11 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d035962d91088df33fbd610b1e76620b.pdf 94cf272f069efd10f30c667a164a1af7 PDF Text Text �Tartalom XX I. É V F O L Y A M 3. SZÁM 1 Jánosy István: Kórházban, Felhő: ennyi az életünk (vers) 3 Krausz Tivadar három verse K A S S Á K L A JO S (1887-1967) 4 5 7 10 14 23 32 42 Petőcz András képverse Major Ottó: Kassák és Veres Péter vitája Kassák Lajos: „Munkásirodalom” Veres Péter: Van-e hát munkásirodalom? Tandori Dezső: „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim” G. Komoróczy Emőke: Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (tanulmány) Horpácsi Sándor: „Kassáknak olyan mindegy” Mészáros Ottó két verse M Ű H ELY 43 Mezey Katalin: Hodossy Gyula munkái elé 46 Hodossy Gyula versei és prózája 50 Fráter Zoltán: Médiumok, víziók (tanulmány) VA LÓ SÁG U N K 60 Praznovszky Mihály: A főszerkesztő vendége. . . (interjú) 64 Gubcsi Lajos: Mit ér a közgazdász, ha fiatal? 68 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte dr. Reichard Jenő főigazgató főorvost. . . (interjú) 72 Fodor András: Bartók és a magyar költők (esszé) 81 Cs. Varga István: Fodor András Fülep-képéről (kritika) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 86 Szakály Sándor: Magyarország a II. világháborúban (kritika) M Ű T ER EM 89 Menyhárt László: Az „ismeretlen” Szalay Lajos (tanulmány) E számunk illusztrációs anyagát Szalay Lajos grafikái közül válogattuk, a Művészet c. folyóirat archívumából. (Fotó: Somfai István) �JÁ N O SY ISTVÁN Kórházban Az egyik öreg 80 éves elmúlt, napja már a zsírospadra fordult. Szívének órája alig ketyeg. Láttam rajt a fel fekvés-hegeket: pünkösdi rózsák, pirosak. Minek él ez? Minek kínozni csak? De mindennap eljön a rokona: aszott szilva-arcú görcs nyanya. Ott bajmolódik, sürgődik körötte. Mint a libáé libben lepke röpte. Becézi, mandarinnal éteti. A felfekvéseit kenegeti. Százszor ismétli: ne igyék sokat. Egye inkább a mandarinokat. Itt hányódom fulladva. Görcsberánt a Démon. Kicövekelve álmodom, hogy kergetnek, kötél a torkomon, s egy boxbajnok-gerilla fölvezette kedvesemet egy garniszálló-szobába, s ott lelek rája torkaszegve. S én tűrtem: tetszett neki, menjen el. Most üveg-áttetsző teste víz alól megjelent. Kék Ophélia-arca iszalag-kóc gubancban. Utána fuldoklom: pulzusom a francba. Agyam kiégett. Kevés a levegő. Akarva pumpálom be. Gyötör a lebegő semmittevés. Homokóra szalad. Ophélia a vízben befon az iszalag. Az öreg lihegése már úgy szalad, mint a megháborodott gyorsvonat, melyből kiesett a vezető, s a gőz nyomása egyre nő; kék vatta-felhő villámlik, sziszeg, jön a kanyar. . . s én ott ülök az első kocsiban. . . Medúzák, íriszek hűtik arcom. Vészfék. A lihegés eláll örökre. Vizslat a tudomány. E K G szarkalábak: éljen tovább az ember. Beh szépek a fehér köpenyes angyalok, mint rejtjeleket, böngésznek türelemmel! S közben a lélek a világűrben lebeg tova, mert ami volt. nem szűnhet meg soha! De szégyenem a legkegyetlenebb, hog y a teremben én vagyok a legkönnyebb beteg. 1964. dec. 10. 1 �Felhő: ennyi az életünk Végső éveiben apám kedves Berzsenyijét bújta szünetlenül, véle járta a Ság hegyét, Sömjént és Magasit, s látta, e dombokon mint baktat le a két tehén nagyapját víve, s őt lomha kocsin, amin reng zöld tengeri-szár, s habot fújnak kis tehenek, s felleget űz a szél. . . Felhő: ennyi az életünk: alakváltva zenét zsongat e halk varázs, mellyel ártani nem tudón gyógyítunk, s híveink arcai fénylenek. Hangokban nemesül szívünk és versünk sem egyéb, mint zizengő zene, melyben szép, igaz, és a jó ellentéteket old, s oltja a szenvedést. 2 �K R A U SZ T IV A D A R mindent és semmit elsőként süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként hagyta el a hajót süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként . . . a mentőcsónakot süllyedünk döntötte el a kapitány . . . a testét süllyedünk döntötte el . . . a lelkét süllyedünk . . . a kapitányt megmenekült a hajóba a mentőcsónakba a mentőövbe a testébe a leikébe a mindenbe a semmibe a magába a kapitányba süllyedt kapitány ha madár g yalogszívvel ember nem járta tájon igazi ha madár valószínűleg veréb lépdel szívem táján fütyörész hiába mai költő ember nem járta tájra nem tud lépni már a fiktív vers is rég eljött de még a fiktív tájakról is onnan minden igazi melegebb sötét konyhában hosszú kés szobában gyermek alszik nyílik a konyhaajtó 3 �KASSÁK LAJOS 1887— 1967 Petőcz András képverse 4 �Kassák és Veres Péter vitája a munkásirodalomról F él évszázada éppen Sch ö p flin A la d á r, a N yugat és két háború közötti irodalmunk legtekintélyesebb kritikusa így írt Kassákról: ,,K a ssák Lajos az első jelentős író, akit az ip ari proletariátus adott a m agyar irodalom nak., s aki m egm aradt m in d vég ig osztálya levegő jéb en . . . L egn ag yo b b m ü ve a sokkötetes E G Y E M B E R É L E T E . . . a képzelhető legőszintébb és legrészletesebb önéletrajz. L ep lezetlen ü l elm on dja ben n e gyerm ekkorától m eglett fé r fik oráig é lete m in den esem ényét, lerajzolja m indazokat az em bereket, a k ik k el érintkezésbe jutott. N em titkolja e l a leg k én yesebb dolgokat sem : nem szégyell sem m it az életébő l, m ert m in d ig tiszta m aradt a szíve. O lyan titkait lep lezi le a proletáréletn ek, am ilyeneket p o lgá ri levegő b en n e velk ed ett em ber el se tu d képzeln i. A proletárság életfo rm áiró l m egszokásairól sen ki sem adott ilyen m egren dítő képet. Szociológusoknak dús bánya ez a mű, m ert am it elm on d, azon rajta van az átéltség hitelesítő b é ly e ge. R egén y eib en realista m in d vég ig , ben n e m arad annak az osztálynak a k ö rében, m elybő l származott, m in dig a m unkásem ber életét vilá g ítja m eg kü lönböző oldalairól. M int szocialista jó id e ig kötelezőn ek érezte m agára nézv e a tendenciát, d e újabb m ü veib en - ahogy ezt elm életben is b eva llo tta rájött az irodalom autonóm voltára és kikü szöbölte írásaiból a tendenciát. Ő az egyetlen nagyhatású szocialista író, d e szocializm usában is a m aga útját járja, nem tartja m agára n ézve kötelezőn ek a m arxista dogm atikát. Szocializm usa a szárm azásával való szolidaritásból tá p lá lk o z ik .” (Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században - 1937.) V eres Péter másként látta Kassákot. Négy esztendővel később, 1941. február 1-én F eljeg y zések a m ai m agyar m un kásirodalom ról címen cikke jelent meg M óricz Z sig m o n d lapjában, a K e le t Népében. Ebben azt fejtegeti, hogy e hazában nincs, nem volt, és nem is lehetett számottevő munkásirodalom. Ennek oka munkásaink társadalmi színképének határozatlansága, nemzeti gyökértelensége és az, hogy írói nem azonosak vele. „ A z egyetlen m unkásíró K a ssák - írja Veres Péter - , d e önéletrajzán és agitációs reg ényein túl ő sem írta m eg a m unkásosztálynak és a m unkáséletform ának a regényét. A la k ja i m in d az osztály szélén kuncsorognak: esett m unkások, va gy esett polgárok. . . N ag yo n jellem ző, hogy talán leg jo bb regényét, a M ISILLÓ K IR Á L Y S Á G Á T ő is hazulról, a paraszti v ilá g b ó l hozta. . . ” „ D e - mondja a továbbiakban - nem is szült az az óriási em bertöm eg (ti. a hazai munkásság) egyetlen igazi írót sem. Jó z s e f A ttilát, D arvast, K a ssákot a fa lu k ü ld te vagy do bta id e .” A K e le t Népének Kassák is, Veres Péter is megbecsült és - mondhatni állandó munkatársai voltak, természetes hát, hogy a szerkesztő, Móricz Zsigmond hozzászólást kért Kassáktól az őt személyében is érintő cikkhez. Így született meg Kassák remek esszéje, a M unkásirodalom . Ezt viszont 5 �Veres Péter nem hagyta válasz nélkül, noha Kassák vele, személy szerint, nem vitatkozik; le sem írja a nevét. Célszerűnek látom mindkét cikk közlését, döntse cl az olvasó kinek miben van igaza. Annyit azonban hadd jegyezzek meg, hogy Kassák bizonnyal vitatható, kedvetlen és elmarasztaló véleménye a M árciusi F ro n tról és széthullásáról oly időben íródott - négy esztendővel a Márciusi Front zászlóbontása után - , amikor annak egyik alapító tagja, F éja G é z a szembekerülve B ajcsy-Z silin szky E n d r é v e l is, már a politika jobb oldalára sodródott, s még tőle is jobbra némely népi írók E r d é ly i Jó zseftő l Sértő K á lm á n ig és K o d o lá n y itó l Sin ka Istvánig. A magyar irodalom szellemi baloldalának oly következetes képviselője, mint Kassák, erre igen érzékeny volt. Idegenkedve fogadta nyilván - mint egyébként Illyés G y u la is - Veres Péter írásainak feltünedezését a jobboldali sajtó hasábjain. Évekkel később, Kassák hatvanadik születésnapján, 1947 márciusában jelen lehettem hivatalos születésnapi bankettjén. Itt a kolíciós pártok szónokai köszöntötték, a Parasztpárt képviseletében a jobbján ülő Veres Péter. A kedvesen tósztozó Veres Péternek Kassák hátat fordított, s a pohárköszöntőkre válaszolva egyes-egyedül az ő szavaira nem reflektált. Engem izgatott, mi a magyarázata ennek a már-már sértés számba menő ridegségnek. Megkérdeztem hát tőle. Azt válaszolta, hogy Veres Pétert jó írónak tartja, de nem feledheti, hogy a háború legsötétebb napjaiban szélsőjobboldali lapba dolgozott, fajvédőkkel és antiszemita uszítókkal kokettált, miközben tagja maradt a Szociáldemokrata Pártnak is, egészen a német megszállásig. ,,M eg is m ondtam ezt neki k ereken - így Kassák - , m ég abban az időben. A z írói m éltóság v éd elm éb en tettem. É ntőlem - mondotta nem k e ll félten ie őt. M int írót becsülöm . A z A lk o tá s (a Magyar Művészeti Tanács lapja, melyet Kassák szerkesztett) n yitva áll őelőtte is .” De visszatérve Kassák cikkéhez a Kelet Népében és Veres Péter hozzászólásához: „ Van-e hát munkásirodalom?” - itt Veres Péter már más hangon, megbecsüléssel írt Kassákról. Majd egy évtizeddel később azonban, a fordulat éve, 1948 után, midőn a politika nyolcévi hallgatásra ítélte Kassákot, Veres Péter pedig az Írószövetség elnöke lett, bizony semmit se tett az elhallgattatott író érdekében. Kassák halála után nekrológot írt róla a V alóságba, amelyben költészetének nemzeti karakterét vonta kétségbe. Ebből a távlatból visszatekintve, mindenesetre más jelentőséget kap ötven év előtti vitájuk. Ha az olvasó teljesebb tájékozódásra törekszik, hadd ajánlom figyelmébe Veres Péternek a Kelet Népe ugyanezen évfolyamában megjelent N ép iség és szocializm us című cikkét, mely „elméleti alapvetéssel” is szolgálhat Kassákkal történt vitájához. Ebben egyebek között azt olvashatjuk: „ A Sin ka-vers vagy a N ém eth-tanulm ány lehet hogy iskolás, széptani szem pontból nem különb mint a K osztolányi-vers, vagy a Babits-tanulm ány és m égis ezekben valahogy benne rezeg a m agyar közösség lelk e, m últja, jelene, jö v ő je, am azoknál m eg a legszebb írásoknál is azt érezzük: m agánügy.” Az itt kifejtett elgondolásai a felszabadulás után persze elvesz- tették időszerűségüket s csak az ötvenhatos tragédia után, 1957-ben támadtak fel újra, akkor készült írásában, mely halála után, 1971-ben kapott csak nyilvánosságot, egy meg nem jelent tanulmánykötet előszavaként, ugyancsak a V alóságban. Születésének centenáriumán ma már aligha vonható kétségbe, hogy K assák vitathatatlan és kitagadhatatlan része nemzeti irodalmunknak, akár- 6 �csak Kosztolányi és Babits is, vagy mint életművének időt álló részében Veres Péter. Vitájuk a munkásirodalomról mégis, vagy éppen ezért, érdekes lehet a mai olvasónak. S alkalmat adhat fontos konzekvenciák levonására az irodalom társadalmi gyökereit, népi karakterét és egyetemességét illetően. E következtetéseknél arról se feledkezzünk meg, hogy vitájuk annak a Móricz Zsigmondnak a lapjában jelent meg, aki egyszerre volt egyetemes, a maga paraszti világát is képviselő és a N yu gat nagy nemzedékét is reprezentáló, halhatatlan alakja irodalmunknak. M A JO R OTTÓ „Munkásirodalom” Írta: Kassák Lajos Kedves Zsiga bátyám, felszólítottál, hogy írjak cikket a munkásirodalomról. Sajnos, legjobb igyekezetem mellett sem tudok a feladatnak megfelelni. Hogyanis írhatnék arról, ami meggyőződésem szerint nincsen. Hoszszú éveken át foglalkoztam a kérdéssel s végül is kétségtelenül rá kellett jönnöm, hogy tévedés azt hinni - a nagy alkotó irodalom problémáin belül adva vannak a polgári, a paraszti és munkásirodalom külön sajátos problémái is. Tulajdonképpen mit is értünk külön-külön polgári, a paraszti és a munkásirodalom fogalma alatt? A polgári, paraszti vagy munkásosztályokból származó egyének irodalmi munkásságát-e, vagy pedig származásra való tekintet nélkül, mindazoknak fáradozását, akik a polgári, paraszti, vagy munkáséletforma köréből veszik irodalmi témájukat? Az előbbi csoporthoz tartozik például Gorkij, az utóbbihoz Tolsztoj. Elfogultság nélkül állíthatják-e azt, hogy Gorkij munkásirodalmat, Tolsztoj pedig a felső tízezrek irodalmát művelte? Nem inkább az válik-e előttünk világosabbá, hogy a két nagy alkotó szellem, osztályának lemarasztaló és deformáló befolyása ellenére is a szociális és humánus szellem egyetemes képviselője. Az az érzésem, hogy a művészetnek ilyen osztályhoz kötése, részletekbe tagolása inkább az alkalomszerű helyzetnek kihasználására törekvő politikus ügye, semmint az alkotó szellemé. A politikus, mint minden emberi megnyilvánulást, a felületes gondtalanságot, vagy az összezavartságból származó kétségbeesést, ugyanúgy a saját célja érdekébe kívánja és tudja állítani, mint a művészetet. S kisebb baj lenne, hacsak a kész produkciót sajátítaná ki és alkalmazná ilyen értelemben, de láthatjuk, hogy fizikai erőszakkal, vagy a rábeszélés módszereivel magát az alkotót is szolgálatába akarja állítani oly módon, hogy feladatokat tűz elé, szerepvállalásra kényszeríti s így illuzorikussá iparkodik tenni előtte egyéni fejlődésének elemi lehetőségeit. S ez így nagyon helyesen is van. A maga területén álljon ki minden- 7 �ki százszázalékos eltökéltséggel, vélt igazságai és helyesnek tűnő célkitűzései mellett. A politikusoknál ez így is történik, sajnos azonban nem mondhatjuk ugyanezt az írókra. Elődeink egészen másként csinálták, mint a mi korunk alkotói. Hogy érvényre juttassák énjük legbelsőbb világát, ha kellett, szembefordultak istennel és emberrel, a megmerevedett dogmákkal csakúgy, mint a gyakorlati élet kis praktikáival. Nem a vallás, nem az osztály és nem a faj képviseletét tartották hivatásuknak, hanem az egyre meszszebblátó és egyre magasabbra törő szellem erőit iparkodtak kifejezni mennél áthatóbb intenzitással és mennél gondosabban szerkesztett formában. Szent Ferenc irodalma éppen ezért nemcsak a keresztényeké, hanem az emberiségé lett, mint ahogyan Gorkij irodalmát nemcsak az anyagi rabszolgaságból felszabadulni vágyó proletárok becsülik nagyra, hanem a szabad érzelmű polgárok, sőt a humánus szellemű arisztokraták is. Bárha a szociális osztálytagozódás nemcsak materiális, hanem szellemi bélyegét is ráüti egyedeire, mégis minden osztály kitermeli magából azokat a magasabb rendű, fejlődésre képes egyéniségeket, akikből a célzatosan felállított korlátok ellenére is nyilvánosságra törnek azok a maximális erők, amelyek az ember egyetemes sorsát tükrözik. Mennyit írtam már a pártpolitikusok erőszakoskodása ellen, az irodalom védelmében s csodálatosképpen nézeteim hangoztatása miatt az írók nem kevésbé ütöttek fejbe, mint a politikusok. Szinte már restellek ismét ellentmondani ezeknek az alkalmi csetepatékba nyakig beleveszett íróknak. Hogyan magyarázzam meg nekik világosabban, végre az ő számukra is félreérthetetlenül, hogy a fórumi sikerekért feladták a végső győzelemre törekvő harc folytonosságát, annyira rácsodálkoztak a jelen felületi tüneteire, hogy szemük előtt bezárultak a perspektívák, s mikot azt hitték, hogy hivatásuknak élnek, kimerültek az alkalmi szerepek megjátszásában. . . Kedves Zsiga bátyám, ennek az állításomnak az igazsága mellett olyan példát hozhatok fel, mint a napjainkban nagy garral kezdődő és siralmasan önmagában összecsukló falukutatók, vagy a Márciusi Front íróinak tragikomédiája. Nem kívánom most elemezni, hogy ezek az írók egytől-egyig valóban írók voltak-e, de ha együttvéve íróknak nevezzük őket, akkor kegyetlenül szép példáját szolgáltatták annak, hogy mi nem az író emberi feladata, ha valóban embertársai szolgálatára kíván lenni. Munkásságuk első korszakában maguk és politikai barátaik is, nyilván teljes jóhiszeműséggel, úgy gondolták, paraszti származásuk úntig elég ahhoz, hogy hangot adjanak és célt jelöljenek ki a paraszti népesség életfejlődésének. Elképzelésük a megteendő útról és beteljesítendő célról szinte gyermekesen naiv s a múlt század romantikájával annyira telített, hogy álomképüknek a szembeötlő külső erők nyomása nélkül is össze kellett omlani, szét kellett morzsolódni az önmagukban rejlő, idejében fel nem ismert és mély tradíciókban gyökerező ellentmondások miatt. Íme az osztályírók, akik alaptermészetüknél, szűk látókörüknél és rövid lélekzetű dinamikájuknál fogva semmivel sem mások a gettó íróinál. Egy bezárt világban élnek s ezt a világot sem gazdasági, sem szellemi vonatkozásban nem tudják belekapcsolni az egyetemesebb világ gazdasági és szellemi áramlataiba. Ha szigorú tárgyszerűséggel igazságosak akarunk lenni, akkor ma már felvethetjük a kérdést, hogy ezek a paraszti származású írók a mai politikai 8 �káoszban nem többet ártottak-e a parasztság emberi ügyének, mint amenynyit használtak? Tudniok kellett volna, hogy paraszti problémák nincsenek a nagy társadalmi problémáktól függetlenül. Az osztályok tagozódását, anyagi és szellemi állapotát nagy részben az általános társadalmi rend, a termelés és elosztás formája és a kultúra kisajátításának foka határozza meg. Aki tehát a parasztság, vagy munkásság sorsán javítani akar, annak a különböző helyzeti tényezőket össze kell látnia és a győzelem reményében a rendszer ellen indít mozgalmat, vagy ha író, belső szükségletből olyan irodalmat alkot, amely a dolgokra általában rányitja az ember szemét s általában érzékennyé és nagyobb igényűvé formálja. S ha ez így van, kedves Zsiga bátyám, mint ahogyan kétségtelenül így van, akkor végzetes tévedésen alapult a falukutatók és a Márciusi Front íróinak megmozdulása, mert hiszen, ha gazdasági és politikai szempontból az osztálytagozódás az általános társadalmi rend függvénye, magától értetődik, hogy az osztályirodalom is, mint olyan, csak függvénye lehet a fennálló társadalmi rend irodalmának. Osztályirodalmat csinálni tehát annyit jelentene, mint az osztályhelyzetébe kényszerült ember osztálykultúrájának többé kevésbé szerencsés művelése. A társadalmi ember szellemi fejlődésének kérdése, az én meggyőződésem szerint, a szellem általános fejlődésével esik egybe, s így számomra ma már kimondottan parasztirodalom, vagy munkásirodalom reakciós előjel nélkül el sem képzelhető. Hangsúlyozom, hogy ma már, mert hiszen volt idő, mikor a népművészet mélyenszántó és csodálatosan gazdag kultúrkifejeződés volt. Akkor, mikor a nép közvetlen kapcsolatban élt a természettel, mikor misztikus félelme s a gyönyör utáni áhitozása társadalmi elnyomottságánál fogva éppen csak ebben a közvetített formában fejeződhetett ki. De amióta ebbe a megtermékenyült kiszolgáltatottságba beleszólt a technikai civilizáció, az ősi korlátok felbomlottak, s a paraszti népség nemcsak ruházkodását változtatta meg, hanem belső élményvilága is megváltozott, aminek elsősorban primitív népi művészete esett áldozatul. Ezer oka van annak, hogy ma már nem virágzik a népművészet és sokkal több reális okát ismerjük annak, hogy hasonló művészi törekvés, misztikus belső áhítat és kényszerű kifejezési készség az ipari munkásság tömegeiben meg sem született. Az ipari proletariátus, osztálykialakulásának kezdete óta tömegeivel és egyedeivel benne áll a világ gazdasági és szellemi áramlataiban, s ahogyan fel akarja magát szabadítani áldatlan gazdasági helyzetéből, ugyanúgy igényt tart az egyetemes kultúra eredményeire is. Amit eddig művészi termelés címen a különféle munkáspártok mesterségesen kitenyésztettek, nem volt egyéb dilettantizmusnál és mindmáig a kultúra selejtes adalékának tekinthető. Igaz viszont, hogy az osztályba kényszerített munkásság soraiból egészen nagy koncepciójú, elsőrangú tehetségek fejlődtek fel, ugyanúgy, mint a parasztság tömegeiből. Mind a két osztályt nagyrészben még ma is hatalmas nyers erőnek képzelhetjük el s csak természetes, hogy ez a nyers erő öntörvényei szerint is kiválasztja és maga fölé emeli életerőinek szabaddá lett és előretörő reprezentánsait. Ezek a munkás- és paraszttömegekből előlépett egyéniségek tehát nem az osztálykultúra gyarapítói, hanem osztályhelyzetük ellenére is, osztály-, vallás és faji szempontokkal el nem különíthető alkotók. Kedves Zsiga bátyám hiába is rosszallanád a munkás- és parasztkultúráról vallott nézeteimet, ha mégis megtennéd, kénytelen lennék a te példádra hivatkozni, aki ugyan paraszti származású vagy, de hál istennek már 9 �rég túlfejlődtél osztályod kicsinyességein, s ha írásaid legnagyobbrészt a paraszti sorsokról szólnak is, mindazoknak az embereknek szívét érintik, akik még nem merültek alá az embertelenségben. Nagy a parasztság ereje, hogy téged kitermelt magából, de nagy a te erőd is, hogy ki tudja, milyen meszszire, előttük állsz már az időben. A munkásságnak is világszerte vannak ilyen fiai, ezek ugyan sok mindenben ellentétbe jutottak az osztály dogmáival, de az ő útjuk mutatja meg az utat a többiek számára is. Vagy huszonöt évvel ezelőtt írtam le ezt a mondatot, a munkáspárt vezetőinek adresszálva: „N e irodalmat követeljetek a proletárnak, hanem a proletárt segítsétek hozzá az irodalomhoz.” Végeredményben ma sem tudnék egyebet mondani erről a kérdésről. Van-e hát munkásirodalom? Í rta: Veres Péter A Kassák cikkében nagyon sok igazság van. De, hogy milyen nagy dolog a jó irodalom, a tisztult gondolatok tiszta kifejezése, arra bizonyíték ez a cikk. Mert a Kassák igazsága nem meggyőző. Lépten-nyomon érzi az ember a homályban maradt ellentmondásokat: a nagyobb, avagy csak szintén érvén yes részigazságokat. 1 . Hogy minden igazi író az általános emberi felé tör, az igaz. Én is ezt írtam nemrégiben is, éppen a Kelet Népében, a munkásirodalomról szóló cikkemben, ilyenformán: „ A nagyigényű író m in dig az osztály n élk ü li társadalom nak ír, m ég akkor is, ha osztálytársadalom ban él, sőt m ég ha v a lam elyik harcospárthoz tartozik is .” De azért a dolog mégsem olyan egyszerű, mint Kassák írja, hogy munkásirodalom pedig nincs és kész. M ert van em ber, aki már író s van, aki író akar lenni. Aki már író - ha igazi író - , keresztültör az osztályokon (Gorkij s Kassák is példa rá), de amíg ki nem derül, hogy van-e ekkora ereje vagy pedig csak harcos szellemi munkás, újságíró, vagy közíró lehet belőle (ezt még maga sem tudja előre), addig bizony csak az osztályával, osztálya nevében, sőt osztálya harcos pártjában hadakozhat. Furcsa is volna, ha éretlen fejjel az érett írósághoz nélkülözhetetlen mély emberi tapasztalatok nélkül odaállítaná magát, ahol a harcokkal és művekkel megbizonyított életű írók állanak. Akik ilyesmivel próbálkoznak, nem írók, hanem nagyképű sznobok vagy szolgalelkű szellemi mandarinok. Ez nemhogy nevetség: ez teljes képtelenség. Így senki se lesz író. Mindenkinek magának kell megharcolnia az útját s ezt hol tehetné egyebütt, mint egy harcos közösségben. Még ha grófnak született, akkor sincs más útja a becsületes és nagyigényű embernek, de ha munkásnak született, akkor meg éppen csak innen indulhat. Mert bizony a túloldal csak osztályán keresztül vesz tudomást róla. Akkor lesz belőle érték, akár 1o �mint veszedelmes ellenfél, akár mint elcsábítanivaló eszköz formájában, amikor már a saját osztályában helyet teremtett magának. Ott pedig csak harccal, közösségi érdekű harccal teremthet helyet. Egyéni külön vágyaira nem sokat adnak osztálytársai. Így aztán munkásirodalom szükségképpen van. S az elnevezést is a túloldaltól kapja. Nem mi nevezzük önmagunkat munkás- vagy parasztirónak, hanem a túloldal különböztet meg így bennünket a saját íróitól. Mert bizony van „polgári” , sőt „úri” író is. Ez minden íróval így volt eddig, még Kassákkal is. Sőt vele a legjobban minden írók közt. Csodálom, hogy ő ezt elfelejti s most olyan kegyetlenül lebecsüli a paraszti írókat. Pedig azok is csak azt akarják, amit ő keservesen, de úgy-ahogy elért: előretörni az általános em beri fe lé . Itt van aztán a f ő k é rd é s : osztályukkal vagy osztályuk n élk ü l akarnak-e előretörni? Erre mindegyikre van példa. Csak a világirodalomban legismertebb példára utalok. Knut Hamsun is a mélységből indult, Gorkij is, Gorkij hű maradt nemcsak az osztályához, hanem a harcos mozgalomhoz is (bár neki is lehetett vitája a párttitkárokkal), mégis keresztül nőtt az osztályokon. Hamsun viszont csak kinőtt az osztályából, de szinte észrevétlenül belenőtt a másik osztályba. Aki ma osztályfeletti akar lenni s írásaiban és emberi magatartásában ezt próbálja érvényesíteni, az végül a túloldal osztályemberévé válik akaratlanul is, mert az alulról feltörő osztályerők szigorúan élére állítják e kérdést: h ova tartozol? A m ik o r ők harcolnak, senki sem m aradhat sem leges. Aki azt mondja, az örök emberihez vagy az örök szépséghez tartozik, azon veszi észre, hogy az uralkodó rétegek már a sajátjuknak számítják, mert a kritikus pillanatban semleges maradt. Ilyen k o r nem csak az a fontos, hogy az író m it csinál, hanem az is, m i ennek a társadalm i hatása. Ezt keservesen tapasztalom magam is. Más kérdés az, hogy az író a párttitkár vagy az agitátor ízlése szerint hű-e. Azt hiszem, ebben Kassákkal közös tapasztalatok alapján mondhatom: örök lehetetlenség. A bürokrata nem ér fel az alkotó szellemhez és így nem is adhat utasításokat neki, hogy mit és hogyan írjon. Az alkotó ember vagy megtalálja vagy nem. Ha megtalálja, akkor a mozgalom vezetőinek meg kell becsülniük, ha nem találja, csapjanak utána. Siralmas helyzet az, ha a mozgalom hivatalnokai az alkotó írókkal hadakoznak. Munkásirodalom hát soha sincs valami külön irodalom, de mindig van mint az egyetemes irodalomnak egy része. Ugyanúgy, mint ahogy munkásosztály is lesz, amíg osztálytársadalom lesz. A munkásirodalom csak átmenet az általános emberi felé. S hiába mondja ma Kassák, hogy munkásirodalom nincs, mert ha igaza is van, hogy alig több gyarló kezdetnél, de az bizonyos, hogy amíg munkásosztály lesz, addig irodalmi igényei is lesznek s ehhez írói is lesznek. Ha az egyik kiöregszik vagy kiemelkedik belőle, másik jön helyébe. Az osztály szüli őket, amíg az osztály életképes és harcképes. S ha majd a munkásosztály megszűnik mint külön osztály, de a szelleme lesz az általános em beri, akkor megszűnik a külön munkásirodalom is. Addig lesz és legyen is. Legyen és pedig mindkét formájában, legyen harcos és legyen ábrázoló, sőt legyen szintétikus, harcos és ábrázoló iro ­ 11 �dalo m együtt, mert így adja a legnagyobb hatást. (Lásd éppen Gorkij, Tra- ven és Silone műveit!) 2 . Kassák még ezt is írja: ,,... számomra ma már kimondottan parasztirodalom vagy munkásirodalom reakciós elő jel n élk ü l e l sem képzelhető” . A munkásirodalomról már láttuk, hogy van és lesz és szükségképpeni jelenség s nem is reakciós. De ettől még ez a tétel teljesen igaz lehet a parasztirodalomra. Éppen azért vállaltam el a szerkesztőség kérésére, hogy sok kínos vitám után megint hozzászóljak ehhez a kérdéshez, mert a Kassák tétele Magyarországon még a parasztirodalomra sem igaz. Ha NyugatEurópa némely országára mondaná, ahol a parasztság felszabadítása regen befejeződött, mert a polgárosodás és az ipari fejlődés útján minden paraszti feszültség levezetődhetik, teljesen igaza volna. De nincs igaza Közép-, Kelet- és Dél-Európa parasztságára, de különösen nincs igaza Magyar-, Lengyel-, Spanyol-, de talán még Olaszországra sem. Ahol a parasztság biológiai erői (népszaporulat) s szellemi, politikai, gazdasági erői (földnélküliség, munkanélküliség, jogtalanság) nem vezetődhetnek le a polgári boldogulás egyéni útjain, ott a parasztság osztályszerű erő, még ha nincs is öntudata és harcos szervezete. V agyis latens társadalom változtató erő. (Itt a magyarázat az én Giono-ellenességemre is: ami Magyarországon nem reakció, az Franciaországban reakció!) A magyar népi írók mozgalmai tehát azért nem reakciósak, mert ennek az osztálynak öntudatot, egyelőre külön paraszti öntudatot akarnak adni, mert erre van szüksége, a latens erőknek pedig utat akarnak nyitni. De még ettől is lehetnének reakciósak, ha ezt a népet visszafelé akarnák vezetni a hűbéri tehetetlenségbe. Ilyen író azonban nincs. Azok, akik eddig a polgári boldogulásban hittek s annak az útját próbálták egyengetni, lassan-lassan belátják, hogy már ez is lehetetlen. S ha következetesek és becsületesek, akkor tovább mennek s nem állnak meg, csak a teljes igazságnál, s ez az, hogy a parasztság felszabadítása már csak egy ú j és va ló d i szocialista ren d ben leh etséges: vagyis együtt a tö b b ivel. Aki erre akarja őket figyelmeztetni: nyitott ajtót dönget. Én hiszem, sőt tudom, hogy a népi írók „bomlása” körül csalódások érik még nemcsak a tárgyilagosságra törekvő Kassákot, hanem a kárörvendő jobboldali és álbaloldali ellenfeleiket is. Mert hiába bomlanak fel a népi írók ilyen vagy olyan csoportjai, ha az írók hűek önmagukhoz, a népükhöz és az írói belső igazsághoz, akkor továbbra is azok lesznek, akik eddig voltak. Én az eddigi csoportosulásoknak is hitetlen Tamása voltam, s inkább csak partizán munkát végeztem, de ha úgy adódik, megint csak belemegyek az ilyen csoportosulásba, még akkor is, ha előre tudom, hogy széjjelbomlik. Mert az írók ugyan mind önálló egyéniségek s mind megáll önmagában is (aki nem: az nem író), de a társadalmi szerep, amit a munkájuk kényszerít rájuk, időnként egymáshoz kényszeríti őket. Voltak már szocialista munkaközösségek is, itt nálunk is, éppen Kassák körül is s ha szétbomlottak is, munkájuk nem volt hiábavaló. Talán az is valami, hogy a munkáskórus-kultúra alapját éppen a „M este re m b e re k ” írója, vagyis Kassák vetette meg. S így volt ez másutt is. Nem ismerem a francia munkaközösségek sorsát, de annyit tudok, hogy a „ M o n d e " és a „ V e n d r e d i” közös­ 12 �ségei ugyan felbomlottak, de azért Barbusse, Romain Rolland, Guehenno Chamson, Malraux csak azok maradtak, akik azelőtt voltak. Írónak is, embernek is, szocialistának is. A népi íróknak hát nem omlott össze semmi „álomképük” (Mi volt az „álomkép” ? - Kassák ismeri?) Ők egyszerűen úgy érezték annak idején, hogy cselekedniök kell valamit. S cselekedtek, amit tudtak. Harcos könyveket írtak és „fa lu t kutattak” . Valójában nem is nagyon kutattak, mert minden lényegest előre tudtak: ez csak megnyilatkozási alkalom és forma volt. S a munkájuk nem volt hiábavaló. Mert ha nincs is még utánuk nagy harcos tömegmozgalom, de lesz. Lesz, mert már meg van hozzá a közszellem. az idegen maszlag hatása is tűnőben van s ami a fő, megvan az a sajátságos szellemi izgalom, ami a nagy változásokat szokta megelőzni. Ma az egész országban a parasztság legjobbjai, az ország összes iskoláiban az ifjúság legjobbjai, de még az ipari munkásság is figyeli, hogy mit csinálnak és mit akarnak a népi írók. Azért van körülöttünk annyi vita. Ha csak „írók” volnánk és nem „é b resz tő k ” is, akkor a kutya se törődne velünk. Legfeljebb elolvasnák vagy eldobnák a könyveinket, ki-ki ízlése szerint, mint az olvasmánygyáros írókét. Ki harcol ma Herczeg Ferenc, vagy hogy fiatalabbat is mondjunk arról a vonalról, Fekete István körül? Míg az ún. „ polgári b a lo ld a l” is csak ellenünk hadakozik, mert igazi ellenfelei ellen nem tud, nem mer, de nem is igen lehet szólni. Visszatérve a témához, lehetne azon vitázni, hogy a Szeptember végén és a Puszta télen nagyobb vers-e, mint az Egy gondolat bánt engemet és a Talpra magyar s hogy Gorkijnak gyöngébb műve-e az Anya, mint a Gyermekéveim. Aki ezt állítaná, igaza volna. De ugyanilyen könnyű kimutatni - s ezt Kassák sem tagadhatja - hogy Petőfi és Gorkij nem lettek kisebbek, azért, mert ezeket a harcos műveket megírták. Sőt művészileg nagyobb írásaikhoz éppen ezek hozták meg az igazi társadalmi visszhangot. A z író író harcos tett n élk ü l is, d e harcos tettel nagyobb em ber. Így van ez hát a mienk dolgában is. Ha Illyés nem írta volna meg a Hőskölteményt és a Puszták népét, Darvas az Egy parasztcsalád történetét s a többiek is a magukét s ha nem márciusi frontoztak volna, akkor ugyan mit is csinálhattak volna? Nem tehettek egyebet, mert nekik ez volt az „ ü g y ” . Az írónak a sok parancs közt legeslegelső: önmagát adni. Ők önmagukat adták. Igazuk volt, mert társadalm i visszhangot kaptak. Mások is önmagukat adták: múlton rágódók, Európa-rajongók egyformán. Miért nincs visszhangjuk? Miért csak ,,o lv a s ó ik ” vannak és miért nincsenek „ h ív e ik " ? Mert hiányzik belőlük a közösségi izgalom, hiányzik a felelősség, a társadalmi hangsúly. Í me: hiába „bomlottunk” széjjel, már megint csak mindnyájuk nevében beszélek akaratlanul is. Nem tudok másképp. Mindkét írás a Kelet Népe 1941. május 1 - i számában látott napvilágot - a szerk. 13 �TANDO RI DEZSŐ „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim ” Kassák L a jo s .. . . . . 1937. És a vers címe, ahonnét az idézet: Ö tve n év. És a virágon meg az ezüst eszközökön túl, a körülült asztal felett, a halászok, szántóvetők, a Názáreti említésén, az elhagyáson és az őket e világra szülő „zsírtalan földek” -en átfutva: hogyan folytatódik e kezdő sor után? Az esteli szellővel, mely a költő láthatatlan szakállát borzolja, és míg „az emlékek órái ügetnek” , írja ő maga, a legilletékesebb Tudó erről-ott-akkor, „az asztal csücskén / köztetek ülök. . . egészen egyedül. . .” Ötven év telt cl még-azóta. Legyen ennyi elég az ünnepi kijelentésekből e dolgozatban. És hadd folytassuk verselemzéssel, ahol - régebben, most egyebütt - abbahagytuk. A Kassák-folyamatosság - toldódjék meg ennyivel az „ünnepi” , ha ő is vállalta, amit ő is vállalt - nem szűnik. Emlékezni rá a magunk frissülésreménye. ☆ Mintha kevésbé lenne érdes, szabdalt, metszett ez a Kassák-versanyag itt, az 1937-es keltezéssel jelzett A já n d é k az asszonynak -ciklus imént megidézett bevezetője. De vajon csakugyan így van-e? Nézzük. Az „esteli szellő” re még áll ez, feltétlenül. Ám az az „egészen egyedül” -létezés, az ünnep alkalmán, amelynek - e magánynak - oka, feltehetően, hogy „nem felejtettem el semmit” , s a kitárt ablaknál épp „kiáltani szeretném. . . ” mondja a vers-főszemély . . . mit kiáltana? Ezt: „ne törüljétek le ajkamról / az édességet, az álmok szirupját. . .” Vagyis? Megenyhült volna a tartás, a fogalomkör? Folytassuk: „s az anyaszeretet mézét” . Már olyan elemi résznél tartunk megint, hogy inkább a korábbi Kassák-versek kiegészítő mozzanatát látjuk visszatérni, s kerekded kifejezést, az eleve-adott teljesség-vágyat, ennek valami konkrétumát; olyasmit, ami nélkül sem metszés, szabatosság, kifejezés-véglet nem létezhet, sem ezek bensőbb, védett tartalma, tehát az eszményiként megcélzott kettősség-egység. S a vers ezt a feltételezésünket igazolja: „Bélyeget ütöttek homlokomra, holott ekkor még / győztes hadvezér vagy a szabad tengereken / kalóz is lehettem volna, aranyporral a körmeim alatt” . A nagy Apollinaire-világ kifejtett, miközben szín önálló változata pedig a szakasz zárása: „Óh, terveim és vágyaim fényzuhatagai / melyek meghaltatok és nem támadtok fel többé soha” . Miért kell hangsúlyt kapnia a szín önállóság észrevevésének? Mert itt van a hősies, a csupa-bízás, még-illúzión-onnani-illúzió nagy megkésett századelejiségében a végképp-vesztés innenibb tudata, alakuló tudása. Az, amiről az 1935-ös, pályacsúcssorjázásba illő F ö ld em virágom nevezetes első versében, a „Néha eljön hozzánk is az idő, hogy tenyerére vegyen bennünket és kiemeljen önmagunk mélységeiből” kezdetűben így szól: „ . . . a dni szeretnék a legjobban. . . de. . . kegyetlenül visszaszorítottak bennünket. . . ” A hitt töb14 �bes: ez az, ami nem volt illúzió akkor; még ha „nyugatabbra” , messze nyugatabbra egy Paul K le e is a tömegkapcsolatok hiányát panaszolta fel, azt, hogy az éljáró művészet és a támasz, a közeg, a szélesebb talapzat nem talál egymásra. Ennek ellenére tehát: ott volt az 1935-ös ciklusban megfogalmazott - Kassákot idézem e szóval is: - „igazság, hogy itt vagyunk” . És a szellem halhatatlanságát s az anyag ellenállását kellene „fölásnunk” , írja ott, magunkban. Azaz: „ássátok föl magatokban” . . . stb. A többes megint és mindegyre. Az Ö tven év nyitottság-eleme, a versé, a szabad-tengereskalózkapitányos: az is magányos ücsörgés az asztalnál. Más kérdés, hogy korántsem a végső Kassák-szó! Ám nézzük tovább ezt a verset, hadd körvonalazódjék akkor már a pontosabb kép. Először is kemény metszés a második és harmadik szakasz érintkezése: amott az a soha-többé-fel-nem-támadás, a folytatásban pedig az, hogy „ugyanabban a házban lakom most is” , egyszerű, Kassákhoz méltóan alap -azonosság kiemelése, említésre méltósága, ami magának az em lítésnek a méltóságát is megteremti, a vers-helyzet magasát. Pátosz nélkül; hiába érezzük „ama kor” készebb kifejezéskincsét a következő sorban: „melyet valamikor körém építettek kedveseim” . Ki tudja, kik ezek a k e d v e s e k ! Értsük ám egyszerűen úgy, hogy mind, akik-amik kedvesek voltak neki. . . s akkor ebben a heroikus többes is benne van, a megkalapált, a tört-föld-jegyű többes. A mesterségé akár. S az Apollinaire-világ szava, aktualitása; közel-egyidejűsége, ha továbbrezgésként is: „Micsoda utazásokat éltem és irgalmazzatok” . Ez keményen gyönyörűséges sor, akkor is, ha átindázva a következőbe, már kifejtettebb értelme adódik, nem okoz csalódást ezzel sem: „hogyan cserélgettem legkedvesebb barátaimat” . Az önszaggatás - minden póz nélkül! a vers kötelező elemeként megjelenő önvád, ami életvád is, élet-lehetetlenség-kifejezés, egyszersmind mégis-élet-megvalósítás áhítása - megmarad építésnek, tájékoztató közlésnek, igazságterjesztés óhajának; nézzük, miként rohan meg, száguld máris - lassú izzása alatt - a kassáki kép, verskép, sorlüktetés: „Emlékszem egy ismeretlen, távoli városra / korán jöttem, de a harangok már megkondultak. . ."S a többes: „s az emberek nyája a hasadó térre sereglett” . Módom volt másutt szólni már arról - hadd ne ismételjem kifejtve, csak utalásként - , milyen fontos szerepet játszanak a Kassák-versben a „hagyományosnak” is nevezhető költészeti elemek; a jól megválasztott, míves jelzők, a hirtelen sortörések, a képzetek merész, célzatos egymás mellé kerülései. Itt erre mind látunk példát. S a színek, a képtelenségek! A folytatás ugyanis ez: „ahol egy akasztott néger csüngött a fán” - e hasadt téren - , „zsákbavarrva gondosan, mint, akit áruba bocsátanak / ezen a felejthetetlenül kék hajnalon” . Ez felejthetetlen kép; s mennyi időt mutat előre, G od ot- ig, a folytatása mennyire a múlt század emberrémképeiből jön G od ot is! íme - : „arra a kék szemű kölyökre is emlékszem, akit kocsi elé fogott a gazdája, s amíg a végtelen / körutakon botorkált vérző, örök sebek / szakadtak ki a szíve fölött" . Milyen messze kerültünk a bánatos magány asztal-végétől! Az ünnep kétességétől! A sebek felszakadnak, s legföljebb a teltség teljesebb, az oldottság tökéletesebb - az ellentét alapján az ellentételezettség élesebb így, nem az anyag vált engedékenyebbé, nem a szellem kevésbé „halhatatlan” . S akkor, mintha nem méltánytalanul támadna bennünk a várakozásnak ez a sugallt érzete, a vers főszemélye „megszólal” , forma szerint is szinte: 15 �elmond valamit. Barátaihoz szól a teli pohár mellől, és közli, hogy legigazibb szeretőjére gondol, „aki még annak idején, fiatalsága szépségével / és egyszál fehér ingben kopogott” az ő ajtaján. Ez is Minden-Képzet; s ami tovább viszi: „A ki őt látta, sohasem felejtheti el. . .” S a jelenet, az együttlét, benne tavasz-és-madár-kép; megint valami kerekdedebb általában. A záró szakasz is enged enyhületet - eleinte; még a „hát” szócska sem változtat ezen: „Amim volt, mind neki adtam, legyen hát ö v é / ez a szívemből merített este is. / Vigyázott rám, aki mindig veszendő v o lta m ...” Most nagyon szép ez a menet, megint a hagyományos vers-elemek használatával, gondolatritmus-ős-énekszerűséggel: „ha fájt valamim, sírni se tudtam. . .” És a befejező sor teljes rejtély, merre mutat, mindenesetre majdnem a legélesebb Kassák-metszések közé tartozik, vagyis azok rétegébe: ,,s most mosolygok, mert az övé vagyok” . A B o ld o g , szomorú d a l szomorú-boldog ellenpárja ez, vagy olyan művek elődje is, mint Vastól az Ö tven felé. . . vagy még sorolhatnók. Ami közvetlen érdekünk: látni, miként tud Kassák a „középműfajú versben” is saját teljességének itt-vagytok-részei felé eredendően tekinteni. Tekintet nélkül arra, hogy a vers: alkalom. Idézhetnénk itt, természetesen, a keményebbnek gondolt korábbi korszakrészek verseit; ám többször is utaltunk már rá: a kerekded jelleg ott, ismétlődve, ugyancsak előbukkan, és a századelő lírájának „heroikus” hite, ami akár Schwitters, Apollinaire, Majakovszkij stb. költeményeiben is ott kísért, vagy evidens, a Kassák-hangnak meghatározóan szerves alapja, a többi anyag hordozója. Maradjunk tehát tárgyunknál; a T árstal an em ber című vers követi csakhamar az iméntit; s kezdete azonnal „az igazi K assák” , eképp: „Messze van ő s én még messzebb vagyok tőle” , példája ismét, hogyan él Kassák Lajos a „leghagyományosabb” poétai eszközökkel, ha szüksége van rájuk; „mi vagyunk ama szegények, akik az erő szerénységét / s az ajándékozás örömét énekeljük” . Gondoljunk legerősebb helyeinek egyikére, ahol azt mondta - nagyjából idéztük már „Lassan arra is rászokom, hogy kölcsönöket kérjek. Pedig bizonyos, hogy adni szeretnék a legjobban” . És kiegészíti ezt a nagy vadon-érzet, nemcsak ebben a F ö ld e m v ir ágo m -vers ben: „néha kijönnek hozzám a barátaim, zenélnek, okoskodnak, s végül felajánlják a békepoharat —” - nem ismerős-e. sajnálatosan, folyamatlag? - , és: „nem iszom / de néha fiatal lányok is ellátogatnak hozzám karcsú magas lábszáraikon akár a növendék állatok / igen ti a kedvemre valók vagytok gondolom és megfogom a mellüket és megtapogatom a combjukat” , s ez az érzékletesség, nemi értelmeivel, nem illusztrációja a műnek, a Műnek, mert így folytatódik azonnal: „így múlik az idő, s a seb, amit szívem fölött hordok. . .” A szólalás az általánosig jut; és ősidőkig, jóllehet Kassák aligha tűzte ki - ösztönösen se követhette - a rilkei ideálokat, mégis: „ha szólni tudnék most örömeimről beszélnék / ha egyedül lennék hozzákötném magam a lányhoz, aki épp most fordul be a barlang száján . . . ” A közép-kelet európai d u in ó iak ezek a versek. A 35-ben, a F ö ld em virágom terepén uggyanúgy, mint az asszonynak írottak közt megvannak a megfelelő sorok, szakaszok, költemény-egészek. És, másutt mód volt szólni erről, ]ó z sef A ttilához, G e llérihez, R adnótihoz, sokakhoz még ugyanígy kötik őt szálak, s maradjunk az érzékieknél, érzékleteseknél - hát akkor a gondolataiakkal mennyi azonosság lehető! - : „vérrel és fe­ 16 �kete ráccsal vagyunk körülvéve, nincs gondolatunk, amit megélhetnénk” ez még messzebbre, világirodalmi külszínekre is vezet! S tovább: „Lent járunk az emlékeink között, öreg gyerekek utaznak velünk, a fákról leolvadnak az acéllevelek . . Kassák valóban az élen jár, avant-garde, ezzel, a legjobbak adott pillanatában is; csak abszolutizálni nem szabad ezt, meg kell adni a kornak a teljes méltányosságot azután. E rzékiség, érzékletesség. . . Egy példa: „ A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a durva káromkodások testvérségében gyakran ki akarok törni korlátaim közül” , s nem áll meg itt, van azonnal, „Attilánál előbbi” to v á b b : „a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat egy szem a hétköznapok láncából” . 1926 az évszám. Kassák, ha innen nézzük, a magyar ak árki is lehetett volna: C endrars, H en ri M iller. . . s nincs, aki távolabb állt volna bármikor is bármi divattól! M egrendítőek a tagadásai is, még mindig az 1926-os anyagot nézzük, a mezítelen lányt és a durva káromkodásokat: „nem a könyörgés az ami a számon van, nem a fájdalom sem a meghasonlás keserű vize . .” - még ha ez aránylag közkeletű is! a költészet, G o eth étő l tudjuk, nem kizárólag „zsenialitás-részlet-sorjázás” . . .a vers közbülső részét másutt idéztem, kerüljön ez frissen ide: „magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal amik rólunk és miattunk szólnak” ; alapja ez a keménységösszehasonlítási próbának, Kassák szakítószilárdságát valósan méri - ahogy csak önmagán mérheti huszadik századunk költészetében itt; még ha ő maga volt is, aki - ki nem volt az?! - adta, ő nyilvánvalóan, tagadhatatlanul, alább. Fentebbekért; ily hitben; megfáradtan - volt miben. Volt miben lennie - és megfáradnia. „E l nem veszthető napjaim” , írta az időről; „padlásszobákból műhelyekből országutakról és a vidám emlékű kocsmákból” fordult „árnyéka” . . . hová? Megint ily helyekre, melyek nem a helyi színek jegyében abszolútizálódtak, mint B e r d á nál, T e rsán szkynál. . . az élvonalnál tehát. . . hanem az előrerohantság ősállapotát idézték. . nem mondható, hogy testesítették, materializálták. . . ugyan, ki és miféle műszer ellenőrizhetné azt? Az előrerohantság mint ősállapot. . . az előretartottság mint evidencia. . . az örök alap-kockázat. . az alap, ami örök-kockázat. . . a kockázat, ami nem örök alap, hanem alap-örök. A Ja n u ár 1 . H ajn al - ismét az asszonyciklusból - kilépése: „az utcára, ahol részeg férfiakkal / és részeg, gyönyörű asszonyokkal” találkozik a fő személy. . . s látja, „egyformák vagyunk valamennyien, köszöntötte. . .” őket, „jobbról és balról megcsókolta. . .” arcukat, s mily realitás: „miközben felkarommal magadba emeltem borosüvegem / és énekelni kezdtem . . . ” A vers kezdete is ez: „Bort kóstoltam ma, édes, jó bort. . .” Oly mindegy, bort-e, vagy sem, a szervesség számít, az építkezés; hogy Kassák Lajos magának a poézisn ek az elemeivel éri el - akkor, ha úgy tetszik, hihette; antipoézises: ma már tudjuk: szervesség-rész - hatásait. 17 �A hatás, épp a századvég-utó hit illúzión-onnanijában: maga a d o lo g : még volt ,,a dolognak” hatás-hihetősége. Szép E r n ő hangjának rokonsága ez: „ K i nyújthatta felém láthatatlan kezét? / Pillanatra komolyan szégyelltem magam / mint ahogyan ő is szégyellhette magát, szegény / nem mert szeme fordulni velem, testvéri keze talán remegett” stb. Oly jellegzetesen, bár folytathatóan kassáki a következő rész, a fo lyta tá s: „Kint hajnal volt és tél volt / de hiába vacogtak össze a fogaim, éreztem, hogy / ez az a pillanat, mikor a boldogság harangja megkondul szívemben. . .” Egy kis kész elem; s a legigazibban bárki i — sosem folytatható! —: „mikor a sötétség fátylai fellebbennek és hallom / az újesztendő sugallatát” . Ami ebben nem a legeredendőbben kassáki, visszaadja a vesztett többletet azzal, h o g y -:közép-kelet-európai. B o jtá r E n d r e e tárgyú elemzései példák a jelenségre, híven. Bojtár tollára vár a közép-kelet-európai-jelenség kassáki vershelyzet kultúra-történetisége! Elégedjünk meg ennyivel, bár - s mert! - nem összefoglalás a tárgyunk: a múlt század, netán a századforduló „hősiességek” jegyében is álló várakozásai ott rezdülnek még e költészetben. Adyéban a stilizáltság felfokozottabb formájában; látszólag kivédettebben. József Attilánál a későbbi, második világháborús hiper-realizmus (- alapozás, ha így akarjuk) valódi meghaladottságában; Kassáknál - mondjuk ki a szót: avantg a r d e !- a nyílt megvallás póztalanság-pózában, kerekdedség-nyerseségében. A F eh ér valóság téli ebei „már behúzódtak vackaikba” , de a halott katona - R im b a u d ! - még ott van az árokban. Nikkel szamovár? Íme: „A szél véres pengékkel csörömpöl” . H ö ld e rlin szélkakasa is ez. S mit szóljunk egy ily sorhoz: „A z utakat már befútta a hó” . Kassák példája nem a törikszakad előrerohantságé. Az eszköztár felhasználásáé; az élésé az eszköztárral, „a kamrával” ; a vers túléléséé. S mi ez a hó? „Gyalázatosabb a koromnál” . Hol láthatja kedvese arcát az égre-bámuló? „A vörös holdtükörben” - Pilinszky F é lm ú lt-v ilága! A kassáki fordulat végső jellegzetessége az a váltás, ezúttal nem vágás, az új versszaké itt: „ K i sem merek már lépni a házból / száraz kenyéren és jeges vízen élek” . Hogyamányos költői eszközök, mondtuk? Igen! Figyeljük meg a „jeges” döntően fontos megválasztottságát, pontosságát. Színek? Hová lett a város, gyerekei a zö ld parkokból, kérdi. Senki se kérhetne rajta számon egy színt, egy közkeletűséget; mégis adja a verse. S ekképp végzi: „Fehéren kondul a tér. . . '' Megint a hölderlini végsőség hangját halljuk! Gondoljunk arra: az avantgarde nem okvetlenül előrerohant, hanem tallózott, összeszedte, ami az előző században elejtve maradt. . .! Elrejtőzve nem, de elrejtődve; nem is rejtve, csak észrevétlen. Összehasonlító irodalomtudományi feladat lenne megvizsgálni, mennyiben nem alapvetően az Apollinaire-világot viszi tovább (közvetlenül) Kassák, mennyivel inkább - áttételesen - e múlt-századiságokat; e frissen-maradtságokat. A vers vége, hogy valóban odáig érjünk: „Valóban tél van / szerelmünk percei széthullanak / az üressé vált időben” . Ezt a mai napig bármi költészet megteremtendő céljának tekintheti, ezt a végsőséget, alapvető-mivoltot. Kassák e látszólag visszaengedettebb ciklusban valósítja meg, mintegy mellesleg. Ezért nem szükséges mindenkor a v é g eredm ényeit vizsgálnunk végeredmény-állagként. Maga az állag, a megszer18 �veződöttség, és a benne őrzött spontaneitás, a valódi kassáki - rút szóval - hozadék. ☆ Mintha áradna anyaga, s ezzel is késztet, ma, úgy érzem, az összefogottságra. Holott vég érv én y ek et m ond, s ha ismétel is. . .! És ez a példa, mintta, szövedék: megvizsgálandó még; miről is van szó. Most ily messzire nem mehetünk. Maguk a versek kell, hogy tovább vigyenek. A H angos bűnbánat így a következő: „Alszik itt minden, majdnem döglötten / alszik, vagy sírva remeg a döglött tűz körül” . Enyhültebb hang? A nagy általános és a legközvetlenebb valóság; párosban ismét itt; így „testvér, drága bajtárs, vezess át a rombadűlt városon / hol tegnap még emberek éltek s kijjebb a határban / szakállas, fehér kecskék s még fehérebb gidáik kövér / füveket legeltek és játszadoztak, mint földreszállt angyalok” . Szép Ernő jut eszünkbe, ama szépséggel, verseinek szinte élén, mely „egyszerű és nyugtot nem enged” . Vagy K a fk a ; akit Szép hoz be, a híd-motívummal, a szépséggel-népséggel, a bánattal, melyhez mi-köze-a-szívnek? Kassák ugyanzt a tágasságot tárja; a századelő hitelesen megőrzött, megoldatlanságukban-tartott utóhangjait; melyek mindmáig csak előhangjai valami valódi költészetnek. A második szakasz: „Mintha vakon születtem volna” , nyit, „hiába nyitom ki / két fájó szemem, az ég sötét felettem, akár a gyászlepel” . A XIX. száza d ...! S hallja a köré ólomból öntött ném a csöndet. Berzsenyi? Íme: „Tegnap még a katonák trombitáit is hallani lehetett. . .” Elegendő példa. A szürrealizmus? Visszafojtott eszköztára: „s a fémmadarak hangját, melyek a kék hegyek közt lebegtek” . Kassák maga, lefogott hangján: „M a egyedül állok itt, s a visszhang se felel, ha kiáltom: halottai és megalázottjai e szomorú földnek / bocsássátok meg bűneimet” . D o s z t o je v s z k ij... és Szép Ernő „bocsássatok meg” -hangja. ☆ Ugyanez a századelő-hang, tovább kitartva sokakénál. . . de rokonként némely babitsi, kosztolányis „vételekkel” . . . s megint az imént idézett önemésztő, nagyon félrehagyott költőével. Ez: „csüggedten lógatom karjaim ’... S miért? „Mert bűnös vagyok én mindazokkal együtt / akik ellenetek vétkeztek. / Én, a rézműves készítettem / a katonák trombitáit, én, a lakatos. .." stb. Nem puszta önvád. Több: költészeti stilizációnak már a hagyomány-éltetése; a „modernista” Kassák. . .! A mindenkori modernizmus-számonkérhetőség példája; maradéktalanul mindenkorinak, mindig-akkorinak kell lenni. . .! ☆ A jó hétköznap ezzel a szóval indul, pontra végződve: E g y e d ü l. Szinte idézőjelbe sem illik tenni e vers ily első-szavát; fáj és mély. . . ahogy Kosztolányi mondta. S az ismétlés: „ A februári vak ég alatt állok egyedül” . A megrendülés azonnali kivédése: „Hideg van és nem fázom, sötét van és nem félek” . A nagyobb hatásért a kivédés. A folytatás logikus, indáztatott: 19 �„Miért is félnék, otthon vagyok magamnál, annál az embernél, / akit nagyon jól ismerek. . ."A múlt század átmentett heroizmusa, már-nem-létező. . . ! A hit példája; a fütty az erdőn. A mélyen megemelt kalap. Gondoljuk meg: Ady, József Attila, Kosztolányi, Szép Ernő - mennyire ugyanezt járják körül. Az „avantgarde” Kassák milyképp helyezkedik el, szervesen, százada kortárs legnagyobbjai között. S még Babits, T ó th Á r p á d is említendő volna. Pilinszkynél, a kései Radnótinál változik „a szín” . Hallja, hogy „a világ” szólítja. . . ezt pedig kénytelenek vagyunk ma már idézőjelbe tenni, e kifejezést Gyökérig egy vele — ól de hiszen ez ma is ugyanaz csak. . .!? - „ezen a magányos órán” Az óra magányosabb magányú. ☆ A T a vaszi b izodalom már ugyan a címével is miben mondana ellent mind e kettősségnek? Amit egységként volt képes észlelni a költészetalkotó tudat?! A szöveg: „Szállj dalom, szállj . . .” Hogyan?! „A kimondott szón és a forma keretein túl. . .” Már más? Oly mindegy, miként módosítja az alap-hitet. Trombita, katona, hajnali ébresztő megint. . . emberek: „barátaim mind. . .” Fény forrásaként kellene világítania a dalnak; születés hírnökeként, feledtetőjeként a halálnak. Miféle enyhület? Valamit érzünk. . . ☆ E bizonytalanság-végtelen, vagy e bizonyosság-véglegesség alapletétje okvetlenül a nagy-ciklus. Hol „távoli órák kondulnak” , és „Tolsztoj három szent aggastyánja” a tó színén száraz lábbal vándorol át. . . vagy legalább hasonlatuk. Még nem is láttuk e verset, és a múlt század nagy vonulatainak egyikét - már említettük! Bojtár: „Felbomlott azaz elképzelésrendszer, amelyet Immanuel Kant fogalmazott meg a legteljesebben, s amely szükségszerű kapcsolatot látott a megismerő érték: az igaz, az erkölcsi érték: a jó, és az esztétikai érték: a szép között. . .” Egy bizonyos emberképet, a „naiv, csak a szív csendes örömeinek hódoló. . . múltat-jövőt nem ismerő, érzelmek által kormányzott ember képét” felváltja valami más. Lassan a mi költészetünkben is átüt ez az érzet. Kassákkal szinte túl-jellegzetesség formájában. Mert: visszavonhatatlanul. De a kerekdedség visszafogottságaival. Talán az általunk itt vizsgálat tárgyául választott ciklus ezért példázhat valamit kifejtetten, valóságosan. K ö z já ték annak a versnek a címe, amelyik - viszont?! tehát?! - így indul: „Megadom magam. Tekints le rám és ítélj ha van érkezésed hozzá, fennséges Úr. . ."Valóban? Igen, mert ez a folytatás: „akit így szokás dicsérni, elhallgatván / rejtett szavaid. . .” stb. Ez nem a „dicsérni valóm van” magatartása, a perse-i; nem konszolidált, nagyformátumúként előrerögzült kezdemény-líra; a hozadékok kiszolgáltatottságát híven adja vissza, jellegzetesen vallomásos, lap-kitáró címével is a Kassák-vers. Kérdezi, mit vétett - ezen Úr ellen; kérdezi ezen Úrtól - , hiszen „valóban úgy állok itt” , közli, „mint aki nem fél / a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától 20 �sem fél” . A későbbiekből - például - Pilinszkyt előlegezi: „Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják / egy hatalmas akácfa áll az országút szélén / csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik. . .” A csodálatos, ez az avantgarde-hit-jelző marad el szükségszerűen a későbbi tizedek költészetéből; ám különben - mintha úgynevezett „nyersfordításban” olvasnánk valami „készet” ; s mi az, ami kész - ezt kérdezi a kassáki indíttatású líra, s így hű önmaga legvégsőbb formáihoz is. S ami a legfontosabb: alap-hangvételével, sőt, alapvető hangjával máig felülmúlatlanul - ebben nem éri utol például Pilinszky stb. - mond valamit: „virágzik / és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra / jóra és rosszra / akik elhaladnak sűrű lombjai alatt” . Már a sűrű szóval kifejezett tudat is elárulja: eredendő, majdnem elemi erőről van szó Kassáknál, ám ez az erő ugyanilyen evidens kiszolgáltatottságokról tud - így tud önmagáról. ☆ „Most, hogy pihent vér áramlik ereinkben. . .” , kezdődik nagy pontossággal a K öszöntsük a reggelt, a következő vers. A jelző - hagyományos, ha tetszik! - megválasztási módja. . . előtte a „szükséges” bevezető, küszöb: „Most tegyük félre álmainkat. . .” ...azután a rátérés a címre: „köszöntsük a reggelt” , ez a következő sor eleje, s tagolásába belefér a magyarázó, kibontó ismétlés-féle: „a teljesedő világosságot” , bele a továbblendítés: „mely szinte illatos” ; és lassú, hömpölygő meggyőződéssel - azzal a meggyőző erővel, amely nem fordít külön semmit az eredményre, mert m egvan önm agában, e le v e létezik - halad előre, egyszerűen eljut önmaga által megteremtett pontjaiig. „Valaki meghalt” , olvashatjuk aztán, s minden közlés mintha valaminek a túljáról érkezne már, „hallom a falu lélekharangját, de fájdalom nem érinti meg szívemet” . S ez igaz, illetve ez az érzet jogosan keltődik fel, mert a sor formai tartalma, alakulása ugyanezt „mondja” . A nagyobb lendületű, másutt talán külterjesnek ható sor - ha ugyan sorok, akár képzeletben is, átplántálhatóak közegükből bármi egyéb térbe! - ettől az azonosságtól, ami nagy csöndesség, közelinek érződik, s ekkor a „mint kemény harcokba induló katonák, haladunk tovább csillogó szerszámainkkal” sor után, melynek most a szerszám- és-had vonatkozását nem elemezzük, clkövetkezik az érzetünket igazoló újabb: „az ég kupoláját egészen közel érezzük homlokunkon s mezítelen talpunkkal” stb. A közelség Kassákja mutatkozik meg ebben a ciklusban, az eddigieknél kibontottabban. ☆ Holott ez is H arc a szavakkal. A nagyobb ciklus, a kötetnyi anyag felező osztása előtt majd még a F én yfo lto k 14 sora jön. . . ez tehát befejezésjelzet legalább, ilyen fordulat sugallása. Harc. . . így: „Beszélek, beszélek és hallom, hogy szavaimnak semmi értelme” . Ehhez mit tehetünk? A valóban végső hitelesség megnyilatkozása ez - s küzdelmes, mert következménye nem lehet, a továbbot megint a szó jelenti, a beszélés; a megközelítés vágya. Mit tesznek ezek a szavak? „Úgy szállnak föl, mint gyerekkorom- 21 �ban, ha köveket hajigáltam / kényszerűségből mozdulnak és visszahullnak még mélyebbre. . Másutt, korábban ezt olvashattuk - egyebütt szólhattam róla „E gy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a föld re / kinyitottam egy kalitkát, s a madár nem akart elszállni.” Van-e bármi el­ lentmondás? Nincs, ahogy a küzdelem is „meddő” marad egy bizonyos módon, s az egyetlen „termékeny módozat” másképp. Szavak? „Nincs értelmes szava a fájdalomnak és az örömet sem tudják kifejezni, szegények” . A szegények szó merőben Szép Ernőnél lelhető tartalommal mutatkozik, olyas használatú. Kassák pedig ezzel merőben önmaga azonnal: „Hallottátok-e már az ócska gramofonlemezt, amely ott üget a bérkaszárnyák udvarán körbe-körbe az éles acéltű alatt?” Ott üget. . .! S „kacag és nyerít” . Szinte sejthető, hogy „mint az eszelős” . De tovább? „S ha sebet kap akkor úgy szól, hogy szinte megvérzi az emberi füleket” . Megint Szép Ernő s Kassák Lajos alapvető rokonságát hallani ki ebből. Azután, szervességgel a szabadversben, kötöttséggel: „É s hallottátok-e az embert, aki ott gubbaszt üvöltő gépe előtt / magárahagyatottan áll az udvar fenekén, kinyújtja a karját. . .” Ő is szól, ugyanis „néha azt mondja: / Adjatok valamit a szerencsétlennek, jó emberek, adjatok!” Bármennyire túl-kimondott is, ami következik, eszköze a kassáki erőteljességnek, elemiségnek; az anyag ellenállása megalkuvásunkat is jelenti, a legszentebbet: hogy az anyagot cl kell fogadni úgy, ahogy végül ellenáll, vagy ahogy végül kezes. Ez a szellem halhatatlanságának - Kassákot idézem, az „ássátok föl magatokban...” versrészét - , a valódi érdemes-esélynek alapföltétele. Itt: „K i érzi a sebeket a koldus rongyai alatt és ki érti a veszendők segélykiáltását?” De hiszen így van, kiáltunk fel mindjárt. S akkor rendben van ez is. Az azonnali metszés, a jellegzetes kassáki heroizmus - a múltak hagyatéka nyomban forma és anyagellenállás szerint is rendbe tesz, ha külön rend kell, minden összefüggést a versben; mert mindjárt ez a továbblépés: „K ö ltő vagyok, tudjátok, a szavak mestere / s a legutolsó azok között, akik semmire sem használhatják mesterségüket” . A vers belső, mondhatni, hagyományos szervessége, megkomponáltsága is ugyanúgy szempont, mint a zártabb lírára rendeltetetteknél: „Szobám falain át is hallom a veszett gramofon dallamait / táncra ingerelnek vagy fájdalommal gyötrik szívemet. / Magamba fordulok most, kedvesen és tehetetlenül nyöszörgöm: / oh, csak egyszer mondhatnám ki, hogyan szeretlek s te csak egyszer is megérthetnéd szavaimat” . Az asszony-nagyciklus első egysége tulajdonképpen itt ér véget, azaz csúcsot; következik még a F én yfo lto k , sok szépséggel, de a kassáki nagy vers a H arc a sz avakkal szerveződés-egészében bizonyítja ismét meglétét, érvényét, csorbulatlanságát. Szeretet és értés, ön-lét, és társ-vágy, óhajtás és felismert szükségszerűség, odavetettség és esetlegesen-túli, s még sorolhatjuk: egészen kis helyen, abszolút líraként. Ez a Kassák szabadvers egyik nagy vívmánya; eredményei máig hatnak: a szabadság kötöttségeit vállalni, a rend szerveződését a szellem nagyobb kitekintésével egyesíteni, ezt az egyesülést, felismerve, akármi küzdelmeken és önellentmondásokon át hagyni. Az 1937-es Kassák a korábbi korszakok keménységét tovább őrizve tud telt hangon szólni, édesség-vágyon átüt a fanyar világ-örökismeret; a világ rész-gyönyörűségeit a vágy keserűsége hatja át. 22 �G. KOM ORÓCZY EM Ő KE Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (1- 65 .) Kassák 19 21-b en írt önéletrajzi fogantatású lírai poémája (A ló meghal, a madarak kirepülnek), valamint az emigrációs években (1920-26) folyamatosan megjelenő számozott versei nemcsak az ő költői pályáján jelentenek új állomást, hanem poétika-történeti szempontból is fontosak a magyar versnyelv megújítása, az európai avantgarde „eszköztárának” meghonosítása miatt. Kassák lírájában kezdettől fogva egységbe olvadtak a „városias” - modern, civilizációs - és a „falusias” - primér, természeti - elemek (Eposz Wagner maszkjában, 1915. ; Hirdetőoszloppal, 1918.). Szülőföldjének, a szelíd nyitrai tájnak és szülővárosának, Érsekújvárnak hűtlenül is hűséges fia volt ő. Mindazt „felszívta” költészetébe, amit a gyermekkor élményvilágából, tapasztalati anyagából magával hozott. Ösztönösen mély gyökerű képzeletvilága, felidéző és megjelenítő képessége segítette abban, hogy az európai modern művészet legnagyobbjaival „szinkronban” , tőlük is tanulva, az ősi természeti motívumokból, a gondolkodás alapformáiból építkezzen, s a legbonyolultabb modern életanyagot is a primér, vitális szimbólumokhoz vezesse vissza. Egy intellektuálisan strukturált, absztrakciós elemekkel dúsított költői nyelvbe emelte be a „tiszta forrásból” : a civilizáció alatti kultúrából merített, emlékrögökké szublimálódott motívumokat. A forradalom bukása, eszményeinek időleges kudarca okozta sebeire, fájdalmára gyógyírt keresve a természeti körforgásban („pusztulás - megújulás” ) bizakodva, egyfajta biológiai optimizmusba kapaszkodva, megkísérli a továbbélés lehetőségének hitét fenntartani, szétsugározni. Így születik meg - egy rövid „dadaista” intermezzo után - a jellegzetes Kassákos építkezési forma: a „konstruktív vers” , amelynek kemény szerkezeti feszessége tág teret enged a képrögök, emlékmagok szabad lebegésének - ami a verstestnek álomi-szürreális-érzékien gazdag oldottságot biztosít. Az emlékrögöcskék, képelemek többsége természeti gyökerű, így ismerős, sokrétű asszociációt ébreszt; a szerkezet aztán olyan konstellációba rendezi az elemi részecskéket, amely önmagukon túlmutató jelentéstöbbletet ad nekik. Már Déry Tibor felismerte s egykorú tanulmányában hangsúlyozta, menynyire szuggesztív, többértelmű, az ellentétes gondolati rétegeket szintézisbe fogó ez a lírai nyelv.1 „Szokatlan, de nem érthetetlen” - írja. „Kassáknak megvan az ereje hozzá, hogy úgy láttassa, ahogy ő látja a világot. . .” bár „fantasztikus stílusa teljesen eltérő attól, amit mi természetszemléletnek neveztünk eddig” , tulajdonképpen nem hamisítja meg ő se jobban a természetet, mint általában a költők; hiszen „a művészet sohasem a természet formáját érzékelteti, hanem a lényegét” : azt az érzést, szemléletet, tudatállapotot stb., amit a természet - a valóság - bennünk, emberekben kivált. 23 �Kassák számára a primér természeti alapformák és alapértékek m egtartó általános válságérzetben. A természeti motívumok (mag, virág, gabona, erdő, tavasz, kristályok stb.) nála mindig szimbolikus, sokszorosan áttételezett jelentéstartalmakat hordoznak, lelki-szellemi erőforrássá transzponálodnak. Az emigrációs időszak kezdetének mély, keserű válsághangulata a V ilá g anyám című kötet (számozott versek 1 —1 8.; 1920-21.) zilált versszerkezeteiben, a tótágast állt valóság, az önostorozó és a világot ostorozó fájdalom torz grimaszaiban tör felszínre. Ugyanakkor már itt is, a legmélyebb reménytelenség közepette is fel-fel sugárzik az élet-bizalom, a korábbi heroikus-prófétikus attitűd „tanításokká” szelídült emberközeli melegsége: erőt jelentenek a háború és a levert forradalom után kialakuló ,,én az em ber egyszerűségével k özeledem fe lé d s épp en csak az életed fo rdíto ttját akarom tő le d ” (2. vers) „ E M B E R E K , Ó , Ó , m i egyek vagyunk retten etesen” (14. vers) A világégésben elpusztultak az alapok, amelyekre az emberi kapcsolatok épültek-épülhet(né)nek: a fa-fű-kő „megette gyökereit” ; nincs miből sarjadjon új élet. Pedig „az ember azért született, hogy szépen éljen” (15. vers). A költő ezekkel a „szörnyű csomagokkal” szívében kelt át a folyón (szó szerinti értelemben: hajóút Budapesttől Bécsig), s most józan-keserű fintorral tekint szét maga körül: „H át valóban kihúzták alólunk a gyékényeket. . . a magyar határon meg kell halnunk ilyen fiatalon. . .” Önironikusan kezeli saját korábbi „világmegváltó” álmait is: „E gy szerencsétlen megpróbálta a fából vaskarikát és beletörtek a fogai” (12. vers). A magyar „dadaizmus” tehát a legkon krétabb, legtapasztalatibb valóságélményből nő ki. Ezért is oldódhat fel viszonylag hamar egy absztrakt (mert cselekvési lehetőséghez nem jutó) „konstruktív” - életépítő szándékban; ami a versszervezési mód változásában is nyomon követhető. Már az Ú j versek (19-40. vers; 1922-23.) ciklusban megjelennek, s egyre szaporodnak a továbbélés (új virágzás) motívumai. Kassák fokozatosan ki-kitekint válsághangulatából, átértékeli helyzetét. A fordulópontot egy remek érzéki, dinamikus kép jelzi: „Szelek tengert n yeríten ek, utak m ozognak ébredést” (22. vers); amely hangulatában az ifjúkor reményeihez csatol vissza (A ló meghal. . . kezdősora: „az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta szárnyait. . .” ). Az új életérzés, egyik első - s talán legszebb - megfogalmazása a 25. vers. Első alkotói korszakában a művészet Kassák szemében azonos volt a „tett” -tel; most viszont szellemi-lelki táplálékká, em berform áló erővé változott: „Kiterített tenyereimen gabonát vasat és embert dajkálok fény az én rokonom” . A világot hajdan sarkaiból kifordítani kívánó költő tisztában van vele: itt, az emigrációban, szűkre Szabottak cselekvési lehetőségei („a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül” ). Mégsem mond le álmairól, eszményeiről - akkor se, ha egyedül kell(ene) azokat továbbálmodnia. Szava - egyelőre - nem juthat el az érdekek és megosztottságok világába beletört emberekhez, akik ,,speciális vonatokon utaznak önmagukban” . Mást, többet nem tehet, minthogy kép­ 24 �zeletben elindul az „elsüllyedt szigeten” Csipkerózsika-álomba merült „testvérei” felé - hívó szavával, fényjeleivel bevilágítva az éjszakát s jelölve az utat, ha felébrednének mégis. . . A „fény” - a „tiszta forrás” -hoz hasonlóan - az európai avantgarde kulcsszava; A p o llin a ire, majd A rago n, E luard, Lorca, O. Paz, stb. költészetének is központi motívuma. Részben a felvilágosodás racionális-eszmei sugárzásához kapcsol vissza; részben a természeti ragyogást idézi (a fény konkrétan és jelképesen is bevilágítja a Sötétség Birodalmát!). A magyar költészetben különösen gazdag asszociációs bázisa van (B erzsen yi, C sokonai „hajnal” -képei, P ető fin él a kunyhókba majdan beragyogó „szellem napvilága” , illetve a mózesi „lángoszlop” ; A d y „csillagszóró éjszakái” az Em ber „szépbe szőtt hitét” őrző fényjelek az embertelenségben stb.). A fény tehát útjelző lámpás is, az Eszme és az Értékek sugárzó szimbóluma, mint G o rk ijn á l Dankó szíve. Kassáknál is sokrétű, többirányú képzeleti elemet egybefogó, a szövegkörnyezettől függően új és új jelentéstartalmakkal telítődő motívum. Hatására „a sötétség kimászik a toronyablakon és lehull, mint az ólom” - 25. vers; „üvegből vagyunk s lassan színültig telünk fénnyel” - 33. vers; „a tiszta fény az, amiben megfürödhetünk” - 34. vers stb. A fény tehát elüldözi az éjszakát, a közönyt, a gonoszságot; tápláló-gyógyító mesebeli életelixírré változik; a termékeny bőség és a reménység forrása („a májusi kertek. . . mint a kitüzesedett madarak” , felszállnak, „v ilágosság csurog ránk. . . hinni lehet, hogy megállnak fölöttünk a csillagzatok” - 35. vers). Így lesz a költő magánya termő és teremtő Teljesség, a Természet bőséges adakozó kedvétől ihletett sugárzó átlényegülés: „ a v irá g o k itt álln ak és m eleg szaguk van m int a szoptatós anyáknak koporsók elsü llyedtek és fén y v ersek lettek b e lő lü k ” (32. vers) A költő maga is szinte templomi áhítattal, szet áldott ajándék-osztását: alázattal fogadja a Termé- „e s te van látju k a csillagok gyém ánt-vándorlásait s a fák. p o rbah ajoln ak a já n d ék a ik k a l” (31. vers) Kulcsszó lett a „gyémánt” , az áttetsző „üveg” is, számunkravaló, hétköznapi értékké - kristálytiszta életforrássá változva: „sz ép üvegkorsónkat te d d le a szegények asztalára a vö lg y b ő l fö lh a lla n i a fü v e k , fá k és k ö v ek együgyű é n ek é t...” (31. vers) Épp ezért fonódhat össze ez a motívum-sor - mintegy összefüggő belső rendszert alkotva - az ártatlanság, az öntudatlan tenyészetszerű vitális értékekkel, melyeknek otthona „az erdő ahol karcsú tiszta állatok kövér füvet legelésznek” (37.), s a „megtöretlen falvak” , ahol egyszerű, dolgos emberek élnek, akik „ismerik a napfölkeltét a friss tejet, s a telihúsú lányt, 25 �aki a harangok és diófák ikertestvére” (39.). A költő is hozzájuk tartozik, sorsuk az ő sorsa: ,,az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ez a sorsközösségtudat készteti arra, hogy testvéreit is magával hívja azon az úton, amit ő már bejárt (a szellemi „ emancipálódás” útja ez): „elvetni magunkat szomszédainkban mint a gabonamagot források éneke mozdul fel bennünk s a reggel elveszi rossz álmainkat” (38. vers) ☆ A bécsi M A 1923. november 15-i számában Kassák a Tisztaság könyvéből címen hat prózaverset tesz közzé; majd 1924-25. során újabb számozott versei következnek. Ezeket néhány más - Bécsben már meg sem jelent - versével együtt ciklusba rendezi s a Tisztaság könyve című kötetben egyéb írásaival összefogva hazaküldi.2 Előzetesen közzé teszi a budapesti Népszava 1924. május 1 6-i számában VI. prózaversét, az 1925. szeptember 2-i számában 65. versét: ezekkel üzen hazájának, Angyalföld lakóinak - mindazoknak, akik vele együtt „az építés törvényét” hirdetik. Kassák kísérletező korszaka végetért. A Tisztaság könyvé ben végigkísérhető „az avantgarde klasszicizálódásának” folyamata. A korábbi absztrakt-eszmei szimbólumok mind konkrétabb, melegebb, életmegtartó jelképekké válnak; a költő „tavaszesőt és vaszöldet” énekel; a fény, a tisztaság szinonimái mellé a gyerek, a jóság, a béke, az otthonosság képzetei társulnak. A virág-, a mag-motívumok, amelyek már az előző ciklust is át-, meg átszőtték (24., 25., 27., 32., 33., 38., 39., 40. vers), ha csak a képzeleti, vagy az emléksíkokon is jelezték: a költő nem adta fel korábbi eszményeit, az értelmes, szabad és tiszta emberi világ megvalósíthatóságának hitét. Most e hit is konkrétabbá vált: Kassák bízik benne, hogy a dolgos hétköznapok csendes küzdelmeiben e vetőmagvakból kicsírázik a jövő. „K ristályok ébredést harangoznak” ; s a húsvét is az igazi feltámadás ünnepe lesz (45. vers). Kapcsolatait mind szorosabbra fűzi a szülőfölddel: Galánta-Pozsony-Érsekújvár körzetében előadókörutakat, MA-matinékat szervez. Pestre nem jöhet, hiszen még nem kapott amnesztiát, s műveit bírósági végzés tiltja ki az országból. A szlovenszkói magyar (és nem magyar) diák- és munkásifjúsággal éjszakába nyúló beszélgetésekben, vitákban tervezi a jövőt.3 Ezekből az élményekből fakad ekkortájt keletkező verseinek biblikus pátosza, példázatszerű magaslati sugárzása. Még a reménytelenséget panaszló versek is megváltás-mozzanatokkal telítődnek. A prózaversek főbb motívumkörei éppen ezekből a „megváltás-képzetekből” szövődnek: a bezártság és tehetetlenség állapotának képzeletbeli meghaladása egyelőre csakis az álom síkján lehetséges. Az alapképek: „bizonyosan kétfenekű ládában élünk” (IV .); „az utak hegybegöngyölődnek, ...a kapuk befordulnak gyémántsarkaikon, ...gyökereink elsorvadnak...” (V.); „vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve” (VI.) stb. De ellenpontként mindvégig jelen vannak az életgazdag, felemelően ünnepi motívumok 26 �- ahogyan egy matematikai szerkezetben a ,,+ és -'pólusok kiegyensúlyozzák egymást: „Muzsikák és fényességek szólnak belőlem. . . Kenyerem morzsáit összeszedem és kiszórom az ébredő madaraknak” (I.). A prózaversek zárása (hasonlóan a Tisztaság kö n yvét lezáró lírai Utószóhoz) üzenet az ifjúságnak, a hajdani harcok színterének, a szülőföldnek és egyúttal a felnevelő környezetnek (Angyalföldnek) is: „H a nem virágoznának bennem lángok amik feléd kiáltanak már rég meghaltam volna. . . Látom a partokat, amik elfolynak mellettem s szemeim előtt kinyílik a tér a világossággal áldott. ..' A 25 ú j versben tovább variálódnak s újabb elemekkel gyarapodnak a korábbi termékenységszimbólumok. Az Ú j versek ben a virág- és mag-motívumokhoz gyakran az „űr” - és a „hiány” -képzetek tapadtak: „szegénységünk virágait énekeljük” (24.); „virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak” (27.); „nincsenek emlékvirágaink” (33.); „mikor találjuk meg éveink virágbokrétáit” (40.) stb. Most azonban mind élettelibb, valóságízűbb szövegkörnyezetbe ágyazódnak, s a múlt értékeit a jövőbe átmenteni akaró, új értékeket teremteni kívánó szándékot jelzik. A jelen negatívumai hátterében megjelennek a hajdan „virágzó fák” , amelyek a hiányt tudatosítják, s nem engedik feledni a múltat: „az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ugyanakkor a virágok-fák-növények példás élete (a legsanyarúbb körülmények között is újjászületnek, teremnek) erőt is ad a cselekvési szándék realizálásához, az álmok valóra váltásához: „álmaim gabonaföldjén virágzom...” (43.); „tenyereimbe virágmagvakat ültettem” (44.); „vetőmagvakat meg kiélesített fegyvereket hordunk az agyvelőnkben” (45.); „a virágok nagy kortyokat isznak a napból ezért tudnak gondtalanul megállni az életben” (43.) stb. A virágok példája rem ényt kínál az emigráció légüres közegében biztos támpontok nélkül tevékenykedőknek, hogy tudatformáló munkájuk nem hiábavaló, s egyszer majd megtermi gyümölcsét: „látom a fák növekedését, miket az idő változásai közben társaim szívébe ültettem” (48.); „...érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . . elvezetlek benneteket a források eredetéhez. ..' (51.); „ . . .a kertekben kinőnek a virágok. . .” (52.); „a fák állnak és hangtalanul kivirágoznak” (55.) stb. A termékenység-motívumok asszociációs körének konkrét életmozzanatokkal való feldúsítása azt is jelzi, hogy a költő közérzete derűsebbé, bizakodóbbá vált a hazakészülődéssel egyidejűleg. Maga is mintha „varázslóvá” változott volna: ereje megsokszorozódott, személyisége panteisztikusan kitágult, s mintegy „orpheuszi” hatalomra tett szert a természet erői - a gonoszság, kegyetlenség, reménytelenség „manói” - fölött: ,,én vagyo k az elveszett f űzfasíp és a m ezítelen állatszelídítő is én vagyok. . . csak akarnom kellen e és árnyékom m al letakarhatnám a vilá g o t” (41.) 27 �,. .átröpültük . a szárazságot most tavaszesőt és vaszöldet én ekelü n k az em bern ek arcunkkal vég re a nap fe lé fo rd u lu n k kibonthatók vagyunk, fá k vagyunk kövek vagyunk tengerek vagyunk" (42.) Szinte maga is azonossá vált a Természeti Végtelenséggel s az elvont emberi (etikai) értékek így változtak át benne egyszerű „emberi sorssá” , adni tudó, természetes hétköznapi életminőségekké: „a z erős em ber sorsa egyszerű az állatok m egérzik a jóságot am i ben n e ugrál az izm aiban. . . ” ( 44 .) Lelki fájdalmai, gyötrelmei a természet elemi gyötrelmeivel azonosak: „aranytollú madarak sírnak az idegeimben” (43.), „erdők és viharok sírnak ki belőlem” (44.); s mivel ő maga is a természeti körforgás része, vitális értékeket sugároz(hat): „az ember szíve alatt hőforrások vannak elrejtve. . . kosaraink peremére kifektetjük a virágokat. . .” (46.) A természeti törvények megértése, elfogadása teszi lehetővé önmagunk megismerését, a Kozmosz titkainak megértését - s ez olyan belső erőt, tartást ad (hat) életünknek, amivel még a bonyolult, látszólag áttekinthetetlen modern életfolyamatokban is eligazodhatunk. „ A d o lg o k b elén k fogóznak gy ö k ere ik k e l am it az öregek kim on dan ak az k ő v é v á lik a gyerek ek em lékezetében. . . . . .szem eim en átván d o ro l a tárgyak ism eretlen ábrázata hallom a kisarjadt n ö vén yek b e s z é d é t.. . ” (46.) Kassák tudja: a modern embernek (is) szüksége van rá, hogy „nagyanyó tejszagú zsámolyán” ülve, áhítattal figyeljen az öregek szavára (47.); s hogy megőrizzen magában valamit a gyermek ártatlan tisztaságából - , aki még elfogulatlanul „megáll az eltévedt generális előtt és szabadon engedi játékait. . . a törvények így kerülnek vissza a napfény alá a tisztaság medrében terek nevetést hullámzanak. . .” (48.). A kisgyerek a még be nem szennyezett igazságok, az értékek érvényességébe vetett feltétlen bizalom őrzője - épp ezért a Jövő záloga. A jelen rácsai között élő költő örömmel és reménykedve szemléli: „a kerítésen túl gyékénykosárban ébredezik a kisded. ..' (48.). Talán ő hozza el majd az új, emberhez méltó életet; a jövőt, amelyet „acéltenyerek dajkálnak” , de amely mégis em berre szabott, „fészekmeleg” . „A z asszony gyermekkel áldott. . . a fénytükör világít. . ., s a fényoszlop kiált. ..' (53.). Bármennyire is a civilizációs haladás híve volt Kassák, kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a technika csodái önmagukban nem teszik (nem 28 �tehetik) boldoggá az embert. Szeretet, szolidaritás - segítőkész, egyenrangú emberi kapcsolatok nélkül üres és fagyos a világ. „Gondolatunk h ideg acélsíkon vándorol” - írta még az Ú j versek ben (38. vers); s most sem egy utópikus, mechanizált csodavilágba akar a vágtató fényszekéren eljutni, hanem egy olyan humanizált világot képzel maga elé, amelyben az Emberi Teljesség elérhető, reális álom. Ebből a hitből, bizalomból nő ki gyönyörű himnusza az új világot építő emberhez: a 49. vers, a ciklus centrális verse. A kezdőképben itt is az emigráns-közérzet korábbi motívumai variálódnak: még a csillagok is „fekete vaspántokon forognak” , megbéklyózva, kiszabott pályán; s mint „összeterelt nyájak, levetik fénygyapjukat” . Aztán mégis ünnepi, felszabadító csenddel tölti be az est a megnyomorított embereket: kiszabadulva rabszolgalétükből, „a tejfehér hold alatt ülve” lassan emberré változnak. De még ilyenkor sem lélegezhet fel szabadon mindenki: az éjszaka dolgozók, a pincérek, a pékek és a többiek munkájuk fölött görnyednek. Pedig ők is „az emberanya magzatai” . Meleg együttérzéssel, az emberi egyenrangúságot természetesnek tartó büszkeséggel szól róluk a költő: „valamennyien az én testvéreim” . Épp, mert közülük való, s nem a magasból hajlik le hozzájuk, nem is emeli őket „népistenné” — minek? Önmagát nem dicsőíti az ember! De tiszteli keménységüket, aranynál értékesebb teremtő erejüket. ,,. . .nem mondom nekik aranyból öntött oszlop nem csókolom meg kemény csizmájuk alatt a földet” . Megtehetné: önmaga teremtő életét is becsülné vele. Dehát ez az egyszerű, tiszta keménységű emberek körében nem szokás. A vers zárószakasza patetikus magaslatba lendül; az emberre emberi világ képe elérhető közelségbe kerül: szabott „ e g y a m i kezdetü n k és kiteljesed ésü n k átléptünk a tehetetlenség sövén ykerítésén érezzük hogy élün k é jje l és nappal id ő n k ábrázatán d o lg o zu n k ” „Időnk” , azaz, a közös történelem alakításán. A kétkezi dolgozók szorgalmas mesterember-mozdulataival vésik, faragják a Jövő ábrázatát. Ha van is különbség a szellemi tevékenységet végző költő és a fizikai munka terhei alatt görnyedő munkások között, az nem lényegi: nem tudat- vagy életérzésbeli, hanem csupán a munkamegosztás „ágazatait” érintő. A ciklus ezután következő darabjai mintegy „fény-árny” , „pozitív-negatív” , „igen-nem” játékra épülnek: a bipoláris motívumsorok konfrontációjából (az eszmei képzetek, ideálok és a valóság torz, sötét, reménytelen tényeinek birkózásából) egy utópikus, mégis reálisnak tűnő jövő-képzet bontakozik ki, amelyhez a küzdelemben megszerzett biztonságtudat kínál alapot. A jelen re vonatkozó motívumok az emberi életlehetőségek zsugorítottságát, szétszabdaltságát érzékeltetik: „egyetlen fa virágzik a pusztában a madarak m egfagytak rajta” (50.); „a csoda szétmálik a fe k e te tükörlapon... sárga rotációs papíron vonaglanak az öngyilkosok.. .” (51.); „kint a szabad mezőn m egretten az ember a vonatok elvesznek az alagu takban ” (52.) stb. 29 �A keserűségből s fájdalomból azonban erő és dac is születhet: „ö rö kh a rc testvérharc kenyérharc v é r friss m a gva kka l ülteti he a fö ld e t a szél e lv itte az anya boldogtalan é n ek é t” ( 53.) S ez már átvezet a jö v ő re vonatkozó képzetekhez, hisz a magvakból élet sarjad! új A jö v ő -k ép z etek szinte mindig egészen konkrét természeti és a valós életbe ágyazódó motívumokhoz kapcsolódnak (s szinte megkívántatnak velünk egy elérhető, megteremthető idillt): „A z asztalt leterítették frissen mosott kendővel a napszag álmosítja a gyereket érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . .” ; s az érkező zarándok levetett kalappal áll: „elvezetlek benneteket a források, eredetéhez” (51.) A ciklus utolsó darabjaiban összefutnak és életsugárzó képekké szintetizálódnak a korábbi termékenység-motívumok; néhány erőteljesen szép szerelmes vers (56., 59., 60., 61.) dúsítja őket kon krét élménnyé, valóságos emberi kiteljesedéssé. A költő (konkrétan és szimbolikusan) „felér a hegyre” (58. vers); ahol ugyan magányban didereg, mégis bízik benne, hogy a szeretet-sugarak áthatolnak az emberi szív jégpáncél-kérgein: „ten yereim en átszűröm a világosságcsöppeket l áb ain k alól naphorgonyok em elik a tavaszi fö ld e t ” ( 59. ) De csak az emberek akarata, jószándékú egymás felé fordulása, egymás iránti megértése oldhatja föl a magányt és az űrt, ami elválasztja őket: „M erítsete k a kutakból m elyeket szivetek rejtek én őriztek (. . .) tőlem hozzátok és tőletek hozzám ig röpü ln ek el a fénysugarak (. . .) A fá k álln ak és hangtalanul kivirágozn ak ( . . . ) nézzétek: a m agvak k in yíln ak a szélben az em berek cem ent és vasházakat em elnek. ( 55.) Az 57. vers az emigrációs időszakkal leszámoló, hazakészülő költő számvetése önmagával, álmaival s azok megvalósulásával. „Itt az ideje, hogy elhullott napjaimmal számoljak, hogy megfeleljek a kérdésekre, amik az emlékezés üvegházában virrasztanak” . Hazavágyik - arra „a tenyérnyi földre” , ahol az „utakról letörölték az oroszlánok lábanyomát ólommezők alá takaróztak a virágok s a városokból valami vad szél kisöpörte a lámpákat” . Mesei-szürreális elemekből összeszőtt képsorral, mégis a maga 30 �varázslatosan vonzó konkrétságában (mint C hagall a festményein az orosz tájat, falvakat) jeleníti meg az elérhetetlen messzeségben lebegő otthont, ahonnan testvérei éneke száll ,,a szegénység padlásszobáiból” ; s ahol a félelemtől még most is (1925-ben!) „vizek tükröket remegnek” . Álmai mégis ide vonzzák, „a szőke elefánton a nagy égi állaton utazom szakadatlanul. —” Kassák tehát a „kitörni akarástól” az emigráció „hét szűk esztendeje” során eljutott a „vállalásig” . Negyvenedik évéhez közel; a telthangú fiatalság harsány kiáltásai már nem is illenének hozzá. Födetlen fővel áll testvérei elé: „érzem, hogy a rosszat és jót egyformán megérdemlem” , ítéljetek. „Magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal, amik rólunk és miattunk szólnak azoknak, akik megértenek és azokról is akik nem értenek meg” (63. vers). A 64. vers: búcsú Bécstől, az emigrációtól, a „fénytornyok és fénysebek” otthontalan világától. Megkeményedett, még konokabb lett az itt töltött évek alatt; nem mondott le róla, hogy „tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal” dolgozva övéinek, osztályos társainak megmutassa a mélységből a Magasság felé vivő utat (65. vers). „Toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben” - tűztorony, őrtorony, útjelző Oszlop, amelyről a múlt és a jövő síkjai betekinthetők. A 65. vers zárása: óda a Hazához - , amelytől nem tud(ott) elszakadni, s amely őt „bátor fiaival és termékeny asszonyaival” visszavárja. Kassák számára szem élyes élm én y a Haza: az ifjúkori küzdelmek, remények színtere, élete „tavaszi környéke” : az elindulás és a megérkezés. A termő-teremtő élet, a mindig újrafakadó Tavasz, a hit és a bizakodások földje, ahová a költő a fényben megmosdva, „tisztán és jószagúan” kíván lépni; s ahol „az építés törvénye” szerint folytatni kívánja a forradalom előtt és alatt megkezdett munkáját. Tervétől, elképzeléseitől senki és semmi nem térítheti e l: „va sszerkezeten állo k kiáltásom ban h arcaid em lék ei virágo zn ak” A magvak kicsíráztak - a fa termőre fordult. JE G Y Z E T E K 1. Déry Tibor: Kassák Lajos. Független Szemle 1923/9-10. 2. Kassák Lajos: Tisztaság könyve. MA-kiadás Bécs, 1926. Horizont kiadás Bp. 1926. 3. Erről a korszakról szóló emlékező írások egyértelműen tanúskodnak: V. Tilkovsky emlékezése (in: Kortársak Kassák Lajosról; PIM 1975.). Pašiakova: Lajos Kassak, Bratislava, 1973. Dobossy László: Kassák Lajos és szülőföldje (in: A közép-európai ember, Magvető 1973.) Kovács Endre: Korszakváltás. Magvető, 1981. Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel. (Szépirodalmi, 1969.). Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. (Madách Kiadó 1982.). 31 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak olyan mindegy” Az idézet Klára asszonytól való, s Palotai Erzsi szép visszaemlékezéséből „loptam el” . Mert valóban, a 100 éves Kassáknak már teljesen mindegy, hogy mit írnak, mondanak róla, de mindegy-e nekünk is? Vannak az irodalom- és művészettörténetnek olyan - egyelőre nevezzük csak így - jelenségei, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni, akiknek az életútja, munkássága fölött nem lehet napirendre térni. Jelenlétük - életünkben - irritáló, mozgósító, felvillanyozó, olyannyira, hogy sokszor elfedi magát az életművet is, már-már befedi a róla kialakult vita. Mondják, hogy - a mostanában megint „divatba jött” - K rú dy volt hasonló jelenség, miszerint csak rajongói vagy ellenzői voltak, vannak. Fokozottan áll ez Kassákra, ha szabad így mondani (noha a szakma tiltakozik ellene): a „Kassák-jelenségre” , hiszen K assák L ajos több műfajban és minőségben is kihívta a sorsot. Van, aki elismeri, mint költőt, de gyenge regényírónak tartja, míg mások a festőt emelik ki, s akkor még nem szóltunk az erős akaratú szerkesztőről, aki éppen határozottságával, sarkosan megfogalmazott esztétikai és politikai nézeteivel sértett meg érdekeket és érzékenységeket. Mindezek azonban ma már köztudott dolgok. Hála éppen az egyre gazdagodó Kassák-irodalomnak. (Kozocsa Sándor, a hatvanas évek végén állított össze bibliográfiát Kassák műveiről és a róla írott kritikákról - korántsem a teljesség igényével -, s az már akkor 100 sűrűn gépelt oldalnyit tett ki.) De nem voltak ennyire evidensek ezek (még) a hatvanas évek elején, amikor a K L T E bölcsészhallgatójaként, mintegy belebotlottam a Kassákba. Mert elkerülhetetlen, engedtessék meg ennyi szubjektivizmus, hogy erről (is) beszéljek, mert az eset a maga egyediségében, esetlenségében is jelez, jellemez valamit a fentebb mondottakról. Harmadév elején annak rendje-módja szerint (1961-ben) kiírták a tanszék hirdetőtáblájára a választható témákat. Milyen a diák? Mindenki a könnyebbnek, kézenfekvőbbnek tűnő témák után kapkodott. Akkoriban „fedeztük föl” ismét (?) Babitsot, Kosztolányit, egyszóval a Nyugatot, a századelőt. Nos, mire észbekaptam, már minden téma foglalt volt, egyedül „Kassák prózája” maradt szabad. De ki is ez a Kassák Lajos? Az ötvenes évek tankönyveiben még a neve se szerepelt, az egyetemen egy szót sem hallottunk róla, nemhogy előadást. De, akkor még nem létezett a mai szigorlatozó mentsvára a „spenót” sem, nem beszélve az azóta írt tanulmányokról. (Kire vár a monográfia?) Mindezt azért részletezem ennyire, mert - legjobb tudomásom szerint - e sorok írójának a diplomadolgozata volt az első, amely áttörte a frontot. Boldog emlékezetű K ardos Pál (később: drága Pali bácsi) szabadított rá a témára. Az első gondot magának a bibliográfiának az összeállítása, az olvasnivalók összeszedése jelentette, mert még az Egyetemi Könyvtár Kassák-gyűjteménye is hiányos volt. (Azóta antikváriumok révén, levelezés és cserék útján sikerült viszonylag tisztességes Kassák32 �könyvtárat összegyűjtenem.) A véletlen sodorta a kezembe Bóka László naplóját, amelyben az egyik helyen maga is megütközik, hogy leendő magyartan árok mitsem tudnak K. L.-ról (Kassák Lajosról) és Á. L.-ról (Áprily Lajos" ról). Ez a „fölfedezés” ugyan meg nem nyugtatott, de elviselhetővé tette tudatlanságom szégyenét, mert lám, még a pesti egyetemen sem. . . Előbb kíváncsian, később egyre mohóbb izgalommal olvastam „bele” magam választott témámba. Ma már persze kicsit furcsa, magyarázkodni is kell, hogy akkor miért hatott Kassák a reveláció erejével. Mindenekelőtt az életút. Azt hiszem először ez fogott meg, minthogy munkáskörnyezetben nőttem föl. Az E g y ember életéről beszélek. Elindul valaki szinte félanalfabétán Sporny mester műhelyéből, hogy önerejéből fölnőjön a Nyugathoz, sőt hallatlan merészséggel szembe is szálljon vele, szinkronban legyen a kortárs európai művészet élvonalával. Hát ilyen is volt, ilyen is van? Eladdig ugyanis azt tanultuk, hogy a magyar irodalom, művészet mindig fáziskésésben volt Európához képest. S most jön egy palócosan beszélő félig tót (vagy talán egészen az? N ém eth István izgalmas tanulmányát csak egy évtizeddel később olvashattuk a Kassák család történetéről az Irodalm i Szemlé ben) munkásember, aki Petőfit utánozva kezd verselni, de Berzsenyit tiszteli, s aki balról, mert lentről akarja meghaladni A d y - különben általa is elismert, tisztelt - forradalmiságát. Ne feledjük cl, hogy ama hatvanas évek volt az „ideológiai tisztázások” ideje. Hogy mennyire az volt, erre is van keserves élményem. Már ötödéves voltam, amikor megjelent - ha jól emlékszem a N agyvilágban, amelyet mohón habzsoltunk akkoriban - ama Iljicsov-c ikk, amely „burzsoá mételynek” nevezte - így, sommásan - az avantgardot. Kos, megadva minden tiszteletet a szeminárium vezetőjének (tud. szoc.-ról van szó), megkérdeztem, hogy akkor mit kezdjünk M ajakovszkijjal, József A ttilával, Aragoné kkal, s nem utolsósorban Kassákkal? Frissen szerzett ismereteim tették neofita-avantgard hívővé (ez azóta lelohadt, látván, hogy ma már olcsón mérik Kassák megszenvedett újításait), nem kevésbé tiltakozott a Kassákban megcsodált igazságszeretet is. Nos, igen csúnya jegy került be az indexembe emiatt, s még örülhettem, hogy megúsztam ennyivel. . . Végül elkészült a dolgozat (szerény kompiláció a fellelhető tanulmányokból), s amikor Kardos Pál professzor úrral megbeszéltük, elkottyantottam, hogy én bizony jártam Kassáknál. Igen?, s ezt eddig mért nem mondtad el? - kérdezte nagyon mérgesen galamblelkű mesterem. Más már régen megírta volna! Látod milyen mafla vagy?! Eszembe se jutott - hebegtem, s az igazat mondtam. Mert az az egyszeri, s mondhatnám véletlen találkozás tulajdonképpen egyfajta diákcsíny volt. Hogy jobban érthető legyen, el kell mondanom, hogy a szobatársaim is bele-beleolvastak a hazavitt Kassák-k tetekbe, s ha megláttak, nyerítve idézték „a nikkel szamovárt” . Szóval (s nemcsak ezért. . .) kicsit hóhányósnak tartottak, hogy ilyen csodabogárral töltöm az időt, mikor annyi „rendes” költő van. Nos, az történt, hogy két hétre Csillebércre mentünk úttörővezető-képzőbe. Amikor nagy nehezen kiszabadultunk a városba (ritkán tehettük, holott csak ezért: Budapestért vállaltuk az egészet), megpendítettem, hogy ha már itt vagyunk, cl kellene menni Kassákhoz. Ügy sem mersz! - ugrattak, s ha nem hecceinek, talán nem is merem. Igy azonban a legközelebbi telefonfülkéből - lesz, ami lesz fölhívtam. Klára asszony vette föl a kagylót. Meg kellett szólalni. Elmondtam, hogy 33 �bölcsészek vagyunk Debrecenből, a mesterről írom a szakdolgozatom, s felkeresném, ha fogad. Fogadott. Egyik évfolyamtársnőm kísért el (a többit ekkor már nem érdekelte a „nikkel szamováros” költő), s nem bánta meg, mert valóban felejthetetlen órát töltöttünk a Bécsi út 98-ban. Eladdig nem nagyon találkoztunk eleven nagy költővel - legfeljebb, ha pódiumon. Ami első látásra is meglepett, az Kassák puritánsága, egyszerűsége. Olyan volt, mint egy nyugdíjas munkás. Feszengtünk, dadogtunk a megilletődöttségtől. Olyannyira, hogy még rágyújtani se mertem. Volt ugyan cigaretta az asztalon, de minthogy Kassák nem gyújtott rá, nem is kínált, így a kínok-kínját álltuk ki. Nos, szó se volt arról, hogy mi kérdezünk. Kassák vizsgáztatott le Kassákból, s bizony (akkor kezdtem gyűjteni az anyagot a dolgozathoz), a vizsga nem valami fényesre sikeredett. . . Ráadásul elkövettük a lehető legnagyobb tapintatlanságot, amit íróval (és nővel) lehet: a kortársairól kérdeztük a véleményét. Nos, Kassák válaszai ironikusak és frappánsak voltak, de csak kettőt merek idézni. „K érem , Rónay G yörgy a legbecsületesebb magyar író: 1935-ben is katolikus volt, most is áz. Ném eth László? Kétségtelenül nagy író, de már ő is tudja, hogy mit kell írni” . (1962-őt írtunk akkor, s nagy visszhangot várt az Utazás bemutatója). Kipirult fülekkel, kicsit megszégyenül- ten, de büszkén - lám, milyen bátrak voltunk - jöttünk el Kassáktól. Olvasni kell - tanácsolta búcsúzóul - , sokat, sokfélét, hogy tájékozottak legyünk. Egyszer még jártam a Bécsi úton, de akkor már Kassák nem élt. Klára aszszony viszont gyanakvó volt, sőt dühös, mert kicsúszott a számon, hogy nem minden Kassák-regény tetszik. „Akkor miért foglalkozik vele?” Később leveleztünk, s nemcsak megenyhült, de fölajánlotta a segítségét is. Igen, s itt jutunk el az alább közölt levelekhez. Friss diplomával a zsebemben úgy képzeltem, hogy le is doktorálok Kassákból. Hamar rá kellett azonban döbbennem, hogy ez - akkor még úgy hittem, hogy csak egyelőre meghaladja az erőmet. Maga a Kassák-életmű áttekinthetetlenül hatalmas. A vidéki könyvtárak pedig alig tudnak segíteni a búvárkodónak. Igaz, van könyvtári kölcsönzés, de a napi munka mellett csak éjszaka jut idő a „hobbi" ra” . Márpedig a legfontosabb folyóiratok (egyáltalán: hol található meg mind összegyűjtve?), csak a nagy könyvtárakban, helyben olvashatók. Ehhez utazni kell. De 1100 Ft-os kezdő fizetésből? A lustaság persze semmivel nem menthető. De kínomban kitaláltam valamit; ha én nem mehetek, megy a posta! Hozza, viszi a leveleket. Az a (perverz?) gondolatom támadt, hogy összegyűjtöm Kassák még élő kortársainak az emlékeit, s ha összegyűlt egy értékelhető mennyiség, ezt dolgozom fel disszertációnak. Azóta kiderült, hogy ezt sehol se fogadják el disszertációnak, ám maga a munka hallatlanul izgalmas és érdekes volt, nem hagytam abba. Így az elmúlt húsz év alatt mintegy félezer levél jött Kassákról. Ami feldolgozásra, illetve egy „jótétlélek” kiadóra vár. Lehet, hogy ebből semmi se lesz, akkor is megérte, nem bántam meg. Mert igaz ugyan, hogy szinte tapintatlanság egy művészt a másikról kérdezni, de a kapott válaszok - minden túlzás nélkül állíthatom - szondaértékűek. Kis nagyképűséggel szociológiai-kultúrhistóriai dokumentumok is. Mert nemcsak Kassákot, a levél íróját is jellemzik, de dátumszerűen a kort is, amikor íródott. Most mondjam, hogy rendkívül tanulságos és izgalmas nyomon követni azt a változást, ahogyan Kassákról beszélnek? Gyanítom, hogy hasonló eredményre jutottam volna, ha mondjuk Babitsról, vagy Krúdyról (K rú dy Zsuzsa biztatott is, hogy édesapjáról is kezdjek levelezni. . .) kérdeztem volna írókat, festőket, politikusokat. Mert hamar rájöttem, hogy Kassákról nem elég 34 �csupán néhány kortárs költőt megkérdezni. Az is érdekes, hogy mit mondanak róla a fiatalok - okulva a saját példámon. Nos, a kép derűsebb, mint 1961-ben, de messze nem megnyugtató. Kassák még ma sem él súlyának, jelentőségének megfelelően a művészi köztudatban, noha azóta valóban okos és jó tanulmányok sora jelent meg róla. Mindezek azonban nem pótolják, nem odázhatják el a monográfia megírását. Talán majd az a fiatal kollégánk, aki most választ szakdolgozati témát. . . Mellékelten közlöm először azt a levelet, amelyet több év alatt fundáltam ki, csiszoltam le, hogy minden címzettem találhasson benne megválaszolható kérdést. Magánügy, de még idetartozik, hogy a hatásfokom nem a legjobb: minden negyedik levélre kapok választ. Sokan semmitmondóan, mások gunyorosan válaszolnak, volt, aki le akart beszélni, mondván, hogy érdemesebb íróra pazaroljam az időm és a levélbélyeget. (Amikor kezdtem, még 60 fillérért, ma négy forintért viszi el a posta. . .) Nem tudták elvenni a kedvem. Nemcsak azért, mert valóban sokat tanultam ezekből a levelekből: Kassákról, a világról, az emberi természetről, de már csak Kassák miatt sem. Aki Kassákkal foglalkozik, az legyen olyan makacs, mint ő volt. . . A leveleket minden változtatás, húzás nélkül mellékelem, s majd a szerkesztő úr eldönti, hogy mennyit bír el a lap. . . (T erjedelm i okokból kevesebbet, mint amennyi figyelem re érdemes. - A szerk.) Íme: Tisztelt Uram (Asszonyom!) Elöljáróban elnézését kérem, hogy ismeretlenül zavarom kérésemmel, le v e lem m el! Szívességet kérek, amely azonban nem magánjellegű. Tanulmányt írok „ Kassák, a kortársak em lékezetében” címmel, s ehhez kérem az Ön szíves segítségét, közreműködését is. M indenkit szeretnék megkérdezni, aki ismerte. ismerhette Kassákot, köze van az irodalomhoz, művészethez. N em tudom, hogy Ön milyen kapcsolatban volt Kassákkal, ezért csak pontatlan, általános kérdéseket tudok föltenni, például, hol, mikor, hogyan találkozott (először) vele (a m űveivel is, személyesen is)? M it jelentett, jelent Önnek K assák: a költő, az író, a festő, a szerkesztő, az irodalm i-közéleti jelenség, az em ber? Hatott-e Önre valam iféleképpen Kassák em beri-m űvészi p éldája? M iv el? H ogyan? M it tart maradandónak, követendőnek (például egy kezdő költő, író, festő vagy szerkesztő számára) Kassák életm űvében? M i lehet az oka, hogy o ly ’ sokat támadták, tám adják? M inden érdekel, amit róla m ond: a vélem énye, az em lékei: egy-egy jellegzetes Kassák-gesztus. A kapott válaszo kat (a szerzők engedelm ével) szeretném publikálni is. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy m i a vélem énye erről a munkámról? K ikhez kell, érdem es (a válasz reményében) fordulnom ? Válaszát előre is hálásan köszönöm. Jó egészséget, jó munkát kívánva, Tisztelettel H. S. Íme a válaszokból egy csokornyi: Figyelm esen, s többször olvastam el levelét, s az abban feltett kérdéseket. Sajnos, várakozásának nem tudok m egfelelni. Személyesen ugyan ismertem Kassák Lajost, feleségét és leányát is, de az ezzel kapcsolatos em lékek kis35 �lánykoromra nyúlnak vissza. E zek nem fűződnek a művészhez, a politizáló társadalmi tényezőhöz vagy éppen a politikushoz. Azt hiszem, hogy pontosan emlékszem vissza azokra a beszélgetésekre, am elyekben apám és baráti köre esetenként Kassákot, a Kassák-kört, illetve a Szociáldemokrata Párthoz való viszonyát tárgyalták. Í rói megítélése egyértelmű vo lt: öt tekintették a magyar Gorkijnak, a munkásosztály munkásszármazású és munkástudatot tudatosító tehetséges, elhivatott írójának. Apám igyekezett tőle a Népszavának és a S Z D P egyes kiadványai számára költeményt vagy tanulmányt megjelentetni. E z nem volt egyszerű, mert időnként a Kassák-kör éles kritikával illette a SZD P -t, s annak egyes vezetőit. Ezért emlékszem élesebben arra, hogy mennyire örült apám annak a kibékülésnek, am elynek bizonyságaként Kassák a S Z D P X X X II. kongresszusa alkalm ából ( 1 9 39. január), nagyszerű költeménnyel köszöntötte a szervezett munkásság politikai jelentőségű eseményét. A felszabadulás után - úgy emlékszem - Kassák, a S Z D P képviselője lett, s Jusztusz Pál kérésére elvállalta, a Kortárs című irodalm i folyóirat szerkesztését. Ezt a M K P vezetősége, R évai József megfogalmazásában rossznéven vette. A kkor nem értettem mi az oka ennek a szinte gyűlölködést érzékeltető politikai bizalmatlanságnak. K ésőbb, amikor elolvastam az „ E g y em ber élete” című nagyszerű Kassák-m ű V I I I . kötetét, kaptam erre valam i utalást, magyarázatot. Az igazi művészt különleges adottságú, átlagem berek m ércéjével semmilyen területen nem mérhető em bernek tekintem. Így beszélt Kassákról, vé d ve őt politikai kritikusaitól, apám is. Csak a dogmatikusan, korlátoltan gondolkozók, hiúságukban túlérzékenyek nem akarják ezt megérteni. Ezt tudta Kassák is, ezt mutatja saját sírjára készült sírfelirata. Vas István, a Kassák-múzeum, a Párttörténeti Intézet Kassákra vonatkozó anyagát bizonyára ismeri. H a eszembe jutna még élő Kassák-körhöz vagy a kórushoz tartozó elvtárs neve, pótlólag m ajd tudatom Önnel. Sajnálom, hogy érdekes és fontos munkájához tényleges segítséget tudtam nyújtani. nem Szívélyes üdvözlettel Schifferné Szakasits Klára Budapest, 1983. május 28. ☆ Kérem , ne haragudjon, hogy levelére csak most tudok válaszolni. K ü lfö ldön jártam és hazajövetelem után sok dolgom volt. Azzal tettem félre le v e lét, hogy megválaszolom. É n magát bátor em bernek tartom. Tanulmányt írni Kassákról, nem kis dolog, legfeljebb azt nem helyeslem, hogy a kortársak visszaemlékezései alapján. É n ebbe nem szállok be, nem is segítek, annak ellenére, hogy Kassákhoz nemcsak személyi kapcsolatok fűztek, de barátiak. Kassák mellett N agy Lajos és József A ttila az, akiről én mindezt elm ondhatom. K ét m egjelent könyvem ben m ind a három mellett elmentem. N em 36 �akartam, hogy az a vá d érjen, hogy dicsekszem velük. E g y későbbi időpontra szántam, annál is inkább, mert ez a három európai szintű marxista író, költő, Kassáknál méghozzá képzőművész is, m indig mostohán kezelt értékek voltak az ostoba és gőgös dogmatikusok által. M eg kellett halniuk, hogy egyáltalán helyükre tegyék őket. Én mindháromnak sokat köszönhetek. és lehet, hogy ezért szubjektív is vagyok. Erkölcsi, em beri tartásomat nekik köszönhetem. N em tudom, hogy Maga hány éves, csak azt, hogy tanár Miskolcon. A hely nagyon alkalmas, osztály- és társadalmi rétege m iatt, hogy e témát feldolgozza. K é t tanácsot adok, mint segítséget. N e mondjon le a megírásról, de jól gondolja át. Könyvtárakban megtalálhatja az erre vonatkozó irodalmat. A m ásik: legyen saját véleménye. Szívélyes barátsággal, Marosán György Budapest, 1972. X. 10. ☆ Csak most jutott el voltam. hozzám a levele, mert én hosszabb ideig külföldön Sajnálom, hogy nem tudok sokat segíteni Kassák-ügyben. Igaz, hogy én Érsekújvár mellett, egy kis faluban születtem és éltem, de közelebbről nem ismertem Kassákot. Édesapám , aki már meghalt, jó l ismerte őt, többször beszélt is róla, de én nem készítettem jegyzeteket. Soha nem gondoltam, hogy valaha is szükségem lenne erre. 1944 előtt találkoztam vele néhányszor, de ezek a találkozások nem v o ltak jelentősek, m indig többen voltunk, ő elég zárkózott volt, nem sokat beszélt. É n, nagyon szerettem és szeretem Kassák munkáit, könyveit, képeit. Pártmunkás voltam, 1948 után sokáig a K B apparátusában dolgoztam, s mindig nagyon fájt nekem, hogy Kassákot olyan méltatlanul mellőzték, gyakran hallottam róla, a párt egyik-m ásik vezetője szájából elítélő nyilatkozatokat. Ilyenkor mindig apám jutott eszembe, aki igen nagyra becsülte őt, még érsekújvári idejéből. Kassáknak él az özvegye, bizonyára sokat tudna segíteni. Í rjon neki, nemrég, olvastam valahol egy visszaemlékezését, abban nagyon sok embert em lít, akinek kapcsolata volt férjével. Talán azoknak is lehetne írni. Azt hiszem, a V igilia kiadásában jelent meg valakinek egy közéleti arcképsorozata, (köztük pl. D ienes V alériával beszélgetés), d e nem jut eszembe, hogy ki a szerző. A z biztos, hogy katholikus szerző, mert a hit kérdéseiről is faggatja a meginterjúvoltakat. (Lehet, hogy Rónai M. A n d rás?) Nagyon szépnek és érdekesnek találtam a Kassák özvegyével készített interjút, nekem is nagyon sok érdekes dolgot mondott el, olyat, amit még nem ismertem, pedig nagyon sokat tudtam, olvastam róla. N agyon is ajánlom, hogy foglalkozzon Kassákkal, mert még m indig úgy érzem, hogy ma sincs a m egfelelő helyen, sem az irodalom ban, sem a festészetben, de mint közéleti, tiszta ember sem. É g y érzem, megéri a gondos kutatást az ő egész élete és munkássága. 37 �A m ikor olvastam az özvegyével készített interjút, szégyeltem magam, hogy annak idején, amikor m indenki magára hagyta, nem közeledtem hozzá, pedig m indig nagyra tartottam, az E g y em ber élete ma is egyik legkedvesebb olvasmányom. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Kutrucz Gizella (Balogh Elemérné) Budapest, 1983. júl. 6. ☆ Tervezett Kassák-tanulmánya nagy és szép vállalkozás; remélem, hozzá tudott jutni az eredeti dokumentumokhoz is. K érdéseire ugyanis részben választ kap, ha figyelm esen végigolvassa a „M a ” m egjelent számait és, ha fo rgatja a huszas-harmincas évek ( 1932-33-ig) Népszava-számait. É n , magam nem tartoztam fiatalon, Kassák köréhez. É n , tőle meglehetősen messzi tájakról indultam, a M árciusi Front környékéről, V eres Pétertől, Kovács Imrétől, Ném eth Lászlótól. Kassák nem tudott, és - a harmincas években - már nem is akart irányzatot, kört alapítani; meglehetősen magányos volt, szigorú és keserű. Én, először 19 4 5-ben találkoztam vele, mint fiatal újságíró (22 éves voltam akkor), Békásmegyeren. V eres Péter is ott lakott akkor, s én, egy füst alatt, nem is az irodalom , hanem egy képzőművészeti kiállítás kapcsán látogattam meg. Kassák kategorikusan és nagyon határozottan adta elő elképzeléseit a képzőművészetről és a képzőművészeti nevelésről, egy festőiskola tervei foglalkoztatták. A munkásosztály vezető szerepét nem a politikai hatalomban látta, hanem abban, hogy a társadalom egészére a munkáséletérzésnek k ell rányomnia a bélyegét és szabadságot kell adni a munkásság önkifejezésére. Bizalmatlansága a kommunistákkal szemben nem oldódott. 1946-ban vagy ’4 1 elején találkoztam vele Székesfehérváron, ahol - zöldfülő létem re lapszerkesztő voltam (Fehérvári H írek), és ahol irodalm i napok voltak az ottani szociáldekomraták rendezésében (vezetőik között volt Benjám in László és Bondor József). K assák akkoriban irta „A z út vég e” című regényét, Kasssai-Schallm ayer Ferencről, aki az ifjúmunkás-mozgalom radikáláis szárnyáról jutott el a nyilas kormány miniszteri székéig. Kassák egy kalap alá vett minden radikálist, akiket a hatalom lihegő megszállottainak tartott, akár nyilas lett légyen belőle, akár kommunista. R évairó l azt mondta nekem : „Ö rd ö g i taktikus” . A megkeseredettséget éppen úgy éreztem benne, mint Békásm egyeren; „szúrós" embernek ismertem meg. A kko r ellenfélnek éreztem, hiszen a „n é p i” indíttatás jókora radikalizmust gerjesztett bennem is; csak azt nem értettem, m iért ez a szembenállás benne, holott egyszersmind éreztem, m ilyen mélyen fejezi ki a munkásosztályt magát, legalábbis a „m esterek” rétegét, akik nagyon komolyan veszik szakmájukat. A z 19 50-es években, 19 54-55-ben találkoztam vele harmadszor, többször is, egy különös társaságban. A társaság az O pera utcában (Pesten) akkoriban létezett zsidó, ortodoxkóser vendéglőben találkozott, N iszel bácsinál, akinek az akkori szalmaboros világban valódi, tiszta, finom kóser bora volt (persze, nagyon drágán) és aki m egkövetelte, 38 �hogy a belépő legalább félpercig törölje a lábát az ajtó előtt. A társaságban B erda József hívott m eg; tagjai voltak még Jankovich Ferenc, Kassák Lajos, Zaymuz, a Leh el téri plébános, és egyszer-egyszer bevetődött B ad alik B ertalan, veszprémi püspök. M eglehetősen „népfrontos” gyülekezet v o lt: Kassák és B erda szociáldemokrata, Jan kovich parasztpárti, a két katolikus, és jómagam, a kommunista. Csütörtök esténként volt a találkozó, de én egy hónapban egyszer, ha elmentem, mert Dunaújvárosban (akkor Sztálinváros) laktam. K ép zelje el ezt a társaságot az ortodox zsidó vendéglőben. M indenki elégedetlen volt a rendszerrel, más és más nézőpontból és indítékból. D e talán Kassák volt a legélesebben és legkevésbé óvatosan ellenzéki. M élységes m egvetés és utálat áradt belőle és kategorikusan tagadta, hogy annak, ami akkor volt, egyáltalán köze lenne a szocializmushoz. Sohasem beszélt sokat, rendszerint inkább közbeszólt, röviden, kategorikusan és élesen. É n jobbára hallgattam, mint fiatal, és m eghívott; bár sok igazságtalanság keserített el, nem akartam „szekundálni” , hiszen Kassák megfogalmazásai olyan tömörek voltak, hogy én csak halványabb lehettem volna, és egyébként is, még m indig éreztem vele szemben azt, amit Fehérváron : egy kicsit ellenfél. Berdát szerettem, benne sokkal több em beri közelség és melegség volt. Leginkább a Leh el téri plébános próbált csillapítani, ha már nagyon erős volt a hang. A mulatságos az volt, hogy N iszel bácsi is nagyon megértő volt, hiszen ő meg a neológ zsidókat vetette meg, akik képesek magukat belevetni egy ilyen, az „ E r e c ” -cel (Izrael) szemben álló rendszerbe. Azután soha többé nem találkoztam Kassákkal. Úgy halt meg, irodalm ilagművészetileg magányosan, mintegy kívülállóként. N agyon tiszteltem, most is tisztelem, de fölm elegedni sohasem tudtam iránta. Ennyiben tudtam eleget tenni kérésének, Horpácsi úr. N em túlságosan releváns mindez, hiszen, mint látja, m indvégig elég távol voltam tőle. Valam it azért tán segít; ez is információ, legalább egy nézőpontról, úgy, ahogyan az emlékezésben feldolgozódott. M ég egyszer eredm ényes munkát kívánok. Őszinte tisztelettel Sándor András Eger, 1983. február 3. ☆ Köszönöm kedves levelét. N agy örömmel lennék segítségére, félek azonban, kevés sikerrel járok. Kassákot ismerhettem volna, de nem ismertem. E z a fogalmazás bizonyára elárul Önnek egyet-mást: Lukács G yörgy melletti felnövekedésem a kettőjük közötti ismeretes és az élet végéig tartó kon fliktus miatt bizonyos fokig „prediszponált” , mégha nem is éreztem kötelezőnek magamra nézve felejthetetlen em lékű barátom minden egyes ellenszenvét. A döntő ok azonban az volt, hogy Kassák semmit sem jelentett számomra: mint művész, sem nem taszított, sem nem vonzott, s ez - azt hiszem - egy művész hatástörténete szempontjából a legvégzetesebb közbeeső állapot. Ideo ló giatörténeti és művészettörténeti szerepe - am elynek nagy fontosságát csak végletes elfogultsággal lehetne tagadni - más kérdés. M ivel azonban Önt 39 �,,Kassák a kortársak em lékezetében” című téma érdekli, én eleve d iszk va lifikálva vagyok; ebben az értelem ben nem voltam Kassák kortársa. Őszintén sajnálom, hogy nem segíthettem, szívélyes üdvözlettel Heller Ágnes Budapest, 1972. február 25. ☆ A m ellékelt lap fogalmat ad lelki állapotomról. Hozzá teszem, hogy ma temették a Vác melletti Radon K ed ves Öcsénket (7o éves). - M égis igyekszem kérésének forduló postával eleget tenni. - Nagyon fontos, hogy összegyűjti Kassák kortársainak a róla szóló véleményeket. K ön yve dokumentanyagtárra nő, s ez igen fontos egy ilyen rendkívüli alkotó esetében. E gyre k e v e sebb az igazi kortársak száma. Sietnie k e ll! - K ét ízben találkoztam személyesen Kassákkal (kiállításokon többször láttam). Először társaságban. G o n do lkodva hallgatott. Irodalom ról volt szó. Másodszor valam i írást vittem neki. Átvette és ígérte, hogy megnézi. N em jelentkezett. M egleptek bátor írásai. A 2o-as évek derekán publikáltakra gondolok a „ M a ” -ban. Sokoldalúság, szokatlan értelmezés, eredetiség sugárzott belőlük. A különcködésre való hajlam úgyszintén. A z igaz aktív embert kereste - harc útján képzelte elérni. „ E g y ember élete” - őszinte önéletrajz. Korszakot bemutató dokumentum. M aradandó olvasmány is! A század elei divatos izmusok világát Kassák mutatta be és a hozzáállást is irányította írásaiban. Óriási belső fegyelem m el érte el a maga stílusát, mondanivalóját - tollal és ecsettel. Számomra Kassák a korába beilleszkedni nem tudó, nem is akaró „v a d zseni” ! N em követhető egyéniség! Csodálni annál inkább lehet s kell is! Az embert, aki sokoldalú érdeklődéssel, tehetséggel van m egáldva és m indig aktív alkotó! Rám nem hatott, de csodáltam egész életpályája vonalán rendkívüli magabiztosságát és törhetetlen akaraterejét. E g y kezdő költő, író, festő - vagyis alkotó, Kassákon keresztül kell hogy meglássa, milyen kitartóan és mennyit kell önmagunkon dolgozni, alakítani, hogy végül alkotásainkból önmagunkat sugározzuk. M inden rendkívüli embert támadni szokás. E z régóta így van, főleg mert nem értik meg. S ez a gyakoribb ok. Vagy úgy látják, hogy nem illik bele a nyugodt polgári életkeretbe sem magatartása, sem elvei, sem életstílusa, sem alkotásai. E z utóbbiak m egértéséhez kom oly tanulmányokkal fel kell készülni. S ezt kevesen vá llalják. ( . . .) 00-561 Warszawa, 1985. 05. 15. M okotowska 26 m 64 Prof. dr. Csorba Tibor ☆ Bár levele már október eleje óta nálam van (szeptember 28-án kelt), csak most próbálok rá választ adni. N ehéz hónapom volt október, ma utazom har- 40 �madszor vidékre, közben egyetemem százéves jubileum i ünnepségei is zajlottak stb., stb., a normális terhelés mellett. Most is csak röviden írok a fe ltett kérdésre azzal, hogy ha valam i részletesebben is érdekli, szívesen teszek eleget annak is. Kassák művészetét legkorábban 19 21-b en ismertem meg. E k k o r kaptam két „ M a ” számot ajándékba, ekkor vettem meg a Bécsben kiadott „N o vellásk ö n y v ''-et és a „ Világanyám ” című versgyűjteményt, végül ekkor olvastam a „M áglyák énekelnek” -et. N agy hatással volt rám. S m ivel tízéves koromtól huszonöt éves koromig azt hittem, hogy költő leszek - verseket írtam - , ettől kezdve Kassák-versek kerültek ki tollam alól. Miután Kassák visszatért az emigrációból, összes könyveit és folyóiratait rendszeresen megvásároltam. M egvan a teljes „D okum entum ” , a „M u n ka” és a felszabadulás utáni Kassák-folyóiratok valamennyije. Személyesen először talán 19 34-ben találkoztunk éspedig Fischer J ózsef építészbarátom lakásán, amikor Breuer M arcel is Magyarországon tartózkodott még (illetőleg rövid időre újból), és nagy vita kerekedett arról a témáról, hogy politizáljon-e a művész, vagy sem. Breuerrel szemben én, aki akkor már a Szocialista Képzőm űvészek Csoportjának titkára voltam, a politizálás m ellett álltam ki, és Kassák helyeselt nekem. A felszabadulás után 19 45 végén vagy 1946 elején találkoztam vele újból, s aztán elég gyakran. É n ugyanis 19 45 novem berében jöttem vissza tíz hónapos szovjet hadifogságom ból (melybe, mint soha-katona-nem-volt polgárember kerültem), és távollétem ben a M űvészeti Tanács tagjává választottak. Ennek Kassák volt az alelnöke, és ő szerkesztette a tanács lapját, az „ A lk o tás” -t, máig is talán legszebb folyóiratunkat (ez elsősorban form ai m egjelenésére vonatkozik.) E ttől kezdve azt hiszem ő is figyelte harcomat az ú j építészetért, tanúja lehetett az 19 51-es vitában elszenvedett vereségem nek (ha nem is volt e v itán jelen). Tíz évre rá, Pesten, az É p ítő k klubjában volt egy zárt körű k iállítás, m elyen a régi, és az új avantgarde képviselői mutatkoztak be, újból, köztük Kassák (és Vasarely, az európai iskola volt tagjai stb.) E zt a kiállítást én nyitottam meg, Kassák is jelen volt, s azt hiszem, ettől kezdve kerültünk közel egymáshoz. Ezt a kiállítási megnyitót kissé átdolgozva megjelentettem a Valóságban, s ezután következett második nagy ütközetem, m elyben ugyancsak „vereség” -et szenvedtem. Kassák ennek is tanúja volt. Azt hiszem 1966-ban rendezték meg a fotójubileum nagy kiállítását a Nem zeti Galériáiban, melyen - persze - Kassák is kiállította montázsait. Itt is találkoztunk, és - váratlanul - itt kért meg, hogy nyissam meg kiállítását a Fényes A d o lf teremben. E z 1967-ben volt, és neki nagyon tetszett, amit róla, és piktúrájáról mondtam. (E z részben az É S-ben, egészében pedig a M agyar Építőm űvészetben jelent meg.) E ttől kezdve barátságunk közvetlen és m eleg lett. Többször is találkoztunk. M eghívott 80. születésnapján a Fészekben rendezett ünnepségre is; és aztán meghalt. Sok mindent hallottam én is em beri magatartásával stb. kapcsolatban. Lehet ezekben igazság is, ellenszenv is, én azonban csak baráti gesztusokat kaptam tőle. Sokszor üdvözlöm barátsággal Dr. Major Máté Budapest, 1971. október 28. (Befejező rész a következő számban) 41 �M ÉSZÁ R O S O TTÓ átvetkőzött evolúció „értelmetlenül szólnak a harangok és mi is” (T. Tzara: Hozzávetőleges ember) fehérbe öltöztetnek amit úgyis feketének látsz ha szólok csendé foszlik az mintha direkt módon fokoznám a semmit barátom! előbb-utóbb túladunk mindenen párnás kezecskéinkkel törve utat felszívódunk az anyavérbe üzenet (Kassák Lajosnak) hegyek süvegén az érc lobogása épül megláncolt prométeuszi fényben szembesülök és elemeimben kötődöm az elemekkel. úgyhallottam: széttárt nyerítés az örökös versben megéreztem a szamovár ezüstös melegét miközben egy mérhetetlenig terpeszkedő lekvároskenyér farát haraptam bőszen. élükre fordult képek a pocsolyák földbegyűrt vásznán kalap meg cigarettavég a szájban koponyák szürke mágnesében a rombolás is valami transzcendens felépülés és szétrobban minden ami nem egyensúlyérzet. 42 �MŰHELY Hodossy Gyula munkái elé „Parányi az ajtó, az ablak, de m ind hülye, aki ezt elhiszi, mielőtt utána járna." Hodossy Gyula: Barátaimnak Iródia, XVI. sz. 1986. május Nehéz feladat fiatal költő versei elé bevezető sorokat írni. Hiszen a versek magukért kell, hogy beszéljenek, a fiatal költő pedig jobbára a társadalom többszörösen hátrányos helyzetű polgára, akinek viszont ez a többszörösen hátrányos helyzet törvényes státusa. Az a rendellenes, ha nem így van. Miből fakad ez a „jogállás” ? Minden összetevőjét és okát, ha felderíteni akarnám, félő, hogy az egész valóságegyetemet kellene darabokra szednem, aminek az olvasó sem örülne, s aminek talán ilyen hirtelen elhatározással magam sem tudnék eleget tenni. Maradjunk tehát csupán a két, meghatározásban szereplő fogalom boncolgatásánál - tárgyunk szempontjából. A fiatalság nemcsak a friss erővel telítettség, a biológiai elhasználatlanság, a lelki kialakulás jellegzetes tünetekkel járó korszaka. A fiatalság a társadalmon belüli hely hiányának, a beilleszkedés jellempróbáló fordulatainak (kellő számú rossz tapasztalatok híján), a nyíltsisakú bizalomnak, őszinteségnek, az árnyalatlan, de annál képzeletgazdagabb és markánsabb gondolkodásmódnak a korszaka (egyebek mellett). A felsoroltakból nyilvánvalóan adódik egy csokorra való hátrány. És ez csak a fele a dolognak. Költőnek, írónak lenni mit jelent? Felületes külső szemlélő számára nem többet annál, mint, hogy valami egyéb, hasznos munka helyett a szép, fehér papírosokat betűkkel bepiszkítani. Ez se szimpatikus dolog. Hátha még el is olvassa valaki, amit írunk? Az igazi bajok akkor kezdődnek. Az író, a költő az a - nyilvánvalóan, büntetőjogi szempontból is első pillantásra abnormális - halandó, aki minden állítását kéretlenül és eleve írásba adja. Egész életét avval tölti, hogy írásbeli „jelentéseket” - feljelentéseket? - ír önmagáról, önmaga ellen. Kérkedik legbelső gondolataival, érzelmeivel, olyasmikkel tehát, amiket minden életrevaló ember igyekszik alaposan (és jogosan, mert nyilvánvalóan felhasználhatók és fel is használják majd ellene), elrejteni a véka alá. É s még evvel sem éri be önsorsrontó mohóságában. Írásaiban nemcsak magáról, de az őt körülvevő, szorongató világról is képet adni törekszik. „Tükröt tart a valóságnak” - ahogy az általános iskolai irodalomkönyvek 43 �megfogalmazzák. De könyörgöm: húszon felül - de húszon alul is - hányan szeretünk tükörbe nézni? Az író tehát az az ember, aki minden „hivatalos” illetékesség nélkül mindent észrevesz, mindenről véleményt alkot, mindenből képeket formál, általánosít. Lát egy darabka megműveletlen földet - ezer mentség lehet az ilyesmire - és máris a „M agyar Ugar” - ról beszél! „A csillagok,a Göncölök” úgy fénylenek neki, mint „rácsok a hallgatag cella fölött” !? Kell-e hát magyarázat, miért törvényszerűen hátrányos helyzetű? De befejezem ezt a kicsit hosszúra sikerült bevezetőt. Még úgy tűnhet, nem akarok - vagy nem tudok - semmit sem mondani Hodossy Gyuláról, erről a felvidéki, Miskin herceg megjelenésű, visszafogott viselkedésű fiatalemberről, aki három esztendő alatt mozgásba hozta a csehszlovákiai magyar fiatalság művészetszerető és alkotóképességgel bíró rétegeit. Aki az Iródia- kör 16 kiadványában s a rendszeresen megtartott baráti találkozókon saját körükön túl is ismertté tette tehetséges fiatal kortársainak nevét, karakteres, induló íróalkatát, a táj, az etnikum mélyéből is táplálkozó, ezért is sajátos, új és élő alkotásaikat. Hogy szervezőnek és szerkesztőnek milyen volt, azt az immáron lezárult Iródia-korszak bizonyította. Hogy költőnek milyen, arról hadd ejtsek néhány mondatot. Hodossy Gyula, a verseiben is szikár, egyszerű, ironikus és önironikus; az önfeltárás és a pontos megfogalmazás, a szinte már önkínzóan axiomatikus formák keresése jellemzi - és ebben az adottságában sok rokonvonást mutat az Íródiában vele együtt figyelmet keltő két fiatal költővel: Hizsnyai Zoltánnal és Krausz Tivadarral. Ezt példázza korábbi A nagy fogás című verse, vagy az E z itt nem politika, a Plagizátorkodás is. Ugyanakkor szövevényes, epikus háttérrel bíró hosszú verseiben egy-egy jelenség „meghámozásával” , álarcrendszerének lehántásával, valódi arca felderítésével törekszik lejutni a valóság mélyére, ahol lehet - hogy amint Einstein példája sejteti - , megintcsak egyetlen, bár nem egyszerű képletbe belefogható a valóság lényege. Igyekszik felderíteni a bürokrácia-élet abszurd, elfogadhatatlannak érzett, ám újra és újra bizonyítottnak tűnő egyenletét. Jeles kísérletet tesz erre a már említett E z itt nem politika és a H ivatalos vers című írásaiban is. De nem csak a nagy társadalmi egységek, az egyes emberi jelenségek, személyiségek is hasonló szempontból foglalkoztatják. Érzi - huszonhat évével talán már tudja is - hány arcot viselhet egyetlen koponya, hány lélekhámot vedlik olykor természetes könnyedséggel egyetlen lélek is. Nem fél a szivárványos külsőségek mögött felfedezni a kiábrándító űrt, a látványos gesztusok, viselkedésmodellek mögött a nullára redukált karaktert, a karakter és a teljesítmény hiányát. L e v é l című írása a leleplezés izgalmával lapozza végig korunk művészkóklereinek gyakori kellékválasztékát: „a nemzetiségi hős maszkját” , „az idegen szavak, francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek” kendőzőszereit, a „mennyien rugdosnak” kötelező mártírkoszorúját, a „Cselezdék” -ben való ügyes tájékozódás, a mindenkori széljárások alapos ismeretének erényeit, a hosszú sálak, sáros bakancsok, mindig kéznél levő, ámde régóta üres noteszok rejtélyességét, ,,ki-tudjamilyen-utakon-járást” sugalmazó uniformisát. És megleli alattuk az üres szerep kiábrándító valóságát: a nemlétező személyiséget. Ha megfogalmazásában nem is egyenletes színvonalú, nem is egyformán, minden ízében lényegretörő és frappáns ez az írás, a legtöbbet - úgy érzem - mégis ez árulja cl az első nagy ifjúkori megrázkódtatásán átesett költő 44 �pontosított útirányáról, aki jó érzékkel és legtöbbször kellő művészi erővel és elszántsággal törekszik a valóságot hiú panoptikummá változtató, teljesítményellenes, etikai nyomvonalakat nem ismerő személyiségek és jelenségek „szerkezetébe” belevilágítani. Tudjuk, hogy mint a mottóul választott versben barátainak ajánlja, ő maga is megkísérelt meggyőződni arról: parányi-e az ajtó, az ablak? Ha eközben be is vágódott előtte néhány kapu, bizonyos, hogy nem az irodalom, nem a művészet „nyílászárói” voltak azok. Annak kulcsát, kilincsét: saját tehetségét, emberi és morális erejét mindenki maga tartja a kezében. Hodossy Gyula, az Érsekújvárott: élő költő, úgy tűnik, a „hely szellemében” megörökölte a nagy előd, Kassák. Lajos szuverenitásvágyát, emberi, költői tartásának egyenességét, tisztánlátásigényét. Kívánjunk mindezekhez hasonlóan töretlen alkotókedvet és -erőt is neki. M E Z E Y KATALIN 45 �HODOSSY GYULA Így lesznek az ünnepek Észre sem veszem, ahogy meghalnak bennem az emberek, naponta négy, vagy tizennégy. Talán másképp lenne, ha temetést rendeznék mindenkinek, aki elhal bennem, mert a temetés ünnep, az ünnepet meg általában megjegyzi az ember. Plagizátoroskodás Üdv Lomonoszovnak! Az anyag nem vész cl, csak átalakul. A gondolat nem vész cl, csak átalakul. (Az Iródia nem vész el, csak átalakul.) Az ember sem vész cl, csak átalakul. Én sem veszek cl, csak nem fogsz megtalálni. E z itt nem politika A polgármester bemutatja városát: ez itt nem templom a rajta levő kereszt nem kereszt ez itt nem színház ez itt nem szálloda ez itt nem emlékmű nem galéria nem lakótelep nem üzem nem portás és nem pisztoly a derekán a városháza nem városháza 46 ez itt nem én vagyok maguk meg látogatók mit tudhatják! de ez itt nem kötelesség vagy munkaszeretet ez itt nem. jóakarat ez itt nem város és nem vonat de menjenek ez itt nem hazugság ez itt nem mosoly és nem integetés �Levél a cselezdéki irodalmárnak, az irodalomnak és az irodalmi életnek, vagyis a mindezeket megszemélyesítő, hosszú sálat hordó ifjúnak, aki mindenáron látszani akar, kihívóan (mindenki mást megvetve), sértőn, különböző pózban mutogatja mindenét, sőt még amije nincs, azzal is dicsekszik. A nagybecsű publikum látja is, ami nincs, mint a „császár új ruháját” , tapsol, örül, lelkesedik. A gyanakvókat megfosztják kételyeiktől az odaítélt díjjal. Igen, mert ki merne kételkedni a félt vagy tisztelt intézmény igazában, tehát éljen a „nagydíjas” alkotás, ami persze gyerekeknek nem ajánlatos, sőt egyenesen tiltott, nehogy megismétlődjék az a szégyenteljes eset, amikor egy neveletlen tacskó nem látta meg azt, amit előtte minden tisztességes honpolgár rendre látni vélt. Kedves P. Esti Barátom! Közeleg a tél. Hosszú sálad mikor fojt meg? Nem mintha a halálod kívánnám, csak úgy eszembe jutott megkérdezni (hiszen mindenki meghal egyszer!), miközben nézlek, ahogy az avarban hetvenkedve lépdesel, egyik kezedben notesz, másikban toll. Noteszod üres, tollad kiszáradt. Nem furcsállanám, ha meglepődnél tollad írásképtelenségén. Nem azért hordod magaddal, hogy írj vele. Megszoktad, hozzád nőtt, mint az ősz, a levélhullás, az avar, a sáros bakancs, a büdös zokni, itt-ott egy-egy okádék, az álarcok nagy választéka, ebből is a legdivatosabb, a nemzetiségi hős maszkja, az idegen szavak, a francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek. Nagyra becsülöm szimatod. Még mindig képes vagy megtalálni a valóságos földet, ahol még megnő a fa, ahol a lehulló leveleket elégetni még nem gereblyézik halomra, ahol az eke sem szántja el a frissen hullott sárgásbarna takarót, ahol az avarnak lehetősége van megszületni. Jót rúgsz az avarba, és eszembe jut, Téged is mennyien rugdosnak, és mily’ nagy élvezettel - legalábbis a mindig ismeretlen helyekről érkező híresztelések szerint. Olykor megsajnállak, pedig. . . A cipőd előtt repdeső holt levelek, mint egy-egy olvasmányélmény. Felszínre kerül a sok hit, a lelkesedés, a vágy, a vigasz, amit egykoron megalkottál, de Te csak azt látod, hallod meg, amit akarsz. A halott leveleket, mint a múlt tetteit, érdemeit, nem veszed észre, mert kompromittálnak, magyarázkodásra kényszerítenek, és félsz, hogy notórius mellébeszélővé válsz, pedig rég az vagy már — ne haragudj - , ezt meg kellett mondanom. Nagyra becsülöm szimatod, de megvetlek érte, mert nem tartom tisztességes megoldásnak, hogy az „életélményharctól” távol, a szűkülő parcellákon létezel. Szerencséd, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Rajtam kívül még senki sem vette észre: noteszod üres. Én is csak azért, mert naponta meg- 47 �kereslek, mint valami detektív (besúgó nem vagyok!). A napi robot után egy szélső fának támaszkodva lesem, sőt gyönyörködöm biztonságot, nyugalmat, erőt, játékosságot, igazi békességet árasztó mozdulataidban. A belőled áradó békesség belém szívódott, boldoggá tette napjaim, s úgy éreztem, a saját érdekemben is: meg kell védjelek a támadóktól. Beiratkoztam, és elvégeztem a politikánk és ideológiánk miértjeit magyarázó esti egyetemet, hogy ha kell, nyomós érvekkel tudjak szólni melletted. Később arra gondoltam, a szép szó nem segít minden esetben. Bokszedzésekre kezdtem járni. Szobám falára felrajzoltam Cselezdék térképét, bejelölve rajta az összes parkot, erdősávot, sőt még a gyümölcsösöket is. Naponta bejelöltem rajta a helyet, ahol éppen Rád találtam. Néha hosszú órákat futottam, míg megleltelek, de megérte. Rájöttem a szisztémára, ami szerint változtatod helyedet. Mára már könnyűszerrel ki tudom számítani, merre vagy. Meglepődtem kényességeden: például ha keletről fúj a szél, legyen épp’ akkor ősz vagy tavasz, máshol rúgod az avart, mint amikor nyugatról fúj. Az edzések után egyenest a keresésedre indultam. Csodáltalak, és hittem, ha kell, meg tudlak védeni, de nem bántott senki. Többször már kívántam is, hogy valaki megrúgjon. A kálvária ott kezdődött, amikor a megverettetéseidben kezdtem kételkedni. Sokéves megfigyelésed alatt egyszer sem rúgtak seggbe. Az emberek mindig tisztelettudóan haladtak cl melletted. Kalapjukat emelve mélyen meghajoltak előtted, vagy hangos szóval köszöntöttek. Évekig minden estémet tudtodon kívül - veled töltöttem. Voltak, akik se bá, se bú, mentek el melletted. Nem vitatom, sértésnek sértés ez is, de mégsem „megverettetés” . Emlékezz csak vissza, hogy megkapták tőlem a magukét: Maga hálátlan, hajoljon meg, igen, jól hallja, hajoljon meg, máskülönben laposra verem, elvégre humánum is van a világon! Miután továbbra is az a hír járta, hogy rugdosnak, munkaadómtól meghatározatlan időre fizetetlen szabadságot igényeltem, hogy ne csak estéimet tölthessem veled. Reggelente befutottam minden avarlepte (állítólagos) szűzföldet, de sehol sem leltelek. Hol lehetsz? - rémüldöztem. A térkép segítségével végzett számításaim csődöt mondtak, legalábbis ami a nappalokat illeti. Mivel estelente továbbra is mindig a várt helyen bukkantál fel, kénytelen voltam napnyugta után megvárni, míg tollad után noteszod is zsebre vágod, és elindulsz hazafelé. Követtelek egy régiszabású tömbépület boltíves kapubejárójáig. Hosszú sáladat a szél maga után kapta. Felemelkedett a magasba, és kecses lejtéssel eltűnt utánad. Mintha jó éjszakát kívánt volna nekem, és egész Cselezdéknek. Meghatódtam. Melegem lett. Fel-alá járkáltam a kapualjban, és végre rájöttem - én ostoba -, pedig milyen egyértelmű: persze, hogy Te sem tartod megoldásnak a „szűkülő parcellákon” őgyelegni. Estelente jársz csak oda, mivelhogy ősi birtokod, de napközben a szántóföldeken, a gyárakban, a hivatalokban, az iskolákban, vagyis az igazi harctéren, a vasbeton és műanyag világban terjeszted a hitet, árasztod a békességet. Nem is lehet másképp. Reggelre már vacogtam. Az út másik oldaláról lestem, mikor jössz elő. Megjelentek a munkások, a gyerekek, a tanítók, az újságírók, hivatalnokok, 48 �majd fekete szolgálati kocsik érkeztek, és jöttek az igazgatók, titkárok, elnökök. Hosszú szünet után, utoljára egy szakadt ruhás öregember hagyta cl a kapualjat. Már-már azt hittem, Te jössz, de nem, mégsem. Hiába vártalak; se aznap, se máskor. . . Drága Barátom, ma már tudom, rég nem létezel. Estelente egykori alkotásaiddal élővé varázsolod magad. Az avar meleg fedele alól előbújsz, letöröd a szél farkát, és ilyenkor látlak is. Ugye elismered? Válaszodra várva búcsúzom: Egy Ifjú Költő U. i. Szintén hosszú sálat viselek. 49 �F R Á T E R ZO L T Á N Médiumok, víziók Induló költők, vizuális költészet A festő, aki elemi erővel érzékeli a valóság valamely vetületét, képeivel megváltoztatja a megszokott és unalmas világot. Megmutatja, hogyan lehet újra látni. A költő, akinek szavakról szavak jutnak eszébe, önmagukban álló, közönyös és érdektelen fogalmakból páratlan dialektust teremt. Megmutatja, hogyan lehet újra beszélni. Képzőművészet és líra is egyszerre a vizuális költészet, vagy külön műfaj körvonalai bontakoznak a legújabb törekvésekből? Nemcsak napjaink verselésének sokat emlegetett válsága tükröződik abban, hogy főleg pályakezdő, vagy néhány éve feltűnt alkotók tájékozódnak határterületek irányába, fordulnak a vizuális költészet felé. Nemcsak kezdeményezőkészséget, kísérletezőkedvet jelez, hanem az igények módosulását, a természethez, környezethez, művészethez való viszony átalakulását is. Hányszor nézünk naponta, hetente, évente karóránkra - tízszer, százszor, ezerszer? Korunk vívmánya, az ideges ember mind gyakrabban, sietve nézi, miközben alapvető tényekről talán tudomást sem vesz. Tehát: m egn ézte-e valaha is? Milyen színű valójában mindentudó kvarcórája, milyen alapon, milyen számokat mutat, m ilyen diszkrét vonalakat? A másodpercmutató - ha van - folyamatosan halad, vagy kicsi ugrásokkal rója végtelen köreit? Milyen tudnivalók olvashatók a márkajelzés mellett? Megannyi apróság mögött egyetlen kérdés: ismerjük-e, ami ismerős? Mindennapi automatizmusaink nemcsak megkönnyítik, hanem meg is szüntetik létünk egy-egy darabkáját. Életünk elfeledett része az elfedett pillanatok tartománya, a nem tudatosult mozgások, cselekedetek, reflexívek halmaza, A művészet, kivált a vizuális költészet őrizhet automatizmusokban eltűnő, ösztönösen elszalasztott akciókat, hiszen nem néven nevez, hanem körüljár, letapogat, láttat, mintha a jelenség először kerülne szemünk elé. Megnézni, megnézni, megnézni. A saját óránkról, a szavainkról: rólunk van szó. Ha célunk lesz kivezetni, kimozdítani az érzékelést a gépies ismétlődés szokványos mechnizmusából, meg kell terhelni a költészet anyagát, a nyelvet, el kell különíteni a szavakat elsődleges környezetüktől. Az egyes szavakon túl, a szavakat jelölő betűk, sőt maguk a tárgyak is kimozdíthatók, művészi ténnyé változtathatók, ha elvonjuk őket az élet tényei közül, ha kiszakítjuk a rögzült asszociációk hálóját. A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük - írta 1917-ben A p o llin a ire - , azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot eredményeznek, amely eddig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások - folytatta - még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét. Bár a vizuális költészet közvetlen elődei között tartja számon a képverseket, alkotásait nem lehet képversek módjára szemlélni. Apollinaire, a vizu ális líraiság mozzanatának kiemelésével, a mai vizuális költői törekvések egyik első teoretikusa. 50 �51 �Napjaink vizuális költészete nem „összművészet” , noha irodalom és képzőművészet határosak bennük. Legfiatalabb alkotói nem csatlakoznak egyetlen, kirekesztő jellegű irányzathoz sem. Alkalmi társulásuk - egy budapesti kiállítás már 1985-ben terembe gyűjtötte műveiket - nem csoport, nem élcsapat, nem előőrs, sem brigád, sem klikk, sem maffia. Fellépésük sem harcos, vagy pukkasztó. A szerzők túlnyomó többsége nem kiált, utasít, jövendöl, csak megállapít, kérdez, ábrázol. Nem akarják megváltani a világot, s az egyes embert sem. Különböznek az irodalmi hagyomány át- vagy újraértelmezésében, a költőelődök, magatartásminták megítélésében is. Petőcz A n d rá s naturális, ténylegesen lemeztelenített költeményei a kassáki példát fejlesztve, egy öntörvényű szemlélet megnyilvánulásai. Nem külsőségekben, hanem szellemiségében követi az avantgard mesterét. Szimultanizmus és mozgékony mértani formák, technika és szexualitás motívumai viszik tovább Kassák örökségét. S ziládi Z o ltán Izmus című alkotása - egymásra zsúfolódó izmuselnevezések, húsz forintot érő bolti eladói blokkal - a torlódó irányzatok le- és elértéktelenedését tudatosítja. A szokatlan, hangsúlyozottan köznapi anyag, az elszámolási cédula igénytelen, rubrikás papírja, a kiüresedett kategóriák üzletiessége, olcsón vásárolható árucikké változása felerősíti a szégyen és megvetés érzését. A d yin g o f the A R T nemcsak a művészet haldoklását, hanem haldoklóját is jelenti, sőt, a művészet „vágytól epedő” embere is lehet. Termékeny mozgásteret kínál, hogy az „art” tehetségnek, ügyességnek is fordítható. A vizuális olvasat sokrétű értelmezést megenged: a költemény éppúgy szólhat a haldokló művészetről, mert tusfekete alapon csupán a központozás néhány fehér írásjele maradt, mint a saját tehetségére vágyakozó, vagy abban elhaló művészről, hiszen tartalmas szöveg helyett már csak konvenció létezik, zárójel, idézőjel, négyzetben ékezet. K u r d i Im re R adikalizm u sán a minden rendű és rangú izmusok egymásra zúduló kavargását a határozott irányultságú R A D IK A L IZ MUS metszi át, evokatív és riasztó jelleggel egyszerre. A m agánhangzók szonettje a téralakítás törvényeivel épül újra: szaggatott vonalak tagolják dimenziókra - színek, hangok dimenziójára - a színek és hangok szonettjét, hogy R im b au d keresztnevéből, mintegy sorsában hordozva a művészetet, kemény betűkkel nőjön ki az ART. Székely Á k o s Tém atöltő állom ásán, ahol a szavak és betűformák szabadon lebegnek, nem a lírai hagyomány lett hiteltelen, a „hantával ez takar” sor csupán a valóság változását követi. Így lesz az idő-sors-történelem fogaskerekei közt őrlődők korszerű biztatása „Fiaim, csak szédelegjetek” . F a rka s G á b o r Ady-fényképét 1985-ös idézettel alakítja át: „élni és hódítani” helyett „félni és lódítani” képes most a költő. K u r d i F eh ér Já n o s narancsos-fekete látomásaiban pedig már csak felirattöredékek tudósítanak egy elmúlt vagy egy leendő? - emberi világ nyomairól. A vizuális költemény nem lineáris, hanem pontszerű. Nem a hagyományos időbeliség, hanem a térszerűség uralja. Nem hullámzás, hanem robbanás. Vizuális költeményt nemcsak írni, rajzolni, festeni, fotózni, ragasztani, illeszteni, nyomtatni, előállítani, hanem mindenekelőtt: szerkeszteni kell. A vizuális költemény szerkesztett robbanás, látvánnyá fröccsent öntudat. Egyidejű képzetek halmaza, melynek szimultán szerkesztéséhez szi- 52 �53 �multán megértés szükséges. Csak. nézni vagy csak olvasni nem lehet ezeket a költeményeket. Nézni és olvasni kell, látni, sőt meglátni, szem m el átélni és értelm ezni, követve a látvány logikáját, vagy éppen szabálytalan irányjelzéseit, szöveg és képiség ötvözetét. A művészeti ágak sajátosságainak keveredése önmagában véve kevés a lírai közlés korszerűsítéséhez. A vizuális költészet azonban tágabb összefüggésekbe ágyazott egyénszemlélet, objektivitásban-oldódás, új térérzékelés, szó szerint: összetett látásmód eredménye. Legerőteljesebben Petőcz A n d rás bizarr, groteszk képzetei bizonyítják ezt. A betűkkel teleírt női test kitárulkozása (E m lék ez és Jo lán ra ), vágy és visszatartás, gátló emlékek és elmúlt örömök egyidejű jelenlétével, egy „sűrű” , koncentrált pillanat megörökítése. Nyitott, vörös ajkak között szájba mászó, hatalmas szárnyú, szőrös bogár - érzékiség és undor, félelem és játékosság - , remegő betűsorozatok, leheletfinom hangrezgések. Íme, a m ásik ember, mint biológiailélektani rezervátum ( Szeretem a szád). Csupán látvány és szöveg kölcsönhatásában közelíthető még az olyan egyszerűnek tűnő ábrázolás is, mint a K ön yörgés, melynek betűit („leté rd e le k .” ) egy mitikussá szélesedett ismeretlen erő, a nagy nyíl hatalma kényszeríti térdre. Szabó A n ta l legtöbbször testi mivoltában is belecsempészi magát műveibe: fotó és grafika felhasználásával arcképe, alakja egybeszövődik a szöveggel. A rút kis katona című költeményében önvád és félelem növeszti naggyá az „Én lőttelek le” érzését, s eleven céltáblaként hat, hogy az „ É n ” betűit a katona teste alkotja. K u r d i Im re m arginális interlineáris kompozíciója a határhelyzetek feszültségét, a „hallgatás aknamezői” -t sejteti a vízszintes vonalakra vetülő és szaggatott átlók mentén húzódó szavakkal. K o n k rét munkájában az önmagába csavarodó, kígyózó, a betűtípus-láncolat fanyarságát felhasználó mondat - „nem bízom a reflexióban jav.: hízom a konfekcióban konkrét nyelvi? tárgyakat állítok elő amilyen pl. egy kő egy kőről csak annyit mondhatok: kő minden további magyarázat felesleges és értelmetlen” - négyzetekre, téglalapra, egyéb alakzatokra osztja a fehér papír síkját, a v a ló ság üres terét. F a rka s G á b o r Z á ró jelvers opus n avagy az interkontinentális b l öff ök kora címmel a zárójelbe tett világ és a zárójelet zárójellel feloldó semmitmondás általánosításával az interkontinentális magábazártság bumerángreakcióját vázolja, korszakalkotó blöffökből egy blöffkorszak árnyát rajzolva. Szilád i Zoltán M ikro a va n tga rd e kozm oszában már az sem lényeges, hogy a betűk jól, vagy rosszul érzik magukat, ha az Én és a Te világával az Ők-világa még mindig szembenáll, nyíló térben és záródó dimenziókban egyaránt. Az E g y álom struktúrája fizikai-állati-érzelmi szintek egymásra rétegződésével, geometriai formák közegében elemzi a szorongás szerkezetét. T atár Sán dor történelemszemléleti parabolát sugalló négyes sorozatának rabló-pandúr párviadalában szinte egy testté fonódik össze macska és egér, míg a befejező mozzanat már a felkapaszkodott egér futása, zuhanása, sőt pofára esése lesz a sajtlyukakkal tarkított 4-es számról. K u r d i F e h ér Já n o s az elmosás módszerével dolgozik, munkái lényegéhez tar- 54 �FÉLELEM A GYEREKSZOBÁBAN 55 �56 �57 �58 �toznak a fény- és árnyékfoltok, folytonossághiányok, szövegromlást okozó színhatások, amelyek - őskori növényi és ásványi maradványok képzetét keltbe - egy ismeretlen régmúltból fennmaradt emlékek lenyomatai. Művei, mint fekete függönyök takarják a szöveges közlendőt, a szónak nincs ereje, a szó éppen csak átdereng bennük. Ezekben a munkákban a művészi im age mögött szándékoktól függetlenedett, tárgyszerű egyes szám első személy áll. A vizuális költészet objektivitásában a „dolgok” működnek, a kellékek anyagszerűsége, az alkalmazott eljárások hatása, a lírai motívumok jelentésrétegei, hogy - felidézve T . S. E lio t alkotáseszményét - a legváltozatosabb megérzések a legnagyobb szabadságban találkozzanak, s új kombinációkat képezzenek. Nem lenne célszerű kiforrottt „nemzedéket” konstruálni az említett vizuális alkotókból. Életkorban közel állnak ugyan, szemléletben nem mindig. S úgy van rendjén, ha a bizonyosságot keresők holnap talán megint mást csinálnak majd. A legtöbb, amit egyelőre tehetnek, hogy a megfoghatatlan egésztől óvakodnak. A szervezkedések, magamutogatások ideje lejárt. A költő agya valóban tartályhoz, sőt manapság mindinkább szemétládához hasonlatos: gyűjti és raktározza az érzések, szóképek, mondatok tengerét, villanások, térelemek és dimenziók sokaságát, míg az összes részecske, amely új egész létrehozására képes, hiánytalanul fel nem sorakozik. Ilyen értelemben a költő nem azért költő, mert kifejezi „személyiségét” , hanem azért, mert sajátos m édium , és nem személyiség. Kizárólag médium, amely csakis-médiumban benyomások és élmények „izgága és váratlan módon” kapcsolódnak össze. A médiumállapotnak nincsen pontokba szedett szabályzata. Egyetlen kötöttsége a kötetlensége. A pártatlanság is oka lehet, hogy induló költőink a vizuális kompozíciót természetes elemként, magától értetődő rokonszenvvel kezelik. Műveikben tetten érhető, hogy a vizuális költészet is „örök önmegadás” , az Eliot-i lírafelfogásra jellemző örök lemondás, a személyiség örök kioltása. Nem a „szenvedélyek zsilipjeinek” felnyitása, hanem elzárása. Nem a személyiség kifejezése, hanem annak megszüntetése. Nem feledhető persze ezúttal sem, hogy csak azok képesek erre a megszüntetésre, akiknek van személyiségük. Ez a feltétel egyaránt ígéretesnek mutatja a jövendő pályákat és a műfaj lehetőségeit. A személyiség korlátait áttörő kiteljesedésben nemcsak a költő médium. Az elfogultságoktól megszabadult, befogadásra-átadásra kész közvetítő mivel közösséget semmi mással nem vállalhat - a közvetítéssel lesz azonos. Köztes tér a művészet, m édium art. A megtalált Feladatban: mind-mind médiumok vagyunk. 59 �VALÓSÁGUNK A FŐ SZERKESZTŐ V E N D É G E : Virág László zeneiskola-igazgató - A z utóbbi hónapok-évek zenei tárgyú cikkeit olvasva, a szaklapokban s nemcsak ott - , igencsak pesszimista hangulatot lehet érzékelni. Van aki egyenesen zenei katasztrófáról beszél, s a K o d ály Társaság levele után ez nem is tűnik megalapozatlannak. - Mint minden ilyen kijelentésben, ebben is van azért egy kis túlzás. Két oldalú a dolog. Egyrészt valóban a nullpont felé tartunk a zenei nevelésben, a másik oldalon pedig hihetetlen eredményeket tudunk felmutatni. - M ondanál példát m indkettőre? - Nézd, Kodály Zoltánnak az a bizonyos terve, amit ő talán 1946-ban egyik írásában lefektetett, hogy századunk végére a zenei írás-olvasás közkinccsé válik, úgy érzem, ez nem fog teljesülni. Nyilván amikor ezt leírta, nem tudta, hogy jön majd idő például, amikor a tanítóképzőkbe felvesznek olyanokat, akiknek nincs zenei hallásuk. Tehát ezek a pedagógusok nem tudnak olyan zenei nevelést nyújtani az alsó tagozatban, ami feltétlenül szükséges. És ez mindenképpen nagy visszalépés. Régen az a bizonyos kántortanító, képzésének négy éve alatt, olyan hatalmas óraszámban tanult éneket, hogy amikor képesítését megkapta, minden kívánalomnak eleget tudott tenni. Egy ma kikerülő pedagógus kántortanítóként biztosan megbukna az első percben. - H a jól értettem, az alsó tagozatos nevelőkről van szó, akiknek énekzenét kellene tan ítani.. . E z tényleg katasztrófa! - Jól értetted. A felső tagozaton sem sokkal jobb a helyzet, de kétségtelen, hogy a tanárképző főiskolákon már olyan zenei szakvégzettséget kapnak, amely minőségi munkát tesz lehetővé. De az alapok nélkül a felső tagozatba felkerülő tanulókkal ők is mire mennek? Egyébként is; közülük is azok felelnek meg igazán a kodályi követelményeknek, akik valamilyen zenei szakközépiskolából mentek el a tanárképző főiskolára, tehát nem a művészi pályát választják, hanem a pedagógusit. Az ő felkészültségük kétségtelenül a legjobb. De hát a kérdés az, hogy ez hány százaléka az egésznek. . . - A kko r légy szíves, most m ondd az eredményeket. - Tehát, ha a zeneiskolák hangszeres oktatását nézzük, s elmegyünk egyegy növendéki versenyre, mondjuk például Szombathelyre, ahol a hegedűsök versenyeznek, vagy Nyíregyházára, a zongora szakos növendékek vetélkedésére. . . - Vagy Salgótarjánba, az orgonista szakos tanulók versenyére. . . - Az inkább bemutató mintsem verseny, a résztvevők kis száma miatt. De az előbb említetteken óriási, mondhatni hihetetlen eredményeket látunk és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is magas színvonalú produkciókat le- 60 �het hallani. S ezekből a fiatalokból sem mindből lesz művész, hanem „csak” zenetanár. - N em győztél meg maradéktalanul, mert ez bizony a zenei nevelésnek csak vékony szeletkéje. Az elmúlt évben a M agyar Zeneművészek Szövetségének közgyűlésén is ez állt a középpontban? Ott milyen volt a hangulat? - Itt elsősorban a hangverseny-látogatásról folyt a vita. Tulajdonképpen nem tudták eldönteni, hogy a hangverseny-látogató közönség csökkenése miért következett be. A közgyűlés vitaindítójában is határozottan írtak erről: „A hangversenyjegyek ára átlagosan mintegy kétszeresére emelkedett, s ez a látogatottság folyamatos csökkenéséhez vezetett, minthogy a hangverseny-látogatók nagy része az amúgy is csökkenő életszínvonalú értelmiségi rétegből származik.” Lehetne játszani a számokkal. Abszolút értelemben nem csökkent a hangverseny-látogatók száma, de sokkal több hangverseny van mint korábban. - S kell ennyi hangverseny? - Ezek szerint nem. A másik kérdéskör a közgyűlésen az oktatás eredményessége, illetve a pedagógusképzés. Egyrészt kevés zeneiskolai tanárt képeznek s a végzett tanárok sem mennek el tanítani, hanem beülnek egy zenekarba vagy elmennek olyan intézményekhez, ahol nem kell ezt a nehéz pedagógiai munkát végezniük. Mindegy hogy hova, csak pedagógusnak ne kelljen menni. S aki ilyen állást nem kap, az megy csak a zeneiskolába tanítani. - A közgyűlés második kérdésköréhez kapcsolódva engem az érdekel, hogy most, mi a helyzet a zeneoktatással N ógrád megyében? Van-e hiány pedagógusokban, érzékelhető-e itt a képesítés nélküliség bevett magyar m ódja? Egyáltalán: elképzelhető ilyen? A z említett szövetségi vitaindítóban a Zeneiskolákról is reménytelen sorokat olvashattunk: „ A zeneiskolák jelentős részének nincs önálló épülete, az iskolai tantermekből pedig, zsúfoltságuk, miatt, már délután és szombaton is kiszorulnak. Évtizedeken át romló hangszerállományuk javítására, vagy pótlására alig van mód. A felvehetők létszámkerete sokkal szűkebb, mint a jelentkezőké, így sorvad a hangszertanulás igén ye." Engem ezektől függetlenül a pedagógusok helyzete érdekel. - Olyan értelemben, amilyen a mai gyakorlat, egy általános iskolában, ná- lunk nincsenek gondok a képesítéssel. Valaki érettségi után elmehet tanítani matematikát, földrajzot vagy történelmet, mert megvannak hozzá az alapismeretei (ha ugyan vannak). De, aki leérettségizik úgy, hogy soha nem látott nagybőgőt, az nem mehet el zeneiskolába nagybőgőt tanítani, mert nincs meg az alapképzettsége. A mi pályánkon a legalacsonyabb végzettség a zeneművészeti szakközépiskolai szokott lenni, de meg kell mondanom, hogy Nógrád megyében viszonylag kevés az ilyen zenetanár, és most már nekik is van lehetőségük a hiányzó diplomát megszerezni. Vannak viszont hangszerek, amelyekre hangszeres tanárok is hiányoznak. Például hegedűtanár mindig kellene, zongoratanár mindig kellene, gitártanár kevés van, rézfúvóstanár kevés van. . . Tehát bizonyos hangszeres tanárokban hiány van, de más megyékhez viszonyítva viszonylag jó a helyzetünk. - E l tudom képzelni a többi megye ellátottságát. . . Hogyan látod a zenepedagógusok megítélését a közismereti pedagógusokéval szemben? - Ezzel kapcsolatban egy fontos intézkedés már történt, az új oktatási tör- vény megszületésével. Addig a zeneiskolák a különböző helyi tanácsok költségvetésében az ún. tanfolyamok közé voltak besorolva. . . - H ová?! 61 �- A tanfolyam című költségvetési helyre. Most már a zeneiskola is az alsófokú tanintézetek sorába tartozik és az új oktatási törvényben külön fejezet is van a zeneiskolák számára. Tehát ez a része gondunknak már megszűnt. Ami a kétféle tanári kar anyagi és erkölcsi megítéltetését illeti, kétségtelen, hogy az utóbbi hat-nyolc évben, nagy és pozitív irányú változás történt a mi javunkra. Most már a zeneiskolai tanárokat is „emberszámba” veszik. Ez tükröződött az erkölcsi elismerésekben, mint például lakáskérdések elbírálása, kitüntetések odaítélése stb. Anyagi vonatkozásban a három zeneiskola között is eltérés van Balassagyarmat és Nagybátony javára, de az utóbbi két évben a Salgótarjáni Városi Tanács művelődési osztálya igen sokat változtatott ezen a helyzeten. - Beszéljünk a szövetség másik központi témájáról is, a koncertlátogatásról. M i a helyzet N ógrádban? Nálunk is visszaesett a látogatók száma? - A koncertlátogatás kérdését szét kell választanod: egyrészt a művelődési központok által szervezett koncertekről, másrészt a zeneiskolák által szervezettekről kell beszélnünk. Ezt az utóbbiakat is ketté kell osztani. Egyik része pedagógiai jellegű, amelyeken szülők, apukák, anyukák vesznek részt. - Am olyan évzáró féle? - Nem. Ilyen mintegy negyven van a tanév során, hiszen előírás, hogy a zeneiskolai tanulók évente legalább egyszer pódiumra lépjenek. Ez nálunk többször történik. - A megyében, vagy csak. Salgótarjánban? - Csak Salgótarjánban. S gondolom, hasonló arányban van a másik két iskolában is. Ezeknek pedagógiai céljuk van, s nem a nagyközönségnek szólnak. Másrészt a tanulók és a szülők részére évente 4-5 hangversenyt tartunk. - K ik ? - Ezen a zeneiskola tanárai szerepelnek és az általuk meghívott művészek lépnek fel a fenti közönség előtt, illetve van nekünk egy törzsközönségünk, akiket meghívunk ezekre a koncertekre. Ezeknek a rendezvényeknek viszont gazdasági gondjai vannak. Kicsi a terem, nagy a művészek gázsija. Így aztán a legtöbb művész szívességből, csak éppen a minimális díjért jön játszani. De hát a végtelenségig ezt sem tudjuk kérni tőlük. . . - É s m i van a másik hangversenytípussal? - Érdekes, hogy amikor a hatvanas évek elején megindult Salgótarjánban a szervezett hangversenyélet, a Filharmonia koncertsorozatán 300-350 bérletes volt. S aztán évről évre lemorzsolódott a bérletesek száma, annyira, hogy a legutóbbi években csak negyven-ötven bérletes volt a városban. A tavalyi évadban a Filharmónia már nem is szervezett bérletes sorozatot a városban. A művelődési központ csak egyedi koncertek megvásárlására vállalkozott. - E z ugye a felnőttkoncertekre vonatkozik? - Igen. - Szívesen kérdeznélek az ifjúsági koncertekről, mert szerintem ott sem felhőtlen a helyzet, de inkább egy másik kérdést teszek fel, am elyről a szaksajtó is sokat ír, N ógrádot em lítve példának. H a elfogadjuk ezt a tényt, hogy az ifjúsági koncertek a megye városaiban végül is rendszeresen zajlanak., ott diákok szívesen m egjelennek - főleg iskolai óra alatt s a jó zenepedagógus fel is készíti őket az élményre, és ők fegyelmezetten viselkednek de akkor is: mi a helyzet a lakosság nagyobb részével, a kistelepülésekkel? Nagylóc, Rimóc, Bárna stb., stb. általános iskolásai mikor jutnak hasonló élm ényekhez? 62 �- Hát, most éppen olyan falvakat emlegettél, ahová kijárunk élő zenét játszani. Ezeket csak úgy mondtad vagy tudtad? - K edven c falvaim at említettem. - Na igen. Szóval, erre a mozgalomra nagyon büszke vagyok, mert ezt mi indítottuk el, innen, Salgótarjánból. - K iket jelent az „ indítottunk” ? - Zeneiskolai tanárok - mind a három zeneiskolából. - Tiszteletdíjért? - Ez amolyan látszólagos tiszteletdíj. Kapunk valamelyes pénzt, de én, isten bizony, nem is tudom, mennyit, mert az ideit még meg sem kaptuk. Ezt TIT-előadásként kezelték egyidőben, tehát gondolhatod, mennyi fizetség járt érte. Szóval, ezeken a hangversenyeken vagy órákon azokat a zeneműveket játszunk, amelyeket már ismernek a diákok, s részben olyat is játszunk, amit még nem hallottak. Elmagyarázzuk a szakkifejezéseket, bemutatjuk a hangszereket. - Mióta csináljátok? - Nyolc vagy tíz éve megy már. Hozzáteszem, mi itt Salgótarjánban már az ötvenes évek végétől csináltuk ezt, addig, amíg a filharmóniai hangversenyek meg nem indultak. Ügy tűnik, lassan kezdhetjük újra Salgótarjánban is. . . - E zek szerint, te hiszel az ilyen vállalkozásokban? - Hiszek. Mert ha ez általános lesz, akkor a gyerekek nem kerülhetnek ki úgy az iskolából, hogy nem hallottak élő zenei műsort. Azt nem hiszem, hogy mindegyikükből hangverseny-látogató lesz. De abban a faluban, ahol jártunk valaha, nyolc-tíz év múlva is tudja a fiatal, hogy mi a különbség egy hegedű és egy brácsa között, hogyan néz ki egy vonósnégyes. S ha arra nem is emlékszik vissza, hogy mit játszottunk, csak arra, hogy akkor ők milyen jól érezték magukat, akkor talán valamit segítettünk. - Jó. A kko r így kérdezek rá: ti vállaltátok ezt a missziót, hogy élő zenét a falusi iskoláknak. Rengeteg emberhez próbáltok eljutni. A másik oldalon pedig csökken a koncertlátogatók száma, de olyan mértékben, hogy a rendszeres hangversenyélet már nem is létezik Salgótarjánban. Itt valam i nagy ellentmondás van ! - Akikhez mi kijárunk a falvakba, még nem nőttek fel, még a fiatal kor- osztályhoz tartoznak, tanulnak valahol. Még várni kell. Másrészt, aki az elmúlt harminc évben a zeneiskolából kikerült, mint zeneszerető ember, azoknak a jelentős része hangverseny-látogató lett, csak éppen nem itt, Nógrádban, hanem szerte az országban, ahol ki-ki él. Mások sem lettek hűtlenek a zenéhez, csak éppen otthon hallgatják a lemezeiket, nem érnek rá koncertekre járni. Statisztikák bizonyítják, hogy mennyivel nőtt a komolyzenei lemezek eladási aránya. Ebben azért a mi munkánk is benne van. - Csak tudod, a koncertekre is igaz, hogy ugyanaz a közönség van ott is jelen, am elyik a kiállításokon, a színházi esteken vagy a könyvesboltokban. Azaz a „kultúrát-fogyasztók” köre ugyanazokból kerül ki, illetve alig-alig bővül. - Nézd, ennek a vizsgálata túlmegy ezen a beszélgetésen. Ez már társa- dalmi kérdés. Hogy a helyzeten változtani kell, az kétségtelen. De ez, úgy hiszem, már nem csak a zenepedagógusok feladata. - Köszönöm a beszélgetést! PRAZN O VSZKY M IHÁLY 63 �G U BC SI L A JO S Mit ér a közgazdász, ha fiatal? Amikor a 70-es évek legvégén létrehoztuk a fiatal közgazdászok országos szervezetét, az idősebb generációban kételyek támadtak: miért akar kiválni a fiatal közgazdászok nemzedéke a hagyományos keretekből, amelyeket elsősorban a M agyar K özgazdasági Társaság biztosít a szakmának? A generációs ellentétek szítása helyett inkább a nemzedékek együttműködésére kellene helyezni a hangsúlyt, hangzott az óvó tanács. A félelem fölösleges volt. Nem gondoltunk arra, hogy szerveződésünket leszakítsuk a valamennyi közgazdászgenerációt tömörítő társaságtól. De azt észre kellett venni, hogy az akkor már több mint két évtizede működő társaság elsősorban az idősebb nemzedékek képviseletére készült fel, fórumain azok a generációk jelentek meg és játszottak döntő szerepet. Fiatal közgazdász csak hébe-hóba kapott szót - következésképpen egyre inkább olyan helyzet alakult ki, hogy a fiatalok nem is próbáltak kapcsolódni a társaság munkájához. A generációs problémát tehát nem a fiatalok önálló szerveződése okozta volna, hanem sokkal inkább leszakadásuk, kirekesztődésük, az a tény, hogy előbb-utóbb a társasági életből utánpótlás nélkül elfogytak volna az erők. A társaság vezetése felismerte ezeket a veszélyeket, még akkor is, ha a belátás vitában született. Vitában és harcban. Szerencsére magunk mellett mondhattuk a K IS Z Központi Bizottságának akkor formálódó fiatal értelmiségi csoportosulásait, akik úgy látták, hogy az akkor egyébként amúgy is divatos közgazdászszakma önálló, generációs szerveződése lehet a minta arra, hogy hogyan kell együttműködnie a K ISZ -n ek a jövőben a fiatal szakemberek széles tömegeivel. Önállóságunk a dolgok formai részét tekintve, mindig is mértéktartó volt. Nem akartunk különválni az MKI-tól, sőt, éppen annak legális kereteit használtuk fel az ifjúsági szervezet kiépítésére. Viszonylag gyorsan, már az 1981-es közgyűlésen elértük az alapszabály módosítását, és így többek között azt, hogy az ifjúsági szervezet elnöke választott tagja legyen a társaság legfőbb szerveinek, köztük a kilenctagú végrehajtó bizottságnak is, ahol - , hogy csak néhány nevet említsünk - olyan személyiségek ültek, mint N y e rs Rezső, C sik ó s-N a g y B éla, B ogn ár Jó zsef. Elfogadtattuk azt is, hogy valamennyi megyei szervezet és budapesti szakosztály elnökségében biztosítottan helyet kapjon egy-egy ifjúsági titkár, azaz a mi képviselőnk. Az alapszabály része lett az az új tétel is, hogy közgazdásznak kell tekintenünk az egyetemistákat és a főiskolásokat is, és számukra meg kell alakítani intézményeikben az önálló tagcsoportokat. Így biztosítható érdemi, hozzájuk méltó részvételük a társadalmi közgondolkodásban, a közgazdasági ügyek intézésében — és így biztosítható az is, hogy tanulmányaik befejeztével ne tűnjenek el a társadalmi, társasági élet perifériáján, hanem 64 �gyorsan, ha lehet, automatikusan megtalálják szakmai kapcsolataikat az országos közgazdasági szervezethez. Ma a magyarországi közgazdászok 40 százaléka fiatal. E szám növekszik, többek között azért, mert egyre több olyan intézmény, tagozat jön létre, ahol közgazdasági képzés folyik. Az idei közgyűlés továbblépést jelent. Elfogadtattuk, hogy az egész társaság életében, de így a fiatalok szervezetében is akad néhány „hiánycikk” : mindenekelőtt arra gondolok, hogy a vállalati életben dolgozókkal alig van kapcsolatunk, a társaság munkája elsősorban a hivatali, intézményi közgazdászokra támaszkodik. Másrészt elfogadhatatlan az is, hogy a tudományos gondolkodás „elit műhelyeiben” dolgozó fiatal közgazdászok alig-alig vesznek részt a társaság, illetve az ifjúsági szervezet munkájában. K ölcsönös a bizalmatlanság, az ismeretlenség. Nyersen kimondva tehát: a közgazdasági élet e két fellegvárában nincs bázisunk. A fiatal közgazdászok országos szervezetének legfőbb fóruma és egyben a magyar közgazdasági élet második legtekintélyesebb, rendszeres műhelye a salg ótarjáni, évente megrendezett konferencia lett. Az egész országból mintegy háromszáz közgazdász vesz részt, általában delegálás révén. Arra törekedtünk mindig, hogy ne legyenek bérelt helyek, tehát elkerüljük a vándorgyűléseken tapasztalható egyoldalúságot, miszerint sok esetben szűk baráti közeggé vált a szakmai fórum, a megjelenő arcok meglehetősen hasonlatosak a „sokévi átlaghoz” . Salgótarjánban évente legalább 40-50 százalékos cserélődés van, és így mindig új korcsoportok, évfolyamok kapnak lehetőséget országos információk szerzésére, illetve mutathatják meg, hogy ők is a politikai és gazdasági döntéshozatal részei, még, ha nagyon áttételes formában is. Salgótarjánban általában az adott időszakban legélesebben jelentkező problémakört vizsgáltuk. Így került terítékre az 1980-as szabályozórendszer. Amikor pedig fizetési ügyeink voltak a legbántóbbak - lévén igen nagy a fizetési mérleg veszélyeztetettsége - , akkor exportképességünk került terítékre, miniszterek, államtitkárok vallomásaival. A 80-as évek közepén pedig - amikor még nem volt igazán divat - műszaki fejlesztésünk problémái, a műszaki értelmiség elhanyagoltsága adta a napirendet. Külön szólnék az idei konferenciánkról. Amikor a szervezéshez láttunk, óriási gondot jelentett a témamegválasztás. Kimerültünk - legalábbis az ötletekből. Ráadásul nemcsak azért, mert az előző években már végigjártuk a gazdaságirányítási, a gazdaságpolitikai, szabályozási szféra legkülönbözőbb területeit, hanem ennél sokkal súlyosabb okok miatt voltunk tanácstalanok. Magyarán: úgy éreztük, hogy elbizonytalanodott a gazdaság, a gazdaságirányítás egyelőre nem nyújt olyan átfogó áttörési programot, amely vonzó témát kínálhatna egy országos konferencia számára. Szabályozórendszerünk régebbi elemei már közismertek, az új elemek közül pedig a legfontosabbak egyelőre a formálódás útját járják. Ilyen például az adóreform, amely ugyan témául szolgálhatna bármilyen globális közelítéshez, kidolgozása azonban még nem ért véget, és a folyamatban megannyi politikai és szakmai megoldatlanság volt látható. Más ügyekben úgy éreztük, hogy bár indokolt volna a nyílt tárgyalás, maga az ügy azonban elfáradt, és nem rajzolódtak ki új koncepciók. Ilyen- 65 �nek tekintem például bérszabályozásunk egész mechanizmusát. Már régóta tudjuk, hogy számos problémánkat nem oldja meg, és nemcsak a teljesítmény szerinti valóságos differenciálásban vannak súlyos hiányosságai, nemcsak az anyagi ösztönzést tompítja, hanem az országos keresetszabályozásnak sem volt igazán hatékony eszköze. Ennyit tehát már régóta tudunk. Azt azonban nem látjuk a horizonton, hogy milyen új bérszabályozás oldja fel e feszültségeket. Hasonló bizonytalanság fogott cl bennünket a külgazdasági szabályozást illetően is. Furcsa, fonákhelyzet alakult ki e tekintetben. Kereskedelmi és fizetési egyensúlyproblémáink újabb és újabb hullámvölgyeivel találkozunk - eközben a legtöbb közgazdász világosan látja, hogy a külkereskedelem, a külgazdaság szabályozási és intézményi mechanizmusa alig-alig javult az elmúlt években, legalábbis ami az áttörés erejével ható módosulást illeti. Az előkészítés folyamán tehát eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy felvessük: mindennapi létünk, azaz a VII. ötéves terv adott állapotának elemzése lehetne a konferencia célja. Valóban? Olyan időket éltünk 86-87. fordulóján, hogy egy országos értekezlet teljes menetrendjét lehetett volna építeni erre a szemlézésre. És mi lett volna a végeredmény? És ekkor váratlan ötletünk támadt, majd az ötlet gyorsan meggyőződéssé erősödött. 1986: 20 év telt el a reform bevezetésére irányuló központi bizottsági döntés óta. Hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül, sok megtorpanással és mindig eggyel több előretöréssel vág magának utat az új gazdasági mechanizmusnak nevezett folyamat. Indokolt tehát áttekinteni, melyek voltak a fejlődés legfőbb mozgatói és a kudarcok legmélyebb okai, továbbá, hogy a 80-as évek második felére milyen tanulságok származnak - elsősorban a hibákból, a félbemaradt megoldásokból. Óvatos címet választottunk a konferenciának. Legújabbkori gazdaságpolitikánk tanulságainak összefoglalását konferáltuk be. Ahogyan B e re n d T. Iv á n egyik könyvéből idéztem a salgótarjáni konferencia megnyitásakor: ,. .a tét nagy. H elyosztó id ő k b en országok len d ü ln ek mozgásba a nem zetek országútján. E lőretörhetnek és leszakadhatnak, ez jó néhányszor m egtörtént már. N em egyszerűen a nagyobb darab ken yérrő l van szó, hanem n apjain k leg fő b b nem zeti ügyéről, lépéstartásáról, vagy elm aradásáról, nem zeti tö rtén elm ün k kö vetkező szakaszának m eghatározásáról.” Miért volt szükség a 70-es, 80-as évek fordulóján a gazdasági és politikai pályamódosításra, a fordulatra? F a lu v é g i L a jo s adta fel így a kérdést, és válaszában - jellemzendő legújabbkori gazdaságpolitikánk egy sajátos szakaszát - arra utalt, hogy a 70-es évtizedben lebecsültük a világgazdasági változások jelentőségét, súlyát és tartósságát, mindenféle relációban. Ezzel egyidejűleg kimerültek a gazdaság fejlesztésének extenzív forrásai, végül: a magyar gazdaságban a korábbi években túl magas felhalmozási hányad és beruházási ütem alakult ki, amit nem tudtunk tovább tartani. Következésképpen új felhalmozási arányokra, más beruházási prioritásokra és feltételekre volt szükség. V is s i F eren c zárógondolata pedig egy ma már egyre aktuálisabb, kényszerítő erővel ható körülményre utalt, mondván, hogy „e lk é p z e lh e tetlen a folytatás a nyilvánosság szerepének nö velése, és a dem okrácia 66 fejlesztése �nélkül. A szükséges nyilvánosság elsősorban azért kell, hogy a döntéshozó felelőssége növekedjék, legyen szó bármilyen szintről. Az elmúlt évtizedek egyértelműen bizonyítják, hogy ha valakinek előre is és utólag is vállalni kell a döntéseit, másként vesz részt a döntési folyamatban. Az is igaz, hogy még másféle tennivalóink is vannak, hiszen ez csak a kérdés egyik oldala. A másik oldalon az áll, hogy látja-e a bíráló, hogy hibát csak az nem követ el, aki nem csinál semmit. Tehát a folyamatos döntéshozatal elképzelhetetlen úgy, hogy mindig csak a legjobb döntés szülessen, és éppen azért kell a gazdasági működésben is hosszú távon ható értékrend, hogy az eseti rossz döntés negatív egzisztenciális következményei is a hosszú távú értékek alapján kerüljenek mérlegelésre. Különben nincs reális kockázatvállalás sem, és m ajdnem hiábavaló a nyilvánosság növelése.” Pulai Miklós a fenti elveket kézzelfogható közelségbe hozta, amikor a vállalatok üzleti működésének hiányosságairól és a velük szembeni követelményekről a következőképpen fogalmazott: ,,Üzleties, »business like«módon kell gondolkodni, szóval nem megérteni a másikat, mindenáron. Egy kereskedő jó gondossága megköveteli, amíg nekem előnyöm származik abból, hogy téged megértselek, addig megértem a bajaidat. D e abban a pillanatban, amikor énnekem hátrányom van abból, hogy én téged megértelek, akkor ne haragudj, nem foglak megérteni. Ez nálunk nincs, megszűnt, nem működik. Pedig nincs jobb eszköz arra, hogy a vállalatokból kikényszerítsük a maximumot, mint a másik vállalat, a vevő a rendelőtől. Egyetértek: ehhez a vevőt kell olyan helyzetbe hozni ez a gazdaságpolitika feladata és ez sok mindent megkövetel, például következetes keresletszabályozást - , és ebben a vonatkozásban minden eddiginél keményebb eszközök kellenek.” ☆ Végezetül marad egy kérdés, amelyet tisztázni kell. Gyanúba keveredtem, hogy miért éppen, és miért mindig Salgótarjánban rendezzük a konferenciát. Lokálpatriotizmussal, lokálsovinizmussal ez esetben aligha vagyok vádolható, lévén, hogy személyes viszonyaim egy egészen más világhoz, Kiskunfélegyháza régiójához kötnek, legalábbis eddigi életem első felében. Tehát: miért Salgótarján? Mert a közgazdasági élet szervezettsége, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola vállalkozókészsége olyan terrénumot teremtett számunkra, hogy értelmetlen lett volna elhagyni ezt a vidéket, a vendéglátókat. Ma már hagyománya van annak - és presztízzsel jár - , hogy az ország valamennyi megyéjéből 8 -10 fiatal közgazdászt delegálnak és elküldjék választottjaikat a budapesti szakosztályok, valamint a közgazdasági életben kiemelkedően fontos szerepet játszó nagy intézmények, minisztériumok, egyetemek is. 67 �A Dr. Reichard Jenő főigazgató fő o rvo st: megkérdezte Mi az egészség ára? Dr. Reichard Je n ő, a N ó grád M egyei Madzsar József Kórház- és R endelőintézet szülész-nőgyógyász főorvosa, 1986 óta főigazgató. Szobájában percenként csöng a telefon, pedig a m indig udvarias titkárnő gondosan kiszűri a halasztható ügyeket. Csakhogy itt alig akad ilyen. Igyekszem tehát lehetőleg röviden kérdezni, s a válaszokban - örömömre - nyomát sem érzem sietségnek, türelmetlenségnek. - Ön szerint min m úlik egy ország egészségi állapota? A költségvetési ráfordítás m értékén? Olvastam valahol, hogy ha az egészségnek ára volna, akkor az amerikaiak lennének a legegészségesebbek a világon, mert ott - egyes becslések szerint évente átlagosan közel 1400 dollárt fordítanak egy lakos egészségügyi ellátására. Csakhogy ugyanaz a jólét, amely az ilyen mértékű kiadást lehetővé teszi, számtalan civilizációs betegség forrása. Így nagyon is lehetséges, hogy azokban az országokban, ahol kevesebbet költenek az egészségügyre, egészségesebbek az emberek. Természetesen alsó határ is van. A görögök és a portugálok alig 250 dollárt használhatnak fel e célra, ami nem elég a megfelelő ellátásra. - É s nálunk N ógrád m egyében? Nógrád megyében az egészségügyi és szociális ágazat, a V II. ötéves tervben, 4,4 milliárd forinttal gazdálkodik. - E z sok, vagy kevés? Nagyon sok, ha költségvetésből való részesedésünket a megye lehetőségeihez mérjük, de kevésnek bizonyul, ha a szükségletekkel vetjük egybe. - M it jelent ez konkrétabban? Nógrád megye, ezen belül Salgótarján múltbéli egészségügyi ellátása, illetve ellátatlansága súlyos örökségként maradt ránk. Igazi áttörést a megyei kórház és a rendelőintézet felépítése eredményezett 1967-ben és 1976-ban. A gondok azonban ezzel nem szűntek meg. Az eredetileg 480 ágy befogadására épült kórházban mára már közel 800 ágyat kellett elhelyeznünk. A zsúfoltságot növeli, hogy egyéb megoldás hiányában a krónikus betegeket is itt, az 68 �un. aktív ágyakon kell gondozni. Az ágykihasználási mutató magas, 80-90 százalék. A kórházban kezelt betegek száma 20-24 ezer fő évente. A szakrendeléseken ugyanezen idő alatt egymillió embert látunk el. Az infrastruktúra is az épület eredeti befogadóképességére szerveződött. Ezért a konyha, a mosoda, a csőhálózat, a vezetékrendszer stb. nagy terheléssel működik. - A megye egészségügyi helyzete tehát rossz ? Szó sincs róla. Nógrád megye állami és pártvezetőinek megkülönböztetett figyelme következtében - minden problémánk mellett -, igen nagy a fejlődés. Mai gondjaink távolról sem mérhetőek a negyvenes, ötvenes évek gondjaihoz. Országos összehasonlításban is megálljuk a helyünket. - Alit tart a legsürgősebb tennivalónak, változtatásra érettnek? Mindenekelőtt a betegfelvétel vár korszerűsítésre. Jelenleg egyetlen ügyeletes orvosra hárul a döntés minden felelőssége. El szeretném érni, hogy a súlyos, életveszélyes állapotban érkező betegeket egyidőben több szakorvos fogadhassa, így megteremtődne az azonnali konzílium lehetősége. - M ilyen fontosabb intézkedések történtek eddig a jobb betegellátás érdekében ? Jelentős haladásként értékelhető az egészségügyi integráció megvalósítása, ami nem más, mint a kórház és a rendelőintézet, valamint az alapellátás, azaz a körzeti és üzemorvosi hálózat egységes rendszerré szervezése. Előnye egyebek mellett abban áll, hogy a szakrendelés a kórházi osztályok közvetlen feladatává vált. Ezáltal számos üresjárat, párhuzamosság kiküszöbölhető, s minden orvosnak lehetősége nyílik a definitív ellátás megvalósítására. Hibája, hogy a struktúra kissé kórházcentrikus. Az integráció fontos része az üzemés körzeti orvosi hálózat. A cél az, hogy minden orvos gazdája legyen területének. A betegellátás mellett ismerje meg a körzetében élőket, tág teret nyitva ezáltal a megelőzésnek. Az ehhez szükséges szemléletváltozás azonban még nem következett be maradéktalanul. Megvalósulása csak egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Nehezíti a helyzetet, a nem túl nagyfokú, de helyenként és időnként kétségtelenül meglevő orvoshiány. - Vélem énye szerint a lakosság reálisan ítéli meg az Önök munkáját? Azt hiszem kicsit alábecsülik tevékenységünket. Az emberek gyakran elfelejtik, hogy mi volt itt harminc évvel ezelőtt, s arról sem igen vesznek tudomást, mennyivel mostohább körülmények között gyógyítanak sokhelyen az országban, akár a fővárosban is. Előfordult már, hogy a hozzátartozók még akkor is ragaszkodtak a beteg budapesti kórházba való átirányításához, ha tudták, a szállítás kockázatos, sőt az ottani kezelés sem feltétlenül eredményesebb. - N em lehetséges, hogy emögött az a vélekedés rejlik, miszerint a legjobb specialisták a fővárosban dolgoznak? Meglehet. Ám, a valóságban más a helyzet. Nekünk igen jól felkészült szakembereink vannak, akik különösen a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat területén, a szülés közbeni sérülések elhárításában, valamint a terhesgondo- 69 �zásban, és még számos más kérdésben értek el kiemelkedő sikereket. Mindezek ellenére természetesen előfordulnak olyan esetek, amelyek megoldására sem személyi, sem technikai feltételeink nem elégségesek. Ilyenkor haladéktalanul eljuttatjuk a beteget az erre szakosodott országos intézetbe. - H a a lakosság - mint mondotta - alábecsüli az orvosi munkát, akkor m ivel magyarázható a paraszolvencia ilyen mértékű emberek egyszerre hálásak és hálátlanok? elterjedtsége? Az A paraszolvencia a valóságban kisebb, mint amennyit sokan mondanak, vagy gondolnak. Nálunk pedig még az országos átlagnál is kevesebb. Salgótarján ipari település, munkásmozgalmi hagyományokkal. Itt az emberek jelentős része meggyőződéssel vallja - hozzátehetem teljes joggal - , hogy neki az ingyenes orvosi ellátás jár. Mindemellett a hálapénz létezik, de a közhiedelemmel ellentétben az orvosoknak csak mintegy 25-50 százaléka részesül belőle. - Korunk rettegett betegségei között megjelent az eddig ismert legveszedelm esebb, az A ID S . E lő fo rd u lt már megyénkben is? Szerencsére még nem, de felkészültünk rá. - N ap mint nap riasztó statisztikai adatokat olvashatunk arról, milyen „e lő k elő ” helyet foglalunk el a világ halálozási ranglistáján. Ránk és utódainkra is ez a szomorú sors vár, vagy tehetünk valamit e llen e i Nem is keveset. Ma az esetek 50 százalékában a halál okaként a helytelen táplálkozás, az elhízás, a mozgásszegény életmód következtében fellépő szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség szerepel. További veszélyforrás a túlzott alkoholfogyasztás, a cigaretta, a gyógyszermánia, amelyek nyomán szaporodnak a daganatos, a légzőszervi és más súlyos megbetegedések. Tudatosítani kell a lakosságban, hogy nemcsak a családi ház és az autó érték, hanem az egészség is. Orvosaink ezért évente több száz felvilágosító előadáson igyekeznek ráirányítani a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, s arra, hogy minden ember sorsa jórészt saját kezében van. Mindenki felelős a maga és gyermekei testi-lelki egészségéért. - Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Igazgató úr ! Ön hogyan lett o rvo si Csak nem „m ár kora ifjúságától. . .” ? Nevetni fog. Valóban gyermekkorom óta vonzódom az orvosi pályához. Kezdetben csak külsődleges jegyek, később erőteljesebb motivációk hatására. E rettségi után egy évet dolgoztam kórházban, elhatározásom itt vált végleges döntésé. Ma már tudom, helyesen választottam. Munkám a gyógyítás, életem legfontosabb elemévé vált. Sajnos, a főigazgatói teendők mellett erre alig marad idő, ami nem kis feszültséget okoz számomra. - M it kívánhat ezek. után a riporteri A főigazgatónak az eddiginél több időt a gyógyításhoz, az beszélgetést. orvosnak pedig, jó egészséget! Köszönöm BACSKÓ PIROSKA 70 a �71 �FODOR ANDRÁS Bartók és a magyar költők Ha számba vennénk: az elmúlt félszázad magyar költőire mely személyiségek voltak legnagyobb hatással, a két forradalmi újító, az egész magyar József A ttila mellett egy irodalomnak új aspektust nyitó A d y E n dre és zeneszerző, Bartók Béla nevét kell említeni. Ady csak négy évvel volt idősebb Bartóknál. Személyes kapcsolat, barátság nem volt köztük, de a komponista Ady iránti lelkesedése nem csak abból derül ki, hogy öt versét már 1916-ban megzenésítette, abból is, hogy 1912-ben Ady-verseskötetet küld magyarul tudó román barátjának Buşiţia Jánosnak Belényesre, felhíva figyelmét: ő a „legfiatalabb, de legjobban tisztelt költőnk Petőfi és Arany óta. . . azt mondja, hogy a magyaroknak, románoknak és szlávoknak ebben az országban egyesülniük kell, mert mindnyájan testvérek az elnyomatásban. Sohasem volt még költőnk, aki ilyet le mert volna írni” . Lévén, Ady, a Nyugat-nemzedék legfényesebb csillaga, érthető, hogy a rá figyelő nemzedék mutatis mutandis - benne, Bartókban fedezi föl az eszme, a kifejező erő, a magyarság sorsához való hűség, a lenyűgözően formátumos magatartás tovább vivőjét. „Hogy szerettük őt, hogy szerettük! idézi visszaemlékezéseiben G yergyai Albert. - Hogy rajongtunk érte akkor a húszas évek hangversenyein, benne láttuk Ady folytatóját, a Magyar Géniuszt. Es amikor szikár, törékeny alakja megjelent a dobogón puritánul, szerényen, csodálatosan formált koponyáján lazán ezüstös ritka hajával - tombolva, önfeledten ünnepeltük, főképpen a karzaton.” Ilyen hangversenyélmény után, a szegedi első (1921. november 26-ai) Bartók-koncert élményéből íródott a Nyugat-nemzedék költőjének, Juhász G y u lának méltán első verse, a zeneszerzőről. Különös, hogy az elhangzott Székely-dalokból Juhász ösztönösen az archaikus értéket, az etnikai kontinuitás mélységes erejét érzi meg: És fölérez és fölzeng az áhitatos ős, szent, az ázsiai mély, nagy, szilaj, bús, boldog méla, pogány és büszke lélek, a régi, régi éden, a zenédben! Horthy M iklós, emlékiratában sokféle jogos vád ellen mentegetőzve, r tartian dicsekszik, milyen virágzó zenei élet volt az általa kormányzott, két háború közti Magyarországon. Három ilyen zeneszerző: Bartók, K odály, D ohnányi! Ám, ha működésüket, körülményeiket jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy inkább a kormányzó kulturális politika ellenében, mint segítségével hozták létre művüket. Bartók különösen rossz viszonyban volt a hi72 �vatalos körökkel. „Hangversenyein - vallja be egyik tanítványa, H ernádi Lajos - a Zeneakadémia nagyterme sem telt meg teljesen. De miért is telt volna meg? Bartókot, a Horthy-rezsim hivatalos körei lenézték, vagy félbelondnak tartották, aki esőben, szélben a sáros falvakat rója fonográffal, kottapapírral, leül a parasztok asztalához, feljegyzi dalaikat - s mindezt a legcsekélyebb haszon nélkül. Szerzeményeinek hamis hangjai pedig sértik az ő cigányzenéhez szokott fülüket. . . A közönség túlnyomó részt a jól szituált polgárság köréből került ki, legtöbbje - tisztelet a kivételnek - csak divatból, sznobságból járt hangversenyre. . . Előfordult persze olyan is, hogy az ügyeletes rendőr, az állam ízlését képviselve, döngő léptekkel, tüntetően kiment a teremből, miközben Bartók zongorázott.” Sajnos, a század nagy komponistájáról, a filmtechnika fejlődésével egyidejuleg szégyenletesen kevés mozgókép maradt fenn. Filmkamerák helyett is költők érzékeny szeme, keze rajzolta bele alakját, habitusát az ellenséges levegőbe: Vézna kis óriás. Tested meredő szálkaként szúr a térbe fel és körül sajgó gyulladást okoz. Mint kivont pengét hordod magadat. A Kékszakállú herceg vára és a Fából faragott királyfi szcenaristája, az ugyancsak Nyugat köréből való, de 1919 után emigrálni kényszerült Balázs B éla idézi meg ilyen expresszív képekben barátját. Már első sora is találó: „Arkangyalgyermek-arc, kérlelhetetlen.” A másik emigráns, az avantgarde irányzatok legtehetségesebb hazai honosítója az Ausztriából hazatért Kassák. Lajos, valószínűleg Balázs versének ismerete nélkül, hasonló szélsőségek, feszültségek hordozójaként jeleníti meg a zeneszerzőt: Olyan vékony, mint a halszálka, olyan fehér mint egy liliom, de ha leül a zongorához, sárkánnyá változik át. Csörömpöl, sír és néha ugat, hogy elsötétül az ég s a házak falai leomlanak. S vajon nem ugyanezt a sors és alkat diktálta ellentmondást fejezi ki Vas István, aki a harmincas évek ritka bécsi és budapesti szerepléseit látva, hallgatva fedezte föl magának Bartókot: A dallam volt az egy ültömben is fölfogható, Az összhang, a magától érthetődő, a tartás, Amely csontomba szervült. A félszeg arisztokratizmus, Ahogy Bécsben, a Hangversenyház nagytermének dobogóján Meghajolt szögletesen .......................................... ............................................................... : Attila És egy francia márki keveréke. A történeti hűségnek tartozunk annyival, hogy e rendkívül találó megfigyelését Vas István csak jóval később, a hetvenes években vetette papírra. Illyés G yula nevezetes Bartók-költeménye 1955 őszéről való. Volt-e valaki az Illyés-Vas István közti, a század első évtizedében született nemzedékből, aki a Géniusz jelentőségét kortársaként is fölismerte? Igen volt, és éppen J ózsef Attila. József Attila zeneszerző-, és a bartóki tanításra fogékony más művészbarátai révén (Szervánszky E n dre, K ornis Dezső), mind közelebb-közelebb, 73 �végül személyes kapcsolatban is került a Géniusszal, akit leveleiben egyedül szólított „Drága Mesterem”-nek. Baráti társaságban gyakran hallotta zongorázni Bartókné Pásztory Dittát. A M edvetánc című darabba annyira beleszeretett, hogy ilyen című verset is írt, s válogatott kötetének is ezt a címet adta 1934-ben. Közismert, hogy később tanulmányt készült írni Bartók B éla disszonanciája címen. A tervezett írás sajnos, a költő zaklatott utolsó időszakában nem készülhetett el, de vázlatában igen okos, máig elgondolkodtató tézisek olvashatók. Például: „Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konszonancia nem egyéb, mint megértett disszonancia” . Vagy: „Egyes zeneszerzők Bachból próbálják megérteni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha eredeti helyzetet fog fel és old meg. Tehát Bartókból érthető meg a Bach és nem fordítva.” József Attila azok sorában is az első, akiket a Cantata profana versre inspirált. Igaz, nem a mű zenéje, melynek késői magyar bemutatóját - 1930as születéséhez képest 1936-ban, a Vigadóban, valószínűleg hallhatta a költő. A Bartók-választotta román népköltésből való kolindaszövegek fordítását pedig ismerhette kinyomtatásuk pillanatában. Saját kutatásaimról lévén szó, engedtessék meg, hogy a „Futtam, mint a szarvasok. . .” kezdetű, Bánat című József Attila versnél egy kicsit tovább időzzünk. Bartók, akit eredetileg a román, szlovák, magyar balladákra tervezett kantata-triptichon gondolata foglalkoztatta (aki László Ferenc kolozsvári zenetudós kutatásai szerint először román szövegre komponálta meg művét), előzetesen E rd é ly i Józsefet kérte föl a Maros-Torda megyében, még 1914-ben lelt pogány „Karácsonyi ének” , a szarvasokká vált fiúk misztériumának versbe fordítására. (A Szarvasokká vált fiúk című Erdélyi József költemény megjelent a Nyugat 1930-as első számában.) Erdélyi írásos nyilatkozatban vallotta a megbízás történetéről, magam személyesen beszéltem vele róla. Negyvenöt év után sem értette, Bartók mért nem az ő változatát alkalmazta, mért a sajátját. Magyarázat: ha a román szövegre írt kom pozíció készen vo lt m ár, a zenéhez alkalm azandó prozódiát igazából csak a szerző alakíthatta ki. De egyébként is, másféle szarvasokat akart, mint amilyenekkel Erdélyi szolgált. A k i az 1930-as, Nyugat ban megjelent fordítást összeveti az 1940-es gyűjteményes kötetben (az Em lékben) közzétett Szarvasokká vált fiúkkal, észreveheti, hogy néhány fontos részletet később maga a költő is Bartók keményebb, drámaibb feszességű szövegéhez igazított. (Az „ízzé-porrá zúzódás” motívuma például eredetileg nem szerepelt Erdélyinél, ezt tíz év után Bartóktól vette át.) Tudva, hogy József Attila milyen nagy becsben tartotta, mesterének tekintette Bartókot, ez a közvetett vonatkozás is erősítő érv kettejük kapcsolatához. Tény, hogy Bartók ujjmutatása nélkül ez a Bánat című vers nem íródott volna. Hangulati bizonyítékként erre vall az is, hogy 1930 októberében, az E rd ély i Helikonban jelent meg először a következő alcímmel. Arról, hogy belőlem , aki szarvas voltam, farkas lesz. A megoldandó rejtély azonban mélyebben van: mitől olyan borzongatóan, lefegyverzően tökéletes ez a költemény? Merthogy bár minden szó, minden hangzó mozdíthatatlanul a helyén van benne, az átváltozás belőlük áradó kísérteties bizonytalanságát, a kompozíció zenei fordulatait szinte bőrünkig bizsergetően érezzük? 74 �Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok Űznek vala szívemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, setét eperlevelek hullanak a vállamra. Miként lehet tizenhat sorban ennyi balladai feszültséget sűríteni? Igaz, már a Tiszta szívvel ben is tapasztalhattunk hasonlót. A négyszakaszos, páros, vagy keresztrímes formákban József Attila nem egyszer éri el képnek, hangzásnak ezt az arányos, pontos, drámai vágásokkal osztott-kötött, élesen sarkított konstrukcióját. De itt a felfokozott lírai erőt szinte kézzel foghatjuk eleitől végig. Rendkívül szerencsés az indító szó, a vers archaikus tónusát megadó futtam igealak. Túlzó stilizálás nélkül csatlakozik hozzá az elhagyám, s az itt módhatározóvá avatott melléknévi igenév, a varázs-üttön. Az erdélyi népköltést idézik ezek a szavak, ám nem koptak ki teljesen a hazai népnyelvből sem. Saját dél-somogyi születésű apámtól is nem egyszer hallottam ilyen kifejezést: „megüttem a kezemet” . Ami igazán archaikus a versben, az a régmúlt igeidő használata, a X V I. századi versem lékeinkig visszaható űznek vala. A futtam intonációs jelentőségét abból is meg tudjuk ítélni, ha hozzámerjük, mennyire más, erőtlenebb kezdés lett volna a „futottam” . A futtamban így a kifulladásig rugaszkodó lendület is benne van, a riadt vágtára késztető trochaikus impulzus, mely végig megy mind a tizenhat soron. A harmadik sorban az űzöttség külön nyomatékot kap az alliterációtól, merthogy: ,,famardosó farkasok” űzik a szarvast, méghozzá nem csak formálisan, de egész valóját megrendítően, hiszen megszemélyesítője így fogalmaz: „űznek vala szívemben” . (Itt jegyzendő meg, hogy a lágy, József Attila egyik karakterisztikus jelzője, mindig többet jelent köznyelvi értelménél. Szinte egész - gyöngédségre, benső elmélyülésre képes - költői lényét beleviszi olykor ebbe a jelzőbe. Gondoljunk csak az E lég ia önmegszólító sorára: „Te kemény lélek, te lágy képzelet!” ) A második szakasz már lemezteleníti az allegóriát, kimondja az egzisztenciális kényszerhelyzet lényegét: Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. 75 �A költemény fordulópontja azonban a klasszikus szerkesztési szabályok szerint csak a harmadik szakaszban következik. Ide gondolatritmus emeli át az előző sorok megmerevedő indulatát: Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállók. A Cantata profanaban, a kilenc fiú szarvassá változása folyamatos, misztikus átmenet, de amikor az apa szembesül a történtekkel, a „varázs-üttön'' megállás ott is elkövetkezik. Ám a fiúk, immár átesvén a metamorfózison, nem „mosolyogni próbálnak” , hanem irgalmatlanul észretérítik apjukat: ők nem fordulhatnak vissza többé. József Attila szarvasa egyedül van a változni kényszerítő „ordas társak” között. Átminősülése fájdalmatlanabb lenne, ha nem szólta volna el magát már elébb: farkas leszek, azt bánom. A zárószakasz nem hagy kétséget affelől, hogy ő a kikerülhetetlen sorsszerű változásban is őrzi tovább korábbi önmagát. „Ünőszóra fülelek” mondja a magyar nyelv egyik legszebb hangalakját idézve, szinte az idegek alvás közben is tovább érzékelő, éber feszültségét szuggerálva a három kezdőszótag magas-mély magánhangzós oda-vissza játékába. A kortárs irodalomtörténet káderbizottságai egyidőben lelkifurdalás nélkül sajnálták le Mikszáthot, M óriczot, A dyt, K rúdyt, és másokat, amiért nem tudtak radikálasabban elszakadni előző létformák bennük tovább ható vonzáskörétől. Vajon mit kezdenének a szarvasból farkassá változó költő fájdalmával? Emberileg vajon nem abban rejlik-e nagysága, hogy farkassá kényszerülve is tovább őrzi szarvasmivoltát, hogy nem ígéri meg hangzatos, egyértelmű kijelentéssel: ébredés után semmi sem marad benne az űzött vadból? Egyébként a végső elszámoltatással a teoretikus elemzés épp úgy csődöt vall, mint a legkorszerűbb stilisztikai ízekre boncolás. . . .űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra setét eperlevelek hullanak a vállamra. Mondható-e az előzmények utáni zárószakaszra, hogy a lírai hős nem tisztázza benne önmagát, szituációját akár társadalmi értelemben is? Egyáltalán, homály-e az, amit a költészet logikáját doktriner módon megítélők homálynak hisznek? Másrészt meg tudom-e magyarázni a magán-, és mássalhangzók latolgatásával, mért oly fantasztikusan szép a két utolsó sor? Az eperlevelek négy „e'' betűje előtt vajon mért használ a szerző a megelőző jelzőben is „e” hangot az „ö” helyett? Tóth Á rpád következetesen setét -nek mondja a sötétet. József Attila csak egyszer-egyszer él a variáns lehetőségével. Honnét tudta mégis bizonyosan, hogy itt a setét eperlevelek az egyetlen valódi megoldás - honnét, hogy a hullanak a vállam ra négy „ l” hangzója látványnak, zenének, rejtelemnek, a 76 �költemény egész kihangzásának ilyen lelki mélységet, ekkora távlatot képes adni? Valami olyan titok ez, mely közös a zeneszerzőkben és költőkben. ☆ Bartók szellemi öröksége csak 1945 után válhatott igazi közkinccsé Magyarországon. Halálakor, 1945 őszén többen is írtak róla verset. Legjelentékenyebb közülük Rónay Györgyé. Sajátosképpen ő is a Cantata profanát - de immár a zenéjét - idézve jeleníti meg a műve után eltűnő varázslót: Ó, távozom én. . . . . . fut előlem az égen a szarvas, agancsán gyertya lobog, színe hó, hullámzik a messzi Meótisz, üstdobok éneke dong, és elnyel a mennyei Dzsungel. A költemény intonációjának daktilikus, vágtázó sorai arra engednek következtetni, hogy Rónay az általuk megidézett Cantata-beli vadászfugával zenei élményként is találkozott. 1948 őszén, a Bartóknak szentelt első háromhetes fesztiválon valamennyi fontos, addig itthon ismeretlen művét is, előadták Budapesten. Bárha semmi zenei előképzettséggel sem rendelkeztem, oly’ nagy hatással volt rám a komponista akkor birtokba vett életműve, hogy hosszú versben próbáltam vallani róla. Ez a húszéves koromban publikált költemény volt költőnemzedékem első demonstrációja Bartók mellett. Utólag belátom, szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam: szavakkal igyekeztem fölidézni a csak zenével elmondhatót, de 1948-49-bcn, tán a hidegháború előérzete miatt is, csak a líra hőfoka volt alkalmas közvetítő, hogy azokhoz is eljuttassam a megértett üzenetet, akik még nem fogékonyak rá: Ügy éledt meg a Cantata profana akárha mozgó horizont szakad ki ködök nyűgéből. Eleinte csak a kórus széles zúgását figyeltem, aztán amikor szarvasokká lettek a kilenc szép szál fiúk, valahogy körülölelt a titokzatos erdő, az eltévedtek bűvös szabadsága, csend illata, zizegő friss vizek. Ám hirtelen a csörtető vadász, a rohanó hajsza! Kürtök! Jaj szegény szarvasok! Jaj apátok! Jaj hol a levegő! Torkunk elszorul. Nyomasztó hegyekről körbe csapkod vissza ránk a lárma. Kábultan ültünk. Végül őt, Bartókot láttuk újra, - mint a szarvas fölemelt ajka, - hirdette a hűvös forrás kristályos tisztaságát. A Divertimentóban volt egy tántorgó, szinte túlvilágról sziszegő vonósrész, olyan mint, valami dermesztő, de inkább 77 �mindentudó üzenet. Abból értettem meg valóban, hogy csak az halhatatlan, aki fél, de ki félelmét is biztatásul hagyja reánk, a rokonokra. Az ötvenes évek elején sokféle vád, gyanú és lesajnálás érte ezt a költeményt, különösen idézett zárósorait (formalista, pesszimista, dekadens). E hátrányos visszaigazolás persze nemcsak egy ifjú költő kényszerű elhallgatása miatt érdemel említést, hanem amiért jelzi már a jól-rosszul leplezett diszkreditálást, melyben a bartóki örökség a fordulat éve után részesült. Ez volt az az időszak, amikor a hetvenéves zeneszerző születésnapját egyetlen hivatalos zenei folyóiratunk mindössze tizenhárom szavas lapalji jegyzetben „ünnepelte” . Szerencsére, hat évvel később - a már hangversenysorozaton újra játszott kompozíciókkal egyidejűleg - megjelenhet Illyés G yula nagyhatású B artók-verse, mely szenvedélyes-rapszodikus fogadalomtételként foglalta szavakba a kimondás által feloldott egyéni, közösségi szenvedés művészi, erkölcsi értékét: Van-e remény még emberi fajunkban? — ha ez a gond s némán küzd már az ész te szólalj szigorú, szilaj „agresszív” zenész, hogy mégis okunk van remélni s élni! Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded mi neked fölfedtett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. Ez - ez vigasztal! Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez. Ugyancsak 1955 őszén jelent meg J uhász Ferenc csaknem négyszáz soros költői parafrázisa a Cantata profana Bartók-írta szövegére. A költemény (melyről egyebek közt a híres angolszász költő, W. H. A uden igen nagy véleménnyel volt s mindennek máig része lehet Juhász nemzetközi rangjában) voltaképpen a szarvassá változott fiú visszájára fordított, mai értelemben profán változata. A fiú immár a civilizáció modern vadonából nem tud visszatérni. A hívó, virrasztó, várakozó anyjának nem mondhat egyebet: Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám: kiteríthetsz majd a szülő-házban, eres kezeiddel megmoshatod testem, mirigyes szemhéjam lezárhatod csókkal. S majd ha húsom bomlik széjjel, bűzben és virágban rothad testem, akkor leszek véred ívó magzat, 78 �akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj édesanyám, jaj, csak neked fáj édesanyám. A Cantata profanán kívül a Concerto a másik Bartók-mű, mely több költőnk művében visszhangra talált. Áttételesen, a folklór-mítosz dimenzióit talán kelleténél is több síkváltással köréje feszítve, de a Concerto E lég ia tétele munkálkodik Szilágyi Dom okos Bartók A m erikában című költeményének dramaturgiájában is. Milyen széles az Óceán annak, ki hazagondol Hova vetemedtél hova vetemedtél szivárvány havasáról szivárvány havasáról tűzre te vettettél hamuvá vedlettéi Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág jaj de szoros a világ csontig hatol velőt vág hogy kitágul a világ ha egyszer jobb jövőt lát. Kőrösfői lányok mármarosi románok sátron sívó arabok kunyhón tengő törökök hogy a nóta régi s hogy mindig új: így örök egy nyelven szól az mind, magyarul, románul, s ki más értené, ha nem Bartók tanár úr?! A zárótétel népek körtáncából kiemelkedő fájdalmas-bizakodó apoteózisát halljuk Orbán Ottó Szilágyiénál korábbi verséből: mert nyár lesz és ítélet és a torkok láza elömlik a tág völgyeken s akit a némaság földig lerombolt, nem lelhet mentséget majd semmiben. Hatalmam s halálom évszaka! Boldog hegyomlás, hogy megélhetem! J ánosy István, a már néven nevezett Concerto című, 1955-ös versében a negyedik tétel a megszakított intermezzo, falsból érzelmessé váló vallomását fordítja le szavakra: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, szeretlek, mégha te nem is szeretsz! Testem: a milliók - egyszerű néped! 79 �A lelkem hangja a te népdalod. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország: úgy énekelem, hogy belehalok! A kortárs magyar költőket mindmáig táplálják a Bartók művészetéből, jelleme sugárzásából kapott inspirációk. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a centenáriumra kiadott antológia is, melyben 85 költő 107 Bartók-vonatkozású verse olvasható. De még ez a Szakolczay Lajos összeállította A szarvassá változott fiú sem tartalmaz minden Bartókhoz írott költeményt. A szaporodó tiszteletadások, az új nemzedékek hűségesküi közül - melyek néhánya, valljuk be, nem több az elődök szokásjogához csatlakozásnál, a jelvénykitűzés gesztusánál - hadd említsem inkább egy idősebb költőtársunk vallomását. Az antológia szerkesztője őt, Csák Gézát nem találta meg. Írásai csak vidéki folyóiratokban olvashatók, önálló kötetet sem publikált. Márpedig az ő 1954-ben íródott Sirató ja éppen azért érdemel különös figyelmet, mert azok közé a ritka versek közé tartozik, mely a Géniusz zenei temperamentumának elementáris erejét tudja szavakkal megragadni: Belevág negyven hegedű keserves húrjaival, fénytelen szilajon. Megnyílik rád belőlük a vadon lelke Retyezáttól Belényesig. Szél fúj, esik a bánat legszívében vitorlaként lobogsz zordon lehében. ☆ Az elmúlt évtizedek legnagyobb igényű esszéistája, Ném eth László, e korszak költészetét vizsgálva, nem ok nélkül talált rá a bartóki szintézis, a B artók-m odell fogalmára, értve ezalatt a 19. századi hagyomány, a modern Nyugat- és K elet-Európa együttes vállalását. E bartóki program továbbmunkáló, nyugtalanító hatását szépen bizonyítja a vállalt eszmei célkitűzést leginkább megvalósító nemzedéktársam, N agy László emlékverse, ki az ünneplőkhöz éppen a megélt kudarcok jogán fordul ilyen intelemmel: Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt A költemény zárósorai minden patetikus eskünél szebben, szívből fakadóbban fejezik ki a Bartók-tradíció iránti eleven hűséget: Ó, hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme, nem csitul mégse, virrasztani hív Lüktet éjszakámba tündöklete Aranyalmák dérvert Argilusa, te, mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! �„Helyére bűvölt egy világot” Fodor András Fülep-képéről Fülep Lajos tudományos munkássága a művészetfilozófia területén kimagasló. A második magyar reformnemzedék, A d y és a N yugat íróinak forradalmi újításait az elsők között ismerte fel. Elkötelezte magát a társadalmi és szellemi megújulás ügye mellett. Bartók és K o d ály ekkor kezdi a magyar zene megújítását, R ippl-R ónai és E g ry új festészeti nyelvet teremt, Lukács G yörgy filozófiai, Szabó E rv in társadalomtudományi irányban tör új utat. Ebben a nagy szellemi, forradalmi átalakulásban vesz részt Fülep Lajos is. A Vasárnapi Társaság tagjaként Balázs B éla, Fogarasi Béla. H auser A rnold, K á ld or G yörgy, L e sznai Anna, Lukács György, M annheim Károly, T olnay K ároly körében tevékenykedik. Ebből nő ki a Szellem i Tudom ányok Szabad Iskolája, ahol előadássorozatot tart A nemzeti jelleg problém ája a magyar képzőművészetben címen. Az alig harmincéves fiatalember arra vál- lalkozik, hogy az elmúlt század magyar képzőművészetét mérlegre tegye. 1911-ben Lukács Györggyel együtt szerkeszti a Szellem című filozófiai folyóiratot. A görög művészet és filozófia ismeretében az esztétikai elemzés számára a legfontosabb elveket, a művészet nemzeti és egyetemes, örök és időhöz kötött jellegének problémáját veti föl. Alapkérdését a nemzeti karakter megítélésében így fogalmazza meg: ,,A lokális jelentőségen túlemelkedve van-e a magyarnak valami sajátos küldetése az európai művészet közösségében, a világművészetben?” . Művészettörténeti értékű fölfedezéseket tesz, Lechner Ödön, Izsó M iklós és Szinnyei M erse Pál művészetének értékeit előtérbe állítva. 1951-ben A magyar művészettörténelem feladatai címen tart előadást az Akadémián. Főszerkeszője A magyarországi művészetek története című, kétkötetes kézikönyvnek. Iránymutató tanulmányokat ír D erkovitsról, Csontváryról. Tanulmányait „alkalomra és kívánságra” papírra vetett munkáknak tekintette, összegyűjtésükkel, kiadásukkal nem törődött. Így történhetett, hogy életében egyetlen önálló, könyvalakban megjelenő munkája a M agyar m űvészet maradt. A forradalmi átalakulás híveként Károlyi megbízatásából teljesít Olaszországban diplomáciai feladatot. (A francia befolyás ellensúlyozására az olaszokban akart támogatót szerezni.) A forradalom idején tanári kinevezést kap a budapesti egyetemre, amelyet a kommün bukását követően elveszít. Ekkor visszavonul, dunántúli falvakban református lelkészként dolgozik. Zengővárkonyban két évtizedet tölt el, de itt is kapcsolatot tart az ország progresszív szellemi erőivel. Helyi közéletet él, vállalja a lokalitásból adódó feladatokat is. Ugyanakkor a népi írói mozgalom egyik fő inspirátora, alapító tagja az 1934-től megjelenő Válasznak. Léthelyzetéről így vall: „Akikkel még az előző háború, s a kommün idején együtt filozofáltam, Lukács György, Balázs Béla, Mannheim Károly, külső emigrációba szakadtak, nekem a belső emigráció sorsa jutott, a szigetélet szellemi magányában.” 81 �Fülep rehabilitációjára csak 1946-ban kerülhetett sor. 1947-ben Keresztury Dezső kultuszminiszter kinevezi egyetemi tanárnak a budapesti egyetem olasz tanszékére és ekkor megbízást kap az E ö tvös Kollégium ban betöltendő tanári állásra is. Kezdetben a kollégiumban, majd egy Széher úti villában lakik. 1948-tól akadémiai levelező tag, 1951-től a budapesti egyetem művészettörténeti tanszékének vezetője. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1961-ben vonul nyugalomba. Még maga rendezte sajtó alá azt a kötetet, amely M agyar művészet címmel 1971-ben jelent meg posztumusz műként. Az 1920-ig írt cikkeit és tanulmányait tartalmazza A művészet forradalm ától a nagy forradalom ig című gyűjtemény (Magvető, 1974.); Művészet és világnézet címmel jelentek meg az 1920 és 1970 között keletkezett cikkei, tanulmányai (Magvető, 1976.). Európai művészet és magyar művészet címmel Romániában válogatást adtak ki műveiből (Kriterion, 1979.). A művészetet mint külön szférát határozta meg, a művészit akarta konkréttá tenni. „A láttatás tudósa” (Takáts Gyula) a művészi látás, látni tudás képességét sajátos koncepcióban tárta hallgatói elé. Szerinte a látó ember minden művészettörténeti korban megvolt: „A dolgok igazi szemlélője az, aki szemével, fülével, egész lényével, egész kitárulkozásával a dolgok, a valóságv ilág vagy a művészet világa felé fordul és hagyja ( . . . ) , hogy átfolyjék rajta, elementáris erővel ragadja meg őt a világ lehellete. Szép dolgok között élt, amikor látott, és mert látott: gazdag lelkű volt és boldog volt.” Ez a látás, látni tudás különböztette meg a modern embertől, aki „már nem lát semmit, aki mindent tud. Szín, hang, forma, szabály, törvény: számára már mind ismerősek, hisz’ tudja őket, egyszintre hullt absztrakciókból: betűkből, a könyveiből jól tud mindent és nem veszi észre, hogy nem lát semmit, hogy fekete hályog van a szemén. Fekete hályoggal járkál a világ ezer dolga közt és mindent egyformán tud: szürkének és színtelennek.” „EM B ER BE N Ő A M É R T É K ” Fodor András 1947 őszétől az Eötvös Kollégiumban tanítványa volt Fülep Lajosnak. Barátaiból szellemi családot szervezett a Mester köré. A találkozások történetét naplóban rögzítette, egészen 1970 őszéig, Fülep 1970 végén bekövetkezett haláláig. A költő és naplóíró célja egy és ugyanaz: „Ezer metszetbe fogni egyetlen mondhatatlant” . A fiatal költő egyik esküje Fülep Lajosra vonatkozik, a művészetfilozófia nagy magyar géniuszára, aki nemzedékeket tudott magához vonzani, valódi feladatokra eszméltetni. Személyiségének titkát mindmáig kutatja a költő, esszé- és naplóíró Fodor András, aki a spiritus rectort, a választott szellemi apát tisztelte benne: Emberben ő a mérték. Ügy szeretjük, mint megtalált apát az árva gyermek. Van otthonunk, mert van, aki megmutassa mi elveszett a dolgokban: a lelket. Fülep számára magyarul írni nem filológiai, hanem erkölcsi problémát jelentett. Azt vallotta: „a legegyetemesebb művészet egyúttal a legnemzetibb” , abban az értelemben, hogy a művészet nemzeti jellege a „nép összes sajátos szellemi és morális energiáinak a megtestesülése” . A Mester nagy varázslata: közte és tanítványai közt eltűnt a tér, az idő és a társadalmi különbség. Szokrátészi módszerrel észrevétlenül avatta be hallgatóit hatalmas 82 �tudásába, bűvölte rá figyelmüket a problémák lényegére. Pater f a m il iasként Fodor Andrásék baráti körének szinte peripatetikus iskolát tartott. A találkozások, szavak, gesztusok élményét, érezve a számadás kényszerét - „ezt így nem élhetem át többé soha” - hűséges sáfárként („egyetlen érv az elmúlásra”) rögzítette a költő és naplóíró. Fülep barátsága Fodor Andrásnak, az emocionális költőgéniusznak meghatározó élményévé, életének, szellemének organikus részévé vált. Fülep a neki ajánlott Pannónia című versben lírai hősként erkölcsi példaképpé magasodik, „kötelmeink hitéről beszél” . A pannon mikrokozmoszból éteri zene árad: „Vörös szakálla izzó méhrajából / röppennek szét az esti csillagok. . .” Megkapó háttérrajzzal kristályosan szép pillanatot örökít meg A hóhullásban. (Bozzay A ttila zenét szerzett a szövegére.) Együtt csendül a szó, zene, és felragyog a kép, emberközelien felmagasodik az elmenyitogató Mester alakja: „A hóhullásban szép az öregember. . .” A költő hiánytalan művészi teljességgel szeretné tetten érni „a múlás törvénye alá rendelt foghatatlant” , felmutatni azt, hogy őt és társait Fülep „az emberlelte szépség ízére” megtanította. Fodort Fülep halálának a híre Angliában éri. Hazatérve Kettős rekviem ben siratja el Mesterét és a fiatalon elhunyt, Bartók-kutató zeneesztéta jó barátot: Colin Masont. „Az emberi szív és elme számára nyitott mű” (D o mokos Mátyás), a Kettős rekviem , a példázatból időszerű erkölcsi-szellemi szubsztanciát tud felmutatni. Valós léthelyzetét rögzítve újra kimondja a kulcsszót: „Visszajöttél az anyaföldre, / hol nincs többé / apád.” . Fülep emlékét idézi, jelentőségét tudatosítja a zengővárkonyi Gesztenyeerdőben: „Ezen az istenszőnyegén, / e törzsek oszlopa között / kísértem egy királyt.” Fodor András Fülep iránti barátsága, kötődése transzcendentálódik, és ezért az atyai jóbarát halála után is megmarad, és érvényes: ,, . . . egy ifjú-aggastyán, karját összefonva hátul, / jár föl-alá / az én / időmben mindörökké” . Fodor András Fülepben, amint Ném eth László ban, és Illyés Gyulában is, „a legendák újult elragadtatása” helyett, a „szivárvány mitológiák” helyett igazi, irányjelölő géniuszokat talált: a „hit józan vallásalapítóit / okos düh prófétáit, eszelős szenvedély helyett / a szenvedély eszméletét” . Azt vallja, józan előrelátást, evilági „prófécia” nélkül nem létezhet népnyi méretű jövőremény: jaj annak a népnek, amelyből kiveszik az igazvallók hite és megvesztegethetetlen szolgálatetikája. EZ ER ESTE FÜLEP LAJO SSAL A XIX. és a XX. században európai irodalomban kedvelt, elterjedt műfajjá vált a napló. Byron, Puskin, A n dré G id e, K ierkegaard, Ka f ka és mások naplói éppúgy ismertek, mint nálunk K em ény Zsigmond, Széchenyi, Just Zsigmond, Füst M ilán vagy Szabó Lőrinc naplódokumentumai. Fodor András művét sok szempontból mégis különösnek, az előzményektől eltérőnek érezzük. Ennek egyik oka: a naplók rendszerint posztumusz kiadásokban szoktak megjelenni. Fodor úgy oldotta fel a modern napló alapvető ellentétét, a titoktartás és a publikáció vágyának ellentmondását, hogy a napló főhősének nem önmagát, hanem Fülep Lajost választotta. Mellette vonul fel az 1945 utáni magyar szellemi, irodalmi élet hatalmas galériája: Dom okos M átyás, H ernádi G yula, Lator László Korm os István, V ek erdi László és sokan mások. Fel-felbukkannak a kor legismertebb személyiségei: Kodály Zoltán, 83 �Németh László, Illyés Gyula. . . Fülep távoli mellékbolygója a rendkívül tehetséges jóbarát: Colin Mason. Az Ezer este Fülep Lajossal pontos, kifejezőerejű címadás, amely közvetlenül utal a téma és a mű értelmezésére, lényeges vonásaira, de teljes értelmét csak az olvasás folyamán nyeri el. Az előreutaló, találó cím nyitja és zárja a mű témáját. Hasonló funkciót tölt be a Gorkijtól választott mottó, Gorkij a tengerparton gondolataiban merülő aggastyán Tolsztojt meglátva érezte meg a „szavakkal ki nem fejezhető” elragadtatást és az elmúlás miatti aggodalmat, amely „egy boldog gondolatba olvadt: - Nem vagyok árva a földön, amíg ez az ember él.” A naplóíró ugyanezt az érzést áttételesen Fülepre vonatkoztatja, akinek „Sors és választás szerint lett tanítványa.” Róla írja: „Végtelen rétegződésű élet az Öregé. Mindig elámulok, amikor egy-egy réteget kinyit előttünk.” Fodor András érdeme, hogy az 1947-től 1970-ig tartó időszak irodalmi életét a magyar kultúra részeként szemléli, az irodalmi jelenségeket a korszak egész kultúrájának belsőleg tagolt egységébe ágyazva rögzíti és értelmezi. A naplóírást „a következetességre és tárgyilagosságra nevelődés legkeményebb iskolájának” tartja. Felveti az alapkérdést: „A személyes események regisztrálása tehát nemcsak impertinens, másokat sértő, kiszolgáltató, veszedelmes műfaj, de netán a felejtéssel, emlékezetmódosítással is szembeszegülő, életellenes tevékenység?” A válasz: a naplónál „izgalmasabb, sokszínűbb, nyíltabb emberi leltár nem képzelhető el” . Leszögezi: „saját tévedéseimnek, mások megigazulásának esélyét egyaránt elismerem. Tisztelem azonban a megélt pillanatok igazságát és összefüggésrendjét.” A 23 év naplómomentumából válogatott 1400 oldalnyi kétkötetes napló csupán tíz százalékát tartalmazza a teljes kéziratanyagnak. Éppen ezért érvényesül benne a válogatás, kiemelés, elhagyás módszere, megmutatkozik - ennek nyomán is a formálás és a nyelvkezelés révén az irodalmi jelleg, holott Fodor Andrásnak sosem volt célja, hogy „irodalmi naplót írjon” . A napló információgazdagsága lebilincselő. Történeti, kultúrtörténeti, művészettörténeti, irodalompolitikai dokumentumként is fontos az Ezer este Fülep Lajossal. Krónikás napló ez, de a naplóíró emberi, szellemi irodalmi, zenei, képzőművészeti fejlődését, életfelfogását, a világhoz való viszonyulását is tükrözi, az eredmények mellett a kudarcokat is rögzíti. Az 1945 utáni magyar irodalom, kultúra történetéhez fontos háttérinformációkat szolgáltat. Olyan információkat, amelyek például a Nyugat-korszak kutatói számára hiányoznak, mert még ma sem tudjuk, hogy milyen egyéni, személyi vetületei vannak a Nyugat létrejöttének, mert hiányzott a korból egy krónikás naplóíró-egyéniség. Minden naplóval kapcsolatban döntő kérdés: milyen fokú a valószínűségértéke? Az E zer este Fülep Lajossal a konkrét, ténybeli hitelesség, az empirikus érzékletesség és adatszerűség erős fokát éri el. Az egyéni és kortörténeti információk rengetegében is törekszik a korvalóság, az irodalmi élet mélyebb és elvibb szintjének, lényegszerűbb összefüggéseinek a megragadására. Fontos ez, hiszen ma fokozott korigény a ténybeli hitelesség és az empirikus érzékletesség magas foka. A naplóíró arra törekedett, hogy a személyes, az intim ismeretanyagból főképpen csak a szimptóma-jellegűek jelenjenek meg. Szemérmessége, viszszafogottsága főképpen saját házasságának a vázlatosan jelzett történetében érhető tetten, de rendszerint barátainak emberi, szerelmi viszonylataiban is 84 �érvényesíti. De például Ady, Veres Péter, Tamási és mások iránt is erős a kritikája. Az E zer este Fülep Lajossal azonban nemcsak dokumentum, mert a puszta dokumentum-eszköztelenségével és szenvtelenségével sosem érhetne el olyan hatást, amelyet olvasása bennünk kivált. Költő naplója ez, amelynek nyelve végső soron irodalmi nyelv, ezért nem nélkülözi az esztétikai funkciókat sem. A naplóíró nem veti el egészen az irodalmi formálás eszközeit, a művészi formálás bizonyos foka sem egészen idegen tőle. (Különösen a novellisztikus jellegű kirándulási jelenetek leírásakor.) A válogatás, elhagyás révén kiiktatta az ismétlődéseket, ritkította az átfedéseket, a jelentéktelenebb részeket. Ezzel bizonyos formáltságot is adott naplójának. Hatalmas anyagából bizonyára emberi, eszmei, politikai okokból, de talán esztétikai szempontból is sok mindent elhagyhatott a naplóíró. Mindent nem mondhat el, ezért a lényeges mozzanatok, korjellemző információk, események, fontosabb erővonalak rögzítésére törekszik. Az irodalmi, kulturális élet mozgásaiból is a lényeg rögzítésére törekszik. Ebben az értelemben a válogatás, elhagyás - szemérmes tapintatból esetleg az elhallgatás - , kiemelés révén is a műfajra jellemző extenzívjelleget az intenzív teljesség irányába mozdítja. A kifelé tekintő, a napló címadó hősének Fülepet választó Fodor András szeme előtt az énközpontúság és a külvilág ábrázolásának dialektikus egysége lebegett megvalósítható eszményként. Az azonosuló szeretet dimenzióiban otthonos, de vállalja a kritikai szemléletet is. Nem idegen tőle az önkritika sem, fel-felbukkan az irónia hitelesítője, a finom önirónia is. A napló humoros mozzanatai közt ritkább a gúny és az öngúny - még szelídebb formájában is. Fülep esetében az eszményítő szándékot, az azonosuló szeretet és csodálat mélységfokozatait igyekszik ellenpontozni. Nem hallgatja el, hogy a világbírói szellemiségű, ítélő elméjű példakép „egyéniségében is van negatívum bőven” . Fülep szóbeli megnyilatkozásaiban az Ady-kritika hangja erősebb kicsit megtévesztve Fodort is - , ezért a teljes Ady-értékelés csak Fülep írásaiból olvasható ki. Fodor András aligha tarthatta helyénvalónak, hogy Fülep két sikertelen házassága miatt széthullott családja, hogy a Mesterből a „rokonságérzet hiányzik” . . . Dosztojevszkij helytálló értékelése sem fedheti el, hogy Fülep Tolsztoj megítélésében - amint Flaubert , Balzac, Zola vagy M adách esetében is az igazságtalanságig szigorú volt. Nem feledhetjük, hogy a szellem embereit nem tévedéseikkel, hanem eredményeikkel kell mérnünk. Fodor jóvoltából Fülep körül kialakult szellemi család — mélyen rokonítható a Németh László-i „nagy család” gondolatával - jelentősége rendkívül nagy. Nemcsak „az Öreget, mint atyát a család” körülvevő tanítványok kapták a Mestertől a peripatetikus iskolában, de ők is adtak, közvetítették a külvilágot, ezért a visszahatás tagadhatatlan. (Például József Attila értékelését tekintve!) Fodor András önmaga és nemzedéke nevében naplójában emléket állított az atyai jóbarátnak, a kevés művet alkotó, de a lelkekbe, szívekbe írni tudó géniusznak. Tette ezt abban a hitben, hogy „a mi nemzedékünk kivételes helyzetű: a lehető legtöbbet szívta magába; érvényes emlékei maradtak a harmincas évekről, a világháborúról, a rövid, de igazi békéről, mi tudtuk utoljára hasznosítani az Eötvös Kollégiumot, mert mi voltunk, akik összeomlasztása után kint is megálltuk a helyünket, akik - talán ez a legfontosabb - el tudtuk fogni magunknak Fülepet.. .” ( M agvető.) CS. V A R G A ISTVÁN 85 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Magyarország a második világháborúban BORSÁNYI JULIÁN: A magyar tragédia kassai nyitánya. GOSZTONYI PÉTER: A magyar honvédség a második világháborúban. Magyarország második világháborús szereplése hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt és történetírást határainkon belül és túl egyaránt. A mai napig keressük a választ: bűnösök vagyunk, vagy áldozatok? A kérdésre adandó válaszhoz az elmúlt években a hazai és a külföldön élő és publikáló magyar történészek, kutatók is - minden politikai és világnézeti különbözőséget félretéve, feledve - igyekszenek bennünket közelebb vinni. Ezeket a törekvéseket csak üdvözölni lehet. Hol vannak már azok az idők - nem sírja azokat vissza senki sem amikor egymás munkáiban nem az értékeket és az új kutatási eredményeket kerestük, hanem politikai, világnézeti meggyőződésünk jegyében igyekeztünk elmarasztalni egymást, kétségbevonni eredményeinket. A nagy „vitákban” megfeledkeztünk arról, hogy ezzel a legtöbbet a valamennyiünk által hangoztatott „magyar ügynek” ártunk. Az idők változtak, az egykori „ellenségek” tiszta, a tudomány eredményeivel és eszközeivel harcoló „ellenfelekké” szelídültek, olyanokká, akik tisztelik és értékelik egymás véleményét, eredményeit, de nem minden kritika nélkül fogadják azokat. A közelmúltban két olyan igen figyelemre méltó munka látott napvilágot nyugaton élő magyar szerzők tollából, amely hazai érdeklődésre is számot tarthat. Az egyik mű szerzője a Münchenben élő Borsányi Julián, a másiké a Bernben dolgozó Gosztonyi Péter. Ami e két kötetet a közös recenzálásra méltatja kárhoztatja az a közös téma. Mindkét szerző könyvében Magyarország második világháborús szereplését, illetve annak bizonyos részletét vizsgálja. Borsányi Julián könyve - amely a müncheni Ungarisches Institut Stud ia Hungarica sorozatának 28., de csak első magyar nyelven megjelent kötete mindössze egyetlen kérdést állít vizsgálódása középpontjába, a kassai bombatámadás (1941. június 26.) történetét. A szerző közel négy évtizedet szentelt életéből a téma kutatására, a „rejtély” megoldására, így az idők folyamán a kérdés egyik legjobb ismerőjévé vált. Ami Borsányi Julián könyvének - megítélésem szerinti - legnagyobb értéke, az az objektivitásra való törekvés, a probléma sok oldalról történő körbejárása, az exressis verbis kinyilatkozásoktól való tartózkodása. Bo rsányi nem akar könyvében támadókat megnevezni, „leleplezni” , hiszen mind a mai napig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy kik bombázták és milyen szándékkal Kassát? Borsányi Julián számba veszi a szakirodalomban és a publicisztikában ezidáig felmerült valamennyi - szlovák, szovjet, román, német - verziót; talán csak a „jugoszláv pilóták”-elképzelés maradt ki az alapos áttekintés86 �ből. Valamennyi elképzelés mellett és ellen érveket, adatokat sorakoztat fel, hazai és külföldi publikációkra, levelezésekre, beszámolókra hivatkozva. Állást azonban végül is nem foglal - bár maga is a napjainkban egyre divatosabb „román támadók”-verzió fele hajlik - , mert úgy véli, nem rendelkezik döntő, megcáfolhatatlan bizonyítékokkal. Meggyőződése szerint a rejtély megoldása csak további kutatások után várható, főleg akkor, ha megnyílnak azok a levéltárak is a kutatók előtt, amelyek egyelőre „zárva tartanak” . Borsányi Julián a nyugaton élő magyar kutatók közül elsőként jelentetett meg egy olyan munkát, amelyet elsősorban a hazai történészek, kutatók figyelmébe ajánl, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy négy évtizedes gyűjtőmunkájának dokumentumait, véleményével kiegészítve, a rendelkezésükre bocsássa, elvégezve ezzel a feltárás egy jelentős részét. Ezért a lépésért külön köszönet illeti meg. Teljesen más jellegű munkát tett közzé Gosztonyi Péter a római K atolikus Szemle közreműködésével. A hazai szakmunkákban is egyre többet idézett, hivatkozott szerző - a berni K elet-E u rópa K önyvtár igazgatója - arra vállalkozott, hogy áttekintést adjon a magyar honvédség második világháborús szerepléséről és ezzel a szakirodalomban fellelhető hiányosságot pótoljon. Gosztonyi könyvében elsősorban a hadsereg, a honvédség második világháborús szerepét vizsgálja, a politikai és gazdaságtörténeti problémákat csak a szükséges mértékben érinti. Az általa bemutatott közel nyolcesztendős időszak (1958-1945), a magyar honvédség történetének „sikerekben” és „kudarcokban” egyaránt gazdag időszaka. Ennek bemutatására Gosztonyi Péter hasznosította az általa elérhető hazai forrásokat és feldolgozásokat, valamint a nyugaton bőségesen rendelkezésére álló eredeti dokumentumokat, kiadványokat, visszaemlékezéseket és még élő szemtanúk beszámolóit. Az így megszólaltatott források egészéből kerekedett ki az a kép, amely Gosztonyi könyvéből előttünk kirajzolódik és hitelesnek mondható. Végig kísérhetjük a honvédség szereplését a vértelen visszacsatolásoktól, a Szovjetunió elleni hadműveletekbe történő bekapcsolódáson keresztül, a Németországban bekövetkezett végig. A szerző részletesen bemutatja a Szovjetunió elleni hadműveleteket, de ugyanakkor jelentős teret szentel munkájában azoknak a törekvéseknek a leírására is, amelyek megfogalmazója a tragikus sorsú Teleki Pál volt. Teleki és más politikusok véleménye szerint is, Magyarország legfőbb feladata az erők megőrzése egy európai, vagy világméretű fegyveres konfliktus esetén. Megítélésük szerint csak ez az érintetlen erő garantálhatta volna a magyar nemzet fenntartását, megmaradását a Duna-medencében a háború befejezése után. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítására az első komolyabb csapást a 2. magyar hadsereg frontra szállítása jelentette. Magyarországon hosszú éveken keresztül a második világháború egyet jelentett a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájával. Érthető módon Gosztonyi Péter is jelentős teret szentelt a kérdésnek munkájában, de nem feledkezett meg az 1. magyar hadsereg Kárpátokbeli harcairól, a magyarországi hadműveletekről sem. A honvédség szerepének bemutatása mellett - amely szerencsére nem harcászati, hadműveleti részletekbe való elmerülést jelent - figyelmet fordított a szerző a politikai események jelentőségének a hangsúlyozásira is. A magyar hadsereg, a honvédség története, második világháborús szereplése ugyanis csak a politikai környezetbe, eseményekbe beleágyazva érthető meg igazán. Hiába van ugyanis a hadsereg vezetése a katonák kezében, a döntő 87 �szót a politikusok mondják ki. Nem volt ez másképp 1944. október 15-16-án sem, amikor is a honvédség, illetve az egész politikai-katonai felső vezetés kudarcot vallott. Azzal, hogy 1944. október 15-16-án, az utolsó, talán még valóban reális lehetőség is meghiúsult a háborúból történő kiválásra, Magyarország második világháborús, illetve háború utáni sorsa, megítélése megpecsételődött. A magyar honvédség nem tudta betölteni, vállalni azt a szerepet, amelyet az antifasiszta koalíció oldalára átállt királyi Románia, illetve Bulgária hadserege vállalt, tudniillik a nemzet becsületének megvédését a jövő nemzedéke előtt. Hogy a kudarcra ítélt „kiugrási kísérlet” hova vezetett, arra példák tucatjait lehetne felsorolni. Részben ennek következtében lettünk „utolsó csatlós” , „bűnös nemzet” , „kilencmillió fasiszta országa” , e miatt nem sirathattuk el halottainkat évtizedeken keresztül. Gosztonyi Péter, ezt a kérdést már nem vizsgálta munkájában, túl is mutatott volna ez, könyve célkitűzésein, de a magyar honvédség tábornoki és tisztikara tagjainak 1945 utáni sorsáról rajzolt plasztikus kép felvetheti az olvasóban az általam előbb már említett kérdést (is). Ha a magyarországi olvasó hozzájut és kezébe veszi e két, röviden bemutatott könyvet, bizonyára találkozik bennük olyan állításokkal, adatokkal, tényekkel, amelyekkel eddigi ismeretei birtokában vitába szállna. Ismertetésemben azonban nem azokra a valós - vagy csak általam vélt? - tévedésekre, adatbeli hibákra igyekeztem rámutatni, amelyek nemcsak külföldön, de Magyarországon kiadott munkákban is előfordulnak, hanem arra az új szellemre, amely a nyugaton élő magyar kutatók munkáiban egyre többször jelentkezik: tárgyilagosság, tiszta tudomány, politikai pamflettek helyett; ezt a törekvést csak dicsérni lehet! Ne azt keressük ilyen esetekben egymás munkáiban ami el- vagy szétválaszt bennünket, hanem azokat a tényezőket emeljük ki, amelyek összekötnek valamennyiünket. Ha ezt az utat választjuk, nyugodtan vitázhatunk; van miről! (R u d o lf Trofinek, M ünchen; Katolikus Szemle kiadása. Róm a.) SZ A K Á L Y SÁNDOR 83 �MŰTEREM M EN YH ÁRT LÁSZLÓ Az „ismeretlen” Szalay Lajos „A z én világnézetem és rajzaimnak a világnézetem ből fakadó természete m indig nehezítette azt, hogy tényleg nemzetközi rangra em elkedhessek - nyilatkozta hét éve, a Nemzeti Galéria-beli kiállítása alkalmából hazalátogató Szalay Lajos. - . . . nem is olyan régen bementem egy művészhez, aki A m erika vezető művészei közé tartozik. Letettem elé a Genezist. A z illető m egkérdezi: »Ö n az, aki ezt rajzolta?« Igen. »Mi baj van önnel? . . . Hogy lehet az, hogy ön ekkora művész, és én még nem ism erem ? M it csinált ön ahhoz, hogy ez a könyv mihozzánk nem jutott el? . . . N em tudok önnel foglalkozni, mert nem tudom, mi van a háta mögött ennek az érthetetlen sikertelenségnek..« É n tudom. É s ezzel jobb, ha be is fejezzü k" - zárta le ke- serűen a beszélgetést az akkor 71 éves mester. (Művészet, 1980/9. 6. o.) Nos, ne elégedjünk meg azzal, hogy csak az érintett véli tudni, mi „baj” van vele. Vegyük föl az eldobott kesztyűt, s kíséreljük meg kinyomozni, tényleg mi húzódik meg annak hátterében, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi értéktőzsdén és műpiacon mindmáig nem a rangjához, a vállalt és teljesített feladatához mérten jegyzik őt, hiszen a több évtizedes külföldi tartózkodása szerinte - néhány ismert pályatársához képest - inkább csőd, ami pedig az itthoni szerepét, közvetett-közvetlen hatását illeti. . , ő mindenesetre megtette a magáét, a neki kiszabott, tőle telhetőt. „ 1 941-ben Kassák Lajos előszavával kiadott hatvan rajzban feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam. D e a hajnali derengésben is világosan látó könyvemet a konjunktúra delén kukorékoló kakasok rikácsolása elhallgattatta’ ’ — írja New York- ból egy 1979-ben keltezett levelében. Persze, amikor ilyen kényes-kínos kérdések feszegetésébe kezdünk, azt a magyarázatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon nem a művész önértékelése hibádzik, s esetleg többre, kiemeltebb rangra tart igényt a művészet Parnasszusán, mint ami kijár neki. E föltevés látszólagos igazságát erősítheti az a tény is, hogy végső soron, soha senki nem vonta kétségbe Szalay szinte páratlan rajzkészségét, s a kollégák (például Picassó), a kritikusok szerte a nagyvilágban és nálunk is mindig elismeréssel adóztak neki. Igy volt ez 1984-ben, a Vigadó Galériában kialakított, három évtized termését reprezentáló 145 db rajza kapcsán is. (Külön is érdemes megemlíteni korábbról Láncz Sándor két, rendkívül elmélyült, értő tanulmányát: Művészet, 1963/5. és 1967/9.). Mégis úgy érzi, őt még mindig nem fedezte föl senki, s hogy az életműve, személyes sorsa szempontjából leglényegesebb kapuk nem nyíltak meg előtte, „m ert a kü lfö ld olyan mérhetetlen féltékenységgel vigyáz bizonyos pozíciókra, mint ahogy itt vigyáznak” . Már enynyiből is azt hihetnőnk, hogy az idős mester üldözési mániában szenved, hiszen rögeszmésen célozgat valamilyen nemzetközi összeesküvésre, ami ellene, művészeti eredményei elhallgattatására irányul. 89 �1935-ben fejezte be a képzőművészeti főiskolát, és 1941-ben, a Nemzeti Szalonban már néhány pályatársával közösen gyűjteményes tárlatot rendez, 42-ben pedig egy K á lla i E rn ő vel folytatott beszélgetésben (Magyar Csillag) szenvedélyesen kikel a honi művészet „úri semlegessége” ellen. Az ebben az időszakban készített rajzai többsége semmi kétséget nem hagy afelől, hogy milyen világnézeti alapról szemlélte és milyen valóságértelmező módszerrel jelenítette meg a természeti-társadalmi állapotokat (M eghalni rettenetes , 1939; Pihenő zsákhordó, 1940; Proletárok, D öbbenet, 1941 stb.). Az általa fölvállalt eszmei-művészi programnak eleve semmi esélye sem lehetett a sikerre, mint ahogyan az elnyomottakat, a mindenkori dolgozó-gondolkozószenvedő-megalázott embert a jövő embereszményének tekintő és ennek megfelelően ábrázoló D erkovits, N agy István sem számíthatott ezért megkülönböztetett elismerésre. Tőlük tételesen idegen volt a „mi és ők” alapállás. Ezért nem vállhattak népszerű művésszé, legföljebb az értéketminőséget azért éles szemmel fölismerő magánmecénások kiszolgáltatottjaivá. Művészetük és egyben Szalay fogadtatását lényegbevágóan világítja meg D ési Huber N agy lstván-é rtékelése: „H a szabad ezt a szót használni : magasabb igazságtalanság érvényesült vele szemben. A társadalom nem elfo gultságból, vagy é p p ’ rosszhiszemű gyűlölködésből, hanem a dolgok természetéből volt igazságtalan hozzá. N agy István nem úgy látta a népet, ahogyan az élet napos o l dalán levők, fénytől elkápráztatott szemei látták. Ő a társadalom fö ld alatti tájait kereste föl. . . ezért a döbbenet, a visszatetszés, majd az elzárkózó közöny". (A művészetről, Bp. 1959. 79-83. o.) Ez a kor eredendően viszolygott minden olyan vizuális programtól, amely 90 �nemcsak a szemnek - akarom mondani: a potenciális vásárlónak, műélvezőnek - oly’ kedves és színes, klasszikus, a reneszánsz óta általánosan elfogadott és szigorúan számon kért, kiváltképp ábrázolhatónak vélt érzelmi-hangulati festői, grafikai témákat jelenített meg, hanem - horribile dictu gondolati (például természet- és társadalomtudományos) elemekkel merészelte meg terhelni a képet. A gondolat pedig - mint tudjuk - minden olyan korban (pontosabban: társadalomban), amelyben a természeti-társadalmi valósággal szemben az igazi legitimációt nélkülöző manipuláció folyik, veszélyes lehet. Mert mit is akart Szalay? Mindenekelőtt szilárdan hitte, hogy a kommunizmus és annak művészeti-műveltségi kánonja, a szocialista realizmus az eszme és a képi nyelvrendszer vonatkozásában egyaránt egy egynemű társadalom, ha úgy tetszik, egy egynyelven beszélő, szerves, dinamikus mű és közönségkapcsolat megteremtéséhez vezet el. Úgy érezte, ennek kimunkálásában neki és generációjának kitüntetett feladata és küldetése van. Annál is inkább, mivel a művész is a társadalom része, egyszersmind eltartottja, elemi kötelessége hát, hogy érthető nyelven közölje azt az üzenetet, amit ő speciális képességei folytán a létezés misztériumából összetettebb, mélyrehatolóbb megközelítéssel elles, megtud vagy megsejt. Ennek érdekében pedig olyan komplex valóságmagyarázó, -megjelenítő apparátust dolgozott ki, illetve fedezett föl újra (vő. népművészet), amely szűkebb-tágabb, külső-belső világunknak érzékszerveink által közvetlenül megtapasztalt és tudatosított négy dimenziója közül az idődimenziót is egyenrangúan juttatja szóhoz az észleleteknek a művészet sajátos közegébe való átemelése során. Ezáltal ugye, ez nem szorul külön bizonyításra - az így leképezett, megrajzolt üzenetek mindenképp nagyobb távon bizonyulnak maradandóaknak, mivel töményebbek, magasabbrendűek és nem utolsósorban mindnyájunkat gazdagítóbbak, mint az ebben a korban is oly’ végzetes dominanciájú, az idődimenziót annak rendje és módja szerint nagyvonalúan kirekesztő, egypillanatú zsánerképek. Egyszerűen azért, mert az ilyen valóságidéző metódus nem esik a valóság művészi vagy természettudományos tükrözésének kilátástalan alternatívájába, e napjainkig kísértő, az oktatási-érvényesülési-műbírálati gyakorlatban oly’ sok alkotói pályát kisiklató, jellegzetes áldilemmába. Szalay Lajosban a magas kultúrák, a népművészet és a reneszánsz kimagasló óriása, Leonardo példáján keresztül rögződött az az elkötelezett ars poetica, hogy a tudomány (valamint a bennünk digitálisan kódolt írott és beszélt nyelv), illetve a művészet (valamint a bennünk analógiásan kódolt képek) csak egymást kölcsönösen áthatva, kiegészítve szolgálhatják az embert a valóság felszín alatt munkáló, lényegi vonásainak kifürkészésében, kutatásában. „ Azért vagyunk ezen a világon, hogy X-et megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk — vallja Szalay. — X-et m indig más értékkel helyettesíthetjük be, de a lényeg m indig ugyanaz: szolgálatszerű keresése a valóságnak." És az igazságnak - tegyük hozzá rögvest. Nos, ennek a törekvésnek - az ismert történelmi-társadalmi-gazdasági okok miatt - a diadalra vitele 1945 előtt eleve kudarcra volt ítélve. S utána? Sajnos, - minden remény és meghirdetett irányelv ellenére - akkor is. Csak szónokolni, vitatkozni lehetett ugyanis a szocialista realizmusról, de, hogy annak hiánytalan gyakorlati megvalósítása milyen következményekkel jár a forma-tartalom-funkció megbonthatatlan hármas egységére névze, azt az 50es évek vulgáris materialista, voluntarista kultúrpolitikája és az indokoltindokolatlan gyanakvásokkal, polgári előítéletekkel-beidegződésekkel, képességbeli hiányosságokkal, partikuláris érdekekkel stb. jócskán megterhelt mű91 �vésztársadalom akarva-akaratlan nem vette tudomásul. A hatalomnak, a művészszakmának és a múlt öröksége folytán kulturálatlan közönségnek egyaránt kényelmetlen lett volna az átprogramozódás egy, a korábbitól gyökeresen különböző vizuális nyelvezetre. Jóval egyszerűbb és minden bizonnyal történelmi szükségszerűség volt az egypillanatú zsánerkép szűkös, ám annál könnyebben ellenőrizhető keretei között pusztán a díszleteket, a hősöket, a témákat és a címeket megújítani - hiszen minderre már oly’ hatásosan bevált minták és előképek álltak rendelkezésre - , minthogy a keretek szétfeszítésével egyetemessé (másként fogalmazva: a szó igazi és nemes értelmében), internacionálissá tágítsák a képmezőt, illetve az előtte-mögötte meghúzódó életteret. Pedig - Szalay szavaival - „mindössze” nem lerajzolni, hanem megrajzolni kellett volna a valóságot. Ám a két cselekvés között - a magyar nyelv sajátos ragozó technikája következtében - nem csupán igekötő-változásról van szó. Egy világ választja el a kétféle megközelítést. Ezért van az, hogy Szalay rajzaiban, a vonal nem a leírás, az elmesélés eszköze, hanem a fölidézett látványban az alkotóval együtt aktívan részt vevő drámai cselekvés maga. Vagyis - ismét nyelvtani hasonlattal - az ábrázolt a főnév, amelyet úgy ragoz, cselekedtet, „mintha egy ige éppen gyötörné” . Ragozza tehát a vonalat, méghozzá azzal a tudatos-ösztönös eltökéltséggel, hogy ezáltal belőle minden irodalmi vagy illusztratív áttétel nélkül, közvetlenül egy (már és még) elfelejtett képíró logika szerint generáljon értelmes és tartalmas vizuális közléseket. Ez a deklinációra, agglutinációra épülő képes beszéd - amely a háború előtt nem volt elszigetelt jelenség (gondoljunk csak Andrássy Kurta Jánosra, K erényi Jenőre, Lajos Ferencre, Szabó V ladim irre és Tóth M enyhértre ) - ugyanakkor bizonyos esetekben öncélúvá is teheti a ragozást, ha - képletesen szólva - a vonal az egyik végével nem a valóságos látványra támaszkodik. Ezért is ragaszkodik Szalay oly’ következetesen a realizmushoz. Ha azonban ez az organikus kötődés biztosított, akkor a kétdimenziós képfelületen feltűnő valóságvetület nem egy valamely tetszőlegesen kiragadott pillanat dekoratív metszete, vonalhálója, dilettáns firkája, naturalista pillanatfelvétele vagy montázsa, hanem az időben egymást követő, par excellence lényegesnek látott-tudott összes létmozzanat egymásra íródó, szüntelen ide-oda áramlást mutató folyamatábrája, nyomvonala lesz. „De az is nyilvánvaló, hogy az ilyen nyomvonalak - az ilyen típusú valóságidéző közegben - a szó szoros értelmében is vonalak képében kell, hogy megjelenjenek, továbbá, hogy ezek a vonalak ilyenkor nem egy-egy tárgy vagy éllény egy-egy adott pillanatban látható képét fogják körülabroncsolni, fixálni, hanem a kire-kire leginkább jellemző mozgáslehetőségek tartományát fog­ ják rendre bemérni, szemlélhetővé tenni - írja Pap Gábor. - Vagyis végső soron létformahatárokat jelölnek, s így futásuk-kanyargásuk az egymásnak feszülő létformák küzdelmeiről az idő függvényében is képes tudósítani bennünket” . (Forrás, 1978/12. 90. o.) Hogy a szemlélhetetlen világegészről szemlélhető műegészet adó vonalragozással közvetíthető, létfontosságú információk valóban eljussanak a feladótól a címzetthez, annak Szalay szerint is számos föltétele van: „a művész pontosan hallja az üzenetet, szabatosan fordít meg, hogy a társadalom is jól beszéli az üzenetet fogadó nyelvet. Legalább három hibaforrás okozhatja a zavaro kat. . . Lehet, hogy a művész nem hallja tisztán az üzenetet, vagy nem hagyják tisztán hallani, lehet, hogy nem fordít szabatosan, mert nem tud, vagy nem mer, és lehet, hogy a társadalom nem érti a fordítást, mert műveletlenségből vagy félelem ből nem beszéli az igazság nyelvét. Bárm i okoz- 92 �za is a rövidzárlatot, vagy téves kapcsolást, a szocialista realizmus rangos k ifejezés . . .'' (Részlet a művésznek egy leveléből.) Ehhez csak annyit tennék hozzá: az sem mellékes, hogy a közösség megfogadja-e a mű útmutatását, és képes, hajlandó-e annak megfelelően rendezni jövőbeni életét. Mai viszonyaink közepette, azt hiszem, célszerű volt részletesebben is megindokolni, miért védelmezi Szalay mindmáig a szocialista realizmusba rejlő lehetőségeket. Arról ő végképp nem tehet, hogy az említett hibaforrások századunkban együttesen és külön-külön is kisebb-nagyobb hatásfokkal, nálunk éppúgy, mint másutt akadályozták a szerves információtárolást és -továbbítást. Remélhetőleg már az eddigiekből is világos: az ő szocialista realizmusa nem tévesztendő össze az indokoltan-indokolatlanul igencsak lejáratott „szocreállal” . Az elnevezéssel ugyanis önmagában semmi probléma, amennyiben eléggé összetetten, tágasan, a múlt-jelen-jövő perspektívájában értelmezzük. Szocialista tudniillik a világnézete és realista a valóságinterpretálás módozata szerint. Ugyan, mi kivetnivaló van akár az egyikben, akár a másikban? A gyanúját is szeretném elkerülni azonban annak, hogy az Amerikában élő grafikus ürügyén valamiféle ultrabalos irányzatot akarok visszacsempészni az éppen egészen más előjelű, de ugyancsak dogmatikus irányzatoknak is hódoló művészeti életünkbe. Ám nem lehet elmenni a mellett, hogy Szalay vajon miért mindig figuratív nyelven fogalmazza meg üzeneteit, noha az ő figuratív művészete korántsem antiabsztrakt, hiszen sohasem csinált tájképet vagy csendéletet. A magyarázat művészete eredendő emberközpontúságában, illúziómentes optimizmusában és az úgynevezett látva láttatásban rejlik, aminek az ő esetében végül is mindig oka van. Méghozzá az az oka, hogy szeretné levezetni a benne élményei hatására felgyülemlett feszültséget, akkor, amikor az a maga eruptív voltában jelentkezik. „E zért választottam kifejezőeszköznek a rajzolást, mert az aránylag rövid idő alatt befejezhető rajz lehetővé teszi, hogy a bennem levő oki feszültség kitartson addig, amíg kifejezem magam. M ihelyst ez a feszültség megszűnik, abban a pillanatban kiderül, én talán a világ egyik legrosszabb rajzolója v a g y o k . ..' S folytassuk csak Arthur Schopenhauerrel a művésznek ezt az „önleleplezését” ! ,, . . . a világ és a dolgok ama tisztán objektív felfogása, amely mint ősmegismerés minden művészi, költői és tisztán filozófiai koncepciónak alapja, úgy objektív, mint szubjektív okoknál fogva, csupán ideig-óráig való, mert egyrészt a hozzá szükséges feszültség nem tud kitartani, másrészt a világ folyása nem engedi, hogy mint Püthagorasz meghatározása szerint filozófus, nyugodt és részvétlen nézők maradjunk benne, hanem mindenkinek vele kell ágálnia az élet nagy bábszínházában, és majdnem mindig érzi a drótot, amin át ő is összefügg vele, és amellyel őt is mozgásba hozzák” . (Parerga és Paralipomena, Bp. 1925. IV. k., 147. o.) Néhány illusztrációtól és krokitól eltekintve Szalay csak akkor nyúl tollhoz, ceruzához, ha ez a feszültség, a valóság felszínre törekvő szívhangjai mintegy kényszerítik erre. Vagyis külső megrendelésre képtelen dolgozni. Ezért eleve alkalmatlan lett volna a „szocreál” szembelógó naturalizmus igényének a megalkuvó kiszolgálására. De ugyanígy alkalmatlan a klasszikus műkereskedelem finoman fogalmazott-alkalmazott presszióinak a teljesítésére is, bármilyen anyagi sikerrel kecsegtessen is az. Pedig a látszólag absztrakció nélküli figurativitása mindkét feladatra majdhogynem alkalmassá tette volna, ha történetesen itthon marad, vagy ha elfogadja a műkereskedelem játékszabályait. Művészete figuratív abban az értelemben, hogy például a Genezisben A világosság és a sötétség teremtése című rajzán az egyiptomi és 93 �94 �a görög mitológia jelképeit, attribútumait, a kozmikus mozgásokat megszemélyesítő élőlényeit rendeli egymás mellé. Vajon mennyiben tekinthető azonban absztraktnak vagy figuratívnak a napkorongba írt szem (jelentéséről már nem is beszélve)?! Egy bizonyos, abban a korban ezek a szimbólumok hozzátartoztak a mindennapok valóságához, mert egyetemesebb összefüggések kimondására voltak alkalmasak. Ma, ha többé-kevésbé sejtjük is a jelentésüket, nem tudunk mit kezdeni velük, mert úgy tetszik, nincs szükségünk ilyen összefüggések tudatosítására. Művészetünk hellyel-közzel, különösen az úgynevezett avantgarde művészet az elnémult jelek birodalma. Hogy Szalaynak Nyugaton nem sikerült „befutnia” , annak két okát említeném még ezúttal. Egyrészt: kinntartózkodása egybeesik a kérészéletű és szerfölött részleges érvényű artok, izmusok árfolyamának hihetetlen magasságokig való mesterséges fölverésével, másrészt a Kelet-Európából egészségügyi okokból Amerikába vándorló művész soha nem adta föl (el) szocialista világnézetét és a hazája iránt érzett szeretetét. Sőt. 1960-ban például az 1956os magyarországi eseményekkel kapcsolatos rajzai miatt Aargentínából is távozni kényszerül, ahol előbb a tucamani egyetem professzora, majd a Buenos Aires-i képzőművészeti főiskola tanára volt, ahol mint az argentin rajzművészet megteremtőjét tartották számon. Elég, ha közülük a Békéscsabán 1979-ben kiadott albumában megtekintünk néhányat (Á llatok, Bevégeztetett, Pap), és azonnal megértjük, miért lett a befolyásos, elvakult magyar emigráció körében persona non grata. A figurativitása leplezte le egyértelmű állásfoglalását a humánum mellett, ami akkor, ott nem volt valami politikus tett. Realista stílusából azonban más hátránya is származott, amiről egy levélben így ír: „. . . még a figuratívon belül is különösebben a régibb rajzaim témái és a grafikai epiderm isz bizonyos viszolygást váltott ki, mert a csak egy csoport számára szabadalmazott szenvedést általános érvénnyel és felelősséggel ábrázoltam, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. M ivel az őszinteség egyre tilosabbá vált, és egy k i nem mondott, de kegyetlen éberséggel betartott eskü kényszeríti az idők tanúját, hogy igazat soha, semmi körülm ények között ne valljon, én is művészi dezertálásra kényszerültem. Az absztrakció szintén menekülést jelentő tettenkaphatatlansága helyett, az ugyancsak veszélytelen klasszikus téma- és form avilágába. A teherbeeséstől rettegő világ ilyen művészi nyalogatása perverz grafikai formalizmust okoz még nálam is, akit pedig a trampli parasztság véd egy kicsit a nyalkaság vitézkötéses kaligráfiájától.” Az 1986-ban New Yorkban kiadott, Szalay főművének számító Genezis ezeknek a fölismeréseknek a jegyében született. A benne sorjázó rajzok a Biblia ószövetségi részére, az emberré válás küzdelmesen szép történelmi fonalára felfűzött gyöngyszemek. Ennek a füzérnek a teremtés létárama által átjárt minden egyes darabja visszavezethető az egyetemes kultúra Szalay látókörébe bekerült - valamely csúcsteljesítményére: a prehisztorikus korok csontkarcolataira, sziklavéseteire, barlangrajzaira, a magas kultúrák és a népművészet egyes műveire, műegyütteseire, különböző típusú jelhalmazaira. Még akkor is, ha a téma aktualizálása, profanizálása miatt ezeket olykor korszerű jelmezbe öltözteti. Megkockáztatom: ha netán valamilyen társadalmi-természeti katasztrófa után csak a Genezis maradna hírmondónak, hogy volt egyszer egy emberi civilizáció, belőle még mindig jó hatás- 95 �fokkal visszakódolható volna egyfajta organikus létforma. A képírás jelei ugyanis éppen azon tulajdonságuk által válnak mindenkor egyforma esélylyel megfejthetőkké, hogy szerves kapcsolatot létesítenek az univerzum makrokozmosza és az ember mikrokozmosza között. Végezetül: „ É n mindenesetre megtettem a nekem kiszabott, tőlem telhet ő t . . . feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam ” - jelenti ki Szalay. Nem ismerős valahonnan ez a magabiztos, elhivatott önértékelés? De bizony, Csontvárynál olvashatunk hasonlókat. Anélkül, hogy Szalay és Csontváry életműve, egyetemes művészettörténeti jelentősége közé minőségi egyenlőségjelet akarnék tenni, néhány lényeges rokonvonást a további Szalay-kutatás során nem volna minden tanulság és nyereség nélkül kimutatni. Például azt, hogy Szalay is - a nagy elődhöz hasonlóan - rajzai összességével akarja megváltani, megújítani, jobbítani a válságba jutott emberiséget, hiszen nyomatékosan hangsúlyozza: nála az egész életmű alkot egységes gondolatiképi rendszert. Szalay is a teremtővel, azzal a bizonyos X-szel társalog alkotás közben, az vezeti a kezét, csakúgy, mint Csontváry esetében, akit az az ominózus kinyilatkoztatás arról győzött meg, hogy a v ilágteremtő hatalommal áll összeköttetésben, „am it mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyrem egy” . Mindez hallatlan felelősséget, rendíthetetlen hivatástudatot és etikusságot ró az alkotóra, egyszersmind meg is kíméli attól, hogy az emberiség, az ember tragikus, vagy komikus létállapotán kajánul, kívülállóan ironizáljon. Márpedig ez a hozzáállás kortársművészetünkben - mely oly’ előszeretettel adja oda magát az öncélú formai-tartalmi játszadozásoknak és a világot, az embert reménytelennek tartó, megvető világnézeteknek, életérzéseknek legföljebb csak ideiglenesen számíthat visszhangra, követésre. Így aztán például az 1970. évi Dózsa György-emlékkiállítás alkalmából a Nemzeti G alériában, a mester mellé felsorakozó fiatal, tehetséges grafikusok lelkesedése is hamar lelohadt. Szalay Lajos azóta is meglehetősen magányosan ragozza megszállottságában vonalbarázdáit a senki földjén, szimptomatikus példájaként egy, a saját egyéni életútját mérlegelve talán rosszkor született, küldetéses látnok kényszerű sorsvállalásának. Némi vigaszul szolgáljon számára, hogy ezt az elhagyott terepet olyan művészek nyomdokaiban vagy társaságában művelheti, mint Csontváry, Nagy István, Tóth Menyhért. . . Egyszeri és megismételhetetlen géniuszuk munkálkodásának gyümölcse remélhetőleg előbb-utóbb maradéktalanul beérik. Nincs szó tehát Szalayval kapcsolatban semmiféle „összeesküvésről” , csupán - Dési Huber szavaival - a dolgok természetéről. S ne legyünk maximalisták tisztelt Képíró Mester! Ha összemérve az önével e föld igazi avantgarde munkásainak, K őhordó inak fogadtatására, művészetük társadalmiasítására gondolunk az életünkben, itthon azért már valami történt.. . M EN YH ÁRT LÁSZLÓ 96 �E számunk szerzői docens (Salgótarján); F o d o r A n d rá s költő (Bp.); F rá te r Z o ltán irodalomtörténész (E L T E , Bp.) G u b csi L a jo s közgazdász (Bp.); H o dossy G y u la költő (Érsekújvár, Csehszlovákia), H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); Já n o sy István költő (Bp.); G . K o m oróczy E m ő k e irodalomtörténész (E L T E , Bp.); K rau sz T iv a d a r költő (Bp.); M ajo r O ttó író (Bp.); M e n y hárt László, a Művészet rovatvezetője, (Bp.); M észáros O ttó költő (Csehszlovákia); M ezey K a ta lin költő (B p.); Petőcz A n d rá s költő (B p.); Praznovszky M ih ály, a Palócföld főszerkesztője (Salgótarján); Szakály Sán dor történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); T and o ri D ezső író-költő (B p.); Cs. V a r ga István irodalomtörténész (Eger). Bacskó A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: PRA ZN O V SZK Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELN Ö KE: D r. H o rváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: C sík P ál D r. Fan csik Já n o s Füzesi István D r. K a p ro s M árta D r. N ém eth Já n o s István D r. T a m ásk o vics N á n d o r V in cze Ján os P iroska főiskolai A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke F eren c K ovács Anna T ó th E le m é r P á l Jó z s ef szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F v .: Kelemen Gábor igazgató. 87.47608 N. S. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzle­ teiben és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1. 1900 - közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 1 5-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m őr z ü n k I S S N . O 5 5 5 - 886 7. I n d e x : 2 5 - 9 2 5 m eg is n e m k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/493892a4c86ee56cd8639ce159b78f8b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d62b16525b3ce66d70d3720ec25b347d.pdf f0caa44973c7d3f05448e1b6aead09f6 PDF Text Text �Az első fél év Palócföld-rendezvényeiből kiemelkedik a Kortársaink című irodalmi estek sora. Február 2-án Hernádi Gyula (Pósa Zoltán író, kritikus mutatta be), március 2-án Krasznahorkai László (Kulin Ferenc bevezetőjével), március 30-án Király István (Monostori Imre az Új Forrás főszerkesztője mondott bevezetőt), május 11-én Esterházy Péter (Alexa Károly méltatta munkásságát) volt a vendégünk. A valódi közönségsikert aratott sorozat első felének szervezője és házigazdája szerkesztőségünk részéről Laczkó Pál volt. Sorozatunk ősztől folytatódik. 1. kép Krasznahorkai László. 2. kép Esterházy Péter. 3. kép (jobbról): Király István, Monostori Imre, Praznovszky Mihály. �Tartalom 3 Balázs János versei a hagyatékból 5 Szepesi József: Vígság (vers) 6 Szepesi József: Idegen költő (vers) 7 Orsós Jakab: Ismerkedés (memoár) 1 2 Choli Daróczi József: Hajam a szélben, Vénülőn (vers) 13 Mészáros György: Hol tartunk? (tanulmány) 18 Magyar József: Bari Károly világai (recenzió) 21 Gáspár István Gábor: „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” (tanulmány) 26 Rostás-Farkas György: Cigánykaraván, Anyám fejfájára (vers) ABLAK 27 Rácz István: Hangos levél a főszerkesztőnek VA LÓ SÁG U N K 34 47 Miklóssy Endre: Településhálózatunk a hetvenes évtizedben (tanulmány) Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte az SKÜ Alkotmány brigádját. . . (interjú) SZ O M SZ É D SÁ G ÉS K Ö Z Ö SSÉ G 51 59 Mezey László Miklós tanulmánya Fábry Zoltánról Szarka László kritikája Matúš K učera könyvéről 69 Kovács Győző: Erdély története (recenzió) M ÉRLEGEN 81 87 74 Áru-e a kultúra? (Csongrády Béla) 78 Bódi Tóth Elemér lírájáról Konczek József Tamás István és B anos János könyvéről Siposhegyi Péter Horpácsi Sándor: „Kassáknak már mindegy” (Befejező rész) E számunk illusztrációs anyagát Rácz István finnországi fotóiból válogattuk. Borító 2 .: Laczkó Pál fotói folyóiratunk Kortársaink című sorozatáról. �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álint Tam ás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G á b o r igazgató. 8 7 .4 8 0 5 0 N . S. Főszerkesztő: ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H orváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík Pál D r. Fancsik János Fü zesi István D r . K a p r o s M á rta D r . N é m e th Já n o s Istv á n D r. Tam áskovics N á n d o r V in c z e Já n o s A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke Ferenc K o vá cs A n n a T óth E le m é r Pál Jó z se f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1 . Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI cigány naiv festő (Salgótarján); C h o li D a ró c z i Jó z s e f költő (Bp.); C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); G á s p á r Istvá n Gábor szabadúszó (Salgótarján); H o rp á csi S á n d o r kritikus (Miskolc); K o n c z e k Jó z s e f költő (Bp.); K o v á c s Győző irodalomtörténész (G öd); M a g y a r Jó z s e f költő (Nyírbátor); M észáros G y ö r g y tudományos kutató (Eger); M e z e y L á s z ló M ik ló s kritikus (Bp.); M ik ló s sy E n d r e a V Á TI munkatársa (Bp.); O rsó s Ja k a b író (G ellénháza); R á c z Istvá n fotográfus (Finnország); R o stá s-F a rk a s G y ö r g y költő (Bp.); Sip o sh e g yi P é ter kritikus (Bp.); S p e id l Z o ltá n újságíró (Salgótarján); Szarka L á sz ló történész (magyarságkutató csoport, Bp.); Sz ep esi Jó z s e f költő (Cigány Újság munkatársa Bp.). B a lá z s Já n o s Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867: 25-925 �BALÁZS JÁNOS [Sárfalú háznak...] Sárfalú háznak fordítok hátat és el se köszönök. Romjaiban megnézni egyszer majd eljövök: sikoltó idő lesz odamenesém, akkor is messziről undorodva nézem, hogy mivé lett a régi remeteotthon ? jajongjon a szél, vele sóhajom párásan megosztom, hogy mielőbb eltűnjön a köd, akkor is, ha nyomában nem kélnek örömök, csak haldokló fény-nyaláb lobog és sziszegnek mérges viperák. Mert itt mindig csendet emésztett a lárma, zagyva hangözön, csürhe dalárda. Rendet nem szokott helytelen népség: maradi értelemben, nyomor és szegénység. Szeméthalmok bűzösen erjednek, lappangó ragály: épségeibe kínálva állatnak, embernek. [ Melegebb tájra...] Melegebb tájra költözködnék. Kunyhómba pára és fagyos köd lép. Mintha hajtanám: úgy is hiába, legyen sűrűbb a remete világa. Bizony szertefoszlott minden reményem, sokad magammal, egy darab kenyéren, lelkembe aszalt, álomszőtte hajnal, sápadt merengésbe fulladó sóhajjal. Nem is jut eszembe annyi minden, pedig múltamat sokszor áttekintem és lenyelem mostohaságát, duzzadó gömbjét, mérgező gombáját. Mégis csak elmegyek igaz, hogy nehéz lesz: állatok közé ostoros vitéznek, nyáj-sereg hajtónak, szabad legelőkön, nem lesz ott utódom, ahogy nincs elődöm. 3 �[Most már azt hiszik...] Most már azt hiszik, hogy beleragadtam a felemelkedésbe és megtagadtam régi önmagam, amiért a nevemet viharos szél érte s megütött a guta, amely nyelvemben csapongva gagyog eleven sértéseket: hiszen ez nem más, mint önmarcangolás, ami rajtam tép sebet és vérzek, ha nem is láthatóan, mint tengeri iszap, feneketlen tóban s fuldoklás köröz átkokat: most több a kínom, mint amennyit eddig átéltem sokat. Elkárhozásom olyan véges csapás, mint kába dőreség, kígyóharapás, amitől a lélek bőre ég. Beszédem füstje így lesz méreg, mert én csak beszélek, de senkit el nem ítélek. [Mogorva az idő...] Mogorva az idő, szűkülnek a napok, csapongó szél ver kormos ablakot, nem terjeng a napfény: szorongva bújdokol szomorú a tájék fekete alkonyon. Sapkátlan mezőség, az erdő is lapos, csak az én éjszakám köd-tornyú kalapos, feszes kelevénytől ólmos és mérgezett, pedig a nehéz tél még el se érkezett. Elmegyek érte, 4 mert hogyha késik: kötetlen reménység beleenyészik cifrán a kopárságba, ahol álmaim családja fekszenek rakáson és bizony maholnap fejemre horpad sárfalú lakásom; de ha a télben nagy hó lesz a tájon, nem félek, mert meglesz örökös lakásom, ahol rongyokba kötözött színes férgek másznak s helyettem ők festik színesre a vásznat. �5 �S Z E P E SI JÓ Z S E F Idegen költő Idegen kocsmák, idegen tűzhelyek, idegen ágyak - ez jutott nekem; de megvendégelt a lázas képzelet pazar fantáziával fényesen. Okkal remélhetem hát: lágy mosollyal Kitűntet egyszer tán a létezés s mint tiszta körmű hivatalnok-féle, ki tiszteli a szorgos méheket, megkér, mielőtt homlokomra lépne, töröljem le a verítékemet s e tiszta körmű hivatalnok-féle elnézést kér s egy száraz lábbelit. . . mikor a füzesek alatt - hűvös éjjeli óra csillagok tükre, friss patak ringat virágot, kis halat s (élmény)-szép dajkanóta ajkán hűs hullámcsobogás s az élet nyűgös pillanat s pár fáradt, meggyötört alak szívében hűlni kész parázs 6 �ORSÓS JA K A B Ismerkedés Amikor a félig meztelen négy lány és mi, a három fiú bevonultunk az iskolába, kicsit késve érkeztünk. Az ötvennégy fős osztályból mindenki felállt és megmerevedett, pillanatra a tanító sem tudott mihez kezdeni. Előkapott egy másfeles pálcát, az asztalra csapott: - Leülni, karokat hátra! Nem mertük a küszöböt átlépni, ott toporogtunk az ajtóban. Aztán mégis intézkedett a „mester” . Az első padokat kiürítette, oda ültetett be minket. Elmondott egy szép beszédet: - Új vendégek érkeztek, nézzétek meg, milyen értelmes arcuk van, játsszatok velük ugyanúgy, mint a többi pajtásaitokkal. Ki fogadja el őket barátjuknak? Két hasonló rongyos-ruhás cselédgyerek jelentkezett, de azok is szégyenlősen. Nekünk hetünknek a plafonon a szemünk. - Miért bámuljátok a plafont? - kérdezte a tanító. - Ide kell nézni, ahol én ülök, a dobogón. Legnagyobb volt köztünk az én Jóska bátyám, tizennégy éves, egy centivel magasabb, mint a tanító. Ő volt az első, aki szembe mert nézni vele. Jóskát kérte meg a tanító, hogy beszéljen hozzánk anyanyelvünkön, mert magyarul nem tudtunk megszólalni. Jóskán kívül egyikünk sem tudott tíztizenkét szónál többet. - Félnek tanító úr. Én is úgy látom, hogy mozog - és ujjával a mennyezetre mutatott. A padokban kuncogás, a tanító kettőnek, háromnak lekevert egy fülest. - Aki nevet, így jár. Kaptunk palatáblát, palavesszőt. Meglátszott, hogy a tanító velünk többet foglalkozik. Mindegyikünk szépen rajzolta a karikákat. Végighordozta a tábláinkat az osztályban, hogy lássák a többiek is, milyen ügyesek vagyunk. Körülbelül a negyedik, vagy ötödik napon a tanító úr rájött, hogy mi nyolctól négyig egy falatot sem eszünk. A többiek elmentek ebédelni, mi maradtunk, irkáltunk. - Ti mikor esztek? - érdeklődött a tanító. Jóska szólalt meg, a képviselőnk: - Mi csak egyszer. - Többször nem tudnátok? - Tudni tudnánk, de így szoktuk meg. Akkor beterelt bennünket a konyhájába, hatalmas tál töpörtyűt tett elénk, kenyérrel, zöldpaprikával. - Úgy kell enni, hogy maradjon is - súgta nekünk Józsi. Megfogadtuk tanácsát. Á m a tanító mindaddig biztatott, amíg mindent el nem pusztítottunk. Másnapra szólt a községben és mind a hetünket beajánlott kosztra egy-egy család- 7 �hoz. Így ment ez öt éven át, de még az utánunk jövők is így étkeztek, annyira hagyománnyá vált ez a faluban. Valósággal kérkedtek velünk, a bizonyítványt mindig megnézték, biztattak, ipart tanulni ajánlottak.. . Leszállt az első dér. A gyerekek kezdték a nyári ruhákat, cipőket kicserélni, de amikor a hó eleredt, mi még mezítláb jártunk. Vagy három-négy centis hó volt, mire a tanító összeszedett néhány pár cipőt a fagyos lábainkra. Télen, mire hazaértünk, már sötét volt. Kinyitottuk a sparheltajtót, felváltva csináltuk a leckét a tűz fényénél. Amíg a könyvből értelmes mondatokat otthon nem olvastunk ki, a szüleink mérgelődtek ránk, hogy „fiskálisok lesztek.. .” Féltettek bennünket, kizökkenünk az ő rendjükből. Később, mikor már hangosan kezdtünk olvasni meseszerű olvasmányokat, akkor már elnézőbbek lettek. Nagyanyám elkezdte piszkálni a tüzet: - Folytasd! - szólt rám. Egyre gyakrabban kértek, hogy vegyük elő a könyvet, olvassunk. A második évben már néha újságot is vettek, majd olvasni kellett nekik. Nagyon sok szót nem értettünk meg, de ők sem sokat. A képek nagyon érdekelték őket és megkértek bennünket, hogy kérdezzük meg a tanítótól, azokat hogyan csinálják? Az egész a népszámlálással kezdődött.. . Átkozták is azt a napot, de önnön magukat is hibáztatták: - Hogy az Isten miért nem tudott bennünket kámforrá változtatni abban a pillanatban, hogy a jegyző a tanítóval ide betévedt. Szürkületben érkeztek. Mi eddig nem voltunk nyilvántartásba véve. Az összeírás után, ott a tűznél kijelölték, hogy melyikünk fog iskolába járni. A szülők keservesen sírtak. Ők is csak megéltek, pedig se írni, se olvasni nem tanultak. Egy hétre rá a jegyző behívatott mindenkit, és szigorúan megparancsolta, hogy a gyerekeknek iskolában a helyük. Már az is szóba került, hogy át kéne lépni innét másik területre. Nem sikerült, mert akkor hoztak valami letelepítési rendeletet. Mivel az ősz is közeledett, így nem volt tanácsos útnak indulni. Az első évben, mikor megkaptuk az értesítőt, a jegyző üzent a kisbírótól, hogy szeretné látni a bizonyítványunkat. Be is vonultunk mind a heten. Végignézte mindegyikünk bizonyítványát, megsimogatta a fejünket. Behozatott a feleségével egy tál friss rozskenyeret. Jóskának, mint a legnagyobbnak, megengedte, hogy a tárcájából sodorhat egy cigarettát is. Neki volt a legjobb értesítője. Mivel vitéz volt a jegyző, elmesélt egy-két történetet, hogy kint az olasz fronton cigány katonái voltak, azok nagyszerűen megállták a helyüket, becsületes polgárai lehetünk mi is a magyar hazának. A jegyző eldicsekedett velünk, hetünkkel, magasabb körökben is. A szomszéd falu tanítója átvállalt négyünket, egy kilométerrel közelebb voltunk ehhez az iskolához. Jómagam is ehhez a tanítóhoz kerültem, aki anyagilag tehetős volt, és így ő hívott bennünket, a Somogyi báróval együtt, kosztosnak. A báró konyhájában nagyon sok lencsét, babot elpusztítottunk! Ez a tanító óra alatt maga mellé tett egy széket, egyet-egyet kihívott közülünk, külön foglalkozott velünk. Belőlem papot akart nevelni, mert jó beszédkészségem ott is kitűnt. Ferit kovácsnak szánta, mert erős, izmos fiú volt, Pistát meg asztalosnak. Fél évig minden jól ment. A bárónál azonban hamarosan kitelt a becsületünk. Az osztály ki volt tanítva, ha a Somogyi báró érkezik, akkor hangosan köszönteni kell: - Dícsértessék a Jézus Krisztus! Érkezését is azonnal jelentse, aki meglátja. 8 �Történt egy alkalommal, hogy Ferkó öcsém elsőnek vette észre a báró közeledését, és ijedten elkiáltotta magát: - Jön a Somogyi! A tanító ott téblábolt köztünk, kihallgatásra rendelt bennünket, a következmény az lett, hogy másnap szomorkásan közölte velünk, hogy a méltóságos úr megsértődött, mivel a Ferenc Somogyinak nevezte. A kosztolást még azon a héten megszüntette. A tanító titokban kosztolt bennünket, de figyelmeztetett, hogy erről senkinek egy szót sem. Az ötödik osztályt elvégeztem, tizennégy éves lettem. Kimaradtam az iskolából. A tanító azért nem vette le rólunk a szemét. Hetenkint üzent értünk, hogy látogassunk be hozzá. A szobájában akkora Magdolna-szobor ékeskedett, mint egy tizennégy éves lány. Kifaggatott, mit csinálunk, mit dolgozunk. Beajánlott egy másik uraság, Újnépi Elek Ernő kegyeibe, akinek vagy kilenc majorja volt a környéken. Újnépi elküldte értem a főkertészt, hogy vezessen elébe. Hatvan körüli, szikár, szivaros, magas ember fogadott. Fényes szoba, kényelmes, ami engem nagyon zavart. Megkínált egy hatalmas szivarral. Megkérdezte, hajlandó volnék-e neki rákot szedni a közeli Principális-csatornából. Napszámba, vagy megegyezünk, hogy egy darabért mennyit fizet... Darabonként húsz fillérben állapodtunk meg. Néha besegítettek a kisebb testvéreim is, és így egy-egy nap annyit kerestünk, mint egy felnőtt napszámos két hét alatt. Két év múltán az öregúr meghalt és Svájcban élő lánya örökölte a birtokot. Meghagyta neki az apja, hogy engem továbbra is tartson meg szolgálatában. A temetésen én is részt vettem. Ez a hölgy csodálatosan szép volt, férje egy Clár Mihály nevű svéd gépészmérnök, de ennek az úrnak sehogy se fértem a bögyibe. Nem értettem, még most sem, hogy miért gyűlölt. Ez a hölgy nemesebb elfoglaltságot szánt nekem: délelőttönként karonfogva végigsétáltunk a nyolcholdnyi parkban, és a cigányok életéről meséltetett. Mivel terhes volt, folyton arról faggatott, hogyan szülnek a cigányasszonyok? Hosszú órákon keresztül a legapróbb mozzanatokat is kikérdézte tőlem a cigányasszonyok mindennapi életéről. Voltak olyan kérdései, amire szégyelltem megfelelni. A cigányasszonyok azért szülnek könnyen - mondtam - , mert naponta huszonöt-harminc kilométert gyalogoltak, volt olyan asszony, aki már annyit gyalogolt, hogy Kínát körbejárta volna hetven-nyolcvan éves korára. Az úrnő minden szavamat megjegyezte, amit érdekesnek tartott. Tőle tudtam meg, hogy a primitíven élő emberek, és így a cigányok is, azért tűrőképesebbek olyan betegségekkel szemben, melyek a civilizáltan élő embert megtámadják, mert ritkán mosakszanak, s a testüket olyan réteg fedi, mely a pórusokat elzárta a bacilusok elől. Ő is sok mindenre tanítgatott engem, de egyszer sem mondta, hogy feltétlen fogadjam el. Ha látta, hogy fáraszt a beszélgetés, akkor igyekezett nekem a virágokról, fákról beszélni. Egy őszi reggelen közölte velem a főkertész, hogy az asszony kórházba került, szülni fog. Ügy két hét múlva került haza, miután egy szép lánya született. Ő ugyan nem szoptatott, hanem egy harmincéves cselédasszony járt a kastélyba a gyereket szoptatni. Az első találkozásunkkor azt mondta, hogy mindenben igazam volt. Nem mondott ennél többet. Alig egy-két nap után megsúgta, hogy tartogat számomra egy kis meglepetést. Nagyon foglalkoztatott, hogy mi lehet az. Olyan kedélytelen volt az arca, hogy nehezen lehetett abból olvasni, és így jóra is gondoltam, meg rosszra is. Másnap a kertész hozta ki a strandra a csomagot, melyet az asszony adott át nekem. 9 �- Ezt azért kapod, amiért olyan sok mindenre megtanítottál - mondta kedvesen és megkért, hogy bontsam ki a csomagot. Ő csak az arcomat kémlelte, míg én repdestem az örömtől, a fehér öltöny, cipő, ingek, alsónadrágok láttán. - Milyen jó neked! - nézett rám kissé szomorkásan -, te még tudsz örülni. - A nagyságos asszony is örülhet, hisz van egy szép lánya - mondtam dicsérően. - Az Isten tudja! - szólt tűnődve, majd végighúzta selymes kezét a hajamon. - Van még vajdátok, Jakab? - kérdezte. - Igen, Homokkomáromban lakik - válaszoltam. - Azzal is szeretnék beszélni! - Tessék megüzenni neki, hogy jöjjön el, mert alig van ide néhány kilométerre. Másnap reggel úgy nyolc óra körül a vajda ott állt a kastély bejárata előtt, hatalmas fejsze fénylett a vállán. Bő ingben és fehér bőgatyában, mezítláb. Vállig érő haja fénylett, elől három ágra fonva, s a fonat a homloka közepén kör alakúra volt tekerve. A kör közepén egy három-négy centi nagyságú tengeri kagyló díszlett. Az asszonnyal ott ültünk a megszokott helyen: a strandon, amikor a kertész odajött a vajdával. - Ahogy parancsolta, méltóságos asszony - jelentette a kertész, majd mélyen meghajolva elköszönt. A vajda kissé zavartnak látszott, hogy én is ott vagyok. - Kezeit, lábait csókolom méltósága! Bogdán Ferenc a nevem. Kívánom, hogy méltósága sok örömet, boldogságot kapjon az élettől! Hívatni tetszett méltósága. - Igen, kíváncsi voltam magára Ferenc bácsi és valamivel szolgálhatok-e magának? A vajda közelebb lépett, és a földig hullámzó hangját könyörgésre váltotta : - Méltósága jó szívéhez fordulok azon alázatos kéréssel, hogy szegénységemen segítene, ha egy-két nyárfát adna megmunkálásra! - Milyen munkálásra gondol bácsi? - kérdezte az asszony kíváncsian. - Hát csókolom a kezeit, teknőket, melencéket, hólapátokat készítenék nagyságodnak megegyezés szerint. - Tessék az intézővel ezt megbeszélni. Ami engem illet: engedélyezem. - Isten segítsége soha se hagyja el a nagyságát! - mondta a vajda. - Foglaljon helyet - egy pirosra festett székre mutatott az asszony. A vajda a gyepre telepedett le törökülésben az asszonnyal szemben, majd engedélyt kért, hogy pipálhat-e ebben a gyönyörű kertben. - Tessék, tessék - mondogatta az asszony, és nevetni kezdett. A vajda olyan volt, akár egy indiai szobor: arcáról gyöngyözött a verejték, melyet ingujjával sűrűn letörölt. Hatalmas füstöket engedett ki a száján, amelyek a gyenge légáramlattól a szakállába sodródtak. Azt hittem, hogy a szakálla ég, és majdhogynem figyelmeztettem. Az asszony jó ideig csak bámulta, fürkészte a vajdát, akár egy földöntúli lényt. Észrevettem, hogy a vajda is kissé feszélyezve érzi magát. Az asszony faggatni kezdte: - Hogy ha nem sértem meg, úgy bátorkodom megkérdezni, hogy jelen időkben is törvénykeznek-e a maguk régi szokásai szerint? - kérdezte az asszony. A vajda rövid ideig mintha valamin töprengett volna, de kimérten, minden szót átgondolva beszélni kezdett. 10 �- Nagysága! Tegnap is egész nap tárgyaltam - a gatyájára mutatott, melyen a zöld fűtől hatalmas foltok ékeskedtek. - Holnap meg is kezdi a munkát? - kérdezte az asszony. - Igenis, nagysága, kéremszépen. - Akkor Isten önnel, Feri bácsi. A vajda is elköszönt az asszonytól. Miután megegyezett az intézővel, még azon nap délutánján két kisebb nyárfát kidöntetett. Másnap, hogy a vajda faragni kezdett, az asszony szinte az egész napját ott töltötte. Kivitte a háromlábú székét, és nézte, ahogy a vajda szabdalja, formálja hatalmas fejszéjével a teknőket, melencéket. Délutánra a cselédekkel szalonnát, kolbászt, kenyeret vitetett le és a vajda tüzet rakott neki, hogy szalonnát tudjon pirítani. Éppen hogy megkóstolta, mert inkább a vajda étkezése érdekelte. Biztatta is a vajdát, hogy többször egyen, mert nagyon nehéz munkát végez. - Nem inna egy kis jó bort? - kérdezte a vajdától az asszony. - Az Isten is megverne! - mondta tiltakozóan az öreg. - Csak nem! - lepődött meg az asszony. - A mi mesterségünkhöz tiszta fej kell. - Milyen bölcsen látja - mondta az asszony. Hozzám nem szólt a vajda, csak szúrós pillantásokat vetett néha felém. Ezen a napon az asszony megkérdezte a vajdától: - Feri bácsi, ismeri ezt a fiút? - Bár ne ismerném . . . - mondta gyűlölködve. - Csak nem bántotta magát? - Ez már nem a mi fajtánk.. . ezek fiskálisok! - gúnyolódott. Az asszony sajnálkozóan végigmért, s ennyit mondott: - Ne vedd sértésnek a Feri bácsi szavait, mert a maga módján neki is, meg neked is igazad van. Későbbi találkozásunkkor a vajda elmondta, hogy azért volt ideges, mert attól tartott, hogy a saját igazi nevén fogom szólítani az asszony előtt. Én persze mindig is Vendelnek emlegettem. A cigányok úgy tudtak a katonai szolgálat alól kibújni, hogy fiatalabb, vagy idősebb keresztlevelet váltottak, és így megmenekültek a katonáskodástól. A katonaviseltség bizalmatlanságot is keltett a törzs tagjaiban. Minden olyan tevékenység, amely eltért az ősi törvényektől, gyanús volt. A törzsön belül kiszemelték azt az egyént, aki jó emlékezőtehetségével kitűnt, s a vajda állandóan neveket, évszámokat gyakoroltatott vele. Ha hamis keresztlevelekre volt szükség, úgy ez a fifikás egyén kereste fel a plébániákat és tudakolta meg a szükséges anyakönyvi adatokat. Voltak esetek, ha a másik törzsnek nem volt hasonló tehetségű embere, hogy kölcsönkérték a kikémlelőt, ellenszolgáltatás fejében. A Bogdán Ferenc nevű vajda, aki 1960-ban halt meg Homokkomárom községben, százhárom évet élt. Alig tizenhat évesen választották vajdává. Apja is vajda volt. Egy alkalommal a csendőrök felkérték, hogy öltözzön egyenruhába, egy gyilkost elfogni. Azt ígérték a csendőrök, ha ezt a szolgálatot nekik megteszi, úgy háborítatlan élhetnek a törzs tagjai. A községi bíró szobájában a tiszthelyettes a maga uniformisába bújtatta a vajdát, addig ő gatyában izgult, hogy csendőrkollégáját nem öli-e meg a gyilkos. A cigányt nem féltette, mert törvényen kívülinek számított. Idős Bogdán Ferenc ugyan vállalkozott a kényes műveletre, de puska soha nem volt a kezében, ezért kioktatták, hogyan kell azt kezelni. Az ál­ 11 �csendőr akkorát ordított a gyilkosrra, hogy a szerencsétlen azonnal megadta magát. Hálából a csendőrök a cigányokat ugyan nem zaklatták, de a törzsbeliek a vajdát még aznap letették tisztéből, mert szolgálatot tett a fehéreknek. Még ezen a napon megválasztották helyette a vajda fiát, Vendelt, vagyis „Feri bácsit” . CHOLI DARÓCZI JÓZSEF Hajam a szélben Napsugaracska a tél hidegét ha kioldja, homlokodon a redő beleolvad a gondba. Megfullad a világ: száll a hó, száll a gyolcsa a télnek: rárakják az igát, rárakják a nyaklót minden szóra. Nem tudom kell-e gomb a kinőtt gyermekádám ruhára, nem tudom kell-e szó ha kitépték a nyelvem - a számra? Ámulok magamon, s hosszúra nő hajam a szélben. Vénülőn Lakatos Menyhértnek, barátsággal Már vénülőn elhervadok, ballangkóróként kerget a szél. Szám nem beszél - már mit sem ér - , hiába szülnek a lányok. 12 Töpörödöm: hűlőn halok, elterülsz majd az út porában. Hiába hív majd biztató hír, hiába hív a banda. Nem mozdulok, már jól vagyok, csak múltad kocog a télben. �M ÉSZÁ R O S G Y Ö R G Y Hol tartunk ? Mérleg a cigányokkal kapcsolatos két (19 6 1-19 79 ) politikai bizottsági határozat tükrében Az M SZM P Politikai Bizottsága először 1961-ben foglalkozott a magyarországi cigányság helyzetével. Az 1961. június 20-i határozat abból az elvből indult ki, hogy az egyre növekedő cigánylakosság helyzetének változását elősegítse, határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket társadalmi méretekben követni szükséges. A politikai bizottsági határozatnak mind az öt pontja helyes volt, megállapításai ma is érvényesek. Az ezt követő időszakban a cigányság életmódjában erőteljes átalakulás ment végbe. Ez még akkor is igaz, ha kisebb hányaduk még csak most teszi, vagy készül megtenni az első lépéseket. Történelmük során életük együttvéve sem változott annyit, mint az elmúlt húsz év alatt. És ez a folyamat nem véletlenül, nem automatikusan, mintegy a környező társadalom történelmi fejlődésének velejárójaként, hanem politikánk következményeként jött létre. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolására először 1965-ben jelent meg rendelet, s ehhez a „nullponthoz” viszonyítva az 1986. évi adatok nagy, a cigányság tö rtén elm ében eg yed ü lá lló fe jlő d é srő l ta n ú sko dn ak . Jelentős haladás különösen az utóbbi tíz évben történt igazán. Mégis, ha a cigány fejlődési görbét a nem cigány fejlődési görbével közös grafikonra vetítjük, azt látjuk, hogy a két végpont nemhogy közeledne egymáshoz, inkább távolodik. Vagyis abszolút értelemben jelentős előrelépés volt, relatíve viszont a helyzet romlott. Ebben kétségtelen szerepet játszik az is, hogy az 1961-es PB-határozatot követően csak megkésve történtek intézkedések, és ezek hatása még későbbi időpontban vált érzékelhetővé. A másik ok is ismert: óriási falakat kell lebontani. Putrik helyett lakásokat építeni, ezzel egyidőben életmódot váltani, bevenni a negatív hagyományok bástyáit is. Rövid idő alatt nagymértékben csökkent a telepeken élők száma. Az említett kormányhatározat végrehajtásába azonban sok helyen hibák is csúsztak. Néhány városban a helyes kormányintézkedést lépcsőzetesség és differenciálás nélkül hajtották végre. Kampányszerűen - tegyük hozzá: tele jóindulattal - sok cigánytelepet felszámoltak, lakóit új, modern lakótelepek kellős közepébe költöztették. Eredménye: a putriban élt, szalmával tömött dikóhoz szokott cigányok - sajátos közösségi ritmusukkal - az új, vadidegen környezettel és technikával nem tudtak mit kezdeni. Pokollá tették a lépcsőház lakóinak életét, majd ez a pokollá tevés kölcsönössé vált. (Nesze neked előítéletek elleni harc!) A lakást sem lakni, sem használni nem tudták. A végrehajtó szerveknek nem jutott eszébe, hogy átmenettel oldják meg ezt a rendkívül bonyolult átállást. A cigányság gazdasági felemelkedését ugyanis nem lehet még fázisában sem külön, elsődlegesen kezelni a szellemi szint növelésétől. Az otthoni attitűdök, a szokások fontos fejlődési tényezők, ezek eredményesen csak együtt változhatnak 13 �gazdasági helyzetükkel. A szellemi szint növekedése nélkül az anyagi kultúra eszközei nem válnak szerves részévé a kulturális elvárásaiknak, a kés, a villa, a pohár, a szék nem válik olyasmivé, amit majd később meg kell szerezniük. A beköltözés utáni ún. u tókezelést társadalmunk a gyakorlatban még nem ismeri, pedig elengedhetetlen feltétele a szükséglakásokba telepített családok zökkenőmentes integrációjának. A te lep ek felszá m o lá sa tehát n em a cig á n yk é rd és m eg o ld á sá n a k végét, han em a m eg o ld á s kezd etét je le n tette. Több községben a tanácsok - rossz műszaki becslés következtében nem megfelelő állagú, elhagyott paraszti házakat bocsátottak rendelkezésükre. Így a lakás egy-két év után leromlott. A cigánycsalád a műszakilag előírt felújítás pénzügyi feltételeit - a lakástörlesztés miatt - nem tudta előteremteni. Több helységben - rossz telepítési politika következtében megszüntették a telepet, de a falu másik végén korszerűbb CS-lakásokkal, új telepeket hoztak létre. Ezáltal a cigányok szocializációjában oly fontos környezeti feltétel lényegében nem változott. A legtöbb helyen sajnos máig sincs megoldva a cigány lakásépítés építőipari vállalati vagy szövetkezeti keretben. Főleg falvakban, ahol állami, vagy szövetkezeti építési kapacitás egyébként sincs. A cigánycsaládok maszek kőművesekkel építtetnek, a tanácsok műszaki osztályainak koordinációs (segítő) tevékenysége - a sokrétű egyéb feladataik mellett - nem elégséges. Előfordul, hogy a lakás még nincs kész, de a pénz már elfogyott. Célszerű volna területenként építőipari vállalatokat, vagy szövetkezeteket kijelölni ezekre a feladatokra, amelyek jobban garantálnák a cigánycsaládok érdekeinek érvényesülését, az anyagi eszközök legoptimálisabb felhasználását. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásának ütemét a jövőben csak úgy gyorsíthatjuk, ha a hitel összegét azonos arányban emeljük az építőipari árakban bekövetkezett változásokkal. A telepeken élő alacsony keresetű családok és idős emberek a szükséges előtakarékosságot nem tudják biztosítani, számukra más lehetőséget kell találni. A falvakban ma még nincs mód tanácsi bérlakáshoz jutni, nincs célcsoportos lakásépítési lehetőség. Jelentős viszont a foglalkoztatás területén elért eredmény. A tanácsok adatai alapján a munkaképes korú cigányférfiak közel 85 százaléka dolgozik. A nők foglalkoztatása azonban még messze elmarad a kívánt mértéktől, de ennek elsődleges oka a helyi foglalkoztatási lehetőség és gyermekintézmények hiánya. A számok azonban rossz következtetést sugallhatnak, mert a helyzet nem ilyen rózsás. Rendkívül nagy a cigány segédmunkások munkahelyi vándorlása és ebben bennefoglaltatik - be nem vallottan is - az alkalmi, időszaki cigánymunkások száma is. Komoly gond, hogy a foglalkoztatott cigánydolgozók többsége ma még szakképzetlen segédmunkás, ami iskolázatlanságukkal függ össze. A munkábaállításukkal kapcsolatban a PB-határozat külön hangsúlyozta a cigánymunkaerő előtt a kapuk kinyitását - úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben. Nem véletlenül. A század elején jobbára még nomád cigányság számára az időszakos munkavégzés jobban megfelel, mint a terhes és időhöz kötött, folyamatos ipari munka, ugyanakkor a természetbeni juttatás az alapvető életfeltételeiket biztosítja. A termelőszövetkezetekben becsületesen dolgozó cigánycsaládok életszínvonala, szociális helyzete általá­ 14 �ban jobb, mint az iparban (építőiparban) dolgozó, ingázó cigánycsaládoké. Ennek ellenére az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek sokhelyütt egyenesen megtagadják a cigánymunkaerő alkalmazását, másutt pedig nem élnek megfelelően a lehetőségekkel. Amellett, hogy igen sok vállalatnál, ipari üzemben a cigányfoglalkoztatásban dicséretes eredményeket értek el, sok még az olyan vállalat, ahol nem fordítanak kellő gondot a cigánydolgozók magatartására, továbbképzésére, gyakran abból a nem is titkolt (elítélendő) aspektusból, hogy a cigányságot meg kell hagyni aranytartaléknak mindazokra az alantasnak ítélt munkákra, amelyekre rajtuk kívül már senki nem vállalkozik. Ma még nem sok az a vállalat, ahol a cigánydolgozók politikai, kulturális és szakmai képzésével nem kampányszerűen foglalkoznak. Nehezen tagadható, hogy sokhelyütt nem segítik megfelelően az újonnan munkábalépett cigánydolgozók integrálódását a vállalati kollektívába. Nem adnak nekik külön feladatot, megbízást, tisztséget, ezáltal általuk is érzékelhető bizalmat - önbizalmat. Távol állunk még attól, hogy a munka belső kényszert jelentsen a cigányság számára, de a munkával szerzett életformaváltás, a jobb élet kifejlesztheti bennük a széttekintés igényét, először csak a nemcigány környezet ízléskultúrájának utánzását, majd később a saját ízlés követését. A helyi politikai, társadalmi életbe évről évre több cigányt kapcsolunk be, azonban nem élünk eléggé lehetőségeinkkel. Nem elég kenyeret adnunk, hanem tágítani kell azokat a csatornákat is, amelyek elvezetik őket életük tudatos átformálásához, a racionális életvitelhez. A megszerzett alapokra eredményesen csak így építkezhetnek tovább. Az iskolai oktatás és nevelés területén kezdetben nagy lendülettel beindult munka lelassult és csak az utóbbi években vált ismét erőteljesebbé. Okai: kezdetben igen eredményes volt a gyógypedagógiai csoportok, osztályok létrehozása, majd a csak cigányokból álló cigányosztályok megszervezése. A gyógypedagógiai osztályok biztosították a lassú fejlődést a „normál” osztályokhoz, azonban a cigányosztályok (elsőtől a nyolcadikig) nem hozták meg azt az eredményt, amit vártunk. A legutóbbi években az ilyen irányú kutatások bizonyították, hogy a cigánygyerekek nem akarnak szegregálódni. A cigányosztályokban a cigánygyerekek a tapasztalatok útján szerzett, élettevékenységbe ágyazott, pozitív ismeretekkel nem gyarapodtak, elkülönülésük nem segítette fejlődésüket, sőt a M it csin áln a k a cig á n yg yere k ek ? című dokumentumfilmben látott elszeparált cigányudvarok szaporodtak és segítették az előítéletek már iskolai szintű kialakulását. Az iskolák a rendkívül heterogén cigánytanulók módszertani oktatása nevelése területén sokáig magukra voltak hagyatva. Nem volt olyan metodikai irányelv, amely mindezekre egységes keretet (de nem egységes megoldást) adott volna. Így az egyik megyében a művelődési osztály diszkriminációnak minősítette a cigányosztályokat, a másikban nem. Az elmúlt évek nem voltak ellentmondásmentesek, az eredmények mégis önmagukért beszélnek. Ma már a 6 -13 éves cigánygyerekek döntő többsége jár iskolába. Az iskolán kívüli művelődésben csak szerény eredményeink vannak. Ennek oka elsősorban az, hogy nem ösztönözzük eléggé, művelődési intézményeink még keresik a leghatásosabb formát az iskolán kívüli művelő­ 15 �désre. Bármilyen legyen is a forma, a döntő lépést csak a munkahelyekkel karöltve lehet eredményesen megtenni. * Az első PB-határozatot követően létrehozták a Minisztertanács mellett működő T á rca k ö zi K o o rd in á c ió s B izottság ot, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy a magyarországi cigányság felemelkedését biztosító feladatokat részleteiben és egészében irányítsa, a tárcák és a tanácsok gyakorlati munkáját koordinálja. A helyi feladatok megvalósítására minden megyében cigányügyi koordinációs bizottságokat hoztak létre. 1979-ben a párt és a kormány illetékes szervei ismét foglalkoztak a cigánylakosság helyzetével. Megerősítették, tapasztalatok birtokában finomították azokat a célkitűzéseket, amelyeket a PB-határozat 1961-ben meghatározott: folytatni kell a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolását, javítani kell a cigánylakosság műveltségi viszonyait, hatékonyabbá kell tenni a cigányfiatalok oktatását és nevelését. Minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni, hogy minél több cigánygyerek járjon óvodába és a tankötelesek tegyenek eleget tanulási kötelezettségüknek. Növelni (és megtartani) kell a munkaképes korúak foglalkoztatását. Fontos feladat az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Feladataink tehát nagyon is konkrétak. Úgy vélem azonban, hogy a generális feladatok részleteit - több területen - a meglevő állapotot jobban figyelembe vevő prognózissal kell kimunkálni. Ilyen terület például a kisebb létszámú és főleg a falvakban élő cigánynyelvűek rétege. Az autentikus, saját forráson alapuló integráció elősegítésére gondolok. Az áramkör gyakran eddig is itt szakadt meg. A „biztosítékcsere” , ami főleg agitatív jellegű volt, a cigánynyelvű közösségeknél nem mindig vezetett eredményre. Nem lehet más szándékunk, csak a tisztességes integráció követése, olyan integrációé, amelybe a cigánynyelvű cigányság is saját ruhájában, maga formálta eszközeivel, egyenrangú társként lép be. Elő kell tehát segíteni a belső érték kibontakozását, a készségek fejlesztését az önkifejezés, a saját nyelvű kultúra irányába is. A cél kettős: egyrészt mindez elősegíti feloldani bennük a belső feszültséget, amelyet igazában az önbecsülés hiánya, a fojtogató kisebbségi érzés táplál, másrészt mindezek kizökkenthetik a cigány szellemi, kulturális életet természetes renyheségéből, „beporzódhat” a környezeti kultúrával, életvitel-mintával, minőségi fejlődést eredményezhet, megteremtődhet az a sajátos öngerjesztett erőtér, amelyben hatásosan kifejlődhet a társadalmi és politikai integrációra képes cigányemberfő. Mindezzel együtt a jövőben határozottabban fel kell lépni a néhol felfelbukkanó cigány szeparatista törekvések ellen, amely mérhetetlen károkat okozhat ebben az integrációs folyamatban. Mert az utóbbi időben jól megfigyelhető, hogy létezik egy kisebb számú cigányértelmiség, amelyik azzal van elfogvalva, hogy soha nem létezett cigány hagyományokat kreáljon, ahelyett, hogy konkrét, lemondást igénylő és anyagi haszonnal nem járó tanító-nevelő munkát végezzen - íróasztal helyett - a telepeken, a cigányok között. A legutóbbi PB-határozatot követően a Hazafias Népfrontban, mint a társadalom minden rétegét összefogó szervezetben, a cigányság ügye jelen­ 16 �tős helyet kapott, megalakult az O rszág o s C igánytanács. A T IT keretében is cigánybizottság alakult. 1985-ben a Minisztertanács jóváhagyta a C ig á n y K u ltu rá lis Sz ö vetsé g megalakulását, mint a politikai érdekvédelmi feladatokat is ellátó szervezetet. Megalakult a C ig á n yku ta tá so k at K o o r d ináló T u d o m á n y o s T a n á cs is, amelynek azonban szépséghibája, hogy a hazai ismert cigánykutatók zöme nem tagja a tanácsnak, elnöke sohasem foglalkozott cigánykutatással. Sajnos megosztott a cigányértelmiség is, ugyanakkor a rosszul felfogott érdekek kizárnak a cigányságért eddig sokat tett kutatókat a közös munkából, mert véleményük néhány kérdésben eltérő. Sok még a szubjektivizmus és az indulat e területen is, pedig a demokrácia kiszélesítése, értelmes viták nélkül valóságos eredmények nem várhatók. (Okos kezdeményezés és gondolat nemcsak a hitelesített intézményekből származhat, hanem azokon kívülről is.) A bizottságok tehát megvannak, de munkájuk hatékonysága csak hosszú évek után lesz igazán mérhető, mert ma még a megyei cigánybizottságok jelentéseit olvasva a hazai sajtóban, nem rózsás a kép. „ N ö v e k s z ik a fia ta lkorú b ű n ö zés, nem ja v u l a la ká sh elyzet k ielégítő m érték ben , n a gy az anyagi g o n d , az eg yén i felelő tlen ség k ö v etk ezté b en nő a g y e rm e k ü k k e l k eveset, v a g y egyáltalán nem törődő cigá n yszü lő k szám a, k e v é s a fo gan atja a tanács á ltal nyújtott, é v rő l é v re m e g d u p lá z ó d ó szociális se g é ly n e k ” stb., olvassuk például hazánk egyik legnépesebb cigánylakosú városának, Miskolcnak, cigánybizottsági jelentésében (N é p s z a b a d s á g , 1985. október 2.). A cigánylakosság helyzetének javítása társadalompolitikai érdek. A politika reális szándékának megvalósítása a helyszínen dől el, a városokban és a falvakban tevékenykedő névtelen aktivistákon és természetesen magu­ kon a cigányokon múlik. Az említett bizottságoknak és cigánytanácsoknak a „végpontokon” kell tehát erősítést adni, mert enélkül csak bizottságosdit játszanak. Itt kell változni, változtani és a cigányság érdekében félretenni a személyi ellentéteket, a bizalmatlanságot, nem a cigányokból élni, hanem értük. 17 �Bari Károly világai Válogatott kötet olvasásakor mindig érdekel, hogy a szerző szemlélete mennyit változott előző könyveihez képest, mi vezette a válogatásnál és ha változtatott, mennyiben változtatott versein; mit hagyott ki, milyen új rendbe, ciklusba szervezte költeményeit. Ebből a szempontból vizsgálva, a válogatás minőségi metamorfózist föltételez. B a r i K á ro ly n a k , válogatott versei megjelenése előtt, három könyve láthatott napvilágot: H o lta k arca fö lé (1970), E lfe le jte tt tüzek (1974), A ném aság k ö n y v e (1983). Figye­ lemre méltó cigány népköltészeti gyűjteménye és fordítása: a T ű z p iro s k íg yó csk a (1985). Eddigi törekvéseit összegző kötetéből - A varázsló sétáln i in d u l (1985) - mindössze három verset (Vers, Körmenet, Éjszaka a sárgaházban) hagyott ki. Központozásokon igazított, néhol elhagyta a korábbi ajánlásokat, de némelyik versnél tartalmi változtatásokra is törekedett. Csak példaként említem Jö v ő n k fe lé című versét, amelynek kezdő sorain úgy végzett simításokat, hogy korábbi változatának három sorát legyalulta s a negyedik lett a kezdő sor. A vers és persze a költő kiküzdötte a tömörítés jogát, amikor ezzel a tárgyilagossá nyugodott mondattal indít: „ V é r e s fo g a ik k ö zé szo rítjá k m ú ltu k késeit a h o lta k .” Átíráskor-pontosításkor mindig Szabó L ő rin c elegáns nyilatkozata villan föl bennem: ,, u tó vég re a v ers az en yém , eg yetlen igazi m ag á n tu la jd o n o m ” . Bár ez a felelős- 18 ség, ez a „tulajdonosi szemlélet” működne minden valamirevaló alkotóban. Ha életkorát tekintjük, Bari indulása rimbaud-i. Talán még abból a szempontból is, hogy kacérkodott az elhallgatással, de éppen sajátos léthelyzete döbbentette rá: semmiképpen se engedheti meg magának a csönd kényelmét, fegyverkereskedőnek pedig pláne nem állhat. Marad tehát a vers, költő számára az egyetlen s az utolsó terepe a küzdelemnek. Olvasásakor figyelem hangváltásait, szóhasználatát, képeit, képeinek belső logikáját - szóval azt a hullámmozgást, ami az első sorától az utolsóig terjed. S az olvasói agy univerzumában még tovább. Figyelem egyre táguló szemléletét, ahogy a cigánysor és a cigánysors feketeségéből a tágabb hazába s a világba jut. A rongyos szalmazsákoktól nem vezetett sugárút J annisz R itszo sz vállalásáig, ama fölismerésig: „é le te t veszt, ki sza b a d ságért s ír ” . S hogy ennek tudatában milyen finomságú portrét lehet Bari Károlyról rajzolni, vagy gyorsfényképpel produkálni, az az ő szempontjából nem közömbös. Bár a költő arca életében, de holta után is változik, módosul. Hol megszépül, hol pedig a közöny panoptikumának pora lepi be. M in d en esetre ő az első igazi - tém ájá ba n és esztétikai m élység éb en - m a gya ru l író cigányköltő. Hangváltásai jelzik költői folyamának szélesedését: a drámai beszéd mellett hallatszik a kifejezet­ �ten gúnyos (Ne felejtsék el), a játékos (Két gyermekvers Máriusznak), a népmesei (Mese, Csoszrekár, a varjúkirály) és bővülést mutatnak a poetica licentia-szerű képversek is. Mindezeket saját kezű illusztrációkkal teszi árnyaltabbá. A költészet megszokott szavaiból csinál verset, de ami különleges, hogy másként, más költőktől eltérően. K o szto lá n yi szép szavainak társaságában (vér, gyöngy, tűz, szív. . .) gyakran használja a sötétség, varjak, gyökerek, erdők stb. kifejezéseket. Képeinek varázsvesszejével új világot nyit előttünk. A látomások nemcsak egy ember, jelen esetben Bari, belső egét ragyogtatják, hanem bennünk is kifényesedhetnek a homályban húzódó csillagképek. Ritka látvány a képlogika olyan láncolata, amilyen a H a jn a lk ö tö ző-b e n szövődik szemléletessé: „. . .o d a g y űln e k / lá baih oz a fö v e n y e n éjsza ká zó / m eg szökött tisztviselők.: a k a g y ló k is,/ a k ik a m élység k é k ba n k já b a n / halpén zt szám olgattak v a la m ik o r/ öszszeszorított szájjal. ..' Bari egy-egy jelenséget, állatot, növényt, vagy magát az emberi szívet képváltozatok sokaságában írja le, dolgozza föl újra és újra. N ála a szivárvány tüneményének számtalan variációja van. Csak néhányat rovok ide: szivárványos kéz dörejlik, szivárványsorompókat fölhúzó ég, szivárványtőr, szivárványkaloda, szivárványinakkal, fekete szivárvány, szivárvánnyal korbácsol a zápor utáni ég. . . Ezek után hinnem kell: a költészetben még mindig óriási lehetőségek rejteznek, a mélyrétegek újabb mélyrétegeket takarnak. Indulásakor sokan csak az egzotikumot látták benne, a „különleges állatfajt” ahogyan V e r e s P éter fogalmazott ironikusan saját személyéről. Igazuk azoknak volt (például F é ja G é z á n a k ), akik a kínokat vették észre szája sarkában, s a hírt olvasták ki verseiből egy agyonhallgatott világról. Tudatosan, keményen ítéli meg azt a kötöző környezetet, amelyből vétetett, de védi is körmeszakadtáig. A d y szemléletéhez hasonlít az efféle népvádolás és -védelem. Szociológiai-szociográfiai vizsgálat tárgya lehetne: va jo n m enn yit változott a cigánysor, aho n nan B a r i elib én k á llt? E cirka húsz évet, amely első verseinek megjelenésétől a mai napig lepergett, hiteles prózába tudná szorítani. Válogatott kötetének első (Hegedűk vijjogásából) és hatodik ciklusa (Cigánytörvény) a cigányság körébe vezet. Csak látszólag szűkebb az a tér, amibe bevonja az olvasót, valójában egy egész közösségre jellemző mentalitást, viselkedést, nagyon is valóságos, hihető nyomort mutat meg anyján, nagyapján, testvérein keresztül. A jelenvalóság szorító tényei mellett azonban nem illik elfeledkezni arról a gazdagságról, amelyből a Bari-versek az erejüket szívják. Erre az öszszevetésre ad alkalmat a már említett népköltészeti gyűjteménye. Bevezető esszéjében maga Bari fedi fel a cigányfolklór és költészete azonosságának gyökereit, s így áttételesen bár, de mégis kulcsot ad versei értelmezéséhez. A cigánynépköltészetben és a Bari-versekben ugyanúgy az első helyen szerepel a szabadság és a rabság problémája, lényeges a ritmus, a szövegek kötetlensége, a színek jelentése, kontrasztja. Sorai történeteket, babonákat rejtenek, amelyeket otthon, az övéi között hallhatott. V a sy G éza fogalmazza egyik írásában: „Barit a legszűkebb környezetében szerzett élményanyag kényszerítette költővé” . Ez az, amiben nem hiszek. Ugyanis a nyomor, a kilátástalan mélységű léthelyzet, de még a töméntelen mennyiségű népköltészeti hatás sem avat valakit költővé. De az érzékenység, a tár- 19 �sadalom ordító különbségeinek fölismerése, a pozitív költői hatások befogadása, a versírás technikájának ellesése viszont költővé emelhet némelyeket. A szűkebb környezetben szerzett tapasztalatok azonban dúsíthatják az ember élményvilágát. K ie rk e g a a r d filozófiájára voksolok, amely a következőket tartotta a költőről: „ Szeren csétlen em b er, aki m é ly kín o ka t rejt szív éb en , d e ajkai ú g y v a n n a k fo rm á lv a , h ogy m ik ö zb en sóha jo k és kiá ltáso k h ag yjá k el, m in d ez ú g y h an gzik, m intha szép m u zsika le n n e ” . Bari nem keveset kínlódhatott muzsikája hangszereléséért, még ha indulását kezdetben odaadóbb figyelem és istápolás kísérte is. Bizonyíték erre, hogy nem a könnyebb végét fogta meg a versírásnak, nem merült pusztán esztétikai mutatványokba, kísérletekbe és ami lényeges, nem feledkezett el hovatartozásáról. Gyermekfejjel ismerte föl a különbségeket, hiszen a miskolci gimnázium és a putrisor nem egy és ugyanaz. A K ín o m in dított ú tnak ezt pontosan rögzíti: „ K ín o m in dított útnak,/ napégette m ező k ö n ,/ a v ö lg y e k h id e g m élység ein át,/ h o g y fö lm érh essem m aga m ,/ h o gy csillagot fa k a ssza k v é rből, v e ríté k b ő l,/ k ira bo lt tizenhat é v e m rő l le té p je m ! k á ro m k o d ó anyám á tk á t" Kötete világosan tükrözi lélekállapotát, sőt, labilitását: hol menekülni, szökni akar, hol pedig kiállni ország-világ elé, szívében tenger és cigánytelep, végtelenség és kötözöttség. Felnőttként biztos kézzel rakja patikamérlege személyiségét. S ez az ibseni cselekedet, az önmagunk fölötti ítélkezés, mindenféle külső kritikánál többet ér. „ F o h á s z k o d o m , m ert ítélk ezte m ” - írja. Már nem a sámán, a szellemekkel érintkező varázsló szerepét ölti magára, hanem akinek a szavakon van hatalma. A varázsló sétálni ind u l - mondja a kötetcím. Hová? A 20 líra fölfedezetlen ösvényeire? Minden bizonnyal. A M o ty o g v a , a M á sn a p és az A zo n o sítá s címet viselő versek egy másik Bari Károlyt mutatnak. Valóban tény, hogy második és harmadik kötete között évtized emésztődött el. „M e g s z e n v e d e k m in d en szóért, v e ssz ő ért; g y a k ran va n úgy, h ogy fé l é v b e is b e le telik , a m ik o r e g y -e g y vers vég é re pontot teszek. Igaz, ritk ábba n g y ű lik össze kö tetn yi anyagom , mint m ásoknak, d e ez n em érd ek e l. E l jutottam arra a pontra, h o gy csak a m u n ká m é r d e k e l: csak az írá s” - nyilatkozta. Idézett mondatai nem jelentenek beburkolózást, közönyt, de minőségibb csillagra lépést annál inkább. A ma költője ő, politikumot és sokakat érintő társadalmi problémákat visz sorai közé. És talán nem erőszakolt, ha azt mondom, szemlélete törvénnyé kristályosodott. Kellemetlen és gyakran kényelmetlen igazságokat vesz tollára. A devianciák országot faló hétfejű sárkányával kell immáron szembesülni: a „mámorral összevarrt szemhéjúak” seregével és egy olyan talmi világgal, „ahol csak erőszakos önhalállal bizonyítható a tiszta hit” . Mi hát a megoldás? „ Ő szinte leszek, a kár a tű zvész, ha b ele n ém u lo k is ” - süvölti Bari, s a lán- gokban pillanatra fölidéződik a konokok kicsiny csapata: Petőfi, Ady, József Attila, Nagy László és még egy-két arc. Szám ű zetés című verséből citálom, amelynek visszahulló kérdései egyben igényességet is kívánnak az eljövendőre: „. . .hol va n / h alá lba n is összetartó/ seregü n k, testvéreim , h ol v a n ? / a k á v é házasztalok sík ságain / annyiszor fö lesk ü d ö tt á r m á d ia ? ” Hogy kikhez szól, nem szükséges részletezni. Visszasiklok újra a címhez és most kérdésként teszem föl: Bari Károly világai? Igen, Barinak, mint �minden többhúrú költőnek, világai vannak; élethelyzetei, állapotai szerint változó világai. Kötetében szinte egyszerre, filmszerűen pereg le hazugságoktól, kóklerségektől mentes világa. Ez a képekkel niagarázó verstechnika csikarja ki, hogy szuszszanás nélkül kell végigmondani könyvének nem egy darabját. Ha már ő lávázik, hát lávázzon olvasója is. „ G ö rcsö se n összeszorított ten yeréb en - ahogyan egykor mondotta önmagára visszamutatva - m in dig ott v a n a g y ö n g yszem ” . (Szépiro- dalmi) M A G Y A R JÓ Z S E F G Á SP Á R IST V Á N G Á B O R „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” Az utóbbi években Magyarországon divat lett a cigányokról írni. A cigánykérdés napjainkban is az egyik legvitatottabb, s egyúttal indulatokat kavaró kérdés. S ebben szerepet játszik az is, hogy a felgyorsult beilleszkedés során megnövekedtek a súrlódási felületek. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a cigányokról, sorsukról, jövőjükről csak magukkal az érdekeltekkel a cigányokkal - együtt lehet dönteni. Nem feledhetjük el ugyanakkor, hogy volt időszak, amikor a kérdést leegyszerűsítették a szociális beilleszkedés problémájára. A hazánkban is szép számmal élő cigányok helyzetéről, életmódjáról, jövőjéről sokféleképpen lehet vélekedni, de azt soha nem téveszthetjük szem elől, hogy itt és m ost nem csak róluk, rólunk is szó van. A leckét a történelem nekünk is feladta. Magyarországon a cigányság alkotja a legnagyobb lélekszámú sajátos kultúrával és tradíciókkal rendelkező társadalmi, etnikai csoportot. Létszámuk 1984-ben, a tanácsi adatok alapján, mintegy 380 ezer fő, nagyobb, mint a hazánkban élő nemzetiségeké együttvéve. A cigányság területi elhelyezkedése az utóbbi időben állandósult. Mintegy 70 százaléka falvakban lakik. A nagyobbrészt még a hetvenes években végbement országon belüli lakhelyváltoztatás hatására arányuk az ország északkeleti részeiben és egyes nagyvárosokban növekedett. Ma az ország településeinek mintegy 62 százalékában élnek cigányok. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében él a cigányság harmada. Nógrád megyében 130 településből 92 településen élnek cigányok. Számuk az összlakossághoz viszonyítva növekedett 1980 és 1985 között. (A megye összlakosságának száma 1980-ban 240250 fő, a cigánylakosságé 17665 fő; 1985-ben 2 3 5 400 fő, illetve 1 9 1 36 fő.) A cigánylakosság 34,8 százaléka városban, 65,2 százaléka községben élt 1985-ben. A legtöbben Salgótarjánban (6015 fő), Szécsényben (3552 fő). Pásztón (2928 fő), Bátonyterenyén (2860 fő), és Balassagyarmaton (2256 fő) élnek. Ennek magyarázata egyértelműen a munkavállalási lehetőségkben, az ipartlepítésben rejlik. A helyzet azonban csak látszatra folyamatosan javuló. ,,A felszínen a véletlen űzi kisded játékát” - mondja H e g e l. A cigányok esetében is, ha csak a látszat alapján ítélkezünk és ebből általánosítunk - hamis eredményre jutunk. 21 �Előítéletei ellen még annak is nagyon nehéz harcolnia, aki már tudatára ébredt, elismerte meglétüket. Pedig az ember születésekor mentes az előítéletektől. Az értékítéletet, a véleményalkotást a társadalmi környezettől veszi át. A társadalom jelentős része hajlandó a cigányságnak az életkörülményekben, a képzettségben és a művelődésben mutatkozó elmaradottságát részben vagy egészben e réteg saját hibájának tekinti. Gazdasági nehézségeink, az életszínvonal csökkenése várhatóan továbbra is magában hordozza a cigánysággal kapcsolatos feszültségeket, előítéleteket. Ötszáz évig űzték, kergették és gyilkolták a cigányokat. Üldözésük egyik, talán legfőbb oka az volt, hogy a szilárd alapokon nyugvó feudális államok Európában minden eszközzel védték a magántulajdont. A cigányok körében viszont még a feudalizmus előtti életforma uralkodott. Nem ismerték el és nem tisztelték a magántulajdont és a törvényeket, „osztály nélküli” társadalomban éltek, vándorló életmódot folytattak. A fasizmus azonban túltett minden korábbi század kegyetlenkedésén. A második világháborúban a fasiszta Németországban 600 ezer cigányt pusztítottak el, ebből Magyarországról származott közel 50 ezer. Az állandó veszélyeztetettség az évszázadok során az életösztönt oly módon befolyásolta, hogy előtérbe került az életben maradás elsődlegessége. Vannak akik úgy vélik, ebben van a cigányság tragédiája. Ma azonban adottak a lehetőségek a kedvező folyamatok megerősödésére, a múlt káros örökségeinek felszámolására. Igaz ez a feladat talán nehezebb, több türelmet, energiát igényel, mint az eddig elért előrelépések. Elsősorban a környező lakosság nagyobb segítsége kell(ene). Ez cseppet sem könnyű feladat. De elgondolkodtató, hogy a ma már 500 éve hazánkban lakó cigányok is gyakran igyekeznek letagadni cigányszármazásukat, még akkor is, ha történetesen bőrük barna és a hajuk sem szőke. . . A cigányokról alkotott általános felfogás alól azonban van kivétel is: a zenész cigányok társadalma. Ők életmódjukban, öltözködésükben, egész magatartásukban szinte kiváltak a cigányság egészéből. Ugyanúgy kiváltak, mint a cigányság más csoportjaiból kiemelkedett értelmiségiek. A kiemelkedettek többsége a későbbiek folyamán, sajnos(!) minden kapcsolatot megszakít cigánytársaival. Pedig a gyakorlat bizonyítja, hogy a tanult egyének igen sokat tehetnek a cigányság egészéért. Az iskolai végzettség ma már elengedhetetlen feltétele az érvényesülésnek. (Ez természetesen nemcsak a cigánygyerekekre igaz.) Az a cél, hogy minél több szakember, kvalifikált munkás kerüljön ki a cigányok köréből is. Napjainkban az egyik alapvető probléma, hogy a cigánygyermekek oktatásának eredményei mind a szükségestől, mind a lehetségestől elmaradnak. Ezért jelentős arányban újratermelődik az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen réteg. A cigányság egésze szempontjából az alacsony iskolai végzettség a legnagyobb akadálya a társadalmi integráció terén történő további minőségi előrelépésnek. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi helyzetet súlyosbítja, hogy a cigány nők felének foglalkoztatása nem megoldott, ezért sokan az állandó munkaviszony hiányából eredően, nem jutnak hozzá a foglalkoztatáshoz kapcsolódó juttatásokhoz sem. Kellően megbízható adatok hiányában nem lehet párhuzamot vonni a Nógrád megyei eredmények és az országos átlag között. (Hivatalos adatgyűjtés ugyanis nincs a cigányokról.) A becslések és néhány felmérés eredménye azonban azt bizonyítja, hogy Nógrád megyében is az országos 22 �átlaghoz hasonló a helyzet a foglalkoztatás és szakképzettség tekintetében. Egy 1978-ban készült nógrádi reprezentatív felmérés szerint a cigánycsaládoknál az egy főre eső jövedelem - az egy keresőre jutó nagyszámú eltartott és a szakképzetlen munkával elérhető alacsony keresetek miatt 960 Ft, amely jóval alatta maradt a megyei átlagnak. (Akkor, 1977-ben az egy főre eső jövedelem 2260 Ft volt). Az 1985-ös esztendőben az aktív keresők közül 12,4 százalék volt csak a szakmunkások, 53,1 százalék a segédmunkások, 23,8 százalék a szakképzetlenek, 6,3 százalék a nem fizikaiak és 4,4 százalék a kistermelők-kiskereskedők aránya. Az oktatás terén szintén nincs ok az elbizakodottságra. Az 1985-86-os tanévben Nógrádban az általános iskolába 3642 cigánytanuló iratkozott be, az iskolaköteles cigánygyerekek 98 százaléka járt iskolába. A túlkoros tanulók száma a következőképp alakult: saját osztályában 1 évvel túlkoros 10 11 tanuló, 2 évvel 438 tanuló és 3 évvel (vagy több!) 3 11 tanuló. (Arra vonatkozóan, hogy hányan fejezték be sikerrel a nyolc osztályt, nincs adat, amint arról sem, hogy hányan tanultak tovább és fejezték be eredményesen tanulmányaikat.) Az analfabéták száma - becsült adat! - 3000 főre tehető a megyében, ebből 30 év alatti cigány fiatal 234 fő, 35 év feletti 251 fő. Az alacsony képzettség miatt kialakultak az úgynevezett „cigánymunkakörök” (utcaseprők stb.). Az alacsony jövedelem alapvetően determinálja életszínvonalukat, ugyanakkor az alacsony életszínvonal akadálya is a felemelkedést elősegítő szakképzés megszerzésének. A fiatalok egy része azért nem tanulhat tovább, mert már 1 5 - 1 6 éves korában szükség van keresetére. De a vállalatok is hasznot húztak az alacsony képzettségi szintű munkaerőből, éveken keresztül. Mígnem megjelent a bértömeg-gazdálkodás. Így értelmetlenné vált, hogy a „kilépett” munkakönyvű dolgozókkal „pénzügyi egyensúlyt” teremtsenek, még olyan áron is, hogy kapun belüli munkanélkülieket „alkalmaztak” . Az új helyzet most tovább nehezíti a cigányság sorsát, egzisztenciális lehetőségeit. Egyre nehezebb elhelyezkedni. Lassan szakmával is, szakképzetlen munkaerőnek is. Az előbbiekből adódik, hogy a hátrányos helyzet újratermelődése ellen ható tényezők között legfontosabb szerepe az iskolának van, mert csak ennek révén várható egyenletesebb eloszlásuk a munkamegosztási hierarchiában. Hiba lenne valami egységes receptet adni a cigányság beilleszkedésének, felzárkóztatásának segítéséhez. Egységes megoldóképlet nem létezik. A feladatok és a lehetőségek sem egyformák minden településen. . . Azonban hibát követünk el akkor is, ha a ma kihívásainak, társadalmi hatásainak negatív vonásait csak a cigányság problémájára szűkítjük le. Megfeledkezve arról, hogy a magyar társadalom alsó rétegeit sem hagyja érintetlenül a változás szele. Azzal, hogy az előttünk álló időszakban nagy gazdasági átalakulás indul meg, az egész társadalomnak szembe kell néznie - a cigányoknak is természetesen. Ez ugyanakkor társadalmi előrelépést is kell(ene), hogy jelentsen. . . A gazdaságosság, a hatékonyság elvének érvényesítése minimálisra csökkentheti, kiszoríthatja a termelésből a képzetlen munkaerőt. Bizonytalanná téve a megélhetéshez szükséges pénz előteremtését. Ez óhatatlanul is feszültségeket hordozhat magában, olyan iparosodottabb vidékeken is, mint Nógrád egyes körzetei. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az életkörülmények, a lakás milyen jelentőséggel bír. . . A probléma ez esetben sem sajátos „cigányügy” . . . Havi fixből ma nem csak a cigányok nem tudnak önálló otthont teremteni! A cigányságon belül kétségtelenül a szociális köve­ 23 �telményeknek meg nem felelő telepeken élők vannak a leghátrányosabb helyzetben. E téren az elmúlt évtizedekben jelentős volt a fejlődés. Húsz év alatt kereken 200 ezren kerültek jobb lakáskörülmények közé, azaz az 1964-ben nyilvántartott családok több mint négyötöde. A telepfelszámolás kezdetén a cigánylakosság több mint 75 százaléka élt telepen, ma már csak mintegy 1 1 százalék. Nógrád megyében a cigánytelepek száma az 1975. évi 668-ról 1985-re 35-re csökkent. A telepeken levő lakások közül - 1985.január 1 -i viszonyok! - putriszintű, elavult 309, felújítható 115 és jó állagúnak minősített 192 épület. (A telepeken kívül levő putriszintű elavult, cigányok által lakott épületek száma 144 volt.) „ 1 9 8 o -b a n 490 0 fő, azaz 1 1 o 3 csa lád élt telepen , szo ciális k ö v e te lm é n y e k n e k m eg nem fele lő k ö rü lm én yek között, a h o l a telep i v iszo n yo k leh etetlen n é teszik a ku lturált életfo rm á t, m ég az azt igén ylő csa lá d o k részére is. A te lep ek csak eg y k is részén él m ego ldo tt az a la p v ető k o m m u n á lis ellátottság ( iv ó v íz , v illa n y , szem étszállítás stb .), tö b b ség éb en nin cs kiép ített út, illetv e já r d a ." - állapítja meg többek között egy tanácsi jelentés. A jelentős központi és területi erőfeszítések ellenére sem sikerült azonban az elmúlt húsz év alatt a felső párt- és állami határozatokban megjelölt célkitűzéseket maradéktalanul megvalósítani. Csak két megye tudta a telepeket teljes egészében felszámolni. Az utóbbi években a telepek megszüntetésének üteme több megyében - Nógrád megyében is! - lelassult, egyes területeken megtorpanás tapasztalható. Az ilyen telepeken élők száma 1985-ben 30-35 ezer fő volt. A mintegy 10 -12 ezer család többsége a létminimum szintjén vagy az alatt él, hitelképtelen, tanácsi bérlakásra lenne jogosult, de olyan településeken laknak, ahol nem épülnek ilyen lakások. Újabb gond, hogy egyes helyeken a korábban épült, illetve vásárolt kis alapterületű lakások zsúfoltsága miatt a lakásellátásban is újratermelődnek bizonyos hátrányos körülmények. A telepek felszámolása és a telepi körülmények újratermelődésének megakadályozása alapfeltétele az életmódváltásnak, az emberibb életkörülmények kialakításának. Az elmúlt húsz év tapasztalatai bizonyítják, hogy a cigányok beilleszkedése, befogadása egy-egy településen nem a széttelepítésen múlik. Persze ellenkező példa is található, ahol az új utcasoron újratermelődtek a telepi körülmények (Salgótarján, Mátraverebély). A telepek felszámolásának meggyorsítása érdekében 1986-tól megszűnt a kiem elt, n em k iem elt telepi kategória, amely hátráltatta a telepek felszámolásának ütemét. A jövőben minden szociális követelményeknek meg nem felelő telepet kiemelt telepként kell kezelni. A telepek felszámolása, a megfelelő lakás- és lakókörnyezet kialakítása alapvetően fontos, de csak egyik feltétele a cigányság beilleszkedésének, felzárkózásának. A családok létbiztonsága a megélhetéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges jövedelem ugyancsak alapvető fontosságú, ezért a cigánylakosság foglalkoztatásának - a már korábban vázolt szükségszerűségből adódó - elősegítésére a jövőben is nagy gondot kell fordítani. A munkaképes korú cigányférfiaknak 1985-ben mintegy 85, a nőknél 53 százaléka dolgozott állandó munkaviszonyban. Nógrád megyében ez az arány: állandó munkaviszonyban állt a cigányférfiak 70,3, a nők 53,3 százaléka (1985. január 1.). Az 1986. évi tapasztalatok szerint, a hatékony foglalkoztatás előtérbe kerülése miatt a cigányok foglalkoztatása stagnálást, bizonyos területeken visszaesést mutat. Ami elgondolkodtató, az a fiatalok magas aránya ebben a kategóriában. A képzettség, a képzés ugyanis 24 �éppen azoknak a fiataloknak az esetében, akik a század végén kapcsolódnak be mint dolgozók a társadalomba, elodázhatatlan szükségesség. Bármely területen közelítünk is a magyarországi cigányság problémáihoz, csakhamar kiderül, hogy a megoldás csak komplex, mindenoldalú, általános jellegű lehet, egyes részterületeken legfeljebb tüneti kezeléseket adhatunk, de ezzel lényegesen előbbre nem jutunk. A statisztikai adatok (valós vagy látszólagos objektivitásuk ellenére is) csalókák lehetnek. Többek között azért, mert a minőségi változásokat nem képesek hasonló egzaktsággal tervezni, mint a mennyiséget. FELH ASZN ÁLT IRODALOM 1. Gulyás Sándor: Cigánygyerekek hátrányai és esélyei, Budapest, 1981., Tankönyvkiadó. 2. Zagyva Imre: A cigánylakosság szociális gondozásának és nevelésének kérdései. Budapest, A Szociális Intézetek Központja Kiadványai 8. (Az Egészségügyi Minisztérium IX. szociálpolitikai főosztálya által 1974. december 3-7-ig szervezett szakmai továbbképzésén elhangzott előadások.) 3. Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon. Gyula, 1979. 4. Murányi Gábor: Egyszer karolj át egy fát! Gigányalmanach. Budapest, 1986. Kiadta a TIT Országos Központja gány ismeretterjesztő bizottsága. 5. Jelentés a Nógrád megyében élő cigánylakosság helyzetéről. 1980. ci- Salgótarján, 6. A magyarországi cigánylakosság helyzete és időszerű feladatok. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. október 2-i ülésén tárgyalt KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának jelentése. 7. Kozák Istvánné dr.: Útmutató a cigányság beilleszkedésének segítéséhez. Építési és Városfejlesztési Minisztérium. Budapest, 1986. 8. Jelentés a cigánylakosság helyzetéről Salgótarjánban. 1985. 25 �ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY Cigánykaraván LAKATOS MENYHÉRTNEK Az Istenek barnaságát festették arcunkra és én őrzöm az emlékek porlepte zálogjegyeit. Nem tudják Punjab forrásai enyhíteni izzásaimat. Lelkűnkben él Chandigarh, ahogy lassan elhaladt a karaván, hadat üzenve. Perzsel a szavunk új tájak határain, és elsüllyedt emlékekre találunk névtelen utak sivatagában. A templomok menedékhelyein a szentek éjszakákat virrasztottak, dobszólót lüktetett vérük megsebzett zarándokok imáiban. Anyám fejfájára Születésem hónapjában halt meg anyám: Csillag nélküli február fekete magány. Világrajöttöm februárja, fekete gyertya, föl-föllobbanó lángja világít ereklyeként. Nekem ő választott szülőföldet: keményre döngöltet amit a bolyongás álmodott meg. Élve járt a temető habfehér útján: babonák lábnyomát követte reszkető legendák félelmével. 26 De ment! esőverte arccal kereste apámat hitvesi félelemmel ki a holnap betevő falatját mulatta el bánatában, hogy feledje a nyomort. Fölkelni és lefeküdni én nem láttam sohasem. Ha hazavisz néha a fájdalom és sírjánál megállva szívemben gyermeki érzést érzek: anyámhoz hazatérek. �ABLAK R Á C Z IST V Á N Hangos levél a főszerkesztőnek Kedves Barátom! Midőn a két testvérváros Vantaa és Salgótarján közös ünnepélyén megkértél, írnék valamit folyóiratod számára finnországi munkásságomról, azt kellett felelnem, írni én már rossz, megromlott látásom miatt képtelen vagyok, de szívesen teljesítem kérésedet, abban a formában, hogy mondanivalóimat egy hangszalagon magnetofonra rögzítem. Magamfajta öregember okosan teszi, ha ígéreteinek teljesítését nem halogatja túl sokáig. Hiszen sohasem tudhatom, mennyi időm van még hátra. Ezért íme, máris küldöm a beszámolómat. Hát kezdődjék a mese. Amikor 1956 karácsonyán beteg és rossz látása, rossz hallása miatt munkaképtelen feleségemmel Finnországba érkeztem, bizony nehéz feladat állt előttem - mind magam, mind a feleségem számára új otthont, új egzisztenciát kellett teremtenem. Noha szabályos kivándorló útlevéllel érkeztünk, semmi holminkat nem hozhattunk magunkkal, tehát éppen a váltás fehérneműn - a pizsamán és a fogkefén - kívül semmi egyebünk sem volt. Így kellett nekifogni az új élet megteremtéséhez. Erre legcélszerűbbnek az mutatkozott, hogy mint már egyszer régebben, régebbi finnországi tartózkodásom alatt, most is a fényképezéssel igyekeztem megkeresni a mindennapi falatot magunknak. Ez gyors munka volt. Hiszen amit délelőtt fényképeztem, azt én este a finn újságok, folyóiratok szerkesztőségeinek már bemutathattam, és sohasem történt meg, hogy a fotóim közül egyet-kettőt, esetleg többet is el ne tudtam volna adni. Én ezt a fotóriporteri tevékenységet mint szabadúszó végeztem, tehát egy újságnak sem álltam a szolgálatában. És ez azt jelentette, hogy a fényképeimnek mindig sokkal jobbnak kellett lennie, mint amit az újságok saját fényképészei készítettek. Mert hiszen egyébként nem vettek volna tőlem képet - a kívülállótól. A témáim a mindennapi élet volt, ahogy az utcán vagy a munkahelyeken, a mezőkön folyik. Tájat, várost, embereket, gyermekeket fényképeztem az év különböző szakaszaiban, napjaiban. És a felvételeimet nem csak az újságok, hanem előszeretettel vásárolta a finn idegenforgalmi hivatal is, sőt a külügyminisztérium sajtótájékoztató osztálya. Így sikerült csakhamar lakásra szert tennünk, azt bebútoroznunk és a megélhetésünket biztosítanunk. Engem azonban ez a riporteri tevékenység - noha nagyon érdekes, szabad, változatos volt - mégsem elégített ki teljesen. Úgy éreztem, én valami jobbat is tudnék csinálni. Ezért engedélyt kértem és 27 �kaptam a finn nemzeti múzeumban, hogy néhány középkori faragványról, szoborról felvételt készíthessek. Ezt bemutattam az Odava könyvkiadó igazgatójának, mondván, hogy ilyen formában szeretnék a finn középkori művészetről egy nagy formátumú képeskönyvet csinálni. A kiadóval megegyeztünk, megkötöttem a szerződést, és így jelent meg '59-ben az első művészettörténeti tárgyú könyvem, A fin n k ö z ép k o r m ű vészete. Ebben kétszázhúsz nagy formátumú kép van. A bevezető szöveget az Odavával való megbeszélésünk alapján a múzeum egyik szakembere írta hozzá. Ez nem szöveges könyv, ez képeskönyv. Hiszen az én meggyőződésem szerint a művészetet elsősorban vizuálisan kell bemutatnunk, és csak azután kell és szükséges a látványhoz megfelelő tájékoztató szöveget írni. Ennek a könyvnek igen nagy sikere volt. A finn sajtó, kritika egyöntetűen azt ünnepelte, hogy íme egy idegenből jött ember látta meg legjobban ennek a középkori finn művészetnek az értékeit és tudta kamerájának segítségével hatásosan, esztétikusan, szépen visszaadni. A könyv sikerén felbuzdulva aztán azt ajánlottam a kiadónak, hogy ilyen formában feldolgoznám számukra az egész finn művészettörténetet. Kezdve a korai kőkorszak egyszerű eszközeitől végül hát a mai modern művészet alkotásáig. Így jött létre a nyolc nagy kötetből álló sorozat. Az első éppen A k őba lta és ezüstkereszt, a finn prehisztorikus művészetet mutatta be. Következett már történelmi sorrendben - a középkor művészete, azután a finn reneszánsz és barokk, a rokokó és újklasszicizmus művészete, a finn népművészet bemutatása, majd pedig a XIX. század közepétől kezdve két kötetben a modern finn művészet könyve. Emellett a két nagy formátumú könyv mellett ezután én már több kisebb monográfiát is csináltam egyes témákról, vagy egyes művészekről. Úgyhogy Finnországban összesen 24 könyvem jelent meg. Közben dolgoztam svájci kiadóknak is, ahol szintén több mint húsz könyvem, és egy norvég kiadónak is, ahol a norvég középkorról és a norvég népművészetről jelent meg egy-egy nagy könyvem. Illetve három kiadónál egyszerre a lappok népművészetét bemutató könyvem is napvilágot látott. Ezeknek a könyveknek úgy az anyagi sikere, mint kritikai elismerése igen jó volt. Könyveimhez - mint mondtam mindig egy szakembernek - egyetemi tanárnak vagy múzeumi főigazgatónak - az írását kértük bevezetésül, és ezek a szerzők, szövegírók mind elismeréssel nyugtázták azt, hogy lám Rácz István meglátása a finn művészet egyes korszakairól mennyire eredeti, érdekes, új értékeket felfedező látásmód, aminek a helyességét és értékét ők mindenképpen elismerték. Ezekkel a könyvekkel nekem az volt az elgondolásom, hogy egy nép nemzeti öntudatának úgynevezett nemzeti identitásának elengedhetetlen része, hogy ne csak a történelem eseményeit és az irodalom alkotásait ismerhesse meg a közönség, hanem mindazt, amit ezer esztendőn keresztül ez a nép alkotott. Természetesen mondanom sem kell, hogy az Európa peremén élő szegény és örökös háborúk által újból és újból végigpusztított kis Finnországban felesleges és lehetetlen lenne a nagy európai gótikához vagy a reneszánszhoz, a rokokóhoz hasonló nagyszerű alkotásokat keresni. De mégiscsak az, ami van, és megmaradt múzeumokban, egyszerű faházakban, ez a finnek alkotása, ebben nyilvánult meg ennek a népnek a formateremtő készsége, szépség iránti szeretete, emberi magatartása , és ezt méltóképpen bemutatni, és a finn közönség számára könnyen hozzáférhetővé tenni, igen szép feladat. Hadd tegyem hozzá, könyveim tudományos értékét az 28 �is bizonyítja, hogy ezek a könyvek a finn egyetem művészettörténeti fakultásán mint kötelező ún. kurzuskönyvek, tehát a hallgatóknak azokat alaposan ismerniük kell. Nos, ezekről a munkákról még sokat beszélhetnék. Elmondhatnám, az a tény, hogy én éveken keresztül mint fotóriporter dolgoztam, a fényképészi szakmai tudásomat igen magas fokra fejlesztette; minthogy pedig egész életemben a művészettörténet nagyon érdekelt, tehát nyilván megvolt az ilyen formájú előképzettségem is hozzá, és így - azt hiszem - ezekkel a könyvekkel annak a népnek, amely oly szívesen befogadott és lehetőséget adott arra, hogy itt kedvem szerinti munkát folytassak és abból meg is éljek, ennek a népnek jó szolgálatot tettem, tehettem. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor elértem a 65. évemet, és így már ez Finnországban a nyugdíjaskor, minthogy a saját munkásságom alapján számomra kijáró nyugdíj elég szerény lett volna, a finn kormány engem úgynevezett állami művészeti nyugdíjjal jutalmazott. Így tehát öregkorunkra megélhetésünk biztosítva van. Nos, Téged nem csak fényképészeti munkásságom érdekel, hanem mint a K a le v a la fordítójától is szerettél volna valamit erről a munkáról is hallani. Kezdem azon, hogy az én első fordításaim még '54-5 5-56-ban Magyarországon jelentek meg. Ott jelent meg Alekszisz K if in ek a finnek nagy írójának - merem ma is mondani, hogy legnagyobb írójának - a legjelentősebb alkotása, A hét testvér, majd a K a n teletá r című kis kötetecske, amiben az úgynevezett kalevalai korszak népdalaiból állítottam össze egy kis antológiát. Továbbá N a ju L a s s z ijá nak két kisregénye. Ezek a fordításaim azóta sem avultak el. A hét testvérn ek is és a K a n telet árnak is már három új kiadása jelent meg, és a Lasszija-fordítás is, A kölcsö n kért g y u fa épp nemrég volt hallható a Magyar Rádió dramatizált közvetítésében. Nos, miért kezdtem én neki a K a le v a la fordításának? Ennek előzménye az volt, hát természetesen V ik á r B é la fordítását nagyon jól ismertem és nagyon szerettem, később kezembe került a T ó th K á lm á n fordítása is, de mind a két fordítással szemben az volt az érzésein, hogy minden értékük ellenéreis azért még nem adják vissza a K a le v a la igazi tartalmát, igazi költőiségét. Mondom már nyugdíjas voltam, noha hát még továbbra is jelentek meg könyveim és dolgoztam fényképészként is, azért mert bővebben volt szabad időm, és mondhatnám, hogy tisztán a magam kedvére, a magam gyönyörűségére álltam neki, hogy a K a le v a lá t újból lefordítsam. Azt kell mondanom, amikor ehhez a munkához hozzákezdtem, úgy hittem, semmi reményem sincs arra, hogy Magyarországon ez a fordítás valaha is napvilágot lásson. De sebaj, csinálom a magam örömére, a magam gyönyörűségére, és félig-meddig azért is, mert már több mint húsz év óta élek idegen környezetben. Magyarul beszélni alig van lehetőségem, vajon tudok-e még illőképpen magyarul. Nos, ahogy haladt a munka, annál nagyobb kedvvel csináltam, és amikor lefordítottam az egészet, tehát mondom, nemcsak hogy erre megbízásom nem volt magyar kiadótól, de úgy hittem, hogy a nagy sikerű Vikár- és nagy sikerű Tóth Kálmán-fordítások után aligha akad még magyar kiadó, aki egy harmadik fordításkiadására vállalkozna, de én megcsináltam az egészet, és utána gépelt, sokszorosított formában a saját költségemen meg is jelentettem, kétszáz példányban. Ezeket a példányokat azután magyar könyvtárak, egyetemi intézetek, folyóiratok és kiadók számára elküldtem, és lám egy jó év múlva az E u r ó p a K ia d ó jelezte, hogy ő hajlandó lenne ezt a fordítást szabály­ 29 �szerűen, nyomtatásban is megjelentetni. Én akkor arra kértem az Európát - a kiadót hagyjon egy kis időt arra, hogy ezt az első fordítást valamennyire átdolgozzam, és úgynevezett kontrollszerkesztőnek V a rg a D o m o k o st kérjék fel. Ő ezt a munkát vállalta és itt is köszönetet kell mondanom neki, amiért szinte sorról sorra figyelmeztetett, hogy hol lehetne talán még jobb megoldást találni, és ezeket, az ő javaslatait, figyelmeztetéseit megfogadván, átdolgoztam mégegyszer az egész fordítást, és ehhez illusztrációként 48 színes felvételt küldtem a kiadónak. Azzal a kéréssel, hogy ezek a fotók illusztrálják a fordításomat. Ezeken a fotókon olyan régészeti leleteket fényképeztem le, amelyek ebből a Krisztus utáni 8001200 közötti korszakból, az ún. k a lev a la i k o rsz a k ból származnak, tehát egykorú fegyvereken, használati eszközökön, ékszereken mutattam be, hogy milyen volt az az anyagi kultúra, amelyben a finn nép akkor élt amikor ezeknek a kalevalai énekeknek a magva, a tulajdonképpeni hősi énekek keletkeztek. Tehát itt nemcsak egy szóbeli költői kultúrával találkozunk, hanem ennek megvolt a megfelelő anyagi, tárgyi, művészeti kultúrája is, ez a kettő így kitűnően kiegészíti egymást. Hiszen amikor a K a le v a la arról beszél, hogy IImarinen, a kovács gyönyörű fegyvereket készít és azokat arannyal, ezüsttel cifrázza, vagy a hajadonok számára ékszereket kovácsol, akkor én bemutathattam, hogy ez nem egy mesebeli képzeletnek a szüleménye, hanem valójában akkor ilyen fegyverek, ilyen ékszerek készültek a hajdani, régi történelem előtti Finnországban. És a képeket úgy helyeztem el, hogy melléjük mindig odaírtam azokat a sorokat is, amelyek éppen a kalevalai szövegben találhatók és kapcsolatban vannak a bemutatott tárggyal. Az Európa Kiadó igen nagy örömmel fogadta ezt a munkát és közel 30 ezer példányban adta ki. A fordítás és a könyv a 30 �magyar olvasóközönség és a kritika részéről is osztatlan tetszésnek örvendett. Hogy mi az én fordításomban az eltérő a Vikár- és a Tóth Kálmán-féle fordítástól? Mégegyszer hangsúlyozom, hogy én mind a két fordító munkáját igen sokra becsülöm. Dehát azt gondolom, minden műfordító tudja, hogy egy verset sohasem lehet tökéletesen és csak egyféleképpen tolmácsolni. Nekem - aki már régóta Finnországban élek és a finn beszélt nyelvet, a finn irodalmi nyelvet jól ismerem, sőt ezen túl éppen a művészettörténészi tevékenységem folytán a finn formaérzéket, a finn művészetet, a finn népnek a tárgyi dolgokban megnyilvánuló életét, szokását is alaposan ismerem - úgy hiszem, már ez is azt jelentette és azt tette lehetővé, hogy én a K a le v a lá t jobban megértsem, mint például az egyébként igazán nagy tiszteletre méltó munkát végző Tóth Kálmán, akinek sohasem volt módja, hogy Finnországba ellátogasson. De van még valami más szempont is. Ügy érzem, hogy a kalevalai költészet varázslatos mivoltát talán én értettem meg legjobban. Hiszen a Kalevalát L ö n ro tt különféle varázsénekek, ráolvasások és hát természetesen lírai és mondjuk úgy, hogy epikus elemekből ötvözte össze. Tehát mégegyszer: varázsének. No most ennek igen lényeges eleme az, ami a kalevalai költészetre annyira jellemző: az alliteráció. Az alliteráló szavaknak a ritmusa, az összecsengése adta a ráolvasásnak, a varázslatnak a hatékonyságát. Valahogy azt mondhatnám, hogy B a rtó k és K o d á ly . . . Csodálatos munkát végeztek a magyar népköltészet és hát főként a magyar népdalkincs gyűjtésében, feljegyzésében, publikálásában. De ezzel - mint ti is tudjátok - ez a munka még nem ért véget és talán elég két nevet említenem. K a lló s Z o ltá n é t, meg E r d é ly i Z su zsan n á ét, hogy jelezzem, milyen újabb kincseket, milyen eddig nem is ismert rétegeit lehetett a magyar népköltészetnek még mindig felfedezni. Hát tulajdonképpen az én fordítói munkám is ilyen felfedező út volt. Hogyan lehetne a K a le v a lá n a k épp ezt a mondhatnám sámánisztikus, ráolvasásos, varázslatos lényegét mégjobban kibányászni, bemutatni, érthetővé tenni. A sok elismerő kritika mellett hadd legyen szabad idéznem Erdélyi Zsuzsannának a hozzám intézett levelét, aki nemcsak melegen megköszönte a neki küldött tiszteletpéldányt, hanem azt is hozzátette, hogy most értette meg igazán nemcsak a Kalevalát, hanem azt a munkát is, amit ő saját maga Magyarországon végez, mert így látja a párhuzamot a magyar ráolvasások és népi imádságok, és a K a le v a la régi költészete, szelleme között. Mindent összefoglalva, nyugodtan mondhatom, hogy a fordítói tevékenységemet a magyar kiadók igen szépen fogadták, és a könyveim, fordításaim több kiadást megértek, szép gondozásban jelentek meg. Sajnos, a fényképészi munkám a magyar közönség számára többé-kevésbé ismeretlen maradt. Igaz, megjelent a nagyszentmiklósi aranykincsről szóló könyvünk L á sz ló G y u lá v a l együtt, amihez hát természetesen a szöveget ő írta, de a fényképeket én készítettem. Azután finn-magyar közös kiadás formájában megjelent a finn-ugor népművészet könyve. Továbbá nemrég A v ik in g ö rökség címen egy szintén közös kiadású könyv, de ezen túl sajnos a magyar kiadók ezek iránt a könyveim iránt nem mutattak különösebb érdeklődést. Ami számomra kissé érthetetlen, hiszen ez a három könyv, ami Magyarorzságon megjelent, igen kapós volt, hamar elfogyott. Tehát, noha jól tudom, hogy egy szépen kiállított, művészettörténeti képes31 �könyv jelentős befektetést igényel a kiadó részéről, úgy érzem, talán nem lett volna lehetetlen, ha a könyveim közül több is megjelenik Magyarországon. Hiszen az én könyveim - amint mondtam - elsősorban Finnországban jelentek meg, de a finn könyveim - éppen ezek a művészettörténeti könyvek - svédül, angolul, franciául, németül is megjelentek. Nem mind, de azok is mindig nagy sikert arattak. Igen szép kritikát kaptunk az angolszász szaksajtó részéről is. És hát, mint mondottam, Svájcnak, Svédországnak, Norvégiának is kellettek a R á cz Istv á n könyvei. Hát sajnos, hogy a magyar könyvkiadás érdeklődése ezek iránt a könyvek iránt olyan lanyha volt. De hát erről nem tehetek. Ez már nem az én feladatom. Ú g y érzem , h o gy egész m u n ká ság o m m a l nem csak a fin n ek kultúráját, életét, öntudatát szolgáltam , han em a fin n -m a g y a r ka p cso la to k n a k is jó szolgálatot tettem . Nemcsak a fordításokkal, hanem azzal is, hogy minden könyvemnél mindig hangsúlyoztam a kritikusok és a könyvismertetők előtt, hogy ezeket a könyveket egy magyar ember készítette. Egy olyan ember, aki rokonszellemű, testvéri népből került el ide, északra, a finnek közé, és aki éppen ezért friss szemmel, de rokonlélekkel, azonos és sokban hasonló szellemmel tudta ezeket a kincseket felismerni és bemutatni. Hadd tegyem még hozzá azt is, hogy évekkel ezelőtt a Nemzeti Múzeum kérésére a finnországi felvételeimből, tehát a finn művészetet bemutató felvételeimből, egy nagy képkiállítási sorozatot is összeállítottam. Ez háromszázhúsz nagyméretű 30x40, sőt 60x60 méretű fényképből áll, amelyek az egész finn művészettörténet keresztmetszetét adják. És így kitűnően lehet szállítani, könnyen be lehet mutatni bárhol. Ez a sorozat megjárta a Szovjetunió legtöbb nagyvárosát, járt Jugoszláviában, Romániában és Csehszlovákiában. Magyarországon akkor - miért, miért nem, nem tudom - nem került bemutatásra. Én azonban tavalyelőtt, éppen a kalevalai esztendőre való tekintettel, az egyik ilyen sorozatot elküldtem Sárospataknak. Én sárospataki diák voltam és természetes, hogy minden könyvemnek egy-egy példányát elküldtem a nagykönyvtárnak. Odaküldtem rengeteg más fényképemet is, és ezt az egész nagy sorozatot is Pataknak ajándékoztam. Az elmúlt kalevalai esztendőben ezekből a képekből Magyarországon is most sokfelé bemutattak, legalábbis részleteket, és remélem mint ahogy kedves barátom Te említetted - , hogy esetleg ezekből a képekből, felvételekből egy sorozat, egy kiállítás majd Salgótarjánban is bemutatásra kerül. (A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet erre készen áll - a szerk.) Tavaly a kalevalai év alkalmából mind a K a le v a la T á rsa sá g, mind pedig a F in n K u ltu rá lis A la p egy-egy szép bronzéremmel, a finn kultuszminisztérium pedig egy nagy ezüstéremmel tüntetett ki, és ugyanakkor mint kitűnő műfordító - a Kalevala-fordításomért - egy jelentős állami díjat is kaptam. Hangsúlyozom mégegyszer, hogy én ezeket a kitüntetéseket mindig mint magyar ember, mint volt pataki diák fogadtam, és amikor a kaliolai szövetség K a le v a la -ü n n e p é ly é n engem kértek fel előadásra, akkor éppen a K a le v a lá n a k Magyarország számára való jelentőségéről, és a K a le v a lá nak, mint a magyar múlt egyik tartozékának a jelentőségéről beszéltem. Nos, eddig tart a mese. Búcsúzom és remélem, hogy ezzel a cikkel talán egyidejűleg Salgótarjánban egy szép finn tárgyú kiállítást is tudtok rendezni, amihez sok szerencsét és jó sikert kívánok. 32 �33 �VALÓSÁGUNK M IK LÓ SSY EN DRE Településhálózatunk a hetvenes évtizedben I. A „ T I S Z T A É S Z ” N A I V S Á G A 1963-ban készült el az a tanulmányterv73 ami később az Országos településhálózat-fejlesztési koncepció (OTK) elnevezést kapta. A tanulmányterv alapvetően gazdaságpolitikai indíttatású volt, tekintettel arra, hogy ez idő tájt már nyilvánvalóvá vált: az a fejlesztéspolitika, amely egyoldalúan a fővárosra és a tradicionális ipari körzetekre koncentrálódott, nem folytatható tovább, mert az infrastruktúra-ellátás az elviselhetőség szintje alá kezd süllyedni. Ebben meghatározó szerepe volt az ötvenes évek hadigazdaságra emlékeztető fejlesztéspolitikájának, amely a nehézipar abszolút preferenciája mellett az infrastruktúrát tartósan elhanyagolta. Mindenesetre úgy látszott: az infrastruktúrának számottevő tartalékai vannak az ország egész területén, tehát egy még mindig iparcentrikus, de területileg nyitottabb fejlesztéspolitika ezeket feltárhatja. Hozzá kell még venni ehhez, hogy a második tsz-szervezési kampány (1959-61) eredményeképpen az országban mindenütt nagy mennyiségű, az ipar számára tartaléksereget jelentő munkaerő szabadult fel; ennek koncentrálása a területileg kialakult ipari bázistérségekre mindenképp meghaladta volna az addigi fejlesztési szisztéma teherbíró képességét. Az új fejlesztéspolitika alapjaként az OTK37 elvégezte az ország területének „rayonírozását” - ez lényegében Budapestet tehermentesítő centrumok és hozzá rendelt vonzáskörzetek kijelölése volt. Két változata volt: a „6 alcentrumos” (Miskolc-Debrecen-Szeged-Pécs-Nagykanizsa-Győr) és a „9 alcentrumos” változat, mely az előzőt Szombathellyel és két, a „belső gyűrűhöz” tartozó településsel (Székesfehérvár, Szolnok) egészítette ki, s öszszesen 80 alkörzettel számolt. A tervezet az ipari munkahelyek bővítésére a körzetközpontokat javasolta. A mezőgazdaságba bevezette az „optimális üzemnagyság” fogalmát, ami „településhálózati adottságoktól függően” 3 - 10 000 hektárban lett megállapítva, ez implicite magában hordja aprófalvas területeken a községközi üzemösszevonás igényét. Az ellátás szerkezetét úgy határozta meg a tervezet37, hogy szinkronba hozta az ellátási intézményeket egy településhierarchikus rendszerrel. Így „alsó fokú” létesítmény lett például a körzeti orvos, az általános iskola, „középfokú” a kis kórház, a középiskola; „felső fokú” a nagy kórház és a főiskola; az egyes létesítményekkel a megfelelő hierarchiafokra besorolt településeket kellett ellátni. A műszaki infrastruktúrát és főleg a közlekedést illetően a körzetek belső kapcsolatainak javítását és a körzetközpontok egymás közötti kapcsolatrend34 �szerének kiépítését tartotta szükségesnek. (Közismert hálózati rendszereink sugaras Budapest-centrikussága, s nyilvánvaló volt, hogy az alcentrumok teljes értékűvé csak egymás közötti kapcsolataik kiépítésével válhatnak, mert ennek híján minden fejlesztési döntés az abszolút centrumban - Budapesten indíthat további fejlesztési kényszert.) A tervtanulmány előfeltevése az volt, hogy „a beruházások területi koncentrálásához olyan adatokat ad, melyek szerint az ország egészét ésszerűen, gazdaságosan lehet fejleszteni és a lakosság életszínvonalát területileg egyenletesen lehet emelni.”37 Tehát, hogy lehetséges egy társadalmi-gazdasági optimalizáció, anélkül, hogy ennek szubjektumát meghatároznánk; a ki nem mondott feltevés: a népgazdaság „összérdeke” . Ez azonban még akkor is problematikus volna, ha nem összemérhetetlen tényezők állnak szemben. (Milyen elvi alapon dönthető el például: mi fontosabb, 20 bölcsődei férőhely, vagy 1 km pormentes bekötőút?) Alapvetőbb fogyatékossága is van azonban ennek a kiinduló alapnak, amire L a k y T eréz így hívja fel a figyelmet:23 ,,A tervezés technikai folyamata mögött valójában érdekütköztetések és érdekegyeztetések zajlanak. Azaz, hogy a tervezés nem egyszerűen a racionálisan áttekinthető algoritmusok, hanem a különböző érdekek érvényesítési lehetőségének (köznapi használattal a tervalkunak) folyamata. Ily módon az, hogy a sokféle lehetséges törekvés közül végül is mi válik deklarált, vagy valóságos céllá, maga is az érdekek és a hatalmi viszonyok - közelebbről az érdekérvényesítési képesség - alakulásának függvénye.” Az OTK-t sokéves egyeztetés után 1971-ben emelték törvényerőre (1007/71 sz. kormányrendelet)14, korábbi változatai azonban, főleg az 1968-as, már komoly orientáló szerepet játszottak a településfejlesztésben. A koncepció fő rendeltetése az lett volna, hogy általános irányító és koordináló szerepet töltsön be - a területi szempontok érvényesítésével. Nem jelentett azonban a részérdekek fölött megnyilvánuló „összérdeket” (már, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges volna). A valóságos intézmények valóságos hatáskörei ugyanis hozzávetőleg a következők voltak: - minden fejlesztési kérdés gazdája az Országos Tervhivatal; gyakorlatilag a középtávú fejlesztés fő arányai itt kerültek meghatározásra; - a területrendezési kérdések az Építési és Városfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartoznak. A „fejlesztéstől” elválasztott „rendezés” fogalmát is kormányrendelet határozta meg (2006/71. sz.), az utóbbit gyakorlatilag jövőképtervezéssé, s ezen keresztül döntésideologizáló eszközzé tette; - a közigazgatás területi kérdéseit a területrendezéstől elválasztva, annak gazdái a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, illetve a megyei tanácsok lettek; - a megyei tanácsok szakigazgatási szervei pedig a „kettős alárendeltség” elvének megfelelően saját szaktárcájuk területi fejlesztési érdekeit kellett, hogy képviseljék. Mindezzel szemben a regionális tervezőknek gazdasági-társadalmi hatalma, döntési joga nem volt. „Sőt, mivel ajánlásjellegű terveik számos lényeges ponton keresztezték mind a nagyipar, mind pedig a területigazgatás bürokratikus érdekeit, az igazán jelentős döntésekben ajánlásukat figyelmen kívül hagyták, s csak ott használták fel, ahol a tervek egyik-másik vonatkozása sze35 �rencsésen találkozott a tényleges főszereplők valamelyikének érdekével.” 19 Mi is történt az OTK egyeztetései során a bonyolult érdekek ütközéseiben? A rayonokra osztás tervét a megyei apparátusok autonómiájuk elleni támadásnak ítélve, megakadályozták. Végül is, valamennyi megyeszékhely „felső fokú” lett - ezzel kimondatlanul, a megyék lettek a rayonírozás fő egységei. Nagyrészt elveszett eközben a fővárost tehermentesítő öt alközpont koncepciója: ezek gyakorlatilag mindinkább belesimultak a többi megyeszékhely sorába. Az 1970-es III. tanácstörvény aztán kodifikálta a megyék székhelyeinek megkülönböztetett státusát, azzal, hogy a területfejlesztés alapegységévé a megyét tette; az így létrejött redisztribuciós rendszer sajátosságaira még viszszatérünk. A településhierarchia és a funkcióhierarchia összehangolása a leglényegesebb, következetesen érvényesített koncepcionális elve lett az OTK-nak. Azonban itt felbukkan egy vastagon ideologikus elem. A koncepció az ellátást technikailag optimalizálhatónak tekinti, s így elfedi azt, hogy a valóságban implicite az állampolgárokat igényjogosultságuk szerint rangsorolja: „a különböző központokban a lakosság és a termelés infrastrukturális, valamint egyéb ellátása a szerepköröknek megfelelő színvonalon biztosítandó.” 14 Az eredeti körzet-szemléletű tervezet a kormányrendeletben központ- szemléletűvé változott; látványos megnyilatkozása ennek, hogy míg a központot a kormány, a hozzájuk tartozó körzeteket csak a megyei tanácsok hatáskörében hagyták jóvá. Valójában az irányító apparátusok hierarchiájának térbeli leképzésével találkozunk itt. A rayonból, mint gazdasági egységből, nem lett semmi; az ipar egyébként jelentős decentralizálási programja úgy ment végbe, hogy területi kooperációnak és integrációnak még lehetőséget sem engedett. Egyetlen kivétel: a munkaerőpiacon a férfi-női munkaerő-kínálat komplementaritásának megfelelő telepítés. Az ezt meghatározó reálérdek: a trösztök-nagyvállalatok fejlesztéspolitikája volt. Végül a vonalas infrastruktúra fejlesztésére az 1007-es kormányrendelet semmiféle hatást nem gyakorolt; a konncepciónak erre vonatkozó utalásait még a rendelet szövegéből is gondosan kigyomlálták. A tényleges érdek, ami ezt meghatározta, az ágazati centralizáció volt, ami a központot erősítő fejlesztésekben érdekelt. Így például a csaknem húszéves tervből, a Budapestet elkerülő közlekedési vonalak kiépítéséből e sorok írásáig egyetlen kapavágás sem valósult meg. Az OTK legfontosabb funkciójává végül is az lett, hogy hivatkozni lehetett rá a tervalkuban. A hetvenes években ezért a fejlesztésben érdekelt megyei tanácsok részéről mind fokozottabbá vált a nyomás a koncepció javukra történő felülvizsgálatára. Amidőn azonban ez végül is megtörtént (1 o18/81 . sz. kormányrendelet), már nyilvánvalóvá lett, hogy a tervalku addigi mechanizmusain belül semmiféle módosítás nem oldhatja meg a problémákat. Kiutat másfelé kell keresni. 2. A P I R A M I S É S A S Z I V A T T Y Ú A „szocialista felhalmozás” kezdete óra többször megváltozott gazdasági helyzetünk, de változatlan maradt a nagyipar általános prioritása; ez mind a közvetlen gazdasági, mind pedig az általánosabb társadalmi célokat mindenkor „überolni” volt képes, habár a hivatkozási alapok némelykor megváltoztak. Az iparfejlesztés területi hatásait illetően azonban egy jelentős distinkciót kell tennünk. Meg kell ugyanis különböztetnünk a közvetlen termelői és a 36 �magasabb irányító-szervező funkciókat. Így az ipari telephely-létesítés segít ugyan a teljes foglalkoztatottság megvalósításában, azonban negatív hatása is van, mivel újrateremti az adott településből a magasabb funkciók elvonását. „Az egyéni szakmai, vagy hivatali előrejutásnak ugyanis egy ponton túl alapfeltételévé válhat a település elhagyása” 6. A folyamat a társadalmi-térbeli struktúra hallatlan szegregálódását eredményezi. 1980-ban a fővárosban élt például az ország diplomásainak több mint negyven, néhány szakmában 80 százaléka,32 és a másik póluson, a falusi-kisvárosi ipartelepeken már-már katasztrofális méretű a diplomás szakemberek hiánya. Az ipar telephelyi szerkezete fejlesztési oldalról is ugyanezt a kettősséget mutatja. Mind az állóeszköz-bővítést és az innovációt, mind pedig az ipar településfejlesztő hozzájárulását illetően abszolút és egyoldalú fölénybe kerültek a tröszti-nagyvállalati székhelyek, amelyek gyakorlatilag korlátlanul diszponálhattak másutt levő telephelyeiknek megtermelt értéktöbblete fölött, ahogy ezt az optimálisnak ítélt vállalati stratégia megkívánja. A folyamat végpontján az a telephellyel rendelkező község áll, ahol az ipart általános elavultsága folytán felszámolni kéne, amire szociálpolitikai okokból esetleg nincs lehetőség, s így gyakorlatilag „szociális foglalkoztatóvá” alakul, s ennek megfelelően állami dotációt igényel. Az ipar lényegében a munkaerő napi újratermelésének igényében határozta meg valamennyi ágazat fő fejlesztési feladatát. Így került az infrastruktúra-fejlesztés központjába a lakásépítés. Másfél évtizeden át vitte el a tanácsi fejlesztési alapoknak körülbelül a felét; ettől persze még kevés is lehetett35, de az infrastruktúra egyéb ágazataira (oktatás, művelődés, egészségügy, közlekedés, hírközlés stb.) ilyenformán még kevesebb jutott. A tervalkuk során a „lakáshiány” döntő fontosságú hivatkozási alappá vált (a fejlesztési koncepciókban ezért aztán minden érintett térség igyekezett ennek bizonyítására mind feljebb srófolni a potenciális népességszámot) - s hivatkozási alapnak annál inkább megfelelt, mivelhogy „szociális” töltettel lehetett ellátni. Valójában a munkaerő-gazdálkodás segédeszköze volt, amit jól mutat a lakáshoz jutási esélyek rétegvizsgálata is: a termelés káderei és a felső szakmunkásréteg élvez abszolút elsőbbséget. (Egy jelentős kivétellel: Budapesten - később tárgyalt körülmények folytán - akkora hiány támadt fizikai dolgozókban, s oly nagy a szellemi foglalkoztatottak túlsúlya, hogy ez a 70-es években itt részben átfordította a lakáshoz jutásnak a munkaerőpiac által meghatározott esélyeit.) Itt találkozunk a területi elosztás „finomszerkezetével” . Az állami (nagyrészt célcsoportos, lakótelepi) lakások ugyanis kizárólag a városokban, s elsősorban a megyeszékhelyeken épültek. A redisztributív elvű fejlesztés kulcshelyzetébe, mint említettük, a megyeszékhelyek kerültek, pontosabban ezek nyomást gyakorló csoportjai (pressure groups). Valójában persze, ez a területiség csak látszólagos: a döntő arányokat a központ határozta meg (példa rá a megyék közti elosztás), s még a maradék elosztása fölött is vétójogot gyakorolt. (Ezt szemlélteti a lakásépítés 50 százalékának az egész országban érvényesülő stabilitása.)1 Mindazonáltal a maradék még mindig elég volt egy markánsan differenciáló fejlesztéspolitika realizálásához, amely legitimációs elvül a „településhálózati hierarchiát” választotta, mint fejlesztési optimumot. A hetvenes évtizedben az egy fő lakosra jutó éves fejlesztési összegek településkategóriánként a következők voltak:1 39 megyeszékhelyek, illetve gyakorlatilag felső fokú központok 25-40 000 Ft 37 �egyéb városok (középfokú központok) 5- 1 5 ooo Ft nag/községek (részleges középfokú, kiemelt alsó fokú központok) 3- 1 0 000 Ft alsó fokú központok (itt ez a megkülönböztető jegy, nem a közigazgatási státus) egyéb települések 1-5000 Ft 400-2000 Ft Megjegyzendő azonban, hogy több, mint száz településben a 100 Ft-ot sem érte el a fajlagos fejlesztés összege, amiben az a feltűnő, hogy még a lakosság által fizetett községfejlesztési alapnál is kevesebb. Ez a rendkívül nagy szórás reguláit egyúttal egy jellegzetes társadalmi-térbeli mozgást, amivel alább foglalkozunk még, s megteremtette saját érvényesítésének feltételeit is. A fejlesztési diszpreferenciális rendszer (aminek ezek az arányok csak egyik megnyilvánulási formái) ugyanis nagy volumenű bevándorlást indukált a városokba, túlterhelve azok infrastruktúráját és megteremtve a hivatkozást további eszközkoncentrációra. E koncentráció egyébként önmagában való értékként is szerepelt: az „urbanizációs szint javításának” képzetét fűzték hozzá. (Városfejlődésünk elmaradása az európai átlagtól, jól kimutatható tény, de E n y e d i G y ö rg y 13 joggal figyelmeztetett arra, hogy ezt ne pusztán a települések népességszámával mérjük: az, hogy 2000 főnél népesebb településben él hazánk lakosainak háromnegyede, sok nyugat-európai országnál „városiasabb” képet mutat.) Ez a szélsőséges elosztási arány elsősorban az OTK-ra, annak „optimalizációs” tartalmára hivatkozott. A hetvenes évtized végén, amikor a központi redisztribuciós fejlesztés újjátermelt feszültségei már teljesen nyilvánvalóvá váltak, folyt is némi vita arról, hogy jogos-e a hivatkozás. Mindenesetre áll azonban Szoboszlai G y ö rg y 36 megállapítása, hogy a hierarchia belső értéktartalma kimondatlanul is tartalmazza a szélsőséges eszközkoncentrációt, s annak intézményi rendszere, a megyei apparátusoknak a III. tanácstörvényben kodifikált omnipotenciájával, csak végső simítás ezen a művön, melynek lényege az eszközkoncentrációs folyamat bővített újratermelése. A fejlesztéspolitika e szisztémája, ha gyakorlatilag már néhány év óta használják is, kodifikálva hozzávetőleg az új gazdasági mechanizmussal egyidőben lett. Ez ellentmondás, hiszen a gazdaságnak, ha mégoly fogyatékosan, de mégiscsak piacszabályozású elveivel ellentétben az infrastruktúra-fejlesztés területén a dirigista elvet erősítette. Rendkívül érdekes, hogyan magyarázta a gazdaságpolitika ezt az ellentmondást: „A gazdálkodás egyre bővülő területén, mint például az infrastrukturális szolgáltatások, megvannak a feltételek ahhoz, hogy központi, tervszerű irányítás és ellenőrzés mellett a társadalmi igények jobban kielégíthetők legyenek, mint ahogy azt egymással konkurráló vállalatok tennék. Sőt valószínű, hogy ezekben az ágazatokban a vállalatok versenye mellett sok externális gazdasági hatás figyelmen kívül maradna, ami társadalmi károkat eredményezne.”31 Tulajdonképpen a reformfolyamat egyoldalúságával, ennek hangsúlyozottan gazdasági térre való korlátozásával találkozunk itt. Az, amit a versenyszféra kiküszöbölésének neveznek, nem egyéb, mint a pressure groups érdekérvényesítési monopóliuma. Ebben azonban a 60-70-es évtizedhatár egy valóban lényeges változást is hozott. A vizsgálatokkal igen jól dokumentált tény, hogy a területi folyamatok meghatározója 1970-ig az ipari termelőtőke térbeli elosztása volt;28 32 41 említet­ 38 �tük, hogy az infrastruktúra-fejlesztés szempontjából ez a munkaerő „napi” (tehát nem generációs) újratermelését célozta. Számunkra itt az a leglényegesebb, hogy az ellátási esélyek területi különbségeinek célja a munkaerőnek az ipari centrumok térségeibe való „szivattyúzása” volt. Ezt elég nagy hatékonysággal végezte is; a hatvanas évtized évi 80 ooo elköltözője nagyrészt ipari övezetekbe ment lakni; végeredményben az extenzív, munkahelybővítő iparfejlesztési korszak fő területi sajátosságával találkozunk ebben. A hetvenes évektől azonban új jelenségek figyelhetők meg. A nagy volumenű iparkitelepítések megszűntével az infrastruktúra-fejlesztés többé már nem kapcsolódhat az ipar munkaerő-bővítési igényeihez. A változás a beruházási források beszűkülése okozta közismert tényen kívül, egy lényeges strukturális változással is összefügg. „Megfigyelhető a hagyományos ipari térségekből az ipar kitelepítésének lelassulása. Ezek ugyanis olyan innovációs centrumok, ahol az új technológiákat a leghatékonyabban lehetett meghonosítani. A folyamat - az iparban foglalkoztatottak arányának stabilizálódása - azonban változó munkaerő-piaci helyzetet takar; a magasabban k v a lifikált munkaerő arányának rohamos növekedését. Azt az extenzív iparfejlesztési politikát, amely többféle - részben a járulékos infrastruktúra - beruházásokat megtakarító cél érdekében telephelyek, leányvállalatok sokaságát hozta létre országszerte, először maguk a világgazdasági változások kérdőjelezték meg. (Így az a viszonylagos területi kiegyensúlyozottság, ami az évtized végére kialakult az ipar egészének és egyes alágazatainak részarányában, az elkövetkező években előreláthatólag fikciónak fog minősülni: a hatékonyság és egyéb tényezők függvényében az egyes térségek-városok ipara igen erősen differenciálni fog.)” 27 Ha a „szivattyú” megmaradt is, generáló tényezője alaposan megváltozott: 28 32 41 lényegében nem egyéb, mint a szellem i tőke térbeli eloszlása. A változás azért oly jelentős, mivel a hetvenes évtizedre a szellemi és a termelőtőke térben erőteljesen szegregálódott: az információs-irányítási központokból részint jelentős termelőfunkciók szorultak ki, részint maguk a termelők (erről később) a közvetlen termelést végző térségek, elsősorban a hagyományos nagyipar területei pedig jelentős kvaterner funkciókat vesztettek, s krónikussá vált bennük a már említett magasabb képzettségű káderek hiánya. A „szivattyú” itt a már végbement centralizáció kényszercsatornái mentén fejtette ki hatását: tehát a termelő és nem termelő intézmények szervezeti központosítását követte, illetőleg számos esetben annak eszmei alátámasztásaként is szolgált. Abban, hogy a munkaerő napi újratermelésével kapcsolatos intézmények jelentősége csökkent a területi folyamatokban, az is közrejátszott, hogy itt részben S-görbe mentén telítődő ellátási formákról van szó, s a 60-70-es évtizedhatárra már - legalábbis mennyiségi mutatók tekintetében - jelentős kiegyenlítődés történt (szociális-kulturális-egészségügyi-kereskedelmi, stb. alapellátás). Kiegyenlítődésről azonban főleg csak nagytérségi relációkban beszélhetünk; egyes településeket, illetve településtípusokat illetően a helyzet differenciáltabb. Van még egy sajátosság, ami a hetvenes évtized második felében érezhető. A beruházási arányok visszafogása, ami az infrastruktúrát különösen érzékenyen érintette, automatikusan csökkentette a szivattyú „emelőmagasságát” ; fölerősödtek az externális hatások, melyekről a következő fejezetben beszélünk. Mindennek eredményeképpen jelentősen (30-35 százalékkal) csökkent a migráció, s főképpen: megváltozott az iránya. Az évi 60 ezer elvándorlónak 39 �mintegy kétharmada falura költözött, ami akkor is figyelemreméltóan magas, ha a falvak egy része vonzóerejét egy-egy közeli városnak köszönheti. A koncentrálásnak a különféle mechanizmusai (elsődleges és másodlagos elvonás, újraelosztás, hatáskör-összpontosítás, intézményösszevonás stb.) elősegítették, hogy a társadalom struktúrája mind fokozottabb mértékben térbeli struktúra is legyen egyszersmind. Igen jól szemléltethető ez a munkaerő térbeli eloszlásán, közelebbről, a termelőerők térbeli differenciálódása által kiváltott ingázáson. Az ingázók száma egyenletesen növekedik évtizedek óta (1960: 630 ezer, 1970: 950 ezer, 1980: 1230 ezer fő napi ingázó, kikhez még mintegy negyedmillió hetes ingázót is számíthatunk). Összetételükre az ipari foglalkoztatottak dominanciája a jellemző (54 százalék), s tulajdonképp hozzájuk kell számítani ma már a melléküzemágakban foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozók tekintélyes részét is. A nem anyagi ágazatban dolgozók zömmel munkahelyük székhelyén is laknak. (Van ez alól sok kivétel: városból falura „kijáró” értelmiségiek, vagy a városból külső , üdülő-családi házas övezetbe húzódók, de a döntő arányokon ezek nem változtatnak.) A közeli ingázók zömét a szakmunkások egy része és a betanított munkások adják (a kettő statisztikai megkülönböztetése adatfelvételi fogyatékosságok miatt nem lehetséges, noha e distinkció igen lényeges volna). Nagy vonalakban még az is elmondható, hogy a kvalifikációs szint fordítva arányos az ingázási távolsággal. Ha az ipartelepítés munkaerővonzó hatását vizsgáljuk, rendkívül érdekes képet kapunk: az iparteleítés centrumában az iparban foglalkoztatottak aránya nem változik, a környék községeiben viszont megnő.28 A centrumban az ipar a nem anyagi ágazatokban foglalkoztatottak arányát növeli. Tulajdonképpen az egyes társadalmi rétegek érdekérvényesítési esélykülönbségeivel találkozunk itt. Ezzel függ össze, hogy a nagytérségi ingázók szinte kivétel nélkül szakképzetlenek, az építőiparban, vagy az ipar legalacsonyabb presztízsű ágaiban, például az anyagmozgatásban dolgoznak, s közöttük igen erősen felülreprezentáltak a cigányok. A településhálózat szempontjából, ami semmiképp se „steril” , hanem a gazdasági-társadalmi szférában mélyen gyökerező rendszer, e folyamatok alapvető polarizációval jártak. Maga a „településkategória” fogalma sem egyéb, mint kodifikálása azoknak a területi egyenlőtlenségeknek, amelyek jórészt e polarizáció eredményeképpen alakultak ki. A hetvenes évekre már igen jellegzetesen kialakult „piramis” fő lépcsőfokait röviden a következőképpen jellemezhetjük. 1 28 32 41 Budapest a csúcs, valamennyi lényegi döntés színhelye, a fejlesztéspolitika abszolút preferáltja, nyomasztóan egyoldalú információs-innovációs-kulturális centrum, s ennek következtében oly erősen népességvonzó, hogy az 1960-ban hozott, s napjainkban már igencsak anakronisztikussá vált letelepedési korlátozás feloldásáról reálisan szó sem eshet. Ez persze, részben csak a szemét szőnyeg alá söprése: a bevándorlási hullám ugyanis feltorlódik a fogadásra felkészítetlen agglomerációban és komoly és folyton újratermelődő ellátási feszültségeket okoz. A fővárosnak magának is bőséggel megvannak a problémái, melyek közül azonban itt csak a „piramiscsúcs” által kiváltottakkal foglalkozunk. Az infrastruktúra-fejlesztés az egész országban messze itt a legdrágább (metró stb.), ugyanakkor elengedhetetlen, s elégtelen is. A lakáshiány jószerivel meg sem oldható: például a gyermektelenek számára a lakásra várakozás ideje 15 év körül van; ez a fiatal házasok számára gyakorlatilag illuzórikussá teszi az otthonteremtést, és hozzájárul a gyerekszámcsökkenéshez (a több40 �gyerekesek 1970 óta elég jelentős kedvezményeket élveznek, de az életüket éppen megalapozni készülők ebből kimaradtak). A város ezért rendkívül elöregedett, s az idősek gondozása belátható időn belül rendkívül súlyos szociális feladat lesz. Az égetően szükséges lakásépítés egyik fő oka lett a humánökológiai romlásnak (a külvárosok, sőt a városmag elslumösödése, a lakótelepek sivársága, a városszerkezet elavulása stb.). A centralizáció következménye, hogy ma Budapest az ország egyetlen „teljes társadalmú” települése (V á rn a i G á b o r), tehát, ahol valamennyi réteg maradéktalanul képviselve van. Azonban arányuk rendkívül torz. Említettük a diplomások túltengését; ennek másik oldala az, hogy igen kevés a fizikai dolgozó. (A hiány miatt aztán ezek elég jelentős kedvezményeket élveznek például a lakáshoz jutásban.) A termelés helyzetét furcsa csapdaszituáció jellemzi. Az innovációs adottságok az országban itt a legjobbak, de a munkaerőhiány miatt nehezen realizálhatók. A munkaerőhiány vidéki telephelyek fejlesztésére ösztönöz, s így a főváros ipara elavul. (Ez a polarizáció - dinamikusan fejlődő, „húzó” ágazatok és nagy volumenű, elmaradott „válságágazatok” együttes léte - jellemzi az iparszerkezetet.) Az élőmunka-ráfordítás aránya az egész országban itt a legkedvezőtlenebb, holott a legnagyobb hiány is itt regisztrálható.28 A régióközpontokról, az öt „megyei városról” mondottuk, hogy nagyrészt áldozatául estek a közigazgatási rendszernek; gyakorlatilag alig többek megyeszékhelynél, és választott fejlesztési stratégiájuk - a népességszám fokozott ütemű növelése - sem teszi lehetővé, hogy a fővárost tehermentesítő központokká váljanak. A m egyeszékhelyek (az OTK-ban felső fokú központok; öt további város van még felső fokú központtá minősítve), mint láttuk, a redisztribució kulcshelyzetű települései, ennek megfelelően e kategória lakosszáma nőtt a leggyorsabban (1960-80 között 80 százalékkal). Ellátási szintjüket és intézményi irányító, kulturális funkciójukat tekintve nagymértékben homogenizálódtak. Jelentős ipari foglalkoztató központtá is fejlődött valamennyi. Az intenzív bevándorlás miatt e településkategória ma a legfiatalabb, s további jelentős népességnövekedésük már magából a természetes szaporodásból is várható. (Ez olyan újabb infrastruktúra-fejlesztési kényszert jelent majd, amelynek forrásai megnehezült gazdasági helyzetünkben fölöttébb kérdésesnek látszanak.). A többi „kiem elt település” helyzete elég egyenetlenül alakult. A jó kiinduló adottságúak általában tovább tudták fokozni előnyüket; a fő bázis ehhez a jó iparfogadási adottság volt. A többiek közül azok, amelyek kiemelt programok részeseivé válhattak (városhiányos övezetek fejlesztése, az ipar dekoncentrálása, vasútfejlesztés, energiagazdálkodás stb.) szintén jelentős ütemben tudtak fejlődni, ilyen program híján, csupán a megyei elosztásra hagyatkozva azonban a település tetemes pozicionális hátrányba került. (Az alföldi városok elég nagy részére jellemző ez.) Az eredeti OTK a középszintű ellátást biztosító központi településként határozta meg ezeket. Közben azonban olyan szakmai-politikai koncepcióváltozások történtek (közigazgatás, egészségügy, oktatás), amelyek már nem teszik lehetővé semmilyen időtávon a középtávú funkciók teljes körének kiépítését a településekben. Homogenizálásuk is kilátástalannak tűnik (népességszámuk például 4 és 40 ezer között van). Foglalkoztatási-hivatásforgalmi vonzó szerepe ugyan mindegyiknek van, a legkevésbé fejletteknek is, de ebben osztoznak a következő kategória, az alsó fokú központok legfejlettebb településeivel. 41 �Az alsó fokú központok közötti különbségek a legnagyobbak valamennyi hierarchiafok közül: 1000-nél kisebb és 1 5 000-nél nagyobb népességszámú községek is tartoznak ide. Felső szintjük (az úgynevezett kiemelt alsó fokú központok) általában elég urbanizált, magasabb ellátó funkciókat (oktatás, kereskedelem) is betöltő, hivatásforgalmi vonzást kifejtő települések. Elég figyelemreméltó módon fejlődtek a kedvezőtlen redisztribuciós pozíciójuk dacára, ami belső fejlesztőerejüket mutatja. Maga az „alsó fokú” kategória a fa lva k közti hierarchia gondolatát tartalmazza. Van ennek történelmi előzménye is, például a körjegyzőség (hogy Szent István sokszor idézett rendeletéről - „minden tíz falu építsen egy templomot” - ne is beszéljünk). A falukörzet gondolatát teljes súlyával először tanulmányterv37 fogalmazta meg, egy igen jelentős fejlesztési elgondolással: „a falukörzetben, annak központján kívül, a távlatban csak egyes - erre alkalmas - m ellékfalu minősítésű települések maradnak meg, a fejlődésképtelen falvak és külterületi lakott helyek pedig fokozatosan megszűnnek.” Tulajdonképpen megdöbbentő itt a biiroplán naivitás; megdöbbentő a tervezési szubjektum hiánya. Mi az, hogy „fejlődésképtelen falu” ? Kiknek tartsuk az ott élőket, mit kezdjünk elemi létfeltételek iránti igényükkel és állampolgári jogukkal? Végül: ki és miből finanszírozza ezt a megszüntetést? Az 1007/71-es kormányrendeletbe, igaz, nem került már be e célkitűzés, vagy legalábbis betű szerint nem. Annál inkább a szelleme. Láttuk már e kategóriák diszpreferálását a fejlesztési eszközök elosztásában. De ennél többről is szó van: a falvak nagy részéből ugyanis - az „optimumra” való hivatkozással - elemi funkciók egész sorát vonták el. Valamivel több mint 5000 község van Magyarországon (számuk lassan csökken a várossá nyilvánítások és közigazgatási összevonások miatt), 1970 és 80. között: - a helyi tanáccsal ren­ delkezők száma - a 8 osztályos általános is­ kolával rendelkezőké 2740-ről (1965) 1381-re csökkent 2114-ről 1759-re csökkent - a 4 osztályos ált. is­ kolával rendelkezőké 902-ről 555 -re csökkent - az iskola nélkülieké 105-ről 807-re nőtt. Ehhez még hozzá kell venni, hogy 1980-ban mintegy 13oo termelőszövetkezet van az országban (tehát több, mint 1700 községben nincs szövetkezet sem); hogy körülbelül ez a helyzet az orvosi körzeteket illetően is; hogy az áfészek száma másfél évtized alatt több, mint 800-ról kétszáz-egynéhányra csökkent és a falusi termelésnek-fogyasztásnak ez az - elvileg - bázisszerve lényegében járási szintű „szolgáltatássá” alakult, amely ugyanakkor a településekkel szemben megőrizte monopolhelyzetét. Voltaképpen annak a m ikrotársadalmat dezintegráló folyam atnak a végső kiteljesedését látjuk itt, amely 1950-ben indult útjára az első tsz-szervezési kampánnyal, s azzal a célkitűzéssel, hogy a nagyipar számára korlátlan számban biztosítson munkaerőt. A hetvenes évtizedben viszont már inkább arról volt szó, hogy az állampolgárokat formális - és általuk áttekinthetetlen - szervezetekbe kell tömöríteni. 42 �3. A Z X - H A T É K O N Y S Á G Azt a jelenséget nevezik így, amikora gazdasági nővekedés - esetleg jelentős - hányada nem az erőforrás-ráfordítás növekedéséből, hanem reziduális tényezőkből következik. Ez a jelenség igen karakteresen figyelhető meg a szűkebb értelemben vett „gazdaság” területén kívül is, esetünkben a településhálózat-fejlesztés különböző tényezőiben. A büroplán irányítási rendszerben ezt a doktrína köréből kibúvó eleven valóságot általában működési zavarnak, korrekcióra szoruló, vagy legfeljebb ideiglenesen megtűrt „lokális érdeknek” tekintik, amit az elmélet legkevesebb, hogy hanyagoljon el. A mezőgazdasággal kell kezdenünk, a fejlesztéspolitika e mostohagyermekével. Mivelhogy az iparosítást az 50-es és 60-as években nagymértékben a mezőgazdaság rovására hajtották végre (agrárolló stb.), lehetetlenné tették ezen ágazat számára a tőkeakkumulációt. A gazdasági reform ezt a helyzetet fölmérve, pótlólagos akkumulációs forrást teremtett azzal, hogy az ipari és szolgáltató tevékenységben a mezőgazdaság számára kedvezőbb az elvonási feltétel, mint a népgazdaság többi szektorában. Elég furcsa és kusza lett így a helyzet. Egyrészt elenyészett a potenciális természeti járadék13, másrészt ezt vagy ágazaton kívüli felhalmozás, vagy kiemelt, a helyi adottságoknak nem megfelelő programhoz csatlakozás (például gabona, kukorica) pótolja. A mezőgazdaságilag jelentéktelen, ám fejlett iparú térségek (például Komárom megye) szövetkezetei hallatlan fejlődésnek indultak, a jó termőhelyi adottságú Dél-Alföldön pedig igen sok a dotált szövetkezet. További váratlan következmény a falusi ipar jelentős térbeli kiterjedése. Míg a diffúz ipartelepítés megpróbálta monopolizálni a munkaerőpiacot (például egyes megyékben tszmelléküzemek adminisztratív korlátozásával), a kedvező népgazdasági pozíció miatt robbanásszerűen terjedt a falun az ipari tevékenység. 1978-ban mintegy 1000 településben van valamilyen ipari üzem. Közel félmillió embert foglalkoztat, s a bruttó állóeszközérték az ipar egészének 20 százaléka (nettó jóval kisebb, az állóeszközpark ugyanis erősen elavult).4 Megfigyelhető volt egyúttal az, hogy a „szociális foglalkoztatóvá” átalakuló telephelyeket mind gyakrabban vették át tsz-ek, kihasználva a „fordított agrárolló” lehetőségeit. Ma a tsz-ek tevékenységének több mint harmadrésze alaptevékenységen kívüli, s olyannyira polgárjogot nyert, hogy az élelmiszer- vagy a háttériparban már elképzelhetetlen volna háttérbe szorításuk; mialatt pedig a munkaerőpiacon a kereslet növelésével - legalábbis az ország bizonyos térségeiben növelik a munkavállalók érdekérvényesítési esélyeit. A falusi iparnak elég nagy része van abban, hogy a hetvenes évtizedben - a várthoz és a tervezetthez képest - csökkent a munkaerő városba áramlása. (Ez a büroplán becsvágynak kellemetlen, de az évtized vége felé ránk zúduló gazdasági nehézségek szempontjából igencsak üdvös változásnak kell tekintenünk.) A mezőgazdasági kisüzem már több. mint 1 millió hektár, a mezőgazdasági össztermelés mintegy harmadát adja. Valamilyen kisüzemi formában dolgozik a falun élőknek 80 százaléka.4 Ezzel együtt megváltozott az arculata is a kisüzemnek. Eredetileg a másképpen nem biztosítható ellátás kisegítő formája volt, a hetvenes években azonban mindinkább megerősödött árutermelő jellege. Juhász adatai18 szerint a szövetkezeti háztartások közül árutermelő; 1967-ben 18,5 százalék; 1977-ben 56,9 százalék. 43 �Az összes háztájinak több mint harmadrésze eközben specializált gazdasággá alakult. (T íz év alatt ezek aránya megtízszereződött.) A háztáji egyúttal jövedelemkompenzáló szerepet is betöltött. V écsei vizsgálatai42 kimutatták, hogy ugyanazon munkajövedelemért egy „szerepkör nélküli” településben 42,8 százalékkal többet kell dolgozni, mint Budapesten. (Gyakorlatilag 33 százalékkal dolgoznak többet, mégis 20 százalékkal kisebb a jövedelmük.) A jövedelemnivellációnak nagyon kemény ára van: a munka satujába szorítja, társadalmi lényegétől elidegeníti az embert; részint destrukturálja a tradícionális emberi kapcsolatokat (a gyermekkel való foglalkozásra például 40 százalékkal kevesebb idő jut, mint húsz évvel ezelőtt - Vécsei adatai szerint); részint azonban valószínűleg új platformot is fog teremteni számukra (a család, mint „kisvállalkozási egység” , a reciprocitáson alapuló kistermelés társadalmiasulása stb.). Számolni kell azonban azzal is, hogy a háztáji kompenzatorikus jellege elvész, a piacra való termelés kíméletlenül differenciálni fogja a kistermelőket, s a jövedelemfelhalmozás kumulatívvá alakul át. Annyi azonban megint csak biztos: nem is az, hogy itt nem „átmeneti” , de minden belátható időtávig érvényesülő termelési forma bontakozott ki, hanem ennek esetleg döntő szerepe lehet - a m unkavállalók oldaláról - a n épgazdaságra váró „h ét szűk esztendő” átvészelésében. A kompenzációs jövedelmek az alapjai a következő nagy reziduális vállalkozásnak, a magánerős lakásépítésnek. A hatvanas évek expanzionizmusa úgy vélte, az állami szektor idővel a teljes lakásépítést fel fogja majd vállalni. A valóságban ettől egyre messzebb kerültünk. A hetvenes években átlag 66 százalékát adta a magánerő a teljes lakásépítési kontingensnek (azóta még tovább nőtt ez az arány). Az összes lakás 43 százaléka falun épült - gyakorlatilag az egyetlen építési forma - és a faluképet a családi házak teljesen átformálták - nem éppen előnyére, de ez más lapra, az általános értékválság oldalára tartozik. A magánerős lakásépítés is népességstabilizáló jellegű, mivelhogy a hazánkban elterjedt formáiban (kaláka) nemigen valósítható meg a lakóhelyi közösség segítsége nélkül. Ma már - a beruházási források általános csökkenése miatt - a magánerőnek a lakásépítésbe való fokozott bevonását tervezik. Ami eddig a folyó fattyúágának látszott, kiderül lassan, hogy a főág. A népesség tehát marad a faluban. Ehhez azonban infrastruktúra is szükséges; csakhogy láttuk, a redisztribució ennek lehetőségét nem biztosítja. Ebben a hiányszituációban jelenik meg a következő reziduum, amit Z s ille43 „negyedik ökonómiának” nevez: az állampolgároknak saját közösségük javára történő ingyenmunkája (óvoda-, vagy iskolaépítés és -karbantartás, törpe vízmű, út- és járdaépítés, belvízelvezetés stb.). Az évtized során ez az eredetileg csak megtűrt „deviancia” is fölértékelődött, ma már a településfejlesztés legfontosabb jövőbeli eszközeként emlegetik. Végeredményben elmondható, hogy az évtized a nem intézményesült tevékenységek nagy előretörését hozta; olyan változást, amelyet - legalábbis ebben az intenzitásban - senki sem látott előre. Nyilvánvaló az is, hogy ezek gyakorlatilag a korrekciós mechanizmus szerepét játszották a központi redisztribució fogyatékosságait illetően - s hogy milyen sikerrel, mutatja, hogy a központ integrálni kívánja ezeket a formákat. (Például a városokban: a magánerő mobilizálása a házgyári kapacitás lekötésére, vagy az új infrastruktúrafejlesztési szisztémák.) Kétségkívül arról van szó, hogy a lakosságot miképp lehet fokozottabban bevonni az infrastruktúra-fejlesztésbe: egy jellegében aszociális folyamatról tehát. Azonban a magánerőnek — és kezdeményezésnek 44 �- ez az „intézményesülése” egyben „társadalmasulás” is. Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag a fejlesztéspolitika fő kérdése éppen az, hogy miképpen lehet ezt a következményt megakadályozni, vagyis, a lakossági forrásokra a lakossági aktivitás nélkül szert tenni. (Például az új teho.) De ez már a nyolcvanas évtized fejleménye. IR O D A L O M JE G Y Z É K 1. A m e g y e i te le p ü lé s h á ló z a t-f e jle s z té s i te r v e k é rv é n y e s ü lé s é n e k f e lü lv iz s g á la ta 1978.). 2. A n d o rk a 1978.). R u d o lf: 3. A n d rá s fa lv y 1982/2.). A m a g y a r k ö z sé g e k B e rta la n : t á r s a d a lm á n a k A k ö z ö s s é g é rt k e re ssü k á ta la k u lá s a (VATI, (G y o rsu ló s a j á t sz e m é ly is é g ü n k e t 4. B a rta G y ö rg y i—E n y e d i G y ö rg y : I p a ro s o d á s é s a fa lu á ta la k u lá s a idő, (A lföld, (B p., 1981.). 5. B e lu sz k y P á l: A k ö z ig a z g a tá s i te r ü le ti b e o s z tá s fö ld ra jz i- té rs z e r k e z e ti a la p ja i (ÁSZI, 1980.). 6. B e n y ó B e r t a l a n : A z i p a r k ö tő d é s e a te rm e lé s h e ly é h e z g a z d a s á g i É le t, 1977/4.). (B o rso d i M ű szak i és I p a r - 7. B e n y ó B e r ta la n : A te r ü le ti te r v és a v a ló s á g (V aló ság , 1979/6.). 8. B e re n d T. I v á n : N a p ja in k — a tö r té n e le m b e n (G y o rs u ló id ő , 1980.). 9. B e re n d T. I v á n : A s z o c ia lista g a z d a s á g fe jlő d é se M a g y a ro rsz á g o n 10. B e rk o v ic s G y ö rg y : V ilá g v á ro s h a tá r á b a n 11. B ib ó I s tv á n : M e g je g y z é se k (K é z ira t, 1973.). az O rsz á g o s (B p. 1974.). (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1974.). T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i K o n c e p c ió h o z 12. D án iel Z s u z s a : J ö v e d e le m e lo sz lá s , la k á s e lo s z lá s (V alóság, 1981 12.). 13. E n y ed i G y ö rg y : F a lv a in k so rs a (G y o rsu ló idő, 1980.). 14. 1007/71. sz. k o r m á n y re n d e le t. 15. G alasi P é te r —G á b o r R. I s t v á n : A m u n k a e r ő p ia c o rsz á g o n (Bp. 1982.). s z e rk e z e te és m ű k ö d é s e 16. H a jd ú T ib o r : Az é rte lm is é g s z á m s z e rű g y a r a p o d á s a (V aló ság , 1981/7.). 17. H eg e d ű s J ó z s e f —T o sic s Iv á n —E k le r D ezső : A v á ro s fe jlő d é s sz e fü g g é se i B u d a p e s t p é ld á já n (BU V A TI, 1980.). 18. J u h á s z P á l: A g rá rp ia c , k isü z e m , n a g y ü z e m tá r s a d a lm i- té rb e li 21. K ő szeg fa lv i G y ö rg y : ösz- (M ed v etán c , 1982/1.). 19. K o n rá d G y ö rg y : H ip o té z is e k a te r ü le ti k ie g y e n lítő d é s té m a k ö r é h e z 20. K o rn a i J á n o s : A h iá n y M a g y a r- (K ézirat, é. n .). (Bp. 1980.). A k o r s z e r ű ip a r te le p íté s a la p ja i (Bp. 1977.). 22. K o zm a T a m á s : A k ö z o k ta tá s , s z a k k é p z é s é s k ö z m ű v e lő d é s in te g r á c ió já n a k le h e tő sé g e i (MTA P e d a g ó g ia i K u ta tó C so p o rt, 1979.). 23. L a k y T e ré z : A r e c e n tr a liz á lá s r e j t e t t m e c h a n iz m u s a i. 24. L a k y T e ré z : É rd e k v is z o n y o k d é s e k , 1982.). a v á lla la ti d ö n té s e k b e n (Id ő sz e rű k ö z g a z d a sá g i k é r- 25. L á z á r I s v á n : K iá lt P a ta k v á r a (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1968.). 26. M a n c h in R ó b e rt: T é z ise k a te le p ü lé s re n d s z e r rő l, in g a tla n p ia c r ó l és in flá c ió ró l (K ézir a t, 1982.). 27. M ik ló ssy E n d re : T e le p ü lé s h á ló z a t ir a t, 1982.). é s a h o ss z ú tá v ú ip a r fe jle s z té s i k o n c e p c ió (K éz- 28. M ik ló ssy E n d re : Az O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv fe lü lv iz s g á la ta — te rm e lé s (VAT I, 1982.). 45 �29. N á n á s sy Z o ltá n : S z ü k sé g tö r v é n y t b o n t (M ozgó V ilág, 1982/1.). 30. N ik o w itz O. I s tv á n —J a k a b M á ria : V o lt eg y is k o la a h a tá r o n (A lföld, 1981/4.). 31. N y e rs R e zső —T a rd o s M á rto n : V á lla la to k M a g y a ro rsz á g o n a g a z d a s á g i r e fo r m és u tá n (MTA K ö z g a z d a s á g tu d o m á n y i In té z e t, 1979.). e lő tt 32. P e rc z e l K á r o ly —V écsei P á l : A te r ü le ti fe jlő d é s á lta lá n o s tö r v é n y s z e r ű s é g e in e k t á r á s a (VÁT I, 1977.). f e l- 33. S z a b ó A. 1981/11.). F eren c: T á rs a d a lo m p o litik a i k o n c e p c ió és n é p e s e d é s p o litik a (V alóság, 34. S zalai J ú l i a : H iá n y é s tá r s a d a lm i sz e le k c ió (V alóság, 1981/8.). 35. S z e lé n y i Iv á n —K o n rá d sa i (V aló ság , 1971/12.). 36. S zo b o sz lai 1980.). G y ö rg y : G y ö rg y —W ie n e r A G y ö rg y : k é s le lte te tt v á ro s fe jlő d é s T e le p ü lé s fe jle s z té s és tá r s a d a lm i k o n f lik tu - k ö z ig a z g a tá s (ÁS Z I, 37. T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i t a n u lm á n y te r v (VÁT I, 1963.). 38. T o sic s Iv á n —E lek S á n d o r : T e le p ü lé si h á tr á n y o k ( K u ltú ra és k ö zö sség , 1980/4.). 39. V ági G á b o r : V e rse n g é s a fe jle sz té s i f o r r á s o k é r t (Id ő s z e rű k ö z g a z d a sá g i k é r d é s e k , 1982.). 40. V ági G á b o r : A z é le tk ö r ü lm é n y e k te r ü le ti e g y e n lő tle n s é g e irő l (V aló ság , 1981/6.). 41. V á rn a i G á b o r : A z O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv f e lü lv iz s g á la ta — sz o c iá lis i n f r a s t r u k t ú r a (V Á TI, 1982.). 42. v é c s e i P á l: A tá r s a d a lm i s z e rk e z e t a la k u lá s a (VÁT I, 1983.). 43. Z sille Z o lt á n : T a n u lm á n y fe k e té b e n é s v ö rö s b e n (K é z ira t, 1978.). 46 �az SKÜ Alkotmány A brigádját: Hogyan élnek megkérdezte 19 8 7 májusában ? A k á rh a g y en g é n világíto tt alagútba lép tem vo ln a , a m ik o r a Salgótarjáni K o h á sza ti Ü zem ek d ró th ú zó já n ak kü szö b én túljutottam . Z a j, n eh éz lev eg ő , m ozgó á rn ya k, siető targoncák surrogása, zörgése. A z tá n , m e g szo k vá n a hom ályt, em b erek et láttam , s g ép ek et, a ta rgon cákon h atalm as h u za ltek ercseket. A szem m egszo kja a vilá gítá st, d e az ed zetlen fü l n em állhatja a zajt. A beszélgetés itt olyan, m int a sü k etek p á rb eszé d e. N e m cso da hát, h o gy Menus Ferencnével, a M a g y a r N é p k ö ztá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím m el kitüntetett A lk o m á n y b rig á d v e z e tő jé v e l, eg yszersm in d a m eg y ei pártbizottság és a m egyei pá rt-vég reh a jtó b izo ttsá g ta g já va l (e g y é b tisztségeit m ost n e so ro lju k ), m in d ö ssze n éh á n y szót válto ttu n k a csarnokban. A m it ott m egtu dta m , n em sok. V a g y m égsem oly k e v é s ? H isz e n k id e r ü lt: a g é p e k régiek, az a lapa n yag p e d ig sokszor gyenge. A tö b b irő l m ár n yu g o d t k ö rn yeze tb en beszéltü n k. A dró th ú zó ,,v ö rö ssa rk a ” v o lt a h elyszín , m ely n ev ét alig ha n em d ek o rá ció já ró l, Marx, Engels, Lenin po rtréjá ró l, vala m in t eg y n em zetiszín és eg y v ö rö s zászló ró l kapta. A beszélgetésen részt v ett h árom b rigá dta g is, n ev e ze te se n : Sági Imréné b rig á d v ezető -h elyettes, to vá b b á K ukkel Anna és Vanó Sándorné. E lö ljá r ó ban m ég a n n y it: m iv e l egym ást k ieg észítve, s n em v ita tk o z va m o n d tá k vélem é n yü k et, a k é rd é se k re adott vá la szo k összegzését a d ju k közre. A z is k id e r ü lt: g yak orlo tt n y ila tk o z ó k ; n em csak a N ÓG R Á D , a Nők Lapja is írt ró lu k. N é h a ú g y é reztem : n em csu pán azt m o n d já k , am it g o n d o lnak, d e azt is, am it - szerin tü k - kell. M in th a tu d n á k : m i a ,,p u b lik u s ” és m i n em a z. E n n e k ellen ére, őszinteségükben kételkedni pillanatig sem volt okom. - Mit kell tudni a brigádról? Jö v ő r e leszü n k 2 5 év esek . K e z d e tb e n fé rfia k k a l d o lg o ztu n k együtt, m a jd 1 9 7 o -b e n női b rig á d d á alakultunk. E z azért vo lt lehetséges, m ert em elő gé p ek e t ka ptu n k, m in d n yá ja n d a ru k ezelő i ta n fo lyam ot vég eztü n k , így már hiva talo sa n sem v o lt a k a d á lya , h o gy a n ő k szám ára a d d ig tiltott m u n ka kört m i is betölthessük. N é g y s z e r lettü n k a vá lla la t k iv á ló brig á d ja , a M a g y a r N ép k ö z tá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím et p e d ig 1 9 8 6 -b a n n yertü k el. M eg p á ly á ztu k és bejött. M íg k o rá b b a n fejen k én t é v i 56 óra társadalm i m unkát vég eztü n k , a d d ig ta v a ly m ár 72 tá rsa dalm i m unkaórát teljesítettü n k : m u n ká n k m in ő ségin ek bizo n yu lt, s k e v e se b b e n is tö bbet term eltünk. 47 �(Közbevetés: Valamennyien családanyák. Menus Ferencné fia gépkocsivezető, Vanó Sándorné fia autószerelő, ikerlányai közül az egyik ápolónő, a másik a Nógrád Megyeei Tanácsi Tervező és Építőipari Vállalatnál dolgozik, s főiskolára készül. K ukkel Anna lánya kereskedőnek tanul, Sági Imréné lánya másodéves gyógyszerészhallgató. Megjegyzendő még: a megszólaltatottak, s mint mondták a brigádtagok többsége is, második generációban dolgozik a gyárban, Ám, mára, mintha egyre többen ejtenék el a váltóbotot.) - Nőknek való ez a munka? H á t. . . fé rfia s m unka. A kétszáz k iló s h u za lka riká kat is m eg k e ll fo gn i, a gép aztán fe le á tm érő jű re húzza őket, s a dró t, százkiló s tek ercsekben k e rü l le. P ersze d a ru seg ítség ével do lgo zu n k . . . A kéz n agyo n ig én y b e v a n v é v e . Ízü leti bán talm ak, id e g i leterh eltség a velejá ró ja . Á lla n d ó a n fig y e ln i kell. M e g á llá s n élk ü li a hajtás. N e m nyo lc órát d o lg o z u n k ; reggel fé l hatkor m ár a g é p n él v a g yu n k , s h á ro m n eg yed kettő ko r jön a váltás. So k a n kö zü lü n k 1 2 órát v a n n a k otthonról távo l, h iszen tö bben bejárók. A v id é k i m ű szak előtt m ég m egeteti az állatokat, s a m ik o r hazaér sem m a ra d m u n ka n élk ü l. M in d e n k in e k k e rtje van , családja, tá rsa dalm i m u n kája. N é h a m o n d ju k : nem va g y u n k n orm álisak, m ert o lya n sokat v a g yu n k távol. E z e n a héten m ég eg yszer sem v o ltu n k id ő b e n otthon. A túlóra v iszo n yla g ritka, n ő k n em is szíve se n v á lla ljá k , d e m ostanában azért m egesett, h o gy két m űszakot töltöttünk le. V a ló -e n ő k n ek ez a m u n k a ? T u d ja m i vo ln a v a ló ? O tth o n ! So k szor csak le v e le z ü n k a férjü n k k el. A n n a k id e jé n harcoltunk, h o gy m u n ká ba állhassunk. M o st harcolunk, h o gy otthon m aradhassunk. . . D e azért ha e lk ü ld en én ek , ha haza k e lle n e m enni, m egsértő dn én k. N e h é z n e k n ehéz ez, d e az em b er m egszokja. - Férfias munkának férfias a bére is? N e m k er esü n k rosszul. Ö t-h ét ezer forintot k a p u n k havonta. Igaz, a h étezerh ez n a g yo n jó n a k k e ll lenni. A fé rfia k 8 - 9 ezret is m egkeresn ek . Ő k három m ű szakban d o lg o zn a k , m i kettőben , eg y fé r fi n yo lcv a n m ázsát is lesze d n aponta a g éprő l, m i 2 0 - 2 5 m ázsát. D a r u v a l persze. (Közbevetés: Menus Ferencné és férje összesen 13 ezer forint körül keresnek, másfél szobás tanácsi lakásuk van. Vanóéknál öt személyre jut ugyanennyi pénz. Ők háromszobás családi házban élnek. K ukkel Anna szobakonyha-kamrás - valamikor gyári, most tanácsi - lakásban lakik. Sági Imrénéék összjövedelme 1 3 - 1 4 ezer forint, kétszobás OTP-s lakásban élnek). - Mikor pihennek? T ö b b n y ire télen. . . - Milyennek látják a gyárat? D in a m ik u sa n fe jlő d ik . A z export, a beru há zá so k helyzete, a szociális ellátás k iv á ló . M in d e n üzem ka p o tt p é ld á u l hűtőszekrényt. A nyereségter- 48 �vet m in d ig hozzuk. A z ágazat, tu d ju k , b a jb a n van , d e m i hozzuk, am it k ell. . . A b érfejlesztés e d d ig m egvo lt. C sa k id é n á p rilisig n em ka ptu n k, a p én z m ost lett szétosztva. L e h e tn e tö bb is. E b b e n az ü zem b en az órab éresek le g k e v e se b b 1 fo rin t húsz fillért k a pta k, a fix e s e k leg a lá b b havi 2 0 0 forintott. N e m is jutott m in d en k in ek bérem elés. - Ki nem kapott? A z összegtől függött az egész. A n n a k Á lta lá b a n a n orm ában le v ő k kaptak. - sem kerü lt, aki jó l dolgozott. Mit szóltak, akiknek nem jutott? T u d o m á su l kellett ven n i. H a v a n term elés, va n pén z, ha nincs, nincs. - Magukon múlik, ha nincs termelés? T e rm e lé s m in d ig van. D e so k az idegesség. R o ssz m in őségű az a la p anyag, am i im p o rtb ó l, a K G S T -o r s z á g o k b ó l érkezik . B á n tja az em bert, h o gy g y en g e az anyag, az N S Z K - s partn er viszon t igényes. Sokat sza k a d a huzal, sokat k e ll hegeszteni, span n o ln i, h e g y e z n i; ú g y m o n d ju k : sok a kézidő. D e az sem jó, h o gy ó z d e la d ja do llárért, am it n ek ü n k k e llen e szállítania. S az is h iba, h o gy m egfo rd íto tta az arányt a m in ő ségileg jo b b és rossza bb a la p a n ya g o k között. E d d i g 7 0 :3 0 vo lt a jo b b m in ő ség ja vá ra , m ost po n t ellen kező leg. A vá lla la t v ezető in ek , s n ek ü n k is égető go n d, h ogy a tm k á tszervezése nem hozta m eg az eredm én yt. D é le lő ttö s m ű sza kban nin csen ba j, d e d élu tá n és éjjel, ha h ib a van , so kszor n eh ézk es a javítás. Ily e n k o r csak két tm k -s d o lg o zik , s ha m ásutt van n a k , eg y n e g y e d órás m u n ka m iatt 2 -3 órát is állhatunk. N e k ü n k viszo n t az az érd ek ü n k , h ogy d o lgo zzu n k . E z é r t aztán néha m a gu n k bü tyk ö lü n k . D e ha baleset tö rtén ik ? K i a fe le lő s ? E z az egész szervezési kérd és. . . - A kohászat rossz helyzetben van. Nem okoz ez bizonytalanságot? Ózd nincs is messze. . . A z e lő tt rangja vo lt a kohászatnak, rangja v o lt a gyárn ak. M o st nincs. E z m u ta tk ozik m eg a fizeté sek b en is. M á r az áru h ázban is lehet annyit keresn i, m int itt. E z t egyszer re n d b e k e ll tenni. M o st n agyo n len n vagyunk. S o k m ú lik azon is, h o gy m ilyen a ko o p erá ció a vá lla la to k között. M o stan á ba n e g yik gyár a m ásikat ü lteti le. E z az egész k ö zpo n tila g nincs h elyre téve. . . - Tudják, hogy változások várhatók. . . A z a d ó ? A ttó l n em félü n k . D e az á rem elések. . . n em tapsolunk. M ert k im o n d a n i szép, h o gy m enn yit k eresü n k, d e ha elm eg yü n k az üzletbe. . . M in t a h id e g zuhany, ú g y ér m in ket. A z t m egértjü k, h o gy az á llam nem dotálhat m in den t. D e am it b e sem jele n ten ek ? M in t a b ú to rt! É s g o n d o lja e l : m i a nnyit va g y u n k tá vo l, h ogy k i sem tu d ju k nézni, m i az olcsó. - Amit elmondtak, abból egyértelmű: nagy a tempó. Meddig lehet ezt bírni? 49 �C sa k eg y p é ld a : a 4 5 - 5 5 é v kö zötti fé r fia k h u llan a k el. N a és, m i va n a k k o r? M e g k e ll érteni, h o gy n ek ü n k k e ll kiterm eln i a szü lein k n yu g díjá t is. M e rt a hol k é t szü lő n ek 5 2 00 forint ju t? K ö z tü n k va n ilyen is. A z igazság az, h o gy a g y á r vezető i lá tjá k a helyzetet. N e m r é g két n yu g d íj fe lé h a la d ó n ő n ek ajánlottak k ö n n ye b b m u n kát, d e k ilen c fo rin t harm inc fillé rr e l k a p ta k v o ln a k e v e se b b e t óránként. K i v á lla lja ezt n y u g d íj elő tt? A m ió ta sza b a d szo m ba t v a n , a fé r fia k tö bbet d o lgo zn a k . A ta va ly i életszín vo n a lért, h o gy id é n is m egm a ra d jo n , tö bbet k e ll do lgo zn i. D e íg y is n ehéz tartani. É s a k ik szom baton és vasá rn ap is húznak, g o n d o lju n k csak b e l e . . . E n n e k v a la m ik o r k i k e ll csattanni, az egészség rovására. (Közbevetés: Menusék üdülnek idén. Vanóék még soha nem nyaraltak. „Tizenhat éve dolgozom itt, de mindig másra kellett a pénz.” Kukkel Anna idén nem pihen: „Ballagás volt, lagzi lesz. . .'Ságiék tavaly Mezőkövesden voltak, idén is jut ott egy hét.) - Milyennek látják a jövőt? K ic s it tartunk tőle. A z t tu d ju k , m i van , d e h o gy m i lesz, n em látjuk. A z biztos, h o gy csak jo b b m u n k á v a l leh et e b b ő l a h elyzetb ő l k ik e v e re d n i. D e az is biztos, h o g y a m u n k a p a d m ellett csak a k k o r d ő ln e k e l a k é rd é sek, ha m e g va n n a k a feltételek . R a jtu n k n em m ú lik . M in d e n k i fe le lje n azért, am it csinál. M i azt szo ktu k m o n d a n i: am i fela d a t, v é g re k e ll hajtani. H a csak lehet. . . SPEIDL ZOLTÁN 5° �SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG MEZEY LÁSZLÓ MIKLÓS Kortanú és írói példa Fábry Zoltán 1 9 3 9 — 19 4 8 között A Fábry-méltatások és -értelmezések jó része megkerüli, vagy csupán elnagyoltan tárgyalja az 1939-1948 közötti évtized munkásságát.1 Maga az író is kihagyja e periódust, amikor saját pályáját korszakolja. A tíz esztendő termése mennyiségileg valóban nem terjedelmes: A halottak élén ciklus öt darabja, s ezen fölül összesen tíz írásmű. Viszont árulkodó filológiai adalék, hogy közülük nyolc csak jóval 1948 után jelenhet meg - akár két évtizednyi késéssel. Pedig a „némaság évtizedében” keletkezett munkái nagyon fontosak az életmű egészében, hiszen pályája későbbi szakaszában többször visszatér - akár idézetek és hivatkozások formájában - ekkoriban fölismert igazságaihoz, vagy gondolkodói rendszerében ez időben hangsúlyossá váló nézeteihez. Ám nemcsak az oeuvre szempontjából van jelentősége ennek az alig több mint tucatnyi írásnak, de a kor politikai, történelmi kontextusával való összevetésben is. Az íróasztalfióknak készült művek a leghitelesebb bizonyságai annak, hogy szerzőjük a fasizmus terrorja, illetve a magyar nyelv tilalma idején - mindenkor lényeglátón - vétót emelt az embertelenség, a kultúrbarbarizmus, a megkülönböztető kizárólagosság és a jogtiprás ellen. Legtalálóbb a címe a Palackpostának, mely metaforában rögzíti saját helyzetét, következésképpen az ép erkölcsi érzék és a gondolkodó elme gúzsbakötöttségét. A korban Fábrynak sincs másra módja, mint a legnagyobb bizonytalanság közepette üzenni a remélt jövőnek: rögeszmés és förtelmes idő is teremhet arra való elmében kristálytiszta gondolatokat. M Ú L T É S JÖ V Ő A halottak élén ciklus (1939), az Im a Tolsztojért - 19 40 -b en (1940) és az ezekből levonható következtetések elméleti összegezése, az É lő hagyomány (1941) Fábry gondolkodói rendszerében a hagyományok élesztésének és ápolásának kiteljesedését jelentik. Népfrontos szemléletű - „Riasztó szemmel” elnevezésű - korszakától kezdve, miután leszámol a dogmatizmus politikai téveszméivel, a sematikus irodalomszemlélettel, és világosan fölismeri az antifasiszta egységfront történelmi felelősségét és kulturális jelentőségét, kezdi írni a nemzeti hagyományokat megelevenítő tanulmányait. Ezek még jobbára az időszerű politikai teendőket szolgálják, abban az értelemben, ahogyan azt a népfronti gondolat hitte és akarta: a nemzet sorsközösségét kifejező irodalmi hagyományok fölelevenítésével megalapozni a széles szellemi összefogás bázisát. A kultúra védelme ekkoriban lényegileg az antifasiszta harc egyik eszköze. 51 �1939 után keletkező hagyománymentő írásai viszont fokról fokra a megtartó és fölemelő tradíciók leglényegéig hatolnak, s immár a nemzeti lét folyamatának perspektívájába állítják azokat. Így jut el a végső igazságig: „M in d e n gondolat jövő érvén ye m ú ltfedezetével arányos” . 1939-ben, a kortárs irodalom szabad áramlásának gátoltsága idején azért fordul szinte önkéntelen mozdulattal a múlt értékeihez, mert nincs más út kitörni a fasizmus rémuralmát betetőző szellemi elnyomás alól. A kései Ady lírájában leli meg a militarizmust, a faji gőgöt és a kizárólagosságokban fogalmazó gondolkodást semlegesítő „ellenmérget” , a v o x humana tiszta kifejeződését. Ettől kezdve a költői ige lesz a mindent eldöntő mérték, mely a legbiztosabban határozza meg a szó, a tett milyenségét, igazságtartalmát, emberi fedezetét, ezáltal létjogát. Fábry pontosan tudja, nem egyféle Ady mutatja magát az utókornak, őt csak a maga teljességében szabad vállalni: az új idők Dévénynél betört új dalaival és a magyar jakobinus forradalmi elszántságával. De tisztában van a nehézségekkel is, hiszen amilyen szükséges volna a teljes Ady-mű köztudatba ültetése, majdnem olyan lehetetlen vállalkozás is. Mert, ahogy nem kellett saját korának a költő, úgy viszolyog tőle a 30-as évtized vége. A fegyver parancsuralmának ricsajában csak kiiktatandó, zavaró függelék lehet Ady költészete. Persze, ez a legkevésbé sem csorbítja a fábryi gondolat igazát: „ A d y ittrekedt ra b : bíró, aki ítéletének foglya, a megváltatlan m agyarság tragikus továbbélője, példa, m ementó, m uszáj-H erkules, aki nem élhet, de nem is halhat, aki nem mehet, mert, ha sok m in den elvégeztetett is, b izonyos, hogy sem m i sem tisztázódott. A d y el nem múlhat, el nem mehet, amíg feltám adása csak számonkérés, és nem beteljesedés, és így nem m egváltás” .2 Ady idézése nem oltárképállítás, értelme, célja nagyon is konkrét. Fábry érzékeli, hogy bár a magyarság hangulata németellenes, ez egyelőre pillanatnyi védekezés, legföljebb morgolódás, de semmiképp sem forradalmi ellenállás és kivált nem szabadságharc. Igazi „kuruc” antifasizmus csak Ady eszméivel telített gondolatokból születhet. Mert a költő, az író maga az értelmi lelkiismeret, a szellemerkölcs kinyilatkoztatója. Gondolata ilyenformán szellemi ellenállás és változtató, teremtő ige. S az erkölcsi forgalommá érlelt ige valósága: a forradalom. Csak a szabadságharcba átcsapó forradalom válthatja meg a magyarságot és Európát. Ám egyelőre Ady csak vádló lehet: „ A v á d elhangzott, de a per még m indig tart. A d y a halottak élén áll és v á d o l: a kép kom or, de nem elem észtő.” 3 Lev Tolsztoj halálának 30. évfordulója ugyancsak alkalom Fábrynak az időszerűsítésre. A szellemóriás emlékének fölidézésével eszméit szeretné a köztudatba ültetni, de a pozsonyi Magyar Hírlap számára írt cikk nem jelenhet meg. Nyilvánvaló, miért. Fábry ugyanis abból indul ki, hogy 1940-ben egy „igazság” érvényét semmi más, csakis az erő mértéke szabja meg. Az egyetlen törvény, az ököl joga pedig menthetetlenül halálra ítéli Tolsztoj szeretetfilozófiáját - hasonlatosan Ady kuruc gondolataihoz. A szeretet, a bűntudat és a föltámadás reménye nélküli Európa nem találkozhat Tolsztojjal. Ha mégis, halálba rohanása közben csupán percnyi tétova lassítás, kitérő epizód. Pedig éppen ez a perc jelentheti Tolsztoj örökkévalóságát és a nemzetek egyetlen esélyét, mely még megmenthetné őket a biztos pusztulástól. A nagy orosz gondolkodó e percét - a hagyomány jelenvalóságának pillanatát - akarja Európa őrülettől homályosított látásának fókuszába állítani. 52 �Amíg egy évvel Tolsztoj idézése előtt Ady forradalmas eszméitől még a szabadságharc ellenrobbanását várja, addig 1940-ben már kilátástalannak tartja Európa megváltását. Egy fohász erejéig csupán Tolsztoj 1910-es végső menekülését mutathatja példaértékűnek. Az emberi gondolat és hang aligha szállhat szembe az erőszak totalitásával, a szellem számára csupán a tüntető kivonulás marad, hogy megőrizhesse magát tisztán a jövőnek. „V a la m i hiányzik, egy mozdulat, egy tett, egy elhatározó vagy-vagy, am i értelmet ad az egésznek, ami egységbe rántja a káoszt, am i a v a k és groteszk negatív lem ezt kép p é avatja: m indenkit meggyőző világossággá. E zért kellett O szta p o vo : a tüntető m enekülés, m ely a hídfelégetés gesztusával és a halál bizonyosságával tépi le a hazugságot önmagáról, környezetéről, a társadalomról, az egész képmutató v ilágról.” 4 Mondottuk, Ady és Tolsztoj idézésének elméleti összegezése és egyetemes magyar horizontba állítása az E lő hagyomány (1941), amely egyszersmind meghaladása a 30-as évek derekától megújult hagyományszemléletének. A hagyomány, ez a szükségképpen létező és személyes indítékoktól, céloktól független, de igazán csak jövőtávlatban élő gondolati érték ott lappang minden kor valóságában. De érte meg kell küzdenie a felelős jelennek, ha fölszínre akarja emelni. Minden hagyománynak létezik egy jelen pillanata, föltámadása. Akinek kicsúszik a kezéből e pillanat lehetősége, annak a hagyomány nem lehet maradandó élmény, pusztán tűnékeny hangulat, vagy még ennél is roszszabb: az értékvakság tünete. Szlovákia magyarsága sokáig érzéketlen volt építő nemzeti hagyományaival szemben, igazi jelentőségükre - nem utolsósorban Fábry Zoltán munkássága nyomán — csak a 30-as évek második felében, a háború előestéjén ébred. Fábry a Kölcsey-centenáriumot tartja annak a döntő pillanatnak, amikor a kisebbség szellemi élete képes volt megragadni és újjáteremteni az ezeréves magyar gond tisztító, fölemelő tradícióját. „So sem tenni mást - idézi a Himnusz költőjét - , mint, amit az erkölcsiség kíván, s még akkor sem, m időn haszon, bátorlét (biztonság), indulat heve, vagy szenvedelem ereje m ásfelé ra g a d . . . ezt h ívju k erénynek” . Ujjongva leli meg ebben a mon- datban minden hagyomány értelmének kulcsát: az erkölcsi többletet. Ekkor, túl az időszerűsítő, haszonelvű hagyományszemléleten, erős fényt kap írásában a tradíció önértéke: az az erkölcsi és művészi ráadás, amely nemcsak ébren tartja egy nép tudatát, de szárnyaló eszméinek is kiindulása lehet. Mert a példa átsegíthet ugyan pillanatnyi válságon, de a távlatos továbbhaladáshoz egyszerűen nélkülözhetetlen. „ M a a múlt erkölcsi öröke tanít, v é d és biztat. É s ez nem könnyítés, d e nehezítés, mert a p é ld a : erkölcsi többlet, és ebbő l a tőkéből nem szabad élősködni, kamatot élvezni, d e - szaporítani, hozzátenni, mert utánunk is élnek és jönnek m ajd m agyarok.’’ 5 Immár világosan áll előt- tünk az új képlet: az időszerűség jegyében kisajátító hagyományszemléletnek nincs igazán jövőtávlata, mert az eljövendő nemzedékek is szólnak majd Adyval: „ K e l l még T egn apról h ív tanú. . .” JE L E N É S JÖ V Ő Fábry Osztapovója: Stósz. Az a félreeső kicsinyke állomás, ahol tiszta némaságába húzódhat vissza. Ismeretes, milyen rajongó szeretettel ragaszkodik többszörösen életadó szülőfalujához, amely egyebek közt megajándékozta őt az író legnagyobb adományával, a teremtő magánnyal. 1939 előtt, s majd 1948 után életszükséglet számára a visszahúzódás könyvei közé, hogy innét - 53 �a szellem stószi őrhelyéről - figyelje Európát és a magyar glóbuszt. Amikor szabadon írhat, beszélhet, Stósz az alkotó magány áldásának szimbóluma, ám a némaság évtizedében egyszerre a bezártság és kirekesztettség cellája lesz. Áldásból átok, a teremtő magányból kárhozatos elszigeteltség válik. Fábry mégsem adja meg magát a körülményeknek, meg akar szólalni, mintha kényszerű tétlenségében a maga számára is bizonyítaná: még él, még dolgozik. Nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor önként vállalt küldetéses szerepe megnyilatkozhatott, és írott művek formájában szétsugározhatott Stószról. Vitatták ugyan nézeteit, hol szelíden, hol gorombán - egy időben „Szlovenszkó réme” a neve - , de lakatot nem ütöttek a szájára. T iso fasiszta szlovák államában azonban hivatása csak titok és emlék lehet. Olykor, ha már tűrhetetlenül perzseli a láz föltámadó emléke, újra munkához lát, céduláit rendezgeti, de tolla csakhamar megbicsaklik, írógépe „n em vált sorokat és nem vált meg sorsokat. . . nem érdem es” . A lemondó hang, a legyintéssé torzuló rezignáció merőben szokatlan Fábrytól, életművéből egyenesen kirí ez a tehetetlenségbe beletörődő gesztus. Tudnunk kell, ekkor életének mélypontján van. Az az ember, aki a 20-as évek legelején a legreménytelenebb helyzetben hazát vesztett magyarságával, Trianon-siratásával és elhatalmasodó tehetetlenségérzetével is tollat ragad, hogy dadogó fölindulással és öngerjesztette expreszszív mámorral mozdítson valamit a kisebbségbe ájultan hullott magyarság sorsán - most legyint. Erejéből csak értelmetlen torz rángásokra futja; virágot szed az erdőn, elfulladva körtáncot jár a falu gyermekeivel, esténként egy pohár bor mellett könyököl a kocsmában, mert végzetesen tehetetlen. Gyötrelmeiben is talál azonban valami példázatot, fölfedezi magában a pompeji őrszem hűségét. Ha mást nem tehet, legalább a helyén marad, történjék bármi. A fasizmus pusztító lávafolyama hömpölyög keresztül Európán, új és új területeket égetve föl - 1940-ben vagyunk, a német győzelmek idején - ő azonban mozdíthatatlan marad stószi őrhelyén. Magára érti a pompeji őrálló egyedüli példázatát. Mintha csak azért történne a katasztrófa, hogy magatartását egy görvilág pusztulása hitelesíthesse. „. . .m indenki szaladt, és ami pusztult: csökben vonaglott, eltorzult, és aki m egm enekült: k i tud róla? . . .csak ő állt a helyén felváltatlanul, a lávaréteg csak őt konzerválhatta a makacs ellen állás mozdíthatatlan szobrává: m osollyal az ajkán.” 6 A szennyes áradat éppen a példaadó hűséges emlékezetét tartja fönn: a kortanút és az írói példát. Magatartása jelenti az emberibb világ hitét és talán lehetőségét is, hiszen az ár elvonulta után be kell következnie a katartikus pillanatnak, a hagyomány föltámadásának, amely nélkül nincs jövő. 1940-ben csupán magányos dac lehet ez a példa, mely emlékeiből táplálkozik és az emlékből merít bizonyosságot tette értelméhez. Vállalása tudatos, de helyzete végzetes, mert győzelme nem lehet, csak veresége. Elveszett poszton áll tehát, de az elveszett poszt melletti kitartás a legmagasabb rendű küldetések egyike. Élete végén írott tanulmányában fogalmazza meg a végső következtetést: „ N in c s elveszett poszt.” 7 E szellemi testamentumként értelmezhető művében munkásságának nagy gondolatkörei a tiszta értékek igénye, a szellemerkölcs parancsa, a korfelelősség elkötelezettsége, s az ezeket összetartó vox humana - magasabb rendben és egyetemes horizontba állítva ismétlődnek meg, s föléjük a kisebbségi létezés értelme boltozódik: a tisztességes megmaradás legemberibb hivatása. Az életműösszeg alapképletét mutató írásának gyökere tehát ide, az E g y em ber meg akar szólalni (1940) című cikkéhez nyúlik vissza, amelyben végső soron már minden ben- 54 �ne van, igaz, nem a summázás igényével, egyelőre a helyzetjelentés szándékával. Ez az embert és becsületet próbára tevő kor indítja Fábryt a humanizmus egyik legszebb magyar megnyilatkozásának írására. És a legcsattogóbb csizmaléptű diktatúra sem taposhatja el műve utolsó, egyetlen szavas mondatát: „B íz z a to k !” A jövő perspektívája ekkoriban mindössze a bizalom lehet. A reménységnek ez a haloványan pislákoló lángja fénylik föl erőteljesebben a Palackposta (1942) holnaphoz szóló üzenetében. A bizakodásnak csupán törékeny játékszere az üveg, mely vízbe ejtve talán azonnal alámerül, vagy szirthez csapódik, de úgylehet, mégis partot ér valahol és megfejtik üzenetét. Fábry álmodott partja a jövő, s írásának értelme: tanulságtétel a humánumról. Ő, aki programszerűen kortanú és írói példa akar lenni, mást a fasizmus siralomházában nem tehet, mint az őrök figyelő tekintetét kijátszva „ lo p v a és szívdo bo gva rákarcol egy-két sort a börtönfalra” . A börtönfal, mely bekeríti, hangját elnyeli, nem más, mint önnön múltja, műveiben megtestesült gondolatai. A legtragikusabb mégis az, hogy mindazok, akikért megszülettek egykor e gondolatok, most nem akarnak tudni róla, elfelejtették, megtagadták. „M a g ya r író ilyen elveszetten, ilyen magányosan és ennyire kétségbeesetten, ennyire a bizonytalanba ritkán szövegezett írást. K i látott engem ? A d y kérdése sírásba csukló dac volt. D e az eredm ény m indnyájunknak útmutató iránytűje lett: E m b e r az embertelenségben. A legnagyobb magyar írói eredm ény.” 8 Kétségbe- esése megint Adyhoz űzi, de a költő felelete segíti, hogy oldódjék torkában az elnémítottság fojtó görcse. A kortanú és az írói példa, aki nem mutathatja föl muszáj-herkulesi hűségét, a múltba néz és a jövőhöz föllebbez. Hangtalan fölszólamlásával csodát akar tenni: föltámadásra ébreszteni, holnapot formálni. Mert, ha a palackposta üzenetét mégis sikerül átmenteni a „mai hóhér időkből" a jövő partjára, megtörténik a csoda. „H o ln a p a humánum tanúira és tanulságaira lesz szükség: igazoló koronatanúkra. E z é rt kell a palackposta: egy em ber szót k é r !” 9 Fábry szót kér, pedig tudja, mindhiába. Most már meg sem kísérli - akár álnéven is - elhelyezni valamelyik lapnál az írását. Ebben a jelenben csak a jövőhöz szólhat, példát mutatni csak a holnapnak érdemes. A Palackposta ebben az értelemben egyszerre leszámolás és bizakodás, szakítás a korral és reménység az emberibb jövőben. Ám a koronatanú kálváriája még nem ér véget. . . JÖ V Ő Csehszlovákiának a fasizmus rémuralma alóli fölszabadulása nem hozza el a magyar kisebbség nemzeti fölszabadulását. A képtelen vádak ürügyén koholt kollektív büntetés, a jogfosztás teóriája még négy esztendeig késlelteti, hogy emberhez méltó élet köszöntsön e mélyre szorított, megalázott, nyelvétől és öntudatától megfosztani szándékozott népcsoportra. Amíg a szlovák államban ez a magyarság éppen antifasizmusa, legalábbis a náci mételytől való elzárkózása miatt nehezen tűrt kölönc az ország nyakán, most egyszeriben a fasizmus bűnében marasztaltatik el. Csehországba hurcolják kényszermunkára, vagy áttoloncolják a határon, nyoma se maradjon. És egy ember, egyetlenegy, aki kortanú és írói példa - s hirtelenjében mégis vádlott - újból szót kér. Segítségért kiált, tiltakozik, perel. A vádlott megszólal (1946) a katasztrófa tényét lényegénél rögzíti: „M a g ya r vagyok, tehát bűnös v a g yo k ” . Ez a mondat Fábry minden jövőhitének, álmának irtóztató romhalmaza, Ő, aki mindenkor a humánum, az emberi jóság 55 �és értelem győzelméért dolgozott, hol az emberirodalom „testvér” jelszavával, hol a valóságirodalom „proletár” kiáltásával, hol meg az antifasiszta összefogás szolgálatával, paradox módon a vádlottak padjára kerül. És a vádak vádja: nemzetisége. Tiso és H lin k a fasizmusa hét évre elnémítja, kétszer illavai börtönfogságra ítéli, de az üldöztetésben is megszállottan ragaszkodik szikrányi reménységéhez - akár egyetlen „Bízzatok!” igével jelölten - , hogy majd egyszer mégis elmondhatja a koronatanú hitelével a vox humana vallomását. 1945-ben mégis arra kell ébrednie, hogy azok forrasztják torkára a szót, akiket magával egycélú, egyakaratú embereknek gondolt, s azoknak a végzetes téveszméknek az ürügyével, melyek ellen 1939 előtt együtt küzdöttek. „ E z fe lér egy gyilkossággal. H alott vagy: néma vagy. M agyar va g y.” 10 A koronatanú, aki arra várt, hogy őrálló példájával a jövőnek mutathat irányt, s ösztönözhet másokat a jóra, most félmillió társával együtt megbélyegzett, s ugyanolyan fölösleges, mint 1939-ben és 1940-ben Ady vagy Tolsztoj volt. Vallomását, ha nem mondhatja el a humánum ítélőszéke előtt, magában mormolná, de sikoltása mégis föltör: száz példányban sokszorosíttatja írását, s elküldi a cseh és szlovák értelmiség címére. A lesújtó válasz: a néma visszhangtalanság. Szlovákia magyarsága, melyet büszkén vállalt másultsága - főként az „újarcú magyarok” nemzedékének munkájával - talán egyetlen történelmi pillanatra, a 20-as évek végén, Európa haladásának élvonalába állított, az emberiesség, a megértés, a testvériség jelszavait kiáltotta. Meg is fizette az árát, előbb 1938-ban, Dél-Felvidék visszacsatolásakor, majd 1945-ben a kassai kormányprogram tézisei sújtották porig. Tagadhatatlan, ott éktelenkedik a 30-as évek végi kisebbségi politika becsületén a Jaross A n d o r nevével jellemezhető folt. De melyik nép mondhatná el magáról - kérdi Fábry - , hogy makulátlanul megőrizte magát a fasizmus mételyétől? S ami ennél lényegesebb, a nácizmus erőszakos terjeszkedése és konjunktúrája idején a szlovák államban maradt, kicsinyre zsugorodott magyarság - kollektiven - az antifasizmus hűségese maradt, s kívülállóként éber lelkiismerettel figyelte, mint tébolyul körülötte a világ. A magyar párt mindjárt 1939-ben kínos gonddal különíti el magát a korábbi jarossizmustól ugyanúgy, mint az egyidejű szlovák kleriko-fasizmustól. De nemcsak a politikai élet színpadán nem vegyül a náci ágálok közé, lélekben is immunis marad. Kulturális élete - amely néhány újság és antológia kiadására, énekkari mozgalomra szűkűl - kiváltképp ékes bizonysága eszmei függetlenségének. Sőt a csekélyke, de nem éppen veszélytelen lehetőségeket megragadva, hangot is ad szellemi-lelkiismereti ellenkezésének, folytonos különbözni vágyásának. Fábry tényeket soroló védőbeszéd-kiáltványa egyszersmind vádbeszéd, hiszen a béke annyi szenvedés után sem születik meg a dél-szlovákiai tájon. A háború makacs törvényei pusztítanak tovább: „M agatartások bélyegeződnek, m elyek elégtételt reméltek, h idak repültek a levegőbe, m elyekről azt hittük, hogy m inden veszélyen, merényleten túl vannak, és árkok m élyülnek, gyűlöletárkok, m elyek betöm ésére készen állottunk. ” 11 A gyűlölet árkaival körbekerített kisebbség árván és kiszolgáltatottan emlékezik G y őry D ezső 1939 karácsonyán megjelent E m b e ri hang című poémájának axiomatikus érvényű so- raira: G yűlö lségre nevelt a sorsunk, m i szeretetre önmagunk. 56 �Hiába az újsághasábokon kinyomtatott sorok, az emberiesség fölszólalásai és tettei, a szellemi ellenállás és a hídépítő akarat, most mind nem számít. A fasizmus idején sem volt másra lehetősége a magyar kisebbségnek, mint a befelé néző, töprengő, ám makacs gondolkodásra, a humanizmus bensőséges éltetésére és olykor-olykor markáns kinyilatkoztatására. Ez a magába mélyedő tűnődés óvta meg, hogy kifelé gyűlöletakciókat robbantson, vagy akár sodródjék az árral. És amikor mégis elvonul a pusztító ár, megtörténik a lehetetlen: a vádlottak padjára nyomják, ítéletet mondanak fölötte és nem sejtett vétkekért bűnhődik. „ A magyar fasiszta bűnök bű n bakja: a szlovenszkói magyarság. B ű n bak tiszta erényekkel. V a n -e példa erre a történelem ben?” 12 A történtekre Fábry - érthető fölháborodásában, a mérlegelő körültekintéshez szükséges lehetőségek hiányában - nem talál más magyarázatot, mint, hogy ami 1945 után történik velük, az a fasizmus reinkarnációja. Hiszen - érvel egyetlen politikai irányzat van, amely csakis önnön faját látva és fölnagyítva, nem ismer nemzetiségi kérdést; egyetlen világnézet és lelkiség létezik, amely kíméletlenül bánik a más nyelvűekkel, más hitűekkel és más gondolkodásúakkal: a fasizmus. Ezért kiált figyelmeztetően: „ J aj a g yőző kn ek !” A győzelmek erkölcsi értéke legbiztosabban a győztesek magatartásán mérhető: miként bánnak a vesztesekkel. És B en eš kormánya elégtelenre bukik a vizsgán, s így legnagyobb vereségét épp az antifasizmusra, a humanizmusra méri. Fábrynak még ebben az elképzelhetetlenül nyomasztó helyzetben is van anynyi hite, lelki ereje, hogy kisebbségi logikával - mely a helyzeti hátrányt képes előnyös adottsággá gerjeszteni - a vádlottat bírává avassa. S ebben az eszmélésben minden, ami szemben áll a fasizmussal, a humanizmus közös nevezőjére kerül: kereszténység és marxizmus, liberalizmus és pacifizmus, kulturtudat és erkölcsi felelősségérzet. Így hát a körülmények okán anakronisztikusan fülújult népfronti egységben a magyarság pere a humanizmus perévé lényegül. Fábry hatalmas ívű esszéje a vox humana invokációjába torkollik: „E lkárh ozottan és üdvözülten, megszállottan és m egverten m i voltunk és v a gyunk a vo x humana n ép e: áldozói és áldozatai, kikiáltói és elném ítottjai, hűségesei és elmarasztaltjai, végleges és végzetes predesztináltjai és elkötelezettjei. K i tud rólunk? K i látott m in ket?” 13 Ady számonkérése a kisebbség vádja lesz, egy hit vallomása, mely igazolást keres, föloldozást kér, de választ is ad: Ember az embertelenségben. Fábry újra csak a jövőhöz föllebbez. Még két gyötrelmes esztendőnek kell elmúlnia, hogy 1948 februárjában - a munkásosztály hatalomátvételével - megtörjön a jég, s beálljon a tisztító olvadás. Az áhított jövő, a palackposta remélt partja annyi késedelem és halasztás után mégiscsak Fábry Zoltán hűségét igazolja, és ezután betetőződő munkásságával együtt így lehet ma az egyetemes magyar szellemi életben valóban kortanú és írói példa. 57 �JE G YZE TE K 1. E zt teszi a m u n k á s s á g á t összeg ez ő e d d ig m e g je le n t k é t m o n o g rá fia is : K o v á c s G y ő z ő : F á b r y Z o ltá n . B u d a p e st, 1971. M a g v e tő ; C sa n d a S á n d o r : F á b r y Z o ltá n . B ra tis la v a , 1980. M ad ách K .; s ő t az é le tm ű - k ia d á s tá r g y a lt k o r s z a k o t felö lelő k ö te te is c s o n k a : F á b r y Z o ltá n ö s s z e g y ű jtö tt írá s a i. 5. k ö te t (FZÖ I. 5.) B r a tis la v a , 1985. M ad á c h K. 2. A h a lo tta k élé n III. A z u to lsó s ta fé ta . FZÖ I. 5. 195. 1. 8. A h a lo tta k élé n V. És m é g sem , m é g se m , m ég sem . FZÖ I. 5. 206. 1. 4. Im a T o ls z to jé r t — 1940-ben. FZÖ I. 5. 211. 1. 5. E lő h a g y o m á n y . FZÖ I. 5. 222. 1. 6. E g y e m b e r m eg a k a r t sz ó la ln i. F Z Ö I. 5. 216. 1. 7. Ni n cs e lv e s z e tt p o sz t. U tó szó a h ű s é g rő l. I n : V ig y ázó sz em m el. B ra tis la v a , 1971. M a d ách K. 326—337. 1. 8. P a la c k p o s ta . FZÖ I. 5. 227. 1. 9. Uo. 228. 1. 10. M ivel az é le tm ű s o r o z a t k ih a g y ta F á b r y e n a g y fo n to s s á g ú m ű v é t, az id é z e te k h e ly e : S tó szi d é le lő ttö k . B ra tis la v a . 1968. M a d ách K ., 373. 1. 11. Uo. 406. 1. 12. Uo. 417. 1. 13. Uo. 430. 1. 58 �SZA RKA LÁSZLÓ Új romantika avagy a kis nemzeti történetírás dilemmája Megjegyzések Matúš K učera Szlovákia a középkor idején című könyve kapcsán A pozsonyi ifjúsági könyvkiadó gondozásában 1985 végén tízezer példányban jelent meg Matúš K u čerának, a pozsonyi Komenský egyetem tanárának, a történettudományok doktorának látványos kiállítású, népszerűsítő munkája. A szerző számára nem idegen ez a műfaj, hiszen évek óta közöl történeti tárgyú meséket a szlovák kisdobosok lapjában és már 1981 -ben (Kučera: 1981 ), illetve 1986 -ban is megjelentetett egyegy hasonló jellegű könyvet (Kučera: 1986 ). A mediavisztikai szakirodalomban mindenekelőtt S z lo v á k ia N a g y m o rá v ia b u k á sa u tá n című monográfiájával (Kučera: 1974 .) vált ismertté. A m agyar középkorkutatók számára is rendkívül tanulságos lehet az a polémia, amely a monográfia megjelente után Peter Ratkoš és K u čera közt a központi szlovák történeti szakfolyóiratban, a Historický časopisban zajlott le (Ratkoš : 1976 , K u čera: 1977 ). A szlovák történetírás idősebb és a továbblépést sürgető, lendületes középső generációjának v itája egy árnyaltabb, a szlovák nemzeti történelem horizontján túl is tájékozódó felfogás kialakulását sejtette. K u čera 1977 -es reflexiói közül néhányat itt is meg kell említenünk, hiszen ismeretük nélkül aligha lenne érthető megjegyzéseink címe, célja. Nagymorávia államiságának kérdésében tíz évvel ezelőtt K u čera indokoltnak tartotta a fokozott óvatosságot, mert mint mondotta „ lé n y e g é b e n n in c s k ö z v e tle n b iz o n y íté k az á lla m ra je lle m z ő g a zd a sá g i, m é g k e v é s b é o s z tá ly -tá rs a d a lm i té n y e z ő k r ő l.” Ratkošsal lényegében egyetértve már ekkor is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Nagymorávia keleti részének székhelye, Nyitra a morva államalakulat széthullása után is megőrizte igazgatási funkcióját, de a X I—XII. századi magyarországi részfejedelemséggel, a nyitrai dukátussal való folytonosság kérdésében K r is tó G y u la kutatásaira utalva (Kristó: 1974 ) tartózkodott a kontinuitás tézisének hangoztatásától. Egyébként Ratkoš is akképp említette fel az Árpád-kori Nyitra ügyét, hogy azt „a s z lo v á k ro m a n tik u s o k s z lo v á k ré sz h e rc e g s é g k é n t je lö lté k m e g ” . (Ratkoš 1976 , 573 . 1 .) A sokat vitatott Pázmány-nemzetséggel kacsolatban K u čera elutasította azt a Ratkoš-feltételezést, hogy Nagymorávia-korabeli nagyúri családról vagy éppen szlovák nemesi famíliáról lenne szó és azt egy negyven éve megjelent munka „ r o m a n t ik u s e lk é p z e lé s é t” visszhangzó vélekedésnek tartotta. Végül idézzünk a honfoglalás utáni Kárpát-medencei viszonyokra vonatkozó 1977 -es K u čera-megállapítások közül kettőt. Igen fontos a programszerű ellenérv Ratkošnak azon vádja ellen, hogy a kérdéseket össz- 59 �magyarországi szempontból vizsgálja: „ m é ly e n m e g v a g y o k g y ő z ő d v e a rró l, h o g y a s z lo v á k ia i k ö z é p k o ri tá rs a d a lm i stru k tú rá k a t, e z e k g a z d a sá g i v is z o n y a it a k á rc s a k a v á lto z á so k h o z v e z e tő o k o k a t c sa k ú g y é r th e tj ü k m e g m é ly e b b e n , ha v iz sg á ló d á s u n k és k u ta tá s u n k n e m c s u p á n »összm a g y a ro r sz á g i« , h a n e m sz ü k s é g s z e rű e n le g a lá b b is k ö z é p -e u r ó p a i h o riz o n ton m o z o g .” (Kučera 1977 , 98 — 99 . 1.) Az ilyen, mazsolázva szemezgető, ismertetés veszélyeit is vállalva még egy tételre szeretnénk felhívni a türelmes olvasó figyelmét. Matúš K učera, aki említett tudományos monográfiájának bevezetőjében teljes határozottsággal legszögezte azt a tényt, hogy az etnikai-nemzetiségi motívum a X —XII. századi fejlődésben nem volt meghatározó tényező, 1977 -ben a kora feudális társadalom és az etnikai, illetve a hatalmi-politikai viszonyok összefüggésének tisztázását sürgetve így írt: „ H a ezt s ik e r ü l tisztá zn u n k , ta lán m á s k é p p k e z d ü n k m a jd n éz n i a m a g y a r — s z lo v á k sz im b ió z isra is és v é g r e f e lh a g y u n k a zza l az ö rö k ö s fig y e lm e z t e té s s e l, h o g y a m a g y a r o k v a la m it á tv e t­ te k a sz lá v o k tó l v a g y a s z lo v á k o k tó l (v a ló s z ín ű le g u g y a n ú g y , m in t a m i ő se in k te tték , m iu tá n a D u n a v ö lg y é b e é r k e z te k , és k ö z v e títő k r é v é n , á tv e tté k az a n tik tá rsa d a lo m c iv iliz á c ió s sta fé ta b o tjá t). É s a rra is r á jö v ü n k , h o g y c s u p á n a zo k tu d n a k v a la m it á tv e n n i, a k ik a rra k é p e s e k , a k ik e t a rra a tö rté n e lm i so rs r á k é n y s z e r ít.” (Kučera: 1977 , 100 . 1 .) Ez a többféleképpen is értelmezhető tétel elsősorban a konstruktív magyar—szlovák véleménycsere lehetőségét erősítette meg. Ennek ellenére a nyolcvanas évek első felében a magyar és a szlovák történetírás álláspontja között mintha egyre nagyobb lenne a távolság. Nagymorávia történeti problémáinak, a szlovák feudális nemzetiség kialakulásának, illetve a magyar államalapítás szláv előzményeinek eltérő megítélése, G y ö r f f y G y ö r g y n e k a morva—szlovén és szlovák települési folytonosságot is megkérdőjelező különvéleménye jelzik a leglényegesebb véleménykülönbségek súlypontjait.1 Az eltávolodáshoz ugyancsak nagymértékben hozzájárult K učera 1981 -ben megjelent könyve is. A P a ter p a triae című könyv egyik-másik bizarr argumentumát (például, hogy a „kun, palóc, székely hordákkal” kiépített nyugati gyepük fő célja a kialakulófélben lévő morva és szlovák testvérnemzetek szétválasztása lett volna, vagy hogy Szlovákia viszonylag hosszú időn keresztül a politikai mérleg nyelvének szerepét játszotta a cseh, lengyel és m agyar állam kapcsolatainak mérlegén, továbbá, hogy a felvirágzó magyar állam gazdasági alapját a szláv világ jelentette stb.) Kristó Gyula — a szlovák történeti koncepció szélesebb ideológiai összefüggéseire is utalva — visszautasította: „ A s z lo v á k tö rté n e tírá s n a k e g y fe lő l a tö rtén etiség s ík já n k e ll b iz o n y íta n ia sa já t e tn ik u m a a u to ch to n je lle g é t a k ö z é p k o rb a n , a m i a m o r v a k o r u tá n a b b a n a b eá llítá sb a n n y e r h a n g o t, h o g y S z lo v á k ia — m á r a k ife je z é s is e g y m o d e r n fo g a lo m tö rté n e ti v is s z a v e t ít é s e ! — k ö z é p k o ri tö rtén eti fe jlő d é s e a m o r v a tr a d íc ió k o n (p l. a m o r v a a la p o n lé te sü lt v á r m e g y e s z e r v e z e te n , v a g y a szo lgá ló n é p i re n d sz e re k e n ), ille tv e h e ly i tá rsa d a lm i fe lté te le k e n a l a p u l t . . . A s z lo v á k tö rté n e tírá s te n d e n c iá ja v ilá g o s. M in d e n á r o n ig a z o ln i e g y fe lő l a cse h — s z lo v á k tö rtén eti k a p cso la to t m in t a X X . sz á z a d b a n m e g te re m te tt c s e h s z lo v á k á lla m isá g k é p z e lt tö rtén eti bázisát, b izto síta n i m á s fe lő l a sz lo v á k sá g tö rté n e ti fo ly to n o ssá g á t és ö n á lló á lla m i létét a m a g y a ro k a t m e g e lő z ő id ő k b e n , v é g e z e t ü l p e d ig m e ssze a v a ló s m é rté k e n f e lü l k ie m e ln i a zt a hatást, a m e ly a n y u g a ti s z lá v o k ré sz é rő l a m a g y a ro k a t é r t e .” (Kristó, 1985 , 61 — 63 . 1 .) 6o �K u čera tavalyelőtt megjelent könyvét a fentiek alapján érthetően nagy várakozás előzte meg. Erre utal az a tény is, hogy hetek alatt elfogyott a szlovákiai könyvesboltokból. A kötet elé az azóta elhunyt R u d o M oric szlovák író írt előszót, s abban V la d im ir M in á č n a k még 1970 -ben kifejtett tézisét elevenítette fel. Eszerint a szlovákoknak nincs történelmük, ha a történelem a királyok, a csaták és gyilkosságok nagy történelme, de a legdicsőbbek közé tartozik, ha a történelmet a mindennapi szorgos építőmunka históriája jelenti.2 Ezt a tételt hivatott szemléltetni(!) a borító megoldása. A címlapon egy X II—XIII. századi nyugat-európai kódex templom-, ill. városépítő szorgoskodást megörökítő jelenete a szlovák történelem, az „ezeréves méh” szimbóluma. Ezzel szemben a hátlapon a Képes Krónika Koppány lefejezését ábrázoló képe próbálja érzékeltetni a spekulatív koncepcióban a magyarokra kiosztott véres, nagy történelmet. Bár a külsőségek a korábbi szemlélet folytonosságát jelzik, a pozsonyi Nové slovo című művelődéspolitikai hetilap A m e g ism e ré s k a la n d ja i című ismertetése a szlovák történelem új koncepcióját üdvözölte a munkában: „ Is m é t fe lfe d e z te s z á m u n k r a (ti. K u čera — Sz. L. megjegyz.) S z lo v á k ia elá tk o zo tt te rü leté t, a m e ly az isk o la i tö rté n e le m o k ta tá sb a n ú g y n éz ett k i, m in th a o ly a n v id é k r ő l v o ln a szó, h ol s e m m i s e m tö rtén t, m in tha b iz o n y csa k o ro szlá n o k sz á g u ld o z ta k v o ln a e rre m ife lé n k .” 3 Lássuk tehát a könyv gondolatmenetét, legalábbis annak legfőbb szempontjait. A szlávok V—VI. századra helyezett közép-európai betelepedése után az első nyugati szláv államalakulat — K u čera koncepcióteremtő aktivitásának Csehszlovákiában is sok vitát kiváltó, de kétségkívül igen atraktív eleme ez! — a mai Délnyugat-Szlovákia, Dél-Morvaország és Északkelet-Ausztria területére lokalizált VII. századi Szamo-féle birodalom. Megragadó játékossággal a birodalom központjaként emlegetett Wogastisburgot Brezlauspurch-Pressburggal vagyis a vendégeknek kétségkívül mindig szállást kínáló (gast-gost-vendég) Pozsonnyal azonosítja. Ennél is lényegesebb, hogy ekképpen a Szamo-féle alakulat Nagymorávia előzményeként jelenthet meg, ami pedig feleslegessé teszi a nagymorva államiság minősítése kapcsán korábban fontosnak tartott óvatoskodást, sőt mi több, az immár közel három évszázadnyi (623 — 904 ), jórészt mai szlovákiai területre helyezett állami élet a szlovák nemzetiség korai kifejlődése szempontjából is perdöntő érvvé válik a könyv érvrendszerében. Nagymorávia Nyitra központú keleti része is így válhat igazán az államiság folytonosságának letéteményesévé, de immár nemcsupán visszafelé, hanem a X —XII. századi m agyar államalapítás vonatkozásában is. A XIV. század elején Csák Máténak — „Szlovákia és a szlovákok koronázatlan királyának” — hatalmas birtokai, a cseh husziták „kedvderítő” észak-magyarországi hadjáratainak városi epizódjai, Iskra felsővidéki katonai hatalmának külsőségei, mind-mind azért kerülnek előtérbe, hogy a szlovák feudális nemzetiség fokozatos kialakulásának helyszínéül szolgáló, de szlovák részről is csupán a X IX . században pontosított és egészen 1918 -ig csupán etnikai értelmű Slovensko— Szlovákia egyfajta különállását demontsrálni lehessen.4 K u čera a képzett szlovák mediavisták közé tartozik: irodalmi tájékozottságával (bár éppen magyar apparátusa meglehetően szűkös és régi), az írásos és régészeti források együttes és fölöttébb leleményes interpretációja révén egyaránt figyelemre méltó jelensége a szlovák his- 61 �toriográfiának. Hogy a P a te r p a triae és S z lo v á k ia a k ö z é p k o r id e jé n című könyveiben hogyan kerül szembe saját tudományos igényű korábbi munkáival, kutatásai szempontjaival, és hogy ezek az új koncepciót tükröző elemek, elemzések, konstrukciók miként térítik ki őt is egy — válasszunk szelíd nevet — „újromantikus” történetszemlélet felé, arra a könyv honfoglalás korára vonatkozó megállapításainak és egy látványos epizódjának részletesebb bemutatásával szeretnénk rámutatni. K učera az etelközi szállásterületeket ért besenyő támadás hatását túlértékelve meggyötört, nincstelen menekülőknek láttatja a Kárpát-medencébe érkezőket, akik azonban furcsamód mégis sorra bevették a nagymorva központokat. K u čera feltételezése szerint azonban egyik-másik nagymorva főúr látván a dolgok számukra kedvezőtlen alakulását, szövetségre lépett a honfoglalókkal. Ez a korrekció hivatott igazolni azt a K u čera-tételt, hogy a Nagymoráviát megszálló magyarok kevesebbet pusztítottak el annál, mint amennyit a morva államtól, társadalomtól, saját céljaikra átvettek. A korabeli magyarság nomád pásztornép volt, és ennek csak tehetősebb kisebbik részét tudták ellátni — K u čera szerint — a szlovák földművesfalvak. A szegényebbje csakis a portyákban reménykedhetett. Az augsburgi csata után azonban a magyarok is a föld megművelésére kényszerültek: ez a fajta munka, amelyhez nem voltak hozzászokva, kész szenvedés volt számukra, ezért is nevezték el (a szláv muka-kín szóval) „munkának.” (108 1.) K u čera felsorolja néhány szláv származású szavunkat, majd megállapítja, hogy nem a szavakról van szó. Hogy mennyire nem, azt Illy é s G y u la idevágó frappáns érvelése is bizonyította, miszerint a testi szerelem egyik-másik kellemetes tartozékának köznyelvi magyar megfelelője ugyancsak szláv jövevényszó, mégsem igen lehet arra gyanakodni, hogy a magyarok e téren is szláv betanításra szorultak volna. A honfoglalás és a m agyar állam kialakulásának kétségbevonhatatlan ténye K u čera leírását is a boldog végkifejlet felé sodorja: „F o n t o s , h o g y s z lo v á k ő s e in k s e g íte tte k a m a g y a r o k n a k a b b a n , h o g y a k o r a b e li E u ró p a m e ző g a zd a sá g i n e m z e te i közé lé p je n e k . É s m e rt é le tk é p e s n e m z e t v o lt a m a g y a r, h a m a ro sa n e lsa já títo ttá k a z ú j éle tfo rm á t. Ú j és á lla n d ó h a zá ju k a t is m e g le lté k , a m e ly b e n a s z lo v á k o k k a l, k é ső b b a h o rv á to k k a l, s z e r b e k k e l és a z e r d é ly i r o m á n o k k a l e g y ü tt k ö zel e z e r é v ig é lte k e g y ü tt. A z ú j á lla m b a n — a tö rté n e ti M a g y a ro rs z á g o n — in k á b b v o lt u n k a lá r e n d e lte k , s e m m in t u ra k , d e n e m v e s z t ü n k el és tú lé ltü k a zt.” (108 . 1.) Az alig fél tucat korabeli forrás és az egymásnak gyakran ellentmondó későbbi tudósítások vagy a hasonló problémákat felvető régészeti leletanyag nyomán persze, igen változatos lehet az a kép, amely a magyar honfoglalás rekonstrukciós kísérletei alapján kikerekedik. Mindenesetre a — K u čera által — pusztán a szláv—szlovák hatások befogadásra, átvételre kárhoztatott magyarság képe csak megrősíti Kristó Gyula fentebb idézett diagnózisát. A 997 . évi Koppány-lázadás és annak leveretése kétségkívül meghatározó eseménye a Géza és István által elkezdett államszervezésnek. Nem véletlen hát, hogy igen kiterjedt irodalma van. S, amint a Képes Krónika Koppány-jelenetének címlapos kiemelése, illetve a kép egész oldalas reprodukciója a főszövegben jelzi, K u čera koncepciójában is fontos szerepet játszik ez az epizód. Nézzük, mit ír a lázadás leverésének előzményeivel kapcsolatban legbőbeszédűbb Képes Krónika: „Szent István király azonban összehívta főembereit és Szent 62 �Márton hitvalló közbenjárása által kérte az isteni irgalmasság segítségét. Majd összegyűjtötte seregét, az ellenség elébe indult. A Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert (principes) rendelt, Hontot és Pázmányt (Hunt et Poznan). Az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendéget Vencellint (Vencilius) tette.” 36 Az esemény — minden bizonnyal a Garam említéséből adódó territoriális meggondolásoknál fogva — régóta foglalkoztatja a szlovák történészeket. F r a n t iše k H r u šo v s k ý Szlovák történelme, amelyet az 1939 — 1945 közt létezett ún. önálló szlovák állam hivatalos történeti összefoglalásának tekintettek, így értelmezte az eseménysort: „ H u n t és P o z n a n s z lo v á k f őu r a k k a to n a i se g ítsé g e t n y ú jto tt a k a k ir á ly n a k a p o g á n y lá z a d ó k k a l s z e m b e n és se g íte tte k b e b iz to síta n i a tö rté n e ti m a g y a r á lla m és a D u n a -v ö lg y i k e re s z té n y s é g e g y sé g é t. S z e n t Is t v á n tu d ta , h o g y a tö rté n e ti m a g y a r á lla m te rü le té n k ü lö n fé le n e m z e te k é ln e k és a zt a k a r ta, h o g y m in d e z e k a n e m z e te k sa já t h a z á ju k n a k te k in t s é k M a g y a r o r szágot. E z é r t ú g y r e n d e lk e z e tt és a rra in tette fiá t és ö rö k ö sét Im ré t, h o g y — m ik o r k ir á ly lesz — le g y e n ig a zsá g o s k irá ly s á g á n a k m in d e n n e m z e té v e l .” (Hrušovský : 1939 , 65 — 66 . 1.) Nézzük most, hogyan interpretálta a meglehetősen egybehangzó krónikásforrásokat K učera Koppány és István harcára vonatkozóan: „ K o p p á n y a g a zd a g isp á n , a k i Is tv á n d u n á n t ú li v á r á b a n (a m a i M a g y a ro rs z á g o n élt) ö ssz e g y ű jtö tte az összes e lé g e d e tle n t és n a g y h a d s e re g e t á llított ki. E z z e l a zu tá n E sz te rg o m e lle n in d u lt, h o g y a fia ta l u ra lk o d ó t m e g ö lje és h a ta lm á b a k e rítse a n n a k tró n já t. Is tv á n n a k c sa k s z e r e n c s é v e l s ik e rü lt á tú szn ia a D u n á n . A z u tá n a G a r a m p a r tjá n é sz a k fe lé v á n d o ro lt, m íg n e m e lé rk e z e tt B é n y k ö z sé g b e , a h o l le te le p e d e tt. A z o n n y o m b a n s e g ítség u tá n n ézett K o p p á n y elle n . É s a k k o r két s z lo v á k fő ú r é rk e z e tt hozzá, k i - k i a m a g a s e r e g é v e l e g yü tt. N a g y o n é r d e k e s v o lt a n e v ü k : az e g y ik é P o z n a n v o lt (e b b ő l a n é v b ő l k e le tk e z e tt B r a t is la v á n a k e g y ik n e v e — P o z s o n y ), a m á s ik é H u n t (e zért h ív ju k m in d m á ig S z lo v á k ia d é li v id é k e in e k n a g y ré sz ét Hontnak). M e gn y u g ta ttá k Istv á n t, és s e g íts é g et íg é r te k n e k i. M á s n a p re g g e l, a G a r a m p o r tjá n e g y zö ld r é te n n a g y ü n n e p é ly r e k e rü lt sor. Is tv á n lo v a g i p á n c é lb a ö ltö z v e je le n t m e g , u g y a n íg y H u n t és P o z n a n is s e r e g ü k élén . Is t v á n té rd e t h a jto tt s e r e g ü k elő tt, m ire a n e m e s e k ka rd o t a d ta k k e zéb e . A z u tá n h á ro m sz o r m e g é r in te tté k a k a rd d a l Is tv á n v á llá t és k ö lcsö n ö s ü n n e p é ly e s e s k ü v e l m e g fo g a d tá k , n e m h a g y já k e l e g y m á st, a m íg a h ű tle n K o p p á n y t n e m g y ő z ik le. (. . .) A s zlo v á k n a g y u r a k a t és a s z lo v á k v á r o s o k a t Is tv á n g a zd a g o n m e g ju t a lm azta, a m ié rt m e g m e n te tté k á lla m u k a t. S ő t m i tö b b , h a lá la előtt, a m ik o r fiá h o z , Im r é h e z In te lm e it írta , ism é t eszé b e ju to tt, h o g y k irá ly sá gát m ik é n t m e n te tté k m e g , n e m a m a g y a ro k , h a n e m é p p e n a s z lo v á k o k . E z é r t fig y e lm e z t e tte f i á t : » J e g y e z d m e g fia m , ha k ir á ly s á g u n k b a n csa k e g y n y e lv e n b e sz é ln é n e k , g y ö n g e és e se n d ő len n e a z o rszá g .« V a g y is , h o g y n e fe le d k e z z é k m e g a s z lo v á k o k ró l és a tö b b i s z lá v o k r ó l.” (Kučera: 1986 , 110 — 111 . 1 .) Ezzel kapcsolatban megjegy zéseink pontokba szedve a következők: 1 . Hunt és Poznan etimológiájában a szakirodalom nagyobb része a német eredet mellett foglal állást, és ezt egy forráshely is igazolni látszik, ami a szláv eredet feltételezését nem zárja ki egyértelműen. Tény, hogy a Hont és Pázmány nemzetség szlovák nagyúri minősítését alig tíz éve 63 �maga K u čera is romantikus elképzelésnek tartotta. Pázmány és Pozsony nevének azonosítását az 1002. évi pannonhalmi alapító oklevél zárja ki, minthogy abban mindkét alak előfordul, Poznan mint a Koppányt verő sereg egyik vezére, Pozsony pedig mint vámszedő hely. 2 . A Garam folyó krónikabeli említésével kapcsolatban a m agyar történeti irodalomban általános az a vélemény, hogy a krónikaíró a székhelyül szolgáló Esztergom régi nevét (Gran) és az Esztergom alatt a Dunába ömlő Garam folyó nevét összekeverte. Hogy István Koppány elől a Duna bal partjára átmenekülni kényszerült volna, s hogy ott Bény községben gyűjtötte össze seregét, merő konstrukció, amit a bényi sáncok léte, még kevésbé a Hontpázmány nemzetségbeli, de jóval később született Bény személye nem igazolhat. 3 . A karddal való felövezés motívumának értelmezésében meglehetősen nagyok az eltérések. Vannak akik egyszerűen csak az első csatába indulás képes értelmű megjelölését látják a kifejezésben, mások a Koppány által támasztott trónigényekkel szemben István fejedelmi elsőbbségének demonstrációját vélik kiolvasni belőle. A hűségfogadalom és karddal való felavatás K u čera által leírt módozata ugyan meghatóan teátrális és leleményes motívuma lehetne a középkori m agyar államalapítás szlovien (Kučeránál szlovák) előzményeinek, alapjainak és a honfoglalás utáni magyar vezető rétegek tanulékonyságra és befogadásra korlátozott államszervezői aktivitásának. Csakhogy ez a Budai Krónikában némi támpontra is találó feltételezés7 a fentieken kívül egy további ok miatt is teljességgel valószínűtlennek tekinthető. Az egyház aktív részvétele, azaz a felövezés egyházi celebrálása nélkül az ilyen aktus 997 -ben már elképzelhetetlen volt, amire a Szent Mártonhoz intézett fohász említése is félreérthetetlenül utal. Ez a körülmény ugyancsak a felövezés esztergomi helyszíne mellett szól. (G yörffy: 1977 , 116 — 117 . 1 .) 4 . A Koppány ellen vívott győztes csatában szerzett szlovák érdemek igazolásaként K u čera az In te lm e k sokszor — igaz, legtöbbször hamis kontextusban vagy éppen szövegösszefüggéséből kiragadva — idézett mondatát hozza fel az egynyelvű ország gyengeségéről. Csakhogy — és ezt K u čera természetesen pontosan tudja — az In te lm e k szóban forgó része egyértelműen az országba behívott, külföldi vendégekre (hospes) vonatkozik, nem pedig az ország szláv etnikumaira. Igen valószínű, hogy István hadseregében is elsősorban a külföldi, német elem jelentette a fejedelmi sereg fő ütőerejét, nem pedig a K u čera által kitalált — egyenes idézetben közölt! — délnyugat-szlovákiai általános mozgósítási parancs nyomán magát Bényben elsáncoló szlovák hadsereg. 5 . Úgy látjuk, hogy még a — Képes Krónika mellett K u čera által több más vonatkozásban is forrásként használt — Hrušovský-féle 1939 -es összefoglalás is higgadtabb volt egy romantikus elképzelés feltételezett következményeinek felrajzolásában, mint a mai szlovák történetírás je les képviselője. Pedig még pár évvel korábban megjelent munkáiban is tudni vélte, hogy a IX —XI. századi viszonyok közt az etnikai motívumok semmiképpen sem jelenthették a történések mozgatóerejét, hogy „ a m a g y a r á lla m k e le tk e z é s é n é l tehát n e m á llta k a z e g y ik o ld a lo n a m a g y a ro k , a m á sik o n a D u n a v ö lg y é n e k tö b b i n e m z e te i, h a n e m a k ö z é p k o ri M a g y a ro rsz á g ö sszes n em z e te i, d e fő k é n t a zo k , a m e ly e k k é p e s e k v o lt a k e g y ily e n á lla m létreh o zá sá h o z s z ü k sé g e s g a z d a sá g i bá zist m e g te r e m t e n i.” (Kučera: 1974 , 59 . 1 .) Mert hiszen valóban arról van szó, amit K u čera 64 �1977 -es vitairata is jelzett, hogy a térség hatalmi-politikai viszonyait a nyugati és bizánci érdekszférák átfedései mellett elsősorban frank, avar, morva, bolgár, magyar stb., alattvalói kötelékek, illetve az államszervezés eredményeképpen egyfajta állami kötelékek határozták meg. Az etnikai, nyelvi motívumok csupán a törzsi maradványok háttérbe szorulása, felszámolása után, az alattvalói-állami kötelékek keretei között bontakozhattak ki mint csoportszervező erők. De a kibontakozást hamarosan elakasztotta, illetve visszaszorította egy harmadik típusú érdekszerveződés, a kiváltságos nemesi rend közösségének, közösségtudatának, a rendi nemzetnek a kialakulása. S z ü cs J e n ő n e k , a nemzet valóságos historikumára vonatkozó, több nyelvre lefordított munkái — ahonnan a fenti hármas tagolás is származik — hiányoznak K u čera és általában a szlovák történetírás újromantikus produkcióinak jegyzetapparátusából. (Szücs: 1974 , 251 . 1.) Pedig igen tanulságos konklúziók adódhatnának például a Mináč-féle spekulatív történeti koncepció és a részben ennek ellenhatásaként is jelentkező „újromantikus” szlovák próbálkozások végleteinek olyan elméleti kritikájából, mint amelyet Szűcs Jenő — jórészt a m agyar történetírás hasonló jellegű tüneteit elemezve — már elvégzett. Mert szögezzük le: nemcsak a szlovák, román történetírást kísérti meg a harmonikus és diadalmas nemzeti történelem iránti vágyakozás; hasonló tendenciák fel-felbukkannak a m agyar és a többi kelet-európai kisnemzeti historiográfiákban is. Mindezekből talán mégsem azt a következtetést kellene levonni, amire G yörffy György jutott, aki szerint kilátástalan dolog ma tudományos vitát folytatni ezekben az ügyekben, „ h is z e n sz o m s z é d a in k h is to rik u sa i n e m z e ti m isszió te lje s ít é s é re tö re k e d n e k s tö rté n e tírá s u k e r e d m é n y e k é n t m á r e d d ig is o ly a n e lv á r á s k e le tk eze tt, a m e lly e l tá rg y ila g o s tö rté n é sz m a nem m e r s z e m b e sz á lln i, m e rt n e m z e te lle n e s n e k n e v e z ik ” . (G yörffy: 1982 , 302 . 1 .) Mint ahogy az sem tűnik szerencsés konklúziónak, amit K u čera legújabb könyvének előszavában J á n D e k a n akadémikus fejtett ki, utalva arra, hogy a források eltérő interpretálása nyomán nemzedéki eltérések jelentkeznek, hogy ő maga sem tud mindenben egyetérteni K u čerával, de végső soron a belső társadalmi igények és elvárások teljesítésére, illetve a külső kihívások leszerelésére hivatkozva helyesli K u čera új merész vállalkozásait: „ A b e v e z e tő sz e rz ő jé t a tö rté n e ttu d o m á n y f e jlő d é s e m e g g y ő z te a rró l, h o g y az, a m it ifjú s á g a id e jé n m íto s z n a k v a g y le g e n d á n a k ta rto ttak, m in d a z a m a i ré g észe ti, d e m a te m a tik a i-fiz ik a i ism e r e te k f é n y é b e n is e g y re in k á b b t é n y le g e s e n b e b iz o n y íto tt tö rté n e lm i v a ló s á g g á v á lik . H a la d á s ? A tu d o m á n y g y ő z e lm e ? F e lt é t le n ü l a z ! C s a k é p p e n a m íto szo k és m o n d á k e ró z ió ja e g y d a ra b k ö lté szettel tesz b e n n ü n k e t s z e g é n y e b b é .” (Kučera: 1986 . 3 — 4 . 1.) A tudományok, így a történettudomány fejlődését valóban sokszor az új hipotézisek viszik előbbre. Persze csak akkor, ha az adott tudományág módszereinek, fogalmainak korrekt alkalmazásával, a hipotézisek valóságtartalmát minden kétséget kizáróan bizonyítani lehet. K étségtelen tény, hogy G yörffy György fentebb idézett megállapítása a kelet-európai kisnemzeti történetírás újra meg újra felmerülő valós dilemmáját fogalmazta meg. Engedhet-e bármely tudományág a maga szakmai tárgyilagosságából, kötelező kritikai szemléletéből pusztán azért, mert tudományon kívüli szempontok miatt látványos és gyors ered- 65 �m ényekre v an szükség? H asznál vagy á rt saját nem zete érdekeinek az, aki hipotéziseit kellőképpen nem felülvizsgálva h ajlik a társadalm i igényként prezentált külső k ívánalm ak teljesítésére? Lehet-e egyetlen nem zet szem pontjai alap ján ú jraérték eln i egy soknem zetiségű ország történ elm ét (akárcsak olyan érveléssel is, hogy ez csupán egy m ásik nem zet hasonló — h itünk szerint m ár rég m eghaladott — törekvéseire ad o tt eg yfajta válasz)? A nélkül ,hogy ezeket a kérdéseket jó előre ne tisztáznák, a történelem szem lélet nem zeti látószöge vészesen beszűkülhet s előfordulhat, hogy a szűk optika m ár csupán ábrándképek, vágyálm ok („mítoszok vagy legendák”) befogadására válik alkalm assá. Ezt a csapdát elkerülni, ezt a dilem m át feloldani csakis a tudom ányos kritika, a tudom ányos erkölcs alapkategóriáit tiszteletben ta rtv a lehet. Ám de éppen ezért, és m ert nem zeteink m ú ltja — ak ár tetszik, a k á r nem — olyan n y ira közös, hogy an nak bárm iféle utólagos felosztása egyúttal annak m egcsonkítását és m egham isítását eredm ényezné, úgy érezzük, m a sem szabad lem ondani a tudom ányos vita lehetőségéről. JEGYZETEK 1. J á n Dekan: M oravia M agna cím ű könyvéről (m agyarul 1980-ban je len t meg) G yőrffy György készített ism ertetést. Ebben egyebek közt ezt írta : „A szlovák nép azonban a dunai szlovének eltűnése u tán m integy félezer évvel jelenik meg a szomszédos hegyvidék völgyeiben. . .” G yörffy állítását szlovák részről egyebek közt R ichard M arsina cáfolta: A m ai Szlovákia terü letén ek betelepüléséről a XI. századtól a XIII. század közepéig, T örténelm i Szemle 1984. 3. sz. 2. V ladim ír M ináč a „kis” és „nagy” történelem elválasztásán alapuló nagyhatású tételét az 1970-ben m egjelent A parázs élesztése című esszében fe jte tte ki. M agyarul m egjelent: V ladim ír M ináč : Összefüggések, B ratislava, 1980. 121—132. 1. 3. Nové slovo 1985. 46. sz. 4. A 623—658 közt fennállt Szamo-féle állam alakulat helyét egyedül a IX. század m ásodik felében készült salzburgi Conversio lokalizálja im igyen: „ . . . a frankok dicső király án ak D agobertnek idejében v a lam i Szam ónak nevezett szláv K arin tiáb an m ara d t és annak a népnek vezére le tt.” Vö. Püspöki Nagy P é te r: A tények erejével című vita ira tá t, New Y ork 1985, Szamo állam ára nézve: 19—23. 1. Z denӗk K lanica: Počátk y slovanského osídlení, n ašichzemí P rah a 1986. 5. Az etnikai értelm ezésű „Sclauonia” „Sclavinia” kifejezések XVI. századi előfordulásáról vö. Székely G yörgy: G esellschaft und S prachgebiet in der S tä dten U ngarns am Ende des M ittelalters, in : A nnales U n iv e rsita tis. . . Eötvös, Sectio linquistica, V. B udapest 1974, 191—193. 1. Székely cikkét Já n S tanislav a központi pozsonyi napilapban üdvözölte, de azonm ód hozzátette: „A tö rténelm i anyag világosan beszél. A Sclauonia, Sclavinia, slavonicus stb. kifejezések rendkívül régiek. A történelm i M agyarország k ialakulása előtti időkig nyúlnak vissza.” J. S tanislav: Slovensko, Slavonia, Slovinia, P ravda 1976. 05. 25. 6. Képes K rónika, Geréb László ford., B udapest 1964, 98. 1. 7. „Ezekben a napokban költözött be H ont és P ázm ány is, és Szent István k irály t a G aram folyónál ném et szokás szerint k arddal övezték fel.” Chronica H ungarorum , H orváth János ford. B udapest 1973. 27. 1. 66 �FELHASZNÁLT IRODALOM J á n Dekan : 1980 — M oravia M agna (A N agym orva B irodalom kora és m űvészete) B ratislava 1980. F ra n tišek H ru šovský : 1939 — Slovenské dejiny, 2. kiad. B ratislava 1939. G yörffy György: 1977 — István király és m űve, B udapest 1977. Uő: 1982 — Néppé válás E urópában és az északi K árpátokban, A csehszlovák—m ag yar vegyes bizottság 1981. szeptem beri veszprém i ülésén elhangzott előadás szövege, K ortárs, 1982. 2. sz. K ristó G yula: 1974 — A XI. századi hercegség tö rtén ete M agyarországon Budapest, 1974. U. ő. 1985 — Az augsburgi csata, B udapest, 1985. K u če r a : 1974 — Slovensko po páde V el’kej M oravy (Štúdie o hospodárskom a sociálnom v ývine v 9—13. storo čí, B ratislava 1974. Uő: 1977 Nad otázkam i n a šich v časnostredovekých dejín Poznám ky k úvahe P etra R atkoša), H istorický časopis, 1977. 1. sz. Uő.: 1981 — P ate r P atr iae, Zo s ta rých českých a slovenských dejín, B ratislava 1981. Uő.: 1985 — Slovensko v dobách stredovekých, B ratislava, 1985. U ő.: 1986 — Postavy vel'kom oravskej histórie,M artin 1986. P. R atkoš : 1976 — O hospodárskom a sociálnom v ývoji Slovenska v 9—13. storoči, (Na okraj práce: M. K učeru : Slovensko po p ád e Vel'kej Moravy), H istorický časopis, 1976. 4. sz. U ő .: 1984 — K o n tin u ita osídlenia slovanského n a Slovensku v 9—11. storočí, in: Slovenský l'ud po rozpade v e l'k om oravskej r íše, H istorické štú d ie 18/2, B ratislava 1984. Szűcs Jen ő : 1984 — Nemzet és történelem , B udapest 1984. 67 �68 �Erdély története Első ránézésre egyszerűnek tűnik a cím: E rd é ly története. Sokan és sokféleképpen megírták már. De a most előttünk fekvő három vaskos kötet többet sejtet. Mert az már másképp hat: E rd é ly tö rtén ete három kötetben. S ez a közel kétezer oldalas monográfia nemcsak mennyiségi mutatót jelez és jelent. Elsősorban nem azt. Problémaérzékeny közvéleményünk azonnal felfigyelt a megjelenésére. Miként nap mint nap felfigyelünk az írott sajtóban, rádióban, televízióban, szakfolyóiratokban a lassan mindennapivá váló — sztereotip - kifejezésre: csúcstechnológia. Ekként minősíthetjük a m ai m agyar tö rté n etírás szellem i csúcsteljesítm ényének Erdély történetét. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy évszázados előítéletekkel, sok évtizedes perlekedéssel és kölcsönös vádaskodással teli időszak után végre higgadt, objektivitásra törekvő, számos - eddig mellőzött - körülményre tekintettel, évtizednyi munka után a széles nyilvánosság elé bocsássák e három kötetet. Határon belül, s határainkon túl. Számolni kellett és kell a szellemi, tudati hatással. Egyetértéssel és gánccsal. A szerzői kollektíva bátran és nyugodt lelkiismerettel vállalkozhatott erre a munkára. A kötet főszerkesztője, s a szerkesztők mindmind kiváló ismerői és szakemberei az általuk megírt korszaknak. „ E rd é ly különleges fig yelm et é rdem el az egyetem es és region ális m ű velő d éstö rtén et tanulm ányozása szem pontjából is, hiszen egyszerre p é ld á ja a külö n álló fejlő d ésn ek és a h atáro ko n k ív ü li nem zeti k u ltú rá k k a l v a ló szoros kap csolatnak. . . ” - írja az előszóban K öpeczi Béla. Megállapítva azt is, hogy „ E rd é ly tö rtén etét m egírni nem könnyű d o lo g ”, hiszen - folytatja a gondolatot más helyen - „ a közép- és k elet-eu ró p ai régióban a nem zeti állam ok k iala k u lá sa nem csak a soknem zetiségű n agyh atalm ak ellen állásáb a ü tközött, hanem a szö vevén yes etn ikai viszon yokb a is. ..' Ahány szempont, ahány nemzetiségi-uralmi érdek - annyiféle történeti beállítás, orientáló akarat, vádaskodás volt jellemző Erdély története megítélésében az elmúlt évszázadokban, nem szólva az utóbbi közel háromnegyed századról. Ismételjük: azért szellemi csúcsteljesítmény e három kötet, mert olyan tényeket tár az olvasó elé, olyan vitaalapanyagot tesz az asztalra, amilyeneket hosszú-hosszú idő óta különféle kormányok nem voltak képesek. Ebben áll p o litik ai ereje ennek a kollektív munkának. Éppen e tényt figyelembe véve, e sorok írójának őszintén be kell vallania, hogy elsősorban (az első elolvasásakor) a kezdetek, s az utolsó hetven-nyolcvan esztendő feltárása izgatta; ehhez még hozzá kell vennie a már idézett előszót, mint elvi kiindulási pontok sorát. Aztán újra el kellett olvasnia a három kötetet, mert csak így kaphatott összefüggő képet, amolyan folyamatrajzolatot egy országrésznyi terület - sok legendával, váddal, 69 �dicsfénnyel és megalázással övezett - történetéről. Ha az első kísérletnél megáll, csak bizonyos pilléreket kapott volna, s engedne a gyakran hamis tudat illúzióinak. Torz képet kapna. Erdély történetét összefüggő egészében át kellett tanulmányoznia. Az írásbeliség előtti kortól máig. Tudományosan is, politikailag is. Mert ok és okozat így bomlik a maga teljességében. Az eddigi kutatások mint B óna István írja - nem tudtak „egyértelm ű b izon yítékot szolgá ltatn i a daciai »róm ai« lakosság szám ításba vehető tovább élésére. . . ” A népvándorlás korában Erdélyt germán törzsek lakták. A továbbiakban három - időben talán távol eső - támpont kelti fel a figyelmet: olyan adatok, amelyeket b izo n yítan i kellett. Az egyik: „ A ho n fo glalás első állom ása a rán k m arad t leg koráb b i m agyar hagyom ány és írásos fo rrá s tanúsága szerin t teh át E rd é ly vo lt. A h on foglalás to v á bb i útja. . . k ife lé vezetett az A lfö ld irányába. . .” Nem kétséges, e megállapítás - bizonyos körökben - nagy vitát fog kiváltani. A további támpontok még inkább. „ A ta tá rjá rá s egyenes következm én ye v o lt a nagym éretű rom án b e vá n d o rlás. . .'',vagyis az elnéptelenedett területeket - kedvezményekkel - be kellett népesíteni; eleinte csak a királyi birtokok adtak e betelepülésre - a románoknak - bátorítást. (Ők fizették a jellegzetesen juhpásztorkodásra jellemző juhötvenedet.) Ez elsősorban - mint jeleztük - a királyi várbirtokokra, tehát a hegyi településre volt jellemző. Később már megjelentek a nagy adókedvezménynyel bíró „szabad falvakban” (villa libera) is; sőt a vezetésbe is bevonták őket (kenézek) akik a 14. században már telepítési vállalkozók voltak (a várbirtoki kenéz jelentése tehát megváltozott). Ekkor már „m ezőgazdasági m ű velésre a l- 70 kalm as terü leteken fa lv a k a t a la p íta nak, s a »kenézi jog« (iu s keneziale) eg yértelm ű vé v á lt a kiváltság os helyzetű »szabad fa lv a k « örökíthető jo g á v a l”. A harmadik támpont fogja talán a leghevesebb tiltakozást kiváltani. Elsősorban azért, mert túl későn (!), csak 1735-ben alkotja meg Inochentie M icu -K le in a dákoromán kontinuitás történeti koncepcióját: „ M i E rd élyn ek legrégebbi, T raian u s császár k o ra ó ta lak ói v a g y u n k ”. Igen ám, de láttuk, hogy a tatárjárás után, az elnéptelenedett területeken milyen kiváltságokat kaptak, s Erdélyben - éppen ezért nem nyomta őket olyan földesúri teher (adózás), mint a korabeli Havasföldön, vagy Moldvában. Aligha tévedünk: ettől a ponttól kezdve indult, s máig tart az enyhén szólva - ádáz vita. Az aligha feltűnő, hogy a 16. és 17. század - eb ből a szem pontból - kevesebb vitaalapot szolgáltat. Ami vita létezik - az a magyar történészek között is fennáll egynémely kérdésben. Viszont nagy megnyugvással olvashatjuk a kötetet oly szempontból: az egymás mellett élő népeknemzetek hagyományteremtő kulturális alkotó munkája arányosan kap helyet, s bomlik ki az olvasó előtt az értékteremtés. Ez pedig m inden szerzőtől nagy körültekintést kívánt meg. Higgadt, megértő objektivitást. Száműzték a türelmetlenséget, a sovinizmust, a megalkuvást, a pillanatnyi érdekkiszolgálást - minden tekintetben. A tragikus mozzanatokat ők sem feledhették. Azt, hogy a haladás ügyét - ugyanolyan intenzitással - nem kapcsolták öszsze a józan nem zetiségi p o litik á v a l; s ez többé nem csitulhatott el, csöndesebben-erősebben, de mindig intenzíven jelen volt a politikai életben. A józanul mérlegelő törekvéseket - hol innen, hol onnan - min- �dig sikerült elnémítani. A „jogos” érveket mindig megtalálták. E kötetek szerzői sem titkolják, sőt elemzik, hogy a tragédia abban (is) állott: a megbékélési szándék nem egy időben jelentkezett, s amint ez lenni szokott, mindig a gyűlölet harsogó hangja volt a domináns. Az erőszakos magyarosítás korszakában, 1867 után ugyan ki hallotta volna meg például Ion S la vic i törekvését, aki megírta: „H a egy rom án- A korabeli magyar kormányok nem vették komolyan a figyelmeztetést, nem hallották meg (mert nem akarták) a történelem szavát. Pedig az már harsogva kiáltotta a tényeket például a T rib una lapjain: nal talá lk o zo l - m ondta m indig an yám - , köszönj neki úgy, hogy »Buna zi u a«, a m agyarnak m ondd »JÓ napot«, a ném etnek pedig »G u ten Tag«. A z tá n kin ek-kin ek a m aga dolga, hogyan fo g ad ja. D e te a k k o r is te lje sítsd a kötelességedet m ásokkal szem ben, ha azok nem te lje sítik a m agukét v e le d szemb en ...” (Ion Slavici: A világ, amely- m agyar állam b an a rom án etnikum m egerősítése nem le h e tsé g e s. . . ak kor nem m arad részünkre m ás szabadulás, m int egy ilyen m agyar á llam felszám olása. . 'S .' ez bekövet- ben éltem. Kriterion. 1980. 9.). Szándékosan vettük ezt az idézetet, mert úgy látjuk, pontosan egészíti ki az E rd é ly tö rtén ete szerzőinek törekvéseit. Csak azt tudjuk írni: milyen jó lenne - átvitt értelemben is - az édesanyák szavát meghallgatni, s még inkább megfogadni. Mert mi lett a vége Slavici törekvéseinek is: végül is a váci fegyházban találta magát. Vagy ki hallotta meg Jó sik a M ik lóst, aki 1852-ben arról ír, hogy „n e v á d o ljá to k ezt a népet (ti. a románt). A m a vérengző hiénák, kik benne a szen ved élyt fe lk ö ltö tté k , a császáriak: ö vék a fe le lő ssé g !” Ki akarta ezt meghallani és tudomásul venni, miként azt, hogy - előreugorva a történelemben - mi volt a célja Erdély 1940-es kettévágásának? G ro z a P éter érvelését ugyan ki hallotta meg, ki méltányolta, amikor azt mondotta, hogy „m in d egyik fé l h o lttestte l a k arjáb an m ent h a z a .. .''Így tanít a történelem, sőt a történelmi analógia is. Így tanít Erdély történetének három kötete. „N em vizsgálju k m ost, v a jo n megalap ozo tt-e v a g y sem a rom ánok eléged etlen ség e: elegendő, hogy ez leta g ad h atatlan u l létezik. . . ” Nem sokkal később még fenyegetőbbé vált a figyelmeztetés: „ . . . H a a kezett? Igen, be: 1918. december 1én. Ehhez képest szánalmas és magára hagyott vállalkozás lehetett csupán - a század első évtizedében - T isza István igyekezete, hogy megegyezzen a románokkal, s helyzetén semmit sem javított, hogy „a balázsfali U n irea egyenesen Deákhoz hasonlította őt” . Mit segített már a helyzeten Já s z i O szkár — nem is segíthetett! amikor 1921-ben tárgyalni próbált, a vesztes pozíciójából, Aradon a Román Nemzeti Komité tagjaival. Ugyan mit érhetett el - nem önhibájából elrontott nemzetiségi-politikai évtizedek (!) után - G o ld is L ászlón ál, Pop-Csicsó István n ál, s főként M an iu G y u lá n á l ? Semmit. Akkor és akkorra már minden elvégeztetett. S mit ért B á n ffy M ik ló s törekvése a húszas években? Mit B alogh E dgáréit, G a á l G á b o ré k , K o vá c s K a to n a Jen ő ék törekvése? Legfeljebb O c ta v ia G o g a és A v a re sc u ro- konszenvét (Bánffy), az elnémítást (Gaál Gábor, Balogh Edgár), vagy a Gestapo-halált (Kovács Katona Jenő). A történelmet nemcsak csinálni, de tanulni is kell. E rd é ly tö rtén ete erre tanít. Még az olyan szűkre szabott fejezet is, mint az 1920 utá71 �ni Románia története, mely a magyarországi közvéleményt olyannyira és oly közelről érdekli és érinti. Köpeczi Béla nagyon helyesen tette, amikor csak arra a meggyőződésére hallgatott, hogy ez az utolsó fejezet legyen K ite k in té s, amolyan vázlat. Szenvedélymentes igazmondás. A forrásanyagok sincsenek feltárva. Itt és ebben még sok a tennivaló, a közös tennivaló. Igaz, azt meg kellett írnia, s meg is kell hallani, hogy a Román Királyságban „ a ro m án n y e lv u ra lk o d ó v á tételét m in den eszk ö zzel szorgalm azták. A h ely- és u tca n evek et a m agyar tö b b ségű h e lye k en sem lehetett m a gya ru l kiírn i, sőt id ő n k én t a m agyar n y elv ű p u b lik á c ió k b a n sem . . . A bíró sá go k o n 1 9 2 1 - t ő l ro m á n u l tárgyalták az ü g y e k e t . . . ” Az 1940-44. közötti események innen is, onnan is - bizonyára közismertebbek. De a higgadt szemléletmód ez időszakra sem árt. 1946-ban - az Egyesült Nemzetek Chartájához csatlakozva - a hivatalos demokratikus Románia kinyilvánította, hogy „ a fennhatósága alá tartozó m in d en szem ély részére fa ji, etn ika i szárm azás és m eg k ü lö n - 72 böztetés n élk ü l biztosítja az em b eri jo g o k és az a la p v ető sza badságjogok teljes és általános alkalm azását. hozzátéve ehhez, hogy „ R o m á n ia se m m ifé le b első n yom ásra vagy kü lső bea va tk o zá sra n em vá r, h ogy garantálja a területén lakó k ise b b ségi n em zetiségek szám ára a tö k életes szabadsá g r e n d s z e r é t . ..' Köpeczi Béla számos statisztikai táblázattal mutatja be a mai Románia életét és fejlődését. Nem elhanyagolandó tény: minden adatát román forrásból veszi. Így találja hitelesnek és továbbadhatónak. Visszatérő gondolata, tudósi és politikusi óhaja: e három kötet legyen indítéka annak, hogy a további kutatások már közösek legyenek, amelyben román, szász és magyar kutatók együttesen tárják fel az újabb, Erdélyre vonatkozó forrásokat. Ez lenne - szerinte is - a reális, objektív. Ez igazolná - mint ő mondotta - , hogy E r d é ly története a magyar történetírás n agy p ró b a tétele. Szerintünk: igazi szellemi csúcsteljesítménye. (Akadémiai Kiadó.) KOVÁCS GYŐZŐ �73 �MÉRLEGEN Áru-e a kultúra? Az anyag és a szellem, a lét és a tudat, az alap és a felépítmény ismert összefüggései következtében természetes, hogy a gazdaság és a kultúra viszonya mindig központi kérdése volt a társadalmi életnek, az elméleti gondolkodásnak. A magántulajdon kialakulása, a fizikai és a szellemi munka kettéválása hoszszú történelmi korszakokon át a dualista világnézet számára jelentett adalékot; a „műveletlen munka” és a „munkátlan művelődés” hamis dichotómiáját, szembenállását eredményezte. A szocializmusban az adekvát politikai gyakorlat elvi alapját képező marxizmus a „tudatos lét” dialektikus materialista egységét vallja, amely nem önmagába zárt entitásként tételezi, hanem egymásban megjelenő, bensőleg érintkező, egymásra utalt kategóriaként értelmezi a gazdasági alapot és az ideológiai felépítményt. Lényegében ez fejeződik ki a termelési viszonyok szocialista átalakulását kísérő - illetve eredményező kulturális forradalom programjában is. Erre utal, hogy az MSZMP 1958-ban, a teljes politikai konszolidáció, a gazdasági fejlődés fontos teendői sorában fogalmazta meg a művelődéspolitikai irányelveket, s ugyancsak ez magyarázza, hogy az 1968-as gazdasági reformot követően miért jelentek meg sorozatban a tudomány, a közoktatás, a közművelődés feladatait rögzítő dokumentumok és az utóbbi pártkongresszusok miért hangsúlyozták a szubjektív feltételek, az emberi tényezők szerepét a társadalmi előrehaladás- 74 ban, a gazdaság teljesítőképességének fokozásában. Az elmúlt években —a szocialista építőmunka új követelményei, nehezebb körülményei közepette - direkt módon is előtérbe került a gazdaság és a kultúra sokrétű, bonyolult kapcsolatrendszere és szenvedélyes, kiélezett eszmecserékben, nemegyszer szélsőséges véleményekben öltött testet. Bár a kulturális szféra mérhető mutatóinak némelyike manapság is kifejezetten kedvező tendenciáról árulkodik, az tény, hogy a kultúrára fordítható anyagi eszközök nem növekedtek a szükséges módon (noha ennek abszolút mértéke eleve vitatott s objektíve el sem dönthető). Ebből aztán az érintettek főleg a klasszikus, a humán kultúra képviselői - hajlamosak olyan következtetésekre jutni, hogy a gazdasági gondokat orvosolni képes munkatevékenység mellett ismét háttérbe szorul, leértékelődik - vagy éppen kommercializálódik - a kultúra, s különösen a gazdaságban közvetlenül nem hasznosítható műveltségelemek bizonyulnak feleslegesnek. Nincs elég pénz filmre, színházra, közművelődésre - panaszolják és nem győzik hangoztatni azt az egyébként helyes álláspontot, - , hogy a kultúrát nem csupán a nemzeti jövedelem fogyasztójaként kell értelmezni, hanem értékteremtő, embert szolgáló erőként is. Más megközelítésekben viszont pazarlásról, párhuzamos kiadásokról, a jobb együttműködés, a racionális gazdálkodás, az ésszerű takarékosság sür- �gető szükségleteiről hallani, olvasni. Nagy különbségek vannak annak megítélésében is, hogy mennyire rentábilisak a kulturális befektetések; lehet-e, kell-e és mi módon gazdasági szabályozókat, érdekeltségi mechanizmusokat, esetleg vállalkozásokat érvényesíteni a kultúra területén. S szinte valamennyi kérdés hátterében ott feszül a legnagyobb dilemma: áru-e a kultúra? - úgy általában és jelesül a szocializmus viszonyai között. A V é le m é n y e k /V itá k sorozat egyik újabb kötete - mint a címe is mutatja - elsősorban erre keresi a választ, felidézve a K r i tika hasábjain 1981-82-ben lezajlott emlékezetes polémiát. Általános érvényű következtetések levonását nehezíti, hogy a nézetek ütközése nem azonos, nem egyeztetett fogalmi rendszerben történt. Ehelyütt is volt példa a kultúra tágabb - például a szabadsá g kategóriájával összekapcsolt - illetve szűkebb csupán a tudományt, a művészetet és a művelődést felölelő - felfogásra, L u k á c s G y ö r g y vagy A n tonio G ra m sc i koncepciójának képviseletére, mintegy akaratlanul is sugallva a kultúraelméleti alapfogalmak tisztázásának szükségességét. Ugyancsak további kutatást igénylő problémának tetszik a vita olvastán az árutermelés hagyományos közgazdasági terminológiája. N yilvánvaló, hogy a vitázók eleve eltérő konklúziókhoz jutottak, akár a kultúra, akár az áru mibenlétét értelmezték másként, mégis a fő kérdésre adott válaszok elemzése során a különbségektől el kell tekinteni. A kultúra árujellegét fennhangon hirdető vélemények élére a kötetben is H e rn á d i G y u la felfogása kívánkozott, amely L is k a T ib o r piacorientált szocialista vállalkozás elméletét a kulturális intézményrendszerre is alkalmazhatónak véli. Rossz gyakorlatnak tartja, hogy az állam a költségvetési támogatással mintegy megveszi a kultúrát, a használók azonban csak a valóságos ár bizonyos hányadáért fizetnek. Ezért az intézmények önfenntartását szorgalmazza, fenntartva, hogy a kulturális vállalkozásoknak is a szocialista törvényesség keretei között kellene működniök, sőt a legfontosabb törekvéseket az állam változatlanul támogatná, akár mecénásként, akár vállalkozóként. H e rm a n n Istv á n politikai, ideológiai karakterű „ellenvéleménye” - a kultúra társadalmi szerepének lenini értelmezéséből kiindulva azt az álláspontot képviseli, hogy a szocialista rend nem kockáztathatja a kulturális forradalom eredményességét azzal, hogy a „kultúrjavakat” kiszolgáltatja a szabadpiac ármozgásának. Elismeri, hogy a szocializmusban is érvényesül a használati érték és csereérték dialektikus viszonya, s így a kulturális termékek árában is tükröződnie kell a beléfektetett árutermelő munkának, azonban a hangsúlyt arra teszi, hogy a szocialista társadalom létérdeke, hogy a kultúra értékeit minél szélesebb tömegekhez juttassa el. A kötet tanúsága szerint a K r i tika vitája széles skálán folyt, a harcias „igen” és a határozott, felháborodott „nem” végletei között, bár a résztvevők végső soron valamennyien - lazábban vagy szorosabban - az alaptéziseket támogatták, illetve ellenezték. Sajátos véleményt képviselt C sib ra Istvá n , aki mintegy a konstruktív kompromisszum jegyében az „is” mellett foglalt állást. Ezt úgy érti, hogy „ a kultúra term észetesen n em áru, a ku lturális term ék ek (é rté k e k ) n agy része azo n ban á ru fo rm á ban je le n ik m eg - a szocializm u sba n is. É s ez n em deh o n esztáló se a kultúrára, se a szocializm usra n ézve. . . M in d e n áru v é g ü l is ga zda ság és kultúra 75 �koncentrátum a, szim bió zisa (p o z i tív és n eg a tív értelem ben egyaránt) A kultúra tehát é p p o ly jo gg a l b e n yú jth atja a szám lát a ga zdaságn ak m int fo rd ítv a . A ku ltúra tehát é p p ú gy és ép p a n n yira áru, m int ahogy és a m en n yire a ga zda ság k u ltú ra .” E felfogással Csibra azt is törekedett bizonyítani, hogy a szocialista árutermelés tabuja a kulturális szférában is megszűnt. Szimpatikus gondolatmenetét, kezelhetőnek tetsző javaslatait lényegében S z e rd a h e ly i Istvá n összefoglaló igényű tanulmánya is visszaigazolta, amikor azt írta, hogy a kultúra a maga egészében nem áru n em csak nálu n k, han em a k a pitalista o rszágokba n sem d e a ku ltu rá lis szolgáltatások és term ék ek n a g yo b b része a tá rsa dalm i fo lya m a to k b a n va g y azok eg y-eg y szakaszában (á lla m i ártám ogatással tö b b é v a g y k e v é sb é dotált, n em egyszer p e d ig d o tá latla n ) á ru jelleg g e l is fu n kcio n á lha t, a d á sv é te l tárgya le h e t.” E kérdéskör azonban jóval bonyolultabb, mintsem, hogy egy mégoly színvonalas - eszmecsere is végérvényesen lezárhatná. Ezt érzékelteti Szerdahelyi is, bár megkísérel néhány tanulságot levonni. Ezek sorában talán a legfontosabb, hogy indokoltnak, szükségesnek tartja a kulturális intézményrendszer továbbfejlesztését, de nem vállalkozói alapon, hanem úgy, hogy a gazdasági szempontok a művelődéspolitika érdekében érvényesüljenek. E felfogás nem zárja ki a kísérleteket, kezdeményezéseket - melyekre azóta jócskán akadt is példa - , de kiköti, hogy azoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha az anyagi haszon mellett a szocialista kultúra szellemi gyarapodásával is járnak. A S z a k szervezeti S zem le 1984ben - szinte egy teljes éven át adott helyet a K u ltú ra és ga zda ság című vitának. A huszonkilenc hozzászólás felének a felidézése képezi 76 a kötet másik nagy egységét. A vitaindító beszélgetésben G y ő r i Illés G y ö r g y gazdasági szakembert (C r a vero R ó b e rt, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese személyében) szólaltatott meg, mintegy ellenpontozva, hogy a címben felcserélődött a két alapfogalom hagyományos sorrendje. A későbbiekben közel egyenlő arányban kaptak szót a gazdaság és a kultúra szakavatott képviselői, de örvendetes, hogy mondanivalójuk alapján nem mindig lehetett volna kikövetkeztetni, ki melyik terület képviselője. Bár sokféleképpen közelítették meg a témát, abban egységesek voltak, hogy a kölcsönhatás elve alapján „kulturált gazdaságra” és „gazdaságos kultúrára” van szükség. Az indoklás hátterében azok a reális társadalmi igények húzódnak meg, amelyek az intenzív társadalmi fejlődés időszakában változásra, megújulásra késztetik mind a gazdaságot, mind a kultúrát. Ahogyan például B e n k ő Ju d it fogalmaz: „ E l e m i érd e k ü n k hát n em csak ga zda ság u n k stabilizálása, h a ték o n ya b b á tétele, h an em - hosszú tá vo n elsősorban az is, h o gy a m egreform á lt g a zd a ság b ő v ü lő a n ya g i-szellem i erő fo rrásaira a la p o zv a m ielő b b m e g n ö vek ed ett prio ritá st a d ju n k a ku ltú rá nak, h o gy betölthesse e lő r e v iv ő új fu n k ció já t társa dalm u n k ban .” Szintén egyet kell érteni V illa n g ó aki a gazdasági rendszer továbbfejlesztése kapcsán gyakran használt kifejezéseket - minőség, magasabb szervezettség, az eszközök jobb kihasználása stb. - nem tartja idegennek a kulturális életben sem, bár az általánosan jellemző követelmények értelemszerűen más módon jelentkeznek a különböző művelődési tevékenységekben, intézménytípusokban. A vita a kultúra körét a társadalom, a gazdaság és az ember „újra-előállításának” a teljes folyamaIstvá n n a l, �tára kiterjesztette. Felhívta a figyelmet - lásd Á g h A ttila A „m agask u ltú ra ” bű völetében című írását a mikrodimenziók átalakulására, a mindennapi élet szerkezetváltozásaira is. Lényegében ugyanerre utalt K o rm o s Sánd or, amikor az érdekviszonyok szerepét elemezte az egyén sokoldalú fejlődésében. Nem lehet említés nélkül hagyni E. F ehér P ál bevallottan elfogult, politika- és kultúracentrikus véleményét sem, miszerint „ van n ak értékek, am elyek a p énznél is d rá g áb b ak .” A dolog azért paradox, mert „ezeknek az értékekn ek a létrehozásához pénz kell, nem is jelen ték telen összeg.” Az eszmecsere tapasztalatainak számbavételére A n d ics Jen ő vállalkozott, de érzékelve a tematikai sokrétűséget, s egyáltalán a helyzet bonyolultságát, V ita-ö sszefo glaló hely e tt alcímet adta írásának. Új szempontokat is felszínre hozó korrekt gondolatmenetéből két - egymással szorosan összefüggő - mozzanat kívánkozik kiemelésre. „ A rra k e ll rád öb ben nü nk - írja hogy azon k ed vezőtlen k u ltu rá lis fe lté te lek egy részének, am elyek a gazdaság fejlő d ést h á trá lta tjá k , m aga a gazdaság képezi a fo rrá s á t.” Egye- bek mellett ezért jut arra a végkövetkeztetésre, hogy a ku ltú ra m a igen nagy go n d jait nem v ita tv a - , talá n még nagyobb problém ának k e ll tekintenünk, to v á b b fe jlődésünk szem pontjából a gazdaság-kultúra kapcsolat gazdaságot d inam izáló ol d a lá t.” A K ritik a illetve a Szakszervezeti Szem le által befejezett vita termé- szetesen nem maradt abba, s változatlanul aktuális mind az elméleti, mind a gyakorlati kérdésekben. Sőt a gazdasági nehézségek 198 5-86-ban tapasztalt fokozódása csak tovább élezte a kultúra anyagi lehetőségeinek korlátozottságából adódó problémákat. Az összefüggés másik oldalán viszont elodázhatatlanná vált a műveltség - de nemcsak szakmai (!) - deklarált szerepének tényleges elismerése. A lehető legjobbkor látott tehát napvilágot a R ad n ai G y ö rg y szerkesztette kötet, amely kiegészült még néhány idevágó tanulmánnyal (többek között A czél G y ö rg y és K öpeczi B éla tollából), interjúval, valamint két politikai dokumentumból (a XIII. pártkongresszus határozatából és az MSZMP K B mellett működő művelődéspolitikai munkaközösség művészetpolitikai állásfoglalásából) vett részletekkel. Az együvé gyűjtött viták, vélemények még inkább segítenek a szükségszerűségek felismerésében, a közös nyelv kialakításában és ösztönzést jelentenek arra, hogy a nézetek újra és újra szembesüljenek a valósággal, illetve mások gondolataival. A szemléleti alapok tisztázása pedig különösen az ilyen gyors ritmusú korban - lényeges feltétele az eredményes cselekvésnek, a kívánt kölcsönhatásnak, akár a gazdaság, akár a kultúra területén. (Kossuth) CSO N G RÁD Y B É LA 77 �KONCZEK JÓZSEF Élménytömbök Bódi Tóth Elemér lírájában Bódi Tóth Elemér két könyvének négy versciklusa úgy hat az emberre, mint két-két egymásra hasonlító, egymással tematikai összefüggésbe állítható töm b, írtam a címben, ám már megmunkált tömb, tehát, mondjuk, négy szobor, amelynek szobrászművész létrehozta felületét érzékelve, izgalmasan sejlik az is, hogy mit vett cl alkotója a „még élettelen” nemes anyagból, hogy éppen ilyen művek szülessenek. A m esék k a p u já b a n Az emlék öble, a Változékony idő és A mesék kapujában, A n yom talanság cso d á i című kötete pedig A nyomtalanság csodái és a Pannon változat ciklusokat tartalmazza. Ez öt cikluscím, mégis négy ciklusról beszélek. A V á lto z é k o n y id ő címűt szívesen sorolnám be versként vagy a hazai élményfogantatású, vagy pedig a külföldi vonatkozású darabok közé. Ügy vélem ugyanis, hogy Bódi Tóth Elemér költői műhelyében alapvetően az élmény helyi meghatározottságának tényét kell tisztázni, majd a megmunkálás módját kell elemezni: ez lesz a helyes módszer. A művészi alapanyag talán márvány. Úgy az, hogy az alkotón múlik, alakjai megformálásához milyen anyagot választott. Nem maga az életélmény az, ami fában, kőben, vasban stb. jelenik meg - hiszen az életben hús-vér emberek járkálnak, fák lélegeznek, gágogó ludak repülnek - , ám mihelyst ezek az élőlények (a fa is az) márványban állnak elénk, immár egy, az értelmezésben fogant művészi-örök alakjukat nyerték el. Bódi Tóth Elemér 78 szeret nemes anyaggal dolgozni. Hogy ezt a nemes anyagot is önmagából termeli ki - ez már költői alkatának szerencsés ajándéka. Az önmagában élettelen technika, „anyagkezelési mód” így ölt újra alakokat, igen, azt hiszem, feltétlenül márványban. Szavanként meggondolt, a tömörítés többféle lehetőségével élő, mégsem szűkszavú líra ez, mert a leírt szó, a jelzős szerkezet, a kibomlott költői kép, a képek dinamikus játékának súlypontjait feltáró egész vers, a ciklusszervezés nemcsak mélységeket, hanem eszközfejlesztési lehetőségeket és gondolati összegzési szándékokat is mutat. Nyitottságot a teljes emberi kultúra távlataira. Haladhatott volna tovább azon az úton is, amelyen szinte ösztönös magabiztossággal járt még A m esék k a p u já b a n első költeményeiben. A latinos-bukolikus ihletettség pannon változata még a nyelvtani mondat és a költői kép majdnem azonosságát vagy nagyon közeliségét hozta, később olyan darabok születtek, amelyek a leíró természetű otthonélmények (s bennük ízes táj szavak) és az öregek népi bölcselkedésének elmondásával a nyelvtani mondatközlés sok jó humort is magában foglaló, tudottan naiv megoldásait művelték, ám már az E g y e t d o b b a n to k című vers meggyőz róla, hogy másra, újra, többre feszítő erők vannak itt jelen. Ez a költemény úgy közvetíti egy otthoni esemény lélektani felületét, hogy a valóságos történés megértésén kívül maradunk (hacsak nem vele együtt él- �tük át mindazt, amire a képek utalnak), ám sejteti azt is, hogy a magatartás fontosabb, mint az oknyomozói pontosság. Az egymást követő versek tanúsága szerint valahol itt kezdődik mindaz, ami érett, fölényes, fölényesen egyszerűsítő, és, nevezzük nevén, mestertudássá lett a második kötetben. Ügy látom tehát, hogy Bódi Tóth Elemér a N agy László mutatta útnak azt az irányát követi, amelyik eszközhasználatában ökonomikus, „szűkítő” természetű, a gondolat mégis nagy teret ölel. (Bármelyik útnak, ugye, két iránya van: mármint „erre” és „arra”. Jogos a romantikus, a zuhogó képekkel, a gigantikus hatásokkal „dolgozó”, a szabadvers féktelenségét mívelő, a lamentáló, a pillanatsorjázásokat rögzítő stb, stb. . . „nagy tömegű” vers is. Nagy Lászlót a két véglet érdekelte. Azt gondolom, egyet értett-mondott-tanított: nincs köztük értékkülönbség, viszont az eszközhasználat legyen tudatos.) Bódi Tóth Elemér a szó előbb mondott értelmében tudatos költő. Fegyelmezett. Auktorai, mesterei, példaképei sajátjává lényegített útmutatását érzem verstextúráin. Vagy, ha nem útmutatást, akkor költői természetének ezt a bizonyos nemét. Már ebben a korán megragadható korszakában, néha szabadító megoldásként elhagyta a rímet, s rájött arra, hogy ha csupán a tagolás, a ritmus, illetve a gondolat dinamikája „viszi a verset”, s nincsen rím, nagyszerű hangzatképek jönnek létre. (A Jánossy F erenc festőművésznek ajánlott M agot a fén yb ő l című vers.) Emellett jelen vannak a különféle irányokba indítani akaró elmozdulások nyomai is - vannak „simább lefutású” hangzatai, zömmel még ragaszkodik a rímhez is, szabadvers is került az első kötetbe. Mai esztétikai eredményeit nem az utóbbi módszerekkel érte el, s - még inkább - úgy vélem, tovább gazdagodnék formai tudása, ha megszabadítaná magát a rímtől. A nyom talanság csodái című ciklus oldaláról nézve is így gondolkodom lehetséges további fejlődéséről, vagy pedig egyik további irányáról, amelyik, ez esetben, talán elágazás. . . Miért hiszem így? A n yo m talan ság csodái az azonosulási készség és tehetség versei. A mélyen megélt élményanyag olyan közvetítése történik meg ezekben a versekben, ahol - az én hallásom szerint - egyértelműen a kép válik főszereplővé. Felfogásomban nem mond ellent ennek az sem, hogy abcabc, ababa xaxa, sőt ab cd d cba rímképletű versek is vannak itt —, mert a versek hatása nem a rím miatt, nem a rím segítségével születik meg, inkább a kép (a gondolat) „viszi a zászlót”. A rímtelenség nekem jobban tetsző verseket szül: A m in iatú rafestő p illan a ta, A töm egm észárlások kezd ete, E rebuni lehetetlenségeiből, Sárga oroszlánokon. E lv é rz ik egy csillag stb. Klasszikus metrumok, máskor pedig a pontosan kimondott emberi beszédmondat élő harmóniája van ezek mögött a versek mögött (alatt? felett? bennük?), s megerősítik azt — a költői művel való ismerkedés kezdetétől itt bujkáló - gyanúmat, hogy Bódi Tóth Elemér belső érzékével igen korán felszívhatta a Biblia formakultúráját, az ihletett-elrendezett-exponált közlés talán orátori, talán tudósítói választékosságát, az igényesen esztétikai (. . .) megnyilvánulás nagyon jó alkotói örömét. Abból jött létre tehát a ciklus drámai tisztasága, megrendült és megrendítő szépsége, hogy Bódi Tóth Elemér - egy magántúristaút lehetőségei keretében - bibliai helyszínekkel találkozott? Hiszen az örmények szerint Noé bárkájának még a helye is megvan az Ararát csúcsán, látni vélik-tudják, igen, itt ért földet aljagerincével, amikor elvo79 �nult a vízözön. Nem ilyen turisztikai hatásról van szó itt, azt hiszem, sőt, tudom, hanem a holocaust, az 1915-ös népirtás, az örmény mandulavirágzás, a mitikus és történelmi táj, a mindenünnen reáköszönő történelem - , s a legendák, a mítoszok - és a költő megragadó erejű azonosulásáról. A K rím b e n , a C s illa go s fészk ei, a C se h o v n á l J altában című versek (A mesék kapujában régebbi ciklus) még arról árulkodnak, hogy a verspoén keresett, közhelyszerű. A G ó ly a fö rg e te g , a N y ü v e s nap, a K ú t virá g a i (Az emlék öble régebbi ciklus) magyar és népi környezetben helytálló verspoénjai, vagy csupán maga a poén iránti igény nem menthető át igényesen nem hazai tájra. A nyom talanság cso d á i ciklus viszont ilyen - a nyelvi poént, a lusta gondolati poént csodatiszta nem is poén megoldásokkal felváltó - versbefejezésekkel ragadtat e l: „H a n cú ro z o tt lá b a im nál eg y v a d , m eztélábas leá n yka , / h u ppog ta k a fö ld p a d la to n harm atg yö n g e ta lpacsk ái / lú d b ő rző co m bj ai k ö zé szorongató sejtelem kén t / fogta b e az A ra rá to t, m in teg y óriási álm ot, / b o rzo n g vá n a fu rcsa játék eg etverő izg a lm á b a n .” (E r e b u n i le h etetlen ség eib ő l); vagy „V á g yó n n yílik a k is kéz, / táru l a kelyh e, csu k ó d ik ötágú sz iro m k é n t." (S z á rján harca az a n g y a lla l); vagy: „ A fo ly ó k és a v ö lg y e k / bá rá n yo k k én t elé b e bo ru ln a k, / csorog a n ap, m int a gránátalm a / v ére, fo lt terjed n á szlep ed ő re, / zsilip lakat alatt, em b er k ín b a n ." ( G e h a r d i k e resztelő ); vagy: „ N é z t e n ém á n a / n yo m tala n ság / csodáit az / é g b e k iá ltó .” (A n yom talanság c s o d á i); vagy: „ A táv o lsá g lefá tyo lo zza / azt is. Szétté p h e tn ék -e? E b b e n / sen ki sem 80 ( Ö r ö k b o ly g ó k ) Szándékosan idézem ezeket a példákat, mert egyúttal azt is érzékeltetni tudom velük, hogy a költői kép vagy a krónikási végszó-verslezárás mennyire következik ennek a lírának a természetéből - poén helyett, populáris hatásra váró befejezés helyett - , s mennyire a legjobb lehetőségeit ragadja meg Bódi Tóth Elemér, amikor „önmegtartóztató” a rímhasználatban, s amikor a kép (a gondolat) nagyobb hatalmának enged. Pontosan ez segítheti később is abban, hogy itt-ott fellelhető tündérkedő hajlama ne vigye könnyebb megoldások felé - az olvasónak-hallgatónak tett engedmény, vélt igény felé. Hogy „az emberélet útjának felén” már jóval túl - a költő negyvenhat éves - mit fog még alkotni két kötet, százhuszonhét vers „könyvnyilvánosság” birtokában, természetesen nehéz megjósolni. Úgy látszik, hogy nem fog J uhász F eren c, F ü st M ilá n , vagy éppen Sa in t-J ohn P erce világába lépni. Egyénisége a szigorú kis formákra fogékony, az általuk kifejezett érzékeny képigondolati tágasságra. S, fel kell figyelnünk arra, hogy a Bódi Tóthvers jólesően, harmonikusan illeszkedik vissza életünk tényei, valóságdarabjai, tudati tartalmai közé. Immár nem mondatokat olvasunk, hanem - nyelvi megformálásra szükségszerűen rászoruló - képeket. Felejtjük a mondatot, látjuk a képet. Vagy szobrot inkább? Szobrokat? Sok tiszta, jó levegő veszi körül ezeket a pontos alkotásokat. De ezt is az alkotások sugározzák magukból. (P a ló c fö ld K ö n y v e k , 1 9 8 5 . S a lh isz .” g ó ta rjá n ; Ifjú sá g i Lap- és K önyv- k ia d ó V á lla la t a K a ra n cs M g tsz tám ogatásával, 1 9 8 6 .) �Palócföld Könyvek TA M Á S IST V Á N : IS T E N V E R T Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de kikívánkozik belőlem: mint távolról odatévedt műbíráló elégedetten vettem kézbe a P alócföld K ö n y vek újonnan megjelent köteteit. Elégedetten és örömmel, holott még semmit sem tudtam tartalmukról. De miért ne örüljön az írással foglalkozó, amikor ízléses külsejű, megfelelő példányszámú könyvekkel találkozik egy olyan városban, mely sohasem tartozott a vidéki szellemi műhelyek közé. Külön öröm, hogy a sorozat nem máshonnan kikopott, vagy országos hatáskörével mindenütt élni tudó művészek számára nyújt lehetőséget. Hanem egy olyan embernek is, mint amilyen a tájhazájában született és most is ott élő Tam ás István. A költő, bár elsőkötetes, mégsem számítható fiatalnak. Kötete tehát egyszerre pályakezdés és összegzés. A versek egy része az elmúlt évek termése, ám akad közöttük negyedszázada írott is. Az olvasás után felmerült bennem a kérdés. Vajon lehet-e országos jelentősége egy olyan költői jelentkezésnek, melyből kiderül, hogy az alkotó a legnagyobb jóindulattal sem sorolható irodalmunk élvonalába. Mégis az az érzésem, ezek a megjelenések fontosak. Ugyanis budaivá redukálódott szellemi életünk bár kétségkívül jelesebb tehetségeket bocsátott útjára, ezek a költők-írók egy valamit nem tudhatnak. Azt, hogyan él ma a vidéken rekedt nyolcmillió. Tamás István meg-megbicsakló verssorokkal erről a másfajta, Budáról nem látható létről tudósít. S még valamiről. Egy olyan ember személyes sorsáról, aki az emberélet útjának felén volt kénytelen megérni saját fizikai leépülését. Az ifjúkori szerelmes verseit író költő ma már csaknem teljesen vak. S bár a művészről kritika helyett ne látlelet szóljon, s egyetlen bírálatot sem pótolhat, vagy fedezhet orvosi bizonyítvány, képtelenség lenne nem figyelembe venni, hogy míg az olvasó kezébe került kötet fehér lapjain szépen sorakoznak a fekete sorok, a költő maga ezt már nem láthatja. A tragédiának, ha művészsors, vannak erényei. De van egy gyakorta visszatérő problémája is. Hiszen a tolószékből, elmeosztályról szemlélt világ nem a tízmillió magyar világa, hanem néhány különös sorsú emberé. Tamás István kötetében az egyik legszimpatikusabb, hogy nem a világot ostorozza azért, amiről nem a világ tehet. Tamás szemérmes, látni próbál, még ha maga is tudja, hogy amit szívével láthat, azt fokozatosan és visszavonhatatlanul bontja körülötte az idő. A kötetet olvasónak megható az az erőfeszítése, ahogy a költő-ember megpróbálja épen tartani legfőbb érzékszervét, belső látását. Nehezíti a költő dolgát, hogy valóságos élettere, a vidéki, paraszti lét harmóniájával, emberi léptékű tájával, teljesen más, mint a saját sorsa ellen a teljes győzelem esélye nélkül küzdő ember világa. Ebből adódik, hogy a versek zöme nem a személyes sors, hanem a külvilág leképezése, s csak a kötet vége felé komorul el a hang, törik cserepekre a bokrok tetején madarat ringató táj idilli képe. Az első ciklusnak még csak a címe enged következtetni a várható 81 �tragédiára. A ciklus címe ( K ö d e llik ) egyszerre jelentheti a közelítő őszt és az emberi élettávlat elvesztését. (Az már csak kritikusi szőrszálhasogatás, hogy megjegyzem, a régi magyar nyelv túlhaladott, grammatikailag bonyolult fogalmait kár előszedegetni, egy költő nem attól népi, hogy holtmagyarul beszél.) Fontosabb a versek hangulata, az állóképek lágy líraisága. Tamás nem esküdözik, nem vall szerelmetesen harminc éve elhagyott szülőföldjéről egy fővárosi társasház harmadik emeletén. Egyszerűen ezt látta az ablakon kitekintve. Ezek a versek még bizonyára az egészséges, helyét kereső fiatalember emlékképei. Egyszerű szerkezetű, nemcsak érzelmeiben, de stílusukban is tiszta versek ezek, a kötet legsikerültebb írásai. A költő néhány egészen szerencsésen eltalált képben tudja jellemezni környezetét. Érezhetjük, a csőszök, madarak, halk nyárutói borozgatások világát nagyon jól ismeri. „E lsistereg , kihuny a kancsó borban a nyár. M egtizedelt rokkant bokrainkon, gondjaink fészkén elfáradt szerelem gubbaszt, m egpihen még az ág. ..' Kevésbé sikerült a városi világ fogalmainak becsempészése. Az egységes hangulathoz egységes fogalmi rend is kell. S a ciklus érettebb verseiben ezt a költő is jól tudja. Szintén felesleges a falusi világ képeiben háttérül szerepeltetni az Urat. Ezek a megjelenítések ugyanis nem istenes versek. Legfeljebb egy olyan természet- és istenfelfogás nyomai, amelyek már meglehetősen erőltetettnek, művinek tűnnek. A hangsúlyváltozást a Tem etők című vers jelenti. T em etők felé fo rdulok - mondja a költő, s pontosan érezhetjük, ez jóval több, mint egyszerű múltba nézés. Ha egy öregember a múltban keresi önmagát, az egy élet lezárása, olyan, mint mikor a zongorista hajlékony mozdulattal leemeli kezét a billentyűről. De ha 82 mindezt egy negyvenéves ember teszi, az a húr elpattanása, s nem a koncert végi nemes mozdulat. Az elpattanó húr tragikus zenéje helyett azonban néhány példaképverset olvashatunk, ami ezúttal nem tudható, hogy a költői életmű félelembe ágyazott mesterséges önkeresése, vagy egyszerű szerkesztői melléfogás. D ózsa, Petőfi, M adách, M ikszáth, B artók és Jó z se f A ttila tekinthet le ránk, a nemzeti panteon különböző traktusaiból, egy-egy emlékverssel gazdagabban. A szándék tisztességes, a névsor lenyűgöző. Bármelyiküket is választjuk példaképnek, jó helyre nyúlunk. De ha igaz általában az, hogy írni csak akkor érdemes, ha saját mondanivalónk van, ha feszít bennünket a közlés vágya, úgy kétszeresen igaz, hogy ismert életműveket létrehozott, sokszorosan megénekelt nagyjainkról csak olyankor érdemes írni, amikor valakinek különvéleménye van, vagy ha a példázattal szólni tud saját korához. Tamás István szeretettel és kultúráltan megfogalmazott sorai közül ez az eredetiség hiányzik. Olyannyira, hogy akár összecserélhető lehetne a Dózsa- vagy a Petőfi-vers. A vastrón, a „zászlónk Petőfi” , a hiába sínre dobódott költősors sokszorosan köszön vissza. Az elemző számára érdekes, ahogy a saját világában egyre nehezebben tájékozódó ember a közös szellemi talajban próbál művészi gyökeret ereszteni. De az olvasó nem kap mást, mint sokszázadszor Petőfi, József Attila, Bartók iránti rajongást. Persze aligha volna tollnok mocskolódásra mindig kész hazánkban, aki őket, a legnagyobbakat mocskolná be, de ha nem írunk a tőrt nekik szegezőkrő, vagy emberi harcaikról, akkor hagyjuk őket békében nyugodni a földben s csodáljuk égi másukat, vers helyett talapzaton. Sokkal érdekesebb és eredetibb az a ciklus, amely az első versekben még csaknem idilli táj és a kettétört emberi mozdulat találkozásáról szól. �Ilyen a N y írfá k című vers. Még látható a külső harmónia, de egyre nehezebb azt fenntartani. Egészen egyszerű példával mondva, letörölhetetlen eső folyik szét az ablakon, s hiába nyomjuk oda arcunkat, már csak kontúrokat látunk a vizes üvegtáblán keresztül. Gyengébb, bár vállalásában sokkal súlyosabb a kötet utolsó harmada. E lsősorban az a vállalkozás, mely a Csillagfürt címet viseli. A tizenegy oldalnyi poéma, úgy tűnik, méreteiben meghaladta a költő lehetőségeit. Mostanság ismét divat hosszú verseket írni, hiszen a költő éppúgy mint más műfajbeli társai, szeretné egyetlen versben összefoglalni gondolatai lényegét. Mégis, a közelmúlt ilyen vállalkozásai rendszerint nem voltak többek, mint lazán szerkesztett, csapongó gondolatfoszlányok. Még a kötet szerzőjénél nagyságrendekkel nagyobbak is elbotolnának azon a hosszú ösvényen, amit versként maguk előtt vágnak. Tamás verse még azzal a juhászi szólelemény-bravúrsorozattal sem szolgál, amely a neves pályatárs hasonló terjedelmű műveit ellentmondásaik mellett érdekessé teszik. Tamásban nem áll oly’ rendben a világ, nem mozog olyan széles skálán költészete, hogy egy ilyenfajta kísérlet sikerrel jáhasson. Az összkép szerencsére jobb ennél. S bár kétségtelen, hogy Tamás István verseinek közrebocsátásával a kiadó nem súlyos mulasztást pótolt, ám biztosított egy lehetőséget. S az esetleges fanyalgóknak jusson eszébe, a mindenkori költészet sohasem a József Attilák tömegéből állt. Sok kiadóra és a Tamás István-szerű szerény, hivatását tisztelő költőre van ahhoz szükség, hogy évszázadonként egyszer megszülethessen a K IV Á LASZTOTT. B A NOS JÁ N O S: SZ É T H A S A D T S Z Á JJA L B anos János nem igazán pályakezdő költő. Nem csupán azért, mert írásaival jó ideje találkozhatunk különböző folyóiratokban, hanem azért sem, mert ez már a második kötete. S ahogy a fiatal költők mondani szokták: egy kötete bárkinek lehet, az igazi megméretés, vagy ha úgy tetszik a költői lét valóságos kezdete a második. Banos e hiedelem szerint is költővé növekedett, s kötete igazolja ezt az állítást. Banos ízig-vérig mai költő, ennek összes stigmájával. A sorozatba úgy kerülhetett, hogy Nógrád megyéből, Ecsegről származik. Szerencsére annak a vidékről indult művésznek a fajtájából való, aki nem felejt, de nem is ragad meg. Banos versei jellegzetesen városi versek. Arról a nemzedéki közérzetről szólnak, amely már szinte közhelyszámba megy, de éppen szaporasága miatt egyre nagyobb figyelmet érdemel. A kötetet nyitó vers, mely mintegy ajánlásul szolgál az egészhez, a megakadt életről szól. A költő nem a szavak megtalálásának gyönyörűségéről ír, nem erőt kér pennája számára, sőt azt sem hirdeti országnak-világnak, hogy íme a mű. Ellenkezőleg, a kényszerű hallgatás, a kiüresedés pillanatából indul a kötet. Kényszerű hallgatást mondok, holott ez a fogalom a fekete autós félelmetes korszak terméke, de vajon nem törvényszerű-e az emberi szó megakadása, a gondolat elbizonytalanodása életünk felén, s ami törvényszerű, azt 83 �nyugodtan tekinthetjük kényszerűnek is. A költő nem ír, őszintén megvallja, pohár után nyúl, de keresi a hangot. A kötet legfőbb jellemzője, hogy egyetlen pillanatig sem állítja a költő, hogy íme megtaláltam. De megküzd becsülettel minden szóért, így helyette a bírálónak van oka kimondani, a keresés nem volt eredménytelen. Írói közhely, így hát kritikusi közhely is lett, hogy apátlan nemzedék vagyunk. Ez nem pusztán a biológiai elhalás, a történelem okozta betömhetetlen lyukak következménye. Hisz’ itt élnek közöttünk a mogorva arcúak, az erejüket percnyi célért odadobók, a félúton kiszenvedők. Emberek ők is. Tisztességes emberek, de nem apák. Banos verseiben is ott bújkál a vár, a példa, a kapaszkodási lehetőség hiánya. De ő már az apátlanok második nemzedéke. (Lám a rossz is úgy öröklődik, mint hajdanán a királyok neve előtti számnév.) S ez a második nemzedék már nem nagyon hisz a folytatásban sem. Számomra a kötet egyik legmegrázóbb verse az, amelyik a meg nem született gyermeknek íródott, s melynek olvasása közben az egyik legnagyobb előd, A d y E n d re a Fia m bölcsőiénél című verse jutott eszembe. De amíg a századelő beteg óriása személyes kudarcként élhette meg a folytatás elmaradását, addig a mai fiatal le kell zuhanjon a költő által választott világ magasából, a fejedelmi bukások szférájából, a keserves porba. Nem tudom, bár sejtem, hogy Banos versét személyes élmény inspirálta (ha nem, hát annyival nagyobb költői teljesítmény), de mindenképpen figyelemre méltó, hogy felnőtt egy olyan, a művészetben már hangját hallató nemzedék, amely már nem saját előzményeit látja ködbe bukni, de a folytatásban sem hisz. Vagyunk, mert lennünk kell - ezt sugallják ezek a szomorú, önkereső versek. 84 Ezek a versek nem attól érdekesek, hogy hibátlanul vannak megírva, ha lehet egyáltalán hibátlanul írni. Viszont érezhető mögöttük, hogy aki írja őket, nem pózol. S pózoktól terhes szellemi életünkben ez már akkor is figyelmet érdemlő erény lenne, ha a költő híján lenne egyéb erényeknek. Banos következetes, ami vélhetően szintén átéltségének, őszinteségének köszönhető. Azokban a verseiben is előbukkan a félelem, a magány, amelyek a megvalósult szerelemről szólnak. Tudjuk, a legszebb szerelmes verseket soha nem volt szerelmekhez írták. Mikor két ember keze valóságosan egymáshoz ér, az érintésben az örömön kívül ott van a félelem is. Hiszen minden kézfogás, minden érintés véget ér, csak a hazudott, a soha nem volt tart örökké. B anos érzelmes lírája így meditatívvá, egyszemélyesből, általánosabb érvényűvé válik. „Szeretkezésünk forró égövében csajhos tapogatózás a bánat, arcom nem fénylik tükröket, sókövét esőzi csak, nem árad É ln é n k ha házaló virradat küszöbét fényesítve h o ld d a l csillagbütykös u jjaival hozzánk az isten b ekopogna.” Ennyi maradt nekünk a szerelemből. Az ember már-már irigyli a Lillát sirató Csokonait. Neki ugyanis nem sikerült. Nekünk igen, de pont úgy érezzük, mintha nem sikerült volna. Az első személy azúttal nem véletlen. Banos költészetének legfőbb erényét abban látom, hogy megkísérel kimondani olyan igazságokat, bennünk is megbúvó gondolatokat, amely minket, harmincas éveinket most elhagyókat folyamatosan foglalkoztat. Én ezt fontosabbnak tartom, mint azt keresgélni, hogy hol csúszik meg egy-egy rím, vagy az alkimista szent révületével rámutatni egy úgynevezett képzavarra. Banos ráadásul közéleti költő is, ami azért külön tiszteletre méltó, mert mintha kihalóban lenne a közéleti, politikai költészet. Banos egész világszemlélete azt sugallja, pontosan �ismeri az egyéni lét determináltságát, s rájött, hogy olyan vastag falakat senki nem tud gyártani maga köré, hogy elszigetelje magát az egyre zordabb külvilágtól. Látja és érzi, hogy ami kint rossz, az nekünk is fáj, s lakatlan szigetet nem csinálhatunk magunkból egy világváros közepén. Ez is közéleti költészet, de a fiatal költő ennél tovább megy. Ennek tanúbizonysága rövid, de annál súlyosabb verse a Szervezett. „ H arm adrendűek a pillangószárnyak, október aszfaltján a röpcédulák, T erein k betontócsáin az ősz tankja gázol a partra, kétéltű krokodil, tavaszban ősz, őszben tavasz s nem is form ális Szervezett egyeduralom .” Hálás lenne oda-vissza kommentálni ezt a néhány soros verset, de jobbnak tartottam egyszerűen kimásolni, hisz’ hitem szerint az olvasó így jobban ért belőle. Őszökre és tavaszokra érzékeny éveket élünk, s aki ilyen nyíltsággal keresi az őszi avarban a röpcédulát, az mindenképp megérdemli a szimpátiát, s az ennél többet, az együttgondolkodást. Ebből is látható, B anos bízik az emberi szellemben. Bízik a költészet erejében is. Itt azonban nagyobbat téved. Hisz’ az a költő, aki szellemesen leírja, hogy oly’ nagy itt a ketyegés, hogy felrobbanhatnak a szentjánosbogarak, az bizonyára tisztában van a szó erejével is. Ennek megfogalmazása a K ö ltő szava című verse. Itt azonban alaposan túllő a célon. Mert ha érthető is, hogy a költő fontosnak tartja magát a költészetet (hisz’ ki tartsa annak, ha nem a költő), enyhén szólva túlzásnak tekinthető, hogy a szó beköti a világ sebét. Nem néhány száz vagy egy-két ezer példányban megjelent szó, de nagyra hivatott agitátorok szava is kevés volt, hisz’ ha elég lett volna, nem itt tartana a világ. A természetes, őszinte hangot kereső, a világban jól tájékozódó költőtől saját szerepének ez a túlfokozása idegen póznak tűnik, amit feltehetőleg külső hatásokból, másoktól vett magára, hiszen mást sem hallunk, mint azt, hogy a költészet meghalt, ugyanakkor rendkívül fontos. Jó lenne, ha Banos és a hozzá hasonló tisztes szándékú toliforgatók megtanulnák elhelyezni magukat a nem csupán irodalmárokból álló világban. A költő egyik versében szépnek és érthetetlennek nevezi a külvilágot. Szerencsére a kötet egésze ellentmond ennek a hamis ítéletnek. Banos verseiből egy elfogadható, de nehezen magunkhoz idomítható világ képe rajzolódik ki. Olyan világ képe, ami elég romlott ahhoz, hogy megjavítsuk, de még eléggé ép és javítható ahhoz, hogy ne siratódalokat mondjunk felette. Vitatkozhatunk arról, mennyi ebben a költő dolga, lehetősége. B anos szerint több, szerintem kevesebb. De rendkívül vonzó az a felelős, becsületes emberi magatartás, ami kiolvasható a kötet sorai közül. S amely mindenképpen kiindulási alap lehet mindazok számára, akik most még úgy érzik, sem apjuk, sem gyermekük. Végezetül engedtessék meg egy megjegyzés. B anos tisztességesebb ember és jobb költő annál, hogy kötetét családi vállalkozásban kelljen lektorálni. Az ilyen apróságokra vigyázni kell, éppen az általunk oly’ annyira szeretett költészet jövője, az emberi tisztesség jövője érdekében. (Palócföld Könyvek, Salgótarján) SIPO SHEGYI PÉTER 85 �86 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak már mindegy” II. M indenekelőtt elnézését kérem , hogy érd ek lő d ő levelére csupán most vála szolok, kicsit összetorlódtak az esem ények (esem ényeim ). R ö v id e n : szem élyesen nem állt m ódom ban ism erni K assákot, hiszen 19 59 -b e n születtem, halálakor csupán nyolcéves voltam. K assák L a jo s számomra az egyedü li és legfontosabb M ester. Tisztelem k eménységét, erejét, érzékenységét. K öltészete előrem utató: nem csupán azért, mert hallatlanul m ai és m odern, hanem mert példam utatóan korszerű, tiszta és pontos hangvételű, örökké újat akaró, kísérletező. Szerkesztőként, irodalom szervezőként hallatlanul tudatos, érzékeny, Lapozza fel a M a évfo lyam ait! E lső k én t közöl olyan képzőm űvészeket, írókat, hazaiakat és külföldieket, akik ma a nem zetközi m űvészeti élet kimagasló alakjai. V a g y akár a Bartók-kották! Jóm agam költő vagyok. V izu á lis költészettel foglalkozom , mondanom sem k e ll: K A S S Á K ebben is példam utató volt. E n g e d je meg, hogy felh ívja m a figyelm ét két m egjelent könyvem re, m elyekben bő vebben kap impressziókat kötődésem ről, K assákhoz való ragaszkodásomról. K önyvtárakban biztosan m egleli ő ket: Petőcz A n d rá s Betűpiram is, Kozm osz kön yvek, 1 9 8 4 .; Petőcz A n d rá s - Ö néletrajzi kísérletek. M agvető, 1984. Ja va slo m továbbá, hogy nézze m eg a J E L E N L É T című folyóirat 1 9 8 1 8 3-as évfolyam ait, kiadta az E L T E B T K , nagyobb budapesti könyvtárakban, például az országgyűlésiben, hozzáférhető. N a g y o n fo n to s!: M A G Y A R M Ű H E L Y , 1 3 9. av. Jean -Jau res, 9 2 12 0 M O N T R O U G E , Franciaország. N éz ze meg ennek a folyóiratnak a K assák-szám át! Írjon levelet a szerkesztőknek! Ő k ismerték Kassákot. M éghozzá jól. E ln ézést a rö v id válaszért. E g y ik képversem másolatát elkü ldöm Ö nnek, a M esterhez kapcsolódik. Ü dvözlettel Petőcz András B udapest, ’86. 07. 16. (M e llé k e lv e egy darab képversm ásolat! A szerz.) ☆ E n g e d je meg, hogy néhány sorban válaszoljak levelére, d e nem hiszem, hogy el lesz tőle ragadtatva. V a g y is : szeretném lebeszélni a vállalkozásról, mert szerintem nagyon rossz fába vágja a fejszéjét! É n magam K assáknak csak egy kiállítását láttam a fiatal m űvészek k lu b jában, de még egyszer nem kérek belőle. N e firtassuk miért nem, hiszen én is képzőm űvész vagyok, csak éppen kettőnk között egy végtelen űr tátong, mert én akarok valam it m ondani és van úgy, hogy előbb születik a vers és utána az alkotás, d e ugyanez elő fo rdu l fo rdítva is. K assáknál sem m iféle rendszer nem azonosítható. 87 �Idősebb barátaimnál érdeklődtem K assák felől, d e beszélgetéseinkből az Ö n számára sem m i hasznosat, úgy értem „p o z itív e ” hasznosat nem tudtam leszűrni. K o vá cs K á ro ly színm űvésztől azt tudtam meg, hogy Ő csupán a fe le ségét ismerte és az „ü rg e” nem is érdekelte. M int m űvész dilettáns volt, ez egyértelműen kiderül a kollegák vélem ényeiből, akik a v ele kortárs Bortnyik Sándort is néha erre a színvonalra helyezik. Szerintem B ortnyik azért lén yegesen jobb volt, vagyis m aradandóbbat alkotott. M int költőt nem tudom értékelni, mert egyrészt nem ismerem, d e nem is vagyok kíváncsi rá, ez nem tudom miért van, d e engem nem érdekel, szívesebben vonzódom olyan kollégákhoz, mint N a g y László, vagy mint K o n d o r Béla, aki iskolatársam volt. T an ácsom : ha valam it m ég K assák-ügyben ki akar kaparni a régmúltból, feltétlen meg kell keresni azokat, akik Ő t szem élyesen is ismerték, d e előrebocsátom, hogy sok jót nem fog hallani róla. N e m tudom ez miért van, d e ha „M a jo r T a m á s” -témához nyúlna izgalmasabb problém áknak nézne elébe. sokkal D e még inkább javasolnám, ha m indenáron írni akar, higgyel el, élnek mai művészkortársak is, legfőképpen a képzőm űvészek között, akik érdem esek v o lnának még életükben a publikálásra, hiszen éppen Ő k azok, akik kim aradnak a televízió akárm ilyen m űsoraiból és legfeljebb a kvízm űsorok kérdéseiként szerepelhetnek szem élytelenül a m unkáikon keresztül. Ö nnek sem kell messzire menni, hiszen M iskolcon sok k ed ves kollégám él, akik érdem esek volnának arra, hogy valaki írjon ró lu k! K assák L a jo s m ár senkinek sem k e ll! M iért is k e lle n e ??? A mai m űvészeti közélet is tartogat százszorta izgalmasabb dolgokat, mint egy Kassák-sztorit. A d . 2. H a m ód van rá, írjunk az élőkről, amíg élünk, hiszen tudhatjuk, hogy holnap ki m egy el. soha nem E szavakkal zárom soraim és kérem ne haragudjon, hogy az általam sem m ibe vett K assákról lebeszélem . N in cs értelm e! H iggye e l ! \De, ha mégis megírja könyvét, számíthat a legszűkebb K assák-baráti körre, akik ma talán, ha tízen vannak, d e a kiadáshoz barátokat n e keressen. A zt, hogy miért támadják, vagy nem tám adják egyértelm ű; dilettáns volt, mint képzőm űvész, mint költő, d e egy biztos, hogy a N e w Y o r k kávéházban mindennap meg lehetett találni. E ln ézést kérek a semm itm ondó tippekért és kérem , ha lehet ezt a témát ne erőltesse. Baráti üdvözlettel Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus Budapest, 1985. január 8. 88 �K érdésére a következőket válaszolhatom : K assák számomra nem jelent semmit. Írónak tartom, nem is rossznak, d e a „festészete” a Bauhaus tehetség nélküli imitációja. A Bauhaussal pedig a X X . század utolsó tizedeiben az a dolgunk., hogy m inél előbb elfelejtsük, mert kevés stílus okozott annyi bajt és bosszúságot, mint ez, nézze meg lakótelepeinket, azok a Bauhaus diaadala. A legjelentéktelenebb szecessziós festő is értékesebb számunkra, mint bárm elyik a Bauhaus-körből. T u do m , hogy évtizedek óta mesterségesen reklám ozva van, nemzetközi artconsernek dicsőítik, mert jól keresnek vele, d e a kárt nekünk okozzák. K assák maga érdekes jelenség volt, én már akkor ismertem, am ikor az általa kívánt és m egálmodott vezetés félreállította. Em lékezetes volt egy fe lszólalása a képzőm űvészeti szövetségben am ikor erről beszélt és K ö peczi erőteljesen ledorongolta. N em esen viselte a fejbevágást. O lvasom em lékezéseit az A lfö ld b e n , ren dkívü l jók és élesek, kiderül, hogy csakugyan jó író. A festészethez persze csak a divaton keresztül van köze. Jó munkát kíván va üdvözlettel Szinte Gábor Budapest, 19 85. X I. 15 . ☆ Valóban, pályakezdő korom ban, „hatással” volt rám Kassák, d e nem közvetlenül szem élyesen és nem a m űvészetével. N e m is nézeteivel, politikai v ilágával. V id é k i voltam , s „h a lvá n y gőzöm ” se volt ilyen dolgokról, nem is érdekelt. 1 7 évesen az iparm űvészeti iskolára kerültem Pestre. Ösztönösen egyáltalán nem tudatosan - viszolyogtam az iskola avatag szellem étől - egy é v után nem mentem vissza, kár, ezzel elvesztettem egy „ö sztö n d íjféle” segítséget, amit valam i katolikus egylet adott. V a lam i homályos elképzelésem volt a m űvészeti életről. M ű veletlen is v o ltam, tele kisebbrendűségi érzéssel. Ú tmutatás nélkül éltem napjaimat. K e z d tem olvasni össze-vissza, jól-rosszul, ezt-azt amihez hozzájutottam valahogy, így jutottam K a ssá k : „ E g y em ber élete” című önéletrajzi regényéhez. O lv a stam nagyon dicsérő recenziókat a könyvről. (Szabó D ezső nevére em lékszem .) E lolva stam a k ö n yv et; nagyon is tetszett. N e m tudtam látni irodalm i értékét, se m űvészeti színvonalát, azt sem, m i abban új. A K a la n d tetszett. E n nek hatása alatt én is - egy barátommal, osztálytársammal nekivágtam Olaszországnak, gyalogosan, pénz nélkül, kéregetve. Persze nem úgy történt semmi, mint azt a könyvben olvastam. N e m akartunk vallást alapítani és azt gyanítom : nem repült el fölöttünk a N ik k e lszamovár. E g y hasonló receptet próbáltunk megjátszani, hogy a zsidó hitközséget „m e g vá g ju k ” , d e a rabbi nem hitte el a mesét és azt a pengőt, amit mégis adott,, szertartásosan megátkozta” . Visszakerülvén mányaimat. Olaszországból tovább folytatom a K. főiskolai tanul- A ztá n több hír jutott hozzám K assákról. O lvastam könyveit, verseit - tanulmányait, persze a felét sem értettem. A z ún. m unkakörletbe sohase jutottam el. 89 �E g yszer egyik barátom elvitte néhány munkámat megmutatni Kassáknak, aki azt m ondta: azt látja, m ajd most leegyszerűsödik. E r r e én úgy em lékszem , hogy „k e v é s ” és többé nem kerestem K assákkal kapcsolatot. N e m akarok olyan dolgokat mondani, ami nincs, nem v o lt ; am i később alakult k i emlékezetemben. V o lt idő, am ikor m ajdnem kapcsolatba kerültem Kassákkal. H át a 3o-as években nem im ádták a hivatali hatalomban levő k Kassákot, mert azt mondták rá, kommunista. A z is volt. A munkásosztályért harcolt. N e m lehet elképzelni, hogy H orthy szivére öleli. A maga m ódján marxista volt. Ő volt a kemény, megvesztegethetetlen ember. Erőszakos, m egm ondós volt s talán nehéz volt vele kijönni. A legkisebb kompromisszumot se tűrte. E zért még lehetett jó és nagy művész. A z élet elveszi a kocka túl éles sarkait, d e ő m indvégig elég sprőd volt. N e m göm bölyödött le. Sírem léke rettenetes súllyal és otrombán őrzi emlékét. A z t hiszem, mint költő-író túléli picturáját. H a m egjelenik a könyv, amit Ö n ír, és jó lesz, akkor érdem es munkát végzett. K assák végül is - hibáival és ném i „eszelő sségével” együtt nagy egyéniség volt. Ü dvözlettel Iván Szilárd B udapest, 19 85. I. 10. ☆ M indenekelőtt elnézését kérem ren dkívü l késedelm es tásommal kapcsolatos elfoglaltságok, m ajd tucatnyi más és privát problém áim késleltették válaszomat. K érése szem megírni amit - sajnos, elég keveset — tudhattam Lajosról. válaszomért. A kiállígond, sokféle munka, megtisztelő, és igyekés tudhatok Kassák Gim nazista korom ban igen nagy hatással volt rám néhány lírai kötete. E z e k nem is kifejezetten az avantgarde munkái, későbbi termés. M élyen és bensőségesen érintett az az igazi és sajátos költészet, ami ezekből a sorokból áradt. N e m em lékszem sajnos, a könyvcím ekre, talán „ A tölgyfa le v e le i” ( ? ) lehetett az egyik. E ln ézést kérek, ha nagyon melléfogtam. Sajnos, ezek a könyveim már nincsenek meg. Szem élyesen 19 6 1 körül találkoztam K assákkal, talán a B écsi úton( ?) lev ő otthonukban. Barta L ajo s szobrászművész, atyai jó barátom és mesterem vitt e l Szandai Sándor szobrászm űvész társaságában. Term észetesen igen nagy benyom ást keltett bennem az idős mester, lenyűgöző volt nyíltsága, szívélyessége, közvetlensége, amihez n yilvánvalóan társult az a hatás, ahogyan egy magamfajta fiatal festősiheder készült arra a találkozásra, am ely alkalm ával szem től-szem be találkozhat egy élő mítosszal, a kristálytiszta, pontról pontra vaskövetkezetességgel épülő életm ű birtokosával, a százados tölgyfa kem énységével elveih ez és művészeterkölcséhez ragaszkodó, és meg nem alkuvó emberrel. 90 �A m it most itt leírtam, nos nagyjából ezt jelentette nekem m indig Kassák. N o s, a látogatás során több tucat képét mutogatta sorba, konstruktívarchitekturális fogantatású, d e igen sokszor ren dkívü l érzékeny modellálású, előadásit mű veket láthattunk. A hőskori, régi avantgarde m űveket összevetve, - nekem legalábbis úgy tűnt - igen érzékenyen megmunkált felületeket alkotott, hogy úgy m ondjam m egérlelődtek fiatalságának erőteljes, ám néha iskolásnak ható festői gondolatai. M ég egy em lékem van K assákról. T alán még ebben az évben, esetleg 62ben a fiatal m űvészek klubjában néhány lelkes em bernek sikerült egy kis V a jd a Lajos-kiállítást szervezni. E z ren dkívü li esem énynek, nagy dolognak számított, fő képp rajzok szerepeltek, ha jól em lékszem. A z egész kiállítás 1 egyetlen - este tarthatott. A terem zsúfolásig telt érdeklő dő kk el, közöttük sok kiváló művész, művészettörténészek, érdeklődök, sok-sok fiatal. Egy rö vid előadás hangzott el M á n d y Stefánia részéről V a jdáról. A z est vezetője szerette volna, ha kialakul valam iféle beszélgetés, eszmecsere, vita, ha valam i nem csak az előadó részéről hangzik el. D e nem hangzott el semmi. T eljes csend volt, az érezhető felgyülem lett feszültségek ellenére is, a V a jd a iránti nyilvá n való teljes hódolat ellenére, a művészet, a gondolat, a tett, a m egnyilvánulás szabadságát olyannyira nélkülöző m űvészek sem tudtak megszólalni, nem m ertek megszólalni. . . E k k o r kért szót Kassák. Igen szabatosan, d e ren dkívü li h é v v e l és indulattal utasította rendre a jelenlévőket, elsősorban a nagyszámú fiatalságot, miszerint ő, fiatalsága idején, rendszeresen bocsátkozott órákig tartó vitákba, olyan vitákba, am elyek során igazán nem sok kellett volna, hogy egyébként megbecsült pályatársaik és ő is egymás nyakának ne essenek elveik, gondolataik kifejtése, vagy jobb megértetése érdekében, hitük védelm e érdekében, tekintet nélkül a bárm ilyen következem ényekre. E z feloldotta a hangulatot, és m egindult valami. D e ez már nem lényeges. H o g y miért támadták, tám adják oly sokat? - kérdezi. E z t, gondolom , a m indenkori avantgarde váltja ki, továbbá az a bizonyos hajlíthatatlannság, am i ha jól tudom - a legsötétebb időkben is sajátja maradt. A Rákosi-diktatúrára gondolok. Végezetül ideírom másik mesterem, később barátommá lett kiváló festőm űvész nevét és címét, aki valóban jól ismerte Kassákot szem élyesen, sőt irt is róla nem egy ízben, és igen nagy tisztelője volt m in d ig : B álint E n d re , Budapest, B u d a fo k i u. 4 1 /B . 1 1 1 1 . Rem élhetőleg fo g válaszolni, bár sokat betegeskedik évek óta. K öszönöm bizalmát, jóleső éreklődését. Igen örülnék, ha csak kö zvetve is hasznát veheti ennek a csekélységnek, a m ivel szolgálni tudtam. K ívá n o k sok sikert munkájához, kívánom , hogy szándéka szerint alakuljanak a dolgok. Ü dvözlettel Molnár Péter Kecskem ét, 1986. február 12. ☆ Sajnálattal írom le, hogy nem találkoztam K assák Lajossal, személyesen. M int íróval az olvasója, mint képzőm űvésszel a nézője igen. A z t mondhatom, hogy találkoztam Kassákkal. A z „ E g y em ber é le te " nagy élm ény volt számomra, korán olvastam, úgy em lékszem, mint gimnazista, akkoriban jöttem fe l Pestre 1 9 5 8 vagy 59-ben akadt 91 �a kezembe. A leginkább a töretlen hite, elszántsága érintett meg, ennek a m unkászseninek. A képzőm űvészeti m űködése nekem idegen. T ő le hallottam viszont Uitzról először és így kezdtem U itz iránt érdeklődni. Hozzám ő áll közelebb, mint művész. A m ik o r Uitz hazajött és m i felkerestük a M unkácsy M . utcai külügyi szálló szobájában, G yu rcsek Ferenccel, B álván yo s H u bá val és Philip Clarisszal, akkor Uitz beszélt Kassákról is, mert sógorok voltak. F ő leg szem élyes m egjegyzéseket tett Kassákra, hogy nem egészen úgy volt az, ahogy K a si leírta (t. i.: az E g y em ber életében az Ő rá - Uitzra - vonatkozó részt, hogy m egverte volna a feleségét és utána az ablakm élyedésbe húzódva, hosszasan és fájdalm asan hegedült volna, t. i . : U itz.) A beszélgetésről úgy rém lik - a mester engedelm ével - készült m agnófelvétel is. E z valószínű B álván yos H ubánál van. A z ismereteim szerint Fá jó János, B a k Im re, M olnár Sándor festőm űvészek közeli kapcsolatban voltak Kassákkal. M unkájához sok szerencsét kíván ok és jó erőt, egészséget. Sajnos, csak ennyit tudtam írni levelére válaszként. Ő szinte barátsággal ü dvö zli Kő Pál Budapest, 1986. IV . 29. ☆ K assákkal csak u dvarias köszönő viszonyban voltam, többet róla nem m ondhatok. T isztelettel Örkény István Budapest, ☆ A „ K O R T Á R S ” által továbbított levelét február 15 -ik i keltezéssel - június 2-án kaptam meg. Ugyanis A ustrália a fö ld m ásik részén rendes postával csak hosszú idő alatt érhető el. K i tudja, m erre és m ilyen hajóval jön. A légiposta is egy hét, tíz nap alatt jön meg. Így csak most válaszolhatok levelére. K assák Lajost én szem élyesen nem ismertem, hiszen én 1 9 2 3- 2 4 - 2 5-b en Párizsban és nem Bécsben éltem. 19 25-tő l 1 9 3 8-ig éltem Magyarországon, a legtöbbször a mozgalomban való részvételem miatt börtönökben. 1 9 3 8-ban újra Párizsba mentem, s ott éltem, részt v é v e a háborúban, a visszavonulásban, aztán a francia rezisztancban. 19 5 2 óta A ustráliában élek. K assák közismert tevékenységét természetesen jól ismerem, mégis azt hiszem, hogy 19 19 . és 1 9 3 7. között K assák M agyarországon csak illegálisan volt olvasható - hatása rám az emigráns sajtóval együtt minimális volt. A k k o ri felfo gá som szerint Kassák m űvészi meglátásai és útja eltért az európai ba lolda li művészet és irodalomtól. E b b e n látom okát, hogy nagy tehetsége dacára is befolyása minimális volt, hiszen mint emigráns, a magyar nyilvánosság kis részét érintette. A „ M A ” művészeti iránya a diktatúra idejébő l mégis eredendő m ély nyom okat hagyott a magyar életben, másrészt K assák írói szem élyiségét emigrációba kényszerülése sokban torzíthatta. Szem élyes tapasztalataimból tudom, hogy K assák hatása barátomra, Illyés G yu lá ra nem volt döntő, d e mégsem elhanyagolható. Kassákot Ő a magyar irodalom egyik óriásának tartotta. K ö rü lbelü l ez m inden amit mondhatok az Ö n által felvetett kérdésekre. Szívélyes üdvözlettel Mr. Ernest Normai Austrália, 1986. június 6. 92 �Köszönöm , hogy megtisztelt bizalm ával. É n nagyon felületesen ismertem csak Kassákot. M unkakapcsolatban voltam vele. A k k o rib a n 19 59 körül én szerkesztettem az Irodalom történeti Intézet kiadványait, és terveztünk egy Em lékezések sorozatot. E n n ek első vagy m ásodik darabja lett volna K assák könyve, az izmusok története. A z egész sorozatot lelőtték az Akadém ián . Így m aradt kiadatlan Kosztolányiné K arin th y-kön yve is (ennek még a kézirata is eltűnt), és nem jelent meg K assák könyve sem, csak egyes részleteket publikált belőle különféle folyóiratokban. U gyanekkor volt egy terve, am ely szintén nem valósult meg. K örkérdést akart intézni és részben intézett is a m odern m űvészetről a legjelentősebb avantgarde m űvészekhez, elsősorban külföldiekhez. Ú gy tudom, elég sok válasza is összegyűlt, erről özvegye tudna bő vebbet mondani, d e a k ia dván y itt is meghiúsult. E z ügyben kaptam tőle talán két levelet is. (1 9 7 2 . aug. 1 2 ) É p p e n egy hónappal ezelőtt kezdett levelem et nem tudtam befejezni, olyan tömeg korrektúra szakadt közben a nyakamba. E lnézését k érem. Időközben azt hallom, hogy a P etőfi M úzeum is kezdem ényezett valam i hasonló körkérdést a magáéhoz. E z persze nem azt jelenti, hogy maga hagyja abba a válaszok gyűjtését, d e helyes lenne, ha előbb tájékozódna a múzeumban, talán T axn er Ernőnél. N e vegye rossznéven, hogy nem felelek részletesen kérdésére - utazás előtt is állok, d e meg Kassák-élm ényem nem volt olyan jelentős, hogy erről érd emes lenne számot adnom , talán az A d y h o z kötődésem nagy ereje miatt. Legelsősorban is a költő özvegyéhez kell fordulnia, aki most úgy tudom nagyrészt N agym aroson él (k edden , szerdán van benn Pesten). Azután nagyon érdemes lenne felkeresni K assák nővérét, de az ő címét sajnos, nem tudom. (K a ssáknétól ne kérdezze, mert ők nagyon rosszban vannak tudomásom szerint.) K érdései közül csak egyre válaszolnék: m i az oka, hogy még most is támadják. Vélem ényem szerint éppen ez mutatja, hogy Kassák valaki volt. A n nál is inkább, mert a támadói sem voltak senkik (Jó z se f Attila, L u k á cs!). A z ilyen antagonizmusok kibogozása a legm éltóbb feladat irodalomtörténész számára. Sajnálom , hogy okosabbakat nem tudtam írni. Vállalkozásához sok sikert kívánok. Ü d v ö zli Vezér Erzsébet Budapest, 19 72 . július 18. ☆ N a g yo n köszönöm megkeresését, két okból is. Legelőször azért, mert nagyon örülök annak, hogy K assák Lajo sró l (ím e !) nem feledkezett még meg m indenki - másodszor pedig azért, mert boldog vagyok, ha segíthetek. É n nem vagyok elm életi em ber, nemigen tudok úgy fogalmazni, ahogyan értékelő tanulmányban illő és szakszerű, d e gondolom , Ö nnek nem is erre van szüksége. B o ld o g vagyok, ha szubjektív érzéseimet és rokonszenvem et komolyan veszi valaki. A z t hiszem, úgy vagyunk ezzel, mint a szerelem m el: semm i szükség arra, hogy elem ezzük az okát, inkább el kell m erülnünk benne. Hálistennek Ö n is úgy teszi fö l nekem a kérdést, hogy „m it jelent számomra K a ssá k ? ” Hát ez az, erről van szó, én csak azt tudom egy-két m ondatban m egvallani, hogy nekem mit jelent (és titokban rem énykedem , hogy az okos és bizonyító eszm efuttatások m ajd csak elvégzik azt a feladatot, hogy m inél többek részére jelentsen K assák annyit, amennyiért élni akart). 93 �T eh á t: - én egészen a d d ig az irodalm i estig, m elyről feleségem beszámol (a lev él H . S.-nál - a szerk.) nem ismertem K assák Lajost személyesen. D e nem is a szem élyes ismeretség a fontos. Számom ra az em beri és m űvészi magatartás közeli példája volt mindig. A távoli példa Beethoven. Lehet, hogy bizarrnak tűnik a két n év egymás m ellé helyezése. Pedig nagyon is rokonok ők, éspedig éppen abban, amiért a p élda képeim : a következetességükben, a csökönyös akarásukban, meg nem alkuvásukban, és legfőképp abban, hogy sem m iféle világi hatalom előtt nem hajtották meg a fejüket, nem voltak hajlandók meghajolni más előtt, csakis a művészeti alkotás előtt. E z a két gőgös betonem ber: a v ilág kérdéseiben nem alkuszik, d e épp így, sem m iféle engedm ényt nem hajlandó tenni soha, am ikor m űvészeti kérdésekben kell ítélkeznie. H a m űvészi igazságról van szó, akkor nincs K assák tekintettel sem m iféle egyéb szem pontra nem ismer korszerű és elavuló igazságot, csakis igazságot. E z a magatartás szükségszerűen jelent állandó harcot, m inden napért külön és szem élyesen meg kellett verekednie - aztán az idő, a kicsi és nagy kérdésekben egyaránt, m indig sorjában igazolta. Pontosan azért, mert nincsenek kicsi és nagy kérdések, hanem m inden az egész szolgálatában áll. M ondható esetleg, hogy hiszen K assák egész élete a stílusváltások sora hogyan beszélhetek akkor hát következetességről, kitartásról, csökönyösségről, konokságról? - N o igen, „ k ív ü lrő l” nézve, felületéről szem lélve az életét, v a lóban heccelődhet így bárki. Csakhogy pontosan ez a stílusváltogató nyughatatlanság a legdöntőbb bizonyítéka annak, hogy sem m i se volt annyira fontos neki, mint az igazság kimondása, a meglátott m űvészi élm ényvalóság átadása. E b hez kereste egész életében az eszközöket, a formát, a kimondhatatlant akarta m indig kim ondani, a megközelíthetetlent úgy m egközelíteni, hogy azokat is rádöbbentse arra, amit ő látott meg, akik ezt nem látták meg. E b b e n volt ő hajlíthatatlan, ebben a bitében, h o gy: meg kell találnia azt a kifejezési lehetőséget, am ellyel a legpontosabban és a legcáfolhatatlanabbul mondható ki, ami nem hordozható tovább egyetlen lelkében. A legnagyobbak nagysága ez a bátorság: nem m egelégedni a már kim ívelt m ódozatokkal, hanem erőt találni ahhoz, újra és újra, hogy a jobb ( vagyis bizonyítóbb erejű) m egvallási-átadási lehetőség rem ényében félre tudjuk állítani az utunkból a már egyszer kipróbáltat. N e m arról van szó, hogy meg kell tagadnunk a régebbi alkotásainkat, hanem arról, hogy ne álljunk meg, ne m aradjunk meg annál, ami már „ jó l m egy” , ne legyünk annyira kényelm esek - vállaljuk a bizonytalanságot, ez a legnagyo b b bátorság. E h h ez viszont gigantikus belső biztonság szükségeltetik, betonember, betonlélek. E z t testesíti meg számomra K assák Lajos. E lnézését kérem , hogy nem esztétikai vélem ényt nyújtottam. N a g yo n k ívá nom Ö nnek, hogy ezt a feladatot Ö n végezze el sikeresen. B o ld o g vagyok, hogy nemcsak a m űvekre kíván támaszkodni, hanem em beri arcvonásokra is kíváncsi - meggyőződésem, hogy épp ezért lesz a tanulmány hiteles és így k erülhet em beri közelségbe az, amit róla m ondani kíván. Ismételten köszönöm, hogy ilyen munkába fogott kitartást és bátorságot kívánok hozzá, őszinte szeretettel: Kende Sándor Pécs, 19 72. július 94 5. �Szem élyesen nem ismertem K assákot. Ő - tudtom m al - m indig Budapest-lakó volt, magam meg - néhány egyetem i évem et leszám ítva „ v id é k i” . M indössze egyszer láttam, a M agvető K ia d ó várószobájában: ha jól em lékszem : 6 5-ben. Magányosan ült, mintegy önmaga jellegzetes magányában szikár szoborként. Em lékszem , egy pillanatra felvetődött bennem : oda kellene hozzá lépnem , be kellene mutatkozni - d e hát mit mondhatok én - N e k i ? (A k k o rib a n jelent meg az első kötetem : még annyi irodalm i „n e v e m ” sem volt, mint m ost; m iért zavartam volna tolakodásom m al, okvetetlenkedő „tisztelgéssel” , amit nyilván - és joggal - viszolygással fogadott volna. . . (A ztán a titkárnő kihozott neki valam i p a p írt; átvette, bólintott és elm ent.) K é t évre rá meghalt. M ost, könyvét lapozgatva, e néhány verssora kívánkozik id e : „T á rsa im közt idegen, s ha tömeg sodor / A k k o r is egyedü l követem az ösvényt. . . ” (K e reszttel a vállam on) ,,. . . hiába ültet a tűzhelyéhez és hiába kérdez / más nótát fú jok én naponta, s ha tenyerébe venne / ma, vagy holnap onnan is kiesnék, mintha lyukas voln a .” (H azudozó özvegyem ber) A z t hiszem, ez az öt sor tömören jeleníti meg Kassákot, sorsostól, költészetestől. É rd e k e s pl. a m ásodik vers 2. sorában a „naponta” is: igen, mindennap írt verset, tudomásom szerint az este csöndjében m indig ráhajolt az aznapi tiszta papírlapra. „Szavak at gyűjtünk a papírra a fájdalom és öröm szavait a lélek felé p ü l” . . . nem tudom, m elyik verséből valók e szavak, d e hozzám most valahogy ezek állnak a legközelebb, és nem is csak m ondandóm képzettársításai révén. Időben, korban messze voltunk egymástól, a világ, a környezet, am elyben élt, számomra legfeljebb olvasm ányélm ény. Á m most, hogy öregszem és magányosodom , egyre többször nyúlok a polcra verseiért. E szubjektív, em ocionális vonzalom mellett van valam i, ami miatt a kassáki vers nagy felkiáltójel kortársi líránk szürkülő horizontján. N e m társadalmi, azaz tartalmi tényezőkre g o n d o lo k : az ilyesm i egyszeri és ism ételhetetlen; én különben is a költészet elkötelezettsége mellett voksoltam , és szavazok ma is: a „M esterem b erek” bárm ilyen gyönyörű és igaz hitvallás is, ennél valam i konkrétabbat követel meg az „itt és most” . Inkább a mondat trónfosztására gondolok, am elyben ugyancsak buzgólkodik az a pseudo-líra, am ely - m ennyiségében legalábbis - lassan eluralkodik különböző „ m o dern ” ( ?) törekvések égisze alatt: ma divat va svillá va l egymásra hányni a szavakat, a fféle „szószedeteket” verssé tö rdelve lírává kinevezni, egy állítólagos szabadasszociációs attitűd jegyében. E z e k a versek - ha egyáltalán azok - arról nevezetesek, hogy semmit nem vállalnak, nem m on dan ak; olyan ez, mint az absztrakt festészettel való b lö ffö lő visszaélés. ( Számom ra Picassónak egy odavetett am orf színfoltja mű, mert tudom, hogy tud rajzolni, kom ponálni stb.) D e egy ismeretlen titán tízhúsz „ odavetett” szava nem vers, mert - alighanem joggal - gyanítom, hogy fogalm a sincs a kassáki versm ondat építkezéséről. Igen, K assák m indig mondott valamit, mondatokat írt, nem szavakat. S ez számomra példa, tanulság, jel „a ere perrennius” . N e m az írásjelek elhagyása az, ami ellen ágálok. K assák sem élt velük, nem tartotta őket lényegesnek. D e van a kassáki versben m ond a t; a höm pölygő sorok m ondatok: m ondanivalók nehéz gályáit hordo zzá k; ha az em ber kihallja az eresztékek, csapolások csikorgását a gondolat sebességéb ő l: ez az anyag, a szó legfenségesebb értelm ében vett matéria győzelm e, az „ele m ek e n ” , a közegen. A mondatokadta megmunkáltság, a gondolat anyaggá lényegülése az, am i szerény vélem ényem szerint ma különösen időszerűvé teszi a kassáki lírát: nem hiszek a híg művészetben, a lenge szóban, am ely egyképpen riszálja magát m inden számba jöhető befogadó előtt, mint a prostituáltak. A 95 �líra - bár ez talán paradox dolog - számomra pregnánsan férfid o lo g : masculin valami, am ely m ond valamit, tehát megragad, nemz és tovább örökít. M indezt a „férfiasságot” igenis a mondat adja meg a versn ek : aki ettől megfosztja, eunuchokat „á llít elő ” - de minek. . .? Kassák és a verse tölgyből, vasból való. E zért marad fö n n ; azért példa. N e szokjon el tenyerünk az érdes felü letektől: mögötte erő van, ősanyag. Lényeg. Niklai Ádám D ebrecen, 19 7 2 . decem ber 12 . ☆ M egkaptam augusztus 16 -i levelét és m inden további nélkül elhiszem M ag á nak, hogy Székely Péter nem informálta magát szándékáról. A rr ó l ugyanis, hogy ez egy szoborterv, amelyet itthon szeretne felállíttatni. Péter ugyanis kissé hóbortos, d e sok mindent elér, amit a fejébe vesz. Így mégis kérem - az eredeti skiccet tartsa meg M agának - d e egy fotókópiát m indenesetre küldjön, ha ne a d j Isten, mégis harapnának a dologra, legalább tudjam, hogy m iről van szó. A m i levelezését illeti Kassák-ügyben, az végül is kom oly teljesítménnyé vált. A z a vélem ényem , a M agvető K iad ó n ál keresse meg K a rd o s G y ö rg y igazgatót, m ondja el neki könyvtervét, m ondja el azt is, hogy én támogatom, természetesen egy m egfelelő válogatással és örvendetes lenne, ha ez a k ö n yv a centenáriumra megjelenhetne, am ely 19 87-b en esedékes. M eglátja, K a rd o s szívélyesen fog M agáva l tárgyalni erről a dologról. H a valam ire jutott, kérem értesítsen, azonkívül ne felejtse el, hogy k ívá n csian várom Székely Péter rajzának a fotókópiáját. Szívélyesen ü d vö z li: Kassák Lajosné Budapest, 1984. szeptem ber 10. 96 �A szerkesztő asztala Kinek kell napjaink magyar irodalma? - néhány éve még így szögezték nekem a kérdést baráti körben, ha szerzők és művek hosszú sorával igyekeztem bizonygatni, érték mindaz, ami itt tenyészik jelenidőben, kortárs eredményként. Alkalmanként hangot adtam ennek lakóhelyem szervezett helyi kulturális-ideológiai-politikai fórumain is. Utóbb már rezignáltan ismételgettem: szellemi öncsonkítás amit elkövetünk, szellemi öncsonkítás. . . Mert közben változtak az idők. A kérdés már így hangzik: kell egyáltalán valakinek? Kell, kell, kell! - ismételtem nyomatékosan, de nem felhevülten. Az érzelmi fűtöttség itt már keveset segít, gondoltam. Túlsúlyba kerültek az ellenérvek az időközben napvilágot látott statisztikák alapján. Minek idézném? A kérdést kell másképpen feltenni. Egyszerűsítsünk! Bizonyos, hogy irodalmunk jeles művekkel örvendeztetett meg bennünket a tágan értelmezett jelenben. Tanúként egyedül Agárdi Péterre hivatkozom, aki a legutóbbi írószövetségi közgyűlésen felszólalásában a félmúlt érdemes szerzői és m űcím listájával lepte meg a hallgatóságot. Micsoda gazdagság! - dőltek hátra sokan. Ezt mondom, ezt mondom - fújtattam. Jó, jó, de ki olvassa végig ezt a hosszú listát? Spíró György dühödt bizonygatásai (Mozgó Világ 1987/4.) szerint sokan. Egyetértek vele. Van közönsége ennek az irodalomnak. Mi is ezt állítottuk és elvégeztük a próbát is. Kortársaink című sorozatunk egyértelmű sikert hozott. Hernádinak, Krasznahorkainak, Esterházynak nem egyszerűen közönségsikere volt, hanem könyveikkel járultak eléjük türelmes sorokban; Király István hiteles és hitet adó szavaihoz nem volt elegendő pó tszékü nk... Helyszűke miatt nagy ugrással azt kell aláhúznunk - még ha a kérdést összetetten és árnyalatabban is látjuk, mint aminek kifejtésére itt lehetőség nyílik - , hogy a közvetítők felelőssége igen nagy. Mindinkább a felelősség hiányát érzékeljük. (Vagyis felelőtlenséget.) Ebben a közegben is hamarábbi az ítélet, mint az ismeret. Bizonyító példáinkat - helyiek és országosak egyelőre megtartjuk magánarchívumunkban. Irodalmunknak pedig szóljon változatlanul Illyés Gyula köszöntése: virágozzék a tisztes ipar! L. P. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/87b45332278691818b1cde0fa86baf4d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ad7d785d80d8da81135cd293d84dd277.pdf 52293b7054e246ff94367a40934e407c PDF Text Text ��Tartalom 3 7 10 11 14 21 26 27 Nyéki Lajos: Levél Vas Istvánhoz (vers) Alexa Károly: A II. Gerelyes Endre novellapályázatról A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése Andrassew Iván: A kavics (novella) Dohai Péter: A senki földjén (novella) Onagy Zoltán: Szilveszter (novella) Jobbágy Károly: Változatok egy utazásra (vers) Jobbágy Károly: Reggelenkét. . . (vers) Bényei József: Úgy is (vers) 28 Polner Zoltán: Áldott legyen (vers) Ádám Tamás: Majdnem tökéletes. . . (vers) ABLAK 30 Konczek József: Szibériai színek 3 1 - 50 Összeállítás testvérlapunk, a kemerovói Ognyi folyóirat szerzőinek műveiből Kuzbaszsza című VA LÓ SÁG U N K 52 Monostori Imre: Németh László Tanú-vállalkozása - kortörténeti metszetben (tanulmány) 59 Kerékgyártó T. István: Társadalmi hátrányok és a valóság (tanulmány) 70 Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte Juscsák Györgyöt, a M Á G igazgatóját (interjú) 73 A főszerkesztő vendége. . . (interjú) K IL E N C E K I. 77 Vasy Géza: Mezey Katalin (tanulmány) 83 Mezey Katalin versei M Ű H ELY 85 Kőrössi P. József: Lázár Júlia versei elé 86 Lázár Júlia versei M ÉRLEGEN 89 Cs. Varga István: Jeszenyin világa (J. Matyi Anna) 91 A költő életei (Petrőczi Éva) 94 Baranyi Ferenc: Visszaigéző (Csongrádi Béla) E számunk illusztrációs anyagát a palócföldi származású, Hollandiában tárlatából válogattuk. (Fotó: Koósné Kupka Edit) élő G ögös Ferenc salgótarjáni �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8 ,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K e le m e n G á b o r igazgató. 87 .4 9089 N. S. ☆ Főszerkesztő: PRAZNOVSZKY M IHÁLY E SZÁMUNK SZERZŐI A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r . H o rv á th Is tv á n A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik Já n o s F ü z e s i Is tv á n D r . K a p r o s M á rta D r. N é m e th Já n o s Istv á n D r. T a m á s k o v ic s N á n d o r V in c z e J á n o s A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r . B a c s k ó P iro sk a C z in k e F e r e n c K ovács A nna T ó th E le m é r P á l J ó z s e f sz erk esz tő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. A l e x a K á r o l y irod.-tört. (E L T E , B p .); A n d r a s s e w I v á n író (Tahitótfalu); Á d á m T a m á s költő (Balassagyarmat); B é n y e i J ó z s e f költő (Debrecen); C s o n g r á d y B é l a pártmunkás (Salgótarján); D o b a i P é t e r költő, író (Bp); J o b b á g y K á r o ly költő (Bp.); K e r é k g y á r t ó T . I s t v á n művelődéskutató (Jászberény); K is s B e n e d e k költő (Bp.); K o n c z e k J ó z s e f költő (Bp.); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő (Móra Kiadó B p .); L á z á r J ú lia költő (Bp.); L o t h á r L á s z ló költő, műfordító (Bp.); J . M a t y i A n n a irod.-tört. (K L T E , Debrecen); M e z e y K a t a l i n költő (Bp.); M o n o s t o r i I m r e irod.-tört., az Új Forrás főszerkesztője (Tatabánya): N y é k i L a jo s balassagyarmati születésű költő (Franciaország); O n a g y Z o lt á n gázátadó (Esztergom); P e t r ő c z i É v a költő (Bp.); P o ln e r Z o lt á n költő, (Szeged); P r a z n o v s z k y M ih á ly muzeológus, a Palócföld főszerkesztője (Veszprém); R ó z s a E n d r e költő (Bp.); S p e i d l Z o lá n , a N Ó G R Á D olvasószerkesztője (Salgótarján); S z a b a d o s L á s z ló pártmunkás (Salgótarján); V a s y G é z a irod.-tört. (E L T E , Bp.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1900 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 05 55—8867: 25-925 �N Y É K I L A JO S Levél Vas Istvánhoz ,. .állandó veszélyük valamiféle új » fentebb stíl« . . . semmiképp sem lehet ráfogni, hogy kényelmesek..," (Népszabadság, 1969.) Hát nem. . . éppen nem vagyunk kényelmesek (de nem keszonos mindaz, aki ír Vácott, Párizsban - számít a keret, ha csőbe húzza a fehér papír sunyi pofája?. . .) Vagy, ha akarod, kereshetünk egy más hasonlatot: Kattognak az írógépfegyverek, golyók a betűk, a lapok falak, minden rím egy-egy kivégzőparancs, a méla jambus vészesen pereg, a vers: emberdaráló szerkezet, önkaloda, önkivégzés - hogy a Karancs, a Garda Tó mellett: nem egyre megy? Közelebb vagyok itt most Budapesthez, mint mondjuk: hintón Tompa vagy Madách. A távlatot is számítsd az ecsethez; nemcsak korlátoz, de véd is a rács. Itt most nyugalmas, hosszúhevű ősz van, a Boul’Mich’ kövén suhan nesztelen, s az újbábeli hömpölygő zsivajban magyarul is elbeszélget velem. S az osztályban is: itt Mademoiselle Szikra, ott Madame Bartos, amott Manga Pál éppúgy súlyozza a szó elejét, öblös, mély „ a ” -kkal éppúgy szomorítja Voltaire, Proust, Boileau, Balzac szellemét, hogy lehetnénk akár Szombathelyen.* (*) Akkoriban franciát tanítottam az Alliance Francaise párizsi központjában. 3 �(Igaz viszont, hogy én énekelek, mint mondják otthonról jött magyarok, no meg magas fekvésben hadarok, de palócosabban, minti valaha: tehát nemcsak veszített, valamit nyert is az ügyön a haza.) Fentebb-e vagy lentebb-e ez a stíl, bizony ebbe’ bíró nem én vagyok. De egyet holt biztosra mondhatok: minket a nép nem soronkint fizet, így meglehet, hogy péppé rágjuk azt a keveset, ami a szóból papírra kerül. . . Így írunk mi: mormolva, egyedül, eszelősen ízlelve minden hangot, jelet, ragot, így írunk m i: vagy félszáz elvetélt versből ha lesz pár sornyi töredék. Nem panaszkodom. Büszke vagyok. De példának sem fújom fel magunk. Kijelentő hangnemben tárgyalunk én itt a Jean Bleuzen utcából (helyi hős, a nácik végezték ki), Te meg ott a Groza rakpartról. — A nap ragyog, és az ablakon át ugyanaz az ősz - a képzettársítás is azonos küldi be súlyos (levél)(vér)szagát. Most kávét főzöl. Én is. Leemelsz a polcról egy könyvet. Talán ugyanazt, mint én. Felteszel egy Bartók-lemezt. Én is: „Improvizációk magyar parasztdalokra, zongorára, op. o.” Hallgatunk. Képzelődés ez persze de agyunk, vérsejtjeink legmélyén mégis így igaz. Mert - akarjuk, nem - csak közöd van hozzám, nekem is hozzád, ezer és ezer közegen át és közületen és ütközőkön, szójátékok és rímek közvagyonján közösködünk: egy nyelvi köztelek gyomjait rágjuk, mikor közhelyek f á d ízeivel játszva keverünk (mester vagy ebben) új ízeket, miket fanyalgva köp ki - ez az elv itt is a kissé érdes kritikusi nyelv. 4 �Hol is voltunk? - Hát igen, hogy a K Ö Z (így nagybetűsen) lám összekötöz. Nem is nagyon kell közelednünk, hisz nagyon el sem távolodtunk, a türelem és a középszer (devalvált szó, sajnos) úgy rendezi, hogy mindig - bár az ördög hergeli az embert innen-onnan találkozhassunk valahol középen, Párizs és Pest közt egy képzelt vagonban - a fentebb említett köz érdekében. Kezded unni ezt a sok ,,köz” -t? megértem. Verses levél ez és nem példatár a „M É K S z” készülő új pótkötetéhez, bár vallom, tanár-költő és költő-tanár (nem hízelgő a cím, lehet), vallom, tudatos szakmai elferdüléssel, hogy a költészet: alkalmazott nyelvészet, nem vonz vajákos művi őrület, és józan ésszel és félszegen inkább fordítok verset, mint részegen köpönyeget, és szívesebben tanulok Aranytól, mint önköldökét piszkáló varangytól. De hát ez ízlés dolga. Nem vagyok pápa, nem pályázom prófétaságra, maradok költő-gyalogos, és hogyha megszolgálta, szalutálok én költő-őrnagynak, költő-ezredesnek, akár a bíbort lövelő, magos égben pipázó, vagy a poklok gyomrában furulyázó Költő-Atyának, Költő-Lucifernek. (A Múzsát nem hevíti fel az óvszer.) Csak az eredmény számít, nem a módszer. Egy törvény áll csak - rám itt, rád ott, Nagyra, Juhászra, Bakuczra, Weöresre. . . Kinek fejét nyomják majd glóriába, vagy kit húznak deresre, 5 �kit pólyáinak majd súlyos balzsamokba, ki kerül szemétdombra - Panthéonba, (vagy hát a történelmi ingajárat értelmében: innen — oda, onnan - ide) - ha ki akar, jegyet a Holdba válthat, erre az útra - lehet valutád rogyásig - mégsem váltható tic k e t. Szűzi priusz, káderlap, befolyásos kritikus, protektor, barát, kígyóbőrkötés, merített papír, gondos, szép betűk: garamond, elzévir, illusztráció minden terzínához. . . - az Idő kócos huligán, csak nevet címen, ceremónián, és könyörtelen bíró, sose téved, fütyül papírra, díszkötésre, tenyérnyi-tányérnyi pecsétre, beleírathatod az útlevélbe: „foglalkozása: költő” , menedéket az utókorba még az írószövetségi tagkönyv sem ad. Hogy belőlem-belőlünk mi marad, ne firtassuk a kérdést, ki-ki fújja a magáét, amíg csak bírja szusszal, újra meg újra, egy sorban Tantalusszal, Sziszifusszal. . . Egyazon jussal. V a n v e s , 19 6 9 . o k t ó b e r 6 31 . �A második Gerelyes Endre novellapályázatról A Palócföld című folyóirat 1987-re meghirdetett Gerelyes Endre-novellapályázatának végső értékelése és tárgyszerű minősítése előtt talán nem haszontalan néhány olyan kérdést fölvetni, amelyek végiggondolása tágabb dimenziók közé állítja ezt az irodalmi és kulturális-politikai eseményt az ügy jelentősége így markánsabban megfogalmazható. A kérdések két gócpont köré vonhatók. Az egyik poétikai és irodalomtörténeti természetű: a novella műfajának és műfaji változatainak szerepe a magyar szépprózában, különös tekintettel a legújabb magyar elbeszélő irodalomra. A másik kérdéskör szociológiai és kulturális-politikai természetű: magába foglalja az irodalmi lapstruktúra problémakörét éppúgy, mint a lokális kultúraszerveződés lehetőségeit és távlatait. 1 . A novella meghatározása nem kevésbé reménytelen vállalkozás, mint a többi kardinális műfajé és műnemé - több évszázad irodalomelméleti és kritikai szakirodalma erre a tanú. A közmegegyezés a rövidebb terjedelmű és dramatikus szerkesztettségű prózai elbeszélést érti rajta (legalábbis nálunk), annak is azt a típusát, amely többnyire a végkifejlet felől rendezi anyagát, cselekménye egyenes vonalú, az idő egységét legfeljebb egyszer (a szükséges előzmények feltárása végett) bontja meg, szereplőinek galériája intimen szűk körű, és elhallgatásával, jelzéseivel legalább oly erővel utal az írói világképre, mint azzal, amit kimond. Pillanatkép, amely a jelkép tárgyias határozatlanságával utal a művön kívüli világra. A magyar epikának legalább a századforduló óta ez a vezető műfaja; anélkül állíthatjuk ezt, hogy regényíróinkat, akik kivétel nélkül jó novellisták is, és regényeinket lebecsülnénk. Ez a műfaji hierarchia napjaink irodalmára is érvényes, azzal a sajátos új vonással együtt, hogy egy-két évtizede irodalmunk fő hangsúlya a hagyományos lírai felől az epikus szemléletmód felé csúszott át. Emellett mind több olyan prózai műformával találkozunk, amely mintegy átmentet képvisel novella és regény között - ilyenek a kisregény és a novellaciklus. És nagy számban találkozunk olyanokkal is, amelyekben a lírizálás vagy a pőre szociologikum jegyében oldódnak föl a novella klaszszikus jellemzői. Ennek a műfajválasztási sajátosságnak irodalmunkban természetesen mély szociális, históriai és lélektani motívumai vannak. Elég itt utalni a legfontosabbra, a meghatározóra. Az az írói magabiztosság, ami nélkülözhetetlen előfeltétele a nagyepikának, csak világosan hierarchizált értékrendű, a szociális és nemzeti szempontokat egyeztetni, alkalmanként rangsorolni, a históriai érveket a jövő, a perspektíva szolgálatába állítani képes nemzeti-nyelvi közösségben izmosodhat meg. Ott, ahol még az olyan konfliktus is, mint például a nemzeté és a polgári haladásé, távlatosan feloldhatónak mutatkozik, ahol a múlt nem a mindenkori jelen tragédiáinak, konfliktusainak önigazoló eleme, ahol a társadalmi különbségek és a szo7 �ciális munkamegosztás eltérő helyzetei és szintjei is artikulálhatok. A magyar írónak mindig választania kellett, többnyire kényszerhelyzetben és egymást végzetesen kizáró alternatívák között, így a választás is csak pillanatnyi érvénnyel bírt vagy túlzottan általános érvényű lehetett, egy-egy helyzetre, alakra vonatkoztatott. Természetesen tolódik így előtérbe a lélektaniság, mint a klasszikus magyar novella legfontosabb vonása és az anekdotikusság, amely a kedély nyelvén beszél konfliktusokról, (úgy, hogy amint megjeleníti, rögtön fel is oldja őket. Mai irodalmunkban a novella számos változata él, a hagyományos például balladás - szerkezetektől addig a típusig, amit már aligha lehet az elbeszélő poétika bármely cimkéjével jelölni, amire már csak a semmitmondóan általános, az újabb műelemző iskolák által v e z e t ő terminussá emelt „szöveg” szó illik. A „nyelvkritikai” szemléletmód eme fejleménye prózában, versben egyaránt - vélekedjünk szerepéről és értékéről bárhogy is feltűnő vonása mai irodalmunknak. A Pa l ó cf ö l d című Salgótarjánban kiadott, s főleg Nógrád megyében terjesztett folyóirat másodszor hirdetett meg novellapályázatot. Ennek a kijelentésnek minden eleme hangsúlyozandó. Ha a magyar folyóiratokra, s ezeken belül is elsősorban a vidéken szerkesztettekre gondolunk, mint a társadalmi-állami mecenatúra megszokott, de szükségszerű formáira és lehetőségeire, az elmúlt nagyedszázadból nem sok eredményes kezdeményre emlékezhetünk. Kevés folyóirat harcolta ki magának a könyvkiadási jogot, még egy-egy alkalomra, egy-egy könyvsorozat megindítására sem, kevesen éltek-élnek a pályázatok, ankétok organizáló lehetőségével. A T is z a t á j és a F o r r á s , az A l f ö l d , az É l t ü n k és a N a p j a i n k említhetők elsősorban a kezdeményezők, a kísérletezők között - bár náluk is inkább a kudarcok emléke a maradandó. Itt érdektelenség, másutt az anyagi lehetőségek gyengesége vagy rossz elosztása, amott a szervező ambíció hiánya akadályozta-akadályozza meg, hogy egy-egy folyóirat valódi műhellyé válhassék, hogy helyi érdekeit az egyetemesebbekkel egyeztetni tudja - nem feledve természetesen a helyi vagy országos irányító szervek időnkénti bizalmatlanságra valló gesztusait, folyóiratstruktúránk korszerűtlenségét, s egyéb hasonló tényezőket sem. A P a l ó c f ö ld K ö n y v e k sorozata örvendetes kivétel. S noha nem minden darabját minősítheti a szerencsés olvasó - aki azért szerencsés, mert hozzájut egy-egy példányához - esztétikailag kiemelkedőnek, a kötetek műfaji megoszlását, a sorozat arányait, a vállalkozásnak a puszta lokalitáson túlmutató érdemeit tekintve, a sorozatot mindenképpen figyelemre méltónak és további támogatásra érdemesnek tekinthetjük. A P a l ó c f ö ld K ö n y v e k mellé téve azokat a kiadványokat is, amelyek hasonmás vagy egyéb formában idézik a szűkebb tájegység kulturális-történelmi tradícióit. Nógrád megye nem mondható különösebben gazdagnak - még a Trianon előtti időkre gondolva sem - hagyományokban, ezért fontos minden olyan szálnak a kibontása, amely a múltat a jelenhez köti. A Gerelyes Endre nevét idéző pályázat, illetve az emlékének szentelt kötet is ezért nyugtázandó jó érzéssel. Az ő tragikusan rövid és nyugtalanítóan deformálódott életműve olyan modell, amelynek megértése fényt vethet az 1956 utáni irodalmi konszolidáció konfliktusaira, s ennek tanulságai nemcsak a szűkebb pátrai és nemcsak a kortársak számára fontos. 8 �3. A Gerelyes Endre-novellapályázat meghirdetése olyan gesztusa a P a l ó c f ö ld szerkesztőségének, Salgótarján és Nógrád megye kulturális vezetésének, amelyet mindenképpen érdemes folytatni, hagyománnyá emelni. (Még akkor is, ha az eddigi két pályázat - talán - nem is minden tekintetben váltotta be a meghirdetők reményeit.) A pályázat közvetlen és praktikus hozadéka mellett (például a lap „ellátása” rangos kisprózai művekkel) nem haszontalan távlatokban gondolkodni. A lap erőteljesebb bekapcsolása a magyar kulturális-irodalmi életbe manapság azért is fontos, mert oldja azt a feszültséget, amely a mai gazdasági-mentális válsághelyzet idején kialakult a kultúra művelői és mecénásai-irányítói között. Egy jobb kulturális közhangulat jelentőségét aligha lehet túlértékelni. Utalva a fentebb, a magyar novellairodalom jelentőségéről mondottakra, helyes döntésnek ítélhetjük, hogy az illetékesek ezt a műfajt tűzték ki pályázatra, s nem - mondjuk - a verset vagy a tanulmányt. Bár sem a tavalyi, sem a mostani pályázat nem látszott megmozdítani prózaíróink mezőnyének legjobbjait - ez némi szervezőmunkával, némileg erőteljesebb propagandával megoldható feladat. Idevágó megjegyzés az is, hogy a beküldendő írások terjedelmének limitálása nem biztos, hogy szerencsés. A 12 flekkes novellaformához nem mindenkinek van érzéke, sőt - mióta Ja magyar lapok elszoktak attól, hogy a szépirodalmat támogassák - , a tárcaműfaj művelését nem sok tényező indokolja. A jó értelemben vett tárcaírói rutin hiánya (s itt gondoljunk klasszikus íróink folyamatos hírlapírói működésére) sokakat kizár az ilyesféle pályázatokon való részvételből. Ha gyanúnk igazolódik is - a pályázók nevének megismerése előtt mondva mindezt - , hogy újabb prózaíróink legjobbjai nem nagy számban vettek részt a pályázaton, akkor is érdemes hangsúlyoznunk azt, hogy a pályakezdők bátorítása legalább akkora érdem, mint irodalmunk felső szintjének reprezentálása. A pályázati névtelenség olyan esélyegyenlőség, amellyel élni tud az, aki valóban tehetséges. A mostani pályázatra 44 különböző jeligével 64 novella érkezett be. (Egy-két esetben felmerült a gyanú a bírálókban, hogy ugyanaz a szerző különböző jeligék alatt is próbálkozott. . .) A beérkezett írások szelektálását és rangsorolását hárman végezték: C s ű r ö s M i k l ó s egyetemi adjunktus, az újabb magyar irodalomtörténészi és kritikusgeneráció egyik legfelkészültebb tagja, L a c z k ó P á l, a Palócföld szerkesztője (aki már eddig is sokat tett a lap korszerűsítése s annak érdekében, hogy a P a ló c f ö ld e t irodalmi-szellemi életünk legjobbjai is támogassák) és e sorok írója, aki különböző formákban és szerepekben két évtizede foglalkozik a legújabb magyar irodalommal. Viták során, de különösebb nézeteltérések nélkül jutottunk el arra az álláspontra, hogy a pályázati anyag nagyjából megfelel annak az átlagnak, amely a magyarországi folyóiratokhoz beérkezett kéziratokat általában jellemzi. A többség itt is amatőr szerző műve, akik azt hiszik, hogy a velük megtörtént ilyen-olyan esetek rögzítése kimeríti az irodalom fogalmát. Akadnak olyanok is, akik - rutinjuk alapján mondva - valószínűleg hoszszabb ideje a hírlapírás és az irodalom mezsgyéjén működnek. A beérkezett írásoknak mintegy negyed-ötöd része bizonyult valóban minősíthetőnek. Ezeknél látszott a tudatos formáló szándék, tapasztalható volt az igényes és a témához illő nyelvhasználat, céljuk volt a partikularitáson túlmutató esztétikai üzenet megteremtése. Az írások tematikus rendszerezé­ 9 �se, műfaji tipoligizálása, szemléleti formáinak tüzetesebb bemutatása helyett csak azt a summázó észleletünket véljük fontosnak közölni itt, hogy a pályázat írásainak hangneme, modalitása harmonizál azzal, amely újabb irodalmunkat jellemzi. A realitások szikár rögzítése helyett inkább az érzékenység a jellemző, a konfliktusok mögött a lélektaniság hangsúlyozása, a vallomásos jelleg stb. ALEXA KÁRO LY E lh a n g z o t t a z i d e i Ü n n e p i K ö n y v h é t e n a G e r e l y e s E n d r e I f jú s á g i é s M ű v e l ő d é s i H á z b a n , a p á ly á z a t d íjk io s z t ó ü n n e p s é g é n . A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése I. díj: II. díj: III. dí j : O n a g y Z o lt á n A n d ra ssew (Esztergom) Iv á n (Budapest), (Budapest). D o b a i P éter Z s o lt SZOT-díj: (Tahitótfalu) S ik ló s L á s z ló K a rsa i F eren c (Budapest), In c z e (Nagykovácsi) Dicséretben részesültek: B e n e d e k Istv á n (Budapest), 10 (Budapest), D e á k J ú l i a (Budapest),K a u t z k y (Ózd-Hódoscsépány). T a k á cs Jó z s e f N o rb ert �ANDRASSEW IVÁN A kavics Mesterem azon a napon, amilyeken elküldött a házától, megtiltotta, hogy valaha is nevén nevezzem vagy bármiképpen hivatkozzam rá. Nem a tudatlanságommal vívtam ki haragját, hanem mert titokban új, sohasem volt szőnyegmintákat terveztem, és sajnos megtalálta a tekercseimet. Abban a városban, és különösen az ő rendkívül konzervatív műhelyében halálos bűnnek számított, ha valaki eltért a kétezer éves hagyományoktól. Hiába magyaráztam neki: én Európából jöttem, és mi másképp gondolkodunk a szabadságról - nem engedte utolsó inasesztendőmet leszolgálni. - Ha művész akarsz lenni, menj Európába! - mondta — Különben is: eleget tud már a kezed. - Megsimogatta az ujjaimat. Szeretettel váltunk el. Nem gyűlölt, csak nem tűrhette a törvényszegést. Sőt a szerszámaimat is becsomagoltatta, és a zsákot a kezembe nyomta, amikor utamra engedett. Egy levélben, három éve, azt írta, sokat gondolkozott az esetemen, és ma már nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy tévedett. Mit szólna most, ha látná, hogy csak szürkével meg feketével dolgozom? Soha nem tartottam nagy művésznek magam, inkább csak kismesternek. Kaptam elismeréseket a világ minden tájáról - a legbecsesebbeket. Ázsiából - , de mindig tudtam, hogy az öntetszelgés összerondítja a tehetséget. Mielőtt hazatértem volna, néhány hónapot Teheránban töltöttem. Onnan a háború zavart Törökországba. Elég sok pénzt kerestem. Nem szövéssel, hanem rajzolással. Egy szőnyeg árának negyedét kaptam egy-egy tervemért. Mindenesetre itthon - , ha nem is Budapesten, csak a közelében - nagy házat vehettem, nagy műhellyel. Hat szövőszéket építettem, mert tanítani akartam. De nem sok lett belőle. Talán azért, mert az Európában mostanság nevelkedett emberek megrettennek, ha elmagyarázom, mekkora alázat kell ahhoz, hogy valaki elinduljon az első csomóval, és sorról sorra, az egyetlen lehetséges irányban haladva, végül is eljusson az egymilliomodikig. Azért volt néhány tanítványom, de egyszerre legföljebb egy-kettő. Külföldről is jöttek: japánok, olaszok, németek, két amerikai, és sokan a környező országokból. És volt egy, akinek örökre adósa maradok, mert azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy egy ilyen majdnem négyezer éves, primitív munka is emberfölötti magasságokba emelheti művelőjét; a gondolatot, a tervet anyaggá gyúró kéz valóban a szellem, az álom, a lélek végződése lehet. Persze fellengzős szavak ezek annak, aki nem borzongott még munka láttán, nem rettent még meg egy másik ember csodálatos eltökéltségétől. A szomszéd házban lakott az a lány. Már az első látásra szépnek találtam. Majdnem olyan magas volt, mint én. Apjától örökölt kevéske cigány vére feketére festette a haját, barnára a bőrét. De kék szemei, finom, kissé keleties vonásai, vékony csontjai voltak. Gyönyörű, hosszú ujjú kezekkel áldotta meg a természet. Sokszor bejött a műhelybe. Rendszerint könyveket kért, mert az érettségire készült. Legtöbbször le is ült mellém 11 �egy hokedlire és nézte, ahogy dolgozom. Mindig nehezen indult haza. Egyszer megkértem, segítsen a láncfonal fölvetésénél, mert az két embert kívánó munka. Bár magam is el tudtam volna végezni, azt hiszem, azért kértem, mert vágytam a közelségére. Az egész napot együtt töltöttük. Meséltem neki Ázsiáról, a pakisztáni, indiai meg az iráni gyerekekről, akiket ez a munka nyomorít négyéves koruktól, a teheráni bazár szőnyegkereskedőiről, arról, hogyan tapostatják meg keleten tevékkel meg teherautókkal a friss portékát, hogy azok réginek tűnjenek. Elmagyaráztam a bécsi vadászszőnyeg csodáját: mekkora munka négyzetdeciméterenként tizenkétezer csomót leszőni selyemszálakból. Azt hiszem a békességemről is mondtam valamit, a taoista fegyelemről, aztán arról, hogy az anyag miképpen áll bosszút a legcsekélyebb hibáért. Beszéltem a nomád asszonyok csodálatos szerszámairól, az összerakható szövőszékekről, a minták jelentéséről, a jelképrendszerek évezredes üzenetéről. Mindehhez vaníliateát ittunk és mindenféle sajtokat ettünk. Jó nap volt. A végén, mielőtt hazament, az mondta, szeretné, ha megtanítanám a mesterségemre. - Tanuljon inkább tovább valamelyik egyetemen. - Nem, én ezt akarom megtanulni. - Hosszú idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, bírja-e. A teste. Mert, aki nem gyerekkorában kezdi, annak különösen nagy szenvedést okoz a görnyedés. És az se biztos, hogy türelme lesz hozzá. Hátha két év múlva unja meg. Akkor túl sokat veszteget el az életéből. - Én magától akarok tanulni. - De. . . - Apám megfizeti a tandíjat. Egy hónap múlva érettségizett. Jelesre sikerült. Mégegyszer, utoljára megpróbáltam lebeszélni, de hiába. Egyszer arra ébredtem, hogy valaki matat a konyhámban. Mire kimentem, |már megfőzte a kávét, elkészítette a reggelit. Sőt, attól a naptól kezdve már kora reggel bevásárolt, és egyszerűen természetesnek találta, hogy ő vezeti a háztartásomat. Tiltakozásomra megmagyarázta: amennyiben nem fogadom el az apjától a tandíjat, valamivel viszonozni kell a tanítást. Rendkívül gyorsan tanult. Ügyes volt, megszállottan szorgalmas. Az a fajta, amelyik mindaddig nem nyughat, amíg meg nem látja a végeredményt. De amint készen van, már újat kezdene. Nem csak új munkadarabot, új technikát is. Először kicsi, huszonötször huszonöt centis kopt mintákat terveztettem vele, aztán nekiállhatott a próbaszövésnek, hogy megértse, a rajzhoz képest miképpen deformálódik a minta. Amikor az első darabbal kész volt, újraterveztettem vele az egészet,, hogy kijavíthassa a hibákat. Azt is leszőtte, és így láthatta, megtalálta-e a helyes arányokat. Rendszerint megtalálta. Ugyanazt a mintát leszőtte gördesz, majd színné csomókkal, kilim és szumak technikával, ha lehetett. Délig rajzolt, aztán ebéd után estig dolgozott zokszó nélkül. Pedig tudtam, hogy fájnak a vállai, a gerince, égnek az ujjai. Szalagot is szőttünk, aztán a kicsi szőnyegdarabokat egymásra hajtottuk, így táskákat készítettünk, tarisznyákat. Jó volt a kezéhez érni, amikor egy-egy mozdulatra tanítottam, jólesett, amikor a vállamra nehezedett rajzjavítgatás közben. De majdnem három hónap eltelt, mire először szerelmeskedtünk. Nem is otthon, hanem Budapesten, a bátyám lakásán, miután az Iparművészeti Múzeumban megnéztünk valamit. Gyönyörű teste volt. És úgy bánt vele, mintha nem iz12 �mokkal, hanem csak érzésekkel mozgatná. Pedig először volt férfiemberrel. Hosszan, csöndben, valami ránkborult békességbúra alatt szeretkeztünk. Csak a végén feszült kőkeménnyé a teste. Aztán sokat ettünk, aludtunk egy kicsit és hazamentünk. Az úton arról beszélgettünk, hogy a következő nyáron a Szovjetunióba, a kazahok földjére megyünk, afféle tanulmányútra. Három hónap múlva vakult meg, egyik percről a másikra. Semmi nem látszott a szemén, csak kitágultak a pupillái, és úgy is maradtak. Az orvos a klinikán azt magyarázta, hogy valami idegek bénultak meg, és nem tud segíteni. De készüljünk föl a bénulás, a sorvadás továbbterjedésére: először a szaglását, az ízérzékét, majd a hallását veszti el, végül, mielőtt meghal, úgy bezárul, mint egy kavics. Hazavittük. Másnap már átjött a műhelybe és leült a szövőszékhez. - Miért nem kiabáltál? Átmentem volna érted. - Meg kell tanulnom egyedül járni. Csak néztem. Az ujjaival simogatta a keményre feszített szálakat. Sírt. - Dolgozni akarok — mondta. Mit válaszolhattam volna erre? - Segítened kell - mondta egy kicsit hangosabban. - Gondolod, hogy sikerülni fog? - Akarom. A szálakat egyenként dugtam az ujjai közé. Hagytam, hogy a másik kezével számolja a sorokat. Lassan, rettenetesen lassan haladtunk. De három hét múlva már jóformán egyedül dolgozott. Egy év után pedig, amikor a szagló- és az ízlelőérzékét is elvesztette, már úgy számolt, hogy csak végighúzta az ujját a láncfonal szálain. Persze rajz nélkül szőtt, fejből, a kimerevített képzeletéből. Gyönyörű volt, amit csinált. Pedig egyszercsak kijelentette, hogy ezentúl csak halványszürkével és kékesfeketével dolgozik. Még együtt vettük azokat a fonalakat. Elmagyarázta, hogy szerinte minden szín egy önmagába zárt harmónia, és három szín már a harmóniák törékeny rendszere. Mivel ő nem lát, nem komponálhat sok színből harmóniákat. És különben is: igazán méltó egy vakhoz a szürke meg a fekete. Fantasztikusan bonyolult fonatos díszítéseket, egymásba bújó szalagkereszteket növesztett. Amikor nem érzett többé szagot és ízt, megértette, hogy betegsége egy folyamat, és megkérdezte, mit várhat még. Elmondtam neki, hogy meg fog siketülni. Ki kellett találnunk egy jelbeszédet, hiszen kérdéseimet csak érintésekkel tehettem föl. Heteken át gyakoroltunk. Akkor már mindig nálam maradt éjszakára. Egy este az anyja átjött, és csak annyit mondott: magára bízom, mert magát szereti és ez az utolsó kívánsága. Este halt meg, a szövőszéknél ülve. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy nem mozog. Amikor odanéztem, láttam, hogy előre dőlt, az arcát a fölvetőfonal szálai tartják. Csak az orra nyomódott át. 13 �DO BAI PÉTER A senkiföldjén Zsablyay János makacs természetű férfi volt, türelmesen, bár mindegyre szórakozottabban hallgatta Ludrovay Emíliát, Csongrád egykori szépasszonyát, akinek a háború előtt patikája volt a városban, szőlője a jó, fekete bökényi földeken, gyümölcsöse a Gyevi-tanyák vidékén, övé volt a Gyójássziget, a Mámai-erdő, és a Keselyes-dűlőn túl elterülő nagy legelők is, nagyanyjától örökölte a „Mentettrét” környékét, a Serház-szigetet és Emília nagyapja ásatta a „régi Csongorád” első ártézi kútját. Mindezek a birtokok, ingatlanok, ahogy a patika is, a szőlő és a gyümölcsös is: még békebeli örökségként szálltak Ludrovay Emíliára s mindez 1945-1947 között lassan a városé, az államé, a termelőszövetkezetek tulajdonává lett. Zsablyay János 1974-ben kereste fel Ludrovay Emíliát, aki akkor kilencvenkét éves volt, de mindenre élesen és pontosan emlékezett, éppen legfiatalabb unokájának Sony márkájú magnetofonkészülékére diktálta emlékeit, a Csongrádi Városi Tanács felkérésére. Zsablyay János egy festő, főképpen egy festmény után, illetve annak egykori modellje után kutatott. A festmény itt készült Csongrádon, a Busafövenyen, a festő csongrádi volt, nemkülönben a modell, akiről a kép készült. A Tisza-gáttól nem messze fekvő - udvarházméretű, kúriaszerű - Ludrovayházban kedvesen-hűvösen fogadták Zsablyay Jánost, aki foglalkozására nézve ügyvéd volt s nem képgyűjtő, akit kizárólag ez az egyetlen festmény érdekelt és hosszú kutatásai után a nyomok Csongrádra vezettek vissza, ahol a kép készült, ahol a festő és modellje egykor élt. A ház legnagyobb szobájában ültek, kopott bőrfotelekben és jelen volt - Zsablyay bosszúságára valamennyi Ludrovay-hölgy; ott volt a kilencvenkét éves Emília egyik leánya, hetvenéves öregasszony, aki szüntelenül dohányzott, ott volt ennek leánya és ez utóbbinak is a leánya, ötven év körüli nő - az utolsó virágzásban s az ő leánya is, Emília asszony almamagbarna hajú dédunokája, Beniczky Szabina, aki a Sony magnetofont kezelte, egy ifjú hajadon hölgy. Zsablyay János birtokában volt egy régi - fekete-fehér - fénykép, amely a keresett festményt ábrázolta. Egyelőre nem vette elő a festményről készült régi fényképet. Türelemmel hallgatta az idős asszonyt, aki - mert ez már számára egyrement -, hol Sony magnetofon mikrofonjának beszélt, ha dédunokája erre külön figyelmeztette, hol egyenesen Zsablyay Jánosnak mondta mondanivalóját - messze eltérve a felmerült témától, tudniillik a keresett festménytől -, de erre a fiatal ügyvéd nem figyelmeztette. Teáztak, Szabina kék blúzt és fehér sortot, fehér szandált viselt, lábait keresztbe rakva, elnyúlt egy hatalmas, békebeli bőrfotelben. Néha rágyújtott egy cigarettára, Zsablyay nem tetszett a leánynak, alig is vette szemügyre. Ludrovay Emília emlékei mind messzibb múltakba merültek s olyankor, ha nem emlékezett a régi dolgokra, a régen halott férfiakra és asszonyokra, mindig föllapozta legkedvesebb könyvét, amelyet azután - mert több példánya is volt polcain e könyvből - Zsablyay Jánosnak ajándékozott. A könyv címe: EM LÉK LA PO K CSONGORÁD M ÚLTJÁBÓL, írta és kiadta Váry Gellért csongorádi piarista, 1904-ben. Emília sze14 �mélyesen is jól ismerte Váry Gellértet, aki Nyitrán halt meg, 1926. február 16-án, nyolcvanhat éves korában; ott is temették el, ám sírjának helyét és föliratát már senki nem ismeri. - Tudja, kedves Zsablyay ú r . . . a Váry Gellért nagy tudós volt. Nagyon jól ismerte a régi Csongorádot. . . elmondta nekem, amikor Csongorád vasutat kapott, saját szárnyvonalat.. . 1888-ban.. . akkor persze még gőzhajók is kikötöttek itt. . . most már eltűntek a lapátkerekes, fehér gőzhajók . . . Ámbátor, tudja, én ott voltam a csongrádi kikötőben, amikor Horthy Miklós a „Szent László” gőzhajóval, Szeged felé menet, kikötött Csongrádon . . . Nagy ünnepség volt. . . a folyamőrök sortüzet lőttek Horthy Miklós otrantói győzelmének emlékére . . . sok lány állt a parton, de még több katona . . . sok hadirokkant a csongrádi és a szentesi ezredből. . . még az első háborúban rokkantak azok az emberek meg . . . - Dédi! Az ügyvéd úr egy festményt k eres. . . nem a gőzhajók érdeklik szólt közbe erélyesen a dédunoka, Beniczky Szabina. Kikapcsolta a Sony magnetofont. - Te legyél csak csendes.. . És ne dohányozz annyit! Megfúlok a füsttől! Majd még, ne félj, kikérdezlek én téged a pesti ugrabugrálásaidról! - replikázott Emília, majd zavartalanul folytatta emlékeinek elmondását Váry Gellértről, s főleg annak szép, városleíró könyvéről. Kérte, nyissák ki az ablakot, csináljanak kereszthuzatot, a dohányfüstöt nem szenvedheti. - Nem sokkal a vasút megnyitása után a híres Falk Miksát is megpróbálták itt a jó öreg csongorádon fölléptetni, hogy tartana programbeszédet. . . Mégiscsak a Falk Miksa volt az, aki megtanította magyarul írni és beszélni Sisit, Erzsébet királynét! De amikor a Falk Miksa Csongorádra eljött, a szekerekről azt kiabálták a kocsijába: Nem köll zsidó! Falk Miksa meglehetős keresztény beszédet tartott, mégis, a csongorádiak, noha mondták az Ámen-t, aztán csak hozzátették: De azért nem köll! Helyette kellett nekik a Csatár Zsigmond, aki már eleve nem volt zsidó, így aztán üdvözölték is őt, illem szerint. De az ő vallásossága csakis színlelt volt! Termetére nézve, hatalmas férfialak volt az a Csatár Zsigmond, afféle Tuhutum ivadéka. Kopaszra nyírt haja, viszont nagy szakálla és borzasztó nagy, lecsüngő bajsza volt. Túlbömbölt az a hangjával kántort, papot, de még orgonát is . . . azt hiszem én, hogy ő kissé nagyobb szabású életpályát kezdett maga elé képzelni . . . vázolgatni, mint amilyenre itten Csongorádon az ember úgy általában gondolhat. . . Csatár Zsigmond mindegyébiránt pénzen vett magának jogi diplomát, mert csak maturája v o lt. . . meg talán két szemesztert végzett valami jogi universitáson, de doktor az nem volt, csak a diplomája szerint. Elérte végre azt, hogy ő lett Csongrád képviselője Budapesten, az országgyűlésben . . . Igen szerette ő közben a csongorádi parasztgazdákat. . . különösen azok feleségeit . . . Meghallgatta panaszaikat. . . tán’ még orvosolta is azokat a benne oly nagyon hivő nőket. . . E l is érte, hogy az asszonyok mind rá is vették férjüket, hogy Csatár Zsigmondra szavazzanak . . . Úgy is lett. Ha Csatárra nem szavazik kend, haza ne merjen kend gyünni, mert kinyújtófázom kendet a házból! Ezt mondták férjüknek a csongorádi asszonyok.. . Hét évig képviselte a Csatár Zsigmond Csongorádot az országgyűlésben . . . Az ő erélyes fellépései folytán készült el a Félegyháza felé vezető országúton . . . részvényekre alapítva . . . a város végén fölállított Kereszténygőzmalom . . . na ja, azt, hogy az emberek lehetnek keresztények, azt értem; de példának okáért, hol őröljön a zsidó? Hogyan legyen az, hogy példának okáért egy malom, akár egy szekér közt azt a különbséget tegye az ember, hogy ez keresztény 15 �malom, keresztény stráfkocsi, amaz pedig zsidó malom, zsidó szekér. . . hát hiszen még itt Csongorádon is, az 1900-iki évben bizony már a legsarasabb házakban is petróleumlámpa világánál olvastak, már azok, akik tudtak olvasni . . . És a Tiszán horgonyzó vízimalmok igen nagy hasznot hajtottak Csongrádnak! - Dédi! - szólt közbe Szabina. Kikapcsolta a Sony magnetofont, aztán ismét bekapcsolta; most először nézte meg magának a vendéget, Zsablyay Já nos ügyvédet, aki egy festmény után kutatott. - Megvan nekem valah ol. . . de hol? Az „Argó” nevű gőzhajóról festett kép. Ez a gőzhajó kötött ki elsőnek Csongrádon! Több mint száz éve m á r . . . Szép kép . . . Majd megkeressük az ügyvéd úrnak. Zsablyay most megnézte a négy nő arcát: a dédanyáét, a nagyanyáét, az unokáét és annak leányának Beniczky Szabinának - arcát is. Az életkorkülönbségektől eltekintve: bizonyos arcvonások nagyon hasonlítottak a négy csográdi nőben. - De hát Dédi drága, az ügyvéd urat nem az „Argo” gőzhajóról készült ócska festmény érdekli! - szólt közbe Szabina. - Pedig az nagyon szép festmény . . . mondta csak mintha magának, Emília. Zsablyay elővette a régi festményről évtizedekkel ezelőtt készült feketefehér fotográfiát. Ludrovay Emília hosszasan, tűnődve nézte a fényképet. Semmit se szólt, kért egy kis szilvapálinkát, s intett Szabina anyjának, hogy kínálja meg a vendéget is. - Miért izgatja magát, ügyvéd úr, olyan nagyon éppen ez a kép? - Mert egyszer láttam . . . régen, évekkel ezelőtt, még diákkoromban. Akkor nem volt annyi pénzem, hogy megvegyem. Most van. Azóta valaki megvette! Sok évbe tellett, amíg kiderítettem egyáltalán a festő n evét. . . és azt, hogy a festő itt élt Csongrádon, a Tiszatáj festője volt, nem túlzottan ismert nevű festő, talán m ár. . . igen . . . már aligha élhet, kedves Emília. Azután kiderítettem, hogy a festmény egykori modellje maga is csongrádi nő volt. És végül, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a festmény: visszakerült ide. Csongrádra! Ezért vagyok itt. Ne kérdezze, hogyan nyomoztam ki az eltűnt festmény rejtélyes útját. Nyilván többször is gazdát cserélt. A Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban és a Képcsarnok Vállalatnál számos olyan ismerősöm van, akik segítettek a festmény helyének, hogy úgy mondjam: jelenlegi legvalószínűbb lelőhelyének megtalálásában. Hogy miért érdekel engem az a festmény? Miért k e ll nekem az a női arckép?! Azért, hogy ne őrüljek meg. Elégedjen meg, kedves Emília, ezúttal legalábbis, egy ilyen semmitmondó, egy ilyen túlzottnak ható magyarázattal. Nem akarok beszélni többet arról a festményről! Tudja hol van? Itt van Csongrádon? Mi lett azzal a festővel, aki alkotta? Mi lett a festett női képmás modelljével? Ludrovay Emília még mindig a festményről készült fotográfiát nézte. Aztán hirtelen a két idősebb nőre szólt, nyers, parancsoló hangon. - Megéheztem! Bizonyára az ügyvéd úr is megéhezett. Hozzatok föl valami jó, régi, éveltetett vörösbort a pincéből, készítsetek valami vacsorát, kolbászt, szalonnát, hagymát. . . No, menjetek. Szabina, te akár maradhatsz is . . . - Emília arcán, vénséges arcán mosoly jelent meg, valami vidámság oldotta fel a vénséges vonásokat, jelezve, hogy a későöregség éppúgy a természet „velejárója” , mint az ifjúság, nem kell félni tőle, élet még az is. Leánya és unokája, abbahagyva a kézimunkát - egyikük kötött, másikuk horgolt, 16 �éspedig szótlanul mindaddig indultak máris a bökényi szőlőkből szüretelt vörösborért és a kamrába, kolbászért, szalonnáért, kenyérért. Szabina, a dédunoka maradt. - Azt mondta, az „Argo” gőzhajóról készített festmény nem érdekli? - Nem . . . igen, azt mondtam, hogy az „Argo” nem érdekel, csak az a női képmás é s . . . nem is akarom föltartani magukat. . . - Ó, dehogy tart fel! Csak maradjon. Megvacsorázunk. Együtt. Mit ér egy festmény? Beleőrül, ha nem találja meg? Ugye ezt mondta? - Túloztam, asszonyom, de. . . - Bizonyára nem túlzott, ha egyszer eljött ide azért a festményért. Hiszen maga ügyvéd. Nyilván egy sor kínos válópert, örökösödési pert bonyolít le naponta . . . ha ugyan nem éppenséggel gyilkosokat kénytelen védeni . . . Igen. A dédunokám, Beniczky Szabina . . . ugyanis a leányom Beniczky Fülöp özvegye . . . nagyon érdekes família . . . Ismeri? Veres Pálné is Beniczky-leány volt! A leghíresebb Beniczkyt 1868-ban titokzatos körülmények között gyilkolták meg . . . megkötözött kezekkel, csak hónapokkal később vetette partra, valahol a Csepel-szigeten a Duna. Mindmáig nem tudni, ki vagy kik voltak a gyilkosai . . . Beniczky Lajos ezredes és szabadcsapat-parancsnok volt 1848/49-ben . . . ő vette be Losoncot, rohammal. Aradon húsz év sáncfogságra ítélték. . . Vajon miért gyilkolták meg hatvannyolcban? Már a Kiegyezés után? Tulajdonképpen, mai szóval mondva, afféle gerillavezér volt Beniczky Lajos. Kufsteinben raboskodott, ha jól emlékszem. Egyébiránt Besztercebányán tanult, bányamérnök volt, a selmeci bányászakadémián végzett. . . aztán jött a forradalom, és ő lett a bányavárosok teljhatalmú kormánybiztosa . . . híres a Jablunka-szorosban vívott harca i s . . . aztán afféle portyázó csapatvezérként ténykedett a Vág völgyében . . . Maga Görgei tüntette ki a Bányavárosok és a Felvidék védelméért. Na, és most, kedves ügyvéd úr, itt ül maga mellett egy Beniczky-leány, egy kései leszármazott. . . A mi Szabinánk. Ludrovay Emília leánya és unokája behozták az éveltetett bökényi vörösbort és a bőséges hidegvacsorát. Emília miután töltöttek metszett kristálypoharába, koccintott a fiatal ügyvéddel, aki most még egyszer megnézte magának a négy nőt, arcuk vonásait, mosolyaikat, aztán kortyolt egyet a bökényi borból, evett egy kis kolbászt és távozni készült a Ludrovay-házból. Á m Emília most még sugárzóbb jókedvre derült, kérdezgetni támadt kedve és kérdezett, azoknak az idős embereknek elvitathatatlan előjogán és ennek az előjognak minden kényelmével és kedves erőszakosságával, akik már nagy életidőket, sok világi és személyi, történelmi és „privát” változást, fordulatot meg- és túléltek és mostanra már - 92-ik életévükre - eljátszanak azzal szövevényesen szomorú lélek-játékkal, mely abból „áll” , hogy milyenek is és - ha már olyanok-amilyenek - miért ilyenek-olyanok a mai világban ifjúságukat élő emberek. - Maga jogász? Jogtudós . . . kedves Zsablyay . . . Egy festményt akar fölkutatni . . . és egy festőt . . . és annak a festőnek az egykori élő modelljét, akiről az a bizonyos női portré készült . . . - Így van, felelte a fiatal ügyvéd, akire mindjárt másnap egy elhúzódó válóper folytatása várt a Markó utcában: vita férj és feleség között a gyermekek megosztásáról, a közösen szerzett vagyon kettéosztásáról és a panelöröklakás két kisebb lakásra való cseréjéről, miközben sem a férj, sem a feleség nem hajlandó „közös megegyezéssel” elválni, miután mind az anya, mind az apa: nagyon szeretik közös gyermekeiket, ismét-miközben: egymást már nem szeretik, egymást már el-nem-szenvedhetik stb., stb. 17 �- Maga kommunista, ügyvéd úr? - kérdezte váratlanul Ludrovay Emília. - Igen, asszonyom, én kommunista vagyok. - No igen. No és amellett párttag is? - Igen asszonyom . . . - Tudja, én valahogy jobban kedvelem a párton kívüli kommunistákat. . . Merthát nézze, Zsablyay, u g ye. . . Megváltó Jézuskrisztusurunk nem volt párttag, mégis kommunista volt. . . No és Marx? Ő sem volt párttag . . . - Hová akar kilyukadni, asszonyom? - kérdezte derűs türelemmel Zsablyay. - Maga proletár származású, ugyebár? - Ügy van asszonyom. Apám vasesztergályos volt a Lampart-fegyvergyárban, azután Csepelen is esztergályos volt és vasesztergályosként ment nyugdíjba i s . . . időközben sem esti, sem levelező tagozaton nem végezte el az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem művészettörténeti vagy pszichológiai tanszékének évfolyamait. . . Anyám pedig varrónő . . . ö . . . ö . . . nos? - kérdezte nevetve Zsablyay János ügyvéd. Ivott egy korty szilvapálinkát. - Miért izgatja magát annyira a festmény, az a festő, és a modell, akiről az a kép készült? Tudja meg: az a festő 1916-ban vagy ’ 17-ben elesett az olasz fronton, mit tudom én már, hogy hányadik átkeléskor az Isonzón . . . A holttesttét soha nem hozták haza, nyilván tömegsírban vannak a csontjai. . . Lapokat írt ide Csongrádra, ott a fronton is sokat rajzolt, skicceket, krokikat csinált. . . Itt, Csongrádon, a temetőben nagyon szép síremléket állított neki a családja . . . de nem fekszik a kriptában senki. . . azazhogy néhány női rokon . . . az a festő, mondom, ott maradt az olasz fronton . . . Őt már hiába is keresi. . . Szép napos részen van a sírja . . . márványból és gránitból . . . akarja látni? - Nem, asszonyom. Mit tud a festményről és a modellről, akiről a kép készült?! - A modellről? Az én voltam. Hogy a festmény hová tűnt, hogy vajon hol, kinél lappang most, azt én sajnos nem tudom, ügyvéd ú r. . . Talán valóban visszaszármazott ide, Csongrádra, ahol valamikor megfestette a . . . Zsablyay János ügyvéd most még egyszer megnézte a női arcokat: Ludrovay Emíliáét, annak leányáét, annak unokájáét, egy kései Beniczky-ivadék özvegyét, s végül, talán legelmerültebben nézte meg magának az almamagbarna-hajú dédunoka - Beniczky Szabina - arcvonásait, szemének színét és holmi csevegést-szolgáló megjegyzések helyett, csak magában és csak önmagának állapította meg: e négy női arc föltűnő hasonlatosságát, mely különösen szembetűnő volt a dédanya és a dédunoka szemvágása, szájvonala, ajakíve egymáshoz-hasonlóságában. Búcsúzott. Senki nem kísérte ki. Késő estére járt, a Tisza-gáton húzódó jegenyesor zúgott-forgott a széllökésekben. Hamarosan beült az autójába, indított. Mielőtt kikanyarodott volna a félegyházi útra, észrevette, hogy valaki futva követi a kocsiját. Lassított, majd megállt az országút szélén. Már a viszszapillantó tükörben észrevette, hogy Beniczky Szabina igyekszik utolérni őt; a fehér balonkabát, amit széles, fekete bőröv fogott szorosra derékban: megmutatta a lány karcsú, magas alakját; hajfonatai a futásban kiszabadultak; fejkendője a vállára esett; mezítláb futott; fehér cipőjét csak az autóban vette fel, amikor már Zsablyay János mellett ült; kapkodta a levegőt, kifulladt a futásban, mégis nyomban rágyújtott egy arany Kentre, elektromos szikrával működő, elegáns Ronson öngyújtóval. Oly mélyet szívott a cigarettából, 18 �hogy arca szinte belehorpadt; sokáig benntartotta a füstöt; később se szólt egy szót se az ügyvédhez, aki azon tűnődött, hogy Beniczky Lajos honvédezredesnek, ’48-’49-es dandárparancsnoknak és szabadcsapat-parancsnoknak (- ma gerilláknak nevezik az olyan harcosokat, amilyen a nagy események után, kerek húsz évvel később ismeretlen tettesek által meggyilkolt Beniczky Lajos is volt, „Losonc hőse” -), a Bányavárosok: Besztercebánya-KörmöcSelmec teljhatalmú kormánybiztosának, annyi felvidéki csatatéren bátran megharcolt ütközet győztesének: nemes beniczei és micsinyei Beniczky Lajosnak egy távoli, oldalági nőrokona mellett ül, míg végre felfogta: megtalálta az eltűnt festmény egykori modelljéhez oly rejtélyesen hasonló női arcmást, élőben, finoman és láthatóan minden „távlatosabb” női illúzió vagy életterv nélkül, melléje ülve: megjelenten. - Mondja meg nekem, kedves Zsablyay János, mi a fenét akar maga attól a kurva festménytől? Íme - hangja mókás, csaknem gúnyos volt most - , itt vagyok a festmény helyett én magam . . . - Tudja, Szabina, a proletároknak, legalábbis az első generációknak, akik családjukban először végeztek egyetemet, megvan az a rossz szokásuk, hogy éppen az „osztályellenséget” szeretnék utánozni, vagyis a polgárokat. . . mellesleg szólva, annak idején, mondjuk az „eredeti tőkefelhalmozás” korszakában a polgárok is hasonlóképpen cselekedtek, csak ők éppen az arisztokráciát akarták utánozni, ezért építettek maguknak kastélyokat, villákat, ezért vásároltak értékes festményeket, szobrokat, könyvritkaságokat. . . nos, talán ezért hajszoltam azt a bizonyos festményt én is . . . bár, ami engem illet, és ami a z t a bizonyos festményt illeti, amelynek modellje a maga dédanyja volt, talán mégis más a helyzet. . . - Miért más? Mitől más? - kérdezte Beniczky Szabina, némiképpen utánozva a férfi kissé ironikus hangját. - Annyiban mégis különös eset az enyém azzal az elveszett vagy ki tudja hol és kinél lappangó festménnyel, hogy én, ahogy mondani szokás, első látásra beleszerettem abba a nőbe, akit az a kép ábrázolt. Ezért akartam megszerezni, pontosabban: megvásárolni.. . é s . . . erre itt ül mellettem annak a festett és valóban festőien szép női arcképnek az élő . . . hús-vér eleven „modellje” . . . - Hát miért nem tartja ezt a szerencséjének? - kérdezte Szabina, a férfi szavába vágva, némi nevetéssel, némi tűnődéssel szavai hangsúlyában. - Szerencsemnek kellene tartanom. Mit kezdjek én magával Pesten, kedves Szabina? Hm? Tudja, a Római Jogban van egy nagyon érdekes törvény, mely kimondja: kinek a tulajdonában mennek át például az olyan, mondjuk vulkánikus szigetek, amelyek hirtelenül bukkantak fel a tenger mélyéből és addig semmiféle térképen nem szerepeltek, nem volt se állami, se privát tulajdonosuk. . . - És mit mond ki ilyen extrém esetekre a Római Jog, a törvény? - Kimondja: az ilyen tengermélyből váratlanul fölbukkanó szigetek tulajdonjoga azt vagy azokat illeti meg, aki vagy akik először észrevették e szigetek megjelenését a tengerfelszínen.. . Nekem két fiam van és szeretem a feleségemet. Mihez kezdjek magával Pesten, Beniczky Szabina? - kérdezte nevetve az ügyvéd. Nagyobb sebességre kapcsolt. Várta a választ. A válasz azonban elmaradt. Nem dr. Zsablyay János ügyvéd hibájából. Már az M-5-ös úton haladtak, 110 -120 km/h sebességgel, amikor velük szemben - ám saját országútsávjából az éles és hosszú kanyarban kisodródva hatalmas IVECO-camion jelent meg; halogén lámpái világítottak ugyan, sőt, 19 �ködlámpái is, mi több, a hatalmas nyergesvontató tapasztalt sofőrjének még arra is volt egy másodperc töredéke, hogy országúti fénykürtjével rávillantson dr. Zsablyay János ügyvéd autójára, s a nagy konténer-camion megszólaltatta szirénahanghoz hasonló dudáját, mely a kikötőkből kifutó teherhajók kürtjelére emlékeztetett, de mindez már későn történt. Bármilyen tapasztalt volt is a szupertrailer, a hatalmas IVECO-camion vezetője, a maga után vontatott, leponyvázott pótkocsit, mely kilengett tehetetlenségében, már nem volt képes a saját fehér osztósávján belülre visszarántani, visszalendíteni. A vontatvány szétzúzta a személygépkocsit, s ugyanazzal a hatalmas ütéssel belökte az országutat szegélyező fák közé. Dr. Zsablyay János, gépkocsijának harmadik tetőre fordulása után sem veszítette el az eszméletét. Viszonylag könnyebb sérülésekkel és törésekkel megúszta a kegyetlen és egyenlőtlen ütközést. Beniczky Szabina a helyszínen szörnyethalt. A férfi látta a lány arcát: orra, szája, füle enyhén vérzett. Ajkán mosoly volt és meglepetés, mintha még egyre a férfi válaszát várná. Azt a bizonyos női arcképet hajszoló férfi most láthatta az eredeti arcképet, immár élettelenül; az arc, a szemek és az ajkak vonásai nem torzultak el; Beniczky Szabina halott volt, noha úgy látszott: elaludt csak. Láthatta a festményt, igaz, iszonyú keretben: a kiszakadt ajtó ablakkeretében vérzett a női arc. Megtalálta hát a festményt. Előbb az élő, az eleven eredeti női arcot, azt a női lényt, aki kalandra, mókára, játékra kész lett volna vele menni - hová? - akárhová. Aztán meglátta a szétroncsolt ablakkeretben az olyannyira keresett képmást is, holtában is frissen „festve” : vérrel. Tehetetlennek érezte magát (- s még sokáig a baleseti sebészeten is -), de oly’ sok fölmentő körülményt talált, hogy végül már-már azt hitte, helyesebben arra gondolt, hogy a proletariátus nem csak láncait veszítheti el, hanem azt az „osztályidegen” rejtélyt is - , együtt a láncaival - , amelynek meg- és kiismeréséhez alig néhány évtizede fogott hozzá, a tudást, a logikát, a magatartást és azt a frissen sőt, elsőre csak érzelmi „nyersanyag” formájában - szerzett melankóliát is, mely átsegíthetné tékozló osztálysorsának senkiföldjén. Az a régenfestett, titokzatos kép, az a női arckép, az a festmény, évekkel később dr. Zsablyay János ügyvéd birtokába jutott, amikor már egyáltalán nem is kereste, amikor már valójában nem is gondolt rá - mégis, mintegy véletlenül az ő birtokába került. A női arcképet ábrázoló festményen bizonyos vonások, így a szemvágás, a szájvonal, az ajkak íve: annak a nőnek az arcára emlékeztetett, akit a kiszakadt ajtókeret ablakában látott utoljára az M-5-ös országúton. 20 �O N A G Y ZO LTÁN Szilveszter Ha Róka vörös sörénye elvillogott hétfő hajnaltájt Hangahegy út gödrei fölött, sietve, mert hosszú út állt előtte hétfőnként, a nyugdíjas utcalakók egész héten át várták. De hiába. És irigyeltek engem péntek délutántól kezdve, szombaton, vasárnap, sőt talán még hétfőn is, ablakaikban állva. Ők altatóval szundítottak néhány éjszakaközepi órácskát, juthatott idejük irigységre. Róka jött a hetek végén, jött, mert nem volt hová mennie, ha nem akarta viselni szüleit, akik mindent előre megmondtak, élőre figyelmeztették, és lám, a hülye tyúk nem hallgatott az okos szóra! Járja csak a maga kálváriáját, ha egyszer kálváriát választott a tucatnyi könnyebb út helyett. Rókát, a gyönyörű nőstényt, előbb férje hajszolta el, szerető főnöke miatt, aki ha kedvére úgy akadt, két napon át is diktált neki, diktálta a tempót. Második lépésben a szerető főnök, aki a nőt így, egy egész darabban soknak találta, mert azért mindenre nem tartott igényt belőle. Itt lépek be a képbe: mely eddig és ezután is színes, formáiban tarkabarka. Bár a színek - jó tudni - csak kívülállónak oly harsányak, s a formák sem formabontók; ha az ember ott tenyészik a képben: szürke az. És lábszagos. Hogy majd gépel nekem, mely, ha profi végzi ezen illúzióromboló munkát: üdítő látvány. Számomra legalábbis. A könnyedség, mellyel ujjai a klaviatúrán roptak, bizonyította, ha nem úgy ülök a masinának, valami m á r ig a z á n ill e n d ő , a szekér, a lovak sem csapzottak. És szívesen, szinte mindent szívesen, olyan nagyon szívesen, mint aki egy árva hüvelykujj. Róka is szívesen. Szívesen és ötletesen, ráadásul három példányban, mert Erikám egy ideje bojkottálta a második és harmadik példányt. Amikor (szemérmesen, nehogy gyanúba keveredjünk) áthumorizáltunk borzolón érzéki háromszor huszonnyolc sort 55-60 leütéssel, soha nem tudtam, most én vagyok a d a f k e , aki nem vesz tudomást a mögötte és helyette való történésekről, vagy pedig butaságom, érzéketlenségem bújtatom a szemmel látható kedélyességgel. Lehet: csak így parasztosan: féltem, és úgy tettem, mintha ugyan tudnám, ez a garat mi mindent tapasztalt, akár ezen a héten is, de nekem, az öregnek, kamaszkori féltékenységek nem számítanak, csak jusson, ami jár nekem, a bordák mögött úgyis érinthetetlen, ami nem igaz, mert lucskos. De én csak tettem-vettem nyavalyás formán, mígnem elhittem, majdnem. A test becsapható ideig-óráig, de a hervadás perce bekövetkezik. Gipsz meg sehol. Róka nővérem hol itt, hol szép terhes húga lakásán pörgette ki ujjai közül dolgozataimat. Melyeket hol eladtam, hol nálam kamatoztak. Eleinte jelképes összeget fizettem, mert ebben a termékeny szakaszban se jutott n e m jelképes, később letettünk róla, hogy kettőnk közt neve legyen a gyereknek. 21 �No: a gyerek, akit látogathatott. Én is látogathattam az enyémeket. Amikor látogatott: azt a könyvet, machboxot ajándékozta, melyet én loptam fiaimtól havi láthatásom alkalmával, én pedig azt, amelyiket ő lopott. Kicsiséget, apróságot, mégis fontosat. A rossz szülő sem mehet üres kézzel, ennyi lehetősége maradt, kölykei el ne feledjék teljesen. Arra persze koncentráltunk, kétszer ne vándoroljanak az ajándékok. Tavasztól így döcögött az idő, és így érkezett meg Hangahegy fenyői, síelői közé az esztendő vége. Róka hetek óta nem járt fent, én hetek óta nem voltam viszonyban a másik nemmel, ill. igazabb így: tollviszonyban voltam velük, s ez, ha könnyedebben számolgatjuk: hasznos a májnak. De: a szilveszter mégis ünnep, nem szólista ünnep, mint mondjuk a karácsony. Jeget hozott Hangahegyre az esztendővég, Ladák, Volvók és Mercedesek csúsztak a kerítések hálóiba, mindig kidöntve néhány oszlopot, horpadtan, kivert szemekkel oldalaztak, elfoglalva a vékonyka járdát, és én gonoszul, sandán nézegettem gazdáik keze nyomát, a vérfoltokat, vagy a fosztogatás nyomait: egyetlen éjszaka elegendő itt, ezen a gazdag hegyen, hogy leszereljék a leszerelhetőket. Néztem gonoszul: ne legyen jobb ünneped neked se, azanyád rabló maszekját! (Ez Mercedes volt.) Közben nagyon óvatosan vásárolgattam a Fogaskerekű ABC-jében, pénztárig mindig összeadva a fizetendő öszszeget, mint a nyugdíjas anyóka előttem és mögöttem. És, mint ők valamennyien: vártam a csodát. Angyalkát, Jézust a jászolban. Hercegi ösztöndíjat. De, ha semmi, ezekből semmi a világon: adjon a pénztárosnő százasomért ötszázasból vissza. Ballagtam, ballagtam hegynek föl, túljárva az ellenőr eszén, aki egész évben vadászott rám, mintha nem lenne más utas, és a csoda, ha nem is egy angyal képében, de kettőében, a láncos kapu előtt kiáltozta a nevemet. Azt hitte, alszom. Róka volt. Róka és egy alamuszi szemű fiatalka, feketécske, kicsi, pici nőnemű, aki ha úgy tett, mintha nagyon gondolkodna, rózsába összerántotta, ráncolta az á l l á t . Féltem, hogy elutaztál - mondta Róka, és hideg orrát nyakamba dugta. Féltem én is. De nem volt hová - válaszoltam talányosan, az alamuszinak talányosan, mert Róka pontosan tudta, mikor mehetek, hova mehetek. Kórházi rántott húsokat pakoltak ki, a kicsike fekete munkahelyi húsait: a kabátokról a melegben potyogott a hóié. Potyogott a linóleumra, hallgattam a hangot, mely hol gyorsabb ritmust, hol lassúbbat ütött, és vártam, mondják el, mi lesz. Kivetkezve téli öltözetükből, kiderült, a nővérke olyan méretű melleket hord kabátja alatt, mely 180-as, 70 kg-os nőneműnek is díszére válna. Nővérszállón lakik - mondta Róka. Nem volt kedve ott maradni, de haza se utazhatott, mert holnap dolgozik. Átkos egy élet ez, de tudom, melyik kórházba feküdjek be, ha a szenem elfogyott. Hol nem éheztetnek halálra. És leheltem egy halovány csókot Róka homlokára, aki erre úgy nézett rám, mint aki most vett észre, így: Jé! Itt van egy férfi! A csudából tudhattam volna akkor még, számára jobb, ha úgy tesz, mint aki nem lát férfit, mert rángása van a látványtól, és a csudából tudhattam, hogy Róka úgy mutatta be a palotát, mint rigófüttyös, csendes szigetet a férfiállatok tengerében. Ahol kellem van, nincs erőszak, ahol az 22 �előjáték órákig (is) eltart, ahol későn kel a nap és korán fekszik, ahol ágyba viszik a kávét, ahol könnyen kinyögheted nyögendőd. Elképedve hittem cukrosbácsinak magam, indultam italért, mert egyedül én voltam bejáratos a Verembe. Egy luk, de jó bort mérnek, és nem eladásra szerkesztik söprűből, cukorból. Az öreg bajusza összetapadva, könyöke az asztalon, előtte felesége képe. Törött sárga kép. Az öregasszonyt ismertem, fekete, sváb asszonyka, fehér arcú, hajlékony és mosolygós, mint a kerítés helyett ültetett friss fűzfavessző. Az öreg összekapta magát, láttam rajta, de szibériai kirándulása óta ez az első évzáró, melyet egyedült tölt, így aztán hiába erőszakolta meg magát arra az egyetlen percre, már a lopótököt se szívta meg rendesen, és be se fogta rendesen, és a konyhai tűz is kialudt. Vendégeid vannak? - kérdezte. Ühm - bólogattam. Nem maradsz itt? Visszajövök. Marika mamó jól van? Jobban van? - mamó egy hónapja feküdt valamelyik jobb osztály ágyán. Sehogy volt. Még annyira se. De leültem, ittam egy pohárkával, mert nem volt merszem azonnal elindulni, és mert kacsázott a lábam, és mert remegett a gyomrom, és mert végigrohant rajtam, hogy még ezek is, hogy még ők is, akik mindent, amit csak lehetett, erejükön bőven túl; a gyerekek meg: egyik itt, másik ott, és beugrottak, átadták az ajándékot, ma meg már nincsenek sehol: hogy: és velem? És velem mi lesz? Jut-e egy távirat, amikor már most is így? Boroztunk. Maradtam. Ilyen mondatokkal: Jó kemény tél ez; januárban enyhül majd; ha felhősödne egy kicsit. . .; A szilveszteri műsor. . . És: Gyere át, megnézzük kettesben; Az idei bor, az aztán igazán; Volt neki napja, esője kevés. Vagy nem is ezeket mondtuk egymásnak, másokat, még másabbakat, alig volt szívem elindulni. Bajusza jobban összetapadt a boroktól, szemhéja még alacsonyabbra ereszkedett. Le - l etértem az ösvényről, csizmaszáram tele hóval, ha elestem, mert megtörtént, üvegeket magasba tartva vigyáztam: gallérom mögé is jutott. Érkeztemre Róka felfújta a kétszemélyes matracot, a pici heverő mellé helyezte és megágyazott ott. Nem tudtam még, nekem, de a gyanú megfészkelt. Hát láttam őket. Kipirultan, csillogó szemekkel, nevető szájjal, és láttam őket örömeikben. A párolni kályhára tett hagymáról meg elfeledkeztek, helyén a forró zsírbankunkori szénszálak, és láttam őket, ha nem is - , mert nem - tudtam pontosan: milyen istentelenül vagyok terhükre: az este így lépett be, terhükként ültem ölbe tett kézzel vendégeimnél. A kórházi nővér kivonult, Róka nővérem gumival összefogta haját, combomra könyökölt: Nehogy haragudni merészelj, nincs semmi ellenedre. . . Pislogtam a bortól, és nem értettem semmit a világon, merthogy igazán másképpen számolgattam, ha számoltam. Mi-mi-mint mondod? - dadogtam a melegben. Ti szépek vagytok, okosak, kemények, haragtartók, kegyetlenek, ti ilyenek vagytok, amilyenek. . . 23 �Hogyan? Miről van szó? Arról kedvesem - és itt közelebb hajolt, rövidebb tincsei kibújtak a laza gumiból, szemébe hulltak, szép két kezét odahelyezte, ahová szokta, csak röptében, fejtörés nélkül: - Hogy aludj csak a matracon nyugodtan, odabújok hozzád. . . Jó? Lefeküdtem hát a matracra, a kislámpa égett, és előbb a fele, aztán háromnegyed takaró került rám. Nekik, úgy látszott, nekik nem kellett se hálózsák, se paplan, se semmi. Hangokkal is takaróztam, ismerős és ismeretlen hangocskákkal, foszlányokkal, nyögdécseléssel, és bár úgy tettem, mint aki alszik, mint a medve, ragyogtam a hangszerek alatt harminchárom centiméterrel, és ha Róka nem érint meg futtában, ha volt szabad keze (nyilván), akkor is ébren maradok, ébren, borosan, jókedvűen. És megálltam. Nem térdepeltem föl, bár hely se került ott, megvártam, amíg lepottyannak. És megtörtént: én meg morogtam persze, hogy takarodás a gumimatracról, ha egyszer elüldöztetek az ágyamról, de csak csöndeskén, halkacskán. Amikor aztán vége lett számomra a bálnak, visszadugtam lábam a csizmába, nyakamba kanyarítottam vándoros kabátom: maradék pálinkácskával, nyalábnyi rántott karajjal megindultam a korábban oly kacskaringó ösvényen az öreghez, a borhoz: mert utáltam őket. A kedveseket, ügyeseket. Róka pucéran és mezítláb futott utánam a kapuig, a fagyban, a résnyire elkapart hóban, ahol a kancsal, deformált kulcsot próbálgattam a zárba, és ott bebújt kabátom alá, kihúzta ingem a nadrágszíj szorításából, forró karjával simult hátamra, hasamra, csizmámon lábujjhegyen állt, és azt suttogta: - A legnagyobb találmány volt, hogy megismertelek. . . Én így válaszoltam számban szikrázó rációval: - Ügetés a házba, mert megfázol, még ápolhatlak is, nincs bajom épp elég. - Gyere, lépegess be velem - kérte súgva. Én meg belépegettem vele, szűk kis ajtóval, hogy a hideg ne műveljen honfoglalást a takaratlanul szendergő nővérke libabőrt ugrasztó mellén. Lefektettem Rókát mellé, betakargattam kettejüket, gyönyörködve, lassan. Csak ezután indultam az öreghez, arra gondolva, Rókáéknak is a legjobb vagyok, mert nekik hagyom szilveszter éjszakáján ágyamat, az öregnek is, mert nem hagyom magára, amikor pedig nagyon árva lehetne pincéjében, az öregasszony fényképét pohárnak támasztva. Ekkor robbantak az első petárdák a Duna innenső partján, s én csúszkálva a hóban, egyik jócselekedetemből a másikba zuhanva azt számolgattam, ahol most helyem lenne, abban a lakásban, ha ők most elhúzzák a függönyt, ha most az ablakban állnak, miután boldog új esztendőt kívántak egymásnak, ha most ők fölnéztek a nagy magyar égre, látják-e robbanni ugyanazokat a petárdákat, most ugyanazokat látják-e szétfoszlani, eltűnni a csillagok alól, mint én? És megköszöntöttem magamat. Hosszan, mint amikor két ismerős teszi, akiknek nincs titkuk egymás előtt, s akik fogalmazhatnak pontosan, számlálhatják és számonkérhetik a kívánságokat, a lehetőségeket, nincs sértődés. Így köszöntöttem, így, magam, térdig a hóban. 4 2 �25 �JOBBÁGY KÁROLY Változatok egy utazásra I. II. A vonaton nem olvasok, Csak nézem, hogy az út - amíg a szerelvény robog vissza (múltamba?) fut. . . A vonaton nem olvasok, csak nézem szomjasan - amíg a szerelvény robog a tájat. . . Hogy rohan! Múltam? Pár órám, tegnapi, de akkor is a „múlt”. Még tündökölnek színei, ereje megfakult. Hányszor láttam már? S nem tudom Irigylem is, hogy visszamegy, s azt, mit elhagytam én, (az hogy miért, most egyre megy) ott leli a helyén, levenni a szemem róla. Talán búcsúzkodom mindentől csendesen? Talán érzem, hogy nem soká, kis időt látom ezt, ahogy a táj az ég alá lassan becsúszni kezd, a régi utcát, házakat, a mosolyt, ölelést. . . Mindez ragyogni néki fog, akármilyen kevés. . . aztán lebuknak hirtelen a fák, s a Nap velük. Elfog a jeges félelem, e látvány szíven üt. Én meg. . . De hiszen este már otthon, szokott helyen ülök. . . De elmúlt ott a nyár fél napja - nélkülem. 26 Végem v an ! Így lesz akkor is, amikor én megyek? így tűnik el a fényem is s az őrtálló hegyek? �JOBBÁGY KÁROLY Reggelenként... Reggelenként nagy mélységekből kapaszkodom fel, szédelegve. Nem is tudom, miért kelek föl, egy ízemnek nincs erre kedve, mert olyan jó lenne a gödörben, a veremben, honnan kimászom! Nagy nyugalom ül, hallgat körben, s tűnődhetem az elmúláson. Oly sok mindenről álmodoztam, s nem lett enyém, hiába kértem Feladom hát a harcot mostan. Elég volt! Segíts hát nem élnem! BÉNYEI JÓZSEF Úgy is Fele már Vagy még annyi se Ki szabja meg Ki méri le Ki lát az évek mélyire Nem köt és nem véd semmise Órák keresztje Golgotád mérföldes lábú a világ a csönd tankja tiporna rád nem véd meg könnyel az anyád Mindegy neked ha sok kevés sűrűbb az élő szenvedés szíved fölé feszítve kés figyel és tudja meddig élsz Mindegy hogy hátra mennyi van így is úgy is mosolytalan így is úgy is örömtelen halálodig reménytelen 27 �POLNER ZOLTÁN Á ld o tt legyen Gyönyörű átok ül rajtam: képzelek tajtékos madarat, vasfüvű mezőt, jegenyéket a horkanó szélben. Világ mocskát söprő fák jönnek, sarkából az ajtót kivetik, sötét hajamat a földbe tapossák. Legenda minden napom, szavaimon feketedik a vér. Látok rozmaring-erdők elé fogott napfényt, tovatűnni gyerekkort, billegő koporsót. Kiáltozó anyám a holdújulásban. Áldott legyen a föld, a víz, legyetek áldottak fák, lovak és minden amit szárnyas szóval megnevezek: gyönyörű átok ül rajtam. ÁDÁM TAMÁS M ajdnem tökéletes... Majdnem tökéletes vagy csak szakadt harisnyatartód fekete árnya riaszt bocsánat húsod kemény mint a kavics tán a harangokat is megkongatná és félreverné egész éjjel rúzs rúzs rúzs finom ívében feszülnek a vágyak hajadból gesztenyék zuhognak kopognak üresen sután 28 ágyam deszkáin megannyi jajgatás itt fekszel kiterítve a darazsak betörnék az ablakot én meg elfáradok hosszú combodon valami zavar ebben a nyújtott őszben szép vagy majdnem tökéletes csak szakadt harisnyatartód fekete árnya riaszt �29 �ablak Szibériai színek M e g v a llo m , izga to tta n és ö rö m m e l o lv a s ta m e l azt a n a g y csom ag k éz ira to t és a Lángok. . . (O g n y i K u z b a sz s z a ) cím ű fo ly ó ir a t le g fr is s e b b szá m ait, a m e ly e k e t a Palócföld sze rk esz tő ség e K e m e r o v ó b ó l k a p o tt, é s to v á b b íto tta k h ozzám az z al a c é lla l, h o g y e z e k b ő l k é s z íts e k ö ssz eá llítá st a la p szá m ára fo r d ít ó t á r sa im m a l. J ó l m ű k ö d ő b e id e g z e tts é g ü n k a v á lto z á s je le it k e r e s i m o sta n á b a n , h a a s z o v je t v a ló s á g r ó l sz ó ló írá s k e r ü l a s z e m ü n k e lé . A g o r b a c s o v i ,,n y ilv á n o s s á g ” m eg n y ito tta a k a p u k a t b á to r, sz ó k im o n d ó a lk o tá s o k s k o r á b b a n n e m p u b lik á la n d ó n a k n y ilv á n ít o tt m ű v e k e lő tt is. Ü g y é rz em , a v á lto z ó s z o v je t k ö z é le tte l k a p c s o la tb a n itt, nál u n k e le in te a f f é le ille g á lis iz g a lm a k ra h a n g o lt é r d e k lő d é s is v o lt, d e a „ s u tto g ó fig y e lm e t ” m a g u k a m a rk á n sa n m eg m u ta tk o z ó , b e m u ta tk o z ó a lk o tá s o k e lé g h a m a r á tv e z e tté k a p o litik u s sz á m á ra i s k ív á n a to s k ö z ö s g o n d o lk o d á s m ez ő ire. E z t a z ú ja t n e m e lé g tu d o m á s u l v e n n i. Ú j m a g a ta rtást h ív , k ív á n . S z ib é r iá r ó l s z ó lv a k ü lö n ö s e n igaz, h o g y ez a p o lit ik a i „ ú j ” lá tv á n y o s , a tá j v á lto z ó k é p é b e n , az ú j é p ítk e z é s e k b e n m á r k o r á b b a n m e g je le n t ,,ú jja l” já r együ tt. A k e m e r o v ó i b a rá to k ír á s a i a tá j h e ro ik u s á ts z e r v e z ő d é s é r ő l s a m a g u k a t a la k ító e m b e r e k r ő l s z ó ln a k . In te rn a c io n a lis ta e m lé k e z e t, h a z a sz eretet, a táj, az ú j te r h e lé s e k e t v is e lő e m b e r, a tö p r e n g é s -v ív ó d á s sz ín ei, té n y e i b e s z é ln e k az itt k ö v e tk e z ő o ld a la k o n . Vil Rugyin Z a lk a M á té t b em u ta tó d o k u m e n tu m írá s a té rb e n és id ő b e n te rem t k a p c so la to t k é t h a z a k ö z ö tt, s a h u s z a d ik s z á z a d i tö rté n e le m k é t fe je z e t e kö z ö tt. Zinaida Csigarjova m a i tém á jú n o v e llá já n a k o lv a s á s a k o r a fe s tő m ű v é s z fő h ő s s e l e g y ü tt é ljü k á t e g y szin te k e g y e tle n ü l p o n to s tö rtén et m eg tisztító fe szü ltségét. C s ig a r jo v a - m in t m o n d a n i sz o k á s - ,,e le v e n b e v á g ” . E lg o n d o lk o d tat, h o g y m ily e n sz ik rá z ó a n k é p e s tu d a to síta n i e g y ö n m a g á n tú lm u ta tó p r o b lém á t. H a d d m o n d ja k n é h á n y szót a s z á m o m ra le g k e d v e s e b b e k r ő l, a v e r s e k r ő l is. A m ik o r v á lo g a tta m , m a jd le fo r d ít á s u k r ó l b e s z é lg e tte m Győri Lászlóval, Kiss B e n e d e k k e l, Lothár Lászlóval, Mezey Katalinnal, Rózsa Endr é v e l é s Végh Miklóssal, b iz o n y sa jn á lta m , h o g y n em m u ta th a tu n k b e m é g tö b b lír ik u s t és m é g tö b b a lk o tá st. A lk o t ó é r z é k e lé s , e g y é n is é g -íz le lg e té s , m u n k a ism eretség k e z d e t e v o lt e z . L e h e t , h o g y le sz fo ly t a t á s a . . . ? Ö rö m m e l n y ú jtju k á t a k e d v e s o lv a s ó n a k e z e k e t a s z ib é r ia i sz ín ek et. KO NCZEK 30 JÓ Z S E F �VIL RUGYIN Zalka Máté Valóság és legenda Néhány évvel ezelőtt, amikor egy televíziós műsort készítettem Z a lk a M á té a katonáról, az íróról, a lánglelkű magyar internacionalistáról, három nemzet - a szovjet, a magyar és a spanyol nép - hőséről, meggyőződtem arról, hogy a polgárháborúban játszott szerepét és egyáltalán nevét oly’ mértékben övezik romantikus legendák, hogy a történelmileg hiteles eseményeket meglehetősen nehéz tetten érni. Az igazán hősies, gyönyörű legendák összefüggnek Oroszország aranykészletének megmentésével, amelynek 1920-ban Zalka Máté a „vörös magyar” is részese volt. De, mielőtt erről beszélnénk, néhány szót arról, hogy Zalka Máté, illetve Franki Béla - ahogyan eredetileg hívták - miként került Oroszországba. . . . Már második napja tartott B r u s z ilo v tábornok vezetésével az orosz hadsereg támadása - a nevezetes „Bruszilov-áttörés” második szakasza. Az osztrák csapatok - mint később S z to g o v vezérőrnagy írta - nem egyszerűen csak visszavonultak: „amint a foglyok egybehangzó vallomásai is igazolták, az osztrák hadsereg különböző alakulataiból verbuválódott tömeg reménytvesztetten, fegyvertelenül menekült Luckon keresztül, futtában dobálva el minden felszerelését” . Ezt a pánikszerű megfutamodást azon a napon, 1916. június 16-án, egy gyalogosszázad fedezte Zalka Máté hadnagy irányításával. „Harcolni az utolsókig!” - adta ki a parancsot. S napnyugtára, a századból mindössze egy ember maradt életben - maga Zalka Máté. Sok sebből vérezve esett orosz fogságba, ahol azonnal hadikórházba szállították, mert életveszélyes állapotban volt. Túlélte sérülését és még abban az évben Távol-Keletre került katonai fogolytáborba. A háború értelméről, céljairól elmélkedve itt jutott arra az elhatározásra, hogy soha többé nem vesz fegyvert a kezébe. Egy alkalommal, a svéd Vöröskereszttől csomagok érkeztek a táborba a foglyok részére. Mivel az osztrák és a magyar tisztek a fogságban is szigorúan ragaszkodtak a rendfokozatuk szerinti megkülönböztetéshez, a csomagokat a tiszti barakkban osztották szét: a steppelt kínai vattakabát, a fehérnemű és a bor náluk maradt, a sorkatonáknak a fésű és a bolhairtó por jutott. Zalka Máté felháborodott ezen a nyilvánvaló igazságtalanságon és hangot is adott véleményének. Félreértették s még egy csomaggal ki akarták engesztelni. Máté fellázította a közkatonai barakk lakóit, s a tiszt uraknak az orosz őrségnél kellett védelmet keresniük. Az eset kapcsán Zalka Mátét „lázadásra való felbujtás” címén orosz katonai bíróság elé állították és háromévi börtönbüntetésre ítélték. K a r l G r ü n b e rg német kommunista író szerint nem három, hanem öt évet kapott. viszont a hamarosan bekövetkezett februári forradalom megnyitotta cellája ajtaját. Zalka Máténak az esett a legjobban, hogy a börtönbe benyomult magyar katonák a vállukra emelve vitték ki onnan. ró l, 31 �Akik olvasták Nyikolaj Osztrovszkij V ih a r sz ü lö tte i című regényét, bizonyára emlékeznek az egyik hősre, a volt osztrák katonára, P s ig o d s z k ijr a és orosz fogságbeli élményeire: ,,. . . Volt nálunk egy vakmerő fickó, Sajno hadnagy . . . Börtönbe zárták. . . De akkor kezdődött a haddelhadd. A bolsevikok a mi táborunkig is eljutottak. Mindenkit kiszabadítottak, röpgyűléseket tartottak. A foglyok jelentős része el is határozta, hogy őket fogja támogatni. Több mint másfél ezer katona gyűlt így össze, köztük magyarok, galíciaiak, mind volt lovassági katonák. Felfegyverkeztünk, lovakat szereztünk. E lfoglaltuk a várost, kinyitottuk a börtön kapuját. Megtaláltuk Sajnot is és rögtön nekiszegeztük a kérdést: «Ha valóban rendes ember vagy és együtt érzel az egyszerű néppel, akkor átveszed a parancsnokságunkat és cselekszel«. A hadnagy nem sokáig gondolkodott a válaszon. »Adjatok lovat, egy pár mauzerpisztolyt és menjünk az orosz tiszt urak ellen!«” Ezeket a szavakat írta róla Nyikolaj Osztrovszkij, akit mély barátság fűzött Zalka Mátéhoz. Csakhogy Máté nem könnyen vállalta el a parancsnokságot, hiszen megfogadta, hogy soha többé nem fog fegyvert a kezébe. Szilárd jellemű ember lévén, sokat vívódott: megszegheti-e az önmagának adott fogadalmat? Körös-körül kegyetlen harcok dúltak: Vlagyivosztokban japánok szálltak partra és a helybéli fehérgárdisták segítségével elfoglalták a távol-keleti partot, valamint az Amúr-vidékét. 1918 májusában kirobbant a cseh hadtest árulása. A csehek szerelvényei - mintegy ezer verszt hosszan - a Volgától az Urálon és Szibérián keresztül Vlagyivosztokba tartottak, hogy tengeri úton térjenek haza. A csehek szervezett erőt képviseltek, amely sokat segített a fehérgárdistáknak a még gyenge szovjetek szétverésében. Zalka Máté felmérte, hogy nem maradhat tétlen, nincs joga távol tartania magát ettől a harctól. Annál is kevésbé, mert a hatalmat ismét azok igyekeztek megszerezni, akik őt is börtönbe zárták. Zalka egy volt magyar hadifoglyokból verbuválódott lovasszázad élén állt a vörösök oldalára, a S z e m jo n o v atamán bandái ellen harcolt. Méghozzá olyan hősies elszántsággal, hogy a kolcsakisták hatalmas vérdíjat tűztek ki a fejére. S bármilyen furcsán is hangzik, a későbbiek folyamán ez mentette meg az életét. Az egyik kegyetlen csatában - írja Karl Grünberg - a fehérek szétverték Zalka Máté csapatát. Alóla kilőtték a lovat, amely maga alá temette őt. Máté néhány harcostársával a fehérgárdisták kezébe került. A kolcsakisták itt a harcmezőn azonnal agyonlőtték a fogságba esett „vörös magyarokat” . Zalka Mátét csak azért hagyták életben, mert a fehértisztek közül valaki felismerte és felhívta a többiek figyelmét, hogy érte magas jutalmat lehet kapni. Így került Zalka a krasznojarszki börtönbe, ahonnan azonnal tovább kellett volna őt vinni Omszkba a „Legfelső kormányzó” - ahogyan akkor K o lc s a k o t titulálták - székhelyére. Jóval később, egy beszédes pillanatában Máté elmesélte a feleségének, hogy mi történt vele a krasznojarszki börtönben, Vera Ivanovna pedig férje halála után megírta a történetet: „Reggelente a börtön udvarán puskaveszszővel verték a foglyokat, éjszaka pedig egy szál alsóneműben kihajtották őket a sztyeppére és árkot ásattak velük. Azután mindenkit az árok szélére állítottak és kettőt-hármat agyonlőttek közülük. Az életben maradottak csak miután betemették elvtársaik holttestét, térhettek vissza a börtönbe. Másnap mindez megismétlődött: reggel verték, este sortűz elé állították őket.” Az egyik éjszaka kettesével összebilincselték a foglyokat. Mátét cellatársá­ 32 �val, egy Kuznyecov nevű, hatalmas termetű és fizikumú szibériai bolsevikkai láncolták össze. Elsőként ő kezdett el futni. Az őrök tüzet nyitottak rájuk. Kuznyecov vagy meghalt vagy megsebesült, de ahogy elesett, szétszakította a kettőjüket összekötő láncot és így Zalka Máté el tudott menekülni. . . Ezt követően munkásokból és parasztokból egy új osztagot szervezett és partizánakciókba kezdett a Jenyiszej menti tajgában, a dél-kanszki járásban, a transzszibériai vasútvonal mentén. Az egyik legenda szerint 1919 decemberében éppen ezen a területen foglalta el Zalka és csapata azt az Oroszország aranykészletével megrakott szerelvényt, amelyet az Omszkból menekülő Kolcsak vitt magával Irkutszkba, ahol új front megalakítását tervezte a szovjethatalom ellen. Az események - ahogyan Karl Grünberg írja - a következőképpen zajlottak le: Kolcsak különvonaton, a fehér csehek védelme alatt utazott Irkutszkba. Ezt követte a tizenegy leplombált teher- és egy személyszállító vagonból álló szerelvény. Erről Zalka Máté is tudomást szerzett, de szárnysegédeivel úgy vélte, hogy a lepecsételt vagonokban lőszerek vannak. Hiszen ez idő tájt mit lehetne egyebet teherkocsikban szállítani? Mivel nekik nagy szükségük volt lőszerekre, úgy döntöttek, hogy elfoglalják a szerelvényt. Rajtaütést szerveztek. A vonatot egy vasutasnak öltözött társuk állította meg. piros zászlóval vészjeleket adva. A cseh őrök nem tanúsítottak ellenállást. Máté karddal a kezében rontott be a személykocsiba, ahol azonban nem voltak fehértisztek, ahogyan várta, hanem két ijedt, civil ruhás férfi ült. Mint kiderült - ők nem polgári ruhába bújtatott tábornokok voltak, hanem az Orosz Állami Bank igazgatói. A vagonokban pedig körülbelül 40 tonna arany - érmékben, tömbökben, ékszerekben - , Oroszország aranykészletének mintegy a fele. A fehérek mindezt még 1918-ban Kazanyban zsákmányolták és most Kolcsak hozta magával. Zalka őrséget állított az igazgatók mellé, ő maga pedig kiugrott a személykocsiból - mert partizánjai már a tehervagonok plombáinak feltörésével foglalkoztak. Elkiáltotta magát: „Vissza! E l a vagonoktól! Mind alá van aknázva!” Akkoriban még rosszul beszélt oroszul, de abban a pillanatban azonnal eszébe jutottak a szükséges kifejezések. A partizánok a szerelvényt holtvágányra terelték egy eldugott kis állomáson. Máté távírókészüléken hallgatta le, hogy miként folyt a veszekedés az egyik végállomástól a másikig: „Hol lehet a szerelvény? Ki fizet a fejével az eltűnéséért?” Zalka értesítette a parancsnokságot a sikeres akcióról, és utasítást kapott, hogy a szerelvényt juttassa el Irkutszkba. A n n a K a ra v a je v a ismert írónő - Zalka közeli barátja - többször is tett kísérletet, hogy megtudja tőle, miként sikerült az aranyat Irkutszkba szállítani, de Zalka a válasz helyett mindig csak mosolygott. Egy alkalommal azonban ő maga tett említést „az aranyvonatról” . Csapatában volt egy Zsiga bácsi nevű többszörösen kitüntetett katona, szintén a volt magvar hadifoglyok közül. Máté felhasználta Zsiga bácsi történetét A z üstökösök visszatérn ek című, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról szóló regényében. Anna Karavajeva itt rögtön rá is kérdezett Mátéra: - És az ön emberei nem estek kísértésbe? Mégiscsak aranyat vittek. Máté csillogó szemmel, nevetve válaszolta: - Ó, ez nem történhetett meg, hiszen még közel menni is féltek a vagonokhoz.. . Mint az ördög a tömjénfüsttől! Cigarettára gyújtani is csak úgy 33 �fél verszt távolságban mertek. Azt mondtam nekik, hogy a vonat dinamittal van tele. Most pedig a legendák után megbízható történelmi kutatások figyelembevételével vizsgáljuk meg, hogy M ik é n t s ik e r ü lt m e g m e n te n i O ro sz o rsz á g a ra n y k ész letét. A szerzők - A . M . G a k és mások — hiteles dokumentumok alapján állapították meg, hogy az aranyat szállító, Irkutszk felé haladó szerelvény „D ” kódjelzéssel volt ellátva, ami a „dobro ” szóra utalt. A 29 vagonból álló szerelvényt a cseh katonák biztosították, azonkívül a fehér-cseh parancsnokság garantálta védelmét. Az „aranyszerelvény” előtt az 58-as számú vonat haladt, amelyben - ugyancsak a fehér csehek védelmével — Kolcsak utazott. A partizánok és a cseremhovói munkásalakulatok Grisevo állomáson Cseremhovótól 12 km-re - mindkét szerelvényt feltartóztatták és az aranyat tartalmazó vagonok őrzésére itt néhány cseremhovói munkást tottak. is átirányí- Egy nap múlva a szerelvények megérkeztek Innokentyevszkaja állomásra, ahol Vaszilij Burov partizánjai várták. Burov lefegyverezte a cseh őrséget, az aranyvonat őrzésének posztjaira saját embereit állította, ő maga pedig beült Kolcsak vagonjába. 1920. január 15-én Burov mindkét szerelvényt Irkutszba juttatta, ahol az orosz kommunista bolsevik párt kormányzósági bizottsága működött. Kolcsakot és miniszterelnökét P e p e lja je v e t börtönbe zárták, az arannyal teli szerelvényt pedig holtvágányra állították. A munkások a vagonokat szegesdróttal vették körül, felszedték a holtvágányhoz vezető síneket, a vagonok kerekeiből kiszerelték a csapágyakat. A szerelvényhez a kelet-szibériai Vörös Hadsereg katonáiból megerősített őrséget állítottak. Az 1920. január 16-án készült átadási jegyzőkönyv alapján a 28 vagonban 678 zsák és 5143 láda arany volt, további 7 vagonban még platina és ezüst, összesen 397 és fél millió rubel értékben. 1920. március 1-én az utolsó cseh alakulat szerelvénye is elhagyta Irkutszkot. A vagonok őrzése teljes egészében a Vörös Hadsereg kezébe került. Az 5. hadsereg parancsnoksága, március 2-án, az őrség megerősítésére Irkutszkba küldte a 30. lövészhadosztály 262. ezredének 3. zászlóalját. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a 30. lövészhadosztály A lb e r t Ja n o v ic s L a p in (aki Lapinsa néven vált ismertté) parancsnoklatával szabadította fel 1919 decemberében Tomszkot és Kuzbassz északi területeit. Hol volt ekkoriban Zalka Máté? A legenda szerint: Irkutszkban! S mintha még Kolcsak admirális kihallgatásán is részt vett volna — ez a változat fogalmazódik meg M. Tyihomirov L u k á c s tá b o rn o k című könyvében is: „És elérkezett az utolsó kihallgatás. Máté egy simára fésült, szakállas, hosszú orrú, khaki egyenruhás embert pillantott meg, aki György-keresztet viselt a mellén. . . Kolcsak fehér zsebkendőt gyűrögetett a kezében, amellyel gyakran megtörölte verejtékező homlokát. . . Máté úgy érezte, hogy Kolcsak nagyon elővigyázatosan beszél. . .” Mivel bizonyíthatjuk, hogy Karl Grünberg elbeszélése - mely szerint Zalka Máté tizenegy vagon aranyat foglalt le - illetve Tyihomirov története Zalka Kolcsak kihallgatásán való részvételéről - legendán alapszik? Hivatalosan igazolt tény, hogy 1919-ben Zalka Máté részt vett az A . D . és a P. E . S e ty in k in által vezetett partizánseregben, amelyik a kolcsakisták ellen harcolt a jenyiszejszki kormányzóságban. 1919. november K ra v c s e n k o 34 �28-án, az 5. Forradalmi Katonai Tanács táviratot küldött Kravcsenkónak és Setyinkinnak azzal az utasítással, hogy a fehérek hátában vágják el az Acsinszk-Krasznojarszk vasútvonalat. Ennek értelmében a partizán hadsereg dél-jenyiszejszki ezredei támadást intéztek Krasznojarszk és Acsinszk irányába, az észak-jenyiszejszkiek pedig Kanszk felé. Ebben az északi ezredben harcolt 1919 decemberében Zalka Máté lovasegysége is. Az aranyat szállító szerelvény elfogása pedig - mint ismeretes - jóval távolabb, Irkutszk irányában történt. Az 5. Hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsa 1919. december 26-i parancsa így szólt: ,,A csaknem teljesen fegyvertelen partizánok áldozatkész küzdelmét örökre megőrzi a jövő generáció emlékezete. . . Most megtörtént a reguláris Vörös Hadsereg és a partizánalakulatok egyesítése. . . Ebből a két erőből egy egységes, átütő hadsereget kell kovácsolni” . Két nap múlva, december 28-án, az 5. hadsereg, 27. hadosztálya elfoglalta Mariinszkot, a vörösök fogságába esett több ezer ellenséges katona, és gazdag hadizsákmányra is szert tettek. Az anzsero-szudzsenszki szénmező területét sietve kiürítő kolcsakisták és a lengyel legionáriusok nem tudták felrobbantani. 1920. január 2-án, az 5. hadsereg alakulatai és a partizánok felszabadították Acsinszkot. Január 7-én, a 35. hadosztály 30. ezrede a partizánokkal együttműködve elfoglalta Krasznojarszkot - ahol Kolcsak 1., 2. és 3. hadserege megadta magát. A Krasznojarszkon túli területeket a partizánok már korábban felszabadították. Január 15-én, a vörös ezredek bevonultak a már szabad Kanszk városába. Irkutszk felé, szorosan a visszavonuló cseh szerelvények nyomában - >a velük kötött megállapodás értelmében - csak az 5. hadsereg 30. hadosztálya nyomult. A fővasútvonal jobb oldalán pedig az egyetlen harcképes ellenséges alakulat, a Jenyiszejen áttört Kappel-hadtest vonult vissza Irkutszk irányába. Ezt a hadtestet K a p p e l tábornok január 25-i halálát követően V o jc e h o v s z k ij irányította. 1920. január 30-án, a kappelisták, a fehér cseh alakulatok segítségével Zima állomásnál megsemmisítették a kelet-szibériai Vörös Hadsereg előretolt egységét és február 6-án Irkutszba értek. Vojcehovszkij tábornok irreális ultimátumot fogalmazott meg: adják ki neki Kolcsakot és Pepeljajevet, adják át az aranyszállítmányt és ellenállás nélkül engedjék átvonulni hadtestét keletre. . . A vörösök válaszként február 6-án és 7-én 30 fokos hidegben, kemény harcok árán szétverték a kappelistákat. Maradványaik kikerülve Irkutszkot - leereszkedtek a Bajkál-tó jegére és úgy menekültek, hogy a Bajkálon túl egyesüljenek Szemjonov atamán egységeivel. Zalka Máté sem 1920 januárjában, sem februárjában nem volt Irkutszkban s nem vehetett részt ezekben az eseményekben, egyszerűen azért, mert pontosan ebben az időben szervezte Acsinszkban az 1-es számú internacionalista ezred első zászlóalját, amelynek V a rg a Is tv á n magyar kommunista volt a parancsnoka. S mi történt az ,,aranyszerelvénnyel” ? Talán Zalkának nem is volt köze a megszervezéséhez? Mi tulajdonképpen az igazság a romantikus legendákban? A dokumentumok azt igazolják, hogy 1920 áprilisáig Oroszország aranykészlete még Irkutszkban volt. Ezt követően a szovjet kormány utasítására szállították vissza Kazanyba. 35 �Az irkutszki forradalmi bizottság egy különbizottságot hozott létre, amelyet azzal bíztak meg, hogy újra számba vegye az értékeket és csomagoltassa át az erre a célra készített speciális ládákba. Ezeket tizenhárom kéttengelyes pullmankocsikba pakolták be s a következő felirattal látták el: „Vlagyimir Iljics Leninnek, az irkutszkiaktól” . S a vonat elindult hosszú, több mint egy hónapos útjára. Irkutszkból az „aranyszerelvény” Alsó-Ugyinszkba, majd Acsinszkba érkezett. Itt váltották le az őrséget: a vagonok őrzését Varga Istvánnak, az 1-es számú internacionalista lövészezred parancsnokának katonái vették át. Ennek az ezrednek az első zászlóalját vezette Zalka Máté. A hosszú úton Acsinszktól, Mariinszkon, a tajgán, Novonyikolajevszken és Omszkon keresztül közvetlenül ő irányította az Orosz-szovjet Köztársaság aranykészletének őrzését: éjjel-nappal az ő utasításait követték a katonák. Ebben, úgy tűnik, már nincs helyük a legendáknak. Viszont ez a fiatal, rokonszenves magyar parancsnok olyan kiemelkedő személyiség volt, hogy még ehhez az akciójához is társultak kitalált események. A fentiekben már említett M. Tyihomirov L u k á c s tá b o rn o k című könyvében a következőket írja: „Omszkban váratlan megállót kellett tartani. Az Irtisz folyón átvezető hidat, a kolcsakisták fölrobbantották. A helyreállítás még nem készült el, előreláthatóan még egy-két hónap kellett hozzá. Zalka Máté ebből a helyzetből is kivágta magát. A helyi lakosság segítségével, a vágányokat a folyó jegére fektették és így tolták át a vagonokat az Irtisz másik partjára. . .” De bármennyire is lebilincselő ez a legenda, el kell szakadnunk tőle. Először is Vlagyimir Iljics Lenin 1920. március 3-án táviratot küldött az Omszkban székelő szibériai forradalmi bizottsághoz, amelyben azt az utasítást adta, hogy „Szibéria vasúti és folyami szállító útjainak a helyreállítása képezze a köztársaság egyik legfontosabb feladatát.” A szibériai útvonalak gyors újjáépítésére 200 millió rubelt utaltak ki. Több tízezer munkás és vöröskatona kezdett hozzá a kemény fagyban és maró szélben a felrobbantott hidak helyreállításához. Novonyikolajevszknél az Obon átvezető híd újjáépítése másfél hét alatt megtörtént, a komolyabban sérült omszki Irtisz-híd áprilisra készült el. Másodszor: a dokumentumok azt bizonyítják, hogy az „aranyszerelvény” április 20-án érkezett Omszkba és ebben az időben, amikor az olvadás megindul, az Irtiszen egyszerűen lehetetlen vasúti síneket a jégre fektetni. 1920. április 20-án, a szibériai forradalmi bizottság elnökének a nevére távirat érkezett V. I. Lenintől: „Az összes aranyat - az Omszkban találhatót is hozzávéve - két szerelvénnyel, megfelelő katonai őrizettel sürgősen el kell juttatni Kazanyba, a kormányzósági kincstár számára” . A szibériai forradalmi bizottság úgy ítélte meg, hogy a Zalka Máté vezette internacionalista zászlóalj megbízhatóan látja el a védelmet, ezért nem váltotta le őket. Így a magyar internacionalisták kísérték a szerelvényt Kazonyig, ahová május 3-án érkezett meg. Oroszország aranykészlete - habár nem teljes egészében, hiszen Kolcsak ezzel az arannyal fizetett nyugati szövetségeseinek fegyverzet pótlásaiért visszakerült ugyanazokba a kazamatákba, ahonnan a fehérgárdisták szállították el 1918 nyarán. Amikor tájékoztatták Lenint, ő ezt mondta: „Jól van, most már lesz mivel kereskednünk Európával”. 36 �- Az „aranyszerelvény” eposza ezzel befejeződött. Zalka Máté Kazanyból az éppen akkor megnyíló lengyel frontra került. A fehér lengyelek és a petljuristák ugyanis április 25-én indítottak támadást ellenük. Ezen a fronton volt zászlóalj parancsnok Zalka Máté. De a legendák az „aranyszerelvényről” és Zalkáról nem halnak ki, sőt újabb színekkel, részletekkel gazdagodnak. Két ilyen történetet lehet találni M. Tyihomirovnál és Karl Grünbergnél is. Az egyik szerint Zalka Mátét Lenin elvtárs Kazanyból magához rendelte Moszkvába. Szívélyesen megölelte a dicső vörös magyar parancsnokot, köszönetét fejezte ki az „aranyszerelvény” megmentéséért és a következő szavak kíséretében mutatta be őt D z s e r z s in s z k ijn e k : „ Ime, aki megmentette a köztársaság aranykészletét!” A másik legenda szerint Zalka Máténak jutalomként felajánlották a meg­ mentett arany egy részét, de ő erről természetesen lemondott. Zalka Máté önéletrajzában minderről egy szó sincs, de az „aranyszerelvény” biztosításáért kitüntetésben részesült, amelyet az önéletrajzában is megemlít és amelyről részletesen szólunk. 1920. április 8-án - egy hónappal, az „aranyszerelvény” Kazanyba érkezése előtt - a Központi Katonai Tanács dekrétuma jóváhagyott egy, a „Forradalom Fegyveres Szolgálatáért” elnevezésű kitüntetést, amelynek aranyozott szegélyű medálját katonai vörös zászló díszítette. A dekrétum első pontjában, a következők olvashatók: „Ezt a kitüntetést a hadparancsnokság kizárólag kiemelkedő katonai érdemekért ítélheti oda” . Ebben a magas elismerésben mindössze 21-en részesültek - többek között a polgárháború olyan hősei, mint F ru n z e , B u g y o n n ij, V o r o s ilo v , T u h a c s e v s z k ij. Ez is mutatja, hogy milyen nagyra értékelte a szovjethatalom Zalka Máté szolgálatait: mivelhogy ő is megkapta ezt a kitüntetést. Zalka Máté más elismerést is kapott: a fehér lengyelek elleni harcokért és Perekop bevételéért katonai Vörös Zászló-rendet. Ugyanebben az évben, 1920ban Zalka Máté elérkezettnek vélte az időt arra, hogy kommunistának nevezzék, és belépett a pártba. 1921-ben, egy csekista lovasszázad parancsnokaként vívott kemény csatákat a mahnoista bandákkal, s ekkor még csak 25 éves volt. Ezt követően még 14 évet élt, gyengéd szerelmet táplált egy orosz asszony iránt, örömmel és sokat írt és második hazára talált, amelyért harcolt és vérét hullatta. De az igazságszerető internacionalistát szíve a távoli Spanyolországba szólította, ahol Lukács tábornok néven vezette a 12. nemzetközi brigádot. Zalka Máté 1937. június 12-én halt meg Hueszka alatt. Sok legenda született róla mind Spanyolországban mind a Szovjetunióban, még halálát követően is. Zalka Máté tovább él az emberek emlékezetében, valóságos tetteiben és a róla szóló legendákban. Ismert a neve a Szovjetunióban, Spanyolországban, amelynek szabadságáért életét áldozta és természetesen a népi Magyarországon, amelynek fia volt és maradt örökre. Fordította: Csongrády Béla-Szabados László 37 �GENNAGYIJ JUROV Barátaimnak Én azért nem halok végtére meg, mert elhozzák a híreket énhozzám a jó barátok - tolluk nem remeg! költők az Urálban vagy fönt Csukotkán. A kritika hozzánk túl szigorú kiadói szerkesztők bütykös ökle. De tisztes szó száll - nékik: háború! — a lőtéren s a falaknál örökre. Az ő vitathatatlan igazuk olajban, fémben van; őrzi a A század valódi poklaiból jövünk, honpolgárok - több a hadaknál: ne tereitessenek át a folyók, ne semmisüljön végleg meg a Bajkál. gyémánt. Ha Moszkva nem is tudja - nem hazug: azért van, mert nem olvashatták még át. Simulj ki, ráncos lelkiismeret, térdről föl. A lihegés itt csak légszomj. Új szél zúg át Szibéria felett, s lélegzetetek benne bárkit szétnyom. (Rózsa Endre fordítása) TAMARA RUBCOVA Bölcsődal Aludj, kisfiam, aludj. Odakint, ha csönd van, jávorszarvasünő fut körbe udvarunkban. A szénánkba belekap mohón, puha szájjal. Hallgass, mindjárt elszalad, bújj össze mamával. Máshol nem kap vacsorát, erdőn-mezőn hó van. Fölleljük majd lábnyomát reggel kint a hóban. (Mezey Katalin fordítása) 38 �TAMARA RUBCOVA A p á m emlékére Térdet hajtok a sírhalomnál, a fejem mélyen lecsügged, Bocsáss meg, apám, megbocsássál mindent, ami volt, s mi nem lett. Azt, hogy futva az élet után csak vendégnek jártam haza, s ritkán fordultam, apám, hozzád, a bizalmasom inkább a mama. Érdemrendjeid ünnepkor hordtad, bűntudat őrzi szavaid: „Fölösleges, hogy te is tudjad, amit a háború tanít. ..' Merő szemmel nézem a képet, rajta - negyven esztendeje komoly arcú főhadnagy, évek óta tankok közt telik élete. Általában sosem hallgattál, de meséd mindig másról szólott. Bocsáss meg, apám, nem fogom már megismerni háborús sorsod. (Mezey Katalin fordítása) VLAGYIMIR IVANOV Szénakaszálás Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, s úszik, csak úszik július levegője, a nyár horizontján, ahol mint a méz, gyermeki pillanatok aranya, távolian, bőség, és fehér felhőkkel látomások sűrűsödnek tarkán. Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, megszokott munka, nem-sietős, a szívem szerint való, amikor mindent, mi talmi, oldalra visz el a szél, s hömpölyögnek a gondolatok lomhán az élet partjai mentén, akár a folyó. Kasza alá hajlítom zöld füveit a földnek, és lábaimhoz hull a nyár, és mind tovább húzódik nyomom. . . Járőrözik komótosan a munka, csengve-bongva, de hencegő kivagyi ne legyen, s a fény fehérje ne csorbuljon ki elborulón. (Kiss Benedek fordítása) 39 �JOSZIF KURALOV Meddőhalmok Évtizedek hordták fel őket. Halmozta csilléknek sora. Növekedtek és füstölögtek. Földdé nem válhattak soha. S földgépek kúsztak a vidékre. Föl: könnyen. Lefelé: teli. Az ős terep egyengetése nagy munkák helyét készíti. Jók lettek volna menedéknek tócsák számára, meglehet. Ám ők belülről egyre égtek: Kőszén-láng marta méhüket. Kell a salak, útépítéshez. Mindenki haszna így lehet. S a domb immár semmit sem érez. Csak néha sóhajt mélyeket. Más élet dohogott a mélyben: Hamut termő, izzó kohó. S gőzzé párállott észrevétlen itt fönn az esővíz, s a hó. Ám e sóhaj felszínre hozza lelkének még izzó hevét. És a dolgok emberi haszna engem nem kárpótol ezért. Aztán, a meddőhalmok egyszer kiégtek. Végleg. Holt vidék. . . De lám: teli nőttek füvekkel. S rájuk símult az égi kék. Az ősi gáz, mit mélye ápol, odalenn még feszül, meleg; mezozoikus illatától itt a könnyek is terhesek. Nem izzottak, nem füstölögtek. A csönd ütött bennök tanyát. Itták hűsét a levegőnek. Szomjuk enyhet mégsem talált. Tűz előtt meg nem tántorodna. Zárt köréből ki nem talál. Barátom - hát béke porodra! Béke! Béke porodra már. . . (Lothár László fordítása) 40 �LEONYID GERZSIDOVICS Cédrustej A mezők mint a szőnyegek Ülök lomb felett. A tajgában Úgy szeretem A friss cédrustejet. Micsoda jóízűt iszom! Ügy erőre kapok. S mintha vállukkal odafönn Támaszkodnának felhőfüggönyön A karcsú cédrusok. A cédrus teje jó nagyon. Levét csorrantja most, S egy vödörben kavargatom, Oly édes, illatos. Egy fürge mókus néz rám ott, Az odúba szaladt, S én fütyörészve sétálok A cédrusfák alatt. (Konczek József fordítása) Farkasok Zöld fenyőfa, rezzenő fa Félve ácsorog, Éjidőn a zöld mezőn ha Járnak farkasok. S jár a horda, ordascsorda, Gőgös, vad sereg, Kutyám borzad és vicsorgat, Szőre fölmered. Rémhalálba fagyva áll a Gyenge őztehén, Rozsomákra is baj vár a Tajga közepén. Söpri vállam zöld fa ága, Földre hull a hó, S mély az álma: van puskámban Izmos vasgolyó. (Konczek József fordítása) 41 �ZINAIDA CSIGARJOVA Még néhány lépés Megöltek. Engem megöltek. S én mégis járkálok, mosolygok, beszélgetek. Szamárságokról. Komoly dolgokról is. Még arról is, hogy engem megöltek. Akik már hallottak róla valahol valamit, csordultig vannak kíváncsisággal, s szeretnék tudni a részleteket is. Noshát, kérem! Kielégítem tudásszomjukat. Elmondom a részleteket. Mindent megjegyeztem. Mily különös, ugye, hogy a halottaknak kiváló az emlékezetük? Tudják mi az, hogy önálló tárlat? Így szokás ünnepelni az évfordulót. Úgy tartják, ez a legnagyobb jótétemény, a legszebb ajándék egy festőművésznek. Én is így vélem. Ez - megmérettetés. Fizetség. Hogy miért? - kérdik. A gürcölés éveiért és évtizedeiért, a lelket romboló kétségekért, a kétségbeesésért, a reménytelenségért. Fizetség az elképzelhetetlenül ritka boldog pillanatokért, amikor megvilágosodik az ember. . . Lehet, nem is megvilágosodás ez, csak hiú káprázat, öncsalás? Bárhogyan legyen is, eljön az óra, s művész vagy, és lemeztelenített vérző szívvel ott állsz az egész világ előtt. . . Szerfölött pompázatosan kezdődött az egész. A Képzőművészeti Szövetség helyi szervezetének kiállító szalonjában (ilyen hangzatos névvel illetik az egyik lakóház néhány földszinti szobácskáját), aznap összejött városunk szellemi életének arisztokráciája: kiállítások és bemutatók örök elmaradhatatlanjai (úgy járnak az ilyen helyekre, mintha ez lenne a munkájuk), öregedő, s ettől aztán könyörtelenül egyre fiatalosabb dámák, bizonyos bőrzakós-diplomatatáskás fiúk, szemükkel gyanakvóan méregető nyugdíjasok - eltökélt elutasítói mindennek, amit tárlatokon kiállítanak, színpadon bemutatnak, vagy ami nyomdagép alól kifut. Ezenkívül különböző személyek egész sora, akik minden ilyen összejövetelen ott vannak, nem szívük szerint, hanem kötelességből (újságírók, művelődési intézmények képviselői). No és, természetesen, a kollégáim - festőművészek. Más és más indítékok hozzák ide őket: kit a kíváncsiság, kit a kötelező udvariasság (mégiscsak egyik társad kiállítása nagy esemény!), kit meg, úgy lehet, az igazi érdeklődés. De az ilyenek, szívemre tett kézzel mondhatom, mind kevesebben és kevesebben vannak. Eljött Jevgenyij is. Valamikor az ősidőkben együtt tanultunk a jelecki képzőművészeti főiskolán. Együtt voltunk abban a szibériai városban, együtt éltük át a „kaja nuku” fekete napjait, s együtt szórtuk szét később az első honoráriumainkat. Udvarias biccentés, és ő is, én is elfordulunk. A kiállítás előkészítésének hosszú napjai alatt sikerült jótékony közönybe merülnöm az értelmetlen rohangászások, az idegtépő felfordulás iránt. Alig hallottam a megnyitót, nem láttam az arcokat, az embereket, akik kezemet szorongatják. Egyetlen gondolat dobolt a halántékomban fájdalmasan: jó volna mielőbb véget vetni az egésznek! Megfoghatatlan módon, de olyan volt ez az egész, mint valami temetés. Igy néz ki egy előre megrendelt gyászszertartás. Hiába vagyok életben, engem 42 �már igazi szertartásossággal végleg elbúcsúztattak: „holtakról jót, vagy semmit” . Már megkaptam a „végtisztességet” . S aztán fekete árnyával bekúszik a lélekbe a bizalmatlanság. Merev tekintettel néztem körül a falakon függő vásznaimon. Ez itt az én „halhatatlanságom” ! A krikszkrakszaim! Micsoda távoli és idegen.. . ! Elkerültem a gratulációkat, a kézfogásokat, a vállveregetéseket (már zsibongani kezdett tőlük a vállam), leültem a sarokba, a kisasztalhoz, amelyiken a kiállítási vendégkönyv állt. Odasántikált hozzám egy őszes hajzatú állampolgár, igazságtevő lázban égő tekintettel: - Elnézést - mondta, miközben minden ceremónia nélkül ellökdösött a székemről. - Véleményt kell nyilvánítanom. Miért kell? Ki kötelezte rá? Ügy rémlik, még meg is kérdeztem. - A lelkiismeret - felelte kurtán és eltökélten. Később elolvastam a beírását. Sokat írt Levitanról, arról, hogy micsoda nagy tájképfestő volt. Én, a véleménye szerint, nyomába sem érek Levitannak, de a magam módján én is hozzájárulok a felnövekvő nemzedék esztétikai neveléséhez. Aztán bankett volt, zagyva összevisszaság. Eleinte alkoholmentesen, ahogy az elő is van írva. . . Ám a hagyományt nem lehetett felborítanom, a művésztársaság egyszerűen nem értette volna meg, ha nem biztosítok még jókor meglehetős mennyiségű tiltott itókát. A R e p ü lő E g é r drinkbárban el is ment rá a teljes honoráriumom, amit megkaptam közvetlenül a kiállítás megnyitása után. Így aztán kiengedtem a féket, és úgy leittam magam a sárga földig, mint egy utolsó iszákos, emiatt tisztára el is felejtettem mindent, ami a banketten történt. Még arra sem emlékszem, hogy ott volt-e Jevgenyij vagy se. A kiállítás egy teljes hónapon át nyitva volt a közönség előtt. S ez alatt a végetérhetetlenül hosszú és csüggesztő hónap alatt (bár bontották volna le előbb!) szinte félálomba süppedtem. Zárása előtt a vezetőség kiértékelést szervezett. Előtte még benéztem „gyermekeimre” , hogy egymagamban tanácskozzam velük, s mielőtt még idegen és egykedvű vélekedéseket hallgatnék, megtudjam, hogyan ítéltek ők. Az utolsó napokban látogató már egyáltalán nem akadt, no, azt sem mondom, hogy eleintén a közönség egymás hegyén-hátán tolongott volna. . . Reggel óta szürkés, borongós volt az idő. Szobáról szobára lődörögtem. A bágyadt megvilágításban egyes képek mintha színüket vesztették volna, megfakultak, s valami rég lefutott színpadi produkció elöregedett kellékeinek hatottak. Másokon meg, függetlenül a fedett fénytől, nyersek, szemtelenül hivalkodóak voltak a színek, mintha ordítoztak volna. . . Jól tudom, hogy akkoriban szinte betege voltam annak, hogy a színeknek őseredeti tisztaságukat adjam vissza, s hát mi jött ki ebből. Nem jutottam el a tisztaságig. A színek rikítottak, s ez a rikítozás a földre vert, elnyomott mindent maga körül. . . , A hang titka, a szó titka, a festék titka. . . Nincsen birtokában maga az alkotó sem. . . Hogyan lehet ez? Az ecset ugyanaz, a festék ugyanaz, a kéz is ugyanaz. . . És a lélek is ugyanaz! Ámde az egyik vászon él, reszket, lélegzik. A másik meg halott. Igaz, hogy nem sok, de nekem is van - olyan, amelyik lélegzik. Nem áltatom magam. Tudom, mit érek. Mindig is tudtam. S tudtam, bárhogyan igyekszem is, ha, lámcsak, a bőrömből bújnék is ki, a fénnyel teljes festék alatt, amely a női testet jelenti, nem árad élő vér; s az emberi lényeg ha43 �talmasságát, határtalanságát nem sugalmazza egyetlen vásznam sem, s nem rendíti meg azt, aki előtte áll. De azért van, van itt valami.. . Akár ha csupán ez a kicsi vászon is: mint kis lángok, szibériai fürdőzők, fölöttük a tavaszi ég. Ők élnek itt, a színek. Nicsak, milyen tiszták, milyen életerősek, áthatóak, akár a friss tavaszi levegő a mezőn! D E TE. . . Te nem vagy a vásznon. Pedig vagy - te is. Te vagy benne mindenben, te szólsz hozzám mindenhonnan, te vagy benne minden színben, a színek minden árnyalatában. Csak te élsz, csak te lélegzel. . . Őrültségekbe sodró viharként zúdultál rám azon a tavaszon, emlékszel. . .? És itt a portréd - a te portréd! Boldogságomban eszemet vesztve fogtam hozzá, szárnyaim nőttek a közelségedtől. Ezért ilyen az alakod röppenő vonala, napfénytől csillogó hullámos hajad. . . S hűvös a tekinteted, mint egy hideg levegőáramtól megdermedt szoba, s valahonnan messziről, távolról, a távolból nézel, ahová nekem elérnem meg nem adatott. Nem fejeztem be akkor a képet - kimerültem, mint valami irgalmatlan vágtától, nem jutottam levegőhöz, s akkor fejeztem be, emlékezet után, amikor már nem voltál velem. Elutaztál és nem adtál még egy kis fényképet sem. Ezek voltak az utolsó szavaid: „Megbocsáss, de neked nem asszony kell, hanem egy türelmes, gondos néne. . .” Én megértelek: festőművész-feleségnek lenni nem valami vonzó kilátás. Bár első pillantásra szinte csábos lehetőség. S mi valójában? Beosztani minden kopejkát, megélni úgy-ahogy hónapról hónapra, várva a megígért honoráriumot, amelyik valahogy mindig kevesebb, mint amit előbb mondtak. . . Védelmezni, oltalmazni a válságok és „önrombolások” sötét pillanataiban olyan helyzetekben, amelyek leginkább jellemzik kedvesünket, a művészt. Eltűrni harsány barátok és tolakodó tisztelők vonulgatását, végighallgatni el nem ismert zsenialitását ilyenformán mégiscsak megerősítve látó hitvesünk ittas képzelgését, lázas szövegeit. . . Ehelyett többre becsülted az egyszerű, világos életet, amely biztos megélhetést nyújt az év, a hónap minden napján. S mégis, a portréban van valami igazi, az életöröm ezen a portrén még vitába száll a fájdalommal, a kiúttalansággal. Az én búcsúzásom ez. Dehát már tíz éve. Tíz éve! A veszély egyelőre még láthatatlan, de már mintha futva menekülnék előle, hirtelen abbahagytam a képek nézegetését, s csak akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor nagyot dörrenve becsapódott mögöttem az ajtó. Kifújom magam, kipihenem ezt a hajszát. Hajsza. . . ? Hát ki hajszol engem? Mi van velem? Üldözési mániám van, vagy mi? De hisz’ teljességgel rendjén megy minden, olyan tartós megbecsülést élvezhetek, ami egy egész jó festőművésznek jár ki. Minden normális. Minden kiváló. Minden „oké” , ahogyan a mai fiatalok mondják. Egyszerűen csak kifáradtam, őrületesen elfáradtam a kiállítással kapcsolatos öngyötrésben meg a hónap feszültségeitől. Általános fáradtság. Kissé korán, igaz, ötvenéves koromra! De majd lebontják ezt a rosszul sikerült kiállítást, s én kipihenem magam. Kipihenem magam. Feljön még az én ragyogó csillagzatom! És dolgozni. . . dolgozni . . . dolgozni! Mentem az esteledő utcán. . . A fagy erősödött, a felhők szétoszlottak, kis időre kibújt a nap. Olyan forróan tombolt, mint az erdei tűzvész, úgy ömlött végig a felső emeletek ablakain, mint a megolvadt fém. Magát a napot már nem látjuk, tömör házfalak takarják. Fénye is azzal a csodálatos világossággal árad, ami a haldokló téli napé egyedül. Ez a fény nem is annyira az égből jön, mint inkább a nemrég hullott hó érintetlen-tiszta fehérségéből, s 44 �a hó, mintha magába itta volna a fényt, most bőkezűen osztja, önti a világra, s a korai árnyak is ezért ilyen áttetszőek és derűsek. Bárcsak volna emberi tehetség vászonra vinni ezt! Nem tudom, kinek hogy, de nekem ez nem adatott meg. S nem álszerénységből mondom. Csak lépkedtem, s azon töprengtem, hogy már csak egy kevés idő van: megélem a holnapi napot, s akkor megszabadulok a zűrzavartól, egymagamra maradhatok megint - az én örömömmel, az én bűnhődésemmel. . . Miért is nyugtalanít engem ennyire ez a holnapi nap? Mintha talán egész életemben semmi ilyesmi nem akadt volna még. Ez - alkotóközösségünk munkatervben rögzített soron levő programja. Bármire jutnak is, én behúzhatok magamn ak egy hőn óhajtott strigulát. S egyáltalán összejönnek-e a festőművészbarátok? Ki tanulmányúton jár, ki kiküldetésben van, kit meg erővel sem lehetne kivonszolni a padlásszobájából. Persze, vannak elmaradhatatlanok. Ők aztán mindig ott vannak akárhány ilyen beszélősdin. Nem félek tőlük. Nem félemlítenek meg ügyeletestiszti kritikáikkal. Aha! Ügy látszik, mégiscsak félek valamitől? Micsoda ostobaság! Hát mitől kellene nekem félnem? Ámde akkor meg mitől szorongok így, és miért nyugtalankodik a szívem. . . ? Aztán eljött. Eljött a nap. Eleinte minden jólfésülten folyt - illemtudó keretek közt és unalmasan. Hogy tiszteletre méltó elnökünk mit beszélt, amikor megnyitotta a kiértékelést, nem tudom; Maljugin művészeti kritikus sokat motyorászott bizonyos folyamatokról, stílusokról, a festészet korszerű feladatairól. . . időnként idegesen közbekiabált a helyéről Anna Bolsakova grafikus, a kifinomult (pontosabban szólva kifinomútt) entellektüell-nagyasszony. Könnyedén krahácsolt a sarokban Sztyepan Karnovics szobrászművész. S íme, szót kért Jevgenyij. Sokat nyammogott, rágta szája szélét. . . Jevgenyij nem nagy híve a szónak, ezt mindenki tudja róla. De azt is, hogy festészeti dolgokat illetően a szimata olyan, mint a vérebé, s nem kell elfogadni ízlését, különösen, ha nem róla, hanem valaki másról van szó. Amíg lélekben nekikészülődött, engem a hideg is kirázott, úgy keresgéltem emlékeim között, hogy mikor is beszélgettünk egymással tiszta szívből, ízlelgettük szemmel az ő munkáit vagy az enyémeket. . . És nem, nem emlékeztem, így hát világos, hogy bizony régen lehetett az. Jevgenyij pedig felém fordult tésztaszerű arcával, már az első jól látható ráncok is ütköztek rajta, kicsi, szúrós szemét úgy döfte belém, mintha árral szúrna, és torkát köszörülve beszélni kezdett. . . Nem tudom, lehet, hogy azt mondta ki hangosan, ami apránként a tudat alatt bennem is felgyülemlett valahol, lelkem titkos rekeszében, de amit szóval megnevezett, az abban a szempillantásban ítéletté vált, halálos ítéletemmé, s én, miközben hallgattam őt, az első percekben valami megkönnyebbülésfélével érzékeltem: no, végre hát! Beteljesedett! Az egész vádbeszédre, amely levágott, s zavaros, mindazonáltal kikezdhetetlenül logikus volt, nem emlékszem, csupán egyes mondatok ragadtak meg tüskés bogáncsként az emlékezetemben. - Téged, öregem, elhagytak a színek. Mert hát nézzétek.. . az, ni, . . . meg az is ott! Ez nem szín, ez a színnek a profanizálása. . . Hazudsz te, öregem, becsapod magadat is meg a világot is. . . Én hazudok? Ez nem igaz! Én mindig becsületes voltam! Megtettem mindent, amit tudtam, amire csak telt tőlem. Én lelkiismeretesen dolgoztam mi az, hogy! - nem is egyszerűen lelkiismeretesen, én nem kíméltem magam a munkában, napokon át ki sem léptem a műterem ajtaján, szinte a végte45 �lenségig dolgoztam át azt, ami már készen volt. De lehet, hogy éppen ebben van a baj? „Agyonfestettem” a képeimet? Megfosztottam őket az elsődleges élmény hamvától? A lélegző élettől? Ezért ordít rajtuk úgy a szín, a nyers szín. . . Ezért látom én magam is száraz, halott kulisszának mindet. Mintha valaha valahol belül, mélyen született volna meg bennem a rémület, s most cseppenként itatná át már egész lényemet, torkomat szorítja el és lassan öldököl. . . Amikor könyörtelen bírám utolsó szavai a fülemig jutottak, már halott voltam: - Embereid meg magad, öregem, nézz a szemembe őszintén, fel kell hagynod ezzel a dologgal. Menj el egy iskolába rajztanárnak. Mert hát, ugyan mit? Megéri, ráadásul még nemes ügyet is szolgálsz. . . A pedagógusokat most támogatják. . . Fizetésemelésük volt. . . Isten neki, menj! Mit? Hát nem? - s körülhordozta tekintetét az ott ülőkön, mint aki helyeslésre számít. Iszonyatos csend. Sokuk szeme sóváran izzott fel, mintha ragadozók prédát szimatolnak. Mások félrefordították kifejezésnélküli üres tekintetüket. Voltak olyanok is, akikében elrejtetlenségen kapott zavarodottság vert fészket a könyörtelen beszéd után: mert bárhogy legyen is, csak évfordulós, születésnapi kiállítás ez azért, s most mi ez a hirtelen jött ledorongolás, ez nem illő, az ünnepeltet ütni. Hát hová is jutunk, ha utat engedünk az ilyen eljárásoknak? Tudtam, többen is lesznek, akik habzó szájjal kelnek a védelmemre (ezáltal önmagukéra!), szép szavakat mondanak majd, sőt a vita hevében még a halhatatlanság érdemrendjét is a mellemre akasztják. Tudtam. De tudtam mást is: nem támaszthatnak fel. S más sem. Engem megöltek, és én nem támadok fel soha többé. Marjuk önmagunkat. Ütjük a másikat. Ebben nincs semmi különös, megszokott dolog. Egyszerűen ilyen ez a mi mesterségünk. De Jevgenyij belelendült, s képtelen volt megfékezni magát, holott hát már mindent kimondott. Hirtelen jött meg az ékesszólása, akár egy hegyről lezúduló áradat: - A grafika? Neked, öregem, a rajz mindig erős oldalad volt. De most egyszerre csak belegabalyodtál. Hát tudod, a te rajzodból elszállt az élet, a vonalvezetésed élettelen, egyszerűen egy csík lett belőle, nem pedig a mozdulat csodája, amelyet örökkévalóvá tesz az ember egy csuklómozdulattal. . . Persze, mester vagy, elég jó mester! Sok mindent tudsz, érzékelsz! Menj tanítani, öregem. Ilyen gorombán, mint Hamlet: „Vonulj kolostorba, Ofélia!” - Majd az iskolában új erőre kapsz a gyerekek közt, magadra találsz. Gondolj bele komolyan, én csakis jót akarok neked, mint régi barátomnak. Lendületesen szónokolt és szörnyen tetszelgett a rendíthetetlen hős szerepében. Megölni egy régi barátot, bizony mondom, testvérek, ehhez nem kis bátorság kell. Remek legény vagy te, Zsenyka! Nemhiába tiszteltelek úgy mindig. De azért csak ne buzdulj föl olyan ordenáré módra saját magadon: hisz’ nem mondtál nekem semmi újat. Ugyanakkor nem vagyok egy öngyilkos alkat, s te most.. . Keményen és pontosan vitted be az ütést. Köszönöm, barátom! Megöltek. Járkálok, eszem, iszom, beszélgetek, nevetek. . . A sajnálkozókkal (akadt belőlük jó néhány, jaj, de nagyon sajnálkoztak - mulasztásuk miatt! - azok, akik nem voltak ott a kiértékelésen) nyugodtan megvitattuk az 46 �életemet. Még valami keserű elégtételt is találtam benne, ha már, ugye, egy elhunyt képes rá, hogy elégtételt érezzen. Szerettem volna Zsenykát megölelni, hogy megköszönjem neki, de ő, akciója után, szégyenteljesen megfutamodott. Beijedt és megszaladt, láthatóan nagyon is tisztában lévén azzal, hogy amit csinált, az kifejezetten bűn. Mert eltérés van ám, higgyétek el, más az egyszerű gyilkos és más a hóhér. Rád haragszom a legkevésbé, Zsenyka. No, meg aztán, megsértődhetnek-e a halottak? Csak egy az érdekes: hogy milyen hosszan húzódik el ez az állapot. Nem hiszem, hogy feltámadhatunk halottainkból. Nem. De hogy ezt így folytassam tovább, arra nem vagyok képes. Ezekben a napokban nem mentem föl a padlásszobába, a műterembe. Meghaladta erőimet - másodszor indulni neki a Golgotának. Ennek a kísértetekkel, árnyakkal teli hatalmas, üres térségnek. . . Utazzam el? Meneküljek? Mintha cl tudnánk menekülni magunk elől. . . De, vajon olyan nagyon igaza van-e Jevgenyijnek, az ő könyörtelen egyenességével? Hiszen az, ami az én legkedvesebb, legszeretnivalóbb szülöttem, rész belőlem, vér a véremből, az én fájdalmam. . . Amíg fest az ember, addig itt van, benne van. . . aztán az utolsó ecsetvonás, és elszakította vele magától, átadja az embereknek, hideg, érzelmeket nem ismerő ítéletükre bocsátja. És kezdődik! Nézegetik, szagolgatják, szétszedik ízekre-porcikákra, elemzik, s nyugodtan, tevékenyen. Dehát nem halott még, még lüktet benne a vér. . . Vagy ezek, ezek az én gyermekeim halottan jöttek a világra? Nem, nincs igazad, Jevgenyij! No és te, te? A te portréidon, de mindegyiken, amit csak festesz, szégyenletes fémfények mindenütt. A te műtermedben az ember a legszívesebben felüvöltene a rémségtől. Ez történt velem, amikor egyetlen alkalommal véletlenül odakeveredtem a műtermedbe. Rémület fogott el, de olyan, mint ami csak azt érheti, aki robotok közé került. Élő robotok közé. Igen, te képes vagy életet lehelni beléjük. Annál iszonyúbb. . . Persze, ez elfogadhatatlan, a kritikusomat kritizálom, gyenge pontokat keresek a munkájában, mintha ezzel helyrehozhatnám a saját hibámat. Hát nem, jobb az igazság arcába néznem őszintén: nincs mentségem, nincs szalmaszál, amibe kapaszkodhatnék. Kilépek a házból, megyek amerre a lábam visz, csak ne legyek egy helyben, csak ne merevedjek holt mozdulatlanságba. Csak menni, menni. És nem gondolkozni. A holtak nem gondolkoznak. Bolyongok az utcákon, s a szemem a szokott módon, akaratomon kívül rögzíti, amit látok. . . Egy fehér gyapjúsapkás, vörös nagykabátos kislány szinte hozzánőtt a női fodrászat ablakához, mint valami kiscsibe, megbűvülten figyeli, hogyan igazgatja kezében fésűvel a székben ülő nő frizuráját egy karcsú, égszínkék munkaköpenyes tündér. . . Meg lehetne festeni. Kedves kis zsánerkép kerekednék belőle. Á, ostobaság. Szembejön két katonaiskolás növendék. Megmosolyogtatóan ünnepélyes a külsejük. A ragyogóra bokszolt csizmákon fényfoltok ugrálnak, kezükben, a celofán üveges törésfelületei közt tulipánok égővörös tüze. . . Péküzlet ajtajában fennkölt nyugalmú jelenség. Éles fülei keményen állnak, pofáján teljes közöny a környezete iránt. A kutya, akit igen fontos dolog foglal le, várja gazdáját. 47 �Bárhová nézzek is, csupa kísértés, csupa zsánerképnek ajánlkozó látvány. . . Csak másznak, másznak befelé az ember szemébe. . , elaltatják az éberségemet... s már az az érzésem, hogy nem is élő emberek járkálnak körülöttem, hanem hirtelen megelevenedett festmények, amiket valaki más festett. Menekülnék tőlük, de nem tudok . . . Kifulladok. Lehet, hogy most fogok megőrülni? Nyugodj meg, mondom magamban, nem halottaknak való - megőrülni. Megállok, lehunyom a szemem, figyelem, milyen fájdalmasan görcsöl a szívem, s amikor kinyitom, látom, hogy ott állok a ház előtt - itt van, egészen fönn, a tető alatt a műtermem. Ez sorsszerű. Ez a végzet. A fátum. Kikerülhetetlen. És lassan, mintha valami ellenkezést gyűrnék le magamban, lépdelek, lépdelek fölfelé a lépcsőn. Üres merevség, levertség. . . Munkáim, alkotásaim. . . A falnak fordulnak, ott állnak elszomorodva, mint a megfenyített kisgyerekek, akiket sarokba állítottak, s elfelejtettek megbocsátani nekik. Szegénykéim, apátlan árvaságaim! Sehogyan sem bírok segíteni rajtatok. És magamon sem. De hiszen megvolt. . . minden megvolt, volt életem, volt munkám. . . S talán bizony mindig rózsákkal telehintett úton jártam? Talán azelőtt nem marcangolták szívemet, mint a vad kutyák, kétségek saját erőmet illetően? És akadt méltatlan barát is, rosszakaratú gáncsoskodás is . . . S amikor te elhagytál. . . Talán ez okozta, hogy meghalt a lelkem. Nem, nem ez. Megmentett a munka. És most is készen áll a munkához minden: tiszta vászon feszül az állványon, vannak skiccek, amelyek majd képekké változnak. Akartam festeni egy képet, a címe Vadon. . . Meg akartam menteni egy érintetlen, titokzatos helyet az embereknek . . . Hogy színekké tegyem át a nedves fenyőlevél kesernyés aromáját, a vöröses tűlevéllel beszórt erdei talaj ruganyosságát, ritka virágok törékenységét, a fatörzs kérgének mézes csillogását a kelő nap ferde sugarainak fényében. . . Szerencsém volt akkor, találtam egy kis zugot az egyik természetvédelmi területen, amelyik csodálatos módon megőrizte eredeti szépségét. . . Munkára mozdult a kezem. Annak a kegyelemteljes pillanatnak az előérzetében éltem, amikor végül majd kinyújthatom kezem az ecsetért. S eljött a pillanat. S én kezembe vettem az ecsetet, s megkezdődött a kínvallatásom, jöttek az elerőtlenedés gyötrő görcsei, miközben a lehetetlen feladat előtt álltam, hogy vászonra vigyem ezt a titokzatos-rejtelmes mindenséget, ami körülvett engem, ami ott lélegzett minden levélben, minden harmatcseppben, minden levélkocsányban. Vázlatok tömegét csináltam, kínlódva igyekeztem elkapni és hatalmamban tartani a nap fényfoltjait. De azért az én tajgámat, az én vadonomat akartam megalkotni. S már itt az állványon a vászon, már rakom is fel az alapozót . . . Ebben a pillanatban a vászon fehér négyzete élesen kiválik a műterem szürkés-lilás félhomályából. S hirtelen ráéreztem, micsoda ismerős ez a türelmetlen izgalom, amelyik a hatalmába kerít. . . Dolgozom, dolgozom! Ez, ez az én egyetlen menedékem! Ha ez a szörnyen falánk munkavágy van bennem, akkor én élek. Élek most is. Szemem beleívódik a vászon fehérségébe, mintha áttetsző víztükörbe néznék, s rajta át megpillantom az alakokat, akiket festékkel kell életre keltenem. A szürkület mind sűrűbb és mind vakítóbban fehérük benne a vászon. S hirtelen. . . Mi ez? A nap villant be talán utolsó búcsúsugarával a műterembe? 48 �A megvilágosodás, az ihlet fényrobbanása teríti be agyamat? Én megláttam.. . én megláttam EZT! Szétfoszlottak a falak és árván hozzájuk bújó vánnyadt gyermekcséim. Szétfoszlott az ablak és mögötte a ködös esti égbolt. Beláthatatlan térség nyújtózott előttem. Rétet láttam a sarjadó fű világoszöldjével, fölötte felmérhetetlenül mély azúrkék eget, a távolban bányatavat és tehéncsordát, térdig a vízben álló állatokat.. . S egy asszonyt.. . ! Előttem megy! Mezítlábas bokája körül szellő mozgatja a kék vászonszoknyát. Háromszögfejkendője fehéren világít. A bádogsajtáron lángolva tükröződik a nap. Már mind messzebb és messzebb jár az asszony. Nem látom az arcát. Ki lehet az? T e . . . ? Nem, te nem lehetsz az, nem lehetsz ilyen napfényeszöld békességben. De ismerem. . . Futok utána, megbotlom, elesek és felkiáltok. S a szél kitépi kiáltásomat cserepes ajkaim közül: - Mama! Mama-aa-a!!! Megfordul, és rámnevet teljes, gyönyörű ifjú arcával. Felém nyújtja karját. Hallom a hangját. Én is nevetek, röpülök feléje, alig érintem lábammal a földet, hogy mielőbb odahullhassak jóságos karjaiba. S fölöttünk csattog, árad a fülemüle éneke.. . Megfesteni.. . azonnal megfesteni! Mindent úgy, ahogyan megláttam, s ahogyan ez mindig is élt bennem, az én szívemben - a rét is, a bányató is a tehenekkel, ifjú anyám, az ég az áradó fülemüledallammal.. . Érzem, tudom. . . Most mindenre képes vagyok. Ki mondta, hogy nincs feltámadás? Itt van, eljött az én feltámadásom. Topogok, csak topogok, miközben még itt van bennem a látvány, a sorsnak ez az ajándéka.. . Csak sikerülne.. . Nem sikerült! Késő. Mondják, a katona, szívében golyóval, még lép néhányat, mielőtt elbuknék. Én is ezt a néhány utolsó lépést teszem most. Mielőtt elbuknék. (Konczek József fordítása) 49 �VALERIJ KOVSOV M á r tanulok hallgatni... Már tanulok hallgatni lelkesen a korszakos, híres látványokon, s mint emberi szeszélyre, csendesen, a szóra is, a stemplit rányomom. Hát mit tennék? Ha szentélyt nem feszít, csak fröccsen szét a szó, mint törmelék a szájalók bűnös száján. . . Pedig akad bukottja, szótlan is, elég. (Konczek József fordítása) A békés ú t... A békés út vajon hová vezet? Szóltam volna én, de szólni nem lehet. „Bőviben az észnek - híjával az észnek” erről bizony nem tud szót sem a természet, mely bűvös és erős, de mást ránk nem hagyott, csupán a tiszta szót, miként pásztorbotot. (Konczek József fordítása) 50 �51 �MONOSTORI IMRE Németh László Tanú-vállalkozása - kortörténeti metszetben N É H Á N Y M E G J E G Y Z É S A „ H A R M A D I K Ú T ’-R Ó L . A korszak, a 30-as évek eleje-közepe a legújabb kori magyar történelem egyik legbonyolultabb időszaka. A gazdasági világválságé (amely nálunk még korábban is kezdődött és tovább is tartott, mint a nyugati országokban), a bethleni konszolidáció összeomlásáé, a jobboldal megerősödéséé, egy sajátos, demokratikus mázzal álcázott és fasisztikus elemekkel átszőtt, erősen nacionalista államgépezet működéséé. Másfelől a - legszélesebb értelemben vett - magyar progresszió eszmeileg rendkívül differenciált, sőt rétegein, csoportjain belül is ellentmondásos. Még élesebbek természetesen azok az ellentétek, amelyek e progresszió f ő irányzatait választják el egymástól. (Gondoljunk csak a legnagyobb és leghevesebb vitákat indukáló népi-urbánus szembenállásra, avagy a szociáldemokrata-kommunista ellentétekre.) A magyar progresszió nagyobbik része ideológiai-politikai színképének leginkább szembetűnő jelensége a két szélső politikai pólustól (a szélsőjobboldaltól, illetőleg a kommunista mozgalomtól) élesen elhatárolódó, valamiféle tertium daturt kereső, nagyon is s a já t s á g o s ( m e r t so k sz ín ű !) k ö zé p u ta s s á g . E sokarcú politikai jelenség ugyanakkor voltaképpen néhány fő góc köré vonható össze és egy polgári demokratikus, egy szociáldemokrata „reformista” s egy „paraszti szocialista” társadalomkép m in t p e r s p e k tív a irá n y a ib a n helyezhető el. A fasizmus németországi győzelme, illetőleg a szocializmus gyakorlatának sztálinizmussá torzult válfaja egyaránt azt a felismerést látszik igazolni a magyar progresszió legnagyobb és szellemi hatásait tekintve is legjelentősebb részében (amit csak megerősít a bukott proletárdiktatúra történelmi ténye), hogy „a magyar élet antiómiái”-nak feloldását szélsőségektől mentes úton, utakon lehet és kell keresni. A „középutasság”, a „harmadik út”, harmadik utasság e b b e n a z é r t e l e m b e n és pusztán ö n m a g á b a n tehát korántsem minősíthető eleve retrográd eszmének, illetve gondolkodásmódnak. A minősítés árnyalása csakis a konkrét történelmi-politikai helyzet elemzése, és a konkrét esetek, konkrét szerzők konkrét műveinek megítélése nyomán jogosult. Mert hiszen k o n z e r v a t í v k ö r ö k b e n i s fontos szerephez jut a „harmadik út” eszméje: itt is elfordulást jelent a politikai szélsőségektől egy közelebbről meg nem határozott r e f o r m jegyében. Az „aktív, katolikus orgánom” alcímet viselő K o r u n k S z a v á b a n írja például 1935. tavaszán A c s a y T i h a m é r a következőket: „A közéletnek túlságosan szimplex térképezése volna, ha csupán két világtájat lehetne meg52 �különböztetni rajta. Van harmadik irány, harmadik megoldás, harmadik út is (. . .)” Ez pedig nem más - fejtegeti a cikkíró - , mint a cselekvő, hatékony reform, reformpolitika. Éppen ez a tömeges reformvárás, reformhangulat az oka annak, hogy G ö m b ö s miniszterelnökségének éveiben olyan divatos politikai jelszóvá (és kortesfogássá) válik a reform, és részben ugyanez a várakozás magyarázza, hogy 1935 késő tavaszáig a gömbösi politikai vonalvezetés potenciális (illetőleg tényleges) támogatóivá (vagy legalábbis tárgyalópartnereivé) tudja tenni az ún. „harmadik út” nagyon is sokféle irányzatáolyan csoportjait, nak, áramlatainak egymástól m a r k á n s a n k ü l ö n b ö z ő mint például az említett K o r u n k S z a v a köre, vagy éppen a népi mozgalom vezéralakjai. Sajátos „harmadik út” továbbá A T o l l körének liberalizmusa is. K i r á l y I s t v á n mutat rá arra, hogy ez a „harmadik utas, s ezoterikus liberalizmus” együtt emlegetett „mindenfajta kollektivizmust: Lenint, s Mussolinit, a bolsevizmust és a fasizmust. Egyaránt ellenfelének tekintette a hatalmon levő feudalizmust és a hatalmat ostromló néptömegeket, a ,mágnást és a dzsentrit’ éppúgy, mint a ,parasztot és a proletárt’. ” Másfelől viszont egy újabb s a j á t o s , mert politikamentes, csak az elvont humánum szintjén létező - „harmadik utat” képvisel a 30-as évek elején — a N y u g a t is. B a b i t s még 1928-ban A z í r á s t u d ó k á r u l á s á b a n kifejti ennek lényegét, ama „Világítótorony”-nak a funkcióját, „mely mozdulatlan áll és híven mutatja az irányt.” A „Szellem principiuma” - fejtegeti Babits - mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal irányzataival szemben áll. „Harmadik útként” értelmezhető persze, a népi mozgalom is (a ma ga teljességében). Az egyik értelemben e r e d e t é t tekintve „útkeresés”. L a ck ó M ik ló s fogalmazásában: „Két ellentétes gyökerű áramlat, egyesült benne: egyfelől a jobboldali radikalizmusból kiábránduló, másfelől a szocialista baloldaltól eltávolodó ( . . . ) értelmiség kiútkererése.” De a népi mozgalom leginkább a b b a n a z é r t e l e m b e n harmadik út - , s éppen ez a tartalom adhat v a l ó d i é r t e l m e t a forgalomnak - , hogy egy polgári, demokratikus (liberális) berendezkedés, illetőleg egy proletárdiktatúrát jelentő szocializmus „között” („helyett”) egy demokratikus, paraszti gyökerű szocializmust vall eszményképéül. Azaz: a „harmadik út” fogalma itt már konkrét új társadalmi berendezkedést és annak politikai konzekvenciáit jelenti. Ez utóbbi három példa is mutatja, hogy a „harmadik utasságnak” nagyon is k ü l ö n b ö z ő v e t ü l e t e i (politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai, morális, esztétikai stb.) vannak, sőt, nagyon is k ü l ö n b ö z ő s z i n t j e i léteznek. Óvatosan (újra és újra meghatározva az éppen szóban forgó tartalmat) kell tehát bánnunk e sok zavart és félreértést-félremagyarázást megért fogalommal, illetőleg annak vonzataival. Mindezeket most már Németh László útjára vonatkoztatva. Rögtön tisztázandó, hogy Németh esetében a „harmadik út” megint csak mást jelent, mint amely értelmezéseket az eddigiek során vázoltunk. (Ez a „harmadik út” tehát egy „újabb harmadik” út!) 1958-ban ő maga így értelmezi ezt egyik válaszcikkében: „Nagyon helyesen vetted észre, hogy én a harmadik út kifejezést nem használtam, hanem harmadik oldalt 53 �mondtam, s, hogy a harmadik út Röpke-féle képviselőihez, akik különben később alkották meg a fogalmat, alig fűz valami. De harmadik oldal nincs. Egy füzetlapnak két oldala van, az emberi testnek szintén. A harmadik oldal nevet én a N o u v e l l e R e v u e egy ankétján találtam - , ahol azt épp az akkori politikától való teljes elfordulásra használta valaki (még azt is hozzátette: háttal a köztársaság elnökének), s azt akartam mondani vele a mi Bethlen-rendszerhez és szociáldemokrata politikához szokott gondolkozásunkhoz (sic!), hogy itt valami olyasmire van szükség, amit nem is lehet a meglevő közé betájolni. . . Elismerem, hogy írói beköszöntés a politikába. De milyen jellemző viszont a politikusokra, s még inkább a politikus írókra - , hogy egy negyedszázadon át, mint valami sem hideg, sem meleg harmadik utasságot, sőt középutasságot hajtogatták.” Németh László a napi politikától elforduló, politikamentes, elsősorban morális kötelezettségek, másodsorban a történelmi és paraszti gyökérzetű magyar szellem hegemóniájának (ámde sohasem monopóliumának!) kívánalmaként hirdeti meg a „harmadik oldalt” . (Szorosan idekötődik a szintén sokat vitatott „mély-magyarság” gondolatköre is, amely már Németh László le g e lső írásaiban megjelenik!) E r r ő l a harmadik oldalról mondja B é l á d i M i k l ó s a következőket: „Nem lehet a harmadik oldalt mindenestől áttolni a reakció táborába, és azt mondani, hogy ez az oldal a jobboldalról csupán jelszavakban különbözik. A harmadik oldal - úgy ahogyan azt Szabó Dezső magyarságvédelme és Németh László minőségszocializmusa értelmezte - reális történelmi alternatívát képviselt, a progresszió elemeivel, amelyben alkotóelemként jelen volt a védekező nacionalizmus számos motívuma is. A munkásmozgalmi baloldal és a polgári liberális-radikális baloldal között helyezkedett el, ha baloldalnak nem számított is, demokratikusnak igen, még azzal is, úgy is, hogy ezt a demokratizmust terhelte a ’magyar’-nak mint megkülönböztető kategóriának nyomatékos jelenléte. Alapvető ellentét, a történelmi antagonizmus nem a harmadik oldal és a baloldal között vonható meg, hanem a harmadik oldal és a jobboldal között, lett-légyen ez utóbbi bármilyen színezetű és jellegű.” Béládi Miklós e történelmi képletét (amely - mint látható nem minden pontján azonos a Németh László-i definícióval) annyiban egészítenénk ki, hogy ez a sajátos ideológiai töltésű Németh László-i harmadik oldal mindvégig szembenállt (olykor igen élesen) mind a polgári liberális-radikális, mind pedig a munkásmozgalmi baloldallal, illetőleg a neoliberális és szociáldemokrata „harmadik úttal” . (A szembenállás és annak fokozatai - a szóban forgó időszakra vonatkoztatva: a szociáldemokrata mozgalom kivételével - ellenkező irányból is érvényesek voltak.) Egyre nyilvánvalóbban kiderül most már az alapvető zavar a „harmadik utak” körül. A harmadik út ugyanis „megsokasodik” (miként láttuk). Mert, miközben - például - Németh László ideológiai-eszmei síkon valóban egy sajátos „oldalt” képvisel, ugyanakkor társadalomkép-, jövőkép-értelmezése szerint a napi mozgalom előbb említett ténylegesen „harmadik utas” társadalomátalakító programját is vallja. E paradox helyzetet úgy oldhatjuk fel, ha a „harmadik út” fogalmát csak a népi demokratikus átalakulás jelzésére használjuk (szemben a polgári demokratikus, illetőleg a proletárdiktatúrát jelentő úttal, utakkal); a 30-as évek 54 �politikai programjaira, szellemi-ideológiai áramlataira viszont nem alkalmazzuk a speciális jelzőt. Történetileg is hitelesebb ilyenkor a különböző minősítéssel jelzett „ o l d a l ” fogalom használata. Hiszen a politikai alternatívák tekintetében nemcsak három, de n a g y o n s o k „ ú t ” létezett ebben a történelmi időszakban (több-kevesebb realitással persze), ennélfogva nincs értelme egyikre sem éppen a „harmadik” jelzőt ráragasztani. Illetőleg csak akkor van értelme ennek, ha a megnevezés során a fogalomhoz társítjuk a z t a ta r t a lm a t is (ez viszont a historizálás veszélyét rejtheti magában), ami majd a felszabadulást követő időben a n é p i d e m o k r a t ik u s átalakulás útját jelentette (vagy legalábbis kellett volna, hogy jelentse). A történelmi mozgástér e k k o r ugyanis már valóban nem volt alkalmas arra, hogy h á r o m n á l több út kínálkozzék. A N É M E T H L Á S Z L Ó -I P O Z Í C I Ó K O O R D I N Á T Á I A fentiek értelmében egészen természetes, nagyon is a kor szülte „út”, „oldal” helyzet, pozíció a Németh Lászlóé, mindazonáltal legalább enynyire sajátos is, egyedi is. S közel sem veszélytelen, korántsem problémamentes - , hogy egy részkérdésben ismét közelebbi dimenziót tegyünk meg vizsgálati alapul. Király István nagyívű akadémiai székfoglalójában, L a c k ó M i k l ó s és J u h á s z G y u l a mélyfúrások eredményeire építő eszmetörténeti tanulmányokban, S á n d o r I v á n magvas esszékben, G r e z s a F e r e n c mintaszerűen dokumentált monográfiában (s egyik utolsó Némethről szóló esszéjében maga Béládi Miklós is) figyelmeztetnek arra, hogy ez az alapvetően „életfilozófiai” indíttatású, „kultúrkritikai” attitűdöt képviselő eszmei meghatározottság nem mindig képes kellő ellenanyag kitermelésére bizonyos („kultúrfölény”-hangsúlyokat tartalmazó) sajátosan nacionalista, s később (megítélésünk szerint inkább csak a 40-es évek elején) a sorskérdéseket „elrasszizálni” is hajlamos tendenciákkal szemben. Németh László eszmerendszerének a 3 o - a s é v e k e l e jé n - k ö z e p é n teljesen adekvát megfelelője a maga választotta helyzet, a maga szabta „oldal”. Ide vezetik - és persze, taszítják is - az irodalmi élet belső törvényei, eseményei is. Közismert tényeket és megállapításokat sorolhatnánk most fel, részben Németh László önéletírásaiból, részben a pálya e szakaszát és annak előzményeit vizsgáló irodalomtörténészek valóban kitűnő tanulmányaiból; a legkorábbiaktól ( B . N a g y L á s z ló , Béládi Miklós, V e k e r d i L á s z ló ) a legfrissebbekig ( K o c s i s R ó z s a , Grezsa Ferenc, Sándor Iván, C s. V a r g a I s t v á n , Z i m o n y i Z o lt á n , F ü z i L á s z ló és mások). Ezúttal azonban csak néhány mozzanatra, hangsúlyra hívnánk fel a figyelmet. A tárgyalt korszak rendkívül kényes és érzékeny szellemi egyensúlyát (vagy éppen egyensúlytalanságát) mi sem jellemzi hívebben, mint az a már-már modellérvényűnek, törvényszerűnek is nevezhető jelenség, hogy a T a n ú t megteremtő Németh Lászlót 1933-ban néhány hónap leforgása alatt a magyar szellemi élet három legszínvonalasabb, de egymástól oly különböző karakterű és részben szellemiségű folyóirata, mint a K o r u n k , a N y u g a t , és a M a g y a r S z e m le szinte egymást túllicitálva, „közösíti ki”. A K o r u n k eljárása könnyen lenne magyarázható annak akkor még erősen doktrinér, dogmatikus irányvonalával (Némethben az olasz fasizmus egyik hazai képviselőjét lá tja ); érdekesebb azonban (és jellemzőbb is) a Babits, illetőleg a S z e k f í í szellemiségét hordozó N y u g a t 55 �és a M a g y a r S z e m l e élesen elutasító reakciója. (A N y u g a t kritikáját maga Babits írja, s a M a g y a r S z e m l é n é l a Németh védelmében írandó cikk szerzőjét Szekfű elutasítja.) Németh László T a n ú előtti kritikai működése mindig is korlátok között, szerkesztői felügyelet mellett zajlott: a P r o t e s t á n s S z e m l e , a N y u g a t , a N a p k e l e t , az E r d é l y i H e l i k o n , majd ismét a N y u g a t (közben egyegy cikk erejéig a T á r s a d a l o m t u d o m á n y és egy ifjúsági lap, Az E r ő ) ; többé-kevésbé tehát mindvégig konzervatív (vagy legföljebb „liberális konzervatív”) közegben. Népiségének gyökerei is - miként erre Lackó Miklós rámutatott - konzervatív irányból táplálkoznak. Az „elvárási horizont” tehát - H . R . J a u s s terminológiájából kölcsönözve - m á s jelenségekhez van igazítva, mint, amit majd a T a n ú jelent. (Ez a „más”élmény természetesen feltűnik a T a n ú pártjára állóknak is, ők viszont é p p e n e z é r t , ezért a másságért állnak - nagyon lelkesen - mellé.). Németh László e szerepvállalása - G u l y á s P á l 1932-es érzékeny és találó elemzése világosan rámutat erre - alkati sajátosság: élet és vállalkozás teljes azonossága. Ez az, ami rendre tagadja az „ismert tapasztalatokat”, ez az, ami „horizontváltozást” hoz létre. S nemcsak a T a n ú elindításával, de utána is, folyamatosan, évekig — Jauss képletével szólva - , „ismert tapasztalatok tagadásával, vagy először kimondott dolgok tudatosítása révén” számos művében, illetőleg teóriájában, gondolatában. Olyanokban, mint például a „minőségszocializmus” eszméje, a S z n o b o k é s p a r a s z t o k , az asszimiláció és a zsidókérdés szövevényeiben elfoglalt álláspontja, az E m b e r é s s z e r e p leplezetlen „kibeszélései”, részvétele az Ú j S z e l l e m i F r o n t b a n , szerepe a M a g y a r R á d i ó n á l , és a V á la s z alapításában, a M a g y a r s á g é s E u r ó p a , a M a g y a r o k R o m á n i á b a n , viszonya Szekfű Gyulához - tehát végig az egész T a n ú - korszakon. A Németh László-i gesztus: a T a n ú útjának a vállalása tehát nem pusztán e g y a korabeli számos lehetséges „út” közül, de e g y s z e r s m i n d szembefordulás is a szinte dogmatikussá merevedett néhány fő centrum köré csoportosuló hazai irodalmi és szellemi értékrenddel, közvéleménynyel, s persze, a jobboldali ideológiával is. A Babits vallotta „Világítótorony”-heroizmussal éppúgy, mint a fasizmus olasz és német válfajával (s azok lecsapódásaival), de - miként jeleztük már szemben a polgári liberális-radikális, valamint — legalábbis részben — a nemzeti radikális törekvésekkel is. S végezetül: szemben a marxizmussal s a marxista munkásmozgalom gyakorlatával. A kiválás, a kivonulás tehát nem pusztán elszigetelődés-elszigeteltség, hanem örökös harc, védekezés és támadás is: végül is csak a népi mozgalom irányában maradnak meg, illetve fejlődnek ki éltető kapcsolatai. (Jóllehet e táboron belül is permanens harcban áll például F é j a G é z á v a l , s egy - nem is kis - ideig legfontosabb barátaival: Gulyás Pállal, majd I l l y é s G y u l á v a l is megszakad a kapcsolata.). N E M Z E D É K I T E T T ? „L U T H E R I C SE L E K E D E T ” ? C s. S z a b ó L á s z l ó 1941-ben a Németh László vállalkozását általánosabb érvényűvé tevő fő motívumot a nemzedéki kiválásban jelöli meg. „Németh László erőszakos kiválása — írja Cs. Szabó - jelkép volt. Ebben az időben tört át igazán az új nemzedék, akár Németh László pártján állt, akár nem. Barát és ellenség helyett egyaránt ő a jelkép. A 56 �húszas éveket még az Ady-kortársak jegyezték. A harmincas évtized már a kilencszázas évjárat birtoka. Az új birtokhatárt, a nemzedékváltást Németh László kiválása jelölte ki. Nem tehetett másképp. Ha nem vállalta volna el a lutheri szerepet, a sors mást keresett volna rá.” Talán nem érdektelen azonban azt is megemlíteni, hogy kérdéses: a „sors” vajon tényleg t a l á l t volna-e másvalakit erre a szerepre? Hiszen Németh kitörése után riasztóan magára maradt: vállalkozásában s e n k i nem áll mellé nemzedéktársai közül. Ügy véljük, talán mégis hitelesebben hangzanak ezzel kapcsolatban Németh László szavai (Gulyás Pálhoz írt egyik levelében): „ N e m v o l t , a k i h e l y e t t e m m e g c s i n á l j a . ” Éppen innen közelítve véljük fölöttébb találónak C s o ó r i S á n d o r „első közelítését” Németh Lászlóhoz, a T a n ú születéséhez: minthogy ő elsősorban az e r e t n e k vonást emeli ki: „A Tanú a mindenkori magyar irodalom eretneksége! Lutheri cselekedet, nem az ördöghöz vágott tintatartó, hanem a wittenbergi városkapura kiszegezett kilencvenöt tézis!” Cs. Szabó - summázatában persze sarkított - értékelését alighanem döntően befolyásolta egy életes-szemléletes közjáték: az 1935-ös nemzedékvita Babits és H a l á s z G á b o r között a N y u g a t hasábjain. Halász Gábor határozott „birtokhatár” kijelölése megrendíti Babitsot. Halász szerint az új nemzedék számára Babitstól a babitsi „életpéldán kívül semmi sem következik”, „sem dogma, amit vállalnunk kell, megvan a magunké, sem tanítás, amit átveszünk, vagy megtagadunk, megkapjuk ezt másoktól (. . .)” Válaszában Babits görcsösen bizonygatja az ő (tagadhatatlan és megmásíthatatlan) szellemősi szerepét, sőt, mi több: Németh Lászlót is saját szellemi teremtményének tartja. Halász Gábor szellemiségét sem érzi magától idegennek: „Még mondatainak hangsúlyával is - így Babits - , mintha olykor az én mondataimat idézné. Akárcsak az a másik irodalmi, 'vezére’ nemzedékének, aki néhány év óta szinte minden írásában egy kicsit engem támad és 'revideál' oly különös dühvei, amely már igazán megtisztel” (. . .) Halász Gábor azonban hajthatatlan, s a már bekövetkezett tényekre utalva, jelenti ki: „A szakadás elkerülhetetlen, ha nem is akarjuk megtagadni a mintát; vagyunk, tehát másképpen vagyunk”. S jóllehet, Babits is közli még viszontválaszát: ellenérvei itt már erőtlenek. Ami persze, mégis inkább Babits igazát támasztja alá a nemzedékvitában: a 30-as évek elején kibontakozó legkarakterisztikusabb. mozgalom, a népi mozgalom sokkal inkább eszmei-politikai jelenség volt, semmint nemzedéki. Illyés Gyula 1934-ben úgy látja, hogy éppen a néphűség, a parasztság felé fordulás mint közös karakterjegy t e h e t n é nemzedékké a fiatalokat (Szekfű megnevezésével: a „harmincéveseket”). Mert hiszen —, miként erre a kortárs F e j t ő F e r e n c is fölfigyelt - a nemzedékarculat, a nemzedék-él csak közös eszme, közös élmény nyomán, azt föltételezve alakulhat ki. Halász Gáborék nemzedéke viszont - erre Babits is rámutat - nem csinált „forradalmat”, így hát igazán nemzedék sem lehet. Annál inkább csinált „forradalmat” Németh László! Az is tény, hogy 1932 végétől 1934 elejéig hiába ajánlja fel — nem is egyszer - legkiválóbb nemzedéktársainak a T a n ú t mint közös vállalkozást - senki nem vállalja a vele való munkát. Tagadhatatlan persze: Babits tekintélye óriási, szerepe, a Bamgarten-kuratóríumban meghatározó. Némethtel szövetkezni, s vele egy úton járni (még inkább: egy utat végigjárni) roppant fegyelmet, elszánást, és alázatot követelne bár57 �kitől is. Találóan állapítja meg később, már a T a n ú t búcsúztató kis cikkében G o m b o s G y u l a : „az ifjúság közönyös marad, az öregek pedig gyorsan és ügyesen „elszigetelik!” A legfontosabb, a mérvadó szellemi körök, szellemi központok ítélete szerint Németh László egyébként is c é h e n k í v ü l i . Deklaráltan nem tartozik semmiféle csoporthoz, irányzathoz, áramlathoz (ő maga a népi írók csoportosulásától is elhatárolja magát, nem is szólva a népi szociográfusokétól, elhárít magától mindennemű „vezér”, „vezető” szerepet), e g y e d ü l ö n m a g á t képviseli. Sőt, nemcsak céhen kívüli, de bizonyos akusztika szerint „dilettáns”, „kontár” is! Babits nyilvánosan is közli ebbéli véleményét, M o l n á r E r ik a dialektikus materializmus mibenlétéről oktatja ki, Szekfű lekicsinylően vélekedik magyarságtudományi koncepciójáról, s mint vezető történész — miként ez később ki is derül - koránt sincs elragadtatva Németh László történelmi okfejtéseitől. A G o n d o l a t b a n a szerkesztő, N e m e s L a j o s minősíti - dilettánsnak. Németh viszont - megírva az E m b e r é s s z e r e p e t - akarva és akaratlanul is, visszavág sok sérelemért, sőt - közvetett módon — kirobbantja a népi-urbánus vita első nagy összecsapását is. Látnunk kell továbbá azt is (s ez is növeli a bizalmatlanságot vele szemben), hogy a Németh-publicisztika 1933-34-es termésének némely darabjában nagyon is vitatható a „forradalom” fogalmának a használata, úgyszintén vitatható a fasizmus jelenségeinek f o g a l m i és t ö r t é n e l m i megközelítése és értelmezése. Ide tartozik az is, hogy a „fajiság” kérdésében úgyszintén komoly erőpróbát jelent eljutni a Németh-féle felfogás lényegéhez, mibenlétének tisztázásához. Elsősorban ezek a (politikai különbségeket is takaró) jelenségek magyarázzák, hogy (a fentebb körvonalazott szellemi gócok orgánumai mellett) a nagyrészt zsidó származású polgári liberális-radikális körök is (elsősorban persze a politikai nézetkülönbségek élessége miatt) gyanakodva, sőt kifejezetten ellenségesen tekintenek Németh Lászlóra, Tanú-korszakbeli működésére. A fontosabb magyar progresszív szellemi és politikai irányzatok közül - a népi mozgalmat természetesen most nem számítva - végül is csak a szociáldemokrata-szocialista mozgalom egyes jeles képviselői (például B r e s z t o v s z k y E d e , Fejtő Ferenc, Vas István) mutatnak jóindulatú figyelmet és toleranciát a Németh László-i törekvések iránt, 1932 és 1936 között Némethnek tehát nemcsak egyedül, magára utaltan, hanem többnyire és jórészt ellenséges közegben is kell működnie. Csak 1936-37-ben enyhül ez a szellemi nyomás vele szemben, ami elsősorban a népfrontos politika előtérbe kerülésének, másfelől Németh két regényének, a G y á s z n a k és a B ű n n e k köszönhető. Így azután a T a n ú tizenhét füzete (több mint 1200 nyomtatott oldalon) nemcsak szellemi produktumként, de emberi és morális vállalkozásként is igen jelentős a magyar irodalom történetében kétségkívül páratlan teljesítmény. 58 �KERÉKGYÁRTÓ T. ISTVÁN Társadalmi hátrányok és a valóság A szocializmus ideológiája, de gyakorlata is hosszú ideig hordozta azt a felismerést vagy inkább bizakodást, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek szüntelenül csökkenni fognak. A bizakodás és reménykedés finomabb változatai persze más felvetéseket is tartalmaztak. Mivel az egyenlőtlenségek termelődésének megszűntek a hagyományos gazdasági alapjai, így joggal lehetett várni az egyenlőbb társadalmi viszonyok kialakulását. Még a hatvanas években is úgy tűnt, hogy a fe lg y o r s u lt tá rs a d a lm i m o b ilitá s m eg sz ü n teti vagy legalábbis mérsékli az egyének és a családok korábban egész életre szóló rögzített pozícióit, s létrehozza a hátrányok nélküli társadalmi mozgásfolyamatokat. Csakhogy a gazdaságban előre nem tervezhető változások és megtorpanások - melyek éppannyira voltak szükségszerűek, mint külsőleg motiváltak - jelentősen keresztülhúzták ama reménykedést, mely a társadalmi hátrányok megszűnését feltételezte. Az egyenlőtlenségek egész rendszere jött létre, s ez éppúgy öszszefüggött a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hellyel, mint a települési különbségekkel, vagy épp az eltérő iskolai végzettséggel.1 A z e g y e n lő tle n s é g e k fe lté t e le z e tt c sö k k e n ése v a g y je le n t é k te le n n é v á lá s a h e ly e tt, in k á b b ú jra te rm e lő d é s ü k és k u m u lá ló d á s u k k ö v e tk e z e tt b e. A nyolcvanas évekre jelentős társadalmi csoportok kerültek hátrányos helyzetbe, s az oly hosszú ideig tabuként kezelt szegénység is egyre inkább érzékelhetőbbé vált. S amilyen mértékben jelentős társadalmi csoportok számára nehezebbé vált a megélhetés, olyan mértékben fordult a társadalompolitika figyelme a kiváltó okokra. Ebben persze előkészítő szerepet játszottak a társadalomtudomány különböző diszciplinái ugyanúgy, mint az ún. tényirodalom, s ezen belül is a szociográfia. Legalábbis elkerülhetetlennek tűnt - akár még a központi akaratérvényesítés szempontjából is - a kritikus szembenézés a valóság kihívásaival. A két évtizedes változások mögött mindenekelőtt egymással szorosan öszszefonódó társadalmi folyamatok re p re s s z ív hatásai, következményei ragadhatok meg. Elsőként és legegyszerűbben abból indulhatunk ki, hogy a hátrányok megjelenésének és fokozódásának közvetlenül társadalmi okai vannak. Miközben az ötvenes és a hatvanas években nagymértékű mobilizációs folyamatok zajlottak le (melyek egyszersmind réteg- és osztályváltozásokat is maguk után vontak), egyre jelentősebbé váltak a hozott hátrányok befolyásoló, illetve felerősítő faktorok.2 Elegendő csak arra gondolnunk, mennyire ellentmondásos hatású volt például az ipari munkások számára a paraszti rétegből való kilépés, a hagyományos életmóddal való szakítás, az új értékek elfogadása. Másodszor, a m e g m a ra d ó k u ltu rá lis -sz o c iá lis e g y e n lő tle n s é g e k s o k k a l k e v é s b é k ö tő d t e k az o sz tá lyo k h o z , h a n em ré te g s p e c ifik u s m ó d o n je le n t e k m eg. Éppen a hetvenes években vált egyértelművé, hogy a létrejövő különféle életstíluscsoportokat befolyásoló tényezők sem csupán a termelési viszonyokból, a munkamegosztási elkülönülésekből származnak, hanem az osztályviszonyokhoz nem 59 �vagy csak lazán kapcsolódó körülményekből is.3 Látszólag úgy tűnhet, hogy az utóbbi másfél évtizedben vehemensen kitermelődő szegénység csupán az öregkor, a testi és szellemi hátrányok, vagy a szociális tehetetlenség terméke. Ám valóban csak látszólag, mert épp a társadalmi hátrányok szaporodása bizonyítja, hogy a termelési viszonyok puszta alakításával nem lehet megszüntetni újratermelődésüket. Mert ha az osztályméretű egyenlőtlenségek meg is szűntek - a tulajdonból származó jövedelem a lakosság összjövedelmében alig több mint egyszázalékos nagyságrendet jelent - , a hátrányos társadalmi helyzet jelentős, n em h o m o g é n rétegeknél nem mérséklődött. Ugyanúgy összefügg ez a társadalmi elosztás ellentmondásaival, mint azzal a szemléletmóddal, a m e ly a m u n k a jö v e d e lm e k e t ig e n le n tre szorította. „Önmagában az a tény, hogy a bér a termelési költségeknek csak mintegy 10 százalékos hányada, azt mutatja, hogy még mindig a munkabérrel »takarékoskodunk« a termelés többi költségtényezője helyett”.4 S hiába növekedtek a társadalmi juttatások — a hetvenes évek második felében a reáljövedelem növekményének már 80 százaléka volt társadalmi juttatás - , az előnyök és a hátrányok az egyes társadalmi csoportok számára más-más módon jelentkeztek. Még az általános iskolát be nem fejező vagy épp csak szakmát tanulók is hasonló anyagi viszonyok között élő, a munkamegosztásban hasonló helyet elfoglaló rétegekből termelődnek újjá. S a szociológiai vizsgálatok azt is igazolják, hogy a szülők anyagi-kulturális előnyei vagy hátrányai - különösen a társadalom szélső pólusain - h a lm o z o tta n öröklődnek át. Így ha a gazdasági egyenlőtlenségek továbbélésének változtak is a formái, de ezek újabb közvetítő faktorokat hoztak felszínre. Tény, hogy az eltelt évtized bizonyos jelei a vá lto z ta th a ta tla n sá g jelenségét támasztják alá. S különösképpen szembetűnő ez napjainkban, hiszen a szociálpolitika tényleges elosztási hatásai ugyan nehezen mérhetők, az ellentmondásokat mégsem tagadhatjuk. Ám más magyarázatok alapján a foglalkozási struktúra ellentmondásaiból is kiindulhatnánk, kiemelve a szakképzetlen és az alkalmi munkások magas arányát. S ez már önmagában is megvilágíthatná egy jelentős társadalmi csoport hátrányos helyzetét. Ez a fajta magyarázat látványos volna ugyan, csakhogy pontatlan és félrevezető. Pontatlan, mert az elmúlt évtizedek jövedelemmegoszlásának statisztikái csak nagyon keveset bizonyítanak. Mert például a második vagy a harmadik gazdaságban való részvétel egyszerre oka és következménye a jövedelemmegoszlás antinómiáinak. Félrevezető volna ezen túlmenően azért is, mert a hátrányok nem csupán a jövedelmi egyenlőtlenségből születnek, s még kevésbé a kereseti eltérésekből. Statisztikailag is bizonyítható, hogy a jövedelmi különbségek jóval nagyobbak, mint a kereseti különbségek, s emellett jelentős mértékben függetlenek is a kereseti differenciáktól. Ha az okokat rangsorolnánk, a legnagyobb eltérést a k e r e s ő k -e lta rto tta k c sa lá d o n k é n ti k ü lö n b ö z ő s é g e okozza, utána a régi jogon szerzett alacsony nyugdíj, a kereseti különbség s végül a mellékfoglalkozásból eredő jövedelmi eltérés. Jellemző, hogy az aktív keresők háztartásában az egy főre jutó jövedelemkülönbség a nyolcvanas években csak 10-12 százalékban származott a kereseti különbségekből, 86-88 százaléka pedig egyéb tényezőkből. Az eltérő gyermekszám számottevő jövedelemdifferenciáló hatására következtethetünk abból is, hogy míg 1982-ben a gyermektelen, de aktív keresős háztartások 2 százaléka élt havi 2200 Ft-nál alacsonyabb, egy főre jutó jövedelemszinten, addig a háromgyermekesek közel 44 százaléka, a négy- és ennél többgyermekeseknek pedig 82 százaléka élt ilyen alacsony jövedelem60 �ből.5 Vagy - más megközelítésben - a gyermektelen családok csaknem felének egy főre jutó jövedelme meghaladta a 4400 Ft-ot, a kétgyermekeseknél 3,9 százalék, a háromgyermekeseknél pedig már az egy százalékot sem éri el. S ami még ezeknél az adatoknál is megdöbbentőbb, az az, hogy nemcsak a gyermekek száma magasabb, hanem az aktív keresők átlagos havi keresete is a la c so n y a b b azokban a családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem alacsony. Igy például - ugyancsak az 1982-es esztendőt alapul véve - az 1900 Ft alatti egy főre jutó havi személyes jövedelemmel rendelkező családokban a dolgozók átlagos keresete 3440 Ft volt (a népgazdasági átlag 4757 Ft), és 100 keresőre 210 eltartott jutott. Ám ha ezen a vonalon haladnánk tovább, magyarázataink aligha léphetnének túl a sza k m a, a n em , i lle t v e az é le t k o r sz e rin ti k e r e s e tk ü lö n b s é g e k b e n b e k ö v e tk e z e tt e lté r é s e k em le g e té sé n . A társadalmi hátrányok kifejezés ugyanis önmagában összetett jelenséget takar; érzékeltetheti a nemi különbségekből eredő hátrányokat és egyenlőtlenségeket ugyanúgy, mint azokat, melyek a foglalkozási, pozicionális, műveltségbeli stb. eltérésekkel és elkülönülésekkel kapcsolatosak. Csak az „automatikus” társadalomfejlődés mítosza alapján várható el, hogy a társadalom egészében e k v iv a le n s értelmű és értékű folyamatok zajlanak le. Még az ötvenes évek általánosnak mondható szegénységét sem a múlt továbbéléseként kell felfogni, hanem egy olyan társadalmi állapot következményeként, melyben a homogén egyenlőség is takart egyenlőtlenségeket (lásd előbb!). Egyfelől azért, mert például a hatalmi mezőben elfoglalt hely eleve kijelölte az eltéréseket, másfelől pedig azért, mert azoknak a radikális változásoknak az ellenére, melyek 1945 után lezajlottak, az ország teljesítőképességének korlátai továbbra is megmaradtak. S akármilyennek ítéljük is meg ezeket a gazdasági, társadalmi, kulturális korlátokat - melyek éppúgy összefüggnek a szerves fejlődés megszakadásával, mint a kelet-európai megkésettséggel - , a hatvanas évektől felgyorsult társadalmi fejlődés új elemeket is tartalmazott. S itt még csak nem is az életszínvonal vitathatatlan növekedésére kell gondolnunk, hanem a lé tb iz to n sá g - a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt felfogható - k ite lje s e d é s é r e . Csakhogy a vitathatatlan életszínvonal-növekedés is a társadalmi hátrányok kontextusában válik igazán értelmezhetővé. A létbiztonság-kifejezés a népesség egészének emelkedő általános életszínvonalára vonatkoztatható, ám gyakran ip so fa k t o egyet jelent a relatív egyenlőtlenségek szaporodásával. Most nem arról van szó, hogy a lassú vagy a hosszú távú növekedés lényegi és szükségképpen tartós vonása-e a szocializmusnak. Ha így tennénk fel a kérdést, akkor eleve elintézettnek tekinthetnénk mindazt, ami például egy mélyen gyökerező gazdasági válságra utal napjainkban. Jelenleg a kérdés sokkal egyszerűbb. Az átlagos életszínvonal emelkedése semmi esetre sem új jelenség. Már a múlt század végén jelentkező növekedési ütemnek is lehet bizonyító értéke. Ehelyett inkább azt kellene keresni, vajon a gazdasági növekedés egyaránt érintette-e a lakosság egészét? A b s z o lú t é r te le m b e n m in d e n k it, r e la t ív e szem l é l v e a z o n b a n k o rá n tsem a n é p e ss é g egész ét. Mert ha például abból indulunk ki, hogy mindig létrejön olyan társadalmi munkaszervezet, „amely az egyik egyén vagy csoport számára lehetővé teszi, hogy számos képességét kifejleszsze és működtesse, hogy módja legyen saját és esetleg mások munkájánál a tevékenység céljának, módjának, eszközeinek meghatározására, más egyének és csoportok esetében viszont számos képesség fejlesztését-kiművelését is fe61 �leslegessé teszi, a munkában pedig csak végrehajtó, vagy épp eszközszerepet juttat nekik” ,6 az egyenlőtlenségek termelődése máris nyilvánvaló. Ráadásul a gazdasági növekedést számon tartó vagy erre alapozódó jövedelemstatisztikák el is túlozzák az elkölthető jövedelem, a kézben maradó reálkereset növekedésének tendenciáját, minthogy csak átlagokban számolnak. Azt lehet persze mondani erre - és bizonyára gyakran mondják is -, hogy a reáljövedelmek mai és korábbi növekedése között v a n v a la m ily e n m in ő sé g i k ü lö n b ség . A hivatalosan csökkenő munkaidő mellett az árak in flá c ió s növekedése, a lakosság döntő többségét egyre fokozódó önkizsákmányolásra kényszeríti. Csakhogy erre az „önkizsákmányolásra” nem mindenki képes, vagy betegsége, vagy idős kora vagy más okok folytán. Megint csak becslések szerint: hozzávetőleg a népesség közel egyharmadáról van szó. Ugyanakkor az az adat is elgondolkodtató lehet, mely szerint a lakosság 15-20 százaléka tartozik a többoldalúan hátrányos helyzetűek körébe.7 Mindenesetre tény az, hogy e réteg körében keletkező hátrányok ré sz b e n a m u n k á v a l, rész b en a m u n k á tó l fü g g e tle n ü l je le n n e k m eg. Ha az utóbbit vesszük szemügyre, a legfontosabb összefüggéseket újra csak az egy főre eső jövedelemcsökkenésben, illetőleg ennek alapján a családnagyságban találhatjuk meg. Csupán a kifizetett családi pótlékok oldaláról szemlélve is egyértelmű, hogy az 1982 után bekövetkezett áremelések mennyire jelentősen befolyásolták a gyermeknevelés költségeit. Míg 1980-ban a családi pótlék a három- és többgyermekes családok, illetőleg a gyermekeket egyedül nevelő kétgyermekes családok esetében a gyermekre fordított összeg 22 százalékára nyújtott fedezetet, addig ez az arány 198 5-re már 15 százalékra csökkent. Így a gyermekvállalásból származó anyagi többletterhek is hátrányképző tényezőként jelenhetnek meg. Statisztikai adatok és összehasonlítások sokasága erősítheti meg, hogy az elmúlt másfél évtizedben a gyermekes családok jövedelmi hátránya növekvő tendenciát mutat. Mert míg 1970 és 75 között a nomináljövedelem növekedésének közel 60 százaléka egyben reáljövedelem-növekedést is jelentett, 1976 és 78 között alig 40, 1979 és 1985 között pedig csak 5 százalék ez az arány. Így a reálérték nélküli nomináljövedelem-növekedés kétszeresen is hátrányosan érinti a gyermekes fiatalokat, hiszen például a gyermekek után fizetett térítési díjak a reáljövedelem stagnálása, illetve visszaesése esetén is gyorsan növekednek. De ugyanide tartoznak az öregséggel kapcsolatos hátrányok is. A hátrányos helyzet és az öregség ugyan nem ekvivalens kategória, gyakorlatilag mégis sok közös vonást hordoznak. Mert ha csak abból indulunk ki, hogy a nyolcvanas évek elején közel 370 ezer olyan egyszemélyes háztartás volt, amelyben egy öregember vagy -asszony egyedül élt, s ezeknek az öregeknek mintegy 12 százaléka nem volt képes önmagáról gondoskodni, ugyancsak elgondolkodtató adatokhoz jutunk. Hasonlóképpen, ha az öregek életfenntartásához szükséges jövedelmek szóródását vesszük figyelembe. A mostani társadalmi helyzet viszont gyökeresen más; most nem az a kérdés, hogy ki nyerjen többet, hanem az, hogy mindenki meg tudja-e őrizni a már elért életszínvonalbeli szintet, illetve ha egyes társadalmi csoportok vagy célok nyernek, akkor ez milyen társadalmi csoportok rovására történik? Szembetűnő mindenekelőtt, hogy a népesség döntő többsége elfogadja a végzett munkán, a té n y le g e s te lje s ítm é n y e k ta p a sz ta lh a tó , é rté k e lh e tő k ü lö n b sé g é n a la p u ló e g y e n lő tle n s é g e k e t, s az e z e k k e l já ró e lő n y ö k e t és h á trá n y o k a t is . 8 S ez elsősorban abból ered, hogy az egyenlőtlenségek megítélése nem annyira az 62 �egyenlőtlenségek objektív összetevőitől függ, mint inkább az egyéni életpályák, tapasztalatok, élmények sajátosságaitól, csoportminőségű szerveződéseitől. Azzal, ahogyan az egyén a világban elfogadottnak látja, vagy elfogadottá akarja tenni magát. Éppen ezért nem meglepő, hogy „általában véve az alacsonyabb iskolázottságúak, idősebbek és a nők hangsúlyozták a hátrányos helyzetűek, rosszabb körülmények között élők támogatásának - ti. szociálpolitikai - szükségességét, a magasabb iskolázottságúak, fiatalabb (aktív korúak) és a férfiak a teljesítmény, érdem szerinti megközelítést” .9 Mint ahogyan az sem meglepő, hogy különösen a rossz körülmények között élőknél létezik egyfajta elhárítási mechanizmus, melynek eredményeként a szegénység vagy a szegénysors fogalmát a náluk is rosszabb körülmények között élőkre vonatkoztatják, s szubjektív okokra, egyéni hibákra vezetik vissza. Egészen félrevezető arra a tényre hivatkozni, hogy napjainkban a hátrányok mérséklése az egyéni teljesítményeken múlik. Hiszen jelentős társadalmi csoportok - például az öregek vagy épp a szociális szempontból elesettek - egyszerűen objektíve képtelenek helyzetükön változtatni. Nagyobb teljesítménynyel azért nem, mert fizikailag képtelenek erre, a szociálpolitikai juttatások ésszerűbb felhasználásával pedig azért nem, mert ezeknek a reálértéke folyamatosan csökken. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hátrányos helyzetűeknek csaknem 98 százaléka olyan munkakörökben dolgozik, amelyek még az egyszerű reprodukcióhoz sem jelentenek megfelelő jövedelmet. Ebből a szempontból a végzett munka jellege egyszerre oka és következménye az adott hátránynak. Mivel pedig mindig újratermelődnek „azok a munkák, amelyeket csak a felemelkedés, önjobbítás vágyát n é lk ü lö z ő k k e l lehet betölteni, s akiknek ezért a munkán kívüli létükben is rendszerint hiányozniuk kell a vágyaknak” , a körforgás megszüntethetetlennek látszik.10 S minél inkább rutinjellegű és szabványosított a munka, minél kevésbé nyújt lehetőséget akár a kulturális felemelkedésre, annál valószínűtlenebb a hátrányok mérséklésére irányuló egyéni stratégia kialakulása. A rossz anyagi, életmódbeli, műveltségi helyzet okait már csak ezért sem lehet az egyének szándékaiban, akarataiban keresni. A társadalmi meghatározottságok az ifjúság bizonyos rétegeinek depriválódásában is észrevehetők. Mert kétségtelenül igaz az, hogy az általános anyagi jólét elmúlt másfél-két évtizedes emelkedése kedvező hatással volt a fiatalok életkörülményeinek javulására, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy - miként S z a la i J ú li a tanulmányában olvashatjuk - „a je le n id e jű társadalmi spektrum megannyi vetületében a generációk közötti egyenlőtlenségek éleződése, azaz a fiatalok helyzetének a társadalom többi csoportjához mért romlása érzékelhető” .11 S ha ez a relatív romlás nem is idéz elő olyan hátrányokat, mint például az öregek körében, a megélhetés anyagi feltételeiben végbement átrendeződések, mégis bizonyos lemaradást eredményeztek. Statisztikai elemzésekből tudjuk, hogy a jövedelmi különbségek társadalmi rétegek közötti mérséklődése helyett a g e n e rá c ió s o lló k in y ílá s a következett be, melynek következtében a ma induló fiatalok anyagi viszonyaik szempontjából minden társadalmi csoportban távolabb vannak a csoportok átlagos életszintjétől, mint amennyire szüleik voltak, a maguk indulása idején.12 Éppígy egyértelművé vált az is, hogy az önálló életkezdés esélyei - beleértve az önálló lakás már-már reménytelen megszerzését, a normális élethez szükséges fizetéseket - szembetűnően romlottak, s ezzel egyidejűleg az esélyek egyenlőtlen- 63 �ségében a fiatalok különböző csoportjai közötti távolságok is nőttek. Egyes becslések szerint például a fiatalok csaknem egyharmada kifejezetten ártalmas körülmények között végzi kereső munkáját. S azért is félrevezető csak a szubjektív okokra való hivatkozás, mert a hátrányok keletkezésében még a te le p ü lé s s z e rk e z e t is közrejátszik. Jóllehet - szociológiai szakkifejezéssel élve - a „települési lejtőn” való elhelyezkedés kevésbé jelent egyértelműen társadalmi erőviszonyokat, ám az a tény, hogy kinek milyen esélye van a társadalmi javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutásra, a település jellegétől nagymértékben függ. Nem mindegy, hogy valaki tanyán él, vagy városban. Többé-kevésbé kiépült infrastruktúra veszi-e körbe vagy sem. Éppígy nyilvánvaló az is, hogy az önálló lakással rendelkezés vagy nem rendelkezés, a lakás földrajzi elhelyezkedése, a lakókörnyezet, a lakás minősége, komfortossága, nagysága és méretei, a lakás megszerzésére fordított anyagi és nem anyagi eszközök mennyisége egy sor társadalmi egyenlőtlenség következménye is. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek a létezése s az utóbbi időben történt lá th a tó n ö v e k e d é s e egyértelmű hatást gyakorol az egymástól elkülönülő, az ebben az egyenlőtlenségrendszerben különböző társadalmi pozíciókat elfoglaló kisebb-nagyobb társadalmi csoportok lakásviszonyainak eltérése is. Önmagában az a tény, hogy egy család gyakorlatilag ingyenes juttatásként kapott állami lakásban él, jelentős pozicionális és anyagi előnyt jelent azokkal szemben, akiknek sok évüket, rengeteg fizikai energiájukat, anyagi erőik nagy részét leköti az önálló lakás megszerzésének célja. De a társadalmi csoportok, az egyének lakásviszonyainak különbségei maguk is indukálnak sokféle társadalmi egyenlőtlenséget, előnyt vagy hátrányt. Bizonyítható, hogy a lakáshelyzet tömeges megoldatlansága a fiatalabb, de az idősebb családok életében is nemcsak egyszerűen rossz közérzetet okoz, hanem az egész családi gazdálkodásra, a jövedelem, a fogyasztás és a felhalmozás szerkezetére is meghatározó jelentőségű. A te le p ü lé s i, fo g la lk o z á s i, é le t m ó d b e li fe lt é t e le k e g y e n lő tle n s é g e v ilá g o s a n h a tá rt sza b az e g y é n i le h e tő s é g e k n e k , a fe le m e lk e d é s v a g y a le s ü lly e d é s e s h e tő ség e in ek . Kétségtelenül figyelmeztető jel az, hogy napjainkban az egyének jóval nagyobb valószínűséggel maradnak nagyjából az apjukéval azonos szinten, mint akár két évtizeddel ezelőtt. Különösen igaz ez azokra nézve, akik - amint említettük - a társadalom szélső pólusain helyezkednek el. Így például az értelmiségi szülők gyermekeihez képest a segédmunkásszülők gyermekeinek csaknem hússzor kisebb az esélye, hogy értelmiségivé váljanak. Ö r ö k lé s és tá rs a d a lm i h á trá n y e z a ja v á b ó l, h a n in cs is rá ga ra n cia . S ha társadalmunk rétegződési viszonyait is figyelembe vesszük, pusztán matematikailag is lényegesen nagyobb annak valószínűsége, hogy valaki csak a segédmunkásságig viszi. Akik balszerencséjükre deprivált élethelyzetű családokba születnek, ténylegesen sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy maguk is depriváltakká válnak. Ennek magyarázata a társadalmi struktúra egészén átívelő mozgás megszűnése, melyet az egyenlőtlenségek egyre növekvő rendszere is megerősít. Így, ha ebből a szempontból taglaljuk a társadalmi hátrányokat, akkor sem mondhatunk mást, mint hogy az egyenlőtlenségek a meghatározói a deprivációs helyzeteknek éppúgy, mint a különféle anyagi vagy kulturális előnyöknek. Persze nem lehet egyszerű következtetést levonni a mégoly’ pontosan meghatározott egyenlőtlenségi viszonyokból sem. Az életkörülmények hanyatlását ugyanis nem fejezheti ki pontosan az egyenlőtlenségek növekedése. Az 64 �utóbbi években felgyorsult infláció is másként és másként érinti az egyes társadalmi csoportokat; vannak olyanok, akiket még nagyobb erőfeszítésre kényszerít, s vannak olyanok is, akiket fogyasztásuk drasztikus csökkentésére. A nyolcvanas évek elejei adatokhoz képest legalább 15 százalékkal növekedett azoknak a deprivált helyzetben levők száma, akik a szegénységi küszöb alá csúsztak vissza. És ez a h a la n d ó s á g szempontjából is figyelmeztető! S ezek már önmagukban is indokolnák a szociálpolitika eddigi rendszerének újragondolását. Mert hiszen a jelenlegi körülmények között jóval differenciáltabb szociálpolitikára lenne szükség, mint a múltban. Annál is inkább, mert az „univerzális szemléletű” - csaknem mindenkinek egyformán juttató - szociálpolitika vagy a társadalmi fejlettség alacsony fokának felel meg, amikor még mindenki szegény, vagy a gazdagság egy olyan magas fokának, amikor már megengedheti magának a társadalom, hogy olyanoknak is juttasson, akiknek erre egyáltalán nincs szükségük. Ám a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez a gazdaságirányítási rendszer eddiginél hatékonyabb reformjára is szükség van. Ha ugyanis nem változtatunk a gazdálkodás módszerein, nemcsak a későbbi fellendülésből maradunk ki, hanem akaratlanul is újratermeljük az eddigi ellentmondásokat, melyek épp a társadalmi hátrányok szaporodásában mutathatók ki. Jóllehet az elmúlt évtizedben már jelszószerűen is megfogalmazódott az a felhívás, hogy d if fe r e n c iá ln i k e ll a k e re s e te k e t és n iv e llá ln i a c sa lá d i jö v e d e lm e k e t , a valóságban azonban éppen az ellenkezője történt. A keresetek - kiváltképp az állami szektorban nivellálódtak, ezzel szemben a kereső-eltartott arány, a gyermekszám különbségeiből származó családi jövedelemkülönbségek nőttek. Ez - amint már utaltunk rá - annak következménye, hogy míg az átlagos reálkeresetek az utóbbi években nagyjából azonos szinten maradtak, a pénzbeli társadalmi juttatások nem tartottak lépést az árszínvonal növekedésével. És ez megint csak hátrányképző tényezőként jelenik meg. Csak utalásszerűen foglalkozhatunk a társadalmi hátrányok mindegyikével, hiszen olyan bonyolult jelenséghalmazról van szó, mely a társadalmi viszonyokba ágyazottsága révén az okok és az okozatok „finom szerkezetének” feltárását is feltételezte volna. Így nemegyszer csupán a különféle hátrányok elsődleges társadalmi feltételeinek felvillantására nyílt lehetőség. Mert az ok-okozati láncolat egészének felvázolásához lépésről lépésre ki kellett volna mutatni, hogyan megy végbe a k ü lö n b ö z ő é le tm ó d - és tá rs a d a lm i fe lt é t e le k sa já to s tra n sz fo rm á ció ja . Éppígy kétségbevonhatatlan az is, hogy még mindig kevés empirikus ismerettel rendelkezünk azoknak a mechanizmusoknak a leírásához, amelyek révén az ok okozathoz vezet, azaz azoknak a folyamatoknak a feltárásához, ahogyan az emberi élet szűkebb vagy tágabb feltételei hátrányokat idéznek elő. Inkább a társadalmi makroviszonyokból tudtunk csak bizonyos következtetéseket megfogalmazni, illetve némely törvényszerűség okaira utalni. A legjellegzetesebb hátránytípusok vázolása is elengedhetetlenné tette volna az egyéni okok részletesebb bemutatását; legalábbis abból a szempontból, hogy az egyének más és más életviszonyai, indulási feltételei, életútjai, -körülményei, céljai, értékei mennyiben kedveznek vagy nem kedveznek a hátrányok kialakulásának.13 De még így is egyértelművé vált, hogy a modern társadalom gyors ütemű fejlődése és a kezdetben átfogó mobilitás, az elosztás rendszerében, jelenlevő ellentmondások, a foglalkozási, települési, kulturális egyenlőtlenségek eredményezték a társadalmi hátrányok gyors szaporodását. S ezek a társadalmi gyakorlatban megjelenő 65 �hátrányok ellentmondást váltottak ki az egyén igényei és képességei, a közösség követelményei és feltételei, az egyéni szerepek, az érdeklődés irányultsága és önrealizálása között is. Még ha a közösségi célok elfogadtatásában és megvalósításában annyira fontos szerepet töltenek is be az egyedi utak és egyedi motivációk, az azonos vagy közel azonos életesélyeket csak társadalmilag lehet megteremteni. És ezekhez az életesélyekhez szükséges társadalmi célok kidolgozásában is figyelembe kell venni az e g y é n i r é s z v é te l leh ető sé g ét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társadalom előrehaladása - akár a relatív igazságosság irányába is csak az egyének érdekeinek, aktív részvételének és önrealizálásuk alternatíváinak elfogadásával valósulhat meg. Minél differenciáltabbak az egyéni életutak és minél inkább meghatározó az egymás iránti felelősség és szolidaritás, annál erősebb egy társadalom, vagy egy közösség. Jóllehet az eltelt három és fél évtized alatt új társadalmi és termelési struktúra jött létre, emelkedett az életszínvonal, az élet minőségében mégsem következett radikális változás. S ennek lehet jele a társadalmi hátrányokat termelő társadalmi beilleszkedési zavarok egész rendszere. Elengedhetetlen társadalmi követelményként fogalmazódik meg, hogy az infrastrukturális ellátás te le p ü lé s i egyenlőtlenségeit csökkenteni kell, mint ahogyan az életfeltételeknek csupán a lakosság önerejére bízott erőfeszítésein is módosítani kell. Különösen az ifjúság kerül szembe a megélhetés feltételeinek és forrásainak bizonytalanná válására. Mivel az elemi lét- és munkafeltételek megteremtése is aránytalanul nagy terheket ró rájuk (és családjaikra), nem véletlenül növekszik azoknak a száma, akiknek a helyzetét a leszakadás, hátrányok feltörhetetlennek bizonyuló egymásra rakodása, s a kilábalás reménytelensége jellemzi. Ha továbbra is számolnunk kell a munkavállalás növekvő nehézségeivel, a képzettséghez képest lefelé való elhelyezkedés társadalmi kényszereivel, az ingázás tömegessé válásával, a hátrányok szükségképpeni újratermelődését aligha lehet megállítani. Így, ha bármiféle változást akarunk elérni, akkor nemcsak a szociálpolitika elosztási rendszerét kell átalakítani, hanem éppígy elengedhetetlen a közösségek helyi struktúrájának és kulturális adottságának ismerete is. Az interdiszciplináris kutatások eredményeit felhasználva az eg ész tá rsa d a lm a t á tfo g ó te le p ü lé s - és tá rs a d a lo m sz e rv e z é s re v a n szü kség. A gyermekek és az ifjúság nevelésében, a munka szervezésében, a munkaközösségek alakulásában, a településpolitikában ugyanúgy érvényesülniük kell ezeknek az elveknek, mint akár az emberek közötti kapcsolatok világában is. A kimozdulás attól függ, hogy a társadalmi hátrányok hosszú távú mérséklésében mennyire vesszük figyelembe a helyi kulturális adottságokat, a család miliőjét, az adott helyzethez vezető közösségi és egyéni múltat, de ismerni kell az életszínvonalat, a termelésben elfoglalt helyet s ezek reformjának társadalmi realitásait is. Számos jel mutat arra, hogy átgondolt és tervszerű módon meg lehet gátolni a társadalmi hátrányok újratermelődését, és ki lehet törni a társadalomban létrejött hibás körből. Ám ehhez a szociálpolitika csak egyike az intézményes beavatkozás eszközeinek. Radikális változást a társadalom egészének megújulásától várhatunk, mely e lv á la s z th a ta tla n a p o litik a in téz m én yr e n d s z e ré n e k á ta la k ítá sá tó l is. Ám, ha kételkedünk az embernek abban a képességében, hogy saját magát és társadalmát ellenőrzése alá vonja; ha változatlanul arra hajiunk, hogy a múlt vagy a jelen struktúrájából olvassuk ki a jövő elkerülhetetlennek tartott menetét, akkor valóban nem tudunk elő66 �re lépni. Hiszen azok az intézmények, amelyet szükségeseknek hívunk, nem többek mint olyan intézmények, amelyeket fokozatosan megszoktunk (Alexis de Tocgueville). A társadalom felépítését érintő dolgokban a lehetőségek mezeje sokkal szélesebb, mint ahogy azt elképzelni tudjuk. S itt egyetérthetünk J . R a w ls -nak azzal a megállapításával, mely szerint a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek akkor és addig a határig elfogadhatóak, ha a társadalom minden tagjának (vagyis a legrosszabbul élőknek is) hosszú távon hasznára válnak, mert meggyorsítják a gazdasági fejlődést, javítják a társadalom működését, illetve ha a társadalom minden tagjának azonos esélye van a jobb és rosszabb társadalmi pozíciók elérésére.14 JE G Y Z E T E K 1. Épp az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete által folytatott vizsgálat kutatói bizonyították be, hogy társadalmunk munkamegosztási rétegződése elszakíthatatlan kapcsolatban van az anyagi, esélyekbeli és kulturális egyenlőtlenségekkel csakúgy, mint a munka tartalmában és a hatalom gyakorlásában megnyilvánuló különbségekkel. Ha például azt a tényt vesszük figyelembe, hogy az „értelmiségivé válásra az értelmiségi apák gyermekeinek az egyéb szellemi dolgozó apák gyermekeinél 2,2-szer, a szakmunkások gyermekeméi 5,7-szer, a betanított munkások gyermekeinél 10-szer, a segédmunkások gyermekeinél 18,7-szer nagyobb esélyük van” , akkor az egyenlőtlenségek folytonos újratermelődését aligha lehet kétségbevonni. V ö. K o lo s i T a m á s - P a p p Z s o lt - G o m b á r C sa b a - P á l L á s z ló - B a r a J á n o s : Réteghelyzet - rétegtudat. Bp. 1980. Kossuth Könyvkiadó, 65. oh, ill. lásd még R ó b e r t P é t e r : Származása és mobilitás, Bp. 1986. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 43. o. skk. 2. „A mobilitás esélyeket akkor mondjuk egyenlőeknek, ha a különböző osztályokból és rétegekből származók kilépési mobilitási arányszámai a különböző - előnyös vagy előnytelen - társadalmi pozíciók irányában egyenlőek.” Ebben az utóbbi két évtizedben jelentős eltolódás vehető észre. Vö. A n d o r k a R u d o l f : A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Bp. 1982. Gondolat Kiadó, 123. o. skk. 3. U ta s i Á g n e s vizsgálatai erősítették meg, hogy a társadalom makrocsoportjainak szintjén domináns az életfeltételek, életstíluscsoportokat meghatározó szerepe. Hasonló létfeltételek hatására az egyének egymás felé „gravitálnak” , csoportokat alkotnak, s ezekben az életstíluscsoportok között a legnagyobb egyenlőtlenséget a falu és város települési jellegzetességei eredményezték. Vö. U ta si Á g n e s : Életstílus-csoportok, fogyasztási preferenciák, Bp. 1984. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 107. o. skk. 4. Lásd T h o m a L á s z ló : Veszélyes leltár. Életünk minőségéről és értékeiről. Kritika, 1986. 9. sz. 4. o. 5. Vö. S z e p e s i G y ö r g y : Népesedésünk ma és holnap. Bp. 1986. Kossuth Könyvkiadó, 112. o. Bár a szerző mint lehetőséget elveti, mégis meggondolandó, vajon nem lenne-e racionálisabb a családi pótlékot - amely a gyermekes családoknak meglehetősen hathatós pénzügyi támogatást jelent - a családok jövedelemszintje vagy a szülők keresete alapján diffe67 �6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 68 renciálni. Ezzel ugyanis az alacsony jövedelmű családok támogatását nagyobb mértékben lehetne növelni. Vö. F e r g e Z s u z s a előadása „A többszörösen hátrányos helyzetű rétegek vizsgálatáról” című tanácskozáson. Szociológia, 1981. 3-4. sz. 299. o. Vö. K u l c s á r K á l m á n : Reform és szociálpolitika. Társadalomkutatás, 1984. 3-4 sz. 28., o. Vö. A n g e l u s z R ó b e r t - T a r d o s R ó b e r t : Szociálpolitikai kérdések a közgondolkodásban. Szociálpolitikai Értesítő, 1985. 4-5. sz., 120. o. I. m. 121. o. Vö. F e r g e Z s u z s a Társadalmi struktúra, társadalmi hátrány. Szociálpolitikai Értesítő, 1985. 4-5. sz., 67. o. S z á la i J ú l i a : Társadalmi meghatározottságok és a fiatalok egészségi állapota. Ifjúsági Szemle, 1985. 4. sz., 27. o. Vö. A n d i c s J e n ő - G a z s ó F e r e n c - H a r c s a I s t v á n : Az ifjúság önálló életés pályakezdésének főbb jellemzői, konfliktusai. In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években. Bp. 1984. Kossuth K., 233. o. skk. Ehhez persze azt is figyelembe kell vennünk, hogy bár a munkáscsaládok felső húsz százaléka jobb körülmények között él, mint az értelmiségi családok alsó húsz százaléka, de a munkáscsaládok nyolcvan százaléka a három alsó, az értelmiségi családok nyolcvan százaléka pedig a három felső kategóriában helyezkedik el. Vö. Kolosi Tamás eds. i. m. 75. o. Ám ahogyan már azt többen is kimutatták, a „szegénység szubjektív felfogásában, s kiváltképp a szegénység halmozott társadalmi hátrányként való értelmezésében kerülnek előtérbe a pszichológiai magyarázatok” . Lásd F e r g e Z s u z s a - G a r a J u d i t - H o r v á t h Á g o t a - S z a l a i J ú l i a : A szegénységgel és a többoldalúan hátrányos helyzettel kapcsolatos mai nyugati nézetek. Valóság, 1980. 2. sz. Ugyanakkor B o k o r Á g n e s s e l egyetérthetünk abban is, hogy a „szegénység megszüntetése a mai Magyarországon két, egymással összefüggő, de korántsem egyenrangú viszonyban levő célkitűzést jelenthet. Egyrészt törekedhetünk arra, hogy felszámoljuk magát a deprivációt, mint strukturális jelenséget, vagyis megszüntessük azokat az okokat, amelyek miatt egyes csoportok szükségszerűen ebbe az állapotba fognak kerülni; másrészt megpróbálhatunk segíteni a ma depriváltjain, annak tudatában, hogy ha ők akár saját erejükből, akár külső segítséggel felfelé mobilizálódnak, szükségképpen mások fognak a helyükre lépni, mindaddig, míg a struktúra változatlanul reprodukálódik” . I. m. 240. o. Vö. J . R a w l s : A theory of justice. London, 1972. Oxford University Press, 86. o. �69 �Juscsák Györgyöt A a M Á G igazgatóját: megkérdezte Érdemes-e a kultúrára pénzt költeni? Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, a XIII. pártkongresszus óta a Központi Bizottság tagja, 43 éves. Amolyan sűrű ember; küllemét nézve mindenképp, akit észrevehetően jelentős energiák feszítenek. Irodája, ahol beszélgettünk, nem hivalkodó, de elegáns. A falakon jó képek függnek, a tárgyalóasztal mögötti sarokban szép faszobor díszlik. Meglehet, többek számára nem szimpatikus, amit a pásztói székhelyű gazdaság igazgatója kifejtett, nevezetesen az, hogy véleménye szerint, a kultúra igenis áru, s aki támogat, az követelhet is. Meg kell mondanom, magam sem vagyok képes teljességében elfogadni ezt az álláspontot, azonban el kell ismerni, érvei a valóság talajából nőttek ki, megfontolásra- és elismerésre méltóak. S még valami: egy pillanatra sem állította, hogy nézete az egyedül üdvözítő, csupán azon indítékokat sorolta fel, amelyek alapján az általa vezetett gazdaság költ jelentős összegeket a meglehetősen szélesen értelmezett kultúra támogatására. Amikor megállapodtunk ebben a beszélgetésben, gondolkodni kezdtem azon, mit is mondjak, hogy az ne tűnjék hetvenkedésnek. Már csak azért sem, mert ezt nem mi, a Mátraaljai Állami Gazdaság találtuk ki, ez korántsem saját specialitás. Kiindulópontként talán annyit, hogy az életet nem lehet darabokra szaggatni. Születés, halál, munka, kultúra - mind elválaszthaatatlanok egymástól, s egy vállalat sem koncentrálhat kizárólagosan a munkára, noha értelemszerűen ez a legfontosabb feladata. A másik ok, hogy mecenatúra azelőtt is volt. Régebben mondjuk egy Esterházy, egy Széchenyi, a közelebbi múltban az állam, a politika, napjainkban pedig ismét előtérbe kerültek az egyes személyek, a különféle intézmények, vállalatok. Ennek - számos egyéb tényező mellett - oka az is, hogy a központi elosztásból a korábbiaknál kevesebb jut kulturális célokra. Azt pedig talán hangsúlyozni sem kell, hogy alapvető fontosságú kérdés: miként viselkedik egy nemzet - aminek mi úgy is, mint egyén, úgy is, mint intézmény, a tagjai vagyunk - a kultúrával szemben? - A g a z d a sá g o t n é z v e m it je le n t m in d e z ? Gazdaságunk a hetvenes évek elején nagyon mélyről indult, a rangsorban hátul kullogtunk. Amikor az okokat kerestük, azt tudnunk kellett, hogy nem az itteni emberek vétkesek elsősorban a megsokasodott gondokért. Azt is tudtuk, ha az embereket a korábbinál hathatósabb munkára akarjuk fogni, akkor érzelmileg is hatni kell rájuk. Ennek eszköze a kultúra, ami számunkra az iskolát, a sportot, az egészségügyet, mindezek támogatását is jelentette. 70 �S természetesen a művészetek pártfogolását is. Persze, abban a tudatban cselekedtünk, hogy a kulturműsor azért nem előbbrevaló a munkánál. - A je le k sz erin t á lta lá b a n e g y r e k e v e s e b b p én z ju t e z e k re a c é lo k ra , m é g a k k o r is, h a e g y é b k é n t, so k sz o r b iz o n y , csak s z a v a k b a n e lis m e r jü k a fe n t e b b m o n d o tta k igazságát. Ennek a pénznek nem feltétlenül a társadalmi kiadásokban kell jelentkeznie. Pénz mindig kerül erre, feltéve, hogy a kultúra nem önmagáért való. Ha nem a társadalom céljait szolgálja, az emberek nem is szeretik. Annyi kultúra legyen, amennyire vásárlóerő van, persze, nemcsak a szó anyagi értelmében. Mert - csak példaként - a munkásoknak hiába adunk szürrealizmust, ha nem kell nekik. A társadalom most sem fog kevesebbet költeni erre, csak most nem kizárólagosan állami szinten, hanem a vállalatok szintjén is megjelenik a kultúra támogatása. S igenis, tudomásul kell venni, hogy a kultúra áru, bizonyos értelemben feltétlenül, mert mondjuk, egy művelődési ház nem nyújthat kizárólag olyan műsort, amit azok nem értenek, akiknek a pénzéből a ház épült. - A z ö n ö k g y a k o rla tá b a n m it je le n t m in d e z ? Előzetesen annyit: nem vagyunk földhözragadtak, a kérdés praktikuma nem olyan durván jelentkezik, mint ahogy talán első hallásra kitetszik. De menjünk sorjában. Először az iskolákkal kezdtünk el foglalkozni. Pénzt, buszt és számos más támogatást adtunk, adunk. De nem tartottuk fontosnak, hogy a Dózsa György Általános Iskolába csak azok járjanak, csak azok élvezzék az általunk nyújtottakat, akik a mi teheneinket szeretik. A legfontosabb célunk, hogy igényes embereket neveljünk, akik közül nyilvánvalóan majd hozzánk is jönnek dolgozni. Egyre viszont vigyázunk: nem valamely központi kasszába adjuk a pénzünket, hogy valakik majd elosszák azt! Tesszük ezt azért, hogy érvényesüljön az az elvünk, mely szerint, ha gazdagodik a patronáló, gyarapodjék a patronált is. Vannak persze, fájó pontjaink is. Nem sikerült megoldani, hogy a gazdaság megjutalmazhassa azokat a pedagógusokat, akik a gyakorlati oktatásban különösen eredményesek voltak. A megyei pártbizottság, a megyei tanács is jónak tartotta az elképzelést, ám eddig mégsem tudtuk érvényesíteni a szándékunkat. Az iskola mutat ellenállást, holott nem kétezer forintokról lett volna szó. . . Támogatjuk a diáksportot is; a tehetséges, nálunk nevelődött, ám már a fővárosban sportoló gyerekeket a saját költségünkön utaztatjuk, természetesen akkor is, ha a gazdasághoz semmiféle kapcsolat sem fűzi őket. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanunk: korántsem csak önös érdek vezeti lépteinket. - K ö z tu d o tta n tá m o g a tjá k a m ű v é s z e te k e t is. A Dózsa György Általános Iskola nemrég volt hetvenöt éves. Felvetődött a gondolat, valami jelentős dologgal kellene őket meglepni. Egy Dózsa-szobor mellett döntöttünk. B o b á ly A t t ila alkotásáról, egy, az eredetileg szándékoltnál nagyobb léptékű műről van szó, amire a gazdaság félmillió forintot költött. Sok vita volt a szoborról, a város vezetői közül néhányan úgy vélték, nem jó helyre kerül, köztéren kellene felállítani. Azt mondták: „gödörben” áll az iskola, ki fogja ott látni? Az a gond - válaszoltuk - , hogy az iskolát nem tartják közterületnek. Ez a szobor az iskoláé, legyen testközelben a gyerekeknek, s ha lemegyünk a „gödörbe” , ahol az iskola van, akkor az már nem is gödör. 71 �- M it sz ó ln a k a g a z d a sá g d o lg o z ó i a m e c e n a tú rá h o z ? V é g t é r e is a p én z az ö v é k . . . Biztosan állíthatom: büszkék rá, hogy a szobrot ők adták. Tudják, hogy ez az ő pénzük is, hogy ennyivel kevesebb jut nekik, de igenis akarják a szobrot. - A k ö n y v k ia d á s sem in g y e n van . . . Az első általunk finanszírozott munkát a város szülöttének, C so h á n y K á l m á n n a k ( K o r m o s Is t v á n S z e g é n y Y o r ick cím ű k ö te te C so h á n y K á lm á n ra jz a i v a l - a s z e rk .) szenteltük. Több minikönyv kiadásához is pénzt adtunk. S hogy mennyire nem sajnálják az emberek az erre költött összegeket, arra jellemző, hogy csak egyszer reklamáltak. Az első könyvnél azt kifogásolták, hogy nem szerepel benne, hogy a gazdaság fedezte a költségeket. Ez komoly felháborodást okozott, azóta nem is marad le a kiadványokról a nevünk. S itt megint utalnék arra, hogy miként értelmezzük a kultúra áruvoltát. Az a véleményünk ugyanis, hogy ha nem is közvetlenül, de hasznot hajt számunkra, ha a könyveken ott szerepel a Mátraaljai Állami Gazdaság neve. De amikor a Szirákon rendezett nemzetközi történészkonferenciát támogattuk, akkor is gondoltunk saját céljainkra. Hiszen a történészek, akiket vendégül is láttunk, elviszik a hírünket. Csakúgy, mint a sziráki nemzetközi sakkverseny résztvevői. A verseny anyagi segítői között mi is szereplünk, s a versenyzők is élvezik vendéglátásunkat. De hadd mondjak mást. Jelentős összeggel támogatjuk a kórházat a műszerezettség javításában. Fel sem ötlött bennünk, hogy esetleg saját rendelőben a mi dolgozóink egészségét védjük csupán az erre fordított összeggel. - M ily e n k ö z e le b b i t e r v e ik v a n n a k ? Egyet említenék. Újabb könyv van a láthatáron, méghozzá nem is akármilyen. K is s S á n d o r szobrászművész birtokában van ugyanis egy kockás füzet, benne N a g y L á s z ló saját kezűleg írt versei és Csohány Kálmán illusztrációi. Ezt szeretnénk hasonmáskiadásban megjelentetni. - H a llg a t v á n önt, fe lm e r ü l a k é r d é s : s z e m é ly i v a g y g a z d a s á g i o k a i v a n n a k an n a k , h o g y n o h a te v é k e n y s é g ü k n em e g y e d ü lá lló , d e n e m is z sö g n ek a k u ltú rá t ily m ó d o n tá m o g ató v á lla la t o k é s v ez ető k . nyü- Az okok nyilván sokfélék. De az a véleményem, hogy a vállalatok önállósodásával, ahogyan nő a kollektívák felelőssége az országért, mind többen fogják belátni, sokan fognak rádöbbenni, hogy nemcsak az azonnali megtérülés reményében szabad a pénzt elkölteni. Gondolni kell a holnapra, s idetartozik a kultúra is. Én ravasz, számító és taktikus ember vagyok, tudom, hogy mondjuk az iskolában a holnap munkaereje termelődik. S nem mindegy, milyen lesz ez a munkaerő. Csak kulturált, igényes emberekkel lehet a világpiacon megfelelni. Az emberek két csoportra oszthatók. Értéktermelő és értéket nem temelő emberekre. De vigyázat: az értéket termelő nem azonos azzal, amit „termelőnek” mondunk, „nem termelőnek” nevezve az anyagi javakat közvetlenül nem előállítókat. Tehát: értéktermelő emberekre van és még inkább lesz is szükségünk, megfelelő minőségben és mennyiségben. Ez viszont a kultúra támogatása nélkül nem megy. - K ö s z ö n ö m a b esz élg etést. SPEID L ZOLTÁN 72 �A főszerkesztő vendége Erdei Sándor iparművész Megmondanád, egészen pontosan mi is a beosztásod? - Úgy hangzik, hogy az észak-magyarországi területi, illetve . . . Kezdjük előlről. - Megpróbálom. Tehát a Képző,- és Iparművészek Szövetsége Északmagyarországi Területi Szervezetének Nógrád megyei titkára. Gratulálok, nagyon szép. É s ez mit jelent? - Én tartom a kapcsolatot a területi szövetség vezetőségével. Ők Miskolcon találhatók. Tőlük kapom az információkat a szervezet életével kapcsolatos problémákról. Idetartoznak a kiállítások, a pályázatok, a művészek élet- és munkakörülményei. Természetesen ez oda-vissza alapon megy, s az én beszámolóimat ők közvetítik az országos szövetségnek. Tehát egy hosszú sornak vagyok a végén, s közvetlenül tartom a kapcsolatot a megyei művészekkel. Hány képző- és iparművész van Nógrád megyében? - Huszonöt. Ebből tizenhét képzőművész és nyolc iparművész. Előbbiek grafikusok és festők, s van egy szobrászunk is. Az utóbbiak közül három üvegtervező, három keramikus és két textiltervező. Ebben a számban benne vannak a Képzőművészeti Alap tagjai is. Mi nem teszünk különbséget alaptag és szövetségi tag között, így jön ki a 25 fős létszám, de a megyében valójában csak hét szövetségi tag van. - J ó , ne számoljunk tovább, mert nem marad senki. - Igen, ez valójában kis létszám. De azt nem lehet csinálni, hogy mi magunk közül kizárjuk az alaptagokat. Ezt sem a létszám, sem a minőség, sem az emberi-alkotói önérzet szempontjai miatt nem tehetjük meg. S hogyan lesz valakiből alaptag? - Vegyünk egy konkrét példát. Van egy tehetséges fiatal szobrász Balassagyarmaton, Csemniczky Zoltán. Május elején volt tagfelvétel, de akkor nem került szóba a neve. Túl nagy volt a jelentkezési hullám. Őszszel lesz az újabb szavazás, de akkor is igen nehéz lesz. Az alapba jelentkeznek évente hatszázan. _ ? - Igen, jól hallottad, de nem vagyok biztos a számban. Lehet, hogy többen. A felvehetők száma 5-7 művészjelölt. Újabban nagyon szigorú követelményeket támasztanak, de ez érthető is. Az alapnak már óriási létszáma van Magyarországon. Kb. 5000-en vannak. Sokan közülük nem is folytatnak művészi tevékenységet, csak élnek ezzel a címmel, töltik a létszámot és különböző jogokat formálnak maguknak. Műtermeket kérnek, de nem használják. Van műtermük, de másra használják és nem lehet tőlük elvenni, mert alaptagok. Ha az ember arra gondol, hogy azoknak kellene megadni ezeket a lehetőségeket, akik valóban tehetségesek, akkor nagyon sok cserét kellene csinálnunk, s igen drasztikusan. 73 �- T e megtennéd? - S zó n é lk ü l. O d a a d n á m a m ű te r m e t a n n a k , a k irő l tu d o m , h o g y s z o rg a lm a s a n d o lg o z ik , d e se m m ily e n f e lté te le n in c s m e g a n y u g o d t a lk o tó m u n k á r a . M ű te re m n é lk ü l a m ű v é s z le h e te tle n h e ly z e tb e n v a n . - A megyében, hogy állunk ezzel? - S z e re n c s é re jó l. M á r m i n t m ű te r e m - e llá to tts á g te k in te té b e n . G y a k o r la tila g m in d e n k in e k v a n m ű te r m e . A p r o b lé m a c s a k a z , h o g y n e m m in d e g y ik m e g fe le lő . Földi Péter m o s t p é ld á u l egy e g é sz e n p ic i ly u k b a n d o lg o z ik , d e h a m a r o s a n k é s z e n le sz a z új m ű te r m e . Szatmári Bélának s in c s e n e k m e g fe le lő f e lté te le i a m u n k á h o z , d e a z é r t ő is t u d d o lg o z n i és jól d o lg o z n i. A z ip a rm ű v é s z e k tö b b s é g e g y á r b a n d o lg o z ik , t e h á t a f e lté te le ik e le v e b iz to s íto tt a k . A z a l a p e l l á t á s t n é z v e t e h á t n e m á llu n k ro ssz u l. - Jó. D e akkor miben állunk rosszul? - A m e g y é b e n a z á lla m i és p á r tf ó r u m o k o n , a s z a k s z e rv e z e tn é l és m é g s o k h e ly e n , re n d s z e r e s e n fo g la lk o z n a k a m ű v é s z e k k e l és ő k is le h e tő s é g e t k a p n a k , h o g y p r o b lé m á ik a t e lm o n d já k . M e g is te s z ik , s ily e n k o r á t a l a k u lu n k p a n a s z n a p p á . E z e k n e k a s ir á m o k n a k a le g tö b b je ir re á lis , e lm o n d ó ju k e g y á lta lá n n e m v e s z i f ig y e le m b e a z t a t á r s a d a l m i v a ló s á g o t, a m i k ö r ü lv e s z b e n n ü n k e t. P e rs z e n e h é z i t t ig a z s á g o t te n n i. A z in té z m é n y e lm o n d ja , h o g y ő m in d e n tő le te lh e t ő t m e g te tt a m ű v é s z é rt ( p á ly á z a t, k iá llít á s , d íja z á s , v á s á rlá s s tb .) . A m ű v é s z a z t m o n d ja , h o g y h a tő le a z t v á r já k el, h o g y le g y e n je le n a m e g y e m ű v é s z e ti, h o r r ib ile d ic tu , k ö z é le té b e n a k k o r n e k i a m ű v e iv e l k e ll s z e re p e ln i és n e m a s z á já v a l. E h h e z a lk o tn i k e ll, a h h o z p e d ig p é n z k e ll, h o g y a z a n y a g o k a t m e g v e g y e h o z z á . A v á s á r lá s p e d ig k e v é s , t e h á t e g y re k e v e s e b b m ű a lk o tá s s z ü le tik . A v á s á r lá s i le h e tő s é g e k b e s z ű k ü lte k , s ez m in d e n k ir e k ih a t. A m ű v é s z e k á lta lá n o s k ö z é r z e te ro ssz , m e r t ú g y é r z ik , h o g y a t á r s a d a l o m k é p te le n ő k e t e l t a r t a n i , s ő t n e m is a k a r j a e l t a r t a ni. - Erre szokták mondani: ha olyat alkottok, akkor tőletek is fogunk ven n i. . . - A k é r d é s o n n a n i n d u l t k i, h o g y a m ű v é s z n e m te r m e lt jó t, v a g y a k ö z ö n s é g n e m a k a r t a b e f o g a d n i. N é z z ü k p é ld á u l a s a lg ó ta r já n i ta v a s z i tá r l a t o t . E g y r e k e v e s e b b m e g y e i m ű v é s z v e s z r a j t a ré s z t. S ez n e m csa k e r r e a t á r l a t r a v o n a tk o z ik , h a n e m a je le n tő s e b b k iá llít á s o k r a á l ta l á b a n . A z a h e ly z e t, h o g y n in c s k e d v ü k k iá llít a n i. M e r t a m íg é v e k k e l e z e lő tt m a jd m in d e n m e g y e i k iá llít ó m ű v é s z d í j a t k a p o t t, a d d ig v o lt é r d e k lő d é s . A h o g y a t á r l a t n y ito t t a z o r s z á g ra , ú g y ju to t ta k tö b b e n d íjh o z k in tr ő l is. É s te rm é s z e te s e n a z s ű ri m in ő s é g s z e r in t íté lt, s n e m la k ó h e ly s z e rin t. E z zel e g y e t le h e t é r te n i. É s e z z e l a m e g y e ie k h á t r á n y b a s z o ru lta k , m e r t a k v a l itá s u k n e m é r t fe l a v e n d é g e k é v e l. S é r tő d é s t á m a d t , s k ö v e tk e z m é n y e it m a is é re z z ü k , lá tju k . E z t a k ö z ö n s é g és a z s ű ri is é s z r e v e tte : h a e z e k a m ű v é s z e k f é lv á llr ó l v e s z ik a z e g é s z e t, a m in ő s é g ü k se m ig a z i, a k k o r ne is a d j u k n e k ik a d íja t, h a n e m a z o k n a k , a k ik m e g é r d e m lik . S z ó v a l n e m le h e t t u d n i, h o g y k i a d t a a z e lső p o f o n t, d e m a m á r ig e n n a g y p o f o z k o d á s fo ly ik . E b b ő l se g y ő z te s, se v e s z te s n e m le sz . L e g f e lje b b a r e n d e z ő k n e k le sz n a g y o b b g o n d ju k , h o g y e g y e n k é n t k e ll m e g g y ő z n iü k a n ó g r á d i m űv é s z e k e t, v e g y e n e k r é s z t a ta v a s z i tá r l a to n . - Csak arról van tehát szó, hogy ki mit fest és mikor sértődik meg? - K o rá n ts e m . E n n é l é n s o k k a l f o n to s a b b n a k ta r t o m , h o g y m ily e n a m ű v é s z e k k ö z ö t t a k a p c s o la t a m e g y é b e n . S a jn o s n in c s k ö z ö ttü k o ly a n k a p c s o la t, a m e lly e l e g y m á s t t u d n á k ö s z tö n ö z n i. A f ő is k o la a d v a la m i a la p o t, 74 �de az kevés. Ehhez kell még a saját tehetség, egyéniség. Az egyedül létrehozott, társtalanul megalkotott művekből mindig hiányzik valami. Így a művészet nem hasonlít arra, ahol a kor tart, s így nem ér sokat. Nem másolni kell egymást, de a művészetnek ott kell egységesnek lennie, ahol a társadalom is egységes, vagy ott kell különbözőnek lennie, ahol a társadalom is az. A művészeknek együtt kell dolgozni, beszélgetni. Mert végül is ki tudja a legjobban elmondani egy alkotás jó, illetve rossz részleteit, ha nem egy másik művész? A laikusnak vagy tetszik, vagy nem tetszik a dolog, de biztos nem tudja megmondani, hogy miért igen, miért nem. Olyan tanácsot nem tud adni, amit a művész megfogadhat és beépíthet alkotói folyamatába. Ez az ami nagyon hiányzik a megyében. - H o g y a z e g y i k m ű v é s z a m á s ik n a k a s z e m é b e m o n d ja , e z m e g ez ro ssz a k é p e d e n ? M á r m e g b o c s á s s , d e t e i d e a lis t a v a g y . - Nem hiszem, hogy az lennék. Mindig is volt egy kis csoport, akik így csinálták. Annak idején L ó r á n t J á n o s , C z in k e F e r e n c , s még néhányan ilyen csoportot alkottak. Nemcsak barátok voltak, de őszinte művészek is egymással. Az őszinteség pedig feltételezi, hogy ismerem a másikat és a megfelelő módon tudom megmondani a véleményemet. Ez nem jelenti azt, hogy az illető meg is fogadja a tanácsát, de legalább meghallgatja. Hol vagyunk ma már ettől? Most kezd kialakulni talán egy újabb csoport, de sajnos csak egy csoport és nem az egész. De hát azt nagyon nehéz összehozni, hogy a művészek többsége egyszerre, egy helyen azonos céllal megjelenjen. - H a d d v á g j a k itt k ö z b e . B e s z é lt ü n k a m ű v é s z é s a z in t é z m é n y e k , m ű v é s z é s m ű v é s z k ö z ö t t i k a p c s o la t r ó l. S z ó lju n k m o s t a m ű v é s z é s a k ö z ö n s é g k a p c s o la t á r ó l. E l v é g r e n e m l e h e t e l v á r n i a z á lla m t ó l, h o g y ő ta rt s o n e l 5000 m ű v é s z t . N e k e m m in t k ö z ö n s é g n e k k e l l e n e e ls ő s o r b a n v á s á r o ln i t ő lü k . D e n e m v e s z e k , m e r t n in c s r á p é n z e m , é s a z s e m t e t s z ik a m it fe s t . N e m g o m b o ly a g g a l já ts z ó c ic á t a k a r o k , d e o ly a n m o d e r n k é p e t , a m i h o z z á m s z ó l. H a ily e n n in c s , a k k o r n e m v e s z e k . M i a m e g o ld á s ? - Ez a legfőbb probléma, de a művészettörténet tanulsága szerint is mindig ez az egyik alapkérdés. A művészet mindig egy csoport részére készül. A nagyközönség számára nem lehet alkotni. Valakinek vagy valakiknek fest a művész, akik képesek befogadni az alkotását. Mert a befogadás is egyfajta alkotás. Az alkotás akkor teljesedik ki, amikor befogadták. Mind a kettőnek zseniálisnak kell lennie. A nagyközönségtől nem lehet elvárni, hogy teljességében zseniális legyen. De hogy egy megye el tudjon tartani egy művészt, minél szélesebbnek kell lenni annak a körnek, amely ennek az elvárásnak megfelel. S itt jelentkezik a probléma, hogy vajon meg lehet-e mindenkit tanítani arra, ami maga a művészet. - S h o l t a n u lju k m e g , a z i s k o lá b a n ? U g y a n k é r l e k ! - Pedig ott kellene valahol kezdeni. Nyilvánvaló, hogy a befogadás lelki folyamatát nem lehet tanítani. De egy dolgot meg lehet tanítani: azt, hogy a tanulók felismerjék, mi az őszinte, emberi valóságos élmény azon a képen, amely előtt állnak. A gyerekek eredendően képesek erre a felismerésre, de a rajzoktatás során szép lassan kiöljük belőlük ezt a képességet. Mert nem differenciálunk közöttük, sem az alkotás, sem a befogadás iránti érzékenységük szerint. Homogén művészetszerető közönséget akarunk nevelni, ilyen pedig nincs. S a gyerekekből közben szép lassan felnőttek lesznek. 75 �- Tehát erre nem tudunk érdemben válaszolni, s egy ideig senki nem is fog. Ennek a sorozatnak az a célja, hogy beszéljünk a művészeti szövetségek elmúlt évi közgyűléseiről. Lassan a képzőművészek üléséről is szólni kellene! - I d á i g is e rrő l v o lt szó s z e rin te m . A s z ö v e ts é g b e n is u g y a n e r rő l fo ly t a v i t a , c s a k n e m N ó g r á d r ó l , h a n e m á l ta l á b a n , á m n e m a z á lta lá n o s s á g o k s z in tjé n . A k é p z ő m ű v é s z -s z ö v e ts é g g y ű lé s e b a r á t i lé g k ö rb e n f o ly t le. A z é r t m o n d o m íg y , m e r t f e d e g y b iz o n y o s t a r t a l m a t és ig a z is. A z e g y ik fő k é r d é s a tá r s a d a l m i m e c e n a tú r a v o lt. E g y e t é r te t te k a b b a n , h o g y a je le n le g i h e ly z e tb e n e m le h e t b e le n y u g o d n i, s k e re s n i k e ll a f o ly a m a to s m e g o ld á s o k ú tja it. E z t le h e t n y u g o d ta n is és le h e t h ő b ö rö g v e is, h a m is id e o ló g iá k és e lk é p z e lé s e k , f a n ta s z t a v á g y a k , s a z o k b ó l s z ü le te tt to r z k ö v e tk e z te té s e k e rő s fe lh a n g ja iv a l. Ily e n e k n e m v o lta k a g y ű lé se n . A z e g y é n i s é re lm e k e t m á r a s z a k o s z tá ly i é r te k e z le te k e n e l m o n d h a t tá k , s a k ö z g y ű lé s e n v a ló b a n a k ö z k é r d é s e i f e le tt f o ly t a v ita . A z a r i t k a e s e t f o r d u l t e lő , h o g y a m ű v é szek k ö z g y ű lé s é n a m ű v é s z e trő l s z ó lt a v ita . E z t n a g y o n jó l tü k r ö z t e Pál Lénárd h o z z á s z ó lá s a is, a m e ly b e n e g y é r te lm ű e n e l h a n g z o tt, h o g y a m ű v é s z e te k k ö z ü l m i s z o ru l m a M a g y a r o rs z á g o n tá m o g a t á s r a , v a g y é p p e n v é d e le m re , n e m z á r v a k i a m ű v é s z e te k e r e d e n d ő lé n y e g é t: a z ú tk e re s é s , a v á la s z a d á s s o k r é tű s é g é t, k ís é r l e te it a z é l e t a d t a k é r d é s e k r e . E z a fo ly a m a to s m e g ú ju lá s i k é s z sé g t a r t j a m a é le tb e n a m ű v é s z e k e t és a m ű v é s z e te k e t N ó g r á d b a n is, M a g y a r o rs z á g o n is. - Köszönöm a beszélgetést! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 76 �Mezey Katalin Pályát kezdeni sokféleképpen lehet. Mezey Katalin első verse az E l é r h e t e t l e n f ö l d antológiában a F o h á s z u t o l j á r a . Így indul: Istenem , a d j eleséget, harchoz h a lálig ellenséget, fo rró egedh ez kem én y szárnyat, m esszeségedhez m erész vágyat, csókom hoz a d j k erek szájat, szabadságom hoz olajágat. Ha valamire emlékeztet ez a vers, akkor a T is z t a s z í v v e l tisztaságára, a fiatal József Attila jellegzetes magatartására, amelyet a hatvanas évek fiataljai tudatosan is vállaltak a budapesti bölcsészkaron, e híres verset választva folyóiratuk címéül. Mezey Katalin verse nemcsak a tisztaságot, hanem a fiatalságot, s a mindkét motívumból következő teljességvágyat is sugározza magából. S mindezt harci elszántsággal. Az antológia utáni esztendőben megjelent első verseskötetben az idézett vers a második helyre került, megelőzte a T ó p a r t h a j n a lb a n , amely pedig hozzá képest semleges tájversnek látszik. A két vers között nincs ellentét, a kötet egésze mégis azt mutatja, hogy a pályakezdő Mezey Katalin, amikor a közéletiséget, a forradalmárszerep hagyományait felvállalja, akkor nem azért teszi ezt, hogy csak e hagyomány csapásain haladjon. A halálos harcnál jobban illik hozzá a szabadság olajága, s egyik első nagy életproblémája éppen abból fakad, hogy a „szabadságot” , a társadalmi cselekvés lehetőségét folyamatosan és több életszinten is korlátozottnak kell látnia. Talán ezért is olyan eleven benne a veszélyérzet: nem az ifjúság elmúlásától, hanem elvesztésétől félti önmagát és nemzedékét is: ,,J a j m i t é r a z i f jú s á g ,/ h a ö n m a g á b a f u l l a d ! . . . N a g y c s ü t ö r t ö k , n a g y p é n t e k , / a r c o m i g é r ő b á n a t , s z a b a d s á g o m t ö r t v i r á g a , ! v a n - e h ú s v é t u t á n a d ? ” Kérdéses számára a „húsvét” elégtétele, reménytelennek tűnik a be- és megérkezés. Illetve van egy mód: a megalkuvás, a „szükségtelen élet félelmének” elhessegetésére. De hát M i f é l e v i l á g e z ? , ahol ünnepeink is „értelmetlenül elmúló ünnepek” , ahol a versek lírai hőse nem ismeri „az ellenállás törvényeit” , „az egyhangúság emlékművei közt” jár: a küzdenivágyás rendre tehetetlenségbe fullad, legfeljebb a szélmalomharc látszatsikerét adhatná meg. De ebből a költő nem kér. Azt érzi, hogy létezési jogát állandóan igazolnia kell, s csak utána jönne a neheze: sajátszerűségének elismertetése. Számadásversek, vitaversek születnek, „bíróság” előtt érzi magát, de nemcsak személyében, hanem egész nemzedékével, egyetemlegesen. Így a nagy szándékok kisszerűvé válnak, s a kötet címe a konkrét verstől némiképpen elszakadva - ezt a lehetetlen és tehetetlen helyzetet tükrözi: A m í g a b u s z r a v á r u n k . Várunk, de valami nagy dologra nem is várhatunk, csupán a buszra. E z t a z első k ö te te t, am e ly n e k v e rse i 1960 és 1968 k ö z ö tt k e le tk e z te k , n a g y ré sz t en n e k a n e m z e d é k i k ö z é rz e tn e k a z elem z ése h a tja á t. E z az elem zés g on- 77 �dolati igényű, s bár szándékait tekintve mindenképpen társadalmi célú, már ekkor benne van csírájában a lételméleti jelleg is. Mezey Katalin korai közéleti verseit ez teszi sajátossá, s különíti el számos pályatársáétól. S bár vannak e lírai közérzetnek kiegyensúlyozottabb ellenpontjai is, szinte bizonyosságértékű a komor kijelentés: „Idegen égövek fordulnak fölénk/ eljön a tél, hontalanságunk,/ pusztíthatatlan évszaka” . A pályakezdő évtizedben Mezey Katalin háromféle verstípust dolgozott ki. Időben elsőként az jelent meg, amelyikre a népdalszerű hang és az érzelmi jellegű versépítkezés a jellemző (F o h á s z u to ljá ra , F o r d íto tt K ő m ív e s K e le m e n , N a g y c sü tö rtö k , n a g y p é n te k , B e fo g a d n i v a g y k iv e tn i, E s ők e rg e tő , L e g y e k ) . A második verstípust elemző, analitikus versnek nevezhetjük. Az analitikus vers látszólag széttördeli a versegységet, s a montázstechnikához hasonló eljárással dolgozik. A vers tárgya azonban pontosan körülhatárolt, s így a montázsok szigorúan megszerkesztett láncolatban illeszkednek egymáshoz. Ez végül is azt eredményezi, hogy az analitikus vers egyúttal szintetikus is lesz: a részletek egységgé szerveződnek. (H a m le t, K ifu t ó p á ly á k , A m íg a bu sz ra v á ru n k , R e n d je le in k ) Az analitikus vers közvetlenül vezet a harmadik típushoz, amelyre a nyelv lehetőségeivel való kísérletezés a legjellemzőbb. A vers tárgyának analízise szinte törvényszerűen hozta magával a vers anyagának analízisét, a lehetséges újfajta kifejezési módok keresését. Az első kötetben ebből a tendenciából még csak mutatványt találunk: az É n e k című verset. S ez a mű közvetlenül is öszszeköti az első és a második könyvet, hiszen mindkettőben helyet kapott, jeléül annak, hogy igazi otthona az A n y a g ta n u lm á n y című kötetben van (1977). Ez a második kötet egyébként is tudatos továbbépítése az elsőnek. A korai népdalszerűség a maga közvetlenségében ugyan már nincs jelen, de hangsúlyosan folytatódik az analitikus verstípus. Az A lb a tr o s z ciklus egésze ilyenekből épül, s figyelemre méltó nyitányát jelenti az egész kötetnek. Mindenképpen ki kell emelni a H a tá ra in k című verset. Sokat írtunk és beszéltünk már a középkelet-európaiság fogalmáról, jelenünk történelmi meghatározottságáról, de korántsem eleget. E vers mögött a problémalátó gondolkodás bátorsága és tisztázó igénye húzódik meg. „ a z az llm ic császári n y a ra ló m ert a k k o r llm ic O lm ü tz és n em is C seh o rsz ág h o g y n éz m a m á r e g y o sztrák s a M o n a rc h ia té rk é p é re e g y m o rv a ma s h o g y e g y m a g ya r s eg y m á sra h o g y a h á ro m s h o g y n é z e k én Így indul a vers, mindjárt a lényeget emelve ki, a meglehetősen viharos múltat, az egymással sokszor összeütköző nemzeti történelmeket. Erre a kiindulópontra épül a H a tá ra in k gondolati váza, amelynek lényege: múltunk meghatározza ugyan jelenünket, de múltbeli ellentéteinket nem szabad abszolutizálni, megmeredve továbbhurcolni. Hiszen egyenrangú nemzetek élnek itt is, s egyiknek sincs több oka és joga bármit is a másik szemére vetni. A fon- 78 �tos az, hogy bár nehéz próbákon keresztül, de e népek megmaradtak, őrzik nemzeti jellegüket évszázadok után is, minden hódító törekvés, elnyomó hatalom után is. K ö lc s e y F e r e n c H im n u s z á n a k szép gondolatát, hogy „Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt!” tágítja dunatájivá a József Attila-i meghatározás jegyében Mezey Katalin. A „rendezni végre közös dolgainkat” egyre inkább parancssá váló óhaja munkál a vers szemléletében. S ott van a rejtett keserűség, hogy ilyen nehéz történelemmel, ennyi áldozattal a hátunk mögött bűnösnek nézhetnek bennünket, s hogy nem tudnak e népek igazán tiszta tekintettel még ma sem egymás szemébe nézni. Az A n y a g ta n u lm án y is hosszabb időszakot ölel át, az 1968 és 1975 közötti évek termését összegzi. A H a tá ra in k az első évekből való, de szemlélete az egész kötetre jellemző. Ezt igazolja a kötet élén álló mottó is, amely II. Rákóczi Ferenc R e c ru d e s c u n t-já b ó l való: „Számkivetettségben van ott az igazság, valahol az elmének eleve bevett dühössége uralkodik” . Az igazságkeresés nemcsak a tényekben, hanem a tényeket megnevező fogalmakban is talál kutatnivalót. A pontos megjelenítés szenvedélye vezeti a nyelv kihasználatlan lehetőségeinek kereséséhez a költőt. Kapcsolódik kortárs lírai törekvésekhez is, amikor a nyelv és az irodalmi közlés alapelemeit keresi, de csak addig bontja, csupaszítja anyagát, amíg még megmarad a közlés egysége. Ki ne venné észre a B e sz é d című ciklus egyes darabjaiban a közvetlen társadalmi mondanivalót. A N e m z e tis é g i k é r d é s például adalék a H a tá r a in k h o z : F R A N J A B A B A aranyműves, illetve s ik e t jo s ip Z L A T Á R a két cégtábla szövege. A P á rh u z a m o s o sz tá ly o k pedig két érettségiző osztály névsora. Az egyikben olyan nevek vannak, mint Ajtay Zsófia, Detre Villő, Dobó Réka, E rtl Edda, a másikban: Balog Irén, Bálint Mária, Horváth Eszter. S a két névsor alján egyetlen szó: T A L Á L K O Z U N K ! Az osztályok kifejezés többjelentésű volta, s a beszélő nevek kiválasztása ezt a formailag semleges szöveget tartalmassá és jelentésgazdaggá tette. A komoly, sőt komor mellett ugyanakkor megvan e szövegnek, s több másnak is a humoros jelentésárnyalata is, amely itt a beszélő nevekből, máshol az élőbeszéd, a hétköznapiság nevetséges elemeiből formálódik. A különféle verstípusok kimunkálása után Mezey Katalin költészete nem a megállapodottság, hanem egyfajta átmenetiség állapotába jutott. A keresést a továbbkeresés követte, s ezt mutatják az E le m e k és az A n y a g ta n u lm á n y című ciklusok. Az E le m e k tulajdonképpen a kimunkált verstípusok lerövidített és részben már egymásrarétegzett változatai, az A n y a g ta n u lm á n y prózaverseket gyűjt egybe. Közülük az E lt á v o z o t t s z a v a k nyílt ars poética, amely ismét azt bizonyítja, hogy a költő mint társadalmi jelentéssel telített dolgokat vizsgálja a szavakat, a nyelvet. Valóban a n y a g ta n u lm á n y t folytat, tudatos cél érdekében. A második kötet két utolsó ciklusa, a S z á ra z fö ld i té l és a V á la sz tá s a szintézisteremtés újabb lehetőségeit ígérik. Egynemű vers itt szinte alig van. A költő általában kétféle verstípust egyesít, s feltűnő, hogy gyakran használja a népdalszerű típust is. Az édesapa emlékét idéző R e k v ie m második része így szól: ta va ssz a l m a jd b ez ú z z a a v íz m e llé r r e le h ú z ó d ik ju h a r fa v á n k o s á ró l 79 �id ő v e l e ltű n ik A vers dallama, a természetmotívumokból épülő kép egyszerű szépsége teszi elviselhetővé a halálra következő végső pusztulást, mikor a holtest is eltűnik. Mindezt ilyen tömören, s érzékletesen korábban aligha tudta volna megfogalmazni, ehhez a keresésre is szükség volt. + S mi történik közben a T isz ta s z ív v e l léthelyzetével? A pályakezdő fiatal értelmiségi nő feleség lesz és családanya, s a harc és a szabadság jelentéstartalmai fokozatosan módosulnak világképében. A felelősség is más lesz, közvetlenebb és elementárisabb. A szükségtelen élet félelme átváltozik a szükséges élet félelmévé. A család teher is: „türelmetlenség borít el/ bőrömből kitúr a gyermek/ kénytelen leszek megszületni/ ráhagyva ezt a régi vermet” , de ugyanakkor a személyiség elhagyhatatlan részévé alakul az anyaság. Az édesanya világát belső hitelességgel, minden romantikát mellőző pátosszal fogalmazza meg például a S z á ra z fö ld i t é l: n em k é r d ik h o g y k ié fö lé p ít ik d e a m i az en y ém én n em a d o m én szü ltem én n e v e lt e m a h átán te n g e ri sz é ltö rü lk ö z ő A költő történelemszemlélete az évek során nemcsak abban az értelemben alakul át, hogy elmélyül, összetettebb lesz, hanem abban is, hogy a hagyományos forradalmárszerep teljesen elmosódik, s helyébe a reformer, a megőrző képe lép. Ilyen megőrző erő az anyaság, a család is. S így lesz jelképes a S z é c h e n y i Is tv á n t idéző vers, A fo ly a m s z a b á ly o z ó , amely szinte kihívóan vállalja, hogy „mégis neki lesz igaza?” . A költő a társadalom sok konfliktusát látva is megmarad cselekvőnek és másokat cselekvésre sarkallónak, de közben sok mindent szemlél kijózanodva. Nem esetleg túlzó álmait kéri számon, sőt magatartása nem is számonkérő, s nem is tragikus hangoltságú, mint több pályatársáé. A normális, alkotó hétköznapokat szeretné közénk hozni végérvényesen, a rettegés nélküli tevékeny életet. Ez az eszmény, ez a morál, a megvalósítást kereső magatartás teszi gondolatilag is gazdaggá ezt a lírát. S a szerves építkezés tovább folytatódik. Miként az első kötetben csíra volt a második kötet java anyaga, hasonlóképpen csírázik a második könyvben mindaz, ami a harmadikban teljesedik ki. + Romlékonyságtudat.. . Filozófiai szakszónak is megtenné egy új kategóriát bevezető tanulmányban, de most egy újabb pályaszakaszt bemutató verseskötet talán legjellemzőbb fogalma. Bár így, szó szerint leírva csak egyszer olvasható az Ú jra m eg ú jra című kötet (1985) záróversében ( E z m a ra d ), visszafelé is 80 �megvilágosító értelmű ez a fogalom. Újra meg újra ezzel, ezzel is szembenéz Mezey Katalin költészete a mostani szakaszban. Úgy gondolom, kétféle oksor láncolódik együvé a romlékonyságtudat hátterében. Egyrészt adott a negyvenedik éve körül járó ember eszmélő magatartása, amely abból adódik, hogy az emberélet sűrűjében járva, most már az életidő „felén” valószínűleg túljutva, kifelé, az elmúlás felé kell haladnia. Másrészt adva van a második évezred végének katasztrófaélménye, az emberiség önpusztításának lehetősége. E költészetben nem az önmagát korán öregedővé stilizált lírai hős elégikus borongása jelenik meg. Nem is valamiféle egzisztenciális szorongásélmény a meghatározó. A romlékonyságtudat nagyon pontos, tárgyszerű kifejezés. A tudati életnek egy olyan rétegét jelöli, amely nyirkos őszi ködként mindent áthat, mindenhol jelen van, de mégsem tartozhat mindig és mindenhol a dolgok lényegéhez. Ha az emberi élet nagy színtereit nézzük, amelyeket leginkább magánéletnek és közéletnek szoktunk nevezni, kétségtelen, hogy Mezey Katalin költészetében ma a magánéleté a döntő szó. Persze bánjunk csínján ezzel a szóval. Mert mi is az a magánélet? Magánélet-e egy háromgyerekes család és ezen belül a családanya mindennapi élete a maga sok aprónak, jelentéktelennek tűnő mozzanatával a huszadik század utolsó negyedében, Magyarországon? Ha valaha, hát most bizonnyal nem tekinthető csak és kizárólag magánéletnek mindez. A három gyerek ma feladatvállalást jelent. S nemcsak a család nagysága, hanem egyáltalán a családnak, a családi életnek a középpontba állítása is feladatvállalás. Hiszen a mai magyar társadalomnak egyik legkényesebb és legbizonytalanabb színtere a család. Unalomig ismételgetjük a válság szót, de tenni bizony keveset tudunk ellene. A család megerősítésének két fő útja van. Az egyik a szociális helyzet javítása, a családra háruló anyagi terhek lényeges csökkentése a gyermeknevelés terheinek fokozatos és érdemi társadalmasításával. A másik a köztudatnak olyan irányú formálása, hogy belássa a társadalom: az is az önpusztítás egyik formája, ha felbomlasztjuk a családot. S mit tehet ilyen helyzetben a költő? A szociálpolitika megváltoztatására nincs módja. Legfeljebb azzal, hogy feltárja, hogy milyen nyomasztóan nehéz egy többgyerekes - véletlenül éppen értelmiségi - család helyzete manapság. Mezey Katalin számos alkalommal utal erre a helyzetre, sőt nem egy versében ezt állítja a középpontba, egészen nyers őszinteséggel: „vetetlen ágyak,/ lógó takarók/ közepén ülök,/ orosz verseket/ fordítok./ Kenyérért, pénzért,/ nem titok.” ( N e m tito k ) E vers, úgy látszik, mégis „titokról” lebbentette fel a fátylat, mert többen nehezteltek miatta. Pedig köztudomású, hogy a műfordítás „kenyérkereső” foglalkozás elsősorban. S végső soron minden ember „kenyérért, pénzért” dolgozik. Tágabb összefüggésekbe állítva fogalmaz a N é g y le v e lű , amely fájdalmas derűvel veszi sorra, mi lenne, ha a négylevelű lóhere tényleg szerencsét hozna: „Már nem is magunknak/ keresném a szerencsét,/ mindenkinek legyen,/ annyit összekeresnék.” Az említett versekben feltárt gondok mindennaposak. De mindennaposok azok az örömök is, amelyeket a család nyújthat. S gond és öröm együtteséből születik meg az a felelősség, amely e családcentrikus költészetet áthatja, s amely - ne szégyelljük kimondani - hatásában a családi életre is nevel. Az anyai, a szülői szeretet és felelősség emlékezetes versek sorának alapmaga- 81 �tartása: S e m m i t ö b b , H á r o m a l v ó , N é lk ü lü k i t t h o n , I t t m a r a d t a m , S z á r ít á s , M e z e y K a ta lin , a k o m p u te r m á s o d ik s a já t k ö lte m é n y e , Ja p á n k a k a su n k halá lá r a . Bármennyire családközpontú is egy ember, teljesen soha nem oldódhat fel a családban. Különösen nem, ha alkotó értelmiségi. Mezey Katalin költészetében a k i v a g y o k é n ? kérdése ugyanolyan hangsúlyos, mint az, hogy m i l e s z a c s a l á d o m m a l ? Egy bodzafán üldögélő rigó tömör leírása után kérdezi a költő: „Melyik könyvben vagyok/ - tőlem függetlenül -/ ilyen pontosan rögzítve én?” A pontos rögzítés igénye e költészet egyik alapvető vonása. Nemcsak önmagát akarja a költő ily módon megörökíteni, hanem környezetét is, az életet is, meg a tárgyi világot is. Mély megfigyelésekkel vannak teli azok a sorok, amelyeket ezzel kapcsolatban W e ö r e s S á n d o r t ó l a kötet fülszövegeként olvashatunk: „Mezey Katalinnál nincs elvont emberiség, hanem a környezetébe tartozó emberi lények egyenként vagy kis csoportokban, minden fájdalmukkal és kevés örömükkel. S az emberek körül ott röpül a sok levetett ing, mosatlan tányér, szobasarokgyűjtötte, szeretett hulladék. Rácáfol arra a régi tételre, hogy a líra személyi megnyilvánulás. Nem, itt a líra már csak közvetít a személyek között, és minden felolvad ebben az együttélésben, mely csupa izgatott rezgés, de végső lényegében csupa szeretet.” Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez a líra már nem személyi megnyilvánulása. Ennek a személyiségnek az is a lényegéhez tartozik, hogy közvetít, hogy együttél, hogy szeret. A k i v a g y o k é n ? kérdése nemcsak a családhoz kötődően vetődik fel, hanem kifejezetten énközpontú versek sorában is. Megfogalmazódik a kétely: mi az értelme az emberi létezésnek? Mi az értelme, hiszen: „Nyomot írni, jól olvashatót,/ hogy létem ábécéje fennmaradjon -/ nincs sok reményem.” Máshol így fogalmazza meg helyzetét: „A lánc egyetlen láncszemének lenni.” Mindezt bonyolítja, hogy ifjan másféle elképzelésekkel vágott neki a lírai hős az életnek: „Bennem hajdan/ vakmerően nyílt a lélek, a »nyiss nekem tért«/ homlokomra forrt”. A jelen helyzet azonban feloldhatatlanul fonák: A v ilá g fé n y e s a lm á ja a k e z e m b e n a r a n y tü k ré n t ö r ö tt fo g a m k a r c o lá s t s e m h a g y o tt . E ln é z e m , m e r t m é g m in d ig é r th e te tle n , h o g y eg y m á s érték ére m ié r t v o ltu n k va k o k ? ( K i h itte v o ln a ? ) A láncszem-problémakört egészen különlegessé az teszi, hogy a lírai hős nem a költőiét esztétikai értékeinek romlékonyságával néz szembe, mint lehetséges veszéllyel. E versek lírai hőse nem költőként és nem is többgyermekes családanyaként perel az elmúlással, az életértékek kétessé torzulásával, hanem egészen egyszerűen: emberként. Ügy szól mindannyiunk nevében, hogy akármelyikünk bőrébe bújik bele, akármelyikünk tudatállapotát rögzíti: „Van-e kajánabb csapda a tudatnál?/ van-e fájóbb a lét-nemlét sebénél” ( C r e d o ) . A válasz a kérdésekre nem filozófiai, hanem etikai síkon teremtődik meg: É ln i a z ő s i ö s s z e ta r to z á s é r t, n em m á sok ro v á sá ra , s n em m á s h e ly e tt, fe n n t a r t a n i e z t a k é te s , k iélt, jo b b h íjá n lé t e z ő te n y é s z e te t. 82 �N e m m á so k ro vá sá ra , s n em m ás h e ly e tt - ez a sor a romlékonyságtudattaí áthatott költői világkép válasza a tudatnak erre a kínzó kihívására. S válasz ez egyúttal a kornak is, amely többnyire csak lefokozott életet tesz lehetővé, s ahol „Ha Krisztus még egy esztendőt megér,/ nem feszítteti keresztre magát” . E pontról visszatekintve még érthetőbb, hogy a család élete oly központi szerepű. Nemcsak a társadalom számára adott mintaprogram van abban benne, hanem a személyiség kiteljesítésének egyik lehetséges útja: az egyéniség lehetetlennek feszülő feladatvállalása. Ezért is lesznek oly fontosak a legszűkebb családi körön túl a tágabb család tagjai is, ezért nem tud az édesapa halálába évek múltán se beletörődni (Újra m eg ú jra ), ezért olyan fontos az édesanya példája ( A n y á m m in d ig tu d v a la m i ú ja t). Ezért lesz fontos minden pozitív emberi kapcsolat: egy véletlen T a lá lk o z á s „Erdélyben, hatvankilencben” , s ugyanígy a tudatos találkozások: M o ln á r M á ty á ssa l (S ira tó ), Weöres Sándorral, K á r o ly A m y v al, P a y e r Is tv á n n a l, s leginkább N a g y L á s z ló v a l. A N a g y L á s z ló a kötet egyik csúcsa: V a s Is tv á n hatvanas évekbeli makámaversei óta e nemben ilyen szépet alig olvashattunk. Egy magatartás és egy ellentét áll e mű középpontjában, A magatartás: a felelősségtudatos, másokért felelősséget vállaló, s e széliemben tevékenykedő élet. Az ellentét: ennek az életnek és a cinikusnak, a felelőtlennek az egyidejűleg való létezése, s az utóbbi könnyebb érvényesülése. Mezey Katalin első kötete ( A m íg a b u sz ra v á ru n k , 1970) a színvonalas pályakezdés tényén túl már az első maradandó eredményeket is felmutatta. A második kötet (A n y a g ta n u lm á n y , 1977) ezeket az eredményeket vitte tovább, kísérletezett is, s a tanulságokat öntörvényűen teljesítette ki. Ezt a kiteljesedést tette általánossá, ezt mélyítette el a harmadik könyv ( Ú jr a m e g ú jra , 1985), s ebbe az irányba mutatnak az újabb költemények is. Az elsősorban nyelvi és versszerkezetbeli kísérletezések után egyneműbbé vált, klasszicizálódott Mezey Katalin lírája. Tárgyias, ámde érzelmektől átfűtött a hangja, amely hagyományosnak tetszik, mégis korszerű, mert egy határozott világkép segítségével „pontosan rögzíti” mai világunkat: változót és változatlant, tudatosat és tudatnélkülit, vagyis az egészet. VA SY G ÉZA MEZEY K A T A L IN Rosenkrantz és Guildenstern jó haver Rosenkrantzot, Guildensternt jól fizették: hullottak a címek, rangok, jogok. (Az öreg Shakespeare szépet hazudott, halálukat, hogy Hamlet elrendezte!) Megkaptak mindent, amit csak akartak, minden ízében jól ismert a játék. A szolgálatot az úr megfizette. Rosenkrantz és Guildenstern jó haver. A királyfi halál-évfordulóján emlékművénél ők mondtak gyászbeszédet: „Legfőbb erénye: jellem és jószándék” . Hiszen ismertek már iskolatársként. 83 �Jelentés I. Részt kínál valami balszerencsés, érzelmes és ostoba történetből, amelyben nincs szerepe a sikernek, amelynek része lenni nem dicsőség és nem haszon, de még csak nem is élvezet. Lehet, hogy egyszer fölkapja a szél, lehet, hogy végleg a földhöz ragadt. De ez mindenképp olyan messze van, hogy üzletileg nem számítható. Nincs értelme foglalkozni vele. 2. Ahhoz, hogy meghallgassák, túl sokat beszél. Ahhoz, hogy elhallgattassák, nem eleget. Belép a romlás Szentivánéji álom És házadba belép a romlás. Nem ajtón jön, nem ablakon. Te magad, saját lábadon hozod, magadban hordozod. Nyomorúságos girhesmacska-lét. Mentül bujább, annál éhesebb. És nem fed már be arcod és neved. Kórlapokon és röntgenképeken pontosítják a jelenséget. Eset lettél, orvosi eset. 84 Az esti harmat lakoma neki. Sovány ínye szomjtól szabadul. Jóllakásról már nem is álmodik. Nem fut egér a forró éjen át. �Ha hallgatok se számít L á zá r Júlia versei elé Szerencsére még mindig nem ritka, ma már azonban feltűnő jelenség. L á z á r J ú li a , olyan fegyelmezett, kiforrott hangú „lírával” lep meg, amelynek ilyen korai megteremtésére, kidolgozására csak kivételes, igen karakteres egyéniségek képesek. Pokolian fiatal. 26 éves. És ma, amikor az „arctalanság” utáni arctalan időket vagyunk kénytelenek élni, az ő megjelenése az ő korával infantilis gesztusnak fog minősülni azok előtt, akik szerint a felnőtt költőnek nem a felnőttek között a helye. Lázár Júlia akkor született, amikor már nem költőnek születtek a költők. (A kiűzetés, a kiátkoztatás, a kitiltás szerencséjét hozza meg neked a - magyar irodalom!) Végtelenül szomorú, hiszen: „a többiek, körül: viszonylatok, nem barátok, de tárgyaknak erők.” Tragikusan boldog, hiszen: „te idegen vagy, gyűlöllek te én” , és máshol: „bolondítson mást látszat-szenvedély” . Rejtőzködő, „bujkáló” költőnek szokás nevezni a hozzá hasonlót. De amit élményeivel, ötleteivel, az életanyaggal és az élet anyagaival művel, nehezen hasonlítható. Pedig sokat tanult. J o y c e -tól és E l i o t -tól például és talán legelsősorban. Szakmai tisztességet talán másoktól is. Érzelmeit is visszafogja, és persze: valamennyi sora mögött egy, emberi viszonylataiban tétova, változtatni képtelen, és nem is igazán akaró - azaz: akarni nem mindig tudó - ember végtelen szomorúsága kiált - suttogva. „tudod hibáid. van elég / élni kevés. szerezz hozzá hamar.” Leírja és levonja a „ha hallgatok se számít” - gondoljunk csak egy kicsit mélyebben bele - borzasztóan kegyetlen konzekvenciáit, és elköveti a legvégzetesebbet, a leginkább visszavonhatatlant: sz é p versei által költővé avattatja magát. (Költő? A szónak mely - kortalan avagy korszakalkotó - értelmében?) Most hangsúly a szépen . Ugyanazzal a - még nem gesztusértékű - mozdulattal hozza vissza a versbe a lélek szépségét és a rím varáz sát. És a poklot járja meg, aki á lta la szembenéz. A világ - soha így a pusztába dobva le nem írná ezt a szót - , a világ olyan, amilyen; megváltani, változtatni rajta nemigen érdemes m ár. Bölcsen unatkozni fölötte sokkalta méltóbb dolog. S mindeközben a költő, mindaddig, amíg humoránál - eszénél - van, okos följegyzéseket készít. Érzelmek ütköznek indulatok helyett. Érzelmek kerülnek az érzelmek viharába. 5 8 �„ O t t a k a r d fö lö tt f e je d / d e azt m o n d já k h o g y s o k m in d e n t é r d e k e l a v ilá g e lv e s z e tt / m a é le k . v á g a le v e g ő . h e ly e t .” k ib ír . / n em Indulat ha van - rejtve marad, és ami a versekben mégis megrekedt, azt olyan finom eleganciával b u k ta tja e lő , hogy ha nem elemezzük, elsiklunk fölötte. A világot nem kell megváltani. A világot, amelyik dögunalmat gőzölögtet ki magából, nem megváltani kell, hanem nem kell tudomást venni róla. No, igen, de a bűz?! A világot, amelyik dögunalmat áraszt magából, mindenekelőtt, vegyük tudomásul. Ez az a kettősség, ami verseinek feszültségét folyamatosan adagolja. Ha ez az unalom az arcon nyomot nem is hagyott, kívül is, belül is elindítja a záporokat. És ez az az u n a lo m , ami világokat m o s el. Kettősség ez is. „ne pirulj el, csak süsd le a szemed,/ é n b ú s fiv é r e m , ettől szép az élet,/ a sulykot vagy önmagad elveted,/ és megnézed, hogy melyik hol mit érhet// örülsz, a kezed összedörgölöd, / kit érdekel, hogy mennyire unod, / az arcodon nem hagyott nyomot,/ /de fontos ez? hogy így vagy, úgy sürög az ember?...” - akár ars poetica is lehetne, ha tudna, ha akarna, ha szükségesnek tartaná, hogy nyilvánosság előtt, a fehér papírlap fölött ars poeticáról gondolkodjék, gondoskodjék. A kihagyásos technika a rejtőzködés kitűnő eszköze. Nagyon fontos, ami megjelenik, még fontosabb, ami papírra kerül. Talán mindennél fontosabb, amit elhallgat. Ezt a technikát, amivel ma újra olyan sokan élnek és visszaélnek - , nem olyan egyszerű működtetni. Ami megmarad, vajon milyen kontextusban marad meg? Amit elhallgat, vajon milyen kontextusból marad ki? É s milyen kontextusba kerül így, elhallgatva?! Lázár Júliának nincsenek felesleges szavai. Szófukarnak tűnhet, pedig éppen e lle n k e z ő le g : pon tos. Aki leírja, hogy „én nem tudtam, / hogy számít minden” - az - , ha korábban nem is - attól a pillanattól nagyon jól tudja: számít minden. A sarokban egy képen a téli táj, és a ráfagyott folyó. A képzeletbeli sárga korcs, ha fölpattanok, visszaránt. De ez már a „páros magány mezsgyés végtelenje” . És az már valaki más(nak a költészete), és épp ú g y a mienk. K ŐRÖSSI P. JÓ ZSEF LÁZÁR JÚ LIA HÁRO M V E R S E Ajánlás: tanított nemcsak írni. én nem tudtam, hogy számít minden. a kattanás, a cigarettatárca, az aprózó mozdulat és lentről a kutyaugatás. a folyosón 86 �órákig álltam: bemenjek-e, hazakullogjak-e. többnyire esett kívül-belül. a kutyám jött velem, egy képzelt sárga korcs. ha fölpattantam, visszarántott. a villanypózna áll a Váci utcán, a könyvesbolttól távolabb kicsit. „áramütés” , mondja a fülszöveg. a verseket egyáltóhelyben ott olvastam el. ha hallgatok se számít. rázkódjon, ami bír. most pedig fölhúzom az órát és lefekszem. o a többiek, körül: viszonylatok. nem barátok, de tárgyaknak erők. mindegyikükkel másképpen csalok, legföljebb így nem lesznek érthetők. ne pirulj el, csak süsd le a szemed, b ú s fiv é r e m , ettől szép az élet, a sulykot vagy önmagad elveted, és megnézed, hogy melyik hol mit érhet. én örülsz, a kezed összedörgölöd, kit érdekel, hogy mennyire unod, az arcodon még nem hagyott nyomot, de fontos ez? hogy így vagy úgy sürög az ember? egyszer kihallgathatod: ezt mind szabad, nem érted? várhatok. o ma meztelen vagy. állj anyád elé. a reszketésed nemcsak céltalan: hamis. tudod hibáid. van elég. élni kevés, szerezz hozzá hamar. erőt a négy elem adott. te lépsz. a szobor szól. a csönd mozdul. hiába. a márvány forr. nem fehérebb, de árva, áttörtebb így: a lüktetésre kész. anyád halott. nem vízben lelt halálra, megsimogathat, nem kell félnie, magával nem ragad, nem mész vele, pedig becéz. hív. sziklákra és a fákra esküszik. átfon már: gyökér a lába. beszélsz: szobor szól. halkuló zene. 87 ��Az élő Jeszenyin Cs. Varga István: Jeszenyin világa Valószínűtlen és megrendítő a gondolat, mégis igaz: még mindig élhetne, majd 92 évével, ha az emberi létnek a költők számára ritkán megadatott, de lehetséges határait tekintjük, és több, mint 60 éve halott. Szergej Jeszenyin már mindig olyan marad, mint amilyennek Je s z e n y in v ilá g a cím könyvében Cs. V a rg a Is tv á n , a költőt megidézi: „ T ű z b e jö tt a k é k szem p á r, á tsz ellem ü lt a k ö ltő arca, é s su g árzott, a v e r s h a n g u la ta it tü k rö z v e v á lto z o tt. H é v v e l, te m p e ra m en tu m m a l a d ta e lő v e rs e it. A fia ta l k ö ltő k u tá n o z n i ig y e k e z te k v ersm o n d á sá t. N e m v o lt sz ó n o k i te h etség e, d e v e rs e it k iv é t e le s h a tá ss a l tu d ta e lő a d n i. C s o d á la tta l íz le lg e tte az o rosz szó sz é p ség é t, érez te az a rc h a iz m u so k iz ét, ism e rte je le n tésré te g e ik e t. É r e t t ro zssz ínű h a ja , lá n y o s fe je , s z e líd a rc v o n á sa i, kék szem e, su g árz ó m o so ly a az ig az és ő szin te e m b e r t tü k rö zte. É l e t e is m ű v é t h ite le s íte tte , és n em csa k a le g e n d a te re m té s szin tjén .” C s. Varga István könyve, amely az Í ró k V ilá g a sorozatban jelent meg, szerves folytatása a szerző közel két évtizedes Jeszenyin-kutatásainak. A könyvet előszörre szinte egy lélegzetre elolvasva, majd másodszorra lassan, élvezettel ízlelgetve stílusát, az ember nem győz eleget csodálkozni és örülni a szerencsés egymásra találásnak. Cs. Varga Ist- ván nem pusztán ismeri és tudja Jeszenyin költészetét, de ritka beleérző képességgel idézi meg a költő életét, személyiségét, s vele együtt a századelő, az októberi forradalom, a húszas évek ellentmondásos Oroszországát. Jeszenyin útját - mint a népmesék legkisebb fiáét - kezdettől fogva buktatók kísérik. Az első igazán nagy akadályt a rjazanyi hullámzó rozsmezőkről a pétervári szalonok világába toppanása jelenti, ahol az akkori költőóriás, A le k s z a n d e r B l o k féltő szava sem tudja megóvni az átmeneti útvesztéstől: „S a n y a r ú sorsa m eg v á lto z o tt. A tiszta m é ly s é g b ő l b u k o tt a z a v a ro s fe ls z ín re . A z ő ste h e tsé g n e k k ik iá lto tt Je s z e n y in t a d e k a d e n s e k a m a g u k k ö r é b e a k a rtá k v o n ni. B a r á t o k és á lb a rá to k s e re g e v e r b u v á ló d o tt k ö rö tte. A b lo k i fig y e lm ez tetés m in d é r v é n y e s e b b é v á l t : n e siessen , a k ö ltő i teh etség csa k o d a a d ó , á ld o z a to s m u n k á v a l érh et b e . A s z a lo n v ilá g b a n az id ő - é s e r ő fe c s é r lő b o h é m sá g k ü lső c sillo g á s b a ö ltö z ik . G o r k i j tö m ö ren fo g a lm a z : » B a rá ta i b o r r a l ita ttá k , a n ő k a v é r é t itták .« A m ű v é s z i é le t fo r m á v a l is m e rk e d ő Je s z e n y in , az é rv é n y e s ü lé s , a s ik e r é r d e k é b e n e lfo g a d t a a n e k i szán t s z e r e p e t: a s z a lo n já ró s z e re p lé s e k , b o h é m k o d á s o k h a jó já n k ié r t az ir o d a lm i é le t n y ílt v iz e ir e . K ö z b e n m e g n ő tt a v e s z é ly , h o g y a tá rsa sá g i h a n g z a v a rb a n e lv é t h e t i a k o r sz a vá t, azt, 89 �amelyik nem mindig térben, hanem inkább időben hallatszik a legmeszszebbre.” Küzdenie kell és küzd is Kljujev visszahúzó, lebéklyózó, erőszakos költőbarátsága ellen, majd „túl kell lépnie” az imaginizmus kinőtt korlátain, a „Kocsmás Moszkva” ingoványain: s hogy nem „véti el a kor szavát” , annak az az oka, hogy tarsolyában istenáldotta tehetségét hozta magával szűkebb rjazanyi hazájából a tágasabba: Oroszhonba, majd Európába. Puskin és B lok nyomán teremti meg csodálatos, eredeti tájleíró költészetét, amelyet Cs. Varga István, az Ingoványos erdő című verset elemezve így jellemez: „Jeszenyin lírai képalkotásának jellegzetességeit tükrözi ez a vers. A piktúrában kialakult impresszionizmusnak, a szenzualizmus művészi megfelelőjének lírai mintapéldája. Az impresszionizmus célja: az érzéki benyomások töretlen visszaadása, a szemlélő és a látvány közti rejtett kapcsolatok, áramlások megragadása, az örökkön változó világ pillanatnyi mozdulatlanságának megragadása. A tárgyi valóságnál fontosabb a hangulat, amelyet a látvány kivált. Ha líraiságon az érzelemteli, bensőséges kifejezésmódot értjük, akkor Jeszenyin látásmódja mélyen rokon a lírai impresszionizmussal. Atmoszferikus hatásokkal, lágy, festői vonásokkal dolgozik. Jellemző rá a szubjektív kifejezésmód.” Ha csak a Bokraink közt, Oroszország, Ingoványos erdő, Aranylik, őszül, Nem siratlak . . . típusú versek költőjeként tartaná számon az irodalomtörténet, akkor is csodálatos kincscsel gazdagította volna az orosz költészetet. Szigorú, a költőtől csakis egyértelmű választást és magatartást követelő kora azonban nehezen fogadja el Jeszenyin őszinte, tévelygéseit állandóan a világ elé táró, önmagával is állandóan harcoló maga90 tartását: „A helyzet fonáksága, hogy a lélekben sok visszahúzó erővel küszködő Jeszenyint valóságvállaló tanúságtételei közepette érik a Proletkult bírálatai. Nemcsak ellentmondásosnak tartják, hanem a »reakció képviselőjének is bélyegzik, aki »te l jesen fölösleges a proletariátus számára«. Főképpen biblikus, vallási témái és képei miatt támadják. (Amikor a Proletkult szektás irányvonala győz, Blokot és Majakovszkijt is elítélik. Belső és külső okok miatt maradt sikertelen Jeszenyin közeledési kísérlete a kor elkötelezetten forradalmi táborához” Újra és újra átgondolásra késztet, s mindig megdöbbenti az embert az a tény, hogy Jeszenyint, aki a százmilliós orosz parasztság sorsának értője és szószólója, jövőjéért aggódó, haláláig hű fia, mennyire nem volt képes megérteni és befogadni a türelmetlen kor, amelyben élt. Még azokat a verseit is megkérdőjelezték, szemére hányták sokszor, amelyek pedig természetes alkotóelemei voltak indíttatásának, vállalt küldetésének. Erről így ír Cs. Varga István: „Ma már ki tagadná a költő jogát, hogy az orosz parasztság boldogulásáért aggódjon, a változások sebes sodrásában közösségeszményeinek, értékeinek, kohéziós erejének megőrzésére verses javaslatot tegyen? A múlt és a jelenben épülő jövő költői ütköztetésében jogos veszélyérzet is megszólal: megőrizhetők-e a múlt, a természet értékei a jövő számára, avagy megbomlik ember és természet harmóniája, és a leendő ipari társadalomban a természet is művi produktum, az ember történelmi tévedése lesz?” Cs. Varga István könyvének legszebb lapjai talán a verselemzések: megrázó erővel bontja ki a Bokraink közt, A kutya, a Sagané, te enyém és más versek rétegeit, az értő kézszív előtt könnyedén feltáruló poeti- �kai értékeit. A P erz sa m o tív u m o k ciklus elemzésének is egy egész fejezetet szentel. Rámutat a versek „kettős, perzsa és orosz világára” . Puskin, H á fiz , S z a d i és R u m i örökségére Jeszenyin költészetében: „ J e s z e n yin sa já t P erz siá t a lk o t. N e m stí lu se le k tic iz m u s, h a n em e g y sz e rv e s, e g y sé g e s m ű jö tt lé tre . B á r b iz o n y o s stílu sré te g e k k im u ta th a tó k , m ég is fo n to s a b b az e lb e s z é lő k ö z n y e lv tő l a ro m a n tik u s s tílu s je g y e k ig te r je d ő s k á lá n á l az e r e d e tis é g m é ly s é g d im e n z ió ja , sa já to s m in ő ség e, e s z té tik a i é r t é k e .” Hasonlóképpen teljes fejezetet foglal el Jeszenyin költészetének megrázó végső akkordja, az élveboncolás vízióit felidéző vers, A fe k e t e e m b e r elemzése: „ A rém lá tó k é p z e le t n ag ysz abá sú lá to m á so s k é p e k b e n je le n íti m e g a k ö ltő so rsa la k u lá sá t. . . A k e re s e tle n rea liz m u s és a g ro tesz k v iz io n á lá s , a fa n ta sz tik u m e lle n té te fo k o z z a az iszo n yta tó h a tá st.” Jog- gal állapítja meg elemzése végén Cs. Varga István: „ A fe k e t e e m b e r J e - k ö ltő i a lk o tá s k é n t is r e n d k ív ü l je le n tős. A könyv utolsó fejezete összefoglalja Jeszenyin több mint 60 esztendős magyarországi fogadtatásának történetét, amelynek a gazdagabbik fele kétségtelenül a második, az 1956 utáni időszak. Külön figyelmet szentel Cs. Varga István Jeszenyin magyar fordítóinak, akik között különösen fontos helyet foglal el R ab Z su zsa, Az ő „érdeme, hogy a magyar olvasók Jeszenyint szinte saját költőként ismerik és szeretik” . W e ö re s S á n d o r, F o d o r A n d r á s , K á ln o k y L á s z ló , V e r e s s M ik ló s , N agy L á s z ló nagyszerű fordításai is nagyon sokat tettek Jeszenyin mélyebb megismeréséért, befogadásáért. Gazdag képanyag, életrajzi adatok és sokszempontú, részletes bibliográfia egészítik ki Cs. Varga István könyvét, amely nemcsak Jeszenyin magyarországi recepciójának, de a költő jelentőségének, bonyolult és nehéz kora megértetésének is igen jelentős állomása. (Európa) sz en y in é le ttr a g é d iá já n a k d ö b b e n e te s e r e jű k ife je z é s e , ö n v a llo m á sk é n t és J. M ATYI ANNA A költő életei Szilágyi Domokos ( 19 3 8 — 1 976) Nagyszerű, T a m á s i Á r o n szavával élve „rendes feltámadás” -sal felérő a lb u m a m ic o ru m o t küldtek barátaipályatársai az immár tíz esztendeje halott Szilágyi Domokos után, utolsó peregrinációja színhelyére, a túlvilágra. B e r k e s E r z s é b e t az emlékkönyv egyik fő erényét, a költő valódi ar- cát (arcait!) meg nem hamisító igazmondást, azaz a kiadvány profán epitáfiumjellegét hangsúlyozta az Elet és Irodalomban napvilágot látott Megosztható szomorúság című, szép és bölcs recenziójában. Etikátlannak, s egyszersmind fölöslegesnek érzem tehát, hogy ugyanerről a kérdéskörről szóljak. Meg aztán K á n 91 �bravúros-ihletett szerkesztése kínál egy másik, nem kevésbé fontos szempontot is a recenzensnek. Azt, ami a következő alcímen foglalható össze: egy költő hétköznapjai. Avagy: a költészet hétköznapjai. Bármilyen egyedülálló, dicséretes, sokak szemében egyenesen irigylésre méltó, hogy a költészetnek külön Nap, sőt, Hét adatik mifelénk, (az antológia tanúsága szerint keleti szomszédainknál is!), ez a pár napra koncentrált, sokszor fölfújt-túlhabzott kampányszerű érdeklődés legalább annyit árt, mint használ a líra ügyének. Csak úgy, mint az évenkénti reprezentatív költőkarám (közhasznú nevén: a S z ép v e r s e k !) maguknak a poétáknak. Félreértés ne essék: sem egyik, sem másik eltörlése-megszüntetése nem volna kívánatos. Csupán az á th an go lása. Mindössze annyit kellene tenni, hogy ezeken az ünnepi napokon se maradjon említés nélkül: a versolvasás, versbefogadás nem v a sá rn a p i va d á sz a t. A líra (és a lirikusok!) hétköznapjai, a m ív e s n a p o k (amit Szilágyi pátriájában, Erdélyben, valaha m íh e sn a p o k n a k mondtak!) pedig jóval fontosabbak, mint pirosbetűs ünnepei. És itt, már az első lapon, megkezdődik a kántori bravúr. A kötet nyitánya ugyanis a H é tk ö z n a p o k című Szilágyi Domokos-vers: tor L a jo s A z ü n n ep , az ü n n e p h a la n d ó . C sa k a h é tk ö z n a p m a ra d a n d ó . A m ív e s n a p , a m e g -m e g ú ju ló k ín , a k e s e r v , s o h a -e l-n e m -m ú ló , é le t-ig é z ő és h a lá lr a -v á lt, ö rö k é le tr e h oz ö rö k h a lá lt, ö rö k h a lá lr a ö rö k életet, az é g alatt, a rö gö s f ö l d fe le tt, fo ly ta tó d á s , fo ly ta tá s , m in d , a m i n a p ró l n a p ra m egtart, é s v a lla n i k ész tet - h o g y e k é n y r e - k e d v r e ta lá lt lé t - á llító la g - csa k is íg y s z ilá rd . (H é tk ö z n a p o k , 1 9 7 1 .) És rögtön a második opuszban, Szilágyi A k ö lté s z e t ö rö k le te s című 92 esszéjében, választ kapunk rá, miért is kell a költészetnek helyet kapnia a mindennapokban: „A k ö ltész et ö rö k le te s g y ó g y ír ; a n é p é k ü lö n ö sen . M in d ig a k a d v a la m i, a m iv e l sz e m b en v é d t e le n az e m b e r (te g y ü k hozzá: v a n n a k v id é k e k a h o l e z a v e s z é ly e z tetettség te lje s k isz o lg á lta to ttsá g g á fo k o z ó d ik ! S a m íg a k a d , a d d ig v a n k ö lté s z e t” . Ismerős, elégszer nem is- mételhetően lényeges gondolat ez. Vosznyeszenszkij: P á r b e s z é d a k ö lté s z e trő l- jének egy mondata csendíti rá a tiszta rímet: „ A k ö lté s z e t m a az é lő k és m in d e n e k e lő tt v é d e lm é n e k testü lete .” S az em ber ahogy a várvédők nincsenek sebek nélkül, úgy a költő, az e m b e r v é d e lm i testü let holtig-önkéntese is állandó veszélyhelyzeteket vállal küldetése érdekében. A könyv hű képet ad mindazokról a kanosszákról, amelyekről a fülszövegek és a frissen-koszorúzott költőket méltató szónoklatok egyaránt mélyeket hallgatnak. Az ideoda utaztatott, többszörösen „nemszűz” kéziratokról, a laptól lapig rúgásokról, az elodázott válaszok „lélektani módszeréről” , esetenként fontos kézikönyvek, szótárak hiányáról - egyszóval mindazokról a packázásokról és megpróbáltatásokról, amelyek egy „népszolgáló” - Sz. D. nevezi így önmagát - életében és pályáján elkerülhetetlenek. És prüdéria volna kihagyni e rövid szemléből a költősors többnyire rogyadozó alapépítményének beszédes dokumentumait! Ez persze megint csak tabutéma. Pedig milyen igaz a szállóigeszámba menő V a s Is tv á n mondás, miszerint magyar költő Kossuth-díjon innen aligha szabadul meg az anyagi gondoktól. Hát még ott, ahol Kossuth-díj sincsen. . . Szilágyi Domokos így ír M a jté n y i E r ik n e k 1973. augusztus 9-én: „ M e r t fő fo g la lko záso m . . . a k o ld u lá s , m e llé k a fo r d ít á s .” A „koldulási jogalapot” (Művészeti Alap-segélykérelmet!) egyébként a hetvenesztendős lelkész- �apa nyugalomba vonulása adta. Később, a kálvária újabb stációjaként, temetéséről is hasonló módon, instanciázó levelekkel kellett gondoskodni. A megdicsőülés ritka pillanatai lásd a kötetben közölt egykorú kritikákat, s a nagyszámú emlékverset! és a prózai megpróbáltatások között keskeny, de szilárd pallót jelentettek a költő számára a műfordítói-recenzensi-esszéírói feladatok. Szilágyi labilis idegrendszerét, törékeny fizikumát meghazudtolóan - olyan, szürkének-száraznak ítélt feladatokat is pontosan és meggyőzően látott el, mint rövid könyvismertetések írása a T allózó című könyvtári szemle számára. Hétköznap-dicsérő versét többek között ezek a rövid terjedelmű, de összetéveszthetetlenül egyéni munkái is hitelesítik. Egy gépies műfaj fölemelése - mondhatnánk róluk. De folytassuk a költészet-hétköznap egyenleg nyomon követését az emlékkönyvben. Az egyik, a K ö ltő i szóhasználat című írás, egyben a jellegzetesen Szilágyi Domokos-i „minőségi szarkazmus” példája is: „A k ö ltő i szavak nagy része óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy a költők valamilyen kifinomult vegetarianizmus hívei, akárcsak Lucius, az aranyszamár, ki egy sor izgalmas kalandot él át, míg a megváltó rózsákat lelegelheti.” (1964) Ugyanebben az esztendőben, A költészet hetén című önvallomásában így foglalja össze a poéták helyét-szerepét: ,,A költő: szókölcsönző.” Más szóval: egy a nélkülözhetetlen humán szolgáltatások közül! Ez a költészet mindennapiságába vetett meggyőződés jellemzi legoldottabb, legjátékosabb pillanatait is. A kötetben megjelent számtalan bökverse közül A hum or Parnasszuson érdemel külön említést: „túlte- szek száz tútoron, verem íróbútorom” . Mindez aligha puszta rímkényszer. Az „egérszürke” vagy „csótányfekete” írógép a visszaemlékezésekben is a költővel összenőtt tárgyként, nem valamiféle „kultikus eszközként” jelenik meg. Vannak a kötetnek olyan darabjai - Sz. D. vallomásai a műfordításról, T . S. E l i o t ról, továbbá Sz. D. és több kortárs román költő-műfordító barátságát-munkakapcsolatát tanúsító írás - , amelyekről érdemes volna részletesebben szólni. Csakúgy, mint magánleveleinek irodalmi rétegeiről. Arról, milyen szükségszerűen literatúrával-átitatottak (de nem irodalmiaskodók!) még szerelmes levelei is. Ám a filologizálástól visszariasztanak a szerkesztőbarát és alkalmi horgászcimbora, Szilág y i István szavai: „A f űrészp o rtu d álék o t igencsak rüh e llte .” A „kamasz angyal” béklyót nem tűrő szárnyait fűrészporral nyűgözni - távol legyen! Hátha megmeghallgatja „THANATOS-RÁDIÓJÁ N ” (H ogyan írjunk verset?) az önkéntes távozása évfordulója alkalmából elhangzó evilági híradásokat.. . Zárjuk tehát élete m ások á lta l v a ló leírásán ak vázlatos ismertetését egy tudálékosságot nem tűrően egyszerű Szilágyi-sorral: „s d olg ozni to váb b p ihenésül.” ( M un ka után - 1 9 6 5 .) Hinnünk kell - mert e hit nélkül se könyvet, se tollat nem érdemes kézbe venni - , hogy a költő (a költők!) mívesnapjai a végső elpihenés után is folytatódnak. Bennünk és általunk. (Kriterion) P E T R Ő CZI ÉV A 93 �Baranyi Ferenc: Visszaigéző Alapszabály: egy könyvről írni csak tárgyilagosan szabad, az elfogultság vagy éppen az előítélet c műfajban kiváltképp rossz tanácsadó. De, mit tegyen a recenzens, ha a szerzőhöz közel három évtizedes kapcsolatok - boldog egyetemi, Eötvöskollégiumi emlékek - fűzik, ha a kötetben lépten-nyomon közös ismerősök, barátok nevével találkozik s az utóbbi évek újra szoros kötelékben megélt élményeire bukkan, olyanynyira, hogy a nógrádi ihletésű versek olvastán különös indíttatást is érez méltatásukra. A bevallott szimpátia tehertételét ellensúlyozni csak egyféleképpen lehet: érzékeltetni kell, hogy a rokonszenv hátterében ez esetben rangos költői produktum, színvonalas teljesítmény is áll. A József Attila-, illetve a SZOT-díj eleve jelzi ezt, s több - úgymond - jubiláris momentum véletlenszerű egybeesése is kedvez e szándéknak. Baranyi Ferenc az idén ötvenéves; kereken negyedszázada feleennyi idős korában - jelent meg első ( V illá m o k b a lla d á ja ) kötete, s immár tucatnyira rúg könyveinek száma. Ezek az alkalmak külön-külön is megállni, mérleget készíteni indíthatnak, ráadásul a V iss z a ig é z ő tartalma szerint is ösztönöz egyfajta számvetésre. A múltba nézés azonban nem lehet öncélú: a mércét jelentheti az ígéretes pályakezdéskor vállalt, a beérkezést involváló lírikusi attitűd mai állásának megítéléséhez. Alaposat változott a világ - s benne a költő helyzete is - az indulás, a kibontakozás idejéhez képest. De amíg a valóság érdesebb, zaklatot94 tabb lett, Baranyi közvetlen élettere - már csak a korából adódóan is kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá vált. A modern kori garabonciás kötetlenségét tisztes foglalkozásokra cserélte - átmenetileg még vezető beosztásokat is betöltött de igazi önmagára - úgy tűnik - az irodalmi és zenei ismeretterjesztésben talált, Kenyéradó gazdája a televízió: latinos műveltsége, választékos beszédkultúrája, nyitott személyisége, kapcsolatteremtő készsége jól kamatozik a képernyőn. Boldog ember lehet: azt csinálja, amihez kedve van, s még fizetést is kap érte, hogy aztán újabb lemezritkaságokkal gyarapíthassa amatőr szinten szokatlanul gazdag gyűjteményét. Nem történt azonban fordulat Baranyi irodalomszemléletében, értékrendjében, világlátásában. „V a llo m , h o g y az ir o d a lo m n á lu n k so h a sem csa k a m ű v é s z e te k e g y ik e v o lt, han em a k ü z d ő té r e g y d a r a b ja is. A m a g ya r o lv a s ó so h a sem csak az t v á r ta a m a g ya r k ö n y v tő l, h o g y s z ó ra k o z tassa őt, h a n em azt is, h o g y n e v é b e n is p e r le k e d je n . A jo b b é r t, az ig a z a b b ért, az e m b e rib b é rt. É p p e n ez ért e n gem sem é r d e k e l »a k ö lté s z e t m aga«, csak a n n y i é r d e k e l b e lő le , a m en n yit az o lv a s ó v issz a ig a z o l. E g y c sip e tn y iv e l n a g y o b b h a z a sz eretettel, e g y á rn y a la tn y iv a l n a g y v o n a lú b b közgond o lk o d á s s a l, v a g y é p p e n s é g g e l a m á sik e m b e r ir á n ti m e g n ö v e k e d e tt h a jla n d ó sá g g a l. C sa k az az ir o d a lo m é r d ekes nekem , a m e ly ik s e g ít é l n i '' írta főszerkesztői beköszöntőként a 1984-es évfolyamának élére. Új - az utóbbi öt esztendő tér- P a ló c f ö l d �méséből válogató - kötete azt igazolja, hogy költőként sem gondolkodott másként. Bár az idők erénnyé érlelték a megújulást, az ő ars poeticájában, oeuvre-jében, a következetesség a legnagyobb érték. Ma is azok a legjellemzőbb jegyei költészetének, amelyek szakmai rangját, népszerűségét megalapozták annak idején. A mívesség, a csiszolt forma, a kitűnő ritmusérzék, zenei hallás az egyik oldalon, az érzelemre apelláló őszinteség, a harcos indulat, közéleti tartalom a másikon. Ez azonban nem jelent helyben járást, megtorpanást, hisz’ fejlődött az ő lírája is az évek során, de meghatározott pályán, saját eszmei, esztétikai alapzatán, függetlenedve az új keletű, bizonytalan körvonalú szellemi áramlatoktól, divatoktól, az álintellektualizmus ködösítő, hamis végleteitől. A diákos lelkesültséget - helyenként lezserséget - , a plebejus rakoncátlanságot egy érettebb, bölcsebb hang, megfontoltabb, józanabb tónus váltotta fel, de jottányit sem engedett elveiből, meggyőződéséből. „ . . . h á t n e m ! É s szá zszo r n e m ! H a v o lt a f ö ld ö n ! é r te lm e á ld o z a t n a k : lesz, a k i/ p ip a c s p e rn y é t s o d r ó s z e le k k e l e ljö n / az e lv é r z ő z á sz ló t m e g h a jta n i.” - írja, aligha véletlenül B e n já m in L á s z ló n a k ajánlva e sorokat. Baranyi változatlanul rendkívül érzékeny a társadalmi kérdésekre. Reálisan látja, hogy a szocializmus manapság mekkora kihívás, próbatétel előtt áll, s felelős válaszokat keres a továbblépéshez: „ A z z a l n in cs e lin té z v e s e m m i,/ h o g y d r a p é r iá s asztalok/ m ö gö tt az e ln ö k s é g k ife jt i,/ h o g y m e ly ’ n a g yo n s z a b a d v a g y o k ,/ . . . az ünn e p a k k o r a m ié n k , h a ! a k o rh a d t s írk e re sz ta k á c ! m e g k ö v e s ü l b en n ü n k , m ik é n t a/ s o k tö m b ű ö sszetartozás,/ m ié n k m a ra d az ü n n ep a k k o r ,/ h a d r a p é r iá n in n en is ! ig a z a t szó l, k i p i rosat s z ó l j b á r m o n d fe h é re t, z ö ld e t is. . .” (Alkalmi vers) De lehet-e cso- dálni, hogy a növekvő gondok, az élesedő konfliktusok őt is megérintik, s ő maga is figyelmeztető kérdőjelek között vívódik: „ M a m á r a já té k - ezt s u s o g já k - / le n c s é re m e g y .! n em b a b ra , v é r r e ./ S z o c ia lista M a g y a ro rsz á g ?/ U g y a n k é r e m !/ S u gyan m ié rt n e ? ” (Susogják) Sőt a tétova S léptek láttán, nyek, kemény olykor nála is a beletörődés a nem kívánt fejlemétanulságok terhe alatt megjelenik a kétkedés, gondolata: „ . . .N y e r n i itt! m a g u n k fa jtá n a k n in cs re m é n y ,/ a te lje s k ile n c p e rc e t át-/ v e r e k e d n i b o to r d o lo g :/ o ly a n m in d e g y , h o g y k iü tött/ le s z e l v a g y csa k le p o n to z o tt.” (Ring) Az eszme- és pályatársra, a testi-lelki jó barát G e r e ly e s E n d r é r e emlékezik így s erre rímel C z in k e F e r e n c n e k írott ajánlása is: „ I z z ó h a rc o k tó l re m é lte m / v is s z a v ív n i e m b e r s é g e m :/ ta lá n tisztító csa tá k b a n / e lv é r z ik , a m it k iá llta m ,/ vagy én v é rz e k e l s e k e fá m / m a ra d szem em b u ta h e ly é n ./ L e g s z e b b e s é ly e a h a rc n ak , h o g y az „ e m b e r b e le h a lh a t.” (A keresztesvitéz keresztje) Máskor fanyar fintorral, iróniával reagál az élet ellentmondásaira: „ E lf o g a d t a m ,/ h o g y e lfo g a d n i! s z a b á ly o k a t : fö lö s le g es./ A v íz b ő l/ ú g y is az h úz k i,/ a k i so h a se v o lt / v iz e s .” m a jd (Para- doxon) Végül is azonban felülkerekedik benne az egészséges életösztön, a felmenők mentalitása: „ M ik ö z b e n az é r te lm isé g / b u z g ó n la jstro m o z z a a csom ó k a t a k á k á n :/ G e r s e k a r á to n Kov á c s P a li b á ty á m / m é g a k k o r is fü ty ö ré sz ik ,/ a m ik o r ö sszéb b h úzza a n a d rá g s z íjá t.” (Szemenszedett vak- ság) Baranyi számára nincs más út, mint nyílt sisakkal, megalkuvás nélkül ellenállni a „métely tőrének” , a „sandaság nyilának” . Az igazságkeresés szándékával, szigorú törvény nevében hadakszik: „ N e csa k m a g y a ru l,/ d e m a g y a rá n is/ e n g e d j sz ó ln i, U ra m , / azaz e g y e n e s e n , m in t a kaszasu h an ás./ V á g jo n r e n d e t a s z ó ! a d u d v a rostú b e lé n d e k - b e s z é d b e n ,/ h o g y sz á rban b á t o r o d v a é g r e s z ö k jö n ! a z érte95 �l e m a r a n y f e j ű k a lá s z a .” (Fohász) Jó tudni, hogy a költő erejét „az ipszilon alakú völgyben nyújtózó”, bányászmúltú munkásváros, a nógrádi megyeszékhely szelleme is képes volt megsokszorozni: ,,B ú c s ú z o m és v i s z le k m a g a m m a l , / h o g y k e n j e n s ú j t ó l é g a f a l r a ,/ h a v i r r a s z t ó h i t e m k ic s ú fo lt ! jö v ő n k h á r o m sz o r m e g ta g a d j a . ” (Salgótarján) Politikai költészet ez a javából, mintegy dacolva azzal a felfogással, hogy az effajta líra, a közérthető mondandóra formált klasszikus vers felett eljárt az idő. Baranyi direkt módon is szót emel Váci Mihály emlékéért: „ K ö n n y ű m o s t r á l e g y i n t e n i ! !A s z o b r a i s o l y a n s o v á n y , h o g y / a v a r j ú m á r a v á l l á n k á r o g -/ m a d á r i j e s z t ő n e k h i s z i ./ . . .H á t m i t a k a r t o k t ő le m é g ? P r ó b á lg a tta a le h e t e t le n t ./ S n e m s z e g t e m e g a z z a l, h o g y e l m e n t , ! a z é r k e z é s í g é r e t é t . ” (Tejért s mézért) E „védőbeszéd” egy nemzedék nevében, az elkötelezett irodalom, az igazi értékek támogatásának általános igényeként is hallatik. Még inkább példaszerűek a nagy francia forradalom tanulságait A n d r é C h é n i e r költői sorsával aktualizáló ciklus versei. Visszafogott, keser-édes hangulat jellemzi a kötet szerelmi líráját. A se vele, se nélküle kettősségében, az oldás és kötés örök dilemmájában gazdag élettapasztalat sűrűsödik: az 96 intim szféra felemelő, szikrázó szenvedélyére „tompazöld remény”, „matt magány” vet árnyékot. S - úgy látszik - ennek sem csak személyes okai vannak. Korunk belga, olasz és szovjet lírájából merített adaptációk - ahogyan Baranyi fordításait szívesen nevezi - önértékük mellett azt is reprezentálják, hogy milyen koncepció szerint válogat. „ A z o k a t s z e r e t e m , a k ik h i s z n e k a / t a v a s z b a n , h a a g ó ly á k h í r e l i k ,/ . . . n y e l v ü n k b e n , m e l y n e m n é m u l e l s o h a ,/ a n é p m e s é ib e n ,! a b a rá tsá g p illé r e ib e n ,/ á m azok hoz n i n c s k ö z ö m s o h a ,/ a k ik n e m h is z n e k s e m m i b e n . ” M a k s z im T a n k szov- jet költő versének részletei rokon lélekre vallanak, akár a fordító saját sorai is lehetnének. Hisz’ lehet baj elég, mindenkit érhet sérelem, sorjázhatnak rosszkedvű évek: szenvtelenül élnie, mindent tagadni sosem szabad. A megtartó hit apoteózisa jelenti Baranyi egyre mélyülő, kiteljesedő költészetének mindig aktuális - de ez idő tájt különösen figyelemre érdemes - üzenetét. Ennek jegyében joggal remélhet értő — és egyetértő olvasókat nagy számban, s társakat is a „küzdőtérre”. Ezért fontos amit csinál: a helytállás szimbóluma. (Magvető) CSONGRÁDY BÉLA ��Á ra: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6893c6413132a6469aaf18b9b556c76d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/020e7186012d2e0340f3419171830276.pdf b4316397d70f520647ff7bf09fa3237a PDF Text Text ��Tartalom 3 Faludi Ádám: Folytatásos Antipirin (vers) 1 o Incze Zsolt: Jozef K. utolsó monológja (novella) 12 Endrődi Szabó Ernő: Balkonda(l) a v a g y . . . (vers) 14 Kukorelly Endre két verse 15 Petőcz András: Szeptember végén (vers) 16 Petőcz András: Ballada (vers) 17 Tandori Dezső: Városjárás, rehábl (vers) 18 Tandori Dezső: Kis dal (vers) 19 Siklós László: Alom helyett álom (novella) 24 Mátyás Győző: Genezis (novella) VALÓ SÁGU N K 34 Kemény László: A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről (tanulmány) 40 Sulyok László: Az Alföldről jövök (szociográfia) 47 Kővári E. Péter: Kis-település-történet (szociográfia) M Ű H ELY K IL E N C E K II. 54 Vasy Géza: Rózsa Endre (tanulmány) 61 Jenei László: Az elmélettelenség szereplehetőségeiről H AG YO M ÁN Y 65 Szombathy Viktor: Mixát, Mikszádt, Mikszáth 71 Alexa Károly: A százéves Csáth Géza T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 75 Györkei Jenő: Legenda, valóság, tragédia (Szakály Sándor) M ÉR L E G E N 78 Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz (Lőrinczy Huba) 82 Levél egy középkorú magyar költőhöz (Kerényi Ferenc) 84 Homokfúvás (Bíró József) 87 Tavaszi futás (G. Kiss Magdolna) 89 SBTC-labdarúgó-krónika (Vaskor István) M ŰTEREM 92 Pogány Ö. Gábor: Szabó Vladimír (tanulmány) A borítón és belső oldalakon Szabó Vladim ír munkái. (R ep r ,: Buda László) Borító 3. a K assáktanácskozás k épei (Fotó: Buda László) �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 87.49069 N. S. ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY E SZÁMUNK A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. SZERZŐI Alexa Károly irod. tört. (E L T E , B p .); Bíró József költő (Bp.); E n drődi Szabó Ernő költő (Bp.) ;Faludi Á dám költő (Tatabánya); G. Kiss Magdolna tanár (Salgótarján); Incze Zsolt egyetemi hallgató (Bp.); Jenei László tanár (Miskolc); K e mény László az M SZM P K B politikai munkatársa (Bp.); Kerényi Ferenc irodalomtörténész (Színháztudományi Intézet igazgatója, B p .); Kőváry E. Péter író, újságíró (Békéscsaba); Kukorelly Endre költő (Bp.); Lőrinczy Huba irod. tört. (Szombathely); Mátyás Győző irod. tört. a Kritika rovatvezetője (Bp.); Petőcz András költő (Bp.); Pogány Ö. Gábor művészettörténész (Bp.); Sulyok László újságíró (Salgótarján); Siklós László író (Nagykovácsi); Szakály Sándor történész Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); Szombathy Viktor író, irod. tört. (1902-1987. B p .); Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bp.); Vaskor István újságíró (Salgótarján); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és L apellátási Irodánál (H E L IR ) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 F t. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN . 0555-8867. 25-925 �FALU DI ÁDÁM Folytatásos A n tip irin Megemlékezés az Antipirin úr Atyjával egyetértésben félbehagyott álom jelesebb pillanatairól. Dadánk ébred, mi a másik oldalunkra fordulunk. Ágyban, sírban. Esztrád-alsón játszunk esztrádot, szabadon választott hősökkel. Antipirin úr első és második mennybéli kalandjából hullanak alá vendégeink. K íséretükben a Vaseline Symhoniqe, Cabaret Voltaire és a hagyaték egyéb sajátos képződményei. Születésnapi kavargás a Papa kedvére. Minden képzelődés hiábavaló. Á larcot viselünk. Dísztűz Európánk feneke alá, gáz beléje, dalok, tánc, mozgás. Szigorúan bizalmas fegyverszünet, titkos ősbemutatók, meglepetések. A színpadra hajigáit káposzta és paradicsom a kritikai nagykorúság jele. A szó szerinti átvételek - származási helyüktől függetlenül - feltétlenül irritálni fogják azokat, akik ez idáig még nem ismerkedtek meg Cseng-kung Szuj: A fütyülés című munkájával. Boldog születésnapot! sürgöny szerelmes dadámnak Zürichből itt várlak a tristan tzara pályaudvaron kezemben polgármester s két csokor koton nosza nosza & horgoljunk kosarat a Szimfonikus Vazelin elmúlt hatvan éves nosza horgoljunk Vazelin Papának ajándékba abrakadabra kosárkát amelynek két füle egyiken ki a másikon be két füle két csoda egyik annyit érjen mint a másika & a másika ne érjen semmit ezzel tartozunk a Papának de a kosár legyen ám színültig szimfonikus és abrakadabra s hasztalan fülén egy dögcédula 3 �amin írva áll Antipirin a pokolba centrifugál & nosza hegedüljünk a part szakad a nadrág omlik a felhőtartó strófra jár a nadrágban a felhő disznólkodik interurbán az asztalfő az asztalfőn jaj mennyi hulla a temető az ujjából szopja a teríték a Föld a Menny a Tengetek s ahogy a golyó fütyül abrakadabra úgy jár a tánc valami kétszer olyat a belsejében annak ami kívülről csupán egy hegedű & vacsorát neki a bálteremben dísztortánk egy őrszoba zsaru ámul kanóca lángja leng ide s tova a zsaru most a hatvannál több gyertya úgymond egymaga a Papa az ágyúval küzd engedetlen az ágyú a mosolybástya mély a vicsorgás átüt a maszkon az ágyú amely mindenekelőtt mindenek mellé lőtt az ágyú tátott arany pofa a paradicsom s káposzta halmokban lesz elég egy félig pincér ki egészen megborotválkozott ajtót nyit és beengedi borostás múltját hogy a kéjzakóba bújva egyemberként álljon ott a Tökéletlen Hiba és szórja vezéreink s nagyjaink mézeskalács szobrocskáit lapáttal körbe míg szól a zene áll a bál Antipirin a pokolban centrifugál 4 �& egy nem túl hideg egy nem túl meleg egy nem túl átlagos jel a születésnap startja amitől zsebbe bú a Papa fogazata a harminckét mű s nincs akadály tapsoljunk a sült marhalábszárnak s mondjuk véled vagyunk az illatos pácban zabái a Papa már hogy a nem tudni mit viszonozza zabái a Papa a százméteres asztal köpenyét vazelinozza gomolyfelhőn a csillár körül a rendezőség angyalhada ül a géppisztollyal abrakadabra a Papa pompásakat ham ham amikor az ajtó végre tárul kezdődik a műsor fejből harangoznak szörnyű hamisan kétszer ketten a szent algebrából a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta köszöntőt mond az első vendég a Hálás Hulla s jönnek a meghívottak a vége és a hossza jön fürgén a Zoknik Pápája s a Szeszélyes Öltözékek vállcsont fogason függve jön a Vonat a legtöbb fejet leszelő jön a Porhintés meg a Katolikus Könyvelő az Anarchisták Szövetsége másnéven a Zöld Kékje a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta a hűséges transzvesztiták kórusa margarinokat énekel habár margarinokat énekelni szigorúan tilos de belép az Embervédő Liga böhöm nagy állata és vége a dalnak 5 �egy infarktus most nem ártana dél van jön az inas a bátorsággal jön néhány ivartalan egyházmegye az erotikus teoretikus és az olaj kályhák heve a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a dagadt verskoca jön a falka a kondás a forgalmat terelgeti míg a minisztert fújja az ösztövér költészet valami résen át szivárog mondhatni gáz van jön a hidegzuhany rejtőzködve a melegházban jön a zsákbamacska és zsákban futva akinek a zsákra futja jönnek Pia + Pro Patria s egy rózsaszín menyasszony akin kétezer lyuk van a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta belépdel a se füle se farka s jön ki madzagon függ a levegőt gonoszul visszatartva s jön a nadrág kötelezettje nagy szelek emlékén repülve jön a Papucs Felséges Asszonya kíséri lépteit kopp kopp két cipő itt van Virginia szemérmes ajkai közt a Szivar a Végelgyengülés és az Utolsó Löket egy híres pozaunkezelő de nem az aki a sírotokra köp a rock tyúkja a titkos kakas az égberöhögő a selejt a női bak jön akinek jönnie kell a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta 6 �megtelik a terem trallallával A PÁNCÉLOZOTT PO LGÁRM ESTER A LÚ D TA LPBETÉT PRÓ FÉTÁJA A VASALT CENZOR A K A RD IG Á N AZ IRO DALO M ÉRT MOZGALOM A CABARET VO LTA IRE TÁN CKARA A HOLD Ú JRAFELO SZTÁ SA Ö T N EG YED BEN A KÖ LD Ö K SÁPADT V IL L A N Y K Ö R T É JE A FEH ÉR H O LLÓ A J ÓSÁG BRUTALITÁSA E L L E N A LÉPEG ET Ő ESZKALÁTO R A Z A N Y Á K A K IK BŐ L CSAK E G Y V a N A Z ÉS M ÉG SOKAN MÁSOK VILÁ G V Á LO G A TO TTJA az asztal tölgydeszkáin kavargó trallallában köszöntik az izzadt zabálót a veres pofájú vén rihegőt a marhalábszár élő felét az asztalfő Papát a mézeskalács zivatar mögött a pincért a dísztortán a Papa szívritmuszavarát tapossa mind és dobálják a befelé özönlők hadát elragadtatott hurrával a rohadt paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jönnek a paráznák és a paráznabillegetők jön az új seprő farokként egy gazdátlan seggben jön a piszkavas-jogar egy idült királyra tekeredve a jöttment a fárasztó milliókkal inkább csak kódorog jön a becsület foltja a hiénakabáton jön a vedlő sakál három részre szakadt boldogságon jön a kibelezett és a bekebelezett a mesterséges vőlegény és a félbehagyott násznagy a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a vászoncseléd meg a szövetcsalád a szőrtelen vonó a tollas bálna végakaratában 7 �a kannibál hittérítő a püspök falatjával egy meztelen nő több réteg ruhában az állapotos apácával sétáló zárda a lovag s a löveg az ördög és a bibliája a Mikulás diplomatapongyolában darabokban a szerencse egészben a felséges kofa a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta és jönnek a szólásszabadságukat pihenéssel töltők meg hát a Kalodagyárosok Emlékbizottsága is tolakszik nagy a cirkusz a Vidám Lépcsőházban amíg a Papa minden húst be nem zabái s a csontot a kintrekedtek közé vágva nyugalmasra nem ágyúzza kérem tisztelettel az egész bandát dél van a képzeletbeli Európában az angyalok fegyverkarbantartást unnak a csillármenti felhők pamlagán világtalan szekta térdel világvége kukoricán a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta viharkabátban s fekete szemüvegben a nézőtér a színpaddal cimborái már itt is a Papa negyven nyolcszögletű meg ötvenhatszögletű fejjel a pumpánál az Ismeretlen Civil nyakra főre tetovál a Papa a legjobb Táncos búgócsiga pokolgép hegyomlás életveszélyes és tilos abrakadabra lekérni tánc közben & álhírek károsultja hogy vagy soha a tojás fehérje és a sárga illetlen tájban csúszik az akton 8 �nézz máshová a Papa ajándékból mulat hiába komolyul már az idegenség mégsincs az égben bál Antipirin a pokolban centrifugál & nosza meneküljünk százév-mély álom kútja vonz kísértetek lehetünk a következő karneválon horgolt kosárkánk és a korszerűtlen fülek avas a vazelin terroristák az angyalok a Papa meghajlik tőből de engedélye nincs az ajtók záródnak abrakadabra hivatalos vazelin vár a szimfonikus lányon előtte a hatalom spermabankja & a pokol zártkörű Antipirin egy boncteremben szórakozik egészen egyszerűen felvágja magát Antipirin felvágott kerül az asztalra pápá Papa mi csak integetünk pápá a felvágott nyomtalanul abrakadabra 9 �IN C Z E Z S O L T Jozef K. utolsó monológja Nézze kedves barátom, mondta válla fölött hátranézve Jozef K., az igazság az, ha valóban kíváncsi rá, hogy szarok az egészre. Ez a két kedves késes úriember - k’ betűkkel keményen szólván; a hullafoltok nemsokára megjelennek az alkonyatban - egy pillanatra egészen megrémített, de végül is fejlődik a világ(?) - helyesebben szólva, kedves barátom, a mechanizmusok fejlődnek, s ez némi különbség - , és így hamar megnyugtattak. Nem lesz per. Nem is volt, miért lenne ezután - el kell ismernie, hogy rendkívül logikus, s - mint ilyen - méltányolandó álláspont. Bevallom, a mechanizmusnak ez a józan racionalizmusa imponál nekem. De hol is tartottunk? Látja, csapongok itt racionalitásról. . . józan logikáról. . . Semmi kétség, alacsonyabbrendű vagyok. De folytatom, bár szégyenkezve önnön gyarlóságom felett. Egyszóval rögtön a végén kezdjük. In medias res. Ön talán nem is sejti, mekkora könnyebbség ez; végül is, jól gondolom? - Ön sem szereti a meglepetéseket. Mindent a maga helyén, a maga idejében. Tudom uram, nehéz meglepő dologgal találkozni — hát még meglepő emberrel ugyebár? tenném hozzá, de nem teszem s így végül is csaknem minden a maga helyén, a maga idejében játszódik, mint most velem is ez az eset, az embert valóban elkapja a deja vu érzés, hál’ Istennek. Tudom, lapos bölcsességek ezek, de nem igaz-e, hogy jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen jó - hiszen az ismeretlen is csak addig jó, amíg ismeretlen, igaz? A megszokás pedig nagyszerű doktor. . . De visszatérve történetemhez - magamhoz; látja mennyit beszélek magamról? egész pontosan csak magamról beszélek, ha van kinek. Ismerek egy fiatalembert, aki szándékosan skizofrén lett, hogy mindig legyen beszélgetőpartnere. Nem találkozott vele soha? Sajnálhatja, igen kiváló fiatalember. Képzelje cl: szótlanul üldögélnek egymás mellett, hiszen nincs mondanivalójuk: ismerik egymást, mint magukat. . . A csend nem válik kellemetlenné, nem feszeng az ember - és ráadásul társaságban! Mondom, igen kiváló fiatalember. Ej, de fegyelmezetlen vagyok; bocsásson meg kérem! Egyszóval ez a szégyen. . . Kissé ostoba dolog, nem gondolja? Nincs itt semmiféle szégyen, nem is lesz. Különböző a sorsunk, de egy nagy család gyermekei vagyunk, nem igaz? Egy mindenkiért, mindenki egyért - frappáns megfogalmazás! S ki szégyellné magát kedves uram? talán Ön? Vagy ez a két kedves késes férfiú? A legostobább lehetőséget föl sem vetem Önnek; az Ön szemében intelligenciát látok. Nincs ok sem szégyenre, sem dicsekvésre. Tudja, mindenkinek a magáét. Biztosan ismeri a Piroska és a farkas meséjét? Igen, ez az. Találkozik az erdőben Piroska és a farkas. A farkas megeszi Piroskát. Itt a vége, fuss el véle. Parancsol? Valóban, ez a mese nem a hosszával tűnik ki. Hanem a szépségével. A ráció szépségével. Tessék, már megint idejutottunk. Ön is beláthatja uram, hogy racionalitásra épülő me1o �chanizmusban nincs helye az olyan erkölcsi kategóriáknak, mint szégyen és dicsőség. Szégyen-e Piroskának, hogy megeszi a farkas? Nem szégyen, de a farkasnak sem az, hiszen ez a természete. Éppen emiatt nem is dicsősége. De mit gondol, uram, talán Piroskának dicsőségére szolgál, hogy ebéd lesz? Dicsőség-e áldozatnak lenni? Nyilván nem; Piroska a véletlen, a farkas képében felbukkanó véletlen áldozata. Mit mondjak magamról? Ha helyet cserélnénk valamelyik kedves késes férfiúval - én is tovább kísérném őt. Nem, nem az életösztön. Nézze uram, mindenki tegye a maga dolgát, hiszen sem ez, sem az nem rosszabb másnál; nincs rossz és nincs jó, mert tettek és emberek nincsenek egymással közvetlen viszonyban, a tettek a mechanizmushoz viszonyulnak; az emberek a mechanizmus elemei, ez az ami ápol, s ezért kell élned és halnod. Úgy bizony, uram, nem értelmes mérlegelni a tettek erkölcsi értékét, mert a mechanizmusban nincs erkölcs és nincs érték. Ha kellene, én kísérném ezt a két kedves késes férfiút, s ha kellene.. . Nem, nem gyűlölöm őket, s ők sem gyűlölnek engem. Tudja, uram, az a legnagyobb eredmény, hogy embertársainkat ugyan nincs miért szeretnünk, de gyűlölnünk sem. A szeretet? Nos, látja, mégis elfogyott. Olyan keveset jelent pengő cimbalomnak lenni? Széphangú cimbalomnak. Hogyan? Ön provokál engem: ha hit, remény kisebb mint szeretet, és szeretet egyenlő nulla, akkor. . . ezt Ön is meg tudja oldani. Uram ettől ilyen csodálatos ez a mechanizmus, s ezt én mondom Önnek, pedig némiképp mégiscsak kárvallotja vagyok. Most jutott el az emberiség a felnőttkorba. Könnyű eszményekkel, értékekkel. . . erkölccsel teletömni az emberek fejét, aztán ezek nevében parancsolni nekik; de így! belső meggyőződéssé tenni a mechanizmus felsőbbrendűségét - vallja be, nagy eredmény. A gyereknek még azt mondják, hogy a Jézuska jön karácsonykor - ez is hozzátartozik a karácsonyi várakozásaihoz. Aztán felnő, és már nem igényli a mesét. Megokosodik. Jut eszembe: egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a színpadra a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek. A mókamester megismételte. Az emberek még hangosabban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc. De megérkeztünk, nézett körül a kőbányában Jozef K., Isten vele, kedves barátom; köszönöm, hogy elkísért. Ha véletlenül egy napon felkeresi két kedves késes úriember - amit persze nem kívánok - akkor ne nevessen. És próbáljon meg nem félni. M egjegyzés: a K ie r k e g a a r d tó l, monológban a B i b l i á ból szereplő utalások és idézetek J ó z s e f A t t ilá t ó l, V ö r ö s m a r t y M i h á ly t ó l és természetesen F r a n z K a f k a Peréből származnak. II �E N D R ŐDI SZABÓ ERNŐ Balkonda(l) avagy a z első számú kivonulás ó messzi m alibou! a kertet az apró rezdüléseket mélyen a talpam alatt érzem mint a víz a jégben valahogy egészen benne vagyok a levegőégben és valahogy mégsem feszengető érzés ez de hagyom s a lassú percben kicsordul a könnyed nagyon bőrtörlő jut eszembe amint a csepp áttetsző vízgörgő-parányként gurul le arcodon és nézem az így-úgy tél-túl (a télen innen) de mindenesetre valamiképp konokul és kéken őszülő őszt hogy becsavarodott s a légbolt igen a lég mint ledarált üveg roppant törött és hosszant hasadozott és rém tajtékos habot vet s arat falevelet és dudorokat gerjeszt és apaszt duzzaszt tömlőlegeket sodorva s kaszálva mit-mást gallyat töppedt verebeket s vet hurkot keresztbekasul és rettentően pesszimista kéjjel ül orgiát a kerítés felett voyons íme a levegő-tenger hasfájósan kiadós ökrendezés előtt és voyons a (kézenfekvő) hajók (:felhők) mennyei tenyéren a kékség hosszában ahogy elnyúlnak: égi hajókonda balról és merőlegesen és újra oldalt legeli a leget falja a csomós eget mint kék sót nyalogatja a messziségeket majd lágy fordulat - égbolti sikk - és (mint zúzott kirakatból szétszórt tépett ruhafalkák) szállnak egyre a fehér légrongyzsákok (olykor kékestarkák) balról és hirtelen erről és úgyszinte amarról és el és megmásíthatatlanul tova a suhogó levegőégben hol velem és veled dúsajkú barátném a mélabús balkonkikötő persze hogy ittreked miközben keringnek-forognak s szállnak a magosba az illanó kerti szagok és a nagy lomha és lucskos ősz-darabok és minden de minden egészen olyan mint egy alumíniumszagú ének ahogy ülök itt és 12 �enbotommal becézlek és képzetem közben erre-amarra elkódorog közben mint munkás az osztályharcra fehérlő tengeri foltra titkos déltekére gondolok honnan ó! nem hajt a passzát révült kikötőnkbe úszó-hadba-gyúrt hajómasszát ó messzi malibou! hol a tenger cipi-cupi-cuppanósan nyalintja meg a mart homok-ajkát rejtekes szigetem ó! túl a lobogó déli körön hol a nyár mint mérvadó évszak-eset folyton-folyvást fönnáll és ring telivér öröm kvarcos partjainál hol a szél olykor kissé forgatag fövenyt görgető ringlispiles kölyökgörgeteg ó malibou! hol akár tömegszám is elképzelhető a szabadnász (lám mire nem visz az elme: sző színes játékot: képzetem hullámzó nászi kelme s mintája az édeni a vérbő ananász) sajkás tömegnászban ott tompor kebel has és a kar és minden lágyék csupa zengés csupa ó (bálvány bálvánnyal telik bálvány bálványt dajkál ápol és eltakar amint a konkáv idolba mélyed az érdes és lágy ék) mert ott ajzó a tánc és a nászi szó mikor az öbölt ellepi tízszer száz s még sokannyi pántlikás hajó de ó jaj hol van kék napomból eltűnt malibou hova lett?! vajh sejti-e messzi sajkás népe: itt (b)ősz légörvény kél s forog a légkonda (balról) e balkoni pontról majd’ kivet s majdhogynem elragad (na ja! az ár!) kirekeszt s bezár ez a kert (mint víz a jégben) (és a sor[s]hoz ívelő mozdulat-keret: jóhúsú csípőd kitölti most mindkét térdtövemet) amint benne is és mégsem ülök az ősz levegőégben szomorú szirének harangok és emésztő rének között (képtelen mutatás: a hangok) a kikötőerkélyen a hajókürt-csendben őszbe-pólyált szikár alak nézlek végigszimatollak és csípőd melled hasad párjától kábáán k(n)edvvel megáldalak mert lenne bár a kert itt malibousajkással nikkelfénnyel mézropogással részeg lepkezajjal és mondjuk ezer őrülten boldog madárral csordultig teli - mindhiába: télkörön innen és délen túl senki de senki sem sejtheti hogy míg a csupasz erkélyen tested hajója ring fülledt éjbálákkal és húsrakományommal tele miért csukódik be az ablakszárny mögött a könyvesszekrény sokat látott nagy kék szatírszeme Közreműködött Babits M ihály, Catullus, Caius V a lerius, Jammes, Francis, Jó z sef A ttila, F rigyes, Tóth Árpád, Vörösmarty M ihály, valamint a Doctionary of A nglo- Saxon’ s Poetry London-H alifax, 198 1. A New Direktions Handbook. 4614 p.) Karinthy (O xford- 13 �KUKORELLY ENDRE Lélegzés Ma egész reggel nem bírtam a lelket Minthogy pedig a redőnyön is Isten magamba verni. Balgaság. Ma egész Napja sugárzik át, megszorongatnak nap nem bírom ki, érzem, ezt a lelket. ezek a szavak: van is és nincsen is Ő. Minthogy a redőnyön át kapni onnan a fény-beoltást: kopik még, mert használtatik a lélek, nohát. A Kőszent állapota sortatarozásnál (1. Lied.) A fülkéből a Szent talán piacra ment talán egy régi-régi egy égi villamossal vagy körülnézni hisz’ annyi az ember itt, noha oly kevesen pucolják: ellenőr például SOHA NEM úgy száll fel az ellenőr (ha ! föl), ahogy csak körúti vad ellenőr szokott, mikor a karszalagot fölköti a tagj’ira. Hol vagy. Hová hová is indultál, öreg. És mért mászik, mért araszol a járdán ez a bú-tömeg a forgalom. Hová forog a föstött bérházakat mért csodálja. Hová indulnál, üregem. Piszkos barack eper cseresznye málna. (2. Prosa.) Ugyanúgy jönnek, a legtöbb mégis, a legtöbb a Mennyekbe jut, és ugyanúgy jön, az apám kalapjában, s az én farmeromat viselik, kék, barna, halvány, érzelm es fo d ra it tehát, és kicsit gyanús mindegyik, mint a bennünk rekedt esővíz. Ijedt, vagy óvatos és szegény és vágyakoznak, csúszkálnak be a közértbe a hó tetején. Ne felejtsd el majd a citromot. Citromot venni, öreg, ne felejts el. 14 �PETŐCZ ANDRÁS Szeptember végén Petőfi Sándor-variáció Virágok mozdulása lenn a völgyben - az ablakban: falombok szárnyalása Látod a téli világot, a messzeségben - a hegyekben hópelyhek egyhangúsága Szívemben még: tiszta és izzó fényesség A magasban: madár-szárny-csattogás De látod: ezüstös csillogásod a hajamban A hajamban: mind-sűrűbb ezüstös csillogás. Falombok hullása, elmúlása; virágok haldoklása. Bőrömmel érzem a bőröd - tenyeremben - lüktet a tenyered Homlokom, arcom - még öledben őrzöd Ujjaim még együtt remegnek veled - de holnap: - akárha fagallyak zörrenése - elapadhat bennük tested lobogása A magasban: nagytestű madarak lusta lebegése - a magasban: Vércsevijjogás - apránként árad szét az elmúlás egyhangúsága Csendesen szétárad az egyhangú pusztulás. KIÁLTS F E L! - mondom - s csak suttogok magamban - monoton dobogás - dübörgő szárnycsapások Testemben őrizem minden vágyakozásod - s testedben őrzöd testemet: - dübörgő szárnycsattogások - monoton dobogás Kezemmel kezedet kulcsolom - különös vércsevijjogás - : ha kialszik már a fénysugár szememből: - : ha kilépnél megtört tekintetemből: Szavam vigyáz majd és kíséri léptedet, - akár a lélegzeted - 15 �Ballada Tamkó Sirató Károly-variáció A A A A megnyitott testű asszonynak lányai vannak habfehérhátú lányoknak fiaik vannak balta-öklű fiúknak szeretőik vannak simavállú szeretőknek vágyaik vannak. A A A A vágyak kószálni indulnak az éjjel szeretők szeretni indulnak az éjjel fiúk ölni indulnak az éjjel lányok temetni indulnak az éjjel. Az átlátszó víz, megzavarosodik A tiszta tekintet elbizonytalanodik A szerelem: darabokra törik A szétesett mozdulat, porba lehullik. Kékes-szürke köd: ennyi a hajnal Különös árnyék: ennyi a hajnal Metsző-hideg szél: ennyi a hajnal Szomorú borzongás: ennyi a hajnal. A A A A szerető: nem szeret már vágya szunnyad, nem kószál már fiú alszik, nem gyilkol már leány hallgat, nem temet már. Az asszony áll a hajnali szürkeségben, sorsát siratja és szeretteit, miközben a teste: csöndesen megfehéredik. 16 �T AN D O R I DEZSŐ Városjárás, rehábl A z Ö rö k E lva rra tla n - a vag y - Í rás e gy varratra, m im V A N „A városjárás rehabilitációja” - de félreütöttem, és rájöttem közben, mi rejlik e tévesztésben, pro girbe, pro gurba, a látszat, akár ha téveszmésen járnék egy várost, egy elnyűtt város, ütött negyed is több egy jó könyvnél akár, ezt mondtam, valami legalább történik, nem az, hogy velem történik, nem is az, hogy valami, nem az, hogy valami velem, nem az, hogy valami történik velem, vagy bárhogy legyen cikcakkja, hanem, hogy, s ez is volt az, hogy KA SSÁK LAJO S, valami történik valakivel, s ez egyszereűn egy pontból s több pontból látható, ahogy a lélek a Szent Kapuőr elébe feljut és nevet, és mit nevetsz, lelkecském kérdésre azt felelheti, hogy azok ott lent engem még mindig operálnak, hát ilyen az a városjárás, pro és kontra és nem cikk, talán, a nem-is-nézőjének, nem valami, nem én és nem is történés. Csak VAN. Kiugratott kisbetűk a nagybetűelegyből, vagy fordítva, és a könyvek, egy kocsmában valaki mondta, ő megérti, miért nem olvasok „annyit” , hiszen annyit olvastam, ezerháromszáz ívet fordítottam, az csaknem harmincezer gépelt oldal, elolvastam ívek százát, hogy cikkeket írjak róluk, jav., róluk, a félreütést meghagyom, most azért, mert radírozni jobban fáj a hasműtétem helyének, mint a szépérzékemnek a hibahagyás. Meg amit készültem, gyerekkor-éveken át, olvastam, le akartak beszélni róla, minek csinálom, de ugyanígy ki akarnának beszélni mindenedből, a városjárás is ilyen. Kik s mi végre, kérded, persze. Hát senki és semmire, mert minden oly merő és tiszta képzelmény is, mintha te magad lennél „hibás” - vagy mintha te magad lennél csak, más senki, olyan egyedül, hirtelen - , minél több szem pontját érzékelni véled, nem csillagok ők, ők az elegy nagy mennyiség, melyből jelentéktelenebbre vett igény látszatával a kopott és ütött negyedeken, melyek reháblija nem a csinosra festés, jársz. Rád se szorulnak; minek van nekik, hogy autó fellök s járdaszélükre buksz, vagy vizezettnek ítéled a cseresznyét, kelletlennek a vodkát, a bort másutt innád, és mégis itt iszod, és krumplit s annyira gyéren kapható nézegetőskönyveket onnét cipelsz haza. Mióta volt, például, sérved, nem tudod; majdnem elaludtál egy magas-lépcsős ház egyik ajtómélyedésében a lekoptatott kőszegélyt érezte arcod, 17 �másnap kezdted a cikcakk-reháblit elölről, de már téged kellett reházni, habilitációd kórház lett hamarosan. S mégis! Mint Elza feküdtél, vagy mint Elza Férje, rohantál fel a csiszatolt-sima-szegélyes lépcsők álmárvány pirosa­ sán, vagy az éjszakai utcán éppenséggel KA SSÁK LAJOS. . . ! ez volt; s nem repültek személyi igazolvány, jav., igazolványok v. igazolványszámok v. személyi számok v. elrontott számítógépek adatai, nem, mentél, bár évszakod igazából a nappal. Ha azt a sok nappalt össze lehetne mind tolni, mint nagy ágyat, és az éjszakákat leveskockában, még ha dobnának is veled egytől-hatig hasmenést, le lehetne aludni! Ott vitorlázol dagadó nikkeleddel, te, sovány árboc, ahogy megálltál, KA SSÁK Lajos, a tükör előtt a plasztron ragasztással a hasad alján az üvegeces tükörben, ilyen volt, látható voltál, bár nem nézted magad; majd magányosan heverted végig a napot, fel-lábadozva, kórtermedben, és mint a csavargás, a legjobb, az volt, olyan volt; nincs veszteséged, türelem csak, vissza fogsz térni, reháblin, mely mint régi közlekedő szerszám, a legközebb verebek közt fogsz menni legtitkabb Főmedvéddel, ki annak a tájnak a varrottja, s varrva vagy te is már, ez, mondja Nem Képlet Lényed, az, ami összetart minket, míg: a cérna. Kis dal Megműtve, örülök: fekhetem oldalt, Főmedvéd mondotta: fontos: ne vagy ülhetek és gépelhetek: új dalt, képzeld...! mindennel van ily vesződség: amíg sérvvel érvelsz: a dédelg csupa tart, szédelg! jön úgyis, mit: test-lélek nem gyanít Marad: a hű tét, majd. mi az: a műtét, Nem is gyanít majd, a szike: hűsét nem is tanít majd, neked-hasítja, varrott valami így hajt, vagy, s ébren-alva: hallod. hogy nekiülj és gépeld Ki nem hallod, hogy kopog itt: a ezt a kis dalt. dalnok, Kört jár a dal: hogy időd ne hogy kopog majd az eső is: fejére, fecséreld, visszalátogat: Sebészét elérje, varrott medvéd bíztatott: ne te ránevessenek: a mű-tét helyére: férceid, szól a dal ekképp, rugal-merevség tér vissza, kegyképp, sok-képp vagy egy-képp: ez az életm-mű, a természetes tét! 18 �SIKLÓS LÁSZLÓ Álom helyett álom - Mi van szakikám, mér nem alszik? A kérdés valamikor éjféltájt hangzik el a hatágyas szoba bal kettes páholyából, egyenest a Kanyó pacekjába, igen illedelmes, halk hangon, amilyenen nappal a hang gazdája még véletlenül se tud megszólalni. Ő maga is csodálkozik ezen; Kovács Géza vagyok-é, harminchét éves, tökös melós, vagy a saját árnyékom? Megdörzsöli a szemét, nyitva van, megmarkolja a farkát, megkeményedett, akkor már elmúlt éjfél, kezdi kipihenni magát. De haragszik erre a fantomra, aki ülve fekszik az ágya végében, meg se mozdul, csak mereszti a szemét valahová, a félhomályban nem látni, éppen merre. Ha forgatná a szemét, meglátszana, akkor a fehérje villogna, annyira bevilágítanak a lámpák, a terep éjszakára reflektoroktól világos, ide is jut a szűrt fényből valamennyi. Kovács Géza normálisnak tartotta magát mostanáig, és valóban páholyban érezte elfáradt testét, olyan ez a fekhely, mintha baldachinos ágy lenne, vastag kárpittal (az öccse kárpitos) redőzve, vastag tölgyfa oszlopokkal és mennyezettel (az öccse múzeumban dolgozott két évig, mielőtt visszament a KTSZ-be) de ez a kárpit mégse valódi. Fáradtság szőtte a súlyos anyagot (ami így már nevezhető bútorszövetnek) az is kétséges, hogy a fonalat miből nyűtték-fonták (a kishúga textilgyárban szövőnő Pesten, a Soroksári úton, hiába csalják haza, nem akar jönni, addig amíg nincs egybe a stafírungja vagy nem talál férjet). A nyűttsége nemhogy csökkenne, de kezdi elszigetelni a világtól, és az idő éppoly megfoghatatlan képződménnyé válik, mint a tér, csak hétfőtől péntekig létezik ezen a kis helyen, ami azon kívül van, az mind elképzelés, óhaj, vágy, álom. Amíg ez a városi munkás nem költözött a szobába, maradt volna a fenekin, addig Kovács Géza nem regisztrálta sem az időt, sem a teret, úgy volt meg a világgal, annyit tudott róla, amennyi a létezéséhez elegendő, vagyis semmit. Kanyó János a puszta jelenlétével zavarja meg. Lefekszenek időben, úgy nyolc óra tájt, mint évek óta minden hétköznap és négy társuk azonnyomban húzza a lóbőrt, ki oldalt fekszik, ki hanyatt, ki széttárva kezétlábát, mint akit holtként kiterítettek a vízparton, minek ugrik a tengerbe, aki nem tud úszni, már ez a kérdésfeltevés is idegesítő, gondoltam én valaha a tengerre, úszásra, rühellem a vizet úgy, ahogy van, nem vágyódok elérhetetlen dolgok után, talán valami holdkóros, boszorkányos képességgel bír az a városi gyerek, meg akar rontani, és ezt a legalattomosabb módon teszi: álmomban. Éltek ilyenek minden faluban, a nagyanyám is mesélte, az ő ángya bűbájos volt, meglesték éjjel a temetőben, ahogy a szellemekkel társalgott , egykori játszótársnőivel, ki-be szólongatta a sírba, összekeverte nyugvóhelyükön, máshová fektette őket, agyonverték aztán egy éjjelen az ott kóborló 19 �fekete macskát, néha kecskét mondott, és azon hajnalban holtan találták ágyában az ángyát, telisteli a teste kék-zöld foltokkal, a bal lába pedig eltörve pontosan ott, ahol a kecske, vagy a macska bal hátsó lábát eltörték a furkósbottal. Dehát azt mondták, férfi boszorkányok nincsenek, sose voltak, ámbár az is lehet, ebbe a városi munkásba csak úgy berepül a rontás éjszakára, anélkül, hogy véglegesen átformálná, és ő maga tudna róla. A legjobb mindenesetre úgy tenni, mint aki semmiről sem tud, tenni a hülyét, a tudatlant, az álmosat. . . Mért nem véd meg ellene az a nehéz anyag, az az aranyos-rojtos brokátszövet? Még egy réteg gondot, töprengést, terveket kellene köréje redőzni, amin nem hatolhat át, mert addigra elgyöngül a kutató nézése? Ha az anyósom anyja nem jönne vissza a kórházból, hanem hamarébb elpatkolna, akkor a kamrát, amiben az ágya van, ledűthetnénk már a nyáron, és megkezdhetném a helyén az alapok ásását. Ha a feleségem vállalná a két gyerek mellett, a süldők mellett, a tyúkok mellett legalább ötven liba tömését, akkor meg tudnánk venni a téglát, a vasbeton gerendákat meg a béléstesteket. Ha az anyám nem sírna folyton a nyakamon, hogy szaladjak hozzájuk szombaton tetőt javítani, az ólak felőli részt aládúcolni, bevakolni, akkor lenne időm az alapok ásására. Ha a nagyobbik gyerekemnek nem lenne asztmája, ha a kisebbik csípőficama helyreállna a második operálás után, az asszony nem lófrálna otthon, hanem mehetne a gyárba pénzt keresni. Ha az anyósom nem azzal lenne folyton furt elfoglalva, hogy a részeges urát keresi a szomszéd falu kocsmájában, hanem főzne-takarítana a családjára, akkor az asszonynak több ideje maradna ránk. Ha az após nem inna folyton, azon a címen, meg mindenfajta cím nélkül, hogy minek strapálja magát, az a kommunista úristen úgyse szerzi vissza a földet az apjának, akit kulákként kapartak el valahol egy hortobágyi kényszermunkatáborban. Ha aztán már fedél lenne a fejünk felett, olyan szilárd, hogy nem kell attól tartani, ránk roggyan, akkor itthagynám ezt a rohadt építkezést, többet nem feküdnék be ebbe a vaságyba és a boszorkányszemű holdvilágkóros hétszentséges városi melós csillagos éccakákon át nézhetné az anyja valagát, de nem az én szememet. Csakhogy ez az idő még messze van. - Maga se alszik - szólal meg Kanyó rövid várakozás után. - Én tudom, hogy miért nem alszom - válaszol a társa - vagyis hát az az igazság. . . - Hogy nem akar elaludni - mondta Kanyó. - Erről van szó, de honnan a csudábul tudta, maga. . . - Csak úgy. . . gondoltam. Persze, hogy nem akarok elaludni én se. Félek attól az álomtól, ami megint eljön, ami folytatódik avval, amivel tegnap abbamaradt, beöltözök a szerelésbe, derekamon a szíj, a biztosítóöv, bakancs, sisak, minden nehéz, a bukósisak mennyire más volt a motoron, se nem látok, se nem hallok tőle, olcsón passzoltam el a két sisakot, legalább az egyiket megtarthattam volna, motorom úgyse lesz többet, kár lett volna tartogatni, így viszont elfolyt a pénz az utakon, benzinre, egy kicsit felöltöztem, habár a farmerral átvertek, nem Lee az, csak rávarrták a cédulát, négyszáz froncsival többet húztak ki a zsebemből, 20 �mi van főnök, ha innen leesik valaki, innen még senki nem esett le, ne bomlassza a szilárd közhangulatot, jöjjön csak félre, hogy is hívják, látom én magán, hogy intelligens, minden eshetőséggel számol, felméri a helyzetet, de nem kell mindent kiélezni, én csak azt kérdem, mért nem szerelik fel a védőkorlátokat, amikor azokat előírja a technológia, honnan veszi ezt a marhaságot, a munkavédelmi oktatáson aláíratták velem, csak akkor mehetek a placcra termelni, ha tehát fent vagyok, és bajom esik, ahogy mondja, a saját felelősségére, Kánya elvtárs, mert a korlátok ad egy, fent voltak, ad kettő, pontosan magának kellett volna azokat felszerelni, mielőtt dolgozik, hisz az első fázis azzal kezdődik, hát akkor megyek a korlátokért, hol találom, szó nincs róla, a raktárban, mert maga elfelejtette. . . ha avval szarakodunk, semmit nem termelünk, ha betartjuk az előírásokat, egyharmadával csökken a termelés, márpedig ugye szintén a piacról él, arról nem is beszélve, mennyire sürgetik az építésvezetőséget a lakások átadásával, a pártbizottság nem az állványzatot nézi, hanem azt, hogy mennyi sokgyerekes családot tudnak beköltöztetni az elmaradott tanyasi életmódból, cigányokat a vályoglakásokból emberi körülmények közé behozni, mit nem ért ezen, hát látom, hogy okos ember, azért kérem, ne lázítsa a társait, ezek tanulatlan bunkók, a nevüket se tudják leírni, hiába van négy-öt elemijük, ha előírjuk nekik, itthagynak minket, mert ellenséget látnak bennünk, akik nem engedjük őket keresni, elmennek oda, ahol nincs akadékoskodás és a pénzükhöz jutnak, így kezdődik a műszak, otthagyja aztán a munkavezető, a terepmester, az biztos, ilyen igénytelen népet még nem látott egyrakáson, valamit talán mégis értenek a helyzetükből, mert leköpnek a mélybe, ott valakit ér, na és, ne járjon ezen a veszélyes terepen, gyepmesterek, nem egyebek, a műszó azt jelenti a nyelvükön, sintér, vagyis aki a kóbor kutyákat, veszett állatokat összefogdosta régebben, elvitte a dögöt a háztól, ezáltal viszont önmagukat minősítik, hát ahogy elnézlek benneteket, hasonlítotok a csavargó, gazdátlan, elbitangolt állatokhoz, de aztán ennyiben maradtak, a puszta megjegyzésnél, mert tovább emelik, helyükre, a gerendákat, illesztik pajszerükkel a falakat, mondd már komám, legfeljebb egy romával kevesebb, ne hidd, hogy én gonosz vagyok, mondja a terepmester a kantinban, ahol egy sört fizet neki, láttam egyszer egy fényképet, vagyis többet, képes újságban, Amerikában készült, felhőkarcolókat építenek rajta, és mit gondolsz, kik ugrálnak, futkosnak a nyolcvanadik emelet peremén, korlátok, övek nélkül, teljes biztonsággal, nem fogod kitalálni, indiánok, pertut ihatunk, mert erre a munkára direkt indiánokat vettek fel, akik a fák tetején, a hegygerinceken járnak, éles szirteken, amiről azt hittem, csak a filmekben van így, nem ismerik azok a szédülést, olyan még nem történt, hogy valaki leessen, egész családok vállalnak fel egy felhőkarcolót, ott tanul járni a gyerek, azon vigyáznak egymásra, na és ha mégis, hát elösmerem, a cigányaink nem azonosak az indiánokkal, és nem is akrobaták, de éppolyan színesek és életrevalók, már megbocsáss, ez még így se győz meg engem, ráadásul nem vagyok színes, majd leszel, a jövő nyárra úgy lebarnulsz a napon, meg nem mondja senki, nem közülünk jöttél, ami a színedet illeti, tény, hogy odafent máris barna len­ 21 �nék, ha nem sápadnék a félelemtől, lehetséges, azért marad fehér az arcom, mert kifut belőle a vér, ezt meg kellene kérdeznem valakitől, valahogy így kezdődik az álom, bekopogtatok az orvoshoz, izzad a lábam, doktor úr, nekem sose izzadt, csúszik a bakancsban, azt érzem, kelt tésztában járok, pék volt maga azelőtt, fiam, dehogyis, hegesztőpisztoly voltam, lángot okádtam magam elé, akkor cseppet se csodálkozom, érthető, lefelé tartja a pisztoly csövét, nyilván azért, mert impotens, legközelebb, ha ilyet álmodik, nyúljon oda a feleségéhez és minden megoldódik, az se árt, ha lefekvés előtt nem felejt el vizelni, nem azt mondom, a járókelők fejére, szó se róla, és a rendelő ajtaján kilépve a beépíthetetlen felső emeleten találja magát, indul feléje az óriás daru, hozza a következő szállítmányt, keresztgerendákat, T idomokat, U vasakat, de hoz E betűt, Y-t, H-t, L-t, viszont nem hoz Ly-t, nagy Ö-t, sem Q betűt, olyan lassan mozog a daru, ahogy elképzelni nem lehet, direkt csinálja, fél műszak, amíg velük egymagasságba ér, akkor figyelmeztető dudaszót hallat, síp, dob, gitár, szaxofon, valami baj lehet a fülemmel, szeretném megvakarni, megrezegtetni a külső füljáratot, a kisujjammal, de a kobakot lelakatolták, és a kulcsot egy vén banya őrzi odalent, és csak annak nyitja ki a műszak végén, aki jól viselkedett, teljesítette a normát, aki pedig elbliccelte, annak vasrostélyban kell, állva aludnia a banya által őrzött gyémántteremben, abban zuhanyozik, vacsorázik, alszik, és borotválkozik másnap reggel, amitől persze nem fog kényelmesen aludni, Kanyó eleve attól tart, milyen mereven tartja majd a fejét, hacsak nem fürmölhet egy kis árkot a vaskazetta széles peremének a homokban, közeledik a daru gémje és terhe, mennyezetlapot hoz, vízszintesen és rajta valami hosszúkás, fehér, csillog a napsütésben, tocsogás, loccsanás, majd eléjük teszi: hatalmas fehér fürdőkád van rajta vízzel teli, benne meztelen nő szappanozza magát, énekel, dúdol, hosszú szőke haja a vállára tapad, ejnye de ismerős az arca, hisz a Sebestyén Marika ez, annak van ilyen ártatlan kis pofája, eléjük kerül a kád, körbeállják a szerelők, a segédmunkások, műszakiak, nem jut hozzá közelebb, a testét jószerivel meg se nézte, nem látta, széttúrja hát két erős kezével a tömeget és mire odaér, a kádban egy kövér, szőke disznó fekszik, röfög, lábai az égnek, rúg-kapál, csapkod a pirinyó fülivei, farkával, és mintha röhögcsélne, most aztán elég az örömből, szétrebbenti a népet, mert ő ott a nagyfőnök, dologra, rusnya cigányok, a kádat pedig dobják le innen, mit szórakoznak, jól van főnök, engedelmeskedik egy szőrös-bozontos roma, ahogy parancsolja, nekirugaszkodnak többen is, de irtóra nehéz lett, oldalra billentették, felfordították, a víz nem folyt ki belőle sehova, az egész, akár óriás acéltömb, koporsószerű, tömör buga, mindannyian megfeszítik magukat, nyomják, alóla sikoly száll, egy nőnemű disznó sikolya, elsötétül előttük a nap, ki tudja, mitől, mert este lett, mert az erőlködéstől megpattantak a szemidegeik, cl kell majd menjen szemorvoshoz, mondta a felvételét aláíró belgyógyász, mennyi ideje próbálják ledobni, hány órája, napja, éve, kinőtt a szakálla, most egy picit megemelték a terhet, alányomja a hosszú szakállát, hova lett a zsilettpengém, a kantinban nem árulnak, se bicskát, se tűt, és micsoda erős lett a szakálla, beléköltözött az ereje, de hány férfié, kibillenti egymaga a többtonnás bugát, ami sár22 �gásan csillog, lehet, hogy arany, már a peremén áll, egy pillanat, és a súlypontja kilendül, repül, repül lefelé, megkönnyebbülnek, de nem csak ők, hanem az egész építmény, ez volt az ellensúly, enélkül a másik oldalra dűl az épület, mint egy feje tetejére állított inga, ide-oda jár, a patkányok menekülnek, sebesen futnak le a létrákon a dolgozók, földrengést észlelnek, négy lábon szimatolva rohannak, már csak egymaga van fent, tépné a sisakját, de nem enged a lakat, tépné az övét, beragadt, bakancsába a szíj beleforrt, meddig bírja még a traverz, egyensúlyát veszítve, semeddig, nincs tovább, eldől, kifelé, a búzamezőre és maga alá temeti alkotóját. S ezzel nincs vége. Óriási eke jön, kiveti a földből, a rögök közül, még nem vetették el a búzát, épp feltápászkodna, amikor tehéncsorda közeledik, körülfonják, úgy mennek el, kikerülik, egy szőke tehén megáll, az arcát nyalja, abban a pillanatban átváltozik a behemót állat és ott marad egy szőke kicsi lány, kézen fogja, kivezeti a törmelékek temetőjéből, mezőn mennek, átúsznak fölötte, egy kútnál megállnak, húzzál vizet, mondja a lány, de fél közel menni a kávához, mégis odaparancsolja egy erő, azt hiszi, ha a rudat megfogja, a levegőbe emeli a gém, de nem, úrrá tud lenni rajta, s egyszerre hordónyi vizet húz fel, belehajol, hogy kiemelje, belenéz a kútba, lelát a mélység fenekére, kitágul, kiszélesedik a víz, már nem is fél tőle, hömpölyög körülötte a tenger, és együtt ugranak bele ágyszomszédjával, Kovács Gézával, prüszkölve kiúsznak a partra, ahol már ott az építőanyag, együtt kezdik a falakat felhúzni és dalolnak, nevetnek közben, milyen jó, hogy a felesége nagyanyja meghalt, a kamra helyén most már felépíthetik az új házat. Ezeket fogja álmodni, a félelembe előre beleborzad, és ezért nem akar elaludni. Valami mást kell kitalálni az álom helyett. 23 �M ÁTYÁS GYŐZŐ Genezis Az első napon Kristóf néhány pillanatig a törődött bérház előtt ácsorogva ízlelgette a vállalat nevét, melyet az, egyik tartószög hiánya miatt, alácsüngő fekete cégtábláról silabizált ki. Morzsolgatta a betegesen sárga betűket, mintha azok színéből, formájából valami elengedhetetlenül fontos következtetést tudna levonni új munkahelyét illetően. Az irodákat az első emeleten találta meg. Megnyomta a csengőt, mire néhány másodperc múltán berregés hallatszott, a zár engedett, az ajtó azonban szorult. Egy kisebb rúgás segített. Fél-aftomát. Kristóf az eléje táruló látványról éppen készült megállapítani, hogy a folyosó alig fér el az irattároló szekrényektől, amikor egy petyhüdt újságcsomag mintha csak büntetni akarná az előbbiekért - beleakasztott a bal lábába. E szerencsétlen találkozás következtében Kristófnak nem maradt ideje, hogy koreografálhassa a mozdulatsort és legalább némi eleganciát csempészhessen a repülés ívébe. A körülmények diktatúrája még annyi szabadságot sem engedélyezett, hogy a landolás helyét megválaszthassa, így félig beszorult egy iratszekrény alá. „Rossz kezdés” motyogta maga elé Kristóf, ám amint feltekintett, zavara és bosszúsága enyhült valamelyest. Békeperspektívájából ugyanis éppen két pompás ívelésű női lábra nyílott kitekintés, melyek egy íróasztal mögött foglaltak helyet. Lám, a távlatok mégis. A lábakhoz tartozó további testrészeket ugyan nem tudta azonosítani, de az asztal felől szétáradó hangok azt sugallták, hogy a lábak tulajdonosa bőszen pecsétel. Kristóf, valami ide illő bókon törte még a fejét, amikor vélhetően a megigéző női lábak birtokosa, anélkül, hogy megtörte volna a pecsételés ritmusát, így szólt: - Kettes ajtó. Aztán a pecsétnyomó utolsó zuhanása és a szép női lábak andalító harisnyasurrogás kíséretében elvonultak Kristóf orra előtt. - Öö... köszönöm - bizonytalankodott Kristóf, miközben kitornászta magát az iratszekrény alól. Amikor megtalálta la mondott ajtót, ujjaival halkan de határozottan végigzongorázott rajta, ügyelve arra, hogy a mutató-, a nagy-, illetve a gyűrűsujj egyenlő időközönként koppanjon a fehér deszkán. Válaszként egy fáradt tessék foszlányai türemkedtek át az ajtó hasadékain. Kristóf benyitott maga előtt terelgetve néhány makacsul kitartó hangtöredéket, hogy majd visszaszolgáltassa őket tulajdonosuknak, de mikor a szoba végébe pillantott, elképedésében minderről megfeledkezett. Szabályos, szép formájú női felsőtest gömbölyödött az íróasztal fölé, a nyakon viszont egy fejformájú aktacsomó hajladozott. 24 �- Foglaljon helyet - hallatszott az udvarias, de a parancs színezetét sem nélkülöző felszólítás. Kristóf zavarodottan ereszkedett egy közel eső székbe, s közben ügyetlenül felrúgott egy padlóvázát. A zajra az aktahölgy Kristófra emelte kerek, barna radírszemeit, majd azt mondta: - Maga lesz tehát az új munkaerő. Látom, maga fiatal ember. Annál jobb. Nekünk is, magának is. Nekünk azért, mert törekvő és szorgalmas alkalmazottakra van szükségünk, míg magának nagyszerű alkalom lesz ez a bizonyításra. Úgy hallottam, már dolgozott hasonló profilú vállalatnál. - Igen - válaszolta Kristóf, akiben lassan elcsendesedtek a megdöbbenés hullámai, és átadták helyüket a kíváncsiságnak. - Helyes - biccentette meg a fejét aktaasszony, s így „hajfonatai”, a vékony indigócsíkok, ideges zizegésbe kezdtek. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága elmélyült odaadást és magas szintű hozzáértést igényel. Ezért a mi vállalatunknál rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia, mert dolgozóink csak így tudnak hozzájárulni az ügymenet eredményességéhez. Az ésszerűség követelményeinek megfelelően a vállalat minden egyes alkalmazottja alárendeli egyéni érdekeit a vállalat összérdekének, de ez korántsem zárja ki a dolgozók fejlődésének, önkiteljesítésének lehetőségét. De még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy mindez csak a vállalat perspektivikus céljainak szem előtt tartásával lehetséges. - Ámen - bökte ki Kristóf. Az aktahölgy nem vett tudomást a közbeszúrásról. - Magának is meg kell szoknia az itt uralkodó, első pillantásra talán túl szigorúnak tűnő légkört. Mindezt azonban az ésszerűség diktálja így. Itt nincs helye rendbontásnak, devianciának - Kristóf halk füttyentéssel adózott a szó misztériumának - nem lehet fennakadás a munkában. Magának én leszek a közvetlen főnöke, munkájáról nekem tartozik elszámolással, de gondjaival és problémáival is forduljon nyugodtan hozzám. A vállalatnak azonban nem én vagyok a vezetője, hanem doktor Szkriptura, de őt - és itt némi ellágyulás keveredett az aktahölgy hangjába - csak a legfontosabb ügyekben szabad zavarni. Aktaasszony rövid szünetet tartott, valószínűleg gondolataiba mélyedt, mert a homlok helyén összefutottak a gépelt sorok, s ez még inkább kiemelte a szavakban megbúvó helyesírási és gépelési hibákat. Aztán ismét megszólalt: - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotórésze az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága. . . Kristóf éppen a hölgy értésére kívánta adni, hogy nem óhajt kételkedni az elhangzottak súlyában és komolyságában, de mindezt elég volt egyszer is hallania, amikor nyílt az ajtó és egy ősz hajú, ősz szakállú öregember, botjára támaszkodva betipegett a szobába. Köszönés nélkül elhaladt Kristóf, majd aktaasszony mellett, odacsoszogott a fal tövében tornyosuló irathegyekhez és azokat kezdte el babrálni. Ez az intermezzo mintha aktasszonyt is visszaterelte volna a rendes kerékvágásba, mert így szólt: - Még valamit. Ezen az osztályon maga lesz az egyetlen férfi munkaerő, a kollégái kivétel nélkül nők. Tanácsolom, ez a kísértés ne csábítsa rossz útra. - É n csak magácskát akarom elcsábítani - röppentette fel a mondatot Kristóf, de legszívesebben rögtön utána is kapott volna, mert érezte, hogy milyen erőltetett. 25 �- Ne pimaszkodj vele öcsém - csattant fel Kristóf meglepetésére az öregember - a saját érdekedben mondom. - Hagyja cl, tata - legyintett Kristóf - amúgy is snassz volt. Aktaasszony megzizegtette indigóit és Kristófra nézett. - Minden további információt holnap fog megkapni a közvetlen munkatársaitól. Problémája, kérdése van? - Mondja asszonyom, mit csinál, ha szeretkezés közben elszakadnak az indigói? - Mondtam neked te pokolfajzat - ordította az öreg - az előbb figyelmeztettelek, hogy ne beszélj hülyeségeket. - É n is érzem tata, hiszen miért pont szeretkezés közben? - mondta Kristóf. Aktaasszony homlokán ismét összefutottak a gépelt sorok, látszott, erősen tépelődik valamin: - Kérem, nem egészen értem az indigó szó maga által sugallt jelentését. Biztosan valami jasszkifejezés. Ezúton kérem meg, hogy a jövőben tartózkodjék ezektől. Most elmehet, nincs több szükség magára. Kristóf felállt, megindult az ajtó felé, s e rövid promenád alatt arcvonásait az általa legelőnyösebbnek vélt konstellációba rendezte, s ekként fordult viszsza a félig nyitott ajtóból: - Még valamit. Felhívnám a figyelmét homloka legfelső sorára. Javíttassa ki. A kifejezés valószínűleg úgy hangzik helyesen, hogy üzleti pánik. A pánik szóban azonban fel vannak cserélve a magánhangzók. Ez a legfeltűnőbb. A homlokon ismét összefutnak a sorok. Az öregember eszelősen rázza a botját. A második nap reggelén Kristóf korán érkezett az irodába. Rajta kívül csak egyvalaki tartózkodott a szobában, legalábbis ezt valószínűsítette az egyik asztal irattornyain átszüremkedő lámpafény. Kristóf befütyörészett az irathalmaz réseibe, hiszen az udvariasság legelemibb szabályai is úgy kívánták, hogy mihamarébb megismerkedjék közvetlen munkatársaival. Társas lény volt. Válasz azonban nem érkezett az irattorony mögül. Így Kristóf néhány jól irányzott, erőteljes csapást mért az iratvár legsebezhetőbbnek vélt pontjára. Rövid, de megfeszített munka után fejét sikerült bedugnia a maga készítette papírkalodába. Egy, a számsorok mélyéről felrévedező szempárral találkozott, melyből előbb meglepetés, majd döbbenet sugárzott. Látszott, hogy a szempár birtokosa mindeddig mit sem vett észre a körülötte dúló pusztításból, most azonban minden kétséget kizáró bizonysággal döbbent rá, hogy a környező világ rendjét orvul megbolygatták. Egy hivatalbéli assasino. - Hogy képzeli ezt... ilyen... ilyen hallatlan pimaszságot - sziszegte a felbőszült nőszemély. Kristófot már nem is érte váratlanul, hogy a hölgy fogai helyén kék itatósnégyszögek meredeztek. De nem is lett volna ideje csodálkozni, mert az itatósfogú hölgy, szelídnek semmiképp sem mondható mozdulatokkal, az ő fejét próbálta kituszkolni nehezen bevett hadállásából. Kristóf nem esett kétségbe, egy ruganyos mozdulat, s máris fenn termett a szemközti íróasztal tetején, s innen zúdította reggeli jókívánságait az itatósfogú hölgy fejére. Az attrakciót hátborzongatóan ritmustalan lábdobogással kísérte. 26 �Ekkor kivágódott az ajtó és egy terebélyes Hölgy gurult be a szobába. Tudomást sem véve Kristóf mutatványáról, odagördült az egyik íróasztalhoz, körülfolyta a széket és beletemetkezett az irathegyek egyikébe. Jelenés volt. Kristóf ernyedten topogott az asztal tetején, amikor megérezte, hogy a kövér nő sanda oldalpillantása csiklandozza a térdét, majd egyre lejjebb csúszik, egészen a cipőjéig. - Az efperkétezerhuszonnégyes! - hangzott fel az üvöltés, és abban a pillanatban a kövér hölgy, súlyát meghazudtoló gyorsasággal, átviharzott a szobán rávetette magát Kristóf bal lábára, s míg egyik kezével ezt püfölte, a másikkal egy iratcsomót próbált meg kiszabadítani Kristóf lába alól. Mikor a kísérlet sikerrel járt, a kövér hölgy keblére ölelte az iratcsomót és sírásba csukló hangon döngicsélte: - Az efperkétezerhuszonnégyes. . . az efperkétezerhuszonnégyes - majd a hang agresszívvé vált és fortisszimóban zúdult az íróasztal tetején álldogáló Kristófra. - Maga gazember. . . maga sátánfajzat. . . liliomtipró. . . maga. . . - de nem tudta méltóképpen befejezni, mert a szokatlan erőfeszítés no meg az átélt izgalmak következtében ájultan esett össze. S volt detonáció. A szoba iratoktól szabadon maradt hézagait, jelenlétükkel betömködték Kristóf munkatársnői. Ketten-hárman az efperkétezerhuszonnégyes aktát vették gondozásukba, a többiek - akik őszinte bánatukra megfosztattak a közvetlen beavatkozás lehetőségétől - nyakukat nyújtogatva, feszülten várták az eredményt. A kövér hölgy hamarosan magához tért, sőt láthatóan visszanyerte erejét, mikor társnői közölték vele, hogy az efperkétezerhuszonnégyesnek nem esett komolyabb baja. S a megkönnyebbülés sóhaja mint kisebb szélvihar. - Elnézést. . . gondolom ez egyike a legfontosabb iratoknak. . . - próbálkozott Kristóf, még mindig az asztal tetejéről. De a szavak akadálytalanul gördültek alá a tárgyakon és eltűntek az aktahegyek között. Ekkor Kristóf szétpattanó türelmének foszlányai rátekeredtek a kövér hölgy végtagjaira és rángatni kezdték a hatalmas testet. - Ide figyeljen, maga ostoba némber, nekem az az aktafejű teremtmény azt mondta, hogy maguktól megtudom a feladataimat. Ne szórakozzanak velem, én dolgozni akarok, azért jöttem ide. - Ki mondta ezt magának? - préselte ki magából két oldottabb struktúrájú rengés között a termetes asszonyság. - A maguk főnökasszonya, akinek aktából van a feje - válaszolta Kristóf jóval csendesebben és elengedte a kövér nőt, látva annak megélénkülő érdeklődését. A testes amazon egy ideig partra vetett hal módjára tátogott, majd éppolyan haraggal förmedt Kristófra, mint az efperkétezerhuszonnégyes akta esetében: - Ezt a pimaszságot... Ez hallatlan... maga otromba fráter! Majd Kristóf nem kis meglepetésére, szaggatott kuncogás tört fel belőle. - Még hogy aktafejű. . . nahát, ilyet kitalálni. . . halljátok ezt, lányok, azt mondta az Erzsire, hogy aktafeje van, nagyon johoó. . . aktafejühüü. . . - az utolsó szavakat már leplezetlen vihogás kísérte. Majd a kövér hölgy ismét elkomorodott, s arcát csak itt-ott dudorította ki az elfojtott kuncogás. Látszott, nem tudja eldönteni, hogy a felháborodás vagy a nevetés zabláit engedje szabadjára. Végül a felháborodás mellett döntött. - Hát ide figyeljen, fiatalember! Mi itt mind becsületes, sokat látott aszszonyok vagyunk, akik életünk nagy részét tisztességes munkával töltöttük el, 27 �és nem értjük az ilyen ostoba vicceket. Maga egyrészt munkánk komolyságát akarja megszentségteleníteni, másrészt mélyen tisztelt főnökasszonyunk becsületébe akar belegázolni hülye ékeivel. - Miért, maga szerint milyen színű haja van az ak... a főnökasszonynak szakította félbe Kristóf az asszonyság előadását. - Szőke, fitalember, lenszőke. Most pedig azonnal hagyja el a helyiséget, mára már elegünk volt magából - utasította Kristófot, s orra a ritka határozottságtól levált megszokott helyéről és ideges táncba kezdett néhány centire a fiatalember arcától. Kristóf a folyosón aktaasszonyba botlott, s úgy rémlett neki, mintha most már nem tudná elolvasni az arc gépelt sorait, és az indigószálak is vékonyabbnak, s világosabbnak tűntek. A harmadik napon Kristóf csak délben ment be az irodába. Belevetette magát az egyik üres székbe, lábait keresztbe tette az íróasztal tetején és rágyújtott. A szobára települő csendet csak az aktáikkal foglalatoskodó kolléganők neszezése törte meg, akik néha köhintettek egyet-egyet, Kristóf cigarettájának orrukba akaszkodó füstjétől. Idill bárányfelhőkkel. S egy könnyű szoknyasuhogás, amint megkavarja a mozdulatlan levegőt. A harisnyák ismerős surrogása, villant hirtelen a fiatalember agyába. Ahogy a hibátlan ívelésű lábakra tekintett, be kellett látnia, hogy az a pár perc ott az iratszekrény alatt mégsem volt olyan kellemetlen. A lábakhoz tartozó további testrészekben akkor nem volt módja gyönyörködni, annál nagyobb élvezettel tette meg ezt most. Fokozódó érdeklődéssel figyelte a hosszú, szőke hajú lányt, amint átsuhant a szobán és leült az ablak előtti írógéphez. Maga elé tette az eddig a hóna alatt szorongatott aktát, lágy pillantással megcirógatta, majd ujjai heves futamokba kezdtek a klaviatúrán. Kristóf egy ideig tétován bámulta a lányt, aztán felállt, elnyomta a cigarettáját és odasétált az írógépasztalhoz. Néhány pillanatig azon munkálkodott, hogy minden ízében a magabiztosság látszatát keltse, kimódolta a szituációhoz szerinte leginkább illő testtartást, magában már az első mondatok intonációját próbálgatta, mikor az egész mesterkedés váratlanul összecsuklott, és Kristóf hangszálain mindössze egy krákogásszerű hm tudta feltornázni magát. Pár pillanatnyi néma küzdelem után Kristóf azonban mégiscsak úrrá lett az önállósodni igyekvő szavakon, és méltóságát visszanyerve kibökte az első mondatot: - Azt hiszem, kisasszony, mi szemtől szembe még nem találkoztunk, de lábtól szembe már ismerjük egymást - mondta és kényszeredetten felnevetett. A lány ügyet sem vetett rá. - Tudja, én vagyok az az új munkaerő, akit két napja ön olyan készségesen útba igazított. Még csak rövid ideje dolgozom a vállalatnál, de máris olyan kellemes meglepetésben lehet részem, hogy ilyen csinos kolléganővel hozott össze a sors, mint ön és... - Kristóf elhallgatott, mert az írógép fölé hajló szőkeség még mindig nem mutatott semmi hajlandóságot, hogy megszüntesse a kommunikáció kínos egyoldalúságát. Villantak viszont alattomban a kolléganők pillantásai. Szerény Hollywood volt ez nékik. 28 �Kristóf egy hirtelen elhatározással felült az írógépasztal szélére, s a továbbiakat már a szőke lány finom metszésű profiljához intézte: - Na jó, hagyjuk ezt a hülye udvariaskodást? Már harmadik napja vagyok itt, de még mindig nincs a leghalványabb fogalmam sem arról, hogy mit is kell majd csinálnom. Nos, azért mondom ezt el önnek, mert éltet a remény, hogy esetleg abban a szerencsében részesülök, hogy az ön munkatársa lehetek. . . A lány ujjai valamivel türelmetlenebbül kopogtak az írógépen. Démoni futam. Kristóf némileg kedveszegetten folytatta: - Persze ez nem is olyan égetően lényeges, az viszont annál inkább, hogy maga roppantul csinos, ezért szeretném, ha ma este elhívhatnám valahová vacsorázni, azután pedig. . . Ekkor anélkül, hogy a lány feje megrebbent volna, ajkai szétnyíltak mint a pillangó szárnyai és felröppentek a levegőbe. Egy ideig tanácstalanul köröztek Kristóf körül, majd megtelepedtek a vállán és így szóltak: - Mivel a rendelés sztornó lett, az árut természetesen ki fogjuk szállítani. . . - Hát persze, persze - motyogta Kristóf a vállára sandítva - de én nem erről beszéltem. - . . .a vevő nyissa meg a differed payment akkreditivet váltóval fedezve. .. - É n tudom, hogy ez nagyon fontos dolog, de azért nem szentelne nekem is egy kis figyelmet? - kérdezte Kristóf most már ingerülten. - ...tekintve, hogy a fizetési kondíció vinkulált okmányos inkasszó, az árut... - A fészkes fenébe azzal a kasszával, vagy mivel! - ...közvetlenül feladjuk a vevő címére és rendelkezésére, mivel így a... - Hát de figyelj, ma este elmegyünk vacsorázni, mert az ilyesmi neked biztos imponál. Azután pedig felmegyünk hozzám. . . - . . . a speditőr eliminálható és a vevő akadálytalanul túllépheti a kontingenst. . . - . . . és a szeretőm leszel! Ekkor a lány lassan Kristóf felé fordította az arcát és bizonytalanul azt mondta: - Dehát én doktor Szkriptura szeretője vagyok, és ameddig nem kapok új, írásbeli utasítást. . . Kristófból elementáris erővel tört fel a düh, s az asztalon legközelebb fekvő iratcsomó már repült is kifelé az ablakon. Pár pillanatnyi dermedt csend után Kristóf kolléganői felugráltak helyükről, s visítozva rohangálni kezdtek a szobában. Esemény sikeredett. Csak a szőke lány ült továbbra is mozdulatlanul az írógép előtt. Kristóf elindult az ajtó felé, ahol a hangzavar miatt besiető aktaasszonnyal találkozott. Arcán tovább halványultak a gépelt sorok, az indigószálak ismét világosabbnak tűntek. A negyedik napon amikor Kristóf belépett az iroda ajtaján, kandi pillantások kereszttüzébe került. Kolléganői rá-rásandítottak, majd sokat sejtetően összemosolyogtak. Megélénkült a köz. Csak a szőke lány ült a helyén ugyanabban a pózban, ahogyan Kristóf az előző napon magára hagyta. 29 �A fiatalember egykedvűen leült és szórakozottan belelapozott az előtte heverő aktába. Kis idő múltán egy kéz súlyát érezte a vállán. Mikor felnézett, egy terjedelmes férfit látott maga előtt. Lehessegette a vállára nehezedő tenyeret, s közben felfigyelt arra, hogy a férfi felsőtestét a nyaka teljesen esetlegesen kapcsolta össze a szokatlanul nagy fejjel, s így Kristófnak az az érzése támadt, hogy a komikusan imbolygó jószág alá fog gördülni a helyéről. - Doktor Szkriptura vagyok, a cég igazgatója... mondhatnám menedzsere szólt nyomatékkai a férfi, de nem pőre dölyf volt ez részéről, csak éppen pár lépéssel lemaradt mögötte a jó alkalmazott, ki egy strucctollal legyezte a nagy férfiút. Lett is szemöldökráncolás. Aztán a toll enyhet adó suhogását érzékelvén Doktor Szkriptura folytatta: - Azért jöttem fiatalember, hogy megérdeklődjem, miként érzi magát nálunk? - Ami azt illeti. . . - kezdte volna Kristóf, de a férfi rá se hederített. - Ügy tudom, már negyedik napja dolgozik nálunk, így minden bizonnyal túlesett az akklimatizálódás nehézségein, kezdi megszerezni a munkájához nél­ külözhetetlen ismereteket és tapasztalatairól is be tud már számolni. - Hát éppen ez az. . . - szólalt meg ismét Kristóf, elterelve az arcához közelítő strucctollat. - A mi vállalatunknál már régi tradíció - folytatta doktor Szkriptura, tudomást sem véve a közbeszólásról -, s ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. - Na, látja. . . - próbálkozott megint Kristóf, de újfent eredménytelenül. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága.. . Kristóf számára ismerősnek tetszett ez a szöveg, de nem volt kedve az emlékei között kutatni, s különben is feladta a kísérletezést, hogy párbeszéddé változtathassa doktor Szkriptura monológját. Figyelmét mindinkább a jeles férfiú hasa, vagyis a terjedelmes aktaköteg vonta magára. A látvány nem lepte meg, sőt kifejezett érdeklődéssel mustrálgatta az idomot, miközben a szavak csak zubogtak a fülébe: - A mi vállalatunknál már régi tradíció, és ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni és. . . Kristóf közben doktor Szkriptura színes nadrágtartójával kezdett el foglalatoskodni. Megfeszítette, mint az íj húrját, majd elengedte, s a nadrágtartó tompa puffanással csapódott az aktacsomónak, amiből apró porfelhők szálltak fel. Virtuóz ujjgyakorlat. - . . . az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni, mert a mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink. . . - hallatszott most éppen az asztal alól, mert Kristóf ez alkalommal a kelleténél erősebbre feszítette a nadrágtartót, s a nagy amplitúdójú rezgés nem maradt következmények nélkül. A strucctoll szapora bólogatása abbamaradt, a legyezési előadó bénultan pislogott. 30 �- . . . az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. Ezért úgy gondolom, mindkettőnk számára nagyon hasznos lenne, ha holnap reggel nyolckor felkeresne az irodámban. Elsősorban a maga érdeke kívánja így. - Ó, az én kis érdekeim, mily sok szív csücskébe fészkelték be magukat. szólt Kristóf, s búcsúzóul néhány aprót boxolt az aktahasba, elegánsan kitérve a felgyűrűző porfelhők útjából. Doktor Szkriptura arcán mintha megdöbbenés jelei lettek volna észlelhetők: - Tréfás, határozottan tréfás - mondta göcögve, majd kikacsázott a szobából. A strucctoll lengedezett serényen. Röviddel ezután aktaasszony érkezett, akinek már majdnem volt valami emberi az arcában és az indigók is enyhén szőkésnek látszottak. Az ötödik napon Kristóf hajnalban ment be az irodába és belevetette magát a munkába. Módszeresen dolgozott. Szobáról szobára járt és egymás után bontotta le az aktahegyeket. Minden szekrényt feltúrt, minden dossziét kinyitott. A padlót már térdmagasságban borították az iratok, összekeveredve, egyik a másikba gabalyodva. Kristóf alaposan feldúlta aktaasszony szobáját és nem kímélte a folyosón álló iratszekrényeket sem. A tetterő amint buzog. Kristóf felment a második emeletre, doktor Szkriptura szobájába és éppen nekikezdett az átalakításnak, amikor valaki kopogtatott az ablaküvegen. Kristóf csak nehezen ismerte fel a lebegő alakban az első napon látott öregembert. - Siethettél volna jobban is - dohogott az öreg, amikor Kristóf kinyitotta neki az ablakot, és végre talajt ért a szobában. - Hiába, fáraszt már ez a repkedés. - Jól van tata, fújja ki magát egy kicsit. - Neked nem vagyok tata, te szemtelen kófic - csattant fel az öreg - az ilyen alakoknak én nem vagyok tata. - Jól van, na, most mit sérteget - mondta Kristóf, de egy cseppet sem orrolt meg a zsörtölődésért. - Még hogy én sértegetlek, te, pernahajder. Cifrábbakat is megérdemelnél amilyen félnótás vagy. Én meg pazarlom rád a drága időmet, pedig nem szolgáltál rá. Már az első napon is figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Megmondtam neked, hogy ne kezdj ki ezekkel, de te csak mentél a magad bugyuta feje után. Egymás után csináltad a nagyobbnál nagyobb ostobaságokat, ráadásul ezzel a mostanival akarod tetézni. Az öreg, botjával, végigpásztázott a földön szerteszét heverő aktákon. - De én. . . - kezdte volna Kristóf. - Hallgass! - förmedt rá az öreg - a baj az, hogy már én sem tudok rajtad segíteni. Eridj, aztán jól nézd meg magad egy tükörben! - De tata. . . - Mondtam, eridj és keress egy tükröt! - azzal az öreg felemelkedett és kirepült az ablakon. Kristóf egy ideig a nyitott ablakra bámult, majd lezöttyent egy székre. Közben furcsa zizegést hallott. Idegesen tapogatta meg a testét, s a zizegés 31 �felerősödött. Kristóf kirontott a mosdóba, s elképedve bámult a tükörbe. Testének szinte teljesen eltűnt a harmadik kiterjedése és akárhogyan forgott a tükör előtt, csak azt láthatta, hogy testrészei már majdnem síkba rendeződtek, a végtagjai elvékonyodtak, leginkább egy-egy szalaghoz voltak hasonlatosak. - De hiszen ez. . . olyan mint valami.. . - kiáltott fel - csak nem. . . Kirohant a mosdóból. Az ajtó előtt éppen beleütközött doktor Szkripturába és aktaasszonyba. - Úgy látom, nincs abban az állapotban, hogy ma bejöjjön hozzám. Holnap azonban feltétlenül jelentkeznie kell nálam - mondta doktor Szkriptura valami megható melegséggel a hangjában - nincs más választása. Aktaasszony egyetértően bólogatott, s Kristófnak úgy tűnt, egy egészen csinos sötétszőke asszony néz rá, akinek arcán elkenődött a festék. A hatodik napon Kristóf lehorgasztott fejjel lépett be az irodába. Leroskadt a székére és kifejezéstelen szemekkel bámult a levegőbe. Kolléganői szokatlan élénkséggel pusmogtak és leplezetlenül őt vizslatták. Megbolydultak a drága lelkek. - No, gyere kölyök - hangzott fel Kristóf mellett egy ismerős hang. Az öregember állt ott, botjára támaszkodva. - Ne ellenkezz, most már semmit sem lehet tenni. Kristóf megadóan felállt és elindult az öreg nyomában, végig a folyosón. Elhaladva a mosdó mellett, benézett a nyitott ajtón és egy pillantást vetett a tükörbe. Nem csodálkozott azon, amit látott. Gépelt sorok futottak végig az egész testén. A folyosó végén ott állt aktaasszony üdén, lenszőkén és csinosan, mellette doktor Szkriptura mosolygott kedélyesen. A strucctoll, mint győzelmi zászló, lobogott. Amint elérték a legnagyobb iratszekrényt, az öregember kihúzta a legalsó fiókot és rámutatott: - No, szállj be öcsi - mondta csendesen. Kristóf bekászálódott a fiókba. Az öregember kezdte előírásszerűen összekötözni a szalagkezeket, s -lábakat, mikor Kristóf hirtelen felült és doktor Szkriptura felé fordult: - Még azt mondja meg nekem, hogy miért pont ma? - Tudja. . . Isten is a hatodik napon - mosolyodott el szerényen doktor Szkriptura. Kristóf egy megkönnyebbült zizegést hallatva visszahajtotta fejét a fiók mélyére. 32 �33 �K E M ÉN Y LÁSZLÓ A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről A szocializmus valósága és fejlődése mind gyakorlati, mind elméleti szempontból nagyon aktuális kérdés. Azért került a közérdeklődés homlokterébe egyrészt, mert a nemzetközi osztályharcban a szocializmussal, mint eszmével, mint mozgalommal, mint társadalmi gyakorlattal szemben olyan gazdasági, politikai, katonapolitikai és ideológiai ellentámadás bontakozott ki az elmúlt években - különösen a 8o-as években -, amelyre korábban sem tartalmát, sem pedig eszközeiket tekintve nem volt példa. Bár a vezető tőkéskörökben a szocializmus születésének pillanatától megvolt a törekvés a „feltartóztatásra” , a „visszaszorításra” , de a körülmények ezt soha nem tették olyan „sürgőssé” , mint napjainkban. A 70-es évek végén a burzsoázia előtt világossá tették az események, hogy az eddig alkalmazott taktika a politikai gyakorlatban nem vált be, az enyhülés időszaka nem hozta meg az általa várt eredményt, ezért a 80-as évek elején új módszerhez folyamodott, aminek lényege: totális szembefordulás a szocializmussal. Ennek következtében a nemzetközi politikában mindennemű kompromiszszum lehetetlenné vált elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Hiába folytak a legkülönbözőbb szintű tárgyalások, hiába minden jó szándékú kezdeményezés a Szovjetunió részéről, az USA a közvetlen osztályérdekeit kívánja érvényesíteni. Reagan amerikai elnök 1982 júniusában a londoni parlamentben alapvető fordulatot sürgetett. Meghirdette a tőkésvilág erőközpontjainak összefogását, amelynek eredményeként - mint mondta - „a történelem hamudombján hagyják a marxizmus-leninizmust. . .” . Nem kisebb szándék fogalmazódott meg ebben a gondolatban, mint az, hogy minden eszközt alkalmasnak tartanak és fel is kívánnak használni a szocializmus világméretű előretörésének megakadályozására. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezzel a fenyegető magatartással szemben nekünk állni kell a harcot. Be kell bizonyítanunk, hogy a szocializmus eddig is és ezután is az a társadalmi-gazdasági alakulat, az a mozgalom, az az eszme, amely az emberiség nagy problémáit éppúgy képes megoldani, mint a saját társadalmi fejlődésének ellentmondásait, s képes elvezetni a népeket egy valóban jobb és boldogabb világba. Ezért tehát a szocializmusban felmerülő minden problémára, objektív ellentmondásra, szubjektív hibára nagy figyelmet kell fordítani. A további ok, amiért a címben megfogalmazott kérdés előtérbe került az az, hogy a szocializmus fejlődése hazánkban és valamennyi szocialista országban szakaszváltáshoz érkezett. Pontosan megmondani azt, hogy ez a szakasz34 �váltás melyik országban mikor következik be, nyilvánvalóan nem lehet. Az azonban tény, hogy valamennyi szocialista ország fejlődésének extenzív forrásai kimerülőben vannak, aminek következményeként fokozatosan át kell térni az intenzív szakaszra. A szakaszváltás lényege többek között abban áll, hogy a régi kérdésekre új módon kell válaszolni akár a termelőerők és termelési viszonyok dialektikáját, akár a tulajdonviszonyokat, akár a politikai-ideológiai rendszer fejlődését, akár pedig az ember szerepét tekintjük a gazdasági folyamatokban. Nehezíti a helyzetet, hogy a fejlődés minden lépésben további kérdéseket vet fel, nekünk viszont még nincsenek igazán kiutat mutató, a gyakorlati munkát, a cselekvést, a társadalmi haladást megfelelően szolgáló válaszaink. Enélkül a szakaszváltás csak vontatottan mehet végbe. Nem véletlen, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán a fejlődési folyamatok átalakítása, gyorsításának a szándéka fogalmazódott meg a legmarkánsabban. Ahhoz, hogy ez az átalakítás a kívánt ütemben megvalósulhasson, sok olyan kérdésre is választ kell adni, mint az, hogy hogyan juthat túl az emberiség a kapitalizmus jelenlegi válságán úgy, hogy közben léte ne kerüljön veszélybe. Választ kell adni számos további kérdésre is, mint pl. hogy milyen a szocializmus ma? Milyen a valósága? Lehet-e többféle a szocializmus? Mit kell megoldani a legrövidebb időn belül ahhoz, hogy vonzóvá váljék a világ minden népe számára stb. Nyilvánvaló, hogy a kérdések megválaszolása meghaladja egy ember, de akár egy ország erejét is. A kérdésekre a szocialista közösség egészének, a nemzetközi kommunista mozgalomnak kell megadnia a feleletet. Mi magyarok, sokat tehetünk a megoldás érdekében, ha képesek leszünk saját gyakorlatunkat aktív részévé tenni a világszocializmus progresszív társadalmi folyamatának és fejlődésünket a civilizációs előrehaladás „fő útvonalán” tartjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk másoknál. Sem a nemzeti gőg, sem a kisebbrendűségi érzés nem vezet sehová. Ma a szocializmussal kapcsolatban különböző felfogások léteznek mind a nemzetközi munkásmozgalomban, mind a polgári filozófusok, vagy pl. a vallásos világnézetű emberek gondolkodásában. A mi viszonyaink között Magyarországon ma sokféle hatás éri az embereket, s ennek is következménye, hogy változatos a felfogásuk is a szocializmus valóságáról és lehetőségeiről. A szocializmus magyarországi fejlődésének korábbi szakaszán - különösen a 6o-as évek közepétől-végétől a 70-es évek közepéig, amikor évről évre növekedett a nemzeti jövedelem és ennek hatására dinamikusan növekedett az életszínvonal, egy kicsit „elgyönyörködtünk” saját eredményeinkben. Úgy gondoltuk, nincs is olyan égetően nagy szükség a szocializmus kérdéseinek elemezgetésére, hiszen fejlődésünk látványos, sikereink önmagukért beszélnek, s meggyőzőek. Ennek az lett a következménye, hogy egy sor leegyszerűsítő nézet keletkezett és rögződött az emberek tudatában. Egy olyan szocializmuskép alakult ki, amely a társadalmi folyamatot dinamikus, törésmentes haladásként ábrázolta. Tehát jórészt ideológiai és propagandamunkánk fogyatékosságainak is „köszönhetően” leegyszerűsített, mechanikus, a szocializmus valóságától eltérő kép rögződött az emberek tudatában. Amikor az intenzív szakaszra való áttérés szükségképpen előtérbe került, a helyzet egy csapásra bonyolultabbá, nehezebbé vált. Ekkor döbbentünk rá, hogy a gyakorlatban lejátszódó folyamatok és a kialakult szocializmuskép nem fedi egymást. 35 �Ezt követően a szocializmus valóságát és perspektíváját illetően alapvetően kétfajta szélsőséges nézet jött létre. Az egyik azt állítja, hogy a két kép azért nem fedi egymást, mert letértünk a szocializmus építésének igazi útjáról. Nem követjük azt az elméletet, azokat a téziseket, melyeket a klasszikusok megfogalmaztak. Ezért azt tanácsolják, hogy vegyük elő újra műveiket, nézzük meg miről mit mondanak - pontosabban a korábbi fejlődési szakaszokban műveik értelmezéséből ,,gyártott” elméleteket - és ezeket valósítsuk meg a gyakorlatban. Vagyis térjünk vissza a tervlebontásos gazdaságirányításra, az állami „gyámkodásra” stb. A másik szélsőséges felfogás is ugyanabból a talajból táplálkozik. Ők így fogalmaznak: azért nem fedi egymást a két kép, mert a szocializmus nem járható út. Mindaddig - érvelnek tovább - amíg elmaradott mezőgazdasági országból közepesen fejlett ipari országgá válás útján haladtunk, addig az ún. szocializmus gyorsabb tempót, a fejlettebb ipari társadalmakhoz való felzárkózást eredményezett. Azonban egy posztindusztriális társadalmat már nem lehet az eddig bevált módszerekkel eredményesen szervezni, itt már nem azon múlik, hogy milyennek „nevezzük” - kapitalistának vagy szocialistának a társadalmi berendezkedést, hanem a termelés hatékonysága a döntő. A „legeffektívebb országok pedig a liberális országok” - mondják ma ezek a „tanácsadók” . A két szélsőséges nézettel szemben az élet a szocializmus növekvő erejét igazolta. A szocializmus fejlődőképességének éppen egyik döntő bizonyítéka az, hogy ilyen éles támadás bontakozik ki vele szemben. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy az emberiség számára a szocializmus reális alternatívává vált. Ezért nekünk nem lemondani kell a szocializmusról, hanem éppen ellenkezőleg, minden erőnkkel meg kell szilárdítani. Csak az lehet kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel. A szocializmus történelmileg növekvő erejét akkor láthatjuk világosan, ha felvázoljuk azt az utat, amelyet eszméjének születése és társadalmi realitássá válása óta a kapitalizmussal vívott világméretű osztályharcban megtett. Ha ezt az összevetést elvégezzük, látni fogjuk, hogy a szocializmus útja járható út, de olyan út, amelyet nekünk kell megtalálni, s amelyen időnként a visszalépés is indokolt, sőt szükséges lehet. Az eredményes elemzés érdekében - véleményem szerint - legalább négy ponton kell összevetni a két szembenálló társadalmi rend fejlődéstörténetét. Vegyük az összehasonlítás alapjául az 1929-3 3-as gazdasági válság időszakát és napjaink valóságát, tendenciáit. Ha e két időszakban a világban zajló folyamatokat összefüggésükben vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az 1929-3 3-as válságperiódusra egy olyan egységes tőkés világgazdaság jött létre, amelyből egyetlen láncszem hiányzott: Szovjet-Oroszország. A SZU azonban még alig volt túl a polgárháború pusztításain, még alig indult cl az iparosítás útján, tehát még hiányoztak belső feltételei a nemzetközi gazdasági folyamatokba való bekapcsolódáshoz. Igaz, a külső feltételek is hiányoztak, amennyiben a tőkésvilág még elzárkózott a SZU-val való együttműködés elől. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fejlett tőkésországok proletariátusa nagyon hamar felismerte az összefüggéseket és úgy fogta fel Szovjet-Oroszország példáját, mint reális alternatívát a kapitalizmussal szemben. Ennek következtében a munkásmozgalom fejlődése korábban soha nem tapasztalt lendületet vett. Létrejöttek a kommunista pártok, rohamosan gyarapodott taglétszámuk, növekedett a társadalmi folyamatokra gyakorolt befolyásuk. Ha ezeket a történelmi tényeket összevetjük a jelenlegi viszonyokkal, akkor az első szembetűnő különbség az, hogy ma nincs egységes tőkés világgazdaság. 36 �Helyette az ún. interdepencia, a kölcsönös függés érvényesül. A világkapi­ talizmus is függ a világszocializmustól, hiszen pl. ma már a világ összipari termékének mintegy 40 százalékát a szocialista országokban állítják elő. Ez még akkor is nagymértékben befolyásolja a világgazdasági viszonyokat, ha tudjuk jól, a szocialista országok a világkereskedelemből csak mintegy 12-13 százalékban részesednek és ebből is kb. 9 százalék az egymás közötti cserében realizálódik. A fejlett tőkésvilággal a gazdasági erőegyensúlyt még nem sikerült elérnünk, ezért burzsoá ellenfeleink még sok kárt okozhatnak nekünk. Fékezhetik a szocialista gazdaságok fejlődését, s jól tudjuk fékezik is. Egyet azonban nem lehet. A szocialista világrendszert figyelmen kívül hagyni, nemlétezőnek tekinteni. Nélkülünk és ellenünkre már nem lehetséges kilábalni a világgazdasági válságból. Mindez azt bizonyítja, hogy a szocializmus létező alternatívaként van jelen a világgazdaságban is. Az elmúlt évtizedek nyugati propaganda-hadjárata, ideológiai diverziója és saját teljesítményünk, fejlődésünk megtorpanása, propagandamunkánk gyengeségei következtében a fejlett tőkésországok dolgozó tömegei számára jelenleg nem elég vonzó a szocializmus. A nemzetközi burzsoázia ezt felhasználva igyekszik is leszerelni a munkásmozgalmat, kihasználni zavarait, mindent elkövet a szocializmus erőinek aláásására. Vagyis ellenfeleink a szocializmust ma nagyon is objektív realitásnak, reális alternatívának ismerik el a világ népei számára. A másik összehasonlítási pont: a nemzetközi burzsoázia 1933-ban a gazdasági világválságból többek között a gyarmatbirodalmak kirablásán keresztül tudott kilábalni. Ezek a térségek olcsó piacokat, olcsó nyersanyagforrásokat, energiát, munkaerőt kínáltak. Lehetőséget adtak a tőkés gazdaság válságban lévő ágazatainak kihelyezésére, azaz a válság idegen területre való exportálására. Nem véletlen, hogy a mai fejlődő, a volt gyarmati országok nagyfokú elmaradottságban vannak. Ma már gyakorlatilag nincsenek gyarmatok, a gyarmatbirodalom végleg összeomlott. Megszűnt a közvetlen függőség, felváltotta a közvetett függőség. Ez ugyan még mindig szinte elviselhetetlen terhet ró a fejlődő országok népeire, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a burzsoázia a volt gyarmatok, a fejlődő világ rovására kerüljön ki a válságból. Ellenkezőleg. A fejlődő világ ma a társadalmi forradalmak időszakát éli. A fejlődő országok szinte kiszámíthatatlan bomlási folyamaton mennek keresztül. Az így keletkező orientációs bizonytalanság vonzza a külső beavatkozást, illetve indukálja a válságot, vagy a válsághangulatot. Mindezzel együtt pedig növekszik ezeknek az országoknak az elszegényedése, lemaradása a fejlett országokhoz képest. A W. Brand vezette Észak-Dél Bizottság ismerte fel a veszélyt és hívta fel a burzsoázia figyelmét arra, hogy ha nem lesznek mértéktartóbbak, ha nem szabnak gátat a tőke természetéből fakadó növekvő kizsákmányolásnak, ha nem juttatnak legalább csekély támogatást a legszegényebb fejlődő országoknak, akkor a tőkésvilág még mélyebb válságba sodródik. A harmadik összehasonlítási pont: A tőkésvilág az 1923-3 3-as világgazdasági válságból csak úgy tudott kijutni, hogy militarizálta a gazdaságot. Ez jelentős dinamizmust kölcsönzött a termelésnek. Az így létrejött munkahelyek segítségével számolta fel a munkanélküliséget. Ehhez hasonló megoldással ma is próbálkozik a nemzetközi burzsoázia. A helyzet azonban azóta gyökeresen megváltozott. Napjainkban a fegyverkezés 37 �csak a tudományos-technikai forradalom bázisán valósulhat meg, ami nem csökkenti, hanem új módon, strukturális munkanélküliség formájában még inkább elmélyíti a válságot. A gazdaság militarizálásának ugyanis csak akkor van hosszú távon élénkítő szerepe a tőkés termelésben, ha - s ez lehet a negyedik összehasonlítási pont - a fegyvereket fel is használják. Ez azonban igen kockázatos vállalkozás. Napjainkban kizárólag azzal a feltétellel nyúlhat fegyverhez bármelyik fél, ha önmagával is leszámolt. Nukleáris háborúban senki sem számíthat győzelemre. A végeredmény csak a teljes megsemmisülés lehet. A burzsoáziának tehát ma nincs lehetősége, hogy a válságból világháború útján szabaduljon. A szocializmus erejének köszönhetően katonai egyensúly alakult ki a két rendszer között. A szocialista közösségnek minden eszköze megvan arra, hogy megvédje önmagát, megvédje eddigi vívmányait, s hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberiség túljusson ezen a válságos korszakán. Tudnunk kell azonban, hogy eközben számtalan súlyos problémát kell megoldani, mert a szocializmus fejlődése a továbbiakban sem lesz mentes az ellentmondásoktól. A szocializmus természetét illetően napjainkig nagyon sok leegyszerűsítő nézet terjedt el. Azt gondoltuk, hogy a szocializmus fejlődése csak töretlen lehet, amelynek következtében a termelés egyre gyorsabb ütemben növekszik, az életszínvonal állandóan emelkedik, az élet minden területén javulnak kilátásaink. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb. A jövőnkről szőtt szép terveink részben illuzióknak bizonyultak. A szocializmus nem a legfejlettebb országokban győzött, ezért mindenekelőtt történelmi elmaradottságunkat kellett felszámolni, vele párhuzamosan kiépíteni a szocialista termelési viszonyokat, létrehozni a neki megfelelő politikai, jogi, erkölcsi stb. struktúrát. E folyamatban kiéleződtek és egyre világosabbá váltak a szocializmus ellentmondásai. Ezek - véleményem szerint döntően négy forrásból származnak. Első forrásként említhető a nemzetközi környezet. Annak a már ismert ténynek megfelelően, hogy a szocialista forradalom a viszonylag fejletlenebb országokban győzőtt, a tőkés világrendszer mindent elkövet, hogy ebből a helyzetből ne is tudjunk kitörni. A külső körülményekből származó ellentmondások ma a magyar fejlődésre is jellemzőek. A magyar gazdaság is elérkezett az intenzív fejlődésre való áttérés időszakához. Ez az áttérés pótlólagos forrásokat igényel. A kérdés az, honnan, milyen feltételek mellett juthatunk ezekhez a forrásokhoz. A szocialista országok együttműködésének hatalmas távlatai vannak. Mindamellett a KGST-ben részt vevő országok 2000-ig szóló fejlesztési koncepciói, a benne rejlő lehetőségek ellenére ma még kismértékben jelentenek számunkra pótlólagos forrást. A fejlődő világ szintén nem segíthet gondjainkon, mert neki a miénknél súlyosabb, szerteágazóbb problémái vannak. A tőkésországokból hozzájuthatunk ilyen anyagi és szellemi forrásokhoz, de ez ügyben mértéktartónak kell lennünk, nehogy politikai szuverenitásunk kárt szenvedjen, országunk sebezhetővé váljon. 38 �Az ellentmondások másik forrása röviden abban foglalható össze, hogy a szocializmus fejlődésében egy adott szakaszban vagyunk, miközben az emberek szükségletei ezt már jelentősen meghaladják. Nálunk talán az a legnagyobb feszültséget kiváltó ellentmondás, hogy miközben az utóbbi 10-15 évben a gazdasági növekedés fokozatosan lelassult, a nemzeti jövedelem növekedési üteme csökkent, a szükségletek ezzel szemben olyan mértékben növekedtek meg, hogy azok már csak a legfejlettebb tőkésországok, vagy más öszszefüggésben a kommunizmus magasabb fokának szükségleteihez mérhetők. Az igények tehát a termelésnél sokkal gyorsabban növekedtek. Ezáltal ellentmondás keletkezik az élet majd minden területén. Az ellentmondások harmadik forrása a nemzeti sajátosságokból ered. Abból, hogy minden országban az adott történelmileg kialakult bázison épül a szocializmus és nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális örökséget, a hagyományokat, korábbi nemzetközi kapcsolatokat, nemzetiségi viszonyokat, ideológiai világnézeti hatásokat stb. Ilyen ellentmondásforrás nálunk például, hogy újabbkori történelmünk úgy alakult, hogy a magyarság egy része határainkon kívül él. Az ebből fakadó hangulati elemekkel is számolnia kell a politikának. Végül az ellentmondások negyedik forrása szubjektív tényezőkre vezethető vissza. A szocializmust egy vezető erő tudatos irányításával építjük. Az ellentmondásforrásokat és a konkrét ellentmondásokat a szubjektív tényezőnek - a mi viszonyaink között a pártnak - kell feltárnia. Sok múlik azon, hogy a párt látja-e az ellentmondásokat, időben fel tudja-e tárni azokat és képes-e megtalálni a megoldásuk módját. Ha minderre képes, akkor az is döntő lehet, hogy tudja-e mozgósítani az ellentmondások feloldására a társadalmat. Történelmi tanulsággal szolgálhat pl., hogy 1953 júniusában a központi vezetőség felismerve a társadalmi feszültségeket, feltárta azok okait és rámutatott a megoldás módjára. Ez a határozat elméletileg még ma is megállja a helyét. A kibontakozás mégis elmaradt, mert a vezetés belső egységének hiánya, a széthúzás, a frakciózás lehetetlenné tette, hogy a párt mozgósítsa a tömegeket a határozat végrehajtására. Az ellentmondások megoldásában a pártnak jelentős szerepe és felelőssége van. Az a feladata, hogy a társadalmi valóság, a szocializmus valóságának ismeretében élére álljon a progresszív folyamatoknak. A keletkező ellentmondásokat pedig tudatosan vállalva törekedjen azok minél gyorsabb megoldására, felkészülve az újabb és újabb ellentmondások keletkezésére. A szocializmus ugyanis - mint minden társadalom - sohasem lesz mentes az ellentmondásoktól. Ez a társadalmi folyamatok objektív törvényeiből következik. Az ellentmondások tehát nem védhetők ki, de nem szükségszerű, hogy válsághoz vezessenek. Bár a válságok ellen sem rendelkezünk eleve hatásos és biztos gyógyszerrel, azok azonban nem következnek a szocializmus természetéből, tehát elkerülhetőek abban az esetben, ha ismerjük a társadalmi folyamatok lényegét, azaz a szocializmus valóságát, és ennek értelmében egységesen és határozottan cselekszünk. 39 �SULYO K LÁSZLÓ Az Alföldről jövök Evekkel ezelőtt, szokásos hazalátogatásaim egyikén hozott össze a véletlen Guru Andrással. Ötven körüli, megtermett, bivalyerős férfi. Izmait a bányászkodás meg az erdei munka formálta, fejlesztette. Április vége volt, s András lesült képpel, vígan járt-kelt a világban, kigombolt inge alatt meg-megvillantva barna mellkasát. Az időjárásra ugyan nem panaszkodhattunk, mégis korainak tűnt ez a nyárias megjelenés. Meg is kérdeztem: - Hol szerezted a jó színedet, András? - Az Alföldön. Onnan jövök most is. A busszal - válaszolt készséggel, éreztetvén, hogy kedvére van a beszélgetés. - Az Alföldön? Nagy síkság az, te! Közelebbről hol? - A Komáromi Állami Gazdaságban... - S aztán mesélt, mesélt, amíg lábunk macskásodni nem kezdett az ácsorgásban... A Guru Andrással történt találkozás óta mintegy másfél száz olyan személlyel beszéltem, aki a mezőgazdasági munkák idején, tél utoljától ősz végéig, hosszabb-rövidebb időszakot az Alföldön, vagy a Dunántúlon dolgozott. Feltűnő, egyiken sem használták a nyugati tájegység nevét. Komárom, Szabadszállás, Kecskemét, Boly, Balatonaliga, számukra egyre ment, kivétel nélkül mind az Alföldön fekszik. Szóhasználatukban ugyanis az Alföld elsősorban nem földrajzi tulajdonnévként szerepel, hanem mint egy Nógrádtól délre eső, kiterjedt sík vidék, amely mezőgazdasági munkát kínál és ad. Aki kimondja a szót - András is -, erre gondol, és fel sem merül benne, hogy például Komárom esetében, tévedett. Nógrád megye lakóinak életében nagy hagyományai voltak (vannak) a mezőgazdasági idénymunkának. Béresek, kubikusok, szakmányosok, részesaratók..., nagyobb részben summások és napszámosok alkották országosan ezt a társadalmi réteget. A summáscsapatokról utoljára 1948-ban gyűjtöttek feljegyzéseket. A felszabadulás utáni földosztás, a társadalmi, gazdasági újjáépítés megszüntette mindenféle alapját a mezőgazdasági idénymunkásság intézményének... Aztán másfél-két évtized múlva fordult a kocka. A nógrádi iparmedence sok száz fős tömegei szabad és szabadságos munkaerő - indultak munkára a nagy alföldi, dunántúli mezőgazdasági szövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Mi történt előtte és akkoriban? Még sokakban friss, eleven az emlék. Kormányzati döntések nyomán 1965ben megkezdődött hazánkban az energiaszerkezet korszerűsítése, vele összefüggésben - a tervezettnél nagyobb mértékben - a szénbányászat visszafejlesztése. Az intézkedések nagy vihart kavartak az iparmedencében, de a határozatokat, a rendeleteket - hiszen törvényerejűek voltak - végre kellett hajtani. Bezárták a kimerülőben lévő, vagy gyenge minőségű szenet adó, gazdaságtalaRészletek a N ehézéletűek című hosszabb 40 szociográfiából. �nul termelő bányákat. Dolgozóik javát az ágazaton belül helyezték el, részben Nógrádban, részben az ország más bányavidékein. Nagy részükkel azonban nem tudtak mit kezdeni: nem vállalták a családtól való távollétet, az elköltözést. Ezeket ipari munkára képezték át, hegesztők, esztergályosok, gyári betanított és segédmunkások lettek. Akik viszont rendelkeztek az előírt és megkívánt föld alatti szolgálati idővel, azokat nyugdíjazták. Így erejük teljében élő, 48-50 éves férfiak kerültek nyugdíjba. Nem találták a helyüket, érthetően, tettvágy hevítette szívüket. A mezőgazdasági idénymunka Nógrád megyei újjászületésének volt még egy másik, lényeges, objektív feltétele: a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nélkül ugyanis aligha beszélnénk ma az „Alföldre-járás” jelenségéről. A negyvenes-ötvenes, illetve az ötvenes és hatvanas évtized fordulóján megszervezett nagyüzemi közös gazdaságok számára számos ok - a gépesítettség, a munkaintenzitás alacsony foka, a korszerűtlen növényi kultúrák termesztése... - miatt kevésnek bizonyult a helyben található munkaerő. A szövetkezetektől ugyanakkor - joggal-okkal - sokat várt az ország népe, vezetése; élelem kellett a bel- és külföldi piacokra. A gazdaságok e kettős indíttatásától sarkallva új munkáskezek után néztek, és jutottak el törvényszerűen - többek között - Nógrád megyébe is. A mezőgazdasági nagyüzemek munkaerő-szükségletén lényegileg nem vál- toztatott az idő, a gazdaság fejlődésének extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra való áttérés. A hiány ugyanis - nyilván eltérő körülmények és javarészt eltérő okok miatt - újratermelődött, sőt mind máig újratermelődik. Példaként említhetjük a nyugdíjba menők, az elhalálozottak magas számát, a szülési kedv tartós hanyatlását, a kétkezi mezei munka alacsony presztizsét, a gazdaságok oldaláról nézve: a fokozott termelési követelményeknek való megfelelés kényszerű és feltétlen igyekezetét. Nem kell tehát egyetlen idénymunkásnak sem tartania egyelőre attól, hogy tennivalók nélkül marad. S nézzük meg az érem másik oldalát is. Miért paraszti munkára a hegyvidéki ember? A Nógrád az aktív gyári munkás, a háztartás különböző korú val kisebb mértékben a gyesen lévő kismama, a nisztrátor? törekszik az „Alföldre” , a megyei nyugdíjas bányász, gazdasszonya, s ezeknél jóvékonypénzű üzemi admi- Kezdetben - a hatvanas-hetvenes évek váltása idején - az életszínvonal növelése magyarázta az emberek törekvéseit (leszámítva a természetes, ma is okként előforduló kíváncsiságot). Az „Alföldre-járás” fő mozgatói az utóbbi években lényegesen átalakultak. Nem a növelés a cél, hanem egyre inkább a megszerzett életszínvonal megtartása, elfogadva és hasonulva a társadalom alapvető mozgásirányaihoz, gazdasági jellemzőihez, amelyek hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Az egykor irigyelt bányásznyugdíjasok lassan maguk váltak irigyekké, mivel nyugdíjuk évenkénti, törvényes emelése korántsem tartott lépést az árak emelkedésével. Ráadásul a régi bányászok asszonyai nem vállal (hat) tak kenyérkereső munkát, ezért mindenütt két ember között oszlik meg a járandóság. Az aktív dolgozók, gyárban, szövetkezetben, irodán, bérből és fizetésből élnek. Kiegészítése fokozatosan szükségessé vált. S ez a szükség munkálkodik az otthonukból kimozduló családanyákban, nagymamákban, özvegyekben, amit nevezhetünk megszokásnak, a magasabb jövedelmű társadalmi rétegekkel való lépéstartás kényszerének is. 41 �Sok nógrádi vendégmunkással (magukat a régi mintára summásnak nevezik) kerültem közeli kapcsolatba az elmúlt években. Többekkel majdnem barátságba keveredtem, tudatos törekvés eredményeképpen. Foglalkoztatott ugyanis sorsuk, gondolatviláguk, magatartás- és viselkedésmódjuk, egyszóval az életük. Kétszer magam is beálltam közéjük, s márciusban és augusztusban 15-15 napot dolgoztam velük Boldogpusztán és környékén, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát szőlejében. Metszettünk, tőkehiányt pótoltunk, zöldeltünk, esős időben borsót zsákoltunk. Megfizették erőfeszítéseinket. ☆ A brigádvezető inas, magas termetű férfi. Tiszta, világoskék szemeiből mi legtöbbször csak egyféle érzelmet, a haragot láttuk szikrázni. Az öreg ugyanis nagyon vigyázott arra, nehogy ellágyuljon. Ha netán mégis megesett, gyorsan összeszedte magát, és azonnal dologra hajtott, vagy valamelyikünkbe belemart. Nem teketóriázott; félelmetesek voltak a szavai. Szitkozódott mindjárt, ha nem úgy ment a munka, ahogyan megkívánta. Persze gyakran akkor is káromkodott, amikor oka sem volt rá; nyilván megszokásból, még inkább tekintélye fenntartása végett. Vallotta, a toborzott munkások között csak nagy hanggal és kondáseréllyel lehet - mi több, így is kell - rendet, fegyelmet tartani. - Ne féljetek tőle! - biztatott néhányunkat Varga György rokkant nyugdíjas, az egyik szervező férje, aki korábban évekig a nagybátonyi falusi pártalapszervezet titkára volt. - Csak hangoskodik az öreg, jártatja a száját. Egyébként arany szíve van... ☆ Boldogpuszta oázis a végeláthatalan szőlő közepén. Itt alakították ki a kombinát nagyobbik szőlészeti kerületének központját. Itt vannak az irodák, a raktár, a gépszín. Azonkívül ezen a pusztán szervezték meg a vállalat itatásos szarvasmarhatelepét, ahol a pusztaiak zöme dolgozik. Ezért kapják az itteni szolgálati lakásokat. Huszonnyolc-harminc család, hozzávetőlegesen száz-száztíz ember lakja Boldog-Boldogasszonypusztát. Hozzátartozik e tanácstalan megnevezéshez, hogy így vannak ezzel az itt élők és az idejárok valamennyien, mert mind a két nevet használják mind a mai napig, éppenséggel attól függően, hogy mikor melyik jön a szájukra. Nincs ennek semmiféle ideológiai, netán politikai tartalma. Inkább arra a régi igazságra figyelmeztet: adminisztratívan egy szempillantás alatt semmissé tehető bármi, de a fejekben évtizedek is kevesek hozzá... ☆ A boldogpusztai munkásszálló épületét a közös konyha, a női és férfi mosdók, WC-k osztják két, nagyjából azonos részre. A szálló irodák felé eső végében rendezték be a társalgót. Jani bácsi rutinnal szállásolja el a vendégmunkásokat. Egy szobába kerülnek a rokonok, a jó barátok és az ismerősök, az egy faluból valók. Egyszerre mintegy hatvanan helyezhetők el. A házaspárok külön szobát kapnak, ha a létszám erre lehetőséget ad. Akad itt csaknem egy tucatnyi pár, amelyik rendszeresen visszajár. Szinte nincs olyan turnus, amelyikben ne lennének férjek meg feleségek. 42 �- No, elégedett vagy? - kérdezgeti Jani bácsi a férjeket a szobák elosztása közben. - Itt aztán senki nem zavar benneteket. Fizetsz majd egy sört, ha volt valami az éjjel... ☆ Mi négyen voltunk egy szobában. Hárman 42-44 éves férfiak és egy hatvanegynéhány éves nyugdíjas társunk. Öreg cimboránk rendszerint hajnalok hajnalán ébredt, s járt-kelt, tett-vett a sötét szobában. Benyitogatott nyikorgó szekrényébe, friss levegőt engedett be a folyosóról, és már alig várta, hogy riadóztatni lehessen bennünket. Ezért, ha kitelt az öt óra, könyörtelenül felkapcsolta a villanyt. - Jó reggelt, emberek! Ébresztő! Igyekeztünk az öregre rá se hederíteni. Mi, fiatalabbak tíz-tizenöt percet még szunyókáltunk, hátunkat fordítva a fénynek, vagy fejünkre húzva a paplant. Tehettük, hiszen fél óra alatt játszva felkészültünk az indulásra. A földekre kiszállító autóbusz sohasem érkezett háromnegyed hatnál előbb. A koránkelők, a türelmetlenebbek ekkor már hosszú percek óta ott toporogtak a szálló ajtaja előtt, a társalgóban, mintegy siettetvén a busz érkezését, de mindhiába. Kálmán, a sofőr, maga is fiatalabb ember, ezen a pusztán lakik, tudja a kötelességét, és nem hamarkodja el a dolgát. - Gyerünk, hozd a kannákat, Veronka! - parancsolta Jani bácsi, mikor a jármű megérkezett. Sokan lökdösődve, mint a városi csúcsforgalomban, furakodtak előre, hogy minél előbb feljussanak a buszra, helyet találjanak maguknak. ☆ A szőlőművelés legfontosabb és legnagyobb szakértelmet kívánó évi munkája a metszés. A csoportból sokan kiválóan értenek hozzá, habár semmilyen tanfolyamon nem tanulták, csak itt, Jani bácsitól, illetve - már akinek van néhány tőkéje - az otthoni gyakorlatban. A gazdaságnak életbevágó a szakképzetlen szőlőművesek foglalkoztatása. A szőlészetnek hivatalosan ugyanis mindössze húsz munkása van - a 900 hektárra. Ilyen nagy területtel sohasem boldogulnának. A szőlő meglehetősen tűrőképes gyümölcsnövény, termését jószerivel csak készakarva lehet veszélyeztetni. A szándékos vagy vétlen kártevésre azonban maguk a társak is odafigyelnek, szóvá teszik azonnal. A külső és egyben felső ellenőrzéshez tehát egy másik is társul, de magából a csoportból, annak természetéből fakadó. Ez azután mindenkiben kialakítja a belső személyes kontrollt, felélesztve és ébren tartva a felelősséget. A társak figyelmeztetését a többség nem fogadja szívesen. Kioktatásnak érzik, és ha egy mód van rá, kategorikusan visszautasítják, illetve megszívlelik ugyan, de ügyelnek rá, hogy a másik ne vegye észre. Ezt az örömöt a régi szőlőmunkás sohasem szerzi meg a hasonszőrűnek. Eleget kell hallgatnia egyébként is a brigádvezetőtől, akivel nemhogy nem feleselhet, de akinek valójában még csak vissza sem szólhat. Jani bácsi egy-egy hibás tett láttán rögvest mennydörög: - Hát mit csináltál, te kutyaisten?! Levágtál két vödör szőlőt!... ☆ Szilaj alacsony férfi, formás pocakkal. Jani bácsi szécsényfelfalui bizalmi embere; a környékről ő szervezi a munkásokat. Állattenyésztő a téeszben, pár évvel a nyugdíj előtt. Híres vadász. 43 �- Ott voltam akkor, amikor a kollégája lelőtte a szamarat - említette egyszer a Tanárnak. - Nagyot nevettünk rajta. Szarvasnak nézte... A szamár. Szilaj és társai nem csak a kazlazásban álltak helyt, hanem a pótlásban meg a zöldelésben is. Akkor B. Lajos is sokkal kevesebbet ivott, jobban meghúzta magát. Tarthatott Szilaj komolyságától, szókimondásától, rendszeretetétől. - Nem vagyok rászorulva, hogy ide járjak - vallja be Szilaj a kérdezősködésre. - Az állatoknak viszont kell a termény, és felénk mostanában ritkán kapni szemes takarmányt. Főleg kukoricát. Ha érkezik a magtárba, pillanatok alatt szétkapkodják. Kéz alól meg igencsak borsos az ára. A Komáromi Mezőgazdasági Kombinátba, az óriási munkatempó ellenére, elsősorban a kukoricáért jönnek dolgozni az emberek. Az utóbbi években gyatrán termett, ezért a gazdaságok is takarékoskodnak vele, szívesebben fizetnek pénzben. Itt sem dúskálnak belőle, de Jani bácsi kijárta, hogy a dolgozói kapjanak - egész évben és öt mázsánál kevesebbet sohasem. Így aztán a modora akármilyen, biztos lehet benne, nem marad munkáskéz nélkül. A harmadik-negyedik napon került a munkaszerződés az emberek kezébe. Kis- és Nagymanci vitte szobáról szobára. Az emberek nem csináltak ügyet a kitöltéséből. El sem olvasták, egyből aláírták a stencilezett, a brigádvezető által mindenkor az adott munkához és turnushoz igazított példányt. Ez mind a kétszer így történt, és az emberek mind a kétszer ugyanabban a bizonytalanságban maradtak. Legtöbben azért nem olvasták el a szerződés pontjait, mert úgy vélték, akkor megjegyzik, hogy nem bíznak a brigádvezetőben, és abból esetleg valamilyen hátrányuk származik. Így hát az emberek egymást kérdezgették a fizetség felől, meg korábbi ismereteiket melegítgették fel. Fölöslegesen, hiszen a javított munkaszerződésen minden szükséges tudnivaló olvasható volt. A hivatalos okmányt Sótér János - mint a munkáltató kombinát megbízottja - és a munkavállaló idénymunkás írja alá. Jani bácsi alapos ember, úgy javít, egészít ki, hogy elkerülje az esetleges későbbi vitát. A csoportban az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik, s ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér jár. Öregnek, fiatalnak, férfinak, aszszonynak egyaránt. Persze a valóságban bonyolultabb a helyzet. A gyakorlat ebben is más. Egyesek ugyanazért a munkáért mégiscsak nagyobb jövedelemhez juthatnak másoknál. Ennek oka abban van, hogy a pénzbeli juttatás összege szabott, míg a termény szabad áron értékesíthető. Vagyis aki eladja, az végül is jobban jár, mint az, aki pénzben kérte ki a járandóságát. Azt, hogy üzletelne valaki is a kukoricával, hétpecsétes titok. Szigorúan mindenki saját használatra viszi, akkor is, ha ötödször, vagy hatodszor jár már lent, és mindenki előtt világos lehet, hogy annyi jószág tán az egész rokonságban nincs, mint amennyi terményt az idénymunkás megkeresett. Az üzletelés ténye csak otthon derül ki. Akkor, amikor valakinek kukoricára van szüksége, elkezd utána járni, és eljut valamelyik „alföldezőhöz”. Aki csak kukoricáért dolgozik, az 8 mázsa 40 kilogrammot kap belőle. Aki pénzt és terményt is kíván, azt 5 mázsa 20 kilogrammal elégítik ki. Nógrád megyében az utóbbi években egy mázsa kukoricáért elkértek 600650 forintot is. Hozzávetőlegesen kétszáz forinttal többet a hivatalos árnál. 44 �A Tanár-Mérnök páros két napig a Kis- és a Nagymanci segítségével, illetve felügyelete mellett dolgozott. A két negyvenes férfi számára ők tették lehetővé az elszegődést - Jani bácsi előtt tehát kezeskedtek értük. - Megy-e druszám? - kérdezgette olykor Králik a Tanártól, aki bármit is gondolt, mindig kedvezően válaszolt. Nem akarta ugyanis, hogy maflának vagy gyengének nézzék. Králik elhaladtában, néha egy-egy vesszőt levágott a mokány férfi tőkéjéről, és humoros cinkosan megjegyezte: - Legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze. A Mancik mellett a legtöbb segítséget Radics Tibor nyújtotta. Igaz, Kovács Imre, a zagyvapálfalvai nyugdíjas rendőr őrnagy és felesége sem volt rest beállni a szomszéd sorba, ha már végeztek a magukéval, de általában ők szintén többet kínlódtak az átlagosnál. Az öreg Radicsnak nagyon feküdt ez a munka. Otthon, a háza körül évtizedek óta gyakorolta. S ez az ismeret, és annak tudata, hogy jól is csinálja, önbizalmat adott a társaságban egyébként háttérbe szorított, vagy önként visszavonult cigányembernek. Örömmel osztotta meg tudását másokkal, arra azonban a jelenlévők sohasem tartottak igényt. Kivéve a Tanárt és a Mérnököt, akinek a szőlősora gyakran esett a nejével párban dolgozó Radics Tiboré mellé. Előfordult, hogy a hajlott, keskeny hátú ember, aki ránézésre meglehetősen ágrólszakadtnak tűnt, saját érdeküket is félre tolta, és vállalta a lassúbb előrehaladást, csak azért, hogy kedvére magyarázhasson. - A nagyollóval először levágjuk a száraz, vagy a túlságosan megerősödött mellékágakat, aztán a selejtes ágaktól megtisztítjuk a tőkét. Nem baj, ha ritka lesz. Legalább jobban nő a szőlő - tanította az öreg cigány, úgy, ahogyan Jani bácsi is magyarázta. - Hagyunk egy kétszemes tartalékvesszőt, majd egy nyolc-tíz szemes termőágat, ugyanezt megismételjük, és a tőke végén öt-hat szemnyire lenyírjuk a kart. A szőlőben nincs pardon. Az a dolgozó a szerencsésebb, akinek jó szerszámok jutnak. A kiosztáskor ennek megfelelően tülekedés alakult ki értük. ☆ Az időjárással külön csatára kényszerül a csoport. A Mátrában több centiméteres hó esett az éjjel, mondta be a rádió. Innen, a Kisalföld keleti pereméről tovanyargalnak a havat hordozó fellegek. Kergeti a szél - a csípős, a hideg, a szemtelen. Nem átall megkeresni a vastag, több rétegű ruházat koreai között a legkisebb lyukat, máris a hasat, a hátat nyugtalanítja. Hiába a trikó, az ing, a mellény, a pulóver, a zakó, a köpeny. A szüntelen mozgás, nyújtózkodás fellazít minden katonás buzgalommal megigazított szerelést. A vizes, sáros földeken elkel a gumicsizma. Tavasszal, ősszel szinte nélkülözhetetlen. Jól használható még a bakancs, például a hadseregből ismert surranó. A félcipők könnyen elmerülnek. Nem is veszik fel főleg csak azok, akik az itteni tavaszi, őszi időjárási viszonyok ismeretében járatlanok. ☆ A Radics házaspáron és vejükön, Oláh Ferencen kívül még egy cigány dolgozott a brigádban. Névrokon: Radics Ágnes. Harminc év körüli, elhízott, gyesen lévő kismama. Targoncás a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, s éppen munkahely-változtatáson töri a fejét. De nagyon tanácstalan. Szeretne elkerülni a gyárból, ám nincsen meg a nyolc osztálya. Udvarias, tisztelettudó 45 �teremtés. Kedvelik érte, és a háta mögött sajnálkoznak rajta: hiszen megesett egy munkatársától. Cigánylegény, mégsem vette feleségül. A bandában egyébként három-négy cigánynál több nem szokott lenni. Enynyi is ritkaság. Egyrészt nem szívesen veszik be őket, másrészt a cigányok a rengeteg munka miatt - nem szívesen vállalkoznak. Akik jönnek és akiket befogadnak, azok megbízhatóak. Bizonyítottak otthon, vagy korábban itt, a földeken. Ha mégis lemarad valamelyik közülük, könnyen lángra kap az élcelődés: „Nem szokta a cigány a szántást...” ☆ Nyugodtan telt az utolsó éjszaka. A hazai viszontlátásra készülődtek az emberek. Ketten azonban nem tudtak parancsolni maguknak: Papp Rezső és Laczkó Ferenc. Igaz, őket nem várja asszony, család. Hajnal háromig iddogáltak a konyhában, közben sületlenségekről fecserésztek. Cukkolták is egymást a maguk nyers, humortalan módján. Akiknek a szobája a közelben volt, azok sokat mérgelődtek... Csendes a banda. Némán búcsút veszünk Boldogpusztától, a szőlőtől. Néhány perc múlva aztán már ügyet sem vetünk a tájra. Bóbiskolunk, vagy lesünk magunk elé... Rezsőék nem sokáig maradnak nyugton. Énekelni kezdenek. Gajdolásuk sérti a fület. Králik ütött-kopott aktatáskájából előkotor egy üveg sört, felbontja, szopogatja. - Látod - tapad neki Rezső éjszakai ivócimborájának -, neki van, de te befalsz mindjárt mindent. Ezek az élelmes emberek... Beosztóak, kaparkodóak... Jól járnak maguk itt velünk. Az ilyenekkel, mint mi vagyunk. Mi pénzért dolgoztunk, maguk meg vihetik a terményt, hogy otthon drágán eladják... Kapzsi parasztok... Forr az indulat az autóbusz utasaiban. Rezső lenézi őket, ők megvetik Rezsőt. „Részeges semmirekellő, dologtalan” - hallani innen is, onnan is a megjegyzéseket. Kismanci ugrik neki nyíltan: - Hallgasson már el, jóember! Ki kíváncsi a maga hülyeségeire... Éjszakáznak, isznak... - Elég már! - szól közbe Tóni is. - Kezedbe adom az orrod, ha nem hallgatsz el. Rezső a fenyegetés hatására befogja a száját. Félrészegen, másnaposan, álmosan is eljutott a tudatáig, ezúttal túlfeszítette a húrt. Nemsokára cimborájával együtt elalszik... Gizi végigjár a buszon az öreg Maksi kalapjával, és begyűjti a tízforintokat. Ennyit fizet mindenki a hazaszállításért a gépkocsivezetőnek. Kálmán jól vezet. Szerencsésen átjutunk Budapesten, a lámpák alatt. Két és háromnegyed óra alatt érkezünk meg az első állomáshelyre, Nagybátonyba. Kismancit a lánya várja, gépkocsival. Jani bácsi ,,kezitcsókolom”-ot köszön a csinos, ápolt asszonynak. Nyitva a kocsma, a presszó. Schmirel odaszól a bőröndjével lefelé kecmergő Tanárnak: - Uram! Megiszom egy fröccsöt az egészségére. Igyon majd maga is az enyémre. Králik most is belekotyog, immáron utoljára: - Csak diszkrécióval. Igaz-e, druszám?... 46 �K ŐV Á R Y E. PÉ TER Kis-település-történet A tanács vb-titkárnője meséli az okányi községházán: - Meghívtak bennünket a biharugraiak vendégségbe. Megmutatták a halastavaikat, részt vettünk egy közös halászaton, bográcsban főzték a halászlét nekünk, aztán együtt meglátogattuk Szabó Pál házát - egyszóval jó napunk volt. Most, törhetjük a fejünket, mert ugye a meghívást illik visszaadni, csakhogy milyen programot szervezzünk a barátainknak? Itt Okányban nem sok a látnivaló, legfeljebb az az egy emléktábla az iskola falán, amely arról ad hírt, hogy 1847. június 10-én itt járt Petőfi Sándor. Az eseményről egyébként maga a költő is beszámol a Kerényi Frigyeshez írt Úti levélben, elárulva azt is, hogy a falu kocsmájában étkezni szeretett volna, de hasztalan. (A rossz nyelvek szerint egyébként az utazó, ha egyátalán erre vetődött, néha napján az új időkben is a poéta sorsára juthatott e tekintetben a Holt-Sebes Körös partján települt egykori Bihari, ma Békés megyei faluban.) Okányban - szemben az 1930-ban számlált ötezer lélekkel - kevesebb mint 3 és fél ezren élnek. Sorsukat sok egyéb mellett most ez is megpecsételi: nem számítanak kistelepülésnek - azaz nem sorolódnak azon, 1500 lakosnál kevesebb embernek otthont adó községek közé, amelyek az 1983. július 26-i párthatározat nyomán külön figyelmet kaptak az 1971-ben elfogadott országos településhálózat-fejlesztési koncepció újragondolásakor. Ennek következménye, hogy miközben a megyék valóban sokat tettek - szerény lehetőségeikhez mérten - a kistelepülések úgynevezett alapellátásnak fejlesztéséért, azon közben a kistelepülések sorsában osztozó Okány és megannyi vele azonos nagyságú, sőt, nagyobb, de hasonló helyzetű községünk egyre reményveszettebben néz jövője elé. Ám, hogy igazságtalanok ne legyünk, máris szóljunk arról a kormányprogramról, amely az ország hét megyéjének (Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Zala és Vas) 22 térségében kíván - főleg iparfejlesztéssel - a mostoha sorsú települések gazdasági elmaradottságán úrrá lenni. A sors iróniája, hogy a különfejlesztésre kijelölt régiók határvonala nem érinti Okányt —elhalad mellette. Okány tehát mindenből kimarad —mert nem elég elmaradott, s nem eléggé kisközség! A régi beidegződések élnek, hatnak, dolgoznak. Kategóriákat teremtünk településeink osztályba sorolására is, ezekbe aztán belegyömöszölünk olyanokat, amelyeknek már egyáltalán nincs szükségük az e kategóriák mesterségesen teremtett előnyeire, de kihagyunk belőle olyanokat - a nemegyszer mesterkélt feltételeknek meg nem felelők közül -, amelyek igazán rászorulnának a segítségre. A jószándék feneklik itt meg a szabályzaterőltető, a kényelmesebb megoldást kereső hajlamon. Holott lélckszámvizsgálaton alapuló rangsorolás helyett célra vezetőbb - az újragondolt településfejlesztési koncepció szellemében - valóban a települések szerepkörét a maga valóságában és jövőbeli átalakulásának, fejlődé47 �sének lehetséges irányait is figyelembe véve az erre a célra kialakított és kialakítható eszközrendszerrel erősíteni. Kiindulópontunk ugyanis nem lehet más, mint az agyonemlegetett, de gyakorlatilag még meg nem valósított jelszavunk, miszerint mindenkinek joga van ott boldogulni, ahol él. Ma ezt, a jelszó megvalósításával megbízott apparátus, ,,a népességmegtartó és eltartóképesség fokozatos növelése” szószerkezettel fordította a maga nyelvére, de hát így is értjük, hogy miről lehet szó. Ennyit elöljáróban! Szerep és nagyságrend. Okány mellett, a hivatalosan is hátrányos helyzetűnek mondott térség egyik legágrólszakadtabb települése Geszt. „Az út Gesztnél véget ér. Nincs tovább... Eldugott, istenháta mögötti település, alig ezernél több lakossal. Főbb jellemzői: önálló községi tanács működik társadalmi vb-elnök vezetésével, a vb-titkár a szomszédos Mezőgyánból jár át az ügyeket intézni... a Gyula és Vidéke Áfész éttermet, ABC-áruházat, Tüzép-telepet, normálbenzint töltő állomást és néhány kisebb boltot üzemeltet itt... Tavaly egyetlen családi ház építésére kértek engedélyt... Működik egy postahivatal és egy takarékszövetkezeti kirendeltség is.” - írja a Békés M egyei N épújság 1987. január 8-i száma, amihez a helyi Egyetértés Tsz elnöke a következőket teszi hozzá: - Nincs orvos, nincs gyógyszertár, s olyan munkahely, ahol a falu a 140 tsz-tagon felüli munkaerőt foglalkoztatná. Ezért Gesztről sokan ingáznak Békéscsabára a baromfifeldolgozóhoz, az építőkhöz, Gyulára a húskombináthoz és Budapestre. Az itthon maradottak a háztáji gazdasággal egyre kevesebbet törődnek... „Geszt az egykor Arany Jánosnak is hosszabb ideig otthont s megélhetést adó Tisza-kastély faluja, ma öregebb, mint eddigi történelmében bármikor.” Geszt azon 20 Békés megyei kisközség egyike, amelyekben az ott élők száma nem éri el a másfél ezret, node Békés megye nem is tartozik a kistelepüléses, aprófalvas megyék közé, ahogy az alföldi megyék általában nem. Szolnok megyében mindössze a lakosság négy százalékát találjuk az ide sorolható 18 településen, a Kőrösök vidékén ez az arány 11 százalék. Csakhogy! Föl kell figyelnünk valamire, amiről Andor Mihály, a Valóság 1985/10-es számában így ír: „Ha a házak Győr-Sopron megyében épülnek egymás mellé az út mentén, akkor a falut Völcsejnek, Markotabögödének vagy Egyházasfalunak nevezzük; ugyanez Békés megyében tanya, és csak a szokás biggyeszt nevet a »szőlő«, »dűlő«, »sor«, »puszta«, »halom«, »rét«, vagy »major« szavak elé, ezek valójában nem léteznek, itt születni nem lehet.” Továbbá: „Ha minden telepszerűen épült házcsoportnak megadjuk a falu nevet, amit részben a hagyomány, részben egy közigazgatási gyakorlat megtagadott tőlük, akkor azt mondhatjuk, hogy a falvak minden tájékon egyformán sűrűn vannak. Egyformán sűrűn, mert a földből élő emberek, ha elég sokan vannak hozzá, nem hagynak magük körül földet műveletlenül - hacsak valami nem kényszeríti őket erre.” Ezen a ponton megállva egy pillanatra, két fontos dolgot kell az idézetből kiemelnünk. Az egyik, hogy a kistelepülések súlya, ügyük jelentősége nem kezelhető a statisztikák alapján már csak az Andor Mihály által bizonyított tény miatt sem: miszerint „Békés megye 1980-ban kiadott térképén a községeken és a városokon kívül 29 településfolt található, ami viszont az ilyen típusú Békés megyei telepeknek mindössze 15 százaléka. Nem jelez folt a Győr-Sopron megyeieknél sokkal nagyobb tanyafalukat, mint például a 77 házból álló 239 lakosú 48 �bezinai szőlőket, a 193 házból álló 588 lakosú Ezüstszőlőket, és még lehetne folytatni a sort” , amely mindjárt más világításba helyezi témánkat, csupán a mai kategóriáinkat figyelembe véve is. A másik kiemelendő: ezeknek a tanyás településeknek, tanyafaluknak is megvolt a maguk (földművelő) szerepe, s csak „a tanyás vidékekkel kapcsolatos, már-már előítéletté merevedő hagyomány könnyítette aztán meg, hogy 1950től elkezdődhetett a tanyavilág tudatos sorvasztása tsz-szervezéssel, tagosításokkal, építési tilalommal, nemtörődömséggel. Másfajta hagyomány talán a továbbfejlesztés parancsát írta volna elő!” - állapítja meg az idézett szerző. Vagyis megint csak a kiindulóponthoz jutunk; a szerep, a szerepkör felől kell közelítenünk településeink múltját, jelenét és jövőjét megítélendő. Hogy milyen szerepre gondolunk? E r d e i Ferenc Város és vidéke című könyvében 1971-ben e kérdésben így foglal állást: ,,A településekről szóló tudományokban is, a köznyelvi szóhasználatban is meghonosodtak a csillagászati kifejezések... Induljunk ki a napból. A legésszerűbb, ha minden ország fővárosát naphelyzetű városoknak tekintjük... Ha ilyen meggondolás alapján egy-egy ország fővárosát tekintjük napvárosnak... s az ország összes településeit együtt települési naprendszernek, akkor már egyszerű a helyzet a hierarchián lefelé haladva. Hogy a rendszerek szerkezete és mérete eltérő? Ez ne zavarjon bennünket, így van ez az égitestek rendszerében is... Különösen egyszerű a helyzet Magyarországon. Budapest fővárosi naphelyzete vitathatatlan, olyannyira, hogy ezt már sokalljuk is, olykor... vidéki nagyvárosaink tehát Budapest bolygói, a városrendezők csak a nagyváros körüli kisebb városokat nevezik általában »bolygóvárosnak« (ezért) a vidéki nagyvárosokat szokás hazánkban »ellenpólus« városoknak nevezni... - ilyen alapon Szeged vonzásterületébe tartozónak tekint­ jük mindenesetre Hódmezővásárhelyt, Szentest, Makót és Csongrádot, s az ezek körül clhelyezkedő és vonzásterületükbe tartozó településeket - akár fa lvak, akár tanyai községek - fogjuk fel holdaknak.” S maradjunk abban - ezt már mi tehetjük hozzá -, hogy ezek a holdak azután pályájuktól, helyzetüktől és forgásirányuktól függően kapnak több-kevesebb napfényt, jutnak az éltető fényhez és meleghez aszerint, hogy szerepüket fejlődésében elfogadjuk-e, erősítjük-e, megmásítjuk-e, avagy ellehetetlenítjük. Ez éppen következő fejezetünk témája. Itt és most viszont szögezzük le: a „holdakról” van szó ebben az írásukban! Szabályozás és fejlődés. Varga D á vid írja Az ország peremén címmel a Magvetőnél (Gyorsuló idő) 1982-ben megjelent szociográfiájában Körösnagyharsányról, a Geszttől, Okánytól, Biharugrától mindössze néhány kilométerre fekvő kisközségről: „Körösnagyharsány, amelyről ez a könyv szól, ezernél aligha több lakost számláló falu, a keleti határszélen, Békés megye északkeleti csücskében, ott, ahol a Sebes-Körös magyar földre lép. E szép nevű falunak a múltja is szép: hajdúváros volt, emelt fővel állta történelmünk viharait, sőt, a sorsfordulókat megedződve, megerősödve élte túl. Mindig szívósan harcoló, vagy dolgozó népe abból profitált talán a legtöbbet, hogy bár kicsi, de eleven, életerős része volt a szomszéd nagyvárad környékének.” Hogy mi módon? Hallgassuk még egy darabig Varga Dávidot: „Bihart, a régi Magyarország egyik legnagyobb megyéjét Biharországnak is nevezték... Sok fontos mezőgazdasági termékből akadt a megyében felesleges, ebből adódik, hogy a kitűnő helyen: folyó mellett, utak talákozási pontján fekvő Várad a XIX. század végére országos jelentőségű kereskedővárossá nő, sőt sok tekintetben nemzetközi rangot is szerez. Ez kifejleszti a pénzügyi élet pezsgését, ami persze kedvezően hat a 49 �társadalmi élet fejlődésére is... Ennek a gazdasági, politikai és szellemi környezetnek része Körösnagyharsány, mindenekelőtt az őstermeléssel. Olyasmit termelnek, ami mindenütt eladható, leginkább a jóízű harsányi káposzta ez a termény, amelynek már régóta igen jó a híre... Korán kitűnnek azzal is, hogy fuvaroznak, szekereznek.” És mi van ma, miután a falu éppoly távol esik Debrecentől, mint Békéscsabától (Nagyvárad 16 kilométerre van innen) Debrecenből 2 és fél órát kell buszozni idáig, Gyuláról ugyanannyit. A megyeszékhelyről. Békéscsabáról, a reggel fél kilences vonattal indulva, kétszeri átszállással délután egyre érkezik az utas Harsányba, a faluba, amely Trianonnal a perifériára szorult.. . „Csendbe, hallgatásba burkolózik, hiszen elvágták a várostól, a vonzó, életerős vidékek vérkeringésétől. Soha senki és semmi nem adta jelét igazán, hogy bármiben is számítanak rá. Azzal felelt, hogy még szűkebb csendbe, még feketébb hallgatásba burkolózott...” A kiemelt rész, megint mondandónk lényegét hangsúlyozza: élni csak az tud, aki érzi, és akkor, ha érzi, hogy szükség van rá, és fontos szerepet játszhat abban, amit Marx óta társadalmi munkamegosztásnak nevezünk. És társadalmi munkamegosztás nemcsak emberek és embercsoportok között létezik, települések között is kell, hogy legyen, ám amelyik településnek nem szánunk szerepet: sorvadásra ítéljük - eléggé végig nem gondoltan. Olyan ez, mintha fittyet hánynánk a testünk szívtől, fejtől távoli részein jelentkező érszűkületnek, holott világos, hogy a láb- és kézujjak egyre rosszabbodó, romló vérellátását komolyan kell kezelnünk (és pedig nem helyi, tüneti kezeléssel), ahhoz, hogy nagyobb baj ne történjék. Aztán a másik: Trianonra hivatkoztunk, olyan benyomást keltve, mintha csak az ország peremén, a perifériákon támadtak volna gondjaink a településfejlesztéssel (bár kétségtelen, hogy az életerőt adó szerepek elvesztése itt ütközik ki legmarkánsabban). Másfelől pedig úgy tűnhet, ezen egyoldalú érvelés alapján, hogy a mai állapotokért csak egymaga a történelem a felelős. Nagy része van benne, de magunk is jócskán hozzájárultunk a bajok halmozódásához. Nézzük csak szépen, sorjában! Hogy igazunk lehet azt egy egész sor, egykor mezővárosi rangot elért, sokáig dinamikusan fejlődő nagyközség sorsának alakulásán is beláthatjuk. A volt Csanád vármegye óriásfalvairól - Mezőhegyesről, Battonyáról, Mezőkovácsházáról van szó, s melléjük negyediknek nyugodtan csatlakoztathatjuk az ezekhez és a valamikori Csanádi megyeszékhelyhez Makóhoz sok szállal kötődő Békés megyei Tótkomlóst is. Ez a táj, a néhai mezőkovácsházi járás az elmúlt két évtizedben lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette. Az 1930-as évek alföldi agrárlázadásainak központjában Tótkomlóson, már több mint tízezren éltek, az 1950-es megyerendezésig járásszékhelyként fejlődő Battonya lakosainak száma 13 ezer volt, Mezőhegyes ekkor csaknem 9 ezer lelkes. Ma ezek a már régről városiasodott nagyközségek rendre 8, 7 és fél, 7900 lakost számlálnak. Kivétel Mezőkovácsháza, ahol a 30-as években még csak 5 és fél ezren, ma pedig több mint 7 ezren laknak (de már 10 százalékkal kevesebben, mint 30 évvel korábban - erről később). Battonya és Mezőkovácsháza összevetése kölönösen jól példázza mondandónkat. A már említett megyerendezéskor Battonya járásszékhelyi szerepét Mezőkovácsháza vette át, azóta - mint láttuk, a funkciója vesztett Battonyát csaknem az ott élők fele hagyta el, s rossz belegondolni, hol tartana ma az 50 �ugyancsak határszélivé lett kisvárosnyi nagyközség ha polgárai közül kikerült s tényezővé vált politikusai csak feleannyira lokálpatrióták, mint valójában?! Ezzel szemben mi lett volna az 1984-ben várossá nyilvánított Mezőkovácsházából, ha a már korábban megkapott szerepköre így nem nyer megerősítést? Szűklátókörűség lenne természetesen azt állítani, hogy Battonya életképessége csupán járásszékhelyi rangjának elvesztése miatt kezdett gyengülni. Nem hagyható figyelmen kívül az okok feltárásakor az a nagyhatású folyamat, amely a Battonyán tapasztaltakhoz hasonló következményeket idézett elő az ország alapvető mezőgazdasági vidékein: a rohamléptekkel megindult iparosítás - amely csak megkésve és akkor is felemásan ér idáig el - elszippantotta, majd a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása s főleg gépesítése „elküldte” e tájról az itt fölöslegessé vált munkaerőt. Ez a tulajdonképpen szükségszerű, de mégiscsak mesterségesen kiváltott főleg - túlhajszolt folyamat nem tagadható eredményeivel egy időben gondolkodásunkat is deformálta. Ez időben még azt hittük: felemelkedésünk egyetlen útja az erők gyors összpontosítása, kiemelt körzetek fejlesztése, amelyek majd magukhoz szippantják mindazokat a szerepköröket, amelyeket a szükség szerint elsorvadó települések hordoztak eleddig. Ügy számoltuk, hogy ez még ráadásul a gazdaságosabb megoldás is, hiszen egy-egy körzetben, húsz-harminc falu helyett elegendő egy-két városban víz- és szennyvízhálózatot, gázvezetéket, utat, orvosi rendelőt, áruházat, iskolát, óvodát építeni. Nem hallgathatom el, hogy a 70-es évek kezdetén magam is meggyőződéssel írtam arról, hogy miután Békés megyében az akkori mezőkovácsházi járásban mindössze annyian laktak, mint a megyeszékhelyen, Békéscsabán elegendő lett volna csupán a járási székhelyet, Mezőkovácsházát „Békéscsabává” fejleszteni. Utána már nem maradt volna más hátra, mint beköltöztetni ide az egész járást, igazán korszerűbb és emberibb körülmények közé, itt létesített ipari üzemekben munkát adni a dolgozók egyik felének, a másik felét meg autóbuszokkal szétszállítani reggelenként a járás termőföldjeinek megművelésére. Ez a - mai eszünkkel szinte nevetségesen erőszakolt - folyamat nem csak a földtől elrugaszkodó fantáziában indult el útjára. A valóságban is minden lépés, intézkedés ez irányba hatott. Például - a kőolajbőség idején - az akkor gazdaságtalannak ítélt vasúti szárnyvonalak fölszámolása, hogy csak egyet említsünk a sok közül, vagy még kettőt: az iskolakörzetesítés, meg a községi orvosügyeletek összevonását, de ugyanígy részletezhetnénk a hivatali asztalok mellett kiötölt ám az addig békésen egymás mellett élő faluközösségeket valójában csak összeugrasztó tsz-egyesítéseket, a megelőzően háborítatlanul pendülő kisközségeket egy közös tanács alá tessékelő kampányt és így tovább. Ha mindez csak olaj volt arra a tűzre, amely a maradottabb vidékeken élőkben háborogva lobogott, mit sem léptünk előre. Mert be lehetett „központosítani'' a volt járási földhivatalt Battonyáról Mezőkovácsházára - a deklarált társközponti szerep ellenére - Magyardombegyházáról, amelynek padlásablakaiból jó időben át lehet látni a mezőkovácsházi háztetőkre, bizony 90 perces buszozás után egyszeri átszállással lehet csak ma is az új helyre költözötetett földhivatalba eljutni. De panaszkodhatna Dévaványa is a hol ide, hol oda (Szeghalomhoz egyszer, Gyomaendrődhöz máskor) „körzetesített” 10 ezres nagyfalu is, hogy állami regulák kényszerítik lakosait ma 42 kilométert utazni a korábbi 28 helyett némely ügyes-bajos dolgaik elintézésére. 51 �A felsoroltak a vizsgált településekre persze mind-mind kívülről jövő csapásokként hullottak és hullanak. De legyünk tárgyilagosak: nemegyszer maguk is tetézik bajaikat, mélyítik maradottságukat fantáziaszegény és lassú mozgású vezetőkkel az élen. Ám, hogy a kép ne legyen végig ilyen sötét, szolgáljunk elöljáróban néhány ellenpéldával! Szerep és vállalkozás. Gyula. A már mondott megyerendezések során megyeszékhelyi rangja Békéscsabára szállt. Nem hagyta magát: nemzetközi hírnevű fürdőváros lett - nem kevésbé jelentős nyári várjátékokkal. Vezetői nemcsak megtalálták, ki is verekedték maguknak, a városnak a testhez álló szerepet. De hogy ne csak a peremvidék szerepeljen, egy megyével és 150 kilométerrel odébbról említsük Tiszafüredet, amely az Alföld mesterségesen kialakított Balatonja által kínált előnyöket a legtermészetesebb dinamizmussal igyekszik kiaknázni. Legutóbb például gazdasági társaságot hozott létre a telefonhálózat kiépítésére. A vállalkozás a város (1984 óta az) vezetőit minősíti. (Más kérdés, hogy a város még erőteljesebb kibontakozást - megint csak mesterségesen - három másik megye határának itteni találkozása nehezíti!) Vissza Békés megyébe! Egy igazi kisközség: Gerendás, de lehet Kétsoprony is. Igaz, ezekre a „holdakra” a közeli Békéscsabáról, a falvaknál jobban megvilágított bolygóról, több fény érkezik (még ha nem is saját, de legalább viszszavert), mint az eddig említett peremvidéki holdacskákra. Így a képzettebb szakembereket is jobban magához tudja csalogatni, kötni e két település. Ám amit elért a két kisközség - jól kiépített út-, víz-, szennyvíz-, gázhálózat meg a többit - saját maga, közösségi összefogással érte el. Persze itt a földek is jobb minőségűek, mint amott. Ám amott - nemegyszer a hozzáértés híján, ami pedig éppen az uralkodó állapotok miatt gyarapszik nehezen - esetenként azzal sem képesek élni, amihez adottságuk van. Említsük Gesztet - nem először tesszük -, amely évtizedekig nem tudta „eladni” messze födön ismertté lett és keresett pálinkáját s idegenforgalmi értékeit: a Tisza-kastélyt, az Arany János-házat. Említsük most vele szemben Zsadányt, ahol tulajdonképpen nem jobb a helyzet, de ahol a tsz új, vállalkozó és tapraesett vezetése nyit napjainkra talán távlatokat, ha az a bizonyos kormányprogram is tényleg segít majd! Változnak-e a szerepek? Ideje lenne levonnunk a következtetéseket. Tegyük is meg, de azok rendszerezését bízzuk a hozzáértőkre, a szakemberekre. Induljunk ki megint abból, hogy a közigazgatás megjelölheti: mely tele­ püléseknek szán felső, közép- vagy alsó fokú ellátási szerepet, de maradjunk amellett, hogy a szerepek nem jelenthetnek megkülönböztetésre alapot adó rangsort! A színpadi mű is csak úgy egész, és úgy működőképes, ha a „legutolsó” segédszínész, vagy kóristalány is a szerepe által diktált csúcsteljesítményt adja. Erre viszont ösztönözni kell, hogy percig se érezze: csak megtűrt, esetleg a műből ki is iktatható, szerepe egy tollvonással törölhető. Azután: a szerepek többnyire történelmileg hosszabb idő alatt és valamiféle módon a maguk természete szerint alakulnak ki s fejlődnek alapvetően gazdaságföldrajzi adottságokon és megannyi változás, gyarapodás által. A közigazgatási reformok akkor jók és sikeresek, ha erre a fejlődésre épülnek, bizonyos dolgokban meg is előzik a természetes fejlődés következő állomásait. Hosszú távon az erőszakolt fejlesztés megbosszulja önmagát, akárcsak a természetes fejlődésnek útját álló, azt művi úton visszafogó gyakorlat. 52 �Az előrelépés túlhajtott, mesterséges erőltetése többnyire fölösleges áldozatokat követel. Mindebből az következik, hogy bárminő lépés - a legjobb szándékoktól vezérelten is - eleve a kudarc veszélyét hordozza magában, ha az érintetteket a maguk akarata ellenére késztetik, kényszerítik - s kellő társadalmi, gazdasági előkészítettség nélkül - e lépésre. Nem véletlen, hogy mára olyan ellentmondások halmozódtak föl Gyomaendrődön is, amelyekkel a két nagyközséget összeboronáló mozgalom talán nem is számolt. Siessünk azt is hangsúlyozni még egyszer, hogy felfogásunkban a „kis” községek nem olyan településeket jelentenek, ahol a nagy átlagnál jóval kevesebben élnek, hanem olyanokat, amelyek ilyen-olyan okból az átlagosnál kisebb eséllyel, kevesebb lehetőséggel kínlódnak az emberhez méltó életkörülmények kialakításával. Előbb a kistelepülések ellátásának javítása, utóbb a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése jelszavával hirdettünk programot a kialakult helyzet által indukált feszültségek csökkentésére. Nagy kérdés, milyen esélyekkel, sikerekkel kecsegtetnek kezdeményezéseink? A vidéki ipartelepítés az egyik adunk, éppen csak egyetlen jel sem utal arra, hogy ez most majd jobban sikerül, mint a megelőző hasonló kampányok bármelyike. Mert átlag alatti színvonalú ipar és technika kitelepítése nem csökkenti, hanem konzerválja a maradottságot. A másik jelszó: a helyi szellemi erők gyarapítása, szellemi tőke felhalmozása. Ehhez viszont olyan intézkedések kellenek - a vidéki, sőt peremvidéki, s ezáltal kisközségi életet vállaló szakképzettek átlagon felüli anyagi jövedelmezése például -, amelyek a mezőgazdaságban már hoztak is némi eredményt. Ilyen újabb intézkedésekről egyelőre nem hallunk. Hogy akkor mi marad még egyáltalán? Félő: csak az a természetes élni akarás, ami évszázadok óta az itt lakók földhöz, közösséghez való ragaszkodásában nyilvánul meg, tör utat magának minden sorvasztó erő ellenében és hoz reménykeltő eredményeket is. Ez is csak akkor, ha a társadalom távlatot is rajzol eléjük, szerepet is szán nekik. Mert az elődöktől örökölt belenyugvás, amit Okány egyik fiatal pedagógusa fogalmazott meg, hogy tudniillik: „Akik ide visszajöttünk, mert többségben okányiak vagyunk itt fiatal értelmiségiek, mindannyian tudtuk: mi vár ránk, mire számíthatunk” - nos ez nem lehet lendítőerőt adó életérzés! Tárgyilagos hangon mondott tárgyilagos megállapításnak tűnhet ez, amely a valóságban mégiscsak egyfajta lemondást leplez... No de törvényszerű ez a lemondás? S ha már a törvényszerűségeknél tartunk. Érzésem szerint van a pragmatista gyakorlatnak egy még a voluntarista időkből ránkmaradt téveszméje. Ez abban a tévedésben gyökerezik, miszerint a társadalmi törvények, a társadalmi-gazdasági folyamatok törvényszerűségeinek megismerése, megértése önmagában teremt alapot e törvények, törvényszerűségek megváltoztatására. Valami olyasmiről van szó, mintha hinnénk abban, hogy központi intézkedésekkel el lehetne azt érni - a körülmények, a nyomásviszonyok megváltoztatása nélkül -, hogy holnaptól a víz, mondjuk 80 Celsius-fokon forrjon, tekintettel az energiatakarékossági programra! Nos hát ennek a kellőképpen föl nem tárt s ezért teljesen el sem vetett gyakorlatnak a levét isszák bemutatott településeink, S nem csak azok. 53 �Kilencek II. Rózsa Endre Mikortól számít valaki költőnek? Fogas kérdés. Az 1941-es születésű Rózsa Endre első verse 1959-ben látott napvilágot a Jelenkorban. A kilenc költő közös antológiája épp’ egy évtizeddel későbbi, az első saját kötet, a K a vicsszüret pedig 1970-ből való. S mindez együtt még csak az indulás évtizede, amelyről azt szokás mondani, hogy még semmit nem dönt el. Dehát mi dönthető el egyáltalán, amikor minden újabb ihletcsíra újabb küzdelem, s nincs garancia a győzelemre még a Parnasszus legmagasabb csúcsain járva sem. A költő útja győzelmek és kudarcok sorozata, csak van annyira bölcs a költő, hogy kudarcait nem tárja a nyilvánosság elé. Pontosabban: a műkudarcokat nem, de maga a kudarcélmény, a versíróküzdelem termékeny versképző lehet. Rózsa Endre is sokszor elmormolhatta már magában, míg leírta: Hadakozom a verssel: Hadakozom a verssel, s a győztes tét: te vagy. Minden szó összeomlás, új s új fekete nap, s nem adhatlak föl úgy, hogy önmagam ne. Talán egy mindent eldöntő roham. . . De az első percek össztüze felőröl, s már megfutnom se futná az erőmből. Az önfeladás sötét pokla mindenkit megkísérthet, főleg a felezőidő tájékán, de különösen súlyos e kérdés, ha művészről van szó. S az önfeladás egyszerre jelentheti a versírás és a saját versvilág feladását is. Hiszen nemcsak az írásért, hanem a saját versvilágért is mindegyik műben meg kell küzdeni. Így az indító kérdés, hogy mikortól számít valaki költőnek, igen egyszerűen megválaszolható: attól a versétől kezdve, amelyik már ő maga. De melyik az a vers? Ez bizony már nehezebb kérdés, s van úgy hogy csak a költő halála után vetül rá a felismerés fénye. Maguk a költők persze pontosan tudni szokták, hogy ők mióta költők, s így számukra nem is ez az igazi kérdés - legfeljebb rosszul esik a külvilág felismerésének késlekedése hanem az autentikus költőiét megőrzése. Hiszen „U tólag - minden előzmény” . Vagyis ma visszatekintve egy bő negyedszázados költői pályára, talán nem is annyira a bejárt út látszik izgalmasnak, mint inkább a bejáratlan, aminek minden, ami eddig történt: csak előzménye. Bő negyedszázad! Hol van már az az idő, amikor legalább a költőtársak, az irodalmi élet műhelyei megünnepeltek ilyesmit! A költői pályakezdés negyedszázados jubileuma! - volt, elmúlt, észre talán senki, maga a költő sem vette. E negyedszázad négy megjelent verseskönyve, a kéziratban elkészült ötödik, a folyamatosan sorjázó újabb publikációk önmagukban is indo54 �kolják az eddigi út felmérését, az eredmények tudatosítását. Már csak azért is, mert régóta az az érzésem, hogy Rózsa Endre költészete nem foglalja el még szűkebb verskedvelő közvéleményünkben sem azt a helyet, amelyet kétségbevonhatatlanul megérdemel. Igaz, nem túl könnyű a dolga versei olvasójának. Szellemi munkát igényel tőlük. De, ha nem ezt tenné, tarthatná-e magát igazán művésznek? S bár a figyemes olvasó számára egyértelmű, hogy a sorban megjelenő kötetek egyenletesen emelkedő színvonalúak, érdekes módon a megjelenő kritikák ezt nem tükrözik az elvárható egyértelműséggel. Már a számok is árulkodóak: a Kavicsszüret 12 kritikát kapott, a Senki ideje és a Kietlen ünnep csak nyolcat-nyolcat. (A friss megjelenésű Az anyag emlékezeté-nek még nincs mérhető visszhangja.) S például a harmadik kötetről olyasmit is leírtak rangos folyóiratban, hogy a versek felszínesek, közhelyesek, s bár van néhány szép képsor, „ez azonban még egy új költői világkép körvonalazásához is kevés”. Tévedni persze joga van minden kritikusnak, de az ekkora melléolvasásnak még közvetett haszna se lehet. S elgondolkodtató: bármennyit is bizonyított valaki, kiérdemelve sokszorosan a költő nevezetet, mégis, bármikor, bárki kétségbe vonhatja ezt, ráadásul a szakszerűség álruhájában tetszelegve. ☆ A Kavicsszüret 54 verse 1962 és 1969 között keletkezett. A tartalomjegyzék mindegyik cím után közli az évszámot. Érthető: a huszonéves fiatalember számára csillagmesszinek tűnik a három-négy évvel korábbi állapot és annak verstermése, s ha az elidegenedettséget nem is, a távolságot érzékeltetni kívánja. (Később csak kivételesen adja meg verseinek keletkezési idejét.) A kötet - a kritika által is szinte egyöntetűen üdvözölt - értékes és ígéretes pályakezdés. Legfeltűnőbb sajátossága a tudatosság és a tudás. A versalkotás és a világszemlélet tudatossága és a versírás és a világelemzés eszközeinek tudása, - ugyanezeken az alapokon - egyre gazdagodik. Hiszen a Kavicsszüret minden érdemével együtt is - pályakezdő könyv. Igaz, e nemben azok közé a viszonylag ritka kivételek közé tartozik, amelyek már akkor ígéretes tehetség kibontakozását ígérték. Így e könyvet, ma is érdemes újraolvasni, s nemcsak „előzmény” volta miatt, hanem önértékeinek kedvéért is. Ha majd - remélhetően minél előbb - eljut Rózsa Endre a válogatott versek kötetének összeállításához, akkor nagy szigorúsággal is meghagyhatja legalább a felét ezeknek a korai írásoknak. S nemcsak a saját pályaíven maradt maradandó a hatvanas évtized. Az időszak egyik legtöbbet idézett, nemzedéki alapversként emlegetett műve, Az elsüllyedt csatatér önmagában is megkerülhetetlenül fontos. Miként a kötet, ez a vers is önmeghatározás és nemzedéki meghatározás egyszerre és egymástól elszakíthatatlanul: Sosem halunk meg ezen a csatatéren Mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk Csak kínjában megrepedt föld ez itt dehogyis lövészárkok Mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat szövi be a pók A hatvanas években felnőtté való nemzedéknek elementáris - és akkor nehezen feldolgozható - élménye volt az a feszültség, amely a fennen hirdetett forradalmi ideológia és a hétköznapok békés reformvilágába, a változtasd meg a világot! és az ez a világ úgy jó, ahogyan van!, vagyis az elvek és a gyakorlat között feszült. A valóságos csatatér és a nemlétező harcok tere, s 55 �mindkettő egyszerre konkrétan és jelképesen van jelen e versben. A csatatér az élet létezési terepeként jelenik meg, a csata hiánya a valóságos élet hiányaként, s mindez nem annyira a József Attila-i „harc az élet” , hanem inkább a forradalmi, küldetéses harc értelmében. Az a csatatér, amelyről a költő és nemzedéke ábrándozott, valóban „elsüllyedt” , e korosztály számára, úgy tűnik, végérvényesen, de adódtak helyette, kéretlenül is más terek másfajta csatái. Az elsüllyedt csatatér élményköre áthatja az egész első kötetet, amint erről legközvetlenebbül a Huszonötödik évem elé, az Őszi vázlatok, a Déva vára, Jöhet még idő, Legenda, Fabula, Vers ifjúságom értelméről, Megöregedni azt kell itt tanúskodik. Ez van, ezek a dolgok, s AZ EMBER MÁR A DOLGOKHOZ terepszínű pofát vág de van-e joga gondolkozz feladni minden álmát kérdezi a Párhuzamok. S a költő, bár ember, mégsem képes sem arra, hogy végérvényesen „terepszínű pofát” vágjon, sem arra, hogy feladja minden álmát. S ez a kettősség: a „konok sehonnai” elkötelezett indulata és a „terepszínű” magatartás, az ebből adódó feszültség nemcsak itt, hanem a későbbiekben is versszervező erő lesz. Az önmeghatározás azonban nemcsak társadalmi összefüggésekben lehet fontos. Rózsa Endre esetében legalább ennyire jellemző a természetélmény is. A pécsi születésű, a mecseki erdőjárásokat feledhetetlen élményként őrző fiatalember szinte klasszikus fegyelmezettséggel, mégsem másolva, hanem öntörvényűen építi költői világába a természetet. Mint a költészetnek talán minden fontosabb elemében, itt is József Attila, a legnagyobb példa számára, s követi a felülmúlhatatlan módszert: nem tájlírát kell írni, hanem lírát, amelynek szerves része a tájélmény is. Az átélt valóság különböző rétegei épülnek egymásra, s kép és reflexió összhangját figyelhetjük meg: kezed lehajlik álmodon mint hanglemezre tűje alatta a semmi forog mély dallamot gyűrűzve gondolsz-e most a fehér kőre melyet a tóba dobtam s csendülőn lökve kört a körre merült el a habokban Az első kötet mindig az indulás könyve. A költő ezt külön hangsúlyozta is tudatos szerkesztéssel. A külön ciklussá emelt nyitó- és záróverse az Invokáció, illetve a Származásom címet kapta, s közben ilyen cikluscímek vannak, mint Születések, Országutakon, Honfoglalás. ☆ Az indulás könyvét a keresés könyve követte. Már a Kavicsszüret cím kínálta az elvont ontologikus értelmezést, s egyszerre ígérte a feleslegességélmény és a Kosztolányi-féle „magába fordult tökéletesség” világát. Hasonló jellegű a Senki ideje cím, hiszen már pusztán nyevtanilag is egyszerre jelenti azt is, hogy senkinek sem az ideje (az, ami van), s azt is, hogy ez a Senkinek az ideje. S egyik értelmezés sem ellentétes a kötet tartalmával, amelyben 56 �változatlanul a szembenállás, a vívópozíció a hangsúlyos. Elfogadhatatlan a költő számára, hogy a neki rendelt idő a senki ideje legyen. A z elsüllyedt csatatér olyan érzékletes jelkép, hogy nehéz elképzelni hozzá hasonlót. Rózsa Endre mégis megtette. A második könyv élére kiemelt mottóvers, az Önarckép záróképe, a „történelemszünet” legalább annyira kifejező, s így okkal vált állandóan idézett fogalommá. Ugyanazt az élményvilágot fejezi ki, de elvontabban, nagyerejű képiségével együtt is fogalmibban, szinte filozófiai kategóriaként használva a szóleleményt. A történelemnek persze nincs, nem lehet szünete, s bár e fogalmat nyilván úgy kell értenünk, hogy a történelem menetéhez méltó, feljegyzésre érdemes dolog nem történik, s e kor ezért lesz a „senki ideje”, látható, hogy még mindig a korai versek romantikusnak is nevezhető forradalomszemlélete van e fogalom mögött is, s így a senki ideje végül is a forradalomhiánnyal azonosítható leginkább. Ezért jut el szükségszerűen a kötet - az ismét nagyon pontos szerkesztéssel - a történelemszünet képétől Petőfi vállaló megidézésén keresztül A forradalm ak királya Dózsa-ciklusáig, amely keserves remény és elháríthatatlan kétség között egyensúlyoz, de mégis: a forradalmakat idézi meg. A Petőfi '73 pedig, a legszebb magyar hagyományok felvállalásával e kötet egyetlen lehetséges eszmei nyugvópontja: Légy te a haza, te a nép, a világ, az emberiség, a történelem összese, kudarcaid önkéntese, halálod konclökő ura, csak kutyája ne légy soha! Ha így szólsz: akárki megért. Különben —kár a szövegért. Igenám, de ez a program, amilyen természetesen megfogalmazódik Rózsa Endre tollán, azonnal megkérdőjeleződik, hiszen megvalósíthatatlannak látszik. Az alapkérdés végül is az, hogy lehet-e manapság a költő a haza, a nép, a világ, az emberiség, s ha igen, minek az árán. S vajon feltétlenül igaz-e az, hogy „Ha így szólsz: akárki megért” . A dolgoknak nemcsak a színe, hanem a fonákja is van, létezik. A V ers a költészet értelm éről ciklus megidézett mestereinél a teremtés és a kifosztottság, a pusztulás antinomiáit mutatja fel, a keretet adó két vers pedig a maga groteszk, illetve objektív-ridegen tárgyias közlésmódjával az évszázados értékek visszavételét, az „értelem” értelmetlenségét is sugallja. A groteszk, az ironikus hang, az objektív, az antilírai törekvések különben is szembeötlő hangsúllyal vannak jelen. A történelemszünet ideje, „az összefüggés nélküli világ összefüggései” M etafizikus szonettek-et ihletnek, s a Kolumbusz tojása, a D odekafon litánia, A dolgok rémuralma, a Tetszés szerint továbbírható költemény tanúskodik nem arról ugyan, hogy a költő át kíván váltani e modorra, hanem arról, hogy e modor szervező élményvilágát átéli, megörökíti, s beilleszti - de kritikusan! - a maga világképébe. Valóban a keresés könyve ez, s nem „győz” se a forradalmak királya, se a dolgok rémuralma. Talán ebből is következik, hogy bár a kötet legtöbbet idézett versei e küzdelemről tanúskodnak, a legtöbbet olvasottak, a legkiemelkedőbbek nagyobb számban találhatóak a kötet e szempontból „semlegesebb” első két ciklusában: Juhász, Falusi elégia, Mecsek, Regina coeli, Őszi égetések stb. 57 �A K ietlen ünnep a keresés után, a megérkezés könyve. Nem a keresés feladását, nem is valamiféle végső bizonyosság megtalálását jelenti, ez, csak a fordulatot az ifjúkorból az érett férfikorba, a költészet és a lét értelmének kereséséből ennek az értelemnek a megtalálásáig. „A választást széttépheted. / Sorsod csak egyként élheted.” - ismeri fel a könyv élére állított versben a költő, a kor és a körülmények kényszerítően determináló erejét. S ilyen lesz A méltó élet: Csak dolgozni, szeretni, gyermekét fölnevelni, hogy szülőjét ne szidja: az ember dolga ennyi. A dolog, a dolgozás persze nem kevés - hiszen érvényes verseket feltételez. De e könyvben ilyenek sorakoznak. Hét évszázad magyar versei közé legkevesebb hármat-négyet be kellene válogatni közülük: a T eljes kör, a Széchenyi ősze, a Lángevő nyár, a „S e híja, se hója. . .'az Égetni szánt levél, A tűz rapszódiája jöhetne leginkább szóba. Rózsa Endre költői világának lírai hőse az a fajta fegyelmezett ember, aki a valóságban mindig a rendet keresi, s meggyőződése, hogy a felismert rend emberszabású, vagy azzá alakítható. Élni nem a szenvedésért, hanem a derűért, a boldogságért kell. S bár az életút során szükségszerűen módosul, hogy mi tesz derűssé, mi ad boldogságot, változatlan a törekvés maga. A kiegyensúlyozottságra, harmóniára született, s arra törekvő személyiség végül is a „történelemszünet” korszakában is megtalálhatja a történelmet, s a derűt, boldogságot idézőjelbe tevő vagy egyenesen kikacagó korban is megvalósíthatja - ha nem is teljeskörűen - a derűt, a boldogságot. A felnőtt, a „meglett” ember öntudata - az öniróniával együtt - sem a kudarcot, hanem a sikert könyveli el: Nem adom magamat meg a múltnak! Sorsunk - ez a dolga - betelhet; de bennem idők igazulnak, s igazolva, jövőbe emelnek! Utólag - minden előzmény. Se hitem, se lejárt fogadalmam. A szívem, a vállam erős még, se híja, se hója hajamnak. Ez a felnőtt öntudat segít átvészelni a magánéleti válságot, s így szólalhat meg a felbomlott házasság számvetése is kiegyensúlyozott hangon (Égetni szánt levél). S így lesz igazán hiteles a záróvers, A tűz rapszódiája, s az abban megfogalmazódó idill: a rész az egészben. E korszak versei kapcsán többen fölvetették, hogy a költő vonzódik a túlságosan elvont képsorokhoz, s a gondolatiság tételszerűségbe csap át. Kétségtelen, hogy elvontság és tételszerűség jelen van e versek egy részében (nyilván egymással kölcsönhatásban). Ám, ha kellő figyelemmel olvassuk a kötet egészét, hamarosan észrevehetjük, hogy elvontság és konkrétság, absztrakt és leíró tárgyiasság, milyen szervesen függ össze egymással. Tessék példaként összevetni az egymás után következő Telep és a H ang-fény-kép a régi Pécsről című verseket! Az előbbi elvont, az utóbbi konkrét címét egy alcím még tovább pontosítja (B u dai külváros, 1940-es évek vége). Az első vers jelképes táját a másik szinte ellenőrizhető konkrétsága váltja fel. S mégis: lehet, hogy 58 �a Telep, ugyanannak a külvárosképnek más élményrétegű megfogalmazása. S ami biztos: az elvontságban is jelen van a konkrét, az általánosban az egyedi - és viszont. Dialektikus költészet ez a szó legnemesebb értelmében és legjobb darabjaiban teljes sikerrel. Erősíthette a félreértést az is, hogy gyakorivá válik a kihagyásos versépítkezés. Ebben a kötetben különösen sok a különálló részekre tagolt költemény, s ennek egy sajátságos esete az a típus, amely szinte miniatűrök láncolatának tűnik: összefogó erővel rendelkező láncolatnak azonban. Nemcsak elvont és konkrét, hanem rész és egész is állandó mozgásban jelenik meg, s ez nem hibája, inkább erénye a verseknek. Miként egy ars poética bölcsen vallja: „A szabályt rúgd fel - soha ne a törvényt! De rád hagyom... A te dolgod. Csináld...” (Miként?). - ☆ Más élménykor a megérkezés a férfikorba, s más annak a sűrűjében járni, egyre gyakrabban szembenézve e kor elmúlásával. A megérkezés könyvét így szinte magától értetődően követi a megmaradás könyve: Az anyag emlékezete (1987). Az elérhetetlen föld világa egyre Elérhetetlenebb: életünk óraszámlap, én már a hatosig kiettem, minden körcikke egyre keményebb s keserűbb! Ez a negatív fokozás azonban sajátságos módon, s nemcsak ebben a versben a várhatóval ellentétes hatású, mert nem fegyverletételre ösztönöz. Épp ellenkezőleg: egyik előző kötete sem volt ennyire kiegyensúlyozott Rózsa Endrének. Illúziótlan remény, józan tárgyiasság hatja át, amely azonban önmagának s másoknak is remél még, ha nem is mindent, de legalább az emberhez méltó létezést. Megrendítő ez a kiegyensúlyozottság, hiszen tragikus ellentétek feszülnek mögötte, s pokoli örvénylések, rontó áradatok sodorhatják el az embert, ha figyelme, s fegyelme cllankad. Mégis és újra meg újra a költő ragaszkodik a kiküzdhető harmóniához, s ezt csak úgy tartja elérhetőnek, ha a költészet társadalmi érvényű cselekvés. Bizonyára lesznek, akik ódonnak tartják majd az ilyenfajta megfogalmazásokat: Költészetet a köznapokba, de / köznapjaink költészetét! / Ha elkápráztat s kirekeszt magából / - érdektelen a szép!” . Pedig itt azt fejti ki, hogy a költészetnek számunkravaló módon kell szólnia, s ez éppen azért fontos, mert ma kevésbé szokás figyelembe venni ezt az igazságot. S Rózsa Endre soha nem kizárólagos ars poéticákat hirdet. Rokon- és ellenszenveit megvallja, de például Majakovszkijt és Jeszenyint egyaránt értően és elismerően idézi meg. S visszatér ismét Petőfihez is: a Lélekharangszó a Petőfit idéző versek legszebbjei közé tartozik. S ha ifjúságunk Petőfi-élményét, vagyis azt, hogy mit jelent magyarnak és embernek lenni itt és most, a legteljesebben Utassy József Zúg március című verse fogalmazta meg, az érett férfikor Petőfi-élményét most a Lélekharangszó-nak köszönhetjük. Van e versben egy emlékezetes kép: „Mint bolyongó üszökszökőkút, a / híred feltör” . Jó alkalom ez arra, hogy a költői képek formálódását, alakulását nyomon követhessük, hiszen e képnek számos előzménye van e költészetben. Alapja két ellentétes képzet: a tűz és a víz összekapcsolása, „üszökkút dobja fel szerelmeim képét” (Tűzvész tornya) - írta már a második kötet egyik versében a költő. S nem egyszerűen tűz és víz, hanem a volt és leendő - tüzeket magába rejtő üszök és a vizet magába rejtő kút képe kerül egymás mellé: miként a kút rejti a vizet, úgy az üszök a tüzet. A második kötetben megsokasodik az üszökképzet: „Gödörszáj ökrend: / üszökkútkáva” . Máshol az üszökcsóva és a vérszökőkút szerepel egy versben. Bartókot szólítja: „Emészd 59 �el az üszköt, / lángevő!” . Végül: „sugárgömbök / tűzglóriák / magvában dideregve sűrűdő / üszökpont a világ” - s innen jutunk el a bolyongó üszökszökőkút képéig. Ügy vélem, egygyökerű ez a kép az elsüllyedt csatatérével, de hasonló valósághelyzetnek összetettebb - mert több irányú mozgáslehetőséget sűrítő szemlélet s ezt visszaadó kép felel meg itt. Rózsa Endre költészetében az időélmény kezdettől meghatározó, de ezt az élményt egyre összetettebben szemlélte, dolgozta fel. Mindig megkülönböztette és ugyanakkor egymásra is vonatkoztatta a történelem és az egyéni létezés idejét, s talán nem is annyira a kezdetben is összetetten szemlélt történelemnek, mint inkább az egyéni létezésnek látja meg egyre több rétegét, s fedezi fel, hogy nemcsak a történelem, de a maga módján az egyéni lét is kimeríthetetlen: Volhattam volna, volhatnék, lehetnék Vagyok csupán. És: mi minden lehet még! (Kortársaimhoz) Egyén és világ, élet és mű kapcsolata kimeríthetetlen és kölcsönös: Vési a szobrász a márványt, kivájja őt is a kő: simább a kőtest - s az élőn mélyebb a homlokredő. Rózsa Endre eddigi pályaképe az indulás könyvétől a keresés könyvén át a megérkezés és a megmaradás könyveiig vezetett. S vajon mi következik most? Gondolom, egyelőre e megmaradás újabb könyvei, hiszen nemcsak a lírai személyiség, de egy egész nép harcol most a megmaradásért. S e költészet tanúsága szerint - a Petőfi-versek szellemében - a lírai személyiség csak úgy lehet önmaga, ha nem feledi anyanyelvének közösségét, mert „nincs határa a hazának; / nem jár hála hű fiának, / nem szakad rád / más szabadság - / határtalan terhét vállald!” (A Szuzai mennyegzőre) VA SY G ÉZA 60 �JE N E I LÁSZLÓ Az elmélettelenség szereplehetőségeiről A magyarországi költészet igen nagy hányadát a várakozó-asszimiláló lírikusi aspektus jellemzi. Éppen ennek ellenhatásaként, a szuverén lét természetes szükségleteként született mindig a belterjesebb értékrend felállításának igénye. A mindenkori keletkezett paradigmák - térjünk ki akár időben, akár térben - így csupán pragmatikus felhasználásuk célelvű „magunkra” alkalmazásuk formájában asszimilálhatok. Ilyen módon születhet meg a kétszeresen „immanens kritika” , mely egyrészt irányzaton, másrészt országhatáron belüli, s lehet a szerves továbbfejlődés meghatározója. Sajátos helyzet alakul ki akkor, amikor egy irányzatnak hazai létjogosultságát vitatják, mielőtt helyi analízisét megadnák. Felmentést csak az adhat, ha arra jutunk, hogy a magyarországi vizuális törekvések többségükben referencia nélküli transzlokációi a nyugati irányzatoknak. Eléggé el nem ítélhető módon az átfogó analízist ez a tanulmány sem végzi cl, sőt abból a prepozícióból indul ki, miszerint a magyarországi kísérletező költészet nem autonóm sem keletkezésében, sem további „fejlődéstörténetében” . E helyen a törekvések komplex elemzése lehetetlen, a prepozícióval szembeszállni viszont már lehet. A továbbiakban - nem feledve a hibátlan összkép hiányának hátrányait sem - azt próbálom röviden összefogni, mi ezeknek a törekvéseknek a lényege, mi hozhatta ide, s végül helyi alkalmazásának néhány problémáját próbálom kiemelni. Művészeti közéletünk sikerületlen ritmusváltásait nem szándékozom elősorolni. Az alkotás hevületében megmártózó poéták öntévesztő gesztusait sem. De legszívesebben a kimerült médiumok fölötti jajongásokat hagyom referálatlanul. Tartok tőle ugyanis, hogy a felgerjesztett indulatok megint csak elvinnék a hangsúlyt az elmélettelenség mind markánsabb megfogalmazást igénylő problémájáról. Lírikusaink gyakran hagyták parlagon az autonóm gondolat tőkéjét, de különösen szembetűnő, s tendenciózus ez a XX. századi magyarországi modernizmus tanulmányozása során. A század elejének Kassák nevével fémjelzett aktivizmusa jóformán egyszemélyes vállalkozás volt, mellette csak Tamkó Sirató Károly síkverskísérletei, dimenzionizmusa jelentették a teoretikus hajlam megerősödését. A 20-as években elsikkadt perspektívákat, a ,,pszeudoavantgarde” -dá devalválódott lírai forradalmat rajtuk kívül Barta Sándor, Palasovszky, Moholy-Nagy próbálkozásai jegyzik. Az elszórt manifesztumkísérleteket is értékelve hiteles a magyar modernista líra várakozó-asszimiláló költői aspektusának konstituálása. Ezért is került, kerülhetett - a teorémáktól visszariadó, vagy az azokat lassan emésztő recepció érdektelensége miatt - Tamkó életműve is a feltérképezetlenség homályába, melyen csak Aczél Géza fontos könyve oszlatott helye-lehetősége szerint. 61 �A 70-es, 80-as évek kísérletező-konkrét költészete - elméleti megalapozottságának hiánya mellett - az élettől, elsősorban a közélettől való távolmaradásával, vagy „végleges elszakadásával” nyújt támadási felületet. A hagyományos szólam a kassáki avantgarde felelősségtudatának számonkérése. E támadások Janus-arcú magja a közéletet képviselők ellenszenve és értetlensége a programatikus „megváltást” végrehajtani nem akarókkal szemben. A nyugat-európai - „jel-típusú” s hitem szerint a magyarországi neoavantgarde létcélja az érzékenyebb nyelvi anyagtudat kimunkálása. Ezért az elsődleges kritérium vele szemben tárgyához kell kapcsolódjon. Azok, akik a magyarországi új-avantgarde társadalomkritikai érvényét kutatják, elfelejtik, hogy primér módon nyelvkritikai érvénye van. Avantgarde irodalmunk, még mielőtt az irányzat - politikuma által sugallt - feladatait teljesíthette volna, polarizálódott. Az új poétikai formák és anyagok alkalmazásának széles horizontját nyitotta meg, közéletiségük viszont egy misztikus humanizmus kimunkálásában merült ki. Az apolitikusság, vagy az „impotens” politikusság terrénumait tehát nem kellett újraalkotni a neoavantgarde szerzőinek. Az emberi lét valamiféle időtlen lényegének, örökérvényű tételének kutatása azonban már napjaink líraváltozásainak indukálója. Az ezeknek a kutatásoknak eredményeként létező metafizikus kategóriák grammatikai-lexikális szövetet alkotva egy átvilágítatlan emóció felszínén maradtak. Az effektíve létező nyelv elégtelensége révén az irodalom képtelen transzformálni az érzékelt valóságot. A nyelv elidegenedése egy „új nyelv” álmát tételezi: „az Irodalom a nyelv Utópiájává válik” (Roland Barthes). A mai líra ilyen nyelvkritikai aspektusa szükségszerűen a társadalmi lét tartalmaihoz konvergál - ha másként nem: a kommunikációs lehetőségek bővítésével a majdani koegzisztencia megváltozott fogalmi rendszerét építi ki, és csupán jelen eszközeiben ezoterikusan. Ebben az értelemben tehát a konkrét lírikus, a folytathatóság kitermelésével, részvételt vállal. S ha elismerjük, hogy ez az experimentalizmus „végső soron a társadalom egy teljesen homogén állapotának anticipálása” (Roland Barthes), akkor azt is mondhatjuk, felelősséget vállal. Óvakodom attól, hogy e témának vészterhes másik húrját is megpendítsem, miszerint létezik-e a líra politikusapolitikus dichotómiája. Mindenesetre Petőcz András álláspontja gondolatmenetem igazát nem fakítja meg. Végső soron, ha létezik politikus költészet, úgy az apolitikusság vádja értelmét veszti; s ha nem létezik úgy elégedjünk meg egy jövőkép kiművelése kísérletének sajátos idiómájú társadalmi tettével. Érdemtelenként kihagyva a szélhámosság és a megkésettség vádpontjait - az utóbbinak helyes értelmezését Keresztúry Tibor cikke adja (Alföld, 1986.) - eleven hibának tekinthetjük a továbbiakban az irányzat teoretikus megalapozottságának hiányát. Persze nem ezzel akarom legitimizálni az akarat hazajáró lelkeit. Nem is tudnám. Eszme és frazeológia hiányában az avantgarde hagyományokra és a neoavantgarde diaszpórák máig élő energiáira támaszkodhatunk. S nem is használhatatlan örökség ez. A gyakori Kassák-reminiszcenciák mellett még Marinetti futurista „szabad szavak” -táblái is kísértenek, s a scripto-vizuális költemények némelyik 62 �grammatizált változatában a tamkói síkversek vonalvezetése kuszálódott össze. Szembetűnő a Cummings-verseket átplántálni szándékozók nehézkessége. Vagy akár E. A. Vigo, Hansjörg Mayer stb. ihletadó jelenléte, a typewriters-iskola törekvései által megérintettek egységesebb jelentkezése. Meggyőződésem, hogy az analógiák kutatása a végeredmény szempontjából nem félrevezető: a belterjesebb értékrend felállítását segíti. A „szerves vers” követelménye kardinális tételként szerepel irodalmunk történetében. Összefügg ez a lineáris olvashatóság kánonjával is. Az eddig elvétve jelentkező képversek után revelatív erejűek voltak Kassák mechano-architekturális alkotásai, tipogrammjai - konstruktivista „lázadása” . A vers jelentéskomponenseinek körébe vont tér, a ritmikai paralelizmusok - általában a linearitást megbontó tipográfia alkalmazása - még szerves összhangban állt korának avantgarde irányzataival. Az „optikai esztétikát” meghirdető Tamkó Sirató Károly már technokrata-konstruktivista képverseket, kinetikus konstrukciókat alkot. „Tamkó - nyilvánvalóan festői ambíciók híján - hamar elfordul az avantgarde képvers korabeli gyakorlatától, annak figuratív komponenseit természettudományos törvényszerűségekkel, variációs lehetőségekkel helyettesíti” (Aczél Géza.) Tamkó után a vizuális törekvések búvópatak módján élnek tovább. Egy-egy oeuvre mélyén találkozhatunk többnyire klasszicizált formájú alkotásokkal (Radnóti, Illyés, Weöres, Nagy László, Képes Géza.) Komoly vagy félkomoly játékká, etűddé válva elveszti irányzatstátusát. Új lendületét a médium tudatos vizsgálata eredményezte, Tandori Dezső a koncepciózus redukáltság tiszta élményalanyait mutatta fel - magát a nyelvet. A nyugat-európai konkrét költészet manifesztumaiban a nyelv jel-jelölt kettőssége megszüntetésének szándékát érhetjük tetten. A jelölt létének elutasítása a jel öntükröző szerepét konstituálja. A jelnek nincs önmagán túlmutató jelentése, „nem használatelvű, hanem konkrét” (Siegfried J. Schmidt). Mindennek lényegi tartalma a kommunikációs lehetőségek átalakítása, átszervezése az esztétikai szféra regeneratív folyamatának érdekében. A nyelv ebben a dimenzióban mozogva az önprezentáció elvének tenne eleget. Kulcsár Szabó Ernő bemutatta tanulmányában (Literatúra, 1982 / 1-4.), hogy tiszta nyelvi immanencia nem hozható létre, s az azt célzó antimetaforikus törekvések csak jelentős megszorításokkal fogadhatók el. A metaforai aspektus nem iktatható ki a műalkotásból, így azok megváltozott formában jelennek meg: „nem képies-asszociatív nyelvi elemként, nem képszerkezetként, hanem a képszerűség alapjául is szolgáló, s elsősorban a jelentésátvitelt biztosító struktúrákként” (Kulcsár Szabó Ernő). A jelentésnélküliség, öntükrözés, antimetaforizmus kihívására tehát a kísérletezés - direkt vagy indirekt módon, de törvényszerűen - új struktúra felállításával válaszol. Ezt a struktúrát, mely a konkrét műalkotás létviszonya, két részstruktúra egymásba játszó variativitása élteti. Mindkettő a tevőleges befogadást intencionálja, de míg az egyik a recepció közvetlen jelentésfelszabadításának lehetőségét adja, a másik jelentése a pertormatív forma. A közvetlen jelfelfejtést a heurisztikus struktúrák biztosítják, az utóbbi esetben pedig a mobil struktúrákat elemezhetjük. A jelentésnélküliség - az önprezentáció - , mint csupán közelíthető művészi célkitűzés, a mobil struktúrák direkt szerveződése. E két fogalom (heurisz6 3 �tikus és mobil-struktúrák) beépítése a gondolatmenet legfőbb irányát tűzi ki. A heurisztikus struktúrák ugyanis az ikonikus költészetben értik meg önmagukat: ez az alkotói módszer ábrázol (descriptio), konkrét dologi realitásként megjeleníti tárgyát. Ellenben a mobil struktúrák a performatív költészetben realizálódnak: ez a médium akciója, ,,a betűk maguk végzik a szavak által jelölt tevékenységet” (Bollobás Enikő). A konkrét - ikonikus és performatív - költeményekben a látvány és a szöveg szinkron hatásimpulzusokként kívánnak jelen lenni. Ez a vizuális törekvések alapja: a koordináló elv vizualitás és/ vagy grammatika. Izgalmas probléma születik akkor, mikor - a térfelhasználás koncepcióinak vonalán futó - összes próbálkozás alapjául Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely teoretikusa/alkotója, a disszeminációt (:a szöveg szétrobbantását) teszi. A „jelentés felfüggesztésének” különös módszere ez. Izgalmassá akkor válik, ha felfedezzük: ezt az elvet művé szublimálódásakor olyan teher ér/het/i, mely a befogadás során kioltja elméleti igazát. A nyelvtanilag szabályosan konstruált mondatok - még a scripto-vizuális alkotásokban, s a verskép grafikai, tipográfiai dúsításával is - nehezebben teljesítik a disszemináció hatástervét. Az olvasó ugyanis láncszerű oksági viszonyokat keres a szövegben, tehát egy láncsor egy pontján extenzív jellegű tevékenységet folytat: melyik az a jelentés, amely meg tud felelni a láncszerűség feltételeinek. Az autogámia elve azonban azt biztosítja, hogy ne csak a szövegjelentést megtestesítő jelentéselemek extenzív összessége, hanem a „logikailag lehetséges esetek összessége” (Nagy Pál), tehát intenzió szervezze és gerjessze a sohasem véglegesen megmerevedő műegészet. Ez a nyelvi öningerlés a szöveg „autogámiája”. Azonban a befogadó által feltárt egyik lehetséges logikai rend, végső agrammatikussága miatt, mintegy önmagát zárja ki. Az olvasó ugyanis nem tudja magát függetleníteni automatikusan értelemkutató olvasástechnikájától. A szabályosan grammatizált mondattestek tehát nehezebben veszik át a disszemináció logikai intezióját, pedig a magyar vizuális költészetben a linearitás megbontása leggyakrabban ily módon szervesül alkotássá. Így csak a szerves-lineáris vers térkalandját követhetjük figyelemmel - legjobb esetben az ikonikus költészet területeire érve. A jelentés-relativizálás jelentés-sokszorosítás - e Nagy Pál-i módszerét a fonetikai - , illetve szókontaminációk nagyrészt fölösleges-modoros halmozásával vélik pótolhatónak. Ahol sikeres ez a kísérlet, ott a szintagmatizált disszemináció megint új kategóriája minősíti a művet. Ezek után kérdésessé válhat, ha számtalan módozat adódik a „verscsinálásra”, s tulajdonképpen mindegyik lehetséges variáció elfogadható végeredménynek, akkor ez a végeredmény mennyire vers még. Előre kívánkozik itt az a permutációs verstechnika, melyet legegységesebben Petőcz „nonfiguratív” poézise képvisel. Ez az alakítási eljárás átrendezi a klasszicizálódott koncepciók hangsúlyait, s inkább közelít a nyugateurópai paradigmákhoz. A legkönnyebben értékelhetőnek tartom, ugyanis szándékának - a nyelv szándékának? - megfelelő objektivációt nyert. Viszont ez kanyarodott legmesszebb az irodalomtól is. 64 �SZOMBATHY VIKTOR Mixát, Mikszádt, Mikszáth Az itt következő oldalak nem kívánnak sem „tanulmánnyá” , sem „életrajzzá” formálódni, hiszen e sorok írója nem irodalomtörténész. A szeretet, a megbecsülés azonban, amit Mikszáth iránt érez, megérlelte benne azt a kívánságot, hogy amit egyénien Mikszáthról, környezetéről, családjáról, írásainak színhelyeiről tud — Mikszáth kifejezésével élve - afféle mezei csokorba gyűjtessék. Már csak azért is, mert ugyanabba a gimnáziumba járt ő is, édesapja is, amely Mikszáth alma matere is volt. Azzal a különbséggel, hogy az apa még a ma is álló, roskatag épületbe, e sorok írója már a Tóth Béla városi mérnök által tervezett s 1902-ben épült mai épületbe járt. E sorok írója tehát Gömör és Nógrád szeretete okán, valamint azért, hogy az utóbbi négy évtized folyamán az összes, ezekben az időkben még létezett Mikszáh-utóddal, rokonnal megismerkedett és Mikszáth beszélyeinek, regényeinek helyszínét is igyekezett bejárni: a hallott és tapasztalt emlékek, valamint olvasmányai hatása alatt e néhány lapon a maga „saját Mikszáth” -ját igyekszik megörökíteni, a maga egyéni módján. Ott kezdve, ahol a Mikszáth névvel egyáltalában megismerkedett. E század elején, egészen 1944-ig anyai nagyapámék kezén volt Gömör megye legnagyobb nyomdája, ennélfogva különösen olvasó család voltunk. Az úgynevezett kisvárosi értelmiség olvasmányainak sorrendjében: Jókai, Mikszáth, Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Szomaházy István, Bródy Sándor állott, a Göre Gábor-könyvek töretlenül népszerűek voltak 1898-1920 SZOMBATHY VIKTOR (Rimaszombat, 1902. április 8. — Budapest, 1987. augusztus 12.) tanulmányát eredetileg a Mikszáth értékelések — emlékezések sorában kívántuk megjelentetni. Jelen közlésünknek szomorú aktualitást ad az a tény, hogy Szombathy Viktor életének 85. évében elhunyt. Lapunk munkatársaként, de nógrádi útikönyvek, vagy a „Száll a re g e .. . ” szerzője ként is jól ismerhették őt itt a Palócföldön. Szombathy Viktor a csehszlovákiai magyar írók első nemzedékének közismert tagja, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik vezető egyénisége volt. (1940-től élt Budapesten.) Az orvost, a haditudósítót, a múzeumigazgatót, a szerkesztőt, a publicistát — az írót egyaránt jellemezte a derű, az az é letszeretetből táplálkozó humor, amely alakját oly ellenállhatatlanná, műveit, írásait oly ragyogóvá tette. Életútjának bővebb ismertetésére, életműve értékelésére, munkái további közlésére természetesen lapunkban még visszatérünk. 65 �között, hozzájuk kell tennem Tóth Béla hatkötetes Magyar Anekdotakincsét, amely Mühlbeck Károly tökéletesen korszerű rajzaival afféle művelődéstörténetet nyújtott. Csak magyar írókat soroltam föl. A női olvasók általában Jókait, a férfiak Mikszáthot olvasták szívesebben. Ennélfogva Mikszáth a magunkfajta családoknál „otthon” volt. Rimaszombatban s általában Gömörben különösen. Kivéve néhány dzsentri családot, amelyek érintve érezték magukat. Két megye egyesült Gömör-Kishonttá 1802-ben. Egyelőre elméletben, majd gyakorlatban egyre inkább, végül törvényhatóságilag a múlt század hetvenes éveiben. Eleink nem tudtak megegyezni a székváros „személyében” : akart a régi főváros, Pelsűc - az akkori helyesírással — majd Rozsnyó, Tornaija is székhely lenni. Végül a legnagyobb lakosságú város maradt a központ, Rimaszombat, amely város 1910-ben 8000 lakost számlált. Az egyesülésnél azonban a rimaszombati járás székhelyét 25 kilométerrel északabbra tették a völgyben, Nyustyára, mivel a Fáyak, Kubinyiak ott laktak és odatelepült a Rima-Murány-Salgótarján Vasmű Rt. vasolvasztója is. A Rima völgye a középkorban Rima vármegye volt, apró megyécske, amelynek lakosai eredetileg az Árpád-korban odatelepített, arany-, réz-, vasbányászok voltak, németek. Ilyen volt a később pánszláv várossá minősült Tiszolc is, (Theissholz, ma Tisovec), Rimabrézó, Rimabánya és Rimaszombat. (Eredeti neve Gross-Steffelsdorf.) Szlovákok ezen a tájon a törökök távozásáig ismeretlenek voltak. A németek elszlávosodtak. Rima vármegyét később Hont vármegyéhez csatolták, ami azért volt, különleges, mivel Nagy-Hont vármegye - Kemence székhellyel - és KisHont vármegye között Nógrád terült el. A két megye igazgatása igen körülményes volt, különösen a török és a kuruc időkben, de Nagy-Hont nem mondott le Kis-Hontról, Kis-Hont székhelye egy ideig Rimabrézó is volt, mint evangélikus esperesi székhely pedig egészen e század elejéig szerepelt. Mikszáth, mint első gimnazista a félig-meddig Gömörrel egyesült egyesülgetett - Kis-Hontba került. Hat évig járta a gimnáziumot, mert ennek csak hat osztálya volt, ezért vitték át 1863-ban a selmeci evangélikus liceumba. A felvétel 1857-ben történt. Felvetődik a kérdés, miért nem a közeli és igen jó hírű, losonci gimnáziumba adták, hiszen az nagyobb tanintézet volt, teológiával is. Nyilván meggyőződéses evangélikus voltuk az oka, evangélikus elődökkel, akik papok voltak. A rimaszombati gimnázium sem volt tisztán lutheránus jellegű, mert eredetileg kálvinista volt, a városban pedig a X V I-X VII. században szinte genfi szigorúságú, merev rend. Később is, amikor már nagyrészt Sárospatakon tanult diákok lettek a gimnázium tanáraivá, a sárospataki diákszokások éltek. Egyre halványodtak ugyan, végképp csak a csehszlovák állam megalakulása után 8-10 évvel színtelenedtek el. A diákszokások, amikbe a kis Mikszáth belekerült, erősen sárospatakiak voltak, belevéve még a tanintézet javára űzött „szupplikáció” -t és a nagy ünnepeken templomokban szónokló légátusokat s azok „segédeit” , a mendikánsokat is. Sárospatak liberális volt: ha nem volt 66 �elég református legátus, az evangélikusok is mehettek. Ez az állapot 1918 pünkösdjén volt az utolsó. A hatosztályos református gimnázium egyesült az osgyáni evangélikus gimnáziummal. Osgyánban, Füleken, Sajógömörön működtek evangélikusok által fenntartott középiskolák, amelyeket az egyházak és földesurak már a XVI. század közepén megalakítottak s a törökök támadásai miatt húzódtak végül Osgyánba. Mivel a rimaszombatiak 1560 körül tértek át a református hitre az evangélikus hitről, a tanintézetük is kálvinista lett és az egész magyar királyságban itt volt szabad Kálvin szerint a teológiát magyarázni. Egyébként híres tanítványa volt az intézetnek a XVIII. század második felében Hatvani István, az ördöngős professzornak becézett debreceni tanár. E pár szóval próbáltam világot vetni arra az intézetre, amelybe a kis Mikszáthot beadták. Az osgyáni és rimaszombati gimnázium 1850-ben egyesült s lett Egyesült Protestáns Főgimnázium, ilyen néven egyedüli Nagy-Magyarországon. Az egyik évben a liptói evangélikus püspök, a másikban a miskolci református püspök volt a felügyeleti hatóság egészen 1919-ig. A két megye hivatalosan csak 1882-ben egyesült: lett Gömör-Kishont. Mikszáth 1857-1863 között járta itt iskoláit, Pósa Lajos két utolsó gimnáziumi évét másütt, Sárospatakon végezte. Mikszáthnak egy másik evangélikus intézetet találtak Selmecbányán. Beiratkozásakor tízéves volt s mint említettem csaknem minden évben másként írták nevét. A gimnáziumban igen vegyesen tanult, főként a német nyelvvel küszködött, holott azt akkor igen szigorúan vették. A városban neves diáktartó családok voltak, a jól főző asszonyokat szívesen ajánlották a tanárok. A szklabonyai kisfiú - aki palóc idiómáját aligha vesztette volna el amúgyis Rimaszombatban - először Kovács Mártonnénál volt kosztban, majd Dobos Józsefékhoz „iratkozott át” . Mind a két asszony jelesül főzött, Mikszáth a Dobosné főztjét emlegette s már híres író korában is benyitott hozzájuk egyszer. Dobos bácsi túrót, gyufát, szalonnát, sót, hagymát, s hogy teljes legyen a lista: kocsikenőcsöt árult. Remek cipókat sütöttek a rimaszombati sütőasszonyok, a helyi történelem Mándy Pálné, s mint a diákok számára híres főzőnők nevét: Sütő Pálné, Gasko Andrásné, Torkos Mihályné nevét jegyezte föl. Mikszáth egyik kedvenc cipófajtája a „négyszegletes” volt, valamint abban az utcában, amelyet később Tompa utcának hívtak a költő szülőháza miatt: nagyméretű, remek kalácsot is sütöttek. Minden asszony csak egyfélét sütött, ezt vitte piacra, ezt keresték nála. Mikszáthék is megcsinálták azt a szokásos tréfát: a „téfeles” , azaz tejfelt - guggolva - áruló asszonyok próbatejfelét egy darab cipóba öntötték maguknak s aztán tovább álltak. A gimnáziumnak ekkor átlag kétszáz növendéke volt. A tanév végi körkérdést: „milyen pályára készül?” - Mikszáth is megkapta s feljegyezték: először kereskedőt mondott, később ügyvéd akart lenni. Ez már édesapja hatása volt. - Játszani - métázni, mókázni, ahogy az egykorú feljegyzés írja - a „régi temetőbe” jártak, amely akkor már használaton kívül volt, s amely67 �nek közelében Ferenczy István sírja is feküdt! A művészt az 1900-as évek elején, Beöthy Zsolt beszédének hatására exhumálták, jelenleg a református templom kriptájában, díszes szarkofágban nyugszik, mellszobra Vaszary László alkotása - az iménti háborúban megsérült, de már helyreállították. Mikszáthék játszódélutánjai szerdán és szombaton voltak. E játszótér helyén ma divatos, fából épült vendéglő („Fatartó” ), gyerekjátszótér és újonnan vágott autóút van, amely az új temetőbe vezet. Mikszáth idejében erre futott az azóta betoncsőbe foglalt s az új panelházak között a Rima medrébe futó Temető-patak, másképpen „Pokorágyi patak” s ennek mentén egy vendéglővé előlépett kocsma. A kocsma előtt mély gödrök s egyetlen petróleumlámpás. Ez volt a kép - számos apró utcával, tímárműhelyekkel, a „szagos” Rimaparton - szalmafedeles házakkal, három templommal, egy Három rózsa nevű sarokszállodával, egy megyeházával, amit Mikszáth látott. A gimnáziumot az 1870-es években emelték, majd 1890-ben ráhúzták a második emeletet. Roskatagul, hulló vakolattal ma is áll, szlovák-magyar nyelvű emléktáblával. Mikszáth irodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott. Nemcsak abban, hogy megírta osztálytársai dolgozatát, hanem önképzőköri pályaműveiben is. A tanári kar - közöttük néhány egykori 48-as honvédtiszt - magyar szívvel tanított. Akkortájt tértek át a német nyelvű oktatásról a magyarra s mivel az iskola átvette Sárospatak és a korabeli magyar ellenzék gondolatkörét, nem csoda, ha a Mikszáth-fiú ezen a címen adott be pályázatot: „Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban” . Ezt a Bach-korszak utáni, bécsi alkotmányos terv gúnyos elutasításaképpen írta. Bizonyság ez arra is, hogy Mikszáth és egész nemzedéke ezekben az iskolákban már milyen politikai légkörben nevelődött. Szeremley, Fábry, később Baksay és a többiek gondoskodtak róla. A „fejeket s agyakat igazították” . Ugyanekkor az is észrevehető, hogy Mikszáth ironikus jelleme, szatirikus hajlama mily korán érvényesült. Ezt hozta magával, ezt nem tanították. Az ironizálás tekintetében azonban nemcsak saját örökségére hivatkozhatott. A „kosztadó város” és az egész palócbarkó Dél-Gömör mindenkor híres volt csúfolódó hajlamáról, az embertársak kifigurázási készségéről. Családi körben, társaságban, megyei s városi urak közt, kaszinóban, olvasókörben mindig akadt egy-két friss agyú illető, akinek gyorsan forgó esze a polgárok, vagy dzsentrik világában szelet tudott kavarni. E sorok írója még a két világháború között is ismert ilyen, szellemesen tréfálkozókat, akiknek leleményes telitalálatait ismerte a fél megye. E sorok írója éppen azért erősen csodálkozik azon, hogy egy a Bach korszakban született és a Schmerling korszak után még évtizedekig élő gúnyvers soha nem került Mikszáth tollára, pedig sokszor hallhatta. A postakürt dallamára énekelték: Sirmayzer, Rómayzer, Lenner postamester, Hepka, Repka, Hudoba, Krik. Az öreg Findura, Burszky meg a fia, Mind a három csizmadia. 68 �A vers magyarázata: az 1850-es évekkel kezdődően számos idegen, osztrák, morva, cseh beamter költözött felsőbb parancsra a magyar városokba, megyei székhelyekre, s vette át a vezetést. Ugyanekkor északi szlovák területekről iparosok, kereskedők is jöttek velük. Ezek legtöbbje az 1867-es kiegyezés után is maradt s magyar névvel beolvadt a többségbe - amely például Rimaszombat, Losonc, Ipolyság tekintetében csaknem száz százalékban magyar volt. Az utódok közül például Lenner postamester fia már a gimnázium magyar-görög tanára, dédunokája pedig nemrég mondott le Rimavaská Sobota tanácselnökségéről s ment vissza tanárnak, Findura fia Farkasfalvy Imre néven Rimaszombat és Vác történetírója lett. Vácott a róla elnevezett utcában emléktáblája is van. Mikszáth ifjúkorában - de még az 1930-as években is — a nap s éj minden félórájában felhangzott a katolikus templom toronyerkélyéről a „török síp” -nak tartott hétlyukú kurucsíp hangja, ezzel jelezte a tűzőr, hogy ébren van. A síp ma a múzeum tulajdona, de Mikszáth idejében még elevenül élt a vele kapcsolódó monda. Hihetőnek tartom, hogy „A beszélő köntös” kisregény tématalálásához ez a síp — a tárogató őse — is hozzájárult. A jelen visszaemlékezés nem óhajtja, hogy valamiféle „Mikszáth életrajz” fellengzős címét viselje; mindössze az évtizedek óta szándékosan gyűjtött, illetve véletlenül előkerült emlékek kissé rendezetlen halmaza, amelyből egyetlen szándéknak kell kivilágolnia: milyen lehetett Mikszáth világa, környezete, íróvá válásának néhány rugója, a gömöri és nógrádi emlékezetben, milyen volt a levegő, amely ifjúkorában körüllengte, kik voltak útitársai. Ugyanekkor néhány későbbi regényhősének útvonalát a cselekményeinek helyszínét is felrajzolni szeretné. Ez minden. Nemcsak a gömöri, hanem a vele szomszédos palócság is - ha nem bosszantották a „palóc” jelzővel, amellyel csak a második világháború után kezdett megbékülni s büszkélkedni, amikor már sűrű etnikai tömege oldódásnak indult - éppen olyan tréfás fajta, amilyennek az előbbiekben a rimaszombati ,,gyüker” -eket vallottuk. Egymáson éppúgy csipkelődött, mint a tőle társadalmilag távolabb állókon, „urakon és parasztokon” . Szokás őket Tamási Áron furfangos székelyeihez hasonlítani, de a „furgangos” jelző már a XIX. század elején rájuk ragadt. Ez a szegény ember védekezése. A palóckutatás központja ma Eger. Állandó vita és elméletszerkesztés alanya a palóc, alulírott szerény véleménye szerint eredetük még mindig nincs eldöntve, függetlenül attól, hogy ugyanazt a bájos dialektust beszélik. Nyilván határőrök keveredtek össze a tölgy-fenyő határon: kabarok, kazárok, kunok, székelyek, jászok, magyarok, szlovákok. Foglalkozásukban, építkezésükben egységessé kellett válniok a természeti adottságok miatt, antropológiailag sok a különbség köztük. Tarka viseletük is alig kétszáz éves. Nevüket hivatalosan először egy kecskeméti vásárjegyzőkönyvben találták: „12 gvöngyháznyelű kés palótzoktul. . . ft 12.-” . A szépirodalomban elsőül Gaal György író könyvében találkozunk velük: egy Mónosbélről származott jurátus pestbudai viselt dolgait olvashatjuk; a palótz jurátus az 1840-es években kalandozta be Pestet. Göre Gábor egyik elődje ő, de furfangosabb és műveltebb, írástudóbb nála. 69 �Kutatják tudósaink az etnikailag, antropológiailag legvalódibb s eredetében legrégibb palóc falut is. Némelyek az Őrhalommal szemben elterülő, jelenleg Szlovákiában lévő Ipolyvarbóra szavaznak, egy mai pozsonyi megállapítás szerint - Madách Kiadó: Hűségben.. . - a jelenleg még száz százalékban magyar (palóc) falu a szlovákiai Dél-Gömörben Jéne. Barkó-táj. Itt térünk rá a Pósákra. Mikszáth és Pósa a gimnáziumban kötött barátságot, három év korkülönbség volt köztük. Az önképzőkörben Pósa is oly szorgalmas volt, akár Mikszáth, de csínytevéseiről nem tudunk. Valószínűnek tartom, hogy megismerkedésük idején a Sárospatakról átvett szokás szerint Pósa urazta Mikszáthot, Mikszáth meg „lemendurozta” a Pósa gyereket. A szénior s junior fogalma nemcsak lengedezett ezekben az intézetekben, hanem erős testet is öltött: egy második gimnazistát egy elsős csak urazhatott. Ez a szokás még az első világháború idején is kötelező volt, a cserkészet törölte el. Pósa is Szegedre került újságírónak, a hagyomány azt szokta mondani, hogy Mikszáth íróasztalát Pósa, az övét Tömörkény, a Tömörkényét Móra Ferenc örökölte. Móra el is tréfálkozik ezen, nyilván az egykori szerkesztők mindig valami másik asztalt mutattak a jelölt kollégáknak, de a „Mikszáth asztala”-fogalom évtizedekig kísértett. Később, Pesten, újra lesz asztaluk, de azt már vidám társaság fogja körülvenni. A Pósáé irodalomtörténetileg híresebb lesz. Pósa Mikszáthot „Az Én Újságom”-ban így búcsúztatta: Mondok nektek egy dalt, Mikszáth Kálmány meghalt. . . Ez a gyermetegül szerzett rím e sorok íróját, noha még kisgyermek volt, megmosolyogtatta, „mondhatta volna szebben is”. Ha Pósa egy kicsit tűnődik, jobb rímet kovácsolhatott volna a Mikszáth, különösen a Kálmán névre. A fájdalom azonban mindenképpen őszinte volt, Pósa nemcsak a nagy írót, hanem volt iskolatársát, a szomszéd vármegye szintén szegénysorsból származó fiát gyászolta. E sorok írójának volt alkalma az özveggyel Mikszáthról beszélni. Mint írót, természetesen igen nagyra tartották, mint embert szerették. Kedvelték a közvetlenségét, egyszerű modorát, jókedélyét, emberségét. A múlt század végén s e század elején híres irodalmi „asztal” volt a Pósaasztal. Mikszáthnak is volt „asztala”, az ún. István szoba az István főherceg szálló étterme mellett, de az már a Pósa asztal virágzásakor elnéptelenedett. Ha olykor Pósáék jelenlétében Mikszáth valami kis történetet mondott, a szervezőnek és szerkesztőnek kiváló Pósa rácsapott: „Írd meg nekem, Kálmán. . .” - Sok ez nekem - felelte Mikszáth - , vedd át valamelyikemet. - Mikszáth halálakor Az Én Újságomban Krasznahorka - Mikszáth fordításában, Gyönyörű erdőcske - regéjét közölte Pósa. Krasznahorka helyesebben így hangzanék magyarul: Szép hegyecske, Gyönyörű hegy. Egyszer, tréfásan, Mikszáth meg Pósa valamiféle rokonságot próbált, egymás közöttit, megállapítani. Mikszáth ezzel fejezte be: - Pápistával még menne, de luteránus és kálvinista együtt. . .? Elnevette a végét. 7 ° �A százéves Csáth Géza A magyar szellem, kultúra és művészet történetében nem volt még olyan gazdag és szép korszak, mint a XX. század elejének másfél évtizede. Olyan nagyszerű és oly tragikus. Az irodalom és a zene, a filozófia és a képzőművészet oly nagyságai léptek ekkor nyilvánosságra, mint Ady és Babits, Kosztolányi, Krúdy és Móricz, Kodály és Bartók, Lukács György és Fülep Lajos, Rippl-Rónai és Kassák. Valamennyien napjainkig meghatározó erejű mesterek. A modern, európai távlatú és igényességű magyarságtudat megteremtői voltak ők egy korszerűtlen politikai szerkezetű országban. Egyszerre voltak őrizői a X IX . század legnemesebb eszméinek, védői a hagyományos magyar értékeknek és érzékeny szemlélői, követői a korabeli európai polgári civilizáció minden újító törekvésének - szociális és artisztikus téren egyaránt. Az első világháború - s annak a magyarság szempontjából különösen tragikus végkifejlete újra kényszerpályára sodorta a magyar történelmet s megtörte ezt a nagy generációt. Sokan elpusztultak, mások szétszóródtak a világban, az itthon maradott túlélők művészi szemléletét a távlattalanság tudata árnyékolta be. Az utóbbi egy-két évtizedben mind világosabban látjuk - s ez irodalomszociológiai evidencia - , hogy ennek a nagy nemzedéknek a feltörését, egy igen széles és rétegezett művészi „közeg” alapozta meg. Kisebb tehetségek újító törekvései, gyakran önpusztító kísérletei állnak a nagyobb szintézisek mögött és mellett. Ilyen kísérletező volt a hosszabb időre elfeledett Csáth Géza is. A sorsa és művészete iránt felfokozódó érdeklődésre jellemző, hogy míg az 1965-ben megjelent nagy akadémiai irodalomtörténet mindössze három lapon elemzi alkotó pályáját, addig 1977-ben már egy kétszáz oldalas bibliográfiát ad ki szűkebb szülőföldje (Újvidék, Jugoszlávia) Csáth műveiről és vele foglalkozó szakirodalomról. Csáth Géza sorsát sok tekintetben jelképesnek, életművét tipikusnak tarthatjuk. Első novellásgyűjteménye, A varázsló k ertje pl. abban az évben, - 1908-ban - jelenik meg, amikor a századelő modernizmusának vezető revüje, a Nyugat. Tehetségének gazdagsága és érdeklődésének sokirányúsága mintegy jelképezi a romantikus szimbolizmus Gesamtkunstwerk törekvéseit, amely az artisztikum több műnemi lehetőségének egyidejű és szubjektíve hitelesített művelésével célozta meg a kifejezés végső abszolutumát. Csáth kitűnően hegedült, zenét szerzett, drámát írt, festett, több száz újságcikket publikált (csak zenekritikát mintegy félezret), idegorvosként hosszú klinikai és figyelmet keltő tudományos munkát végzett, de mindenek fölött prózaíró volt, novellista. Egy évtizeddel később indult mint vezető pályatársai, s így fokozottabb kényszer volt számára művészi egyénisége meghatározásához a kísérletezés, ám kevesebb ideje is maradt arra, hogy tehetségét harmonikus életművé kerekítse. Életműve zseniális torzó, 71 �alakja - sok kortársához hasonlóan - „ködlovagként” él az emlékezetben. Ami megkülönbözteti a kor irodalmi kismestereitől, s ami kiemeli közülük, az a kísérletezés folyamatossága és önpusztító eltökéltsége. Míg a többiek egy-egy téma felfedezésével, egy-egy ábrázolási módszer és stiláris lehetőség kiaknázásával, egy-egy szemléleti formán belül maradva próbálták felépíteni életművüket, ő mindenre fogékony volt, minden műformát és hangnemet meg akart ismerni és művészi szinten elsajátítani. Ez a karaktervonás életműve minden szféráját jellemzi. Zenészként egyidejűleg vonzódik az operetthez, az ún. magyar nótákhoz (amely a régi magyar dalműfaj és a cigányzene sajátos kommersz vegyüléke), de a Debussy nevével fémjelezhető újszerű zenei impresszionizmushoz, a szabad atonális harmonizálásához, az aszimmetrikus ritmuskombinációkhoz. Ez a fajta stíluspoluralizmus - egyébként - korántsem idegen a századforduló ornementikus ízlésétől. Érdemes megjegyezni, hogy egyik első felfedezője Bartók és Kodály művészetének, amely a kiüresedett zenei köznyelvet a a legősibb rétegek felelevenítésével kívánta megújítani. Idegorvosként a freudi szemlélet és módszer egyik első külföldi ismerője és kolportálója, noha már Jung korai munkáit is ismeri. Író volt természetesen elmeorvosként is. Az ideg- és elmebetegségek élménytörténete érdekli a tudatból kiszorított lelki tartalmak, a komplexumok szakszerű elemzésével és művészi fantáziája mozgósításával egy egyéni személyiségelmélet kiformálása felé tette meg az első lépéseket. Mind a zene, mind a pszichológia szoros kapcsolatban van szépírói munkálkodásával. Több novellája nemcsak tudatos és felismerő zenei szerkesztettségű, nemcsak - az egyetemes szimbolizmusra oly jellemző törekvésként —a nyelvet próbálja közelíteni a zenéhez, a nyelv nem fogalmi elemeivel „érzékeltetni” a kimondhatatlant, az egyetlen fontosat, hanem prózaformájú zenedarab, szimfónia vagy szonáta a beszéd hangjaiból, szavaiból. Zenévé komponál egy-egy témát, hangulatot: zenekari szólamok és szólóhangszerek megidézésével „mesél”. Valószínű, hogy lélektani érdeklődésének is mélyen személyes okai vannak. Felismerhette azt, amit Thomas Mann úgy fogalmaz meg, hogy „a neurózis antropológiai megismerésmód”. A szorongás tudatosítása kényszeríthette új és új utakra a novellistát, és sodorta zsákutcába az embert. Huszonhárom éves korától morfinista, s hátralévő éveinek minden energiáját - mint elbeszéléseiből és teljesen máig kiadatlan naplójából kitűnik - , minden energiáját és bűntudatát az önmegismerés szolgálatába állítja. A drogbetegségtől hajtva és a kor lélektani-művészi tendenciájához igazodva a létezés határhelyzeteit kutatja. Azokat a helyzeteket keresi, ahol a lét a maga teljességében nyilvánul meg - akármilyen kis időre. Számos novellájának lélektani médiuma az álom, az élet és a halál mezsgyéje. Másutt a mámor, a fájdalom, a kegyetlenség világa a művészi laboratórium. De ugyanezért fordul a gyermeki egzisztencia felé, ezért idéz föl titokzatos régi meséket, ezért tűnődik el a lélekvándorláson. Jellegzetesen naturalizmus utáni írói álláspont ez, olyan kor alkotójának magatartása, amikor már mind biztosabbá vált, hogy a XIX. század liberális eszméi és a hagyományos-intézményes keresztény vallás 72 �már éppúgy nem képes programot adni, ahogy a szociáldarvinizmus naiv képletei sem adnak magyarázatot a szociális és személyes létezés konfliktusaira. Csáth novellista volt, s ez korántsem meglepő. A századforduló magyar epikájában ez a műforma nemcsak kínálat, hanem kényszer is. A magyar társadalom konzervatív szerkezete, amelynek mentalitásában a vezető elem a nemzeti eszme, a nemzeti túlélés eszméje volt, egy történelmileg lehanyatlott középosztály tartott mintájának, s idegenkedett az újabb, kozmopolitának tűnő, városias, polgári törekvésektől és életérzéstől. Ám a magyar társadalmi tudatból hiányoztak az olyasfajta históriai-spirituális elemek is, mint például az oroszban a „kiválasztott nép” ideája, amely a nagyepikának szintén távlatot tudott volna adni. A szociális és a nemzeti érdek keveredése, az újítás és az értékőrzés egyidejű kívánalma olyan konfliktussorozatot tárt a művészet elé, amelyet csak a líra és a novella, legfeljebb a novellaciklus fogalmazhat meg, s nem a regény vagy a dráma. A távlatok bizonytalansága viszont felerősíti az elemzés kényszerét, a kutatási hajlamot, amelynek szintén a novella pszichológizmusa, metszetjellege a kínálkozó forma. Arról nem is beszélve, hogy a jelentés ebben a kisformában könnyebben kaphat szimbolikus sugárzást. Csáth mint unokabátyja Kosztolányi Dezső - kisvárosi születésű volt, így számára-számukra a kor konfliktusai különösen erős élményként jelentkeztek, elsősorban az európai magas kultúra és a talmi, igénytelenül konzervatív viszonyok ellentmondása. Csáth alig félszáz - elérhető - darabból álló novellisztikája formájában és hangnemében hallatlanul változatos képet mutat. A naplóformától a prózai balladáig, a mitikus álomleírástól a klasszikus-modern meséig számos változatot kipróbált, s hol az impassibilité rideg tényközlése, hol az impreszszionista hangoltság, hol a szecessziós dekorativitás jegyében. Egyik helyen a Kafkánál közérzetté emelt szorongás és stilisztikum sejlik fel, másutt Gide immoralizmusa, de kapcsolatba hozható Wilde-dal vagy Ewersszel, ugyanúgy, mint a régebbiek közül Barbey d’Aurevilly-lel. Ő jellegzetes század végi gesztussal- a romantikus E. T. A. Hoffmannt jelölte ki példaképeként. Legigazibb őse azonban a két újvilági novellista: Poe és A. Bierce. Ugyanis Csáth, írjon bár a legártatlanabb, legbensőségesebb témákról, a démonikus elemet egyetlen elbeszéléséből sem képes kiiktatni. S ez a démon bizony nem mindig marad a racionális vagy az ironikus szemléletű elemző tárgya - olykor a megnevezhetetlenségig növekszik föl, s íróját is maga elé gyűri. Legjobb és legközismertebb írásai valamilyen módon a gyermeki létezéssel vannak kapcsolatban - hasonlóan európai és magyar kortársaihoz, Rilkétől és Musiltól, Alain-Fournierig és Kiplingig, Ambrus Zoltántól Kosztolányiig. Komplex téma és tág vizsgálati terep ez Csáth számára. Szerinte itt tanulmányozható szinte vegytisztán mindaz, ami a társasélet lélektani viszonyait és szociális-hatalmi helyzeteit meghatározza. Vegytisztán, mert kontrollálatlanul, hiszen eredendő természetességgel él a gyermek. Így gyűlöl és így szeret, így jelenik meg nála a félelem és a vágy, 73 �a másik emberrel való teljes azonosulás képessége és képtelensége, így tárul elé a megismerés minden szépsége és csapdája. Az Anyagyilkosság kamaszhősei a fájdalom titkát és helyét, a borzalom energiáit kutatják az élve boncolt állatokban, s eljutva a szexualitás nagy misztériumához, minden öncélú szadizmus nélkül ölik meg anyjukat. A szabadság és a csapda különös parabolája ez, miként az Apa és fiú című elbeszélés is, amelynek főhőse messziről hazaérkezve apjával csontvázként, klinikai szemléltetőeszközként találkozik. Csáthot itt sem az anekdotikusan morbid elemek megjelenítése foglalkoztatja, hanem a megértés, sőt az azonosulás csodája, és groteszk koreográfiája. A vörös Esztiben az anderseni mese varázslata a mát példázza - jellegzetesen századfordulós hangfekvésben - a szolid polgári életben, amely minden igazi érzelmet eltitkolni kényszerít. A Fekete csönd a gyermeki féltékenységnek a téboly gátlástalanságáig eljutó példázata, s a „kivetítés” lélektani mechanzimusának mesteri bemutatása. A varázsló kertje pedig arról mesél gyönyörű és fojtogató szecesziós képi közegben, hogy csak úgy számolhatunk le a mesék szépségével és borzalmával, ha gyermekkorunkat egészében megtagadjuk. Természetesen nemcsak a gyermeki lét realitásai és vizionálható keretei adnak lehetőséget Csáthnak elemző és szimolizáló hajlama kibontására, személyes traumáinak megfogalmazására és kivetítésére. A sebész című elbeszélése például egy lecsúszott orvos rögeszméjének ábrázolásával keresi az ember modus vivendijét. A kút a szorongás egyetemes közérzetét fogalmazza meg - különös ötletként: falusi közegben -, hátborzongatóan hűvös realizmussal ábrázolva az élve eltemettetés mitológiai borzalmait. A békában az allegorikus rémálom köti össze a halált és az életet, fogja együvé a drasztikumot a fájdalommal. S folytathatnánk. Csáth Géza a századelő szép és tragikus korszakának volt egyszerre teremtő résztvevője és áldozata. 1919-ben végez vele betegsége és a történelmi idő. Egy őrült rohamában megöli feleségét, öngyilkosságot kísérel meg, majd szülővárosa kórházából a fővárosba próbál szökni. Ekkor azonban a két város között már ott húzódik az új határ, elfogják, s ekkor a gyilkosnak és áldozatnak már sikerül elpusztítania magát. Írásai elsüllyedtek a folyóiratokban, túlélő kortársait inkább csak emberi alakja foglalkoztatta. Igazi felfedezésének dátuma 1964. Ekkor adja ki a jeles író és irodalmár, Illés Endre összegyűjtött novelláit. Ő írja: „. . .olthatatlan szomjúságot érzett minden iránt, amit az élet elfátyoloz. . . az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenek felett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test.” ALEXA KÁROLY A centenáriumi megemlékezés eredetileg külföldi 74 olvasók számára készült - a szerk. �Györkei Je n ő : Legenda, valóság, tragédia A nemzetközi brigádok történetéből A hazai, de a külföldi könyvkiadásban is több évtizedes gyakorlat már, hogy egy-egy jelentősebb történelmi esemény évfordulóihoz kapcsolódóan új kutatási eredményeket (is) tartalmazó munkákat jelentetnek meg, ezzel is ráirányítva a közvélemény, az olvasóközönség figyelmét a több évtizede/évszázada lejátszódott eseményekre. Így történt ez 1986-ban is, amikor számos országban megemlékeztek valamilyen formában a spanyol polgárháború kitörésének ötvenedik évfordulójáról. A magyarországi „írásos megemlékezések’’ közül különösen figyelemre méltó Györkei Jenő Legenda, valóság, tragédia, A nemzetközi brigádok történetéből című könyve, amelyet a Zrínyi Katonai Kiadó jelentetett meg. Hogy az évforduló szülte aktualitáson kívül mi ösztönözte a szerzőt arra, hogy ezt a Magyarországon sokak által már „túlírtnak” tekintett témát feldolgozza, arról ő ezeket írja: „1981. őszén három hónapon át, a spanyol külügyminisztérium ösztöndíjasaként, a nemzetközi brigádok történet ét kutattam Spanyolországban. Madridban a Vezérkar Hadtörténeti Levéltárában, az Archivo del Servico Historico Militarban a nagy mennyiségű zsákmányolt iratanyagtól a francóista felderítés dokumentumáig szinte mindenhez hozzájutottam. Ennek az anyagnak első kutatója voltam szocialista országból. A spanyolországi levéltári iratok megismerésével egészültek ki korábbi, a szovjetunióbeli kutatásaim. Mindezek eredményeképpen számos kérdést sikerült tisztázni, több problémát ma már másként értékelek, mint huszonöt évvel ezelőtt. . . A nemzetközi brigádokat sokáig legenda övezte. Valóságos történetüket még nem tárták fel, és sorsuk az általuk nyújtott erkölcsi, politikai példa ellenére tragikus volt. (Kiemelések tőlem Sz. S.) Ötven év telt el a nemzetközi brigádok megalakulása, tűzkeresztsége óta. Ötven év! Harcuk ma már történelem. . . Mához szóló, tanulságos történelem, amelyről beszélni kell!” És Györkei Jenő „ígéretéhez” híven beszél! Beszél - ha keveset is - a legendákról, amely egyes korokban és egyes rendszerekben a valós történelmi eseményeket, a nemzeti múltat szokta helyettesíteni, beszél a valóságról, amelyet csak részben ismer(het)tünk és beszél tragédiáról, amely nemcsak a Spanyol Köztársaság bukásának tragédiája, hanem a nemzetközi brigádok egyes tagjainak alig-alig ismert egyéni tragédiája is. 75 �Én elsősorban a valóságra és a tragédiára voltam kíváncsi. Kik voltak, honnét és „miért” jöttek az önkéntesek Spanyolországba? Hányan voltak az „ezernyelvű, egyszívű” brigád tagjai? Mi lett a sorsuk a köztársaság bukása után? Visszatértek hazájukba, harcoltak a fasizmus ellen a második világháború harcmezőin? Megérték a békés öregkort, megbecsülésben és tisztességben, vagy fiatalon haltak meg fegyverrel, vagy fegyver által? Györkei Jenő könyve szinte valamennyi kérdésemre megadta a választ. Megtudtam, hogy a nemzetközi brigádok tagjai hetven nemzet fiaiból és lányaiból verbuválódtak, létszámuk a közel két és fél éves polgárháború időszakában megközelítette a hatvanezret. Közülük közel egyharmaduk halt meg, illetve tűnt el örökre a spanyolországi harcok során. Természetesen ez a létszám - amelybe nem tartoznak bele a Szovjetunióból érkezett katonák, katonai és politikai tanácsadók ezrei - a polgárháború egészére vonatkozik, egyszerre sohasem volt ennyi nemzetközi önkéntes Spanyolországban. Voltak akik csak rövid ideig harcoltak, majd visszatértek hazájukba, mások elestek, másokat a nemzetközi kommunista mozgalom irányítói és koordináló szerve a Komintern visszahívott és más feladatokkal bízott meg. Akik azonban Spanyolországban maradtak, biztosak lehettek abban, hogy mindig a legveszélyesebb arcvonalakon harcolhatnak. Találkozhatnak a marokkói csapatokkal, Mussolini fekete inges „önkénteseivel”, a német Condor-légió repülőivel, Franco spanyol katonáival, akikkel szemben csak vállt vállhoz vetve vehetik fel sikerrel a harcot. És a nemzetköziek ezt tették. Nem számított, hogy ki jött Lengyelországból, Franciaországból, Palesztinából, ki volt keresztény, zsidó, vagy mohamedán, nem számított ki volt kommunista, anarchista, szociáldemokrata, vagy épp „csak” antifasiszta, céljuk egy volt: megvédeni a köztársaságot. Ez azonban nem sikerült, Franco és támogatói erősebbnek bizonyultak. A bukás kétszeresen érintette a nemzetközi brigádok tagjait, a közös ügy bukásához egyéni tragédiák járultak. Ezekről nem egy esetben csak a jegyzetekben olvashatunk. Nem tudom, hogy mi késztette arra Györkei Jenőt, hogy bizonyos új eredményeket, megállapításokat a jegyzetek közé „bújtasson”, vagy néha csak utalásszerűen érintsen, hiszen kutatási eredményei új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, új adatokat ismertetnek meg vele. Az ő munkájában olvastam először arról, hogy a nemzetközi brigádok soraiban harcoltak orosz emigránsok is, hogy a nemzetközi brigádok számos tagja, vezetője esett áldozatul a sztálini önkénynek, hogy az utolsó(?) koncepciós perek sűrű rendet vágtak a spanyolosok soraiban. Mindezek a tragédiák egyéninek is tekinthetőek, ha nem gondoljuk azt, hogy azok estek áldozatul a terrornak, akik vállalták a népfront eszméjéért a fegyveres harcot. A legendából, valóságból, tragédiából a magyar önkénteseknek is kijutott. Az ő létszámuk - Györkei Jenő új kutatásai szerint - mintegy ezerötszáz. Igaz, közülük csak elenyésző számban érkeztek Spanyolországba Magyarországról. A többségük Franciaországból, Belgiumból, a Szovjetunióból, Kanadából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából érkezett spanyol földre, és már hosszú évek óta élt távol szülőhazájától. Voltak közöttük munkások és Komintern-alkalmazottak, orvosok és értelmiségiek, kommunisták és szociáldemokraták, pártonkívüliek. Közülük mintegy hatszázan estek el, illetve tűntek el a harcok során, köztük a Spanyolország76 �ban Lukács Pál tábornokként harcoló Z a lk a M áté (Frank Béla.) Az ő pályafutása Spanyolországban lezárult. Mások megjárták a franciaországi, afrikai internálótáborokat, míg mások Magyarországra, illetve a Szovjetunióba kerültek. Közülük többen harcoltak a második világháború csataterein és sokan lettek áldozatai a magyarországi személyi kultusznak. Györkei Jenő könyve a magyar történeti irodalomban az eddigi legrészletesebb, legtöbb eredeti forrást hasznosító feldolgozás, a teljességre való törekvés igényével, amely csak részben valósulhatott meg. Számomra olyan fontos és válaszra váró kérdések maradtak félhomályban, mint a nemzetközi brigádok egyes vezetőinek tevékenysége, illetve spanyolországi munkájának megítélése (például A n d ré M arty, L u ig i L on go). A még szorosabb nemzetközi összefogást akadályozó tényezők bemutatása, a szovjet-német közeledésnek a polgárháború eseményeire, illetve a nemzetközi önkéntesek helyzetére gyakorolt hatása. Nem tartozik kimondottan a nemzetközi brigádok történetének tárgyalásához, de szívesen olvastam volna többet a hadfelszerelésről, illetve a Szovjetunió nyújtotta anyagi segítségről, mértékéről, összetételéről. (Az csak egy érdekes adalék, hogy a Szovjetunió által 110 ezer dollárért szállított SB-gyorsbombázók mellett részt vettek a harcokban a cári Oroszországban 1881-ben gyártott 155 mm-es lövegek is!) Befejezésül egy számomra kissé zavaró tényezőről szeretnék még szólni, ez pedig az Előszó kérdése. Nem tudom, hogy a kiadó vagy a szerző felkérésére írt-e előszót a kötetben az ismert külpolitikai újságíró, G ö m ö ri E n d r e , de tény, hogy írása több mint előszó - önálló fejezet! Ez számomra szokatlannak tűnt, és remélem nem válik gyakorlattá a hazai könyvkiadásban, hogy a szerző munkájához mások bevezető fejezet értékű előszava járul, melyet a szerzőnek csak folytatni kell, mintegy második fejezettel. Úgy vélem az E lő szó maradjon meg előszónak, míg a szerző munkája önálló alkotásnak! Mindenkinek így jobb! (Zrínyi) SZA K Á LY SÁNDOR 77 �A legjobb irányokból Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz Gyakorta és jogosan panaszolták föl a szerző újabb időkben keltezett kritikái a honi prózapoétikai kutatások erőtlenségét és lendülethiányát, nemkülönben a mégis létező - bár meglehetősen gyér - kezdemények és eredmények adaptációjának lassúságát a konkrét müvek (regények s novellák) s a nagy elbeszélői életművek interpretációjában. Mialatt látványosan megugrott a kiemelkedő lírai oeuvre-ök iránti tudományos érdeklődés, s emlékezetes teljesítmények sokaságát produkálta a verselemzés teóriája és praxisa, senyvedt, vesztegelt avagy csak tétován mozdult előbbre az epika analízisének módszertana és gyakorlata. Lemaradásunk e téren - ekként Fülöp László verdiktje - mind kínosabb és kiáltóbb, hiszen (eltekintve a szórványos kivételektől) nélkülöznünk kell legnagyobb epikusaink munkásságának valóban korszerű feldolgozását csakúgy, mint az egyes regények és novellák példaadóan modern interpretációját, továbbá a műnem és a műfajok XX. századi históriájának akár egy-egy kisebb periódusra terjedő - alapos és autentikus bemutatását. Lehangoló látlelet ez, ámde sajnos - igaz. Várhattuk, hogy a kutató nem éri be a bajlátó felismerések és figyelmeztetések ismételgetésével (noha ez is lehet érdem önmagában), hanem vállalja az oly sürgetően időszerű hiánypótlás egy részét. Nem is csalatkoztunk, elanynyira, hogy az előkészületek és az 78 igény méreteit sejtető részpublikációk után kezünkben immár a Krúdymonográfia, s tudomásunk szerint egy, évtizedek óta hasztalan áhított Kaffka-könyv megjelenése is közelesen várható. Korai volna ez utóbbiról bármit is mondanunk (holott színvonalát sejtetik már az eddig közreadott mutatványok), annál inkább kötelességünk a Közelítések Krúdyhoz című vállalkozás megmérése. Hálás és örömös a feladat, bocsássuk is előre tüstént vélekedésünk summáját: Fülöp László könyve kiváló, a kor színvonalán álló alkotás. Elméleti alapozásában felkészült és igényes, anyagát fölényes biztonsággal birtokolja, filológiailag roppant alapos és megbízható, következtetéseiben mindig távlatos. Az átfogó, bizonyító példáik garmadáját az életmű egészéből gyűjtő fejezetek a regényelemző egységekre mutatnak át, növelvén s kitágítván amazok hitelességét és érvényét, az előtérbe került könyvek interpretációi pedig a háttérre siklatják vissza a tekintetet, láttatván, érzékeltetvén a közeget, amelyből a mintaművek vétettek. Harmonikusnak s mindenképp optimálisnak tetszik a szerző választotta monográfiaépítő megoldás, s a magunk részéről a kötet — Fülöp Lászlótól mentegetődző szerénységgel említett - „töredékes” voltát is óhatatlannak, majdnem szükségszerűnek gondolnók. Lehet-e egy Krúdy-méretű és -komplexitású életműről másként könyvet írni, mint töredékesen? �Különös, hogy ezt a monográfiát egy, pályafutását hajdan a mai magyar irodalom (legkivált a líra) vizsgálatával kezdő kutató tolla konceptuálta. Bizonnyal megérne némi fáradtságot és meditációt annak kiderítése, miért vált át nemzedékünk egyik jelese, az É lő költészet című tanulmányfüzér s egy kitűnő Pilinszky-könyv József Attila-díjjal is elismert és ösztönzött szerzője a kortársi líra értő elemzéséből a század első felének epikájára, miért húzódik vissza a jelen fürkészője mind jobban egy korábbi periódus irodalomtörténetébe. Aligha puszta véletlen ez, csupán személyes indítékokkal bajosan magyarázható (kivált, hogy a generáció más tagjainál is megfigyelhető e tendencia, szemlélhető ugyanez az érdeklődés-módosulás és „visszavonulás”). Vannak föltevéseink e tünet megokolására, ámde Fülöp László indokait nem ismervén, minek hozakodnánk elő velük. Tény, hogy irodalomtörténet-írásunk számára egyértelmű nyereség az ő váltása és „hátralépése” , amiként tény az is, hogy Krúdy-monográfiája az ún. „debreceni iskola” legjobb teljesítményei közül való, annak elméletét és gyakorlatát demonstrálja. Barta János, e tudományos műhely alapítója, nesztora, mindmáig sugárzó hatású centruma ekként körvonalazta az alapelveket: „Összeköt bennünket az, amit élm ényi esztétikának szoktak nevezni. M egvannak ugyan az esztétikai és poétikai alapfogalmaink kinek-kinek egyéni változatban de sohasem a fogalm akból indulunk ki, hanem mindig a mű egészéből; elsősorban azt akarjuk élményi szinten felfogni, amit a műalkotás maga akar mondani nekünk... A mi módszerünk(nek)... a műközpontú elemzés vagy a műközpontú esztétika volna a legközérthetőbb m egjelölése.” Mily termékenyítő e koncepció s e gyakorlat, szemlélteti immár a Krúdy-könyv is. Fülöp László a mű- és életműélmény ujjmutatásához igazodik mindenkoron. Befogadja - értőn, érzékenyen - az alkotásokat, nem ő akar hideg számítással, előfeltevések sokaságával beléjük nyomulni. Nem a műveket töri, nyomorítja esztétikai-poétikai alapfogalmaihoz, hanem a fogalmakat finomítja a művekhez. Ő rezonál Krúdyra, nem Krúdyt rezonáltatja önmagára. Tudományos készültsége, apparátusa nem befödi, hanem kibontja a műveket s az életművet. Vonzó megoldás ez, s az eredmény a szerzőt s a debreceni iskolát egyszersmind igazolja. Barta János, a mester nem csupán néhány hivatkozás erejéig van jelen e munkában, hanem - s ez a jóval fontosabb - ihlető szellemiségével. Nagy készültségű, szuverén látású irodalmár Fülöp László, Krúdy-könyve sem nélkülözi az eredeti s egyéni veretet, közelítésmódjában, eszköz- és szempontrendszerében, fogalomkészletében, stíligényében mégis benne rejtezik egy tudományos műhely inspirációja. Olvasatunkban - az eddigiek miatt is - szerény, ám határozott szavú vitairatként él a Közelítések Krúdyhoz. Kimondatlanul is perlekedik a tudományunk számos művelője által preferált és abszolutizált szcientizmussal, az egzaktság (helyenként inkább álegzaktság) túlhajtott divatjával. E praxishoz képest - kölcsönözve a könyv egyik szavát - „moderáltnak” minősíthetjük Fülöp László epikaelemző gyakorlatát. Korszerű és szakszerű akar lenni ő is, ámde nem az olvasmányosság rovására. Műve nem laboratóriumok hűvös levegőjét, képletek személytelenségét árasztja, hanem az élmény melegét, s benne lüktet a kutatás, a fölfedezés öröme, szellemi izgalma. Nem dobálódzik fölösen fontoskodó aspektusokkal, nem zsonglőrködik diadalittasan frissen felkapott terminusokkal, annál nagyobb gondja van az elegáns (Krú79 �dyhoz is méltó) szóválasztásra, az érzékletes, árnyalatos gondolatfűzésre. Művészetnek, alkotásnak is tekinti tudományát. Esztétikai felfogását sem igazítja a legújabb divatokhoz. Nem abszolutizálja Krúdy műveiben a teremtés gesztusát - holott ennek volna keletje manapság -, nyomatékkal hangoztatja inkább a tükrözés (gyakran nagyon is áttételes) formáinak meglétét. Csöndes s tán szándéktalan polémia mindez; bátorság és autonómia kell hozzá a szakmai közvélemény egy részének fitymálása, korántsem gyengéd ízlésterrorja közepett. Vitairatnak tekinthető ez a könyv azokkal szemben is, akik - érthető, ám túlhajtott mohósággal - az epikai modernség előfutáraként, tulajdon törekvéseik őseként sajátítják ki Krúdyt. Fülöp László sem tagadja, hogy A vörös postakocsi szerzője rengeteget lazított a hagyományos-klasszikus regény építésének (a pozitivizmusban gyökeredző) oksági elvén, ma divatos szóval élve: eredendően kombinatívmetonimikus struktúráján, viszont jellemző módon „A romantikus eseményszervezés és helyzetteremtés példájá”-nak tartja a Hét Bagoly amaz epizódját (Józsiás és Zsófia az úszó jégtáblán), amelyet egy fiatal elméletíró munkája „A metaforikus funkció kiteljesedésének” diadalaként ünnepel. Nem zárja ki egymást a két értelmezés, ámde a Fülöp Lászlóé tetszik megalapozottabbnak s elfogadha­ tóbbnak. Akkor pedig egyértelműen övé az igazság, amidőn a Krúdy-féle időkezelés bergsoni lényegét, „forradalmi újdonságát” hírelők ellenében részint az ily irányú alapkutatások és bizonyító eljárások hiányára figyelmeztet, részint meg a Boldogult úrfikoromban mintaszerű elemzésével igazolja: e regény időjátékaiban ,,... kevés a bergsonizmusra emlékeztető tünet” , az írói megoldás koránt- 80 sem szélsőségesen merész, inkább „moderáltnak” minősíthető. A monográfia legnagyobb érdemei közül való (s vitairatként funkcionál e vonatkozásban is), hogy az igazi Krúdyt kívánja megmutatni. Ne szépítsünk: beborítják az írót a közhelyek, a félreértések, a hiedelmek rétegei. Nem a valódi arc, hanem az ábrándos álomlátó, a gordonkázó, a ködlovag képe rögzült a köztudatban. Mily szívósak e nem alaptalan, épp csak egyoldalú vélekedések, igazolja a legfrissebb keltezésű példa, a századforduló irodalmában is kitűnően tájékozott művelődéstörténész, Hanák Péter tollából: „K rú d y igazi lényében társadalmon csak álmatag ba telepített sokban élt” In: Újhold - kívüli volt, maga, akárés élveteg bősei, a múltálomvilágban..., látomá( A kert és a műhely. Évkönyv, 1986/1.). Na- gyon is jogos tehát Fülöp László elszánása, hogy e féligazság kiegészítéseként - ő idézi Pamlényi E rvin fordulatát - „a másik Krúdy” arcát is a tudatunkba vésse, téve az álomlátó író mellé az ábrándtalan valóságismerőt, vetítve a csillogó felszín mögé a szerző „mélyvilágát”. Kötetének áttekintő fejezetei e törekvés jegyében szerveződtek, s bennük a - föltehetően nem minden szakmabelinek tetsző - montázstechnikát mozgósító, idézethalmozó, leíró passzusok, valamint a tényanyag fölé emelkedő, elemző szegmentumok ügyes kombinációját szemlélhetjük. A megoldás optimális, bizonyító erejét aligha tagadhatnók. Az átszellemülten gordonkázó, lírai futamok és „áriák” magasába szökkenő' Krúdy pendant-jaként feltűnik a komor, illúziótlan életlátó. Nem teljességgel töretlen utakon jár a monográfus, amidőn az író mélyvilágába bocsájtkozik. Ösztönzést kapott - a könyv is tudatosítja - az előtte jártaktól, legkivált Szabó E d é től és Bori lmré től. E z utóbbi vezette Fülöp Lászlót például �a „moralista-szociológus” Krúdy tüzetes elemzéséhez, ámde kettejük munkájának különbségét föltétlenül regisztrálnunk kell. Szemben az újvidéki irodalomtörténész gyakorta öncélú ötletparádéjával, fesztelen és fedezetlen társításaival, a debreceni tudós mindenkor szigorúan ténytisztelő és dokumentatív, asszociációiban és analíziseiben csakis az ellenőrzött és megalapozott következtetéseknek van helye. A kiindulópontjában sokszor revelatív Bori-koncepció mindig valós dimenziókba térül s mozog tovább Fülöp Lászlónál. Ha nem övé is az alapötlet, vizsgálataiban a saját nyomvonalán halad. Még két vonatkozásban tartjuk vitairatnak a monográfiát, s e kettőben már nem vagyunk maradéktalanul azonosak a szerzővel. Fülöp interpretációjában - jól érezhető - 1918 utánra esik az életmű súlypontja. Nem épp jogtalan polémia ez egynémely korábbi föltevésekkel s értékelésekkel, a magunk részéről mégis úgy találnók: több figyelmet s elismerést érdemeltek volna az 1910 és 1918 között született művek, A vörös postakocsi és a Szindbád- történetek legkivált. Feltűnik továbbá, hogy korántsem mennyiségükhöz és minőségükhöz illetően említtetnek e könyvben Krúdy novellái. Csupán az áttekintő fejezetek idézetanyagában jut hely nekik, ott is másodrendű. Fülöp László mintha tudatosan hanyagolná, nyilvánvalóan leértékelné a műfajt a regényhez képest. Egy helyütt - Lukács G yörgy ismert nézetéhez csatlakoznék? - a novellák „... rendszerint részlegesebb és töredékesebb megjelenítés”-ét emlegeti. Vitára nem lévén itt terünk, jelezzük csupán: idegen tőlünk e minősítés, Krúdy novellaremekléseinek sokaságára pedig aligha kell felhívni a monográfus figyelmét. Az ellenvetésekhez, kritikus megjegyzésekhez érkezvén. Feltűnt, hogy a monográfia alig ejt szót a Krúdyhagyaték értékelegyességének, erős színvonalhullámzásának tényéről, még kevésbé e jelenség lehetséges okairól. Ügy találjuk: Fülöp László a kelleténél jóval kevesebbszer mutat rá az életmű kapcsolódásaira, érintkezési pontjaira más írók (elődök és kortársak) oeuvre-jével. Csupán a Kaffka Margit-párhuzamot dolgozza ki meggyőzően, Jó k a i és Mikszáth sokáig élő inspirációjának nyomai elmosódnak, Móricz neve igazából indifferens megjegyzésekben bukkan elő stb. Krúdy így a valóságosnál is magányosabb, elszigeteltebb tüneménynek tetszik a századelő magyar irodalmában. Továbbra sem vagyunk egy nézeten a szerzővel a Palotai álmok főhősének megítélésében (167.), s hadd utaljunk a monográfia egy félrefogására, illetőleg tolihibájára. Ellentétben Fülöp László állításával (142.), akad olyan regény az életműben, amely pereskedési hercehurcára építi a maga eseménysorát: az A ndráscsik örököse ez. Alvinczi Eduárd egyik anekdotikus cselekedetének, illetve „monarchikus áhítatának” hosszan idézett passzusai (238., 240-241.) pedig nem A vörös postakocsi, hanem az Őszi utazások a vörös postakocsin című regényben találhatók. Függetlenül e néhány bíráló kitételtől, elismerésünk teljes. Izgalmas, emlékezetes, nagy súlyú produkció a Közelítések Krúdyhoz. Egy ösztönösségében is elementáris tehetségű, főként a regényműfajban sokat újító, szubjektív epikus hiteles portréját bontakoztatja ki előttünk, kiből többször rámutat a monográfia - hiányzott ugyan az intellektualizmus adottsága, a „gondolatélményi”, ontológiai eszmélkedés képessége, műveinek átlirizált „élethangulati-életérzési futamaiban és rétegeiben mégis a lét, az emberi sors borzongató titkainak közelébe férkőzhetett. Föltárul a könyvben Krúdy hagyatékának alap81 �vető dichotómiája, a csillogó felszínt ellenpontozó mélyrétegek komorsága. A Fülöp-vizsgálta témák és jelentésvetületek mindenkor ezt a kettősséget igazolják. Rengeteget okulhat a további kutatás a szerző oly megállapításaiból, mint amely az emberlétnek szerepként való felfogását bizonyítja Krúdy műveiben, avagy az író teremtette hősök eredendő és végleges monadikusságára, csaknem mindig reménytelen exodusvágyainak típusaira, variációira, a figurák eudémonikus hangoltságára, s ennek ellentéteként sorsszerű boldogtalanságukra vonatkozik. Számunkra fontos volt a felismerés, hogy a dzsentritéma csak ritkán hívja elő Krúdy lirizáló hajlandósá- gait, az e társadalmi réteghez tartozó hősök többségének pedig pusztán ,,novellalét”-et biztosít az epikus. A regények jelenetelvű építéséről, az író elbeszélésmódjának, narrációjának jellemzőiről elhangzó fejtegetések nemkülönben tanulságosak. Jól összefogott, arányos, tartalmas, szép könyv a Közelítések Krúdyhoz. Ügyesen zárja az okfejtést a szerző három, a témához illeszkedő kritikája, s még a címlap is stílusos és illúziókeltő. Nem hatásvadász szándék diktálja hát zárófordulatként: a Fülöp László adta közelítések gyakorta megérkezésnek tetszenek. (Szépirodalmi) LŐRINCZY HUBA Levél egy középkorú magyar költőhöz Kerék Imrének — recenzió helyett K ed ves Barátom ! M egkaptam új kötetedet, a Rézholdak, réznapok címűt. Á m m erjek-e hagyományos recenziót írni róla, amikor a „ fülszövegben” arra figyelmeztetsz, hogy ma már „a figyelm es olvasó pillantása is sokszor elsiklik a valódi értékek fölött” , amikor az Egy kritikusra bűneibe („cím kéz, oktat, rangsorol”) senki sem esne szívesen, kiváltképpen, ha mindezt felro vo d egy, fölényes biztonsággal művelt szonett formájában. R ö v id en : nem merek. Kom olyabban szólva: a szó semmilyen értelmében nem érzem magamat feljogosítva, hogy... D e ez már le velem tulajdonképpeni tárgya. (I. tétel: a kézbe-zsebbe simuló könyv dicsérete.) E lső köteted, az évtizeddel korábbi Zöld parázs már ilyen könyv volt és a mostani is hasonló. Manapság nem ez d ív ik : alig-írástudók m űvei hatszor-hétszer publikálódnak, utánad kiáltanak folyóiratból, kötetből, rádióból, televízióból, máshonnan; negyedklaszszikusok úton-módon elintézett, életükben learatható dicsőségű összkiadásai pompáznak a könyvesboltokban. K öteted ezzel szemben kézbefogásra, zsebbedugásra ingerel. E lő vételre pedig mindannyiszor, ha az em ber egyedül marad önmagával, ami persze megesik tömegben is, hétköznap is, állva, járva, mindenhogyan. 1977-ben félszáz verset adtál közre, most majdnem kétannyit. Szemre, élősúlyra, terjedelem re kicsiny termésed szelíd kihívás, csöndes ellentámadás a soha-újra-nemolvasók, a fejb ő l romlottan idézők, a nyelvi előregyártot82 �takból építkezők ellenében, akiknek a költészet alkalom dolga, az olvasás program (és nem életform a, szükséglet), a könyv pedig kilóra, árra, borítóra mérhető. (II. tétel: a magyar nyelven olvasók joga és kötelessége.) „K im eríthetetlen óceán” -nak nevezed a magyar költészetet, m elynek csöppje kívánsz lenni. M ennyi visszhangot kelthet akár egyetlen költői szó is! Em lékszel, a mi középiskolás tankönyveinkben még szerepelt a Felhők ciklusának nem egy darabja, köztük az is, am elyben Petőfi a bánat metaforájának használta. Adyról p ed ig ? N os, azt már felnőttként tanultuk meg, hogy Az Értől az Óceánig verscímet a nagy nyelvek m űfordítói is - s ezt Te, Iszahakjan, Karim, Rubcov magyar tolmácsa jobban tudod nálunknál - csupán a „k is víztől a nagy vízig különböző változataival adták, adhatták vissza. M it tudhattak ők arról, hogy bár az ér szótárban és általában kicsiny folyóvizet jelöl, a Szilágyságban, A d y szülőföldjén (és szerte az országban, más, szebb n évvel nem illetett) apadóáradó vízfolyás, de lüktethet benne a vér is - hogy a tengerhez nem szokott magyarnak, már az Atlanticum partján lovukat hőköltető kalandozó őseinknek is, az óceán az utazás lenyűgöző célpontja lehet, jelképe egyszersmind az elérhetetlennek, a teljességnek és az örökkévalóságnak is. Csak az anyanyelvén írónak és olvasónak joga, sőt kötelessége, hogy többet is értsen, értessen ezekből a mélyrétegekből, segítsen felindítani ősi dallam töredékeket, gyerm ekkori rigmusokat, em lékképeket, sorokat az egyéni és a közös emlékezetből. Honnan tudhatná más, milyen nem zedékekre nyúló költői verseny tárgya volt nálunk G oethe Wanderers Nachtliedje, hogy ne csak címében váljék A vándor éji dalává, magyar verssé egy kis nyelv teljes eszköztárának birtokában: T e magad most négy újabb változattal járulsz hozzá e kisded antológiához. Honnan tudhatná más, rakottfalú műem lékvárosokból érkező, mit jelent nekünk a lét, az önismeret-folytonosságában egy, a földün kből tudatos régészásóval vagy véletlenül, munkagéppel kifordított használati eszköz, művészeti tárgy a középkorból; miért szólal meg ilyenkor a költő is? (Budai szobrok, Árpád-kori csontsíp). H ogy Sopron nemcsak idegenforgalm i célpont vagy megpihentető állomás, nehezen kimondható nevű magyar város, hanem költők lábnyomát is őrzi? (Mintha tegnap, tegnapelőtt, Petőfi Sopronban, Kormos úr Sopronban.) H iszen azt olykor a mi szellemi átutazóink sem tudják, miért és m iképp határoz meg küldetéstudatot, ha valaki - Hozzád hasonlóan - Berzsenyi Dániel fo rd ított útját járja Somogyország és Sopron között. (A csudabogár). (III. tétel: kiküzdött korosztályos titkainkról.) A „m é g ” és a „m ár” középkorú nemzedéke lettünk, Imre. Megtanultuk, hogy az élethelyzetet nem szabják meg maguktól szülőföld, képzés, illetőség, hozott élmények. Gyakran véletlen események, látszólagos igazságok legalább ennyire befolyásolhatják a mát és a holnapot. Talán innen van, talán másfajta csalódásainkból is, hogy hősi halott, hadifogolyként elhurcolt, újrakezdett és újból megbélyegzett apáink példáján „B en n ed ne ünnepelje senki hősét” (Vesd le magadról), hogy távol áll tőlünk a pannon derű mítosza. M ár tudjuk, hogy a befejezetlen is lehet egész (Radnóti, Kondor Béla, Egry utolsó, befejezetlen műve alá), hogy a pusztulásnak is lehet esztétikuma és méltósága (Partra vetett hal), hogy rácsodálkozni való szépség és maradandóság rejlik az évszakok mindent lebíró változásában és újrakezdésében. M ár van egyéni pantheonunk: a valódinak elismert óriások nevét tegnapi barátainkéval egyesítő; már van saját mitológiánk, am elyben a „ szegény Yorick'' nemcsak Shakespeare egy sorát jelenti, hanem Kormos 83 �Istvánt is meg Csohány Kálmán mellévázolt, koponyából kortyintó fecskéjét - és am elyben a Paraszt Afrodité látványa nemcsak michelangelói meg mestrovici tud lenni, de úgyszintén Berda József-i. Van (már vagy még?) névsorunk a hajdani szeretőkről, míves-enyhítő metaforasorunk a reménytelen szerelemre és évtizedenként újrafogalmazzuk az Énekek énekét, szűkszavúbban, de növekvő áhítattal. M ég emlékszünk, mekkora vihart kavart W eöres Sándor Antik eclogája(talán 1964-ben volt?) és már megértjük az érett fé rfi vágyait, panaszait (Anakreoni, Szárnyként röpít). M ég hiszünk abban, hogy a Szó „a kettőnk közt húzódó / jeges űrben / csillagközi fényüzenet” , előtolulása a G en ezis m egismétlése; hogy a cseppnek is lehet helye, fontossága az óceánban és hogy a szellemnek magasabbrendű megnyilatkozása egy csiszolt szonett, egy csípős epigramma a „hánytató szónoklatok” -nál. M ég vállalt példázatunk Sziszüphosz, még együtt m ondjuk a hegytető útjáról jobbra és balra, fö lfe lé és le fe lé : „csakhogy ez a kő itt az életem, / a sorsom, már teljesen egy velem .” M ár emlékünk, talán jóslatunk is, ám még ambícióink a lombja vesztett, de gyümölcsöt hordozó, ősz v égi alm afa: „A z id őt-lebíró fegyelem ,/ a lehetetlent / kísértő, konok szenvedély ,/ vastörvények halálos / szorításában is teremni-/ tudó létezés diadalm as érve,/ a testet-öltött csoda volt maga . . '(Példázat a Re- ményből). Ilyennek látjuk magunkat. Pontosabban: ilyennek fogalmazol bennünket, a még m indig nemzedékváltással küszködő és már a mögöttünk jövők dobogására figyelő negyven-egynéhány éveseket. Köszönet érte, a csak prózában beszélő egyivásúak, egygondolatúak nevében. Baráti szeretettel és olvasói hűséggel köszöntelek. K E R ÉN Y I FEREN C Homokfúvás Amennyiben (csupán) az utóbbi tíz esztendő „vers-antológiatermését” vesszük figyelembe, nos, akkor is azt kell látnunk - a H o m o kfú vá s című kötet igen előkelő helyet foglalhat el ezen kiadványok sorában. Akkor is így van ez, ha megemlítünk olyan köteteket, mint a Pécsett 1980-ban kiadott F é l k o rsó hiány, avagy az olyan híressé lett szegedi kötetet, a G azdá tla n hajók címűt, melyben B a k a István, B elá n yi G yö rg y, G éc z i János, Z a lá n T ib o r versei is olvashatók. De ha az ún. központi antológiákra gondolunk, 84 például a M adárúton vagy a V e r/ s/ziók című kötetekre, akkor is elmondhatjuk, nincs szégyenkeznivalójuk a H o m o k fú vás szerzőinek, szerkesztőjének. Irodalmi (köz)gondolkodásunk - (köz)életünk? - általában hajlamos abban látni egy-egy kiadvány jelentőségét, hogy a benne sorjázó művek szerzői (ez esetben, szám szerint hat költő), a könyv megjelenésének időpillanatában az „irodalomban” , majdhogynem státus szerint, hol és éppen milyen helyet foglalnak el, illetve jelölnek ki (ne- �kik) maguknak így-úgy. Ez a sajnálatos módon - napjainkban is működő szelekciós gyakorlat kényszerít később (vagy már „születésük” előtt) szándékuk szerint is, habitusukban is alapvetően más karakterű művészeket egy-egy szűk skatulyába, jobb esetben egy-egy tágasabbnak látszó akolba. A szerencsés válogatás, szerkesztés folytán azonban akarva-akaratlanul is kikerülte e csapdát a kötetet összeállító Buda Ferenc. A kötetben szereplő versek szerzői ugyanis - bárha mindannyian Bács-Kiskun megyében élnek - egymástól igen jól megkülönböztethető hangon szólanak. Ezt tetézve - esetükben - elmondhatjuk, mindahányan önálló (költői) világképet vallanak, képviselnek. Buda Ferenc hivatott, élesszemű válogatásának immár két, őt (is) igazoló bizonyítéka van. 1986 augusztusában jelent meg Dobozi Eszter első önálló verseskötete, Az egy címmel. Az antológia címadó versét író Agócs Sándor ugyancsak első önálló kötete pedig épp lektorálás alatt van, s reményei (nk) szerint hamarosan meg is jelenhet. Ezen oknál fogva (s miután e két költő amúgy is az antológia két jellegadó szerzője) az ő munkáik értékelését bízzuk megjelent illetve megjelenő köteteik recenzenseire, kritikusaira. A kötet további négy költőjének műveit olvasva, előre kívánkozik Turai Kamil és Józsa Fábián bemutatása. T urai Kamiiról már többen leírták - „vallásos költő” . Bizonyára az életrajzi adatok ismerete adta az ötletet kritikusainak, hogy e (az antológia konszenzusában semmitmondó) közhelyet ismételgessék. Verseinek olvastán, úgy érzem, inkább azt kell hangsúlyoznom, T urai mint költő, elsősorban a szó, a költészet, megváltó erejében hisz! Hogy magánemberként, szuverén egyéniségként tehát nem itt közreadott műveinek tükrében! - úgymond, vallásos vagy hívő ember é (?) vagy. . . nos, ezt tekintsük az ő legbensőbb és csak reá tartozó magán-ügyének! Mélytűzű (rövid), többnyire filozofikus indíttatású versei, például nyolcsorosai fegyelmezetten, ámbár a kelleténél talán kissé ’kimértebben’, de hitelesen jelenítik meg szorongásait, apró örömeit, „noha úgy is reménytelen / tovább repülni kénytelen” - írja a Mindig kerül című versében. Nagyobb lélegzetű, a tágasabb (külső, belső) világot átfogni óhajtó munkáiban, úgy érzem, mintha cseppet elbizonytalanodnék. A jelzett versekbe olyan (frázis)töltelék-sorok is becsúsznak, melyek a mesterien megoldott rövid kompozícióknál nem lelhetőek. Úgy gondolom, a terjedelmesebb művek pillanatnyi itt-ott-sutasága kiküszöbölendő! - könnyű préda lesz egy olyan költőnek, mint T urai Kam il, aki helyenként igazi talentumot sejtető sorokkal örvendezteti meg a költészetben hívő olvasóit. Józsa Fábián, úgy tűnik, József Attila-i alkatú-fájdalmú költő. Primer, keményen megszenvedett (magán)kínjait képes emelni verssé, mindőnk ügyévé. Emellett azonban nem nélkülözi a játékosságot, helyenként a már groteszket pedző hangot sem. „már mindent értek / a dolgokat helyükre tettem / sínen vagyok / síneken fekszem” írja, J. A .-t idéző, engesztelő félmosolyt, tragikumot egyaránt hordozó X X X című versében. Hasonló erényeket csillant meg más műveiben is. Külön említést érdemel, hogy hatuk közül ő az egyetlen, aki vállalkozik - igaz, kicsit viszszafogottan, netán kicsit félve is a még járatlanabbnak mutatkozó úttól - a konkrét-vers felé való tájékozódás, valamint a szöveg-ti85 �pografizálás értelmezést-tágító, a bizonytalan vagyok - költővel vanvizualitást, ha nem is előtérbe he- e dolgom? Feltétlenül igaz: egy lyező, de annak helyet biztosító kí- antológia nem adhat teljes keresztsérletekre. Sokoldalú tehetsége nem metszetet az egyes szerző műveiből. kis reményekkel kecsegtet. De az is helytálló, ha már így van, T á b o ri K á lm á n a nemzetért ags ezt szerző és szerkesztő egygódó, a magyarságért, a magyar aránt tudja, figyelembe veszi, nos, szóért felelősen, hittel-hitelesen meg- akkor úgy válogat a létező művekszólaló költő. Azok közül való, ből, hogy a szerző leginkább jellemakik nem holmi mellüket döngető, ző, lehetőleg legjobb darabjait váki közlésre. Gondolom, szájhősök csupán. Mint „az utolsó lassza prédikátor”, avagy mint az „utolsó Csikós Zsuzsa esetében is így járt tanítvány” is, állaná a sarat. Éle- el. E rövid megjegyzés után - s a te árán is. Állításom legfényesebb közölt írások ismeretében - vállabizonyítékául idézem most F ela d at lom a felelőtlennek ítélhető, malícímű versének egy részletét: „ É n / ciózus kijelentést, az én megítélénem tanítottam m eg Ő ket / szépen, , / sem szerint. Csikós Zsuzsa költő! Írásainak nyíltsága, melegfolyékon yan / beszélni - / nekem sége, erkölcsi tisztasága, humanista k e ll / m egtanítom Ő ket / A / Szaelkötelezettsége stb. . . vitathatatbadság / E g yen lő ség / T estvériség / E l - D A - D O - G Á - S Á - R A / is. De lan! Ám mindezen becsülni, szeretni való tulajdonságai sem emeemlíthetem példaként azon verseköltészetté írásait, melyek it is, melyek művészi megformálá- lik döcögnek, közhelyeksukban többrétegűek, azonban az nyögvelően értő versolvasók számára megszó- ből, agyoncsépelt metaforákból, etc, lalnak, nevükön nevezik önnönma- építkeznek. Pontosan az a költői gukat. Meg kell azonban jegyez- erő hiányzik Csikósból, ami a mű(művészetté transzponánem: Táborinál - sajnos e vekben kényszerűen szűkös összeállításban lódásban) hitelesíthetné, az egyébiránt - kitűnik - megélt, megszenis, több olyan vers szerepel, ameélethelyzeteket, a nem lyek beválogatása, felvétele a köz- vedett, lendő művek sorába, indokolatlan- éppen irigylésre méltó sorsot, mely nak tűnik. Helyettük feltétlenül ráméretett. Úgy érzem, Csikós eseszerencsésebb lett volna - bizonyá- tében inkább a becsülés, a szimra fiókjában kushadó - egyéb mű- pátia vezethette a szerkesztőt, mi- az ezen veiből válogatni. Úgy látszik, Tá- kor munkáit felvette bori esetében igazolódik a mon- művektől eltekintve - szinte hidás, kevesebb több lett volna” ! bátlan, a maga nemében kiAzonban e ,lépések’ ellenére is tűnő antológia darabjainak sorábizonyítékát adja megbízható te- ba. Épp ezért (s bizonyára tapintatból is!) Csikós esetében eltekinhetségének. isA kötetben sorrendben má- tek az írások részletezőbb sodikként bemutatkozó szerző mertetésétől, a szerző munkáiból vett bizonyító példák sorolásától. C sikós Zsuzsa. Nem illetlenségből, figyelmetlenségből hagytam e sze- Feltételezem, Csikós Zsuzsa száépp elég (fájó) tanulsággal rény írás végére Csikós Zsuzsa mára említését. Tettem ezt egyszerűen szolgál, immár kinyomtatott íráazért, mert mind mostanáig (im- sainak elemző olvasása. Végezetül annyit: kívánom e már egy hete forgatom az antológia lapjait, olvasom a műveket), széljárta fö ld lakóinak (ám nem 86 �csak nékik!), szerencséltesse őket a sors, hogy az értük, helyettük is szóló hivatottak, a H om okfúvás költőihez hasonlóan, legyenek hites mesterei és hívő apostolai élet- nek, emberségnek, az írástudói mesterségnek, s a mindezeket megkezdhetetlenné acélozó etikájuknak egyaránt. (Kecskemét.) b ír ó J ó z s e f Tavaszi futás A közhely-lovasok kedvenc pa- kultúra is mintha kiment volna a ripája a tavasz. Fel lehet cicomázni divatból, ahogy a kapcsolatokban mindenféle szakajtott vagy festett kevesebb az érzelem, több a felvirággal. De e bokrétáknál is szebb színesség. Sok fiatal van, aki széa saját keresetlen ragyogásában. gyelli a kitárulkozást, az őszinteE keresetlen ragyogás élményét séget. Talán a konfliktustűrő kényújtja többek között a Tavaszi fu - pességünk romlása is magyarázza tás című összeállítás, G erelyes E n d ezt. Aki nyílt, egyenes, annak töbre, a 38 évesen, 1973-ban elhunyt bet kell csatáznia. író és Schlattner E d it jobbára szeMásik kérdés: a nyíltságot még relmes párbeszéddé összeszőtt leve- csak-csak többen vállalják, de a lezése, a szerkesztő, Baranyi Fenyilvánosságtól ódzkodnak. Civakorenc, a költőbarát szerint is. dások, eltávolodások, gyarlóságok, Alcíme: D iákszerelem , s az 1953. néha kegyetlen odamondogatások és 1961. között váltott intim írá- egyaránt nyomon követhetők a sok többségét fogja össze. Elöljáró- Tavaszi futásban. Az egymásbakaban egy apró kritikai észrevétel: paszkodás, a vágy, a féltés, a szekissé zavaró néhány helyen, hogy relmes tanácsok, kérések dokumenaz időrendtől eltekintett az összeál- tumait inkább kötetbe illőnek érzi lító. Valószínű azok számára, akik sok olvasó. Pedig az egyéniséghez közeli ismeretségben, barátságban ez a teljesebb, pőrébb megnyilatkovoltak az Edit-Endre kettőssel, zás vihet csak közelebb. És nem így is érthető — szándéka szerint a csak a művész, az íróember szemékapcsolat érzelmi hullámzásait, fej- lye érdekes - a társáé is, aki „csak” lődését követi ez a szerkesztés. érzékeny, értelmes, vitázó szerelmes Az Ifjúsági L a p - és K ö n yvkia dó nő. Akkor is, ha helyenként —de ez gondozásában látott napvilágot a természetes egy tizenéves hölgykötet. Tehát egy diákszerelemről től - kamaszos túlzások, dagályosszól diákoknak? Bizonyára ez az ság, érzelgősség is terhelik a laegyik célja: felmutatni nem anak- pokat. rosztikus jelenség a XX. század Furcsa dolog: olyan sok helyen második felében sem a szerelmi vitatkoznak arról, vajon az egyik levelezés. Bár igaz - és erről töb- ember tud-e a másik egyéniségén ben írtak aggódó, a fiatalokat fél- változtatni, ha szereti. ,. ..é n alátő sorokat - , maga a levelezési zatosabb és alkalm azko dóbb term é87 �szet vagyok, mint T e. Igazad van, d e szerencsére, mert m ásképpen állandóan veszekednénk.” ,,. . .Sokszor gondolok én azokra a régi asszonyokra, akiknek csak a férjük volt, és azokkal még a háborúba, m indenhová is elm entek: mert találtak maguknak egy olyan férfit, akivel testileg-lelkileg egyek voltak. M iért nem gondolom a X X . század egyik asszonyáról sem, hogy olyan, tud len n i?” - írja Edit. Endre időn- ként oldalakon át ostorozza magát, kiürültnek, szürkének, tehetségtelennek, pózolónak, „fenegyereknek” , Editet pedig szélvész kisaszszonynak, társasági úrihölgynek, felszínes kislánynak tartja. A kiinduláshoz visszatérve: e két eltérő egyéniség valóban nem autonóm tulajdonságai, hanem a szerelem révén formálja egymást, segít felnőtté, alkotóvá válni. A szerelemmel, melyet „nem lehet eltaposni, csak ideig-óráig” , írja a fiú a kislánynak, aki pedig ezt az erőt, gazdagodást így éli át: ,. . .Ezután csak kivételes esetekben gyáva, akkor is csak meg ijedni, d e félni nem .” leszek fogok Kemény évek estek Gerelyes Endre „tavaszi futásába” . Az egyetemet 1953-ban kezdte, ekkor küldi első levelét a Salgótarjánban hagyott kis gimnazistalányhoz. Soksok harcot kellett megvívnia - nem csak a szerelméért, amire a távolság mellett az eltérő családi háttér is árnyékot vetett. Gyakran saját maga is „besegít” - szinte hisztériáig fokozva a bizalmatlanságot, saját értékeit és Edit szerelmének erősségét megkérdőjelezve. És a művészi kibontakozásért folytatott küzdelem, melyet alaptermészetéből eredően halálos komolyan vett! Alkata, indíttatása nem csupán esztétikai síkú csatákba viszi. Ahogy egy K o rtá rs- ankéton megfogalmaz88 ta: „. . .írónak lenni, ebben a korban és történelmi helyzetben még fokozottabb felelősséget jelent, harcos humanitást, hittérítést, kereszteshadjáratot, az új emberért, új társadalomért vívott offenzív harcot. . . S akiben ez a felelősség nincs meg, az zsoldos, vagy dezertőr. . . A győzelem záloga a magas művészi mérce. . . a minőség létkérdés.” Szorosan összefonódnak ezek a dolgok ars-poetikájában. Életében ugyanígy. Ez ad különös feszültséget levélváltásuknak: a készülődés, az erőgyűjtés személyes, szellemi dokumentumai ezek, s az átélt élmények, a megismert emberek, a környezet, a hazai tájon és az egyetemen, tanítással töltött időszak színterein szerzett benyomások „szerelmes levelekben” történő rögzítése — előrevetítik több írását. A salgótarjániak számára az apró ráismérések is érdekesek lehetnek, hiszen Zagyvapálfalvától az acélgyári kórházig, a középtájra eső sétányig, az akkori város képei is fel-felvillannak. Hogy miért szakadt meg a levelezés a hatvanas évek legelején? Az ok egyszerű: 1959-ben összeházasodtak és a kényszerű elválásokat kivéve, egy fedél alatt éltek. Akkoriban zárul az írás, amikor megjelent az első kötet. Ahogy Baranyi Ferenc a kötet utóiratában tanácsolja: ,,A k i mégis kíváncsi E n d re és E d it 1 9 6 1 utáni életére, olvassa el G erelyes könyveit. Az írásokból személyes információk is kiolvashatók, hiszen a novellák és a kisregény hőseiből elemenként rakható össze E n d re és E d it .” Érdemes kézbe venni ezt a kiskönyvet, mert kisebb egyenetlenségei ellenére is izgalmas olvasmány. Annak is, aki Lencelotot és társait ismeri és annak is, aki �csupán az író nevét. Egy páros portré rajzolódik elő a sorok mögül. És felidézi azt, aki olyan korán elment, s akinek emléke olyan eleven. Mint P in tér Tam ás írta: „ . . .m intha cinkos vigyorú angyal szállna el az asztal fö lö tt; úgy érzem, B a n d i ott van a közelben, épp csak átült néhány percre egy m ásik társasághoz va gy telefon áln i m ent, hogy az asszonynál, E d it k é nél bejelentkezzen, s m in djárt visz szajön.” (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat). G. KISS M AGDO LNA SBTC-labdarúgó-krónika Érdekességek, dokumentumok a 65- évfordulón Pontos számadataim ugyan nincsenek, annyi azonban bizonyos: az utóbbi esztendőkben jelentősen nőtt a sporttémájú könyvek kiadása. S ahhoz, hogy számuk gyarapodjon, nem kell újabb labdarúgó-világbajnokság, egy-egy sportági botrány. A téma legtöbbször az utcán hever, persze ezek közül nem mindegyik szenzációs. Talán ezért is láthatunk jó néhány sportkönyvet a boltokban. Olyanokat, amelyek már régóta porosodnak a polcokon, magyarul: várt sikerük elmaradt. Az olvasót nem mindig a szenzációéhség hajtja. Elég ha az őt érdeklődő sportágról, netán szűkebb környezetének sportjáról talál kiadványt. Az utóbbi időszakban egyre divatosabbak az egyesületek, szakosztályok történetével foglalkozó krónikák és dokumentációs gyűjtemények. Ezek sorában jelent meg az idei esztendő derekán - az SBTC elnökségének megbízásából, a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában - a Varga Lajos-Tóth István-Kálovits Géza szerzőhármas „SBTC-labdarógó-krónika” című könyve, mely- hez Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója írt előszót. A kiadványt hiába kerestük volna a könyvesboltokban. A Salgótarjáni Bányász Torna Club fenntartotta magának az árusítás jogát, így csak a klub székházában szerezhették be az érdeklődők az egyesület labdarúgó-szakosztáláya fennállásának 65. évfordulója alkalmából kiadott krónikát. Jómagam furcsállottam, miért pont most, a jubileum 65. évében kerülhetett kezünkbe ez az ízléses külsejű, 325 oldalas könyv? Hatvanöt esztendő ugyan „nagy idő” az emberéletben is szép kor - , a hazai tapasztalatok ellenben azt mutatják, hogy az ilyen és hasonló kiadványok jelentősebb évfordulókon jelennek meg. Gyakoribb a 25., az 50. és a 75. éves jubileumon és a centenáriumokon kiadott publikáció. Elképzelhető viszont, hogy a salgótarjáni egyesületnél 15 esztendővel ezelőtt még nem gondoltak ilyen jubileumi gyűjteményre, újabb tíz évet pedig nem akartak várni. Ámbár a szerkesztő zárszavából már következtethetünk ar89 �ra - még ha gondolatát nem is köti pontos időhöz hogy találkozunk mi még hasonló SBTC-krónikával. Ezért hangozhat el a zárszóban: „Összegyűjtjük az észrevételeket és egy leendő, későbbi kiadású könyvben hasznosítjuk azokat.” Várhatóan lesz tehát újabb „Stécé” -könyv, miként — őszintén remélem - számos észrevétel is, hogy a következő hasonló írás még jobb, átgondoltabb és olvasmányosabb legyen. De miről szól, mivel ismertet meg a mostani jubileumi kiadvány? Alapvetően dokumentumgyűjtemény, kétharmad része statisztika, kimutatás. Az 1935/36. évi NB I-es szerepléssel kezdődően az 1985/86. szezon őszi idényének befejezéséig 1456 bajnoki találkozó összeállításait, végeredményeit, nézőszámait és a gólszerzőket vette sorba Varga Lajos miskolci sportbarát, majd különböző összesített táblázatokat, kimutatásokat közöl edzőkről, kupameccsekről, válogatottakról, „leg” -ekről és a feketefehér színekben szerepelt összes labdarúgóról. Pontosabban: mégsem mindenkiről! A krónika csupán 50 év történéseit sorolja fel időrendben. A labdarúgó-szakosztály első tizenöt esztendejének eseményei csak vázlatosan kerülnek az olvasó elé. Mindössze öt oldal jutott a könyvben az „ősidőkre” , a kezdetekre. Más kérdés, hogy a szerzők arról az időszakról nem találtak megfelelő és felhasználható dokumentumokat... Érdekes viszont az 19201935. közötti évek legszebb salgótarjáni pillanatait előkotorták „valahonnan” , tehát mégis volt alapanyag. Talán jobb lett volna tovább kutatni, teljesebbé téve a 65 év krónikáját! 90 A bajnokságok mérkőzéseit böngészve sok érdekességet találunk. A „régieket” ismerő idősebb szurkolók bizonyára jó érzéssel tallóznak a felszabadulás előtti esztendők krónikájában, a fiatalabbaknak pedig valószínűleg a közelmúlt találkozói adnak több érdekességet. Bizony még ma is jó olvasni: nem is oly rég — 1972-ben - az első osztályú bajnokságban bronzérmet szerzett a tarjáni gárda, de az 1980/ 81. idénytől csak a másodosztályban vegetáló együttes eredményeit ismertetheti a szerző. A pontos kimutatások sok emléket felidéznek. Olyanokat, amelyeket már talán mindannyian elfelejtettünk. Hogy Kocsis Lajos, a hatvanas évek egyik legnagyobb magyar ígérete - sajnos ez is maradt - a negyvennégy meccset játszott tarjáni színekben, hogy a többszörös válogatott Rothermel Ádám pályafutása végén hét találkozón védte az SBTC- kapuját, hogy a ma is az élvonalban játszó labdarúgók közül Balázs Zsolt, Juhász István, Kardos József, Kozma István, Jónás Gyula valamikor SBTCjátékosok voltak. Akik további emlékek után kutatnak a lapok között, felfedezhetik, hogy a mai csapat edzője, Toldi Miklós 1962. augusztusában mutatkozott be a fekete-fehéreknél, s azt is, hogy 1972. július 2-án a Bp. Honvéd elleni hazai bajnoki mérkőzést tizenötezren szurkolták végig. De hol van már a tavalyi hó? A sok-sok statisztika mellett a könyv következő részében portrék olvashatók néhány volt salgótarjáni labdarúgóról. Nem sokukról. Csupán Szojka Ferencet, Cserháti Józsefet, Ferenc Gyulát, Oláh Gé- �S mi lett a Stécé „utolsó aranyzát, Répás Bélát és Básti Istvánt a mutatja be e rész szerzője, Tóth csapatának” tagjaival? Azzal István. Hogy milyen szempontok húsz labdarúgóval, akik részesei megszerzett alapján választották ki a voltak az 1972-ben Stécé színeiben szerepelt 280 lab- bajnoki bronzérzemnek, s eljutotdarúgó közül őket - csak sej- tak a nemzetközi porondra is? Vanteni lehet. Távol áll tőlem, hogy e kapcsolatuk a klubbal - jól tuda megszólaltatott hat volt SBTC- juk, néhányuknak igen - , kapcsojátékos érdemeiben kételkednék. latban maradtak-e a sportággal? Mert ki ne ismerné el az aranycsaMegválaszolatlan kérdések. Észpat egykori tagjának, a 27-szeres revételek. Olyanok, amilyeneket a válogatott Szojka Ferencnek játéktudását, ki ne tudna Oláh Géza és szerkesztő zárszavában kér. OlyaCserháti József nagyszerű védései- nok, melyek talán bővítették volna a könyv tartalmi mondanivalóját. ről, Ferenc Gyula megbízhatóságájelölt ról; ki vonná kétségbe Básti és Ré- Mert a kötet mellékleteként pás pályán elért eredményeit? gazdag képanyag tényleg gazdagíÚgy vélem, senki. Nekem viszont totta, jól illusztrálta a 65 év történéseit, a sikerekért sokat tett, a báhiányérzetem van! A Szalay-Répás -Básti középpályás sorról már- nyász színeiért küzdők vallomásai már legendákat mesélnek. Mégis a azonban hiányoztak. Miként egy olyan reális helyportrék közül hiányzik Szalay Miklós, aki hármójuk közül csak zetelemzés is, ami a labdarúgószakosztály jelenével foglalkozik. egyedül jutott el a nagyválogatottságig, s emellett még olimpiai baj- Legyen ugyanis krónika, vagy donok is volt! Ezt érdemelte? Vagy kumentumgyűjtemény, a szurkolót a miért nem szólalt meg a korábbi jelen is nagyon érdekli. Mert ez edzők közül egy Grosics Gyula, írja a jövőt, az újabb krónikát. egy Mészáros József, vagy egy dr. VASKO R ISTVÁN Lakat Károly? 91 �Szabó Vladimír Bízvást állítható, hogy művészetének jellegzetes vonásai egészen különös helyet jelölnek ki számára századunk magyar és egyetemes művelődésében. Képeinek karaktere semmihez se hasonlítható, pályatársai törekvéseivel nem rokonítható. Olyan egyéni stílust alakított ki, ami csak rá jellemző, az ő személyes dialektusának tekinthető; összeforrott a nevével. Önálló vizuális világot teremtett, első rálátásra mindenkinek felismerhetőt, olyat, ami semmi mással össze nem téveszthető. Ez a birodalom egy rendkívül markáns tehetség sajátja, megragadó, elgondolkoztató leleménye. Csupa olyan tulajdonság segíti tevékenységét, amelyik korunk esztétikai kívánalmai szerint megfelel a sokat reklámozott eredetiségnek, publicisztikusan fogalmazva: az originalitásnak, s mindenképpen igazolja Szabó Vladimír alkotói szuverenitását. Aki műveivel találkozik - és sok ilyen műbarát, hozzáértő, laikus, könyvolvasó, tárlatlátogató, sajtótermékeket lapozgató ember van - elbűvölten nézi festményeit, rajzait, grafikáit, kénytelen alaposan tanulmányozni őket, mert a futó pillantás nem elegendő befogadásukra, mindegyike olyan, hogy szemlélődésre késztet. S a szemlélődés már következtetések levonására is ösztönöz, értelmezni kívánja a látottakat. K épei nem hagynak békét a közönségnek, együttérzése, kacajra, vitára indítják, gyakran bosszantják, ingerük is, máskor lelkesítik, elandalítják, ám minden esetben emóciót váltanak ki belőle. Pedig ez a sokféle reagálás végül azonos forrásból fakad, annak a kifejezőkészségnek a következménye, amivel Szabó Vladimír indokolni képes mondanivalóit. Mert jól tudja, mikor bűvöli el nézőit, mikor indít el tiltakozást bennük, semmit nem bíz a véletlenre, tisztában van a képalkotás ingertényezőivel, s nem csupán az érzékieteknek, a szem elkápráztatásának a vonatkozásában, de az elmélkedésre, a mérlegelésre indítás lehetőségeivel is, azokkal a látás útján megnyilatkozó érvekkel, melyek lélektani nyugtalanságot keltenek, erkölcsi kérdéseket vetnek fel, sorsproblémákra sürgetnek választ. Munkásságának intellektuális vonásai viszont azért érvényesülhetnek, mert hitelesítésükhöz rendelkezésére állnak a képzőművészet nélkülözhetetlen szakmai eszközei. Igaz ugyan, hogy egy tartalmas műtárgyban szerves egységet mutat a forma és a téma, a megjelenítés sajátsága és az érdemleges közlendők igazsága, de hát a legfennköltebb elképzelés, a legmulatságosabb helyzet, a legmegszívlelendőbb példázat se válna felismerhetővé, ha a művész képtelen lenne a bennük rejlő tanulságot színnel, folttal, vonallal érzékeltetni, a kommunikáció feltételeinek eleget tenni. Életművének szuggesztív eszmei értékeiből semmit se von le a kollégák és műértők 92 �körében elterjedt ama vélemény, mely szerint Szabó Vladimír mennyiségileg és minőségileg oly gazdag eredményei mindenekelőtt páratlan ábrázolóképességének köszönhetők. Legtekintélyesebb kortársai szerint rajztudása messze kimagaslik nemzedékek, emberöltők, teljesítményeiből; olyanok nyilvánították ki ezt, mint Szalay Lajos, Koffán Károly, akik maguk is a XX. század legnagyobbjai közül valók. Figyelemre méltó elismerés ez a magyar kultúrhistóriának abban a korszakában, amikor a képzőművészet különböző ágai közül a grafika került az élre. Nem mond-e ellent ez a tökéletes mesterségbeli felkészültség Szabó Vladimir senkiéhez se mérhető eredetiségéről írottakkal? Ebben az összefüggésben - bizonyára - Dudás Jenőnek, a rajzoktatás neves mesterének van igaza, aki azt hirdeti, hogy a biztos rajztudás mindössze szakmai minimum, szorgalmasan végzett stúdiumokkal mindenki számára birtokba vehető; hogy azonban elsajátítása után ki milyen művész lesz, az már kinek-kinek érzelmi érzékenységétől, etikai szilárdságától, differenciálásra alkalmas észjárásától függ. Ekként van mód személyessé fejleszteni az őszinte vallomást, a közjó szolgálatát, a műfaji törvényszerűségek meghatározottságait. Szabó Vladimir elámítóan hatalmas oeuvre-je is azt bizonyítja, hogy a szubjektív önmegvalósítás se érhető el a sok évszázados képzőművészeti örökség szellemi-gyakorlati tapasztaltainak feldolgozása nélkül. Az ő valóban originális művészi világa számos szállal kötődik a halhatatlan előzményekhez; bátran leszögezhető, hogy képeink több ezer lapból, festményből álló sorozata egyúttal az európai műveltség nagyszabású foglalata, de kiterjed még a keleti bölcselet szemléltetésére is. Szerteágazó, sokrétű életműve viszont olyan összetételben, olyan indulati, hangulati töltéssel utal a művészettörténet ilyen-olyan hagyományaira, hogy az efféle kapcsolódások éppen az aktualizálás mikéntjével húzzák alá Szabó Vladimír különutas előadásmódját. Aki tudálékos elemzéssel közelít működéséhez, a piktúra, a grafika múltjának, közelmúltjának legtöbb stílusfordulatához végezetül is találhat egy-két analógiát, ami mindenekelőtt alkotómunkája enciklopédikus arányait jelzi. Életképeinek derűs, meghitt motívumai óhatatlanul is a németalföldieket juttatják a néző eszébe, s melyik kompozíciója ne lenne zsáner? Figurái elhelyezésének áttekinthetősége, a rajzos részletek kalligráfiája a szecesszióra emlékeztetik a gyanakvókat. Tömegjelenetei, vedútái itt-ott az impasibilité, a korai sachlichkeit szabatosságát idézik. Ötleteinek bősége, képzettársulásainak időjátéka a kortalan szimultaneizmus mai megjelenése. A valószínűtlenségek racionális dokumentálása minden idők műalkotásainak lényegre mutató szürrealizmusát példázza. Szabadban készült akvarelljei mint kitűnő pleinair festő iránt keltik fel a műgyűjtők érdeklődését. A színek optikai változatainak bravúros használata biztosítja neki, hogy nagyszerű grafikai termése mellett festőművészi munkálkodása se szorul háttérbe érdemeinek mérlegelésekor. Nem merész általánosítás arról értekezni, hogy életműve egységes egész, szerves átfedések vannak festményei, rajzai, karcai között, úgy értve, hogy az egy tőről fakadó tárgykörök kivitelezése valahányszor annyiban különbözik egymástól, amennyire az anyagtani megoldások és ugyanakkor a sérthetetlen ágazati szabályok azt megkövetelik. Igaz persze, hogy a fekete-fehér grafikában is élhetni fes­ 93 �tői effektusokkal, de már a kolorisztikus viszonylatoknak igencsak árt a festék vonalas, mértanias sávokban történő felhordása. A rajzbűvész Szabó Vladimír a piktúrában nem tesz engedményt a színek hangolása, az atmoszférikus árnyalatok variálása dolgában, nem hagy ki fokozatokat, nem mond le a valőrök fénytani indokairól, amikor helyt akar állani nézeteiért, s így demonstrál az elme ítélő erejének tisztelete mellett, az intuíció szükségességéről. Nem mintha rajzban mindezt el nem érné, a spektrum pszichológiai hatalmát mégse mellőzheti a lelkek felvilágosításának a menetében. Az avantgardista műkritikusok szerint mindez nem elég az üdvösséghez, mert a valóságábrázolás, a mesterség tradicionális folytatása kizárná, hogy valaki művész korszerű legyen, s méltóvá váljék a második ipari forradalom bámulatos műszaki vívmányaival adekvát életérzés képviseletére. Súlyos fogyatékosságnak vélik azt, amiről Supka Magdolna fenntartás nélküli méltánylással ír Szabó Vladimírral foglalkozó monográfiájában, amikor a magyar festészet Aesopusának nevezi őt. Az irodalmiasságnál aligha van károsabb eltévelyedés a modernista dogmatikusok szerint; a képzőművésznek nem szabad cselekménnyel, konfliktussal, közéleti bonyodalmakkal foglalkoznia, csupán idomokkal, térrétegekkel, nonfigurációval, legfeljebb elvont fogalmak ezoterikus rejtjeleivel. Szabó Vladímir lendületes munkatempója, szókimondó expresszivitása fennen cáfolja a spekulatív módszerek kodifikálására kiagyalt elméleteket. Vérbő fantáziája, lankadatlan, alkotó kedve nem alkalmazkodhat előregyártott képletekhez, mert szívesen enged a spontán felmerülő ötletek, a természetes vágyak, vakmerő remények ihletének. Tagadhatatlan, hogy epikus alkat; művészetének folyamatos műveléséhez a mese szolgáltat anyagot. Tudvalévő az is, hogy a mesében minden olyan, mintha az események a valóságban történnének meg, a jelenségek életszerűek; a törpék gyermekméretű felnőttek, a hősök hétmérföldes csizmában közlekednek, az országhatárokon átrepülő holló levelet visz a csőrében, és a csoda nem szűnik meg három nap után. Szabó Vladimír hatvan esztendeje ámul-bámul; neki a látvány már észlelésekor tele van szépséggel, furcsasággal, mögöttes vonásokkal; a tó felszíne szivárványosan csillog, a fák úgy hajladoznak a szélben, mintha távozásra készülődnének, a bokrok tövén nem csak madárfészek található, de varázsvessző is. S egyáltalában minden helyszín, piac, sikátor, műterem, álomvásár, fellegvár, bordélyház, tengerpart, gőzfürdő, hököm színpad, termelőszövetkezet, hegyen épített város tele van lények és tárgyak halmazával, mert akkor is, amikor a magányos Csokonai Tihannak ríjjadó leányán mereng, búnak ejtett feje mögött tornyok, paloták, borpincék délibábja kísért, a szántódi révcsárda kertjének cserjéi, virágai ellenpontozzák a szegény költő szomorúságát. Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. A sereglések művészete ez. Mindenütt sokadalom kíséri a történeteket. Szabó Vladímir ontológiai nyitottságának értelmében a szereplők között nincs rangsor, a táncosnő, a csontváz, a csellista, a pipitér, a hattyú, a léggyökér egyenlő eséllyel vesz részt a végső célok megközelíthetőségében, a kis- és nagykozmosz mozgásfeltételeinek a lekottázásában. Művészünk maradéktalan botanikai, zoológiai készlettel rendelkezik, kellékei közül nem hiányzanak a szociológia, a mélylélektan, az ízlésnevelő program tesztjei 94 �sem. Nem érheti őt a cinizmus vádja azért, amiért hogy a segédtudományok fonákjáról se hallgat, s nem titkolja, hogy a legdrámaibb konzekvenciákat is szégyenbe hozza a komolykodás. A lexikonok arról tudósítják az avatatlanokat, hogy Szabó Vladimír faculté maitresse-e, legsajátabb műformája a groteszk. Szabolcsi Miklós egy kisebb kötetre terjedő dolgozatban járta körül ennek a kategóriának a mesgyéit, s éppen Szabó Vladimír szinte beláthatatlanul nagyszabású galériája tesz tanúbizonyságot affelől, hogy a groteszk kínál hathatós segítséget a klasszikus eposzokkal vetekedő univerzális látlelet összesítésére; ilyen megközelítésben rendszerezhető mindaz az ellentmondás, képtelenség, gyanútlanság, agyafúrtság, ami az emberről, környezetéről, a körforgásban neki kiosztott átmeneti szerepéről magvas észrevételekkel kecsegtet. Azon a koordinátán, amelyen az igaz és hamis, angyal és ördög, Ábel és Káin, őszinte és hazug, Krisztus és Barabás, szent és júdás bejegyzése nélkül Karinthy Frigyes, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Goda Gábor, Szathmári Sándor, Robert Musil, Karl Kraus jellemzéseire csak vállvonogatás lenne a válasz. Szabó Vladimírt is örökös tagság illeti meg, neki is sikerül eloszlatni a stilizálásról, a hangsúlyok interferenciájáról kiadott akadémiai enciklikák anatémái nyomán pusztító agreszív kételyeket, miszerint is a kevesebb több lett volna, a rész elfedi az egészet, a művészi kvalitásnak árt a közérthetőség. A létezés tényeinek, meglepetéseinek emlegetése nélkül eltikkadna a kíváncsiság, ami nem jelenti azt, hogy halandóságunk miatt már a csecsemőkortól szüntelenül siránkozni kellene. Az életösztön mégse tompítja a veszélyérzetet, a pánik ellenben rossz tanácsadó. Ezért is kell egyetérteni a bölcsekkel, akik immunhiánynak minősítik a humor iránti közömbösséget. Szabó Vladimírra is érvényes az, amit a művészettörténészek Daumierről híresztelnek, hogy karikatúrái nem gúnyrajzok, hanem élethű ábrák. Annyiban mégis eltérnek jellemképeik egymástól, amennyiben Daumier kenyere a bírálat, Szabó Vladimírben több a megértés. A magyar művész a visszataszító jelenségekre is talál mentséget, nem hüledezik a csőlakók szokásainak a láttán, együtt örül Florentnal és Margueritetel, a csipkeverő lánnyal a pacalpörköltnek, nem tör pálcát a lélekvándorlás, a nyerskosztevés, a tűzimádás hívei fölött. Minden partiban benne van, amelyik ködevő mániák, közérdekű rögeszmék, ártalmatlan action gratuiteek poénjeit osztja ki a nyertesnek. Magától értetődik, hogy a homo ludens számára kimeríthetetlen tematikát jelentenek a színpadok körül összesűrűsödő félelmek, produkciók, rítusok, alkalmi megfigyelések, kollektív élmények. Színház az egész világ, de legpittoreszkebb válfajai a vándorcirkuszokban, a Kristófnapi búcsúban, a Versailles-i rögtönzésben, a tanyasi vendégjátékokban érhetők tetten. Az artisták, bohócok, muzsikusok feltűnően jól érzik magukat Szabó Vladimír kompozícióin, otthonosan mozognak a bóvli díszletek között, széles gesztusokkal toborozzák a publikumot, huncutul összekacsintanak a beavatottakkal. A hiszékenyek se járnak pórul, megörökítésükkor jóindulat irányítja a művész kezét, a kikiáltó készségesen segít nekik megfejteni a nagy talányt. Szabó Vladimír kosztümjei külön vizsgálódást sürgetnek, mert a felvonuló ruhák valamiféle kortünetet tükröznek, na nem a képeitől asszociálható történelmi légkört, hanem a jelenkori műélvező nosztalgiáit. A kötéltáncosnő tüllszoknyája, az 95 �erőművész aranypitykés bőrnadrágja, a majálisra kiránduló hölgyek florentíner kalapja a nem is titkolt elvágyódás kiváltója, kivetkőzni a hétköznapi gúnyából, csatlakozni a búfelejtő karneváli menethez, eljátszadozni a gondtalanság illúziójával. Ezek a festmények, grafikák nem készülnek élvezeti méregnek. Azért sem, mert ragyogó művészi erények felvonultatói, az anyagszerű festés, a pontos kifejezés mintapéldányai. S így, a mesterségbeli tökély szuggesztivitásával szólnak az emberiség legfontosabb egzisztenciális aggályairól. Biztos, hogy Szabó Vladimír nem prelegál dikciósan, nem próféciái sokat sejtetően; közvetlen hangon fordul a tétovákhoz, éppen úgy, mint a könnyelműekhez. A természet végtelen tartalékaiban bízva bátorítja a közvéleményt, ezért tart díszszemlét teremtményeinek végeláthatatlan sorai felett. Zolnay László majdhogynem hitetlenkedve konstatálta: „Képein szinte több van, mint amit a keret befogad” , de rögtön hozzáfűzte értékelésének egyetértésre számító summáját: ,,. . .nem csupán egy mindenre kiterjedő festői figyelemről van itt szó, hanem az emberi szeretetnek egy olyan panteista ízű áradásáról, amely egy-egy jelenséget, jelenetet megragadva azon át magát az életet ünnepli.” Igen, a népünnepélyek önfeledt társas öröme sugárzik Szabó Vladimír műveinek hosszan kibontakozó láncolatából; olyan közös tüntetés ez, melyben a népség-katonaság, a világot jelentő deszkák néma személyzete mellett jelen vannak a háziállatok, az erdő vadjai, a középkori templomok oszlopfőinek apokaliptikus szörnyei, a ringlispírek lovai, a maszkmester bábui, a foltozó vargánál felgyülemlett és javításra váró cipők, a rumpelkammerek ócska holmijai, a sznob gyűjtők mutatós csecsebecséi, az antikvárius eladhatatlan kacatjai. A zsúfoltságban a leltározás mohósága árulja el magát, Kuss der ganzen Welt, a világot átölelő tudásszomj, ami aztán a babitsi beismerésben enyhül meg, „a mindenséget vágyom versbe venni, de még magamnál tovább nem jutottam” . Hasonlóan lényegül át Szabó Vladimír seregszemléje az Óperenciás-tengeren túlra is átterjedő szelíd konfesszióvá, jelképek, metaforák, látomások, átvitt értelmű röntgenfelvételek özönévé, hegyenvölgyön folyó évezredes lakodalommá. S miközben a kurrens műitészek rőffel méricskélik az évjáratonként egymás sarkába lépő csoportocskák noch nie da gewesen újításait, a neoavantgarde, a pasztmodern, a transzavantgarde, a neoszenzibilitás sortimentjeit, Szabó Vladimir ugyanakkor már előre és visszamenőlegesen rehabilitálja a hivatottak és választottak eszményeit, példát statuál a művészet élettanának valódi váltógazdaságára, a megmásíthatatlan értékrend reneszánszára. P O G Á N Y Ö. G Á B O R 96 �A szerkesztő asztala A Drégelypalánki Tanács és a Palócföld szerkesztősége emléktáblát helyezett el azon a házon, ahol Kassák a harmincas években nyarait töltötte. Az emléktábla-avatás egyszersmind bevezető aktusa volt annak a kétnapos salgótarjáni tudományos ülésszaknak, mely Kassák életét és életművét tárgyalta. Az emlékülést dr. Horváth István, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. A tanácskozás első napján M ajor Ottó, a Kassák Lajos társaság elnöke, a második napon Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója elnökölt. Előadást tartott: Botka Ferenc, Csapiár Ferenc, Fajó János, Gergely Ágnes, H eim erJenő, Horpácsi Sándor, K örnerÉva, Major Ottó, Sík Csaba és Vidor Miklós. �Ara: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3fd17f0f9d35ed395d3b6d8ca70a317f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8c8791df7ab9b70c15b8bed6dbedc301.pdf 60fbc07373abc76adf279733227bb6a2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Utassy József ajánlásos verseinek válogatása 6 K ő váry E . Péter: A z amerikai nagynéni (novella) 1 o M átyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella) 17 Kőrössi P. Jó zsef: Állam polgársága: magyar (szocionovella) 24 M ázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers) 25 Petrőczi É v a : E gy névtáblára, A d y-változat (vers) 26 Agócs Sándor: Séta a főtéren, M ár levelet is kellene írni haza (vers) VA LÓ SÁ G U N K 27 Ú tonjáró (a M R műsora T. Pataki László könyvéről) 35 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte... 38 Szabó A ndrás: Fogyó léptek 41 Kovács E n d re: E ger és Salgótarján a két világháború között M Ű H ELY 45 Mezcy K atalin : N apló helyett I. 49 M ezey L . M iklós: Költő-portré - kritikai tükörben 56 Veres János versei 58 Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter) ABLAK 62 N . László E ndre: Finn testvéreink és az arany HAGYOMÁNY 72 Taxner-Tóth Ern ő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán 81 N yéki L ajos: Madách és Viktor Considerant MŰTEREM 88 Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar E számunk illusztrációs anyagát az elmúlt évben 20. évfordulóját ünneplő N A P JA IN K - testvérlapunk — gyűjteményéből válogattuk, Borító 1. Feledy Gyula, borító 2, Bálványos Huba, borító 3/a román íróvendégeink Salgótarján főterén, borító 3/b a Madách-pályázat díjkiosztó ünnepségének elnöksége, borító 4. Banga Ferenc rajza. (Fotó: Bu­ da László és Laczkó Pál.) A belső oldalon Szemethy Imre (9., 80,), Pető János (2 4 ., 87.) és Tardi Sán­ dor (34., 40.) rajzai láthatók. �K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Felelős szerkesztő és a bizottság elnöke: Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.49645 N . S. szerkesztő- D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. N ém eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI Agócs Sándor költő (Kecskemét); Bacskó Piroska főikolai docens (Salgótarján); Kovács E n d re köz­ gazdász (E ger); Kőrössi P. József költő (B p .); K őváry E . Péter író, újságíró (Békéscsaba); Liptay K a ­ talin M R szerkesztő-riportere (Bp.); Mátyás B . Ferenc író (B p .); Mázik István költő (Fülek, Csehszlovákia); M ezey K atalin költő (B p .); M ezey L . M iklós irod.tört. O S Z K (B p .); M ezei Ottó műv.-tört. (B p .); N . László E n d re költő, muzeológus (Komárom, Csehszlovákia); N yéki Lajos költő, nyelvész (Párizs); Petrőczy É v a költő (B p .); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p .); Szabó András előadóm. (B p .); TaxnerTóth Ernő irod.-tört. (B p .); Utassy József költő (B p .); Veres János köl­ tő (Rimaszombat, Csehszlovákia). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelv hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1 9 0 0 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index: 25-925 �U T A S S Y JÓ Z S E F A d notam : Balassi Bálint Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem: Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Potomság Petőfi Sándor utolsó szavára Ingyen idő, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák. Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén A d y Endre. Radarernyőt bont, pörög a kapor, tökvirág darázsreaktora zsong. Íme, a sarkokig tárt valóság! Verejtékezi lovát a Lóság! Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje. Tovatündököl asszonyom, alszik. H aja zúg. Ezüst combja közt partvis. N yílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók! Életen innen, túl a halálon: kisfiam is száll! K ék lova álom. 3 �Lobogó gyász A d y E n d re! Vajda Jánosért Ó, Én, Ének, Te fene térzene, Űrdöngölő csillagi csárdás, E g y bolygó hét naprendszere: Pályám is! E z a zokogtató zéró, Szentségtörő tűz, Csordátlan csillagé, Zeneüzenet, Ének, Én, Ó. Lobogót, szentségtartót vinni: de jó is volna hinni, hinni! Szárszó Hervay G izella József Attila emlékének Én vagyok itt a legszomorúbb fűz. Zöld zokogású. Én vagyok itt az eső. É n ragyogok, nem a nap. Nincs egy árva szavam. Csak a pontért jöttem a sínig. M ert ez az én jussom! Hazám: a mozdony alatt. Fölesküdni istenre, pártra: hátha megváltanának, hátha! Rámeredni, míg dong a dogma, hatalmi hókuszpókuszokra. Végül csalódni, pórul járni. S a szent bibliát földhöz vágni. Ellobbantál közülünk fényesen G izike, tüneményesen. Voltál a magány vakmerő lánya, karcsú alkonyat, ideges nyárfa. Gondtól fekete, gyásztól ében menyecske a halál ölében. É s hazádban is hontalan, árva. Nézd, a tébolydák ajtaja tárva Te Drága, Te D rága, Te D rága! 4 �Temető ég Búcsú Váci Mihálytól Dúdoljunk, M iska, mielőtt landol e szívlökéses repülőgép! A nyíregyházi harang is kondul: utolsó út a temető ég Arcod márványlik, szobrosul szemed Benne vésőket roncsoló tűz ég. Dúdoljunk, M iska, mindentudón! M agát ölelő asszony a hűség. Lovat ragyogtat rúdhoz a Göncöl. Határtalan a lehetőség! D él Keresztje is keleten jön föl. Csillagnak húz a repülőgép. Csendélet Illés Gyulának E gy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húzhatlak vele! É s mondom: minden válasz halan­ dó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! E z a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. K orai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! Szerző hozzánk elküldött verseit harmadközlésben is szívesen olvasóink elé tárjuk. Ez nem szokásunk, de a versek érvényesek, tehát újraolvasásukra is jogunk van. Minden egyéb érdem a Költőé és az Olvasóé - a szerk. (A Júdás idő című gyűjteményes kötet oldalszámai könnyen meglelhetők.) 5 �K Ö V Á R Y E. PÉT ER Az amerikai nagynéni A vasárnapi ebédeknek ezekben az időkben pontos menetrendje volt. Arról a tavaszról beszélek, 1960 tavaszáról, amikor a hetediket kijártam. A klubban ebédeltünk. Apám klubjában. A kivonulás maga a következőképp zajlott le: Én mentem elöl a kinőtt öltönyömben. A földet néztem a lábam előtt, úgy húztam magam után a két testvérmet. Ünneplő ruhám már régen csak fél lábszárig, meg fél karig ért, de nem tettem szóvá. Loholtunk mind az öten, mert a klubban egy órakor már hideg volt a leves. Négyőnk ebédje, krémessel, esetleg minyonnal, málnaszörppel, borrava­ lóval legtöbbször százasból kitelt, apánk meg egy fehér cédulával fizette a sajátját, mert ő egész héten előfizetéses menüt evett. Ez a cetli nemsokára nemzetközi bonyodalom kiváltója lett. Am ikor a táviratot N ew Yorkból megkaptuk, még csak nem is sejtettük. A táviratban ez állt: mindezt természetesen JO EVO E H EET EN CSU ETO ERTO EKO EN E E R K E Z E M H E LE N RAATH N atival, a húgommal jót nevettünk a szövegen, különösen a C SU E T O E R T O E K O E N -e n szórakoztunk nagyon sokáig, apuék viszont egyál­ talán nem tartották olyan mulatságosnak az ügyet. Össze is vesztek azon, hogy Helén néni mit fog majd enni, hol fog aludni, meg tisztálkodni? Ezen az estén nagyon nehezen aludtunk cl, a sötétben suttogva sokáig tanakodtunk azon, miféle csodalény lehet ez a Helén néni? E d d ig az Am e­ rikából érkező karácsonyi csomagokból, meg apu elbeszéléseiből annyit há­ moztam ki magamnak, hogy Helén néni valószínűleg egy ugyanolyan öreg néni, mint a nagyanyánk, mert Helén néni apu korán elhunyt édesanyja édesapjának volt a nővére. D e ha nem azt eszi, amit mi, nem úgy alszik és mosakszik, és akkor az is biztos, hogy az árnyékszékre se hajlandó jár­ ni - ahogy ezt apu ki is jelentette - akkor mégse lehet valam i közönsé­ ges földi halandó! Anyámnak kellett végül ránk kiáltani, hogy aludjunk már, hiszen a kakukkos óra is elütötte már a tízet, amit mi nem is hallottunk, annyira belemelegedtünk a találgatásba, Gergő, még azt is megkockáztatta, hogy talán szárnya is van Helén néninek és akkor tényleg nem fér be a budiba. Mindenesetre apu döntött: tíz napunk volt Helén néni érkeztéig. K ö l­ csönkért tízezer forintot Felegyiéktől, akik először hosszú siránkozásba kezdtek, hogy nem sikerült a széna, elapadt a Böske is meg a Tarka is 6 �egyszerre, a tyúkok se tojnak, nem is nőnek, mi lesz velük, a ló is lesántult, azután, amikor meghallották, hogy egy igazi amerikai hölgy jön hoz­ zánk a következő héten, azonnal kifejtették a dunnahuzatból az összegumi­ zott százasokat és ideadtak belőle két köteget. Ebből a pénzből apu mestereket fogadott, téglát hozatott, meg meszet, amit a budi mellett egy nagy gödörbe oltottak be. Gergő szerencsére csak másnap süllyedt el benne derékig, amikor a mész már kihült, de apu így is legalább tíz percig kiabált rá, talán még tovább is folytatja, meg el is fe­ nekeli, de közben megérkezett a kád, meg egy olyan vécékagyló, amilyen Verebeséknek volt Budapesten, anyu féltestvérééknél. A mesterek egykettőre szétverték a konyhánkat, velem hordatták ra­ kásra a kibontott téglát, még jó, hogy csak az egyik fal épült abból, mert a többi döngölt földből volt, lett is akkora por az udvaron, hogy mire elült, Gergő olyan szürkén került elő belőle, mint a harmadik utcában lakó Jágerék szamara, amely minden nagyobb eső előtt egy-két órával hosszú percekig iázott! Bár az utcánk esze, a cipészmester, akit mindenki csak Pánmajszternek szólított, mindig mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, az öreg Jáger, aki fűrészgéppel kereste a kenyerét, biztos megint jól beivott, és elfelejtett enni adni Absolonnak. Í gy hívták a szamarat. Nem tudom, mi az igaz, egy biztos, akkoriban elég sokat esett. A klubban is majdnem minden vasárnap megázva érkeztünk. ..Pedig Absolon figyelmez­ tetett benünket, hogy hozzunk esőkabátot” - tréfálkozott ilyenkor apánk. Most annál morcosabb volt, hogy a mesterek lassan haladnak, pedig há­ rom nap alatt tető alá hozták a nappalit, amivel az udvar felé esően bő­ vítették meg a házunkat, lett egy főzőfülkénk, kis kamrával, meg egy für­ dőszobánk világoskék csempével, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna, miután az osztályból csak Deliéknek, meg Tseökmeőyéknek volt fürdőszobájuk. D e azt se gondoltam volna, hogy téglaadogatás címen en­ gem egy egész hétre ki lehessen kérni az iskolából. Pedig így történt. Vasárnapra minden készen állt, s mi hárman gyerekek többször is egy­ másnak ugrottunk azon az estén, a vízöblítéses budi használata miatt, amíg nem kaptunk egy-egy nyaklevest anyutól, mert leszakítottuk a lehúzót: hár­ munkat ugyanis nem bírt el egyszerre. Tiszta ideg volt mindenki, anyuék szegény nagymamát is betuszkolták a fürdőkádba, hiába is tiltakozott, visítozott, mint egy gverek a zuhanyból sugárzó víz alatt. A nagy baj az volt, hogy tekintettel hatalmas súlyára, ki­ szállni már nem tudott, a put meg semmi pénzért nem volt hajlandó be­ engedni, segíteni. M rázik V ali nénit, meg Duci nénit kellett a szomszéd­ ból áthívni végül, ha nem akartuk, hogy nagyanyánk örökre a kádban ma­ radion, na így hárman az anyuval azután nagy kiabálások közepette kiügyeskedték. nagyanyám meg is fogadta: ez az első és utolsó eset, hogy megfürdött. Mrázik V ali néni is neki adott igazat, sőt elmesélte, hogy ne­ ki egy nővére K om ádiban a fürdőkádban halt meg, mert leázott róla a vé­ dőréteg. „d e azért jól tette a Sóvágó úr, hogy ezt ideépítette, ne mondják az amerikaiak rólunk, hogy mosdatlanok vagyunk!” Aztán megjött Helén néni. Csütörtökön késő este. Ami csak kilátszott nagyrózsás ruhájából belőle, az mind tele volt arannyal, még a bokáján is 7 �csörgött egy karperec. Hát tényleg teljesen másként nézett ki, mint a nagy­ anyám, vagy akár Mrázik Vali néni is. Pirosra festette az arcát is, de ha jobban megnéztük, mégis csak egy öregasszonyka volt, mint a többi itt az ut­ cánkból, akiktől a festésen, meg az aranyokon kívül abban különbözött még, hogy nem tót, hanem amerikai szavakat kevert a magyar beszédébe. Legtöbbet azt hangoztatta, hogy nó, meg hogy je. Mi, gyerekek rágógumit kaptunk tőle egy-egy dobozzal, Gergő két perc alatt megette belőle mind a tízet. Apánknak öngyújtót hozott, pedig apu nem is dohányzott, anyunak meg nekiadta a fényes púderesdobozát, neki még így is maradt kettő. Szegény nagymama hoppon maradt, pedig lát­ tam, hogy nagyon vár tőle valamit. Mindannyian úgy tettünk azért, mint akik nagyon örülnek és pisszenni se mertünk, amikor végre Helén néni megfürdött és lefeküdt anyuék széles ágyába. Csak anyuék sóhajtoztak csendben sokáig helyezkedve Gergő ágyán, míg Gergő két összetolt fotel­ ben horkolt. Éjfélkor Helén néni felpattant és követelte, hogy állítsuk meg az órát, mert zavarja a ketyegés. Kora hajnalban Helén néni azzal ébresztett bennünket, hogy narancsot szeretne enni, mert New Yorkban ő mindig narancsai kezdi a napot. Anyuék tanácstalanul néztek egymásra. Apunak támadt a mentőötlete, amíg Helén néni az új vécénkén trónolt, suttogva adta ki nekem a paran­ csot: — Futás Deliékhez! Nekik biztos van! Furcsán néztem rá, mert eddig erősen tiltottak, hogy Deliéktől bármit is elfogadjunk, amikor náluk játszunk, pedig nekik tényleg volt mindig narancsuk, meg datolyájuk, fügéjük és keserű mandulájuk is. Na mindegy, hoztam öt narancsot, Deli néni amikor megtudta, hogy kinek kell, azt mondta, ezt ő küldi Helén néninek, nem kölcsönbe adja, ám ha valami divatos holmit hagyna itt, eladót, anyu gondoljon rá. De Helén néni nem hagyott itt semmit. Vasárnap ebédidőben két perc alatt összepakolt, még az anyunak szánt púderosdobozt is, és úgy rohant el tőlünk, korát meghazudtolva a két bő­ rönddel, mint egy maratoni futó. Édesanyám végső kétségbeesésében Ribi apját, Ribár bácsit a taxist küldte utána a nagy Volgával. Legszebb álmá­ ból riasztotta föl a konyhában alvó Ribár bácsit, aki annyira megijedt, hogy ahogy volt, egy szál alsónadrágban ugrott a taxiba. Töltött csirkét kért Helén néni erre a vasárnapi ebédre. A két fiatal csirkét a Pánmajszter felesége adta, Duci néni is segített tölteni Mrázikéknál, mert onnan tálalták aztán föl a friss mész illatától terhes új ebédlőnk­ ben. Mrázik Vali néni még előtte megmondta anyunak, hogy ez a két csir­ ke így töltve is kevés lesz nyolc embernek. Anyánk ijedt arccal hívta át apánkat erre, de apánk mint mindig, most is tudta a helyes megoldást. - Nekem úgyis be van fizetve a klubba, legalább nem vész kárba a jegy. Már megyek is! Sőt, viszem Gergőt magammal ne zavarja itt a nénémet. Így történt, hogy apu meg Gergő nem ült ott az ünnepi asztalnál. Helén néni föl is kapta az orrát az agyonkölnizett zsebkendőből, hogy megkér­ dezze: 8 �- H át az én J enci öcsém? - Elment a klubba, tetszik tudni be volt neki fizetve már azelőtt, ahogy a távirat megérkezett - felelte anyám ártatlanul. Erre pattant föl Helén néni, rámolt össze és v iharzott el köszönés nél­ kül, hogy szegény anyám azt se tudta, hogy legyen. Azóta nem láttuk az amerikai nagynénit, nem is tudunk semmit róla. Mindössze egy levelet kaptunk még tőle távozta után egy hónappal. Ebben közölte: „H a az alezredes úrnak fontosabb a klubja, mint a húsz éve nem látott nagynénje, akkor ő többé nem ismeri az alezredes urat.” Mit lehet erre mondani? Hogy köszönjük ezt is. H a ő nem lett volna, talán még ma is az árnyékszékre járnánk. 9 �MÁTYÁS B. FEREN C T ö rté n e t id e g e n fe lsé g je l alatt Amikor megérkezett a városba, egykori szökése első állomására, ahová góbéságát távozott levetkőzni annak idején, pontosan tudta, hogy mire készül. Felkereste a még fellelhető helyeket, épületeket - nyomait - , melyek között remélte, hogy részese lehet elidegenedése ellenfolyamatának: fellelheti az ér­ zelmeket, melyeket úgy vetkőzött le magáról, miként posztógúnyáját hányta le, hogy városi zakót, pantallót öltsön . . . (Arra a magabiztosságra vágyott, ami megkülönbözteti a helybelit a látogató idegentől . . .) Felkereste volt albérleti szobáját, ajándékkal, virággal csengetett be, s kérve-kérte az ismeretlen lakókat, hogy engedjék néhány percig elidőzni benne, kitekinteni az ablakán. Hiábavalónak bizonyult; be kellett látnia, hogy „hitehagyott vagy életed templomában” . Megszégyenülve búcsúzott cl kedves vendéglátóitól, szemükből kiolvashatta, hogy habókos nyugatinak tartják, aki jó dolgában azt sem tudja, hogyan különcködjön . . . Honvágya furcsán jelentkezett, egy csapásra. Sóvárgások, emléksajgások, nosztalgikus rohamok nélkül. Kiütött rajta, mint a lappangási idejét letöltő be­ tegség. Elfojthatatlan bizonyítási vágy fogta cl, talán az ősi virtus támad fel benne, a portyázó elődök virtusa, akik el-elhagyták szálláshelyeiket, de min­ dig visszatértek azzal a kikerülhetetlen érzéssel a lelkükben, hogy dicsőségüket-gyászukat megosszák véreikkel . . . Colománt is hasonló érzés kerítette hatalmába, és vette rá, hogy nekivágjon fél Európának . . . Szerette volna megmutatni: vitte valamire annak ellenére, hogy egykor önkezével metszette el természetes gyökereit. De hiába jelezte min­ den sejtje, hogy hazaérkezett, az idegenné nőtt város rövid idő alatt meggyőz­ te, hogy nagyszerű szándéka: győztesként megjelenni fiatalkori veresége szín­ terén, légvárnak bizonyulhat. Sejteni kezdte, hogy se több. se kevesebb (fejé­ re hamut szórhat, ingmellét megszaggathatja), már örökre idegen . . . Csepere­ dő haraggal kanyarodott a hegyekbe vezető makadámútra. A házból sistergés hallatszott, s amint belépett, megcsapta a kifutott tej sza­ ga. Gyors pillantással felmérte a konyha berendezését, és kellemes meglepe­ téssel tapasztalta, hogy nem változott szinte semmit. - Jó reggelt - köszönt a tejeslábassal ügyetlenkedő embernek. Az asztalon egymásra hányt számlák, árujegyzékek, megrendelési másodpéldányok hevertek. Abrahám fülcimpájára szorított ujjakkal, keserves arcot vágva fordult meg, s csodálkozva nézte az idegent, akin nyoma sem volt a kirándulók megszokott öltözékének, s különösen hatott nyakkendős eleganciájával a hegyoldalban álló ház konyhájában, ahová az olykor betévedők sokrétű hegymászómezben és pú­ pos hátizsákkal érkeztek. - Abrahám! Öreg cimbora! Hát fel sem ismersz? - Te lennél az, Kálmán? 10 �- K i más! - tárta ölelésre karját Colomán. Abrahám szemében megcsillant a felismerés meleg fénye: - Te jóságos, mennybenélő! Te hazajáró lélek! Megölelték egymást. Colomán érezte társa savanyútej-szagát, s miként kira­ kósjáték hiányzó elemét, befogadta az emlékeiben nyomaveszett illatot. - Hej, Kálmán, Kálmánom, hazajáró lelkem - veregette Colomán hátát Á b­ rahám, és könnyek csillantak szemében. - Hazajáró! Lélek! De nem szellem - nevetett Colomán, s zavarában fel­ kapta az asztalon álló zománcozott bádogcsuprot. A gőzölgő lábos mellé ke­ rült, ám ott megtorpant. „Talán változott a szokás” - gondolta, és inkább megkérdezte: - Meríthetek? - Bátran, Kálmán! De várj, inkább pálinkát adok! - Azután, cimbora! - És falnivalót hozzá! Biztosan megéheztél az úton - lelkendezett Abra­ hám, de nem mozdult. Nézte a madárlátta vendéget, ahogyan félrehajtja a tej bőröző színét, ahogyan merít s kiemeli a tele csuprot, vigyázva, hogy minden kósza csöpp visszahulljon a tejesedénybe; nézte, hogyan törli a bögre alját a lábas pereméhez, nehogy kárba vesszen valamennyi is a vastag, zsíros folyadék­ ból . . . - Hej, Kálmán, Kálmán . . . Hát élsz, öreg cimbora . . . - Isznak-e tejet a szellemek? - Már hogyan, ha szellemek?! - Akkor élek még - nevetett Colomán. - Még egyet? - Fogyaszd bátran - biztatta Ábrahám a vendégét, de az arca már megke­ ményedett, felszívódtak róla az érzelmes vonások. - Akár az egészet megihatod, ne sajnáld, tehenünk van - mondta büszkén, aztán megvakarta fejét. Te igyál csak, én addig az asszony után nézek, hadd jöjjön, terítsen s rakjon eleséget az asztalra. - Jól van, cimbora . . . Eredj csak . . . Colomán zavartan nézett távozó barátja után. Arra gondolt, hogy „íme, az őszinteséget többnyire kivégzi a ráció . . . Menj csak, öreg fiú, hívd a segítsé­ get . . . Ketten többen lesztek . . . Hiába . . . A józan ész előbb-utóbb az érzel­ mek fölé kerekedik, s amit egyszer megszűrt az elme, az már engedelmesség, törvénytisztelet...” Az udvarról halk beszélgetés szüremlett be: - Hol van? - A konyhában. Tejet iszik. - Hát csak igya! - Vendégünk, Zita . . . Vendég, akárhogyis. . . - Az ördögnek, ember! Annak! - Nyughass! - keményedett meg Á brahám hangja. - Jó , j ó . . . Aztán milyen? Felismerszik, hogy ő az, vagy megváltozott? A börtön, az börtön . .. - H á t . . . A fene tudj a.. . Ha már felismertem, hát olyan, mint v o lt . . . Na, persze, vénebb . . . De hát idegen volt már akkor, amikor a városba költözött, ahova a húgod járt hozzá pásztorórázni, emlékszel? - Ne a húgomról beszélj, te! Őróla! - Róla hát, szóval ült vagy hat esztendőt, de azóta is eltelt vagy tizennégytizenöt. . . - Tizenkettő! 11 �- Annyi hát! Nem mindegy, asszony? Katonatársam volt, meg azután is paj­ tásom, hozzátok is együtt jártunk, meg mindenhová . . . Kocsmába . . . - Hallottam eleget hírét! - Múlté már az mind, te Zita . . . - Akkor minek tért vissza? - Minek! Ő t u d ja ... Talán mert itt szü letett... Talán hírét vette, hogy a húgod g y e re k e ... K i tudja? De majd kimondja magától, ha azért jött! - Szóval a gyermekért. .. - Csak úgy mondtam . .. - Én is csak úgy mondom: a gyereknek semmi köze ehhez! A gyerek a Nándoré! - Isten és Imola húgod a megmondhatója - sóhajtott Ábrahám. - De elég, már gyere ám, aztán teríts! Mindenképpen vendég a vendég, asszony! Colomán érezte, lecsorog hátán az izzadság. Valamikor remélte, hogy Imolá­ nak gyermeke született kapcsolatukból, de mert a lány nem látogatta meg so­ hasem beszélőn, és azután sem adott életjelt magáról, miután disszidált és volt szállásadójának megírta címét, belenyugodott, hogy nem. Letette a csuprot. Minden erejére szüksége volt, hogy természetesen tudja üdvözölni a belépő asszonyt. Kitárta karjait, hogy megölelje, de Zita kitért előle nyíltan; látszatát sem akarta kelteni, hogy örvend a viszontlátásnak. Colomán mégis torkában érezte dobogni a szívét, hiszen Zita mozdulataiban, vonásaiban húga mozdulatait és vonásait vélte felismerni, az Imola mozdulatait és vonásait, akit számtalanszor megcsodálhatott terítés, főzés közben, minden héten, minden hét vasárnapján, amikor mozilátogatás címén leszökött hozzá a városba, és két szeretkezés kö­ zött, egy álló hétre valót főzött neki, másik szeretkezések szünetében mosott rá... - Hát, előkerültél, Kálmán? - Elő, Zita . . . - Szél volt-e, ami erre fújt? Vihar-e? T erítőt simított az asztalra, kenyeret, paradicsomot, paprikát, sót rakott ki, majd kipenderült a konyhából, de nyomban vissza is tért szalonnával, kol­ básszal, füstölt oldalassal; férjét nézte, miközben lerakott mindent az asztalra: volt-e hiányában a férfiaknak idejük összetanakodni? Kést Abrahám kínált Colománnak. Zsebre való kacort. amilyent ő is viselt rézláncon valam ikor. . . Mielőtt átnyújtotta volna a vendégnek, ujjával végig­ ment az élen, majd nadrágjába törölte a görbe pengét. Colomán vigyázva vet­ te át. ahogyan fegyverrel bánik az ember. - És maradsz-e vagy csak úgy, jössz-mész? - Asszony - mordult rá Ábrahám - , nyughass! - H á t . . . Hogy is m on d jam ?... Átutazóban v a g y o k ... K o c s iv a l... Lenn hagytam a kocsma mellett. . . Egy BMW . . . - Kivárt, de hallgatósága meg se rezzent az autómárka említésére. - Szóval a .tengerre megyek - jutott eszé­ be egy valószínű útirány - , s gondoltam, erre kanyarodok . . . Hiszen volt, ami volt, a bűnöknek is van elévülési idejük, nem csak a dossziéknak, aktáknak . . . Erre gondoltam, amikor felétek tértem ki .. . S na meg, hogy . . . Hogy is mondjam? A véremre! - vágta ki sután, és nagyon-nagyon idegennek érezte szájában a szót. - A magadéra gondoltál, avagy a máséra? - fonta össze mellén karját az asszony. - Mert, hogy a magadé hozhatott, de más számodra nincsen! Hogy ki­ mondjam: vérrokonod! 12 �Abrahám gyorsan pálinkával teli poharat nyomott Colomán kezébe és rá­ köszönt: - Isten hozott, Kálmán! Colomán az asztalra csapta a poharat. - Nincsen-e?! - nézett az asszonyra, de az állta tekintetét... Állta tekin­ tetét, ami vajmi kevéssé különbözött attól a tekintettől, amit emlékeiben őr­ zött, „utánam jössz te - nevetett Imola, s kipenderült a fürdőszobába, hogy leöb­ lítse magáról a te f érfibűzödet, kedves, s alig látszott meg rajta, hogy zavar­ ban van, amiért nem akarsz kötélnek állni, s kitartasz terved mellett. Nem ne­ heztelt, csak éppen ott hagyott az ágyon, izzadtan, cigarettázva, és mosakodni ment, pedig nem sürgette az idő, még tartott a moziban a vetítés, még nem varta az állomás, hogy újabb hétre elváljatok, hogy elszakadjatok a jövő va­ sárnapig, amikor egy filmvetítésnyi időre ismét együtt lehettek, „ha már nem bírod, nélkülem, megtalálod te a hazafelé vezető utat” - kacagott Imola, és nem értetted honnan veszi az erőt átlépni szerelmén is, amit hétről hétre olyan alaposan bebizonyított, „meg arra is gondolj, kedves, hogy itt marad az apai házad, a föld, amiben kinyílt a csipád, mert ezek gyökerek, gyökerek, melyeket kertészkézzel sem lehet átmetszeni és újraültetni, kedves” , és ismét csak nevetett, nevetett azon a hegyipatak-hangján . . . „N em -e?!” loccsant túl benned partjain a virtus, bár érezted, hogy hiába éltél már évek óta városon, valamit nem tudtál levetkőzni, valamit, amihez semmi köze az akaratnak, felvett szokások­ nak, ruházatnak, de azért se hagytad magad: „azt hiszed, asszonynéppel fele­ selsz?” - kérdezted elszántan és tettrekészen, mint az élét kiöltő bicska - , „ne­ kem már ez a földem, ez a házami” - sulykoltál körbe albérleti szobádban - , „kacagj, csak kacagj, elválik, hogy volt amiért?” - fenyegetőztél, de Imola to­ vábbra is nevetett, csikkantgatva, mint megannyi halvillanás, mintha csak kö­ telezni akarni, cukkolni, hogy megkutyáld magad, és beváltsd ígéretedet, és örökre hátat fordíts ennek a hargitai vidéknek „ahol a vas is fából van”, és nevetett akkor is, amikor kilépett a fürdőszobából, és finoman elhárította öle­ lésedet, „édesem, nem én vagyok az, akivel hadakoznod kell. hanem a te nyug­ hatatlan természeted az”, és öltözködni kezdett, egyenként takarva el az aj­ kad nyomát viselő testrészeit, s megértetted, hogy a szavak már haszontalanok, a lány nevetése pusztán takaró, mint ruházata, mely alatt változatlanul meg­ marad a valóság, megértetted, hogy Imola megértett, és nem próbál visszafog­ ni, szeret, oly nagyon szeret, hogy hajlandó le is mondani rólad . . . Búcsúzta­ tok, öleltétek egymást, s fojtogatás rejtőzött ölelésetekben, öleltétek egymást és testetekben ott pezsgett az eggyéválás, öleltétek egymást olyan erővel kapasz­ kodva, mint kitakart gyökerükkel omlás szélén az eldűlő fák, „jóságom jósá­ ga, jóságos jóságom”, s Imola a délutáni vonattal utazott el, te pedig este mentél utána, az utolsó fényderengéseket rejtő órán, kerülve a járt utakat, lo­ póként osontál, a kutyák hallgattak: ismerték hegyiember-járásodat, a föld nem dobbant talpad alatt: ismerte súlyodat, hiszen rajta nőttél fel, s már ott jártál a hegyoldalban, amikor a hold is társadul szegődött, felhőbe bújt, hogy tolvajsötétet ajándékozzon neked, amire a három házhoz érsz: legfelül az Imoláéké, alattuk a tiéd, az apai jussod, lennebb pedig a korcsmáros zsidó háza, az Abraháméké, s az ismert ösvényen könnyűszerrel surrantál fel szülőottho­ nodig . . . Úgy pirkadt fel a tulajdon két kezeddel rakott tűz, mintha a nap éledezne a zsindellyel fedett, öreg falak között, s te csak suttogtad végtelen örömmel „most mondd, most hajtogasd, kedves, most vesd keresztbe utamon, hogy van föld, van ház, hogy elszakíthatatlanok azok a gyökereim, melyek hozzákötnek” . . . 13 �- Aztán, hogyan éltek? - kérdezte, mert már nagyon hosszúra nyúlt a hall­ gatás, s mindhárman csak nézték az ételt. - Akár a többi ember . . . - Az apád kocsmájában dolgozol? - O tt. . . Csakhogy most állam i. . . Az asszony felállt, s mintha belenyugodott volna, hogy a vendég, ha hor­ doz is veszélyt, egyelőre mással van elfoglalva, magukra hagyta a férfiakat. A szobába ment átöltözni. Vasárnap volt, templomjáróóra. - É s . . . Ő ? - csúszott ki Colomán száján, amint Zita behúzta maga mögött az ajtót. - Minek a múltat előbányászni, Kálmán? - kérdezte keserűen Ábrahám. „A gyönge is erősebb, ha véle az igazság!” - olvasta Colomán a kályha fölé akasztott falvédőn. - Barátok vagyunk . . . K i mástól kérdezném? - Senkitől! Rég volt, tán igaz s e . . . Eljárt az idő . . . - A cimboraságunk felett is? - Mindannyiunk fölött, Kálmán. - Épp azért, mert eljárt! Beszélhetsz. - Szóval érette jöttél, . . - Mögöttem az ötven év jócskán, minek hát így köntörfalazni? Meglett em­ berek volnánk, akik beszélhetnek múltjukról, bármilyen volt is. Mit számít, miért, kiért jöttem? Jöttem, mert úgy éreztem, jönnöm kell! Egy biztos, Á b­ rahám cimbora, bajnak, annak nem jöttem! - Hát - sandított a szobaajtó felé Ábrahám - , változnak az idők, az em­ berek . . . Te is tudod . . . Imolát elvette N ándor. . . Jól vannak . . . A sebek, ahogy mondják, behegedtek... Csakhogy a nyomokat nem növi be az idő, Kálmán! Akinek nincs már osztanivalója veled, Kálmán, az a tüzet hányja f e l . . . Hiszen, te is tudod, erdővidéken nincs nagyobb bűn! - Tán a máséban tettem a kárt!? A saját házamat égettem fel, s azért hat év börtönnel fizettem, Ábrahám. Elfelejtettétek? - Csóvát dobtál, Kálmán, érett fejjel, csóvát! - A sajátoméra! - És az áldozatok? - Azokért nem felelhetek! Honnan tudtam volna, h o g y ... - Akkor minek szöktél, miután szabadultál? - vágott Colomán szavába Á b­ rahám. - Csak a bűnös menekül el idegen földre, aki nem tud megbékélni lelkiismeretével. - Mentem volna mindenképpen . . . Imola a megmondhatója .. . Terveztem .. . Tudtam, hol keressem, és ki az a dunai hajós, aki átcsempész a bunyevácokhoz . . . - Az ma már mindegy, Kálmán . . . A mi szemünkben szökevény vagy! Tölthetek még pályinkát? - Ha nem sajnálod . .. - Vendégem vagy, Kálmán. Ittak. Colomán felállt és körbejárta a konyhát. Megállt a házikészítésű, fa­ ragott konyhaszekrény előtt, és végighúzta ujját a rovásokon. - A ré g i. . . Itt semmi sem változott. - Változott! - mondta Ábrahám figyelmeztetőn. - Kínlódott? - Te börtönben ültél, neki orrig ért a hasa . . . - Hibáztatott. Átkozott. Mi? 4 1 �- A gyermekedet hordta . . . Hogyan tette volna? - S a gyermek? Nagyocska, ugye? - Katonakorú. - Neve? - Alvin. - Tud rólam? - Minek? Nándor az apja! - Értem . . . - Remélem, Kálmán, cimboráim . . . Mert számodra nincs jóvátétel, tudd! - A keservit, úgy mondod, mintha ti itt külön törvényt ültetek volna fö­ löttem ! - Törvényt azt nem; de a robbanás tölcsért és két kopjafát hagyott a föld­ ben . . . Halált meg csak halállal lehet letudni, Kálmán. Két halált meg két ha­ lállal, s neked csak egy van . . . - A robbanásról mit tehetek? Honnan tudtam volna, mit ásott el apám a ház pincéjében . . . Elhallgatott, mert nyílt az ajtó, és Zita jelent meg talpig feketébe öltözve; csak kendője szegélyét díszítette hullámos aranyvonal. Kezében fehér zsebken­ dőt és egy vaskos kis bibliát szorongatott. A templomba indult - lelkében ke­ gyesebb indulatokkal nézte az életet: - Aztán megtaláltad a számításodat ott, Münkenben? - Meg, Zita. Jól keresek, szép házam, autóm . . . - Asszony, gyermek? - Mikor került volna . .. - Baj, Kálmán, baj, mert nem sok értelme van család nélkül sem a kere­ setnek, sem a háznak, sem az autónak, de az életnek sem, hogy tudd! - Igaz, Z ita . . . Tudom, csakhogy én még nem készülök az utolsó szám­ adásra . . . - Mert hát öregszünk, úgy telik az élet - felelte az asszony - , vagy neked másként osztatott? - Én elégedett vagyok - mondta határozottan Colomán. - Amit kerestem, megtaláltam, amit meg itthagytam, itt maradt! - Itt számodra senki és semmi - emelte fel hangját Zita - , de isten legyen veled, jó vagy rossz ember légy, mindenképpen, csak maradj meg a saját éle­ tedben jószerivel, mást nem kívánok neked, Co-lo-mán. Büszkén, begyesen lépkedve távozott. Colomán segélykérőn nézett Ábrahám­ ra, villanásnyi legyintést várt tőle, férfias „hagyd, asszonybeszéď’-biztatást, de egyivású cimborája, pajtása, katonakollégája a padlót bámulta, s csak lógatta szeplős, keskeny kezét, és Colomán azt gondolta, hogy „sem győztest, sem ál­ dozatot nem látnak itt benned, ha elfogadnak, hát annak, amivé lettél szá­ mukra: idegennek” . . . - Gondolom . . . - tétovázott - , ott lesz ő is a templomban . . . - Nem. Neki itt funkciója van, nem teheti. . . - felelte Á brahám, s a bebőrözött tejre szálló legyeket kezdte hessegetni. Colomán várta a folytatást, közben nézte a mit sem változott konyhát, és érezte, milyen bátortalanítólag hat rá a megrögzött változatlanság, mintegy példázta az ő változottságát; „va­ jon Imola férje megértené, hogy húsz év távlatában a történtek már csak szá­ mára, az idegennek hordoznak jelentéseket, kényszereket?” - Hát azért jöttél, hogy találkozz vele - vett erőt magán Ábrahám —, én azt mondom cimbora, hogy minek bolygatni, ami egyszer már megülepedett. . . Nándor szereti őt, szereti a gyereket is, felnevelte elvégre.. . Érdemes, cim­ 15 �bora, lehet-e beleköpni az életükbe? Úgy gondolod, hogy annak a legénynek tudnia kell rólad? Hogy aztán se te, se Nándor ne lehessetek apjuk lelke sze­ rint? Miért keresed megnyugvásodat az ő rovásukra, Kálmán? - Nem keresem . . . De ami egyiknek jó, az rossz a másiknak. Így van ez öröktől fogva elrendezve. De a mi korunkban, hiszen túl van Imola is a negy­ venen, nem hiszem, hogy nagy bajt okozna, ha találkoznánk .. . Legalább vele, Abrahám - vált könyörgővé Colomán hangja. - Nézd cimbora, te régóta nem élsz ebben az országban, nem tudhatod, tör­ vény van rá, hogy jelenteni kell az idegeneket. Állampolgári kötelességünk be­ számolni és papírra vetni, hogy mi dolgunk akadt velük, mit beszéltünk és mi­ ért . . . S minél több emberrel találkozol, annál többen kell valljanak rólad, s akkor azokról az időkről is, amiket most firtatsz. S mi ez, ha nem a régi szennyesek kiteregetése? Légy belátással, cimbora. . . Imola a tanácsnál dol­ gozik . . . Hogy köze van, illetve volt hozzád, azt már csak mi, a rokonság tartjuk számon, de ha találkozol vele és másokkal is, akkor óhatatlanul rá­ szakad a régi szégyen e... Hírbe hozod! Talán még az állása is rámegy, s ha olyan utasítással távolítják el a tanácstól, amilyenekkel az ilyesmit csinálni szokták, még mosogatólánynak sem vehetem fel a kocsmába. Érted, cimbora? - Hát, hogy éltek ti itt, Ábrahám? - Megvagyunk . . . Ha meg panaszkodunk, szívünkből tesszük. De nem vá­ laszoltál, Kálmán. - Megértettelek . . . Jobb, ha elmegyek . . . - Most! Mindjárt. Mielőtt még mással is összetalálkoznál. A népek lenn vannak a templomban, most a legalkalmasabb . . . És ne Imolán törd a fejed, cimbora, gondolj a tűzre és a két kopjafára. . . Hoztál te már elég gyászt, nyomorúságot erre a völgyre . . . - Hiszed, hogy halvány gőzöm nem volt, mit ásott apám a ház alá? - Mire mennék, ha elhinném? Rejtegetett mindenki mindent, amit csak le tudott szakítani a visszavonuláskor. K i fegyvert, ki lőszert, ki embert. . . Hegyvidéken nehéz az élet, kapaszkodik mindenki, amibe tud . . . D e az ol­ tásra kigyűlt emberek közül kettőt megölt a robbanás, és kis híján múlott, hogy az erdőre át nem terjed a vész . . . Belátod? - Legalább a fiút, azt megnézhetném . . . Messziről legalább . .. Tudod mi­ lyen jó szemem volt, vetekedett a héjáéval, s nem romlott csöppet sem az el­ telt esztendők garmadájában . .. - Vasárnap van, Kálmán, s a városba ment, aki fia ta l. .. - Hasonlít rám? - Az apja lennél. . . - A szeme színe? - Hát fehérnép vagyok, hogy számon tartsam? Fáradt volt; minden kellemetlen részletében érezte ötvenhét évének ezernyi nyomát, repedését; pattogzott fiatalos tartása, akár a fejszével döngetett fa­ törzs kérge. A gázpedált taposta; idegeiben felbizsergett az önpusztítás vágya; nem kel­ lett a műszerfalra tekintenie, a szélvédőn robbanásszerűen eltoccsanó esőcsep­ pek híven jelezték, mekkora sebességgel halad, száguld, menekül, távolodik a hegyektől, melyekre húsz éven keresztül imák fennköltségével gondolta, vá­ gyakozott, melyek után szinte vallásos hittel epekedett, és amelyeket nem tu­ dott kiirtani emlékezetéből, mert megismételhetetlen évei helyszínét jelentették - a termőtalajt, amelyből egykoron kihajtott. . . 16 �KORÖSSI P. JÓ ZSEF Állampolgársága: magyar Valahonnan az Urál környékéről jöttek. Legenda volt, hogy szétváltak: fin­ nek lettek, meg észtek, meg magyarok. Magyarok az Aranyszarvas után men­ tek, és legszebb tájat találtak. Valóban így is van. Csak sajnos, szerencsétlen ország, akinek volt három tengerkijárata és hatalmas birodalma. Végül ma­ radt csak ennyi. Szerencsétlenség miatt lett így, nem magyarok miatt. Első világháború után antant úgy döntött, hogy rossz oldalon áll a magyar nép, és elvágta az ország egy részét. Döntő szerepe volt ebben Franciaország­ nak. Igazságtalan, hogy így történt, mert történelem, nem nép csinálja, és pon­ tosan a népet büntették ezzel, pedig nem is mi választjuk a kormányunk. A k­ kor nem ez volt. De most ez van. Ha mondjuk más embernek lett volna döntő szó a kormányzásban, és más politikát csináltak volna, akkor okosan kijöttek volna azt a bonyolult helyzetből. Második világháború után megint rossz ol­ dalon állt. Pedig nem lehet mondani, hogy politikai szempontból hibás volt a magyar: az egész világon - Szovjetunió után - Magyarország második ország, aki forradalom csinálta, ami összesen három hónapig tartott. Az első világhá­ ború óta csökken a területe a Magyarországnak. A második világháború után megint csökkent. Most mondják, hogy Jugoszlávia részen meg Csehszlovákia részen magya­ rok nem rosszabb élnek mint itt. Legalábbis semmi harag nincs ellenük. Sza­ badon engednek onnan ide, innen oda. De legfájdalmasabb pont az a Romá­ nia. Transilvánia. Pedig Transilvánia Magyarországnak szíve volt. Ez a szíve ott maradt, és ezt meggyilkolták. Szó szerint. Török háborúról sokat tudtam, és 1848-ról, amikor forradalom, szabadulási forradalom volt. Hát nagyon sajnálom a magyar népet. Tényleg szívemből saj­ nálom. Valahogy történelmi szempontból ez szerencsétlen nép és jobb sorsot megérdemel, mint van. Nem vagyok magyar, de számomra ez nagyon súlyos dolog. Úgy nézünk most, hogy Magyarországon lakik majdnem tizenegymillió ember, de egész világon több, mint harmincmillió. Ez bonyolult történelmi ese­ mények miatt van. Első világháború, második világháború és 56-os esemé­ nyek miatt. Ha törököket filológiai szempontból nézünk, elég sok szó jutott magyar szó­ kincsbe. Magyarok akkor is maradtak, mint önálló ország, önálló nyelv. Ha másképpen lenne, nem tudták volna védeni itt a saját kultúrát. Tudomásom szerint egyetlen nép van - ez a magyarok - , akik tudták védeni saját nyel­ vet, és saját kultúrát és hagyományokat. Pedig ez tényleg nagyon nehéz, mert százötven évet a török alatt - és sok minden közbe jött - és ezek mégsem el­ vesztették saját arcát. Nagyon lényeges dolog. Ezen csodálkoztunk, amikor ezeket tanultam, és beszéltünk is barátnőmmel. Főnököm munkahelyemen előadásokat szokott tartani nekem a magyar tör­ ténelemről az ókortól kezdve. Ez legérdekesebb számomra, mert ezt kedve­ lem. Igazságot mondott Árpádtól kezdve. Mi volt, honnan jöttek, ki volt az az igazságos király. 17 �Ezért először nagyon jó benyomásom volt. Magyarok tudták védeni saját folklór, saját kultúrát. De jobban megismerkedtem a fiatalokkal, és ezek in­ kább nyugatra néznek, sajnos, és szerintem emiatt fognak elveszíteni sokat a kultúrából. Mert valahogy olyan általános európai kultúrszintre jutnak és akkor vége. Kulturális szempontból nagyon fog elmaradni, az biztos. Mert van alapja, és ezzel nem tudnak mit csinálni. Magyarország történelméről vagy kultúrájáról sem tudtam semmit. Semmit mielőtt átjöttem. És, ha nem ismersz ennek a népnek a kultúrájára vagy tör­ ténelme, nem tudsz értékelni. Ha nem ismersz a népi kultúrát, ha nem tudsz, hogy miből él, hogy miért ilyen elképzelések vannak az embereknek, akkor egyszerűen nem tudsz megérteni magyar lélek, mert ez is olyan különös. Magyarok nem hisznek abban az emberben, aki bevándorol ebbe az országba. Azt hiszem úgy gondolnak, hogy úgyis kevesen vannak és kell őrizni ezt a ma­ gyar véret. Szerintem bizonyos szempontból azért is nem szívesen beengednek, és ha már itt van, akkor is nem vesznek fáradságot, hogy megértsenek valakit. Ha valakivel megismerkedem, először nagyon úgy érzem, hogy három lépésre tartanak tőlem. Vagy félnek vagy nem hisznek bennem. Mert nem lehet tudni kicsoda vagyok. Szoktak hazudni is, hogy minden tökéletes, hogy minden jó itt. Aztán, amikor jobban megismerkedünk, akkor helyreáll minden. Nincs probléma, de nem vagyok biztos, hogy tiszta szívvel elfogadnak. Ab­ ban nem vagyok biztos. Több emberrel találkoztam, aki tényleg szívből saj­ nálja engem, és kérdezte, hogy nincsen honvágyam, meg hogyan tudok itt élni. Most utolsó időben sikerült néhány barátot, igazi barátot szerezni. Sajnos ne­ kem ebben tényleg nagyon sok probléma volt. Szerintem mindenkivel szemben is így van. Magyarország titokzatos ország volt nekünk. Egyetlen egy magyar ember nem járt nálunk egyetemre, nem találkoztunk magyarral, és amit újságokból tudtunk kiszedni, az az, hogy valamilyen agrárország. Anyukáméknak sem volt halvány gőzük sem. Tudtuk, hogy létezik, hogy szocialista ország, de milyen színvonal van, kulturális szempontból, azt nem tudtuk. E l akartam Magyarországba menni, és rábeszéltem barátaimat. Ügy gon­ doltuk - szégyen, nem szégyen - , hogy ez a birkapásztorok országa, mert irhabundákról hallottunk. Azt vártuk, hogy ez egy elmaradott, valamilyen birka­ pásztori ország. Szinte, mint Bulgária lehet, és inkább Lengyelországba jobb. Mielőtt elindultunk volna, három napig kellett járni előadásra, ahonnan meg­ tudtuk, hogyan kell viselkedni. Az országról kellett mindenféle információkat összeszedni az egyetemen, mert azon keresztül jöttünk. Vizsgáztattak. Minden kérdésre kellett válaszolni. Például, hogy külügyminisztere kicsoda, aztán, hogy micsoda ez a népfront. Aki bukfenc lett, maradt otthon. Az információk, ami­ ket összeszedtünk, inkább társadalmi és politikai információk voltak; ez-az volt. Döbbenetes, amit itt láttunk. Láttuk, hogy ez sok fokkal magasabban áll, mint bármilyen más szocialista ország. Ez nekünk lélekben a forradalom volt. Láttuk, hogy milyen lemezeket lehet kapni..., és az illatszerboltokban..., és a divat szempontból . . . Aztán Budapest. . . Maga Budapest nagyon tetszett nekem. Annyira tetszett az architektúra, annyira hangulatos város, hogy ak­ kor egyik barátnőmnek mondtam - pontosan emlékszek: amikor az alagúton mentünk - mondtam, hogy adok fél élet, csakhogy élhessem néhány évet Ma­ gyarországon, mert ez csodálatos, romantikus város. 18 �Összesen két hétig töltöttünk itt. Gödöllőn, az agráregyetemen, kollégium­ ban laktunk, a Mátyás pincében ebédeltünk. Voltunk Kecskeméten, Debrecen­ ben és Balatonnál egy hétig nemzetközi táborban. Ott ismerkedtem meg ké­ sőbbi férjemmel. Utolsó előtti napon a nemzetközi táborban diszkóban voltam. Sok magyar fiú hívta táncra, és akkor jött későbbi férjem. Az egyetlen, aki nem figyelt rám addig, és nagyon zavart. Aztán később kiderült, hogy nem tud táncolni, pedig ő maga basszusgitár volt. Tudtam, hogy basszusgitáros. Meghívta az asztalhoz, és angolul beszéltünk. Inkább neki barátjával, mint ővele. Összesen fél órát töltöttünk a diszkóban, és elmentünk a Balaton-partra. Hold-út volt. Az volt. A halak ugráltak ki a vízből, csodálatos és romantikus minden. Ter­ mészetesen beszélni nem tudtunk csak angolul pár szót. Megálltunk egy villa előtt, nem akartam bemenni, mert nem nagyon értettem, mi van. Kiderült, hogy ez a nyaralójuk. Bevezette a szobába. Ez már este volt, és az egész csa­ lád ott volt, a nővére is. És akkor ő azt mondta: „E z a kislány lesz felesé­ gem” . Ennyi volt. Szó szerint csak ennyi. Címet cseréltünk. Másnap el is in­ dultunk csoporttal Debrecenbe. Amikor hazaértem, már várt a levele. Magyarul írva. Szaladgáltam a vá­ rosban, kerestem a magyar szótárt. Egyetlen példányt találtam. Lefordítottam magamnak, amit tudtam. De az egész levelen keresztül az volt írva, hogy „I love you” . Egy rózsából egy szirma volt benne. Én nem is válaszoltam. Szép volt, de túl egzotikusan találtam. Jött a távirat, hogy miért nem válaszo­ lok. Akkor írtam levelet. Angolul írtunk egymásnak majdnem fél évig, de nem tudtunk angolul. Mindennap kaptam egy táviratot. Többször éjszaka hozták. Szilveszter előtt újra találkoztunk. A magyar csoportvezetők nagyon rendesek voltak, mert elfogadtak engem, mint a csoportnak a tagját. Mindenhova velük jártam, és ott is aludtam a szállodában. Ez volt a baj, mert első férfi volt éle­ temben. Szilveszter után elmentünk magyar nagykövetségre. Ő akkor megérdeklődött minden, és kitöltöttük a papírokat. Ő már kezdett tanulni nyelvet. Én még el se kezdtem magyarul tanulni: nem is gondoltam, hogy férjhez fogok menni. Nem szerettem. Nagyon egzotikus volt, jólesett, de másvalakibe voltam sze­ relmes. Az volt az első szerelem, de éreztem már, hogy semmi nem lesz abból. Azért is mentem Magyarországra, mert szüleim küldtek, mint regényekben, hogy kicsit rendbe kellett hozni az idegeimet. Tovább is mindennap távirat meg levelek, hogy feleségül fog venni, mert nem tud tovább képzelni életet nélkülem. Kért, hogy meghívóleveleket küldjem neki. És akkor kellett nekem írni először, hogy ez vőlegényem. Eszem ágában sem volt, hogy ez valóban így van. Persze eszembe jutottak mindig a magyarországi napok, mert a fiú is maga nagyon jóképű volt. Ugyanolyan, mint a Play Boyból. Arra gondoltam, hogy jön, a szüleimmel megismerkedik, aztán majd látjuk mi lesz. Nem gondoltam, hogy olyan hamar minden. Nem is hittem, hogy egyáltalán sikerülni fog, mert az egész nagyon bonyolult. Amikor márciusban jött, már hozott a jegygyűrűket is. Vissza már csak nem lehetett utasítani az ember. Már harmadik találkozásunk volt, és én számomra megint tiszta cirkusz. Amikor kérte a kezemet a szüleimtől, ők hárman ott vol­ tak a nagyszobában, én másik szobában ültem és nevettem hangosan, mert annyira ez valahogy volt. Sírt, és akkor anyukám is természetesen. Anyukám mondta: na nézzél, kislányom, ha valaki ennyi ezer kilométerre hajlandó jön- 19 �ni, akkor valóban ez vak szerelem, és tényleg szeret. Most már döntsél. Addig nagyon ellen volt, mert egyetlen gyerek vagyok, és nem akarta elengedni. Apu­ kám azt mondta: neked kell élni vele, és neked kell dönteni, és nem akarja, hogy esetleg nem engednek nekem, és akkor egész életet fogok mondani, hogy ő hibája miatt nem sikerült nekem. Sokan mondták, hogy többször kell nekem gondolni, hogy hova megyek. Olyan példát is mondtak, aki Afrikába ment férjhez. Mondták, hogy Magyarországon szokás, hogy férfiak járnak bárba meg restauranciába, és asszony ma­ rad gyerekkel otthon. Nő sehova se jár, és nincsen emencipáció. Megértettem miért mondanak nekem, viszont nagyon dühös voltam erre. Nem hittem semmi. Esküvőre férjem jött repülővel, száz szál vörös rózsával. Több szempontból kell nézni, miért mentem férjhez. Nem sikerült mennem ahhoz, akit én nagyon szerettem. Másrészt pedig akartam elszabadulni életstí­ lustól. Egyszerűen más szabadságot akartam minden szempontból. Otthonról is cl akartam menni. Mindig úgy viselkedtek velem szüleim, mint kislánnyal. Ereztem, hogy nem tudom úgy élni, ahogy szerettem volna. Nekem is kellett akkor valamilyen támaszpont. Most csak én tudok ezt érzékelni. Most nem csináltam volna ez. Huszonhárom éves voltam akkor, és ő első férfi az én éle­ temben. Nagyon konzervatív nevelést kaptam. Miért is döntöttem így? Negyedik osztályos voltam egyetemen, és ötödik osztályon mindenki, mint őrült megyen férjhez, akár fiktív is. Nagyon vá­ gyódtam másik civ ilizáció után. Gondoltam, hogy nem vagyok egyetlen. Ha nem jön össze, akkor mindig lehet elválni, és visszajönni. Erre gondoltam ak­ kor. Férjem nagyon jóképű férfi. Most is mindenki mondja. Play Boyból lehetne kivágni. Csak nem az én ízlés. Ő akkor hazudott nekem, hogy egyetemen ta­ nul. Igazság szerint - mert nem hülye, és mindenből egy kicsit csipked - min­ denről tud egy kicsit beszélni: matematikától kezdve muzsikáig. Természetesen, mert muzsikus, basszusgitár. Hazudta, hogy ugyanolyan idős, mint én, pedig fiatalabb. Persze, hogy nem számít két év. De hazudta. Amikor én megtud­ tam az igazságot, akkor is gondoltam, hogy nem késő, mert lehet tanulni, ha van kedve embernek. Amikor terhes voltam, már tudtam, hogy férjem hazudik. Térden állt, sírt, vállalta minden és mondta: „A z isten ajándéka vagy, ha el fogsz hagyni, nincs értelme az életemben” . Mert szerelem, igazi melegség úgy érezte, hogy csak tőlem kapta. Azelőtt családon belül sose érezte magát. Akkor úgy gondoltam, hogy ez anyagi szempontból nézni hülyeség, és tényleg nem érdemel. Ez a leg­ kevesebb. Legfontosabb számomra őszintén lenni és kölcsönösen valakivel. Ügy gondoltam, hogy nincs nagy szerelem. Férjem valóban nagyon szeretett, én nem, de barátot őszintén reméltem, hogy meg fogok találni benne. Nagyon akartam gyereket, egy fiút. Sikerült is. Úgy gondoltam, ha nem fog megvál­ tozni, én egyedül is képes vagyok nevelni. Akkor még nem volt késő, de gon­ doltam, helyes, ha fogok szülni. Az is gondoltam, hogy lehetséges és vissza­ megyek, de az is lehetséges, hogy itt maradok, mert azt reméltem, hogy fér­ jemből lehet még faragni egy igazi embert. Férjem jött is utánam, hozzám haza rögtön tíz nap szülés után. Mert szülni hazamentem, hozzám. Itt nem tudtam. Magyar orvosok nem ismertem, nem tudtam magyarul, nagyon féltem. Szegények is voltunk. Viszont otthon a csa­ ládhoz tartoztak összes professzorok, összes orvosok. A legjobb klinikába men­ 20 �tem. Öt főorvos volt, és öt személy volt mellettem. Magyarországon biztos, hogy nem tudtak volna nekem ez biztosítani. Három hónapos volt a fiam, amikor repülővel hoztam Magyarországra. Anyukám is jött, és akkor itt volt a tragédia. A férjem nem volt hajlandó kidobni a bizonyítékokat. Valaki volt. Nem akárki. Nekem nagyon rosszul esett, hogy cigány. Ez volt a pokol. Csi­ nálja, hogy tudomásom ne legyen. Ezt nem vártam, ilyen nagy szerelem után. És hirtelen, csak így. Nem tudtam mit lehet csinálni, mert rögtön vissza nem lehetett menni kisgyerekkel. A férjem maradt és titokban tovább csinálta az adósságokat. Akkor már szerelemről nem lehetett beszélni, és az utolsó öt év tiszta pokol volt. Ami­ kor az tragikus, asztronomikus nagy száma volt adósságának - több félmillió - akkor apósomnak kellett eladni a nyaralót, hogy tudja kifizetni az adóssá­ got fiának. Nekünk kellett költözni el Pestről. Egy évig erdőben laktunk, mert férjem pesti szükséglakás törvény ellen eladta, százhúszezer forintért. Amíg nem tudtuk visszafizetni azt a pénzt, nem tudtunk visszaköltözni Pestre. A pénzt, amit szüleim hoztak nekem, meg amivel apósom segített, fizettük viszsza két év múlva az adósságot. Nem tudtunk spórolni semmi. Férjem könyörgött, hogy ne váljunk el, ameddig ő sarokban van. Amikor pedig már megint Pesten voltunk, nem akartam elválni gyerek miatt. Nem akartam, hogy gyerek ártalma legyen. Mindig gondoltam, hogy kicsit még vá­ rom. Még egy kicsit várom, hátha megváltozik, és végül is nagyon nagy szé­ gyen a szüleimnek számára, mert egész kisváros ismerte őket. Férjhezmenés előtt figyelmeztettek engem. Nem akartam, hogy nekik igaza legyen. Egysze­ rűen nem hittem, hogy valakit nem lehet úgy átnevelni, úgy átfaragni, hogy szélhámos ne legyen. Igazság szerint, ha most visszagondolok, akkor nagyon megutáltam a ma­ gyar nyelvet is. Minden, ami férjemhez kapcsolatban tartott. Megutáltam fizi­ kailag is. Nem is akartam nyelvet megtanulni. Rossz helyzet volt akkor. Üres üvegeket kellett visszaváltani, hogy gyerek­ nek tudjak venni bébikonzervet. Nevetséges dolog, mert gyönyörű szép bun­ dák voltak rajtam, meg sok arany, és nem volt mit enni. Szó szerint. Én is azt ettem, amit fél liter tejet kaptam a fiam után ingyen. Szó szerint ez is: éhezés. Akkor apósom sok mindent segített. Hét végén tudtunk oda elmenni, és enni; gyereknek gyümölcsöt vettek, meg ilyesmit. A fiam tíz hónapos volt, amikor muszáj volt menni dolgozni. Apósom sze­ rezte egy állást. Rutinmunkát végeztem 2400 forintért. Ott kezdtem igazán tanulni magyar nyelvet, mert férjemnek nem volt türelme beszélni velem. Kezd­ tem érezni, hogy valóban valahol annak az asszonyságnak otthon igaza volt, amikor mondta; férjem többször elment szórakozóhelyre, restauranciába, és nekem kellett otthon maradni a gyerekkel. Az én fizetésemből éltünk, de na­ gyon jó emberek között voltam. Ott kezdtem értékelni, hogy mi is valóban jelent ez a szó, hogy szabadság. Megtaláltam bizonyos nyugalmat nem csalá­ don belül, hanem társaságban, munkahelyen. Proletárok között jólelkű em­ berekre találtam. Számomra ez érdekes, hogy ők egymással nagyon rosszul vol­ tak, de megsajnáltak engem. Mindenki úgy jött hozzám, hogy saját baját meg­ mondta, és próbált segíteni, védeni engemet is. Akkor kezdtem érezni, hogy sok baj van emberek között Magyarországon. A kis emberek között irigység a pénz miatt, a lakáskörülmények miatt is irigység. Nagyon szerettem a mun­ kámat. Nem az volt, amire készültem, de ott igazán olyan társaságra kerültem, hogy megfelelő volt minden szempontból, és végre nagy segítséget kaptam. 21 �Pontosan akkor döntöttem, hogy itt kell maradnom Magyarországon, ami­ kor ezen a munkahelyen dolgozni voltam. Arra is gondoltam, sor fog kerülni, hogy el kell válnunk férjemtől. Sokszor úgy mentem vissza hozzám haza látogatóba, hogy tiszta eszemmel akartam megtudni, hogy hajlandó vagyok-e visszamenni végleg vagy nem. Első látoga­ tás után már láttam, hogy teljesen megváltoztattam magam pszichológiai szem­ pontból. Amit eddig én észre nem vettem, ami normális dolog volt eddig, most volt idegesítő otthon. Az egész életritmus is. Elvesztettem ismerősségeimet, pedig ott kint nagyon fontos. Nem pénz, hanem barái kör, akivel tud­ tam volna tárgyalni ilyen szinten, amilyen én már jutottam. Úgy éreztem, hogy ezek olyan kispolgári lettek. Férjhez mentek és megsemmisültek, megál­ lapodtak. Fiúk között kettő alkoholista lett, a harmadik pedig ugyanolyan. Jólesett otthon lenni, de sok minden idegesített. Idővel úgy éreztem, hogy el­ vesztettem kapcsolatomat szülei házzal. Az otthoni fiatalság máshogy gondol­ ja. Én hetvenes évekhez tartozom, és ott már idegen vagyok ezzel. Nem tu­ dok érteni őket. Számomra ez életem tragédiája, és az is marad valóban: én saját országomban már idegen vagyok, itt még mindig idegen vagyok, de az is maradok. Pontosan azért, mert én azt hiszem, hogy sohasem fogok jutni olyan szintre, hogy anyanyelvként beszéljek magyarul. Túlságosan sokat fog­ lalkoztam fiammal saját nyelv megtanítása, amikor éppen nekem kellett vol­ na magyar nyelv tanulni. Elkéstem. Nem vigasztalja engem, hogy van isme­ rősöm, aki ugyanúgy nem érez otthon magát ebben az országban. Ez százszá­ zalékosan magyar. Szerintem pontosan azért, mert ugyanolyan nevelést kapta, mint én: múlt századi. És ő valóban nem tudja találni a helyet a társadalom­ ban, és nagyon gyáva a társadalommal szemben. Nem tudja, hogy ő most kül­ földre kell menjen vagy maradni. Ismerősöm ezt még nem tudja. Első három évig, ahogy töltöttem Magyarországon, olyan nosztalgiahullá­ mok voltak. Nekem úgy volt, hogy első két évben biztos, hogy félévenként kellett hazamenni, mert nem bírtam. Addig ameddig süketnéma voltam. Ami­ kor később már megtanultam a nyelvet, könnyebb volt számomra. Akkor már több információhoz tudtam jutni, és megszoktam az életformához. Igazság sze­ rint, amikor anyósomhoz költöztünk, ugyanaz volt, mint, amikor szüleim há­ zában voltam. E l voltam kényeztetve. Ugyanez a színvonal is volt, mint ne­ kem otthon. Sőt, ugyanez a konyha is. Nem éreztem, hogy külföldön vagyok. Csak nyelvprobléma volt; nem volt ismerős, barát sem. Nem volt kivel be­ szélni. Sokszor úgy voltam bezárva a lakásba, mintvalamilyen börtönbe. Egye­ dül kisfiam volt. Mindig egyedül kisfiam volt. A fiammal most jó, azóta, hogy új lakásba elköltöztünk, férjemtől külön. Fiammal ritkán szoktam magyarul beszélni, akkor csak, ha valaki magyar van körülöttünk. Most ötéves. Nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Ez nagy baj. Hiányzik a férfi társaságot neki, és nemtudja még mindig dönteni, hogy magyar. Az óvodában többször is mondta azt, hogy ő nem magyar, de nekem mindig azt mondja, hogy magyar. Hát azt hiszem az lesz belőle, ma­ gyar. Örömmel fogadom, mert, ha itt marad Magyarországon a gyermekem, akkor legyen már magyar. Kényes helyzet, mert ott kint született, és még neki kell eldönteni egyszer. Bosszú sem akarok állni férjemen, mert nem is érzek undor iránta. Szerintem szerencsétlen ember, mint ez az ország, aki nem tudta találni a helye. Nem csak én, ő sem találja a helyét. Inkább jobban találtam a helyemet én ebben az országban, mint ő, aki itt született. Mert ő mindenből próbált szerencsét, és mindenből bukás lett. Magyarország megfelelőbb ország 22 �én számomra, mert kulturális szempontból megfelelő . . . ez nem egységes. Volt olyan időszak, hogy megutáltam szabályosan az egészet a férjem miatt, mert gondoltam, hogy minden magyar ilyen. De minden attól függ, hogy milyen társadalmi elitekben járunk, emberek hogyan fogadnak. Sokszor egyszerű em­ berek között, például parasztok között nagyon jól éreztem magamat. Aki elitához tartozik, ezek számára én inkább olyan egzotikus vagyok, és ezek el­ várnak tőlem, hogy idegen maradjak. Attól függetlenül kedvelem a magyaro­ kat. Amikor a kisfiam magyar állampolgár lett, úgy éreztem, nemhiába, hogy itt vagyok. A fiam magyar állampolgár, és én is magyar állampolgár leszek, de tisztán még nem látom helyzetemet. Gondoltam arra, hogy elmenni. Újra nyelv nélkül, ismeretség nélkül új életet kezdeni? Gondoltam még egyszer ezt kezdeni, ez a pokol. Még egyszer átmenni valahová, nem vagyok kész ehhez, nem vagyok erős, és senki nem vár. Én itt valóban felnőtt lettem. Őnálló itt lettem. Ez olyan hirtelen történt. Rögtön történt, és nagyon kemény volt. Em ­ ber, aki megszokta, hogy minden megengedi magának, és utána az kell, hogy éhezni kell, ez elsősorban büszkesége szempontból nagyon fájdalmas. Nem lettem kedvezményezett. Rosszabb élek, mint magyar ember. Elég agilitás nincs bennem. Nem vagyok. Természetem nem ilyen, és nem hiszem, hogy fo­ gok találni ilyen ember, aki fog érteni engem egész. Mert ember, férfi szá­ mára én mindig egzotikus madár vagyok, az is maradok talán. Játszani velem nagyon jó, de ha komolyról van szó, már tartózkodnak tőlem. Nem tudok hosszú idő kapcsolatot teremteni. Nagyon könnyen tudok kommunikálni vala­ kivel, de hosszú idő nem sikerül férfiakkal. Szerintem mert mindenki akarja a magyar feleséget vagy nyugaton feleséget. A karrier szempontjából első­ sorban. Volt főnököm nagyon sokat beszéltünk nyugati életformáról, szocialista or­ szágok életformáról, a Magyarországról is. Magyarország avantgard a szocia­ lista országoknak. Avantgardja minden szempontból. Megint az egyetlen or­ szág szocilizmusból, aki tud valutát hozni. A kulturális szempontból itten sok­ kal többet engednek, mint bármilyen más országban. Avantgardista ország. Amikor kisfiammal voltunk Jugoszláviában, láttuk ezt. Két hétig voltunk Splitben. Ez volt fordulópont. Akkor tudtam először értékelni, hogy mi is va­ lóban ér Magyarország. Honvágyam éreztem Magyarország után. Olyan ha­ todik nap, pontosan. Barátnőmnek megmondtam, hogy már nem bírom tovább, esetleg haza kell menni Magyarországra hamarabb, mint tíz nap múlva, ha­ marabb, mint ahogy terveztük. 23 �M Á Z IK IS T V Á N H ajnalban Beteszed a kaput. Szó sem jön belőled, hunyorgó Sparta szád szegletében. Kúszol az éjjeli tájon, mint barna pók a reszkető hálón. Hová visz ez az út? Dűlöngsz árkon-bokron át és homályos réteken, hol riadt pipacs és búzavirág zokog, s kopáran meredeznek a telefonoszlopok. . . halk nesz kél, és mindjárt reggel lesz. Négysoros I. Talán kitaláltalak, lehet, végképp nem létezel. Elképzelt összefüggés lennél kép és tükörkép között? 24 �P E T R Ő CZI É V A E g y névtáblára Mint Braille-írást a vak, megfejtem behunyt szemmel is, hiszen kezdettől ismerős ez a névtábla-véset. Böngészem boldogan a gyerekkorra nyíló egyetlen ajtó betűit. Más név áll rajta, igaz. De mégis ez a legelső h a s o n m á s . Finom rajza azonnal ujjaim hiszékeny hegyébe égett, s elérte, (mert meg előttem nem nyittatik!) ami húsz hosszú évnek nem sikerült. E földön végleg hontalanít. A dy-vá lto zat Majdnem „Ez itt a Bence. . ."-mód loholtatott kamaszkora utcáin valaki. Ólmos júliusi nap volt. Röpültem mellette mégis, óvatlanul. Mintha mezítláb, kések élén. . . úgy járok erre mióta. . . visszavette. 25 �AGÓCS SÁNDOR Séta a főtéren ide minden reggel oda csak ha hívnak itt már behunyt szemmel amott visszasírnak ide sokadszor is amoda már sosem ehhez semmi kedvem oda pedig juszt sem ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután egyik hely jutalom másik már büntetés ma még felvonulás holnap már tüntetés ide minden reggel amoda még mit nem itt csak alázattal oda tiszta ingben ide még nem lehet oda már nem szabad itt csak kísérettel amott most elmarad ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután ide már két éve oda amikor nyit és még ahol kellék hiányában ma sem intézhettem semmit M á r levelet is kellene írn i haza nyugtalanul aludtam az éjjel pedig megszoktam már a lámpafényt mégis felriadtam B I Z T O S A N VALAM I TÖ RTÉN N I FO G V E­ LÜNK még fent voltál én pedig azt hittem virrad tudom valamit kérdeztem is de már nem emlék­ szem nincs most semmi baj mondtad mielőtt megint elindulsz idd meg a kávét mikor jössz pihenned kellene már ha lehet ne maradj túl későre tudod a gyerekek sem igen láttak a héten világosban és már levelet is kellene írni haza vigyázz az úton tejet és kenyeret hozzál z6 �____________valóságunk Ú to n já r ó * - T. Pataki László Útonjáró című könyvének alcíme: Feljegyzések Nógrád megyéről. Az első oldalon ez olvasható mottó gyanánt: „Nem elég a földet birtokunkba venni, önmagunk ismerete talán ennél is fonto­ sabb.” (Sütő András). A könyvben továbblapozva, a Beköszöntőféle cím alatt a következő sorok olvashatók: „A vidéket járó arra lesz figyelmes, erős érzéseket ébreszt benne a táj, a falvak sorsa, múltja, mai élete és mindaz, ami az emberbokrok jö­ vőjével lehet kapcsolatban. Azt érzi néha, jó volna megállni egy időre, körbejárni egy-egy falu valamennyi házát, bekukkantani az ereszek alá, kikérdezni múltról és jelenről az öregeket, aztán Veres Péter szavával: megírni mindent, »A mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba!« Felfedezni mindazt, amit a változásban megragadni azért fontos, mert szilárd pontok kellenek. Nélkülük nincs előrelépés. A faluzó krónikás megáll egy-egy pontján a falvaknak és fényképező­ gépet kattogtató társával együtt »gerillaharcra« indul. Felderítésre, felfe­ dezésre, újraértékelésre, a hely(ek) szellemének felkutatására, a mai nóg­ rádi élet mozgatóinak kitapintására.” Sz. K .: - Egy könyv bemutatásánál talán az első és a legfontosabb dolog a műfajnak a tisztázása. Nem egyszerűen az útijegyzetekről van itt szó, hanem egy magasabb szintről, amit már útirajznak nevezünk. A ket­ tő között a különbséget az adja, hogy az útirajz igényesebb, gyönyörköd­ tetni is akar, érzelmekre is akar hatni, tehát bizonyos művészi igénnyel lép fel. Számtalan helyen lehet megfigyelni azt, hogy itt nem egyszerűen egy újságíró, hanem egy író ír. Új dolog az útijegyzet, vagy az útirajz? Semmiféleképpen nem. A magyar irodalomban, vagy a magyar művelő­ déstörténetben is meglehetősen nagy múltra tekint vissza. A XX. század­ nak is megvannak a maga útleírásai. Az egyik éppen Móricznak a műve - hogy nógrádi érdekeltségű dolgot mondjak - : a Gyalogolni jó. Dré­ gelypalánk egyébként szerepel ebben a könyvben is. T. P. L.: Drégelypalánk aztán végképp nem ad alkalmat - de ilyet miért is keresnénk? - arra, hogy a történelmet, és nemcsak a nógrádit kikerüljük. A történelmet lehet illeszteni a mához, beépítve a jelen dolgaiba, törek­ véseibe, és lehet a holnap terveihez kötni, invencióval - leleménnyel, hoz­ záértéssel vegyes szeretettel. „Lehet, érdemes” - mondják a palánkiak. A történelemre itt van mindjárt a nemzeti helytállás egyik legismertebb, iro*Elhangzott 1987. október 23-án a Bartók rádióban, Katalin, a könyvet bemutatta dr. Szabó Károly) Liptay Katalin szerkesztésében. (Riporter: Tölgyesi 27 �dalomban is feldolgozott példája, a híres „drégeli” rom legendája. A köz­ ség (Drégely) néveredetére is fel kell figyelni: a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében. A testőrök a király kíséretében kerültek ide. M agáról a drégelyi romról, egykori várukról, névadójukról (jó néhány környékbeli-helybeli cég viseli nevét intézményenként is), nemzeti hő­ sünkről nem sokat tudnak még az idősebbek sem. „M indössze” helytáll­ nak a mai küzdelmekben. A fiatalja tanulja ugyan a történelmet - már, ahogy tanulja. D e, hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, elmondom azt is, amit a helybeli Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökétől 1980-ban hallottam, a Szondy névről. Balázs Sándor értékes adattal szolgált. E l­ mondta, hogy egy ízben komoly vita kerekedett arról, miként helyes a várkapitány nevét leírni? A z itteni gazdálkodó egységek természetes mó­ don viselik a történelmi nevet, és így természetes az is, hogy néha ala­ posabban belemennek a helytörténeti és történelmi kutatásokba. A helybeliség megtartó erejének növelése amúgy is gyakorta vetekszik egyné­ mely történelmi hőstett és kitartó szívósság erejével és súlyával. Ez az egyik. A másik a honismereti munka, ami időnként felszikrázik, jókora ismeretterjesztő holdudvart kerekítve az éppen vitatott kérdés köré. Így jutott cl az ipari szövetkezet egészen az Akadém ia állásfoglalásáig. A b ­ ban azután világosan az áll, hogy helyes Szondy György nevét y-nal írni, mert bár Szondy korában a nemesség még nem használta ezt a betűmeg­ különböztetést, Szondy lengyel származásának eredete indokolttá teszi ezt. E z a szövetkezet már az első évben majd húszmilliós értéket termelt, nagyrészt különlegesen értékes szerelési munkákból. De már 1979-ben 1 36 milliónál tartottak, nyolcvanban megközelítőleg ötszáz dolgozója volt, és a külföldi munkahelyeket is számítva, akkor nyolc üzemegységük mű­ ködött drégelypalánki központtal. Ők szerelték szovjet mérnökök irányí­ tásával az Interszputnyik földi állomásának berendezéseit, amelyek se­ gítségével a moszkvai olimpiát néztük mindahányan az országban. De ugyanők szerelték a szabadság-hegyi tévétoronytól kiindulva, az országos mikroláncot is. „Részt venni itthon is mindenben, ami az ittlétet gazda­ gíthatja” - ez az y-os Szondy szövetkezet jelmondata. Évente majd ötezer kilométert utaznak saját autóbuszukkal a kirándulásokon. A tanács éppen a szövetkezetiek segítségével állított emléket Kő Pál szobrászmű­ vész alkotásával a drégeli hősnek, központi fűtésű iskolában tanulnak a gyerekeik, néhány év alatt négy iskolai tanteremhez újabb tízet építettek (!). Negyvenkét tanköteles cigánygyerek közül negyven rendszeresen jár iskolába - ez önmagáért beszélő adat is bizonyság arra, hogy a mai küzdelmekben is lehetnek említésre méltó eredmények és persze, gondok is. „ Jó víz, jó út” - ezek a megtartás és előrelépés helybeli küzdelmének legfőbb pontjai. Sz. K .: - Körülbelül azt tette T. Pataki az Útonjáróban, amit Móricz mívelt a Gyalogolni jóban. Mások és mások a hasonlóságok az elődök­ kel. Eötvös Károllyal és Mikszáthtal elsősorban a hangvétel és a stílus, illetve a stílusváltások rokonítják. Az a neki-nekilendülő stílus, amely időnként egész mondattorlaszokat eredményez, megint máskor az apa­ dásnak az időszakait, amikor szinte úgy érezzük, hogy pipafüst mellett mondja cl a történeteit, a látottakat. A z említett szerzőkhöz tehát a szép- 28 �írói hajlandóság közelíti. Jellegzetes krónikáshangot üt meg, amely ilyen stiláris jellegzetességeket is felmutat, hogy „egykor volt” , „hajdan v olt” , „híres-neves” - ez egy kicsit a X IX . századot és a magyar roman­ tikát idézi. Egészen más vonatkozásban hasonlít ez a könyv Szabó Zoltán­ hoz, illetve Móriczhoz. A tárgyilagos rajzokban, és ugyanakkor a tárgyila­ gosságot gyakran felváltó szenvedélyességben. A könyvre jellemző a kritikus hang és a problémafeltáró felelősség. Helyenként olyan szenve­ délyes, hogy szinte sistereg. T. P. L . : Horpácson menhelyi körülményeket nem látok, de látom, hogy milyen lelemény árán „muszájherkules” hősiességgel próbál itt megélni nem szociális értelemben! - ez a kiemelt feladatokat ellátó gyermekotthon úgy, hogy megőrizze-megtartsa a Mikszáth-kastélyt a maga eredetiségé­ ben, hogy ne zavarja fölöslegesen csendjét, hogy elférjen a jelenlevő szel­ lemmel egy fedél alatt. Kerítésre például külön pénzt kaptak, több, mint 150 ezer forintot, a régi Szontágh-féle kastély elől a Mikszáth-sírokhoz vitték, és körülöttük építették fel a régi kerítést. Tisztára mosdott, szé­ pen öltöztetett gyerekek sorát látom (a régi iskolát is átvette idő­ közben az intézet), derűssé „erőlködött” ebédlőt, konyhát, tanulószo­ bákat, új hálótermeket, kollégiumokban megszokott emeletes ágyakat lá­ tok és határtalan türelemmel megáldott nevelőket. Kertész is lehetne ha volna, ebben a ma is megkapóan szép parkban. Nyugtatom magam, vi­ gasztalom tőlem telhetően a mélységesen megbántott intézeti vezetőt, aki kényszerűségből, kicsit magára hagyatottan próbál mindennek megfelelni: intézetet vezetni, múzeumra is ügyelni. Néhány külső jel helyett inkább ezt kell figyelni - mi történik itt Mikszáthért és az emberért? Szégyen­ keznie kellene az Új Zrínyiász írójának, ha hőséhez hasonlóan idelátogat­ na? Aligha erről van szó. Meghallgatná az új fabulát a különös feladat­ tal megbízott, de kevés különös figyelemmel honorált intézet történetéről és újat írna belőle. Példát mindenesetre látna abban, hogy „isten malmai lassan őrölnek” , hogy élnek itt ma is mesébe illő emberek, hogy a hivata­ lok figyelme ma sem mindig „koncepciózus” , hogy. . . - D e minek foly­ tatnánk. Az igazgatónak igazat kell adni abban, hogy alapvetően másnak szükséges lennie ennek a fontos nevelési, embervédelmi intézetnek és M ik­ száth utolsó állomásának, a megpihenés, a közéleti visszavonultság leg­ utolsó nagy mérföldkövének is. A kastélynak és az intézetnek legalább(!) három évvel ezelőtt külön kellett volna válnia. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy éppúgy szorít itt is a hirtelen jövő igény, a hirtelen felbukkanó társadalmi gond, mint máshol, mint a körzetesített iskolák nagy részénél, ahol a körzetesítés valamennyi feltételének hiányában a korszerűség álarcában tulajdonképpen a célnak ellentétes eredményeket (ha lehet eredménynek nevezni) érünk el. Talán valóban nagyon bonyo­ lult mindez. Túl mindenen - miért nem lehet ennyi idő után országosan kellő összeget arra fordítani, hogy Horpács, a kúria méltóképpen fogad­ ja a kizárólag Mikszáth Kálm án emlékét keresőket, és hogy a „m ásik ol­ dalon" ezek a gyerekek valóban minden tekintetben korszerű körülmények között éljenek? „Nem vagyunk olyan gazdagok. ." Különösen napjainkban és különö­ sen művelődési célzatú fejlesztésekre mondjuk ezt gyakorta. „Nem va­ gyunk olyan gazdagok.” Hogy késve mentett, korán széthordott-lerombolt műemlékeinket, leghíresebb emlékhelyeinket, azt a keveset, ami még 29 �szóba jöhet, ne értékeljük a legmagasabbra. „N em vagyunk olyan gazda­ gok” . . . Hogy Mikszáth legteljesebb értékű és „töm egű” horpácsi „d o miniumát” ne a legteljesebb tormában és minőségben mutassuk meg a kö­ vetkező nemzedéknek. „N em vagyunk olyan gazdagok. . .” Hogy ne jus­ son még több figyelem akár egyetlen gyermeklélekre is. Sz. K . : - T. Pataki László eszköze a gondos megfigyelés, a tudatos megfigyelés. Amíg a X IX . század útleírója többnyire a fogadókban talál­ ja meg az ismereteit, az útjába kerülőktől értesül dolgokról, addig T. Pa­ taki László „céllal” megy, „helyre” megy, így is mondhatnám. Am i ebben a könyvben meglepi az embert, az a hallatlan sokrétűség. Ezt az embert minden érdekli. Történelemben búvárkodik, népi etimológiával foglalko­ zik, irodalmi hagyományok után nyomoz, nagy szenvedélye, ugye, Madách és Fráter Erzsi, de Mikszáth is és mások is. T. P. L. Csesztve. Micsoda tömörsége ez a talán leghíresebb nógrádi falu a magyar történelemnek, irodalomnak, micsoda gyűjtőhelye az emberi boldog­ ságnak és szenvedésnek, mennyi, mindmáig kellően ki nem bogozott szál, amely Madách Imre és Fráter Erzsi tragikus - férfit felemelő, nőt lesúj­ tó történetét át- meg átszövi, mennyi csend ezek között a szeptember vé­ gén is örökzöldnek tűnő dombok között és mennyi kiáltás, fény fenn, itt, a dombokon, mennyi sötétség, ami a régmúltat illeti. Ami ma itt él, az többnyire rendezett, tiszta és világos, könnyen érthető. Pedig korunkra mondjuk: „bonyolultabbá vált a világ. ." Vagyis hát, majdnem minden mai jelenség érthető. Az ember százszor is eljöhet Csesztvére anélkül, hogy innen bármine­ mű belső, igazi értéket elvinni tudna. Itt azután végig igaz a mondás az utazóra - „elhozni csak az tud, aki visz is valam it m agával” . A z út fe­ lől nézve, dombokból formált, nagy, örökké nyitott kapu mögött várja a falu a hazatérőt és az idelátogatót most, amikor „a jó ősz vélünk enyelg” - ahogy a költő Sztregován papírra vetette a sorokat. Ebben a házban, amelyben Madách és felesége élt, ahonnan a pozsonyi börtönbe Madáchot elhurcolták, ahol Fráter Erzsi a legnagyobb szükséget, a társtalanságot, a magáramaradottságot, az utolsó terhességet, majd a szörnyű betegséget, a himlőt szenvedte, ahonnan egyszer talán parasztmenyecskének öltözve, leszökött egy közeli parasztbálba, itt a költő édesanyjának megvető kö­ zelségét mindig is érezte. Csesztvén zárolt birtoka volt akkor a család­ nak, mert Madách Rákóczi Jánost, Kossuth bizalmas emberét, a halálra ítélt szabadságharcost rejtegette, s ezért ő maga Pozsonyban raboskodott... Itt élt az irodalmárok regényeiben megvetett bűnös asszony, fillér nélkül, hónapokon keresztül, mert a gőgös öregasszony, Fráter Erzsi anyósa, a három gyerek nagyanyja, Majthényi Anna februártól júniusig semmi se­ gítséget nem adott. Később aztán Majthényi Anna sorsa is kitellett, és éppen Csesztvén, ahol hosszú időt töltött, végigszenvedve a Madách csa­ lád valóságos tragédiáját, s ahol önkéntes száműzetésben 96 évesen meg­ halt. Itt, ezek között a centenáriumra (1964) szinte az utolsó pillanatban rendbe tett falak között utoljára, vagy hét esztendeje élt Madách rokon. A z újabb évfordulókor, 1984-ben teljes felújítást és új rendezésben való­ ban méltó színvonalú kiállítást nyert ez a hely, egyetlen hazai M adáchemlékhelyünk. Az új, állandó kiállítás alkotóközösségét M adách-díjjal ju­ talmazták. 30 �Sz. K .: - A szerző riportot ír mai üzemekről, termelőszövetkezetekről, egyéb gazdasági egységekről, de felidéz közben régi történeteket, hajdan­ volt eseteket betyárokról, múltbéli emberekről. Mai sorsokat villant fel: falusi kovácsmesterét, juhászét, hajdani salgótarjáni kofáét. Különböző értékű és értékrendű ismeretek, ismereti elemek keverednek ebben a könyv­ ben. Megemlíti például azt, hogy Ascher Oszkár gyerekei az 50-es évek­ ben Bánkon nyaraltak. H át miből lesz a történelem? Ilyen apró kis moz­ zanatokból, adatokból. Hogy Tolsztoj és Mikszáth tudott egymásról, hogy milyen a juhászélet Nógrádmarcalon, milyen volt Madách kapcsolata Szontágh Pállal. K is dolgok ezek de mégis csodálatosan érdekes dolgok, va­ rázsuk van a könyvben. Nem érdektelen, ha tudjuk, hogy Kiskér-pusztán gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert, ahogy az sem érdektelen, hogy Glatz Oszkárnak, meg a bujákiaknak milyen volt a kapcsolata. D e még az sem, hogy Kerényi Nárcisz etesi, vagy hogy Papp Lacinak garábi a felesége, gyakran jár Garábra. Az, hogy Benkő G yula Homokterenyéről nősült, Molnár lány a felesége és a Péter fia is ott született. Hogy Bányapusztán rejtőzködött 1944 végén Ascher Oszkár zsidó fogolytársaival. Hosszan sorolhatnám ezeket a kis morzsákat, amelyek annyira életszerűvé, annyi­ ra színessé teszik a könyvet. Lehet, hogy ezeknek nincs országos értékük - egyiknek-másiknak nyilván van - , de nekünk mégis olyan mazsolák ezek, amelyek hallatlan élvezetet jelentenek. Azért minden helységgel kap­ csolatban van valami nagyon határozott állítása, ami a lényeget hordozza. Csesztvén a Madáchok kötik le, Magyarnándorban, vagy Nógrádm arca­ lon a juhászélet, Horpácson, érthető módon a gyerekotthon és Mikszáth, Örhalomban, ahogy ő mondja, a legendás munkaszeretet. Patvarcon a vá­ roshoz tartozás előnyei, vagy hátrányai foglalkoztatják, Drégelypalánkon a szörpüzem és a szerelőipari szövetkezet, és az se kutya, hogy Szondy ynal, vagy Szondi i-vel, és honnan ez a név, hogy Romhány, vagy Szátok, vagy Kétbodony. A népetimológia a legélvezetesebb dolgok egyike, és bő­ ven találkozunk vele a könyvben. T. P. L . : Tereske-Szátok. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. A z első Mikszáthot, a má­ sodik a „szomorú tekintetest” , Madáchot, a harmadik meg a fejedelmet, Rákóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk háromszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik meg a háromszög közepén. Pedig maga is a megtestesült történelem. A török földig égette, mindössze két háza maradt félig-m eddig épen, és hogy abból a két házból miféle erő sugárzott, sugározhatott a tovább­ éléshez, elképzelni sem tudja a mai ember. A kvadrátkövekből épült két­ tornyú templom vonzó látványossága, kiemelkedő jelentőségű műemléke hazánknak: belső falán található az a freskó, amely valamennyi közép­ kori Szent László-ábrázolásunk közül a legteljesebb. A megye legrégibb bencés apátságának székhelyén kolostor állott, amelynek maradványai újabban is előkerültek. Azt tartják, hogy Tereske valam ikor három településből egyesült a Törökhegy tőszomszédságában. A hiedelmet erősíti az az idegenes hang­ zású „tres” (három?) őrségi elnevezése a helynek, holott a szláv Treska gora (tuskós hegy) az eredet. A nemzetiségi függetlenségi mozgalom újbóli fellángolásának éveiben, a gyűlöletes Bach-korszak végén, a tereskeiek kereken visszautasították a 31 �császári-királyi minisztérium rendeletét, amely a község rendezésére és a törvénybíró választására vonatkozott. „M inden bajunk orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszke­ dünk. . „Tereskei példaként” említett nyilatkozatukkal megelőzték idő­ ben a korszerűsítési törekvéseket szolgáló, úgynevezett Októberi D iplo­ mát. A példákkal folytatva: a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri múzeuma éppen a tereskei temető. Az egyik féltemetőt az egykor volt és ott honos földbirtokos család után, a mai napig is „Huszár-tem etőnek” hívják. (Huszár volt a família neve, kastélyukban iskola székel.) A világ fordulásáig az a rész a helybelieknek megközelíthetetlen volt mindenkép­ pen, hiszen még kerítéssel is elválasztották annak idején. Kerítés persze, jó régen nincs már, nincs megkülönböztetés sem az elmúlásban, sem az életben. Tény, hogy külön temetkeztek a birtokoscsaládok, és bár ugyan­ azon a területen, mégis elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyen­ formán kettéosztódott, és ez olyannyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyházé, a másik a községé. M íg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykori birtokosfamíliák tagjait takaró sír van, a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek. Ez már így volt, így van, és így is marad - tartják a tereskeiek. A hagyo­ mány, különösen, ha kegyelettel párosul, nagyobb úr az ezerholdas egy­ kori birtokosnál. A tereskei temető mégsem ezért érdekes-értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfái és persze, ritkaság­ nak számító különleges növényzete miatt. E gy határozat szerint itt kell létrehozni a megye kőkereszt szabadtéri múzeumát. Ez azonban egymagukban a tereskeieknek megvalósíthatatlan. Megyei kőkeresztmentő ak­ ció kellene, már jó régen (szélsebesen pusztulnak a régi emlékek a fal­ vak temetőiben, amelyek teljesen átalakulnak, új temetőkké válnak). Ha nincs megyei támogatás, nem valósulhat meg semmiféle határozat sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kő fejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás kedves-fi­ nom, egyszerű ornamentikája kőbe faragva. A díszítés majdnem mind­ egyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, nemes meg­ jelenés. Tereske és Szátok minden szálon ezerszeresen kötődik egymáshoz. A szátoki ember tartásában erősen munkál, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számolva, megközelítőleg hétszáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, s Erdőtarcsán mindössze egy évet tanító pedagógus negyvenöt esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve az új állomáshelyéhez, amiről akkor vajmi keveset tudott. S ha minderről akkor valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, ez se nagyon melegedik itt meg” , utólag is érthető lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó ter­ mészetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve, csodaszám­ ba megy a világnak, hogy itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek és ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mátyás József tanító, aztán volt egy Já vo r nevezetű, de talán „csak” hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartani a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszó kört és tánccsoportot. Am it végül a te­ levíziós világ örökre eltüntetett. Vagyinszki Vendellel már együtt tanított, 32 �elérték, hogy a nagyszámú cigányszármazású gyerekek ne legyenek hát­ rányban a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói a faluba költöztek, segítséggel házat építettek. Am ikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment, kitüntetéssel, vagy öt esztendeje, helyébe lépett Vagyinszki Vendel, mellé meg odaállt társnak a tokodi születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Ezért is „szerencsés” Szátok, ahogy a helybeliek emlegetik. Sz. K . : - Én azt hiszem, nem nagyon állok messze az igazságtól, hogy­ ha cikksorozat és könyv létrejöttében egyik okként azt keresem: mi lesz a magyar faluval? Hiszen itt meggondolatlan politikai dolgok történtek a magyar faluval kapcsolatban. K i vállalja a felelősséget a falu elnéptelene­ déséért? A falu elértelmiségietlenedéséért? Azokért a morális problémákért, amelyek a magyar falura annyira jellemzőek ma, ki vállalja a felelősséget? Én is majdnem olyan szenvedéllyel teszem fel ezeket a kérdéseket, mint ahogyan kisüt a könyvből faluról falura ez a probléma. Még egy szót a szerző legnagyobb szenvedélyéről! T. Pataki László Madáchért és Fráter Erzsiért még Nógrád megye határait is képes elhagy­ ni, ezért elmegy N agyváradra is, mindent felkutat, ami csak Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban felkutatható. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. T. Pataki László egy lovag. Nemcsak azért, mert a feleségének ajánlotta ezt a könyvet, hanem azért is, mert igazságot próbál szolgáltatni a nőknek. A nőkkel szemben nagy igazságtalanságok történtek az irodalomban és a művelődéstörténetben nemegyszer, és sokan, nagy emberek, neves iroda­ lomtörténészek úgy próbálják a férjet emelni, hogy közben hozzá méltat­ lannak tartják a feleségét. Ezért lovagi tett az, amit T. Pataki Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban csinál. Igazságot szolgáltat egy szerencsétlen asszony­ nak. Megmondom őszintén, nekem ezek a legkedvesebb részeim a könyv­ ből, de az újságíró lovag azért is, mert általában az igazságszolgáltatás hajlandósága vezeti. Méltánytalanságok és igazságtalanságok nagyon fel­ háborítják. Végezetül szólnom kéne a fotókról is, a könyvnek a fotóiról, amelyek Kulcsár József munkái. Rendkívül gazdag képanyaga van, méltó a szöve­ géhez. Bízom benne, hogy ez az egész nem tűnik valam i provinciális lelkende­ zésnek, hiszen a lokálpatrióta szeret nagyokat mondani, a lokálpatriótá­ nak minden csodálatos, minden érdekes. Állításaim at könnyen, nagyon könnyen ellenőrizheti bárki a könyv olvastakor. T. P. L . : Örhalom új utcarészlete néhány hónap leforgása alatt úgy körbe­ fogta a régi kis kápolnát, a temetővel szemben, hogy a gyarmati útról nézve, elvesztette eddigi artisztikus különállását. Sajnálja is a népi építészeti szokásokat nagyra értékelő szakember, hiába! E z a régi, kis fehér falú, gondosan karbantartott kápolna a falun túli részen sokáig, évszázadokig jelezte, hogy „eddig és nem tovább!” E d d ig tart az egykori Trázs, a mai Örhalom települése. M iért is maradna meg éppen ez a hagyomány? Mos­ tanra beépült a környék hirtelen nőtt emeletes házakkal. A z életerőt, a munkabírást és a legendás - tudósok által is kutatott - palóc törzsi jegye­ ket: az erőteljességet, jókedvet átvitte kőbe, téglába, gerendába és er­ kélybe, a kor mai ámbitusába az őrhalmi ember. Talán mégsem kopik el soha ez az őseredetű erő ebből a magára adó fajtából, amelyről azt tartja Henkey G yula antropológus, embertannal foglalkozó tudós szakembe- 33 �rünk: „sehol máshol olyan keményen, határozottan nem fognak kezet az emberrel” . Sehol máshol, a szélesebb Palócföldön úgy, mint itt, nem jön mindenkitől ugyanaz a nem tolakodóan erős, mégis össze nem téveszthető szorítás-fogás. Csak meg kell nézni az őrhalmiak „kötését” , állását, járását, formáját. Azt, ahogy a földet művelik, a terményt felszedve „dugják helyébe az újat” , hogy megértsük: valam it a véletlenen kívül is köszönhet önmaga fajtája legjobb jegyeinek megőrzésében az itteni ember. A legendás munka­ szeretetet és azt, hogy nem hígul fel tartásában semmilyen újmódi diva­ tokban, ha a viseletét nagyobbrészt régen elhagyta már, de miért őrizné, amikor mindenben igyekszik úgy megmaradni őrhalminak, hogy „ne le­ gyen kevesebb” a városinál semmiben - motorizáltságban, utazásban, gyerekeinek taníttatásában a közeli városban, később a nagyobb helyek egyetemein, főiskoláin. A z útonjárás itt nem érhet véget. Holnap újrakezdhető, holnapután pe­ dig azért, hogy hazai tájakon járva - s ki is tekintve megvizsgáljuk, „m it fejlődött ez, vagy az a dolog?” Sütő Andrással kezdtem, Kós K árollyal fejezem be itt. A sztánai példával. „Kalotaszegen vagyok itthon. Sztána a tűzhelyem. . .” Mindenkinek van tűzhelye, kell lennie ebben az értelem­ ben: ahol otthon van. Vagy azért, mert ott születtem, vagy azért, mert más született ott, akihez akár holtában is úgy ragaszkodik, ragaszkodhat az esendő lélek, mint eltávozott gazdájához sírkertben a kutya, vagy azért, mert odaköti minden, ami fontos számára, vagy, mert csak egyszerűen ott érzi otthon magát. Hol van a tűzhelyünk? E z a kérdés egyedül. S hogy aztán van-e, lehet-e egyáltalán egy izgő-mozgó világban? Hogy is mondja Kós K ároly? „A z én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon soha nem lesz korhadt a f e jfa .. . É s emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. . . Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. M ert én itthon maradtam.” Sokat mondó, sokat ígérő a palóc táj is körülöttünk. 34 �Dr. Tamáskovics Nándort, A palócföld az ötvözetgyár igazgatóját: C sa k m ú ltja v a n megkérdezte a k o h á s z a tn a k ? A minap véletlenül a kezembe került egy katalógus. Fotói az isko­ lai szertárakban őrzött, s a tanulók által csekély figyelemre mélta­ tott ásványokra emlékeztettek leginkább. A szövegből ugyan hama­ rosan kitűnt, hogy azok a szürkés fényben játszó dolgok nem ásvá­ nyok, hanem ötvözőanyagok, de számomra ettől még nem váltak sok­ kal vonzóbbakká. Amikor azonban megtudtam, hogy az ötvözőanya­ gok, vagyis a ferroszilícium (FeSi), a ferrovolfram (FeW), ferrovanádium (FeV) stb. előállítása tipikusan kohászati művelet, s, hogy a termékek hasznosítása is ágazaton belül, az alumínium- és acél­ kohászatban történik, végül pedig, hogy az ország egyetlen ötvözet­ gyára a salgótarjáni, szemlélődésemet élénk érdeklődés váltotta fel. Hiszen az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a kohászati vállala­ tok háza tájáról. Ezért kerestem fel az ötvözetgyár igazgatóját. - V éleménye szerint milyen körülmények hatására vált deficites­ sé a kohászat? A kialakult helyzetet alapvetően több tényező motiválja: a termelési folyamat igen nagy fokú energiaigénye, amely növekvő energiaárakkal pá­ rosul; a kohászati műveletekkel járó környezetszennyezés és az elavult technológiák, végül, sajnos, kifogyóban vannak a jó minőségű alapanyagok. Mindez az önköltség rohamos növekedésével jár együtt. Mivel bizonyos határokon túl a költségtényezők a termékek árában nem realizálhatók, így napjainkban a kohászati tevékenység stagnál. Az iparosodott országokban csökkenés, ugyanakkor a fejlődő országokban gyors növekedés tapasztal­ ható. - Mit lehet tenni a veszteségek felszámolása érdekében? Alig kínálkozik igazán jó megoldás. A vállalatok első reakcióként a ter­ melésüket csökkentik. Ennek egyik következménye - különösen az iparilag fejlett tőkésországokban - a tömeges elbocsátás. - A z ötvözetgyár kohászait is fenyegeti a munkanélküliség veszé­ lye? Szerencsére nem. Intézkedések egész sorát valósítottuk meg a belső tar­ talékok feltárására. Sikeresnek bizonyultak az anyag- és energiatakarékos­ 35 �ságra, a termelőberendezések és -technológiák korszerűsítésére irányuló tö­ rekvéseink. Ennek köszönhetőek eredményeink azokban a nehéz években, amikor a nyugat-európai gyárak jelentős része veszteséges. - Önök talán valam i nagy titok birtokába jutottak? Nincsenek titkaink. Sikerült a kollektívát mozgósítani a változó felté­ telekhez való rugalmas, gyors alkalmazkodásra. Ezenkívül sem alapanyag­ beszerzési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. - Honnan veszik az alapanyagot? Elsősorban hazai vállalatoktól vásárolunk, de a nagy értékű volframérc például tőkésimport. Folyamatban van egy 400 millió forint költség­ gel épülő beruházás Mongóliában, melyben mi is részt veszünk. E gy év múlva indul a termelés, ezáltal az alapanyag-ellátásunk hosszú távon még biztonságosabbá válik. - Em lítette, hogy értékesítési gondjaik nincsenek. Valóban. Termékpiacunk stabil. Főleg belföldre és néhány tőkésország­ ba szállítunk. Termékeink minősége megfelel a legszigorúbb exportkövetelményeknek is. - A kkor miért nem exportálnak többet? Ennek a gyárnak kicsi a kapacitása. É v i 16 ezer tonna ötvözőanyagot termelünk. Ezzel szemben az országos felhasználás 100 ezer tonna évente. A többit importálják a felhasználók, elsősorban a Szovjetunióból. - H a így áll a helyzet, miért nem törekszenek kapacitásbővítésre? Term ékeik jelenlegi mennyiségének akár többszörösét is gond nélkül értékesíthetnék! Egyrészt, mert az érvényes szabályozó rendszerben, a nagymértékű jövedelemelvonás miatt, még az egyszerű újratermelés is megvalósíthatatlan. Másrészt, mert a K G S T jelenlegi árrendszere nem hat ösztönzőleg a ha­ zai fejlesztésre, de távlatilag körvonalazódik egy jelentősebb bővítés le­ hetősége. - Ezek szerint lemondanak a műszaki fejlesztésről? Szó sincs róla. Tág teret engedünk az innovációnak. Azt hiszem, sikerült a szellemi tartalékokat mozgásba hozni sok fejlesztési feladat megoldá­ sára. Vagy említhetem azt a környezetvédelem szempontjából jelentős, 140 millió forint értékű gáztisztító berendezést, melyet három évvel ezelőtt, francia közreműködéssel, az ötvözetgyár kollektívája fővállalkozásban va­ lósított meg. A műszaki fejlesztést szolgálják licencvásárlásaink, valamint a különböző szocialista országokkal megvalósított tudományos együttmű­ ködéseink. 36 �- A z eddig, elmondottak alapján úgy tűnik, az önök vállalata sa­ játosan kedvező helyzetben van a kohászati üzemek között. M égis megkérdem, hatással v a n -e tevékenységükre a struktúraváltás szin­ te általános kényszere? Nálunk lényeges struktúraváltás nem lehetséges, de nem is szükséges. Ha csak az új ötvözőanyagok termelésbe való bevonását nem tekintjük annak. Alaptevékenységünk hosszú távon változatlan, még technológiai ér­ telemben is. A vaskohászat más területein azonban a struktúraváltás, az importcsökkentés stabilizálja a gyárak jövőjét. A z ötvözött acélok ará­ nyának növekedése pedig tágítja a horizontot. - A vállalati közvélem ény lenlegi gondjait? hogyan fogadja népgazdaságunk je ­ Dolgozóink tudják, hogy munkájukra szükség van. E z biztonságot lent számukra. A kibontakozás érdekében pedig készek a cselekvésre. je­ - Úgy tudom, M iskolcon végezte a műszaki egyetemet, H arkov­ ban volt ispiráns, s kandidátusként ismét M iskolcra tért vissza. K is idő múlva - immár 14 éve - fogadta e l az ötvözetgyár igazgatói kinevezését. Pedig egy kohómérnök számára alig van az országban ideálisabb hely Miskolcnál. M i h ozta önt mégis városunkba? Szenvedélycsen szeretem ezt a szép szakmát, amit csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Ehhez kínált lehetőséget Salgótarján. Itt tág tere nyílt a tudományos kutatómunkának is. D e az igazi öröm számomra az, hogy kezdettől fogva közvetlenül részt vállalhatok a gyár fejlesztésében. K ülö­ nösen azok a feladatok érdekelnek, melyek következtében könnyebbé vá­ lik az emberek élete. Jobb anyagi helyzetet, kedvezőbb munkafeltételeket eredményeznek számukra. - Köszönöm a beszélgetést! B A C S K Ó P IR O S K A 37 �SZABÓ ANDRÁS F o g y ó lé p te k Azért egyszer már írni kellene róluk! Most, hogy fizikai létükben lassan aláhullanak és végérvényesen, minden­ korra eltűnnek a szemünk elől. Csak később, felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy kik ők; mint nyiladozó értelmű gyerek természetesnek fogtam fel, hogy ott élnek mellettem, hozzá­ tartoznak a kisvároshoz, mint az öreg épületek. Akkor még nem tudtam, hogy ők valamennyien élő, eleven lenyomatai egy ok-okozati összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos kornak, hogy összefog­ laló nevük ellenére sosem alkottak, mert nem alkothattak úgy osztályt, ahogy más osztályok kimerítik a politikai gazdaságtan eme fogalmát. Ha behunyom a szemem, őket látom, zöld ragián-, vadász- és lódenkabátjaikat, ahogy suhannak a kisváros alkonyuló utcáin, vagy nyári melegben ülnek a ligeti padokon, arcukat a napnak fordítva. Emlékeimben ők mindig öregek. Elnéző, zavart mosolyuk, mellyel közlekedtek a városka kisutcáin, azoknak az embereknek a közérzetéről árulkodott, akiket kiszakítottak környezetükből, s hosszú időre ott felejtettek v alahol. Szertartásos köszönéseik, a kelleténél harsogóbb társalgási modoruk ugyan ennek ellentmondani látszott, de magányos poroszkálásaikban, kitekintő, révedező pillantásaikban ott érződött a szorongás. Így, öregen, ahogy megjelennek az emlékezet horizontján - persze ez csak utólagos okoskodás - ahogy ülnek a padokon, a ligetben s a főutcán, látszólag gondatlanul, kedélyesen beszélgetve, talán egy hajszállal közelebb jutunk a kérdés megválaszolásához; ahhoz, hogy ez az egyedeiben kiváló, ez az egyedeiben nagyszerű teljesítményekre és kiállásokra képes osztály (nevezzük őket továbbra is annak), miért nem tudott cselekvő lenni, miért lett és maradt al­ kalmazkodó eleme a világháború előtti magyar társadalomnak. Ha végigmentem az utcán, az összebúvó szerelmespárok, a piaci bugyraikkal megpihenő szügyi, patvarci, mohorai, nándori, halápi parasztasszonyok mellett ők ültek a padokon. Átengedték tekintetüket a hétfői vásár forgatagának vagy egymással beszélgettek. Magatartásukban mindig volt valami szemlélődő és kívülálló, ami humort és bölcsességet kölcsönzött nekik. Megint csak utólagos okoskodás, de lehet, hogy ez a szemlélődésre való hajlam, mely valószínűleg onnan eredeztethető, hogy korábban se ide, se oda nem tartoztak, se a többséget alkotó paraszt- és munkástömegekhez, se a vékonyka uralkodó réteghez, fejlesz­ tette ki bennük a dolgokon való felülemelkedés képességét, sokszor a legyintést a cselekvés helyett. Ügyvédet, jogászt, tanárt, orvost, még szolgabírót is ismertem közülük. A szolgabíró a Partiumból jött, s az első világháború előtt telepedett le csa­ ládjával a kisvárosban. Diákéveit Zilahon töltötte. Magas, rendkívül szikár, egyenes tartású ember volt, aki pettyes csokornyakkendőt hordott kemény, mindig hótisztaságú inggallérja alatt és vékony elegáns botot kopogtatott az utca járdáján. Szigorú ember hírében állt, aki a törvény és paragrafusok szolgála­ tába állította munkaerejét, míg fiatal volt. Alacsony sorból nősült s ezt családja 38 �egészen felesége haláláig nehezményezte. Később engedett közte és nővérei kö­ zött a fagyos viszony, s mikor könyörtelenül rájuk csapódott az öregség, megtalálták egymást. Fogadóórákat tartottak, ha jól emlékszem kedden voltak ezek a fogadónapok, ilyenkor illett őket meglátogatni. Zilahi diákéveiről mesélte azt a történetet, hogy osztálytársaival valamelyik tanév végén egy lányos háznál zsúrt tartottak. Késve érkezett meg a társaságba. Mikor betoppant, a költő, kinek verseiről be­ széltek, a másik, csendesebb szobába húzódott vissza, mert éjszaka utazott, s nagyon fáradt volt. Tapintatlanul megnyitotta az ajtót, s az ágyon fekve ál­ matlanul forgolódva ott találta a versek íróját, Ady Endrét. Ez a találkozás még az Új versek megjelenése előtt történt. Ezeket az embereket a közös nyelv, a közös gesztusrendszer tartotta egybe. - Nézze, kérem..., vagy ...nézd, kérlek - mondta a szolgabíró az orvosnak, s ugyanilyen választékos modorban indították vagy folytatták mondataikat a többiek is, bármiről folyt a beszélgetés. A karmozdulatok erőteljesek és kicsit szögletesek voltak, amikor üdvözlésre került a sor. A köszönés pillanatában a felcsapódó kézfej a halánték vonalában maradt, s itt, ebben a magasságban ingott jobbra és balra. A szolgabíró túl kilencvenedik életévén szociális otthonba került és húgom­ mal látogatására készültünk. Húgomhoz különösen vonzódott, tizennégy évesen magázta őt és üdvözléskor mindig megcsókolta a kezét. Utoljára láttuk őt, s mintha így is indultunk volna el hazulról, mintha sejtettük volna ezt már előre, megilletődve léptük át a terem küszöbét. A magas, hosszú ember a felpolcolt vánkosok árkában mozdulatlan, elnyílt szájjal feküdt és már nem sokat tudott a világról. - Szóljanak hozzá erősen - intett a szomszédja - azt meghallja. Csak nagyon lassan nyitotta ki a szemét, s azt mondta, hogy haza szeretne menni. Aztán megint csak lassan, igen lassan a fiókjához nyúlt és kihúzott onnan egy rumosmeggy desszertet. Ez a figyelmesség a húgomnak szólt; mindig cso­ koládéval várta, ha testvérem meglátogatta őt. S most az emlékezés homályából előjön egy másik idős öregúr; avitt öltözé­ két választékos eleganciával viselő szemüveges férfi és az asztalfőre ül. Ő a pénzbeszedő! Ez a szóösszetétel igen változatos jelentésben él ma is, de nekem s öcséimnek mindig őt idézi. - Maradjatok csöndben - hallom nagyanyám hangját - bármikor itt lehet a pénzbeszedő! A toliseprű s a törlőrongy ilyenkor már reggel óta dolgozott a bútorokon, hogy a politúr fényesre csiszolva várja a vendégeket. Magas, haj­ lott alakjával aztán megérkezett a nyugdíjas ügyvéd, s miután nagyanyám fel­ hajtotta az asztal egyik felén a horgolt terítőt, a pénzbeszedő helyet foglalt, s kockás papírján szarkalábas, dőlt betűkkel igazolást adott az egyházadó be­ fizetéséről. Maga a művelet nem tartott öt percnél tovább, de illett szóval tar­ tani a vendéget, s az öreg ügyvéd mindig szívesen vállalta a társalgással eltöl­ tött időt. Ekkor már tokjába tette a szemüvegét, iratcsomóit is visszacsúsztatta csatos bőrtáskája mélyébe, s hátradőlve, egy-két figyelmesen elhelyezett meg­ jegyzéssel irányította a társalgás menetét. Hogy miről folyt a szó? Ezt nemigen tudnám megmondani, de áhítattal hallgattuk ezt a beszélgetést, mert esemény volt, s korán megözvegyült nagyanyánk várakozása ránk is átragadt, ha a pénzbeszedő látogatása esedékes volt. Ennek a kisvárosi társaságnak a tagjai valamennyien nagy lokálpatrióták vol­ tak. Az is, aki nem innen származott, hát még aki idevalósi volt. A csesztvei 39 �költőóriás, s a Szklabonyán született s ott gyerekeskedő író személye már csak a két falu közelsége miatt is vonzotta őket. Ma, amikor a nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges voltáról értekezünk, s a nyelvoktatás nehézségeinek fő okaként a nyelvi laboratóriumok hiányát hall­ juk emlegetni, egy kicsit az ő szemöldökük alól nézek értetlenkedve. Nyelvoktatásuk technikai apparátusa aligha terjedhetett a tankönyvnél és a tanárnál többre, azt az egy-két idegen nyelvet - dacára idős koruknak - mégis jól be­ szélték. Már elszakadtam a kisvárostól, s csak hazajáró vendég voltam odahaza, amikor hírt kaptam róluk, hogy ez is, az is... ma két hete, már egy hónapja... nincs a városban. Ahogy kifordult a macskakő a mellékutcákból, egységes aszfaltburkolatnak adva át a helyet, úgy fogytak ők is. Eltűnt a szolgabíró, a pénzbeszedő, gumivégű botjával - melynek ritmikus mozgására odatapadt a gyermeki tekintet - elköltözött a körzeti orvos. A kis utca sarki házából kivo­ nult az öreg vívómester - mindig kuruc kori nótákat játszott a klarinétján. Fes­ ték- és csempeárus kisiparosok költöztek az utcába, akiknek boltja előtt egymást váltja a puffogó szállítókocsi. Nem tudom mennyire figyelt rájuk a város, s ők mennyire éltek együtt a várossal a későbbiekben, öregkorukban. Vagy maradtak a múltjukban? Biztos érte őket méltánytalanság is, s lehetett idő, mikor súlyos hátrányt jelent sor­ suk alakulásában középosztályi mivoltuk. Erről már nem indíthatok velük beszélgetést. Én szerettem őket, vonzódtam hozzájuk. Kisvárosi gyermekkorom forgó­ színpadának ők a felnőtt főszereplői. 40 �E g e r és S a lg ó ta rjá n a k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájának megjelenése alkalmából A két város bemutatása és összehasonlítása a korabeli magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét és körképét nyújtja, melyhez képest lényegében csak a főváros jelent eltérő nagyságrendet és minőséget. (A pontosság kedvéért: egyes, más történeti alapokon kifejlődő dunántúli és alföldi társadalomszerve­ ződési formák is további változatoknak tekinthetők.) A két város a földrajzi közelség és hasonló nagyságrend ellenére alapvetően és szinte minden szempontból különbözött egymástól. Míg Eger a magyar feudalizmus és katolicizmus „védőbástyája” volt évszázadokon keresztül, Sal­ gótarján jellegzetesen tőkés képződmény. Gazdasági alapjuk, társadalmi szer­ kezetük és kultúrájuk is ennek megfelelően a modernizációs folyamat szélső pólusain helyezkedett el. Talán éppen ezért, szinte modellszerű pontossággal fi­ gyelhető meg bennük a tőkés fejlődés megkésettsége és a magyar társadalmi struktúra minden szintjén meglévő kettősség. Eger - mint Szabó Zoltán írja „külsejében csinos” , de belsejében a magyar társadalom legjellemzőbb hibáit magában hordozó város. A salgótarjáni városkép pedig a magyarországi kapi­ talizmus három korszakának lenyomata. Eger urbánus külsőségei nem párosultak korszerű gazdasági tartalommal. A városnak sem ipara, sem számottevő kereskedelme nem volt. Az ipartelepítő tényezők (ásványi kincsek, ipari hagyományok stb.) hiánya, a nem túl szeren­ csés forgalmi fekvés nem biztosított ehhez kedvező feltételeket. Biztosíthatott volna viszont a közigazgatási szerepkör és a kulturális hagyomány. Ez a ha­ gyomány azonban - egyházi és arisztokratikus színezetű lévén - a tőkés típusú fejlődéshez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni. A hagyományt képviselő egyházi és világi vezető réteg érdekeivel egyenesen szembenállt egy ilyen fej­ lődés gondolata. Egyszerűen belátható ez a város térbeli és társadalmi szerke­ zetének ismeretében. A város középpontjában helyezkednek el a templomok, az egyházi épületek és a középületek. Ezek közvetlen közelében voltak a legnagyobb egyházi és vilá­ gi előkelőségek palotái és magánházai. Körülöttük, de még a belváros területén, koncentrálódott az egyházi és világi méltóságokhoz buzgón igazodó kisszámú és heterogén, de mégis zárt középosztály. Róluk írja Szabó Zoltán, hogy „a magyar úri társadalom dzsentroid típu­ sához tartoznak és őseiknek kutatása a faji keresztezettség maximumára kitűnő példa lehetne. E jórészt német, szlovák, délszláv származású és a magyar úrisághoz asszimilálódott réteg természetesen urabb az úrnál... Ők azok, akik jobban védik a nemesség örökbefogadott hibáit, mint amennyire a nemesség védené.” A barokk és álbarokk belváros közepétől alig néhány száz méterre, átmenet nélkül - mint döbbenetes kontraszt - húzódik a másik Eger, a falu, a „hóstyák” világa, óriási fecskefészkek gyanánt tapadva körös-körül a városra. A faluöv 41 �feladata a város élelmiszer-ellátása volt, kivitelre kevéssé termelt. Ez az egyik magyarázata annak, hogyha fizikailag kicsi, társadalmilag annál nagyobb távol­ ság van a belváros és a külváros között. E paraszti külváros társadalma sem egységes, de a módosabb rétegek számára is egyértelműen lehetetlen volt az „úri társaságba” való felemelkedés. A legszegényebbek pedig - a cigánysággal azonos életnívón - teljes kilátástalanságban, vagyon, állandó munka és jöve­ delem nélkül, pincelakásokban, tufakőbe vájt odúkban tengődtek. Ha Magyarországon átalában nem volt, Egerben különösen hiányzott az a közvetítő - pol­ gári - társadalmi közeg, amely az alsóbb osztályok kollektív mobilitását elő­ segíthette volna. A középosztálynak természetesen nem is volt szüksége ilyen alulról jövő utánpótlásra. Úriságát épp ezzel a távolságtartással tudta önmaga számára is definiálni. Eger gazdasági struktúrája tehát évtizedeken keresztül semmit sem változott. A város - és a megye - uralkodó osztályai (és közvetve az őket kiszolgáló ré­ tegek) az egyház és az állam fizetett alkalmazottai voltak, akik számára lehet­ séges és kényelmes alternatíva volt a tőkés gazdasági struktúrába való betago­ lódás elodázása. A gazdaság és a társadalmi szerkezet mozdulatlansága a kul­ turális magatartást is konzerválta. Eszerint a kultúra kevesek privilégiuma, amely nem arra való, hogy másokkal is megosszuk. Salgótarján egészen más világ; másképpen torz. Száz évvel korábban még ismeretlen porfészek. A múlt század végéig több bányavállalat és három ipari üzem települ meg a szűk völgyekben, 1922-ben nyilvánítják várossá. A város története tulajdonképpen a bányászat és az ipar története. Előbb épültek a bányák és a gyárak, utána a hozzájuk tartozó telepek. Az üzemek helyét a szén és a domborzati viszonyok határozták meg. A megmaradó helyen épültek az eleinte külön álló telepek, melyek később összenőttek. A különbség azonban továbbra is megmaradtak az egyes telepek között. A város tulajdon­ képpen ezekből a telepekből áll. Közepe nincs, illetve szinte véletlen, hogy a szegényes és jellegtelen városmag a telepek mértani középpontjában helyezkedik el. Ha Egerben földrajzilag a központ-periféria ellentét „képezi le” a társa­ dalmi különbségeket, Salgótarjánban a tulajdonosi és foglalko­ zási struktúra mellett az üzemi és ezzel együttjáró telepi hovatartozás mentén is szinte hihetetlenül nagy szociális különbségek rajzolódtak ki. A legnagyobb vállalatok a szűk völgyben elnyúló város két végén helyezked­ nek el. „A z északi részen van a rimamurányi acélgyára, a déli részen a bányai telepek, a palackgyár és a Hirsch-gyár. E vállalatok a város két végén olyanok, mint két mágneses pólus. A salgótarjániak a két pólus erőterében az üzemek vonzása alatt élnek. A két pólus erőterében mintha két irányban akarná szét­ húzni a várost” - írja Szabó Zoltán. „A z egyes telepek más-más képet mutat­ nak. A déli rész a bányatelep, te palackgyári telep és a Hirsch-gyár telepe szürke külvárosi képével szomorú világról beszél. Északon a Rima rendezett útjai, modern munkásházai már másféle életről szólnak.” A lakásviszonyok meghatározzák és egyben pontosan tükrözik a benne élők életviszonyait is. A tisztviselőházak a város minden részén tágasak, rendezettek. Az igazi különbségek a munkásság tömegeinek életszínvonalában és mentalitásá­ ban nyilvánulnak meg. A régebbi bányatelepek lapos házai zsúfoltak, egészség­ telenek. „ A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, 42 �kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még ker­ tet is próbált teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet.” A palackgyár és a Hirsch-gyár sivár telepei többnyire emeletes barakkokból állnak, melyek ugyancsak nem magasabbak egy földszintes háznál. Északon a rimamurányi városrész minden tekintetben fejlettebb viszonyokat tükröz. Mint Szabó Zoltán írja, „úgy viszonylik a déli részhez, mint Koppenhága az A n­ gyalföldhöz" . Az északi telep munkáslakásai európai színvonalon álltak. Túlnyomórészt kétszobás, komfortos lakások, hatalmas erkélyekkel és nagy ablakokkal. A köz­ célú épületek is modernek, jól felszereltek. Itt található az akkori idők egyik legkorszerűbb elemi iskolája. Épült egy szép, modern templom, oldalában kultúrház, előadóterem, ferences rendház. A telep közepén hatalmas kultúrcentrum, színházteremmel, süllyesztett zenekarral, könyvtárral, „kaszinóval” , klub­ szobákkal. Vannak teniszpályák, játszóterek. Utóbbiak egyikét a várostól kilo­ méternyi távolságban az erdőben építette a vállalat. (Ez a népszerű „Dolinka” .) Az üveggyári, Hirsch-gyári kolóniák és a harmincas években épített korsze­ rűbb bányászlakások ellenére a bányatelepek is az akkori átlagkapitalista gon­ dolkodásmód városképi lenyomatai. A rimamurányi városrész fejlettsége azonban a vasipari konjunktúra anyagi alapjain „annak a haladó, huszadik századi kapita­ lizmusnak az arcát mutat ja, mely nemcsak azzal törődik, hogy a jelenben legjob­ ban kihasználhasson anyagot és embert, hanem a jövőt is igyekszik biztosítani.” Észak és Dél ellentéte a fizetésekben is markánsan megnyilatkozik. Mivel a telepi munkások jó része lakbért alig fizet, világítást ingyen, fűtést majdnem in­ gyen kap, az ún. kispolgári életstandard küszöbe esetükben 150 pengőnél húz­ ható meg. Ennél nagyobb keresete van a rimamurányi munkásság több mint felének. Ezzel szemben a bányai munkások és az üveggyáriak esetében az arány 1:12 , míg a Hirsch-gyári munkások keresete csaknem teljes egészében 150 pengő alatt maradt. Az üzemi munkásság kisebbik hányada nem a kolóniákban, hanem a város egyéb területein élt vagy a környékbeli falvakból járt be, a távolságtól függően általában hetenként. Munkásszállítás - a bányászvonatok kivételével - nem volt. Ez a réteg két szempontból különbözik a telepiektől: szociálisan és nemzetiségi szempontból. A környékbeli magyar paraszt úgy járt be a város üzemeibe és bányáiba, mint ahogyan más vidékek szegényei jártak summásmunkára. Számára az ipari munka és a bányászkodás szükséges rossz, kényszerűség volt. Az üzemben ők végezték a szakképzetlen, piszkos, nehéz munkát, de az üzemen kívül méginkább idegenek voltak. Noha idejük lett volna rá, hiszen a városban, kvárté­ lyon töltötték idejük nagy részét, a zárt, kasztszerű telepi társadalom nem fo­ gadta be őket egykönnyen. Minél fejlettebb volt a telep, annál kevésbé. A pol­ gáriasodó rimai társadalom nemcsak a „buta parasztot” , hanem a Hirsch-gyári prolit is lenézte. Jellemző azonban, hogy a bejáró falusi munkások nem is akartak mindenáron telepivé válni. Az ő álmuk továbbra is a föld maradt. Ők is lenézték a bér­ munka kényszerében élő „éhenkórász” városiakat. Szociálisan tehát a bennszülött palóc parasztok tömege idegen test volt az elkülönült kolóniák világában. Ugyanakkor nemzetiségi szempontból a salgó­ tarjáni medence munkássága volt idegen, túlnyomórészt szlovák és német szár­ mazású. A „vendégmunkások” első hulláma még a bányaművelés kezdetén, a múlt század utolsó harmadában jelent meg. A felvidéki liptákokat a zömében 43 �német származású ipari szakmunkásréteg beáramlása követte. A periodikus és fluktuáló bányaművelés megtartó ereje kisebb volt, de az ipari munkások lete­ lepedtek és hamar asszimilálódtak. Szabó Zoltán a harmincas évek végén már sajátosan elmagyarosodott viszonyokkal találkozott. Az asszimilálódott idegen eredetű munkásság néhány évtized alatt a táj természetes részévé vált, ugyanúgy, mint a gyárak. (Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a már említett általános iskola tanulójaként e sorok írójának sem jutott eszébe, hogy Fancsik, Hercsik, Hepka, Sipka, Fridrich, Oszwald, Wilim stb. nevű osztálytársai magyar származását kétségbe vonja.) Ugyanígy idegen, zömében német (szlovák, cseh) eredetű volt az értelmiség, amelynek három csoportját különbözteti meg Szabó Zoltán: a köztisztviselőket és a bányai, illetve a rimai tisztviselőket. A köztisztviselőké a legszabadabb réteg, de ők hasonlítanak leginkább arra az egész Magyarországon - mint Egerben is - tipikus elmagya­ rosodott középosztályi típusra, amelynek világát Szabó Zoltán úgy jellemzi; kultúralapja német, máza magyar. A rimaiak kapitalistább, polgáribb és ke­ ményebb fegyelemben élő középosztályt alkottak. Életmódjuk és szemléletük in­ kább a nagyvárosi emberéhez állt közelebb, mint a vidéki úréhoz. A bányaiak e két típus közt képviseltek sajátos átmenetet. Eger és Salgótarján két világháború közti állapota tehát teljesen eltérő módon ugyan, de csaknem egyforma élességgel világít rá társadalomfejlődésünk évszá­ zados gyökerű és máig ható bajaira. Ezek a következők: - a céhes iparból és a kereskedelemből kinövő szerves tőkés fejlődés hiánya; - az iparra és a kereskedelemre épülő szabad városi társadalmak és kul­ túrák kifejlődésének vontatottsága; - a megkésve és idegen tőkével, idegen munkaerővel meginduló kapitalizálódás elidegenítő hatása a hagyományos helyi társadalmakra; - a hol feudális, hol tőkés, hol egyidejűleg mindkét függés szorításában élő alsóbb osztályok és egyének teljes kiszolgáltatottsága, amelyet (a főváros kivételével) a szervezett munkásmozgalom sem képes enyhíteni; - ahol pedig sem idegen tőkével, sem belső energiáktól vezéreltetve, meg­ késve sem indult meg a kapitalizálódás, ott a társadalom felső és alsó osztályai között áthidalhatatlanná nőtt a társadalmi szakadék. Szabó Zoltán egyedül a rimamurányi „gyarmatbirodalom” szociális intézke­ déseit nem illette kíméletlen tudományos kritikával (annak is salgótarjáni viszonyait, szemben a feudális lényegű ózd-borsodnádasdival). Megfigyelései ma sem tanulság nélkül valók. K O V Á CS E N D R E 44 �N a p ló h e ly e tt I. Egy évad a pokol tornácán Ha most, utólag, a szerencsés végkifejlet tudatában visszatekintek, ven­ dégnek átutazo turistának látom magamat ott. Pedig akkor nem így tűnt. Tavaly ősszel megbetegedtem, az influenza, ahogy már évek óta szo­ kott, ráment a szememre, vírusos gyulladást okozott. Szaruhártyaherpeszt, olyasmit, amiről a szemészek a fejüket a papír fölé hajtva, miközben kór­ lapot nyitnak a betegnek, elmagyarázzák: - Asszonyom, ez egy nagyon hosszadalmas, de végül is gyógyuló be­ tegség. Nem veszélytelen, mert, ha a látómezőre is kiterjed, részleges lá­ tásromláshoz, esetleg még annál is többhöz vezethet. De önnek szerencsé­ je van, a herpeszhólyagocskák a szem külső, alsó területén vannak. Na­ gyon vigyázni kell, nehogy elterjedjenek. . . Na, persze, csak azok az orvosok mondják ezt, akik látják a baj mi­ benlétét. De hát vegyük az optimális esetet. Orvostól orvoshoz vándorol­ va, előbb-utóbb megérkezik az ember egy olyan rendelőbe, ahol van rés­ lámpa, ahol az orvos már találkozott hasonló esettel és nem a betegtől kérdi, hogy volt-e már máskor is ilyen baja és akkor mit szoktak csinál­ ni? Mert szerencsére ritka baj, de azért van belőle. Hiszen mikor végül a pokol tornácára értem, ültünk ott sorban vagy tízen - négyéves kis­ lánytól a nyolcvanéves öreg néniig - , akik ebben a betegségben szen­ vedtünk. Ültünk sorban sok más beteggel együtt naponta az alagsori kis rendelő várófolyosóján. Különös kis folyosó volt ez. Nem fért el több, mint nyolc-nyolc szék szorosan egymás mellett a két szemközti falnál. Ha becsukták az ajtót, amely a régi pavilonokra és az ápolt kertre nézett, olyan gyorsan elfo­ gyott idebent a levegő, hogy még hidegekben is újra ki kellett nyitni. Ez a folyosó tehát mindig nyitott ajtóval várta az érkezőket. És a fogadtatás ugyanilyen szívélyes volt. - Magácskát még nem láttam itt - mondta évődve a kék szemű, hu­ szonnyolc éves asszisztensnő, mikor riadtan, betegen, rosszkedvűen először foglaltam helyet a váróban. Noteszt hozott, felírt rólam mindent, amit tud­ nia kellett. Attól fogva már a nevemen szólított. De mindenkihez ugyanilyen volt. Akár a főorvosa. Mondom, családias hangulat uralkodott, ami tekintve a csaknem bizonyosra vehető tényt, hogy aki egyszer itt megjelenik, az törzsvendég lesz, az egyedül elviselhető állapot volt az összes lehetséges között. Itt azonnal befogadtak. Hogy a gyógyu­ lás biztos reményében, vagy a gyógyíthatatlanság esetleges tudatában, arra 45 �ilyenkor nem gondol az űzött vándor, aki már addig nem egy kórházfo­ lyosó kövén álldogált, nem egy szűkös, vagy tágas váróterem székeit kop­ tatta. Történt ugyanis, hogy a múlt őszön a baj kiújulásakor könnyelműen nem vettem komolyan az esetet. M ár annyiszor volt, és egy-két-három hét szemcseppentés, antibiotikum-szedés, pihenés után elmúlt, hogy most ide­ jében orvoshoz sem fordultam. M ire észbe kaptam, hogy le kell fékezni a tempót, utána kell nézni a dolognak, késő volt. E d d ig a szervezet maga állította meg a vírust némi gyógyszeres segédlettel: most túlfeszítettem a húrt, eljátszottam a velünk született természetes ellenálló, gyógyulóképesség adta esélyt. Idekényszerültem hát a tudomány „csarnokába” , a pokol tornácára, hogy kipróbáljam, mit tud nyújtani. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy semmit. Ezek a napi egy-két-három órák, amiket itt töltöttem, jórészt várakozással, felértek egy világ körüli utazással. A probléma, amivel a tudós professzort felkerestem, s ami ak­ kor - a szójáték minden frivolságán túl is - , valóban óriásira nőtt a szememben, egyre kisebbedett, egyre jelentéktelenebbnek tűnt. M ert hát mi volt az én szaruhártyaherpeszem annak az ázsiai aggastyánnak a trachomás vakságához képest, akit egyik nap ötödmagával hozott a kórház valam elyik osztályáról a mentő? A kincstári pizsama és csíkos köpeny úgy lógott le két oldalt csontos vállárói, mint egy távol-keleti népi öltözék (kimono? judogi?). K ét kezét előretartva ment a vakok évezredes pózában, mezítlábán klasszikus saru­ jával, csoszogva, lassan, hogy kinyíljanak előtte az ajtók, félrehúzódjanak, akiknek szemük van a látásra. Odabent a feketére festett falú, apró, de mindennel berendezett rendelőben, amelynek barátságos személyzetéből és különös fényeiből ő semmit se látott, sokáig csattogott a réslámpára sze­ relhető fényképezőgép lila vakufénye, és mindannyiunk atyja, a negyven­ ötven körüli főorvos úgy kísérte ki jó háromnegyed óra múltán a neve­ zetes vendéget, mint, aki nagyon sokat köszönhet ennek a látogatásnak. - Gyógyíthatatlan - mondta a készségesen mosolygó, a magyar nyelvet nagy öntudattal, de alig-alig beszélő tolmácsnak. - Jöjjön a következő és beterelt maga előtt egy negyvenes, sovány, hosszú fekete copfos aszszonyt. - E lvileg pihenni jönnek Magyarországra — mondta az egyik nővérke, amikor egy lopott kis cigarettaszünetre kiállt a váró ajtajába. Aztán közben kerül nekik szemüveg, műfogsor, műláb. . . Végül töltenek néhány hetet valam elyik szanatóriumban. . . E z ilyen kormányközi megegyezés. - Szem üveg.. . - gondoltam. - Hátha ilyen messzire kell utazni azért a szemüvegért, bizonyára utóbb hordani sem meri, nehogy eltörjék. Mikor kap még egyszer - , ki tudja, milyen érdemeire, hőstetteire való tekintet­ tel - lehetőséget egy ilyen utazásra? A vak öreg velem szemben ült, a széksor végén. Szótlanul fészkelődött a bőrpárnás széken. Körülötte csak megszokott, otthoni hangok, mi ma­ gyar várakozók hallgattunk. Épp a két asszony csicseregte el a még sorra nem került férfiaknak, hogy mi történt odabent. Talán ez az otthoni be­ széd, meg, hogy mellőle ment be a rendelőbe valaki, bátorította fel az öreget, hogy megpróbáljon valamicskét változtatni kényelmetlen helyzetén. E g y nagy sóhajtás után felhúzta két lábfejét maga elé a székre, ott ült sza­ 46 �bályos lótuszülésben, szemmel láthatólag megkönnyebbülve, mondhatni, „kinyújtóztatva” tagjait. Nem sokáig ült így, mert az egyik, két székkel odébb ülő magyar figyelmetlenül megmozdult ültében, meglökte az öreg térdét, aki abban a pillanatban, mint akit rajtakaptak, leeresztette újra lábait. Nyilván figyelmeztették őt elindultakor az itteni szokásokra, meg­ adón lógatta hát a szék alá csontos, megfáradt járóművét. - Ô, hát azért nekik sem fenékig tejfel - döbbentem rá. M ert addig magam is elfogadtam az általános vélekedést, hogy mekkora szerencséjük van, hogy abból az elmaradott országból, ahol még szemüveg sincs, ellá­ togathattak a mi fejlett hazánkba. Teltek-múltak a napok, a hetek, megismerkedhettem egy fél lábú afgán vezérőrnaggyal - nem volt több huszonöt esztendősnél - , szép, sudár af­ rikai nőkkel, szénfekete néger férfiakkal, arabokkal és a főorvosunk ked­ véért Törökországból ideutazó fitestvérekkel, akik anyjuk második hályog­ műtétjét jöttek megbeszélni. Sőt, megismerkedtem a vidékről és Pest legváltozatosabb kerületeiből bejáró herpesz- és egyéb gyógyíthatatlan, vagy - mondjuk úgy - , nehezen gyógyuló szembetegségekben szenvedőkkel. E gy tízéves tanyasi kisfiúval is, aki a fél szemére vak volt és már az is marad, mert túl későn került megfelelő orvosi kezekbe. Szóval, ismereteim és kapcsolataim minden el­ képzelhető mértéken felül bővültek és gyarapodtak. Látogatásaim egyetlen szépséghibája az volt, hogy noha harmadik hó­ napja táppénzen, főfoglalkozásként a szemészeten ültem, mint, aki alapos továbbképzésben kíván részesülni a világ összes szembaja tekintetében, az én szaruhártyaherpeszem nem javu lt. M ár kétszer jóddal letisztogatták, leragasztott szemmel, félvakon jár­ tam a világot - elvesztettem kezdeti szégyenérzetemet, úgy közlekedtem sze­ memen a nagy „bu cival” , mintha azokban lenne hiba, akik nem viselnek ilyet - , de a javulás nem akart bekövetkezni. Sőt. E g y szép napon, tőle szokatlan kedvetlenséggel, szinte már dühvei közölte kezelőorvosom, hogy a nyugatról beszerzett kenőcs, aminek segítőhatásába vetettük eddig min­ den reményünket, és, amit olyan becsben tartottunk, mintha valóban ara­ nyat rejtene a kis tubus - fogyóban van. Nem tud többet a járó betegek­ nek adni belőle. Am i nálam van, az volt az utolsó kiadható darab. Nincs más hátra, feküdjek be a kórházba. E z elgondolkodtatott. E gyet biztosan tudtam: a családomtól csaknem két óra járóföldre eső kórházba semmiképpen sem akarok befeküdni. Nemcsak azért, mert nem akarom a bajt újjal tetézni: eddig, ha nehézkesen is, de el tudtam látni őket, majd a saját ágyamba dőltem és aludtam, amennyit csak tudtam, mert, ahogy egyik herpeszes kollégám mondta: - Ebben a betegségben az alvás a legszebb; - minden szembeteg fokozottan aluszékony. D e azért sem, mert úgy láttam, hogy a korábban befektetettek sem javultak, sőt, nyilván a hospitalizáció hatására a kórház kedvszegő kör­ nyezetében egyre betegebbnek és nyomorultabbnak érezték magukat. Döntöttem hát. Í rtam egy Am erikából hamarosan hazaérkező barátunk­ nak, pontosan vázoltam neki bajomat és küldtem két —, a főorvosunk ál­ tal írt - receptet arról a bizonyos „arannyal felérő” szemkenőcsről. M ajd azon a napon, amelyen kinyomtam az utolsó cseppecskét is a gyógyírból, kiírattam magam a táppénzről. Van néhány hét szabadságom, hamarosan megérkezik barátunk a kenőcsökkel, leszek a magam betege. 47 �A főorvos nem győzte a fejét csóválni és lelkemre kötötte, hogy legalább hetente kétszer jöjjek be a rendelésre. Minden rendelkezésére álló szemcseppel alaposan ellátott és megígértette velem, hogy a szememet tovább­ ra is lekötve tartom. Mindent megígértem, és mindent meg is tartottam, egészen addig a júliusi napig, amíg hazaérkezve, amerikai barátunkat ott nem találtam a kertünkben. Rejtélyes, jót ígérő arccal két szemcseppes flakont állított elém. - Ezekkel csöppents kétóránként, éjszaka háromóránként, de keresztényi lelkiismeretességgel. A z orvosom azt mondta, az a szemkenőcs semmit sem ér - ezt akkor már én is tapasztaltam - , az ilyen krónikus esetekhez ez kell. - É s megemelte az egyik kis műanyag flakont. - Kétóránként, de becsületesen. - És lekötni? Nem kell a szemem lekötni? M it mondjak még? Am ikor egy hét múlva bementem a főorvoshoz, nem akart hinni a szemének. Elébe tettem a szemcsepp angol nyelvű le­ írását. Elolvasta - inkább csak átfutotta — és közben egyfolytában ká­ romkodott. Nem, ő ilyesmit nem tesz. Felindult felkiáltásokat hallatott. Aztán szembepördült velem a forgószékén és azt mondta: - . . .,de az én apám csak egy egyszerű körzeti orvos volt. Mégis a vi­ lág összes gyógyszergyára küldte neki a prospektusait, meg a musztereit. Hát ki a fene kapja most azokat? Én rosszabb orvos vagyok nála? E gy mélyen megalázott ember minden indulata ott volt az ábrázatán és a hangja legalább akkora fájdalomról tanúskodott, mint a mienk szo­ kott, amikor neki panaszkodtunk. Hogy rosszabb orvos volna? Ő , aki panasz nélkül, barátságosan, sze­ mélyes ismerősként kezel napi negyven-ötven beteget, aki szombat-vasár­ nap délelőtt is beugrik az osztályára, hogy tudja, mi történt ott? A ki azért szidta le egy glaukomás kislány fiatal szüleit, mert elmulasztották őt éjjel kiugrasztani az ágyából, amikor a gyerekre - , valahol Hatvan és G yön­ gyös között egy kis faluban - , váratlanul rátört a roham. A ki pénzt nem fo­ gad el, sőt, legtöbb betegétől kapni sem kaphatna, mert nekik sincsen? - A legnagyobb baj ezekkel a külföldről jött gyógyszerekkel, hogy az utánpótlást nem tudjuk biztosítani - mondta aztán lecsillapodva. . . Kérdezze meg egyébként a barátjuktól, hogy mennyibe kerül a szemcsepp. Nem mintha volna rá keret. . . - legyintett, visszapördült a széken és be­ rajzolt a szememet jelképező kis karikába néhány heget jelző vonalat. Nem a herpeszhólyagocskák zöld filccel kiszínezett karikáit: kusza vonalkákat. A gyógyulás kusza ágacskáit. Úgy mentem ki a váróba, mint a házasságközvetítő irodák reménytelen várakozói közé a hosszú idő után mégis sikeresen férjhez ment. M indenki­ nek felírtam a szemcsepp nevét, a gyártó céget. Mindenki kutatni kezdett az emlékezetében valami nyugati rokon, vagy ismerős után. Hazafelé a metrón hirtelen riadalom tört rám. Belenyúltam a táskám­ ba, kétségbeesetten kotorásztam, amíg csak kezembe nem akadt a gömbölyű műanyag tartályocska. M osolyogva, boldogan szorítottam meg. Fogtam hazáig szinte. Valószínű úgy, ahogy az a távoli országból érkezett a nálunk kapott szemüvegét. Nyolcszáz magyar forintnyi valutába került. M E Z E Y K A T A L IN 48 �M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S K ö ltő p o rtré — - k ritik a i tü k ö rb e n „M űvésznek lenni ezt jelenti: érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit” - fogadta el magára nézve igaznak R ilke szavait Veres János szlovákiai magyar költő. Pályája, lírájának fejlődése csakugyan a kísér­ letezéssel járó buktatókat és vargabetűket sem elkerülő új és új nekiru­ gaszkodások sorozata. A folytonos érdeklődés rajzolta költészetének zenitre még nem érő ívét. „Ö nm aga keresése és megtalálása kaptatóján haladva - olykor lem aradva az olvasó türelmetlen várakozásától - mégis a ki­ egyensúlyozott líraiság a célja” - írta összegző érvénnyel Fonod Zoltán. Élm ényforrásai alapvetően két táj varázsos igézetében lelhetők meg: Tornaija és Rimaszombat földszagú és otthonos életvalóságában, valam int a felhők magasába törő tátrai csúcsok zárt - így lelkeket összemelegítő szanatóriumi világában. Születésekor, 1930-ban Tornaija már mezőváros, de az alvég érintetlen falu - furfangos észjárású palócaival. Aztán ott a fatelepek és proletárviskók nyomasztó világa, s bennebb haladva föltünedeznek a polgárházak rendezett udvaraikkal, ápolt virágoskertekkel, la­ kóik pedig a jobb módú iparosok és kereskedők. „ E z a sokszínű, válto­ zatos és óriási ellentétekre épülő világ nevelt engem emberré, ez formálta észjárásomat” - mondta egy interjúban Tóth László mikrofonjába. Ifjú ­ ságának az 1949-ben rátörő tüdőbaj egy csapásra véget vetett. Életének színtere - s évtizedekre meghatározó élménye - kisebb-nagyobb megsza­ kításokkal 1957-ig a tátrai szanatóriumok betegszobája. A fenyvesek és sziklaormok világa akkoriban szintén őrzött még valam it régi romanti­ kájából. A z összezárt és a halál fuvallatától meglegyintett emberek kö­ rében ismerkedett barátokkal, szerelmekkel és a versekkel. Ide, az újtátrafüredi szanatóriumhoz kötődik költővé avatásának döntő élménye. 1951 őszétől - a véletlen sorsszerűségének köszönhetően - együtt pihent gyógyult Fábry Zoltánnal. N eki mutatta meg kezéből addig ki nem adott költeményeit. Fábry röviden közölte vele: költő lesz. Ám az éjjeliszek­ rényen heverő Ady-kötetet „elkobozta” . A figyelmeztető gesztus egy­ értelmű volt: föl kell hagynia az A d y bűvkörében és méginkább az adys utánérzésekből születő versek írásával. E lső közlése - mily jellemzően az akkor éppen csak újrainduló szlovákiai magyar irodalom esztétikai enge­ dékenységére és mennyiségi szemléletére - igen egyszerűen történt. Pos­ tára tette Egykor és most című versét, s az 1952. április 2-án meg is je­ lent a pozsonyi Új Szóban. Veres Jánosból, a gömöri palóc fiúból, a ma­ gas hegyi szanatóriumok betegéből költő lett. Nem soká váratott magára az első kötetbéli jelentkezés. A Csehszlovákiai M agyar K önyvkiadó Három fiatal költő (1954) címen bemutatkozó gyűj­ teményt állított össze Ozsvald Árpád, Török Elem ér és Veres János zsen­ géiből. Mindhárman ifjúi hittel és lelkesedéssel ünnepelték az új szocia­ lista életet - háromféle változatban. A túlfűtött lelkesültség, az önger­ 49 �jesztette hurráoptimizmus és a szükségszerűen velük járó súlytalan sema­ tizmus különös paradoxonként jellemezte az 50-es évek nemzetiségi iro­ dalmát. Sem a politikai-társadalmi viszonyok, sem pedig a művészeti élet körülményei nem indokolták ezt az önfeledt örömet és hálatelt himnikus hangot. Jóformán föl sem oldódtak a kisebbségi magyarság kollektív jogfosztottságából származó rettegések görcsei, folyt a mezőgazdaság átszer­ vezése, nyilvánvaló nehézségekkel küszködött az ország, s a művészetekre teljes súlyával nehezedett a zsdanovi esztétika parancsuralma. S akkor Vers ars poeticus belépője így rikkantott a kötetből: Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsük őket közelebb hozni! E z most a harcunk, s minden népeké! Fábry - a fölfedező - azonnyomban és pontosan látta az ifjú versíró fogyatékosságát. „V eres János alapvető hibája: nem hagyja eléggé kiérni elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelentheti, hogy még nem biztos talajú mondanivalója. M eglátásait, elgondolásait azon melegében, első impresszi­ ójában veti papírra, és ez így sokszor pongyolaságot eredményez” . Nem mondta ki, de éreztette, ítélete a politikai-közéleti verseket illeti, mert ugyanakkor melegen dicsérte természetfestő költeményeit, hangulatos élet­ képeit, a mikrovilág képi sűrítésű ábrázolását amely majd Veres vers­ világának legértékesebb vonulata lesz. A lig egy esztendő múltán önálló kötet összeállítására nyílt módja a költőnek, aki erre jó két évtized távolából így emlékezett: „A m ikor a kiadó felszólított, hogy adjam le az első önálló verseskönyvem anyagát, eszem ágában sem volt még kötetet kiadni. A felszólítás teljesen megbolondí­ totta a fejemet, olyan váratlanul ért. (. ..) D e képtelen voltam nemet mon­ dani és higgadtan átgondolni, mit is jelenthet, mekkora felelősséget az ön­ álló bemutatkozás” . E z az oka, hogy az Ifjú szívem szerelmével (1955) da­ rabjait is ugyanaz a naiv optimizmus, az az alapvetően hamis látásmód, azok a bántóan sematikus megoldások jellemezték, mint az O zsvalddal és Törökkel közös könyv megnyilatkozásait. A már emlegetett társadalmi és művészi paradoxia ezúttal tovább mélyült, magánéletére is kiterjeszke­ dett. Súlyos betegségét, megpróbáltatásait is feledte, ha a szocializmus győzelmes építésére és a várhatóan kitűnő terméshozamokra gondolt. Turczel Lajos „apriorisztikus lelkesedéssel” jellemezte korai költészetének ezt a fölhangoltságát. Ennek az abszolút problémátlan lírának nem voltak sarkpontjai, körvonalai, csak túlcsordulása, áradása, amint ez már Fábry korábbi elemzéséből is kiderült. Ugyanakkor a kortárs műbírálat észlelte azt a tényt, hogy az illuzorikus látásmód csakugyan illúzión ala­ pult, ilyenformán kétségkívül őszinte volt. Harsány lelkesedését nem a ki­ számított karrierizmus, nem a tudatos politikai célszerűség fűtötte, hanem az emberi jóságba és a jövő szépségébe vetett hite. Itt a paradoxiának az a mélyebben fekvő rétege munkált, amely képes volt a kínzó betegség elleni hősies küzdelmet fölmutatni. Ezért találó a kötet címe. A bajjal, a halál rémével viaskodó ifjú szív szerelme erővel és elszántsággal lelkesül az igazabb életért, az emberségért, a szerelem és barátság kötéséért. Mégis a költőnek valam iféle euforikus, öntudatlan állapota volt ez: nem figyelte tudatos szemmel sem a világot, sem magát. Í rt, ahogyan helyzete, szerepe diktálta. 50 �A z első kötet szigorú kritikai fogadtatása, s kivált az a goethei figyel­ meztetés, hogy a költőnek minden körülmények között vállalnia kell ön­ nön élményeit, válságperiódust hozott Veres életébe. A roppant termékeny és gyors iramú indulás után meditatívabb, halkabb időszak következett; új kötetet is csak hat esztendő múltán adott ki. A sürgetés nélküli érlelődés első gyümölcsei mutatkoztak Tüzek és v i­ rágok (19 6 1) című könyvében. Mindenekelőtt mélyülő életszemlélete és a valósághoz való szorosabb értelmi és érzelmi kötődése vált láthatóvá. Turczel Lajos is fölmérte a változást: „Gyerm ekien naiv lelkesültsége felnőtt komolysággá s férfiszenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és okokat kereső szemléletté nemesedett” . A z átalakulás hátterét kutatva Tőzsér Árpád talányosnak tetsző jelen­ ségre hívta föl a figyelmet. M egállapította, hogy a második kötet hiteles és szép költői képeket hordozó versei igazi lírikusra vallanak. D e ez az új arc - fejtegette - akkor lehetne hitelesebb, ha fölbukkantak volna az 1955-ös lelkendezőt és az 19 6 1-es lényeglátót összekapcsoló versek. Ám , ez az átmenet hiányzik: a vívódó, föloldó költemények kimaradtak az életmű addigi egészéből. Mintha Veres nem küzdött volna meg a hurráoptimiz­ mus ürességével, egyszerűen csak átlépett rajta. Tőzsér a kétségeit kiter­ jesztette az egész első lírikus nemzedékre, mondván, hogy ez a generáció v í­ vódás és leszámolás helyett a feledést, a szemérmes elhallgatást válasz­ totta. Nézetem szerint a kérdés nem is annyira rejtélyes. A z S Z K P ne­ vezetes X X . kongresszusát követően minden alkotónak - így természete­ sen a szlovákiai magyar költőnek is - volt alkalma elgondolkodni a po­ litikai dogmatizmus és az irodalmi sematizmus kártevésén. A megtévedtek hirtelen jövő, heurisztikus fölismerésének, s az azt követő leszámolásnak első ösztönzője valószínűleg ez volt. A másik föloldó tényező Veres al­ katából következett, akinél a korábbi illuzorikus buzgalom nem magára öltött póz volt, hanem örökösen jóra vágyó lényének ösztönös megnyilat­ kozása. A megújulás tehát nem személyisége költői lényegének kifordítását követelte, hanem látásmódjának elmélyültebbé, pontosabbá válását és stí­ lusának, vershangjának hitelesebbé módosítását. A harmadik - és a példa erejével ható - fontos hatást pedig a magyar líra N agy László és Juhász Ferenc nevével fémjelezhető megújhodása jelentette. Ebben az időben kez­ dett hatni a határon túl a modern magyarországi költészet frissítő, pezsdítő hatása, mely kitűnően összerímelt az ösztönösség jegyében indult első költőnemzedék tanulnivágyásával. Turczel Lajos egyértelműen megálla­ pította, hogy Veres újfajta költői gyakorlata a Juhász Ferenc-i hatásra ve­ zethető vissza. Külön erénye a rimaszombati pályatársnak, hogy „lehor­ gonyzott ennek az útnak első, pozitív szakaszán” . Sőt Tőzsér - hiányérzeté­ nek megfogalmazása után — maga felelt saját kérdésére, amikor arról írt, hogy Veres Jánosnak a N agy Lászlótól is képviselt balladai, eposzi, népköltészeti hangzás illeszkedik igazán költői habitusához. Tény, hogy a vál­ tozás után az illúzió helyébe a látomásosság lépett, s a világra való effajta rácsodálkozás ösztönözte képalkotó tehetségének szép kibomlását. Mindebből adódik a következtetés: az első és második önálló kötet közötti hat év amit fönnebb válságperiódusként említettem - valójában a pontosabbá váló világlátás és tanulás időszaka volt. Eredményei pedig a Tüzek és v i­ rágokban váltak nyilvánvalóvá. Mindazonáltal ebbe a kötetbe is kerültek a 51 �a „fordulatot" megelőző korszak tartalmatlan lelkesültségéből és frázi­ saiból épült versek - a költő szándékán kívül. A kor szerkesztői gyakor­ lata ugyanis az volt, hogy minden kötetbe meghatározott százalékarány­ ban politikai-közéleti műveket is föl kellett vennie a szerzőnek. „A z effajta gyakorlat tarthatatlanságát - írta Tőzser Á rpád - Veres példázza a leg­ jobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondanivalót köve­ telni: új sematizmust eredményez” . Veres János pedig így emlékezett a Tüzek és virágok megjelenésének előzményére: „ . . . az volt a kiadó fel­ tétele, hogy a verseknek legalább egyharmada direkt módon agitáló legyen. Sokat töprengtem, hogy mit csináljak, eleget tegyek-e ennek a követel­ ménynek vagy várjak még a kötettel. D e a pénz nagyon kellett. ( . . . ) V é­ gül is a kiadás mellett döntöttem.” . Noha a kötet több verse idézte a rosszemlékű igénytelenséget, egészé­ ből mégis valódi költő arca bontakozott ki. A cím metaforája találóan jelzi a megtett utat; s a címadó vers allegorikus sorai meggyőzően mérik be a változást: az érzelmi-politikai-irodalmi élmények és csalódások, föl­ ismerések és lemondások ellentéteiben edzett feszültség mértékét. Híven megőrződött viszont korábbi költészetének - Turczel Lajos kifejezésével - „eszmei kristálym agja” , az emberi jóság hite és vágya. Lírájának gon­ dolati középpontja tehát a jóság virága, mely a kínok, csalódások, az élménygyűjtés és formálódás tüzében edződött m aradandóvá és kapott hi­ teles kifejezést. A költő romantikus fölnagyító hajlama, valamint az él­ mények bensővé válásának küzdelme olyan feszültséget teremtett, amely­ ből kinőttek látomásos, balladikus kavargású nagy versei, melyek új mi­ nőség létrejöttét jelentették életművében. A kötet egyik - Veres egész pályáját megvilágító kulcsfontosságú verse az Ikarusz: Örökre két kikötő vár nagy ég s a poros gödör, cibál a kényszer, míg egyszer lever és halálra tör. H a csupán e strófa igéit tekintjük (vár, cibál, lever, tör) megsejtjük a költő nagy keservét: a fölröppentő vágyak és a konokul visszahúzó erők szélsőséges, mégis oly gyakori ellentmondását. Tóth László írta: „ A ter­ mészet fura játéka lehet, hogy benne a világra naivan rácsodálkozó kis­ gyermeket s a világot józanul szemlélő és mérlegelő, olykor el-elkomoruló bölcs aggastyánt egyesítette. Nemcsak emberként, költőként is ilyen. Am i­ kor legmagasabbra szárnyalna, gyökerei visszafogják.” A folytonos neki­ rugaszkodások, az új elhatározások és próbálkozások jellemzik Veres pá­ lyáját, hogy a villám ok magasába fölszárnyalva megint csak a földre es­ sék. A zuhanás fáj, a föld mégis otthonos, simogató. Elszántan lendül a magasságnak, de legjobb eredményei földközeli versei, mint a pusztaság igénytelen virágának, a Homokvirágnak az elégiája. A z elmélyültebb és par excelence lírikus gondolkodás, a differenciál­ tabb szemlélet magukkal hozták költői eszközeinek finomodását, versei mívességének gazdagodását. A Tüzek és virágok a befeléfordulás igényét, az expresszívebb megnyilatkozás eszközeit mutatta: a belső tudattartalmak és érzésrezdületek jelképi jelentésű képekbe foglalását. V arga Imre találó m egállapításával „mélyülő színeinek” lehettünk szemlélői. 52 �A lassú érlelődós, valamint az akarás és lehetőség, szárnyaszegettség és fölívelés feszültségének újabb hozadéka a Fehér szarvas (1967) volt. Tőzsér Árpád javaslatára ezt a könyvét a népköltészet ihletésében fogant, s annak motívumaiból építkező verseiből állította össze, így a M ikrovilág előtti legegyenletesebb színvonalú s legegységesebb gondolatiságú kötet jött létre. A z ítészek többszöri intését követve a másodlagos élményforrá­ sú, agitatív verselést végképp fölváltotta a személyesség, az én központba állítása. Talán túlzásig is - amint F ónod Zoltán írta - hiszen a költő al­ katának ennyire erős fénybe állítása szűkíti a kötet horizontját. A sze­ mélyiség a nagy egész képét háttérdíszletté zsugorította. A címadó poéma mese és valóság ellentétére épül, s e feszültség áram­ körében keresi a létezés értelmét, logikáját. A népi regék világa idéződik valódi lírai szuggesztivitással az Arany János-i hagyomány talaján, de erős Juhász Ferenc-i hatás közvetítésével. A szarvaslegenda szimbólumá­ nak lényege a királyfiban megtestesülő költő álm a: a folyton keresett, de elérhetetlen vágy. Veres János egyik alapproblémájánál vagyunk, a föl­ szárnyalás és zuhanás ikaroszi művésztragédiájánál. A keserű életérzés mögött ott a számvetés igénye: életről, eszményekről, hitről vall. A kötet szerelmi és tájlíráját borongás lepi. Nem mesterkélt búbánatról van szó, ha­ nem az élmények, tapasztalatok kiváltotta érzelemről, mely találó képek so­ rába sűrűsödik. Formai szempontból is eredményes volt tehát ez a neki­ rugaszkodás, mert korábban nem látott összhangba került hagyomány és modernség. A látás romantikája és a szürrealizmus képzettársítása, a szimbolizmus képisége és az impresszionizmus árnyalókészsége együttesen - olykor buja képhalmozás formájában - van jelen. D e az üzenet eltakarhatatlan lényege ezúttal is a kristálytisztává párolt em­ beri jóság hatalmának hite. E „legszebb fény” jelenti lírájának közép­ pontját, s a vele kifejezett élet értelmét. A Fehér szarvas minőségileg új állomás, de nem kiteljesedés volt, és jelezte a további készülődés irányát két vonatkozásban is. Egyrészt ahogy Fonod Zoltán elemezte a kötet jelentőségét —megmutatkozott a példa­ képek hatásától való egészséges távolságtartás igénye. Annak fölismerése, hogy nem az előtte járók gondolatait, de gondolkodói rendszerük igazságait kell követnie. Másrészt megmutatkozott a túlságos énközpontúság bukta­ tója, s az ebből következő feladat: a költőalkat teljes kibomlása csakis egyetemesebb látásmóddal érhető el. Olyan költői önarcképet kell raj­ zolnia, ahol a portré nem eltakarja a nagy egészet, de tükrözi. Kevéssé rostált válogatott verseinek gyűjteménye v olt a Hom okvirág (1972), amely megint csak kényszerűségből elkapkodott kötetté sikeredett. ,,A válogatott verseim kötetét a kiadó és az akkori körülmények sürgetésére szinte egyik napról a másikra kellett leadnom. Akkor már újra nagybeteg voltam, nem sokkal előtte kerültem haza a klinikáról, s betegen, rette­ netes állapotban, testileg legyengülve és lelkileg feldúlva válogattam öszsze az anyagot, amit a kiadó még tovább változtatott. Sajnos, nem a leg­ szerencsésebb kézzel nyúltak hozzá. ." A cím metaforája ismét telitalálat, hiszen Veres költészete csakugyan nélkülözi a föltűnő látványosságot, a hivalkodást. L írája - ahogy Z alabai Zsigmond mondta - nehezen szökkent szárba, de gyökereit mélyre eresz­ tette az évtizedek alatt. K öltői gondolkodásának forrásvidéke sorsának 53 �megpróbáltatásaiban és a hétköznapok apróbb-nagyobb tragédiáinak él­ ménykörében határozható meg. S az élményvilág egyre személyesebbé vá­ lásával költészetének üzenete is módosult. Immár nem annyira az emberi jóság erejébe vetett - talán nehezen is körvonalazható - hit adja mon­ dandóját, hanem az együttérzés; együttérzés az élettől sebeket kapottak­ kal, a sorstól megpróbáltakkal. E z az érzés árad halk hangszere­ lésű, őszintén kitárulkozó, mégis visszafogott legjobb verseiből. A szerelmi és szanatóriumi témák motívumai egymást erősítve mutatják a mélyen át­ élt élmény elsődlegességét. Legotthonosabb világában, a leíróköltemé­ nyekben a látvány mozaikkockáiból - képhalmozással és montázstechniká­ val - immár képes a nagy egészet ábrázoló tablók megalkotására. A z addigi pályaszakasz áttekintésére és fölmérésére hivatott H om ok­ virág híven rajzolta körül költője alkatát: az egyszerre szemlélődő és ki­ tárulkozó Veres János portréját. „L írá ja elsősorban érzelmi telítettségű, hangulatfestő - szögezte le Zalabai Zsigmond. - A gondolatokkal szem­ ben alulmarad. Hosszabb verseit nem bírja szusszal, légszomjat kap az önmaga diktálta tempó miatt.” Újra és újra bebizonyosodott tehát, hogy Veres a maga kicsiny világában mozog a legbiztosabban. Ennek és belső élménykörének avatott kifejezője. Akkor talál magára, ha legszemélyesebb élményei, a lélek belső tájai felé indul fölfedező útra. A betegségek szen­ vedése, a halál fenyegetése, az élet durvaságaitól való félelme, az értel­ miségit fojtogató szorongása, a szerelem gyötrelme és föloldozó öröme azok a témamotívumok, melyeknek versbe szövésében mesteri. Nem véletlen, hogy a M ikrovilág (1979) legszebb darabjai e vonulatba illeszkednek. A cím ismét telitalálat, tükrözi világszemléletének jellegzetes­ ségét és kifejezi legsajátabb motívumrendszerét: szülőföldje igézetét. A Szűkebb pátria ihletése oly erőteljes - amint Zalabai írja - , hogy „m ásra nem törekszik, mint hogy a költészet nyelvére fordítsa le a gömöri hely­ történetet.” A kétségtelenül érzékletes túlzásnak van némi igazsága. Veres mindig öntudattal vállalta gömöri palócságát, s verseinek egy mennyiségre és minőségre egyaránt tekintélyes hányadából a gömöri táj közvetlen él­ ménye és a palóc néphez való ragaszkodása árad. Mély gyökerű kötődése azonban nem jelent puszta helyi érdekűséget, bezáró provincializmust, mert épp e tárgyban erősödik föl igazán tehetségének egyik vonása: az összessé­ get képes fölmutatni a kistáj érzékletes rajzában. Leíró- és portréfestő tech­ nikája nem használ harsány színeket, inkább a hangulati mozzanatok megelevenítésével hat. A Szűkebb haza látványa érzésekben fogalmazó­ dik: derűben és szomorúságban, mélabúban és életvágyban, aggodalom­ ban és bizalomban. A táj- és népélmény az érzelem tartományába kerül. Í gy, ebben a jó és vállalható értelemben „vidéki költő” Veres J ános. Tóth László írta róla: „Érzésem szerint bárhol élne is a világon, mindenütt v i­ déki csehszlovákiai magyar író maradna. M ert másnak lenni képtelen, v á l­ lalva sorszerű helyzetének felemelő pillanatait és kényszerű buktatóit is.” A vidékiséggel is együtt járhat a szabad röpülés határtalanságának jó ér­ zése. A tettvágy derűiének és a körülmények béklyóinak ellentéte - a provincializmus veszélyének tekintetében - nem föltétlenül a kiteljesedés útjába álló gátlás, nagyon is egymást erősítő kétféle hatás lehet. Magasba szárnyalni ugyanis csak biztos pontról elrugaszkodva lehetséges, olyan helyről, amely visszavárja elvágyódó hűségesét. Joggal mondta V eres: „S zi­ lágyi Domokossal értek egyet, aki azt követelte, hogy az irodalom egyszer­ re legyen európai és csíkszentjehovai.” 54 �Veres János ragaszkodó hűsége, tartásának etikája egészen nyilvánvaló. D e - kérdezi értő kritikusa, Zalabai Zsigmond - miképp ölt esztétikai for­ mát, lírai kifejezést ez a magasrendű erkölcsiség? A válaszhoz két verssor szolgálhat mottóul: „N em nagy világ, nincs benne / minden, de van benne valam i az egészből.” Vagyis a kérdés úgy tehető föl: a mikrovilág kicsinységében rejlő nagy egészet milyen esztétikai minőséggel képes verssé avatni? Láttuk, a Fehér szarvasba n nem sikerült maradéktalanul megmu­ tatni az egyediben az általánosítható összességet. Mértéktartó, visszafogott hangú és impresszionista látásra épülő költészete, a foltszerű árnyalás mód­ szere nem tudott megbirkózni az akár miniatúra formájú tablósfestés fel­ adatával. E z ugyanis csak akkor lehetséges, ha az egyszeri képek önér­ tékükön túl gondolati többletet - azaz lényeglátást - hordoznak. H a a pil­ lanatfölvételek fókuszában nem csak egy jelenet örökítődik meg, hanem ott dereng a horizont távlata is. É s Veres János képes rá, hogy beléfogalmazza önarcképét és érzéseit a mikrovilág nagy egészet is megmutató ké­ pébe. A formálás milyensége azonban vegyesebb képet mutat. M etafora­ használata, érzelmeinek tárgyiasítása - ahogyan arra Turczel Lajos és Tőzsér Árpád is rámutatott - helyenként eklektikus. Időnként mesterien sű­ rít, máskor viszont halmozza, egymásba zsúfolja képeit, amelyek egyszer sajátosan egyediek, másszor meg utánérzéseket hurcolnak. Veres lírai ösztönössége tehát kétélű: egyszerre forrása egyéni lényeglátásának és mellé­ fogásainak. A M ikrovilág arra bizonyság, hogy szerzője eljutott a té­ mák, a motívumok összetéveszthetetlen eredetiségéhez, s legjobb verseiben ennek megfelelően valódi költészetté emelte érzésvilágának teljességét. Á m ­ de nemegyszer mutatkozik az idegen hatásoktól való szabadulás képtelen­ sége. Zalabai Zsigmond summázata bátran idézhető: „K isvilágában akkor mozgunk majd szíves-örömest, ha fölfedezzük azt a mívességet, eredeti­ séget, amely alól a szlovákiai magyar költőt sem mentesíti az irodalmi nagyvilág.” Veres János tiszteletet parancsoló törekvése, hogy nem adja föl elszánt kísérleteit, hogy pályája eddig is, gondolom, ezután is hoz új és újabb eredménves nekirugaszkodásokat. Jó ideje ritkábban megjelenő versei ezt a föltevést látszanak igazolni. A szabad versek parttalan áradását föl­ váltotta a kötöttebb formák kerete; az erőteljesebb — épp ezért ellenőrizhetetlenebb - inspirációk helyét a higgadtabb gondolatiság vette át. Ahogy maga mondta: „. . . a másfajta nekirugaszkodás más véghezvitelt követel.” Hogy ez sikerüljön, minden reményünk megvan. M ert nemcsak sorsszerű csapásként érkezett kínjait szenvedte meg, de benső háborúiban is nagy, megedző vereségeket volt képes magára mérni. Olyan fölismerésekkel gaz­ dagodott, melyek most már költészetének valódi kiteljesedéséhez vezethetik el. Ami pedig nem jelent kevesebbet, mint a gömöri tájról való lelki-szel­ lemi fölszárnyalás korlátlan szabadságát, és az odatartozás téphetetlen erejű kötését. 55 �V E R E S JÁ N O S A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azahogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, mert cápaszájú idegenség les rám ott, ahová az vezet. Életút Buzgón okítottak szigorú tanárok, más iskolám is volt: cickafarkos árok, de a sátorvirág lekonyult vérezve, páncélos sárkányok törtek a rétekre, fegyverdurrogásban eszméltem eszemre, s bújtam volna közben vak pocoküregbe. Mint a bolyba rúgó cipőorr a hangyát, hontalanná hajszolt korbácsos bitangság. Tüdőbaj taglózott, levert kilenc évre, fehér köpenyekbe kapaszkodtam félve, életben marasztott a kegyelmes végzet, s rámborult múlt, jelen, mint dús ősnövényzet asztalomra szálltak ösvény-nyitó könyvek, legyen a választás és a csata könnyebb. S mint pályaudvari nyüzsgésben, zsivajban táskarádióból jövő Chopin-dallam, úgy csengett a lázban igaza a szónak, rejtsem ingem alá jó útravalónak. 56 �Kilépve a napra szerte barangoltam, parasztokhoz szóltam konyhában, akiokban; napestig körmöltem dohos irodában, díszletet cipeltem, verset magyaráztam, sokszor csak vesződség s dohány volt az étkem, - kár, hogy búzám javát lyukas zsákba mértem. Évődtem szívesen szíves cimborákkal, madárijesztőkkel sohasem komáztam, csillag-érzelmeket fontam karcsú nőkre, tenyeremre égett combjuk forró bőre, lehettek csalárdak, bomlottam utánuk, Tündér Ilonáé volt a hajuk, lábuk. Elvekből emeltem tartós víkendházat, fabögrék díszítik s emberszagú vágyak. Nem viseltek meg a csontfaló gyötrelmek, szerettem a szemre játékos győzelmet. Minden azért volt, hogy verőfény nyár-íze szitáljon ránk, lombot s szívet részegítve. Káin torát balgán múlónak tartottam. Nem lakott láncvágó erő a kardomban! Rangot nem tiszteltem, csak a virágokban, vasfejűek előtt Svejket utánoztam; rossz rumot nyakaltam zubbonyos munkással, aztán parancs nélkül pergőtűzbe álltam, s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, ahol a kék égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. Ím egy életpálya - elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. 57 �B ő rü n k ö n a b e tű k A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság antológiája Nem hiszem, hogy van még egy könyv, amelynek születését ily folyama­ tossággal kísértem végig, belüllévőként szurkolva, ugyanakkor mégis kí­ vülállóként, fenntartva a lehetőséget, hogy majdan egy recenzióban kö­ szöntsem a kiadványt. Igen, köszönteni jöttem, nem bírálni, s ha bírálok, csak azért teszem, hogy a köszöntöttek ne érezzék rosszul magukat, hiszen egy könyvnek nemcsak köszöntés, bírálat is jár. De azért örüljünk együtt egy kicsit. Megjelent egy könyv. Ismerve a Váci úti raktáráruházat, vala­ mint több más könyvészdét, látszatra nem nagy dolog. De „ragozzuk” tovább. Megjelent egy könyv, egy vidéki városban, mely az elmúlt évti­ zedekben kétszeresen is a határra került. Egy városban, aminek nincs híre a jelen önkijelölte szellemi műhelyei között, s csak akkor került cím­ lapra az elmúlt években, amikor két fiának sajátos akciójától volt han­ gos az ország. Nos, ez a város megmutat nekünk egy kötetnyi művet, olyan alkotóktól, akiknek kisebb-nagyobb közük volt hozzá. Mert a városban létezik, dolgozik egy irodalmi kör, haladva az egykor decentralizált iro­ dalmi élet hagyományain, önállóan dolgozva, önerőből vállalva a kiadás minden nehézségét. Mert voltak ilyen társaságok valaha (gondoljunk arra, hogy egy ilyenből indult minden idők legnagyobb magyar költője, s ha új utakat keresünk a felfagyott főútvonal mellett, jó ha visszatalálunk erre a régire, mely által nem három szerkesztő személyes ízlésétől függ majd egy korszak irodalma). Én tehát mindenekelőtt, sőt -fölött, a tettet köszöntöm. Nemcsak mint a szerzőket ismerő pályatárs, nemcsak mint kritikuskodó olvasó, hanem mint egy sokszorosan hamvába holt fővárosi kísérlet sokszoros tervezője, szervezője, összeállítója, aki tudja, hogy milyen jó kabuki-színészek ülnek bizonyos középfrekventált asztalok mögött, ha pártolásról van szó. Ma­ dách egykori városában úgy tűnik, a realista játék járja, melynek szabá­ lyai szerint valaminek történnie kell. Történt. S ha illúzió is lenne azt hinni, hogy a vidéki áfész-üzletek befektetői ebből a könyvből halmozná­ nak fel nagyobb készleteket otthon, azért remélhető, hogy eljut azok ke­ zébe, akik kezében a mai magyar irodalom megfordul manapság. A kötet természetesen nem egységes, hiszen kezdőtől a többkötetes, még fiatal írón át a pályáját ünnepélyesen lezártnak tekintő nagy öregig több korosztály és színvonal képviselteti magát. De ahogy nem tartom valószí­ nűnek, hogy sztárallűröket építgető, kicsi úrileánykák e kötet anyagá­ val felvételizzenek a színművészeti főiskolán, úgy örömmel mondhatom: a gyengébb írások sem bántják a szemet, kikerültek a kötetből a „járási költészet” nagy csodái, nincs népben-nemzetben-istállóban gondolkodó költészet, annyi van, amennyit a kötet alkotói észlelnek saját világukból. Ez a mértéktartás előnye a kiadványnak, mert ugyan nagy veszélyek kö58 �zepette leúszhatunk az Értől (avagy az Ipolytól) az Óceánig, de elnézve a határt jelentő folyót, nem áll meg rajta az óceánjáró. A könyv a legdemokratikusabb szerkesztői elvet követi (itt szeretném megjegyezni, hogy mivel szemtanúja voltam, állíthatom, hogy az itt kézbe adott kötet Karácsondi Imre válogatása, így helyes lett volna az imp­ resszumban ezt feltüntetni), alfabetikus sorrendben következnek a szer­ zők Á dám tól Zondáig. Ezzel elkerülték a felesleges sértődéseket, hiszen tudjuk, hogy minden nyomtatott termékben legelői vagy leghátul meg­ jelenni a legjobb, tehát a vezércikk, illetve a sportrovat helyén. Nézzük, szintén névsor szerint, hol tartanak a pályán a kötet szerzői. Á dám Tamásnál mindjárt hozzá kell tegyük, hol tartottak. Mert a di­ cséret mellett azért ne feledjük, a kötet anyagát három éve válogatták. S többeknél ez a három év jelentette a leggyorsabb fejlődést. Közéjük tar­ tozik Ádám Tanás is. A jelenleg is Balassagyarmaton élő költő kötetben lévő versei még azt mutatják: az alkotó keresi nyelvét, egyáltalán ismer­ kedik a költőség tudatával, gondolataiban a vers mint valami misztikus bálvány jelenik meg, olyan bálványként, melynek áldoznunk kell. Ahol visszafelé fordul s kevesebbet törődik azzal, hogy ő költő, ott sokkal tisz­ tább, értékesebb versek születnek (Toposz, Nyárutó). Mindenesetre a költő már ezekben a verseiben megmutat valam it abból, ami nemsokára megje­ lenő önálló kötetében (Palócföld könyvek - a szerk.), már világosan látható lesz. Környezetét jól látó, azt finom eszközökkel festő lírikus, aki ha nem az agyonismételt jelképeket keresi (Lennon), hanem bátran él sa­ játjaival, nagyon jó költővé válhat. Ha majd nem a megénekelt agyagga­ lamb testéből lesz vers, nem fordítva. Csikász István egészen más világ. Súlyos, robosztus művész. Vonzódik a klasszikus tartalmakhoz, amelyekhez modern formát keres. Versei ol­ vasásakor nem tudom feledni, olyan költőt olvasok, aki mellesleg festő­ művész, grafikus, előadóművész. A magyar művészet történetében egy ember volt, aki egyszerre tudott jelentős képzőművész és költő lenni. Ám Kassáknak szerencséje volt magányával. Am i a legtöbb volt belőle, az mással ki nem cserélhető egyéni világa, a szerep, amit felvállalva jelen­ tős életművet alkotott. Csikász helyzete nehezebb, hiszen egy kis körben nem lehet szimbólum valaki, itt az alkalmazkodás kényszerűség, amit ha valaki nem fogad el, nyomtalan kívülálló lesz. A költő tudja ezt, így verseiben gyors egymásutánban sorakoznak megejtően szép sorok és meg­ lepően prózai mondatok. E z legjobban ott érhető tetten, ahol a városról vall (Balassagyarmat, meg én). H a elhinné, hogy a költészet akkor is köl­ tészet, ha nem felel meg dörgő hangú felolvasások hallgatóinak, ha merne jobban ő lenni, akkor érdekesebb verseket olvashatnánk ettől a nagyszerű szellemi öttusázótól. G yenes István a táj szerelmese. Teheti, hiszen az ország egyik legszebb pontján él, s természetjáró-szenvedélye, valóságos panteizmussá nőtt az évek során. A válogatás szerencsésnek bizonyult, kisebb lélegzetű termé­ szeti versei kerültek a kötetbe a nagyobb, ám meg nem oldott politikai versek helyett. Dalaiban ritmust keres a költő, s érezhető a sorokból a találás öröme. A kötött formák iránti tisztelete oly nagy, hogy akkor is keresi, amikor csak félmegoldást talál, de öröm látni, hogy a költészet örömet és megvalósulási formát jelent egy olyan ember számára, aki nem 59 �akar főhivatású költő lenni. Am it Baranyi Ferenc ír az előszóban, az ilyen alkalmak erősítik az ember hitét, hisz aki verset ír, attól bizonyára béké­ ben álmodhat szebb világról a világ. J obbágy K ároly teljes ellentéte Gyenesnek. Ő főhivatású költő. Tragikus és sikeres pillanatokat ötvöző életút tárul elénk önéletírásának lapjairól. Amolyan bővített önéletrajz, ami idegen test lenne egy antológiában, ha nem egy ilyen, egészen különleges életutat foglalna össze. H a ez az írás időben megjelenik, akkor jelentős kordokumentum lenne. Kevesen írtak nálunk azokról a koncentrációs táborokról, amelyek Auschwitztól jóval keletre tüntettek el százezerszámra embereket. A z életrajznak ez a része lebilincselően érdekes, sőt fontos is. N e feledjük: Sztálin birodalmában tizenhatmillió ember tűnt el, alig kevesebb, mint a hatalmas ország há­ borús vesztesége - ahogy a glasznoszty jegyében hitelt érdemlő szovjet történészektől megismerhettük. Jobbágynak ez a pokol jutott a szocia­ lizmusba való átmenetül, amelynek aztán itthon egyik ismert és elismert költője lett. Később újra pálya szélére került. Élete tanulságos, két súlyos szépséghibával. A z egyik, hogy rosszízű dolog irodalmi alkotásban direkt ítéleteket mondani meg nem nevezett em berekről, pontosabban azok vé­ leményéről. Ennek műfaja a publicisztika, de leginkább a személyes be­ szélgetés. M ég akkor is, ha valakinek igaza van. A másik, ami miatt ide nem illőnek tartom ezt a vallomást, hogy az itt publikált versek régi datálásúak. S bár a „vakcsillag” költői megidézése nem kis teljesítmény, az antológia egyik kiemelkedő pillanata, ekkortájt még Jobbágy K ároly a magyar irodalom megbecsült tagja volt. Hogy nem ír azóta, az nem köz­ ügy, s főként nem közölnivaló. Bár erről a Palócföld című folyóirat hű­ séggel hírt adott. Ezért is túlzó a lap iránti indulat. Hallgatásunk épp­ úgy nem parancs, mint megszólalásunk. Hasonló életút „kicsiben” Karácsondi Imréé. Gyorsan megjelenő kötet, majd korai hallgatás. Pedig az itt megjelent versek tanúsága szerint van mondanivalója. A hitét vesztett, társait kereső ember áll költészetének középpontjában. A z ölelni feledett ember hiába fohászkodik Istenhez, sze­ relemhez, semmit sem talál, csak jeleket, nyomokat a hóban. Karácsondinak, egy évtizedes pálya után, kialakult stílusa van, erényei mellett a hibái is visszatérőek. N eki elsősorban magával kell elhitetni, hogy érdemes folytatni, s akkor megnyílik neki a jelenleg csak egyik arcát mutató világ. Szereplése mindenképpen a kötetet erősítő megjelenések közé tartozik. Matúz G ábor két rövid novellája előlegezett bizalom a szerzőnek, egy szigorú kritikus aligha válogatta volna kötetbe ezt a két, meglehetősen közhelyes novellát. Csakhogy. . ., ha valakinél, nála számított leginkább az eltelt három esztendő. E z idő alatt a fiatal írójelölt publikált olyan írásokat folyóiratban, melyek nagymérvű előrelépést mutatnak, így „beszerkesztését” ez az utólagos javulás indokolja. H a így fejlődik tovább, írójelölt­ ből íróvá válhat. T. Pataki László írása kétszeresen is érdekelt. Érdekelt, mert az anto­ lógia szerzői dicsérték, s érdekelt, mert drámaíró lévén, szívesen olvasom a termést, főleg, ha eleddig ismeretlen szerző írta. A Fráter Erzsébetről szóló monodráma érdekes, szép írás, igyekszik ábrázolni egy lelkiállapotot, mely egyrészt hiteles, másrészt teátrális. Szépen fogalmazott mondatokból áll össze egy elbeszélés, mely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány. 60 �Az már dramaturgiai kérdés, hogy a szereplő egy nagyon nehezen ábrá­ zolható lelkiállapotról kezdi a darabot, hogy a két narrátorhang nem színpadra, hanem hangjátékba való. A többi problémát egy színpadnak hívott lektor és egy próba nevű dramaturg hivatott eldönteni. Talán e két szaktekintély azt is kideríti, hogy több jelenidejűséggel és kevesebb in­ formatív meséléssel lenne igazán színpadkész mű a Lidércláng. Onagy Zoltán kiforrott stílusvilágú és világképű prózaíró, egy gyenge kötetet követő két kvalitásos kötet gazdája. A z itt közölt prózája is a tőle megszokott stílusban íródott. Azon kellene elgondolkodnia, hogy drámaiságukban fejlődő történeteihez elégséges-e az a meglehetősen hétköz­ napi nyelvezet, amit használ. A szerző talán megbocsátja, hogy nem írok többet róla. Egyszer már megtettem, s újabbra készülök. Radnai K egykó István szelíd költő, aki szívesen örül az élet apró dol­ gainak. Egyszerűsége a legfőbb erénye. A z idillt fontos, de csak egy villanással felrajzolt kataklizmák rabolják. O lvasva úgy érzem, szerénysé­ gét jó lenne megtanulni. V agy írni valam i lenyűgözőt. E z a két út van. Ó az elsőn jár egyelőre. Szerencsére. Újlaky A ttiláról nem tudom, mit írjak. Am it ő írt, nem rossz, csak egyszerűen nem felismerhető. E gy, a lapokban megjelenő jellegtelen, szürke írások közül. Elmarasztalni kár, sőt helytelen lenne, hiszen nem valam e­ lyik nagy kiadónk listáján veszi el mások elől a helyet. D e dicsérni sem lehet. Legfeljebb azért, amiért már dicsértem ebben a rövid összefogla­ lóban. Jobb az a világ, amelyben egy műszerész ír, annál, amelyikben lelátón randalíroz. V agy jobb az a világ, melyben egy elmeorvos, sikeres hivatása mellett még mindig hisz a költészetben. Persze Zonda Tamás hite idézőjelek közé helyezett hit, nem is tehát másként egy ember, aki nem csupán az élet felületét ismeri, hanem annak kényszerpályáit is. Zonda tudja, hogy tudása mit sem ér, ha magányos gondolkodóként kínlódik egy másfelé rohanó világban. D e ő nem a magukat sajnáltatok fajtájából való, így születnek groteszkbe hajló, már-már cinikus versei. D e cinizmusa erény, hiszen az okosság gyakran látszik cinizmusnak a demagóg butaság­ gal szemben. Ahogy egy barátom írná levele aljára: ennyi fért. D e mondtam, nem bírálni jöttem, hanem köszönteni. Megörökíteni, hogy ezerkilencszáznyolcvanhét végén megjelent egy könyv,melyben írniszerető, és külön­ böző szinteken, de tudó emberek vallják közösen: a civilizációt nem lehet inflálni, sem beszüntetni. Segítse őket ez a könyv önbecsüléshez, hogy minél több követőjük legyen. Mert nemcsak a remekművek dicsérhetők. A z írástudók is. (Balassagyarmat, 1987.) S IP O S H E G Y I P É T E R 61 �abla k N. L Á S Z L Ó E N D R E F in n te stv é re in k és az aran y „...A kalandnak helye van az életben. Sohasem tudhatjuk előre, hogyan és mikor kedvez a szerencse, s mekkora aranyrögre bukkanunk...” Valóban testvéreink ők. S mi mégis alig valamit tudunk a finnekről és cso­ dálatos országukról. Arról pedig szinte semmit, hogy Finnország északi részén, túl a sarkkörön arany is van a folyóvizek élő- és őshordalékában, hogy ott mindmáig sokat és sokan foglalkoznak aranyásással, aranymosással. De nem is csoda, ha kevesen tudunk erről, hiszen az ottani aranyászok abból az aranyból élnek, azt ássák és mossák, ami állítólag nincs is - az ottani geológusok meg­ állapítása szerint!... Finnország e kies, szép vidékén - Tankavaarában - létesítettek külön aranyászmúzeumot, s minden évben sor kerül ott aranymosó országos, Európa- vagy világbajnokságra, ahová az egész világról özönlenek a turisták és az aranyászok... Tudjuk, hogy Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Európában már több év­ ezredes múltra tekinthet vissza az aranymosás, az aranyásás és - ifjabb „testvé­ rük” - az aranybányászat. A finnországi aranytermelés azonban - történelmi léptékkel mérve is - még nagyon fiatal. Ugyanis Finnországban, s annak is az északi részén. Lappföldön a folyóvizek élő- és őshordalékából - aranymosók és aranyásók révén - az arany kitermelése csak a múlt század második felében kezdődött meg, pontosabban 1870-ben. A múlt századot bátran nevezhetnénk az arany századának is. Talán nem árt, ha megemlítem - sorrendben - , hol is bukkantak akkor jelentős mennyiségű aranyra: 1) az Uraiban, 2) a Bajkálon túli területeken, 3) Kaliforniában, 4) Nevadában, 5) Kolorádóban, 6) Virginia, Karolina, Georgia és Alabama terü­ letén, 7) Új-Dél-Walesben, Viktóriában, 8) Nyugat-Ausztráliában, 9) Új-Zéland déli szigetén, 10) Witwatersrandben, 11) Alaszkában. Ha figyelmesen olvassák ezt a sorrendet, sok minden világossá válik belőle. Mert egyáltalán nem véletlen, hogy az alaszkai arany felfedezése ennek a sor­ nak a legvégére került. Mert magyarázatát adja annak is, miért alhatta oly so­ káig háborítatlanul az álmát Lappföld aranya... Igaz ugyan, hogy tudtak róla már 1516-ban, de azután nemsokára meg is fe­ ledkeztek róla, s így a kiaknázására még évszázadokig nem került sor, hiszen előbb újra fel kellett fedezni. Ugyan miért? 62 �Ennek oka - legalábbis részben - az volt, hogy Finnország aranylelőhelyei messze túl vannak a sarkkörön, a Lappföldön, ahol a zord természeti viszonyok nagyon megnehezítették az arany felfedezését, s még inkább a kinyerését. Ez a vidék még néhány száz évvel ezelőtt szinte lakatlan volt, s csak akkor népese­ dett be úgy, ahogy, amikor a finn terjeszkedés közben a lappok egyre északabb­ ra szorultak. Ebből adódóan a finországi aranymosásnak, -ásásnak nem is lehetnek igazán nagy hagyományai, jellegzetesen finn aranykinyerő eljárásai, de még eszközei és szerszámai sem. Egyszerűen átvették a kaliforniai, később pedig az alaszkai módszereket, eszközöket. Ennek ellenére a lappföldi aranynak valóságos kultu­ szát alakították ki, s mindezt alig több, mint száz esztendő alatt. Igaz, hogy a finn nemzetgazdaság szempontjából a lappföldi aranynak igazán nagy jelentősége eddig még sohasem volt, de sokan hisznek abban, hogy még lehet! A finnországi nemesfémet írásban 1546-ban említik első ízben, mint Lappföld megszerezhető, kiaknázható kincsét. „Ekkor egy Baselben megjelenő könyv em­ líti a lappföldi aranyat.” (Amennyiben Agricola, Georg német mineralógus művéről van szó, 1546-ban a D e natura fossilium című munkája jelent meg. Osszes munkáinak teljes kiadása Baselben látott napvilágot, de csak 1 1 1 évvel később.) Az érdekesség kedvéért elmondom még, hogy fennmaradtak olyan történetek is, melyek szerint maga a nagy Pietari Brahe is tudomást szerzett erről az aranyról, lappföldi útja során saját szemével látta, kezébe is fogta az aranytartalmú hordalék kincsét az akkor még szinte ismeretlen folyók, patakok part­ ján. A hagyomány szerint egyedül csak az idegenvezetőnek felfogadott fiú ismer­ te az aranylelőhelyeket, s a hozzájuk vezető utakat, inkább ösvényeket. Őt azon­ ban később Brahe már hiába kereste. A fiú egy darabig katonáskodott a har­ mincéves háborúban, azután végképp eltűnt a nagy államférfi szeme elől. (Az ifj. Pietari Brahe svéd államférfi volt [1602-1680] a X V II. század egyik leg­ képzettebb embere. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 163740-ig, majd 1648-54-ig kormányzója volt. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja Krisztina királynőnek és IX. Károlynak.) Hosszú-hosszú idő telt el, senki nem emelgette a lappföldi aranyat. A finnek fennmaradásukért, a létükért harcoltak. Aztán - kétszázkilencven évvel később - 1836-ban hallatott magáról újra az arany. Kiderült, hogy a K emi folyó torkolatából származó „kőből” , azaz kavicsból arany nyerhető ki! Ennek tudomásulvétele után a szenátus és a nagyhercegség bányahivatala elhatározta, hogy felkutatja a lappföldi arany „rejtekhelyét” . Különben is erre ösztönöztek Szibéria feltárt aranylelőhelyei, az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd - tíz évvel később - a Kolorádóra áttevődött aranyinvázió. De még ezután is évtizedek szálltak tova, s több mint harminc évbe került, amíg végre nyomára akadtak ennek a titokzatosan „lappangó” lappföldi arany­ nak, 1867-ben. Hogyan is történt? Egy norvég bányamester, név szerint T eleff Dahl aranynyomokat talált a Tenojokiban (finn nyelven a „joki” = folyó). Felfedezését nem tartotta titokban, hanem azonnal azt javasolta a Finn Szenátusnak, hogy lássanak hozzá a mód­ szeres aranykutatáshoz. Az illetékesek figyelmét természetesen azonnal felkel­ tette ez a már igazán megbízható forrásból származó bejelentés és javaslat. Nincs olyan országa a világnak, amelyiknek nem kell az arany(?), s ugyancsak 63 �gyorsan megszervezték, felszerelték az expedíciót. Kikötötték, hogy addig ne jöj­ jenek vissza, amíg eredményről nem számolhatnak be. S az expedíció elindult... 1868. szeptember 15-én - észak felől - a Tenojoki partjáról a végsőkig el­ csigázott, kiéhezett, kiábrándult expedíció bevánszorgott Törmanenbe... Már csak az expedíció vezetője, Johan Conrad Lihrin (vagy Lihr) hitt az arany léte­ zésében és átkozta a közelgő telet, az emberek gyengeségét, állhatatlanságát, a szerencse szeszélyes istenasszonyát. Pedig még csak sportember sem volt, hanem mindössze az állami pénzverde igazgatója, kit egyenesen a finn kormány jelölt ki erre a nehéz és nagyon is kétes kimenetelű feladatra, amit ő lelkesen el is vállalt. S most a teljes kudarc!... Túl voltak a sarkkörön, és küszöbönállt a kegyetlen, hosszú tél! Az emberek azonnal folytatni akarták útjukat hazafelé, de Lihrint más fából faragták. Ő még nem adta fel a játszmát! Ígért, biztatott, káromkodott, ütött, de csak annyit ért el, hogy emberei végre beleegyeztek, még - egyetlen egy napig - folytatják itt, a folyóparton a kutatást... Miféle sugallatra hallgatott Lihrin? Pontosan ezen az utolsó napon végre kedvezett neki a szerencse: az Ivalojoki völgyében - szeptember 16-án - rá­ bukkant az aranyra! Más források kevésbé drámai eseményekhez fűzik az arany megtalálását. Ezek szerint Lihrin mérnök a barátaival kirándult az Ivalojokira és akkor bukkant rá az aranyra. A leletet „egy kortyolat konyakkal” ünnepelték meg... Tény azonban a következő: a végre megtalált arany híre szélnél sebesebben terjedt el az országhatáron belül is, túl is. Az állam 1870-ben létesítette a Kultala elnevezésű hivatalt, s ennek csak az volt a feladata, hogy intézze az arannyal és az aranykutatással kapcsolatos ügyeket. Ebben az évben kitört az aranyláz! Megindult az első „aranyroham” . Aranykeresők százai, majd ezrei özönlöttek nap nap után a sivár földeken Kultala felé. S a roham hátterében -csakúgy, mint korábban Kaliforniában és Ausztráliában, később pedig Alaszkában - ott a pusztulás, a szenvedés, az éhinség, az a sok-sok ember, aki életével vagy - jobb esetben - az egészségével fizetett a talán még csak meg sem pillantott, de annyira sóvárgott aranyért... De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek az aranykeresők nem mindnyájan voltak lelkiismeretlen kalandorok és szerencsevadászok. Sokuk számára az utolsó, az egyetlen nagy lehetőség volt, hogy ez a kockázatos és emberpróbáló, bizonytalan kimenetelű vállalkozás megélhetést, jövőt biztosítson. Az újonnan felfedezett aranyföldre vezető úttalan út szinte emberfeletti akadá­ lyokat jelentett akkor, a túlnyomó többségükben teljesen tapasztalatlan, s a ne­ héz útra és munkára fizikailag is alkalmatlan emberek számára. Nagyon sokan indultak cl erre az útra például Pohjanlahtiból, $ mielőtt még elérték volna a tulajdonképpeni aranyföld kapujának számító Rovaniemit (a sarkkörnél), már a saját bőrükön tapasztalhatták az akkori „utazás” nehézségeit. Kiéhezett, csont- és bőremberek jöttek velük szemben, vonszolták magukat a visszafelé vezető, csak nemrégiben kitaposott utakon. Átkozták az aranyat, mint életük megrontóját, s nyomorult koldusokként ételt, ruhát, orvosságot kértek a most érkezőktől, kiknek túlnyomó többsége maga is szegény ember volt, akiknek már talán a közeli jövőben minden falat az életet jelenthette. S akiknek mégis sikerült eljutniuk az aranyföldre - a több mint 600 versztányi (15 verszt = 16 km) út megtétele után - , már nagyjából tisztában lehettek az­ 64 �zal, mi vár rájuk, hogy csak igen kemény munkával juthatnak hozzá az anynyira áhított aranyhoz, ha ráadásul még a szerencse is kedvez nekik. Mert itt nem volt elég a kitartó szorgalom! Amikor az Ivalojoki partján levő Kultalába megérkeztek, a bányamestertől végre aranymosásra alkalmas területet igényelhettek; Jack London mesteri tollára méltó, ami itt ezután következett... Míg az egyik parcellán az aranyásó szinte munka nélkül vagyont érő nemesfémre bukkant, néhány méterrel arrébb, a han­ gyaszorgalmú szomszéd morzsányi aranyat sem talált elátkozott földjén... Az arannyal kapcsolatos szabályokat, előírásokat, rendeleteket - nagyjából már útjuk során megismerték. Tudták már, a törvény betűje arra kötelezi őket, hogy minden aranyat adjanak le a bányamesternek. Ennek aztán az a köteles­ sége, hogy ez az arany - a kormányzón keresztül - el is jusson a Finn Bankba. Tudták már azt is, hogy az aranykereső csak akkor kaphatja meg leadott aranyáért a neki járó összeget, ha az a beolvasztása, finomságának megállapí­ tása után végre bekerült a bankba és ott kiírták róla a névre szóló utalványt. Mint általában mindenütt a világon, ezek a gondos szövegezésű rendeletek igencsak szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba minden olyan pró­ bálkozással, mesterkedéssel szemben, hogy az aranyat kijuttassák az országból, vagy helyben eladják a mindenütt ott ólálkodó aranycsempészeknek, zugfelvá­ sárlóknak. A zsidóknak pedig rendeletileg megtiltották az aranyföldre való be­ utazást is, akárcsak a Kárpát-medencében, főként a Habsburg királyok korában. De hiába voltak a szigorú rendeletek, széltében-hosszában keringtek már a hí­ rek a titokban Norvégiába átcsempészett aranyszállítmányokról... 1871-ben - máig előkerült írásos dokumentumok szerint - négyszázkilencvenegy bejelentett aranyásót, aranymosót ismertek név szerint, de a számuk való­ jában ennek a többszöröse lehetett, s bizonyára még sokkal nagyobb volt a hi­ vatalosan be nem jelentett és más helyeken dolgozó aranyásók, -mosók száma, nem is beszélve az elveszett, vagy még elő nem került ilyen dokumentumokról. A talált, a kitermelt arany mennyiségéről pontos adatokkal nem rendelkezett senki. De sikeresnek tartják már az első, tehát az 1871-es esztendőt is, amikor 56,7 kg volt a „zsákmány” , tehát a hivatalosan beszolgáltatott mennyiség. Ez a kvantum azonban - a csempészútvonalak és -kapcsolatok kialakulásának ará­ nyában, fokozatosan - lecsökkent évi 14 -15 kg-ra. (A múlt század végén, szá­ zadunk legelején ennyit adtak le hivatalosan a Mura és a Dráva aranyászai.) A kiásott vagy kimosott arany túlnyomó többsége csupán a legelső, a felfutó időszakban, annak is az elején került be a Finn Bankba. Az emberi találékony­ ság, s a furfang ezernyi módot, alkalmat talált arra, hogyan értékesíthesse az aranyász a hivatalos finn felvásárlási árnál lényegesen jobb áron a nehéz, verejtékes munkával megszerzett aranyat. Jó ideig fele-fele alapon dolgoztak a lappföldi aranyászok. Tehát a kinyert aranynak felét „becsületesen” leadták az államnak, hogy az engedélyt be ne vonják tőlük, s hozzájuthassanak hivatalos áron a munkájukhoz nélkülözhetet­ len higanyhoz, a másik felét viszont eladták az aranycsempészeknek, vagy a bátrabbak — a jobb ár érdekében, vállalva a kockázatot, a veszélyt - saját ma­ guk vitték át Norvégiába. Sokan például egy-egy nagy pálinkásfiaskóba gyűjtögették az aranyukat. Egyikbe a „hivatalos” , a másikba a „fekete-arany” került. Így volt ez szinte már a kezdet kezdetén. Aztán az aranyászok vérszemet kaptak, és az arány egyre inkább a feketepiacon értékesített arany javára, s az állam kárára toló­ dott el. 65 �Ezek a keményen dolgozó férfiak azt tartották, hogy a földön két igazán értékes „dolog” van csupán, amiért élni, küzdeni, szenvedni, akár meghalni is érdemes: az asszony és az arany. S ha még egy kis jófajta pálinka is kerül valahonnét - és méregdrágán - harmadiknak, az már az emberi boldogság netovábbja... Csak úgy mint Kaliforniában, Ausztráliában és később Alaszkában, a Lapp­ földön is voltak igazán szerencsés aranyászok, bár ezek legtöbbje bölcsen eltit­ kolta a szerencséjét. A szerencsések egyike - a nem titoktartó - Evert Kiviniemi volt például, aki Luttojokiban (érdekes, hogy a „jó” szavunk az ősi magyar nyelvben folyóvizet jelentett, s a Finn „joki” ugyanezt jelenti!) 1935-ben egy 392,9, más adatok szerint 1931-ben Laanilában 395 grammos aranyrögöt talált. Ezt a leletet még jelenleg is - a hivatalos lappföldi „rekordaranynak” tekintik, noha ennél - hivatalosan is - már jóval nagyobb aranyrögöket is találtak. Á l­ lítólag mindjárt másolatot is készítettek róla, s ezt az igazán értékes darabot az kapja meg, aki olyan aranylelőhelyet talál, ahol ipari méretekben is lehet aranyat bányászni vagy mosni! A másik „aranyfolyó” , az.Inari területének nyugati részét öntöző Lemmenjoki (szó szerint a Szerelem-folyó) volt, melyet 1949 és 1952 között kutattak át és összesen több mint háromszáz kiló aranyat nyertek ki belelőle. A Lempi folyó is őrzi még az egykori nagy aranyláz nyomait. A finn költészetben is nyomot hagyott ez az arany. A mindmáig legnagyobb­ nak tartott finn költő, Aleksis K ivi (1834-1872) Szívem dala című versében például aranybölcsőben altatgatják, csicsígatják a gyermeket. Pertti Nieminen verse (Péli Árpád fordítása) is megörökíti a csodálatos Lappföld aranyát: ...Aranyból van a gyep, szél fúj a nap mögül: minden fűszálon akvamarin ragyog... ... érzed-e az arany s a drágakövek hűvös érintését, s a fölizzó szelet?... Nem csupán a régi (?) legendás időkben, hanem még ma is sokan azt tart­ ják Finnországban, hogy: „Meg kell próbálni bátran, legalább egyszer ebben az életben! Tekints egyenesen, bátran a Lappföld irányába, az új célok felé! Ha el is veszíted a csatát, egyszer legalább megpróbáltad!...” Még ma is szép szám­ mal akadnak ott férfiak, akik így döntenek. Ugyan mi is a helyzet jelenleg? Mivel Finnországban az aranykutatás nem tekinthet vissza több évezredes múltra, saját ősi tapasztalatokkal nem is rendelkezhetnek az ottani arany­ keresők. Amint már mondtam, nincsenek sajátosan finn aranykinyerő eljárásaik sem. Ok főként nem a folyók ős- és élőhordalékában lévő apró aranyszemcsékre „vadásztak és vadásznak” , mint például nálunk a Duna, a Mura és a Dráva aranyászai, hanem a mesterségbeli tudást kevésbé - annál több szerencsét igénylő aranyrögökre. Az arany „apraja” - feltehetően - így a meddőben és a folyók hordalékában maradt és marad. A jövő feladata lesz az, hogy ebből korszerű eljárással - kinyerjék az aranyat. Ahogyan ez lett a „sorsa” K alifor­ niában és Alaszkában, s ez lesz - előbb-utóbb - a Kárpát-medence meddőhá­ nyóinak is. Inkább csak a szakembereknek van róla tudomásuk, hogy például Amerikában a - csak az arany nagyját kitermelő - szerencsevadászok után még hányszor kotorták át a meddőt, s mennyi aranyat nyertek még ki belőle... 66 �A térképvázlaton bevonalazott részek Lappföld aranylelőhelyei 67 �Aranymosó bölcső A finn aranyászok fő eszköze a kaliforniai és az alaszkai aranyászoknál rég­ óta ismert cradle-rocker, vagyis az aranymosó bölcső. Ez egy hosszúkás teknő, melynek alján durva vásznat feszítenek ki. Hátsó, magasabb részén van a rá­ csos szekrény, ebbe lapátolják bele az aranytartalmú földet vagy fövenyt és vi­ zet eresztve rá, a görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az iszap, föld, homok a teknő mellső részén levő nyíláson folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készülékkel egy aranyász na­ ponta kb. 1500 kg fövényt moshat át. A másik ilyen mosóalkalmatosság a „long-tom” . Ennek több - különféle nyílású - szitája van, melyek alá harántlécekkel felszerelt, úgynevezett riffleboxot tesznek. Az aranytartalmú fövenyre erős vízsugarat bocsátanak, mely a meglazított fövenyből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üle­ dék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével (nálunk aranyválasztó, himba, hiíba) mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponta 6000 kg ho­ mokot moshat át. A harmadik, az úgynevezett „sluice” sok-sok módosított változata. Ez tulaj­ donképpen egy jó hosszúra nyújtott long-tom. Deszkákból 50 cm széles és 30 cm mély, felül nyitott, 95-314 méter(!) hosszú, lejtős vályút készítenek. A vályú alsó részén harántlécekkel visszatartott, vagy lyukakba öntött higany van. A csatornába eresztett víz a belehányt földet lemossa, s közben az arany, a hi­ gannyal találkozva, foncsort alkot. Ezzel a készülékkel naponta 1 8 000 kg ho­ mokot moshat át egy-egy aranyász. 68 �A „long-tom” és a „sluice” 69 �A „pan” , a legősibb mosóeszköz Az első kettőről - szakmai körökben - eléggé közismert, hogy ötven- vagy még ennél is nagyobb százalékos aranyveszteséggel dolgoznak, a harmadik sem tökéletes, s igen sok drága higany veszik vele kárba. A legősibb eszközük - természetesen - „pan” , vagyis az aranymosó tál vagy - serpenyő. Ez vaslemezből készül, nálunk kézi szérkének, aranyválasztó­ nak nevezik a dunai aranyászók és fából készített, rendszerint vályú alakú, égetett belsejű változatait használják. Ezt egyébként minden laikus jól „ismer­ heti” , ha látott már néhány vadnyugati filmet. Ivalko-Kultalában, a száraz, lucfenyős földháton és a folyó aranykereső göd­ reiben több aranyász dolgozott 1983-ban. Közülük az egyik, Sametti-Miettinen így nyilatkozott: - A mi geológusaink azt mondják, hogy ebben az anyagban nincsen arany. Érdekes megállapítás!... Én igencsak keményen ások, lapátolok, csákányozok itt a moréna hátán és gyakran bukkanok aranyra, hiszen belőle élek. Így aztán társaimmal együtt - alaposan rácáfolunk geológus uraimék megállapításaira!... 1983-ban, ezen a helyen egy kalandfilmet forgattak az egykori finn arany­ ásók életéről, az első nagy aranyláz idejéből. A film főszerepét Heikki Kivittiemi, egy itteni aranyász játssza, akinek nagybátyja az az Evert Kiviniemi, aki azt a bizonyos „rekordaranyrögöt” találta 1931-ben vagy 1935-ben... S hogy itt azóta szinte megállt az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heikki eredeti foglalkozása - aranyásó és medvevadász!... D e ennek az érdekes filmnek nem csupán a főszerepét játszotta igazi aranyász, hanem több más szerepet is, s asszisztált benne - a környéken dolgozó - több­ száz igazi aranyásó is. Aligha hiszem, hogy a filmtörténet során született már ilyen témájú film ennél eredetibb emberanyaggal... Ma már a lappföldi aranyásás, aranymosás nem csupán eléggé sok ember mindennapi kenyerét biztosítja, hanem a bel- és külföldi turisták tömegeit évről évre idevonzó látványosság is. Évente ezreket és ezreket csábít ide az arany örökzöld romantikája, s az emberek tudatalattijában rejtőző arany iránti sóvár­ gás csakúgy, mint ez a csodálatosan szép, de rövid nyarú és őszű vidék. 70 �1974 óta minden évben rendeznek Tankavaarában országos, Európa- vagy világbajnokságot az aranymosóknak. Országos bajnokság volt itt 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, 1982-ben, 1985-ben és 1986-ban; Európa-bajnokság volt 1984-ben, világbajnokság pedig 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben, 1983ban és 1987-ben. Természetesen, ezek a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó turisták, műkedvelő aranyászok inkább csak játszanak itt (s az aranymosás vagy -ásás nem játék), bár elvétve ők is találnak egy-egy aranyrögöcskét Tankavaará­ ban (Sodankylä mellett), a nekik fentartott helyeken. De jönnek ide igazi aranyászok is a versenyekre, a világ minden részéből, s az aranyban gazdagabb helyeken a bejegyzett finn aranyászok dolgoznak. S valóság az is, amit a látogatók a tankavaarai aranymúzeumban láthatnak. Azok a szerszámok igazi arnyászeszközök, s még igazibb az ott látható arany és dokumentációs anyag. Az imént említett film írója a forgatás végére érkezett Palsiojába, az őszi verőfényben tündöklő Lappföldre. Itt - és nem először - a saját szemével is láthatta a jelen aranyászait, az aranylázat inspiráló Heikki Horhonen gépeit és segítőtársait, hogyan keresik és nyerik ki az aranyat. Megtekintette a lelőhe­ lyeket, barakkjukban a kávéscsészényi „friss” aranyat, valamint az arannyal megtömött üvegekkel teli termet. Lappföld aranya tehát nem csupán a múlt élő legendája, hanem a ma és a jövő valósága is! Hiszem és tudom, hogy a lelkes munka, a kitartó szorgalom meghozza megérdemelt gyümölcsét, s a „rekordaranyrög” másolata hamarosan gazdára talál... �__________ hagyom ány TAXNER-TÓTH ERNŐ A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán* Madách tiszteletére gyűltünk össze egykori otthonában, úgy illene tehát, hogy róla szóljon ez az előadás. A Mózes-dráma keletkezéséről azonban néhány éve éppen a Nógrád megyei múzeumok, évkönyvében - megírtam, amit tudtam. Azóta nem találtam új adatokat vagy érveket, amivel papírra vetett mondani­ valómat ki tudnám egészíteni. Emlegetett tanulmányom tudós lektora, Fried István azonban már akkor fölvetette, hogy az ezerkilencszázhatvanhat-hatvanhetes Mózes-bemutatókról szólva mások véleményét is figyelembe kellett volna vennem. Noha ez az észrevétel jogos volt, úgy találtam, ragaszkodnom kell a magam véleményének előtérbe helyezéséhez. Ha nem ezt teszem, bele kell bo­ nyolódnom a hatvanas évek szellemi viszonyainak értékelésébe, ami nélkül a korabeli kritikák nem mérlegelhetők, ami azonban megzavarta volna gondolatmenetem fölépítését. Most viszont szívesen élek a lehetőséggel, hogy - a teljes­ ség igénye nélkül - elmondjam nézeteimet a fölvetett kérdésről. Noha az angolszász értelmezés szerint a kritika fogalma magában foglaja az irodalomtörténet-írást is, a korhoz kötöttséget sehol nem hagyják figyelmen kívül. Induljunk ki abból, hogy az irodalomtörténeti értékelésben is szükségszerűen tükröződik a közgondolkodás, a közízlés, a világnézet befolyásoló szerepe. Pedig az irodalomtörténet-írás feladata folyamatok feltárása, míg - nevezzük jobb hí­ ján így — a napi kritika figyelmének előterében a jelenség áll: a mű, legyen az könyv vagy színielőadás vagy képzőművészeti alkotás. Az irodalomtörténetben számon tartott művek új megjelenésekor vagy bemutatásakor a kritika gyakran szívesen ismétli meg vagy vizsgálja felül az előzményeket. Így Madách Imre Mózes című drámájának 1966-os és 1967-es bemutatásakor szinte minden napi kritika szerzője utalt a mű keletkezésének és főleg mellőzésének a történetére. Hámos György az Elet és Irodalomban (1966. május 28.) azt sem tudta meg­ állni, hogy meg ne fricskázza az Akadémia egykori drámabíráló bizottságának olyan írói nagyságrendű tagjait, mint Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsig­ mond - egykori tévedésükért. Érdemes is lenije egyszer megvizsgálni, mi zavar­ hatta e nagy elméket a Mózes megítélésében - indokolt esztétikai kifogásaikon kívül. Ehelyett azonban most nézzük a hatvanas évek kritikáit, illetve ezekhez a korszellem néhány jellegzetes összetevőjét. Mivel a hatvanas évekhez személyes élményeim fűződnek, nem tudok és nem tudhatok erről az időszakról történészként beszélni. Két évtized azonban talán elég távolság ahhoz, hogy az általam legfontosabbnak tartott korkérdéseket ki­ emelhessem. Meglepetten olvastam nemrég, hogy a magyar szellemi életben már akkorvezető szerepet betöltő Nagy Péter ,,a visszatekintve oly bájos” hatvanas 72 �évekről szólt. Egy biztos, nekem a „bájos” jelző soha nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, mégis értem, mire gondolt Nagy Péter. Semmiesetre sem ugyanarra, amire az Illés-koncert nosztalgiától könnyező résztvevői, akik akkor voltak fi­ atalok s nem lebecsülhető küzdelem árán érték el, hogy - a híres Beatles -együt­ tes példájára - hosszú hajat viselhessenek, hogy a könnyűzene Kánaánjának (bo­ csánatot kérek igen tisztelt Madách Imre és Petőfi Sándor) meghódítására se­ gítsék Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát és a többieket. Kérem a tudomány és művészet igen tisztelt képviselőit, ne becsüljük le ezt a sajátos kulturális forra­ dalmat akkor sem, ha azt hiszem nem egyedül én vagyok torkig a példátlan erőszakossággal állandóan rámzúduló beat-pop-rock zenével. Jómagam elég fiatal voltam ahhoz, hogy szoros személyes kapcsolatban lehes­ sek a Beatlesek, Illésék és a többiek rajongóival, habár lelkesedésükkel nem tud­ tam azonosulni. Fiatal tanárként pedig rengetegszer kellett teljesen fölösleges tojástáncot járnom a hosszú hajukkal tüntetni kívánó fiatalok és az ez ellen dik­ tatórikus keménységgel tiltakozó szülők, tanügyérek és más hatalmasságok kö­ zött. Az eredmény közismert, s számomra ebben az a fontos, hogy egy nemze­ dék ki tudta harcolni a jogát - legalábbis egy szűk területen - ízlésének, véle­ ményének az érvényesítéséhez. Az én nemzedékemet a maga múltból hozott ér­ veivel sikeresen lehengerlő Tekintély itt meghátrált. A művelődéspolitika in­ tézményrendszere is megingott: aulról jött amatőrök szinte minden babért le­ arattak a hivatásosok elől. 1966-tól zárt érdekcsoportok olyan fellegvárai, mint a fellépési - nagy pénzkereseti - engedélyeket kiadó Országos Rendező Iroda, a rádió, a televízió, a hanglemezgyár kénytelenek voltak üzleti érdekeikből ha­ talmas engedményeket tenni. Nem hiszem, hogy Nagy Péter erre gondolt volna. Annál kevésbé, mert az iro­ dalmi életben éppen a hatvanas években volt a legnehezebb új neveknek meg­ jelenni, új művészi formákkal kísérletezni. Igen, a legnehezebb, mert a negyve­ nes évek végétől az ötvenes évek közepéig igen sok fiatal író kapott teret, s ez a nemzedék jó másfél-két évtizedre kisajátította magának a „fiatal író” címet. Hatalmas meglepetés volt, hogy az ifjú Szakonyi - majd két-három nemzedéktársa - színpadra kerülhetett, mégpedig a Nemzetiben. A színházak­ ban is rég „kiosztották a vezető szerepeket” , az évtized végéig lé­ nyegében azok töltötték be az összes vezető tisztségeket, akik az ötvenes évek elején kerültek az élvonalba. Az 1961-ben indult Új Írásban minden döntő sze­ repet azok ragadták magukhoz - és részben tartanak ma is kézben - , akik egy évtizeddel korábban indultak. Mindezekkel együtt sem az irodalom, sem a szín­ ház nem maradt mentes azoktól a szellemi mozgásoktól, amelyek a gazdasági életben meghozták a hatvannyolcas nagy reformot, s amelyek - többek között olyan írókat engedtek érvényesülni, mint Németh László, majd Örkény István, hogy a színház és a halottak világában maradjunk. Valami furcsa összejátszása lehet a sorsnak, hogy a Mózes címszerepének nemzeti színházbeli alakítója, Sinkovits Imre is éppen a veszprémi felfedezés évében kapott Kossuth-díjat. A hatvanas évek közepének sajtója sok mindenről tanúskodik, amit ma már általában elfelejtettek. A mai olvasó elképzelni is nehezen tudja azoknak a vi­ táknak a hevességét, amelyek Franz, Kafka vagy Kassák befogadása körül dúl­ tak. Hatvanhétben Veres Péter a „magyar világtól idegen” bélyeggel akarta kirekeszteni Kassákot; akinek hívei viszont az ő eszményeit kívánták a korszerűség kizárólagos mércéjévé avatni. A kirekesztés és kizárólagos ítélkezés szándéka minden vitázóra jellemző: nem csupán a maguk igazát képviselik érveikkel, de egyúttal azt is ki szeretnék harcolni, hogy módszerük és mércéjük hatalmi szóvá 73 �emelkedjék. Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítani a hatvanas évek közepén a lukácsi „nagy realizmus” körüli eszmei csatározásoknak. Lukács elméletének kizárólagos érvényét Barta János már 1954-bcn megkér­ dőjelezte, de őt még idealistának lehetett bélyegezni. 1966 májusában jelent meg a Kritikában a vitathatatlanul marxista Miklós Pál nagy jelentőségű tanulmánya Új törekvések a marxista irodalomtudományban címmel. Ebben széles világirodalmi kitekintéssel sürgette a realizmuskoncepció és az irodalomtudományi fel­ fogás újragondolását. Voltaképpen annak tett eleget, amit az M SZM P K B kul­ turális elméleti munkaközössége így fogalmazott meg: „a hazai marxista eszté­ tika és művészetelmélet - nemzetközi eszmecserékhez kapcsolódva - figyelemre méltó eredményeket ért el” - csak éppen Mikós Pál az eredményekről a felada­ tokra tette a hangsúlyt. Az új irányt aztán Klaniczay Tibor jelölte meg, amikor - leszögezve, hogy a marxizmus-leninizmus elég erős elméleti alapot biztosít a szintézisteremtésre - módszertani pluralizmust sürgetett. „Ugyanis nem egyik vagy másik korszak, nemzet, illetve szaktudomány módszerét kell a többire rá­ erőltetni, hanem valamennyinek sajátosságaival számot vetve munkálkodni a leglényegesebb törvényszerűségeknek a felismerésén...” - írta (Kritika 1966. decemberi szám 12. I.). Ezzel persze nem lezárta, hanem tovább lendítette azt a vitát, amely a hatvanas évtizedben nem is jutott nyugvópontra. Voltaképpen az egyetemi tanulmányaikat ebben az időszakban befejezők nemzedéke lesz az, amely fenntartások nélkül képviseli a műelemzéseknek és az irodalomfelfogás­ nak azt az új szemléletét, amiről, azóta ugyancsak bebizonyosodott, hogy nem határozhat meg egyedül üdvözítő módon egy módszert-módszertant. Már ezek­ ben a vitákban is szerepet kapott a tudományos-technikai forradalom kihívása, aminek fölfogásához azonban sem a szűkebb szakma, sem a közönség nem ren­ delkezett kellő ismeretanyaggal. Ez voltaképpen módszertani kihívás, s a filo­ zófiai tisztázás, a Klaniczay koncepciójában is szereplő rendszerteremtés igényét erősítette meg. Ebben a közegben a reformkor és Madách filozofikus érdeklő­ dése, rendet, törvényt kereső világfölfogása érzékeny — noha távolról sem egy­ értelmű - fogadtatásra számíthatott. A magyar irodalom története 1965-ben megjelent IV. kötetében a főszer­ kesztő Sőtér István maga vállalta Madách korszakos jelentőségének a kieme­ lését. Abból indult ki - és ezt külön fejezetben hangsúlyozta - , hogy Madách a Világos utáni korszak szemléletének „sommázója” . Sőtér Az ember tragédiájá­ ban a küzdés és bízás elvét emelte ki, s a műnek egyenesen világirodalmi jelen­ tőséget tulajdonított - mondván: „magába olvasztja a magyar és európai ro­ mantika művészi hagyományait, s némi megkésettséggel olyan forrásokból merít még, melyekből nem sokkal később a Peer Gynt Ibsenje is meríteni fog” . Lu­ kács ellenvéleményét nem is említi, csak az irodalomjegyzékben utal rá. (330361. 1.) Ugyanitt - tehát jóval az átdolgozás bemutatója előtt - részletesen elemzi a Mózes-drámát, mégpedig a későbbi kritikát alapvetően befolyásoló ere­ jű érvekkel. A költő vívódását emeli ki, Mózes önfeláldozását, a „nagy ember” hősiességét, a nép boldogítását és a szabadság elnyerhetőségét. A hatvanas évek kétségtelenül mentesek voltak azoktól a bajoktól, szenvedé­ sektől, amelyek a negyvenes és ötvenes éveket lényegükben - ámbár igen külön­ böző módon - meghatározták. Az életkörülmények lassan, de folyamatosan ja ­ vultak, azokra a súlyos válságokra és megrázkódtatásokra, amelyeket a következő és a jelenlegi évtized hozott, senki nem gondolt. A Vígszínházban Várkonyi Zoltán ott folytathatta törekvéseit, ahol a Művész Színházban abbahagyatták vele. Marton Endre lehetőséget kapott, hogy megnézze Nyugat-Európa legfrissebb 74 �színházi szenzációit, s azokból évente egyet hazahozzon. Egyaránt sikere lehetett a „kritikai realista"-ként emlegetett Arthur M illernek és a „dekadens” Tennessee Williamsnak, Sartre filozofikus műveinek és Peter Weiss agitatív látványosság­ színházának. Nem minden jelentős új mű kapott - és főleg nem könnyen színpadot, de Németh László sikersorozata után láthattuk Füst Milán korábban tiltott gyümölcsként emlegetett műveit és - többek között - Illyés „kényes” drá­ máját, a Tisztákat. (A „kényes” minősítést az egykori sajtóból vettem.) 1964-ben különös megrázkódtatást szenvedett el a hazai színházi élet. A ma­ gyar közönség a Vígszínházban láthatott két előadást a világ élvonalából. Fi­ gyelmeztető jelek már korábban voltak, mint a Brecht Színház vendégjátéka vagy B ojan Stupica rendezései, de a nézők és a szakma ekkor döbbent rá, hogy színjátszásunk, színházi életünk lehangolóan elmaradott. Ráadásul a Nem­ zeti Peter Brook zseniális rendezése után is bemutatta a maga szegényes, fan­ táziátlan, végtelenül unalmas Lear király-előadását. Az angol színház vendég­ játékának a hatása azonban olyan erejű volt, hogy valahogy jelezni kellett a felzárkózás szándékát. A legkönnyebb lehetőség erre az volt, hogy a mi szín­ házaink is bőrruhákat varrattak néhány klasszikus előadáshoz. Valamivel később formabontó kísérletek is színpadra kerültek. Noha a Royal Shakespeare Company magyar kritikusai a legtöbbet éppen Brook Lea r-értelmezésével foglal­ koztak és elég nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas siker titka nem kis mérték­ ben éppen az elemzés mélységeiben és eredetiségében kereshető, a drámaér­ telmezés szándéka szembekerült a szellemi életben végbemenő sokoldalú válto­ zással. Mivel egyelőre nem akadt - vagy nem kapott lehetőséget - hazai rendező, hogy a színházi játékstílus korszerűsítésével kísérletezzen, előtérbe került a „gondolati színház” , az „intellektuális dráma” igénye. (Ez ugyanis lehetővé tette, hogy az íróra háruljon a felelősség.) Előkészítője és mestere minden bi­ zonnyal Németh László volt, noha az irodalomtörténész távolabbi előzményekre is rámutathat. Ezek közé tartozik Madách Imre nagy műve, Az ember tragédi­ ája, egy olyan alkotás, ami a marxista kritikának különösen sok gondot okozott. Egyfelől szembe kellett néznie Lukács György elmarasztaló véleményével; más­ felől - igaz némi óvatossággal már 1956-ban egyértelműen a mű értékei mellett állt ki a budapesti egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Sőtér István. Az ellentétes vélemények a Nemzeti Színház 1955-ös Tragédia-bemutatója körül sűrűsödtek össze.Nagyon va­ lószínű, hogy sem ez előtt, sem ez után nem került a Nemzeti színpadára hasonló alapossággal előkészített előadás. A sokrétű szövegelemzéshez a színháztörténeti előzmények teljességigényű felmérése párosult. Az előadás, aminek nyomán az Ádámot játszó Básti Lajos könyvet is írt, színészi teljesíményeivel általános elismerést váltott ki. A polikai vezetés egyes tagjai azonban ellenséges erők ön­ kifejezési lehetőségét látták benne - oly mértékig, hogy a bemutatót Révai József még 1958-ban is az ellenforradalom előkészítő lépésének tekintette. Úgy vélte, akik kiharcolták - Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre - „Madáchba kapaszkodva és Madáchcsal takarózva” léptek fel - „a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tün­ tessenek a hazánkba épülő szocializmus ellen...” Az ember tragédiájának 1964-es újabb bemutatója másfajta vihart kavart: közönség és kritika egyértelműen sikertelennek minősítette. Ebben persze köz­ rejátszott a rendező óvatossága, aki időszerű értelmezés helyett színpadi eredeti­ séggel akarta az előadás érdekességét biztosítani. A nehézségekre egyébként az 75 �is jellemző, hogy még 1984-ben is megjelenhetett egy vaskos munka - András Lászlótól - , amelynek egyetlen mondanivalója, hogy Lukács pesszimizmus­ vádját cáfolja. Végül hadd említsem meg, mert a kritikát egy kicsit alighanem befolyásolta, a Mózes veszprémi bemutatójával nagyjából egy időben Kassán játszották a Tragédiát - mégpedig szlovákul. Az a tény, hogy a Mózest Veszprémben mutatták be, azt valószínűsíti, hogy az átdolgozási megbízást Turián György adta Keresztúry Dezsőnek. Persze az sem lehetetlen, hogy az átdolgozás már a megbízás előtt készen volt - legalábbis K e­ resztúry szándékaiban szerepelt - , de a fővárosi színházaknak nem kellett. A Nemzetinek például azért, mert már készült dramaturgiáján a nagy vihart ka­ varó és igen sikeres Vörösmarty-átdolgozás, a Czillei és a Hunyadiak. Nem vagyok benne biztos, hogy Létay Vera filológus gonddal vetette össze Madách eredeti szövegét Keresztúry átdolgozásával, mégis találóan írja: „Újrateremtette, át­ szerkesztette, megvilágosította Madách bibliai példázatú költeményét" (Élet és Irodalom 1967. november 11.) Árulkodó megállapítás ez, hiszen a Madách-művet egyszerűen költeménynek minősíti. A többi kritika ebben a vonatkozásban óvatosabb, Keresztúry beavatkozását többnyire érvek nélkül dicsérik. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy a közösen és egyértelműen kiemelt drámai erő Madáchhoz vezethető-e vissza, avagy azt Keresztúry értelmezése is elősegí­ tette. Érdekes módon senki nem írta le, pedig mindenki tudta, hogy a színház és a közönség olyan típusú drámát kapott Madách művével, amit Németh Lászlótól megszokott már. Középpontjában egy főhős belső küzdelmével, amihez az összes többi szereplő lényegében csak statisztál. „Az egész hatalmas felfedezés a gondolat legújabb honfoglalása a színpadon” - olvassuk Sándor Iván kritiká­ jában (Film, Színház, Muzsika, 1967. november 10.). Az értelmezés feladatával a rendezőknek nem kellett bajlódniuk. Turián - Zay László szerint (Magyar Nemzet, 1966. március 11.) „megilletődött" rendezése a színpadi helyzetek ki­ dolgozására összpontosult; Marton Endre színpadán - Sándor Iván szavaival „úgy hullámoznak egymásba a jelenetek, amint az idő öregszik” . Marton Létay Vera szerint - főleg szemet gyönyörködtető látványosságok megteremté­ sére törekedett. Teljes az egyetértés minden kritikában, hogy az előadás terhét a főszereplők vitték: Veszprémben a szerényebb tehetségű Bitskey Károly, a Nemzetiben Sinkovits Imre. (Létay Vera egyenesen Michelangelo híres szobrá­ hoz hasonlította.) A többi szereplők vagy udvarias dicséretet kaptak, vagy ugyancsak udvarias elmarasztalást. Az egyetlen kivétel Létay Vera véleménye, aki - Sinkovits kivételével - minden színészről lesújtó ítéletet hozott, különö­ sen Máthé Erzsi alakítását marasztalta el. Ismét Létay az, aki a legérzékenyebben visszhangozza a kornak a drámából valóban kihallható nagy kérdéseit: a vezér és a nép, a cél és az eszköz, az erőszak és szabadság, az egyéni boldogság és a közösségi élet összefüggéseiről. Sándor Iván mélyebben érti Madáchot, ő a törvényteremtés-törvényrombolás, az eszmék változásának kérdését emeli ki a kor szellemének megfelelően. „M i vár arra, aki szembenéz sorsával, vállalja hivatását?” - kérdi, s az új igazságok befogadásának nehézségeiről, közösségteremtés gondjáról ír. Létay is észreveszi, hogy itt a nemzeti gondolat születéséről szól a költő, Sándor Iván pedig az egyén tragédiáját abban látja, hogy a vezér kénytelen föláldozni magát népe sza­ badságáért. Minden kritika óvatosan kikerüli, mit értett Madách a „nemzet szabadságán” ? 76 �Noha Sőtér tekintélye és sok tekintetben máig meggyőző érvelése nyomasztó teher lehetett, egy kicsit mégis megdöbbentő, hogy a kritikusok többsége meny­ nyire nem tudott hozzászólni magához a műhöz. Vajda György Mihály összes mondanivalója Madách alkotásáról ennyi: a Mózes „ Madách hitének és a jövő­ be vetett bizalmának a jele: hiszen a nép ,az ígéret földjére jut. D e ugyanez mai, korszerű tanulsága is. Egyben tudatosítja, mennyi küzdelem, fáradozás szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson vágyai földjére, mennyi bukás és újabb felemelkedés a sorsa, míg valóban eléri a Kánaánt. S hogy elérje, előbb meg kell tisztulnia. Mély eszmei rokonság v an e pontban Madách és Petőfi között...” (Kritika, 1966. áprilisi száma 50. 1.) Hosszabb írásában nem csupán a veszprémi színház dramaturgiai beavatkozásának elmarasztalása a meglepő, hiszen ezt megelőzően ő is lerója tiszteletköreit az átdolgozó Keresztúry előtt, aki lénye­ gében a dramaturg szerepét is vállalta. Akkor talán föl sem tűnt, csak a mai olvasó látja némi csodálkozással, hogy a „lobogónk: Petőfi” jelszó milyen hoszszú életű volt irodalmi kritikánkban. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy az ismétlődésekre, belső ellentmondásokra, fölös túlmagyarázásokra vonatkozó kri­ tikai észrevételei arról tanúskodnak, Vajda György Mihály elemezte a mű színpadi és irodalmi megvalósítását a legnagyobb figyelemmel és fölkészültség­ gel. Ebben a vonatkozásban elmondhatjuk, a mű mesterségbeli részére összpon­ tosító kritikai felfogásnak egyik korai megnyilvánulását üdvözölhetjük írásában. A hatvanas évek kritikusai a személyi kultusz emlékét hordozták idegeikben, így érthetően izgatta őket az, ami számos korabeli vita tárgya volt: a vezető és a vezetettek viszonya. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a drámából azt olvasták ki, csak kényszerrel lehet az új eszméket elfogadtatni, erős és elszánt vezér hős - nélkül a nép csak tévelyeg. Mindenesetre kötelességüknek tartották, hogy Mózes, a „nagy ember” személyes tragédiájában több reményt mutassanak ki, mint amennyit Az ember tragédiája sugall. Hangsúlyozták, hogy a nép - igaz, hivatott vezére, Mózes nélkül, de - el fog jutni az ígéret földjére, pedig a drá­ mában nagyobb súly van azon, hogy a tragikus sorsú főhős nem juthat el oda. Madách a reformkor neveltje, Kölcsey és Vörösmarty koráé, amely - mint közismert - a „Hass, alkoss, gyarapíts” jelszavának megvalósításában látta fő feladatát. Abban, hogy a polgári forradalom pozitív értékkategória - hogy ezt a csúnya, de stílszerű kifejezést használjam - , a marxista kritika mindig egyet­ értett. Annál nagyobb volt a zavar, a tekintetben, mit kezdhet a szocializmus a polgári forradalom alapvető eszményeivel, azokkal, amelyek lényeges elemei Madách minden művének is. Különösen a napi kritikában - tehát a nem szak­ mához szóló értékelésekben - kellett vigyázni a polgári jelző használatával. Noha - és ebben a színházak élen jártak - a hatvanas évek közepén már nem csupán a polgári művészet elsővonalú értékeit, de az „úgynevezett kommerszt” is szabadon árulták nálunk, a polgári gondolkodás még történeti formájában sem részesülhetett tárgyilagos elemzésben. A „polgári, tehát ellenségünk” - sekélyes logikája gyakran igen meggondolatlanul érvényesült. Így szó sem lehetett arról, hogy a kritika azt kezdje feszegetni, miként közvetíti a Mózes-dráma a magyar polgári forradalom üzenetét. Az igazság persze az, hogy ez az üzenet igen áttételesen, rejtett formában je­ lenik csak meg a M ózesben. Ezernyolcszáznegyvenkilenc megrázkódtatása után ugyanis Madách és nemzedéke úgy érezte, a nemzeti függetlenség a legfontosabb kérdés. Az országot irányító külső hatalom számára a polgári forradalom ered- 77 �ményei — a jobbágyfelszabadítás, a nemesi előjogok eltörlése stb. - sokkal ke­ vésbé bizonyultak visszavonhatónak a függetlenségi követeléseknél. Noha - és ezt olyanok, mint Madách jól tudták - Bécs a személyes szabadság korlátozásával a forradalmat akarta elnyomni, a magyarság tudatában a diktatúra különböző formái a nemzet egyetemes büntetéseként jelentek meg. A hadsereg nem magyar vezényleti nyelve, az idegenből hozott hivatalnokok és sok más, egységes magyar üggyé, magyar sérelemmé forrasztották össze a különböző társadalmi törekvések elfojtását. Ide, vezethető vissza, hogy a Mózes-dráma központi gondolata a rab­ ságból szabadulás és az önálló nemzeti lét elnyerésének a kérdése. Az ígéret földje a független Magyarország. Noha Keresztúry átdolgozása elősegítette, hogy Mózes és népe egymásba kapcsolódó küzdelmében a kritika az új eszmék befogadására, új típusú közösség kialakítására helyezze a hangsúlyt, a közönség érzékenyebb ré­ sze észrevette a nemzeti mondanivalót — madáchi megfogamazásban, azaz K öl­ csey és Vörömarty példája nyomán az egyetemes emberi lét kérdéseihez kötve. Létay Vera óvatosan le is szögezte, hogy a Mózes „nem nacionalista” mű. Nyilvánvaló, ez volt az a terület, amitől a kor kritikusai a legjobban féltek. S ha a reformkori-negyvennyolcas hagyományban nehéz volt vállalni a polgári eszményeket, a nacionalista jelző még sötétebb árnyékot vetett, illetve vetett volna, ha valaki e kérdés taglálásába kezd. A magyr irodalomtörténet 1945-1975 című akadémiai kézikönyv I. kötete (Irodalmi élet és irodalomkritika) több helyen is foglalkozik a hatvanas évek kritikai életével. Rámutat az évtized elején hozott párthatározatok jelentőségére és részletesen elemzi az azokban biztosított lehetőségeket. Ugyanakkor a leg­ fontosabb irodalmi vitákat ismertetve rámutat a „korszak alapkérdésére” a ,,kép­ letszerűség” divatjára (413. 1.), valamint arra, hogy a kritika legfőbb gondja a jelentés kibogozása, az állásfoglalás eszmei tisztázása volt. A Mózes ehhez tág teret kínált, amit a kritika meglepően kismértékben használt ki. Teljesen egy­ séges volt, mint láttuk a képlet fölállításában, ami hűen tükrözte a kor legtöb­ bet vitatott kérdéseit, s elsősorban egy új erkölcsi felfogás, közösségi életet szabá­ lyozói törvények - szükségszerűségére mutatott rá. Ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ezért folytatot küzdelem személyes áldozatokat köve­ tel. Mózes tragédiáját amiatt fogadta lelkesen, mert azt sugallmazhatta, hogy a „nagy ember” önfeláldozása megválthatja népe sorsát. A nép felelősségéről, a re­ formkorban oly fontosnak tartott munka, tett fontosságáról nem, vagy alig esett szó. Ennek okai közé tartozik a Németh László-i dramaturgia, a főhős belső drámájának túlzott kiemelése. Igen érdekes, hogy maga Németh, aki egyébként Madách művének fölfedezéséről talán tudomást sem vett, részletesen szólt a témában rejlő lehetőségekről Schönberg Mózes és Áron című zenedrámájának meghallgatása ürügyén. „ A drámát maga a szerző írta... A szövegkönyv külső jelépítésében jó ; az első felvonás: Mózes Áron segítségével meghódítja az új, láthatatlan istennek a népét, kivezeti őket a pusztába. A második felvonás az aranyborjú története. Mózes visszatérése, vitája Áronnal, összetöri a kőtáblákat. Harmadik felvonás nem készült él, így inkább Mózes tragédiája, mint Ároné. A belső történet már homályosabb; Mózes az eszme, Áron a kifejezés, Mózes Istenbe kapaszkodik, Áronban több a megértés a nép érzéki kívánságai iránt..." (Utolsó széttekintés, 109. 1.) Ezek az 1965-ben papírra vetett gondolatok nem csupán Németh érdeklődését jelzik a téma iránt, de azt is, hogy el tudott kép­ zelni olyan megoldást, amelyben két ellentétes jellemű, törekvésű főhős küz­ delméből bontakozik ki a dráma. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ő is 78 �milyen óvatosan kikerüli a nemzeti kérdést, alighanem Schönberg szándékainak megfelelően. A hatvanas évek közepére esik a színikritika első magáratalálási kísérlete. Ez a kísérlet 1968-ban az irodalomkritika általános és nagy port fölvert vitájába torkollott, s majd csak azután, a hetvenes években kapott teret az eredeti esz­ méket maradéktalanul képviselni tudó színikritika, ami aztán szerepet is kapott a színházi élet megmerevedett rendszeréneik föllazításában. Egyelőre a színházi tekintélyek még korlátlanul uralkodnak, a nekik nem tetsző bíráló hangokat erélyesen kiszorították az országos, nagyobb visszhangra számot tartó fórumok­ ról. Ezek a fórumok maguk is tekintélyeket, főleg irodalmi tekintélyeket keres­ tek. Az Elet és Irodalom például a Mózes veszprémi bemutatásának évadja idején a kiváló Shakespeare-kutatót, Kéry Lászlót nyerte meg állandó színikri­ tikusául. Az, hogy a budapesti előadásokról beszámolni köteles műbíráló nem jutott el Veszprémbe, még érthető. Az viszont már meglepő, hogy a Mózesbemutató megemlítését nem tartotta szükségesnek az 1966/67-es évadról adott összefoglalójában. Legalábbis ma meglepő. Akkor a budapesti színházi tekinté­ lyek a vidéki színházaiknak minden sikerét a jelentéktelenségbe tudták még utasítani. E sorok írója egyiküktől még azért is súlyos szemrehányást kapott, mert a Népszabadságban utalni mert rá, hogy Mózest Marton Endre előtt Turián György már megrendezte. „Olyan ez, mintha azt állítanád, Puskás úgy veszi le a labdát, mint valamelyik N B II-es játékos” - magyarázta a Tekintély. Talán ne is említsük, hogy Marton aligha volt Puskás-nagyságrendű rendező még a magyar mezőnyben sem, csak a tekintélyelvű felfogásra összponto­ sítsunk. Kéry László összefoglalója egyébként igen érdekes. Kiemelkedőnek a Nem­ zeti Színház Marat-Sade előadását minősíti, amitől a „mérce egyszeriben ma­ gasra ugrott” . A műsor legfontosabb összetevőjének a világirodalomból bemu­ tatott szerzők tekintélyt parancsoló névsorát tekinti. (Szophoklész, Euripidész, Držics, Shakespeare, Ben Jonson, Marivaux, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen, Shaw, Brecht, Babel, Giraudoux, O ’Neill, Sartre, Beckett, Dürrenmatt, Peter Weiss, Hochhuth, Albee, Mrožek nevét említi jogos büszkeséggel.) Ebben az értékelésben érzékelhetően benne van, hogy a kor legnagyobb szellemi izgalmát a világirodalom újrafelfedezése nyújtotta - színházban, folyóirat-irodalomban, könyvkiadásban egyaránt. A „klasszikus” magyar szerzők (Bornemissza Péter, Jókai, Tóth Ede, Bródy, Móricz és Molnár Ferenc) szereplését nem részletezi, csak a Molnár-kérdésnek szentel egy óvatos mondatot. A kilenc új magyar be­ mutatót viszont - ami mellett összevontan a tíz vidékit is megemlíti - előre­ lendülésnek minősíti, noha változatosnak nevezi. Okkal, hiszen névsora a kö­ vetkező: Németh László, Déry Tibor, Tabi László, Gyárfás Miklós, Berkesi András, Csurka István, Galambos Lajos, Müller Péter, Salamon Pál. A szín­ házaknak két hibát ró fel: az előadások kiérleletlenségét, fegyelmezetlenségét és a színészek beszédének, szövegmondásának súlyos fogyatékosságait. Kéry László helyzetképe érzékelteti azt a vákuumot, amiben a Mózes Veszprémben, majd Pesten is színre került. Elfogytak a felfedezhető hazai szerzők és nem születtek jelentős új művek. Nehéz lenne megmondani, milyen arányban játszott szerepet a színházi ren­ dezők elkényelmesedése, a színjátszó stílus és felfogás megújulásának igénye, valamint a kritika túlérzékenysége a drámaértelmezés eszmei mondanivalójával 79 �kapcsolatban, de tény, hosszú ideig lemondtak róla, hogy a magyar drámatör­ ténet nagyjait valóban eredeti fölfogásban vigyék színre. Ebből a szempontból is eszményi volt a Mózes felfedezése, mivel egyrészt az értelmezés felelősségét jórészt Keresztury vállalta magára, másrészt Madách műve gazdag anyagot szállított a gondolati igények kielégítéséhez. Ez az a pont, ahol vissza kellene térnem saját drámaértelmezésemhez, amit nem szívesen tennék. Márcsak azért sem, mert az is magán viseli a hatvanas évek szellemét. Ha képes lennék egy­ kori élményemet elfelejteni, ha teljesen előlről kezdhetném a Mózes kérdéseiről való töprengést, bizonyára sok mindent másként fogalmaznék, más fontossági sorrendeket emelnék ki, más hangsúlyokra fordítanák figyelmet. *Elhangzott Csesztvén a Madách Irodalmi Nap 80 keretében 1986 októberében �M a d á c h és V ik t o r C o n sid e ra n t* A falanszterjelenet forrásainak kérdéséhez Megvallom, némi megilletődéssel ültem az írógéphez, hogy a címben fel­ vetett témát, ha vázlatosan is, kifejtsem. Megilletődöttségem oka: első nyom­ tatásban megjelent Madách-cikkem 1954 decemberében, a Palócföld első év­ folyamának első számában látott napvilágot. Mondanom sem kell: mennyi minden történt velem, körülöttem, itthon és az idegenben, az elmúlt majd 33 év alatt. Egy dolog azonban semmit sem változott: Madách főművének vará­ zsa, az a vágy, hogy - képességeim szerint - egyre mélyebbre ássak a Tra­ gédia Eget és Földet, az egész emberi történelmet átfogó univerzumába. Köztudomású, hogy a Tragédia irodalma könyvtárakra terjed. A szorosan vett forrástanulmányok száma is meghaladja a félszázat. Jelen írásomban csak kettővel foglalkozom: Baranyi Imre tanulmányával: A fiatal Madách gondo­ latvilága (Madách és az Athenaeum) (Irodalomtörténeti Füzetek, 42. sz., 1963.) és Dobossy László A dalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához című cikkével (Irodalomtörténet, 1958. 46. évf. 1. sz.: 149-151)Baranyi így vélekedik: „ nincs adatunk arra, hogy Madách az utópistákat közvetlenül ismerte volna, de sokat tudhatott róluk az Athenaeumból közvet­ ve; Saint-Simon, Fourier és Owen filozófiája itt jelentkezik először a hazai köztudatban.” (146. l.) Tanulmányának egyik előbbi részletében (54-55. 1.), Tolnai Vilmos értekezésére hivatkozva („Madách londoni és falanszterjelenetének egyik forrásáról ’, EP h K , 1 9 1 1 : 377-), Baranyi a falanszterjelenet legfőbb eszméit Lukács Móricz Néhány szó a szocializmusról című 1842. dec. 19-én elmondott akadémiai székfoglalójára vezeti vissza. (A beszéd nyomta­ tásban is megjelent az Athenaeumban.) Nos, Lukács a „szocialista” gondolko­ zók között Considerant-ról is megemlékezik. Említett cikkében Dobossy szintén hivatkozik Considerant-ra, Destinée sociale (-Társadalmi sors) című művére, Erdélyi Jánost idézve (Pályák és pál­ mák, 481-482 1.) feltételezi, hogy Madách ismerte ezt az akkoriban nagyon sikeres művet. Ami engem illet, én a feltételezéseknél tovább megyek, biztosra veszem, hogy Madách olvasta a szóban levő könyvet. A 40-es évek végén ennek tár­ gyi bizonyítékát tartottam a kezemben. Jelenleg csak - hogy szokványos jogi formulával éljek - „büntetőjogi felelősségem tudatában” jelenthetem ki, hogy Madách legjobb barátjának, Szontagh Pálnak a könyvtárában megvolt a D es­ tinée sociale 1844-es kiadása ,,az U alakra épült nagyszerű falanszter” rajzá­ val. Ismerve a két férfi szellemi kapcsolatának mélységét és tartósságát (Ma­ * A névnek ez a helyes írása, nem é-vel, mint ahogy a legtöbb helyen - még francia szövegekben is! olvasható; kiejtése tehát „konszidöran” . 8l �dách Lucifer alakját Szontághról mintázta, ő volt a költő első „lektora” , Ma­ dách az ő véleményétől tette függővé, hogy elküldje-e a Tragédia kéziratát Arany Jánosnak, stb.) elképzelhetetlen, hogy Szontagh ne mutatta volna meg a könyvet Madáchnak, sőt nagyon valószínű, hogy alaposan megvitatták an­ nak tartalmát. Hogyan került a könyv a kezembe? A negyvenes évek végén rendszeresen jártam a balassagyarmati Palóc Múzeumba, a nyári szünidő alatt napokat töl­ töttem a könyvek között, amelyek jelentős hányadát Szontagh Pál könyvtára képezte. Az akkori igazgató, Manga János, hogy a néprajzi gyűjteménynek több helyet biztosíthasson, szeretett volna a könyvektől megszabadulni, s meg­ kért, hogy készítsem el a francia művek jegyzékét, azzal a céllal, hogy az anyagot felajánlja a budapesti bölcsész kar francia intézetének. Hogy végül is mi lett a könyvek sorsa, nem tudom. Cikkemet felszólításnak is szánom: aki tud valamit erről az anyagról, kérem, tájékoztassa az illetékeseket. Így talán újra sikerül a kézzel fogható bizonyítékra: Considerant könyvére rábukkanni. Ha abból indulunk ki, hogy Madách olvasta a Destinée sociale-t, s nem csak hallott róla, akkor érdemes a műről és szerzőjéről részletesebben szólni, s ezzel kapcsolatban felvetni az utópista szocialista tanok fogadtatásának kér­ dését Magyarországon. Konkrétabban: érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban olyan „reakcionárius” , „ultramontán” volt-e Madách, mint ahogy azt még életében egy Erdélyi János vagy egy Pulszky Ferenc állította. Mert Con­ siderant szövegeinek alaposabb ismeretében nem is olyan meglepő, hogy Ma­ dách nem tanúsított túlságos rokonszenvet a falanszteri eszmék és elképzelések iránt. - Végezetül, az elmondottakhoz kapcsolódva, megpróbálom felvázolni saját falanszterértelmezésemet a madáchi koncepció egészének szempontjából, a többi színek viszonylatában. Considerant életműve és működése szorosan kapcsolódik Charles Fourier (1772-1837) személyéhez. Az ő eszméit propagálja és fejleszti tovább. Fourier gazdag posztógyáros fia volt, de vagyonát, gyarmatárukkal folytatott speku­ láció következtében elveszti. Szegény kereskedelmi alkalmazottá süllyed, s tapasztalatai arra késztetik, hogy megbélyegezze a „civilizáció vétkeit” , első­ sorban a kereskedelem rendszerét. Szocialistának vallja magát, de Owennel szemben elveti a vagyonközösség „siralmas dogmáját” , Saint-Simonnal is szem­ ben áll, mert ellenzi az örökösödést és a magántulajdon eltörlését. Mint sok más kortársa, nagy érdeklődést tanúsít a történelmi fejlődés legfőbb szakaszai­ nak kérdése iránt. Szerinte ezek a következők: édenizmus, tehát a paradicso­ mi állapot, a vadság korszaka, patriarchátus, barbárság, civilizáció. Arról ál­ modik, hogy végül az emberiség eljut a „garantizmus” tökéletes harmóniájá­ hoz, amely gyakorlatilag a társadalombiztosítás bonyolult, az élet minden te­ rületére kiható uralmát jelenti. Elismeri a szenvedélyek fontosságát, a szenve­ délyek közé számítva az érzékeket is. Rendszerében 12 ilyen szenvedéllyel számol: ízlés, tapintás, látás, hallás, szaglás, barátság, ambíció, szeretet, „familizmus” , amelyen a családi érzést, a szülői szeretetet érti, a „cabaliste” , más szóval: az intrikálás hajlama, a „lepkeség” , ami Fourier rendszerében a vál82 �tozás iránti vonzalmat jelenti, végezetül: a nyájösztön. Ezeknek az alapszen­ vedélyeknek a kombinációja 810 különféle jellemtípust tesz lehetővé, ennek kétszerese: 1620 az az ideális szám, amely egy „phalange” összetételének megfelel. A phalangeok meghatározott szervezete alkotja a falansztert. Mint az utópista szocialisták általában, Fourier is dedukción alapuló speku­ latív rendszert állít fel. Considerant (1808-1893) még tovább megy ezen az úton. Az 1794-ben alapított híres Ecole Polytechnique-ben, amely a mai napig az egyik legnehezebb és a legelismertebb felsőiskola Franciaországban, ma­ tematikát és fizikát tanul, kapitányi rangot szerez, de a hadseregnél jobban érdeklik a politika és a társadalom tökéletesebb berendezését célzó elméletek. E letét szenteli falanszter eszményének. Fellép a termelés anarchikus volta ellen, leleplezi a kereskedelem visszásságait, ellenzi a szabad versenyt, a centralizmust. A direkt hatalom híve, nem nézi jó szemmel a parlamenti rend­ szert, az általános választójogot, mert úgy véli, a nép nagy többsége még nem érett meg reá. Nagy érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek, legalábbis az elsők között hirdeti meg a munkához való jogot. Szintén dicséretére válik, hogy egész életében keresi az elvek és a tettek összhangját. Részt vesz az 1849. július 13-i felkelési kísérletben. Távollétében deportálásra ítélik. Belgiumba, majd Texasba menekül, rövid időre újra Belgiumba költözik. Végül Ameriká­ ban, a Vörös Folyó-partján, falansztert alapít, tegyük hozzá: nem sok siker­ rel. A telep pusztulását az észak-amerikai polgárháború eseményei csak siette­ tik. 1869-ben tér vissza Párizsba, itt hal meg közönybe és feledésbe merülten. Ebből a nagyon vázlatos ismertetésből is sejteni lehet, hogy a vármegyei provincializmus ellen, demokratikus centralizmusért küzdő Madách és Szontagh nem lelkesedhettek túlságosan Considerant eszméiért, már csak azért sem, mert az általános választásokon alapuló liberális, parlamenti demokrácia úgy lebegett szemük előtt, mint a legcsábítóbb eszmény. De a Destinée sociale stílusa és érvelési módszere sem találhatott nagy meg­ értésre Madáchnál, akinek látásmódja lényegében pragmatikus maradt, még akkor is, ha a világmindenség kereteiben, az emberi nem keletkezésének és pusztulásának végpontjai között mutatja be - misztériumjátékokra emlékeztető módon - az emberiség sorsát. Considerant, a matematikai traktátusok módsze­ rét követve, axiómarendszer formájában fejti ki nézeteit. A bökkenő csak az, hogy a matematikai logika tételeinek érvényességét a józan ész számára elér­ hető evidenciák szolgáltatják, és ez korántsem áll Considerant tételeire. Az igazság „biztos” kritériumait a következőképpen fogalmazza meg (a lapszá­ mozás az 1979-es legújabb kiadásra vonatkozik): „M inden eszme, amelyről az embernek világos felfogása van, akkor igaz, ha intellektuális szférájával kon­ centrikus” (9. l.); „A z érzelmeknek és érzéseknek hasonlóképp’ koncentriku­ saknak kell lenniök az affektív és szenzitív szférával” (10. l.). Ugyanezen a lapon már szinte a Korán könyvégető fanatikusaira emlékeztet, amikor kije­ lenti: „H a mindezt lefektettük, elfogadtuk és megértettük, anélkül is meg­ tudjuk ítélni a dolgokat, hogy ahhoz a két- vagy háromszázezer könyvhöz folyamodnánk, amelyet a pedánsok, a szofisták és mindenféle filozófusok egy­ másra halmoztak.” (10. 1.) Mindezek után nem meglepő, hogy a szerző az em­ beriséget két csoportja osztja: azokra, akik megértik, s azokra, akik nem értik meg az általa kifejtett „tudományos” igazságokat: „azzal fejezem be, hogy ar­ ra kérem az értelemmel és szívvel rendelkező egyéneket, hogy tanuljanak; a többiek - jobb, ha hallgatnak". (34. 1.) Ez a summás kijelentés annál is viszszásabban hat, hogy kilenc oldallal előbb Considerant abszolút tudással ke- 83 �csegtette olvasóit, „amely az embernek nemcsak, a jelen, de a jövő és a múlt ismeretét is biztosítja", olyan tudással, amely egyenlő „a lélek halhatatlan­ ságának, az életet megelőző és követő vándorlásoknak racionális teóriájával”. (25. l.) Néhány idézettel, amelyeket bevallom, célzatosan választottam ki, nem volt szándékomban, hogy Considerant könyvét a maga bonyolultságában jellemez­ zem. Nagyon érdékes és elgondolkoztató megfigyelésekre jut például a társa­ dalmi rendszerek és az építészet kapcsolatáról (36-38. 1.). Ennek a párhuza­ mos fejlődésnek eljövendő állomása a falanszter, „rcnd-Tornyával” , amely egyszerre irányító központ, obszervatórium, éjjeli őrhely, amelyben harangjá­ ték működik, s ormán zászló lebeg. De minden valószínűség szerint Madách­ nak ez a részlet sem nyújthatott teljes kielégülést, hisz’ éles támadást tartal­ maz V ictor Hugo ellen, pusztán azért, mert a költő borúlátó volt az építészet jövőjét illetően. Tény, hogy magáinak a falanszternek a nevét és az U alakú épületet leszá­ mítva, Madách nem sokat merített Considerant művéből, ráadásul ezekkel az elemekkel egyéb olvasmányai során is találkozhatott. Ez a hiány szerintem az­ zal magyarázható, hogy a költő teljesen idegennek érezte a francia utópista nézeteit. A Tragédiában kialakult ábrázolásmódjához híven, a szimbolikus sű­ rítés módszerével élve, a falansztert a londoni szín kapitalizmusát követő rendszer jelképeként kezelte, olyan elemekkel gazdagítva, amelyek sem Fouriernél, sem Considerant-nál nem szerepelnek. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a történelmi jelenetek színpadképeire valamiképpen hatott Considerant em­ lített elmélete az építészet és a társadalmi berendezkedés kapcsolatáról. Az sem lehetetlen, hogy Considerant egyik megjegyzése szerepet játszott az egyip­ tomi szín megalkotásában. A francia szerző, a falanszter leírása után, így fordul a művészekhez: „mondjátok meg (őszintén), hogy mindez nem felel-e meg jobban képzeleteteknek és szíveteknek, mint az egyiptomi piramis, ame­ lyet egy hagymával táplált nép épített, hátát meggörnyesztve a kövek alatt...?” A X II. szín egyéb forrásairól sok értékes adatot tartalmaz Baranyi tanul­ mánya (53-61. l.). Dobossy László megemlíti, hogy nagy emberek lealacso­ nyító szerepben való bemutatása régi motívum, már Lukiánusznál fellelhető, a Pantagruel X X X . fejezetében Rabelais is ezt a hagyományt követi, amikor Nagy Sándorral ócska cipőket javíttat, Xerxest mustárkereskedőnek, Romolust sóárusnak, Achilést koszvakarónak, Kleopátrát hagymáskofának ábrázolja, igaz - az alvilágban... A források kérdésénél természetesen fontosabb a falanszterjelenet mondani­ valójának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szembe kell néznünk azzal a váddal, amely szerint Madách költeménye lényegében haladásellenes iromány. A Madách-ellenes krónikák egyik legfőbb célpontja a falanszterjelenet, mert ebben a Tragédia bírálói a szocializmus megcsúfolását látják. A másik, az előbbivel kapcsolatos, de a mű egészére vonatkozó vád : a pesszimizmus vád­ ja. E szerint az emberiség történelmének madáchi szemlélete lerombolja a ha­ ladásba vetett hitet, valódi fejlődés helyett kiábrándító „taposómalmot” áb­ rázol, amelyet a végső isteni biztatás nem tud ellensúlyozni. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (4113. sor), kiált fel Ádám. De a Madách 84 �által ábrázolt véget: az emberiség végső pusztulását objektíve nem lehet el­ feledni. Ebből a szempontból irodalomtörténetében találóan nevezi Farkas Gyula Madáchot olyan papnak, „aki hitetlenül mutatja fel az oltáriszentséget". Vizsgáljuk meg először a szocializmus megcsúfolásának a vádját. Akárhogy is forgatjuk, ez a vád lényegében történelemellenes felfogást takar. Madách a szocializmust nem ismerhette, nem találkozhatott egyetlen megvalósulási for­ májával vagy kísérletével sem. Amit ismert, az néhány utópista elgondolás volt. Egyesek (Erdélyi, Pulszky) feltétlen lelkesedéssel, mások, mint Madách, fenntartással fogadták ezeket az utópista eszméket. Ügy érzem, Considerant szövegének ismeretében Madách álláspontját nem lehet elítélni. Elég itt arra gondolnunk, hogy a szocializmus marxi elmélete is az utópisták bírálatából született. Egyesek, közhasznú formulával élve, azt mondhatnák, hogy amíg Marx „balról” , Madách „jobbról” támadta az utópistákat. Ez a megjegyzés szintén történelmietlen, „jobb” és „bal” fogalmának metafizikus általánosítá­ sát feltételezi. Mert nyilvánvaló, hogy Madách csak saját társadalmi-történelmi-földrajzi helyzetéből kiindulva foglalhatott állást a fejlődés nagy kérdé­ seiben. Az a sokat emlegetett tény, hogy a párizsi színt nem követi kiábrán­ dulás, ami világosan jelzi azt a felismerést, hogy a polgári forradalmi átala­ kulás Madách idejében (még félszázaddal később is!) aktuális volt Magyarországon, vagy a londoni szín (amely a korabeli magyar valósághoz viszonyít­ va. iövőbeli jelenetnek számít, s elsősorban könyv- és újságcikkélményeken ala­ pult). ahol Madách-Ádám eljut a liberalizmus ellentmondásainak felismerésé­ ig is (3077-3081: „Kutyáknak harca ez egy konc felett” ) ; ez a két mozzanat önmagában is elegendő ahhoz, hogy Madách neve mellől mindörökre eltűn­ tessük a „reakcionárius” jelzőt. Ha tehát a falanszterben nem egy konkrét szocializmusról van szó, hanem az emberi fejlődés egyik olyan lehetőségéről, amely a múlt század ötvenes éveinek a végén elképzelhető volt az európai társadalmakban, akkor úgy kell feltennünk a kérdést: feltalálhatók-e a mai világban a falanszteri elferdülés jelei, vagy legalábbis csírái? Ha igen, ez nyilvánvalóan Madách éleslátását bizonyítja. Nem prófétai jövendöléseit, mert ilyenben nem hiszek s olvasóimat sem kívánom eme hit süppedékes talajára csábítani - de kivételes extrapolá­ ciós képességét. Melyek ezek az elferdülések? Csak puszta felsorolásként, leltárszerűen : a kozmopolitizmus (a hon fogalmának eltűnése: 3140-3152), a pozitivizmus túlságbavitele, a túlzó specializálódás (3198-3224), az „ökológiai” veszély: a növény és állatvilág egyes fajainak a kipusztulása s ezzel kapcsolatban szem­ ellenzős utilitarizmus (3225-3281), a gép egyeduralma, a képességtesztek me­ chanikus alkalmazása, amely az egyént csak puszta számmá silányítja (34563 538). Jean Rousselot, a Tragédia egyik átültetője (a „fordító” szó nem sza­ batos, mert Rousselot nem tud magyarul, Gara László nyersfordítása alapján dolgozott, szinte minden sorért külön párharcot folytatva), a költeményhez fűzött bevezetőjében (Corvina, Budapest, 1966. 11. 1.) úgy véli, hogy a falansz­ terjelenet a „sci-fi” , a tudományos-fantasztikus irodalom nyomasztó világát idézi, én úgy mondanám - nem ellentétként, hanem kiegészítésül - , hogy a technokrácia túlkapásait. Ami a pesszimizmus vádját illeti, Madách esetében helyesebb a történetiség mélyen átérzett élményén alapuló realizmusról beszélni. - Minden utópista el85 �Vue perspective d'un phalanstè re gondolás történelmietlen, mert a jövőbe vetített paradicsomot (vagy poklot) örökkévalónak képzeli, valami végső állomásnak, s ezzel elvágja a történelem fonalát. Ráadásul alapvető ellentmondásba bonyolódik, mert a fejlődésből ki­ iktatja a konfliktusokat, és ugye, a konfliktusnélküliség magával a halállal egyértelmű. De mivel egy utópia sem mondja ki nyíltan, hogy megvalósulása a halált implikálja, óhatatlanul magában hordja a megtévesztés ódiumát. Madách nem tudja a fejlődést konfliktusok nélkül elképzelni, az eszméket eszközökként ábrázolja, amelyekből, ha túlélik korukat, „őrület és béklyó” válik. Madách szavaival élve, minden koreszmében felfedezhető az a „gyön­ ge” , amely végülis pusztulását eredményezi, s újabb eszmények, újabb történel­ mi célkitűzések megfogalmazását teszi szükségessé. A színek, a párizsi jelene­ tet leszámítva, ezt a kiábrándulást és fordulatot ábrázolják az új eszmék, az új célok felé. De Madách realizmusa a történelmi szintnél is mélyebbre hatol, egészen a lét fogalmáig, tehát ontológiai természetű. A költő ráébred arra a tudomá­ nyosan megcáfolhatatlan tényre, hogy minden keletkezés szükségszerű végső következménye a pusztulás. Ha Paul Valéry az elsők között fogalmazta meg, népszerűsítette azt a gondolatot, hogy a civilizációk halandók, Madách - jó hetven évvel előtte - arra a következtetésre jutott, hogy maga az emberi nem is halandó. A halál elfogadása az egyén életében a felnőttéválás elengedhetetlen felté­ tele. Az emberiség is csak akkor válhat felnőtté, ha elfogadja ezt a kikerül­ hetetlen, kérlelhetetlen valóságot. Madách műve, a világirodalomban szinte egyedülálló módon, segít ebben a felnőtté válásban, amikor mindenféle részillúziós elképzeléssel szemben azt tanítja, hogy: „A z ember célja a küzdés, maga." (3699) Persze, ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni. Ezért van ott a mű végén az isteni biztatás. Mert, hogy vállalni tudja a küzdelmet, legtöbb embernek szüksége van vagy egy túlvilági, vagy egy evilági paradicsom ópiumára. Párizs, 1987. július 24-25. N Y É K I L A JO S 86 �87 �műterem MEZEI OTTÓ A Janus-arcú Kosztka Tivadar „H ol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” - kérdezte Babits 1923-ban Petőfi szellemét idéző versében. Ugyanezt a patetikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztatva is, akinek életműve - Petőfiéhez hasonlóan, ha meg­ késve is - immár a magyar alkotó szellem legjava produktumai közt fog­ lal helyet. D e hát ismerjük-e őt egészen? V an -e elégséges tudásunk ar­ ról, hogy milyen szálakkal kötődött személy szerint és munkássága ré­ vén korához, élete és munkássága meghatározó éveihez, a X IX . század má­ sodik feléhez? Milyen szálak fűzték nemzete szellemi létéhez, amelynek ügyét kívánta szolgálni - ha gyakran úgy tűnik, hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is - , hol emberként, szabad polgárként, hol művész­ ként, külön-külön, hol citoyenként és egyszersmind festőként? Van számos művésze a kornak, akinek élete nyitott könyv: munkásságuk megméretésében a tárgyszerű adatok, személyiségük mibenléte, lelki­ szellemi terrénuma és e szféra működése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intellektuális izgalmat tartogat. Csontváry - amint az utóbbi év­ tizedben körötte fellángoló érdeklődés mutatja - nem ezek közé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklődésre mindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön és együttesen, keletkezésük (feltételezett, de általá­ nosan elfogadott) időrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmuta­ tó mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motívum átéltségében újjászülető lélek, a motívum sajátos eszméjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról tanúskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a vi­ lágra, figyelő és emlékezőtehetséggel lettem megáldva” - írta csecsemő önmagáról idős korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelő és em­ lékezőtehetséggel megáldott szellem miközben a külvilág jelenségeit re­ gisztrálta, fontosnak tartott, csupán kiállításkatalógusaiban és feljegyzé­ seiben datált képeivel céltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló - mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? - szellemi építmény ki­ bontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait és eszközeit válasz­ totta, mint - nem egy szűk határú naptári időben, hanem emberi lét­ állapotban gondolkodva - igazi szellemi társai, a régi kínai festészet, az „írástudó piktúra” jelesei, akik korabeli leírásokból következtethetően a tág horizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához, gerjesztőként, a belső szabadság megteremtésének hasonló módszereivel éltek. 88 �Csontváry azonban - hangsúlyozzuk újra - a X IX . század második felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemi miliő, amelyben élt, elve­ zethette őt az önmegvalósítással a nemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredeti forrásaihoz, ára a kor nem bizonyult alkalmasnak festé­ szete értékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonban az is, hogy maga Csontváry sem tűnt ki tehetsége kamatoztatásának, karrierje meg­ alapozásának a kor megkívánta simulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyott eredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült) az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötött lehetőségéről, a képviselőséghez fűződő terveiről (talán erre emlékezve ajánlotta A vissza­ tekintő N ap T rauban című képét 1902-es keltezéssel az Országgyűlésnek). Ehelyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát - feljegyzéseiből kö­ vetkeztethetően - folytonosan élesztgetve magában, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nem kevésbé kockázatos belső útját válasz­ totta. Évekre cl is tűnik nyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ez ideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elől. Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye a kis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvő Gács község, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében személyjogú, az első években szerényen berendezett patikát nyitott. (Művésznévként tudvalevően a Csontváry, egy fővárosi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy, a losonci és a balas­ sagyarmati újságokban a Kosztka T ivadar nevet használta, de nevezte magát Tivadar festőnek is, jogászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka M ihály néven tartja nyilván). Csontváry polgári státusát, gyógy­ szerészi tevékenységét festészete mérlegelésénél egy könnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha a ténylegesen Gácson töltött hét évre vonatkozó hivatalos források nem nyújtanának támpontot és a to­ vábbi kutatás során kikristályosodó magyarázatot későbbi önmegvalósítása megértéséhez. E z alatt a hét év alatt megjelent nagyjából két tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezető magyar értelmiség öntudatos tagjának tün­ teti fel Csontváryt. E gy olyan vidékre szakadt polgárnak, aki - távolabb­ ról a képviselőségre aspirálva - feltűnést és zavart keltve, sőt polgári egzisztenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgondolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni. „ A magyar polgári értelmiség e felső rétege nem volt jobb, s nem volt rosszabb - írja erről az időszakról Ném eth G . B éla - a létharc és kiválasz­ tódás kettős tételének átformálásában nyugati társainál. K ét tény súlyos­ bította azonban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettség reális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom ellenében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nemzethalál képzete most a nemzetek lét harca jegyében merült újra fel. H a ez korábban, a reformkorban az osztrák ház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erő lehetett - az új D u na-völg yi s európai helyzetben, a késő liberalizm us korszakában a lét­ harc jegyében, ez a támadó nacionalizmus jogosítványszerzője lett” . Elég e tekintetben G rü nw ald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nem­ zetiség (1874) és a F e lv id ék (1878) című munkáira hivatkoznunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvű leányiskola és óvoda felállítása érdeké­ ben kifejtett újságírói buzgólkodásának eszmei hátterét világosan megért­ hessük. A magyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot mint a nemzeti 89 �közösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikai babérokra pályázó Kosztka T ivad ar - éppen úgy, mint az idevágó elmélet egyik ismert megfogal­ mazója, Imre Sándor - a csalóka fényű nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemi kihatású alapjának tekintette. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása a korabeli történelmi té­ májú munkák, tanulmányok alapján még olyan képeinél is számba vehető, mint a Jajcéban festettek, vagy a Selmecbánya, egy 1940 körül készült amatőr fénykép, a X II. században épült, ma is monumentális megjelenésű szepesi vár kőfalán egy helyütt az alábbi bevésést mutatja: „K osztka Tivadar 1880” .) Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének egy másik ága a Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesület megalakulásához kapcso­ lódik. Ennek előkészítéseként, mint az alakítóbizottság tagja, néhány tanulmánynak is beillő cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke című lap­ ban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterében ugyanaz a csalóka táv­ latokat nyitó fejlődésben való hit húzódik meg, amely — az egész X IX . századra jellemzően - a kiegyezés utáni vezető értelmiség ideológiáját és a hazai sajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletője az Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló, de a szerves fejlődésre alapozó közgazdasági rendszerével csődöt mondó Henry C. Carey, akinek a „helyi központok rendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írá­ saiban világosan felismerhetők. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadal­ mi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonc környékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezőgazdaságunk ’s a hazai ipar című cikkében az alábbi konkrét elgondolás olvasható: „ Minden város mint vidéki központ saját érdekében gyarmatosítson éspedig hatáskörén belül; teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű buda-lehotai honfitársunk művelőd­ jék, s vagyonosodjék: mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán." A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán, gazdasági, kul­ turális elmaradottságán a civilizáció eszközeivel enyhíteni akaró leírá­ sokból egy egész csokorravaló szedhető össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszerészeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus, hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusan gondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ezek az eszme és a megvalósulás közti űrt a jelen helyzeten való felháborodás és a jövőbe tekintő sürgetés hangjával áthidaló írások. A konkrét állapotokból következő javaslatokat eszmei szinten „ a történelem szabad alakíthatóságába” vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette. Kosztka egyedül állt a po­ rondon, Gács aprócska szigetén, gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz, operatív szerv híján. Mi sem jellemzőbb a szakmai közgondolkodásra, hogy „ a szegény lakosság gyógyszerellátásának kérdésé­ vel” , amelyet Kosztka 1886-ban úgy gondolt megoldani, hogy a „kevésbé vagyonosok és a szűkölködők az állam költségén gyógykezeltessenek” , a Gyógyszerészi Közlöny évekkel később, 1889-ben foglalkozik, elutasító 90 �gesztussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstől” , s nem „az árszabvány té­ teleinek leszállításától” várva az üdvözítő megoldást. Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a Felvidéki Közművelődési Egyesület gazdasági szakosztályához, amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékeny összeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. Ha ugyanis - miként írja - Losonchoz mint közigazgatási központhoz 1 50-200 község tartozik, mibe kerül a városnak minden egyes hozzátartozó köz­ ség részére évenként legalább tíz bármilyen nemes gyümölcsfát ajándé­ kozni? ,,T íz év m úlva - folytatja, pontosan regisztrálva az ebből szár­ mazó anyagi előnyt - egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilvafája, ez nemzetközi cikk, m indenkor értékesíthető is, már most tíz év m úlva egy-egy fának öt frt-ig becsült é v i terméséből nyertünk k b. 1 oo ezer frt árut a nemzetközi piac számára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vid ék meg­ reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének em elésével s ezzel a hazai iparnak és kereskedelem nek állandó és biztos fogyasztó közönségnek ne­ velésével.” Kosztka e javaslata - akárcsak a többi nem volt különc gesztus, hiszen a gyümölcstermesztés széles körű meghonosítására ebben az időben (akárcsak napjainkban ismét) érdemes kísérletek folytak. O r­ szágosan népszerűsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának a nyolcvanas években fellendülő pomológiai irodalomról is, G yü rki Antal, M olnár István írásairól és munkáiról. (Közbevetőleg: testvére, K ostka [!] László az alföldi szőlészet, a gazdaságos szőlőművelés neves alakja volt. Szőlészettel a kilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákra költözésekor kezdett foglalkozni. Előtte évekig bérelte a gácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központ „rendes megfigyelője” volt. Jelentéseit rendszeresen közölte az A quila, a Madártani Intézet folyóira­ ta. s jelentései révén került kapcsolatba H erm an Ottóval és L en d l A d o lf­ fal, az Á llat- és Növénykert későbbi igazgatójával. N yilvánvaló, hogy Kosztka m adártanilag pontosan azonosítható korai [és későbbi] madár­ ábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai, tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnak összefüggésben.) A Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesülettel 1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastély tulajdonosával, a nógrádi főispán özvegyével, gróf Forgách Antalnéval folytatott rosszízű pereskedés végső aktusaként, amely a közszerepeléshez fűzött becsvágya feladására bírta rá. Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékát pontosan átlátó és megértő ítélkező dönthetett volna az ő javára, s nem a hivatalos fó­ rum, le is zárhatnánk eszmefuttatásunkat, tetszetős találgatásokra bízva Kosztka másik arculatának, a belső arcnak, a bennünket igazában fog­ lalkoztató szelleminek és az abból kikristályosodó művészinek a kibonta­ kozását. E gy több helyütt, a nógrádi sajtóban és az országos gyógysze­ részi lapban publikált adat azonban segítségünkre siet, mielőtt szertefoszló légvárak építésébe kezdenénk. Eszerint az adat szerint 18 9 1. feb­ ruár idusával kezdődően Kosztka T ivadar gácsi patikáját bérbe adta egy Arad megyei gyógyszerésznek, egy bizonyos Hackenberger Lászlónak, akivel - tegyük hozzá nyomban - fővárosi jogászkodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba. Jogi tanulmányait az egyetemi al­ manach szerint jóval később, 1894/95-ben fejezte be, ekkor visszavette a 91 �patikát saját kezelésbe, ezt követően pedig, az állami anyakönyvvezetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsi anyakönyvek máig őrzik jellegzetes keze vonását és aláírását.) Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus (okkult) moz­ galmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérleté­ nek felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem ” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és A z Ige című lap szerkesztője, H orti E d e 1923-ban kiadja Hackenberger teozofikus beállítottságú brosúráját, amely­ nek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző Az iskola vallása - misztikus világszemlélet címet adta. Arról is van tu­ domásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indiológus Z ajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tízes években egy győri rajz­ tanár-festővel, Békéssy L eó val Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna, ma: Dózsa György úti ház előcsarnokában a M agas-Tátra színes kerám iala­ pokból kirakott nagyméretű képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg is maradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában - az M T A Művészettörténeti Kutatócsoportjának adattárában található kézirat sze­ rint - taníványait képeinek a szokásosnál mélyebb átélése révén maga­ sabb lelki-szellemi szférába igyekezett emelni, s ezáltal a T eremtővel való misztikus egyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányú ezoterikus vonzódásának - mint ismeretes - a Zarándoklás legszembe­ tűnőbb tanúbizonysága. D e még olyan festménye is, mint a Panaszfal be­ járatánál Jeruzsálemben, egy ugyancsak sálemista (pszeudo) misztikus, a X IX . század közepén működő osztrák J akob Lorber egyik bibliai témájú kötetével hozható összefüggésbe. J akob Lorber János nagy evangéliuma című tízkötetes munkáját, voltaképpen a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatait viszont ugyancsak - a sálemista - Horti E de fordította magyarra és adta ki Rákosligeten a húszas években. Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogy ennek az „új Je ­ ruzsálem” megteremtésén munkálkodó közösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselője a X IX . század közepén, Szapáry János gróf, aki a halála évében (1868) megjelent kötetkéjében e szekta (ő használja ezt a kifejezést) papjának, sőt főpapjának nevezi magát. Szapáry Ferenc valójában különleges képességű, diploma nélküli, delejezéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt német Mesmer követője, akinek tanait - egy század végi pszichoterápiai kézikönyv (szerzőpáros: Ranscbburg Pál és D écsi K ároly, 1900) megállapítása szerint - a hanggal (igével), beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette tovább eredeti módon. A z 1840-cs években Drezdában iskolát is tartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészetéből ismert M ajláth János gróf is tagja volt. E gy má­ sik tanítványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyítási mód­ szeréről számolt be külön kis kötetben (Bajkay Endre, 1852.) 92 �A különleges képességű és érzékenységű Szapáry gróf alakja élesen el­ válik mindazokétól, akik kivételes pszichikai erejüket mindössze látvá­ nyos szellemi kalandokra fecsérelték. Szapáry Párizsban kiadott köte­ tében (M a g n étis me et magnétothérapie, 1854. II. kiadás) hosszasan el­ mélkedik arról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység - megfe­ lelő óvatossággal - a szellemi önnevelés szolgálatába állítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességek fejleszthetők ki, amint arra a rég­ múltban, a keleti népek körében - akik közé a hunokat is sorolja - szá­ mos példa volt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is, azo­ kat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívő „az igazi és tiszta megismerés legfelső fokáig” - emelkedhetett. „Tehát - teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai végkövetkeztetését - a mágnesesség (Szapáry szóhaszná­ lata szerint: életmágnesesség, vagyis a szellemi erő különlegesen magas fokú birtoklása) minden időben (!) létezett, csupán mindig más és más formában gyakorolták a bölcsek és a legfelső Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersmind a szellemi képében megmutatkozó N appal, az „ősfénynyel” azonosított) legbensőségesebb im ádói.” H a most a feledés homályából kivezetett, életre gerjesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat a megszállott kutatókat, hivatástudat­ tól fűtött tudósokat, akik az elmúlt évszázadban, a magyarság őstörténeté­ nek - meggyőződésük szerint - kibogozható szálait bontogatták, eredeti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira és vallására meg­ kíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy a Janus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül a kor szellemi képét formáló kitűnőségek galé­ riájában. Ezek a kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság roko­ nait a kínai határ közelébe helyező K őrösi Csoma Sándor, vagy a pogány magyarok vallását - elfogadhatóan vagy vitathatóan, más kérdés a buddhizmusból eredeztető K állay Ferenc (munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzője, Hollósy József, Hollósy Simon testvére, olyan művelődéstörténeti összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében a magyarságtudattól fűtött Csontváry Kosztka Tivadar tudatszabályozó praxisa nemcsak általában a ko­ rában, hanem a nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyöke­ rezettnek tűnik. Egy-egy feljegyzése megközelítő képet ad erről az öntudat-szabályozó praxisról, amelynek - egy megjegyzése szerint - még a „világító színek” felfedezését is köszönhette. Idézem a két legfontosabbnak tűnő szöveg­ részt: „ M eztelenül jártam-keltem a világban, s m indenre alaposabban figyeltem , még a saját énemet is ellenőrzés alá vettem. Először is eltá­ volítottam minden szükségtelen, hiábavaló terhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent, amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkozta­ tásra támaszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nem terheltem soha, d e aszkéta életet sem éltem, figyeltem a hatásokra és szívem tulajdon­ ságaira. Tehát amire szükségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem. Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemi világ különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkább beavat bennünket az alkotás misztériumába: „ A z ún. önkívületi állapottal keresztülléptem m inden nehézségen, és nem törődtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénák, ü völtésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy, mint őseink azon a helyen, ahol én pihentem. . . A sivatagban étlen-szomjan bolyong- 93 �tam, de Isten segélyével el nem pusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelni a jó uramhoz(!). Ma ezt a hatalmas szellemet uram­ nak nevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, emberek előtt ismeretlen országokba(!).” „ A távlat - írja más helyütt, kifejezetten a festői praxisra vonatkozóan - nem ismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanem önkívüli érzés (!) útján jut kifejezésre, eredményben pedig isteni ihlethez van kötve.” Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvételtől, a tu­ datszabályozás hasonló módszereit alkalmazták és az ihlet, a „szent őrület” állapotát hasonlóképpen értelmezték - korabeli és későbbi leírá­ sok alapján - az V - X I . század között működő kínai festők. E meglepően plasztikus, az egyes művészek egyéniségét és alkotásmódját mindenfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírások ismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Csontváry kora s különösképpen a korabeli magyarságkutatás szellemi topográfiájába illeszthetően — fel­ tehetően ennek közelebbi ismeretében - egy olyan alkotásmódot alakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alaphista indíttatású „írástudók piktúrájában” is megmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk (bár maga Csontváry egy helyütt azzal büsz­ kélkedik, hogy a Magányos cédrust, a legszebb japán képekhez hason­ lította valaki), hanem - e tekintetben a kínai esztétikai irodalom rend­ kívül árnyalt terminológiával rendelkezett - a jelenségek mélyéig, esszen­ ciális magváig hatoló (művészi) szemlélet kibontakoztatására. Az ilyen festő a teremtő energiát magában hordja, létrehozza, s a ter­ mészettel eggyé válva, egyesülve a Taóval (amint azt Csontváry taní­ totta is érett korában), a műben, amit alkot, kisugározza, annak a gon­ dolatnak, eszmének a révén, amit magában a motívumról előzetesen, de az alkotás önkívületi pillanataiban ettől a tudástól megszabadulva, kialakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alap­ vető: a megfelelő lélegzés révén megteremtett „együtthangzás” a kivá­ lasztott motívummal, a ritmusára való belső ráállás, a motívumot körbe­ fonó gondolat és eszmélkedés — a művészi alakítás stiláris módozata ezek­ nek a belső feltételeknek, s nem a külső hasonlóságoknak van alávetve. A Lao-cé ben ez olvasható: „ A tér az ég és a föld között, / M ily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kimerítve, / Mozgásba hozva, teremt ő egyre inkább.” Az ég és a föld - A kínai festészet és az írástudó ha­ gyomány című kötet (1983) szerzőjének, a francia Nicole Vendier-Nicolasnak a gondolatmenetét követve - egyazon dialektikus egység két aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé.. . azé az Egyé, amely vala­ mennyi teremtmény elsődleges eredete.” A z ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és a nyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a vilá­ gos interakciója végül is ennek a kettős arcú Egynek a révén a N agy Harmóniában egyenlítődik ki. Csontváry festményei közül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük a Tátra-képe t, amely a belső energiaáram­ lásoknak a kínai tusfestészetben is gyakorta előforduló, stiláris elemeiben rokon ábrázolása, a Castellammare di Stabiát, a vízfelület szelíd nyugal­ mát a tenger ijesztő mélységeket láttató háborgásával összeegyeztető festői remeklést, vagy a teltnek és az üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmóniába ölelő egységét, a Taorminát. Mindegyik egy ősi 94 �szemléletben gyökerező, a motívumot, a jelenséget mozgásában s egy­ szersmind esszenciális állandóságában megragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mindama gazdaságával kísérve, amelynek Csontváry máig méltán csodált mestere. Igen, a színátmenetek csodálatos gazdagsága! Lehetséges, hogy a „ v i­ lágító színek” felfedezéséhez valóban - miként állítja - tudatszabályozó praxisa segítette volna hozzá? E gy korabeli német tudós, Karl Reichenbach másfél száz hiperszenzibilis személlyel folytatott 1 3 000 kísérlete nyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk, „Reichenbach azt állította - olvassuk a Révai lexikon 19 16 -o s kötetében hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzást árasztanak, amely oly leheletszerűen finom, hogy csupán fokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzitívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétségben.” (Közbevetőleg: Reichenbach kísérleti alanyai közt magyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós nevű, magyar volt.) E z a sugárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mu­ tat a fény, a hő, a delejesség és az elektromosság erőivel, emellett azon­ ban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. A z egész természet át van itatva ezzel a félig erőbeli, félig anyagi szubsztanciával, amelyet Rei­ chenbach, éltető hivatását jelzendő, az ősgermán eredetű Odin szó alap­ ján odnak nevezett el. N e gondoljuk, hogy valam iféle szemfényvesztésről van szó. Ugyanitt - Az ódsugárzás és a szenzitívek című 19 13-a s kötet adatai alapján — az alábbiak is olvashatók: „ Újabban, mióta a Blondelot- féle N-sugarak és a radioaktív anyagok ismertekké váltak, a modern ku­ tatók is mind többet foglalkoznak az o ddal, és tagadhatatlan, hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nem egy meglepő eredményt értek is mar el, amelyek Reichenbach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhoz hazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy L é ­ ván, ahol Kosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általános gyógyszerkönyvet írt” - a város helytörténészének, Alt Ernő nek a közlése szerint - , a városi kórház emberbaráti érzelmeiről ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) a nyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát rendezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálván, ugyanebben az irányban folytatott kísérleteket. Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai - s számunkra ez a lé­ nyeges - az ódsugárzást színekben, színekben pompázva érzékelték. „ A kristályokat - olvassuk az 19 13 -a s kiadású ismertetésben - finom fényben látják úszni, amint szemeik hozzászoktak a sötétséghez, és az ódfény iránti érzékenységet rövidebb-hosszabb idő után elérték. Az öszszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörűbb a gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisba hozza a szenzitíveket. A kristályok hegyéből tenyérnyi nagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámoz­ va ,tulipánszerűleg szétoszolva és felül finom ködben elenyészve. Ha megfordítjuk., odanőtt (ódpozitív) sarkából vörösessárga f üstfelleget lát kiömleni az érzékeny.. . É s ez a színpolaritás teljesen összevág az érzés­ beli polaritással. Ahol kellemes, hűvös áramot éreznek a szenzitívek, ott mindig kékes ódfényt látnak, és ahol kellemetlen, langyos az idegeik ér­ zése, ott vörösessárgának látják a kiáramló ódfényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé: vörösessárga.” M aga Reichenbach a számtalan kísérlet során megmutatkozó prizmatikus spektrum színrendiének különleges fény­ 95 �erejét a következőképpen jellemzi: „Ragyogó szivárvány megjelenése tel­ jes sötétségben.. . milyen csodálatos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabb látványnak mondták., amely életükben szemük elé került.” A gácsi patika utolsó bérlőjének, Székely Sándornak a leánya még tíz évvel ezelőtti beszélgetésünk során is élénken emlékezett vissza az idős Csontváry többszöri, különösen hangzó, rejtélyes kijelentéseire a „láthatat­ lan színekről” . A „láthatatlan színek” létéről és különleges fényerejéről tudósítottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítve őket vásznain, „világító színeknek” nevezhette. Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslati pontjához nem szükségtelen újra felidézni - Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének sajtóanyagából és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissé kalandosnak tűnő ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket az azóta eltelt száz év során eltüntethette a környező vegetáció burjánzása, de halvány nyomait - mint láttuk - mégiscsak ki lehetett tapintani. E művelődéstörténeti mélyfúrás során egy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egzisztenciáját mélyen érintő gácsi adatból kiindulva Kosztka belső arcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annak a munkáiból máig is sugárzó teremtő energiának a forrásaira, amelyekből nemcsak ké­ sőbb, hanem már gácsi éveiben is minden bizonnyal merített. E forrá­ soknak, s természetesen eredendő talentumának köszönhetően alakult olyanná, amilyennek munkássága csúcspontján művész-önmagát „m agá­ nyos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló, meghatározha­ tatlan korú, az élet és a természet titkait kutató Bölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva, az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természet titkaiba nem kevésbé beavatott kínai festőkről írt könyvében Vendier-N icolas hangsúlyoz: „A m ikor Don Qichang azt írja, hogy ’a festészet T aója maga a kézbe fogott világegyetem’, ezzel nem azt szabja a művész elé hivatásként, hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmóniává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralni vélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogy különleges képességeit határtalannak gondolta a művészet szféráján kívül eső terü­ leten is, erről egészen elemi szinten a nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzett gácsi közművelődési tevékenysége győzhetett meg. 96 ��Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6380f92e0ac330a9a16118eb2708d93a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/66bc6add761624c32fc8d2144e3b51dd.pdf e251153d243d2ca05dfa8065642dabd1 PDF Text Text ��Tartalom 3 Konczek József: K áré M agdolna füveskönyvéből (vers) 5 Ádám Tam ás: Harmatos vers tavasszal (vers) 6 Onagy Zoltán: Gyalogszeder (elbeszélés) 24 Handó Péter versei 26 Laczkó Pál: K isfiam szerelmei (novella) 32 Csanády János: Fenn a harmadikon (vers) VALÓSÁGUNK 33 Marschall M iklós-N yilas G yörgy: Munkahelyi művelődés kérdőjelekkel 47 Halász Péter-Szíjjártó A ndrás: A dél-nógrádi ingázók 59 A népi értelmiség útjairól (Gulay István interjúja Kristó N agy Istvánnal) 65 Szabó András: A Cifra nyomorúság népszemlélete M Ű H ELY 69 V asy G éza: N agy László történelemszemlélete 77 Mezey K atalin: Napló helyett II. 80 Körössi P. József: Háy János versei elé Háy János versei M ÉRLEGEN 91 Fejős 85 Horpácsi Sándor: Magyarország felfedezése Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség (Kapros Márta) 94 Orvosbiológiai kutatások a hazai cigányságról (Fügi Sarolta­ Kerékgyártó T. István) E számunk illusztrációs anyagát az idei Tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. (Fotó: Bula László) �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.50091 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyarmat); Csanády János költő (Bp.), F ügi Sa­ rolta orvos (Szolnok); G ulay István író (B p.); Handó Péter villanyszere­ lő (Salgótarján); Halász Péter tudo­ mányos főmunkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, B p .); Háy János köl­ tő (Bp.); Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc); dr. Kapros Márta muzeo­ lógus (Balassagyarmat); dr. Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény); Konczek József költő (Bp.); Körössi P. József költő (B p.); Laczkó Pál író (Salgótarján); Marschall Miklós művelődéskutató (Orsz. Közm. Központ, Bp.); Mezey Katalin költő (Bp.); Nyilas György művelődéskutató (Orsz. Közm. Köz­ pont, Bp.); Szabó András előadómű­ vész (Bp.); Szíjjártó András tud. fő­ munkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, Bp.); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Képzőművész-alkotóink: K őnig Ró­ bert: Pannon romantika III. (borító I. ); Czinke Ferenc: Lucifer (borító 2. ) ; Szabó Tamás: A költő (23. o.); E l Kazovszkij: Sivatagi homokozó III. (25. o.); Muzsnay Ákos: Zóna (79. o .); Prutkay Péter: Erdélyi sza­ lonna (84. o.); Unen Enkh : Pirami­ sok legendája (90. o .); ifj. Szlávics László: Aradi vértanúk (93. o.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben es a H írlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 15-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fé l évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. o555-8867. Index: 25-925 �KONCZEK JÓZSEF Káré Magdolna füveskönyvéből I . MACSKAFARKÚ VERONIKA Rólad nem szól a krónika? Macskafarkú veronika! Én a réten, vízen jártam, ej, rád mégse nem találtam. Zengettem az erdőt-bokrot, ahol a vadgerle kotlott. Kerestelek égen-földön, lila réten, kéken, zöldön, te meg sziklatörmeléken ágaskodtál égbe kéken. Karcsún, mint a sóhajtások, mondták a harmonikások. Mit tudta azt harmonika, merre virulsz, veronika? Összefogtál nagyanyámmal, szelet szedtél nagy nyalábbal. Szelekbe szállt a kötényed, arcod helyén nyírfakéreg. Utánad a kánya károg, nevetgélnek viráglányok. Nevetgélnek viráglányok, vacognak a viráglányok. 3 �2. H É JA K Ú T M Á C S O N Y A Én azt mondom, hogy nem nagyon csúnya fickó e gaz héjakútmácsonya, a zord szellővitéz, szikár szabadlegény, mint ágas buzogány, itt leng az országút felén. Bár szűk gallérja épp olyan szoros, mint régen fönn, a széllel mámoros, bokázó kedvű cimborák nyakán a vármegyék kenderkötélhurokja volt talán. Azért ő rá se ránt, hogy itt, a tikkadt csordakút körül héják keringenek, s a bőgő barmok porba fúlt sorsát, lelkét csak szelek zengetik, éjszaka gyertyát gyújt magából, énekel nekik. 3. K Á N Y A B A N G IT A Hát te, mért viselsz ílyen nevet? talán azért, hogy elriassza a mihaszna kányanépeket? Mondd csak, mondd csak, édes lelkem, kányabangita, ki mondta rád, te szép virág, hogy „fránya bandita?” A kánya? A lánya? Kányák népét bangítod? Áruld el, ha van titkod! S nevetve gyönge szirmait a földre záporozza, mint szőke lányfej biccen rám a gömbös labdarózsa: - Te bosztohó, hát nem tudod, hogy az vagyok, kit a K áré M agdolna hívott így, hogy kányabangita? 4. F Ü R T Ö S Z A N Ó T N é, kit látok? M i a manót? M aga meg a fürtös zanót? Mitül szökkent ilyen sárga karcsú fürtös virágszárba? S mit cipel a hóna alatt? Babhüvelyben zöld magokat? H a megértek, szétdobálja? Én nem bánom, ha nem bánja. 4 �Á DÁM TAMÁS Harmatos vers tavasszal Hiába rejtem arcomat lucskos fűbe merülök akárha mély lombok közé úgyis kitakar a fény szöknék már illatoddal büdös dohányízű függönyök mögé hol penészes lexikonokat pörgetek s ők pörgetnek engem ezekért a harmatos versekért szöknék már harmatoddal könnyelműen illatos a bőröd hetekig őriztem a virágos törülközőt 5 �O N A G Y Z O LTÁ N Gyalogszeder Hát meghaltam. Soha nem gondoltam, hogy a halál ennyi élménnyel, örömmel, szeretettel érkezik. Meghalni (ezt alig élheti meg a halott), maga a csuda. Az átértékelődés. Száz esztendeje porzó vaginák lucska. A föltámadás, a bizalom, önbizalom. Ez természetesen csak azon személyek érvényes jutalomjátéka, akik nélkülözik éltükben az önbizalmat. (É n - bevallhatom immár: többnyire azokhoz a fazonokhoz von­ zódtam, akik rést vágtak látható energiájukkal rajtam, akik nem sírtak-ríttak, akik döngettek sarkukkal, akiket megbillenthetetlennek. láttam, akik ha azt mondták: SN ÓB L I, az snóbli, vagy üres, vagy telesnóbli. A ki se kettőt, se négyet nem volt képes, hanem így a végén: Tudtam, hogy három - libabőrzöm most is.) Hát meg vagyok halva immár. Pedig ki gondolta volna? Van, aki homlo­ kán a halál bilétája van, van, akién az életé, hosszú életé. Ha tükrös üvegbe néztem, szemöldököm fölött az életet láttam, végtelent, nyugodalmast, és őszin­ tén szántam azokat, akikén a halál ült. Bár ha összeszedtem bátorságomat, és szólni merészeltem, nem sokat, csak effélét: kérlek, vigyázz magadra, mert évekig szeretnélek olvasni még (volt, akit egyszerűen szerettem olvasni: Min­ den sora mintha izomrostjaimból, májamból, bordáimból, arcüreggyulladásom­ ból kerülne ki inkviziciós fogóval), csak szólni merészeltem annyit: Kérlek tiszteletvel, dolgozz inkább, dolgozz h á t. . . De ennek sem örült senki. Rossz kor jutott. Nagyon rossz korunk volt, amíg éltünk. Sejtekedések, pletykák, bizalmatlanság kora. Ha valakinek ment: Miért ment?! Hová adta cl magát? Kinek? K i fizeti a révészt? D e: nem ez a legfontosabb. Ez az egész csak annak legfontosabb, akinek legfontosabb. Én hosszú évek vágyakozása után apa lehettem végre-valahára. Ez kisodort minden bojkottból, szinte nem is vettem észre: Közöm hozzá?! A történet, halálom története pedig itt nyit, ezzel a mondattal kezd, hi­ szen évek óta nem kívántam már semmi más lenni, mint apa, apja kölykeimnek. Egyszerűbben: hadd kíséreljem meg: Szombatonként, vasárnaponként bundás kenyeret akartam nekik sütni, amikor még csak ébredeznek, amikor bal szemüket nyitják - mindkét kölyök jobb felén alszik, így adja ki a heverő és az egyik azt mondja a másiknak: Tudod mi ez a szag? - Ó , te hülye Cimur, apa itthon van! De ez a kor az apáknak sem kedvezett - általában. De: két ember zavaros életét nem határozzák meg a kölykök telivér ráérzései. Nem a kirándulások. Nem a vitával dúsított kanasztapartik. Nem az 6 �ágy fölött terpeszkedő faliszőnyeg, nem: csendjeim, elhallgatásaim, nem anyó­ som érzékenysége, nem árva-szép sógornőm. D e: két ember zűrös életét nem határozzák meg racionális helyzetrajzok, pontos térképek, vékony jelzős szerkezetek, ki nem mondható alapvarjak. A varnyú jó. Okos. Elcsíphetetlen, amíg meg nem szólal. És amíg az irracioná­ lis nem kényszeríti: nem is. De: a hazatántorgó mentes minden jog, minden erény, minden követelhető alól. Hazatántorgó meg se nyekkenhet, amíg - s ez akár évtizedekben mérhető idő is lehet - jelzést nem kap: a mai nap hajnali óracsörgése lenullázta bű­ neidet. Ekkor - ennek örömére - a férfi, ha ugyan nem nő, kibújhatik bőré­ ből a boldogságtól, hiszen mától nem jelentkezik a múlt. S ez megint keser­ ves. Mi lesz az örökös koordinációval, hová marad az igyekezet, a megfelelni akarás energiája? D e: mindez humor. Az ember, ha van kis magához való esze, nem kalkulál tíz esztendőkre előre ma, Magyarországon. Csak a mára. A túlságosan nagy befektetés kihúzhatja a cipőfűzőt is. Megfosztva addig képzelt helyi értékétől a férfi (avagy a nő) mit kezdhet újra magamagával? Nem fektet be mindent. Így ésszerű. Egyik karját, lá­ ba kisujját megtartja magának, a tegnap tivornyáinak, ha csak mint képeknek, emlékfoszlányoknak is. D e: abban a pillanatban, amikor új formája kislisszanhat ezen a résen, ab­ ban a szentséges pillanatban kibújik a máz alól, s visszacsámpáz régi örömei­ be, mely fiatalítja is, és megszabadítja attól a felelősségtől, melyet a változás megváltozás ígérete pakolt hátára súlyos tehernek, papzsáknak tele sóval, adónak. D e: ,,ez” nem a történet. Nem halálom története, csak valamiféle hebegő előszó, mely csöppet hazug is, csöppet élveteg is, nem kisrészt perverz, bár csak töredéke az éjszakai sötétben, délutáni félhomályban, titokzatosan vállalt perverzióknak, mely ott bujkál emberfiában, emberlányában, nappali fényben is. Meglógtam megint az öreg hölgy mellől. Túlságosan tömörre sikerült az öröm, szélesre a hét végi bevásárlás, hosszúra a televízió műsora, és hogy nézték-tük. (Apám még megtehette, hogy a valahányadik kongresszus harmadik, élőben közvetített napján belevágja fapapucsát a képernyőbe, én nem tehettem meg, mert ez a családi barát színes, és valami negyvenezer forint, és nem én vásároltam. A dühöngésnek se jó, ha hosszú, és a sok kell, így kell, úgy kell - és: Így kell járni, úgy kell járni, Sári, Mari tudja, hogy kell járni - csak fogattatta velem a fapapucsot, később elhelyeztem, el én, távoli rejtekhelyre, nehogy én is, mint az öreg: paff! Bele!) Megszöktem megint. Meg én. Érzékeny búcsúval öreg hölgyem mellől. Sári Mári elvonult előttem háromszor, megmutatta, mije van. Kígyó volt, Sári Mari, mégis madár. Negyedszerre akadt közös ismerős. A közös ismerő­ sök jutalma — érdekes módon - mindig elmarad. Az került ürügynek (melyre nemcsak a prűd nagynénik tartanak igényt), nézzem meg, mi van a búvárszivattyúval. Örökölt egy kisházat a hegyen, és a napokban valami baj történt a búvárral, és azt mondták - a közös ismerős - , én mintha értenék hozzá. Az! Persze! Én volnék a búvárok nagymestere! Mikor? Kedden? Az még egy hét, addigra akár vizsgázhatok is Sári Mári, ha ez az ára ; és egye fene! És mert azok a magánszektorban tevékenykedők, akik dolgoztatnak, üzleteik 7 �jelentős részét azon pihendékben kötik, és felszabaduló idejük jelentős részét is, amíg az üzletre várnak, ott, ahol nem vagyok idegen magam sem: ültem, vártam, hogy megkapjam a továbbképzést búvárszivattyúügyben. A szerkezet nem olyan bonyolult, hogy könyvből meg lehetne tanulni, de azért a gyakor­ lat mást dünnyög, mint a könyvek, hasznosabbnak így találtam. De hogy körön belül maradjak, a könyvtárfőnöktől protekciósan kikölcsö­ nöztem egy témába vágó kötetet, várakozás közbeni szórakozásul. (A könyvtárfőnök ezt mondta búcsúzóul: Soha ne engedd ingeidet tárcsás gépben kimosni. Ez megzavart. Nem értettem az összefüggést a mosógép és a búvárszivattyú közt, máig nem értem, most is megzavar. Arra gondolt talán: mechanikus kívánságom ezzel a különleges kérdéssel mutatta ki foga fehérjét, ami pedig minden zavaros fejű egyednél előbb-utóbb bekövetkezik, márminthogy: közeledik a kiszámítható igazságokhoz. Arra gondolt talán: Minő kínokat állhatott ki ez a figura, ha már a búvárszivattyú műszaki leírása van soron, pedig jobb sorsra predesztinált - alapve­ tően. É n!) De nem voltam túlságosan nekikeseredve: Szerettem a fazont, két háztar­ tást vitt, kettőt, a szocializmus azon periódusában, amikor egyet se könnyű. A r­ ról nem beszélve, én az igazi családom mellett a másikat, minden egymást kö­ vető másikat, az első cirk után eluntam. Nem maradt energia, hogy itt is cir­ ket oldjak, ott is cirket oldjak. Ami sok, az sok. Elmenni, tudva tudván szökni, az olyan, hogy megáll az óra. A távozó ki­ könyököl az idő nyakán, és bízik benne: ott, ahonnan, ott sem történik sem­ mi: de a lényeg más. A csordogáló, toporgó, dünnyögő, napi műsorral csámpázó bölcs bejára­ tással egymás után igazított napok elmúlnak, ahogyan nedves lesz csőben, majd felszárad az ablak alatti beton. Esőben senki nem gondol arra, amikor porzó. És fordítva. A jelen. Itt a baja. „N e olyan módon, hogy a korty sok levegőt tartalmazzon, mert a sörböff, a sörfing keserves bizonyíték absztinenciád ellen azon személyek számára, akik bíznak benned!” „Olyan vékony legyél, és olyan vastag legyél, hogy a résen pont beférj. De melletted senki, no, világos?” „Játssz! Játssz a szóval! Barátaid elvárják!” „D é li nap, ha tűz italodra, takard. Takard, akár a testeddel, takard! ” Ez itt egy bölcs fickó bölcs leveléből való citátumsor. Két megkerülhetet­ len tényező miatt kényszerültem rá, hogy idézzek. Először költő a szentem, nem is rossz költő, és néhány munkája olvasata után én javallottam neki, hogy ne vaduljon be máshol, ne, semmiképp. Arra jó az otthon,- ha egyszer be kí­ vánna vadulni, otthon tegye, üssön púpot a kedves homlokára, fessen kéket szeme alá, rúgja szét az ebédlőasztalt a herendiben kikészített újházi tyúkhús­ levessel. Otthon tegye, máshol veszteség. Mondom neki: máshol bizalmatlan­ 8 �ságot szül. Nem bíznak majd benned, ha tele vagy sörfinggal. Tudható, hogy a türelmetlenséggel párosuló rossz közérzet ki-kirobban, s ha ezt érzi, vágjon, hasigasson fát, ásson kertet, faragjon elefántcsontot. Sári Marinál úgy léptem elő, mint aki egyik kezével fúr, másikkal farag, lábával kalapál, fényesít, s ha mindez egy füst alatt, könnyedén, koncentráció semmi, és mégis eredmény: farkat forgat, hipp-hopp, gondtalan. Nem szívesen, csak kényszerűségből mondom, mi gondom volt hét nap, „ a ” hét nap, melyet a búvárra szántam. Hány helyen, miképpen, milyen szoros ígéretekkel, határidőkkel szedtem össze a pénzt, mely ugyan nem Sári Mari vagyonát növeli, még részben sem, de: ahonnan megszöktem, lógtam, elcsalafintáztam, egyetlen hetecskére, hogy régi lázas, jövőtelen szerelmemnek hódol­ hassak. Pénzt keresni megyek, így van megszervezve, mondottam öreg hölgyemnek, aki két és fél év alatt bocsátotta meg legutóbbi jövőtelen (ám napfényre ke­ rült) szerelmemet. Szeretsz engem? - tettem fel a költői, bár megválasztott kérdést. Ha igen, akkor hiszel nekem, hát nem így az emberi? Az emberfia rosszabb a legrosszabbnál, ha bubópestist kap combja és hasa közt a fityegő. Ügy hazudik, olyan folyamatossággal, hogy nincs ellenfél. D a­ lol. Szűköl. Rázza. Nem rázza. (Ahogy kell neki.) Fogyaszt. Gumikötelezik. Kihajol a hatodikról. Nem hajol ki. Pénzre hivatkozik. Nem hivatkozik pénz­ re. (Bár ez ma Magyarországon vicc - úgy olvasandó. Kérem.) Rendben van - mondta az asszony, rendben. De mindennap írsz nekem, mindennap elmondod, mi történt veled. Ott akarok lenni, ott én, nehogy el . .. - ezt nem fejezte be. Idefigyelj! - szólt keményen. Idefigyelj! - szólt fenyegetően. A levelek nem voltak bekalkulálva, ráadásul az ország déli darabját ha­ zudtam, ha tudom, ismerem ezt a feltételt, nyilván sokkal közelibb vidéket választok, bár annak meg a kockázata nagyobb, mint azt épeszű, visszacsámpázni készülődő férfiember vállalhatná. A mese szerinti program: Gyula, Kétegyháza, Tótkomlós, onnan vissza: Kunágota (ahová mindig szerettem volna eljutni), végül Makó. Azért nem Szeged, mert ezer évnek előtte elegem lett a szegedi liliomhalacskák lihegő, izzadt tenyerű emancipáltságából. A melegecske a legényekből épp így. Sári Mari azt mondta, még a búvár előtt: Ez nem lehet ügy. Nézd, Ivanuska, ha ez ügy, akkor mi nem? Én egyébiránt is szerettem volna megnéz­ ni már régen Tótkomlóst. Megrémültem, netán kerékpártúrára gondol. Ettől egy ideje nagyon megré­ mülök. D e: nem. Kihozom a kocsit a garázsból... Hogyan is volt ez? Azt mondi: intézve. Az első két levelet (Gyula, Kétegyháza), még a vá­ rosban adtuk fel. Megkérte valamikori osztálytársát a főpostán, olvashatatlanul üsse rá a pöcsétet. Stb. Eztán aktívum kilométerekben számolva. Csak alföldi kirándításunk után, csak aztán, csak megérkezve a hegyre, az örökségházba, csak kibújva a rövidnadrágból, csak fölébredve haltam meg. Ami tréfa megint csak, mert az emberfia, ha vadonat szeretője kedvéért bújik ki rövidnadrágjából, akkor legyen szíves ne meghalni. Mert korai. Túl messze vagyok, már a halál felé vagyok és még nem mondtam el Sári Marit, aki talán nem is igazán volt nő, ha idomok számolnak ki nőneműt. 9 �Nem tudni, hát nem volt olyan melle, hogy hímnemű emberfia belefulladhat­ na. Nem ringatózott almácskája combja fölött, úgy semmiképpen, hogy egy őrségbe induló határőrszakasz mentében élvezzen el, nem úgy, hogy távoli tekintetet vonzzon. Nem is tudom. Véknya, csontos, akár egy kamasz fiú, aki atletizál. Lépte lassú, csendes, a kígyóét lehetne ehhez hasonlítani. Hiába rossz a beidegződés, csúnyát gondolunk a kígyóról, arról nem beszélve, mégis zsákmányra induló héjamadárra. Megérintem a bőrét, és a bőr enged. Ujjam érzi, szeme, hogy belát a nyo­ máspont alá. Sári Marira mondhatni: Bőrével lát! Annyit ér, mint a bőre. Új bőrbe bújt velem (reméltem). Bőrével fizet - uramisten, milyen csuda is, sehol a háj, sehol az érzéketlen, mutatta és tudatta, ott! - O TT! - Ivanuska! Hogy nem igazán vagyok benne biztos, hogy nem igazán fogadnék rá, elmondjam-é a búvár történetét, elmondjam-é, számít, nem számít? Mit egy búvár, ha a bőr beszél? (Volt nőnemű, nem is akármilyen szépségű, két hónapig kerestem testén azokat a pontokat, melyek visszajeleznek (min.) és nem találtam, s ha volt is rémülten titkolta, rémülten, nehogy csak ugyan félkézzel, rossz napon is érinthető legyen azokon a réseken, melyeken heférkőzhetni, beléjeférkőzhetni a testébe: Csend!) Kedvesem, Sári Mari gyöngyszeme, így neveztem, így én, erre kereszteltem azt a süteményt, amit érkeztére alkotni kívántam. Szeretek süteményt alkotni. Rántott húst is. Bográcsgulyást is. Csirkecombból perkeltet. N ockedlival. Lehet benne püspöki falat, lehet benne a bordazárta minden ízes feketeség, lehet a tojófészek, lehetne a kakasmonyurka is, de ka­ kasból az ember ne készítsen perkeltet se, meg pörköltet se, lucskosat se, vé­ kony vizűt se: kakas maradjon rántva. Mit szeretek: megjön a munkából. Mondom, munkából jön. Kinyitja az ajtót. Bár több ízben szellőztettem, bár szeretném, ha érkezte engem érintene rajongva, - - - - és orrcimpái göm­ bölyödnek, cimpái résén lelátni talpáig: vonja testébe az étek illatát. Az éte­ két, mellyel emberfia eltölt három órát, s ha nokedlit is szerkesztett hozzá, Valamivel többet. Mondom: jön haza, érkezik éhesen, engem is akarna, de a rántott velőt is hófehér rizzsel, tartárral, erre megérzi a jutalomjátékot. Ezt. Vagy azt. Ma­ gamnak nem főzök. Hogy tudni-e, szeretem? Hogy akarom-e, rámbukkanjon elsősorban, ha ebéd gőzölög. Hogy tudni-e, elfogadható-e, ha az illatokra húz, nem rám? Hogy ilyenkor mi a teendő, ezt nekem soha senki el nem mondta. Én se kezdem cl: erre rá kell jönni. Jól nézünk ki: emberfia nem adhat tanácsot. Van nő, ki a porszívó zengését szereti hallani, s aki el nem viseli, hogy elmosogasson he­ lyette szíve választottja, merthogy nem ragyog az elmosott edény. Ennek van esélye. Elsősorban okker szalvétával terítettem meg, mert láttam őt érkezni, láttam, most erre a színre vari benne igény. Becsukta a kocsiajtót, s tudtam, ma rövid villát, tompa kést. Megkérdezni, milyen ízesítőszerkezetet kíván a rizs tete­ jére. A tartár tejföladagját régen megtapasztaltam, pedig még nincs itt a hét nap vége. 10 �Örömök vannak bennem. Örömök. Beleeriszkedem Sári Mari örömébe. Akarom, neki is legyen. Fogalmazásom nincs egyenlőre, van-e út tovább, de sok-sok százalék, hogy másnak semmi, Sári Marinak semmi. Tudom én azt: Rövidesen, egyik reggel így köszön be hozzám örököseim serege: H U J-H U J! Bundás kenyeret szombaton reggel! Szentimentalizmussal van tele gyomrom. Odagondolok, ahol most famíliám nem bundást eszik, ahol nem is tudom, mit tesz, ahol azt hiszem, megállt az idő. Odagondolom magam a daruszőrbe. Oda, otthon készítek sült sármányt. Pacsirtanyelvet - négyőnknek. És két őzláb hámozása közben bekeményszik belembe a görcs. A giccs gör­ cse. Ez. Az, hogy senkid nincs, senki másod pajtásom.. . Ezt mondom ma­ gamnak, ezt én, közben Sári Marinak főzök. Kettőnek-háromnak-négyszáznak kellene lenni - egyszerre. Sok-sok konyhaedény között. D e: Amit kihagytam szégyenemben, az kimarad. D e: Ami ehhez is, ahhoz is tartozik. De: a bőrt nem mondtam el. Amikor meztelen combját combodhoz érinti. Amikor balja megbújik kettőd között. Hideg is, meleg is. Vékony is, vastag is. És selyem, és mandragora, és álom, és játék és fémesen ón, fémesen arany, és posztósan árvalányhaj. Sári Mari nem prüszköl a holnap miatt, ami nincs. A jövendő nincs a mai érintésbe beleapplikálva. És olyan ő, mint a selyem. Mint a türkiz. Ügy pat­ tan le testéről a búvárszivattyú, úgy hullik le róla a racionális, mint az öreg párttitkárról. Szeress! Ami azt jelenti, ne foglalkozzak azzal, holnap mi lesz, csak ma legyen olvadó gyomor, szakadva vállízület. Adjam neki. Ezért aztán Sári Mari régi kedvesem. Születésem óta szeretőm Sári Mari. Kedvem gyöngyszeme. Ez van. Ezt találtam ki. Ma süteményt készítek. Neki. Örömére. Szerelmé­ nek sütöm, lemásolom sokszor látott eprecskéjét, a sokszor érintettet és ízleltet. - Hogyan mondjam? Milyen szót használjak, hogy ne rezonáljon? Kedvesem gyöngyszeme. Kettéharapva fele volna. De nincs bátor, nincs ál­ lat, hacsak valami fajkutya nem a jövendőben, aki bántaná, aki nem a holnapi látható kéjt leli ott, az érzékelhetőt, azt, ami jár neki, a befektetést visszaiga­ zolva. No! No, nem egészen így. Kérem, ez úgy van, ha emberfia elveszíti - hagyja — feledi — csámpázza cigarettáját, utánafut, visszajár, keresi, kutatja, féli azt a cigarettát, kérem. Így. Pontosan így. Sári Mari elment munkába - amikor Sári Mária munkába ment - cigarettámat kerestem. Hogy miképpen is van az a szál!? Érteni? Mi­ képpen? Mit okoz? Mi az a füst, mely egyszer szívható és egyszer fújható?! Ezért volt szükség süteményre, mely kedvesem gyöngye című nevet viselt. Örülnék, ha nincs. Ekkor már bujdokolt a nincs, de nem voltam hajlandó. Nem vagyok hajlamos. Egyszerre egy, az vóna. De egy boltba hatan, ha hordanak, hatból három Rába-Mann, két IFA. De ez mind csak locsogás. Fecsegés. Ahogyan öregszem, amilyen tempóban bebizonyosodik, hogy csak a mellébeszélésnek van jövője, hazugnak barátja, tolvajnak szövetségese, orvosnak tetvese: ösztönösen egyre többet beszélek mellé, melyről az okos és ravasz újsággyárosok így nyilatkoznak: diplomatikus. Az se akármi, ha a beszélő úgy elrejti mondandóját, olyan furmányosan takarja le száradó, illatos szénával, hogy tíz hangya se találhatna ott friss kékpotrohút; pedig vari gyakorlatuk benne. 11 �De mindez csak locsogás, kerülőzés; halálom elől oldalazok megállás nél­ kül, szüntelen. S bár Sári Mari fontos része ennek a halálnak, ő mégsem mag, csak magnyelő barlang a hegyen, bőr és comb, és száj, innen tudható, ahol mészkő, ott barlang is, hasadék is, a név nem számít, csak a csapadék, ha egyszer megnyílnak az ég csatornái. Még az öröm kellős közepén, az örökösök körében, még az öreg hölgy jó­ kedvéért való küzdelem idején: Férfiú köszöntött be hozzánk vasárnap reg­ gelén. Éppen bundás kenyeret sütöttem csipkés köténykében, nyolc szeletet sok olajban, s amikor a kenyér egyik fele megsült, megfordítottam, rá reszelt trap­ pista sajtot szórtam, hogy azon melegében olvadhasson, pirulhasson, s némely szélein göndörödhessen. Szevasz mondta. Ismertem is, találkoztunk is, olvastam is, de nem szerettem egyetlen sorát sem, szövegei elsuhantak mellettem, bár igazság, soha is nem kapkodtam utánuk bőszen. Azóta is elsuhannak. Toporgott. Én megsütöttem neki is kettőt, bár az olaj csak nyolc szeletig jó, befeketedik aztán, neki ízlett. Toporgott tovább annak ellenére, hogy leültettem, kávéval, pálinkával kínáltam, hideg sörrel is, kedvességemmel is megkínáltam, pedig gyűlölök váratlanul betoppanó vendéget, minden vendéget, hétköznap­ lót is, vasárnaplót különösen. Egye franc, gondoltam, egye franc, valami kell neki, aztán eltűnik. De nem mondta ki. Toporgott még, toporogva, kérdezve kerülgetett, csinálta a hazafit. Erdély. Meg Felvidék. Könyvheti könyvárus gyomrozott meg a következő mondat­ tal: „H a könyved mellé kirakok egy ilyen címűt, 633 erdélyi vasútállomás kondenzátumleválasztójának elemzete 250-től 800 mm-ig, akkor is előbb ve­ szik meg azt.” Meg van értve, válaszoltam, de ismerve az okokat, nem is szá­ mítottam másra. Az öreg hölgy néhányszor átszáguldott a szobán, így hozva tudtomra, nincs elkápráztatva a reggeli ivászattól, a másik szobában pedig az örökösök gyil­ kolták egymást, ezt kiszámolhattam a puffogásból, nyögésekből, fojtott kölyökszitkokból. Menjünk le egy órára, beszélnem kell veled - mondta a vendég. Rendben van - és csendes halk kérvény formájában előterjesztettem az ille­ tékesnek, csendeskén, mert kirándulni készültünk, ha nem is azonnal. Pihendémben a kocsmárosné féktelent mosolyintott rám, mint aki kiszámolta, elmaradásom mennyivel rövidítette meg, a mosoly pedig felszólítás és bizo­ nyíték, soha olyan jó helyem nem lehet máshol, mint a sarokasztaluknál. Ta­ pasztalhattam is, azon az egyetlen asztalon mindig volt terítő, s mert odatelepedtünk, már hozta is a régimet, a lilát, rajta még az ismerős, saját kézzel, saját Symphonia-parázzsal gyártott foszlószélű likacska. Egy órám van - mondtam a vendégnek. Nem csak azért, mert nem volt több, hanem, mert már nem akartam kocsmaasztal mellett barátra lelni, éppen elegendőnek ítéltem azt a néhány százat, az addigiakat, ezzel az irodalmárral meg semmit se akartam. Csak, hogy kinyögje. Nahát gyorsan kinyögte: Ha nem készülök az idén nyáron ki, akkor az útlevelemre lenne szükség, mert egy külföldi magyar arrafelé készül, és mert megszólalásig hasonlít rám, és hogy semminéven nevezhető jogi következménnyel ne számoljak, mert min­ den el van intézve, csak és kizárólag az útlevelemre lenne szükség, a költsé­ geket ők állják, én pedig három hét múlva jelentsem be, hogy elvesztettem, semmi gond, sehol semmi gond. 12 �Csúnya fickó volt ez a vendég, s a csúnya férfiaktól jobban iszonyodtam, mint a csúnya nőktől, ami - persze - megint nem így igaz. Nem. Ez utóbbiak megítélésénél nem sajnáltam időt és fáradságot, hogy akár egyetlen kedves­ szép gesztusra bukkanjak tekinteteik és mozdulataik közt, fejembe az ragad­ jon meg. Így aztán ezen a mérlegen, ebben a viszonyításban nem helyezhető egymás mellé a két nem. Fénylő csillag ő a magyar irodalom egén, s ez a nagyvonalúság nyilván nem felejtődik el, ezt egészen biztosan állíthatom. Ez az önfeláldozás. . . - így a csúf vendég. Én nagy ívben a fénylő csillagokat - mondtam volna még mondat közepén, ám az „önfeláldozás” kiakasztotta nyelvem a válasz elől, még soha nem mondták nekem, hogy önfeláldozó volnék, inkább az ellenkezőjét bizonyítot­ ták hihetőn, beleremegtem a szövegbe: Mamma ! Látod, mi minden nem a te fiad! És itt a vendégirodalmár első mondata, mely megérintett. Eddig nyilván nem engem célzott alkotásaival. Nem volt rá oka, mint most erre. Nem telt le az óra, s már otthon is voltam, még nem pörgött le az órányi homok, melyet az öreg hölgy kilépésem másodpercében fejreállított, mint min­ den esetben, amikor nélküle adott programot az Úr, s azt zokon vette, illetve bizalmatlanul az eredményt, a lényeget, s a kifutót illetően. Az öreg hölgy fogadott volna rá, az utcákba jövő-menő nőneműek, korra, súlyra és bőrszínre való tekintet nélkül engem vadásznak. Ami ugyan jóleső, de túlzó feltétele­ zés. Akad bizonyítéka az öregkori szerelemnek, ha csodálkozásra késztető is. Kicsit oldalazva, kicsit tétován, de látható céltudatosságomat el nem fedve, kihúztam a fiókot, mely a születési anyakönyvi kivonatokat, bírósági és egyéb papírokat, az öreg hölgy diplomáját, bizonyítványokat, értesítőket, nagyobb összegű utalványszegélyeket tartalmazta, a belső rejtekből kiemeltem útleve­ lem, s mint aki nem is, ingem szívem fölötti zsebébe rejtettem. És még egyetlen percet áldoztam a vendégirodalmár számára, akit soha nem szerettem, alig is olvasva tarthattam erőlködésnek tevékenységét, s aki most a hízelgés legapróbb gyanúja nélkül, egyetlen mondatforgáccsal: az önfelál­ dozáséval, megszerzett magának. Meg, a kurva. Nyilván gondolkodott előtte, mit is mondjon. Ez az önfeláldozás az irodalom, a magyar, azonkívül a nem csontos. . . öreg irodalom érdekében a lehető legjobb választás volt számára. Én meg: büszkén, mint akit nyomban ki is végeznek, átadtam. Á t én! Az öreg hölgy nem szerzett tudomást az akcióról, s én bíztam benne, nem szándékozik eisenstadti rokonaihoz utazni egy hónapon belül. És indultunk a vasárnapi hegyekbe, vasárnapi öltözékünkben, az örökösök vasárnapi renegát kedvével, mely csak akkor rövidül, szűkül elfogadhatóvá, amikor rábukkanunk az első szarvasbogárra, az első szarvasgombára, az első szarvasnyomra át az ösvényen. Ilyenkor feltámad természettudományos kíván­ csiságuk, kibontják fényképezőgépeiket, s nem vesznek össze, ki készítse el az első fotográfiát. S mert tudom, hogy a felnőtt, az apa, ugyan nagyon okos, nagyon okos, nagyon sokat tud abból az eresztésből, amit örökösei még nem - - - - és mégis van egy kérdés, melyre már nincs válasz, s akkor ott áll tanácstalanul, kizsigerelve. Egy kérdés mindig akad a végére, mely válasz nélkül marad. Ha nem az elején. Így aztán kényszerűségből régen túlhaladva mindazt, amit örökösként magam örökhagyóitól hasonló kirándulásokon és továbbképzéseken tanultam könyveket használtam, minél hosszabbra nyújtsam az időt az utolsó kérdésig. Nem mintha ez túlságosan sokat számított volna. 13 �A kölykök kíváncsisága hiányos területekre is elbotorkált, zavarosokra, egye­ netlenekre, melyekre nem számíthattam. Tehát: vállra hátizsákok, nyakba fotómasinák, nekem színes és fénylő fém­ lapokkal borított agancsfejű botocska, öreg hölgyemnek a boldogság: mentünk, mentünk, vasárnap ez, a hetedik, mentünk ízlelgetni a levegőt, harapni a szalonna-kolbász-disznócomb-hagymafej-kolompér sültet majd délben. Én ilyenkorra egy laposban, de olyan laposban, hogy magamnak is keresnem kellett néha, elrejtettem a rugattyút, mely szolgálata szerint a holtpontokon rúgott át. Sem annyira egészséges, sem annyira fiatal, sem annyira virgonc, se természetbarát nem voltam már ebben az időben, hogy nélküle mosolyogva vehessem a negyvenöt-ötvenöt %-os emelkedőket, a lejtőket meg még nehe­ zebben bírtam, begörcsölt a vádlim. De a laposból be nem kentem soha, nem csak a szag árulkodó természetétől tartottam, hanem sajnáltam. Egyszerűen csak sajnáltam volna csak külsőleg! gyógyszerként bevetni. A tavalyi huszonharmadik kiránduláson felelőtlenebb és gyakrabban kockáztató kisebbik örö­ kösöm felhasította hüvelykjét Kiváló Áruk Fóruma emblémát viselő bicsakjával, s akkor is megvártam - félvén a lelepleződéstől - , hogy az öreg hölgy elro­ hanjon csak tiszta forrást keresni, akkor húztam elő laposomat, akkor ön­ töttem kotyogtatva a vérző sebre, hadd ordítson a kis hülye örökös, s csak akkor kötöttem át fehér pólyával remegő hüvelykjét; s mi, három férfiember, megtárgyaltuk, egy öreg tengerimedve járt erre, onnan a szag, ő nyújtotta át szeretettel fertőtlenítés céljára üvegét. Innen indított indoklással annak elérésében is bíztam, hogy legalizálhatom laposomat. De nem voltam bátor végigcsinálni. Az öreg hölgy savanyú kirán­ dulási képe nagyobb terhet rak rám, mintha hátamon kellene őt a hegyre fel­ cipelnem. A nem magyar állampolgár magyar költő, aki nem kívánt magyar állampol­ gárrá válni, nem adott be honosítási kérelmet, nem, útlevelemmel nyugat felé vette az irányt, s onnan majd északnyugatnak vette volna, ha a felesége és kis­ lánya, aki egy másik magyar állampolgár irodalmár feleségének útlevelével már néhány hete a nagy nyugati sajtban tartózkodott, s ott olyan remekül érez­ te magát, hogy a nem magyar állampolgárságú, de magyar nyelvű költőre a ragozáshoz, e boldogság ragozásához nem szükség, nem találta. Még egyszer: A költő felesége korábban kijutott magyar útlevéllel, s egy, ugyancsak magyar nyelvű, de immár nem keleti irodalmár ötszobás lakásá­ ban töltötte nagy izgalmak közt a két kiutazás közti időt. A feszültséget nem éppen eredeti, de hasznos módon vezették le, a költő asszonya, és a nem ma­ gyar állampolgár irodalmár, az ötszobás tulajdonosa. Ivarszerveket vették igény­ be, mely módszer nemcsak kellemes, ha jó, de nyújtható. Így aztán az útlevelemmel érkező költő, a „fénylő csillag” , rövidke levél­ hez jutott, nem lágy meleg ölhöz: „ Engem többször nem versz meg részegen, én nem kinlódok. tovább.” Sári Marival mi visszaérkeztünk az Alföldről. Az Alföldön boldog embe­ rekkel találkoztunk. Mindig irigyeltem a boldog embereket, akik ha nem is mosolyognak megállás nélkül, akik, ha nem is bújnak ki bőrükből, akik, ha nem is ölelgetnek meg, nem is cuppantanak ragyogó nyomó csókokat két felemre, s akik nem mond­ ják, nézd, mennyire szeretjük mi egymást, mindez ráncos homlokukon talál­ 14 �ható, mindez nyugodalmas szép mozdulataikon látszik, látszik, ahogyan belép­ nek valahová, ahogyan kilépnek, ahogyan helyet foglalnak a helyijáraton, ahogy fűszálnyi, szinte észrevehetetlen kedvességgel engedik előre egymást. Sári Mari - én oldalazva nem nagyon vettem részt a csalafintáriumban - megbe­ szélte, hogyan és mikor kell feladni az öreg hölgy által kikövetelt leveleket, melyeket villámcsapásszerű három hajnali órát áldozva rájuk, megírtam. Ezt hallottam az évfolyamtárs szájából, aki se szép nem volt, se ilyen, se olyan, észre sem veszem, ha nem Sári Mari múltbeli barátnője: Csalsz, Mari, megint csalsz. . . Egyszerű volt. Pontos. Nem számonkérő hangsúlyú, mégis letaglózó. Adott életkedvet a délelőttnek. Sári Marin is láttam, bár nem szóltunk róla: felejtsük el gyorsan. És leltünk másik ismerőst, aki otthon tartózkodott déltájban, és el­ felejtettük gyorsan. Itt lépett be Sári Mari látó bőre. A felejtést, az elszakadást, a borzongást, hideget és meleget, selymet és darócot egyszerre nyújtó. Tele vagyok giccsel. Giccsel vagyok tele. Most miért gondolom, hogy a ba­ rátnő, hogy Sári Mari is, hogy mindenki, akivel találkoztam: drága, nálam drágább, pontosabb, és jobban ismeri holnapi teendőjét? Mint egy szentimentalizmusból szerkesztett nagynéni. Ilyen vagyok, tele giccsel. Munka közben. A test meg test, a test igényei meg a test igényei. Nincs ezen mit összemosni. És volt egy gyors, hosszú utunk fel a hegyre, a Nagykereszt alá, a Bazilika fölé, a hajlatba, a házba, a reggel mindig megpucolandó lámpaüveghez, öt ke­ rek napunk volt még, öt kerek nap, nincs ezen mit összemosni. És mert nem tiltotta senki, alig ittam, és mert néha nekem kellett vigyáznom a másikra, csak vigyáztam, csak tettem a dolgom. Nem hazudtam egy szót sem. Mondataimban, ha voltak mondataim, mert a napok nem különültek el, ha a főztjeimet nem nézem, ha szúnyogvadászataimat nem nézem, melyek álta­ lában sötétedésre estek, ha a lámpaüveg-pocolást nem nézem, ez meg fél kilenc és fél tíz közé esett, amíg Sári Mari dolgozni járt, ami nem több két napnál a h étb ő l - - - tehát ha voltak mondataim, azokban eszes nyomozó sem ta­ lált volna hamisat, nem: mert nem jutott hamisság. Ez pedig nem köszönhető másnak, mint Sári Mari látó bőrének. Ne eről­ ködj, nyugi! - szólt rám az első napon, amikor kitűztem a célt, no: Túltelje­ sítünk! Amikor teafőzés közben (mintegy véletlenül) behúztam a hasam: De hát van, Ivanuska, mit akarsz vele, azt hiszed, máskor nem érzem? - mondta a látó bőr. Egy tatabányai súlyemelő dolgozott a dobogón, ólomsúlyú, szakállas, hatal­ mas - mondta Sári Mari. Ültem olvadozva, csak ültem a marha nagy színes képernyő előtt, és elsírtam magam, miért is nem jut nekem soha kilencven fö­ lötti fiú, miért ilyen angyalkák, ilyen kis szép fiúkák, akiknek, ha mondom, elegem van belőled, elsírja magát, hatoldalas leveleket küld hatszínű iniciá­ lékkal. . . Már rég nem akarok parancsnok lenni, és mégis, nézd csak, mégis sajnáltam őket, hát egyszerűen csak sajnáltam. . . minden hiába. Úgy meg mi van? Ha sajnálatból nem küldöd el, akkor keresel valaki mást, hogy legyen erőd elhajszolni. Tudod, apám volt ilyen nagy. Egy mázsa. Mindenki kicsi. Mintha az öcsém lenne. Ez rettenetes, Ivanuska. . . Csak Sári Mari szavaira emlékszem. Magaméra nem. Színekre, ízekre, érin­ tésekre, mozdulatokra, csendekre, petróleumszagra, a katonák éjszakai gép­ puskahangjaira. 15 �Uramatyám, ez most meg volt csinálva rendesen, miiihii? És a kávé az eszelős kávéfőző szerkezettel, melyre ha nem figyeltünk illen­ dően, leugrott a gázról, de odafönt még tett két kört maga körül, szétspric­ celve maga körül tartalmát, a földön meg rá kellett vetődnöm a felmosó­ ronggyal, mert félpercekig nem hagyta abba táncát a konyhakövön. Uramatyám, ez most meg volt szerkesztve rendesen, mondta Sári Mari, és nem hazudott, de miért is, hát nem akart örökösöm lenni. Milyen gonosz do­ log is elvárások nélkül, illetve egyetlen elvárással magunkkal szemben: jó le­ gyen nekem. A másiknak is, mert közben tudhatjuk, ő sem akar mást, minthogy jó legyen neked. És néztünk le a városra. Néztük, milyen gyönyörű hajnal­ ban, kora esten, amikor bíborrá vált a közeli papírgyár füstje, s az betakarta, láthattuk, amikor szélrohamok rontottak a városra, s az utcavégeken porfelleg gomolygott, s láttuk, amikor a nyugati eget vastag pántlikával kötötte át a szivárvány, s csak ültünk, mint akik érdemesek minden ajándékra. Mindenre, ami másnak nem juthat. Szerettem Sári Marit. A búvárt nem. Bár annak nem volt semmi baja. Így maradt felhasználatlan tudásom: az lett volna a valami, ha még a búvárt is megjavíthatom. Ha tu­ dom. De ha nem, akkor is megkísérlem. Uramatyám, mondta Sári Mari, hát még így is beférünk az ágyba? - látó felhámja megremegett. Úgy vélem. Sári Mari is azt mondaná, Ivanuska látó felhámja megremegett. Könnyű dolga volt a felhámnak. A levelek érkeztek, s pecsétek érvényesek, a bennük foglaltak izgalmasak. Néha azt írtam - bár csak félmondatnyit - , idegesít ez az örökös kényszer, hogy beszélnem kell. Nem akarok, Kedves, nem akarok beszélni hazaérkeztem után legalább egy hétig. Ezt írtam az előrefo­ galmazott levelek némelyikében az öreg hölgynek. Sári Mari naponta legurul, ellenőrzi, boltjában a dolgok rendben-e? Azt re­ méltem, ilyenkor szundítok egy jelentőset. Azt reméltem, mert az egyedül végigszundikált két óra visszahoz az elvesztegetett erőből. De nem. Tíz perc után megébredek, s a tetőgerincre mászva, ahonnan jól belátom a két legalsó szerpentinszintet, figyelem Sári Mari fehér Wart­ burgját. Félek, féltem őt. A sárga csuklósoktól, az IFA-któl, a hegyről, hegyi tanyáikról rohanóban és részegen lefelé tartó helytartósági és tartományi sofő­ röktől féltem, akiknek nem történhetik baja ezen a vidéken. A gerincen ötven fok a meleg. A gerincen nyomnak a kúpcserepek. A gerincen se jut eszembe más, csak Sári Mari és a hátralék. Felelőssége a jövőmentcsen eldönthető időnek, ami ránk vár: Uramatyám, mit csinálsz te velem, kilógok az ablakon, Ivanuska, drágámmmmmm. Kérlekszépenkérlekszépen! - kiált rám első alkalommal: Leesel, kérlek, leesel, ne csinád ezt velem, hogy féltenem kelljen! (Így vigyázunk maradék óráinkra.) Vigyázok én magamra, jövök én hozzád, nem hagylak én másnak, csak ne mássz a tetőre! - morogta dühösen. De a gerincen csak öröm látni, amikor a legalsó kanyart kisodródva veszi. Öröm látni, ahogy siet. A városban nem sikerül megtalálnom az utcák hülye íve miatt. Idenézz: mutatott egy csapat mínuszos hírre. Idenézz, Ivanuska! 16 �Odanéztem. Hátam árkában az ideg telefutott elektromos rángásokkal, ideg­ bajjal. Tele lett ijedelemmel, riadalommal, félelemmel, tele nyomorúság­ gal, tehetetlenséggel, tele lett kivédhetetlennel, s azzal, ami csak érezhető, és nem érthető. Halálhírem állt az újság mínuszos hírei között. Halálhírem. Tragikus körülmények között elhunytam harmincöt évesen Bécsben, s a nyomozásnak még nincs vége, mert sok a tisztátalan, elvarratlan szál. A halálhírem nem akármi. Ültünk a napon, ültünk egymásra nézve. Még semmit nem tudtam a költő­ ről, a költő feleségéről, a megkóstolt boldogságról, a nagy kerek sajtról, mely­ ben arra indul a menni szándékozó, sokat gyilkolt, sokszor egyedül sírdogált költőfeleség, amerre csak akar, semmit nem tudtam a „fénylő csillagról” , bár gyanította kiről lehet szó, semmit nem tudtam, milyen lelkiállapotban élte meg az elmúlt öt vagy tíz esztendőt, s ez idegrendszerét mennyire viselte meg, vagy ellenkezőleg: keményítette meg, nem tudhattam, hogy lelőtték üldözés közben, agyonverték, elütötte egy Trabant, leesett az emeletről, belekóstolt a régen kívánt heroinba, s úgy... Nem tudhattam melyik napon történt az eset. Nem tudhattam, az elsőn, másodikon, harmadikon, érkeztek-e leveleim. Vagy csak most, az ötödik na­ pon kerül öreg hölgyem postaládájába az első, nem tudhattam, nyomozók rázörgettek-e az öreg hölgyre éjszakai ajtaján, egyszerűen nem tudtam semmit, és, csak, de, ám: annyit, annyi rohant át rajtam, miután a szem optikai tenge­ lye nem tiltakozott, engedte, hogy jól megfigyeljem a szöveget, és az eljusson az agy szóval időben meg nem fogalmazható gyanújáig: Bukta van. Ez a bukta. Hogy jönnek a levelek. Hogy ő, ha nem is olvassa a magvar napisajtót, olvassa más, figyelmezteti. Részvétet nyilvánít. Csodálkozik: Dehát kedves, nem is mondtad, hogy a gazda nyugaton él?! Vagy pusztán kíváncsiságának, nem rosszindulatának engedve részletek után érdeklődik. Kedvesen, mosolyog­ va, és felajánlja segedelmét. Hogy közben jönnek a levelek Kunágotáról, meg Makóról, itt a baj. Azt éreztem az első századmásodpercben: ez meg volt írva számomra. Ha­ sonló mással meg nem eshet. Így rendeltetett el. Ilyen szerencsétlenül. Az öreg hölgy pedig kibuszozik telefonközpontos barátnőjéhez, megkérdezi az előző két művházat, épen, egészségben hagytam-e el őket. Ők pedig vissza­ kérdeznek: K it keres, asszonyom? Ismételje meg?! Előbb még megnézte az útlevelet az útlevelek helyén. Megszámolta a márkát, a dollárt. Előbújtatta rejtekükből az aranyakat. A Napóleonokat, medálokat, függőket, vastag láncokat. Nem érti: miért? Miért mentem volna ki három gatyával, egy cipővel, öreg kordban, miért? Mit csinálok majd ott, mi dolgom lehet? Csak nem nő? Valami nő kaphatta el a rohadékot, azért lógott meg, egy nő, aki elhagyta villámgyorsan. De ilyen gyorsan? Ez csalódást okozna az öreg hölgynek, ezt sem érti. Nem is akarja megérteni. Négy nap alatt azért mégsem! Atyavilág, Mária! - nyögtem volna, ha a rémület hagyott volna nyögést ben­ nem. És ekkor szólítottam volna Sári Marit először szép nevén, helyette is: Szűzmáriaszentjózsef, hogy mászok ki ebből! Minden estének és éjszakának, minden hegyen töltött napnak más és más a színe emlékeim szerint. Ragyogótól a tompa fényű mahagóniig, a sokat használt íróasztal fakósárgájáig. 17 �Ezé, halálhírem éjszakájáé tompára sikeredett, ködökkel bőven ellátva, gör­ bülettel, kínlódással, mert Sári Mari, aki úgy határozott, leszarja, ha eddig fa­ lakon kívül maradt az öreg hölgy, akkor nem engedi elrontani utolsó éjszaká­ ját elmebeteg lelki nyavalyákkal, és mert szerinte ez egy hülye vicc, valami hü­ lye újságíró hülye vicce, ha pedig nem az, akkor vivát, soha nem harapta meg hulla hasát! Ez a hullaszag még izgalmasabbá teszi... - mondta. Szerintem te találtad ki az egészet, ráadásnak. Az. Persze. Páratlan Sári Mari. Mint a többi. Azt csinálta, úgy viselkedett: a baj, ha baj, úgyis itt lesz rögtön, ne idegeskedj miatta, amíg nincs itt, tegyünk mást, a várakozás megőrjít. De mert így nem könnyű, másnap vége a szerelemnek, ezt is tudta Sári Mari, s amennyire csak lehet, a hullát megnyúzta maga és a hulla kedvére. Amikor ismét ránéztem, már elárasztotta a szobát reggeli fényével a nap, csillogott a tálca cirádáin, Sári Mari szemén, szeme alatt az árokban, fehér fürdőköntösére hulló fekete haján. Úgy nézett rám és úgy ült mellém a langyos ágyra (Domine, c um veneris iudicare, noli me condemnare), mint aki - mindent összevetve - rászolgált a büntetésre, mint aki áldozat római stadionban, várja az oroszlánt meztelen marddal. Igyuk meg, igyuk - mondtam. Egye franc. És a legeslegutolsó éjszakára tarta­ lékolt, minden koronát segedelmező, az esetleges fáradtságot, újjátermelődött, felszínre vergődött gátlást eltörölni hivatott úri pálinkát felbontottuk, kortyintottunk belőle. Az öreg hölgy fel és felbukkanó arca falszögletben, faszéktámlán, frottírkön­ tös mellrészén egy másik történetet húzott elő egy másik nyárról, másik nor­ máról: barátom tizenöt esztendős, lányánál alig fiatalabb csirkét fogott, illetve fogta meg a csirke őt. S mert máshol nem bújhattak meg, ágyamat választották, régi kastélykát, sárga lavóromat, napfényillatú hálózsákjaimat. Két héten át majd minden délután, amikor barátom asszonya robotolt. És semmi. Sehogyan semmi. A férfi mindent kipróbált. Homloktól öregujjig összerajzolták egymást kéziratjavításra használt tizenkettes filckészletemmel, ajtót nyitottak, ablakot. L eláncolták ezeket. Besötétítettek. Beatlest hallgattak, Korda Gyurit. Illést, Verdit, hogy hátha. De nem. Egyetlen ponton nem kerültek át, nem, mert nem. Különféle szerekkel fújta be szobát. Erősítő kotyvalékokat ivott. Virágcsokrai eltakarták íróasztalomat, később napokon át a virággal bekerült bogarakat gyil­ koltam; keményített, fehér ágyneműt lopott otthonról, kölcsönkért, áthelyezte az ágyat, mondván, hátha az a baj, hogy eszébe jutnak szeretőim, akiket rész­ ben ismert, és zavarja ha eszébe jut, hogy azok a nők, meg én. A két hét eltelt, én minden esetben türelmesen kivártam a sötétedést, mert ők nem indulhattak el napfényben, nehogy a közeli falu - ahol a lányka lakott, s a közeli kisváros, ahol a férfi lakott ismerőst kanyarítson látótávolságba eléjük, így híre menjen a kísérletnek, melyet egymással folytatnak. Kivártam a sötétet a kocsmában, a könyvtárban, meg a templomban, meg a gyógyszertár­ ban, meg a pálya kerítéséhez támaszkodva, meg magam eprét cserkészgetve, hol sikerrel, hol sikertelenül. És nekik még mindig nem ment. Ekkor már én is adtam tanácsot ilyet-olyat. Magam praxisából. Hülyeségeket természetesen, mert férfiembernek magának kell megbirkóznia görbületével. 18 �A kislány már elment. Sértetten, könnyezve felszállt a vonatra. Barátom meg a kertben őrjöngött, tépte a gondosan ápolt, de a forró nyár miatt néhol meg­ égett füvet, pörgött-forgott-nyögött és jajgatott, hátára fű ragadt, körme tele homokkal. Mondom neki: Nyugi, nyugi! Nem is hallja. Kérdezem találékonyan: Mi van, siker nyema? Néhány percig elnéztem fokozódó őrületét, de mielőtt lelegelte volna az összes megmaradt pázsitot, kiszaggatta volna a kínnal ültetett, nőni nem aka­ ró fenyőket, teleengedtem friss csapvízzel a felmosóvödröt, nyakon öntöttem vele, nem találva el egészen jól a nyakát, beterítette a víz talpától a feje búb­ jáig, mint a már említett rajzok. Erre engem gyilkolt, ölt volna. De nem ért utól. Rövidebb lábakat tartott nadrágjában, mint az enyémek, kettőt lépett válaszként az én egyemre. Vissza persze már együtt: elzokogta, azért nem, ami nem, mert az utolsó pillanatban az jutott eszébe, felesége benéz az ablakon. Hogy benéz az abla­ kon, erre egyből lekonyult. Mondom én nagy eszemmel, mert tanács az van, zsákkal: Ö rülj neki, soha többé nem kell más nővel ágyba bújnod, csak az asszonyoddal, itt a bizonyí­ ték, a szerelem nagyhatalom... Vagy így fejeztem be bölcselményemet, hogy a dolog élét mégis lereszeljem: Pincében! Csak pincében bujálkodj, ahol nincs ablak! Marha! — vigyorgott rám vörös szemekkel, és tudtam, sokáig nem alszik még mélyeket, pihentetőket, mert ébren tartja a kérdés: Mit gondolhat most róla a kicsike angyalcsirke, aki felkorbácsolt vágyait egészben rábillentette egy kimaradáson lévő gyanútlan kiskatonára, katonára, aki aztán sikeresen el is készítette élete első gyerekét, amit sikeresen el is titkolt a kis angyal előle, s aki sikeresen feleségül is vehette a kis angyalt, aki pedig sikeresen kima­ radt a gimnázium első osztályából, és nem tudni milyen sikeres kismama vált belőle. De amikor esténként le-lenéztünk a városra, lassan kialudtak a lámpák a szobákban, az utcákon, egyedül a felvonulási tér díszkivilágításának virága maradt a sárga és fehér fényekből, Sári Mari mellettem örült a valamelyik délelőtt unalmában lefestett lócán, bőre bőröm égette, fekete lobonca tin­ csenként befúrta magát jobb vállamba és karomba a csontokig, a sing és orsó­ csontig, a kulcscsontig, lapockáig, nem kerülve el a tojáshenger és gömbízü­ lete a hajbozót által elérhető testdarabomon, s így nem csodálkozhattam vol­ na egy alapos ízületi, netán csontvelőgyulladáson. De amikor végignéztük, hogyan hal meg naponta a város, hogy vonul vissza mérsékeltövi éjszakája nyugalmába, s én újra meg újra bódultan, mint a bo­ gár, bódultan, mint a simogatással tönkretett, érintéssel eszelőssé varázsolt kajmán, közel egy négyzetméternyi bőrre koncentráltam, kiterítve, megfor­ gatva, hidaltatva, átadva és ellopva hőjét, átvéve remegését, széthullva rajta és alatta, mint a rezgőhullám darabjaira bontott toronyház - a város meg­ szűnt csendes éjszakáival, és megszűnt a hegy és a folyó, a tenger és a fo­ rint, a választások, az irodalom és irodalompolitika, az orgonacsokor, a ve­ szedelmek. dráguló tej, kenyér, a halál és az élet: két bőr, két és fél négy­ zetméternyi bőr lefedte Európát, nem csinált azon bukkanót sem a Kreml, sem az Eiffel-torony, simának éreztem, fénylőnek, mintha a világ bársony volna egyvégből. 19 �De ezt nem mondhattam el barátomnak, segítségképpen, nem, mert ha nem tudja, nincs tolmács, aki lefordíthatná számára. Vasárnap volt. Három hete járt nálam az irodalmár, bár inkább irodalomszervező, útlevelemért. Elcsigázott vasárnap reggel volt, csak másodpercekre oldotta szombat délelőttől érvényes pánikhangulatomat a látó bőr, s a bőr gazdája. Letelt a három hét, bejelentettem az elveszett dokumentumot - mondtam Sári Marinak. Az úri rozspálinka úgy döntött helyettem, nem érkezem meg ma az öreg hölgyhöz, örököseimhez. Két igen fontos, de a pánikhangulat elködítette tényező miatt tett jót a rozspálinka. Először is: logikátlan ma megérkeznem, mert az előzetes tervek szerint ma délután jelenésem van az Alföldön; má­ sodszor: ha valóban bukta a bukta, hónapokig nem lehetek egyszerre két he­ lyen, nem lehetek például Sári Marinál is, Sári Mari ágyában, előterében, tűz­ helye mellett, teraszán, s eközben otthon, fel-felvillanó, hazasikló gondola­ taim szerint az öreg hölgy és örököseim körében, a televízió vasárnapi fő­ műsorát élvezve, szappanos fürdésüket, rendes fogmosásukat ellenőrizve. Hátulról közelítettük meg a város azon körzetét, ahol a rendőrség szép kék épülete állt. Fáztam most. Nehogy ott tartsanak valami úton. Sári Mari kuncogva kanyargott a kis utcákon. No - röffentett rám az ügyeletes. Mondom neki, most akartam éppen utazni, kilföldre menni, és úgy néz ki, mintha elhagytam volna valahol az utazásra jogosító okmányt. Nevét. No, mondja a nevét, mert nem nekem kell bejelentenie, hanem munkanapon o d a .. . - és mutatta, hogy az épület melyik részén kell jelent­ keznem. De - mondom én meg - ha nem utazom, akkor visszatérek munkahe­ lyemre, az pedig nem ebben a városban van, igyekeztem megmagyarázni, s közben a kő leesett mindenemről, ahol eddig nyomott. A lényeg: be van je­ lentve. Be van jelentve! Ha halálom után bejelentettem az útlevél elveszítését, úgy nyilván élek. Ez is öröm, de ennél nagyobbak is voltak itt hirtelen felfoghatók. Hátul mentünk ki a városból, mint érkeztünk se egyenes úton történt. S a nap hátraléka maligántúltengés jegyében fogant. A hegyi zöld kocsmából, mely Magyarország legmagasabban fekvő, leg­ tisztább levegőjű vendéglője és kocsmája, kocsmárosnéja a legnagyobb kocsmárosnémellel rendelkezik, fartája pedig szinte normálisnak mondható, ezzel a testi adottságával harcolta ki az illetékesek köre alatt, hogy évente egy osztállyal megemelhesse besorolását, innen telefonoztam R beszélgetésként és azonnalra az irodalomszervezőnek, de már a maligánok és rozsfokok goromba­ ságával. Sári Mari mosolygott, ő nem látott eddig igazából beindulva: De nem emlékszem, miket, mi mindent mondtam, hiszem, nem akármit. Sári Mari elmondhatná. De nem teszi. De aztán nem akart elaludni. Ne bánts. Nem vagyok jól... kértem. Sári Mari az első nap tétova, a lassúnál gyorsabb, de még nem igazán gyors, célratörő bujasága előtt az ágy szélén ült, fekete fürdőköpenyében, haját baljával hátrafogta - én feküdtem már, ő meg szerette, ha a csípőcsont és a bordák közti gödörben a férfitenyér, férfialkar, s az felnyalábolja, áthengeríti 20 �az ágy általam elfoglalt darabján, át a lepedő belső viszonylataira, be a falig, s így maradt köztünk kétarasznyi semleges terület, a hadi kezdeményezések demarkációs két arasza. A játék kedvéért szerette az átnyalábolást: így, ezzel, cl volt ragadva, mint a szabin szűzek, ám az elragadás után a kezdeménye­ zés számukra éppoly polgári jog, mint az elragadok számára. Hát valahogy így ült Sári Mari az ágy szélén a lovasrohamot megelőzően, oldalazva hom­ lokom közepébe nézett és azt mondta: Csak ne bánts. E l vagyok hagyva... És nem bántottam. Nem arról volt szó. Később rozscipót ettünk csirke­ mellel vagy mivel az ágyban, és a morzsák fölött, a térdek, könyökek érin­ tésében azt hittem, azt reméltem, itt van vége a világnak, és Sári Mari szólongatott, mondott, nem szólt és nem mondogatott, csak nyekergett, vagy mi a csuda, mint két rosszul nőtt, nagy szélben összeérő akáctörzs. És amikor évtizede használt, szinte unalomig ismert alakiságai felé kanyarítottam négyzetméternyi bőrét, és amikor meg-meghökkenve trappolt velem, már tudhattam, a sablon is okozhat örömöt annak, akinek nem sab­ lon. Várjál csak! - mondta Sári Mari, most kiderül hány kiló a kiló... Hogyan is? Mit írnak rólad, abból lesz-e mázsa, Ivanuska. Abból, Sári Mari, nem sok minden derül ki, nézd csak meg, a bányász­ özvegyek hogy’ szeretik uraikat.. . A halott nem vágja már képen. Nem önti ki az emeletről az odakozmált töltött káposztát. H öm? Azért annyira ne féljél, hogy összecsináld magad. Tudod hol találod Sári Mari örömeit. Én vagyok neked az örömlány, Ivanuska... Az. Tudom, Sári Mari. De mi a garancia? Ez már másnap reggel. Sári Mari igyekezett elhanyagolt butikjába, hogy körmére nézzen az alkalmazottaknak. Megaprítsa őket, hogy a veszteség ne haladja meg az eleve bekalkuláltat, hiába, tolvaj mind egy szálig, hiába cserélgetem, egyik olyan, mint a másik, mindnek szeretője van, húga van, gyereke van, majd egyszer jöhetsz hozzám, pedig nem szeretnék hinni ben­ ned, Ivanuska, te egy idő után kijátszol mindenkit, de az se biztos, Ivanus­ ka: a kijáratnál álltunk, fájtak az ízületeim, és már se kiszállni, se bentma­ radni, se aludni, se ébren lenni nem volt se kedvem, se erőm, kómában sze­ rettem volna tölteni egy hetet, hátha addig rendeződik alföldi kirándulásom, útlevelem, öreg hölgyem, és minden zűrzavar, amit nincs erőm és tehetsé­ gem átlátni ebből a kiszolgáltatott helyzetből. De az öreg hölgy dolgozik, nyugodtan eligazíthatom fél négyig az igazítandókat. Leülök, átgondolom. Szevasz Sári Mari - mondtam odahajolva, szevasz és köszönöm. Szevasz Ivanuska - mondta Sári Mari odahajolva, Isten áldjon, és kö­ szönöm, és megtalálsz, ha keresel. Mert a búvárt nem... Mert nem javítottad meg - nevetett. Ősszel, jó? Ősszel gyönyörű a hegy. De ha bajban leszel, megtalálsz, tudom én azt, Ivanuska. A teraszajtó nyitva volt, mint mindig, ez nem zavart, de ha fél az ember, akkor egy nyitott ajtó is összegubancolja beleit, meghajtja lépcsőmenetben tompaszögig. A kulcsot nem tudtam benyomni a zárba, ez még tett hozzá tíz fokot a derékszög felé. Becsöngettem. 21 �Az öreg hölgy nyitott ajtót, csodálkozva nézett rám, aztán karórájára: Gyorsan hazatértél - mondta, és adott arcom két felére egyet-egyet meleg szájjal. Én is, visszafogott levegővel, ki tudja, milyen összetételű a kifelé haladó. Hazahoztak - mondtam. Az első mondat nem lehet hazug. Ha már az is az, könnyen belezavarodik a hazug a további mondókába. És hát hazahoztak. Nem dolgozol? - kérdeztem kiegyenesedve, megbirkózva a gyomorgörcscsel, illetve a látvány görcsoldóként hatott. Oldaltáskám le, pénztárca ki: kinyálaztam belőle hat darab zöld pénzt és hat darab lilát. Kiterítettem, mert szeretem kiteríteni. Ropogtak és hi­ valkodtak, zöldelltek és liláztak, ragyogtak az asztalon. Valami fény rám is került ebből. Fáradt vagy? kérdezte öreg hölgyem. Mellém támaszkodva gyönyörködött a pénzben. Ha nem, leszaladhatnál a gyógyszertárba. Beteg a kicsi. Nap­ szúrást kapott tegnapelőtt a Palán. Persze, mondtam. Komoly? - kérdeztem. Komoly? Nem. Kifelé megy már. Sári Mari boltja közel a patikához, beléptem hozzá. Egy ismeretlen fekete nőt láttam ott bent, aki hasonlított ugyan Sári Marira, de nem ő volt, ha­ nem üzlettulajdonos dublőze. Mosolygott, amikor meglátott. Mi van? Kér­ dezte a szeme. Máris kint a családból, a békéből? Üű! - ingattam a fejem. Minden rendben. Örülök, őszintén! - mondta összehúzott szemöldökkel, homlokráncaival. Pavilonomnál végignéztem a napilapokat, mondom: hátha máris. Hát: máris. (De ez egy másik történet.) Tovább a patika felé már azon törtem a fejem, hogyan magyarázom meg a megmagyarázandó bécsi halált, valami egyszerűt, csendeset, igazat, talán hogy például kölcsönadtam az útlevelet. A keserűtea megvásárlása után leültem egy kocsmába, ahol nem ismer­ tek, s én sem ismertem a pincéreket. Kértem egy sört, amit majd halkan, egymagamban, gondoltam, elfogyasztok. Magam, reméltem, magamban. Kettő lett belőle. De nem sikerült. Egy mondat ragadt belém, mint a kullancs... mint a szamárkóró bogáncsa: A száműzött nem szánűzött, és a szánűzött nem száműzött. S e mondat addig-addig táncolt, ropta odabent a két sörrel, talán mert normális gondolatok nem férkőzhettek be a féltekében, mígnem órányi ke­ mény munkával idáig jutottam: Napóleont algusztuusban szánűzték Szentalómára. Én meg megúsztam. Én meg megúsztam a halált is. Esztergom, 1987. 10. 22 �23 �HANDÓ PÉTER Időn túl Itt már csak a négy fal áll. A földön üvegcserép a pohár. A szeretet szeletekben. Szendereg a fejsze. Pilla se rebben. 19 82. ápr. 10. D al anyácskám küldj ki engem bombát szedni! engem bombát szedni. . . engem bombát szedni. . . régit learatni új neutront vetni új neutront vetni. . . új neutront vetni. . . anyácskám mi lelt? értem fekszel sírba? értem fekszel sírba. . . értem fekszel sírba. . . elárvul már fiad nincs ki vissza sírja!? nincs ki vissza sírja. . . nincs ki vissza sírja. . . 19 82. jan. 20. 24 �Búcsú Lefordul a szemhéj. Ráncárkok szakadnak Isten küszöbénél. Kipirul a gallérkeretben a nyak. Temetlek már tiszta szívemben, elbukó szép alak. 1985. márc. 7. A z első igazsággal szemben eljön a második. És szelesen, és kiverten, csillagok közé kiverten ballagok megint. 1987. okt. 4. Alám , a vézna földre, bogarak apró neszezése szórva. Nincs, ki léptem befedje. Vonulok remegve és hallgatódzva. 1987. okt. 6. 25 �L A C Z K Ó PÁ L Kisfiam szerelmei Jó kérdés, mondhatom! Korjellemző. Csodálkozom rajtad: ismerlek annyira, hogy meglepődjek - éppen tőled nem vártam. Az a gyanúm, magadban külö­ nös elképzeléseket építgetsz rólam. Önkéntelen kérdésed rést nyitott a lelkeden, s amit megláttam, az nem túl hízelgő rádnézve. Nem, nem! Ne szakíts félbe! Egyáltalán nem vagyok fellengzős. Inkább a szomorúságom csapódik le a megválogatott szavakban. Én ugyanis nem elszól­ tam magam a vörösbor fölött, hanem eleve azért hívtalak erre a találkozóra, hogy megosszam veled, legbensőbb barátommal, az örömömet, mint ahogy éle­ tem annyi, mással közölhetetlen apróságát. Egyéb korábbi esetekben önkéntele­ nül - helyesebben: magától értetődően - avattalak be, de most a legnagyobb fokú tudatosság vezetett, s erre te jössz ezzel az infantilis kérdéssel. Bele egye­ nest a pacekba! Hitetlenkedve és gúnyosan vigyorogsz is hozzá, mint egy láda újkrumpli. Na szépen állunk, mondhatom. Miért kell nekem még egy gyerek?! Ezt kérdezi tőlem a legjobb barátom! Egek ura, mit engedsz még kiveszni a világból? Mit várhatsz az idegentől, ha a barát egy ilyen pillanatban a szemedbe nevet? Te! Őrült gyanúm támadt! Hiszen én csélcsap szoknyavadász vagyok a szemedben! Azért, mert én minden nőben képes vagyok felfedezni valami értéket, még a legcsúnyábban is, és nem feltétlenül azt a testtájt, ahonnan a lába kinőit, kel­ lemes szorost alkotva, én még igazán szeretem a feleségemet. A család pedig nálam a társadalom ősalapja. És minden emberi hivatás legelsőbbike: az élet átörökítése. Ami viszont elképzelhetetlen életkedv nélkül. Akarhatja-e valaki, hogy az élet éljen, ha nem érzi az élet ízeit? Különösen azét, azt az édességet, ami a folytatódás körüli műveletekből támad az ínyünkön. Alig győzöm leküzdeni a megdöbbenésemet, de mert hitetlenkedő és képte­ len kérdésed ellenére változatlanul közel érezlek magamhoz, s mindamellett sajnálnám is, hogy tévképzetekre alapozod az ítéleteidet, ami rosszabb, mint a teljes tudatlanság, ezért elmondom neked, nagyvonalakban, hogyan jutottam arra az elhatározásra, minek következtében ma, itt, már második gyermekem várható születési idejét bejelenthettem. Hihetetlennek tűnik, mégis azt kell mondanom, félig öntudatlanul sodród­ tam az egészbe, mint ahogy egészséges férfi és nő boldog szerelemben édes­ szép, kedves gyermeket nemz a maguk örömére és minden kívülálló szeme gyönyörködtetésére. Ne sürgess! Nyelj egy korty bort, szükséged van az ihletett figyelemre. Most mondok valami nehezen érthetőt. Állítom, Ádám és É va alig több, mint a ze­ nekari árok előkészületi hangzavara. A valódi kezdet mégis az utód. Nemde? Ha érted, hogyan gondolom . . . Az előzményeket átugorva - bár nem érdek­ telenek - nekem is itt kell kezdenem. Minden a kisfiam születésével indult. 26 �Ismered azt a bárgyú kis dalt, ami így kezdődik: „Van nekem egy síkos ga­ tyám. . . ” ? Mire fél nyolctól, kisfiam napvilágra jöttének pillanatától, éjfélig illően beszivattyúztam - szigorúan magamban és otthon ünnepelve - az akó bortól - volt annyi, esküszöm! - éneklős kedvem támadt. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam a saját hangomat: „Van nekem egy síkos ga­ tyám, abban tartom a ceruzám. Minden este írok vele, mégse kopik el a hegye.” Rendben van, magam is tudom, nem szükséges, hozzá az ítéleted, valóban nem vall kifinomult ízlésre, hogy éppen ez a szöveg szabadult ki a számon, amikor a feleségem kivérezve, elgyötörten fekszik, mint egy barbár nász után. Amiért már én is pirulok, így utólag, ahogy visszaidézem az egészet: hogy még később se jutott eszembe más. Amikor a végére értem, kezdtem elölről. Azon kaptam magam, hajnalodik és még mindig azt a pár sort motyogom újra és újra. Elöntött a szégyen, s mintha hideg zuhanyt vettem volna, egyik pillanat­ ról a másikra kijózanodtam. Csak az vigasztalt, hogy tanúk nélkül töltöttem el az éjszakát. Ujabb szégyenhullám öntött el arra a gondolatra, hogy elénekeltem volna az asztalom mellől mindenkit, ha nem maradok itthon, s most, bár tánto­ rogva, mégis magabiztos iránytudattal, de magamat pocskondiázva, teljesen egye­ dül, tartanék hazafelé. M ivel nem így történt, hessintettem az önvádnak, s a váltakozó hideg-meleg vízsugár alatt már teljes felszabadultsággal üvöltöttem: „Van neken egy síkos gatyám . . . ” Szamárbőgés nem hallatszik az égig, mégha az örömöt fejez is ki, mégis azt akartam, az egész ház értesüljön arról, hogy valami rendkívüli esemény történik nálunk. Mondanom se kell, nem tolongtak az ajtónk előtt a kedves lakótársak, mint megannyi eleven jókívánság. Legfel­ jebb a szomszédok tettek hozzá egy újabb jelzőt az eddig felgyülemlett minő­ sítésemhez. A kedvem nemhogy kitartott estig, hanem a kórházból, a családomtól haza­ felé jövet, a látottak hatására, fékezhetetlenné fokozódott. A lig tudtam ellentállni a társaság utáni vágynak, pedig tudom mások esetéből, hogy a férfiak ilyenkor taszítóak, falkában egyenesen disznókká malackodják egymást. A sza­ badjára engedett röhögést pedig nem hiányoltam. A liftben, felfelé szálltom­ ban, mégis elüvöltöttem magam: „Van nekem egy síkos g a ty á m ...” Olyan könnyűnek és boldognak éreztem magam! Még egy dicséretet is kiosztottam: derék dolog, hogy nem keverted, kitartottál a bor mellett, abból is a megbíz­ hatóbb, minőségi fajtánál, s az eredmény nem maradt el - tisztán, macskajaj nélkül tudsz örülni a fiadnak. A gyerek, az újszülött - nagy öröm. Ha nem a legnagyobb. Egy fiú pedig . . . Hát egy fiú . . . ?! Nekem nincs rá szavam, csak ez a sikamlós, butácska vers, aminek az égvi­ lágon semmi köze az egészhez. A lift szinte súlytalanul repített felfelé a nyolcadikra. Olyan könnyűnek érez­ tem magam, mint kicsi koromban, amikor leánytestvérem a barátnői közé vitt és kézről kézre adogattak. Nővérem nem hagyott lépegetni, pedig már rég sza­ ladni is tudtam. Féltette a ruhámat, amit egy ideje ő mosott, vasalt. Mintha az elsőszülöttjét vinné, szorosan a feszülő, érintetlen melleihez ölelt. A lányok - utólagos számításaim szerint - már mind túleshettek az első tisztulás meg­ lepetésén, ki könnyebben, ki nehezebben, s legtöbbjük élete már hozzáigazodott ehhez az akaratuktól független, mégis megbízható ritmushoz. Megfigyelted már, hogy ez a természeti processzus rövid időn belül milyen magabiztossá teszi a kislányokat, akik még a sejtéseiket is tudásként kezdik alkalmazni, a sokat fe­ 27 �lejtett felnőttek általános megdöbbenésére? Incselkedésüket velem csakis az érettségük és babázó korszakuk megható keveredésének minősíthetem. Miköz­ ben kijelöltek számomra egy irányt - amiről fogalmam se lehetett önmaguk beavatását is elvégezték. Nem én vagyok az első, s remélhetően nem is az utol­ só, akinek ártatlanságával ilyen kedvesen, a rosszhiszeműség árnyéka nélkül visszaéltek. Szerencsémnek tartom, hogy velem azok a lányok tették. Mint meg­ annyi nővérem. (Mert azt mondanom se kell, hogy ők tanítottak mindenféle csacska malacságra, arra is, amit fiam érkezésének örömére vég nélkül hajto­ gattam, isten tudja milyen erők hatására, felszínre hozva emlékezetem mélyé­ ről a rég hallott szavakat.) Aztán amikor sértetlen memóriám ártatlanságával, a legteljesebb gyanútlansággal felmondtam nekik a leckét és kacarászva megdi­ csértek, boldog voltam, az öntudatlanság zavartalan bájával az arcomon. Csókolnivaló voltam - ahogy utóbb nővéremtől értesültem. És a lányok nem is mulasztották el, hogy meg ne tegyék. Fölkaptak, kiragadtak egymás kezéből, előbb még az egyik, aztán már a másik karjaiban találtam magam, repültem körbe-körbe a lánykoszorúban, egyik mellről a másikra, ettől pelenkahűvös, emettől tejesen langyos, amattól húslevesforró, a következőtől cementszáraz, vagy éppen cuppogósan nedves csókokat kaptam minden szabad bőrfelületre. A liftben is ez járt eszemben, amikor hirtelen megállt, kinyílt az ajtó és be­ lépett a szomszédom. Valahol lejjebb akadt dolga, de már ő is hazafelé tartott. Csak köszönő viszonyban voltmik, mégis amikor kölcsönös udvariaskodások után kiszálltunk a szintünkön, nem tudtam magamban tartani az örömömet. - Gratulálok - mondta hiteles melegséggel a hangjában. Ettől úgy megha­ tódtam, hogy behívtam egy koccintásra. Szabódott némileg, mondván, hogy még­ se most kellene megejteni az első látogatást. - Ennél aztán alkalmasabb időben nem is lehetne! - vetettem véget a vitá­ nak. Örmény konyakkal indultunk, tizenkettes szlovák sörrel folytattuk. Rövide­ sen megállapítást nyert, hogy nem volt szebb a gyerekkori falusi vasárnap dél­ utánoknál. Merthogy mindketten városba szakadtak vagyunk. Ettől a perctől tegeződtünk. A sör fogyott, a konyakkal élénkítgettük magunkat, a hangulat emelkedett. Ott vesztünk össze, amikor a pertuszomszéd arról kezdett értekezni, hogy micsoda csibészkéj volt az ünneplős lányok lába szárát megcsalánozni. Ha rendesen oda tudtál csapni, még a nejlonharisnyán keresztül is égetett, mint a tisztítótűz. Ha pedig hátulról a szoknyák alá, abba a félhomályba feldughattad, kockáztatva, hogy nyakon csapnák, menten beleesel az utca porába, akkor már biztos volt a siker. A pokol tüzében nem hólyagzik fel úgy a bűnös, mint a fehér combok sima oldala, ha megkotortad csaláncsokorral. - Baromság mondtam tömören. Aztán ezt megbántam. Egy becsípett, szomorú ember ült velem szemben, akinek a vonásait némileg megélénkítette a gyakori gyerekkori torz emlék, aztán minden maradt a régiben. Megértettem: a pertuszomszédnak a csanalazás jutott, nekem a nővérem és barátnőinek testmelege. Különbség. Ha érted mire gondolok. . . Mégis úgy tettem, mintha sértődött lennék a másik nem elleni merénylet utó­ lagos beismerése miatt, s hosszan fejtegettem nőpárti nézeteimet. Belement a já­ tékba. Nem voltam hajlandó békülni, amíg meg nem tanulta tőlem, hogy „Van nekem egy síkos gatyám...” Amikor már annyit ittunk, hogy az első sortól nem jutott tovább, hazatámogattam. Lefektettük a feleségével. Az örömhír hallatán az asszony leültetett a nappaliban, vele is innom kellett a kisfiam egészségére. A többi olyan természetesen alakult, mintha otthon lennék. A házasfelek komó- 28 �tosságával láttunk neki, kapkodás nélkül, mivel mindketten láttuk, aligha kell tartanunk a férjétől. Reggel olyan derülten zuhanyoztam, mintha egy idegen tör­ ténetre emlékeznék. Az egészet hozzácsaptam ahhoz az örömmennyiséghez, amellyel a kisfiam születése járt. Sokáig nem is volt hasonló esetem. Zavartalan volt a hármasunk: a gyer­ mek, a feleségem s jómagam. Feleségem kellő időben visszatalált - amibe ész­ revétlen irányításom is hozzásegítette - kettőnk szülés előtti bizalmasságaiba. Sőt, boldog csodálkozással vettem tudomásul ötletadó asszonyos kezdeménye­ zéseit. Mert lányos szemérmessége változatlanul megmaradt, de szert tett arra a finom módszerre, amellyel átjátszható volt minden énreám, s úgy tűnt, mint­ ha ő csupán elfogadná tőlem, igaz, kedvérevalóan, tehát semmiképpen sem alá­ vetetten; pedig szinte tetten érhető volt, amint tőle indult valami kedvesen új vagy meglepő. Ha néha eszembe is jutott, hogy nem fogadom el rögtön, hanem inkább megvárom a nyilvánvalóbb ösztökélő ismétlődést, majd igenis rábízom az egészet, mégsem az én tudatosságommal folyt le a dolog, hanem az ő rejtőz­ ködő szándékai szerint. Amit persze a végén sohasem bántam meg. Készenléti el­ határozásaim inkább felcsigáztak, és szétolvadásaimat egyszer sem tekintettem kudarcnak. Mindehhez képzeld hozzá azt a szeretetet, amivel Gyurmókát, a kisfiamat, öveztük! Te vagy a megmondhatója, aki közelről ismersz bennünket. A születési súlyával most nem is dicsekszem. De a haja! Az első napokban még kis békák, szülői szem kell a szépségükhöz, mégis a haja már akkor lenyűgözte a rokonságot, pedig csak a szülészet monitorán lát­ ták. Sűrű, gesztenyebarna és az a fajta vékony szálú, nem sörtés, ami szinte ki­ váltja, hogy hozzányúljanak. Az óvoda első évéig szabadon nőtt neki, addig ollót nem látott, legfeljebb némi igazítás erejéig. Ahogy növekedett, dúsult is, majd súlyos csigákban göndörödött. Középen elválasztva hordta, s ahogy két oldalt aláomolva keresztezte jóindulatú és figyelmes arcocskáját, mindenki „de szép kislány"-ként üdvözölte. Később ez lett mindennek az oka. A haja. Gyurmóka még nem volt másfél éves, amikor a feleségem kénytelen volt visszamenni a munkájához, annyit jártak a nyakunkra a kollégái, meg a főnö­ ke. Hogy így nélkülözhetetlen, úgy nélkülözhetetlen. A pénz is több lesz, jöttek elő az aduval. Beadtuk a derekunkat. Én nem is bántam meg, és nem is a pénz miatt. Tudod, a feleségem miatt. Megmagyarázom. Addig sem volt semmi gondunk egymással, a munkába állást követő időkben viszont egyenesen kivirult. A munkahelyi és az utcai férfite­ kintetek telítetté teszik a nőket, mint az ebonitrudat a dörzsölés. Ha másért nem is, ezért megbízható híve vagyok az emancipált nő ideáljának. Csak ne fáradnának ki annyira. Mármint a dolgozó nők. A fáradtságtól olyanok, mint a meghibásodott akkumulátor: hiába tapad minden lépésükre több férfitekin­ tet is, amint jobbra, balra lengő szoknyájuk mintha igeneket és nemeket oszto­ gatna, kegyesen vagy megalázó elutasítással, hiába az egész, képtelenek feltöl­ tődni és a kisülés határáig tárolni az elektromosságot, Hazatértükkor hiányzik belőlük az a surrogó feszültség, ami megkívántatja őket, hogy az ismeretlen férfitekintetek kizsákmányolása beteljesedjék, kedvére csupán Egynek, mindig Egynek, aki nem is tudja: a többiekből él, a véletlenül kegyvesztettekből. Azt hihetnők, azok az asszonyok bírnak érzéki zsenialitással, akik mindezt felis­ merik. Ebben nem vagyok bizonyos. Hajlok rá: ha a nő tudatára ébred mind­ 29 �ennek, olyan lesz, mint a napelemekkel működő műholdak: művi. A füvek, vi­ rágok, fák fotoszintézise kedvemrevalóbb. Nekem fotoszintézis, nekik élet. De mellékvágányra tértem. Mindössze azt akartam mondani, hogy kezdetben szé­ pen alakult az életünk a megváltozott menetrend szerint is. Feleségemet tehermentesítendő, Gyurmóka bölcsőde körüli ügyeit - hozni, vinni stb. - magamra vállaltam. Meglepődtem, milyen ritka a hozzám hasonló férfi. Javarészt az anyákra marad minden. Pedig állíthatom, néhány hét után, férfi létemre, Gyurmóka öltöztetését-vetkőztetését oly tökélyre fejlesztettem, hogy a fiatal anyukákon és nagymamákon túl, még a dadusok is felfigyeltek a hozzáértésemre. Gyerekhez érteni nem kizárólagos női juss! Nem csoda, ha párosunk szinte napokon belül közkedveltté vált. A bölcsőde dolgozói külön díjazták a pontosságomat. Az nem fordulhatott elő, hogy én elkések. Ahhoz valami rendkívülinek kellett történnie. Azt a bizonyos egyetlen alkalmat aligha tarthatom ilyennek, szülői hanyagságnak még kevésbé minősíthető - ahogy annyi esetet láttam magam is; hiába, nálunk nincs valódi gyerekkultusz - , mert soha máskor nem ismétlődött meg. Már az oka miatt sem. Váratlan ta­ vaszi zápor zavart a száraz alá, éppen a buszhoz menet. Kivártam míg csitul valamelyest - az idő persze múlt - , de mire a bölcsőde előtt leugrottam a he­ lyi járatról, már újból zuhogott, pedig az előbb még sütött a nap, s mire az eső­ hólyagos járdán futva megtettem a rövid távot, a hajamról csurgott a víz. E k ­ kor derült ki, mennyit várakoztam, mert Gyurmókára már csak egy szem dadus vigyázott, minden gyereket elvittek a szülők. Nem kellett magyarázkod­ nom zavaromban, az örökké mosolygós dadus nem adott rá időt. Törülköző­ vel jött elém, s amint átnyújtotta, így szólt: - Jó l elszórakoztunk a picikével. Nézze csak! Elnevettem magam, ahogy Gyurmókát megpillantottam. Amit egy nő a rengeteg hajjal kezdeni tud, azt mind elkövette a Gyurmókáén. Vala­ hogy mégis fiús maradt, mintha a frizurája a tizennyolcadik századi férfihajvi­ selethez igazodott volna. Megállapodtunk: ő az én kis szeretőm - mondta még a dadus, majd Gyur­ móka öltöztetését is átvállalta, míg erőteljesen átdörzsöltem a hajam. K i tudja, kinél-kinél miből keletkezik a megkívánás, merengtem - nem is értettem mi­ ért - , miközben a gyerekek tükréhez guggolva megfésülködtem. Ebben a hely­ zetben -beroggyantott térddel - oldalra pillantottam és az enyhe terpeszben álló dadus lábikrájára esett a tekintetem, amint a magas öltöztetőasztalon a fiam fölé hajolt. Szembenéztem magammal a tükörben és biccentettem. Igen, ezekben a nőkben, akik a napjaikat ártatlan gyerekek között töltik és tudják méltányolni a ragaszkodásukat, olyasvalami vonzerő halmozódik fel, mint a szoptatást éppen abbahagyó fiatalka asszonykákban. A dadusok, óvónők és a tanítónők ilyenek, azzal a nem lényegtelen különbséggel a javukra, hogy az őket körülvevő gyereksereg világrahozatalának fiziológiai következményeitől mente­ sek. Ekkor fedeztem fel, hogy a vékonyka fehér köpeny alól tisztán kirajzo­ lódik a kisnadrágja. Kérdően rátettem a tenyerem. Mintha a még mezítelen gyerek miatt akadt volna meg az öltöztetésben, félig kiegyenesedett. Csak anynyira, hogy az ujjatlan köpenyből jól láttam gömbölyded vállait és telt felső karját. Majd az ingecskéért nyúlt, de mielőtt a gyerekre adta volna, a csöpp­ ség ártatlan köldökébe csókolt, mire meghallottam kisfiam olyannyira kedvelt, gyöngyöző kacagását. Az enyém következett, majd a dadusé. Együtt nevettünk hármasban, és talán ennyiben is maradunk, de a nő a markomban - még min­ dig nem eresztettem el; nem volt durva a fogásom, de erélytelen sem - tett egy oldalozó félkört, mintha türelmetlenül visszakérdezne. Nem tétovázhattam. 30 �Határozott előkészületi mozdulataimra félig csupasz fiacskám fölé könyökölt, mintha folytatná a gyereknek tetsző csiklandozást. És úgy is tett, mígnem elcsukló nevetéssel a fiam hasikájára adott egy búcsúzó, csattanós puszit. - Kisszerelmem - mondta fátyolosan és befejezte az öltöztetést. Folytassam? Vagy érted már? Nyár elején új kislány került a Gyurmókáék csoportjába. Az is mint egy ha­ jas baba. Mint a fiam. Attól kezdve csak együtt játszottak. A végén elhozni is egy időben kellett őket, mert se azzal nem lehetett bírni, aki még maradt, se azzal, akit már elvittek. A kislány anyjával - az is gyerekbolond - kénytele­ nek voltunk egyeztetni az időpontot, naponként telefonálva egymásnak a mun­ kahelyünkről. Talán nem kell mondanom, hogy az idő múltával mi pótoltuk azt a hiányt, amiről csemetéinknek az egymáshoz fűződő kapcsolatukban fogal­ muk sem lehetett. Ha érted, mire gondolok . . . És még mesélhetnék. A gyermek minden korosztálynak kedves. Csoda-e, ha nem típusokat, hanem a számításba jöhető korosztályokat - mindegyiket - ked­ veltem meg. Bizonyos értelemben elszaladt velem a ló. Erre Gyurmóka óvodás idejében kellett ráeszmélnem. Az első hetekben még tűrték a hosszú haját, majd felszó­ lítottak a megnyirattatására. A fodrászüzletben tanulólányok vállalták maguk­ ra a munkát. Ott sikongattak körülötte, ahogy egyikük nyírta, s a magasított borbélyszékről súlyosan hullt alá a padlóra Gyurmóka ékessége. Úgy ült ott fent, olyan rendíthetetlenül, mint egy hatalmavesztett bölcs uralkodó, kitéve minden rossznak. M ajd’ elsírtam magam. A lányok főnökasszonya könyörült meg rajtam: a legszebb fürtöt kiválasz­ totta és borítékban átnyújtotta. Azoknak a viháncoló kamaszoknak ehhez még nem volt érzéke. Jó rég volt. A főnökasszony lett az utolsó esetem. A konzer­ váló fedőréteg alatt így fedeztem fel a búcsúzás mohóságát. Ez is egy ta­ nulság. Először a nyiratkozás után estem pofára. Egészen józanítóan. Az óvoda nagytatarozása miatt ideiglenesen átirányítottak bennünket egy másik intéz­ ménybe. Hozzászoktattak az évek Gyurmóka kivételezettségéhez. Az átmeneti helyen jóformán fel sem figyeltek ránk. Azt hittem, a zsúfoltság miatt. Próbát tettem egy anyukával, majd egy pályakezdő óvónővel is, nem mulasztván el Gyurmókát eleven bizonyítékként bemutatni erényeim igazolására. Te olyat még nem láttál! Nem akartam hinni a szememnek! Mintha egymást másolták volna, ugyanazzal a tekintettel mértek fel mind­ kettőnket. Aztán ugyanaz az ajkbiggyesztés: mintha Gyurmókából tizenkettő egy tucat lenne. Aznap hiába csacsogott nekem Gyurmóka, döbbent szórakozottságomban alig hallottam valamit. Éjszaka, a feleségem mellett, tértem magamhoz. Meg­ vallottam neki, hogy szeretnék egy . . . , egy . . . kislányt. Tényleg! Mit vigyo­ rogsz megint? Én pontosan tudom a különbséget a természetes testmeleg és a szerelem melege között - ahogy a költő mondja. Milyen költő? Hátha most találtam ki én? Milyen költő? Nem mindegy az neked, ha képtelen vagy felfogni, hogy én szeretem a feleségemet; és nem mindegy neked, ha nem tudom megosztani veled afölötti örömömet, hogy most már biztos: várhatjuk a második gyermekünket?! 31 �C S A N Á D Y JÁ N O S Fenn a harmadikon Sürög-forog ablakunk alatt esőt vág a gépáradat valamikori csend, a koronák árnya: nedvesen állnak a fák, falura álmodják maguk s dűlőkre, ahol suhogásuk messze úszik a tág szelekben. . . Kerekek motorok fröcsögnek alant az úton - és fenn, ahova még nem nőhetett a húsz éves fák ág-boga: álmondjuk az esőt, s fehér zománcfestékkel ecseteljük fekete éveink két kezünk fehéríti meg az ajtót, deszka-keretet és mésszel a mennyezetet; csak egy ablaknyi ég-darab maradna kék, ha nem felhő sötétlene ott ég helyett, - , zúg, zeng és zsoltárol a szél, viszi a felleg éveket. 32 �valóságunk MARSCHALL MIKLÓS-NYILAS GYÖRGY Munkahelyi művelődés - kérdőjelekkel* A munkahelyi művelődés fogalmának használata viszonylag újkeletű, korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről stb. beszéltek. Az el­ nevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzódik: a szo­ cialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalni, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a mun­ kahelyi művelődésnek is részt kell venni. A tartalmi azonosság ellenére az elnevezések különbözőségének is van értelme, egyrészt jelzik a mindig érvényes színtereket (üzem, vállalat, ál­ talánosabban termelőegységek, még általánosabban munkahelyek) a cél­ zott populációt (nagyüzemi ipari munkásság, általánosabban munkásság, még általánosabban dolgozók), másrészt jelzik az elvégzendő munka mód­ szereit, irányultságát (az egyirányú felvilágosító, az aktuális célokért moz­ gósító akcióktól, a kölcsönösséget feltételező közművelődésig), de utalnak a munka tartalmára is. Az általános feladatmeghatározás (és ideológia) mögött rejtőző konk­ rét tartalom ugyanis korszakonként változott, mindig mást és mást ér­ tettek kultúrán, művelődésen, a művelődés (a vállalaton belüli művelődés) tartalmán, funkcióin. Elvontan persze mindig a művelődés és termelés dinamikus kölcsönhatásáról beszéltek, amely ráadásul csak a szocializmus sajátja, a gyakorlatban azonban ez a viszony a konkrét politikai, gazdasági feladatok függvényében mindig más és más ruhát öltött: hol termelési pro­ pagandaként, hol szakismeretként, hol termelési, munkakultúraként jelent­ kezett. Rövid történeti áttekintésünkben az üzemi népművelés ideológiájá­ nak és finanszírozási rendszerének változásait, formai és tartalmi jegyei­ nek azonosságait és különbözőségeit vesszük szemügyre, mégpedig első­ sorban strukturális kötöttségének, szociológiai tartalmának függvényében. A szabadművelődés korszakaként ismert időszak művelődéspolitikáját az újjáépítés, a társadalom politikai rendszerének változása, a koalíciós viszonyok sajátosságai, a pártok hatalmi törekvései és a kulturális ha­ gyományok határozták meg. A „kulturális építőmunka” már a kezdetek kezdetén megindult, mégis az ismert okok miatt szükségképpen háttérbe szorult. E b b e n az időszakban a pártok, a szakszervezetek és a d em o k ra- 33 �tikus érzületű értelmiség m űvelődéspolitikai törekvése a fő kérdésekben azonos: a kultúra terén is demokráciát követel, a nép szellemi felem elé­ sét tűzi célul. A z eltérések többnyire politikai természetűek, a pártok, politikai csoportosulások a kultúra területén is m egvívják harcukat, erő­ sítik kulturális, befolyásukat, illetve a politikai csatározásokban a kultúrát is „harci fegyverként” használják. E z alól tulajdon­ képpen az állami művelődést organizáló Szabadm űvelődési Szervezet a kivétel, amelynek ideológiájában a m űvelődés szabadsága, pártpolitikától, politikától független volta állt, s amelynek deklaráltan is a különböző pár­ tok, szervezetek, csoportosulások közötti közvetítés, koordinálás a feladata. A z üzemekben azonban a baloldali pártok és a szakszervezetek befo­ lyása a legerősebb, így a kezdeti időszak hagyományos munkáskultúrája fokozatosan a pártpolitika segítőjévé, a politikai propaganda fontos szín­ terévé válik, olyannyira, hogy a politikától független művelődés már 1947-ben az öncélúság bélyegét kapja. A z üzemi kultúrmunkában a kulturális munkát felváltó kultúragitáció másik fontos területe a termelési propaganda: „Rendkívül fontossága van az üzemi kultúrmunkának a tervszerű ipari termelés fejlődésének előrevitelében és a hároméves terv végrehajtásánál is. Minden gazdasági és politikai célkitűzés, csak úgy válik általános érvényűvé, ha annak szellemi tartalma behatol a legszélesebb társadalmi rétegek érzelmi világába is. Ezt pedig leghathatósabban a kultúrmunkával tudjuk elérni.” (Mohácsi Lajos, 1947.) A z üzemi kultúrmunka programjában a tanítás, nevelés, a munkásegység, amely a fizikai és szellemi dolgozók és a két munkáspárt­ hoz tartozók egységét jelenti, a szórakoztatás és a kultúrának a tömegek­ hez való eljuttatása szerepel. Ezzel együtt a korszak munkásművelődésének ideológiáját és gyakorla­ tát őszinteség és naivitás jellemzi, még akkor is, ha a későbbi agresszív, torz kultúrpolitika jegyei már ekkor is kimutathatók. A struktúraváltás jó esélyeket teremtett a hagyományok méltó folytatásához, kiteljesítéséhez, az alternatívák közötti választáshoz, a sajátos kultúrtörekvések megvaló­ sításához. Mint említettük az üzemi kultúrmunka a munkáspártok és a szakszer­ vezetek befolyása és ellenőrzése alatt állt, szervezetileg a paritásos alapon működő (M D P , M S Z M P D ) munkásszövetséghez és a szakszervezetek­ hez tartozik. A munka anyagi fedezetét is ezen szervezeteknek, illetve korlátozott mértékben a munkaadóknak kell biztosítani. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1946. január 1 8 -i megállapodása értelmében az 50 munkavállalót foglal­ koztató munkáltató köteles olyan helyiségekről gondoskodni, ahol társas összejöveteleket, szakmai továbbképzéseket, értekezleteket stb. lehet tar­ tani. A helyiségek fenntartási és rendbentartási költségei a munkáltatót terhelik. A kultúrára biztosított pénzeszközök (a szakszervezeti tagdíjak megha­ tározott része) felhasználását már ebben az időben is sok kritika éri: aránytalan az elosztás a kultúra és a sport között, az egyes művészeti ágak, tevékenységi formák között. Az okok között a kultúrgárdák önző érdekeit, az aktivisták sztártermelő menedzselési gyakorlatát, az illetékesek „ku l­ 34 �turális közömbösségét” , a kultúrmunka lebecsülését és a hozzáértés hiányát említik. 19 4 8 -19 5 3 között az iskolán kívüli művelődésben egyeduralkodóvá válik a direkt politizálás (úgy is mondhatjuk, hogy a művelődés, sőt az esztétikum politikai értelmet nyer), és a konkrét gazdasági feladatokhoz való kötődés. Mindez az intézményrendszer extenzív fejlesztésével és ezen intézményrendszert működtető megbízható káderek segítségével. A népművelés eszmei alanya a tömeg, irányítója a politikailag megbíz­ ható népművelő. A z üzemi m űvelődés feladatai között már 1948-ban a politikai és ter­ melési propaganda kerül az első helyre. ,,Kultúrával a többlettermelésért” címmel hirdeti meg munkatervét a M unkások Kultúr szövetségét felváltó Dolgozók Kulturális Szövetsége. A dolog hátterében a proletárdiktatúra politikai rendszerének és gazda­ ságpolitikájának eszmei legitimációs kényszere áll. Kezdetben csak a célul tűzött feladatok megvalósítása, később azok túlteljesítése jelenti azt az eszmei biztosítékot, amely a rendszer életképességét - a polgári, tőkésfor­ mációkhoz képest magasabbrendűségét hivatott igazolni. A z egyoldalú politika és iparosítás, (amely a gazdaság teherbírását és a lakosság tűrő­ képességét is próbára tette) érdekében kifejtett kulturális propaganda a társadalmat nemcsak tűrni tanította, hanem az aktív támogatást is ki­ csikarta. Művelődés és politika, művelődés és gazdaság rövidre zárt ideológiája tehát magyarázat, kényszer és feloldás egyszerre. Rákosi Mátyás a M űvelt N ép beköszöntő számában a következőképpen érvel: ,,a népi demokrácia legfontosabb feladata a magyar dolgozó nép életszínvonalá­ nak emelése. N em lehet addig széles népi kultúráról beszélni, míg a do l­ gozó tömegek életszínvonala olyan alacsony, hogy kultúrigényeik k ielé­ gítésére hiányoznak a minimális gazdasági előfeltételek. A z életszínvonal és termelés em elkedése viszont a fejlődés fokán megtorpan, ha nem nő ugyanakkor az a kulturális színvonal, amely nemcsak kísérője, d e előfel­ tétele is a magasabb fokú termelésnek. A dolgozó tömegek életszínvonala, kulturális felem elkedése között szerves kölcsönhatás áll fenn. (M űvelt Nép, 1948.) R évai pedig így fogalmaz: „sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó kötelességének tekinti a tanulást, művelődést. E g yre többen értik meg, hogy D unapentelét építeni és az ú j kultúrát építeni ugyanannak a dolognak két olda­ la. . . A kulturális munka lebecsülői ellen vívott harc könnyebb lesz ak­ kor. ha kultúrmunkánk nem szakad el az eleven élettől, ha szorosan egy­ bekapcsolódik a párt, az ország aktuális gazdasági feladataival és nem válik öncélúvá.” M agyarán: ha nem fejtünk ki hathatósabb kulturális tevékenységet, nem nő a termelékenység, ha nem nő a termelékenység, nem emelkedik az életszínvonal sem. Hosszú távon persze művelődés-életszínvonal-gazdaság öszszefüggése, dialektikája elfogadható, mondjuk a denisoni felfogás értel­ mében (emberi tőke, emberi beruházás), azonban itt a beruházás tartalma igazából nem a szaktudás, az innovációra, megújulásra való készség, hanem a lojalitás, a központi akarat, az eszme, a rendszer, a tervezők és működ­ tetők iránti feltétlen hűség. Ily módon nemcsak arról van szó, hogy a gaz­ dasági életben jelentkező feszültségeket a népművelőmunka fokozásával akarták feloldani, hanem arról is, hogy ez a felfogás a struktúra terméke, működtetésének feltétele. 35 �A kultúragitáció egyik legfontosabb területe az üzem, amely korabeli szóhasz­ nálattal élve, alapját képezi a kulturális tömegmunkának. Teljesen átveszi, sőt bornírt módon alkalmazza a politikai, gazdasági életben honos jelsza­ vakat: a Figaró házassága azon túl, hogy leleplezi a korabeli társadalom és főleg az uralkodó osztály léha életmódját, közvetve és általában segíti a szocialilsta építést és az ötéves terv végrehajtását. Azonban ez sem elegendő, a kulturális nevelő munka nem csak közvetve és általában segítsen, hanem „céltudatosan ott segítsen, ahol erre a legnagyobb szükség van” . (Horn Dezső, 1952.) Ezen a területen is megindul a hiba- és ellenségkeresés (és találás), napi feladattá válik a,,kultúrreakció melegágyainak” felderítése, a „k u l­ turális közömbösség” felszámolása. „A h o l döcög a m űvelődés szekere, ott döcög a munkáé is” , ami konkrétan azt jelenti, hogy az üzemi kultúrmunka eredményessége a termelésben is azonnal megmutatkozik, de nem ritka az olyan felhívás sem, amely a szocialista építés minden kérdésének alátámasztását várja az üzemi népműveléstől. A z üzemi kultúrmunka szervezése, irányítása, a S Z O T 19 5 1. nov. 2 1-i határozata értelmében az üzemi bizottságok mellett működő kultúr-nevelési bizottságok feladata. A kultúr munka anyagi alapját a fordulat évétől a szakszervezeti pénzeken túlmenően - a fejkvótarendszer biztosította: a nagyüzemekben munkavállalónként 16 Ft-ot kellett szociális, kulturláis és sportcélokra fordítani. 19 5 1-tő l az anyagi bázis három forrásból ké­ pezhető: a szakszervezeti támogatásból, a költségvetésből és az igazgatói alapból. A z igazgatói alap az az összeg, amely a munkában élenjáró dol­ gozók szociális, kulturális vagy más jóléti céljainak szolgálatára, a vál­ lalat igazgatójának rendelkezésére áll. A jutalmazási rész az alap 25 százaléka, a jóléti rész 75 százaléka. Ilyen alapot azonban csak azok a vállalatok képezhetnek, akik termelési tervüket, önköltség-csökkentési tervüket és nyereségbefizetési tervüket teljesítették. A terv szerinti (és ter­ ven felüli) nyereségből az igazgatói alap részére járó összeg nem halad­ hatta meg a munkaalap évi összegének 3 százalékát. (A munkaalap évi összegét a minisztériumok állapították meg.) A költségvetésből a kultu­ rális és sportszempontból jelentős intézmények fenntartási költségeit fe­ dezték. A z üzemi kultúralap helyes felhasználását továbbra is lépten-nyomon megkérdőjelezik: aránytalannak tartják a felosztást, a reprezentáció ará­ nyát, helytelennek ítélik az ügyek intézésében jelentkező formalizmust, bürokratizmust, nehézményezik, hogy sok helyen el sem költik a rendel­ kezésre á lló pénzeszközöket, hogy a szakszervezet nem ellenőrzi a felhasználás jogosságát. „ 1 9 5 3-ban változás következett be a magyar gazdasági és politikai életben, a párt- és állami vezetésben. A z M D P Központi Vezetőségének júniusi határozata feltárta azokat a hibákat, amelyek a megelőző évek gazdasági és politikai életét jellemezték. A határozat kedvező légkört teremtett. . . ez a politikai életben tapasztalható felfrissülés átsugárzott a kulturális, a művészeti életre, a népművelésre is.” (Tar Károly, 1976.) A z agresszív kultúrpolitika, a kultúragitáció és a termelési, politikai propaganda, különösen annak bornírt megnyilvánulásai ugyan háttérbe szorultak, de a struktúra merevsége miatt voltaképpen sohasem szűntek �meg teljesen, sőt 1955-ben, a központi vezetőség márciusi határozata után, régi fényét nem veszítve ismét előkerültek. A dokumentum, a po­ litikai erővonalak újbóli átrendeződése miatt, ismét dogmatikus szem­ üvegen át nézi a kulturális építőmunkát: 19 53-ig szelíden baloldali, szek­ tás hibákról, 1953 után keményen jobboldali elhajlásról beszél. A z újabb politikai mozgások következtében m érsékeltebbé válik a hangnem, némileg változik a feladatok sorrendisége és tartalma is. A S Z O T 1956. szeptember 1 0 - 1 2 -i ülésén példáid már olyan határozatot fogadtak el, amelyben kiemelt helyre került az eddig függelékként hasz­ nált általános és szakmai műveltség, és a szórakozás. A z üzemi kultúrmunka pénzügyi finanszírozása nem ennyire érzékeny a politika rezdü­ léseire, inkább a gyakorlatban felmerült problémákra válaszol. A Minisz­ tertanács 2004/3/1954. számú határozata értelmében a költségvetésnek kell biztosítani a kulturális és sportintézmények fenntartási és minimá­ lis működtetési költségét. E z egy állandó pénzügyi keret, amelyet kul­ turális és sportalapnak neveztek, s amelynek mértékét a vállalatok öszszes dolgozói egy évre tervezett béralapjának 0,9 százalékában hatá­ rozták meg. A z alapot csak kulturális és sportcélokra (45-55 százalékos megoszlásban) lehetett felhasználni, tehát nem vehették igénybe szocia­ lis kiadások fedezésére és munkaverseny-jutalmazásra. A rendelkezésre azért került sor, mert a hatalmas intézményépítési kampány eredménye­ képpen létrehozott sporttelepek és kultúrházak üzemeltetését már nem le­ hetett a korábbi feltételekhez kötni. A rendeletet megelőző időben ugyanis csak a nyereséges vállalatok képezhettek olyan alapot (igazgatói alap), amelyből a fenntartási, üzemeltetési költségeket biztosíthatták, s csak néhány „jelentős, fontos” centrum élvezhette a költségvetés áldá­ sait. A kultúrházak, sporttelepek azonban így, vagy úgy (állami költségvetésből, vállalati alapokból, társadalmi munkából) felépültek, s fenn­ tartásukról az igazgatói alapra nem jogosult vállalatoknál is gondoskod­ ni kellett. A z igazgatói alap természetesen továbbra is megmaradt, de már nem terhelték ezek a kiadások. Újdonság még, hogy a bevételeket csak kulturális és sportcélokra lehetett felhasználni. 1956 után a művelődéspolitikát a politikai cselekmények szabályoz­ zák: az általános gyakorlati és eszmei offenzíva mentén a kultúra te­ rületén is megindul a tisztogatómunka. A fő feladat a kulturális terü­ letre ,,befurakodott” ellenség kifüstölése és a szocialista eszmeiséget és erkölcsöt romboló művek, akciók, rendezvények stb. megszüntetése. A kulturális munka egyet jelent az ideológiai harccal, sőt az osztály­ harc megvívásának nélkülözhetetlen fegyvere. „A z osztályharc törvényei könyörtelenek, az ellenséggel nem lehet megalkudni a kulturális életünk­ ben sem. E z a következtetés azért is fontos, mert az osztályharc egyik területe az ideológiai harc, s ebben a mi kulturális nevelő munkánk.” (Fabók Zoltán, 1957.) A kulturális szféra ismét átpolitizálódik, ideológiai tartalmúvá válik, s megindul a korábbi gyakorlat, középpontjában a kultúragitáció, kultúrpropaganda restaurációs kísérlete. Bár a SZO T -elnökség 19 57. augusz­ tusi határozatában lényegében megismétli mérsékeltebb 1956-os elveit, ahol a fő tennivalók között a munkásosztály általános és szakmai mű­ veltségének, politikai öntudatának emelését, kulturált pihenésének és szó­ rakozásának megszervezését tűzi célul, de ezek mellett a kulturális sze­ 37 �lekcióra, a tisztogatásra kiválóan alkalmas öncélúság kategóriáját is visszaveszi. Ezáltal az általános, szakmai műveltség stb. formai keretét az éppen aktuális politikai feladatok függvényében töltheti meg tarta­ lommal. „ A kultúra öncélúságának hirdetése nem jelent mást, mint a polgári kultúra és életforma idealizálását és azt, hogy szembefordítjuk a dogozókat a szocializmus perspektívájával.” (A szakszervezetek kultu­ rális nevelő munkájáról, 1957.) D iktatú ra, dem okrácia, osztályharc, szocialista realizm us, hazafiság és proletár nem zetköziség, kispolgári ideo ló gia , kultúrszem ét, giccs, ön­ célú szórakozás, m űvészet, ezek azok a szavak, am elyek az állásfoglalá­ sokban, irá n y elvek b en és kulturális m u n katervekben a leggyakrabban előfo rdu ln ak. A z érvelések stílusa és tartalma az 1955-ös évet idézi, visszakerül minden korábban használatos fogalom, első számú közellen­ séggé válik a silány, minden eszmeiséget nélkülöző szórakozás és némi újdonságképpen a krimi, a Coca-Cola, a rock’ and’roll. A z M S Z M P 19 5 8 -as m ű velő d ésp o litik a i irá n y elve a p o litik a i élethez hasonlóan kétfron tos harcot és id e o ló g ia i offen zivá t hirdet. A feladatok között első helyen említi a világnézeti nevelést, amely alatt a burzsoá és kispolgári ideológia visszaszorítását és ezzel együtt a kultúra valamennyi területén a marxizmus-leninizmus térhódítását érti. (Különös tekintettel a munkásosztályra, a parasztságra és az ifjú­ ságra.) Kiem elt feladatként értelmezi a tudomány fejlesztését, különös tekin­ tettel a tudomány és termelés kapcsolatára, és a műveltségi színvonal (szakképzettség) emelését, s a k o ráb bi évekh ez viszon yítva d iffe re n c iá l­ tabban fogalm az a technikai m űveltség, szakm ai m ű veltség k érd ésében és a m űveltség és term elés viszonyát is más szintre em eli. K o rá b b a n a term elést segítő propagan dát, most a tudom ányos, szakm ai ism eretek propagan dáját tartják kívánatosnak. Lényeges fordulatot a gazdasági mechanizmus ideológiai előkészíté­ sének és bevezetésének időszakában tapasztalhatunk (annak ellenére, hogy a művelődés ideológiai fegyvertára teljes maradt), mert a racionális ter­ melés, az intenzív gazdálkodás természeténél fogva ellene hat a hagyo­ mányos közművelődési gyakorlatnak. A gazdasági racionalitás primátusa ugyanis azt is jelenti, hogy az ideológiáról leválasztott művelődés a gaz­ dasági feladatok függvényévé válik, csak ott és csak annyiban fontos, amennyiben a termelést valóban segíteni tudja, vagy legalábbis nem hát­ ráltatja. Nem véletlen, hogy a művelődés ideológusai igazából nem tud­ nak mit kezdeni a gazdasági mechanizmus program jával: vagy átveszik az általános - számukra persze nem sok haszonnal kecsegtető — érveket, vagy elismerik a kiosztott kiszolgáló szerepkört. ,,A népművelők hiva­ tottak arra, hogy a párt- és az állami dokumentumok alapján rendsze­ rezzék a tennivalókat, do lgozzák és kísérletezzék is ki a végrehajtás módszereit.” D e már ekkor is megjelenik a burkolt ellenállás, például a természettudományos-humán műveltség, általános műveltség-szakművelt­ ség végeláthatatlan és terméketlen 'álvitáiban. A z üzemi népművelésben, ahol ez a dilemma fokozottabb mértékben jelentkezik, az áthidaló m egoldást a szocialista brigádm ozgalom kínálja, am ely m unka és m ű velő dés dinam ikus, dia lek tik u s kapcsolatának gyako r­ 38 �lati megvalósítását ígéri. A munkaverseny-mozgalomból mesterségesen ki­ fejlesztett brigádmozgalom, ugyan sohasem váltotta be a hozzá fűzött re­ ményeket, de arra alkalmas volt, hogy hosszú ideig termelés és művelődés (és életmód) szocialista, közösségi jellegének reprezentánsa, hivatkozási alapja legyen. A szocialista brigád lesz - összhangban az új közművelődési törekvésekkel, amelyekben a tömegmunkát a kiscsoportos foglalkozás, az agitációt a pedagógiai ráhatás váltja fe l - a szocialista m űvelődés eszmei alanya. „F ő jellemzője, hogy néhány év alatt jelentős társadalmi, termelési és politikai tényezővé vált, amelyben kifejeződik a brigádtagok tudatos és meggyőződéses viszonya a szocialista eszmékhez, a szocialista társadalmi rendszerhez. . . célja és eredménye: társadalmi rendszerünk gazdasági és politikai erősítése, a társadalmi és egyéni szükségletek bő­ ségesebb, választékosabb kielégítése, a dolgozó emberek gazdagabb, jobb és kulturáltabb élete. Ennek a célkitűzésnek, ennek a dolgozó magasabb fokú aktivitásán alapuló folyamatnak a kezdeményezői, továbbfejlesztői, tudatos hordozói a szocialista brigádok. Létük és tevékenységük felerő­ síti, magasabb szinten realizálja a munka humanizációs folyam atát.” (Simó Tibor: Munka és művelődés 262. p.) A konszolidálódó politikai helyzet, a gazdasági reform, a professzio­ nális népművelés szervezetének és intézményrendszerének kialakulása le­ hetővé és szükségessé tette munka és művelődés filozófiai kérdéseinek újbóli felvetését, az üzemekben folyó népm űvelés pedagógiai, pszicholó­ giai elemzését, a munkahelyi m űvelődés funkcióinak tisztázását, szerke­ zetének, intézményrendszerének, irányításának meghatározását. Számtalan elméleti elemzés, tudományos dolgozat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, sőt a Budapesten rendezett II. Nemzetközi Iskolán K ívü li Felnőttoktatási Konferencia témája is a munka és művelődés kapcsolata, ezen belül a munkahelyi nevelés kérdése. Számunkra ez csak annyiban fontos, hogy ez az időszak az, amikor hatalmas - azóta sem tapasztalható - mérték­ ben megnőtt az elméleti érdeklődés az üzem, a vállalat minden dolga iránt. A z M SZ M P agitációs és propagandabizottságának 1967-es állásfoglalásában tovább differenciálódik a munkahelyi nevelő munka, prakti­ kusabbá válik a „ tanácsadás” is. A z üzemi kultúrmunka anyagi finanszírozásában is jelentős változás tör­ tént: megszűnt az igazgatói alap, a különböző fejkvóták, amelyek alap­ vetően meghatározták a kulturális (sport- és szociális) alapok nagyságát, s megszűnt számos belső kötöttség is. A vállalatok és vállalati rendszer­ ben dolgozó ipari szövetkezetek nyereségből képezhető részesedési alap­ ból finanszírozhatják a közművelődési célokat. (De ebből fedezik a jó­ léti, szociális kiadásokat és természetesen az „osztalékot” is.) A z R alap belső arányainak megállapítása és felhasználása vállalati jogkör, tehát a vállalat vezetősége és a szakszervezet saját maga dönt arról, hogy mit, mikor, milyen mértékben támogat vagy nem támogat, mire hajlandó köl­ teni és mire nem. A z egyes jogcímek között szabad átcsoportosítási lehe­ tőség van. A dolog lényege, hogy enyhe megszorítással (minimális kul­ turális felhasználás megszabásával) a vállalati önállóság kiterjedhet szocális, premizálási, kulturális területekre is. (M atlák József 1983.) 1968 után a népművelés hierarchikusan rendezett struktúrája végleg kialakult, egyre inkább elveszítette mozgalmi jellegét, s a gazdasági élet­ hez hasonlóan intenzifikációt, minőségi munkát hirdetett. A kultúra, a 39 �művelődés erre az időre már levált a politikai, gazdasági feladatok segí­ tésének közvetlen kényszeréről, tartalmában az értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, funkciójában általánosabb, átfogóbb célokat követ. A közművelődés helyzetéről szóló párthatározat legfőbb elvei jól tükrözik ezt a törekvést: a gazdasági és kulturális építés egymást fejlesztő, ala­ kító egységben van ; az értékes kultúra terjesztése kötelezettség; a tudo­ mányos-technikai forradalom korszakában a korszerű termelés és a civili­ záció megköveteli az emberektől az általános önképzést és továbbképzést; munka, közösség, kultúra és e három szerves egysége jelenti a szocialista al­ ternatívát. A bökkenő azonban az, hogy gazdaság és művelődés egymást termé­ kenyítő hatását, nyilvánvaló hasznát maga a struktúra akadályozza: a hosszú távú megtérülés ígéretét elnyomja a rövid távú megtérülés kény­ szere. Gyakran idézett példa, hogy az üzemeknek nem érdeke a tanulatlan munkaerő iskoláztatása, mert akkor az iskolába járóknak munkaidő-ked­ vezményeket kell adni (csökkentett munkaidő, vagy délelőtti műszakba helyezés), ami viszont zavarokat okoz a termelésben. (Arról nem is beszél­ ve, hogy az üzemek szakemberigénye korántsem volt olyan mértékű, mint ahogy azt feltételezték.) A problémák megoldását a legegyszerűbb módon, bűnbakkereséssel és a szabályozók „kem ényítésével” kívánták megol­ dani. A közművelődés szakirodaimában - az előzőekben már említett okok miatt - egyre szaporodik a gazdasági mechanizmus reformját bur­ koltan támadó cikkek, állásfoglalások száma. A kritikák két fő negatív mozzanatot emelnek ki: az egyik szerint a dolgozók anyagi érdekeltsége elnyomja a művelődő ember tekintélyét, és általában az anyagias szem­ lélet ellene hat a kultúrának, a másik szerint a csoportérdekeket kö­ vető gazdasági vezetők elszabotálják közművelődési felelősségüket. Az 1970-es országos népművelési konferencia vitaanyagában a következőket olvashatjuk: „a z üzemek egy részének műszaki-technikai elmaradottsága, a szalagrendszer, a kvalifikált és képzetlen munkások béraránytalanságai igen széles rétegekben erősítik azt a meggyőződést, hogy nem érdemes tanulni, a gondok csak fokozódnak azzal, hogy a gazdasági vezetők egy része csak a közvetlenül termelési jellegű célokra hajlandó anyagi erőket fordítani. M indezek következtében helyenként csökkent a tudás erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ebhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének elveit sok helyütt differenciálás nélkül alkalmazták a közm űvelődésre” . Aczél G yörgy előadói beszédében már konkrétabban fogal­ maz a gazdasági érdekek és a vállalatvezetők közművelődési felelősségét illetően: „E g y e s üzemekben, szövetkezetekben a gazdálkodás érdekeire hivatkoznak, és nem ismerik fel, hogy nemcsak általában a szocializmus­ nak, hanem szűkebben vé ve saját vállalatuknak is érdeke, hogy a könyv­ tárra, a munkások továbbképzésére, a szocialista brigádok klubjára is jusson pénz és energia. Egyszer el kell már érkeznünk oda, hogy éppúgy felelősségre lehessen vonni egy olyan vezetőt, aki elhanyagolja az embe­ rek szellemi »fejlesztését« mint azt, aki »rozsdáso dni« hagyja vállalata értékes g ép eit." A z általános problémákat feszegető állásfoglalások mellett a vállalati kulturális alapok felhasználását is kemény kritika éri. A K N E B össze­ foglaló jelentése szerint a szűkebben vett kulturális kiadások 1970-ben 40 �22 százalékát, 19 72-ben 22,6 százalékát tették ki az összes közművelődési kiadásként elszámolt összegnek, tehát a pénzek nagyobb hányada nem szolgálta közvetlenül a közművelődés feladatát. A kiadások között magas a kirándulásokra, az ünnepségekre és a reprezentációs célokra fordított összegek aránya, ráadásul ezekben a juttatásokban az üzem dolgozóinak kisebb hányada részesül. M egállapítják, hogy a „tényleges” közművelő­ désre fordított összegek elenyészőek a „szórakoztató” formákhoz képest. A z elemzés kitér két, korábban nem nagyon vizsgált területre is. E g y ­ részt a helyi kulturális népm űvelési célokra fordított anyagi eszközök nagyságrendjére, a különböző források egymáshoz viszonyított arányára, másrészt a tervezés és felhasználás helyi koordinálására. (Korábban a területi elv jószerével csak a közös fenntartású művelődési otthonokra, illetve az üzemi művelődési otthonok nyitottságára vonatkozott.) A forrá­ sok (tanácsi költségvetés, vállalatok R alapja, termelőszövetkezetek kultu­ rális alapja, művelődési otthonok saját bevétele), illetve a ráfordítások nagyságrendje a következőképpen néz ki a vizsgálatba vont 163 telepü­ lésen: 1970 19 71 1972 Költségvetési tám ogatás: V állalati, szövetkezeti közművelődési kiadás: 24,6 26,1 21,4 22,4 2 7 .5 22,9 millió Ft. A z intézmények költségvetésének egy lakosra és a gazdálkodó egysé­ gek ráfordításának egy dolgozóra jutó összege 1972-ben ugyancsak el­ térnek: a költségvetésből 32 F t , a vállalati-szövetkezeti kiadásból 106 Ft jut fejenként közművelődési célra. A tervezés és felhasználás helyi koordinálását a vizsgálat eredményeit összegzők nem látják kielégítőnek, véleményük szerint a népművelési szak­ emberek nincsenek „lényeges hatással a termelőüzemek kulturális kiadásainak struktúrájára" . Ennek következtében a vállalatoknál és szövetkezetekben rendelkezésre álló pénzösszegek elköltése is tervszerűtlen, a felhasználás­ ban általában szubjektív elemek dominálnak. A vállalati kulturális me­ cenatúra sem megfelelő, mert a rendelkezésre álló pénzeszközöknek csu­ pán elenyésző hányadát hajlandók a település kulturális intézményeinek, átadni, (7,4 százalékát művelődési otthonnak, 2,4 százalékát könyvtárak­ nak). A munkahelyi művelődés tartalmi munkájának és kulturális költségveté­ sének kritikái után nem meglepő, hogy mind a párthatározat, mind a közművelődési törvény külön is foglalkozik a munkahelyi művelődés kérdé­ seivel, ezen belül a vezetők, gazdasági szakemberek felelősségével. A Központi Bizottság 1974-es határozatának 6. részében a következő passzus szerepel: „ A munkahelyi élethez kapcsolódó közművelődési tevékenység színvonalát - elsősorban a nagyüzemekben - tovább kell javítani. A mun­ kahelyi érdekeltségi viszonyok alakításában, a helyi közélet szervezésében arra kell törekedni, hogy a gazdasági intézkedések, követelm ények a mű­ velődésre ösztönző hatással legyenek. Igen nagy a társadalmi és hivatali tekintéllyel rendelkező, de a közművelődés irányába csak közvetve bekap­ csolódó vezetők felelőssége, a közm űvelődéssel kapcsolatos szemléletük 41 �és magatartásuk nagymértékben befolyásolja a vezetésük alatt álló terüle­ tek dolgozóinak közm űvelődési helyzetét. Tovább kell fejleszteni a lakó­ hely és a munkahely közművelődési együttműködését, összhangját.” A közművelődésre fordítható pénzeszközöknél a dokumentum kiemeli az üze­ mi, lakóhelyi, illetve állami fejlesztési források egyeztetésének, koordinálásá­ nak, szükség szerint koncentrációjának szükségességét, a vállalatok belső kul­ turális felhasználásánál pedig - a pazarlás, a célszerűtlen felhasználás érde­ kében - a társadalmi szervek ellenőrző szerepének fokozását sürgeti. A közművelődési törvény szerint a közművelődés támogatása minden vezetőnek kötelessége: a dolgozók művelődését minden munkahelyen tár­ sadalmi és munkahelyi közösségi érdeknek kell tekinteni: a vállalatok kö­ telesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről. Fontos feladat to­ vábbá - az állami és társadalmi szervezetekkel együtt - a hátrányos hely­ zetű dolgozók (ingázók, munkásszállón élők) művelődésének segítése. Az anyagi feltételeket a gazdálkodó szervezetek saját esszközeikből biztosítják, de meghatározott feltételek mellett a központi eszközökből is részesedhet­ nek. A törvény felszólítja a helyi kultúra potenciális mecénásait, hogy a területi, munkahelyi közművelődési feladatok jobb ellátása érdekében egye­ sítsék eszközeiket. 1976-ban ismét változik a vállalati kulturális alap szabályozó rendszere. 19 68-75 között lényegében a vállalati nyereségtől függött a jóléti és kulturális alap képezhetősége, azaz a nyereséggel nem rendelkező vál­ lalatok szinte teljesen elestek ettől a lehetőségtől. A nyereséges vállalatok számára csak annyi volt a kikötés (R fix), hogy az 1967-es színvonalat biztosítsák, ,,a továbbiakban azonban a vállalat maga dönthette cl, hogy növeli-e a jóléti, kulturális, sport- és egyéb szociális ráfordításait, vagy még ezt az úgynevezett garantált részesedési alaprészt is anyagi ösztön­ zésre fordítja.” (M atlák József, 1983.) E z a konstrukció az elemzések sze­ rint két dolgot eredményezett: 1. Szétnyílt a kulturális „olló” a nyereségesen, illetve a kevésbé nyereségesen gazdálkodó vállalatok között. 2. Az áremelkedések és a létszámnövekedés miatt egyre csökkent a garantált részesedési rész, s a vállalat számára fontosabb szolgáltatások (mint például az étkezés, gyermekintézmények, üdül­ tetés) elvonták a pénzt a kultúra elől. A közművelődési törvény időszakában az államnak, valamilyen módon garantálnia kellett közművelődési programja megvalósításának anyagi fel­ tételeit: ezt pedig egyedül a szabályozó rendszer megváltoztatásával tudta elérni. A változtatás legfontosabb eleme az, hogy a vállalat lényegében nyereségétől függetlenül, meghatározott normatívák szerint képezheti és használhatja fel jóléti és szociális alapját. Hoztak-e igazi változást ezek a törvények, határozatok, rendeletek a munkahelyi művelődésben? A z M SZ M P K B agitációs bizottságának 1978. januári állásfoglalása szerint igen, mert az ipari, mezőgazdasági üzemek gazdasági vezetőinek mind szélesebb körében vált - az új termelési eljárások által támasztott magasabb szakmai műveltségi követelményektől is ösztö­ nözve - nyilvánvalóvá a közművelődés ügye. A munkásközösségekben emelkedett a műveltség, különösen a szakképzettség rangja és javult a szo­ 42 �cialista brigádmozgalomban végzett kulturális tevékenység is, bár a mű­ velődési vállalások egyoldalúságán, a vállalások és a teljesítés formális vonásain még keveset sikerült változtatni, s az ingázók és a munkásszál­ láson lakók művelődésének megszervezésében sem léptek előre. Összes­ ségében: „ A munkahelyeken általában nagyobb gondot fordítanak a dol­ gozók művelődésére, mint korábban. A z egyes vállalatok, illetve szövet­ kezetek között azonban még nagy különbségek vannak. Sok helyen leszű­ kítik a feladatokat a szakmai képzésre és a felnőttoktatásra, a területi együttműködésben rejlő tartalékokat nem aknázzák ki, az üzemek, szö­ vetkezetek értelmiségi dolgozóit nem vonják be a közművelődési munkába” . Ugyanez a bizottság júniusban külön is foglalkozott a vállalatok szo­ ciális és kulturális juttatásaival. A dokumentum megállapítja, hogy a juttatások összege jelentősen emelkedett, szerkezete pedig egybeesik a társadalompolitikai célokkal és a dolgozók igényeivel. A kedvező tapaszta­ latok mellett problémákat is említ, amelyek az alábbiakban összegezhetők: - nem eléggé hangolják össze a gazdálkodó egységek és a területileg illetékes tanácsok terveit; - az egy főre képezhető összegek kiegyenlítődése hátrányos helyzetbe hozza a településpolitikai feladatok anyagi terheiből (kultúrházak, sportintézmények támogatásából) többet vállaló vállalatokat; - a valamennyi dolgozó számára elérhető juttatásokat (étkezés, sport, üdülés, kultúra) a munkáskategóriák rovására létszámarányukat meghaladó mértékben veszik igénybe a vezetők és alkalmazottak; - problémát jelent továbbá, hogy ebből az alapból sokat elvon az ét­ keztetés támogatása, és hogy az R alapból történő kiegészítés felté­ telei nehezebbé váltak; - nem fognak össze kellően a területi közművelődési igényeket szol­ gáló intézményekkel, a pénzeszközök felhasználása nem minden eset­ ben kapcsolódik a művelődéspolitikai célok megvalósításához, s a közművelődési ráfordítások a jóléti és kulturális alap 4,3-6 ,5 százalékát teszik ki. Ö sszegzés: A közművelődési törvény, a kulturális alapot sza­ bályozó rendeletek kisebb-nagyobb módosításokkal ma is érvényesek * sőt a munkahelyi művelődésre vonatkozó kritikai megállapítások is. A tör­ téneti előzményeket áttekintve úgy látszik, hogy a munkahelyi művelődés a kezdetektől fogva „neuralgikus területe” a közművelődésnek. Kevés olyan dolog van, amiről annyit írtak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy. M i lehet ennek az oka? M i magyarázza a deklarált elvárások és a tényleges megvalósulás kö­ zötti óriási különbséget? M iért bizonyul újra és újra fikciónak az oly sokat emlegetett, politikailag fontosnak tartott munkahelyi művelődés koncep­ ciója? M iért nem állja ki soha a gyakorlat próbáját? Ennek megválaszo­ lása szétfeszítené a dolgozat kereteit. E lég legyen talán annyit megjegyez­ nünk, hogy a szembetűnő sikertelenség oka túlmutat a művelődésügyön. A munkahelyi művelődés sokkal inkább ideológiai fogalom, mint gya­ korlati. Ú gy is fogalmazhatnánk, hogy nem a praxis (a vállalati gyakor­ lat). hanem az ideológia (a vállalatoknak kívülről-felülről közvetített esz­ mei, politikai elvárások) szülték. E z az ideológiai elvárás abból a feltéte* Egészen 1987 decemberéig, mert 1988-tól lényegesen megváltoztak a szabályozók. 43 �lezésből fakadt - és itt mégis kénytelenek vagyunk egy rövid politikai gazdaságtani kitérőt közbeiktatni hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jellege, a munka közvetlenül társadalm ivá válik, ami a vállalati gazdálkodásra vonatkoztatva annyit jelent, hogy a vállalat célja nem a nyereség-, a profitszerzés, hanem valamilyen társadalmi szükséglet közvetlen kielégítése. A feltételezések szerint a tőkés termelési viszonyok felszámolásával lehetővé válik a társadalmi szükségletek közvetlen szám­ bavétele és kielégítése és nem lesz szükség a piacra, mint ezen szükségletek elidegenedett, közvetítő mechanizmusára, Megszűnik a gazdaság elkülö­ nültsége, „öncélúsága” (a jövedelemszerzés célja). Ily módon a vállalat nem elkülönült vállalkozás valamilyen, a piaci kereslet „közvetítésével” jelentkező szükséglet kielégítésére és egyben jövedelemszerzésre, hanem egy termelő-, vagy szolgáltatóegység valam ely központilag ráruházott feladat ellátására. Mint ismeretes ezek a feltételezések nem váltak valóra: megszűnt ugyan a kizsákmányolás, de megmaradt a munka elidegenült jellege, a viszony­ lagos vállalati elkülönültség, a munka nem vált közvetlenül társadalm ivá, hanem csak annyi történt, hogy a piac közvetítő szerepét a „tervalkuk” közvetítő és koordináló szerepe vette át és kiderült az is, hogy a tulajdonosi egyenlőség még messze nem azonos a rendelkezési jogok egyenlőségével. A z ideológiai-politikai szférában azonban ezek a gyakorlat által kikényszerített „belátások” és felismerések nem váltak még uralkodóvá. A gaz­ daság szintjén — hogy témánkhoz visszatérjünk — ez egy sajátos „keve­ redést” , többértelműséget, tisztázatlanságot eredményezett. Nem utolsó­ sorban a szocialista gazdálkodó szervezetek, a vállalatok ellátó funkcióját, szerepét illetően is. M íg a gazdaság egyre erősebb kényszerei egyre inkább valódi gazdálkodásra, vállalkozásra, jövedelmezőségre szorítják a válla­ latokat, addig ideológiai-politikai oldalról számos olyan elvárásnak is ele­ get kell tenniük, amelyek a fentebb vázolt és illúziónak bizonyuló feltevé­ sek jegyében születtek és egyre kevésbé egyeztethetők össze a vállalatok­ kal szemben támasztott népgazdasági követelményekkel. Ezt az egész az ideológia és a gyakorlat fáziskülönbségéből adódó - dilemmát, kissé leegyszerűsítve, úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vállalatoknak jelen­ leg nemcsak gazdálkodniuk, jövedelmet termelniük kell, hanem szociál­ politikát, várospolitikát is „csinálniuk” kell. Ezen elvárások mögött nem nehéz felfedezni a „munkahelynek” erősen ideologikus, ha tetszik „ szakrális” felfogását, amely szerint a munkahely, a termelőmunka jelenti az ontológiailag szocialista közösséget. „ A közös­ ségnek számos formáját alakította ki és alakítja ki az élet, de azt már tudjuk, hogy a munkahely, a termelési szervezet kínálja az elsődleges le­ hetőségeket. Egybefonódásuk a közösséggel, a többi emberrel mindenek­ előtt a termelőmunkában valósul meg, mégpedig nemcsak és nem is min­ dig helyileg, hanem belsőleg és tartalmilag. Leginkább itt vannak jelen a valódi közösséggé avató azonos célok és problémák, a megoldásra váró feladatok.” (Aczél György, 1976.) A z 1974-ből származó nagy politikai súlyú nyilatkozat mintegy összefoglalja a munkahelyi művelődéssel szem­ beni politikai elvárásokat és egyben manifesztálja is azokat az ideológia által akkor még nem érzékelt feszültségeket, ellentmondásokat is, ame­ lyek egy jövőkép (a munka közvetlen társadalmisága) jelenvalóságként való feltételezéséből fakadnak. 44 �E z a háttere annak, hogy a munkahelyi művelődés az összes lehetséges művelődési forma és színtér között máig is őrzi feltétlen ideológiai pri­ mátusát. Jóllehet a mindennapi tapasztalat és a magyar szociológia eredményei is - gondoljunk csak Héthy, M akó és mások üzemszociológiai vizsgálataira - azt mutatják, hogy a munkásmagatartásban inkább a bérmunka-hozzá­ állás, mintsem a tulajdonosi tudat és közösségi önmegvalósítás dominál, ennek belátásáig még nem jutott el a munkahelyi művelődés koncepciója. A z a sajátos magyarországi „átm enet” , amelyben a vállalatok már nem csak társadalmi szükségleteket kielégítő „termelőegységek” , de még nem igazán jövedelemtermelő vállalkozások (mivel számos gazdaságon kívüli felada­ tot is kell látniuk) és az ebből fakadó funkciózavar szorosan összefügg, sőt egy tőről fakad a munkahelyi művelődés hagyományos formáinak eről­ tetésével és persze életidegenségével is. Miben nyilvánul meg ez a funkciózavar? Elsősorban abban, hogy vállalati szinten is társadalmi célokat fogal­ maznak meg a művelődés terén. Nemcsak a megfogalmazott célok általá­ nosságában (szocialista életmód, műveltség stb.) érhető ez tetten, hanem abban is, hogy a művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyo­ mányos lakóhelyi, szabadidős-kínálattal. (Gondoljunk csak az ismeretter­ jesztő előadásokra, előadóestekre, a szabvány szórakoztató műsorokra, szín­ házjegyekre stb.) Ügy is mondhatnánk, hogy ugyanazt kínálja a vállalat művelődés címén, mint az erre szakosodott hivatásos intézményrendszer. Minek csinálja akkor ugyanazt a vállalat is? Általános probléma az is, hogy a munkahelyi művelődés nem kötődik a speciális vállalati problé­ mákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik. Ennélfogva funkciótlanná, „idegen testté” válik a vállalat tevékenységében. E rövid, kritikus megjegyzések után feltehetjük a kérdést: milyen tény­ leges funkciói lehetnek a kultúrának egy „hús-vér” vállalat esetében, mi­ lyen érdeke fűződhet egy vállalatnak a saját kulturális élete megszerve­ zéséhez? (Szándékosan használjuk a „saját kulturális élet” kifejezést, hogy ezzel is megkülönböztessük a munkahelyi művelődés szerintünk életidegen koncepciójától.) Nézzünk egy lehetséges tipizálást. A vállalati kulturális tevékenységet feloszthatjuk külsőre és belsőre. Az előbbi esetben a vállalat részt vesz, vagy támogat vállalaton kívüli (lokális, regionális, vagy akár országos) kulturális eseményeket, az utóbbi esetben pedig az eddig taglalt saját, munkahelyi kulturális életről van szó. Nagyjából az előbbi felosztást követve, a kulturális tevékenység két leg­ fontosabb funkcióját így fogalmazhatjuk meg: - a vállalat külső, környezeti (lakóhelyi stb.) kapcsolatainak fejlesztése, ápolása , a vállalati „im age” kialakítása, a vállalati propagandamunka kiegészítése; - a vállalati munkerő-gazdálkodás részeként a munkaerő-állomány „k ar­ bantartása” , minőségének javítása, a vállalati eredményesség szempont­ jából fontos „emberi, munkatársi viszonyok” fejlesztése, egyfajta vállalati „tu d at” (a vállalattal való azonosulás) megteremtése. Részletezzük tovább a jól szervezett vállalati kulturális élet lehetséges funkcióit (amelyeket így szétválasztani persze csak analitikusan lehet, a gyakorlatban nem): 45 �- munkaerővonzás és -megtartás (itt el kell ismerni, hogy a kultúra eb­ ben az esetben minimum járulékos szerepet játszik, döntően a különböző szociális juttatások és szolgáltatások - óvodai, bölcsődei ellátás, üdülés, stb. - esnek latb a); - kollektívateremtés, az emberi kapcsolatok ápolása (kiszakadva a munkavégzés hierarchikus és személytelen rendjéből, a kulturális esemé­ nyek - például egy kirándulás - találkozási alkalmakat teremthetnek ve­ zetők és beosztottak, különböző helyeken dolgozó munkatársak között, és ezáltal növelhetik, javíthatják a vállalati belső információcserét és az ered­ ményesség szempontjából oly fontos belső kooperációs hajlandóságot); - a vállalattal való azonosulás elősegítése (jóllehet elsősorban a siker, a vállalat gazdasági eredményessége növeli az azonosulást, a kultúrának itt is fontos kiegészítő szerepe lehet, jó belső kulturális programokkal és me­ cénásként szerzett publicitással, hírnévvel egyaránt); - munkaerőképzés, a munkaerő pszichikai és fizikai „karbantartása” , rekreáció, rehabilitáció. - reprezentatív, szimbolikus javak, események támogatása. (Saját, sike­ res művészeti csoport - például egy táncegyüttes - fenntartása, vagy egy híres kulturális intézmény, vállalkozás sponzorálása nagyon jól segítheti a vállalat „public relation” munkáját, a vállalati „im age” felépítését.) A felsorolás azt tükrözi, hogy a kultúra véleményünk szerint akkor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcso­ lódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik. Ehhez viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munkamegosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelm et termeljen. Létének ez elsődleges funkciója. Í rott malaszt marad minden olyan munkahelyi műve­ lődéskoncepció, amely ezt nem veszi tudomásul.* * Szerzőink tanulmányát vitaindítónak szánjuk. Szerkesztőségünk azt re­ méli, hogy a gazdaság és kultúra jelenlegi helyzetében eme speciális kérdés­ kör nem csupán a közművelődés szakembereit bírja szólásra. 46 �H A LÁ SZ P É T E R -S Z ÍJJÁ R T Ó A N D R Á S A dél-nógrádi ingázók * A nógrádi falvak lakossága sohasem tudott kizárólag a mezőgazdaságból megélni. A domborzati viszonyok, az aránylag kevés és gyönge minőségű szán­ tóföld, a nagy kiterjedésű erdőségek következtében a nógrádi parasztok telente erdőmunkával, szénégetéssel, fuvarozással egészítették ki a mezőgazdaságból származó jövedelmüket, s aki csak tehette - elsősorban a fiatalok - lejárt summásnak, napszámosnak az Alföldre. D e már a két világháború közötti idő­ szakban is egyre többen a vasútnál, vagy a főváros ipari üzemeiben keresték megélhetésüket. A kétlakiságnak és az ingázásnak tehát meg voltak itt a gaz­ dasági és társadalmi gyökerei, de a kereső lakosság nagyobb részére kiterjedő méreteket csak az 1950-es évek extenzív és koncentrált iparfejlesztésének kö­ vetkeztében kezdett ölteni. Ez volt egyfelől az erőteljes szívóhatás, amit az ipari központok, mindenekelőtt a főváros gyakorolt e térség falvaira, az 1960-as évek elején befejeződött kollektivizálás pedig, mely a parasztság egy részét fö­ löslegessé tette a mezőgazdasági ágazatban, a taszítóerőt szolgáltatta. Az in­ gázás társadalmi jelensége tehát alapvetően két gazdasági tényező hatására alakult ki, amit bizonyos leegyszerűsítéssel úgy jellemezhetünk, hogy a mezőgazdaság intenzív és az ipar extenzív fejlesztése közti különbség hozta létre. Mindehhez hozzájárult az ipar túlzott koncentrációja, valamint az a körül­ mény, hogy az újonnan alakult mezőgazdasági nagyüzemek a hagyományos pa­ raszti gazdálkodásnak kizárólag az alapanyag-termeléssel kapcsolatos tevékenysé­ gét vállalták, a gazdasági szabályozás kényszerűsége miatt úgyszólván minden egyéb (feldolgozó, kiegészítő) tevékenységről le kellett mondaniuk. Emiatt, to­ vábbá az infrastrukturális elmaradottság miatt meggyöngült a dél-nógrádi tér­ ség településeinek népességeltartó képessége, ezért megnövekedett a lakosság mobilitása, magyarán az elkívánkozása erről a vidékről. Az ilyesfajta elvágyó­ dásnak kétféle megnyilvánulási formája van: az egyik az elvándorlás, a másik pedig az ingázás, és rendszerint nem csak az egyéneken, hanem a körülménye­ ken is múlik, hogy valaki melyik formát választja. 1960 és 1985 között a tér­ ség településeinek mintegy 15 százalékkal csökken a lakossága. Ez a csökkenés azonban nem volt egyenletes, a térség keleti részén levő falvakban sokkal erő­ teljesebb fogyás figyelhető meg, míg a nyugati rész településeire inkább a né­ pesség stagnálása a jellemző. Lényegében hasonló területi eltérés figyelhető meg az ingázás vonatkozásában is, ami mutatja, hogy a kétféle társadalmi je­ lenséget legalábbis hasonló okok váltották ki. A térség keleti részén levő köz­ *Az Agrárgazdasági Kutató I ntézetben az Ipari Minisztérium megbízása alapján tanulmány készült a dél-nógrádi térség munkaerőhelyzetéről. A kutatómunka során a vizsgált térségből a fővárosba ingázók mintegy harmadánál - csaknem ezer személynél - részletes, kérdőíves felmérést végeztünk, társadalmi helyzetük, tagolódásuk, ingázásuk módiának feltárása érdekében. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a tér­ ségben élő női munkaerő azon részére is, akik aktív korúak (14—55 évesek), s a felmérés idején munkahelyre nem jártak cl dolgozni. Körükben azt kutattuk, hogy különböző csoportjaik miként vélekednek az ingázásról, milyen képzettséggel rendelkeznek, szándékukban áll-e és milyen feltételek mellett a lakóhelyük közelében munkát vállalni. Végül arról is tájékozódtunk, hogy mi a vélemé­ nyük az ingázásról a térségben élő. az általános. és a szakmunkásképző iskola elvégzé­ se előtt álló (azóta már végzett) fiataloknak. 47 �ségekben (Garáb, Buják, Ecseg, Csécse, Bér, Vanyarc, Kisbágyon, Palotás­ halom, Egyházasdengeleg, Erdőtarcsa, K álló és Erdőkürt, valamint a nyuga­ tabbra eső területen Nézsa és Nógrád) az ingázók aránya megközelíti, eseten­ ként pedig meg is haladja a keresőképes korban levő lakosság 50 százalékát. Az ingázó vagy más néven „bejáró” munkások az életformájukkal járó uta­ zás időtartamát és körülményeit tekintve három nagyobb csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak az egy-egy nagyváros, vagy ipari központ Szűkebb agglome­ rációjában élők, akik naponta legföljebb kétszer egy órát töltenek utazással, ami gyakorlatilag nem több, mintha valaki egy nagyváros egyik sarkából a másikba járna munkába; a másik csoport a távoli vidékekről bejáróké, akik rendszerint csak hetente, vagy kéthetente látogatnak haza - de egy-egy napra elosztva, vi­ szonylag kevés ideig vannak úton; s a két csoport között van a harmadik, akik a tágabb agglomerációban élnek: nem olyan messze, hogy túlnyomó többségük ne járhatna mindennap haza, de elég messze ahhoz, hogy ez a hazajárás na­ ponta 4-5 órát elvegyen az életükből. Ehhez a harmadik, legtöbb időt utazó csoporthoz tartoznak a dél-nógrádi térség ingázóinak többségét kitevő fővárosba járók, akikkel kapcsolatban ta­ nulmányunkban arra keressük a választ, hogy különböző rétegeiknél és cso­ portjaiknál milyen emberi, gondolkodás- és magatartásbeli lehetőségei lennének a helyben való munkavállalásnak, ha ehhez a jelenleginél kedvezőbb gazda­ sági feltételek jönnének létre a térségben. Az ingázók társadalmi összetétele. A vizsgálatba vont ingázók csaknem há­ romnegyede (73,4 százaléka) a férfi, azt mondhatjuk tehát, hogy az ingázás elsősorban a férfiakra jellemző. Különösen így van ez a családos kategóriá­ ban: az ingázó nők között jóval több (30,7 százalék) az egyedülálló, mint a férfiak között (24,0 százalék). A nők családban betöltött szerepével ugyanis kevésbé lehet összeegyeztetni az ingázással járó életformát, annál is inkább, mivel számtalan esetben az eljáró férfi helyét is nekik kell betölteniük a csa­ ládon belül. Hogy mennyire a család a motiváló tényező, mutatja, hogy a 20 évesnél fiatalabb korosztályban a nők jóval nagyobb arányban szerepelnek az ingázók között, mint az idősebb nemzedékeknél. Egy későbbi kérdésre adott válaszokból az is kiderül: az egyedülállóként ingázó nőknek csak elenyésző hányada (3,3 százalék) tervezi, hogy a családalapítás után is megőrzik ezt az életformát, míg az egyedülálló férfiak között ez az arány jóval nagyobb (17,2 százalék). Tanulságos megvizsgálni a fővárosba ingázók iskolai végzettség szerinti megoszlását. Legnagyobb csoportjukat - az összes ingázó egyharmadát — a szakmunkásvégzettséggel rendelkezők jelentik, valamivel kevesebben vannak azok, akik csak a nyolc általánost végezték cl. Ez a két csoport adja az egész minta kereken 64 százalékát. Viszonylag számottevő azoknak a száma, akik még a nyolc általánost sem járták ki, ők elsősorban az idősebb nemzedék képviselői, csaknem a felük 50 esztendősnél idősebb. Érdemes megfigyelni, hogy míg a férfiak között a szakmunkás-végzettségűek adják az ingázók legnagyobb hányadát (42,5 százalék), addig a nők túlnyo­ mó része (56 százalék) nyolc általánost végzett, és az ő esetükben mindössze 7,1 százalék a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők aránya. A kiegészítő tanfolyamokat is főként a férfiak végezték el. Általában az ingázók körében igen nagy jelentősége van az iskolán túli képzésnek. Csaknem minden hato­ dik ember elvégzett az alapképesítéséhez még valamilyen tanfolyamot, a nyolc általánossal rendelkezőknek pedig egynegyede élt ezzel a lehetőséggel. Az 48 �adatok arról is árulkodnak, hogy a szakmunkás-képesítést is idősebb fejjel, már állásban végezte el az ingázók számottevő része. Témánk szempontjából mindez azért érdemel figyelmet, mert azt mutatja, hogy az ingázók jelentős része hajlandó a munkavégzés mellett szakképesítést szerezni, tanulásra vál­ lalkozni, tehát egy esetleges átképzésnek - bizonyos körben - meglennének az emberi feltételei. Az ingázók jóval kisebb mértékben rendelkeznek magasabb végzettséggel, mint általában a térség keresői. Már a középiskolát végzettek is igen csekély arányban találhatók a fővárosba ingázók között, ami azt mutatja, hogy a kö­ zépfokú végzettséggel rendelkezők inkább találnak munkát helyben vagy a közelben, mint a szakképzetlenek, illetve a szakmunkás-képesítéssel rendelke­ zők. Természetesen az is közrejátszik ebben, hogy a különböző speciális szakközépiskolát végzettek jórésze - akárcsak a felsőfokú végzettséggel rendelke­ zők túlnyomó része - nem ingázik, hanem a szülőhelyről való végleges elköl­ tözést választja. Vizsgáljuk meg a fővárosba ingázók szakképzettség szerinti megoszlását is. A különböző szakmák közül az úgynevezett építőmesteri a legelterjedtebb, a szakképzettséggel rendelkező férfiak közül minden negyediknek ez a szak­ mája. Ezt követi gyakoriságban a lakatosszakma, majd pedig az építési szak­ ipari szakmunkás-képesítés. Ez a három adja az összes szakképzettséggel ren­ delkezők 45,3 százalékát, de a férfiaknál ez az arány 50,3 százalék. Ezek te­ kinthetők az ingázók „hagyományos” szakmáinak, mert a fiatalabb korosztá­ lyoknál - különösen az „építőmesteri” - jóval kevésbé elterjedtek. A legfia­ talabbak számos újfajta szakra szóló képesítéssel rendelkeznek, de határozot­ tan egyikről sem mondhatjuk, hogy előtérbe került. A szakmával rendelkező férfi ingázók 40 százaléka egyértelműen az építke­ zéssel összefüggő különféle szakmákhoz kötődik, de ha ehhez hozzávesszük az egyéb rovatban szereplő, ritkábban előforduló, s ugyancsak az építkezéshez kapcsolódó szakmákat is, akkor megállapíthatjuk, hogy a fővárosba ingázó férfiak nagyobbik felének olyan szakmája van, ami elsősorban az építkezése­ ken hasznosítható. Ezt fontos tudnunk akkor, amikor azt latolgatjuk, hogy a fővárosba eljárók közül kiket lehetne helyben foglalkoztatni. Nem kétséges, hogy a vidék infrastruktúrájának esetleges fejlesztése számottevő beruházáso­ kat igényelne, ahol jól lehetne hasznosítani ezeket a fővárosba járó „építő­ mestereket” és más hasonló szakmával rendelkezőket, de ennyi építőipari szakmunkásra - főként hosszabb távon - semmi esetre sem lesz szükség a térségben, hiszen itt hozzávetőlegesen 650-700 fő, építéshez kötődő szakké­ pesítéssel rendelkező emberről van szó. Hasonló eredményre jutunk, ha megnézzük az ingázók munkakörök szerinti tagolódását. Összeadva az építkezésekhez kapcsolódó munkaköröket és ehhez hozzászámítva a segéd- és betanított munkások kétharmadát - ismereteink sze­ rint közülük legalább ennyien dolgoznak az építkezéseken - , akkor lényegében ugyanarra az eredményre jutunk, mint a szakképzettség vizsgálatánál, neveze­ tesen, hogy a fővárosba ingázók 50-53 százaléka munkakör szempontjából is az építkezésekhez kötődik, a férfiak esetében pedig ez az arány megközelíti a 60 százalékot. Többfelől is megerősítést nyert tehát, hogy a vizsgált térségből Budapestre ingázók közül legalábbis 1900-2000 fő különböző építkezéseken dolgozik, és ezekből kb. 1500-1600 személy a férfi. Esetleges munkaerő-átcsoportosítás 49 �szempontjából azonban két részre kell osztani őket. A férfiaknál maradva hiszen ők adják a fővárosi építkezésekre ingázók mintegy 80 százalékát - meg­ állapíthatjuk, hogy a nagyobbik felük tekinthető szak- illetve betanított mun­ kásnak, akiknél egy esetleges átcsoportosítás (átképzés) esetén meghatározó le­ het, vagy legalábbis nagyobb súllyal esik latba speciális szakképzettségük. A fő­ városi építkezésekre ingázók másik - az előbbinél valamivel kisebb - fele se­ gédmunkás, illetve kubikos, tehát nem rendelkezik szakképzettséggel. Ők azok, akiket átképzésük esetén nem köt különösebben a tanult - legföljebb a begya­ korlott — szakma. A fővárosba ingázó nők három nagyobb munkakörben találhatók: csaknem egynegyedük különböző vállalatoknál takarítónőként keresi a kenyerét, egyhatoduk betanított munkás, 8 százalékuk pedig ügyintézői, adminisztrátori munka­ körben van. Ez a három csoport adja az ingázó nők 46 százalékát, ami hozzá­ vetőlegesen 220-240 embert jelent. Ők azok, akik egy esetleges infrastrukturális fejlesztés esetén a helyben bővülő szolgáltatási szféra keretei között minden különösebb átképzés nélkül alkalmazhatók lennének. Témánk szempontjából nem közömbös, hogy a különböző nemű és korú in­ gázók milyen jövedelemért vállalkoznak erre az életformára. Az ingázásra kész­ tető okok között ugyanis az eddig említetteken kívül azt is megtaláljuk, hogy azonos munkakörökben, sőt: azonos munkáért a fővárosban jóval több fizetést lehet kapni, mint helyben. Ez nyilvávalóan összefügg a helybeli üzemek, főként a termelőszövetkezetek anyagi lehetőségeivel, de a vizsgált térség legtöbb tele­ pülésére jellemzőnek tekinthetjük, hogy - különösen a szakképzettséghez kötött munkakörök esetében - a kereseti különbség 1,5-2 ezer forint is lehet a fővá­ ros javára. Sajnos nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy hasonló munkakörökben a nem ingázók milyen fizetési színvonalat tudnak elérni, ezért csak azt tudjuk vizsgálni, hogy a fővárosba ingázók miként oszlanak meg a bevallott átlagos havi kereset, illetve az - ugyancsak bevallás alapján felmért - évi prémium alapján. Teljesen egyértelmű, hogy a férfiak átlagosan legalább 2000 Ft-tal megelőzik a nők keresetét: míg az előbbiek zöme a 6-8 ezer forintos sávban húzódik, az utóbbiak - jóval kisebb szóródással - a 4-6 ezer forintos tartományban mozog­ nak. A nőknél a prémium összege is kevésbé szóródik a férfiakénál, és min­ denképpen kevesebb azokénál. Az életkori sajátosságokat tekintve megállapít­ hatjuk, hogy ha a 20 évesnél fiatalabbak viszonylag alacsony kezdőfizetését nem számítjuk, akkor a különböző korcsoportok között nincsen különösebb el­ térés a havi keresetek tekintetében. Nyilvánvalóan azért, mert azokban a mun­ kakörökben, ahol az ingázók dolgoznak, elsősorban nem a szolgálati idő hatá­ rozza meg a fizetéseket. A prémiumok tekintetében sincs egyértelmű különbség a különböző korcsoportok között, legföljebb azt állapíthatjuk meg, hogy prémi­ um dolgában - főleg a férfiaknál - nagyobb a szóródás az ingázók között, mint a fizetésben. A fővárosba ingázók tehát, különösen pedig a 30 és 50 év közti férfiak, jóval az átlagos szint fölött keresnek, havi átlagbérük (7200 Ft.) legalább más­ fél ezer forinttal meghaladja a fizikai dolgozók országos átlagát. A jövedelem­ többletnek nyilvánvalóan az az oka, hogy a bejárók, ha már vállalják az ingázó életmóddal járó hátrányokat, akkor igyekeznek olyan munkahelyet és munka­ kört találni, ahol ezt a többletidő-ráfordítást és többletfáradságot megfelelő50 �en honorálják is. Az ingázók nagyobb részére jellemző viszonylag magas bérszínvonal számottevő tényező lehet egy esetleges munkaerő-átcsoportosítás esetén. A viszonylag magas jövedelemmel nyilvánvalóan szorosan összefügg az a kérdés, hogy milyen gyakran és főként milyen okok miatt változtatják az ingázók a munkahelyüket? Felmérésünk szerint a fővárosba járók több mint fele keve­ sebb mint bárom esztendeje dolgozik a jelenlegi munkahelyén, és még az 50 évesnél idősebbeknek is csak 46 százaléka mondhatja el, hogy tíz esztendőnél régebben van a jelenlegi munkahelyén. Valamivel nagyobb állandóságot mutat az ingázók munkakörhöz való kötődése, de e téren is aránylag számottevő mo­ bilitásnak lehetünk tanúi. Különösen a férfiakra jellemző, hogy gyakran vál­ toztatják a munkahelyüket, ugyanakkor ők azok, akik valamivel jobban ra­ gaszkodnak a munkakörükhöz, mint a nők. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a fővárosba ingázók legalábbis egy jelentős része nem kötődik olyan erősen a munkahelyéhez, de még a munkaköréhez sem, hogy kellő indok vagy esetleg szükség esetén ne hagyná ott. Jelenleg ez a „kellő indok” egyértelműen az anyagiakat jelenti. A vizsgálatba vont ingázók 64 százaléka, tehát csaknem a kétharmada, legutóbb azért változtatott munkahelyet, mert „jobban fizetőt ta­ lált” . Ehhez képest az összes többi tényező (nem becsülték a munkám: 5,6 szá­ zalék, rossz volt a közlekedés: 7,8 százalék, a rossz munkahelyi légkör: 3,6 szá­ zalék, megszűnt az üzem: 15,8 százalék) jóval kisebb gyakorisággal szerepel az okok között. Hangsúlyoznunk kell, hogy az anyagiak miatti munkahelyváltozta­ tás elsődlegessége korra és nemre való tekintet nélkül jellemző az ingázókra. Ez pedig nagyon fontos szempontként érvényesülhet akkor, amikor felmerül a munkalehetőségek helyi szervezetben történő megteremtésének alternatívája. Az ingázó életmód és szemlélet főbb jellemzői. A következőkben megkísérel­ jük felvázolni azokat a legfontosabb tényezőket, amik a dél-nógrádi térségből a fővárosba ingázók életmódjára jellemzőek, hogy tisztázzuk, milyen emberi és társadalmi feltételei vannak az ingázó népesség helyhezkötésének. Azok, akik a vizsgált térségből a fővárosba járnak dolgozni, túlnyomó rész­ ben naponta járnak a munkahelyükre: a férfiak 90,8 százalékára, a nőknek pe­ dig 94,1 százalékára ez a jellemző. A hetente ingázók, vagyis a munkásszálláson lakók az ingázók egytizedét sem teszik ki, még a 20 évnél fiatalabbaknak is csak 15 százaléka vállalkozik a munkásszálláson való lakásra. Ebből az is következik, hogy a fővárosba ingázók túlnyo­ mó része a munkaidő leteltével késedelem nélkül utazik haza, legföljebb vásárol valamit. Ez jellemző az egész minta 80 százalékára, de még a 20 évnél fiatalab­ bak 73 százalékára is, pedig nyilvánvalóan őket vonzzák leginkább a „világvá­ ros” szórakozási lehetőségei. A dél-nógrádi térségből naponta ingázók túlnyomó részének tehát szórakozási, sportolási, művelődési lehetőség szempontjából úgy­ szólván semmit sem nyújt a főváros. A gyors hazautazás bizonyos mértékben kényszerűség is, ugyanis az ingázók legnagyobb részét (a férfiak 79 százalékát és a nők 90 százalékát) vállalati autóbusz szállítja. Ez igen jelentős lépés a vasúttal vagy az autóbusszal való utazáshoz képest és nyilván számottevő mér­ tékben hozzájárul az ingázó életmód elviselhetőségéhez. De még így is 3-4 órát vesz igénybe az oda- és visszautazás, vagyis ezek az emberek nem nyolc órát töltenek el naponta a munkával, hanem legalább tizenkettőt, de a várakozásókkal együtt inkább többet. Ez tehát bele is van kalkulálva a viszonylag magas kere­ setbe, s úgy is fogalmazhatunk, hogy az ingázók voltaképpen a napi 4-5 órai 15 �utazással keresik meg azt a fizetésbeli különbséget, ami a helyi és a fővárosi munkalehetőségek nyújtotta jövedelem színvonala között mutatkozik. A népgaz­ daság vagy a munkahely oldaláról azonban ez az autóbuszoztatás nyilvánvaló­ an tetemes költségtöbbletet jelent, és egy ésszerű gazdasági rendszerben meg­ felelő bérgazdálkodással annyi dolgozóval is meg lehetne oldani a termelést, hogy a jelenleginél jóval kevesebb ingázóra legyen szükség. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az ingázásnak komoly anyagi-gazda­ sági okai vannak. Nehéz eldönteni azonban, hogy a fő indítékok között a helyi, környékbeli munkalehetőség hiányának van-e döntő szerepe, vagy pedig annak a körülménynek, hogy bizonyos szakmákat, munkaköröket a fővárosban sokkal jobban megfizetnek, mint a vidéki munkahelyeken. Nos, a felmérés során ka­ pott válaszokból az derül ki, hogy mindkét tényezőnek meghatározó jelentősége van az ingázás létrejöttében és fenntartásában. A fővárosban tapasztalható jobb kereseti lehetőség valamivel erősebben nyom a latba, ám ennek nemek és kor­ csoportok szerint eltérő a súlya. Érdemes a kérdést egy kicsit közelebbről is megvizsgálni! Felméréseinkből kiderül, hogy alapvetően két tényező: a jobb kereseti és a közeli munkalehetőség hiánya okozza az ingázást. Ezek mellett az összes többi eltörpül. Mivel erre a kérdésre több választ is lehetett adni, azt mondhat­ juk, hogy ha - értelemszerűen —a gmk-zás lehetőségét is ideszámítjuk, akkor a megkérdezetteknek több mint háromnegyede a jobb keresettel magyarázta az ingázást, ha pedig a közeli munkahely hiányához hozzávesszük az „itthon nem tudja hasznosítani a szakképzettségét” című válaszokat, akkor ez az ok szerepel a válaszolók kétharmadánál. Jellemző, hogy míg a férfiaknál inkább a jobb ke­ reseti lehetőség dominál, addig a nőknél a helybeli munkalehetőség hiánya kerül előtérbe. Az is meggondolkodtató, hogy a fiatalabbaknál inkább az elhe­ lyezkedési gondokon, az idősebbeknél pedig a kereseten van a hangsúly az in­ gázás okait illetően. Miért ingáznak az ingázók? A kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy minden ingázónak pontosan két oka van arra, hogy ingázzék. A válaszoknak kereken 70 százaléka szigorúan anyagi jellegű: a munkalehetőségre és a kere­ setre vonatkozik. Ez egyben azt is jelzi, hogy milyen feltételeket kell elsősor­ ban megteremteni az ingázás mérsékléséhez, illetve ahhoz, hogy növekedjék a térség településeinek népességmegtartó képessége. És e téren nincs számottevő különbség az ingázók különböző rétegei között. Elképzelések az ingázás és az ingázók jövőjéről. Az ingázás bonyolult gaz­ dasági és társadalmi jelentőségének mérséklése, befolyásolása érdekében ho­ zandó intézkedések kialakítása és várható eredményessége szempontjából ko­ rántsem közömbös, hogy maguk az ingázók miként látják a sorsukat, hogyan képzelik el jövőjüket. Az ingázók zöme úgy érzi, egyszer s mindenkorra elkötelezte magát ehhez az életformához. Különösen a férfiak gondolkodnak így, és még a 20 esztendőn aluliaknak is csaknem kétharmada így vélekedik. Szembetűnő, hogy a nők között sokkal többen vannak azok, akik csak „né­ hány esztendeig” kívánnak ingázni. Ők elsősorban azok a családalapítás, vagy inkább gyermekszülés előtt álló nők, akik - mint egy másik kérdésre adott vá­ laszaikból kiderül - a családalapítás után már nem szándékoznak folytatni az ingázást. Mivel azonban a kérdés eldöntése végül is nem rajtuk múlik - mun­ 52 �kalehetőségtől függ elsősorban maguk is érzik helyzetük bizonytalanságát: az egyedülállóknak föltett kérdésre (családalapítás után is folytatni kívánják-e az ingázást?) a nőknek csak 3,3 százaléka válaszolt határozott igennel, 30 száza­ lékuk ,,nem” -et mondott, de mind a férfiak, mind pedig a nők 67-70 száza­ léka úgy nyilatkozott, hogy „attól függ” . Az ingázás mértékének változtatása, változtathatósága szempontjából nem közömbös, hogy maguk az ingázók miben látják ennek az életformának a fő hátrányait. A válaszolók egyötöde szerint az ingázásnak nincsen semmiféle hát­ ránya. Jellemző, hogy a tizenévesek 38 százaléka vallja ezt a nézetet, ami nem véletlen, hiszen náluk a hátrányok jelentős része (kevés idő a háztájira, épít­ kezésre, családra) nem vagy csak korlátozott mértékben jelentkezik. Leszámít­ va ezeket az „elégedetteket” , az ingázók 80 százaléka nagyon jól ismeri az életforma hátrányait: átlagosan 2,7 hátrányt jelöltek meg. A vála­ szok megoszlása nagyon tanulságos. A legtöbben a fáradtságot említették az in­ gázás legfőbb hátrányaként, nyilvánvalóan ez az a hatás, amit a legerősebben és főként pedig szinte állandóan érzékelnek. Ez az életkor előrehaladtával csak fokozódik: a 20 évesnél fiatalabbaknak csak alig több mint egyharmada pa­ naszkodik fáradtságra, az 50 évesnél idősebbeknek pedig több mint a kéthar­ mada. Hasonló jellegű a hiányos alvás szóvátétele is, de ebben nincs eltérés a különböző korosztályok között. Férfiak és nők egyaránt megállapították (csak­ nem minden második), hogy az ingázás miatt kevés idő jut a családra. Minden negyedik ingázó gondja, hogy kevés ideje jut a háztáji gazdaságra, de a legfiatalabbaknak emiatt egyáltalán nem fáj a fejük, a legidősebb nemzedéknek pedig szinte ez a legnagyobb gondja. Ezzel szemben éppen a fiatalok érzékelik erőteljesebben, hogy az ingázással töltött idő elvész a művelődés számára, s ők ebbe bizonyára a szórakozást is beleértik. Végigtekintve adatainkon, fölmerül, hogy miként alakul a kérdés visszája, vagyis milyen előnyökkel kecsegtet, ha valamilyen úton-módon csökkenteni lehet az ingázók számát? Más szóval: milyen kedvező változások következhet­ nek be, ha egy ingázó a helyben vagy a közelben való elhelyezkedéssel vállalja az átképzés nehézségeit, vagy esetleg a kevesebb fizetést? Mindenekelőtt nyil­ vánvalóan kipihentebb és magukat jól kialudt emberekké válnak, ami nagyon kellemes állapot, de ennek a pénzértéke nehezen fejezhető ki. Hasonlóképpen nem honorálja mai társadalmunk azt az időt sem, amit a szülők a gyermekekre fordíthatnak, tehát ez a könnyebbség sem lehet különösebben csábító. Marad az építkezésre, lakáskarbantartásra jutó időtöbblet, ami megintcsak nem igazi nyereség, mert legföljebb néhány esztendővel hamarabb készül majd el az a ház. Akárhogy is nézzük, egyedül a háztáji gazdálkodásban rejlő lehetőség ki­ használása - és az ebből eredő jövedelem - lehet az egyetlen kézzelfogható ellentétel, az ingázás felhagyásával járó keresetkiesés esetén. Ez valóban reá­ lis lehetőség lehet - az idősebb nemzedék számára, de nem a fiataloknak. Mint láttuk, őket - legalábbis egyelőre - nem érdekli a háztáji-házkörüli gazdálko­ dás, pontosabban csak annyira érdekli, amennyire az önellátás megkívánja, de körükben semmi esetre sem lehet a kisárutermelés az ingázás alternatívája. Meg kell tehát állapítanunk, hogy az ingázás „ kiváltásának” - bármilyen okból kerül rá sor - egyetlen lehetősége van, ha helyben vagy a közelben teremtünk olyan munkalehetőséget az eljárók számára, amivel azonos, vagy közel azonos, főmunkaidőből származó jövedelemhez tudnak jutni. Természetesen annak sem szabad elvetni a lehetőségét, hogy kellően előkészített és szervezett akciókkal az utazásból felszabaduló időt különféle helyi, mezőgazdasági és szolgáltatási 53 �jellegű kisvállalkozások irányába tereljük. Az ezzel kapcsolatos integrációs for­ mák megteremtésében igen jelentős szerep jutna a térség mezőgazdasági üzemei­ nek. Az előzőekben megtudtuk, hogy az ingázóknak csak egy meglehetősen szűk rétege van megelégedve ezzel az életformával, a többségük szerint számos hát­ ránya van annak, hogy - jobb híján - a fővárosba kénytelenek járni dolgozni. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy vajon ezek az emberek próbálkoztak-e helyben, vagy a közelben munkalehetőséget találni? A kérdés tulajdonképpen elméleti jellegű, hiszen próbálkozni sokféleképpen lehet, s a válaszolók nyilván ide soroltak a futó érdeklődéstől kezdve az alapos utánajárásig mindenfajta te­ vékenységet. Annál meglepőbb, hogy a válaszolóknak alig több mint egynegye­ de válaszolt igennel, a többségük - legyen az férfi vagy nő - meg sem pró­ bálkozott. Leginkább még a 2 1-3 0 évesek érdeklődtek közelebbi munkalehető­ ség iránt. Kiegészíti ezt a képet, ha megnézzük egy másik kérdésre adott vá­ laszok alakulását, amely így szólt: „Ismeri-e, hogy a falujában, vagy a közel­ ben milyen ipari üzemek, munkalehetőségek vannak? " A válaszokból az derül ki, hogy az ingázók nagyobbik része (56 százalék) ismeri ezeket a helyeket, 23 százalékuk ,,nem nagyon ismeri” , és csak 12 százalékuk árult el teljes tájéko­ zatlanságot. Ezekből a válaszokból, valamint az ingázók egy részével folytatott interjúk során nyert ismeretekből megállapíthatjuk, hogy a bejárók körében igenis beszédtéma a helybeli vagy a környékbeli munkalehetőségek helyzete. Ha nem is járnak rendszeresen és következetesen utána, azért, hogy úgy mondjuk, a „szemük sarkából” számon tartják a lehetőségeket. Az ingázó általában tud­ ja, hogy hová mennyiért lehetne elmenni, kit kellene megkörnyékezni (és mi­ vel), ha komolyan el akarna nyerni valamilyen jobbnak tűnő munkakört, amire a dolgok rendje szerint nyilván több jelentkező is pályázik. Valahogy úgy fest tehát a helyzet, hogy ha valaki valamiért (egészségi vagy családi ok, esetleg építkezés stb.) úgy dönt, fölhagy az ingázással és a környéken vállal munkát, az kellő kitartással — és esetleg némi áldozattal - előbb-utóbb talál is. De ilyen esetek inkább elszórtan jelentkeznek, s az emberek tömegesen egyelőre sem belső sem pedig külső okokból nem kényszerülnek arra, hogy föladják a fővárosba való ingázást. Reálisan gondolkodnak és tudják, évtizedek alatt megtanulták, erre érdemben aligha van lehetőségük. Pedig az ingázók 90 szá­ zaléka megfelelő anyagiak ellenében gondolkodás nélkül otthagyná fővárosi munkahelyét - és e tekintetben alig van különbség férfiak és nők, idősek és fiatalok között. 17 százalékuk már olyan munkahelyre is hazajönne, ahol ezer forinttal kevesebbet keresne, kétezerrel kevesebbért azonban már csak néhányan vállalkoznának. Nincsenek tehát szubjektív, érzelmi megfontolások, kizá­ rólag anyagiakon múlik az ingázás. És arra vajon vállalkoznának-e az ingázók, hogy a helyben vagy közelben lévő munkalehetőség érdekében átképezzék magukat, új szakmába tanuljanak be? E tekintetben az ingázók három, szinte egyforma nagyságú csoportra tago­ lódnak. Csaknem egyharmaduk úgy érzi, hogy vállalkozna egy ilyen „átkép­ zés"-re, új szakma tanulására; valamivel több mint harmaduk elzárkózik egy ilyen lehetőség elől, míg a harmadik - gyakorlatilag azonos súlyú - csoport nem tud dönteni, az „attól függ” szókép mögé rejtőzik. Az asszonyok több vállalko­ zó kedvet árulnak el, de még tanulságosabb a különböző korcsoportok válaszai­ nak megoszlása. A legfiatalabbakban van meg leginkább a készség az új szak­ ma tanulására, ugyanakkor bennük van a legtöbb bizonytalanság is. Az életkor 54 �növekedésével csökken az átképzésre való hajlandóság, de a bizonytalanság is mérséklődik. Az emberekben, ahogy korosodnak, egyre nagyobb arányú az eltö­ kéltség, miszerint ők bizony már nem tanulnak új szakmát, inkább egész élettükben megmaradnak bejárónak. Ha a százalékszámok mögé tekintünk, azt látjuk, hogy a vizsgált térségben mintegy 230-250 nő és 550-600 férfi, tehát összesen hozzávetőleg 800-850 in­ gázó munkás vélekedik úgy, hogy helyben, illetve a közelben létesülő mun­ kahely esetében önként vállalkozna új szakma megtanulására. Közülük elsősor­ ban a 40 esztendősnél fiatalabbak szándékát tekinthetjük reálisnak, tehát mint­ egy 600 fő „önként jelentkezővel” számolhatunk. Különösen kedvező - vagy éppen rendkívüli kényszerítő - esetben természetesen azok is új szakma tanu­ lására adhatják a fejüket, akik jelenleg bizonytalankodnak. Ha kiemeljük kö­ zülük a 40 évesnél fiatalabbakat és föltételezzük, hogy különböző körülmények hatására a felük az átképzés mellett dönt, akkor ez további 300-320 embert jelentene. Különböző jellegű átképzésekkel, illetve a jelenlegi szakképzettséghez iga­ zodó munkahelyek létesítésével tehát arra lehet számítani, hogy mintegy 10001200 jelenlegi ingázó térne vissza a térségbe dolgozni. Ez számottevően hoz­ zájárulna a dél-nógrádi térségben egy jelenleginél egészségesebb társadalmi szer­ kezet kialakulásához. Az aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők néhány sajátossága. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a dél-nógrádi térségben élő női munkaerő azon rétegére is, amelynek tagjai aktív életkorúak (14-55 évesek), s a felmérés ide­ jén munkahelyre nem jártak el dolgozni. Ez a réteg természetesen nem egysé­ ges, megtalálhatók közöttük a háztartásbeliek, a gyes-en, a gyed-en lévők, a le­ százalékoltak és a bedolgozók. Körükben azt kutattuk, hogy milyen életkorúak, képzettségűek, mióta vannak otthon, korábban ingáztak-e, szándékoznak-e, szeretnének-e lakóhelyük közelében dolgozni, illetve, hogy milyen munkát végez­ nének szívesen. A célkitűzés teljesítése érdekében a dél-nógrádi térség 28 tele­ pülésén, összesen 308 aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők körében végeztünk kérdőíves felmérést. A vizsgálatba vont nők 91 százaléka férjezett, s 96 százalék dolgozott már életében valamilyen munkahelyen. E két vonatkozásban szinte alig van emlí­ tést érdemlő eltérés a különböző csoportok között. A gyes-en, gyed-en lévők alkotják a vizsgált rétegen belül a legnépesebb csoportot. Ők a legfiatalabbak, a leginkább kvalifikáltak: 25 százalék szak­ munkás, 25 százalék középiskolai végzettségű (egy részük szakmai tanfolyamot is elvégzett), s mintegy 6-7 százalék a főiskolai, egyetemi oklevéllel rendelke­ zők aránya. Ez utóbbiak többsége pedagógus. Viszonylag rövid ideje vannak otthon, átlagosan 2-3 éve. Mintegy háromnegyedük korábban is ingázott már, tehát lakóhelyétől távol(abb) is dolgozott. A jelenleg gyes-en, gyed-en lévők egyötöde budapesti munkahelyen is vállalt munkát. Az ingázó életmód a fiatal nők részéről mindaddig elfogadható, amíg férj­ hez nem mennek, építkezésbe nem fognak, s meg nem születik az első gyerek. Ezt követően erőteljesen módosul a véleményük, szinte kivétel nélkül hátrá­ nyosnak ítélik az ingázást. A gyes-en, gyed-en lévő kismamák közül fejezték ki legtöbben igényüket közeli - s számukra egyéb szempontból is megfelelő munkahely iránt. Az egy-két éves gyermekükkel (gyermekeikkel) otthon lévő asszonyokat nem 55 �számítva a többiek - tehát a régebben gyes-en lévők - szinte valamennyien kerestek (keresnek) már maguknak közeli munkahelyet, vagy bedolgozási le­ hetőséget, de ez a törekvésük nem járt sikerrel. Összegezve: a gyes-en, gyed-en lévő fiatal és viszonylag jól kvalifikált nők 77 százaléka részéről fogalmazódott meg közeli munkalehetőség iránti igény, s egy részük (27 százalék) már próbált is ilyet keresni, mintegy előre gondol­ kodva azzal a céllal, hogy majdan a család, a gyerekek és a munkahely adta feladatokat minél teljesebben, harmonikusabban tudják elvégezni, összeegyeztetni. Tekintettel arra, hogy a családos, gyermekes asszonyok többsége számára az otthon, a gyermeknevelés tennivalói a leginkább meghatározóak, ezért nem ritka, hogy kényszermegoldásként nem végzettségüknek, szakképesítésüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el, s például betanított munkásként is hajlandók dolgozni - közeli munkahelyen. Ismereteik, szaktudásuk egy része így elvész, nem hasznosul. Foglalkoztatásuk tehát egyúttal azt a kérdést is felveti, hogy munkakörük és képzettségük összhangba hozható-e, s megszerzett isme­ reteik hasznosíthatók lesznek-e egy közeli munkahely létesítése esetén. A háztartásbeliek a vizsgálatba vontak között 17 százalékot képviselnek, de­ rékhaduk 31-40 éves. Ez a csoport a legképzetlenebb, 64 százalékuk nyolc ál­ talánost végzett csupán, de 19 százalék ennél is kevesebbet (hat-hét osztályt). Mindössze 17 százalékuk rendelkezik magasabb képesítéssel, szakmával. Az ingázó életmódot ők is megismerték, egynegyedük a fővárosban is dolgozott már. A háztartásbeliek alkotják azt a csoportot, amelynek tagjai részéről szinte teljesen egyezik a közeli munkahely iránti igény (69 százalék) és a tényleges, ám sikertelen próbálkozás ténye (71 százalék). Ügy véljük azonban, hogy ez a csoport képzetlensége, életkora, továbbá a megszokás (ide értve a gyerekne­ velést, idősek gondozását, kistermelést is) miatt valójában immobil, nem vál­ toztat státusán. Erre utal azoknak a magas aránya (46 százalék), akik immár 5 vagy több éve háztartásbeliek, s azóta sem sikerült munkahelyet találniuk. Egy részük anyagilag sincs különösebben rászorulva arra, hogy dolgozni jár­ jon, bár az otthoni bedolgozást - részben a nyugdíj, részben a kereset miatt közülük minden hatodik szívesen vállalná. A leszázalékolt nők csekély arányt képviselnek, ők a legidősebbek, képzett­ ségük szintje alacsony: egyharmaduk a nyolc általánost sem végezte el. Egész­ ségi állapotuktól függően ítélhető meg munkavállalási szándékuk, általános­ ságban alig felük jelezte, hogy szívesen dolgozna egy közeli munkahelyen. Mint­ egy 14 százalékuk otthoni bedolgozást vállalna. A bedolgozók csoportjában (23 százalék) azok a háztartásbeliek, leszázalé­ koltak, gyes-en, gyed-en lévők kerültek, akik a vizsgálat időpontjában ilyen tevékenységet folytattak. Átlagéletkoruk 36 év, 63 százalékuk már több mint hat éve végzi ezt a munkát. Említést érdemel, hogy a bedolgozók 20 száza­ léka szakmunkás, 74 százaléka befejezett általános iskolával rendelkezik, s mindössze 1 százalék járt nyolcnál kevesebb osztályt. (A fennmaradó hányad középfokú végzettségű.) A bedolgozóknak 47 százaléka cserélné fel jelenlegi státusát, s vállalna tel­ jes elfoglaltságot egy közeli munkahelyen. E feltehetően „életformává” vált te­ vékenység reprezentánsai nemigen próbálkoztak azzal, hogy a környéken munkát találjanak, mindössze 20 százalékuk kísérletezett ilyesmivel. A tárgyalt különböző csoportok képviselői szinte kivétel nélkül hátrányos­ nak, kényszermegoldásnak tekintik az ingázást, amit jelenlegi hovatartozásuktól 56 �függetlenül korábban többségükben maguk is kipróbáltak. Átlagosan kb. két­ harmaduk dolgozna szívesen lakóhelyéhez közel, 22 százalék inkább továbbra is otthon maradna (felük bedolgozást vállalna), és végül 11 százalék nem tud­ ja eldönteni, hogy mitévő legyen. Egy elképzelt munka, illetve munkahely körvonalazása is szerepelt a kérdő­ ív kérdései között. Összesen 251 értékelhető válasz, vélemény (kívánság) fel­ dolgozása alapján kitűnt, hogy a nők számára létesítendő munkahely, illetve az ott végezhető tevékenységek közül a következők kerültek szóba (az igényeket tekintve a különböző csoportok között nem mutatkozott említésre méltó elté­ rés): fizikailag könnyű, tiszta munkát (14 százalék), varrás, kötés, kézimunka (26 százalék), összeszerelés (8 százalék), csomagolás (6 százalék), anyagváloga­ tás (2 százalék), gépírás (2 százalék) és egyéb tevékenységek (2 százaléknál kisebb aránnyal), például takarítás, kertészeti, konzervipari, bőrdíszműves munka stb. Számos észrevétel, javaslat fogalmazta meg, hogy olyan munka volna megfe­ lelő a nőknek, amely mellett a családi, otthoni tevékenységeket is maradéktalanul el tudnák látni. Így szükség lenne: egy műszakos munkára 7 vagy 8 órai kezdéssel, továbbá 4-6 órás foglalkoztatásra. Az említettek mellett természete­ sen az anyagiak is meghatározó szerepet játszanak, „ . . . az alacsony kereseti lehetőség nem vonzó” . Ügy tűnik, hogy a dél-nógrádi térségben megkérdezett aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők közül elsősorban könnyű (ipari) betanított mun­ kára lenne vállalkozó, főleg a nagy többséget kitevő, általános iskolát végzet­ tek részéről. A kvalifikáltabbak (a jelenleg gyes-en, gyed-en lévők) esetleg az újonnan telepített munkahelyeken munkairányító és adminisztratív funkciókat tölthetnének be, vagy az idegenforgalom területén dolgozhatnának. Az iskolai tanulók pályaválasztási szándékai, ingázással kapcsolatos elkép­ zelései. Az általános iskolás fiatalok magatartása, gondolkodásmódja és törek­ vései nem függetlenek attól a környezettől, amelyben élnek. Az ifjú nemzedék nem csekély hányada - bizonyítottan - szülei nyomdokába lép, tanul, foglal­ kozást választ, majd dolgozni kezd, s talán ingázni is fog. . . Döntően erre a néhány kérdésre kívántunk választ kapni akkor, amikor a dél-nógrádi térség 20 településén az általános iskolák nyolcadikos (azóta végzett) tanulói köré­ ben kérdőív segítségével informálódtunk. 301 értékelhető adatlap feldolgozását végeztük cl, 144 fiú és 157 lány tanulóét. A kérdés így hangzott: „M i szeretnél lenni, ha felnősz?” A válaszok a vá­ gyakat jelölik, s nem bizonyos, hogy az elképzelések minden gyerek esetében megvalósulnak. Mégis érdekes, hogy - az ebben a korban már pályaválasztási szempontból zömében érett fiatalok - milyen foglalkozási struktúrát „fogal­ maznak meg” . Elkülönítettük a fiúk és a lányok válaszait. Jellemző különbségeket lehet az adatok alapján felfedezni. A fiúk 86 százaléka fizikai foglalkozást választott, a lányoknál ez az arány csupán 64 százalék. A fiúk csaknem fele ipari fizikai szakmát szeretne tanulni: ezen belül a gép- és motorszerelő (17 százalék), valamint a villamossági szerelő pálya (11 százalék) a legvonzóbb. Jelentős arányt képviselnek azonban azok is, akik - zömében a divatos, jól fizető - építőipari foglalkozások iránt érez­ nek. elhivatottságot (24 százalék) és kőművesek, ácsok, víz-, gázszerelők, bur­ kolok, festő és mázoló szakmunkások szeretnének lenni. A harmadik „legna­ 57 �gyobb” foglalkozási csoport a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmáké. E három „fő ” irány teszi ki a vágyak 80 százalékát! Szellemi foglalkozású (ér­ telmiségi?) csupán minden tizedik fiú szeretne lenni. Nem így a lányok! Mintegy 30 százalék választott a szellemi foglalkozások köréből, igaz, közülük minden harmadik irodába vágyik. A lányok fizikai szak­ mák iránti vonzódásában a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozások a leg­ erőteljesebbek (23 százalék), de az ipariak között a varrónő, szabász, bőrdísz­ műves mesterségek is figyelemreméltó presztízst vívtak ki maguknak. A legközelebbi év(ek)re vonatkozó elképzelések szerint a fiúk 3 százaléka nem tanul tovább, dolgozni megy; 1 százalék otthon marad egy ideig. Ez öszszesen 4 százalék. A lányok közül egyelőre többen terveznek így: 7 és 3, öszszesen 10 százalék. A fiúk 71 százalék (a lányok 47 százaléka) úgy képzeli, hogy szakmunkásképző iskolában tanul tovább. Szakközépiskolába igyekszik 19 és 35 százalék, gimnáziumba pedig 6 és 8 százalék. A középiskolába (szakközépbe, gimnázi­ umba) igyekvők között több mint másfélszer annyi a lány, mint a fiú (43 és 25 százalék). A tendencia tehát egyértelmű: a fiúk mielőbb szakmát kívánnak szerezni, majd munkába állni és jól keresni. Hol? 58 százalékuk lehetőleg a lakóhelyén vagy annak közelében, 10 százalék vál­ lalná az ingázást, 33 százalék nem tudja még. A lányok még jobban kötődnek: 70 százalék közeli munkahelyről álmodik, 10 százalék ingázna (mint a fiúk!), és csupán 20 százalékuk bizonytalan. A megkérdezett 14 évesek mintegy 30-40 százalékától (beleértve a bizonyta­ lankodókat is) tehát nem „idegen” az ingázás gondolata, mint lehetőséget nem vetik el határozottan. Vizsgálatunk során kérdőív segítségével 36 fő dél-nógrádi lakhelyen élő vég­ zős szakmunkástanulót is megkérdeztünk arról, hogy mi a szándéka az iskola elvégzése után, illetve hogy hol szeretne dolgozni: vállalná-e az ingázást? A 22 fiú és 14 lány (különböző szakmunkásképző iskolák azóta végzett tanulói) a következő válaszokat adta: Dolgozni fog Továbbtanul Nem tudja fiúk % 64 43 9 27 IOO Lehetőleg közelben szeretne dolgozni Vállalja az ingázást Nem tudja lányok % 43 14 IOO 46 93 27 7 27 100 100 A különbség a fiúk és a lányok válaszai között ismét jellemző: a lányok számottevő hányada továbbtanulási terveket forgat a fejében, s nem szeretne ingázni. A 14 éves lányok válaszaihoz képest a 17 éves végzős szakmunkásta­ nulók véleménye egyértelműen elutasító az ingázással szemben. A fiúk esetében más a tendencia. Ügy tűnik, hogy az életkorral növekszik az ingázást vállalók aránya. A dél-nógrádi térségben élő, s megkérdezett fiatalok tudatában, jövőre vo­ natkozó elképzeléseiben mindazon gazdasági-társadalmi viszonyok tükröződnek, amelyek az idősebb nemzedék (így szüleik) magatartásában, törekvéseiben is hatnak. 58 �A népi értelmiség útjairól Beszélgetés Kristó Nagy Istvánnal Kristó Nagy Istvánt, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztőjét mondják irodalomtörténésznek, kritikusnak, hivatásos irodalmárnak, népfront­ funkcionáriusnak, lakása ajtaján viszont zománcozott tábla hirdeti: G Y Ó G Y S Z E R É S Z . Ám ha pontos akarok lenni, azzal jellemzem élet­ útját is megszabó személyiségét: jelen levő. Kamaszkorától részese az irodalmi-politikai folyamatoknak, eképp tehát ma már: tanú. - Már gimnazistaként és egyetemistaként vonzott az irodalom, a politika. Mégis gyógyszerészként vonultál be 1943-ban a kecskeméti laktanyába! - Az irodalom mindig érdekelt, a kelleténél jobban is, amit azért mondok, mert a két világháború között az egész magyar kultúra, sőt a népképviselet is túlságosan irodalmizálódott, minthogy a politika nem tudott szabadon kibontakozni. Tehát a '30-as években az akkori fiatalság az irodalomtól kapott indíttatásokat. Előbb Ady, Móricz, Szabó Dezső, majd a másik gene­ rációból Németh László és Kodolányi János műveiből. Természetesen érzékel­ tük a Féja Géza, Kodolányi János, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter magyarságfelfogásának történelmi-politikai súlyát is. Illyés Magyarok című könyve pedig valósággal kinyilatkoztatás számba ment! Ezek az áramlatók egymásba kapcsolódtak. A Válasz, a Tanú (aminek teljes sorozatát Tóth Lászlótól vettem meg Kecskeméten pár pengőért, mert ott hevertek nála jó­ formán eladhatatlanul), továbbá a népi jobbszárny folyóirata, a Magyar Élet, Magyar Út, s ezeknek a még jobboldalibb kecskeméti kisöccse, a Hajnalodik című folyóirat eljutott azokhoz a fiatalokhoz, akik tájékozódni próbáltak. A ma már viszonylag jól elkülöníthető irányzatok persze akkor együtt, egyszerre hatottak ránk. A fenti névsor ugyanis még igencsak hiányos, hiszen a fel­ sorolt népi írók híveire kezdettől hatással voltak a falukutató szociológusok, szociográfusok, az általuk képviselt szakszerű népismeret, amit legfőképp az alföldi paraszti reformatizmus, liberalizmus jellemzett. De hatással volt ránk a Szekfű Gyula-féle tudományosság is, ami pedig katolikus volt, és hiába ro­ hant ki ellene Szabó Dezső, mert például én magamban Szekfűt éppúgy el tudtam abban az időben is fogadni, mint akár Németh Lászlót. És hatott ránk Karácsony Sándor is. - Kiket ismertél meg közülük személyesen még azelőtt, hogy bevonultál volna Kecskemétre? - Először Erdei Ferencet ismertem meg 1938-ban. Utána Veres Pétert, Németh Lászlót, Karácsony Sándort, Erdélyi Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt, Kodolányi Jánost, Somogyi Imrét, Tamási Áront, Szabó Pált, Illés Endrét, Darvas Józsefet, s kapcsolatom velük halálukig tartott. Sőt tovább, hiszen most rendeztem sajtó alá Veres Péter kiadatlan naplóit. Ismertem a Tanú kiadóját, Tóth Lászlót is. E kapcsolatok létrejöttében szerepet ját­ szott indukciósan a vásárhelyi gimnáziumban tanárom volt Tálasi István (a 59 �későbbi akadémikus néprajztudós), de nem kevésbé hatott a szegedi egye­ temen Bálint Sándorral, Ortutay Gyulával, s az idősebb professzorokkal: Kerényi Károllyal, Sík Sándorral, Szent-Györgyi Alberttal való megismerke­ désem. Az ő hatásuk, párosulva a Németh Lászlóéval, megakadályozta, hogy beleragadjanak valami alföldi népiességbe, provincializmusba, ami ebben az időben az én nemzedékemet tekintve reális veszély volt. Ők az európaiságot éppúgy képviselték, mint a magyarság eredendő értékeit. Ezért is olvastam szívesen Cs. Szabó L ászló, Szerb Antal könyveit és a modern európai iro­ dalmat. - Pedig igen nagy volt a különbség Európa és a félfeudális, „ neobarokk” Magyarország között! - Igen, de épp ezt akarta az ember magában megszüntetni. Erre ösztökél­ tek furcsamód olyan hatások is, mint a cserkészeté, ami áttételesen az angol polgári liberalizmust közvetítette az ifjakhoz, Hódmezővásárhelyen éppen­ séggel annak eredeti protestáns változatát. Mindebből talán kiviláglik, hogy amikor magamról beszélek, a magyar népi értelmiség jórészének tipikus fej­ lődési folyamatát tárom a mai olvasó elé. Szeretném érzékeltetni, hogy a népiség korántsem jelentett valamiféle romantikus, befelé forduló elzártságot, s hogy ezt a népiséget a protestantizmus éppúgy színezte, mint a radikaliz­ mus és a szocializmus gondolata. Manapság sokan állítják, hogy ők „már ak­ kor” szocialisták voltak. Én mindenféle rokonszenveim ellenére jóval a felszabadulás után lettem csak az, s ezt tartom tipikusnak. Amikor bevonultam Kecskemétre, más fiatalokkal együtt én is sokrétűen tájékozott voltam, de egyetlen irányzathoz se tudatosan elkötelezett. - Akkor már folyt a háború. . . - Voltál katona? - Voltam. - Akkor érted. 1944 januárjában a tiszti iskolán már tanították a T 34esek adatait: annak tornya egyetlen, 15 centiméter vastag acéltömbből készült, és 15 centiméteres ágyú volt benne. Bárki kiszámíthatta, mi lesz abból, ha szembekerülünk. Úgyhogy elhatároztam, ha megint behívnak, inkább katonaszökevény leszek. Később találkoztam a frontra kivitt századomból egy em­ berrel. Elmondta, hogy tíz perc alatt rajta kívül mindenki odaveszett. A kecs­ keméti parasztság legjava fiataljai! Gondolhatod, milyen iszonyatos hálál várta őket: ott sültek meg azokban az égő koporsókban! - Mikor ismerted fel, hogy a náci Németország veszít? - Nem könnyű kijelentenem, de már 1939-ben! - Mindenki más ezt tenné, felteszem én is a kérdést: mivel tudod ezt bizo­ nyítani? - Akkori leveleimmel, de méginkább a kor, s benne a magam, s hozzám hasonlók nagyon összetett helyzetének ismertetésével. A mából nézve úgy fest a kor: volt egy dühös, népi-paraszti radikalizmus, amely Veres Péter és az agrárszocializmus hatására akár a fegyveres harctól sem riad vissza, és volt egy polgári radikalizmus, amely az előzőhöz hasanlóan határozottan antináci, ám nincs ereje a polgári fejlődést átugorva rögvest szocializmusra törni. Én egyiket se vallottam, kétségeim voltak. A gyógyszerészetnek köszönhetően a természettudományos képzettség minden tekintetben eleve a realizmus felé terelt: ezt sem, azt sem tartottam Magyarországon egyértelműen kivihetőnek. Viszont a gyógyszerészeten keresztül elsajátított közegészségügyi szemlélet le­ hetővé tette számomra a hazai szociális problémák megértését. Világnézetemre 60 �a népiség, európaiság, természettudományosság egységesen hatott, emiatt sok­ felé vonzódtam a népi irányzatok közül, de nem volt kétséges előttem, hogy Magyarországon a szociális megújulás elkerülhetetlen. Ez, valamint a nácinémet törekvések lelepleződése arra indított, hogy 1938-ban ügyvéd nagy­ apám tizenvalahány hold földjének árát megörökölve - ami akkor nagy pénz volt! - a népi jobboldal egyik kiadója, a Turul Kft. tőkéstársaként azt az utolsó fillérig „elverjem” . E kiadó segítségével (melynek a Turul Szövetség­ hez kevés köze volt, annak csak a nevét vette fel) igen sok magyar író köny­ vének megjelenése nem kis mértékben az én pénzemen valósult meg a negy­ venes években. Még negyvenöt után is, minthogy akkor voltaképpen ugyanaz a cég a Misztótfalusi Szövetkezetté alakult át. Mások pénze, földje is elúszott ott, dehát nem bántuk, hiszen úgyis elvették volna. . . - S ezt tudtátok már a negyvenes évek elején? - Sejtettük. - Milyen könyvekké vált a pénzed? - No várj, hadd böngésszem a neveket a könyvespolcomon. . . Így jelent meg Németh László és Kodolányi János több tanulmánykötete, Szabó Pál szá­ mos regénye, köztük a Lakodalom, keresztelő, bölcső, Erdélyi József néhány könyve, Jankovich Ferenc irodalomtörténete, Győrffy István hatalmas néprajzi sorozata, Szűcs Sándor néprajzi munkája, s bármily skandalum - még téged is meg fog lepni! - Pudovkin Filmesztétikája! Mi adtuk ki Gombos Gyula tanulmánykötetét. . . A felszabadulás után Veres Péter, Kovács Imre nem egy könyvét és természetesen továbbra is Németh Lászlót. No és kiadtuk Kormos István első verseskötetét, Hamvas Béla művészeti tanulmányát, a Lengyel Balázs szerkesztette Új Hold több számát, és még számos művet. A felsorol­ tak mutatják, hogy ez a népi kiadó sem volt túlságosan zárt, netán elfogult. Természetesen mindez nem annyira az én érdemem volt, hanem mindenek­ előtt Hartyányi Istváné, Szíjgyártó Lászlóé, Gombos Gyuláé és később Szíj Rezsőé. Ők voltak a kiadó vezetői, de nem kis mértékben érvényesült a Kodo­ lányi és Vatai László ideológiai befolyása is. Ök azonban nem foglalkoztak magával a kiadással, csak a hatásuk érződött. Ma már lehet és kell is erről szólni, noha a Misztótfalusi emberei általában hallgatnak arról, hogy a Misz­ tótfalusi a Turul Kft-től származik, mert kompromittálónak érzik. Pedig nincs mit szégyellni a bonyolult helyzet kicsikarta formális és igazi megalkulvások, taktika és ravaszkodás miatt. - Katonáskodásod előtt és után egyaránt kapcsolatban álltái a kiadóval? - Igen, s ez azért fontos, mert egyebek mellett ez is közrejátszott kecske­ méti kapcsolataim alakulásában, de a katonaidőmben hozott döntésem meg­ hozatalában is. Kecskemétre a gazdasági fellendülés hatására beszivárgott a városba némi liberális polgári levegő, ami Tóth László nevével jellemezhető, és megjelent a népi jobboldal képviseletében Kiss Barnabás Hajnalodik című folyóirata, amelyben, mint említettem volt, fiatalemberként többször írtam. Mai szemmel nézve nem éppen helyeslendő cikket is, amit azért említek, hogy lásd: a Hajnalodikot nem azért hoztam szóba, mert mentegetni kívánom, ha­ nem hogy felhívjam a figyelmet arra, ideje lenne ennek a folyóiratnak (mint általában a népi jobboldal folyóiratainak) történetét is feldolgozni: kritikával, objektíven. Nem feledve az értékelésnél, hogy Kecskemétnek azért az ellenforradalmi hagyományai is megmaradtak. . . A Hajnalodik elemzése persze nem lesz könnyű feladat, hiszen például írtam bele egy cikket a magyar ifjú­ ság egészének világnézetéről, jobboldali hangoltsággal, pedig akkor már én 61 �is benne voltam egy illegális németellenes szervezkedésben, s a cikket figye­ lemelterelésül publikáltam. - Milyen akció volt ez? - Az úgynevezett „Diákegység mozgalom” -nak volt az akciója, amit még Szegeden Szent-Györgyi Albert kezdeményezett, de amiből a jobboldali egye­ temi ifjúsági szervezetek bevonásával országos mozgalom lett. Ennek célja pedig az volt, hogy ezeket a szervezeteket, köztük a Turul Szövetség belső ellenzékét a „Diákegység mozgalom” viszonylag demokratikus és liberális szemléletével balra vigyük. Kiss Sándor és Vitányi Iván erről érdekes, nagy munkát adott közre, nem részletezem.. . A mozgalom egyik sarokköve a Szegedi Egyetemi Ifjúsági, a másik a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége volt. Kétségtelen, hogy az egész magyar egyetemi és főiskolai ifjúság meg­ csontosodott fasiszta vagy fasisztoid szervezeteit bizonyos mértékig kibillen­ tettük addigi szilárdságukból. A fiatalok nem mind lettek baloldaliak, de például a Turul ellenzékéből nőtt ki a Bolyai népi kollégium, és a Turulon belül létrejött kis baloldali csoport visszahatott a Turulra. A népi kollégisták aztán kiléptek a Turulból, létrehozták a Győrffy kollégiumot, amely azután hatott az egész magyar egyetemi ifjúságra, a legkülönbeknél egészen a fegy­ veres ellenállásig. A dolgok tehát összefüggnek! - Negyvenháromban hívtak be a nehézpáncélosokhoz. Elmondtad, mit lát­ tál ott „alulnézetből”’. Előtte viszont „felülnézetből” igencsak széles országos áttekintést szerezhettél, hiszen a miniszerelnökségen dolgoztál. .. - No nem a miniszterenökségen, hanem az arról levált Gazdaságpolitikai Szolgálatnál. 1942 őszétől. De bármily képtelenségnek hangzik, ott is főként irodalmi dolgokkal foglalkoztam: például a lillafüredi írótalálkozó hozzászó­ lásait rendeztem sajtó alá. Ez a kiadvány azonban sosem jelent meg. Teljes anyaga ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban v a n .. . És a „Hasznos Könyvtár” című nagy példányszámú, népszerű füzetsorozatot szerkesztettem még ott. - Arról már másutt szóltál, hogy vásárhelyi középiskolásként (a népi jog későbbi kutatójával, Tárkány Szűcs Ernővel, s más diáktársaiddal együtt) 1 938 tavaszán megalakítottátok a Márciusi Front diáksejtjét... Most elmond­ tad egy ifjú értelmiségi politikai fejlődésének folyamatát, illetve e folyamai sok részletét, a hatásokat, amik befolyásolták szemléleted. A kecskeméti kato­ náskodás „eredményeképp” aztán katonaszökevény lettél. Ez az időszak hogy telt? - Jól is, rosszul is. Voltak okmányaim, de végül épp emiatt buktam le. Elkaptak, a táskámban egész csomó kitöltetlen vezérkari okmányt találtak. A Margit körúti katonai börtönbe vittek. Egy hónapot töltöttem ott, s a szó legszorosabb értelmében: még sötétebb helyeken. Volt, akit mellőlem vittek cl, hogy kivégezzék. . . Szerencsémre aztán már olyan zűrzavar volt, hogy meg­ szökhettem. - A felszabadulást valósággal eufórikusan élte meg nemzedéked. Te? - A Margit körút után képzelheted! A Misztótfalusinál végzett munkám mellett a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetében, a Független Ifjúság­ ban dolgoztam Barcs Sándor, Bognár József, Ortutay Gyula, Pesta László csoportjához kapcsolódva. (Mindig együtt tevékenykedünk, élők, a Hazafias Népfrontban, amelynek egyik művelődéspolitikai vezetője vagyok). Aztán vál­ toztak az idők, megint jól jött a gyógyszerészet, 1957-ig pesti patikusként kerestem a kenyeremet. - Ekkor sem szakadt meg azonban kapcsolatod az irodalommal! - 1947-ben Németh László legidősebb lánya, Magda, még egyetemistaként, 62 �kezdeményezte, hozzunk létre irodalmi kört. Baráti kör volt ez eleinte inkább, mint irodalm i.. . Németh Magda, Stetka Éva, Ordas Iván, Tóth Tas, Tornai József, Zombori É va alkotta a magot. Később a Belvárosi kávéházban, majd a Metropolban a ’6o-as évek végéig rendszeresen sokkal nagyobb körben talál­ kozó csoportot alakítottunk ki: Ágh István, Csoóri Sándor, Forgács Péter és felesége Török Eszter (orvosházaspár), Gyurkó László, Hernádi Gyula, Horgas Béla, Jancsó Miklós, Konrád György, Kovács Ferenc fotóművész, a Levendel család, Marsall László, Mészáros László, Orbán Ottó, Orosz János, Parancs János, Perhács László, Sík Csaba, Sükösd Mihály. . . Bizonyára többeket kife­ lejtettem a sorból. Ez a társaság szoros kapcsolatban állt Fodor Andrással és körével is. Gyakran megfordult köztünk Nagy László. Lehet, hogy ennek a Belvárosi Körnek egyik kezdeményezője voltam, de semmi esetre sem hang­ adója. Viszont 1959-től legtöbbüknek sokat segíthettem a Magvető Könyv­ kiadó lektoraként. Ugyanakkor festő barátaim révén már az ’ 50-es évek elejé­ től szoros kapcsolatban álltam Kassák Lajossal és körével, s persze nem sza­ kadt meg soha a kapcsolatom az idősebb népi írókkal, Erdélyi Józseffel, Kodolányival, Némethtel, Sinkával, Veres Péterrel. Mondhatni én harcoltam ki és szerkesztettem az első felszabadulás utáni Sinka-kötetet, az első Németh Lászlótanulmánykötetet, több Kodolányi-művet és szerkesztettem a szintén nehezen megjelentethető Erdélyi- és Veres Péter-köteteket. Mert még a ’6o-as évek elején is napról napra meg kellett küzdenünk a dogmatizmussal a Magvetőn belül is. A „pallosjog” nem csak a népi írókat sújtotta. Én szerkesztettem az épp oly kényes Füst Milán-, Kassák-, Krúdy-köteteket is. Mindezek megje­ lentetése folyvást akadályokba ütközött, és a dogmatikus szemléletet alig is sikerült volna leküzdeni, ha a kiadó igazgatója nem Kardos György lesz (aki igazgatói tevékenysége során maga is fejlődött), és ha az egész magyar műve­ lődéspolitika vezetése nem Aczél György kezébe kerül. Persze a Magvetőnél sem magam csináltam mindazt, amit felsoroltam. Szemléletemmel nem voltam egyedül. Ugyanúgy gondolkodott már az ’ 50-es években Tóbiás Áron, Szom­ bathelyi Ervin, Nemeskürty István, ők azonban az ’ 50-es évek végére mind alulmaradtak a balos irányzatokkal szemben. Engem épp Nemeskürty „csem­ pészett be” a Magvetőhöz a maga helyére, amikor átment a filmszakmába. Azt meg, hogy végig megmaradhattam a kiadónál, elsősorban Kardos György­ nek, de nem kis mértékben az 1938 óta a K IE-ből ismert (megint bezárul egy kör!) Köpeczi Bélának (egy időben kiadói főigazgatónak) köszönhetem. No és szerepe volt megmaradásomban Nonn Györgynek, a Kossuth Kiadó igazgatóhelyettesének is, aki viszont „.megbízhatóságomat” igazolhatta, mint­ hogy még a '45 utáni ifjúsági mozgalomból ismert, számon tartotta ellenállási múltamat és tudta, hogy a Kisgazdapárt balszárnyához tartoztam. A Magvető­ nél pedig egy-egy ügyben fontos szövetségeseim voltak - s én is nekik Csanádi Imre, Sík Csaba, aztán Jólesz László, Kajetán Endre, Mátyás Ferenc, Rayman Katalin és néha mások is. - Fantasztikus tabló.. . Úgy fest előttem, mint az első magyar felelős kor­ mányt bemutató régi nyomatok: mindenki rajta van, aki számított. .. - A fentiekből netán olyan kép bontakozhatott ki, hogy teljesen a népi irány mellett köteleztem el magam, bár Füst Milán, Kassák és mások neve talán jelzi, hogy az urbánossággal, az Európával való szellemi kapcsolatom sosem szakadt meg. Hadd tegyen hozzá mindehhez, hogy a Magvetőnél a fő tevékeny­ ségem éppen a „Világkönyvtár"-sorozat szerkesztése volt. Ez az, amit Nemeskürtytől vettem át. Persze, ezt sem magam csináltam, döntő szerepe volt ben­ 63 �ne Rayman Katalinnak, aki később a Magvetőtől került át a Nagyvilághoz. A „Világkönyvtár” első száz köteténél különb sorozat, máig is állítom, nem született sehol a világon. De a balos bizalmatlanságra jellemző, hogy noha az én fő érdeklődésem és ismereteim elsősorban az angol és német nyelvű iro­ dalmakra irányultak, mégis nekem (aki egy szót sem tudok franciául) kellett szerkesztenem az első Beauvoir-kötetet (1961.) és Camus Pestis-ét (1962.). Mert más lektor ezt egyszerűen nem vállalta, vagy nem vállalhatta. - Fordítottál is .. . - Angolból, németből fordítottam, de a nyugati irodalmak mellett legalább olyan fontosnak tartottam a szomszéd népek irodalmát, s módomban állt ten­ ni egyet, s mást a szocialista irodalom elvi-eszmei képviseletében is: én szer­ kesztettem Pogány József idevágó tanulmányainak kötetét éppúgy, mint a fiatal Illés Lászlóét. - Kiket fordítottál? - Például K afka Ameriká-já t , amit fő műnek tartok. Aztán B runo Apitz, Albert Maltz, Herbert Read egy-egy könyvét. . . És másokat is. - S most? - Nem fordítok! Read Arp-könyve volt az utolsó fordításom. Öt, tíz, netán húsz forintos órabérért egyszerűen nem kifizetődő. Vagy olyat fordítok, ami szívügyem, az viszont nehéz munka, vagy nem csinálom. Alantas művek fordí­ tására, amik „haladósabbak” , s így valamivel kifizetődőbbek, sosem vállalkoz­ tam. - Egy bakugrással hadd szökjek át a világirodalomtól a „ vidéki” irodalom­ ra, helyesebben a vidék irodalmára. M i a véleményed a vidék irodalmának helyzetéről? - Az, hogy „vidéki irodalom” : fából vaskarika! Egy Faulkner, vagy más, nem is értené, mit fed. Ez amolyan „fővárosi provincializmus” . . . Az, hogy vidéken él és kiadót kap az irodalom, létszükséglet kellene legyen nálunk is. Dohát a vidéki könyvkiadás például most is csak szerveződik. . . - Vajon, miért? - Nem anyagi okokból, nem is a szellemi erők hiánya miatt. Inkább talán azért, mert a vidéki centrumoknak nincs eléggé szerves kapcsolatuk a tájjal. Hogy egy olyan példát mondjak, amit ismerek: Szegednek Hódmezővásár­ hellyel. A vásárhelyi Kárász József messzebb van Szegedtől, mint Budapest­ től! - A magyar irodalmárok közül neked van az egyik legnagyobb kincseslá­ dád, dugig publikálatlan levelekkel, kéziratokkal, dokumentumokkal az el­ múlt fél évszázad megannyi írójától, költőjétől, sőt, tudósától. Nem gondolod, hogy előkerülhetnek, napvilágot láthatnak immár ezek az anyagok? - Néhányat publikáltam közülük az elmúlt években, s több más, birtokom­ ban levő dokumentumot is örömmel átadnék a nyilvánosságnak. Például a lil­ lafüredi írótalálkozó már említett, eddig meg nem jelent anyagát, de más kortörténeti, irodalomtörténeti érdekességet is. Sajnos, úgy tapasztalom, egye­ lőre, eléggé érthetetlen óvatosságból, ódzkodnak a folyóiratok ezek közlésé­ től. Rajtam mindenesetre nem múlik. - Egy magyar irodalmár fél évszázados útjáról szólni, azt jelenti: itt tar­ tunk. Utódgenerációitoknak mindenesetre sokat jelent a ti megszólalástok az alaposabb tájékozódást az eltűnt időben. Befejezésül abban a reményben köszönöm meg az interjút, hogy kinyitott kincsesládádba bekkukkanthatnak majd az olvasók is! G U L A Y ISTV Á N 64 �SZABÓ ANDRÁS A Cifra nyomorúság népszemlélete Am ikor Szabó Pál a K elet N ép e 1938 januári számában hírt ad arról, hogy a N ém a forradalm at elkobozták, s a könyv a Viharsarok sorsára jutott, a népi írókat maga köré tömörítő Válasz helyzete is ingataggá vált. E z a sajtóorgánum megalapítása pillanatában a társadalom mélyéről in­ dult fiatal tehetségek jelentkezésének adott teret. E lap hasábjain tá­ jékozódhatott az olvasó a Puszták népe világáról, s ugyancsak itt olvas­ hattak részleteket - a Puszták népe közlésével egy időben - Veres Péter híres szociográfiájából, A z A lfö ld parasztságából is. A z 1936. évfolyam nagy eseménye K ovács Im re Néma forradalmának közlése volt, s a Válasz októberi számában bukkan fel K odolányi tollából A tardi helyzet más lapok kritikáit is ismertető méltatása. E z utóbbi könyv írója — Szabó Zoltán - 24 éves ekkor mindössze, de nevét a falukutató-mozgalom szolgálatába állított folyóirat, a Fiatal Magyarság révén ekkor már ismertté tette. Ennek a nemzedéknek - Szabó Zoltán 19 12-ben született - a magyar­ ságról kialakított képét, paraszt- és faluszemléletét még Szabó Dezső ha­ tározta meg. Az Elsodort falu írója vette védelmébe úgy a parasztot, hogy minden lehetséges társadalmi fejlődést ennek az osztálynak a sorsából kiindulva magyarázott. Azzal, hogy Szabó Dezső a magyarságot a pa­ raszttal azonosította, s helyzetének alakulását a globális társadalmi fejlő­ dés egyedüli zálogának tekintette, kétségtelenül a parasztkérdésre irányí­ totta a figyelmet, de a parasztság életének tárgyilagos megközelítéséhez nem segített hozzá. Szabó Dezsőnek az akkori ifjúság nép- és történelemszemléletére ki­ fejtett hatását találóan összegzi az 1943-as szárszói konferencia egyik fel­ szólalója. ,,Szabó Dezső munkásságával - idézünk Kardos Lászlónak, a G yőrffy-kollégium igazgatójának hozzászólásából - új elem került az ifjúság gondolkodásába: a paraszti probléma, persze olyan sajtátos mó­ don - ahogy éppen kialakulhatott romantikusan. E z a szemlélet úgy képzelte a parasztságot, mint valam i kizárólagos és hatalmas rezervoárját az ősi magyarságnak, és mintha rajta k ivü l nem lett volna más magyar­ ság. D e magának a paraszti néposztálynak reális körvonalai elmosód­ tak abban a hatalmas fogalmazásáradatban, ami előbb és inkább volt kultúra, művészet, mint gazdasági-társadalmi kérdés.” Szabó Zoltán is ezt a szemléletet kapia örökül, s nyomai jelen van­ nak munkáiban. K ét nagy szociográfiája közül elsősorban A tardi hely­ zeten, de az 1938-ban napvilágot látott Cifra nyomorúság fejezetein is érezhetőek ennek a romantikus-konzervatív szemléletnek az elemei. Mindkét műben a parasztközösség védelmét tekintette feladatának, s minden társadalmi változást ennek az osztálynak a szemszögéből értékelt. Kiindulópontja az a zárt faluközösség volt, melyet még nem érintett 65 �a kapitalista társadalom értékeket devalváló veszedelme; annak a zárt organikus világnak a sorsa érdekelte, mely - ahogy A tard i helyzetben vall erről - az „élet m inden kérdésére tudja a maga illő és különleges jeleletét” . A z átalakulást, az életformaváltást, melyet a korabeli magyar valóság a falu számára szükségszerűen írt elő, nem tartotta biztató fo­ lyam atnak; a hagyományos faluközösség felbomlását látta a munkaerőelvándorlásban, s A tard i helyzetben különösen a parasztságnak a városi munkásság létformájához való közeledését figyelte kételkedve. Ennek a sötét, elkomorult helyzetrajznak persze megvolt a valóságalapja. Szabó Zoltán ugyanis a munkásság helyzetét is vigasztalannak lát­ ta, s ha az ekkortájt született nagy M óricz-regényre, A boldog emberre, Joó György nagyvárosi viszontagságaira gondolunk, meg is volt az oka a félelemre. Ügy látta, hogy kilátástalan sorsot hagy maga mögött a tardi paraszt, mikor átlépi faluja határát, de ugyanilyen kilátástalan sorssal találkozik a városokban is. A politikát teszi felelőssé a magyar falu süllyedéséért, azt a politikát, mely nem képes életben tartani a paraszti közösséget, holott (ezt már a Cifra nyomorúságban írja): „ A paraszt mindennek magja és országnak gyökere.” A politikának a falu életlehető­ ségét kell biztosítani - sugallja a könyv utolsó fejezete, mert a paraszti életformájából menekülő egyén többnyire zárt ajtókra lel a társadalom más osztályainál is. Súlyos, komor diagnózissal zárul A tardi helyzet, s a vasárnap pom­ pázatos népviseletbe öltözött, hétköznap napi 16 órát robotoló bujáki lány mintha csak ezt a keserű konklúziót mélyítené el a Cifra nyomorúság első oldalain: baj van a faluval, a még meglévő külsőségek mögött hatal­ mas értékek mennek veszendőbe. Szabó Zoltán parasztsorsszemléletének megértéséhez közelebb jutunk, ha az ugyancsak 1938-ban megjelent E rd e i Ferenc-könyvvel, a Parasztok­ kal vetjük össze. E z a sodró lendületű, szociológiai-szociográfiai szem­ pontokat érvényesítő mű szintén foglalkozik a megkerülhetetlen kérdés­ sel: mi lesz az életformájából emigrálni kényszerülő parasztság sorsa a jövőben? Szabó Zoltán igazát erősíti Erdei, amikor azt írja: „. . . arra csak a legritkább esetben számíthatnak, hogy fenntartás nélkül befoga­ dást nyernek (ti. a parasztok.) Annál gyakoribb az az eset, hogy se kint, se bent nem állanak és két világ közt függve nem lelik helyüket. Ahhoz sok. parasztterhet hurcolnak magukkal, hogy tökéletesen tudnának haso­ nulni, ahhoz pedig keveset, hogy maguk alakítsák át az idegen világot.” D e Erdei rögtön hozzáfűzi mindehhez: „ V ágyakban és törekvésekben mindenütt. . . valóságosan is a szocialista társadalom kínálja a maga vilá ­ gát megoldásul a paraszt kérdésekre. A parasztok türelm etlenebbjei és a földtelenek különösen kapnak ennek az új világnak az ígéretén, annál is inkább, mert parasztsorsuk leghitelesebb magyarázatát a szocialista világ­ szemlélet adja.” Szabó Zoltán keveset nyilatkozott magáról: gondolkodásának irányáról művei beszélnek. Annyi bizonyos: a népi íróknak ahhoz a csoportjához tar­ tozott, akik meg nem szűnő érdeklődéssel és aggodalommal kísérték né­ pük sorsának alakulását, de akiknek látószögén kívül esett annak a tár­ sadalomnak a megvalósulási lehetősége, ahol az alsóbb néposztályoké lett volna a vezető szerep. Azt kell mondanunk, hogy történelmünk alakulása a későbbiekben 66 �éppúgy igazolta Erd ei bizakodó álláspontját, mint Szabó Zoltán szoron­ gását a parasztjövő fejlődését illetően. Jelképi jelentőségű az a tény, hogy pontosan tíz évvel a Cifra nyomorúság megjelenése után, 1948-ban, V e­ res Péter tollat ragad és megírja a Paraszti jövendőt. A sorstársai min­ denkori helyzetéért aggódó író legmélyesebb gesztusa ez a könyv. Tette ezt akkor, mikor ugyanennek az évnek nyarán Rákosi Mátyás Kecskemé­ ten meghirdeti a kommunista párt parasztprogramját. Veres Péter, aki mindig, mindenkor társadalmi összefüggéseiben vizsgálta a magyar való­ ságot, aki A tard i helyzetben az ábrázolni kívánt jelenség egyoldalú megközelítését nehezményezte, ebben a művében, a Paraszti jövendőben, a paraszti életmódról ír hasonlóképpen. A paraszti közösség, s benne a régi hagyományos rendszeren alapuló életmód fennmaradását szerette vol­ na Veres ekkor, 1948-ban a jövőben is biztosítva látni, persze mindezt a korábbi szűk életfeltételek megváltoztatása mellett. Anakronizmus volt ez? Igen. az életmód kérdését nem lehet a mindig változó termelési v i­ szonytól leválasztani; nem lehet különvált parasztvilágról beszélni ott, ahol az egész társadalom újjászervezéséről van szó. De anakronizmusában is figyelmeztető volt ez a Veres Péter-könyv. Mintha csak előre látta volna a jeleket: a Rákosi-féle parasztpolitika későbbi káros kihatásait; a pa­ rasztkérdés bonyolultságára, a parasztmentalitás megismerésére helyezte a hangsúlyt, melyet minden társadalomépítésnek figyelembe kell vennie. Arról akart írni, amire Erdei is célzott a könyvében,„ . ., hogy lehet parasztemberekkel országot építeni, . . ., hogy lehet paraszt elvekkel nem parasztéletet is berendezni, . .., hogy az az emberfajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes arra is, hogy romlatlan ösz­ tönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül.” Nem rajta és a népi írókon múlt, hogy a józan, okos tanácsok akkor figyelmen kívül maradtak. Szabó Zoltán is bízott a parasztban, s tagadta a parasztsorsot abban a formájában, ahogy Erdei is tagadta, de amíg Erdei módot és utat látott a méltánytalan helyzetből való kilábalásra, Szabó társadalomszemléletében a paraszt lehetőségek nélkül él történelem alatti világában. Szorongásának alapoka abban gyökerezett, hogy a Cifra nyomorúság földrajzi területén, tehát a Cserhát, M átra, Bükk vidékén ,,az iparosodás nem a parasztságból formált egy másik réteget, hanem a parasztság mellé hozott egy másik réteget.” S, ha van is átjárás a paraszti életformából a munkáslétbe, az is csak az életnívó alsóbb szintjére érvényes. A paraszt leginkább a barakki proletárság irányába vághat ösvényt magának a bá­ nyavidékeken, ott van kereslet munkaerejére, de az életformájában pol­ gárosultabb munkásság zárt világába már nem nyer bebocsátást. A sal­ gótarjáni szénmedence summásmunkája a bánya, mely lehetőségként se többet, se kevesebbet nem a d, mint az ország más vidékein az időszaki mezőgazdasági munka. Sorsuk a zsellérek életformájához teszi őket ha­ sonlóvá. A Cifra nyomorúság - ezt a korabeli kritikák is kiemelték - abban különbözött a kor más, szociográfiai műveitől, hogy a parasztság sorsa mellett szólt a munkásság helyzetéről is. A valóság megközelítésének mód­ jában, a különféle szociográfiai szempontok alkalmazásában a legtöbb újat ezen a téren hozta. Jó példa erre Salgótarján bemutatása. A város a „vidéken székelő magyar kapitalizmus” egyik - sajátosan egyedi kon­ túrokkal rendelkező - megjelenési formájaként jelentkezik az ő elemzésé­ 67 �ben. A magyarországi kapitalizmus történetiségében, kialakulásának stá­ cióiban, folyam atjellegében érdekli a szerzőt, s e folyamatjelleg felől elem­ zi és értékeli a kontkrét képet. Ezért írja, írhatja azt, hogy a három sal­ gótarjáni városkép (bányavállalat, palackgyár, rimamurányi acélgyár) „nemcsak a város három arcát, hanem a magyarországi kapitalizmus há­ rom korszakát is mutatja.” Meghökkentően újszerű kitételei, mint a kö­ vetkező példa is: „az üveggyári és Hirsch-gyári kolóniák a mai átlagkapitalista gondolkodásmódot fejezik ki városrész form ában” , megközelí­ tési módjának azt az egyedi vonását ragadják meg, mely az elvont és konkrét dolgok összekapcsolásával kísérel meg minél átfogóbb képet adni a valóságról. Elemző-értékelő módszere hasonlít a Puszták népében kipróbált illyési gyakorlathoz: magasból indul, a történiség, a tárgyis­ meret régiójából, s aztán lezuhan az egészen apró dolgok, az illusztráció­ nak szánt példák közelébe. Ú j fejezetet nyit a könyvben a vidéki értelmiséggel, a hivatalnokréteg­ gel foglalkozó társadalomrajz. A középosztályról készült itt röntgenfel­ vétel, mely az országban mindenütt inkább jelentett „társadalm i állást és modort” , mint a fogalom klasszikus értelmében vett osztályt. H a az al­ sóbb néptömegekről szólva az osztályokon belüli szűk életlehetőségek meg­ merevedését találta riasztónak, itt, az „úri középosztályi-értelmiségi konglo­ merátum” kapcsán azt a szemléletet ítélte el, mely hozzásegített ennek az állapotnak a konzerválásához. A sorok mögött ott a kérdés: vajon a középosztály torz, illúziókat rin­ gató népszemleletének nem az-e az oka, hogy a parasztság és munkásság csak néhány fiában juthat fel ebbe a régióba, s így nem is változtathat annak reflexein. S bár az író több lehetőséget lát az alsóbb néposztályok felemelkedésére e vidéken, mint az ország más tájain, az olvasó nem fe­ lejti: épp e terület falujából, Tardról hozta a példát a szerző a jegyzőgya­ kornok parasztfiúról, kit szülei hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek maguk és a falu fölé emelni, s kinek nagyreményű életét korai halál lobbantotta el. Hogy a Cifra nyomrúság nem lett olyan indulatokat felkavaró könyv, mint A tardi helyzet, annak elsősorban az volt az oka, hogy a szociográ­ fiák műfaját éltető és igénylő M árciusi Front ekkor már felbomlóban van. A kormány ügyes megosztó taktikája több frontra tördelte a népi írók táborát. E gy részüket - Féját, Kovács Imrét - clhallgattatta. „ N yu ­ godni vágy az uraság, kím éld az ablakát" - írta Illyés a népi írók pörbe fogásakor Csönd című versében. A Válasz júniusi száma még hírt ad a Cserépfalvi kiadónál megjelent két könyvújdonság - József Attila összes versei és a Cifra nyomorúság - megjelenéséről, de a népi írók sajtóor­ gánuma a következő hónapban már nem lát napvilágot. Hogy a politikai közhangulat miként nyomta rá a bélyegét Szabó Zol­ tán pályaképére, azt mutatja az a tény, hogy a Cifra nyomorúság az író utolsó szociográfiai munkája is egyben. Tájról és népről írni fog a ké­ sőbbiekben is, lírába oltott, szépírói eszközökkel, de olyan kötet, mely életviszonyok, sorsok, lehetőségek elemzésével, tények tárgyilagos számba­ vételével kívánna hatni, már nem kerül ki a keze alól. A palócság könyve nemcsak egy tehetséges alkotó legmarkánsabb műve, de a harmincas évek történelmi értékű szociográfiai irodalmának egyik legsokoldalúbb, kitekintéseiben leggazdagabb darabja is egyben. 68 �műhely V ASY G ÉZA Nagy László történelemszemlélete I. Alkotóművészek történelemszemlélete a legritkább esetben szokott fi­ lozófiai kategóriákban megfogalmazódni. A történelemszemlélet mindig a művészi világkép szerves része, s e művészi világképről az egyik leglé­ nyegesebb információt éppen az adhatja meg, hogy milyen az adott mű­ vész történelemszemlélete. A művészi alkotás (az életmű) jellegét és je­ lentőségét döntő mértékben formálja és minősíti az, hogy a benne meg­ nyilvánuló történelemszemlélet egyrészt mennyire tudja a személyes élmé­ nyeket a nemzeti és az emberiségszintű tapasztalatokkal egyeztetni, más­ részt az, hogy ezeket az élményeket mennyire tudja a művész egyéni és szuggesztív eszközökkel kifejezni. Természetesen a történelemszemlélet sem tekinthető statikus, egyszer s mindenkorra érvényes adottságnak. Nemcsak egyes korszakok önszem­ lélete, múlt- és jövőképe változik - változhat - annak a művésznek a szemlélete is, aki ezeket a korszakokat átéli. S ez a változás bekövet­ kezhet akkor is, ha a korszakban nincs lényegi elmozdulás. A N agy László számára megadatott életidő mint történelmi korszak, éppen nem mondható nyugalmasnak. Rendkívül kiélezett történelmi for­ dulatot - társadalmi rendszerváltást - is hozott, majd a későbbiekben olyan társadalmi válságokat, amelyek szükségszerűen és lényeges mérték­ ben formálták át a költő szemléletét. A z átformálódás magyarázatát elsősorban abban a feszültségben lel­ hetjük fel, amely a társadalmi forradalom és a későbbi válságok fényéből születik meg. A pályát kezdő 18 -2 0 éves fiatalember írásai - amelyek akkor még nyilvánosság elé sem jutnak, s később is csak átdolgozva ugyan egy nagy társadalmi megrázkódtatás (a világháború) és egy eb­ ből is következő céltalanságérzet hírmondói, de ekkor még sem érett v i­ lágképről, sem érett költészetről nem beszélhetünk. Ezt a kettős válsáérzetet söpri el a társadalmi forradalom lendülete, amelynek sodrában a személyes gondok is megoldódni látszanak a fővárosba és egyetemre ke­ rüléssel. A z „aranykor” kezdődik el az 1946 kora őszén Budapestre költöző fia­ talember életében. Szinte örök tavasz van, örök újjászületés és megúju­ lás. Fújnak a fényes szellők, fényesítik a közelgő ünnepet. Tűnj el, fájás, adja a címet első, 1949 könyvnapjára megjelenő kötetének a költő, s az 1947 és 1952 közötti szakasz versei már az első gyűjteményes kötetben, a D eres majálisban a M ájusfák címet kapják, s ez a ciklusmegnevezés a 69 �későbbiekben sem módosul. M aga a M ájusfák című vers a költő akkori életérzésének, szemléletének a Tavaszi d a l mellett művészileg legerőtel­ jesebb kifejezése. Nem véletlenül lett hát mindkét vers szinte állandó antológiadarab. A tavaszkép, a májuskép, a majáliskép hangsúlyosan je­ lenik meg tehát a pályakezdő N agy László költészetében, bár ekkor még nem sejthető, hogy mi lesz majd az igazi jelentősége és tartalma. Ez a tavaszkép bár személyesen is átélt - , eredetét inkább az ország, a fiatal nemzedék akkori közhangulatában lelheti fel, nem annyira egyéni, mint inkább kormotívum, korjelkép: ,,M ájusfák suhogják magasan / az ember szabadult kedvét.” A z öröm és az ünnep érzete hatja át az ekkori verseket, ezért lehet jellegadó képük a májusfák sora, amelyek hajnalban állnak már vitézül. A majális napja viruló ünnep, ezért a felszólítás: ün­ nepi ruhádat ved d elő. A természet rendjében a tavaszra nyárnak kell következnie, a majálisra aratásnak, s a fényes szellők igézetében fogant világkép szerint az ünnep ígéretét a megvalósult ünnep, a boldogság állapota követi. Három-négy esztendő telik el a M ájusfák után - ami még az emberéletnyi történelem esetében is kevesebb, mint a természet esztendejében az évszakváltás mikorra megjelenik N agy László költészetében az a nyárkép, amely a tavaszkép szerves folytatása. S, mindjárt, a korszak egyik leghangsúlyosabb versében, az Aszály címűben, 1952-ben. A z Aszály azonban, mint erre már a verscím nyomatékosan felhívja a figyelmet, nem az ünnepi nyár­ képzet, hanem a kifosztott, önmaga lényegének, a teremtésnek ellentétévé vált nyárképzet verse. A z aszályos termőföld és a szinte tehetetlen remény­ telenségben munkálkodó emberek szuggesztív erejű megjelenítéséből nem következik történetfilozófiai kilátástalanság, ellenkezőleg, az a felismerés kap hangot, hogy az élet rendjébe, a törvénybe beletartozik a kudarc is. Mintha átértelmeződne az ünnep fogalma is (bár e versben nem szerepel közvetlenül ez a kifejezés), mert az ünnep már nem annyira a boldogság idilli állapota, mint inkább a harc - az embernek olykor minden erejét mozgósító harca - , a boldogság akarása: Rossz lesz a termés, szép csak ez a k űzdés, nem a bőségért: a megmaradásért. Szívét az ember dacosabban hordja aszályos földön. A ki az égő füvek szenvedését érezni tudja, az lesz a hatalmas. Ujjától majd a magasság megrendül, zúdul a zápor. A z aszálynak a versben bemutatott képe természeti katasztrófa, s katasztrófavers lesz az 1953-as Gyöngyszoknya is, amely N agy László poétikai-szemléleti költői forradalmának első reprezentatív műve. D e előbb még megírta a Csodamalac verses meséjét is, amely nem annyira külön­ leges esztétikai értékei, mint inkább allegorikus jelentése miatt érdekes. A mese ugyanis következetesen alkalmazza az évszakok rendjét, s hozzá kötődően a nélkülözés és a gazdag termés képzetét. A mesebeli szegény embernek még arra sem volt itt pénze, hogy vegyen egy malackát, hiába kérlelték lányai. Még az sem hozott változást, hogy a tél után „M ájus borult a határra” , s „F öléb redtek az álmok is” . A szegény ember is megál70 �modja a malackát, s reggelre lőn csoda: ott röfögött a kismalac. Étvágya feneketlen volt, viszont nem hízott egy keveset sem. Ezért megölték, s egy gömböcöt csináltak a húsából, majd eltették aratásra. „ E ljö tt a nyár, a drága nyár” . M ire fogyasztani akarták volna, a gömböc nekilódult, fel­ falta a szegény embert családostul, majd a mezőn az aratókat, a huszáro­ kat lovastul, a juhfalkát juhászostul. A z ökröket is bekebelezte, de a kis gulyás bicskájával kihasította a gömböc oldalát, „kijöttek m ind a bentvalók” , s lett nagy vigalom. A mese törvényei szerint boldog a megoldás, s rossz álomnak tűnteti fel azt, ami keserves valóság. H a gömböc nincs is, érvényesül az igazság, megvan az aratás ígérete, s előlegül a bőségé is: „ökröket nyárson sütöttek” . A nyár betöltheti termő és teremtő funk­ cióját. A Csodamalac a Rákosi-kor allegorikus meséje, de nyilván értel­ mezhető volt úgy is a megírás idején, mint az 1945 előtti világ kritikája, tehát mint nem allegorikus, hanem „realista” történet. A z allegorikus jelleg meghatározóan jelen van a Gyöngyszoknyában is, de ez a más, a gyöngyszoknya-jégverés jelkép mégis olyan szimbólummá tud válni, amely nemcsak a Rákosi-kor kritikája, hanem általában az em­ beri küzdelemnek és a megcsalatottságnak, kifosztottságnak a drámai küz­ delmét ragadja meg. A gyöngyszoknya az első olyan igazi N agy Lászlószimbólum, amely a világ törvényszerűnek mutatkozó kétarcúságából épít­ kezik. A vihar és a jégeső fensége, önmagában nézve szép is lehet, maga a gyöngyszoknya kifejezés pozitív hangulatú, és a szépre, kellemesre utal: a jégeső pusztítása viszont szörnyűséges, hatásában tragikus. A természeti katasztrófa verse ez is, a képanyag hangsúlya ezen van. Észre kell azon­ ban vennünk, hogy a természeti katasztrófának nemcsak a ténye, hanem a következménye is a vers lényegi magja. A z Aszály már hangsúlyosan megkülönböztetett kétféle emberi magatartást: a katasztrófát idillé hazudót („Szép lesz a termés - szól a tudósító” ), és az azzal szembenézőt. A Gyöngyszoknya különbségtevése nem ilyen ellentétezően erkölcsi ala­ pú. Nem a hazug és az erkölcsös ember jelenik meg, hanem a naivan áb­ rándozó, tervezgető és a kijózanodó. A költemény indítása és zárása ugyanannak az embernek ezt a kétféle, a katasztrófa hatására egyikből a másikba váltó szemléletét jeleníti meg. A z ábrándoknak valósággá képzelése a versindítás, illetve ennek a magatartásnak a számonkérése: M iért laktál jól, ember, sűrű gabonaszaggal? Nem sajtoltál még mustot, miért dicsekedsz azzal? Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben, s napod sötét felére fordul, akár egy érem. S, az átok, a jégverés dúlása után következik az eltökélt szembenézés: S, mégis: amiket a szív s ész gyönyörűn eregettek, ábrándok, tervek sárba lesújtva nem lehetnek! Á ll az ember a tájban, vassá mered a lába, fönséges fejét bánat, bitangság fölé vágja s látja: az újabb harcok zöld arénája megnyílt, mellébe levegőt vesz, tartja - egeket zendít. Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy az 1953-as kormányprogram, a hibaigazítás lehetősége volt az, ami a katasztrófaélményt a mégis-morál ilyen erőteljes meggyőződésével volt képes ellensúlyozni. E z az Adyhoz sokban hasonlítható, az övével lényegében rokon N agy László-i mégismorál itt, ezekben a versekben alakul ki, s marad meg, lesz innentől kezdve 71 �a költői világkép döntő ismérve még akkor is, amikor e katasztrófaképre sokkal súlyosabbak rakódnak rá. Éppen azért, mert a társadalomban a mindennapi életben is egyre több az aszály-, a jégverésélmény 1953 után, a nyárképzetet fölváltja az őszé és a télé. A késő ősz lesz a jellegadó kép: D érütött réten áll a férfi, D eres majálist idéz az emlékezet. A fiatalemberből férfi lett, s a felnőttség lényegi ismérve az a józanság, amely már nem engedi meg, hogy idillt kép­ zeljen a valóságos, a reális időben. A z ősz- és a télképzet meghozza az elmúlás képzetét is, de ez nem annyira jövőirányultságú, nem a személyes lét elmúlására vonatkozik elsősorban, hanem múltirányultságú, s a tavasz­ képzet, a május befejezettsége, méghozzá értékhiányos befejezettsége hatja át. Úgy múlik cl a tavasz, hogy nincs termés, nincs mit betakarítani. A nyárképzet még a katasztrófaképpel együtt is a tavasz folytathatóságának hitével volt áthatva, az őszképzet már nem a történelmi folyamatosságot, hanem a távolságot hangsúlyozza a múlt és a jelen között. Idő- és érték­ szembesítő költemények sora keletkezik, az akkor és a most, a tündöklő végtelen és annak hiánya a versképző erő. József A ttila, és főleg a kései József A ttila hangvételéhez és szemléletéhez itt áll legközelebb Nagy László, azt ismervén fel, hogy Ja j annak, aki gyönyörűt vár, szabad levegőt őrülten áhít. A hangsúlyos őszképzetnek és kifosztottságélménynek az életműben cikluscímmé is emelt vezérképe a kezedben a rózsa lefejezve a Születésnapra című versből: Nem látsz a tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, kezedben a rózsa lefejezve, tövises szára az, amit szorítasz. Em ellé társítja a Deres m ajális a személyes elmúlás képzetét, de úgy, hogy egymásra rétegzi a régi majálisélményt (M ájusfák), a mégis morál mai meglétét és a személyes életutakkal bemutatott jelenbeli sivárságot is: Dobol a szívem majálist varjak jönnek a hívó szóra. A majális, a május képe itt kezd azzá a szimbólummá válni, amelyik már kiszakad az évszakok rendjéből, s lényege a történetfilozófiai jelen­ tés lesz majd. D e egyelőre még tovább forog az évszakok rendje, jön a tél: a havas erdő némasága. A mégis-morál legválságosabb időszaka ez: a lírai hős­ nek önmagát is biztatnia kell: „lélek , ó lélek, j hajolj a hit parazsára” . S ez a ciklikus szerkezetű hosszú vers, a Havon delelő szivárvány a to­ vábblendítő erőt a munkában és a családi élet intimszférájában találja meg. Óvni kell az életet hogy az otthon, mint a nagyvilág ki ne hűljön, hogy az ember az életét újra kezdje, ha szétzüllött a csillagok égi kertje. A z 1946-tal kezdődő évtizedben N agy László költészetében éppen kör­ 72 �befordult a naptár tavasztól télig, s az elmúlás döbbenetében megfogal­ mazódott az igény az újrakezdésre. E z az újrakezdés nem indult — nem is indulhatott a történelmi helyzetet reálisan értékelve - a tavasz jegyé­ ben. S nem is volt már szüksége a költőnek feltétlenül arra, hogy poéti­ kai eszközként használja az évszakok körforgását. A z egész múlttal, a lé­ tezés minden kérdésével kíván szembenézni az, aki egyszerre kérdezi önmagától s mindenkitől: „d ú lt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” A z életmű összeállításaikor az 1956 utáni szakasz nyitó­ verse lett a K i viszi át a Szerelmet, s közben több is ennél: az egész életmű egyik legismertebb alkotása. Nemcsak esztéikai értékei miatt, ha­ nem azért is, mert ennek az életműnek a lényegét ragadja meg. Időközben - 1953 és 1956 között - lezajlott N agy László költészetében egy poétikai-szemléleti forradalom is, amelynek eredményeként a leíró jellegű lírai realizmusból átváltott egy látomásos-szimbolikus kifejezésmódba. A z évszakok rendje már annyira ősi, hogy szinte köznapivá ko­ pott szimbólumkor. E z is magyarázhatja, hogy miért szakít vele a költő. D e az is, hogy a leíró jellegű versekben több volt a közvetlen életrajzi és társadalomrajzi elem. A z új poétika sem szünteti meg ezeket a leíró elemeket, de tágabb összefüggés-rendszerbe építi őket. Természetesen már a Gyöngyszoknya mutatta ennek az új poétikának a megjelenését, de az egészen általánossá 1956 tájékán vált. E z a látomásos-szimbolikus költői világ az évszakok rendjéből a ta­ vaszt emeli ki, s azon belül is a májust, de most már nem évszakjelentésével. Nem annyira a kezdésnek (és az újrakezdésnek), mint inkább a legpozitívabb emberi értékeknek, a „Szerelemnek” a jelképe a társada­ lom és az egyén számára egyaránt. D e mivel az újrakezdés képessége maga is a legfontosabb emberi értékek közé tartozik, természetesen ez is része a májusképzetnek. Érdemes idézni azt a vallomást, amely kéz­ iratban maradt ránk, csak a költő halála után jelent meg A tavaszról: „A z ember természete olyan, hogy mind a négy évszakban megleli a kedveset, a szépet, de természeténél fogva a telet hamar megúnja, mert klímánkban a tél egyáltalán nem mondható humánusnak, drámaian fe­ hér és fekete, az embert nagyon is kifárasztja - ezért lehet nálunk a ta­ vasz a megváltás és a forradalom örök jelképe. Egyéni megújulásunk is reményteljesebb, ha a hullámzó füveket, vetéseket látjuk, meg a sokszínű lepke- és madártüneményeket a tapsoló levelek közt. Szenvedélyes, te­ remtő évszak a tavasz, igája is édes.” (A d o k nektek aranyvesszőt, 17. 1.) E zt az egyszerre örök jelképet és édes igát olyan érvényesen adja vissza az Asszony-fejű felleg, hogy arra is gondolhatunk: a tavaszleírás ezt a verset (is) magyarázza. E versnek azonban nemcsak ebben van jelentősége, hanem abban is, hogy a májusszimbólum itt teljesedik ki, itt nyeri el végérvényes jelentését. Mert hiszen a május sok mindent jelentett eddig is, s jelent még ezután is. Jelentette az évszakot, az ifjúságot, a fényes szellők idejét, de mindezeket a jelentésrétegeket megőrizve, itt jelenti elő­ ször elsősorban azt az emberi magatartást, amelyet ugyan N agy László visszavetítve a fényes szellők korának magatartásaként ír le, de amely­ ről ő maga is pontosan tudja, hogy azóta sokat formálódott-gazdagodott. Hiszen a fényes szellők szemléletét - N agy Lászlóék Szűkebb nemzedé­ kében - csak a történelmi optimizmus hatotta át, a hatvanas éveknek a májusjelképe viszont ennél sokkal összetettebb. A történelem menetét 73 �már nem egyenesvonalúan fejlődő előrehaladásnak látja a költő, hanem olyan spirálisnak, amelyben hullámvölgyek, megszakítások is vannak út­ közben. A cél elérését lehetetlennek látja, közelítését is alig érzékelhetőnek. D e a cél tudatát az emberi lényeg döntő magjának tekinti. E z a fel­ ismerés erősíti meg a mégis-morál dacát, ez hív életre olyan továbbhimnuszt, mint A Z öld Angyal zárórésze: tovább e jelen világon, villám ló karokon át, tovább a reményen, ha a lehetetlenért is tovább... A z Asszony-fejű f elleg a természettörvényt és az emberi természet tör­ vényét vetíti egymásra: Igazért, szépért űző május, az emberfia gyönyöréül kijelölsz annyi lehetetlent, hogy a képe belefehérül. Mohóság áldott ideje, május, Törvényeden muszáj merengnem: A z a győztes, ki mindig éhes, éhem és szomjam ezeréves, nagy szenvedélyben fölvirágzó. Most már nem kábítja el az a tény sem, hogy „ a teremtés álma dőzsöl” . Tudja, hogy a május nem a győzelem, csak annak képzete: S mindig hiába győzve, belátom, új szükség minden aratásom. Mégis, emberi sors ez, s szép is. M egfogyva ifjúságban, húsban, rajongok, szép jelű május van. Erősödök a fénytől, a hangtól, fönn a kék hazában és bennem olajfavirágtól szagosa n asszonyfejű felleg barangol. II. A z Asszony-fejű felleg semmiféle közvetlen utalást nem tartalmaz sem a fényes szellők korára, sem a költő személyes életrajzára, de hogy a má­ jusjelkép kialakulásában ezek is döntően részesek, azt nemcsak az eddi­ giek igazolják, hanem egy olyan, évekkel későbbi költmény is, amely ép­ pen fordított eszközökkel: személyes és történelmi emlékképekkel dol­ gozik, azok segítségével ragadja meg a májusjelképet úgy, hogy ki sem ejti sem a tavasz, sem a május fogalmát. E z a vers A z Országház kapu­ jában, 19 46 : Péter és Julcsa a lépcsők legtetején, háttal a kapunak harangszavú délben, seregek a fényben, százezer fő meg szekér, aknaszilánkos gebékkel fohászkodva állunk: mi vagyunk a Himnusz, s Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig, látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, bort, s az áldozat sugallatától megütve kifakad a lebitangolt haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: 74 �A M ÍG E Z A H Á Z N E M A M IÉ N K - nem a miénk, visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán s tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. D e soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Azt a tényt kérdésessé se lehet tenni, hogy itt történelmi emlékképpel van dolgunk. M ár a verscím egyértelművé teszi a tér- és időmegjelölést: kiemelkedő történelmi „p illan at" megidézése a téma. S a címre azért is érdemes felfigyelnünk, mert ez a pontos tér- és időmegjelölés egyáltalán nem szokása N agy Lászlónak. Mindössze még egy verse van, a Rossz álom, február 17 , amely dátumot tartalmaz, de mint láthatjuk, ez a dátum csak egy fikcióban konkrét, s nem a történelmi időben. A vers világának te­ rét behatároló verscím se sok van, olyan pedig szintén nincsen, amely ennyire egyértelműen, minden magyar versolvasó számára - talán nyugod­ tan mondhatjuk - vizuálisan is ismert teret idéz fel. Ezután a rendkívül egyértelműnek tetsző, de már a címadással is jel­ képes értelmet sejtető tartalommal látszólag nem egyezik a versindítás. M ert hiszen kik állnak a lépcsők legtetején? Péter és Julcsa, s azt bizony már a mai olvasók többsége nem tudja megmondani, hogy kikre is gon­ dolhatnánk. Ellenőriztem értelmiségi környezetben, magyartanárok kü­ lönböző csoportjaiban, s összesen mintegy száz fő közül 1987-ben mindössze ketten-hárman gondoltak arra, hogy Péter és Julcsa neve mögött esetleg konkrét személy is kereshető, s hogy itt Veres Péterről és feleségéről (is) szó van. Sokkal többen gondoltak arra (a vers egészének ismeretében), hogy itt népmesei hősökről, paraszti figurákról van szó, egy fiatal párról, amelyik most indul neki az (új) életnek. Ellentétes-e ez a fajta értelmezés a költői szándékkal? Alapjában vé­ ve talán nem, hiszen ha N agy László azt akarta volna, hogy Péter neve kapcsán minden olvasó mindenkoron egyértelműen Veres Péterre gondol­ jon, akkor ezt a szándékát a műben jelezte volna. Mint ahogy ezt meg is tette a vers első szövegközlésekor, ahol a verscím után ajánlás kö­ vetkezik: Veres Péter em lékének (Élet és Irodalom, 19 7 1. november 13.) A kötetben való megjelentetéskor azonban (Versben bujdosó, 1973) már elhagyja ezt az ajánlást, s később soha nem állítja vissza. (Mindössze egyetlen szövegközlésről tudok, ahol az ajánlás szerepel, s érthető indok­ kal: a Magyar költők V eres Péterről, Debrecen, 1987. gyűjteményben). Azt is tudjuk, hogy a vers születésekor sem szerepelt ez az ajánlás a szövegben. A K ísérlet a bánat ellen közli a vers (egyik?) kéziratát, s ebben nem ajánlás olvasható, hanem ,,— pontos kép —” megjelölés, ami nyilván az emlékidézés tárgyiasságára, hitelességére utal. (E kéziratban nemcsak a Julcsa, hanem áthúzott javításként a Juliska névváltozat is szerepel, s tudjuk, hogy Veres Péter feleségének ez volt a valódi beceneve.) A költemény a Versben bujdosó című kötet első, Seb a cédruson cik­ lusában jelent meg. A címadó vers több személyt nevez meg, az utána következő művek hősei: Bartók Béla, Hölderlin, A d y Endre, Lorca, Krúdy Gyula, E gry József, majd két búcsúzó, halottat elsirató vers kö­ vetkezik, a Végakarata: tűz - Ferenczy B én i halálára alcímmel - és a Búcsú Tamási Árontól. Utánuk olvasható A z Országház kapujában, 1946, lám, annak ellenére ajánlás nélkül, hogy a ciklusban ez nem szokatlan. A következő néhány mű már közvetlenebbül személyes-életrajzi jellegű: 75 �gyerekkori emlékeket idéz meg, s az édesapját siratja. M ár Fodor András felfigyelt arra (Futárposta, 163. 1.), hogy a ciklusnak ebben az építkezésé­ ben A z Országház kapujában, 1946 fordulópont, s az „eszményített alko­ tókhoz címzett” , versek után „felső-iszkázi hátországhoz” kötődőek következnek, s az 1946-os emléket idéző is ezek közé tartozik: „azt a köztes drámai szituációt mutatja föl, amikor a költő a jövőért sereglő közösség névtelenjeként, közvetlenül a szellemi kiválasz­ tódás előtt áll” . Hozzátehetem, hogy ez a személyesség, ez a „hátország­ hoz kötődés” önmagában nem indokolná az ajánlás elhagyását, sőt, éppen az ajánlás erősíthetné a személyes jelleget. Hiszen N agy László nem a versben megidézett jelenetben találkozott először Veres Péterrel. Látta, hallotta már Pápán: „V eres Pétert a kollégiumban láttam először, a fia­ talok tudathasadásáról beszélt nagyon soványan” . S, ha ez az emlék esetlegesnek is tekinthető, az már kevésbé, amit pályakezdő költőkoráról többször megírt, elmondott N agy László: „V eres Péter, mint honvédelmi miniszter, elküldte értem kocsiját. Egyik tisztjének, aki gróf volt nem­ rég, így szólt: Hozzatok sört a fiúnak! Elmondta, hogy tehetségesnek tart, s költő lehetek, ha nem leszek eklektikus. Meghatódva gondolok rá” . (Mindkét idézet az Életem ből való.) A személynevek egyértelműsítésének elhagyása a maga teljes értelmét és indokát majd a vers vizsgálata során nyerheti el. Akkor nyerhet bizo­ nyítást az, hogy a cél egyértelműen az volt, hogy erősödjön a vers jelen­ tésének általános-jelképes volta, hogy ne egyetlen személyhez, s a címmel látszólag ellentétben ne is egyetlen történelmi korszakhoz kötődjön egy felmutatott magatartásminta, hanem az emberiség egészének történelméhez. Veres Péter halálakor (1970. április 16.) még minden vers­ olvasó tudta, hogy N agy László versében a Péter és Julcsa megne­ vezés kikre vonatkozik. S, ha lett is volna valam i kétely a Péter név után, az emberpár megnevezése egyértelműsítette a személyeket. Olyan jelkép volt Péter és Julcsa, amit bízvást köztudottnak lehetett tekinteni. M ára viszont a „pontos kép” elmosódottabbá vált. Ezért is szükséges legalább utalásszerűen felidézni, mit jelentett az ország számára Veres Péter, akit egyébként általában nem is teljes nevén, hanem Péter bácsiként ismer­ tek. Illyés G yula azt mondotta búcsúztatva őt: „Lángelm ét temetünk” . M ire kell gondolnunk e megfogalmazást értelmezve? A z íróra? A rra is, bizonyosan. D e elsősorban egy magatartás lángelméjeként kellene őt ma is mindannyiunknak számon tartani. A sok kínálkozó megfogalmazás közül Németh László egyik vallomását idézem: „ A történelemben nincs, mint a vegyi kísérletekben, kontroll kémcső. Nem tudjuk, hogyan alakultak volna a magyar szocializmus első évei Veres Péter alakja körül. S mint­ hogy azóta ő maga is föladta nemcsak politikai becsvágyát, de önérzetét is, tán nincs is jogunk őt a múlton követelni. (Bár, engem ő sem tud a hi­ temből kimozdítani, hogy lett volna olyan vezető, mint mások.) D e, ha nem is szocializmusunk főpallérja, lett, ami ugyanannyi: élő szimbóluma. A politikától visszanyert szabadsága és szorgalma munkáiban váltotta be a várakozást, egy olyan monumentális emberséget emelve fölénk, amelynek a szeretetében minden magyar szocialista, paraszt, munkás, értelmiségi találkozhat, vagy hogy reálistábban szóljunk: találkozhatna” . (Beszélgetés Veres Péterről, Kortárs, 1967. 1. 68.) Folytatjuk 76 �Napló helyett II. Egy hivatali gyakorlat anatómiája Sokat beszélünk az utóbbi időben értékválságról. S nem is hiába. A leg­ különbözőbb jelenségekben érhetjük tetten, a legkülönbözőbb megnyilatkozá­ sokat vezethetjük vissza rá. Egy szakmai értekezleten szót kér egy közismert, a pályán megőszült szakem­ ber. Mindenki által tudott visszásságot tesz szóvá, méghozzá példákkal gondosan alátámasztva, bizonyítva állítását. A kollégák — akik a jelenségnek éppoly sérelmezettjei, mint ha úgy vesszük, maga a felszólaló is, és kiknek az egyetértésére, támogatására joggal számíthatna - hallgatnak. S addig jó, amíg csak hallgatnak. De aztán megszólal az egyikük. Nem hangosan persze, hanem tompított, tréfacsináló hangon: Az öregnek, úgy látszik, megint nem jutott hely a fazék mellett.” Szétszaladó nevetés a vissz­ hang. Egyetértő, kárörvendő nevetés. Mintha ők nem jártak volna épp annyira pórul, mint az, aki szóvá teszi a gondot. Mégsem állnak mellé. Miért? Vélhetné az olvasó, talán magát régen lejáratott ember a felszólaló. Nem, tisztes szakmabeli. De nem is ez az egyetlen eset, amikor hasonló közönyt, részvétlenséget figyelhettem meg bizonyítékul arra, hogy a közsérelmet úgy­ mond illetéktelenül, csupán a saját józan eszére, erkölcsi érzékére hallgatva felpanaszoló nem nyeri cl automatikusan sorstársai egyetértését, támogatását. Manapság mintha nem tartanánk értéknek a közügyek iránti felelősségérzetet, a mások igazságáért való kiállást. D e korábban annak tartottuk-e? - hiszen értékvesztésről csak akkor beszél­ hetünk. Ha az európai szellemiség egészét nézem, föltétien igen a válasz. Nem aka­ rok a görögök, rómaiak köztéri tanácskozásaira vagy a nomád népek „taná­ csaira” hivatkozni, mert még azt mondja valaki, az nagyon régen volt. D e az elmúlt századok történelmi mozgásaiban is jelentős szerepet játszott a társa­ dalmi egyenjogúság gondolata, a „népképviselet” , a citoyen öntudat eszméje, fogalma. És ezek az áramlatok nem hagyták hidegen a magyar szellemi életet és politikai küzdőteret sem. „Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye” - vetheti ellenemre a régi közmondást valaki. Úgy tűnik, ilyen okvetetlenkedőnek, ilyen fogadatlan pró­ kátornak tartjuk manapság azt, aki hivatali illetékesség vagy különösebb elő­ zetes összebeszélés nélkül szóvá teszi egy kisebb vagy nagyobb közösség gondját, sérelmét. D e hát mi kára származhat abból a többinek, ha valaki az érdekükben szót emel!? Semmi - volna a kézenfekvő válasz. És mégsem így van. Mert igenis kiára származik abból, sőt, egyenesen rossz hírbe keveredik az a közösség, amelynek 77 �egyik-másik tagja a bevett, már-már hivatalosnak tekintett elintézési mód vagy a közömbösség helyett a nyilvános okvetetlenkedést választja. És nem csak az általános emberi gyarlóságokon alapuló rosszallás veszi körül az ágálót, nevezetesen, hogy felszólalásával esetleg lelkifurdalást ébreszt mások­ ban, ők miért nem álltak ki? - vagy azt a rosszhiszemű, de nemegyszer meg­ alapozott feltevést látszik alátámasztani, hogy a szereplésvágy, kitűnnivágyás dolgozik benne. Nem. Az ellenérzésnek sokkal reálisabb és alapvetőbb oka is van. Neve­ zetesen az a tapasztalat, hogy semmit sem lehet elérni így. Az esetek nagy többségében legalábbis semmit. A protestáló, a mások nevében is megszólaló semmibe veszi azt a ki tudja honnan és mikorról örökölt hivatali gyakorlatot, amelynek a lényege, hogy minden állampolgár egymaga álljon az íróasztal túlsó oldalán, ha valamilyen ügye van. Ha tíz embernek van is ugyanaz a panasza, akkor se jöjjön csak egy elmondani azt mindőjük helyett, hanem igenis mind a tíz vegye magának a fáradságot, és egyenként jelenjék meg az Úr színe előtt (ha a baját már másképp elintézni nem tudja). Azt a képtelenséget akarom tehát állítani, hogy a gondoktól-bajoktól ellepett hivatalok azt szeretik, ha minél több ember ostromolja őket? Ha ugyanazzal a kis semmi problémával eljönnek akár százan is, akár százszor is? Nem volna talán kényelmesebb a hivatalnak, ha egy-egy alkalmatlan rende­ letre ráébredve eltörölné azt, egyszer s mindenkorra megszabadulva aktáinak jókora halmazaitól? Sokszor tapasztaltam, hogy nem. Így kényelmesebb. - Jöjjön be az elvtársnő, majd meglátjuk, tudunk-e segíteni! - Dicséretül szóljon, hogy legtöbbször tud­ nak. Mert az akadékot jelentő bezárt nagykapu mellett többnyire van valami­ féle kiskapu. Nem csak törvénysértő, csúszópénzre nyíló. Nem. Van általában valami fortélyos paragrafus-kiskapu is - elvégre régi jogásznemzet vagyunk - , ami megnyílik annak, aki a hivatali zarándoklatoktól nem sajnálja a fárad­ ságot. Mert azt sajnálni épp oly botorság, mint gondjaink orvoslását értekezle­ teken való okvetetlenkedésektől, hozzászólásoktól várni. És ezt pontosan tud­ ják a szakmák bennfentesei és ezért néznek rossz szemmel az ostoba felszó­ lalóra, akinek vagy hátsó szándékai vannak, messzebbrehordóak a felpanaszlott ügynél, vagy meglett kora ellenére sem képes felismerni a körülvevő világ ter­ mészetét. Egyik esetben sem érdemel támogatást. - De hát mi haszna volna abból a hivatalnak, hogy állandó, terméketlen zarándoklatokra kényszerítse „alattvalóit"? Különösen akkor, ha az elmon­ dottak szerint ráadásul ezek az utak gyakran a hivatal meghátrálásával, enge­ dékenységével végződnek? - kérdezhetné bárki. - Miért szervezné meg egy testület a saját állandó ostromát, mikor anélkül is békésen élhetne és ural­ kodhatna? A kérdésre sokféle válasz adható, kinek-kinek a fantáziája vagy olvasott­ sága szerint. Előfordulhat, hogy valaki magasra néz és Macchiavellinél. keresi a feleletet; akadhat olyan is, aki a humort kedveli és Parkinsont lapozgatja. Egyesek az abszurd művészet klasszikusaihoz fordulnak magyarázatért, mások a gazdasági rendészet kevesebb költészettel megírt jelentéseit forgatják. A legjobb persze az volna, ha az annyira óhajtott társadalmi kibontakozás nem is olyan mellékes eredményeként egyszerűen kimenne a divatból ez a gya­ 78 �korlat, csupán irodalmi emlékeket és bárgyú, de megbocsátható nosztalgiát hagyva maga után, mint a gőzvicinális. Mert enélkül aligha várható, hogy visszakerüljön a „háztájiba” az állampolgári öntudat és ismét becsülete legyen a mások nevében is megszólalónak. Hogy ismét érték legyen, ami érték. M E Z E Y K A T A L IN 79 �Felállványozott konzervdoboz Háy János versei elé Háy Jánosnak a leggyakrabban a legjobb és a legizgalmasabban szerkesztett Harmadkorban, később és ritkábban a budapesti (Kortárs) és vidéki (régi Tiszatáj) lapokban jelentek meg versei. A Harmadkort említeni azért fontos és szükséges itt, mert - hosszú idő után - most jelentkezett újra egy írói év­ folyam, amelyik amikor dönt kézirata sorsáról, nem engedi, hogy a dicsőség szempontjai vagy az anyagiak befolyásolják. A Harmadkor például nem fizet a publikációkért. A számok elsősorban „megcélzott” olvasókhoz juthatnak el. A Harmadkort nem árusítják hivatalok által rangosított folyóiratok mellett; postán érkezik, ha érkezik, Szegedről. Aki küldi: gesztust gyakorol, ahogy az is, aki ír bele. Elsősorban gesztust. Háy János kellemesen naiv és szellemesen infantilis. Tudja, hogy naiv és tudja, hogy infantilis, vagy legalábbis az kell, hogy maradjon, mert a szerep, amit elvárnak tőle - amit itt elvárnak a költőtől - csak ezen a módon tagad­ ható meg. Egyszer és majd, amikor eljön az ideje. Költő ezen a tájon, ez alatt a félrevert harang alatt csak azokkal az eszközökkel dolgozhat, ame­ lyeket az irodalmi konvenció egykor, valamikor már el- és befogadott. Így hát Háy „csak azt” tanulta meg a szakmából, ami elégséges a rom­ boláshoz, a zavarkeltéshez, azt, ami kellemes zűrzavarhoz vezet. Ez a végcél. Az egyetlen üdvös - az ő esetében. Belülről rombol kifelé haladva, úgy hogy a leomló hulladékból és a magával hurcolt friss anyagból - önmagát gon­ dosan fölépíti. Eszközeivel nem élhet a hagyományos módokon, hiszen egyelőre kihasz­ nálja és nem megteremti a dolgokat. Ügy, ahogy egy valamirevaló, pályája elején levő költőhöz illik. Olyan ez, mint amikor az ember azért bont fel egy konzervet, mert tudja: semmi köze hozzá, de annak a konzervnek a tartalma csak akkor romolhat meg, poshad el, rohad meg, bűzlik sűrű gázok köze­ pette el, ha levegő éri. Háy egyike azoknak, akik levegőt, oxigént eresztenek irodalmi konzervünkbe. (De miért nem pumpálják már azt a levegőt?!) Háy János verseit olvasva, szellemes képverseit böngészve, rajzolatait tapo­ gatva, és a hagyományos szomorú manók történeteit követve érezzük, hogy amit mi, többiek művelünk, amit mi többiek olvasunk, amivel mi többiek a könyvekben, a folyóirtokban nap mint nap találkozunk - áporodott és tovább áporodik. Talán nem rossz és nem korszerűtlen; ugyanaz a kor rendeli meg tehetséges emberek tollából, és sokan megveszik - mégis áporodott, mégis bűzlik, ha oxigénnel, ha az életelemmel érintkezik. Háy János egyike korosztálya legjobbjainak, és egyben egyike azoknak, akik a legfrissebbek közülünk. Egyike azoknak akik képesek a jövő konzerv­ dobozaiba a maguk megkerülhetetlenségét beleereszteni. (!) Háy verseit olvasván nem érzi az ember, amit olyan gyakran érezhetett: fészkelik magukat az úgynevezett fiatalok; hol itt, hol ott, hol ennek, hol annak az elvárásnak akarnak megfelelni. Hol ennek is meg annak is - egy 80 �időben. Háy önmaga előtt akar megfelelni. Ehhez van szüksége a tiszta, friss levegőre is. Konokul, tisztességesen - és persze: akaratosan is építi állványait a konzervdoboz körül. Olykor esetlenül is, de legjobb írásai nagyon komo­ lyan veendő kordokumentumok is. Háy János, tiszta lélekkel, patetikus fel­ hanggal mondanám: áldozatkészen hozza korosztálya szomorú diagnózisát. Erőltetett menet az állványokon. Amit nem kaptak meg - az az övék. K ŐR ÖSSI P. JÓ Z S E F H Á Y JÁ N O S Hosszú macisajtvers Játék a lélekkel B nagymama kezével H O kezdődött minden Ű D - megértettem - T H rohanni a hűtőhöz Ö I kinyitni belekukkantani S F és bent valóban Z A ott didergett E N a három macisajt K I mind a három kicsi R N középső É CS és nagy is N Y A ezüst bundájuk alatt N L vacognak I É milyen szomorú látvány N L három didergő macisajt CS E - miért nincsenek jegesmacisajtok - A K gondoltam magamban cinikusan H N hiszen nekik birodalom Á E lenne egy hűtő R M most már mindegy O T megsimogatom M Ü melengetem M K a létezőket A O lassan érzem C R átizzik az I H ezüstbunda S A három kis bundás tűz A S lesz kezemben J E - mi lehet a bunda alatt - T 81 �M - mi lehet a bunda alatt - N M a három macisajt lelkeE I talán a három macisajt lelkeM S hallgatnak nem beszélT I a három izzó macisajtÜ N -akk or táncoljunk-K C körtáncot a kedvemértÖ S körbe-körbe a kedvemértR H -in se in -H O súgta az egyikA N biztosan a legkisebbS N kicsiközépsőnagy macisajtE É - tegyél vissza minket a hűtőbe-M T - tegyél vissza minket a hűtőbe-M L drága nagymama! én akkor annyiraI e E elszomorodtam hogy mind a hármatS e z N visszadobtam a hűtőbei z e N rájuk csaptam az ajtótN e k E majd barna színű negyvenöt centisCS k a P játékmacimat is elástam a kertbenH a m O R Y G A N E N N E L T É N N O m a M AM A a m m y y g g a a n n ezekamamyganezekeamamyganagymamakezenagymamakeze archaikus versleletek K ü lö n b en csak torzult és suta kő (Rilke) I . B A B IT S M IH Á L Y V E R S E A K Ö L T Ő E L Ő A D Á S Á B A N lopakodom az utcákon mint egy fridzsider fagyott lábakkal fehér kabátom összetörik minden lépésnél zsebemben ki­ tört szemeim 82 �jeges kincsek zsebemben mirelit áruk menekülő kincsek *a beszédhang (és vele együtt a költemény is) itt fuldoklásba menekült. egy-egy szó, mint pl. de, idő, kiolvad, nincs, minden, hideg, meleg stb. még kivehető; de ezek segítségével sem rekonstruálható a vers. 2. méhes marietta, az énekesnő babitsot hallgatva valam iféle verset írt, de nem sikerült, mert már a babits-vers közepét is csak félálomban hallotta, ezért döntött úgy, hogy a befejezés megírását újra megpróbálja félálomban. persze ez a félálom már egész­ álom volt, mivel két fél az egy egész. plusz egy hülye esetből kifolyólag aznap este altató hatású gyógyszert vett be, aminek következtében a vártnál is korábban csapott át félálma egészálomba. tehát a fele vers nem is létezik, megíratlan maradt. sőt, arra is gyanakodha­ tunk, hogy már az eleje is bizonytalanul született. íme a költemény: fridzsider éjszaka rohanhatok haza itt van a kétkezem kitörve édesem zsebemben mérgesen duzzog a jégverem szétesett kétkezem elesek úgy vigyázz megszúr egy jégvirág fehér kabátomon a gyilkos átoson átkozott bűneset mindennap elveszek nem keres senki sem elrejtett kincs leszek a szerkesztő megjegyzése: eredetileg mindkét költemény befejezetlen, az olvasó szeme azonban ezekben is, mint egy szobortorzóban, megtalálhatja az egységet és az arányt, ezért tartjuk fontosnak megje­ gyezni, hogy a jegyzetek, magyarázatok csak a filológus pontosságának és a versek hiányos­ ságainak bizonyítékai. 83 �84 �mérlegen Magyarország felfedezése (ŐRSZIGETHY ERZSÉBET: ASSZONYOK FÉRFISORBAN) Régóta vártunk erre a könyvre. A sorozat eddigi kötetei látszólag nagyobbat markoltak, amikor egyegy gazdasági szektort, vagy táj­ egységet mutattak be. Lassan eljön az ideje annak is, hogy átfogóbb értékelés szülessen meg a sorozat­ ról, s ez majd kimutatja hogyan fi­ nomodtak kötetről kötetre a szo­ ciográfiai módszerek. E z nem csu­ pán problémaérzékenységet jelent, de a szempontok gazdagodását is. Ö rszigethy E rz séb et munkája azért magvas olvasmány, mert miköz­ ben a vizsgált területet a lehető legszűkebbre, egyetlen falura, H évízgyörkre, szűkítette, kitágította az időbeli kereteket (az elmúlt 2-50 0 évre), segítségül hívta a „kem é­ nyebb” disciplinákat is: a közgaz­ daságtant, a mezőgazdaság-történe­ tet, a néprajzot, sőt a jogtudományt is. Így érte el, hogy egyetlen Pest megyei, agglomerációs község be­ mutatása során egész sor, önmagán is túlmutató jelenséget, tendenciát tud érzékeltetni. A magyar szo­ ciológia, szociográfia, falukutatás legjobb hagyományait követi eb­ ben. Elég legyen itt csupán két név­ re utalni: E r d e i F eren cére és N a g y Lajoséra. A reveláció erejével hat ez a könyv azért is, mert valóban hi­ ányt, illetve lemaradást pótol. B á r­ mennyire is paradoxon és fájó ki­ mondani, de alig született munka az elmúlt évtizedekben, amely pontos, megbízható és naprakész látleletet adna a mai faluról. É r ­ vényes ez a szépirodalomra is, amely még mindig adós azzal a nagyre­ génnyel, amely a falu történelmének legradikálisabb, s bizony legdur­ vább átalakulását ábrázolná. V an­ nak eredményes kísérletek (lásd Galgóczi Erzsébet, Ördögh Szilvesz­ ter, B oda István, Ú jhelyi János, Galam bos Lajos, Szabó István stb., stb.), de ezek is csak sorstorzókat, egy-egy részjelenséget, történelmi epizódot villantanak föl. Ő rszigethy Erzsébet szociográfiája viszont noha nem szépirodalmi igénnyel íródott - miközben egyszeri és egye­ di sorsokban gondolkodik, az in­ terjúk, riportbetétek konkrétek, el­ jut az elvi általánosításokig, sőt ezt is gyakorta számon kérik az irodalmon is, a szociográfián is a diagnózis ismeretében megkísérel egyfajta prognózist, terápiát is ad­ ni. A szerző érdeme, hogy a tapasz­ talatszerzése, az anyaggyűjtése em­ pirikus, azaz személyesen is jelen van, sőt részt is vesz a falu életé­ ben, jelesebb eseményeiben, ám amikor értékel és ítéletet mond, igyekszik tárgyilagosan eltávolodni a témától, azaz az elvi következte85 �téseiben hűvös objcktivtásra törek­ gye Hévízgyörknek. M aga a cím is szik. E z persze nem mindig sike­ magyarázatra szorul, mert ez is sajátossága a községnek. A vasút­ rül, de nem is sikerülhet, hiszen a vizsgált téma, folyamat eleven, s építéssel, az iparosodással olyan al­ Hévízgyörk­ még korántsem lezárt. Szüksége is ternatíva kínálkozott van egyfajta szubjektivizmusra, il­ nek (és más, ma agglomerációs köz­ letve helyesebb, ha empátiát mon­ ségnek), amely el is szívta, de mintegy ki is lökte a faluból a fér­ dunk, bele- és együttérző képessé­ fi munkaerőt, illetve létrehozta egy get, mert enélkül nem tudna kapcso­ rosszemlékű szóval a „kétlaki” latot teremteni interjúalanyaival. életformát. Ő rszigethy abból a sztereotípiából Melyek ezek a taszító motívu­ indul ki, hogy a paraszti lét, te­ hát a falu sorsa mindenkor küzdel­ mok? A feudális, majd a kapitali­ mes volt, s egyfajta hátrányos zálódó korban a föld elégtelensége. helyzetet jelentett. A rövid, de kö­ Részben M ária Terézia úrbéri ren­ rültekintő történelmi elemzésben a delete, részben a falu változó földbirtokosainak a hatására megbom­ feudális alávetettség és kiszolgál­ tatottság okait, módozatait és vál­ lik a falu zárt gazdasági egysége, tozatait írja le, valamint azt az elönigazgató ereje, amely a családok lenálllást, belső kohéziós erőt, ami­ iga- és munkaereje alapján osztot­ vel a falu mindenkor meg tudta ta föl a határt. A rohamosan osz­ teremteni és őrizni az értékeit. tódó jobbágytelek már nem ad Mindez így túl általánosnak tűnik, elég munkát mindenkinek, sem a csakhogy - mint mondtuk — szer­ megélhetést nem biztosítja önma­ zőnk egyetlen, s a maga nemében gában. Ezért a férfiak előbb fuva­ sajátos falu elemzését adja. rozással egészítik ki a jövedelmet, Melyek Hévízgyörk sajátosságai? később máshol (M Á V , a város) ke­ Mindenekelőtt maga a földrajzi resnek munkát. Lényegesen föl­ környezet: a G alga mente, vala­ gyorsítja, sőt a nőkre is kiterjeszti mint Pest közelsége. Minthogy a tö­ ezt a folyamatot a téesz, illetve a rök elpusztította a falut, a X V III. falu téeszének balkezesen, meggonszázadban települ újra több vidék­ dolatlanul történt összevonása egy ről, népelemből (magyarok, szlo­ gyengébb gazdasággal. Miután a vákok, németek), s vallásból (evan­ falu elveszítette gazdasági, közigaz­ gélikus, református, katolikus). gatási (elviszik a tanácsot is) önál­ Ezeknek az elemeknek külön-külön lóságát, az eddig váltakozó erőssé­ is karakterformáló szerepük van, gű bomlási folyamat lökésszerűen illetve súlyuk korszakonként válto­ fölgyorsul. Előáll az a képtelen zik. Megkülönböztető jegy, hogy helyzet, hogy noha a parasztok vál­ részben a viszonylagos földszegény­ tozatlanul szeretik a földet, ragasz­ ség, valamint a város közelsége mi­ kodnának is ehhez az ősi mester­ att viszonylag korán, már a X V III. séghez és életformához, már nem században kialakul egyfajta árugaz­ tehetik, illetve nem merik megten­ dagság, mégpedig a piacra terme­ ni, hogy a faluban keressenek főfoglalkozást. Megrendült a bizalom, lés. Egyrészt a kényszerűség, más­ minthogy a döntéseket mindenkor részt a paraszti lelemény, élni aka­ a falu feje fölött és nélküle hoz­ rás alakítja ki azt a - környék falták. vaival összehasonlítva is - belterjesebb gazdálkodást, földhasznosí­ Hogyan kerültek az asszonyok férfisorba? Í gy, ahogyan azt föntást, amely mindmáig markáns je­ 86 �tebb vázoltuk. A piacra termelés, s maga a piacozás is minden terhével, felelősségével az asszonyokra ma­ radt. Nem mondanak le erről, de ha akarnának se mondhatnának le, hiszen a család fő jövedelmét még ma sem a férfiak (akik sokáig csak segéd-, mára már zömmel szak­ munkások) fizetése jelenti, hanem a zártkertekben, a téesztől bérelt parcellák, s újabban már a fóliák alatt termelt sokféle zöldség és gyümölcs a budapesti piacokon el­ adott áru. Ő rszigethy árnyaltan ér­ zékelteti ennek a folyamatnak, helyzetnek az ellentmondásait, kényszerpályajellegét. Nem mond­ hatnak le a piacozásról, mert ez a megélhetés fő forrása, ugyanakkor, minthogy az egész család közre­ működésével (hiszen a városban dolgozó férfiak, férjek is besegíte­ nek) létrejött jövedelem már nem tőkésíthető, nem fektethető be - , mint tették ezt korábban - földbe, termelőeszközbe, létrejött egyfajta presztízsfogyasztás, amely az átépített házak, autók után például a lako­ dalmi szokásokban nyilvánul meg. E z az a jelenség, amely irritálni szokta a felületesen ítélő közvéle­ ményt, amely az így felhalmozódó (és elfogyasztott) javak mögött nem az önkizsákmányoló erőfeszítést, testet, lelket próbáló, elnyűvő mun­ kateljesítményt látja, hanem csupán a falu elbizonytalanodását, tétova városutánzását. S valóban: a falut eddig megtartó, kormányzó érték­ rend fölbomlóban van, illetve csak látványos külsőségeiben (rongyrázó lakodalmak, a drága népviselet, a nem mindig funkciója szerint épült és használt új házak stb.) él tovább. Vegyük még ehhez hozzá, hogy a falu megfosztatott attól az értel­ miségétől is, önrendelkezési jogá­ tól és belső szokásrendjétől is, amelyek mindig megóvták a krí­ zishelyzetekben. A falu ma is úgy érzi, érezheti, hogy nem valós ér­ tékei, tehát szorgalma, földszeretete és -ismerete, más szóval a több ge­ neráció által kialakított termelési kultúrája alapján ítélik meg, ha­ nem külsőségei és a tőle idegen, kívülről deklarált elvek alapján. A régi értékrend már nem tud akkummulálódni, újakat teremteni, így a kívülről irányítottság, az im­ portált értékek, ízlések, szokások hálójában vergődik. Valam i elmoz­ dult - nem biztos, hogy jó irány­ ban - , s ebben éppen az a gond, hogy nem a falu benső értékeiből, nem organikusan fejlődik, hanem a kényszereknek és divatoknak en­ gedelmeskedve. Vannak már sza­ bályozók, de ezeket inkább csak elviseli ez a gazdasági szisztéma, mintsem megértve, sajátjává téve, vállalja, alkalmazkodik hozzá. Jó példa erre még a kötet címlapján szereplő híres asszonykórus is. A népdal, a folklór hajdan része volt az életnek, mert szervezte, keretbe fogta a falu életét, annak a szokás­ rendjéből nőtt ki, míg most mint egy gomb fityeg rajta, megcsodált, de érdeme szerint mégsem becsült díszként. Aligha erre gondoltak, ezt akarták Bartókék és K odályék, a népiesek mozgalma. Örszigethy ér­ deme, hogy mindezt a belső tör­ vényszerűségeket föltárva, átvilá­ gítva, érzékletesen mutatja be. Konkrétan és mégis modellérté­ kűen. C SU P O R T IB O R : M IK O R C S ÍK B Ó L E L IN D U L T A M Az ember én-tudatát legalább három tényező határozza meg: a neme, a kora és az őt fölnevelő közösség, amelyet (helyzetétől függően) ne­ vezhetünk nemzetnek, nemzetiség­ nek, s a régebben használt, ma már el nem fogadott k ifejezéssel fajnak. A z első két tényező a születéskor (újabb ismereteink szerint a fogan­ 87 �tatáskor) adott, míg a nemzethez, nyelvhez tartozásnak tudata a szo­ cializáció során, tehát a családban, iskolában alakul (vagy nem alakul) ki. A sorrendből úgy tűnhet, hogy ez, a harmadik tényező kevésbé fontos, holott ez nem így van. A z anyanyelv, a nemzettudat - más­ képpen identitástudat - zavarai súlyos idegi-lelki betegségeket idéznek elő az egyénnél is, a kö­ zösségeknél is. Ezek, így leírva, evidenciáknak tűnnek - tankönyv­ be valóknak - , mégsem árt újból és újból leírni és tudatosítani, mert s erre is csak az utóbbi évtizedek negatív tünetei döbbentették rá előbb csak a szakembereket, később a politikusokat is - orvoslásuk is csak a tények higgadt, tárgyszerű föltárása, ismerete után kezdhető el. H a van értelme, feladata a M a­ gyarország felfedezése-sorozatnak, akkor ez mindenképpen azok közé sorolandó. A magyar irodalom min­ denkor kötelességének érezte, s ma­ gas esztétikai szinten teljesítette is ezt a feladatot. Elég legyen itt csu­ pán utalni D uba G yula, G á l Sán­ dor, G ion N ándor, V ári Attila, Bosnyák István, s nem utolsósorban Illyés G yula munkásságára. Nem véletlenül emelem ki Illyést, hiszen az ő magyarságdefiníciójánál toleránsabbat és tömörebbet nem tu­ dunk: magyar az, aki magyarnak vallja magát. M árpedig az nem mindig és nem mindenütt könnyű, magától értetődő. K özép-K eletEurópa történelme vassal és vérrel íródott, mindmáig be nem gyó­ gyult sebektől sajog. Joggal vető­ dik föl a kérdés - sokáig csak így tették föl! van-e értelme, szabad-e megbolygatni, föltárni ezeket a sebeket? A k ik így tették, teszik föl a kérdést, mindenkor a szom­ szédos népek vélt, vagy valós „ér­ zékenységére” hivatkoztak, mond­ ván, hogy a nemzetiségi sorban élő 88 magyar testvéreink helyzetét nehe­ zítjük meg azzal, ha a múltról (és jelenről) beszélünk. M aga a törté­ nelem, a szomorú események bizo­ nyították be, hogy ez a túlzott ta­ pintatoskodás mennyire hamis és káros. A történelmet nem lehet meg-nem-történtté tenni, nem is­ merni pedig egyenlő az önsorsrontással. Generációk nőttek föl a „bűnös nép” , az „utosó csatlós” dermesztő és igaztalan vádjának súlya alatt, elhintve, súlyosbítva a vesztett háborúk és forradalmak mi­ att már meglévő indentitászavart, kisebbrendűség-tudatunkat. Ahe­ lyett, hogy a költőinkre hallgattunk volna, az anyanyelvét mártírhalá­ lig meg nem tagadó Radnótira, aki bűnösségünket csak a többi népéhez tudta mérni, és József A ttilára, aki erkölcsi parancsként fogalmazta meg, hogy a múltat be kell vallani. Bármilyen fájdalm as is legyen az. Sajátos, de érthető, hogy a szépirodalom korábban mozdult ebben a kérdésben (is), mint a történe­ lemtudomány, vagy éppen a szoci­ ográfia. E z utóbbi műfajban elő­ ször László Lajos, T hiery Á rpád tettek kísérletet arra, hogy Baranya soknemzetiségének múltjából, je­ lenéből egy-egy szeletet föltárjanak. Átfogóbb érvénnyel írt A lbert G á ­ bor, éppen a Magyarország fe lfe d e zése-sorozatban megjelent Em elt fő v el című munkájában. A z át- és ki-, majd betelepítések okozta ká­ oszt, a méltánytalanságok és súlyos igazságtalanságok okozta sebeket azóta több regény (lásd Tamás Menyhért - a bukovinai székelye­ két, Kalász Márton a dunántúli né­ metekét) is feldolgozta, de hiány­ zott a láncból még egy szem. Ezt pótolja most Csupor Tibor könyve. Amint az a föntebbi felsorolásból is kiderül, szerepe már nem az úttörőé, szerencséjére, szerencsénkre járt úton haladhat. Egyre több könyv �jelenik meg mostanában Erdélyről, a székelység történetéről is. Sajá­ tos, ha nem is kitüntetett helye lesz ezek között Csupor Tibor szociog­ ráfiájának a bukovinai székelyek kálváriájáról, s lassú konszolidáló­ dásáról. A nem túl lelkes fogalma­ zás oka az, hogy a szerző keveri a műfajokat. M aga a történelmi átte­ kintés: a m ádéfalvi veszedelemtől a Baranyába, Tolnába, való letele­ pedésig lényegében nem mond újat Albert Gábor vagy Tamás Meny­ hért munkáihoz képest, a Bácská­ ból való menekülés, a kilakoltatott svábokkal való kényszerű ütközé­ sek története pedig Albert Gábornál is olvasható. Mi az, ami mégis új (ismeretanyagában is) Csupornál? A z a szorgalmas riporteri-szociográfusi munka, amellyel az egyes sorsokat követi nyomon Bukoviná­ tól Véméndig, Bonyhádig, Érdig, egy szóval napjainkig. E g y néptö­ redék, helyesebben töredéksorsba szorított közösség szívszorító törté­ netét kapjuk, s ez esetben a jelző nem túlzó, nem giccses. K ét évszá­ zaddal ezelőtt a puszta életét men­ tette az a néhány száz székely csa­ lád, a m ádéfalvi mészárlás után, s kapott menedéket az akkor még gyéren lakott M oldvában, majd ké­ sőbb Bukovinában (a Levédiából vándorló őseink egyszer már meg­ telepedtek itt Etelközben, a Prut és a Szeret mentén, s egyes történészek szerint az ő leszármazottaik le­ hetnek a csángók, akikkel gyakorta összetévesztik a bukovinai széke­ lyeket). Csodával határos, de min­ denképpen megérdemli a csodála­ tunkat az a mód, az a hűség, amellyel az idegen, sokszor bizony ellenséges környezetben megőrizték székelységüket az andrás-hadiksándor-józseffalvai stb., menekül­ tek. N agy lecke ez néprajzosnak, nyelvésznek, szociológusnak: ele­ mezni, hogy mi volt a megtartó erő? A nyelv? A vallás? A z élet­ ösztön? a másság különbözőség, kü­ lönbség tudata? A k i ezekre a kér­ désekre tudja a választ, az jobban megérti a mai tömeglélektant, tö­ megmozgást is. V agy elégedjünk meg a romantika felfogásával, amely szerint „ a lélek tesz csuda dolgokat” ? Csupor könyvének ép­ pen azok a legtanulságosabb, egy­ szersmind legszomorúbb és leghasz­ nosabb oldalai, amelyeken ennek az összetartozás-tudatnak az erodálá­ sát, kopását, elporladását, s az eb­ ből következő emberi tragédiákat írja le. A bukovinai székelyek részben hívásra, biztatásra, részben az élesedő román nacionalizmus nyomása elől menekülve hittel, reménnyel, bizakodással jöttek az „édes hazába” : előbb a szerbektől alig visszafoglalt Bácskába, majd a háború forgószelétől továbbűzetve Tolnába, Baranyába, de keservesen csalatkozniuk kellett. Előbb a revanspolitikától megszédített Horthy-korszakban, majd az egész pa­ rasztságot, s népet sújtó Rákosirendszertől. A költővel szólva, nem lelték honukat e hazában, illetve csak igen lassan, sok-sok megaláz­ tatás, szenvedés után és árán. S talán ez utóbbi szenvedések, meg­ aláztatások a legfájdalm asabbak, a legnehezebben felejthetők, elszenvedhetők, mert ez nem csak eg­ zisztenciális létükben, de székelységükért is sújtotta őket. Több évtized távlatából ma már mondhatjuk, hogy fölöslegesen, értelmetlenül is, de ez mit sem segít. Megtörtént az, amire az idegen, ellenséges környe­ zet nem tudta rábírni őket: szé­ gyenleni kezdték székelységüket, úgymond elmaradottságukat, mert itt, az „édes hazában” vegzálták, csúfolták érte őket. Tényleg be is következett, amit csak a többszörö­ sen hátrányos helyzet hozhat lét­ re: valóban sokáig el- és lemarad89 �tak a környező népcsoportokhoz (németek, felvidéki és más telepe­ sek, őslakos magyarság) képest. Itt érhető tetten az, amire a beveze­ tőmben is utaltam: a nemzettudat hiánya, csorbulása, sérelme egzisz­ tenciálisan is hátrányos helyzetbe szorítja az egyént. A székely például sokáig nem küldte iskolába a gye­ rekét. A kínált — Bukovinából ho­ zott - életmodell, szokásrend, már nem tudta betölteni az eligazító, megtartó szerepét, ugyanakkor aka­ dályozta, lassította az újhoz való alkalmazkodást, az adaptációt is. A megoldást az idő és a politikai bölcsesség hozza meg (s nemcsak a székelységnek): a nemzeti (ségi), 90 nyelvi sajátosság, a másság, elis­ merése, tolerálása, az öntudat visszaadása és erősítése. Annak a tudata, hogy nem kevesebbek más­ nál, akinek történelme, sorsa, hely­ zete szerencsésebb. A másik (hasz­ nosítható) felismerés is ebből fakad: a tolarencia is csak az egészséges öntudatból fakadhat, azaz én is csak akkor ismerek el mást, ha en­ gem emberszámba vesznek. D e hi­ szen erről már Engels elmondott minden fontosat, amikor az angol munkásság nyomoráról beszélt: nem lehet az szabad, aki másokat el­ nyom. . . (Szépirodalmi) H O RPÁ CSI SÁ N D O R �Fejős Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség A N éprajzi Közlemények című folyóirat korábbi kötetei többnyire csak szakkönyvtárakban hozzáfér­ hetők. Noha a bennük megjelenő, elsősorban anyagfeltáró írások a népművészet, a paraszti kultúra iránti laikus érdeklődők - utóbbi időben egyre szélesedő - táborában is olvasókra találnának. Szerencsére Fejős Zoltán Hiedelemrendszer, szö­ veg, közösség című munkája megvá­ sárolható a könyvesboltokban. A szakember örül, ha tudományának eredményei egyre szélesebb körben válnak ismertté. S külön öröm, hogy jelen esetben olyan munkát ajánlhatunk az olvasónak, amely Nógrád parasztságának hagyomá­ nyaiból meríti anyagát. A mű második részét képező Adattár több mint ezer Karancskesziben magnetofonszalagra vett, illetve lejegyzett hiedelemszöveget tartalmaz. A feldolgozás szempont­ jaitól vezérelve, a szerző különös gondot fordított a szöveghűségre, megőrizve a beszéd esetlegességeit, az elbeszélők egyéni stílusát, s je­ löli a főbb nyelvjárási jellegzetessé­ geket is. Mindez azt eredményezi, hogy belefelejtkezve az olvasásba, szinte úgy érezzük, magunk is ott ülünk valam elyik régi keszi házban, s G áspár bácsi, E tel „nene” egye­ nesen nekünk meséli, amit a „régi öregektől” hallott a boszorkányok­ ról, földet tartó állatokról, az anyajegy elmulasztásáról stb. Mert amit a gyűjtő az elmúlt évtizedben rögzíthetett, nagyobb részt már csak nyelvi formában élt. A szak­ szerű, alapos kutatómunka eredmé­ nyeként azonban feltárul előttünk a község gazdag, változatos hiedelem­ készlete. A terjedelmes anyagban az átgondolt rendszerezés mellett a szerző tudományos elemző érté­ kelésével is segíti tájékozódásunkat. Elöljáróban megtudjuk, milyen emlékek élnek a falu szűk ebb, tágabb határába eső nevezetes helyei­ nek elnevezésével kapcsolatban. A naiv, inkább folklorisztikus szem­ pontból érdekes szómagyarázatok mellett, több névben (például Záhfalva, Torna vára) a község legko­ rábbi történetére utaló nyomok is fellelhetők. A tulajdonképpeni hie­ delemrendszer bemutatása tartalmi szempontok alapján történik. A z embert körülvevő természeti világ az első nagy egység. A népi kozmogónia körébe tartozó szövegek túlnyomó része vallási, vagy tudo­ mányos magyarázatok átvett, popularizálódott ismereteit közvetíti. Nyomokban azonban fellelhető ben­ nük egy ettől alapvetően külön­ böző világkép emléke is. A tűzhöz, vízhez fűződő hiedelmek gyökere ugyancsak messze vezet. A z időjá­ rással kapcsolatos jóslások, követ­ keztetések alapja viszont főleg a megfigyelés, a tapasztalat. A ter­ mészeti világ két másik alcsoport­ ját alkotó, a növényekkel, illetve az állatokkal kapcsolatos hiedelmek lényegileg hasonlóak egymással. Részint vallásos motívumokat tar­ talmazó eredetmagyarázó történetek sorakoznak itt, részint a termé­ kenység, a haszon növelésével kap­ 91 �csolatos cselekvések, jóslások. Az állatok, elsősorban a tehén esetében, az utóbbi kérdéskör negatív pólu­ sa, azaz a rontás is nagy szerepet kap. Ugyanakkor itt is jelen van egy természetismereten nyugvó öszszetevő. A z emberi világra vonatkozó kövekező adatcsoport szemléletesen tükrözi, hogy a hiedelmek átfogják, végigkísérik az emberi tevékenység egészét. Továbbá bizonyos esetek­ ben a környezet számos, köznapi tárgya a felhasználás módja, alkal­ mai, körülményei révén sajátos jelentőséget, ún. hiedelemfunkciót kaphat. Bár, mint a szerző hangsú­ lyozza, a népi gyógyítás kimerítő feltárását nem tekintette feladatá­ nak, a hiedelemszempontú közelí­ téssel is számottevő mennyiségű adat került felszínre, amelyeket betegségek szerint csoportosít, de az alkalmazott gyógymódok felől is megvilágít. Különösen gazdag a szemmelverésre vonatkozó anyag, amely bizonyos fokig napjainkban is élőnek tekinthető. A z emberi élet fordulói: a születés, szerelem, házasság, halál gyűjtőpontja a hie­ delmeknek. Különösen az óvó, vé­ dő tartalmú cselekvéseknek jutott itt - illetve esetenként még jut ma is - nagy szerep. A z Adattár legterjedelmesebb, s a néprajzban kevésbé járatos olvasó számára is talán legérdekesebb ré­ sze a mitikus lényekkel kapcsolatos hiedelmek csoportja. A z adatok nagy hányada ún. hiedelemmonda. E gyakran művészi szempontból is kiérlelt, epikus történetekben az előadók a különböző emberfe­ letti erővel rendelkező személyek jellemző tulajdonságairól, ténykedé­ seiről számolnak be, szívesen hivat­ kozva saját, vagy közvetlen kör­ nyezetük „tapasztalataira” . Ízelítőül csak néhány címszó: boszorkány, tudós pásztor, gyógyítók, halott­ 92 látó táltos, garabonciás, vál­ tott gyerek, kísértet, visszajáró ha­ lott, lidérc, tüzes ember, elátko­ zott mérnök, bányarém. Szándékosan szóltam először az Adattárról, amelynek a közönség körében minden bizonnyal több ol­ vasója lesz. Inkább a már bizonyos néprajzi tájékozottsággal rendelke­ zők érdeklődésére tarthat számot a mű első része, amelyben a bemu­ tatott anyagon nyugvó következte­ téseit adja közre a szerző. E lö ljá­ róban szükségesnek látta sorra venni azokat az elsősorban társadalomtör­ téneti tényezőket, amelyek K arancskeszi néphitének alakulását, konzerválódását meghatározhatták. A d támpontokat - a rendelkezés­ re álló szerény kutatási előzmények adta lehetőségeken belül - a köz­ ség táji, illetve etnikai hovatarto­ zásának kérdéseiben is. M ajd a modern hazai és külföldi irodalom imponáló ismeretében elhelyezi sa­ ját elveit, módszereit a néphitkuta­ tás mai irányain belül. A z anyag értékelését két alapvető irányból közelíti meg. Vizsgálja egyrészt a gyűjtött szövegek tartalmából kiraj­ zolódó hiedelemrendszert, elemzi annak kategóriáit. Keresi a választ arra, hogyan élt, működött ez a rendszer az 1970-es években K a rancskesziben, melyek azok az egy­ ségei, amik már csak emlékek, s melyek azok, amelyek adott helyzet­ ben még ma is életre hívhatók a passzív tudásból a közösség, vagy annak egy része (főleg az időseb­ bek) körében. A továbbiakban a szövegeket formai szempontból, mint folklórjelenségeket vizsgálja. A hiedelmek megjelenhetnek, mint egyszerű, mondatnyi megállapítások, parancsoló jellegű mondások, de jól körvonalazható szabályok sze­ rint megformált - epikus történe­ tekként is. A szerző számos új gon­ dolatot, problémát világít meg, szé­ �les tudományos összefüggésekbe ágyazva, amikor túllépve a szöveg­ központú elemzésen, a szöveg, az előadó, az előadás szituációja, a befogadás (hallgatók) bonyolult köl­ csönhatását vizsgálja. A mű tudományos eredményei­ nek mindenre kiterjedő elemzése, értékelése nem lehet cél egy sze­ rény, érdeklődésfelkeltőnek szánt írásban. Annyit azonban leszögez­ hetünk, hogy a mai magyar folk­ lórkutatás figyelemre méltó munká­ ját veheti kezébe az olvasó. Továb­ bá fontos kiemelnünk, hogy a re­ konstrukciós és szinkronikus mód­ szer együttes alkalmazásával a mű révén nemcsak hagyományainkra vonatkozó ismereteink gyarapod­ nak. Eligazítást kapunk abban is, hogy a múlt ide vonatkozó emlékei mennyiben, hogyan vannak jelen egy mai nógrádi falu lakosságának kultúrájában. Még csupán annyit, hogy Fejős Zoltán, a közelmúltban alakult ma­ gyarságkutató csoport tudomá­ nyos munkatársa, nem kizárólag szakmai megfontolásból választotta kutatása színhelyéül éppen K a rancskeszit. M aga is nógrádi, kö­ zelebbről balassagyarmati szárma­ zású, s még több publikált, vagy feldolgozás alatt álló munkája épül Nógrád megye paraszti hagyomá­ nyaira, kultúrájára. (Múzsák) KAPRO S M ÁRTA 93 �A másság ideológiája vagy tudománya? Orvosbiológiai tanulmányok a hazai cigányságról A cigányságról alkotott ítéletek új­ ra meg újra felülvizsgálatra szorul­ nak. Nemcsak azért, mert a teoretikus megállapításokat is befolyásolhatják az előítéletek, hanem azért is, mert még mindig hiányoznak azok az öszszefoglaló munkák, melyek igazodási pontokat jelentenének az átfogó elemzéshez. Akarva-akaratlanul az okok után kezdünk tehát kutatni. Ám vajon a másság ténye lenne az egyet­ len kiindulási alap? S ha igen, indo­ koltan vagy indokolatlanul választha­ tunk-e olyan szűk vizsgálódási terüle­ teket, melyek - feltételezhetően - a reális ítéletalkotást lehetővé teszik? Akár orvosbiológiai szempontból is. Mivel - ahogyan a kötet bevezetőjé­ ben olvashatjuk - „Magyarországon, de a világ egyéb helyein is, nemhogy a cigányság genetikájával, de az az egészségi állapotával, vagy az azt befolyásoló tényezőkkel sem igen tö­ rődtek” , a válasz magától adódik. Vagyis a tudományos elemzés szüksé­ gességét akár evidenciaként is felfog­ hatjuk. S még inkább kényszerítő szükségszerűségként. Mindenekelőtt abban az értelemben, hogy ha valóban megalapozott a kutatás, elméleti és gyakorlati haszna aligha vonható két­ ségbe. Mert leegyszerűsítő vélekedé­ seket segít eloszlatni, féligazságokat és előítéleteket rombol szét. D e csak ak­ kor, ha tudományos érvényessége cá­ folhatatlan. Elméletileg bármennyire nyilvánvaló is ez a követelmény, s bármennyire nem nevezhetjük is ku­ darcnak azokat a kísérleteket, melyek e felismerés jegyében születnek, a szándék és az eredmény mégsem ta­ 94 lálkozik mindig. Véletlenszerűen? A lig­ ha, hiszen az Orvosbiológiai tanulmá­ nyok a hazai cigányságról címmel megjelent tanulmánykötet is rengeteg munkát rejt magában. Valójában egy tudóscsoport vizsgálódásáról van szó. Ám az orvosi jelző ezúttal inkább elméleti hátteret érzékeltet. Nem je­ lent bajmegállapítást, megelőzést, gyó­ gyítást a szó hagyományos, medicinális értelmében, s nincs igazán köze a korszerű orvoslás megváltozott pa­ radigmái szerint — az egészséghez sem. Paradox módon inkább a másság ideo­ lógiáját, semmint tudományát adja. Annyira, hogy a kötetben közölt vizs­ gálati eredmények fontossága vagy nélkülözhetetlensége akárha kétségbe is vonható. Kiváltképp zavaró, hogy már az első tanulmány igen szimplifikáltan és felemásan kezeli a Szolnok megyében élő cigányság történetét. Nagyobbrészt szankciókkal foglalkozik, a mindig kisebbségi és idegen embe­ rekkel szembeni erőszakkal s a tole­ rancia hiányával. Kiragadva a jelen­ ség egyik oldalát, jelesül az adott ha­ talom cseppet sem különös viselkedé­ sét. Ugyanakkor sok szempontból in­ dokolatlanul, mivel a cigánysággal szembeni represszió mögött valójában egy meghatározott „közítélet és -meg­ vetés” rejlik, ami viszont mindenkép­ pen az ezt kiváltó, illetve szüntelenül ébren tartó társadalmi-kulturális okok­ kal áll összefüggésben. Túl, vagy ta­ lán innen azon, hogy a cigánynépes­ ség „asszimilálásának” esélytelensége a korlátozott eszközrendszerben rejlik. Ám az elemzett első és második kér­ déskör is messze esik az orvosbioló- �giai érvényességtől. A cigányság vér­ csoportbeli megoszlásának vizsgálatá­ ból például azt tudjuk meg, hogy Szolnok megyében a „cigányok nem­ csak a nem-cigányoktól különböznek (pl. a „ B ” vércsoport nagy gyakorisá­ gában, vagy az RH-negativitás ritka előfordulásában), de önmagukban is heterogének (mindhárom vizsgált vér­ csoport tulajdonságában).” Legfeljebb annak tűnhet különös­ nek ez az evidencia, aki erről először hall vagy olvas. Éppígy látszólag nyű­ gözheti le az olvasót az a tanulmány is, mely a megye cigánylakosságának bőrléc tulajdonságait taglalja. A té­ mában járatlan rácsodálkozik a mun­ ka precíz, jól dokumentált eredmé­ nyeire, mint a világ számtalan isme­ reteinek egyikére, de kontextusából kiszakítva mégis igen keveset mond. Nem azért, mert szakmailag bizonyítatlan megállapításokról van szó, ha­ nem inkább a részleges eredménykép­ zés miatt. A másság szemszögéből fi­ gyelemre méltó lehet az a vizsgáló­ dássor is, melyben a szerzők a kézkulcsolás, a karfonás és nyelvgöngyölítés eltéréseit elemzik cigányok és nem cigányok között. Csakhogy eb­ ben az esetben is a biológiai háttér jóval összetettebb annál, ahogyan ez a kutatásból kiderül. Mert ha a mun­ kacsoport tagjai ezeket a jelenségeket teljes joggal vizsgálták, legalább uta­ lásszerűen foglalkozniuk kellett vol­ na azokkal a biológiai magyarázatok­ kal is, melyek az idegrendszeri hát­ teret - például a domináns agyi fél­ teke, jobb- és balkezesség - világítják meg. Az ízérző képességről írt gondo­ latok hasonló dilemmákat vetnek fel. S ez összefügg azzal is, hogy a kötet­ ben rendre olvashatók olyan megálla­ pítások, melyekkel az olvasó (nem­ csak a laikus, hanem a szakértő is) vajmi keveset tud kezdeni. S nem csu­ pán az egészség és betegség dimen­ ziójában. Mert ha az önmagukban helytálló felismerések valóban medi- cinális vagy kulturális kontextusban jelennének meg, egységes gondolati alakzatot képviselhetnének. Újra meg újra felbukkan például a cigányság indiai eredete, gondolati hozadéka azonban nagyon kevés. Mert hiányzik a tágabb értelmezési keret, s kivált azok az elemzési szempontok maradnak rejtve, melyek valamely népcsoport eredetvizsgálatánál a kul­ turális, nyelvi, települési szokásokat tárnák fel. Még a valóban „szűk” or­ vosi analízisek is ennek esnek áldo­ zatul. A hepatitis B antigén-ellen­ anyagok vizsgálata a cigány populá­ cióban kétségkívül izgalmas feladat. Ám ha a felvetés kidolgozása hiány­ zik (azaz annak vázolása, ami a máj­ gyulladásos fertőzés gyakoriságát és a rossz szociális helyzetet mint a nagyobb előfordulás okát érzékelteti), a kö­ vetkeztetések szükségképpen „félolda­ lasak” maradnak. Nem szólva arról, hogy a megállapítások valódisága ak­ kor lenne megkérdőjelezhetetlen, ha a hasonló helyzetű szociokulturális cso­ portokkal való összevetés lehetővé válna. Ma már közkeletű ugyanis, hogy a betegséggyakoriság arányos (vagy legalábbis korrelál) a rossz szo­ ciális helyzettel, a népsűrűséggel, a családi szerkezettel, az urbanizáltság­ gal stb. Legalább a tájékoztatás szint­ jén elkerülhetetlen lett volna ezekre utalni. S talán azért is áll elő az a helyzet, hogy a kötetben felsorolt s a cigányság életében anomáliaként és fejlődési rendellenességként kezelt je­ lenségeket kétkedve fogadja az ol­ vasó. Bár a cigány gyermekek szüle­ tési súlyának változásaiban valóban kimutathatók törvényszerűségek, de a megállapított alacsony testsúlyértékek elszigetelten szintén nem sokat mon­ danak. A szerzők nem terjesztették tovább a vizsgálatot az okok kutatására, il­ letve egy-egy gyakoribb okegyüttes felmérésére. Akár a szülők születési súlya, akár a multifaktorialitás más 95 �összetevői szempontjából (hányan do­ hányoztak, ittak stb.). Megállapítása­ ik ugyan igazak, ám önmagukban nem elég valósak. Vajon a nem cigány lakosság hasonló helyzetű rétegei kö­ rében milyen súlygörbét lehetne kimu_ tatni? Egyáltalán: a cigányság ténye ennyire rétegspecifikus tényezők eseté­ ben jelent-e igazán meghatározó fak­ tort? Aligha. Legfeljebb árnyal bizo­ nyos összefüggéseket, melyek semmi­ képp sem szakíthatok ki a szélesebb szociokulturális mezőből. Ebből az­ után egyenesen következik, hogy a másság mégoly objektívnek tetsző tár­ gyilagossággal való kezelése, illetve kizárólagos értelmezési alapként tör­ ténő felfogása óhatatlanul a tudomá­ nyos megismerés és feldolgozás aka­ dályozó tényezője lesz. Míg a medicinális jellegű okfejtéseknél ez még lep­ lezhető is (bizonyos értelemben a mé­ rőeszközök objektivitása folytán), a demográfiai és szociológiai elemzések ezt ab ovo lehetetlenné teszik. Alig­ hanem túlságosan is átlátszó érv a ci­ gányság demográfiai sajátosságainak vizsgálatakor arra hivatkozni, hogy a „demográfiai jellegű anyagok gyűjtése során” a szerzők azért nem töreked­ tek teljes körű minta felvételére, mert vizsgálataikat csak munkanapokon tudták végezni, „amikor a munkaké­ pes lakosság jelentős része nem tar­ tózkodott otthon” . S éppígy kétkedés­ sel fogadható az a következtetéssor is, melyet a bőr keloidképződése kapcsán fogalmaznak meg. Általánosságban is úgy tűnik, mint­ ha a munkacsoport inkább adott esz­ közei, lehetőségei szerint tervezte vol­ na a vizsgálatokat; figyelmen kívül hagyva a gondolati összevetés és öszszehasonlíthatóság szempontjait. De ha a kutatási feltételek szűkössége enynyire meghatározó volt, teljesülhet-e az a szándék, mely a konkrétan mér­ hető tulajdonságok (akár genetikai, akár szociális) alapján próbálja a más­ ságot tudományosan bizonyítani. Mi­ 96 lyen szempontból lehetnek fontosak az eredmények? És mennyire lényeges ezeket orvosbiológiailag lényeges megállapításokként kezelni? Ha igen, milyen viszonylatban, következmény­ nyel és teendővel? S ami ezeknél a kérdéseknél is fontosabb: mi lehet a jelentősége a cigányság tényének orvo­ silag? Mennyire szakítható ez ki ab­ ból a pszicho-szocio-szomatológiai egységből, melyben ma az egészség­ ügynek gondolkodnia és cselekednie kell? A részmegállapítások - melyek más-más életstíluscsoportokra talán ugyanígy érvényesek - biológiai as­ pektusa vajon nem foghíjas-e így? Megannyi kérdés és megannyi válaszlehetőség. Ha a tudományos elfogu­ latlanság és bizonyítás számunkra az irányadó, akkor az előbbi kérdések meghaladandó dilemmákként jelennek meg. Nem abban az értelemben, hogy a másságról nem veszünk tudomást (még ha egy sajátos népcsoportról van is szó). Ellenkezőleg, a különbsége­ ket - feltéve, hogy ezek valóban bi­ zonyítottak - a tudományos következ­ tetéseknek kell felszínre hozniuk. Túl annak regisztrálásán, hogy a tanul­ mánykötet inkább az ideológizálható mássághoz szolgáltat érveket, el kell gondolkodnunk azon is, vajon milyen érzékenységet tarthatnak ébren az em­ lített vizsgálatok? Vagy „kirekesztett­ ségtudatot” talán? Jóllehet feltétel nélkül egyet kell értenünk Hollán Zsuzsával abban, hogy a „korrektség és a pártatlanság” szándéka valamenynyi tanulmányban érzékelhető, ám az­ zal nem, hogy az összehasonlíthatóság szempontjai hiányoznak, s ezzel fél­ igazságok megfogalmazásához is bizo­ nyítékokkal szolgálnak. S ezek a fél­ igazságok vagy túláltalánosítások amiként már utaltunk rá — veszedel­ mes tények is lehetnek. Kiváltképp azok számára, akik az előítéletes gon­ dolkodás korlátaitól nem tudnak vagy nem akarnak megszabadulni. (Szolnok) FÜ G I SA R O LT A K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Onagy Zoltán (Esztergom) II. díj Faludi Ádám (Tatabánya) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj Mezey László Miklós (Budapest) II. díj Beke Mihály András (Budapest) III. díj Vasy Géza (Budapest) Marsall Miklós-Nyilas György (Budapest) Dicséretben részesültek: Szépirodalmi kategória Csorba Piroska (Szuhakálló), Kővári E. Péter (Békéscsaba), Konczek József (Budapest) Tanulmány Zonda Tamás (Budapest) �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2730d5fc107676b62f6c6b55327b456.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d877da090a912dbbe5b1ce813dfa3ae3.pdf bd149ddbea12562f8b6361970f81a57e PDF Text Text ��Tartalom ABLAK Román irodalmi összeállítás 3 Kőrössi P. József előszava 4 Tristan Tzara három verse 6 M átyás B. Ferenc: Előhang egy novellához 7. Mircea N edelciu: A 4. számú pékség története (novella) 2 1. Lucian Avramescu versei 24 Apostol G urau: Kezek (novella) 25 Ioana Craciunescu két verse 26 Cristian T eodorescu: Tenyészpontyok (novella) 28 D a n Verona két verse VA LÓ SÁ G U N K 32 Horváth István: Műveltség és magatartás (tanulmány) 40 Brunda G usztáv: A z egyesületek mint a nyilvánosság csírái (tanulmány) M Ű H ELY 46 Feledy G yula köszöntése 48 Vasy G éza: N agy László történelemszemlélete 58 Mezey K atalin: N apló helyett III. 60 A Jelenléttől a Médium -Artig (interjú) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 66 Jaroslava Pasiaková: Sarlósok - muszkavezetők 78 Balogh E d gár: Magyarok, románok, szlávok (Kovács Győző) HAGYO M ÁNY 81 Beke M ihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete I. 91 Staud G éza: Paulay Ede M elléklet: I. Tartalommutató az 1987. évfolyamról (Szerkesztette: Brunda Gusztávné) II. Az idei Madách-pályázat felhívása Borító 3. felső fotó: Cseres Tibor dedikál Salgótarjánban. (Fotó: Buda László), alsó fotó, balról jobbra: Szöllősi Zoltán, Szepesi Attila és Zalán Tibor Salgó­ tarjánban a költészet napján. (Fotó: Laczkó Pál) ☆ Értesítjük kedves olvasóinkat és szerzőinket, hogy a munkahelyi művelődésről indított vitánk (2. szám) anyagtorlódás miatt a 4. számban folytatódik. �E SZÁMUNK A N ó grád SZERZŐI M egyei T an ács V B m ű ve lő d é si o sztályán ak lap ja. Brunda Gusztáv népművelő (Sal­ gótarján) ; Beke Mihály András író (Bp.); Horváth István muzeológus, Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros M árta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZER K ESZTŐ SÉG a Palócföld főszerkesztője (Salgótar­ tört. ján); Justyák János i rod. (B p .); Kovács Győző irod. tört. (Felsőgöd); Kőrössi P. József költő (B p .); M átyás B. Ferenc író (B p .); Mezey Katalin költő, író (B p .); Jaroslava Pasiaková i rod. tört., a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének helyettes vezetője (Po­ zsony) ; román költők és írók; Staud Géza irod. tört. (Bp.); Szlafkay Attila műfordító (Bp.); Vasy Géza i rod. tört. E L T E (Bp.). T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. K é s z ü lt ip a r i 8 ,4 a N ó g rád V á lla la t ( A / 5) ív M egyei s a lg ó t a r já n i N yom da­ te le p é n , t e r je d e le m b e n . F. v .: Kelemen 88.50652 N. S. Gábor igazgató, E számunk illusztrációs anyagát a 60. születésnapját ünneplő Feledy G yula - szerkesztőségünk felkérésé­ re - lapunk számára készítette. A Palócföld és olvasói tábora ezzel is tisztelegni kívánt régi kedves szer­ zőnk életműve előtt. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1909 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrizü k meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . Index: 25-925 2 �ablak A z elmúlt év végén a M űvelődési Minisztérium és a M agyar Í rók Szö­ vetsége József A ttila k öre vendégeként négy román író két hetet töltött Magyarországon. T ö bb ek között Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztő­ ségében, és Balassagyarmatra is ellátogattak. Olyan írókról költőkről van szó, akik egy-egy átutazásnál hosszabb időt még nem igen töltöttek nálunk. E z a találkozás adta az ötletet ahhoz, hogy a Palócföld számára ké­ szüljön egy összeállítás írásaikból, annál is inkább, mert többször hangsú­ lyozták: itt különösen jól érezték magukat. D e, ha már román írók műveiből áll össze ez a rovat, szerepeljenek mások is. Olyanok főleg, akik ritkán jelennek meg magyarul, és akik egy valamikori párbeszédnek is partnerei lehetnek. A másik oldalról. Így esett Irt választás rájuk, és éppen rájuk; azokra, akik itt következnek. Ugyanakkor hisszük, hogy figyelm ünkre nem csak ők érdemesek. A válogatásból külön említést érdem elnek - és igényelnek Tristan Tzara versei. E b b en a kis „ablakban” most ő az egyetlen klasszikus. E z is ritkán adatik meg neki. Róla a legtöbbet m ind ez idáig a magyar olvasó Illyés G yu la két írásából tudhat: ez az a két írás, amely egy m inden­ kori Tristan Tzara-életm ű-válogatás elő- és utószava is lehetne. Tristan Tzara itt mellékelt verseit még Romániában, 1 9 1 2 - 19 15 kö­ zött, 1 6 - 19 évesen írta. A későbbi dadaista költőnek e korai, szimbolis­ taként számon tartott korszakáról alig-alig tudhat valamit a magyar olvasó. Azért illesztettük verseit válogatásunk elejére, hogy ezzel is tisztelegjünk európai szellemisége előtt. K Ő R Ö SSI P. JÓ Z S E F 3 �T R IS T A N T Z A R A (18 9 6 -19 6 3) Undor Itt halott tenger partjai vannak Kőből felhők, kátrány-hidak Puszta az ég alja itt nincsenek hajók Nincs alga bálna korall a vízben É s fáj fáj nekem mint a szirének sivalkodása A sárga hegyekben Annyi de annyi állat hemzseg Beteg lélek A z elfüstölt ábránd üzemében A zöld pocsolyákban Elsüllyesztenélek A z agyag kaptatok Lenyelték a telek havát Am ire csak a férgek kaphatók: Dédelgetlek meg akarlak csókolni téged. Sírfelirat És éreztem hogy tiszta és szomorú a lelked A holdat érzi így meg az ember amint Némán úszik át a függöny mögött. É s éreztem hogy szerencsétlen és árva a lelked, Mint egy koldus: kinyújtott kézzel a kapuk előtt Se kopogni se belépni nem mer. É s éreztem hogy törékeny és alázatos a lelked, Mint egy könnycsepp mely képtelen átgurulni a szemhéj küszöbén, És éreztem, mint egy könnyes zsebkendőt a kézben, Hogy szorong és fájdalom itatja át a lelked, M a pedig, amikor a lelkem bűnözni készült az éjszakába, Láthatatlan kísértet ujakkal Egyedül a te lelked tartotta vissza 4 �M e s é le m a k e r tn e k S o rso d at É s m e g u g a tn a k a z e b e k A s z o m sz é d o k k irö h ö g n e k H id e g v a n H u ll k in t a hó M in t m e g fu ta m íto tt fa r k a s A sz é l ü v ö lt R ézh aran go k r é g m ú l t f á j d a l m a k a t c é lo z n a k m e g A z é v e k fo s z la n a k a t é l s z e m h é ja a l a t t L ie sző k e L ie K á r h o g y n e m lá to d a k ö d fá ty o lb a te k e re d e tt te n g e rt K á r h o g y n e m h a llo d A fé n y fű r é s z h a n g já t T á v o l i t e n g e r e k b ö lc s ő jé b ő l z e n g a b á rk a -ro n c s o k fá ja K á r h o g y n em érz e d M i l y e n m é ly e n h a j l a n a k m e g a f á k h o g y m e g c s ó k o l h a s s a n a k É s h o g y a r c o d a t m e g is m e r h e s s é k M e g d u z z a d n a k a z e lt ű n ő h u ll á m o k a j k a i V a l a m i l e h u ll o t t S í r v a le h u llo tt e g y c s illa g J ó e m b e r e k k ö n y ö r ö g je t e k ő é re tte ( K őrössy P. József fordítása) 1914 5 �Előhang egy novellához Mit mondhat olyan szerző századunkban, két világháborúval is megbélyeg­ zett, sőt egy harmadik fenyegetését is hordozó XX. századunk végén a hábo­ rúról, aki tizenöt évvel az utolsó lövés után született? Olyan kérdés ez, melyre válaszolnom kell, amikor (a Palócföld szerkesztősége felkérésére) Mircea Nedelciu elbeszélését választom a mai román próza és a magyar olvasó találkozására. Mircea Nedelciu 1950-ben s zületett; első irodalmi próbálkozásaival még diákként, a bukaresti román nyelv tanszék égisze alatt működő Junimea iro­ dalmi kör keretein belül jelentkezett. Szerzői kötettel 1979-ben debütált. Már akkor világossá vált, hogy ez a fiatal író elégtelennek ítéli a hagyományos prózaírás módozatait, melyek konvencionalitásai meghamisítják a valóságot írja róla Mircea Iorgulescu, az Arhipelag című, 1981-ben megjelent prózaanto­ lógiában, tárgyunk: A 4. számú pékség története című elbeszélés bevezetésé­ ben. - H elyette egyféle tágabb, átfogóbb idősíkot választ, ahonnan az egyete­ messég igényével szemlélve tárgya jelenségeit, visszahatni igyekszik a jelen pillanatvalóságának hitelesítésére. Ennek az írói módszernek és nézőpontnak szellemében éli át G. P. káplár, a második világháborúban német csatlósként harcoló román hadsereg géhás altisztje, a Donig-vonulás eseményeit. V álasztásomat különösen indokolttá teszi, hogy Mircea Nedelciu a nemzet­ politikai propagandára különben oly alkalmas környezetben és hőssel, aki a szó jobbik értelmében mégis „ egy néplélek”, és viseli románsága sajátos je­ gyeit, nem fűti túl, nem alacsonyítja közhellyé a nemzet, haza, anyaföld, a szeretet és nem utolsósorban a humanitás fogalmait. Mircea Nedelciu nem ködösít történelmet, nem költőiesít szólamokat egykori frontkatonák utóda­ ként, nem rangsorolja a front és környéke soknemzetiségű hadait sem szere­ pük, sem sorsuk szerint, de jelképes jelleggel ruház fel mindent, amit G. P. káplár feljegyzésein keresztül, említésre méltónak ítél. Hőse egyszerű parasztember, akit a törvény tisztelete és a behívóparancs mintegy akaratán és tudatán kívül kever el a Nagy Orosz Mezőségen embe­ rekkel, gépekkel, rombolással, de a táj szépségeivel is; G. P. káplár nem ítélke­ zik, pusztán elszenved, miközben megszokott gazdálkodó életét próbálja élni a megváltozott környezetben is, mintha tudná, hogy nem azok közül való, akik a szerepeket kiosztották. Szomorú, s jóhiszeműsége által kiszolgáltatott hős G. P., azaz a Bundás, de u gyanezekért melegen - a jelképesség értékével általánosan: emberi is ; az időtlen milliók prototípusa, akik egyetlen egy dologhoz értenek, az élet mesterségéhez. Hőse helyett, aki csupán adatokat é s helyszíneket rögzít naplójában, a záró­ jelek kiemelt szövegében jelenlevő szerző magyaráz, kérdez és ítélkezik, oly módon, hogy okfejtéseiben figyelmeztessen az éhínség köntösében már dúló III. világháborúra is. MÁTYÁS B. FER EN C 6 �M IR C E A N E D E L C IU A 4. számú pékség története (ahogyan G. P. káplár, azaz a Bundás, „saját szemével látta” ) Többnyire kucorogva ül ( nem tudni miért nem akarózik neki vagy nem sze­ ret lábon állni), sokat dohányzik (szinte két csomag Marosestit naponta) és keveset beszél, kissé selypen (összes első foga hiányában), de nem görcsöl be egyáltalán a magasságkülönbségtől, ami közte és a többiek (akiknek szokása örökösen talpon maradni) között van. Korához, felkészültségéhez képest, meg­ lepő beszédében a nagy számú neologizmus pontos, sőt könnyed használata. 1907-ben született, tehát hamarosan betölti a 70. évét. É S Z B E N T A R T A N D Ó : az indulás Medgidiáról 1942. március 17. napján történt, 3 napig voltam a 2es géhás zászlóaljban, azán Tirászpolnak mentünk és Ogyeszából elmentünk a frontra egészen Szpiridonovka nevezetű faluig, ahol március 25 ik napján Gyümölcsolytó Boldogasszonykor átvettem a szolgá­ latot, amit parancsba kaptam, vagyis hogy kemencefőnök. V IR Á G V A S Á R N A P N A P JÁ N : 1942. március 30 Máma Virágvasárnapon csoré lepényt ettünk úgy amilyen rosszra azt csinálják, hogy a disznók se enné meg, pedig azon a helyen voltunk, ahol a kenyeret sütötték, csakhogy nem dolgoztunk még és átszállítottak minket Rányeva nevezetű faluba. Egész nap tétlenkedtem, nyeltük az éhkoppot és dideregtünk a hidegtől. Itten írtam 942/III. 2oán. Í gy tehát, bár román katona volt, és éppen megismerkedett a felemelő paranccsal, miszerint „megparancsolom, hogy lépjétek át a Prutót!" , a hősiesség kórja alig-alig kínozta meg. Bár ki sem ért még jóformán a front­ ra, íme, máris hatalmas problemája adódott, hogy az étel pocsék. 1942 már­ cius 31 Itten vagyok Alexandrovka faluban a Fekete Tengernek Partján 2okm tá­ volságra Ogyeszától a Nyikolájevbe vivő Ország Uttyán, itten csak nézelő­ dünk a Tengeren, ahogyan a haragos hullámok mozgolódtak, míg az les Rosiori Ezred és a Német Hadsereg adta a Tenger őrségét, hogy ne szállhassa­ nak a partra az Oroszhadak. 1942 április 3 Miközben alakzatban meneteltünk Nyikolájev falu felé az Országutyán, hát csak összeakadok véletlenül Teodorescuval, aki Valea Presnibeli legény, Grigore Tavna unokaöccse, és elmond­ ta, hogy éppen az előbb haladt át itten Popa Velescu Alexandruja és Bulgáru­ nak a Ionel fia. - 1942. április 4 Elmentünk már kora reggelen mind csak elő. re a front felé és elérkeztünk Z elenyij faluba, 10 km távolságra Nyikolájev Várostól, itt lekvártélyoztunk Húsvét éjjelén és a szekér elment az Országuttyára, hogy megvárja a Húsvéti ajándékos autót, azaz cigaretta és vala­ mennyi élelem, most hát v árunk. - H Ú S V É T - 1942 április 5 Reggelre kelve leváltottam az ingeket és megmosakodtam és a végén adott nékem a szálláscsináló egy tojást egy darab kalácsot és egy darabka túrót cukorral el­ keverve (hogy lásd mennyire akadékoskodó az ember). Később magához hí­ vott az alHd. és adott nekem húsvét fejiben 2 kis kalács 4 tojás 1 gyufa és egy paklidohány. - Április 5 délután. Ebédután nagy hóförgeteg jött, hogy kis távolságra se látszott tőle, de én házban vagyok és csak nézelődök kifelé. - 1942 április 6 Máma Húsvét másodnapján miután elmúlt a Hóförgeteg egy nagyon szép nap volt szél nélkül és nappal. 12 órától kezdve én veszem át az 7 �őrség parancsn. 12 órakor ebédre kaptunk szalonnásbabot, olyan keveset ad­ tak nekünk, mint a foglyoknál szokás és kaptunk egy-egy kicsi darabocska kalácst. - Ezen a napon egy Beszarábiaival találkoztunk, akit átvettek az Oroszok amikor átengedték nekik Beszarábiát és azt mondta nekünk, hogy csak lövészárok kiásni használták ottan. Ugyanez az ember mesélte, hogy az orosz erők egészen elgyengültek, minden bizodalmuk a Tüzérségben van mer’ annyi maradt meg nekik, és azontúl minden más fegyverneműjük egészen meg­ vannak tizedelve. - Ez az Ember (sic!) mondta hogy Balti megy.ből való és 9 hónapja nem volt otthon. - 1942 április 7 Máma miután megkaptam a ká­ vét kaptunk egy-egy csupornyi tejet is a háziaktól, a tej rossz volt, mer ki volt a vaj belőle (vonva) géppel. (Mint mondtam, G. P. akadékoskodó és minél inkább előrehaladnak az ellenfél vonalaiban, annál akadékoskodóbb lesz.) Ami után voltam a falu szélén és egyszeri fegyverrel való tüzelést végeztem. Ugyan­ ezen a napon kaptunk egy-egy negyedliter rozspálinkát és egyet borból is, dél­ előtt be is csiccsentettem egy kicsit, miután ettem valamelyest aludtam és az­ után kimostam egy rendbéli ingemet a kötényt és zsebkendőt. 1942 április 8 Már kora reggel összegyülekeztünk és elküldtek az egyik kolhozba egy istálót kitakarítani, almozni a pékség marháinak bekvártélyozására. Ottan ta­ láltam egy Orosz automatapuskacsövet és töltényeket, amiket felhasználtam az én fegyveremhez. Ugyan máma eljött a Pékség többi létszáma Terászpolból és azt beszélik holnap átkelünk a B ugon, előbb Várvárovka falván és túl a B u­ gon túl van Nyikolájev Városa. Holnap április 9 elmegyünk az egész pékséggel mind csak előre a front felé a hadtest után. 1942 április 9 IV9 napjának reggelén elmentünk Zelinyij nevezetű faluból Varvarovka felé a B ug folyó mellett. Elmenvén 12 órakor megérkeztünk Varvarovkába és azon nyomban a meg­ érkezés után ebédeltünk. 1942 április 10 Máma végrehajtatott a kemence kerekeinek megpucoválása és a B ug folyó­ ból való vízzel való megmosása, mer’ mellette vagyunk. Ugyancsak írtam 2. 1. 1. egyet feleségemnek egy másikat meg Gh. Buldulea bátyónak. Itt írtam őket bekvártéjozottan Várvárovka nevezetű faluban a B ug mellett és Puchea bátyó Vlasca falva Stirbei Voda község csak fújta a furujáját. (Megfigyelendő a szöveg tudatossága saját szerkesztésének körülményeiről.) 1942 április 1 1 Máma megfótoztam az ingemet lévén majdnem tönkremenve és hangos szó­ val kiáltom, hol vagy most te asszony hogy láss engem amit most csinálok. Itten írtam Varvarovka nevezetű faluban Ocsácsov megyében. ( . . . S ha lehe­ tősége lett volna, G. P. le is fényképezteti magát a B ug folyó mellett.) Ugyan mai napon amikor ebédelni vittek, ahelyett hogy ebédet adjanak né­ hányszor lehasaltattak a 2. lovászok miatt, akik fej vagy írást játszottak és Soroaga kpt. Úr rajtakapta őket és elkobozta nekik a pénzüket, és adott nekik 10, 15 botot a seggükre csórén, és az Oroszok és az Orosz Asszonyok néztek minket ahogy verik őket. Dél Után Egy Orvos Alh. beoltott minket máma 1942 április 11 Szombaton Varva­ rovka nevezetű faluban, és egész éccaka nem tudtam aludni a fájdalomtól. (Íme, hogy mégsem valamilyen helyszíni közvetítésről van szó; a „d é l után” 8 �cím inkább az elbeszélt cselekmény pillanatát, mint szöveggé formálásnak ide­ jét határozza meg. Néhány sorral előbb a két idő szigorúan egybeesett. De az utóbbi esetben tisztán látható, hogy papírra vetése csupán másnap délelőtt tör­ tént meg.) 1942 április 12 Máma április 12 még korareggel felleltározzák a kincstári felszerelést, amit mindenki személyére kapott. D él után 12 órakor megbüdösödött halból halcsorbát kaptunk, amit a disznók sem ennék meg. Miután ettem írtam haza egy kovertát bélyeg nélkül. 1942 április 1 3 Máma reggel kivezényeltek minket a mezőre, ahol alaki kiképzést végez­ tünk, és délután őrparancsnok voltam a pékségen. 1942 április 14 Mától kezdve a Német ellátmányhoz soroltak bennünket az élelmezéssel, amelyekből láttam is konzervesdobozokat, sajtot, vajat, cigarettát és mondo­ gatják, hogy kapunk cukorkát is (nem kaptunk csak sültkrumplit, káposztát és konzervet és 250 gr kenyeret). D él után Este Kaptunk szegfűszeggel készített, illatos teát és kevéske édességet, és 40 gr préselt vajat és kolbászos káposztát - megtartottam belőle másnapra is a ká­ véhoz. (Ez a „Ném et ellátmányhoz soroltság” - titokzatos tényező, mely hir­ telen tört b e a szöveg körülményeibe —, arra készteti G. P.-t, hogy átalakítsa néhány napon keresztül kicsinyes naplóját egy folytonos étlappá, amiből kide­ rül, hogy a n émetek már akkor nagyon erősek voltak a propaganda terén. A fasizmus és a technobürokrácia általában nagy erővel kapaszkodik a nyelvbe. Az egyszerű ember számára megélhetésének bármily mérvű javítása, titokzatos szavak özönével adatik meg, ekképp válik a nyelvezet birtoklása a politikai ha­ talom fontos forrásává). 1942 április 15 Erős hideg Reggel kávé, egy kis kenyér és vaj. 12 órakor halcsorba. És egész nap fo­ lyamán a raktárban dolgoztam a 4ik Hadosztály számára kiosztani az élelmet. 1942 április 16 Fodormenta tea marmaládéval, 1 2kor halcsorba, ott vagyok a raktárban mely­ ből szétoszt. élelmezés a Hadosztálynak. Dél után vagyis este halcsorba és vaj. 1942 április 17 Pékségünk máma indul át a B ugon, és én maradok még 4 napot Várvárovkában. Este másik házban aludtam. Buhovszki Úrral. 1942 április 18 Bevégeztünk az élelmiszer raktárral, és átmenve a B ug folyón, dél után 3 óra felé, elmentünk a behajózási stégre a további indulás végett. Itten a zöld füvön írtam és néztem a frontra behajózó hadakat. - G. P. Kápl. (Lám, az „ellátmány” és étlap-felsorolásai nagy hirtelenséggel tűnnek el a szövegből. A B ug folyó és partját borító zöld fű volna ebben a ludas?) Vasile Enciu adott nekem egy pakli dohányt és egy csomag cigarettát és 3 Márkát. 1942 április 19 Ezen az éccakán bevágtak vagy 5 bombát Nyikolájev Városba, ahol alud­ tam az első éccaka. Itten írtam vasárnap április 19 reggelén. Valamint ezen 9 �a napon odamentem az állomásra, ahol a 4es utász Zászlóalj rakodott be, és véletlenül összetalálkoztunk Vasile G. Enciuval, Vasile Neciuval, a Savu Costicájával és Biti Petrujával Preasnaból, mentek a front irányába mind vala­ mennyien ugyanabban a Hadosztályban. 1942 április 20 K edd(?) Máma is voltam a Bazárban és vásároltam egy fenőszíjat és 10 tűzkövet 2 Márkáért, és a szíjra adtam egy fél márkát. (A nyelvezet feszültségének erő­ teljes versenytársa van a csere eszméjének feszültségében.) 1942 április 21 Szerda Máma megírtam egy 1. 1. és rábíztam egy emberre, aki a 2es géhás Zászla.hoz ment, és megkértem, hogy tegye fel az északi pályaudvarnak. És menvén a Nyikolájev Állomás rakodóján éppen berakodott a 6os Üteg és a 2. Könynyű Tűz. Hadosztály parancsnoki csoportja, és összetalálkoztunk Marin Dutea Oitajával és adott egy csomag cigarettát, és sok szót váltottunk, ugyan máma kimostam a koszos ingeket is. Délután kaptam 39 cigaretta, vaj, cukorkakonzerv és kenyér. 1942 április 22 Csütörtök Ma is tettem egy kört a bazárban sétaképpen. Egy márkát adtam hat tűz­ kőre és egy kanócra, és még adtam egy cigarettát két halászhorogra. A piacon különböző ruhaneműt árultak, élelmet is, egy 2 kg. kenyér 360 lejbe kerül vagy 6 márka német pénzbe. Ebben a bazárban vehetők nagy értékű dolgok is, de dohányra, nem pénzért mer’ minden csolovék ahogy csak meglát kérdi a dohányt. Itten írtam Deadusca Alexandru házába. G. P. Kápl. 1942 április 2 3 Szent György Péntek Máma lesz a behajózás és indulás Nyikolájev Városból a frontra a N É ­ M ET H A D V E Z E T É S S E L ( - íme a speech nyomai, melyet indulásuk előtt tartottak nekik). Mennünk kell 500 km 2 napot és 2 éccakát vonaton és egy 100 kmt gya­ log, hideg élelmezéssel. Korán reggel megborotválkoztam és előkészítettem a Borjút az induláshoz. Reggel összetalálkoztam Biti Tudorjával, és éppen máma sokat beszélgettünk Tirászpol (?) állomásán. (Vajon elfelejtette vagy sem G. P. káplár, hogy a fennebb megjelölt n apon éppen neve napja volt?) 1942 április 24 Nyikolájevből elindulva ülök a vonaton, eddig a vonaton ültem egy napot és egy éccakát, a front felé, az úton dohányt árultak 240 lejért egy csomag­ gal, amit amióta vagyok nem pipáltam, a vonaton, amin most vagyok, kü­ lönböző gyártmányú elektromos villanyáram-felszerelések vannak és erre felé a vonat villannyal ment. Esteledvén elérkeztünk Nyeper Petrovszkij állomás­ ba, ahol az esti alkonyodásban elmentünk egy köves országúttyán, s amikor keresztül mentünk ezen a városon, amit Nyeper Petrovszkijnak hívnak, olyan éccaka 12 óra lehetett, nézegettem a házakat, amik jóval módosabbak vol­ tak, mint a Bukarestiek is, és magasok nagyon és kimerítően gyalogoltunk egész éccaka, csak mentünk és jött, hogy összeessek a fáradságtól, éhségtől és a pihenés hiányában. 1942 április 2 5 Nyeper Petrovszkij Város melletti faluban vagyok, reggeli beszállásolás, már reggel csináltak teát és 12 órakor kaptunk finomcsorbát, itt láttam olyan házakat szitává lyuggatva repülőből, golyóval. Dél után szereztem két pak­ li fekete dohányt, III. osztályút. Amikor átmentem a Nyeperen azon a hídon ami átvisz a Nyeperen, a következő módon van megépítve. Alul a vonat 10 �megyen átal és felül a járművek mennek, és a villamos sínek, amik átmennek Nyeper Városból a Petrovszkijba; ezt a várost úgy hívják, hogy Nyeper Petrovszkij és a Nyeper folyó átmegyen a Város közepén. Itt írtam ugyanannál az asztalnál Simion Vasile Szakaszv. és Popa Vasile Szakaszv. Iaisból, R egiei utca 14 szám. 1942 április 26 Vasárnap Máma vásároltam 42 cigerattát, 1 bortvaszappant, 1 mosót és 1 arcmosás­ ra valót, amit az egységtől kaptam mert Német ellátmányban vagyunk. (Ismét? Vajon akkoriban létezett-e Rexona híres márkája? S ha létezett, volt-e köze a koncentrációs táborokhoz?) Dél után másodszorra is csináltak ismételten oltást nekünk kolera ellen. És reggel elindultunk és mentünk 35 km. 1942. április 27 Hétfő Novomoszkovszki nevezetű faluban szállásoltunk be, szép falu és egy sza­ bónál aludtam és reggel elmentünk egy Znaminovka nevű falu felé, amihez megtettünk 20 km. Máma hidegkoszt és cujka, 1942 április 28 Kedd. M e g é rk e z tü n k Z n a m in o v k á b a és it t k v á r t é jo z t u n k , m a jd h o ln a p m együnk to v á b b . Az úton mendegélve tönkretett járműveket láttam, vagyis autókat, tankokat, ágyukat, mindenféle lövedéket, municiós dobozokat és ágyúból való kilőtt hűzniket, erre több harcot vívtak a Német, mer’ csak német sírhantokat lát­ tam. Áthaladtunk vagy két csuda jól megépített vízihídon. 1942 április 29 Szerda. Megint gyalogoltunk és mert nehéz úton mentünk 8 ökröket fogtunk min­ den kemence elé és nagyon nehezen haladunk, mer’ gödrös volt az út amenynyi jármű közlekedett rajta. (Nekünk, akik a XX. század második felében születtünk, tehát legalább nyolc évvel később a G. P. káplár által itt feljegy­ zett események után, tényleg sokat meséltek az ocsmány második világhábo­ rúról. Ugyancsak tudomásunkra hozták, hogy nem lehet még tudni, m iféle fegyverekkel viselik majd a harmadik világháborút, de mindenképpen bizo­ nyos, hogy az azt követő, azonnal következő háborút parittyával fogják meg­ vívni. Sok minden mást is mondtak nekünk. D e lám csak, arról tudomá­ sunk sem volt eddig, hogy a második világháborúban többek között olyan tá­ madások is megestek, melyeket néhány ökrös szekérrel hajtottak végre, köte­ lezvén őket, hogy átkeljenek a B ugon, Dnyeperen, Volgán, Donon és más vizeken. Ökrös szekerekkel, mint Grigorescu festményein. Néhány ökrös sze­ kérrel, melyekre kenyérsütő kemencéket szereltek, n os, szóval, ezt n e feled­ jük.) Haladtunk vagy 24 km. Karaberovkáig és átahaladtunk még Nomoszkovszkán, Orlinscsinán, Zlomenovkán, Karabinovkán, Metrovkán, Mávrénán, Mezsericsen, Léhacséván, Pavlográdon. Város, ahol azt mondták, hogy ma­ radunk kenyérgyártás végett. (Tehát még sem kényszerítették őket, hogy me­ netközben készítsenek kenyeret. Még ezek a szegény krumplievők is megtudták hát - lehet, csupán ezzel az alkalommal r , hogy a kenyeret egyhelyben ké­ szítik, le gyökerezve.) Menetközben ma is 24 km tettünk meg, az úton láttam elromlott autókat tele s tele golyó és lövedék találattal, bombatölcséreket, szilánkokat, sőt kiégett hűznijeiket is szétdobálva szerte a mezőn. Különböző szétdobált holmik is, mint autókerék, gumiabroncsok, autóalkatrészek és min­ denmás. 1942 április 30 Csütörtök Máma ismét meneteltünk vagy 20 km esőben és borzasztó sárban, 10 pár 11 �ökröt is befogtunk és az emelőrudak mind eltörtek mivelhogy tengelyig sülylyedtek sárba a kerekek. Egész napon át mit sem ettünk, csak pont este 8kor valamit. 1942 május 1 Péntek. Máma május 1én Mezserics faluban állomásoztunk, ahol azért, hogy pihen­ jenek még a marhák. 12 órakor adtak 1 negyed kenyeret egésznapra babcsor­ bával mer’ nem lehet ellátmányozni a nehéz út miján. 1942 május 2 Szombat Még mindig Mezsericsben vagyok, nem mehettünk el, mert rossz még az út. Tegnap május lén megkaptam az első lev. lapot Stefántól és Apostolicától, és ma május 2én válaszoltam is nekik azonnal. - Ma kaptam 2 lev.-lap. hazaírás végett. - dél után kaptam egy pakli dohányt és innyekciót tífosz ellenit. 1942 május 3 Vasárnap Máma nyugtunk van, csak bekenytük zsiradékkal a kemencéket más semmi, szép napos nap napsütéssel, e percben az egyik harmonikával zenél. Dél után kaptam pipadohányt, mézet és cigarettát. 1942 május 4 Hétfő Az erdőben vagyunk, az erdőben ebédelünk, de kenyér nélkül, mer’ fel­ habzsoltam volt és elfogyasztottam. 1942 május 3 K edd Máma kenyeret kaptunk 27 Német cigarettát, de nagyon finomakat, ilyen jól lakottnak se éreztem magam, amióta csak úton vagyok. 1942 május 6 Szerda Máma továbbmegyünk Pávlográdból, mind messzibbre, és ugyan csak má­ ma kaptam egy lev. lap. a feleségemtől. 1942 május 7 Csütörtök Egész éccakán át gyalogoltunk a front(ra) 18 km a Kapitány kinevezte a hátvéd biztosítását mer’ még csak 18 km van a frontig. A falu neve Varvarovka II. (e „ I I ” hiányában azt hihetnénk, hogy körbe-körbe jártak). 1942 május 8 Péntek Máma reggel csak úgy összetaláltunk a Presnai Nedu M. Petracheval, 12 km voltunk a fronttól. Ugyancsak máma adtak pipadohányt és cigarettát és 3 trabukot. Mostan dél utáni 5 óra van és indulásra készülődünk, és néhány kmre megközelítjük a frontot. Egész éccaka gyalogoltunk a front irányába, örökösen ágyúdörgést hallottam. 1942 május 9 Szombat Az éccaka vagyis 9ről május 10. még teszünk egy 12 km szakaszt a front mögött, indulás éccaka 12 órakor, a pillanatban, amikor írok úgy lőnek ágyúval, hogy remeg a född is, míg az éccakában minduntalan rakéták látsza­ nak, hogy megvilágítsák a terepet, máma 12 óra után lefeküdtem és azt álmondtam hogy összevesztem Ticutával és Dadaval, mer’ bejött a házba és felforgatott minden holmit a házban. És hirtelen azt is álmodtam, hogy öszszeházasodtam Burdulea Sitajával, és úgy volt, hogy még szűz volt. És úgy volt, hogy R ă dita meghalt volt, és özvegységre jutottam, mitől mentsen meg az Isten. Alexzsevka falu melybe május 10-én érkeztünk. 1942 m ájus 10 Vasárnap 50 nap után érkeztünk csak meg arra a helyre, ahol kenyeret kell gyárt­ sunk. Máma május 10, megérkeztünk a front mögött 12 kmre a Tüzérség utolsó vonalától, akik egyfolytában hallszanak ahogy brüngetik ágyuikat a föld 12 �is beleremeg, kint alszom egy sátorban és olyan hideg van, hogy lefagy a kéz. 1 942 május 1 1 Hétfő Ez a falu, ahol berendezkedtünk, hogy kenyeret gyártsunk a 4ik Hadosz­ tály seregeinek, Olesszipcsa 12 km a fronttól. 1 942 május 12 Kedd. Korareggel kint voltunk gyakorlatozni, dél után felállítottuk a kemencék kéményeit, hogy készen legyenek a kenyérgyártáshoz, ami után adtak csokolá­ dét, kávét, cigarettát és egy trabukot. 1 942 május 13 Szerda. Tisztogatáson dolgozás és a körbeásás barázdáin, föld hordáson. 1 g42 május 14 Csütörtök. Máma van Jézus Krisztus Urunk szent mennybemenetele, és ahelyett, hogy pihennénk épp’ úgy munkára fognak, mint május 13 napján. 1 g42 május 15 Péntek. Máma betöltöm az egy kerek évet, amióta behívtak és az elmúlt éccaka vagyis 14ről május 15 nem aludtam egy szemernyit sem a repülők miján, mer’ bombázott minket, és félelmemben száll ingben a mezőre szaladtunk a sátrakból és a földre vetettük magunkat. Ugyan máma jött egy német repü­ lőgép és leszállt mer’ mondják, hogy az a posta. Máma 1942 május 15 esteledvén összetalálkoztam Ră ducanu G. Marinnal, a fronton abban a pillanatban, amikor beszélgettünk az Orosz Tüzérség vert, hogy beleremegett a föld. 1 942 május 16 Szombat. Az Orosz Légierő mellettünk bombázott többekközött valamicskét a Tüzér­ ség hadoszlopából is. 1 942 május 1 7 Vasárnap. Az éccaka nyugodt volt, de reggel az Orosz Tüzérség lőni kezdett, ám a mieink is válaszoltak rája. 1 942 május 18 Hétfő Máma favágást végeztünk és a vágás ideje alatt sebesültekkel rakott ko­ csik haladtak át az 5ÖS Dorobanti, 2oas Dorobanti és a 3as Lovas Ezr.-ből. (A káplár ámulata bizonyos összeegyezhetetlen cselekmények egyidejűségével szemben teljes diszkrécióban fejeződik ki. Hogyan lehetséges - mondta vol­ na hogy miközben én az udvarban \vagyok és nem teszek egyebet, mint né­ mi fát vágok, testvéreink, a z oly’ szép nevű ezredekből, néhány német kami­ onba zsúfolva és fájdalmukban üvöltve haladnak a haza felé? Ám neki nincs joga ámuldozásra. A z elveszejtené. D e akkor, kinek írta sorait a káp­ lár? Számított egy bizonyos lektorra?) 1 g42 május 19 K edd Csend (sic) a mi szektorunkban, annyi csupán, hogy autók jöttek sebesül­ tekkel megrakottan a 7 utászoktól és 5ÖS Dorobanti egységeitől. (Továbbra is szeretném hinni, hogy a teljes diszkréció bizonyos hatásos tények lejegyzésé­ ben nem holmi öncenzúrának tudható be, hanem a még meg nem magyarázott rémületnek.) 1 942 május 20 Szerda Éccaka 12 órától elkezdődött a 4ik Hadosztály ofenzívája, mer’ tüzel a Tüzérség, hogy pillanatra sem szüntet. Máma tőlti az én Ionicám a 8 évet dél után 4 órakor. (Gyanítom, hogy G. P. káplár az öt elemijével, rendelkezik a prózai szónoklás magas tudományával, másként miként tudna ő egymás mel­ lé állítani ennyire mesterien, két olyan mondatot, amilyenek a fentiek?) 13 �1 g42 május 21 Csütörtök Máma vagyunk a legnehezebb időkben (egy kölcsön mondat, evidens, de íme hogyan nyer folytatást), mer’ azon vagyunk, hogy visszavonuljunk lévén majdhogy körbefogva az ellenség általi, várakozunk. (Miből adódik tehát a feszültség r kérdezné az ellemző. Egy ,,kapott” gondolat társításából egy „szókimondó” kifejezéssel, bár visszafogottan, de rémülettel? Mi tudjuk, hogy 42 májusában, az emberiség mindent egyetlen lapra játszott. Tehát a feszült­ ség abból adódik, ahogyan mi ma megítéljük azokat a történelmi cselekedete­ ket? Abból, hogy mi ma már tudjuk, miszerint szép Lovasaink, D orobataink, Utászaink és Kenyér Sütőink cinkelt kártyával folyó játékban játszadoztak? Avagy szegény G. P. káplárért izgulunk, nem tudván még, hogy naplója egy nap vagy egy év múlva fejeződik be?) 942 május 22 Péntek Egész napon át fa vágás a gyártáshoz. 942 m ájus 23 Szombat Elkezdtük a kenyérgyártáshoz való készülődést, kemencékbe befűtöttünk. 942 május 24 Vasárnap Mámától kezdve május 24 megkezdtük a kenyér gyártását - egy nagyon jó hó fehér kenyérét. (M i által tekintették G. P.-t „egy harcosnak” ?) 1942 május 25 és 26 Hétfő és kedd Ugyancsak kenyérgyártást végeztünk, és jönni kezdtek autók a 6. Törzstől és a 4. Hadoszt., hogy kenyeret vételezzenek. 1942 május 27 Szerda Hasonlóan kenyérgyártás és éccakai csoportban vagyok. Máma esett is egy kicsit és ott kapott a ruhákkal a teknőben. (Ezekszerint, G. P. káplár, mint egy jó gazdasszony, kenyeret sütött és ruhát mosott az Orosz Mezőségen, nem messze a B ugtól. Csakhogy néha eső esett az Orosz Mezőségen és a káplárt elkapta ruháival a teknőben.) 1942 május 28 Csütörtök Mind kenyérgyártás, s miután kijöttem a gyártásból a sátorhoz mentem és lefeküdtem 1 2ig, és 12 után kimentem a levegőre és alvás közben Mamáról álmodtam, amint az ágyban fekszik, és eljött Panait sógor, a végén pedig még azt is álmodtam, hogy tűz égett keresztapánál, pár szál nád és egy kötés szalma, azután átköltözött a Tanító Úrhoz és ugyanúgy égett. 1942 május 29 Péntek Máma befellegzett a gyártásnak és holnap, május 30. indulás tovább mind előre a front felé. Szombat 30 Vasárnap 3 1 május és hétfő június 1 1942 A fentebb írt napokon vagy 100 km haladtunk, és falvakon mentünk ke­ resztül, Lizevája kis városkán és más falvakon is, kisebbeken, melyeknek nem tudom a neveit. Ezen az úton tönkretett Német gépeket láttam, döglött N é­ met lovakat, hámostól az útszélére kidőlve, trotil robbanóanyagokat, s az egyik fordulóban láttam azt a helyet, ahol bomba esett egy autóra, ami ezer cafatra tépte és tíz méterekre dobta őket, na meg egy akkora gödröt is, hogy elbújtatott vóna egy szekeret. Rozevája városban golyószóró golyókkal szitává lőtt házakat láttam. Június 1, hétfőn Barvenkovába érkeztünk 12 órakor éccaka világító telihold fogadott (miként Bolintineanu Miháj-vajda verseiben.) Megnyúztam a füvet és matracot töltöttem és aludtam, és más-nap június 2ikén kedden sátrat húztunk a kemencékre, és felkészültünk a kenyérgyár­ 14 �táshoz. Ezekben a menetelős napokban láttam a Magyar és Olasz Hadsere­ get, és szóba állva az Olaszokkal sokban hasonlítottak szavaik a mieinkhez. Június 3 szerda Máma ruhát mostam és délután kiadtak számomra új ingeket, mer a ré­ giek elszakadtak már teljességgel. Mondogatják, hogy az egyik erdőben a Donyec-partján, ott az Orosz hadsereg, amit nem tudnak kiszedni onnan csak ha felgyújtják az erdőt. Mostan, amikor írok, esti szürkülődés van és az Országúttyán több tíz és több száz Német tank halad a front felé mentében, a Krimi frontról jövet. A masinisták, vagyis a tankosok kék ruhákba vannak és fekete sapkát viselnek és szemüveget a szemükön. Barvenkovában va­ gyunk egy kis városban, ahol egy fajansz tintatartót találtam. 1942 j únius 4 Csütörtök Máma beléptem a nappali kenyérgyártó csoportba, 12 óra után akkora eső jött, mint a füst, és eláztatta a kenyérrel teli zsákokat és a lisztet fölemelte a víz és elúsztatta. 1942 június 5 Péntek Mind kenyérgyártás végrehajtása és délutánra érkezett nekünk egy Bárisnya, románul Domnisoara (Kisasszony, a fordító), hogy bedolgozzon a ke­ nyérgyártásba. Miközben itten írok, két orosz repülőgépek jöttek és levágtak két bombát, és megsebesítettek 4 gyermeket és egy németet, és az egyik se­ besült gyermek anyja zokogott. 1942 június 6 Szombat Semmi újság csak kenyérgyártás, majd miután leadtam a szolgálatot elmen­ tem a fogoly lágerbe, ahol adtam egy darab kenyeret és kaptam egy fenő­ szíjat. 1942 Június 7 Vasárnap (Irtózatos szél meg eső.) Dél után érkezett 5 angol repülőgép és váratlanul megtámadtak. A lég-el-hárító tüzérség irtózatosan tüzelt rájuk, ám de egyet­ len egy se esett le. Június 8 Hétfő Máma akárcsak tegnapon hideg eső, erős szél és hideg, hogy szinte meg­ fagy a kéz, egész éccaka reszkettem tőle. 1942 június 9 K edd Máma is beköröztek bennünket az ellenséges repülők, de bombákat nem bocsátottak le, de a lég E l hárító ágyuk megtámadták őket, és akkor eltá­ volodtak. Még egyszer jöttek repülők és ránk támadtak, ám a Léghárító lángolva le­ vágott 2őt, jól láttam a helyet ahova. 1942 Június 10 Szerda 9ről 1ore való éccaka egész éccaka ellenséges repülők bombáztak minket, eltalálták az állomást, ahol benzines hordókkal megrakott vagonok álltak, és meggyúltak, hatalmas lángokat vetve. Beszélik, hogy Timmoscsenkó generális tán előkészített egy erős hadsereget, hogy többé ne tudják visszaverni, de a fején át dobálták széjjel. Június 1től június 10 közé eső napokban rengeteg tankokat zsákmányoltak, és autókat, ágyúkat és különböző lőszereket és fegy­ verzetet, egész hadoszlopokat. És 15 ezer foglyot. 1942 június 1 1 és 12 Ez a 2 nap igen csöndes vala, csak kenyérgyártás folyt. 1942 június 13 14 és 15 Ugyancsak, ebben a 3 napban kenyérgyártás folyt, nyugalom volt, repülő­ támadás nélkül. 15 �1942 június 16 K edd 1 5ről június 1 6ra, éccaka 1 óra körül kaptunk egy kis esőt irtózatos vil­ lámokkal, véletlenül belecsapott egy házba, ami teljesen leégett a személyek­ kel együtt, akik benne kerestek menedéket, saját szememmel láttam milyen szörnyűmódon égett. (A káplárnak bizonyára megvoltak a saját értelmezései a „véletlen” és a „ szörnyűmód” szavak számára - a legsajátosabb értelmezések végül is.) 1 977 február 1 7 Csütörtök Véletlenül megtudtam nyolcadik elemista unokájától, hogy G. P. beteg lett és az F -i kórházban van kivizsgáláson. Megkísérelte elhagyni a dohányzást, s úgy tűnik ez rosszat tett neki. E l kell mennem hozzá látogatóba. 1942. június 1 7 Szerda Csupán kenyérgyártás és csönd az egész fronton, ellenséges támadás nélkül. Június 18 csütörtök, 1 9 péntek és 20 szombat. Kenyeret gyártottunk, csend volt repülő támadások nélkül. Ezekben a na­ pokban a Németek elhordták a fronton zsákmányolt anyagokat - Agyúkat, Gépfegyvereket, Gép puskákat, Brandokat külömböző nagyságú fegyvereket, gázmaszkokat, telefon kábeleket és használt lábbellit. 1942 JÚ N IU S 21 V A S Á R N A P N A P JÁ N A K S Z É P K Ö L T E M É N Y E . U G Y A N Ú G Y M IN T M IN D E N N A P , CSÖ N D É S K E N Y É R G Y Á R T Á S . 1942 június 22 Hétfő Máma június 22-én hétfőn egész nap haladtak a repülőgépek, olyan 3 mo­ torosak a front felé, egy nagyon nagy erdőbe, ahol akkora fák vannak, hogy 1 méter az átmérőjük s még valamennyi vastagság, ami, mármint ez az erdő a román hadsereg által van körülvéve, miközben a front ott hagyta őket a bekerítéssel és előre haladt keresztül a donon és minden folytatódik to­ vábbra is. 1942 június 23 K edd Máma vagy 300 sebesült érkezett a kórházba, ami itt található ebben a Barvenkova városban - a 20. Dorobanti Ezredből; 2 1. Gyal. és 5. Dorobanti. 1942 június 24 Szerda 23ról 24 júniusára virradó éccaka, úgy 10 óra felé éjjel, ismét ellenséges repülők támadtak, levágtak 3 bombát a közelben, ahol mi tanyáztunk a Pékséggel. A pillanatban gyártásban voltam, szundikáltam és egyszer csak felugrottam és azt sem tudtam mibe bújjak félelmemben, hát földre vetettem magam. 1 942 június 25 Csütörtök 26 péntek és 27 szombat Csönd volt, csak éjjel körözött fölöttünk az ellenséges haderő. 1942 június 28 Vasárnap Ebben a Barankova nevezetű városkában június 3 napjáig dolgoztam ked­ dig, június 3oán mondják, hogy tovább megyünk a Donyec irányába. 1942 június 29 Hétfő Ezen az éccakán is, június 29ről 3ora, úgy 10 órakor este, ellenséges repü­ lők jöttek és levágtak ránk 3 gyújtóbombát, de semmi sem keletkezett. 1942 június 30 K edd A sütés végeztével az anyagok berakodása, és dél után 6 órakor indulás Luzum nevezetű faluba, egyre csak a front irányába, közelebb a Donyecfolyóhoz. 16 �1942 . július 1 Szerda Attelepedés Észak Kelet irányába, mind csak a front felé. Június 30, este 6 órakor indulás Barvenkovából. Mint a többi áthelyezkedéskor is, az úton szétrombolt autókat láttam, és bombázott ellenséges tankokat, traktorokat, irdatan méretű ágyúkat, egész éccaka csak gyalogoltunk, és elláttunk a front­ vonalig is, látszottak ahogyan rakétákat vetettek és a repülőkből hullottak a bombák. Az út mintha krétával lett volna kirakva éppúgy, mintha kővel, és reggel egy faluba érkeztünk jókora megtett úttal mögöttünk, lehetett 30 km, egész napközben álcázva lapultunk néhány kicsike ligetben. Este 6 órakor is­ mét elindultunk ebből a faluból ugyanabba az irányba Észak Keletnek, egé­ szen Luzum nevezetű faluig van még jó 14 km. Midőn oda közelítettünk eh­ hez a Luzum nevezetű helyhez, az út szóién állt néhány gyümölcsfából való csalit, melyekbe az Orosz kazamatákat csinált, és alig mentünk még egy ki­ csit láthattunk 6 szétrombolt orosz tankot. Leereszkedtünk a faluba és át­ mentünk a Donyecen egy új, fából vert hídon, amit a Németek csinyáltak, és letelepedtünk a falutól 1500 m, jónéhány gyümölcsfa közé és el is kezdtük a kenyérgyártást. Ezt az utazást mindcsupán éccaka tettük meg attól való fé­ lelmünkben nehogy megtámadjanak az orosz Repülőgépezet. 1942 július 3 Péntek Ezen a naptól hasmenő beteg lettem és szombaton július 4. és vasárnap jú­ lius 5 dettó maródi. Más nyugalomban volt, csak 4én dobtak 6 bombát, ám 1000 m távolságra. 1942 július 6 Hétfő Végig csak kenyérgyártást végeztünk éccaka és nappal, egy híd közelében, melyen átjár a vonat. A Németek éccaka és napközben dolgozik villanykörte világnál, s amikor meghallja, hogy jönnek az ellenséges repülőgépek, menten kioltja a fényt és rohan az óvóhelyre. E zeknek a Németeknek van egy gőzzel működő motorja, ami cölöplábakat döngöl a földbe bele és önmagától sze­ gecsel egy kalapáccsal. Július 7 K edd Ezen a napon érkezett egy szakaszv. a 21. bukeresti Gyalogos Ezr. és ad­ tam neki vagy két kenyeret. Mesélte a pirlitei Tone Marin Kpt. esetét, hogy meghalt a fronton, mondván, hogy talántán el akart foglalni 2 Orosz kaza­ matát és véletlenül belenyomult az Orosz gépfegyverzet sorozatába és ripityára ment. Július 8 Szerda (Lassan végére érünk a füzetecskének, mely első abból a háromból, me­ lyet G. P. azaz Bundás, a román hadsereg volt káplára ajánlott fel szá­ munkra olvasmányként. K ezdve a ,,Hadfiaink” ciklus első olvasmányaitól a mai napig, sok mindent tudunk a román katona vitézségéről, de aki ezt a naplót olvassa, önkéntelenül felteszi magának a kérdést: „Honnan ennyi hő­ siesség ebben a G. P. káplárban? Halljunk oda, hogy elmenjen egészen Sztá­ lingrád alá s mindezidőben apróságokért és a rossz élelmezésért keseregjen, hogy naponta felfedezzen valamilyen hibát a környező világban, hogy lábát megkarcolja egy gránát szilánkja, mit figyelmetlenül ő maga robbantott fel egyik napon »miközben a klozetre igyekezett«, meg hogy lábát ficamitsa, amikor leugrik a szekérről egy olyan háborúban, melyben millió szám pusztul az ember, s akkor ő még az étellel sem elégedett?! Ez mindennek a teteje"! D e tegyük fel magunknak a kérdést, miként a költő: „M it akartak azok a badak?”. s akkor G. P.-nek, azaz Bundásnak, a román hadsereg káplárának. 17 �a negyedik Hadosztály m ozgópéksége kemencefőnökének hősiessége megáll a lábán. Első pillantásra fejtetejére állítva észleljük öt, és ténylegesen hason­ lít a bátrak fordítottjához, de nem csupán azért tűnik ilyennek, mivel egy fonák ügy szolgálója. Pontosan tudjuk mi késztette harcra a jó Peneş Curcanut és a vaslui kilencet (nem is beszélve a tizedikről, aki szakaszvezető is volt) vagy Eremia Grigorescut s minden parancsnoksága alatt álló hadfiát Mărasestinél, vagy azokat, akiket Moiseinél büszkén feltartott fejjel, mint­ egy megkövülten (mint V ida G éza-emlékművén) lőttek agyon; ám honnan tudhatnánk mit keresett G. P. azaz Bundás (G . falu, Ilfov megye) ahelyt a Donnál (amikor neki oly’ sok dolga lett volna otthon) ; s főleg honnan tudnánk, mi késztette őt, hogy harcoljon is ott. Ezek szerint, midőn az ok fejetetején áll, miként Hegel dialektikájában, nem látom, miért kellene csodál­ koznunk, ha az okozat is fonákján jelentkezik. A Z Á L T A L , M IT CSIN ÁLT, M IK E N T A Z Á L T A L IS, A M IT N EM C SIN Á LT , G. P. M A G A IS H ŐS V O LT. Július 7ről 8ra éccaka megint ránkjöttek a repülőgépek és fényeket ereget­ tek, hogy felfedezzenek bennünket, de bombákat nem. (Természetesen megfigyelhetünk még G. P. részéről egyféle közömbössé­ get is aziránt, mit úgy szoktunk nevezni, hogy háború. Ennek egyetlen lehet­ séges magyarázata: G. P. A RO M ÁN H A D S E R E G K Á P L Á R A , IM M ÁR A H A R M A D IK V IL Á G H Á B O R Ü B A N V E T T R É SZ T . Tisztázzuk: 1 973--ban, az E N S Z közgyűlésén, W illy Brandt - béke Nobel-díjas - kijelentette: „Erkölcsi szempontból semmi különbség nincs, amikor egy embert háborúban ölnek meg vagy arra ítélnek, hogy éhenhaljon mások közömbösségének következménye­ ként.” M. Mesarovici és E . P estel professzorok könyvéből - „Mankind at the turning point" - i dézünk: „A z U N ESCO felméréseinek fényében 400 000 000 és 500 000 000 között mozog az alultápláltságtól és éhínségtől szenvedő gyer­ mekek száma 1973-b a n . . . Kiszámították, hogy az egész világon, az egy la­ kosra jutó élelem mennyisége nem növekedett 19 36 óta, sőt, inkább vissza­ esett az u tóbbi tíz évben." Tehát a harm adik világháborút viseljük már! Tény, hogy nem tudjuk milyen fegyverekkel, de kemencefőnöke egy tábori pék­ ségnek, aki ökörvontatással átvergődte az egész sztyeppét a második világhá­ borúban, jószerével e harmadik világháború résztvevőjének nyilvánítható.) 1942 július 9 Csütörtök Kenyérgyártás és csend, légitámadások nélkül. Július 10 Péntek Áthurcolkodás Luzum Városból Pervomájszkoje faluba, három napig tar­ tott, átmenvén a Donyecen fürdőztem, e folyó mellett van egy falu, amit úgy hínak, hogy Tárburesztova. Ennél a falunál tartották a legádázabb harcokat, ahol meghalt a preasnai Dutu M. Ion, Marin Dut ea egyik fia, ez a falu egy nagy fenyő erdő mellett áll, ami 40 km hosszúságú és 16 km szélesség, ahol ismételten ádáz harcokat tartottak. Ebben a tartományban homokos terüle­ tek vannak, jobbára az erdőben, ahol folyt az élelem és a muníció szállítása, hogy gyalogosan bokáig temetődtünk. 1977. március 17 Csütörtök P. G. meggyógyult. Holnaptól dolgozni szeretne. Napszámosként G-ben, a a T.C.I.F . munkatelepén. Termelőszövetkezeti nyugdíjasként joga van. .„Hát hittem én, tanár úr, hogy megérem saját szememmel látni a mai napot? Hogy kimenekítsem magam akkor, az árvizekkor? Hogy sikerüljön túlélni egy olyan földrengést, mint a múltheti?” Aztán elmeséli, hogy beteg volt, „hogy 18 �majd kifúlt a szuflám” a bor miatt, m ivel hidegen itta egész télen át és az árt­ hatott meg a „gégefőjének” . Be kell lássuk, G. P.-ben némi halhatatlanság rekedt. „ A főre kiadott kincstári holmi” leltárával végződik itt az első a három füzetecske körül. D e ez nem egy titokzatos „üvegben partravetett kézirat”, és nem is egy közönséges úti- vagy frontnapló; ezért őszinték leszünk az olvasó­ hoz és bemutatjuk a harmadik füzet utolsó bejegyzését is. (G. P.-nek közben sikerült az általános tanácstalanságban és pánikban visszavergődnie Bukarest­ be és jelentkezett az ezrednél.) 1944 augusztus 3 Szombat Máma fegyvervizit vót, de nem fogadták el, mer’ mocskosak vótak. Egészen a fenti dátumig egyetlen golyó sem hagyta \el G. P. káplár puskája csövét. 1977 május 8 Vasárnap Előbb a széles, mezőségre lustult folyó mentén halad. Megmássza a nem túl magas hegyet, eltávolodva a folyótól átszel egy frissen nyíló mezőt, elér­ kezik a golovnai erdő szélére. Vasárnap délután van. Fülét egyféle csend „vattázza” (madárdal, az alig serkent levelek közötti könnyű szellő, a léptei alatt száraz ágak és tavaly őszi levelek sustorgása, ropogása). Május eleje egy mezőségi öregerdőben. A „magas füvek, ösvény, tisztások, madarak.” — szavak természetszerűleg fölöslegesek, tehetetlenek, ostobák olyan szomszéd­ ságban, mint a környező formák, színek, terek, légmozgások és mindezek kap­ csolata az ő érzékeivel. A mód, ahogyan tekintete igyekszik megörökíteni a könnyű, kis forrás erecskéjét, ahogyan füle rááll neszezésére, míg ajkai a vi­ zet érzékelik, nem rokonítható az „id ő ” szóban való megtestesülésével. Á lom­ nak nevezhetné mindezeket, de minek a magánynak szavai, mikor úgy is szükségleteinket meghaladóan sok van belőlük máskülönben. . . A fehér és magas, illatozva zümmögő rovarfürtökről, melyeket odateszünk, hogy T E R M E L JE N E K számunkra, jobb hallgatni. Szót sem ejteni róluk! Ugyanazon az úton tér vissza (3 órával később - ha számit az idő), kiválik az erdő hátteréből, mint egy eredeti Andreescu-festményből, átszeli a mezőt, leereszkedik a nem túl meredek kaptatón, rálel a vízre, ezegyszer meggyűlve, növényzettel benőve. Az út szinte a talpa alá símul, lépései egyenletesek, emberi hajlék formái tünedeznek elő (tehát égy falu) és velük együtt egy nagy rakás szó foglalja vissza időlegesen elbitorolt jogait. Benyomul a ház kertjébe, a szobába, melyben a televíziókészülék szónokol patetikusan a félhomálynak. Senki sincs itt. Fülei vattázott-süketek, tekintete céltudatosságába merevedett, ajka, nyelve, nyeldeklője még nem vált meg a forrás ízétől. A zömmögő fürtök illata, fehér színük (kihangsúlyozódva a zöld foltjainak szomszédságától), a méz íze - állandósulnak. A képernyő mindezekkel harcol, lüktet, viliódzik, lilás foszforeszkálásba hozza a félho­ mályt. Apránként benépesül a szoba, vasárnap van, '77. május 8-ka, és több mér­ kőzést közvetítenek. A táblajáték dobozában koccanó dobókövek koppanása, pohárcsilingelés, vörös bor, nem is a rosszabbik fajtából. Várakozás. A kép­ ernyő komótosan szövi fehér és fekete villózásait, s a szóözönét, melytől igyekszünk nem zavartatni magunkat. Egy nagybácsi, aki megkérdezi: - Megkapáltad a szőllőt, he? - V a j’ egy sor ha maradt, megcsinyálom hónap! 19 �- H á, hónap május kilenc van - tréfál az unoka. (Mintha május 9-én nem kapálhatnád meg a szőllőt !) A beszélgetőpartner veszi a lapot. Kacag. - Húsvét vón a.. . Akkor, igazából Húsvét vót! - Negyvenötbe’? - Igen - feleli és kényelmesebbre fészkeli magát; bejött az összeköttetés a stadionnal. A lelátók hangzavara, a közvetítő lelkes hangja - elég erősek, hogy alá­ aknázzák a hallása kivattázottságát, a tekintete kellemes révedését, a hűvös­ séget, mely az ajkára simul még, ,de a bodzavirág illatát is, mely állhatatosan időz még orrában. A lig hagytuk el Veselyt. A következő faluban egy fészer­ ben aludtunk. Az érzékek csak most kezdenek el szenvedni a sport képeitől, zajaitól, reményeitől és kiábrándulásaitól. Nicola tizedes szakasza K lakós fészerében aludt. Reggel, a cseh udvarában álló kút, a csajka, a hideg víz, motorbicikli-dübörgés, amint megáll az őr előtt, hé, bajti, hol a kilences hegyivadászezred parancsnoksága?, amott a harmadik ház, de mér’? megadta magát a németje, hogy többé nem mondod senkinek, hogy várd a parancsát, Nicolae tizedes visszatér a fészerbe, hé, fölkelni, most jön a parancs, hogy előre, mert Veselyn keresztül nagyon nehezen jutottak át, öltözni, mosdani, a németek az erdőn túl vónának, gyülekezőőő !, és az alhadnagy. A mieink lőtték az első gólt, pohárkoccanás, a lelátók hangorkánja hozzánk is elhatol a készülék hangszóróin keresztül; van vajon valamilyen kapcsolata ennek az „ártatlan” agresszivitásnak megkínzott érzékeinkkel, egyensúlyuk in­ gatagságával? Hé, fiúk, né mi van (mi tudtunk a dologról a tizedestől, de úgy tettünk, mintha mit sem sejtenénk), a háborúságnak vége van! áááááAAAAAAAááááá, Hurááááááááááá, az eget elborítják a feldobigált csajkák, most az a parancs, hogy átfésüljük az előttünk álló erdőt, de puskalövés nélkül. A meccs szünete van és el fogunk szívni egy-egy cigarettát kint a tornácon. Ösvények, tisztások, magas füvek, madarak, források és a bodzavirág bó­ dító illata. Az erdőn túl egy út, magas az alapozása, az úton át, rajt!, csupán egy fiú ugrik fel a géppuskával és a német, aki románul parancsol neki (halljátok, megtanult románul!): Á L L J !, egyetlen puskalövést se, azt a fiút nem láttuk július 2 3-ig, ameddig Csehszlovákiában állomásoztunk, foglyul esett vajon az utolsó napon?, ez lett volna hát a szerencséje Húsvét harmadnapján. D e vannak-e vajon a Veselyn túli erdőségekben május elején bodzavirágok? (Fordította: Mátyás B. Ferenc) 20 �L U C IA N A V R A M E S C U (1948) Halálugrás elkötelezett papja ugyanazoknak a sebeknek művelem magamnak saját versemet éppen úgy mint az ejtőernyős mikor az égboltról leveti magát és nem tudja még kinyílik-e vagy sem a mentés kis szerkezete amit naponta elállít valaki akinek mozdulatlan marad a lába alatt t a l a j Párbaj a sors szemtől szembe állított mindenféle nyomorúsággal az előírt távolságot megtartva figyelmeztettem őket és azok is figyelmeztettek engem aztán tüzeltünk én sohasem találtam 21 �Meteorológia a lélek depressziós zónájában a meteorológiai állapot egyik napról a másikra megváltozik tegnap szélsőségesen borús idő volt a légnyomás mező mindannyiunkat magához szívott a járdákra öngyilkosok estek az égből ma - és arra gondolok, hogy megúszhattam volna ezt a napot - egy nyugati anticiklon rendet teremtett az utcák fölött az égbolt kék trencskónak tűnik az emberek munkát keresnek maguknak az erkélyeken anélkül hogy környezetük mélysége foglalkoztatná őket Tartsd meg a maradékot szerezz örömet nekünk azzal amit elvettél tőlünk uram és tartsd meg magadnak a maradékot a gyermekbetegségeket és az apró tőrszúrásokat és bocsásd meg a mi boldogságunkat amiként mi is megbocsátjuk neked mások nyomorúságát 22 �A legszebb nők a legszebb nők nem őriznek emlékeket boldogságuk teste mindörökre sima marad nincs véraláfutás a lelkükön nem nyomasztja őket szomorú harcúrozás a szerelem viharaiban mindig szabadon maradt keblükre pihe sem tapad legszebbek az emlékezet nélküli nők íme ez az amit tökéletesen rögzít az én emlékezetem É s kész E g y angyali nő a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forogsz körülöttem a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forgok körülötted a szerelem, kedvesem valami ami önmagától forog mint egyfajta örökmozgó ha megáll ne lazítsd meg a csavarokat - semmire sem mész vele ha megáll ne bontsd meg az ész csavarjait - semmire sem mész vele ha megáll azt jelenti megállt és kész az ördögbe, mondtam neked az eszed zápfoga fáj nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked fáj a körmödön a lakk nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked mások szépsége fáj nekem a szerelem zápfoga fáj ördögbe, mondtam neked az ördög tudja mi minden fáj még nekem fájnak az árva nyárfák az ördögbe, mondtam és milyen angyali nő volt (Kőrössi P. József fordításai) 23 �APO STO L G U RAU Kezek A 74-es évnek piros levelei voltak, a fák alatt mintha bíbortakaróba süppedt volna a lábad, s a fény gyerekkézként tűnt elő. Apropó, a kéz: sokan mondják, hogy a kéz kifejezi tulajdonosa természeté­ nek egy részét, ám ezeket én alaptalan spekulációnak tartottam és tartom ma is. Nézd, valamelyik nagy írónak idomtalan, nehézkes kezei voltak, akár a kotrógép, az ember mégis jámbor, félénk természetű és törékeny lelkű volt. Ellenben a mi darukezelő Dordeánknak könnyed, érzékeny, ideges és feltehe­ tőleg erős kezei voltak - mondom: voltak - , de ha valamit megfogott vele, azt aztán jól megfogta. Elnéztem, mikor a félhavi fizetését vette fel, vagy a pótlékot: háborogva csúsztatta nadrágja farzsebébe és néhány pillanatig rajta hagyta a kezét, közben a szeme és az egész tekintete megszelídült. Ha tudsz, próbálj meg pár lejt kicsikarni tőle az élet valamely jelentős eseményére egyesek házasodnak, másoknak szül az asszonyuk és a brigád össze akar dob­ ni egy ajándékravalót - , de hogy Dordea is adjon bele, azt aztán nem! Egyik nap egy darusmanőverezés közben egy alkatrész alatt felejtette a kezét és szétzúzta a daru, a másik kezéről már hiányzott három ujja. Sür­ gősen kórházba szállították. Úgy adódott, hogy éppen ezen a napon készültem egyik barátomhoz. Mun­ ka után elindulok, felszállok a buszra, hát a kórház előtti megállóban Dordea is felszáll, gipszbe tett kézzel. Felajánlottam neki mellettem egy helyet. A jegykezelőnő mellett ültünk, pedig a busz szinte üres volt. Izgatottan kér­ deztem: - Dorde, hogy volt? Azt mondja: - Idehoztak, meghúzták a kezem, ordítottam egyet, nem hallottad? Most már jól vagyok. Mosolyogtam és fürgén cikázó szemeit néztem, s a kezét, mely már bele­ törődött a sorsába. Dordea fészkelődött az ülésen, egyszercsak a jegykezelőpult felé fordult és keze két ujjával elvett onnan egy gumicsövet, egy gyújtógyertya-alkatrészt, ami már ki tudja miért volt ott. Figyelmesen szemügyre vette, már csúsztatta is a zsebébe, és rámkacsintott, miközben a jegykezelőnő mosolyát szigor vál­ totta fel. Kis idő múlva megszólalt: - Tegye vissza, ez a buszvezetőé. Mire Dor­ dea: - Nyugi! N ektek sok van ebből, nálatok nem nagy ügy egy efféle semmi­ ség, de az én darumhoz... - Azonnal tegye vissza, a buszvezető is csak az imént kapta egy kollégá­ jától, és szüksége van rá. Dordea le akart szállni a következő megállónál. A nő kiáltott a vezetőnek és elmondta mi történt. A vezető leállította a buszt, odament az én embe­ remhez és kiforgatta a zsebeit. Dordea feldúlt és foszforeszkáló szemei érté­ semre adták, hogy ezek nagy lármát csapnak egy kis semmiségért. Leszállították. Amikor a busz már elindult, Dordea csonka öklét rázta és nevetett. (Szlafkay Attila fordítása) 24 �IOANA CRACIUNESCU (1950) Retorika Ó te akit leltárba vett takarmánnyal szivattyúkból bugyogó vízzel oltalmaz a törvény te állat akit a kihalás veszélye fenyeget’ nem érzed-e szükségét (testvérem) annak hogy az erdő körüli szögesdrótnak neki rohanj? Megtörténhet Nem tudok már magamba nézni. Minden nap veszítek a súlyomból egy grammot és nem tudom nem történik-e ugyanez a lelkemmel is. M egfúlladok a lepedők alatt. Leleplezetlen szobrom lassan rogyadozik. Mennyi mindent szerettem volna még elmondani... Ahogy falábú nagyanyám szekrénybe rejti régi ikonjait. Fülembe nevet furcsán: „rejtsd el jól te is a babérjaidat eljönnek majd a hosszúnyakú zsiráfok is !” ( Szlafkay A ttila fordításai) 25 �CRISTIAN TEODORESCU (1955) Tenyészpontyok Egy történetet nem lehet akárhogy elkezdeni. A legegyszerűbb utat kell válasz­ tani. Ez volt Saizu véleménye, ezért nem kezdett bele addig a vonaton a me­ sélé b e , amíg nem ivott kétujjnyi pálinkát. A pálinka, magyarázta Saizu, hoz­ zásegít, hogy igazat beszélj. Modoianuról, az egyik falubelijéről, mondhatjuk, -százféle módon lehetne kezdeni egy történetet. Kissé vergődő ember volt, a tüzéreknél katonásko­ dott, és egyszer valami szilánk megsértette a csípőjét; zöldségeskertje volt a folyóparton, és csinált ott magának egy mesterséges tavat, egy halastavat. Rafinált ügyek voltak ezek, és az igazat megvallva, nem ő volt a faluban az egyetlen vergődő ember, aki ráadásul korábban a tüzérségnél szolgált. Ennek a Modoianunak, képzeld komám, ha volt egy kenyérvége, nem ha­ rapott ám bele, dehogy - elvágta a bicskájával. Mindenki csak Modoianunak hívta! Megfontolt ember hírében állt, azt hiszem, még a lépéseit is megszá­ molta! Ha belepusztul sem hagyott volna fel furcsa szokásaival. Még a fe­ lesége is Modoianunak szólította. A halastó eredete tisztázatlan. Egyesek szerint saját maga kaparta, ásta ki. Mások meg azt állítják, hogy az apja hagyta rá örökül. Én azt hiszem, az utóbbi a hiteles változat, minthogy ezek a pontyok sem fejlődnek ki csak úgy egykettőre. Két anyapontyot tartott, legalább tizenöt kilót nyomott da­ rabja. Amikor éjjel fal-felugráltak a vízből, az egész falu zengett belé, mint amikor fegyverrel lőnek. 47-ben, a szárazság idején, dézsával hordta Modoianu a vizet a tóba, merthogy a halak szárazon vergődtek. Éjszaka egy kalitká­ ban aludt a parton, eloldott kutyái mellett, hogy az arra vetődő csavargóktól megvédje a halait. Néhány szerencsétlent el is látott a furkósbottal... Mikor elkezdődött a cécó a téeszesítéssel, és jöttek azok a tartománytól, hogy felvilágosítsák az embereket, Modoianu odaadta a földjét. Nem volt neki nem tudom mennyi: úgy két félhektárnyi, merthogy már korábban el­ adott belőle. De a tavat, hogy hogy nem, sikerült megtartania. Anyám szerint a falu elnökének a sógora járt kint nála, és szemet hunyt fölötte. Morgott a falu népe, amilyen ördögi a román ember, hogy maradhat Modoianunak a ta­ va. Az apámék a mai napig emlékeznek rá, mennyit szidták otthon. Modoianu okos ember volt, nem hagyta magát a sógora által befolyásolni, eladott egy darabka földet és szerzett egy papírost, miszerint a tó árterületen fekszik. Papír, pecsét, súlyos kézjegyek - és már nem kellett fájjon a feje a tó miatt. Mikor az emberek látták, mi a helyzet a kolhozzal, ingázni kezdtek. Az én Modoianum kereskedő lett, hol Bukarestbe szállította a halait, hol Tituba. A téeszben is dolgozott, hogy a piacozáshoz engedélyt kapjon. Nem volt gondja, nem kellett több műszakot vállalnia - így élt, akárcsak a „nyugdí­ jasok” . Amikor Saizu idáig ért a történettel, újra rákerült a sor, meghúzta a pálin­ kásüveget. Ivás közben szemével az ablakra pillantott, és ha úgy ítélte meg, 26 �hogy késik a vonat, rágyújtott egy cigarettára; ízlelgette a pálinkát és szét­ nézett maga körül. Ha valaki áruval - ikonocskákkal, folyóirattal, bronz ágyúgolyókkal, tetű elleni szerrel - nyitott be a fülkébe, az árak után érdek­ lődött. Egyszer fából faragott golyóstollat akart vásárolni az egyik unokájá­ nak, de amikor az árát meghallotta, nemet intett a fejével. Sokszor előfordult, hogy alig vette el a szájától az üveget. Ha a vándor árus félbeszakította a történetben, Saizu görbén nézett rá: - Próbálkozz a szomszédnál, bácsika! Mi már ismerünk! Miután az árus behúzta maga mögött az ajtót, Saizu elégedetlenül elfintorodott. - A fene essék a spekuláns házalójába - mondta ilyenkor. Addig-addig hallgatott, míg valaki nyaggatni nem kezdte a folytatásért. Nem is kíváncsiságból, hiszen ismerték a történetet, hanem inkább az elejétől végig mondott mese öröme miatt. „Nos komám, az a Modoianu még néhány évig csak kihúzta. Téglából épített házat, kocsit vett a fiának, mindezt abból a tóból. Még ki is szélesí­ tette, és körbekerítette szögesdróttal. A halakat tápszerrel hizlalta. Ugyanaz­ zal, amit a csirkéknek is adnak, hogy gyorsabban nőjenek. És ne higgyétek, hogy semmi sem bűzlött a katasztereken. Egyszercsak Modoianu arra éb­ redt, hogy lejárt az igazolvány, a téesz irodáiból szemet vetettek a tóra. Az­ zal álltak a kapuja elé, hogy: - Modoianu, ez a téesz területe, ha tovább is meg akarod tartani, ennyit és ennyit kell fizetned érte! - Hát eddig nem azé volt? - kérdezte Modoianu, merthogy nem volt os­ toba, értett ám a szavak nyelvén. - Azé volt, hát persze azé volt, csakhogy árterületnek számított. Hiszen te nálunk jobban tudod, hogyan is volt. Mit mondhatott erre Modoianu?! Este bevetette a hálót és hozzálátott a tó lehalászásához. Öt alkalommal, de meglehet többször is fölment a fiá­ hoz Bukarestbe a megrakott szállítmánnyal. Elprédálta a halakat az étter­ meknek. A nagy pontyokat folyton elvétette: vagy kiugrottak a hálóból vagy ki­ szakították a hálót. Saizu itt újra szünetet tartott és soron kívül egy újabb korty pálinkát ivott. Elszívott egy cigarettát, és mindaddig az ablakon tartotta a szemét, amíg valaki meg nem sürgette. - Folytassa, Saizu bácsi, már csak egy állomás van hátra! „Hát komám, lehet hogy hordott a föld a hátán még nála is értelmesebb embert, de megfontoltabbat aligha. És mégis: bement a házba, elővett öt üve­ get, megtöltötte karbiddal és visszament a tóhoz. Miért volt szüksége öt üvegre, hisz’ miután behajította az első karbidosüveget, felfordult hassal bukott a felszínre a két ponty. Nem voltam ott, de a szemtanúk azt mondják, Modoianu kimeredt szemmel bámulta a tenyészpontyait. Az emberek meg kiabáltak, dobja be a többi üveget is. Ő meg csak némán és mozdulatlanul állt; csak a tavat nézte. És akkor az üvegek szétrobban­ tak a kezében, és a szilánkok a fejébe fúródtak. Egyesek azt állítják, hogy készakarva tette! Az ördögöt! Megfeledkezett az üvegekről, mikor meglátta, mekkorák a felrobbant pontyok!” Saizu épp’ akkor fejezte be a történetet, mikor le kellett szállnia a vonat­ ról. Miután kilépett a fülkéből, még egyszer bedugta a fejét az ajtónyíláson. - Hé, komám! Lehet, hogy a guta ütötte meg! 27 �Akik Saizuval egyidősek voltak, egyetértően hallgattak. Ez történt Modoianuval. Miután a vonat újra elindult, egy fiatalabb szólalt meg: - Hé, testvér! Azt miért hallgatja el az öreg, hogy ennek a Modoianunak a fia két hónap múlva új papírost szerzett és újra betelepítette halakkal a tavat?! - Mert így tetszik neki! Azért! - vágta rá valaki. (Szlafkay Attila fordítása) D A N V E R O N A (1947) Rómába vezetnek-e az utak Boldogok akik a régmúlt időkben utaztak, amikor még minden út Rómába vezetett, amikor a világ bármelyik csücskéből indultál is el, aggodalom nélkül feledkezhettél az utazásba, tudva, hogy minden út megbízható tanácsadó, eltévedhetsz, egyszer mégis, ha megkésve is, mindenképpen oda, kétségkívül a birodalom szívébe: Rómába érkezel. Mikor is volt ez, Jézusom? Vajon akkoriban, lehetséges-e, hogy akkoriban valóban minden út Rómába vitt? Nem vezetett-e félre valam elyik és felébredve egyszer s mindenkorra a csalános birodalmában kötött ki? Az utasok, az akkori utazók vajon nem misztifikálták-e túl a dolgokat? Nem egyszerűsítették-e le a világmindenséget úgy, ahogy ők maguk jónak látták a kereskedelem, a hit, a szerelem, és a gőg szempontjai szerint? Róma, az igazi, ahová kezüket lábukat törve igyekeztek, vajon, nem csupán a fejekben létezett-e? Engedelmet kérek, kétségbevonom a jóhiszeműségüket. Legyetek bizalommal az utas iránt, akit egy alkalmi jármű a sors szeszélye folytán merő véletlenségből ebbe a világba hozott és most egy útkereszteződés metszéspontjában lovaglóülésben egy utazótáskán 28 �a z t á lm o d ja , h o g y h a z a é rk e z e tt é s e l b á t o r t a l a n o d v a a je l e k é s jó s l a t o k k ö z ö t t h e t e s é v e l s z á m o lja a s z e m e e l ő t t e ls u h a n ó te rm é sz e te se n R ó m á b a ta rtó k a m io n o k a t. H a lé t e z e t t is v a l a h a e g y il y e n R ó m a , az a b la k a it m á r r é g e s -ré g p o rrá z ú z tá k , a v á r o s t p e d i g m in d e n i r á n y b a s z é t h o r d t á k a s z e le k , m il lió s z i l á n k r a , m illió R ó m á r a p o r la d t s z e rte szét. M e rre ? k é rd i az u tazó b en n em m ik ö z b e n s z e r e n c s é t p r ó b á l é s k i h í v j a a s o r s o t m a g a e lle n . R ó m á b a , te rm é sz e tese n , v á la s z o ljá k ö r e g s z á r a z fö ld i fa r k a s o k . a nap és a m o to ro k m e le g e É s t o v á b b h a j t a n a k , m in d e n i r á n y b a , m i n d e g y i k a s a já t , m é z z e l é s t e j je l t á p l á l t R ó m á j a f e l é , a s a j á t g a z d a s á g i , c s i l l a g á s z a t i , s z e r e lm i, tö rz si R ó m á j a m ia t t g y ö t r ő d i k m i n d e g y i k , a s a já t v a llá s u k a t k ö v e t v e , a s a já t h a ta lm u k tó l m e g it t a s u lv a h a jt a n a k t o v á b b a k a m i o n o s o k , h a jt s ü v ö ltő v illá m k é n t m in d e g y ik a n é lk ü l, h o g y v is s z a n é z n e ; m a g u k m ö g ö tt a s z fa lt s iv a t a g o t h a g y n a k m eg k e se rű rag acso s k ö n n y e k e t, é js z a k á n k é n t a n y o m u k b a n t ü s k e b o k r o k és b o g á n c s o k n ő n e k , É n p e d i g , a z ú t k e r e s z t e z ő d é s b e l i u t a z ó , m é g is a r r a g o n d o l o k , a r r a g o n d o l o k m é g is , h o g y R ó m a , a z a z ig a z i R ó m a A m ió ta v ilá g a v ilá g v o lt és v a n , k e ll le g y e n v a l a h o l e g y e lp u s z t í t h a t a t l a n R ó m a , e g y e lfe le jt e t t , e lv e s z t e t t g y é m á n t - R ó m a az u ta k tá r s b é r le té b e n ; v a n v a l a h o l e g y s z e m e lő l t é v e s z t e t t R ó m a : e s e t e n k é n t m e llé r e ö l e l i a N a g y C s a l á d o t é s ú g y i r á n y u l n a k f e l é a z u t a k m in t a n a p s u g a r a i ; lü k te t v a la h o l a z a s z ív , a m e l y i k a b i r a d a l m i h á l ó z a t b a n s z é t k ü ld i a z ö r ö k k é v a ló s á g m e le g v é r é t. M o s t , a n a g y ú t k e r e s z t e z ő d é s b e n , it t , k e t t e n á l l u n k : én és a z Ú r is t e n , é s a z a u t ó p á ly á k p o g á n y is te n e in e k , a k a m io n o s o k n a k k is z o lg á lt a t v a a lk a lm i já r m ű r e v á r u n k ; ő k a z o k , a k ik so h a sem á lln a k m eg , ő k a z o k , a k i k n e m v e s z n e k r ó lu n k t u d o m á s t . M i p e d ig , k e tte n a z Ú r is t e n n e l, m a r a d u n k a z ú tk e r e s z te z ő d é s b e n : é n b e l e p u s z t u lo k , h a g y a l o g o s a n k e l l t o v á b b á l l n o m , a z Ú r i s t e n m e g s a jn á l k o z h a t , h o g y n e m n ő n e k s z ü le t e t t . 29 �Őrhely Fényt látok. Jám bor és remegő fényt látok az éjszaka végén, mintha egy végtelen alagútban a túlsó kijáratot sejteném meg. Fényt látok. Látom a tűz udvarát: megvilágítja az öreg Törzs arcát, ugyanúgy, ahogy a tizedelés előtt. Látom az újra testet öltött N agy Családot , amint megköszöni a Földnek és az Égnek, hogy létezik, és a Víznek és a Tűznek és az összes Élőlénynek is megköszöni illedelmesen, ahogy a szülőknek kijár. Ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy villám lik elő a forgács a gyalu alól ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy a darvak háromszögének angyala a kényszerzubbony alól a villámot kiszabadítja ahogy volt egyszer valamikor. Ott a test rátalált a saját szívére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szív rátalált a saját szerelmére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szerelem rátalált saját forrására így álmodtam és elfeledtem. Ott a forrás rátalált saját égboltjára így álmodtam és elfeledtem. Ott az égbolt rátalált saját füstjére így álmodtam és elfeledtem. Ott a füst rátalált saját tűzhelyére így álmodtam és elfeledtem. Fényt látok az éjszaka végén, szelíd és reszkető fényt, 30 �mintha egy végtelen alagútba néznék, és megpillantanám a túloldalon a kijáratot. E gy fényt látok. És magunkat amint az alagútban menetelünk. Fényt látok, de nem tudom: felé közeledünk vagy tőle távolodunk? (Kőrössi P. József fordításai) 31 �valóságunk H O RVÁTH IS T V Á N Műveltség és magatartás A m i k o r k ö z e l ö t v e n é v v e l e z e l ő t t m e g s z ü le t e t t , m á r d ö r ö g t e k E u r ó p á b a n f e g y v e r e k . S z ü le i a g y e r m e k v á r á s i d e j é n k e ll? A z t m égsem m é r le g e lté k : k e ll, a nem se m , h o g y e g é s z sé g e s le s z - e , a z t se m , h o g y fiú a v a g y lá n y le s z - e ? M i k é n t a m e g é lh e t é s g o n d ja iv a l se m fo g la lk o z o t t s e n k i. R a c io n á lis te rm é ­ s z e t e s s é g g e l b íz o t t m in d e n k i , h o g y a h o l e d d i g h a t a n m e g é lt e k b é k é b e n (a k é t s z ü lő é s a n é g y g y e r m e k ) , o t t a h e t e d i k s e m o k o z p e r p a t v a r t . O p tim iz m u s u k n a k e lé g s z e r e l le n t m o n d o t t a z é le t , a t ö r t é n e l e m . is m e g m a r a d t a k e g y ü t t , k ö z ö s s é g b e n . A fe lc s e p e r e d é s , sem a M ég­ c s a lá d h e t e d ik t a g já n a k íg y sem s ih e d e r k o r á llo m á s a i és á lm a i n e m je l e n t e n e k a s é rü lt e m lé k e k e t. V o lt a k , p e rs z e , h o g y v o lt a k , n e h é z p e rc e k , v á ls á g o s id ő k a c s a lá d b a n , a c s a lá d vagy m in d e n t a g j á n a k g o n d o la tb a n -, é le té b e n , d e a m ik o r e g y ü tt v o lt a k - t é n y le g e s e n , a z e g y ü ttlé t e r ő v é v á lt o z o t t , á ts e g íte tt a b a jo k o n : k ü zd e n i tu d á st, a m eg nem a l k u v á s t , a z o t t h o n r ó l h o z o t t s z e lle m e t a k e lle tt c s a k fe lid é z n i és a z é rin te tt e lő b b - u tó b b t ú lju to tt a fe s z ü lts é g e k e n . A munkamegosztás, a rend és a szeretet. A t e r m é s z e t k ö z e li é l e t m á s f a j ­ t a f e l f o g á s r a n e m is a d o t t l e h e t ő s é g e t , m in t h o g y a z é le t ü k a t ö r v é n y e k t is z ­ t e le t b e n t a r t á s á v a l s z e r v e z ő d jé k . A z e g é s z k ö z ö s s é g , a f a l u é le t e . B á r e z p a ra n cs e g y e d e n k é n t a fe lis m e r é s , a t u d a t o s s á g k ü lö n b ö z ő é s e lt é r ő a fo k o ­ z a t a in v a l ó s u l t m e g , á m k ö z ö s n o r m á t a l a k í t o t t k i : a t e r m é s z e t m ű v e lé s e f e ­ g y e lm e z e t t fo g á s A fé r fi- m a g a ta rtá st k é rt v a la m e n n y i v e le c s a lá d i és a m u n k a m e g o sz tá s, te rm é sz e tsz e rű e n tü k rö z te munka női je d ő m a g a t a r t á s t é s je l e n l é t e t biztonságot tá k , s e z é rt b iz o n y ítá s r a . A Ez a fe l­ napi é le t k o r á n a k A ad o tt. A az e g ész te v é k e n y sé g e g y része - fé r fi­ ig é n y e lt . E z e g y b e n a t e lje s c s a l á d r a k i t e r ­ tö r e k v ő m u n k a e re d m é n y é t n a p o n ta ta p a s z ta lh a t­ s o k s z o r a l á t s z a t e lle n é r e is - m unka k a i- s z e lle m i ezt a z e lv e t. e g y e s ré sz e i h a tá ro z o tta n e lk ü lö n ü lte k . A k e n y é r k e r e - s é s f i z i k a i m u n k á t i g é n y lő h á n y a d a e rő t, e g y ü ttm ű k ö d ő tő l. k ö v e t e l m é n y e k é n t v o l t je le n a k ö z ö s s é g m in d e n n a p i é le t é b e n . a m u n k a é r t e lm e n e m f e l k é s z ü l é s t , f e g y e l m e t ig é n y e l t , a m in e k kö zrem ű k ö d ést v á lla lt és te lje s ít e tt a m e g f e le lő f o k o n é s f o r m á b a n . A e lé r é s é b e n c s a lá d női munka s z o r u lt m in d e n fiz i­ ta g ja , le g n a g y o b b e r e jé t és c s e le k v é s i ö n á lló s á g á t , ö r ö m é t a z a d t a , h o g y a fé r fim u n k a b iz to n s á g á r a é p ít v e , a m e g k a p o tt k ö zö sségi is g a r a n t á l j a . A fa lu s i ?2 le h e t ő s é g e k k e l é l v e , a c s a l á d b a n n o r m á k a t m e g is m e r t e s s e , n a p i v is e lk e d é s e lfo g a d ta s s a , íg y a s z e m é ly e s é s a m űködés a r e n d jé t e le m i n o r m á in a k e l s a j á t í t á s a a c s a l á d i és k ö z ö s s é g s z in t jé n i g a z o l ó d o t t v i s s z a . A kohéziós erőt az an ya te ­ �vékenysége működtette. A családi együttléteket a női magatartás határoz­ ta meg. A z értékek elrendezésének megtanulása, gyakorlása, a gondosko­ dás, a beosztás sem volt elképzelhető másképp mint a család együttes életének részeként, amelyben az anya szerepe volt a döntő. A család belső kapcsolatainak közegében jelent meg a szeretet érzése, és annak természetes igénye. E z a rég elhalt ősök iránt épp úgy megnyilvá­ nult, mint az élők: a rokonok, a testvérek iránt. Fokát a rokoni közelség szabályozta. A z ismeret. A föld művelése a növények, az állatvilág ismeretét kíván­ ta meg. A z időjárás rezdüléseit, változásait tisztelettel vegyes félelemmel követték, figyelték és alkalmazkodtak hozzá. Á llataik gondozása körülte­ kintő magatartást, szinte személyes viszony kialakulását kívánta. Mindez a falusi embernek egész életére bőséges tanulnivalót adott, amit figyelő te­ kintettel és kora szerint is erősödő, gazdagodó értelemmel igyekezett tel­ jesíteni. Újabb réteget alkot a közösség által nyújtott ismeret. A közösségi gon­ dolkodást és magatartást jól kifejezte az ünnepségek, közösségi rendezvé­ nyek sorozata. Kapcsolatok. A természeti közeg a generációk és a nemek belső és egy­ más közötti viszonyát is átláthatóbbá tette, humanizált állapotban tartotta. A tágas tér elsősorban a rokoni és a baráti kapcsolatok kialakulásának le­ hetőségeit gyarapította. Közülük a rokoniak végül is meghatározottak vol­ tak. Érzelm i hőfoka több mindentől függött, a családi érdekviszonyok sokszor kívülről helyesen meg sem ítélhető rendje szerint alakult. A bará­ ti kapcsolatok a gyerekkor idején meghatározó élményt jelentettek. Már felsorolni sem lehet a közös mókák változatait, amelyek élménye beépült a személyiségjegyek közé, vált karaktert alakító erővé. A z iskolai élet, a ta­ nulmányok befejezése után ezek az emberi szálak meglazultak, átalakultak, nosztalgikus jellegük viszont fennmaradt. Az új barátságokat a napi vagy távlatosabb érdekviszonyok határozták meg. A megmaradó barátságnak viszont végbement az elmélyülése, testvériesülése. E z a közös érdeklődésre, a munkafelfogás etikájára épült elsősorban. A sokféle érzelmi hatás közül különlegesen fontos a szerelem szerepe. A gyerekkori érzések a maguk rendje, a lelki épülés menete szerint, s a környezet hatására komolyabbá váltak, beépültek az életbe. És most itt áll ama családi közösség hetedik tagja, kiszakadva onnan, az ezredvég gyermekeként. Vegyük szemügyre állításait. I. Felfogásom szerint az én, a személyiség kialakulásának három elenged­ hetetlenül fontos állomását kényszerűen be kell járni mindazoknak, akik önmaguk ismeretében mélyebb összefüggések felismerése irányában akar­ nak haladni, vagy a társadalmi beilleszkedésen túl hasznosak is kívánnak lenni. A z első parancs: a gondolkodás szükségessége. A mondat olvastán mondhatja bárki: ez természetes tulajdonsága az embernek. Történelmi és a napi tapasztalatokkal tényszerűen is igazolható az így vélekedők igazsága. Ugyanezekből a forrásokból szerzett ismeretek­ kel az ellenkezőjét is leírhatjuk. Talán éppen ezért szükséges pontosítani a parancsszerű megfogalmazást. 35 �Az ember sokfelől szerzi ismereteit. E z lényeges a továbbiakra nézve. A napi, a megélt ismeret építheti, rombolhatja az ember személyiségét. Több esélyt kell kapnia az építő szándéknak. Ehhez leginkább a könyv révén jut el az ember. A z írásba foglalt ismeret környezettől függetlenül juttatja megismételhetetlen élményhez, vezetheti a valóságos világ tartományai­ hoz mindazokat, akik erőfeszítéseket tesznek birtoklása érdekében. A könyv a pásztor és a tudós számára is ugyanolyan fokú örömforrás lehet. Az ember és a könyv viszonya harmonikus: csak olyan olvasmány válik él­ ménnyé, amit a tapasztalatommal igazolok, ami álmaimba beilleszthető. Ilyen értelemben, nem hiszem, hogy van rossz és jó könyv. Csak könyv, leírt ismeret, gyakorlat van. A természetes emberi védekező reflex az ér­ dektelent kioltja: felejtéssel, vagy egyszerű félretevéssel. E z a kapcsolat te­ szi lehetővé, hogy kitáguljon a világ: újabb és újabb írásos mű segítségé­ vel, a könyv révén juthatunk az ember által megtermelt értékek-minőségek újabb birodalmába. A művészetek üzenete sem érthető a könyvél­ mény okozta öröm nélkül. Gazdagodik a szellemiségünk úgy is, hogy a könyv kiváltotta gondolatokat a művészi tevékenység más eredményeiben is keressük, a szerencsésebbek összefüggéseket találnak. Innen, ettől az ál­ lapottól mehetünk egy lépéssel tovább, amikor minden kor teljes emberi te­ vékenységének felismerése, a „m ozaik” összerakásának képessége sajá­ tunkká lesz, ami elemi erejű élményével tovább és tovább, újra meg újra, új és új ismeret megszerzésére ösztönöz bennünket. M ásodik parancs: az ismeretek rendszerezése. A z alapismeretek, a tapasztalatok megszerzésének primér forrása ma is - és ez az ember további történelmében sem lesz másként - a természet. E z a világ számunkra, számomra állandó információs bázis. A természet is­ merete, közelsége korunk emberének is tulajdonsága kell, hogy maradjon. A „saját” természet léte nem egyszerűen lelki-szellemi-fizikai kiegyensú­ lyozottságot jelent, hanem a világ dolgainak megismerését, feszültségeinek felismerését, elkerülését vagy tűrését is lehetővé teszi. A természet ismerete tehát nem önmagáért való, hanem szükséges az ember számára, mint társadalmi-közösségi lény számára. Épülhet belőle lelkileg-szellemileg-fizikailag is. Mind a háromféle irányú erősödésére nagy szüksége van. A szépség és küzdelem, az egymásraépülés és fejlődés, a saját erőhöz mért feladat pontos és figyelmes elvégzése minden természeti jelen­ ségben tettenérhető. A figyelő és tanulni hajlandó ember a természetben lejátszódó példaértékű események sokaságával találkozhat. A természeti élmény erőssége megjelenik az emberi - személyes és közösségi - kapcsola­ tokban is. Ennek jelenléte vagy hiánya nagyban meghatározza azt a v i­ szonyt, ami az ember és a természet között korunkban kialakult. Nem két­ séges senki előtt, hogy ez a kapcsolat sok vonatkozásban meghasonlott, olykor ellenséges. A z ember szeret győzedelmeskedni. Ezt is a természet­ től tanulta. D e szereti erejét gőgös önmagamutogatássá fejleszteni. Ezt már önmagától tanulta. E túlhajtott érzelmi állapot okán akarja maga alá gyűrni a természetet, de embertársait is. M ára világossá vált, hogy ez a választott út zsákutca. A győzelmet az együttélés jelenti. D e még mindig kérdés: a felismerést mikor követi valóságos tett. A természetközeliség, a megfordulás lehet az ember számára kiutat jelentő katarzis. A z összefüggés felismerése és egyidejű gyakorlása feladat: önmagunk és utódaink érde­ kében is elvégzendő. H arm adik parancs: a szellemi önállóság megteremtése és megvédése. 34 �Ahány ember, annyiféle rendszer, szerkezet, szervezet, amely okosan, vagy kevésbé okosan működik, hat. E sokféleségből, hogyan jöhet létre minőségelvű cselekvés? A természet bonyolultsága és egyszerűsége, vagy ha úgy tetszik: egyszerűsége és bonyolultsága, logikájának meg- és felis­ merése segít, eligazít abban, hogy a társadalom eltérő viszonyai között megkeressük a minőséget, a kevésbé fejlettől a fejlettebbig. E z a racionali­ táselv lehetővé teszi, hogy tapasztalatainkat egybevessük a megvalósít­ hatósággal, és ennek eredménye segítse előrehaladásunkat. A cselekvés társadalmi és természeti rendjében egyaránt érvényesül a bizalomelvre épülő felfogás. Nyilvánvalóan elsősorban az emberek kö­ zötti viszony jellegzetes meghatározója ez. Létét, hatékonyságát, működőképességét, létfontosságúnak tartom. D e nem csupán véleményeltérések, idején, hanem a mindennapi működés állandó velejárójának is kell len­ nie. Hiszen, ha a bizalom nem az élet velejárója, azt mind a szellemi, mind a fizikai-idegi állapotban kedvezőtlen következmények kísérik. A z én kialakulásában, fejlődésében különös jelentősége van - lényegénél fogva — a társas, a közösségi, a társadalmi cselekvés lehetőségének, ezért arra külön is figyelmet fordítok. II. A z én és a közösség viszonya Korábban szó esett már arról, hogy az egyéni-közösségi kapcsolatok sze­ rencsés esetben harmonikusan jönnek létre, alakulnak ki. A jelző pozitív tartalma lényeges. Bár azt sem felejtjük, hogy végül is bármely szituációról legyen is szó, ha a kapcsolat létrejön: építhet, vagy rongálhat. Gondolkodá­ sunkban - noha a további variánsokról sem feledkezem meg - elsősorban az építés lehetségességét, a közeledés esélyeit tartom vizsgálandónak, így fontosnak is. A kapcsolatkialakulás hosszú és bonyolult - mert emberi rendszerében első, tudatos állomásnak azt tartom, amikor tisztázódnak a sajátosságok. Ahhoz, hogy a kapcsolat összetartó legyen a viszonylatrend­ szer mindkét irányában, annak szükségességét kell elfogadni. E z természe­ tesen azt felételezi, hogy legalább a fő jellemzők tekintetében rendelkez­ nek egymásról olyan ismerettel, amely alapján a kapcsolatfelvétel tudatosul. Ebben az esetben az esély nagyobb a jó kezdethez, de még így sem kizáró­ lagosan jó irányú lehet a kifejlet. Hiszen az egyéni ismeret, a közösségi tö­ rekvések belső rendje hordozhat magában feszültséget teremtő tulajdonsá­ got, amely javítja, vagy rontja az általánosan meglévő állapotot. Ezért is tartom lényegesnek, hogy a felismert szükségességgel egyidőben jelenjen meg, és kölcsönös figyelemmel fokozódjék a tolerancia, a türelem, a gya­ korlatban és az elméletben is. A z egymásrautaltság, felismerése és gyakor­ lása, az egymás iránti megbecsülés és tisztelet, nem egyszerűen pedagógiai nézetek jelenlétét feltételezi, hanem politikai-politikusi magatartást követel. A kapcsolat hangsúlyosan gyakorlati. Ezt a követelményt azonban két­ oldalú történeti érzékenység nélkül nem lehet teljesíteni. A történetiség kezdetei nem nyúlnak a végtelenbe, de a most: a ma és a holnap születő új minőség körvonalazhatósága, mozgásirányának felismerése szükséges­ sé teszi, hogy az azt megelőző minőség belső rendjét, összetételét ismerjük. Korunk emberének - azzal együtt, hogy nem mondhat le régmúlt száza­ dok történetének ismeretéről, az ember kulturális alkotásainak nagy korsza­ kairól - elsősorban az utolsó száz-kétszáz év: pontosabban a X IX . század 35 �kezdeteitől pontos ismerettel kell rendelkeznie. Sokat, vagy legalábbis többször előfordul hétköznapi beszélgetésekben az értelmiség indokolt, má­ sok által szükségtelenül gyors helyváltoztató magatartása. Úgy vélem: hogy ez természetes, de ezentúl, a mögöttes okoknál nem vettük még ma sem kellően figyelembe, hogy a rész - a régió - vagy az egész nem­ zet történetével kapcsolatos ismeret foka, annak hiánya a jelenleg felismert­ nél e tekintetben is nagyobb szereppel bír. A helyváltoztatás esetén a gyökértelenség téves vagy tényleges érzése fogalmazódhat meg az egyén olda­ láról. D e a történeti-közösségi tudat pontatlanságai, túlzásai, egyoldalúsá­ ga indokolatlanul taszító hatású is lehet. A tisztázás regionális viszonyok között az általánosnál is több buktatóval jár, hiszen az eszmék, pontosí­ tása, léte vagy nem léte személyeket, kurzusokat, tehát a gyakorlatot érin­ tő, és nemcsak egy réteg, csoport gondolkodására hat, hanem a közösség minőségét is jelezheti. A történetiség, a történeti gondolkodás, az eszmék, és eszmerendszerek közötti eligazodás, a hatások megfogalmazása, jellem­ zése egyrészt követelmény, amitől nem tudunk, mert nem lehet elszakad­ ni. Másrészt olyan elemző magatartást felételez, amely a hitek korrekció­ ját az értelem alapján végzi el. A módosítás szükségességének kimondása további feladatot jelent, úgyis mondhatom: újabb veszélyforrás lehet. Egy illúzióval leszámolunk, amikor tudomásul vesszük: korunk nemcsak véd, hanem olyan újabb veszedelemeket is teremt, amelyektől bármely tökéletes rendszer, megvédeni nem, vagy csak igen nehezen tud. Ezzel együtt is úgy vélem : fontos követelmény, hogy minderről legyen ismeretünk, tudjunk róla, ez magatartásunkat alapjaiban érintő tapasztalat legyen. A z egyén és közösség viszonya nem a társadalmi absztrakció szintjén jellemezhető. A kor emberének nem az elvontságban, nem is ebben van el­ sődlegesen a jelentősége, hanem abban, hogy az általános elvekből, köve­ telményekből mi valósul meg. Vagyis a viszony hangsúlyosan tapasztalati tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, ennek révén, hat, mozgat, egyént és általa a közösséget is. A gyakorlati tevékenység színvonala természet­ szerűen a fent leírt elvek alkalmazásának hogyanján múlik. A lehetőségek megteremtésén, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás szabadságán, a v i­ ták gyakoriságán és kulturáltságán, és nem utolsósorban hasznosságán. A z egyén és a közösség viszonyában fontosnak tartott elemek közül a fentiek az alapot jelentik. A z elemek még nem híd. Mi teszi ezt a kapcsola­ tot rendszerré, mikor jön létre az új híd? Mi az a meghatározó, új minősé­ get hordozó szerkezet, ami az élet élését ténylegesen is lehetővé teszi? A válasz - felfogásom szerint - viszonylag tiszta és egyértelmű: a m űvelt­ ség az a fogalom, kategória, az a gyakorlat, ami választ ad a fenti kérdé­ sekre. D e milyen legyen ez a műveltség? A m űveltség: híd kapcsolatainkban A műveltségről a tudatára ébredt ember, a gondolkodó ember történel­ mében sokszor és hosszadalmas viták folytak. Korunkban talán a szétvá­ lasztás hogyanjában, vagy a szétválaszthatóság mikéntjében ez érzékelhető leginkább. A műveltséget humán és technikai elemeire, a tömegek és az elit által megteremtettekre szétválasztok között dúlt leginkább a polémia. Az elkülönítés fontos, az analízis nem elhanyagolható, nem elhagyható része. Ma, korunk emberének elsősorban a mozaik összerakására, az építés folya­ �matára, az új épület egészben látására van szükség. Legalább az absztrak­ ció szintjén együtt lássa, együtt gondolhassa át életét, további cselekvésé­ nek összes motívumát, legyen újra hite: ezért fontos ma az együttes látás. Gondolkodásom szerint a feladat teljesítése megköveteli az elemek beépí­ tésének tudatosságát, a funkciószerű működés rendjét, a közérzet munká­ ra ösztönző jelenlétét. Mindehhez pedig szükséges a műveltség alapjának, anyagának és kötőszövetének meghatározása. Az alapok rendezése során a legfontosabb motívumnak a „természeti és társadalmi” összhangjának követelményét tartom. E z nem kizárólagosan környezetvédelmi „zö ld ” -kérdés. A teljesítése, az újrarendezés csak hoszszabb folyamat eredményeként mehet végbe, és a lényege egy új maga­ tartás kialakítása, amely korunk emberének sajátja, felismerhető voná­ sa kel! legyen. Tartalmaznia kell az életmód, korigény szerinti változását, amely a fogyasztás kizárólagossága helyett a termelés, az új érték létre­ hozásának is teret ad. Új érték az egymásközti viszonyban, az életterek kapcsolatában. A változás szükségességének felismerésén túl szaporodik azoknak a fel­ fogásoknak a száma, amelyek a mindennapi gyakorlatban is elfogadható elvekként, a megvalósíthatóság realitásával alakítják életünket. Valóságos iránymutatások kellenek, amelyek a ma legnagyobb és legéletrevalóbb kö­ zösség - a nemzet - számára jelentenek programot. Talán sohasem volt ilyen nagyfokú igény arra, hogy tudjunk mindenről, ami Szűkebb és tágabb világunkban történik. A tudásszomj tényleges kielégítése a ma embe­ rének elemi sajátja. Látja, hogy a bonyolódó folyamatokba csak akkor tud bekapcsolódni, ha ismerettel bír. Ehhez több irányból is új gyakorlatot kell kialakítanunk. Természetessé kell válnia életünkben - mik­ ro és makro szinten egyaránt - a kérdezés jogának. Minden helyzetben en­ gedni kell, majdnem azt írtam: bátorítani kell. D e akkor az i s odakívánko­ zott volna: ki bátorítson? Valam i felsőbbség? Hatalmasság? Vagyis helyze­ tünkben olyan irányú mozgásnak kell végbemennie, hogy magatartásként, lehetőségként, jogként jelenjék meg a kérdezés gyakorlata. Kényszerítő erő lépjen fel a kérdésfelvetés iránt. N yilvánvalóan vetődik fel tehát az egyé­ nek és a közösség közötti, az emberek egymás közötti kapcsolatában a demokrácia, a tényleges egyenrangúság gyakorlata. Olyan gyakorlat megvalósítása, amelyet külön szervezetek nem elködösí­ tenek, nem tesznek misztikussá, hanem éppen a közösség által létrehozott szervezetek elemi funkciója, hogy az emberek közötti természeti viszony helyreállításán munkálkodnak a közösség érdekei szerint, a társadalomban. Mindezek gyakorlása felvilágosult, mondjuk egyértelműen: műveltséggel bíró embert feltételez, és általánossá válásával képzelhető el. Mennyisé­ gileg nem vagyunk távol attól a helyzettől, amikor megfogalmazható a többség ilyen irányú igénye. A műveltség központi alapkövetelményként csak akkor tud érvényesül­ ni a közösség, a társadalom javára, akkor tud rugalmas kohézióként hatni, ha lehetőség teremtődik az elemi viszonyok értelmezésére, ennek során új gondolkodás kialakulására. Arról van szó, hogyan kötődik közösségünk­ höz, a kapcsolatainkban ténylegesen milyen szerepet kap a család és ba­ rátság, a szerelem, a munka. M a mindhárom irányban az elemi romlás látszódik. Meggyőződésem, hogy a romok eltakarításának fáradtságos fel­ 37 �adata, elvégzése lehetséges teret biztosít az új hajtás szárbaszökkenésének. Teljesen mindegy melyik irányból, a közösség vagy az egyén oldaláról közelítjük-e meg ezt a feladatot, tény: a mai kapcsolatok e tekintetben sem teljesek, nem működnek és nem hatnak a maguk pályáján, deformált alak­ zatot vettek fel. Hiába mondjuk, hogy a helyi közösségi-társadalmi viszo­ nyok ugyan jellemzők, sajátosak településeinkre, ha az ilyen törevésekhez - amelyekben ma még zavar és elemi szabadságvágy egyaránt keveredik - nem kapcsolódik megfelelő járulékos társadalmi környezet. Hiába fo ­ gadjuk el, hogy a család a közösségi és az egyéni élet harmóniájának ele­ mi színtere, ha közben sok - és közötte generális hatás is - ez ellen hat. Az egyéni gondolkodás, magatartás, tartós jelenlétének ma inkább a gátjai és konvenciói hatnak itt is, és ez okozója számtalan tekintetben a feszült­ ségnek. Nemcsak örömforrás a mai munka sem. Elsősorban nem értékte­ remtő elemi tulajdonsága, hanem pénzteremtő motívuma kísérője ma éle­ tünknek. A felhalmozódó feszültségek is szükségessé teszik a megoldások keresését. Általános műveltség, amely elemi normaként épül be világunkba, életünk­ be, politikai műveltség, amely társadalmi reflexeinket, természetes erővel mozgatja - ezt szükséges hangsúlyosabb követelményként megfogalmaz­ nunk, ebben van előrelépésünk elsődleges lehetősége. A kötődések és kapcsolatok rendszerében újra kell értelmezni és át kell fogalmazni a kohézió kialakításában döntő szereppel bíró értelm iség: azaz a tanítók, tanárok, népművelők helyét. A feszültségeink egyik oka ma az, hogy a korábbi ,,lámpás” -funkció után nem alakult ki az új követel­ ményrendszer, annak feltételeit, nem teremtettük meg. Ezt nem tudtuk, nem mertük, nem akartuk megfogalmazni. Következménye mára teljesen vilá­ gos: az élet által spontán módon vezérelten nosztalgikusan él és hat a ko­ rábbi szerepkörből adódóan a települést, a lakosságot a korábbi módsze­ rekkel összefogó tanítói gyakorlat eszméje. Sok helyen - éppen a közössé­ gi viszonyok állapotából következően - kedvező is az a hatás amit ki­ fejt. D e tudnunk kell: ezt a gyakorlatot ma már csak ideig-óráig lehet fenntartani. Fontos tehát erre építve helyben és szélesebb körben megte­ remteni a műveltség új és korszerű, a ma emberével jobban harmonizáló gyakorlatát. A rosszul értelmezett szakmaiság presztízse helyett az együtt­ működés feltételeinek megteremtése, a közösségben gondolkodás, az egyéni érdek érvényesülése vezethet e tekintetben is előbbre, amelyhez intézményesült gyakorlat kapcsolódik. A z átalakulás rendjében a m űvelődési folyamat irányítóinak, akik a mű­ veltség megszervezésében részt vesznek, pontosabb helyet kell kijelölni. A korábban sokszor céljellegű magatartásukat, eszközjellegű gyakorlattá kell módosítani. A műveltség építéséhez, működésének, hatásának, optimális ki­ fejtéséhez szükséges feltételek, irányok, lehetséges módok, a szándékok és törekvések helyes alakulásához nélkülözhetetlen körülmények megterem­ tésében kereshető meg az új feladatkör. E z annál is inkább fontos változás, mert így képzelhető el a műveltség belső rendjének átalakulása is, amely­ nek lényege, hogy a műveltségkép érvényessége hangsúlyosabban annak hasznosságában, használhatóságában jelenik meg. Más vonatkozásban: a műveltségkép hierarchikus - vagyis a szervezett oktatásban megszerzett ele­ mi ismeretre épülő - és demokratikus — a megszerzett ismeret szabad 3S �gyakorlása, a társadalmi, a közösségi életnek alkalmazkodó rugalmas ma­ gatartás kialakításának feltételeit teremtse meg. Ez a változatosság, rugalmasság, megfelelően segítse a közösségi élet műveltségre orientált gyakorlatának alakulását. A műveltségkép emberközpontúsága sohasem volt olyan elemi igény, mint korunkban, és várható­ an a következő időszakban is ez a követelmény erősödik majd. M ai életünkben, amely sokszor a kialakulatlanság, az elvadultság tüne­ teit is hordozza, nagy a szükség a művelt emberek kiművelt cselekvése iránt. Olykor nagy a hiány e tekintetben. Megszüntetésére születtünk. K ell, hogy jobban megtaláljuk egymást: a műveltség, az ismeret hídjain. Végső kérdés Az előadott modell követése nyomán felépülhet korunk szellemileg és fizikailag egészséges embere? Először is úgy gondolom, hogy a mai gya­ korlat eklektikussága nem tartható hosszabb ideig. A kitörési pontok meg­ jelöléséhez több feltétel szükséges. A helyzetet pontosan kell elemez­ nünk. A z eredményeket meg kell tartanunk, arra kell építkeznünk. Az avulttól, a tarthatatlantól szabadulnunk nem könnyű. A válogatásban téved­ hetünk is. Ha a régóta aktuális és korunkban sem elhagyható fenti gya­ korlatot segítő magatartásunk kialakult, akkor az előbb feltett kérdésre igen a válasz. Másodszor: a kizárólagosság minden tanításban holtponthoz is vezethet. Az előadott gondolatsor egy lehetséges variánsa egy meghatározott út bejá­ rásának. Harmadszor: igen a kérdésre a válasz, egy kiegészítéssel: az ember épül­ het, felépülhet, ha hagyják. H a az épüléséhez szükséges egyéni szabadságotlehetőséget megkapja. Ha a külső mozgástér is e követelmény szerint ala­ kul, akkor az épülő folyamat elindulhat. E tekintetben is fontos: az ember cselekszik és bízik, és így megadatik számára az épülés lehetősége is. 39 �BRUNDA GUSZTÁV Az egyesületek mint a nyilvánosság csírái (Gondolatok Nógrád dualizmus kori egyesületei kapcsán) M E G Ú JU L Ó T R A D ÍC IÓ ? Szaporodnak az egyesületekről, az egyesületek történetéről szóló feltáró, el­ méleti kérdéseket is feszegető munkák. Vajon minek köszönhető ez az érdek­ lődés? A történetírás a nagyvonulatok megrajzolása után természetes módon nagyobb figyelmet szentel a részleteknek; talán rászorult a további helytörté­ neti feltáró tevékenységekből származó információkra? Vagy a jelenkori tár­ sadalom ért abba a stádiumba, hogy a jövő egészségessége érdekében önma­ gunk múltjából a finom szerkezetek vizsgálata, a mikrotársadalom működése érdekessé vált? Tehát kollektív tudatunk így (is) építi konzisztenciáját? Ne­ tán e figyelemnek inkább gyakorlati okai lennének? Történetesen az, hogy újra gyarapodnak körülöttünk az egyletek, ha szerény mértékben is? (Nóg­ rád megyében tizenhat közművelődési egyesületet jegyeztek be az utóbbi há­ rom évben.) S ha újból alakulnak egyesületek, annak mi az oka? Foszladoz­ nának a jelenséggel kapcsolatos politikai előítéletek, s feltámad a nosztalgi­ ánk? Másról lenne szó? Jó társadalmi közérzeten sarjad e képződmény, s ettől válik virulenssé, vagy éppen ellenkezőleg? Netán egyszerre mutatkozik meg e kezdődő folyamatban államunk belső politikai stabilitása, a személyes szabadságjogok bizonyos szintje, és a társadalom fejletlen - tehát pótolandó - intézményi ellátottsága? E gondolatok nyomán számos további kérdés támad. Egyet a közelmúl­ tunk sugall: lehet-e egy társadalmat államilag működtetett intézményekkel oly’ tökéletesen „lefedni” , „átszőni” , hogy az alulról induló és általában partikuláris érdekek mozgatóerejétől hajtott cselekvési szándékok termé­ szetes módon, mint feleslegesek elhaljanak? S ha olykor mindez lehetséges­ nek látszott is, egészséges volt-e? A fenti kérdésekre és a tovább fogalmaz­ ható újabbakra akkor találhatunk megnyugtató választ, ha közelebbről és többoldalú megközelítésben vesszük szemügyre az egyesülés, az egyesületek magyarországi történetét. Szerencsére hazánkban ma az ilyen irányú kutatá­ sok soha nem tapasztalt intenzitással folynak. A politikai és a hatalmi struktúrák konkrét működésének termé­ szete rajzolódhat ki előttünk, mintegy más nézőpontot szolgáltatva a globálisan már vizsgált és értelmezett eseményekhez. Nem kevesebbről van itt szó, mint az állam és a társadalom viszonyáról. Az egyesületek ugyanis mégha nem teljesen szabad egyesülési jog alapján, szerveződnek is - a tár­ sadalmat képviselik a mindenkori államhatalmi pozícióba került politikai hatalommal szemben, mellett stb. Az egyesületek élete tehát jóval önmagukon túl mutató információkat szolgáltat egy adott kor társadalmáról. Emellett ne becsüljük le azt a tapasztalathalmazt sem, ami az egyesületi jelenségeknek a népművelőszakmával is összefüggő hozadéka lehet. Elsősor­ ban a művelődéstörténeti, közművelődési tapasztalatokra gondolok. Az 40 �egyesületek a magyarországi közművelődés első tömeges intézményei, vagy amiként Hajdú Géza találóan írta „mai közművelődésünk bölcsői” . A dualizmus idején az iskolán kívül, a művelődési tartalmak terjesztésének egyetlen igazán széles körű színterei az egyesületek. Balassagyarmaton például az első képzőművészeti tárlatot 1905-ben rendezték, s a városnak színháza, vagy más, az írott szón kívül (az iskolát leszámítva) művelődési tartalmat közvetítő intézménye nem volt. Mint a vármegye székhelyén ugyan gyakran fel-feltűntek vándor színtársulatok, de ezek színvonala nem, vagy alig halad­ ta meg a helyi műkedvelőkét. Ilyen „kulturális” mezőben méltán értékelődnek fel az akkor már több év­ tizedes múlttal is rendelkező egyesületek, a maguk könyvtáraival, emberköz­ pontú, mintaadó belső életükkel. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egyesületek tevékenységükkel a magyar művelődéstörténet jelentős fejezetét írták. Országos jelentőségű és messze ható eszmények, törekvések kitermelői és terjesztői voltak. Ismerve a felvilágosodás korában sarjadt egyesületi élet el­ lentmondásait, tartalmi és szervezeti egyenetlenségeit, sőt működésük igazi kérdőjeleit, azt kell mondanom, hogy 1948-ig a magyar közművelődés tá­ masztópillérei voltak. Az egyesületekről szerzett közel kétszáz éves tapasztalataink megkerülhetetlen, máig ható tanulságokat hordoznak. Ma, amikor a társadalom újra követeli a maga részét a politikai államtól, e múlt egyesülési történéseit figyelmen kívül hagyni pótolhatatlan veszteséghez vezetne. Azért is hasznos az összegzés, mert ezáltal a mai társadalmunkban létrejövő társulások jobb működtetéséhez prak­ tikus ismereteket szerezhetünk. T Ö R T É N E T I Á T T E K IN T É S Az 1830-as évek egyesületi életét a Széchenyi István kezdeményezése nyomán alakuló kaszinók határozták meg. Ebben az időben már léteztek olvasókörök országszerte, de nem olyan számban, hogy a gyorsan terjedő kaszinókat felül­ múlták volna. A negyvenes években a Kossuth Lajos alapította védegyletek és működésük körüli harcok pezsdítették meg a közéletet. Széchenyi elterjedt nézetei, az egyesületek minden addiginál nagyobb számú megjelenése és Tocqueville hatása, a politikusok figyelmét is ráirányította a szervezkedés e formalizált fajtáljára. A reformkor liberális politikusainak egy csoportja Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoston, Lukács Móric, később Kemény Zsigmond, - megpróbálta körvonalazni azokat az intézménye­ ket, amelyek hazánk demokratikus fejlődésének garanciái lettek volna. „ . . .meg voltak győződve, hogy a demokrácia segítségével Magyarország minden polgá­ ra elérheti az emberi méltóságnak megfelelő életmódot. . . szinte jó szabóként pontosan megtervezték a ruhát, mely szerintük egyedül illett az országra.” - írja róluk Szekfű Gyula Valahol utat vesztettünk című történelmi esszéjében. Mik voltak hát a demokrácia általuk elképzelt intézményes garanciái? E lő ­ ször: a parlamentális berendezkedés népképviselettel és felelős kormánnyal együtt mint központi hatalmi szervek, de ezek kontrolljaként és korlátjaként mindjárt mellé állították, hogy az egész ország önkormányzati alapon szerve­ ződjön meg. Mindebből következett a demokrácia második pillére: a „szabad községek” rendszere. Egy népi Magyarországot kívántak, amely a parasztközségek és a városok független önkormányzatára támaszkodhat úgy, hogy a képviselet és az igazgatás szétválna egymástól. A demokráciához szükséges harmadik tényező náluk: a szabad egyesülési jog. 41 �Tocqueville úgy beszél az egyesülési jogról, mint amelyik „csaknem olyan elidegeníthetetlen az emberi természettől, mint az egyéni szabadság” . Szalay László ettől még tovább megy. Nála az egyesülési jog egyenesen az emberi természetből következik, amit az ösztönökből vezetett le. Meglepő, hogy Lukács Móric az egyesülési jog alapelvét már az 1840-es években kiterjesz­ tette a gyáripari munkásokra is, messze előreszaladva e nézetével. A forradalom utáni nehéz évek nem kedveztek semmilyen társasági élet­ nek, bár az 1852. novemberében kelt császári nyílt parancs (egyleti törvény) biztosította az egyesülést. Az egyesületalapítási kérelem benyújtása után a szervezéshez csak abban az esetben kellett felhatalmazást kérni, ha „az egylet fölállítására vállalkozó személyek, részesek találása végett nyilvános felszólí­ tásokat vagy hirdetményeket szándékoznak kibocsátani.. .” Az alapszabály engedélyezéséig gyakorlatilag működhettek a különféle társulások. Az 1850-es években jelentek meg a honvédegyletek, 48-as körök, ame­ lyeket nyilvánvalóan politikai okokból tolerált az önkényuralom, Deák Ferenc azonban ugyanilyen okok miatt nem, s 1867-ben rendeletileg feloszlatta őket. A kiegyezéstől 1875-ig tartó időszakban már az egyletek szórványos gyarapodását figyelhetjük meg (30 művelődési tartalmú egyesület alakult Nógrád vármegyében), a következő tizenöt évben pedig dinamikus emelke­ dést látunk (78 újonnan bejegyzett művelődési célzatú egylet). Valóságos egye­ sületalapítási roham mutatkozik 1890 után (210 új művelődési tartalmú egyesület), melyet az első világháború tör meg 1914-ben. Salgótarján már a századfordulón a legnépesebb városa volt a megyének, en­ nek ellenére 1918-ig mindössze 35 művelődési célzatú egyesületet tartottak szá­ mon. Losonc reformkor óta épülő polgári szellemisége, társadalmi viszonyainak finomodása, folyamatos iparosodása és városiasodása az egyesülés terén is tük­ röződött. Az ország gyors iparfejlődése és a soha nem volt urbanizáció ellenére a polgári rend nem jutott vitathatatlan fölénybe sem a politika, sem pedig az értékek terén. (A másik nagy problémáról, a nemzetiségiek e téren is tetten érhető jogkorlátozásáról most ne beszéljünk.) Ebből eredően megközelítőleg sem látni olyan szabad egyesülési lehetőséget, mint a liberális nyugati társa­ dalmakban. Azt a szerepet, amit például a francia polgárosodás korában a X V II. század közepétől a kávéházak, asztaltársaságok és a szalonok százai töltöttek be - ahol a középrétegek megtanulhatták a „nyilvános okoskodás” (Habermas) művészetét - , nálunk hellyel-közzel a kaszinók, polgári körök, olvasókörök és más egyesülési formák pótolták. Működésüket tehát úgy tekint­ hetjük, mint a társadalmi nyilvánosságot gyakorló és garantáló intézményrendszer csíráit. Társadalmi, politikai fejlődésüket jellemzi, hogy ezek az intéz­ mények nem vertek gyökeret, s nem hatották át soha a magyar társadalmat. Szekfű Gyula a már idézett művében kíméletlen éleslátással, illúziók nélkül mutat rá a dualizmus féloldalas, s ezért alapjában egyirányú szervezettségére. A „boldog békeidők” ötvenkét évének egyik lényeges történelmi tanulsága talán éppen ebből a szemszögből látható: a hatalom fétise, atyáskodó fél­ szigora miként válik önmaga destabilizálójává. Sajnos az ilyen irányú tapasz­ talatokat még később is gyarapítottuk. Mintha Magyarország mindenáron igazolni akarná Hegel szellemes mondását, miszerint „ . . .a történelem tanul­ sága, hogy a népek és kormányok soha semmit sem tanulnak belőle” . E kérdés vizsgálata azonban messze túlmutat e kis dolgozat keretein. 42 �AZ ÁLLAM ÉS A Z E G Y E S Ü L E T E K A feudalizmusból kifelé tartó országokban, ahol az állam alapvető intézményei nem kiépítettek, természetes módon helyettesítik őket a társadalom intézmé­ nyei, jó esetben az egyesületek. Magyarország esetében is így alakult ez, annyi sajátossággal, hogy nálunk az európai fejlettebb országokhoz képest megkésett történelmi fejlődés részeként, időben tovább éltek olyan egyesületi formák, amelyek a kapitalizmus korai intézményhiányát pótolták. (Egészségügyi, ön­ segélyző, politikai pártok szerepét ellátó, ipari tevékenységeket végző, pénz­ intézeteket: például hitelszövetkezeteket, bankokat pótló egyesületek.) A társadalom szükségleteinek kielégítésében meglevő rések betöltése, majd szakszerű szervezetekkel történő felváltásuk után azonban eltűntek a magyarországi egyesületi életből is az ilyen képződmények. Vagy önmaguk alakultak át valóságos intézménnyé, vállalattá, vagy a profiigényű, hivatalos szervező­ dések megjelenése után elsorvadtak (például a Vadkerti Kórház Egylet vár­ megyénkben). Elhamarkodott lenne mindebből arra következtetni, hogy a jól szervezett intézményesültséggel egyenes arányban csökkenő tendenciát mutat az egye­ sületek száma. Nem így van. A demokrácia bizonyos szintjét elérő társadal­ makban a polgárosodás, az autonóm cselekvés lehetőségének arányában nő az egyesületek száma. Ezért az egyesületek számát és a kijelölt működési kereteket nemcsak a demokrácia egyik feltételének, hanem fokmérőjének is tekinthetjük. Ha jó törvények mellett lehet egyesülni, akkor általában az egyesület meg­ újulni tudó, új és új alakot öltő, a bürokráciák számára utánozhatatlan tartalmi és szervezeti variánsokat képes létrehozni. Erre világít rá Kemény Bertalan, amikor azt írja: „A z »egyesületi jelenség« történetének talán legfőbb tanulsá­ gaként állapítható meg, hogy olyan társadalmi tevékenységi mező, struktúra, ahol s amelyben a civil társadalom megújuló akarata nyilvánul meg saját ügyeinek saját maga által történő előbbrevitele, megoldása érdekében. Szeren­ csés történeti pillanatokban az államilag meghirdetett célokkal, vállalt érté­ kekkel egyirányban, párhuzamosan - de á ltalában és gyakrabban inkább a társadalmat előbbrevivő értékeket előbb felismerve, az államot megelőzve szerveződnek egy-egy társadalmi szükséglet hatékony kielégítésére.. . A tár­ sadalom az egyesületi formációkban kifejtett tevékenységével általában gyor­ sabban, s főként hatásosabban vállalja fel a kor által támasztott célok, érté­ kek szolgálatát. . . Talán ez a tény is . . .magyarázza az egyesületek és az államhatalom közötti, nem mindig súrlódásmentes viszonyt . . .az új igények, az új társadalmi célok . . .mindig valamilyen egyesületi formációban jelen­ nek meg először.” A már emlegetett Lukács Móric és Szalay László még úgy gondolták, hogy „ . . .az egyesületek alakításánál az államnak semmi beleszólása nincs, csak ha az egyesület működése veszélyesnek látszik, akkor sem léphe közbe, akkor sem rendőri vagy közigazgatási úton, hanem országgyűlési törvény hozatalával.” Ma már tudjuk, mennyire másképp történt ez, s legfőképpen a munkásság egyesületei esetében. Kemény Bertalan szerint az alapszabály egyezség az állam és a társadalom között, amely kölcsönös előnyökkel jár. „A társadalom spon­ tán mozgásában megfogalmazott célok, s értékek szolgálata így legális kere­ tekhez jut, társadalmi mozgástere szélesedhet, tevékenységének nyilvánossága, más társadalmi szervezetekkel való kapcsolati lehetőségei, a jogi személyi­ séggel járó előnyök stb. sorolhatók itt fel. Az állam számára pedig a nyilván­ tartás, ellenőrzés lehetőségét adja.” 43 �Az állam azonban nemcsak ellenőrizni szeretne, hanem maga is terjeszkedni akar a civil társadalom irányába. Önmaga legitimációjának egyik formája, ha a központi hatalom körében megfogalmazott nézeteket, eszméket terjeszti, ha azokkal behatol a tömegek gondolkodásába. E propagandisztikus tartal­ mak átadását - nevezzük akár népművelésnek - úgy lehet leghatékonyabban kivitelezni, ha a néptől nem idegen, sőt általa szorgalmazott és gyakorolt for­ mákban történik. Eötvös József például a népnevelési egyletek ügyében tett 1867-es felhívásában egyértelműen kimondta: legyen ezeknek a köröknek köz­ vetítő szerepe az államigazgatás és a közösségek között. Az egyesületi élet, s különösen a központilag létrehozott és irányított országos egyesületek esetében - de nem csupán ott - , terepet és lehetőséget nyújtott arra, hogy a felsőbb irányító rétegek jó hatásfokkal átvigyék ideológiájukat a középrétegekre. S lám a megyei egyesületek esetében ugyanezt tették a középrétegek a parasztság, az iparosok és kispolgárok, illetve az ifjúság irányába (közművelődési egyletek, gazdakörök, ifjúsági egyletek, keresztényszociális egyesületek stb.). Az egye­ sületi élet hatásmechanizmusai tehát két irányból követhetők: a hatalmon levők ideológiája áramlik fentről lefelé a szervezeti élet formális csatornáin keresztül, a spontán szervezkedés során akkumulálódó nézetek pedig áramla­ nak kifelé— felfelé, általában informális közegben, olykor a struktúrától elváló sajátos mintákat teremtve. P O L IT IK A -E G Y E S Ü L E T E K -N Y IL V Á N O S S Á G Szekfű Gyula a magyar társadalom 1918-as összeomlásának egyik okát abban látta, hogy sem az uralkodó rétegéknek, sem a népnek nem voltak életképes szervezetei. Ezért történhetett, hogy az atomizált tömegek tehetetlenül nézték a néhány megbízhatónak hitt tartópillérre épülő hatalmi felépítmény meg­ ingását és leomlását. „Valaki közbevethetné — mondta Szekfű hogy hiszen a lakosság nagy része tényleg be volt szervezve a politikai pártok kereteibe, s alig akadt ember, aki tagja ne lett volna ennek vagy annak a pártnak. Ez igaz, de semmi kapcsolatban nincs tárgyunkkal: az egyesülési jog egészen más, mint a politikai pártszervezés, mely utóbbi már az államra és annak hatalmi eszközei megszerzésére irányul, nem pedig az ember tehetségeinek egyesülés útján való szabad kifejtésére.” A dualizmus egyesületi életének végigpásztázása során szerzett tapasztala­ taim nagy vonalakban igazolják Szekfű Gyulát. Az egyesületek gyors szapo­ rodása ellenére a társadalom lehetőségei alatt szervezkedett, s ezt különösen a századfordulót követő időkre érzem érvényes megállapításnak. A társasá­ gok belső élete is erős egyenetlenségeket mutat. Kiüresedett, formaságokkal teletűzdelt szervezeti élet, viszonylag kevés autonóm cselekvés. A megye képzeletbeli egyesületi térképén végigtekintve azonban úgy érzem, feltehető a kérdés: vajon nem természetes-e ez a történelmi fejlődésünk és a dualizmus politikai viszonyainak hátterével? Helyénvaló-e számon kérni az akkori Magyarország társadalmiasultságát a feltételek által behatárolt társadalmasultság ke­ retein túl? Jóllehet a városi polgárság talán gazdagabb, tartalmasabb egye­ sületi életet élhetett volna, de ehhez nem voltak öröklött tapasztalatai, képes­ ségei. Mindez nem csökkenti az egyesületek társadalmi jelentőségét, hiszen a működők közül sok a kisdemokráciák szigetét jelenthette, amikor a társadalom nagy intézményeiben, makrostruktúrájában nem ilyen elven működött az élet. Harangi László is úgy látja, hogy „Annál demokratikusabb és közösségibb egy társadalom, minél több értékgyarapító, eleven életet élő egyesület tevé4 4 �kenykedik benne. Az egyesülete k társadalmi és művelődési jelentősége éppen az, hogy felmérhetetlen energiákat szabadítanak fel azáltal, hogy lehetőséget adnak az egyénnek, a közösségeknek az önálló, alkotó, független cselekvésre.” Vagyis az emberi érintkezés, a szórakozás, a megnyilvánulás, az információszerzés-átadás-értékelés, a közvélemény formálódásának terepei voltak. S amint Habermas mondja. „Az okoskodó közönség kommunikációs folyamata nélkül még nyilvánosságra alkalmas véleményekből sem lesz közvélemény.” Mert: „Az eszméket kigondolni, megfogalmazni könnyebb, mint elfogadtatni, elter­ jeszteni, s a tényleges cselekvés hajtóerejévé tenni. Ez csak ismételt, s Széchenyi szavával élve: gyakori eszmesúrlódás során érhető el” - konstatálja Kemény Bertalan. S talán az energiák felszabadulása, az információcsere, a szórakozás és más cselekvések mellett az is nagyon fontos, ami eközben történ­ het. Az, hogy itt gyakorlatban kipróbálható cselekvéstechnikákat tanulnak az emberek, önmaguk és mások, illetve közös érdekeik érvényesítésére, hogy ki­ próbálhatják önmagukat és másokat valóságos társadalmi dimenziókban. Az így szerzett tapasztalatok egyre finomodnak, kondicionálódnak és öröklődnek. Ez a társadalmi tudás pedig hosszú távon javítja az egyén és közössége jó esélyeit a releváns, sikeres társadalmi szereplésre, érdekei artikulálására és érvényesítésére is. Amint a múltban történt földosztások alkalmával megfigyelhető volt, a nincstelen parasztok, agrárproletárok nem tudtak mit kezdeni a nekik adott földdel, mert nem voltak tapasztalataik a gazdálkodásról, egy gazdaság meg­ szervezéséről, akként nem tud a társadalmi cselekvéstechnikák nélküli ember valamit is kezdeni a társadalmi lehetőségekkel. A viszonyok alakulhatnak úgy, hogy egyszeriben megteremtődtek a keretek a szervezkedés, az akaratképzés számára, de ezután nem következik be azonnal pezsgés a társadalomban, ha nincsenek meg a cselekvéshez szükséges tapasztalatok. Jó példa erre az iner­ ciára a kiegyezést követő pangás, az évtizedekig tartó lassú önmagára találása a társadalomnak. Az egyesületek funkciójuknál fogva a társadalom kötőszövetei lehetnek. Megfelelő körülmények között lassan épülnek, s a természetükhöz tartozik, hogy alkalmanként lebomlanak, megszűnnek, átadva helyüket új, jobb szerve­ zeteknek. A magyar történelemben jelentőségüknek megfelelő kezelésük soha nem történt meg, a reformkori liberális politikusok egyesületekkel kapcsolatos nézetei, szándékai mai napig nem mások rokonszenves emlékeknél. Általában a dualizmus politikai irányító rétege, adminisztrációja sem látott benne sokkal többet, mint kordában tartandó szervezkedést, vagy másfelől legitimációs, illetve propagandaeszközt. Az a néhány haladó gondolkodású államférfi, hivatalnok pedig, aki átlátta az egyesületek valódi jelentőségét, nemigen tehetett többet, mint ami kitelik egy-egy akciótól, mozgalomindítástól. Eötvös József, korának egyik legnagyobb ívű gondolkodója és legjelentősebb kultuszminisztere - aki cselekedeteivel, politikai munkásságával is hitelesí­ tette eszméit - , tisztán látta a társadalom kulturális felemelkedésének útjait, közöttük a szabad önszervezés jelentőségét: „Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeletében előtte lebegő ideáljainak megfelelővé. Az emberi szellem úgy egyéni létében, mint társadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül önmunkásságával fejtheti ki erőit és képességeit.” Eötvös azt is tudta, hogy a nép számára e munkálkodás egyik legmegfelelőbb formája az egyesület lehet. 45 �műhely Feledy Gyula köszöntése Élettapasztalatot sugall a hatvan év ! - a gyermekkori élettapasztalatból is táplálkozva lesz színes, eleven mindig új, ahol a megéltség rangját megje­ lenítő műalkotás-rengeteg hitelt nyújtó! Alkotó képzelete maga minden vonal, annak tisztasága, kiolvashatósága... pedig mindig új elemekkel építkezik, s így tud megmaradni egy sajátosan feledys világnak, azaz úgy sítlusteremtö, hogy nem kérkedik nagy váltá­ sokkal, alkotó korszakai egymásba simulnak szuverén módon. . . Nem mondhatjuk, hogy a hatvan évnek a megállapodottság, vagy a kon­ zervatív megcsontosodottság lenne a sajátja. Feledy honi művészetünkben mindig legfrissebben ad hozzá a mához többletet az európaiságból, még legelvontabb vonulatában is tartalomhordozó, emberarcú művészetet teremt, ahol hagyománytisztelete és „újmódimodern” konfliktusa egymásba simulva teremt humanizmust, eszmei tisz­ taságot, őszinteséget, hitet - ami manapság nem éppen könnyű házi fel­ ad at! Érzi a társadalmi drámát, a lírát, s üzeneteiben az aktualitás örökér­ vényű stációit fogalmazza meg: a K aran cslejtős úgy simul be a ma is ér­ vényes progresszív akaratba, a visszaemlékezésben, mint szelíd lírájával a H ollókői madonna - megmérettetésben a H alál délután (Hemingway em­ lékezete) - A z éjszaka zenéi sorozatai tanúkövek egy folyamatosan lángo­ lással építkező alkotói életnek. Feledy Gyula Kossuth-díjas művészünk a Palócföld-műhely egyik legré­ gibb alkotója, aki műveivel mindig úgy tisztelt meg minket szívesen, hogy kvalitása hitelt érdemlően tette folyóiratunkat mindig értékteremtőbbé! Hihetetlen, hogy hatvanéves..., de annyira n em, hogy ne tenne bennün­ ket tisztaszívű köszöntőkké, hiszen ez csak egy állapot! Szívbő! kívánjuk: még! még! További ráadásokat a nemzeti értékterem­ téshez! Boldog hosszú életet kívánunk, termékeny esztendőket! Büszkévé tesz bennünket, hogy ez ünnepi számnak szánt Feledy-rajzokkal köszönthetjük a Mestert, a rajzoló virtuozitásával megáldott alkotót! A 46 sz e rk e sz tő sé g n e v é b e n C z in k e F e r e n c �47 �VASY GÉZA Nagy László történelemszemlélete II. Veres Péter, mint a magyar szocializmus élő szimbóluma jelenik meg Németh László szemében, s ugyanez mondható el Nagy László költeményéről is. De ő tovább tágít: minden szocializmus, azaz a történelem minden, igazságos társadalomért folytatott kísérlete beleértődik az ábrázolt történelmi pillanatba és figurába. (Zárójelben meg kell jegyeznem: egyelőre alig van remény arra, hogy ez a szimbólum a fiatalabb nemzedékek előtt élőként megjelenjen. A gimnáziumi tankönyv ad ugyan - nem kötelezően megismerendő - portrét Veres Péterről, de ebből pontosan az marad ki, ami a lényeg, amit az imént idézett írók felmutattak.) Aki figyelmesen olvassa Nagy László költeményét, az az első sorok valóban „pontos képe” után felfigyelhet arra, hogy a Péter névnek az 5. sorban való ismételt megjelenésétől kezdve e név jelentésköre a címben jelzetthez képest hirtelen hatalmasat tágul azzal, hogy hangsúlyosan megjelenik a biblikus kép­ zetkor. Péter itt már nemcsak egy parasztember, nemcsak Veres Péter, nem­ csak egy népvezér, hanem a népvezér, az a tanítvány, aki Jézus számára a legkedvesebb, s akire ezért rábízhatja az eszmét, az ügyet és annak híveit. S tudjuk, tudhatjuk azt is, hogy Péter neve, a görög Petrus, sziklát, kőszik­ lát jelent. A bibliai Pétert eredetileg Simonnak hívták, s Jézus nevezte el őt Kéfásnak, azaz Sziklának. (Ennek görög „fordítása” vált ismertté.) Ha van név, amelynek a jelentése is fontos, akkor ez épp olyan, s könnyen belátható, hogy Nagy László költeményében a Péter név jelentésének központi szerepe van. Ugyanis a vers jelentésrétegeit egybevonó kép- és képzetsor éppen a kőé. Péter nevéhez hasonlóan (sőt azzal azonosan, hiszen e név maga is „kő” ) a kőképzet egyrészt tárgyias-közvetlen, másrészt elvont-jelképes értelmű. Maga a kő kifejezés is háromszor fordul elő a költeményben (kő, kőtornyok, köveknek), s ez a három előfordulás sorrendben jelképes, tárgyias, majd mindkét réteget magába foglaló, ám a vers címétől kezdve a kőképzet en­ nél is gazdagabb megjelenését mutatja. Mindjárt a címben az Országház egy hatalmas kőépítményt nevez meg, majd ennek egy külön részletét, a kaput. Utána a lépcsősor is a kőképzetet idézi. (A kéziratban kőlépcsők legtetején kifejezés szerepel első változatként.) Később a kőtornyok kiemelése is az épü­ letre utal. A legizgalmasabb értelmezésbeli kérdést a kő szó első előfordulása veti fel. A kifejezés mindenféle jelző és értelmezést megszorító más szó nélkül áll: Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig. (A kézirat első változatában megborzong a földig szerepel. Vagyis a vers egyik archimédeszi pontja az alakítás során született meg.) Eddig jutva az olvasásban, természetesen nem gondolhatunk másra, mint hogy Péter a lépcsők legtetején állva, a kőépület, a kőkapu miatt borzong. A folytatás azonban módosítja ezt a véleményünket: „ Látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, a bort, s az áldozat sugallatától megütve. . . ” A vers egyik lírai hőse, Péter tehát (azért is, mivel háttal áll az épületnek, s legfeljebb „érezheti” annak jelenlétét) látni azt a követ látja, 48 �amelyen az ünnepi bárány, a kenyér s a bor van. Ilyen kő, ilyen áldozati kő (asztal) természetesen aligha volt előtte 1946-ban, de ilyen kő számtalanszor volt a bibliai Péter előtt. A bárány, a kenyér és a bor természetesen húsvét ünnepére utal. Érdemes felidézni, hogy a húsvét zsidó ünnepként az egyiptomi kivonulásra emlékeztet, azaz arra, hogy a rabszolgaságból az ígéret földjére indult a zsidó nép. Jézus utolsó vacsorája is húsvéti vacsora volt, s erre em­ lékezve tartják a keresztények húsvétkor az ő halálának és feltámadásának ünnepét. Vagyis mindkét esetben egy egész nép sorsát meghatározó, negatív­ ból pozitív helyzetbe radikálisan átfordító eseménysorozatról, s annak jelké­ péről van szó. Hozzátehetjük ehhez, hogy a húsvét a zsidóknál az aratás kez­ dete volt, az Európában kialakuló kereszténységnél pedig a tavasznak, a természet megújulásának az ünnepe is. Vagyis mindkét esetben hozzátapad a termés, a termékenység képzete is, ami természetesen elválaszthatatlan a jó­ léttől, ami az ígéret földjének alapkövetelménye. Pontosan ilyen reményteli a magyarság helyzete az ábrázolt vershelyzetben, 1946-ban. „E gy ezredévi szenvedés” és a felszabadulást megelőzően a halál, a nemzethalál közvetlenül fenyegető veszedelme után „kér éltet” a magyar nép. Az életnek két feltétele van. Az egyik a háborún való túllépés, s ez ügy­ ben a leglényegesebb már megtörtént, hiszen béke van: ezért lehet ünnepelni. A másik feltétel a nép számára a hatalom megszerzése. S bár ez ügyben is történt már egy s más, hiszen a százezer fő, meg vezére, Péter ott van az Országház előtt, még nincs benn ebben az épületben. Eldöntetlen még, hogy övé lesz-e a hatalom. Egyértelmű, hogy ez az alapkérdés, hogy a versben ábrázolt jelenet, a „pon­ tos kép” egy olyan népgyűlést idéz fel, amelyen a hatalom megszerzésének a kérdése a fő. Ha kétségeink volnának, eloszlatja azt Péter szónoklata, annak egyetlen, megidézett félmondata, s az a gesztus, amellyel ezt mondja: kifakad a lebitangolt Haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K A kérdés tehát, a magyar nép alapkérdése az, hogy be lehet-e jutni ebbe a HÁ Z-ba. A vers nemcsak a szónoklat legfontosabb mondatának idézésével fogalmazza meg ezt a kérdést, hanem vizuális eszközökkel is. Valóban képszerű az elren­ dezés: mintha egy festménykompozíció leírását olvasnánk. E kompozícióban három nagyobb tömb figyelhető meg. Az egyik maga az Országház, a másik a százezer fő, s a harmadik a köztük elhelyezkedő emberpár, amelynek az a feladata, hogy Mózese legyen a magyarságnak, hogy bevezesse ezt a töme­ get a HÁZ-ba (természetesen nem fizikai, hanem jelképes értelemben). A kompozíciónak ez a három tömbje nem vízszintes, hanem lendületesen emel­ kedő vonal mentén helyezkedik el: a százezer fő lent van, az emberpár a lépcsők legtetején, a kép középpontjában, s az épület, a H Á Z fent, szinte elérhetetlen magasságban, de mégis ígéretet kínálva. Most már beláthatjuk azt is, hogy a bárány, illetve a kő e versben elsősorban azért áldozati, mert a magyarságnak kellett áldozatot hoznia: egyrészt a közvetlen háborús múltban, másrészt az „ezredévi szenvedéssel” . Az áldozat sugallata: a lebitangolt Haza nevében való számonkérés. A néptömegeknek ezer évig kellett várniuk arra, hogy egyáltalán a kapuig eljuthassanak, hogy reménykedhessenek: beléphetnek abba a (kő)épületbe, amely a hazát jelképezi. 49 �De nemcsak a vers magyarságközpontú jelentésrétegében van az épületnek, a kőképzetkörnek ilyen hazát és népet azonosítani kívánó értelme. Megta­ lálhatjuk azt a biblikus jelentésrétegben is. Hiszen a kő nemcsak az áldozati­ ünnepi asztal lehet, amelyen ott van a bárány (és nemcsak a magyar Ország­ ház), hanem mindaz a kő(szikla), amelyen az új világ, az új hit, pontosabban az azt jelképező szent épület felépíthető. A kőnek a Bibliában megvan ez a jelentése is. Egyetlen idézet Ézsaiás könyvéből: „Ezért így szól az Úr Isten: Imé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!” (28. 16.) A hitnek ilyen temploma, a nemzet létét és öntudatát jelképező temploma nemcsak Sion hegyén épült fel, hanem a pesti Duna-parton is, ám mint Jézusnak kellett a kufárokat kiűz­ nie a szent épületből, úgy kell ezt megtennie Péternek is a háború után. A magyarság köztes, átmeneti helyzetét mutatja fel a vers mind tartalmilag, mind a megjelenített képi kompozícióval. De ugyanezt teszik az alapkérdést értelmező motívumok és képzetkörök is, valamint azok a hangulatok, amelyek hozzájuk tapadnak. A három kiemelendő motívumkör a háborúé, az ünnepé és a tavaszé. A versben ábrázolt helyzet ugyan háború utáni, de a háború még nem befejezett múlt, hanem következményeiben mindennapos jelenvalóság. Aknaszilánkos gebékkel áll ott a tömeg, s Péter az áldozat sugallatától megütve fakad ki a lebitangolt Haza nevében. S a háború miatti helyzetre, a rende­ zetlenség társadalmi állapotára utal képileg a kőtornyok tumultusa kifejezés is. Hiszen az Országház épületére önmagában, építészetileg éppen a rendezettség (s a szimmetrikusság mint fő rendező elv) a jellemző. Tumultusnak ezt csak a társadalmi-politikai indulat láthatja. Háború volt, de most már háború után vagyunk. Ezért lehet a bemutatott pillanat ünnepi. A vers nyitó sorainak több hangsúlyos kifejezése utal az ün­ nepre. A dél harangszavú, a tömeg fényben áll, fohászkodva, s ezt a kifeje­ zést mindjárt értelmezi is a Himnusz említése, ami teljesen egyértelművé teszi a helyzet ünnepi voltát. D e az ünnepre utal már maga az a tény is, hogy százezer fő összegyűlt, hiszen dolgozó emberek csak ünnepnap tehetik meg ezt. Az ünnepre utal Péter tiszta inge is. S innen kezdve kap a vers ünnep­ képzete egy másik jelentéskört is a húsvétképzet beépülésével. A vers ünnepe elsősorban tavaszünnep és nem győzelemünnep. A győze­ lemhez a tömegnek is a lépcsők legtetejére kellene feljutnia, sőt még tovább: be a kapun. Föl kell tennem azonban a kérdést: valóban tavasz van-e a költeményben? Hiszen közvetlenül semmi más nem utal rá, csak a néven nem nevezett húsvétünnep. Mégis bizonyos, hogy ebben a versben tavasz van: a történelem tavasza, amihez csak magyarázó-segítő képsor a húsvété és a ter­ mészeti tavaszé. Ám hogy ez milyen erős, azt személyes versélményem is bizonyíthatja: a másfél évtizeddel ezelőtti első olvasásból a legmaradan­ dóbban és legmélyebben éppen ez a húsvét- és tavaszképzet maradt meg ben­ nem, s csak a verset elemezve döbbentem rá később, hogy közvetlenül semmi sem állítja itt azt, hogy tavasz van. Ez a történelmi tavasz az újjászületés, a honfoglalás tavasza, a fényes szellők ideje, az az időszak tehát, mely Nagy László számára leggyakrabban a májusmotívummal ragadható meg. S így lesz ez a vers a májusmotívum reprezentatív verse annak ellenére, hogy e „pon­ tos képben” a naptár szerint semmi esetre sincs május. Sőt, hozzátehetem azt is, hogy tudomásom szerint 1946 tavaszán nem is láthatta a költő Veres Péter a Parlament előtt, hiszen csak 1946 kora őszén jött fel Budapestre 50 �felvételi vizsgát tenni. Arra a népgyűlésre tehát, amelyre emlékszik, vagy 1946 kora őszén került sor, vagy a következő év tavaszán. Az is feltételezhető, hogy több emlékkép mosódott együvé. A vers értelmezése szempontjából mindennek csak annyi a jelentősége, hogy megerősíti: nem a közvetlen élet­ rajzi esemény, hanem a történelmi tavasz élménye a meghatározó, azé, amely­ nek 1945 és 1948 között lehetett részese a nemzet, a költő maga pedig, életrajzi okok miatt, 1946-tól kezdődően. Valószínűleg a személyes jelentő­ ség miatt rögződött benne, s így a verseimben is az 1946-os dátum. Ő akkor „szabadult fel” igazából. Formálisan Az Országház kapujában, 1946 alkalmi-leíró költeményként is megragadható volna. Hiszen egy eseményt idéz fel, s ehhez az alkalmat az esemény főszereplőjének, Veres Péternek a halála adja. Számos jelét láthattuk már, hogy az alkalom és az esemény nem önmagában fontos. S ideje is továbblépnünk, hiszen a vers egészét még korántsem vettük birtokba. Az ese­ mény felidézésének ugyanis elsősorban nem önmagában, nem történelmi em­ lékként van jelentősége. A versnek nemcsak a kezdő időpontja, 1946 a fon­ tos, hanem a végpontja is, ami ugyan jelöletlen, de tudjuk: a megírás idő­ pontja 1970-1971. Természetesen itt sem a konkrét évszám a döntő, hanem az a tény, hogy a vers kezdő és végpontja között történelmileg is mérhető idő, mintegy negyedszázad telt el. Annyi idő tehát, amennyinek elmúltán már hitelesen fel lehet tenni a kérdést (a türelmetlenség esetleges vádját eleve elhárítva), hogy mi történt, mi valósult meg az 1946-ban elképzeltből. Nagy Lászlónak erről határozott véleménye van. A vers időbeli végpontja, a megírás történelmi időszaka ugyanis nemcsak művön kívüli - bár nélkülözhetetlen - információ. Ez az idősík hangsúlyo­ san benne van a mű záró részében. Az idősíkok váltását, az emlékezés idejé­ ből a jelenbe való átugrást a 10. sor gondolatjelében kell fellelnünk. Tartalmilag-verstechnikailag ezt a váltásit a visszhangzik bennem kifejezés kettős ér­ telme adja meg. E 10. sor első felében hangzik el a szónoklattöredék: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K - nem a miénk visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán - s a folytatás egy­ szerre játszódik a felidézett emlék és az emlékezés jelenidejében. Hiszen azo­ nosult az akkor még névtelen fiatalember 1946-ban is Péter kifakadásával, visszhangzott benne az akkor is, s azonosul vele az emlékezés időpontjában is, azaz akkor is visszhangzik benne a kifakadás. A 10. sor akusztikailag is alkalmazza a visszhangtechnikát, s a nagy- és a kisbetűs írásmóddal még a hang és a visszhang erősségének különbségére is utal, a következő sor állít­ mánya pedig egyszerre jelenti az 1946-os akusztikus visszhangzást és az 1971es jelképeset, amelyet a távolság is „lehalkít” . Egyszerre van akkor és most, s ez az egyidejűség teremti meg a számvetés helyzetét. E számvetés következ­ ménye a jelenidőre vonatkozóan azonos a májusmotívumkör többi versévéi: a hajdani célkitűzéseket nem sikerült valóra váltani, az elérendő cél elérendő cél maradt. A H Á Z nem a miénk, az ígéret földjére nem jutottunk be. Az eddig észlelt két idősík felismerését nehezíteni látszik az, hogy mind­ kettő jelenidőben fogalmazódik meg. E ténynek azonban nagyok a vers hatá­ sát erősítő követelményei. Így válhat teljesebbé a felidézés közvetlen élmény­ szerűsége, elevensége. Ez teszi lehetővé az emlékkel való teljes azonosulást. Így még egyértelműbbé válik, hogy a program ugyanaz, mint negyedszázad­ dal korábban volt. S így válik magától értetődővé, hogy a felidézett kép múlhatatlan, mert öröknek bizonyuló igazságot ragyogtat fel. S az sem 51 �lényegtelen, hogy így lehet jelen egyszerre 1946-ban és 1971-ben is a vers másik lírai hőséként a költő. Ennek az „időjátéknak” nemcsak kelleme és bája van („visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán” - hol is? mikor is? s miféle lovacskán, hiszen az előbb még gebékről volt szó), hanem továbblendítő ereje is. A költemény ugyanis továbbra is jelenidejű, bár ez a jelenidő hirtelen mintha minden idősíkot magába foglalóvá alakulna át. A múltból és a jelen­ ből egyszerre átlépünk a végtelen időbe, amely a múlt és a jövő irányában is a végtelenbe nyúlik. A vers első tíz sora (a gondolatjelig) egyszerre idézte meg az életrajzilag személyes és a történelmi időt, de úgy, hogy ez a tör­ ténelmi idő egy történelmi súlyú pillanat ideje volt, inkább egy helyzeté tehát. A gondolatjel utáni másfél sor a történelmi helyzet idejét a történe­ lem menetének idejévé tágítja, s a keletkező időtávlat lehetővé teszi mind a helyzetnek, mind a történelem menetének a megítélését. Az utolsó három sor (a 1 1 - 1 3 .) ezt a történelmi időt a végtelenbe tágítja: már nem egyet­ len nemzedék, nem is egyetlen nemzet történelméről van szó, hanem az em­ beriségről, s ennek az idődimenziónak a függvényében lesz az emberi létezés lényege a versben felmutatott legfőbb érték. Ez a végtelenbe tágított idődimenzió, amely tehát nemcsak a társadalmi, hanem egyszerre a természeti és a társadalmi szféra létezési terepe, a rosta képzetében nyer érzékletes megjelenítést. Az a rostta ez, amelyet Ady Endre meglátott: Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. Az Idő rostájában 1913-ban, rendkívül nehéz helyzetben, a forradalmi remé­ nyek elmúltával, a tragédia előérzetével keletkezett. Itt nincs mentség se a vershős, se a magyarság számára. Óh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván, Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán, Kedvét nem töltvén az Időnek. Nagy László éppen ellentétes következtetésre jut: tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. De soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Könnyű örömre oka pedig neki sincs. De nem egy nemzeti, s ugyanakkor emberiségszintű tragédia felé sodródó társadalomban kell léteznie és gon­ dolkoznia, hanem egy olyanban, amelyik megadja - s 1970 táján bizonyosan megadta - a reményt. Nem arra, hogy az emberiség, a magyarság sorsa bizo­ nyosan jobb lesz, de legalább arra, hogy az idő végtelenében nem borulhat fel az erkölcsi világrend, s örök értékként megmarad az az erkölcsi tartás, ame­ lyet a vers hősei képviseltek. Örök emberi mozgatóerő a személyiség és a társadalom újjászületésében való reménykedés. Örök, mert soha nem hullhat át azon a rostán, amely pedig a köveket is porrá őrölten pergeti alá. Nagy Lászlónál tehát nem válik Tegnappá a Holnap motívumköre (mint Adynál), 52 �az életrajzi és történelmi élményként rögzült május-képzetkör nemcsakhogy megmarad, de tágabb, egyetemlegesebb jelentésűvé dúsul az években. A végtelenné tágított időben az örök érték függetlenné válik az időténye­ zőtől, azaz időtlen lesz. A soha az idődimenzióból való kivonást jelenti. Minden változik, kivéve azt, ami a soha körébe tartozik. A soha fontossá­ gát nem csak a szó megismétlése emeli ki, hanem az utolsó sor mondatta­ ni elkülönítése is. A záró sorpár ellentétes kapcsolata a 13. sor végén inkább vesszőt kívánna, rövidebb szünetet tehát. A sorvég és a mondat ponttal való lezárása azonban feltűnő, figyelemfelhívó szünetet kényszerít ki mind az olvasásban, mind a vers előadásában. Külön növeli ennek a mondatzáró pontnak a súlyát az is, hogy eddig a versben egyetlen egyszer sem alkalmazta a mondatlezárásnak ezt az eszközét a költő. Ez a formai eljárás is növeli tehát a zárósor jelentőségét, az ellentétező kiemelés rangját. Nagyobb figye­ lem esik a de-re, amely így mintegy a mégis-morál történetfilozófiai igazolá­ sának bizonyul a zárósor jelentéskörében. A már többször említett kézirat is bizonyítja, hogy az elkülönítésnek funkciót szánt a költő: eredetileg csak vessző választotta el a két sort egymástól. Péter és Julcsa képe, a százezer fő fiatal arca azonban nemcsak a befeje­ zésben függetlenedik a időtényezőtől. Részben így van ez már a verset indító képsorban is. Ez a fénykép- vagy festményszerűnek tekinthető kép ugyanis valóban „pillanatfelvétel” , s nem egy cselekvéssort, hanem csak annak leg­ döntőbb elemét ragadja meg. Ez a képzőművészeti látásmód nemcsak a jelentéses tömbök elhelyezésében, a centrum kiemelésében mutatkozik meg, hanem az időtényező kezelésében is. A pillanatszerűséget nagymértékben nö­ veli a szöveg igétlensége. Az első ige a 4. sor végén található, s az is statikus jelentésű: állunk:, s a rákövetkező is csak a levésre utal: vagyunk: A tömeg mozdulatlan, (még) nem cselekvő. (A kéziratban a fohászkodva állunk előz­ ményeként a fohászkodunk szerepel, s ez a változtatás is a cselekvő jelleget semlegesíti.) A költemény befejező sorhármasát értelmezve felvetődik a kérdés, hogy vajon az a tény, hogy a köveknek is távlata por, nem vonja-e vissza azt a pozitív értéktartományt, ami a korábbiakban a kőképzethez hozzátapadt Nincs-e szó a kőképzet értékvesztéséről? Beszélhetünk róla, de inkább csak tárgyi értelemben. Azt hangsúlyozzák ezek a sorok, hogy a tárgyi érték mú­ landó, a szellemi nem. A kő mint tárgy, mint épület elpusztulhat, de amit jelképez, a Haza nem. S a Haza itt nemcsak az országot jelenti, hanem az ügyeiért felelősséget érző, cselekvést vállaló emberek sokaságát is. Nem lehetetlen, hogy a köveknek is távlata por történetfilozófiai gon­ dolatának előképét, mintáját Madách Imre művéből (is) merítette Nagy László. Az egyiptomi szín egyik leghíresebb, szállóigévé változott sora, s annak szö­ vegkörnyezete is építmények és hozzájuk kötődő birodalmak múlandóságát állította: Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kerteidben a sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz. 53 �Lucifer gondolatmenetének végkövetkeztetése az, hogy minden elpusztul, a gúla is, meg a szellem is. Nagy László viszont a szellemi értékek állandósá­ gát tételezi, s a kövek pusztulását, porrá omlását sem olyan célból említi, mint tette azt Lucifer Ádám előtt. Az még azonos a két helyzetben, hogy a kőhöz, a kőépítményhez (gúla, országház) az állandóság képzete tapad. Nagy László azonban nem megkérdőjelezni akarja ezt az állandóságot. Inkább azt kívánja megmutatni, hogy van, létezik olyasmi, ami még a köveknél is állandóbb. Ebben az értelemben a de nem annyira szembeállító, hanem in­ kább fokozó jelentésű. Azaz nem visszavonásról van szó. A tárgyi és a szellemi értékek ellentétére és párhuzamosságára még egy példát érdemes idézni, de most már az életművön belül maradva. 1957 táján, válságos időszakban keletkezett a K i viszi át a Szerelmet. A kő-, a szikla­ képzet itt is kulcsszerepet játszik, s a Haza Házának itt a katedrális felel meg, a májusszimbólumban összegezhető szellemi értékeknek pedig a Szere­ lem-jelkép. S bár e műben nincs szembeállító jellegű értékösszevetés, mégis hangsúlyosabb lesz a verscímben való kiemeléssel is, meg a verszárlattal is a szellemi-erkölcsi értékek köre, mint az a tárgyi fogalom, amely pedig éppen ezeket az értékeket tárgyiasítja. S a költőnek mindkét versben a tanúsító szerep jut: átvinni az értékeket a pusztuláson, s tudni, hogy az érték soha nem hullhat alá (soha nem merülhet el: sem a felejtés vizében, sem az átszi­ tált por tömkelegében). Az Országház kapujában, 1946 két lírai hőséről esett szó már: Péterről és a versbe bele is rajzolt lírai énről. E két lírai hős azonban nem önmagában „hős” , hanem a költemény igazi „főszereplőjéhez” , igazi hőséhez viszonyítva válik azzá, s ez az igazi főszereplő maga a nép, a százezer fő. Annak elle­ nére így van ez, hogy ennek a szereplőnek csak statisztaszerep jut a vers­ ben ábrázolt történelmi időfolyamatban. A májusnak épp az a célja, hogy a nép kiléphessen ebből a statisztaszerepből. S aki egyénileg, hozzájuk viszo­ nyítva ki tudott válni, annak nem lehet más fő feladata, mint ennek a cél­ kitűzésnek az elősegítése. Azért lehet Péter igaz i hős, mert ezt a feladatkört vállalta fel. S azért válhat lírai hőssé a lírai én, amelyik az 1946-os idő­ pontban még a tömeg része, még többes szám első személyben fogalmaz, mert őrzi ezt a célképzetet, s a maga mesterségének az eszközeivel küzd értük a jelenidőben. Az emlék idejében a reménykedés hatotta át, az emlékezésé­ ben pedig a tudás. A költő odafesti magát a képre (könyöklök ott egy lovacs­ kán), hasonlóan a régi piktorokhoz, de ez a lovacska már nem annyira az aknaszilánkos gebék valamelyike, hanem ez a Nagy László-i lovacskajelkép, amelyik mellől már nem csak a lépcsők legtetejére látni, hanem a végtelen idő folyamatára is. A vers első számú lírai hőse azért lehet mégis Péter, mert ő az egyetlen, akihez közvetlen cselekvés kötődik. Ő az, aki beszédében megfogalmazza százezrek vágyát. Ez a beszéd megvilágosító jelentőségű, egy új életre fel­ készítő. Ismét a Bibliára asszociálhatunk, Péter pünkösdi beszédére: „39. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, é s mindazoknak, kik messze vannak, palakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségtől! 41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hoz­ zájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apostolok csele­ kedetei 2.) 54 �Mint tudjuk, pünkösdkor jelent meg a Szentlélek és töltötte be Jézus tanít­ ványait. Erről prédikált Péter, a sokasodó számú jeruzsálemi gyülekezet pedig megvalósította az őskeresztény vagyonközösséget („mindenük köz vala” ). Péter kijelentése: kié legyen a Ház? (kié legyen a Templom?) magában hordja a választ: csak a miénk lehet. Axiómaérvényű ez a vers belső vilá­ gában is, hiszen mi vagyunk a Himnusz. Ez a megfogalmazás is többféle jelen­ tésréteget sűrít együvé. Jelenti azt is, hogy mi mondjuk, énekeljük a Him­ nuszt, mert végre énekelhetjük, s nem csak parancsra, hanem fohászkodva, belső szükségből. Így nemcsak a szónoklattöredék hangzik el a vers pillanatfelvételekor, hanem - virtuálisan - a magyar himnusz is. A mondat köz­ vetlen jelentése felől közeledve elsősorban azt a tartalmat látjuk, hogy azért vagyunk mi a Himnusz, mert mi vagyunk az a nép, amelyről benne szó van. S ha a reformkornak egyik fő célkitűzése volt a nép beemelése a nemzetbe, akkor ideje volna végrehajtani ezt a célkitűzést. Hiszen amit Vörösmarty mon­ dott: A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája.. . (Országháza) az tartalmilag teljesen azonos azzal, amit Péter állít Nagy László költemé­ nyében. S még valamit hangsúlyosan jelent a Himnusznak a néppel való azo­ nosítása. Kölcsey művének vershelyzete - mint annyiszor - az 1946-os pilla­ natban is teljesen időszerű. Szükséges a fohászkodás: „Isten áldd meg a magyart” , s érvényes a történelem értékelése: „Megbűnhődte már e nép/ a múltat s jövendőt!” Nagy László költeménye egy magatartást mutat fel, s ennek fényében bírálja a társadalmat. Így van ez mind az emlék, mind az emlékezés idősíkjában. A végtelen időben azonban a társadalombírálat elveszti a maga konkrétságát, mellékessé válik az esendő társadalmi gyakorlat, s abszolút értékké a fej­ mutatott magatartás: az igazságos társadalom megvalósításának meg-megújuló kísérlete válik. III. A májusmotívum alakulásában - amely az emberiség világtörténelmi útjá­ nak célképzeteként teljesedett ki - nem Az Országház kapujában, 1946 az utolsó állomás. Nagy László hetvenes évekbeli pályaszakasza, s főként a posztumusz Jönnek a harangok értem című kötet anyaga a szép álom mellé hangsúlyosabban helyezi el a rossz álom képeit is. Már a Versben bujdosó kötetben van olyan mű, amely kiélezi, s reménytelennek mutatja a kétféle tör­ ténelemkép konfliktusát. Délsziget nincs - mondja a költő, mert bár „nem hihettük, / hogy álnok a holnap délszigete” , látnunk az ellenkezőjét kellett: délen is a telet. Ezért „megfordult a lelkünk, csak vissza/ vissza az északi kard-élekbe,/ ahol immár természetes a tél” . Rózsavitéznek Rózsadombra se mehet jó üzenet: „illetlen a remény hirdetése,/ nem üzenem, hogy lesz még ünnep” . Ez a szemlélet erősödik fel az utolsó könyvben. A rossz álom a történet­ filozófiai optimizmus kiélezett veszélyeztetettsége. Megjelenik ismét a tél motí­ vuma, most már ez is kiszakadva az évszakok rendjéből, a május ellenpólusa­ ként. A május uralkodó zöld színe, a fényessége mellett a tél fehérjét, hava­ zását és éjszakai feketéjét leljük meg. A Didergő ezüstfiú elhullt bolondok 55 �nyomán veszi számba A jó vitéz veszteségét, Balassi Bálint lázbeszédét. A kötet élére kiemelt Verseim verse megkérdőjelezi Az Országház kapujában, 1946 látomását: már nem seregek a fényben jelennek meg, hanem az az ember, aki mégse ragyog. A korábbi versben s szövegkörnyezetében még az volt a jellemző, hogy a pusztulásélmény, a hiányérzet csak a reális időbe nyomult be, s a végtelen idő, a virtuális idő védetten őrizte a május értékeit. Az újabb versékben viszont a pusztulásélmény - s végletesebbé formálódva benyomul a virtuális időbe is. A május jelképes tartalmait már nemcsak a praxisban, a történelem gyakorlatában fenyegeti veszélyek sora, hanem az értékek elvont síkján is. Módosítja mindez az idő fogalmát is. A zöld sátor elégiája a személyes létezés és a társadalomtörténet kérdéseivel egyaránt szembenéz. Ez a vers is a hajdani emlék idézésével indul: „Voltam én boldog is” , ...„ a k i csodaütötten remél” , de a jelen tudata számára ez már csak emlékkép, az ember nem az, aminek lennie kellene: ez a test nem enyém, valahol távol egy zöld porondra igazi valómat leszögezted, idő, el rekesztetted, elsikkasztottad, s még rácsok közt se mutatod, bár cirkuszos úr vagy, idő. A személyes lét elmúlásával, a hullással való szembenézés átvált azonban az idő - nem múlásának, hanem elmúlásának, bevégződésének tételezésévé: se emlék, se ón. De idővel, idő, te is kifordulsz, kidöglesz, idő, kipusztít a semmi - én érzem a semmit és sajnállak, idő, mert benned élek, édesen éneklek, hallod-e idő? Ez a zöld sátor elégiája. Ez a semmiélmény már a földgolyó, a naprendszer léte utáni állapotra is utal, arra, amelyikben minden, legvégül a kidöglött idő is áthullik a rostán. Ezzel a távlattal szemben már teljességgel tehetetlen az ember, s az „ésszel mérhető pontokon is túlra” jutva (József Attila !) nem tehet mást, minthogy visszautal önmaga létére és cselekedetére: az édesen éneklésre. Bár a Verseim verse az éneklés értelmét kérdőjelezte meg, s ezzel a májusjelképet is kétségbe vonta, állandó a vita és az önbuzdítás, sőt a segítség­ kérés, azzal is, hogy példaéleteket mutat fel, s azzal is, hogy szólítja, hívja a segítséget. Lesz a veszett ügynek bolondja, lesz a májusért fölkelt beszéd vallja (Elhullt bolondok nyomán), s szólítja, a hattyút, hogy űzze el a rossz álmot. A történelem „csele” , az ördög koholmánya, a rémálom ellen csak az éneklő ember adhat segítséget: Szólítlak, hattyúi hó-eke, sátánpalástot széthasító, te vagy a jó sugarasító, jó hitem nyerge, rosszat irtó, hogy jobb-magamhoz is jussak el emelj föl engem, hadd siessek, vágj utat árva földieknek szárnyaddal s torkod élivei! (Szólítlak, hattyú ) 56 �A Versben bujdosó alkotásai nagyobb hangsúllyal hirdették a történetfilo­ zófiai bizonyosságot. A költő nem kérte, hanem adta ezt a hitet. Az utolsó szakasz műveiben megnő a kételkedés, s ezért ami kijelentés, ami tudás volt, amellé most kérdés társul. Nem az érték válik kérdésessé, hanem az érték abszolút érvényessége. S hogy a válasz létigenléshez, május értékeinek újó­ lagos bizonyosságához vezethessen el, ehhez keres és kér segítséget a lírai én. S ezt a segítséget elsősorban ugyanúgy egy virtuális világban találja meg, mint ahogy a májusjelkép is idevaló. A májusjelkép érvényességét tehát azzal tudja megerősíteni, hogy sorra megidézi a május, a mindenkori máju­ sok hőseit. Ezek igazolják a költő hitét, amelyet nem szabad feladnia, s ezek tudatosítják benne ismét és ismét, hogy . . .a vers Pelikán, valakihez pirosra áttör időn s ködön. (Balassi Bálint lázbeszéde) Két - egymástól nem független - magatartásforma egyesül végül is az érett Nagy László költészetében. Az egyik az őrzés, a másik a mentés. Ő r­ zésre, őrzőkre mindig, minden időben szükség van, mert az érték mindig vé­ delemre szorul. Kiélezett veszélyhelyzetben, katasztrófahelyzetben azonban nem elég az őrzés, menteni is kell az értékeket. Az első világháború korában Ady Endre az őrzés folyamatát és a mentés történelmi pillanatát rétegzi egymásra. A mentés élmény- és gondolatköre már az ötvenes években megjelent Nagy László költészetében (például: Gyöngyszoknya, Kinek fáj, emberek, K i viszi át a Szerelmet), majd elhalkult, s a májusmotívumban az őrzés gondolatköre teljesedett ki. A hetvenes évek versvilága ismét annyira kielézett veszélyhely­ zetet észlel, hogy újra felerősödik a mentés szükségessége is, szétválaszthatatlanul egybefonódva - miként Adynál is - az őrzéssel. Ez az értekeket egy­ szerre őrző és mentő magatartás Nagy László végső költői üzenete. Azt mond­ ja ezzel, hogy vannak kétségbevonhatatlan értékek, s hogy nincs olyan ka­ tasztrófahelyzet, amelyben ne lehetne értelmesen cselekedni ezeknek az érté­ keknek a védelmében, s ne lehetne élni a szellemük szerint. 57 �Napló helyett III. Bulgakov-varázs Bulgakov Mester és Margarita-ját olvasom egyetlen éjszaka, újra, sok év után. Hajnali negyed ötkor hajtom be az utolsó lapot, nem is gyanítva, hogy ilyen késő van, azaz ilyen korán. Megnyugvás tölt el, írhatnám azt is, hogy bol­ dogság. Nagy mutatvány tanúja voltam, nagy történet részese. Valaki jóvá­ tette mindazt, amit a sors elrontott. Valaki a maga javára fordított minden szenvedést és megaláztatást, minden mellőzöttséget, minden igaztalanságot, amivel élete szolgák. Bosszút állt sorban mindazokon, akik élete során fölébekerekedtek, csupán azáltal, hogy alkalmasak voltak arra, amire hősünk, a Mester, nem alkalmas: a kisszerű, hazug, gyáva és megalkuvó létezésre. Képesek voltak rossz tulaj­ donságaik révén karriert csinálni, képesek voltak kiváltságos helyzetüket további szolgálatokkal mindenkor megerősíteni, azt jogosnak, sőt, felsőbb­ rendűségük bizonyítékának mutatni. De Bulgakov nem didaktikus, és nem is elvakult gyűlölködő. Iróniája, hu­ mora és telivér elbeszélőtalentuma olyan megoldáshoz vezeti, amit bízvást mondhatunk zseniálisan ravasznak, varázslatosan kimunkáltnak. Úgy rombolja földig a hamis tekintélyéket, mintha tekintélytisztelő lenne, úgy silányítja nevetségessé, önmaga karikatúrájává a máskor félelmetes társadalmi masinériát, mintha ő fájlalná legjobban annak csődjét. Nem győz felháborodni mindazon a gonoszságon, amit az általa életre keltett, az általa elszabadított bosszúállók, a fekete mágia professzora, a Sátán és társai a jámbor város ellen elkövet­ nek. S míg a temérdek szörnyűséget és gaztettet leírja, olyan eleven, szociográfikus hitelességű képet rajzol az áldozatról, a korabeli kétarcú és kétlelkű moszkvai művészeli t ről - és ennek szerves hátterét képező társadalmi egész­ ről - , hogy az olvasó hovatovább igazságszolgáltató csínytevésnek érzi az öszszes sátáni galibát, szerencsétlenséget. A félelem árnyéka a misztikus kis szabadcsapatról átkúszik a napfényes, tavaszi Moszkvára, terebélyesedik és megsűrűsödik rajta, olyan mélységek nyílnak, mintha a pokol bugyraiba pil­ lantanánk be. S midőn a Gonosz a halállal megajándékozza védenceit, a Poncius Pilátus­ ról regényt író és ezért valóságos boszorkányüldözésnek kitett Mestert és hű­ séges, tehetségében elkötelezetten hívő szerelmét, Margaritát, megdöbbenve érzi az olvasó, hogy átállt a félelmes és visszataszító szemfényvesztők, a Sátán mindenre kapható cimborái oldalára. Ez az igazi mágia, ez az igazán elképesztő mutatvány a regényben. Bulga­ kov nem von kétségbe semmilyen tekintélyt, nem cáfol meg egyetlen véle­ ményt, hivatalosan elfogadott álláspontot vagy eszmét sem. Ő a mérlegelést másokra bízó, semleges krónikás álarcát ölti magára és dicséretére válik, hogy egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Az utca embere, a jellegzetes tömegember szemével ámul és háborog mindazon, amit lát és hall. D e gyanú­ san éles szemű megfigyelő, és az apró részletekből az olvasóban megépülő 58 �mozaikkép azt sugallja, hogy nem ostoba és nem naív, még csak nem is bűnösen szolgalelkű ez a szemlélet, csupán a történelmi viharokban edzett és kitanult: a túlélésre beállítottan realista. A regény tehát cselekményes és fordulatos, humorral és fantasztikummal teli - miközben a mélyén két fájdalmas és tragikus történet is végigfut és kibomlik: Jézus és Poncius Pilátus ismert, de Bulgakov által újraértelmezett és mítoszoktól lefosztott históriája; és az író, a maga kis alagsori Senki­ szigetén ezt a históriát papírra vető Mester szerelmének és pusztulásának szomorújátéka. Nem kétséges, hogy a sátáni komédiák nélkül elviselhetetlenül sivár és kiábrándító lenne az a világ, ami így ezer színben csillan föl az ördögi tűzi­ játék visszfényében. De nemcsak ez lenyűgöző hatásának titka. A Krisztus történetével beleszőtt múlt idő és a Sátán báljának eseménysorában megele­ venedő népmese- és mítoszelemek teszik olyan vigasztálóvá, gyógyító erejűvé a regény tragikus fővonulatát. A főhősök halála itt nem rossz vég: happy-end. A fekete lovasok csapa­ tával mint sötét fellegek, tűnnek el Moszkva egéről: visszalovagolnak az időbe, a múltba, a történetek történetébe. Hiszen mi volt a bűnük, ami miatt nem lelhették meg helyüket a jelenben? Az, hogy tudtak erről a múltról és nem is akartak úgy tenni, mintha nem tudtak volna róla. Az, hogy ragaszkodtak a történelemhez, az ember kollek­ tív emlékezetéhez. Napok után is várakozással nyitok be a szobámba. Keresek valamit, amit ott találtam meg nemrég. És mikor gondolkodni kezdek, hogy mi is az, ami­ hez olyan jó érzéssél térnék vissza, rájövök, hogy a kiolvasott könyv két kemény táblája közé zárt világ: Bulgakov remeke után van honvágyam. De nemcsak otthon kísért a Mester és Margarita. Megyek a magas jege­ nyeoszlopokkal szegett utacskán a téli templomkertben és hirtelen a komor, szürke fény felderül, arany napfolt nyílik ki előttem a földön. Nem tehetek mást, fölmosolygok a vastag fellegek közül kitűző napra. Csaknem azt írtam: visszamosolygok. A földalatti-állomás lengőajtaját nekemlöki a léghuzat. Megállok az üres peronon és azon kapom magam: töprengek, hogy mit csináltam helyte­ lenül, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmeztetést? Pepitakabátos férfit látok az utcán és hosszan nézek utána: másodmagával lépked az eső utáni, városi estében. Fehér haja még akkor i s felém világít, amikor már utcahossza választ el tőle. És bánni kezdem, hogy nem néztem meg jobban, és nem figyeltem meg magas, fekete kabátos kísérőjét sem. Igen, az jár az eszembe, hogy így vonulhatott a háború előtti Moszkva folyóparti, széltől söpört, nedves utcáin, végig ilyen magabiztosan, a botrányos színházi előadás után a fekete mágia professzora és segédje, a mindenre kapható Fagót. Babonás lettem talán vagy Sátán-hívő? Nem. Csak éltetem magamban a vigasztaló játékot, amire Bulgakov könyve tanít. Keresem a jelenségek felszíne alatt a többi réteget, múlt, mese és mítosz patináját, jelzéseit. Mert könnyebb és feloldozóbb úgy élni, hogy az ember tudja: élete nem egyedi és nem önmagába zárt. Idő és tér a közös múlt egymás­ ra rakodott, de egykor épp ilyen eleven rétegeit rejti magában. És ezekben a rétegekben ugyanolyan történetek rejtőznek, mint a miénk is. M E Z E Y K A T A L IN 59 �A Jelenléttől a Médium-Artig Beszélgetés Petőcz Andrással Hét esztendeje, 1981-ben az E L T E Bölcsészettudományi Karán néhány huszonéves fiatal felélesztette a már évek óta meg nem jelenő, az egyetem szellemi életéből hiányzó folyóiratot, a Jelenlét­ et. Itt ülünk az akkori szerkesztő, Petőcz András szobájában, előt­ tünk az azóta megszűnt folyóirat egykori munkatársainak írásaiból összeállított „Kováts” -Jelenlét-revü antológia. Az elmúlt hat évről, az újraindulásról és a kifulladásról, a Jelenlét-revüig terjedő idő­ szakról beszélgetünk. J .J.: Hogyan kezdődött? Milyen volt az indulás? P. A .: A Jelenlét viszonylag nagy múltra tekint vissza, hiszen 1972 és 1976 között rendszeresen megjelent, az első számot Csapiár Vilmos, Sárándi József és mások szerkesztették. 1979-ben iratkoztam be az egyetemre, és mint abszo­ lút kezdő író, a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nehéz fiatalon publiká­ lási lehetőséghez jutni. Valószínűleg ez motivált arra az elhatározásra, hogy megpróbálok egy irodalmi lapot létrehozni. A bölcsészkar jegyzetboltjában fel­ fedeztem egy csomó kidobott Jelenlétet, az 1976-os 6-7-es dupla számból. Lát­ tam, hogy az akkori Mozgó Világ fontos személyei szerkesztették, Kulin Ferenc, G yöre Balázs, Mányoki Endre, Szkárosi Endre stb. Gondoltam, ha volt vala­ mikor Jelenlét című folyóirat, miért ne lehetne most is? Kapcsolatokat keres­ tem, beszélgettem több tanárral, köztük Margócsy Istvánnal, több barátommal, köztük az akkor jogot hallgató volt gimnáziumi osztálytársammal, Horváth Tamással, meg egy ötödéves bölcsésszel, D eli Bálint Attilával. Vele kezdtük szervezni a lapot, mindenféle papírokat, hirdetéseket tettünk ki az egyetem folyosóira, hogy jelentkezzenek azok, akik a Jelenlétbe írni szeretnének. Meg is indult a kéziratok összegyűjtése, és lassan kialakult egy laza csoportosulás a leendő folyóirat körül. J.J.: Volt valamiféle koncepciótok? Tudtátok, milyen lapot szeretnétek? Kikből állt ekkor a szerkesztőség? P. A .: Kezdetben Attilával ketten szerveztük és szerkesztettük a lapot. A be­ érkező anyagok, és a laza csoportosulás kialakulása után kétféle nézet kezdett kikristályosodni. Attila úgy gondolta, ne indítsuk be még a folyóiratot, mert a már beérkezett alkotások meglehetősen gyengék, várjuk meg, amíg ütőképes anyag és határozott stílus alakúi ki. Én türelmetlenebb voltam, a megjelenés, a lehetőség felmutatása mellett voksoltam. Így történt, hogy Horváth Tamás­ sal, és az ekkoriban jelentkező Kukorelly Endrével megszerkesztettük az első, pontosabban: a Jelenlét folytonosságát nézve a 8-as számot. J. J . : A folyóirat elnevezése nagyon megfelelt számotokra; ti is jelen akartatok lenni, hírt akartatok adni magatokról, nyilvánosság elé akarta­ tok kerülni. Más programotok ekkor még nem volt, bár ez a látszólagos „programnélküliség” összegyeztethető a kassáki példával, amire az álta­ latok szerkesztett első számban utaltatok is. 60 �P. A .: Már abban az időben nagyon szerettem Kassák műveit, személyiségét. Kassák csupán A Tett tizedik számában fejtette ki lapjának programját. Mi som akartunk előre gyártott koncepcióval indulni, az én elképzelésem az volt, hogy megteremtjük a lehetőséget, és aztán a folyóirat és az alkotókor maga köré gyűjti azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, így mintegy „magától” alakul ki a lap arculata. Annyit azonban mindenképpen tudtunk, hogy a fiatal irodalmat akarjuk felmutatni, és valamiféle másságra törekszünk. J. J .: Voltak-e a megjelentetésnek adminisztrációs nehézségei? P. A .: Voltak adminisztrációs nehézségek, de sokat jelentett a XX. századi irodalmi tanszék tanszékvezetőjének, Király Istvánnak a támogatása. Az indu­ lás mindenben a legnehezebb, gyanakodva figyeltek minket sokan, nem értet­ ték mire és mivégre „szerveződünk” , pedig nekünk mindig is az irodalom, csakis az irodalom volt a fontos. Király István írta az első számról a lektori jelentést, ami a K iadói Főigazgatóság engedélyéhez kellett. Szólnék még Csű­ rös Miklósról, aki a Jelenlét felelős szerkesztőjeként segítette munkánkat, bor­ zasztó sokat jelentett nekünk, hogy tudomásul vette elképzeléseinket, elfoga­ dott minket olyannak, amilyenek voltunk, nem akarta ránk erőltetni elvárá­ sait. Azt hiszem, nélküle, Király István segítsége és Koczkás Sándor támoga­ tása nélkül (ő a későbbiekben lett az állandó lektorunk) nem jelenhetett vol­ na meg a Jelenlét. Persze, a felelős szerkesztő és a lektor személyének kivá­ lasztása még csak az első lépések voltak, az engedélyeztetés és a nyomdai munka minden esetben kemény akadályokat jelentett. J. J . : Milyen visszhangja volt az áltálatok szerkesztett első számnak az egyetemen és azon kívül? Az „irodalmi élet” tudomást vett rólatok? A második számtól kezdve mintha az avantgarde és az underground mű­ vészetek felé fordulnátok.. . Ez az irányulás tudatos volt? P. A .: Jó visszhangja volt az első számnak, mert megszületett a lehetőség, maga a kiadvány, és ez önmagában jelentős ténnyé lett, Ezzel párhuzamosan működött az alkotókor, kéthetente tartottuk összejöveteleinket, szinte mindig szép számban gyűltünk össze. Felolvastunk egymásnak, értékeltük egymást, méghozzá meglehetősen élesen. Rögtön az első szám kilépett az egyetem falai közül: híradás jelent meg róla a Mozgó Világban, a Jelenkorban, ez volt az a pillanat, hogy odafigyeltek ránk. Az első (8-as) számot rövidesen követte a második, ami már kifejezetten erős összeállítás volt, utólag is ezt mondha­ tom. Olyan írások voltak benne, mint a Bujdosó Alpárral készített interjú, ami által a Jelenlét profilja körvonalazódott. Személyes érdeklődésem az avantgarde, a vizuális költészet, a kísérleti irodalom felé orientált, és a lap­ ban is a más, a hivatalos fórumokon szóhoz nem jutó törekvéseket próbáltuk megmutatni. Ha belegondolunk, 1981-ben a vizuális költészet Magyarorszá­ gon csupán az asztalfiókokban létezett, ha volt is experimentális irodalom, az - legfeljebb - underground irodalom volt. Ebben az időben került a publi­ kációs fórumokra ez a műfaj, első jelei már ekkor megmutatkoztak, mi ezt felismertük, és képviseltük. Már az első számban Háy Ágnes grafikáit közöl­ tük, aki elsősorban az underground képzőművészeti életben volt ismert. Nem sokkal későbbi számunkban Pálfy Ágnes véle készített beszélgetését hoztuk az „aszfalt” , a városi népköltészetről, ez szintén nagyon érdekes, színvonalas anyagnak bizonyult, de „szókimondása” , „trágár” nyelvhasználata miatt nem férhetett be a hivatalos folyóirat-struktúrába. Jellemző példa Rainer M. Já ­ nos kiemelkedő tanulmánya az ötvenes években megjelent Irodalmi Újságról, amely politikailag volt a közölhetőség „határán” : a Jelenlét fel tudta vállalni. 61 �Az ilyen jellegű munkák közlése tudatos választás volt. Megértettük, éppen ez a Jelenlét feladata: hézagos a folyóirat-struktúra, és mi ezt a hézagot vala­ mennyire ki tudjuk tölteni. Tehát: az induló, újat hozó, fiatal irodalom fel­ mutatása, a „periférikus” , az alternatív, a más jellegű, az underground művé­ szeti életben kitermelődött színvonalas művek közlése, és az olyan politikailag „kényes” írások publikálása, amelyek még éppenhogy közölhetőek, és valami­ képpen kapcsolódnak a művészeti élethez. A vizuális költészet, Allén Ginsberg beatköltészete, vagy az Irodalmi Újság-tanulmány és Háy Ágnes grafikája ilyen módon alkotott szerves egységet. Amikor ezek összefüggéseit felismertük, nem volt többet gondunk az anyaggyűjtéssel. J. J .: Ennek az általad említett „ másságnak’ ’ az igénye fogalmazódik meg a Bocsánat című írásodban. Benne az akkori irodalmi folyóiratok, la­ pok szerkesztőit támadod, jogosan is valószínűleg, de rögtön felvetődik a kérdés: hogyan és milyen alapon válogattatok ti a beérkezett anyagok közül? Miképpen folyt a szerkesztés gyakorlati része? P. A .: A Bocsánat című írás a kívülállás megfogalmazása volt. Mint a lap szerkesztője, megpróbáltam kézben tartani a Jelenlétet, kialakítani sajátos ar­ culatát, vizuális költőként pedig teret adni ennek az új törekvésnek. Mint em­ lítettem, a sajátos arculatot az avantgarde, az underground irodalomban vél­ tem felfedezni, a beérkezett írásokat ennek megfelelően szelektáltuk. Ugyan­ akkor tudni kell, hogy a Jelenlét egy alulról jövő kezdeményezés volt, min­ ket nem „neveztek ki” , minket nem támogattak hivatalos szervek, csupán hagyták, hogy létezzünk. Mi kezdtük el szervezni, mi szerkesztettük, „jogosít­ ványunk” nem volt a szerkesztésre, nem is kellett volna, mert a Jelenlét egy független, alulról szerveződő, öntevékeny, önálló folyóirat volt, annak min­ den előnyével és hátrányával. Az egyik hátránya volt az - többek között hogy a szerkesztés minden mozzanatában önmagunkra voltunk utalva. A mi kezünkben volt a lap, és a beérkező anyagokat, melyeket nemzedéki társaink írtak, el kellett bírálnunk. Ez nagy felelősség volt, nagyon sok ellentét alakult ki emiatt, de enélkül nem működik egyetlen folyóirat sem. Az alkotókor erre is jó volt, ahová Csűrös Miklós is rendszeresen lejárt, a felolvasások után ugyanis döntés született az elhangzott művek minőségét illetően. A munkák megítélésénél ösztönösen törekedtünk arra, hogy az új, a merészebb hangot tá­ mogassuk. Hiszen - mint említettem - a Jelenlét ezért indult újra; a hagyo­ mányosabb jellegű írások, ha színvonalasak, teret kaptak előbb-utóbb a hiva­ talos fórumokon. Bár a vizuális költészetet egyedül képviseltem a Jelenléten belül, ennék ellenére csupa olyan művet tudtunk közölni a folyóiratban, amely valamiképpen radikálisan más volt, miint amit egyéb lapokban olvashattunk. J. Ezekben az években, 81-82-ben, bizonyos élénkülés, pezsgés ta­ pasztalható a magyar szellemi életben. Milyen társulásokkal működtetek együtt az egyetemen, kik kapcsolódtak hozzátok? P. A .: Ahogy a Jelenlét és az alkotókör beindult, az egyetemen levő külön­ böző csoportosulások kapcsolatot kerestek velünk. Szent-Iványi István vezeté­ sével létezett egy politizáló baráti kör, akikkel bizonyos fokig hasonlóan gon­ dolkodtunk, anyagot is adtak nekünk; és létezett egy művészeti-színházi együt­ tes, amelyet Kardos Tiborc vezetett, ők is megkerestek minket: a Jelenlét kö­ rül több laza társulás bontakozott ki. A művészeti-színházi együttessel való kapcsolat erősnek bizonyult, Kardos Tiborc pedig nagyon tehetséges rendező volt, aki a csoportját erősen kézben tartotta. A kilencedik szám után nagy­ szabású est szervezését határoztuk el, aminek a fő koordinátora, rendezője 62 �Kardos Tiborc lett. Ez volt a Jelenlét-rövü. Az Egyetemi Színpadon rendeztük meg. Összeszedtünk mindenféle írásokat, verseket, novellákat, ezekből készí­ tett Tiborc egy kavalkádszerű műsort, amelyben fényeffektusoktól kezdve, vi­ zuális verskiállításon át, pukkanó patronokon keresztül, kánkánt járó höl­ gyekig minden volt. Hatalmas buli lett az egész, csak a „szereplők” lehettünk valami harmincan. Ezeket a „rövüket” sorozatként képzeltük el, de csupán kettő valósult meg: egy az írószövetségben és egy a Fiatal Művészek Klub­ jában. J. J .: M ilyen'volt ezek visszhangja? P. A .: Nagyon jó. Az írószövetségi fellépés is jól sikerült, ilyen jellegű elő­ adás, úgy tudom, azóta sem volt ott. Képzeld el az írószövetség előadóját színházteremnek berendezve, mindenütt fehér vásznak, vizuális versekkel de­ korálva, transzparensek stb. Mindenki elismerte, hogy életet, pezsgést jelen­ tett ez az állóvízben. J. J .: Létezett tehát a Jelenlét és körülötte megindult egy - az irodalom­ ban talán némileg szokatlan - pezsgés, lüktetés. K ik voltak ekkor a mun­ katársak? P. A .: Sok fiatal író indult a Jelenlétben. Márton László minden számunk­ ban publikált, hol novellát - itt jelent meg az egyik legjobb elbeszélése, a Rosta - , hol „fiktív leveleket” , hol pedig műfordítást. Említhetném még Sükösd Miklós - részletek - című írását, amely az akkori lengyel események miatt nem jelent meg a Mozgó Világban, mi közöltük. Garaczi László, Gás­ pár Katalin, Kiss Emőke, Turczi István, Háy Agnes, Rainer M. János mun­ kái különösen érdekesek voltak, Szokolay Zoltán, Endrődi Szabó Ernő, Kőrössi P. József pedig egyszer-egyszer adottt anyagot. Korántsem bölcsészek ír­ ták a lapot, de mindenki, aki valamiképp kapcsolódott törekvéseinkhez. Az volt az elképzelésünk, hogy országos terjesztésű folyóirattá válunk. Ez min­ denképp nagyon nagy igény, de akkor nem tűnt kivihetetlennek, az Á K V és a Művelt Nép átvette és vidéken is árulták, könyvesboltokban. J . J .: Kétezer példányban jelent meg az utolsó, 1 3. szám, 1983-ban. Ön­ kéntelenül megfogalmazódik a kérdés: ilyen jó indulás, kezdés után mi­ ért a gyors befejezés, leállás? Miért szűnt meg a lap immáron négy esz­ tendeje? P. A .: Mint mondottam, a Jelenlét egy alulról szerveződő folyóirat volt, min­ dent nekünk kellett intézni, és semmilyen „jogosítványok” , „megbízatások” nem álltak rendelkezésünkre. Voltak adminisztrációs nehézségeink, előfordult, hogy bizonyos szövegek valamilyen okból nem jelenhettek meg. Személy sze­ rint is kezdtünk elfáradni. A 10. szám után Horváth Tamás kilépett a szer­ kesztőségből, mert méltánytalannak érezte az adminisztrációs akadályokat. A 9. számtól kapcsolódott a munkába Szabó János, a 1 1 - 1 2 . számtól Sziládi Zoltán, Császár László. Sajnos, a szerkesztés és a munka számos konfliktus lehetőségét rejtette magában: a személyi ellentétek felgyűltek az idők folya­ mán. A legfontosabb oka a megszűnésnek, hogy nem volt aki a gyakorlati munkát, a szerkesztést összefogja, miután úgy határoztam, befejezem a Jelen­ lét szerkesztését. Egy folyóiratot, különösen, ha az egy független, öntevékeny csoportosulás lapja, szerintem csak úgy lehet szerkeszteni, ha valaki határozot­ tan a kezében tartja, minden tennivalót felvállal, és a gyakorlati munkát tel­ jes odaadással, koncentráltan végzi. Egy folyóirat is művészeti tárgy, és ha azt egy határozott személyiség nem teremti meg olyannak, amilyennek meg­ álmodta, nem születik meg. Ha Kassák lapjaira gondolunk, vagy a Nyugatra, 63 �vagy a Válaszra: mindig egy ember, egy határozott személyiség állt ezek élén, és egyéniségével meghatározta lapja arculatát. „H a nincs rendező, nincs film sem” - ez a gondolat a mi esetünkben is igaz: ha nincs vezető szerkesztő, ak­ kor nincs folyóirat sem. Számomra egy idő után fárasztó lett a szervezés, a szerkesztés, és az ezekkel járó rohangálás, az ilyenkor óhatatlanul fellépő személyi konfliktusok. Hozzájárult ehhez, hogy az egyetemen utolsó éves let­ tem, és mindig úgy éreztem, a Jelenlét az egyetemisták folyóirata, az a helyes, ha a mindenkori hallgatók szerkesztik. Kísérlet történt egy nagyobb, egysége­ sebb csoport létrehozására, amelyben a Kardos vezette színházi társulás is je­ len lett volna, ebből születtek végül a rövümegmozdulások, de aztán ez is kifulladt. Két-három nagyon intenzív év állt mögöttünk, amelyben nem volt megállás egyetlen percig sem, rengeteg rendezvény, rendszeresen megjelenő Jelenlétek, kéthetente alkotókörök, nem csoda, ha elfáradtam, ha úgy érez­ tem, jó volt csinálni, most jó lesz abbahagyni. A 13. számban egy rövid hír tudósított arról, hogy befejeztem a Jelenlét szerkesztését; azóta nem jelent meg újabb szám. J. J .: Mi történt az elmúlt négy év alatt? P. A .: A helyemet Császár László vette át, és a nemrégiben meghalt művé­ szettörténésszel, Pap Tamással együtt megszerkesztett egy számot, amelynek tematikája a hatvanas-hetvenes évék avantgarde-ja. Ez a szám eddig nem je­ lent meg, úgy tudom, engedélyezés alatt van. Császár László egyébként két éve Hollandiában él, Amszterdamban telepedett le. A Jelenléttel párhuzamo­ san két antológiát is összeállítottunk, mindkettőt már 82-ben kezdtük szervez­ ni, ez tehát még a megszűnés előtti időszak történetéhez tartozik. Az E L T E jogi karán létezett az Á JT K Műhely elnevezésű csoport, aminek a vezetője Tótszegi Tibor volt. Vasy Géza, a közművelődési titkárság elnöke vetette fel, hogy jelentessünk meg egy közös antológiát, így született meg az Á lló­ háború című összeállítás, amit Tótszegi vel közösen szerkesztettünk. Tulajdon­ képpen már ekkor szerveződött a Jelenlét-revü című antológia is, eredetileg ketten szerkesztettük Császár Lászlóval, de az anyag közben változott, ala­ kult, sok idő eltelt, ő külföldre ment, ezért a késői megjelenés. J ..:J A Jelenlét-revü című antológiában „Egybegyűjtött nonfiguratív (tyroclonista) költeményeid” mellett az olvasó szokatlan „kiadói” megje­ lölést vehet észre: .„Médium-Art, Budapest” , ez utóbbi vajon mit jelent? P. A .: A Jelenlét befejezése után úgy éreztem, valami újat, valami mást kell csinálni, ami megfelel változó elképzeléseimnek. Létrehoztam egy képzeletbeli folyóiratot és kiadót, ez a Médium-Art. Ez a kvázi folyóirat vagy kvázi ki­ adó már a nevében is kifejezi számomra a vizuális költészet lényegét. A vi­ zuális költészet valamiképpen köztes művészet, és a mai művészetek egésze is közvetítő művészet. Véleményem szerint ma a művész és az általa létrehozott mű csupán médium, közvetítő a személyiség és a külvilág között. Működé­ sem egészét médium-artként fogom fel, mert azt gondolom, nem is tehetek mást: médiumként létezem a világban. Ennél némileg Szűkebb értelemben használtam a M édium-Artot a vizuális költészet megjelenítésére, kiadására. Ezzel a „kvázi kiadóval” sikerült bekapcsolódnom egy nemzetközi vizuális költészeti folyamatba, úgy, hogy xerox-, illetve szitanyomatokat küldtem Mexikóba, Jugoszláviába, Kanadába, különböző mail-art, vagy vizuális köl­ tészeti kiállításokra. A Médium-Art a Jelenlét folytatása a számomra, egy kö­ vetkező lépcsőfok. Egyéni vagy csoportos kiállításokat szervezek ezzel a név­ vel, a legutóbbi Médium-A rt stúdiókiállítást az Almássy téren láthatták az 64 �érdeklődők, amely vizuális költészeti bemutatón Kurdi Imre, Farkas Gábor, Sziládi Zoltán, Székely Ákos és mások szerepeltek müveikkel, rajtam kívül. Most szerveződik egy Médium-Art-antológia a JAK-füzetek keretében, ez szin­ tén vizuális költészeti anyagot tartalmaz majd. Természetesen, a végső cél: a folyóirat. J . J .: Visszatekintve, szerinted miben \volt a Jelenlét kiemelkedő, miért fontos ma is, négy evvel az utolsó szám megjelenése után? P. A .: Fontos lehetett azért, mert megszületett, létrejött, és lehetőséget adott néhány tehetséges ember kifutására. Nagyon sokan bizonyítottunk azóta, az újabb magyar irodalom meghatározó személyiségei indultak itt. Márton Lász­ lóra, Garaczi Lászlóra, Gáspár Katalinra, Kis Zoltánra, Kukorelly Endrére, Turczi Istvánra gondolok elsősorban, de másokat is említhetnék. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy kiválásom után ilyen hosszú szünet követke­ zik, és bízom benne, hogy az egyetemen előbb-utóbb lesznek olyanok, akik megjelentetik a Jelenlétet. J . J .: Ennek előmozdításában szívesen vállalnál valamilyen szerepet i? P. A .: Nem, ez már az ő dolguk lenne. Nagyon fontos, hogy a Jelenlétet min­ dig egyetemistáknak, az iradalomba belépni szándékozóknak kell szerkeszte­ niük. A folyóirat elnevezése is ezt sugallja. De, őszintén szólva, mindig szí­ vesen szerveznék folyóiratot. Az egyetemen — ez meggyőződésem - lehet iro­ dalmi folyóiratot létrehozni, ez csupán elhatározás és tehetség kérdése. Ha va­ laki erre áldozza az idejét, ha mindent ennék rendel alá, ha van ereje a tá­ madásokat kivédeni: akkor életre tudja segíteni a lapot, mert erre az elvi ke­ retek adva vannak. Az egyetem hátteret, talajt biztosít ehhez. Most érzem igazán, kilépve az egyetem falai közül, hogy valami minimális keretre szük­ ség van ilyen munkához. Ma, sajnos, hiába határoznám cl, hogy csinálok egy irodalmi folyóiratot, a keretnek a leghalványabb lehetőségét sem látom. A Médium-Art ennyiben „kvázi” ; nem tudom, hogyan lehetne elkezdeni folyó­ irattá szervezni valamiféle minimális bázis, támogatás megszervezése nélkül. Az egyetemen más volt. Budapesten, 1987 márciusában Az interjút készítette: JU S T Y Á K JÁ N O S 65 �szomszédság és közösség JA R O S L A V P A S IA K O V Á : Sarlósok - muszkavezetők Dokumentum és bírálat Egyes történelmi események nemcsak határkövei az emberiség történelmé­ nek, hanem arra is szolgálnak, hogy bizonyos távlatból és meghatározott időszakokban újra visszatérjünk hozzájuk, és a történelmi múltat vizsgálva megérthessük azokat. A z ilyen számvetések az egyének, csoportok, nemze­ tek érettségét bizonyítják. A csehszlovákiai magyarok történelmében ilyen láncszemet alkot a Sarlómozgalom. Nem véletlen tehát, hogy maguk a mozgalom résztvevői (B a ­ logh Edgár, Dobossy László, Sándor László, Boross Zoltán és mások) újra felidézik ezeket az eseményeket, de kívülük a jelenkori fiatal magyar nem­ zedék tagjai is (Szakolczay Lajos, Tiszatáj 1983/ 2.), akik megpróbálják megérteni a Sarlósok céljait. Kívülállóként szemlélve, gyakran olyan dolgok is megmagyarázhatók, amelyek maguknak a résztvevőknek jelentéktelennek tűnnek. A mai olva­ sónak és főleg a fiatal nemzedéknek ezért most is nagyon tanulságos né­ hány - ma már történelmi értékű - dokumentum, kiadvány, illetve törté­ nelmi esemény. Diákjaim nak nem győzöm hangsúlyozni - néha elég türel­ metlenül hogy a jelen gyökerei, okai a múltban keresendők, és ha el akarunk igazodni a valóságban, elkerülhetetlen a múltba való visszatérés - a múlt megismerése, vizsgálata. Minél bátrabban és merészebben ha­ sonlítjuk össze korunk vívm ányait és hiányosságait azzal a korral, amely­ ből nemzeteink, népeink újkori történelme kifejlődött, annál őszintébben fogadjuk el az objektív, érzelmektől mentes nézőpontot. Mielőtt belekezdenénk egy régi, első olvasásra elég kellemetlen dokumen­ tum elemzésébe (minél kellemetlenebb egy feladat, annál nagyobb önural­ mat és elfogulatlanságot igényel), röviden megemlítjük a Sarló-mozgalom fő eseményeit, amelyek rövid tartalmuk ellenére kétségkívül élénk, sok esetben gyakorlati következményekkel járó visszhangra találtak az akkori magyar közéletben: 1. A Sarló mint ideológiai mozgalom 1930. október 17-én kezdte meg működését, akkor hozta létre - a hatóságok megkövetelte alapszabállyal együtt - szervezeti kereteit. (Ezt megelőzte az 1928. augusztus 3. és 13. kö­ zött megrendezett gombaszögi falukutató jellegű cserkésztáborozás.) Fel­ adatául a csehszlovákiai magyarság társadalmi és nemzetiségi viszonyainak tanulmányozását, szocialista világnézetűvé formálását és a Duna-völgyi né­ pekkel való együttműködés megvalósítását tűzte ki. 66 �2. Balogh Edgár vezetésével, a prágai Szent G yörgy K ör égisze alatt, megszervezte a diákifjúság néprajzi és szociográfiai faluktatását. 3. Megrendezte Budapesten, M artinovics kivégzésének emléknapján, a csehszlovákiai, magyarországi és erdélyi főiskolások és fiatal munkások közös Ady-kongresszusát. 4. A Sarló küldöttsége 1930. március 15-én, a dunai népek színeivel és vörös szalaggal átfont koszorút helyezett el Táncsics M ihály budai sírján, mivel Horthy rendőrsége megakadályozta Petőfi budapesti szobrára való elhelyezését. 5. 19 31 szeptemberében Pozsonyban megrendezték a mozgalom orszá­ gos kongresszusát. A Sarló fő képviselői a kongresszuson bejelentették, hogy a mozgalom eljutott a tudományos szocializmus tanainak vállalásáig, és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ezzel megszüntette működését. A figyelmünk középpontjában álló kiadvány a Sarlósok „koszorúzási” ügyével kapcsolatos. Egyike azoknak a jobboldali sajtórágalmaknak, ame­ lyek a mozgalom ellen kegyetlen hadjáratot robbantottak ki, és számunkra nagyon tanulságos mozzanatok feltárására adnak alkalmat. A 26 oldalas röpiratot 1930-ban adta ki M uszkavezetők címmel a M a­ gyar Nemzeti Diákszövetség. A pamfletet Eszterhás István fogalmazta meg (felelős kiadó: Dr. Vitéz Bánsághy G yörgy, a M agyar Nemzeti D iákszövetség vezértitkára). Elhamarkodott írás ez, vagy inkább nagyon is cél­ irányos, amely a Sarlósok előbb említett koszorúzási aktusára rágalmakkal, gyűlöletes sértésekkel reagál.1 A szerző lélektanilag nem kezdi rosszul a támadást. Hatáskeltés cél­ jából mondanivalóját a világon tomboló terrorcselekmények felsorolásával indítja. Az erőszakosságot egyöntetűen a trianoni béke számlájára írja. M a­ gabiztosan eligazodik nemcsak a világban akkor végbemenő események között („G handit letartóztatták. Olaszország felbontja a szerződéseit...” ), hanem azt a benyomást szeretné kelteni, hogy a hazai eseményekben is otthonosan mozog: ,,A cseh impérium, most, amikor tíz esztendő esztelen rémüldözései után egyszerre hatalmas elánnal dobja felvid ék i fizetett csat­ lósait A Napot, a Reggelt, a Slovenski D enniket egy felvid ék i állítólago­ san magyar ifjúsági mozgalom melletti propagandába, ezáltal gyanúsabbá válik, mint maga a mozgalom. E z a tízéves cseh demokrácia - tízéves ter­ ror, szurony, börtön, - bocsánat a cseh demokrácia utolsó fegyvere. Az ideológia. Az áfium ...” . M ajd leírja, hogyan gyülekezett az egyetemi és fő­ iskolai ifjúság 1930. március 15-én, Budapesten (a Szabadság téri elszakí­ tott országrészek szobrai alatt), és vészjósló csendben megkoszorúzta a nagy magyar emlékszobrát. A következő sorokban olyan összefüggéstelen asszociációkba kezd a szerző, amelyek szükségszerűen értelmetlenségekbe torkollnak: ,,A cseh bőregér tudja, hogy a gyávaság és a háború egy helyen terem meg a lel­ kekben. Tudja, hogy itt az egyetlen kiút az irredenta, minden magyar in­ duló élet az irredentizmusba gyökeredzik.. D e tudja azt is, hogy az áfium a magyarral szemben mindig többet ér, mint a szurony, géppuska, gázpánik, vagy légiflotta. É s így rászabadította az 19 30-as márciusi ünnepségekre a magyar ifjúság és a megszállt magyar területek muszkavezetőit, a felvid ék i magyarság gyalázatát kilökte Budapestre.” 67 �A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy csak most derült ki, meny­ nyire megérte a Csehszlovák Köztársaságnak 19 18 . után a haladó magyar publicisták, újságírók, fiatal intelligencia felkarolása. A rra is figyelmezteti és buzdítja a Sarlósokat, hogy még idejében észhez térhetnek, s megakadá­ lyozhatják a magyarországi fiatalok és közöttük kialakult nézeteltéréséket: „H a a Sarlósok nem akarják, úgy még idejében döbbenjenek rá, hogy ho­ vá kötelez a szimbólumuk.” Egyúttal a szovjet jelkép lekicsinylő magya­ rázatával is megpróbálkozik. Érthető, hogy a pamflet írója számára éppen a Sarlósok osztályöntuda­ tának valós szemlélete - amellyel olyan bírálóan fordulnak nemzetük történelme, a jelenkori megváltozott történelmi valóság, valamint a szlovák meg a cseh fiatalok felé - érthetetlen, s egyben - nagyon helyesen kiérzi belőlük a legnagyobb veszélyt, a hazai ifjúságra gyakorolt hatásukat. Tudatosította ugyanis azt, amire Jócsik Lajos is rámutatott, hogy a 20-as évek második felétől, majd főleg a 30-as években a cseh és a szlovák egye­ temeken, főiskolákon dél-szlovákiai fiatalok is tanultak. Ő k küzdik le elő­ ször nemcsak a nyelvi különbségeket és az eltérő mentalitást, hanem a szociális korlátokat is. Ezért jogosan helyesbíti bizonyos mértékig Dobossy László K ét haza között című könyvében Balogh Edgárt, amikor azt állít­ ja : „ A húszas évek második felétől a csehszlovákiai egyetemekre és fő ­ iskolákra kerülő magyar fiatalok többsége paraszti vagy munkás származású volt. Deklasszálódás helyett tehát inkább társadalmi em elkedés ment akkor végbe.” A röpirat szerzőjét főleg az zavarja, hogy a koszorúzás ötlete maguktól a Sarlósoktól származik. E z érthető, hisz azokról a fiatal csehszlovákiai fő­ iskolásokról van szó, akik az államfordulat után önkénten és nehézségek nélkül látogatták a cseh és a szlovák felsőfokú oktatási intézményeket Prágában, Brünnben és Pozsonyban, s az új környezetben ellenséges maga­ tartás helyett éppen ellenkezőleg, nagyon sok közös történelmi és kulturá­ lis vonással találkoztak. Érezték, hogy az itt, eddig különböző okokból ta­ buként kezelt területekről szerzett ismereteik egyúttal bővítik, gazdagítják őket, s - az összehasonlítás alapján - saját környezetükben a magyar nem­ zet haladó kulturális értékeinek tolmácsolói lesznek. A Sarlósok azért he­ lyezték cl a dunai, valam ikor az O sztrák-M agyar Monarchia közigazga­ tása alatt élő népek színeivel átfont koszorút éppen Táncsics Mihály ra­ dikális demokrata szobránál, hogy ezzel is kifejezzék a már évszázadokon keresztül egymás mellett élő népek kölcsönös megismerési és közeledési vágyát. Dobossy László, egykori Sarlós, Magyar szemmel csehek között című esszéjében így emlékszik vissza (In: K ét haza között, Bp., 19 5 1.): „Szocia­ listáknak vallottuk magunkat, szocializmusunk értelme az volt, hogy se­ gítségével teljes magyarázatot kapjunk a magyar sorskérdésre, s hogy he­ lyes megoldását lássuk a közép-európai zilált helyzetnek... Így csakhamar kialakulhatott bizonyos érintkezési felület köztünk és a csehek közt. K ö ­ zülük is főleg azokhoz közeledtünk, akik szintén vallották a mi politikai alapelvünket: hogy a germán terjedés ellen egy frontba kell tömörülnünk szlávoknak, románoknak, magyaroknak. Á m a cseheknél is csak kis cso­ port hirdette ezt akkor: magányos írók, megtagadott tudósok, baloldali d i­ ákok... Közös a sorsunk, együtt küszködünk, néha versengve, máskor váll- 68 �v e tve: bajtársak vagyunk... szólunk, egymáshoz, értjük egymást, d e nem bízunk egymásban, nem oldódunk fe l egymás mellett. A közös sorsban is id e ­ genek maradunk... D e azért akadnak köztünk, akikkel hosszan és komo­ lyan vitázunk. A legjobban az fájt, mennyire nem ismerjük egymást, a lá­ tásunkat előítéletek torzítják. É lü n k egymás mellett, ám kevesebbet tud egyikünk a másikról, mint a norvégekről vagy a Kongó-négerekről. M egis­ merni egymást! - ez lett a jelszó: megismerni őket, hogy megismerhes­ sük önmagunkat is, ez lett a szándék. A kezdeményezők legtöbbször mi voltunk, hiszen aki többségen belül kisebbséghez tartozik, amit a többsé­ giek tudnak (elsősorban persze a nyelvüket), d e mást is: főképp szélesebb látókört, egyetemesebb kultúrát, a két- vagy többnyelvűség önmagában még nem elég ahhoz, hogy a kisebbségi ember biztonságban érezze ma­ gát. N ekünk is többre kellett törekednünk, s e többletet csak tudatos és tervszerű erőfeszítésekkel szerezhettük m eg...’” Eszterhás éppen a Sarlósok szélesebb műveltségi látókörétől rémült meg legjobban, továbbá attól a gondolattól, hogy már nincsenek egyedül, és Magyarországon is találtak hozzájuk hasonlóan gondolkodó szilárd, bár kisszámú közösséget: a Bartha Miklós Társaságot, amely az Ú j M agyar Föld című kiadványában Sarlós propagandafüzetet adott ki. Ő szintén csodálkozik az író: „Egyáltalán érthetetlen volt, hogy ez az ifjúi, m inden­ áron érvényesülni akaró és kim eredt, figyelő szemmel bárhol szereplést és emlegetést kergető társaság, hogyan szerényedhetett annyira le, hogy egy meglehetősen vaskos propagandafüzetben nem saját magáról, hanem a Sarlóról írt. Ma, hogy a márciusi botrány a kérdést előtérbe hozta, már világosabb az Új M agyar F ö ld II. számának rendeltetése. K iá ltó szó kel­ lett a pusztában...” Elsősorban azt a tényt tartja helytelennek, amelyre már V ass László a Sarlóról írt cikkében felhívja a figyelmet: „ 1 925 nya­ rán a szlovenszkói magyar főiskolások kibocsátják magukból az első re­ göscserkészrajt az eltemetett falvak felé. . . E z az új cserkészet szerves kap­ csolatba hozza a várost a faluval. A középosztály gyerm ekei karöltve az ifjúsággal a népdalon és népmesén át barátságot kötnek a f öldmívestömegek gyerm ekeivel. E d d ig az volt a baj - hangsúlyozta Vass - , hogy más osztályok és idegen népek szellemiségét oktrojálják rá a falura és így a sa­ ját osztályát sem fejleszthette k i.” - Eszterhás nagyon helyesen megérezte a lényeget: ,,Egyszóval 19 2 5-ben egymásra talált a fö ld és belőle magas­ ra sudárodott pálma, a magyar főiskolás ifjúság.” A 30-as évek elején kibontakozó Sarló-mozgalmat a szerző főleg a baloldalisága miatt ítéli el, továbbá azért is, mert a cseh és szlovák nyilvánosság tudomásul vette, s hivatalaik is legalizálták. Elégedetlen azzal is, hogy a magyar ifjúság 1930-ban Pozsonyban nyilvánosan és csendben megemléke­ zett március 15 -éről, s ebből az alkalomból Balogh E dgár az 1848/49-es forradalom hiányait elemezte: „ A bécsi reakciótól kikényszerített közjogi szabadságharcban elsikkadtak a parasztosztály követelm ényei. A Sarló hir­ deti a parasztkövetelmények nemzeti jelentőségét, valamint a Duna kö­ rüli kis nemzetek találkozását. M indez azonban az új szociális követelm é­ nyekkel találkozik már és a tudományos szocializmus társadalomszemléle­ tében keresi az esedékes magyar megújhodás lehetőségét...” (A Sarló po­ zsonyi ünnepe, A N ap, 1930. március 18.) A röpirat szerzője később Balogh E d gár ócsárolásába kezd, kinek sze­ mélye a mozgalomért önként vállalt felelősségtudata miatt zavarja őt: 69 �„Csodálatos átalakulása az ifjúságnak.. M ennyi árulás kellett ahhoz, hogy megengedték a március 1 5 -ik e ünneplését Pozsonyban?... Így válik magyar fiú szájában a 48-as jobbágyért végigharcolt szabadságharc a bécsi reak­ ció egyszerű manőverévé, és így felejti el elmondani az ünnepi szónok Balogh E dgár azt, hogy a cseh államalkotók ősei munkálkodtak azon, hogy a 48-as szabadságharc eredm ényei eltűnjenek, megsemmisüljenek. N em kellett nagyobb árulást elkövetni, csak a 48 hősi halottait kellett a reakció­ nak átadni és ezt az akkori cseh erőszak és fegyverek utódai felé lobogózni. Hálából. A 48 után következő rémuralom cseh katonák és beamterek ural­ ma volt...” A tudatlanság mindig kellemetlen dolog, a valóság tudatos elferdítése még kínosabb. Igaz ugyan, s tagadhatatlan - az 1848-as forradalom a cseh és a szlovák nemzet politikájának kudarca marad. A cseh és a szlo­ vák vezetők valóban nem vették észre időben a bécsi udvar igazi szándé­ kait, s a döntő pillanatban nem csatlakoztak a magyar forradalmi erőkhöz. Nemzetiségi türelmetlenségük bár érthető, de rövidlátó. Tudjuk, hogyan értékelte M arx és Engels azt a történelmi helyzetet. A szláv mozgalmat mindketten elsősorban azért bírálták, mert a cári Oroszország politikai ha­ talmára, az osztrák monarchia legerősebb feudális szövetségesére tá­ maszkodott. M arx egyetemesen szemléli az akkori Európa politikai, társa­ dalmi és gazdasági viszonyait. Nézőpontja szerint a magyar nemzet érde­ kei, amely nemzet az abszolutisztikus zsarnokság ellen demokratikus elvek ­ kel a világszabadság kivívásáért harcolt, magasabban álltak, mint az oszt­ rák monarchia többi leigázott nemzetiségeinek érdekei. Azt is tudjuk, hogy Csehországban Palacký ausztroszlávizmusával szem­ ben léteztek - és gyors ütemben terjedtek - olyan cseh radikális demokra­ ta nézetek, amelyek írásban és szóban, a magyar forradalommal való szövetkezést hangoztatták. Ilyen elveket vallott - másokkal együtt Josef V áclav Frič, Em anuel Arnold, K a rel Sabina, Otokar Vávra. A cseh radikális demokraták, többségében írók, publicisták, akiknek meggyőződésük volt a szociális átalakulás elkerülhetetlensége és hasznos­ sága, maguk is kétszer kíséreltek meg fegyveres felkelést szervezni a mo­ narchia ellen. Ő szintén együttéreztek a magyar szabadságharccal, amelyben helyesen látták az európai reakció bástyáinak szétrombolóját. A konzer­ vatív cseh liberálisok a nemzeti függetlenség biztosítását - féltve saját népünk forradalmi hangulatától - a Béccsel való szövetségben látták. A cseh radikális demokraták viszont előtérbe helyezték a bécsi, a magyar, a lengyel és a német forradalommal való szövetkezést. K iadták a jelszót: „H a az európai hatalmak a népek ellen szövetkeznek, szükséges, hogy a népek ellenük egyesüljenek” .2 Az is bizonyos, hogy éppen a magyar forradalom szempontjából döntő pillanatokban - és nem csak a forradalom számára fontos pillanatokban nagyon sok minden éppen a vezetők demokratikusságától és nagyvonalúsá­ gától függött, akiknek ugyanis egyáltalán nem volt szándékukban a forra­ dalom eszméinek és azok összes vívmányainak megvalósítása, úgy, ahogy azt a legkövetkezetesebb demokraták - Táncsics és Petőfi - elképzelték. A forradalmi vezetők a parasztkérdésben nagyon középnemesi elveket kép­ viseltek.3 Tudvalévő, hogy ezzel szemben a parasztságnak a nemzeti kérdésekhez való viszonyát főleg egy szociális mozzanat, konkrétan az agrárkérdés meg- 70 �oldása határozza meg. A népi rétegek annyira elnyomorodtak, hogy elsődle­ ges érdekük anyagi helyzetük megjavítása volt, és csak ezután kerülhetett sor a nemzeti öntudat előtérbe helyezésére. Táncsics M ihály, a plebejus radikális demokrata, már 1847-ben a N ép szava - Isten szava című, Kossuthoz írt tanulmányában világosan hirdeti: „N ém elyek szokták mon­ dani: a népet magunkhoz föl kell emelni, s így nemzet leszünk - d e a nemesség örvénybe süllyedt le, oda n e m em elkedni többé, hanem csak bukni lehet.... A sok m illiónyi népet n em lehet a maroknyi nemességbe ol­ vasztani, hanem m egfordítva. Paraszt testvéreim nem jogokat kérnek valakitől vagy országgyűléstől, csak azt követelik, hogy a kiváltságos­ osztály igazságos legyen... Óriási tévedés, mondom, m ikor azt beszé­ lik : és neked jogokat adok. M ihelyt valaki ember, milyen a többi, meg­ vannak a jogai is : igazságtalanság és erőszak az, amit tévedésből előjogok­ nak szoktak nevezn i...". Táncsicshoz hasonló nézeteket vallott Emanuel Arnold: „ A z én haza­ fias törekvéseimben nemcsak a nemzetiség fontos, hanem elsősorban a nép felszabadítása. ” Ú gy gondolom, szükséges volt a múlt felelevenítése ahhoz, hogy meg­ értsük: a Sarló-küldöttség Táncsics M ihály szobrának megkoszorúzásával (Táncsics volt különben az, ki a nemzeti kérdésben a legmerészebb elveket vallotta, a nemzetiségi szempont helyett ugyanis az osztályszempontból in­ dult ki) kétféle gesztust tett. Egyrészt a magyar forradalom legkövetkeze­ tesebb, Táncsics képviselte hagyatékához, másrészt pedig a hasonlóan ha­ ladó elveket hirdető szomszédos nemzetek képviselőihez csatlakozott. Ter­ mészetesen erkölcsi tanulsággal is szolgált egyben a magyar, a cseh és a szlovák értelmiségi ifjúság számára, figyelmeztetéssel a múlt hibáira mu­ tatva. A Sarlósoknak a 30-as évek elején a hazai centrum felé való közeledé­ se igazán merész, de talán egy kicsit Don Quijote-i gesztusnak tűnt. Ő szinte szándék hajtotta őket arra, hogy a magyarországi fiatalokat meg­ nyerjék a szociális egyenlőség és a szomszédos nemzetekkel folytatott kultúrális együttműködés programjának. A z már más kérdés, hogy mennyire józanul mérték fel lehetőségeiket és a magyarországi, valamint a csehszlovákiai fiatalokra gyakorolt hatásukat. Nem volt állandó kapcso­ latuk a hazai centrummal, ezért nem tudatosíthatták teljesen a két állam eltérő fejlődését. A N ap 1930. március 18-i számában A pozsonyi Sarlósok nem koszorúzhatták meg a budapesti Petőfi-szobrot című cikke beszámol a Sarlósok bu­ dapesti útjáról: „ A z eredeti terv szerint a koszorú letételénél a haladó szellemű budapesti egyetemi hallgatóság küldöttei is részt vettek volna...” A pamflet írója ironikusan teszi fel a kérdést, vajon kik lettek volna azok a hallgatók, akik odaadják magukat „egy láthatatlan dirigens egyetlen intésének?” - és ezt állítja: „ A muszkavezetők idegei cseh vibrációval te­ lítődnek meg Pesten. Csak így lehet m egmagyarázni, hogy az után is tün­ tettek a Sarlósok ellen, vagy pedig azzal, hogy ha tüntettek ellenük, na­ gyobbak az érdem ek odaát. Hiszen a forrongó Budapesttel álltak szem­ közt a hős muszkavezetők. Ezt pedig még a csehek is respektálják...’ ” A Reggel 1930. március 19—i számában így ír az ügyről, „Budapesten ledorongolják a haladó Sarlós-mozgalmat - M iskolcon újult erővel tör utat magának. E g y 50 főnyi diákcsoport M iskolcon a Vetés szellemében 71 �röpiratot adott ki. A »K őtörőt« elkobozták.. 8 diákot letartóztattak. A z ut­ cákon is tüntettek a Sarlós ifjak ellen, akik valóságos forradalmat idéz­ tek. elő bátor szereplésükkel a magyar ifjúság szívében. A reakció szerve­ zetei azonban nem hagyhatják szó és tett nélkül ezt a forradalm i lelkiismeret-felrázást...". A szerző éles támadásba vált: megvonja a Sarlósoktól a közös magyar történelmi nemzeti küldetéshez való csatlakozás jogát. Elítéli a miskolci diákcsoportot is, akik a Sarlósokhoz hasonló program jegyében léptek fel. Helyesen látja, hogy fellépésük védőfal lehet(ne) a kibontakozó jobb­ oldali revizionista irányzatokkal szemben. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy néhány évvel később József Attila az Ő s patkány terjeszt kórt című versében egyöntetűen a fasizmust érti alat­ ta, amelyet a magyar ifjúságnak éppen az a rétege képviselt, melybe Eszterhás is beletartozott. József A ttila már a Hazám című ciklusában fi­ gyelmeztet a veszélyre: „adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarm at.” - Az Ő s patkány terjeszt kórt című versében drasztikusan kimondja azt, amitől már előtte is félt: „ Ő s patkány terjeszt kórt miközöttünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad” . - A rra is int bennün­ ket, hogy a nemzetek között állandó és újra feléledő sértéseket, igazságta­ lanságokat oldjuk meg: ,,S mert a nemzetekből a szellem nem facsar ned­ ves jogokat, hát új gyalázat egymás ellen serkenti fel a fajokat., űzi egy­ mást a bosszúállás vágya s a lelkiism eret.'’ De térjünk vissza a gúnyirathoz. A szerző nem tagadja, hogy a Sarló­ sok fellépését a reakció főleg ideológiai szempontból tartotta veszélyesnek. Eszterhás idézi - és gúnyosan értelmezi, de nem cáfolja meg - a Reggel. 1930. március 29-i beszámolóját: „ ...A reakció vezérei meg vannak ré­ mülve, hogy a magyar ifjúság elérkezett arra a pontra ahonnan népének sorsát tisztultabb horizontok előtt látja. Ezeknek a tisztultabb szociális szempontoknak Magyarországon a Sarlós-koszorú letétele és manifesztuma volt, melyben nyíltan az októberi forrdadalom eszmei örökösének va ll­ ja magát egy új magyar nemzedék nevében". - Nehezen tudjuk ma már megítélni, mennyire volt indokolt akkor a Sarlósoknak az egész fiatal ma­ gyar nemzedék nevében fellépnie. Bizonyos viszont az, hogy cselekede­ tük jelentős egyetértő és elutasító magatartást váltott ki magyar földön. Különböző diákszövetségek fejtették ki véleményüket a Sarlósok prog­ ramjával szemben és mellette. Főleg az 1848/49-es magyar forradalom és az 19 18 . közötti öszefüggések és kapcsolatok hangsúlyozására reagáltak. Erről szintén a Reggel (1930. márc. 29.) írt: „ . . .Természetes, minden új magyar nemzedék éppen úgy, ahogy Jásziék és a közvetlenül utánuk követ­ kező generációk, úgy azok is, am elyek a 18-as forradalom után léptek csak ki az életbe, tetterejüket és ideálizmusukat ennek az eszmének szolgálatá­ ba állítják, s egy percre sem alszik ki lelkükben a tudat, hogy a magyar nép forradalmának lehetnek vesztett csatái, d e maga a forradalom győzni fo g !” Eszterhás csalhatatlanul megérezte a Sarlósok programjában az eszme­ ileg haladó, valósághű törekvéseket, és ezért tehetetlenségében cinikus tá­ madásokba kezd: „ . . . T í z év óta bennünket vádolnak ellenforradalm i ter­ rorral. M i sem fogjuk tehát, akármennyire halvány kópiái vagyunk a csa­ tát veszített forradalom terrorfiainak, saját magunkat terrorizálni...” 72 �Hasonló stílusban folytatja a Sarló-mozgalom „leleplezését” és a hazai viszonyok védelmét. A kiadvány 16. oldalán a szerző A N ap 1930. március 22-i jelentéséből idéz, és egyben gúnyolja azt: „H iá ba akarta a magyar belügyminiszter T erebessy táblabírót politikai szenvedélyességében pellengérre állítani. A z it­ teni magyarság szemében, amely már megtanulta, hogy a trianoni határo­ kon kívül is van élet s ez ez élet egészen más, mint azt Budapesten elkép­ zelik - ez nem sikerült neki. Itt már tudják az emberek, hogy nem lehet nekilovagolni a szélmalomnak, hogy más szabályai és törvényei vannak a kisebbségi életnek, mint amilyeneket egy álmokat kergető nacionalizmus rá­ juk akarna oktrojálni.” A gúnyirat írója a mondatnak elsősorban arra a részére figyel fel, amely­ ben a szélmalomról van szó: „...H át csak ez az oka a megalkuvásnak? Csak az, hogy nem lehet? É s mi lesz, ha mégis lehet? H a valaki mégis megállítja azt az őrült zajjal járó szélm alm ot...’ ” A N ap válasza érthető és egyértelmű. Helyesen látja azt az irányt, amely felé a Sarlósok törekvéseit kinevető ifjúság tart: „...A z új magyar ifjú ­ sági közszellem idegenkedik a szabad gondolattól és szótól... a német Burschenschaftok. ceremóniája szerint öntözgeti sörrel-borral lelki száraz­ ságát és atavisztikus külsőségek alá reji tudatlanságát...” (A N ap, Pozsony, 1930. március 29.) Eszterhás cáfolja A N ap 1930. március 10-i jelentését: „H ivatalból ren­ delték el Budapesen a Sarló-ellenes tüntetéseket. A Turul emberei fel­ mentek a belügyminsztériumba, és azonnal informálták Sztranyavszky ál­ lamtitkárt, nemcsak a Sarlóról, d e feljelentették a M ephoszt is, mint kom ­ munistát és mint a kommunista Sarló barátját. A belügyminisztériumból e közbenjárásra hivatalos leirat jött a bevándorolt Mephosz vezetőségéhez, melyben a diáksegélyek megvonásával fenyegetik meg a szövetséget...” A Turul-tagok védelmét a szerző elég naivan, de valószínűleg találóan és kifejezően azzal a ténnyel támasztja alá, hogy az államtitkár, annál in­ kább a miniszter, egyáltalán nem állna szóba a diákokkal, még csak az előszobába sem engedné be őket. „ A Turul embereiről ilyeneket írni, vagy csak hazug információk alapján, vagy 19 19 . nagy futásának vissza-visszatérő maláriás lázában lehet. K ik a Turul em berei? 2 0 -2 4 éves egyetemi és főiskolai hallgatók, orvostanhallgatók, joghallgatók, akik. csak a félelem ­ szülte legendákban állanak olyan magasan, hogy a belügyi államtitkár fölé kerüljenek...” A fiatalok körében azonban akadtak elég sokan olyanok is, főleg ma­ gyarországi diákok, akik nagy elismeréssel szóltak a Sarlósokról és üdvö­ zölték mozgalmukat. A N ap ilyen levélből idéz egy részletet: „E g y e térzünk és egyet akarunk veletek. Szükségét érezzük annak, hogy azt kife­ jezzük előttetek akkor, amikor a magyar vezetőtársadalom és egy gyáva magyar ifjúság márciusi koszorútok miatt titeket parlamentben, sajtóban, és egyesületi határozatokban megtámad, megtagad, és a magyar sorsközösségből sietve kizár...’ ” A röpirat szerzője viszont fokozza a rágalmakat, mikor a Turult vé­ delmezi és a Sarlósokat tám adja: „ A magyar sorsközösségből kizárni egy testvért nem lehet. Születése óta olyan alaposan bent van ebben mindenki, akinek vérében muzsikál, d e csak abban a nyughatatlan jó magyar vérben, amelyik sohasem volt képes arra, hosszú és éppen ezért szenvedésteli histó­ 73 �riánkban, hogy nyugodt megfontolással dögevőkhöz közeledjen, vagy ha mellé is láncolták, keblére boruljon és vele testvéresüljön. Pedig na­ gyobb fáraók parfőmtartója is lehettünk volna, mint a cseh állam ...” A z itt megjelenő fenyegetőzés már leleplezi azt az áthidalhatatlan tá­ volságot, amely azok között a fiatalok között keletkezett, akik a nemzetközi viszonyok kiélezését szándékozó és a német orientáció felé hajló Gömbös­ kormány szolgálatába álltak, és a Sarlósok között, akik tudatosították a megváltozott történelmi valóságot, és nemcsak a nemzetiségi kérdés, ha­ nem a szélesebb, szociális és osztályellentétek kérdéseinek a megoldására is törekedtek. N ekiindulva kellemetlenek is a pamflet írójának egyértelmű, félreérthetetlen kijelentései: „ É s azt is tudnotok kell, hogy itt mi a nemzet dinamitos ládája vagyunk. Tíz év óta gyűlik ebben a tartályban az ifjúság, a nemzet dinamitja. A mi ifjúságunk, ami ebben az országban, csonkaságban felesleges, am elyik a maga fejlődésének feltétlen teret követel, szétrombolja ha útját állja, a cementfedezékeket, rejtett lőállásokat, meg­ állít minden tankot, légcsavart, mert élni akar és mert tehetségesebb, erő­ sebb és nemzetibb, áldozatkészebb, mint eddig bármelyik magyar generáció... Ide kívánkoznak Móricz Zsigmond józan meglátásai is. A Nyugat­ ban (19 3 1. március 16.) részletesen beszámolt a berlini, a pozsonyi, a prá­ gai és a debreceni magyar főiskolások körében tett látogatás élményeiről. Tanúvallomása, amely a L id o vé noviny (19 3 1. 14 1. sz.) hasábjain A ma­ gyar diákok nálunk és Magyarországon címmel és E g y magyar író tanúság­ tétele alcímmel jelent meg, kifejező és jelentős kordokumentum. Móricz legelőször a berlini Collegium Hungaricumban tett látogatá­ sáról beszél. A Collegium - hatalmas palota, csupá márvány és fényűzés elképesztően hatott rá. Rájött, hogy ebben a palotában egyenesen éhezik 30-40 magyar diák. Hangsúlyozta, hogy az efféle túlméretezett paloták tel­ jesen hamis fényben mutatják az egész magyar életet és meglehetősen fur­ csán hat, amikor az elszegényedett Magyarországról beszélnek bennük. Az ilyen paloták nem teljesítik igazi feladatukat, s jobb lenne, ha a magyar kormány megfelelő havi ösztöndíjat adna a diákoknak, s meghagyná nekik a művelődés szabadságát. Mert a magyar diákok be vannak zárva a Collegiumba, nem járnak színházba és társaságba, így nem tudják elsajátítani a német kultúrát. E monstre palota minden termében olvasható a felirat: beszéljetek magyarul! - A továbbiakban Móricz összehasonlítja az emlí­ tett neveléssel és eredményeivel a csehszlovákiai magyar fiatalság ezzel ellentétes fejlődését. Azt mondja, hogy táviratilag hívták Pozsonyból Prágába, és ott vette észre, hogy előadását egy haladó nyilvános irodalmi akció kapcsán rendezték. Móricz hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt a magyar ifjúság kedvéért jött Csehszlovákiába, s hogy hallgatósága csak­ ugyan a magyar ifjúság volt. Három napot töltött a prágai magyar fiatalok - Sarlósok - körében, s meglepte őt okosságuk, szervezettségük, a cseh kulturális körökben tanú­ sított diplomáciai képességük. Miután visszatért Pestre, elhatározta, hogy a hazai magyar ifjúsággal is kapcsolatot teremt és összehasonlítja külföldi tapasztalataival.. 19 3 1. február 9-én Móricz prágai tapasztalatairól tartott előadást a pesti fiatalság képviselőinek. A z ezt követő vitán azonban szomorúan álla­ pítja meg, hogy a hazai ifjúság lelkiállapota kaotikus, nincsen szilárd 74 �programja és nincsenek öntudatos vezéregyéniségek. Elszakadt a néptömegektől. Ezzel ellentétben a csehszlováikai fiatal magyarságnak van konst­ ruktív programja, vannak vezéregyéniségei és szoros kapcsolatban áll a ma­ gyar parasztsággal. Móricz a továbbiakban Debrecenben tett látogatásáról számol be, ahová drámájának színre vitele alkalmából hívták meg. A darabnak ugyan sikere volt, de másnap az egyetemi ifjúsági egyesület tagjai a színház épülete előtt antiszemita tüntetést rendeztek a főszerepet alakító színész ellen. M egálla­ pítja, hogy a magyar ifjúság eme szelleme ellen úgy kell harcolni, mint az egykejelenség ellen. „V a gy kialakítunk egy új magyar nemzetet, vagy a nemzet m eddő m arad.” Hozzáteszi még, hogy az újjászületéshez szabadság kell elsősorban, egészséges, reális gondolkodás. Hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai magyar nemzedék Sarlósok határozottan jobb vezetője lesz a nemzetnek, mint a mai hazai fiatal intel­ ligencia. Befejezésül megállapítja, hogy a magyar nemzeti élet válaszúton áll... Móricz nagyszerűen állta a helyét Prágában is a csehek és szlovákok kö­ zött. Diplomataügyességgel így válaszolt Stefan L e tznek, az E lán szlo­ vák folyóirat munkatársának arra a kérdésére, hogy miként képzeli el a csehszlovák-m agyar szellemi érintkezést: „ A műveltség egységes. A legki­ sebb nemzet, ha megvannak számára a szabad fejlődés feltételei, éppoly tényezője válhat az emberi műveltségnek, mint egy nagy n emzet. D e nem minden nemzet kötelessége az, hogy összefogja erőit az általános emberi műveltséggel való szövetségre. É n keresem az útját, a csehszlovák-magyar közeledésnek.” (Dobossy László: K ét haza között, 19 8 1. 140. 1. alapján idéztem.) Ezt a tényt a Sarlósok is teljes mértékben tudatosították. Tisztán lát­ ták tevékenységük hármas feladatát: a szocialista eszmék terjesztése tag­ jaik körében, a magyarországi ifjúsággal való kapcsolat felvevése és az élenjáró csehszlovákiai vezetők tájékoztatása. Ezt a célt szolgálta T. G . Masaryk köztársasági elnökkel való találkozásuk is, de elsősorban az egyetemi tanáraikkal kialakított szoros kapcsolat volt jelentős, akikben bíztak, akiket terveikbe is beavattak, és akik valóban melléjük álltak a szociális és nemzetiségi vívmányok kivívásáért folytatott harcban. Főleg a következő professzorokról van szó: Em anuel R á dl , František X avér Š al­ da és Z deněk N eje d lý. Közvetlen hatásukról és ösztökélőerejükről talá­ lóan emlékezik vissza egyik hű hallgatójuk: „ F . X . S alda Európa legkép­ zettebb irodalomkritikusa és esszéírója volt. Szintetikus szellem, aki rend­ szerben látott m inden részletet. G ondolkodó, aki nem ismert megalkuvást, meghátrálást, kitérést.. A hatvanhét éves S a ld a ezt írta nekem, az akkor még alapvizsgáig sem jutott diáknak: N em kételkedem affelől, hogy igaz­ ságos ügyért harcolnak, s hálás lennék, ha időnként értesítenének, hogyan áll ügyük.” (Dobossy László: M agyar szellemmel csehek között, In.: Két haza között, 82. 1.) Dobossy helyesen felismerte Zdenĕk N ejedlý döntő szerepét a Sarlósok baloldali orientációjában: „ Z . N ejedlý, a neves baloldali professzor, monu­ mentális életmű alkotója, szintén a pártunkon állt. A cseh m űvelődés egész múltját, és minden ágazatát egységbe foglaló tudós, akit bánt a mai cseh­ szlovák élet sivársága, s teljesebb, tökéletesebb megoldások után vágyik. Szüntelen és következetes jelenléte a társadalmi küzdelemben, a kommu- 75 �nisla párt oldalán lenyűgözött... Igazságérzetével, amely természetesnek ismerte el a mi jogainkat, s a maga módján küzdött is értük, külön lelke­ sedést váltott ki bennünk...” (Uo. 83. 1.) A Sarlósok jól látták a polgári vezetők - akik egyformán elnyomták a magyar és más nemzetiségű munkásosztályt - és a haladó intelligencia köz­ ti különbséget. Soha nem lettek hűtlenek az 1848/49. forradalmi hagyo­ mányaihoz, ezért Eszterhás igazságtalanul nevezi őket a „nemzeti ügy áru­ lóinak” . A dolgozók érdekében mindig és mindenhol felléptek a burzsoá demokratikus kormány erőszakos cselekedetei ellen. Balogh E dgár Emig­ ránsok és újarcú magyarok című cikke is (A N ap, 1930. április 6.) bizo­ nyítja: ,,Mi azt a munkásvért láttuk, ami a legionáriusok fegyvereitől fa­ kadt és ömlött szét a pozsonyi vásártéren. A csehek és szlovákok polgári jellegű nemzeti forradalma történelmileg megindokolt és régóta esedékes esemény volt, de a magyarság felé ellenforradalmi arcot mutatott...” Jelentős tény az is, hogy éppen Sald a Tvorba (Alkotás) című folyóiratá­ ban jelent meg Laco Novomenský vezércikke Történelmi folyamat cím­ mel (19 3 1. július 23., melyben a kosúti sortűzről úgy ír, mint a szlovákiai kommunista mozgalom példaadó leckéjéről. Külön kiemelte Major István és Terbessy ]ános kiállását.). A Sarló-mozgalom működésének kicsúcsosodása az 19 3 1. szeptemberé­ ben Pozsonyban megrendezett ötnapos országos kongresszus volt 16 1 tag részvételével. A kongresszus több szekcióban ült össze, s cseh, valamint szlovák értelmiségiek is részt vettek rajta, akik nemzetük nevében üdvö­ zölték az értekezletet. És újra a Tvorba volt az, amely 19 3 1. novemberében cikket jelentetett meg A Sarló nevű magyar diákegylet országos kongresszusa címmel (19 3 1. 47. szám, 750. 1.). Aprólékosan ismertette a kongresszus lefolyását és hang­ súlyozta: „...a csehszlovákiai magyar probléma a maga határozott megoldá­ sához vezető útján egyúttal német, szlovák, ukrán problémaként intéző­ dik...” Ugyancsak reagált a Sarló kongresszusára a Komunistická revus (1932. 78. sz., felelős szerkesztő: J aromír Dolanský, kiadta a C S K P K B ). A cikk írója, Goldhammer Géza, cikke befejezésében beismerte, hogy ,,a Sarló­ csoportban dolgozó elvtársak hosszú utat és hosszú harcot hagytak maguk mögött. A Sarló kongresszusa előtt és alatta alaposan megtisztították sora­ ikat...” M ivel a felbomlásra mindig a kritikus helyzetekben kerül sor, most is törvényszerű volt, hogy a mozgalom megszűnése után tagjai szétszóródtak - különböző országokba kerültek. Balogh Edgár, a mozgalom eszmei vezetője Romániában él, Csehszlová­ kiában 61-en maradtak (Lőrincz Gyulával az élen), Magyarországra 5 1- en költöztek (ebből 1945. előtt huszonöten, a többiek 1945. után), 1945. előtt néhányan a Szovjetunióba (H aba Tibor, Zhorella Árpád), mások Am eri­ kába (Terehessy János), Svédországba mentek, vagy Franciaországba, ahol részt vettek az antifasiszta ellenállásban (Dobossy László). (Az adatokat Boross Zoltán statisztikájából merítettem.) Befejezésül megállapíthatjuk, hogy ma már olyan helyzet alakult ki, amelyben csak hasznos lehet azoknak a dokumentumoknak a feleleveníté­ se, amelyek most már 5 5 éves távlatból megvilágítják a Sarló jelentősé­ gét. Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy igazságtalan dolog 76 �figyelmen kívül hagyni állandó és maradandó jelentőségét annak a fiatal magyar nemzedék mozgalmának, amely lerakta a két ország történelme és kultúrája kölcsönös megismerésének tudományos alapjait, s amelynek egyes tagjai még most is a hagyományok megismertetését és megmagyará­ zását szorgalmazzák. Ebből a szempontból kell értékelnünk a fentiekben elemzett okiratot is, amely bizonyíték arra, hogy míg az akkori ifjúság kevés figyelmet szentelt a Sarlósoknak, most annál többet meríthet példájukból a mai fiatal magyar nemzedék, talán a mi közvetítésünkkel is. JE G Y Z E T E K 1. A cím alatt a következő alcímek olvashatók: Sarlósok, a megszállt ma­ gyar területek muszkavezetői A Sarló és a félhivatalos cseh sajtó Az oktobrizmus nyelvöltögetése a Sarló-kérdés alkalmából. - Mi az öregcserkészet és mi a Sarló. — Hogyan lesz a Szlovenszkó szlovenszkóbb. - Utolsó praktikája a cseh bőregérnek. 2. D e tudjuk azt is, hogy 1848 márciusában Janko K r á ľ Pestről, ahol egyidőben és egy irodában Jókai M órral a szlovák származású A. B. Vrchovský ügyvédnél gyakornokoskodott, Szlovákiába ment és itt a parasztok előtt a március 15 —i pesti forradalmat népszerűsítette. Tény az is, hogy Gusztav Zechenter jelentős szerepet játszott az 1848 49-es szabadságharcban Bécs barikádjain, éppúgy, mint Kossuth hadseregé­ ben. Emanuel Arnold J. V . Frič mellett a cseh radikális demokraták vezető egyénisége, Hangok Magyarországról (1848) című cikkében a következőket írta: „...Béccsel együtt nem bukott meg sem Ausztria, sem M agyarország.” D e Arnold világosan rámutatott arra is, milyen politikát alkalmazott Bécs a magyaroknak szánt márciusi alkotmány­ nyal, hogyan számított arra, hogy a nacionalista (és főleg gazdasági) törekvések által vezérelt egyes burzsoáziák az Osztrák Birodalmon belül a magyarokkal való egyenjogúság követelményével fognak fel­ lépni. É s így is történt. Igaz, J. V . Frič buzdított a reakció elleni harcra: „N em akarunk szabadságot kegyelemként és ajándékként kapni... kemény harccal, százféle áldozattal vívjuk ki más népek, az olaszok, lengyelek, magya­ rok és a szabadság más óhajtóinak példája alapján, és elérjük füg­ getlenségünket Európa barátian gondolkodó népeinek családjában.” J. V. Frič forradalmi tevékyenységéért hosszú éveket töltött az olmützi, komáromi és munkácsi börtönökben, ahol a magyar szabad­ ságharcosokkal is találkozott. Nem véletlenül éppen K . Sabina elevenítette fel a monarchiában élő összes nemzetiségek forradalmainak emlékét O živené hroby (A feltámadott sírok) című kisregényében. 3. Erről részletesebben a következő tanulmányomban írtam: Odraz ná­ rodnostnej otázky v diele Jókaiho, Eötvösa a Táncsicsa v období od revolúcia s roku 1848. do rakúského vyrovnania (A nemzeti kérdés visszatükröződése Jókai, Eötvös és Táncsics műveiben az 1848-as for­ radalomtól az osztrák kiegyezésig), Zborník F F U K , Bratislava, X I X II., 1960. 77 �„Magammal nem kerültem szembe” Balogh Edgár: Magyarok, románok, szlávok A nyolcvanéves múlt Balogh E d ­ gár - rendkívüli frissességgel - is­ mét megörvendeztette olvasóit és tisztelőit. Úgy is írhatnánk, új köte­ tének lényege (és címe lehetne): D una-völgyi párbeszéd nem lenne konkrét és elkötelezett, de itt, eb­ ben a kötetében a Duna völgye még közelebb kerül hozzánk: magyarok­ ról, románokról és szlávokról szól. A kötetet a hűséges társ, a régi Sarlós-barát, Sándor László válo­ gatta és jegyzetelte, éppoly gondo­ san, filológiai pontossággal, miként tette ugyanő a D una-völgyi párbe­ szédben. Éppúgy osztotta tematikai egységekre, mint akkor, csakhogy most egy Szűkebb korszeletet kel­ lett figyelembe vennie, az utóbbi negyven évet. Milyen könnyedén írjuk le: „az utóbbi negyven évet” ! Végered­ ményben egy emberöltőnyi időről van szó. Megejtő ennek felismerése Sütő András értő bevezetőjében. Ismerve Balogh E dgár életművét, a sorjázó kötetek izgalmat keltő meg­ jelenéseit, e sorok írójának is be kell vallania meghökkentette (hogy ne azt írja: „szíven ütötte” ) ama felismerés, mely Sütő Andrást is rabul ejti. Hogy ti. Balogh E d ­ gár „időnként előreszalad öt-tíz évet öregedni, majd azután mint­ egy a magány szorításában, egy óvoda, sarokbástya gondját letéve, visszasomfordál az iskolába; a pa­ dokban újabb kisfiú után kutat, akinek tollat adjon kezébe...” Igen, ez, ilyen Balogh Edgár. A fá­ radhatatlan szervező, a politikailag elkötelezett közíró, aki - s gondo­ 78 lom, Sütő Andrást is ez ejtette meg - távlatokban gondolkozik. A múltjelen-jövő korrelációjában: miköz­ ben meg- és leírja saját ifjúságát, nemzedéke küzdelmeit, a jövőre gondol. Nem ér rá sokat és tétle­ nül merengeni a múlton, igazságta­ lanságokon. Í me az árulkodó jel, mondat, melyet akkor fogalmazott meg, amikor kijött a börtönből, s a kérdésre - „M i volt ez, E d g ár?” - , válasza ez volt, ez lehetett: „M i lett volna? N yilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekin­ tem.” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár. Mert Balogh Edgár itt él - E u ­ rópának eme szegletében; s ő realis­ ta lévén, tudja, mindez mit ró reá. Az utódokat is így keresi. Így tud írni a szlávok, románok, és magyarok 1848-as szerepéről, a tragikus fordulatokról, így l ancu és Kossuth kapcsolatáról, így G aál G ábor ás Fábry Zoltán barátságá­ ról, így disputái a népiségről, így a tegnapi és a mai A dy ról, s így tud nyilatkozni a nemzetiségi kérdés­ ről, mely szerinte világfeladat, s így a kelet-európai összehasonlító tör­ ténelemszemlélet időszerűségéről. Lehet, teheti - mert kell. Mint Sü­ tő András írja bevezetőjében, B a ­ logh E dgár „a tudatos fegyelem s a felismert szükségszerűség bölcses­ ségével keresi szüntelen a törvé­ nyes cselekvés új és új módozata­ it...” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár, aki az Acéltükör m élyére tud és akar nézni - tanulságul idézi a rég- és a félmúltat, a jövő érdeké­ ben. Talán egyetlen kötetében sem �tűnt föl, ragyogott föl ily élesen: mindent, amit tett (ti. mint köz­ író és pedagógus) Balogh E d gár: a jövőért tette. Különösnek tűn­ het e megállapítás, hiszen azonnal kezünkben az „ellenérv” , az 1972es Intelmek. D e az más. Más volt a célja, más volt az írói attitűdje miként jelen kötetének írásaiban. Valahogy úgy tűnik: amaz (Intel­ mek) egészítik ki emezt (M agya­ rok, románok, szlávok). Visszafelé nehezen sikerül beállítani az éles­ séget. Ha most eltekintünk attól a szub­ jektív mozzanattól, melyet Sütő András fölidéz Máthé Rebekával kapcsolatban (hogy ti. fölhívták Rebi figyelmét arra, helyes ha el­ válik „állam ellenes” férjétől; „ R e ­ bi megrázta szelíden a fejét, és más­ nap, szabadlábra helyezve, megér­ kezett E d gár” ), aki kemény tartású asszony, ismételjük: ha ettől eltekin­ tünk (lehet-e? szabad-e?), akkor Balogh E dgár kötetének leginkább szubjektív hangvételű, s egyben orientáló témaköre az a három be­ szélgetés (interjú), melyet B eke György, Benkő Samu készített, és amelyet Kántor Lajossal folyatott. Szubjektív, mert beszélgetés, viszszaemlékezés is, interjú is. Lehetetlen felidézni e három be­ szélgetés minden - akárcsak fon­ tosnak is tudható - mozzanatát. De a Beke Györggyel készített inter­ jú ismét újabb adalék Balogh E d ­ gár közírói arcvonásához: ebben nem a maga személye a fontos, fő művének a Romániai magyar iro­ dalm i lexikon létrejöttét, befeje­ zését tartja. Emlékszem, kolozsvá­ ri dolgozószobájában büszkén mu­ togatta a még kéziratban lévő cím­ szavakat. M ert igaza van Beke Györgynek, aki - nyilván Balogh Edgárral egyetértésben - azt a cí­ met adta a beszélgetésnek: Fél év­ százados írásbeliségünk nagy számbavétele. Ezt is egyik bizonyítéknak érez­ zük - tudjuk ahhoz, ha azt írtuk az imént, e kötete különbözik a ko­ rábbiaktól. O bjektíve nagy szám­ vetés ez a kelet-európai nemzetiségi létről és tudatról, melynek létrejöt­ tében egy Balogh E dgár nevű románai magyar közírónak több mint katalizátor szerepe volt. Tehát ismét a képletnél vagyunk: Balogh Edgár a jövőre tekint. Távlatos gondolkozású közíró, aki bizonyos személyes „ügyeit ezzel lezártnak tekinti” . Pedig H ídverő volt E r­ délyben. Nem véletlen a három esztendeje megjelent azonos című kötete: H ídverők E rdélyben (1985). A Rom ániai magyar irodalmi lexikon ürügyén is jelzi az „áthajlást az időn” , a „múlt és a jövő egybefűzésének irányzatát” , mely­ nek megteremtése mögött rengeteg „aprómunka” , „szárazmunka” , számtalan bürokratikus anyag lap­ pang. Ezeken keresztül épült fel. Balogh E dgár ismét távlatokban gondolkodik, visszafelé és előre: e lexikon munkálatait B od Péter Magyar Atbenas-ával hozza össze­ függésbe. Mintaképnek tekintve B od Pétert. Önmagával sem került szembe, amikor Kelet-Európa tájain, a föld egyetlen kicsi szegletén, a ma­ gyarság számára keresi a helyet; több nép és nemzetiség közösségé­ ben. „ M iért ne lássam a viharfel­ hőkön és mennykőcsapásokon, pucscsokon és agressziókon túl is szép­ nek, napsugarasnak az em beriség teljes egészében való boldogulását? Lelkesedem minden új, népi álla­ mért, s nem vétem szem elől azokat a megegyezési és szövetkezési lehe­ tőségeket, melyek e nagyszerű tör­ ténelmi panoráma mélyéről ígérkez­ nek...” - vallotta 1981-ben Benkő Samunak. S itt és ekkor újra tetten érjük a tételt: Balogh E dgár vallo­ mása általános tételből indul ki (Duna-völgyi párbeszéd), s megér­ 79 �kezik a konkrét tennivalókhoz (magyarok-rom ánok-szlávok). Ú gy, hogy „történelmi szerepében nem­ zetiségünk megvalósíthassa önma­ gát” , vagyis „tükörbe kell elébe tárnunk tudatbeli kialakulásának minden eszmei és tárgyi mozzana­ tát” . Amit elmondott a lexikonnal kap­ csolatban Beke Györgynek az időn való áthajlásról, a múlt és jövő egybefűzéséről, azt vallja önmaga életéről Benkő Samunak, amikor saját múltjáról, kudarcairól, téves lépéseiről, mélybe tántorgásról és újra magasba emelkedéséről beszél. 80 M it tehetünk mindehhez hozzá mi? Legfeljebb azt, ami már régen bujkál az emberben, s az Acéltükör mélye (1982) óta egyre és újra fel­ erősödik, hangot adni annak: ideje, itt az ideje, hogy átfogó (akár eszszészerű, akár monográfikus) lel­ tárt készítsünk Balogh Edgár életútjáról, közírói pályájáról. Még akkor is, ha ez életmű szeren­ csénkre még nem befejezett. A Magyarok, románok, szlávok című kötet erre minden indítékot megad. (Kossuth) KO VÁCS G Y ŐZŐ �hagyom ány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete „ K i határozhatná meg a vi­ lágosságot úgy, hogy annak lényegéről a vaknak is kellő fogalma legyen ? ” (Madách: A z Aesthetika és a Társada­ lom viszonyos befolyása.) 1. Játszik velünk a sors. Luciferi korban adatott élnünk: szorongunk és immár nemigen remélünk. Okkal. Joggal? Ádám ot Madách visszatérí­ tette a szakadék széléről. Hogy Madáchot ki vagy mi térítette vissza ugyanonnan, azt máig találgatjuk. Bennünket azonban vajon ki ránt vissza a szakadék pereméről? 2. Nem azért remekmű Az ember tragédiája, nem azért gyürkőztek ne­ ki annyian és megnyugtató eredmény nélkül a M adách-rejtély megfejtésé­ nek, hogy a bevett értelmezések mellett, azokat nem tagadva, inkább ki­ egészítve, ne próbálkozhatnánk meg újabb értelmezéssel. A z eddigi értel­ mezések zöme az emberi eszmék kudarcának, az emberiség tragikus csőd­ be torkolló szellemtörténetének művészi illusztrációját látta a Tragédiában, anélkül, hogy ebből a szemszögből meggyőzően hiteles magyarázatát adták volna a leglényegesebb és mindörökre aktuális tanulságnak: az irracioná­ lis, reményt sugalló utolsó soroknak. Egyes rejtett utalások, halk megsejté­ sek igazolni látszanak egy másfajta értelmezés lehetőségét is, amely az örök emberi teljesség- és szabadságvágy kudarcra ítélt kalandját látja a Tragédiában. „M ert nem eszmék tragédiájáról van szó, hanem egy örök emberi magatartás örök tragédiájáról. Ennek lényege röviden, hogy a Prométheusznak induló ember mindenkor Sziszúphosszá kénytelen válni.” (Mezei, 325.) E gy ilyen értelmezést hitelesít maga Madách is, aki egyik, Erdélyihez írott levelében ezt írja: „A z egyes képeket vagy momentumokat aztán úgy igyekeztem egymás után helyezni, hogy azok egy bizonyos cselekvő sze­ mélynél is mintegy lélektani szükségből következzenek egymásból” . (Idézi Alexander B ernáth, 252.) Talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy Madách a Tragédiában min­ denekelőtt saját gyötrő kérdéseire keresett választ és megoldást, s hogy a tragikus sorsú Ádám nem más, mint maga Madách. Hiszen ,, minden sze­ mélyben Madách beszél. Ádámban oly figyelemgerjesztő komolysággal, 81 �mint tavaly az országgyűlésen, mikor lelkes szónoklata mindjárt érdeket ébresztett, Luciferben pedig azon kedélyességgel, sans géne, mint ebéd után a színháztéri kioszkban vagy K uglernél” . (Zilahy, 236.) Madách a T ra­ gédiában elsősorban önmaga számára pórbálta igazolni az „és mégis” vi­ gaszát, ,,a magyar eidos legsajátosabb filozófiai m ondanivalóját” (Szerb A n tal): a reménytelen reményt. Számomra és azt hiszem a mindenkori olvasó számára is tanulságosabb, és meggyőzőbb az az állítás, hogy Ádám sorsában nem eszméknek, ha­ nem egy embernek és vele azonosulva saját magának a sorsát láttatja. H i­ szen az eszmék oly távoliak és hidegek, ám az Ádám sorsával való azono­ sulásban benne lappang az a titkos vágy, hogy végül számunkra is megada­ tik a remény. Valóban Madách lenne hát a Tragédia igazi főszereplője? Milyen lelki válságokból menti ki a végső remény? Milyen próbákat kell kiállania a mindenkori embernek, az egyénnek az örök emberi tragédiában? Mi le­ het a magyarázata és a forrása a végső reménytelen reménynek? És mi ma­ gunk vajon a szorongásba való örök veszteglésre ítéltettünk volna? Milyen esélyünk van a reményre? É s miféle reményre? És miért? Miért? „...H iszen a halál az semmi, abba nincs semmi, d e ez a fuldoklás...” (Madách utolsó szavai) 3. Nem tudhatni, hogy Madách valóban önmagát rajzolta-e meg a lon­ doni szín megcsalt, elkeseredett munkásában, amint ezt a Tragédia egyik külföldi elemzője, a holland W allis vélte, azonban mindenképpen rokonítja őket a néma dac és a sivár kor rezignált megvetése. Amikor Madách a Tragédiát írja, és benne a maga jelenkorát, a londoni színt, akkorra már maga is a teljes kiábrándultság szorongásában él. Hiszen neki is megvolt a maga Paradicsoma, megvoltak esélyei a szabadságra, a szerelemre és a költészetre, ám aztán ő maga is megszenvedte kiábrándító csalódásait, amelyeket csupán a költészete, a Költészet volt képes túlélni. Madách Paradicsoma: a gyerekkora az anyai gondviselő függőség árnyé­ kában. Jótékony árnyék ez, ám végül mégiscsak árnyék. Anyja teszi lehe­ tővé számára anyagilag Pesten a zenei művelődést, a színházlátogatásokat, az Atheneum -előfizetést, szellemi kiteljesedését, ám féltékenyen őrködik a lelke fölött. Madách, ha vágyakozik is arra, hogy mint Ádám , „önlábára állhasson” , még egyetemista diák korában is anyai engedélyt kér lyukas kalapját újra cserélni. Madách gyerekkora e gondviselő függőségben igen hosszúra nyúlik, ezért élheti át azt annyira mélyen, ezért éghet lelkében mindvégig az Éden utáni sóvárgás, és végül ezért oly tragikus számára később a Paradicsom végleges elvesztése. E z magyarázhatja felnőttkori örök nosztalgiáját az anyai gondviselés iránt és engedelmes kései visszatérését annak árnyéká­ ba. Nemcsak az anyja volt érzelmeinek zsarnoka. Madách maga is viszszavágyett a gondviselő függőségbe - lázadó önállósodási kísérletének ku­ darca után. Nem véletlenül. A maga Paradicsomában Madách lelki alkata belső ellentmondásainak ingatag összhangja prolongálódott. Hiszen Madách 82 �egyéniségének titka és magyarázata lényének ellentmondásos belső kettős­ sége. „ Madách különös egyéniségének egyik titka: a liberális-romantikus kettősség” - írja Barta. (27) Egymással küzd születetten romantikus énje individualista, liberális énjével. Fejlődéselméletét is ez a feszítő ellentmon­ dás jellemzi: romantikus énje nem hiszi a haladást, mivel az életet tartja tökéletesnek, liberális énje azonban szükségszerűen hisz a haladásban, mi­ vel a liberális az eszméket tartja tökéleteseknek. Madách lelki alkatának kettőssége valójában a kor kettősségét tükrözi. „ A X IX . századi, vagyis »örök« ember érzelmei voltaképpen szélsőségesen egyéni, individuális ér­ zelmek, amelyek a legtöbbször végzetesen szembekerülnek egymással. Ugyanakkor az a legtragikusabb ellentmondásuk is, hogy nem egyszerűen önzők, hanem minden egyéni, szubjektív érzelem, valam i másra irányul, a közösségre, a társra, a szerelemre, a gyerekre, az eszmékre, a társada­ lomra.” (Mezei, 117 ). Madách a maga belső ellentmondásainak összhangját átélhette Szontágh Pállal való barátságában is. Mint Ádámnak az ő Luciferé, Madáchnak Szontágh volt a „m etafizikai támasza” . (Barta). ,.H a így párosan lebeg­ nek virágról virágra - írja Palágyi Menyhért - lehetetlen bennük Á dám ra és Luciferre rá nem ismerni. Teszem, mikor egy kö zö s ideáljukkal tán­ coltak és Szontágh k érd i: »M egszorítja-e M álika tánc közben a kezedet?« »Igen« - »N o, mert az enyémet is szorongatja.« - így ábrándítja ki a mindig rajongásra kész Ádám ot az ő hű Lucifere.” (9). Barátságuk mint­ egy kiegyenlítődése, egyensúlya két végletes pólusnak. És Madách igen nagy szükségét érezte ennek a barátságnak: ennek az egyensúlynak. ,, H a te nem hiszed, hogy két ily e llenkező gondolkodásm ód gyönyörrel és rokonszenvvel nézheti egymást, engem kénytelenítesz barátságodban két­ kedni, mert, hogy világnézle tü n k így áll, tagadhatatlan.” - írja Szontághnak egyik összezördülésük után 1845 nyarán. Madách ebben a barátságban önnön belső ellentmondásainak kiegyenlítődését, összhangzó Paradicsomát élhette át. Madách maga is m egvallja lelki alkatának kettősségét. Egyik levelében romantikusnak vallja magát, és arról panaszkodik, hogy a szenvtelen külső alatt nem ismerik föl benne a romantikust. Ennek a vallomásnak a fényé­ ben megnő Barta János véleményének súlya: szerinte Madách egész élete önmegvalósítási kísérlet és annak sorozatos kudarca. Önbecsülése van, önbizalma viszont annál kevesebb, ebből fakad örök kielégületlensége. Könnyen fölismerhető ebben a látleletben az Édenre vágyó ember sóvár­ gása: önbecsülése van, hiszen a lelkében él a hajdan megélt paradicsomi teljesség vágya, de önbizalma nincsen, hiszen e vágy teljesüléséhez bizo­ nyosságokra van szüksége, ilyeneket azonban racionális felnőtt énje egyre kevésbé képes föllelni. A teljesség és a bizonyosság azonban csupán együtt képes megteremteni a Paradicsomot. Madách sokáig él a maga Paradicsomában. És amikor végül föllázad terhessé váló gyermeki függősége ellen, házasságával, legalábbis kezdetben, csak gondviselő kezet cserél. A csesztvei kúriában töltött házas időszak Éden-élményének folytonosságát biztosítja. Ehhez az is hozzájárul, hogy fokozottan érzéki és bevallottan romantikus mivoltának belső kettősségét úgy oldja föl, hogy titkolva sóvárgó nőimádatát, metafizikai rangra emeli, mitikussá lényegid át a szerelmet. Í gy a házassága, mellyel legyőzni lát— 83 �szik Szontágh Pál baráti-lebeszélő luciferi fondorlatait és egyben önnön kételenyeit, kezdetben a megőrzött mitikus Paradicsom illúzióját nyújthatja számára. Ám Világos után megföllebbezhetetlenül diadalmaskodik a luciferi érv. A nemzeti katasztrófa, a börtönélmények, a kiürült csesztvei kúria, a fölkoncolt testvér - fölbillentik az egyensúlyt, megbomlik az összhang: M a­ dách kiűzetik a Paradicsomból. A század embere is elveszti a maga Édenét. A forradalmi hit kudarca után ellenérvek nélkül és diadalittasan hódít a földhözragadt racionalizmus, a tényszerű pozitivizmus. A levert Magyarországon vitathatatlan érvvé válik a mechanikus determinizmus, Büchner könyvének (Erő és anyag) determinista eszméje, a szociáldarwinizmus, Quéntélet belga szociológus morálstatisztikai tanai, a newtoni mechanika lehangoló entrópiaelve. M ind­ ezek a nemzeti letargia légkörében riasztóan tagadják az ember szabad akaratát, és ez a tagadás 1849 után racionálisan igazoltnak, hitelesnek lát­ szik. E korszak embere racionális és rezignált, ez a korszak az ,,az van, ami van” byroni és az „az vagy, aki vagy” goethei igazságának kora (Mezei), de erre rímel Fichte diagnózisa is: „M inden, ami előttem áll, keresztülkasul meghatározott; ami, és egyáltalán nem más.” (16 .) Nem véletlen, hogy ez a kor teremti meg a lét értelmét tagadó, pesszimista schopenhaueri metafizikát (Barta). A kapitalizmus „racionális” szabadversenye pedig egyáltalán nem jó gyógymód a katasztrófát szenvedett nemzet számára. Túlságosan is igazolja az értékek viszonylagosságát és árfolyamcsökkenését. Madách okkal fájlal­ ja esztétikai tanulmányában a kor elsivárosodását. „C sak a moslékos gyár büszkélkedik” - panaszolja fájó nosztalgiával a világ elidegenülését (Tün­ dérálom). Ám leginkább a szabadságeszme devalválódása fáj neki. Hiszen maga írja Politikai hitvallásában, hogy három eszme van, mely mindenekfölött áll, és melyért meghalni is érdemes: a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Másutt meg arról ír, hogy minden korszellem lényege a sza­ badság. M árpedig a kiegyezés küszöbén Madáchnak igen fájdalmasan kell tapasztalnia, miképpen hat a kereslet-kínálat törvénye az eszmék piacán is, szembesülnie kell az olyannyira áhított szabadság eszméjének értékvesz­ tésével. Az 1849 utáni nemzedék számára Isten végképpen elrejtőzik. A mohácsi vész, az etnikai-nyelvi elszigeteltség fojtó következményei, H erder jóslata után a szabadságharc bukása végsőkig fokozza azt a kétségbeesett borúlá­ tást, amely egyébként is a magyar irodalom és ideológia régi sajátossága (Gáli Ernő). Madách lelkét valójában alkatának sokszor oly gyötrő, Paradicsom­ vesztő belső kettőssége menti meg. Alapvetően romantikus mivoltában képtelen a rezignációra, nem tud belenyugodni a reménytelenségbe. K épte­ len szabadulni a Paradicsom emlékétől meg a vágyától. És éppen ez az emlék és ez a vágy menti meg őt; gyötrő lelki szükségletévé válik a Pa­ radicsom visszahódítása. Ennek esélyeit veszi számba a Tragédiában. M ind­ ehhez azonban meg kell mérkőznie a század racionális világképével. Csu­ pán így fogalmazhatja meg a maga alternatíváját. Talán nem véletlen, hogy ezt éppen akkor teszi, amikor a nemesi polgárosodás hívei is újabb cselek­ vésre készülődnek. 84 �A Madáchéhoz hasonló életutat jár be Ádám is a paradicsomi öntudat­ lan léttől a céltételezések és kételyek kudarcain keresztül a tragikus op­ timizmusig, a reményen túli reményig, az irracionális hittől a ráció buk­ tatóin át az elkeseredett öntudatos hitig, a „térdepelő reménytől” a „fö legyenesedett reménytelenségig” (Sütő András). 4. Az első szín lényegében az Úr meghatározása. „A z Isten nem egy-e a világgal? H ol határai?” - töpreng Madách a jegyzeteiben. „ Ő az erő, a tudás, a gyönyör egésze” . A z Úr maga a teljesség, az összhang. A világ­ egyetem összhangzó rendje, mely „évm illiókig eljár tengelyén / M íg egy kerékfogát újítni k e ll” , és amely minden kivételt törvénnyé igazít magában: lám, a fenyegető kivétel jelképe, az üstökös is „csak látszólag rendbontó, neki is megvan a megszabott útja” (Alexander Bernát, 3.), hiszen „az Úr szavát meghallva, R end lesz útjának ferdesége.” A z első színt megelőző (a hipotetikus nulla színben) az Úr még maga sem létezik, még maga a végtelen egyneműség. A z első, a teremtés utáni színben már létezik, már megteremtette önmagát. Ehhez meg kellett te­ remtenie önmagában a küzdelmet, hogy érezhesse önmagát, hogy létezhes­ sen. „Isten, hogy megismerje önmagát, önnön tökéletességét, hogy ön­ állósága legyen, kénytelen fölvenni egy konstrukciós elvet, amely azonos vele, belőle fakad, és mégis más, mint ő. Lucifer ez a konstrukciós e lv : a szükségszerű Semmi a M indenhatóval szemben, a tiszta lét önmagával való ellentéte. K ettejük a levés, amelyből a minőség, az önálló létezés, az öntör­ vénnyel rendelkező formák létrejönnek.” (Bretter, 154.) A z Úr önmagát teremti meg azzal, hogy megteremti Lucifert. Lucifer ekképpen egyidős az Ú r­ ral, a teremtéssel, a létezéssel. „ D e mindöröktől fogva élek én” - hangoztatja Lucifer, és az Ú r ezt nem tagadhatja, de szükségét látja bizonygatni: „ É n vég­ telen időktől tervezem/S már bennem élt, mi mostan létesült.” Mindkettő­ jük állítása jogos. Az Ú r a világ „terve” , a virtuális létezés, amely azon­ ban csak Lucifer bábáskodásával valósulhatott meg. Ezért kénytelen az Úr megkegyelmezni Lucifernek, sőt alkudni kénytelen vele. De ugyanez okból Lucifer lázadása is hiábavaló, a tagadása „dőre” , hiszen maga is az Úrnak a teremtménye. Egylényegű ugyan az Istennel, de mégsem azonos vele. Birtokába kapja tőle az öröklét és a tudás fáját, azaz az istenné válás lehetőségét és jogát (hiszen az örök tartam és az ezzel párosuló végtelen tudás istenné tesz), de ezt a jogát, ezt a birtokát éppenséggel az Úrtól kap­ ja. Luciferé az istenülés joga, lehetősége viszont valójában nincsen e jogá­ val hiánytalanul élni, nem válhat az Úrral egyenrangúvá, hiszen az istenü­ lés csak Istenen belül, az ő birtokán valósulhat meg. Mindez csupán az Úr szeszélye. Lucifer nem egyenrangú fél, amiképpen a Semmi is csupán benne munkáló része a végtelennek. Lucifer csupán a lét kovácsa, amely tagadá­ sával hozza létre és mozgásba az univerzum rendjét és összhangját, olyan tagadás, olyan semmi, amelynek csupán az emberre nézve van abszolút ne­ gatív értéke. 5. Ádám (héberül: ember) tragédiája a második színben, a Paradi­ csomban kezdődik. Ádám „az emberegyetemnek képviselőjeként” (Wallis) az emberiség gyerekkorát éli. Léte a tiszta lét, egysége Istennel maga a közvetlen azonosság (Bretter, 153). E z a közvelen azonosság adja Ádám végtelen nyugalmát, teljességélményét. A mítoszok nem csekély nosztalgiá­ val emlékeznek vissza az ártatlanságnak erre az aranykorára, amelyben az embert még közvetlenül és teljesen áthatotta az isten(ek) szava, lénye és 85 �közelsége. A z örök ember ősi létéből örökölt teljességemlékét és vágyát megtestesítő Paradicsom minden mitológiában a teljességbirtoklás, az istenültség metaforája: az abszolút szabadság, a teljesség, az összhang, a bi­ zonyosság és a teljes biztonságérzet örök emlék- és vágyképe. Az ég kapuján dics sugárzik, rajonghat É va , hogy „éln i, éln i: mily édes, mi szép!” , joggal büszkélkedhet Ádám is: „ É s Úrnak lenni mindenek fe­ lett” . Ádám ,az édeni lét alapelvéről v all: az Ú rral való közvetlen azonos­ ság folytán istenük Ádámnak létélménye a teljesség birtoklása. A Paradi­ csomban az ember a mindenséggel még egylényegűként hiánytalanul azo­ nosnak érezheti magát önmagával, hiszen a teljességgel azonosként birto­ kában tudhatja mindazt, amitől a léte függ, így a természet parancsai saját parancsai önmaga számára. Furcsa kettősség összhangja nyilatkozik meg a Paradicsomban. Ádám függetlennek érezheti önmagát, mert a teljességtől, illeve azzal azonosként önmagától függ, úr lehet mindenek felett, ám ugyan­ akkor ebben a végtelen és zavartalan bizonyosságban léte a bizonyosságtól való függés. „ Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk, É s mindezért csupán hálát rebegnünk Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket” - áradozik É va , mire Ádám kissé megrovóan szól: „ A függés, látom, életelv neked” . Pedig ez a füg­ gőség neki is éppen annyira életelve. Ebben a kétely nélküli öntudatlan összhangban nincs kérdés; nem lehet kérdés az, hogy „m ért kék az ég, M iért zöld a liget - elég, ha úgy van.” A teljességben egyre megy az „alu l” vagy a „fö lü l” , mivel itt nincs irány, hiszen nincs választás, csupán örökérvényű egyetemes bizonyosság. Am ely­ ben csodás összhang uralkodik, „sokszerű szó és egy értelem” , egymásra rímel a madárdal és a patakcsobogás. M aga Ádám és É v a is „összhang­ zik” : az égi zengzetet, ha elhallgat, egymás keblén lelik föl. „ M i a hang, hogyha nincs ki értené? M i a sugár, ha szín nem fogja fel? M i volnék én, ha mint visszhang a virágban, Benned szebb életre nem feselne létem, M elyben saját magam szerethetem?” - hangzik Ádám szerelmi vallomása, és ezzel öntudatlanul az Úr teremtéselvét visszhangozza. Hiszen maga az Úr is azért teremtette meg Lucifert, hogy benne önnön tökéletes­ ségében gyönyörködjék. Madách nem szól róla, de ismeretes, hogy a ke­ resztény mitológiában É v a Ádám testéből, az oldalbordájából született, te­ hát egylényegű vele. Mégis egyben egymás tagadásai is: vonzódásuk, egye­ sülésük gyönyöre a teremtés gyönyörével azonos. Egységükben a teljesség ismer magára. „N em azért vált az éj s nap kétfelé, Hogy a félénk ember párját keres­ se...?” - fogalmazza meg Madách a maga szerelmi metafizikáját (Csák vég­ napjai), amelyre gyakran visszatér. „ A boldogságot is csak a nők lophatják le számunkra az égből” - írja akadémiai székfoglalójában. „Szabadság és nő oly rokon” - lelkendezik másutt (Csak tréfa). Verseiben is visszatérő motívum ez a szerelmi misztika: „ É s valóban lelkünk ismerős volt, Istennél csak egyet alkotott, É s hogy újra feltalálja egymást E világon, ketté vált legott. S fájt fél-léte. Kínzó sebében 86 �Vágyó h évvel nyugtot nem lele, M íg lelkedben azt most feltalálta S önmagában jobb felét v ele” (a Vadrózsák ciklusból) A férfi és a nő virtuálissá vált, hajdani egységét valló ősi mítoszok vissz­ fényét ismerhetjük föl Madách szerelmi metafizikájában. Ádámban és Évában egymás teljességének ígéretét, paradicsomi garanciáját látja: a tel­ jességre vágyva egymásban önmagukra vágynak. Lucifernek viszonylag könnyű dolga volt, önnön lényege, a teremtésben megnyilatkozó kettősség segíti: É va. Ádám nem lehet meg önmagában, hiszen mozdulatlanná kövülne a léte. Az összhangban és az összhanghoz szüksége van önnön tagadására: É vára. H iába egylényegűek, nem csupán az összhang biztosítékai egymás számára, hanem egymás tagadásai is: meg­ születik bennük a küzdelem csírája. Lucifernek könnyű a dolga, mivel Ádámban és Évában már a Paradicsomban megnyilatkozik az emberi gyar­ lóság első jele: Ádám nagyravágyó, hiszen istenülni vágyik, É v a pedig hiú, talán mert istenítőnek érzi magát (Wallis). Lucifer nem tesz egyebet, mint tudatosítja bennük, hogy mégsem urak mindenek felett, hogy akad valam i, ami nem az övék. Fölmutatja számuk­ ra a hiányt, teljességük korlátait: a két fát, a tabut, a saját birtokát. És Ádámékban megszületik az első kérdés, a kétely: miféle teljesség lehet az, amelynek korlátai vannak? É s ezzel megbomlik a világ összhangja, szerte­ foszlik a teljesség, Ádám ék belső egyensúlya fölborul. Ádám isteni létét látja veszélyben. A luciferi érv és aztán a lángpallosú kerub saját korláto­ zottságára ébreszti rá és egyben fordítva is: saját korlátozottságának fölis­ merése ébreszti föl benne a teljesség birtoklásának most már tudatos v á ­ gyát. Ádám ék harapnak az almából, hogy hasonlóak lehessenek az Úrhoz. Az istenülési szándék törvényszerűen igyekszik kisajátítani a hiányban meg­ mutatkozó önnön tagadását. A hiány azonban Lucifer birtoka. Ádám a hiányt csupán Lucifer világá­ ban töltheti be, szüntetheti meg. Korlátozottságát fölismerve tudatosan, a szellem erejével kell megszüntetnie léte korlátait. Lucifer nem tesz egyebet, mint hogy Ádámot léte korlátaira, a hiányra, a semmire figyelmezteti, egy­ ben megnyitja számára a tudatos cselekvés dimenzióit, amelyben Ádám önnön sajátos és új cselekvési közegére, „önlábára állásának” esélyére is­ mer rá. A z eredendő bűn valójában nem a születés bűne (amint azt Madách kor­ társai vélték), hanem az emberi tudat lázadása a paradicsomi függés ellen. Ádám büntetése, hogy istenülése hiányos: nem kóstolhatja meg az örökélet almáját. M árpedig az öröklét s a tudás fája szorosan együvétartozik, az öröklét a tudás ellenmérge. Hiszen mi szüksége lenne egyébként a paradicso­ mi örökös létben veszteglő Ádámnak külön csupán az öröklét almájára? Ádám bűne, hogy csak félig istenült, hogy csak a tudásba kóstol bele. H i­ szen ha az örök életet is kisajátítja magának, ha istenné válik, ki vethetne bármit is egy isten szemére? Í gy azonban, halhatatlansága hiányában, fe­ lelősségre vonható. Pedig hát Ádám bűne-e, hogy az Úr megakadályozta őt abban, hogy a másik almát is megkóstolja? Nem inkább az Úr bűne ez? Lucifer azzal vétkezett Ádám ellen, hogy megízleltette vele a tudás almá­ ját. Az Ú r pedig azzal, hogy eltiltotta a másiktól. 87 �Ádámnak mindez csupán tragikus balszerencséje, amiért büntetlenül bűn­ hődik. Büntetése ellen örökösen föllebbez, de hasztalan, hiszen nincs hová föllebbeznie, önmagával viaskodik csupán. Nem tehet hát mást, bűnösségét kell erénnyé minősítenie ahhoz, hogy egyáltalán elviselhesse a létét. Bűne és bűnhődése, hogy csupán ebben a bűnben képes és akar élni. Ádám lemond az „ösztön kéjéről” , a Paradicsom számára oly „idegen s kietlen már” . Elvesztette a Paradicsomot. Vagy talán a Paradicsom vesz­ tette el őt? Alexander Bernáth fölfigyelt arra, hogy „nem az Úr kergeti ki Ádámot a Paradicsomból, Ádám maga hagyja ott, mert maga lesz ura sor­ sának.” (24.) 6. „ E z az enyém ” - ezek a száműzött-emigráns Ádám első tudatos sza­ vai: a birtok, „az enyém” tudatos fölismerése szemben mindazzal, ami „nem enyém” . Ebben a birtokviszonyban már benne rejlik az én és a nem én fölismerése is. E z már az önmagára, önnön tudatára, éntudatára eszmélő individuum fölismerése: a korlátok s a teljesség elvesztésének tudomásul­ vétele. Ádám elhagyta a gondviselő kezet, de mivel még lelki kényszere a hit, most már a luciferi érvben bízik: „Érzem , hogy Isten amint elhagyott, Üres kézzel taszítván a magányba, Elhagytam én is. Ön magam levék Enistenemé, és amit kivívok, Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.” De érzi már bűntelen bűnének is a súlyát. Nem evett az öröklét fájáról, hát az Űr nem veszi le róla véglegesen gondviselő kezét. Ádám száműze­ tett ugyan a Paradicsomból, de a Paradicsom nem száműzetett Ádám lei­ kéből. Képtelen megfeledkezni róla, és ez az emlék nem hagyja őt önköré­ ben megnyugodni. Madách egy ízben, a K isfaludy Társaságban mondott székfoglalójában „az emberi lélek korlátolt s változhatatlan voltáról” beszél, s ezzel kapcsolatban egy „változhatatlan örök törvényt” említ. Mi más lehetne ez az örök lelki törvény, mint a Paradicsom emléke, „az ember régi rögeszméje” (Milovan D anojlič), az emberi lélek legmélyén, a tudattalanban mindig élő és ható ösztönös teljességigény, a bennünk élő, bensővé tett, virtualizált hajdani mitikus teljesség. „M int szép álom, hogyha ébredsz, Édesen reng képzeteden által, Úgy a lélek É d enrőli álmát Is elhozza magával” - fogalmazza meg Madách mintegy a Tragédia mottóját (Hit és tudás). Ádám igazi büntetése az, hogy képtelen szabadulni ettől a vágytól, a teljesség emlékétől, Madách szavaival: az istenülés igényétől. A ráció a hajdani teljesség ösztönökben megőrzött emlékét mindinkább a tudattalan­ ba, a lélek mélyebb régióiba fojtja, de ez az emlék vágyként, elfojtott, de valójában örökre elfojthatatlan kiteljesedéskényszerként, teljességigényként, bensővé tett virtuális totalitásként intenzíven hat új közegében. Ádám az emlékké és vággyá lényegített Éden tudattalan kényszerétől hajtva újra és újra önazonosságát igyekszik megvalósítani, a teljességre tör, hiszen „em lé­ kezete” szerint önazonosságának biztosítéka a teljesség. A benne belső kény­ szerként ható virtuális teljesség megvalósításával kísérletezve igyekszik be­ 88 �tölteni az általa fölismert, belátható teret. Ha úgy tetszik: maga a teljesség - az emberi lélekben megmaradt emléknyomait mozgósítva - törekszik Ádámban újra visszatalálni önmagához. A ráció megnyitotta Ádám előtt a lehetőségek világát. Ádám azonban, akiben a Don Juan-i féktelen életvágy és a fausti tudásvágy az ahasvérusi örök nyugtalansággal ötvöződik (Wallis), tragikusan érzi már önnön belső kettősségét: „magasabb körökre” vágyik, ám ugyanakkor az éhség, az anyag, a végesség kényszeríti „hunyászkodottan / Leszállni ismét a tiprott anyaghoz” „A z emberi nemnek lényegéhez tartozik, hogy képtelen a kitel­ jesedés akár csak viszonylagos nyugalmi állapotát is elérni, mert sajátossá­ gainál fogva (tudat, szimbólumhasználat, munkavégzés, társadalmiság) ál­ landóan újabb és újabb lehetőségeket anticipál, újabb és újabb lehetősége­ ket k r e á l.. . A tudat a létező dolgok világán túl megnyitja az ember előtt a lehetséges dolgok világát is, a lehetséges dolgok világának ismerete pedig megakadályozza az embert abban, hogy a már adott, a már megvalósult dolgok világában megnyugodjék, hozzá alkamazkodjék, a már adott vilá­ got teljesnek érezze.” (Hankiss, 1 3 1 - 2 ; 130.). Lucifer azonban váltig biztatja Ádámot. A luciferi és a paradicsomi re­ mény egylényegű (Bécsy Tamás), mindkettőnek lévén „ feladata, hogy biz­ tosítsa az ember megmaradását a küzdelem színterén.” (Gelencsér, 72.). Ennek dacára a kettő mégsem azonosítható: a luciferi remény a rációra, a paradicsomi pedig az Úrra való hagyatkozás. Lényegében ez a kétféle re­ mény küzd meg egymással a Tragédiában. E z a küzdelem a teljességvágy és a végesség mérkőzése. A z öntudatlan­ ságban Ádám azonos volt saját vágyaival és lehetőségeivel, viszont amint fölismerte a végességét, azon nyomban fölismerte közvetlen korlátozottsá­ gán túl kezdődő, annak meghaladását ígérő lehetőségeit; a teljesség lehe­ tőségét a lehetőségek teljességében. A z emberi lélek mélye birkózik meg a Tragédiában az öntudattal. Oly örök küzdelem ez, mint maga az ember. Nem véletlen, hogy Lucifer (M a­ dách!) éppen álmot bocsát Ádám ra, hiszen az álomban a tudattalan tör fel­ színre: a teljességvágy. 7. A paradicsomi emlék lényegében a szubjektív és az objektív világ za­ vartalan azonosságának az emléke. Ádám közvetlenül azonos lévén a tel­ jeséggel, ugyanazt „ak arja” , mint maga az Úr. Lucifer hatáskörébe lépve azonban ez az összhang megbomlik, az „enyém ” fölismerésével különválik egymástól a szubjektív és az objektív világ. A z objektív világ célja örök, nem csupán emberre szabott, hanem minden szervezetre: ez a cél a meg­ maradás, a létfenntartás (Hankiss). A szubjektív cél azonban formájában változó ugyan, de tartalmában mindvégig azonos: a kiteljesedés, a teljes­ ség. E z a teljességigény az örök ember örökös mozgatója. A mindenkori ember sohasem pillanatnyi adott önmagában, hanem a lehetőségeiben lel­ hető fel. Emberi szemmel nézve azonban a szubjektum és így a szubjektív világ léte önmagában is szükségszerű bizonyságnak tűnik. Ebből adódóan az em­ ber hajlamos arra, hogy önnön szubjektív értékeit és céljait objektíve is ér­ vényeseknek érezze. És ilyen módon objektívnek nyilvánít egy valójában szubjektív értéket. Föltétien bizonyságnak vél egy vágyképet, bizonysággá nyilvánít egy bizonyság nélküli célértéket. Végül ez az objektívnek vélt, de valójában merőben szubjektív célérték vezérli létét, ugyanakkor ez okozza 89 �szubjektív értékeinek állandó korrózióját. „ Á dám küzdelmének titkos erő­ forrása az a hit, hogy a benne élő szent erő azonos a létnek, a világm in­ denségnek végső tervével. M eg van tehát győződve, hogy értékkereső cél­ kitűzését az embertárs és a világ is támogatni fogja, csak meg kell találnia azt a közös nevezőt, amely mindannyiukban ott lappang” . (Barta, 117 .) Ádám ellentmondásos feladatra vállalkozik. Szeretné megteremteni az emlékeiben élő, ható és nyugtalanító Paradicsomot a saját, új dimenziójá­ ban, tudatosan, a szellem erejével. Még él benne a lelkét átható hajdani paradicsomi összhang emléke, ám frissen szerzett éntudatáról, identitásáról már nem tud, nem is akar lemondani. A teljességre vágyik, de ugyanakkor szeretné megőrizni (mi mást tehetne?!) fölismert identitását. Önmaga én­ tudatát kívánja törvényerőre emelni, azonosítani a teljességgel. Hiszen egyelőre egyetlen bizonyossága van csupán: fölismert önmaga. Ezt a bizo­ nyosságot kell érvényesítenie a teljességben. Fölismert szubjektív létét kí­ vánja kiteljesíteni, önnön létének, identitásának teljességére törekszik. E z a teljességigény a tudat közegében átlényegül abszolút szabadságvággyá. A Paradicsom emléke az abszolút szabadságra való örök szomjban nyilatkozik meg, Ádám ebben az abszolút szabadságban véli föllelhetőnek identitása összhangzó teljességét. Madách a Tragédiában a mindenkori ember szabadságesélyeinek teher­ bíró próbáját végzi cl. Hiszen a Madách által is legtöbbre becsült három eszmének, a testvériségnek, az egyenlőségnek és a szabadságnak, de még az akarat, a cselekvés és a lelkiismeret szabadságának is egyformán maga a szabadság a közös nevezője. A szabadság a közös magja a legkülönbö­ zőbb, néha egyenesen ellentmondó eszméknek is. „H a végigtekintünk a v i­ lágtörténeten, azt fogjuk találni, hogy minden kornak megvan a saját v e ­ zéreszméje, mely hasonlatos az élesztőhöz, mozgásba hozta a rest anyag egész világát, s az ízetlen keverékből kifejlesztette a nemes szeszt, az él­ tető szellemet, mely nem lehet egyéb, mint szabadság." - vallja Madách (A nemzetiségek ügyében). Ádám abszolutizálja önnön létét, önnön szubjektumát. „A z emberi lény, mint minden szervezet, egoistának születik - szükségképpen először önma­ gával kell törődnie. M íg élet van a Földön, addig egoizmusnak is kell len­ n ie" (Sellye János). Ádám az abszolutizált szubjektív és az objektív érték­ rend összehangolásával kísérletezik olyan módon, hogy objektívvé pró­ bálja minősíteni önmaga abszolutizált értékrendjét, hiszen a kettő összhang­ zó azonossága hitelesíthetné az ő isteni mivoltát, törvényerőre emelhetné a teljesség birtokbavételét, önnön abszolút szabadságát. A Tragédia az én és a nem én viszonylehetőségeit jeleníti meg. „R égebb i elemzői nem ismerték fel, mert tulajdonképpen napjainkban vált égető kérdéssé az, amit Madách már mint a X IX . század belső ellentmondását látott: individualizm us és kollektivitás, egyéniség és közösség m egoldha­ tatlan szembenállását". - ismerte föl Szerb Antal. Madách még ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet még az önzetlen, másokért való, valami másra irányuló önzés jellemzett. (Világos után szükségszerűen következett e szemlélet fölülvizsgálata.) (Folytatás a 4. számban) 90 �STA U D G É Z A Paulay Ede Színigazgatókról és rendezőkről általában nem szoktak emléküléseket tartani. Talán csak Reinhardt és Sztanyiszlavszkij a két kivétel. A színigazgatók és rendezők ugyanis láthatatlan szereplői a színházaknak, nemcsak nálunk, ha nem külföldön is. Hevesi Sándor egyszer magára vonatkoztatva is idézte Cyrano szavait: „Mindig csak súgtam s mindig hátul álltam” . Ha viszont valami baj van az előadás körül, akkor a kritikusok - többnyi­ re nevük említése nélkül - az igazgatót, vagy a rendezőt támadják, mert min­ denért ők a felelősek. Egyszer - évekkel ezelőtt - végigmentem a Paulay E d e utcán, s kíván­ csiságból, tájékozatlannak tettetve magamat, megkérdeztem tizenkét járókelő­ től - férfiaktól, nőktől, nagyobb diákoktól: meg tudnák-e mondani, ki volt az az ember, akiről ezt az utcát elnevezték. „Fogalmam sincs” - mondta az egyik. „Miért kellene nekem ezt tudnom? - válaszolta a másik. - Ha kíván­ csi rá, nézzen meg egy Budapestről szóló útikönyvet.” Vagy: „Biztosan vala­ mi városi tanácsos volt, mert ezekről szoktak utcákat elnevezni.” Olyan is volt, aki csak vállat vont és továbbment. Megközelítően jobb választ csak egy gimnazistától kaptam, aki ezt mondta: „Biztosan valami régi színész le­ hetett. ' - Miből gondolod, hogy színész volt - kérdeztem én. - Csak abból, hogy az utcában van egy színház, most Bartók Színháznak hívják, de azelőtt más neve volt. Talán ott volt színész.” Mindebből arra kellett következtetnem, hogy a Paulay Ede utcanév - és hozzá hasonlóan számos más utcanév - semmit sem mond az átlagembernek, hacsak valamilyen utcasarkon egy emléktábla nem utal a névadó életére vagy foglalkozására. Persze, ez is csak akkor, ha a járókelő elolvassa. Természetesen az irodalomtörténészek ismerik Paulay Ede nevét, de több­ nyire ők is csak, mint Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde színpadi felfedezőjét, és mint Csiky Gergely valamennyi darabjának rendezőjét. Hogy a Nemzeti Színház és a Magyar Színházi Intézet emlékülésen ün­ nepelte meg Paulay Ede születésének 150. évfordulóját, annak az volt a célja, hogy lerója tiszteletét egyik legnagyobb európai hírű rendezőjének és színigaz­ gatójának emléke előtt, emlékeztessen példaadóan gazdag munkásságára, az első magyar színésziképző iskola tanárára és igazgatójára, tudatosítsa működé­ sének tanulságait és művészi eredményeit és azokat, mutatis mutandis, még mai tevékenységünkben is hasznosítsa. A múltat sohasem szabad lezárt ese­ mények halmazatának tekintem, mert a múlt - akár akarjuk, akár nem - je­ lenünknek szerves része, mint ahogy, biológiai példával élve, fizikai és pszi­ chikai létünk jelenlegi állapotát, egész életünket, fogantatásunktól kezdve múltunk valamennyi pillanata határozza meg. S ez a biológiai determinizmus nemcsak egyedekre, népekre, társadalmakra, hanem ezeken belül egyes művé­ szi ágakra is érvényes. 91 �Paulay Ede pályáját vidéki színészként kezdte s az ötvenes évek közepétől Kassán, Szegeden, Győrött, Debrecenben és Kolozsvárott játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Volt tehát ideje kitanulni a vándorszínészet nehéz mester­ ségét, méghozzá az osztrák önkényuralom keserves évéiben. 1863-ban aztán - egyelőre ismeretlen körülmények között - Radnótfáy Sá­ muel a Nemzeti Színházhoz szerződtette színésznek és rendezőnek. Ekkorra már lényegesen megváltozott a politikai helyzet. 1859-ben Ausztria elszenved­ te solferinói vereségét a franciáktól, s ennek következtében kénytelen feladni egész Lombardiát. A császár és tanácsadói belátják, hogy ilyen körülmények között Ausztria nem élhet ellenséges viszonyban Magyarországgal. Megjelenik az októberi diploma, majd a februári pátens, megjelenik a színen Deák Fe­ renc, s megkezdődnek a kiegyezést előkészítő tárgyalások. Rövidesen megkez­ dik a mai Bródy Sándor utcában az első magyar országháza építését is. Mindennek természetesen a Nemzeti Színházra vonatkozóan is vannak kö­ vetkezményei. 1861-ben bemutatják Erkel Ferenc Bánk bán című operáját Szigligeti rendezésében. Ennek - különösen a Hazám, hazám kezdetű áriának - frenetikus hatása van. Katona Bánk bánjának tilalmát is feloldja a cenzúra azzal a kikötéssel, hogy a királynét csak a színfalak mögött lehet megölni. Paulay a kiegyezés előtti évben kezdi el fordításait, bár ez nem tartozott munkaköri feladatai közé. Első munkája Langlé és Deslandes Mirabeau ifjú­ sága című dráma, amelyet Szigligeti állít színpadra. Ettől fogva Paulay fordí­ tói munkássága rendszeressé válik és haláláig tart. Összesen 56 darabot fordít le, néha évente kettőt-hármat is. Szinte kivétel nélkül francia szerzőktől: Moliére, Racine, Corneille, Beaumarchais, Musset, Maupassant, de a többségük kortárs darab: Sardou, Augier, Feuillet, Dumas, Ponsard, Coppée stb. Né­ metből csak keveset, mindössze néhányat ültet át, köztük Goethe Testvérek és Schiller Ármány és szerelem című műveit. Hogy mi volt ennek a fordítási láz­ nak a hátterében, arra még visszatérünk. Rendezői munkássága 1868-ban kezdődik. Ebben az évben négy darabot ál­ lít színpadra: Schiller Ármány és szerelem, Katona József Bánk bán, Shakes­ peare Hamlet és Szigligeti Ede A trónkereső című műveit. Úgy látszik, Szig­ ligeti, aki két évtizeden át egyedüli rendezője volt a színháznak, megbízik a fiatal Paulayban, hogy ilyen nehéz művek rendezését bízza rá. A rendezés területén is elképesztő munkásságának mennyisége, még akkor is, ha a múlt századi rendezők tevékenysége távolról sem volt olyan bonyolult és részletekbe menő feladat, mint manapság. Szigligetitől tanulja a mestersé­ get, ami igazán jó iskola. 1876-ig négy év alatt, amíg Szigligeti és Szerdahelyi Kálmán is rendez, ő 19 darabot állított színpadra - eddig követhető ugyanis a színlapokon a rendező személye - , azt viszont tudjuk, hogy igazgatása ide­ jén, tehát 1877-től minden darabot maga rendez, akkor már a meiningeniek megjelenése óta, a historizmus kemény feltételeinek megfelelően. 1869-ben megnyílt a Gyapjú utcában (vagy ahogy akkor hívták Wollgasse) az új német színház, amely voltaképpen az 1847-ben leégett nagy német szín­ ház német nyelvű színjátszásának folyamatosságát igyekezett biztosítani, annál is inkább, mert az akkori Pest-Buda lakosságának tekintélyes része még né­ met anyanyelvű volt. Németnyelvűsége önmagában nem jelentett volna ve­ szélyt a Nemzeti Színházra, de a nemzet színházában tilos volt idegen nyel­ ven játszani, s ennek az lett a következménye, hogy az összes híres külföldi vendégek a Gyapjú utcai színház színpadán léptek föl. 92 �Különösen nagy jelentőségük volt az akkor már világhírű meiningeni színtársulat vendégjátékainak. Négy alkalommal léptek föl a Gyapjú utcai szín­ ház színpadán, s minden alkalommal három-négy héten keresztül bemutatták teljes repertoárjukat, zsúfolt házak előtt. A nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy ők képviselték az akkor már elterjedt történeti realizmusnak a legszél­ sőségesebb változatát, amely egyébként a festészetben és az építészetben már évtizedekkel előbb kibontakozott. A négy vendégjáték alkalmával (1875, 1879, 1881, 1886) olyan színházat láthatott a közönség, ahol minden díszlet, jelmez, kellék a legapróbb részletekig is hitelesen valódi volt. Még a ruhák gombjai­ nak formáját is múzeumi másolatok alapján készítették. A meiningeniek előadásai nemcsak a közönséget érdekelték, hanem - ta­ lán még jobban - a színigazgatóikat, rendezőket, díszlettervezőket. Paulay va­ lamennyi előadásukat végignézte annál is inkább, mert ő maga is ennek a his­ torizmusnak elkötelezett híve volt. De a meiningeniektől nemcsak a tárgyi hitelességet lehetett tanulni, hanem a tömegjelenetek tökéletes mozgatását, olyan szervezettséget, amilyet eddig európai színpadon seholsem lehetett látni. Színházi szakembereink természe­ tesen állandóan kapcsolatban álltak a társulat rendezőjével, Cbroneghgel, s akkor csodálkozva látták, hogy az előadás minden mozzanata írásban rögzít­ ve van. Paulay volt az első Magyarországon, aki ettől kezdve rendezőpéldányt készített minden bemutatóhoz. Ugyancsak a meiningeniek vendégjátékai óta fordított nagyobb figyelmet a statiszták öltözetére és a színpadi csoportok moz­ gatására. A meiningeniek vendégjátékának volt egy különleges epizódja is. Egyik vendégjátékuk alkalmával - amikor már a műsoron szerepelt Az ember tra­ gédiája is, Chronegh a társulat rendezője, megkérte Paulayt, tűzze színre a kedvükért a darabot, mert hallották, hogy abban történelmi színek követik egymást. Chronegh végig is nézte az előadást, de aztán kijelentette, hogy a Tragédia helyszínei nem valódi történeti események, hanem csak eszmék har­ cának vázlatos hátterei, s így nem alkalmasak a meiningeniek hiteles törté­ nelmi rekonstrukciójára. Így hát a Tragédia meiningeni változatára nem ke­ rült sor. A hatvanas évektől kezdve állandó tárgyalások folytak az operának és a drámának a szétválasztásáról, illetve egy különálló operaház építéséről. Mi­ után a kiegyezéskor megszűnt a Helytartótanács, ahová a színházak tartoztak, az egész ügykör átkerült a Belügyminisztériumba. A belügyminiszter több an­ kéto t is rendezett az operaház ügyében. Ebben a kérdésben 1872-ben úgy döntöttek, hogy kiküldik külföldre az akkor már nagy tekintélyt szerzett Pau­ lay Edét, hogy tanulmányozza a nagy nyugati országok színházainak szerve­ zetét, igazgatását és mindenekelőtt a dráma és opera viszonyát. Paulay végiglátogatja Bécs, München, Drezda, Berlin, Lipcse, Frankfurt am Main, London és Párizs nagy színházait és szakmai megfigyeléseiről, különö­ sen az operák vonatkozásában részletesen beszámol az operai ankétbizottság­ nak. Jelentésének szövege 1873-ban nyomtatásban is megjelent. 1873-ban kinevezik Szigligeti Edét a Nemzeti Színház igazgatójává. Ettől kezdve a prózai darabok rendezése kizárólag Paulayra hárul, mert az új igaz­ gató az adminisztrációval volt elfoglalva és még darabokat is írt. Két év múlva jelentős esemény jelzi, hogy a Nemzeti Színház sorsa for­ dulóponthoz érkezett. Megnyílt a Fellner és Helmer színházépítő vállalat ter­ vezésében és kivitelezésében készült Népszínház. A Nemzeti Színházból ki­ 93 �vonul a népszínmű és az operett, s mindazok a tagok, akik ebben az egyre nagyobb érdeklődést keltő műfajban működtek. A kivonulásnak kétségkívül vannak előnyei, de vannak hátrányai. Előnye, hogy a Nemzeti Színház most már csak az operaegyüttessel kénytelen osztozkodni a színpadon, de hátrá­ nya, hogy meg kellett válnia két kiváló színésztől, Blaha Lujzától és Tamássy Józseftől, akiknek csillaga éppen az utóbbi években kezdett felfelé ívelni. A logika kétségkívül a különválást támasztotta alá, de Paulay nagyon jól érezte, hogy a Népszínház egész idő alatt versenytársa lesz a Nemzeti Színháznak, s a két műfaj iránti egyre nagyobb érdéklődés miatt, népszerűségben is túl fogja azt szárnyalni. S ismerve az új színház igazgatóját, Rákosi Jenőt, tisztá­ ban volt azzal is, hogy a lehetőségeket a végletekig ki fogja használni. Vé­ gül azt az űrt is ki kell valahogy tölteni, amelyet a népszínmű hagyott maga után: a drámai részlegnek többet és jobban kell dolgoznia, mert az operai részleg előadásainak számát emelni nemigen lehet. S most kezd először konkrét értelmet kapni Paulay lázas fordítói tevé­ kenysége. Mivel kevés a jó magyar darab, korszerű külföldi szerzőkkel kell a hiányt pótolni. 1877 újabb fordulatot hoz Paulay életében; meghal Szigligeti Ede, a ki­ váló író, a mindentudó szakember, a legjobb barát, a nehéz helyzetekben is mindig segíteni kész munkatárs. Paulay mesterét veszítette el benne. De az élet megy tovább és helyére a miniszter Paulayt nevezi ki a Nemzeti Színház igazgatójává, anélkül, hogy bárkinek akárcsak a neve is szóba jöhetett volna. Ez az egyértelműség szakmai tekintélyének teljes elismerését is jelentette. A magas pozíció és a szélesebb körű rendelkezési jog csak még jobban fel­ szítja ennek az állandóan lázban égő embernek az alkotóerejét. Nagyon világosan látja az előtte álló feladatokat. Mindenekelőtt a rende­ zésre összpontosítja a figyelmét, s mivel a kor követelményeinek megfelelő rendezőt nem talál, ettől kezdve mindent maga rendez, természetesen kivéve a még mindig az épületben működő operai részleg daljátékait. Elég energiát érez magában arra, hogy ezt a fárasztó, sokszor idegtépő munkát egymaga vál­ lalja. Ekkor kezdi kialakítani később annyira jellegzetessé váló műsorpilitikáját, jó előre gondolva az operától való elválásra, hiszen a Sugár úti operaház épí­ tése már 1875-től folyamatban van, s befejezését 1884 őszére ígérik. Mindenekelőtt a magyar műsort szeretné kiépíteni, de amint kö­ rülnéz a széles hazában, mindössze egyetlen olyan írót talál, akire biztosan támaszkodhat, Csiky Gergelyt, aki ekkor már legjelentősebb dráma­ írója az országnak, akinek valamennyi darabját Paulay rendezi, annál is in­ kább, mert társadalmi beállítottságuk és realista művészi szemléletük tökéle­ tesen egyezik. Így hát Csiky Gergely 22 drámája szilárd alapja lesz a Paulay vezette Nemzeti Színház magyar műsorának. De mi van a többi magyar drámaíróval? Hiszen alig van köztük olyan, aki folyamatosan írna drámákat, s ha be is mutatnak tőlük egy-egy darabot, ezek alig érik meg a hat-nyolc előadást. Igazgatósága kezdetén még ez nem okoz különös nehézséget, mert a heti műsor felét lefoglalja az opera, de mi lesz akkor, amikor majd prózai darabokkal kell kitölteni az egész hetet. Persze Paulay tisztában van azzal, hogy egy repertoárszínház műsorát nem lehet csupa remekművel kibélelni, ezért a középszerűek között is keres és ta­ lál olyan magyar írókat, akiknek műveit érdemes bemutatni. S mire megnyí­ lik az operaház, körülbelül ki is alakul azoknak a szerzőknek a sora, akikre 94 �támaszkodni lehet: mindenekelőtt Ábrányi Em il, Almási Tihamér, Bartók La­ jos, B erczik Árpád, Dóczy Lajos, Dobsa Lajos, Gabányi Árpád, Rákosi Jenő, Jókai Mór, Szigeti József és Váradi Antal és még jó néhányan. Mindenesetre Paulay magyar műsora elég terjedelmes és kiegyensúlyozott. De ha éppen nincs kéznél jó kortárs író, segítségért lehet fordulni a halott Szigligetihez, akit ő még mindig élőnek és aktuálisnak érez, s hagyatékának mintegy húsz darabját újítja föl. Szigligeti értékelésében egyébként nem áll egyedül, mert a Népszínház is bőségesen merít a Szigligeti-hagyatékból, annál is inkább, mert hiszen éppen nagy sikerű népszínművei nyomán született meg a Népszínház építésének gondolata. Az élő magyar drámairodalom körében Paulay utolsó éveiben még megérte a százezreket is megmozgató, sikeres magyar drámaíró megjelenését Herczeg Ferenc személyében, aki A dolovai nábob leánya és A három testőr című da­ rabjaival egy másfajta drámaírás és másfajta közönség megjelenését jelezte. Felfedezése mindenesetre Paulay nevéhez fűződik. Részben az egykorú jó magyar drámák hiánya, részben a historizmus régi stílusokat felújító gyakorlata, de Laube példája is azt a gondolatot sugalhatta Paulaynak, hogy fel kellene újítania a régi magyar drámairodalom kiemel­ kedő alkotásait a századvég szemléletének megfelelő értelmezésben. Ez a szá­ munkra már magától értetődő gondolat az akkori magyar műsorpolitikában majdhogynem forradalminak, de legalábbis szokatlannak hatott. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a felújításokat Paulay építette be először a Nemzeti Szín­ ház műsorrendjébe. Egymás után újítja fel Bessenyei Filozófusát, Kisfaludy Károly számos víg­ játékát, Vörösmarty Áldozatát, Hugo Károly Bankár és báróját, Teleki László Kegyencét, Eötvös József Éljen az egyenlőség című drámáját, Fáy And­ rás Közös házát, Czakó Zsigmond Kalmár és tengerészét, Nagy Ignác Tisztújítását, Czakó Zsigmond Első László és korát, s ezeket öt éven át ciklusokba rendezve állítja közönség elé. A Bánk bánt nem soroljuk e felújítások közé, mert a nagy nemzeti dráma és operai változata 1800 óta rendszeresen szere­ pel a műsoron. Voltaképp ide tartozik Az ember tragédiájának és a Csongor és Tündének tárgyalása is. Ezek ugyan nem felújítások, hanem bemutatók, amelyék Paulay felfedezései közé sorolhatók. Az a különös bennük, hogy a Csongort annak idején a drámabíráló bizottság utasította el, mint előadásra alkalmatlant, a Tragédiával kapcsolatban pedig még csak nem is gondolt senki arra, hogy az valaha is színpadra kerülhet. Az irodalmi szakemberek - beleértve akár Arany Jánost, vagy Gyulai Pált is - könyvdrámát, illetve drámai költeményt láttak benne, de még olvasmányként is csak holmi Faust-utánzatnak minősí­ tették. (Tartozunk az igazságnak azzal, hogy egyetlen ember gondolt már elő­ adására is a hatvanas években, Molnár György, a Budai Népszínház igazga­ tója, de szerencsére nem voltak meg hozzá a megfelelő eszközei, mert amúgy is legfeljebb csak valami giccses történelmi revüt csinált volna belőle.) Az általánosan elterjedt vélemény szerint Paulay a Tragédiát a bécsi Faustelőadások hatása alatt vitte színre. A magam részéről úgy vélem, hogy más indítéka is lehetett. Mint színházi embernek, szemébe kellett tűnnie az a sok színpadi utasítás, amely a Tragédiában olvasható, tehát szerzője feltétlenül színpadra szánta a darabot. Nyilván tudta azt is, hogy Madách a Tragédia előtt egész sor színdarabot írt, s hogy ezek közül egy sem kerülhetett színre, annak nyilván az volt az oka, hogy az önkényuralom idején senki sem merte 95 �egy politikai okokból börtönbüntetésre ítélt író darabjait előadni. Paulay mindenesetre felismerte játszhatóságát, átdolgozta, kihúzta belőle a Faustra emlékeztető szövegrészletéket és színre hozta 1883-ban. Óvatosságból mindkét darabról magyarázó cikket közölt a Fővárosi Lapokban. S mi történt? A Nemzeti Színház legnagyobb sikerű darabja lett belőle. Egy 1965. évi sta­ tisztika szerint nyolcvan év alatt ezerhuszonhét előadást ért meg a Nemzeti Színházban. A vidéki és külföldi előadások ebben a számban nincsenek benne. Ha nem is ilyen mértékben, de színpadilag rehabilitálta Vörösmartyt is, mert a Csongor és Tünde ugyancsak beépült színházaink állandó műsorába. Külföldi modern műsorát jól példázzák saját fordításai, amelyeknek több­ ségét élő francia írók teszik ki. De távolabbra is figyel, ő fedezi fel a kor egyik nagy íróját, Ibsent is, akinek három művét mutatja be: a Nórát, A tár­ sadalom támaszait, és A népgyűlölőt. Külön figyelmet érdemel Paulay klasszikus műsora. Ennek a klasszikus mű­ sornak a régebbihez való csatolásában kétségkívül sok ötletet merített Dingelstedt müncheni és weimari mintadőadásaiból. Paulay a műsorszerkesztésnek olyan sokoldalú és páratlanul hozzáértésről tanúskodó példáját adta, amely azóta sem ismétlődött meg a Nemzeti Szín­ házban. Persze, ennek a sokszínű és sokrétű műsornak az életben tartásához olyan társulatot is kellett toboroznia, amely meg tud birkózni az interpretáció ne­ hézségeivel. És Paulaynak ez is sikerül. Tagjainak egy részét - Jászai Marit, Márkus Emmát és Nagy Imrét - még Szigligetitől örökölte, a többit már ő szerződtette. Munkáját nagymértékben megkönnyítette az a körülmény, hogy 1865-ben megnyílt Színi Tanodának kez­ dettől fogva tanára, később igazgatója volt, tehát már az iskolában figyel­ hette növendékeit, s biztos kézzel válogatta ki közülük a Nemzeti Színház későbbi tagjait. A maga szerződtette tagok közül csak a legjelentősebbeket so­ roljuk föl: Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Prielle Kornélia, Mihályfi Károly, Új­ házi Ede, Vízvári Gyula, Szacsvay Imre, Náday Ferenc, Gyenes L ászló, Szi­ geti József. Ami azonban a leglényegesebb, hogy ezeket a kiváló művészeket együttessé forrasztotta össze, s így ez lett a magyar színészet történetében Paulay színé­ szeiből az első együttes, amelyben a közös produkció nagyobb hangsúlyt ka­ pott, mint a kiugró egyéni alakítás. Podmaniczky túlzás nélkül nevezte el ezt a korszakot a Nemzeti Színház aranykorának. Paulay díszlettervezője mindvégig Spannraft Ágoston volt, aki - mint fenn­ maradt díszlettervei tanúsítják - nemcsak történetileg hiteles, hanem bravúros technikával is kidolgozott, szép színpadképeket tervezett, kezdetben a gáz­ világítás fényerejére támaszkodva, 1882-től pedig már a villanyfény hatásához alkalmazkodva. A Nemzeti volt ugyanis az első magyar színház, ahol villanyvilágítást szereltek föl. A rengeteg munka azonban még az ő hatalmas erejét is felőrölte s 58 éves korában váratlanul meghalt. Olyan szegényen halt meg, hogy halála után gyűjtést kellett rendezni hátramaradottjai felsegélyezésére. Összefoglalva az itt csak nagyon vázlatosan felsorolt eseményeket, Paulay működésének lényege abban áll, hogy ő csinált egy provinciális kis színház­ ból európai színvonalú színházat és tetteivel száz évre is megszabta a Nem­ zeti Színház útját. Itt volna az ideje, hogy életéről és működéséről végre egy alapos monográfia szülessék. Ez vele szemben a magyar színháztörténet köte­ lező nagy adóssága. 96 �R E N D E Z V É N Y E IN K B Ő L Február 15 -én a Kortársaink című sorozatunk vendége volt Cseres Tibor író, a M agyar Írók Szövetségének elnöke. Március 2 8 -án Kortársaink című sorozatunk vendége volt Utassy József. A költő pályáját Vasy G éza elemezte. Április 11-é n , a költészet napján a megyei könyvtárral és a művelődési központtal közös szervezésben ankétot tartottunk, amelynek vendégei Szepesi Attila, Szöllősi Zoltán és Zalán Tibor költők voltak. Április 18 -án bemutattuk a Palócfölt Könyvek tizenkettedik kötetét, Nagy Zoltán Póruljárt szerelmesek című tréfás palóc mesegyűjteményét. A könyv lektora, Kovács Á gnes néprajzku­ tató és G ajdár Béláné mesemondó gazdagította a programot. Fenti rendezvényeink házigazdája Laczkó Pál, lapunk szerkesztője volt. M ájus 16 -án a balassagyarmati Kom játhy-társasággal közös szervezésben Ferdinandy G yörgy Puerto Ricó-i magyar író ankétjára került sor. A z író beszélgetőpartnerei Zalán T i­ bor és Körössi P. Jó zsef voltak. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4ae72aaa8dcb64f9def6be757c7ae903.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8fe9b0567b68cad8e26a14d46c7d7b84.pdf 85164914faab5e1fcc2b9e3cd351c1b2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Szepesi A ttila: A mágus éjszakája (vers) 4 K arsai Ferenc: Proszektúra (novella) 8 G yőri László két verse 1 o Ardam ica Ferenc: Kancsal szeretet (elbeszélés) 18 Tamás István versei Csanády János: A sokaságnak (vers) V A LÓ SÁ G U N K 23 Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal (H orváth-Laczkó) 28 Kerékgyártó T István: Legalább a remény (vita) 33 Demokrácia - rugalmas stabilitás (Interjú Makó Csaba szociológussal) M Ű H ELY 39 Mezey K atalin: Napló helyett IV. 42 Utassy József versei 44 Kilencek III. Vasy G éza: Utassy József (esszé) ABLAK 52 Zalán Tibor: Egy honi turistáról 53 Nicholas Kolumban versei H AGYOM ÁNY 57 Beke Mihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete II. (tanulmány) T Ö R T É N ELM I F IG Y E L Ő 70 A. Sajti Enikő: D élvidék 19 4 1-19 4 4 ; Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 1945. (Szakály Sándor) SZO M SZÉD SÁ G é s k ö z ö s s é g 75 Dobossy László: M asaryk a jó palócoknál (tanulmány) M ÉRLEGEN 89 Rado G yörgy: Madách Imre - Életrajzi krónika (Kolta Magdolna) 93 Fancsik János: V allom ások a K aran cs-M edves vidékéről (Czinke Ferenc) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál D r. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István D r. Tamáskovits N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ardam ica Ferenc író (Losonc); B e­ ke M ihály András író (B p .); Czin­ ke Ferenc grafikusművész (Salgó­ tarján) ; Csanády János költő (B p .); Dobossy László irod.-tört. (Bp.); G yő ri László költő (B p .); dr. H or­ váth István muzeológus, a Palóc­ fö ld főszerkesztője (Salgótarján); Karsai Ferenc író (B p .); K erék ­ gyártó T. István műv. -kutató (Jászberény); K olta M agdolna irod.tört. (B p .); Laczkó Pál író, a Pa­ lócföld szerkesztője (Salgótarján); M ezey Katalin író, költő (B p .); dr. Szakály Sándor történész (Bp.); Szepesi Attila költő (Bp.); Tamás István költő (Szurdokpüspöki); Utassy József költő (Bp.); Vasy G éza ird.-tört. E L T E (Bp.); Zalán Tibor költő (Bp.). E számunk illusztrációs anyagát Stanislav Tropp besztercebányai mű­ vész alkotásaiból válogattuk, aki a mátraalmási (Nógrád m.) nemzet­ közi művésztelep vendége volt. Borító 3. felső fotó: Szilágyi Ákos dedikál a Kortársaink című soro­ zatnak a Befejezetlen forradalom című kötetről tartott rendezvényén. (1988. június 1.) Alsó kép: A balassagyarmati Kom ­ játhy Társaság és a Palócföld ven­ Puerto dége Ferdinandy G yörgy Rico-i magyar író. Balról jobbra: Dr. Horváth István, a Palócföld főszerkesztője, Ferdinandy György, Zalán T ibor, Kőrössi P. József. (Fotók: Laczkó Pál.) Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. , József nádor tér 1 : - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforg a l mi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S Z E P E S I A T T IL A A mágus éjszakája Nézte, ahogy tanítványai széthordják a könyveket, elgurigatják a színes kavicsokat, a tégelyekből kicsurgatják a higanyt, meg a ként - nem tudták, melyik mire való, varázsszernek hitték vala­ mennyit. N yelve nem tévedt a titkos igére, amit maga javára for­ dítani nem szabad. Feküdt és hallgatott. Nem tudott többet senki­ nél, eleget magyarázta, csak amit ismert, meg tudta nevezni - de nem hitték, hogy ennyi volna a mágusi tudás. Átkutatták a zugo­ kat, a fiókok pormacskái közt a kulcsokat, a görbült szögeket. Hi­ ába. Nézett utánuk, keselyű kölykei után, hang nélkül és szána­ kozva. A varázslatra nem volt kedve többé - minek a névtelent szólítani, minek röpülni szárnyak nélkül, elizzott éveken át, hol az arcok újraelevenednek, minek az összetört üveggömbök füstjébe nézni újra, vagy gyógyírral késleltetni az elmúlást. Elég szembe­ nézni az éjszakával, hol a rejtező férgek isszák a vért, iszap várja a húst, csont koccan a csonthoz. Elég hallgatni, ahogy az eső veri az ablakot. Zörög a bádogtető. 3 �K A R SA I FE R E N C Proszektúra a vastestű szerelvény alatt sikoltoznak a vonatsínek, s te csak állsz kedve­ sed kezét szorongatva, várva, hogy befejeződjék kényszerű álldogálásotok a sorompó előtt, hogy a kóbor, dohogó mozdony odébbálljon kísértetiesen sötét kocsijaival, hogy ne kelljen unnod már ezt a beteges mormogást, ami olyan mint egy szenilis öregúr elégedetlenkedése a mindennapos diétás le­ veske láttára, hogy remegő kezével mégis elkezdje aztán a kanalazgatást, hogy így mutassa meg, hogy él, s, hogy neked éppen ilyen idétlen asszociá­ ciók jutnak az eszedbe, az persze nem véletlen, ugyanis az öregemberek látványa elszomorít, nem maga a tény miatt, hogy az ember, ugye, meg­ öregszik, hanem az egyelőre még átélhetetlen probléma miatt, vajon mit fognak jelenteni neked akkor a nők, ha már csak egymagadban fogsz üldö­ gélni nap nap után egy betegekkel teli kórterem egyik ágyán várakozva a gyógyulásra, legalábbis valami megváltásra, ami megszabadíthatna az élet végességének tudatától, hogy ijedten ne kelljen odakapaszkodnod fia­ tal orvosok köpenyébe, hogy doktor úr, így meg úgy, dehát ő is csak em­ ber, s talán még a tegnap esti erekciója foglalkoztatja, vagy az új ápoló­ nővel eltöltendő éjszakai ügyelet, s minek is foglalkozna veled, te öreg, aszott, vén kecske, aki már amúgy is túlkoros vagy azokhoz a dolgokhoz, amik cinikus vigyor társaságában ténylegesen besorolhatók ebbe a jellegte­ len „azokhoz a dolgokhoz” kategóriájába, mint minden olyan dolog, ami egyáltalán valahogy a férfi és nő kapcsolata címszó alatt tárgyalható le­ hetne egy nem létező lexikonban, s ami valójában mégis létezik, mert ott rejlik minden ember - férfi és nő - agytekervényeinek valamelyikében, hovatovább már-már minden mozdulatban, egy-egy gomb kigombolásától kezdve egészen addig a bizonyos jajig, ami egy apró női szájat lihegés formájában elhagy, s ahogy ezek a gondolatok megfordulnak benned, erő­ sebben szorítod a markodban őrzött kicsi ujjakat, s a sötét éjszakában lép­ deltek tovább, hogy egy perszével felelj aztán kedvesed biztosan odamen­ jünk? kérdésére, hát persze, ismételgeted, magabiztosan, bár magad sem tudod, hogy milyen lesz ott, ahová most készültök, s jóllehet neked ez az egész dolog a költészet és a prózaírás szempontjából fontosnak tűnik, ta­ lán mégis megfontolást igényelné a kérdés, hogy vajon miképpen fogsz v i­ selkedni, hiszen egy normálisabb embert az ájulás környékezne idegen hul­ lafoltos testek látványára, hát mégis boncoláskor! minek az egész, minek? magad sem tudod talán, de azért gyötör a kíváncsiság önmagad miatt is, hogy, hogyan fogod viselni, mert hát te nem olyan vagy mint a többi em­ ber, hanem egészen más, alapvetően a kedvesed miatt is kíváncsi vagy, ugyanis valóban érdekes lehet az a nő, akinek meztelenségét magadból ki­ kelve simogatod éjszakánként, milyen lehet olyankor, amikor felpuffadt hullák üvegszemében felfedezi saját szépségét, sorsát, s az áporodott leve­ gőben mi tartja egyáltalán életben, s gondol-e vajon akkor az éjszakai sze4 �retkezések közös izzadtságára, verejtékére, ami összeszoruló testeket szinte eggyéragasztja, hogy a nevetgélések közben, de jó, de jó! pedig a holttes­ tekre gondoljon-e! szárnyak suhogása hallatszik a sötétben, talán az utolsó sárkányok egyike suhant el mellettetek, rátok nem nézve, jelentéktelen, os­ toba emberekre, akik csak úgy lépkedtek egymás mellett az utcán, mintha minden rendben lenne, szeretnétek egymást, ésatöbbi, ésatöbbi, de ti erre nem gondoltok, minden úgy jó, ahogy van, s ez az öntudatlanság öl meg benneteket előbb-utóbb, hiszen beledöglötök a semmibe, persze ha öntuda­ tosak lennétek, talán még előbb beledögletének, úgyhogy mindegy, már ami az úgyis javíthatatlan dolgokat illeti, meglehet, hogy azt gondoljátok, csak rajtatok múlik, s bizonyos, hogy igazatok is van, mégis csak tépitek egymás húsát, itt ballagtok a fülledt esti szür­ kületben, sötétségben a proszektúra felé, gyalogosan, mert hát oda tényleg nem kell sietni, minek? s egyáltalán hová kell sietni, fogalmazod estén­ ként, amikor kedvesed a tudományos eredményeiről mesél, s te is mesélhet­ nél neki, s nem lenne nehéz kiszűrni beszélgetéseitekből, hogy valójában minden fontosabb számotokra, mint a kapcsolat, ami kettőtök között épült, ez természetes is a mai világban, gondolod, hiszen a jövőért kell létezni, s nincs mód, idő, hogy az ember megnézze, hogy a másik alszik-e már mellette, s főleg arra, hogy ki az a másik, aki alszik-e már mellette, sebaj, jó így is, felelte kedvesed értetlenül egyik este a szeretkezés előtt, ezt mond­ ta, s te tudtad, valójában nem nagyon érti, miről beszélsz neki, mi kell még neked, s amikor szeretkeztek, talán el is mosolyodik, hogy hát tes­ sék, ezért ez a sok duma, s mikor ráérzel, mit gondolhat a kedves doktornő, akkor megbántottan fordulsz a fal búzamezőt idéző mintáihoz, szemedben mérhetetlen fájdalommal, s ilyenkor mindig haragos vagy és féltékeny is hiszen csak ennyi az egész? akkor mi tart titeket egymás mellett? semmi, ez ta­ lán tényleg konklúzió, s konklúziónak nagyon is jó, de neked, mint v á ­ lasz, egyáltalán nem elég, hiszen kell, hogy legyen valam i értelme, nem­ csak a megszokott éjszakai összekapaszkodás, zuhanás a hullámvasúton, együtt megélni a semmit, tényleg nem sok, nevetsz, de nincs kiút, csak léteztek a jövőtökért, s a jelenné lett jövőben ismételten ugyanúgy, s a pillanatokban rejlő értelmet megragadni képtelenek vagytok, azt gyaní­ tod, talán nem is akarjátok, persze ha szerelmesek lennétek egymásba, minden egészen más lenne, még az esteli gyaloglás is, ami most elérte célját, ugyanis ott álltok az üvegből tákolt kapu előtt, mögüle egy tömött bajszú cigány, az éjszakai ügyeletes portás? leskelődik, jó éjszakát doktor­ nő, leheli, s talán részeg, s e részegségnek vélt állapot az, ami benned megtartja a nyugalmat, hiszen a te számodra ugyanolyan senki ő is, még akkor is, ha nem lenne italos állapotban, mert bár szeretünk nagyon oko­ sak, bölcsek és szépek lenni, valójában nullák vagyunk, s ezt sajnos, na­ gyon jól tudjuk önmagunkról, vagy legalábbis sejtjük egy-egy sóhaj erejéig, ágybabújás előtt, a napi munka fáradtságától, beléptek hát, s végre villany­ fényben vagytok, gondolod, s mélyet szippantasz a meghatározhatatlan sza­ gú levegőből, ám ekkor előkerül hirtelen egy szemüveges középkorú férfi, hogy ön itt? kérdésével, amit kedvesednek irányít, végképp tudatosítsa benned senki voltodat, s bár most különösebben nem tiltakozol ez ellen, amikor a proszektúrára igyekszel, s egy ilyen jelentőségteljes férfiarc néz farkasszemet veled, azaz hogy át rajtad, dehát ő itt főorvos, vagy mi a csuda, igen jól szituált s komoly férfi, talán egy a sokból, aki már ked5 �vesedre is szert tett, ahogy hirtelen megfogalmazódik benned, s miért is ne, talán kedvesedet ezek a titkosított kapcsolatok tartják életben, s az emberek talán csak azért választanak maguknak partnert, hogy ezáltal tit­ kosított kapcsolatokra tehessenek szert, úgy ahogy a főorvos a te kedve­ sedre, s így bizonygassák önmaguk előtt, hogy élnek - itt vagytok hát, ked­ vesed otthonosan megy előtted, már nem fogja a kezed, csak lépdel, a betegszínű lámpák gyógyszerízeket idéznek a szádba, s nem titok, hogy valójában nem nagy nehézség így fogalmaznod, hogy rohadtul utálsz min­ den kórházat meg hasonló építményt, s ezek látogatásának függvényében mindazon dolgokat, amik az egészségügyre emlékeztetnek, de sebaj! most itt vagy, figyeled kedvesed emelt fejének vonalát, nyakában az apró pihéket, s még véletlenül sem szólal meg, talán már így akar előkészíteni a látványra, ami majd benn fogad, s a nyáron előjövő szeplők az arcán szinte világí­ tanak, s megdöbbensz, hogy milyen szépnek találod most kedvesedet, pe­ dig talán nem is az, mert bizonyos külső jegyek miatt nem tetszhet minden férfinak, ám számodra mégis pótolhatatlanná ezek teszik a nő személyét, s hogy így gondolkodsz róla, azért talán a szemedet is kikaparná, mindegy persze, nevetsz, hogy önmagad számára is tudatosítsd, hogy a nő fontosabb a róla elgondolt elméleti szabálynál, s úgy gondolod, nem rajtad múlik, hogy egy kicsit fontosabbak legyetek egymásnak, de megengeded magadnak a feltételezést, hogy nem is biztos, hogy így van, s ekkor már ott álltok benn, aminek a helyes megnevezése teljesen értelmetlen lenne, s a tep­ sikben fekvő holttestek látványa tényleg nagy hatással van rád, egyenesen iszonyatos, összegzed, s gyorsan kihátrálsz a helyiségből, amikor is ked­ vesed elégedett pillantásokkal követ, s ahelyett, hogy megkérdezné, hogy vagy, elégedetten pislant néhányat, s nagy nehezen előprésel magából egy nos?-t, ami egyenesen ingerel ebben a szituációban, ám tisztában vagy azzal, hogy te vagy a marha, mert erősködtél a látogatásért, s most kicsit csalódott vagy magad miatt, amikor a buszon hazafelé döcögtök, nappal kellett volna jönni, suttogod, mert szükségét érzed, hogy mondj már valamit, ugyanis a hallgatás csak a hullák élettelen egyedülvalóságát idézi fel ben­ ned egyszer-kétszer, aztán újra és újra - otthon a szobádban megrekedt, csukott abakoktól megmelegedett levegő fogad ismételten a hideg testekre emlékeztetve, ez hát a halál, forgatod a szavakat a nyelveden, s kimond­ hatatlanul elkeseredetten üldögélsz az egyik fotelben, s kedvesed két üveg bort ígér neked, hogy gyorsan leszalad a kocsmába érte, te helyeselsz, bár félted őt a részegektől lármás utcán, s ő már indul is, erősen becsapódik mögötte az ajtó, s hallatszik távolodó lépéseinek zaja, még a fejedben visszhangzik a magas sarkú cipőcskék koppanása, mikor nyílik az ajtó és az Ö reg lép be, kezét nyújtja, vidáman nevet, ami meglep téged, de nincs idő már gondolkodni, menned kell, néhány jó szót kellene mondanod, ér­ zed, de nem teszed mégsem, minek? s az Öreg a testedtől kimelegedett fotelba helyezi csontos fenekét, s kérdezgetni kezd, csak el ne szégyelld magad! ugyan, család, gyerekek meg hasonlók! egy feleséged sincs, csak ez a lakás, ami a nődé, aki egy doktornő, s holnap talán kirúg a fenébe, ezért talán szabadkoznod kellene, de már ez is mindegy, hiszen az Öreg már fiatalkorodban is izgatott, talán ott lapult minden mozdulatodban, s mégis hiába, nem sikerült, csak ennyi, amennyi, az Öreg megsimogatja borostás arcát, s örül, hogy legalább egy nőt tudsz neki adni, de semmi mást, gyorsan távozol, nem csukod magad után az ajtót, utálnád, ha be6 �Csapódna, vagy ha becsukódna, lefelé szaladsz a lépcsőn, kedvesedet majdnem fellököd, de ő halkan káromkodik egyet, semmi több, belép, kérdi miért van tárva-nyitva az ajtó, te, aki a fotelben ülsz, már megnyugodtál, nem riogatnak már azok a rohadt hullák, carramba! a hangod kedves, tekin­ teted apáskodóan vidám, s a mozdulataid is fiatalosak, kedvesed értetlen­ kedik, amint mélyen a szemébe nézve megsimítod arcát, kissé nedves alsó ajkát. . . ekkor elkomorodva lép hátra, mint egy doktornő, úgy mondja, te úristen, te megöregedtél. 7 �G Y Ő RI L Á SZ LÓ Aranyhörcsög az akváriumban Kiöntött emléke a víznek. Végtelenített homok. K ét lábon állva kaparász az üvegsíkokon. Karistolgatok én is: körül a függőleges éj. Milyen két világ találkozása szorít vagy szabadít? 8 �A tűz lovagja E napokban (szeptember 16 -19 .) tartja Pesten az első magyar tűzoltó-ünnepélyt a magyaror­ szági tűzoltó egyletek összessége. A tárgy fontossága emberiségi, jótékonysági s nemzetgazdasági szempontból, a tűzoltás férfiassá­ ga, sőt hősiessége egyaránt kéG RÓ F SZÉC H EN YI ÖDÖN sisakban, mint Franz Josef Backenbart, er schwöret, er schwöret, zsebében tűzoltó fokossal, rézcsatos derékszíjjal, karszalaggal (O. T.), félfüllel, a sisakon tűzoltó rózsával, a si­ sakon parókával, emberiségi, jótékonysági s nem­ zetgazdasági fonM A G YA RO R SZÁ G N A G YA SSZO N YA 38. szám. Tizennyolczadik évfolyam. Vasárnapi Újság. Pest, szeptember 17-én, 18 7 1. Népies iratka munkaszüneti napokra, úgy mint Ferencz József születésnapjára, névnapjára, húsvétra, pünkösdre, Szent Istvánra, karácsonyra, minden vasárnapra, száE G Y M A G Y A R PARASZT lobogós ingben, szőlővenyigék közt egy szellős cserényben a végtelen magyar rónaságon, kávéházi nádkertben V. U. a Politikai Újdon­ ságokkal együtt egész évre, félkönyékre dől, előtte hosszú nyakú üvegben bor, a cserényen gólya párosával, ő pedig a kicsi kis cserény­ ben hatalmasakat pöfékel, egészen tűzveszé­ lyes G R Ó F S Z É C H E N Y I Ö D Ö N , A T Ű Z L O V A G JA 9 �A R D A M IC A F E R E N C Kancsal szeretet Hedviget sokan és sokszor lóvá tették már. Mégsem sírt, mégsem érezte úgy, hogy ki kell rohannia a világból. A lóvátevők többnyire cigányok vol­ tak. Ősi természeti adottságuk nem hozta ki a lányt a sodrából. Nem kü­ lönbözött tőlük. Ő is rendelkezett vele. Istenem, használta az eszét! Több­ kevesebb sikerrel igyekezett mindenkit becsapni, hogy legalább kis részét vi­ szonozza azoknak a méltánytalanságoknak, melyek érték. De ettől a mézes-mázos szavú városi embertől (éppen ettől!) nem várta volna. . . Nem számított rá, nem hitte, nem képzelte róla, hogy ez a „szép és jó úriember” (így mondta Galamb Hedvig - az anyja) ennyire közéjük való, ennyire „fekete” . Ennyire túltesz a városka két legnagyobb roma szélhámo­ sán, Dundón és Mamukón. Mert túltett rajtuk . .. Hedvignek rögtön „azután” könnyek tódultak a szemébe. Legszívesebben kiszaladt volna a kapun az utcára, hogy bánatában megint világgá menjen. De ez teljességgel lehetetlen volt. Az utcán (zsákutca volt!) összegörnyedve, szitkozódva futott, menekült a polgári bizottság tagja. Csak nem fognak egy és ugyanazon az utcán egy irányban rohanni?! A lány fejében az is megfor­ dult, hogy utánakiált valami zsírosat, de ebből nem lett semmi, mert a tola­ kodó könnyek elmosták haragját, dühét, s enélkül nincs értelme az ordítozásnak. Sarkon fordult hát, s végigszaladt az udvaron. A ház felé vette az irányt. A könnyek nem csak haragmosó, de gyengítő tulajdonsággal is bírtak, mert rohanása már az előszobában Slampos, fáradt menéssé lassult, s úgy haladt végig a konyhán, mint egy megvert, megvakított, kínjában csendesen vonító eb - akkor már semmit sem látott könnyeitől — az edényekkel csörömpölő anyját sem - s a szűkölő fájdalom feltartózhatatlanul szűrődött ki torkából. Tapogatózva talált rá az „alvó” szoba kilincsére. Átbukott a küszöbön, be a cigányszagba, de izgalmában most ezt sem érezte, pedig, mióta hazaszökött az intézetből, mindig érezte — azelőtt, kisgyermekkorában sohasem. Hedvig ke­ zéből kicsúszott a kilincs, s a szobaajtó nyitva maradt, az anyja utánaszólt valamit, de a lány nem értette, mert akkor már belevetette magát az ágyba, s fejét a mocskos ágyneműbe fúrta. - Már elment az „emenvés” ember? - jött be utána az anyja. - El. Tökönrúgtam, akarta felelni, azután meggondolta magát. - Aranyos, jószívű ember volt, szerencséd van, hogy őt küldték. Meg­ ígérte, hogy csupa jót fog írni rólad. Ne sírj, te. . . ! Na hiszen, képzelem, fordult meg Hedvig agyában, és felemelte könnyáz­ tatott arcát. Az anyja ott állt a szoba közepén, tehetetlenül, szánalmasan. Lógó hasú, szétfolyó testét szűk barhetruhába préselte, melle csaknem eltűnt, mintha viszszafejlődött volna. Mind a két szemére bandzsított, s Hedvignek úgy tetszett, egyikkel a szoba egyik, másikkal a szoba másik sarkába bámult. 10 �- Mindenhová néz, bámul, csak engem nem lát. Engem sohasem lát, soha­ sem látott! Igen, így volt. Ezért nem tudta komolyan venni ezt a nevetséges asszonyt, még ha az anyja volt is. Nem tudta komolyan venni intelmeit. Testvérei, s az apja hasonlóan érezhettek, mert egyszerűen kinevették. - Ne bőgj! Inkább adj hálát az istennek, hogy ide küldte azt az „ emenvés” embert. Az majd kihúz a bajból, eligazítja a dolgodat! Emenvés ember! Isten ... Istenem, hol él az anyja?! Adjon hálát, amiért az az ember. . . ? Rögtön, csak befonja a szemöldökét! És tűnjön már el ez a kancsi nő is, mert nem áll jót magáért! Na, végre! Kiment, behúzta az ajtót. Bandzsítson tovább a konyhában a pacalleveses fazékjába! Jól kifuthatott azóta a habja, a szobában érezni a bűzét. Futott a konyhában a pacalleves habja. Futottak a szobában Hedvig könynyei. A lány helyzetet változtatott. Hátára fordult, nem tudott tovább hason fekve szenvedni. Így az ágynemű bűzét sem érezte annyira, gondolkodni, em­ lékezni is jobban tudott. Odakinn a tűzhelyen a pacalleves gőze, habja meg­ emelte a fazék ütött-kopott vörös fedőjét. A fazék alatt fűtöttek, a fazékban forrt. Hedvigben is forrt: élményék, emlékek kavarogtak sós könnyzuhatagban, míg nem felforrt a csíkos, vörös huzatú dunyha is, emelkedni kezdett, azután libegett, majd kiröpült. Kiröpült a helyiségből, egyesült a levesesfazék fedőjével, senki sem irányította, Hedvig sem, csak a pillanatnyi érzések kormányozták. Olajnak, benzinnek jók voltak a könnyek. A motorzúgást Bobby Solo helyettesítette, aki hol az ,,Egy könnycsepp az arcon” -t, hol a ,,Cigánylány-t" dúdolta, Hedvig két kedvenc slágerét. Bobby Solo éneklésébe állandóan belekotyogott az anyja: - Nem kellene csavarognia, az „alvó” szobán kívül van egy másik szo­ bánk, sokba került, míg berendeztük, jöjjön, nézze meg, szép szoba, „granofóng” is van benne, itt kedvére „granofóngozhatott” volna, de ő inkább elcsavargott - férfiakkal. Anyja kotyogásától motorhibásos lett Bobby Solo éneke. - Jöjjön, nézze meg, nézzen be! A polgári bizottság tagja benézett. . . Tett egy lépést előre, azután meg­ hátrált a kicsapódó jéghedig levegő elől. Lehet, hogy ő is arra gondolt, amire abban a pillanatban Hedvig. . . Már mint hogy azok a férfiak legalább megmelegítették. - Kicsit hideg van itt - mondta udvariasan a férfi, s közben az Északi­ sark járt az eszében. - Nem telik tüzelőre, drága uram, drága a tüzelő, roppant drága, öltözne föl, ha fázik, de nyáron akkor is „granofóngozhat” , amennyi belefér. Ha már fizettünk érte, berendeztük . . . Hedvig tudja , az anyja említette, hogy a szobabútort még a „bányapénz­ ből” vették, rögtön azután, ahogy hazajöttek Osztravából. A vörös dunyhafedő most Osztrava fölött röpköd. Udvarias, akárcsak az „emenvés” . Udvariasan, de lanyha érdeklődéssel figyel. Hedvig anyjára, s várja, hogy Hedvig megszülessen. Végre! Hedvig a világon van. Egyáltalán nem fontos részletek kíséretében születik meg. Azután rögtön megszületik a másik „lány” - Blanka is, kissé könnyebben, majd harmadiknak K aro. A 11 �három évbe éppen három gyermekszülés fér bele. Letelik a három év, amit az apja, az „uram” aláírt, dehogy az ura, hiszen meg sem esküdtek, csak „úgy” élnek, papír nélkül. - Az uram megbetegedett „gyomorfekélyt” kapott, hálistennek, szegény úgy félt a bányában, majd a rossznyavalya jött rá mindig. E gy évig volt be­ teg, azután megoperálták, azután hazajöttünk, most sem dolgozik, itt-ott el­ megy behányni valaki fáját, szenét. A nyugdíjából élünk. Alig jöttünk ha­ za, az uram vesztemre megcsinálta a negyedik gyereket, a Lajot. Nem csodál­ koznék, ha az volna ilyen ideges, nyugtalan, mint a Hedvig. Bár azt mond­ ja a doktor, mert doktornál is voltam a Hedviggel, elmondtam neki mindent, azt mondja a doktor, lehet, hogy azért olyan, mert az apja akkor csinálta, amikor még új ember volt a bányában és a legjobban félt tőle. Nehezen él­ tünk, kérem, de rendesen, rendesnek neveltem őket mind, de ez a Hedvig már sohasem lesz rendes. Elszúrta a becsületét! Elszúrta, elszúrta, ezt sokféleképp’ lehet érteni. Szégyenkezni is lehetne az anyja tapintatlan megjegyzése miatt. Hedvig egy idő óta nem szokott szégyen­ kezni, de mégis kellemetlen neki, hogy a polgári bizottság tagja, a vörös re­ pülődunyha, és Bobby Solo előtt mond ilyeneket az anyja. Bobby Solo soha­ sem mondaná azt egy csóró cigánylányról, hogy „nem rendes” , meg hogy „el­ szúrta a . . . ” . Hedvig különben sem tehet róla, az apja tehet egyedül, az öreg Oláh, a gyáva nyúl, aki gyerekcsinálás közben is a bánya alattomos reccsenéseit, ropogását, moraját, félelmetes hangjait hallgatta, figyelte. A mai napig hallja őket, belefészkéltek a hangok, részeg álmából nemegyszer ri­ ad fel ordibálva: - Szakad a bánya! D evla, segíts! Ha józan is, fél. S hogy ne féljen, siet inni. Ilyenkor (Hedvig „kiruccaná­ sai” óta) meg az az első, hogy őt kurvázza. A repülődunyha sem képes fel­ fogni a szó ütéseit, a védő fedőpajzs sem. A kázás Bobby Solo lemezére is ráragadt. Hallgass Bobby, mert kicserélem a tűdet! Mindnyájan féltek egy kicsit: ő, Blanka, K aro, Lajo, az anyja, de legfőképpen az apja. Így szület­ tek! Csakhogy apja verekedett félelmében. Mindig az idősebbekkel kezdte: az anyjával, és vele - Hedviggel. Ezt a káderezni jövő városi ember is beír­ ta. A városi ember?! Ezt már rég, nagyon rég, a káderes előtt is feljegyez­ ték. Elsőnek a tanítónő, amikor kék-zöld foltókkal ment az iskolába. Iskola... A nyolcadikat keservesen befejezte. . . Csúnya is volt, cigány is volt, a lá­ nyok nem kedvelték. Hedvig sem őket. Kis buták! Sokkal idősebbnek érez­ te magát tőlük. Koraéretten unta osztálytársnőit, nyafkaságukat, s bosszúállóan gyereket kívánt a karjukra, hadd tudnák meg. . .! Hadd tudnának meg végre!. . . Közben mit nem adott volna egy barátságos szavukért! És egyál­ talán. . . Ilyen, vagy olyan szeretetért, gyűszűnyiért, mindegy, hogy milyenért, csak valódi legyen! (De ne sápítozzon az a szeretet, mert az kibírhatatlan, elviselhetetlen! Az ilyen szeretet akkor sem kell, ha valódi!) De kisül, hogy valódi szeretet nem is létezik, hamis, vagy tettetik. S a legnagyobb hazugság a szeretet jeleiben, az érintésekben, simogatásokban, csókokban, s egyebek­ ben rejtőzik. Hedvig sokára jött rá, hogy így van, mert sokáig kereste a sze­ retetet. S hogy mit talált? Hát . . . Annak a csíkos, vörös repülődunyha a megmondhatója! Most a liget fölött repül. A liget, s minden benne zöld. Az olajosképű Kálmán ruhája is zöld. Zöldposztó - katonaruha. Itthon van szabadságon, 12 �nőre van szüksége. Hedvig akadt az útjába, csúnya, nagy orrú, de fiatal. Át­ kozottul fiatal, s ez nagy előny, de hátrány is. Előny és hátrány beleülnek a mérleg serpenyőjébe. . . Megállnak a ligetben levő kerthelyiségben, leülnek. Kálmán rumot rendeli és fagylaltot. Hedvig torkát égeti a rum, hűsíti a fagy­ lalt. Kálmán a kezét simogatja, fogja, gyúrja. Hedvig ilyet még sohasem ér­ zett. Hát ilyen a szeretet, az embert hol a hideg rázza, hol elönti a forróság? A fagylalt rózsaszínű, a rum rozsdavörös, a liget hosszú, a fák-bokrok zöldek, a katona ruhája is, de ezt már nem sokáig látni, mert erősen sötétedik, a bokrok is sűrűbbek, a szeretet keze merészebb.. . A szeretet nagyon jó . . . A szeretet véres. Az ilyen szeretet visszamegy katonának, eszébe sincs írni! Hedvig megkóstolta a szeretetet, most már nem tud nélküle élni. Keresi. Röpül a dunyha, a szeretetkereső elkerüli az iskolát. Hedvig kézről kézre jár, de ezek a kezek már nem véresek! Simogatnak, de nem szeretnek. Mind­ egy, most már mindegy, hátha valamelyik mégis. . . Úgy látszik, hogy igen, azután mégsem. . . A szeretet néha percekig, néha órákig, néha napokig tart. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a szeretet va­ lódiságát? Hát, mikor-hogy.. . ? Egyszer két hétig tart, és Hedviget kere­ sik. . . A dunyhahelikopter leereszkedik. Nagy-nagy szelet kavar maga körül, és port. A porfelhőből előbukkan annak a férfinek a felesége, akivel Hedvig két hétig. . . Hedvignek a helikopterekben is csalódnia kellett. Váratlanul ha­ zahozzák a réges-régen elváltnak mondott feleségeket is. A feleségek óriási balhét csapnak, az ütlegektől, hajcibálástól sem riadnak vissza. Szótárukból cifra, ősi szavak kerülnék elő. Nem nagy dolog az egész, Hedvig azt is ki­ bírja. Mindenesetre a helikopter pilótája megérdemelné, hogy lelőjjék. A he­ likopter ejtőernyővé fújja a „nem nagy ügyet” , nem ejtőernyővé, inkább bal­ lonná - de ezt meg az iskolában fújják, meg otthon az anyja. S hogy biztosan felfújódjék a ballon, a járási nemzeti bizottság szociális osztályáról is fújja valaki, hogy száradna bele a tüdő. Hedviget rákötik egy szomorúszürke léggömbre, amely a brünni javítóintézet felé röpül. Sajnos, épségben megérkezik. Hedvignek nincs rossz dolga. Két hónap múlva má­ sik csehországi intézetbe helyezik - ott még jobb. Egy este megáll az ágya végénél Anezska - a nevelőnő. Felemeli a takaró szélét . . . - Elfelejtettél lábat mosni! Velem jössz! Hedvig megszeppenve követi. Azon csodálkozik, miért nincs Anezska hangjában, szemében több szigorúság. Anezska hangjában, szemében valami egészen más lakozik - hasonlít a szeretethez. Hedvig a fürdőszoba felé lép­ ked, de Anezska rászól, nem oda, te buta, és saját szobájába vezeti Hedvi­ get. Hedvignek lábat sem kell mosni, akkor minek mondta Anezska. . .? Hedvignek le kell feküdnie, s egészen más valamit kell csinálnia, mondjuk szeretnie Anezskát. Anezskát nem mindenki szereti, az egyik lány nem haj­ landó lábat mosni, árulkodik, ebből botrány lesz. Anezskát kirúgják. Fél év után Hedviget megint ballonra kötik, hess, haza, Szlovákiába, federáció van. Hedvig nem tudja, mi az a federáció, nem is érdekli, csak azt tudja, hogy ezen az új helyen nem jó, ebben a kastélyban nem fogja kibírni tizennyolc éves koráig, jöhetne már egy ballon! De nem jön! Ezért Hedvig önmaga gyárt egyet, azon repül ki esténként az ablakon. A többi lány is így csinálja. Lenn a parkban már parázslanak a várakozó fiúk cigarettái. Az épületben csak a nevelőnők fogadhatnak férfi látogatókat. Az intézet nem kupleráj! 13 �Egy éjszaka véletlenül kipukkad Hedvig gyönyörűszép kék ballonja. N a­ gyot zuhan, fel sem ébred, csak a ki tudja hányadik napon, a kórházi ágyon. Szép kis cirkusz az agyrázkódás, kéz-, lábés bordatörés!A teljes gyógyulás után (nyár van), de csak azután, haza lehet utazni szünidőre. Szünidő után meg csak a bolond megy vissza az intézetbe. Hiszen az még másfél év! Menjen az anyja, ha annyira akar! De az anyja nem megy, kísérőnek sem megy, arra nincs pénnz. Neki, még­ is neki kell mennie, vonatra ültetik. Szerencsére Zólyomig útitárs is akad, nem cigány! Egy hónapig élnek együtt. A férfi iszik, agyba-főbe veri Hed­ viget, nem lehet ezt bírni. Hedvig elhatározza, elég volt. Mindenből! A lég­ gömbből is! Autóstoppal utazik tovább. A sofőr morog egy kicsit, de a kocsikísérő szívesen látja. Egész úton cigányul beszélgetnek. A sofőr komolyan dühös. Egy kukkot sem ért. Azt mondja, ha nem hagyják abba,mindkettőjüket ki­ teszi. Nevetnek, csak tegye! Tegye ki őket az út szélére.Nem fognak unat­ kozni. A Sándorral. . . Sándor megígéri, hogy elveszi feleségül. Mihelyt tizen­ nyolc éves lesz. Hedvig örül, markában a szerencséje. Most már hazamehet, bemutathatja Sándort. Ha Sándor is úgy gondol­ ja. K i lát bele Sándor fejébe? Na ki? - Keresnek a rendőrök - újságolja az anyja. Jelentenem kell, ha haza­ jössz. - Ne jelentsen, a Sándor elvesz feleségül. Sándorra most már nem néznek ellenségesen. Hedvig apja borért szalad a kocsmába. Isznak, dicsérik. . . - Jó bor, jó bor! Nocsak, Karo, szaladj, hozzál még! Nocsak, Lajo, sza­ ladj hozzál még! Hedviget szeretik, feleségül veszik, Hedvigre már nem lesz több gond, er­ re inni kell! Igen, de nem ennyit! Nem annyit, hogy berúgjon az . . . Az ör­ dög bújt a vörösborba! Az „alvó” szobában részegen horkol az ördög. Ugyan! Horkolni csak a Hedvig szülei horkolnak. Az ágyban együtt alszanak a vörös huzatú dunyha alatt. Lajo és K aro az ágy másik felében szuszognak. Hedvig és Sándor az ágy végében meghúzódó sezlonon feküsznek. Blanka kinn fekszik a konyhában. A „granofóngos” szobában senki sem alszik, az nem arra való! Az „alvó” szobában már mindenki alszik, csak az ördög nem. A vörös­ bor vörös ködöt borít Sándor agyára. Sándor óvatosan felkel, kimegy az ud­ varra. Visszafelé eltéved. Nem talál be Hedvighez az „alvó” szobába. Ho­ gyan lehet összetéveszteni a konyhát a szobával, Blankát Hedviggel? A bor az oka! De miért nem ivott Blanka is annyit belőle, hogy hallgatott volna? Miért nem hagyta magát, hogy hamarább szabaduljon. . . ? Blanka ordít: - Jaj, anyám, apám, segítség! Hedviget nem hívja segítségül, pedig Hedvig menne. Sándorral is elmen­ ne. Még ezek után is elmenne, de nem engedik. - Takarodj, Sándor, takarodj az én házamból! Hedvig tudja, hogy sem az ördög, sem a bor nem tehetnek semmiről. Csak ő! Egyedül ő tehet mindenről! Sándor, szerinte, róla ítélte meg Blankát. Hedviget megint nem szereti senki. Titokban összepakol. Az állomáson kódorog. Az autóstopp nem vált be, no, majd a vonat. Hedvig azt esti gyorsra 4 1 �vár, azzal jó messzire lehet utazni. Egyszercsak jön egy döcögő személy és egy hosszú hajú srác. Azt mondja a srác: - Gyere velem B atyiba! - Jó ! - válaszolja Hedvig, és a srác megragadja a bőröndjét. Batyi - a város sötét, éjszaka van, vén utcákban tekeregnek. Hedvig még nem járt itt soha. - Várj itt! - mondja a srác, és a bőrönddel belép egy koromsötét kapu­ aljba. Hedvig didereg, az éjszaka hűvös. Bemegy a kapualjba, hát látja, hogy átjáróházban van, s a srác sehol, rég meglógott . . . Hedvig vállat van, s el­ indul, megpróbál visszatalálni az állomásra. De eltéved, a seregben köt ki. Szőkített hajú asszony jön vele szemben, nehéz csomagokat cipel. - Hé, te kódorgó lány, segíts! Hedvignek minden mindegy, szót fogad. Egy alacsony házba betérnek, itt lakik az asszony. Hedvig a lámpafénynél jobban megnézi. Ekkor látja, hogy oláhcigány. Fülében vastag aranykarikák, ujján kennedys pecsétgyűrű. Az aszszony kimegy, felkölti a szomszéd cigányokat, elhozza tőlük a gyerekét. Hed­ vig hirtelen roppantul elfárad s megszólal: - Nincs hol aludnom! Az oláhcigányasszony cigarettára gyújt, s az egyik fekvőalkalmatosság felé int: - Feküdj le! Félálomban hallja anyja sopánkodását (jaj, hol kötöttél ki - az oláhcigányok között?!), és az oláhcigányasszony szavait, hogy nála maradhat, ha akar, pesztrálhatja a gyerekét, úgy sincs kire hagynia, az ura a sitten van, ő pedig sokat utazik, Jugóból csempészik. Itthon nem lesz semmi dolga, csak enni ad­ ni a kétéves kislánynak, s ha valaki (a rendőrök, vagy más) keresné, azt kell mondania, hogy Pozsonyba, Kassára, esetleg Prágába utazott esküvőre, ke­ resztelőbe . . . Ha eladja a cuccot, kap tőle havonta kétszáz koronát, meg cigarettát - amennyit elszív, meg kosztot. Másnap az asszony a cuccal házalt, néhány nap alatt eladta, és újból út­ nak indult. Majdnem két hónap múlt el, de Hedvig egy koronát sem látott a nőtől. Amikor kérte, az asszony megpofozta. - Itthagyom! - szaladt ki Hedvig száján. - Ha elmégy, feljelentelek kurvaságért, meg azt mondom, hogy elloptad az aranygyűrűmet, aranyláncomat és nyolcszáz koronámat! - fenyegetőzött a cigányasszony. (Hogy is ne, hol kap ilyen olcsó pesztonkát!) Én meg feljelentem csempészésért, akarta válaszolni Hedvig, de meggon­ dolta magát. Ebből elég volt! Ha már soha senki sem fogja szeretni (az oláhcigányasszony gyereke sem szerette!), akkor mindegy. Hazamegy, s ha az anyja visszaviteti az intézetbe, azt sem bánja. Ha meg rossz lesz, legfeljebb kiugrik az ablakon! Nem a fiúk után, csak ú gy.. . Megfigyelte, hová rakja az oláhcigányasszony a pénzt. Másnap kihasználta távollétét, kivett a pénzből négyszáz koronát (ez jár nekem!), s továbbállt. Az oláhcigányasszony feljelentette. Pontosan úgy, ahogyan ígérte. Hogy volt hozzá képe, pofája! Aranylánc, aranygyűrű, nyolcszáz korona! Minden benne volt a jegyzőkönyvben. A „városi ember” mondta, Batyiban a közbiz­ tonságiaknak kell a vélemény. - Előbb vizsgálat lesz, azután lehet, hogy tárgyalás - mondta az anyjának. - Az attól függ... 15 �- Mitől? - kérdezte az anyja riadtan. - Attól is, amit én írok a lányáról. - Jót írjon, uram, jó t.. . - Az attól függ.. . - Mitől? - Lopott-e a lány? - Mondd el, Hedvig, loptál-e?! - Nem, nem vittem el csak a kéthavi bérem. Ami nekem járt! - Látja, uram, nem lopott, sok mindent csinált már, a férfiakkal ugye­ bár, de nem lopott. Én mondom magának, mióta az oláhcigányasszonytól visszajött (az isten verje meg a fajtáját ott, ahol egy van belőle! - tette hoz­ zá a városi cigányok megvetésével), rendesen viselkedik, dolgozni is jár, igaz, csak utcát söpörni vették fel, oda nem kellett a személyi igazolvány, mert az bizony az intézetben maradt. Hajnalban kel ebben a hidegben, nap­ pal itthon ül, este megint csak utcát söpör. Jót írjon róla, uram! - J ó t .. . ? Az attól fü gg.. . - Mitől, uram? - Hogy megjavul-e? És ekkor a férfi dumálni kezdett. Munkáról, jövőről, mi lesz belőledről, férjről, gyermekekről, családról, szeretetről, jóságról, hazáról, de főleg a szeretetről. A szeretetről annyit beszélt, hogy Hedvig torka (már akkor!) egé­ szen elszorult, reggelig elhallgatta volna. Amikor az „emenvés” felszedelőzködött, menni készült, az anyyja ki akar­ ta kísérni, de a férfi intett, hogy nem. . . - Majd Hedvig kikísér, úgyis sze­ retnék még vele néhány szót váltani négyszemközt. Hedvig engedelmesen félállt, s kiment a férfival, aki meghúzta orra alatt a szeretet mézesmadzagját. Mitől függ a szeretet? Az attól függ.. . A kapunál a férfi megfordult, váratlanul magához rántotta, apró mellét kezdte markolászni, majd a kapuhoz szorította, s a lába közé ékelte a kezét. Hedvig ismerte e mozdulatok értelmét, most mégis fellázadt. Olyan duma után, melyben minden harmadik szó a „szeretet” , ilyen módon a mindzsájához nyúlni - ez egyenlő az erőszakkal. Az erőszak ellen pedig védekezni kell. Teljes erejéből félrántotta a térdét. A férfi sziszegett, furcsán összegör­ nyedt, kiszaladt a lélegzete. . . A csíkos, vörös huzatú dunyha kipukkadt. Levegője szomorú sóhaj kíséreté­ ben távozott. A dunyha végleg leereszkedett, abbahagytla a kalandozást, Hedvig a sóhaj után letörölte könnnyeit. Késő van, ideje munkába menni. Odakinn a konyhában az anyja megkínálta pacallevessel. Büdös volt. - Nem kell! - mondta Hedvig, és felémelyedett a gyomra. Felöltözött. Az udvaron vállára vette a nyírfasöprőt, és elindult a piac felé. Útközben fázni kezdett. Megállt egy ócska kiskocsma előtt, söprőjét kinn hagyta, bement, és megivott egy fél deci vodkát. Hirtelen vad éhséget érzett, vásárolt egy cso­ mag kekszet, s a piac felé haladva bemajszolta. Kijelölt helyén nyugodt, ki­ egyensúlyozott, félkör alakú mozdulatokkal söpörni kezdett. Óvatosan! V i­ gyázott arra, nehogy felverje a port. A múltkorában tele lett kelésekkel az egész teste, azt mondta az orvos, hogy a portól. .. 16 �A kispiaccal végzett, kiment az utcára. A sarkon izgatottan lehajolt, fekete pénztárcát talált. Száznyolcvan korona volt benne, meg némi apró. Amíg a pénzt számolta, szembejött vele egy szerelőruhás alak. Kissé borgőzös volt, de nem részeg. Megállt, elnézte, mit csinál a lánny. Zsebébe nyúlt, kihúzott egy ötvenest, s azt mondta: - Nesze! Tódd meg! Tedd hozzá! Lekanyarodtak a piacra, s bementek az egyik üres bódéba, melynek nyit­ va felejtették az ajtaját. Hedvignek a pénz járt az eszében. Egészen jó nap lenne ez a mai. Az „emenvést” leszámítva egészen jó. Sajnos, miután kijöttök a bódéból, kénytelen volt megváltoztatni előbbi véleményét. Mégsem olyan jaj de jó . .. Amíg bennn voltak, valaki elvitte a söprőjét. Hedvig behúzódott a bódé alacsony eresze alá és nekitámaszkodott a fal­ nak. Elnyelte a sötétség. A szerelőruhás férfi a sarokról visszafordult. Tekintete sehol sem találta a lányt. Pedig Hedvig ott volt. Sírt. . . 17 �T A M Á S IS T V Á N Szeptemberi szonettek V. Sárgul a tök: kövér az irigység, Az éjszakák naranccsá hízottak Amikoris fizetett kóklerek A képletbe belejavítottak. Tenyérjósok cifra kendőjére Font fonalat, s halt a próféta pók. . . Hol te lehetsz rejtélyek tudója, Hálón akad — hát megkímél a bók. Az ég alján száraz beléndek ráng, Napraforgók vaksi fényszóróit Lobbantaná - haragra a katáng. Virtuskodna a dal, s csak kóró itt: Üszök s üszög, mit karcol az írás Megméretett a bíró s a bírás. V III. Rézveretű, lakkozott a fűz ág Barkát fogan, levélkönnyet hullat. K ék szemedben feketerigó száll; Bogyót sebez - dézsmálja a múltat. Kidőlt a csősz - s vélnénk, pásztortűz ég; Pernye nesz lep, rozsdádnak a boglyák. Somzó dió a gondolat bennünk S szemérmed a széncinkék feloldják. Szarvasbőgés - nyúlt, hegynek ütközött. . . Pásztorórák ingája jelre vált: Szított a zsarát combjaid között. Pajzán láncfű - ernyője fönnakad Versem bokrán, ahol rámhajolsz, s hol Hivalgón bár, adhatod önmagad. 18 �....... isták Melldöngetők, szelíd köldöklesők; Ilyen-olyan dogmákat gajdolók: Masírozik zajos siserehad. . . Hátán kereszt, ám hitetlen a pók. Karót nyeltek, majd porig hajlongok, Obsit dukál, jár borostyán, babér! Ráuntál, mondd, torra, pecsenyére; Fazekadban valamit a bab ér. . .! Kakas kiált: a bérenc meg a bér!. . . Szemétdombját veszti így - vagy tollát. Képmutatók a képmutogatók; Kirakat szín - ily unt csodát hol lát?! Önemelte korlátján, ha ront át, Kész a bajnok, de ökörcsurgatás Az ívelés, s a párhuzamosok Metszik egymást - Hinnők, ez lopva más. . Igazodni, nem lógva e sorból, Hovatovább - noha a lista más Siettem el születésem, s lettem Vagyok Pista - de annak is tamás. 19 �C S A N Á D Y JÁ N O S A sokaságnak Itt áll a Huszonegyedik század, és sarkunkra lép a Huszadik; így állunk itt. A századvég belelendül az Időbe - sietve lépünk előre: könyvfalak között repülni a hangsebesség fölött és taposni a rögöt a jövőbe. Országnak éke: íme a V ilág! Magyarok könyvtára: sorban pereg minden darabja kezünkben. Megérkezünk. A könyvek lapjai legyezőszerűen peregve szelet kavarnak, kiszabadulnak az űrbe. Százvagon betonlap állt itt össze, s bent monumentális tereket formáznak a falak. É s holnap: százak suhogó lábbal, kalaplevéve járnak a profán szentélyben. Igen, ide, ide a világ, sőt: a világmindenség valamennyi könyvét! A Thuróczy 20 �kronika aranyozott lapjai közé (honnét hajdan Arany János olvasta ki a borzongató „K eveházát” ) emeljük a sápadt, kemény kis magyar költőket a pompázatos barokk világegyetem diadaláig! Madách fensége: ég. Mikszáth aranyán zengve pendül a hárfa. S hangfalakban míg hexameterben pendülnek kristályba betáplált művek: fönt a kúpokon talán egy zászló piros-fényű selyme lengeti meg az egész épületet, és Ő ket is szerényen elkiáltja, akik évtizedek során hordták a gondolatot: EGYETLEN R O P P A N T K O P O N Y A ; B A L A S S I B Á L IN T A R A N Y O S K Ö N Y V T Á R Á B Ó L K IM A G A S L Ó , S O R A K O Z Ó É S S O K A S O D Ó , JÖ V Ö B E F O R D ÍT O T T H O M L O K K I V E T IT E T T , A G Y A G B A , K Ö B E , B R O N Z B A M E N E K ÍT E T T K A T E D R Á L IS A É P Ü L JÖ N M E G IT T ! S áll ím a K álvária-hegy derekában e könyvtár monumentumában kövekből kitapintva-faragva kis Magyarország s Nógrád. Készült az új nius 6-án. Balassi Bálint megyei könyvtár (Salgótarján) megnyitása alkalmából. Elhangzott 1988 �22 �valóságunk Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével A z 1960-as évek első felétől napjainkig a kulturális intézmények nagyarányú, extenzív fejlődésének lehettünk tanúi, illetve cselekvő részesei mind Salgótarjánban, mind a megyében. A z ön vélem énye szerint az új intézmények hogyan teljesítették társadalmi-közösségi fe l­ adataikat? - Válaszomat személyes megjegyzéssel kezdem. Képzettségemet tekintve közgazdász vagyok, de az életem úgy alakult, hogy már hosszabb ideje politikai jellegű munkát végzek. Ez a körülmény meghatározza vélemé­ nyem szempontjait is. A művelődési szakemberek talán másképp közelíte­ nék meg a kérdést, én azonban elsősorban azokra az összefüggésekre sze­ retnék ügyelni, amelyek a kultúra, a társadalom, a gazdaság napi és távlatos kapcsolatát jellemzik, sőt meghatározzák. 1956-ot követően az M SZ M P új politikát munkált ki. Ennek gyakorlati megvalósításában nagy teret kapott az új viszonyok között alkalmazott új­ ragondolt művelődéspolitika, ami friss légkört teremtett és mozgósította az itteni, helyi erőket is. H a most visszatekintünk a 60-as évekre, azt csak azért érdemes megten­ nünk, hogy az áttekintésünk eredményeképp a szükséges tanulságokat, követ­ keztetéseket levonjuk, az előttünk álló feladatokra felkészüljünk. A z akkori időszak alapvető vonása az volt, hogy a megye - és minden településünk - kulturális szempontból hátrányos helyzetűnek minősült. A változás, a vál­ toztatás szükségességének felismerését, az addigi eredmények sorravételét követően a kitörési pontok megjelölését kell elvégeznünk. M ire építhettünk? Tényszerűen is igazolható volt irodalmi értékeink - elsősorban a M a­ dách- és a Mikszáth-kultusz - jelenléte. A képzőművészeti tradíciók — K ubányi Lajos, Benczúr G yula, a jelesebbek közül, de a többiek, is, mint Bóna Kovács K ároly - azt a lehetőséget kínálták, hogy megújuló kulturális életünk egyik lényeges eleme a művészeti tevékenység legyen. A megye gazdasági életének meghatározója volt a salgótarjáni medencében kialakult ipari élet. A z ipart mozgató, fejlesztő műszaki értelemiség el nem hanya­ golható súllyal bírt. Ha korszerűsíteni akartunk, jelentkezett az az igény, 23 �hogy az értelmiség e csoportját gyarapítsuk. Másrészt az új társadalmi kö­ vetelmények összetettebb szerkezetű értelmiség jelenlétét kívánták meg. Vagyis új képzettségű és nagyobb számú értelmiségre is szükég volt. A fel­ ismeréseket döntések követték, amelyek megvalósítása az előrelépést ered­ ményezte. Figyeltünk arra a tradícióra is, amely - mai szóval élve - a közmű­ velődés területén kialakult. A bánya, a kohászat, az üveggyárak körül komoly, értéket teremtő művelődési gyakorlat, szokás és igény honosodott meg. Az üzemek által fenntartott iskolák és művelődési intézmények mű­ ködésében, tartalmi tevékenységében fellelhető szoros kapcsolódás munka­ hely és kulturális intézmény között gondolatébresztően hatott az új tenni­ valók megfogalmazásának időszakában. A kulturális élet feljesztésének fő vonalát ezekből az elemekből alakítottuk ki. A feladat nehéz volt. A megyében kulturális, szellemi központot kellett létrehozni, és ez nem me­ hetett végbe másképp, mint megyei szintű erőfeszítéssel, nagyarányú kon­ centrációval. Munkánk során a sikerek mellett kudarcok is értek bennünket, mert néhány viszonylat elkerülte figyelmünket. Ezek különösen mára váltak nyilvánvalóvá. Hiba volt, hogy a mindennapi művelődési élet elemeit el­ sorvasztottuk. A városokban - és más településeken is - a korábban szer­ vezett ipartestületek, -egyesületek megszüntek, pedig ezekben a szórakozási, sportolási lehetőségek és szokások együtt voltak jelen például az olvasó­ körökkel, s ezek a szervezetek mégis kiestek figyelmünkből. M a már per­ sze az is látható, hogy intézményfejlesztésünk is hordozott téves elemeket. Például az elkülönült iskola, könyvtár, „kultúrotthon” nem célszerű. Az utóbbiak működésük során végig elemi gondokkal küszködtek. Az is tény, hogy a megyében - elsősorban a sok tekintetben meghatározó szénmeden­ cében - nagyarányú gazdasági változások (a visszafejlesztés és a fejlesz­ tések) a szétaprózódott kulturális intézményekre kedvezőtlenül hatottak. A fenntartásukban jelentkező bizonytalanság a szakmai munkájukban is tetten érhető. N agy vonalakban ezekkel a jellemzőkkel érkeztünk a 70-es évek végéhez. A 80-as évek új feladatok elé állítottak bennünket. A z időszak máso­ dik. felében - napjainkban - a reformfolyamat új hulláma jellemzi életünket. Szakmai erejük révén a kultúra intézményei miként tudnak e folyamatban részt venni? - Az újonnan jelentkező feladatokra mindannyiunknak fel kell készül­ nünk. A felkészülés minősége biztosítja előrelépésünk lehetőségeit is. A ta­ nács, a megye vezető testületeinek megítélése szerint sokban módosult bár még nem teljesen kiforrott - gazdasági életünk szerkezete és a tele­ püléshálózat. Bár itt mindkét területen még további feladataink vannak, de a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek már azon az úton kell járniuk, amelynek jellemzője - röviden szólva - , hogy mindinkább a helyi viszo­ nyokra építsünk, és az ezen az alapon megnyilvánuló általános, nemzeti, közösségi érdekre fokozottabban figyeljünk. A szocializmus stratégiai cél— 24 �jainak elérése a kulturális területen tartalmában hatékonyabb, szervezeté­ ben racionálisabb, működésében gazdaságosabb magatartást igényel. A tár­ sadalmi élet jó színvonalához szükség van a kulturális intézmények jelen­ leginél is aktívabb részvételére. Ehhez a feltételeket hosszabb távon a mi­ nőségi igény szerint szándékozunk biztosítani. M elyek most a közvetlenül jelentkező feladatok? - Életünk jobbítását hosszú távon is csak korszerű iskolák létesítésével, kialakításával tudjuk elérni. E cél elérése érdekében mit vegyünk figye­ lembe? Elsősorban azt, hogy ahol szükséges, ahol indokolt, ott legyen is­ kola. E gy színvonalasan működő általános iskolához 5-6 ezer lakos kell háttérnek. Nógrád köztudottan aprófalvas megye. Tehát mi nem azon gon­ dolkodunk, hogy visszaállítjuk az egy falu - egy iskola modellt, hanem a nálunk alapjaiban bevált óvodai, általános iskolai rendszert fejlesztjük to­ vább. Továbbá: az elkövetkezendő időszak helyi társadalmi szervezeteként a faluegyesülések látszanak előremutatónak. Ezeket az új, alulról létrejövő kooperációkat kell ellátnunk korszerű intézményekkel. A tartalmi munká­ hoz szükséges anyagi, minőségi feltételek is biztosíthatók a különböző oktatási, közművelődési - intézményeknek a jelenleginél elvibb és gyakor­ latiasabb összefogásával. Ennek tartalmi alapja nem lehet más, mint az emberek közötti kapcsolatok gazdagítására, a mindennapi kultúra fej­ lesztésére irányuló törekvés. Az alapintézmények közül a szakmai ismeretek biztosítását hordozó in­ tézmények működési feltételeit szükséges bővíteni. Jól működő középfokú intézményekre - gimnáziumokra, technikumokra, szakközépiskolákra, kollé­ giumokra mint a kulturális ismereteket közvetítő, valamint nevelő intéz­ ményekre továbbra is szükségünk van. A korszerűsödő gazdasági szerkezet fejlődőképes intézményhálózatokat követel. A lemerevedő struktúra he­ lyett a jól alapozó alsó- és rugalmasabban alkalmazkodó, személyiségfej­ lesztő közép- és felsőfokú iskola az ideálunk. Az oktatási rendszerrel együttműködő közművelődés - a művelődési otthon, a múzeum, a könyvtár, az ismeretterjesztés - belső gazdagítása és feltételeinek differenciált fej­ lesztése áll érdekünkben. A feladatok elvégzésében hasznosabban kell köz­ reműködniük a közművelődési-szakmai integrációval kialakult, új módon gondolkodó és cselekvő intézményeknek, vezetőiknek és dolgozóiknak. Az előttünk lévő feladatok megkövetelik, hogy az új gazdasághoz új típusú értelmiség is járuljon. Kiindulópontul mást nem választhatunk, mint­ hogy a társadalmi-műszaki-technikai halladást a jövő századra tekintően is biztosítsuk. E gy város, egy megye jól képzett, bőséges és rétegzett értelmiségi bázis nélkül nem tud érdemi eredményeket elérni. K ell-e vezető e csopor­ tok között? A válasz kétségkívül mérlegelendő. Úgy tűnik, hogy nálunk sem tradíciójánál, sem létszámánál, sem produkciójánál fogva nem hanya­ golhatjuk el a műszaki értelmiséget. Egyszer lehet ez a csoport kohéziós erő. Másodszor nagyobb figyelmet érdemel - szakmájától, képzettségétől függetlenül az alkotó magatartású, az új iránt fogékony értelmiségi 25 �típus. Épp ez utóbbiból következik, hogy az a felfogás, amely például a műszaki és a humán értelmiség szembeállítására teszi a hangsúlyt, nem követhető, nem tartható. A város, a megye - tehát a közösség - érdekei­ től vezettetve szándékozunk az értelmiség jelenleginél is szélesebb, gaz­ dagabb szerkezetét kialakítani, és elősegíteni, hogy tevékenységüket még inkább kiteljesíthessék. A feltételeket e követelmények szerint szükséges gondozni. A feltételek között felállítható-e sorrend? - Tennivalóinkat nem öncélúan rangsoroljuk. A z itt élő lakosság körül­ ményeit kívánjuk javítani, tevékenységükhöz, életükhöz jobb viszonyokat teremteni. Fontosnak tartom, hogy az elmúlt években kialakult gyakorlat­ hoz képest érdemibben és valóságosabban figyeljünk az ifjúság kulturális igényeire. Ú gy vélem, nem kell a feladat jövőben megmutatkozó fontossá­ gát aláhúzni. Jól tudjuk, a munka minőségi elvégzéséhez több feltétel így a közös akarat is - szükséges. Ezen túl talán néhány dolgot hangsúlyoz­ nék külön is. K ijelölt céljaink eléréséhez továbbra is szükségünk van pénzre, az ún. anyagiakra. Nógrád megye az utóbbi két évtizedben nagyon sokat áldozott a kultúráért. A megye tanácsi költségvetéséből az ötödik ötéves tervben 11 százalékot, a hatodikban 13 százalékot, és most 18 szá­ zalékot biztosítunk e célra. Ennek eredményeképpen nagy számban építet­ tünk és építünk általános iskolákat, szinte teljessé válik középfokú oktatá­ sunk intézményhálózata, szélesedtek a közművelődés lehetőségei. A megyei szintű hálózati központok korszerű feltételek között működnek. Figyeltünk városainkra, községeinkre. Támogattuk művelődési törekvéseiket Szécsényben, Cereden, Nézsán, Karancskesziben, hogy csak az utóbbi évek „beruházásaiból” említsek néhányat. A tömeges szórakozási igény kielégí­ tését látja el többek között a bánki nyár rendezvénysorozata. A feltételek tekintetében is nagyon sokat változott a megye képe. Mindez erőforrása­ inkat fokozottabban igénybe vette. A z eredmények ismeretében most a mű­ ködés folyamatosságára, gazdagodására kell a hangsúlyt tennünk, valamint az összefogásra. E z lehet alapja az anyagiak előteremtésének. A feltételek sorában hangsúlyosnak vélem a művelődésirányítás fel­ fogásának, módszereinek változásait. Nagyon fontos ez a feladat, és ebből következően sokirányúak a tennivalóink. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy e területen is a menedzser típusú irányítás szervezetének és gyakor­ latának kell meghonosodni. A kulturális élet sokban hozzásegíthet a né­ pességmegtartó képességünk javításához. Tehát természetes követelmény, hogy a középpontban itt is a lakosság, az ember álljon. A vállalkozói ma­ gatartás előretörése ezen a téren azt is kell hogy jelentse: azt a falut, kö­ zösséget, amelyik önerőből akar tenni a művelődés érdekében, saját kez­ deményezésű formát, fórumot létesít, működtet, azt nemcsak hagyni, de támogatnunk is szükséges. Az új típusú községi, helyi társadalom kialakí­ tásában meghatározó szerepük van a tanácsi testületekben érvényesülő demokratikus viszonyoknak. Ú gy látom: ha nem veszítjük el azt az alap­ vető emberi tulajdonságunkat, hogy a világ változásait képesek v agunk felismerni, és az új körülmények között új módszereket keresünk, akkor a cselekvési lehetőségünk gazdagodhat, boldogabb élet várhat ránk. 26 �A megye történeti eseményei azt mutatják, hogy a különböző szellemi műhelyek, így az iriodalm iak is, hatással voltak a tudat, a politika allakítására. Irodalm i életünk egyik műhelyének, a Palócföldnek mi lehet e téren a feladata? - Elképzeléseink a különböző szellemi műhelyek működése nélkül nem valósíthatók meg. Szükség van a képzőművészet, a zene, a tánc, a színház, a tudományok helyi művelésére. Így természetszerűen van igény az iro­ dalomra is. Nem a leszűkített provinciális helyi irodalomra, a fűzfapoéták­ ra, hanem a mai magyar valóságban és az egyetemes összefüggésekben eligazodni szándékozó magatartásra. Szeretném leszögezni, hogy a megye vezetése (és személy szerint én is), a Palócföldet értékőrző és értékteremtő szellemi műhelyeink között tartja számon. Ú gy gondolom, hogy a lap akkor tudja vállalt szerepét betölteni, ha teljesíti az egyes számain feltüntetett profiljelző szavakból következő feladatokat. Vagyis hangsúlyosan társada­ lompolitikai összefüggések elemzésére, feltárására, a művészeti, az irodal­ mi tudat és magatartás felmutatására törekszik. Számukra fontos, hogy az itt élő lakosság életkörülményeinek alakulásával, a közigazgatás fejlő­ désével és tennivalóival, az ifjúságot, a nyugdíjasokat foglalkoztató gon­ dolatokkal, azok elemzésével, vizsgálatával törődjék. Szükségesnek tart­ juk, hogy az értelmiséget az új feladatokra felkészítse, fóruma legyen az alkotó értelmiségnek. A művelt egyénnek, a képzettségnek a következő időszakban megnő a szerepe. A lapnál dolgozók ne engedjék elfeledni, hogy mindez közösségi célok, érdekek rendszerében fejtheti ki valóságos hatását. Sok tennivalónk van. Ha a szerkesztőség figyel a mindennapi életre, a testületek munkájára, a döntésekre, valóságosan is hasznára lehet olvasói­ nak, az érdeklődők érzékelhetően szélesedő körének. - Köszönjük a beszélgetést. H O R V Á T H IS T V Á N - L A C Z K Ó P Á L 27 �K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Legalább a remény? A z 1970-es évek végének és a 80-as évek közepének válságjelenségei, az ezekhez társuló értékeróziós folyamatok többféle értelemben is felerősítették a munkahelyi művelődés kezdettől fogva meglévő ellentmondásait. Közvet­ lenül és látványos módon éppen a szándékok és a tettek közti szakadék növekedését érintve. M ivel egyre inkább fetisizálódott a hatékonyságelv, mely a termelési célok puszta eszközévé degradálta az egyént, fokozatosan szűkült az a tér is, ahol az egyedi személyiségvonások és képességek egy­ általán kialakulhattak volna. Hiába a sok ideológiai szólam, az egyre nyo­ masztóbb „technikai racionalizmus” a személyiségfejlődés dimenzióit kor­ látozza; mégpedig oly módon, hogy a dolgozók nemcsak a munkahelyen váltak áldozataivá ennek a „racionalizmusnak” , hanem a munkán kívül is. Vagy, ha a „technikai racionalizmus” nem is hatott, a sokszor értel­ metlen, idegölő, az emberi tevékenységet egy-egy feladat automatikus vég­ rehajtására korlátozó munkavégzés ugyancsak represszív hatásúvá vált. Csakhogy a gazdasági környezet megváltozásának nem csupán közvetlen hatásai vannak. M ár a „szüntlenül gyarapodó eredmények bűvöletében élve” is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkahelyi művelődés egész folya­ mata tökéletesen leképezte és leképezi a felnőttek munkájának struktúrá­ ját a munkahelyen. Mert amint ott a motivációt nem a munka iránti belső érdeklődés, illetve szükséglet adja, hanem a külső ösztönzők, a munka révén elérhető státusok, anyagi és presztízsjavak, úgy itt sem magában a művelődési tevékenységben, a megismerés és felfedezés, a belső gazdagodás és a kíváncsiság okozta örömben, hanem többnyire a puszta kikapcsoló­ dásban, a szórakozásban rejlik a mozgatóerő. Olyan tartalmú és formájú műveltséganyag lebegett célként a munkahelyen dolgozók előtt (helyeseb­ ben lebegtették előttük), melyet - szocioökonómiai és szociokulturális helyzetüknél fogva - vagy nem tudtak internalizálni, vagy minden erő­ feszítés nélkül passzívan el- és nem befogadtak. S ez valóban — nemcsak pillanatnyilag, hanem hosszabb távon is - lehetetlenné tette a munkahelyi művelődés gyakorlati funkcióinak létrejöttét. D e a vizsgálandó kérdés valójában nem is az, hogy mikor vagy hogyan jöhetnek létre a munkahelyi művelődés valóságos funkciói, hanem inkább az: szükség van-e egyáltalán munkahelyi művelődésre? V agy ugyanezt a problémát más oldalról megfogalmazva: csak a gazdasági körülmények megváltozása okozta-e a munkahelyi művelődés válságát? Ha történetesen nem következett volna be a kultúrára fordítható személyi és dologi erő­ források drasztikus csökkenése, akkor a munkahelyi művelődés válsága ki sem alakulhatott volna? A z előbbi kérdésre adható válasz, mint általában Előzmény: Marschall Miklós-Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi művelődésről (1988/2. szám) 28 �minden - akár sugallva is kétkedő - megközelítés eredménye, nem lehet egyértelmű. Mert a körülmények változása mindig új, eltérő, alternatív megoldásokat hordozhat magában. Viszont a nyilvánvalóan igenlő állítás is fölöttébb kockázatos. Mert azzal, hogy a „jól szervezett vállalati kul­ turális élet” lehetséges öt funkcióját (munkaerővonzás és -megtartás, kolle ktívateremtés, az azonosulás elősegítése, a munkaerőképzés, a reprezen­ tatív események támogatása) megnevezzük, a munkahelyi művelődés szük­ ségessége aligha válik evidenssé. Még ha a vitacikk szerzői számára ezek a kívánatos funkciók kézzelfogható bizonyítékként szerepelnek is. Hiszen a munkahelyi művelődés válságát a gazdasági növekedés lassulása, az infláció, a társadalmi disszociálódás és értékválság csak meggyorsította s - főleg felszínre hozta: nyilvánvalóvá téve a felvilágosító kultúraterjesztés bizonyos formáinak, bizonyos irányú kiterjesztésének határait. Legfeljebb ezeknek a határoknak, társadalmi-gazdasági-kulturális korlátoknak az objektív lé­ tezését az elmúlt időszak ideologikus közművelődési „stratégiája” fedte el. S még inkább elleplezte nemcsak azáltal, hogy a vállalati jövedelmen való osztozkodás kulturális szándékú és tartalmú is volt, hanem azáltal is, hogy a munkahelyi művelődést ideológiailag szükségképp „felülértékelték” . Nem véletlenül hangsúlyozom ezt az ideológiai fontosságot, hiszen nagyon is úgy tűnik (érveket ehhez a vitaindító tanulmány nagyobb része szolgál­ tat), hogy m indenképpen ezen múlik vagy talán bukik meg inkább. Végső fokon azon, hogy bármilyen nemes törekvésként fogjuk is fel a műveltség­ terjesztést (és a hozzá hol lazábban, hol merevebben kötődő szórakozta­ tást), a munkahelyi művelődés csupán a politikai akarat szempontjából vált fontossá. S ha el is ismerjük a gazdaság növekvő műveltségigényét, a reálfolyamatok szintjén sem jelenhetett meg másként. Mert ha bevalljuk, ha nem, a „kultúraközvetítőket” (kivált a munka­ helyeken, de nemcsak ott) a saját, illetve politika által táplált illúziók tart­ ják fenn. Ám , akár művelődési intézmények vezetőiként, akár más minő­ ségben kísérelték meg a kultúra „hivatásos” közvetítői a művelődési al­ kalmak számának emelését, óhatatlanul az érdektelenség, a passzivitás je­ lenségével találták magukat szembe. Minél inkább megsokszorozódtak a művelődési lehetőségek (az ismeretterjesztő előadásoktól kezdve a színházlátogatásokig), voltaképpen annál kevesebb résztvevőre számíthattak. S ez aligha meglepő. Az utóbbi évek fejleményeihez tartozik ugyanis az, hogy egyre kevésbé van szükség a többdimenziós kultúra-, tudás- és ismeretát­ adásra, hanem csak arra, aminek „piaci értéke” van. A képességek ki­ alakítása és a kezdeményezőképesség tekintetében egyaránt. Csakhogy ez a piaci érték - valóságos piac hiányában - szükségképp felemás módon jelenik meg. A z egyéni kvalitások, képzettségek többnyire az „ügyeskedé­ sek” , a szürke társadalmi szerződések világában érvényesülnek. Mintegy ezeken keresztül kínálnak modellt. Beleértve a második gazdaságban, a különféle gazdasági munkaközösségekben végzett munkát is, melyet ugyan­ csak a hiány törvényei szabályoznak. Ehhez már voltaképpen csak járulékos körülményként társul az idővel való gazdálkodásnak az az ellentmondása, mely az úgynevezett kötött és szabad idő között feszül. A napi 1 4 - 1 6 órás átlagmunkaidő-keret az önkizsákmányolás ékes bizonyítéka. A lakos­ ság csaknem teljes biológiai munkaidőalapjának kihasználása azonban az életmód megszüntethetetlen torzulásához vezet. Így semmiképp sem csodál­ kozhatunk azon, hogy a munkahelyi művelődés esélye a minimumra szű­ 29 �külnek. A társadalom minden pórusában benne rejlő értékválság a gazdasági tartományból az ember valamennyi élettevékenységébe behatol, és az élet majd minden mozzanatát uralma alá hajtja. Regresszív hatását a kulturális szükségletek artikulálatlanságával éppúgy lehetne bizonyítani, mint az ún. nyers materialista életszervező értékek dominanciájával. Tudniillik az egyén belső törekvése lesz az, hogy mindenfajta tevékenységét a puszta hasznos­ ság, a piaci átválthatóság követelményei alapján irányítsa; eszerint mérje és értékelje. S ha ezt az állapotot a munkahelyi művelődés irányítói úgy próbálják oldani, hogy például az egyént valamilyen esztétikai élményben kívánják részesíteni, fáradozásuk minden szempontból hiábavaló lesz. Az ónkorlátozás ugyanis az érvényes értékhierarchia elfogadásának, a vele való azonosulásának következménye. Ebből sem a felvilágosító népművelés, sem a filantróp közművelődési „gondoskodás” , de még a „munkaerő pszichikai és fizikai karbantartása” , a „vállalattal való azonosulás elősegítése” sem lendítheti ki az egyént. Sőt, félő: ha elfogadjuk külön funkcióként a „kollektívateremtésnek” azt a formáját, melyet a szerzők az emberi kapcsolatok ápolásaként fognak fel, óhatatlanul visszacsempésszük a már-már veszen­ dőbe menő brigádmozgalmi akciókat. Ám akarhatja-e azt az egyén, aminek belső feltételei, szükségletei hiányoz­ nak, s ráadásul a kialakult értékhierarchia is mást sugall? N yilván nem. Legalábbis romantikus álmodozókká kellene válnunk ahhoz, hogy a már említett üres individualizmuson alapuló hasznosságorientációt pusztán kul­ turális eszközökkel felszámolhatónak tartsuk. A társadalom többsége szá­ mára hasznos az, mit státust, presztízst és a kínált anyagi javak bőségét hozza, és ebbe a hasznosságvilágba csak nagyon nehezen illeszthetők be a kultúra javai. Vagy, ha be is illeszthetők, ez nem a használt közművelődési módszerektől, eszközöktől függ, hanem az egyén belső késztetésétől. Akár tézisszerűen is megfogalmazható az a felismerés, amely szerint a kialakí­ tandó kulturális attitüd értéke nem attól függ, hogy létre tudjuk-e hozni a fogékonyságot a kulturális javak iránt, hanem attól, hogy ennek a be­ állítottságnak megvannak-e a belső szükségletei. S ezek pedig nem csupán a munkavégzéstől függnek. A mégoly jól szervezett vállalati kulturális te­ vékenység, s az ehhez társítható funkciók sem leplezhetik le azt a társadalmi tényt, hogy az egyén mindennapi reprodukcióját (beleértve munkatevé­ kenységét, közösségi-társas kapcsolatait) a fizetőképesség fényköre veszi körül. Vagyis a szükégletek annyiban érvényesülhetnek, amennyiben fizető­ képesként jelennek meg. Ha pedig nem ölthetnek ilyen formát, kielégületlenek maradnak, visszafejlődnek, torz formák közt törnek maguknak utat, vagy egyáltalán ki sem alakulnak. É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizetőképes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizonyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, minthogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesztődnek az intézményes művelődés gyakorlatából. Bárha ezek a rétegspecifikus kérdések közvetlenül valóban rétegspecifikusnak tűnnek, jelentőségük messze túlnő e szűkebb érvényességi körön. Annál is inkább, mert sokszor olyan hiányokkal kell számolnunk, mint a funkcionális írástudatlanság, a depriváltság, a szociális hátrányok, melyekkel a munkahelyeken bőven találkozhatunk. 30 �A gyakorlati életben lehetetlen újraalkotni a munkahelyi művelődésnek azokat a funkcióit, melyek egyaránt vonatkozhatnak a kulturálisan deprivált és a kulturálisan privilegizált rétegekre. Mert merőben különböző stra­ tégiákra lenne szükség. Mégis, a vitaindító tanulmányt olvasva ez lehet­ ségesnek tűnik. Lehetséges is, ha nem veszünk tudomást - legfeljebb csak a szándék szintjén - a művelődés strukturális kötöttségéről, és a társadal­ mi befolyásoló faktoroktól elválasztott művelődés szféráját a maga merő elvontságában kíséreljük meg rekonstruálni. Ha tehát a művelődést (lett légyen az munkahelyi, vagy azon kívüli) nem alulról, az anyagi viszonyok oldaláról, hanem felülről, a gyakori életfolyamattól való hamis elszige­ teltségében igyekszünk értelmezni. Ha megszakítjuk azt a bonyolult kap­ csolatot, mely a közvetített kultúra elemeinek elvont-általános mozzana­ tai és konkrét léte, éppígy léte közt ál fenn. Csak hipotézisként felvetve: ha a dolgozók rosszul érzik magukat abban a viszonyrendszerben, amely a hatékonyság fétise jegyében elfojtja spontán késztetéseiket, nem ad te­ ret egyéni kezdeményezéseknek, amely minden ténykedésük fölött ellen­ őrzést gyakorol, akkor inkább ezeknek a represszív tényezőknek a felis­ mertetése lehet a cél, semmint valam iféle kiegészítő kulturális programok szervezése, melyek legfeljebb a terméketlen kikapcsolódást teszik lehető­ vé. Bármennyire evidensnek tűnik is ez a megállapítás, valódi jelentősége akkor tárul fel, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálko­ dásnak nem a művelődést kell segítenie. Hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő módon. M íg a munkaerő valódi árát nem tudja megfizetni, míg a „munkaerő-struktúrának az állampolgár életmódjában, életminőségében, kulturáltságában, emberi kapcsolataiban, az egyes réte­ gek, osztályok erkölcsi tartásában kifejeződő fejlettsége, minősége” hiány­ zik (Thoma László: Veszélyes leltár. K ritika, 1986. 9. sz. 4. o.), addig a munkahelyi művelődés csak egyre szürkülő dekórum lehet. Vagy - ellen­ kező esetben - számon kérhető feladat. D e valam i is változik ezzel? Mert amíg a munkahelyi művelődés gyakor­ latában többnyire egyetlen akarat érvényesül (akár a kevésbé ideologiku­ san megfogalmazott funkciók mögé rejtőzve is), nagy a veszélye annak, hogy ez a „központi akarat” uniformizál és szabályoz be mindent: függetlenül attól, milyen konkrét módszereket alkalmaz. A felülről kiépülő, unifor­ mizálódó munkahelyi művelődési rendszert csak úgy lehet megszüntetni, ha mindinkább áttekinthetővé válnak a munkahely valóságos viszonyai, s ha kiépül egy olyan nyilvánosság, mely hatékonyan ellátja legalábbis az igény­ közvetítést alulról felfelé, és a központi döntések kialakulásának és hatá­ sának kontrollját. H a a hangsúly a szociális konfliktusokban való aktív részvételre, e konfliktusok közös feldolgozására, s az így kialakítandó emancipált kritikai öntudatra kerül mindez hatással lesz az egyének kul­ túrateremtésére és -elsajátítására is. Ebben a felfogásban a munkahely az egyik legfontosabb színtér, ahol a szocializációs folyamatok zajlanak. É p ­ pen ezért az egyének életmódjában és kulturális attitüdjében megnyilvánuló válságtünetek és hiányok, de sokszor anyagi-szociális problémáik okát, illetve orvoslását is részben ebben a szocializációs folyamatban, annak meg­ határozói és következményei alapján kell megközelítenünk. Ebből a szem­ pontból egyetértek a vitaindító cikk szerzőivel, akik szerint a „kultúra ak­ kor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Csak 31 �ehhez még hozzátenném: a feltételezett kapcsolódási pontok nem szükség­ képpen a munkahelyi m űvelődés konstituensei, hanem inkább a vállalati életé. És még így is előfordulhat, hogy más lesz a vállalat érdeke, s megint más az ott dolgozóké. Igazából a dolgozók védelm éről van szó. Autonó­ miájukról és függetlenségükről - akár a „jól szervezett vállalati kulturális élettel” szemben is. Mert bárkibe beléhasíthat az a felismerés, melyről L . Tolsztoj - egyik hősét jellemezve - így ír: „talán mégis igaz az, amit addig teljességgel lehetetlennek érzett: hogy nem úgy élt, ahogy kellett. Eszébe jutott: hátha az az ellenkezés, am i néha feltámadt benne az ellen, amit a legmagasabb állású személyiségek helyesnek tartottak, az az alig moccanó lázongás, amelyet nyomban elfojtott magában - hátha az volt az igazi, és m ind a többi nem az volt, aminek lennie kellett volna. H ivatali működése, egész életberendezése, családja, társadalmi és szolgálati érdekei - mindez talán nem az volt, ami kellett volna. M egpróbálta önmaga előtt védelm ébe venni mindezt. D e egyszerre rádöbbent mindannak értéktelensé­ gére, amit védelm ez. É s nem volt már mit védelm ezni.” 32 �Demokrácia - rugalmas stabilitás Úgy tűnik, ma Magyarországon minden hónapnak - de legalábbis minden negyedévnek - megvan a maga kitüntetett vitatémája. A gazdasági kény­ szer jó irányba mozdítja el a demokrácia lehetőségeit. Kérdés persze, hogy a növekvő, szélesedő szabadságjogok a valóságban is kibontakozhatnak-e gazdasági lehetőségek híján. Demokrácia. Unalomig harsogott, fásultságig túlideologizált, évtizedeken át agyonnyomorgatott fogalom. Mégis egy re­ mény hordozója. Újra és újra megpróbáljuk éleszteni, valóságos tartalom­ mal megtölteni. Ezek a gondolatok járkáltak bennem, amikor fölkerestem Makó Csaba szociológust, a Magyar Tudományos Akadém ia Szociológiai Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjét. - Az utóbbi hónapokban, főleg a vállalati tanácsok megjelenése óta a legkülönfélébb vélem ények hangzanak el az úgynevezett üzemi d e­ mokrácia lehetőségeiről. Mintha ez kiragadható lenne a társadalmi környezetből. A pozitív v á ltozások lehetőségének óvatos elismerése mellett én túl sok illúziót látok. Például nagy lehetőség az új társasági törvény, am ivel ha jól tudom, te is foglalkoztál. - Ez az egyik legfrissebb élményem. A gazdasági társaságról szóló törvény alapvető elveit megfogalmazta egy kodifikációs munkacsoport. Ezt a tervezetet én közgazdasági és jogi szempontból valóban egy korszerű elképzelésnek tartom, mert végre szakít a tulajdonformák rendkívül sze­ gény értelmezésével, ami jellemző volt a szocializmus elmúlt négy évtize­ dére Magyarországon. Mindazonáltal a törvénytervezet társadalmi-ideológiai összefüggései kevéssé végiggondoltak. A problémák egy része például abból fakad, hogy a dolgozói részvétellel, az ipari demokráciával kapcsolatos fogalmakkal összefüggésben még a szakemberek között is óriási félre­ értések vannak. Am ikor Magyarországon bevezették az új vállalatirányítási formákat, rengeteg tanulmány megjelent erről. Ezekből én legalább háromféle de­ mokráciaértelmezést olvastam ki. Most, ha írók, politikusok, vagy a szakértelmiség képviselői erről nyilatkoznak, azt úgy teszik, mintha mindenki éppen arra az értelmezésre gondolna, amelyikben ők gondolkoznak. Pedig, ha ezt nem rögzítjük, akkor rengeteg félreértés, illúzió forrása lehet az, amit mondunk. - Talán vessünk egy pillantást az értelmezési lehetőségekre. - A z új vállalatirányítási formák előkészítésével kapcsolatos vitákban a közgazdászok vetették föl az üzemi demokrácia-hatékonyság duális problémáját. A vitatkozók egyik része azt mondta, hogy a demokrácia 33 �pozitívan hat a termelékenységre. M ások viszont azt mondták, hogy nem ennyire szoros a kapcsolat; a demokrácia a közérzetre, az elégedettségre, az általános társadalmi légkörre hat. D e mindenképpen megpróbálták a haté­ konyság és a demokrácia kérdéseit megvitatni az új vállalatirányítási for­ mákkal kapcsolatban. - A tudomány mai állása szerint m elyik álláspont a domináns? - Én nagyon kevés olyan munkával találkoztam, amelyik közvetlen kapcsolatot talált a demokrácia és a teljesítmény között. Áttételesen, hosszabb távon, természetesen pozitív a kapcsolat, de ezt közvetlenül nem lehet ki­ mutatni. - Ezzel szemben én például úgy gondolom, hogy inkább rövidebb távon segíti a hatékonyságot a demokrácia. - Éppen ezért fontos, hogy megmondjuk, milyen részvételben, vagy demokráciában gondolkozunk, mert ha a termelésben a hatékonyság és a demokrácia dualitása merül föl, akkor a demokrácia tulajdonképpen egy irányítástechnikai eszköz, módszer. Ennek valójában semmiféle köze nincs az érdekek tényleges egyeztetéséhez. Ha így fogjuk föl, ennek is van po­ zitív hatása, de van egy közvetítő mező, amelyen keresztül hat. Számomra ebben az a probléma, hogy nagyon sokan abból, hogy van­ nak bizonyos jogosítványok, próbálnak levezetni bizonyos társadalmi mu­ tatókat - például elégedettség, munkaerő stabilitása de közben nem mutatják be a közvetítő mechanizmusokat (például érdekviszonyokat). - Am ennyiben elfogadjuk, hogy az üzemi demokrácia irányítástechnikai eszköz, akkor melyek ezek a közvetítő mutatók? - E gy japán szakszervezet megbízásából 1984-8 5-ben egy nemzetközi vizsgálatban vettek részt a szocialista és a tőkésországok elektromos- és elektronikai iparának dolgozói. E z nem volt túlságosan mély, inkább köz­ vélemény-k utatás jellegű felmérés. D e igen érdekes tanulsággal szolgált. Hét kapitalista és három szocialista országról kaptunk adatokat. Az utób­ biak: Lengyelország, Magyarország és Jugoszlávia. A kutatók például azt kérdezték meg, hogy a dolgozó hajlandó-e a vállalat jövője vagy jelene érdekében maximális erőbedobással dolgozni. A lengyeleknél erre húsz­ harminc százalék válaszolt igennel, Magyarországon és Jugoszláviában en­ nek a kétszerese. Az izgalmas itt az volt, hogy ez a beállítódás mivel mu­ tatott szoros összefüggést. Ilyenekkel, mint a „vezetéssel szembeni bizalom” , ,.a vezetés törődik a dolgozók munkán kívüli problémáival” , „érdekkép­ viselet. . .” Am ikor én azt mondtam, hogy az üzemi demokrácia hosszabb távon hat, akkor ezen azt értem, hogy ezeken az áttételeken keresztül. Mert, ha van bizalmi viszony, akkor a dolgozó hajlandó előlegezni vala­ mit a vezetés számára. - D e ez a hagyományos kapitalista üzemben is így van. - Ezért kell tisztázni a részvétel tartalmát. Mert ez csak az egyik le­ hetséges részvétel. A másik: a vezetésben való részvétel. A harmadik pe­ 34 �dig a tulajdonban való részvétel. Nekem az a gondom, hogy a magyar viszonyok között nem a kutatók, vagy a szakemberek fölkészületlensége okozza a zavart, hanem az, hogy mindenkinek a gondolkodását jórészt az kondicionálja, hogy az ipari termelés társadalmi partnerei tulajdonképpen egymás funkcióit próbálják ellátni, ahelyett, hogy a feladatokat és a fe­ lelősségi köröket tisztáznák. Éppen ezért tartom előremutatónak az emlí­ tett társasági törvényt: ma már Magyarországon egyre inkább különbséget kell tenni a tulajdonos, a munkáltató, a munkavállaló és az állam pozí­ ciója között. Például, ha én az üzemi demokráciának egy érdekképviseleti értelmet adok - tehát arra szolgál, hogy az érintett résztvevők érdekeiket érvé­ nyesítsék, kölcsönösen engedjenek - , ebben az esetben teljesen nonszensz, hogy a szakszervezet fölvállalja a tulajdonosi részvételt. Ettől a szakszervezet nem lesz kevesebb. Sőt, sokkal többet ér, mint amikor mindent magára vállal és végül semmit se vállal. E z természetesen nem zárja ki a dolgozó tulajdonosi státusát. Ha van miből beruházni, ha vagyonjegy-, vagy részvénytulajdonos lesz, akkor már megint más minőségben lép fel, hiszen a tulajdon kontrollját kell ellátni, annak működésében kell koc­ kázatot vállalnia. Tehát a problémák egy része a mi politikai-gazdasági intézményrend­ szerünk feladatainak, jogosítványainak egybecsúszásából származik. Eddig tulajdonképpen senkit nem érdekelt, hogy ezek a fogalmak tisztázottak-e avagy sem. Azért, mert a hetvenes évek közepéig a különféle rétegek és csoportok képesek voltak arra, hogy az érdekeiket realizálják. D e az ehhez forrásul szolgáló gazdasági lehetőségek szűkültek, ami együtt járt egy reálbércsökkenéssel is. Az emberek elkezdtek azon gondolkozni, hogy itt vannak olyan intézmények, amelyek azt mondják magukról: érdekeket képviselnek. A z üzemi demokráciával foglalkozó vizsgálatok eredményei szerint a dolgozók eddig is világos véleményt alkottak az üzemi folyama­ tokról, miközben belementek olyan vezetési stratégiák támogatásába, ame­ lyek az érdekeik szempontjából kifizetődők voltak. A vezetés valamilyen szintű képviselőivel meg tudtak állapodni. A szakszervezetről viszont az a vélemény alakult ki, hogy egyetlen területen képviseli hatékonyan a d ol­ gozókat, ez a szociálpolitika. H a ehhez még hozzávesszük, hogy a szakszer­ vezet a vállalat vezetésével együtt lépett fel a központtal, a kormánnyal szemben a béremelésekért. . . éppen azért, mert a szerepek tisztázatlanok voltak. A szerepek most világosabbá válnak. Erre ad reményt a jövő év elején bevezetendő törvény akkor, ha valóban végiggondoljuk a fogalmakat és a kategóriákat és a mögöttük lévő társadalmi-gazdasági folyamatoknak az értelmét. Esetleg így elindulhat a tisztázás, és a jelenlegi feltételek mel­ lett legalább azt látjuk hol milyen felelősségek. . . vagy felelőtlenségek vannak. Mert jelenleg átcsúsznak, eltakarják egymást, lehetetlen rendet teremteni. - A z utóbbi időben sokat foglalkoztak az emberek a vállalati ta­ nácsok. lehetőségeivel, most pedig a munkásrészvétel, főleg a tulaj­ donban való részvétel lett kitüntetett téma. 35 �- A gazdasági szabályozó rendszer adott egy potenciális autonómiát a vállalatoknak. A zt hiszem, hogy azok, akik a vállalati tanácsot elképzelték, nagyon jó szándékú szakemberek voltak. Az egy nagyon racionális meg­ gondolás a jogi szabályozás szempontjából - mögötte azt hiszem, prog­ resszív gondolattal - , hogy valamilyen módon csökkenteni kellene a vál­ lalat függését a központtól. - Pesszimistább vélem ények szerint a központ a felelősséget akarta leadni. - N yilvánvaló, hogy ezek a dolgok összefonódnak egymással. D e sze­ rintem a vállalati autonómiát — legalábbis jogi szempontból - eléggé vé­ giggondolták. A másik kérdés azonban az - és ez érinti a vállalat tény­ leges autonómiáját is, a munkásrészvétel ügyét is - , hogy teljesen tisztá­ zatlan a vállalati tanácsnak a tulajdonban való részvétele. M árpedig gaz­ datudatot, kollektív tudatot konkrét felelősség és kockázatviselés nél­ kül a világon sehol nem lehetett létrehozni. - Társadalmi munkában tulajdontudat. - E z így nem megy. Én nagyon megelégednék egy magas színvonalú bérmunkástudattal, mert azzal is csodákat lehet elérni. De ez az új vál­ lalatirányítási forma ennél sokkal többet ígér. Olyanokat, amiket nem lehet elérni, mert nincs vagyonérdekeltség, nincs tulajdonban való tény­ leges részvétel. É s ez az alapkonfliktus. A tanácsban dolgozó munkások és nem munkások legalább egy szempontból azonos alapon állnak: a munkásnak ugyanúgy nincs perspektivikus érdekeltsége, mint a vezetésnek. Erre mondhatnánk, hogy „na, de a vezetés érdekelt a perspektívájában, a karrierjében” . De a gazdasági (pénzügyi) szabályozás instabilitása őket sem teszi érdekeltté. . . Sokak számára meglepő módon ezt számos igaz­ gató „ideiében” fölismerte és nyugdíjba ment. Mert látták, hogy ennyire bizonytalan helyzetben nem tudnak építkezni. A bevezetéskor még az érdekeltek sem tudták, hogy milyen tartalma lesz ennek az egésznek. A z előkészítők nem tárgyaltak a társadalmi partnerek­ kel. nem előzte ezt meg semmiféle „széles körű vita” a szakszervezetek, a dolgozók, a munkáltatók bevonásával. Éppen ezért nagyon sok válasz­ tott tanácstag úgy vélte, hogy ez egy érdekkijáró fórum lesz. Egy, a már meglévőkkel párhuzamos fórum. Egyes szakemberek is ennek tekintették, holott ez teljesen megengedhetetlen megközelítés. De a munkások között is nagyon sokan vélték úgy, hogy most majd a vállalati vezetés elé vihet­ nek olyan gondokat, amelyeket nem tudtak megoldani a hagyományos csatornákon. Ebben tévedtek, mert a vállalatvezetés rendre elutasította a próbálkozásokat, azzal a magyarázattal, hogy ez a testület stratégiai, nem pedig operatív kérdésekben dönt. Tehát egyfelől a vállalatok kaptak bizo­ nyos jogosítványokat - tehát jogi szempontból nőtt az autonómia - , de ezt másfelől nem támasztotta alá a gazdasági és a politikai környezet kon­ zekvens változása. Az utóbbit nagyon jól bizonyítják az igazgatóválasztások eseményei. 36 �- Azt hiszem teljesen jellemző a hazai stílusú demokráciacsinálásra, hogy egy ilyen lényeges kérdéskört nem tettek társadalmi vita tárgyává. - Abból is le kellett volna a szakembereknek vonniuk a tanulságokat, hogy a munkásönigazgatásnak milyen hagyományai voltak a közelmúltban és korábban, és az miért bukott meg. A véleményem az, hogy amíg nem sikerül megoldani a munkavállalói érdekképviseletet, egyelőre legalábbis műhelyek és üzemek szintjén. . . - Itt ahhoz állítólag nem elégséges a politikai kulturáltság mér­ téke. . . - A politikai kultúra nem olyan, hogy kinyilatkoztatják valahol noszty, vagy peresztrojka formájában, és akkor egy, vagy két év mint kultúra létre fog jönni. Hiába tanuljuk éveken keresztül, ha a dalmi-gazdasági-politikai környezet nem kényszerít rá a tanultak mazására, akkor az a kultúra le fog kopni rólunk. glaszmúlva társaalkal­ - Az én meggyőződésem szerint a kelet-európai munkás pontosan ugyanolyan kulturált politikai szempontból, mint bármelyik, d e mi­ vel rendkívül régóta él nyomás alatt, a módszereit igen ravasz módon alkalmazza. - H a megismerkedünk annak a számos magyar és külföldi kutatásnak a konklúziójával, amelyek az üzemi demokráciával foglalkoznak, azt lát­ juk, hogy a dolgozók elsősorban és döntően olyan gondok megoldásában szeretnének részt venni, amelyek a munkaerőpiaci feltételekkel közvetlen kapcsolatban vannak. H a erre nincs módjuk, akkor megpróbálják a hiva­ talos és nem hivatalos tárgyalások, alkuk legkülönbözőbb lehetőségeit ki­ használni - ha úgy tetszik igen „ravasz” módon, ahogy te jellemezted. Erre jó példa a vállalati gazdasági munkaközösségek helyzete, amely ma már egyértelműen bizonyítja, hogy a munkásságon belül melyik rétegnek van erőteljes pozíciója. Mert hiszen a vállalati vezetés ezt a kulcsréteget pró­ bálja megfizetni, megtartani, stabilizálni ahhoz, hogy a termelés folyama­ tosságát fönntartsa. Ha megnézzük, hogy milyen szakképzettségű, gyakor­ lati idővel rendelkező, milyen nemű, milyen termelési szektorban részt vevő dolgozók vannak többségben a gazdasági munkaközösségben, akkor az derül ki, hogy tulajdonképpen a munkáscentrum egyes képviselői. Ez azt mutatja, hogy a munkásoknak korábban is voltak és ma is vannak bizo­ nyos, sokszor nagyon erős eszközeik. - É s fantasztikus eredm ényekre képesek, ha az érdekeiket érvé­ nyesülni látják. - Ez így van. Egyes gyárakban magát a felső vezetést is meglepték ezek az eredmények, majdnem a csodájukra jártak. . . Mint irányítási technika, a vállalati tanács potenciálisan építhetne a munkások részvételére, arra a rejtett tudásra, amelyet a műhelyek nem hivatalos, vagy láthatatlan közössége magában hord, és amelyet akkor hajlandó megmutatni, ha meg37 �fizetik vagy megbecsülik. Mert a gazdasági munkaközösségek teljesítménye mögött nem mindig csak a pénz áll, hanem gyakran az is, hogy meg akar­ ják mutatni, mire képesek. E z azért fontos, mert a magyar gazdaságra az eladók piaca, erőforrás-korlátozottság jellemző, s ami ezzel párosul, olyan mértékű zavarok a termelésben, amelyek bizonyos módon minden gaz­ daságban kimutathatók, de közel sem ilyen mértékkel. Ezért itt jóformán mindennap szükség van a munkások és a műszakiak tudására, kooperációs és újító kezdeményezésére. H a erre nem építünk, akkor a termelést még a jelenlegi szinten sem tudjuk fönntartani. Az importkorlátozások és egyéb hiányok miatti úgynevezett kényszerinnováció a műszakiakat és a munká­ sokat állandóan olyan jellegű „bütykölésre” kényszeríti, amelyre nincs szükség egy fejlett ipari társadalomban. Természetesen a „bütykölés” a fejlett ipari társadalmak üzemeiben is megtalálható - például a japán gyakorlatban - , csak annak produktumai nemzetközileg is „jegyzettek” . Ezt az egyéni vagy kollektív tudást csak akkor hajlandók mobilizálni az érintettek, ha ez anyagilag, státusban, és perspektívában is kifizetődik... vagy meg tudnak alkudni, mégpedig stabil feltételek mellett. D e nem úgy, hogy idén megállapodunk, aztán jövőre, ha éppen nincs határidő-szorítás, akkor fölrúgjuk. Mert akkor megint elzáródnak ezek a látható struktúrák és megint rejtetté válnak. A z a tizennyolc százalékos minimális részvétel, ami a munkásarányt jelenti a vállalati tanácsokban, lehetőséget adna és ad arra, hogy a vezetés megismerje azokat a gondokat, amelyek a műhelyek­ ben mindennap fölmerülnek. - M eg talán arra is lehetőséget adna a demokrácia, hogy a p oli­ tizálásra alkalmasakat kinevelte a műhelyekben. M ert ma éppen a legértelmesebb „m elósok” egy része hallgat, éppen azért, mert értel­ metlennek, vagy veszedelmesnek találja a vélem ényének kinyilvání­ tását. - Itt megint a vgmk a legjobb példa, de csak a túlmunkaidőben. Nem­ csak munkaszervezésben, a termelékenységben mutatnak eredményeket, ha­ nem más értékek is kimutathatók. Ugye mi azt mondjuk, hogy az elmúlt negyven év kiölt vagy lehetetlenné tett, sőt büntetett számos olyan éréket, ami hagyományos volt a munkásmozgalomban. Szolidaritás, kooperáció, egymás megbecsülése. Érdekes módon, ha a körülmények megkövetelik, az értékek újra megjelennek. Ahhoz, hogy ezek ne bújjanak el, az kell, hogy legyenek jogi, ösztönzésbeli és politikai garanciák, ne bátorság kelljen a vélemények elmondásához. Sőt, a vezetés honorálja azt, hogy valaki bele akar szólni a dolgok menetébe, hiszen ettől működik hatékonyabban a ter­ melés. Ahhoz, hogy az emberek „bedobjanak” valamit, stabilitás kell. Furcsa ellentmondásnak tűnik, de a munkaerő rugalmas fölhasználása nem képzelhető cl stabil társadalmi keret nélkül. A rugalmasság és a stabilitás nem ellentétes, hanem egymást föltételező fogalmak. Ahhoz, hogy a készségeket elő lehessen csalni, hogy a vezetés hozzájus­ son a számára ma valóban láthatatlan struktúrákban rejlő erőkhöz, az érintettekkel meg kell állapodni. Ezeknek a megállapodásoknak még sta­ bilabbnak kell lenniük, mint a gazdasági szabályozó rendszernek. Ugyanis a tapasztalatok szerint, ha társadalmi instabilitás alakul ki, azt sokkal nehezebb újra fölépíteni, mint azt amelyik a gazdaságban jelentkezik. A N D R A S S E W IV Á N 38 �műhely Napló helyett IV. Van, ami kelendő, van ami nem Sokat beszélünk mostanság pénzről. Pénzről, ami nincs. Persze, kinek nincs? A szomszédunknak, például, a vásározó maszek kalaposnak van. Janu­ árban vett egy ezüst TO YO TA-t, márciusban vett hozzá egy kis FIAT-ot. Elnézem, ahogy a felesége virágot „ültet” . E gy nagy hullámpapír dobozból szedi elő a cserepes muskátlikat. Belerakja őket a műanyag ablakládákba, amiket a másik nagy hullámpapír doboz tartalmaz. Három cserép muskátli jut egy-egy ládába, nyolc láda kell ahhoz, hogy az ablakok virágba borul­ janak. Az egész alig kerül többe 3000-3500 Ft-nál, és egész nyáron szép. Persze, ez csak a muskátlira vonatkozik. És van ott azért más szépség is. rogyásig. Megéri, nem? Annak, akinek van rá pénze. Nekik van. Alig 30 évesek és már minde­ nük megvan. Mostanában egész nap bömböltetik a rádiójukat a kertben, a hintaágyon üldögélnek. Két-három órát azért dolgoznak is. Éppen szünetel­ tetik az ipart, talán az adóhivatalra való tekintettel. Irigylem őket? Nem. Csak nem szeretem egész nap a maximális hangerő­ re állított Danubius-adót hallgatni. Pedig kifejezetten a kedvünkért szól. A legtrágárabb körítéssel harsogta el a férfi: ha nem tűntetjük el a tyúkjainkat, nem vágjuk le a kakasunkat, egész nyáron nem lesz egy csöndes percünk sem. Tanácsolta, hogy mit csináljunk a tyúkjainkkal, meg hogy hová költöz­ ködjék innen az egész család. Ahova való, mert ide nem, ez zöldövezet, Budán. Itt csak kalapot szabad gyártani. Fel is jelentett, de a tanács elutasította. Maradt tehát a tőle telhető kényszerítő eszköz: a hangháború. Élőben, rádióhullámokkal. Igaz is: miért nem vágom le a tyúkjaimat, ha ekkora perpatvart okoz­ nak? Nincsenek többen egy tucatnál, lám, mégis milyen gond, hogy tartom őket. Mért tartom? Amiért más: a három gyerek gyakorta éhes, a tojást mind­ három szereti. Én is szeretek bajmolódni a baromfival, minden tavasszal ki­ keltetek egy fészekalját. A kiskertbe is jól jön a komposzt, amit az alommal összeérlelek. Pici gazdaság ez, de sokat számít, hogy van. Így kerek, így gazdaságos, így jelent megtakarítást a mi „tárcánk” , a mi pénzügyi tárcánk számára. No, de ha nincs egy percnyi csöndünk miattuk?? Igaz. Nincs. És állítólag miattuk. De ki garantálja, hogy ha „kiterekem a tyúkjaim nyakát” , akkor a szomszéd elzárja a jótorkú magnórádióját? 39 �Hogy akkor majd nem szól reggeltől estig a Danubius? Lehet, hogy akkor pont a kutyaugatást kell megtorolnia rajtunk, vagy a gyerekek lesznek túl hangosak számukra. Vagy egyáltalán. Ez a törvényen és jogon kívül eső terület. Ezért nem engedek a zsarolásnak. De mitől ilyen megveszekedettek ezek a fiatalemberek? Meggyőződésem, hogy a könnyen keresett pénztől. A soktól. Mindenük van már: videomag­ nót néznek fél éjszaka, miközben az írógépet verem, látom, ahogy villognak a televíziójukban a fények, egymást követik a kazetták. Van háromszintes házuk Budán, van minden luxussal felszerelt lakásuk, kertjük, kis medencé­ jük; vannak jópénzű és jókedvű barátaik, akikkel éjszaka visongva, mezte­ lenül fürdőznek és akikkel egymást tépik hajnalban, részegen az idilli kis kertben. Mindennek fedezete a nagy üzlet: a kalap. Abban az esztendőben, amikor a nyugati divatbemutatók kifutóin már nem lehetett manökent kalap nélkül látni, a magyar ipar beszüntette a kalapgyártást. Évek óta veszteséges volt. Persze lehet, hogy divat ide, divat oda, veszteséges maradt volna továbbra is. Kisipari szinten viszont nem az. Sőt. És mégegyszer sőt. . . De hát kit akarok én hibáztatni? A kisipart, aki ezt a fontos hiánycikket időben és megfelelő választékban produkálja? Vagy esetleg az nem tetszik, hogy becsületes munkájukért jó pénzt kapnak a kalaposok? Hány szűk esz­ tendő után indult be ez az üzlet? Hiszen már csaknem kihaló szakma volt, mikor hatalmas konjunktúrája bekövetkezett. Tudom. Tíz éve még csaknem olyan reménytelen szakma volt, mint író­ nak lenni. Ma már nem az. Ennek csak örülhetünk. Sőt. Bizakodást merít­ hetünk ebből a történetből: hátha egyszer hasonló fellendülést ér meg az irodalom is. Egyelőre nem sok jel mutat erre. Az a szerkezet, ami korábban a ma­ gyar irodalmat „kibocsátotta” : a nagy, központi kiadók, a központilag finan­ szírozott és kormányozott irodalmi lapok végnapjaikat élik. Nincs dotáció. Az állam zsebén behúzták a cipzárat. Tanulságos történetet mesélt festő ismerősöm. Egy alföldi városka több évtizede minden nyáron képzőművésztábort rendez. Két hétig ott laknak, esznek, isznak a meghívott művészek. Ott dol­ goznak minden esztendőben két hétig vagy harmincan. Egyetlen viszonzás, amit ezért kérnek tőlük: az alkotótáborban készült munkáik közül egyet ajándékozzanak a városka képtárának. Tavaly elterjedt a hír, hogy veszteségessé vált a téesz, amelyik eddig az alkotótábor költségeit fedezte. Mindenki számolt avval, hogy a szép hagyo­ mánynak vége: az alkotótábor átkerül a legendák világába, volt-nincs. Cso­ dálkoztak tehát az érdekeltek, amikor mégiscsak szétfutottak a meghívólevelek. - Hát mégsem áll olyan rosszul a téesz szénája, mint ahogy hírlik? faggatták az elnököt a tábornyitó beszélgetésen. A téeszelnök legyintett: - Tizenkétmillió forintunk hiányzik, nem hatvan-hetven ezer. Kinek használnánk, ha ezt megtakarítanánk? Mert, hogy nem ettől állunk lábra vagy sodródunk a csőd felé, az biztos. Többet ártanánk a városnak, a váro- 40 �si műpártoló-hagyományoknak, jó hírünknek és maguknak a művészeknek is. ha ezen akarnánk megspórolni azt, amit máshol nem tudunk. Úgy érzem, ez is felelős gondolkodás. Egy tágasabban értelmezett fele­ lősségvállalás is belefér. De fogadjuk el ténynek, hogy nincs mindenütt így. Hogy van olyan gaz­ dasági helyzet, ami következmények nélkül már a legkisebb terhelést sem képes elviselni. Akkor bizony le kell passzolni a labdát a „kisiparnak” . Boldoguljon, ahogyan tud. Nem könnyű persze a több évtizedes állami monopólium feloldása. A szándék sincs meg egyértelműen, mindenkiben. Meg az önte­ vékenység formáit, gyakorlatát is tanulni kell. Zavarban vannak a kulturá­ lis politika alanyai és tárgyai egyaránt. Új helyzetbe kerültünk. De még ez sem egészen nyilvánvaló. Szabályozás és szabályozók még nem tükrözik. Nem tragikus mindez, ha egyrészt kellő és idejében jelentkező rugalmas­ ság jellemzi az új vezetői stílust „odafönt” másrészt vállalkozószellem, koc­ kázatvállaló önállóság az alkotókat „idelent” . Mindkettő jelei mutatkoznak már, de még korántsem váltak általánossá. Meg ha anyagiak híján legalább erkölcsi ösztönzésre számíthatnánk! De ebből a szempontból sem mondható ideálisnak a mai helyzet, már ami a teljesítmény és elismerése közötti feszültséget illeti. Igaz, már Marxnál megtanulhattuk, hogy az áru értékét nem a felhasznált anyag és a belefek­ tetett munka minősége és mennyisége adja meg végső soron, hanem az irán­ ta megnyilatkozó társadalmi kereslet. Az pedig manapság nagyobb a fejrevalók, mint a fejbevalók iránt. Az aggasztó csak az, hogy egy értelmiségi főállás többnyire nem elég a megélhetéshez. Ha pedig az írás - „felvevő piac” híján - többé már má­ sodállásnak sem lesz tekinthető, mint volt eleddig, akkor másodállásnak, mellékkeresetnek is valami társadalmilag hasznos tevékenységet kell majd választanunk (magántaxizás — akinek van hozzá kocsija, jogosítványa; se­ gédmunka, esetleg feketén vagy éjszaka valami kisiparosnál stb.). Az írás pedig visszaesik a hobbi kategóriájába, amire a kettős kenyérkereset és a család mellett már csak alig-alig akad erő, idő. Hiába. Van, ami kelendő, van, ami nem. M E Z E Y K A T A L IN 41 �U T A S S Y JÓ Z S E F Ő zek Lopakodnak, Bokor mögül fülelgetnek, négy-öt gyerek meg-megállnak, kukucskálgat: legelgetnek szemük kerek, őzei a rengetegnek. Szőrük szikrás, Ám az őzbak fülük bársony, szimatot kap, barnállanak horkant egyet a tisztáson, a csapatnak, távol a világtól, távol. s máris világgá szaladnak. Nemhiába Búcsút int a hord agancsot nap is lassan, a vezérbak, s hatalmas a parancsnok: alkonyatban kicsit szelíd, kicsit zsarnok. fénylő szemmel, tüzes arccal: De csupa szem, az a négy-öt de csupa fül, kisfiúcska orrcimpája hazakullog, tágul, szűkül, hazatalpal alig harap a friss fűből. 42 négy-öt gombászó kisgyerek. az óriás alkonyatban. �N yári szánkózás Dűts ki napraforgószárat, négyet, s miután a levelét letépted, illeszd össze, elől-hátul fúrd át, a lyukakba botocskákat szúrjál, vedd válladra és vágj neki, ballagj föl a csúcsra, mert vár a Nagy Parlag! H a fölértél, ülj a tákolmányra, legyen két kezed a szán kormánya, lökd el magad, ne sajnáld tenyered, hajad suhog, a könnyed megered, levegőt is alig-alig veszel, úgy suhansz le a völgybe sebesen, hol a cimborák repesve várják bukfencedet, az út netovábbját. Évszakok Alm afavirág. Kukac menyasszonya mind, bár gyönyörűek. Tengerlik a rozs. Hajóért kiált, s jön egy otromba kombájn. Forr a bor, ősz van. K ét részeg imbolyog, sír, nem talál haza. Ezüst gyümölcsös. D e álomban nyílnak az almavirágok. 43 �Kritikusom színe előtt Özvegy Utassy Vadász Józsefné, faggatlak félve: versem jó vers-é, fürkészem orcád, homlokod ráncát, pillád rebbenését, moccanását, szemöldöködet, ama hatalmas mezőt, mi fölött kereng a nagy sas, és kulcsra zárja a naplementét, mielőtt szemed rólam levennéd. Kilencek III. Utassy József Egy új költőnemzedék jelentkezésének egyik megkerülhetetlen bizonyítéka volt Utassy József verseskönyve 1969-ben. Elsők között jutott önálló kötet­ hez azok közül, akik ez idő tájt indultak. S nemcsak ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem az Elérhetetlen föld című antológiában való szereplésének minőségével is. S aki nemzedékéből elsők között kezdhette a pályát, más­ fél évtized múltával elsőnek jutott el az összegyűjtött versek közreadásának dicsőségéhez is (Júdás idő, 1984.). 250 oldalon 178 vers - ez volt húsz esztendő termése. Sok-e ez vagy ke­ vés, a számok alapján nem lehet eldönteni. Igazi kérdés csak az lehet, hogy vannak-e köztük nagy versek, amelyek tartópillérei tudnak lenni az eddigi költői életműnék, amelyek helyet követelnek maguknak hét évszázad leg­ szebb magyar versei között. Már a híres antológia is megadta erre a váleszt, amikor az 1979-es kiadásba Utassy József három versét vette fel. Azóta még egyértelműbben állítható, hogy Utassy java termésének hét év­ század magyar versei között van a helye. E húsz év magyar lírája elképzel­ hetetlen az ő jelenléte nélkül. Egy bő termésű korszakban tudott téveszthetetlenül eredeti és vitathatatlanul maradandó műveket alkotni. Fellépésének időszakában - a hatvanas évék derekán - a magyar líra ép­ pen nagyszabású poétikai-szemléleti forradalmakon jutott túl. A betakarítás esztendei voltak ezek, s így különösen nehéz volt észrevehetően kezdeni a 44 �pályát. Utassy - a Kilencek többi tagjával s még jó néhány pályatársával együtt - jó érzékkel választotta ki a saját tehetségéhez leginkább illő utat. Ahhoz a látomásos-szimbolikus költészethez kötődött elsősorban, amelyet J uhász Ferenc és Nagy László neve fémjelez. De csak kötődött hozzá, s nem volt követő, nem vált epigonná. E költészettípus eredményeinek to­ vábbépítésére többféle út is kínálkozott. Utassy József azt a lehetőségcsírát bontotta ki, amely a látomásos és a tárgyias költészetet békítette össze. Ne­ vekkel példázva: Illyés Gyula és Nagy László szemléletét és poétikáját te­ kintette olyan alapnak, amelyből kiindulhat. S ebből a kiindulásból a legsajátabb Utassy-vers született már a kezdet kezdetén is. Az összegyűjtött verseket olvasva egyértelművé válik, hogy már a korai versek is a később kibontakozó-kiteljesedő öntörvényű világnak a kontúrjait villantják fel. Nemzedéktársai közül kevesekről mondható el, hogy szervesen egységes a pályaívük. Utassyé feltétlenül ilyen. Vannak, akik elerőtlenedésnek tekin­ tik, hogy újabb és újabb könyveiben rendszeresen szerepelteti több régebbi versét is. Pedig ez a tény nem a kötetek terjedelmének növelése szempont­ jából érdekes, hanem a szerves odatartozás miatt. Egyszer sem lehet tetten érni azon a költőt, hogy funkciótlanul helyezi cl újabb ciklusban is koráb­ bi munkáit. Olyan típusú költészet ez, amelyben minden változás ellenére is az egység a döntő. Utassy József is egyetlen könyvet ír egész életében, miként Baudelaire. Csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekli meg. Láthatóan maga a költő is fontosnak tartja az egész költői út egységes­ ségét. Erre utal az is, hogy nem válogatta, hanem összegyűjtötte az addigi életművet, azaz mindent vállalt belőle. Másrészt a kötet felépítése is az egységet hangsúlyozta. Nem az időrend adta a szerkezetét, hanem a tema­ tikus ciklusok egymásutánja, s a versék k eletkezési dátumát még a tartalomjegyzék sem közölte. Mitől összetéveszthetetlenül egyéni az Utassy-vers? Attól, hogy a láto­ másos és a tárgyias szemléletet építi együvé? Attól is, de ez még inkább csak nemzedéki sajátosság, a Nagy László utáni líra egy jellegzetes törek­ vése, amelynek a konkrét megvalósítása természetesen költői műhelyenként változó. Az a mód egyénit tehát igazán, ahogyan ez a szemlélet megnyilat­ kozik. Mind a látomásos, mind a tárgyias jelleg többféle módon, többféle forrásból merítve szólalhat meg. Utassy költészete alapvetően racionális. Ezzel függ össze kikiáltó, megnevező jellege. Nem rejtélyesnek, megismerhetetlennek tartja a világot, hanem beláthatónak és megérthetőnek, ahol a jelenség és a lényeg, a kép és a jelentés közti út bejárható. Viszont ez a világ a drámaisággal telített huszadik század világa, s benne nemcsak a ma­ gyarság, hannem a költő családi és egyéni életútja is sűrítetten mutatja fel a drámai helyzeteket. Ezt a drámaivá kovácsolódott egyéni és társadalmi lét­ helyzetet kell néven nevezni és kikiáltani. Nem változás nélküli természetesen ebből a szempontból sem a költő vi­ lága. Nemcsak verseinek eredeti megjelenési sorrendjéből, de a gyűjtemé­ nyes kötetből is kirajzolódik egy olyan fejlődésív, amely egy derűsebb ké­ pet formál át sötétebbé. Közben elsősorban nem a költő társadalomlátása módosul, hanem egyéni léthelyzete szembesül egyre könyörtelenebbül a pokol­ járás kínjaival. Ha sorra vesszük köteteinek címeit, nemcsak e címek jelen­ tésgazdagságára, hanem egymásutánjuk jelentésmódosulására is felfigyelhe­ 45 �tünk. Tüzem, lobogóm! - Csillagok árvája - Pokolból jövet - következtek egymásra a könyvek, s a szerelmes verseket együvéválogató Á ve, É v a ! köz­ játéka után jött a J údás idő, s legújabban a Ragadozó föld. Nem szabad azonban az elkomorulást abszolutizálnunk, hiszen jelen van az már a korai versekben is. A júdás idő képe például már az első Elér­ hetetlen föld antológiában olvasható, az Ember az őszben című versben. Po­ zitív és negatív pólus, értékes és értéktelen, igen és nem kezdettől együtt szólal meg ebben a költészetben. Bükkszenterzsébet árvájából lesz a csillagok árvája, a csillagokról zuhan a pokolba, s a pokolból jövet látja, hogy az el­ érhetetlen föld nem elérhetetlen, hanem éppen: ragadozó. A Tüzem, lobogóm! (1969) anyaga az 1962-67 közötti évekből való, a „legendás” hatvanas évékből. Milyen a fiatal költő közérzete? Sem visszate­ kintve, sem abba a korba visszahelyezkedve nem nevezhető „legendásnak” . De „rossznak” sem, pedig annak idején szinte az egész nemzedék megkapta a rossz közérzetűek minősítést. Utassy örül az életnek, örül a fiatalságnak, örül az ezekben az értékekben rejlő lehetőségeknek. De nem örül annak, hogy félárvaként kellett felnevelkednie, s ráadásul a Rákosi-korban. Nem örül a hatvanas évekbeli pályakezdők nehéz helyzetének. S nem örül az or­ szág helyzetének sem. Magáénak vallja a néptömegek érdekeit kifejező for­ radalom eszményét, de radikálisan kifogásolja e forradalom ellentmondá­ sos-felemás gyakorlatát. Lehet, hogy nem a legjobb verse az első kötetből a Zúg Március, de bizonyosan a leghíresebb, s mind a mai napig az egyik leg­ többet szavalt, énekelt Utassy-mű: Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról! Amiként egy utópikus társadalomeszményt fogalmazott meg az a Petőfimű, amelyre azonnal felismerhetően rájátszik Utassy, ugyanúgy utópikus eszmények jegyében fogant az ő műve is. A mi nemzedékünk is úgy gondol­ ta a hatvanas években, hogy ha nem is néhány év lefutása alatt, miként Rákosiék hirdették (s aztán ellene cselekedtek), de néhány évtized alatt, emberöltőnyi távlatban felépíthető a szocializmus társadalma. Ennek a szemlé­ letnek a nevében pöröl a költő, s észre sem veszi, hagy akkor beszél a bő­ ség kosaráról, amikor az még nincs is, illetve ugyanúgy csak a kevesek szá­ mára van, mint a kizsákmányoló társadalmakban. A jog asztalát emlegeti egy diktatorikus berendezkedésű államban. Végkövetkeztetése azonban egy46 �értelműen realista, mert az adott valóságot nem a szabadság birodalmának tekinti, viszont a szabadságot történelmi távlatú lehetőségnek tételezi. A tűz, a fény, a láng, a lobogás, a forradalom nemcsak ebben a költe­ ményben („Zúg Március, záporos fény ver, / suhog a zászlós tűz a vér­ ben” ), hanem a kötet egészében meghatározóan hangsúlyos. Indokolt tehát a kötetcím. De a március-jelkép nemcsak a forradalmakat sugallja, hanem a minden korban forradalmas ifjúság állapotát is. Az ifjúság, a tavasz, a szél. a szerelem is állandó képek, s szinte azt is mondhatnánk, hogy a verséknek ez a vonulata: variációk egyik legszebb népdalunkra (Tavaszi szél vizet áraszt). Az elementáris életöröm verseit is olvashatjuk. Ezt az életörömöt el­ lensúlyozza azonban - ha nem is elfelejthetően, de leküzdhetően - a gyer­ mekkor élményvilága. A fronton elveszett édesapa később mitikussá növő alakja már itt kitörölhetetlen motívumként van jelen, s a két árva is: anya és fia. Teljesen egyéni és bátor költői megoldás, hogy Utassy nemcsak a fiút, hanem az özvegyen maradt fiatal édesanyát is állandó vershőssé avat­ ja. (Micsoda évszak, Senki földjén). A háború, az árvaság amúgy is a sze­ génységet vonzza, s ezt mélyíti tovább az ismét tragikussá váló társadalmi helyzet (Jégvirág, 1955, . . . ! ) . Harmadik rétegként pedig az értelmiségivé váló fiatalember életkörülmé­ nyeit, tapasztalatait említhetjük az életöröm ellentételeként (Itt, A nagy sza­ vak körútján, Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj, Abortusz után, A föld alól is). Ezeknek a verseknek egy részében megjelenik az ironikus szemlélet, mint az eszmény és a valóság meg nem felelésének egyik lehetsé­ ges megjelenítési módja: Kacsingat rám a Szőke Optimizmus! Övé jövőm. Vezesd hozzám, te sétány! Kifordítom zsebeimet, mosolygok. S a lampionmellű ringyó odébb áll. (A nagy szavak körútján) Az irónia persze nemcsak ilyen elutasító lehet, hanem a hiányt és a vant összebékítő is (Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj). Végül is a fiatal Utassy József komolyan vesz és következetesen érvényesít egy olyan költőszerepet, amelyet akkor még inkább csak nagy hagyományú­ nak s nem „hagyományosnak” tekintettek. Nem a forradalmárköltő-szerepre kérdez rá, hanem a világra, s nem a szerepet tekinti megjavítandónak, ha­ nem a világot. S hogy ezt a meggyőződését nemzedékének tömegei osztották, arra a legjobb példa a Z úg Március már említett fogadtatása. Ez a költői alapmagatartás nem módosul a következő években sem. Mó­ dosul viszont a színvonal: a hatvanas-hetvenes évek fordulóján sorra szület­ nek a nagy versek. Utassy beérkezik, s akkor is így van ez, ha az irodalompolitika erről sokáig nem óhajtott tudomást venni. A Csillagok árvája kötet 1972-ben készen volt, de csak öt évvel később jelent meg. Egyértelműnek mondható kritikai sikert akkor sem aratott, pedig ma még bizonyosabb, mint akkor: a hetvenes évek egyik kiemelkedően egységes szemléletű és szín­ vonalú könyve. 47 �Utassy kezdettől fogva tudta, hogy az ember veszélyeztetettsége és helyt­ állása egymást feltételező és értelmező tények. Indulásakor azonban a veszélyeket elháríthatóbbnak, a helytállást felhőtlenebbnek látta. A versek lírai hősének jelenidejét meghatározóan motiválta ugyan a múlt, de a jelen hangsúlyosan jövőtudatos volt. A költő alapmagatartását az enyém a világ, az enyém lehet a világ gesztusa határozta meg. Néhány év múltával az ele­ mi veszélyeztetettségérzés bevonult a hétköznapokba, egyre jobban roncsolta az elképzeléseket, a helytállás már nemcsak etikai elhatározás, de minden­ napos harc lett. A jövő jelenné vált, de nem az elképzelt jövő nyomult be a jelenbe, hanem a jelen vesztette el a maga belátható távlatait. Ebben a léthelyzetben a múlt is egyre jobban determinálja a jelent, szinte rádöbbenésszerűen erősödik fel a gondolat, hogy a múlt eseményei már magukban hordozták a jelent. A motívumok és a képek szintjén ezt nagy erővel fejezi ki a természetkép módosulása. A korai versek elementáris erejű március- és ifjúságképét, ezt a tavaszi hangoltságú világot nem a termő nyár váltja fel, hanem az ősz, s nem a be­ takarítást, hanem az elmúlást hozó elsősorban. Cikluscím is az, hogy Ősz­ világ. Az első kötet ősz- és télképzete inkább a történelmi félmúltra utalt, az Őszvilág azonban már a jelen júdás ideje. Benne van, s nem is hangsúlytalanul az őszképzetben már ekkor - 28-30 évesen! - az elmúlás gongolata is, de hangsúlyosabb az Em ber az őszben hitfogyatkozása, s a vele szembeállított, alkut nem vállaló erkölcsi helytállás parancsa. A prométeuszi ember az eszmény a Csillagra zárt egek alatt. Itt, e csillagra zárt egek alatt, hol csak a cellám lenne tágabb, Kímélj a kaukázusi kíntól: Huszadik Század! Kímélet nincs, hiába a könyörgés. Megoldásnak tűnhetne ilyenkor a me­ nekülés is az adott jelenből, de Utassy nem képes erre. Úgy tudja, hogy mérni a mérhetetlenséget nem marad más - csak az ének: ki csillagról csillagra száll. Az ének számára nem menekülés, hanem helytállás, amely egyre dráma­ ibb feszültségű helyzeteket teremt. Most már nem azt mondja a költő, hogy enyém a világ, hanem azt, hogy a világé vagyok, a tieteké, sorsom elől nem menekülhetek, fölfeszülök a keresztre. Az írás keresztjére fölfe­ szülve, megváltva és megváltódva olyan versek sora születik, amelyek az élet legalapvetőbb kérdéseire adnak drámát kibontó és feloldó választ. A Magyarország!, a Tengerlátó, a Pohárköszöntő, az Akár a szarvasok - ezek a himnikus áradású művek a költői világ tartópillérei. Utassy Józsefet - hol kimondva, hol csak sejtetve - olykor túlságosan egyszerű és egysíkú, hagyományos szemléletű és eszköztárú, egyoldalúan közéleti költőnek tekintik egyesek. Pedig világképének elemzése azonnal megcáfolja e bírálatokat. Utassy szemlélete összetett, dialektikus, s ez nemcsak azt jelenti, hogy meglátja a dolgok színét és fonákját, a születőben az elmúlót például, hanem azt is, hogy meglátja a dolgok rétegzettségét is. Perdöntő ebből a szempontból a műveiből kibontakozó emberkép. Felfogá­ sa szerint az emberiét alapvetően hármas rétegzettségű: a személyiséglét, a magyarságlét és az emberiséglét hálórendszerében működő. A kötet egésze 48 �sugározza ezt a szemléletet, s kitüntetetten például az előbb említett ver­ sek. Némileg sarkítottan fogalmazva a Tengerlátó elsősorban a személyiség­ lét, a Magyarország! a magyarságlét, a Pohárköszöntő az emberiséglét köl­ teménye, de természetesen mindegyikben ott bujkál mindegyik réteg. Olykor épp egymásrautaltságuk válik lényegivé, mint a Pohárköszöntőben: egy árva mondatot ragyogj csak: EM B ER N EK M AGYART, M A G Y A R N A K E M B E R IT ! vagy a Szemfedő föld látomásában: Csillagok árvája, Ember, figyelsz?! Őst keresel és apádra se lelsz. Szív dobol így vagy a temető dong? Tenger nép volt az őssejtig ősöd! Magyar vagy, mert lengyel a lengyel, mongol a mongol és dán a dán. Intsen partjához, s mosson a tenger tisztító, nagy tüzek hajnalán! Az ember a maga emberlétére, annak összetettségére, s a maga kicsinyes­ ségében is hatalmas voltára két ősi szimbólummal szembesülve döbbenhet rá. A csillag és a tenger ez a k ét szimbólum. Az ember a csillagok árvája, de tengerlátó. Parányi, de mégis hatalmas. Végtelen, de mégis határolt. Miként a csillag, amely számunkra elérhetetlen messzeségből ragyog, de ott, ahol van, belátható és megismerhető világ, bár az ember arányaihoz képest ha­ talmas. Sok fényévnyi távolból viszont csak parányi pont az ember szemé­ ben, s az ember lesz a hatalmas, aki ezt az egészet láthatja és értheti. Az ember, aki a tenger partjára jut, ahol . . . rőt rongyait a partra kiadta, és felöltöztetett az Isten, felöltöztetett a Napba. A percnyi lét, ez a határolt végtelenség tehát nemcsak tragikus, de fen­ séges is. Minden érték ezt növeli: a szerelem is, a család is, a barátság is, az elődök erőt adó példája is. Nincs külön kisvilág és nagyvilág, nincse­ nek külön köznapi dolgok és rendkívüliek, minden eggyé olvad az élet meg­ ismételhetetlen varázslatában. A fiatal férfi képzetvilágába korán benyomult az őszvilág többrétűen kibontott élményköre, de vélhettük, jó időre elég is lesz ennyi a személyi­ séglét ellentmondásaiból. Közbeszólt azonban az életrajz, amely az Utassyhoz hasonló költőtípusok esetén közvetlenebbül is befolyásolhatja a művet. A tenger partjáról sokfelé vezethetett volna út, de ki gondolta volna, hogy az Utassy József számára kijelölt épp a „pokolba” vezet. Pokolból jövet mondja címével is a következő kötet (1981), s hangsúlyos első ciklusa, az Ezüst rablánc pontosan értelmezi is ezt a címet. A súlyos betegség, a fizikai 49 �és főleg a szellemi elmúlással való kényszerű számvetés egy időre minden más fölé nő. A poklot járva lírai művek alig születhetnek, s ami mégis, az szinte egyetlen kiáltás vagy kijelentés a lét mélységeibe vetett ember méltat­ lan állapotáról. Önnön állapotának kritikus, önironikus megjelenítése már ko­ rán megfigyelhető volt Utassynál. A „szeptemberedek” , varjuhodok” kife­ jezések is ezt példázták. Ez az önmegjelenítő, a kegyetlenségig őszinte szán­ dék most felerősödik: úgy dől belőlem a dögszag, mint egy felakasztott kutyából. Így kezdődik a kötet, s folytatódik a „megőszült magzat” állapotrajzával, A ki maga elé mered, aki fél már magától, „szinte halálra váltan” , s akinek ki kell kiáltania: „jogom van, / jogom: / a természetes halálhoz” (Halál úr!). Az élménykor legnagyobb erejű összegzése a kötetnek címet adó vers, a Pokolból jövet, amely a maga dalformájával pontos ritmusával igazolja, hogy a költő szava valóban „csillagfegyelmű ének” , de azt is, hogy ez a fe­ gyelem emberfeletti erőfeszítést követel: Jövök a pokolból, kór tüze ragyogtat, megettem egy mázsa gyógyszert, mégsem enyhül kínom. Jövök a pokolból, immáron öt éve úgy járok én oda, mintha otthonomba mennék. Otthonomba, végleg tébolydába zárva: ments meg engem, ifjúságom, te egyetlen, árva. Ebben a léthelyzetben különösen fontossá válik a szerelem, mint az egyik legelemibb emberi kapcsolatrendszer, valamint az ifjúságnak, a gyerekkor­ nak nemcsak jelképesen, de tényszerű emlékrendszerében való felidézése (Bükkszenterzsébet-cik lus). Különösen fontos lesz a költészet, mint az önazo­ nosságnak, az önértékelésnek közege. A világ lezárhatatlanul bonyolult vol­ tának felismerése átsugárzik a költészet értelmezésére is. A magyar társada­ lom és az életrajz változásai egyidőben és egyirányban befolyásolják a köl­ tőt: a közéletiségnél nagyobb hangsúlyt kap a közemberség : a személyiség­ lét. A költőiét is ellentétekkel meghatározhatóvá válik: „ne száműzzetek a dalba” - „furcsa tömlöc ám az ének, / rabja vagy, de mégse véd meg” ( Szélkiáltó). S a pozitív értékű életfogódzók mellett megjelenik már itt egy olyan cik­ lus, amelyik a világhoz való ironikus-groteszk viszonyt fogalmazza meg: a Hungária Kávéház. 50 �A következő könyv, a Ragadozó föld (1987) folytatja a Hungária K ávé­ ház verseit és versszilánkjait. E lassan önálló kötetté bővülő ciklus darab­ jai többnyire rendkívül tömör, epigrammaszerű darabokból állnak, s bennük a nyelvi játéknak, a humornak, a szatírának jut nagy szerep. Kettős jelen­ téskörben is. Egyrészt a pokolból kivezető út jelzőkövei ezek a darabok, másrészt az onnan kijutott ember világszemléletéről tudósítanak. A Hungá­ ria Kávéház mai életünk színtere lesz, megtörténik itt is minden, ami az országban. Nemcsak az irodalmi élet érdekes tehát itt, hanem minden azzá válik, ami a költőt foglalkoztatja. S az irodalmi életen keresztül is az em­ berről és a társadalomról van szó. Mint például a Prognózisban: „Laptölte. / Pilinszky versfogyatkozása. / Kötetem / saját bőrömbe köttetem.” Vagy Te szalmalángész!: „Hova hamuhodsz, / hirtelenként? Ráérsz.” A Ragadozó föld nemcsak hangoltságával rímel a Júdás időre. Tartalmi­ lag is: íme ez a tér és ez az idő adatott számunkra. Elárul bennünket az idő, magába morzsol a föld: Hiába hajtod tenyeredbe fő d : nem tűnődheted porrá az időt. Testeddel vagy a Földnek adósa, s úgy meredsz rá, mint ragadozóra. Az őszvilág korai élménye, a kényszerű pokoljárás után most érinti meg ele­ mi erővel a költőt a természetes elmúlás döbbenete is. A költő elsődleges, gondja azonban nem az emberi lét mindenkori bebatároltsága, hanem a ter­ mészetes halálhoz vezető természetes emberi létezés joga, s e jog megvalósí­ tásának számtalan akadálya. A természetes emberi lét számára alkotó, értel­ mes létezést jelent. A kötet talán legnagyobb versében, a Tankban a költő és a „tank” , azaz az emberérdekű és az emberellenes erők párbeszédében változatlanul vállalja a prométeuszi sorsot Az Ember Fia: Minek e vágta, mondd, miért, miért?! - Csalogány tollad sercegése sért, fülemet sérti, hát ezért, ezért! Már a hordában, amíg a mammut verme éjeién vérében aludt: ellenem virrasztottál, ne lopjak, fényesítettél csillagot, holdat, és nyüszítetted, sírtad, makogtad, hogy itt rabolnak, hogy itt rabolnak! - Néhai nóta valami módon mégiscsak mai, vadonatódon, és az is lesz, míg világ a világ, de én ellened, csillagod iránt énekelek itt, zengem, ami bánt! hiába hurcolsz héthatáron át! V ASY G É Z A 51 �ablak Egy honi turistáról Fiatal hang h ív: Kolumbán Miklós, Pesten jár, üljünk le, ismerkedjünk meg. Találkahely a legendás focinevű : Santos. A ddig van időm tűnődni: K o ­ lumbán Miklós miért Nicholas Kolumban. Miért kell lefordítani a verseit, ha lő maga kitünően beszéli a magyart (pár évvel e zelőtt már fordítottam tőle), dicsérendő avagy elítélendő-e ez a „nyelvelhagyás” . A találkozás válasz és kérdés, rövid és talányos. Szép formájú angol nyelvű könyvével ajándékoz meg: Reception at the Mongolian Embassy (Foga­ d á s a Mongol Nagykövetségen). Elmondja, hogy 1956 óta, amikor az országot elhagyta majdnem húszéve­ sen, az idegen nyelvi közegben elbizonytalanodott a magyar gondolkodása. A ki angolul álmodik, annak nem szabad más nyelvet választania költői pil­ lanatai rögzítéséhez! Nem a magyar gyökerek elszakítása ez sokkal inkább a lehetőségek és realitások felismerése. Könyve első és harmadik ciklusa a saját verseit tartalmazza, középütt, mintegy saját művészetének melegébe zárva, Csoóri Sándor és Horváth E le­ mér verseinek fordítása. Fölmutatás és misszió. Az irodalmi emigráció egyik legfontosabb (ám egy­ általán nem kötelező!) feladata-lehetősége a magyarországi irodalom meg­ ismertetése, „b ecsatlakoztatása” a befogadói ország irodalmi tudatába. Szi­ szifuszi munka, melyet újra és újra lehet (kell) kezdeni, de nem értelmetlen mégsem talán. (Nem fölösleges megjegyeznünk itt: költőnk 1982-ben a XX. századi magyar költészet fordításantológiáját jelentette meg, 19 83-ban pedig Csoóri Sándor válogatott műveinek fordításában/kiadásában jeleskedett.) Kolumbán Miklós, bár angol nyelven n yújtja olvasói felé költői munká­ it, nem szakadt el Magyarországtól, a magyarságtudat számára lehetséges formáitól. Az idegen (nekünk idegen!) nyelvre hangszerelt versek nosztalgiával teltebbek a nyugati magyar irodalom hasonló munkáihoz hasonlítva, többször és erősebb kontúrokkal bukkannak fel bennük Magyarország, a magyarorszá­ gi barátságok motívumai, az emigráns „ világturistaság” ellenpontjaiként. Nicholas Kolumbant a N ew Yersey művészeti tanács az 1984-8 5-ös év költészeti díjával tüntette ki. Fontosnak gondolom, hogy mi se veszítsük el szemünk elöl a furcsa, magányos írót. Z A L Á N TIB O R P. S. Miklós, ha majd ezt olvasod: A Santosban, tízkor, valamelyik délelőtt; lassan kirakják a teraszra az asztalokat is ... 52 péntek �N IC H O L A S K O L U M B A N Rezümé Nicholas Kolumban, született és nevelkedett Magyarországon. Am ikor a háború mocska Erd ély csúcsaiig felcsapott, szülei tizennégy bőrönddel elmenekültek, odahagyva értékeiket: a két marcipán-szerető kecskét és Juditot, a szelíd lovat. R eute-ban növekedett tovább, kis osztrák faluban, a német front mellett. Miközben a felnőttek buzgón építgették az óvóhelyeket és mézpótlókkal kísérleteztek, ő osztrák iskolába járt, hóról tanult meg dialektusokról és még marmeládékról tanult. A falusi órásmester arany-lánya, alig tizenévesen, szeretkezni akart vele, de ellökte őt az éretlen nagy gyerek, aki akkor volt. A tirolit folyékonyan beszélte, ám apja vezényletével - gyermek és szülők visszatértek Magyarországra. Tíz évet töltött ott, mire befejezte a matematikával agyonterhelt főiskolát, kétszer is szerelembe esett, mindkétszer víz közelében. Amikor újra lőni kezdtek, egy kád mögé rejtőzött el. Hamarosan Ausztria felé zötyögött vele a vonat. Levelek jöttek aztán, sok levél s ő a Tiger Légitársaság gépén Amerikába repült. A kockázatos vállalkozás 32 órába és számtalan megállásba került. E gy ideig Camp Kilmerben maradt. tojásrántottán gömbölyödött, dzsemen és valódi mézen. Most tanít. Olyan ő is aki szereti zokni nélkül fürdetni a kutyáját és hagyja, hogy a lábujjait játékegérnek nézze. 53 �A turista Szédeleg a Váci utcán a -kirakatok fényét elnyeli poros cipője ugyanazokat a könyveket látja minden kirakatban ül a Zserbó előtt pepsi-ernyő alatt mogyorófagylaltja akár a barna hó lassan olvad később hallgatja hogyan fortyog a gyomra bélhurut bizony - budapesti örökség s már nem tudja mit egyen még a főtt halba is belefájdul egyetlen orvos címét sem tudja nézdeli a nőket - mellükön a derengő gombokat szobájához nincsen kulcsa amíg alszik bőröndjével támasztja be az ajtót pólója verejtékben ázik mindegy még hordja másnap is - könnyű vért a nap ellen vaksi szeme megtelik a buszok mérges füstjével képeslapokat címezget az ágyban lassan megperzselődik emlékezete mintha újra és újra cigarettára gyújtana egykedvűen nézi a régi naptárt a falon melyen a Kommunista Donald Kacsa feszít kecsesen 54 �Budapest A Duna fölött, bérelt szobában. M adarak fenyegető képe. Bagoly vagy sirály kiált, sűrű vörösborokat iszom, gyenge gyomornak éppen elég. Beleim alig megterhelendő, sovány sonkát eszem óvakodva. Idegen vagyok aki beszéli a nyelvet de megszokások kövein botladozik. Csak némi beszélgetést! ennyi erővel Londonban is lehetnék. Kortesbeszédet tartok magamnak, dicsérem harcsabajszomat. Ingem hivalkodó, soha nem gyűrődik nem úgy, mint a hangulatom. Nézem a metró felé rohanó szappanfehér nőket. Kemény-fenekűek, a magas sarkú cipőkben minden lépésnél remeg a lábuk - aszpikon a fény. M íg lezuhanyzom, bezárom a szobámat, azután a kilátásban gyönyörködöm csillogó nyaklánc lebeg a Duna felett. K ivilágított híd feszül a sötétre. A szomszéd szobában két kurva suttog németül, nem gondolják, hogy én is érthetem. Elment a hangos japán, az utolsó vendég. Most ők csókolóznak és pukkan a pezsgősüveg. A Duna fölött, bérelt szobában. 55 �Honi turista Magyarországon Lányom alszik, kis arcát tenyerében tartja. Kant rokona ő, minden gondolatot elölről kitalál. Messzi játszótársak között van most? Vagy ételre gondol, melytől köhögnie kell? Apja locsogására, melyet csak ő nem felejt el? Érthetetlen üzleti fecsegésre a fényes éttermekben? Barátom a konyhájukba kísér, a meghittség ama tanyájára, hol a barátságok táplálkozásban születnek újjá. Az asztal fölött meggy virágzik a kék neonfényben. A magok színe mint az ember fogínye. Kiürítem az edényt míg a vitorlázáson rágódunk idegen ez számomra (a született balkezesnek). Dicsérjük a korcsolyázást, a gázfűtést, az égő kénlapot mit bedugtunk egykoron a zárba dolgok, melyeket hajdani csibészek úgy szerettünk! Barátom arcán sebhely, állátói húzódik orrnyergéig. Rákkal párbajozott valamikor, s egy orvos is besegített. Napbarnítottan nem is rémisztő annyira. Most érkeztem Amerikából és honi turistaként viselkedem — bóklászok Budapest rosszul kövezett utcáin, filmezem a lusta Dunát, mely bágyadtan sütteti magát a nappal, eszébe sincs a dolga, a hidak cementlábait sikálni. Újraélem a gyermekkorom állok a ma is üres telken, lábam mozdul a labdára. Most is elhozom előlük. . . Megérintem a házat, melyben apám fújtatott az élet izzadtság-műhelyében. És megyek és leülök a dokkok alatt a lépcsőre, akár a lehiggadt teenager, a folyót hallgatom: Európát., Soknyelven kavarog, békítené a partjain marakodó nemzeteket. A fénylő sínek közé köpök, a két part közé, melyeken tovagördül a Duna, hadd utazzon el egy részem régi országom valam elyik szegletébe, s maradjon ott, oldódjék fel ott, az én titkos hazámban. Zalán Tibor fordításai 56 �hagyomány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete 8. A Fáraó az önmagáért való individuum megtestesítője. Az egyiptomi úr még nem ébredt rá egészen önnön tudatára, önnön korláta ira, szubjek­ tív értékrendjét magától értetődően objektívnak, mindenkire érvényesnek tartja. Ez még az öntudatlan lét hozománya. A Fáraó még istennek hiszi magát, a paradicsomi isteni lét emléke még igen eleven benne, azért maga is teremteni akar, megpróbálkozik a teremtés utánzásával (Mezei). Istent utá­ nozza: trónuson ülve paranccsal (igével, szóval) építtet (teremt). Azonban dacol vele a halál, a semmi. S míg az Úr ezt a dacot föl sem vette, hiszen birtokában tudta a semmit, addig a Fáraó önnön tagadásával szembesül: a halál vele egyenrangú. A halál, rabszolgája általa is visszafordíthatatlan ha­ lála ébreszti rá az alapvetően naiv, istenülni vágyó individuumot arra. hogy léteznek más, az övétől, merőben eltérő és szubjektíve hasonlóképpen érvényes érdekek, szembesül azzal a ténnyel, hogy mások érdeke, szubjek­ tív célértéke nem azonos az övével, tehát az ő egyetemesnek érzett érdeke csupán egy a sok közül és így teljességgel szubjektív, csak számára érvé­ nyes. Ráébred arra, hogy az ő egyetemesnek érzett léte csupán egy élet a sok közül: tehát ő mégsem isten. Egyúttal szükségszerűen rádöbben arra is, hogy szubjektív illúziót ébresztő hatalma valójában csak szerep. Nem lehet boldog, nem istenülhet, mivel nem ő isteni lény, hanem a tömegek által szentesített státusa, trónja ad jogot az istenültség illúziójára. Isteni státusa véletlen adottság, nem létének szükségszerű attributuma. Hatalmában meg­ nyilvánuló szabadsága valójában nem is szabadság és semmiképpen sem ön­ nön szabadsága, hiszen nem maga alkotta meg önmagát és a hatalmát, nem ő vívta ki a szabadságát, hanem a státusa, a szükségszerűségek véletlen egybejátszása alkotta meg őt, a hatalmát és a „szabadságát” . Nem ura, hanem inkább foglya önmagának. A morálstatisztika érvei, amelyekkel Lucifer ké­ sőbb Á dám morális autonomiáját támadja majd, végső soron a Fáraóra is érvényesek. A Fáraó ezek után nem tehet egyebet: önmaga számolja föl a hatalmát, nagylelkűségével akar naggyá lenni. Olyan nagyságra vágyik, mely nem a státus velejárója. A fentiek után szubjektív értéktudatát azonosítani próbál­ ja a közösség szubjektív értéktudatával, hiszen ez tűnik számára most ob­ jektív adottságnak. Az önzetlen önzés (Sellye) álláspontjára helyezkedik. Miltiádesz az altruista egoizmus megtestesítője: a közösségben és a közös­ ség által a közösségnek, de önmagáért kíván „nagy ember” lenni. A Fáraó 57 �magáért és magának, Miltiádesz mások nak, bár magáért cselekszik. A Fáraó az önmagáért való egoizmus tiszta képlete, Miltiádesz azonban az önzetlen önzésé. Ádám logikusan választja most ezt az utóbbi lehetőséget. A közös­ ségi lét az ember egyik lehetősége visszanyerni a Paradicsomot, hiszen az egyén a közösségben való léte által egész önmagát próbálja megvalósítani, a közösségben összegződő teljességet magáévá tenni. Az egyén minden más egyénben azzal szembesül, ami nem önmaga, ami önmagának (részleges) tagadása, és ami a tagadottat, az egyént visszairányítja önmagához: kiteljesí­ ti. Egyének összességében, a közösségben ez a tagadás összegződik - ennél­ fogva az egyén kiteljesedése hatványozódik. Miltiádesz azonban „nagy ember” , önmagát ugyan a közösségben, de egy­ úttal a közösség fölé emelkedve, abból kilépve képes megvalósítani. Nagy ember, aki a közösség szolgálatában is a közösségnek cselekszik ugyan, de önmagáért. Elvegyül és kiválik, nem olvad be. Szubjektív értéktudatát a közösségi értéktudathoz látszik igazítani, vállalja a közösség célját - a baj akkor kezdődik, amikor a közösségi cél maga is igen szubjektívnek bizonyul, amikor bebizonyosodik, hogy valójában nem valóságos közösségről, hanem képzeletbeliről van szó: tömegről. És itt maga a tömeg is tömegellenes (Bretter). Hiszen végül a mindenkori győztes, az istenülő „nagy ember” el­ len fordul, mivel annak a nagysága önnön hiányaira, korlátozottságára éb­ reszti rá, hiányérzetet kelt benne, amelytől fél, amellyel képtelen szembe­ nézni. Cornelius Nepos írja, hogy Athén népe végül is azért gyilkoltatja meg Miltiádeszt, mert attól félt, hogy uralma elhatalmasodhat, tehát félté­ kenységből, önnön tehetetlenségérzetétől hajtva. Az önnön gyávaságától félő tömeg „hajlamosabb volt egy ártatlant sújtani, mint tovább félelemben él­ ni” . (Nepos, 16.) Madách maga írja: „Csak láncot érdemel a csőcselék, Mely érzi, ,hogy te születtél urául, K i nemesb vagy, mint ők összegezve, S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék.” Ádám újabb lehetősége: Róma, a hedonizmus, az istennélküliség vegeta­ tív ösztönléte, a „kollektív individualizmus” . Egyiptomban még a mindenki egyért, Athénban az egy mindenkiért, Rómában pedig a mindenki magáért életelv az uralkodó. Róma nem más, mint a percnyi kéjvágy apoteózisa, a teljes értéktudatvesztés és ezzel együtt a hősi magatartás devalvációja, a perc édeskés csömöre, a képzeletbeliségére ébredt tömeg döbbent széthullá­ sa: egy kisebb szakadék pereme: „Széthullik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakók közt.” Ádám ezúttal a paradicsomi teljességet a túlhajtott ösztönösségben, a bű­ nös öntudatlanságban keresi. Ám Lucifer már nem enged: az ember immár képtelen visszatérni az öntudatlanságba. Hiába próbálja megvesztegetni Lu­ cifert, hiába enyeleg Rómában maga az ördög is - önnön (végességének) tu­ data minduntalan a valóságra ébreszti rá Ádámot percnyi lázas önmegfeledkezéseiből. Mámora nem a teljességé, hanem a percnyi önkívületé. Immár képtelen kiszabadulni Lucifer ellenőrzése alól. Római Évája is már csupán 58 �az ösztönök, a test kéjét nyújthatja számára, a lélek Édenét, a szerelem tel­ jességét viszont nem. „Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak” - panaszolja Ádám. Az egyén ebben a közösen vállalt individualitásban végtelenül magányos­ sá válik. Ádám újabb Paradicsomot veszít el. Nem tehet mást: lemond nagy emberi ambícióról, és önmagát maradéktalanul a közösségnek rendeli alá. Péter apostol most a testvériségben és a szeretetben jelöli meg a köve­ tendő eszmét: a közösségi létnek való feltétlen álárendelődésben. Tankréd a maga szubjektív értéktudatát - Miltiádesszel ellentétben: maradéktalanul - a közösségi értéktudatnak veti alá, annak az eszmének „testvérileg mely egy célhoz csatol” . Tankréd már „úszója, nem vezére” a kor folyamának, ő már teljesen és önfeladóan altruista. Így véli föllelni szabadságát. Itt már az „egy mindenkiért” elv tisztán érvényesül (nem úgy mint Athénban, ahol némiképpen ötvöződik a „mindenki egyért” elvvel). Tankréd a határozottan artikulált, meggyőzően biztos értékrenddel bíró és ezért közösségi mivoltában hitelesnek llátszó közösség kinyilvánított céljai­ nak egyéniségét is alávetve próbálkozik meg az önmegvalósítással. Ám B i­ záncban az erőszakos é s türelmetlen közösségi értéktudat fanatikus intéz­ ménnyé kövül, megszülve önnön belső ellentmondásait. „Szabadságnak való­ ban nincsen híja a bizánci világban, de Ádám megborzad, amikor ezt a sza­ badságot látja. Mert, ha az emberi érzület magában hordja az erkölcsi tör­ vényt és a hit az igazságot, akkor felszabadul mindenfajta hit és minden­ fajta érzület, tehát a gyűlölet is, nemcsak a szeretet, s a gyűlölet épp úgy magában hordja igazolását, mint a (Madách szemében) értéktelen aszkézis vagy a kicsapongás. Akkor a babonát semmi sem különbözteti meg az igaz hittől. Figyeljük meg: ebben a színben mindenki i gazolni tudja álláspont­ ját, tetteit vagy életmódját.” (Barta, 132.) A bizánci közösség egy közösségi szubjektív célértéket intézményesít, nem számolva önnön szükségszerűségei­ vel. Önmaga tagadásába ütközve azonban belső ellentmondásai felszámol­ ják, értékrendje összeomlik, magával sodorva az egyéni értékrendet is. Az egyén ezzel a közösséggel együtt megsemmisül. Az újonnan kialakult anarchiában Ádám egyedüli lehetősége az, hogy önnön identitását mindenáron megvédelmezze. Az első prágai szín mintha Rómát idézné föl, de azzal a lényeges különbséggel, hogy Kepler már nem vállalja a posványt, nem vállal közösséget az ösztönlétbe fulladó közösség­ gel - csupán látszólag. Kepler abban több mint Sergiolus, hogy az ösztönösség helyett a rációit választja: a szellemi önvédő fölülemelkedést, a szelle­ mi autonómiát. Az anyagi, földi valóság v égképpen kiábrándította Ádámot, ezúttal „magasabb körökbe” vágyik. Ehhez azonban Kepler megalkudni kénytelen, a közösségben él, látszólag a közösségért, hiszen kiszolgálja azt. de szellemileg szembenáll ezzel ,a közösséggel, amelyet szellemi fölénye tu­ datában megvetően lenéz. Itt már szó sem lehet arról, hogy önmagát aláren­ delje a tömegnek. Megalkuszik azzal - önmagáért. Önmaga szabadságáért. Most már nem is igyekszik szubjektív értéktudatát a közösség (negatív) ér­ téktudatához igazítani, hanem a maga szellemi közegében próbálja meg azt hitelesíteni. A teljesség, a Paradicsom, a vágy, „e kínos szent örökség / Mit egekből nyert a dőre ember” ezúttal a szellemi individualizmusban lát­ 59 �szik teljesülni, abban a szellemi autonómiában, mely dacolni látszik a tö­ meggel, de amely - mintegy az űrbéli konklúzió előlegezéseként - végül kénytelen megalkudni a salakkal, a szükségszerűséggel. „A reális piszok­ nak ebben az áradatában Ádám égi tisztasága lesz irreálissá; azzal hogy hátat fordít a földnek sokkal inkább kénytelen bepiszkolni önmagát meg­ alkuvásaival, mint amikor föld i célért harcolt.” (Barta, 134.) Kepler megal­ kuszik a tömeggel önmagáért, de ez az alku végzetesen kompromittálja őt meg értéktudatát, és így érvényteleníti azt. Danton ezzel szemben önmagával alkuszik meg közösségnek látszó tömegért. „Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza l egyen nagy és szabad.” D e akit a „végzés” vezet, az végül önmagával kerül szembe. Danton Tankréddal ellentétben: tudatosan lemond természetes önmagáról. Szub­ jektív értékrendje valójában nem azonos a közösségnek vélt tömeg szubjek­ tív értékrendjével, mégis igyekszik alárendelni az előbbit ez utóbbinak, mely racionálisan is igazoltnak tűnik számára. Megalkuszik hát önmagával. Amikor azonban végül törvényszerűen fölébred természetes önigénye, teljes­ ségvágya, amelyet éppen egy arisztokrata nő szerelme kelt föl benne, akkor szembekerül a tömeggé vedlő közösséggel. Eszmélő önérzetét, teljességvágyát könyörtelenül elsöpri a „végzés” : a nőt megölik, hiába ragaszkodna hozzá Danton. A megalkuvás eltorzítja teljességeszményét: a szerelemgerjesztő arisztokrata nő helyébe „gerjedt pórnő” (lép ebben a vízióban. A megalkuvó, az önmaga vágyaival alkut kötő Dantonnak ezzel a vulgáris alteregóval kel­ lene beérnie. Így aztán lábadozó vágyaiért életével fizet maga is. Az alku az önigényét kompromittálja, az alku fölmondásáért pedig életével kell fi­ zetnie. Danton önmagával, önnön teljességeszményével alkuszik meg, Kepler a közösséggel köt alkut. Kepler esetében az „egy önmagáért” , a Dantonéban pedig az ,„egy mindenkiért” elv csupán alkuval érvényesül. Márpedig az al­ ku kompromittálja az embert, a vágyait, érvényteleníti szabadságát. A hi­ teles szabadság nem tűri meg az átmeneti kompromisszumokat sem. Érvényesíteni kell hát a természetes ént! A londoni próba annak a tanul­ ságnak a következménye, hogy sem a titáni individualizmus, sem a tankrédimiltiádeszi öntudatlan megalkuvást, sem a racionális-tudatos kepleri-dantoni kompromisszum nem igazi lehetőség. A bizánci próba kudarca Ádámot viszszairányítja önmagához, a prágai- párizsi próba tanulsága pedig az, hogy az önérdek párosuljon megnemalkuvással. E tanulságot azonban csupán egy racionálisan artikulálódott valódi közös­ ség képes érvényesíteni, amelynek alapelve a kollektív individualizmus: min­ denki egymással önmagáért. Szemben Róma önző és ösztönös közös indivi­ dualizmusával, a londoni szín egy ésszerű rendbe, a szabadverseny kapitaliz­ musába szerveződött közösséget jelenít meg. A kepleri próba kudarca után bebizonyosodott a tudás, az igazság viszonylagossága. Így Londonban az egyéni szubjektív érdekek kölcsönös tisztelete válik közösen elfogadott ér­ tékké. Mindenkinek igaza van, minden egyén szabad, önmegvalósítási szán­ dékát jogok szavatolják. Ám ha mindenkinek egyformán igaza van, akkor valójában senkinek sincsen igaza, ha mindenkinek joga van -a teljességre, akkor tulajdonképpen senkinek sincsen. Minden viszonylagossá válik, és így 60 �megszűnik az abszolutum esélye. Londonban kiporciózzák a szabadságot és a teljességet. Viszonylagossá és így semmissé válik az igazság, a szabadság és a teljesség. Londonban Ádám kénytelen (lemondani önmagáról. A londoni közösség tagjai közös alkut kötnek egymással, mindenkire egyformán érvényes komp­ romisszummal fölparcellázzák a szabadságot. Ám nyomban fölrémlenek a riasztó távlatok: a szabadságporció egyre csökken, a teljességparcella egyre szűkül. A teljességet „föltrancsírozó” társadalom maga is széthullik, atom­ jaira bomlik. Az ég egy-egy kisajátított foszlányának birtokában a maguk zsebkendőnyi teljességében az emberek elszigetelődnek, elidegenednek egy­ mástól. A közösség pedig széthullik végül, megsemmisíti: érvényteleníti ön­ magát. Egyetlen abszolútum marad csupán: az objektív cél, a fizikai lét fenntar­ tása. És Madách saját, londoni korából a távlatokat fürkészve a következő színekben levonja a tanulságot. Ádámot, jelenkora elidegenedőben levő em­ berét vegytiszta lényegére bontja, és a következő színekben az ádámi elfojt­ hatatlan teljességvágy, az abszolútumigény absztrakcióit, elméleti modelljeit állítja föl. A Falanszter az abszolút racionális kollektív értékrend, a „réligion d’utile” (Rousselot) elvont képe. Az egyéni és a közösségi szubjektív értékeket teljes­ séggel fölszámoló, önmagát pusztán objektív céljaira, „a megélhetésre” sor­ vasztó közösségé, a mindenki másokért kötelességét megszabó individuális kollektivitásé. Önnön objektív céljaival azonosként ez az egyedüli és igazán valós közösség, amely már nem keres magának önmaga immanens célja el­ len, önpusztító történelmi feladatokat. De éppen ebben az önmagát racioná­ lisan redukáló közösségben veszti el végképpen érvényességét maga a ráció. Ebben a szubjektív célokat kizáró közösségben hiányzik a teljesség, mint le­ hetőség, hiányzik tehát az adottságok és a lehetőségek közti, áthidalásra kény­ szerítő luciferi űr. Az abszolút ésszerű (hipotetikus) társadalomban éppen a rációnak nincsen semmi keresnivalója. Lám, éppen azok létének érvényét sem­ misíti meg a falanszteri rend, akik lényegében az emberi tudat és öntudat kiteljesítésének szentelték életüket: Plátonét, Michelangelóét, Lutherét (Mezei). A Falanszterben a gyerekek nem élhetik át a maguk Paradicsomát, nem erő­ sítheti föl bennük az Éden emlékét az anyai gondviselés, így az abszolút ra­ cionális rend csírájában elfojtja a teljességvágyat, egyáltalán mindenféle vá­ gyat. Őrjítő ez az ellentmondás: az ember saját és sajátos birtokaként, ön­ nön öntudatos létének garanciájaként, emberi mivoltának attributumaként fölismert rációnak végső hozadéka éppen emberi mivoltának fölfüggesztése. Nem csoda, hogy Ádám riadtan menekül. Abszolútumvágyát nem érvénye­ síti az abszolút ésszerűség. Nem véletlen, hogy a Falanszter után az űrjelenet nem más, mint a vá­ gyak abszolutizálásának, a szükségszerűségekkel nem számoló, abszolutizált egyéni szubjektív értékrend absztrakciója, a H éraklészben (Férfi és nő), meg Keplerben munkáló szellemivé sóvárgás vegytiszta párlata. Az űrjelenet mintha a fichtei Én-Szellem párbeszéd illusztrációja lenne, azé a dialógusé, amelynek során a fichtei Szellem luciferi módon, elméletileg vitathatatlanul bebizonyítja, hogy az ember valójában szabad, teljesen szabad, semmi sem köti, hiszen a világ csak az emberi képzelet terméke. Lucifer ha­ sonlóképpen akarja szabaddá tenni Ádámot az űrben: megnyerni őt a sem­ 61 �minek, és elveszejteni. Ám a fichtei Én nyomban fölismeri azt a csapdát, amelyre Ádámot a Földszellem figyelmezteti: ez a teljes szabadság, a szelle­ mivé szublimálódás az embernek önmagától való megszabadítását is jelenti, tehát aligha lehet emberi lehetőségnek tekinteni. Az űrben Ádám először szembesül tudatosan önnmaga alakot öltött véges­ ségével: halálával. Ebben a halálban most még nem lát lehetőséget önma­ ga számára (mint majd később a szakadék peremén), a halál ezúttal a létét determináló szükségszerűség megnyilatkozása. Ádám rádöbben, hogy nem csu­ pán a létét, hanem a céljait is a szükségszerűség determinálja, így hát érvé­ nyét veszíti minden szubjektív célja, vágya. Ádám nagyember-ambíciói öszszeomlanak, hiszen hiábavaló minden vágya, szándéka, hiába próbálja önnön belső lényét kiteljesíteni, mert végül mégis a szükségszerűség teljesedik ki benne, a szükségszerűség szabja meg léte célját: „a cél, halál” . Ádám immár nem tehet egyebet, megszemléli önnön racionális szükségle­ teire csupaszított önmagát, a „korcs alakot” , a „torzképét” , az eszkimót, amelynek (aligha mondható már, hogy: akinek) egyetlen valóban cáfolhatatlanul ésszerű célja: a megélhetés: Istenei csupán az állati önfenntartás bálvá­ nyai. Öntudatlan ösztönlét ez is, de mennyire különbözik a paradicsomi lét­ től! Sőt még a rómaira sem emlékeztet, mivel ebből a létből végképpen hiány­ zik a Paradicsom emléke, meg a vágya. „Mindig az állat első bennetek, És midőn ezt el bírád csitítni, Eszmél az ember, hogy nagy-nagy gőgösen Megvesse azt, mi első lényege.” - oktatja ki Lucifer Ádámot. És a luciferi érv valóban cáfolhatatlannak látszik. Ez lenne hát a végső igazság? Az ember léte? Az Isten és a Paradicsom nélküli vegetálás? „Pontosan tudom, hogy mitől menekülök, de azt nem, hogy mit keresek” (Montaigne) 9. Az ember - maga Ádám is - a teljesség Lehetőségét a lehetőségek tel­ jességében igyekszik föllelni. Azonban a lehetőségek világának tágulása és egyben a szaporodó választások kudarcai mindinkább saját végességére, sa­ ját behatároltságára ébresztik rá. A mindegyre tudatosító végesség pedig a lélekben lappangó virtuális totalitást a tudat egyre mélyebb régióiba fojtja. A lehetőségek bővülésével arányosan és kérlelhetetlenül tudatosuló végesség ugyanis mind tudatosabb, mind racionálisabb értéktételezéseket követel meg. hiszen egyre inkább a ráció látszik irányadónak a maga közegében. Azonban a lehetőségek számszerű növekedésükkel és racionális belátható­ ságuk tágulásával arányosan mind virtuálisabbakká válnak és így mind viszonylagosabbak lesznek a magúkban hordozott bizonyosságok is. És adott ponton a lehetőségek kiürülnek, megfoghatatlanokká virtualizálódnak, racio­ nalizálható bizonyosságok hiányában pedig az értéktételezések esélye is meg­ szűnik. Végső fokon a ráció megtagadja az éppen általa föltárt lehetőségeket. Így magára marad a ráció, mint önmagának egyetlen bizonyossága: a kételke­ dés. A totális kétely. S a vele járó szorongás. A tér végtelenné ürül: üressé végtelenedik. Az ember feje föl ött az ég, mindenféle ég, kiürül. A totális kétely egyet tesz bizonyossá: hogy nincs sem­ miféle bizonyosságunk. 62 �A homéroszi hősök nem zokognak hős társaik elestén, hanem rövid és mér­ téktartó bánkódás után emberi természetük szükségleteinek megfelelően ét­ kezni és aludni mennek. A hősök meghalnak ugyan, de az élet és legfőkép­ pen a világ az megy tovább (Huxley). Az üres végtelenben minden véges nyomtalanul és tragédiák nélkül tűnik el. Nem rendül bele a világminden­ ség a legnagyobb hős halálába sem, bármilyen fájdalmasan is érintse ez a büszke emberi öntudatot. Semmi sem igazolja, nem teszi hősiessé sem a har­ cot, sem a halált, sem az életet magát. Nincsen vállalható tragédia: Isten el­ rejtőzött. A végtelenség azonos önmagával, s mint ilyen, semmi köze semmiféle tra­ gédiához. A szubjektum tragikusnak érezheti ugyan a maga létét és halálát, de végül rá kell ébrednie arra, hogy valójában önsajnáltató és önáltató tra­ gikumérzése tragikus . Hogy az ember számára igazából a tragédia hiánya a tragikus. „Hiú ember, azt kívánod-é, Hogy a természet rendje felbomoljon, Új üstökös ragyogjon éjeden, Rengjen a föld, egy féreg, ha elvesz - kérdi gúnyosan Lucifer Á dámtól. Meg magától Madáchtól. Ez utóbbi „alighanem ízlelt valamit ab­ ból a kesernyés érzésből, hogy az élet megy tovább, nem áll meg senki ked­ véért, s minden, amit csak a miénknek hittünk, megismétlődik másokban is.” (Barta, 78.) De az emberi bánat egyénre szabott, nincsen olyan emberileg vállalható vi­ lágrend, amely az egyéni sérelmeket, az egyéni fájdalmakat, az egyéni tragé­ diákat orvosolhatná, vagy legalábbis hitelesíthetné. Ahová föllebbezni le­ hetne. „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad” — írja majd később József Attila. A világnak önmagában véve nincsen célja, így nyilván az embernek sem lehet bensővé tehető, egyetemessége által megnyugtatóan igazolható célja, hi­ szen ez valamely külső, értékként funkcionáló bizonyosságot feltételez. De hát mi lehetne ez a bizonyosság? „Noha az emberben változatlanul munkál a törekvés, hogy egy feltételezett ésszerű világrendbe való beilleszkedéssel oldja meg egyéni léte értelmét, várakozását a tudomány eredményei nem iga­ zolják. Az értelmes világmindenségbe vetett aufklärista bizalom éppúgy il­ lúziónak bizonyult, mint a hite, amely a teremtés kinyilatkoztatott céljaihoz kötötte a földi siralomvölgybe vetett múlandó lényt.” (Gáll Ernő, 217.) A londoni korban élő Madách maga jut arra az elháríthatatlan következte­ tésre, hogy nincs esélyünk az abszolútumra, a teljességre, a teljes emberi élet­ re, sem a Paradicsomra, sem Istenre, hiszen Isten a kiürült ég mögé rejtőzött, nincs cél, nincs értelem, nincs hősi tragédia. (Nem véletlenül mondhatta róla Rousselot, hogy Madách nem más, mint egy „existencialiste avant la lettre” .) „H a másfelől Isten nem létezik, nem lesznek előttünk magatartásunkat szen­ tesítő értékek és előírások. Így hát az értékek fényes birodalmában sem előt­ tünk, sem mögöttünk nincsen számunkra mentség, sem igazolás. Egyedül va­ gyunk könyörtelenül.” (Sartre, 223.) Könyörtelenül? 63 �„Élethez halálon át az ú t” (Madách) 10. Az eszkimó színben Ádám luciferi útjának végére ér. Nincs tovább, nincs több alternatíva, ereje sincsen immár. „N e lássam többé ádáz sorso­ mat: / A hasztalan harcot.” - kéri Lucifertől. Az üressé vált ég alatt most önvizsgálatot, számvetést kell tartania. (Fölriad álmából: teljességvágyából. Éva, a Paradicsom örökös emléke, mélyen alszik mellette. Az álmából ébredő Ádám természetszerűen szembesül a halállal. Nem elő­ ször teszi, de még soha ennyire mélyen. A haláltánc végigkísérte egész útján: az Édenben az önnön végességére figyelmeztető s az örök élet fájától eltiltó kerub, Egyiptomban a múmia, Athénban a nemtők, Rómában a halott, Kons­ tantinápolyban a máglyára menők, a zárda ajtajában álló csontváz, Párizs­ ban a bakó, Londonban pedig az öngyilkosok haláltáncának látomásában. De önnön létének tagadásaként is állandóan, minden színben, minden próba vé­ gén szembesül a semmivel, leginkább az űrben. A luciferi érv az, amely a Tragédia folyamán minduntalan a semmire, a hiányra, a halálra figyelmez­ teti Ádámot. Ő azonban eddig mindig talált erőt magában ahhoz, hogy le­ győzze a semmi kísértését és kiút ként újabb és újabb létlehetőségekkel pró­ bálkozott. Most azonban, útjának és álmának végén, a szakadék p eremén föltárulkozik előtte a semmi teljes mivoltában és alternatíva nélkül. Ádám nem tud több áthidaló lehetőséget, bénultan néz szembe az űrrel, a halállal. Lucifer ekkor viszont már kezd zavarba jönni. Ő , aki Ádámot mindeddig lázadásra ösztönözte, most mintha megfékezni igyekezne Ádám lázadó da­ cát a jelentéktelenségére figyelmezteti őt: „Te eszköz vagy csak, mely fejet hajt” . De Ádám most már Luciferrel is dacol, amúgysem számíthat többé reá, semmit sem vár már tőle, és mást már nem is tehet: dacol tehát a lu­ ciferi érvvel: „Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad” . Ám mire mehet Ádám a maga szabad akaratának dacos, csökönyös hité­ ben - a kiürült ég alatt, szemben az alternatívák hiányával, a semmivel. Lo­ gikusan jut él az önmegsemmisítés végső konklúziójához: a mindenségnek jel és jelentés nélküli részeleme lévén öngyilkosságával nem tenne egyebet, mint cselekedne, és cselekedetével önmaga emelné törvényerőre létének semmisé­ gét bár, amelyen ugyan nem változtathatna, de a cselekedete legalább jelentésessé tenné megsemmisülését. Az öngyilkosság Ádám csökönyös szabadságvágyának utolsó fellobbanása lenne: önnön léte érvényesítésének, a szabad­ ságának és a teljességnek utolsó, valóban hiteles, bár - jobb híján - negatív lehetősége. Isten és Lucifer ellenében. A megnemalkuvás végső, mindent meg­ oldó lehetőségénék tetszik számára az önmegsemmisítés. Véget kell vetni hát a komédiának. Lucifer pedig, mi mást tehetne, lényegéből adódóan és következetesen most is kételkedik, meg tagad: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd. Hisz minden perc nem vég s kezdet is?” Lucifer Ádámot már eddig is, az imént, a morálstatisztika érveivel arról igyekezett meggyőzni, hogy léte véletlenszerű, esetleges és jelentéktelen. É r­ vei akkor még nem győzték meg Ádámot. Most meg, amikor már-már betel­ ne a luciferi végzés, Ádám a megsemmisülésbe vetné magát, Lucifer követ­ kezetesen, saját logikájának tehetetlenségi erejénél fogva - önmagának kény­ telen ellentmondani. Ádám jelentéktelen halála semminek sem jelenti a vé­ gét, tehát hősies gesztus önfeláldozása, halála értelmetlen. Nem csupán az 64 �életnek, a halálnak sincsen semmi értelme. Hiszen a halál a szabadsághiány túlzófoka. A kételkedő ráció végül is önmagában, kételkedő önmagában kénytelen kételkedni. És ezzel hallgatólagosan állít, ő maga biztatja életben maradásra Á dámot - bár szótlanul, érvek nélkül, pontosabban negatív érvekkel, a halál értelmetlenségének bizonyításával. Hiszen ha Á dám a szakadékba vetné ma­ gát, Lucifer valójában elvesztené Á dámot és elvesztené az Úrral kötött „fo­ gadását” is. Elvégre az ő hivatása az, és csupán annyi, hogy Ádámnak mind­ untalan fölmutassa a hiányt, az űrt, a semmit, és mindvégig arra vár, hogy Á dám melyik szakadék szélén torpan meg véglegesen. De a szakadékba már nem engedheti bele. Hiszen minden emberi cselekedetet valamilyen hit sarkall. Az öngyilkosság maga is cselekvés, és ebben a cselekedetben - paradox mó­ don - éppen a paradicsomi teljességvágy motiválta hit diadalmaskodna. Luci­ fer győzelme akkor teljes, ha Á dám megáll a szakadék szélén, szembenéz az űrrel, és a lelkét eltölti a semmi, a szorongás. Lucifer diadala a reményte­ lenség, a szakadék peremén való lét. Ám ez a végső, valójában következetlen luciferi érv Ádámnak már nem elég. Önmagában legalábbis nem meggyőző számára. A luciferi érvet a pa­ radicsomi érv teszi teljessé. É va fölébred kábult álmából a szakadék szélén, maga a paradicsomi emlék riad föl személyében. De most már ez sem elég. Éva, a Paradicsom emlékének és vágyának viselője és örök ígérete a Tragé­ dia során egyre inkább elidegenedett Ádámtól, aki most, végső tette küszö­ bén már szinte számba sem veszi őt: „A férfiúnak, e világ urának, Más dolga van, mint hiú enyelgés, Nő azt nem érti s nyűgül van csupán” . Hol van ez már az édeni idillitől, amikor egymás keblén keresték az égi zengzet visszfényét. Ám most, hogy Éva fölébredt kábulatából, Á dám egy kicsit mégis elgyöngűl, jeléül annak, hogy az emlék és a vágy mégsem halt ki egészen belőle, ám erőt vesz magán, már nem akar tudomást venni vágyá­ ról. Azonban É va anyasága a luciferi és a paradicsomi érvet végül is egy­ szerre érvényesíti és törvényerőre emeli. Bagatellizálva azt is mondhatnák, hogy Á dám akár le is lökhetné maga előtt É vát a szikláról gyerekestül, és így megoldaná a gondjait. Milton Évája maga javasolja a közös öngyilkosságot, de Á dám nem hiába élte végig az eszmélet kalandját: fölismeri, hogy É va anyasága önmagánál több, valaminek a megnyilatkozása. Fölismeri, hogy önnön léte folytatódik a gyerekében, hogy Lucifernek igaza volt, valóban állandóan egybeesik a vég és a kezdet, de a Paradicsom-érv is igaznnak bizonyult, Á dám magára ismer abban, amit most már érezni kénytelen: abban a felelősségben, amellyel ezután önnön, a gye­ rekében folytatódó életéért tartozik - legalább önmaga számára. Ha másnak nem is, önmagának el kell számolnia az életével. Ugyanakkor É va anyaságában, a kezdet és a vég örökös egybeesésében, az összhangzó luciferi és paradicsomi érvben Á dám fölismeri, hogy minden kéz­ zelfogható vagy egyáltalán emberileg fölfogható értelem hiányában is létezik valami fölötte álló egyetemes törvény, amelyben kiegyenlíti egymást a kez­ det és a vég, az emberi élet és a halál, fölismeri, hogy a fölötte kiürült, em­ berarcát elvesztett égben munkál egy - az életét is átható — törvény: az egyetemes összhang törvénye. „A z egyén érzi az emberi kívánságok és célok �jelentéktelenségét és azt a fennségességet és csodálatos rendet, amely a ter­ mészetben és a gondolatvilágban megnyilvánul” - írja majd később a legra­ cionálisabb tudomány zsenije, Einstein, az általa vallott kozmikus vallásról. Ádám térdre esik, feledi luciferi nagyravágyását, az ég betöltésének szán­ dékát. Föl- és elismeri ezt a fölötte álló, de az ő életével is számoló egye­ temes törvényt. Lucifer persze érzi, hogy Ádám kicsúszik a markából, hát vadul lázítja őt: „Féreg! Feledted-e nagyságodat, Melyet nekem köszönhetsz?” Ádám azonban most már engedi, hogy a testét, fizikai létét uraló törvény a lelkét is átjárja és áthassa: „ . . . Hagyd él azt! Hiú káprázat volt: ez nyugalom.” - válaszolja a végtelen meg­ nyugvás hangján. Igazi megnyugvás ez, nem belenyugvás, nem beletörődés Ádám a végességgel vívott hasztalan küzdelmét föladja, nyugalma elhárítja Lucifer újabb merényletét. Ez már a végtelen mindenség törvényeiben való megnyugvás, hasonló ahhoz, amely Jób könyvének utolsó sorait árasztja el. (J. C. W. Horne). És lám, ebben a nyugalomban újra megjelenik előtte és kegyelmébe fo­ gadja az Úr. Ez persze már nem e kezdetek Ura, ez már egy másik isten, aki valahol a háttérben végigkövette Ádám eszméletének kalandját, és köz­ ben maga is fejlődött és megöregedett, mint maga Ádám (Páskándi). En­ nék az Úrnak mintha több köze lenne Ádámhoz, mintha az utolsó tiráda fe­ jezné ki a leginkább a lényegét (Sőtér). A viszonyuk is mintha más lenne, mintha fáradtabb lenne az Űr és merészebb, követelődzőbb Ádám. Nem cso­ da, hisz mindketten a szakadék peremén, a Paradicsomon kívül állnak, amely­ nek Ádám csupán az ígéretével bír. Ebben a jóbi nyugalomban az egyetemes törvény az Űr szavával megszab­ ja Ádám létének törvényét is: „H a percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét.” Ez a törvény azonban egyaránt szentesíti Ádám percnyi létét, meg a „vé­ geden érzetét” , az égi szózatot: teljességvágyát. Az ellentmondás zavarát csak fokozza az angyalok üzenete: „Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme.” Hogyan lehetne Isten árnyékában szabadon választani? Az angyalok kara maga sugallja a választ i s, az ellentmondás föloldását: „Tégy bátran, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz, Mert ne azt tekintse célul, Önbecsét csak, ki nagyot tesz.” Most már újabb, metafizikai felhangokat kap egy előző fölismerés, amely eredetileg, racionálisan, az eszkimóiét felé mutatott: 66 �„A cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatának. A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” A „dicső” csata jelzője igazolni látszik a fölismerés metafizikai érvényét: ez a küzdés nem az eszkimóiét objektív értékű létfenntartó küzdelme, ha­ nem annál sokkül több. Ádám a maga létének célját, értelmét a halála ar­ tikulálta életének határain belül, a küzdésben magában találhatja föl. A küz­ dés maga azonos a teljesség esélyével. Hiszen Isten árnyékában is az önbecs a lényeg, az égi szózattól hitelesített emberi önmegvalósítás, az önmagunkkal való megbékélés: a teljesség kegyelmével szentesített üzenete az, hogy lé­ tünket - felelősséggel - életté kell tennünk, hogy létünk értelmét saját ha­ tárain belül, önmagunkban kell keresnünk, és hogy önmagunk körén belül a választásunk szabad. Ádám egyetlen esélye az, hogy a halálában fölismert egyetlen bizonyosságot, az egyetemes összhangot bensővé tegye, hogy önkö­ réből istenüljön, megteremtse lelki autonómiáját, azt a belső összhangot, amelyben átélheti a „végetlen érzetét” „az arasznyi lét” határain belül is. Jellemző, hogy az összhangra érzékeny paradicsomi emlék, illetve annak megtestesítője, É va nyomban megérti az üzenetet. Ádám azonban okvetetlenkedik, ő már nem tud feledni, ő érteni is szeretné az életét. Ha tudja is már, mit kell tennie, ha feledné is azt a véget, egyet azonban még nem tud: hogyan? Hogyan tud visszatérni a szakadék széléről? Az Úr végső válaszából azonban megérti, hogy a „vég” feledésére nincs medicina; a halál tudatával együtt kell élnie. Egyet tehet csupán: „Mondot­ tam ember, küzdj és bízva bízzál!” - hangzik a végső szentencia. Ám ne fe­ ledjük: ez nem Ádám elhatározása, hanem az Úr döntése. Vagy talán a Madáché? „H a a tengerhez egy században egyszer jő egy madár és szájában vizet visz, van remény, hogy elhordja.” (Madách, jegyzet a Tündérálomhoz.) 1 1 . Ott állok hát a szakadék peremén. A kiürült ég alatt. Nincs tovább. Nincs több érv. Lucifer hallgat. A kiürült hétköznapokban fojtogató szorongásom egyre elviselhetetlenebb. A szorongás lassú haldoklás, a lelkileg zárlatos vegetatív önmagába záruló élet lassan, de biztosan fizikailag is fölszámolja önmagát, a folytonos emo­ cionális stressz felőrli az immunrendszert, és katasztrofális, halálos fizioló­ giai elváltozásokat okozhat (Sellye). A szorongás lebéklyóz és magával so­ dor, képtelen vagyok küzdeni ellene, hiszen külső bizonyosságok híján a fé­ lelmeim is bizonytalanok, megfoghatatlanok, alaktalanok, nem tudok mi el­ len küzdeni. Küzdelmem önmagammal vívott árnyékbokszolás csupán. Ám minél egyértelműbb a halálos vég, amerre sodor, ebben az egyre elkerülhe­ tetlenebbnek látszó végben fölismerhetem a szorongásomból kivezető vészki­ járatot. Most már tudom, hogy csak egyet tehetek: végig kell járnom a madáchi gondolatmenetet, akárcsak Ádám, el kell jutnom a végső következtetéshez, és szembesülnöm kell létem egyetlen bizonyosságával: a halállal. A sziklá­ 67 �ról, ahol állok és szorongok, le kell pillantanom az egzisztenciális űrbe ah­ hoz, hogy a közvetlen halál közelében megfoghatatlan szorongásom alakot öltsön, átlényegüljön a haláltól való félelemmé. Az alakot öltött fenyegetés artikulálja szorongásomat is: most már félek, mert tudom, hogy mitől félek. S az ismerőssé tett félelemben rejlik utolsó esélyem. Ha szorongásom tehetet­ lenül sodorna magával egészen a végig, akkor a megkapaszkodás esélye nél­ kül sodorna bele a semmibe. Ám ha szorongásomban megelőlegezem ma­ gamnak, anticipálom a végső következtetést, amely felé elkerülhetetlennek látszó módon sodródom, akkor mégis elkerülhetem azt. Hiszen magam neve­ zem meg szorongásom okát, magam lényegítem át azt félelemmé, így magam veszem át az ellenőrzést fölötte, némi esélyt szerzek a menekülésre, míg ha váratlanul és hirtelen szembesülök a végső következtetéssel, tehetetlenül hul­ lok a semmibe. Önnön félelmemben rejlik ugyanis saját félelmem leküzdésének esélye: a félelem váratlan erővel aktivizálja életösztönömet. Most következik a sorsdöntő fordulat: a halálban önnön végével szembe­ sülő és eddig következetesen kételkedő ráció most már önmagában, a kétel­ kedésben kénytelen kételkedni. És ezzel tehetetlenné bénítja és kikapcsolja önmagát. Ekkor lelkem elfelejtett mélységeiből fölneszei a bennem szunnyadó vég­ telenség, tudatom mélyéről elemi erővel fölszabadul az oly sokáig elfojtott teljességvágy, amely reménnyé szublimálódva most, a halál közvetlen szom­ szédságában ezernyi szétszórt vágyamat egyetlen hatalmas vággyá sűríti, ma­ gának az életnek a vágyává, amely önmagát akarja: az életet, a bennem élő végtelenséget. Visszairányul önmagába, önmagamba, kiteljesedik, megvalósít­ ja önmagát bennem, puccsszerűen birtokba veszi egész lényemet. Újra és új értéket ad életemnek, amelyhez visszatérít. Ez az érték maga a puszta élet. A halálban nem ismertem, nem is ismerhettem saját magamra, a halál nem az én birtokom, s a birtokháborításért a bírság önnön létem. Az életben azonban most saját birtokomra ismerhetek rá: ez az egyedüli, mi megada­ tott nekem. Születésem nem az én erényem vagy bűnöm, nem tehetek róla, ám az életem az enyém, kizárólag az enyém, s ha értelmetlen is, felelősség­ gel tartozom érte legalábbis önmagamnak, akár az anya torzszülött gyerme­ kéért. A lelkemet birtokába vevő végtelenség egylényegű az egyetemes tel­ jességgel, benne önmagára, meg rám talál a racionális lényemtől ed­ dig oly távoli és idegen egyetemesség, mely áthatja lényemet. Ebben a belső végtelenben maga az élet akarja önmagát: az életet. Az elemi erővel fölszabaduló életösztönben, paradicsomi emlékben és vágyban: a remény­ ben a belső végtelen önmagát akarja. Ez a remény egy olyan cél választá­ sára késztet engemet, amelynek irányában megnyilatkozhat, hogy ebben a megnyilatkozásban a teljesség érezze önmagát. Tudom ugyan immár, hogy semminek sincsen értelme, a remény azonban mégis cselekvésre ösztönöz en­ gemet - ellenállhatatlanul. És cselekedve, maga a cselekvésem lehetővé mi­ nősíti a lehetetlent, valamivé a semmit. Cselekedetemmel önmaga mból vetítek ki értéket valamilyen célra, bizonyságok mellőzésével teremtek magamnak bizonyos­ ságot, amelyet maga a cselekvésem szentesít. Pascali értelemben fogadást teszek egy tétre, a fogadás minden jól ismert kockázatával. Sőt, a kudarc biztos tuda­ tában, hiszen tudva tudom, hogy a tétnek csak az én számomra és csak azért 68 �van értéke, mert a választásom reá esett (Sartre). Tudom, hogy valójában nincs is tét, s hogy cselekedetem lényegében merőben reménytelen, hogy sem­ mi esélyem megnyerni ezt a „fogadást” , mégis, reménytelenül is cselekszem, mivel cselekedetemnek valójában nem célja, hanem belső értelme van: cse­ lekedetemmel összhangzó renddé artikulálom, formálom a lényemet birtoká­ ba vett belső végtelent. Meg kell alkotnom önmagamat, önmagam életét a semmi korlátai között. „Az ember önmagának istene. . . s azzá, ki lesz, ma­ ga tevé magát.” (Madách, Commodus) A remény ugyanis lényeges immanens fölismerést hordoz magában: a ben­ sőben váratlan és elemi erővel megvalósuló teljességben fölismerhetem az egyetemességben ható fenséges összhangot (vö. Einstein), de egyben fölismer­ hetem a hiteles élet esélyét is: nem a külső teljességben kell megtalálnom ön­ magam összhangját, hanem a belső összhangban a teljességet. Erre kell hát fogadást tennem. Még akkor is, ha tudva tudom, hogy fo­ gadásom reménytelen. Mégis cselekszem. És ezzel legalább elhárítom magam­ ról a felelősséget: nem az én hibám, fatális tévedés csupán, hogy a lehető­ séget végül mégis a szükségszerűség váltja föl: a halál. Madách még ennél is többet sugall: az életem igaz nem lehet csak szép; pontosabban, bár az életem igaz nem lehet, széppé azért tehetem. Én ma­ gam . . . „Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valah o n n an ...” (Kazamtzakisz, Zorbász, a görög) „M i az élet költészet nélkül: csontváz" (Madách, Nápolyi Endre) 12. N ota bene. A Tragédia azt sugallja, hogy el kell jutnunk a mélypontig, szembesülnünk kell a halállal ahhoz, hogy megtalálhassuk az utat a hiteles emberi életbe. „Élethez halálon át az út” - idézi a Szentírás szavait Madách a Csák végnapjaiban. Ám sokan vannak, akik mégis belevetik magukat a sza­ kadékba. Akikre nem talál rá a remény. Hiszen igaz ugyan, hogy az „és mégis” daca „a magyar eidos legsajátosabb filozófiai mondanivalója" (Szerb Antal), ám az is tény, hogy ma sehol a világon nincs annyi öngyilkos, mint éppen nálunk. Mi hát a garancia arra, hogy visszatérhetünk a szakadék pere­ méről, ha netán odamerészkednénk? Semmi garancia! A Madách-sugallta válasz nem általános érvényű, nem is lehetne az, hiszen kinek-kinek méretére szabott. Csak azt mentheti meg a re­ mény, csak annak van esélye a hiteles életre, akiben elég intenzív a Paradi­ csom emléke, a teljesség és az összhang igénye. Olyan ez, akár a testedzés: lélekedzés. Minél többször és minél hosszabb időre mártózik meg valaki a teljességben, az összhang élményében, annál edzettebbé, védettebbé válik az egzisztenciális űr kísértéseivel, a reménytelenséggel szemben. Folytatás az előző számból. Az irodalomjegyzéket - terjedelmi okok miatt - a szerz ővel egyetértésben elhagytuk, viszont az utalásokat a szövegben megőriztük. Ezzel megnehezítettük olvasóink dolgát, amiért elnézést kérünk - a szerk. 69 �történelmi figyelő A. Sajti Enikő: Délvidék 1 9 4 1 - 1 9 4 4 A magyar kormányok délszláv politikája Ha vannak - és vannak! a második (világháború évei Magyarországa tör­ ténelmének sokat emlegetett, nemzeti önvádat és nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot eredményező tragikus eseményei, akkor azok között is az első helyek egyikére kívánkozik az újvidéki „hideg napok” története. Az 1942 januárjá­ ban Újvidéken és környékén lezajlott razzia „eredményei” már akkor meg­ rázták és foglalkoztatták a magyar közvéleményt, a Délvidék pedig sokáig egyet jelentett Újvidékkel. A második világháború után felnövekedett nemzedékek tagjai Cseres Tibor Hideg napok című könyvéből és a belőle készült Kovács András-filmből kap­ tak híradást egy soha nem múló, mindig önmarcangolásra késztető tragédiá­ ról. A razzia megközelítőleg háromezer - többségében ártatlan - szerb, zsidó, magyar és német áldozatának emléke örökké kísért a magyar történelemben. Hogy miért kellett meghalniuk, ma sem tudjuk pontosan. Hogy voltak köz­ tük partizánok, szabotőrök - bizonyosan - , hogy működik a visszacsatolt te­ rületeken a jugoszláv ellenállás, arról megcsonkított magyar katonák és csend­ őrök holtteste tanúskodott. Hogy háborúban, háborús körülmények között min­ den hadsereg megtorol minden ellene irányuló támadást - tény. Ez történt a Délvidéken is, máig szóló tanulságként. A Délvidék és az ott 1941 és 1944 között lejátszódó események azonban nemcsak Újvidéket, a razziákat jelentették. Hogy mi minden történt ezen a rendkívüli tarka nemzetiségi képet mutató területen a második világháború éveiben, miként módosult a magyar kormányoknak a Délvidékkel kapcso­ latos politikája, arról most olvashatunk először igényes, alapos történészi fel­ dolgozást, A. Sajti Enikő tollából. A szerző korábbi írásaiból is kitűnt már, hogy a Délvidék, a magyar-délszláv kapcsolatok - különösen a második világháború alatti időszak - törté­ netének kitűnő ismerője. A téma iránti érzékenysége, felkészültsége szinte „kényszerítette” a munka megírására. A kötet alcíméből arra következtethetünk, hogy a magyar kormányok dél­ szláv politikájának történetével, változásaival ismerkedhetünk meg a vissza­ csatolástól a terület ismételt elvesztéséig. A könyvet végigolvasva viszont azt tapasztalhatjuk, hogy többet kapunk, mint amit az alcím sejtetett. Gyakorla­ tilag feltárul előttünk a Délvidék 1941 és 1944 közötti részletes története. Megismerkedhetünk a terület nemzetiségi és gazdasági viszonyaival, az ott élő népek egymás iránt érzett érzelmeivel, az évszázados együttélés gondjai­ val, bajaival, eredményeivel. 70 �Ismeretes, hogy a trianoni békediktátum után létrejött szomszédos államok közül Magyarország viszonya - a kezdeti mélypont után - a délszláv király­ sággal, Jugoszláviával vált a legrendezettebbé. Horthy Miklós kormányzó már 1926-ban, híres mohácsi beszédében felvetette a magyar-délszláv köze­ ledés lehetőségét és fontosságát. A magyar kormányok politikája — melyben nemegyszer hivatkoztak az évszázados magyar- horvát együttélésre, a közös magyar-szerb küzdelmekre stb. - 1940-ben érte el a csúcspontját Jugoszlávia esetében. Megkötötték a magyar-jugoszláv „örök barátsági szerződést” . A két állam közötti barátságot, megegyezést dokumentáló okmány azonban nem volt sokáig érvényben. Magyarország 1941. április 11-én - hivatkozva Jugoszlávia állami létének megszűntére - megindította csapatait a Délvidék visszafogla­ lására. Az évszázados együttélés, a korábbi közös harcok - de egyben ellentétek - , a mindkét oldalon számos esetben hangoztatott kölcsönös megbecsülés ellené­ re a visszatért Délvidék nem lett a megbékélés szigete. A Trianon utáni vélt és valós sérelmek, telepítések és kitelepítések, a bevonuló katonákra orvul leadott lövések súlyos következménnyel jártak. A katonai vezetés a legkemé­ nyebb szigor alkalmazását írta elő, amelyre az adott körülmények között szük­ ség volt és szinte mindig egyéni elbírálás eredménye volt, hogy a parancsno­ kok éltek, avagy visszaéltek vele. Úgy érzem, ezekről a kérdésekről a szerző­ nek talán részletesebben, néha árnyaltabban is lehetett volna írnia. Utalhatott volna arra, hogy a bevonuló magyar csapatoknak nem a kiprovokált harc volt a feladatuk, a délvidéki viszonyokat még korábbi katonai pályafutásuk során megismert parancsnokok egy része a megbékélés híve volt és meg is tett azért mindent, például Stomm Marcel tábornok, a 14. gyalogdandár parancsnoka. Ugyanakkor meg kell értenünk azokat is, akik szülőföldjükért, hazájuk vé­ delmében ragadtak fegyvert és nem válogattak az eszközökben, nem törődtek a következményekkel. A harcok - amelyek gyakorlatilag elszórt lövöldözéseket jelentettek - el­ ülte után, ha lassan is, de megindult a „békés” polgári élet. Ez a „békés pol­ gári élet” azonban sokak számára a terület elhagyását jelentette, a magyar kormány ugyanis a nem őslakosokat, az 1918 után betelepített délszlávokat igyekezett kitelepíteni és visszatoloncolni Szerbiába, Horvátországba. Ezek a lépések nem segítették elő a megbékélést, még akkor sem, ha például a magyar-horvát viszonyban ez kisebb tehertételt jelentett, mint magyar-szerb vo­ natkozásban. A magyar-horvát viszonyt sokkal inkább megterhelte a Mura­ köz hovatartozásának kérdése, a soha le nem zárt vita. Az emigráns jugoszláv kormánnyal - a „hideg napok” ellenére is - viszony­ lag jó kapcsolatot épített ki a magyar kormány 1943-1944-ben. Különösen az emigráns kormány irányította ellenállási mozgalom, illetve a németek irányí­ tása alatt álló Szerbia bábkormányával alakult ki szorosabb kapcsolat, amely fegyverek, lőszer és gabona szállításában is realizálódott. Visszatérve a korábban röviden érintett telepítések, kitelepítések kérdésére, szólni kell a könyv azon részéről is, amely a bukovinai székelyek és a boszniai magyarok Délvidékre történő telepítésével foglalkozik. A trianoni szerződés után a jugoszláv kormány igyekezett a Délvidék nemzeti-nemzetiségi viszo­ nyait telepítésiekkel megváltoztatni. Ezeket a telepeseket a magyar kormá­ nyok 1941 után igyekeztek az anyaországba „irányítani” . A felszabadult te­ rületekre Bukovinából és Boszniából telepítettek be székelyeket, magyarokat, 71 �kiemelve ezzel őket a hosszabb távon beolvadás veszélyével fenyegető román, délszláv környezetből. Ezek a telepítések azonban nem csökkentették, de nö­ velték az ellentéteket a Délvidéken és a későbbi visszavágások alapját képezték/képezhették. Az utóbbiak azok a dolgok, amelyekről általában alig olvashatunk hazai munkákban, pedig múltunk kendőzetlen feltárásához hozzátartozik a bennün­ ket ért sérelmek bemutatása i s. Egykoron úgy v éltük, hogy nemzeti múltunk valós feltárása másokat is arra ösztönözhet Kelet-Közép-Európában, hogy ugyanezt tegyék saját történelmükkel. Példánk sajnos nem lett „ragadós” . Mindenki örömmel és dicsérettel szólt törekvéseinkről és hasznosan építette be „bűneinket” saját történelmi érvrendszerébe, de nem vette senki sem a fá­ radságot, hogy megírja saját „újvidékét” . Ezekről az eseményekről mi leg­ feljebb egy-egy hazai munka lábjegyzetében olvashatunk, pedig a mi halottaink is me gérdemelnék, hogy elsirassuk őket. Visszatérve A. Sajti Enikő tanulságos, mindenki számára jó szívvel ajánlható munkájára, utalnom kell röviden egy szinte minden, Magyarország má­ sodik világháború történetét érintő munkában felfedezhető problémára. Ez pedig a kor katonai-hadtörténelmi eseményeinek, hivataltörténetének, katonai hierarchiájának a hiányos ismerete. Úgy vélem, ezért fordulhatott elő ebben a munkában is nem létezett katonai beosztások említése, pontatlan neve k, rendfokozatok, összekevert alá- és fölérendeltségi viszonyok stb. használata. Ügy vélem, ,ha a szerző ezekre az apróságokra is olyan történészi alaposság­ gal ifigyeit volna, mint tette azt a politika, külpolitikai vonatkozások eseté­ ben, akkor még sikeresebb munkáról mondhatná a recenzens: érdemes volt megírni, érdemes volt elolvasni! (Kossuth) Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 19 4 5 A Palócföld 1986. évi 4. számában Izsák Lajos A Kereszténydemokrata Nép­ párt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kötetének az ismertetése so­ rán azt írtam, hogy a Kossuth Kiadó Négy évtized címet viselő könyvsoro­ zatában közreadott munkák mindenki számára ajánlhatóak, sikeres és hasz­ nos vállalkozás volt a sorozat életre keltése. A leírtak ellenére sem gondol­ tam azonban akkor azt, hogy alig valamivel több mint másfél év múlva is­ mét - az 1944. december 21-22-ével kezdődő új magyar történelem érdekes, de talán kevésbé ismert eseményeiről történészi igényességgel szóló - sorozat újabb kötetének ismertetésére vállalkozom. Alig két évvel ezelőtt a sorozat szerkesztői még csak az ötödik-hatodik kö­ tetet tehették le az olvasók asztalára, napjainkban pedig már a tizenötödik­ nél tartanak. E szépen gyarapodó sorozat tizenharmadik köteteként látott napvilágot Korom M ihály A magyar fegyverszünet 1945 című munkája. Úgy vélem az olvasók előtt nem ismeretlen a szerző és eddigi munkássága sem, hiszen már több mint negyedszázada, hogy rendszeresen publikál köny­ veket, tanulmányokat, cikkeket a népi demokratikus Magyarország történe­ téből. Különös előszeretettel vizsgálja Korom Mihály az 1944-1945-ös eszten­ dők eseményeit, legyenek azok politika-, társadalom- avagy éppenséggel had­ 72 �történeti megközelítést igénylőek. Eddigi munkái - amelyek az 1944 októbere és 1945 áprilisa között eltelt hónapok eseményeit dolgozták fel - szinte ki­ vétel nélkül foglalkoztak a magyar fegyverszüneti tárgyalások eseményeivel. Jelen kötete most egyedül ennek az egy kérdésnek a bemutatására vállal­ kozott. Úgy érzem, eléggé ismeretes az a tény, hogy a Debrecenben megalakult ideiglenes nemzetgyűlés által megválasztott ideiglenes nemzeti kormány egyik első feladatának tartotta a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmak­ kal megkötendő fegyverszüneti egyezmény mielőbbi aláírását. Ezért a kor­ mány már a megalakulását követő napon - 1944. december 23. - kérelem­ mel fordult a Szovjetunióhoz, miszerint eltökélt szándéka, hogy fegyverszü­ netet kössön a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmakkal. A fegyverszüneti kérelem őszinteségét és a szándék megerősítését (is) bizonyítandó az ideigle­ nes nemzeti kormány 1944. december 28-án hadat üzent a hitleri Német­ országnak. Ez a hadüzenet azonban c sak jelképes lehetett, hiszen Magyarország - amelynek ekkor két kormánya volt - még hadban állt a Szovjet­ unióval és a szövetséges hatalmakkal. A Horthy Miklós által Moszkvába kül­ dött fegyverszüneti delegáció tagjai - Faragho Gábor, gróf Teleki |Géza, Szentiványi Domokos - hiába írták alá 1944. október 1 1 -én az előzetes fegy­ verszüneti egyezményről szóló okmányt (ezt Korom Mihály nem „előzetes fegyverszüneti egyezmény” -nek, hanem „a tényleges fegyverszüneti tárgyalás megindításához szükséges előfeltétel” elfogadásának nevezi. Ha ez valóban így értelmezhető, akkor nem hibáztatható Horthy Miklós azért, mert 1944. ok­ tóber 15-én elhangzott kormányzói proklamáció szövegében az „előzetes fegyverszünetet kötünk” kifejezést használta), az a n yilas-hungarista hatalomát­ vétel következtében gyakorlatilag érvényét veszítette. A sikertelen kiugrási kísérlet, amelynek főleg a későbbi eseményekre g ya­ korolt hatásáról ír a szerző, új feltételeket teremtett. A németekkel szembe­ fordulni nem tudó, nem akaró magyar politikai és katonai vezetés helyére, az ország németektől-nyilasoktól megtisztított részén létrejött ideiglenes nem­ zeti kormány lépett. Ennek a kormánynak a fegyverszünetre vonatkozó kérését a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak pozitívan fogadták és lehetővé tették a magyar fegyverszüneti delegáció Moszkvába történő utazását. Közben a magyar fél előtt - azok részleteiről szinte semmit sem tudva folytak a szövetséges hatalmak közötti tárgyalások a magyar fegyverszüneti feltételekről. Úgy tűnik, a szövetségesek között a feltételek pontos megfogal­ mazásában több probléma merült fel, mint a későbbiek során a legyőzött M a­ gyarország és a szövetséges hatalmak képviselői között. Igaz az előbbihez hozzátartozik az a tény is, hogy a szövetségesek megbeszélései során egyen­ rangú felek tárgyaltak, míg az utóbbi esetben egy legyőzött félnek diktáltak! Az antifasiszta koalíció vezető hatalmait a magyar fegyverszüneti egyez­ mény megszövegezésekor már élő példák - például szovjet-finn, szovjet-ro­ mán, szovjet-bolgár fegyverszüneti szerződések - „segítették” . Gyakorlatilag ezek alapján készült el a magyar fegyverszüneti egyezmény is. Sajnos nem tartalmazott azonban olyan kitételeket, miszerint Magyarországot a szövetsé­ gesek elismernék hadviselő félnek, bár a lehetőséget - alig több mint papí­ ron - megadták a fegyveres harcra, amikor nyolc, nehézfegyverekkel is fel­ szerelt gyaloghadosztály felállítását engedélyezték/írták elő. 73 �Korom Mihály könyvében elsősorban a húsz pontot tartalmazó fegyverszü­ neti egyezmény létrejöttének körülményeiről, a feltételek 1944. október 11-e előtti és 1944. október 15-e utáni módosulásairól ír és csak érinti a magyar elképzeléseket. Igaz a legjobb akarattal sem tehetett volna mást, hiszen ma­ gyar elképzelések, főleg olyanok, amelyeknek realitása is lett volna, nem lé­ teztek. Ezért is érzem kissé túlzónak azt a megállapítást, miszerint a magyar fegyverszüneti delegáció - dr. Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János vezérezredes honvédelmi miniszter és dr. Balogh István miniszterelnökségi ál­ lamtitkár - nem használta ki az esetleges lehetőségeket és nem tett meg min­ dent egy kedvezőbbnek tűnő fegyverszüneti egyezmény érdekében. Ezt a szer­ ző részben a delegáció összetételével, részben a körülményekkel magyarázza. Megítélésem szerint egy más összetételű delegáció - például kommunista rész­ vétellel (Rákosi Mátyásék nem „törték” magukat, hogy a delegáció tagjai le­ hessenek) sem ért volna el más eredményt 1945 januárjában. Úgy vélem, hogy az 1944. október 15—1 6-ai sikertelen kiugrási kísérlet csak megerősítette azt a szovjet véleményt Magyarországgal kapcsolatban, amelyet Molotov kül­ ügyi népbiztos 1943-ban ekképp fogalmazott meg: „ A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németország­ nak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekménye­ kért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nem csak a magyar kormánynak kell viselnie, ha­ nem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is. A szovjet kormány . . . úgy véli, hogy a szövetségeseknek Magyarország­ gal, valamint Németország és Olaszország más csatlósaival létesítendő kap­ csolataiban az alábbi alapvető elveket kell lefektetni: 1. feltétel nélküli megadás; 2. az általuk megszállt terület visszaadása; 3. kártérítés az akozott háborús károkért; 4. a háborúért felelős személyek megbüntetése.” Megítélésem szerint ezek az alapelvek - ha bizonyos esetekben finomod­ tak is - érvényben voltak 1945 januárjában is. Ezek megléte mellett pedig jobb feltételek „kiharcolása” elképzelhetetlen volt. Az előbbi alapállásból megfogalmazott feltételeket - melyeket a szövetsé­ ges hatalmak együtt dolgoztak ki - 1945. január 20-án írták alá Magyaror­ szág nevében az ideiglenes nemzeti kormány képviselői, míg a szövetséges hatalmak részéről Vorosilov marsall látta el kézjegyével az okmányt. E szer­ ződés aláírása azt jelentette, hogy a Debrecenben létrejött új magyar állam megszűnt hadviselő fél lenni a szövetséges hatalmakkal szemben, de az ok­ mány tanúsága szerint Csehszlovákia ellenében is! Korom Mihály könyve úgy vélem, figyelemre méltó módon tárja fel és elemzi a magyar fegyverszüneti egyezmény történetét. A sokoldalú megköze­ lítést alkalmazó munka egyik fő érdeme a komparatisztikai kísérlet a magyar és más „csatlós” államokkal kötött fegyverszüneti egyezmények egybevetésére. A dicsérő szavak mellett szólni kell azonban néhány apró hibáról is - pél­ dául Faragho Gábor közlekedésügyi miniszterként történő szerepeltetése közellátásügyi miniszter helyett, a nagyköveti és követi rangok nem mindig he­ lyes használata stb. - , amelyek kicsit nagyobb szerzői/szerkesztői odafigye­ léssel elkerülhetők lettek volna. S Z A K Á L Y SÁN D O R 74 �szomszédság és közösség D O BO SSY LÁSZLÓ Masaryk a jó palócoknál Példázat a demokráciáról 1930. szeptember 12-én, este hét óra tájt Masaryk elnök rangos kísérettel hi­ vatalos látogatásra Losoncra érkezett. Ahogy ilyenkor szokás, diadalkapu, Zászlódíszben pompázó utcák, a főtéren díszszázad, katonai parádé, himnu­ szok, a járási hivatalban pedig ez alkalomra sebtében tatarozott termek vár­ ták. És természetesen üdvözlőbeszédek, szlovák és magyar nyelven. A fogadtatás előkészítésére viszonylag kevés idejük volt az illetékesek­ nek; alig három héttel korábban kaptak értesítést arról, hogy az elnök meg­ látogatja a kékkői és a losonci járást. A látogatás céljáról hivatalos közle­ ményt nem adtak ki, s az időpontról sem tájékoztatták a hírközlő szerveket. Viszont általában ismert volt, hogy e nemzetiségileg vegyes lakosságú járá­ sokat országos mértékben is legmélyebben sújtotta a gazdasági válság: indo­ koltnak látszott tehát a következtetés, hogy az elnök személyesen k ívánt ta­ lálkozni a válsággyötörte lakosság képviselőivel. Masaryk azonban mindig mást és többet, meglepőbbet is szokott tenni, mint amennyit a hivatali köte­ lezettsége előírt. Ez alkalommal szintén és nyilvánvalóan nem csupán ország­ járási szándék vezette abban, hogy elnökségének tizenegyedik évében először tegyen látogatást magyarok által is lakott járásokban, méghozzá úgy, hogy az éjszakát egy magyar többségű városban töltse. Az ismertetendő körülmények folytán érthető, hogy a közigazgatási ható­ ságok, amelyek a körutat szervezték, előre bekérték az üdvözlésre kijelölt vagy felkért személyektől a legföljebb másfél perces üdvözlőbeszéd szövegét, hangsúlyozottan nem cenzúrázás végett, hanem hogy az elnök megfelelően felkészülhessen a válaszokra. Mindez azt eredményezte, hogy a kékkői és losonci körút, zsúfolt programjával és kétnyelvű - szlovák és magyar - el­ nöki megnyilatkozásaival, majd az ezek nyomán kibontakozott messzeható sajtóvisszhanggal, amelyet az egyik lap, némi túlzással, „sajtóháborúnak” ne­ vezett, sűrítetten szemlélteti azokat a bonyolult problémákat, súlyos gondo­ kat és belső ellentmondásokat, amelyek a filozófus elnök közéleti cselekvését nemcsak e végső korszakban, hanem általában is jellemezték. Ezenfölül pe­ dig szemlélteti - nézetem szerint - a kelet-közép-európai nemzetek fejlődéstörténetének a két háború közti tragikus szakaszának több fontos mozzana­ tát is. A vizsgálódásunk tárgyául szolgáló elnöki látogatás hátterének érzékelte­ tése végett megemlítendő, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó Csehszlovák Néppárt szlovák tagozatának lapja a látogatás előtti napon vészjelzést közölt a losonci járás katasztrofális gazdasági helyzetéről „SOS z Lučenca” (SOS 75 �Losoncról) címmel; egy kivételével valamennyi iparvállalat csődbe jutása, a munkanélküliség ugrásszerű emelkedése: ezek voltak a legriasztóbb tünetek... Másrészt, e nevezetes körút egybeesett a németországi parlamenti választá­ sokkal, amelyeknek legfőbb eseménye a Nemzeti Szocialista Párt látványos előretörése és - kisebb mértékben - a Kommunista Párt megerősödése. Olyan - tudományosan képzett - politológus számára, amilyen Masaryk volt, e ket­ tős jelzés: a gazdasági és a politikai inkább csak fokozta, mintsem újdon­ ságként kiváltotta a cselekvés szükségét. Ez esetben az elnöki cselekvés kísérletet jelentett arra, hogy megerősítse s ország-világ előtt szemléltesse a gazdasági bajokkal terhelt, ám a demok­ ratikus események iránt hűséget tanúsító nemzetek és nemzetiségek egységét. A választás a kékkői és a losonci járásra bizonnyal nemcsak a Masaryk tudatában folyamatosan jelenlevő magyar kérdés miatt esett, hanem ugyan­ ilyen - sőt nagyobb! - súllyal azért is, mert az európai fasizmusok térhódí­ tásával egybeesőn növekedett a szlovák szeparatista mozgalom különféle vál­ tozatainak, főként persze az ún. Hlinka Pártnak a tömegbefolyása. Jellemzé­ sül említhető, hogy az elnöki körút idején a csehszlovákiai - s részben a magyarországi - sajtó egyik fő témája a Tuka-per fejleményeinek taglalása volt. Masaryk kékkői és losonci körútjának az ismertetését, illetve elemzését olvasva föl is tűnhet majd, mily gondos arányosítás érvényesült a szlovák és a magyar lakosság, valamint ezek politikai képviselete címére intézett elnöki szózatokban. A tévedés kockázatát vállalva állítható, hogy a nyolcvanéves elnök és tanácsadói azért határozták el s készítették elő rendkívüli körülte­ kintéssel e körutat, hogy a politikai és - főképp - gazdasági válságok foly­ tán sűrűn keletkező réseket az elnök kivételes tekintélye és megnyerő egyé­ nisége révén nemcsak helyi, hanem - a sajtó és a már terjedő rádió közvetítésével - országos, sőt nemzetközi méretekben is sikerüljön kiküszöbölni. Sikerült-e? Tüzetes levéltári kutatás esetleg fényt deríthetne rá, milyen ré­ sze volt e vállalkozás megtervezésében magának az elnöknek s milyen ré­ szük a különféle politikai tanácsadóknak. Itt most csupán az eredményről kí­ vánok kritikailag számot adni, a korabeli csehszlovákiai (szlovák, cseh, né­ met és kétféle - kormánypárti és ellenzéki - magyar), valamint a budapesti sajtó híradásai és kommentárjai, lelkendezőn magasztaló vagy tartózkodón e l­ utasító állásfoglalásai alapján. Tanulságul szolgálhat az is, hogy az ellenzéki sajtó már az első híradásokban fölös bőséggel ismertette, mennyibe kerül az utak rendbehozatala, amelyeken az elnöki kocsisor elhalad, hány méter szö­ vetet használnak fel lobogók és egyéb dekorációk készítésére, mennyit költe­ nek a Losonci Járási Hivatal épületének tatarozására. . . Ez utóbbi intézmény, komolyan véve a pohár vízben kavargó vihart, a Losonci Hírlap 1930. szeptember 21-i számában, imigyen cáfolta e híreszteléseket: „Az Elnök Úr elszállásolása alkalmából új, drága bútorok beszerzésére vonatkozó hírek nem felelnek meg a valóságnak; mindössze egy kókusz szőnyéget vásároltunk.” Az elnök és kísérete 1930. szeptember 12-én, a kistapolcsányi nyári denciából jövet, Zólyomig vonaton, onnan pedig gépkocsikon utazva, délután érkezett Kékkőre; a hatóságok vezetői és a lakosság képviselői vák és magyar üdvözlőbeszédekkel fogadták. A helybeli katolikus pap 76 rezi­ kora szlo­ által �elmondott magyar nyelvű üdvözletre, általános nyilatkozatot téve, magyarul válaszolt: „Tisztelendő uram, köszönettel fogadom beszámolóját a magyar la­ kosság hűségéről, s biztosítom Önt, hogy legjobb meggyőződésem szerint igyekszem politikai fejlődésünknek olyan irányelveket adni, amelyek révén államéletünk a minden állampolgár részére egyformán érvényesülő igazságon alapulhat.” Ezt követően átadták az elnöknek a kékkői járás területén szü­ letett írók és költők műveinek díszkötésű példányait; gondosan ügyelve a nemzetiségi tagolódásra, három szlovák és három magyar szerző (Balassi Bá­ lint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán) műveit vehette át az elnök. Kékkőről az elnöki kocsisor Alsósztregovára hajtott. A temetőben, a Madách-sírbolt előtt a község plébánosa szlovák és magyar beszéddel köszön­ tötte, előadva, hogy a község szülötte, Madách Imre, magyarul írt, de a mű­ veiben kifejtett gondolatok egyetemesen alkalmasak arra, hogy összekap­ csoljanak nemzeteket, vallásokat, politikai pártokat; ezek jegyében - tette hozzá - a község magyar és szlovák lakói hagyományosan jó viszonyban él­ nek és dolgoznak. Az elnök, válasza szlovák részében, elégedetten nyugtázta a nemzeti és vallási türelmességről mondottakat s örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyarok és a szlovákok példás egyetértésben élnek. Válaszát ma­ gyarul folytatva, meglepő nyilatkozatot tett: „Örülök, hogy kegyelettel ápol­ ják dicső földijük emlékét. Mi is tiszteljük őt, nem azért, mert szlovák szár­ mazású, hanem azért, mert a maga idejében, miként előtte Kollár szlovák költő, az emberben az embert kereste. E két nagy költő-tanító hagyatéka a legjobb program Szlovákia és az egész köztársaság részére.” Az elnök és kísérete a sírbolthoz lépett, s itt M a saryk, kalapját levéve, Madách Imre sírjára babérkoszorút helyezett, az állam színeivel díszített szalagon e magyar nyelvű szöveggel: Az ember tragédiája alkotójának - T. G. Masaryk. Ugyancsak az alsósztregovai temetőben bemutatták neki Madách Imre unokáját, Lázár Pálnét, valamint Lázár Pált és kislányukat. Majd át­ vette C seh Lajos, losonci magyar festőművész alkotását, amely Ipoly-vidéki tájat s benne dolgozó magyar földműveseket jelenít meg. Az elnök magya­ rul köszönte meg a szép ajándékot: „Uraim, köszönöm a becses ajándékot. Kedves emlék lesz nekem az itteni tájra s a magyar földművesekre.” Mielőtt tovább kísérnénk Masarykot és munkatársait a Losonc felé veze­ tő útjukon, hadd tegyek néhány kritikai észrevételt az előadottakról. Ami először is szembeötlik, az a már említett kínosan arányos adagolása a magyar és szlovák vonatkozásoknak: egy pont ide, egy pont oda; esetileg ha lehet - egy pont a magyaroknak, kettő a szlovákoknak. Nem kétséges, e szándékkal magyarázható a minden irodalomismerőt okkal meglepő s teljesség­ gel alaptalan párhuzam Madách és Kollár között. Hasonlóképpen e minden­ áron való arányosítási szándéknak tulajdonítom azt a meghökkentő igyeke­ zetet is, amellyel az elnök szükségesnek vélte szóba hozni A z ember tragé­ diája költőjének állítólagos szlovák származását. Masaryk itt - akarva-akaratlan s nyilván politikai okból: tanácsadói sugallatra - beletévedt közép­ európai zavaros viszonyaink sűrűjébe, ahol bizony a múlt mindenre és mindennek az ellenkezőjére is bőven kínál példát. 77 �K i ne tudná például, hogy költőink hetedízigleni dédapja, Madách Gáspár - az ő korában, vagyis a X V II. században természetes többnyelvűség foly­ tán - magyar költemények szerzése mellett műfordításokat is készített bib­ liai cseh nyelvre (s ennek révén - indokoltan - szerény hely illeti meg a ré­ gi szlovák irodalom történetében). Ám lehet-e, szabad-e ebből olyan politi­ kai célzatú, durván aktualizáló következtetést levonni, hogy Madách Imre szlovák származású volt, a nemzeti kötődés X IX . és XX. századi értelmé­ ben? S ezt épp a kritikai gondolkodás élharcosaként a nemzete életében oly sok alattomos támadást megélt Masaryk ne ismerte volna? Természetes, hogy ismerte; s nyilvánvalólag tudta azt is, hogy csak a mű számít, s nem a föltételezett származás. A politikai cselekvésnek azonban megvannak a maga sajátos szabályai, amelyek alól senki sem mentesülhet, legyen bármekkora is az erkölcsi vagy szellemi tekintélye. E szabályok közt pedig nem kétségesen fő hely illeti meg az alkalmazkodás, a megalkuvás, a kompromisszumkötés szükségét. Még mindig a magyar-szlovák arányosítási törekvést példázza a Csehszlo­ vák Távirati Irodának az ugyanaznapon, de már Losoncról keltezett köz­ leménye, amely akaratlanul is mosolyt fakaszt az olvasóban. E híradás ugyanis arról értesít, hogy alsósztregovai tartózkodása idején az elnök ba­ bérkoszorút adott át a helyi tisztségviselőknek azzal a kéréssel, hogy helyez­ zék el az egyik közeli helység temetőjében nyugvó Daniel Maróthy szlovák költő és író sírjára. A koszorút - ugyanúgy, mint a Madách-sírra helyezet­ tet - az állam színeivel díszített szalag fonja körül e felirattal: Daniel Maróthynak - T. G. Masaryk. (Az olvasó képzeletére bízom, hogy folytassa - ha kívánja - az arányo­ sítási játékot a „szlovák származású” magyar Madách s a magyar nevű szlo­ vák Maróthy sírjának párhuzamos megkoszorúzása ürügyén.) Az elnököt és kíséretét Losoncon teljes hivatalos pompával fogadták. A látványos protokolláris fogadás után a választott testületek, illetve a lakos­ ság képviseletében két szlovák és két magyar üdvözlőbeszéd hangzott el, másfél-másfél perces tartammal. A szlovák beszédek a hálát és hódolatot tolmácsolták, az egyik magyar üdvözlet a helyi sajtó beszámolóját idézve „az alkalomhoz méltó tónusú” volt, a másik azonban, amelyet a szónok, dr. G iller János ügyvéd, tartománygyűlési képviselő - a Slovenský Denník tudósítása szerint - szlovákul és magyarul adott elő, váratlan vihart tá­ masztott. Ez ok miatt a beszédet érdemesnek látszik hiánytalanul közölni, átvéve - noha másutt is megjelent - a vendéglátó város „Masaryk (Rákóczi) utcájában” szerkesztett Losonci Hírlap szövegét: „Köztársasági Elnök Úr! Losonc magyarsága tisztelettel hajol meg a köz­ társaság legmagasabb méltósága és ezen méltóságnak viselője előtt. A ma­ gyar természet hozza magával, hogy szívesen üdvözöl mindenkit, aki ven­ dégként jön körébe s jóindulattal közeledik hozzá.. - Elnök Úr tudományos és politikai munkássága a múltban, mint szintén egy kisebbség vezéréé, tiszteletet parancsolt, és csak természetes, hogy a mi részünkről, akik jelenleg élünk ki­ sebbségi sorsban, a legteljesebb méltánylásban és tiszteletben részesül. - Mi nem hallgatjuk el, hogy jelenlegi sorsunkkal nem vagyunk megelégedve, ne- 78 �künk sem a törvény, de még kevésbé annak végrehajtása nem adta meg azt, amihez mint eleven életet élő nemzetinek feltétlenül joga volna. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak teljesítését csak a Köztársasági Elnök úrnak akarata és páratlan igazságszeretete biztosíthatja nekünk. - Ebben a városban ősidők óta békességben éltünk mi többségben levő magyarok és kisebbségben élő szlovákok, de mindkét nemzethez tar­ tozó polgárai ennek a városnak, panaszosan tárjuk nehéz gazdasági helyze­ tünket. Egy haldokló városba érkezett Elnök Ú r! A kihűlt gyárak egy lük­ tető, eleven gazdasági múltnak a bizonysága, az égnek meredő kémények, a maguk némaságával állandó figyelmeztetőink a szomorú jövőre. Mi nem tudjuk elhinni, hogy ez a pusztulás az új államalakulásnak természetes kö­ vetkezménye lenne, mi nem tudjuk elhinni, hogy ezt a pusztulást a gazda­ sági politika jóakaratával és megértésével ne lehetett volna megakadályozni, s éppen ezért mi hálásak vagyunk Önnel szemben, Elnök Űr, hogy eljött közénk s tőlünk akarja hallani panaszainkat, mert aki meghallgatja a pana­ szokat, az remélhetőleg segíteni is alkar azokon. - Legyen az Ön gondja a mi sorsunk is! Isten hozta Önt közénk.” Az üdvözletek elhangzása után az elnök felolvasta a beszédekre előkészített válaszát szlovák és magyar nyelven. Először az első három üdvözletet köszönte meg szlovákul, s a sajtóbeszámolók szerint örömének adott kifejezést a köztársasági rendszer és a demokrácia elveinek érvényesülése miatt. „Kívánatos, hogy ezen elvek mellett kitartsunk mindnyájan, s minden kezdeményezésünk­ ben gyakorlatilag is érvényesítsük őket. Demokratikus dolog, hogy ismer­ tetik velem gazdasági természetű óhajaikat és panaszaikat. . . A jelenlegi nehéz helyzetben fokozott mértékben van szükség a két itt élő nép együtt­ működésére, s kár volna minden jó fejért, amely a szlovákok és a magya­ rok elidegenítésére adná magát s a negációt szolgálná. Az alkotmány és a törvény mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy jogait megvédhesse.” Masaryk ezután a negyedik szónok felé fordult s magyarul így folytatta válaszbeszédét: „G iller doktor úr! Nem kell megismételnem, amit az imént mondottam. Ön azt hiszi, hogy nem volt elég megértés és jóakarat a jelen­ legi gazdasági válság elhárítását illetően. Téved abban, hogy a kormány­ ban nem lett volna elegendő jóakarat. Megengedem, hogy mindannyian messzebbre tekintők lehettünk volna. - Ön elégedetlenségét fejezte ki a ki­ sebbségi jog és annak végrehajtása fölött, s ha jól értem Önt, a régi jogra hivatkozik, amely a régi rezsim alatt volt érvényben. Őszinteségért őszinte­ séget. Ön bizonyára tudja, hogy a régi rezsim a szlovákságnak egyetlenegy állami iskolát nem adott. Épp most voltam Alsósztregován, hogy meghajol­ jak Madách magyar költő emléke előtt. A régi rezsim idején ugyancsak ki­ mentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjá­ nál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztek a temetőből. Tovább folytat­ hatnám a régi rendszer jellemzését, de nem teszem. Szlovenszkó számára ez a rendszer örökre el van távolítva. Itt ma tiszteletben tartjuk Madáchot, olvassuk Mikszáthot, s Balassi sincs elfeledve. - Ha Önnek, Doktor Úr, határozott, konkrét követelései vannak, küldje be azokat nekem és a kor­ mánynak írásban. Én mindenesetre tárgyilagos és jogosult panaszokat ké­ rek. Mindent meg fogok tenni, hogy a törvény előtti egyenlőség ne csak pa­ píron, hanem az életben is meglegyen. Ehhez szükségem van a kisebbségek és parlamenti képviselőik közreműködésére.” 79 �Minthogy aznap este már csak társasági program volt, könnyű vacsora, az utcán lampionos felvonulás, az összegyűlt tömeg üdvözlése a járási hivatal épületének emeleti erkélyéről, térzene stb. - szakítsuk meg az események időrendi előadását, s vegyük szemügyre a losonci fogadtatás két fő doku­ mentumát: a Giller-beszédet és a reá adott erélyes elnöki választ. Giller János az ellenzéki magyar pártszövetség képviselője volt a szlo­ vákiai tartományi gyűlésben, s üdvözlőbeszédében - ha burkoltan is - az a politikai irányzat kapott hangot, amelynek tartalmát és szellemét Buda­ pesten határozták meg, s amely elutasított minden együttműködési lehető­ séget a csahszlovák kormányszerveikkel, s - bizonyos, taktikailag indokolt árnyalati különbségeket felmutatva - Masarykkal is. E konzervatív, sőt reakciós pártok, ellentétben azzal, amit Katona József a Bánk bánban, fennmaradásunk végett, minden nemzedéknek javasolt: „Munkálkodó légy s nem panaszkodó!” - ahelyett, hogy a helyzet adta lehetőségek közt alko­ tó munkára serkentettek volna, sérelmeket gyűjtöttek és termeltek . . . A ré­ gi (magyar) és az új (csehszlovák) államrend összevetése során is csupán formai s nem lényegi volt az irányelvük: a két rendszert - úgymond - nem lehet junktimba hozni, minthogy a csehszlovák álllamot kötelezi a nemzet­ közi érvényű kisebbségvédelmi szerződés, míg a régi rezsim idején semmi­ féle ilyen kötelezettség nem volt. A Giller-beszéd tehát eleve mellőzte a két rendszer összehasonlítását, s hangsúlyozottan csak a magyar nemzetisé­ gű lakosság hátrányosan megkülönböztetett helyzetére hívta föl a figyelmet. Mivel azonban az elnök tanácsadói jól tudták, mi lappang a magyar ellen­ zékiek politikai magatartásának és akcióinak hátterében (vagyis pontosan ismerték a budapesti kapcsolatokat és a mindenáron való gravámenhajszolást), a magyar nyelvű válaszbeszédet úgy fogalmazták meg, hogy a válto­ zatlannak tekintett magyar politikai vonal bírálata fejeződjék ki benne. Ilyképpen e nyilatkozat jó példája annak, amit a szándék és nem a csele­ kedet vitatásának nevezhetünk. Ugyanakkor természetes, hogy a Giller-be­ széd is - provinciális hangvétele ellenére - szintén kollektív mű volt: a magyar ellenzéki pártszövetség állásfoglalását fejezte ki. Bizonyságul em­ líthető, hogy alig néhány nappal később a pártszövetség parlamenti cso­ portja hivatalos nyilatkozatban azonosította magát vele. Másrészt, ellentétel gyanánt, aligha tekinthető véletlennek, hogy a losonci látogatással egyidejűleg interpellált a prágai parlamentben az egyik szlo­ vák kormánypárt befolyásos politikusa, arra szólítva fel a külügyminisztert, hogy tiltakozzék nemzetközi fórumokon, mindenekelőtt a Népszövetségben, a magyarországi szlovák nemzetiséget folyamatosan érő hátrányos megkü­ lönböztetések miatt. Hogy pedig nem alaptalanul céloztam föntebb a tanácsadók szerepére az elnöki válaszbeszéd megfogalmazásában, hadd hivatkozzam egy - talán meglepőnek látszó - filológiai érvre. A válaszbeszédben, az alsósztregovai Madách-koszorúzás fölidézése után, az elnök elmondja, hogy „a régi rezsim idején ugyancsak kimentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjánál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztök a temető­ ből” . Nos, Masaryk mindenkinél illetékesebben tudta s alig pár évvel az­ előtt K arei Čapeknek a Beszélgetések T. G. Masarykkal című értékes és él­ vezetes életrajzi visszaemlékezés-kötet részére tüzetesen el is mondta (1969. kiad., 104. l.), hogy 1893-ban, Kollár születésének századik évfordulója al­ 80 �kalmával, a költő szülőfalujában rendezett ünnepségen bántalmazták a ma­ gyar csendőrök. A Kollár-sírnál ilyesmi teljességgel lehetetlen volt, hiszen a szláv kölcsönösségi eszme hirdetője, aki 1852-ben hunyt el, 1904-ig a bé­ csi temetőben nyugodott, ekkor pedig hamvait ünnepélyesen átszállították a prágai Slavín nevű nemzeti sírkertbe. Földi maradványai tehát soha nem pihenték olyan temetőben, amely a régi (magyar) rezsim területén feküdt vo ln a. . . E különös lapsus memoriae vagy valószínűbben lapsus calami a cseh sajtónak is feltűnt, a néppárti Lidové Listy udvariasan szóvá is tette az 1930. szeptember 17-i számában. Másnap, szeptember 13-án délelőtt került sor az elnöki látogatás legfon­ tosabb eseményeire és nyilatkozataira. A járási hivatalnak a húszas évek elején emelt tágas épületében, ahol Masaryk az éjszakát is töltötte, az ilyen célra alkalmassá tett díszteremben fogadta a járás községeinek, továbbá a vallásfelekezeteknek, politikai pártoknak, szakmai érdekképviseleteknek a képviselőit, szám szerint mintegy százhúsz személyt. Tizenheten kaptak szót, arányos elosztásban szlovákul és magyarul tolmácsolták a községek, a pár­ tok, a felekezetek, az ipartestület stb. kérelmeit, panaszait. Az ezekre elő­ irányzott idő letelte után Masaryk valóban a saját szemléletét tükröző nyi­ latkozatokkal válaszolt. Szlovák beszédéből kiemelésre kívánkozik (a sajtóbeszámolók szerint): „Ahogy itt összegyűltek valamennyi nemzetiség, vallásfelekezet, társadalmi osztály és foglalkozási réteg képviselői, egy kis köztársaságot alkotnak. A nemzeti megbékélés, a vallási türelem és a gazdasági egymásrautaltság a legfőbb feltételei sikerünknek. - Államunk köztársasági és demokratikus rendje biztosítja a politikai és a nemzetiségi egyenjogúságot. A demokrá­ ciát nem szabad csak szóban és írásban hangoztatnunk, valamennyiünknek törekednünk kell az alkotmányban lefektetett irányelvek megvalósítására. Ehhez azonban nem elegendő csupán az államhatalom és a hivatalnoki kar, az iskoláknak és a tanítóknak is nagy szerepük van ebben.. Az egyházaknak és papságuknak szintén. A régi rendszer maradványainak a leküzdése az igaz­ ság és a társadalmi összhang szellemében végzett neveléssel érhető el. V á­ rosuk gazdasági helyzetéről tegnap már beszéltem a választott képviselők­ kel. Némely nehézségek országos, sőt egyetemes jellegűek; mások helyi természetűek: ilyenek például a bolsevizmus okozta károk is. Itt vannak kö­ rülöttem az állami és a tartományi közigazgatás vezetői. Meghallgattuk fi­ gyelmeztetéseiket s teljes figyelmet fogunk rájuk fordítani.” A magyar nyelvű elnöki válasz így hangzott: „A magyar lakosság meg­ nyilatkozásai nagy örömmel töltenek el. Ismerem a magyarokat, tudom, hogy szorgalmas emberek, akik megértéssel vannak az államrend iránt. A régi rendszer sovinizmusa nem a népből eredt. Örülök, hogy a magyarok és a szlovákok jól megértették egymást a múltban s meg fogják egymást érteni a jövőben is. Ha pedig az állami és a tartományi közigazgatásban akadnak még hiányosságok, ezeket meg lehet és meg is kell szüntetni. Legyenek meg­ győződve, hogy szigorúan ügyelek minden állampolgár egyenjogúságára. Kérem, adják át üdvözletemet valamennyi polgártársuknak.” 8l �Ezzel a cercleszerű elnöki fogadás befejeződött. Masaryk elbúcsúzott a résztvevőktől s átvonult a járási hivatal legtágasabb irodahelyiségébe. Mielőtt az itt lejátszódó, történelminek minősülő eseményt ismertetném, két észrevétellel kell kiegészítenem az idézett válaszbeszédeket. A szlovák be­ szédben említett „bolsevizmus okozta károk” arra utalnak, hogy az egyik szó­ nok szokásos hazafias pátosszal idézte föl a magyar Vörös Hadsereg és az an­ tanthatalmak támogatásával szervezett csehszlovák egységek Nógrád me­ gyei harci tevékenysége során a szlovák lakosság által elszenvedett károkat, nevezetesen azt, hogy a szónok falujában két lakos életét vesztette. A másik észrevételem a magyar válaszbeszéd szembeötlő sajátosságára vo­ natkozik. Az elnök itt, a „régi rendszerről” szólva - korábbi nyilatkozataitól eltérően - különválasztja a magyar népet és az uralkodó osztályt; s ugyan­ csak új elemként a „magyar kérdésről” vallott nézeteiben, nyomatékosan han­ goztatja a magyarok és a szlovákok múltbeli kölcsönös megértését. Még ha föltételezzük is, hogy e változás a harmincas évek világpolitikai fejleményei­ nek a sajátos következménye, megérdemli, hogy kellő figyelemre méltassuk, annnál is inkább, mivel motiváló tényezőként része volt az ismertetendő je­ lenet előkészítésében. A járási hivatal irodahelyiségében Masaryk fogadta a művelődési intézmé­ nyek és szervezetek küldöttségeit s meghallgatta előterjesztéseiket. A losonci és feledi járás magyar társadalmi és kulturális egyesületeinek tizennégy tagú küldöttségét K övy Árpád református lelkész vezette, aki fölöttébb mérték­ tartó, ám paposán szárnyaló beszédében - a Losonci Hírlap szövege szerint - egyebek közt ezeket mondta: „Üdvözöljük Önben az egyetemes emberi kul­ túrának egy olyan fennkölt gondolkodású és széles horizontú képviselőjét, aki hosszú életének tapasztalataival azt a nagy igazságot hirdeti számunkra, hogy a fajoknak, nemzeteknek ős ereje csak a kultúrájukban van. - Az Ön munkás, eredményekben gazdag élete azzal a fénylő tanulsággal szol­ gál, hogy a sajátlagos népi és nemzeti kultúrát úgy kell felfogni, mint az egyetemes emberi kultúrának integráns részét, mert akkor, amikor a magunk kultúrértékei fölött őrködünk s azokat a jövő számára megmenteni, bizto­ sítani akarjuk, a magunk építő munkájával az egyetemes emberi fejlődés és haladás nagy érdekeit is szolgáljuk. - Ebben az ideológiában, ebben a tisz­ tult és emelkedett gondolkodásban találkoznak egymással népek és nemze­ tek, ez formálja ki bennük a testvérközösségnek azt a lelkületét, amely ál­ landó ösztönzésül kell hogy szolgáljon a kultúremberiség közös értékeinek lel­ kiismeretes gondozására és fejlesztésére irányuló tevékenységükben. - Elnök Ú r! Mi nagy örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy önben a kultúremberiségnek egy olyan világító fáklyáját ismerhettük meg, akinek élete és munkája nemcsak nagy tanítás számunkra, hanem akinek az életében a hirdetett igaz­ ságok reális értékekké váltak.” Válaszbeszédének szlovák részében az elnök újólag hangoztatta a kultúra és a kulturális intézmények különleges fontosságát a társadalom életében, majd eze­ ket mondta: „Miként tudják, a nyolcvanadik születésnapomra pénzalapot kap­ tam (húszmillió csehszlovák koronát, D. L. megj.); gondolkodtam hát, mit tehetnék a Szlovákiában végzendő kulturális munka javára. Úgy vélem, jó lenne, ha az egyetem és a szlovák matica összefognának és feldolgoznák a szlovák nyelv gazdag anyagát, s amíg nem késő, valamennyi nyelvjárás szó­ kincsét. Ez nagy kincs nemcsak a szlovákok, hanem a csehek számára is. EI82 �határozásom legyen bizonyíték arra, hogy nem feledkezem meg a szlovák kulturális ügyekről.” A magyar egyesületek küldöttségének vezetőjéhez fordulva az elnök - ma­ gyarul - kijelentette: „Egyetértek Önnel, hogy kiemelte a műveltség jelen­ tőségét a nemzet részére. Ezt - ahogy Ön is mondta - magam szintén gyak­ ran hangoztattam és tettekkel bizonyítottam. Örülök, hogy most megint tet­ tel erősíthetem meg az Önhöz intézett szavaimat. Elhatároztam, hogy ma­ gyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaságot alapítok, s remélem, hogy meg fog felelni feladatának és hasznos lesz az önök életében.” A két bejelentést lelkes éljenzés fogadta. A korabeli sajtó beszámolói sze­ rint szlovákul, csehül és magyarul egybehangzón zengett a köszönet és hála szava. Miután még külön kihallgatáson fogadta Szilassy Béla magyar nemzeti párti szenátort és Giller János tartománygyűlési képviselőt, akik mintegy tíz Masaryk (baloldalt) a Losonci Járási Hivatal előtt (Hermely Ödön mérnök felvétele) konkrét sérelmi ügy panaszjegyzékét nyújtották át - érdemét tekintve be is fejeződött Masaryk hivatalos elnöki látogatása Losoncon. Munkatársaival átrándult Fülekre, megtekintette az ottani zománcgyárat: egy prágai tőkeérdekeltség által üzemeltetett vállalatot, egyébként az egyetlen ipari üzemet, amely e térségben - kétség nélkül a cseh tőke ereje folytán - ellenállt a gaz­ dasági válság pusztító nyomásának. Visszatérőben, Losoncon, továbbra is a járási hivatal épületében szűk körű ebéd volt tiszteletére. Ezt követően pedig, az üdvözlésére összegyűlt/összegyűjtött lakosok, iskolásgyerekek, katonák és rendőrök sorfala közt elhagyta a várost. Kíséretével, a Gyetva-vidéket érint­ 83 �ve, Zólyomba ment, s innen különvonattal folytatta útját Kistapolcsány fe­ l é . . . Megemlítendő, hogy az egyik Gyetva-vidéki faluban is felavatott egy emléktáblát, amely „a bolsev izmus elleni harcban” életét vesztett helyi la­ kos érdemét örökítette meg, s ugyanitt, a kormánylapok tudósítóinak és fotó­ sainak gyűrűjében, együttérzőn beszélgetett cl az áldozat édesanyjával. Az évben - 1930-ban - péntekre és szombatra esett szeptember 12 és 13 -a. A hét végi lapok tehát bő terjedelemben foglalkoztak az elnöki látogatás ese­ ményeivel. Főleg két mozzanat váltott ki élénk visszhangot: a Giller-beszéd s az erre adott elnöki válasz, valamint a magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaság létesítésére fölajánlott egymillió koronás alapítvány (s ehhez kapcsolódón a Madách-koszorúzás). A társaságalapítással most azért nem foglalkozom tüzetesebben, mivel Popély Gyula a pozsonyi Madách Könyvkiadónál, 1973-ban megjelent A cseh­ szlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társaság című könyvében bőséges bizonyító anyaggal szemléltette, hogy a legjobb szándék is hajótörést szenved, ha nincsenek biztosítva, ahogy a nemzetiségi életben eleve nem is lehetnek biztosítva a magas szintű tudományos, irodalmi és kép­ zőművészeti alkotó munka feltételei. Akár a budapesti sugallató nemzeti irányzat kísérletezett a magyar kultúra intézményeinek kialakításával (például a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Vállalat vagy a Szentiványi Kúria révén), akár a csehszlovák rendszer kezdeményezte a magyar nemzetiségi műveltség kibontakoztatását (leglátványosabban az egymillió koronás Masaryk-alapítvánnyal), az eredmény ugyanaz lett: fájdalmas kudarc. Szembetűnő példa ez arra, hogy a két háború közti kisebbségi élet nemcsak a neve, hanem a lé­ nyege szerint is kisebbrendű élet volt, távlattalan élet, ahol legföljebb csak arra az erkölcsileg értékes, de szellemileg terméketlen tevékenységre kínálkozott lehetőség, amelyet a Masaryktól kölcsönzött kifejezéssel aprómunkának ne­ vezhetünk. Az aprómunka pedig nyilvánvalóan nem eredményezhet nagy tet­ teket: kiemelkedő tudományos, irodalmi, képzőművészeti alkotásokat. A ki­ sebbségi élet szellemi szféráiban a „Masaryk Akadémia” megalakulása után éppúgy, mint korábban, fojtogatón burjánzott a vészes dilettantizmus, a ki­ csinyes viszálykodás, az alapítóhoz méltatlan koncéhség. Akkor azonban, a bejelentést követő napokban-hetekben, általános volt a bizakodás, a remény­ kedés : hátha végre sikerül valam i. . . Merőben más volt a megítélési kritérium a Giller-beszéd és az elnöki vá­ lasz esetében. E polémia ugyanis - a szereplő személyek nagyon különböző érdemétől függetlenül - a magyar-csehszlovák, pontosabban a magyar-szlo­ vák viszony próbaköve lett, az 1930-as évek bonyolult nemzetközi viszonyai közt. Ezeket az összefüggéseket a sokfelé ágazó vita minden résztvevője ki­ válóan érzékelte. A korántsem teljességre törő, csupán a lényeg felmutatását igénylő szemlé­ met hadd kezdjem az ellenzéki Prágai Magyar Hírlap több ízben is kifejtett álláspontjának az ismertetésével. Alapvetőnek látszik az 1930. szeptember 1 6-í számban célzatos címmel közölt belső vezércikk, d. j. jelzéssel (amely Darvas János szerkesztőnek, a Hegyország hangja című szlovák versantológia érdemes fordítójának, Darvas Iván színművész apjának a nevét fedte); a cím - A 84 �losonci diszkusszió - pedig azért ironikusan célzatos, mivel Masaryknak a sokszor hangoztatott tételére utal, amely szerint „a demokrácia: diszkusszió” . E cikk az ellenzéki magyar pártszövetség egyértelmű állásfoglalását s egy­ ben - a budapesti kormánysajtó kommentárjaiból következtethetőn - lénye­ gileg a magyarországi hivatalos véleményt is kifejezte. Eszerint a Giller-beszéd - a választási statisztika adatai folytán - a nemzetiségi magyarság több­ ségének a panaszát tolmácsolta, s Masaryk elnök, e beszédre válaszolva, in­ dokolatlanul, a tanácsadóitól megtévesztve, állította párhuzamba a régi és az új rezsimet. Ilyesfajta párosítás „jó dialektikai érv, de nem jogi érv, mert hiszen a két rendszer két külön világ, amit a szó legszorosabb értelmében egy világrengés vérözöne választ el egymástól; a mai rezsimet kisebbségvé­ delmi szerződések kötik, s így kötelessége és nem erénye a kisebbségvéde­ lem.” Az általános Masaryk-kultusz lecsapódásaként - jellemző módon - ez az ellenzéki magyar szócső is szükségesnek véli hangoztatni, hogy „a cseh­ szlovákiai kisebbségi magyarság minden tényezője és minden egyes tagja min­ denkor tisztelettel övezte s a kormányrezsim fölé toronymagasságnyira emel­ te Masaryk elnök személyét. - Úgy véltük, hogy minden igazságtalanságért csak a kormányzat felelős, s az elnök fennkölt humanizmusa, igazságos de­ mokráciáról való elmélete csupán a kormányzat közegeinek hibájából és sovén önzéséből nem válhatik valósággá. Most történt először, hogy Masaryk elnök azonosította magát a rezsimmel.” Ez utóbbi megállapítással az ellen­ zéki sajtószerv a losonci látogatás különleges jelentőségét kívánta hangsúlyozni. Amit a Prágai Magyar Hírlap - az idézetekből is kitetszőn - taktikusan, tapintatosan fejteget, a budapesti sajtószervek, a hallgató Népszava kivételé­ vel, kendőzetlenül, polemikusan ad elő. E harsányan gyűlölködő kommen­ tárokban nincs szó nemzetközileg biztosított és kötelezővé tett kisebbségvé­ delemről, itt csak a vélt magyar értékek és érdekek állítólagos megsértésé­ ről van szó. Vegyük példának a mértékadó Budapesti Hírlapot, amely az 1930. szeptember 19-i számában A sztregovai sír címmel vezércikket szentel Masaryk palócföldi körútjának, s legfőbb bíráló érvként azt hangsúlyozza, hogy „ez a cseh propaganda számára rendezett demonstrációs út sem múl­ hatott el anélkül, hogy föl ne elevenítették volna a régi és most már megle­ hetősen foghíjas rágalmakat a régi magyar uralom ellen, amely olyannyira elnyom­ ta a tótokat, hogy Masaryk elnök kijelentése szerint egyetlen iskolát sem enge­ délyezett a számukra” . - A losonci diszkussziót kommentálva, nyilván na­ gyon egyoldalúan, hírül adja, hogy - szerinte - „mindenkit megdöbbentett az az agresszív hang, amelyet az elnök használt, amikor a magyar uralomról beszélt, de ugyancsak nagy feltűnést keltett az is, hogy Giller dr. beszéde és az elnöknek egy papírlapról felolvasott válasza között úgyszólván semmiféle összhang nincs. Úgy fogják fel a dolgot, hogy Masaryknak kizárólag azért kellett idejönnie, hogy ezeket az erős és bántó kitételeket felolvassa.” Mégis, a fő különbség a csehszlovákiai magyar ellenzéki vélemény és a bu­ dapesti visszhang közt a Madách-sír megkoszorúzásának az értékelésében mutatkozik. Míg ugyanis a Csehszlovákiában élők számára e gesztus - a bán­ tó mellékzönge ellenére is - figyelemre méltó politikai tett volt, a budapes­ tiek megítélése szerint sértő kihívásnak minősült. „ A csehszlovák köztársaság elnöke egyszerűen elszlovákosította Madáchot, a magyarság legnagyobb gon­ dolkodóját és költőjét” - olvassuk szintén a Budapesti Hírlap kommentárjá­ ban, amely ugyanezen szám (1930. IX. 19.) vezércikkében szembeszökő túl­ 85 �zással állítja, hogy „az alsósztregovai koszorú levelei közül is ki kellett üt­ köznie a politika tüskéjének. Ma már tudjuk, hogy ezt az aktust és az egész körutat a színmagyarok lakta vidéken a cseh (!) belügyminiszter rendezte meg, ő szánta és élezte ki demonstrációs felvonulásnak, és hogy amikor a ko­ szorút elhelyezték, válójában egy képzeletbeli tót, vagy mint mondották, szlo­ vák író emlékének akartak adózni.” - Vajmi könyű lenne e szöveg otromba tévedéseinek/megtévesztéseinek a leleplezése. E sorok írója azonban soha nem törekedett hatásos leleplezésre, sokkal inkább a kölcsönös megértés elő­ mozdítására. Ez esetben is csupán azt kívánta szemléltetni, mily reménytelen volt akkor minden kísérlet a szótértésre, a gyéren kínálkozó lehetőségek meg­ ragadására. A cseh, a szlovák, a német és a (csehszlovákiai) magyar kormánysajtó ugyancsak „a provokatív Giller-beszéd” és a reá adott „megsemmisítő elnöki válasz” szembeállításában látja, persze más előjellel, mint az ellenzékiek, a losonci látogatás legfőbb tanulságát. A Slovenský Denník, amely akkor a leg­ tekintélyesebb szlovák kormánylap volt, oly meggyőzőnek mondja az elnök érvelését, hogy „most már a magyarok is elfordulnak Gillertől, nehogy osz­ tozniuk kelljen szégyenében” . A magyar nyelvű kormánysajtó - ahogy ez len­ ni szokott - még rá is licitál a cseh és szlovák lapvéleményekre. A pozsonyi A Reggel, amely épp azokban a hetekben közölte Jászi Oszkár lényegbe vágó polémiáját Károlyi Mihállyal az ún. októbrizmusról, nem átall ilyen méltat­ lan hangú értelmezést fűzni a losonci diszkusszióhoz: „Sértés nem történt és nem történhetett dr. Giller és a köztársasági elnök között. Olyan nagy a tá­ volság közöttük, hogy dr. Giller igazán nem sérthette meg az elnököt. Ellen­ ben a magyarságnak van szégyellnivalója, hogy az ő nevében megjelenhetett egy ember és nyilatkozatot tehetett, mely formájában és minőségében nem fe­ lel meg a magyar szellemnek. Utóvégre nem egy kaszinótársaságban, borközi hangulatban elhangzott kiszólásról van szó, hanem egy európai fogalmak sze­ rint lehetetlen megnyilatkozásról és eljárási módról, mely bizonyára még a Balkánon is ismeretlen.” (19 30. IX. 14.) A magyar progresszió kevés dicső­ ségére hasonló szellemeskedő hangnemben kommentálta az eseményt a pozso­ nyi A Nap cikkírója, Antal Sándor, aki pedig hajdan A Holnap-antológia el­ ső kötetének volt a szerkesztője és élőszóírója Nagyváradon. Lényegileg ugyanígy, csak sokkal mértéktartóbban, az ügyhöz méltó ko­ molysággal számolt be a losonci eseményről a félhivatalos Prager Presse (1930. IX. 23.). Megállapítja, hogy a köztársasági elnök dél-szlovákiai körútja diadalút volt, amelynek során a szlovák és a magyar lakosság egyöntetű lelkese­ déssel fogadta az államfőt. Nagy különbséget lát azonban „e tény és azon eset között, amidőn e népnek egy állítólagos képviselője, szemében és hang­ jában daccal fogadta az elnököt. Giller beszédének tartalma és hangja pro­ vokatív jellegű volt. Ezért az elnök is két mértékkel mért.” Vagyis - ami­ ként láttuk - másként válaszolt a hódoló üdvözletekre és másként a kritikai észrevételt is tartalmazó G iller-beszédre. Külön vizsgálódást igényelnének a Csehszlovák Kommunista Párt magyar, szlovák és cseh nyelvű periodikáinak - köztük is főképp a Munkásnak, a Robotnické N ovinynek, a Pravdának, a Rudé Právonak - a vonatkozó be­ számolói és észrevételei. Ismeretes, hogy ezekben az években - a Kommunis­ ta Internacionálé VI. kongresszusának az 1928. szeptember 1 -én hozott ne­ vezetes határozatait követően - a CSKP a nemzetiségi kérdésben „magáévá 86 �tette az elszakadást is magába foglaló önrendelkezés lenini gondolatát és en­ nek megvalósítását összekapcsolta a szocialista forradalom ügyével” . (Arató Endre : Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, 1971., 419. l.) Föl­ tételezhető hát, hogy az említett lapok tanulságos fényt vetettek a korra, a viszonyokra és a bennük szereplő személyekre. Sajnos azonban, érthetetlen módon sem Budapesten, sem Pozsonyban nem sikerült hozzájutni e közép­ európai gondolkodástörténeti szempontból is nélkülözhetetlenül fontos kiad­ ványokhoz. Némileg mégis következtethetünk a Masaryk-kezdeményezések kom­ munista fogadtatására abból a két közleményből, amelyekkel az 1931 márciusá­ ban megindított Az Út folyóirat reagált az egymilliós adományra. Mindjárt az első számban nyilatkozat jelent meg Fábry Zoltán és Forbáth Imre nevé­ vel, s éles hangon utasítja el Masaryk gesztusát, kijelentve, hogy ,,mi ez a pártszempontokból vezetett kezekbe letett egymillió ahhoz a sok százmillió­ hoz képest, amit a dobravert magyar kisgazdák, földtelen jánosok, utcára tett munkások keservéből harácsoltak össze!” Említést érdemel, hogy Fábry, az 1970. április 29-én Popély Gyulának írt levelében, „szégyellnivalónak” minő­ sítette e magatartást. Akkor azonban a tőle (Fábrytól) szerkesztett folyóirat alig néhány hónappal később, az I. évfolyam 10. számában Jócsik Lajostól jelentetett meg vitriolba mártott tollal írt támadást azok ellen, akik rokonszenvvel fogadták a „Masaryk Akadémia” alapítását és „akik egymillióért államhű kisebbséget szállítanak” . E két adalék is jelezheti, miért sajnálom módfelett, hogy e kritikus kor­ szak oly fontos mozzanatáról, amilyen Masaryk elnöki körútja volt a Palóc­ földön, egyelőre csak az ellenzéki sajtó bírálatai, meg a kormánylapok ho­ zsannái voltak számomra hozzáférhetők. Ez utóbbiak - mint föntebb olvashattuk - nem fogynak ki a bizánci mó­ don ömlengő magasztalásból: diadalút, a szlovák és a magyar lakosság szeretetének, ragaszkodásának, államhűségének spontán megnyilatkozása, hódolat a humanista bölcs, a „világító fáklya” példája előtt, mélységes tisztelet és ki­ mondhatatlan hála a világtekintélyű tudós és a gondviselés küldte államférfi iránt. . . Ilyen és hasonló szólamoknak se szeri, se száma a kormánysajtó be­ számolóiban. A tudósítóik versengve keresik a megható jeleneteket, s a köz­ helyszintű államfői nyilatkozatokról is mosolykeltőn túlozva, felsőfokú jel­ zők halmozásával írnak. Félreértés elhárítása végett meg kell jegyeznem, hogy Masaryk természetesen legkevésbé sem tekinthető középszerű embernek. Legföljebb azon tűnődhetünk ismételten, hogy e világtekintélyű filozófus el­ nök, a magára és szellemi rangjára minden tekintetben sokat adó humanista bölcs miként és főleg miért hunyt szemet az emberi mivolt ily csúf eltorzítá­ sa fölött? Milyen meggondolásból és mire vélhette ezt szükségesnek? Hiába minősítjük köztudomásúnak, hogy a szellemi ember abszolutumokban, a politikus ember pedig relatívumokban gondolkodik. Hiszen, akárcsak a kétnapos palócföldi látogatás eseményeit és tanulságait taglalva, mindun­ talan - s valljuk be: eredménytelenül - az a kérdés nyugtalanított, hogy e kivételes képzettségű professzort, e kifinomult szellemi embert, Masarykot, mi késztette rá, hogy politikusként, még nyolcvanévesen is, minduntalan meg­ alkudjék, sőt legtöbbször kicsinyes, az ő szellemi szintjéhez képest megalázó 87 �kompromisszumokra kényszerüljön? Vagy inkább arról van szó, hogy aki ilyen vagy olyan meggondolásból - politikai cselekvésre vállalkozik, a fennkölt (vagy annak hitt) eszmei célokat sem közelítheti meg másképp, csupán a valóság közegén áthatolva, vagyis megalkuvások árán? E kérdésekre összetett módszerű, tágabb körű vizsgálattól remélhető vá­ lasz. Befejezésül említést érdemel, hogy ugyancsak 1930 szeptemberében egy má­ sik magyar többségű délszlovákiai város, Érsekújvár meglátogatása is tervbe volt véve. Az elnöki hivatal azonban ezt lemondta, Masaryk elfoglaltságára és fáradtságára hivatkozva. Annyi azért mégis történt, hogy Masaryk 1930. október 12-én, Kistapolcsányból Pozsony felé utazva, fél órára megállíttatta az elnöki különvonatot Érsekújvárott, s fogadta a hivatalos - katonai és közigazgatási - szervek tisztelgését, valamint a választott testületek magyar és szlovák képviselőinek üdvözletét. Ez az állomási jelenet azonban, miként az ezt követő háromnapos pozsonyi tartózkodás sem fogható - jelentőségben, kisugárzásban - ahhoz, ami egy hónappal korábban Alsósztregován és Lo­ soncon történt. . . 88 �mérlegen RADÓ G YÖ RG Y: Madách Imre - Életrajzi krónika Tolsztoj, Gorkij és Miczkiewicz után Madách Imre a negyedik európai író, akiről életrajzi krónika készült - írja előszavában a szerző. Radó G yörgy munkája tehát tartalmát és módszerét tekintve nemcsak a magyar, de az európai irodalomtör­ ténet-írásban is újszerű. Radó idő­ rendben közöl minden nyomtatás­ ban megjelent adatot, mely M a­ dách Imrével kapcsolatos. A teljes­ ségre törekvő gyűjtőmunka egyben az elszórtan közzétett részletek kri­ tikai egybevetése is. Radó a fellelt adatokat a különböző közlések elté­ réseinek ill., saját forráskutatásai­ nak szűrőjén bocsátja keresztül. A z életrajzi adattár következetessé­ get, s ma nem divatos elmélyülést kívánt a Madách-életrajzban. A fi­ lológia, az adatgyűjtés, a biográfiai kutatás presztízse, a kutatói ambí­ ció, mely ilyen műveket szülhetne, az utóbbi évtizedekben egyre fo­ gyatkozik. A hallgatólagos literátusköztudat sugallata releváns műnek kizárólag összefüggésekre rávilágító, társadalmi, eszmei mozgásokat, mentalitástörténeti összefüggéseket feltáró, ízlésalakító hatásokat vizs­ gáló, életműben gondolkodó munká­ kat tekint. Ezeknek az értékszem­ pontoknak látványosan nem felel meg a Radó által választott műfaj. Ahogy a szerző írja, ez a gyűjte­ mény egy tudományos igényű M a­ dách-életrajz alapanyaga, előkészítő munkája csak. Mint ilyen, műfaja újszerűségén túlmenően is, színvona­ las, a Madách-kutatásnak óriási segítséget nyújtó remek kézikönyv, s csak sajnálkozva gondolhatunk ar­ ra, milyen nagy szükség lenne az irodalomtörténet, a történelem szá­ mos területén hasonló igényességgel összeállított háttéranyagokra. A krónika adatai e majdani élet­ rajzi elemzéshez többféle nézőpon­ tot kínálnak. Egyik olvasatban a megyei politizálásban részt vevő, a szabadságharc után a szűk baráti kör magánéletébe visszavonuló, majd az 18 6 1-es élénküléssel új len­ dületet kapó köznemesi réteg egyik, közpályájában tipikus, műveltségét, igényességét tekintve átlag fölötti képviselőjének arcképét láthatjuk kirajzolódni. E g y másik szemlélő talán egy vidéki kúriáján élő csa­ lád mindennapjait olvassa szere­ tettel és érdeklődéssel, hiszen a kö­ tet egy életformáról is tudósít, melynek eseménytelenségéből leg­ feljebb egy jó ebéd, egy csibukozó meditálással töltött délután, egy kirándulás marad ránk. Kiindulha­ tunk Madách nemzedékéből is (Petőfivel egy évben született, nagyjából egyidős Jó k a ival, A rany­ nyal, G yulaival, Salamon Ferenc­ cel, Greguss Ágosttal), nevelte­ tésük, társadalmi helyzetük, iro­ 89 �dalomeszményük, de akár lélektani motívumaik összehasonlítására is módunk van. S láthatjuk, hogyan futott össze Madách írói pályája e nemzedék irodalmi életet formáló­ irányító csoportjával, nyomon kö­ vethetjük, hogyan fogadta be, is­ merte el e kör a Tragédia íróját, s hogyan hozta meg számára az 18 6 1es év Arany barátságát is. A széles köztudatban makacsul élő kép a borongós kedélyű, beteges, vissza­ vonultan élő, magánykedvelő, el­ rontott magánéletű íróról, szintén módosítható e krónika segítségével, ha húsvéti locsolkodásokról, ruha­ cserélő játékos bohóságokról olva­ sunk. A z erre érzékeny olvasó a megyei közigazgatás működési me­ chanizmusának egy szeletére is rá­ láthat: hogyan levelez és iktat a bürokrácia forradalmak és szabad­ ságharcok idején is, hogyan foglal­ kozik árvaügyekkel és hadiszállí­ tásokkal egyaránt, ezáltal is bizto­ sítva az élet folyamatosságát. Mozaik - bólint az olvasó, s reméli, pontos, hű, az esszéisztikus, regényesítő torzításoktól mentes ké­ pet kaphat az itt felsoroltakról. Ez azonban téves fénytörés, e mű ma­ ga is csak egy majdan összeálló mozaik egyik eleme. Hiszen az adatokból rekonstruálni kell egy életút, egy személyiség képét, s e rekonstrukció többet kíván adatok­ nál. Olvashatjuk például, hogy M a­ dách 1848 nyarán részt vett a nóg­ rádi követválasztás lebonyolításá­ ban, majd jelen volt Pesten a kép­ viselőház megnyitásán. A megyében végzett munkákról tudósító híradás­ hoz hozzá kell tennünk informá­ cióinkat a megye történetéről, a korteshadjáratról, hogy továbbszőhessük gondolatainkat: mi módon befolyásolhatták e napok egy huszon­ öt éves, politikai tanulóidejét élő fia­ talember gondolkodását. Még in­ goványosabb talajra merészkedik, 90 aki a pesti látogatás hatását próbál­ ja felidézni. K ivel beszélhetett, találkozhatott a nem is oly rég még pesti egyetemista Madách, akinek a pesti fiatalság, a márciusi ifjak körében bizonnyal voltak ismerősei, mennyire hatott személyiségére, vé­ leményére a forradalmas Pest és a megyei élet hangulati kontrasztja. M aga az életrajz sem áll tehát össze pusztán adatokból, kockáza­ tosabb, a tévedésekre több esélyt adó, félreértelmezések veszélyét rej­ tő egyéb eszközök, források, sőt kö­ vetkeztetések, hipotézisek felhaszná­ lásától nem menekülhet meg a ku­ tató. A z adattár támpontjai, cölöpei között már nem lehet a teljes eg­ zaktság, az abszolút pontosság illú­ ziójával kifeszíteni az összekötő hálót. Sőt, még azt az irodalomel­ méleti dilemmát is figyelembe kell vennünk, hogy kétséges, nem indíthat-e rossz ösvényre a művek elemzésében egy mégoly tudományos, mégoly szakszerű életrajz is, azzal, hogy összefüggéseket sejtet, melyek fontosságának, gondolkodásalakító erejének rekonstruálása szükséges, de kényes, kétes végeredményű fel­ adat. Az életrajzot megelőző fázisban az adatok összegyűjtése és sorrend­ be állítása első megközelítésre mint­ ha csak pontosságot, alaposságot, minden részletre kiterjedő figyelmet kívánna. Csakhogy az egymásnak ellentmondó források adatai között legtöbbször voksolni kénytelen az összeállító, az adatközlők nagy há­ nyada komoly forráskritikát igényel. A határvonal, melyen a krónikás­ nak végig kell egyensúlyoznia, pil­ lanatról pillanatra, forrásról for­ rásra változik, módosul. A z abszo­ lút szavahihetőség nyilván még a hivatalos okiratoknál sem vehető evidenciának, hiszen dátumelírások, névelírások ott is előfordulhatnak. Bizonyos, hogy Radó György gyűj­ �tőmunkáját alapos elméleti meggon­ dolások irányították, ezt mutatja az a tetten érhető önkorlátozó gesztus, hogy az egyes adatokhoz, életrajzi pillanatfelvételekhez fűzött kom­ mentárok szinte kizárólag a for­ ráskritika, forrásösszevetés területén mozognak, saját véleményét, véle­ kedését elrejti az olvasó elől. Az önkorlátozásra annál inkább szük­ ség van, hiszen a következetesség tiszteletreméltó ambíciója szükség­ szerűen terem szélsőségeket is. Ha pusztán annyit tudunk meg, hogy Madách Imre 18 6 1. április 13-án, szombaton, Pestről átment Budára, első kérdésünk csak annyi: „N a , és?” H a megtudjuk, hogy 1837. de­ cember 17. előtt a tizennégy éves Madách bolhacirkuszban járt, csó­ válni kezdjük a fejünket, s kételke­ dünk: vajon minden adat érde­ mes-e a megörökítésre, nem csú­ szik-e a kutató becsületes érdekte­ lenségbe, ha megragad ezen a szin­ ten. A műfaj szabályai veszélyes örvénybe ránthatják az összeállí­ tót, de a tudni nem érdemes ada­ tok közlésénél csak az lenne roszszabb, ha mindjárt az adatokat az életmű egészébe illesztő, afelől ér­ telmező koncepció kerekednék kö­ ré. Radó György szerencsére nem magának igényli a fantázia jogát, pusztán a lehetőséget teremti meg mások fantáziájának. Bár az életrajzi krónika főként segédkönyvnek, máshonnan szárma­ zó információkkal kiegészítendő háttéranyagnak készült, mégis sok­ szor marad kielégítetlen kíváncsiság az olvasóban, az adatok önmaguk­ ban sokszor nem igazítanak el, fő­ ként Madách személyes kapcsolatait illetően. Sréter M iklósról például többször esik szó, mindig mint az író egyik legbensőbb barátjáról, egy alkalommal azt is megtudjuk, hogy különc hírében áll. A felsősztregovai birtokos okkal-joggal kelti fel érdeklődésünket, de csak családjáról tudhatjuk meg, hogy a megye éle­ tének tevékeny alakítói közé tarto­ zott. D e éppígy Madách apósáról sem tudunk meg egyebet, mint hogy egymás után keresztvíz alá tartotta a Madách gyerekeket. Olyan életrajzi jegyzeteket hiányolok a kötetből, mely eligazítást adhatna azoknak az olvasóknak, akik nem segédkönyvként használják e mun­ kát, akik Madách életének legalább a főszereplőiről szívesen olvasnának annyit, amennyi mondjuk egy lexikoncikknyi terjedelembe belefér. Fráter Erzsi válásuk utáni hányó­ dása, az adatokból is pontosan re­ konstruálható anyagi lecsúszása ért­ hetőbbé, jobban követhetővé vál­ na, ha családjához fűződő viszonyát, illetve családja anyagi állapotát legalább utalásos információk útján ismerhetnénk. A z is könnyíthetné a laikus olvasó dolgát, ha bőbeszé­ dűbbek lennének az évenkénti idő­ rendi táblázatok, melyek megelőzik a M adách-életrajz adatait. H a né­ mileg részletesebben informálódhat­ nánk az 1823-as nógrádi engedetlen­ ségi mozgalomról, a megye forrongó hangulatáról, az egész országot be­ járó botrányról, némi képet nyer­ hetnénk: hol, milyen légkörű, mi­ lyen politikai beállítottságú köz­ életben kezdett politizálni az alig húszéves Madách. Természetesen az irodalomtörté­ nésznek, általában a kutatónak minden egyes esetben el kell dön­ tenie, kinek ír: azaz szakmai kö­ zönségre, a tárgyalt témát alapjai­ ban ismerő olvasókra számít, vagy laikusokra. M ivel jelen esetben az összegyűjtött adatok forrásértéke, az irodalomtudomány oly sok terü­ letén fájóan hiányolt, jól forgatható, alapos segédkönyv megszületése a reveláló erejű, ez a kutatók számá­ ra nyújtott kétségtelen nóvum meg­ engedné a szerzőnek azt a luxust, 91 �hogy a laikusokra is gondoljon. Cse­ kély engedmények (pl. lexikonfe­ jezet csatolása, illetve a kevéssé is­ mert megyei események nem pusz­ tán adatszerű rögzítése) is jól egyen_ gethetnék a könyv útját valamivel szélesebb olvasórétegek felé. A forrásjegyzék mutatja, hogy Nógrád megye sokat és tevőlegesen vállal a M adách-filológia, Madáchéletrajz, a helytörténet fehér folt­ jainak eltüntetéséért, e kötet is a Balassi Bálint megyei könyvtár ki­ adásában jelent meg. Madách szü­ 92 lőföldje méltó örökös kíván lenni. E tiszteletreméltó törekvés és a mű magas színvonala megkövetelné, hogy a kötet kiállításában, külsejé­ ben is kiállja a próbát. Sajnos, azonban mind tipográfiáját, mind nyomdai kivitelezését tekintve igénytelenre, csúnyára sikeredett a zavaró sajtóhibáktól hemzsegő kötet. K ár igénytelen kivitelezéssel veszé­ lyeztetni az ambíció és a mű hitelét. KO LTA M AGD O LN A �F A N C S IK JÁ N O S Vallomások a Karancs-M edves vidékéről Fancsik János könyvének köszönté­ sével késésben vagyok. Ígéretem ellenére körmömre égett, pedig már idestova egyéves. Fotóalbum­ ról van szó, ami műfajilag a könyv és album határán álló kiadvány. Mégis e vallomások esetében akár a szó, akár a kép vonatkozásait nézem, végül a képeket kell fag­ gatnom, mivégre születtek!? A fotó ma - mondhatnám - népművészet­ té lépett elő, mert alig van csa­ lád, ahol ne lenne fényképezőgép, a Pajtástól kezdve a legbonyolultabb japán masinákig! Minden műfaj, ilyen. Mindenki ír, rajzol, de ez az alkotás - hogy valakiknél c műfajokban magas művészetté for­ m álódik-e tudjuk nem „váteszi” , de van, számolnunk kell vele, így vagyunk gazdagabbak.. . Szabálytalan a késedelmem, s ha az okát keresem, az elhúzódó me­ ditációban lelem meg. Mondhatnám, felelősségteljesebb a kor, nem amolyan ipartestületi! S felmerül a kérdés, hatásos lehet-e az olyan vállalkozás, ami nem holmi harcias műfajjal, de mégis szenvedélyes szépségkereséssel vég­ zi a dolgát, ahol a szubjektum át­ világít egy-egy őszi faágon, meg­ csillan egy tavaszi csillagvirágon?! Önkifejezésében mennyire tágít­ ható ez a szépségtartom ány?.. . S N agy László - „emberarcú” világa jut eszembe, ami viszont nincs tűnőfélben, nagyobb rá a ke­ reslet, mint bármikor! Fancsik János műfajába belefér a zene, a festészet, a video, ami a fotóban együtt található a maga to­ talitásában, amolyan fancsiki láto­ mások, élvezetes tájélmények, ahol ez együtt van az igazi valósággal, s nem érzi az ember, hogy averzió­ val viseltetne az új fotógrafikai el­ járások iránt. „Csupán” a hite van itt, valami sajátos szépségélményt közvetít, beemelve egy magasabb esztétikai szférába, ahol a mélység­ élmény feledteti a játékos elvonat­ koztatást, mert itt az öröm van jelen, az elgondolkodtató, a féltő öröm, ami viszont a megismerés sa­ játos eszközén, a fotón keresztül a mindennapi és tudományos megis­ merés között olyan sajátos szépség­ tartományt fedez fel, ami itt válik nyilvánvalóvá, s lesz az emberi megismerés örömforrásává, azaz művészetté. . . Bármennyire nyilvánvalónak tű­ nik, mégis elmondhatom, műfaji korlátozottsága a fotóművészetnek a legnagyobb, mert itt az elhagyás, hozzáadás - már-már manipulációt követel, s itt ha kilátszik a lóláb, leleplező! Itt nem kelt ingerültséget semmi, mert a válogatás dilemmá­ ja nincs jelen, úgy érezzük - lát­ juk - , ez a természet egy darabja, megmásíthatatlanul igazi szelete a valóságnak, csak ez már magában is fogalmi kérdés; tudatos is, termé­ szetes is, kiiktatódik mégis a csak ösztönös, ha művészi! Érezzük, nincsenek kiagyalt képkivágások ami elszegényítené, elfújná hímpo­ rát! Itt inkább birtokbavételről van szó! Az is lokálpatriótává válik, 93 �aki soha nem - csak a könyv ha­ tására - jár a Palócföldön! Itt a birtokbavétel természetesen csobog, mint a tiszta forrás, ami műélve­ zetté kristályosodik, s kedvet kap az ember, hogy „féltse” - a vilá­ got! Azaz azonosítsa a művészi élmé­ nyeknek egymáshoz és a valóságos életben törvényszerűen meglévő, lé­ tező viszonyát, az ezekhez való sokszor tragikus híreket hallató és sejtető folyamatokhoz. Az is értéke a könyvnek, hogy részkvalitásai egyenletesek. Olyan természeti tartalmakat ragad meg, ahol egymásból folynak természetes renddel a Karancs-M edves lénye­ ges élményre számot tartó meglepe­ tései. Itt érzi igazán az ember, hogy ha az alkotó a legmindennapibb ember is, a néző-olvasó által „csak” vele válhat és válik Fancsik János művésszé! A gyötrelem, a spekuláció is hi­ ányzik e fotóskönyvből, mert ter­ mészetes erőfeszítése egy a civillel elhihető - legalábbis ezt az érzést sugallja - , hogy nem bravúrról van szó! S itt a könyv értéke! A lelkileg felborzolt állapotot, az elmélyülést, a féltést, a min­ dennapok gyönyörűségét élteti meg velünk, szemben a divattal, ahol a fotóművészet átcsúszik egy mik­ robiológiai, egy mikro-, vagy makrovilági tudományos vágány kifor­ dított hátoldalára, s itt nem érdem az érthetetlenség, az „ugyan mire v a ló” (?) dilemmája! Fancsik János műveiben az él­ vezetes gyönyörködés aktív, cse­ lekvő műélvezetté válik! A néző újraalkotva bebarangolja a tájat, ..kirándul” egy eddig számára is­ mert, csak nézett és nem látott v i­ lágba! Így lesz művészete a velünk való azonosság! Tele esztétikum­ mal, a szépség helyére és rendbe 94 tett serénységével - s mégis a min­ dennapi életben vagyunk! Nem artikulál a hangja, társa­ dalmi szereppé válik, azaz tudat­ formává a képek sorozata, s ez olyan konzekvenciához vezet el bennünket, ami a hová, a vala­ hová tartozás szépségi demokratiz­ musát hordozza, azaz képviseli. Itt az érték a fogyasztás, az ízlésbeli differenciáltság - felemelő, azaz hiánypótló! Ideológiai formálódásunk most virulensebb szakaszán a szépség­ tudat kézenfekvőbben simul bele - sokszor harc árán is - a társa­ dalom szövetébe, mert az életmód, életforma, az „élni a szépet” elve is szerves kapcsolatot jelent a tár­ sadalom mai, egészségesen vitá­ ban fejlődő bonyolult probléma­ rendszerével, ami végső soron még­ is az emberért történik. Az ízlés - mint problémakör - , talán a legszükségeltetetebb a szo­ cialista igény kimunkálásában, ma­ gában a teremtés szférájában is, tehát kézenfekvő, hogy a Vallomá­ sok a K arancs-M edves vidékéről több és más is, mint fotóalbum. Gazdasági-politikai tettel is össze­ függő produktum. A valóság meg­ változtatására irányuló, a halhatat­ lanság ösvényeit megérintő gyalogúton nőtt tájak, ahol a líra erővo­ nalai futnak bele a társadalom job­ bító szándékú, világnézeti össze­ tevőibe. . . . A rácsodálkozás itt a bele nem nyugvás, azaz a szépséggel sáfár­ kodó felelősség is egyben. Közvet­ len esztétikai befolyásolás, apellál­ va a kulturális fórum jogán a köz­ vélemény felelősségére is! Itt az ízlés, a művészeti fotó provokatív szépségét képviseli az alkotó, mert itt a vélemény maga a mű, maga teljességében, intenzí­ ven figyelmeztető is, miután ízlés és világnézet között szerves a kap- �95 �csolat - ha áttételesen is de összefüggésük ott ragadható meg, ahol elméleti-esztétikai állásfogla­ lássá lép elő az ízlés, mint olyan. Fancsik János könyve tehát „ü g y” , sikerügy, a maga nemében. Itt nem csak művészt avattunk, hanem már olyan minisztériumunk is lett - azóta - , aminek ez a mű­ vészetfelfogás és nemzeti felelősség és érték a „d olga” közé tartozik. Társadalmi hatásában ma aktivi­ záló tényező, tehát a művész meg­ érezte korszerűsége össznépi szük­ ségességét. A szépség a természetből táplálkozva ma - hogy úgy mond­ jam - mozgalom. Környezetformáló erőterek vannak a képek tartalmi hordozó elemeiben, az ízléskultúra feljesztését célzón pedig ilyenek a címek: Galam bvirág, Kardos madár­ sisak, Téli hajnal a Saigon, A Magas-Tátra Salgóról, Mocsári gólya­ hír. . ., na és természetesen a kísérő szöveg! A „Személyes szavak az olvasó­ hoz” külön litániát érdemelne! Nemcsak része a könyvnek, de ma­ rasztaló, szép üzenet is - Praz­ n o v s z k y M ih á ly tollából. A Szerző útitársának, Feleségem­ nek ajánlom - megejtően szép gesz­ tusa - szerelem! Szervesen kapcsolódnak és épí­ tik fel a könyvet egésszé! A Karancs, Medves, Ipoly-part, ha ugyan más-más alaptónusokon is jelenik meg, minthogy itt részek­ ről van szó, könyvszerkesztési gya­ korlat szerint az olvasó-néző eliga­ zítására megérdemelt volna egy tar­ talomjegyzéket is. A Petőfi Nyom da Kecskemét, mondhatom, nemzetközi színvona­ 96 lú könyvteremtő munkáját ismerve, már szinte természetesnek vesszük, de dicsérjük! A z külön érdeme a tördelésnek, hogy nem „kifutóra” , hanem zár: egységben a teljes kép hitelével hozta a reprodukciókat, világos, vál­ tozatos képméretekkel, a színek pedig „hiszem” - megegyezőek a művész által adott alkotásokkal. A címoldal színben, a betűk tí­ pusában, egyáltalán könyvművésze­ ti szempontból - nem elégítenek ki, ez a legszegényebb rész, az érték belül van! D e! N e keseregjünk! A személyes erőfeszítések megva­ lósultak a Palócföld örömére; c közéleti igényű mű méltán számít­ hat a befogadói élmény mélysége­ ire! Itt a mű a rendben, szépségben, esztétikai harmóniában testesül meg, az országosan eddig ismert és felállított mércét ebben a műfajban tisztán énekelten, nem a vidékiség jelentkezésével, hanem az országos véráramot is gazdagítva minden aránytévesztéstől mentesen. Egyenletes színvonalú művészeti alkotás született, amely nem utolsó­ sorban nekünk lokálpatriótáknak szívmelengető sikerélmény, az ide­ látogatóknak lencsével felfestett turistajelző, ez is a haza egy da­ rabkája. . . Köszönet a gondozó Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tóságának, mindazoknak, akik v i­ lágra segítették a művet! Fancsik Jánosé pedig legyen a mindnyájunk nagyrabecsülő örömű meglepetése, hogy vele gazdagab­ bak lettünk egy alkotóval! C Z IN K E F E R E N C ��Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2ad26e536d24c643018f73a9e1b94e2d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/806798aa6fc54654014e00dc1dcc409a.pdf 3154d49003a63bd57c075bc6d02e92de PDF Text Text ��Tartalom 3 Kőrössi P. József versei 4 Kautzky Norbert: Különterem (novella) 10 Karácsondi Imre verse 12 Csorba Piroska: Utazás (novella) 18 Gulay István: Utazás fiamhoz, Pestre (novella) VA LÓ SÁ G U N K 2 1 Czinke Ferenc: Korszerűség és üzemi kulturális élet (interjú) 26 Róbert László: Tisztelendők 37 Lukács József: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon (Vincze Béla) 40 Bálint B. András: Exodus (riport) ABLAK 49 Lothár László: Lett költők 50-62 Lett költők versei 63 Ferdinandy G yörgy: Magyar írók Párizsban (esszé) 68 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában I. M Ű H ELY 79 Mezey K atalin: N apló helyett V . M ŰTEREM 82 Baranyi Ju d it: A meghajlás elmarad 84 Laczkó Pál: Pacsmagolás (esszé) M ÉRLEGEN 90 Odeschalchi Eugénie: E gy hercegnő emlékezik (Hausel Sándor) 91 N agy Zoltán: Pórul járt szerelmesek (Limbacher Gábor) 94 Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 -19 8 5 . I —II. (Krisztián Béla) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovits N ándor Vincze János A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Baranyi Ju d it műv. tört. (B p .); B á­ lint B. András író, újságíró (B p .); Czinke Ferenc grafikus, a Palóc­ föld művészeti szerkesztője (Salgó­ tarján) ; Csorba Piroska költő, író, a Napjaink rovatvezetője (Szuhakálló ); Ferdinándy G yörgy író, egyetemi tanár (Puerto R ico); G u lay István író, újságíró (Bp.); Hausel Sándor múzeológus (Salgó­ tarján) ; Karácsondi Imre költő (K arácsond); Kautzky Norbert író (B p .); Köteles Pál író (B p .); K őrössi P. József költő (Bp.); Krisz­ tián Béla okl. bányamérnök (Pécs); Laczkó Pál író (Salgótarján); L im bacher G ábor múzeológus (Balas­ sagyarmat) ; Lothár László műfor­ dító (Bp.); M ezey Katalin író, köl­ tő (B p .); Róbert László újságíró (B p .); Vincze Béla pedagógus (St.). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. E számunk illusztrációs anyagát Iványi Ö dön retprospektív salgó­ tarjáni kiállításáról válogattuk. (Fo­ tó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HE LIR) Budapest, V ., József nádor tér l : - 1900 - kőzvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �KŐRÖSSI P. JÓZSEF hontalan névtelen szagtalan és büdös csak ülök hontalan magam előtt névtelen szagtalan és nézek magam elé és büdös kipp-kopp és bejönnek mind ki kopog? vakvágányon ki mozog? mi meg csak ülünk ketten vagyunk magam előtt mindig négyen és nézek magam elé Útinapló az egyik tolmács mindkét nyelven elmondja amit a másik mondott mindkét nyelven amit a tolmácsok hallottak egymástól maguk között a sok közül az egyik idegen nyelven: csiga-biga gyere ki ég a házad idekinn síppal-dobbal nádihegedűvel azaz: városnéző csöbörből vödörbe despokráciából espokráciába �KAU TZKY NO RBERT Különterem A történethez, amit emlékezetemre hagyatkozva, talán némi kihagyással el­ mondok, személyesen nincs közöm. E z tény, és nem vonatkozik az esetleges következményekre. Amennyiben ilyesmi még előfordulhat. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hasonló helyzetben még sohasem voltam. Hogy mégis tovább adom, az a közös ügy felismerése, s ha mégis tévednék, bocsássák meg nekem. A hőséggel kezdődött, megrohamozta a várost és kitűzte napsárga lobo­ góit. Idegesen, nyugtalanul rohangásztak a mentőautók. Végre kinyújtóz­ kodhattam, mert ez a sivatagi forróság engem fölüdít. Mintha félálomban lennék, úgy fekszem a napon. A városszéli erdők valamelyik tisztása a legalkalmasabb, a magány és a csönd külön is ajándék. Szikorai Ádám , a Szikorás, az osztályban így hívtuk, meglátott és leheveredett mellém. Egyszer meséltem neki, hogy rendszerint idejárok na­ pozni. Nem véletlenül adtam ki ezt a titkot. Szikorásra - maradjunk en­ nél, közvetlenebb megszólítás - már annak idején felfigyeltem. Ez a be­ levaló, rátarti srác érzékenyen őrizte a maga határait. Hogy mit értek ez alatt? Egyszerű. Nem engedélyezte - és ezt kiemelném - , hogy csak úgy játszadozzanak vele. É s az arca, mint a térkép, eligazított, mi is van ott belül? Harag, öröm, szégyen vagy gyűlölet. Az okos tanáraink szerették, az ostobákkal összeütközött. Gúnárt, aki egyebet se tudott, mint gúnyo­ lódni, félkézzel megemelte és elhajítja, ha nem figyelmeztetjük, a döbbe­ nettől reszkető hangon. Szikorásnak suszter volt az édesapja, és a tandíjked­ vezmény nagyon is kellett nekik. Meg az érettségi, hogy a suszterszéktől szabaduljon. Ő szintén szólva, én erre gondoltam. M ár csak azért is, mert egy cipőben jártunk Szikorással, az apám, mint kishivatalnok végigkínlódta az életét. Szikorásról elhittem, hogy nem akárki lesz, de ma már tudom, a naivság bocsánatos bűn, és az ember előbb-utóbb kigyógyul be­ lőle. A z idő gondoskodik erről is. Szikorás maradt a régi, és ez volt a baj. Néhányszor leültették, aztán kiszabadult, mert ez a dolgok rendje. Pedig éppen a rend izgatta Szikorást, hogy végre megvalósuljon, s ne úgy osztogassák, mint valam iféle kitüntetést, érdemérmet. Legyen min­ denkié vagy senkié. Szikorás nem osztozkodott, tőle hiába is kívántak egyezkedést. Így azután alulmaradt, a sor végén, de így érezte jól magát. „Legalább a helyemen vagyok, öreg” , és beletúrt a vöröses üstökébe, mintha ezzel is bizonyítaná, a kijelentés maradéktalanul igaz. Nincs híja semmi. A nap csak a fényét hagyta a fák között, amikor Szikorás elmondta ne­ kem a legújabb történetét. Tovább adom, hallgassák. „ . meghirdették a szokásos fejtágítást, örülj, hogy kimaradsz belőle. G o ndoltam én is, betegállományba megyek. Tudod, szép listám van, ulcus, 4 �ischiász, szűkület itt meg ott, sohase gyógyulsz ki ezekből. D e mindig reménykedek, hátha most. Mégis csak lesz valam i, több a generálszósznál. Hogy sunyiskodás nélkül zajlik a dolog. É s nincs sorvezető. Emlékszel, így tanultuk az ábécét. A tanító néni ellenőrizte, nehogy elcsússzon. Van ilyen mostanában is? Vennék egyet, hogy bemutassam, nem vagyunk elemisták. N e szólj közbe, tudom, hülyeség. D e néha olyan jó hülyülni. A pléhpofáktól lábrázást kapok. Ügy érzem magam, mint a M ÉH -telepen, gyűjtsd a va­ sat meg a fémet. Megérthetnék, kinőttünk ebből, a francba vele. Leg­ alább te ne gondold, hogy ez csak kötözködés. Pedig, ha utánanézek an­ nak, ami van, beleférne ez is. Kiugrasztani a nyulat a bokorból. M ert az csak lapul és várja, mikor jöhet elő? És mindenfelé annyi nyuszi van, aki volt már oroszlán is, vagy megjátszós fenevadféle, hogy abba én egyszer belebolondulok. Szabályszerűen. Emlékszel a Gúnárra? Annál tudta az ember, mit várhat. Nem is kevés, felkészülni a várható ügyekre. K i hol állt, és hol szeretne állni? E z alapkérdés, öregem. És hidd meg, aktuá­ lis. Mondom a L enner Pistának. - Te Pista, belőled még lehet valami. Ez még a fejtágítás előtt volt, jóval. Alaposan megnéz, mintha először látna. Így tesz mindennel és minden­ kivel. Fekete, nyúlánk kölyök, harminc felé. Az istenit, nekünk már ő is kölyök. Emlékszel a Gulyás Ferire, mindig a hátulsó padban ült, hogy mindent lásson, de ő ne mutogassa magát. Szóval rámnéz a Pista, szinte látom, hogy járkálnak a kerekei. Most megkapom a magamét. Nem téved­ tem, egy fikarcnyit se. - Mégha más mondaná. Én se hagyom annyiba. - Aztán, ki lenne az? - Rossz kérdés. N a, mit szólsz hozzá? Van benne kurázsi, és nem tapintatos és nem körtönfalaz. Ismer, ennyi az egész. Nincs sok belőlük, arra vigyáztam. Az én életem, tudod te jól, csak megzavarná őket. Annyi felől nézhető. D e maradjunk a fejtágításnál, azt akarom elmesélni. Ohne panasz. Nézd csak, a nyelvemre csúszott ez az „ohne” . Mint egy egy dilinyósnak. N a és, mi nem vagyunk bolondok? N e haragudj, hogy belevettelek a bu­ liba. Akad rosszabb is, nem egy. E z a harminc, negyven év mi minden­ nel teletömködte a fejünket. Most ezt jegyezd meg, ha élni akarsz, most feljetsd el, ugyanazért. Így maradj normális, ha tudsz. Ehhez akrobatának kell lenni. Itt van a levegő királya, háló nélkül dolgozik. A tisztelt nagy­ érdemű vért is láthat. Így lesz a mutatvány klasszikus és utánozhatatlan. Legfeljebb kiigazítjuk a halálozási statisztikát. Ez olyan, mint a hadijelentés, ha összeadnánk az ellenfél veszteségeit, visszamenőleg is, már egy szál katonája se lenne. Erről jut eszembe a marakodás a halottainkért. Felfordul a gyomrom. Mennyi együttérző lélek, aki éppenhogy megúszta. De helytállt, ott, a halott mellett, amikor még élt. Az utolsó leheletig. Most pedig belőle éldegél, fölváltva aprópénzre a szerencsétlent. Majd egy­ szer mesélek ilyesmiről is, legyen fogalmad róla, te íródeák. Látod, ez a rohadt „ohne” elcipelt a témától. Ha belegondolok, nem is annyira. Van abban igazság, hogy minden mindennel összefügg. Legfeljebb nem látjuk, és akkor bennünk van a hiba. A nagy szemfényvesztők, manipulánsok 5 �majd úgy keverik a kártyát, hogy minden adu náluk legyen. A fejtágításon egyszer hallanék ezekről, pedig itt vannak köztünk. Hát, kire tartozik ez, ha nem miránk? Hát nincs igaza a Lenner kölyöknek, ha a fejemre olvas­ sa? Persze, én vagyok az öreg dudás a csárdában, és mit veszíthetek? Ezen mindig összeugrunk. Maradjon a végére a csattanó, ahogy ti mondjátok. Ha elszúrom, sok mindent elszúrtam, akkor sincs vész. Tudjuk, nem vol­ tam valami fényes fogalmazó, de helyesen meg szépen tudtam írni, az ki­ húzott a drekkből a Józsi bácsinál. Akkora ősz bajúszt, lelógott a torkáig, azóta se láttam. Ha felhergeltük, járt, mint az ingaóra. Még jó, hogy ilyesmiben is volt részünk. Lógajkodás, huncutság. És volt tét is, ha elkap­ ták az embert, megcsavarták a tokit. Szegény öregem svábul kezdett gajdolni, ha vittem haza az intőt. Aztán ,,életem a tét” , és volt annyi intő, hogy győzzem számolni. Miért nem szólsz, te firkász, hogy azzal az „ohne” -val még sehová se jutottam? Németből ma is csak puskával men­ nék át a vizsgán. Emlékszel a Peislire, én mindig tőle kaptam. A z érettsé­ gire is felkészített. Tele volt a zsebem lövedékkel. Egyet-kettőt elsütöttem, és megvolt a hármas. N yilván nem ok nélkül löki ki magából a szervezet az idegen anyagot. Hát, nem különös? He megfeszülsz, akkor se megy. Nincs közöd hozzá és passz. Végül is, mit csinálhatsz, belenyugszol. És később rájössz, mélyebb oka is van. A z ellenszenv kialakul, de nyakig benne vagy, téged fejez ki, mindenestül. Aztán csúnya képet vágsz. Aztán valakinek ez nem tetszik. És példának okául mehetsz a sittre. Vagy félre­ tesznek, mint az üres lekvárosüveget a háziasszony. Megállni egy asszony­ nál, arra nem jutott időm. Csak bajt hoztam volna rájuk, keservet. Mi ha­ tan voltunk, négy fiú, két lány. E gy fiúra befizetnék, de késő. E z kima­ radt, ez a Lenner kölyök azért is kedves nekem. Ha tudná, talán otthagy­ na. Amilyen rátarti, megtenné. Fegyvertárs, az igen, arra jó vagyok. Per­ sze, a múltammal együtt, az imponál neki. E z is csak érzés, mert nem szól róla egy mukkot se. Ha hallaná, mennyit szövegelek, nem is hinné el. K ét mondat, az már sok nekünk. Nem is kell több. De ez a fejtágítás az agyamra megy. Hogy miért? Am it ott láttam, még most se tudom felfog­ ni. Úgy látszik, tényleg öregszem. Pedig a java hátra van, ott akarok len­ ni majd. Hadd lássa az a Lenner fiú, arrébb lökhető azért még nem va­ gyok. Ha leírtak vagy ilyesféle, ahhoz nincs közöm, nélkülem tették. Lel­ k ük rajta mert van, akikkel másképp áll a dolog. Ha az ég dörög, szá­ mítanak rám. Mert van taktika is, egy firkász se lehet meg nélküle, lesöprik a térképről. Vállalkozó akad, olyasvalaki, akire nem is gondolnál. Ez a szép ebben. Figyelgetem, amit csinálsz, nem szakmailag, addig nem érek föl, de ha úgy van, mint nálunk a káderekkel, ahogy azokat értékelik, ke­ vés a jelentősége. Ha egy akol, egy pásztor, akkor minden azon múlik, kik felelősek a nyájért? Ez kétszer kettő, mégis összekutyulják. Te vagy az egyszemélyes vállalat. Ha tudnám, mi az irigység, irigyelnélek is. Egyszer kerültem a spiccre, hogy rámüssék, nem ebben a világban élek. Mondtam is nekik, igazuk van, ne forszírozzuk a dolgot. Majdnem kiütött az a kis cse­ tepaté. Vitázni, verekedni csak korrekt partnerekkel tudok. És ez hiány­ cikk, a pult alatt tartogatják. Bizonyára nálatok is így van ez. Akkor pe­ dig csináljuk a magunkét, így még lehet valami. Félreálltam, de ez csak látszólagos. M ert én ebben a világban hiszek, és ezt nem verik ki a fejem­ ből, nagykalapáccsal sem. És nincs az a pénz, hogy alább adnám. A hű­ ségről most ne lamentáljunk. Ízléstelen és gyanús, akár a melldöngetés. „ V i­ 6 �gyázz, mázolva” , én mindig erre gondolok ilyenkor. És az ő paripájuk a befutó, hidd el nekem. Hogy egy fityinget se teszek rá, egyértelmű. Hoszszú távon veszít, mert rosszul trenírozzák. Most lássuk a medvét, íródeákom. Nem stílszerű, te kiigazítanál, de megégette a pofámat ez az ügy. Ritkán fordult elő, hogy én valamin cso­ dálkozzam. Hol van az már? D e ez betette a kaput, mögöttem is. Csak úgy dörrent. Aztán csinálj vele, amit akarsz vagy tudsz. M ár harmadszor jöttem vissza ehhez a vállalathoz. A mi kis történe­ tünk enélkül hibádzana. Mindenki ismer és talán becsül is. M ég alsó­ szintű vezetést se vállaltam , csoportot vagy ilyesmit. Szegény öregem, mondogatta, a suszter maradjon a kaptafánál. H át én ezt úgy értelmezem, hogy van kötelezettség, belső parancs, amit teljesíteni kell. É s nincs vacakolás. hogy így meg úgy. Kérték, többször is, elvégre mozgalmi ember vagyok, régi motoros, ne utasítsam vissza őket. Így lettem bizalmi, nem nagy funkció, s még vállalható is, anélkül, hogy föladnád magad. Azt, amit képviselsz, amióta élsz. A fejtágításra a nagy aktívát három napig kivonták a forgalomból. A kultúrházban rendezték, ott csak a madárfütty zavarhatja a jónépet. Mennyit verekedtünk, hogy felépüljön. Valam ikor park lehetett, vagy sé­ tány, teli öreg fákkal. Az ilyesfajta összeröffenésre alkalmasabb helyet kívánni se tudnék. Mondom is Lenner Pistának. - Jó lesz egy kis kikapcsolódás. De mostanában semmi se jó neki, amit én mondok. Rázza a fejét, el­ lenkezik. - Nem pihenni megyünk oda. - Aztán miért? Szerinted? - Mást várunk. - N o csak. Nem sietek a válasszal. Had ülepedjen le a feje. - És kik azok? D e egyre tüzesebb a fiú. - Mindenki. - Jó , jó, de mit vártok? Elsötétül a homloka. - Ugratsz vagy hülyének nézel? Egyik se tetszik. M ár őszintén kíváncsi vagyok. M it akarhat ez a kölyök? Pedig sejtem. - N e lelkizzünk. Kérdeztem valamit. Az orrom előtt rázza az öklét, de vigyázatosan, nehogy feldühítsen. Minden szóba beleharap. - Nem elég, amit látsz? Pont neked. Gödörben vagyunk, ki kell mászni. Azt várjuk, hogy erről beszéljenek. M i a tennivaló? Nehéz pillanat volt ez, írókám. Mert hosszú a mese, istentelenül hoszszú és kanyargós. É s a kanyar mindig kétesélyes. Vagy felborulsz, vagy továbbmész. É s akkor kezdődik az igazi játszma. H a felborulsz, hogyan állsz fel? Egyáltalán felállsz-e? Ha tovább mész, és ez az izgalmas: merrefelé? A „hogyan” is másképp hangzik, élesebben, kíméletlenebbül. Egyszer azt mondták nekem, magadnak kell kitaposni az utat. Mástól ne várd. Csöndesen mondom. - Erről semmit se fogtok hallani. 7 �- Tudja, ha csöndesen beszélek, azt komolyan kell venni. Mert ez a végállomás. - É s te belenyugszol? - Bele. Átfogom a vállát, hogy megértsen. - Nincs több kérdés? - Nincs. Hozzád, nincs. - Ezt vártam. Fasza gyerek vagy, Pisti. Csak az is maradjál. És tudod, olyan voltam akkor, mint a sírásó, aki a saját sírját ássa meg, hogy oda temessék. Ugye, említettem már a generálszószt? A z első nap délelőtt ilyesfélét hallottunk. Igaz, némi kiegészítéssel, s ez utalt a negatív jelenségekre is, adatokkal illusztrálva a visszaesést, az ár meg a piac összefüggéseit, a szá­ munkra rosszul alakult és begyűrőző tendenciák hatásait. A kölyök rájön vagy se - ez az ő dolga meg a többieké - , hogy nagyjá­ ból ekörül táncolunk majd. Remélem rájön, és megtanul várni. Mert hidd cl, érdemes. M ajd ez a tantusz nálad is leesik, vén szivar, te íródeák. Itt a csattanó, röhögj ki, rászolgáltam. Vagy megszolgáltam, a fene tudja. A tanulságot rádbízom, ez a te szakmád. Ebédszünet van, kajálunk. Nézelődöm, hogy felszabadult a társaság, mintha kiránduláson lennénk. Valamikor szerettem zabálni, de az ulcus el­ vette az étvágyamat. A z egyik haver, jó cimbora, csak úgy odaszól: „T e Á d i - ők így szólíta­ nak, a Szikorásról fogalmuk sincs, pedig azt jobban kedvelem - , hol a főnökség?” Hát, hol lenne, mondom neki, itt valahol, köztünk. Nyisd ki a csipád és egyél. A haver eszik, én elindulok, mint az alvajáró a háztetőn, a főnökség után. De úgy, hogy az a kölyök véletlenül se lásson. Így megalázva, ki­ ütve, tehetetlenül. Mert a főnökség különszobába vonult, táplálkozni. Hol élünk? Ezt ismételgettem makacsul és folytonosan, míg kihűlt a szám, mint a haldoklónak. Tudtam, ha bemegyek, mindent elrontok. Nem az asztalt kell rájuk bo­ rítani. Az kevés, ennél több kell, hogy észre térjenek. Végigültem a három napot. De kosztolni a sarki bisztróban kosztoltam. Az ulcus is jó valamire. Kösz, hogy meghallgattál. Leöntünk egy üveg sört, aztán hazamegyek. Ú gyis hűvösödik és kell a kondíció.” Tél van, a hó fekete subát visel és őrzi az álmainkat. Ha legközelebb ta­ lálkozom Szikorással, megkérdem tőle, mi a véleménye rólunk? És mi a tennivaló? Azután lejegyzem, hátha elolvassák. 8 �9 �K A R Á C S O N D I IM R E A napokról A napokról kellene beszélni. a napokról, melyek úgy kezdődnek, mintha végetérnének éppen. Alszol, vagy fölébredsz: oly egyremegy. Igen: az ilyen napokon nem számít: ébrenlét, álom. - A z ilyen napokon ki kell gyalogolni a Világból. A táj, a helyszín, ahová indulsz: nem érdekes. Igen, esetlegesen egy esetleges tájban. Mondom, a tájban minden esetleges. - Sőt, maga a táj is. Kigyalogolni, kilebegni. S keresni valamit. Valam it, ami azért adott. E g y fa például Azonosulni ezzel a fával. Nincsenek szemek, kezek, fülek. Nincs nyelv. És nincs orr. - Megkeresni a föld és a fény ízeit. - Így fölmagasodni; így földolgozni, így átértékelni mindent. M it érsz, látványod mit ér ebben a fényben? Mert látható vagy. Minden leveled jól megkülönböztethető. A szabályos, nedves erek is, a hajszálerecskék. S lenn, lenn a gyökerek, hajszálgyökerecskék. Igen. Állni itt. Állni egyenest. 10 �Vagy meghajolni a szélben. - Hisz a szél úgyis megkeres. Belopódzik minden zegzugodba. S mint apró robbanások, a levelek szélein a csipkézett, finom súrlódások. Igen, ezek a napok ilyenek. Igen. Sétálsz, és fává változol. Mindegy, hogy hol, és mindegy, hogy mivé. Csak változol. Hagyjuk a fát. Légy most a fény. Légy, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben, oly természetes és olyan távoli. Máris vagy: ami ragyog, s ami felragyogtat. Igen, konkrétságodból kilépsz. Tudatod ezer ágbogán, levelén zöld ágat bont lassacskán a fény. Igen. Sétálsz, és fává változol. Fejethajtasz a szélnek csendesen. Tudod: ez a nap csak arra jó: lengni, lengni a szélben zölden, s fényesen. Igen, itt ez a nap: indulj, gyalogolj ki belőle. Rugaszkodj cl ferdén, furcsa szögben. Tovalebegni itt a furcsa délelőtt. Eltűnsz, s mégis ittmaradsz, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben. Oly természetesen, és olyan távolin. Kívül rajtad a világ, s mégis tebenned ragyog fel minden levél, és minden erdőknek rengetegje. II �CSO RBA PIRO SK A Utazás Most, hogy szemhéja redőnyét lehúzta - halott húsnak tekinthetik. Dönögnek az aranyoszöld-színű húslégytekintetek, mégsem nyitja föl a szemét. Nyi­ tott arcát feléjük tartja, s azt gondolja - Nesztek, másszátok végig, kóstolgassátok, vegyétek számba hibáit, fogyatékosságait, nem tudom eldugni előletek! Csak el ne aludjak - fut át a fején az alvóknak leesik az álla. Kislány volt még akkor az anyja vele szemben az ülésen nagyon fáradt és ha alkalma adódott leülni azonnal elaludt mint akinek a percekkel is spórolnia kell a feje furcsán félreesett aztán az álla hihetetlenül mély­ re elhagyta az arcát nézett az anyja lelógó állapcsára tátott szájába ahonnan furcsa hörgésszerű hangok jöttek meghalt egészen biztosan meghalt és nem peszi észre senki a másik négyes ülésen kirántott csirkét falatozott a négytagú család kövérek voltak és mohók sikítani kezdett sikítani olyan megállíthatatlan erővel ahogy a gáz surrog ömlik ki a túlnyomásos vaskupak alól a mozdony tetején az anyja kinyitotta a sze­ mét és szájonvágta hála istennek hát mégis élt Nem fogja leejteni az állkapcsát, nem fognak a szájába nézni, a motyogását hallani, nem alszik el. Csak ül, behunyt szeme mögé barlangba zárva. Bizto­ san nézik, számbavehetően mindenekelőtt a K E C S K E S Z A K Á L L A S aki vele szemben ül, a K A T O N A , aki átellenben az ablak mellett és a PARASZTK ÉP Ű , a katonával szemben. Hat szem fürkészi egyszerre. K i kéne nyitnia a szemét, de akkor a gondolatai is látszanak rajta. Az arca, sajnos, nem felel meg annak a követelménynek, amit ez a tudathasadásos, kettős könyvelést végző világ ab ovo elvár tőle: nem maszk, nem páncél, lüktet, átlátszó kígyótojás. Továbbra is bezárt szemekkel ül a helyén. Az ab­ lakon át egy állomás kocsmasápadt fényei, egy hóember torzója. A vonat megdől, lassít, leszállnak, aztán újra tovább indul. A kettes ülés külső szé­ lén ül, ha ott nincs hely, le se ül soha, belülre nem, belülre soha, ha üres a kupé akkor sem, még mellé ülhet valaki. Egyszer mellé ült valaki és szembe is ketten az alkoholtól már megle­ hetősen magas volt a kedvük és az önértékelésük sorompók nem voltak így természetesen azt sem érezték amit ő emelt maga köré a könyvvel amit nyitva tartott az ölében és a figyelemmel a testtartással mely kife­ jezte elmerült valamiben azok főleg a mellette ülő - neki fsak a nadrág­ ja szürke szövetét látta és a félcipőjét - ebből találta ki a többit a har­ mincöt-negyven évet a széles arcot ja hangból az elnagyolt siettében megmunkált durva vonásokat talán himlőhelyek is csúfították a féfihangok belecsipkedtek verebek la fán lógó szalonnadarabkába mintegy próbálgatva mennyi jut nekik s elég erősen van-e rögzítve H O G Y O L ­ V A S H O G Y O LV A S U G Y A N C SA K JÁ T S S Z A A F E JÉ T M IL Y E N C SIN O SK A U G Y A N H O V Á U T A Z IK E G Y E D Ü L I L Y E N K É S Ő N 12 �H IS Z E N M E G K IS L Á N Y E Z D E M E G M IL Y E N A K E D V E M R E V A L Ó L E N N E N E M C S A K A K E D V E M R E M ÁSH O V A IS tizen­ nyolc sem v olt még mindig vasárnap este utazott vissza hétfő reggel hatra benn kellett lenni a gyárban de soha nem akarózott délután el­ indulni otthonról maradt az esti vonatra a hangok ismerősek voltak saj­ nos egyedül-utazásai ilyen hangok elé aggatták folyton például amikor főtt kukoricát evett az öt kamasz harsogva csámcsogni kezdett röfög­ tek hörögtek mint a disznó N E K U C U K Á M K UCU N E KUCU vagy a parkban amikor a z ö cseivel üldögélt a strand után a vonatra várva körtét ettek szép kásás körtét alig telt ki a pénzéből a negyed­ kilót nyomó két darab a két öccse összekente az arcát meg az ingét vele ID E N E K Ü N K IS A B B Ó L A K Ö R T É B Ő L K IS A N Y Á M VAGY E G Y K IS P É N Z T M E R T K Ü L Ö N B E N M E G B A B R Á L UN K ketten voltak az egyik talán még tetszett volna is neki ha máshol találkoznak máshogy milyen csalóka is az emberi arc a kétéves öccse sírni kezdett a három évvel idősebbnek csak a szája görbült a magasabbik megtekerte a kicsi fülét az alacsonyabbik pedig a lány combja közé markolt egy po­ fon az öccse fülét nyúzónak a másik röhögött a pofont visszakapta újra adott egyet remegett a keze kicsikre sikerültek amiket adott de érezte ahogy a fiútenyér alatt fájdalmasan feljajdul a bőre megcsendül a füle végigpofozták egymást a sétányon erőtlen pofonjai ellenére végül is eltakarodtak nyár vége volt körben a parkban ültek mintha nem történt volna semmi öcsi a nagyobbik azt hajtogatta: H A IT T L E T T V O L N A A K IS B IC S K Á M H A IT T L E T T V O L N A A K ISB IC SK Á M a könyvet kiemelték a kezéből ekkor nézett föl először de az arcokat: a koponya csontszerkezetét a vonások jellegét a haj és a szemek színét nem rögzítette magában csak azt ezek itt most jót akarnak szórakozni vele átellenben ültek tömve volt a kupé természetesen senki sem fog közbeavatkozni fogta a táskáját benne egy darab szalonna néhány könyv és tiszta fehérnemű - ki akart menni a férfiak összerakták előtte a lábukat és heherésztek M EGVAN A M A D Á R K A N A K IS A N Y Á M H O VÁ O L Y A N G Y O R S A N T A L Á N N E M T E T S Z IK A T Á R S A S Á G U N K A PO ­ FÁ N K A PO FÁZM ÁN YU N K? átellenben ültek tömve volt a kupé visszaült igyekezett hozzászoktatni a hangokhoz az orrunk hamarabb hozzászokik a bűzhöz mint ezek a dur­ va hangok aztán hozzányúltak a mellette ülő vastag mozdulata K É R E M H A G Y JO N B É K É N N IN C S K E D V E M SZÓ RAKO ZNI E N G E D JE N E K K I IN N E N K ISK U R V A . H O G Y M E G JÁ T S S Z A M A G Á T ekkor pofonvágta a félrészeget mindenféle tudatos elhatározás nélkül ta­ lán csak a parkbéli eset idéződön fel a jobb kezét mozgató idegben amikor is ez erőtlen pofonokkal sikerült kivédenie \a rosszabbul is vég­ ződhető támadást K IH A JÍT A L A K A Z A B L A K O N K IS K U R V A H O GY M ERTÉL E N G E M M E G Ü T N I? és már majdnem az arcán a pofon a másik ket­ tő talán józanabb volt vagy kijózanodott a fordulattól mert lefogták a társukat nehéz volt a város közelgett fölállt és elindult az aluljárón át az albérlet csöppet sem hívogató rongypokrócokkal takart szobája felé 13 �Kinn ült az ülés szélén. Ha jön valaki, maga mellé engedi bentre, az ablak­ hoz, az emberek általában azt szeretik, csak ő nem. Klausztrofobiás vagyok mondja, ha ismerősök kérdik, pedig ez nem fóbia, csak örökös védekezési reflex. A támadások egyébként a fiatalság elmúlásával egyenes arányban csökkentek, illetve udvariasabbak és könnyedebben elháríthatok lettek. Jó az öregasszonyoknak, akiknek nincs is nemük, szoknyájuk alatt fonnyadt húsliliom; megőszült orchideák csábító illat nélkül, semlegesneműek mint az oroszban az ablak, átlátni rajtuk már egy másik világba. Ha majd egyszer öregasszony lesz, nem érdekel senkit, nem nézegetik facér szemekkel, talán akkor jobban hasonlíthat önmagához és magafeledőn ejtheti le az állkapcsát, hogy fogatlan sorvadt ínyébe, hegesedett torkába nézzenek. Mert nem lesz, aki nézze. A K E C S K E S Z A K Á L L A S értelmiségi lehet. A szakáll méginkább meghegyesíti faunarcát. Fekete bőrkabátot visel, elegánsan elnyűttet. Vadonatújat csak a parasztok hordanak, azoknak nem igazodik a testéhez, ezéhez itt hozzásimul. A fekete bőrkabáthoz fekete haj, a nadrág talán farmer, mementóul a hatvanas évekbéli fiatalságára, immár mindennapivá semlegesedve. A keze finom. Fürkész szemei is értelmiségire vallanak, ámbár lehet.. . Kinyitja a szemét, rajtakapja a K E C S K E S Z A K Á L L A S T a pillantáson. Mégiscsak jó, hogy nem engedtem kinyílni a számat - gondolja. Ámbár miért ne? Miért vannak emberek, akik a legvégső pillanatig állandóan összeszedik magukat, mások előtt sohasem engedik lazára abroncsaikat? Én is közéjük tartozom. A K E C S K E S Z A K Á L L A S már nem néz rá, meghatarozhatatlan pontot fixíroz a tekintete, de természetesen az ember száznyolcvan fokig látja körben a világot, ebbe ő is belefér. A K E C S K E S Z A K Á L L A S kezébe veheti a bonc­ kést, föltárhatja őt és diktálhatja belső jegyzetelőjének: nem: nő kora: 24 -30 között alakja: csinos lehetett, de már nem vigyáz magara ruházata: diszkrét, úgy látszik a pasztellszíneket kedveli. Nincs rajta mintás holmi, csupa egyszínű (lehet ebből következtetést levonni?) arca: keskeny, vékony csontozatú, haja szőke, szeme kék bőre: közepesen ápolt, de finom keze: vékony, kecses, a körmök tiszták, kicsinyek és szép formájúak, a kezet láthatólag munkára használják, az erek a kézháton kiemelkednek a bőr felszínéből ékszer: nem visel. Újból kinyitja a szemét. A K A T O N A és a P A R A S Z T K É P Ű beszélgetésbe elegyednek. Feléjük néz, mintha figyelne, pedig csak azért néz arra, mert messze vannak, a K E C S K E S Z A K Á L L A S pedig közel, túl közel. - Lehet, hogy orvos? Ha valami tárgyat melléje kellene festeni, az csakis egy sztetoszkóp lehetne - egy hát fölé hajolva hallgatózna. Á , az orvosok nem utaznak vonaton. És ha orvos, akkor mi van? Nem valószínű, hogy ép­ pen orvosra van szükségem - tűnődik. Akkor ott a három alkoholos befolyásoltságú egyén ellen arra lett vol­ na szükség hogy láthatatlan öklökkel behúzzon nekik vagy egyszerűen mint a fővő víz átalakuljon robusztus óriássá és akkor ehelyett könynyekkel mosta az arcát a tehetetlenség a düh a női lét kiszolgáltatottsá14 �ga valaki m egérintette a vállát meg se nézte az arcot annyira váratlan volt fölajánlotta, hogy bekíséri a rendőrőrsre ott van az állomáson térjen v issza ő szemtanúja volt az egésznek és mélységesen elítéli azt tó három alakot a váratlan dolgokra mindig váratlan módon reagált meg­ fordult visszament az állomás végében levő szobáig a férfi közben megragadta a pofozkodni akarót és egy rendőr azt is becipelte a férfi a szemtanú aztán eltűnt az egyszál csupasz villanykörte rafináltan szegé­ nyes és lemeztelenítő fénye alatt álltak a pofozós meg ő a rendőr az asztal mögött jegyzetelt megkérdezte a tényállást mi a tényállás kérem? ha otthon a gyerekei hajbakapnak akkor is ezt kérdezi vagy ez kizáró­ lag a rendőri egyenruhához tartozó kifejezés azzal együtt veszi föl-le föl-le? megfelelő ruhához a megfelelő kiegészítőket őutána a pofozós kö­ vetkezett a magatartása ekkorra egészen megváltozott a felelőtlen jó­ kedvnek a kötözködni vágyásnak a kivagyokmivagyok enyémavilág vi­ selkedésnek nyoma se volt alázatos lett és szolgálatkész kérem én o tth o n ö n kén tes rend ő r vagyo k kérem É N A H Ö L G Y E T IG A Z Á N N E M IN Z U L T Á L T A M N E M V O L T S Z Á N D É K O M B A N A K IS H Ö L G G Y E L T IS Z T E S S É G T E L E N Ü L V I­ SELKED N I N EKEM KÉREM HÁROM K IV Á L Ó D O LGO ZÓ JE L V É N Y E M V A N ő csak nézte jó lett volna arrébb pöckölni mint az albérleti konyhában az esti csöndben előmászó fényes páncélzatú százlábúakat egy szerelmes százlábú szépnek látja a másikat nem min­ dig az emberi szempontok a leghumánusabbak a T É N Y Á L L Á S akkor fölállt az íróasztala mellől és nekiszegezte a kérdéseit: M IT K E R E S E T T E G Y Á L T A L Á N E Z E N A V O N A T O N ? K É R E M A S Z E M É L Y I IG A Z O L V Á N Y Á T ! ÚG Y T E H Á T M A G A N IN C S F É R JN É L ? M IT K E R E S E T T E G Y E D Ü L A Z Á L L A N D Ó LAKÓ H ELYÉTŐ L N EGYVEN H ÁRO M K IL O M É T E R R E IL Y E N K É S Ő I ID Ő P O N T B A N ? M IÉ R T N E M A D É L U T Á N I Ó R Á K B A N É r k e z e t t v is s z a á l l ít ó l a g o s a l b é r l e t é b e ? kezdett az az érzése lenni hogy ő követett el valami bűnt a mellette ál­ ló pofozós megdicsőülése egyre nyilvánvalóbb lett A Z E L V T Á R S Ö N ­ K É N T E S R E N D Ő R H Á RO M G Y E R M E K É D E S A P JA KÖ ZÉP­ SZ IN T Ű B E O S Z T Á S B A N A Z E G Y I K Á L L A M I G A Z D A S Á G N Á L egyre nyilvánvalóbb hogy olcsó kis kurvának nézik. Elaludt a villany a kupéban. Ezt behunyt szemeivel is érzékelte. A kecske­ szakállas kinézett az ablaküvegen, erősen esteledett, most már kevésbé éles a cellafény, elárvult arca valamelyest védelmet nyert, már lazíthat megfeszített arcvonásain, talán már nem tűnik át annyira rajta az odabenn fejlődő hüllő, a kígyótojás. A KATO NA megszólalt: L E G A L Á B B SZ U N D IK Á L H A T U N K N Y U ­ G O D T A N A P A R A S Z T K É P Ű N E K E M M IN D E G Y É N A T É V É E L ŐTT IS M EG A LÁ M PA A L A T T IS T U D O K A L U D N I Ü L V E E G Y S Z E R M ÉG Á L L V A IS A M IK O R ... A K E C S K E S Z A K Á L L A S viszszafordul az ablaktól és újra őt nézi. A félhomályban ő is lazábbra engedi magát. MIT C SIN Á L M IN D E N K I A Z A L A G ÚT B A N ? V A N A K I A Z O RR Á T P IS Z K Á L JA ? V A N A K I M E G V A K A R JA A FEN EKÉT. V A N A K I A K E Z E T A K A R Á S A N É L K Ü L ÁSÍT. 5 1 �A SÖ T É T SÉ G SZ A B A D S Á G IS, N E M C SA K F É L E L E M . Miután az ügyben n em akart feljelentést a pofozós bocsánatot kért a kishölgytől hangsúlyozva hogy ő csupán tréfálkozni akart beszélgetni és hangos elvtársozások közepette eltávozott a tizedes elvtárstól aki viszszaadta a személyi igazolványát de a szeme nyilvántartásba v ette A vonat megáik. N EM V O LT T Ü L FIN O M F É L M U N K A - így a K A ­ TO N A. A lámpa hirtelen kigyulladt, elviselhetetlenül égetett, 60 wattos izzó Nap volt, de nem melegített, roncsolt káros sugaraival - az arcvonásai újra sündisznóállásba rendeződtek, figyelem és elhárítás. A P A R A S Z T K É P Ű elköszönt és leszállt. A fény újra kialudt. A K E C S K E S Z A K Á L L A S előrébb csúsztatta az ülésen a fenekét. Térdei így egyre közelebb kerültek a nő térdeihez, de még nem értek hozzá. Amikor elhagyta a rendőrörsi szobát - a fiatalember a buzgálkodó szem­ tanú melléje szegődött hazáig k ísérte H A E S E T L E G A Z A B IZ O N Y O S S Z E M É L Y A R R A V E T E M E D N E , É N M IN D E N E S E T R E M E G V É ­ D E M M A G Á C S K Á T aztán csalódott dühös képpel távozott amikor szolgálataiért nem invitálták az albérleti nyikorgós rugózatú sezlon öb­ lébe de legalább nem pofozkodott A térde a térdéhez ért. Mintha véletlen lenne, finoman. Hosszú az út, a K E C S K E S Z A K Á L L A S unatkozik, tehát játszik. Azt játssza, hogy kikezd a szembenülő nővel. - És én mit játsszak? Hogy nem veszem észre? Hogy elhárítom? Hogy ha­ gyom? Hogy bátorítom? - kérdezi magában. Egy kicsit vár. A férfitérdek igaz a vonat mozgására is fogható, igaz a lábakat takaró nadrágon keresztül - de párbeszédes kapcsolatba kerültek a női térddel: H A JL A N D Ó V A G Y ? H A JL A N D Ó ? K Ö N N Y E N V A G Y N E H E Z E B B E N ? N EM É R E K RÁ SO K Á IG V A C IL L Á L N I! Játsszuk le a partit fejben! - gondolja. Én otthagyom a térdemet, te még közelebb teszed a tiédet, esetleg enyhe nyomást gyakorolsz rá, én még min­ dig hagyom. Fölnyitom a szememet, rádnézek, te rám nézel, sóhajtasz, aztán megkérded: M E SSZ IR E U T A Z IK ? én válaszolok, a térdek maradnak és folytatják intim dialógusukat, mi pedig eme térdek fölött konvencionálunk: M AR A V IL L A N N Y A L IS T A K A R É K O S K O D N A K P E R SZ E HA A Z E M B E R F Á R A D T A F É L H O M Á L Y S O K K A L K E D ­ V E Z Ő BB HOSSZÚ Ú T JA V O LT? É N IS O D A UTAZOM M E G E N G E D I, H O G Y M E G F O G JA A K E Z É T N A G Y O N E M L É K E Z ­ T E T V A L A K IÉ R E A K E Z E IL Y E N FINO M SZABÁSÚ K Ö R M Ö K E T R IT K Á N L Á T A Z E M B E R HA M ÁR ÍG Y Ö SSZ E B A R Á T K O Z T U N K Közben a térdek egyre bizalmasabb viszonyba kerülnek egymással, bőrük leégeti a ruhadarabokat kettőjük közül. E N G E D JE M E G H O G Y BEM U T A T K O Z Z A M K É P Z E L JE NINCS CSA T LA K O ZÁ SO M FO G A LM A M SINCS H O L FO ­ G O K A L U D N I H A JN A L ÖT H A RM IN C IG (Nem, ez így túl durva) M EG EN G ED N É HOGY A K ÉSEI Ó R Á K E L L E N É R E M EG IN V IT A L JA M E G Y POHÁR IT A L R A ? Látod K E C S K E S Z A K Á L L A S , akár a végjátszámig eljátszom, döntetlen 16 �lesz, vagy mattot adsz és még elárvultabb maradok. Ne, köszönöm, elég volt a két balul sikerült házasság. Tudom, hogy nem egyforma minden férfi, de nekem egyformán sikerül eltolnom a dolgokat. Ezért hát ne vedd zokon kedves K E C S K E S Z A K Á L L A S , hogy finom közeledésedet még finomabban elhárítom, arrébb húzódom, megigazítom ülőhelyzetemet, nincs kedvem most az efféle játékokhoz. LÁTO M A V É G É T , LÁTO M A V É G É T , az a baj. HA TU D N Á D M E G L E P ŐE N K E Z D E N I, A K K O R T A L Á N . . . Persze el kellene találnod, hogyan akarom. T A L Á N S Z Á JO N C SÓK O LN Á L V A G Y L E H O Z N Á D A CSIZM ÁM C IP P Z Á R JÁ T ÉS M EG SIM O G A T N Á D A LÁ B A M A T V A G Y A D N Á L E G Y Ü V E G Á S V Á N Y V IZ E T , SZO M JAS V A G Y O K . A vonat zökken, megáll. A fény újra belehasít a bőrébe. A K E C S K E S Z A ­ K Á L L A S megreszeli a torkát, aztán megkérdezi: M E SSZ IR E U T A Z IK ? - Istenem mennyi fáradságotokba kerül - főleg fantáziátlanabb nemtársaitok­ nak - ez a becserkésző, óvatosan vagy vagányabbul közelítő hajtóvadászat. Igaz, a rutin egyre nagyobb, viszont a M Ó D O ZA TO K A K O R R A L B E ­ S Z Ű K Ü L N E K - és az előírt illemtan, a szertartás íratlan formája szerint folytatjuk - férfi és nő - egymás körül táncainkat, mint a francia négyesben, hogy aztán az ágy után minden K IÉ G JE N , E L A L U D JO N , BEM O CSK O L ÓD JO N . Inkább nincs kedvem a férfiakhoz, most nincs, a harmadik válást már nem akarom. Az elvált asszonyokon ott a jel, a S A JÁ T K A N hiánya, az elhagyatottságuk, őrizetlenségük, kielégítetlenségük. Prédák, cédák - a szóala­ kok valami eddig föl nem ismert törvényszerűség és titkos kapcsolat alapján hasonlítanak egymásra. E Z Z E L A V O N A T T A L Z -IG UTAZOM . Remélem a válaszom keménysége és korlátozottsága, ki nem tárulkozása jel­ zi, hogy a válaszadó is kemény, ki nem tárulkozó és sajnos: korlátozott. A K E C S K E S Z A K Á L L A S begombolja a bőrkabátját. K EZ É T C SÓ K O L O M , T O V Á B B I J Ó U TA T! Leszáll, eltűnik a higanygőzlámpák ködöt szeldeső fényében, egyre meszszebb. Az agysejtjeiben tárolt információk és leképezett dolgok között mér­ hetetlenül kicsiny helyet foglal el a véletlen útitársnő - T A L Á N L E H E T E T T V O L N A B E L Ő L E V A L A M I HA N EM IL Y E N M ORC L E H E T H O G Y P R E M EN ST R U Á C IÓ S N A P JA I V O L T A K IG E N M IN D E N A T A L Á L ­ K O ZÁ SO K ID Ö Z ÍT E T T S É G É N M Ü LIK E Z IT T E N ID Ö ELTO LÁ SO S V O L T PUFF N EM R O B B A N T FÖ L - azután a gondolatmenet véget ér, mert a K E C S K E S Z A K Á L L A S hazaért, az útitársnő képe a vonatfüttyel együtt elenyészik. A nagy állomás fényei. Kabátját begombolja, alulról a második gomb laza, meg kell erősíteni, majd ha hazaért. V A N -E B O R D Ó C ÉR N Á M ? A dolgok végül másként is történhetnének - ezt az ember be­ látja, ha eléggé bölcs ahhoz, hogy túlélje a meggondolatlanság fiatalságát. A D O L G O K M ÉG IS E G Y F É L E K É P P E N TÖ RTÉNNEK M IN D IG E Z A Z E G Y F É L E V Á L IK A Z T Á N M E G M Á SÍT H A T A T LA N N Á TEH ÁT T Ö R V É N N Y É . A K E C S K E S Z A K Á L L A S megszólította, mert a kupéban el­ aludt a villany, mert hosszú volt az út, mert csak ketten voltak a négyes ülésen, mert arcán ott volt a férfija nélkül élő asszony árvasága, hiányérzete, páncéllal takart hiányérzete, amely a férfiaknak mégis a szemébe süt. ÉS M ÉR T M ÉR T N E ? A T T Ó L M É G T IS Z T E S S É G E S M A R A D A Z E M B E R HA S Z ÍV E S S É G B Ő L L E F E K T E T E G Y N Ő T S Z ÍN T E S Z ÍV E S S É G B Ő L 17 �G U LA Y ISTVÁN Utazás fiamhoz, Pestre (Kazinczy Ferenc emlékére) Fiammal aznap a Rózsák dombjára vettük utunkat. Midőn a hegyen keresz­ tül mennénk, gondozott kertek tűntek szemembe, itt kissé franciásak, ott Angliát vevék mintának, amott a régi magyar kúriák árnyékot adó lombos fá­ it kedvelék, mindenütt nyírott gyep, formás rózsafák, boltívek, teraszok, gaz­ dag, nagy térség: Buda. Szerelmek ígérete, amerre pillantok, perzsa nők: se­ bes érzékeik észreveszik, ha megáll rajtuk a szem, mozgásuk pompás órák kedvezését sejteti, dogmák nem kötik őket, csókjuk, mint láttam, kacag. Fiam, maga is kisded öreg, ide-oda lódítja figyelmem, lássak csodát. Nem kérkedik, útikalauzom csupán, mint ilyen pirulni látni vágy e mesés gazdag­ ságtól, s mi avval együtt jár, az ízléstől, könnyedségtől, az egészségtől, mi csillog emberen, madáron, növényen. Mulattatott a kirándulás: sehol kökény, galagonya, parti lapi, torma, papsajt, pangó vizen leledző békanyál. Hama­ rább tűnik elém egy-egy nadrágos női vénség, irtózatos mázolatban, ágaskodó tomporral, hatalmas keblekkel, ami bőségre valia, s arra, mit a bőség elvé­ gez becsvágyban, önhitben. Idealizáló világ volna ez kedve szerint, mégis inkább pajkos látvány. Láttam borjúlányokat is, ahogy fejüket vetik vidáman nézésünkre, öntudattal. Elénk, vagy mögénk pillantának, mint koldusszegényeknek szoktak azok, kik keveslik a füvet saját rétjükön, s hát annál inkább szeretik, védik. Elringatott szemlélésük, ügyetlen dölyfük. Legyeskedtem valaha én is őkelmék körül, faggattam őket, kisasszonyokat, mivégre gömbölyödnek, miféle szerep az, amit játszat a természet velük? Hálásak voltak, kacarintottak, de gőg nélkül, a legszebb robotosok valának életem­ ben, csak szeressék őket, szeressék, szeressék! Nyakamba borultanak, ott ma­ radtak hosszan, úgy pihentek férfikíváncsiságomban, két felvonás között, ér­ telmét lelve életüknek. Előbb el-elandalodtam az ifiasszonyok láttán, amint büszkén kocsijukba szállanak, a kaput nyitják, kutyájuk apportírozzák (csípejük, fenekük apró, mellkasuk azonban akár a huszároké, mint azokon az idealizáló képeken, ami­ ket a természetet nem ismerő dilettante festők pingáltak a szalonokba), aztán inkább azt figyelém, ahogy a fellegek megszűrék, selymessé tevék a nyári tündöklést. Az üde levegő szédített, eloszlatá vén fiam csődülő sza­ vait: kik lakják e házakat. Ne higgyem, hogy valami hírességek, többnyire kereskedők, jó orrú emberek, meg azok leszármazottai, akik már hivatalban ülének, vagy inkább terpeszkedének, hívén híve, hogy a birtokuk tudások gyümölcse vala. Míg fél füllel hallgatám, észrevevém, hogy szavai valaha az enyémek voltak, mikor még kormányozni véltem intésimmel, bőjtre biztatva őt, az életre éhes kölyökfarkast. Különb ifjú férfit nem ismertem hajdan nálánál; megszegte minden pa­ rancsolatomat, mégpedig oly’ sistematicusan, amiből filozófiával kitetszett, mintléte tiltakozik az értett dolgok ellen, s én behúnytam szemem, bízva az értett dolgok lázadásában, mi a világot előbbre viszi. Vigasszal tömtem vol18 �na tele a tarisznyáját, remélve, így jobban bírja majd, erős lélekkel tűri a csapásokat, mikre a nagy lelkek születnek. Nyugalomban szenvedőt, véltem, jobb fiamban látnom, mint bukásában vergődőt, mégis boldogan sírt lelkem, tapasztalván, hogy fittyet hány intelmeimre. Titokban, nem szólván neki, ál­ dásommal kísértem útján. Jól számíték, gondoltam, amint a hegyen terelgetett, mutogatva a paradi­ csomi tájat, a virtusszámba menő építményeket, a gyümölcsfák övezte fürdőmedencéket, a nem is e világi derűt, mely az utcákat belengte. A görög nyelv ilyen: idegen hajósok tiszta tekintete világítja át, nem torzítja zavarossá ma­ gány, befelé tekintő világözvegység. Nem magának beszél, hanem a hajózó útvonalak mentén élő valahány népnek is: értsék. Szerencséjét a görög en­ nek köszönheté, amint tiszta erkölcseit. Nem úgy a cifra, bujálkodó Róma, mely dölyfével ledöfé magát híveivel együtt, szomorújátékra kényszeredve a templomokban, Jézus kínszenvedésén szenvelegve, s annak fájdalmát letud­ va a keresztvetéssel. Csak hetvennégy éves levén sajnáltam mellettem kaptató negyvenkét éves, fújtató, levegőt happoló, kopaszodó, őszülő fiam. Vajh engedné, hogy én ve­ zessem tovább! Mondhatnám, mik valánk emberék. Mi ez a séta itt a hegy­ re fel, e szökdécselés büszkesége bércein: apám, a mezőségről ide felka­ paszkodtam. De hamar feledém toluló bölcselmeim, látva, mint rokkant, vénült bele a nagy útba, mit otthonától idáig megtett. Adnék tán leckét neki az erő érzetéről, mi tűnteti, hogy a históriának ellenáll? Oktassam óhaj és szándék különbözőségéről, s hogy melyiket dédelgeti az Idő? A biológia munkájáról, mi az eszmék keresztezését az igazsággal kizárja? 1977-et írtunk, fiam barátjához csöszögtünk a hegyre fel, tanító és tanuló egy úton jártak, egymás mellett, de egymással szemben haladva. Ez akkor mutatkozott meg, midőn azon kaptuk magunkat, hogy megérkeztünk úti cé­ lunkhoz, a kényes palotához, s előttünk állt a halhatatlan férfi, kinek látha­ tására fiam felkészített, mondván: „ cancellárius fejű” , s ki első pillantásra mulattatta. A parancsolt esztendő szerint öltözött, státusa szerint udvariaskodott, odabent módja szerint fogadott, és igen megilletődött azon, hogy még élek. Jó szándéka, hogy vén barátjának, fiamnak, valamint apjának, nekem, kedvezzen, kiérdemelte kegyeimet: Leopold úrnak szólítottam, noha tudtam, hogy Gyula. Fecsegtem is, amint illik. . . Tették, mintha nem csodálkozná­ nak, bár persze csodálkozának, mi ütött belém. Fiam, a magába özvegyült, tereié gyorsan tőlem a szót az ékes házra, a fajansz kandallóra, a festményre, mely a falon lógott, cagliostrói görbült fejet bámítván fölénk, aztán bécsi kirándulásokra, ottani szerzeményekre, a bibliothecára, s nevezetes férfiakra, kik megfordultak előttem e helyt. A cancellárius fejű úr, kinek gondosan be­ fésült ezüst haja éles ellentétben állt az én bugris, forgókkal teli vidéki kopo­ nyámon növő fekete üstökömmel, udvariasan hallgatott, kissé mintha unatko­ zott volna attól, hogy Leopold úrnak szólítom. Ugyanígy tett seggig érő homlokú, megereszkedett hasú fiam, immár úriember levén maga is. Nem boszszankodott idétlen apján, mikor Leopold úr bort akarván tölteni, a vizes­ poharat tartám elé. Eme hegy, akár egy korszak, tökéletesen bevégezte dolgát: a lojalitás a személy nevét, hivatalát, lakását, festményét, kandallóját mesterezé, szeren­ csésnek nevezvén az órát, mely az érzékelhető, minden látást megérdemlő, meg­ fogható dolgokat a megfoghatatlanok fölé emelé. Hátborzongató memoriter­ ként osztva fel percekre az Időt, elütve minden órakor, hogy „a szép vétek 19 �jobb mint a nem szép nemvétek” (fiamtól és Leopold úrtól ilyeneket hal­ lék bor mellett), miről az a hiábavaló tanakodás jutott eszembe, vajon az Úr Isten az embert a Teremtés elején vagy a végén teremtette-e? Nem cso­ dáltam volna, ha szegény vén fiam s barátját megsújtatván a guta, azon kel­ lett volna e palotában sírva fakadnom, hogy ez idegen helyen egyedül ma­ radok. A csók jutott eszembe mégis, amit ezek az öreg hólyagok adhatnak ringó keblű, ifjú feleségeiknek: - inkább hímlő gyengítsen el, gondolám helyükben. Hiszen illetlen abban találni örömet, miben semmi sem fáj. Az érző lelket bántja az emberiséget lealjasodottságában látni, mikor az marhává részegedve forog, ha pénzt löknek neki. Végül, bár milyük volt, jó szívvel kívánták meg­ osztani velem, mégis szántam fiam, s vendéglátóm e pazarságban tanítás nél­ kül hagyni. Levezetvén őket a hegytetőről oda, ahol derekuk törve az aszszonyok epret szednek, haszonnal töltve így életüket, meghallgattatám velük, mint tolák reánk szájalva a magokét; igazságukat: a nagyságos fejedelmet szüvesen látnák, de nem a cancelláriusokat! Az emberiség háborúk és ka­ tasztrófák, tragédiák és nélkülözések, útkeresések és felfedezések, testet törő munka közepett szenvedett életre minden valamire való gondolatot, figyelmeztetém vén fiam és Leopold urat, ám annyira letaglózta őket a hétágra lán­ goló nap, hogy nem tudtak sem az asszonyokra, sem rám figyelni. Így itt lent lenniök sem látszott másnak, mint fárasztó ceremóniának. Mosolygának, mint emlékezetes eseményeken szokás, mely vidámabb, gondtalanabb jövő ígé­ retének jegyében zajlék. 20 �valóságunk Korszerűség és üzemi kulturális élet Most, amikor a lényegi változtatások napjait éljük, a végletek - már ahogy ilyenkor lenni szokott - a maguk természetes módján fel-felbukkannak. Hol csak a gazdaság forradalmi átalakítását emlegetik sokan, hol más részkérdések válnak központi témává - mint például az adó­ rendszer avagy mások a szűken Vett technológiai fejlődésünk lemara­ dásán keseregnek (okkal), s közben megfeledkeznek arról, hogy ez a „ fé ­ nyes szelek” időszakához hasonlítható, egész társadalmunkat velejéig átformáló tudatos reformfolyamat csak mindent egymáshoz kapcsoltan, egy­ másból eredeteztetve tudja teljes totalitásában megváltoztatni mai való­ ságunkat. Napjaink zavara részben abból adódik, hogy a „nem termelő” -ágazat háttérbe szorulása, mellékesként kezelése, egyszerűen nem tűnik fel, nem jelzi a kibontakozás szeplőit. Sok helyütt a termelés előrelendítését a kultúrán való megtakarításból vélik eredményesebben működtetni.. . A szerteágazó témakörről Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével beszélgetünk. - A hosszabb távú politikai elgondolások abból indulnak ki, hogy alapve­ tő céljaink változatlanok: politikánk középpontjában továbbra is az alkotó emberi energiák, képességek kibontakoztatásának elősegítése, a társadalmi és gazdasági esélykülönbségek mérséklése, a közösségi cselekvés és felelősség, a társadalmi szolidaritás, a gazdasági, emberi f elemelkedés, s a mindezeknek teret nyújtó szocialista demokrácia áll. Könnyen belátható, hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerülhetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújulása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi va­ gyon színvonalas gyarapodásához. Ugyanakkor a gazdasági és (többek kö­ zött) a művelődési folyamatok szorosabb egymásraépülése, a köztük levő nagyobb összhang megteremtése alapvető gyakorlati feladat. A magam ré­ széről itt a konkrét, a napi teendőkre irányítanám a figyelmet - mivel a „szóbeli egyetértés” egyre inkább magyarázgatást jelent, sérüléseket okoz, mai léptekkel is nehezen behozható lemaradást szül a művelődés, a szellemi érté­ kek tartományában. Kevesen értik, hogy ebben a körben különben is nagyobb a sérülékenység! Előzmény: I . Marschall Miklós - Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi szám) 2. Kerékgyártó T. István: Legalább a remény? (1988/4. szám) művelődésről (1988/2. 21 �Amíg a környező világban egyre inkább felértékelődnek az emberi erőfor­ rások, a szellemi-termelési ismeretek, nő a kutatás, a fejlesztés, a csúcs­ technológia ázsiója, sokoldalú a gazdálkodás a szellemi vagyonnal, összehan­ golt az ösztönzés és kényszerítés a gazdasági és művelődési folyamatok egymásraépültségében, addig a gazdálkodó szervezeteink körében megbízhatatlan kép jelenik meg a mindezeket hordozó valóságunkról. A művelődés poten­ ciális jelenlétét, hatóerejét a gazdaságban hajlamosak vagyunk túlbecsülni és ugyanilyen szenvtelenséggel „elbagatellizálni” . A bokros teendők, a fel­ kapott kategóriák kétségtelenül valós tartalmakat hordoznak, de lehetőséget adnak szójátékra, tetszelgésre, valós viszonyokat, jelenségeket tudatosan tor­ zító vezetői magatartásokra. A tényleges, másrészt a jövőben megalapozottan várható eredményesség közvetlenebbül függ a mai kulturális élet színvonalá­ tól, vállalati jelenlététől, mint ahogyan azt a gazdálkodás közvetlen irányí­ tói sokszor szemléletükben és gyakorlatukban hordozzák. Olyan hírek terjedtek el, hogy önök éppen árulják a művelődési házat! Ennek az épületnek, mint történelmi műemléknek is értéke van - nevezetes helye munkásmozgalmunk itteni történetének. Mindezt em­ léktábla is megörökíti. Igaz ugyan, hogy az intézmény szolgáltatási képe szinte évtizedenként változott. Volt egy hosszabb időszak, amikor szinte kocsmává züllött! Újabban értékes megyei vetélkedők, tárlatok, szak­ mai konferenciák helye, még HNF-kiscsoportoknak is működési lehető­ séget biztosít. M ilyen elképzelések vannak a ház jövőjét illetően? - A közelmúltban a vállalati művelődési bizottság kibővített ülésen - a kisközösségek, rétegek ajánlásait, észrevételeit igényelve - áttekintette a mun­ kahelyi művelődés helyzetét, fejlesztésének szükségességét és lehetőségeit. Ehhez apropót adott az a polémia is, ami művelődési házunk sorsának tu­ datos alakításával függ össze. Gondolom, itt helyben, sokak számára ismert, hogy a vállalat művelő­ dési háza a századfordulón épült. Állaga - a folyamatos javítások elle­ nére is - rendkívül leromlott. Szükség lenne a teljes felújításra. Ez mintegy 10-12 millió forintból oldható meg. Ügy látjuk azonban, hogy a félújítást követően továbbra is jelentkeznének működtetési problémák: részben a kor­ szerűtlen belső szerkezet, részben az ehhez időközben „igazodott” , sok vo­ natkozásban megcsontosodott, a vállalat és a munkahelyi közösségek igényeit, érdekeit alig számbavevő egysíkú és tartalmában is igénytelen „kultúrházi” tevékenység miatt. Mindezeket szem előtt tartva tartjuk egyaránt fontosnak a ház és a tevé­ kenységének a megújítását is. E célból folynak tárgyalások a jelenlegi mű­ velődési ház másirányú hasznosítása (esetleg eladása) érdekében. Az így be­ folyt pénzösszeget kiegészítve a vállalati hozzájárulással és hozzátéve a va­ sasszakszervezet felajánlott támogatását, mód nyílhatna egy vállalati kör­ nyezethez jobban kapcsolódó, a művelődési tennivalókat tudatosabban felvál­ laló közösségi ház megépítésére. Terveink szerint ez lehetőséget biztosítana arra, hogy a közösségi ház vállalaton belülről és kívülről egyaránt megközelít­ hető, vagyis nyitott legyen; munkaidő alatt és után is célirányosan szolgálná a kisközösségi és rétegrendezvényeket, a vállalati és a munkahelyi kollektívák közvetlen igényeinek kielégítését, mindenekelőtt a gazdálkodás javításával összefüggő képzési, oktatási formák szervezését, és így tovább. Elgondolkodtató, hogy egy japán vagy olasz gyár eleve csak úgy 22 �épülhet fel, ha biztosított a termeléshez mért járulékos kultúra intézménye gyáron b elü l! A gyárnak iskolái, továbbképző, átképző csarnokai szinte városrészek kulturális infrastruktúrája van s használják! Tud­ ják, ennek szívós működtetése nélkül, nem születik, születhet új gyárt­ mány. Ott tartunk tehát, hogy felül kell vizsgálni jövőnk érdekében a termelőszektorok és a kultúra v iszonyát, szükségességét. Ennek egyik kulcskérdése az általános humán és a szakosított, a termeléshez kapcso­ lódó és az azon túlmutató kultúra megújítása. Újmódi megközelítésben kell vizsgálnunk ezt a tartalmi viszonyt és jövőképet, mert elmúlt az az idő is, hogy a biliárd- és kártyaasztalok, hangszerek a zenekarnak, piros csizmák népitánc-csoportnak, söröző az ivóknak jelentenék azt, amiért sóvárognunk kell. Mert ha van is egyik-másiknak ma is értékhordozó jellege kicsit múlt századbeli és konzervatív nosztalgia mindez és nem több. Á tképzőapparátus, ne adj isten, számítógépek, naprakész szakmai folyóirattár, könyvtár, videostúdió, tudományos kutatócsoport, nyelvtanfolyamok és termékbemutató, galéria, színház és tanácskozótermi lehetőségek stb., stb., szintén egy mai termelőüzem létszükségletei. A z eszközök, a felszereltség egy ilyen gyárban nem a kiszolgáló segédmun­ kára épül! Az automatizálás, a robotok időszakát kell éljük. S ami megdöbbentő: óriási késésben vagyunk. Napjainkban a késztermék magán hordja a technikai és kulturális szint együttes képét vagyis az esztétikai elemet is. Ahol egy nikkelezett csavart összekaristoltak, minden más munka szinte megsemmisül. A szépséghiba ma műhibának számít, azaz eladhatatlan, használhatatlan a termék! - Felelőtlenség lenne, ha az anyagi gondok eltakarnák a többit, a néha legalább annyira nyomasztó (sőt, sokkal nyomasztóbb) gondokat. Mai éle­ tünk lépten-nyomon, egyre szélesedő mélységben felvetődő kérdése nemcsak az, hogy miből, mennyiért élünk. A hogyannak, a mikéntnek vannak nem pusztán anyagi hordozói is. Az anyagiak mellett mindig és mindenkor fel­ sorakoznak (sőt, sokszor fontosabbak!) a szellemiek, az erkölcsiek, mert lán­ golás nélkül semmi sem megy! A megszigorodott gazdasági körülmények, annak adottságai, működési módjai (jelesül a gazdaság nnyitottsága) egyértelművé teszik, hogy a végbe­ menő változások hatása alól nem vonhatja ki magát senki. A költségvetési takarékosság, a költséggazdálkodás szigorodása, az anyagi támogatások (és azok reálértékének) csökkenése, az új adórendszer kulturális szolgáltatásokat megdrágító volta, tehát az anyagi források szűkülése önmagukban is sürgetik a változásokat a munkahelyi művelődésben. A mi esetünkben is. A művelő­ dési ház üzemeltetési költségaránytalanságai együttjárnak az elavult, barát­ ságtalan szolgáltatásokkal, és az ennek következtében csökkenő igénybe­ vétellel. Ezért gondozzuk a funkciómódosítást, az intézmény korszerűsítését. Ebben a vállalati gazdaságvezetés kézzelfoghatóbb (konkrétabb) támogatást vár az irányító és üzemeltető politikai, mozgalmi szervektől. E lvi álláspontot tet­ tünk le az asztalra (a vasasszakszervezetére is), világosan megfogalmaztuk a támogatásra ajánlott művelődési törekvéseket, azok fő feladatait. Azokkal értünk egyet - helyileg és országosan is - , akik a művelődési kisközösségek segítésére, a mindennapi életben alkalmazható, közhasznú, a termelési kultú23 �rát is fejlesztő ismeretek közvetítésére, a színvonalas szórakoztatásra kíván­ ják összpontosítani a művelődést, nevezetesen a kulturális intézmények figyel­ mét is, szóval, ami a termelésben és az önmegvalósításban megtérül. A megszigorodott gazdasági körülmények között a vállalati művelődé­ si intézmény új szemléletű működtetésére van szükség, nevezetesen: jobb munkamegosztásban újrafogalmazva szerepét és feladatkörét. Bátrabban és reálisabban számolni kell azzal, hogy a vállalat(ok)nál és a városban is több okból, de a piaci viszonyok hatásaként mindenképpen, átrendeződik a mű­ velődés értékszerkezete, a kulturális igénystruktúra, s természetesen a mű­ velődés szempontjából hátrányos helyzetűeknek tekinthetők rétege is. Már ma is megfigyelhető és nyomon követhető, hogy e folyamat „eredményeként” bizonyos munkahelyi, kisközösségi művelődési formák értéke megváltozik. Felerősödik termelési, gazdálkodási, a napi igényeket és szükségleteket hor­ dozó ismeretközvetítés, előtérbe kerül a kulturáltabb szórakoz(tat)ás is. Már az új épület kialakításánál számba kellene venni, hogy ne csak a mai szükségleteknek épüljön, hanem az elképzelhető legkorszerűbb jövőnek. Gondolok itt például a számítógép-vezérlésű termékek jövőbeni túlsúlyára. . . Tudom, ma is készülnek már ilyen termékek, de nem mind­ egy, milyen szerepet kap majd ebben a létesítendő házban a gondolko­ dás új mechanizmusainak is lehetőséget biztosító észjárás. - A vállalat életében az elmúlt években a kollektíva által átélt, a környe­ zet által nyilvántartott események zajlottak le. A „padlóra kerülés” után felfokozott, ellentmondásoktól sem mentes, de határozottan előrevivő kibon­ takozási folyamat indult meg. A napjainkra elért gazdálkodási eredmények - önmagunkhoz és környezetünkhöz képest is - számontartottak, elismerésre méltóak, alapul szolgálnak egy átfogóbb, a lehetőségekkel felelősen és kon­ zekvensen számoló megújuláshoz. A közelmúlt tapasztalatai arra is felhívták a figyelmet, hogy a megszo­ kott vállalati magatartás, az irányító-szervező munka stílusa, módszere és eszközrendszere már nem felel meg az új helyzetnek, a vállalati kibontako­ zásnak, s csak a hangos gondolkodás szintjén jelentkező vezetői ötletek, el­ képzelések hozhatnak átmeneti eredményeket. Azonban a kedvező fellendülés „tartósítása” alapos elemzőmunkát kíván. Ma már többekben határozottabb alakot ölt az a felfogás, hogy a vállalati megújulás nemcsak gazdasági, anya­ gi kérdés. A gazdasági folyamatokban nyomon követhető, hogy a legértel­ mesebb terv, itézkedés sem éri el a kívánt hatást, ha nem áll mögötte pél­ dául a kultúra és a dolgozók hangulata, a vállalat mellett a környezet, a vezetők mögött a beosztottak, valamint a kiszolgálószervezetek. Tehát a széles körű egymásrautaltság felismeréséről van szó. Ez táplálja a tenni akarás eltökéltségét is. Nem könnyű ezt kimondani és képviselni annak, aki tudja és tapasztalja, hogy megkoptak vallott értékeink, remények fulladtak kudarcba, s amikor a megújulást kölcsönösen szolgáló különböző törekvések (például gazdasági és kulturális) más-más méltánylást, ösztönzést és elismerést kapnak. A kesergés nem alaptalan - de semmire sem vezet. Bármennyire is únjuk a nagy szavakat, csak az összefogás, az összefüggő teendők és az együttmű­ ködésre predesztinált erők egybemarkolása segíthet. Ezen az úton indult el vállalatunk is. Persze még nem mondható el, hogy mindenkor megfelelő 24 �mélységben és szélességben, zavarmentesen és teljes vezetői, dolgozói össze­ fogásban. Nem is olyan könnyű mindez, ahogyan a szavakból következtethetné bár­ ki. Mégis el lehet (kell) mondani, hogy a vállalat utóbbi években tapasztal­ ható fellendülése nem maradt csak a gazdálkodás területén. Más szóval: nemcsak a termelés, a gazdálkodás javítására történtek intézkedések. Meg­ újult a munkakörnyezet, a vállalati arculat is. A tiszta környezet (munka­ hely, gyárudvar, utak-járdák stb.) bentről és kintről is többször kapott el­ ismerést. A vállalati díszkerítés, a kulturált, zöldövezetes parkoló, a forgács­ telepi sportlétesítmény, a salgóbányai oktató- és pihenőbázis, a hevesi üdülő, az étterem és konyha teljes körű felújítása, a szakmai képzés és továbbképzés folyamatos átszervezése, a videokabinet, a technológiai, termelési, munkavédelmi saját készítésű videofilmek bekapcsolása, az ötödik évfolyamát élő üzemi lap jelenléte, a most megjelenő gyártörténeti kiadvány, az üzemi galé­ ria újjászervezése, a hivatalos és amatőr művészek ez évi vállalati, saját szer­ vezésű zománcművészeti telepe, az autonóm brigádrendszer terjedése, és így tovább, jelzik a vállalati szemlélet és gyakorlat változásait - hogy ne so­ roljam tovább. Messzemenően ennek továbbgondolását és érvényesítését je­ lenti a művelődési ház működésének megújítása is. Világosabban megfogal­ mazzuk a művelődési ellátás fő feladatait. Tevékenységét rugalmasabbra kí­ vánjuk alakítani. Funkcionálisan is jobban kötődjön munkahelyekhez, mun­ ka-, érdeklődési és korosztálycsoportokhoz, ízlésrétegekhez. Segítséget aka­ runk adni az önszerveződő kisközösségek kibontakozásához. Számolunk az intézményi önállóság növekedésével, növelve működésében a helyi közösségek beleszólását, döntéseiknek súlyát, demokratizmusát. Üzemeltetésében minden számba vehető forrást be kívánunk vonni, természetesen növelve az önfenn­ tartó képességét. Ez a beszélgetés arról győzött meg, hogy ahol a termelés ma lépést tart napjaink törekvéseivel, azaz kapcsolódik a világszínvonalhoz, ahon­ nan olyan termékek kerülnek ki, amelyeknek az esztétikai minőség is része. ott a jövőkép alakításán is gondolkodnak. Egyáltalán: gonddá vá­ lik a naprakész stratégiai tervezés, s így az előremutató piacpolitika nem­ csak biztonságérzetet ad, de egyértelművé válik a termelés és a kultúra szétválaszthatatlansága. A megújulás, a korszerűsítés a munkahelyi műve­ lődésben együttjár irányításának változásával is? A korábbi „hivatali” formák is alkalmatlanokká váltak a mai helyzetben. Lesznek-e helyettük újak? - Szükségesnek látjuk, hogy a közösségi (művelődési) ház munkájának irányítása, szervezése is megváltozzon. Önállóságát, önfenntartó képességét szélesebb körűvé kell tenni. A munkahelyi kollektívák önszervező erejére kell támaszkodni. Célszerű a ház működésében csökkenteni a fölösleges áttétele­ ket és lépcsőket. Indokolt, hogy irányítása jobban kapcsolódjon a dolgozók képzéséhez, munkatevékenységéhez, és végül is a munkahelyi művelődéssel döntően foglalkozó vállalati funkcionális rendszerhez. Ezzel együtt szükséges, hogy megmaradjon, korszerűsödjön a szakszerve­ zett mozgalmi jelenléte, megújuljon tevékenysége a művelődési munkában. Köszönöm a beszélgetést! C Z IN K E F E R E N C 25 �RÓ BERT LÁSZLÓ Tisztelendők E L Ő ÉLET Megyek fel a márványlépcsőn. Beérek a főhajó csarnokába. Felnézek. - Nem szédülsz, fiam? K i szól hozzám? A kupola ijesztő és mégis intim magasából Michelangelo vésőjének bűvös nyomai testesülnek szavakba, vagy a négy evangelista mo­ zaikképe kel életre és figyelmeztet: hol is vagyok? Megrázom magam. Itt vagyok a földön és haladok tovább. A cél egy karosszék. Azt mondják - akik ebben is hinni akarnak - , maga Szent Pé­ ter ült benne. Dúsan, szinte frivolgazdagon vonták be bronzzal. Milyen kor­ ból való? Karoling talán? Most nem érdekel. Az öregember egyik kezet a karfán nyugtatja, a másikat előrenyújtja. Fárasztó lehet. - Te mit fogszt csinálni? Úristen, ki szólít megint? B ill Sutherland, az United Press egyébként mindig oly’ magabiztos tudósí­ tója kérdi, súgja, szinte könyörögve. Mintha akkor ébrednék: a zsinat mellé akkreditált tudósítók pápai különaudienciáján vagyunk. Látom, hogy a libasorban előttem haladó olasz kolléga kezet csókol, illetve ajkával érinti a pápai gyűrűt. - Te i s ? . . . - kérdi Bill ismét. - Mindjárt mi jövünk! Én pedig baptista vagyok. - Nekem is szép lenne, ugye? - súgom vissza. - Még megírnád, hogy „a Magyar Rádió, T v tudósítója.. . ” Másról nem is szólva.. . Odaérünk a trón elé. Én következem. Zavarban vagyok. Egyrészt kerin­ get a naivan hívságos gondolat: Angelo Roncalli megismer-e még? Velence, 1958. május . . . Meg hogy mit tegyek előrenyújtott kezével? Meghajolok. Fejem megáll pár centivel a gyűrű fölött. A nagyapás arcon kis csodálkozás: - Da dove sei figlio? (Honnan vagy, fiam?) - Radio-tv Ungherese.. . - Non fa niente - figlio. (Nem baj, fiam.) Mintha ezt mondaná: értelek én fiam, talán nem te tehetsz róla. A gyűrűs kéz egy pillanatra megpihen a vállamon. Ennek éppen huszonöt éve. Ez a pápa nem volt dogmatikus. Ráadásul pedig hasonlított anyai öreg­ apámhoz, akit nagyon szerettem. Ha X X III. Jánossal kezdem - ezt a Kossuth Kiadó számára írandó könyvrészletet - ennek ez az oka. János embersége, szellemi öröksége talán az első számú felelős a tisztelendők filmjeiért is. 26 �De itt és most még csak a tisztelendők előéletét idézem vissza. Önvizsgá­ lat, lelki gyakorlat csupán. Két szóban írom, nehogy félreértés essék. Mindig szerencsém volt a papokkal. Talán mert tizenéves korom óta nemigen vagyok vallásos. Így nem voltam nekik elkötelezve. Ámbár ők se akartak soha sem át-, sem megtéríteni. Vagy ha igen, nem vettem észre. A pécsi Kálvária fölött, a Tettyén, Bálint atya - akit azért csodáltam, mert sohasem botlott meg ferences csuhában — kizárólag kapura lőni tanított. Petrovics Ede, a gróf Széchenyi István reálgimnázium latin paptanára, a kiváló Pécs-történész - akinek csak gyászjelentéséből tudtam meg tavaly, hogy 89 éves élete során szentszéki bíró is volt - Vergiliust avatta előttünk szentté. Pedig a Bucolica epikureus költője Krisztus előtt született. Ede atya igaz ember maradt az időszámításunk utáni 1944-es esztendő­ ben is. Ennek a nevezetes évnek a tavaszán volt az első randevú a Király utca és a Széchenyi tér sarkán Babával, egy viszonylag liberális leventeok­ tató leányával. Bal kezemben a Széchenyi gimi zöld sapkája, jobbomban Ba­ ba keze. Amikor is - mit tesz isten? - szembe jön rettegett tankerületi királyi főigazgatóm, aki civilben cisztercita atya. Megáll előttem: - Miért nincs a sapka a fején? Villannak a jéghideg kék szemek. Visszaparancsol hat lépésre. Isten bi­ zony díszlépésben kellett elvonulnom előtte és a röhögő haverok szeme láttára. Pontosan egy évvel később, '45 tavaszán, harsogott a Széchenyi tér. A fe­ ketézők ellen, Mindszenthy ellen. Velem, azaz a város MADISZ-titkárával az élen, a főleg fiatal bányászokból álló tüntetőmenet a Nádor elől vonult a ciszterciek gimnáziuma elé. - Nézzétek, ott a főigazgató! - így az egyik srác. Üvöltöttem, hogy nem ő az, de már későn. A pap arcán pofon csattant. Másnap reggel telefonál Petrovics atya: - Fiam, fiam, mit csináltok? Félórával később egy szovjet alhadnagy, a tolmács kíséri viszonylag ud­ variasan a M A D ISZ vezetőségét a városparancsnokságra. Az előszobában a ciszterek igazgatója és a majdnem M ADISZ-„vértanú” tisztelendő. Komoran bólintanak vissza, majd bevonulnak a szovjet parancsnokhoz. Mi kint vá­ runk. A parancsnak titkárnője - Boros, a kommunista főispán uram-elvtársam felesége - úgy néz ránk, mint a bélpoklosokra. M ajd’ egy órát várakozunk az előszobában. Azután az alhadnagy betessékel. Megkövülve hallgatom, ahogy a tovaris alezredes latinul konyakozik az atyákkal. Merthogy civilben klasszika-filológus volt Kijevben. M ajd’ az alhadnaggyal kerek-perec ma­ gyarra fordíttatja: a MADISZ-vezetőség ugyebár azért jött, hogy bocsánatot kérjen. . . Mielőtt elsüllyedtünk volna, a pofonvert atya latinul megkérdi a városparancsnokot, hogy vajon a fiúk nem kaphatnának-e ugyancsak egy kupica konyakot. Tíz évvel később, a Rádió mellett, a Bródy Sándor utcában Zsoldos úr keze alatt csak két jéghideg kék szem emelkedett ki a mellettem levő szék­ ben a habokból. Már az én torkomon volt a kés, mikor a mester meg­ kérdezte: - Tudja, ki volt ez az úr? - Nem. Pedig valahonnan ismerős. 27 �- Miért, netán maga is bányász volt? - így Zsoldos úr, gúnyosan. - Mert az úr most az. Komlón. Csak néha feljár ide borotválkozni. Azelőtt pap volt. Meg valami nagykutya. És elmúlt újabb huszonöt év. Mikor Zirc nyolcszáz éves lett, ott voltam a H É T stábjával én is. „M i pécsiek, tartsunk össze” jelszóval Cserháti püs­ pök úr bemutat valakit. Megállok egy nyolcvanévesen is szálfa egyenes, fe­ hér reverendás atya előtt. Hab nincs rajta. Megismertem. Alig vátozott. De nem tudom megállni: - Főtisztelendő úr, emlékszik-e még egy nyolcadikos széchenyista diákra, akit 1944 márciusában, pár nappal a németek bevonulása előtt, végigdíszmeneteltetett a Széchenyi tér és a Király utca sarkán? Ismét villannak a jéghideg szemek: - Várjon csak. Ugye, maga volt az, fiam, aki nem egyensapkával, hanem csak fővetéssel tisztelgett nekem? - Igenis, főtisztelendő úr. D eh át.. . - Mit dehát, fiam. Az egyensapka viselése talán nem volt kötelező? És ha jól emlékszem, éppen március 15-ike volt. Az atya valóban nem sokat változott.. . Azután a bizonyos március 15-ike után pár héttel valaki mással is vé­ gigsétáltam a Király utcán: Petrovics atya volt, aki karonfogta tanítványát, aki azon a napon viselt először sárga csillagot a Széchenyi egyensapka alatt. Ede atya volt az én elsőszámú tisztelendőm. Miért mondtam el ezt az epizódot? Talán, hogy ellenpontozzam a jó Pet­ rovics tanár urat. Ó, Ede atya, villogó szemüvegével, aszketikusan sovány arcával, XII. Piusra hasonlított ugyan, mégis X X III. Jánost juttatja eszembe. De mielőtt visszatérnék a jó pápához, meg kell mondanom; a Pius-osan rideg főigazgató ridegkatonás magatartására - amely megalázott egy rande­ vúzó diákot - lelkem ma sem ad könnyen feloldozást. De akkor mi legyen a M ADISZ-os pofonnal, amelyet - tegyük fel - nem egy ártatlan cisztercita, hanem ő kapott volna. Vajon azért járhatna bűnbocsánat? - Most már ne törd ezen a fejedet, fiam - mondta Ede atya, amikor két évvel ezelőtt, nem sokkal halála előtt, meglátogattam Pécsett. Vak volt már. Így diktálta a J anus Pannonius, az első magyar egyetem történetét. De meszszire látott és nemcsak a múltba. - Ne okozz magadnak se fölösleges szenvedést. Ha szereted felebaráto­ dat, akár meg is fordíthatod az igét: „Szeresd magadat éppúgy, mint fele­ barátodat” . Ügy sejtem, még mindig nem tudod, hogy lelkedben hova rakd a papokat. Te tudsz olaszul, ugye? Hát akkor azt is tudod, hogy „a nem ruha teszi az embert” olasz változata így hangzik: „Non e l’habito che fa il monaco” . Nem a csuha teszi a papot. Hidd el, éppoly’ emberek vagyunk. . . S ha vígasztal: ahhoz, hogy az embert szentté avassák, nem kell feltétlenül papi előélet. Ez nem kötelező kritérium. Bár egyesek szerint ez lehet posthumus is - protekciós előny. Szeretem a jó öregembereket. Felszabadultan jó velük együtt lenni. X X III. János is az volt. Mint öregapám. Utóbbiról - Auschwitzban végezte - nem maradt fénykép. A jó pápa most talán ezért tekint rám, ezért ő néz velem szemben, itt, az íróasztalon. Ő is nyolcvanhárom éves volt, amikor meghalt. Utolsó két napjának majdnem kétszer huszonnégy óráját a Szent Péter téren töltöttem. Az első napon főleg a tudósítói kíváncsiság tartott ott, azután - 28 �az agónia óráiban - a tisztelet, meg valamiféle meghatározhatatlan fiúi, uno­ kai féltés is oda akkreditált. Azt mondják, hogy római elvtársaim azok­ ban a napokban pártcsoport-, illetve sejtgyűléseiket is részben a Szent Péter téren tartották. De gyerünk vissza ismét az időben. Jánossal, azaz Angelo Roncallival először Velencében találkoztam. Mint a Népszava munkatársa, életem első riportútján. Ilyen módon természetesen az volt a dolgom, hogy csak és kizá­ rólag a forradalmi szakszervezeti mozgalom helyzetét és kilátásait tanulmá­ nyozzam Itáliában. Azt mondta a főnököm: hogy hol, az mindegy. A lagúnák fölött éppen köd ült. Ez lenne az oka, hogy az osztályharc pregnáns megnyilatkozásai mintha csak homályosan látszottak volna. Szé­ gyenszemre mindössze a krupiék sztrájkoltak. Dühöngtem. De ha már ideho­ zott a mukásmozgalmi és szakmai elkötelezettség, szerettem volna a Casinot belülről, munka közben is tanulmányozni. Hogy láthassam, hogyan gyengítik egymást az átkos rulettasztal körül a tőkések. De senki sem tett. Néhány velencei újságíró társaságában álldogáltunk a Casino előtt. Hátha szeren­ csénk lesz. Legalább itt kint. Jönnek a krupiék. - Hová, hová? - Misére - feleli az egyik középkorú, ficsúrosan kikent-kifent sztrájkoló, nevetve. - János Pál napja van. - A pátriarka celebrál (Velencében, bizán­ ci hagyomány szerint ez a bíboros megjelölése). - Hogy hívják? - Roncalli. - Milyen? - Kedves, furcsa ember. Néha olyan, mintha nem is pap lenne. - Miért nevetett, mikor az előbb mondta, hogy misére mennek? - Hát mert különben nem szokásom. - É s ma miért? - Hátha Monsignore Roncalli is szól valamit az érdekünkben. Visz a vaporetto a Rio dei Mendicantin, a Koldusok Folyója partja felé. Tön felénk a San Giovanni e Paolo, Szent János és Pál hatalmas tömbje, Ve­ lence legnagyobb temploma. A mise éppen véget ér. Pár perc és az öregem­ ber széles, bíborosi kalapjában, híveitől körülvéve megáll a templom kapu­ jában. A krupié és néhány újságíró utat tör hozzá. Annyit értek az egészből, hogy a sztrájkolok elsősorban munkaidő-csökkentést követelnék. - Én megértelek benneteket, fiaim. Hisz’ ti akkor munkálkodtak, mikor minden istenfélő ember alszik. Jó, majd imádkozom, hogy korábban térhes­ setek nyugovóra. Így legalább máskor ideérhettek, mielőtt a mise véget ér. Ti pedig, fiúk, ha akarjátok, írjátok meg ezt az ígéretet. Ha a Casino tu­ lajdonosai a Bibliát nem is annyira, az újságot biztosan olvassák. Hát te, fiam, ki vagy: krupié vagy újságíró? Zavartan mondom, hogy az utóbbi, de nem olasz. . . - Magyar vagy? Kár, hogy nem a San Geraldóban miséztem ma. Ahonnan a ti Gellértetek elindult. Katolikus vagy, fiam? Mondom, hogy hát, hogy úgy mondjam, zsidónak születtem. - Hát akkor te talán egy kazár magyar vagy. Mert ha jól tudom, a kazá­ rok felvették a zsidó vallást, és úgy vonultak be a magyarokkal együtt a Duna partjára. (Nem azt mondta: „ungheres” , hanem kedves-régiesen: „ma­ giari” .) 29 �- Csodálkozol, honnan tudom? Nem vagyok én annyira művelt. Csak mint nuncius, sokáig éltem a „türkök” között. Majdnem húsz éven át. Ugyis hívtak egyeseik a Curiában: „ A Vatikán balkáni parasztja” . Nevettünk. Ő is velünk. Én ugyan a szakszervezeti mozgalom és az egyház viszonyáról szerettem volna kérdezni, de a krupiék minden „tétemet” lesöpörték a beszélgetés asz­ taláról. Valahogy mégsem bánom, hogy nem adott interjút. Válaszában talán még ő se menekülhetett volna bizonyos sztereotípiák elől, amelyeket az Egy­ ház, a központ parancsol rá. Így, „krupiésan” , „kazárosan” valahogy intimebb, szinte huncutabb volt az egész ott, a koldusok partján. Ó , milyen szerencsém van, hogy ennek az írásnak nem feladata az egyházpolitika globális történeti, akár pedig aktualizálandó elemzése. Jó, nem bá­ nom, ha egy-egy tisztelendő személyében jön szemben velem a politika ígérem, nem térek ki előle. És ez mindenekelőtt X X III. Jánosra vonatko­ zik. Fél évvel a velencei találkozás után, 1958 októberében meghalt XII. Pius. Az ötvenegy bíboros konklávéja a velencei pátriárkát ültette Szent Péter trónjára. Persze, hogy örültem. Nagy ember lett valaki, akit kedves, eredeti, humorral teli, egyszerű, igaz embernek ismertem meg. Ráadásul „is­ merős” a pápa. Isten tudja, még talán ki is járhat nekem valamit. Azért mondom ezt így, olcsófrivolan, mert akkor - a Népszava szerkesztőségében, - jóformán fogalmam sem volt Angello Giuseppe Roncalli megválasztásának történelmi, igen, mai szemmel világtörténelmi jelentőségéről. Innen, a Rákóczi út és a Lenin körút sarkáról nemigen mértem fel akkoriban: milyen újdon­ ságot hozhat az ember fiának és lányának a hidegháborúsan kiátkozó arisz­ tokrata pápa után a Bergamo környéki földművesszülők gyermeke, az első világháború szanitéce, a későbbi „balkáni paraszt” . Dehát hozhat-e egyálta­ lán újat valaki 77 évesen? Akit a bíborosok többsége éppen idős kora miatt választott meg. Hogy afféle átmeneti pápa legyen csupán, akinek nincs hát­ ra sok ideje. Még e kérdések mibenlétét is négy évvel később kezdtem ér­ demben megérteni. 1962 őszén a rádió, az M TI és a Népszabadság tudósítója - ahogy illik - akkreditáltatta magát nemcsak a középbal kormány és a nyugati világ legnagyobb kommunista pártja, de az akkor fél éve megkezdődött második Vatikáni Zsinat mellé is. Ezzel párhuzamosan akadt még egy ideológiailag sem elhanyagolható ten­ nivalóm: új óvodát kellett keresnem a fiamnak. Panaszkodtam egyszer a lakásunkkal szemben levő Unita szerkesztőségében: a gyerek pillanatnyilag a Motessori óvodába jár. Messze van, a fizetésem tizenöt százaléka megy rá. Ráadásul Pista még rosszul is érzi magát a csokornyakkendős csemeték kö­ zött. Dehát egy követségi bennfentes megnyugtatott: a Montessori óvodák nem az egyház kezében vannak, világiak, modernek. Az Unitá-s kolléga odavitt az ablakhoz: - Látod azt az épületet ott? A Piazza dei Siculi sarkán? Na, az is egy óvoda. Az apácáké, igaz, de a tanács fennhatósága alatt. Vagyis gyakor­ latilag ingyenes. Majd visszafordult az ablaktól és szónokiasan ezt kérdezte: - Fiúk, lányok! K i járt közületek nem egyházi óvodába, vagy iskolába? A szobában vagy nyolc elvtárs kollégám ülhetett: ketten jelentkeztek. 30 �- Érted, ugye? Olyan nagy kárt ideológiailag nem tett az egyház. Leg­ alább is mibennünk. Nyeltem egyet. Otthon pedig még egyet, mert feleségem először hallani sem akart arról, hogy apácák kezére adjuk a fiunkat. De az óvoda kétszáz­ ötven méterre van lakásunktól s ahhoz képest nem „drága” . Ez döntött. Igaz, azóta sem írom be az életrajzomba. A fiam ma huszonkilenc éves apa. De most is felderül az arca, ha Suora Maria, Maria nővér szóba kerül, huszon­ évesen derűs arcával, huncut csillogású fekete szemeivel, de főleg azzal a szeretettel, amellyel „bűvölte” a kisdedeket. Ugye, szinte hihetetlen? Maria is a bergemói földekről jött Rómába, mint egy másik paraszt. Egy bizonyos féllegális, de globálisan összehasonlító „felméréseim” sze­ rint Mariaéknál ugyan csak valamicskével, de azért kevesebbet imádkoztatták a gyerekeket, mint a nagyon világi, mondhatnám nagyvilági, de főleg modern Montessori óvodában. Egyházi szakértő Rómában sem lett belőlem. Ám Mária nővért és X X III. Jánost úgy látszik azzal is megbízta magasságos feljebbvalójuk, hogy segítse­ nek gyarlóságomnak is levetkezni bizonyos előítéleteket. Részben talán ennek tulajdonítható, hogy a zsinatról küldött tudósításaim talán egy ujjnyival lel­ kesebbek voltak, mint ahogy azt akkoriban az itthoni „illendőség” megkí­ vánta. Egyszer egy vezető beosztású hazai kollégám látogatott Rómába. X X III. Jánosról kérdezgetett. Próbáltam magyarázni, hogy a pápa, elődjével ellentétben, a nyitás embere, a mi irányunkba is. Megszüntette az egyház at­ lanti elkötelezettségét; hogy a Pacem in Terris enciklikája nem egyszerűen a békéért könyörög, de dialógust is szorgalmaz - isten bocsá’ még a marxisták és a keresztények szociális, társadalmi tevékenységének kerekasztalánál is. S hogy még direkte vagy indirekte azt is elismeri, hogy a marxizmus tar­ talmazhat - annak közgazdasági értelmezése szerint - bizonyos tanulságo­ kat a hívők számára is. A kolléga hazament és írt egy, ugyan nem túlzottan rosszindulatú, de ke­ ményen gunyoros cikket az én „veszélyesen naiv” nézeteimről. Igaz, nem nevezett nevemen, csak éppen az illetékesek tudták. Na meg János és a fél város. Eldörögte, hogy X X III. János talán jobban veszélyezteti a társadalmi haladást, mint XII. Pius. Egyéniségénél fogva ugyanis, úgymond - ro­ konszenvesebbé teszi az Egyházat elődjénél. Tehát növeli annak befolyását. Vagyis én egy naivista vagyok, amikor azt mondom, hogy János tulajdon­ képpen a mi útitársunk (elnézést a sántító hasonlatért, de mondjuk, mint egy Veres Péter). Mert, hogy nemcsak az égi, meg a nagyhatalmak közötti bé­ ke, de a haladás, a szegények híve is stb., stb., Miért írok erről ma, negyedszázaddal később így, ilyen magabiztosan? Ta­ lán azért, mert nekem lett igazam? Biztos. Nem sokkal János halála előtt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára vette a fáradságot és külön összehívta a szocialista országok tudósítóit. Megsárgult jegyzeteimből idézek: ,,Az elvtársakat mindössze tájékoztatni kívánom az olasz párt álláspontjáról, a Vatikán, az egyház vi­ szonylatában. X X III. Jánost korunk egyik legkiemelkedőbb egyéniségének tartom. Ezt nem azért mondom most, mert súlyos beteg. Ő úgy értette meg korunkat és úgy látott előre, ahogy pápa még sohasem. É n ötven év múl­ va nyilván nem élek már, de biztos vagyok abban, hogy akkor is két alap­ vető erő marad a nyugat-európai porondon s főleg Olaszországban: mi, 31 �kommunisták, a szocialisták és a katolikusok. Közöttünk tehát a termékeny, nem formális dialógus nemcsak hasznos, de szükségszerű is - mondotta Togliatti. - Én ezt a nézetemet az elvtársak belső tájékoztatására fejtettem ki, de semmi kifogásom az ellen, ha nyilvánosságra hozzák.” Nos, gondolom, Togliattinak is része van abban, ha a Giorno című polgári lap katolikus tudósítója megírta: a Magyar Rádió tudósítójával együtt vir­ rasztott a Szent Péter téren a jó pápa életének utolsó óráiban. Akkoriban nem nagyon örültem ennek a reklámnak. Azóta helyenként az se számít eretnekségnek, ha a felszabadítás teológiá­ jának papjait - például Chilében vagy Nicaraguában - elvtársainknak nevez­ zük. D e ezzel várjunk még. János utódja, a hamleti problémákkal küszködő VI. Pál a 70-es évek elején tragikus hangú szózatban ismerte be a katolikus egyház válságát: ki­ ürülnek a szemináriumok; csökken a missziók tekintélye a harmadik vi­ lágban stb. Az egyház tehát hatalmát - nemcsak intézményes világi, de szel­ lemi hatalmát is - tekintve kritikus, sőt, a legfejlettebb országokban szinte válságos helyzetbe került. Ezt már Jánosnak is tudnia kellett. Hogy magában kesergett-e rajta nem tudhatom. Egy bizonyos: János és Palmiro (Togliatti) nem kicsinyes taktikusok, hanem igazi stratégák voltak. Mert aki jól megérti saját korát, csak az láthat előre (és megfordítva). Mindegyikük - ha a maga módján is - nagy humanista volt. Futball- és latintanárom jóleső emléke mellett ők - a két nagy — a ,,fő fe­ lelősek” azért, hogy elég hosszú idő óta tűnőben van bennem az ötvenes évek túl harcosan előretolt ateizmusa. A Rómában töltött négy esztendő (1962-66) mindenesetre mély nyomokat hagyott. Nem hiszem, hogy ezt valamiféle újsütetű, nosztalgiás szentimentalizmus mondatná velem. Inkább csak az, hogy a papokkal és a hívőkkel való tömény találkozás emberközelbe, néha pedig testvéri közeibe hozta őket. Így kezdtek bennem megérni a Tisztelendők. Tíz évvel később, 1976-ban már el is kezdhettem a forgatást. LÁTO M Á SO K Maradjunk még a ’6o-as évek elején. Kamera nélkül. A zsinat szünetében ülök a Szent Péter bazilika másfeledik emeletén - a bárban. Jó, legyen presszó. Várom a kávémat, azaz Bacci bíboros modern latin szótára szerint „una potio arabica coram expressa” -t, vagyis egy kipré­ selt arab keveréket” . Mellettem üres szék. Letelepszik egy aggastyán. Felismerem benne a né­ met jezsuita Bea bíborost - aki ugyan XII. Pius gyóntatója is volt, de X X III. János egyik legbizalmasabb munkatársává lett és a keresztény egy­ házak egyesítésének bizottságát vezeti a kúrián. (Papot mindig könnyebb ismeretlenül is megszólítani, mint egy civilt. Várja.) - Eminenciás uram, ha jól tudom, hogy a zsinaton ön javasolta: a Jézus­ gyilkosság ügyével többé ne vádolják a zsidókat. Elmosolyodik: - Igen, fiam. A rossznyelvek azt mondják: ,,Bea culpa, Bea maxima culpa” . Jövök kifelé. Lent a téren látom, hogy taxira vár Monsignor Hervas, bra­ 32 �zil érsek. Annnyit tudok róla, hogy Beához hasonlóan, ő is a 8o-hoz közele­ dik, hogy a harmadik világbeli missziók ügyeivel foglalkozik, hogy Helder Camara, a recifei „vörös bíboros” barátja. Köszönök, bemutatkozom. - Fiam, látomásom van, s azt mondatja velem, hogy te interjút akarsz tő­ lem. De hidd el, mi is csak földi halandók vagyunk. Ezt azért mondom, mert most nagyon, de nagyon éhes, szomjas és álmos vagyok. Ügy látszik, a zsinat kezd kimeríteni. S talán ezt most nem csak Isten nézi el nekem, de még te is megbocsátod. Különben pedig én Helder Camarának csupán epigonja vagyok. Megáldott és beült a taxiba. Mondjam megint, hogy szerencsém van a papokkal? Helder Camarát is a véletlen hozta elém a Római Magyar Akadémia április 4-i fogadásán. Ő fejtette ki előttem is: Krisztustól nyert emberi és papi lelkiismerete úgy is megfogant benne, hogy nem ítélheti el a brazil katonai diktatúrával szem­ beszegülő akár forradalmi erőszakot sem. Akkor - még ha a megilletődött meglepetéstől is - de megkövülten áll­ tam a mondat előtt. Nem tudhattam, hogy ő mondta ki - persze nemcsak nekem - a felszabadítás teológiájának egyik alapvető tendenciáját, amely negyedszázaddal később söpört végig Latin-Amerikán és a Fülöpszigeteken. S néha hamleti dilemmákat okoz VI. Pálnak. S ez csak a kezdet. Tudom, hogy huszonöt évvel később II. János Pált sem csak a homo usion és a homo iusion álvitája foglalkoztatja. Nem az, hogy Jézus egylényegű, vagy csupán hasonló lényegű az atyával. De Camara bíborost már akkoriban csak a lényeg izgatta: a homo, az ember, a maga ugyancsak földi, ha úgy tetszik, parlagian szenvedő problémáival. A világ kilencedik ipari hatalma Sao Paolo és Recife peremén, a mang­ rove gyökerén élő, lányait árusító északbrazil paraszt pokoli élete borította fel az érsek lelki nyugalmát. Ha Camara eminenciája a IV. században, a niceai zsinat idején él - úgy minden bizonnyal máglyán végzi. De nem hirdethette volna igéit XII. Pius alatt sem. X X III. János és VI. Pál kellettek ahhoz, hogy a „vörös bíboros” a helyén maradjon. Helder Camara már nyugdíjban van. Talán szerencséje. Nekem is szerencsém volt vele. Ú j, be­ láthatatlan horizontot nyitott előttem. Akkor, 1963-ban - még ha homályo­ san is - ő csillantotta fel bennem először a reményt, a lehetőséget, hogy tudniillik a marxisták és hívők embrionális, protokolláris, diplomatikus párbeszéde nem áll meg a hierarchiák és tudósok díszkapujánál, de gyökeret verhet a bázison, a tömegek, az élet sűrűjében is. Helder Camara ott, a Via Giulián, a középkori Róma főutcáján, Borromini freskói alatt nemcsak felelt, kérdezett is: - Ugyebár, magúknál is diktatúra van? De maguk, ugye, legalább jó­ hiszeműen vélik azt, hogy mindazt, amit a néptől kívánnak vagy paran­ csolnak - az jót is tesz neki. Maguk, ugye, megszüntették a munkanélküli­ séget. Ez nagyon jó. D e megmondaná-e őszintén, vajon jó-e az a kényelem maguknak, kommunistáknak, hogy főként azokkal a papokkal dialogizálnak, akik ugyanúgy akarják, vagy mondják társadalmilag ugyanazt, amit maguk? - Eminenciás uram, nemcsak kenyérből él az ember, de mégis csak első­ sorban. - Ez rendben van. Dehát azért maguknál is van, ugye, fehérkenyér, bar­ na kenyér, még talán fekete is? 33 �Monsignor Camara kérdései szónokiak voltak. Talán nem is várt rájuk választ. Azt hihette, hallgatásom a cinkosé? Soha többé nem láttam v i­ szont. Pedig kevés ember vonult át életemen, akit és akinek gondolkodását képben és hangban annyira szerettem volna megörökíteni. Meg is hívott magához Recifébe, meg az ő éhségövezetébe. De a sors mást rendelt. 1966 őszén hazarendeltek. Egy év múlva a Rio de Janeiró-i Maracana-stadion poklában találtam ma­ gam. A brazil katonai diktatúra hatóságai csak úgy engedélyezték a beutazást, ha a FIFA -B razil „párbeszédre” kérek vízumot. Arra voltam kíváncsi, hogy imádkozik-e Pelé, mielőtt pályára lép? A véletlen úgy hozta, hogy éppen a recifei repülőtéren léptem Brazília földjére. S onnan azonnali az átszállás Rióba. Most írhatnám, hogy a repülőtérről azonnal felhívtam Camara bíborost, hogy jelentsem neki: a magyar kommunista-keresztyén dialógus azért egy-két centivel pluralistább már, mint ő gondolta a zsinat idején. Meg hogy a Ma­ gyar Televízió „ég a vágytól” , hogy mindenki más előtt sorozatban adjon hírt az északbrazil éhségövezet első bázisközösségéről, amelyek a szegény­ parasztok helyzetét és a Sao Paoló-i monopolkapitalizmushoz való viszonyát a marxista közgazdaságtan módszereivel vizsgálják, különös tekintettel arra, hogy Jézus kiűzte a kufárokat a templomból stb., stb. Csalódást okozok (magamnak is). Elnézést, eminenciás uram, azon az éj­ félen, amikor a brazil légitársaság gépe nyolcórás késéssel Recifeben lan­ dolt, ön és éhségövezete nem jutott eszembe. Igaz, Pele se nagyon. A Tisztelendők sorozata is csak úgy, megfogalmazatlanul ébredezett valahol a lé­ lek mélyén. Először járok Dél-Amerikában. S ráadásul látótávolságban lakom a Copacabanától, a félvéren párductestű leányzók tengerparti sétányától. Ter­ mészetesen felmegyünk azért a riói „Gellérthegyre” , hogy lefényképeztessem magam a tizenöt méteres Krisztus oldalán. És örülök, amikor a protokollá­ ris kiránduláson Rio és Sao Paolo között - a nagykövetségi autó — csodák csodája! - éppen Aparecida bejáratánál robban le. Aparecida látomást jelent. Eredeti nevét nem tudom. A falut így nevezte el az egyház. A kis kápolna verandáján, üveg alatt gyorsfényképek, ke­ resztes pecséttel ellátott levelek százai „tanúsítják” : a zarándok bénából futóbajnok, az együgyűből kanonok lett. Mert megjelent nekik a Madonna. Ott, a kis kápolna előtt magyarázza el a középkorúan joviális pap, aki Ró­ mában és Lisszabonban tanul: egy falubéli vadásznak 1920 októberében megjelent a Miasszonyunk. Éppen akkor, amikor a vadmacska már-már a torkára tette a mancsát. A vadász elkiáltotta a Boldogságos Szűz nevét. Mire egy szempillantás alatt vizesárok jelent meg közte és a ragadozó között. Így a vadász megtérhetett családjához. Ha meg nem halt, azóta is él, boldogan. Biztos lehetek abban, hogy a pap sem hitt e csodákban? Van-e jogom, hogy kételkedjem, jóhiszeműségében? Én e kérdéseket több mint húsz év­ vel később teszem fel, mivel hogy ma már - hála istennek - a magam ak­ kori gondolkodásának igazában is kételkedhetem. Vagyis abban is, hogy ez a pap egyszerű csaló. Ráadásul ott „látomásfalván” végre eszembe jutott Helder Camara, akinek bizonyára kisebb gondja is nagyobb lett volna annál, hogy vadmacskás csodákat mutogasson. Mert, hogy ő nem látomások igéze­ 34 �tével bűvölte, csalogatta híveit. Más gyógyírt kínált: ébredjenek rá saját sorsukra. S ne bűnhődjenek „odaát” sem azért, ha esetleg kaszára-kapáragéppiszto'lyra kapva veszik azt kezükbe. (Akkoriban vettem egy Che Guevara-postert a fiamnak. Hatása teljesen még ma sem szűnt meg bennem. Bár Pista már tizenöt éves korában, a 70-es évek közepén Johnny Holliday-t szö­ gezte ki a helyére.) De maradjunk még Aparecidaban. Nem állhattam meg: - Atyám, mit gondol Helder Camaráról? - Ő , a vörös érsek?! (Lefokozta.) Szerencsére, mi itt nem az ő fennhatósága alá tartozunk - hangzott a brutálisan őszinte felelet, majd viszonylag logikus fordulattal Mindszenty kardinális hogyléte felől érdeklődött. Mondtam, hogy azt hiszem, kitűnő egészségnek örvend. Az amerikai nagy­ követ mesélte egy fogadáson: a bíboros rengeteg fokhagymát fogyaszt és még arra is van energiája, hogy tiltakozzon a kerti garden partyk hölgyei­ nek dekoltázsa miatt. Mert hogy ablaka a nagykövetségen a kertre nyílik. Aparecida plébánosa érthetően sokkolva hallgatta a tényleg frivol pesti pletykát. A süketek közötti dialógus véget ért. De azért nem bántam, hogy Aparecida bigottan maradi plébánosával részben legalább ellensúlyozhattam Hel­ der Camara nem közönséges baloldaliságát, ami huszonkét évvel ezelőtt majdnem csak olyan mértékben volt tipikus, még Brazíliában is, mint mond­ juk, egy bjelorusz falu pópája. A polgárháború idején a Vörös Hadsereg bevonuló századának hadnagya megállt a pap előtt, aki a tiszt orra elé hiába tartotta kezét: - Én atya, 1919 óta a Komszomol tagja vagyok. - Csókolsz nekem kezet rögtön, ördögfattya?! - dördült rá a pópa. - Ha nem tudnád, én meg 1917 óta a bolsevik párt tagja vagyok. Ugye, valószínűtlen sztori? Azt hiszem, az olvasó, sőt a magam meg­ nyugtatására ilyenkor jobb, ha az illetékest idézem: „. . . Ha egy pap hoz­ zánk. jön, hogy velünk együtt politikai munkát végezzen és lelkiismeretesen végzi a pártmunkát, nem lép fel a párt programja ellen, akkor befogadhat­ juk, mert ebben az esetben a z ellentmondás, amely programunk szelleme és alapja s a pap vallásos meggyőződése között fennáll, csak őrá tartozó sze­ mélyes ellentmondás maradhat. Egy politikai szervezet pedig nem vizsgáz­ tathatja le tagjait abból a szempontból, hogy nincs-e ellentmondás saját né­ zetei és a párt programja között? . .." Lenint idéztem, igaz, 1909-ből. Hogy honnan és mikor került elém ez a szöveg? Először 1976 virágvasárnapján, Barcelonában. „Azóta érzem magam jó keresztyénynek, mióta kommunista lettem" - bátorkodta mondani a mise utáni párttaggyűlésen a Magyar Tv-nek adott interjújában Juan G arda Nieto elvtársam, aki főfoglalkozására nézve ma is aktív jezsuita szerzetes. Őrá, az ő politikai „pszichoanalízisére” még vissza­ térek a spanyol tisztelendők során. Most csak annyit, hogy a taggyűlés után Juan atya láthatta zavaromat. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy itthon majd ideológiailag legalább is — meg kell védenem idézett mondatához a közlés jogát. - Nyilván ismered Lenin téziseit, amelyeket a munkásosztály és a vallás mottója alatt publikált. Igaz, 1909-ben. De nekünk jó ma is. Legalábbis a 35 �Katalán Kommunista Párt nem talált jobbat. Nyugodj meg, a mi idősebb elvtársaink is nyeltek egyet, amikor engem felvettek a pártba. Majd mesélek. Amikor Barcelonából hazatértem - én is nyeltem egyet. Mert mit tesz a Kossuth, már egy évvel azelőtt, 1975-ben, kiadta M arx-Engels-Lenin: Vallásról című kötetét. Csakhát nem csak én, de még a V -i plébános úr sem olvasta, hogy másokról ne is beszéljek. Mert Juan atya-elvtárs mondatáért mit tesz isten - ebben az esetben nem a párt és állam illetékeseitől, de a V-i tisztelendő úrtól kaptam ki. Ő - tiszteletére mondom - nem nyelte le, amit gondolt. Idézem: „T . Róbert úr! 1. N e tessék velem elhitetni egy je­ zsuita atyát farmernadrágban. 2. Teljességgel lehetetlennek tartom, hogy a jezsuita rend megengedi tagjainak a belépést a kommunista partba. 3. R e ­ mélem, nem azt akarja film jével inszinuálni, hogy mi magyar katolikus pa­ pok is lépjünk be a pártba? Én, a magam részéről, egy évben kétszer amikor meghívnak - megáldom a helyi Hazafias Népfrontban Kádár úr po­ litikáját és ez nekem elég.” Kedves plébános úr, megnyugtatom: én mindössze azt akartam a Tisztelendőkkel „inszinuálni” , hogy Juan atyához hasonló papok is léteznek e világon. De, hogy még kevesebb oka legyen a nyugtalanságra: Juan atya a 80-as évek elején eljött Budapestre, hogy megnézze a róla szóló filmet. Fogadta őt Garcia Miklós Imre államtitkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke is. Juan Nieto megkérdezte, hogyan szólítsa: államtitkár úrnak, excellenciádnak vagy elvtársnak? - Ahogy jólesik. Az utóbbiban maradtak. Azután Juan elvtárs elmondta, a Spanyol K P szervezeti szabályzata szerint hívők nemcsak beléphetnek a pártba, de vá­ laszthatók bármilyen vezető tisztségre is. Az excellenciás elvtárs azt felelte: - Az is azt mutatja, elvtársam, hogy ahány ház, annyi szokás. Plébános úr, a papság zöme (az ön magánügye, hová tartozik), mint az egyház őszintén vagy kényszerű fegyelemből hűséges szolgája - ma sem nagy barátja a létező szocializmus gyakorlatának, s érthetően még kevésbé a ma­ terialista világnézetnek. Az utóbbit Juan atya se vallja. De ő egy a ke­ vesek közül, aki híve az előbbinek. Itt és most ebben a könyvben én első­ sorban e kevesek előtt veszem le a kalapot, amikor az ő istenük házába lépek. 36 �L U K Á C S JÓ Z S E F V allás és vallásosság a m ai M agyarországon Pedagógusok, közművelődésben dolgozók, pártmunkások, a marxista el­ méleti és történeti kutatások iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgat­ hatják ezt a szerény küllemű könyvet. A nagy formátumú marxista tudós, a szenvedélyes humanista, posztumusz művében - mint a kérdéskör leg­ avatottabb ismerője - a hazánkban tevékenykedő egyházakról, a vallásos­ ság fejlődéstendenciáiról, a marxista vallásfelfogás néhány módszertani problémájáról, vallás- és egyházpolitikai kérdésekről fejti ki saját és kuta­ tócsoportjának nézeteit. A z olvasó érzékelheti - a szerző utal is rá hogy a mű elméleti összegzés, több éven keresztül tartó kutatómunka gyü­ mölcse. Lukács G yörgy szintézisében olvashatjuk a következő sorokat, amelyek a szerző valláskutatási és valláskritikai tevékenységét vezérelték: „ M ivel egyetlenegyszer adatott élnünk, ebben az egyetlen életben kell mindazt az értéket másoknak önmagunkból kibontanunk, ami tőlünk telik ." A re­ cenzens számára ez több mint egy életfelfogás, ez időtálló üzenet. A köny­ vet és funkcióját minősítve olyan példával találkozunk, amelyben az elmé­ let és gyakorlat magasfokú egysége valósul meg. Lukács József kiinduló­ pontja a materialista történelemfelfogás, a vallásokat a konkrét gazdasági­ társadalmi alakulatok kontextusában értelmezi. „ A vallás tehát a történel­ mi-társadalmi fejlődés meghatározott körülmények között fellépő szükségszerű és immanens termékének, együtthatójának, nem pedig a külső erőktől való egyoldalú félelem és tudatlanság produktumának tekinthető.” Leszá­ mol azzal a dogmatikus állásponttal, amely a vallást, vallássoságot kizárólag konzervatív, retrográd szerepre kárhoztatja. Egyértelműen rámutat, hogy ez a szemlélet nem veszi számba a valóságos történelmi folyamatokat és így nem jut el odáig, hogy a vallást mint az emberi történés szükségkép­ peni velejáróját értelmezze. E sorok írója sokat töprengett azon, hogyan lehetne bemutatni Lukács József viszonyát a világhoz. Végül a szerző sietett segítségére következő soraival: „Term észetesen maga a marxizmus csak akkor válhat képessé a társadalmi problém ák és a másik világnézet konstruktív-kritikai megköze­ lítésére, ha m egfelelő önkritikával és kritikával viseltetik önmagával, sa­ ját történelmi előzményeivel szem ben." Csak ez a pozitív viszony teremti meg azt a felfogást, amelyben a vallás elméleti kritikája nem Isten pusz­ ta tagadását jelenti, hanem azt az állítását, amelyben az Ember a közép­ pont, mint saját történelmének egyedüli szubjektuma. Ez az állítás egyben a marxi ateizmus lényege. A z emberközpontú ateista humanizmus nyilvá­ nul meg az emberi lényegben, a munkában, a társadalmiságban és tudatos­ ságban, valamint az előzőeket átfogó univerzalitásban. Lukács György is hasonlóan értelmezte a vallás meghaladását, amely az igazi természet és 37 �emberközpontúság kiküzdése úgy, hogy nincs visszatérés a közvetlen ter­ mészethez és az elvont emberihez, hanem a közvetítések a tárgyi világ objektivációi feletti emberi uralom kiteljesedését jelentik. A materialista humanista felfogás Lukács József szerint „...olyan ideo­ lógiai kultúrát gyökereztessünk meg, amelynek alapián az egyes marxisták az élet mindennapjaiban, annak reális összefüggéseiben a meglévő vallá­ sosság értékhangsúlyainak konkrét társadalmi-kulturális funkciót képesek helyesen megállapítani.” A szerző racionálisan tekinti át a felszabadulás óta hazánkban lejátszódó szekularizációs folyamatot. A vallás elvilágiasodási tendenciáit vizsgálva rámutat, hogy a polgárosodás megkésése és el­ torzulása miatt a folyamat korlátozottan bontakozott ki, de ez a kibonta­ kozás korántsem azt jelenti, hogy hazánk világnézeti színképében kizáró­ lag a vallásos és a marxista világnézet áll egymással szemben. Ebben je­ lentős szerepe van annak, hogy a vallásosság szempontjából két ellentéte­ sen ható tendenciát, a hagyományos vallásosság nagyfokú és globális eró­ zióját, másfelől a vallás iránti megnövekedett érdeklődést figyelhetjük meg. Az elvallástalanodás következtében előálló szellemi vákuumot a marxizmus nem tudta betölteni, ezzel a világnézeti-ideológiai közömbösség teret nyert, sőt, ma, amikor meglehetősen nehéz időket élünk és az állam­ polgárok természetes reflexe az elégedetlenség ,,gyakran találkozunk a v i­ lágnézeti, ideológiai generalizációkkal szembeni általános kétellyel, sőt ellenállással, az értékek tagadásával, vagy a közvetlen, egyéni érdek ab­ szolút értékké nyilvánításával.’' Nem kevés azonban azok száma sem, akiknek magatartását a cinizmus, karrierizmus, opportunizmus... stb. irányítja. Napjainkban tanúi vagyunk olyan egyoldalú értelmezéseknek is, ame­ lyek nem tesznek különbséget a szekularizációs folyamat értéktartalmai kö­ zött. (Találkoztunk ezzel az 1985/86-ban a K ritika és a Világosság című fo­ lyóiratokban zajló vitákban is.) Ennek a felfogásnak legelfogultabb kép­ viselői mai életünk erkölcsi negatívumaiért a marxizmust teszik felelőssé. Ebben a szemléletben a világ „az abszolútumot tartalmazó vallási erkölcs­ re és a relativizmus - a marxizmust és az erkölcsi közömbösséget egybe­ mosó - amorális terrénumára” bomlik, állapítja meg a szerző. Lukács József nagyfokú toleranciájáról tanúskodik, hogy az előbbi megközelítést alkalmazókat sem egyoldalúnak, esetleg tévedőknek vagy rosszindulatúak­ nak tartja, hanem egyszerűen történelmietlen szemléletűeknek. Ebben a szellemben vizsgálja a szerző a magyarországi egyházakat (katolikus, refor­ mátus, evangélikus, izraelita és a keresztény kisegyházak), kiemelve elmé­ leti, közéleti, politikai, kulturális tevékenységüket, fűként a felszabadulást követően. Föl kell hívnunk a figyelmet arra a sajátos formaváltozásra, ami az egyházak tanrendszereiben és társadalmi gyakorlatában bekövetkezett. Az aggiornamentó, a modernizálás nyomán létrejött katolikus teológiai attitűdökre, a protestáns egyházak társadalmi realitásokat figyelembe vevő viszonyára, amelynek során történelmileg eljutottak a szocializmus el­ fogadásától a szocializmus vállalásáig, s napjainkra az „evangéliumi kálvinizmusig, az evangélikusok pedig a „diakóniai teológiáig” . Érzékelhet­ jük azokat a közéleti szempontból releváns mozzanatokat, amelyeknek össz­ társadalmi jelentősége van, vagyis az egyházak önreflexióját. 38 �L ukács József történetiségében tárja fel a párt és az egyházak viszo­ nyát, melynek vezérlő elve a következő: „ a marxista pártok tevékenysé­ gének történelmi célja: a szocialista, a kommunista társadalom m egvalósí­ tása” ... Erről az alapról tarthatjuk nagy jelentőségűnek az M SZ M P Politi­ kai Bizottságának 1958-as két határozatát, amelyek rögzítették egyrészt az állam és az egyházak viszonyát, másrészt a pártnak a vallásos világnézet­ tel kapcsolatos álláspontját. A kérdés értékelésében a szerző is elismerően szól arról a tényről, hogy az M SZ M P a gyakorlati-politikai együttműkö­ dést és az eszmei vitát, a dialógust dialektikus egységben értelmezi és ke­ zeli. E z a politikai irányvonal adott biztosítékot a párbeszéd kiteljesedé­ séhez is. A dialógus vonatkozásában Lukács visszatérően bírálja a marxiz­ mus dogmatikus, vulgáris és aufklerista hagyományait. A z egész könyvön áthúzódó szerzői attitűd a vulgáris ateizmussal szembeni történeti-dialek­ tikus vallásértelmezés. Mai életünkben különös jelentősége van az erkölcsnek, a társadalom tagjainak különböző értékválasztásának. Tanúi vagyunk komoly értékvesz­ tésnek és az értékrend látványos torzulásának is. A társadalmi együttmű­ ködés szempontjából vizsgálja a szerző a valláserkölcs és napjaink értékei­ nek viszonyát. Bizonyítóan szól arról, hogy a marxizmus erkölcsi felfogása szélesebb, mint a vallás (redukált) elemi normái, ugyanakkor utóbbit úgy fogja fel, mint az együttélésből kialakult alapvető követelmények követ­ kezményeit. Számunkra a jövőt meghatározó szempont, hogy az emberi lét előtörténetéből az igazi történetre való átmenet mennyi időt vesz igénybe, tud-e az ember felelősen és nagykorú módon szembenézni problémáival. Az ember minden időpillanatban egyszerre determinált és autonóm, kérdés, hogy cselekedeteit, tetteit a mindenkori erkölcsi alapelvek, normák szabá­ lyozzák-e kizárólag. A meghatározottság nem zárja ki az egyéni cselekvés sokfeleségét és nem is egyszerűen szabálykövető cselekvésről van szó. E l kell ismernünk az emberekben meglévő erkölcsi értéket, amely az egyén atonómiájára épülve alkotja meg az ember cselekedetét. A z éthosz imma­ nens tradíciója az emberi létezésnek, és a kollektív érzésben, az emberi kapcsolatokban alapozódik meg. Lukács József és munkacsoportja munkásságát a társadalmi-politikai gyakorlat szolgálatába állította. A könyv jó példa valamennyi olvasója számára, hogyan lehet élni, vitázni, megérteni nagyfokú toleranciával mást és másokat. (Kossuth) VINCZE BÉLA 39 �B Á L IN T B. A N D R Á S Exodus Jelenségek és gondolatok a márianosztrai zarándoklaton A körmenetek és búcsúk keresztényei exodust járnak. Folyton újra átélik a vándorlást, amely átmenetivé és könnyűvé teszi őket. Olyanná tehát, amilyenek valójában is. Mert minden ember átmeneti; volt idő, amikor még nem élt, és lesz idő, amikor már nem él. Damján Szent Péter ezt üzeni a sírja előtt álló látogatójának: „A k i vagy te, az voltam én is. Ami én vagyok, az leszel te is...” A körmenetek népét süti a nap, veri az eső, megtizedeli a bámészkodók értetlensége. Vonul a nép a Szentség nyo­ mában, nézi a lába előtt a fűvet, a követ, a szemetet, és nincs semmije, csak a szeretete. (Vasadi Péter: G au d i gyertyája) Szombat délután fél hat. Gyülekezik a körmenetek népe Márianosztrán, a kegytemplom előtti téren, érkeznek a fejkendős öregasszonyok, a pödört bajúszú férfiak, félénk szüzek a mama kezét szorítva, jönnek megünnepel­ ni, s megszenvedni Jézus Öt Szent Sebét. Énekszó veri föl az álmos falut, visszhangozzák a fegyház és a lakótelep falai, zsoltártól hangos a börzsönyi erdő. J ézus szentséges szíve, könyörülj rajtunk! Ismerősök ölelkeznek, idegenek barátkoznak a szent gyülekezésen. Egy vörhenyes arcú, sánta férfi mindenkit arcon csókol, az egyik fegyőrt is csaknem, mikor az szolgálatba indul az árnyas utcán. Csapódik a vasalt börtönajtó, galambok rebbennek a templomtoronyról, tisztelendő suhogó reverendában keresztülvág a tömegen, az oltárhoz siet, mikrofonba mondja a kétnapos ünnep programját. Zászlók, keresztek a magasban, harang kon­ dul. Mári néni a templomudvar padján lenyeli az utolsó szelet sülthúst, elhőhúzza hófehér rózsafüzérét. Já r a szája, de nem tudni, imádkozik-e, vagy még az utolsó falatot nyeli. Márianosztra - a Mi M áriánk - pálos kolostorát N agy Lajos király alapította 1352-ben. Ö is sűrűn idejárt Visegrádról, rettentő betegségének, a leprának elviseléséhez hitet és türelmet meríteni. Megfordult itt Mátyás és felesége, Beatrix, s az őt követő uralkodók valamennyien. M íg Mohács után kilenc évvel a kolostor - Esztergom, Vác, Nógrád elestével - a tö­ rök martalékává lett. Másfél századig romokban, tetszhalálban. 17 11-b e n két pálos szerzetes érkezik, s Széchenyi György esztergomi érsek segedelmével előkészíti az újjáépítést. 1728. augusztus 14 -15 -é n , a Nagyboldogasszony ünnepén szentelik újjá, hatalmas tömeg jelenlétében. Ajándékul megkapják a czestochowai csodatévő M ária-kép mását, amely ma is ott függ a szentélyben. Negyedfél századdal később elkészült a ko­ lostor is. D e nem sokáig működik: kétszáz esztendeje, 1786-ban II. Jó ­ zsef, a kalapos király több más szerzetesrenddel együtt feloszlatja a pálo­ sok közösségét - Nosztra ismét álomba merül. A gyönyörű barokk temp- 40 �lom csupán a községet szolgálja, a kolostor üres. 1858-ban találja meg vég­ ső rendeltetését: börtön lesz, engesztelő és engedelmes lelkek helyett síny­ lődő testek otthona. Börtön ma is: rácsos ablakok merednek vakon a za­ rándokokra. K ét külön világ - jegyzi meg egy farmernadrágos fiatalem­ ber, kezében zsoltároskönyvvel, a zárt kolostorépületre nézve. Ugyanaz mondom neki csak másképp gondolja cl a bűnbánatot. És a kiengesz­ telést. A parókia dolgozó-, fogadó- és könyvtárszobájában Á rva V ince esperes­ plébános magyarázza el a nosztrai páloshagyományokat, az idevonatkozó pápai dekrétumokat, melyekre ő bukkant nemrég az esztergomi prímási levéltárban. Ö szorgalmazta azt is, Lékai László bíboros támogatásával, hogy a Jézus Öt Szent Sebe búcsúünnepélyt - kétszáz év múltán - ismét föl­ élesszék július első szombat-vasárnapján. - Télen beszéltünk utoljára a búcsúról, a bíboros atya is okvetlen itt akart lenni. D e most máshová szólították... A felhívásban azt kértem a hívektől, aki teheti, népviseletben jöjjön, de a nagypénteki gyászos-feketé­ ben. S íme, abban is jönnek. Tizenegy éves nosztrai munkásságom leg­ szebb és legszomorúbb napja ez. Hiszen ha László atya is velünk lehetne... - Milyen falu ez, esperes úr? Milyenek az emberek, van-e közösségi élet? - Nagyon nehéz falu, s ezt nemcsak mint lelkipásztora mondom. A ha­ gyományos közösség felbomlása már a múlt században, a fegyház betelepí­ tésével elkezdődött, s 1948 után, amikor a női börtönt férfi fenyítőhellyé alakították, az őrzést szigorították, csak erősödött. A z őslakosság java ki­ települt, olyan nyomaszó lett a légkör; a fegyőrség és a börtön kiszolgálószemélyzete vált meghatározó társadalmi elemmé Nosztrán. D e ez sem egységes gárda, az ország különböző sarkaiból jöttek, különféle igények­ kel, műveltséggel, lakás- és életmódkultúrával. - Meglehetősen rendetlen, elhanyagolt, piszkos település. - Én ezt nem akartam így kimondani, de van benne igazság, nem vita­ tom. A lakók zöme nem is érzi a magáénak, hiszen nem tudja, holnap nem rendelik-e máshová szolgálattételre. A járdásítás, parképítés, közös fel­ újítás, itt ismeretlen fogalom, mindenki magába húzódva él. Csak a búcsúk idején éled föl s pezsdül meg Márianosztra. - A helybeliek is részt vesznek a vallási rendezvényeken? - A z őslakosok igen, a betelepültek közül csak nagyon kevesen. Az idő­ sebbek. D e a többieket sem zavarja a zarándoklat, a körmenet; a vallási türelem, a békés egymás mellet élés itt is megvalósult. A templomtér túlsó sarkán felbőg egy villanyorgona: a kacsatánc billegő ritmusai. A fegyház ebédlőjében lakodalmat ül a személyzet. Véletlen egy­ beesés - szabadkozik a plébános, mintha ő tehetne róla. A dzsesszdob ver­ senyt zörög a búcsúsok kereplőivel. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok több mint ezer éve hozzátartoz­ nak a keresztény - ezen belül is főleg a katolikus - egyház életéhez. Nem a lényegéhez, hiszen az változatlanul a szentmiseáldozatban végbemenő eucharisztia, vagyis Krisztus megtestesülése, az Oltáriszentségben; hanem a mozgalomhoz, amely több is, kevesebb is, a hitnél. Több, mert sokaknak Isten közvetlen megtapasztalásához elengedhetetlen az ünnepi külsőség, az oltár, és a lélek pompája és a sokadalom. E feltételek híján egyszerűen nem kerülnek olyan emelkedettségi fokra, mi nekik a hitet jelenti. É s ke­ 41 �vesebb, mert a folytonos belső megújuláshoz és készüléshez, az istenhez folyamodáshoz a mozgalom csupán a keretet adja. Magyarországon évente több százezren vesznek részt a különböző zarán­ doklatokon, de hogy mennyi köztük a mélyen hívő, és mennyi a „slepp” , nehéz volna megmondani. A máriapócsi, a gyüdi, a mátraverebélyi vagy a csatkai búcsú hírneve túlszállt a megyehatárokon, s növekszik újra Radna, Petőfiszállás, Nosztra hírneve is. Időjárástól, mezőgazdasági munkasze­ zontól, s persze a résztvevő főpap személyi varázsától függ, végül is há­ nya n tolonganak-imádkoznak ebben vagy abban a búcsúban. S nemcsak a bucsúk keresztje, zászlója hívogat. Ezrek énekelnek a húsvéti és a pünkös­ di körmeneteken, bérmálásokon, első áldozásokon is. A z úr napi exodus sok Pest környéki sváb faluban a legnagyobb és leglátványosabb ünnep. Virágszirmokkal hintik be az utcát, egyes házaknál sövényből és virágból oltárt emelnek, az egy-két kilométeres vonulás három-négy óra hosszat is eltart, mert közben több helyen megállnak imádkozni és énekelni. Buda­ örsön, Solymáron, Kistarcsán is beszéltem asszonyokkal, akik már hetekkel előbb készülnek az Úr N apjára, s készítik—lelkesítik ismerőseiket, szomszé­ daikat is. Ilyenkor hazajönnek a fővárosba, vagy a még távolabb szakadt gyerekek, az unokák, s ha új lakhelyükön nem járnak is templomba, „ott­ hon” természetesen ők is beállnak a körmenetbe. A zarándoklatok, búcsúk múltja a középkor ködébe vész, erről tanús­ kodnak a szakrális néprajzi kutatások. „ A középkor szelleme még plaszti­ kus és naiv: minden fogalmat látható alakba akar önteni - írja Huizinga. - Minden gondolat képi kifejezést kíván, amelyben aztán meg is mereve­ dik. A szent fogalmakat, látható formában megtestesülvén, állandóan az a veszély fenyegeti, hogy merő külsőséggé válnak. Ha a gondolat végleges, megfogható célokat ölt, könnyen elveszíti határozatlan éteri tulajdonságait, és az áhítatos érzés csak a képre korlátozódik.” Ilyen plasztikus képnek, mozgó diorámának vélem én a körmeneteket, zarándoklatokat. Nem merném azt mondani, hogy mindenki merő külső­ ségként éli meg őket, sőt, mint hangsúlyoztam, sokaknak nélkülözhetetlen, ez a külsőség, a tömeg sodrása, a tömjén illata a hithez. De, hogy ez a je­ lenség a népegyház idejéből maradt fenn (hiszen célja a demonstráció, a hit fitogtatása), s ezért voltaképp már a letűnt vallási és történelmi kor­ szakot idézi, annyi bizonyos. Nem véletlen, hogy a hagyományos zarándoklatokon jobbára idős em­ berek vesznek részt, akik gyermek- vagy ifjúkorukban még az egyházi élet természetes formájaként tapasztalták meg az effajta gyülekezést és közös áhítatot. A fiatalabbak - már ahol - külön búcsúkat szerveznek, mi­ vel ők egészen másfajta együttlétet, imát, prédikációt - vagy egyre inkább: dialógust - igényelnek. Az alkalmak sem kötődnek annyira a templom névadó szentjéhez vagy az egyházi jeles naphoz, mint a tradicionális bú­ csúk esetén. K ék busz érkezik a díszkapuhoz, sárga rendszámmal. Buzitárói jönnek a hívek, K assa környéki magyarok. Szószólójuk N ovák Józsefné. - H a lehet, ilyen alkalomkor rendre átruccanunk Magyarországra. O da­ át, a magyarlakta területeken nincsen búcsújáróhely, a szlovák zarándok­ latra meg nemigen megyünk, mert nem tudjuk jól a nyelvet. A mienk szín­ magyar falu. - Hány napra jöttek? 42 �- M a meg holnap. 750 forintot válthatunk be, többre nem futná. Még szerencse, hogy egész éjszaka virrasztás lesz, mert hálni... hát hol is tud­ nánk ennyiből? Szundítunk majd a buszban. A parkolótér mögötti padon három asszonyság falatozik. - Szűzanya-imádók vagyunk, minden Mária-ünnepen ott a helyünk. Föl­ emelő érzés - bólogat vezérük, egy szőke hölgy, s megkér, valahogy ki ne írjam a nevét. - Tudja, a mi falunkban, Gödöllő mellett már nemigen hisz­ nek az emberek, gúnyolódnak azon, aki templomba jár. M eg a munkahe­ lyemen se fontos, hogy megtudják. - Baja lenne belőle? - Nem tudom, belém ivódott az elővigyázat. 1952-ben mentem férjhez, anyagkönyvelő voltam a téeszben, egy senki, a párttitkár mégis figyelmez­ tetett, nehogy templomban merjek esküdni. Megtettük csak azért is, de azóta azt mondom, jobb félni, mint... - A mai fiatalokat már senki nem bántaná, mégse hisznek. - Borika né­ ni süteményesdobozt vesz elő, őszibarackkal kínál. - A kisebbik fiam évekig ministrált, de most, hogy felnőtt, már nem érdekli a vallás. Keres valam it az életében, csak azt nem tudja, hogy mit. - És a férje? Nem szokta elkísérni? - Hat éve meghalt. Azelőtt együtt jártunk, nem volt templom, ahová ne tértünk volna be. Nem csúszni-mászni az oltár előtt, csak csöndben megül­ ni a leghátsó padban és elmélkedni. Hatvanhat múltam az idén, kívánsá­ gom nekem már nincs is, csak az, hogy egyszer eljussak Lourdes-ba. D e a háromezer nyugdíjból nemigen sikerülhet. A szentmise nyolckor kezdődik, néhány százan a templomon kívül szo­ rulnak. Ülnek, hevernek, állnak; várják a gyertyás körmenet kezdetét és az éjféli misét a Kálvárián. Vince atya érces baritonja Jézus tanúságtételére, s a keresztények mai kötelességeire figyelmeztet. A szeretet, a közösség, a család szerepére a társadalomban. Körülnézek: fekete kendős, sokszoknyás öregasszonyok mindenfelé, itt-ott egy férfi, kisgyerek. A család otthon maradt a jószággal, a háztájiban, vagy üdül odalent Zebegényben. A menet este tizenegy tájt indul a K álvária domb felé. A plébános min­ denkit megkér: ne énekeljenek, ne imádkozzanak hangosan, ne zavarják azokat, akik már pihenni tértek. Ötös sorokban halad a gyertyás-lobogós sereg a község főutcáján, éjsötét ablakok előtt. Megannyi tizenötös égő: iz­ zanak fent a csillagok. Mellettem csuparánc vénasszony hatalmas koffert cipel. Honnan jött, kérdem, ekkora pakkal? Bernecebarátiból, méghozzá gyalog, hangzik a vá­ lasz, de a koffer nem az övé. E gy falujabeli férfinak segít; asztmás, kö­ hög, nem bírja már a súlyt. Elkérem tőle a bőröndöt; amikor visszaadom, a hegytetőn, lapos üveget csúsztat a kezembe. - Köszönöm magának! Jó kis házi szilva, ettől megkeményszik a hit­ ben. . . Jönnek a mezőkövesdiek, a kaposváriak, a balassagyarmatiak, az egriek. Meg-megállnak a meredek kaptatón, biztatják egymást, haladnak tovább. V alaki megbotlik, öten ugranak oda, fölsegítik. A z első stációnál a jóleső pihenés felszabadultságával szakad ki belőlük a Miatyánk. J ertek id e bűnös lelkek, jertek, id e emberek - énekli Bóta Károly bácsi az édesanyjától tanult népi zsoltárt. S gyűlnek köré a hívek, ismétlik a strófát, kántálják az egyszerű verset, dallamot. 45 �- Sok ilyet tudok ám, csak az a baj, hogy a papok nem szeretik. Volt egy tisztelendő, aki azt mondta, pogány énekek ezek. Holott az Úr Jé ­ zusról szólnak, csak nincsenek benne az énekeskönyvben. D e én járok bú­ csúról búcsúra, hívom és tanítgatom az embereket. Tehetem, nyugdíjas va­ gyok. - Honnan? - A kisvasúttól, Heves megyéből. Pályamunkás voltam. Felsőtárkányban lakok, onnan vanatoztam idáig. - M ikor indult? - Reggel kilenckor. Este hatra érkeztem ide. De megszoktam, voltam már legalább ötven zarándokhelyen. - E z a szórakozásunk - mondja útitársa, a 74 éves E rd ély i Gergelyné, Apollónia néni. - 2470 forint a nyugdíjam, de az uram, mielőtt meghalt, azt mondta, ne spóroljak semmire, menjek, ahová kedvem telik. Hat gye­ rekem van, nyolc unokám, segítek nekik, amíg segít engem az én Istenem. M íg fiatal voltam, nem mehettem, tizenkét év alatt jöt hat gyerek. Az uram az erdészetnél, én meg odahaza, volt, hogy a vasárnapi misére se ju­ tottam el. Most már van időm. A négy fiú közül egy kőműves, három be­ állítólakatos Egerben, a lányok is férjnél, van szakmájuk nekijek is, szép otthonuk - hát örülök nagyon. Az éjféli mise után halványulnak, hunynak a fáklyák a hegyoldalban. A ki nem bírja a virrasztást, ledől egy bokor alá, alszik félórát, órát. A pirkadat úgy éri őket, mint Jézus tanítványait, a hegyi beszéd után: hever­ ve szanaszét, de nagyon boldogan. Vasárnap reggel újjáéled a templomudvar, az árnyas platános utca. Újabb buszok érkeznek, kegyárusok pakolják ki színes portékáikat. Hallgat a mézeskalácsos, feszülettel díszített trikót kínál a textilkereskedő. - Viszik? - Hogyne vinnék, hisz olcsón adom. Magának feleáron.... Nagy Sándor, az Ecclesia Szövetkezet imakönyveit, szentképeit, rózsa­ füzéreit értékesíti. A legnagyobb forgalom kétségkívül az övé, talán mert mindenki ismeri itt. - Szombat délben érkeztem, ma délután indulok haza. A z éjszakát ezen a kisszéken töltöttem, el is aludtam egy-egy percre. - Mekkora a forgalom? - Cudar lennék, ha megmondanám. Látott már maga olyan kereske­ dőt?... A bevételből 8 százalék az enyém, a többi a szövetkezeté. Ugyan­ annyiért adok mindent, mint a Felszabadulás téren. Ellenőrizheti. - Ön hívő? Felkapja a fejét: - Hát uram... furcsa kérdés... valahol hiszek. Nem forgatom a szeme­ imet, de elvégzem magamban amire szükségem van. Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, nem nézem le se a Jehova tanúját; se az ateistát. Engem erre tanított az élet. Bemutatja a barátját, Balázs Imrét, Püspökszilágyról. A z alacsony vé­ konyhangú férfi, negyedszázada minden jelentős hazai búcsún, zarándok­ laton részt vesz. - Jó a hangom, abszolút hallásom van, tetszik tudni, már keresnek, ha nem jelenek meg valahol. De a feleségem súlyos beteg, ha a lányom nem 44 �lakna velünk, ide se jöhettem volna. Tegnap leszedtük a kertben a mál­ nát, tíz ládával összejött, utána elkéretőztem az anyukámtól. Kegyesen, paposa n beszél, elérzékenyülvén meg-megcsuklik a hangja. — Édesapám hitetlen volt, istentagadó, anyámmal és a testvéreimmel sokat szenvedtünk tőle. A hitünk miatt. D e engem sem tudott eltántoríta­ ni. 1957 nyarán - huszonhárom éves koromban - álmot láttam, keressem föl a hasznosi kis kápolnát a Mátrában. Nagyboldogasszonykor, augusztus derekán, cl is rándultunk. És mi történt? Megjelent a Szűzanya nekem. Nekem meg két parasztasszonynak. Ott ült az ablak homályában, és né­ zett, nézett merőn, mintha az mondaná: Imrikém, jer, tartsál velem! M egfogja az ingem gallérját, pödörgeti az újjai közt. - Azóta vele vagyok. Odahaza, Püspökszilágyiban nincs keresztelő, es­ küvő, temetés nélkülem. Nem én vagyok a kántor, de micsináljak, jobb a hangom, mint neki... Textilfestő vagyok az újpesti szövödében, egyhelyt dolgozom huszonkilencedik éve. Három műszakban, heti váltásban; nehéz de megszoktam már. Szeretnek ott is, csak látná. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok résztvevőit három, élesen elkü­ löníthető csoportra osztanám, kizárólag a magam megfigyelései alapján. A legfelső s legvékonyabb réteghez a segítők tartoznak, akik mindig ott sürögnek-forognak az oltár vagy a paptól hordozott Oltáriszentség körül, ministrálnak, viszik a baldachint, a lobogót, előénekelnek, fegyelmezik a gyerekeket és a renitenskedőket, serkentik a lankadókat. Az átlagosnál jó­ val magasabb köztük a férfiak arányszáma. A második réteg, amely a za­ rándokok derékhadát alkotja, a passzív jelenlévők csoportja. Imádkoznak, vonulnak, énekelnek, de mindig csak a papok és a segítők után. Önállóan nem cselekszenek, intésre abbahagyják, amit addig tettek, s ha kell, azon­ nal másba fognak. Ez a csoport a szociológai „töm eg” fogalom ismérvei­ nek megfelelően viselkedik. A legalsó, és megint nem túl népes réteg a kíváncsiskodóké. Hol beállnak a menetbe, sodródnak, meg-megállnak, hol csak az út széléről lesik a körmenetet. Szép számmal vannak köztük nem hívők, vallásilag közömbösek, más felekezetűek is. Némelyiküket magával ragadja a hangulat, hirtelen jelenlévővé, netán segítővé is válik, de a többség lelkileg kívülmarad a történéseken. Néhány esztendeje a főváros egyik peremkerületében olyan emberrel találkoztam, aki a fenti kategóriák egyikébe sem sorolható. Leginkább a püspökszilágyi Balázs Imréhez hasonlítanám. D e Joó Sándor sok tekin­ tetben rajta is túltesz: a legtalálóbban rajongónak nevezhetnénk őt és csa­ ládját. Valóban rajonganak, és nem a hitbéli-lelkiismereti megújulásért, mint sok kisközösségi tag vagy szektahívő, hanem magáért a szertartásért, a pompáért, a vallás külső jegyeiért. Bár nem kérdőjelezhetjük meg hitüket, hitgyakorlásuk és felfogásuk konzervatizmusa már a helyi, nem modern­ ségéről ismert plébánost is irritálta. Igaz, nehéz sors vezette őket Istenhez, idegösszeroppanás, gyomorfekély, infarktus szegélyezte a férfi s az aszszony életútját. Joó Sándor egyébként rádióműszerész, a Ferihegyi repülő­ téren, de a külvilág dolgait annyira egyoldalúan látja, hogy még a fia es­ küvőjére sem ment el, mert a menyasszony kérésére nem volt templomi ce­ remónia. A tanácsnál kötött frigy viszont Joó Sándor szerint nem eskü­ vő. Az asszony - akkor, a nyolcvanas évek elején - abban bízott, talán 45 �baj éri a fiatalokat, s akkor visszatalálnak Istenhez is... Nos, Joó Sándorék a legbuzgóbb zarándokok, akiket valaha megismertem. Minden búcsú­ ban ott vannak, ahol lehet, kora tavasztól késő őszig, valamennyi szombat­ vasárnap fölkerekednek a kisebbik fiukkal, és mennek, mennek, mennek. S fotóznak is. Gábor, a tizenötéves forma legény, a híradástechnikai szakközépiskola növendéke - mellesleg akkor végezte a hathetes kántorképző tanfolyamot tehát Gábor fél tucat fényképalbumot tett elém, benne hat­ vanegy hazai búcsújáróhely képei Fertőszentmiklóstól Remetén át M áriapócsig. „Kom olyan mondom, ma több a zarándok országszerte, mint an­ nak idején, gyerekkoromban - vélte Joó úr - . H ja, a fiatalság, a tétlen kor eltelte után mind visszajutunk a Jóistenhez. Valahol olvastam, hogy ő kezdetben hosszú pórázra ereszti az embert, aztán egyszer elkezdi tekerni a madzagot, tekeri, tekeri míg hozzá nem érünk, meg nem fogjuk a ke­ zét.” Szobájuk falán giccses szentképek, az udvaron saját faragású M áriaszentély; túlpirosított és túlcukrozott málnaszörppel kínáltak, emlékszem ma is. Nagyon tiszességes emberek voltak. É s nagyon fáradtak. A nosztrai zarándokok második exodusa délelőtt tízkor ered útnak. H á­ romszor annyian vagyunk, mint szombat este, jó háromezren. Elől hatal­ mas feszületet visznek a kövesdi matyók, majd sorra átadják a többi cso­ portnak. A baldachin alatt az Esztergomból érkezett vikárius az ereklyetartót emeli magasba, amely állítólag a krisztusi kereszt egy szál forgácsát rejti. Helybéliek az ablakokban, a kerítések előtt, a kocsmaajtóban. - Mennyire bolygatja meg a község életét egy-egy ilyen búcsú? Mama, lánya, unokája téblábolnak egy szolgálati lakótömb udvarán. H evér Gézáné készséggel áll a szóra. - Nem vagyunk idevalósiak, de itt lakunk harmincnégy éve, hát meg­ szoktuk már. Szívesen nézem, csak zavar a nagy dísz meg cifraság. Re­ formátus hitben nőttem fel. - És hisz ma is? - Nézze, az emberi életben hiszek. Küzdeni, kapaszkodni kell, s ahhoz nem nélkülözhető a másik ember. - N yugdíjas? - Dolgozom a varrodában. A férjem kivette már a nyugdíjat, és kevés a pénz, ki kell pótolni valam ivel. Nem fizetik túl a fegyőröket. Csonka István nyugalmazott őrnagy vasárnapi korsó sörét nyalogatja a kocsmakertben. Tíz évig volt a község párttitkára. - Sok mindenen keresztülment ez a falu ötvenegy óta, amikor ideke­ rültem. Kirajzottak a nosztraiak, mentek Nagymarosra, Vácra, Pestre, ne­ hezen viselték a börtön szigorát. Mert érződik az a község mindennapjai­ ban is. Tovább romlott a helyzet, amikor a tanácsot Szobhoz kapcsolták, gyarmati sorba süllyedt Márianosztra. Nincs pénz a fejlesztésre, de még a fenntartásra sem. - Pedig a kegyhely egyben jó bevételi forrás is lehetne. A zarándokok panaszkodnak, hogy nincs hol egy darabka kolbászt venni, üdítőt fogyasz­ tani. - E z a kocsma van, meg a vegyesbolt, semmi más. Kéne egy jó kis­ vendéglő, panzió, ABC-áruház... de amíg Szobhoz tartozunk, nem lesz itt semmi. 46 �A zarándokok elvonulnak a K álváriára, a kocsma előtti téren a céllö­ völde meg a körhinta hangszórója bömböl. Tízest lő egy vézna cigányfiú, két ujját V alakban emeli föl az égre. Tükrös szívet kap jutalmul, beleha­ rap, kínálja a haverjainak is. A búcsújárás általában vidéki, falusi jellegzetesség, mind a helyszínt, mind a résztvevők hovatartozását tekintve. De városon is kialakultak, pontosabban: fennmaradtak azok a kultikus formák, amelyek a katoliciz­ musnak ma már inkább csak a külsőségeit mutatják. Kölyökkoromban a vasárnap délelőtti nagymisére az is eljött, aki a lelke mélyén nem volt hí­ vő, de fontosnak érezte a jelenlétet. Mert mogszokta fiatalon, a két hábo­ rú között, hogy muszáj ott lennie. Hiszen akkor egzisztenciális kérdés volt bizonyos polgári körökben, ki vesz részt az ünnepi istentiszteleten, s ki nem. A nagymise után kötelező bájcsevegés a tisztelendő úrral, s egymás­ közt a nyári napon, téli hóesésben; séta, cukrászda, rigójancsival, kávéval, csokifilppel. De ma is látom ezt, elsősorban a nagy plébániákon, különös­ képp az olyan divatos istenházában, mint a Mátyás-templom, a Szent Ist­ ván-bazilika, a Domonkos vagy az erzsébetvárosi templom. S persze a kisvárosi egyházközségek, ahol mindenki névről, címről, rangról ismeri egymást. Egy fiatal dunántúli mérnöknő épp szemközt lakott szülővárosa gyönyörű barokk templomával. De családjával inkább elkocsikázott vasár­ naponként a közeli kisközségbe, nem azért, mert helyben tartania kellett volna valakitől vagy valamitől, hanem mert - mint mondta - öklendezik a szirupos prédikációtól és a misét követő ragacsos csevegésektől. Ott, a fa­ luban, bár hagyományosan paraszti, de azért - vagy éppen azért - még természetes a templomi légkör. S már megszokták őket. Persze városon is vannak búcsúk és körmenetek. A budavári húsvéti körmenet, állítom, látványosság, bel- és idegenforgalmi attrakció - több ezer önkéntes résztvevővel. A passszív jelenlévők és a kíváncsiskodók cso­ portja itt ugyanúgy megtalálható, mint a tevékeny közreműködőké. A na­ gyobb településeken olykor egy negyedik réteg is csapódik a fentiekhez: a botrányhősöké. Szerte az országban, s nemrég Budapesten is hallottam, hogy a karácsonyi éjféli szentmisére borosüveggel érkezik néhány atyafi. Eleinte érdeklődést színlelnek, egy-két slukk után azonban felbátorodnak, megjegyzéseket tesznek, piszkálják szomszédaikat, belekiabálnak a szent­ beszédbe. Akárha meccsen vagy egy külvárosi moziban lennének. A z effaj­ ta hangulatkeltés őszintén kétségbeejti a lelkészeket. Komlón előfordult, hogy a plébános kénytelen volt a rendőrség segítségét kérni és URH-s ko­ csikkal eltorlaszoltatni a templomajtót. Másutt a megfélemlített hívek ma­ radnak el, a misehallgatást elhalasztják másnap reggelig. Ha egész advent­ ben vártak a Messiásra, az a pár óra mit se számít... Sok a katolikus példa? Valóban. D e a hitgyakorlás formavilága, sokré­ tűsége főleg ebben a vallásban engedi meg a káprázatot - mely sok eset­ ben a felületesség leplezésére szolgál. A z idősebbek még bizonyára tanúi voltak az 1938-ban Budapesten tartott eucharisztikus kongresszusnak, az egészen öregek pedig talán az 1929-cs Szent Imre-év rendezvénysoroza­ tának is. A nemzet mozdult volna meg? Nem, csak a korabeli, neobarokk Magyarország: az arisztokrácia, a keresztény nagypolgárság, az „ú ri” kö­ zéposztály és a parasztság egy része. A hit mozgatta őket? Kisebb részü­ ket nyilván, de többségüket bizonnyal nem. Csak a megszokás, az illem, a 47 �pompa vonzása. A tömeg - tudjuk a szociálpszichológiából könnyen magával ragadja az embert, de a tömegárban nem lehet elmélyülni, imád­ kozni, megbánni és megbocsátani: hinni. A protestantizmusban még szembetűnőbb az ellentét a racionalizáltverbalizált hivatalos szertartásrend és a spontán kialakult, főleg népi kul­ tuszok közt, lévén, hogy a kálvinista, a lutheránus és az unitárius isten­ tisztelet roppant puritán. Középpontjában nem a kenyér és a bor átváltoz­ tatása, Krisztus testének megjelenítése áll, hanem az igeolvasás és a prédi­ káció: a lelki nevelés. Körmenet, búcsú, bűnbánó zarándoklat - a protes­ tantizmusban jószerivel elképzelhetetlen, mert önnön szellemiségét cáfolná meg. A református és az evangélikus istentiszteleten a belső élményt a zsoltáréneklés és a közös imádkozás nyújtja. Egyéb együttes kultikus cse­ lekmények nincsenek, kivéve az úrvacsoraosztást, amire azonban nem ke­ rül sor minden alkalommal. Így — főleg falun - a keresztelő, a komfirmáció, az esküvő és a temetés tágul egyfajta profán szertartássá; ennek tö­ megméretei azonban nem foghatók a körmenetekhez és zarándoklatokhoz. A „nagyidő” azaz a vihar, a zivatar elleni harangozás, és közös fohászko­ dás, a halottvirrasztás, a tor, a nagyobb névnapok már-már orgiasztikus megülése mintha a hivatalos kultusz egyszerűségét kívánná oldani, sok­ szor az egyház kifejezett tilalma ellenére. Az ortodox egyház rituáléja - a katolikusokéhoz hasonlóan szintén alkalmas látványossággal kápráztatni a híveket a kívülállókat. D e az ő számuk hazánkban olyan csekély, hogy tömeges zarándoklatra nincsen módjuk. Az izraelitáknál ugyanez a helyzet. Némely szertartásuk kifejezet­ ten igényli a tömeges részvételt és aktivitást, de az utcára például nem vonulnak. Hosszú évszázadok tapasztalata inti óvatosságra őket... A kisegyházak istentiszteletei közül extatikus jelenetek tanúi lehetünk a pün­ kösdhívőknél, de feloldódásukat ők is kizárólag a gyülekezetnek tartogat­ ják; nincs népegyházi múltjuk, tehát önmutogatási kényszerük sincs. E xo ­ dus? Szívükben menetelnek a szabadító Szentlélek felé. Nagymise fenn a hegyen, felhős, szűrt napragyogásban. Alattunk a fa­ lu, a kegytemplom óriás tornya is mintha óriás V betűre emelkednék. A szertartást a vikárius úr celebrálja, körötte tucatnyi pap, kispap, népviseletes minisztránsgyerek. A Boldogasszony anyánk szép könyörgése után a Himnusz és a Szózat fohásza. Á ld jon vagy verjen sors keze... Oszlik a tömeg. Vincze atya egy kőpadra roskad. - Nem érzem már a lábam, zúg a fejem. Elnézést, de most alkalmat­ lan vagyok a beszélgetésre. Hazamegyek, lezuhanyozok, dőlök az ágyba. - Elégedett? - Kétszáz év után sikerült feléleszteni ez a szép hagyományt. D e nem mondok én semmit, látta az emberek arcát. - Alakulhat hívőközösséggé egy ekkora zarándoktömeg? - Aligha. Mindenki megmarad azokkal, akikkel jött. Az egyház meg­ újulásának szerintem nem ez az útja, hanem a kiscsoportos elmélyülés. De kell ez is: a hagyomány - az erő felmutatása. Hogy itt vagyunk. Élünk és hiszünk. Botladoznak az emberek le a hegyről, kapaszkodnak, segítik egymást. Három férfi hortyog az árokparton, a kegyárusok hangja ismét kiöblösödik. Fölberreg egy Ikarus motorja - indul az exodus hazafelé. Gázol Isten né­ pe a nosztrai főutca porán: a hit Vörös-tengerén. 48 �ablak Lett költők A Baltikumnak kies-szépséges tája, Kurzeme, Latgale és Vidzeme földje - Lettország: pasztellszín dombjaival, szeszélyesen szabdalt erdőségeivel, szép folyóival és a lett táj jellegezetes, a természet tenyere által simára dé­ delgetett, domború hátú, hatalmas köveivel - úgy áll szemünk elé, oly’ nyu­ godt magabiztossággal, mint a békesség és az áhitott harmóniák hona. Pe­ dig a történelem ugyancsak nem kímélte Európának ezt a kicsiny, északi da­ rabját. Mintegy hat évszázadon át a német lovagrendek háborúinak és hódí­ tásainak volt kényszerű színtere; később, a tizenhetedik és tizennyolcadik század folyamán, svéd és orosz koronás fők vetélkedtek Riga birtoklásáért; és még később, a cári Oroszország történelmébe kényszerítve, forradalmak és újabb háborúk sodrában úszva érte el ez a nagyon kis létszámúra olvadt, ma mintegy másfél milliónyi lelket számláló balti nép a jelenkort. És még a közelmúlt is alaposan végigtaposott e szelíd arcú tájon: a második világhá­ borúban nagy és kegyetlen ütközetek színhelye volt Lettország - és a hitleri fasizmus éppen itt, a Riga melletti Salaspils városkában létesítette a balti térség legnagyobb koncentrációs táborát.. . Mindez benne van, benne kering a mai lett költészet egyre jobban kitelje­ sedő, egészséges organizmusában, akár az élő nedvek a Daugava partját kí­ sérő erdők konok-szívós fáiban. Költőinek kép- és metaforarendszerében egy nép sok évszázados tapasztalatai, élményei, vágyai villannak elő hol nyílt egyszerűséggel, hol átszűrten, vagy épp csak sejtelmes vibrálással. Így válnak a közösségi lét szimbólumává A rvids Skalbe verssoraiban a lett föld kövei; Imants Auzinš is így idézi a mocsár képével, egyértelműen, a legújabb kori történelem gyalázatos és tragikus eseményeit - és így szüremlenek át a kollektív tudat és érzelem elemei, egy másfajta líraiság szövetén, Olga Lisovska, Imants Ziedonis vagy Knuts Skujenieks verseibe. Emberközeli, minden eresztékében humanista művészet ez. A lett nép számára a költészet közügy. Mindig is az volt. A hihetetlenül gazdag népköltészet, amely nem csupán a népdalok meghökkentően nagy számával, de azoknak sajátosan lett népi tartalmi és formai jegyeivel, már történelmi méretekben bizonyította ezt. Ma a kortárs költészet számszerűen is kifejezhető gazdagsága és méltó színvonala adja az újabb bizonyítékokat. A Lett Szovjet Köztársaságban a költészet ma is az egész nemzeti közösség ügye. Jó költő - még kiemelkedően jó költő is - sokkal több van ma a lett irodalomban, mint amennyit egy alkalommal, egy folyóiratszámban be lehet­ ne mutatni. Ez a válogatás nem jelez - nem is jelezhet - semmiféle rangsort, irodalomtörténeti értékrendet: Egyetlen merítés csupán egy élő, tiszta víz gazdag tenyészetéből.. . Lothár László 49 �IMANTS A U Z IN Š (1937) Ó -R ig a Nem vagy magad. Kapd el szaporán zengő kövét a pillanatnak! Keresztesek léptére talán gondol valahol e föld, alattad. Utcák sora itt kígyózik át az éjből a harcos, a hősi hajnalba - s néped zsivaját, akár egy magnószalag - őrzi. S míg zeng az ég a tarka tetők fölött a házakról hetykén, nevetve, hét évszázad odaköp királyokra és magiszterekre! Ha úgy fordulna és ha szabadon tehetném Ha úgy fordulna, és ha szabadon tehetném, hát verseket fordítanék: irdatlanul sok verssort - ősi nyelvünkre, melyet annyi csön­ des eső mosott, csöndes nap szárított. Levágnám s elhajítanám a rímek gyöngy­ sorát; üllőre tenném füstös műhelyemben a metaforákat; a ritmus merev vázát szét— csavaroznám, s a jelzőket elfújnám Caracasba. Bizony ám! Egynéhány felragyogó hasonlatot tennék félre csupán; azután feloldanám a többit mint tömény alkoholt.... Nem lennének elveszett évek: Szerelem simogatna. Rokonaim, és mások is, értenének. Igen! Ez pompás volna! A nyelvésznek le­ esne az álla: „N o nézd csak! ez meg itt új nyelvet kalapált - nahát, barááátom ...!” - De sajna, időm annyira nincsen! és különben is: a szótárt, ami annyira fontos volna - sehol se találom. 50 �A lápon Menj csak ki áfonya-szedni: Dörömböl a tél, pedig az ősz még sárga. Vörös cseppek a zsombékon... A z égre a szél tereget lepedőket. Szülőfalud fiai húsz éve oszlanak itt már, a mocsárban SS-golyószóró kaszabolta le őket. Itt e lápon, keresztesek pusztultak el egykor: páncéljuk húzta le őket - akárcsak kő - a mocsárba; végső perceiket ölelte az alkonyi bíbor meg a farkasok vonítása. Szálltak az évek... Hallgat a fegyver. Tavasz surrog a szélben. Rügyekben pattog újra az élet. És idegenek jöttek, mondván: „É d en lesz e vidéken...” Véres áfonya vet szikrákat a lápon. - Í me, az É d en ...! A lápon elnehezül, átázik a lelkem. Sirályok szárnya nyomában evezne - hiába! Balti hazámat lehúzza hét évszázad emléke-kolonca: a mi múltunk - fehér négereké - a mocsárba. Nótaszó, röhögés... Pecek a szájban. A látás kútja bekötve. Lódobogás... Mint macska a kölykét, láng nyalja a házat. K i vagy?” - M enj: olvasd el a mocsári ködben! , ,- Soká bírod-e még, te pimasz?” - Csak amíg tölténnyel bírja a tárad! Akna sújtotta fenyősudarak hökkennek az égnek: húsz éve lombtalanok - megannyi merev beton-váz. Emlékművek kutatói! - Jöjjetek és vigyétek! Lettföld domboldalain még marad így is sok száz....! Itt húzódott a roham-lánc - nincs visszaútja, sem fedezéke, embereink, fiaink... Mi a zászlód? - kérdezik egyre. És én, ezt az egész lápot, mint roppant lobogót emelem föl az égre. Igazabb ennél mi lehetne...! 51 �M ik o r téged szeretlek M ikor téged szeretlek - a verebet is szeretem, s megértem: azért veréb, hogy csiperegjen - , hogy túl nagy csönd ne legyen, ha szótlan ülünk mi. Mikor téged szeretlek - a záport is szeretem, s megértem: a világban olyannyira meleg van, és jól esik nekünk is néha-néha lehűlni. Mikor téged szeretlek - még a lápot is szeretem: aszályos időben oda járnak a szarvasok inni, ha a patak medre kiszikkad s elapad. Mikor téged szeretlek - a macskát is megtűröm közelemben, s megértem a macskai munkát: hadd fogjon hát egeret. Mikor téged szeretlek - úgy tűnik: az égerfánál nem különb sem a ciprus, sem a pálma. Mikor téged szeretlek - mert téged szeretlek - , érzem: jó volt idecsöppennem - e világra..! 52 �IM ANTS Z IE D O N IS (1933) Csodás volt az a nyár Csodás volt az a nyár: csak virágnyelven cseverésztünk... Májusban pitypangul. A szavak mint sárga méhek pitypang porától ragadósak röppentek a szélbe. É s ősszel, amikor a gladióluszok nyelvét gyakoroltuk, egyikünk rózsaszínül szólott, másik karminpirosul - , s nem értettük, mire gondol a másik. M acskaláb-nyelv en szeretünk beszélni... É s jöttek az őszirózsák. Ezernyi-más-színűek: A lilák szavait te tanultad, én a sárgák szavait - , s nem értettük egymást soha többé. Orgonául már nehezebb: - orgonás éjen lángot vet a szó, s szívünkben csak a hamva marad. Júliusban pipacsul beszéltünk. A mák-gubóban bennrekedtek szavaink, és most, magányom ölén, megcsörgetem őket. - Így beszélek veled, magányom ölén. Csalánul beszéltünk ezután. Csalánul tán sokat is beszéltünk túl sokat is, és mégsem tanultuk meg igazán. É s azután minden levirágzott... M aradt csak a szalmavirág: tél-váró ablakomban tarkán virít, egyedül. A z ablak elé ülök, s beszélek a szalmavirághoz - szalmavirágul. E képpen: „Jég virág nyílik hamarost, de az ő nyelvén inkább sose szólok...” A gyertyatartó éneke Gyertyák esengnek: „ne légy hűtelen!” - s vállamra könnyük pereg szüntelen; minden cseppjében fény-parány remeg, mit az éjbe vissza nem űzhetek. S a szél ha más gyertyák fényét nyeli, hozzám jön Ő , szívét kiönteni... Mért épp hozzám? - ki vagyok én nekik, hogy könnyüket vállam ra önthetik? ám engedély vagy tiltás - mit sem ér, ha vállamon gyertya sír, hófehér... 53 �O L G A L IS O V S K A (1928) A málna napja Csak a tűnő perc rettenetes: a bukás egyszerű ténye. M ár túl a határon egyszerű lesz: így is lehet élni - miért ne...? Valami elromlott netalán: letelt a málna napja! A „m egy” s a „jö n ” határvonalán pillantunk csak e pillanatra. A régi helyébe új meg új - kicsiny és nagy - gondok feküsznek, s te rá sem érzel: ártatlanul, az É d enből kiűztek. Még valameddig érezni fogod mikor ébredsz: édes a málna és ráfigyelsz hunyó napok málna szagú mosolyára, ám dideregve, majd fékeveszetten, viharos évszak vág a szavadba: E gy hó-ragyogásos, gyönyörű esten meghal a málna napja. Csüggesztő-fagyos éjjel az ember ködlő emlékeire lát, míg issza a kandalló-meleggel a málna fényű teát, s egy nap-meleg táj lobban a lángban: egy filmkocka - semmi más! - mikor? hol volt ez? így volt-e ez..? - csak tétova találgatás. Fölfénylik a tisztás. Izzik a málna... És itt valahol, belül, a szívre egy betonút simasága és szürkesége terül. 54 �A rozs napja E z van: ami történt, úgy marad... M arad, ami történt - semmi több. Különös illatok égnek. Mégis - feszült a húr ma: Ha rozs-szemet harap cl fogad, tán éppen most, valaki jön, ízét érzed a kenyérnek. vagy épp most készül az útra; A csűr tetején ül két madár - valami szépre les ma veszély - halkan csivitelnek. egymástól messzire esni..! A legelőn is későre jár - A villanyoszlop döngicsél: a nyáj vonul, elmegy. Sokszor van ez így! ez semmi..! Milyen különös nyugalom - Valam i reménytelenül mennyire nyugtalan..! tovasiklik végül... Ijedős csönd suhan, A dróton fecskék raja ül, s a fenyők sudarán a hold olyan és útra készül. görbe, alaktalan! L é p j vissza az álomképbe Lépj vissza az álomképbe! Hajnali, szürke a fény. Halgass... Még erre a rétre visszajövünk, te meg én! Kérlek, a gyeplőt ne tedd le maradjon hűs kezed itt; s hagyd a lovat: legelje emlék-mezőnk füveit... 55 �A halak ösvényén az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre fehér part felé ahová nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje vörhenyes dombok és vörös égerfák s barna nád-buzogányok néznek a nagy vonulásra és víz alatti facsonkok meg méla növények a víz hidegen csípett mégis de nagy élvezet volt belelábalni a folyóba és érezni mint csiklandja a lábunk kis halak légiója és átgázolni a zátonyon mint Robinson élni vad buja táj ölén s színes kavicsot hajigálva kacsázni messzebb ki talál vagy másra nem is figyelve csupán a füvön heverészni vadsóskába harapva s úgy tűnt mintha mindez így sokáig-sokáig vagy tán örökre maradna persze nem gondolom én, hogy álmukból a halak idelátnak a fehéren fehér partokra s hogy értik titkos szavát is a nádak mégis tudom azt milyen nehéz ez az út hazáig s hogy száz akadály zavarja s láttam halakat szakadt uszonnyal a torkolatnál az iszapba ragadva később papírhajókat eregettünk vízre s figyeltük melyiket hová sodorja az ár s hogy maradnak-e együtt ám oly keskeny volt a folyócska akár át is ugorható így aztán nem igen bántuk ha egymástól kicsit tovarebben a két hajó de merre hová is úsznának a lágy ujjú parányi szélben hisz mindig csak „a sodorban” úsznak s másfele semmiképp sem így hát nem is éri meg odagázolni és kihalászni a rendbontót s a napra kitenni ki hitte ki mondta volna hogy az időnek távola ennyire semmi nem a leszebb s nem a legjobb út vezet erre de nincs más út amerre hajóznál egy vén halász mesélt nekem erről ott a messzi folyónál ahová a fehér partokról meg az útról nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje úgy mondják hogy az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre 56 �A R V ID S S K A L B E (1922) Szavak Nem köveket látsz, rét közepében: Szavak! szavak azok, sokat-éltek! Mind, amit őseim elfojtottak: megkövesült, szent mennydörgések. Vizek futnak a Daugavába. És e folyók köveket köszörülnek... Miként Plavinas hűvös köveit, ó víz! szavaim csiszold - köszörüld meg! Nem romokat látsz egykori várból: kínok emléke, gyűlölet! Álom beli lépcső messzi-akárhol maradékai itt e kövek. Nem ! nem a hősök emlékműve ez - gránitba mart kötelesség! Háborúban és békeidőben, kövek őrzik az egyszeri eszmét... Költő - ura te vagy e köveknek: örökséged, csak téged illet! Békén s szabadon munkáld szavaid - mit neked ricsaj, ünnepi ihlet! menj, s mutasd meg azt is idővel: tűzben a gránit, a szikla hevül... Ebből kalapáld hattyúdalodat s ha kell, magad is kővé merevülj! 57 �A gesztenyef a lelkeden kopogtat Állsz a fasorban, hosszan - szótlan árva. A vak magányosság emésztene? vagy vonz a lombok csilló sárgasága? Lágy est - mintha kemencés konyha volna. „Ide gyere!” - szólít a gesztenye, s mint víg suhanc, koppint rá homlokodra. A fák csak egyszer tesznek így az évben: mikor vonul a favágók sora, s a vényasszonyok nyara sárgul éppen. Ifjú vagy-é vagy éltesebb - ma mindegy. A gesztenyefa azért hív oda, mert az vagy, aki! és ezért fenyít meg. És azt ne hidd, hogy ez csak dévaj ötlet: Dehogy! Ő sajnál őszintén, nagyon szán, hogy az életed ilyen üres lett... Még híre sincs a korai fagyoknak. Gesztenyebarna, égő alkonyon, a gesztenyefa - lelkeden kopogtat. Fehér hajók Hajók - sose-voltak semmilyen kikötőben... Hajók - hamar tovatűnők, távoli ködben. Hajók - rajtuk te messzire szállni akartál: kikötni az igéret-földön, az álom-partnál! Te - dűnék hátáról néztél szót a világon. Más életeket - nem tarkázott ki az álom: Te amíg köd-Nizzádat bámulva csodáltad, szomszédod agyagból rakta magának a házat... S lám, lezúdult az őszi homály lavinája. Fehér hajók immár nem úsznak e tájra, ám Észak fénye lesz éke a homlokodnak: mert e hajók, mégis - valaha, voltak... 58 �K N U T S S K U JE N IE K S (1934) A tléta atléta ki sohasem vágytál olvasni vagy írni szépséges állat a versemet én aranyfényű hátadra rovom föl sorról-sorra belétetoválom amíg csak meg nem érzed a furcsa bizsergést a lapockád táján föl-lerohangáló szavak hangyáit a nap szavait s szavait a tiszta vizeknek meg a csillagok és madarak szavait miközben szép vágású szemed szó szót követően mélyebbre süpped sötét üregébe tudd meg atléta én szánom a hátad sajnálom szemedet idegesen remegő orrcimpádat amely sosem-érzett távoli illatot ízlel de lásd be atléta csupán ez a gyógyír s ez az igazság 59 �Í rásmagyarázat Erősséget épített ellenem, és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat... (Jeremiás siralmai 3/5. 6. 7.) Minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Ezt mondhatom én is hisz az izzó vas alatt Csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Mert először az a kés fáj neki amit lapockája alá odadöftek S csak azután fáj az a kés amit ő másokba döfött mert ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Először eszét veszti a sötétben a kő-veremben M ajd attól veszti eszét, hogy a mélyben sincs egyedül Mert minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Vagy Szíved szerint tisztességre tanítanád-e az embert Vagy tán üdvöt kínálva neki gyógyítanád nyavalyáit D e hát csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember És a sivárság is éppen olyan ahogyan te sírtad el Jeremiás Ám te csupán jajongani tudsz és nem tudsz meghalni bizony Hiszen ember vagy te is Csak ember Jeremiás Csak ember 60 �Gitárkísérettel Még fák vagyunk csak; nem nőtt ki a lábunk nem nyílik a szájunk s kezünk fekete. Fölöttünk bágyadt felhők kígyóznak, vérszínű kígyók; tűzvörös kígyók, tűzszínű kígyók mind. Még por-hegy ölén hallgatnak a csontok. Kókadt denevérek csüngnek tótágast: messzi a fény. Sejtjük-e végre, hol kel föl a nap..? Szél karma görbül. Hallgatnak a csontok. Szél háta görbül. Hallgatnak a csontok. A szél nekilódul - s vissza se fordul. Lassan először, csöndben először lépni kezd, futamodna már - , belefúlva a vágyba, fenyegetve, zihálva, könyörögve, vágyva, égre kiáltva, magát törve, forgácsot szórva, egymaga reszket ím, a gitár. 61 �S érzcd-e végre, hogy benn az agyadban, fémes húrt feszít a gitár..? Mi szinte nem is vagyunk már de talán leszünk még. Lothár László fordításai 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Magyar írók Párizsban Érdekes lenne egyszer számba venni: milyen mesebeli tájról álmodoznak, hová vágyakoznak mások, valahányszor megutálják földhözragadt, tér és idő keresztfájára feszített hétköznapjaikat. „V eir Naplex, et mourir” - mond­ ják példának okáért a színes és felszínes dél után epedő szürke, kartéziánus franciák. Nálunk, magyaroknál immár évszázadok óta Párizs tölti be a művészetek, az irodalom képzeletbeli fővárosa szerepét. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” - figyelmeztet Batsányi, és a magyar irodalom azóta sem vette le Párizsról a szemét. Petőfi ugyan még vaktában választott magának csil­ lagot a francia költészet egén (Béranger magyar tanítványánál jelentéktele­ nebb) és hát A dy is csak előkelő idegen a Város emberrengetegében. De vele, Adyval Párizs Múzsa, Mekka, Bakony: a magyar irodalom nyu­ gati műhelye lett. Illyésnél pedig több mint megmártózás az európaiság­ ban: a puszták fia nagy elődeivel ellentétben tudott franciául, és részt vett a Szajnapart szellemi mozgolódásaiban. A Hunok Párizsban után már-már kötelező ujjgyakorlat irodalmunkban egy-egy párizsi regény. Szomory Dezső franciául is kiadta a magáét, Hevesi András pedig a Párizsi eső után fran­ cia mundérban esett cl a második világháborúban. Hogy miért éppen Párizs lett a magyar irodalom álomfővárosa? Személyes okai nincsenek a választásnak, annyi bizonyos. Az, hogy történelmünk fo­ lyamán nem volt szerencsénk a franciákkal (se Károlyinak, se Kossuthnak, se Rákóczinak) köztudott. Magyar fül számára rossz hangzású hely Versail­ les és Trianon. Bécset és Berlint - a szellemi életünkre nehezedő német be­ folyást, az alkotókedvünket béklyózó germán nehézkességet azonban - gya­ nítom - csak egy ilyen nagy ugrással - közvetlen szomszédaink ellenében Párizst kijátszva - lehetett semlegesíteni. Az én ötvenes években eszmélkedő nemzedékem számára pedig - KözépEurópa keleti peremén - Párizs nem volt se több, se kevesebb, mint a Nyugat. 2. Az ötvenes években két francia újság: a Humanité és a Lettres Francaises képviselték Pesten ezt a nyugatot. Szorgalmasan olvasgattam is őket, Eckhardt vagy Sauvageot mester segítségével bukdácsoltam át egy-egy nehezebb mon­ daton. A fővárosi autóbuszüzem melegedőiben hamar megszokták ezt a fu­ ra igyekezetemet, no meg azt, hogy hiába tanulok, ignorál az Eötvös Lóránt Tudományegyetem. Évek múltak el így, mire - harmadik nekifutásra Gyergyai bácsi ki tudta erőszakolni a felvételemet. Azon az őszön, emlékszem, Párizsban járt a tanár úr. Mi, a hét első­ éves, kint vártuk őt a Keleti pályaudvaron. Csatakos, sötét reggel volt, néz­ tük a „Keleti pút” a Gare de l ’Est alatt. Még elhinni is nehéz volt, hogy valaki Párizsból érkezik Pesti Barnabás utcai előadásaira. 63 �Nagy munkában voltam azokban a napokban. Az egyetem francia lek­ tora, Kelemenné, felbiztatott, hogy rajzoljam le Párizs műemlékeit. Képes­ lapokról, fekete tussal másolgattam térképemre a hidakat, templomokat. Ennnek a munkának váratlan haszna lett, amikor - alig néhány hónappal később - én is megálltam a Gare de l ’Est kupolája alatt. A Chatelet terén kerültem fel a metróból a napvilágra, és akkor ott, csodák-csodája, felismer­ tem Szent Jakab tornyát, a két színházat, a Szigetre vezető tömzsi hidat. Vagyis hát Párizsban - merci, madame Kelemen! - azonnal otthon éreztem magam. Társaim - most utólag úgy képzelem - nehezebben találták fel magukat. Kik is voltak! Sipos Gyula, akiből később Albert Pál néven lett kiváló eszszéista és kritikus. Róla kezdetben csak annyit tudtam, hogy nappal alszik. Ezért volt aki zseninek tartotta, és volt, aki nem. Harczi Jóska, akiből Czudar D. József, egyszerűbben Czudar Dárius néven lett a Magyar Műhely munkatársa, és aki a három évtized alatt elfogyasztott sok ifjú feleség és tengernyi alkohol ellenére - ma is él valahol Párizs padlásszobáiban. Már­ ton Laci, mindnyájunk között a legtehetségesebb, akiből - talán éppen ezért - távolról sem lett az, aki lehetett volna. Idegen terepen az agaraknál job­ ban boldogulnak a bulldogok. Parancs János, aki - hét év tömény magánya után 1964-ben hazatért, majd - ez azt hiszem köztudott - jelentős költővé nőtte ki magát. Végül pedig, Pátkai Ervin, aki valóra váltotta a lehetetlent: húsz év alatt, Párizsban, élvonalbeli francia művésszé küzdötte fel magát. Szobrai, az általa tervezett városok és terek egész Franciaországban megtalálhatók. Ő maga immár három éve halott. Az emberfeletti akarás: a teljes élet és a mű­ vészi megformálás magasfeszültsége a szó szoros értelmében kiégette a bé­ késcsabai fiút. Úgy ment el, hogy még csak fel sem fedezte őt az Óhaza. 3. 1957 elején, érkezésem idején, már működött Párizsban egy irodalmi tár­ saság. Rezek Román, a Katolikus Misszió lelkésze körül, akinek költői ambíciói votak: Mélyen szállunk címen adta ki összes költeményeit. (Alacso­ nyan repülünk - írta róla egy malíciózus kritika.) Köre segítségével ő adta ki az Ahogy Lehet-et, ezt az eleinte kőnyomatos, később nyomtatott, végül azonban ismét kőnyomatos folyóiratot. A lap érdekessége, hogy egy idő­ ben Nyíró József, sőt Arnothy Kriszta, a későbbi jó nevű francia írónő is a munkatársak közé tartozott. Végső soron azonban nem volt sok kimagasló egyénisége az Ahogy Lehet körének. Rezek Román pedig kíméletlenül megnyirbálta, sőt át is írta az íz­ lésével vagy világnézetével ellenkező kéziratokat. A kör tagjai általában a háború végén érkeztek, és a francia rádió magyar osztályán úgy ahogy meg is alapozták párizsi egzisztenciájukat. Érthető gyanakvással fogadták tehát a náluk évtizeddel fiatalabb ötvenhatosokat. Itt tehát nem volt sok keresnivalónk. Pedig az 1956 előtti emigráció kiadványai között - a müncheni Látóhatár kivételével — az Ahogy Lehet volt a legszínvonalasabb. A mi számunkra azonban fura marslakóknak tűn­ tek mindazok, akik nem otthon élték át az 1945 és 1956 közötti változáso­ kat. Mit is kezdhettek volna a hozzánk hasonló fenegyerekekkel ezek a régi vágású, óvatos úriemberek! Emlékszem, az algériai háború idején írtam egy verset, amelyben kigúnyoltam a Liberté-É galité-Fraternité égisze alatt 64 �folyó gyarmati háborúkat. Rezek Román kétségbeesetten szólított fel, hogy mielőtt a franciák megtalálnák, sürgősen égessem el a kéziratot! 4- Ilyen környezetben létkérdés volt egy új, saját fórum létrehozása. Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és néhány társuk hamarosan meg is alapí­ totta a Magyar Műhely folyóiratát. Az induló Műhelynek nem volt pénze, nem voltak olvasói, az első számokat egymásnak írta tucatnyi fiatal titán. Később kiderült, hogy a kétszázezer ember között, akit nyugatra sodort 1956 forgószele, ennek az új hangnak potenciális olvasóközönsége van. A szer­ kesztők új módszerrel: irodalmi körutakon toborozták az előfizetőket. Be­ jártuk Európát, London és Bécs, Stockholm és Genf között. Éjjel utaztunk, kenyéren, csokoládén és vörösboron éltünk, négyen-öten szorongtunk egy-egy ócska kocsiban. Fiatalok voltunk: ez volt a mi indulásunk, és a Magyar Mű­ hely hőskora. A hatvanas évek elején átköltözött Párizsba az Irodalmi Újság. Szerkesz­ tője, Enczi Endre, helyet adott lapjában azoknak, akik nem követték a mű­ helyeseket — mint mondtuk: a fiúkat - a neo-avantgarde útvesztőiben. Enczi Endrét nem ismertem budapesti évei alatt. De akkor, ott, igazi nagy szerkesztő volt. Biztatott, húzott, tanácsot adott. A biztatásra pedig egyre nagyobb szüksége volt annnak, aki könnyelműen felvállalta az idegenben élő magyar író szerepét. Emlékszem, egyszer háromsoros hírt olvastam egy napilapban: G abor Pobranyi, detektívregény-író, barátai Párizs-környéki birtokán főbe lőtte magát. Pobrányi Gábor az Ahogy Lehet egyik legtehetségesebb írója volt. Ma is őr­ zöm egy francia kötetét, amelyet Un révolté du dimanche címen adott ki a rangos Juliard kiadó. A Kocaforradalmár önéletrajzi regény, különösebb nehézség nélkül felismerhető benne a már-már patologikus honvágyálom sémája a hazatérésről, az idegenné vált otthonról, s az újabb, ám ezúttal si­ kertelen menekülésről. Az elbeszélő, Árpád, nem meri vállalni a sorsát, pedig tudja, hogy itthon a helye. A Nyugat - mondja - „túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát, túl gyáva, hogy beismerje vereségét, túl öreg, hogy ne ragaszkodna az élet­ hez kétségbeesetten. Olyan büszke szabadságára, mint csúf vénlány az er­ kölcseire - s egyetlen ideálja a fennmaradás. Dehát „polgárnak születni olyan, mint szifiliszesnek: nem gyógyul ki soha belőle az ember” . Árpád pedig megy, megy vissza Párizsba, a soproni személyvonaton. „A Kocaforradalmár - írtam róla annak idején - nem nagy regény, in­ kább nagy ígéret.” Pobrányival foglalkozni - úgy érzem - mégsem, még ma sem lenne hiábavaló. Vajon hol kallódnak kéziratai, folyóiratokban megje­ lent magyar és francia írásai? - A Nyugati Magyar Irodalom kézikönyvei­ ben - se kint, se bent - nem szerepel Pobrányi Gábornak mégcsak a neve sem. 5Mennyi új név! - gondolhatja, joggal, a hazai olvasó. Félek, hogy sokak­ nak még ismertebb párizsi íróink - Dormándi László, Arnothy Kriszta, Gara László, Fejtő Ferenc - is „új nevek” . Igaz, Dormándi, a hevesi fűszeres fia, nem követte a falujabeli földbirto­ kosfiú - Remenyik Zsigmond - által becsülettel végigjárt utat. Arnóthy Krisztát is új környezetbe emelte a francia siker. De Fejtő Ferenc és Gara 65 �László mindvégig magyar író és hazája sorsáért aggódó intellektüel maradt. Gara László, Az ismeretlen Illyés szerzője önkezével vetett véget életének 1966 májusában. Alakját, a magyar irodalom fáradhatatlan népszerűsítőjét már életében legendák övezték. Tény, hogy fő műve, a magyar költészet francia antológiája, mindmáig egyedülálló vállalkozás. Benne kulminált a fordítói technika, amelyben magyar költők nyersfordításainak francia köl­ tők adtak végleges alakot. A nyersfordítók és az újraköltők közös erőfeszí­ téséből valóban sok egészen kiváló fordítás született. Mindez azonban nem eredményezte a magyar irodalom „betörését” fran­ cia nyelvterületre, amint azt sokan hitték annak idején. Még a puszta kiadás is csak úgy volt lehetséges, hogy Gara a hírhedt hólabdamódszerrel - házról házra, címről címre járva - eladta a nyomdai költségeket fedező Illyés-, Weöres- és József Attila-köteteket. Soha nem felejtem el őt, járja a várost, leszegett fejjel, konokul, degeszre tömött híres aktatáskájával a hóna alatt. Itthon - amíg élt - azzal gyanúsították, hogy e házalásból haszna van. Nem csodálom, hogy azon a májusi napon az ő elnyűhetetlennek hitt lelkesedése is felmondta a szolgálatot. „M ár életében és halála utá is sokan korlátlan lehetőségekkel bíró irodal­ mi vezérnek tartották” - írja Szabolcsi Miklós, a magyar írás e szomorú napszámosáról. A groteszk féreértést, amelyet máig sem oszlattak el, ma már semmi se mentegeti. 6. A nyugati magyar - sőt magyar tárgyú! - könyvkiadás helyzete Gara László halála óta sem változott. Egy kéziratból csak úgy lesz könyv, ha a szerző előre és az utolsó fillérig kifizeti a nyomdai költségeket. Ilyen érte­ lemben tulajdonképpen sosem volt - és az Európai Protestáns Magyar Sza­ badegyetem körét leszámítva - , ma sincs nyugati magyar könyvkiadó. Akik annak hirdetik magukat, nem tesznek mást, mint hogy a szerző pénzét és kéziratát egy közeli nyomdába átviszik. Mert az olvasók hiánya a kiadás másik nagy területét - a terjesztést - is illuzorikussá teszi. A kész példányok elosztogatásra kerülnek, ha nem, ott rohadnak el az író padlásán vagy a „kiadó” raktáraiban. Így válik érthetővé, hogy több nyugati magyar írónak egy hosszú élet munkássága után sincsen saját kötete. Kallódás a sorsa Pobrányi Gábor írásainak, és kis híján ez történt volna két másik párizsi, K eszei István és Lehoczky Gergely hátrahagyott műveivel is. K eszeit egy kongresszus részt­ vevői adták ki, úgy, hogy hirtelen felbuzdulásukban letették az asztalra a nyomdai költségeket, Lehoczky Gergely poszthumusz kötetét pedig lényegi­ leg ugyanígy, adakozásból hozta létre a baráti kegyelet. A múlt héten ellátogattam a Széchenyi Könyvtárba, ahol előkeresték ne­ kem a két inkriminált kötetet. Dél volt. a Sashegy apró csúcsai fölött meg­ csillant a fáradt téli nap, én pedig megsirattam, ott, a katalógusok fehér fala mellett, két szomorú párizsi társamat. Kettőjük közül Lehoczky volt az idősebb. 1930-ban született, a háború óta élt Nyugaton. Mielőtt az Irodalmi Újság segédszerkesztője lett. az Ahogy Lehet köréhez tartozott. 1986-ig nem vett róla tudomást az irodalomtörténet­ írás. akkor említette őt először A nyugati magyar irodalom története. Lehoczky életútja jellegzetes. A tizenöt éves kamasz lágerről lágerre jut el a francia övezetbe, húszéves, amikor Párizsban üti fel a tanyáját, alkalmi 66 �munkákból tartja fenn magát, évtizeden át éli a padlásszobák romantikus nyomorát. Amikor, harmincévesen, belefárad, elvesz egy vidéki francia lányt, aki - jól ismert kettősség - bámulja, és meg akarja változtatni a bo­ hémnek és művésznek képzelt öregedő szegénylegényt. Házassága a polgári jólét, a biztonság, a családi boldogság délibábjával való nagy versenyfutás. Régi életét nem tudja elfelejteni, de tisztes polgári foglalkozást sem talál. Egy reklámiroda és a párizsi rádió között loholva, légvárakat építve, rossz lelkiismerettel írta - a munkától ellopott perceiben - verseit és prózai forgácsait: kritikáit, novelláit, karcolatait. A Káprázat és ábránd poszthumusz kötetét összeállító barátok hálás köszönetüket nyil­ vánítják a francia családnak, amiért betekintést engedett a szerző kéziratai­ ba. Valóban, ritka szerencse: a francia nők ki szokták dobni boldogtalansá­ guk okozóit, az idegen kéziratokat. Volt azután olyan költőnk is, akinek még ezt a látszatboldogságot sem si­ került megteremtenie. A fehérvári születésű K eszei Istvánt Belgiumon át sodorta Párizsba az ifjonti nyugtalanság - és 1956 vihara. Neki azonban nem sikerült a békésebb, polgári vizekre való átevezés, francia családja ki­ lökte magából a beilleszkedésre képtelen álmodozót, állandósulhatott éle­ tében a padlásszobák egy idő után romantikusnak egyáltalán nem mond­ ható emberalatti nyomora. K eszei Pistával éjjel találkozott az ember, a balpart sikátoraiban. Bará­ tainak elszavalta ilyenkor fejben fogant legújabb verseit. „Több mestertől tanult - írta róla Lehoczky Gergely - , de kiforrottságában mégis leginkább egy festővel rokoníthatnám szellemileg, vérmérsékletileg: a tárgyakban és tájakban is görcsös lelket látó, fényt és Istent szomjúzó, s a színekbe (akár­ csak K eszei a szavakba) szerelmes Van G ogh-gal. . . K eszei István versei fényjelek. Csak azt nem tudom, valami földi látogatásán eltévedt égi jöve­ vénytől származnak-e, vagy egy útján egyre távolodó földlakótól?” - feje­ ződnek be a régi barát sorai. Élete végén még megpróbált hazatelepedni. De addigra már elnyűhetetlennek hitt szervezetét aláásta az évtizedes nélkülözés, kérvényeire pedig mégcsak választ se kapott. A régi versnek lett igaza: „Megágyaznak sokan a földi forgatagban - írta az ifjú K eszei te végső ágyad a földön meg nem veted csak imbolyogsz, suhansz elomló száz alakban a múlandó világ forog, szédül veled.” 7Múlnak az évek, a távozók helyét újak veszik át. Párizsban még ma is három magyar folyóirat jelenik meg. Az idősebbek Méray Tibor, Kende Pé­ ter, Tardos Tibor, Karátson Endre, a műhelyes öregfiúk mellett egy-egy fiatal is bekerül Párizs fénykörébe, hogy ott halálra perzselje magát, vagy tisztára égve kerüljön fel a csillagok közé. A fiatalabbak - úgy észlelem elődeiknél józanabbak, kevésbé romantikusak. Igaz, hogy Párizs fénye sem olyan fakító már, csak a megkésett peremnépek számára több mint gigászi irodalmi provincia. Sosem volt szerencsénk a franciákkal - mondanám, ha nem lenne előttem ez a két kötet, könyvtári asztalomon. Így azonban, ebben a fáradt, téli nap­ sütésben, inkább csak az jár az eszemben, hogy Párizs, ha pokol is, a dudás pokla, ahonnan, ha megkésve is, de tisztára égve érkezik el hozzánk az üzenet. 67 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában I. (részletek) Tűnődések és történetek M ottó: „ A kor szorongatóan súlyos kérdése nem az, hogy mit csináltak az emberből, hanem az, hogy mit csinált ő maga abból, amit belőle csináltak.” (Jean-Paul Sartre) „E g y nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása.” (Márai Sándor) „N incs nagyobb bátorítás, mint azt tudni, hogy az idő nekünk dolgozik.” (Németh László) ELŐ SZÓ H E L Y E T T 1984. augusztus 16. és november 16. között három hónapot töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában. Az amerikai Magyar Baráti Közösség meghívására Háromágú életfa címen előadást tartottam a közösség évi szokásos Itt-Ott konferenciáján a Reménység tavánál - L a k e Hope-on Ohio államban. A z államalkotó, a nemzetiségi és szórványmagyarság kap­ csolatait, az együttműködés gondjait elemző és az egybetartozást vállaló és valló előadás után három hónapos előadó körútra indultam az U SA és K anada kéttucatnyi városába. Töprengéseim és történeteim ennek a három hónapos előadó körútnak tapasztalataként születtek. Nem hiszem, hogy ezek a följegyzések megfel­ lebbezhetetlenül érvényes képet közvetítenének a mai amerikai magyarok léthelyzetéről, de talán sugározhatnak néhány olyan tapasztalatot, ame­ lyek az egymást becsülő magyarokat érdekelhetik. Ha csak a teljesség igé­ nye nélkül szólhatok a kinti magyarokról, akkor még ennél is kevesebb a tapasztalatom magáról az amerikai társadalomról. Így hát, ha valaki Ame­ rikáról - s nem az amerikai magyarokról - kíván olvasmányélményt ma­ gának, akkor ne ezt a könyvet forgassa. . . Még csak ennyit: szándékosan kerültem ebben a naplóban személyekszemélyiségek nevének említését. Engem jelenségek, emberi magatartások érdekeltek, hiszen csak a véletlennek köszönhető, hogy egy-egy jellemző magatartásformát én kinél tapasztaltam. Ezért a nevek emlegetése csak rontaná az írás hitelét. 68 �( Csütörtök: augusztus 16. I.) Valahol Új-Fu n dlan d fölött repü­ lünk, amikor egészen váratlanul eszembe ötlik, hogy immár több mint két­ száz éve sodorták szelek és hullámok azt a hajót, amely az első magyarokat vitte Am erikába. Egyeseket egyenesen az amerikai szabadságharc forgagatagába - az igazság oldalára. M ellettük ott voltak a szerencselovagok; a mindenre elszánt vállalkozók; a végzet elöl futók, s a nyomorgatás elől m enekülők; a többre törők. Életüknek egyetlen közös sajátossága vo lt: hazájukból futottak idegenbe, s ennél tragikusabb sors aligha képzelhető. Annál tudniillik, amely önmaga számára már csak idegenben rem él sza­ badságot, emberhez méltó életet, a családnak nagyobb darabka kenyeret. 18 95-ig 237 ezer magyar remélt jobb sorsot Am erikában - a hazán kívül. Hat esztendő alatt - 1899 és 1904 között - már majdnem 3 50 ezren ro­ hamozták a hajótársaságokat-kikötőket. A nyomorúság elől futók, a ha­ zában hazátlanná válók száma 19 o 5 és 1907 között meghaladja az évi 176 ezret, amely már több a természetes szaporulatnál. A politikai nemtörő­ dömség böllérbicskája úgy mélyedt a társadalom élő szervezetébe, hogy a v erzést elállítani m ár nem is lehetett. S mindez még mielőtt a porosz arrogancia, s hatvanhétben elfecsérelt függetlenségünk együttes halálforgása bele nem taszított bennünket az első világháború katasztrófát érlelő iszo­ nyatába. A z első ágyúlövést megelőző tizenöt esztendőben elvesztettünk egymillió-négyszázezer vállalkozó kedvű, fiatal életet. A haza nem tudta eltartani fiait, emberi módon semmiképp. . . Kivándorlásra ez is éppen elég ok volt. S hány lehetett m ég?. . . S IK E R É S B U K Á S Szomszédom, egy angol egyetem tudós professzora Macartney Hungary and H er Succersors című munkáját olvassa és különböző színű irónokkal huzigálja alá a szövegrészeket. Néhányszor akaratlanul is pillantást vetek a könyvre, s ő észreveszi érdeklődésemet. - Csak nem magyar? - kérdezi — Óh - fordul felém később Muhi, Mohács, Buda, Rákóczi, Kossuth, fantasztikus. . . Önök történelmi nagy­ lemezüknek mindig csak az egyik oldalát hallgatják. Im ádják a gyászzenét, ez már szinte betegség! Pedig a másik oldalról azt is meghallhatnák, hogy önök léteznek Muhi és Mohács ellenére is; hogy a Rákóczi-szabadságharc nem mindenekelőtt bukás, hanem példa és dicsőség, hogy Kossuthék nem csak elvesztették a játszmát, hanem a világgal megismertették a ma­ gyar nevet is. . . Ez a másik oldal, uram: a bukásban a fölemelkedés, a vesztett játszmában a későbbi nyereség, de önök veszteni szeretnek! Imádják a gyászzenét. Mi lenne, ha végre megpróbálnának saját történelmükről úgy gondolkodni, ahogy megesett, s kihámoznák belőle a sikert is? - N a és Trianon? - kérdezem. - Rész az egészben: az egész múltban és az egész jövőben. És egyébként is attól a nemzettől, amely csak a múltját siratja és mit sem tesz saját jö­ vőjéért, attól bizony elfordul a világ. Sikeresnek kell lenni, uram — veszi elő újra a színes ceruzákat - és hallgatni kell a lemez mindkét oldalát. [. . . ] (Péntek, augusztus 17. I.) A z első amerikai éjszakából nem futotta alvásra. A biológiai óra nem áll át olyan gyorsan, mint a karon hordott, amelyen csak csavar az ember egyet S máris a nyugati féltekéhez igazítja 69 �saját időszámítását. A másik ok, ami miatt kerülget az álom : N ew Y o rk-i első szálláshelyemről csak egy csigalépcsőn kell leóvatoskodnom, s máris ott vagyok a legfontosabb amerikai magyar könyvtárban-könyvraktárbankönyvüzletben. A m i megjelent szerte a világban, s amit önértéke miatt olvasni is érdemes, az itt mind megtalálható. A magyarhoniak épp ügy otthon vannak itt, mint a Kriterion-könyvek. vagy a pozsonyi kiadásúak, a londoniak, müncheniek, washingtoniak, kanadaiak, ausztráliaiak. . . Ha valami tragédia folytán Európa tengerfenékbe veszne, vagy nagyhatalmi gőg fölöslegesnek ítélné, ebből a könyvállományból pontosan rekonstruálni lehetne a teljes magyar történelmet, a magyar irodalmat és művészetet s valamelyest talán még a tudományosságot is. Új M agyar H elikon támadt N ew Y ork kellős közepén, ahová érdemes fölhúzódni - legalább a magunkat megismerés igényével. O lvasni persze most majdnem bűnszámba menne. E g y könyv élvezete miatt nem rabolha­ tom meg magamat az élménytől, hogy a kitartó makacsság miként tartja számon a sokak számára feledhetőt, azt, hogy a magyar irodalom osztha­ tatlan s a könyvekben újra- meg újrafogalmazott magyar világ nemkülönben. E g y magyar legenda N ew Y ork közepén? N em ! E g y tanúságtétel hitről, tisztességről, sorsvállalásról. N em több, d e nem is kevesebb. TAKSA A ki a század elején vándorolt ki Amerikába, jól tudta, hogy a bevándorló­ hivatal tisztviselőjének 25 dollárt kell felmutatnia, amikor Am erika föld­ jére lép. H a hiányzott a pénz, a tisztviselő akár vissza is fordíhatta az ér­ kezőt. Csak hát aki otthonról nekivágott a világnak, annak a ládafiók­ jában aligha lapultak dollárok. H a hazaküldte a keresetét, nem azért tette, hogy az új kivándorlókkal visszajuttassák Amerikába. De hát a nyomorúság leleményessé teszi az embert. Legalábbis a legendák erről szólnak. M agyarjaink, amiként ma is közszájon forog, egy faluból egyszerre töb­ ben is indultak. S eszükbe se volt, hogy kinek-kinek legyen 25 dollárja. Ha tízen indultak, akkor is csak 25 dollárjuk volt, ha harmincan, akkor se több. A bevándorlási hivatal tisztviselőinek eszén úgy jártak túl, hogy ami­ kor megérkeztek E llis Islandre, a Szabadság-szobor melletti „bevándorlószigetre” , nem egymás után sorakoztak a tisztviselő elé. Hagytak maguk közé ékelődni öt-hat idegent. S hogy az első már túl volt a dollár „felm u­ tatásán” zsebkendőbe kötötte a pénzt, s odadobta a soron következő fa­ lubélinek, hogy az is bizonyíthassa: nem koldus. A z utolsó aztán zsebbe dugta, hogy visszaadhassák azoknak, akik dolláronként összeadták. A turpisság ugyan romantikusan hangzik, de azért hihető. Épp csak azt kell hozzátenni: azért föltételezhető, hogy a bevándorlási ügynökök ilyen­ kor csak egyik szemüket tartották nyitva, a másikat jóindulatúan behuny­ ták. (Péntek, augusztus 17 . II.). G yökerek nélkül nincs jelen, s a jelen lehetőségeinek kihasználása nélkül nem lesz jövő, gondolom, miközben iz­ gatottan várom, hogy a 80. utca környékén vajon hallok-e magyar szót? 70 �Aztán egyszercsak rámtör a valóság. "Lenyűgöz, mert innen is onnan is megüti fülemet az ismerős hanglejtés után a szó, a mondat. Örömömben nyújtanám a kezemet is, de aztán elszégyenlem magam: a kézfogás alig­ hanem azt jelentené, hogy állapotukat természetellenesnek tekintem, hogy viszonyaikat mesterségesnek, holott már évtizedek óta élnek a városban, netán már itt is születtek. A z 1980-as amerikai népszámlálás alkalm ával 1 776 902 amerikai polgár vallotta magát magyarnak, vagy - nagyszülei leglább egyikének okán magyar származásúnak. A m i számomra emberi és szociológiai kérdés: ha valakinek csak egyik nagyszülője volt magyar, vajon miért érzi magát épp magyarnak. M iért nem csehnek, franciának, horvátnak?! M i az, ami nem­ zedékek múltán is vonzalmat, kötődést jelent az ivadékok számára, bárha a nyelvet - esetleg - nem is ismerik? M i miatt vonzódnak egyik ősükhöz, miközben a másikkal már nem is törődnek; miért álmodják magukat ép­ pen magyarnak s nem másnak. K érdések, amire nem könnyű a válasz, de töprengenünk szükséges a jelenségen. Hiszen majdnem kétmillió ember vallotta meg, hogy hozzánk tartozónak érzi magát: közöttük nagy tudósok, híres szakemberek, kivá­ lóságok s a tett mindennapi emberei, akik tesznek-tehetnek a nemzetért. K étm illiónyi követünk van az új világban. Közülük itt az újkori Bábelben, s közvetlen környékén N ew Y o rk államban s N ew J erseyben kereken 400 ezren élnek. A második legnagyobb magyar város? Alighanem a második legfontosabb magyar város! „ B Í R O M !” „A rg entínás m agyar” meséli, hogy nem fogadták be a háború után az Egyesült Államokba. A Szabadság-szobor tövében közölték velük, hogy álljanak odébb, mert nem kívánatos személyek. Nem maradt más válasz­ tásuk, mint Argentína. - Pedig hát én csak sodródtam az árral, semmi közöm nem volt a poli­ tikához, de Nyugat-Európában elkezdtek riogatni. Így aztán nem hazafelé indultam, hanem errefelé. A kétségbeesés akkor kezdődött, amikor kitolon­ coltak az államokból, s menni kellett még délebbre. Tele voltam szoron­ gással, fogalmam sem volt, hogy tisztviselő létemre, hogy fogom bírni a rám váró fizikai munkát, a nagy meleget. E z a kérdés fogalmazódott újra meg újra, hogy fogom-e bírni? Am ikor azatán megérkeztünk Buenos Airesbe, mintha az égbolt szakadt volna rám! A lig léptünk le a hajóhídról egy ma­ gyar felirat viliódzott elénk. Öles fényreklám kérdezte, hogy „ B I R O M E ” . N a, mondom, ez jól kezdődik. Nem győztem ismételni, hogy „Bírom -e” , „Bírom -e” s bizony a válasz a torkomon, a torkunkon akadt. Csak később jöttünk rá hogy Bíró József - a század találmányának nevezett - golyós­ tollát reklámozták így, hozzáragasztván a Bíró névhez, a ,,me” toldalékot, a gyártó cég kezdőbetűit. De mire megtudtuk, hogy miről is van szó, az is kiderült, hogy bizony nemigen bírjuk se az éghajlatot, se az életmódot. Az a transzparens még mostanság is felvillan álmomban, s kérdezi: „ B I R O­ ME ” . [ ...] KÉTELY Az íróasztalon lexikonok garm adája: nemcsak angolul s magyarul írottak. Középütt írógép, attól balra újságkivágások s a National Geographic egy 71 �példánya, kinyitva. Rajta a Kárpát-medence középkori lenyomata lenne, de hamis. Vendéglátóm, a néhai hivatásos tiszt, engem skót whiskyvel kínál, de ő szabolcsi almapálinkát iszik. Mutatja azokat a levélmásolatokat, amelyeket koronaügyben küldözge­ tett, hogy ne adják vissza a magyar népnek. S egy iratgyűjtőt, amelyben a ránk hamis fényt vető újságok, cikkek vannak, s a válaszul írott levelek másolatai. Lobogtatja egyik-másik levélnek az eredményét is: a hibaigazí­ tást. . . - M ire eljött az alkonyat, nem tudom, mi a teendő. Hogy helyesen cselekedtem-e, amikor eredmény nélkül ugyan, de a korona visszaadása ellen hadakoztam? Minden összezavarodott bennem, mert ugye hallom, olvasom, hogy otthon a reform. . . - gyorsan abbahagyja. - A reform híveit otthon is támadják - kockáztatom meg het bírálni, lejáratni innen is - miért ne - , de akkor vállalni vetséget is a magyarországi dogmásokkal. - Hogyan? - kérdezi. - Szóval, ha én. . . - Körülbelül - állok fel s indulok kifelé. - Pedig én a legjobb magyar vagyok e tájon, ezt elhiheti a bárszekrényhez. Mutatja, hogy tizennégyféle magyar pálinka polcokon. - E gy korty amerikai lötty nem menne le a torkomon, csak engem úgy segéljen.. . balról! L e­ kell a szö­ s odavezet sorakozik a hazai, isten (Szombat, augusztus 18. II.). A N ew Y ork melletti N E W A R K I repülőtérről Columbusba tartó gépen először nyílt alkalom az amerikai ará­ nyok és távolságok megítélésére. H a korábban csak a fejem et csóváltam, amikor ötezer kilométernek mondották a távolságot a keleti parttól a nyu­ gatiig, akkor most a térkép fölé hajolva is meggyőződhetem róla, hogy nagyjából valóban annyi. Ötször annyi, mint a Budapest-Párizs közötti táv, s ha netán átlósan kívánnék átvergődni a kontinensnyi országon, akkor hatszoros a távolság - legalább. S akik az Itt-Ott konferenciára mennek, az Ohio állambeli L a k e H ope-ra, több ezer kilométerről is elindulnak, hogy egy héten át együtt lehessenek s közösen töprengjenek történelmi sorsfordulóink tanulságairól, s a terhekről, melyeket kinek-kinek vállára kell vennie holnapunk érdekében. A legtöbben repülővel mennek Columbusig, de akadnak, akik Floridá­ ból vagy Portlandból, a Csendes-óceán partjáról vágnak neki kocsival a háromezer kilométeres útnak. M i a repülőtérről bérelt kocsival igyekszünk az esemény színhelyére. Az embert nem mindenekelőtt az idegen táj va­ rázsa ejti meg, hanem a tapasztalás, hogy mindenütt jelen vagyunk. A farmok elé kihelyezett kis postaládák is erről vallanak: Mr. Hegedűs, Mr. Pásztor s a többiek. Kalauzoló jóakaróm csak bólint, hát. ilyen ez a nép! A m ienk! Benépesítettük a földet! Hosszú keresés-tévelygés után végre föltűnik az ígéret fö ld je : „ L a k e H ope State Park., Zeleski, O hio” - olvasom a gyalult-faragott fába égetett eligazítást, s mindjárt alatta a riasztó tilalom : „A z állami park területére italt bevinni tilos. A rendelkezés m egszegőit.. . ” Hogy választhattak ilyen helyet a találkozásra jó magyarjaink? 72 �„ E L I N D U L T A M S Z É P H A Z A M B Ó L ...” Ropog a száraz ág a fedett szalonnasütőben. A lángok magasra csapnak, aki ért a nyársforgatáshoz, segít a kevésbé gyakorlottaknak. A szakadó esőben a kocsik is megérkeznek: borral, sörrel, pálinkával. - D e hiszen . . . - okvetetlenkedem. - N a, igen, a tilalom! Az elején még volt is gondunk bőven, de aztán megértették, hogy a szalonnasütés és a vele járó, részegséget kizáró poharazgatás nemzeti - etnikai - hagyomány. „M i amerikai állampolgárok vagyunk ugyan, de a magyarság tradícióihoz ragaszkodunk. . . ” Ezt aztán megértették - vet a tűzre néhány rozsét a szalonnázás főrende­ zője. A nemzeti parkban csak magyarok italozhatnak, senki más. E z ma­ gyar kiváltság, ez ügyben már megértő szövetségesünk Amerika. Magyarázná még, hogy a sikert miként érték el, de hozzánk kanyaro­ dik terepjáró Fordján a nemzeti park egyik öles termetű elegáns őre. - Minden rendben? - kérdezi köszönés után s szemrevételezi az üres palackokat, üvegeket gyűjtő zsákokat. - Oh, hogyne, a legnagyobb mértékben. . . Nem inna velünk egy italt? - kérdezi a tűzfelelős. - A parkban csak önöknek szabad. Én, sajnos nem vagyok magyar. N e­ kem tilos - s megint kalapjához emeli két ujját: „G ood night!” - Jó éj­ szakát! - mondja széles mosollyal s beszáll a kocsiba. A tűz körül pedig alig hallhatóan útjára kél az első ének: „Elindultam szép hazámból. . .” Aztán meg: „Elm egyek, elmegyek, hosszú útra me­ gyek. . (Vasárnap, augusztus 19 .) A magyar észjárás átkeresztelte L a k e Hope-ot a R eménység tavának. Senki nem mondja másként. A védett terület egyéb­ ként is egy héten át amolyan magyar köztársaság. M indenütt magyar szó, a gyerekek is jórészt magyarul sivalkodnak, a kocsikon, am elyekkel sok száz vagy több ezer kilométerről jöttek, ott csillognak különféle „m agyar felségjelek” . A legtöbb első rendszámtábla helyén - nem lévén kötelező a rendszámot azon is feltüntetni - piros-fehér-zöld mezőben a Magyar B a ­ ráti Közösség emblémája, az M B K , esetleg egy-egy női n év: Csilla, Ica... A kocsik hátsó részén az Itt-O tt konferencia A dytól kölcsönzött jelmon­ data. „Itt-O tt találkozunk” - ugyancsak nemzetiszínű szalagra nyomtatva. Sokat töprengtek, amíg jelszót választottak jó tíz évvel ezelőtt az évenkénti találkozónak. Aztán A dynál kötöttek k i: „Itt. valahol, ott valahol / Esett, szép, szomorú fejekk el / N égy-öt magyar összehajol / S kicsordul gúnyos fájdalm ukból / E g y ifjú-ősi könny, magyar könny: / M iért is?” „M iért is, miért is, miért is ?” - A d y nagysága talán éppen abban van, hogy idegborzolóan a kérdéseket fogalmazza meg és nem a válaszokat. Az ltt-Ott-osok alázatát is ez a magatartás jellemzi leginkább: a nemzeti kér­ dések örökös újrafogalmazása. N em ragaszkodnak, makacson prekoncipiált elvekhez. Inkább az új feladványokhoz hűségesek: a kérdezés jogához és kötelességéhezA kocsik állnak a napsütésben és esőben: emblémásan, címeresen, raj­ tuk a Hungary felirattal, hogy a találkozó után szétfussanak egész Am e­ rikába, figyelm eztetve rá, hogy létezik egy ország Európában, amelynek Magyarország a neve, s egy nemzet: a magyarság. Tettnek ez sem kevés. 73 �(Hétfő, augusztus 2o.). A z együttlét alighanem fontosabb a mindenben egyetértésnél. A z amerikai magyar hasonult annyira a befogadó ország tár­ sadalmi hagyományaihoz-szokásaihoz, hogy állandó igénye legyen személyes vélem ényének szabad megfogalmazására. A z Itt-O tt munkálatainak is jel­ lemzője a különvélem ények örökös örvénylése. Abban nincs vita, hogy Magyarországgal, a bárhol élő magyarokkal ápolni kell a kapcsolatokat. S ami épp ilyen fontos: soha nem emigrációban vagy Magyarországban gondolkodnak, hanem tizenhatmillió magyarban, anélkül, hogy ebbe a ma­ gatartásba valam iféle délibábos álmot csomagolnának. A magyarság szel­ lem i egybetartozásának tántoríthatatlan elkötelezettjei. Aztán ami a leg­ kevésbé sem m ellékes: a magyarországi fölem elkedésnek, a reformoknak nem ellendrukkerei. Ellenkezőleg, néha szívszorongva figyelik-ügyelik próbálkozásainkat... Túl ezen azonban már a legtermészetesebb módon polarizálódnak a v é ­ lemények, a közösség dolgairól ugyanúgy, mint a nemzetközi politikai v i­ szonyokról; az amerikai politikáról és hazai dolgaink nem egy kérdéséről. D e talán nem érdektelen megjegyezni, hogy általában olyan itthoni kér­ désekről vitáznak, amelyekről Magyarországon is folyik indulatos eszme­ csere. É s néha, bizony még ez is megesik, hogy kint - az M B K köreiben - az észrevételek, bírálatok megértőbb alapról köröznek tova, mint ide­ haza. Felelősen értékelnek, mert Magyarországot éppúgy hazájuknak te­ kintik, mint azt az államot, amelynek polgárai; kettős a kötődésük nekik is : a magyar nemzethez, Magyarországhoz is nyűgözödnek - gyökereikkel, amelyek nélkül nem növelhetnék lombjaikat az új hazában sem. K O M P R O M IS S Z U M A haja őszbe borult ugyan, de a tartása katonásan egyenes, a tekinteté­ ben pajzán huncutság, szavait-mondatait pedig eluralja a bölcsek öniróniá­ ja. Az amerikai egyetemeken 25 éven át több ezer diákkal ismertette meg hazánk történelmét, fölfejtve a Kárpát-medence térségének sajátos moz­ gását, amelyet az itt élő népek vezetői csak igen ritka pillanatokban segí­ tettek jó irányba. Inkább egymás ellen hadakoztak, ki-ki a másik ellené­ ben kereste saját boldogulását. Ezért buktak el sorra a nagy forradalmi próbálkozások s a bölcs kompromisszumos tervek egyaránt. - Ott volt például Deák kiegyezése. „ A történelmi szükségszerűség legbölcsebb kompromisszuma vo lt.” Sokat átkozzák, de ellenfelei egyet elfe­ lejtenek, hogy az általa megteremtett lehetőséget nem ő juttatta zsákutcába, hanem azok, akik a hagyományos érzelmi politika rabjai voltak egyik s másik oldalon egyaránt. Ez a magatartás persze a nemzet politikai iskolá­ zatlanságának volt a következménye. . . A múltról beszél, de szavai a jelen magyar gondtengerében loccsannak. - Ésszerű kompromisszumot mindenben - s nem megalkuvást! - A ki ezt a parancsot nem érti, semmit nem tanult a történelemből. . . A z em­ bernek még önmagával is kompromisszumot kell kötnie, ha nem kerge kosként akarja leélni az életét, ami ugyebár emberhez elég méltatlan ma­ gatartás. Tegnapi nézeteinket ütköztetni kell a maiakkal - érdekeinket is a másokéval - , csak így remélhetünk magunknak boldogabb jövőt. . . [ ...] 74 �( Szerda, augusztus 22.) Tíz esztendő már félig történelem. Félmúlt, amelyre emlékezni, amelyet számba venni nemcsak lehetséges, d e szüksé­ ges is. M ire jutott - mondjuk - ez idő alatt az M B K ? Senkinek nem akarnak szobrot emelni, a megistenülésre nincsen hajla­ muk. M ég a főhajtással is takarékoskodnak. Inkább ködoszlatón górcsövezik a mát s próbálják megsejteni a holnapot. „ A történelem az egybetartozás új törvényét szabja a magyarság számára; a szellemi haza igé­ nyét: a vallani és vállalni ürömét.” A személyes sérelmeken már rég túljutottak, kölyökfővel választották a futást, vagy jutott sorsukul a menekülés. Most, benne már az időben, boldog jövőt álmodnak nemcsak maguknak, mindannyiunknak. Elszen­ ved ve nem kevés gyanúsítgatást ( jobbról és balról egyaránt) kitartanak amellett, hogy nemzetápoló dolguk van; s az állandó eszmecserére, észre­ vételezésre m indig készen állnak. S ami nem mellékes, a magyar nemzetet, Magyarországot igyekszenek kívülről is látni, a nagyvilág objektivitásával, hogy N E E L F O G U L T S Á G A I N K R A B JA I L E G Y Ü N K , H A N E M L E ­ H E T Ő S É G E I N K M E G V A L Ó S ÍT Ó I. M a még nem ítélhető meg kellő­ képpen, hogy e közösséggé tömörüléssel történelmi érvényű tett részesei lettek-e? A z emigráció korábban nem takarékoskodott a gyűlölettel. M a már a szórványban élők nagy része a párbeszéd, az eszmecsere híve, anélkül per­ sze, hogy a szuverén bírálat jogáról lemondtak volna. A z eszmecsere köl­ csönös szisszenete éppenséggel a bizalom megtartó erejévé is válhat. BÉKÉTLEN EK A lig van ember a szórványban élő magyarok között, aki ne őrlődne esz­ ményeinek (nemritkán: rögeszméinek) és érzelmeinek malomkőpárosa kö­ zött. Hadd mondok erre egyetlen történetet: Én is találkoztam Amerika egyik legkitartóbb magyar békétlenjével, aki minden energiáját „a nemzeti emigráció” , a következetesen jobboldali szer­ vezkedés széthullásának megakadályozására fordítja. - Annak azért örülök, hogy a család fiatal tagjai hazajárnak, s annak is, amit tőlük h allo k.. . Nem mondja, hogy mit hall, de a hangsúlyból sejthető, hogy a napos oldalra s nem az árnyékosra érti. Aztán kis idő múltán azt fejtegeti, hogy mekkora erőfeszítést igényel annak az emigránskoncepciónak a konzer­ válása, hogy semmilyen kontaktust ne tartsanak az otthonnal. - D e mindhiába, a fiatalok csak járnak haza. - Az előbb még örvendetesnek ítélte, hogy hazalátogatnak a család fia­ tal tagjai. - Az családi ügy - válaszolja inkább clgondolkodva, mint indulatosan - , de a tömeges hazalátogatás már politikai kérdés. N e járjanak Pestre. - D e miért? - makacskodom. - Mert visszatérve magukkal hozzák a pestist. Azt magyarázzák, hogy Pest egy világváros, hogy otthon nem olyan a világ, amilyennek mi gon­ doljuk! Megfertőzve érkeznek vissza, s ráadásul mesélnek-mesélnek. Ha legaláb hallgatnának - legyint dühösen. . . (Péntek, augusztus 24.) A z elhangzott előadások szellemén tűnődve kép­ telen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ötvenhat végén-ötvenhét ele­ 75 �jén egy új polgári középréteget okádott ki magából az ország. Háromnegyed részben világmegváltó álmokat dédelgető fiatalokat, akik épp, hogy kike­ rültek az iskolapadokból. A háborút vesztő, d e új reményű haza bevon­ szolta őket iskolapadokba, népi kollégiumokba, hogy végre felnövekedjék egy olyan önálló gondolkodású vezetőréteg, amely nem külső hatalmak jóindulatára kacsingat, hanem csak saját népe érdekeit babusgatja, óvja, futtatja a jövőbe. H add ne feled jü k : ez az új réteg egy anakronisztikus társadalmi struktúra végleges megváltoztatására készülődött. Vagyis a néphez érzelmileg, s érdekeiben is elválaszhatatlanul kötődő ifjúság volt. Iszonyú dráma, hogy ennek ellenére egyszerre szemben találták magukat a hatalommal. Álm aikban csalódtak. Ötvenhat drámájának végjátékában úgy érezték, nincs más választásuk, mint a futás: az álmaikat meglopó országból az idegenségbe. E z a történelemcsinálásra született, a népből fel- s kitört kétszázezres csapat nem idehaza kamatoztatta tehetségét, aka­ rását, jövőhódító álmát. Ő k lettek hűtlenek hozzánk, avagy netán mi az ő lehetőségeikhez? A történelem még nem mondta ki a végszót ebben a kér­ désben. M i mégis a rem ény? Az, hogy a távozásuk mégsem veszteség, mert amilyen mértékben hiányukkal m egkevesbedett az ország, annyival gazda­ godott a nemzet. Szétosztották magukat a világban, hogy általuk is na­ ponta növekedjék a magyarság jó híre. . . P IK N IK A piknikre több száz kocsi érkezik. Am erikaiak, magyarok mellett japá­ nok, németek, franciák. A gyerekek körbecsodálják némelyiket, de aztán kiderül, hogy nem a kocsikat, hanem csak a dekorációkat: magyarországi szállodák kis címkéit; levonóképeket Budapestről, Sopronról, Kőszegről, a Lánchídról, Egerről. Közben képeslapot cserélnek egymással, s mesélik, ki mikor járt Magyarországon, s hogy milyen volt az utazás, a fogadtatás. Arról csevegnek, ami éppen eszükbe jut. E gy-két csoportban jó magyarság­ gal, mások vegyesen: egy masszába keverve angol és magyar szavakat a szülők intelme ellenére. Csak egy nyolcévesforma kisfiú áll magányosan, nem csatlakozik egyet­ len csoporthoz sem Egy nagy Crysler mögött toporog, s betűzgeti az an­ gol feliratot, majd odamegy a felnőttekhez, kézenfogja az anyját, s meg­ kéri, olvassa el ő is az angol nyelvű szöveget. „Learn the language your grandmother long forgot.” - Mit jelent ez mama? - kérdezi a gyerek angolul, s a feliratra mutat. - Hát amit ír - magyarázza az asszony magyarul - , hogy a nagyanyák által elfelejtett nyelvet újra kell tanulnunk. - M iért? - csodálkozik a fiú. - És a nagymama hogyan felejtette el a nyelvét, mi történt vele? - Semmi se történt vele, csakhát. . . te még ezt nem érted, majd egyszer elmagyarázom. - Jól van, mama - komolyodik el a fiú, s futni kezd a többiekhez, akik már sivalkodva rúgják a labdát. ( Szombat, augusztus 25. I.) A Magyarországról meghívott népdalgyűjtő, s -énekes, a csángó kincsek egyik legmegbízhatóbb betakarítója „ E l kell indulni minden útra. . .” címen tartott előadást a nyári tábor hallgatóinak. 76 �A népdalok olyan mélyről bukkannak a Reménység tavának magasába, mint az időtlen vizek. A z iszonyat bányáiból, fájdalmasan sikoltva, több ezer év messzességéből, a múlt mélységesen mély kútjából. Ionesco találó megjegyzésével tragédia ott van, ahol megoldatlan prob­ lémák vannak. A K árpátok karéjában mindig bőven tenyészett a megol­ datlanság, s ez nemcsak magyar tragédia. É p p a népköltészet a legjobb példa rá : a gondok-nyomorúságok m indig is egymásba türemkedtek. Más kérdés, hogy sorsunk mindenkori kormányzói nem akarták észre- és tudomásul venni. A bánat egy bánat marad m indvégig, az idők végeztéig. M a már ez is tanulság. A tennivalók - m inden népdal egy-egy figyelm ez­ tetés is - ebből a felismerésből gyűrűznek elő. A józanság - múlt s jelen pontos számontartása — arra int bennünket, hogy csak így érdemes gon­ dolkodnunk. Ha ugyan jó magyarok s jó európaiak akarunk maradni. Félretájoló álmairól kinek-kinek le kell szoknia: arról például, hogy kinél különb, életrevalóbb, sőt boldog létre érdemesebb. A realitások múlt s jelen - számbavétele a közös jövő érdekében is szükséges. Baráti kézfogásra várakozón kell tartanunk a karunkat, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jön idő igazi kézfogásra: ölelésre is alkalmas. A történelem fölkészülve kell találjon bennünket. . . M ÉRLEG A z ünnepi hangulatnak hirtelen véget vet egy kérdő mondat, amely szétterpeszkedik a nappaliban: ,,M eddig magyar a magyar?” A kérdés meg­ merevedik, testet ölt, s moccanatlan, mint a megkövesedett fájdalom. - A z amerikai olvasztótégely már nem úgy működik, mint néhány év­ tizeddel ezelőtt. A több millió kínai átvészelte a tégelyszindrómát, kibírták a megpróbáltatást; a délről egyre hömpölygő spanyol anyanyelvűek: me­ xikóiak, kubaiak, nemkülönben. . . A z etnikai tudat föléledése, új nemzetmodellt teremtett Amerika számára. Az egymásmellettiségét. - Tehát meddig magyar, a magyar? - Am íg magyarul fogalmazza gondolatait. - Igen, de van két ellenkező példa is, ami nem állott ellen a nyelvi tégelynek: az angolt vallják ugyan anyanyelvüknek, de a különálláshoz is ragaszkodnak. A zsidó tudatosan különbözteti meg önmagát a társadalom egészétől, a néger viszont inkább ösztönösen. Az ok azonban mindkét et­ nikai csoportnál ugyanaz: a gyökerek vállalása. - Tehát a nyelv nem fontos? V agy: fontosabb nála az etnikai tudat, az érzelmi azonosulás a nagyobbb közösséghez, amelytől térben messzi kerültek? - Ebben a világon egyedülálló, folyton újratöltődő társadalomban ak­ kor is tartozhat valaki az ősi törzshöz, ha a nyelvet már rég elfelejtette. - Veszélyes elmélet. . . - E z szociológusok megfigyelése, és kizárólag erre a fiatal társadalom­ ra érvényes, az európai történeti-kultúrtársadalmakra a legkevésbé sem! - Akkor, hát meddig magyar a magyar? (Vasárnap, augusztus 26. I.) Kicsiny szomorúsággal, tettetett jó k edvvel és hangos fogadkozással készülődönek haza az egyhetes találkozó részt­ vevői. A legtöbbnek még akad valam iféle mondanivalója a másiknak, 77 �legfőképp azért, hogy ne kelljen máris indulni a hosszú útra: Columbusba a repülőtérre, vagy még messzibbre, esetleg több ezer kilométerre ko­ csikkal. A z istenszolgálat résztvevői még magukba szállva kóvályognak egy ideig a T e benned bíztunk súlyát cipelve, hogy aztán mégis rászánják ma­ gukat a búcsúra, s indulásra. A z együttlét jó érzéseivel indulnak le a szer­ pentineken, a hétköznapok tettre és szolgálatra is hívó valóságába. E g y időre még egymás nyomában maradnak a kocsik, aztán egy-egy út­ elágazásnál piciny bánatfelhővel a tekintetükben integetnek egymásnak: viszontlátásra jövőre. M indenképpen. Talán. H a közbe nem jön valami. Ha. . . Abban reménykedünk, hogy m inden a maga módján fog menni, mint eddig. Mintha M áté evangélista prófétálna újra: ,,E z a ház latrok házá­ nak mondatik, de T i a hit és a hűség megvallásának házává tettétek.” A kocsi, a terepjáró Ford beállított 55 -ös mérföldes sebességgel kiegyen­ súlyozott tem póval visz bennünket is Chicago felé. Hatórai út után a tá­ volban fölsejlenek a fények. Előbb csak egészen bizonytalanul, aztán egyre ámulatba ejtőbben villannak a magasba a reklámok színorgiái. K ö z eled ü n k .. . LEGFŐ KÉPP Részlet egy amerikai magyar költő szabad versének szét se tört soraiból: „ M A G U N K R A M A R A D T U N K egészen, iszonyatosan és helyrehozha­ tatlanul. M ár azt se tudjuk, ha magunkról beszélünk, hogy kiről is igazá­ ban? Folyton csak koslatunk befejezetlen mondataink haragos összevissza­ ságában. Nem olyan értelemben, hogy koslatunk valóban, hanem csak a lődörgés, a céltalanság szinonimájaként használva a szót! S már mind­ össze egyetlen kérdésünk maradt, de ez az egy is hiába várja vacogva a választ. Imé a kérdés: M it szólnak a soromhoz, soraimhoz és sorsaimhoz a Manhatten kellős közepén, a Mexikói-öböl szűkületében, és legfőképp mit mindenütt? És különös módon mit szólnak hozzá Londonban, Párizsban, a dél-olasz táj világító sziklacsücskén és Münchenben, Frankfurtban, aztán Németalföldön. É s legfőképp mit szólnak ahhoz, amit meg se írok, csak mondani akarok? Igaz a gondolat kitalálható: hogy miről akarok beszélni! Holott nekem - hiába, szikkad már a szív meg az agy - hét hete semmi nem jut eszembe. Ehhez mit szólnak legfőképp Ausztráliában, az új-zélandi magyar dombokon, az argentin pampákon, a brazil őserdők mocsárbű­ zében kuporgó magyarjaink? Mit szólnak hozzá Alaszkában az olajkiterme­ lő magyarok és mit a tajvani magyar szerzetes, és legfőképp mit szólnak hozzá Budapesten, a Körúton, s «vidékén», s legfőképp mint szólnak hozzá azok, akik soha nem olvassák verseimet. Nem is csuda, hisz már meg se tudom írni őket, így ők se írnak engemet; mert nem tudom mit szól(ná)nak hozzá, ha mégis megírnám.” (Folytatjuk) 78 �műhely M E Z E Y K A T A L IN Napló helyett V. Gyorsuló végzet Tavaly nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Felvillanyozott, visszaadta a munkakedvemet, mert arról győ­ zött meg, hogy hanyatló, a történelem szekeréről lebukó hősökről is lehet remekművet írni. Hogy fontos mondandója lehet az előretörekvő újítók számára annak is, aki kívülállóként, egy más értékrend és egy más morál képviselőjeként, a fáradtság és fájdalom fénytörésein át, kicsit fentről és távolról, de a véglegesen elbukó nyugalmával és nagyvonalúságával figyeli az események zajlását. G iuseppe Tomasi d i Lam pedusa A párduc című könyvét olvastam. Idén nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Megbénított napokra és mélyen lesújtott, pedig arra szolgáltatott ez is bizonyítékot, amire a másik: hogy a történelem szekeréről lebukó hősök sorsa is hordoz bonyolult, megszívlelendő tanulságokat az őket le­ gázolva hátrahagyok számára, és anyaga lehet páratlan remekműveknek. Borisz Paszternak Zsivago doktor című könyvét olvastam. Mindkét könyv végére 1956-ban tett ki pontot írója. Mindkét könyv megjelenésének körülményei, irodalmi megítélésük ellentmondásai megrendítően hasonlóak. Mindkét könyv írójának sorsa méltatlan és tragikus. Tomasi di Lampedusa, szicíliai főúr, Párma hercege volt. Nagybetegen, öregkorában, rövid néhány hónap alatt alkotta meg élete fő művét, mely 18 6 0 -8 3-ig rajzolja meg hőse, a reneszánsz korának nagy alakjaihoz ha­ sonló tudós, filozófus alkatú, patriarchális nemes úr, Salina herceg és csa­ ládja sorsát. E z a korszak, az olasz történelem forradalmi korszaka, az ellentmondásokkal terhes, mégis dicsőséges és diadalmas Risorgimento, amely megteremtette az egységes Olaszországot. D e ez a korszak, G ari­ baldi és a népi hősök ideje, egyben a feltörekvő polgárság és a feudális ha­ talom képviselőinek osztálykompromisszuma, hatalmi egybefonódásának kora is, mikor néhány esztendő leforgása alatt igen távol kerültek egymás­ tól az eszmék és a nevükben uralomra jutók. A lelkesedés, önfeláldozás, de a kiábrándulás és a hagyományos értékek, erkölcsök felbomlása együtt volt jelen a nagy történelmi forduló éveiben. Ezt a sokarcú kavargást figyeli Lampedusa szkeptikus, művelt, élet­ szerető hőse, aki születése és neveltetése folytán a szálfatartású, derűs, igazságos hatalom letéteményesének, a változatlan, nemes tradíciók kép­ viselőjének, tudós asztrológusi minőségében pedig Isten beszélgetőtársának tudta magát. A történelem számára a saját őseivel való bensőséges kapcso­ 79 �latot, a családja sorsával, tetteivel való foglalatosságot, százados tudást és relikviákban, birtokokban, kastélyokban — vagy azok elvesztésében - meg­ fogható valóságot jelent. Artisztikus szokások és viseletek harmóniáját, esendő, de nemes és ismerős viszony- és erkölcsnormákat. A forradalmi jelen pedig mindennek felbomlását: a hatalomért küz­ dők kapkodó pragmatizmusát, eszmék, tettek, jellemek torz viszonylagos­ ságát, gyors avulását és állandó, lealacsonyító érdekfüggőségét hozza ma­ gával. Mindenben esetlegességet, kiszámíthatatlanságot, kisszerűséget, gátlástalanságot. A hagyományok nélküli hatalom és gazdaság stílustalan, leplezetlen mohóságát, brutalitását, tudatlanságát viszolyogva figyeli Salina herceg. Tudja, hogy olyasmi van születőben, ami lényegét tekintve nem sokban különbözik attól, amit elpusztítani hivatott, születése mégis törvényszerű. És tudja azt is, hogy az alapvető hasonlóság, azonosság okán előbb-utóbb szükségük lesz az új hatalmasoknak mindarra, amit csak a régiektől tanulhatnak meg, vehetnek át. Tudja, hogy ez az egymásrautaltság törvényszerű. De, mert érdeken alapuló, kikényszerített és felszínes - nem kér belőle. Számára nincs al­ ternatívája a személyes pusztulásnak - ugyanakkor támogatja, segíti ka­ landortermészetű, elszegényedett unokaöccse házasságát, mellyel az új po­ litikához és gazdagsághoz köti magát, átmentve az új korszakba az ősi Salina családot. A regény erős nemtetszést váltott ki az olasz irodalmi életben. Szerzője nem is élte meg megjelenését. A z elutasítás oka elsődlegesen az volt, hogy az olasz történelem legendás korszakát szentségtelen, „m ás” szemszögből ábrázolta. Száz évvel a Risorgimento után is tabu volt - és maradt sokak számára - „avatatlan kézzel” nyúlni ennek a romantikus korszaknak szö­ vetéhez, megmutatva annak a fonákját is, ahol a nagy bogokat és a javít­ gatások ügyetlen nyomait őrzi az anyag. Három évvel a regény születése és írója halála után a mila nói G ian giacomi Feltrinelli kiadónál mégis csak kinyomtatott és megindult a feltar­ tóztathatatlan világsiker útján ez a remekmű. A Zsivago doktor belső címlapjának hátán is a Feltrinelli K iadó copyrightját olvashatja az orosz olvasó, ha - rövidesen - hazájában is meg­ jelenik majd. 1957-et írtak, mikor hazai kiadásának betiltását követően villámgyorsan olaszra fordították és kinyomtatták Milánóban a nagy októberi forradalom Odisszeáját. 1958-ban már Nobel-díjas a hatvannyolc éves író, aki tíz éven át írta botrányos sorsra kárhoztatott munkáját, de, aki legalább élete még hátralévő zaklatott két esztendejében megélhette, hogy áldozata „is­ tennek tetsző” : tehetsége és aszkézise oltáráról egyenesen szállt föl a füst a világsiker, a világirodalom mennyországa felé. Több mint harminc évig volt tabu a Zsivago doktor hazájában és a világ nem egy országában, így minálunk Magyarországon is. Mégis - v i­ szonylagosan - hamarabb jelenik meg (mintegy hetven esztendővel a nem­ zeti mítosszá magasodott események után), mint Lam pedusa könyve, amely a Risorgimento után csaknem száz évvel született, vált szentségtörővé, ki­ átkozottá és rá hamarosan világhíressé. A Zsivago doktor „bűne” - mondanom sem kell - ugyanaz, ami A párducé. Írója olyan emberi értékek mellett tört lándzsát, amelyek sem a forradalmi időkben, sem a rájuk következőkben nem voltak kelendőek. 80 �A hagyományos erkölcsi normákhoz való ragaszkodás, a gondolkodásmód szuverén „szabálytalanságának” tisztelete, fel nem adása; a személyes sorsunk szabad alakításának jogára való igény különbözteti meg a könyv hősét kora elfogadott hőseitől. Ő is a forradalom által éppen hatalmától megfosztott osztályból, a nagypolgári világból származó értelmiségi. De épp úgy, mint Salina herceg, saját osztálya visszataszító hibáitól is ide­ genkedő, különc és magányos alkotó - író. Régóta vágyik a változásra, a forradalomra, de a velejáró pusztulást, az alantas erők fel- és elszabadulá­ sát, a szólamszerű, leegyszerűsített „igazságok” uralkodását, érvelését, az uniformizált gondolkodás terrorját nem tudja elviselni. Ennek következté­ ben sodródik a társadalom peremére, noha a személyes megsemmisítést sikerül a történet számtalan fordulata során elkerülnie. De lehetetlenné válik kiteljesedése és olyan külső és belső konfliktusokba keveredik, amikből csak az összeomlás, az egzisztenciális leépülés és a halál kínál kiutat. Zsivago doktor mellett is megtaláljuk a sorsválasztás másféle lehetőségét képviselő hőst: féltestvérét, akinek nem gond az új világban érvényesül­ nie. J evgraf Zsivago - a regény vége felé a második világháború szovjet tábornoka - arisztokrata anyától született, mégis valamilyen titokzatos kap­ csolatban áll a proletárhatalommal. Nem egy válságos pillanatban felbuk­ kan bátyja mellett, hogy kisegítse őt a bajból. Bizonyos, hogy szerepeltetésével azt kívánta érzékeltetni az író, hogy még a legkiélezettebb körülmények között sem kizárólag az osztályviszonyok, hanem épp annyira a személyiségjegyek is beleszólnak sorsunk alakulásába. É s, hogy miért sújtott le Paszternak könyve, mikor Lampedusáé fel­ villanyozott? Salina herceg öregemberként, teljes, befejezett élet után hal meg, em­ beri méltósággal, népes családja körében egy tengerparti szállodaszobában. Zsivago nincs még negyvenéves, amikor megáramaradtan, megtörten utazik egy folyton elromló, túlzsúfolt villamoson, amit minduntalan le­ hagynak még a gyalogosok is, a legnagyobb hőségek idején, Moszkvában, amikor rátör az utolsó, végzetes szívroham. Annyi ereje marad csak, hogy utastársai szitkozódása közepette kifurakodjék a peronra, leszálljon a sze­ rencsétlen járműről, és a felpuhult, forró aszfaltra rogyva kilehelje a lelkét. Századunkban felgyorsultak a végzet kerekei. 81 �műterem BARANYI JUDIT A meghajlás elmarad „Tagadom a művészet öncélúságát - a »művészet a m űvészetért szem­ lélet áligazságát. A művészet az érzelmi és értelmi egyensúly csodálatos megnyilatkozása az alkotáson keresztül.” Iványi Ö dön így vall 1976-ban, a szécsényi kiállításához írt rövid bevezetőjében. E z a két, tömör mondat érvényes egész művészi pályájára, első pillanattól a legutolsó ecsetvonásig. Iványi Ödön-emlékkiállítás - szívszorító, megrendítő valóság. Hiszen most lenne csak 70 éves, s három esztendeje nincs már közöttünk. Em lék­ képek sokasága bukkan fel. Derűs bölcsessége, nyugalma, az emberek meg­ értő szeretete jellemezte. Ezt az emberi tartást tükrözik alkotásai. Végig­ járva a kiállításon, amely az utóbbi huszonöt év munkáit öleli fel, mindenki számára egyértelművé válik Iványi sokoldalúsága, témáinak változatossá­ ga. Mindig erősen hatott rá Szűkebb környezete, a Palócföld varázsos vi­ lága, szeretett városa Salgótarján újjászületésének szinte minden apró mozzanata, a természet csodás atmoszférája, mely különösen akvarelljein teljesedett ki legjobban. Gyakran szerepelnek képein a munkával kap­ csolatos motívumok, maguk a munkások: bányászok, csillések, kubikosok, kohászok, vagy a falusi élet megannyi mozzanata: kapálok, kosárkötők, pa­ rasztudvar, istálló. Lenyűgözte mindig a természet, az évszakok változása, a tükröződő vízfelület, a napkelte, a csend és nyugalom. Hogyan is alakult életpályája? 19 18 . november 12-én született Leszenyén. Középiskoláit Sopronban és Győrben végezte, majd 1938-tól 1943-ig a Magyar Képzőművészeti Főis­ kolán Rudnay G yu la növendéke volt. Talán az ő hatására is költözött Bajára, majd 1954-ben telepedett le Salgótarjánban. 1941-től szerepelt kiállításokon, majd rövid törés következett be mű­ vészi pályáján: a második világháború megpróbáltatásai őt sem kerülték el. 1948-tól szerepel újból kiállítóként. Első önálló kiállításának megren­ dezésére 1966-ban vállalkozott itt, Salgótarjánban a régi József A ttila M ű­ velődési Központban. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért ilyen sokára szánta rá magát erre a szereplésre? Iványi Ödön, a festészet, a művészeti tevékenység mellett vállalkozott tanításra is, amit ugyanolyan odaadással, hittel és szeretettel végzett, hivatásnak és nem munkának tekintve. Abban, hogy Salgótarjánban annyi művészetet szerető és értő ember van, neki is komoly része volt. Nehéz volt a két hivatás összeegyeztetése. Szinte ért­ hetetlen és egyéb csodálatra méltó, hogy miként hozott létre egy olyan gazdag életművet, melynek csupán egy része látható most ezen az emlék­ 82 �kiállításon. A z 1966-os kiállítás előkészítésekor nemegyszer hívott fel te­ lefonon jóval éjfél után, mert akkor jutott eszébe valami új, érdekes téma, s rögtön közölni akarta ezt. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Meghallgatta az észrevételeket, ha nem értett egyet valam ivel, akkor halkan hümmögött, soha nem volt sértő a visszautasítása. H a valamiben igazat adott, azt azonnal elfogadta, meg­ köszönte. Nemegyszer váratlanul jelent meg nálam a Műcsarnokban. „E rre jártam kis komám, gondolom, megnézlek, ha nem zavarlak.” Ilyenkor nagyon sokat mesélt: a főiskolásélményekről, Rudanayról, a mesterről, s Szőnyi Istvánról, akit különösen tisztelt. Festészetének alapját ez a két mester jelentette. Rudnay Gyula markáns, mondhatnám expresszív realizmusa öt­ vöződött nála Szőnyi halk lírájával, ebből született meg művészetében az érzelmi és értelmi egyensúlyának az a harmóniája, amelyre az 1976-os meg­ fogalmazását idéztem bevezetőként. A z 1966-os kiállítást követően Iványi Ödön többször vállalkozott már egyéni kiállításra, szép sikerrel szerepelt nemcsak a területi kiállításokon, hanem az egri akvarellbiennálékon, országos tárlatokon. Több alkalom­ mal díjazták alkotásait. Munkásságának utolsó tíz-tizenöt évében az akvarellezés újbóli megtalálása, felfedezése jelentette lenyűgöző varázsú mű­ vészi kiteljesedését. Kialakította sajátos „iványidöncis” szín- és forma­ világát. Szinte mindenről megfeledkezve oldódott fel a műfaj lehetőségei­ ben: boldogságot, örömet sugároznak ezek a nagyméretű lapok. Olyan szuggesztív líraiság hordozói, mely mindig is jellemzője volt művészi habitusá­ nak, csak korábban igyekezett szemérmesen rejtegetni ezeket az érzelmeket. Egry József akvarelljei jelentenek ilyen megrendítő élményt, természetesen egészen más élményekből eredően, egy egészen más művészegyéniség ka­ rakteréből adódó különbséggel. Utolsó látogatásakor is akvarellel kapcsolatos terveiről mesélt, utazni készült, örült a nyugdíjnak, mert így már csak a művészetnek élhet. Ho­ gyan is fogalmazott minderről? „ A z alkotás legyen könnyed, játékosságot sugárzó, de soh’ sem legyen izzadságszaga. Ahogy a trapézon az artista könnyed kecsességgel ível át a mélység felett, legyőzve a gravitációt, hogy aztán mosolyogva köszönje meg a tapsot, az óriási erőfeszítés látszata nél­ kül - valahogy így kell a közönség elé bocsátani minden más művészi pro­ duktumot is.” A taps megköszönése sajnos, elmarad, s a meghajlás is. Elhangzott Salgótarjánban, 1988. május 27-én, a Nógrádi Sándor Múzeumban a gyűjteményes megnyitóján. kiállításának 83 �L A C Z K Ó PÁL Pacsmagolás I. Ö. festőművész emlékére Bujkálok a városban. Óvakodom a találkozástól. Nem a depresszióm tesz emberkerülővé. Ámbár itt is, mint minden kisvá­ rosban, vannak elegen, akik elől (egyesekben engem látva támadhat ez a kényszeres gondolat:) érdemes lenne átmenni az utca másik oldalára: a két járda közötti futkosásért arathatna a rendőr. Mégsem az éles füttyszó és a helyszíni bírságolás tart vissza sem engem, sem a velem szemben jövőt az ilyesfajta módszeres kitérésektől. Sokkal inkább a közeg: az Ö RÖ K K IS ­ VÁRO S, aminek halhatatlan (ha a város örök, lakóinak élete is) polgárai­ ként túlságosan együtt vagyunk, mint egy nagy család — mozgásunk a gázatomoké, s nem az egymás mellett súlyosan elúszó fenséges óceánjáróké. Bajom tehát, ha van - bár van elég - , most nem az élőktől származik. Legalábbis nem közvetlenül. Üldöz egy plakátarc, na, erről van szó! Ha nem tenné velem, járhatnék megszokott útjaimon, ha nem is gondtala­ nul. Az első napokban legalább annyira bosszantott ez a kényszerű csalinkázás (itt, ebben a városban, ahol erre nem is kínálkozik túl sok lehetőség), mint egy középnyugati lótolvajt, vonat- és bankrablót, esetleg többszörös gyilkost, netán ármánykodás eredményeként ártatlanul megvádoltat, aki viszszahőköl azoktól a falaktól, ahol ott harsog a vastagon szedett, vagy egysze­ rűen betűsémával odafestett felirat: WANTED, alatta a leghitelesebb arcmásával, a körözvényt indokló cselekedeteivel, s ki ne feledjük az ilyen-olyan összegű váltságdíjat. Persze a legújabb időkben nálunk a legritkább esetben tesznek élőt a pla­ kátra. Ebben reklámhölgyeké és politikusoké az előny. Az egyéb kategóriában halottak kiváltsága ragasztott képről szemlézni a gyarló utcai futkosást, ezt a nem szűnő színjátékot, netán még mindig azok alakítását, akik kortársaik voltak. Lázadásnak is nevezhetném az első napok gesztusát. Dühkitörésem emígyen tagolható: - Hát engem ne fixírozzon lépten-nyomon! Ingujjban engedi el rám nem szűnő mosolyát, miközben örökre a térdére támaszkodva, feltőtestét és kifeje­ zőre metszett fejét ellensúlyozza. Gyakran, mire észbekaptam, hogy beleütköztem - és ez rendre így ment május végén - , már el is hangzott a kérdés: - Mi újság, apóka? 84 �Az örök cigaretta, szipkával vagy csupaszon, még vissza sem került a szá­ jába. A kérdéshez tartozó mimikát végtelenítve kitartja. Ebből tudom, nem szórakozottan érdeklődik. Választ vár. Miért éppen tőlem? Mert kifejezetten rám és nem mögém néz? Ott voltam a tárlata megnyitóján, még jóval a közönség gyülekezése előtt. Az nem elég? Különben is: valóban kérdezett? - Agyadra ment a hőség! - igazítom el magamat júniusban, miután a rá­ dióból újabb csúcsról értesülök, ezúttal hőmérsékletiről. Kifejlődött gyanú­ mat viszont miért adnám fel? Önveszélyességem nem fenyeget másokat, jutok döntésre hamar, viszont smirglizett idegeim verítékes napokon is - lám! olyan irányt jelölnek, állapítom meg (ó, üdítő öndicséret!), amelyre érdemes ráállnom keresőmmel. Attól a naptól utaim mégsem egyszerűbbek, noha bakonyi betyárkodásnak is felfoghatnám cseles irányváltoztatásaimat, a plakátfalak közelségét időben megérezve. Manővereim közben, meglepő módon, új kiszögelléseket, nem hasz­ nált sarkokat, hasznos rálátásokat fedezek fel a városban. Sem a visszája, sem a fonákja, sem a kifordítottja tárul fel. Valahogy egészebb egész az egész. Következésképpen a végtelenségig játszható a bújócskám. Addig minden­ képpen, amíg a pandúrok által is ismert csárda - vagyis a H E L Y S Z ÍN csapdámmá nem züllik. - Elég volt! - lihegtem a langyos zápor elől futva, miután beálltam a va­ donatúj megyei könyvtár posztmodern esőfogója alá, azon a napon, amikor K ő Pál festett fa Balassi-emblémája felerősíttetett a portál fölé. - Ha már ekkora átmérőjű saját csőbe gyanútlanul beslattyogtál, használha­ tod az önkihúzó dugóhúzót - kapom meg az eligazítást magamtól az esőveréses porszagban. Nézzünk hát szembe! A vasúti aluljáró zömök négyszögű oszlopai éppen elég felületet biztosíta­ nak plakátsorozatoknak is. Sorozatnyi arc, sorozatnyi lehetőség. Feltűnés nél­ küli sasszék jobbra, ameddig érdemes. Kapkodok a szemsugarakért. Találat semmi. Nem esem útjába a tekintetnek, pedig most egyenként vállalom a szembenézést. Valahogy mögém sikerül mindegyik arcból az az összetartó fénynyaláb, aminek a gyújtópontjába magamat illesztgetem. Se a könyv-, se a sorsjegyárus nem látja, csúcsfény helyett ma az izzadság csillog rajtam. Újabb sasszék, ezúttal balra. Ismét semmi. Képzelgetés lett volna, hogy a tekintet célpontjának ismertem fel utcai magamat? A látványillúzió a következő napokban lepleződik le, a múzeumba menet. Kígyózó palánksor választja el a bejáratot a szomszédos építkezéstől, rajta szépségtapaszként ominózus plakátjaim. Aki errefelé tart, a múzeum fala és a palánk képezte kutyaszorítóba kerül. A kígyózó mozgás következtében olyan folyamatos pontsor adódik, amelyen a farost kerítésről somolygó arc az oldal­ irányú nézőpontok miatt egyenesen a befelé haladónak címezi egyáltalán nem gonoszkodó megállapítását: - Bejöttél az utcámba. - Innen már önszántamból - mormogom. 85 �Más napokon pedig: - Elszánásból. . . Aztán összebékülünk, s amint be-beugrom hozzá, már csak bensőségesen biccentek. Csak . . . ? Pontatlan. Ameddig ebben az irányban kapcsolat fejlődhet, a legtöbbre jutottunk. É le­ tében a kézfogásunk kevesebb volt, mint ezeknek a napoknak észrevétlen fej­ mozdulata. Távoztomban, mögöttem kiállítása képeivel, elköszönően ismételtem meg a fejjel való tisztelgést. Be-beugorva, olykor nem többre, mint másfél perc, el­ lenőrizendő valamely apróságot, egyre zavartabban veszek részt néma kom­ munikációnkban. Ő nem, ő rendíthetetlenül végleges. Azt hiszem, nem vergődött országos hírnévre, viszont sokan szerették, hely­ ben is és más égalj alatt is e hazában. Éveken át ennyiben maradtam vele kapcsolatban. Mintha a kompenzáló mondatfél valódi kiegészítése lenne ta­ pintatos állításomnak. Szűkölésem a kutyaszorítóban még azt is kikényszerí­ tette, hogy plakátarcáról elfordítsam a fejem. Az ilyen szoroskában ez nem tartható modor. A viszony javulása érdekében meg kellett másítanom joviális összegzésemet: Nem vergődött országos hírnévre, holott nemzetközi szintű tehetsége volt. A bizonyítás nehézségei, közel a lehetetlenséghez, levertté tesznek, amit az időjárásra fogok. Valójában tudom, minden ilyen állítás, ostobaság. Itt van mindjárt a tehetség ex katedra minősítése. . . Nem, mégsem vonom vissza, de magyarázatként hozzáfűzöm, hogy jelölni akartam a távolságot a megvalósult és az ebből kivetíthető között. Az utóbbi viszont nem feltétlenül azonos a va­ lóra nem vált lehetőséggel, a mégiscsak virtuálisnak tekinthető tehetséggel. Megmondom miért nem. A művészi tehetség természetéhez olyannyira hozzá­ tartozik az ugrás, mint a kígyóéhoz a vedlés. Hagyatékokból egy elképzelt jö­ vőre nézve, kizárólag zsinóregyenes kivetítésekre vagyunk képesek. Az el­ maradt ugrások meghaladják képzeletünket. - Ebből, meg ebből, meg ott azokból akármi lehetett volna! - ahogy F. P., a festő mutogatott a tárlaton, amikor magamat ellenőrizendő, vele vettem át képről képre a kiállítást, anélkül, hogy barátom tudta volna, részben a te­ rapeuta szerepét játssza prolongált üldözési mániámban. A kérdés innen már nem kevesebb, mint ez: - Kin múlott? Első válasz individuáletikusan: - Rajta. Második válasz vulgárszociologikusan: - A közegen. Harmadik válasz áldialektikusan: - Is-is. Negyedik válasz fatalistán és gnosztikusan: - Is-isten tudja. Az én válaszom: - Nem tudom, bár , . . Tekinthetem például áldozatnak is. 86 �Plakátarcú társalkodóm az itteni képzőművészeti élet kezdeti évtizedeinek igazi reprezentánsa. A fentiek értelmében, vagyis mint áldozat. Egyébként már akkor is a hely foglya v olt, amikor még ide sem jött. Még a főiskolán, Rudnay tanítványaként, aztán Baján, az ottani művésztelep szellemének közegében. Amivé lett, s ahogy megmaradt nekünk, azzá persze itt vált. Egyik őszinte hűségű tanítványa (F. Gy. festőművész) szerint egész pályá­ ján küzdött a Runday-hatással, erről neki szóban is vallott. Eme hitelesség­ től úgy jutunk el a teljesebbig, ha hozzátesszük: egyféle posztnagybányaiságról van itt szó, Bajával és Vásárhellyel vegyülve. Elszakadási kísérletei a mes­ terétől így lényegében ugyanabban a körben mozogtak. Fontosabbnak tartom ezt, mint a szóba jöhető nevek további szaporítását. Ebben a szellemi közeg­ ben a hogyan fessünk? kérdése jóformán a szakmai minimumot jelentette, amellyel igazán rendelkezett. Hangsúly a morális többleten volt: miért fes­ sünk? A máig megőrzött etikai kódex szerint - némileg leegyszerűsítve - a népszolgálat jegyében. Töprengésre érdemes paradoxona a kornak, hogy az 50-es években ebből létrejöhetett volna a hivatalos művészetpolitika és a vá­ sárhelyiek, alföldiek látványos egymásra borulása is. Tudjuk, nem egészen így történt. Miként Perneczky Géza írta: „egészséges oppozíciót képviseltek a vul­ garizált egyszerűsítésekkel szemben.” „ A mesterség és az elhivatottság ko­ molyságát” élni segítette a megőrzött múlt, a hely legendás szelleme. Az egyes alkotó Vásárhelyen valóságközeiben tevékenykedhetett és ugyanakkor olyan közegben, amelynek saját „művészi tájszólása” (B. Supka Magdolna) volt, van. Provokátorom a falragaszról az 50-es években ugyancsak jellegzetes tájszólású vidékre került. Hozzánk, ahol a nyelvjárás politikai. Ehhez igazodik a szóhasználat és a kiejtés. Ugyanazt mondják ezen a nyelven is, mint amit Tor­ nyai vagy Rudnay, az eredmény azonban nem ugyanaz. A viszonyok csupasz­ sága a genius loci olyan változatát teremti meg, amelyben - szerves művésze­ ti élet hiányában - politikum és alkotás közvetlen felületi érintkezésben él. Eme pőre viszony végeredménye a teljes „átpolitizáltság” . Vagyis a „gyer­ mek” szépsége és/vagy okossága döntő részben meghatározott a politika nem­ zőképességétől. A hely szelleme itt is bejelenti igényét mind formai („valósághűség” ), mind tartalmi (az „építő és teremtő munka ábrázolása” ) szempont­ ból. Kiplakátolt hősöm idekerülése után a munka világának az alföldiétől elté­ rő változatát ismeri meg, a gyárak, bányák, kolóniák életét. Van mit „fölvál­ lalnia” , ha művészi etikájának folytonosságát őrizni kívánja. A 70-es évek elején „forgalmaztam” ebben a közegben kamarakiállításnyi anyagát. A kö­ zönségtalálkozókon nemegyszer vallott róla, mennyire megrendítette ez a nehéz élet. Bizonyos vagyok abban, hogy emiatt nem játszotta el soha a mű­ vészt. Inkább leplezte valódi lényét. Volt is minden: népművelő, könyvtárigazgató, szakkörvezető, tanfelügyelő, s a lehetséges társadalmi megbízatások végrehajtója. És időszakosan festett is. Szinte a vasárnapi művész módjára. Vagyis nem „napról napra” . Csinált mindent, amikor csak egyet lett volna szabad: kimunkálni festőönmagát. Mert még nem volt kész, amikor ideke­ rült. (Ebben az értelemben nagyon is igaz a híradás viaskodásáról a meste­ rével.) A saját arc megtalálásának kényszerű elhúzódása könnyen összefüg­ gésbe hozható a „szerepvállalással” , mint klasszikus csapdával. Ő tisztában volt mindezzel? 87 �Bizonyíthatóan igen. „Fösteni kell - mondogatta mást nem szabad” . Igaz, ekkor már közelített a nyugdíjhoz. - Akkor az vo.lt soron! - hallom az igazoló kórust. - Kinek? Neki, a tehetségnek, a festészet volt soron. Akkor is. Apropó: festészet. Mi mindent értettek itt festészet alatt az elmúlt 30 év alatt is, amiből aztán az „elvárások” születtek!? A „róluk és nekik” elve eredetileg neki sem jelenthetett gondot. Annál inkább a „megcsinálás” mód­ ja. Helyi ihletésű képein látszik a küszködés. D e volt annyira naiv, hogy fel­ adatot jelölt ki magának ebből is: egy jó művésznek ezt is meg kell tudni ol­ dani! Az idők változásával a kialakuló helyi kvázi művészeti élet még ver­ senyhelyzetet is teremtett, innen a pályatársakra is ügyelni kellett. Tétje volt már annak, hogy ki tudja az „elvárásokat” teljesíteni. Kenyérharccá alakult át az eredetileg küldetésként és szolgálatként belsővé tett feladat. Különös, hogy később nem vette észre, már régen csupán vélt elvárásról van szó, amit a kvázi művészeti élet gerjeszt (akaratlanul vagy szándékosan - egyik sem kizárható), megtévesztvén egymást a pályatársak. A háború és a hadifogság után az új helyzet késlekedő felismerése rabolta meg leginkább évei számát. Minél inkább eleget tett belülről vállalt helyi normáknak, annál kevésbé fe­ lelt meg saját, korán kialakított eszméinek. Újra kellett definiálnia önmagát. Am nem mindegy, hogy kihez, kikhez képest végezhetjük el ezt a műveletet. Beleragadva Szűkebb viszonyrendszerünkbe, kiadós az esély, hogy hibás lesz a végeredmény. E vonatkozásban sok jóra nem számíthatott. Súlyosbította a helyzetet, hogy pályakezdésének művészi és etikai bázisa a hatvanas években egyre inkább ki volt téve a korrodálódás veszélyének. A magyar képzőművészet élt a tájékozódás új lehetőségeivel, s ezzel egyidőben viharos gyorsasággal, de szinte máig tartó harcok közepette átszervezte belső értékrendjét, újbb és újabb sorrendet állított fel az élő és holt mesterek kö­ zött. Amikor hősömet megismerhettem, már hiányzott belőle a kizárólagosság­ nak még az árnyéka is. - Elférünk mindannyian. Fösteni kell - bizonygatta, amikor a frissiben fel­ tűnt fiatalokról faggattam, akik részben éppen az ő tanítványai voltak, ha szö­ gesen ellentétes törekvéseket is képviseltek, mindjárt a jelentkezésükkor. Neki azt is tudomásul kellett vennie, hogy a valóságos szociális tartalmak kifejezésére egyre kevésbé alkalmas festői iskolázottsága. Visszatekintve a múltba, látnia kellett, hogy kortársainak egy festészeten kívüli program jegyé­ ben készült munkáinak többsége sajnálatosan igazolja azt, amit Kállai Ernő már 1946-ban leírt, s aminek a buktatóit ő maga igyekezett elkerülni: ezek a képek „inkább csúffá tevői, semmint fölmagasztalói az építő és teremtő mun­ ka szent ügyének” . A következmények nem maradtak el. Már rég nem a Rudnaytól való el­ szakadás volt a kérdés. Szinte átmenet nélkül olyan mohó tájékozódási igényt fedezhetünk fel képeinek egész sorozatán, hogy az már-már kapkodásnak tű­ nik. A hatások, a lehetséges, szóba jöhető nevek köre meglepően tágas. Ezen­ közben az ihlető tematika szinte semmit sem változik. Ünnepi felvonulás és a város látványos átalakulása, a munkások világa és az ipari táj kerül most is vászonra. A technikai kivitelezés azonban gazdagodik, ezzel együtt az újra feldolgozott látvány formai megvalósítása is módosul. A környezet tárgyi azo­ nosíthatósága egyre kopik, végül elérkezik a színhez és a fényhez. Időrend­ 88 �ben haladva szinte azt is látjuk, hogyan gyorsul fel a magyar festészet vona­ ta: festőnk szinkronban van az általa is követhető országos mozgásokkal. A korábban is használt címek (Bányatelep, Munkábamenők, Kányási reggel stb., stb.) lényegében már csupán „ráfogások” . A festő elérkezett saját, kizárólagos feladatához. Szemben a nézhető világ látványfelületével immáron a kép való­ sága jut érvényre. A kiállítóteremben táblaképeinek négy sorát akvarelljei ölelik körül. Utolsó idejében mindenki ezeket dicsérte. Mondták, írták róla, hogy végre rátalált az akvarellre, saját műfajára. Tévedés ezt állítani. Végre önmaga lett, arról van szó. Hogy már nem maradt ideje olajban is fölzárkózni önmagához? Az veszteség. Pótolhatatlan. Rég volt, amikor interjút kértem tőle. Faggattam a helyi művészeti életről is. A munka feltételeiről beszélt. Első helyre az időt tette: „Tudom magamról, mit jelent reggeltől dolgozni, aztán délután vagy este festeni. Az már csak pacsmagolás. Idő kell a belelendülésre. . . Ez az idő pedig nem délutánokban és nem néhány napban mérendő. Sokszor még egy hónapban sem.” Ma még inkább értem, mit mondott, mint amikor szemben ültünk. A me­ cenatúrának szánt praktikus tanácsai fölött ott az élete. Tanulságnak? - Mi lenne az? - kérdezem az utcán, amikor az egyik hirdetőfelületen meg­ találom a portréját. - Hogy festő ne a nyugdíjaséveire számítson? Nem válaszol. Derűs vesztesként mosolyog rám. Emelkedettsége nem tettetett. Ebben lenne a titok, miért hat rám az önellenőrzés kényszerével? És mi lesz azután, ha majd utoléri a plakátsors és föléje mást ragasztanak, vagy leáztatja az őszi eső az utolsó példányt is a városban? Talán kikerül a múzeumból tanítványa által készített büsztje valamelyik közintézmény elé, vagy zavartalan sétányra, hogy jelenléte figyelő tekintetünk­ től patinásodjék - figyelmeztetésül. 89 �mérlegen Odeschalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik A Palócföld 1986/5. számában adott hírt a készülő könyvről, közölve az 1984. évi tévériportot is. Lapozzon bele az olvasó véletlenül vagy tuda­ tos választással az azóta megjelent emlékiratkötetbe, megjósolható, hogy Odeschalchi Eugénie négyszáz olda­ las könyvét közömbösen nem fogja letenni. S ha nógrádi, szécsényi, ak­ kor bizonyosan nem, hiszen a kötet egyharmada a memoáríró életének szécsényi éveit meséli el. Kordokumentum ez az emlékirat is, a magyar arisztokrácia hétköznapjai elevenednek meg lapjain a századfordulótól kezdve. De túl a ténysze­ rűség értékein, a minden megpróbál­ tatáson keresztül megőrzött emberi tartás s tisztesség vív ki megbecsü­ lést és rokonszenvet. S igaz a cím: egy hercegnő emlékezik, helyzete tu­ datában, de nem rátartin, méltóság­ gal és mégis szerényen. Legyen sza­ bad a címhez hozzátenni: emlékezik egy feleség, egy anya. Mert a könyv betűiből sugárzó műveltség, méltóság, hit mellett, vagy azon túl is, átsüt a szeretet melege. Szeretete férje, gyer­ mekei, szülei, ismerősei, a kedves em­ berek felé. Ok nélkül nem ismert gyűlöletet. Odeschalchi Eugénie (1898-1985) történelmi családba született. Az olasz eredetű Odeschalchi családból szár­ mazott, miként többek között Bene­ dek, XI. Ince pápa, a török elleni 90 európai összefogás főszervezője is. A családot az 1751. évi 40. törvénycikk honfiúsította, „még most is hálás em­ lékezettel tisztelvén a karok és ren­ dek a néhai szentséges atyának, XI. Incze pápának, és az ő nagybátyja Odeschalci Livius herczegnek . . . fö l­ ajánlott segítségét és a háború viselé­ sére szolgáltatott eszközeit, s ebből folyólag magának és utódainak szer­ zett nem közönséges érdemeit.” Gyermekkora a házasság megköté­ séig, 1918-ig a felhőtlen boldogság kora. Erről szól könyve első részében. Lovrin, a „szépséges hely” , adott ott­ hont a Lipthay családnak. Férje, bá­ ró Lipthay Béla, régi magyar nemesi család leszármazottja volt. Egyik őse 1660-ban Szécsényben volt helyettes kapitány, ott, ahová 1944 húsvétján érkezett meg Lovrinból a háromgyer­ mekes család. A háború viharai elől azonban elmenekülni nem lehetett. Szécsénybe is elért. S báró Lipthay Béla és herceg Odeschalchi Eugénie, a szécsényi kastély és „miniuradalom” új tulajdonosai 1944 decemberében az épület pincéjét óvóhelynek berendez­ ve, a több mint 300 ottlakót élelem­ mel ellátva, sebesülteket gondozva, helyükön maradtak. A pincében vár­ ták meg az új világot. Az ostrom, Szécsény felszabadítása, az újrakez­ dés nehézségei, és egyre nyilvánva­ lóbbá váló reménytelensége ellenére sem hagyták el hazájukat. �A háború minden emberre gyászt hoz. Nem kerülte el a Lipthay csa­ ládot sem. Egyik fiuk hősi halált halt, másik külföldre sodródott. S mindezek mellett, mint a magyar arisztokrácia tagjainak, át kellett él­ niük osztályuk, életformájuk halódá­ sát, majd megszűnését. A főúri lovrini kastélyból a szerényebb szécsényibe, majd annak egyre kisebb ré­ szébe, végre egy városi házba kellett átmenteni, amit lehetett. S természe­ tesen elmaradt a pazar bútorok, a gyönyörű képek, az értékes könyvek gazdagsága, de a lakásba érkezőt mindig körülvette a figyelem és a fi­ gyelmesség gazdagsága. A könyv harmadik részének címe: Szécsény. S noha „földesúrként” alig fél évig élvezhették az egykori Forgách-kastélyt, amely ma múzeum, mégis életük a hetvenes évek elejéig hozzákötődött. (Óhatatlanul felmerül a hasonlatosság Szécsény korábbi úr­ nőjével, az emlékirataiban Szécsényt szintén leíró Pulszky Teréziával; a véletlen úgy hozta, hogy egymást kö­ vető években jelentek meg visszaem­ lékezéseik.) Odeschalchi Eugénie könyvének megírásához 85. életévében kezdett hozzá, megjelenését nem érte meg. Mire napvilágot látott, Eugénie her­ cegnő már a szécsényi temetőben pi­ hent szeretett férje mellett. Emléke azonban megmarad a könyvben. Gesz­ tusai, mosolya, hanghordozása pedig azok emlékezetében, akik ismerték, látták a vele készült tévériportot. Ő maga eképpen ajánlotta sorait: „É n úgy gondolom, hogy ez a három­ részes memoár olyan, mint egy szé­ lesvásznú mozifilm. Képzeljük ma­ gunkat egy nagy moziterembe — re­ mélem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelen­ nek a szereplők, események, egy idős édesanya, és annak egész élettörté­ nete.” A magyar emlékirat-irodalom szí­ nes, érdekes darabját, Odeschalchi Eugénie életútját, a Gondolat Kiadó jelentette meg. H A U E S E L SÁN D O R Nagy Zoltán: Pórul járt szerelmesek Értékes, hiánypótló munka jelent meg Nagy Zoltán tollából. Saját gyűjté­ séből válogatta és gondozta a tréfás palóc mesék szövegeit. A „szerző” középiskolai tanár, 1970 óta foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. Szorgalmas munkával jegyzi fel a Pa­ lócföld népdalait, mondáit, babonáit, archaikus imádságait, bibliai történe­ teit, legendáit és meséit. Jeles alakja a honismereti mozgalomnak, s azok közé tartozik, akik évről évre indul­ nak a Nagy Iván honismereti pályá­ zaton s eredményei gazdagítják a mú­ zeumok néprajzi adattárait. A Pórul járt szerelmesek című gyűjtemény nem csupán tudományos érdeklődésre tarthat számot, de a nagyközönség számára is érdekes, él­ vezetes, szórakoztató olvasmányt nyújt. A mai falu már nem a fonók, fosztok hagyományos világa, az együt­ tes munkák, társas összejövetelek ré­ gi formái kiveszőben vannak, s ve- 91 �lük együtt tűnnek el a paraszti me­ semondók, a szép tündérmesék, a mondák, a klasszikus népi epikai mű­ fajok. A múlté már az, ahogyan még a századforduló táján lstvánffy G yu­ la gyűjtötte a mesét: „...elm en tem hát a nép közé, csendes téli estéken, beültem a fonóba, s gyermeki áhí­ tattal hallgattam a guzsaj mellett ü l­ dögélő öregasszonyoknak, vagy a ke­ mence szögeiben heverésző ősz pa­ lócznak mesélő szavát. . " A tréfás mesék és történetek azon­ ban ma is élnek, fennmaradnak és újaik keletkeznek, hiszen ezek bárhol elmondásra kerülhetnek, ahol a szó­ rakozási igény jelen van, s nem kö­ tődnek szorosan jellegzetes alkalmak­ hoz. E műfaj szövegeit, a sokszor erotikus, drasztikus, szókimondó, nyomdafestéket nehezen tűrő hangvé­ telük miatt a gyűjtők hosszú időn keresztül nem méltatták lejegyzésre és még kevéssé közlésre. Külön gyűj­ teményként jóformán csak Erdélyből és az északi - gömöri - palócok te­ rületéről adtak ki tréfás népi elbe­ széléseket. A mesegyűjtemények klaszszikus meséi, történetei mellett szór­ ványosan találunk csak ilyen történe­ teket. Nagy Zoltán kötete segítséget nyújt a palóc mesei jellegzetességek vizsgálatához, és az ország nagyobb területi csoportjaival való összevetés­ hez is alapot ad. A magyar népmese­ kincs törzsanyaga ugyan nagyjából egységes szerkezetű, a mesemondás elevensége azonban napjainkban igen különböző az ország egyes területe­ in, s az ismert mesék mennyiségében, variánsok létezésében, a mesemon­ dók tudatos alakító igényeiben elté­ rések mutatkoznák. Nagy Zoltán tréfás meseszövegei néhány kivétellel - Nógrád megye te­ rületéről származnak s a történeti Hont, Gömör és Borsod megyékből nem hoz adatokat. A pontosabb meg­ 92 jelölés kedvéért indokolt lett volna erre a címben is utalni, s az általá­ nos „palóc” megjelölés helyett a konkrétabb „nógrádi palóc” kifeje­ zést használni. A múlt század második felétől már találunk önálló mesekdadványokat palócföldi gyűjtésből. Pap Gyula, Pintér Sándor és lstvánffy Gyula kö­ tetei azonban inkább más mesetípu­ soknak adnak teret, az akkori nép­ rajzi gyűjtés érdeklődésének megfe­ lelően. A palóc nép meséiben ők nem csupán a szórakoztató jelleget keres­ ték, „hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történetének forrá­ sát is.” (Pintér S.) A tréfás vagy reális mesékben, el­ lentétben a népmese más műfajaival, hiányzik a „csodás elem” , itt nem képzeletbeli, „mesés” világban, ha­ nem a faluban, a megélt paraszti környezetben zajlanak az események. A hősök a falusi társadalom tagjai: a papok, a világi elöljárók, az egy­ szerű, de nevetséges tulajdonságok­ kal rendelkező emberek, a lusta, fe­ csegő, kikapós vagy féltékeny me­ nyecskék, ostoba és férfikívánó vén­ lányok, az italban vagy szerelemben mértéket nem ismerő férfiak, az agya­ fúrt kópék, okos leányok, bugyuta házaspárok stb. A történetek sok szállal kapcsolódnak az őket formáló társadalomhoz, annak világképéhez, erkölcsi felfogásához. A humor és komikum nevettető szándéka mellett a tréfás mesék funk­ ciója nemcsak az egyhangú munká­ kat megkönnyítő szórakozás, hanem bizonyos magatartásmintákat adnak, problematikus helyzetekben megoldást is kínálnak, ezért az ifjúság nevelé­ sének eszközei is voltak. Ez elsősor­ ban a jellemmesékre igaz, melyekben a falu társadalma elítéli az irigy em­ bereket s kigúnyolja még a papot is, ha az disznóvágáskor nem akar kós­ tolót küldeni; nem tartja alkalmas- �nak a férjhez menésre a lusta leányt, akinek gyúrótábláján ottmarad a ko­ vász, vagy amelyik fésületlenül, mosdatlanul vagy piszkos, seperetlen udvarral várja vőlegényét a katona­ ságtól; azt a leányt azonban, ame­ lyik „felöntözte a moslékot a pad­ lásra” , vagyis disznókat hizlalt, dol­ gozott a távoliét alatt, „mindjárt megnyalábolta a legény, mert úgy gon­ dolta, azt fogja feleségül venni, hi­ szen az gyászolta meg őt a leghelye­ sebben” . A rövidlátó lány meg a „selyp” lányok nem testi fogyatékos­ ságuk miatt nevetségesek a falu előtt, hanem, mert „hibájukat” rejtegetve kerülnek komikus helyzetbe, s macs­ kának nézik a demizsont vagy elszól­ ják magukat a kérő előtt. E nevelő célzatú meséket a házasulandó korú fiataloknak mondogatták, míg a kö­ tet Erotikus mesék címszó alatt ol­ vasható szövegeit csak egyneműek, többségében a férfiak mesélgették. Pórul járt, szerelemre sóvárgó bará­ tok, papok, királylányok, ravasz csá­ bítók, ügyes menyecskék, szerelmet tanuló juhászlegény, meg az együgyű menyasszony e történetek főhősei. Sajnálatos, hogy a kötet bevezetőjé­ ben emlegetett A férjet kereső ki­ rálykisasszony című szellemes és ér­ dekesnek ígérkező történetet a gyűj­ teményben nem olvashatjuk. Ez nyil­ ván erősen erotikus és abszurd jelle­ ge miatt maradt ki a válogatásból, pedig e típus a kevéssé ismertek kö­ zé tartozik s fontos adalékokat je­ lenthet a népi gondolkodásmód, er­ kölcsi felfogás, a parasztság nemiség­ hez való viszonyulásához, melyekről ma még ismereteink hiányosak. Az állatmesék és kópémesék egy része szintén tréfás és erotikus színe­ zetű s így ezek is inkább a felnőttek körében terjednek. Más jellegűek a népi etika sajátos világát tükröző legendamesék és az igazságos Mátyás királyhoz fűződő történetek. A bolondmesék a nor­ mától eltérő viselkedésmódot teszik nevetségessé. A bolond falu, A meg­ borjazott ember, A bolond asszony a vásáron, vagy Az együgyű házaspár történetei országszerte ismertek, s ezek rok oníthatók leginkább a klasszikus értelemben vett mesékkel. A hazug­ ságmesék célja, hogy a hazugságok képtelen világában kalandozva, mi­ nél hihetetlenebb történetekkel nevet­ tessék meg a hallgatóságot. A kötet minden darabját a költői megkomponáltság, nyelvi ötletgazdag ság és szellemesség jellemzi. Ugyan­ akkor nyilvánvaló, hogy népünk pró­ zai hagyományvilága napjainkban öszsességében nem ilyen. A mai falun zömében romlottabb, nyelvileg kevés­ sé tiszta szövegek élnek. Nagy Zol­ tán gyűjtőmunkájának eredményei a magyar népi irodalom jobb megisme­ rését szolgálják, de a könyv nem szakkiadványnak készült, nem a rep­ rezentativitást célzó, nem a népnyel­ vi lejegyzéseket tartalmazó szöveggyűjtemény, hanem a népi próza ér­ tékeit népszerűsítő, színvonalas kiad­ vány. Ajánljuk e kötetet a népi kultúra, az irodalom és mesék kedvelőinek. (Palócföld-könyvek, Salgótarján) L IM B A C H ER G Á BO R 93 �L A S S A N JÓ Z S E F A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 - 1 9 8 5 - I—IIA nógrádi szénmedence az 1868 utá­ ni gazdasági fellendülés és az ország gazdasági fejlődése szempontjából igen jelentős. A széntermelés - bár­ mily kis bányákban is valósult meg a kezdetben - fokozatosan egyre nagyobb szervezeteket hozott létre, megteremtve egyúttal azt az in­ frastruktúrát is, amelynek számos új eleme a szénbányászattal került be Nógrád vidékére. A z 1861-ben megindult tényleges bányászat rövid idő múltán szakmai publikációkkal, valamint az erősödő munkásmoz­ galomról szóló híradásokkal hallat magáról. A földtani leírásokat jól kiegészítik a technikai fejlődésről szóló hírek - többségük a Bányászati és Kohászati Lapokban jelent meg - , majd azok az összefoglaló jel­ legű munkák, amelyek vagy a bá­ nyaművek tevékenységét, vagy a nógrádi munkásmozgalom bányászat­ tal szorosan összekapcsolódott tör­ ténetét dolgozták fel. Az előbbire jó példa az 1944-ben megjelent mű, D sida Jenő munkája, A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 18 6 8 -19 4 3., az utóbbira a M óna G yula szerkesz­ tette A N ógrád megyei bányász­ munkásmozgalom forrásértékű tör­ ténete. A szénbányászat helyzetének ala­ kulása, amely Nógrád megyét is alapjaiban érintette és érinti, a fo­ kozott figyelem középpontjába he­ lyezi az olyan műveket, amelyek a bányászattal általában foglalkoznak, de különösen, ha egy terület elemző megközelítését végzik el. Ilyen mun­ 94 ka Lassan József okleveles bánya­ mérnök két kötete is, amely a nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni történetével foglalkozik. Ismertek azok a hiányok, ame­ lyek a hazai műszaki történetírást jellemzik, ezért annál inkább érté­ kelésre méltó az a teljesítmény, amely a szakmai igényesség, törté­ neti hűség és gazdag dokumentáció birtokában vállalkozott a nógrádi bányászat felszabadulás utáni kor­ szakának integrált feldolgozására. Az első kötet azokkal a termelési és műszaki-gazdasági adatokkal fog­ lalkozik, amelyek a szénbányászat termékválasztékát és kereskedelmi teljesítményeit jellemzik. Kitűnik, hogy a sokrétű tevékenység ered­ ményeképpen a tárgyidőszak végén a bányászat a megye ipari termelésé­ ben a 6., a létszám és az állóeszkö­ zök alapján a negyedik helyet fog­ lalja el. Korántsem teljeskörűen, de áttekinthető módon érzékelteti azo­ kat a változásokat is, amelyek az 1964 óta folyamatosan csökkenő létszámú és széntermelésű vállala­ tot új pályákra vitték a mellékte­ vékenységek át- és újjászervezésé­ vel. Lassan József - aki maga is bá­ nyászcsaládból származik és egész életét hivatástudattal élő emberként a bányászatnak szentelte most megjelent művében a felszabadulás utáni korszak fellendülését, majd kiegyenlítődésre törekvő bányásza­ tát mutatja be igen sokoldalúan és árnyaltan. Szemben a korábbi, első­ sorban a történeti szempontokat �előtérbe helyező módszerrel írt munkákkal, szerzőnk a széles alapú műszaki hátteret aprólékosan, de jól áttekinthető elvek szerint rendez­ ve ismerteti a bányászati változáso­ kat. A műszaki fejlődést és követ­ kezményeit a tartalmilag indokol­ ható összes szinten és minőségben mutatja be. A bányászat műszaki fejlődésének két alaptendenciája, a differenciálódás és kiegyenlítődés együttlétezésének megjelenítése történik itt, még ugyanazon jelen­ ség esetében is, mint amilyenek például a különleges aggregációs szintek, a mélyműveléses, vagy külfejtéses bányászat. A kötet módszer­ tani előnye, hogy az aggregált rend­ szerek kapcsán könnyebb a kezelhe­ tőség és hét nagyobb fejezetből át­ tekinthető kép tárul az olvasó elé a műszaki fejlődés sokrétű kapcso­ latrendszerérői. A könyv bevezető része (a földtani leírás, a felszaba­ dulás előtti helyzet és az újjáépí­ tés szakasza) után igen rokonszen­ ves csoportosításban, nemcsak a ne­ gatív előjellel említett visszarende­ ződési időszakot érintve dolgozza fel témáját. Itt a tervgazdálkodás kezdetei (19 4 7 -19 5 3 ) során a bá­ nyaépítéssel és a növekvő munka­ erő-felhasználással, valamint új szénterület-bevonással teremtődtek meg az alapjai annak a bányászat­ nak, amelynek tényleges fejlődését az 1972-ben megszakadt reformfo­ lyamatban már nem lehetett tovább vezetni. Ennek következtében jelen­ tősen csökkent az aknák száma, egyrészt a bányák kimerülése miatt. Ám indokolt szerzőnk azon meg­ jegyzése, hogy a nógrádi szénbá­ nyászat „a racionalizálás és optima­ lizálás során kialakult pozícióharc­ ban - mostoha természeti adottságai miatt - mértékében nem egészen indokoltan háttérbe szorult.” E z a fejezet, amely az 19 56 -19 7 2 -e s idő­ szakot több részletben veszi elemzés alá, meggondolt súlyozással (1958— 1960., 19 6 1-19 7 2 ) bontja fel a mű­ szaki építési, szervezési folyamatot, amelyek során nemcsak a bányászat rendszeréül szolgáló alaptevékenység erősödik és „tisztul” meg több célraorientált intézkedés következté­ ben, hanem megjelennek a termelési profil bővítésének tudatos elemei, velük a nem bányászati jellegű, szénen kívüli tevékenységcsoportok is, új jövedelemforrásként. Itt a vállalatnak azt az erőfeszítését kell hogy értékelje az olvasó, amelyet a nógrádi bányászat tudatos műszaki alakításával, szervezeti változtatás­ sal, a megye eltartóképességének ér­ dekében tett. A stabilizációs idő­ szakban (19 7 3 -19 8 5 ) Lassan Jó ­ zsef azokkal a hosszú távú koncep­ ciókkal és gyakorlati megvalósulá­ sukkal foglalkozik, amelyek meg­ határozták a bányavállalat működé­ sét. Itt a szénminőség javítása, ez­ zel az értékesítési lehetőségek kitá­ gítása, a bányarekonstrukciók terv­ szerű megvalósulása kerül elemzés­ re. A rendelkezésre álló szénvagyon birtokában a termelés további ötven évre elegendő tartalékkal rendelke­ zik, ennek 97 százaléka mélyműve­ lésű területen van. E z továbbra is a műszaki fejlesztés intenzív alakí­ tását kívánja (erre a V I. ötéves tervben 1,3 milliárd Ft-ot invesztál­ tak). (A kézirat beérkezési id e je : 19 8 8. február 6. - A szerk.) Bár jelentős a munkaerőmozgás, az el­ öregedés és egyre szűkül az ifjúsági utánpótlás, a műszaki fejlesztés cél­ jai és irányai elhatározottak. A fejezetek jól kiválasztott anya­ gát Bartkó Lajos okleveles geoló­ gus, Kárpáty Lóránt okleveles bá­ nyamérnök és Szebényi Ferenc ok­ leveles bányamérnök lektorálták, akik egyes nógrádi bányászati fel­ adatok megoldásában maguk is részt vettek. Lassan József bánya­ mérnökként - szemben a korábbi 95 �feldolgozásokkal - az országos épí­ tésbe szervesen bekapcsolódó, a bá­ nyászat egészéhez is közelítő nóg­ rádi tevékenységet illusztrál köteté­ ben. A sors lehetővé tette részvé­ telét a nógrádi bányászat felszaba­ dulás utáni szakaszában. Kötődését palócföldi hűséggel, patriotizmussal vállalta. A szélesebb közvélemény csak az irodalomból ismer olyano­ kat, akik vállalva e táj sajátos v i­ lágát, a hely szellemében élik le életüket. Lassan József aktív mű­ szaki tevékenysége idején a nógrá­ di bányász országos felelősségét is érezve dolgozott, majd ugyanúgy dolgozta fel azt a hatalmas anya­ got, amelyet a nagyvállalat sokféle működése során felhalmozott. Rend­ szerezése ezért tanulságos - sokféle szempontból. Nógrád bányászata nem egy mű­ szaki újdonsággal lepte meg annak idején az ország bányászatát (pél­ dául Mizserfán működött először az országban felső vezetékes villamosmozdony-vontatás), és a szerző öszszeállításában mindazon újdonsá­ gok megjelennek, amelyek az el­ múlt évtizedekben a magyar bányá­ szat technikai váltásainak is állo­ másai voltak. A fejtési eljárások és módszerek után a gépesítettség ala­ kulásán vezet végig a szerző jól szerkesztett ábrákkal, amelyeken a tartalmi összefüggések (például az egy munkahelyre eső gépi vágathaj­ tás aránya, frontfejtési teljesítmény 96 országos összehasonlításban stb.) is pontosan követhetőek. A hazai bányák műszaki fejlődé­ sének teljes körű bemutatása az utóbbi években több értékes mun­ kában, ám csak területi vonatkozá­ sokat felölelő módon jelent meg. A dorogi, oroszlányi meg tatabá­ nyai munkák mellett Lassan József a Nógrádi Szénbányák olyan teljes körű bemutatását nyújtja, ami a bá­ nyafejlődésen túl egyben alapot ad a nógrádi gazdasági fejlődés, tár­ sadalmi mozgások ismeretének bő­ vítésére, egyben hozzájárul az or­ szág fejlődésében betöltött szerep jobb megértéséhez is. A szerencsés feldolgozás révén a könyvet olvasó rátalál azokra a bányafejlesztésből indukálódó folyamatokra (munka­ erőmozgás, iskoláztatás-változás, művelődési központok létesülése), amelyek mindenütt szerves kísérői a bányászattal együtt fejlődő, vál­ tozó infrastuktúrának. E z mint szerzőnk könyve is mutatja - dina­ mikusan változik és ezek között a változások között az alkotó ember mindig megtalálja azokat a felada­ tokat, amelyek cselekvését folytono­ san, újra ösztönzik. A szakirodalom Lassan József munkájával fontos, a nógrádi szénmedence történetét sajátos metszetben feldolgozó kiad­ vánnyal gazdagodott. (Salgótarján, a Nógrádi Szénbányák kiadása.) K R IS Z T IÁ N B É L A ��Á ra: 1 6 - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e3994fa3add39d561bc36e0afe3f36b2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ddac7c91b73ac3895fca0a155bba1e52.pdf 9b6caf0aefd114997940d6828b9c6a60 PDF Text Text ��Tartalom 3 Serfőző Simon versei 4 Mátyás Győző: Sorják (novella) 7 Szokolay Zoltán versei VALÓ SÁG U N K 10 Kárpáti Sándor: Vitaminhiányos munkahelyi művelődés (vita) 13 Girasek K ároly: Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől (vita) 20 Bagó József: Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben (vita) 28 L öffler Tibor: Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom(tanulmány) 35 Kovács Ferenc: A salgótarjáni munkások és a politika (tanulmány) 42 Kautzky Norbert: Kisam erika (vers) H AGYOM ÁNY 44 Farkas M árton: 19 18 katonaforradalmárai 49 Csongrády Béla: A gyógyítástól a társadalmi változásokig 51 Madzsar L ili visszaemlékezése (Fancsik János) ABLAK 59 Lothár László: M ai örmény költők 60-68 Mai örmény költők versei (Lothár László és Konczek József fordításai) 69 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában II. 81 Tandori Dezső versei M Ű H ELY 84 Petőcz András: A szöveg radikális átalakulása (tanulmány) 89 Lőrinczy István versei 90 Zonda Tamás versei M ÉRLEGEN 92 Lőrinczy István és Zonda Tamás verseskötetéről (Siposhegyi Péter) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Németh János István D r. Tamáskovics N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, . 88.51968 N. S. Bagó József szociológus (B p .); D r. Csongrády B éla pártmunkás (Sal­ gótarján); Dr. Fancsik János orvos (Salgótarján); Farkas Márton törté­ nész (Bp.); G irasek K ároly nép­ művelő (Rétság); Kárpáti Sándor szerkesztő (Szakszervezeti Szemle, B p .); Kautzky N orbert költő (Bp.); Konczek József kölő (B p.); D r. K o ­ vács Ferenc (Társadalomtudományi Intézet, B p .); K öteles Pál író (Bp.); Lothár László költő, műfor­ dító (Bp.); L ö ffler Tibor tud.-kut. (V ác); Lőriczy István költő (Sal­ gótarján) ; Mátyás Győző író (B p .); Petőcz András költő (B p .); SerfőZŐ Simon költő (M iskolc); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p.); Szokolay Zoltán költő (Békéscsaba); Tandori Dezső író, költő, műfordí­ tó (Bp.); Zonda Tamás költő (Bp.) A munkahelyi m űvelődésről folyó vita előzményei lapunk 1988/2., 4. és 5. számában olvashatók. E számunk illusztrációs anyagát a Nógrádi Sándor Múzeum (Salgó­ tarján) gyűjteményéből válogattuk, beleértve Buharin munkáit is. (Fo­ tó: Buda László.) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S E R F Ő ZÖ SIM O N Megóvják Nem mázsás kövek erejét, szeretném magamnak legalább a nádszálakét, gallyakét. Ha az időbe kicsapva, meg-meghajolnak is muszájból jövő-menő fuvalmakra. D e emelvén föl az égnek, széltől, e bősz erőszaktól is megóvják a madárfészket. Tapasztaljuk Mintha csak szokásból: a kivívott győzelmet elbukni miként lehet, kipróbáltuk hányszor! S tapasztaljuk régen, hogy bár fölszabadulunk, csak épp a szabadságunk nem nyerjük el mégsem. 3 �M ÁTYÁS GYŐ ZŐ Sorják Munkásmozgalmi apokrif V íg csínyekkel és tanügyi reformokkal teli szakközépiskolás-esztendők után a régi hegesztődinasztia legifjabb sarja elődei nyomdokába lépett. Mint mondani szokás a család háta mögött dicső munkásmozgalmi múlt állt, amiből ifjunk számára rögvest két tanulság adódhatott: először, hogy az övé mögött bizony csak ez, míg másoké mögött, kevésbé spirituálisan, éppenhogy valakik, másodszor, s az előbbiektől aligha függetlenül, hogy ez a múlt ma már pontosan ott van. M ivel az ő felmenői, apja és nagybátyja valahogy nem akartak a szelek fordultával azonmód hatalomba, hivatalba érdemesülni, ennél távolabbra néztek azért, hiszen megfelelt volna nekik egy-egy igazán jó hegesztőpisztoly is. A fennsőbbség szándoka azonban homlokegyenest más volt, s így hősünk felmenői kapálózhattak eleget ne­ hogy egy napon oda kerüljenek, ahová legkevésbé kívánkoztak. Ez az oda ekkor még nem az az oda volt, bár nem sokkal később az utóbbitól is legfel­ jebb hajszál ha elválasztotta őket. Miután, a megfellebbezhetetlennek tűnő rangosítást mégiscsak elkerülendő valahogy, kifundálták közösen, hogy va­ lami csekélységnek gondolt makulával bepöttyözik egymást. A z ilyesfajta komplott amúgyis forsriftosan beillett a kor nemes praxisába, hiszen nyug­ díjukat szemezgető belügyér fogalmazók tudnának csak igazán „vallan i” arról, hogy az élcsapat osztályellenséggel vívott történelmi harcát, mint tá­ mogatta az állampolgári igyekezet: szomszédok, beosztottak, más alattva­ lók hunyhatatlan ébersége egy sötétben bujkálót el nem tévesztett. Így esett aztán, hogy ez a bőviben kicsírázott házmesteröntudat a két hegesztő jelentéktelennek és ártalmatlannak kigondolt eltévelyedésében is kis hí­ ján, a nemzetközi munkásmozgalom elleni galád összeesküvésre bukkant. Hogy ilyen ostobán, önként csapdába sétáltak, verték is volna már a fejü­ ket a falba, kissé későn azonban, mert már éppen ezt cselekedték velük - mások. Csodák csodája ennyivel meg is úszták. Mert a falnak is van te­ herbírása. s így elkezdett repedezni, csakúgv, mint a homlokzat, s megin­ gott az alap is. Mindenesetre hősünk felmenőinek számítása annyiban még­ is bevált, hogy korábbi érdemeik annak rendje-módja szerint kihullottak az emlékezetből, dolgozniuk pedig nemcsak lehetett, de mintegy a maga­ sabb régiókból való - melyekbe ők maguk be sem igen kívánkoztak végső száműzetésnek is tűnt. Igaz egy ideig még, nevük hallatára, különb­ különb helyeken összehúzódtak bozontos vagy ritkás szemöldökök, de az­ tán csak abbamaradt ez is, s az egymásra következő illetékesek figyelmé­ ben az ő esetük lassan a kabátlopási históriához lett hasonlatossá. Annál is inkább, mert a vihar idején valahogy nem tudták teli tüdőből fújni a v i­ torlát, minthogy úgy érezték, túl sok, számukra kevéssé, „fényes” fuvallat is igyekszik dagasztani a vásznat. Talán ezért is, hogy éppen az ő fáskamrájuk szélárnyékában húzódhatott meg a gyár ama két főnöke, akik nem állottak éppen a dolgozók toplistájának befutó he­ 4 �lyen. Vezetőik eme hősies kitartása - mármint a fáskamrában - adott gon­ dot eleget. Mindez azonban csak addig nyomasztotta őket, míg egy al­ kalmatos pillanatban, szerzett papi reverendában az elöljárók odébb áll­ hattak, bizonyítván, a mozgalmi konspiráció leleményességét, amelyik szö­ vetségét mímelve, megint csak túl járt a klerikális reakció eszén. A két munkáskiválóság híradást legközelebb Bécsből küldött, egy képeslapot, amin mindössze ennyi állt: „L esz még egyszer ünnep a világon” . A mieink ebből egy M U Kkot sem értettek és amint lehetett dolgozni jelentkeztek a gyárban. Ettől kezdve csendesebb évek következtek, s ekként a fam ília életében is csak az jelentett eseményt, hogy a dinasztia legifjabb sarja munkába állt. A pja mellé került, s ügyesedett szerfölött. Rövidesen azonban megint mozgalmasabb esztendők ígérkeztek, jelezte ezt az is, hogy új párttitkárt függetlenítettek a gyárba. Nyitott személyiség volt ő, kitetszett ez abból is, hogy kedvenc vízisportját nem csak titokban s szabad idejében művelte. Sok lóerős Krasznaja Zvezda motor után kapaszkodva húzatta magát nyal­ ka vízilécein mindig rátalálva az alkalmas hullámra, s egyensúlyozott ördö­ gi ügyességgel, rugalmasan. Bár a rossz nyelvek szerint ez a Krasznaja Zvezda egy taktikusan álcázott Johnson volt (hiszen nem elég a márka még a President is), ezek a rossz nyelvek azonban hamarosan belátták, hogy az ilyesfajta alávaló köszörülés helyett célirányosabb egyéb te­ vékenységet választaniuk. Vezérelte tehát ő a céget eszmeileg szilárdan, de nemcsak úgy tudománytalanul, mert majd minden hónapban elutazott E u ­ rópa nyugatabbra eső szegleteibe, tanulmányozandó a mozgalom plurali­ zálódó tendenciát. Hazatérve meg élen járt a munkáslakás-akcióban, csak hogy jó példával szolgálhasson: milyen tágas, korszerű, a fullasztó-mérgező negyedektől távol eső lakásokban lelnek majd otthonra a dolgozók egykoron. Am i meg a kollegiális kapcsolatteremtést illeti, abban volt csak igazán dinamikus és szeretnivaló, mert egyfelől bátran meghaladta az elő­ dök idejétmúlt aszkézisét, másfelől nagyonis partnernek tekintette munka­ társait, legkivált a nődolgozókat, bizonyos cél szerint. (S ha esetenként ez a nyílt partnerkapcsolati közeledés otrombán nem viszonoztatott - nos, a demokrácia szabályainak megsértése következményesül.) Igaz a dinasztia legifjabb sarja, látva-hallva egy s mást - még el nem jött idők szelleme szerint - nagyot mordult, de háború azért nem volt. Ám amikor megtud­ ta, hogy apja nem csekély párttitkári buzgólkodás segedelmével részesült idő előtt a nyugdíj áldásaiban, aláereszkedett a vörös köd és borult az in­ tarziás funkcionáriusi asztal birtokosával egyetemben. Folytatás azonban nem eshetett, mert az apa váratlanul ágynak dőlt, ápolással telt az idő, míg csak a szív bele nem fáradt a hirtelenvést reá szakadt, nagy-nagy nyugalomba. - Béke szállta meg ekkor a legifjabb sarj lelkét és elmenvén a a pátttitkárhoz így szólt: - M últja és hűsége okán, valami méltóbb helyen a gyárban, legalább egy emléktáblát megérdemelne. Ez volna a kérésem. Fészkelődött, krákogott a deli pártmunkás míg a helyénvalónak gondolt válaszra lelt: - Tudod, apád múltjában van egy kényes, tisztázatlan ügy. A z elvtársak is úgy gondolják. . . 5 �N o erre már a legifjabb sarj elvesztette a mértéket (igaz az ilyen mér­ tékkel nem is igen lehetett mást tenni), fölugrott és a párttitkárt azonmód begyömöszölte a páncélszekrénybe, abba ahol a munkások esedékes bére is volt, a kulcsot meg kihajította az ablakon. A dörömbölésre, kiáltozásra odagyűlt az egész vezetőség s lett nagy lótás-futás, kapkodás, D e hiába volt a négykézlábas iparkodás, a kulcs nem került meg sehogyan sem. K ér­ lelni kezdték erre a legifjabb sarjat, szabadítaná ki a párttitkárt fogságá­ ból, végtére is ő a legjobb hegesztő a gyárban. Megenyhült valamelyest a legijabb sarj, szerszámaiért ment, s visszatérvén nekikezdett a munkának. Amint számottevő nagyságnyit kivágott az ajtóból, nekibátorodott a bent­ rekedt is - emigyen ordítva: - Csak az apád emléke miatt nem csukatlak le! - Kései rehabilitáció - morgott a legifjabb sarj s dolgozott tovább akkurát, mígnem szorgossága eredményeként egy karvastagságnyi sarló-kalapá­ csos embléma díszelgett a páncélajtón. - N e vicceljen már - rökönyödött meg a vezetőség uniszonóban - mi­ hez kezdjünk ezzel? - H át éppen ez az - válaszolta a legifjabb sarj - , hogy maguk nem tud­ ják. D e azért, ha az ott benn életképes ezen is ki tud bújni. H a meg nem, hát. . . Amúgy meg magunkkal sem akartam kiizélni. A pénzt ekkora résen át éppen ki lehet venni. S a legifjabb sarj, hegesztőrostélyát komótosan kisétált a szobából. 6 feltolva, mint dologtalan lovag, �SZO K O LA Y ZO LTÁN Legenda Túl hetedhét láthatáron, nyolcadrét hajlott világon, óperenciás Dunánkon, s túl megannyi büszke házon, hol a népet megszámlálják, van egy dombvidék: ragadozó rét. S ama rétnek egy zugában, végső kisded parcellában, M ária-fa árnyékában jászlat rejt a sár. Leszállunk a villamosról, megyünk síró mesterünkhöz, dehogyis vagyunk királyok, lyukas a zsebünk. G áspár csak a földet nézi, s mondogatja: lassan lépni, mert a nagy port meg kell érni. Lajos lépdel G áspár megett, hómezőknek festőjétől kapott kölcsön Menyhért nevet. Leghátul én, a szerecsen, ki már egyszer arcra bukott, végül mégis ide jutott. Megállunk a szent jászolnál, szemüvegünk pára lepi, húsvét van-é vagy karácsony, nem tudhatja bizton senki. Sírdogál az Istenfia, üdvözöljük illendően; őrzi fácska-nagymamácska, valahai Új M ária a megfordult, új időben. 7 �Kolostor H a egy-egy pont, akár a csillag, két arc között át is hevül, nem érthetjük, miféle hírt ad, visszfénye nem gyúl már belül; csak fölsoroljuk bűneink és mutatjuk apró sebeink, aztán a riadt széttekintés következik: mi lesz? megint győznek a kölcsönös szánalmak: csatakos, gyűrött le p e d ő k - - avagy a száj szélére alvadt csíkot látjuk? a múlt időt? s ha jó is olykor egymás mellett elüldögélni fullasztó fü stb en ---- --- feledtük már a nyelvet, röptét elunva hull a szó, pecsétes lesz a büszke abrosz, projekció a tiszta vágy, s hasonlatossá korsó habhoz a hit, hogy nem hiszünk szabályt; mert minden pont, akár a csillag, csak áthevül, aztán kihúny, s vaksággá oltja álmainkat e kies dormitórium. S �Csigavonal Betérek az általánosítóba, rámszól a szép hölgy: ma nincs félfogadás, azt felelem: én egész vagyok, nem félek, egészen bizonyos. Néha minden épp ilyen bizonyos, főképp úgynevezett válságidőben, vaskerekek nyomai az arcon, verses füzet lapján lábnyomok. M iféle fehér lábnyomok borítják be az utakat hazáig; nem hozza vissza az idomárnak, kihullt a szó szájából a pálca. M egállok olykor némely borozóban, nem mintha innék, nem minthogyha írnék, csak mert hátha éppen ott szeretnének panaszkodni nekem a kiszolgáltatottak. Gyermekeikre gondolnak a kiszolgáltatottak, földre pöccintik a versek hamvát, rendelnek néhány pohár általánosítást, fölhajtják lassan, ébren alszanak. Honnan tántorogsz, Magyarország, Budapest nevezetű májad meddig bírja, meszes lábnyomok kanyargó sora; építési terület közepén csigavonal. Vannak statisztikák, mint a mentőautók, k eresztülszáguldanak rajtunk szirénázva, piros zsibbadtság önti el a közvéleményt, hadd vigyék kórházba a tényeket. Hörögnek a tények az elfekvőben, kényszeredetten borotválja őket a borbély, szép hölgy akasztja ágyuk végére a jelszót, begördül a vizit: fennkölt boncolás — 9 �valóságunk_______ K Á R P Á T I SÁN D O R Vitaminhiányos munkahelyi művelődés Jól tette a Palócföld szerkesztősége, hogy vitát kezdeményezett a munkahelyi művelődés problémaköréről. És jól időzítette a véleménycserét, mert a re­ formfolyamatok kibontakozása nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalmi, politikai, kulturális életben is régi beidegzettségeket kérdőjelez meg, ellent­ mondásokat hív elő, feszültségeket termel és változásokat indít el. Ha ugyanis változnak a gazdaság körülményei, megnő a vállalati önállóság, megszűnik a veszteségesen termelő üzemek támogatása stb., akkor átalakulásra kényszerül a munkahelyi művelődés is. Ahogyan kibontakoznak a gazdasági reform fo­ lyamatai, elkezdődik és felerősödik a politikai intézményrendszer reformja, ugyanúgy érlelődik a változó világhoz igazodó, új művelődéspolitikai kon­ cepció is. Ilyen összefüggésben tarthatatlanná lesz a munkahelyi művelődés jelenlegi felfogása és gyakorlata, szükségessé válik átértékelése. Ezért üdvözlöm a témakör polemikus felvetését, a közös eszmecserét és az időpont megválasztását. Örülhetünk annak is, hogy két olyan avatott szerző színvonalas elemzéséhez és javaslataihoz kapcsolódhatunk, mint amilyen Marschall Miklós és Nyilas György vitaindítója. Kevésbé érzem viszont sze­ rencsésnek a dolgozat arányait; azt, hogy a tanulmány több mint kétharmada a munkahelyi művelődés kialakulásának, történetének (kissé egyoldalú) kri­ tikai leírásával foglalkozik, és kevesebb, mint egyharmad rész jut a mai vál­ lalati kulturális tevékenység korszerű funcióinak felvázolására. Igaz, ez sem kevés, ez is figyelemre méltó hozzájárulás a munkahelyi művelődés megújí­ tásához, de a fordított arány célszerűbb lett volna. A munkahelyi művelődés körül valóban sok a tisztázatlanság, nem kevés a torzulás, a megoldatlan probléma. Azt azonban túlzásnak érzem, hogy „a munkahelyi művelődés kezdetektől fogva neuralgikus területe a közműve­ lődésnek. Kevés olyan dolog van - állítják a szerzők —, amiről annyit ír­ tak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy” . Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy a munkahelyi művelődés ideológiailag túlsúlyossá vált, túlságosan kitágultak határai, hiszen „vállalati szinten is tár­ sadalmi célokat fogalmaznak meg a művelődés terén. .. A művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyományos lakóhelyi, szabadidős kínálattal” . Helyeslem azt a felfogást is, hogy „a kultúra.. . akkor leli meg igazi funk­ cióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Kérdés azonban ki, hol húzza meg ezt a határt, ki, mit ért ezen a gyakor­ latban. Mert nézzük csak, hogyan folytatják a szerzők az idézett gondolatu­ kat? „Azt viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munka­ ló �megosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen. Létének ez elsődleges funkciója.” Valóban ez a legfontosabb. De nemcsak ez. Nem itt és most találkozunk először az olyan nézetekkel, miszerint a munkahelyen dolgozni kell, nem pe­ dig művelődni és szórakozni. A munkahelyen - halljuk, olvassuk - a fegyel­ met kell számon kérni és nem a demokráciát. Az üzemben, vállalatban, szö­ vetkezetben, intézményben, hivatalban valóban termelni, dolgozni, alkotni kell. Ez az alapvető kötelességünk és érdekünk. Méghozzá fegyelmezetten, hatékonyan, a minőségi követelmények szerint, nyereségesen, a hazai és a nemzetközi piac értékítéletének megfelelően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkahelyen nem lehet és nem kell művelődni, közéletre nevelni, demokráciát tanulni és gyakorolni. A szocializmus körülményei között — a reformok idején, a társasági törvény hatályba lépésekor is - a munkahelyek nemcsak a kenyérkereset forrásai, hanem a tanulás, a kulturállódás, a közélet, a politizálás színterei, az emberi kapcsolatok, a gondolkodás és magatartás alakításának alkalmai és lehetőségei is. Életünk nagyobbik része munkahelyünkön zajlik. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a közös munka - a szerelem után — a legszorosabb emberi kapocs, a legfőbb közösségi kohézió. Mind a munkaadó, mind a munkavállaló a szo­ cializmust építő társadalom állampolgára, aki - különböző szinten és módon, de - érintett és érdekelt önmaga és a közösség anyagi, szellemi kondícióinak javításában, az élet- és munkakörülmények fejlesztésében. Hogy ez a kötődés, a közösségi aktivitás, felelősségérzet még gyenge, s olyan amilyen, azt tudjuk. De a reformoktól, a társasági törvénytől - a többi között - éppen azt remél­ jük, hogy erősödik majd az érdekeltség, a tulajdonosi tudat. Nem arról van szó, hogy felülről előírt kulturális akciókkal és rendezvé­ nyekkel terheljük az embereket és a munkaidőalapot. Nincs szükség a mun­ kaidőben megtartott erőszakolt szemináriumosdira, a demokráciáról szóló elő­ adásokra és sok más, öncélú, kipipálható, formális üresjáratra, párhuzamos megmozdulásokra sem. Ám amikor a profiltisztítás, a helyes, ésszerű munkamegosztás érdekében újragondoljuk dolgainkat, amikor hangsúlyozzuk a munkahelyek első számú feladatát, az értéktermelő munkát, a hatékony, jö­ vedelmező gazdálkodást, ne essünk át a ló másik oldalára: ne akarjuk kiszo­ rítani sem a művelődést, sem a politizálást, mert ez egyszerűen lehetetlen. Megvalósíthatatlan, mert munkaértekezletek, demokratikus fórumok, politikai gyűlések és ünnepségek, kulturális rendezvények ezután is lesznek a munka­ helyeken. És nemcsak direkt formában, hanem indirekten, áttételesen, közve­ tetten is. Az emberek ugyanis munka közben és a szünetekben is beszélgetnek a tv-műsorról , a fociról, a divatról, a megélhetés gondjairól és ezeregy más témáról. És a munkahelyi művelődés sem csak a vállalati tanfolyamokon, a szakmai továbbképzéseken folyik, hanem az emberi érintkezésben, a vezető és beosztott viszonyában is megnyilvánul. Kitapintható már abban is, ahogyan a gyári portán fogadják az embert, és folytatódik azzal, hogy milyen tiszták az irodák, az ebédlők, a műhelyek, ahogyan megrendeznek egy vállalati ün­ nepséget. Valóban rendet kell teremtenünk. Jobban el kell különíteni az összekuszálódott dolgokat, tisztázni szükséges a profilokat. A munkahely nem lehet klub és a gyűlésezgetések színtere. A munkahelyi művelődésnek csakugyan és mindenekelőtt a vállalati gazdálkodáshoz kell kötődnie, azt kell segítenie. Most például elsősorban a szakképzést, továbbképzést, átképzést. De érzé­ 11 �kelnünk szükséges, mi az ésszerűség, a szocialista viszonyoknak megfelelő ru­ galmas racionalitás. Hogy a munkahelyek - rendben, fegyelemben, teljesít­ ményben, de a légkörben, az emberi viszonyokban is - hasonlítsanak egy szocialista ország vállalatához, iskolájához, kutatóintézetéhez, ÁBC-áruházához. Osztom Marschall Miklós és Nyilas György nézetét abban, hogy a munka­ helyi művelődés sikertelensége okainak elemzése meghaladja a tanulmány ke­ reteit, túlmutatnak a művelődésügyön. Tisztázatlanságok, összefonódások, párhuzamosságok, formális vonások, látszatmegoldások, felülről vezérlés, a tényleges szükségletek és a vágyak összekeverése nemcsak a munkahelyi mű­ velődésben, a közművelődésben vannak jelen. Ezek a gondok és dilemmák tettenérhetők a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden te­ rületén. Emlékezzünk csak az 1974-es közművelődési párthatározat és az 1976-os közművelődési törvény — értékes elemeivel vegyes - illúzióira. A realitások és a vágyak eltéréseire. Mert igaz, hogy a munkahelyi művelődésben érdekelt valamennyi szerv és szervezet — köztük a szakszervezetek is - többet tehet­ tek volna az előrelendítő korrekciókért, de a problémák gyökerei mélyebben keresendők. A gazdasági nehézségekben, az ideológiai bizonytalanságokban, az értékrend torzulásában. A tanulás, a művelődés leértékelődésében. A mű­ veltség, a tudás, a szellemi munka presztízsveszteségében. A pénzhiányban, a támogatások csökkentésében, a fogyasztói kultúra térhódításában, a kommercializálódásban, a túlhajszolt életmódban. A munkakultúra, a mindennapi kul­ túra színvonalában. Intézményrendszerünk állapotában, a kultúra munkásainak erkölcsi, anyagi megbecsülésének hiányosságaiban. A szűk körű és rövid távú érdekek dominanciájában, a külsődleges hasznosság fetisizálásában. Sorolhatjuk a kérdőjeleket. Micsoda különbség van a kultúra, a művelődés fontosságáról szóló deklarációk és a „nem termelő szféra”, a maradékelv alapján finanszírozott kulturális terület kezelése között? Milyen például a gazdasági, politikai, tömegszervezeti vezetők művészeti kultúrája, ízlése, kul­ turális ismeretszintje és tájékozottsága? Elgondolkodtató, hogy miközben megnő a szellemi munka hányada a különböző termékekben, áruféleségekben, növekszik az emberi tényező szerepe, aközben csökken a műveltség tekinté­ lye, romlanak a művelődés kondíciói, működési zavarokkal küzdenek a kul­ turális intézmények, a művészeti alkotóműhelyek. Itt, s ebben kell változtatni, hogy vitaminnal dúsítsuk a munkahelyi műve­ lődést. Új művelődéspolitikai koncepcióra van szükség ahhoz, hogy a kultúra világában is a feje tetejéről a talpára állítsuk a dolgokat, s a művelődés ten­ nivalóit a változó valósághoz, a kor követelményeihez igazítsuk. Ez lehet a feltétele a munkahelyi művelődés megújulásának. Annak, hogy változzék az irányítás jellege, nagyobb teret kapjon az alulról építkezés igénye, a kezde­ ményezőkészség, az önszerveződés, a munkahelyek önállósága, erőteljesebbé váljék a kulturális érdekvédelem. A gazdasági helyzet 1932-ben sem kedvezett a művelődésnek, Hóman B á­ lint, Horthy kultuszminisztere mégis ezt nyilatkozta: „ . . . A kultúrpolitikát nem ismerhetem el a fináncpolitika függvényének. Egészséges nemzeti fejlő­ dés csak a gazdasági és kulturális érdekek egyidejű és egyenletes istápolása mellett képzelhető el. Aki az ellenkezőjét hirdeti, a nemzet életgyökereit ássa alá.” Azóta 56 év telt el, ebből 43 esztendő a felszabadulás óta, a szo­ cialista építés körülményei közepette, a szocialista kulturális forradalom szellemében. 12 �GIRASEK KÁROLY Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől A vitaindítónak szánt cikk már címében jelzi, a témáról csak kérdőjelekkel lehet beszélni. Bennem is kérdések, hiányok, ellentmondások merülnek fel, amikor hozzászólásra adom a fejem. Hozzászólásra? Hiszen ahhoz, amit a szerzők leírtak és Marschall más cikkeiben olvasható, nem igen lehet „hoz­ zászólni” . Pontos, alapos elemzése az üzem és a művelődés kapcsolatának. Inkább saját tapasztalataimat osztanám meg az olvasóval, azzal a szándék­ kal, hogy a vita további részében - talán nem csak népművelők részéről e nézőpont is megméretik. Ha munkásművelődésről, üzemi művelődésről elmélkedünk, mindazokon a változókon túl, amelyek a cikkben taglalva vannak, további differenciá­ kat kell tenni. Egészen más arculatot ölt az üzemi művelődésnek jelzett te­ vékenység, ha egy nagyüzemet vizsgálunk, mely saját városában több ezer embernek ad munkát, közöttük néhány, a kultúra terjesztésére rendszere­ sített, hivatásos népművelőnek is. A költségvetésben is jut némi pénz e célra, s talán egy klubja, könyvtára, esetleg saját művelődési háza is van az üzemnek, hogy történjen benne valami. Nem lebecsülendő egy ilyen nagy­ vállalatnál az a szellemi erő, amely az irányításban, a tervezésben, az üzemeltetés szervezésében, az adminisztrációban, a piac kezelésében mű­ ködik. S ha nem is mindig humán „tudománykodást” de egyfajta szellemi készenlétet megjelenít. Ezekben az üzemekben valamilyen szinten felismer­ ték, hogy az áru értékét egyre inkább a benne megtestesülő szellemi érték is méri, nem csupán a felhasznált nyersanyag. Tudják, hogy ehhez képzett szakemberek kellenek. Többnyire az is tudatosult, hogy megfelelő formatervezéssel, csomagolással, tehát valamilyen kultúrált megjelenéssel jobban eladható az áru. Mindezek következtében itt több keresnivalója van a kul­ túrának. Legalábbis reménye arra, hogy valam i - akár öntevékenyen is elinduljon, hogy az érdeklődő emberek maguk is sürgessék az új megismeré­ sét, a több tudását, mert életükhöz, a mindennapi kenyerükhöz kell. A nagyvállalat tradíciókkal, hosszabb ideje együttdolgozó csoportokkal, ki­ alakult hagyományokkal is rendelkezik, melynek értéke felbecsülhetetlen, ha a szakmai és az általános művelődés serkentéséről gondolkozunk. A vitaindító tanulmány tényei itt is igazak. Am it viszont én vettem szemügyre, az a másik oldal. Talán a másik vége ugyanannak a dolognak. Nógrád néhány városának valóban hatalmas üzemét leszámítva, azt hi­ szem, a kistelepülések kisüzemei jellemzik inkább az itt folyó ipari tevé­ kenységet. Ez talán a településszerkezetből is következik. S, hogy ezek kö­ zött az önállóság, az irányítás, a termelési adottságok tekintetében van­ nak különbségek, ugyanúgy igaz. mint az elérhető fizetések, vagy az érvé­ nyesülési lehetőségek közötti eltérések léte. Azon a környéken, ahol már több mint egy évtizede élek, nem a nagy­ üzem a jellemző. K is falvak, kevéssé kiépített infrastruktúra, és kis üzemek 13 �alkotják a tipikus formációt. Ezek az ipari munkahelyek sem tekintenek nagy múltra vissza. A z „öregebbek” úgy 15, esetleg 20 éve szerveződtek, de van közöttük 10 év körüli is. Több ilyen munkahelyen jártam. Módom volt megfigyelni az ott dolgozók munkáját, kitudni gondjaikat, megismer­ ni megélhetési lehetőségeiket. N o meg az üzem vezetőinek tennivalóit, szán­ dékait. Többekkel beszélgettem tapasztalataikról, véleményükről és lehe­ tőségeikről az üzemi művelődéssel kapcsolatban, a kultúra rangjáról a ter­ melésben. Megértem persze, ha ezekben az üzemekben nem a kultúra a leg­ főbb gondja a vezetőknek. Ezek a kisüzemek sajátos körülmények között jöttek létre. Annak idején a falvakban a munkaalkalom-teremtés nemes szándéka kerestette meg a községi vezetőkkel azokat a nem túl távoli nagyüzemeket, amelyek hajlan­ dók voltak - nem kevés kompromisszumot vállalva - telephelyet nyitni vidéken. Aztán volt idő, amikor az ebből adódó gondokat az alapító üze­ mek fel is emlegették, főleg ha nem ment jól az üzlet. Mégis ők szabták meg a feltételeket, támasztottak követelményeket, míg ők a minimális ál­ dozatot és kockázatot vállalták. Ha a községben volt egy megfelelően nagy helyiség ahová ki lehetett te­ lepíteni a fővárosi vállalatoknál már nem használt gépeket, megnyílhatott 30-50, esetleg 100 munkahely. Egyszerű termékek, vagy résztermékek elő­ állítására toboroztak embereket. A munkavállalók részvétele teljesen de­ mokratikusan szerveződött: akinek megfelelt a munka és a fizetség, je­ lentkezett. Aztán akinek nem, . . .az is - mert nem volt más. A községek mégis sokat áldoztak a nagyvállalatok kegyeiért. Volt ahol új épületet húztak fel, volt ahol a művelődési házat adták el, máshol a tanács költ­ ségvetéséből vásároltak alkalmasnak tűnő házat. Sokszor - az azóta is megmaradó - átmeneti szándékkal, mert joggal bíztak abban, hogy az anyavállalat később gondjaiba veszi az üzemet is. . . Persze olyan munkalehetőséget kellett teremteni, ahol mielőbb indulhat a termelés. Olyan munkát, ami nem igényel különösebb szakértelmet, meg­ tanulható egy-két nap alatt. E gy munkadarab, egy befogás, egy gomb, egy kar, csere - típusú részműveletek dominálnak ezekben az ipari decentrumokban. Hogy ez az iparnak, a nagyvárosi vállalatnak jó volt-e, nem tudom. Biztosan volt számára előnyös oldala, például az olcsó munkaerő. Különben nem álltak volna kötélnek. Noha az is igaz, nem ők akarták jobban ezt a kitelepülést. Hogy az embereknek jó volt-e, azt már inkább meg tudom becsülni. E gy szempontból igen. Helyben volt munkájuk, ke­ resetük. Javult életszínvonaluk, nem kellett eljárni a községből. Mindez örömmel töltötte el őket. Akkor még nem tudták - sokan ma sem érzik hogy egy régen korszerűtlenné vált termelési technológiát akasztottak nya­ kukba, mely önerőből megújulni képtelen, s csak konzerválja az elmara­ dott gyártási viszonyokat. Ennek nemcsak ipari hátrányai vannak, hanem az üzem, az emberek anyagi, termelési fejlődésében is kialakul egy egyre növekvő lemaradás az igazi ipari termeléstől. No nem mondom, hogy az itt dolgozó emberek számára nem nyílt ki a világ, s nem tanultak újat. D e! Tanultak! Csak sokkal kevesebbet, mint amit a kor megkíván. A mun14 �kájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakkép­ zettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét. Munkásainak? Beszélhetünk itt munkásságról? Aligha. Beszélhetünk olyan körülményekről, amelyek elindítják a „nagykönyvben” leírt „munkássáválás” folyamatát? Nem valószínű. K evés üzemnek adatott meg, hogy valamelyest kialakult kollektívát, idős, hozzáértő szakikat vehettek át. Tartással, tapasztalatokkal, munkásöntu­ dattal. A többiek a falu mezőgazdasági lakosságából toborzódtak, s ahol a munka megengedte, a nők közül. A földhöz, a mezőgazdasági termelés­ hez való kötődésük ugyanúgy megmaradt, mint világnézetük, szokásaik. A pénzkeresés után ugyanúgy ellátták a faluban kialakult életmód, életritmus követelte teendőket, mint korábban, művelték a földet, nevelték az állato­ kat. Volt idő, amikor ezért meg is bélyegezték a szorgos, földi munkában, állattartásban örömét lelő üzemi dolgozót. (Az utóbbi évek gazdasági kény­ szere - mind az egyén, mind a társadalom részéről - átértékeltette e ko­ rán kiosztott megrovást.) A z üzemekben jelentkező feladatokat ilyen ismeretekkel is el lehetett lát­ ni. Sok-sok üzemet láttam belülről, s az a meggyőződés alakult ki bennem hogy ez nem más, mint egy modern bedolgozói szisztéma, ahol a manufaktúrális termelés határán lévő egyszerű munkaműveletek végzésére szer­ veződött embereknek azt az előnyt is megadják, hogy nem kell hazavin­ niük a munkadarabokat. Tervező, elemző, előkészítő munka ezeken a helyeken nem folyt. Nem is volt hozzáértő gárda, aki új termékeket vezethetett volna be, új piacot ke­ reshetett volna. Meg erre azért sem v olt mód, mert ők kizárólag a nagyvá­ rosi cégnek termeltek, s többnyire nem is készterméket, hanem részegysé­ geket. Néhány mérnöki végzettségű ember irányította ezeket az egységeket, s a 100 főt közelítő létszámú telepeken is maximum 10 középkáderrel el lehetett látni a termelés szervezését. Ezek a közvetlen munkairányítók a dolgozókból választódtak ki, de az üzem vezetői legtöbbször nem falube­ liek. M ásik, nagyobb községből, vagy közeli városból járnak ki naponta. Az utóbbiak nemigen ismerhetik a falusi létet, gondolkodást és élethelyze­ tet. Közben változik a világ, s a máshol is nyíló új munkalehetőségek a la­ kossági összetételt is megváltoztatták a legtöbb községben. Az emberek előtt egyre jobban megnyíló kapuk, a közlekedési lehetőségek, no meg a falvak magukbaforduló zártságának oldódása sokakat ösztönzött arra, hogy más településen vállaljanak jobb munkát. A z üresen maradt munkahelye­ ket más településrészekből vagy községekből „beingázók” foglalták cl. A községi üzembe „bejár” a vezető réteg, de sokszor még az igazgatási, okta­ tási feladatokat ellátó emberek is naponta máshonnan jönnek. Más kultu­ rális és életfeltételek közül, más közösségi hagyományokat hordozva ma­ gukban. A községben élő néhány műszaki vagy agrárértelmiségi - nem is beszélve arról, ha van jogász, vagy más oklevéllel rendelkező —, ha ott la­ kik is, egészen messze vállal munkát. Így hát a község és a termelőegysé­ gek viszonya igen összekuszált, s már távolról sem igaz, hogy a falu szabad népének ad méltó megélhetést a telephely. Am ire mindezek rámutatnak: sem a termelés maga, sem a közösség nem szervesen alakult át. 15 �A munkamegosztás a központ és a periféria között nagyon ellentmondá­ sos, továbbá a kvalifikált munka iránti igény és az elosztás is nagy különb­ ségeket mutat. A központ osztja el saját belátása szerint a megtermelt pénzt is. Bérre, termelésfejlesztésre, beszerzésre, no meg kultúrára is. Amennyit a központ indokoltnak lát vagy adni tud, annyi pénz kerül a telephelyre. Sokszor megcímezve, hogy mire használható, konkrétan mire költhető el. S, hogy egy üzemi művelődéssel foglalkozó írásban miért boncolgatom ilyen részletességgel ezt a területet? Mert ezeken a tényezőkön nagyban múlik, hogy szükség van-e a termelési és közismereti tájékozottságra, a társadalmi-közéleti információkra, demokratikus, közösen döntő, alakító és felelősséget vállaló közéletre. Itt a legkeményebben jelentkezik a terme­ lési szerkezet és a kultúra - negatív - kölcsönhatása. Mert hiszem, hogy az üzemi művelődést csak ezek összefüggésében lehet vizsgálni. A telephelyek felelős vezetői, kik sokszor a község politikai életében is jelentős szerepet betöltő személyek, nem dönthetnek arról, hogy az 50 -10 0 főt foglalkoztató üzemük éves termeléséből, esetleg milliós nyereségből visszaosztott több mint 2000 (!) forint közművelődési célra fordítható öszszeget mire költhetik. Nem tévedés! Kettőezer forint. Kevesebb, mint amit egy 3-4 tagú család költ kultúrára, ha nagyon nincs rá pénze. Kettőezer! Volt: 1986-ban. Lehet, hogy már ez is elfogyott. Az utóbbi években kultú­ rára ekkora hatalmas összeget már nem szabad elpocsékolni. N e higgye a kedves olvasó, hogy én ezen csak ironizálni tudok. Nem én, a helyzet ma­ ga ironikus. D e miért is kell az üzembe a művelődés? Nem elégedhetnénk meg azzal, hogy a települések alapellátása megfelelő, s az emberek anyagi és egyéb lehetőségeik szerint maguk választanak, mikor mivel töltik idejüket, s mi­ kor miben művelik magukat? Ennek csak egyik, s nem is igazi magyarázata a rohamosan fejlődő technikai színvonal által megkövetelt széles látókör és szakmai felkészültség, a továbblépéshez nélkülözhetetlen tudás, az emberi tényező, stb. Ezek a fenti körülmények között szinte nevetségesek, mert funkciótlan elvárások... Nos a falvak többségében nincs megfelelő közművelődési alapellátás, sok ilyen kisüzemet „eltartó” településen tanács, de még felső tagozatos is­ kola sem működik. Könyvtár, kultúrház, ha van is, ritkán van nyitva, gond a fűtése, s nem igazán vonzó, közösségteremő, kapcsolatmelegítő hely. Itt bizony lehetne valamilyen pótló, vagy szükségszerűen alapellátó funkciója az üzemen belüli művelődési életnek. De ki finanszírozza? Az egyik kulcs a pénzalapok újraelosztásában, s nemcsak tényében, ha­ nem kialakult, megcsontosodott rendszerében van elrejtve. Ugye mindanynyian azt tanultuk valamikor, hogy a szocialista társadalom gondoskodik tagjainak ingyenes egészségügyi és kultúrális ellátásáról, és szolgáltatások sokaságával, az állam gondoskodásával teszi boldoggá életünket. Mindezt miből? Abból, hogy az emberek által megtermelt pénz egy részét nem fi­ zeti ki annak, aki termelte, hanem visszatartja, hogy a fenti nemes célok érdekében feltételeket tudjon teremteni. Értékes, szocialista tartalmakat hordozó formákat finanszírozni. Kellett ez, mert az ember - ha ily bölcs előrelátással nem gondoskodnak róla - képes lett volna saját szűklátókörű­ ségének engedve a nemes kultúrára fordítandó pénzt más dolgokra költe­ ni. Felélni, vagyont, házat, autót gyűjteni belőle. Mert az ember nem lát­ hatta a társadalom előtt álló hatalmas célokat. N o meg az igazságosabb 16 �elosztás jegyében is meg kellett szervezni, hogy ne annak jusson több, aki­ nek úgyis van, hanem egyformán mindenkinek, szükségletei szerint. Hogy ez a gazdálkodási-pénzügyi szisztéma tartható vagy nem, én nem tudom eldönteni. Talán még működőképes is lehetett volna, ha az elvont össze­ gek valóban oda kerülnek vissza, ahol keletkeztek, s olyan célra fordítód­ nak, amiért kivettük az emberek zsebéből. De a nehéz gazdasági helyzet minden időben azt eredményezte, hogy a központi pénzeszközökkel taka­ rékosan kell bánni, s átmenetileg (!) csökkenteni kell azokat a kiadásokat, amelyek nem közvetlenül szolgálják a termelést. No ezen a ponton több hiba is van. Az egyik, hogy olyan kiadásokat csökkentett a pénzügyi kormányzat (átmenetileg), amely összegeket vala­ mikor azzal a jelszóval nem fizetett ki az embereknek, hogy természetben, intézményekben, lehetőségekben biztosítja a kulturális alapellátást. Olcsón, mindenki által elérhetően. A z így elvont pénzt tehát, ha nem erre fordító­ dik vissza kellett volna adni azoknak az embereknek, akik megtermelték, hogy a maguk képére teremtsenek belőle saját kulturális mozgásteret. A z újraelosztás szisztémája a kistelepüléseket különösen sújtotta, s egy­ ben azt is jelentette, hogy oda már szinte semmi sem került vissza. Itt nem teremtődött meg a művelődés elemi feltétele sem a munkahelyeken. D e nem segítette elő azt sem, hogy a falvakban a közösségi létesítmények job­ ban működhessenek, mert a más székhelyű, esetleg más megyében lévő anyavállalat nyereségéből a központja szerinti városnak adózott. Más tá­ jon, más megyében lévő telephelyének községfejlesztésében, ha akart vol­ na is, nehezen vehetett részt. D e a legtöbb nem is akart. Ahol a községek munkaképes lakosságának közel egyharmada dolgozott a nagyobb vállalat­ nak, a falvak ellátásának szervezésére esetleg adott több-kevesebb pénzt. D e ezt soha nem tartotta természetesnek. S, hogy a kitelepült egységek kö­ zül sok időközben veszteségessé vált, s nem is volt mit elvonni, vagy ilyen címen visszaadni, inkább következménye ennek a finanszírozási rendszer­ nek. mint elfogadható magyarázat. A z itt dolgozó emberek, akármilyen jól tették dolgukat, nem változtathatták meg eredményességüket. N em rajtuk állott. Itt már nem kerülgethetem, ki kell mondanom. E z egyfajta gyarmatosí­ tása a községeknek, és kizsákmányolása a tagegységekben dolgozó embe­ reknek. Lehet, volt idő, amikor mindez a haladás elősegítője volt, de ma már látható, hogy egy szervesebb, öntörvényűbb, noha később induló ipar­ fejlődés önálló vállalkozásra épülő útjai magukban hordozták volna a progressziónak azt a lendületét, ami a közös érdekek alapján előbbre vitte volna mind a termelés, mind az emberek ügyét. H a egy munkahely nem biztosítja az ember fizikai újratermelését sem az általa nyújtott fizetéssel, nyugodtan mondhatjuk, kizsákmányolja. S ma a fizikai lét fenntartásához az emberek többségének önkizsálkmányolást folytatva kell más munka után is néznie, hogy élni tudjon. S, hogy szel lemileg is épüljön, arra sem for­ dítunk figyelmet. Nem biztosítunk számára időt, pénzt, hogy másnap több tudással, felkészültebben, tájékozottabban tudjon új munkához fogni. Ha nem adjuk meg a lehetőségét, hogy a termelésben értőn érdekelt lehessen, nem teszünk mást, mint a bérrel a fizikai munkára fordított erejét vesszük meg. Nem megfizetjük, megvesszük. Olyan piaci áron, ahogyan azt legol­ csóbban lehet. 17 �Ha a kistelepülések üzemeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy kényszerek ha­ tározták meg minden lehetőségüket. A telephelyek dolgozója - csupán a munkáját alapul véve - nem érdekelt a művelődésben, ismeretszerzésben. Abban amit csinál, jelenleg nem dönt. Hogy hogyan csinálja, abban sem. Nem érzi közvetlen hatását, legfeljebb az év végi beszámolóban, hogy nye­ reséges volt-e a vállalat vagy sem. Ezekben az üzemekben a dolgozó emberek szívesen tanulnának újat, örömmel ismernék meg az új gépeket, technológiákat. D e erre azért sem kerül sor, mert sem új gépre nincs pénz, sem új árut nem tudnak a régie­ ken előállítani. M arad továbbra is az anyavállalat igényei szerinti alkat­ részgyártás vagy összeszerelés. Úgy 6-8 évvel ezelőtt, mikor a munkásművelődés még jobban a figye­ lem középpontjában állt, magam is megpróbáltam, munkatársaimmal együtt, a telephelyek kollektíváinak valami olyant adni, amit korszerűnek, jónak láttunk, amit elvárt tőlünk az irányítás, amit nekünk adni kellett. Közve­ títeni a haladó kulturális eredményeket, stb. Azután gyorsan kiderült, az embereknek nem erre van igényük. Nagyon pontosan és szakszerűen meg­ fogalmazták, hogy milyen társadalmi, termelési, érvényesülési gondokat látnak az üzemi munka szervezésében. Ebben segítsünk nekik. Lelkes nép­ művelőként itt-ott meg is próbáltuk, hogy ebben tegyünk valamit. Akkor meg az üzemvezetők ellenállásába ütköztünk. A z ilyen tevékenység már érdekeket érinthet, s kívülről látni és kezelni lehetetlen. Szükség volt persze mukavédelmi. egészségügyi előadásra, néha igé­ nyeltek színházjegyet, s ha nagyon kellett, részt vettek az író-olvasó talál­ kozón. Tartottunk ismeretterjesztő előadásokat olyan témakörben, amit a dolgozók kértek. Csak azt nem tudtam pontosan helyretenni, hogy mind­ ezt miért kell az üzemben csinálni, s. hogy ettől az miért lesz munkásmű­ velődés. Igaz, itt könnyen el lehet érni az embereket, de attól egy műve­ lődési kezdeményezés sem lesz üzemibb, hogy a munkaidőből szakítanak rá tízperceket, s közben ugyanazokat a tartalmakat akarjuk közvetíteni, mint mindenhol máshol. Később arra jutottunk, mindegy, hogy ezeket a rendezvényeket az em­ berek üzemben veszik-e igénybe, vagy a művelődési házban. Í gy hát arra törekedtünk, hogy ott kerüljenek sorra, ahol jobbak a feltételek. Hanem amit az üzemben tehet a népművelő, az egészen más kell legyen. Meg kellene találni azokat a tartalmakat, amelyek az ott dolgozó embe­ reknek valóban az ottani problémájára ad választ. Am i arra a sajátos prob­ lémavilágra ad rálátási lehetőséget s kidolgozott megoldási javaslatokat, amit eddig áttekintettem: az üzemek dolgozóival együttgondolkodva, kö­ zös felelősséggel dönteni a közös ügyekben, vagy legalább információkkal segíteni ezt a döntést. Kidolgozni azokat a módokat, amelyeken keresztül a munkás tudja és érti helyét az üzemben, a termelésben, s el tudja he­ lyezni eredményeit, esetleges mulasztásának súlyát. Hogy maga is alkotó­ ja, formálója lehessen az egység minden fontos tényezőjének. S ez alapo­ san kulturális kérdés is. Ha nem az, igaza lenne némely vezetőnek, aki azt vallja, a munkából való felesleges kiesés olyant tanítani a dolgozóknak, amit hosszú évekig nem tud alkalmazni, mert a gépek, termékek továbbra is a század közepének színvonalán mozognak. 18 �Röviden összegezve: a kisüzemek művelődési igényeinek felkeltését nem a kultúra folyamatos diktálásával, hanem termelési viszonyaik, vállalko­ zási lehetőségeik változtatásával lehet legjobban ösztönözni. Nagyon nehéz céljainknak megfelelő választ adni a jelenlegi helyzet meg­ oldására. Nehéz, mert tudom, nem lehet kicserélni csupán a gombot, ha a kabát maga szakadozott, régi. S különösen nem lehet a kultúrát, a műve­ lődést csak dísznek tekinteni ezen a nagy és agyonfoltozott felöltőn. Valós funkciót megtalálva lehetne az szerves része mindennapi életünknek. Utat kell nyitni, hogy a termelőegységek saját szükségleteikre ráébredve, ma­ guk keressenek tudást, emberi viszonyokat, közösségi kötődéseket. Ennek serkentője lehet az önállóvá válás, a saját vállalkozás megteremtése. A pártértekezlet állásfoglalására hivatkozva egy kollégám rádióriportban javasolta, feledjük el a kultúra „nem termelő” szféra jellegét. A köztudatból ki kellene törölni, hogy a művelődés csupán szórakozás, luxus, s aki­ nek kell, fizesse meg. N o de nem óhajokkal, ráolvasással. Magam is ezen a véleményen vagyok. Ha a termelést, a történelmet, az emberi és politikai viszonyokat, a kultúrát ugyanannak a dolognak elválaszthatatlan oldalai­ ként tekintjük, biztosan nem követünk el a múltban már „kipróbált hi­ bákat.” 19 �BA G Ó JÓ Z S E F Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben Ezerkilencszáznyolcvannyolcban már nem lehet a magyar valóságról úgy gon­ dolkodni , mint akár csak egy éve. A második világháború után Kelet-KözépEurópában kiépült társadalomfejlesztési modell kudarca1, illetve a Magyaror­ szágon megvalósított félfeudális jellegű paternalista, redisztribuciós szocializmus-modell nyilvánvalóvá vált válsága2 alapvető szemléletváltást követel. A helyzetet és a teendőket Vitányi Iván szavaival legtömörebben úgy fogal­ mazhatnánk meg, „hogy a magyar fejlődés nem haladhatott a saját nyomvo­ nalán, hanem egy másik országban, másfajta erőviszonyok szerint kialakult társadalmi-gazdasági viszonyrendszert is át kellett vennie, ami történetesen ott is hibásnak bizonyult (s ami rosszabb, mégcsak nem is szükségszerűnek). Most az áll előttünk - csakúgy, mint az említett ország és még más orszá­ gok előtt - , hogy kiigazítsuk e vargabetű következményeit” 3 A társadalomról alkotott képünk ilyen irányú változása természetszerűen jelenti annak egyik árulkodóan jellemző, ugyanakkor magát a társadalmat is meghatározó folyamatáról, a művelődésről alkotott képünk változását is. A művelődési folyamat történeti elemzésékor a leglényegesebb kérdés az, hogy a létező szocializmus a magyar művelődés évszázados hagyományai folytonos­ ságának megszakításához vezetett a negyvenes évek végén.4 A problémát az adja, s ez egyben feladatunkat is meghatározza, hogy „ezt a történeti folyto­ nosságot egészében azóta sem sikerült újraépíteni.” 3 A modellváltás igénye nehéz helyzet elé állítja a magyar művelődés sze­ rény kis szelét, a munkahelyi művelődést, hiszen erről máig is csak kezünket széttárva azt tudjuk hangoztatni, sajnos e szakmának nincs kidolgozott álta­ lánosan elfogadott elmélete és gyakorlata.6 Úgy kellene tehát változtatnunk, hogy nem igazán ismerjük azt, amitől el kell térnünk, hiszen a munkahelyi művelődés átfogó elemzésére eleddig - talán a probléma vélt picinysége mi­ att is - csak rendkívül szűk körű próbálkozások történtek.7 Ebben a szakmai űrben rendkívül hiánypótló szerepet tölt be Marschall Miklós és Nyilas György pályázati díjas dolgozata, hiszen a szerzők nemcsak a munkahelyi művelődés átfogó elemzését végezték el, hanem egy új modell megfogalmazását is meg­ kísérelték. Ideológiai és közgazdasági elemzésük magabiztos háttérként szolgál meg­ győző mondanivalójuk alátámasztásához, mely szerint: bár korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről, majd munkahelyi művelődésről beszéltek, azonban az elnevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzó­ dik. E szándék szerint „a szocialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalnia, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a munkahelyi művelődésnek is részt kell venni” . Végső so­ ron a munkahelyi művelődés koncepcióját ideológiai eredetű képződmény­ 20 �ként írják le, amely a tényleges megvalósulás folyamatában szükségszerűen csak fikció maradhatott. A munkahelyi művelődés kudarca tehát törvény­ szerűen következik a létezés alapjául szolgáló ideológiai elvárás megvalósu­ lásának elmaradásából. A várakozás azon utólagosan nem igazolódott feltétele­ zésből fakadt, „hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jel­ lege, a munka közvetlenül társadalmivá v á lik .. . lehetővé válik a társadalmi szükségletek számbavétele és kielégítése. .. Ily módon a vállalat.. . egy ter­ melő-, vagy szolgáltatóegység valamely központilag ráruházott feladat ellá­ tására” . A szerzők megállapítását hozzászólásában megerősíti Kerékgyártó T. Ist­ ván, amikor - kicsit talán keserűen — megállapítja: „M ert ha bevalljuk, ha nem, a »kultúraközvetítőket« (kivált a munkahelyen, de nemcsak ott) a saját, illetve a politika által táplált illúziók tartják fenn.” A dolgozat alapvetően egy kettős funkciózavarból indul ki, ugyanis képte­ lennek tartják, hogy a vállalati szintű művelődés is társadalmi szintű célok elérését vállalja, illetve tarthatatlan, hogy a munkahelyi művelődés „nem kö­ tődik a speciális vállalati problémákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik” . Ez a teljesen helyénvaló, pontos meglátás természetesen nem újke­ letű. A közművelődés szakirodalma ugyanis már jó ideje tárgyalja, hogy a valóságos igények, az alapvető meghatározó érdekek mentén szerveződjék a munkahelyi művelődés.8 Azt, hogy a munkahelyi népművelők kezdeti sajátos értelmezésében ez a munkahelyi valóságot a középpontba helyező vállalati művelődésirányítás, hályogkovács módjára miképpen próbálta megvetni lábát a „terepen” , a kö­ vetkező - kicsit hosszabban idézett modellértékű vallomás jól jelzi: „ . . . Meg­ állítottam őket, kérdezősködtem, mit akarnak, mit szeretnének, de ők rögtön az üzemi ügyekkel hozakodtak elő, és a rossz nyeresanyagról, a minőség viszszaeséséről, a hülye művezetőről és a prémiumelosztás visszásságairól beszél­ tek. Oké! - gondoltam magamban, és bementem a főmérnökhöz. Rendezzünk valódi fórumot — mondtam neki - , ahol a gazdasági vezetők őszintén vála­ szolnak a kérdésekre, sőt kérdeznek is, és meghallgatják a választ. »Jó« mondta a főmérnök és nevetett. A fórumon értettem meg nagy jókedvét. A nyolcszáz dolgozóból négyen jöttek el. . . A fórum elmaradt, leégtem. Dühöng­ ve vágtattam a kocsmába, ahol a gyári gárda legjobb embereit találtam: ar­ ról vitáztak, amiről a fórumon kellett voln a... Bementem a főmérnökhöz, és megmagyaráztam neki, hogy megkérdezésük nélkül ma már nem lehet sem dolgoztatni, sem művelni a munkásokat.. . Gyakrabban kérdezze meg őket, gyakrabban válaszoljon nekik őszintén. É s, ha a termelésben érezni fogják közösségeik erejét, a művelődéssel sem lesz komoly problémájuk. Erre kirúgott. Azt mondta, engem nem azért vet­ tek fel, hogy kioktassam, hanem hogy szervezzem a programokat, amelyeket a művelődési bizottság kitalált.” 9 A fenti, óhajtott népművelői szerep nyilvánvaló tegnapi kudarca után a vi­ tacikk szerzői egy új paradigmát10, a vállalati kulturális tevékenységet jelölik meg akként, amely szerintük a munkahelyi művelődés életidegen paradigmáját végre felválthatja. Ahhoz azonban, hogy paradigmavázlatukat értelmezni tud­ juk, át kell tekintenünk azokat a paradigmákat, amelyek a munkahelyi mű­ velődés helyett alternatívaként kínálkoznak, amelyeket a különböző műhelyek képviselői, szakemberei eddig megfogalmaztak. Az eddig kialakult vélemé­ 21 �nyek alapján a következők kínálkoznak a munkahelyi művelődés paradigma felváltására: - a munkakultúra paradigma; - az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma; - a vállalati humánpolitika paradigma; - a vállalati kultúra paradigma. Sürgetően szükséges e gondolatfonalakat szétválasztani azért is, mert a napi szakmai szóhasználatban még gyakran tapasztalható a keveredés. S bár az ér­ velések, viták mai pontján ezek a paradigmák a mellettük való érveléskor egymást erősítik, holnap talán már a mondanivalónk kifejtésében gátol majd, a más-más megfontolásokon alapuló elméleti-módszertani modellek hanyag összemaszatolása. A munkakultúra paradigma. A munkakultúra paradigma kétségtelenül a leginkább gyökerezik a munkahelyi művelődés hagyományaiban. E paradigma kiindulópontja a szerkezetváltás-szerkezetátalakítás feladatrendszere, átfogób­ ban a társadalmak általános fejlődési trendje. Eszerint folyamatos termék- és technológiaváltással, illetve általában magasabb szellemi tartalmú termékek gyártásával kell számolnunk. A folyamatosan beszerzett és munkába állított csúcstechnológia (a teljes munkafolyamat automatizálása, számítógéppel irányí­ tott gépek, a mikroelektronika széles körű alkalmazása stb.) olyan permanens tech­ nikai forradalmat jelent, amely folyamatosan és állandóan növeli a munkaerő mi­ nősége iránti igényeket. E paradigma számol a fejlesztés korlátaival, tehát szelektív fejlesztésben gondolkodik. Elismeri, hogy a lendületes fejlődés el­ lenére a gazdaság továbbra is különböző szintű technikai alapokon fog nyu­ godni, a végzett munka jellege továbbra is igen differenciált marad. Ez az elképzelés a paradigma kibontásához elsőként annak vizsgálatát tartja szükségesnek, hogy valójában milyen kulturális elemei vannak a mun­ kának. „A munkakultúra - e felfogás szerint — a szakismereteken túl magá­ ban foglalja a munkavégző széles értelemben vett műveltségét, a környezet (humanizált feltételek, emberi viszonyok) kulturáltságát és az ember munká­ hoz való viszonyát, munkaerkölcsét - , fegyelmét.” 11 Ezen alapvetésekre épül az a feladatrendszer, mely szerint a munkára, a munkahelyre, a munkahelyi viszonyokra vonatkozó ismeretek bővítése, vala­ mint a személyiségek adaptációs és érdekérvényesítő képességének fejleszté­ se az elsődleges tennivaló. E folyamatban építeni kell a dolgozók aktív kö­ zösségeire, önkéntes kezdeményező részvételére. A cselekvésegyüttest a dol­ gozók életvitelének folyamatos fejlesztése, az emberi problémáik munkahelyi megoldásának segítése, illetve a szükségletekre építő kulturális szolgáltatások biztosítása egészíti ki. Az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma. E konstrukció kiindulópontja Jánossy Ferenc könyvének12 fontos tétele: a gazdasági fejlődés trendvonala nem a mindenkori gazdasági potenciállal esik egybe, hanem annak csak egyik éle­ mével, a munkaerő-struktúra fejlettségével. A későbbi kutatások13 azonban ráirányították a figyelmet, hogy a szocialista országok munkaerő-struktúrája eléri, sőt meghaladja a fejlettségi szintben jóval magasabban levő tőkés­ országok struktúráját. Tehát nemcsak általában a munka hatékonysága alacsonyabb, hanem a szakképzett munkaerő és így a szellemi munkáé is. 22 �Ezek szerint a munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó tényező, hanem csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni. Az emberi erőforrás tehát a személyi állomány, azáltal, ha képességeivel, tu­ dásával, motivációival, viselkedésével, illetve ezek struktúrájával hatékonyab­ ban gazdálkodunk. Ha keressük azokat a módszereket, amelyekkel ez a mi­ nőségileg más gazdálkodás véghez vihető, célszerű a személyi állomány akár spontán, akár tervezett dinamikus mozgásformáiból kiindulni. Úgy tűnik ez a dinamizmus ötféle „mozgásformát” ölthet.14 Ezek: 1 . megszerzés, 2. megtartás, 3. csökkenés, 4. leépítés, 5. fejlődés, fejlesztés. E paradigma feltételezi-elismeri, hogy e formák ötféle módja kö­ zül csak a fejlesztés, az „offenzív növekvő állapot” kedvez leginkább az emberi erőforrások hatékony felhasználásának. Módszertanilag az emberi erőforrás-fejlesztés olyan stratégiai pobléma, amelynek lényege annak meghatározása, hogy a szervezeti célok megvalósí­ tása érdekében rövid, közép-, illet hosszú távon a személyi állomány alaku­ lásában milyen súlya legyen a dolgozók - megszerzésének (kiválasztásának), - megtartásának, stabilizálásának, - a létszámcsökkentésnek, - a leépítésnek, átcsoportosításnak, átképzésnek, - a fejlődésnek, fejlesztésnek. A vállalati szervezet ilyen szempontú áttekintésekor világossá válik, hogy a személyi állomány fentiekben leírt stratégiai szempontú alakítását a vezetés irányításával az emberekkel foglalkozó különböző funkcionális tevékenysé­ gek, illetve ezek összehangoltsági szintje határozzák meg. E funkcionális te­ rületek közül a fontosabbak: a személyzeti munka; az oktatás, képzés, to­ vábbképzés, átképzés, nevelés; az anyagi ösztönzés; a vállalati szociálpoli­ tika, a munka- és életkörülmények alakítása; a szervezetfejlesztés, valamint a jogi szabályozási eszközök. Az emberi erőforrás-fejlesztés, tehát integrált erőfeszítés. Nem a társadal­ mi-gazdasági zavarok elleni gyógyszer, hanem csupán stratégiai eszköz, a si­ keres vállalatok fegyvere a gazdasági versenyben. Szükséges megjegyezni, hogy „A z emberi erőforrás-fejlesztése csonka vállalkozás a szervezet részéről el­ várt rendszertámogatás nélkül.” 15 A vállalati humánpolitika paradigma. Az irányzat képviselői abból a való­ ságos tényből indulnak ki, hogy amikor a vállalat dolgozókat alkalmaz a kü­ lönböző feladatok elvégzésére, akkor lényegében egy meghatározott szintű szellemi kapacitás birtokába jut. Ez azonban csak a lehetőség, a keret. Ha nem a megfelelő munkaerőt köti le, ha a megszerzett szellemi kapacitást (ké­ pességeket, készségeket, tudást) nem, vagy nem megfelelően hasznosítja, illet­ ve, ha nem teremti meg a kapacitás kibontásának kedvező feltételeit, a kifi­ zetett munkabérért cserébe kevesebb ellenértékeket kap, mint amennyit kap­ hatna. (Itt tehát az előző paradigma alaptétele szinte napi mikrogazdasági szintre tevődött át.) A humánpolitika alapvető célja tehát megteremteni, to­ vábbfejleszteni és hasznosítani azokat az erőforrásokat, melyeket a vállalat leköt. A vállalati humánpolitika kizárólag a vállalati tevékenységet, és a vál­ lalati nyereség megszerzését, növelését szolgálja. Ilyen módon élesen el kell különíteni az egész társadalmat átfogó művelődéspolitikai, vagy szociál­ politikai törekvésektől. Természetesen segítheti ezek megvalósulását, de nem 23 �része, s különösen nem alárendeltje egyiknek sem. Olyan praktikus cselekvés­ sor, mely arra szolgál, hogy a vállalat képessé váljon: 1. Kitűzött céljainak megfelelő munkaerőt alkalmazni, s így a szükséges szakismeret birtokába jutni; ennek érdekében kialakítani a vállalathoz való kötődést és a „cégtudatot” ; 2. Az elérhető legnagyobb hatékonysággal hasznosítani a lekötött szellemi kapacitást; ezért kifejleszteni a személyi állomány munkamegosztásának és együttműködésének harmonikus formáit; 3. Megteremteni a társadalom politikai, gazdasági, műszaki, demográfiai, szociológiai változásaihoz való alkalmazkodás tudat feltételeit, növelni az al­ kalmazkodás gyorsaságát. Összegezve: a maximumig kell kifejleszteni a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat, ugyanakkor meg kell teremteni ezek hatékony működéséhez szükséges kondíciókat. Amikor e paradigma mellett érvelnek, elhangzik az a sajátos vélemény, mely szerint a munkáltatónak és a munkavállalónak vé­ gül is egyaránt érdekében áll az erőforrások kibontakozása. Így ez azon ritka területek közé tartozik, ahol csaknem tökéletes érdekharmónia teremthető, s ettől nyeri rendkívüli hatékonyságát.16 A vállalati kultúra paradigma. A munkahelyi művelődés szakirodaimában jelentkező modell még annyira új, hogy (a piacgazdaságok ezen új vezetéselméleti irányzatának átvételében) még tapasztalhatók bizonytalanságok.17 Min­ denesetre e paradigma elválasztja gondolatkörét mind az „emberi tényezős” , mind a „munkahelyi művelődés” felfogástól. A vállalati kultúra - a felfogás szerint - magában foglalja egy adott intézmény munkatársai tudatának, szem­ léleteinek, irányítási és vezetési elveinek, módszereinek, az intézmény szer­ vezetének, a szervezet működésének, a belső munkakörnyezetnek, valamint az alkalmazott technikának és technológiának, illetve az intézmény külső kör­ nyezetéhez való alkalmazkodásnak összességét, milyenségét. Részleteiben: a vállalati belső folyamatok, az emberi kapcsolatok, a termé­ kek, a vállalat külső környezethez való viszonya, valamint a piac irányában való megnyilvánulások tartoznak a vállalati kultúrához. E paradigma most már kifejezetten a sikerre orientált vállalati stratégiához illeszkedik. A vállalati kultúra létrehozásának egyik lehetséges modellje — a szervezet alapításától, vagy működésének alapvető megújításának kezdeti pontjától - a következőképpen írható le. A vállalat a piac, a társadalom és a saját mun­ katársainak (s elsőként vezetőinek) értékeiből tudatosan választja ki azokat az értékeket, amelyeket a szervezet fennmaradása, illetve sikere és továbbfejlő­ dése szemszögéből fontosnak ítéli. A „vállalati értékek” megtarthatóságát és állandó jelenlétét „vállalati alapelvek” megalkotásával biztosítja. Ennek fehasználásával kialakítja a „vállalati eszményképet” , ebben szükségszerűen meghatározza az egység központi és kiegészítő stratégiáit, ezáltal viselkedését és a vezetési alapelveket is. Ekkor jutott el a „kultúrája alapvonásainak” ki­ alakításáig. Ezek után következhet az eddig kidolgozottak megvalósítását szolgáló szervezeti struktúra, illetve a vállalati szubkultúrák lehetőségeinek körvonalazása. E paradigmánál kétségtelenné válik, hogy a vállalati kultúra hordozója, kulcsfigurája a vezető. A munkahelyi művelődés felváltására kínálkozó alternatív paradigmák át­ tekintése után rögzíthető, hogy a munkakultúra paradigma közvetlenül, s a másik három legfeljebb közvetve eredeztethető abból. De ez utóbbiaknál in­ 24 �kább arról lehet szó, hogy az alapparadigma - a szemléleti alapállás egye­ zése folytán - mintegy felolvad, beleömlik egy-egy tágabb gondolatrendszer­ be. Feltűnő megkülönböztetési jel, hogy az utóbbiak egyértelműen sikerorientáltak, s szinte mindegyik működése feltételezi a piacgazdasági környe­ zetet, a versenyszférát. Ilyen módon mindegyik kielégítheti Marschallék alapkritériumát, kizárólagosan kötődik a „speciális vállalati problémákhoz” . A vitaindítók „vállalati kulturális tevékenység” paradigmája - ha akarjuk beilleszthető az emberi erőforrás fejlesztési modellbe, vagy - másik oldalról - kiragadható onnan, mint olyan, amely a csökkentés, leépítés problematiká­ jával nem foglalkozik. De vajon nem lehet jelen a kultúra a vállalatok fel­ számolásánál, a gyárak eladásánál, az üzemeik leállításánál, a szakemberek átcsoportosításánál? Hiszen ezek is lehetnének olyan „kapcsolódási pontok” , amelyek a kulturális tevékenységet szervesen kötik a vállalati gazdálkodás­ hoz! Vagy újra egy másik illúzió ragad el minket? Minden termelőegység állandóan növekszik, előbb-utóbb sikeres lesz, és soha sem jön hullámvölgy? Napjaink eseményei minderre rácáfolnak.18 Sajátságos, hogy Kerékgyártó T. István hozzászólásában szükségesnek tart­ ja felhívni figyelmünket a társadalom művelődési esélykülönbségeire: „É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizető­ képes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizo­ nyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, mindhogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesz­ tődnek az intézményes művelődés gyakorlatából” . Később azonban - mintha önmagát is próbálná meggyőzni - csatlakozik a vitaindítókhoz, és így ír: „ar­ ról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálkodásnak nem a művelődést kell segítenie, hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő mó­ don” . Kétségkívül igaz, elfogadható álláspont, hogy kulturális intézményrendszerünk máig nem dolgozta ki igazán azokat az alternatív stratégiákat, amelyekkel a hátrányos társadalmi helyzetből adódó művelődési hátrány be­ hozható lenne, illetve nem alakította ki azokat a lehetőségeket, „amelyekben a társadalmilag fontos tudás a hátrányos helyzetből érkezők vagy más értékés normarendszerrel rendelkezők számára is elsajátítható lenne” .19 Az eltelt időszak vállalati gazdálkodása, a munkahelyi művelődés eddig elvégzett elemzései bemutatták, hogy funkciózavart okoz, tehát nem helyénvaló, ha ezt a társadalmi szintű feladatot a munkahelytől, a vállalatvezetőktől is számonkérjük. Marschall Miklóssal, N y ilas Györggyel és Kerékgyártó T. Istvánnal azt val­ lom, a munkahelyi művelődés paradigmaváltása azt feltételezi, hogy a válla­ lat elfoglalja végre a társadalmi munkamegosztásban természetszerűen megle­ vő helyét. Parttalan, a gazdálkodásával nem összefüggő funkcióit leadja, s elfogadja; „azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen.” JE G Y Z E T E K t. 2. Lásd erről elsőként Kolosi Tamás: Mi van válságban? Mozgó Világ 1988/1. 71-7 4 . 1. Részletes érvanyaggal szolgál ehhez Gyurkó László: A magyar szocializ­ mus válsága; Valóság 1988/3. 22-25. 1- E válság tudati hatásáról lásd 25 �3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 26 Papp Zsolt: Zárak a kommunikációban című értékes esszévázlatát; Moz­ gó Világ 1988/7. 72-80. 1. Vitányi Iván: Kiútkeresés 1943-ban és 1988-ban; Mozgó Világ 1988/8. 22-25. 1. Ezt a gondolatot veti fel többek között az öntevékeny szakértői munkaközösség által készített Reform és művelődés című munka; Budapest, 1988. április; kézirat. Lásd uo. a 24. oldalon! Ezt is panaszolja Hegedűs Márta: Mit tehet a vállalati népművelő? cí­ mű írásában; Népművelés 1987/6. 26-27. l. A szerző elemzését A „munkahelyi művelődés” természetéről címmel; Borsodi Művelődés 1988 márciusi száma. Lényegében ezt fogalmazta meg például Balipap Ferenc: Munkahely és vagy művelődési hely című cikkében; Munkahely és művelődés 1985/2. 1 1 —13. l. Nógrádi Gábor: Ami árt (Mit akar a népművelő?); Népművelés 1980/3. 16 -17 . l. A paradigma fogalmát Thomas S. Kuhn vezette be. Lásd bővebben A tudományos forradalmak szerkezete (Gondolat 1984.) című könyvében. A fogalomnak a művelődésirányítás elméletére és módszeregyüttesére alkalmazását lásd előként Huszár Istvántól. Erről számol be Kajdi Bé­ la: Az intézményvezetés társadalmasítása című tudósításában; Népmű­ velés 1988/6. 3 3 - 3 4 - l . Németh Ilona: Szükség és érdek (Változások a munkahelyi közművelő­ désben); Népművelés 1987/10. 10 -14 . l. J ánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonaláról; Magvető 1975. A megállapítás elsősorban Kovács János munkásságára vonatkozik, aki több munkájában foglalkozott a szakképzés népgazdasági összefüggéseivel. A megkülönböztetés ilyen formája Gazdag Miklós munkája. Lásd bő­ vebben: A személyzeti munka rendszerének reformja az emberi erőfor­ rások hatékonyabb felhasználása érdekében című dolgozatát. Ipargazda­ sági Intézet 1987. Kézirat. E paradigma bemutatásakor nagymértékben építek tanulmányára. Varga Károly: Az emberi és szervezeti erőforrás fejlesztése; Akadémiai 1986. E paradigma kibontásához elsősorban Ghyczy Tamás Gondolatok a szekcióviták előkészítésére című vitairatát - amely a Vásárhelyi Dispu­ tára készült - használtam. Budapest, 1987. Kézirat. Ghyczy elsősorban a Taurus kísérleteiről konstruálja leírását. Részletes áttekintést ad a kérdésről Joó Lajos (szerk.). A vállalati kul­ túra a gazdasági sikerék szolgálatában című szemelvénygyűjteménye; SZFM H (Módszertani füzetek) 1987. Lásd ehhez Kulcsár Sándor-Szalai László Két gyáreladás munkaerő­ gazdálkodással kapcsolatos tanulságai; Munkaügyi Szemle 1988/5. 5 - 1 0 .l. Így veti fel ezt a kérdést a már hivatkozott Reform és művelődés című vitaanyag a 36. oldalon. �27 �L Ö F F L E R T IB O R Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom? A nyolcvanas évek első felében a „modernizáció” fogalma szinte robbanásszerű gyorsasággal vert gyökeret a magyar társadalomtudományokban, s utóbb a közgondolkodásban is. Úgy tűnik, a „szocializmus építése” immá­ ron megbékélt a modernizációs elméletek nem is oly rég még eretnekség­ nek számító 1 gondolataival. Olyannyira, hogy a fennálló társadalmi beren­ dezkedés értelmezése és az arra épített fejlődési alternatívák legitimálá­ sa szinte már elképzelhetetlen a fogalom felhasználása nélkül, holott a lé­ tező szocializmusok szervezési módja és intézményrendszere végső soron összeférhetetlen a modernizáció lényegével. Ahhoz, hogy ezt az elvi összeférhetetlenséget megérthessük, elgengedhetetlen, hogy a társadalomformálásnak a létező szocializmusokban megvaló­ sult gyakorlatát a vezérlőelvül szolgáló társadalom- vagy világkép, illetve szocializmuskép meghatározásával értemezhetővé tegyük. Annál is in­ kább, mert a létező szocializmusok szervezeti-intézményi rendszerének, gazdasági mechanizmusának fel- és kiépítésére különösen jellemzőek el­ vont logikai és elméleti megfontolások, idealizált elképzelések, és a szocia­ lizmus egy általános - de a mindenkori partikuláris érdekviszonyokat el­ fedő, ám azok szerint is változtatott - elméleti modelljének megvalósí­ tása. Párhuzamosan ezzel - paradox módon - a létező szocializmusok törté­ netét végigkíséri a szocializmuskép vészes erodálódása. A társadalomirá­ nyítás által kínált programok, a hivatalos ideológia végső kicsengése na­ gyon i s jelenidejű: a szocializmus már-már csak „az-am i-van” , a fennálló. A történelem fintora, hogy E du ard Bernstein híres-hírhedt mondata alkalmas a ma szocializmusának jellemzésére: „ a mozgalom minden, az, amit az em­ berek általában a szocializmus végcéljának neveznek, semmi” . A minden­ napi élet átlagembere, de lassan már a szocializmus eszméjének tradíció­ ját tudatosan vállalók sem értik, mi az a bizonyos „szocializmus” , amit végül is „építünk” . A tőke-magántulajdon politikai felszámolásából leveze­ tett „kizsákmányolásmentes” társadalom és az osztálynélküli társadalom ugyanis túlságosan elvontak és távoliak ahhoz, hogy önmagukban mozgó­ sítani tudjanak egy érdektagolt társadalmat. A fennálló szervezeti és intézményrendszert, amihez a szocializmus - je­ lenidejű - jövőképe kapcsolódik, az államszocializmus fogalmával írható le .2 Olyan fogalom ez, melynek tartalma ellen a marxzimus klasszikusai el­ szántan harcoltak. Harcoltak, mert az államszocialista szervezési mód telje­ sen idegen a marxi szocializmustól, mely felé egy átmeneti társadalomnak közvetíteni kell(ene) a kapitalizmust tagadó-meghaladó valóságot. A marxi elmélet és szocializmuskoncepció kizárja az államszocializmus­ ban rejlő azon lehetőséget, hogy a magántőke-tulajdon politikai kisajátítá­ sa során úgy válasszák el a magánegyéneket a (magántőkések tulajdonosi 28 �osztályát) a termelési eszközöktől, hogy nem következik be a közvetlen termelők egyesülése a termelőeszközökkel. A z így létrejött helyzetben (mindenki tulajdonnélkülisége) a termelési feltételek feletti rendelkezés csak a politikai viszonyokon, a politikai rendszer szervezeti-intézményi vi­ lágán keresztül lehetséges. A z állampolgárok, a ,,dolgozó nép” a politikai rendszeren keresztül érvényesítheti köztulajdonosi tulajdonjogát és dekla­ rált hatalmi helyzetét. Ezáltal a politikai rendszer - a M arx által várt közösségiség helyére lépve - a társadalom alapviszonyává válik. Meghatá­ rozó, hogy a politikai rendszer demokratizmusa, vagy annak hiánya érvé­ nyesül-e, hiszen a politikai rendszer szerveződése jelöli ki azok politikai közösségét, akik ténylegesen élhetnek a rendelkezési jogokkal. E gy szándékaiban szimpatikus, sőt elméletileg termékeny kiindulópontú, de az államszocializmust illetően megkérdőjelezhető felfogása szerint a lé­ tező szocializmusok gazdaságában „ a magántőke funkciói a politikai közös­ ség funkcióivá lesznek. A termelők a politikai közösség tagjaiként tulajdo­ nosok, de a politikai közösség a termelő egyénektől és az árugazdaságtól elkülönülten létezik, mert a politikai közösség tagjai egyúttal magánegyé­ nek: bérmunkások .”3 Mindez igaz, de csak feltételesen. A termelők (a „dolgozó nép” ) először is csak potenciálisan tulajdonosok. A magánegyén bérmunkások tulajdonosi helyzete mindaddig lehetőség, amíg a politikai közösség, azaz konkrétan - a politikai közösség intézményesített form ája­ ként - az államszervezet tőlük elkülönülten és antidemokratikusan szerve­ ződik meg. Jelen esetben messzemenően megtévesztő az elkülönültséget a termelő magánegyének bérmunkáshelyzetéből magyarázni — még ha van is bizonyos alapja, hiszen a közvetlen termelők „egyúttal” egyáltalán nem tagjai a politikai közösségnek. Pontosabban: a politikai közösség, a tő­ lük való elzárkózás folytán, nem az ő közösségük, mégha az őket, érdekei­ ket képviseli is. Igaza van Szoboszlai Györgynek, hogy a létező szocializ­ musnak „éppen az a lényege, hogy a tőkeviszony kisajátításával a gazda­ sági hatalommal élés nem kapcsolódik egybe a citoyenséggel".4 Nem kap­ csolódik egybe az állampolgári akarattal, az állampolgári akaratképzéssel! (Az államszocialista politikai gondolkodásban az akaratképzést felváltot­ ta az érdekképviselet. Ezáltal valaki vagy valakik érdekeinek a képvisele­ te teljesen közömbös lehet attól, hogy a képviseltek mit is gondolnak saját érdekeikről, s függetleníthető akaratképzésüktől.) A z állam ezért nem is nevezhető a szó modern értelmében vett politikai államnak, mert nem az állampolgárok állama, nem azok cselekvési terepe. M ivel az államszervezet a közvetlen termelőktől elkülönült testületekre és apparátusokra korlátozódik, vagyis b ürokratizálódik, törvényszerű, hogy a termelési eszközök és a munkaerő összekapcsolása, tehát a termelés és a gazdasági élet megszervezése, szabályozása alárendelődik a bürokrácia ké­ pességének és működési logikájának. A termelés és a forgalom a bürokrati­ kus koordináció és a redisztribúci ó alakjában az adminisztratív hivatali viszonyokhoz formálódik. A politika szférájában ez abban ölt testet, hogy a politikai élet, ami eredetileg és fogalma szerint a közérdekű döntési al­ ternatívák fölötti nyilvános viták világa, igazgatási kérdéssé egyszerűsö­ dik. Egyáltalán nem alaptalan, ha az ilyen típusú berendezkedést a bonapartizmus fogalmával illetjük, hiszen a politikai rendszert a végrehajtó hatalom (kormányzati és igazgatási csúcsszervek az apparátusaikkal, és a fegyveres testületek) tartja kézben. A végrehajtó hatalom a politika „csi- 29 �nálásának” monopóliumával valóságos politikai osztályt alkot, s uralmi helyzetét - az adminisztratív szervezés zártságának megfelelően - az in­ formációk kizárólagos birtoklására alapozza.5 Információk hiányában más szervek, például a népképviseleti testületek, nem rendelkeznek valóságos politikai erővel. Információhoz, a döntésekben való részvétel lehetőségé­ hez, csak feltételesen, a politikai osztályba való betagozódásukkal és alárendelődésükkel jutnak.6 Sajátlagos helyzetét a politikai osztály önmaga egy­ fajta magasabbrendű meg- és felismerési képességével magyarázza, elfed­ ve a tényt, hogy e képesség az információk monopóliumán alapul. Természetesen korántsem mindegy, hogy a végrehajtó hatalmon belül az igazgatás és kormányzat, vagy a fegyveres testületek bírnak-e nagyobb súlylyal (bár a kettő kölcsönösen feltételezi egymást), amire intő példa Sztálin kaszárnyakommunizmusa. Sztálin — milliókat érintő - terrorba fulladó antileninista rendszerének, akárcsak Mao vagy Pol-Pot rendszerének, semmi köze sincs a marxi értelemben vett kommunizmushoz, melyet más néven a szabad egyének szabad társulására épülő közösségi társadalomnak is ne­ vezhetünk. Sztálin ázsiai, diktatorikus társadalomszervezése rövid úton diszkreditálta a marxizmust, a kommunizmust, a szocializmust. A szocializmus az ázsiaisághoz idomulva - a közéleti nyilvánosságot és a politikai demok­ ráciát, valamint a rájuk való igényt kizáró gondoskodó újraelosztássá lúgozódott. A demokrácia, „tartalm i” értelmezése folytán, puszta szociális kér­ déssé üresedett, megfosztva szerves tartozékától, a „form ai” oldalként meg­ vetett politikai demokratizmusról. Döntő oka mindennek, hogy a (titkolt) állami költségvetés alakításából kizárassanak a parlament (országgyűlés), avagy a szovjetek (tanácsok) intézményei,7 mivel azok a hierarchikus hatal­ mi viszonyokra épülő bürokratikus újraelosztást akadályozzák, s ezzel a politikai osztály hatalmának gazdasági gyökereit lehetetleníthetik. A politikai szabadságjogok (gyülekezés, egyesülés, sajtó-szólás), a jogér­ vényesítés eszközeinek és hatalmi garanciáinak hiánya, valamint a bürok­ ratikus újraelosztás az egyént kiszolgáltatottá és egzisztenciálisan teljesen függővé tették a föléje tornyosuló hatalmi gépezettől. Közhely, de konzekvenciái miatt újra és újra hangsúlyozandó hogy a forradalomról alkotott bolsevik (lenini) elképzelések egy olyan világforradalom feltétélezéséből indultak ki, melyben az orosz forradalom csak a szikra szerepét játssza. Ilyen értelemben a félázsiai Oroszország - melynek egyes részeit maga Lenin is a „félbarbár” jelzővel illette - egy történelmi pillanat erejéig a fejlődés élvonalához zárkózik fel. D e attól fog­ va, hogy a forradalom a fejlett, modern Nyugaton is győzedelmeskedik, Oroszország újra a „mezőny” végén foglal helyet, rászorulva a legfejlettebb országok, az „uralkodó népek” (Marx) hatásaira és segítségére. Ebből kifo­ lyólag a szocializmus sem egy-egy elmaradott országban és - logikusan sem azok pusztán politikai rendszerében („táborában” ) nem építhető fel a maga egészében. Különösen nem, ha kirekeszti magát a világérintkezésből, a legfejlettebb régiókkal való kapcsolatból. A létező szocializmusoknak a korai időszakukra olyan jellemző - önellátásra és nemzeti elzárkózásra való törekvése mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a politikai osztály állami tervezési és irányítási apparátusa csak ezúton tudta ellátni a gazda­ ságszervezés és a jövedelemelosztás funkcióját. Mi sem bizonyítja ezt job­ ban, mint az, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és munkamegosz- 30 �tás tagadása nemcsak az akkor ellenséges kapitalista világgal való szem­ benállást, hanem a „táboron” belüli (T őkei Ferenc kifejezésével: „nem­ zeti kommunizmusok” között.) máig élő primitív termékcsere-kereskedelmet is jelentette. Az iparosítás finanszírozása, a szükséges tőke kisajtolása az államnak a saját polgárai elleni elnyomó funkcióját többek kö­ zött ezért is fokozta fel. M indaddig azonban, míg a piaci viszonyok térnye­ rése csak az adminisztratív tervezést és újraelosztást végző appartásuk te­ vékenységének „tökéletesítését” szolgálja, állandóan kitermelődik a piaci viszonyok mesterséges beszűkítésére való törekvés, mert a piaci viszonyok árugazdaságának szükségszerű a világpiachoz és a világméretű munkameg­ osztáshoz kell kapcsolódnia. Ez viszont értelemszerűen megnehezíti az ad­ minisztratív tervezési és irányítási apparátusok számára a piaci viszonyok áttekinthetőségét. A „szocializmus egy országban” elvére épülő sztálini rendszerben tehát, a társadalom megszervezésén és a politikai berendezkedésen keresztül, Ázsia legyőzte, felfalta a forradalmat - és a modern, fe jlett N yugatot.8 Sztálin rendszere, és utóbb a Sztálin nélküli sztálinizmus megvetette és ellenségként legyőzendőnek kezelte a modern Nyugat azon evolúciós vívm ányait és értékeit is, melyek még a marxi elméletben is szükségszerű történel­ mi előfeltételei a kommunizmusnak. A szlavofil kulturális örökség hatásaként a szocializmusról alkotott kép nemcsak antikapitalista, hanem egyenesen nyugatellenes felhangokkal is telítődött. A nyugati, európai típusú fejlődés talán legnagyobb vívm ánya az auto­ nóm magánegyén kialakulása, amely immáron (a modern társadalomban) mentesül a személyi és a közvetlen politikai függőségi viszonyoktól, és a gazdaságon kívüli kényszertől. A z egyén leszakad a különböző természet­ adta közösségek köldökzsinórjáról. A modernizáció eredményeképpen meg­ teremtődik a magánegyéneknek az immáron elsősorban csak gazdasági egyenlőtlenségekkel terhelt egymás közötti horizontális kapcsolatrendszere, a polgári társadalom világa. A modern gazdasági élet struktúrája és racio­ nalitása a szükségletei által vezérelt és önérdekeit követő („önző” ) magánegyének polgári társadalma érdektagoltságából fakad, nem pedig - mint az államszocializmusban - a polgári társadalommal szemben ellenséges appa­ rátusok egyfajta mitikus „bölcsességéből” . Mikroszinten tehát a moderni­ zációval kialakul a törekvő, pragmatikus, célracionális és autonóm szemé­ lyiség, akinek életszemléletét, ethoszát és mindennapi gyakorlatát a tuda­ tos individualizm us jellemzi.9 A z autonóm magánegyén valóságát - mint legfőbb ellenséget - a sztá­ linizmus az új, szocialista embertípus jelszavával igyekezett felőrölni. Az „új ember” ideológiai nyomása a diktatorikus módszerekkel párosulva a magánérdek és -tudat elsorvasztása végett feltétlen közéleti-politikai akti­ vitást követelt. Ám oly módon, hogy az az állampolgárok alattvalói mi­ voltában merült ki, érintetlenül hagyva a politikai osztály uralmi helyzetét. A folyamat elméleti és történeti „jelentősége” az, hogy a marxizmus - ép­ pen ellenkezőleg - az érdekeit tudatosan követő és kikövetelő, a politikai életben részt vevő vagy önmagát képviseltető egyént állítja a szocializmus középpontjába.10 A polgári társadalom politikai lenyomata, a - már emlí­ tett - politikai állam a maga horizontális kapcsolatrendszereivel, az egyé­ nek együttműködésére (érdek- és akaratütköztetésre, vitára és kölcsönös 31 �kompromisszumokra stb.) épülő viszonyaival11 a társult egyének társadal­ mának (a marxi kommunizmusnak) elidegenedésbeni főpróbája. A z államszocializmust (sztalinizmust) a modern nyugati társadalmakkal és a marxi elméleti törekvéssel állítottam szembe. Meglehet a marxiz­ musról már-már idealizált, s bizonyára vitatható képet festettem, de egy­ általán nem kívánom tagadni a sztalinizmusnak a marxizmus és a leniniz­ mus elméleti-ideológiai és gyakorlati-politikai ellentmondásában rejlő gyö­ kereit. Ennek következetes, ideológiai felderítésektől és mindenkori aktuálpolitikai kényszerektől mentes feltárása a marxizmustörténet előtt álló egy­ re égetőbb feladat. A ma marxizmusának számot kell vetni a későkapita­ lizmus valóságával (ami előtt szinte tehetetlenül áll mind az értelmezés, mind a gyakorlati megváltoztatás terén), s nem utolsósorban a létező szo­ cializmusok történelmének fehér foltjaival. Mindenekelőtt azonban kriti­ kailag fel kell tárnia a marxi elmélet ellentmondásait, hiányosságait. Elfogadva G edeon Péter meggyőző érvelését,12 a modernizáció és az ál­ lamszocializmus viszonyát illetően a legfőbb ellentmondást abban látom, hogy a marxi elmélet a kapitalizmus tudományos elemzéséből a kommuniz­ must logikailag vezeti le, de úgy, hogy a kommunizmus létrejöttét történel­ mi szükségszerűségnek, sőt reális politikai lehetőségnek mutatja be. A z el­ mélet Achilles-sarka az, hogy M arx nem tudja felvázolni az új berendezke­ dés intézményi szerkezetét, holott ezt a politikai lehetőség feltételezése megkövetelné. Továbbá M arx a kapitalizmus lényegének tartja a magántő­ két, s úgy gondolja, hogy a magántőke kisajátításából a bérmunka, a tőke­ viszony, az árutermelés és az állam elhalása következik. A z államszocializ­ mus azonban az ellenkezőjét bizonyítja: árutermelésnek és államiságnak nemhogy elhalása, hanem bővített újratermelése folyik! A z elmélet hiá­ nyosságai alapvetően azzal magyarázhatók, hogy az elmélet „nem a kapi­ talizmus fejlettségének, hanem relatív fejletlenségének talaján” , „a kapi­ talizmus nyers ellentmondásainak kihordási korszaka” idején keletkezett. Az ez alapján konstruált kapitalizmus-kommunizmus kettősség alkalmat­ lan a fejlett későkapitalizmus alternatíváinak kidolgozására. Ugyancsak nem jelent alternatívát az eddigi államszocialista szerveződés, mert nem tud s a benne érdekeltek nem is akarnak - az árutermelés és államiság elhalá­ sát ösztönző mechanizmusokat kiépíteni. Az államszocializmus az áru- és pénzviszonyokat - s itt búvik meg a konzerváló érdekeltség - csak politi­ kai kordában tudja tartani, ám azok szétfeszítik a rájuk erőszakolt politi­ kai kapcsokat. A z árutermelés adminisztratív korlátozása a kapitalizmus meghaladásá­ nak illúzióját kelti. Ennek azonban - mint igyekeztem rámutatni - súlyos ára van. A meghaladás érzéki csalódása az államszocializmust egy átmene­ ti társadalomnak fogja fel. Közelmúltunk és a marxi elmélet tükrében azonban felvetődik a kérdés: átmenet, de hová? A sztálinizmus alatt vég­ bement politikai újrafeudalizálódás miatt ugyanis a létező szocializmusok, valamint az ázsiai despotizmus, a feudális abszolutizmus, vagy a M arx által elutasított nyerskommunizmus közötti összehasonlításoknak mindig is volt és helyenként ma is vannak alapjai. Ennek kivédése csak a modern társa­ dalommá válás útján lehetséges. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a piacgazdálkodás és a politikai demokrácia normális működésének bizto­ sítása valam ifajta visszalépés, elhajlás, mert egy - államszocializmus által újratermelt - modernség előtti állapot meghaladásáról van szó. 32 �JE G Y Z E T E K 1. Hegedűs András és Márkus Mária „A modernizáció és a társadalmi fej­ lődés alternatívái’ című kéziratát igen erős, a szerzőknek a pártból való kizárásáig jutó támadások érték a kultúrpolitika részéről (lásd az MSZMP K B mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalását a Ma­ gyar Filozófiai Szemle 1973. 1 - 2 . számában). Aczél György - „az igazi forradalmi erők” nevében beszélve - „a burzsoá elméletek terminológiájá­ nak” tartotta a modernizáció fogalmát. Álláspontja a korabeli gazdaságpolitikai visszarendeződéssel vághatott egybe, mert szerinte - s ez mon­ dandóm szempontjából tanulságos - „ha” a bírált felfogás „nem is állítja vissza” a magántulajdont - a bürokratikus modell ellenében - „nyereségre orientált, aqisitiv” ( = gyűjtő) típusú társadalmat állít előtérbe! (Aczél György: Szocializmus - kultúra - közösségi ember. Kossuth, 1974.). 2. Az államszocializmus lényegének azt tartom, hogy a magántulajdon fel­ számolása után fennmarad a tőkeviszony, de hordozója az állam lesz. Engels - vitatkozva az államszocializmus híveivel - úgy vélte, „hamis szocializmus” az, „amely mindent államosít. . . minden további nélkül szo­ cialistának nyilvánít” . Az államosítás „csak abban az esetben szükséges” és csak akkor kell átvenni „a termelés vezetését” , ha az „ gazdaságilag elháríthatatlanná lett, csak ebben az esetben jelent . . . gazdasági haladást, új előfok elérését” . Ha a termelési vagy forgalmi eszközök „valóban ki­ nőttek” az adott irányítási forma alól (kiemelések Engelstől - L. T.). A „minden gazdasági szükségesség nélkül” történő államosítások hátterei „egészen köznapi politikai és pénzügyi” okok: háborús készülődés, poli­ tikai bázis nyerése, és hogy az állam „ parlamenti határozattól független, új jövedelmi forrást” szerezzen magának (kiemelések tőlem - L. T.). (Friedrich Engels: Anti-Dühring. Kossuth, 1978. 310. oldal.). 3. Gedeon Péter: Modernizáció és szocialista gazdaság: a marxizmus törté­ nelmi értelmezhetőségéről. Közgazdasági Szemle, 1986. 7-8., 785. oldal. 4. Szoboszlai György: Á llam iság és politikai rendszer. Kossuth, oldal (kiemelés tőlem - L. T.). 1987. 1 35. 5. Szabó Miklós: Néhány szó a demokráciáról. Világosság, 1983. 3. 184. oldal. Szecskő Tamás olyan „többszintű titkosság” -ról beszél, mely „felülről jön és tényeken kívül gondolatokra is vonatkozik” (Gondolatok gyülekezési szabadsága. Szerkesztőségi beszélgetés. Célok, 1988. február, 7. oldal.) 6. A mai magyar helyzetet illetően lásd Pokol Béla két írását: Az érdekkép­ viseleti szervek és a politikai rendszer (In: A politikai rendszer fejlesztési irányai, MSZMP K B Társadalomtudományi Intézet, 1984,) Alternatív utak a politikai rendszer reformjára. Valóság, 1986. 12. 33 �7. Lásd a 2. jegyzetet. 8. A kifejezést Szilágyi Ákos megállapításából kölcsönöztem: „nem a szo­ cializmus vagy a marxizmus »ferdült« vagy »fajult el«, hanem . . . az orosz társadalomfejlődés eredeti modellje bekebelezte, megette a forradalmat” (Peresztrojka publicisztika. Beszélgetés Szilágyi Ákossal. Célok, 1988. feb­ ruár, 22—23. oldal.) 9. Hankiss Elemér-Manchin Róbert-Füstös László-Szakolczai Á rpád: Kény­ szerpályán? M TA Szociológiai Kutató Intézet, 1982, „Az értékrendszer modernizációja” című fejezet. 10. Ágh A ttila: A homo pollticus antinómiái, avagy a demokrácia mítosza és valósága. Valóság, 1985. 3., 18. és 23. oldal. 11. Ahogy régiónkban a politikai képviselet még nem az állampolgári akarat­ ból eredő képviseltetést jelenti, úgy a „polgári” demokrácia sem az állam­ polgárok demokráciáját, mert a kelet-európai politikai szótárakban a „pol­ gári” jelleg csak a magántulajdonhoz való jogot, mint a kizsákmányolás bizonyítékát hivatott kifejezni. (A polgári radikális Jászi Oszkár épp ezt a fogalmi csúsztatást vetette a forradalmi baloldal szemére!) Az állam­ szocializmusban is igaz, amit 1831 Magyarországáról ír Hajdú Lajos: „a ,via politica’ a korabeli fogalmak szerint mindig közigazgatási út, a ,politicus’ rendelkezés-igazgatási döntés; a politikus tárgy-igazgatási feladat, amelynek elvégzése nem bírósági, gazdasági, katonai stb., hanem igazga­ tási szervek hatáskörébe tartozik” (Jogtörténeti kutatómunkánk hiányossá­ gairól és követelményeiről. Századok, 1986. 5-6., 1 1 1 1 . oldal.). Az elmon­ dottakhoz tökéletesen illeszkedik a „politikai osztály” fogalma, amit Ágh Attilától vettem át. Értem alatta azt, hogy egy társadalmi csoport az össztársadalom nevében látja el a képviselet és részvétel funkcióját, tük­ rözve az ellentmondást „a nép mobilizálása és a hatalomból való része­ sedés között” , hiszen a „nép javáért dolgozunk” elve alapján „a népnek a hatalomból való kizárását” valósítják meg (Ágh Attila: id. mű). 12. A továbbiakban Gedeon Péter „Modernizáció és a marxi kategóriarend­ szer” című kéziratára (Bp., 1987) támaszkodom. 34 �KOVÁCS FEREN C A salgótarjáni munkások és a politika Ezen a tájon a politikának és a politizálásnak régi hagyományai vannak. A város és a megye - a bányászat és az ipar tömörülése következtében - bi­ zonyos sajátos politikai kultúrát alakított ki, amelyet nemritkán radikális eszmék és törekvések is jellemeztek. Az idők f olyamán a politikai aktivitás átlagon felüli szintje s a politizá­ lás radikalizmusra való hajlamossága megőrződött, tükrözvén az itteni élet­ viszonyoknak az országosnál talán mélyebb ellentmondásosságát, mind a múltra, mind a jelenre nézve. Salgótarjánban és környékén végzett szocio­ lógiai vizsgálat arra keresett választ, hogy mi a politikai tevékenység tartal­ ma és értelme ma, mennyire jellemző a politizálás a munkásság életmód­ jára. Arra a kérdésre, hogy „ politizáló em ber-e Ö n ” , a minta több mint negyedrésze igennel felelt (a szakképzett munkásoknak majdnem 1/3-a és a szellemi dolgozók közel fele, a férfiaknak 36, a nőknek 14 százaléka). Érdekes, ám korántsem meglepő, hogy a politikai szervezeten (M SZM P-n, K ISZ-en) kívüli férfiak 18 % - a is politizáló embernek vallotta magát, míg az M SZM P-tag férfiak 22 % -a , nemmel válaszolt erre a kérdésre. E z összefügghet azzal, ki, hogyan értelmezi a politizálást. A rra a kérdés­ re, hogy ki politizál? meglehetősen sokféle választ kaptunk. A főbb típusok a következők: - politikusok, vezetők stb. - aki állást foglal, vitatkozik - aki újságot olvas, odafigyel a kül- és belpolitikára - aki beleszól 13 % 15 % 24 % 3 % Ez utóbbi választípus alacsony aránya szomorú fényt vet politizálásunk hatékonyságára. A beleszólás lenne ugyanis a politizálás igazi eredménye és tartalma, még akkor is, ha ténylegesen és közvetlenül beleszólni, mond­ juk, külpolitikai kérdésekbe, nemigen tudunk. Reális lehetőségnek, a munkahely bizonyos ügyeibe való beleszólást te­ kinthetjük, mivel az embereknek ezekről van a legtöbb és legfrissebb infor­ mációja és közvetlen érdekeltsége. A z 1968-as gazdasági reform következ­ tében a helyi kompetenciák bővültek, reálisabbá vált a beleszólás lehetősé­ ge. 1982-es adataink, összehasonlítva az 19 71-ben felvett adatokkal, a kö­ vetkező képet mutatják: (A táblázatban indexszámok szerepelnek, amelyek úgy állnak elő, hogy a pozitív válaszok százalékos arányát 3-mal, a fenn­ tartásos, bizonytalan válaszokét 2-vel szorozva összegezzük, hozzáadjuk a negatív válaszok százalékos arányához, majd az összeget 10-zel osztjuk. Könnyen belátható, hogy az index értéke 20 körül ingadozik, minimuma 10, maximuma 30.) 35 �I . tábla Salgótarjáni dolgozók értékelése arról, hogy van-e beleszólásuk a mun­ kahelyen a munkával és a bérezéssel kapcsolatos kérdésekbe. 1 9 7 1 - 1 9 8 2 . A z indexszámok világosan kirajzolják a fő összefüggéseket: 1. A dolgozók szubjektív értékelése saját beleszólásukról a munkahelyi demokrácia feltételeinek számottevő javulására enged következtetni, kü­ lönösen a szellemi dolgozók és a betanított munkások számára. 2. E z a figyelemre méltó növekedés azonban egy rendkívül alacsony szint meghaladásából adódott, s a mostanit (1982) sem tekinthetjük kielégítő­ nek: alig haladja meg a 20-as indexértéket, ami egy formális egyensúlyt, ám társadalmilag nagyonis labilis helyzetet jelez. 3. A szellemi dolgozók szavának súlya - önértékelésük szerint - első­ sorban a munkával összefüggő döntésekben növekedett. (68 % méltányol­ ta, hogy főnökei hallgatnak rá.) A bérezéssel kapcsolatos kérdésekre azon­ ban 36 % nemmel válaszolt. 4. A munkások mindhárom kategóriája reálisan értékeli szavának sú­ lyát: elsősorban nekik is a munka szférájában nőtt meg kompetenciaérzetük. (A szakmunkások 58 % -a , a másik két csoport közel fele igazol­ ta vissza, hogy főnökei e tekintetben hallgatnak rá.) A bérezési kérdések­ ben viszont majdnem fordított a helyzet. Mindhárom kategória közel fele konstatálta, hogy főnökei nem hallgatnak rá bérügyekben. 5. Valamelyest nőttek az egyes csoportok közötti különbségek. 19 7 1ben a szélső- (index)értékek: 15 és 18, 1982-ben 19 és 23. Nagyon kicsi és nem nőtt a különbség a - valószínűleg - legfontosabb két csoport, a szakmunkások és betanított munkások között. (A két csoport a minta 2/3-át teszi ki.) E z összefügghet technológiai különbségekkel és a korabeli bérszabályozással is. Nőtt a különbség a párttagok és a pártonkívüliek munkahelyi befolyása között: 1971-ben az indexérték különbsége 4,94, 1983-ban 5,13 volt a párttagok javára. A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége tradicionálisan magas, jóval az országos átlag fölött van. 1982-ben pl. egy országos reprezentatív mintában a párttagok aránya az aktív keresők között 14 % volt ugyan­ akkor salgótarjáni mintánkban 21,4 % . A K ISZ-tagok arányát tekintve a különbség már kisebb. 36 �2 . tábla Politikai szervezettség a salgótarjáni és az országos minta alapján, 1982. (%) Salgótarjáni minta M SZ M Ptagok aránya K IS Z tagok aránya Országos minta M SZ M P tagok aránya K IS Z tagok aránya Fizikai dolgozók 18,4 10,7 9,2 10,0 Szellemi dolgozók 33,2 19.4 25,2 15,2 Együtt 21,4 12.5 14,2 1 1,6 A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége - ha ezt a párttagság és a K ISZ-tagság arányával határozzuk meg - igen magas. M eghaladja az aktív keresők 1/3— át, míg az országos minta alapján kb. 1/4 a politikai szervezetekhez tartozók aránya. 19 71-es felvételünk mintájában még ennél is magasabb (36,3 % -os) volt a politikai szervezettség. Ugyanakkor a párt­ tagok aránya az ország aktív keresői között 1970-ben 11,4 % volt. Vagy­ is időközben a salgótarjáni „előnyt” nemcsak saját szervezettségük némi csökkenése, hanem az országos politikai szervezettség erősödése is mérsé­ kelte. A visszaesés elsősorban a K ISZ-tagok körében történt. A magas politikai szervezettség valamint a politikai szervezetek befo­ lyása változásának okai - különbözőek. Itt, Salgótarjánban nyilvánvalóan specifikusak is. A legvalószínűbb oka a politikai szervezettség csökkenő tendenciájának az, hogy a munkások a szervezetben nem érik el azokat az eredményeket, amelyek érdekében bőlépnek - illetve belépnének vagy pedig a szervezeteken kívül érvényesítik érdekeiket. 19 7 1-es salgótarjáni mintánk háztartásai közül csak 9 % jelzett mezőgazdasági kisegítőtevé­ kenységet, 1982-ben már 22 % , további 21 % pedig nem mezőgazdasági mellékkeresettel rendelkezett. A z összefüggés a politikai szervezettséggel eléggé nyilvánvaló. A szervezeteken kívüliek 54 % -án ak nem volt mezőgaz­ dasági háztáji gazdasága, 24 százalékának önellátási célú, 22 százaléknak pedig árutermelő háztájija volt. Ugyanakkor a politikai szervezetek tagjai között a megfelelő arányok 63 % , 19 % és 18 % , vagyis kevesebb háztáji és még kevesebb árutermelő jellegű háztáji. A munkahelyen teljesített túlórák tekintetében nem volt különbség (1982-ben még nem volt vgm k). A mellékkereset fajtája a szakmai pozícióval és a szociális származással is összefügg. A politikai szervezettség a fizikai dolgozók következő cso­ portjai között erős: mozgó szerelők (46 % ) , technológiai kulcspozíciókat betöltők (45 % ), sofőrök (37 % ), kisszériás kézi termelők (szakmunkások, 36 % ), tradicionális betanított munkások (32 % ) , Ezek a csoportok a fizi­ kai dolgozók 37 % -á t teszik ki, míg a közöttük található 2 10 párttag és K IS Z -tag a fizikai dolgozók politikailag szervezett részének több mint a felét (52 % ). A szellemi dolgozók között elsősorban a vezetők (műveze- 37 �tők, gazdasági vezetők, tanácsi funkcionáriusok) kategóriájában van a leg­ több párttag és K IS Z -tag (72 % ), míg a többi kategóriában (beosztott ér­ telmiségek, ügyviteli dolgozók között) 49 % . A szellemi dolgozók között viszonylag kevesen (kb. 20 % ) foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel, még kevesebben más fizikai munkával (8 % ), de feltűnően kevés (7 % ) a pénzért vállalat csak szellemi pluszmunka is. A szellemi dolgozók között gyakori a naturális munkacsere (43 % ), amiben a politikai szervezetek tag­ jai átlagon felüli arányban vesznek részt. Ami a származás hatását illeti, 1982-es mintánk fizikai dolgozó párt- és K ISZ-tagjai között legtöbben bányász (19 % ), gépkezelő (14 % ) , kohásza­ ti és üveggyári munkás (10 % ) apáktól származnak. Ugyanilyen súlyú még a kisszériás kézitermelő (szakmunkás)-csoport az apák között ( 1 1 % ). Ezek együtt már több. mint a felét adják a politikai szervezetek fizikaimunkás-tagságának. Ez a réteg s - mint második vagy harmadik nemze­ dékbeli munkás, a klasszikus munkás - valószínűleg „szóvivő” és „hang­ adó” a munkásmozgalmi tradíciók ismerője és — amennyire lehet — fenn­ tartója, továbbadója. A következő csoportokba tartozó apák fizikai dolgo­ zó gyermekei a mintában igen kis arányt képviselnek: önállók (3 % ), mű­ vezetők (4 % ), mezőgazdasági munkások (5 % ), anyagmozgatók, segéd­ munkások (6 % ). Ezek együtt 20 % -o t tesznek ki a politikai szervezetek fizikai dolgozó tagjai között, míg az egész mintában 28 % -ot. Nem érdektelen az sem, hogy az apák egyes kategóriáinak gyermekei milyen arányban vannak bent a politikai szervezetekben. Azt gondolhat­ nánk, hogy a „hely szellemének” megfelelően, politikailag leginkább szer­ vezettek a bányászok és a kohászok, s ez gyermekeik nemzedékére is jel­ lemző. A tények azonban némileg mást mutatnak. A politikai szervezett­ ség arányát tekintve 1 1 foglalkozási csoport közül a bányászszármazásúak a 8. (29 % ), a kohászok pedig 42 % -kal is csak a negyedik helyen vannak. A z első helyet a művezetők és más technikai bizalmi poszton lé­ vők gyermekei foglalják el. Közülük minden második tagja valam ely poli­ tikai szervezetnek (53 % ). M ásodik és harmadik helyen a szellemi dolgo­ zó apák gyermekei (52 % ) , illetve altisztként vagy valamely fegyveres­ testületben hivatásosként szolgált apák gyermekei (47 % ) vannak a vizs­ gált szempontból. A klasszikus munkásszakmák (gépkezelők, javítószerelő szakmunkások, kisiparosok gyermekei stb.) csak ezek után követ­ keznek 20 -30 % -os politikai szervezettségi arányukkal. Legkevesebb politi­ kailag szervezett dolgozó az önálló parasztok és a mezőgazdasági munká­ sok gyermekei között van 14 ill. 20 % , vagyis csak minden hetedik, illet­ ve minden ötödik parasztszármazású dolgozó lép be politikai szervezetbe. Ez az összefüggés valószínűleg nem, vagy nem egyedül a kistulajdonosi létre való szocializálás következménye (pl. a kisiparos-kiskereskedő szár­ mazásúak között 36 százalékos a politikai szervezettség), inkább a mezőgazdasági munka és a falusi tradíció „tasztíthatja” a politizálást. A z apa mezőgazdasági főfoglalkozása mellett (mint láttuk, csak 14, illetve 20 % -os a politikai szervezettség), a gyermekkori család ugyanilyen hatású. (A földteleneknek 40 % -a, a csak kiegészítő jellegű mezőgazdasági terme­ lést folytatók 35 % -a , a gazdálkodó családok mintánkban szereplő gyer­ mekeinek csak 23 % -a tagja valamely politikai szervezetnek.) Ugyanez a tendencia érvényesül a mezőgazdasági termeléssel való kapcsolatába is: a kiegészítő tevékenységet nem folytatók, vagy nem mezőgazdasági kiegészítő 38 �tevékenységet vég2Ők 37 % - a , a mezőgazdasági kistermeléssel (is) foglal­ kozók 29 % -a tagja a pártnak vagy az ifjúsági szervezetnek. (Érdekes v i­ szont, hogy a kizárólag önellátási célú háztáji és az árutermelő háztáji nem jár ilyen különbséggel.) Mindezek alapján arra következtetünk, hogy a (tradicionális) paraszti, falusi életmód és az ehhez kötődő, vagy erre (is) támaszkodó megélhetési stratégia kevéssé fér össze a politikai szervezetek­ ben vállalt szereppel. A politikai szervezettség aránya a mai lakóhely ur­ banizáltságával is összefügg. Falun kézenfekvő a mezőgazdasági kisterme­ lés, városon ennek korláta i vannak, ha nem is kizárt. A városias helyen la­ kók között 40, a falusias helyen lakók között csak 32 % a párt- és K IS Z tagok aránya. (A fizikai dolgozók esetében 36 és 30 % .) Végeredményként azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált minta adatai alapján a politikai szervezettség a nem és életkor mellett összefüggésben van a munka szellemi vagy fizikai jellegével, a szakmai pozícióval, a szülői családban kapott indíttatással, amit mindenekelőtt az iskolai végzettség, a lakóhely jellege és a mezőgazdasághoz való kapcsolódás ténye vagy hiánya közvetít. A politikai szervezetekhez való csatlakozás nem okvetlenül jelent egy­ szersmind politikai aktivitást is. A munkásság politikai aktivitásának van olyan eleme, amelynek a „bevallása” nem okoz különösebb nehézséget. Ilyen például a politikai és társadalmi szervezetekben viselt állandó meg­ bízatás, tisztség. Ilyenről a párttagok közül 45 % , a K ISZ-tagok közül 25 % , s szakszervezeti tagok közül 14 % számolt be. Ezenkívül a munkás­ őrök, ifjúgárdisták, önkéntes rendőrök, népfrontbizottsági tagok, lakóhelyi tisztségviselők, népi ellenőrök stb. további 39 % -á t tennék ki a mintának, ha a megbízatások nem halmozódnának. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az ilyen megbízatások érdemi beleszólást, befolyást tesznek lehetővé. A rendelkezésre álló információk alapján megkíséreltük összeállí­ tani azt a skálát, amelynek egyik végén a - saját értékelésük szerint politikából kimaradtak, vagy a politikába gyengén bevontak, a közepén a közepesen, másik végén az erősen involváltak helyezkednek el. Kérdéseink alkalmat adtak arra, hogy olyanok is a politikába bevontnak, involváltnak érezhessék magukat, akik szervezetileg ezt az elkötelezettséget nem vállal­ ják, vagy akiket a politikai szervezetek nem vállalnak: másrészt a politikai szervezetek olyan tagjai is kinyilváníthassák „kívülállásukat” , akik tagsági viszonyuk ellenére ténylegesen nincsenek bevonva a politikába. Skálánk te­ hát nem participációt, részvételt mér, hanem involváltságot, úgy, ahogyan azt a megkérdezett érzékeli. Politikai szervezettség és az involváltság nagymértékben egybeesik. Nem lényegtelen azonban eltérésük sem. Amint az adatokból látható, a politikai szervezeten kívüliek jelentős ré­ sze (28 % !) is valamilyen fokon involváltnak tudja magát a politikában. A politikai szervezeten kívüliek 72 % - a (az egész minta 47 % -a ) viszont nem érez involváltságot. Ezt „kívülállásnak” is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy alacsony involváltságot jelez a politikai szervezetek tagjainak több mint egyharmada (37 % ), sőt, az aktivisták 18 % -a, akik a tagsági viszo­ nyon túl egyéni feladatot is vállalnak. Ezért arra következtetünk, hogy ská­ lánk kezdő foka nem (vagy nem mindig) az involváltság teljes hiányát, ha­ nem annak alacsony fokát jelzi. 39 �3.t á b la Politikai szervezettség és az involváltság viszonya a salgótarjáni mintá­ ban. 1982. (N) Involváltság Alacsony (Hiányzó) Közepes Magas Összesen Szervezettség Szervezeten kívüli M SZM P- vagy K IS Z -tag Aktivista, vezető Összesen 816 263 58 113 7 185 135 72 392 36 1037 62 460 94 192 17 2 1 224 Más oldalról tekintve, a magas fokon involváltak egynegyede politikai szervezeten kívüli. Ezek munkájuk szellemi vagy fizikai jellege nem és életkori sajátosságaik szerint aránytalanul oszlanak meg. Legnagyobb kü­ lönbség a fiatalok és a 25 évesnél idősebb korosztályok között van: előbbi­ ek között alig akad magas fokon involvált és átlagon felüli mértékben van­ nak közöttük alacsonyan involváltak. A férfiak sokkal inkább involváltak, mint a nők; a szellemi dolgozók jobban, mint a fizikaiak. (Ez egyébként párhuzamos a politikai szervezettség különbségeivel.) A magas fokon involváltaknak alig 1/3-a „egyszerű tag” a pártban vagy a K ISZ-ben, s ez nem egészen 1/5-e a megbízatás nélküli tagoknak. V agy­ is négyötöd része a funkciót nem viselő tagoknak legfeljebb közepes mér­ tékben, 47 % pedig csak alacsony fokon involvált. E z az összes tagoknak 1/3-át sem teszi ki (185 és 584-ből), mégis szembetűnő a beszervezettségnek és a beavatottságnak. ez a nagy eltérése. Pozitív fejleménynek tekint­ hető a szervezetenkívüliek bizonyos hányadának beavatottságtudata, ami azt mutatja, hogy a politikai szervezetek nem monopolizálják a politizálás, a beavatottság, a befolyásolás terepeit. Ugyanakkor a pusztán formális szervezeti tagság bevontság, beavatottság nélkül bomlasztólag hathat mind a szervezetre, mind a tagokra. Az aktivistáknak és vezetőknek alig fele (49 % ) érzi magát magas fo­ kon involváltnak, bennfentesnek, míg a funkciót nem viselő tagok négy­ ötödére jellemző a közepes és alacsony involváltság. Bármelyik oldalról közelítjük is, azt látjuk, hogy a politikai szervezetek­ nek és a politikai tevékenységnek tartalékai vannak: a szervezetek tagsá­ gának jelentős hányada alig involvált, ugyanakkor a szervezeten kívüli in­ volváltság nehezen intézményesül. A továbblépés, mindkét irányba célsze­ rűnek látszik: növeli a szervezeteken belüli involváltságot (belső demokrá­ cia), a nem szervezett aktivitások intézményesülését pedig elősegíteni (köz­ élet). A politikai szervezettség, csakúgy, mint a politikai involváltság nem ön­ célú, hanem eszközjellegű: közösségi és egyéni célok megvalósítását, érde­ kek kifejezését és érvényesítését szolgálja. Láttuk, hogy a vállalati ügyekbe való beleszólás lehetősége az érintettek értékelése szerint jelentős javulást mutat, de azt is láttuk, hogy ez még mindig nagyon alacsony szint. Ugyanakkor a „politizálás” a nagy többség 40 �számára szemléletileg is is távol van a belszólástól. Legfeljebb a kritiká­ ra, a mások érdekében való fellépésre, jogosnak érzett érdek támogatására terjed ki. Ezek elemei a beleszólásnak. A vizsgált minta e téren jóval ma­ gabiztosabb, mint beleszólás tekintetében. A kérdés így hangzott: „Tud-e ön szólni, szót emelni másokért? A z „igen” , a „nem ” és a határozatlan tartalmú (pl. „attól függ” ), válaszok arányát a már többször használt in­ dexszel kifejezve: 24,1 értéket kapunk, ami a beleszólás 20,9-es értékét jelentősen felülmúlja. Mind az involváltság, mind a szervezettség nagy ha­ tással van a másokért szót emelés képességére (illetve arra, hogy az embe­ rek e képességet maguknak tulajdonítsák). A politikai szervezeten kívüliek idexe 2 3,1, a K ISZ-tagoké 24,8, a párttagoké 27,7. A maximumot (30,0), a magas fokon involváltak közelítik meg leginkább: indexértékük 28,6. (A közepesen involváltaké 26,2, míg az alacsony fokon, vagy neminvol­ váltaké 22,3. Ez utóbbi is meghaladja a beleszólási lehetőség indexértéké­ nek a szakképzett munkásokéra jellemző szintjét: 2 1,5 : jól érzékeltetve azt, hogy a szót emelés és a beleszólás között, a szólás és annak eredményessé­ ge között nagy a különbség, s ezt pontosan ki is fejezik az érintettek ítéle­ tei.). A szót emelés másokért önmaguknak tulajdonított képessége összefügg az iskolázottsággal, szakképzettséggel, valamint a nemi hovatartozással is. A segédmunkások indexértéke 2 1,3 , a szellemi dolgozóké 27,0, vagyis a különbség majdnem akkora, mint a politikában magas fokon involváltak, és a nem - vagy alig - involváltak között. A nők kevésbé képesek máso­ kért kiállni, mint a férfiak (vagy kisebb mértékben tulajdonítják maguk­ nak ezt a képességet.). A különbség nem túl nagy, a nők 23,8-as indexértékével szemben a férfiaké 25,4. A különböző szakképzettségi csoportokban más-más kü­ lönbségeket találunk, például a szellemi dolgozók különbsége 26,4-28,4, a segédmunkásoké 19 ,2-22,9 , mindkét esetben a férfiak indexértéke a na­ gyobb. (A szakmunkások és a betanított munkások esetében minimális a nemek eltérése e tekintetben.) A mások érdekében történő szólás igen fontos eleme a demokratikus po­ litizálásnak. Legalább ilyen fontos ugyanakkor a saját érdek kifejezésének, kinyilvánításának képessége és készsége is. Ennek színvonala némileg ma­ gasabb (24,6-os indexérték), mint a másokért való szót emelésé. A maga­ sabb érték teljes egészében abból adódik, hogy a betanított és a segédmun­ kások ezt a képességet jóval nagyobb mértékben tulajdonítják maguknak, mint a szakmunkások és a szellemi dolgozók. E z utóbbiak - saját értéke­ lésük szerint - kisebb mértékben emelnek szót saját érdekükben, mégpe­ dig a férfiak és a nők egyformán. Körükben valószínűleg erőteljesebben érvényesül egy morális (vagy inkább „illendő” ), a rosszallás a saját érdek előtérbe helyezésével szemben, mint a betanított és a segédmunkások kö­ rében. A z is lehetséges azonban, hogy ők kevésbé szorulnak rá személyes ügyeik direkt védelmére, mint a betanított vagy segédmunkások. E je­ lenségben egy bizonyos félreértett, moralizáló módon felfogott viszonyt érhetünk tetten az egyéni és a közérdek között. Mindebből látható, hogy a politizálás a 80-as évek elején jelentős helyet foglalt el a salgótarjáni dolgozók életében. E gy évtized alatt valamelyest javultak a (helyi) politizálás feltételei, de még mindig nem eléggé haté­ kony sem az egyéni, sem a közösségi, társadalmi problémák megoldásában. 41 �KAU TZKY N O RBERT Kisamerika A legkisebb Amerikából jövök, Am it valaha is felfedeztek, A gyerekkor kisvasútján, Palócföldünk Örökvárosának fiaként. Tiszteltetv e a labdaimádó törzs utódait, Az esti sámlik fölött a felhőkarcoló ég Magasát, a füsttollas gyárkéményerdőt, Az álmok őrmesterének fedezékét, A ki apáinkat folytonosan idomította, Mint pálcás, veresorrú tanító a kiskölyköt. Nekem mindörökké iskolamestereim, Pista és Feri bácsik, a honfoglalók, A fényűző szegénység palotáiban eltűrve A szelíd gúnyt is, ezt a Kisam erikát. Kiterítem magamban arcuk emlékét, Mint tavaszi szárítókötélre a dunyhát. Öt évtizedtől így-úgy megnyomorítva, Visszafelé is látom foszladozó lobogóink. É s felkiáltanék: ez itt a föld! Hiába is fenyegetnek, hogy lebontják, A nyomor rezervátuma megmarad bennünk, A gyártelepi új földrész, N ew -York helyett Tarján dombjain, szabadságunk szobrával, Am it a felfedezők hűsége állított, Ledönthetetlenül és mindannyiunknak. 42 �43 �hagyomány_______ F A R K A S M ÁRTO N 19 18 katonaforradalmárai Forradalmi mozgalmak kialakulása a cs. és kir. haderőben. 1917 novembere, az első imperialista világháború legnagyobb fordulatát hozta: Oroszország munkásai és parasztjai a bolsevikok vezetésével győzelemre vitték a szocia­ lista forradalmat és az új szovjet kormány a hadviselő országok népeihez fordult a háború azonnali befejezéséért és az igazságos, hadisarc és hódí­ tás nélküli béke megteremtéséért. Az októberi szocialista forradalom győzelme és a szovjet kormány béke­ kezdeményezései, óriási hatást gyakoroltak a csaknem négy éve tartó világhá­ ború kárvallottjaira, a hadviselő országok néptömegeire, s köztük is a modern gépi háború mérhetetlen véráldozatait és szenvedéseit viselő milliós katona­ tömegekre. A soknemzetiségű osztrák-magyar haderő keleti arcvonalbeli katonatöme­ gei előtt az orosz változások és kezdeményezések kimerítően ismertek voltak. Az orosz katonaszovjetek által folytatott frontbarátkozások egyben élesztő kovászként hatottak a katonák forradalmi erjedésére: az osztrák-magyar ka­ tonaság csakhamar telítődött az „orosz” forradalmi eszmékkel. A szovjet kormány következetes békeprogramja nyomán létrejött fegyverszünet 1918 kezdetére a harci cselekményeket megszüntette. A fegyvernyugvás a barátkozások fokozódásával járt együtt, ami viszont az osztrák—magyar ka­ tonaság forradalmi erjedését gyorsította fel. Mindezt elősegítette a hátország elmélyülő gazdasági és politikai válsága, a hatósági terror soha nem tapasz­ talt mértékű tobzódása a dolgozó tömegek ellen, (amelyről a lövészárkok népe szabadságról visszatért katonáktól, levelezésektől jól volt értesülve), nem, különben a szovjet kormány által szabadon bocsátott egykori s immár az arcvonalakat százezrével átlépő hadifoglyok háborúellenes és forradalmi agitációja. A forradalmi erjedés átterjedése a hátországi alakulatokra 1918 elején, szá­ mos fegyveres felkelésbe és lázadásba csapott át. A mozgalmak közvetlen elő­ idézője a hátországi alakulatok elviselhetetlen szociális nyomora volt, amely gyorsan párosult a gyűlölt háború azonnali befejezésének és az állam és tár­ sadalmi rendszer megdöntésének követelésével. 1918 február elején, az orosz forradalmi eszmék hirdette népek önrendelkezési joga, az azonnali béke és a kapitalista-imperialista kizsákmányolás megszüntetése jelszavával a mo­ narchia második legnagyobb flottabázisán, Cattaróban fegyveres felkelés tört ki, amelyet bosznia-hercegovinai helyőrségek lázadássorozata követett. A mozgalmakat átmenetileg letörték, hogy azután április második felétől kezdődően július végéig több mint harminc katonai felkelés és lázadás ráz44 �kódtassa meg az egész fegyveres erők, s vele együtt a háborúért felelős, gyű­ lölt Habsburg-monarchiát. E forradalmi jellegű katonai mozgalmak, ame­ lyek hátországi és arcvonal mögötti területeken robbantak ki, egykori oroszországi hadifoglyok, az ún. „hazatérők” vezetése alatt állottak. Ezek legöntudatosabb elemei az októberi szocialista forradalom iskoláját kijárt forradal­ márok voltak, akik társaikat nemcsak a béke kiharcolására, hanem az orosz október megismétlésére buzdították. Az 1918 tavaszi katonai felkelések és lá­ zadások közül néhány magyarországi területet is érintett: május 12-én Rimaszombatban a 80. gyalogezred pótzászlóalja, május 20-án a 6. újvidéki gyalog­ ezred Pécsre helyezett pótzászlóaljának mintegy 2000, „bolseviki tanokkal szaturált” embere lázadt fel, május 22-én Trencsénben a 15. honvédgyalogez­ red pótzászlóalja, majd annak Csákfalvára kihelyezett újoncszázada tört ki lázadásban. A hadvezetőség kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a monarchia egyéb területein kirobbant mozgalmakon is, melyek körül je­ lentőségében a judenburgi (Ausztria, 17. közös gyalogezred), a muraui (Auszt­ ria, 7. vadászezred), a lublini (Galícia, 58. gyalogezred), a kielcei (Lengyelország, 56. gyalogezred), a reichenbergi (Csehország 44. gyalogezred), a rinburgi (Csehország, 21. lövészezred), az M. Schönburg-i (Morvaország, 95. gyalogezred), a radkersburgi (Ausztria, 97. gyalogezred) lázadások és felkelé­ sek emelkedtek ki. Valamennyi megmozdulás közös vonása volt, hogy hadiszolgálatra újból bevonultatott „hazatérők” robbantották ki, akik a háborút megelégelték és az elnyomó Osztrák-Magyar Monarchia elpusztítását akar­ ták. Szervezettségük azonban nem tette lehetővé a tartós sikert, s így csak­ hamar elbuktak a hadvezetőség karhatalmi alakulataival szemben. A legna­ gyobb sikert, s egyben céljaik forradalmiságát a pécsi és a június 4-én kirob­ bant kragujeváci (Szerbia, 71. gyalogezred) fegyveres felkelés mutatta fel: előbbi Magyarország egyik fontos városának birtokába jutott, súlyos harcok után (melyekben szövetségesül sorakozott fel a pécsi, Pécs környéki bányászság), majd felmorzsolódott az ellene küldött csapatok túlerejével szemben; a 45 �másik bolsevik-kommunista sejtek vezetésével maga mellé állította a meg­ szállt szerb lakosságot és napokig tartotta magát a katonai kormányzóság erőivel szemben. Habár az említett forradalmi mozgalmak egyetlen esetben sem érték el a klasszikus fegyveres felkelés szintjét - mivel a forradalmi vezető erő, (párt) és a stratégiai cél minden esetben hiányzott, s nem ismerték a hatalom meg­ ragadásának mikéntjét sem - , bukásuk ellenére mérföldkövet jelentettek a fegyveres erő életében: megindították a hadsereg általános bomlási folyama­ tát és rengeteg tapasztalattal szolgáltak 1918 októbere forradalmainak győzel­ méhez. A bomlás a monarchia háborújának és rendszerének egyfajta súlyos kritikája volt és a szökött katonák (ún. zöldkáderek) százezrével csökkentet­ ték a Habsburg-monarchia katonai erejét. Ugyanakkor növelték ama elszán­ tak táborát, akik 1918 őszén, szerte a monarchiában, megdöntötték a dualista államrendszert és a monarchia romjain létrehozták az ún. utódállamokat. A forradalmi katonai mozgalmak átnövése általános fegyveres felkeléssé 19 18. októberében. Az osztrák-magyar állam- és hadvezetés a hátország és a katonatömegek elleni terror fokozásával igyekezett a forradalmi válságon úr­ rá lenni. A szétesés előtt áló Habsburg-birodalom fennmaradásának esélyeit egy katonai győzelem is növelte volna, amit a hadvezetőség az olasz arcvo­ nalon igyekezett egy minden eddiginél nagyobb támadó hadművelettel elérni. Az 1918 júniusában bekövetkező ún. piavei offenzíva, amelyet egy forradalmi erjedésen átesett hadsereggel vívtak meg, véres kudarcba fulladt, s a hátor­ szág és a haderő válságát a mélypontra juttatta. Az állam- és hadvezetés nem­ csak a háború végleges elvesztését ismerte fel, hanem a polgári demokratikus (nemzeti) forradalmak közeli kirobbanásának veszélyét is. A szövetséges csá­ szári Németországgal együtt, amely katonailag-politikailag hasonló helyzetbe jutott 1918 kora őszén, kétségbeesett erőfeszítések történtek az ellenséggel kö­ tendő azonnali fegyverszünetért és a béketárgyalások mielőbbi megindításá­ ért, hogy ezáltal a külső háborút lezárják és a haderő megbízható alakulatai­ val a készülő hátországi forradalmakat csírájában elfojtsák és a Habsburgbirodalmat megmentsék. A diplomáciai erőfeszítések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt: az antant hatalmak a németek nyugat-európai arcvonalának áttörése után (aug. 8.) a győzelmet a kezükben érezték és a központi hatalmak fegyveres erőinek végleges megsemmisítésére törekedtek. Így az osztrák-magyar haderő nagy többségét lekötő olasz arcvonal is az utolsó nagy antant támadás előtt állt 1918 októberében, amikor a hátország a forradalom kirobbanása előtti álla­ potban volt. IV. Károly császár és király alkotmányreform-igéretei (az októ­ ber 1 6-i híres császári manifesztumban) és a magyar kormány félliberális re­ formokat kilátásba helyező nyilatkozatai az eseményeket feltartóztatni nem tudták. A hátországi fejleményekkel együtt a fronthadseregben eddig nem ta­ pasztalt nagyarányú bomlási folyamat vette kezdetét, amely az alakulatok lét­ számát, különösen a szlovák, cseh, szerb, horvát és román többségű csapatok­ nál 20-30 százalékkal lecsökkentette. A 27. Közös- és a 38. honvédhadosztály ez­ redei pedig lázadozni kezdték. A hátországi alakulatoknál a bomlás még nagyobb mértékű volt, a szökött, „lógós” , parancsot megtagadó katonák egyre nagyobb tömegben tűntek fel az utcai tüntetéseken és vállaltak testvéri szolidaritást a tüntető munkásokkal, kisemberekkel. Október 24-én, a hadvezetőség által régóta várt ellenséges nagy támadás megindult az olasz arcvonalon. Az eleinte sikeres elhárító harcok után az 46 �osztrák-magyar csapatok védelme, ellenállása összeomlott és az olasz haderő hadászati áttörése a csapatok felbomlását és hazafelé áradását vonta maga után. Az ellenség offenzívájának menetében egy sereg osztrák-magyar ma­ gasabb alakulat nemcsak megtagadta a parancsot, hanem az arcvonalat el is hagyta. Így 38. honvédhadosztály, a 21. lövész-, a 60. gyalog-, az 55. gya­ log-, majd a 48. gyalog-, a 17., 27. gyalog-, a 29. honv.-hadosztály. Legénységük, amely a monarchia valamennyi nemzetét, népet képviselte, nem volt hajlandó tovább harcolni a gyűlölt Habsburg-monarchiáért. A front összeomlásának napjaiban sorsdöntő események rázták meg a hát­ országot is. Október 28-án munkások, katonák, kisemberek tízezrei lepték el Prága utcáit és a „Hej Slova ci” hangjai mellett a cseh nagyburzsoázia irányí­ tásával kikiáltották Csehszlovákia függetlenségét. A Habsburg-államhatalom összeomlott. A prágai Militarkommandó a hadvezetőség utasítására behódolt a Nemzeti Tanácsnak. Az utcát a felfegyverzett nép, Rosiczky százados külö­ nítményei, a Sokol szervezetek, cattarói tengerészek, szökött katonák ezrei uralták. Október 29-én kísértetiesen hasonló körülmények között omlott öszsze a Habsburg-államhatalom Zágrábban, Ljubjanában, azzal a különbség­ gel, hogy a forradalmakat horvát-szlavon területen a zöldkáderek (szökött katonák) szocialista követelésekkel teli fegyveres felkelése kísérte. (A délszláv burzsoázia 1918 decemberéig antantcsapatokkal verte le őket.) Október 30-án a Habsburg-államhatalmat Bécsben is elsöpörte a népforradalom, majd októ­ ber 31-én Budapesten jutott győzelemre az őszirózsás forradalom. Az őszirózsás forradalom, amely a monarchia népeinek forradalmai körül az utolsóként győzött, a magyar nép számára, napok alatt megteremtette a béke és a nemzeti függetlenség lehetőségét, megszabadította a politikai és gazdasági életet a feudális kötöttségektől és létrehozta a kötöttségektől men­ tes polgári fejlődés feltételeit. A polgári demokratikus forradalom győzelmében, a dualista „úri Magyarország” megdöntésében a forradalmi katonák a munkásosztály, a dolgozó tömegek szövetségeseként kimagasló érdemeket szereztek és a győzelmet a fegyverek erejével biztosították. Megkönnyítette a Károlyi Mihály vezette pol­ gári, nemzeti kormány hatalomra jutását a katonák (tisztek, sarzsi nélküli szö­ kevények, átpártolt helyőrségi bakák), tömeges mozgalma a magyar független­ ségért, a polgári forradalom vívmányaiért (gyülekezési, sajtó-, szólásszabad­ ság, földreform) és az a tény, hogy a hatalmon levők (a Wekerle-kormány, majd a homo regiusnak kinevezett József főherceg köré tömörült Habsburgbérenc nagybirtokos-nagytőkés erők) karhatalma, katonasága meg sem kísé­ relte az ellenállást: a forradalom vér nélkül győzött. A katonai akciókat irá­ nyító, szervező katonatanács azonban csak a győzelem pillanataiban lehetett elégedett, mert csakhamar rá kellett döbbennie, hogy a „Károlyi forradalom” a burzsoá magántula jdon alapján áll s még a gondolatától is irtózik annak, hogy a Duna—Tisza táján „Lenin és ne Wilson eszméi diadalmaskodjanak” . Maguk a katonatömegek mindezt csak napok, hetek múltán ismerték fel, ami­ kor a demokrácia, a béke és a tulajdon jelszavával az új kormány mellé állt karhatalom megkezdte a fegyverek élszedését és a „Népköztársaság” kezdte kiépíteni saját fegyveres erejét azokkal szemben, akik az évszázados Habsburgelnyomást, a tőkés-nagybirtokos kizsákmányoló úri Magyarországot megdöntöt­ ték és közelségbe hozták a régen áhított békét. Csaknem hasonló sorsra jutottak a többi utódállam forradalmi katonatö­ megei is. A hatalmon levő nemzeti burzsoáziák nacionalista jelszavakkal, s 47 �a történelmi Magyarország rovására végrehajtott területszerző politikájukkal a szocialista forradalmi eszméktől „megfertőzött” katonákat leszerelték és a burzsoá konszolidáció szolgálatába állították (Csehszlovákia, Románia, Ju ­ goszlávia). Magyarország sorsa másképp alakult: a külső és belső válságokkal küszködő Károlyi-Magyarország 1918. március 21-én átadta helyét a Magyar Tanácsköztársaságnak, amely mindazt meghozta, amiért 1918 őszén a forra­ dalmi katonák legjobbjai a dolgozó tömegekkel együtt harcba indultak: a szo­ cialista forradalmat. Az 1918. év őszi forradalmai elsöpörték az évszázados Habsburg-elnyomóhatalmat és létrehozták a polgári demokratikus (nemzeti) utódállamokat, amelyek az itt élő népek számára a szabad nemzeti fejlődést elvileg biztosít­ hatták. A forradalmak győzelmét a fegyveres erő legöntudatosabb elemeinek harca segítette elő. A forradalmi katonatömegek tettükkel örökre beírták ne­ vüket a Duna menti népek történetébe. Az más kérdés, hogy az itt élő népek szociális és nemzeti problémáinak végleges megoldására a létrejött államok képtelenek voltak s a Duna-medence az egymás közötti ellentétek, majd újabb háborús veszély színtere maradt. 48 �A gyógyítástól a társadalmi változásokig Az idő múltával értelemszerűen szaporodó jubileumoknak mindig lehet ösz­ tönző szerepük a konkrét történések alaposabb megismerésében, minősítésében is, de egyre inkább az ok-okozati összefüggések, a „mögöttes tartalmak” , a tanulságok feltárásához, a szubjektív, emberi vonatkozások megjelenítésé­ hez tudnak érdemben hozzájárulni. A hét évtized távlatából megidézett események politikai, szellemi hátteré­ ben, a század elején rajban felröppent - többek között Ady Endre, Károlyi Mihály, Szabó Ervin nevével fémjelzett - úgynevezett „második reformnem­ zedék” soraiban fejtette ki - sokoldalú és sokáig alig ismert - munkásságát Madzsar József (1876-1944?). Csak az ötvenes évek végi konszolidáció fris­ sülő szellemisége irányította rá is - mint az „elsüllyedt irodalom” annyi más képviselőjére - a figyelmet. Megismertetésében Szigeti Györgyné az idő tájt napvilágot látott tanulmánya vállalta az úttörő szerepet. Kárpáti Endre 1967-ben megjelent monografikus igényű könyve a pályakép teljes bemutatásá­ ra törekedett. Életműve népszerűsítéséhez nagymértékben járultak hozzá Sán­ dor Pál írásai, valamint a születése centenáriumát köszöntő emléksorok. Mad­ zsar tevékenységének elméleti vonatkozásairól ez ideig leginkább a századelő, illetve a két világháború közötti időszak filozófiai gondolkodását elemző az utóbbi években kiadott - kötetek jóvoltából tárult fel a legkomplexebb kép. Mindezek ellenére a köztudatban leszűkülnek érdemei a közegészségügy — az antialkoholizmus, az anya- és csecsemővédelem — területére, s még mindig elég méltánytalan teljes hagyatékának ismertsége, elismertsége. Pedig rend­ kívül figyelemreméltó az a fejlődésmenet, ahogyan eredendően természettudo­ mányos érdeklődése mélyen társadalmivá változott, ahogyan az értelmiség progresszív szárnyától, a polgári radikalizmustól a munkásmozgalomig, a kommunista pártig, az embert mint biológiai lényt formáló hivatástól a társa­ dalom orvoslásának programjáig eljutott, ahogyan - egyrészt emigrációban, illegalitásban, másrészt szemközt a terrorral, nyílt harcban - forradalmárrá érlelődött. Nem osztályhelyzete predesztinálta a marxizmus elfogadására, fokozatosan győződött meg tudományos igazságairól. Rá is érvényesek Hermann István szavai: „Igen hosszú az út és igen nehéz mindenki számára, aki a polgárság­ ból jött, hogy elérkezzék a polgári világkép elvetéséhez, de tálán még hoszszabb az út ahhoz, hogy az elvetett, kétségbevont és kétségbeejtő világ és vi­ lágkép helyére egy új, egészségesebb és teljesebb, a munkásosztály által kép­ viselt világképet lehessen állítani.” „Senkise legyen a szocializmus barátja, nem lehet a szocializmust méltá­ nyolni, a szocializmust élni kell” - vallotta Madzsar, s e konzekvencia szelle­ mében tudományos tevékenységét a gyakorlati politikai küzdelmek - végső célját tekintve a kapitalizmus megdöntése - szolgálatába állította. Ellenfele i, ellenségei elméleti kommunistának tartották, de valójában nem volt filozop- 49 �teralkat, nem volt rendszerépítő, elvont teoretizálásra hajlamos bölcselő. A mindennapok valóságának súlyos - politikai, kulturális, egészségügyi el­ lentmondásait látván a „tiszta tudományosság” helyett a társadalmi gyakorlat irányába fordult, csakúgy mint több szociológus pályatársa a Huszadik Század, illetve a Társadalomtudományi Társaság köréből, vagy a szabadgondolkodók egyesületéből. A katedrafilozófia szóvá is tette ezt, s Szabó Ervin - akiihez Madzsart bensőséges elvbarátság fűzte — kénytelen volt némileg akceptálni a bírálatot: „ . . . a sok cselekvéstől nem érünk rá a gondolkodásra.. . Vigyáz­ zunk, hogy a megvalósuló igazság kényszerű deficitjét mindig ellensúlyoz­ hassuk új igazságpluszokkal.” Madzsar a teória és a praxis egysége jegyében gondolta tovább a spenceri evolúció elméletet, az eugenista tanokat, „a létért váló küzdelem” darwini koncepcióját, s ez vezérelte akkor is, amikor könyvtárüggyel foglalkozott, amikor lexikonokat szerkesztett, vagy amikor később a Társadalmi Szemle ha­ sábjain - egyebek közt - a kapitalizmus ellentmondásairól, az osztályharc for­ máiról, a politikai szövetségről, az egységfrontról, az osztályszempontú kultú­ ráról, a nemzeti és nemzetközi viszonyáról, a hazafiság és az internaciona­ lizmus oszthatatlanságáról értekezett. A szovjet emigrációban írott, s Buda­ pesten álnéven megjelent Spanyolország múltja és jelene című könyve a leg­ jobb példa arra, hogy miként sikerült alkalmaznia a történelmi materialista elemzés módszerét, illetve a konkrét tényekből hogyan lehet elvileg megala­ pozni a mozgalom további lehetőségeit, feladatait. „Merjünk tudni!” - hirdette, s végeredményben a valóság megváltoztatása szándékával sáfárkodott a birtokba vett örökséggel, ekképp szélesítve a ma­ gyar marxista gondolat horizontját. Ma is tanulságosak - esetenként aktuáli­ sak - gondolatai, s különösen tanulmányainak, cikkeinek, beszédeinek szem­ léletformáló, cselekvésre ösztönző agitatív ereje. Annak ellenére, hogy olykor már túlfűtöttnek, naivnak, idealisztikusnak tetszenek egyes konkrét megfo­ galmazásai, kivált napjaink ideológiai megújulásának környezetében. Nagy tekintélyű ember volt, műveltsége, jelleme révén osztatlan bizalmat élvezett a mozgalomban. Pedig szerénysége, konspiráns és oppozíciós készsé­ ge folytán sohasem lehetett tudni, hogy vezér-e, vagy „csak” részfeladatokat végez. Mindig utólag derült ki, hogy irányító szerepet tölt be. Ifjúkorának „különcségei” feleségében, J ászi Alice ben (18 7 7 -19 35) - Já ­ szi Ferenc haladó gondolkodású orvos leányában, Jászi Oszkár hugában találtak megértésre, aki maga is erősen elütött a korabeli leányideáltól, tele volt nyugtalansággal, újat akarással, s a női testkultúra, a gyógytorna terüle­ tén iskolát teremtett. Lakásuk a magyar értelmiség legjobbjainak volt talál­ kozó- nemegyszer — búvóhelye is — évtizedeken át. Leányuk Madzsar Lili (1902-1980) szintén gyógytornász-képesítést szerzett. Simai Béla orvos feleségeként, majd özvegyeként évtizedeken át Kassán élt, s személyes emlékeinek, élményeinek felelevenítésével, szíves közzétételével jól szolgálta a családi ház légkörének felidézését, apja portréjának megrajzolását. A Nógrád megyei Madzsar József kórház képviselői 1977. április 19-én jártak nála, abból a célból, hogy jobban megismerjék az intézmény névadójának éle­ tét, munkásságát. Az alábbiakban a többórás beszélgetés legérdekesebb rész­ leteit adjuk közre a hangszalagra rögzített eredeti szöveg némi stiláris gon­ dozásával. C SO N G R Á D Y B É L A 50 �Madzsar Lili visszaemlékezése Úgy adódott az életem, hogy szinte mindenkit ismertem, akit érdemes volt ismerni a század elején. Gyerekkorom nagy részét Jászi nagyanyám pasaréti villájában töltöttem, ahol igazán sok olyan ember megfordult, akikről később utcát neveztek el. Felnőtt koromban sokszor el is mosolyodtam rajta: én minden utcát bácsinak szólítottam valaha, Dózsa Györgyöt kivéve. Az emlé­ keim valószínűleg nem nagy jelentőségűek, de számomra fontosak és mások számára is érdekesek lehetnek. Egyszer egy riporter azt kérdezte tőlem, beszéljek arról, hogy miket mon­ dott nekem Ady. Miket mondott volna? Semmit. Akkoriban nem volt egy gyerek olyan fontos, hogy egy bácsi odaálljon vele diskurálni. Ez nem volt szokás. Arra azonban például emlékszem, amikor Bandi bácsi nálunk, nagyanyáméknál ebédelt (ez gyakran előfordult), nagymamám megkérdezte: „Ban­ di, maga mindig ilyen sokat cigarettázik? Mennyit szív naponta?” „Hatvanatnyolcvanat, de csak azóta, amióta eltiltottak az alkoholtól.” Mint gyereket, megdöbbentettek ezek a számok. Antialkoholista-környezetből származtam, édesapám a Good Templár rend­ nek volt az úgynevezett „nagytemplárja” . Talán 18 éves voltam, amikor éle­ temben az első rumos teát megittam. Annyira tilos volt ez nálunk. A Good Templár antialkoholista-világszervezetnek egy svájci egyetemi tanár, August Forel, egy nagyon kedves öreg bácsi volt a vezetője. Akármilyen furcsának hangzik, de akkor Svájcnak volt legrosszabb az alkoholfogyasztási statiszti­ kája. Apám csatlakozott Forel törekvéseihez, mert itthon is nagyon időszerű­ nek és fontosnak tartotta az alkoholizmus visszaszorítását. Hollós Józseffel, Stein Fülöppel és másokkal együtt folytatott munkáját a hivatalos szervek gátolták, ahol csak tudták, hiszen az állami jövedelemnek jelentős része szár­ mazott az alkoholból. Adyt nagyon kedvelte a családunk, de édesanyám az Elbocsátó szép üzenet után megharagudott rá. Attól a pillanattól kezdve nem volt hajlandó szóba állni vele. Nekem, mint gyereknek azt mondta, hogyha Bandi bácsi telefonál, azt kell mondani, nincs itthon senki, ne jöjjön. Lédát személyesen ugyan nem ismerte, de asszonyi szolidaritásból Ady eljárását elítélte. Ady persze tovább­ ra is rendszeresen vendég volt Pasaréten. Oszikának (Jászi Oszkár) a dol­ gozószobájába ritkán léptem be. 19 1 3—14 telén egyszer benyitottam és ott ült a széken egy idegen bácsi. Szunyókálhatott, mert engem észre sem vett. Viszszahúzódtam, s izgatottan jelentettem nagyanyámnak, aki megnyugtatott, hogy nincs annak semmi rossz szándéka, majdnem minden este ott ül. Az a felada­ ta, hogy Bandi bácsit éjszaka hazakísérje, útközben támogassa. Ady és Reinitz Béla nálunk ismerkedtek össze. Adynak a Népszavában megjelent versei közül Reinitz már sokat megzenésített anélkül, hogy szemé­ lyesen ismerték volna egymást. A szüleim ezért meghívták őket együtt, s Ady itt hallotta először megzenésítve saját verseit. Akkortájt aztán esténként ne­ hezen tudtam elaludni a szomszéd szobában, mert Reinitz bácsi gyakran éj­ szakába nyúlóan verte a zongorát. 51 �Hárman csináltak halotti maszkot Adyról. A szüleim a Vedres Márkét tar­ tották a legjobbnak, ezt őrizték meg. Aztán van Adytól egy dedikált fény­ képem is: „Jásziéknak, legszeretőbb A dy” . Azon az asztalon, melyen Ady halotti maszkja áll, valamikor maga Petőfi is írt. Nagykárolyból, nagyapáméktól került hozzánk. Egy gyönyörű mellszo­ bor Jászi nagyanyámat ábrázolja. Pátzay Pali készítette, aki szegről végről ugyancsak rokonunk. Az egyik fényképen édesapám és Lujza néni, Szabó E r­ vin édesanyja látható. A Tolnai Világlexikon szerkesztőségét - Tolnai Simont, Kosztolányi Dezsőt - ábrázoló fényképet Dési Hubert sógornője csinálta. Ugyancsak ismerős arc Stromfeld Aurélé, alki családunk egyik legszívélyesebb barátja volt. Apámmal a szociáldemokrata pártban is együtt voltak. Nem volt ő tagja a vezetőségnek, mint ahogy azt sokan állítják. Nagyon sze­ rettem őt, nagyszerű ember volt. A Természetbarát Szövetség összejöveteleit használták fel titkos gyűlések megtartására. Az erdei tisztások köré őrszeme­ ket állítottak, s tartották az előadásokat a fiatal munkásoknak. A rendőrség tudta, hogy valami nincs rendjén, de elfogni nem tudtak senkit, mert abban a pillanatban, ha idegen, gyanús ember közeledett, jött a füttyjel és akkor ők már magyar nótákat daloltak. Azt írták, hogy a Horthy-érában a vezetőség tagja volt, de én tudom, hogy ez soha nem volt így. Ő mindig az illegális párttal tartotta a kapcsolatot. 1927-ben halt meg hirtelen. Akkortájt határoz­ ta el, hogy végleg kimegy a Szovjetunióba. Ügy volt, hogy először ideszökik hozzánk, Simaiékhoz. Természetesen ennek itt is titokban kellett volna ma­ radnia, hiszen a csehszlovák hatóságok minden további nélkül kiadták vol­ na a magyaroknak. Az akkori Csehszlovákia nem volt éppen kommunista­ barát! Hirtelen halála miatt terve nem valósulhatott meg. Birtokomban van az a levél is, amelyben Jászi nagymama leírja Aurél bácsi halálát. Ezt a két könyvszekrényt Szabó Ervin végrendeletileg az apámra hagyta. Nekem ezt így kimondani még mostanában is furcsa, hiszen én mindig „ E r ­ vin bácsit” ismertem. Kisgyerek koromtól az ő haláláig csaknem mindennap találkoztam vele. Egy nagyon aszthenikus, cingár ember volt. Külsőleg is lát­ szott rajta, hogy nem egészséges. Persze mindezt én gyerekkoromban nem tud­ tam. Azt sem tudtam, hogy az egyik szeme üvegből van. Pedig naponta együtt voltam vele. Igaz, rajta mindig szemüveg volt. Ú gy tudom, valami tébécés folyamat miatt kellett megoperálni Lipcsében a szemét. Ezután a műtét után is Jászi nagyapámékhoz jött le megpihenni Nagykárolyba és ott töltötte az egész nyarat. Szabó Ervin akkor nemcsak egészségileg, de anyagilag is igen gyengén állott. Két barátjának - a Lorenz fivéreknek - váltót írt alá és az­ zal tönkrement. Jászi Oszkár a nagybátyám volt. Azt mondják, hogy ő az idők folyamán sokat veszített progresszivitásából. Hát kérem szépen: ő egy nagyon veszélyes ellenfele volt mindig a kommunizmusnak. Talán a legveszélyesebb. Ugyanis a kisujjában volt Marx és Engels. Vele nem lehetett úgy vitatkozni, hogy vala­ ki valamit megalapozatlanul állítson, mert ő azonnal meg tudta az ilyesmit cáfolni. Ő igenis polgári volt, mindig határozottan állította, hogy polgári ra­ dikális mozgalmat akar, és semmiesetre sem kommunizmust. Ennek bizonyí­ téka az is, hogy a kommün alatt hagyta cl Magyarországot: 1919. május 1-jén. Mindezek ellenére például Károlyi Mihállyal ők mindig jóban voltak. Oszika engem nagyon szeretett. Utoljára 1947-ben azért jött át Amerikából, hogy még egyszer találkozhassunk. Itt volt néhány hétig nálunk Kassán, majd in­ nen Pestre, azután pedig Párizsba utazott. Azt mondta, hogy még egyszer talál­ 52 �kozni akar Károlyival. Ha politikailag el is távolodtak egymástól, azért a legjobb barátok maradtak. A politikai véleménykülönbség közöttük semmi­ esetre sem vált ellenségeskedéssé. Károlyiné Andrássy Katinka mindig nyíl­ tan emlegette, hogy milyen kedves és jó volt hozzájuk apám jugoszláviai emigrációjuk idején. Jászi Oszkárra visszatérve: én vele szinte mint testvéremmel együtt nőttem fel. Amíg meg nem nősült, együtt laktunk. A nemzetiségi politikáról vallott felfogását csak később ismertem meg tudatosan, de ez pontosan egyezett az­ zal, amit gyerekkoromban tapasztaltam. Rendszeresen jártak hozzánk a külön­ böző nemzetiségek képviselői. Például Hodza bácsi ( = dr. Hodza Milán) és sokan mások. Sokat vitatkoztak, de például olyat, hogy „buta tót” , vagy „piszkos oláh” , nevetséges lett volna hallani a mi lakásunkban. Nagyon tiszteletben tartották egymást, és a szomszéd népeket. A nemzetiségi politikát illetően én ilyen légkörben nőttem fel, s nehezen tudtam elviselni, amikor az ellenkező­ jét tapasztaltam az életben. Jászi Oszkár - bár ő maga is szabadkőműves volt - nem szerette a sza­ badkőművességet. Mihelyt nyugatra ment, azonnal abba is hagyta az érint­ kezést velük. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy ott egészen más színezete volt a szabadkőművességnek. Náluk a martinovicsi szellem ma­ radt meg, de például Angliában a nagymester a walesi herceg volt. Szóval ott olyan főúri színezetet kapott. Amerikában pedig — ahogy nagybátyám mesélte - egész egyszerűen bohóckodássá fajult, a furcsa külsőségekre került a hangsúly. Ez nem érdekelte. Egyszerűen szégyellt volna velük menni. A francia irányzat hasonlított leginkább a magyarhoz. Családunknak főleg apám révén voltak kapcsolatai a szabadkőművesség­ gel, Ő, amíg Magyarországon élt, végig kitartott mellette, sőt az alatt a négy hónap alatt, amíg a Szovjetunióba emigrálása előtt itt Kassán tartózko­ dott, férjemet is beléptette. Céljuk elsősorban jótékonysági jellegű volt, szán­ dékaik nagyon humanitáriusak voltak. A szabadkőművesek építették saját pénzükön az Almássy téren az első nyilvános gyermekkönyvtárat és a kassai dóm restaurálását is ők fizették. Ha valamihez pénz kellett, mindig a sza­ badkőművesekhez fordultak. Általában nem eredménytelenül, hiszen egyik alapfeltétele volt a szabadkőművességnek, hogy csak anyagilag független em­ ber lehetett a tagja, főleg a jómódú polgárság soraiból. Nagyon haladó irányzatot képviseltek. Nem véletlen, hogy az I. világháború után a szemben­ álló felek e mozgalom keretében ültek le először tárgyalni fehérasztalhoz. Apám jó anyagi körülmények között nevelkedett. Az egyetem elvégzése után Hőgyesnek volt az asszisztense, de az állást nemsokára otthagyta, mert meg akart nősülni. Annak ellenére, hogy nem nagy kedve volt a pénzkereső orvosi praxishoz, Pesten talán a legjobban menő fogorvosi rendelője volt. Akkor még üldözésekben nem volt részünk, bár apám aktív politikai te­ vékenységet folytatott. Írt a Szabad Gondolat és a Huszadik Század című lapoknak, könyveket fordított. Akkoriban fordította le Darwin két művét, s Szabó Ervin révén Kropotkin könyveivel is kapcsolatba került, de a máso­ dik kötet lefordítására a háború kitörése miatt már nem keríthetett sort. Fényképezni nagyon szeretett és - állítólag — jól is tudott. Amikor már erőteljesen foglalkozott a szociális problémákkal, felvételeket csinált a pesti lakásviszonyokról. A nyomortanyákon, barlanglakásokban, a szeméttelepek környékén kialakult városrészéken készített nagyon sok diafelvételt, amelye­ 53 �ket előadásaihoz használt fel. A rendőrség természetesen tudta ezt. A követ­ kező történetnél én is jelen voltam, tehát mint szemtanú mondom el. Óbudán egy iskolaterem-félében tartott apám előadást. A terem zsúfolásig megtelt. A teremben és a környező utcákban is sok rendőr volt. Elől álltak a rendőr­ tisztek a katedra körül. És akkor megjelent apám. Kezében a Bibliát hozta, semmi többet. Felnyitotta és felolvasta Máté evangéliumából azt, hogy a ma­ dárnak is van fészke, csak az ember fiának nincs, ahová lehajtsa fejét. Ez­ után elmondta, hány köbméter levegő szükséges egy egészséges lakásban s ezzel szemben mennyi jut egy budapesti lakásra. Ezután jöttek a fényképek. Konkrétan megmondta, melyik utcában, melyik lakásról készült, kik, hányan laknak benne, milyen alapterületen. Ez végig így ment. Nem lehetett bele­ kötni, mert semmi mást nem mondott. És akkor jött egy barlanglakás. Bejá­ ratánál állt az egész család. Úgy látszik, nagyon büszkék lehettek, hogy fény­ képezik őket, mert mind mosolyogva állottak. Középen a családapa: egy rendőr. E kép láttán a teremben álló rendőrök zavartan egymásra néztek, az előadást azonban nem lehetett leállítani. Apám szenvedélyesen szerette a könyveket, és rengeteget olvasott. Vonzot­ ta őt a könyvtár, s amikor Szabó Ervin felajánlotta, hogy jöjjön át a fővárosi könyvtárhoz, nemsokáig habozott. Addig ez a könyv­ tár nem volt nyilvános, hanem csak a városháza könyvtára volt. Fejleszté­ sébe apámék hallatlan munkát fektettek. Apám készítette el az első mintakatalógust, ő dolgozta ki ennek rendszerét. 19 13- 14 telén Londonban, Párizsban és Berlinben tanulmányozta az ottani nyilvános könyvtárakat, hogy itthon is minél modernebb szervezetet lehessen csinálni. Ez az aránylag nyugodt állapot rövid ideig tartott. Kitört az első v ilághá­ ború. Apámnak már a háború első hónapjaiban eszébe jutott, hogy gondos­ kodni kell az itthon maradott proliasszonyok és csecsemőik védelméről. A k­ kor szervezte meg a Stefánia Szövetséget ennek a feladatnak az ellátására. Az első szülőotthont Pesten létesítette. Volt Batthyánynének egy óriási kertje, két eléggé rossz állapotban levő házzal. Edit néni gróf Batthyány Ervinnek az „ideális anarchistána k” volt az édesanyja, s Trefort Ágostnak a lánya. Ő ajánlotta fel az egyik épületet szülőotthonnak. Felszerelése, berendezése tel­ jesen társadalmi gyűjtés alapján történt. Felhívással fordultak az emberek­ hez, hogy az otthon heverő és nélkülözhető csecsemőholmikat bocsássák ren­ delkezésükre. De nemcsak Pesten, hanem az egész országban - az akkori Nagy-Magyarországon - szervezte apám az anya- és csecsemővédélmet. Otthon is mindig „barkácsolt” valamit - ahogy ma mondanák - , de az nem igaz, hogy helikoptert tervezett. Erről egyik életrajzíróját, Kárpáti Endrét is igyekeztem meggyőzni. A két Lorenz fivér, - Viktor és Vladimír valahogy hirtelen apám társaságába került. Mint fiatal mérnökök a repülő­ gép tökéletesítésével foglalkoztak. (Nékik írt alá váltót Szabó Ervin, amit aztán élete végéig fizetnie kelllett.) Tehát a találmány, melynek szabadalmá­ ról fényképek is tanúskodnak, a Lorenz fivéreké volt, de mivel ők tökélete­ sen el voltak adósodva, az ő nevükre sem itthon, sem külföldön nem lehe­ tett kiváltani „patentet” . Így került az ügybe apámnak, mint pártfogónak a neve, de magához a félfedezéshez neki semmi néven nevezendő köze nem volt. Szeretnék helyesbíteni egy másik tévedést is. A felszabadulás után vizs­ gálat folyt abban az ügyben, hogy József Attilát miért, milyen körülményeik között zárták ki a kommunista pártból. Az ügy minden részlete máig sem tisztázott, egyes vélemények szerint talán ki sem zárták. (Én olvastam Jó ­ 54 �zsef Attila saját kezű levelét, amit a stószi Fábry Zoltánnak írt, amiben elpanaszolta a kizárását.) Mindenesetre döntő jelentőséget tulajdonítottak egy új­ ságcikknek, amely az apám és Sándor Pál által szerkesztett Társadalmi Szemlében jelent meg Pákozdy Ferenc tollából 1933 februárjában. Ez a cikk támadás volt József Attila ellen. Apám 1945 után már nem élt, s Sándor Pál - kihasználva a lehetőséget — úgy védekezett, ahogy tudott. Azt állítot­ ta, hogy a cikk megírásához neki nem volt köze, arra édesapám adta a meg­ bízatást. Ezt a tényekkel határozottan meg lehetett cáfolni, hiszen apám a cikk megjelenését megelőző hónapokban börtönben volt, s minthogy eléggé rossz egészségi állapotban volt, idejött hozzánk Kassára, s egy ideig itt tar­ tózkodott. Sándor Pál arra alapozta állításait, hogy apám haragudott József Attillára, s így akarta a pártból eltávolítani. Igaz ugyan, hogy József Attila valóban sokszor megzavarta apám előadásait, szemináriumait és nehezítette a többi fiatal, haladó íróval folytatott tárgyalásait, de az is igaz, hogy apám türelmes és jámbor természetű volt, s akkoriban éppen nem is tudott részt venni a lap szerkesztésében. Apám életének néhány esztendeje már a húszas években is emigrációban telt. Először a bécsi emigrációval tartotta az összeköttetést, majd a sok gya­ nakvás, házkutatás, üldöztetés miatt maga is Bécsbe költözött. 1923-ig aránylag nyugodtan élt ott, s az emigránssajtónál (Magyar Újság; Jövő) dolgozott. Amikor Horthyék nagy pénzzel rendelkezve Prágában csináltak egy félig emigráns, kifejezetten jobboldali lapot, a Prágai Magyar Hírlapot és ez az utódállamokat gyorsabban el tudta látni híranyaggal, a bécsi újságok tönkrementek. Apám ekkor teljesen állás nélkül maradt és azt az ajánlatot kapta, hogy menjen le Üszkübbe (Szkopje) szanatóriumi orvosnak. Ott volt egy esztendeig, de a távoliét és az itthoni bizonytalan helyzet olyannyira megviselte, hogy 1924-ben öngyilkossági kísérletet is elkövetett, de szerencsé­ re megmentették. Ezután járta ki anyám, hogy hazajöhessen és szabadlábon védekezhessen. Itthon Horthyék felajánlották neki, hogy csinálja tovább a közegészségügyet, csak adja becsületszavát, hogy nem politizál. Erre ő azt mondta, hogy politika nélkül nem lehet közegészségügyet csinálni! Így aztán a legkülönbözőbb munkákat végezte, legnagyobbrészt lexikonszerkesztéssel foglalkozott. A Tolnai Világlexikon, a Társadalmi Lexikon mellett kisebb lexikonok szerkesztését is csinálta, s közben természetesen az illegális párt­ tal is tartotta a kapcsolatot, vezette a szemináriumait, többször is letartóz­ tatták. Édesanyám halála után véglegesen elhatározta, hogy kimegy a Szovjetunió­ ba. Ez már régi vágya volt. Első lépésként 1935 őszén Sárospataknál illegá­ lisan átjött hozzánk Kassára. Átszöktetésénél a férjem segédkezett. Egy it­ teni, Koreny Árpád nevű elvtárs Sárospatak környékén élő erdész rokonával egyeztek meg, hogy az elkíséri a határig, ahol Koreny és a férjem várják majd autóval egy megbeszélt helyen. Az erdész azonban útközben valamitől megijedt, s miután egy darabon elkísérte apámat, visszafordult. Elmagyaráz­ ta, hogy erre és erre menjen, s ott egy fa alatt várjon. Hideg volt és szakadt az eső. Apám ott állt egy fa alatt, s nem tudta, merre induljon. Meg kellett várnia a hajnalt, hogy az égtájak irányából tájékozódhasson, nehogy véletle­ nül visszafelé, Magyarországra induljon, hanem tovább, Legenyemihályi f elé. Sikerült is ide eljutnia. Többszöri elmellőzés után végre itt találkozott össze a férjemmel és Korennyel. Délután ötre értek ide, Kassára. Bár sok réteg ruha volt rajta, mindene átázott, átfagyott. Megállt a fürdőszobában, úgy vetkőztettük, úgy szedtük le róla ruhadarabjait. Rögtön forró teát itattam vele és 55 �megágyaztam neki. A szomszéd szobában ültünk és beszélgettünk, remélve, hogy e szörnyű éjszakát jól kialussza. Egy negyedóra múlva nyílott az ajtó és apám megjelent pizsamában, mondván, hogy ő így nagyon unatkozik, in­ kább velünk beszélget. És még egy náthát sem kapott ettől a kalandtól. Itt volt nálunk néhány hónapig. Ekkor megkapta a szovjet vízumot, de kellett egy érvényes útlevél is. Nagybátyám, Jászi Oszkár közbenjárására Benesék adtak neki egy úgynevezett vörös útlevelet, amelybe be tudták nyom­ ni a vízumot. Így ment ki 1936 tavaszán a Szovjetunióba. Az elindulás időpontjára pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy azt írta, hatvanadik születésnapján, március 22-én érkezett meg Moszkvába. Két éven át sűrűn és nyugodtan leveleztünk, 37 levelet őriztem meg tőle. Csoma­ gokat is lehetett küldeni minden megkötöttség nélkül. Egyik levelében pél­ dául azt írta, hogy szedjünk össze detektívkönyveket, amennyit csak tudunk, és küldjük ki, mert az ottani elvtársaknak csupán a sakkozás nyújt kikap­ csolódási lehetőséget, s ez a könnyű, magyar nyelvű irodalom nagyon jól jönne. Így hát húszkilós csomagokban küldtünk Moszkvába könyveket. 1938. február 20-án kaptam tőle az utolsó levelet. És akkor, mintha el­ vágták volna, se levél, se üzenet, se értesítés. Az utolsó levél éppen olyan nyugodt volt, mint a többi. . . Utolsó fényképét Moszkvából egy egyszerű fa­ keretben küldte, még bocsánatot is kért, hogy ízlésesebb keretet nem sikerült találnia. Amit élete azután következő, utolsó szakaszáról tudunk, az majdnem mind csak feltételezés. A különböző forrásokból származó információtöredékeket összerakva csak­ nem bizonyosra vehető, hogy az úgynevezett tízperces perek áldozatául esett. Ezek során az ítélet vagy internálás, vagy halál szokott lenni. Ö is egy ilyen bíróság elé került. Egyesek szerint valahol Murmanszk környékén egy fo­ golytáborba került, ott élt néhány évig, ezután belehalt. Mások szerint az ítélet után mindjárt kivégezték. Minden Magyarországról kikerült élvtársat szigorú gyanú övezett. Ha nem volt párttag - mint például Dienes László - , akkor nem történt semmi baja. A párttagók szinte kivétel nélkül mind eltűntek. Akkoriban tűnt el Molnár Renée is - Molnár Erik testvére - , aki Sallainak és Fürtsnek volt itthon a védője. Azután a kommunista földműves mozgalom egyik vezetője, Vági elv­ társ is. Itthon tíz évet ült. Azokban a napokban találkoztam vele Pesten, ami­ kor kiszabadult. Néhány nap múlva kiment, s ő is eltűnt. Reméltem, hogy 1945 után pontosan tisztázódik minden, de nem így történt. Apám testvére, Imre nagybátyám az akkor hazaérkezett Dienes Laci bácsitól kapott bizonyos értesüléseket, de csak az első évekről. Sík Endre azt írta egyik könyvében, hogy reggelente rendszeresen találkoztak apámmal egy bi­ zonyos Moszkvai kávéházban. Egyszer belépett egy magyar újságíró, s oda­ szólt neki: „Madzsart már hiába várod! Elvitték, hisz’ rendőrspicli volt” . Sík Endre hozzáteszi, hogy még aznap éjjel ezt az embert is letartóztatták, s ő sem került többé elő. Él itt Kassán egy Winkler nevezetű bácsi. Kilencven-egynéhány éves. Annak idején ő is kiszökött. Öt is internálták. 1947 táján visszajött, s azt mondta, hogy az internáló táborban találkozott apám második feleségével (tudtuk róla, hogy odakint megnősült), aki teljesen zavart volt, állítólag beleőrült a kínzásokba. Akkor ők már tudták, hogy apám nem él. Ez 1942-43-ban lehe­ 56 �tett. Mások szerint talán '44-ben halt meg. Biztosat tehát ma élete utolsó szakaszáról mondani. sem tudunk Alacsony termetű, astheniás testalkatú ember volt. Sokat sportolt, elsősor­ ban a turisztikát szerette és az evezést. Ebben még díjakat is nyert. Nem volt beteges. Hangja kellemes bariton volt. Kitűnő hallással rendelkezett, tisztán énekelt. Fiatal korában, családunk még gondtalanabb időszakában sokszor kísértem zongorán. Német klasszikusokat — s már akkor - Bartók- és Kodály-gyűjtéseket énekelt a leggyakrabban. Különös „szokásai” nem voltak. Azt tartotta, hogy ezek gátolják az em­ ber cselekvőképességét: bárhol kell tudni aludni, bármit meg kell tudni en­ ni. Ha éppen kéznél volt egy cigaretta, rágyújtott, de bármeddig meg tudott lenni nélküle. Az öltözködésre nem sokat adott. Komoly volt, ha munkáról volt szó, különben tele volt humorral. Vitába csak azzal szállott, akit arra érdemesnek tartott, korlátolt emberekre ráhagyott minden badarságot. Jó kézügyessége volt. Értett a zárakhoz, tűzijátékokat készített, s ebédet is fő­ zött, ha kellett. A világon minden érdekelte - természetesen elsősorban a természet- és társadalomtudomány. Mégsem veszett el a részletekben, mert a lényeget min­ denütt meglátta. Ez a lényeglátás volt talán egyik legnagyobb erénye. Ezért voltak oly’ népszerűek előadásai, logikusok érvelései. Céljaiban mindig hitt, és bízott munkája sikerében. Fanyar mosolya mögött sok szeretet és az emberek iránti bizalom rejtőzött. Bizalma a Szovjetunió iránt tántoríthatatlan volt, ott remélte az általa óhajtott humánus, igazságos társadalmi rend meglelését. . . Vannak talán, akik azt gondolják, hogy apám neve után praktikus előnye­ im származtak az életben. Ez soha nem volt így, hiszen 1920 óta Kassán élek, s itt 1945 után sem lett a Madzsar névnek „kultusza” . Miért is lett volna? Az viszont örömmel tölt el, hogy Magyarországon kegyelettel őrzik apám emlékét. Lejegyezte: F A N C S IK JÁ N O S 57 �58 �ablak Mai örmény költők „Mélységes mély az idők kútja. N e mondjuk inkább feneketlennek?” (Thomas Mann) Ha van nép, amely különös joggal tekinthet az időik mélységébe, akkor az örmény minden bizonnyal az. . . E népnek legendavilágában, mely biblikus távlataival döbbenti meg a belétekintőt, Noé és a vízözön nagyon is otthonos történelmi elemeknek, már-már kézzelfogható történelmi valóságnak tekinthe­ tők, akárcsak az Ararát mítosza, amely ma is - a földrajzi fekvéstől, a poli­ tikai államhatárok rajzolatától függetlenül is - benne él a mai örmény em­ berek tudatában, egészen olyan szélsőségesen hétköznapi megjelenési formá­ kig, mint egy népszerű, jereváni futballcsapat neve, vagy akár az ugyancsak népszerű örmény konyak márkajelzése.. . Igen az Ararát! Az örmény em­ ber erkölcsi tartásának, öntudatának, meghatározója ez az ősiségtudat. Te­ kinthetjük-e ezt furcsának, mosolyogtatónak - netán visszatetszőnek — egy olyan nép esetében, amelynek történetében a kereszténység már a harmadik évszázadtól államvallásként szerepel, és amelynek az ötödik századtól már saját írásbelisége van - és nem is akárm ilyen...? Az időszámításunk utáni 362. évtől számítják az örmény ábécé létezését (megalkotójának, Maszrop Mastocnak alakját a mai örmény költőnő, Metaxe, alább következő versválogatásunk egyik versének költői képében Villantja fel éppen); és ettől az időtől kezdve, hihetetlen gyorsasággal indul meg a vi­ lág kultúrájának beáramlása az örménység kultúrájába. A vallásos tárgyú iro­ dalom - és elsősorban a Biblia fordítása mellett így szervesülnek az örmény szellem egészébe az ókori, „pogány” görög tudomány klasszikus alkotásai, Arisztotelész, Platón és mások művei - és így szilárdulnak meg annak a sok­ rétű és színes, minden részletében tartós irodalmi műveltségnek alapjai, amely mind a mai napig meghatározza a modern örmény tudat, gondolkodás, iro­ dalom sajátos vonásait is. Mert nehéz fel nem ismerni a mai örmény líra képviselőinek különböző nemzedékeit összekötő közös kultúra cementjét eb­ ben az impozáns építményben. Amikor Vahagn Davtjan egy régi kolostor romjain tűnődve, mai emberségének költői képekben megfogalmazott sejtel­ meit vetíti vissza a régmúltba - vagy a mai örmény költészet másik „nagy öregje” , Gevorg Emin, amikor népének nagy, történelmi tragédiáit számba véve Sziamantónak, a nyugat-örményországi klasszikus költőnek szellemsza­ vát idézi a sorscsapások freskójának festéséhez (Sziamantó, 1915-ben ál­ dozatul esett a sokszor idézett véres eseményeknek) - , Armen Sekojannal, Hovhannesz Grigorjannal és másokkal, egyazon kórus egy-egy szólamát ének­ li... És ez az egész, valahol az idők kútjában ver visszhangot. LO TH ÁR LÁ SZLÓ 59 �G E V O R G E M IN (1919 ) Vagyok a testen kívüli anyag Vagyok a testen kívüli anyag; a galaktikák ebből állanak. . . Írott mű vagyok, nagy és átfogó: ha kiszakítják egy-egy soromat, s hozzá valaki némi vizet ad - , a sor poémává hígítható. A méregerős ital vagyok én, mely szétmarja edénye anyagát. (Szegény, halandó testem az edény) Eledel vagyok, kész szakács-csoda: több fűszerrel mint az étel maga. Plazma vagyok mely izzik és tüzel: oly forró vagyok, oly félelmetes, hogy semmi edény nem viselhet el. Én - a hatalmas lélegzet vagyok, mely adhatott lelkesedést, hitet ott és oly korban, amikor már lélegzeni sem lehetett. Arról pedig, hogy mikor és milyen vihar s villám dúlt szívem mélyiben-, csak beteg szívem hangján mondhatom: Nézzétek meg EKG -szalagom . . . Lothár László fordítása V A H AG N D A V T JA N (1922) Téli éjjelen Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Álm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. . . Hogy hópelyhek szelíd ölelésébe te beöltözöl - s betérsz házamba most, csak úgy váratlanul, mint lelkem ihlete, e csöndes éjjelen. Csodálatos. . .! 60 �Hogy énhozzám jöhetsz, e csöndes éjjelen, s hogy hópihe ragyog pilláidon, miközben hajamon lágy kezed megpihen, s hevül parázsosan a homlokom; és, hogy pilláidon a hó tiszta porát megolvasztja tüzes leheletem; s hogy nézhetem, amint a mosolyodon át, könnyekkel ékesít a szerelem. Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Alm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. Lothár László fordítása E g y templom romjain Hegyi ösvényen, kövek halmaza: Templom, kolostor hagyott itt jelet. . . Tudom, e tájon nem jártam soha - , bennem fáj mégis az emlékezet. É s lépkedek itt, mohos köveken, hol pipacs gyászol, búsul a csalán; és valahány kő, úgy tűnik nekem, térdem fájdalmát őrzi itt magán. Látom magamat, itt térdepelve: Gyertya világa reszket a falon s Szűzanyám képét, egy pergamenre, fájó-szerelmes szívvel rajzolom. Néma kövek közt, néma századok. . . Tömjén illatú füstök lengenek; a gyertya lángja egyre itt lobog, és forró könnye egyre itt pereg. . . Lothár László fordítása 61 �M E T A X E (1928) Eredetiségem Bár szép ne legyek, ritka tünemény, Bár szép ne legyek, ritka tünemény, kicsiny legyek bár de én legyek Én , de arcom legyen egészen enyém: senki másra ki nem hasonlítok arcom, melyet az agyag kora még a lét tejével formált mívesen, ki magam én vagyok, s amit az élet-harcoknak tüzén égetett ki az Eredetiség. . . mert ábécém van - s egy nyelv az enyém, Ő s születésemen és van egy büszke, örmény derekam, - Isten körében, az Éden ölén s vérem sajátos ritmusra buzog, földi szerelem mert nem másolat: gyönyöre sajdult ezerszer is át; ősidők óta - önmagam vagyok. . . s az egykori Én, Ő sidők óta fogja gyökerem legendák hősi, pogányi sorát az elődöket; élte Krisztusig - s mindenek után, földünk illata ül tenyeremen, Gümri városban, atyámra talált - színüket bennem őrzik a kövek - , ki ifjú volt még, Karszból jött legény, és akit anyám e föld kerekén, Haza-Anyám ra így hasonlítok: Viselem mint ő, életrajzomat. . . Bőséges múltat kaptam örökül iránt szépséges mámor hevített - , s hosszú, nagy jövőt: hogy végül is ő csókolja belém Tulajdon arcot s hangot csak ez ad, az őseimet. . . és erőt s jogot mindenek előtt - , Hogy megszülettem - így mesélik ezt - , volt szép imádság, ének, teli fény: mert én vagyok, ki koronásan ül az asztalfőre, majd ha az idők mennyegzőjére dalt csendítenek - , s ujjamra ott az Eredetiség Tárva volt a Hét szent seb templo­ ma, gyűrűje kerül, dús díszben a pap, kezében kereszt, hogy a Mindenkor mátkája legyek. . . Mastoc-arcával hajlott fölibém, s Komitasz-hangján zengett az ima: 62 L o thár László fordítása �L U D V IG D U R JA N (1933) Nem vagy az a fa Nem vagy az a fa, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: s mindenkinek, régtől ismerős. . . Te - az a fa vagy, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: az lát csupán, ki épp arra halad. S hogy a sorsod ez — ne búsítson e l! Csak az a fontos, hogy állsz, létezel: táplál a vadon. . . Csak egy a fontos: az, hogy sasmadár ül az ágadon. Lothár László fordítása E g y gólya szállt az udvarotokba E gy gólya szállt az udvarotokba, s nyomában por kerekedett. A kutyátok kicsi, dundi kölyke felvinnyogott a gyönyörtől. . . Először esett, hogy gólya szállt az udvarotokba. Csudamód megörültél. . .! A gólya, lépdelni kezdett rangos-kecsesen. Galam bjaid rebbent raja szökött föl, s dévaj kedvvel nyilallt kertek magasán. A gólyához mentél ezután. . . A z kitárta szárnyát, ám föl mégse repült. Ívbe kecsesült, havas nyakát simogattad, s mint fehér hóra szilaj eső, zúdult a madár szárnyára hajad. É s ekkor - a másik gólya szállt le udvarotokban. K ét gólya volt már, együtt lépegető. . . Te nézted őket, s mélyen sajnáltad magányos magadat. Lothár László fordítása 63 �A R M E N S E K O JA N (1953) Folyamatos bámulat Ú szom, áramos víz ölén, úszom kitartón, egyedül. . . Tüdőm tágul, erős vagyok s szorongva pillantok körül. Így telik óra, így az év: beléfáradnom nem lehet. . . E vizekből ki nyert vajon annyi smaragdot, gyöngyöket? Ily gonddal ki rendezte cl mind e vizeknek partjait? E csilló ábrándképeket ki tartja lágy ringásban itt? Gyászos hírrel ki sújt le rám? K i perzseli ki majd szemem? E táj kebléről mily erő téphet le engem, istenem. . .? Elbámulok és kérdezem: E harsány fény mitől örök. . .? Bámulok, és úszom tovább, kacajok és könnyek között Lothár László fordítása Bennem a reggel Elhagytam magam, s nem lelem. Hideg dohányfüst. . . Hát ez az: Ebből kell magam mentenem; lássam: mi hazug - s mi igaz. . . s a lepel alatt egyre forr a kétkedés csak meg a hit: Szép-szótalanul a szobor meggyőz-e vajon valakit? Nem is tudom már, hol van ő nincs itt a kedves, nincs velem, Megfoghatatlan a jövő, és még inkább az - a jelen. Az éj szorít még - de nehéz! halál-határ és félelem. . . A mélység arcát üde kéz mutatja reggel, könnyeden Magamtól mint is szöktem el? Hogyan talált rám ez az éj? Mint szobrot borít a lepel - avatás előtt, hófehér s bánatom arcán fellegek fátyola immár nem lobog. . . Az óra elmúlt: kelhetek. Bennem a reggel! Indulok! Lothár László fordítása 64 �AMO S Z A G IJA N (1914) Távoli topolyafám Kényeskedsz, ringatózol smaragdzöld fátylaidban, árnyékot vetsz az útra: gyermekkorom az a táj, szívem mélységeibe hívó hangod írtam, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Mint élő tábortűzből, sötétzöld lángod lobban, távolból ölellek át, ha bánat szakad reám, minden határt betöltesz drága susogásoddal, te távoli, távoli nairi topolyafám. Te vagy a gyermekkorom, virágrügy dalol rólad, dicséretedet zengi árnyékban a csalogány, takard is el, védjed őt, mint édesapa, óvjad, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Tűz s kard költője vagyok, csak a szerelmed éltet, ifjú vagyok, miként te, s győzök én minden csatán, el is pusztulnék érted, te élj sokezer évet, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Konczek József fordítása Eveim Éveim , éveim, elhagytatok, éveim, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, fagyos, tüzes, bölcs és heves éveim, éveim. Elhagytok, én szegény, mezítlábas éveim, szárnyaló, szárnyszegett, szerelmes, szerelmes, éltem csúcsán véget furcsán érő. . . szép éveim. Mennyi baj, szenvedés, mennyi-mennyi fekete év, évek, éveim! Mennyi szó, némaság, sok vonzalmam bevallatlan, éveim, éveim! 65 �sírnátok, sírnátok fölöttem, por fölött, boldogságos, bánat-árnyas, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, rég elmúlt, rég felélt éveim, éveim. Ja j, hová, jaj, merre, követ zúzok, fényittas éveim, éveim, jaj, gyorsan szétfutó, pásztoroló, s fejet hajtó éveim, éveim. Csak egyszer, csak egyszer terelnélek egybe még, Konczek József fordítása Gazdag voltam én... Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen ábrándjaimmal lehozni a hét eget neked, de te azt mondtad, nincs erre szükség, mert neked csak egy kék kendő kellett, kék könnyeimet, kék könnyeimet hogy letöröld. Gazdag voltam én, mert képes voltam emlékeim dús kincsestárával megvásárolni az összes tengert, s mindet-mindet eléd önteni, de neked csak egy kis tükör kellett, hogy lásd: hajadon hogyan motoznak vétkes ujjaim. Gazdag voltam én, mert képes voltam végtelenül nagy kincseskamrámból megvásárolni a Tejutat, de te azt mondtad, a Tejút sem kell, más kellett neked, a zöld, fűbolyhos út, hogy megláthasd rajta belésüppedő lábam nyomát. Gazdag voltam én, mert képes voltam kifogyhatatlan szenvedésemmel megvásárolni a hét világot, Hogy megismert és még rejtező földjeit is ajándékul adjam. S nem kellett neked. Beérted egy kis virágoskerttel, Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen képzeteimmel venni hétszer ezer örökkévalót, s neked az sem kellett, csak az a mézes hét, az a mézes év, hogy érezd a kezem, amint nyugtatom a válladon. Gazdag voltam én. És már azt hittem, hogy senki nem lehet gazdagabb énnálam, és soha nem is lesz nálam gazdagabb, de te több vagy, nálam is sokkal több, gazdagságom vagy, a gazdagságom, így vagy nálam több. És gazdagabb. Konczek József fordítása 66 �RAZMIK DAVOJAN (1940) Zvartnoc ez a táj... Zvartnoc ez a táj, romköves táj, újra ősz, őszi táj, és tárt az ég, s most is egy őr álldogál, s vele sárga kutyája még. Újra ősz, levél szállingózik, kopár föld, szántóföld, levelek, ó élet, mi is vagy te, milyen is vagy. . .? É g veled. . . ég veled. . . ég veled. . . Konczek József fordítása A költőkhöz Ti áldozó papok, költők, hit papjai, tudjátok, hogy a dalaitok erősebbek mindeneknél, hitvallástok a dal. H át büszkélkedjetek, ne hagyjátok soha, hogy hitünket sértsék, miként kevély zászlóshajók, idegen szándékok. Ti áldozó papok, költők, hit papjai, reményünk bennetek fellobog, mint a lélek, ha viharzik férfi-mellkasokban. Megmaradjatok, hogy a hitünk, e hit lángjaival fellobogjatok, meg ne nyugodjatok, el ne haljon a hit. Konczek József fordítása �H O V H A N N E S Z G R IG O R JA N (1945) Tavasz Tavasz van újra - s mint vén mozi műsora, oly kedves, eddig, láttam úgy negyvenszer, olvad a hó és virágzik a fák sora, és szerelmes leszek: megszokott rendszer. A z utcán fű, virágok illata, s a vegytisztítóból, ím, kilibeg sok színes szoknya.. . nehéz pillanat, ám oda sem nézni még nehezebb. M aradni csak - ez a nehéz dolog a szemellenzős nagy dumák körében, bár vágnám sarokba, mint rossz zakót nyűgöm-bajom s az egész felnőttségem. Én, én, mint nyűtt papírőrlő malom, rágom magam egy poros, régi könyvön, de alig várom, lesz-e alkalom: hozzám a szerelem talán ma eljön. Tavasz van újra - s mint vén moziban, csak toporgok. Bár izgatottan állnék! Csak kéne titkon belopóznia az embernek, mint rég. Bár tiltanák még. . .! Konczek József fordítása Örményország E z az én hazám. Olyan kicsiny, hogy ha valahová messze utazom, minden nehézség nélkül viszem magammal. Olyan kicsiny, mint egy újszülött fiúcska, olyan kicsiny, mint ősz édesanyám. A térképen — csupán egy könnycsepp. Ez az én hazám. Olyan kicsiny, hogy minden nehézség nélkül rejtettem el szívemben: el ne veszítsem. K o n c z e k Jó z s e f fo rd ítá sa 68 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában II. (részletek) Tűnődések és történetek (Vasárnap, augusztus 26.) Annak ellenére, hogy igen sok amerikai magyar ér­ telmiségi áldozza szabad idejét a magyar fiatalok oktatására, ez a fáradozás nem termi meg a kívánt gyümölcsöt. A hét végi néhány óra nem elegendő ar­ ra, hogy ellensúlyozza az angol nyelvi közegből az agyba, s ösztönvilágba szüremlő hatásokat. Nem a kétnyelvűséggel van a baj, az természetes folyamat, hanem a nyelvtorzulással, azzal, amikor a fiatalok vagy kevésbé fiatalok egy­ re több elferdített angol szót kevernek magyar beszédükbe. Házigazdáim a még nyomdaszagú könyvből idéznek. E szerint n émelyik kinti magyar gye­ rek már nem a tévét nézi, hanem „T ivit vaccsol” . A felnőtt nem azért indul a bevásárlóközpontba, hogy megnézze, milyen árleszállítás van s mit vehetne meg olcsóbban, hanem azt mondja: „ Szél van a sapping centerben” (Árleszál­ lítás van az üzletközpontban). Nem egy felnőtt amerikai magyartól hallha­ tók ilyenféle mondatok is : „N em szeretek hájvén drájvolni” (Nem szeretek országúton vezetni). „ A kompetisnön egy nagy bakszi ájszkrém volt a prajsz” (A versenyen nagy doboz fagylalt volt a díj). A példák riasztók, s ha meggondoljuk, hogy a nemzetiségi magyarok min­ dennapi beszédébe is b eszüremkednek az idegen szavak és kifejezések (az idegen szakmai zsargon!), akkor az is megítélhető, hogy az ő beszédükre, gon­ dolkodásukra is rárakódik a szellemi szmog, a hivatalos másság koromrétege. Így hát vigyázni nemcsak kint kell, hanem karnyújtásnyi közelben, sőt itthon is. SZEN T KORO NA Mielőtt megszületett volna a végleges döntés a Szent Korona dolgában, Carter elnök fölkérte az amerikai magyarok képviselőit, hogy fejtsék ki állás­ pontjukat. Harminc percet kaptak érveik megfogalmazására azok, akik elle­ nezték a korona visszaszolgáltatását, harmincat, akik azért kardoskodtak, hogy a korona visszakerüljön egyedül jogos helyére, Magyarországra. A pro­ tokolfőnök közlése szerint villanólámpával jelzik, amikor már csak húsz má­ sodperc maradt egy-egy jelenlévő érvelésére. A meghallgatás napján a visszaszolgáltatást ellenzők táborából tízen je­ lentek meg. A korona visszaadása mellett ketten érveltek. A Szent Korona hazaszállításának ellenzőire 3-3 perc jutott, a politikai bölcsesség képviselői 2x15 percben adhatták elő érveiket. Előbb a „nemzeti emigráció” képviselői kaptak szót. Már rég megfakult rangjuk s érdemeik elősorolásávat kezdték, s Magyarország ócsárlásával foly­ tatták. Mire belekezdtek az érdemi mondanivalóba, már villant a lámpa. A hazaszállítás szószólói részletesen kifejtették, hogy miért egyedül a ma­ gyar népet illeti a korona - függetlenül a politikai rendszertől. Ezután Carter következett. A korona visszaadása ellen tiltakozókhoz for­ dulva csak ennyit mondott: 69 �- Sajnálom Önöket, uraim. Önök, úgy tűnik, nem is sejtik, hogy saját népüket-nemzetüket gyalázták. Önök sajnálatraméltó emberek — biccentett alig észrevehetően, aztán a visszaszolgáltatást kérőkhöz lépett, kezet fogott velük s eltávozott.. . (K edd, augusztus 28.) Sodródunk a chicagói Lake Shore Drive-on szinte akarattalanul, de egy fé l hüvelykkel se lépve túl a megengedett sebességet. Vendéglátóm hirtelen megkérdezi: „A z útitervedben szerepel-e Va ncouver?” „K ét hét múlva ott leszek.” „ Életem legszörnyűbb és legboldogságosabb éveit töltöttem ott. Sírtunk, mert úgy éreztük, hogy soha nem láthatjuk viszont a tájat, ahonnan elfutottunk és néha bolond mód boldogok voltunk pusztán at­ tól, hogy néhány százan együtt lehettünk. A ki ezt nem élte át és a sorsunk­ ról beszél, úgy szól, mint kufár az istenházában. Azóta se tudtam az együttlétnek soha úgy örülni. É s nem tudtam úgy sírni sem. Könnyel öntöztük a belénk szakadt gyökereket, hogy kihajtsanak és ne satnyuljanak el soha. Pa­ radox módon azok az évek tanítottak meg igazán a hazaszeretetre: ott döb­ bentünk rá, mit jelent igazában a nemzet s a haza. Szörnyű évek voltak, mondom, és boldogságosak. Ha otthon maradtam volna, soha nem éreztem volna annyi felelősséget az ország s a magyar nép, saját nemzetem iránt. Nem tisztázódott volna bennem, hogy miként is kell egymáshoz tartoznunk - bármi áron." A kocsi sodródik az autóáradatban. A hátsó üvegén egy magyar címer, s lökhárítón piros-fehér-zöld szalagon felirat: „Itt-ott találkozunk. . .” K i tud­ ja, naponta hány ember töpreng el rajta, hogy mi is az, amit lát, s hogy há­ nyan fejtik meg a talányt. Ha naponta csak egyetlen egy megsejti, már az is szolgálat. MR. K O V Á C S ... Rejtély, hogy a Chicago központjában szabályosan parkoló kocsik mikor állhattak a parkolóórák mdlé. Mintha a világ kezdete óta ott várakoznának, nem moccannak, nem állnak odébb. - Egészen reménytelen helyet találni - kockáztatom meg kéretlenül a vé­ leményemet, de barátom csak legyint, s kerengünk tovább. De mert vészesen közeledik a megbeszélt találkozás időpontja, hirtelen elhatározással leparkol az égbenyúló középület előtt, ahol öles betűkkel figyelmeztetik az érke­ zőt, hogy „N o parking” , azazhogy parkolni tilos. - Ítéletnapig mégse várhatjuk, hogy üresedik-e hely és egyébként is a pénz idő. . . Ennyit már te is tudhatnál. . . aztán mint aki jól végezte dolgát, kiszáll a kocsiból s már onnan sorolja az én teendőimet: - Egy: bárki jön, te csak huzigáld a vállad, bökj a volánra s annyit mondj, hogy „no drive” , hogy nem tudsz vezetni. Kettő: lehetőleg még a tiednél is rosszabb kiejtéssel próbáld kimondani, hogy „no English” , nem kell cifrázni, megértik ne félj Három: próbáld elmutogatni, hogy öt perc múlva megérkezem. Isten legyen velünk - mosolyog rám szélesen. .. Épp gyakorolni kezdtem a feladatot, amikor megállt egy öles rendőr a kocsi mögött. Egy pillantást vetett a nemzeti színű magyar feliratra, a ma­ gyar címerre, aztán előrejött, tisztelgett, s én döbbenten állapítottam meg a névtáblácskáról, hogy „Mr. E. Kovács” hajol le s be hozzám. Egy pillanatig még reménykedtem, hogy már rég elfelejtett magyarul, de tévedtem: „Uram 70 �- kezdett a prédikációba kissé palócosan legalább mi, magyarok ne szeg­ jük meg a törvényt Chicagóban” , s írni kezdte a büntető cédulát. (Szerda, augusztus 29.) Magyarországnak s a magyarságnak soha nem volt még olyan jó híre, jó sajtója a világban s olyan politikai ázsiója se mint a hetvenes, nyolcvanas években. E z két dolognak tulajdonítható. Egy részt a hazai reformpolitikának, másrészt azoknak a kinti magyaroknak, akik fontos beosztásban lévén ezerféleképpen ugyancsak jó hírünkön munkálkodnak. Persze a magát „,nemzeti emigrációnak” valló hirdető jobboldal se jó hírünknek nem örül, se annak az érdeklődésnek, amely az amerikai társada­ lomban irántunk megnyilvánul. Ellene már nem sokat tehetnek, mióta az amerikai kormányzatnál is kérdésessé vált a szavahihetőségük. D e a próbál­ kozást nem adták föl. Igyekeznek legalább egy-két egyetem vezetőségére nyomást gyakorolni, hogy a magyarság s Magyarország iránt megnyilvánuló ér­ deklődést csökkentsék. E z történt nemrégiben a Chicagói Állam i Egyetemen is, ahol magyar tanszéket kívánt felállítani az egyetem vezetősége. Tanszék­ vezetőnek kint élő magyarnyelvészt jelöltek. Már úgy tűnt, minden rendben van, amikor a „nemzeti emigráció” megtorpedózta a tervet. Mi v o lt az érvük? Hát íme: „ Ha meghal a kiszemelt tanszékvezető, m i a garancia arra, hogy az egyetem nem hív meg magyarországi tudóst az egyetemre?” A „nemzeti emigráció” már nem sokat árthat, de néha akkorát, hogy annak a helyrehozása szinte lehetetlen... Chicagóban lett volna öt-hat d iák, aki ma­ gyar nyelvet s irodalmat tanul, s talán tíz-tizenöt, aki „magyarságismereti” tantárgyakat hallgatott volna. D e csak lett volna... (Szombat, szeptember 1.) Este ülünk a japán vendéglőben, s amikor túl va­ gyunk az első falatokon, s már a sört is megízleltük, valaki megszólal a társa­ ságban. „ Jó neked!” „Igen, valóban” — válaszolja a meghívónk. Fogalmam sincs, hogy mi miatt lehet neki annyira jó. Talán megütötte a főnyereményt, a nyolcmillió dollárt, amiről mostanság annyi szó esik Chicagóban, vagy va­ lamilyen más szerencse érte? „M i történt?” — kérdezem végül is. Csak haza­ utazom. Most már nem szól senki semmit, de picinyke irigység van a tekin­ tetekben. Valaki hazamegy... A nosztalgia, a vágyódás haza, egyszerre szinte kézzelfoghatóvá mereve­ dik a levegőben. A legszívesebben mindenki indulna, hogy forduljon egyet a hazában, az országban, hogy megálljon egy pillanatra a Gellérthegy tövében vagy Kőszeg aprócska főterén, Egerben: akárhol. D e a távolság már-már mérhetetlen, és a pénz se az égből potyog. Menni innen se könnyű... Sőt, mozdulni nehéz: az időpontok folyton ütköznek, az ember nem kedve szerint indulhat. É s mert nem mehet bármikor, a nosztalgia elhatalmasodik a legtöbb emberben. E miatt gondolatban egyre többet téblábolnak otthon, bárha az otthon igazában itt van. Az ember, amint tapasztalható, legszíve­ sebben torkonragadná azt a szörnyeteget, amely még éjjel is fölébreszti s ál­ mában is hazakényszeríti, A lélekfenevad szabadon garázdálkodik, rág, pusz­ tit: kit láthatóan, kiben meg olyan csöndesen,, hogy néha még el is lehet tit­ kolni. Csak akkor hallani-látni a belső pusztulás külső jegyeit, amikor a kör­ nyezetből valaki hazaindul. (Vasárnap, szeptember 2. l .) A chicagói Szent István-templom mint annyi más Amerikában a hívők áldozatkész adományaiból épült bizonyságául is an­ 71 �nak, hogy az egyház valaha közösségi összetartó erő volt. A katolikus magyarok egykoron ott találkoztak legszívesebben: nem pusztán imádkozás céljából. N e­ hezen vártam a vasárnapi misét, hogy lássam-halljam-tapasztaljam, mi maradt a legendás megtartó erőből. Nem sok. Sőt. A templomból mintha kirekesztették volna a legfőbb pa­ rancsolatot: a szeretet törvényét, amelyet Krisztus az egyáz fundamentumául rendelt. Ahogy Márk hagyatkozta vo lt: „Szeresd azért az Urat, a T e Istene­ det teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebaráto­ dat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” A chicagói szószékről azon a napon nem a krisztusi szeretetet hirdették. A felebarátot a testvére elleni gyűlölködésre izgatták. Az élőt már-már átokkal fenyegetve kényszerítik szembefordulásra azokkal, akik otthon vannak. A ki hazamegy, rossz magyar, aki másokat arra biztat, pokolra való. A „vasfüggönyön” túli egykori haza a kárhozat országa. .. Kedvem lenne fölállni s kimenni, de bará­ tom csak int, hogy most már üljem végig a szertartást. Így aztán hallhatok még egy kis eszmefuttatást a vasfüggönyről, arról, hogy csak látszat az eltű­ nése. Nem léte: illúzió, hogy egy évvel korábban 16 millió külföldi fordult meg az országban? Barátom legyint: ez ellen a lélekbetegség ellen nincs or­ vosság. (Vasárnap, szeptember 2. II.) Délután Magyar Ligetre indultunk, ahol szo­ kásos nyári találkozójukat tartották a chicagói magyarok. Előbb még azt hittem, hogy a liget közvetlenül a város alatt van, de aztán kiderült, hogy legalább 1oo kilométer távolságban. Az összejövetelre több százan érkeztek, és én úgy éreztem magam, mintha újra otthon lettem volna, egy jókedvű ma­ jálison. A bográcsgulyás olyan, mintha a Hortobágyon készítették volna; a bukta, a tepertős pogácsa házias: s búfelejtőnek Egri leányákát ittunk. A kis­ pályás foci nézői-drukkerei is éppen úgy minősítették a csatármunkát, a védők lazsálását, mint itthoni profi meccseken szokás. Most ítélhető meg csak igazán, hogy a magyar nyelv nem sorvadt el, él, virágzik. A szavaknak ízük. zamatuk van... Négy-ötszáz ember fordulhatott meg ezen a napon a Magyar Ligetben. Jókedvű nótázással késő estig maradtunk együtt. Senki sem sietett haza. Késő délután már kialakultak a kisebb csoportok, amelyek magyar módra világmegváltásra adták a fejüket. Néhány óra múlva már olyan rend volt képzeletünk glóbusán, hogy annál különbet kívánni se lehet. Háborús fé­ lelemnek se híre, se hamva nem maradt, Is a szabadság szerte a világon úgy virult, mint gesztenyefák a tavaszi napsütésben. - Nagy kár, hogy nem mi igazgatjuk a világot - mondom hazafelé. Mire vendéglátóm: - D e még sor kerülhet rá. Láthatod, milyen tehetségesek vagyunk - s mosolyogva tapossa a gázpedált. V EN D ÉG SÉG BEN Sose szerettem vendégségbe járni. Talán mert egészen alkalmatlan vagyok az alakoskodásra, arra, hogy dicsérjem a háziasszonyt, amikor inkább azt kelle­ ne mondanom: szent ég, ez a leves ehetetlen. A legszívesebben elmaradozok névnapokról, születésnapokról, s elfelejtkezem a magaméról is. 72 �Amerikai utamon viszont nem volt mit tenni: vándoroltam városról város­ ra, nem ritkán hetenként kétszer is. Ismeretlen emberek házában kellett aluddom, s bizony vendégfogadóim nem mindig váltak barátokká, jó ismerősök­ ké, az ottlét pedig kellemes emlékekké. De a legtöbbször igen, néha annak ellenére, hogy a házigazdának mondjuk épp olyan volt a modora, mint az enyém. Hadd mondok ezze kapcsolatban egy történetet egy magamfajtájú szóki­ mondó újsütetű barátomról. Már negyedik napja rontottam a levegőt náluk - a feleség mutogatta a vá­ rost, a múzeumokat, a város nevezetességeit jobb helyeken ebédeltetett, mi­ közben a férj húzta az igát hajnaltól késő estig. Az ötödik napon aztán rámjött az őszinteség, s megkérdeztem a ház urát, mi lenne, ha rám is szánna egy kis időt, s nem temetkezne nyakig a munkába. Ő rám emelte tekintetét, egy fintort vágott, s csak annyit mondott: - Hja uram, amit maguk kettőn elköltenek, azt valakinek meg is kell keresnie.. . (Hétfő, szeptember 3.) Fölméri-e majd valaki, hogy az amerikai magyar kis­ közösségek mennyit áldoznak arra, s azért, hogy a legfiatalabbak jól megta­ nulják őseik nyelvét, hogy őrizzék a szüleiktől kapott szavakat, a nagyszülők­ től beléjük szüremlett élményeket. Például: hány órát foglalatoskodnak he­ tente azzal, hogy fölkészüljenek a hét végi magyar iskolák óráira? Hiány éj­ szaka telik azzal, hogy könyvekből, maguk is elsajátítsák azt, amit tovább kell adni. K i tartja számon, hogy miként vándorolnak értékes magyar művek kézről kézre - szinte pontos menetrend szerint - , s azt, hogy valaki képes akár száz kilométert furikázni, csakhogy megkaphasson egy folyóiratot? Mér­ legeli-e valaki majdan, hogy miként maradtak meg magyaroknak vagy vál­ tak azzá a tizenévesek, olyanokká, akik nem feledik, hogy van egy kis or­ szág, s ahol. . . am ely.. . Ahol, például „otthon lenni jó l” . Bárha leíratott már, hiheti-e a személyes tapasztalással nem rendelkező, hogy néha még a nem magyar feleségek is megtanulják a magyart? Szóval kitartja számon? Ezt meg amazt. . . A kérdés csak azért fészkelődik az agyba, mert ezen a szabad hétfőn egy pillanatig sem nyugodott vendéglátóm, s talán immár barátom. Amit pedig haj­ naltól késő estig tett azon a munkaszüneti napon, mint cserkészvezető, nem a maga anyagi boldogulását szolgálta, hanem „csak” a saját lelki üdvét. N é­ hány kis magyart visszasegít az ösvényre, amely — lélekben legalábbis - ha­ zafelé vezet. SV ÉD Á B É C É Akik haza-hazalátogatnak, majd visszatérnek Amerikába, az örömteli ta­ pasztalások mellett viszik magukkal az árnyékemlékeket is. Kezdvén a sort azzal, hogy bár az intézkedés indokolt számukra mégis riasztó, hogy a Feri­ hegyen is géppisztolyos katonák fogják körbe az érkező és induló gépeket, éppúgy, mini szerte a világon. A londoni, zürichi, New York-i rendszabályt természetesnek vélik. „N a, de itthon?” - kérdezik csodálkozva. Aztán foly­ tatják azzal, hogy bizony a bolti eladók gyakran elfelejtik, hogy ők vannak a vevőért s nem fordítva; hogy a lakosság szinte élvezettel szemetel az utcá­ kon, hogy elképesztő a hangoskodás, hogy a csavarmenetes kupakú üdítőket 73 �nem lehet kinyitni.. . Hogy a hanyagság és nemtörődöm magatartás szinte a társadalom minden rétegében tapasztalható. - Ez csupa akadékoskodás - legyint a tanár. - Nékem mindössze két kri­ tikait észrevételem van hazai viszonyainkkal kapcsolatban. Az első: miért nem az úttest legmélyebb pontjára helyezik a víznyelő aknákat? Miért min­ dig a „dombra” ? A másik: miért használ a Magyar Televízió Képújságja „svéd ábécét” , amelyen nincsenek meg a jellegzetes magyar betűk, a hoszszú í, ú, ű, ó, ő. Holott csak „program” kérdése, hogy egy korszerű kis szá­ mítógép bármilyen jele t kiírjon. Én a saját komputeremen néhány óra alatt megoldottam ezt a feladatot - s mutatja a meggyőző mustrát. - Igaz, csak magánhasználatra. Lehetséges, hogy több millió emberért nem érdemes új programot készíteni? (Kedd, szeptember 4.) Talán senki nem tudná megmondani, h ány magyar cserkész van Amerikában, olyan magyar fiú és leány, aki szükségét érzi an­ nak, hogy ezeken a foglalkozásokon ne csak magyar szót halljon, de igénye van az együtténeklésre, a közös dalolásra, a kirándulásokra is. Az viszont bizonyos, hogy a cserkészmozgalom nélkül a magyar fiatalok sokkal hama­ rabb váltak volna közömbösökké a magyar nyelv, a magyar múlt, a magyar hagyományok iránt. A kérdés persze, amennyire megítélhető, csöppet se egyszerű, hiszen egy önkéntes tömörülésben csak az egyöntetűség alapján lehet bármilyen kérdés­ ben dönteni. Ha nem így esik, akkor a cserkészek elmaradoznak, mert a szü­ lők megtilthatják a részvételt a foglalkozásokon. Legutóbb a hazalátogatás dolgában nem sikerült egyöntetűségre jutni. A b ­ ban, hogy a magyar illetékesek meghívására ne csak cserkészvezetők látogas­ sanak. haza, hanem egész cserkészcsapatok is, minél nagyobb számban. A föl­ ajánlott balatoni táborozási lehetőséget egyesek örömmel fogadták, mások el­ utasítóan. Így aztán dugába dőlt a jó szándék, hogy a nyugati világ magyar cserkészei csapatostól jöhessenek haza. Sokan fájlalják, hogy (egyelőre) így esett. A vita azonban nem jutott nyugvópontra. Mert alighanem kétségtelen, hogy aki úgy akar magyarnak maradni, hogy közben hátat fordít Magyarországnak, az előbb-utóbb a magyarságát is elfecsérli. Az érzelmek és kö­ tődések elcsökevényesednek, ha a gyökerek nem kapnak néha hazai porha­ nyót is. UGYANÜGY? Előadás után számtalanszor faggattak: nem félek-e bíráló szavakat mondani az államalkotó magyarság felelősségéről, a nemzetiségi és a szórványmagyar­ ság sorsa miatt? Erre szoktam válaszolni, hogy én itt semmi rendkívülit nem prédikálok, ezekről a kérdésekről ugyanúgy beszéltem otthon, különösen egye­ temi hallgatók meghívására tartott előadásaimon. Ha azt írom, hogy nem hittek nekem, enyhén fogalmazok. Egyszer aztán valaki kurtán azt kérdezte: - Ugyanígy mondaná el mindezeket otthon is? - Dehogyis — válaszoltam - , szó sincs róla. - Na látja - tárta szét győzedelmesen karjait. - Maguk csak itt beszélhet­ nek szabadon. Itt mesélnek, otthon viszont megkukulnak. . . 74 �- Bocsánat - vettem át a szót: - otthon természetesen nem így beszélnék, hanem sokkal keményebben fogalmazok és személyeket is említek. Ez egy kicsit megzavarta a kérdezőt, de aztán tovább faggatott: - És itt miért nem említ személyeket? - Mert se ők, se a velük maradéktalanul egyetértők nincsenek jelen, s így nem védhetik saját álláspontjukat. Számomra etikai kérdés, hogy ha nincs itt lehetséges vitapartnerem, vagy hozzá közel álló személy, akkor ne említsem a nevét, lett légyen szó bárkiről is. (Szerda, szeptember 5.) A mexikói új bevándorlók beszivárgását akartuk „k i­ lesni”, hogy miként jönnek be s hogyan kezdik az életüket? Mindennap ér­ keznek s makacs kitartással vegyülnek a régebben „ bentlakók” közé. „Észre­ vétlen” így gyarapítják a közösséget, amelyhez tartoznak, s ahol jól érzik magukat. Még akkor is így van, ha csak \egy elhagyott üzlethelyiségben kezdik elölről az életet. Mondom, a mexikói bevándorlókat ügyeltük - kutattuk — s mégis magyar nyomra bukkantunk. Ú gy, hogy egyszer csak föltűnt egy rikító-virító magyar cégfelirat. A kísértés túl nagy volt, semhogy ellenállhattunk volna a csábítás­ nak. Néhány perc múlva már bent voltunk a magyar vendéglőben, s a sör még ki sem fogyott a pohárból, amikor megkérdezték: nincs-e szükségem se­ gítségre? A támogatás itt mindenkinek jár, aki magyarként Chicagóba érke­ zik. Nem úgy, hogy csekket, dollárt nyújtanak eléd, de megmondják, hol kaphatsz legolcsóbban lakást, hogy juthatsz munkához, ki a magyar vállalkozó, aki fölfogad? A füzet, mely ez emberbaráti ügyködésről árulkodik, eddig 987 magyar „segélyezéséről” v all. Jö ttek id e délről és északról, nyugatról és kelet­ ről. Még kellene 1 3 érkező, hogy ezerre kerekedjék a segélyezettek száma, s akkor a nagylelkű vendéglős abbahagyja a jótékonykodást. Aztán nem lesz ingyen leves, legfönnebb tanácsadó szolgálat! Huszonöt éve csinálja, s úgy gondolja, épp ideje kizárólag magára gondolnia. De a füzetet bőrbe kötteti s arannyal ráíratja: M A G Y A RO K . N U M ERU S CLAUSUS Magyarországon ismert volt a numerus clausus, a zárt szám fogalma, amelylyell meghatározták, hány zsidó vehető fel egyik vagy másik egyetemre. Nem mentségként, csak magyarázatként hadd tegyük hozzá: a numerus clausus nem sajátosan magyar megkülönböztetés volt, de magyar is. Európa sok álla­ mában érvényben volt ideig-óráig, persze nem az európai szellem nagyobb dicsőségére, amikénthogy bármiféle numerus clausus: a politikai, vallási épp olyan szégyenteljes, mint a faji volt. A zárt szám rendelkezés nem érte el a célját: az egyetemeken „üresen” maradt helyekre továbbra se áramoltak a parasztfiatalok. Ahhoz ugyanis föl kellett volna kelteni a nagyobb tanulási vágyat, s aztán anyagi lehetőséget kellett vona teremteni a szegények szá­ mára is. Mindez pedig annak ürügyén jut eszembe, hogy egy Magyarországon szü­ letett kislány 1983-ban antinumerus clausus alapján jutott be a Harvard egyetemrre. Hogy miként? Annak a törvénynek a segítségével, amely előírja, hogy az egyetemek csak akkor részesülhetnek állami támogatásban, ha a szövet­ ségi kormány utasítása értelmében az „etnikumokhoz” tartozó bizonyos szá­ mú hallgatót is fölvesznek. Az pesze már értelmezhető, hogy ki tekinthető etnikusnak, hányadik generációig? Újabban legfőképp a harmadik világból 75 �érkezőket tekintik a fogalomba tartozónak. Mindenesetre a fenntartott helyek nélkül ez a magyar lány soha nem juthatott volna be a Harvardra. - Persze enélkül se - mondja ha nem akad Harvardon magyar pro­ fesszor, aki megmagyarázza a többieknek, hogy én nemcsak „sima magyar”, hanem etnikus magyar vagyok.. . ( Csütörtök, szeptember 6.) Nehéz lenne eldönteni, hogy kik teremtették meg jó hírünket Amerikában! Talán azok a tisztek és közkatonák, akik már a polgárháborúban ott voltak. Vagy Kossuth s a ’49-es emigráció, netán mégis a hunkyk, a mindenre elszánt magyar kékgallérosok, akik szinte magukra vállalták a századfordulón Kelet- és Közép-Amerika minden emberpróbáló munkáját, főleg a vasiparban? Netán mégis az atomtudósok, akik az atom- és hidrogénbomba körül bábáskodtak? A nagy zenészek, karmesterek? A film ­ világ cézárai és zsenijei? Minden bizonnyal nem egy csoport, hanem vala­ mennyien együtt munkálkodtak akarva-akaratlanul azon, hogy ne le-, hanem fölnézzenek ránk a nyugati féltekén. Csak a magyar képzőművészet remekei nem jutottak el Amerikába. Hiába bolyongok az ingyenes múzeumlátogatási napon a Szépművészeti Múzeum termeiben, s próbálok makacson föllelni magyar műalkotásokat. Mindhiába. Se Munkácsy, se Kosztka, se Kassák, se senki más. Végül mégis megvígasztalódom, ha ugyan v ígasznak lehet ítélni, amikor az embernek egyik szeme sír, a másik nevet. Az utolsó teremben ugyanis ott van egy Vasarely-kép. A mű­ vész nemzetiségére utaló cédula így hangzik: „Hungarian/French”. A legenda szerint előbb az állt a kép alatt, hogy francia, de a művész nem tartotta hiá­ bavalónak megírni: igaz ugyan, hogy Franciaországban él, de ő magyar. K ér­ te a korrekciót. Ekkor cserélték föl a táblát „magyar-franciára” . - A jelen­ ség nem egyedülálló. K int egyre többen igénylik, hogy megvallhassák ma­ gyarságukat. ZÁSZLÓ K A középkorúak derékhadához tartozó tekintélyes vállalkozó már rég betor­ nászta magát a republikánusok közé. Ennek ellenére nem igyekszik letagadni a múltját, amikor Los Angeles hippitanyáin bolyongott a szép új világ remé­ nyében. Immár következetesen konzervatív, „a hagyományos értékek őrzője” , amibe beletartozik - bár ő már harmadgenerációs - a magyar hagyományok őr­ zése is. - A Los Angelest évek - mondja kissé révetegen. — Forrófejűek voltunk, és sejtelmünk sem volt, hogy amit csinálunk, annak nincs társadalmi jelentő­ sége. Azt hittük, hogyha kőzáport zúdítunk a rendőrökre, azzal nemcsak hő­ sökké avatjuk magunkat, de a világmegváltáshoz is hozzájárulunk. Kiábrándul­ tunk a kapitalizmusból és megrendült a hitünk a kommunizmusban. Semmi se volt jó, s aztán egy zászlóégetés után keserű szájízzel tértem meg a hippitanyára. Hiszen a zászlóhamvasztással nem a társadalom, hanem a nemzet szimbólu­ mát semmisítettük meg. Ez a felismerés kedélybeteggé tett.. . - És ami a legfurcsább, a sötétben fekve nyilait belém a kérdés: vajon azt a kis zászlót is képes lettem volna-e tűzre vetni, amelyet „negyvennyol­ cas” nagyapám hozott ki magával? „Nem, azt soha” - válaszoltam akkor magamnak, pedig hát az amerikai zászlóhoz sokkal több emlékérzelem fű­ ződött, mint a magyarhoz, de úgy látszik, hogy az ösztönéletünkben tovább 76 �raktározódnak az emlékek, mint az iskolában fölszedett tudás. Ha ott hagy­ tam a csavargótanyát, abban mindkét zászlónak szerepe vo lt.. . [...] M AG YA R ESZM ECSERE A hazulról visszaérkező középkorú férfi arról lelkendezik, hogy mennyire megváltozott az ország. Meséli, mit lehet kapni, hol, mennyiért, hogy már párizsi világdivatcégnék is van üzlete Pesten, bár meg kell adni, ott nem a munkásosztály szokott vásárolni. - A kirakatok ízlésesebbek, mint New Yorkban vagy Chicagóban - ad módot a kézzelfoghatóbb összehasonlításra is. - És ezt mind el kell hinni? - kérdezi az ősz hajú marcona férfiú, aki „elvből” - nem megy haza mindaddig, amíg nem bukik meg a rendszer. - És már több mint egymillió személygépkocsi van magántulajdonban. - Mesélj csak, mesélj - vág közbe a szürke üstökű. - Pesten valóságos közlekedési csőd van. - Azt elhiszem - lélegzik fel a rossz hírre szomjazó - . Folytasd csak bíztatja a mesélőt, s tágra nyílt szemekkel hallgatja a történeteket, mert ha­ za nem jár ugyan, de azért legalább kéthetente módját ejti olyanokkal beszél­ ni, akik otthonról érkeznék. - Egyszerűen nem lehet parkolóhelyet kapni. - Azt se! - rázza meg elégedetten ritkaezüst haját. - Egyre több a kocsi. .. Az ősz hajú öregúr elgondolkodik egy pillanatra, aztán szélesen elmoso­ lyodik. - Nem a kocsi sok, fiú! Az utca kevés! (Szombat, szeptember 8.) A korai ébredés oka, hogy este előadásom lesz. A téma megint a Háromágú é letfa. Ám Lake Hope óta fölgyülemlett bennem né­ mi tapasztalás arról is, hogy kis lélekszáma ellenére mennyit árt az összmagyarságnak a szélső jobboldal. A „ nemzeti emigráció” ahogy barátom ne­ vezi őket s ők magukat. Vajon mi a helyes — töprengek ha maradok ki­ zárólag saját gondolataimnál vagy ha a friss tapasztalásokat is beleszövöm mondandómba? Talán néhány mondat erejéig, határozom el. Hogy például eddig még egyetlen emigráció sem átkozta el a hazát. A módi egészen ú j.. . Még készítek pótlólag egy-két jegyzetet, s aztán nem lévén választási le­ hetőség, elkezdem a mondókámat. Szikáran, inkább elméleti kérdéseknél ma­ radva. Csak a szünet után, a második menetben kezd vibrálni a levegő, ami­ kor nem a tényleges hazai helyzet kerül bonckés alá, hanem a képzelt állapot. A rögeszmék, amelyek erősebbnek bizonyulnak minden érvnél, s persze a va­ lóságnál is. Sokan nem is figyelték, miről beszélek, egész idő alatt a „második me­ netre” készülődtek: a kérdezz-felelek játékra. A fajdkakas süketségével hallgattak végig. „ E z is párbeszéd?” - kérdezem magamtól, de vígasztal, hogy ők mégis csak a kisebbséget jelentik, mert a 77 �többség nem keveri össze a fogalmakat, mondjuk a hazát a politikával, a népet a kormányzattal. És még sorolhatnám. .. Ülnek velem szemben és készülnek lecsapni rám, mintha legalábbis állam­ titkár volnék valamelyik minisztériumban. H Á RO M K Ö N Y Ö R G É S : a) Uram! Óvd meg gyerrmekeidet a kísértéstől, hogy rokonlátogatás ürü­ gyén vagy gyarló vágyakozásaik áldozataiként a vasfüggöny mögé, a pokol tornácára utazzanak. Óvd meg őket a hamis barátoktól, akik már áldozatá­ ul estetk a sátánnak, és ha már a romlás kikezdte őket, óvd meg az ő látá­ sukat a hamisságoktól, hogy a látszatot valóságnak higgyék. Óvd meg ke­ resztyén hitüket. . . b) K ön yörgünk hozzád Uram a magyarságért. Magyarországi testvéreinkért, adj nekik békességet, munkájukra adj áldást. Erősítsd meg őket őseink hité­ ben és add, hogy szíveink közelebb kerüljenek egymáshoz. És könyörgünk er­ délyi hittestvéreinkért, az ottani magyarságért, mindazokért, akik távol élnek a magyar hazától. Segítsd őket, hogy megmaradjanak keresztény hitükben és magyarságukban. Add, hogy növekedjék bennük az összetartozás érzése, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat és hogy ne szegődjenek a torzsalkodás kato­ náivá, hogy keresztény szeretettel legynek más népek iránt is. c) Könyörgünk hozzád, hogy világosítsd meg a gyűlölködők elméjét, hogy belássák végre: az ember meg akarja élni az ő idejét, és emberként akarja megélni azt. Vess gátat a fennhéjázásnak, tisztítsd meg a szíveket a mérgező tüskéktől. Add Uram, hogy úgy élhessünk egymással és egymásért, amiként azt te rendelted. Adj nekünk türelmet, békességet, jó akaratot. . . M AGN ETO FO N Az előadásoknak mindig velejárója a magnetofon is. Néha éppenséggel min­ den második embernél van egy kis ügyes japán szerkezet, amely nagy távol­ ságból is elfogadható minőségű fölvételt készít. Ami tehát harminc hallga­ tó előtt elhangzik, a legnagyobb nyilvánosságot jelenti. Igaz, néha megkérdezik, hogy hozzájárulsz-e a fölvételhez, de a válasz csak a szervezőket kötelezi, a hallgatók már azt tesznek, amit akarnak. A japán magnó szép lassan benyeli a hangot, hogy majd visszaadja. Így aztán legjobb a rendezőkre bízni, hogy felveszik-e az előadást vagy se. Egy ízben azonban furcsa eset történt. A rendezők nem kérdeztek semmit, csak fölállították a mikrofont, a profi magnetofont, s aztán magyarázni kezdték, hogy milyen je­ lekkel adjam tudtukra, hogy kapcsolják ki, ha nem akarom, hogy rögzítsék, amit mondok; majd pedig újabb mozdulattal jelezzem, hogy megint indít­ hatnak. - Nyugodtan föl lehet venni mindent. Nincs abban semmi titkos, amit mondani fogok. 78 �- Hogyhogy? - kérdezte egy résztvevő. - Ha nem mond semmilyen titko­ sat, akkor miért ülünk itt? - s ezzel se szó, se beszéd, felállít, s eltávozott. - Ezek szerint magát a pesti kormány küldte, hogy megfertőzzön bennün­ ket — állt fel egy másik is, és elindult utána, majd őket követően még hár­ man. Csak amikor láttam, hogy a többiek nem szándékoznak távozni, akkor intettem, hogy indulhat a magnetofon, pontosan azzal a jelied, amire ki­ oktattak. (...) K Ö N YVSÁ TO R A kinti szellemi élet szervezőinek, s mindenekelőtt persze az értékes műve­ ket alkotó íróknak vissza-visszatérő gondja, hogy a hazai könyvnapokon mind ez ideig nem kaptak könyvsátrat. Az itthon megjelenő könyvek szabadon áramolnak kifelé, de az éllenkező irányú mozgás még várat magára. - Azért vannak vigasztaló jelek - próbálnám takargatni röstöllkedésesemet, mert a legkevésbé sem érzem indokoltnak a tartózkodást, bizalmatlan­ ságot. Hiszen, ha valaki venné magának a fáradságot, s megvizsgálná, hogy hol jelennek meg a politikai-gazdasági-társadalmi struktúrát érintő lé­ nyegi bírálatok: kint-e vagy idehaza, akkor alighanem arra a következtetés­ re jutna, hogy legfőképp itthon. Bizonyságul elegendő folyóiratainkat fölla­ pozni. Arról már nem is szólva, hogy a szamizdat-kiadványok elemzéseihez ké­ pest a kinti kritikák csak gyönge kis dadogásnak tűnnek. Fölösleges hát óvakodni a könyvsátor fölállításától. - Én még sose hallottam olyan rendszerről, amelyet a könyvek döntöttek volna meg - kockáztatja meg valaki az állítást. - Erre egyébként bizonyságul szolgálnak a nyugaton könyvek is. megjelent magyar - No csak? - bámul rám a társaság ifjú tagja. - A magyar lelemény ugyanis valamennyit becsempészi az országba. Töb­ bet, mint amennyit a könyvsátorban árulnának. (...) (Szerda, szeptember 12.) Itthon születésnapra ,a második-harmadik utcáig is gondot jelent elmenni. Megszoktuk a kis távolságokat, a saját arányainkat, hogy körömnyi az ország vagy annyi se a tenyérnyi Európában. Kint egy születésnapi meghívásra akár négy-ötszáz kilométerre is elindulnak. A z ide­ gen számára minden elég meglepő, ennél már csak az a meghökkentőbb, ha azt tapasztalja az ember, hogy egy-egy jobban élő amerikai magyar otthoná­ ban tizenöt-húsz család is megjelenik az eseményen. Még furcsább, hogy az ünneplés csak ürügy közösségi dolgok megbeszélésére. Edisonban például épp’ csak fölköszöntöttük a ház asszonyát, máris kérdezte: ki miben segít a néhány nap múlva rendezendő ünnepségen? 79 �A vasárnapi magyar piknikre, amelyen nem lehetek jelen, mert tovább kell mennem, nem kevesebb mint ötezer emberre számítanak. Annyira sütnekfőznek, annyinak az ellátásáról gondoskodnak. Ötezer magyar? — kérdezem hitetlenkedve. S a válasz csak annyi: Meglehet a résztvevőknek nem mind­ egyike lesz magyar, dehát annyi baj legyen, hiszen az „idegenek” részvétele azt jelenti, hogy jó csengése van a nevünknek. A Magyar Ház (a Magyar Klub) készül az eseményre, s a születésnap arra is jó alkalom, hogy ki-ki ajánlhassa magát elárusítónak, szakácsnak, hurcolkodásra. A jókedvű társaság az ötezer fős vígasságra készülődik. E L L E N Z É K IS É G - M A G Y A R M Ó D RA Egy társaságban sok egyéb mellett szóba kerültek a nyugaton megjelenő ma­ gyar nyelvű lapok is. Hogy melyék a legfontosabbak, a legszínvonalasabbak, a legdemokratikusabbak, a leginkább olvasottak, a legmaradibb szelleműek, a legártalmasabbak, a legfelelőtlenebbek. Már van valamelyes fogalmam az amerikai magyar sajtóról s arról is, hogy miként alakul át, másul meg, s hogy miként nevelhető kacsa tó nélkül is. - Na és hogy lehet itt lapok minősítésének. lapot alapítani? - kérdeztem, hogy véget vessek a - Csak nem akarsz disszidálni? Aki bennfentesebb, jártasabb efféle dolgokban, maga is folyóirat-tulajdonos és íróember, elkezdte fejtegetni, hogy milyen szabályok vannak. - Főleg pénz kell - tárta szét a karját. - N a azért még kell valami - emelte magasba az ujját egy tanárember: A lapalapításhoz legalább két magyar szükségeltetik. - Miért épp kettő? - kérdeztem a járatlan ember naviságával. - Az egyik írja a lapot, a másik meg olvassa. Ezen jót derültünk, de szót. aztán a gyakorló laptulajdonos vette át újra a - A dolog nem egészen úgy áll. Ahol két magyar van, ott már két lapot alapítanak. - Ez dlég furcsa - csodálkozom. - Az bizony, de csak így lehet egyik a másiknak ellenzéke, s folytathatnak egymással vitát. . . — magyar módra. ( Folytatjuk) 80 �TA N D O R I D EZSŐ A félévszázadoló* És a nem mérendő kezdődik el Közeledik hozzám a második fél évszázad, mely nem lesz már annyi, a nagyobb pontosság ideje a név pontatlanságát hozza, holott ezt is, mint annyi mindent, épp pontosabban tudok/m kifejezni. M it félévszázadoltam, nem kérdem magamtól, nem tudok a Folyamatos M úlóról beszélni, érdem részeiről, sosem ér véget úgy semmi része, hogy a tárgy kikerülne a maga érdektelen titokzatából, amit nyilván csak én hiszek vele, kit érdekelnének azok a nagy vallomások, amiket tehetnék, mégis, magamban hordom ezeket a majd remélhető elbeszéléseket, legyenek ellensúlyai annak például, hogy rossz időhatározások napsütésében panaszolom a háborút, vagy fordítva. Hová látok ki, hol vész el horizontom? Nem következik mindez semmiből, ami a maga részéről meg „m indaz” , s a kettő nem válik el így. Akiket összeöregedve szeretek, kezemen üldögélve nézek, akikkel időm telik - a kitekintő-e? a körémhomályló? - , el fogom veszíteni oly meghatározhatatlan tartam leteltén, melynek e bizonytalansága mindazonáltal - sőt! épp, hogy! nem szép, s rámutat, hogy nem oly fontos a pont a körvonalrajz távoli nézete sem, ahol összemosódik, hát még a kibomlása, a láthatóság - kikre mikor kerül sor rosszindulattal, fércnek nevezhető, mintha egy öltöny fordítva készülne, lassan eljutna oda, hogy anyagaira bontsák, kiszedjék belőle a kanavászt, a gombokat a levegőhöz varrják, melybe üres ujjakkal kapkodok - de hiszen ezek az én karjaim, kiáltok hangtalanul, melyekről eltűntek ők, eltűnt az időt mérő pár deka madártest, horgony láb, bárhová lendítő kismutató szárny. És a nem mér... végződik el. * Lapunk régi kedves szerzőjét szeretettel köszöntjük 50. születésnapján kalomra nekünk szánt ciklusával. közel egy éve erre az al­ 81 �E gy szoba elcsöndesül... . . .alkalmi esemény, egy este csak, mindennapos. K ét szárny ajtó, s kis egy szál konyhaszárny, tört-ütött, becsukódik, a rossz zárak, a csappantyúk, holnapig, mindennapos szárnyhomályba buknak bizonyos fejek, még ellenőrzött mozdulattal, s ha a Nagyobb Titokzat telik is be rajtuk, ez még a N agy Rend, vagy mondjam így, nem a Legnagyobb Végső. Mi lesz az? Hogyan történt, ami megtörtént eddig, ilyesmi? Hirtelen összecsukódás, elterülés, a karok, a karok, nem tartotta tovább, ami tartott, omlott a szív, gyönge partként. Ezért tanultam verset, ezekért a kései, e még mind nem kései léptekért, kiléptekért, lépten tulok noccanatlan feladataira készülőben? Ásót, lapátot vásároltunk, aztán itthon felejtődnek, a tényleges munkából kimaradnak, így is királysírok ezek, madarak, királyok, kutyák, porladnak, mint a falevél, egy kutyával - nem, nem, négy láb már nem bír meghonosodni, holott mennyire szerettem volna kutyát, most látom, ez nem megy, most, hogy megvan - , királysírok ezek, lapáttalan, kővel ásva, egy zöldike, egy rozsdafarkú, két veréb, még egy zöldike belefúlt a maga hányásába, belehalt a maga tojásába, vagy csak az idő lett olyan a szárnya alatt, mint a becsukható ügyirattsáka. Látod, az ő dolgai véget értek! E g y nap ott mentünk - minek beszéljek a nem tudható eljövőről - , hirtelen megélénkült a kaszált domboldal, a sírhelyek felé elkezdett egy egész csapat madár araszolni, lassú, eleven omlás a nagy nyár fényében: az élők hívtak minket, ezt kell elfogadni, kövessük tevőleges útjukat. M egállok a zárt szoba ajtaja előtt? V agy csak megyek - tevőleges - , s mondom így: Nem, nem rejtély. 82 �„ 1 9 8 8 , siessünk˝ Hamar, hamar, olvasni akarom, mit írtam! Róluk akár, vagy már akkor nincs az, hogy miről is. Igen, összeöregedtünk, összeszoktunk a lábuk érintésének, a megérkezésüknek, ennek a Poe-H ollója-A -V állunkonnak súlyávával, és nem mindegyik napjuk egyforma, nem mindig lehet ugyanarra számítani, és ez természetes, mi lenne egyéb. Mindig valami egyéb ér vissza a kör azonosságpontjához. Nézem szemük, vagy ahogy megvakítja őket „az idő” , a lábuk melegét érzem, ahogy - „E g yél Poszi, egyél!” - ráteszem a barátposzátát naponta tízszer a tál peremére, ahol a gyümölcslé tócsája, sárgás, sárgarépától és Polybé-elegytől, és ha valahol leülök, szemközt a bejárattal, pincében, például, felteszem a lábam a lefelé igyekvők lépcsőjére, kalapom hátrányt-tolom, előnyt-húzom, kiterítem újságomat, vigyázok, fel ne döntsek semmit, szatyrom ott ne felejtsem, hallom ezt, „egyél, egyél, igyál” , látom, ő hogy álldogál mellettem, olyan gyanús-túl-hosszan, ez tavaly volt, az ágyon, huszonegy éve a fekhelyünk, és másikunk észreveszi egy nap, csak: megvakult, majdnem megvakult! hát ezért volt a nagy közelség, a csönd együttléte. M i ez a csönd, mit nézek vakon a lábam mellett a lépcsőn, a sportlapban vagy más nyomott szövegben? a kalapom pereme körül? a hályogos örök-képek üvege mögött? D e már az utcán megyek, ahol, persze, mintha csak álldogálnék, kinek is gyanús? É s a szervi működés kifogástalan. Mi lesz az én gyümölcslé pocsolyám? sárgarépapépem? K i gondol erre! Erőben, valam iféle meglét állapotban járok valaki mások dolgai után is, egy-két nyomott szöveggel magam is. (De „vasárnap” már azt gondolom: „hétfőn” ------- S így gondolom.) 83 �m űhely______________ PETŐ CZ A N D R Á S A szöveg radikális átalakulása Nagy Pál írói pályájának főbb állomásai I. Nagy Pál szemléletének változása-alakulása, „költői fejlődése” - ha lehetsé­ ges egyáltalán ezt a kifejezést használni napjainkban - radikális és egyenes vonalú. A salgótarjáni születésű író minden könyvében önmagáról, az áltála teremtett szöveg módosulásáról tudósít, ám ennék ellenére mindegyik mun­ kája más: mű és nem-mű, önéletírás és fikció együtt, egyetlen „életműtöredék­ ben” van jelen. Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely társszerkesztője és kiadója, 1934-ben született, Salgótarjánban. 1956 óta él Párizsban, tehát mindössze huszonkét éves, amikor saját lábára állva, egyedül, teljesen idegen környezetben szem­ besül önmagával, önmaga elvárásaival, elképzeléseivel. Az emigráció és az írói pályakezdés pillanatában a valamikori egri főiskolai hallgató euró­ pai értelemben véve műveletlen: az ötvenes évek bezártságában nem juthatott semmiféle „úgymond korszerű” művészethez, sőt, még a klasszikusok egy része is tiltottnak számított. Mint ő maga beszámol erről a Kritika 1987/7-ik számában, ebben az időben, az eszmélés, az öntudatosodás időszakában a népi írók progresszív vonalához kapcsolódik, őket fogadja el irányadónak. A Németh László nevével fémjelezhető szemléletet és gondolkodást képviseli az emigrálás utáni időszak fiatal írója is: nem lehet véletlen, hogy az általa kezdeménye­ zett folyóirat éppen egy Németh László-tanulmány címéről kölcsönzi nevét. Túl azon, hogy a Magyar Műhely „beszédes” , kifejező elnevezés, talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez a „keresztelés” akkor valamiképpen folyó­ iratprogram is lehetett. Mert az író első kézzelfogható produktuma a Magyar Műhely, ez az 1962 óta létező, ható, és újra és újra indulatokat, érzelmeket felkavaró folyóirat. Nem, téves lenne az az értelmezés, hogy a Műhely egyedül Nagy Pálnak kö­ szönheti létét: feltétlenül meg kell említeni, hogy ez a lap kollektív „műal­ kotás” , hatan indították el annak idején, és mai formájában hárman szerkesz­ tik; mégis kétségtelen, hogy ennek a kollektív „teremtménynek” az egyik meghatározó szellemi vezére, arculatának formálója éppen ő. Bujdosó Alpár és Papp Tibor mellett Nagy Pál az, aki a több mint negyedszázados folyó­ irat nem kevés munkáját ma is konok lelkesedéssel végzi. Ez a lelkesedés és munkabírás példátlan: az irodalmi szerkesztők legjobbjai közé emeli. Hogy mennyire személyes - pontosabban: „háromszemélyes” - műalkotás a Magyar Műhely, azt az is bizonyítja, hogy a lap jellegének változása precízen követi a szerkesztők gondolkodásának módosulását. 84 �A kezdeti Magyar Műhely nyitott, értékeket kereső, modern folyóirat volt, amely többek között Szabó Pál könyvéről közölt recenziót, Németh Lászlóról tanulmányt, és ezekkel együtt Kassák Lajos-idézeteket publikált. Ahogy tágul a horizont, ahogy nő a szerkesztők információanyaga, úgy lesz egyre „napra­ készebb” a lap. Csökkennek a kulturális hiányok, eltűnnek a „fehér foltok” , méghozzá látványos gyorsasággal. Először Sartre-t , Camus-t , m ajd Mallarmét, Joyce-t , Weörest, Pilinszkyt, Szentkuthyt, Füst Milánt „látjuk viszont” ha nyomokban is, a Műhely oldalain. Ezek a „viszontlátások” a szerkesztők is­ meretanyagának bővülését, és az arra való gyors reagálást mutatják. Az abszolút nyitottság jellemzi a Magyar Műhelyt és alkotóit, közöttük Nagy Pált. Az újdonság következetes befogadása és újrateremtése: ez az a radikaliz­ mus, ami írói gondolkodását is meghatározza. Novellistaként indul. Első könyve a folyóirat megalapítása után két évvel jelenik meg, 1964-ben, Reménység, hosszú évek címmel, Párizsban, a Magyar Műhely kiadásában. Ha mai szemmel nézzük ezt a kötetet, apró jelekből fel­ fedezhetjük ugyan benne a húsz évvel későbbi avantgarde költőt, de az ak­ kori olvasó számára ezek a novellák kifejezetten realista szem­ léletűek lehettek, és általában egyszerű emberekkel megtörtént eseményekről szóltak. Többrétegű novelláskötet: jelen van benne a fiatal emigráns élmény­ anyaga, munkát keresése, az idegen környezetbe való beilleszkedés zavara, de jelen van benne az itthoni, a magyarországi idő történése is, a vidék és a falu emlékezete, sőt a gyerekként megélt háború és annak borzalmai. Az utóbbinak erős és megrendítő elbeszélése az M. I. emlékére, amely a világ­ háború utolsó hónapjaiban játszódik, egy fiatal nő és egy zsidó férfi szerelméről szól. Maga az írás talán kissé „panelekből építkező” , sematikus, de a befejezés, a szeretkezést végignéző, majd annak géppisztollyal végetvető nyi­ lasok ábrázolása, és az elbeszélés utolsó mondatai mutatják: nem akármilyen íróval állunk szemben. Az egész kötet jól felépített, a szerkesztés maga is tu­ datos. Tulajdonképpen két egymásra rímelő elbeszélés adja meg a keretét a könyvnek, a Végrendelet, amely a nyitó írás, és a kötetcímadó Reménység, hosszú évek, amely lezár. Mindkettő annyira személyes és monológszerű, hogy bennük felfedezni véljük a későbbi avantgarde szövegteremtőt és vizuális költőt. A hangsúly persze akkor még a költőn, a - ne féljünk kimondani! lírikuson van, de egyetlen pillanatra feltűnik az a kihagyásos technika is, amely már a vizuális szövegköltészet sajátja, és a későbbiekben Nagy Pál írásainak, műveinek legfőbb jellemzője. Egy apró emlékezetkiesés „ürügyén” két sorban mondattöredékek jelennek meg: ezt az utóbb rendszeresen alkal­ mazott módszert a kötet utolsó írásában láthatjuk, mintegy megelőlegezve a folytatást. A könyvön egyébként végig valamiféle kettősség érződik: az elbe­ szélői és a novellista attitűd keveredik egymással, ha az előbbin az objektí­ vabb, egyes szám harmadik személyű „történetmondást” , az utóbbin pedig a személyesebb, egyes szám első személyű önreflexiót értjük. A kérdés az első pillanattól kezdve nyitott: hogyan léphet tovább az író? A továbblépés logikus, bár korántsem az egyetlen alternatíva. Az 1968-ban megjelent Hampsteadi semmittevők című regény a novellisztikus-vallomásos, egyes szám első személyű önreflexiót erősíti fel, teszi általános érvényűvé. Á m nem csupán ennyi: logikus és nagyon radikális továbbfejlesztése a lírikusi alapállásnak, egyben pedig a szövegszerkesztés újdonságának és másságá­ nak a bejelentése. Már a kezdés meglepő: zárójellel indul a regény, ezzel is 85 �jelezve, hogy olyan felépítményről, tudatos „nemkompozícióról” van szó, amelyre a feljegyzés, a mellékesen odavetett széljegyzet „műfajmegjelölés” il­ lik. „Kvázijegyzetek” ezek, amelyekből végül regény épül, de ez a regény már egy joyce-i, szentkuthyi „szöveghalmazra” emlékeztet, és nem valamifé­ le hagyományos, sok szereplős elbeszélésre. Nem tudjuk, hogy művének ké­ szítése idején Nagy Pál mennyire ismerte akár Joyce, akár Szentkuthy mun­ káit, de mindenképpen ismerhette, és valószínűleg az sem véletlen, hogy eb­ ben az időben már a Műhely számai is határozottabban közelednek valamifé­ le radikálisabb modernség-eszményhez. Nem sokkal Nagy Pál regényének a megjelenése után születik egy J oyce-Finnegans Wake külön szám, illetve már szerkesztődik a Szentkuthy-összeállítás. A regény ezek figyelembevétele mellett is meglepően új és sajátos szem­ léletű. Az egyes szám első személyű elbeszélő nem folyamatos monológot, hanem monológtöredékeket, monológmontázsokat „terít” elénk, amelyek szövevényéből derül ki maga a történet: két fiatalember hogyan próbál magá­ nak pénzt „csinálni” Londonban. Ebben a műben azonban már nem az el­ beszélés az elsődlegesen hangsúlyos, hanem a „pszichikum” , maga az elbeszélő, aki mind teljesebben álomban éli meg saját történetét, félig-meddig önkívü­ leti állapotban: napjai összefolynak, töredékesek. Nem az elbeszélés össze­ függései fontosak, mondja az író, hanem a „belső történés” , ezért alkalmazza a montázstechnikát, a kihagyásos eljárást. Néhol oldalaikon keresztül semmi mást nem látunk, csak gondolatjeleket, amelyek megszakítva az írott, értel­ mes szavakat, a „főhős” öntudatlan állapotáról is tudósítanak. Jellemző pél­ da erre a 19-ik oldaltól kezdődő gondolatjelhalmaz, három oldalon keresztül, amely után a következőket olvashatjuk: „Ágyam mellett három üres tejes­ üveg. Johny szerint három napja fekszem” . A regény fontos momentuma, hogy megtalálható benne a konkrét költé­ szetre jellemző reflexivitás, önmagára-figyelés. „Novellám egyébként, melyet most írok, arról szól, hogy az ébresztőóra bekapcsolta a rádiót” - írja egyhelyütt, és ez a regénybe komponált „írói attitűd” éppúgy vonatkozik magára a regényre, mint az abban készülő „novellára” . A későbbiekben még a variá­ ciós lehetőség is megjelenik: „(A z olvasó kiválasztja a neki tetsző megoldást, majd folytatja a regény olvasását)” . Ezek a módszerek már az experimentális szövegszerkesztés körébe tartoznak, abba a folyamatba, amelyet Joyce és Szentkuthy neve is fémjelez. Az avantgarde szövegépítés, a montázs és a fragmentum mint műalkotásformáló fokozatosan uralkodóvá válik, közben pedig az „elbeszélés” , a „belső történés” egyre álomszerűbb, egyre látomásosabb és „pszichologizálóbb” ; és — hadd tegyük hozzá - mindtöbb látható nyelvi elemmel dolgozik az író. Az utolsó oldalakon előtérbe kerülnek a szó­ töredékek, a nyelvi játékok, az elbeszélés teljesen megszűnik, a szöveg hang­ súlyosan vizuálissá lesz: a gondolatjelek mellett feltűnik a fordított szövegkép, a papíron, síkban szétdobált „szómaradók” is. Az 1971-es Monologium című kötet pontosan ugyanott folytatódik, ahol a 68-as regény abbamaradt. Ez a kötet, amely - talán — még „történéseket” tartalmaz, már kifejezetten határeset: a próza és a vizuális szövegköltészet mezsgyéjén áll, néhol kimondottan szövegköltészeti, néhol pedig elbeszélés­ vagy novella-fragmentumokat találunk benne. Az előzőekhez képest nagyon sok a látható nyelvi elem: nyilak, karikák, fekete pontok, zárójelek, fordított szövegoldalak, kiemelések tarkítják, francia és egyéb idegen szavak tördelik szét, sőt, kifejezetten értelmetlen, halandzsa szövegek is találhatók benne. Ez S6 �az a munka, ami igazán választó Nagy Páll! művészetében. A hagyományos prózával teljesen leszámol benne, és egyértelműen elkötelezi magát a fragmentumos szövegépítés mellett. Ez a kötet mutatja legjobban a Prae és a Finnegans Wake hatását, és ez egyben - a hatás ilyen mértékű direktsége a legnagyobb gyengéje. Ha a szerkesztőtársak munkáiból akarunk párhuzamot vonni, Bujdosó Alpár 1 és 2 között az Erzsébet-hídon című 1980-ban megjelent könyvét említhetjük, hozzátéve, hogy nem elsősorban a vizualitás, hanem a montázs hasonlósága okán. Az a személyesség, az a sajátos szövegűm, amely néhol már az első kötetét jellemezte, és amely a regényében túlsúlyba került, itt végérvénye­ sen egyeduralkodóvá lett, „győzött” , Nagy Pál megtette a döntő lépést a prózából a költészetbe. Válóban belső monológok halmaza ez a könyv, de a legteljesebb szubjektivitás móllett már érvényesül a szöveg hangsúlyos önfelmutatása, konkrét költészeti értelmezése is. Mindez együtt van egy végső kavalkádban és sajátos leszámolásban. A Monologium éppen átmeneti jelle­ ge miatt problematikus, kiforratlannak tartom, végiggondolatlannak. Szerepe azonban fontos: közvetlen láncszem a prózából a vizuális költészetbe. 3. A hetvenes évek eleje komoly cezúra, éles választóvonal a Magyar Műhely történetében és szerkesztőinek életében. A modem, progresszív szemléletű fo­ lyóiratot a 40. szám után felváltotta egy kifejezetten avantgarde szemléletű irodalmi orgánum, amelynek a szerkesztői (ekkor csak Nagy Pál és Papp T i­ bor) határozottan fordultak a vizuális és kísérleti költészet felé. A vizuális költészet megismerése reveláció erejű lehetett, különösen azok után, hogy Nagy Pál - amint láttuk - egyéni fejlődésében ösztönösen arra kereste önma­ ga tehetséges útját. Mallarmé után megismerkedett az akkori francia kísér­ leti költészettel, Isidore lsou, Jean-Paul Curtay munkásságával, a Tel Quel című folyóirattal, Maurice Roche, Jacques Roubaud, Philippe Sollers vizuális műveivel, vagy a brazíliai Noigandres-csoport alkotásaival, illetve a nyugat­ német konkrét költészettel. A cezúra után, 1947-től megjelennek az első ki­ fejezetten vizuális költészeti művek a Magyar Műhelyben: Nagy Pál igazi és korszerű megnyilvánulási formát talált. Mindennek első lenyomata az 1978-as tanulmánykötet, a Korszerűség/ kortárs irodalom. Ez a könyv már önmagában vizuális költészeti mű, nem csupán tartalmában, de megformáltságában is mutatja irányultságát. A kötet minden oldala látható nyelvi elemekkel „díszített” , tudatosan komponált. Benne a szerző feldolgozza azokat az információkat, amelyeket a vizuális költészetről beszerzett, vagy egyéni munkája során tapasztalt. Munkanapló ez a könyv, témáját tekintve úttörő jelentőségű, bár érződik rajta - ez akár erénye is lehet nem „filosz” , hanem művész írta, önmaga tudatosítására, törekvéseinek „magyarázására” , igazolására. A tudatosulás, az új korszak kialakítása, művekben való erőteljes felmu­ tatása viszonylag hosszú időt vett igénybe: csak 1984-ben jelent meg a Journal in-time című vizuális költészeti album, amely kétségtelenül Nagy Pál eddigi pályájának csúcsa, és napjaink avantgarde költészetében is kiemelkedő teljesítmény. A kötet könyvészeti remek, oldalai pontosan tervezettek, a be­ tűtípusok megválasztása kivételes érzékre vall, a fehér és fekete négyszög érzékelteti, hogy látható nyelvi la pok sorozatával állunk szemben. Az avant- 87 �garde szöveglíra, a konkrét vers és a lettrizmus hatása mutatható ki az al­ bum oldalain, de ez a hatás semmiképpen nem jelent „utánzást” , „epigonizmust” . Nagy Pál vizuális tisztaságra, látható nyelvi esztétikumra törekszik, miközben a betűk és a szavak anyagának a felmutatása a célja. Maga a be­ tű, a szótöredék az, ami kiterjedéshez jut, ami látványában is körbeveszi, di­ menziót nyújt alkotójának: ez az író üzenete. Miközben a látható nyelvi ele­ mek kitöltik a könyv, a műalkotás egészét, látszólag a monológ, a szubjek­ tív, önmagát érintő szöveglíra háttérbe szorul. Nagy Pál kissé visszavonult korábbi műveihez képest. A konkrét szöveg reflexivitása, önmagára-figyelése mintha magát az írót is kiszorítaná: épp a szubjektivitás tűnne el? Nagy Pál gyakran érezteti, hogy a „betűráosok” szövevényében ő van jelen, de mintha önnön kiszolgáltatottságáról is szólna ugyanakkor. A táj (hiányzó figurával) például ilyen: a „hiányzó figura” éppen a költő, aki eltűnik, elvész a betűrengetegben, apokaliptikus félelemmel éli meg saját kicsinységét, tudatosítja porszemmivoltát. A „hiányzó figura” ezen a területen, a betűk által terem­ tett félelmetes kozmoszban mozog, láthatatlanul. Ezek már az utolsó munkák voltak. De a korábbi művekben is jelen van valamiféle hasonló motívum: az imago! -sorozat labirintusa a „monológok” számát gyarapítja, de egyben az „elveszettség” -érzést is erősíti. Talán nem véletlen, hogy - utólag belegondolva - hasonló szorongást tapasztalhatunk a korábbi könyvek elbeszéléseiben, sőt, a szöveg „eluralkodását” , „kilátástalanságát” láthatjuk akár a Monologiumban, akár a Hampsteadi semmitte­ vőkben. Mindenesetre: Nagy Pálnak ez a kötete magas szinten tartalmazza azokat a motívumokat, amelyek már korábban megjelentek, és olyan vizuális líraiságot képvisel, amely mindeddig hiányzott a magyar irodaiamból. A Journal in-time logikus fejlődés eredménye: pontosan nyomon követhető, egye­ nes út, világos gondolkodás végpontja ez az album. A folytatás azonban többféleképpen is elképzelhető. 4. 1987-ben Nagy Pál többekkel együtt, képzőművészekkel, filmesekkel meg­ alapította P ’A R T című video-folyóiratát, és ezzel párhuzamosan kísérletet tett az „elektronikus költészet” , a videón megjelenő szöveglíra megvalósítására. Ez a törekvés jellemzi ma is, egyre határozottabban elfordul a könyvtől, a nyomtatott szótól, és új médiumok, új lehetőségek birtokba vételén fárado­ zik. Az elektronikus irodalom, a képernyőn megjelenő irodalom Nagy Pál számára izgalmas, végtelen távlatot nyitó „szűzföld” : és mi nem tehetünk mást, sikert kívánunk és jó műveket. Mert a kísérletezés, a szüntelen újdonság utáni vágy, a nyugtalanság ter­ mékeny és inspiráló volt, eddig. Az eredmény: az avantgarde vizuális szö­ vegköltészet magas szintű megteremtése - mindenesetre imponáló. Vajon: ezen a ponton nem lehet megállni? Az újabb és újabb vizuális költészeti al­ bumok megjelentetése megmerevedést, felesleges „klasszicizálódást” eredmé­ nyezne? Az új és új médiumok hajszolása, a szüntelen és nyugtalan kísérlete­ zés mindig és mindenkor célra vezető? A kísérletet csakis siker koronázza? Az elektronikus irodalom valóban logikus és szükséges továbblépés? Nem tudhatjuk. E z az írás része egy — az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készülő - tanulmánysorozatnak. 88 �L Ö R IN C Z Y IS T V Á N Salvador D ali kutyája I az éjszaka sarlóját élesíti majd szétfeszíti sápadt nő szemhéját és az asszony kitágult szemébe látjuk behatolni a Hold kék sarlóját II döglött szamár a zongorában oszló húsa Carmen-nyitány két lyukban száz hangya nyüzsög s a levágott kéz a padlón jár III és duzzadó nagy kebleket markol egy elfáradt vagány két vak most temeti magát s vár rájuk a homokmagány Lány a kútnál (Szőnyi István befejezetlen képe) I a karcsú lány vizet mert a kútból abban nézte a futó felleget és a festő leült az ágyára égre akasztotta a fáradt ecsetet II a karcsú lány vizet mer a kútból az égen keresi tán az ecsetet de a festő rég alszik a hegyen s a képet nézik futó fellegek 89 �ZO N D A TAM ÁS Sakk-szonett (Bella Istvánnak) Mi parasztok elöl: doni hadsereg. mögöttünk impotens király, Vezér, délceg huszárok, s míg a szem elér buzgó futók, nemcsakrés bástya mered. Zajlunk szabály-szerint: összetartozunk. Halk, parancsok, álnok tisztáldozat, s a hiéna cselszövés sikert arat: közömbösen, sorsunk-iránt halunk. Egy-két száj motyog még: talán? de zuhog a sötét-fehér magány, kockás, kongó tereken szétterül végzetünk réztorkú riadója. Kattog felettünk gigászi óra. V alaki lép velünk kegyetlenül. Őszi rondó (szabadul a vers) Fáradt darázs aranylik, sorvadt kis fű feszeng, nyugdíj előtt a nap: alig bírja míg jő az alkonyest. félek dadogásaimért, bocsáss meg én Uram, a sötétbe ne hívj még, ne kérd magányos utam, Sejtelmes függöny megett kínlódik, sápadt a hold, a nyár újra megesett velünk, most vérzik valahol, hadd legyen még, mint régen: visszategezve a vágyat nappal is játszhassak szépet, szerethessek éber csodákat. - s bánatunk fűzfákat keres: távol jövőtől, minden őstől Jönnek visító, hűs szelek. Félek már minden ismerőstől, Fáradt darázs aranylik, kínlódik, ájult a hold, jönnek visító, hűs szelek bocsáss meg én Uram... 90 �Mesécske Esti Kornélnak, szívesen Hol voltam hol nem titkokban elkeverten s illa-berek, nádak-erek egyszerre csak eleredek! Gondoltam : hátha? mese, mese mátka valami útra kerültem sötét erdőkbe elmerülten mint legolyanabb fiún megfogant minden átok, hiún vártam csak vártam csodákra, mosollyá váltan De a sárkány-kacajban eltévedtem a zajban, királylány csókját lestem páfrány közt elnyúlva, resten aztán meg üveghegyeknek vágtam nap felé küszködve bátran, de a gonosz óriás-törpe mindenem kerékbe törte, tarisznyám lassan kiürült dalia-arcom hamubasült, madárlátta kezem ügyetlen már Óperenciás ügyekben, hol vagyok hol nem mesékbe elkeverten Talán még ma is élek. . . 91 �mérlegen Lőrinczy István: Stációk a hegyen Rangja van nálunk a könyvnek szokták mondani, költői lelke van. változatlanul. Legalábbis az irodal­ Kultúrált verssorok sorakoznak a mon belül. Bár megszámlálhatatlan kötetben, nincs benne semmi inger­ az egykötetes költők száma, mégis lő, mesterkélten pózoló, világot le­ változatlanul az első kötet a nagy néző attitűd. A szerző kedveli a cél mindenkinek, aki csak tollat zárt formákat, és a hagyományos fog a kezébe. S ha nem sikerül va­ témákat. A kötet olvasásakor kel­ lamelyik nagy kiadónknál, jöhet a lemes érzésünk támad, úgy érez­ kisebb, vagy a saját pénztárca. L ő ­ zük, az ismeretlen szerző azon lirinczy István Salgótarjánban élő terátorokhoz hasonlatos, melyből költő a második csoportba tartozik. annyian éltek a múltban, jelentetve Feltehetően hosszú évek óta ír és meg füzetkéiket, s akiknek szellemi bizonyára megunta a szerkesztők­ jelenléte, ha szabad így mondanom, kel való örökös levelezést. Felcsa­ értelmiségihez méltó élete adta azt pott saját kiadójának. Egykoron a szellemi környezetet, melyekből az igazi tehetségek elindulhattak. A megszokott dolog volt ez, s talán egyre gyakoribb lesz ezután is. K ér­ régi, irodalomhoz értő magyar­ dezhetik, mi köze egy kötet tar­ tanárok, önképzőköri vezetők, iro­ talmának a kiadás körülményeihez? dalmi asztalokat létrehozó kisvárosi Esztétikailag nem sok, de mivel egy értelmiségiek örököse Lőrinczy Ist­ kritika a műben megmutatkozó mű­ ván, bár verseit olvasva feltételez­ vészi magatartás kritikája is, nem hető, hogy zártabb, magának va­ lebecsülendő körülmény, hogy a lóbb amazoknál, de ennek vélhető­ szerző önmaga kiadója is. Minden­ en nem önmaga az oka. Hiszen tel­ képpen dicséretes, ha egy nem is jesítménymániás, sztárgyártó ko­ runkban a csak műveltséget szerző, túlságosan fiatal ember életét azzal szépíti meg, hogy szépművészettel csak hivatásszeretetből író ember foglalkozik. Persze a kérdés az, rangtalan közlegénye társadalmunk­ hogy Lőrinczy azon kívül, hogy ön­ nak, s csak a tv-ben, rádióban nyi­ maga számára örömet okoz, megte- latkozó, közszerepléseken hajlongó szi-e ezt másokkal is. Hisz az elő­ művészt illeti elismerés. A többiek ző esetben példamutató értelmiségi­ örülhetnek, ha elmeállapotukat nem vel állunk szemben, de költőnek vonják kétségbe azok, akik kötele­ csak a második kategóriába tarto­ ző olvasmányukat is szívesen elsik­ zó érezheti magát. kasztották volna nyolcadikban. Lőrinczy Istvánról hamar kide­ Mindezen körülmények átsütnek rül, hogy lírai, harmóniát kereső Lőrinczy István sorain. A vidéki alkotó, olyan ember, akiről azt költő egyszerre van könnyű és ne­ 92 �héz helyzetben. Nincs ranglistán (itt természetesen nem azokra gon­ dolok, akik vidéken élve is részt vállalnak az ország szellemi életé­ ből), teljesen izolált. D e nem is za­ varhatja meg a Népszabadságban megjelenő féloldalas kritika, sem a sikerrel járó rengeteg kötelezett­ ség. Tud álmodni és magára marad ugyan, de mégis együtt lehet álma­ ival. Ám ez a legnagyobb veszély is. Lőrinczy István salgótarjáni költő, de ez legkevésbé látszik versein. Pedig az egyetlen lehetősége az ér­ vényes megszólalásra az lenne, ha tudósítana arról a vidékről, mely­ ről nekünk csekély tapasztalataink vannak, s melynek kínjait csak új­ ságokból ismerhetjük. Lőrinczy lí­ rája egyetemes mondanivalóra tö­ rekszik, de így semmitmondóvá vá­ lik. Költészete nem több, mint egy literátus ember verskészítése. A köl­ tő verset ír. Én költő vagyok, te­ hát verset írok. A z olvasott versek alapján így összegezhető az az atti­ tűd, mely Lőrinczyre és még sokak­ ra jellemző. A z a benyomásom, hogy amikor végigsétál a városon (tapasztalatból mondom, nagyon tanulságos séta), nem a várost lát­ ja, nem az egyre szomorúbb embe­ rek gesztusait, hanem behunyt szemmel költ közben, példaképei­ vel beszélget, csak azt felejti el, hogy Krúdy kocsmájánál sokkal ta­ nulságosabb az SBTC-klubház hason­ ló intézménye manapság. E gy ha­ sonló helyzetű pályatársával kapcso­ latban egyszer már megjegyeztem, mert típushiba: ha ugyanazt írjuk meg, mint annyian, ha ugyanazokat a kellően általános, amolyan kabuki-témákat írjuk meg, akkor csak vesztesek lehetünk. A k i nem zseni, s e kötet szerzője s a zseni között még nagyon értékes tehetségfokoza­ tok vannak, az jó, ha olyat mond, ami csak az övé, ami személyes igazsága. M ellesleg a zseni sem tesz más­ ként, csak személyes igazsága egy nagyobb közösségé is. Ahol viszont kevés a tehetség, csak az akarat van meg, ott sokezerszer leírt költői közhelyek sorakoznak az elkövető verstani ismereteinek, műveltségé­ nek függvényében széles vagy Szű­ kebb palettán. Lőrinczy verseiben néhány motívum, a nyári meleg, a hanyatt fekvő nő, a N ap és a bor ismétlődik, még azt sem mondhat­ juk, hogy változatosan. írjon bár K rúdy Gyuláról, vagy Bánhidi Lászlóról, Mengele doktorról vagy éppen Szász Endréről, megbízható patronként térnek vissza a vastag combú lányok. E g y pszichológus minden bizonnyal hosszan elmagya­ rázná az egyébként kézenfekvő meg­ oldást, de a kritikus dolga csupán annyi, hogy megjegyezze, amit itt olvas, az szépészet ugyan, de hiány­ zik belőle mindaz, amiért verset olvasnak az emberek. Hiányzik a felismerés, a megrendülés és a megrendítés képessége. Ezek csak vers­ sorok olyan dolgokról, melyről az olvasó semmivel sem tud keveseb­ bet, mint az író. Minden feledhető és minden kicserélhető ebben a kö­ tetben. Lőrinczynél visszatér a ha­ láltábor képe, többet emlegeti Mengelét, mint bárki mást, de semmit, sőt még a semminél is kevesebbet tud csupán ábrázolni abból, ami egyébként is alig ábrázolható sza­ vakkal. D e ha igen, akkor inkább maradjunk Radnóti földből kiásott füzeténél. Lőrinczy egyébként írt verset róla is. Pontosabban Salgó­ tarjánban álló szobráról. Nem lát­ tam az illető művet (én egy másik szoborra emlékszem, a hegy tetején áll, és olyan, mintha nekiindulna a szakadéknak), de ezúttal ez mind­ egy, hiszen bármely város bármely szobráról szólhatna. Ugyanúgy, mint 93 �az a hónapokról szóló költemény, mely a „ K é k vers a hónapokról” címet viseli, s valóban minden kék benne, ellentétben magukkal a hó­ napokkal. Nem csupán a képek, de még a jelzők is kicserélhetők ebben a költészetben, mert vajon tudja-e valaki, hogy miért június az elefánt, és október a gyík, s miért nem for­ dítva, amikor akár úgy is, bárhogy is lehetne. Sok a híres emberekhez írott vers. Valószínűleg ennek is lélek­ tana van. H a Lőrinczy D aliról ír, akkor ez azt jelenti, hogy a nagy mester szinte asztaltársa a jóval ki­ sebb mesternek. Lőrinczy azt érez­ heti, valam i köze lehet hozzá, ahogy Kassákhoz, Bartókhoz és a többi­ ekhez. Általában ugyanazokhoz, akikhez általában verset írnak, azok, akik így próbálják növelni sa­ ját önbizalmukat. A z ilyen kötetek minimuma, ha a szerző feledhető tar­ talomhoz hibátlan formát párosít. Ezek azok az esetek, amikor kide­ rül, hogy valaki nagyszerűen isme­ ri az irodalmat, a verstant, csupán az alkotáshoz szükséges kreativitás hiányzik belőle. Lőrinczy a formá­ ban magabiztosabb, s ha már sem­ mi eredeti nem születik keze nyo­ mán legalább a sorok szabályosan lüktetnek - már amikor. Mert bi­ zony előfordul, hogy a költő meg­ botlik a sorokon, s érezhető, amint szavakat keres, hogy befejezhesse sorait. Ennek jó példája a Halott szerelmesek balladája, vagy a Petőfi Zoltán Debrecenben című vers. A kötetet Szász Endre illusztrál­ ta. Gondolhatnánk, ha valakit Szász illusztrál az már valam i. Tévedés. Ezúttal nem a költő bizonyította, hogy méltó ilyen rangos társra, ha­ nem a Mester, hogy amint azt ed­ dig is tudtuk, gyakran beleesik a nagytehetségű művészek hibájába, s könnyű kézzel hoz létre nevéhez méltatlan alkotásokat. Szásznak sok zseniális és sok gyenge műve van, de az ő életművét, mint mindenkiét, a legjobb teljesítmények minősítik. Lőrinczy István ötvenévesen je­ lentkezett első kötetével, s aligha hihetjük, hogy valam ifajta szemé­ remből nem legjobb verseit gyűj­ tötte össze. A z új szerzők jelentke­ zése azért öröm, mert mindig biza­ kodunk, hogy új költővel, új gon­ dolatokkal gyarapodik a magyar irodalom. Ezúttal azonban csak egy kötettel gyarapodott. A szerző-kiadó bizonyára fü­ tyül a kritikákra és ír tovább. E set­ leg újra kiadja önmagát. Ehhez joga van. Ám ebben az esetben ne csodálkozzon, ha jelentkezését nem kíséri lelkesedés. E z könnyen meg­ történhet azzal, aki saját, álombeli irodalmi életéből a valóságos nyil­ vánosság elé lép. M ég akkor is, ha önmagát delegálta oda. Zonda Tamás: Nincs félelem Megkésett jelentkezés Zonda Tamás kötete, bár a költő viszonylagos gyakorisággal megjelenik folyóira­ tokban, antológiákban, aktív tagja a balassagyarmati Komjáthy Társa­ ságnak, Zonda megkésettsége ezút­ tal nem esztétikai, kizárólag naptá94 ri kategória. Nem valószínű, hogy most, hirtelen tanult meg írni, in­ kább az történhetett, hogy Zonda Tamás nem állt sorba nagytiszteletű lektorok és szerkesztők előtt, hogy egy-két esztendővel megelőzze ön­ magát. Ennek a késésnek vannak �azonban előnyei is. Zonda Tamás negyvengyolc évesen nem úgy tu­ dott fiatal költő maradni, ahogy sokan a már szinte viccként emle­ getettek közül. Ö t megtartotta az idő. Figyelte az életet, miközben sa­ ját szemlélete nem öregedett. Zon­ da Tamás egyszerre korosztálya tag­ ja és kortalan bölcselője. A bölcselet úgy érzem kulcsszó Zonda írásaiban. Nem kell nagy el­ mélyülés belátni, ezeket a verseket egy racionálisan gondolkodó, vagy legalább racionálisan is gondolko­ dó ember írta. D e szerencsére nem távolról mosolyog ránk fényképen is látható bölcs mosolyával a szerző. A távoli mosolynál mindenképpen több, ha egy költő úgy tud moso­ lyogni, hogy a mosoly önmagának is szól. Zonda nem tartja különb­ nek magát senkinél és nem óhajt elegánsan kivonulni. Mindannak, amiről ír, nem csupán nézője, de elszenvedője is. Am i legnagyobb erényei egyike, hogy nem magányos szenvedője. Költészete nem arról szól, hogy mily szerencsétlen ma­ napság a költő, mert viszonylag ke­ vés magyar alkoholista és fradidrukker vágyik jambusai rendjére. Zonda nincs elbűvölve saját magá­ tól, önfontosságát pedig csak az deklarálja, aki meg van győződve róla, századunk egyik nagy esemé­ nye, hogy ő alanyi költő. Zonda T a­ más, aki cseppet sem alanyi költő, ráadásul becsületes foglalkozása is van (ideggyógyász főorvos), nem kényszerül arra, hogy rímekben lás­ sa a világot. Költészetét nem ön­ magáért műveli, ráadásul foglalko­ zása olyan, hogy ami egyoldalról minden humanista ember számára elszomorító, ahhoz ő hivatalból hozzájut. Zonda nap mint nap ta­ lálkozhat egy illúzióit elvesztett v i­ lág áldozataival, s ez a világlátás a költő számára hasznos. Zonda dok­ tor gyógyít, miközben a költő fi­ gyel, hogy önmagát gyógyíthassa. Ehhez a világlátáshoz nem kellenek boldog idillek, sem teátrális jeremiádák. Zonda alapvető élménye, hogy valami után vagyunk. Nem sokkal, csak annyival, hogy végérvényesen elérhetetlenné váljon. A dolgok megtörténtek, de a díszletek, a minket övező világ díszletei válto­ zatlanok. Minden a helyén áll, csak egyetlen mozdulat hiányzik. Az amelyik mozgatni, rendben tartani tudná ezt a nagy egészet. Zonda költészetének alapvető igénye a le­ zárás szüksége. Tudja, hogy bár a fejlődés, avagy a fejlövés folytonos, de e deklarált folytonosság közben nem árt néha szakaszokat lezárni. D e a lezárás a legnehezebb, mert minden pillanat után szívesen ma­ rasztalnák önmagukat az önmaguk által kiválasztottak. Zonda világa leállt és kihült. Mint egy óriási gyár, melynek levegőjében még ott a gépek és az izzadtság szaga. T a­ lán még a falak visszaverik elmúlt tettek indulóját, beszédfoszlányo­ kat. Minden megmaradt rekvizitum azt mutatja, itt valaha élet volt. Nem is olyan régen, talán tegnap. Zonda itt azonos nézeten van kor­ osztálya legjobbjaival. A z elmúlt évtizedben irányzattá nőtte ki ma­ gát a cselekvéshiány. Ennek manírjait szerencsére nem, ám szelle­ miségének bizonyos motívumait Zonda is követi. Számára termé­ szetes életszemlélet az, ami sokak­ nak irodalmi modorosság. Ars poe­ tikája, pontosabban arc poeticusa azt sugallja: minden elfogyott: „Elszivárognak észrevétlen ficsurkorod záportükrei Hullongó grafitban berendezkedik a sérelem... kritikus tömeggé gyúrja szerveid aztán hirtelen szép házad ablaka a csend... bevérzék minden- 95 �Amiben láttuk önmagunkat nincs. S ha arcmásunk önmagunk, úgy mi magunk sem vagyunk már többek saját elfogyó képmásunknál. Ebben a világban valóban bevérzik minden. „K ardforgató kezedet elás­ tad” - folytatja egyszerűen, mely egyszerűség költészetének érett vol­ tát bizonyítja. Zonda nem költészkedik, számára az irodalom a lé­ nyeg koncentrált megnevezésének művészete, s ezen esztétikai mérce szerint valódi művésznek mutatko­ zik. Magabiztos kézzel válogatja ki összetört világunk hulladékából azokat a cserepeket, melyek még megragaszthatók, s ha győzelmi osz­ lop soha nem is lesz belőlük, de mestergerenda még lehet, mely meg­ tartja felettünk a tetőt. Ebben a megszűnt, szétesett vi­ lágban kevés a felkiáltójel. Ennek a világnak meggörbült a felkiáltása is. Zonda inkább kérdez, talán ab­ ban bízik, hogy az üres csarnok va­ lamely sarkából válaszol egy vég­ leg megnémultnak hitt hang. Zonda nagyszerűen kezeli a nyelvet, ugyan­ úgy bánik a szavakkal, mint saját kósza gondolataival. Megsimogatja, megszelídíti őket, majd egyetlen szellemes vágással átalakítja fo­ galmainkat. A nyár őszbe fordul, sőt tájjelegű költőknél felveszi őszi ruháját. Zondánál őszbe ferdül. Ez a kicsi gesztus nagyon jellemző mű­ vészetére. Minden megreped ezek­ ben a versekben, de csak annyira, hogy azért emberi maradjon. Ezek­ ben a versekben az a különös, hogy minden modorosság nélkül érezhet­ jük: szerzőjüknek hangja, stílusa van. Ráadásul nincsenek ebben a költészetben aránytévesztések, stí­ lustörések. Olyan egységes a kö­ tet stílusa, mely egységet csak évti­ zedek óta alkotó költőktől szokhat­ tunk meg. Mert azt, hogy Juhász, az Juhász minden sorában, hogy Weöres Weöres minden sorában 96 azt tudjuk, megszoktuk. Ám szokat­ lan és üdítő kivétel a mestereket lelkesen utánzók tömegében, hogy egyszer csak jön egy ember, aki na­ gyon egyszerűen, az éppen ügyele­ tes irodalmi divattal mit sem törőd­ ve beéri forrásként önmagával. Csupán ott gyengébb a kötet, ahol szerzője „modernet” akart írni, ugyanazzal a költői gesztussal, ahogy a magukat modernnek képzelők szoktak. Régi igazság, hogy nekifutás nélkül csak kicsit lehet ugrani. Zonda értéke éppen abban van, hogy naprakész gondolkodó, aki nem akarja költőbbnek mutat­ ni magát, annál, mint amennyire az. Zonda könnyedsége nem a fe­ lületes emberek könnyedsége, így amikor egyszerűen csak verssé ír egy kétsoros ötletet (mert miért ne), az kevésbé sikerül (Hirdetés). Zon­ da a szerkesztett béke költője, aki akkor van elemében, ha bebizo­ nyíthatja, nagyon sokat tud a v i­ lágról. Köznapi nyelvet használ, csak egy kicsit jobban, mint azok, akik helyett kétszeresen is nézni hi­ vatott. Beteg lelkekkel az foglalkozzon, aki érti a világot, költészettel pedig az, aki nem csupán érti. Zonda T a­ más doktor versei arról tanúskod­ nak, hogy szerzőjük érti, ismeri a világot. Olyan korban élünk, melyben az eddig elfojtott indulat néha úgy repeszti szét szájkosarát, hogy köz­ ben megfúlladunk a habzó nyáltól. Olyan gondolkodókra lenne szük­ ség, akiknek intelligenciája maga­ sabb, mint a vérnyomása. Zonda Tamás ilyen ember. Grimaszt mutat a „kivert fogainkból pattogva hízó” jövőnek, abban bízva, hogy az ér­ telem túlélheti egy délibábos világ hazugságait. Zonda költészete kö­ vethető életszemléletre tanít. H iá­ ba, tudja a szakmáját... S IP O S H E G Y I P É T E R �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Ismét meghirdetjük a G E R E L Y E S E N D R E (19 3 5 -19 7 3 ) novellapályázatot. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyománya" it, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma keretei kö­ zött kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának felmutatását. Tem atikai és terjedelmi megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás. E g y szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1989. március 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany J á ­ nos út 2 1. K érjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását, a szerző adatainak pontos feltüntetésével. PÁ L Y A D Í J A K : I. d íj: 15 000 Ft. K ét II. d íj: 1 0 - 1 0 000 Ft. Három III. díj: 8-8000 Ft. A S Z O T a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os külön­ díját ajánlott fel. Eredményhirdetésre 1989. ünnepi könyvhetén kerül sor. A z első közlés jogát - a díjazottak esetében - a Palócföld folyirat tartja fenn. A pályá­ zat eredményéről - tekintettel a résztvevők várható számára - a Palóc­ földből és a napi sajtóból értesülhetnek. M A G Y A R ÍR Ó K S Z Ö V E T S É G E S A L G Ó T A R JÁ N V Á R O S T A N Á C S A PALÓ CFÖ LD SZ ER K E SZ T Ő SÉ G E �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e4b459c86d387d2aee8aade81b6e7101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika