenőrizhetetlen privatizációs folyamatokat, meggátolni a reprivatizáció minden formáját. Tendenciózusan szaporodnak el olyan megnyilvánulások, amelyek - ellentmondva a meghirdetett elveknek egy már clkárhoztatott ideológiai restauráció, a "keresztény-nemzeti" kurzus felelevenítésére engednek következtetni. A konzervatív erők hegemon szerepet szánnak saját eszmekörüknek, s ezáltal indirekten befolyásolják a sajtószabadság korlátlan érvényesülését is. A nemzet alakuló egységét végérvényesen bonthatja meg a világnézeti, etnikai, származási és felekezeti diszkrimináció, a "másfajtasággal" szembeni türelmetlenség, tolerancia hiány. Egyesek - ma amikor a hivatalos politika éppenhogy nem ragozza túl az internacionalizmus eszméjét, a nemzeti érdekek és értékek rovására a magyarságtudat ébrentartásához "szükséges" ellenségképet a szomszéd népekben, a zsidókban, a cigányokban vélik felfedezni. A retrográd, soviniszta jelszavak - "Trianon diktátuma halott! Visza az elrabolt területeket! Csonka Magyarország nem ország..." stb. - továbbéléséhez friss salgótarjáni példákat is találni. 24 Nemcsak gazdasági értelemben hibás tehát a kormány taktikája, amely a KGST országokkal, a Szovjetunióval való kapcsolatok elhidegülése irányába mutat. Mi nógrádiak - tudom, hogy mások nevében is mondhatom - kifejezetten sajnáljuk, hogy megszakadt az együttműködés valamennyi szála Kemerovóval, a melegszívű szibériai emberekkel és hasonló sorsra látszik jutni a besztercebányai kerülettel való több évtizedes, sokoldalú érintkezés is. Nagyszerű dolog Nyugat-Európától tanulni - van is jócskán mit -, de tapasztalatot szerezni, már csak a "hasonló cipő" analógiájára is, olyan országokban is lehet, amelyek ugyancsak Európában találhatók, pechükre annak keleti felén. Ne akarjuk egy az egyben lemásolni se az 1945. előtti magyar állapotokat - hisz azóta alaposat fordult az idő -, se a nyugati régióban már bevált modellt. Tanulhattunk volna már abból, hogy hová vezet a szolgai utánzás. Nem nyugtat meg az sem, hogy a magát nemzetinek nevező kormány azzal büszkélkedik, hogy minden baloldali erőtől sikerült megszabadulnia. Hazánknak pedig arra lenne most szüksége, hogy minden egyes posztot, az arra legalkalmasabb emberek töltsék be. Nem véletlen, hogy egyre többen és egyre hangosabban mondják: súlyos hibát követett el a miniszterelnök, amikor a megelőző kormány néhány kiváló, külföldön is elismert szakemberét nem kérte fel saját kabinetjébe. Joggal mondta Kosa Ferenc filmrendező a szocialista párt siófoki kongresszusán: "Ha nem térünk vissza ahhoz az alapelvhez, hogy min- �den emberi értéket tiszteletben kell tartani a haza javára, akkor becsapjuk a demokráciát... Amikor azt látom, hogy nincs mozgósítva az ország teljes alkotóereje, hanem egymás ellenében fecsérlődnek el az energiák, akkor igenis aggódom a hazámért." Helyben sem más a helyzet, hiszen - a pártlistás választás következtében - olyanok is kerülnek testületi tisztségekbe, bizottságok élére, tagjai sorába, akik az adott területeken dilettánsnak bizonyulnak, egész egyszerűen azért, mert eddigi pályájuk során - jól, roszszul, de - egészen mást csináltak. Mennyi idő alatt ismerik meg például a kulturális irányításban - legalábbis szerintem - nélkülözhetetlen művelődéselméleti, pedagógiai irodalmat. Az sincs kizárva, hogy én látom rosszul, s a következőkben minden területen csak a pénzügyekben való jártasságra, fiskális szemléletre lesz szükség a szaktudás helyett is. Hisz az érvényesüléshez, a vagyonszerzéshez sem kell - az induló tőkén kívül - más, "csak" vállalkozókészség és némi lezserséggel párosuló ügyesség. Mit számít ma a diploma, a szakértelem, pláne az általános műveltség! A legnagyobb szívfájdalmam éppen az, hogy a bizalommal kisért rendszerváltás a kultúra ügyének kifejezetten ártani látszik, tüntetnek a pedagógusok, instabil az iskola helyzete, bizonytalan az óvodák jövője, növekszik a művelődési esélyek egyenlőtlensége. Az elapadó állami támogatás megsemmisüléssel fenyegeti a közművelődés alapintézményeit, sem a kormányzati, sem a helyhatósági szint nem garantálja működésük elemi feltéte- leit. Tovább csökken az alkotó értelmiség presztizse, anyagi és erkölcsi megbecsültsége. Régen nincs már "3 T", ma már csak rossz emlék a szilencium, a dobozba zárt film, a betiltott előadás, vagy kiállítás. Csak hamarosan nem lesz miből színházat, mozit, képzőművészetet, zenei életet "csinálni". Vagy ha igen, akkor a piac könyörtelen törvényei, az elsekélyesedett kínálat viszonyai és nem az esztétikai értékend logikája szerint. És vajon hogyan "preferálja" egy úgynevezett átlagember kedvenc társulatát, szerzőjét, ha a család mindennapi betevő falatát is egyre szűkösebben tudja előteremteni. Nem biztatóbbak a kilátások a sport területén sem. Patinás klubok, nagy hagyományú egyesületek szűnnek meg, vagy agonizálnak (Lásd: SBTC), senkit nem érdekel a lehetséges utánpótlás sorsa. Ezt az áldatlan állapotot nem - elsősorban - nosztalgiából, nem néhány ember, köztük jómagam, szórakozását féltve szükséges szóvátenni, hanem a bázisok, alapsejtek nélkül maradó egyetemes magyar sport, a felnövekvő generációk érdekében. Vallom: nem lehet bűntetlenül szavakban fontosnak ítélni a szellem pallérozottságát, a fizikai képességeket, s ugyanakkor financiális eszközökkel megnyomorítani a lelket, elsorvasztani a testkultúrát. Egész biztos van azért kiút ebből a felemás, átmeneti - már nem az, még nem ez - helyzetből is. Egy népben kell, hogy legyen annyi erő, hogy mindenen felülemelkedve összefogjon önmaga fennmaradásáért, s kihasználva a felettébb kedvező nemzetközi feltétele- 25 �C songrádyB éla:T úlparton ket, megformálja önálló nemzeti létének adekvát kereteit. Saját gondolatmenetem szempontjából igazán reménykeltőnek tartom s ezért idézem Alföldy Jenő irodalomkritikus sorait, amelyeket Benjámin László születésének 75. évfordulója alkalmából vetett papírra, s e nehéz időkben a szétesett baloldali gondolkodás közös gyökerek felé való fordulását jövendöli: "Az emberek nem laktak jól a nemzeti címerrel, a himnuszénekléssel, a viszakeresztelt utcanevekkel, a trónra felkent modernekkel és posztmodernekkel, sőt, egyelőre nem laktak jól a citoyen-polgári jelszavakkal, a jobboldali, hangsúlyozottan antipopularista, kereszténydemokrata és thatcherista felhangokkal meghirdetett reprivatizálás országmentő programjaival sem. Ellenkezőleg... egyre inkább érlelődik az igénye annak, hogy ismét legyen hazánkban erős és tekintélyes szociáldemokrata tömegmozgalom. Méghozzá olyan, amely nem pusztán annyi, mint negyvennyolcban fuzionált MDP-ből, illetve utódjából az MSZMP-ből "kivont" SZDP, nem is újsütetű konjuktúra lovagok és politikai kezdők félresikerült próbálkozása, ahogy azt az elmúlt évben láttuk, hanem az immár száz esztendős hazai baloldali mozgalom legjobb tradícióinak felelevenítése, a Nyugaton régóta életképességet bizonyító szövetséges pártokkal fölvett új kapcsolatok jegyében." Mi tagadás: szeretném ha e prognózist valamennyi elemében igazolná az idő. 26 �S zerk esz tő ség ü n k kérd ése: Mi tö rtén t, mi történik itt? Erdős István A rendszerváltás pszichológiája ( Reflexiók a költői pesszimizmusra) Lassan belefárad az ország a nagyotmondásokba: a demokratikus változások nyomán létrejött politikai rendszer kínosan ismétli az elátkozott negyven év kényszercselekevéseit, miközben a célravezető határozott cselekvés helyett, a tudatos gazdaságépítés helyett tűzoltó-rögtönzések uralják a kormányzás színpadát. S a rögtönzések nagy pukkanásait változatlan szónoklati hévvel kimondott közhelyek, sematikus próféciák, már-már kádári méretű ballasztok ellensúlyoznák... Pedig a rendszerváltás sikerében reménykedő millióknak, a csendes forradalom végleges győzelmében bízó százezreknek a bizalomért cserében kevés is elég volna: jól látható tiszta erkölcs jelenléte, szükséges szerénység, tanulási készség tapasztalása, s valami gesztus, kapaszkodást jelentő szalmaszál-intézkedés, amely erősítené, értünk, tíz millió magyarért történik a rendszerváltás, nem pedig egy uralkodó-elit, kiváltságos réteg kicseréléséért... Mindezekről a valóságelemekről, politikai, közérzeti változásokról újév első napjaiban egy régi - ellenzéki hírében álló idős költőbarátommal beszélgettem, aki másfél évvel a vértelen forradalmunk győzelme után szinte alig hihető érzelmi válságban él, pokolba kívánja azt is, aki politikáról, rendszerváltásról akar vele beszélni... Igy én magam is hiába erőltettem a dialógust, a legilletékesebbel, a lélekmérnök jó-költővel, a rendszerváltás előhírnökével. - Néhány mondat után hátat fordított, mikor arról győzködtem, hogy az átfogó győzelmek után oda kell tud- ni állni a mi magunk ügyét is képviselő győztesek mögé vagy a velük szemben hadakozó ellenzékiek mellé... Nevetséges vagy, legyintett, és ennyit mondott még: - Fortinbrasnak is micsoda kín volt letenni a kardot, és rendeletet írni Dánia szennyes, kis, hétköznapi sártakarításairól, utcalányok jogairól, kötelezettségeiről... Tehát megértem én... csak... - és legyintett megint, ami azt fejezte ki, nincs miről beszélnünk. Mit tehetnék: a költő pesszimizmusa mentén papírra vetem a magam mondandóját... 27 �E rd ő s István: A rendszerváltás pszichológiája - Hogy nagyon mély a válság-kút, kedves öreg költő barátom, azt mindannyian nagyon jól tudjuk, de hogy a megalázott és a megaláztatást békésen elfogadó állampolgárok nemzedéke ne volna képes kimászni a kútból, azzal nem érthetek egyet, mert biztosan tudom, a fantasztikus méretű, lelki, fizikai sérülések ellenére is elég regeneráló erő van, lesz az emberekben az újjászületéshez, a másképp berendezett élet megszervezéséhez... S azt is biztosan tudom, mai rosszkedved, kételkedéseid ellenére, meg fogod találni a helyed, ahová végülis oda kell állnod azután, hogy a győztes csendes forradalmad kihullni látszik az életedből, üres, céltalan minden a tülekedők siserahadának láttán... Biztosan tudom, mert a járható, új utakat kijárni csakis az olyan emberek tudják ma is, amilyen Te vagy, a költő... Az elbizonytalanodott, lelki válságban élő állampolgárnak éppen tőled, a Te szavad által kell irányt találni, cselekvést, áldozatot vállalni. Te hitetheted el vele azt, amire a lázas politika képtelen: van értelme akarni. A lelkiismeret szerint élő emberek közös jellemvonása a kételkedés és a tisztességes döntés felelős mérlegelése. Ehhez viszonylag pontos kép is kell a világról, múltról, jelenről,a változások összefüggéseiről. Ha viszonylag reálisan tudod mérlegre tenni, ki, miért üvöltött, legyintett, szitkozódott körülötted ezeknek az embereknek a köréből, akkor azt is tudnod kell, hogy a bizonytalanság bennük, ahogy benned is, véges-végig ott élt. Lehet mondani, kiabálni: értelmetlen minden, felesleges a küzdelem az iszonyatos túlerejű zsarnokság mozdíthatatlan oszlopai ellen. 28 de vajon nincsenek-é meg ilyen körülmények között is a kerülő-utak, a népért szólni! cselekvés titkos ösvényei? Szóval, a legyintés, az üvöltés valóságos útakadályok miatt volt bénító, vagy képzelt falakat is döngettünk a nagy tehetetlenségben? Nem lehetséges, hogy itt-ott a falak előtt dühöngő ember cselekvések helyett pózolt csupán? Innen visszanézve 1968-ra, 1983-ra már semmi sem bizonyos. Nincs bizonyosság. A fegyveres erőszak által meghatározott viszonyok, értelmiségi játékterek 1947-ben, vagy 1957-ben, vagy 1968-ban aligha tették pontossá az értelmiségi önbizalmakat, reagálásokat, alkotó cselekvéseket. Lehetett hallgatni, hátat fordítani: nem tudok behúzott nyakkal élni. Lehetett bizonyos határig visszabeszélni, jelentős kockázatok árán nyíltan beszélni, titkolózni, bomlasztani... Naponta dokumentálni, ahogy Te is tetted: én nem tudok kussolni azért, hogy a viszonylagosan szolid anyagi jólétet, az éjszakai alvás nyugalmát megőrizhessem. Mert képtelenség elfogadni azt a rabszolga-szerződést, amelyik újkori vazallus-alárendelés reményével köttetett meg. "Nincs saját fejed, saját gondolatod, saját szíved, akkor én, a hatalom akár békén is hagylak... Mi, a hatalom, pontosan megmondjuk, megírjuk a vezércikkekben, miről hogyan gondolkozol, nyilatkozol, milyen életmintát kell élned, hogyan kell rabszolgává nevelned a gyermekedet is, népedet is... Mi szuggeráljuk neked, Te elfogadod, vagy legalábbis úgy teszel, mintha elfogadtad volna a szuggesztiót, nekünk ugyanis semmi bajunk nincs a jól szolgáló kétlelkűekkel. Imitálod az �együttműködést, magadra veszed a szürke gyapjas-nyáj báránybőrét!" Miért volt merszed azt mondani neked erre az újkori rabszolga-szerződésre, hogy "én erre nem vagyok képes"? Aligha azért, mert Te olyan nagyon erős vagy, olyan sziklaszilárd jellem vagy, sokkal inkább azért, mivel igen jó szemed van, és a felszíni vörösfényű belenyugvás mögött megláttál olyasmiket, amilyeneket kevesen láttak meg, és bizony más emberektől kaptad az erőt a tisztesség megőrzéséhez. Hallottad, láttad, amint elcsattannak kocsmaasztalok mellett részeg-indulatú kifakadások, gyilkos indulatú tiltakozások. Örültél, hogy valaki nem tett feljelentést rendszerellenes izgatás miatt... Bánkódtál, ha mégis feljelentették a "hőbörgő hangoskodót", mert Te aztán tudtad, mit jelent munkásként, bányászként, benzinkutasként megbélyegzettnek lenni... Láttad, tudtad, hogy megint mások jól lehalkítva hallgatják a Szabad Európát, Londont, Amerika Hangját, hogy fellélegezhessenek. No, ugye, mégis másképp van minden: a sajtószemlék, hírmagyarázatok, kimondott tények bizonyítják, hogy a fal fehér, hiába imádkoznák feketére vezércikkek, agitációk, fenyegetések... Nem alaptalan a gyanakvás: akik szocialista erkölcsről papolnak, csalnak, lopnak, kiárúsítják az országot. Tudtad, láttad, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére százezrek, milliók szíve mélyén él gyűlölet a zsarnokság hol szelídebb, hol keményebb hétköznapjai, ünnepei ellen, százezrek, milliók őrzik legtitkosabb reményeik forradalmát, 1956-ot lelkük mélyén. S őrizték a szolidaritást Prága 11968-as ellenállásával, a lengyel tengerpart Walesajával is. Cernik, Dubcek, Walesa hős! Hiába lászott itt-ott megfoganni ellenük a propaganda, mondogatták a szájbarágás nyomán itt-ott, hogy dolgoznának inkább, ám a nép így gondolkodott: bárcsak lennének már itt is Cernik, Dubcekek, Walesák... De nagyon nem voltak, és később sem igazán... Azzal együtt is, kedves Öreg barátom, jelentős erő kellett ahhoz, ilyen hátországod mellett is, hogy sohase fogadd el azt a feltételrendszert, amit rád akartak kényszeríteni. Nekem van saját fejem, saját életem, saját programom, mondtad újra meg újra, engem nem lehet megvásárolni. Ez lényegében így is volt, mégis, ahogy egy-két évtizeden át ott álltái szigorúan a hatalmas rabszolgatömegben, észre kellett venned, akaratlanul is, mennyire hasonlítasz már a többiekre. Azokra, akik soha nem is óvták magukat a rabszolgatörvények elfogadásától, akik mintaszolgák lettek nagy lelki nyugalommal javaik megtartásáért, kiharcolt kis kedvezményeikért, jutalmul kapott lekezelő dicséretekért... Az autóért. A nyaralóért. Az utazás viszonylagos szabadságáért. A reményért, a távoli esélyért, hogy a titkolt kétlelkűségben majd egyszer lehetséges lesz a súlyos vasfüggönyön túl élő értelmiségiek szabad, szép gondolataira rímelni legalább, ha már saját gondolatra nem telik. Az egyenruhás szolgák pusmogtak egymás között: szolgálunk, hát szolgálunk. De azért az elaljasodás mértékében mégiscsak különbözünk. Te nem akartál hasonlítani sem ezekre az értelmiségiekre: 29 �E rd ő s István: A ren dszerváltás pszichológiája - Nekem nem kell autó, telek, ingyenutazás - mondtad -, én ragaszkodom a saját gondolataimhoz. A havi béremért, verseim tiszteletdíjáért látszólag részt veszek ugyan a nagy közös nyüzsgésben, de ahogy belül vagyok, ugyanúgy kívül is vagyok, mert gyűlölettel utasítom el az átfogó nagy képmutatást, a monumentálisra növekedett hazugság hegyet... Te úgy vélted, hogy a saját életed tudod élni, bíztál a szigorú távolságtartásban, s tudtad, tudni vélted, hogy az életed nem tetszik a hatalmasoknak, mert más, mert nem rabszolga lét. Észre sem vetted, hogy ekkorra már a rabszolga szellem neked is átitatta a ruhád, a házad, a bőröd is, s már ott volt a szíved közelében, hogy teljesen birtokba vegyen... 1988-at írtunk, vagy 1989-et? Ellenálltál volna még valameddig? Milyen kétségbeesett üzeneteid maradtak volna azoknak a keveseknek, akik börtönben voltak, rendőri üldözést szenvedtek, elítéltettek, de nem engedték maguk közelébe férkőzni a rabszolga szellemet? De ekkor elkövetkezett a csendes forradalom órája, eljött a rendszerváltás ideje. Elszántad magad a saját rendszerváltásodra, s te, az ellenzéki hős is tudtad, számtalanszor megírtad verseidben, hogy az a legfontosabb teendő, hogy megszabadulj, megszabaduljunk a ránk erőltetett szolga ruhadaraboktól... Tűzzelvassal ki kell irtani magamból a "szellemet", amelyik anyagi javakra kacsintani ösztönözne, nyugalomért eladott hallgatásra késztetne. Amelyik azt súgná: elsősorban hasonlíts, s másodsorban különbözz! Nem! Soha többé ilyen útra ne téved- 30 jek, mondtad, Te, aki igazán sohase tévedtél a hatalmasok útjára. De biztosan tudtad: rendszerváltás, az új esélye azonos azzal, hogy szabaduljunk meg régi rabszolga mentalitásunktól! Az igenek, nemek a maguk ősi természetességükben nyerjék vissza jelentésüket. A képtelen, titkolt előítéletek gödreibe éles fénnyel világítsanak oda a lámpák: változni, változni, változni kell mindenáron! A rabszolga-göncöket mindenki vesse le véglegesen! Nyitott szívvel, nyitott szemmel nézzen körül mindenki: mi a teendő? Mit kell tennem, és mit kell tenned, hogy soha szóba se jöhessen a szolgaruhadarabok újakra cserélése, új obeliszkek felépítése... Vagy a legyintés... Vagy a keserű átkozódás, hogy nem lehet, hogy reménytelen minden! Szóba se jöhessen mindez többé, s a költő abban segít, hogy belásd, a lelked megváltozása nélkül hiába motyogod, kiáltod: én híve vagyok, támogatója vagyok a rendszerváltásnak. Hiábavaló! Ki kell irtani magadból a rossz szellemet, dolgozni és bizonyítani, többé nem eladó a saját életed! Mindenáron szabad és boldog akarsz lenni, és elvárod, hogy ne nézzen rád ezért többé görbe szemmel semmilyen hatalom. Sőt, nyilvánítsa ki az új hatalom: így van ez jól, így lesz ez jól, ez a haza szabad, boldog állampolgárok munkájára épül... Ezt a jogrendszer is garantálja. Mint természetest. De a lelkét, szívét mindenkinek magának kell rendbe tennie, csendben, elmélyült nyugalomban... Kedves Öreg költő barátom, amennyire jól tudom, 1990 nyaráig forrón, szenvedélyesen építetted ehhez a �palóc f ö ld 91 /1. sok tennivalóhoz saját költői programod, állampolgári terved. Ott, akkor a nyár vége felé elakadt, megakadt körülötted valami. Akkor kérdezted tőlem titokzatosan: Quo vadis? Te hová mégy, merre tartasz? Mert én leginkább semerre mutatta, fenyegette a képtelenséget a széttört karod... - Az én harcom véget ért, rám itt nincs már szükség ebben a nagy tülekedésben... Kedves Öreg barátom! Most van igazán szükség itt a bölcsességedre, tisztességedre! Üzenem, kérj szót, írj verseket! D óra S ándor: Cím nélkül 31 �p a ló c fö ld 9 1 /1 . Zsibói Béla: ELŐSZÓ a rózsalugastól balra midőn a tálaló asztalka mögül feljött a reménykeltő hold és a rémkeltő komornyikból előlépett a rahitikus kapukulcs hamisított másolata amikor is éppen az életről lett volna szó avagy ki tudja (Kelet- és POPEPOSZ nyugat-európai a k ö ltő N a g y P á ln a k részletek) a já n lo m ...m ert d r á g a a b e ls ő tá r a k k ia k n á z á s a é s e lk ó ty a v e ty é lé s e is, tö b b v é r b e k e rü l, m in t v a la h á n y k ü lp o litik a i h ó d ítá s, h a c s a k c s ip k o d ju k , c s a k c s ip k o d g a tju k a z ö r ö k ig a z s á g o k c s ü c s k e it é s a d d i g d u m á lu n k , a m íg k ö rm ü n k re é g a lé le k é s h a m in d u n ta la n a d o lg o k a t v é g e z e tle n ü l le k a la n ty ú z z u k a h e ly e tt, h o g y té v e d é s e in k e t, nem m á so k , h an em m i m a g u n k k ö rö zn é n k le, tu d v á n a k r itik a i g o n d o lk o z á s r ó l, hogy az n em a z e l íté lé s v a g y a m e g íté lé s m ű v é sze te , d e n em i s ö n tö z ő k a n n a a lé n y e g e k te m e tő jé b e n ig a z s á g o k n a k m in ő sü lő m e g s z o k á s o k lo c s o lg a tá s á r a , a k k o r sem , a m ik o r n e tá n m e g k is é r t a k a n n a b ú v á ro k j ó l ism e rt m é ly s é g m á m o r a , h a m a d á r t á v la t b ó l a k a r ju k a r e n d s z e r é s a 32 ren d szerek te lje s s é g é t b e f o g a d n i, �amiért is még idejekorán jó kiirtani magunkból a színes törpepapagályokat, nehogy felemelkedés közben szellemi képességeink hozzájuk idomuljanak, ha már végképp rágyújtottunk szabadidőnkre és műsorunk lejártáig elfüstöljük azt, számítva természetesen arra, hogy távlatainkat egyirányba fo g ja a végtelen, amikor hajnalban légszomjasan ébredsz cirkuszod köröndjén és arra is, hogy a végtelen fe le nyílik mai kelepcénk az idő és fogságban tart mindörökre bár egyelőre inkább N Y ITN I KELLENE ABLAKOT KELLENE M O ST M Á R IT T M O ST M Á R EGY ABLA K O T IT T M O STM Á R NYITNI NY ITN I I T T EGY A BLA K O T K ELLEN E A B L A K O T M O ST M Á R IT T ABLA K O T K E L L E N E M O ST M Á R IT T K E LL EN E ABLAKOT KELLENE NY ITN I M O ST M Á R KELLENE ABLAKOT ABLAKOT KELLENE M O ST M Á R K E L L E N E TÁRNI KELLENE ABLAKOT KELLENE ABLA K O T K ELLENE TÁRNUNK IT T K E LL EN E IT T NYITNI IMMÁR ABLA K O T M O STM Á R IT T ABLA K O T A BLAKOT ITT M O STM Á R M O STM Á R IT T A B L A K O T TÁRNUNK ITT IM M Á R IMMÁR MÉG mielőtt kiürülnének emberi kapcsolataink s hiányuk fe lfu tó fényes szála elhajlanék a térben, szóval még annak előtte, hogy hajnalra kelve kiürülnének, jobb ha önszántadból kiüríted álomzsákjaid s nem kapkodsz másnapos tétovasággal szerte sodródó és -kóros illúzióid után a reggel csörömpölő szelében, hanem hagyod, hogy végképp tűnjön az álom, amint azt egykor valamelyik temető mellett N. mester (szül. von Hardenberg) is 33 �Zsibói Béla: Előszó... említette miszerint "Forüber ging der lange Traum der Schmerzen" ÉS inkább megint elindulsz nem a mosómedvék fo rg ó hengerének taposómutatványképp lépdelve, és nem is sétálva alkalmasint, hanem, amint az részben N. mester (szül. von Hardenberg) nagyon helyes bejelentéséből is, hogy forüber ging következik, megint elindulsz, hisz járnod kell ha - - L E H E T CSAK a legközelebbi megái lóig, de lehet, hogy épp egy jövőben boldog aprés-hommig . . . . . . ám képletekre hántolt fogalm aink tiszta rendszere közepette se haragudjunk meg soha a metafórákra de össze se tévesszük az értelem glissandóival, mert bolyhos ölükön mindég is szunnyadt egy rendesebb darab az ismeretlen megnevezéséből, amint erről már többen is meséltek és, mert úgy lesz az, ha a dolgok leghegyéig kiélezett problémák nyele markunkba izzad vagy tenyérbe fogott kérdőjeleink hurokja már-már húsba vásik, hogy végül megint-még és -úgyis csak rá kell jönnünk: gyanútlan kankalint nyílnak a végtelen olajmezők, de: m etafórák kampóin lóg a világ és: óvást se emeljünk ellenük, mert tovább indulni és sima síneken nyitott fékekkel 34 �boldogan szaladni sem lehet nélkülük, ha a belső terek, a kékek mögötti üde zöld üregek telkesítéséről van szó, akár mint akkor, hogy a város fehér pólyába bugyolálta lábait és átballagott rajtam Auteuiltől Charentonig é s Glaciertől Pantinig, míg a Pantheon jeles halottai integettek, Voltaire pedig épp csörgősipkát dobott a sztrájkoló Metro korlátja mellett ácsorgó, de minduntalan tettre kész rendőr fejére, aki nem tudta ezt hirtelen mire vélni, és a N ôtre Dame vastag derekú tornya hajlongott, akár dagadt lábú ájtatos atyák a szentség körül és ott kószált Baudelaire csecsemőkori szelleme a Boulevard St.Germain és a Rue Hautcfeuille sarkán, a lebontott szülőház körül, a páros oldalon, ahol Apollinaire lakott és a sarkon Diderot szobra áll, de hiába, nem volt hova megtérnie s elment a Passage du Pont-Neuf koszos üvegboltozata alá arra az éjszakára egy rímet hajszolni, mert a St.Vincenti temető fa la mentén a kubikosok épp aznap bukkantak a kommün halomra lődözött tömegeinek csonthalmára, köztük egészen fejletlen koponyákra is, amitől csúnya hely lett az, és minél messzebb a kellemetlen emlékektől, mondotta végre Verlaine is és éppen ki tudja már a hanyadik garniszállóba készült, ezúttal azonban csak a rue de l'Hirondellen ajánlhattam neki hasonlót, míg Rimbaud hajói horgonyaikkal együtt öt is felszedik, de hiába, mert úgy találta jobbnak, ha egyenesen vousiersi börtön fe le indul, hogy onnan majd abban a Bastille negyedbeli jónevű szállóban, 35 �Zsibói Béla: Előszó... az Hotel du Midiben kössön ki a Boulevard Daumesnil fe lö l jövet, a rue Moreautói balra mindjárt a második udvarban, az épület földszintjén, távol a lépcsős sikátorok szövevényétől, ide ahova nem hallszik a Saint Germain des Prés harangja a jobbpari rakpartokon át, amint egy kis nyugalmat koldul a szitáló sötétségben, míg a balpart sörözői és műkereskedői a Rotondból meg a Deux Magotsból szerencsés árfolyamról álmodnak és megorrolt orrgazdák vesztéről egy borjúszelet felett, meg a babbal hamisított ürü navarinak tisztelt maradéka felett, ha már kinn az egykor volt Montparnasse mocsarait lecsapolták vén Goriot, Gobsek és a Vautrin-féle alakok ellen, hogy más lápot húzzanak föléje, melynek aszfalt szigetei között éjszakai rongyszedők kampós botjaikkal a sötétség condrái között halásznak, egykor volt holdvilágos poéták és csavargók elhullott holmiaji között, akik fogócskába kezdtek valamikor az idővel és bújócskát játszottak szüntelen-önmagukkal a benyakalt kupák, zöldszínű italok pohárkái mértékében és jóreggelt köszöntek az őrült Nervalnak, mikor még látható volt úgy hajnaltájt hazatérőben a Csarnok vagy a Montmartre felö l, a Montmartre felö l, ahonnan a Rue Jean Goujon és az Avanue Victor Emanuel I I I sarkán a volt kocsmából is eltávozott Max Jacob, Derain, és Apollinaire is hogy elköltözött, bár Picassonak még tudjuk a címét, Lenint viszont nagyon régen látták a rue Saint Jacqueson 36 �és ma már a Sacré Coeur nagy lépcsősorai sem visznek semerre, de milyen kihalt ez a Karolina tér, itt az óvárban, a ferencrendi klastrom barokcirádás templomhomlokzatának rothadó vakolata tövén, párhuzamosan a Malomárokkal és a Malom utcával, egy ugrásra a Kossuth Lajos utcától no azért sohse bánjátok az utcák éjszakai vadonjában csatangászó magunk, a gondolat, amely elvisz, visszacsavarog úgy is a bihari paticsfal s a fenyőbojtos szélfogó alá, ide, ahol a keleteurópai bújócska ipiapacsát már annyiszor kipalattyolták a régi falakra, vissza a székelyzsombori szárnyas oltár kacska bölcse, a kisdisznódi s a többi apátság-játszó építmény mellé, vissza Cluni, Rheims, Amiens tájairól, eckehardtok és uták tájairól vagy éppen H.N.V.S.T.B.- mesterek mellől, szóval úgyis vissza a fenyőcsúcsú hegyitemplomok, örökkori fatornyú gótikája mellé, Nunne Péter és Johanne testvérem építményei közé, ahol azért csak víztömlőből locsolhatnák ránk a fényt és jókedvében nagyot kurjanthatna zöldséges szekerén a hóstáti kocsis, Szent M ihály felszentelt bólyája mellé, oda ahol a százados átalakítások elől házakba bújtak a faragott kövek, malter mögé, falakba a kő kandallók, a vésett ablakkeretek és boltozatos kőajtók, ahol egykori dominikánusok kis-terme 37 �Zsibói Béla: Előszó... W e s tm in s te r r ő l á lm o d ik s a h o l a k ö v e k e t, e p itá f iu m o k a t, f e j e d e l m i tu m b á k a t a n n y ira ö s s z e k e v e r te a r o s s z u l s z e r k e s z te tt v o l t tö rté n e le m , v is s z a ide, a h o l a v i d é k i s z é k e s e g y h á z a k k o p á r b o lto z a tú k o p o n y á i k ö rü l a k a r c s ú f i a t o r n y o k m a ra d é k a m é g m in d ig k e r e s z tr ó z s á k a t n y ílik é s v is s z a a z o k h o z , a k ik e le in k v o lta k é s k e d v h e ly e tt k ö rm ö t n ö v e s z te tt bennük a z e l á r v u lt g o n d o z a t la n s á g é s b o r o s tá t is e r e s z te tte k a b o r o tv á la tl a n p o k r ó c o k tú l é s h a -k e lle tt- h a - n e m v a l ó d i k ö rm ö t is n ö v e s z te tte k , m in t m á so k s z a k á l l a t c s a k nem s im o g a th a ttá k a rc u k b im b ó k hűs h á tá n , é s a lk a lm a s in t m á r c s a k s im o g a tó n é zé sü k m a r a d t e g y - e g y ü n n ep n a p r itk a r e g g e lé r e , d e a k ik é r t a sz e líd m a g a ssá g o k b a n m in d ig is s z ín e s k a r ik á k b a g y ű lte k a z ö n k é n te s m a d a ra k s a k ik n e k h a jn a lo n ta a z a b la k o k b a k iü lt v á n k o s o k b é k é se n t o l lá z k o d n a k , m íg p ih é ik tö v é n f ű i l l a t ú s z e llő k f é s z k e l i k m agu k, h o g y b e lő lü k s z ip p a n ts u n k m a g u n k b a , a s z é lb e n ú s z ó h a llg a ta g k é p te le n s é g e k h e ly e tt é s n e v e s s z e n e l v é g k é p p a s z a g lá s u n k s a k ik n e k a s z ín é s fo r m a k o n s tr u k c ió k r a h a n g s z e r e lt v a l ó s á g té n y s z e r ű v íz ió in a k f űz é r e k é p e s l e p o r e l l o k ö n y v k e lle n e le g y e n v id á m g y e r e k s z o b á ik f a l á n , a sz ín k o n s tr u k c ió k r a h a n g s z e r e lt f o r m a v a l ó s á g o l l ó z o t t k é p r e g é n y e i h e ly e tt, v is s z a a z e g y e d ü lie k h e z , azokh oz, 38 m a g a z in o k b ó l �akik., bár ha nem is tudják de értenék B. mester mozdulatát mellyel partitúrájánazEroicamellől erélyesen ledirigálta a kultikus Én vonatkozásait s azokhoz, akik még nem igazodnak ugyan el a mesterségesen egymásra struktúráit palimpszesztek világában de már nem állnának analfabétaként a kalligrammák értük kerekedő form ái láttán, ha a színes morse jelek nekikkopogtatjáklegjobbtudásunkfelhangjait, s vissza azokhoz akikkel érdemes szeretetünk szűk, gyorsírásos jeleit naponta váltanunk úgy, ahogy veled is, aki, széken, fotelban, vagy két állomás között ülve, állva, fekve folyamatosan olvasod ezeket a rendbe csapott és fehérre nyomott ólomjeleket és aki áttérsz most a következő sorra, amely végezetül bekezdéssel indul, de így: lehelletemet rea lehellem csont megyen csonthoz, velő megyen velőhöz, ér megyen érhö z, ín megyen ínhöz vér megyen vérhöz . . . ( Bukarest-Kolozsvár) 39 �p a ló c fö ld 91 /1. Tandori Dezső a ló éve, 1990 "Élj"... Ottlik Géza könyvében - Iskola a határon - a környezetéből kiszakított, valami új, idegen közegbe, valami riadalomba bezárt-bezárult fiú, képzeletében, a Trieszti Öböl lovasát látja-hallja fontos üzenettel közelegni. Közben a katonás takarodó hangjai szólnak, a capisztráng recseg-tratatázik. S ő rilkeien egyedül: ott áll a Nagy-Kis Rásötétedőben. Mint egy alak valami korai Pilinszky-versben. Mint egy ugyanabban az időben született versben. S a lovas megérkezik. Valóban üzenetet, jelentést hoz. A szó jó értelmében érthető, jelentékeny üzenés üget-vágtat vele. A ló haladásának mikéntje nincs megkötve.Nem kimért pályát fut. A közlendő ennyi: "Élj!" Csak ennyi? Ily végtelenminden? Ezt a fiú maga nem értheti, nem tudhatja. Idegen közegében az első éjszakát fogadja el lénye-léte, alkalmasint leszáll, hogy így mondjuk, rá is az álom. És másnap eljön az első reggel. Ott kezdődik akkor "az élés". írásba, címszavakban. Mibe kerül egyegy írás? Mely évek vannak mögötte? Nemcsak a lóé - ez a Primtemps áruház előtt leszállításból vett kínai-francia évkönyv szerint 1990 volt, hát persze, nekem még a már halott Szpéróm se volt ló-jegyű, meg az ő mai utóda, a sántácska A líz veréb sem az, de a ló azért kettejük közt van, s nekem ezidén "befutottak" ők, ez ügetők, e trappolók, e vágtázók, e kocsi-húzók, be Bécsben, Németországban, Párizsban -, igen, ahogy ugyancsak Ottlik mondja, nem csupán kenyérrel (élünk), nem, minden év a Veréb éve csakúgy, mint az Ember éve, vagy az Utazás éve, a Helybenmaradás éve, a Gyerek éve, az Édesanya éve, a Gesztenyefa éve, a Befagyó Patak éve stb., m i nd en év mindennek az éve, és 1990 volt az az év is, amelyikben O ttlik Géza meghalt. Bécsben jártam ez év kora nyarán, és a Lánchíd, az Alagút, az Akadémia hármasa után - itt lakom ötvenként éve a közelükben, napra nap járom vagy látom őket - "bejött" Széchenyivel Döbling is, arra mentem, ott valahol leültem, egy kapu táblájára Egy k i s fogad ócédu la írva arra ez volt: Párizsi. Mármint a kártya, melyre föl- felnéztem, jegyeztem: mi is kerülne hát ebbe az ÜZEM IDEGENEKNEK A BELÉPÉS 40 �T ILOS! Németül t.i. ezígyen hangzik ez. Ülök padomon, nézem, miféle azután az utca, akkor? Ez a tábla volt a sarkon: Paradisgasse. Üzemidegen a Paradicsomban, továbbálltam. "A lovasok,a lovasok..." Ez meg Pilinszky. Az Utószó. Ahol sírását mázolja a falra, a szobák üresek, mint az akna, és a hófödte háztetőknek kellene segíteniök, ragyognia m indennek, ami árva. Nekem a Semmi Napja, mikor Szpérót el kellett temetnem, nyáridon jött el, kora-júniusin. Egy éjszaka és a fehér szárnytollak az órányi görcs és vagdosódás után örökre elmoccanatlanodva hevertek kezemben, összecsukódottan. A homlokon a kifehérült csillagra csapzottan vonódtak kis tollak. Akkor tizenegy év után először, pár hétre végre itthagytam a Széchenyi-helyeket. Érdekes módon Angliával kezdődött, lovakkal ott még nem. Csak a Hammersmith Bridgedzsel, mely az ottani, kis méretű Lánchíd. Ültem fa padjain, néztem a szélbe visszafelé futni látszó Temzét, elbámulgattam "a mi utcánkat", sokkal színesebb volt, véletlenül, mint a Lánchíd utca házsora, ahol fél százada élek? Élek? Eszembe jut erről is valami Pilinszky. A Van Gogh imája. "...hol én is laktam, s nem lakom,/ s ház, hol éltem, és nem élek,/ a tető, amely betakart,/ Istenem, betakartál régen." Mondhatom-e Szpéró miatt ezt? Elek-e még ott, ahonnét valaki miatt - Szpéró miatt - nem én mentem el, míg élt, míg ő; s nincs-e, az Utószó záró szakaszával, hogy: "Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj..."? Nincs-e a soron belüli szervesség, a közlés írásjel-adta szervessége, nincs-e benne abban, ahogy látszólag - vagyok (még), ahogy itt "élek" - még, ahogy erről egyre zárjeltelenebbül beszélek; ahogy a zárjeltelen szóban ott a "jeltelen", nem közelítése-e ez, eszmeileg, ha ily fogalom gyakorlatilag létezik még, a Szpéró-utáni-nemlét létlehetőségének? S a pályák, ahol - Szpérót a homloka csillaga miatt lovacskám névvel is illettük a Toute Blanche, a csillag léte-jellege okán Rheinpolar, a Starella, a White Solo, White Storm, a Vigilante nevű lovak meg- és megjönnek, s bármi jön, csak ő nem... a pályák nem visszakanyarulások-e, már érintő mellett kivágódtában az e dologban "középponti" lénynek, a rendező elv alkalmi testesülésének, a világból? Szép Ernő is ráidézhető: "Az életet barátom szétszórja itt az élet,/ Én nem tudom mit éltem s mi az, hogy én itt voltam..." Holott: "Szerettem vón egyetlent, határtalant csinálni,/ Hírt adni: itt vagyok" etc. Vagy: "Téged tudósítlak, hogy itt voltam a világon.../ ...s meg kell itt halni, látom". A lovasok, a futamok. Megjönnek; véget érnek. A szereplők hazamennek. Esetleg soha nem mennek ki újra. Közben útjukon, például a vincennes-i erdőben a jeltelenebbül elhullott madarak tetemei nyugosznak. Az úgy ugyanaz, "mint" Szpéró. Mi is ugyanazok vagyunk jelességünkkel, mint jeltelenségével bárki. Hogy mégis van "eszmei", hát igyekezetünkben: hogy az össz-átlag (mi az?!) érdekében nem akarunk okvetlenül a legnagyszerűbb módra jutni; akarjuk, hogy lovasaink "külön" jöjjenek meg suhogó, sűrű trappjukban, és csatakos virradatukon. De ez már csak ellenjáték sajnos. 41 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 Egy októberi nap - "a lóerők szava" Ottlik Gézáról, valahogy amiként Szpéróra rákérdezhet valaki most, joggal, "ki az a Szpéró", Ottlikról én nem tudtam, mikor tanáromnál, Nemes Nagy Ágnesnál talán úgy 1957-ben először találkoztam vele, nem tudtam róla, hogy ő "Ottlik Géza". Akkoriban azért, persze, másképp voltak a dolgok, és lehet, hogy Ottlikról nem tudni azért az más, mint Szpéróról stb., mindenesettre akkoriban nem volt meg a pontosabb tájékozottság lehetősége, nem volt meg a módja. Kiket is tudtam én prózaíróként akkor?! Hát ezen a délutánon tanárom felolvasta, mint már ezt is annyit emlegettem - ez a dolog is "egy Szpéró"; ahogy francia pályákon, az adott-év ben-születettség jeleként, az azonos kezdőbetű okán, van "Une Ariane", "Une Heléne", "Une Miss Pub" etc. -, Nemes Nagy Ágnes felolvasta hát azt a Rilke-fordítását, vadonat frissen, melyben az áll, hogy riadt és esztelen a század, ha hívsága mögött nem állhat... stb. "Valami mozdulatlanul". Életem legdinamikusabb állandósága maradt ez a kitétel. A Hajnali háztetők című Ottlik-kötetben volt egy novella, mely érdekes mód úgy kelteződött, mintha az események valamikor a negyvenes évek fordulójának Budapestjén játszódnának. Nagy bátorságnak, kockázatvállalásnak látszott ez azokban az időkben! "Jól oda volt rejtve" - amúgy!, hogy már így ne mondjam - "annak a világnak" az igazi emberi közlendő. Vagyis, hogy Budapest népe kezébe vette sorsának irányítását... miközben a tankok etc.; Cipi Bácsi, szegény Öreg Cipi, gondoltam most ezen a "lóévi októberi" napon, ahogy az egykori - mai? - Apponyi té42 ren mentem, mentem le az autónéptelen alulvezető-útba, s fölnéztem arra a lakóházra, ahogy az Iskola a határon Bébé Cipi figurája a gyerekkorom komoly részét leélte-lakta. Már nem volt köztünk akkor az Ottlik Géza néven ismert "ürge és lidérces messze fény", ahogy kb. ő maga meghatározta magát, azaz mind az e-földi embert. Hát most leplezve van-e itt valami, hogy a te novelládban, Cipi, avagy leplezetlenül van, de nincs egészen, avagy egy világ van, mely nincs egészen, s ahhoz képest ez meglepő kerekséggel "van"... és sorolhatók a változatok. Kései - "alexandrirai", elszálazott, elpengézett - koregysége, kormódja ez valaminek már csak? Az újabb "lehetőség" maga, ebben a bolygóméretűen "már aztán nehogy" vagy "na, azért talán mégse" jellegű világban? S milyen lesz az az Ottlik Hajnali...-jából ismert-megismert gellérthegyi tavasz, agyagból kiszakadó cseresznyevirágzásával, hová lett valami kíméletlen és fájó édesség, a jó fajtájú, a nem kellemkedő, a kíméletlen... mint amilyen a vincennes-i erdőn, ahhoz az "atlantikhoz-tényleg-közelebbi", hogy ilyen rondán-maian mondjam - ugye, ronda?!, némely mondási mód?! -, térségben, csapadékhozamban, ama körülmények közt tehát, melyek a zöldellést jobban segítik, adott időkön túl is, amilyen hát az a sok ezernyi négyzetméter tyúkhúros rét volt, mondom, tízezernyi növénypárnájával, melyekből szálat kettőt szakítottam, lóversenynaptárrá előléptetett jegyzetfüzetembe tettem, két "Vidocq Mabon" és "Sterling du Roy" lovat illető följegyzés közé mondjuk, valósan, s ahogy itthon nézem, olyan szép alakra szánva akaratlan... s Szpéróék mekkorát ettek volna ebből a tömérdekségből, a feleségemmel egy sétánkon, ha mindaz �itt van, s ha együtt járhatunk ott, nem így csak én külön járok, mert még-élőink miatt ezt a szétszakadást is műveljük ilyenkor, mit szedtünk volna...! S valakiknek! Hová lesz e szép és édes vadság? Ha már Szpéró porai felett gyérkedik a hazai tyúkhúr, soha Ottlik elbeszéléseiből "akkor már" nem annyira arra fogok szívesen emlékezni-akarni, hogy mely város népe mit vélt kezébe vehetni sorsként, hanem hogy az érettségiző fiú a francia Azúrpartra elvetődve az ottan vendéglős nagybácsijától milyen akaratlan-mohó mókássággal kért valamit. S ezt is lóévüleg éltem újra-át. Pályák, mondom Ó, Istenem, s hol is ...! Ó, Istenem, a "Veuve Cliquot"! Az érettségiző fiú, igen, a nagybási kocsmájában a remekdús vacsora után mit is rendelhetne, mibe trafálhatna bele, ha nem... Persze, a legdrágább pezsgőnek a neve tetszik meg neki a leginkább. Veuve Cliquot. Még-élőink ott alusznak, másik létező szobánkban, ahol Ottlik könyve is... alaposabb munkálásra nem hozhatom hát ide a szöveget, ezért csak utalásig ju thatok. De a nagybácsi elmosolyodik, aztán rezzenetlen arccal hozatja a méregdrágát, a ritkát. Valahogy ez később kiderül? Atlakul? Manapság, amaz októberi nappal egyetemben, mintha - nekem - olyan lenne m indenféle, hogy mivel most "egyet amúgy alakult", már igazán úgy igen soká nem alakulhatna, majd nem alakulna most akkor érdemben. Vagy feldjük az "érdemben" szó érdemijét? Nos, a Paradisgasse padján olvastam a bécsi kultúrális ajánlóprospektusban, hogy lóverseny is van a világon. A ló évéig az én számomra nem colt. Jóllehet egy zsoké- champion rokonom, vagy húszegynéhány éve, Észak tájai felé hagyta el hazánkat, s ott "megy". A Tandari János, vagy amint pl. Düsseldorf, Krefeld, Neuss galopp-pályáin az idén emlegetni hallottam - s mosolyogtam! 46 év körül ő, s engem amolyan csavargó-emberfélének néznek, korom alá is, a nyűtt-ifjonti kord nadrágomban, lógó pulóveremmel, gombolatlan dzsekimmel, kajla kalapommal, széthulló sálammal, istállóalkalmazottnak legföljebb -, hallhattam, hogy "a János bácsi..." jóllehet, mondom, a "turf" szó a családban is ott van: egy vincennes-i "Vainquer Ker Anna" nevű lovat az A nna nagymamim neve miatt tettem meg kétszer is, és az Anna nagyanyám vezetékneve T urfitt volt, azért a lovak nekem csak Ottliktól, Pilinszkytől, Nemes Nagytól "voltak". "Csak az angyalok s a lovak" Mert Nemes Nagy Ágnes írta azt is, hogy "mert végül semmisem marad,/ csak az angyalok s a lovak". Jaj, Szpéró, te voltál Sporange is, másutt Sperange is? De hát így ki mindenre, mi m indenre kéne örökké pontosan gondolni, hogy jól legyünk... hogy kellően érezzünk, szóljunk vissza valakiként? Ottlik Géza felesége, Gyöngyi a galoppra járt. Mi a Cipivel atlétikára, olykor többen is. Most már rég nem járok atlétikára. De ahogy, később aztán,a kultúrális ajánló ajánlata nyomán nemcsak a Krieauba a bécsi ügetőre - túráztam el, hanem a bécsi Freudenauba is - galopp, ott -, Gyöngyi nagyon az eszembe jutott. Sokszor megírtam, de hát minden csak valami más elrendeződésben ismétlődik, most így hiszem az írás sem lehet más, megírtam, mint szóltak éles Hammondhangon azok a régi számok a századele43 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 ji favázas tribün oszlopaira szerelt mai tévémonitorokból, mikor még oly korán volt a versenynapkezdés előtt, hogy a múltkori futamok sorra-ismétlése sem kezdődött. Az Ottlik Géza és az Ottlik Gyöngyi világának számai szóltak, az a "valam i”, ami még a Hajnali...-ban volt oly hitelesen eleven és megszólítólagos. Szpéróék létében ott volt mindig ez az angyalság. Csak ehhez a lovak kellettek talán... hogy kibírhatóan gondolhassak rájuk... miközben "egyébkor", hogy túlélhessek, jegelem a tárgyat. A túlélésből egyébként nem kell nagy ügyet csinálni, ismételem itt. Hát a Turfitt Katalin unokahugom Németországból küldött egy üdvözlőlapot most, s igazán nem volt módunk megbeszélni, hogy nálam ez a galopp-meg-ügető van, s mégis, talán olvasott ezt-azt, innen, ott, írta: hogy a fű már túl fagyott a galoppló-lábaknak... de ő nagyon szerette... s vajon hol járt galoppon? A lapon meg az volt, ez a három szó volt "a kép": TSCHERNOBYL - AIDS - W1EDERVEREINIGUNG. Csak az utolsó szót fordítottam le: újraegyesítés. A lapon ekképp látható mű címe pedig: A kor minden csapása... vagyis hogy "együtt". A ló éve a kor nagyobb keretébe helyeződött a T.Kati lapján, kétfelől, így. "...kézirat..." Gondolom - de "az ő szobájukban" a Kosztolányi Összes is -, "mely" kézirat. Hogy mi lehetett fontosabb tenéked a lovaknál s angyaloknál. Semminő kézirat. Tizenegy évet töltöttem Szpéróval. A párizsi ügetőn jutott eszembe, hogy a pontoskodó feliratú bor 0,99 literjét 9cel, 2-vel, 18-cal lehetne átjátszani versenytippé; hát ott a húszas mezőnyök sem ritkák, azért. De hogyan nem jutott 44 eszembe erről is Szpéró? Ahogy 1985ben 27-et tojt... hogy akkor voltak utoljára "amolyan" választások nálunk, erről tudom csak... amikor "szavazásból" hazajöttünk, véletlenül akkor láttam épp, hogy Szpéró, aki nyolcéves fejjel tojt és tojt egyre, támolyog; s hogy mintha nem táplálkozna rendesen. A kkor volt az, hogy szeptember közepéig kézből etettem, olyúgy, hogy minden szem magot tőlem kapott, szinte minden falat salátát, krumplit. S a következő évben még mindig 18-at tojt... kétszer 9et... és azt mondtuk, e fogyó sornak kell elfogynia nullára, különben ő lesz m enthetetlen itt, körünkben. 18... 9... 2-es szorzószám... 1988-ban kettőt tojt, és az utolsó napon már csak támolygott, billent ide-oda a rúdján. Éjszaka apró zajra riadtunk. A kétes órák egyike volt. Fél kettő, talán. S akkor átrohantunk a szobába, hol éltem, íróként, s nem élek, s Szpéró féllábbal lógott, fejjel lefelé, a rúdjáról. Kalitkájába igazán sosem engedte be a kezet, csak a rácson át érintkezett velünk, avagy szabadon repkedve, reánk szállva.Most nem volt több "véleménye". Lezuhant a homokaljzatra, pörgött benne, lába a nyakához rándult, az egyik. Kiemeltem, tenyeremben voltak fehér szárnyai, homlokán, mondom, megcsapzódott az a fehér csillag. Két kézzel nyugtattam le, ez csak fizikailag sikerülhetett. A rettenetes vakarózás, mint később nagyjából megállapítottam a kórismét, urémiát jelzett. A nem oda kívánatos anyagok a bőr alá jutottak-futottak, nem választódtak ki. Ültem a Hammersmith Bridge hangulatos fapadján, néztem a mienknél sokkal színesebb házsort. Egyik ablak mögé sem tudtam odaképzelni azt az éjszakát. Hát még a tizenegy év nappalait. Ahogy �Utrillót nézegettünk, illusztrációs albumokat... ahogy a Hammersmith Bridge képét is nézegettük Szpéróval. Jó kéziratok voltak azok. Nem volt fontos semmi olyan megteremtendő kézirat, amely a tőle eltávolító élm ényrendszerből sarjadzhatna. Lépcsők Bécsben többször volt ottlétem centruma a Strudlhof-lépcső. Doderer regényének címét adja ez a csudás alakulat, ott az Alsergrund-kerületben; kanyaros ívű rámpás, csorgó-kutas, szobros-vázás, lassan kilencven éves képződmény és együttes.De még hadd említsem meg, hogy Veuve Cliquot az ma egy ló a Krieauban, és valahányszor ott járok, a jövőben is megteszem tíz schillingre majd, Ottlikék emlékére. Egyszer talán lesz befutója az én ottlétemkor is, nem csak másszor. Hát a lépcsőre gesztenyelombok borulnak, aztán a padokon, a közeli Üdvhadsereg-menedékhely szegényeinek, vagy csak átlag részegeknek, hányadék-maradványaival lábtól, el lehet üldögélni, s mikor leér az ember,a lépcső tövében, a kőfalba vésve ott van, Doderer megrendítő verse, melynek két utolsó sorát közlöm csupán itt, a többit egyelőre még tűrhetetlenebbül tudtam csak lefordítani: "Eltűnt, bánatunkra, annyi minden,/ És a Szép mintha csak futna innen". Düsseldorfba vetődhettem el a ló évében, életem első - ld. Szpéró, ld. korábban egyebek -, érted és mondd első igazi irodalmi szereplését... mit is mondjak: "kivitelezendő". S Bécsben ért e hír. Öt és fél hónapon át készültem. Persze, hogy a lépcsős versrészlet sem m aradhatott ki. Meg a lovak. Futottak az én "előadásom", vagy kordnadrágos, kalapos stb. "színészprodukcióm", vándor - színészségem alatt végig a képernyőn, némán a monitoron, ahogy a Freudenau-emlékekben. Nem is néztem meg őket igazán. Treecracker és Tao párharca is ott volt netán? Vagy Whispering Willows, City Code, Starobin, Feuerschuh, Wings of Lil...? Nem is folytatom. Szpéró szárnyánál ne tartsunk már! De Samut is vehetem, aki él még... vagy Éliást, aki a Nagy Halottak sorát 1988-ban nyitotta így nálunk... vagy a vak Pipi Néniét, aki zárta... és milyen nehéz mindig pontosan gondolni rájuk, jó mérlegelni... hogy a Téfélie nevű ló ott "viszi" Élit, hogy Pretty Point két P-jében, pi-jében ott a Pipi... és befutók lettek. Ez nem emberléptékű már, hadd mondjam így. Emberarányú volt, hogy velem-szereplő írótársamnak, a müncheni Michael Krügernek egy versét is lefordítottam amazalkalmúlag, s felolvastam. Lépcső és madár együtt volt benne. Ideidézem: Ha fölmégy a lépcsőn, vigyázz, találd el a hornyot, mit ezer cipő taposott ki. Ha a házba lépsz, fogd meg Vedd a vénséges, törött f ülű csészét, a repedt tányért. Nézd a képeket, nem lakozza őket dicséret, az ingó asztalt. Kérj vizet, ha bort töltenek neked, és szavadnak ne legyen öröklét-íze. Minden madár közül elébb a verebet vedd figyelm edbe, majd a varjút. Dicsérj f ü vet-bogot. A Német Kelet Háza; Krefeld; Domicella Vendéglátónk - s előzékenyen! az én lovas kívánságaimat is készséggel teljesítve Walter Engel barátunk, Frau Mi45 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 hajlovics és (hátha legalább az ő nevét jól írom) a Brassóból odaszármazott Schuster Bácsi révén; még "Szpéró-miegymás-rajzverseimet" is kiállíthattam, elajándékozhattam ott, a Háznak, egyebütt -, mondom, vendéglátóink... mit is. mondjak hát még róluk: jóbarátok lettek s maradnak. Ja, így akartam: vendéglátónk a düsseldorfi "A Német Kelet Háza" volt. Talán egy-két rendezmény-részen még ott lehettem volna, ha el nem ugrom Krefeldbe, igaz, büntetésemre nagy esőben, egy galopp-versenynapra. De akkor már túl voltunk a dolgok kétharmadán, mások is elmentek. Most, hogy így el-írom, nem is emésztgetem magam tovább mindezen. Többeket meghívtam, egy későbbi napon, Düsseldorf "ló-évi" utolsó galopp-versenynapjára. Mikor Lester Piggott, a nagy angol sztár, aki mindenféle köztörvényes-féle bűnhődése után ide is ellátogatott, sikereinek régi színhelyére, engem újmódi kudarcoságával jól leégetett, kellett valamit "alkotni" a jelenlévők vigaszára (meg hát igazolandó, hogyan is oly fontosak nekem a lovak, meg hogy Krefeldben ázzak a meghitt hangulatú belvilág tere helyett stb.). Futott egy 4500 méteres akadályversenyen pár északi sikerló, és úgy mellettük még ezaz. Emez utóbbi csoportból választottam ki, én egy jó 6:1-gyes totalizatőrű Domicella nevű lovat. Dömi nevű főmedvémre emlékeztetett a neve! S Domicella rengeteg kaland után, ami egy ilyen 4500 méter, több ló kitörését követőleg, zsokék vizesárokba-fürdésére rá, fél fejhosszal nyert. Holtfáradt diadallal távoztunk valamennyien. Mit is akartam ezzel mo ndani? Valami gyermeki öröm is lett így, s közösen, a ló évéből, kicsit általam is. Ennyivel a 46 Szép Ernő-féle követelménynek eleget is tettem. Hogy "egy-egy ismeretlennek nyakába vágytam esni", s hogy kédezni tőlük-tőle: "Oh élsz te is? Hogy hínak, mondd? Mit gondolsz magadba?" Stb. Ez Domicellával meglett. Ennyi lett. Waldemar D iederich; egyelőre: befejezés És még engem is karon ragadott a kedvességével valaki így - vagy másképp - : egy wuppertali költő, W aldemar Diederich, aki "estem" után kötetével tisztelt meg. Hát íme! Elvittem magammal Párizsba a kötetet; bará to m, Diederich nyomdász és költő hetven-valahány éves, remekül van, ahogy láttam, és hát a "piacvircsaft" ama nehézségeit élvezi jó ideje, ami "aztán" az irodalomra, "szellemre", hogy ne mondjam: "stb.", bízvást vár. (De ott legalább ott van.) Ahogy kifelé igyekeztem a Salicem, Santolino, Vidocq Mabon,Volupté des Pins, Vorglande,Voralberg, Uranica, Téfélie, Sterling du Roy nevű sikerlovaimmal és sok kihagyással, és sok óvatoskodással, sok ráfázással - "jegyezhető" versenynapjaimra, a néhol szigetbezárólag szétágazó patak partján leüldögélve, jelen pillanati jó-hetes-már megfázásomat így a mínusz öt fokokban lassan begyűjtve, a hártyásodó vizet nézve, a nyárra így emlékezve, a gesztenyefára kirakott tábláról látva, hogy a gesztenye neve aesculus hippocastanum, és minden lassan "hippo" lett nekem, "ló"... te év, te év..., m a idom, ahogy így elidőzgettem, b o rom at meg-meghúztam, mert a karácsonyos hangulatú fogadó-hangár rengeteg frissen ácsolt pultú sátránál bort-kolbászt venni pénzem nem lehetett, Diederich �költőtársam műveit is olvasgattam. Hadd közöljek, az ő utólagos engedelmével, emez írásom részeként, talán kettőt; az egyik, persze, "lépcsős": Senkikastély a Egy rács, szét-ette a rozsda Egy lépcső, kő, mely sehova sem vezet. Patkányok játszanak bújósdit a hasonlatok erdejében. Aztán ez itt, már Vincennes-től a búcsúm; a következő évben - minek az éve is lesz?, azon túl, hogy Széchenyié, az ő évfordulója -, talán, jutnék el még egyszer Düsseldorfba, Párizsba; ázhatnék Krefeld ódon téglájú pályája szélén, és stb. -, ez a vers még; mintha velem történne; Doderer Strudlhof-lépcsője, Ungargasse, Herrengasse, düsseldorfi és kölni jó barátok, ismerősök, sok jegyszedő, fogadógép-kezelő, kasszás, kocsmáros, boltos, kutyás - és zenész stb.! -, Isten veled, Isten veletek. A viszon tlátásra főleg: Szpéró, Éliás, Pipi Néni, Ottlik Gyöngyi és Géza, és hát ...viszontlátásra, te, "ló éve"! 2002-ben. S addig: ti, bécsi Jacinthe és Bloody Meadow, Rajna-vidék lova Blue Belli, Adebar, párizsi virstly Gede, Sam Grandchamp, Rikita Fouteau, Alexane, Quernus... szólaljom meg nyerítésetek értem, de ne úgy, mint ahogy az enghieni pálya "géphangja", az a gépnyihaha, mely akkor harsan, ha valakit diszkvalifikálnak! S ti még-élőim, csukott esti ajtó mögött itt; maradjatok, míg csak lehet, velünk. 1990 Karácsony án Szenvedély mentes Párizs-költemény Fejem árnyképe, melyet a művészek zsibvásárterén egy képzőművészdiáklány erőltetett rám, a métrón elveszett. Talán, odafeledve, most is így robog még, egy párna mellé becsúszva, a városon át. Párizs - Auteuil, Vincennes -, Enghien; Bécs - Krieau és Freudenau -; Neuss, Köln-Weidenpesch, Düsseldorf, Krefeld, Gelsenkirchen-Horst, meganynyi galopp-pálya; Dinslaken, Gelsenkirchen, Mönchengladbach ügetője; Cs.Kovács László: Vágta 47 �Írta: LATZKOVITS MIKLÓS Rajzolta: ERDÉLY DÁNIEL A m ese előtt Kisfiamnak, Dánielnek, és Ajsénak is. dicső Szejfi történetét mindenki ismeri. Hős királyfi volt, s míg világ a világ, bizony mindenütt beszélni fogják fényes tetteit. De most mégis szóljon másról a mese. Házárról. Szóval valamikor régesrég, amikor még éjszaka nélkül nappal követte a nappalt, élt egyszer egy padisah. Igen gazdag, hatalmas padisah volt. Tengernyi pénze megtöltött három termet is, s talán még a fő udvarmester sem tudta szolgáinak számát. Hát még az erdők, a jófüvű legelők, megannyi pompás paripa! Szóval igen hatalmas, gazdag padisah volt. A lányát Ajsénak hívták. Gyönyörűszép lány volt. Sötét haja a bokáját verdeste, bogárszemét pedig hosszú, selymes pillák árnyékolták. Jöttek is a kérők a világ minden részéről. Hoztak drága ajándékot, csodás kelmét, ékszert meg illatos fűszereket, de hiába. Mert a padisah csakis annak ígérte a lányát, aki az aranyalmát adja érte cserébe. És bizony, nem kért csekély dolgot a padisah, hisz három óriás őrizte a fát, három rettenetes óriás, s a kérők egytől egyig mind odavesztek. Aztán egy szép napon Házár is előállt. Földig hajolt a padisah előtt, és így szólt: - Ó, fényességes padisah, hatalmas a te országod, de senki se akad benne, aki ne tudná, Ajsénál nincsen szebb lány kerek e világon. 48 �p a ló cfö ld 91/1. erszc a padisah rögtön kitalálta, mit akar Házár, s mert nem szerette a hosszas szónoklatokat, azonnal belee- gyezett, hogy útra keljen. Pedig Házár más volt, mint a többiek. Igaz, királyfi volt ő is. De ha ráadták súlyos, nehéz páncélját, mozdulni se bírt a nagy teher alatt, és a lovat is jobban megülte nála bárki. Csúfolták hát eleget: - Hallod-e, Házár, az aranyalmát ter- mő fáig bizony hosszú az út, s visszafelé is épp csak egy lépéssel rövidebb. Ám Házár nem hallgatott rájuk. Elbúcsúzott a barátaitól, elköszönt Ajsétól is, és elindult. Igyekezett, amennyire erejéből telt, de így is nagyon lassan haladt. Aztán egy szép napon egy sötét erdőhöz ért A fák szinte az égig értek, ágaik meg csaknem teljesen eltakarták a napot, s villámlásnak tetszett, ha néha összeütődtek. Az erdő közepén egy óriás hortyogott. Annyira nagy, hogy Házár először észre se vette. Mit sem sejtve ügetett hát a homályban, s páncélja olyan hangosan csörömpölt, mintha a piacon borult volna fel a fazekas szekere. Erre a zajra még az óriás is felébredt. Lassan feltápászkodott, és ahogy lenn a mélyben megpillantotta a jövevényt, aki bizony nagyon szánal- mas és komikus látvány volt egy ilyen hatalmas óriás szemében, olyan hahotára fakadt, hogy beleremegtek a fák is. Dehogy bántotta ő Házárt! Hagyta, hadd menjen tovább. Házár tehát épségben kiért az erdőből. Kötőfékre fogta a lovát, merthogy sajnálta szegény párát a fárasztó út miatt, és továbbindult. Nem sokkal később aztán találkozott a második óriással, aki kétszer akkora volt, mint az első, majd találkozott a harmadikkal, aki még ennél is sokkal nagyobb volt, de mindenütt ugyanígy járt. Csak a fülét kellett befognia, annyira iszonyta- 49 �Latzkovits M iklós: A mese előtt tó volt a bömbölés, ahogy az óriások nevettek, de különben nem esett semmi bántódása. Hisz ugyan ki is bántaná Házárt! Így hát megszabadult a hármas veszedelemből, és csakhamar egy csodálatos, zöldellő rétre ért. Leszállt a lováról és körülnézett. Soha életében nem látott ehhez foghatót. A fű zöld volt, de egészen másképp, mint általában. Mert mozgott, lélegzett ez a szín, mintha nem is a fű színe lenne, hanem valami ragyogó, illatos köd, amely beborítja a rétet. Még a szeme is káprázott a nagy fényességtől. Aztán meghallotta a fű hangját. Nem olyan hangot, mint az embereké, vagy az állatoké, de ő mégis érezte, hozzá szól ez a hang. És értette a beszédet, noha nem szavakat és nem mondatokat hallott, hisz a növények másképp beszélnek. Nagyszerű érzés volt. Tagjait különös melegség öntötte el, valami furcsa, földöntúli melegség, amitől kimondhatatlanul könnyűnek érezte magát. Valósággal beszippantotta a táj, vagy inkább Házár ölelte magába a mezőt, amely immár egyszerre volt kint is és bent is, valahol Házár melle tájékán, s ő magával vitte mindig, bármerre járt. A mezőn pedig színes pillangók lejtették mindenfelé táncukat, kicsiny szárnyuk ráfeszült a levegőre, s a levegő úgy vibrált, mintha maga is járná a táncot. Felnézett az égre. Az ég kék volt, de egészen másképp, mint általában. Mert mozgott, lélegzett ez a kék, mintha zuhanna lefelé a magasból. Szárnyuk se rebbent a madaraknak. Megállt az idő. Mert az időt a madarak viszik a hátukon. Amikor szárnyukat összecsapják, legyen az ember, vagy állat, nőnek a kicsik, vénülnek a nagyok. 50 �p a ló cfö ld 91 /1. ázár akkor meglátta a fát. A rét közepén. Bizony, nagyon nehéz szavakat találni, hogy akár csak érzékeltessük ennek a fának a szépségét. Talán nem is lehet. Mert nemcsak úgy találomra, a természet kénye-kedve szerint nőttek ágai, az ágakon a lomb, a rügyek, hanem mindennek oka, magasabb célja volt. Mesélt a fa. Házár kiválasztott egy pontot a törzsén. Egy pontot, amely egy történet kezdete volt. A történet pedig a törzs repedésein kúszott felfelé, egy darabig vidám, kedves mesének látszott, majd a vastagabb ágak tájékán hirtelen zavarossá változott. Egy-egy elágazásnál néha szomorú, olykor szívet-lelket sajdítóan szomorú, máskor magasztos és csodálatos volt, különösen a rügyek körül. És Házár úgy olvasta ezeket a történeteket, emberek, állatok és növények történetét, a szél, a vizek és a hegyek meséit, akárha egy könyvet tartott volna a kezében. Minden történet egy irányba futott. Jó volt látni. A legszebb ág felé, a legszebb ágon is a gyümölcs felé, az aranyalmához. És Házár képtelen volt leszakítani a gyümölcsöt, a fának ezt a legszebb ékét. Képtelen volt rá. Egy darabig még elbűvölve álldogált ott, aztán hazaindult. Boldog volt. Csak úgy csörömpölt rajta a páncél. Az óriások már messziről integettek felé. Nem is voltak olyan félelmetesek, sőt, Házár inkább szépnek látta őket. Mesélt nekik a rétről, a madarakról és a fáról is, az óriások pedig a tenyerükbe vették, úgy hallgatták őt. Aztán hazavitték. Mérföldes léptekkel gázoltak át a tengereken, erdőket, hegyeket hagytak maguk mögött szempillantás alatt. Házár mutatta az utat. Mert az óriások nyakában ülve, ha csak egy kicsit is, de messzebb látott, mint ők. Volt nagy csodálkozás a padisah udvarában, amikor megérkezett. Mindenki kicsődült a kapuk elé, Házár pedig egyenesen Ajséhoz sietett. Ajse eleinte szóba se akart állni vele, annyira haragudott, amiért nem hozta magával az aranyalmát. Aztán a kiváncsiság mégis rávitte, hogy találkozzanak. Különös történeteket hallott tőle, egészen másféléket, mint amilyenekre számított. Ám minél tovább hallgatta a hihetetlen meséket, annál jobban megkedvelte őket. Ettől kezdve egyre több időt töltöttek együtt, s végül Ajse annyira megszerette Házárt, hogy még az aranyalmáról is megfeledkezett. 51 �Latzkovits M ik lós: A mese előtt De Házár nem szívesen időzött a palotában. Inkább a vidéket járta, vallatta a tájat, a folyókat, az erdők csendjét, kavicsokat az útszélen, s közben rengeteg barátra lelt. Volt, hogy hetekig csak kóborolt, s bizony Ajse ilyenkor hiába várta. Kesergett is eleget, titokban néha sírt is, és végül az ajándék sem vigasztalta már, amit Házár útjairól magával hozott. Pedig szépek voltak együtt, és jó volt hazatérni, talán ez volt a legjobb az egészben. Ám Házárnak újra és újra mennie kellett, nem volt maradása. Mindez nagyon fájt Ajsénak. Magányosabbnak érezte magát, mint addig bármikor, ráadásul senkinek sem panaszolhatta el a bánatát. Még Házár sem figyelt rá. Ha megjött, mindig csak magáról beszélt, lelkes volt, tele különös történetekkel, melyek úgy bugyogtak belőle, mint kútból a víz. Aztán egy szép napon megérkezett Szejfi. Kezében ott csillogott az aranyalma. Mert a dicső, hírneves királyfi, akinek csodás, sőt, csodásabbnál csodásabb hőstetteit városszerte beszélte a nép, szóval a dicső királyfi legyőzte a három óriást. Három napig tartó véres-vad csatában aratott diadalt. És Szejfi leszakította a gyümölcsöt. Nem ragyogott többé aranyalma éjidőn a Nap helyett, hanem sötétség borult a földre, az első éjszaka. A padisahnak nem is volt semmi kifogása, azonnal kihirdették az esküvőt. Házár örült, hogy Ajse végre ismét boldog volt, hisz nagyon szerette őt. Csakhogy a lány hallani sem akart felőle többé. Hazugnak, csavargónak nevezte Házárt, akitől soha semmi jót nem kapott. Letagadott mindent. Szejfi pedig szigorú, kemény paranccsal űzte messzi vidékre őt. Nem volt mit tenni. Ajse és Házár immár soha többé nem találkozott. Legfeljebb csak gondolatban. Mert ahogy teltek-múltak az évek - beszélik Ajse egyre többet gondolt Házárra. Lelkében a fájdalom elcsendesült, és valami szelíd szomorúsággá változott. És jólesett ez a szomorúság. Hogy Házárral mi lett, azt nem tudja senki. Egyesek szerint nem halt meg soha, mások meg azt állítják, készített egy csodás szőnyeget, s azzal repült a hegyeken át. Persze én inkább azt hiszem, hogy katonának szegődött, vagy elbújdosott, de biztosat még én sem tudok. Azt azonban tudom biztosan, hogy az aranyalmát termő fa csakhamar kiszáradt. Hisz ugyan mit is ér egy fa gyümölcse nélkül. Hát eddig a történet. És most kezdődjék a mese, a valódi, Ajse és Szejfi nagyszerű meséje: 52 �Bagó József Szembenézés a munkanélküliséggel A rends zer vál tá s előtti Magyarországon a szakmai vitákon, vagy a napilapok hasábjain rendkívül sajátos ö s sz efü gg és be n v e tődött fel a mu nkanél küliség kérdése. A munkanélküliségről írók ekkor sokkal inkább a letűnt pártállam utolsó legitimációs b á zi sát, a teljes foglalkoztatottságot kezdték ki, semmint a piacgaz daság k ié p í t é s é v e l együttjáró, de már pusztán a k öl ts égv eté si e g y e n s ú ly t sz olgáló restriktív monetáris politikával, valamint a gazdasági struktúra átalakításával elkerülhetetlenül keletkező nagy mérvű mu nka nél kül isé get láttatták volna. A pártállami struktúra lebomlása után, a választási hadjáratokban aztán a jelentősebb társadalmi háttérrel és felhajtóerővel rendelkező politikai pártok már nem hagytak kétséget afelől, hogy a piacgazdaság kiépítése, de maga a gazdasági szerkezetváltás is természetszerűen elkerülhetetlenné teszi a munkanélküliséget. S valóban, ha széttekintünk a piacgazdaságokban, látható, hogy A usztriában 121 ezer, Belgiumban 507 ezer, Franciaországban 2 415 ezer, NSZKban 2 304 ezer, Olaszországban 2 473 ezer, Hollandiában 761 ezer, Norvégiában 51 ezer, Svédországban 125 ezer, az Egyesült Királyságban 3 179 ezer, az Egyesült Államokban 8 312 ezer volt a munkanélküliek száma 1985-ben. (Zboróvári 1988) Persze a munkanélküliség mértékét kifejező abszolút számok kevésbé alkalmasak közvetlen következtetések levonására, mégsem szükségtelen ismertetésük. Különösen azért, mert a munkaerőpiaci kérdések a gazdaság más területeihez képest társadalmi és politikai szemponból hatványozottan kényesek. Nem mindegy ugyanis, hogy például a 2,5 százalékos (Norvégia) illetve a 13,2 százalékos (Egyesült Királyság) m unkanélküliségi ráta mögött valójában mekkora tömeg húzódik meg, vagyis, hogy ez a tömeg mekkora politikai erőt képviselhet az össz-lakosságon belül. Ugyanakkor lényeges az is, hogy egy Szerzőnk tanulmányához kapcsolódva, vagy azzal vitázva következő lapszámainkban helyet kívánunk biztosítani minden olyan elemző, tényfeltáró, e kérdéssel, vagy kérdés részleteivel, vetületeivel foglalkozó írásnak, amely (országos, megyei, vagy szűkebb régió, netán egyetlen ágazat, vagy nagyüzem munkanélküliségéről érdemben szólna. (A szerk.) 53 �Bag ó J ó zsef: Szem benézés a m unkanélküliséggel adott országon belül milyen a munkanélküliség területi koncentrációja. A nagyobb országok gazdaságaira inkább az a jellemző, hogy bizonyos térségekben a munkanélküliek aránya az adott oszág átlagos mutatójának a kétszeresére, háromszorosára rúg. Általában - de nem mindig - a földrajzilag perifériális régiókban és államokbanal acsonyabb a foglalkoztatottság foka, s itt magasabb a m unkanélküliség. Bármilyen sikeres tehát, például a (nyugat) német gazdaság, a világgazdaságban folyó verseny következményeként megvalósuló átrendezés ott is áldozatokkal jár. A szociális ütközések ugyan nem olyan hevesek és hangosak, mint a briteknél, vagy a franciáknál, de az ősi német nehézipari központok, a Ruhr- és Saar-vidék megújulása nincs híján a feszültségeknek. A gazdasági és az ezzel együttjáró munkaerőpiaci változást jól jellemzi, hogy míg az 50-es évek elején a szénbányászat még 600 ezer embert foglalkoztatott; a folyamatos és azóta is tartó bányabezárások következtében azonban az évezredforduló küszöbén 100 ezer alá süllyedt a létszám. A válságágazatok leépítése a világgazdasági korszakváltáshoz igazodó program keretében megy végbe. Az egységes nyugat-európai piac 1993. évi létrejöttére való felkészülés azonban kemény feltételeket kíván Olaszországban is, ahol az állami költségvetés tovagyűrűző hatalmas deficitje már-már egyenlő az éves nemzeti jövedelemmel. Ezek után nem csoda, hogy egymás után látnak napvilágot azok a tervek, amelyek az állami szféra korszerűsítésére vonatkoznak. A z állami alkalmazottak ed54 dig nem ismerték a munkanélküliséget Itáliában. Az állami állás a nyugdíjig szólt, hacsak valaki nem volt alkalmatlan a feladat ellátására. Különféle állami intézmények azonban már egy ideje kezdeményezik a részidős foglalkoztatást. Az elmúlt évben több helyen is meghirdették az önkéntes munkaerő-átigazolást olyan szakterületekre, ahol hiány mutatkozik. A tervezett koszerűsítések kapcsán a vasútnál például azt tervezik, a mintegy 30 ezer fős létszámleépítést előnyugdíjazással illetve átképző tanfolyamokkal, vagyis lényegében átirányítással oldják meg. HIDASI JÓZSEF Salgátarjánban születtem, 1945-ben. Munkáscsaládból származom. Apám vájár volt,anyám varrónő. Autószerelő szakmunkásként kezdtem dolgozni. Később, a közép- és felsőfokú közgazdasági tanulmányaimat követően, hivatalnok lettem. Jelenleg belső ellenőrként dolgozom a Nógrád Volánnál. Elváltam,egyedülállóként neveltem fe l két gyermekemet. Több éve írogatok. A z írásra, irodalom szeretetemen túl: egyfajta belső kényszer ösztönzött. A versek állnak hozzám közelebb. Gyakori fizikai munkavállalásaim során azonban olyan élményekre, tapasztalatokra tettem szert, melyeket valamilyen más formában kellett megírnom. �Ennek ellenére a vasutasok nyugtalanok, amit munkabeszüntetéssel hoznak az új, menedzserszemléletű vezetőség tudomására. Európában egyedülálló a spanyol gazdaság esete. A nyolcvanas évek végén Spanyolországban 22 százalékos munkanélküliséget regisztráltak erre szoktak hivatkozni magyar szakemberek is elrettentésképpen - s hozzá kell tennünk, hogy mindez jóval súlyosabb is lehetett volna, ha a spanyol nők mintegy 30 százalékos foglalkoztatási aránya is elérné a jóval alacsonyabb nyugat-európai átlagot. A TEH ERAU TÓ B E T O L A T A Z UD VARB A Add már a téglát, mert nem haladunk! - méltatlankodott a társam. Föladtam a téglát, s egyvizeshodó tetejére kuporodva, a hordó mellett ücsörgő szurtos cigánygyerekkel csevegtem. Nem tudom miért, de ha meglátok egy ilyen ágrólszakadt gyereket valahogy messzi kontinensek éhezői vagy a fegyverkezés jut eszembe: lehet, hogy ezret írtunk, de kétezret már nem fogunk? A hordó tetején így elmélkedve a mellettem tétlenkedő kölyök tekintetéből azt olvastam ki, hogy ő is éhes. Colost újabb téglaadaggal kiszolgáltam, majd füttyentve a srácnak, a kerítésen lógószatyromra mutattam. A tízév körüli nyurga termetű fiú értett a jelből, és azt is felfogta, hogy megeheti a reggelimet. Volt időm szórakozni a helyzeten, a téglaadogatáson kívül erre a napra nem volt más betervezve. Colos, a társam pedig el volt látva a szükséges anyaggal. Korán kezdtünk. A gép bekeverte a maltert, amit az építendő fal mellé egy ládába vödröztem, utána rátelepedve a vizeshordóra a depóról szolgáltam ki mesteremet. Colos nem sokat beszélt, csak néhaszólt rám, hogy ne ábrándozzak. A kölyök szabályosan elintézte a reggelimet, morzsákat sem hagyott. Szatyromat gondosan visszaakasztotta a drótkerítésre, és visszatelepedett a hordó mellé, majd illedelmesen megköszönte a reggelit. (Magyarországon ez az arány - a gyeden, gyesen lévőket nem számolva rendkívül magas, 74 százalék volt 1989-ben.) Magyarországon, ahol még alig-alig látszanak a gazdasági szerkezetváltás jelei, a mélyülő gazdasági válság, s az ezzel egyidőben terjeszkedő restrikciós pénzügyi politika gyors ütemben alakította át a munkaerőpiaci helyzetet. Tény, hogy a gazdaság szerkezetének átalakításából eddig alapvetően csak a foglalkoztatás szűkülését előidéző folyamatok érzékelhetők. Az utóbbi négy év munkaerőpiaci tendenciáiból egyértelműen kirajzolódik, hogy miközben az állást keresők száma emelkedett, egyre kevesebb volt a bejelentett üres állások száma. Míg korábban a legtöbb körzetben és foglalkozási ágban az üres álláshelyek száma meghaladta a munkát keresők létszámát, addig mind gyakrabban fordult elő, hogy egyes körzetekben valaki csak nagy nehézségek árán, vagy egyáltalán nem tudott elhelyezkedni. 1990-ben ez a tendencia felgyorsult, s a nemrég még "túlfeszített kereslettel" jellemezhető munkaerőpiaci helyzet, ahol a munkaerőkereslet rendre, szinte minden településen, ületve vonzáskörzetben meghaladta a munkaerőkínálatot, gyökeresen megváltozott. A munkaerőközvetítő irodák ügyfélforgalma megtöbbszöröződött. A regisztrált munkanélküliek száma kétszeresére nőtt. (1989. decemberében 28,5 ezer fő, 1990. októberében 61 ezer fő volt a regisztrált munkanélküliek száma.) Ezzel szemben a bejelentett üres állások száma jelentősen csökken: a munkáltatók október végén már csak 23 ezer betöltetlen álláshelyet jeleztek. Az év első 9 hónapjában a segélyezettek átlagos napi létszáma 36 ezer fő, az 55 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel október 22-i zárólétszám pedig 41 ezer fő volt. A kedvezőtlen tendenciákat az is jelzi, hogy növekedett a munkanélküliként eltöltött idő. Októberben már mintegy 2000-en voltak, akik a segélyezés lehetséges 365 napja alatt nem tudtak elhelyezkedni, így munkanélküli járadékossá váltak. (Munkacrőpiaci gyorsjelentés 1990) A munkaerőkereslet általános csökkenése eddig már szinte m i nd en népgazdasági ágat érintett, de az átlagosnál is nagyobb volt a közlekedésben, a vízgazdálkodásban, a személyi és gazdasági, valamint az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásban. A kereslet csökkenése - a közhiedelemmel ellentétben - nem elsősorban munkásokat, hanem náluk nagyobb mértékben az ügyviteli alkalmazottakat és az ügyintézőket érinti. A kereslet természetesen nem egyformán esett visza területenként. A legtöbb segélyezett Szabolcs (5,9 efő) és Borsod (4,3 efő) megyében él. A kétezer főt meghaladja a segélyezettek száma Baranya, Békés,Nógrád és Jász-Nagykun -Szolnok megyében is. Azonban míg korábban az úgynevezett válságágazatok körzeteiben jelentkezett a munkanélküliség, addig napjainkra - és ez a gazdaság egészének működési zavaraira, illetve a piaci kereslethez való alkalmazkodás nehézségeire mutat rá - a fejlettebb ipari centrumokban is megbomlani látszik a munkaerőpiaci kereslet-kínálat korábbi egyensúlya. Egy év alatt jelentősen megváltozott a munkanélküliek összetétele is. A foglalkoztatottság szűkülésével elsősorban olyanok maradtak munka nélkül, akiknél képzettségbeli hiányosságok jelentkeztek, illetve ehhez még egész56 ségi, életviteli hátrányok is kapcsolódtak. Ez a réteg tartósan kiszorul a munkaerőpiacról, az érintettek száma sajnos 1990-ben is növekvő volt. A kereslet további csökkenése azonban ma már a szakképzett rétegeket is érinti, jelenleg minden második munkanélküli szakképzettséggel rendelkező fizikai vagy szellemi foglalkozású, ezen belül a segélyezettek 48,1 százaléka középfokú iskolát végzett, 8,1 százaléka pedig felsőfokú végzettségű. Az általános muunkaerőpiaci feszültségek tükröződnek a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetőségeinek -Hányan vagytok testvérek? - kérdeztem, csakhogy kérdezzek valamit. -Heten. -nyilatkozott szűkszavúan. -Mind fiúk? -Az. - Ezzel be is fejeztük volna, de az ifjú munkásjelölt tudtomra adta, hogy nem kívánta ingyen a reggelit. -Bácsi, segíthetek? - Köszi. Lentről add akezembe a kisméretű téglákat, én majd továbbnyújtom Colos bácsinak. Vigyázza kezedre! Colosnak jó kedve volt ott fenn, nem sokat törődött velünk. Elsímítgatta a maltert a frissen rakott téglasor tetején, majd újabbtéglákat illesztett a sorra, és a kőműves kalapácsával sűrűn ütögetve vigyázott a méret hűségére: mintha zongorázott volna az égetett téglabillentyűkön. Ha csend lett, tudtam az okát, ilyenkor egy fölemelkedő sörösüveg csillant meg a fölkelő napsugaraiban. A tulaj minden alkalomra bespajzolta a napi söradagot, ésa pálinkát.Nem éltünk v e levissza, csak annyi fogyott el, amennyit hozott. Erre a napra nyolc üveg sör, két ded törköly volt az előirányzott adag. Reggel hat órától este hatig ez nem sok. Az állami építkezéseken ennél jóval többet megisznak az emberek. A maszek építkezésen ez másként van. Colos ráérzett gondolataimra, mert leszólt, hogy tegyek a vödörbe sört és a csigán húzzam föl neki, mert szomjas. Feladhattam volna közvetlenül is, de Colos úgy gondolta, hogy közben pihen isegy kicsit. Már a k ö te letfogtam, amikor Colos jelezte, hogy mégse húzzam, mert lejön reggelizni. - Jó neked! - kiáltottam. Colos emlékeztetett, hogy ő is látta, amit látott: a napi söradagból bizony már alig maradt, és a kölyök is megreggelizett. Most már hárman voltunk a hordó me llett. �alakulásában is. Az előzetes becslések alapján az előző évihez viszonyítva 1990-ben 15-20 százalékos ifjúsági munkaerő kereslet csökkenésre kellett számítanunk. A kereslet-csökkenés következtében a nehezen elhelyezhető, illetve el nem helyezhető fiatalok száma 1990 végére meghaladhatja országosan a 20 ezer főt. Egyre nagyobb munkaerőpiaci feszültségeket valószínűsít az, hogy a megjelenő munkaerő-kereslet és kínálat mind egészében, mind részleteiben távolodik egymástól. Ezzel együtt jelzésértékű, hogy az elmúlt évi nyil- Colos újságpapírjából kipakolta a szalonnát, a kenyeret, a hagymát, jókorát kortyolt a pálinkásüvegből, és ő is a cigánygyereket kezdte faggatni. -Hogy hívnak? -Gézának. -Hol laktok? -A bérházban, ott szemben. -Ti is fölszeditek a parkettát? - Nálunk nem parketta van, és éhes sem vagyok mert a bácsi máradott enni.-Egy kis csipegetésre azonban rászánta magát, és Colos újabb kérdését is megelőzte. -Heten vagyunk testvérek - mondta -, a többiek is dolgoznak. -Colost e leszájjal hitetlenkedett. -Hol, a csavargyárban? Géza, ne hazudj! Látom a szemeden... - Ne bántsd - szóltam - szerintem igazat mond. Coloskám, televagy előítéletekkel, az az érzésem, hogya mi Géza barátunk más mint a többi gyerek. Igy van, kisöreg? - Géza csak bólogatott, és szorosabban mellém fészkelődön. Nyelvepedig megoldódott, bizonygatva, hogy a bácsinak igaza van, de a Colos bácsinak nincs igaza, meghogy az őtestvérei nem lopnak, hogy hozzájuk nem jár a rendőrség, csak a szomszédba Gyuriékhoz, és Miska bácsiékhoz. Colos kapott volna az alkalmon, hogy véleményét bizonygassa, de Géza nem hagyta ót szóhoz jutni: -A Gyuriék meg a Miska bácsiék nem cigányok, hanem magyarok. -Colos fölállt, nyújtózott egyet, ésásítozvajegyezte meg: -Hallod-e te gyerek! Iskolába, vagy iskola mellé jársz? - Géza, válasz helyett újságpapírostól arrébb tolta Colos maradék reggelijét. Ehhez a mozdulathoznem kellett kommentár. Colos nekem szegezte a kérdést: vántartás alapján a betöltetlen álláshelyek az alábbiak szerint haladták meg az állást keresők számát. A fizikai foglalkozásúaknál a tehergépkocsivezető, géplakatos, kőműves, villanyszerelő, gépjárművezető, textilkonfekcionáló, szabó, varrónő, hegesztő, esztergályos, asztalos, darus, ápoló, kazánfűtő, gépjárműlakatos, víz-, gáz-, olajvezeték és készülék szerelő, targoncavezető, elektroműszerész, mechanikai műszerész, autóbuszvezető, központi fűtés és csőhálózat szerelő, mezőgazdasági gépjárműés motorszerelő, dukkózó, fémfestő, vas- és fémszerkezeti lakatos, járművillamossági szerelőműszerész, és cipőfelsőrészkészítő szakmákban. A szellemi foglalkozásúak közül a pénzügyi foglalkozások, a bérelszámolók és a gépészmérnökök kereslete haladta meg a kínálatot. Az Országos Munkaerőpiaci Központ által egészében nyilvántartott fenti keresleti lista támpont lehet akár a pályamódosítás, akár a pályaválasztás előtt állók esetében. Az országos lista ugyanakkor természetesen az adott térségben már csak az egyedi lehetőségek szűrőjén keresztül érvényes, ahol a nyilvántartást és az állásközvetítést, az igények szerinti átképzés szervezését a területi (megyei) Munkaügyi Központok végzik. Az 1990-ben, a munkaerőpiacon bekövetkezett drasztikus, kedvezőtlen változás azonban valószínűleg csak kezdete egy súlyosbodó folyamatnak. A gazdasági-munkaügyi szakétők m indegyike szerint ugyanis, a munkanélküliséget befolyásoló-kialakító munkaerő-keresleti és kínálati tényezők időben egybeeső, kedvezőtlen irányú változásaira kell felkészülnünk. A munkaerő-kereslet közeljövőbeni alakulását befolyásoló főbb tényezők elismerten a következők: 57 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel - a gazdasági válságtünetek, a recesszió elhúzódása miatt a munkaerőkereslet abszolút nagyságának további csökkenését eredményezik; - a szerkezetváltás részben technikai-technológiai koszerűsítést jelent, amely munkaerő-megtakarító jellegű, így a kereslet csökkenését tovább erősíti; - a privatizációs folyamat erőteljesebb megindulásával olyan tulajdonformák kerülnek túlsúlyba, ahol a munkáltatói magatartásra feltehetően jellemzővé válik a vállalatoknál meglévő belső munkaerő-tartalékok leépítése. Ez a folyamat önmagában is számottevően mérsékli a munkaerőkereslet alakulását; - a külföldi tőke nagyobb mértékű bevonása, amennyiben a technikaitechnológiai koszerűsítésre irányul, szintén munkaerőmegtakarító hatású, bár kétségtelen, hogy egyúttal új munkahelyeket is teremt; - kedvezőtlenül hatnak a munkaerőkeresletre a korábbi KGST-kapcsolatok széteséséből-átalakulásából adódó következmények is; - a támogatások, a költségvetési kiadások jelentős hányadának lefaragására irányuló törekvések, valamint az életszínvonal-csökkenés, az elszegényedés következtében csökkenő belföldi fizetőképes kereslet a munkaerő-kereslet csökkenését vonhatja maga után, ületve egyik akadálya a tercier szféra munkaerőfelszívó képessége növekedésének; - a kisvállalkozások élénkülése ugyan új munkahelyeket hoz létre, de ezek munkaerő-felhasználása természetszerűen igen takarékos, nem teremt (hirtelen) számottevő keresletet. A munkaerő-kínálat alakulását alapvetően - s ebben sincs vita - demog58 ráiai tényezők befolyásolják a következő években. Ezen belül meghatározó a pályakezdő fiatalok létszámának évenkénti 20-30 ezer fős növekedése, valamint a migrációs folyamatok várható pozitív egyenlege. A kialakult magaszszintű munkavállalási hajlam ugyanakkor várhatóan nem változik, az életszínvonal romlásával öszefüggésben inkább erősödik. A munkaerő-keresletre és kínálatra ható különböző folyamatok együttes hatásaként a következő években a munkanélküliség robbanásszerű növekedése alakulhat ki. Ma alapvetően csak a fo- - Rokonod? - Miért kérdezed? - Mert olyan jól megvagytok egymással. - Nem rokonom. Reggel idejött, leült a hordó mellé, ennyi az egész. - Colos témát váltott. - Te, Géza, az ebédet is megvárod? - Meg! - vágta rá határozottan. Colos megvakarta a fejét, aztán meg a füle tövét is, majd rövid gondolkodás után a hordó tetejére csapva megszólalt.: - Most már emlékszem rád! Tegnap egy másik építkezésen láttalak. Igy oldod meg azélelmezésedet? Nagy kópévagy te Géza! -Nem vagyok kópé, abácsi megmondhatja, hogy megdolgozok az ennivalóért. - Na, jól van - nyugtatta meg Colos - Vége a sziesztának, jöhet a tégla. - Fölment azállványra. Gézahűségesen adogatta a téglát, és jelezve a velem kialakított közvetlenebb kapcsolatot nem várta meg, hogy a beszélgetést én kezdeményezzem: - A bácsi jó ember, nem úgy mint a Colos bácsi. Tessék nekem elhinni, hogy hozzánk nem jár a rendőrség. A magyarok lenéznek bennünket, tetszik tudni azért, mert mi cigányokvagyunk. A tanár bácsi is azt mondta, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ha valami elveszik valahonnan, mindjárt ránk fogják. A múltkor is egy magyar gyerek lopott, és azt is rámfogták. Egy kis szünet után, mert látta, hogy már nem figyelek rá, más dolog kezdte érdekelni. -A bácsi mit tetszik csinálni? - Dolgozom, nem látod? - Nem úgy gondoltam, nem itt,máshol mit tetszik dol gozni? �lyamatok iránya látható előre, a folyamatok erőssége, várható előrehaladása bizonytalan, ezért a tényleges következmények nem is becsülhetők meg egyértelműen. Ennek megfelelően a ma ismert számszerű becslések eléggé bizonytalanok. S igaz ugyan, hogy Héthy Lajos (1990) az egy-két éven belüli 100 ezertől 1 millió főig terjedő skálán rajzolja fel a várható munkanélküliségről nyilatkozó becsléseket, s például Szabó Irén és Vanicsek Mária (1990) valóban 1995-re minimálisan félmillióra, maximálisan még ennél is nagyobb tömegűre prognosztizálja a munkanélkü- Nem válaszoltam rá, mert Colos leszólt az állványról, hogy keverjek maltert, de előbb küldjek fel síirt és pálinkát. Nem küldtem fel, mert már nem volt. Miután közöltem vele a hírt, egy tompa koppanást hallottam. Ez a kalapács hangja volt, amit "letett", majd szidni kezdett, mert véleménye szerint az általam kevert mal ter pocsék volt. Morgolódását befejezve sürgetően adta ki az újabb parancsot: Gézával szedessem össze az üres üvegeket, küldjem el a presszóba sörért, meghogy hozzon egy doboz bagót is. Géza zokszó nélkül vállalta is, és gyakorlott ügyességgel, módszeresen szortírozta a fehér és a zöld üvegeket, közben számolt is. Befejezve a műveletet, elém állt, és jelezte: egy ötvenessel kell hozzájárulnom a fuvarhoz Megjegyeztem Gézának, hogy Colos bácsi jó ember, csak az ördög rossz, hogy el nem viszi, neki pedig a jó munkáért odaígértem a visszajáró aprópénzt. Géza a presszó felé vette az irányt, utána kiáltottam. -Tudod-e, hogy mennyi lesza visszajáró? -Gézamegfordult és érthetően tudtomra adta: - Több mint egy huszas lesz az enyém! -Oké, oké! Látom megtanultál számolni, a tiéd lesz, mehetsz!Colosa fal mögül épp ekkor nagyot kiáltott: -Jön a tulaj! Indítsd be a gépet! Kalapácsával megszokott mozdulatokkal a téglákat ütögette, és fütyörészve jelezte, hogy keményen dolgozik. A tulaj valóban jött, és meglepetést ishozott. Cementes zsákokkal rakott teherkocsi tolatott be az udvarba. Miután a zsákokat behordtuka szárazalá, szólni is alig tudtunk egymáshoz Csak fújtattunk. A teherkocsi aztán a tulajjal együtt elrobogott. Mindketten leroskadtunk a hordó mellé, és egyszerre adtuk le Gézának a vészjelet: liség értékét, de Szelényi Iván (1990) nem tartja elképzelhetetlennek a másfél millió körüli munkanélküli tömeget. A munkanélküliségi probléma megoldásához elengedhetetlen lesz a piacgazdaságok bevált kezelési technikáinak tanulmányozása - alkalmazása, de ez még mindig nem garantálja majd a társadalom politikai feszültségektől, vagy netán robbanástól való megóvását. A fejlett országok többségében a nyolcvanas és a kilencvenes évek egyik legfontosabb feladata a munkanélküliség leküzdése. Különböző országok foglalkoztatáspolitikájában eltérő súllyal szerepelnek az egyes, de öszefüggésében mégiscsak hasonló eszközök, amelyek a munkanélküliség kezelésére, vagyis a munkaerőpiacról kiszorult dolgozók újrafoglalkoztatásának elősegítésére illetve szociális biztonságának megteremtésére irányulnak. (Kalóczkainé 1989. Makó-Gyekiczky 1990.) - Erre vonatkozóan, az általában használt eszközök a köve tkezők: 1. Foglalkoztatási szolgáltatások; m unkaerő-közvetítés, elhelyezkedési tanácsadás, oktatás, mobilitás támogatása, a munkaerőpiacra vonatkozó információk összegyűjtése. 2. Munkaerőképzési költségek átvállalása; a képzésben résztvevők segélyezése, a munkanélküliek számára indított különböző típusú tanfolyamok költségeinek fedezése, a képzésben résztvevő vállalatoknak nyújtott támogatások. 3. Munkahelyteremtés; olyan programok, amelyek célja a foglalkoztatási lehetőségek rövid távon is érzékelhető javítása. 4. Speciális programok a fiatalok számára; mindazok a programok, amelyek elősegítik az iskolából kikerülő fiatalok munkavállalását. A programok többsége az iskolából kikerülők munkaerőpia59 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel ci pozícióját javító képzés, továbbképzés, támogatását szolgálja. 5. Spciális programok a csökkentett munkaképességűek elhelyezkedési lehetőségeiek bővítésére, a munka világába való (újbóli) bekapcsolódásukra. 6. Munkanélküli-segélyezési rendszerek -általában biztosítási alapon -, amelyek a segélyen töltött idő növekedésével szakaszosan szűkülő ellátást biztosítanak. 7. A nyugdíjkorhatár előtti, azaz a korai nyugdíjazás lehetősége, amely a gondoskodással támogatott idő előtti viszavonulás m indenhol elfogadott formája. A gazdaságilag jóval fejlettebb nyugat-európai országok munkaerőpiaci intézményeivel összehasonlítva az elmúlt években gyorsan és viszonylag rövid idő alatt kialakult magyar foglalkoztatáspolitikai ellátási rendszert, az kifejezetten kedvezőnek tekinthető. (Tímár 1990.) A munkaügyi irán y ítás - m egbontva a pártállam i gazdaság vezetési logikát - néhány év alatt adaptálta a modern piacgazdaságokban bevált támogatási és ellátási formákat. Ennek során az alábbi eszközöket vezette be: a munkanélküli segély, az átmeneti munkanélküli járadék, az átképzési támogatás, az átképzési tanfolyam ok költségeinek átvállalása, a munkahelyteremtő beruházások támogatása, a közhasznú munkavégzés, az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsöne, a gyakornoki foglalkoztatás, a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíj, illetve a foglalkoztatási szempontból kritikus helyzetek kezelése. Kétségtelen azonban, hogy az eszközrendszer olyan időszakban alakult ki, amikor a gazdaság munkaerő-igé60 nyét a m unkaerőhiány, az extenzív munkaerő-gazdálkodás gyakorlata határozta meg. A munkaerő iránti kereslet ugyan csökkent, de a tömeges munkanélküliség még csak elméletileg prognosztizálható jelenség volt, a kialakuló foglalkoztatási konfliktusok - bár újszerűségük miatt nagy figyelmet kaptak végül is nem voltak számottevőek. A rövid idő alatt létrejött és működőképessé vált eszközrendszer kétségtelen eredménye, hogy a foglalkoztatási feszültségeket ugyan nem minden probléma nélkül, de többségében kezelni tudta, továbbá, hogy a központi és terü- -Sört! - Aztán Colos is káromkodott, én is. A nap már magasan járt, de az időt nem tudtuk érzékelni. Nekiestünk Géza sörös szatyrának, és visszahuppanva a hordó mellé, rögtön benyakaltunk néhány üveggel. Rettenetesen szomjasak voltunk. Géza elégedetten számolgatta a visszajárót, közben gömböket fújt rágójából. Fölnéztem a magasodó falra, és szörnyen sajnáltam, hogy az épülő családi ház nem nekem épül. Régebben azvolt az elképzelésem, hogy építek egy kis házikót, ahol csirkéket nevelve éldegélhetünk. A csirkecombot nagyon szeretem, és a házi csirke egészen más, mint az üzleti. Lányaim arról ábrándoztak, hogy kutyát is fognak tartani.Állatszeretetükre vall, hog bérlakásunkban már sokféle állat megfordult már. Egy alkalommal az erkélyen egy gyönyörű fehér szőrű, pi ros szemű nyulacskát nevelgettek. Legutóbb egy cicánk volt, de, hogy nagyra nőtt, s nem maradt meg a betonfalak között, kivittük apámékhoz vidékre. Igaz, ott sem maradt meg, mert valamelyik mohó kandúr elcsalogatta a háztól, s többé nem látták. Igy töprengvea hordó mellett, kellemes bizsergést éreztem, amita sörnek tulajdonítottam. Colos jó ideje figyelhetett, ahogy gondolataimban barangolok, mert hátbavágott, és csipkelődve jegyezte meg: -Leesett? -Mi esett le? - Értetlenkedtem. -Háta húszfilléres!Láttam, hogy a malteros ládát bámulod. Nem vettél észre semmit? - Colos kérdése meglepett, azt hittem, valami különös dologra gondol. Meg is kérdeztem, hogy mit kellett volna észrevennem? A ládára mutatott: -Megkötött a malter a ládában. �leti munkaügyi apparátus elkezdte megtanulni a munkanélküliség enyhítését szolgáló intézkedések gyakorlati alkalmazását. Az eszközök gyengeségei azonban már röviddel a bevezetésük után a szakmai viták kereszttüzébe kerültek. E vitákban a legkedvezőbb vélemény az, hogy az eddig eltelt időszak nem volt elégégséges az eszközök működésének optimális összehangolására. De van olyan nézet is, mely szerint az eszközrendszer egésze alkalmatlan a foglalkoztatási problémák megoldására. Azzal mindenki egyetért, hogy a bevezetett foglalkoztatáspolitikai eszköz- - Nem baj -válaszoltam egykedvűen. Colos egyetértett velem, mert mindketten arra gondoltunk, hogy a hátralévő falazáshoz kicsit majd felfrissítjük aztán jön az ebéd, a tulaj fizet, és már megyünk is haza. Föltápászkodtunk. Colos az állványra, én a hordó tetejére álltam. Szóltam Gézának, hogy jöhet a tégla. A tégla nem jött, ugyanis Gézának már hűlt helye volt. Colos szokásához híven a fal ütögetésével, és szóval is informált, hogy jön a tulaj, hozza az ebédet, s hogy gyorsan kapcsoljuk be a gépet. Az utca végéből egy viharvert autó tűnt elő. Ettől teljesen lehangolódtunk. Egy teherkocsi tolatott be az udvarba, mindenféle rakománnyal. A tulaj sürgetően utasított: - Fiúk, ügyesen rámoljatok le, mindjárt este lesz, ne aludjatok! Délután betonozunk. Colos! Hány sor téglát raktál reggeltől? - Colos verejtékét törölgetve ujjaival végigszaladt a fugákon, és nagynehezen kinyögte: -Tíz sort, főnök. -Kevés, kevés. Már be kellett volna fejezni. - A tulaj bevágódott a saját csotrogányába, és elviharzott. A teherkocsi sofőrje elnyújtózott az ülésen, és pillanatok alatt elaludt. Colos fölment a kocsi platójára, és minden szó nélkül vállamra rakott egy istentelenül nagy fagerendát. Gyorsan megkapaszkodtam a plató végében, különben colostok módjára csuklottam volna össze. Az én kedves mesterem jót nevetett és még cikizett is. -Szedd össze magad írókám!Eznem toll, nem papír, ez egy egészséges gerenda. - Elindultam a teherrel, és akadozva mondogattam, hogy jól van, rendben van, könnyű neked ott fönn, csak adogatnod kell. Colos emlékeztetett: rendszer újragondolása indokolt. Az eddigi vitákban azonban kevéssé kapott hangsúlyt az eszközrendszernek a gazdaság működésével való összevonása. Nem elhanyagolható pedig a tény, hogy ezek a piacgazdasági eszközök, azaz a piacgazdaságban jelentkező munkanélküliség kezelésére hivatott (rendszerint állami) intézkedések, tervgazdasági környezetben kezdték magyarországi pályájukat. Az erőforráskorlátos gazdaság pedig hagyományosan, a beidegződött magatartás szerint reagált az eszközök bevezetésére, a rendkívül előnyös feltételekkel megszerezhető állami pénzek megjelenésére. A kormány ugyanakkor a munkanélküliség megjelenése előtti pánikhangulatban kevéssé ügyelt a fékek és szűrők beépítésére. Ez tette lehetővé azt, hogy az új eszközök cimkéje alatt nagy erővel megindult a központi erőforrások elszívása. Az eszközrendszer működésének anomáliái legnagyobb részt ezzel magyarázhatók. A munkahelyteremtő beruházásoknak is csak egy része szolgált új munkahelyek létrehozásának ösztönzésére, a másik része egyébként is létrejövő munkahelyek kialakítását tette kedvezményezetté. Az újrakezdési kölcsön 400 eFt-os összege és kedvező kamata azt eredményezte, hogy más vállalkozási kölcsönök elterjedésének hiányában a nem munkanélküli vállalkozni szándékozók munkanélküli helyzetbe hozták magukat, hogy a kölcsönt felvehessék. Ilyen módon ez az eszköz nem csökkentette, hanem - igaz csak átmenetileg - növelte a munkanélküliek számát. Egy társadalmi réteg számára pedig kifejezetten jól jött a segély bevezeté61 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel se, hiszen a fekete munka mellett ez a pénz "ingyen volt", s így, együtt már megfelelő megélhetést nyújtott. Más eszközök működésénél a pénzügyi forrás, az állami költségvetésből elkülönített Foglalkoztatási Alap szűkössége jelentett problémát. A közhasznú munkánál például hátráltató tényező volt, hogy az arra fordítható összeg egyszerűen határt szabott az eszköz felhasználásának. Ez a korlát kifejezetten az eszköz folyamatos működése és megbízhatósága ellen hatott, ugyanakkor (a másik oldalon viszont erősödő) helyi munkaerőpiaci tervezést terelte túlságosan szűk mederbe. Mindezek mellett a gazdaságban felerősödő válságjelek befolyásolják a foglalkoztatási eszközök felhasználásának célját - eredményét is. A korengedményes nyugdíjaztatás eszközének működési tapasztalatait bizonyították, hogy ez viszonylag konfliktusmentes, szerencsés megoldás a vállalatnál hosszú időt eltöltött, de már sem ott, sem másik vállalatnál hatékonyan nem foglalkoztatható m unkaerőnek a munkaerőpiacról való kivonására. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal, hogy a nyugdíj esetleges elértéktelenedésének arányában újra potenciális munkaerő-kínálatként jelentkezhet a korengedményes nyugdíjba vonulók jelentős része. Látnunk kell továbbá azt is, hogy nem egységes a foglalkoztatási eszközök döntési és információs rendszere, ami rendkívül nehézkessé teszi áttekintésüket. Egyszerűsíti a helyzetet, hogy az eszközök döntési rendszere (az egyébként máig nem igazán összefogott) munkaügyi rendszeren belül marad. Ugyanakkor a döntések szintjei nem mindig indokolhatók. A me62 gyei irányítási szinten dolgozók számos esetben (már érdekhelyzetüknél fogva is) a decentralizálást látják jobb megoldásnak. A helyi önkormányzatok valódi működésének beindulása pedig alapvetően átalakítja a foglalkoztatáspolitikai problémák korábbi, döntően központosított kezelési-megoldási eljárásrendszerét. A foglalkoztatási problémák m indenkori helyi, regionális jellege a másik oldalon pedig az önkormányzatoknak a helyi közösségekkel szembeni elkötelezettségének, felelősségének a korábbi irányítási struktúrához képest fokozott megnövekedése - végeredményben az - A téglát te is csak adogattad, ne siránkozz, hordjad. Mi lenneveleda bányában? -Már csak az hiányzik, meg egy púp a hátamra. A fenének vagyunk mi itt? Te agyonra keresed magad a bányában, mégis itt robotolsz ezen a nyomorult építkezésen. -Colosa platóraejtettea betonvasat, éscsípőre tette kezét. -Én? Szóval én agyon keresem magam! A francot! Három kölyköm van. Ha nem dolgoznék hétvégeken maszekban, megnézhetnénk magunkat. Az adólevonás is rengeteg, neked magyarázzam! Te miért vagy itt? -Azért, amiért te!Nálunkis ez a helyzet, csak egy gyerekkel kevesebb van. A nagyobbik lányom már dolgozik ugyan, de a keresete jóformán semmire sem elég. De mi lehet a helyzet Gézáéknál ? Képzeld, hogy heten vannak testvérek. -Mit tudom én! Elég nekem az én bajom, vigyed már ne töprengj marhaságokon! -Letettem az utolsó darabot és fújtatva szottyantam a hordó mellé. Colos is követett és egyszerre kiáltottunk fel: -Sört! -Benyakaltunk fejenként vagy két üveggel. A kerítés mellett egy maszatos kölyök ácsorgott. Colos azonnal ráismert. - Te, Gézának vagy a testvére, ha nem tévedek. Géza küldött? -Ő - jött kezelebb a gyerek, és leült egy téglára. Pálcájával a törmeléket piszkálta, s már mondta is a szöveget. -Heten vagyunk testvérek, hozzánk nem jár a rendőrség, csak a Gyuriékhoz, és Miska bácsiékhoz. - Colos nem hagyta: Te, tegnap hol voltál? -Ott, lent, ahol a tetőt rakják. �egész foglalkoztatáspolitika alakításának erőterét és mechanizmusát átalakítja. A foglalkoztatáspolitika egésze alakításának már eddig is érzékelhetően fontos tényezőivé lépnek elő - a helyi önkormányzatok mellett - a munkáltatók és a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei. Mindez azonban nem az államnak a munkanélküliség kezelésében és megelőzésében való felelősségének elvesztését, hanem - a döntések társadalmasításával - a felelősség megosztását, ugyanakkor a legitim döntés kialakulásának nagyobb esélyét jelenti. Igaz ez, annak ellenére, -Most már értem! Fenemód jó a szervezés, biztosan éhes is vagy. -Igen, Gézamondta, hogyaza bácsi -mutatott rám -, jó ember, ide bátran jöhetek, nem fog senki elzavarni. Majd én adogatom ennek a bácsinak a téglát. -Megveregettem az öcskös vállát, és megkérdeztem tőle, hogy mit főzött az anyukád. Hadarva mondta, hogy semmit, mert elment gombázni, és a piacon fogja eladni, az apukája meg azüveggyárban dolgozik, Géza pedig most az alsó építkezésen van, ahol a tetőt rakják. Megnyugattam: -Szóval cseréltetek, no sebaj, ha a tulaj hozza az ebédet megosztozunk. - Felcsillant a szeme, örömében felpattant, és kezembe nyomott egy téglát. Colos morgolódott, aztán mégis csak két látra állt, és közös ősünkre emlékeztetve mászott föl az állványra A téglákat igazgatva mormolta: -Nem is rosszötlet. Nagy kópék ezek, így oldják meg az étkeztetést. Hangját azonban mintha elvágták volna, el hallgatott, amint az utcavégébevetettetekintetét. -A rohadt életbe! -Mi van már megint? -kezdett érdekelni a látvány. -A rohadt életbe! Ezek egy autó sódert hoznak! Azonnal leizzadtam, és mire dadogva kimondtam a sóder szót, a teherkocsi betolatott az udvarba. Közben, titkon abban bíztam, hogy billenős kocsival hozzák. Fix, hogy nem. Rendes platós volt. A tulaj ezúttal is intézkedett. -Ügyesen túrjátok le. Az ebéd a fülkében van.Colos, ne aludj fiam, nem a bányában vagy. Te meg mit bámulsz rám? - lökött oldalba. - Fogd a lapátot, és nyomás. Igyatok egy kis pálinkát is. Nekem mennem kell. Egy óra múlva itt vagyok, és megkezdjük a betonozást. - Aztán hogy az állam mint tulajdonos-munkáltató még tartós ideig kettős szerepben, s így egyszerre erős pozícióban és szerepzavarban vesz részt a munkaügyi érdekegyeztetésben, a foglalkoztatáspolitika alakításában illetve a foglalkoztatást érintő, a gazdasági ügyekben való (legalábbis a Parlament ülése előtti) végső döntések meghozatalában. Az eszközrendszer jogi-technikai hiányosságait, a finanszírozás problémáit és bizonytalanságait, valamint a foglalkoztatási feszültségek szinte egyedüli, központosított kezelési szintjét élesen támadó kritikai elemzésekben ugyanakkor mindeddig nem kapott kellő hangsúlyt, hogy az eszközök hatékony, költségtakarékos működtetésének kulcsfontosságú eleme a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer. Az intézményrendszer kulcselemei, a megyei (fővárosi) munkaerőszolgáltató irodák a munkaerőközvetítés szolgáltatássá fejlsztésével jöttek létre. Az irodákhoz kapcsolódva a megyék nagyobb városaiban kirendeltségek alakultak. Azokban a városokban, illetve valamennyi községben, ahol ilyen kireneltségek nem voltak a legutóbbi időkig, a tanácsi szakigazgatási szervek látták el a hatósági és a szolgáltatási feladatokat is. Az 1990. esztendő első felében erőteljesen megindult a megyei munkaügyi szakigazgatási szervezetek, illetve a megyei munkaerőszolgálati irodák egyesítése, amellyel a korábbi döntésés információ-szétforgácsolás problémája várhatóan megoldódik, illetve az ügyintézés is jelentősen felgyorsulhat. Kritikus azonban az, hogy a munkaerőszolgálati intézményrendszer már ma is túlterhelt. Egyes körzetekben az ügyfélforgalom, az ügyfelek által támasztott igények ugrásszerű megnöve63 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel kedése néhány percre csökkentette az egy ügyfélre fordítandó időt. Az időhiány miatt bürokratikussá és személytelenné váló ügyintézés nem teszi lehetővé az érdemi segítség n y ú jtá st, a v á lság h ely zetb e került emberek problémáinak hum ánus kezelését. A munkaerőszolgálati iroda sok esetben gyakorlatilag segélyezési, kifizetési hellyé válik. E tevékenység mellett lassan már nincs idő a két alapvetően fontos tevékenységre, a lehetséges munkaalkalmak felderítésére és a munkáltatókkal való folyamatos kapcsolattartásra, illetve a személyre szóló tanácsadásra, s munkaközvetítésre. Az intézményrendszer fejlesztése, a m unkaközvetítő irodák személyzetének bővítése és képzése, az irodák szolgáltatásainak általában véve is feltételei, működésük korszerűsítése elkerülhetetlenül szükséges lépés. A z eszközrendszer önmagában való elemzése tehát semmiképpen nem vezethet a munkanélküliség kezelésére vonatkozó megalapozott javaslatokhoz a gazdaság egésze működésének, hatásm echanizm usainak a foglalkoztatást, a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert érintő hatásainak elemzése nélkül. De ugyanúgy részleges eredményre jutunk, ha az eszközök működését kiemeljük az azt befolyásoló-meghatározó társadalmi, politikai, jogi döntési mechanizmusok, a finanszírozási lehetőségek (vagy ma inkább a korlátok), valamint a munkanélküliségi ellátások kulcseleme - a foglalkoztatási intézm én y re n d sze r, szűkebben a munkaközvetítési irodák - működési rendszerének egészéből. A közeljövő teendői éppen ebből a szigorú összefüggésrendszerből eredően nem szorítkozhatnak csupán az eszközök korszerűsítésére. Egyfelől ugyan nyilvánvaló, hogy az eszközök működését a várható nagyobb számú munkanélküliség megjelenéséhez kell szabni, másfelől pedig mindez nem elégséges lépés a döntések társadalmasítása és decentralizálása, a finanszírozás megbízhatóvá tétele, valamint 64 az intézményrenszer nagymértékű fejlesztése nélkül. IRODALOM: Héthy Lajos (1990), Piacosítás + struktúraváltás = munkanélküliség, Népszabadság 1990. jun. 25.; Kalóczkainé Fóti Klára, A munkanélküliség kezelése a fejlett tőkés országokban, Munkaügyi Szemle 1989. 1.; Makó Csaba - Gyekiczky Tamás (1990), Rugalmas foglalkoztatás, aktív munkaerőpiac, Társadalmi Szemle 1990. 5.; Munkaerőpiaci gyorsjelentés (1990), Országos Munkaerőpiaci Központ, kézirat, (1990. nov., 4.p); Szabó Irén Vanicsek Mária (1990), Munkaerőpiaci változások 1995-ig, Gazdasági Fórum 1990. 1.; Szelényi Iván (1990), Fő veszély: a munkanélküliség, Magyar Hírlap 1990. május 30. 5.o.; Tímár János (1990), Foglalkoztatás egy új Rubicon közelében,Társadalmi Szemle 1990. 5.; Zboróvári Katalin (1988), A fejlett országok munkanélkülisége Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988. 150. p. a tulaj eltűnt. A sofőr kifeküdt a fűre, és bagózgatva szemlélteaz eseményeket. Néha jókat kuncogott, fűszálat rágcsált, majd horkolása jelezte, hogy alszik. Colos a kölyök kezébe nyomott egy lapátot. -No, gyerek! Túrjad, most megdolgozol az ebédért! Colost lehűtöttem, hogy ne bántsa a gyereket, ő nem tehet róla. Ittunk még a törkölyből, és lement a sóder. Colos odavonszolta magát a sofőrhöz, és megrángatta a cipőjét. -Hé, komám, ébresztő, mit álmodtál? -Hagyj békén, azt álmodtam, hogy leszmég egy fuvar. -Colos megmerevedett. A sofőr helyesbített: -Nem ide, ne ijedj meg. Már itt sem vagyok. Megebédeltünk.Az idő négy órafelé járhatott, amikor hangos beszédre, és a keverőgép zakatoló hangjára felébredtünk. Mindketten megdörzsöltük a szemünket, és a tulajt láttuk a keverőgép mellett serénykedni. A betont keverte. Hogy mi történt szombati napunk hátralévő részében, úgy este hétig? El sem mondom, olyan fáradt voltam, mint egy ló. Erre a napra egy ezrest kaptam. Az ezres a különböző levonások után annyit ér, mint mondjuk halottnak a csók. Ma vasárnap van. Az elmúlt éjszaka azt álmodtam, hogy egy fényesen izzó lámpa vakítóan bántja a szemem és a lámpa mögött egy szemüveges adóellenőr ül, és valahol a város peremén minden előzetes bejelentés nélkül egy teherautó többször is betolat az udvarba. Az adóellenőr pedig rámkiált. -Aha! Szóval betolatott a teherautó! M iért?! Válasz helyett felébredtem. (vége) �p a ló cfö ld 91 /1. Topor András: Lókoponya 65 �palóciöld 91/1. Laczkó András Értjük-e a külhoni példákat ? Szekfű Gyula és történésztársai a magyar história vizsgálatából azt a következtetést vonták le, hogy hazánk sorsára mindig a külső tényezők voltak a legnagyobb hatással. Különösképpen azután, hogy megszűnt önálló államiságunk. Századunk huszonöt évnyi időperiódusát leszámítva, ezeddig nem is állt helyre. Hosszú elemzéseket lehetne arról írni, hogy miért nem. Azokban első helyre kerülnének az olyan tételek, amik a kedvezőtlen földrajzi fekvésre, rossz geopolitikai körülményekre, európai hatalmi érdekek ütközőtérségére utalnának. Ezek pedig - akárhogyan forgatjuk - olyan külső tényezők, amikre a magyarságnak története során alakító befolyása alig vagy egyáltalán nem volt. Nem feledhetjük, hogy voltak naiv és annál nagyobb tűzzel hirdetett elképzelések arról, hogy e kicsiny (kiszolgáltatott) országban - mindentől függetlenül elérhető a boldogulás (értsd: jólét, nyugalom, derűs életvitel). Ez a sziget-szemlélet - horribile dictu - még azt is feltételezte, hogy a kedvezőtlen külső tendenciák megállíthatók a határnál! Most már tudjuk, hogy nem, s azt is, hogy ezért a tudásért sokkal drágább árat kellett fizetni azoknál, akik hama66 rabb, időben megértették a külhoni példát, helyzetet. Népi bölcsességünk mondja, hogy "szegény embert még az ág is húzza", s ezt jelen viszonyaink között csak úgy értelmezhetjük, hogy vissza a megszokott helyzetbe, az ősöktől (és a propagandától) megtanult gondolkodásmódba. Azzal pedig változtatni, előbbre jutni, boldogulni aligha lehetséges. A polgársággal is előbb el kellett hitetni, hogy a nemesség buta és kimozdítható pozícióiból. Ha ez nem válik az alullévők meggyőző- �désévé, akkor a roham aligha indul meg. Kulcsfontosságú így, hogy mennyire sikerül átalakítani a gondolkodást. Van erre tanulságos külhoni példa. A megszokás hihetetlenül nagy úr. Az emberi léleknek egyik kényelmes reflexe ez, amivel többek közt a kellemetlen változások ellen igyekszik védekezni. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a sztereotípiák mennyire akadályozzák, néha lehetetlenné teszik a tisztánlátást, elfedik azokat a mindenki számára fontos felismeréseket, amik az újításhoz, a váltáshoz feltétlenül szükségesek. A megszokás így olyan kövületté válhat, amit csak a legnagyobb erőkifejtéssel mozdíthat meg az arra vállalkozó. Az orosz történelem reformerei: Rettegett Iván, Nagy Péter, Lenin, Buharin, és napjainkban Gorbacsov e kövület-megszokásokonváltoztattak. Ám ne feledjük, amíg a korábbi történelmi egyéniségeknek korlátlan (vagy alig megosztott) hatalom minden (vagy legtöbb kíméletlen) eszköze rendelkezésére állt, Gorbacsov csak önnön eltökéltségében, pontosan kiszámított taktikájában bízhat, és nem utolsósorban meggyőző érvelésére építhet. Az Európához való felzárkózás, csatlakozás érdekében Nagy Péter cár maga fogott ollót, vágta le a bojári hatalmat és a múltat jelképező hosszú szakállakat. Sok-sok kérdésben Lenin megfellebbezhetetlenül intézkedhetett. Gorbacsov viszont demokratizáló modernizáló elveinek, végső soron önmagának mondana ellent, ha a korlátlan hatalom nagyon is kétélű eszközéhez nyúl. Az orosz történelem eddigi átalakításai legtöbbször azonosak voltak a rezsimek (vagy uralkodók, vezetők) megváltozásával. Az újak gyakorlata az volt, hogy az elődök elveit, cselekedeteit és kiszolgálóit bírálták, vagyis legfeljebb a felszínt kavarták meg. Azután visszatértek a szinte korlátlan hatalom gyakorlatához, az expanzív politikához,az egyetlen vallás (ideológiai) erőltetéséhez. Másra volt és van szükség - ismerte fel Gorbacsov. A debrezsnyevizálást persze ő is végrehajtotta, de egyáltalán nem elégedett meg a felszín hullámaival. Az Európához csatlakozás feltétele ugyanis a belülről és az alapvetően (mélységében és teljesen) végrehajtott modernizálás. Munkájában, a peresztrojkában éppen az az elismerésre méltó, hogy vállalta több száz millió ember megszokásra épülő magatartásának, sztereotip gondolkodásának és mechanikus munkájának átalakítását. Az utóbbi magyar szó persze nem fejezi ki pontosan azt, ami az oroszban benne van: az építés, a teremtés másságát! (Nem ugyanazt toldozza, hanem más alapról indul.) Nem folytatni akart (abban sokan segítették, támogatták volna), hanem újat, mást, Európához méltót teremteni. (Napi gyakorlata ellentmondana ennek?) Ez egybeesik lényegi érdekeinkkel. A történelem ugyanis azt bizonyította, hogy a Nyugathoz való felzárkózás csak akkor lehetséges, ha a birodalom központjában és belülről indul el a modernizálás. Elsősorban a középkori monarchikus rend és elvek, ideológiák lebontása. Enélkül a nálunk is beépített lendítőerő nem áll meg. Annak, aki lengőhintán ült, már a földrelépés is újdonság. A história sok fintora közül az egyik, hogy olykor egyszerűbb a megszokásokhoz ragaszkodni, a készen kapott gondolkodási klisék vakvi- 67 �Laczkó András: Értjük-e a külhoni példákat? lágában élni, mint valóságos értékrendet kialakítani. A nyugalomhoz elegendő volt mások elveit visszhangozni. A középkort idéző (éltető) hierarchiában korunk "hivatásos forradalmárainak" nem kellett egyebet tenni, mint kinyilatkoztatni saját sérthetetlenségüket. S meglett a csoda! Addig mondogatták, míg a többség belenyugodott (félre ne értsük, ez nem egyenlő az elfogadással). Ennek nyomán a "hivatásos forradalmárok" kiváltságok bástyáinak védőivé váltak. Ez is fintora a történelemnek: akik másoknak rohamot vezényeltek, hamar várvédőkké váltak. Képzeletben szinte az örökkévalóságig. S akkor a már jól kiépített hierarchiába belépett Gorbacsov, és lassan-lassan megkérdőjelezett mindent. Sőt, amit lehetett - rombolt. A "hivatásos forradalmárok" számára hihetetlen volt, nem tudták és tudják felfogni, hogy nem a "tömegek" tették semmissé kiváltságaikat és rohamozták meg erődeiket, hanem a vezetéstől kaptak utasítást a helyzet megváltoztatására, a kapuk megnyitására. Ez az a pont, amelyiktől a szó teljes értelmében átépítésről beszélhetünk, innen a gondolkodásban már nem elegendő a sztereotípia, ettől az alkalmazkodás már nem mehetett a feudális hierarchia rendszerének megfelelően fölfelé. Igazán történelmi tett volt Gorbacsovtól a gondolkodás megváltoztatása. A szolgalelkűség, a talpnyalás, a kaméleonmódszer és a többi kipróbált eszköz már semmit sem ér. Az igazság mércéje nem kinyilatkoztatás többé, hanem a valósággal történő szembesítés. Elvesztette jelentőségét, szerepét az önkorlátozó belső cenzúra. Ami azért működött, mert soha nem lehetett előre tudni, jól dolgozik-e 68 az író, az újságíró, a szerksztő. Minden csak utólag derült ki, amikor dicséretet vagy szidást osztott ki a sérthetetlen illetékes. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty remélhetőleg véglegesen lomtárba tette a belső, már sokak által kifogásolt alkalmazkodó órát. A tabu-témák mindenkinek megszűntek. A beszélgetések-viták során szűk körben sem kell már félve körbetekinteni, ki hallja és viszi tovább. A dolgok, a jelenségek nevükön nevezhetők. Ott is, ahol negyven-hetven évtizedig másraprogramoztak. A léleknek, a gondolkodásnak, a beszédnek és az írásnak, az emberi szellemnek ez a felszabadítása Európa e tájékának nagy élménye. Hogy mennyi ember osztozik ebben, az nap-nap után tapasztalható. Olyan öröm ez, amit - bizton remélhetjük - nem lesz módja és joga senkinek elvenni. Gorbacsov új gondolkodást serkentő munkája is biztosíték rá. Meg az, ha ösztönzésére itthon is átalakul a gondolkodás. Azt kellene elérni, de sajnos a tények mást mutatnak. Tudom, hogy ilyen változáshoz idő kell, száz napnál sokkal több. Éppen ezért erős az igény arra, hogy legalább azok, akik vállalkoztak az átalakításra, ne ragaszkodjanak a hagyományos, az örökült frazeológiához. Még ösztönző példák alapján is nehéz újat kitalálni, de ha nem történik meg, akkor miként higgye el az ember, hogy valóban másról van szó. Sokan felkapták a fejüket akkor, amikor a rádióban elhangzott a magyar miniszterelnöknek az amerikai elnök előtt elmondott fogadalma, hogy Magyarország az idők végezetéig hű szövetséges lesz. A jó emlékezettel megáldottak mindjárt azt emlegették, hogy Csu Te marsall �1953-an kardját kirántva tett hasonló kijelentést. A közelmúlt eseményeiben kevésbé jártasak pedig arra gyanakodtak, hogy magyar párttitkárok többször mondtak a mai miniszterelnök szövegével csaknem egyezőt - Moszkvában. Körülbelül ugyanazzal a hatásfokkal; egy mosollyal kísért biccentés volt az eredmény... Az még hihető, hogy ily esetekben a külhoni példák nagyjából hasonlóak. Az viszont tény, hogy az a nyugati kormány, amelyik az állampolgárokat nem tekintette felnőttnek, sokat titkolódzott, mi több, nem mondott igazat, rövid életű volt. Értsük úgy, hogy a kendőzetlen igazság a legjobb eszköz (vagy legalábbis egyike azoknak) a kormányzáshoz. Az Európa figyelmét felkeltő magyar autós-blokád egyik kiváltó oka kétségkívül a kormány titkolózása, illetve az igazsággal ellentétes állításai voltak. A nyíltság és az őszinte szó sok bajnak vette már elejét. Elegendő arra hivatkozni, hogy nemrégiben a francia középiskolások tüntettek, aztán randalíroztak, mert kifogásaik voltak az iskolarendszerrel. A kormány kivezényelt rendőri erőket is, de nagyobb hatású volt az, hogy a köztársasági elnök elismerte a követelések jogosságát, igazat adott a diákoknak. (Aztán gyors ütemben elindult a munka a változtatásért.) Budapesten a miniszterek még akkor is másról beszéltek, amikor teljesen egyértelmű lett, hogy az igazság beismerése (és presztizsveszteség elszenvedése) nélkül a helyzet csak romlani fog. A televízió jóvoltából vagy az utazások gyakorisága miatt sokunknak van ismerete arról, hogy mi minden ellen szerveztek és indítanak tüntetéseket nyugaton. De arra nem emlékszem, előfordult- e valaha, hogy ott áremelésért vonuljanak föl. Budapesten ez is megtörtént! A tény önmagát minősíti. Nem is ez az érdekes, hanem a kiagyaló(k) gondolkodásmódja. Ami - ha jól értem - azt célozta meg, demonstráljuk, hogy a többség minket támogat. Ha így van, akkor teljes a megdöbbenésem. Ilyen nyugati példa nincs! Pedig a kormány sokszor hangoztatott szándéka, hogy amiben lehet, az ottaniakat másolja. Ebben az esetben az indigó valahogy rossz irányba fordult. Mert Moszkvában, vagy jöjjünk közelebb, Bukarestben módszer, hogy a protestálók ellen hűséges tüntetőket vagy ha kell, husángos bányászokat vezényelnek ki. Ez lenne az új kormányzási stílus? Hogy azt másolják, gyakorolják, ami ellen nem is olyan régen minden eszközzel küzdöttek? Hol van itt az európaiság? A képernyő előtt ülők láthatták, hogy ki vezényelte az ''ellentüntetőket". S azt is, hogy a belügyminiszter irányította kormánynak mindezek, sőt, a nyílt fenyegetések ellenére engednie kellett. Ily esetben a külhoni példa azt mutatja, hogy a miniszter urak levonják a következtetést. Ne nézzünk távolabbra most Bécsnél! Volt egy Blecha nevű belügminiszter, akinek távoli ismerőse (vagy barátja) zavaros ügybe keveredett. Jól értsük, nem a miniszter, nem a családja, mégcsak a rokonsága sem. Ennek ellenére Blecha úr azonnal bejelentette lemondását, mert a miniszternek feddhetetlennek kell lennie. Azt sem engedheti meg, hogy azok köréből vetüljön rá rossz fény, akik között megfordul. Nálunk sokkal egyértelműbb volt a helyzet, s mégsem... Tudom, az ország nem maradhat kormány nélkül, s épp ebben a nehéz 69 �L a c z k ó A ndrás: Értjü k -e a külhoni p éldákat? helyzetben. Igaz. De ha a külhoni példákat követnénk, akkor az alkalmasság jutna szerephez, s nem pártpolitikai vagy koalíciós elképzelések. Amíg ez vezérlő elv nem lesz, addig az elmaradás e téren is növekszik. Az pedig kifejezetten érdekeink ellen való. S az ugyancsak, ha bármely tisztséget viselő többnek, másnak képzeli magát az embereknél. Egy svájci kivárosban pár éve szemtanúja voltam, hogy egyáltalán nem illő hevességgel verte az asztalt egy képzőművész. Azért, mert szóváltásba, majd hírlapi vitába keveredett a kanton prefektusával, akinek ott is nagy hatalma van (hiszen parancsol a rendőrségnek). A művész verte az asztalt, hogy addig nem hagyja abba, amíg a prefektus nem távozik (le nem mond). Már voltak bíróság előtt is. Magyar gondolkodásommal mindjárt gyanakodni kezdtem, hogy ott csak a művész húzhatta a rövidebbet. S valóban, elismerte, hogy megbüntették. Mert a prefektusnak nagyobb hatalma volt? Nem. Csupán azért kellett egy frankot fizetnie, mert a bíróság előtt is verte az asztalt... Ha a külhoni példát jól értem, akkor ott senkit, egyetlen polgárt sem tartanak kiskorúnak, szellemileg viszamaradottnak, aki képtelen megérteni saját helyzetét. Az egyenlőség példája kellene már hasson nálunk! Nyilván a gondolkodásmód akadályozza érvényesülését. Hiszen az október végén kiderült, hogy a miniszterek és a munkaadók és a munkavállalók között messze nincs egyenlőség. Nem tudom, hogy hány frankot kellett volna fizetni azért, hogy a kormány képviselői rendre megvárakoztatták a tárgyaló feleket. Miért ez a lebecsülése a többi embernek? (Hogy a képernyők előtt ülő népről ne is szóljak.) 70 Csak azért, mert bársonyszékben ül valaki? Elfelejtik, hogy kiknek a szavazataival jutottakoda? Térjünk vissza még a megvárakoztatásra, mert arról is van közvetlen nyugati tapasztalatom. Neuchatelben járván meg akartam nézni a középkori várat. Ahogy a lépcsőkön kapaszkodtunk föl, egy nyitott ajtóra hívta fel a figyelmemet a kísérőm. Az volt rá kiírva: Minister Public. Miért van nyitva az ajtó? - kérdezte svájci ismerősöm. Arra tippeltem, hogy az inas elfelejtette bezárni. Gyorsan fölvilágosított, az lehetetlen, hiszen akkor már nem lenne inas. Nem ez a magyarázat, hanem az, hogy a miniszter úr egyetlen hozzáfordulót sem akart megvárakoztatni (mert akkor rövidesen már ő sem lenne miniszter). A reá bízott hatalmat a legteljesebb nyíltsággal, a köz szolgálatábangyakorolta,gyakorolhatja.Mikor lesznek követői nálunk ennek a magatartásnak? Ha ilyen apróságra nem terjedhet ki a figyelem, akkor legalább a létet valóban közvetlenül érintő dolgokat lássuk meg. Például azt, amire ugyancsak a svájciak mutattak rá. Sorban mennek tönkre a kis műhelyek, üzletek, vállalkozások. Itthon éppen ellentétes tendenciát igyekszik erősíteni a gazdaságpolitika. Vállalkozásra, üzlet- és műhelynyitásra ösztönöznek minden erre hajlandó embert. Az így remélt csoda azonban valószínűleg elmarad. Mert az említett példa jelzi, hogy a versenyt nem sokáig bírhatja a kisvállalkozás. A fribourgi vagy genfi boltoknak, műhelyeknek épp azért kellett bezárniuk, mert jól mentek, s a hasznot hozó üzletmenet feltűnt a nagyvállalkozóknak. A nagy cég gyorsan megjelent �szolgáltatásaival, olcsóbban, gazdagabb választékkal,minőségilegkifogástalanul.Ezzcl nem versenghetett a kisvállalkozó. Tudom, az utat végig kell járni, a tanulópénzt meg kell fizetni. De ha kikerülhetetlen a fizetség, akkor arra adjuk ki a pénzt, ami valóban a legjobb modell, olyan útra térjünk, ami tényleg a jövő századba vezet. Érdemes lenne - a gyakran jelentkező külhoni tünetek alapján - megvizsgálni, nem léphető-e át egy lépcsőfok?! Hiszen arról is nemrégiben számoltak be a hírügynökségek, hogy közel félmillió francia parasztgazdaság ment tönkre. Termelékenyek voltak, jól dolgoztak, de nem bírták a versenyt - elsősorban a piaci árakkal (és az azokra hatást gyakorló nagytermelőkkel). A magyar paraszt nem szívesen hajtja kocsiját rossz úton. Az elébe rajzoltról - a külhoni jelzések alapján - látszik, hogy bajok lesznek vele. Jobban meg kellene vizsgálni, még az indulás előtt, nehogy ismét csak a visszafordulás maradjon az egyetlen lehetőség. Sem pénz, sem idő nincs rosszkísérletekre. Francia, japán, hongkongi és már orosz példák is figyelmeztetnek, nehéz helyzetben a kultúra erősítése fontos feladat. Nálunk e téren is ellentétes a tendencia. Protestáljunk, mert a vidék kizsákmányolása túllendült az elviselhető ponton. Sokan bizonyították már azt, hogy a gazdaságban mennyi kárt szenvedett a "vidéki" Magyarország - kizárólag csak azért, hogy pillanatnyi politikai érdekek kedvező színben tűnjenek fel. Nem halasztható tovább most már a nyílt vita arról, hogy milyen károkat okozott és tervez újra a reformgondolatok jegyében a pénzügyér-szemlélet a nem fővárosi kultúrának. A költségvetés-centrikus szemlélet érvényesülése megsemmisíti az eddigi eredményeket, lerombolja azt is, ami pedig önmagában kevés lett volna az európai felzárkózáshoz. A befolyó adók olyan elosztási rendszeréről hallani, ami a hátrányokat nem számolja fel, inkább növeli. Az alapelv a települések fokozottabb támogatása. Ezt így, összefüggések ismerete nélkül, akár helyeselhetjük, hiszen van olyan falu, amelyik több pénzhez jut, mint eddig. De a lélekszámon alapuló, ún. "fejkvótás" rendszer például Kaposvár esetében kétszázmilliós hiányt teremtett (a város 1990. végére elérte a négyszámilliót). S ez melyik ágazatot érinti leghátrányosabban: a közművelődést. A pénzügyőr -gondolkodás ugyanis úgy tartja, ez a legkevésbé fájó, ott nem mernek kiabálni. Tiltakoznunk kell, mert nemcsak egyéni, kisközösségi létünk, de a nemzet jövője is károsodik, ha engedjük a további tobzódást. Hogy fokozatosan sorvasztják a színházi kultúrát, agóniára ítélik a múzeumokat, könyvtárakat, művelődési házakat és az irodalmi folyóiratokat. Hogy miként, azt láthatjuk a színházaknak adott "új támogatási rendszerből". Az idézőjel helyett felkiáltó kellene, ugyanis támogatásról szó sincs. A nézőszámra alapozott összeg sokkal kevesebb, mint amiből eddig éltek az intézmények. Csak egyetlen példát. A kaposvári Csiky Gergely Színház hosszabb idő óta jó nézettségi statisztikával rendelkezik. Igy akár kedvezőnek is tarthatnók az "új" elgondolást. Az intézmény eddig nagyjából kilencven millió forintból gazdálkodott. A nézőszámra alapozott támogatási összeg kezdetben a felét sem ígérte. (Tegyük hozzá, a mostani 71 �Laczkó András: Értjük-e a külhoni példákat? bértömegük több annál!) Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy lássuk a mélypontra jutást. Kevesebb pénzből, emelkedő árak, infláció mellett, ugyan ki tud gazdálkodni? Tényleg hozzáértő kormány kellene, hogy ezt ne engedje! Mert az illetékes művelődési államtitkár mindezek nyomán csak azt jegyezte meg: "...nincs pénz, a tárca költségvetéséből hiányzik 1,3 milliárd forint." Azt már nem tette hozzá, hogy nekik feladatuk, kötelességük lenne a hiányzót előteremteni. Az ilyenfajta tájékoztatás "lenyűgöző". Hiszen szó sem esett a megyei könyvtárakról, múzeumokról, művelődési központokról és az irodalmi, kulturális folyóiratokról, lapokról. A jelenlegi önkorm ányzati törvén y terv ezetb en ezek marginálisan szerepelnek! Azaz, le kell építeni, vagy be kell zárni mindent?! A merev pénzügyér-gondolkodás ezt akarja! Lerombolni, megsemmisíteni mindent. S ezt a művelődési kormányzat nemhogy megvétózná, hallgatásával még támogatja! Tisztázzuk már végre, hogy a művelődés mindenütt a világon pénzbe (!) kerül, amit döntő mértékben - bárhová nézünk - az állami költségvetés vállal magára! Arra aligha tudna a pénzügyi kormányzat példát hozni, hogy valahol is egy működő rendszert egyszerűen figyelmen kívül hagyva néznének előre. Bízhatnánk abban, hogy az országgyűlés ezt nem fogadja el. De a honatyákat a kormány annyiszor "átverte" már, hogy kevés az esélye a visszautasításnak. Különben is, napról napra azt látjuk, hogy egy pénzügyi, költségvetési diktatúra érvényesül. Most ennek a közművelődést semmibe vevő rafinált formáját érvényesítik. Alig esik szó az ágazatról. Amiről nem beszélünk, 72 arra nem kell pénz. Az ilyesfajta gondolkodásnak már éppen elég kárát látta a magyarság. Ha bezárnak néhány intézményt, megszüntetnek néhány kulturális műhelyt, attól még - mondják - nem dől össze a világ. Az valóban nem. De a közművelődési egyesületek, az önszerveződő közösségek, a művelődést segítő gazdakörök és egyebek negyven év előtti bezárása igazán lehetne intő példa. Az intézkedés annyi kárt okozott a népi kultúrában, a szellemi viszonyokban, hogy hatását azóta sem sikerült kihevernünk. Ehhez hasonló intézkedések még az új gazdálkodás jegyében sem tervezhetők! Az önkormányzatoknak odadobják a labdát: oldják meg, ahogy tudják az intézmények fenntartását. Fedezet nélkül? E logika szerint a felmerülő kérdés: pénz nélkül hogyan maradhat meg a Pénzügyminisztérium? A megyei múzeumok, könyvtárak, művelődési központok és folyóiratok, lapok fenntartását átvehetnék a városok. De azok is kevesebb pénzt kapnak. Sorvadjanak el a megyék szellemi irányítói, módszertani műhelyei, hogy néhányszor tízmilliót megtakarítson a költségvetés? A tönkretétel könnyű, a feltámasztás nehéz és pénzigényes. Nem gondolkodhatnak és intézkedhetnek csak rövid távon a magyar közműveltségről. Vagy vannak, akik ezt is tragikus nemzeti sorskérdéssé akarják tenni? Ne engedjük! Erre intenek a külhoni példák. �Emlékmű pályázat A salgótarjáni 1956. december 8.-i Emlékmű Alapítvány és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázatot hirdetett az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékét megörökítő szoborkompozíció tervezésére. A pályázatra Bobály Attila, Csemniczky Zoltán, Molnár Péter, Párkányi Péter, Szabó Tamás szobrászművész és Kicsisny Balázs festőművész kapott meghívást. A pályaterveket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által felkért szakbizottság (...) értékelte. Bobály Attila szobrászművész - 280 cm magas kő posztamensen elhelyezett bronz plasztikája egy gömbön álló, meseszerű, apró csikó hátán térdelő madonnát ábrázol. (...) Molnár Péter szobrászművész - a sortűz helyszínén bazalt kövekkel kialakított kör alakú térben helyez el három életnagyságú kőfigurát. Az "álldogáló" férfifigurák nem a megtörtént drámára, hanem egyfajta bölcs rezignációra utalnak. (...) 73 �p a ló c fö ld 91 /1. Kicsiny Balázs festőművész - Lakótelepi házra, börtönre emlékeztető, kb. 3 m magas bronz "épületet" kíván a sortűz helyén felállítani. A mű figyelemre méltóan érdekes dekonstrukció. (...) Szabó Tamás szobrászművész a 6 m magas, fekete gránitlapokkal burkolt obeliszk előtt - rajta az 1956-os felirat - 220 cm-es bronz figurát helyez el. A fejethajtó, meghajtó figura az obeliszkről lehulló drapériát tartja. - Az építészeti terv M á é Tibor építész munkája. (...) 74 �Párkányi Péter szobrászművész két elemből álló bronzplasztikával állít emléket a sortűz áldozatainak. A téren enyhén megemelt, természetes dombon, drapérián álló életnagyságú férfifigura emeli, tartja lehanyatló társát. A jelenet a keresztlevétel motívimát idézi, de a megsebesült áldozat örök figyelmeztetésként való felmutatását is sugallja. A mű másik eleme a tér túloldalán lévő épület sarkán elhelyezett dombormű, ami egy drapéria "becspódását" ábrázolja. Erről a helyről dördült el a sortűz 1956. december 8-án. (...) Csemniczky Zoltán párizsi kiállítása miatt nem vehetett részt a pályázaton. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus a szakértői véleményekre támaszkodva és a megrendelővel egyetértésben Párkányi Péter és Szabó Tamás szobrászművészeket felkéri, hogy a pályázat II. fordulója keretében fejlesszék tovább tervüket. 1990. december 17-én 10 órára a Lektorátuson konzultációt tartottak a két alkotó számára, ahol a Bíráló Bizottság tagjai személyesen fejtették ki véleményüket. ... Szakértők: Fekete Tamás, Janzer Frigyes, Marosits István, Paulikovics Iván szobrászművészek, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagjai; a Lektorátus részéről Gaál A nna főmunkatárs. 75 �Egyén-világ-vélemény A m ű v é s z e k n e a ko r tá rta im át p ró b á ljá k k ife je zé sre ju tta tn i, p r ó b álja n a k elő b b ta rta lm a t a d n i a korn ak. (Conrad Fiedler) Ötödik alkalommal nyílt meg az Országos Rajzbiennálé Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban. A rendezvény célja - amit az elnevezés is tükröz - a megelőző két év egyedi grafikai "termésének" legjavát bemutatni és felsorakoztatni a rajzművészet legújabb tendenciáit. A kiállító mintegy száz grafikus által beadott művek széles skálán mozogtak - a kiemelkedők azonban a legfrissebb irányzatokhoz kapcsolódnak. Pontosan ezek a grafikák okozták viszont a Biennálé zsürijének a legnagyobb gondot. Az alkalmazott vegyes technikák számos esetben kétségessé tették a művek rajz voltát, grafikusságát. Mindennapi gondolkodásunkban ugyanis az egyedi rajzról - mint képzőművészeti tevékenységről egy bizonyos séma él. E szerint az autonóm grafika sima, semleges felületekre húzott vonalak rendszere, kitörölhetőek, vagy maradandóak az iróntól függően, amely nem csak a külvilág 76 közvetlen leképezésére törekszik elsősorban. Szerepe az ókortól századunkig - a magasabb rendűnek tekintett festészet, szobrászat, építészet alkotásainak előkészítésében merült ki Csupán a közelmúlttól kezdve vált és válik fokozatosan önálló, elismert s napjainkban talán már vezető műfajjá. Hogy a megelőző korokra valóban jellemző rajz-fogalom jelenkori változását áttekinthessük, először a "modem" nem annyira meghatározott formakört jelöl, mint inkább klímát: azokat a társadalmi feltételeket, amelyek között korunk művészete létezik. Ennek megfelelően, mint minőség állandóan változik. A kor művésze előtt ebben a mindig változó térben két lehetőség áll. Az egyik - nem szakadva el az előző korszakok eszményeitől - "hagyományos" stílusban dolgozik, alkotásait aktualizálva az őt körülvevő társadalom jelenségeinek leképezésére törekszik. A másik lehetséges megoldás az autonóm személyiség kifejezése, melyben már ott rejtőzik a külvilág "lenyomata", s az erre való reagálás. Ebben az esetben a művész egyszerre teljhatalmú és kiszolgáltatott. Öntük- rözését maradéktalanul évényesíti, ugyanakkor ki van szolgáltatva a közönség értékelésének. Soha nem volt annyira szubjektív a kritika, mint korunkban. A művészet ma nem más, mint az a valami, amit mi egy adott pillanatban művészetnek ismerünk el. Ez a tény szintén pillanatnyiságot, állandó változást takar (gondoljunk csak arra, hogy a múlt század második felében nagy sikert aratott Makartféle életképeket ma már nem művészinek, hanem giccsnek tartjuk.) A közönség megnövekedett szerepe, valamint a "művészi" vál- tozása értékelésbeli bizonytalanságot hordoz magában. Az egyedi grafika műfaji határainak elmosódása egyrészt erre az elbizonytalanodásra vezethető vissza, másrészt a közelmúlt expanzion ista törekvéseire. Az expanzió, a "terjeszkedés" a képzőművészetben az egyén, az individuum szerepének megnövekedésével a műfajok szigorúan vett határainak áttörését jelenti. Az alkotók köztük a grafikusok - keresik gondolataik kifejezésének legmegfelelőbb eszközeit, gyakran egyetlen műben ötvözve grafikát,piktúrát, fotótechnikát. �Mindezzel együtt jár, az expanzionista törekvések lassú letisztulása után is, hogy egy időben, egy közegben számos törekvés él egymás mellett. Viszanyerte érvényességét az őskori barlangrajzok óta kísértő "jel hagyására" irányuló törekvés. Jelentős a kölcsönhatás a különböző sokszorosított és sokszorosítható műfajok (elsősorban a plakát) és a rajz között - nem véletlen, hogy számos reklámgrafikus kitűnő egyedi műveket készít és viszont. Az individuum, a személyes valóságértelmezés előtérbe kerülésével a modern műalkotás - így az egyedi grafika - már nem kapcsolódik közvetlenül a társadalmi kommunikáció rendszerébe, hanem teret enged a különböző lehetséges értelmezéseknek. A mű autonóm struktúra volta nem akadályozza meg a közönséget abban, hogy egyéni befogadásával ne formálja újjá azt. Visszatérve a Rajzbiennáléra, ha megpróbáljuk tetten érni a fent felsorolt jellemzőket - nehéz dolgunk lesz. A hasonló jellegű rendezvények nem nyújtanak egységes képet egy-egy művész pályafutásáról, nem adnak lehetőséget összehasonlításra egy-egy alkotó csoport, közösség munkáján belül. Sokféleségében inkább számadás a kiállított anyag; különböző stílusban, felfo gásban dolgozó művészek beszámolója két év munkájáról, fe jlődéséről. Technikailag is rendkívül változatos megoldásokkal találkozunk a hagyományos rajzi eszközöktől (kréta, grafit, tus) a fotótech- nika felhasználásáig. A megfogalmazásmódok skálája a leegyszerűsített jelektől, gesztusoktól a "rajzosabb" megoldásokon át az" ironizáló" természethűig terjed. Ami ezt az első pillanatban eklektikusnak tűnő anyagot összeköti, közös fonalra fűzi mint a Biennálé megnyitóján is elhangzott - a gondolatiság, még pedig az egyénnek az őt körülvevő világra, környezetére vonatkozó érzelmei, s véleménye. "Igy látom é n " - mondja a művész, s közben továbbgondolkodásra késztet minket. A politikum, jelenünk társadalmi, gazdasági forrongásai alig jelennek meg direkt módon, "élesben" a grafikákon (ahogy nem is olyan régen egy jónevű művésztől elvárták), de valahol számos lapon ott vannak. - Te is viaskodsz a gúzzsal, a kötéllel, máról holnapra élsz, már az anyaméhben is veszélyben vagy, elvágysz valami jobb, szebb világba, vagy csak egyszerűen félsz? A feltett kédéseket mindenkinek magának kell megválaszolnia A feszültség az indulatok kifejezésére kevésnek bizonyultak a hagyományos rajzi eszközök, a művészek jó része a társműfajoktól kér segítséget. Nyugalom és dinamika mágia és "hétköznapiság", hagyományos megoldás és "modernség" jól ellensúlyozzák egymást - a rendezés érdemeképpen is - a két kiállítótérben. A földszinti kamarateremben (mely egyben a két év előtt Csohány-díjas Maracskó Gabriella kamarakiállításának is helyet ad) a csend, a nyugodtabb formák domináltak, az emeleti kiállítótér pedig a mozgásé, a formák kavargásáé volt. Ellentétük a világ, az élet két aspektusát illusztrálja Nem (vagy nem elsősorban) színek tarkaságával, meghökkenteni vágyásával hívta fel magára a figyelmet a salgótarjáni Rajzbiennálé, hanem a gondolat, az emberi érzelem előtérbe helyezésével. Azt hiszem, ezek az értékek mindennapivá váló élethalálharcaink között lassan, de biztosan devalválódni kezdenek. Ne hagyjuk elveszni és elveszíteni őket! Peák Ildikó 77 �Veres János Milyen sűrű volt az elmúlt fél évszázad? Veres János kötetcíme (Életút) veti fel önkéntelenül is - a kérdést. Ha valaki (mint Veres János) 1930-ban születik, az kamaszként éli meg Hitler uralmát és bukását, a világháborút, az országhatárok (újbóli) átszabását, a kitelepítéseket és már felnőttként a sztálinizmus tombolását, tehát: zsigereibe ivódik a félelem, a megalázó, mert megnevezhetetlen szorongás. Megtanul elhallgatni, megtanulja gondolatait, érzéseit "bekódolni", balanszírozni a kimondás, a sejtetés határán. Menekülni témákhoz és formákhoz, amelyekben még elmondható a létezés nagy élménye: a születés, a szerelem, a halál, a küzdelem és a vereség. Formát és témát is a népköltészetből kölcsönöz a költő, a sokat emlegetett" tiszta forrásból", ahogyan a falut és "a" népet kissé nosztalgikusan értelmezte a plebejus származású értelmiség a korábbi évtizedekben. Rögtön szeretném itt elhessenteni a vádat, semmi okom, kedvem ironizálni Veres János költészetéről szólván! Mert nincs igazságtalanabb, mint mai tudásunkat világlátásunkat számonkérni a köl- 78 Életút tőn, aki nem csupán megélte, de meg is szenvedte a kort. Mint beteg ember fokozottabban érzékeny volt, aki a szanatóriumi szobából talán idillibbnek (elérhetetlenebbnek) látta a természetet, a szerelmet, ugyanakkor talán egyszerűbbnek, sterilebbnek az élet valós konfliktusait. Az elvont lelkesedés (olykor lelkendezés) azonban fokról fokra közelebb jut a vaskosabb valósághoz, s az az élményvilág, amely a korai szakaszban a kicsit Tompa Mihály virágregéire (is) emlékeztető pantheisztikus természetképekben, történelem- és "nép feldolgozásban", reminiszcenciákban fejeződött ki - a felnőtt férfi tollán zaklatottabb, valós konfliktusokat is kidaloló tartalmat és formát talál. Veres János költészetén is nyomon követhető a történelmi változás, valamint az a poétikatörténeti folyamat, amelyet sommásan az avantgard térhódításának nevezhetnénk. A népiességet, a stílromantikát joggal vádolta Kassák torzítással a század elején. Nem arról van szó, hogy Kassáknak mindenben igaza volt, amikor dogmatikusan elvetette a klasszikus formákat. De abban mindenképpen, hogy az idill, a tulipános, madárfüttyös, tilinkós kidalolgatás alkalmatlan korunk nagyon is érdes, durva élményének kifejezésére. Veres János legnagyobb költői teljesítményének éppen ezt a felismerést, illetve váltást tartom. Nem szakít a korábbi szemléletével, felfogásával, de palettáján új színek, formák jelennek meg, olyanok mint a századunk zaklatott életélményét jól kifejező Kollázs I. és Kollázs II., amelyekben sejtetni tudja a kisebbségi létet, a fenyegetettséget, századvégünk politikai, eszmei és kultúrális zűrzavarát, az összetörtséget és a harmónia vágyát is. A szelíd gömöri táj (itt kapáltatta meg Mátyás király az urakat?) úgy épül be a költő kozmoszába, hogy megnőnek a távlatai, térben és időben is új dimenziót kapnak. Magyarán ez a küzdelemben kivívott új harmónia olyan nyugvópont, amelyről el lehet rugaszkodni, ezzel már lehet kezdeni valami újat, akár. (Madách - Szépirodalmi K. 1989.) Horpácsi Sándor �Horváth István Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) ELVI ALAPVETÉS A szlovák- magyar kapcsolatok történetével összefüggésben négy kérdéskört tartok hangsúlyozandónak. Mindenekelőtt a szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata (bármilyen történelmi szempontú is az a vizsgálat, bármennyire is figyel a történeti elemzés módszereire, a közelítése bármennyire eleget tesz a szakmai korrektségnek) meggyőződésem, hogy nem maradhat, nem marad meg kizárólagosan a szaktudomány síkján. Az elemzések mindenkor - az eddigiek legalábbis azt bizonyítják - feszegették, hasogatták a politika kárpitját is. Ennek következtében számos konfliktusnak lehet a forrása egy ilyen tipusú közelítés, vizsgálat. Mi lehet ennek az oka? Az okot, az okokat a következőkben látom. A szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata nem egyszerűen csak szaktudományi, hanem nemzeti, nemzetiségi kérdés is. Továbbá a nemzetiségi lét még a 20. század utolsó harmadában is a magyar történelem, az európai történelem - úgy hiszem, hogy érdemes a kört még tovább tágítani - a világtörténelem egyik legizgalmasabb, legkevésbé megoldott kérdései közé tartozik. Az is elmondható, hogy a nemzetiségi kérdés, egyúttal kisebbségi kérdés is. É tekintetben pedig egy újabb viszonyrendszer: az elnyomó és elnyomott kédéskörének f e lvetését tartom indokoltnak és szükségesnek. Végül a szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata Nógrád megyében azok közé a témák közé tartozik, amelyet valóságos összefüggéseiben és történéseiben soha nem vázoltunk fel eddig eléggé mélyen, kellő árnyaltsággal. A mindenkori politika - mindkét oldalon - a tabuk közé, a veszélyeket hordozó témák közé sorolta a kédéskör vizsgálatát. Ezek az elemek együttesen és külön-külön is - tehát a nemzetiségi, a kisebbségi - hatnak, élnek: gátolják, gátolták a kizárólagos történeti szakmai szintű elemzést, és a szintézis megteremtését. Szlovák-magyar viszony esetében a százados együttélést nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ennek keretében a mindennapi élet, a történelmi lét sok és lényeges alap- és elemi motívuma kap- csolódott össze. Természetes, szerves úton jött létre ez az összekapcsolódás, ez csak drasztikusan és erőszakos úton választható szét. Ez az együttélés mindkét fél esetében - sokszor eltérő okok miatt - nem kifejezett, nem megfogalmazott, olykor letagadott. Esetenként egyoldalúsága miatt zavart okozói Ugyanakkor mindkét nép, de a népek egymás melletti létezéséhez a tényszerű hely- 79 �Horváth István : Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) zetfeltárás, a történelmi ballasztok elhárítása szükséges. Vizsgálandó az úgynevezett híd-szerepvállalás kérdésköre is. A hídszerep felvállalását csak a magyar fél tartotta magára nézve kötelezőnek, ennek következményeképp zsákutcás a megoldás napjainkban is, amelyből nagyon nehéz a kitörés. Vajon mi lehet ennek az oka? Az, hogy a hídnak csak egy pillérét tettük nyomatékossá; a nemzetiségi, a nyelvi kérdéskört hangsúlyoztuk. A hídfunkció működésének legfontosabb elemeit további pilléreit a következőkben látom. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a folyamat szervességét kell jobban szemügyre vennünk és vizsgálnunk. A hídszerep és funkció szerves kiteljesülésében a kultúra, a szellemiség adhat karaktert. Fontossága az indentitás tudat kifejeződésében a gazdasági tevékenységben, a piac, az áruviszonyok meglétében bontakozhat ki, illetve jelenhet meg, amely az élet, a megélhetés, a lét feltételeinek biztosításához szorosan kapcsolódik. Ezek szabadsága olyan értékekre alapoz, és olyan érdeket hordoz magán, amely a jólét, az elfogadható életszínvonal sokszor hangsúlyozott, de kevésbé figyelembe vett gyakorlatához kötődik. Röviden; azt kell nyomatékosabbá tennünk, hogy azok az emberi kapcsolatok a valósak, amelyek a piac működéséhez ténylegesen kapcsolódnak, vagyis a szabad polgárok társulásain, vállalkozásain nyugszanak a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Mindenféle mesterséges adminisztratív vagy egyéb intézkedés e tekintetben gátló tényező. A híd szereptől elválaszthatatlan a vérségi, rokoni kapcsolatoknak a sokszálú és feloldhatatlan minősége, amelyek léteznek, működnek és hatnak, ám nem kaptak kellő legitimitást. A fenti összefüggések közül sem az egyik, sem a másik nem került még górcső alá, ennek következtében a megoldás is sivár. 80 Nemcsak a nemzeti szűklátókörűség, hanem az államiság egésze, rendszere és mechanizmusa is tartott attól, hogy a kisebbségi lét hangsúlyozása sérülést okoz az érintett nemzet, az érintett nép tudatában. Kivédeni pedig nem tudta, mert naponta beleütközött. E kapcsolatok után a két nép együttélésére vonatkozó "helyreállító" történeti folyamatnak kell rövidesen megkezdődni annak érdekében, hogy megfelelő politikai, gyakorlati tevékenység is kibontakozzék. Távlathordozó csak az lehet, ha a kultúra, a gazdaság, és a vérségi rokoni együttélés alapján jön létre olyan új típusú szervezet, melynek keretében az együttélés, és ennek következtében a kapcsolataink is rendeződnek. Végül ezek az okok kellőképp mutatják, hogy az új minőségű kapcsolatok természetes, szerves felépülése szükséges. A történelmi vizsgálatok elvégzése indokolt. Szükséges a kutatások alapján megfogalmaznunk, azokat a cselekvési irányokat, cselekvő, történelmi személyiségek típusait, amelyek az igaz, az objektív folyamat előretörését segítik. A KAPCSOLATOK HISTORIOG RÁ FI ÁJA A szlovák-magyar viszonyt a a kezdetektől a 19. század közepéig a két nép életét a közös állami szervezetben megjelenő együttélés jellemezte. A viszonyrendszer belső erejét nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a tulajdonhoz kapcsolódás alkotta. A kultúrában, a mindennapokban, az életvitelben megmutatkozó különbség, az ember és ember közötti természetes eltérésben oldódott föl, és ez adta minőségét is. A polgári haladáshoz fűződő érdek közös fel nem ismerése - majd 1848-49-es forradalom és szabadságharc problematikájához fűzhető második szakaszában,a korábbi termé- �szeles viszonyok mesterségesen megrontódtak. Ebben külső tényezők is, mint például a Habsburg uralkodói érdekek, más európai birodalmi érdekek igen fontos szerepet játszottak. Nem elhanyagolható - amit eddig nem hangsúlyoztunk eléggé - azoknak a belső ellentmondásoknak az előtérbe kerülése, amelyek a pánszlávizmus megjelenésében, keretében, korai hatásában érzékelhető volt a történelmi Nógrád megyében is. Az 1867-es kiegyezést követő időszakban a kapitalista fejlődés vált egyre jellemzőbbé. Ez alkotta a kapcsolatok harmadik korszakát. Egyben fokozatosan kétoldalúvá tette és elválasztotta a politikai szinten hangsúlyozott nemzeti fejlődés követelményét és igényét. E folyamat pedig a nemzeti fe jlődésben megmutatkozó különbségek nyomatékosításával is járt. De az új helyzet, újféle vonásokat is rajzolt a a nemzetek magatartásához. A kialakult politikai küzdelmek a törvényes megoldások keresésében uralkodtak el. A nemzetiségi törvény, a magyarosítás, majd annak reakciójaként a századforduló táján a pánszlávizmus erősödése, a nemzeti léthez kapcsolódó nacionalizmus torzította és jellemezte a kialakult szituációt. Az állami érdekkülönbségeket az. első világháborút követő új keretek között létrejövő új államalakulatok alakították ki, és képezték a két nép kapcsolatrendszerének negyedik korszakát. Az első világháború történeti megítélése megegyezik a közvélemény megítélésével. Ennek lényege: igazságtalan háború nemzeti megoldása az igazságtalan motívumokat hordozta. Az ellentmondások feloldására tett kísérletek: az 1938-as bécsi döntés, az 1946-os magyar kitelepítés és lakosságcsere nem hoztak valóságos megoldást, mert külső erők, erőszakos módszerek jellemezték. A kisebbségi sorsból az önrendelkezési jog teljes egészében kiiktatódott. A kisebbségi kultúra természetellenesen az. uralkodó ér- dek alapján a megtűrt kategóriájában helyeződött el. A megoldást hordozó és a két világháború között is megjelenő internacionalista-kommunista mozgalomban is uralkodóak voltak a nemzeti szempontok. Ennek következménye az is, hogy a dél-szlovákiai magyar kommunisták, akik a cseh kommunista párt megalakításában is intenzíven részt vettek, tevékenysége nem integrálódott megfelelő súllyal az uralkodó csehszlovák köztudatba. Az időszaknak az is velejárója, hogy a magyar értelmiség a politika, a kultúra, a gazdaság számára oly fontos kohéziós szerepe, részben az uralkodó érdek által működött és hatott. Egyébként üldözött magatartásként volt jelen a két világháború közötti időszaktól. Gondoljunk csak Fábri Zoltán, Győri Dezső, Komlós Aladár és mások életútjára. A kaszakok tekintetében fontos, hogy dr. Herz Sándor életútja a harmadik és a negyedik korszakhoz kötődik. A harmadik korszak végét, és a negyedik koszakot - haláláig - 1938-ig végigélte. VONÁSOK LOS ONC T Á R S A DA L MI , G A Z D A S Á G I A R C U L A T Á H O Z Losonc tradicionális történelmi magyar város, amely a történelmi Nógrád megyében centrális fekvésű, de az államigazgatás működésében is az, másrészt piaca, vásárai révén is közvetítő szerepű az észak-déli áru és szellemi forgalomban. A 20. század elején is Nógrád megye második legnépesebb települése, közel tizenháromezer lakosával. Salgótarján csak ezer fővel előzte meg Losoncot. Rendezett tanácsi város, aho lis az élénk közélet, megyeszékhelyi aspirációk egyaránt jellemezték a városi létet. Lakossága többségében magyar, de jelentős számú szlovák anyanyelvű is élt itt. Gazdasági és társadalmi szerkezete egységes. Jelentős ipari üzemeiben, jelentős számú ipari munkás - mintegy négyezer fő 81 �Horváth István : Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) dolgozott, akik hangsúlyozottan kétlaki életmódot folytattak. Az ipari munkásréteg mellett figyelemre érdemes a kereskedő, és polgári társadalmi csoport, nem elhanyagolható számú az értelmiségi foglalkozású réteg sem, amely teljessé tette a társadalmi körképet. Jelentős, kultúrális és politikai szerepű a fiatalság - a tanítóképző, a gimnázium - révén olyan iskolaváros képe rajzolódott fel, amelyben a reagálás, az aktivitás mind a mindennapi, mind pedig a politikai életben természetesnek hatott. Mindezek mellett Losoncot sem kevés ellentmondás feszítette. A fejlődő nagyipar mellett ott találtuk a céhes szinten működő kisipart. Érzékelhető a századfordulótól a banktőke erőteljes terjedése, szabályozott működése, de mellette élénken élt és működött a magán, és méginkább az uzsoratőke. Iparosai és munkásai kétlakiságuk miatt laza részei a helyi társadalmi, közösségi szövetnek. A városi közösségi élet fórumai a kaszinók, a művelődési körök ugyan működtek, de e fenti tényből következően korlátozott körben hatottak. Ellentmondást hordozó az is, hogy a 20. század kezdetére Losonc szellemi arculata erőteljesen felszabdalttá lesz. Ezt a szabdaltságot a következőkben jelezhetjük. Losonc dél-szlovákiai viszonyok között központja volt, illetve központja lett az. erősödő pánszlávizmusnak. E tekintetben Bazovszky Lajos jelenléte, egyénisége elemzendő és vizsgálandó A Losoncon élő ügyvéd, aki felfogását tekintve szociáldemokratának vallotta magát, a szociáldemokratizmust, az internacionalizmus eszméjét a századforduló kezdetétől fogva egyre szorosabbra fűzte a szláv népek összefogásával. Időmúltával egyre inkább, határozottabban körvonalazódott felfogásában a kommunista-ellenesség: 1919 január elején, amikor bekövetkezett Losonc megszállása, illetve az új csehszlovák nemzetállam megszerveződése 82 során, ez nap mint nap nyilvánvalóbbá vált. Szellemiségének tartozéka volt a durva, erőszakos magatartás és - hangsúlyoznom kell - az élet mindennapjait is veszélyeztető tolerancia hiánya. Losonc szellemi életében figyelemreméltó és rangsorban is előkelő helyre kell sorolnunk a szociáldemokraták súlyát. Különösképpen a szociáldemokratizmus értelmiségi töltésű szerveződése, terjedése figyelemreméltó volt. Ebben dr. Herz Sándor is kiemelkedő szerepet töltött be. Az ő szervezése és működése révén a magyar szociáldemokrácia legjelentősebb értelmiségi képviselői a századfordulótól 1918-ig gyakran megfordultak, és előadásokat tartottak a losonci szociáldemokraták számára. A szociáldemokratizmus az értelmiség mellett gyökeret vert, hatott és fejlődött az ipari munkásság körében is. A szellemi arculat formálásában meghatározó erejű volt az egyház, a református egyház, amelynek a szerepe hangsúlyos és történelmi töltéssel is bírt. A református egyház tradiciói mélyek, kultúrális eseményei olyanok, amelyek könnyen lehetővé tették számára törekvéseinek, magatartásának elfogadtatását, hatáskörének bővítését. A meglévő birtokok, a birtokosok életvitele, valamint az őket utánzó magatartás is árnyalja a képet. A Szilassy Béla földbirtokoshoz és családjához, köréhez kötődő csoportosulás hatása sok irányú volt. Ehhez a magatartáshoz viszonylag nagy számban tapadtak a középrétegek, amelyek között az indokolatlan és sokszor únos-úntalan megjelenő magyarkodás továbbélése torzította az egészséges városképet. HERZ SÁNDOR ÉLETÚTJA Herz Sándor 1875. december 5-én - magyar források szerint Dobsinán, szlovák források szerint Jolsván született. �Bizonytalanabb és tragikusabb a halálozás időpontja és helyszíne. Úgy tudjuk, hogy 1938. november 17-én a Szovjetúnióban, egy Vlagyivosztok melletti börtön táborban halt meg. E között a két időpont közölt húzható meg Herz Sándor életútja. Apja a Szepességben néptanító volt. Később földbérlő és a föld hasznáért fáradozó személyiség. Herz Sándor általános orvosi diplomát szerzett Budapesten 1902-ben. Életének jelentős szakasza; 1902-td 1930-ig - leszámítva az egyáltalán nem rövid katonáskodást az első világháborúban - Losonchoz kötődött. 1902-ben költözött Losoncra feleségével és három lányával. Vasúti orvosként helyezkedett el. Mellette magánprakszist, fogorvosi feladatokat is ellátott. Mindezek miatt - az utóbbi különösképpen - jó anyagi feltételeket biztosított mind maga, mind pedig családja számára. Ennek következtében sok az irigye. 1906-tól tagja volt a Magyar Szociáldemokrata Pártnak, 1908-tól pedig a Szociáldemokrata Párton belül elindult mozgalom, az antialkoholizmus meghonosítójaként volt ismert Losoncon. Munkálataiban ösztönözte az a külföldi, svájci kapcsolata, amely dr. Ford Ákos pszichiáter orvoshoz fűzte, aki az antialkoholizmust világméretű mozgalommá kívánta tenni. Herz tevékenysége az ifjúság és a munkások körében vált igen intenzívvé. Részükre sorozatos, szinte beláthatatlan számú felvilágosító előadást tartott. 1914 és 1918 között katonaorvos volt: ezredorvosként az olasz fronton tevékenykedett, majd végül 1918 szeptemberében, amikor hazaérkezett Losoncra, családja megdöbbenésére kijelentette: nem megy többet vissza a frontra. 1918 őszétől a kibontakozó polgári demokratikus forradalom intenzív résztvevője Losoncon. Tevékenysége nem szűkült le. Megtartotta magyarországi Szociáldemokratákhoz fűződő kapcsolatait. Rendszeresen utazott Buda- pestre. 1918 december elején belépett Budapesten a kommunista pártba. Belépésében a korábbi szociáldemokrata értelmiségi kapcsolatain túlmenően döntő szerepe volt annak is, hogy megismerkedett Kun Bélával. Mi jellemezte az 1902 és 1925 közötti korszakát? Mindenekelőtt az erős szociális gondolkodás és cselekvés. Annak felismerése, és annak a gyakorlása, hogy a szegénység, a műveletlenség és az alkoholizmus egy tőről fakad. Ennek a tőnek a kiirtásán munkálkodott. Baloldali értelmiségiként széleskörű kapcsolatokat épített ki Losoncon és környékén, amit a hivatalos körök nem néztek jó szemmel. Ennek következtében frontról való hazaérkezése, tehát 1918 decembere után rövidebb, hoszabb időt töltött Illaván vagy akár Pozsonyban a börtönben. Szellemi tevékenysége azonban igen széles körben bontakozott ki. Újságíróként, forodítóként is tevékenykedett. Lefordította Forel Ákosnak az antialkoholizmusra vonatkozó művét, és különböző budapesti illetve kassai folyóiratokban közzétette. 1918-ban jelent meg az első műve Az embertenyésztés címmel, amelyben antimilitaristaként a háború borzalmairól szólt. 1919 nyarán - rövid ideig Salgótarjánban is folytatta orvosi praxisát. Erősen célratartó és racionális elmeként mutatkozott be Herz Sándor, de vonzódott a különlegességekhez is. 1912-ben amikor Blériót Magyarországra, Budapestre érkezett, fölutazott megtekintésére. 1914-en a háborút megelőző időszakban, egy losonci munkás favázas repülőgépet tervezett és állított össze. Herz saját pénzéből több mint 1200 koronát fordított arra, hogy motort vásároljanak, aminek segítségével 1914 nyarán a Losonc melletti páston a város lakosságának nagy örömujjongása mellett fölemelkedett a levegőbe, és szerencsésen vissza is érkezett. 83 �Horváth István : D r.Her z Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) Életének jellegzetes szakasza az 1925-től 1929-ig terjedő időszak, amikor a csehszlovák köztársaság polgáraként, losonci lakosként, kommunista szenátorként részt vett a prágai parlament munkájában. Jellemző szocialista magatartására, hogy képviselői, szenátori jutalékából - ami öt ezer korona volt három ezret odaadott a kommunista pártnak, hogy a szervezet életét segítse. Mi ennek a korszaknak a jellegzetessége? Mindenekelőtt az, hogy a prágai politikai fórumon a dél-szlovákiai szegénység szószólója, aktívan politizáló harcosa volt. Szociális érzékenység és antialkoholista felfogása meghatározója nagyszámú beszédeinek, amelyeket a parlamentben illetve választási körútjain Dél-Szovákiában nemcsak, de elsősorban magyarlakta településeken képviselt és fogalmazott meg. E korszakban jelentős változást hozott eszmei felfogásában a kommunista tanok iránti tájékozódása, amelyet Csehszlovákiában éppen a köztársaság biztosította formák és demokratikus viszonyok is lehetővé tettek. Nemcsak illegálisan, hanem legálisan is hozzá lehetett férni azokhoz a tanításokhoz, művekhez, amelyek a Szovjet-Oroszországban megjelentek. A bolsevista-leninizmus nagy népszerűsítőjévé vált közvetlen és tágabb környezetében is. Az érsekújvári kerületbe választották meg szenátornak. Most már Érsekújvártól Kassáig folytatta a politikai felvilágosító tevékenységét. Képviselősége idején megtartotta és hasznosította magyarországi kapcsolatait: a Rákosi-perben hivatalos megfigyelője volt a Csehszlovák Kommunista Pártnak. E kapcsolatok keretében 1928. máciusában került sor a mind politikai szempontból mind pedig a magyar munkásmozgalom szempontjából is nagyjelentőségű eseményre, amelyet ma losonci bányászkonferencia néven ismerünk. Az eseménynek Herz Sándor volt a házigazdá84 ja. A Szovjetunióból - illegális úton- odaérkezett Kun Béla is részt vett a találkozón. Vele együtt ott tartózkodott Révai József és Orosz Nándor is. Mellettük viszonylag nagy számban vettek részt a nógrádi bányászok: Pothornik József és mások is. A Herz-féle tevékenység egyik eredménye volt az is, hogy a nógrádi - elsősorban salgótarjáni - illegális körülmények között tevékenykedő kommunista sejtek viszonylag nagy számú, és működőképes kapcsoslatot tudtak kiépíteni Szlovákia felé. Legendássá váltak a macskalyuki kőbánya, vagy a szlovákiai Romhánypuszta, Karancsberény körzetében kialakított illegális átjárók. Nyelvismerete ebben az időszakban tökéletesedett; a magyar, a szlovák mellett a német és az orosz beszéd és írás területén is egyre biztosabban mozgott. 1929- ben lejárt szenátori mandátuma. A Csehszlovák Köztársaság bírósága korábbi politikai tevékenysége miatt hat évi börtönre ítélte. Mielőtt a börtönbüntetését megkezdte volna a CSKP KB javaslatára a Szovjetúnióba emigrált. 1930- 1938 életének utolsó időszakában a Szovjetúnióban élt. Elszakadt családjától. Legidősebb leánya csak később utazott ki hozzá és élt vele. Életkedvét nem veszítette el. 1931-ben belépett az SZKP tagjai sorába is úgy, hogy egyúttal tagja maradt a csehszlovák kommunista pártnak és intenzíven látogatta az emigrációs magyar klubot. Kapcsolata csehszlovák kommunista párttal Klement Gottvald segítségével és közreműködésével tovább mélyült. A magyar klubban az ott élő illegális magyar politikusokkal, írókkal, Illés Bélával és másokkal tartott kapcsolatot. Ú ja meg kell azt is jegyeznem, hogy Kun Béla köréhez tartozott. Kun Béla volt az egyik ajánlója, amikor az SZKP bolsevik pártjába felvételét �kérte. Orvosként tevékenykedett, de mint agitátort is alkalmazták. Az úgynevezett nyugati egyetemen tartott folyamatosan előadásokat. Kun Bélához fűződő kapcsolata vált végülis élete tragikus sorsfordulójává. 1938. március 26-án, Kun Béla elfogását követően néhány hónappal, trockista kapcsolataira való hivatkozással őt is letartóztatták. Ismeretlen helyre szállították. Családja hoszabb idő múltán Vlagyivosztokból kapott tőle három orosz nyelvű levelet. Minden lehetségest elkövettek a korábban említett politikusok - természetesen Kun Béla kivételével - kiszabadítása érdekében, de ez nem járt eredménnyel. A nagy hideget nem tudta elviselni. A már említett bizonytalan időpontban és helyen, Vlagyivosztok mellett meghalt. Herz Sándor nagy várakozással és nagy érdeklődéssel utazott az egyébként szomorú emigrációba. Szomorúságát a Szovjetúnió iránti szimpátiája feledtetni tudta. Ez a szimpátia nem sokáig maradt kétoldalú. Indokolt és szükséges megfogalmazni; szellemi felkészültségének körében ugyan, de képességei alatt foglalkoztatták a Szovjetúnióban, és ez a szellemi elszigetelődés önmagában is tragikus volt Herz Sándor számára. Lelkes agitálása tulajdonképpen már olyan jelenség, amely a levegő után kapkodó, fuldokló ember magatartásához hasonlítható. Milyen ember volt tehát Herz Sándor? Úgyvélem, hogy olyan ember, aki a 20. század legújabbkori történelmünk új vonulatához kapcsolódott: a munkásmozgalomban vett részt. A munkásmozgalom hatása, a különböző társadalmi időszakokban nem egyforma intenzitású, és tartalma gyakran idealistán írreális. Ezt ma már ponto s a n tudjuk. Ezekben a hatásokban megfogalmazható ellentmondások illetve eszmei tévedések sorozata irányította és meghatározta azt az életutat, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy példaszerűen tragikus. A csehszlovákiai viszonyok, a kisebbségi és a közösségi érdekek, ez érdekeknek az egyeztetésében végzett munkája alapján olyan személyiség volt, akit tevékenysége miatt a szlovák-magyar együttélés előharcosának tekinthetünk, aki modern korunkban kereste kitűzött célja megvalósításának lehetőségét. Realitásként és nem elérhetetlen vágyálomként fogalmazta meg akkor a népek közötti együttélés új körvonalait. Irodalomjegyzék 1. Fónod Zoltán: Megmozdult világban, Madách 1987., 2 Gáldonyi Béla: Egy harcos élet. Pothornik József élete, visszaemlékezés alapján, NSM Adattár 11-67.sz., 3. Levelek, adatok dr. Herz Sándorról, NSM Adattár., 4. Magyar Statisztikai közlemények, 1910. II. rész. Bp. 1913., 5. Nógrád megye története I-IV. köt., Salgótarján 1969-1973, 6. Vigh Károly. Egy igaz ember dr. Herz Sándor életútja, NSM Adattár. 858/69sz, 7. Vigh Károly: dr. Herz Sándor születésének centenáriumára, 8. Viliam Plevza: Napjaink történelme Madách, 1976 85 �p a ló c fö ld 91/1. Veszely Ferenc: Angyal a Lánchíd felett 86 �Pálné Kovács Ilona Egy fogalom kérdőjelei A politika világában egészen bizonyos, hogy nem alkalmazható Kant esztétikai alaptétele, miszerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Mielőtt indokoltan fellengzősséggel illetnének, rátérek rövid írásom lényegi kérdésére. Vajon "szép-e", "jó-e" a magyar születőben lévő önkormányzati modell? S ezt vajon ki tudja "érdek nélkül" megítélni? Önkormányzat - a jelentés változásai Az önkormányzat fogalomhoz az időkfolyamán számtalan, sok esetben igen csak eltérő tartalom kapcsolódott. A feudalizmus korában közhatalmat nem gyakorló közösségi integratív forma volt a falusi, városi társadalom számára, s bizony nem mindig tett eleget a modern állampolgári egyenlőség eszméjének. A polgári állam keretei között jönnek létre a modern közjogi önkormányzatok, s a korábbi politikai funkció - miszerint a feltörekvő polgárság számára védelmet, majd az állam ügyeibe beavatkozási lehetőséget nyújtson - lassan felszívódott. A központi hatalommal való érintkezés "ára" az lett, hogy az önkormányzatok intaktságukat elveszítve, az állammal összeolvadtak. Ez a frigy azonban nem hozott békés házasságot. Az állam és az önkormányzat, a központi abszolutizmus és a helyi autonómia napjainkig vívja harcát, ha eltérő fegyvernemekben is, és időnként eltérő intenzitással. Az önkormrányzatok nemzetközi és hazai története egyaránt bizonyítja, hogy e területi közjogi - szerveződési irányítási forma eltérő tartalmak, eltérő politikai ambíciók hordozója lehet. A polgári haladással szembeni konzervatív ellenállás, a nemzeti függetlenség védőbástyái éppúgy lehetnek, mint a kormány politikai arculatától és centralizációs h ajlamától függően a hatalom helyi nyúlványai vagy éppen az ellenzékiség fő hadállásai. Az önkormányzatok és az állam szemben állhatnak egymással, mint a patriarchális és dzsentroid, a szakszerű és apolitikus közigazgatás két modellje, de úgy is, mint a behemót és mozgásképtelenre centralizált "Leviatán" s a rugalmas, emberközeli, forrásokat mozgósító helyi hatalom párhuzama. Az önkormányzat tehát mindig annak és úgy szép, aki és amilyen érdekek szempontjából ítéli meg. Az önkormányzatok a helyi irányítás egyik lehetséges - tradicionális, de máig életképes - modellje, amiből 87 �Pálné Kovács Ilona: Egy fogalom kérdőjelei mindig annyi valósul meg, amennyit a körülmények és a politika központi és helyi szereplői megengednek illetve megvalósítanak. A fazon változott-e vagy a szövet? Hatásos geg lehetne arra utalni, hogy a divatjamúlt ruhára felvarrt dekoratív zseb, egy színes kendőt belebújtatva az újdonság illúzióját kelti.Távol áll tőlem, hogy az önkormányzati törvény kidolgozóit és szentesítőit ilyen olcsó trükkel vádoljam. Az mindannyiunk számára v ilágos, pluralizált politikai rendszerben, parlamentáris demokráciában idegen test a tanácsrendszer, a maga szolgai, tisztán végrehajtói karakterével. A rendszerváltásra a területi irányításban is szükség volt. A kezdet kezdetén talán még azt sem érdemes firtatni, hogy a fazon elég elegáns-e (megfelel-e a Dior irányvonalának), hiszen egy absztrakt (európai) szabásminta biztosan nem mindenben felel meg a mi kelet-európai méreteinknek. A fontos sokkal inkább az, hogy - továbbra is a hasonlatoknál maradva - posztóból lehet-e nagyestélyit, muszlinból télikabátot varrni? Miért is kételkedem én a szabó szándékában a ruha minőségét illetően? A központi hatalomnak, mint minden hatlomnak az az immanens tulajdonsága, hogy nem szereti az osztozkodást. Nem véletlen, hogy csakis plurálisan tagolt és politikailag így is megszervezett társadalom képes egy hatalommegosztási modellre épülő kormányzási rendet kialakítani. Hogy ebbe a hatalommegosztási modellbe beletartozik-e a "negyedik ág", a helyi hatalom, az attól függ, hogy a társadalom helyi erői ezt ki tudják-e kényszeríteni a hatalom központjából. Az úgynevezett nemzeti kerekasztal körül a hajdani politikai erők központi vezetése ült. Az akkor kialakított játékszabályok szerint jött létre az egykamarás(!) legfőbb szuverén, amelyik - bátran egyszerűsíthe88 tünk-, kizárólagosan pártpolitikai érdekek mentén tagolódik, s ha akarná sem tudná a társadalom valóságos tagoltságát beközvetíteni. Az érdekérvényesítés laza szövetén - a taxisok hétvégéjén rájöhettünk könnyű réseket ütni. A szeptemberi helyi választások sajátos helyzetet teremtettek. Egyértelműen kiderült, a társadalom óriási nem politizáló része a rendszerváltást nem a politikai attrakcióktól várja, így aztán az új önkormányzatok természetesen legálisak, de könnyen legitimitási krízisbe juthatnak. Azzal, hogy a helyi képviselők óriási többsége a rurális térségekben független, a nagyobb városokban pedig a parlamenti ellenzék legnagyobb pártjai szereztek fölényt, az a reális veszély keletkezett, hogy a központi kormányzat politikai bizalma, decentralizációs szándéka szubjektíve gyengült. Az is bizonyos, hogy nyomós objektív érvek is alátámasztják a centralizációt. A modellváltás mindent felforgató intézkedési kényszere, a gazdasági krízis, az egyre szélesedő szociális válság méltán váltják ki a központosítási reflexeket, még akkor is, ha ezek hatékonysága és racionalitása erősen megkérdőjelezhető. De nemcsak a hatalom megosztásának kormányzati fékezése teszi a "fazont és a szövetet" összeférhetetlenné, hanem azon helyi társadalom és azon önkormányzati tisztségviselők és testületek is, amelyek még nem igazán alkalmasak az ön kormányzati modellt működtetni, a "jó fazonú ruhát méltósággal viselni". Aggasztó jelek mutatják, hogy a helyi társadalom politikai erői nem ismerik fel a helyi politika alapvető törvényszerűségét, azt, hogy a helyi politika harmóniára törekszik. Mert hiszen az önkormányzatoknak nagyon "egyszerű" a feladata, a lehető legjobb, legkomfortosabb életkörülményeket biztosítani a lakópolgárok számára A testületek pártfrakciói �parlamentesdit játszanak, bizalmatlanság, ellenségesség tapasztalható sokhelyütt a közvetlenül megválasztott polgármester és a képviselők között, a szakismeretet politikai megbízhatóságra cserélik. Persze mitől tudnánk mi most egycsapásra kultúráltan, okosan politizálni, mitől tudnánk "depolitizálni" a túlpolitizált gazdaságot, társadalmat? A magyar társadalom nem csak korábbi gazdaságát, ideológiáit, étékeit b o ntja le, de újra is tagolódik és ijesztő g y o rsasággal olvad el az a középréteg, amelyik minden társadalomban a stabilitást és kontinuitást jelenti. Szóval baj van a szövettel, s persze baj van a fazonnal is, de ezt most hagyjuk. A megszületett önkormányzati törvény, s annak részletező későbbi szabályai az irányítás modelljét megváltoztatták, mégpedig jó irányban, még akkor is, ha lesz még bőven mit ezen a rendszeren finomítani. Göröngyös az út, de nem zsákutca Az önkormányzáshoz számtalan illúzió tapad, li letve számtalan illlúziót tapasztanak - valljuk be - nem csak hazánkban, hanem külföldön is. Sokan megkérdőjelezik azt is, hogy az urbanizált életmód, az internacionalizált gazdasági kapcsolatok idején, a tömegkommunikációval tömegtársadalmakká gyúrt embermasszákkal lehete még a klasszikus önkorm ányzásról beszélni. Hiábavalónak tűnik a küzdelem, hogy a politikát és a bürokráciát leválaszszuk egymásról, hogy szót értsen a laikus és a szakértő, hog y azonosítható legyen egy város vagy falu érdeke, "lokalitása", hegy megtalálja koordinátáit a helyi cselekvés és az országos politika. Az önkormányzás önmagától sem nem hatékony, sem nem demokratikus. Hatékony akkor lesz, ha a szervezeti önállóságot, s a formális kompetenciákat tényleges eszközök, cselekvési lehetőségek töltik meg tartalommal. Demokratikus pedig akkor lesz, ha a megválasztottak felmérik, hogy igazi partnerük nem a kormány, nem a pártjuk, hanem a helyi társadalom. Mostanság valami bújócskázás folyik a kormányzás központi és helyi szintje között. A kormány arról akarja meggyőzni a közvéleményt, hogy az eredmények kizárólag a helyiek leleményességétől függenek. A helyi vezetők viszont állandó felfelé mutogatással akarják elhárítani az elszegényedő helyi társadalmak fokozódó nyomását. Félreértés ne essék, ez a játék szintén nem magyar találmány, hanem európai, de nem javallom szabadalmaztatni Szembe kell néznünk a szegénységünkkel, valakinek már ki kell mondani, hogy a király meztelen. Az önkormányzás lényegének, az autonóm és demokratikus helyi döntési modellnek a célja ennek ellenére nem álom, hanem orientáló jövőkép. A világ fe|ettebb része a nemzetállamok kizárólagossága helyett globalitásban és regionalitásban gondolkodik. Az ezoterikus, elitista pártosodás helyettmellett megjelennek a bázis demokrácia vadonatúj és ősrégi formái Az elidegenedett, közösségeiből kirángatott ember többek között a helyi társadalmakban keresi új "vonatkoztatási pontjait". Magyarországon is valószínűsíthetően - kormányok jönnek, mennek, pártok és karizmatikus vezérek eltűnnek és felbukkannak. A nagy politika hullámveréseit csak a "szabadság kis szigetei", a stabil önkormányzatokba tömörülő helyi társadalmak szenvedik el nagyobb sérülések nélkül. A nagy politika által mozgatott, instabil önkormányzatok a rendszer egészének stabilitását veszélyeztetik. A rendszerváltás genetikáját nem az aktuálpolitika sokszor ijesztő mutációi hanem az alapsejtek minősége fogja meghatározni 89 �A. Gergely András - Lichtenstein József Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. Fodor Ferenc kutatási eredményeit summázva, 1930-ban olyan településként jellemezte Nagyvisnyót, ahol a változó történelmi feltételek e llenére évszázados struktúrák maradtak meg eredeti, majdnem érintetlen formájukban. Ez a viszonylagos moccanatlanság a a helyi közösségnek nemcsak a két világháború közötti időszakban meghatározó jellemzője, hanem ma is az. A település térszerkezete és a helyi társadalom, bár hagyománykötöttségeket mutat, ez azonban az igazgatási szféra változásaiban korántsem így van. S ennek egyik fő oka, hogy a közigazgatási megyehatárok igen gyakan változtak az idők folyamán. Nagyvisnyó pedig mindig más, nagyobb közigazgatási egység politikai és gazdasági vonzáskörzetébe került. Ráadásul a tanácsrendszer bevezetése után a régi községi bíró és a falu segédjegyzője, akik igazgatási ismeretekkel és a falu népe előtt tekintéllyel rendelkező tisztviselők voltak, hivatalukból el kellett kerüljenek, s helyüket megfelelően lekáderezett "megbízható elv társak" foglalták el, akiknek pedig - szakmai ismeretek híján egyetlen erénye az volt, hogy "a dolgozó néphez hű" káderek maradtak. Visnyó két megyei központtól, Egertől és Miskolctól is egyaránt távol esik Emiatt 1874-ben Borsod vármegye szentpéteri járásához, 1924-ben Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített - vármegyéhez tartozott. 1938-ban visszacsatolták Borsodhoz, 1945ben Borsod-Gömör vármegye része ismét. 90 Végül 1950-től Heves megyéhez kapcsolták, amelyhez jelenleg is tartozik. 1984-ig az egri járás része volt, s bár 1971-ben ez megszűnt önálló területi-közigazgatási szint lenni, járási hivatala viszont, amely a községi tanácsokat ellenőrizte, több mint egy évtizedig még megmaradt. Korábban a községi közigazgatás rendszerében Visnyó a sajószentpéteri járás szilvásváradi körjegyzőségéhez tartozott, ami azt jelentette, hogy Szilvásról hetente egyszer járt át a segédjegyző a csatolt községbe, hogy ott kisebb közigazgatási feladatokat ellásson. A lakosságnak azonban minden esetben Szilvásra kellett átmenni ügyei intézésére. A községi közigazgatás és a helyi társadalom politikai életében alapvető fordulatot a szovjet csapatok benyomulása hozott, hiszen egyidejűleg hozzákezdtek a községi közigazgatás szervezéséhez is. Az új községi bírót az erdei napszámosok közül választották ki, mert hajlandó volt együttműködni a szovjet katonai közigazgatással. Ekkor a közigazgatási teendők az �elemi létfeltételek biztosítására korlátozódtak: romeltakarítás, alapvető élelmiszerek beszerzése, tüzelőgyűjtés, stb. A közigazgatás ellenőrzését és közvetlen irányítását a kommunisták már az első pillanatban igyekeztek magukhoz ragadni: 1945. február 14-én a Borsod megyei Kerületi Pártbizottság agitátorainak jelenlétében egy magánháznál megalakították a helyi alapszervezetet. A megalakult párt még aznap összehívta a falugyűlést a református iskolába, s mintegy 330 főnyi hallgatóság előtt a frissen választott párttitkár meghirdette ideológiai keresztes hadjáratát a "régi burzsoá nézeteket képviselő" közigazgatási tisztségviselők ellen. A megalakított hat tagú Nemzeti Bizottságba három-három kisgazdapárti és kommunista tagot választottak, vezetőjük a kommunista párttitkár lett. A Nemzeti Bizottságban tevékenykedő kommunisták tudatosan kiszorították a többi párt képviselőit, a lakosság számára legfontosabb helyi kérdésekben a kezdeményezést magukhoz ragadták, s ezzel szimpátiát keltettek, bár homályos propagandájukat a falusi nép egyébként tartózkodással fogadta. Jellemző, hogy a helyi földosztó bizottságba csak a kommunista párt delegálta tagjait. S mert a Nemzeti Bizottság elnöke a kommunista párt titkára lett, elkezdődött a párt és az állami szervek hatáskörének összefonódása, s már ekkor kialakult a későbbi tanácsirányítási modell előképe (Likai 1917). A kommunista párt "demokratikus" hatalomgyakorlását jól példázza a visnyói földosztó bizottság tevékenységére jellemző egyik eset. A községben és határában 163 kataszteri hold szántó tartozott a Pallavicini uradalomhoz. Ebből a területből, valamint a református egyház, illetve a község középparasztjainak tulajdonában lévő területekből 65 kiosztható házhelyet alakítottak ki az igénylőknek. Többek között kiosztották ház91 helyként a korábbi grófi uradalomhoz tartozó úgynevezett Major kerteket is. Ezt a területet azonban az erdészeti tisztviselők viszaigényelték a megyei földosztó bizottságtól, s meg is kapták. A helyi Nemzeti Bizottság egy túlbuzgó tagja azonban nem értett egyet - a szerinte helyi érdekeket súlyosan sértő - döntéssel, ezért Budapestre utazott és eljárt az Országos Földrendezési Tanácsnál, hogy ott a megyei földosztó bizottság döntését hatálytalanítsák, amit meg is tettek. A község közjogi státusában - a helyi Nemzeti Bizottság tudatos elsorvasztása után - döntő változás 1950-ben következett be. Az egész országban meghirdetett tanácsválasztási kampányban 3169 községben 2878 tanácsot alakítottak meg, vagyis az öszes tanácsok 92,5 %-a a községekre esett, a 145.802 tanácstagból 127.712 a községekben került megválasztásra. Nagyvisnyón is önálló tanácsú községet alakítottak A sebtiben megtartott tanácsválasztások után egy kormányrendeletet is azonnal kiadtak hogy a községi tanácsba választott tanácstagok és vb.-titkárok tudják milyen feladatok előtt állnak Ez a rendelet az érdekelt felettes tanácsok (illetve a községiek) számára nem korlátozódott a jogi szabályozásra, hanem összefoglalt, részletes tájékoztatást adott a tanácsok normatív feladatairól, forgatókönyvet ("leegyszerűsített ügyrendet") adott, és amellett, hogy minimálisra korlátozta az önálló tevékenység formai kereteit, még politikai eligazítást is kínált. A "demokratikus centralizmus" elvének mindenáron való erőltetésével a központosított újraelosztási rendszer mindmáig meghatározta a közigazgatási szervezetrendszer és a magyar társadalom 1945 utáni fejlődését. A magyar paraszttársad alomra és a tanácsrendszer fejődésére döntő befolyást �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón gyakorolt a speciális párthatalom. Kisugárzási iránya elsődlegesen az állam volt, de felölelte a civil társadalomhoz tartozó - már erősen etatizált - intézményeket is. Hihetetlen gyorsasággal kialakult az óriási pártapparátus, amely - rövid ideig tartó fejlődés eredményeként - a politikai rendszer immanens részének életét rendezte és a helyi politika tevékenységét, önkormányzati-államhatalmi szervének működését irányította. Az így megválasztott községi tanácsnak, a vb. elnökének és titkárának azonban semmilyen önállósága nem volt. A községi tanács munkáját ugyanis szoros ellenőrzés alá vonta a járási tanács, amelyet a Tanácstörvény épített a tanácsi szervezet hierarchiájába, mint "szocialista típusú operatív szervezetet" és a községek fölötti közvetlen irányítószervet. Az Egri Járási Tanács ugyanis a a legrészletesebben meghatározta a visnyói községi tanács mukáját a végrehajtás módszerére, a teljesítési határidőre és az elérendő célra is kiterjedően. Ezenkívül a gyakori helyszíni kiszálláson is állandóan ellenőrizték a községi tanács munkáját a VB tisztségviselőinek beszámoltatásával arról, hogy a községi tanács vajon a "lényeges" azaz a járás által meghatározott - feladatokkal foglalkozott-e, határidőre végrehajtották-e a felső utasításokat. E szoros felügyelet mellett a községi vezetők még akkor sem gondolhattak volna semmilyen önállóságra, hogyha az ehhez szükséges rátermettségük és bátorságuk megvan. Az 1950-1960 közötti időszakban - olykor még néhány évvel később is - a községi tanács vezető tisztségviselőinek körében hihetetlenül nagy volt a fluktuációi Mind a tanácselnökök, mind a VB titkárai gyakran mindösze egy-másfél éves hivatali tevékenység után váltották egymást. Jellemző, hogy ebben az időszakban a helybéliekkel szemben többnyire a környező települések92 I. ről "irányították át" a megfelelő kádereket, hogy ellássák az előbb említett feladatokat. A vezető közigazgatási emberek között így például találhatunk helybeli kőművest és középparasztot, de felsőtárkányi mészégető munkást, bélapátfalvai gyári munkást vagy levitézlett járási pártfunkcionáriusokat is. A községi tanács vezető tisztségviselőinek, akik általában nem helybeliek voltak, gyakori cserélgetése, átirányítása azonban nem pusztán úgy értékelhető, hogy ebben a néhány évben diszfunkcionálisan működött a közigazgatás, s hanem éppen ellenkezőleg, a rendszer sajátos logikája fejeződött ki így, a kádergazdálkodás területén is. A tanácsrendszer bevezetése ugyanis nem pusztán új igazgatási szerkezetet hozott a társadalom életébe, hanem új útját nyitotta meg a társadalmi feltörekvéseknek. Az első tanácsválasztások megtartásakor az egyik legfontosabb cél volt a "régi" közigazgatási szakemberek lecserélése a rendszerhez hű munkás- és parasztkáderekre. Ezzel a járási vezetés elérte azt, hogy a a helyi közösségtől idegen személyeket ültetett a vezető pozíciókba, azok a helyi érdekektől távoli, megyei érdekeket képviselték. Akik a felsőbb utasításoknak minden körülmények között igyekeztek érvényt szerezni, hiszen egy olyan sajátos függéskényszerbe kerültek a járási vezetéstől, amely nem tette lehetővé számukra a nyíltan paraszt- és közösségellenes utasítások valamelyes tompítását. Az állandó kádercserékkel igyekeztek annak is elejét venni, hogy a községi tanács élére más járásból átirányított tanácsi vezető esetleg beilleszkedjen a faluközösségbe, mert ezáltal úgymond az igazgatási funkciók hatékony ellátását akadályozta volna, ha kialakul a kölcsönös szimpátia a falu társadalma és a község első embere között. �Ha az 1950-1956 közötti évek kádercseréit figyelembe vesszük, feltűnő, hogy nem találunk olyan személyt, sem a tanácselnökök, sem a vb.- titkárok között, aki a Tanácstörvényben meghirdetett teljes választási ciklus alatt a posztján maradt volna. Ezekkel az állandó vezetésváltozásokkal - melyeket többnyire a járási párt- és tanácsi szervek kezdeményeztek - a helyi közigazgatás tényleges irányítása a járási vezetés kezébe került, teljessé vált a helyi közigazgatás teljes pártállamosítása, a község tényleges irányítása szempontjából amúgy is súlytalan tanácstagokat már előzetesen kiválsztották: a tanács tagjává javasolt személyekről 1956-ig a járási pártbizottság - a politikai rendőrséggel karöltve - környezettanulmányt készített és amennyiben ezen az előzetes szűrőn nem rostálták ki a jelöltet, csak akkor kerülhetett szóba, mint leendő tanácstag - és azután terelték jogilag szabályozott útra a választási mechanizmust. Az ötvenes évek elején Nagyvisnyón is teljesen megszűnt az igazgatási önállóság és a tanácsrendszer első hat éve alatt óriási visszaesés következett be a harmincas évekbeli közigazgatási intézményrendszer működéséhez képest. A tanácsrendszer szétverte a tradicionálisan kialakult, a helyi társadalom jóváhagyó támogatását élvező képviselőtestületet, elüldözte a községi bírót és az előljáróság tagjait, a gyakori kádercserékkel pedig tönkretette az igazgatási szervezet mindenkor meglévő stabilitás-szükségletét. A régi közigazgatási tisztségviselők ma már nem élnek, ezért nincsen mód arra, hogy bővebbet is tudjunk a korabeli igazgatási rendszer mélystruktúrájáról, a korabeli informális döntési gyakorlatról. Azt azonban enélkül is elmondhatjuk ami a jogi szabályozásból is megállapítható , hogy a régi községi igazgatási szervezet sokkal nagyobb stabilitást mutatott, mint a tanácsrendszeré. Hiszen a községi bírót és az előljáróság tagjait a helybeli lakosok közül választották, akik többnyire hosszú évekig a helyükön maradtak és foglalkoztak a község ügyes-bajos dolgaival. A helyi lakosok közül való községi bíró, valamint az előljáróság tagjai ugyanis nagy tekintélynek örvendtek a község laka előtt, de kellő élettapasztalattal és helyismerettel is rendelkeztek ahhoz, hogy a falusi közösség ügyeit az érdeknek megfelelelően igazgassák. A tanácsapparátus cserélődése Nagyvisnyón az 1960-as évek elején megszűnt, mert a községi igazgatás kulcspozícióiban ekkor bekövetkezett személycserék - napjainkig hatóan - megteremtették a községi igazgatás stabilitásának feltételeit. A személycseréknek alapvetően két oka volt. A központi káderpolitika 1956 tanulságait megfontolva - persze nem utolsó sorban a jelentős alulról jöv ő társadalmi nyomásra - a közigazgatásból fokozatosan eltávolította azokat, akik 1950-1956 között, a terménybeszolgáltatás és a parasztság megsarcolásának időszakában elveszítették a falusi lakosság bizalmát és rokonszenvét. Igy például 1956 után az addigi visnyói tanácselnököt átirányították "termelőszövetkezeti vonalra", melyben érdekelt volt mind a járási pártbizottság, mind pedig a járási tanács. Ezenfelül a helybeli lakosok között találtak a járási vezetők olyan személyt, aki régi megbízható párttag, ugyanakkor megfelelő politikai és igazgatási tapasztalatokkal is rendelkezett, és alkalmasnak tűnt a tanácselnöki teendők ellátására. Melléje pedig egy rátermett, jó szervezőkészségű, szintén helybeli lakost választottak ki a titkári posztra. Kettejük tisztségéről és egymáshoz való hatalmi viszonyáról, valamint a párttitkárról, mint a helyi hatalom képviselőiről talán szerencsésebb lenne a hatalom helyi birtoklóiként beszélni s azt vizsgálni, vajai a helyi 93 �A.Gergely - L ichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. szintű közigazgatási döntések meghozatalában a laikus részvételt kívánó társadalmi környezetnek van-e jelentős befolyásoló hatása ezen a településen? A Tanácstörvénynek a VB, a tanácselnök és a vb.-titkár feladatait, hatáskörét, jogállását és működését szabályozó rendelkezéseit összevetve, első olvasatra nyilvánvalóvá válik, hogy - noha formálisan a tanács első embere a Hazafias Népfront helyi bizottsága által javasolt és a lakosság által megválasztott tanácselnök - a tanács hatósági feladatainak ellátásában a tényleges hatalom mégis a titkár kezében összpontosult a választott tisztségviselővel, a tanácselnökkel és a választott testülettel, a tanácstestülettel szemben. Kiemelt pozícióját elsősorban a közigazgatási szervezet struktúrájában, a tényleges és nem a formalizált hatalmi viszonyban játszott szerepe alapján érdemli. Ezenkívül a vb.-titkár befolyását az is erősíti, hogy - szakismeretei és a felsőbb szintű szakigazgatási, végrehajtóbizottsági kapcsolatai révén - általában véleményhordozóként is elismerik az adott csoportban. Ezzel szemben Nagyvisnyón nem a vb. titkár, hanem a tanácselnök áll a hatalmi hierarchia élén. Valószínű, hogy a helyi erőviszonyok ilyen alakulásában több, egyformán fontos tényező játszott szerepet. Izgalmasan szól erről a tanácselnök életútja, aki 1930-ban született Visnyón. Családját a sajátos hadszervezetben a XVI. századig vezeti vissza. Két-három generációra viszanyúlva az ősei között 4-5 holdon gazdálkodó parasztgazdákat és - apai ágon - kőművesmestereket találunk. Édesapja 1940-ben váltotta ki iparengedélyét, és helyben, valamint a környező községekben, Sátán, Lénárddarócon, Csermelyen dolgozott tavasztól őszig, télen pedig a Pallavicini uradalomban talált magának megélhetést. Elemi iskoláit a tanácselnök Nagyvisnyón végezte, majd beállt édesapja mellé segédnek, de rö94 vid munka után 1950-ben bevonult a határőrséghez az ország déli körzetébe és itt teljesített szolgálatot előbb, mint sorállományú, majd mint polgári alkalmazott 1956-ig. Közben 1950-ben belépett a kommunista pártba. 1956 májusában hazatért Nagyvisnyóra és 1961-ig kőművesként és villanyszerelőként dolgozott. 1956 novemberében részt vett az MSZMP helyi szervezetének megalakításában, majd 1957 októberétől társadalmi funkcióiban párttitkár lett. 1960-ban a megújult erővel nekilendülő termelőszövetkezeti kampány megszervezésének idején négy hónapig mint függetlenített párttitkár dolgozott. Párttitkárként igen szoros kapcsolatot alakított ki a tanácselnökkel és a tanács munkáját figyelemmel kísérte, "együttműködött a tanácselnökkel, nem befolyásolta, de instrukciókat adott neki arra nézve, hogyan kellene a községet az adott helyzetéből kilendíteni". Mint párttitkár, politikai felügyeletet gyakorolt a tanácselnök és a tanács tevékenysége felett. Az 1950-60-as évek fordulóján ugyanis még az alig meghonosodott gyakorlat a párt elvi és operatív irányító szerepének összecsúszását és centralizált irányítását eredményezte, ami az új cégér alatt is szinte töretlenül érvényesült. Erre utal az is, hogy a járási pártbizottságon és a járási tanácson hamar felfigyeltek az igen határozott fellépésű párttitkárra - aki 1960-ban rövid négy hónap alatt, "külső és belső segítséggel" megszervezte a helyi termelőszövetkezetet - és ettől kezdve szoros munkakapcsolatot tartottak vele. Minden bizonnyal ennek az együttműködésnek következményeként már 1958-tól rendszeresen agitálták a járási pártbizottság és a járási tanács VB munkatársai, hogy vállalja el a tanácselnöki teendők ellátását. Döntően e beszélgetések hatására 1962 végén elvállalta a tanácselnöki posztot. Te- �kintettel arra azonban, hogy a járási pártbizottság vezetői nem találtak más alkalmas kádert, egyúttal a községi párttitkár is ő maradt a hatvanas évek közepéig. A tanácselnökkel folytatott beszélgetésekből, jelzésértékű utalásokból egyértelműen kiderült, hogy a tanácselnöki posztra jelöltetésébe sem a helyi tanácsi dolgozóknak, sem a tanácstagoknak, sem a község lakosságának nem volt beleszólása. Ebben a döntésben azonkívül, hogy az a tanácselnök szubjektív vállalásától is függött - a járási pártbizottság és a járási tanács VB tisztséviselőivel kialakított informális kapcsolatháló játszotta legfontosabb szerepet, amelynek centrumában a járási pártbizottság állt. A járási vezetők bizalmát élvezve és a községi párttitkári teendők ellátásával mind az igazgatási szervezet struktúrájában, m i nd a község informális s hatalmi viszonyaiban egyértelművé vált, hogy ő lett a község most már közjogi érvekkel is megtámogatott és legalizált - legerősebb embere. Ez a jelentős hatalom a község lakosai számára első ízben akkor lett nyilvánvaló, amikor látták, hogy a Tanácsakadémiáról éppen visszaérkezett "újonc" tanácselnök felsőbb kapcsolatainak hasznosításával a vb.-titkárát állásából kipenderítette és új titkárt vett maga mellé, akit ezután már ő irányított több éven keresztül. Miután a hatvanas évek közepén a tanácselnök leköszönt a párttitkári posztról, régi kapcsolatait továbbra is ápolta a járási pártbizottsággal és személyi vonalakon keresztül elérte, hogy az új párttitkár teljesen színtelen és súlytalan figurájával szemben továbbra is minden tekintetben kezében maradjon a hatalom. E személyes kapcsolatokat - melyekben a hatalomgyakorlás felszín alatti és informális erővonalai mutatkoznak meg - elsődlegesen az jellemzi, hogy nem intézményesültek. Az egymás közötti viszonyt semmilyen előírás és szabály nem befolyásolja (kivéve a kölcsönös "baráti szolgáltatásokat"), a hierarchia és a vezetés nem intézményesült. Az egymással kapcsolatba lépők foglalkozása, társadalmi presztizse némileg háttérbe szorul és az adott kapcsolatokat sokkal inkább a cselekvők személyisége, "karizmatikus" fellépése határozza meg. Ennek alapján már érthető, hogy a községi tanácselnök egyenrangú partnerepéldául a megye országgyűlési képviselőjének, a község körzetében fekvő nagy iparvállalat és vízügyi igazgatóság, valamint a megyei tanács felelős beosztású funkcionáriusainak. Természetesen jóval többről van itt szó, mint pusztán arról, hogy a tanácselnök ezekkel a felszín alatti kapcsolataival a saját pozícióját biztosítaná. Ez a kapcsolatrendszer sokkal inkább a szocialista érdekkijárások rendszerét mutatja. Azt, hogy az útépítéshez szükséges költségvetési forrással sem rendelkező község számára - az egyik szomszédos járás költségvetési üzeme és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság adakozása révén -, hogyan sikerült a tanácselnöknek némi társadalmi munka hozzáadásával megszerveznie a községben mintegy négy kilométer hoszszúságú, létfontosságú útépítést és csatornázást, vagy milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy félmillió forint beruházási költségű ravatalozót építtessen, hogy varroda létrehozásával munkahelyeket igyekezzen teremteni a helyben maradt munkaképes nőknek. Mindezek a törekvések figyelemre méltó eredményeket jelentettek a község kommunális fejlesztése érdekében, ha tekintetbe vesszük, hogy az utolsó teljes egészében központi költségvetésből finanszírozott "nagyberuházás" az iskola fölépítése volt még az 1920-as években. A tanácselnök korántsem általánosan tipikus, de egyértelműen kiemelkedő fon95 �A.Gergely - L ichtenstein: Helyi igazgatás és helyi tossága mellett mind a vb.-titkár, mind pedig a községi párttitkár szerepe másodlagos, hatalmuk, a lakosságra gyakorolt befolyásuk eltörpül. A vb.-titkár - aki 1959-ben mint hivatalsegéd kezdte tanácsi pályafutását és a Tanácsakadémia elvégzése után 1964-ben került ebbe a jelenleg is betöltött tisztségbe - nagyon érzékenyen, reálisan, ugyanakkor kellő öntudattal látja a helyi hatalmi hierarchia szolgálatát. Véleménye szerint a község legfontosabb embere a tanácselnök, második helyen ő áll, harmadik helyre pedig a párttitkárt sorolja. Ami a tanácselnök és a vb.-titkár között kialakult kapcsolatot illeti, a vb.-titkár az erőviszonyokat teljesen érthetően rangsorolta így. De ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a vb.-titkárt a tanácselnök "emelte ki", hívta fel rá a járási vezetek figyelmét. Az évek során azonban a vb.-titkár szakmai felkészültség és rátermettség tekintetében lassanként egyenrangú partnere lett a tanácselnöknek, és noha a kapcsolatai révén a tanácselnök vitathatatlanul sok szolgálatot tett a község kommunális és adminisztrációs szükségleteinek ellátásában, hatósági-szakigazgatási ügyintézésében nagyon fontos szerepet tölt be a vb.-titkár is. A községi párttitkárnak a helyi hatalmi hierarchiában elfoglalt helye, hivatali kapcsolata a tanácselnökkel és a vb.-titkárral, valamint erőviszonyaik igen sajátosan alakultak. A község "hosszú ötvenes évekbeli" történetét - értve ezen azt, hogy még a hatvanas évek közepén is a tanácselnök látta el a párttitkári teendőket - sokkal inkább a bürokratikus pártirányítás jellemezte, semmint a szakmailag kvalifikált és a lakosokra orientált szolgáltató közigazgatás. Akkor a község első embere a párttitkár volt, hozzá képest a közigazgatási tisztviselők súlytalan hatalmi tényezőt képviseltek. Ezen az sem változtatott, hogy néhány évig a jelenlegi tanácsel96 hatalom Nagyvisnyón I. nök ezt a két hivatalt együtt viselte, ekkor ugyanis mint községi párttitkár volt a község első embere és nem mint tanácselnök. Ennek a két, egyaránt fontos kulcspozícióinak a hierarchiában rögzült rendje azonban a hatvanas évek közepén megcserélődött, ekkortól ténylegesen ugyanis már sem maguk az érintettek, sem pedig a község lakossága nem volt hajlandó a párttitkárt a közösség első emberének elismerni A község igazi vezetőjének a tanácselnököt és utána a vb.-titkárt tekintették. Miért következett be ekkor ez az átrendeződés, amely azóta stabilan tartja magát és kondicionálta a lokalitás hatalmi struktúráját, illetve a tipikusnak tekintendő párttitkár-tanácselnök sorrendet megfordította? A kérdésre a választ önmagában nem adja meg az, hogy ha számba vesszük a tanácselnök és a párttitkár hivatalosan betöltött funkcióit, hiszen régi jó szokás szerint, a tanácselnök tagja a helyi pártalapszervezet legszűkebb intéző bizottságának, a párttitkár - a viszonosság alapján - tagja a tanács VB-nek, tehát ebből még nem következik, hogy törvényszerűen a párttitkár pozíciója legyen a gyengébb. Formáljogilag és a tanácsülések, valamint a vb.-ülések jegyzőkönyvei alapján kiderül, hogy a tanács, a pártszervezet és ezek vezetőinek belső és egymás közötti formális struktúráit a jogszabályok, utasítások, párthatározatok rögzítik. Amennyiben azonban mégis a helyi hatalom természetének felszín alatt rejtőző és informális jellegű "mélystruktúráját" igyekszünk tetten érni, akkor több fogódzót nyújtanak számunkra az érintettek szubjektív, de összességében a lényeget mégis feltáró véleményei Vezetői kiemelkedésében nagyon jelentős szerepet jászottak személyes tulajdonságai valamint a párttitkári működése alatt kiépített érté- �kes személyes kapcsolatai, s ugyanezek meghatározták a párttitkárral való kapcsolatot is. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: amennyiben azért mégis paradox ez a helyzet - és igazolja a "főszabályt", hogy a párttitkár általában a falu erős embere -, mert a tanácselnök a funkció elnyerése előtt és ezután is egy ideig községi párttitkárként dolgozott a faluban. A másik fontos körülmény, hogy amíg községi szinten szervezetileg és hatáskörileg önálló tanács működik Nagyvisnyón a tanácselnök vezetése alatt, addig önálló szervezettel, "káder- és ügyköri hatáskörrel" felruházott szervezet nem áll a párttitkár háta mögött, nem erősíti hatalmi pozícióját. Erős és önálló községi pártszervezetet ugyanis nem lehetett létrehozni, mert a párttagok túlnyomó többsége a munkaképes korú felnőtt lakosság soraiból állt, akik a "mozgalmi életet" a munkahelyen élték, a munkahelyi pártalapszervezetek tagjai voltak. Azt, hogy a munkaképes korú lakoság mintegy 80 százaléka a környező ipari vállalatoknál és bányákban dolgozik, éreztette a hatását a községi pártalapszervezet létszámának nagyságán. A nyolcvanas évek elején a községben mintegy 80-90 párttag volt - ez a lakosság kb. 0,8 százaléka, ami az országos átlagnak nagyjából megfelel -, közülük azonban mindössze 26 fő tartozott a lakóhelyi pártalapszervezethez. Azok a személyek, akik a helybeli termelőszövetkezetben vagy az iskolában dolgoznak, illetve a nyugdíjas párttagok. Talán, mert a párt a munkahelyi szervezettségre sokkal jobban ügyelt, mint a lakóhelyi szerveződésekre, ezért is lett gyenge a községi pártalapszervezet és a megyei apparátusok közötti kapcsolat. A párttitkár szkeptikus véleménye szerint "a megyei vezetők a községet elsődlegesen politikai és ellenőrzési szemszögből nézik, azt figyelik, hogy végrehajtották-e a soron lévő párthatározatokat, meg hogy egyetértenek-e a kitűzütt célokkal az emberek". Annak a következményét, hogy a párttitkár, a tanácselnök és a vb.-titkár mögött a harmadik helyre szorult, konkrétan lemérhetjük - és ennek az érintettek is a tudatában vannak. Elég gyakran előfordult, hogy a tanácselnök vagy a vb.-titkár nem vonta be a párttitkárt - noha vb.-tag volt - minden egyes jelentősebb döntés operatív előkészítésébe, azaz a tényleges döntési folyamatból kihagyták. Továbbá adott ügyek kapcsán a párttitkár vagy a tanácselnök (vagy a vb.-titkár) közötti vitában illetve az általuk képviselt szervek "hatásköri összeütközése" esetén a községi párttitkár politikai súlya nem volt elegendő ahhoz, hogy a szakmailag megalapaozott, de neki nem tetsző közigazgatási döntésekkel szemben a saját ellentétes álláspontját képviselje. Az ilyen konfliktusok esetén az első "menetben" a közvetlen helyi konfliktusban a párttitkár rendszerint alul maradt. Ekkor sérelmével a felsőbb pártszervhez fordult védelemért. Ez a magasabb fórum - amennyiben egyetértett a párttitkár panaszával - megkereste a területileg illetékes és vele azonos szintű tanácsot és azzal egyeztető tárgyalásokat folytatott a közös döntés megszületéséig, illetve saját álláspontjának a tanáccsal való elfogadtatásáig. A közös álláspont elfogadása - vagy a pártszerv utasítása után - ez a felsőbb szintű tanácsi szerv "utasította" a községi tanácselnököt, amennyiben az alapeljárás során az nem megfelelő álláspontot képviselt. Ez az utasítás természetesen az ügyek jelentős részében nem öltött hivatalos jogi formát, sokkal inkább arról volt szó, hogy rövid úton - rendszerint távbeszélőn, vagy konzultációra való berendelés útján - "orientálták" a tanácselnököt az új álláspont 97 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. képviseletére és ennek megfelelő cselekvésre. Természetesen előfordult olyan eset is miként erről a vb.-titkár beszámolt hogy az elsőfokú eljárás törvényes volt és ennek megváltoztatására akarták rábírni A vb.titkár azonban nem fogadta el az instrukciót hanem ragaszkodott a tövény betűjéhez és inkább maga küldte be a járási hivatalhoz az ügyiratot felülvizsgálásra, törvényesen történt-e az eljárása vagy sem. A tapasztalat szerint a választott testület döntési hatásköre formális és a döntési tevezeteket a VB készíti elő. Ezt a tanácsülésről és vb.-ülésekről készült jegyzőkönyvek mellett a tanácstagokkal és községi lakosokkal folytatott beszélgetések is igazolták. Több év tanácsülési jegyzőkönyveit szorgosan átböngészve látható, hogy általában a helyi hierarchia előbb már ismertetett főszereplőié a szó, il letve viszonylag gyakran az iskolaigazgató szerepel különböző kérések felvetésénél. A többség azonban passzívan viselkedik, s van olyan tanácstag, aki évekig nem szól hozzá semmihez. Ez a passzivitás tükröződik a tanácsüléseken elhangzó felszólalások számában is. A nagy egyhangúságot néhanéha az törte meg, amikor a község összlakosságát foglalkoztató, kiemelkedően fontos kérdést tárgyalt meg a tanács. Ilyen alkalmak azonban viszonylag ritkán fordultak elő A községi tanácstagok politikai érdektelenségének alapvető okai a következők: a megtárgyalandó konkrét ügyhöz kapcsolódó szakismeret hiánya, általában nem kellő informáltság, valamint a tárgyalt ügy mélyebb összefüggésekbe helyezésére és az ügy sajátos körülményeinek értékelésére való alkalmatlanság. A nagyvisnyói helyi társadalom uralmi környezetéről és történetéről tehát elmondhatjuk, hogy még ma is ide illenének 98 Fodor Ferencnek több mint fél évszázaddal ezelőtt papírra fektetett gondolatai: "Magának a falunak, mint láttuk, nincs is története, mert e nép sohasem volt tényezője még annak sem, ami vele, körülötte történt. Élete azonban van, s ez az élet nem kevésbé érdekes, mint sok nagy városok élete, mert egy marék népnek környezetével, földjével való harcát, vívódását jelenti" (Folytatása következő lapszámunkban) �p a ló cfö ld 91 /1. Végh András: Megbocsájtás 99 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) I. A korosztályombeliek gyakran mondogatják, hogy rosszkor születtünk: háború után, a Tanácsköztársaság leverésének évében. Beleszülettünk egy korba, nem sejthettük, milyen sors vár ránk. Nyiladozó értelmünkkel csodálkoztunk apánkra, aki hajnalonként szótlanul, komoran indult munkába, hogy utána nyúzott-fáradtan, szénportól fekete arccal érkezzék haza. Bölcsődébe, óvodába nem jártunk. Szerettük anyánkat gyermeki túláradással, majd később szemérmes szeretettel. Kijártuk a bányatelepi elemi iskola hat osztályát, de középiskolába (polgáriba) már csak kevesen jutottak el. A két háború közt, a Horthy korszakban az "alsóbb néposztály" tagjaiként voltunk tizen- és huszonévesek. Ifjú csilléskorunkban a műszak vége felé már holtfáradtan ültünk le egy-egy percre pihenni, olykor keseregve sorsunkon. Jobb életre, könnyebb munkára vágytunk s a világról keveset tudtunk. Táncmulatságokon önfeledten néztük a keringőző párokat, és velük együtt dúdoltuk: "Csend ül a Volga vizén esteledik kicsikém, csónakom leng a vizen, ülj bele drága szívem..." Mi is voltunk szerelmesek - és közben leventék is, aztán töltelékek egy újabb háborúban. Takarítottunk romokat, építettük az országot, dolgoztunk - ki-hal - évtizedeken át. Menet közben elkoptunk, megöregedtünk s ma már csak emlékezünk. Sok velem egykorúnak az a véleménye, hogy a második világháború előtti évek, évtizedek bányászéletének irodalmi ábrázolása szür100 ke és egyoldalú: lélekölő munka, nélkülözés, sztrájkok, il letve hasonlók leírására korlátozódik. Úgy gondolom, hogy az itt következő tények, adatok s nem utolsó sorban emlékeim némi segítséget nyújthatnak a bányászélet múltjának teljesebb megismeréséhez, egy bányatelep életének, mindennapjainak leírása nyomán. * * * Bányászcsalád harmadik gyermekeként születtem Etes-Amália aknán, 1919. december 25-én. Az akkor kötelező hat osz- �p a ló cfö ld 91/1. tályos elemi iskolát évvégi születésem és hoszas betegségem miatt csak 1934-re végeztem el - mindvégig kitűnő osztályzattal. Még ugyanaz évben csilletakarító lettem, később kapcsos, majd földalatti csil lés a bányánál. Tényleges katonai szolgálatra 1940 decemberében kellett bevonulnom. Életem első húsz évét (1920-1940) bányatelepen éltem le, ismereteim, emlékeim innen valóak. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS Mielőtt szűkebb hazám - az Etes községhez tartozó Amália-akna - lakóinak 19201940 közötti életéről, mindennapjairől írnék Bocsári Mocsáry Antal 1920-ban megjelent könyvének "Esmertetését" idézem Etesről: ''Ettes, hajdan Etthecsnek iratott. Magyar falu; földje, rétje, erdeje van és jól míveltetnek a szántóföldek, Földes Ura Nagy Méltóságú Szentiványi Ferentz, volt Ország-Biró, akinek egy tisztiháza s gazdasági épületjei vannak. A helység Karants-Sághoz van affiliálva; most 822 R.C. (római katolikus - a szerzői) lélekből áll. Ennek szomszédságában éjszak felé vagyai a Nagy Kotrotzó puszta, melly hajdan Kotrotzónak neveztetett; Hertzeg Koháry Ferentzyé; jó buza termő hely. Rétje és kevés, de szép erdeje van, 21 lélek lakja." A mai Etes Salgótarjántól nyugatra fekszik, műúton tíz kilométerre a megyeszékhelytől. Az egykori Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság által kiépített és betelepített Amália Akna a falutól keletre egy kilométernyire, nyugati kijáratát kivéve hegyes-dombos oldalban az 1800-as évek végén épült meg. A faluval még 1940-ben is csak földút kötötte össze. Eteshez tartozott - és tartozik ma is - az úgynevezett Alsótelep, Öregetes, Albert és Rau Akna. Lélekszámát tekintve a korabeli SalgóTariány kisebb Ettes-Etthecsnél. B. Mocsáry Antal írja róla; "Magyar falu, melly a közel lévő Salgó várától nyerte neveztetését... Hajdan Kenyeretlen Tariánynak neveztetett. Szép kiterjedésű határja van, melly hegyes, de hasznos, főképpen jó és makktermő az erdeje... 717 R.C. lélek van itt..." A z 1820-ban kiadott könyvében e résznél B. Mocsáry Antal nem szól a vidék földmélyi kincseirő l , a már korábban itt fölfedezett szénről, pedig a szén lett e táj fejlesztője. Ha nyomon akarjuk követni és meg akarjuk érteni az elkövetkező évtizedek változásait, fel kell v illantanunk a szénbányászat kialakulásának egy-egy jelentősebb szakaszát, a bányák és bányatelepek létesítésének mozzanatait, a lakásviszonyokat, a munka- és életkörülményeket. (A bányászélet mindennapjaival - cseppként a tengerben - részletesen Amália Aknáról szóló emlékezéseimben foglalkozom.) Több forrásból (mint Dzsida József bányamérnök munkája A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Nógrádi szébányászatának története (1868-1943) is ismeretes, hogy a salgótarjáni széntelepeket 1766ban fedezték fel. A termelési előmunkálatokat 1848-ban Zagyván kezdték meg. 1859-től 1868-ig kisebb szén társulatok bányászkodtak ezen a tájon. Majd a Szent István Társaság jogutódjaként 1868-ban itt alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 2,4 millió fa in t alaptők ével. (A társulat lészáma 1880-tól 1900-ig 228 százalékkal, termelése 400 százalékkal emelkedett.) Sándor Vilmos Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867-1900 című munkájából tudom, hogy a részvénytársaság 1874-ben 700 férfi és 40 nő mellett 50 gyermekmunkást is foglalkoztatott. Aztán 101 �Habonyi Zoltán: Önéle tra jz helyett a Bányászati és Kohászati Lapok 1898. évi 7. számában már 3201 férfi, 7 nő és 88 gyermekmunkásról olvashatunk. A Részvénytársaság társpénztárának (Törzskönyv, statisztika, kórházak (1889-1941) jelentésében az 1913-as évben 4260 munkás szerepel. További létszámnövekedésről ír és árnyaltabban az 1917. évi 13. számában a Bányászati és Kohászati Lapok. A férfimunkások közül 3847 a föld alatt, 1299 a külszínen, a 16 éven aluli gyermekek közül 131 a föld alatt és 238 a külszínen dolgozott. Ugyanebben a számban közli Wahlner Aladár, hogy 1915-ben a salgótarjáni üzemektől 4 műszaki tiszt, 8 altiszt és 675 bányamunkás vonult hadba. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 1921-i üzleti évéről szóló igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentéséből kitűnik, hegy a társaság hamar kiheverte a háborús évek viszontagságait. Tiszta nyeresége 53.950211 korona. A jelentés hírt ad arról is, hogy a munkaműszaknak 12 óráról 8 órára történt leszállítása következtében szükségessé vált a munkáslétszám növelése. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Adattárának 470-es száma alatt található a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Igazgatóságának 1937. március 13-án kelt, a Központi Igazgatóságnak írt jelentése 1936-ból, mely többek közöt t 6241 munkáslétszámról és 13.279 családtagról számol be. Az első bányászcsaládok más országokból, főleg az Osztrák-Magyar Monarchia más területeire! kerültek Salgó-Tarjánba és környékére. Ennek oka az volt, hogy az idevalósiak nem értették a bányászat mesterségét és idegenkedtek is tőle. A telepített és telepítendő munkásoknak a részvénytársaság 1870-73 között felépített 6 munkáskolóniát egyenként 100 mun102 káscsalád részére és 5 munkáslakóházat. Egy szobában 3-4 család is lakott és ugyanennyi asszony főzöt t egy-egy konyhán. Laktak bányászok hegyoldalba vágott üregekben is. A lakáshiányt munkásbarakkok enyhítették. Itt elsősorban az idénybányászok - főleg Liptó megyei szlovákok "liptákok" és "gránerek" kaptak elhelyezést. A szegényes barakkok belsejét kétoldalt fapriccsek foglalták el. Ezek szalmazsákkal, vagy szalmával leterítve hálóhelyül szolgáltak. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1880. június 7-i száma Ruttkay Sándor evangélikus lelkész Inászón tartott beszédét közli. Ruttkay 15 nagy gyarmatlakról kolóniáról - mint megannyi "emberköpű"-ről szól, ahol 150-200 ember is lakik. Itt már minden családnak van egy külön szobája, de két-két családnak egy köz ös konyhája. "Nyomorúságunk" című cikkében a Salgótarjáni Lapok 1907 évi 26. száma többek között a következőket írja: "...Nézzünk meg egy munkásházat, a kolonizált munkások lakásait. Hosszú, sárgára meszelt épület. Menjünk fel a lépcsőin. Öt ilyen lépcső van egy-egy munkásépületen, mely 20 lakáshoz szolgál feljáróként. Húsz család lakik itt egy-egy szobában s egy közös konyhahelyiségben két tűzhely mellett főzi meg silány ebédjét; itt mossa, szárítja ruháit, tartja a szenet, a tüzifát, a libát, tyúkot, kis malacot is, itt dagaszt kenyeret, süti meg ünnepkor a kalácsot. Összetört, fonnyadt, beteg anyák egyre másra szülik gyermekeiket s nem ritka esetben 8-10 gyermek van ilyen helyen..." 1912-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 44-ik évi rendes közgyűlésén dr. Chorin Ferenc "főrend" jelentésében beszámolt arról, hogy 1911-ben 130 kétosztályú új munkásházat építettek és a munkásjóléti intézmé- �p a ló cfö ld 91/1. nyeket a lehetőségig fejlesztették. Évi tiszta nyereség az adó levonása után 5.853.530 korona. Ebből a társpénztárak gyarapítására 130.000 koronát, a részvényeseknek 3.850.000 koronát fizettek ki. Amália Akna mélyítését 1894-ben kezdték el. A 300 méterre mélyített aknából 1898-ban indult meg a szénteremelés. A szenet egy 790 mm-es nyomtávú bányavasúton - mely egy 1604 méter hosszú alagúton is áthaladt - szállították az akkori Pálfalva (ma Salgótarján IV. kerülete) szénosztályozójába. Ez a bánya az 1929-es év közepéig működött és belőle 21,5 millió tonna szenet termeltek ki. Tulajdonosa a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társaság volt. LAKÁSOK ÉS LAKÓI Az aknamélyítéssel egyidőben kezdődött el e munkáslakások építése is. Az aknához közeli részben, egy völgyben és egy domboldalon felhúztak tizenhat hosszú földszintes épületet, egyenként hat- tíz lakással. Az épületek - akkori elnevezésük szerint kolóniák - többsége 70-75 cm vastag vályogfalból, kisebb részük téglafalból épült. A tetőt kátránypapír fedte, alatta a padlás válaszfal nélkül közös volt. Egy-egy lakás szoba-konyhából és éléskamrából állott. Két lakásnak volt az udvaron egy közös árnyékszéke. Minden lakáshoz egy több részből álló ól tartozott, disznók, nyulak, baromfiak tartására, valamint egy-két kisebb konyhakert. A későbbiek folyamán az ólak mellett "nyári konyhákat" alakítottak ki, a pincét a legtöbb helyen domboldalba vájták, csupán az "alsó" soriaknak épült egy, szintén közös, betonból. Az alsó és középső sorokban lakók négy-öt ásott kútból hordták az ivóvizet, a "felső" sorok lakói számára csővezetéken szivattyú nyomta fel a nyomós csőkutakhoz. 103 A munkáslakásokon kívül a társulat építtetett többszobás tiszti és altiszti lakásokat és öt-tantermes hajópadlós, szénkályhával fűthető általános iskolát, ehhez tanítói lakásokat, élelemtárat (köznyelven: magazint), italboltot - mi kaszinónak hívtuk és egy Olvasókört is. Az Olvasókörben volt egy olvasószoba, nagyterem, billiárdasztallal, filmvevtítő padlásszoba valamint színpad női és férfi öltözővel. Mellette a kerthelyiségben teke-pálya mi gublizónak mondtuk. Kialakított a társulat egy orvosi rendelőt várószobával, kezelőhelyiséggel és orvosi vizsgálóval egyetemben. Közös épületben kapott helyet a szállásmesteri iroda, férfifodrászat és a húskimérés. Két szobából állott az úgynevezett "csendőrpihenő". A telephez tartozott a döngölt földből, deszkából épült négy sor barakképület, melyben ősztől tavaszig a liptákoknak, gránereknek nevezett idénybányászok laktak. Az Öregetesi részben a legrégebbi lakások "hátukkal" még a domboldalnak támaszkodtak. A bányászlakások berendezése - a családok anyagi helyzetétől függően - nagyjából azonos volt. A szobák "hajópadlósak" voltak, a villany be volt vezetve a cementpadlós konyhába és éléskamrába is. A bányatársulat a telep építésekor minden lakásba adott egy vaságyat, egy kis vaskályhát, meg egy "kecskelábú" konyhaasztalt. Ez utóbbit cserélték fel bútorvásárlás alkalmán a leghamarabb a bányászfeleségek másfajtára. A tizenöt-tizenhat négyzetméteres nagyságú szobában a felsőruhákat egy-két vagy három ajtós szekrényben, a fehérés ágyneműket többfiókos sublótban "kaszniban" tartották. (Jóanyám itt őrizgette a közel méteres nagyságú két vastag gyertyát is az esetleges házi ravatalozáshoz.) Egyéb szobai holmik tárolására több �Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyeit helyen egy festett (de nem tulipános) láda szolgált. A fából készült ágyakban lepedővel letakart szalmazsákon dunyhával takarózva rendszerint kettesével aludtak a családtagok. Nagyobb családok emeletes priccsekre szorultak. A szoba közepén barnára politúrozott asztal állott, színes terítővel, három-négy, hajlított fából készült székkel. A mennyezetet tartó gerendák egyikéről csillár helyett petróleumlámpa tartására is alkalmas (de v illanyégőt tartalmazó) díszes rácsozatú tartály lógott, színes porcelán burával. A kétszárnyú szobaablakban vázában vagy cserépben virág állott, lehúzható volt a roletta, a karnisra függönyt aggattak. Sok helyen láttam díszes fa- és üvegburkolatú ingás faliórákat, melyek mély csengő-bongó hangon jelezték az időt. Szentkép szinte mindenhol volt a szobában, néha több is. Jézus Krisztust, vagy a Szűzanyát ábrázoló bekeretezett olcsó másolatok mellett ott volt felfüggesztve a kereszt is. Kisgyermekkoromban igen féltem a szobánkbeli Krisztus-képtől. Úgy volt megfestve, mintha mindig engem nézett volna, bárhonnan is pillantottam rá. Emiatt anyám feltette a padlásra. A másik kép Rákóczi búcsúját ábrázolta. A gondos, és rendszerető háziasszony a házasságba hozományként kapottt dunyhával és párnákkal nappalra "bevetette" az ágyakat és színes terítővel terítette le. Szoba-tartozék volt még a falitükör és a sublót tetején a színes üvegek és csecsebecsék. Az elődök és az ősök esetleges fényképei is a szobában kaptak helyet. Szüleim 1914-ben készült fényképén apám a 6-os közös huszárezred egyenruhájában feszített, számadójuhász családból származó anyám - már "telepiesen" öltözött. Még fiatalok voltak. A szobákat télen is csak karácsonykor fűtötték a családok. Nagy hidegben melegített, rongyba csavart téglával, vagy 104 fedőkkel melegítették lefekvés előtt az ágyakat. A padlóra egyszerű parasztszőnyeget terítettek, a szekrények tetején birsalma illatozott. A hét-nyolc négyzetméter nagyságú konyha berendezése kredencből, konyhaasztalból, több helyen karos lócából, székekből, hokedlikból, sámlikból állt. A tűzhely beépített volt, vaslapokkal (platnikkal) fedve. - Ezek helyett vettek egyre többen már gyári tűzhelyet. "Emeletes" része, "rurája" kalács vagy tök sütésére egyaránt alkalmas volt. Tüzelésre a helyben vagy közelben bányászott "illetményszén" és időnként egy-egy csille "ócskafa" szolgált. A fal leginkább színesre volt festve (hasonlóan a szobáéhoz) és a háziasszonyok, lányok által hímzett falvédők díszítették. Szövegük a háziak elmésségétől és ügyességétől függött, volt köztük humoros is. ("Sürög-forog a menyecske, pirosra sül a pecsenye", "Ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek", stb.). Fiatal házasoknál gyakori volt az urát hazaváró asszonyka szerelmes szövege. A konyhában kakukkos óra jelezte az időt, népesebb családoknál még beszorítottak ide fekvő-ülőhelynek egy dikót is. A szobai nagy tükröt öltözködéskor használták, a konyhai kicsit leginkább csak a férfiak borotválkozáshoz, fésülködéshez. Az éléskamra nagyobb berendezési tárgya egy polc volt. A háziasszonyok szorgalmától és ügyességétől függött hány üveg befőtt, vagy ugyancsak házi készítésű lekvár sorakozott rajta. A legtöbb helyen tartottak egy 50-100 literes hordót káposzta savanyításra. A nagy fa-teknőt a kenyértészta dagasztáshoz és húsbesózáshoz használták. A füstölt húst, kolbászt, sonkát, szalonnát rudakra felfüggesztve tárolták. A kamra északi �p a ló cfö ld 91 /1. fekvésű volt kicsi ablakkal és nyáron is tartotta a hűvösséget. Itt kaptak helyet a nagyobb konyhaedények és a nagy káposztagyalu is. Az 1920-30-as években a lassan elterjedő rádió is tartozékává lett a bányászlakásoknak. Az udvarra minden lakásajtó mellé kisasztalt és lócát teremtettek a házigazdák nyári ebédelésekhez. A hatlakásos ház udvara két végén villanylámpa világított. A telep tiszta jó levegőjű volt, tavasszal és nyáron orgona és akácillattal telített. Az utak melletti árkokat a telepi szállásmester tartotta rendben bányai napszámosokkal, a kátrányospapír teleket nyaranta kátrányoltatta Szekuláék "bandájával". Bányai telefonon lehetett beszélni az orvosi rendelőből, szállásmesteri irodából, az élelemtárból és az alagúti őrházból. A bányai villamosvasút személyszállító szerelvényein - néhány év kivételével, mikoris 10 fillérbe került egy utazási igazolvány - ingyen lehetett utazni a környező bányatelepek jó részére, később le egészen Karancskesziig is. A bányatelep útjai nem voltak kövezettek; tavasszal és ősszel igencsak sárosak, nyáron porosak voltak. Autó ha nagyon ritkán megjelent, csodának számított, ilyenkor a telepi gyerekhad - autóóó! autóóó! - kiáltásokkal rohant utána. A közvilágítást az ötven-száz méterenként villanyoszlopokra szerelt lámpák biztosították - úgy ahogy. Az utak mentén akác, kőris, vadgesztenye és juharfák álltak, a kertekben szilva, meggy, cseresznye és almafák hoztak gyümölcsöt. Két kolóniánként - tizenkét lakásként - egy-egy szabadban épített kemencében lehetett kenyeret és nagyobb ünnepek előtt tepsikben, főleg krumplis, túróslepényt sütni. Szemetet és hulladékot a kijelölt helyre kellett összehordani s azt utána a bányai kocsisok szállították el. Ritka volt a desz- kakerítés, leginkább csak tüskésbokrok, földbeszúrt kis karócskák jelezték a kertek "telekhatárát". A kertek alatti kis patak vize a Dobrodába, onnan az Ipolyba folyt. Amália akna, a bányatelep - az ottlakók szóhasználatával élve - alsó (iskola), altiszti középső, valamint a felső sorra, a "saktára" tagozódott. Itt magaslott egyébként az aknatorony és a gépház tartozékaként a 36 méter magas kémény. A sakta téren hosszú sorokban a szénnel rakott, elszállításra váró csillék sorakoztak vagy az éppen üresek. Külön vágányon álltak a meddővel (agyaggal, palával) rakottak, a "haladákon" (palahányókon) kiborogatásra várakozók. A meddőhányók és a dombok gyűrűjében forrás - és bányavízből is - egy kb. 100x80 méteres, néhol tíz méter mélységet is meghaladó tó (a "nagyvíz) alakult ki. Itt tanult meg minden telepi gyerek - lányok és fiúk - még iskoláskorában úszni de jártak ide a szomszéd telepekről is. A bányatelephez kis temető és egy halottasház is tartozott. Ide azonban csak a hatósági vizsgálatra váró bányabaleseti halottakat hozták ebben az időben. Egyéb temetések a lakóházaktól történtek. Amália-aknát a szomszéd helységekkel Rau és Albert akna, Öregetes, Alsótelep, Alsó- és Felsőszánas - csakúgy mint Etes faluval, földút kötötte ösze. A telep lakói azonban inkább a bányavasút személyszállító kocsijain utaztak Salgótarjánba. Amália akna évtizedeken át mintegy száz család számára nyújtott otthont. A családok száma azonban állandóan változott - ennél több is volt - mert a fiatal (s többségükben helyből nősülő, férjhez menő) házasok, amíg lakást nem kaptak a társulattól, egy fedél alatt éltek az idősekkel. Egy-egy családban négy-öt vagy ennél több gyermek volt, de nem számított ritkaságnak a nyolc-tíz tagú család sem. 105 �Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyett Gyermektelenek kevesen voltak, így az összlakosság száma hétszáz körül mozgott. A betelepítés folytán, a többi bányatelephez hasonlóan Amália akna is kevert népességű volt. Őseiket, nemzetiségeiket, származási helyüket tekintve a telep lakói kicsiben az Osztrák Magyar Monarchiát tükrözték... Ez nemcsak neveikben, de küllemükben, tanult mesterségükben, étkezési szokásaikban és viselkedésükben is megnyilvánult. Szőke lengyelek, szlovákok, barnahajú osztrákok, olaszok és Zsilvölgyi románok telepedtek le ide a múlt század utolsó évtizedeiben. Annak idején őseik nyelvét beszélték, de leszármazottjaik egyre inkább magyarra váltottak. Eredeti nevüket - kevés kivétellel - megtartották. Legtöbbjük szép szál ember volt, de akadt közöttük - néhány betegesen törpe és óriás (kondródisztrófia, akromegália) is. A bányaiparosok eleinte mind a betelepítettek közül kerültek ki (bányakovács és lakatos, asztalos, ács, vülanyszerelő, erőgép és szivattyúkezelő), úgyszintén az altisztek (szállásmester, aknászok, csillejegyzők) valamint a tisztviselők - az üzemvezető Medzihradszki főmérnök, vagy az igazgató-tanító Rozehnal - is. Jó vájárok voltak a lengyelek, a szlovákok Handlováról és Besztercebánya környékéről, és az. osztrák származásúak. Visszaemlékezve az 1930-1940-es évek közötti időkre, az itt élő családfők foglalkozása szerinti megoszlása több-kevesebb változással a következő volt: bányamester 2, főaknász-aknász 8, vájár-segédvájár, csillés 50, bányakovács 7, villanyszerelő 3, kőműves 2, gépkezelő, szivattyús 13, csillejegyző 3, szállásmester 1, kocsis 2, napszámos 2, betegápoló-borbély 1-1, tanító 6, bolti eladó és italmérő 2-2. (1.sz. melléklet) Közben megnőtt a "benszülött” palóc bányászok - vájárok, segédvájárok, csillé106 sek - száma és hozzáértése is; ezekben a beosztásokban a felnövekvő fiúk jelentették az utánpótlást. Másra nem is igen lehetett kilátásuk. Kevesen voltak, akik a salgótarjáni Palackgyárban "behordónak", vagy az akkori Hirsch gyárban segédmunkásként el tudtak volna helyezkedni. Sokan "szolgáltak" tisztviselők, vagy tarjáni kereskedők háztartásaiban. Lányok szedték a hulladékszenet a palahányón, legtöbben azonban krumplit, kukoricát, babot, tököt, stb. ültettek, kapáltak, majd betakarították a felesbeharmadába bérelt földekről. Ők segítettek a háztarásban és a gyermeknevelésben, így készülve majdani saját háztartásukra is. (Folytatása következő számunkban) �p a ló cfö ld 91/1. 1 - 2 . sz. melléklet Amália akna bányatelepen 1920-1940 között lakó családfők nevei, zárójelben az időközben magyarosított nevük is.____________________________________________________ Adorján Antal Baszkó Bárány Blecha (Bérces) Bódi Bozó Brunyecki Citór Csajági Csordás Csőke Dancsok Dénes Dinka Dóbiás Dubovinszki Erkli Fajd Fekete Fintor Galló Gasparkovics Gasparin Gucsi György Győri Györfi Gyüre Habonyi Halama Harmos Hermann Házer Jekkel Jéger Judt Juhász Kacsur Kasper Kicsiny Kláben Kmett Kovács Kruppa Kurcsik Kvartner Lamátsch Lamik Lemos László Liska Lunárcsek Makó Matusek Mákos Márton Menczel Minár (Mármarosi) Mikita Minárcsik Minka Miskei Mohai Morgenstern Mottnig Moyzes Nagy Nádasdi Odorinszki Ogarek Orosz Pavlenkó Paulina Peresi Pernusz Pisák (Palotás) Polancsek Páles Pospichel Ponyi Precsek Pusnik Radosinszki Rádi Rossu Roze h n á l Schala Schmirer Schrüffel Schvetz Sperling (Székvölgyi) Springwald (Sasvári) Surányi Szabó Szadvári Szaktilla Szelei Szücs Telek Treffimann Trenka (Szamosvári) Toldi Toll Tóth Szkircsák Ulrich Ursitz Varga Vezovisek Vitark Zachar (Csalogány) Zavilla Zámbó Zsélyi Férjek-feleségek nevei 50 családnál valószínű nemzetiségi eredetű hovatartozásuk tükrében Adorján-Kovács Bárány-Halama Bozó-Rozehnál Citór-Toldi Dancsok-Szőke Csőke-Tóth Dóbiás-Jekkel Fintor-Jekkel Gasparkovics-Szabó Gasparkovics-Zavilla Gyüre-Fodor György-Telek Habonyi-Surányi Házer-Blecha Házer-Csajági Jekkel-Surányi Kovács-Radosinszki Kicsiny-Odorinszki Kovács-Zsélyi Kláben-Fekete Kovács-György Kruppa-Mákos Kacsur-Matusek Kovács-Ponyi Lantos-Bódi Lantos-Pisák Lantos-Kurcsik László-Odorinszki Mákos-Orosz Miskei-Kicsiny Minárcsik-Orosz Nádasdi-György Nagy-Demeter Orosz-Menczel Peresi-Jekkel Pisák-Szaktilla Páles-Jekkel Pospichel-Lamátsch Schrüffel-Fekete Schrü ffel-Szabó Szabó-Szűcs Szadvári-Lamátsch Telek-Jekkel Toldi-Precsek Trenka-Gasparkovics Ulrich-Orosz Zámbó-Jéger Zavilla-Fekete Zsélyi-Kurcsik Zsélyi-Pospichel 107 �p a ló c fö ld 91 /1 . Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr.J ános Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367/36 �Neuberger István: Porrá leszel �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05c94998acd2b4449c5b8fbbd9de6df0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika