10 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17c59a45127b9a7601cc66881a7ab87e.pdf 2c272047ee70fbefaad192fbde2441ce PDF Text Text Jelennel írt történelem Az értelem terepein Vagonpakolók Bódi Tóth Elemér, Györke Zoltán, Keresztes József, Matyikó Sebestyén József, Romhányi Gyula, Zalán Tibor és Zonda Tamás versei Gulyás Mihály, Mola György, Onagy Zoltán prózai írásai Az ironikus életformától a cinizmusig „Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve üldögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyáink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a le­ vegőt. Várunk. Ez így megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet mini­ málisra csökken, s a fizetési borítékok ciga­ rettapapír-vékonyságúra zsugorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén jelentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dolgozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, arról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagyrit­ kán teremtődnek megfelelő feltételek.” (Szepesi József: Vagonpakolók. . .) „Azt hiszem Pelle János... azon aggálya feltétlenül aktuális, hogy amikor ezt a bizo­ nyos alkotói értelmiségi létet, amely nem kö­ tődik iskolai tanulmányokhoz, diplomához, szeretnénk kiterjeszteni, amikor a társadal­ mi élet demokratizálásának egyik fő felté­ tele a tájékozottság — , ami nem feltétlenül egy formális műveltséget jelent — , s ami tu­ lajdonképp a társadalom tagjai jelentős há­ nyadának rendelkezésére állhat... Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, ak­ kor a közérthetőség és szórakoztatás túl­ hangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bi­ zonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az ér­ telmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezítjük...” (Az értelem terepein. Szerkesztő-riporter: Gábor) Antal „Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és értékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember tör­ vényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizálásba óhatatlanul sok ember bele­ kerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjai­ ra, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmazkodó, mindig min­ dennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidege­ nebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetet­ leneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társadalom hasznára?” (Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig) TÁRSADALO M PO LITIKAI‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az idei ünnepi könyvhét Nógrád megyei megnyitójára Rétságon került sor, május 30-án. A rendezvénysorozatot Bo­ donyi Anikó, a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya közművelődési csoportjának vezetője nyitotta meg. Az ünnepi könyvhét jegyében Palócföld-ankétokra került sor. Az ankétokon szerkesztőségünket Végh Miklós főszerkesz­ tő, Kojnok Nándor rovatvezető, Czinke Ferenc művészeti szer­ kesztő, Pál József olvasószerkesztő képviselte. Szerzőink közül Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, és Onagy Zoltán találkoztak az olvasók­ kal: május 26-án a salgóbányai KISZ-iskolán, június 2-án a Ganz-MÁVAG mátranováki hídgyáregységében, június 4-én a pásztói járási könyvtárban, június 5-én Karancslapujtőn, jú­ nius 6-án Balassagyarmaton, június 20-án a salgóbányai KISZiskolán. 3 Kelemen Gábor: Jelennel írt történelem 6 Szepesi József: Vagonpakolók a vagonpakoló szemével 9 Antal Gábor: Az értelem terepein 1 1 Keresztes József: Attila jaj nézd 11 Györke Zoltán: Kalászoló akarat, Csak arcod kőlenyomata 12 Mola György: Tangó a hetediken 13 Zalán Tibor: Orgonavirágzás, Északi levelek II. Május 14-én Salgótarjánban a József Attila Megyei Műve­ lődési Központban Gyertyán Ervin kritikus, esztéta előadást tartott a kritika helyzetéről, szerepéről, feladatairól. Többek között Pál József, lapunk olvasószerkesztője korreferált az élénk vitát kiváltott előadást követően. 14 Zonda Tamás: Halottak napján, Ősz 14 Romhányi Gyula: Tükör, Uram 15 Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban 19 Matyikó Sebestyén József: Hegyközségi tor. Ágak, csontok között 20 Gulyás Mihály: Háború volt... Ötödik alkalommal rendezték meg a Nógrád megyei szak­ munkástanulók és szakközépiskolások olvasótáborát. Az idén József Attila életével, korával, munkásságával, költői örökségé­ vel foglalkoztak a fiatalok. 22 Bódi Tóth Elemér: Mosoni szélben, Benne álltak, Kökényvirágzás, Magot a fényből 23 Napvilágot látott a Palócföld Könyvek-sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tartozó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dó­ zsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Szepesi József, Tamás István, Veres János. A kötet országos terjesztésben is kapható. Könyvesbolt­ jaink tájékoztatása szerint Nógrád megyében örvendetesen nagy számban vásárolták meg olvasóink. Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig 24 Leblancné Kelemen Mária: Induló élet 26 Mészáros László: Egy szegedi Mikszáth-anekdota Mauks Endre karcolatában 27 A realizmusról — újabb művek nyomán (Csongrády Béla) 29 Rózsa Gyula: Nyitott galéria (P. Szabó Ernő) 30 Péntek Imre: Édesség anti-reklám (Horpácsi Sándor) A borítókon és belső oldalakon Lenkey Zoltán munkái. (Fotó: Buda László) M a d á c h -iro d a lm i p á ly á z a t A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osz­ tálya és a Palócföld Szerkesztősége meghirdeti 1981. évi Madách-irodalmi pályázatot a szocialista szellemű alko­ tómunka ösztönzésére, Nógrád megye szellemi életének gazdagítására. Pályázni lehet kisregénnyel, elbeszéléssel, versciklussal, irodalmi szociográfiával. Az elmélyült alkotófolyamatot tükröző pályamunká­ kat 1980. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének. (Salgótarján, Arany János út 21.) Pályadíjak: I. díj I I. díj III. díj 10 000 Ft 8000 Ft 5000 Ft Eredményhirdetésre 1981. január 20-án a hagyomá­ nyos Madách-ünnepség keretében kerül sor. A beérke­ ző pályamunkák első közlési jogát a Palócföld folyóirat­ nak tartjuk fenn. Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztály Palócföld Szerkesztősége PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.17402 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jelennel írt tö rté n e le m A z anekdotaként továbbélő történet közismert a nógrádi fa­ luban. A község közepén álló iparosházba költöztették — jelen­ tős anyagi segítséggel — a cigánycsaládot, s a már-már ember­ telen körülményektől szabaduló családfő boldog tulajdonosi mosollyal érdeklődött: „Titkár elvtárs, most már ez a nagy pad­ lás is az enyém?” A kérdezett vezető kérdéssel felelt: „Minek neked az a padlás?” — „Hát a kukoricámnak!” A párbeszéd pe­ dig így folytatódott: „Hiszen egy cső nem sok, nincsen neked annyi kukoricád sem” . — „Annyi baj legyen, van a parasztok­ nak!” A történet talán tizenöt évnél is idősebb, minek akkor fel­ emlegetni? Talán csak illusztráció gyanánt. Mert a „cigánykér­ désről” rajzolt kép ma sem nélkülözi az árnyakat, ugyanakkor a felidézett történet tükrében élesebben tűnnek elő a változás jelei is. Itt van mindjárt egy szám: az ötödik ötéves terv időszaká­ ban Magyarországon 12 300 cigánycsalád költözött, illetve költö­ zik új, korszerű lakásba. Berki Mihálytól, a Nógrád megyei Ta­ nács elnökhelyettesétől pedig tudom: Nógrád megyében az utób­ bi csaknem két évtizedes időszak alatt 23 cigánytelep szűnt meg. „A z eddig végzett munka alapján néhány megyében — így So­ mogyban, Szabolcsban, Tolnában, Zalában és Nógrádban — a következő ötéves tervidőszakra kitűzhették a cigánytelepek teljes felszámolását” — olvasom a cigányügyi koordinációs bizottságok vezetőinek Salgótarjánban tartott tanácskozásáról kiadott távira­ ti irodai jelentést. Igaz: még ma is 1250 cigánycsalád él Nógrádban az elemi szociális követelményeknek meg nem felelő lakásban. Nógrádmegyer. „K ét nagy udvar van ebben az utcában, az első a tsz, a második a cigányszövetkezet” — kapom az útbaiga­ zítást egy járókelőtől. De fölösleges is kérdezősködni; a vastö­ megcikkipari szövetkezet munkaterületét messzire sejteti a gé­ pek zaja. A portás egy melléképület felé irányít, itt az iroda. „Egy pillanat” , mondja elnézést kérően az elnök, s újra magára csukja az ajtót. Várakozás közben megszemlélem a kopott, vi­ harvert irodabútorokat, kiböngészem a falra akasztott oklevelek szövegét. Bérjegyzékek, jelenléti ívek, kimutatások fölé hajolnak a feketeképű asszonyok, csak egy-egy kurta, kíváncsi pillantás jut az idegennek. A z elnök végre szabad, irodájába tessékel, hellyel kínál, és megszólal a telefon. Egy negyedóráig beszél, higgadtan, de rámenősen érvel, nem enged egy jottányit sem. Hogyisne, ami­ kor pénzről, a szövetkezet bevételéről van szó. E távolsági árvita alatt újra csak az oklevelekkel kötöm le magam. Díszoklevél, 1976-os dátummal, a szövetkezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából; a szocialista munkaverseny eredményeiről; egy har­ madik pedig igazolja, hogy a beszélgetésünk előtt három nappal az országos minősítőversenyen ezüst fokozatot ért el a szövetke­ zet „Romanok cigányegyüttese” . Az íróasztal fölött fénykép. Ré­ gi, öreg felvétel: a néhány perccel ezelőtt megismert irodai be­ járat előtt harminc-egynéhány cigány áll-ül-térdel. A sötét tó­ nusú felvételen csak a szemfehérjék világítanak. Fényesen, bi­ zakodón. Jövőbenézőn. — Ők a szövetkezet alapítói, 1951-ben készült a felvétel — mondja Botos Attila, a Nógrádmegyeri Vastömegcikkipari Szö­ vetkezet elnöke. — Akkor, persze, még kézi kovácsolással készí­ tették a bányának a sínszöget, a gépesítés csak 1961-ben kezdő­ dött meg. Ma kétszázharmincan dolgoznak a szövetkezetben, az éves termelési érték pedig 41 millió forint. Amíg hallgatom az „üzemtörténetet” , észembe jutnak a Nóg­ rád megyei Tanács elnökhelyettesének szavai: „Nógrád megyé­ ben viszonylag magas a munkavállaló cigányférfiak aránya, 75— 80 százalékuk rendszeresen dolgozik. Hozzájárul a szélesebb kö­ rű foglalkoztatáshoz a cigányok által alapított nógrádmegyeri szövetkezei is” . Az itt dolgozóknak jelenleg 80 százaléka ci­ gány, ilyen származásúnak vallja magát maga az elnök is. Botos Attila 31 éves, szerszámkészítő, elmúlt évi elnökké választásáig a szövetkezet párttitkára volt. Itt keresi kenyerét az apja is, és itt csomagoló a 10, 8 és 4 éves gyerekeket nevelő felesége. — Cigánykérdés? — néz rám habozva néhány másodpercig. — Van, persze hogy van, hiszen annyit foglalkoznak vele. Itt vannak, ugye, az ankétok. Mindig ugyanazok vesznek részt raj­ ta, s ezek az emberek tulajdonképpen már ki is nőttek ebből a „fórumból” . Akinek pedig elsősorban szólna, azok távolmarad­ nak. Az utóbbiakhoz utat kellene keresni, vagy legalábbis a résztvevőknek továbbvinni a mondandót. Persze, most nem a divathozzászólásokra gondolok. Sorolhatnám a fórumokat, ahol „kell” foglalkozni a cigányokkal, rendre el is mondják — jobbá­ ra ugyanazok a hozzászólók — a már korábban is ismételteket. Mert most ez a módi. Igaz, még mindig jobb, mint a legaljáról általánosítani, a változást észre nem venni, a múltból eredő ta­ pasztalatok alapján véleményt nyilvánítani. — Például, azt mondják, a cigány nem szeret dolgozni. — Ha akarod, megmutatok egy csomó lakást. Senki meg nem mondaná, hogy azokban cigányok élnek. A munkának és a beosztásnak köszönhető mindez, ugyanakkor mutatja az utat a lemaradottaknak, a múlttal még együtt élőknek is. Persze, azt sem hallgathatom el, hogy egy cigánydolgozónak ahhoz, hogy elismerjék, többet kell tennie, legalább duplán szükséges bizo­ nyítania. Éppen az előítéletek miatt. A szövetkezet fennmaradá­ sához is munka kellett, s a mai lét elsősorban az alapító tagok hozzáállásának köszönhető. Hadd mondjam el, hogy megesett: a szövetkezet nem tudott fizetni, az emberek mégis tették a dol­ gukat. A z akarat, a kitartás és a helyi szerveknek is köszönhető fejlesztés következtében a vastömegcikk-szövetkezet lényeges gazdasági egységgé erősödött a környéken. De legalább ilyen fontos, hogy a munkaviszony következtében alapvetően megvál­ tozott az életmód, a szemlélet, a kulturáltság. Alapítsunk hát új cigányszövetkezeteket? — Szó se róla! A teljesebb foglalkoztatást a meglevő üze­ mek segítségével kell megoldani, s ezt nem lehet azzal elintézni, hogy „álljon minden cigány munkába” . Van például egy sor kedvezőtlen adottságú üzem. Ha ezeket korszerűsítik, akkor a se­ gédmunka szabadul fel, ezt pedig többnyire a cigányok adják. A szélesebb körű foglalkoztatás tehát eleve magában hordozza a szakképzés igényét is. — Eléggé letörten távozott az előbb az irodából egy cigány­ asszony. — Munka kellene neki, de betelt a létszám. Persze, ha úgy kellene szaladnunk az emberek után, akkor az arcát sem néz­ nénk annak, aki bekopogtat. A tsz-ek gyártanak mindenféle ap­ ró cikket, ha ezekből megkapnánk néhányat, mindjárt több ci­ gány kezébe tudnánk rendszeresen munkát adni. A szövetkezet mindenesetre így is egy különös iskola. Dolgozni tanítja a kö­ töttségeket még meg nem szokott embert, ebből következően nagyobb türelemre, visszafogottabb tempóra lenne szükség. Azt azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy oktató-szok­ tató cigányszövetkezet legyünk. Botos Attila persze, nemcsak gazdasági problémákkal fog­ lalkozik. Szövetkezeti elnökként, magánemberként is számos olyan teendője akad, amelyek részei a „cigánykérdésnek” . — Látom, hogy némelyek gyerekei úgy mennek az iskolába, mintha sétálni indultak volna. Se táska, se könyv — hát megáll­ 3 �hatja ezt szó nélkül az ember? Beszélek a szülőkkel, mi dolog ez, hogyan jusson előbbre a gyerek? Igaz, ami igaz, sok gyerek nő még fel putriban. Olyan környezetben, amely még nem szakadt el a múlttól. Nem célja és nem is keresi a módját a változásnak. Hogy mi mindennel kell még foglalkozni? A Vöröskereszt által szervezett egészségügyi felvilágosításon például a családtervezés­ sel, a nem kívánt terhesség megakadályozásának módjaival. Az­ zal a szemlélettel, hogy sok ember tiltja az asszonyát a fogam­ zásgátló szerek alkalmazásától, mondván: akkor az asszony meg­ csalhatja bárkivel. — E felvilágosító munkában élen járhat a cigányszármazású értelmiség . . . — . . ha nem szakadnak el onnan, ahonnan ők már kilá­ baltak — teszi hozzá gyorsan Botos Attila. — Ez természetesen nem azt jelenti, hogy putrikban éljenek, de hatni csak az tud, aki bizonyos közösséget vállal a múlthoz ragadtakkal. Hosszasan beszélgetünk arról a sokoldalú anyagi segítségről, amellyel a társadalom igyekszik szolgálni a cigányság felemelke­ dését. — A z is alapja lehet a szemléletváltozásnak, ha a pénzt nem új cigánytelepek kialakítására fordítják — hangzik Botos Attila véleménye. — Vagy hiábavalóságra, látszatsegítségre. Mi más volna, amikor ingyen házhelyet adnak ott, ahol például víz hiá­ nya miatt nem lehet építkezni. — Foglalkoztatás, munkamorál javítása, iskoláztatás, szelle­ mi felemelkedés, szociális körülmények javítása stb. Tengernyi teendő. Optimista-e Botos Attila? — Ha összefognak, akik hivatottak és képesek ez ügyben cselekedni, akkor idővel minden sikerül, ezt bizonyítják a szá­ mok is. Hogy utolérjük-e a magyarságot? Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy csökken-e a különbség? Csökken, bizonyosan csökken. Igaz, alulról szembeötlőbben lehet emelkedni. S minél nagyobb a mélység, annál látványosabb a teljesítmény. „Teljesítményekről” beszélgetek Szepesi Józseffel is. A 32 éves fiatalember a ZIM salgótarjáni gyárában rakja a vagono­ kat, mellesleg pedig verseket ír. Munkái a NÓGRÁD-ban, a Pa­ lócföldben, a Napjainkban és a Forrásban jelentek meg, szerepel az Ébresztő idő, valamint a Táncsics Kiadó gondozásában jövőre megjelenő Fekete korall című antológiákban — az utóbbi cigány­ alkotókat mutat be —, kötete megjelenésére vár a Szépirodalmi Kiadónál. — Cigánynak vallod magad, merítesz-e ebből verseidben? — Közvetlenül ez így nincs jelen munkáimban, hiszen a ci­ gányság problémái nem is választhatók el az egyetemes emberi problémáktól. Ennél sokkal nagyobb bajok is vannak, amit ugyancsak közösen kell megoldanunk. A „cigánykérdést” is, persze, ami a társadalom többi gondjával együtt van jelen. — Mit írtál, pontosabban, mit nem írtál mostanában? — Jelentést. — ??? — Tagja vagyok a Népművelési Intézet munkabizottságának, ahonnan időközönként megérkezik a kérés: írjam le tapasztala­ taimat — cigányügyben. De nem tudok jelenteni. A munkabizott­ ságnak ugyan tagja vagyok, de ami itt történik a megyében — ta­ nácskozás, feladatmeghatározás stb. —, arról én nem tudok, nem hívnak. — Pedig lenne miről „jelenteni” . Nógrád megye lakosságá­ nak 6,4 százaléka cigány, a salgótarjáni járásban meg majdnem 10,5 százalék az arány. — Köztudott, hogy a felszabadulás óta megháromszorozódott a cigánylakosság száma, várható az arány további növekedése is. Ha pedig a cigányság ezen az értelmi szinten marad, akkor igen súlyos problémákkal kell szembenézni. Nevezetesen: a képzetlen emberek tömegének kell munkát adni. Ma persze, különösebb gond még nincsen, hiszen csákány és lapát van. De mit kezdünk a teljesen szakképzetlen emberekkel, ha ezeket az elemi munka­ eszközöket kiszorítja a korszerű technika? — Hol kellene kezdeni? — Természetesen az iskolánál, a gyereknél. Tanuljanak már az óvodában magyarul, hogy később ne legyenek hátrányban a tanulmányaik során. Azt mondják, az ember az anyanyelvén ál­ 4 modik és gondolkodik, de ha létezett is valaha egyáltalán egysé­ ges cigány nyelv, ebből hiányzik a fogkefe, az angolvécé, meg sok más kifejezés. Mindenesetre, igen biztatóak az iskola-előké­ szítés eredményei. Hogy ez mennyire így van, arról tanúskodnak a számok is. Nógrád megyében a cigánytanulók negyven százaléka végzi el időben a nyolc osztályt, s ez sokkal jobb az országos átlagnál. Az értékelés szerint ez annak is köszönhető, hogy az óvodákban és az iskola-előkészítő csoportokban évről évre nő a cigánygye­ rekek száma. Ebben és nem kizárólag adminisztratív intézkedé­ sekben látják a tankötelezettségi törvény végrehajtásának a le­ hetőségét. A számok nyelvére lefordítva: az iskolai előkészítő­ kön a tanköteles cigánygyerekek 65 százaléka vesz részt, s ez kétszer több mint a korábbi években. A tudatformálás a legfontosabb teendő, s ez nem valami kézzelfogható dolog, mint az anyagi segítség számos formája — hallom Szepesi József véleményét. Itt kérdezek rá: mit tesz — tehet — a cigányszármazású értelmiségi a szemlélet formálásá­ ért. — Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy ne akarjon nem cigány lenni. Ezt a feladatot eddig jobbára csak a különböző művészetek képviselői vállalták, számos tapasztalatom szerint a cigányszármazású értelmiség zöme igyekszik elfeledni, hogy honnan jött. Mondani sem kell, hogy mennyire szükség lenne az ellenkező előjelű magatartásra, a többség felemelkedését szolgáló segítségre. — Ha már itt tartunk; mit próbálsz tenni te magad? — Tagja vagyok a megyei művelődési központ társadalmi vezetőségének is, jobbára népművelői feladatot láttam el eddig. Szerveztem kiállítást cigányművészek munkáiból, rendeztem író­ olvasó találkozót, s mondhatom, hogy ezeknek igen sok haszna volt. Az alkotók és a közönség találkozóján mindenféle prob­ léma szóba jött, ugyanakkor szinte valamennyi megnyilatkozás­ ból érződött a — rendkívül jóleső — bizalom. — Sikerélmény ez. Biztatás a további munkára . . . — Ez igen, de nem úgy a kudarc. . . Meglepő, hogy néme­ lyek, akiknek foglalkozniuk kellene ezzel az üggyel —, ha úgy tetszik, akkor a cigánykérdéssel —, milyen „húzásokra” képesek. El kellett egyszer mennem, hivatalos kikérővel, vagy hat napra — aztán hiányzónak akarták beírni. Végül közbelépett a művelő­ désügyi osztály, de a góré csak hajtogatta a magáét, hogy a „ci­ gánytovábbképzés” nem érdeke a gyárnak. Erre én csak any­ nyit feleltem, hogy ha „nem is gyári” , de társadalmi érdek. A gyár meg a társadalomé. Hogy nem szolgál üzemi érdekeket a cigányság ügyében el­ járó ember? Történetesen ebben a gyárban igen sok cigány dol­ gozik, a már idézett beszélgetésben a Nógrád megyei Tanács el­ nökhelyettese a viszonylag jó foglalkoztatás egyik bizonyítéka­ ként fel is emlegette: „Sok cigányt alkalmaznak a salgótarjáni úgynevezett melegüzemek, ezekben vonzó az átlagosnál na­ �gyobb kereset is” . A magasabb jövedelemnek természetesen a mostoha munkakörülményekben kell keresni a titkát, vagy még világosabban: ide akárki nem is áll be. A cigányok nem ilyen válogatósak. Mégis, a gyári vezető érvelése szerint nem üzemi érdek a cigányok érdekébeni hivatalos elfoglaltság, holott — a gyár dolgozóinak jelentős része cigány. Mintha csak csökkenteni akarná e meg nem értés súlyát, Szepesi József valami hitvallásféle elmondásába kezd: — Aprólékos, szívós, kitartó munkára van szükség, és csak az számítson sikerre, akit nem törnek le a kudarcok. A z a leg­ fontosabb, hogy tudjuk: a cigányságnak történelme nincsen, ezt a történelmet most csináljuk. A z évszázados mulasztásokat pót­ landó tanulással; szemléletformáló és felvilágosító munkával. Ehhez a közös összefogást igénylő küldetéshez kellő erőt ad az érzés: a társadalom minden lehetőséget megteremt a felemelke­ déshez. Szépen hangzó és igaz elv. De azt se feledjük, hogy a tár­ sadalomnak része a „cigánypolitikára” fittyet hányó vezető, meg a névtelenség homályába burkolózó levélíró is. Az Értük és ve­ lük címmel, a Magyar Nemzetben megjelent írásom után a kö­ vetkező levelet hozta a posta, Egerből: „Kelemen, te, nagy barom! Úgy látszik, nagyon mélyről jöt­ tél, hogy annyira nyalod a cigányok s....t., csak tartsd is meg ma­ gadnak szoros ölelésben őket, mert minden jóérzésű ember köp egyet a cikkedre. A cigányság egy lélektelen, csúf, lusta idegen fajzat. . . Hát a »K ék fényt« sohasem nézed, nem látod-e, hogy a legtöbb bűnöző közöttük a cigány, akik a legkegyetlenebbül gyilkolnak? Hát csak dédelgesd őket és kívánom, legyél a vajdá­ juk. — Rengeteget lehetne még erről a témáról írni, de marad­ junk csak abban: a cigány csak cigány marad, akármit próbál­ nánk is velük tenni. . .” A levelet megmutattam — véleményüket kérve — beszél­ getőtársaimnak is. Botos Attila: — A z ember törekszik a jóra. . . gondold el, valaki kikerül a cigánytelepről, házat épít, és esetleg ilyenekkel lesz körülvéve. A megítélés? Mit mondjak. . . nélkülözi a valóságalapot. Szepesi József: — Ez az ürge egy senkiházi! Nincs több véleményem róla. A névtelen levél sarkalatos pontja a „kék fényes” passzus. Hogyan is állunk a valóságban a cigánybűnözéssel? Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese így vélekedett erről: — A felnőttek körében a bűnözés aránya nem kiugróan el­ térő, inkább megközelítően azonos, mint a nem cigány lakosság körében. A fiatalkorúak cselekedeteit vizsgálva már korántsem ilyen kedvező a kép, hiszen a felnőtt kort még el nem ért bűnel­ követőknek csaknem a fele cigány. A vétségek, szerencsére, ki­ sebb súlyú cselekmények, így enyhébb minősítésű lopások, áru­ házi tolvajlások. Természetesen kerestük ennek a magatartásnak az okait is. Elsőként említhetem, hogy a cigánygyerekek hajla­ mosabbak a fegyelmezetlenségre, s példának okáért egy doboz cigarettát egyszerűbben elemelnek az ABC-áruházból. Sokkal lé­ nyegesebbek azonban — mint okok — azok a különbözőségek, amelyek az eltérő életmódot folytató családok gyerekei között megtalálhatók. Leegyszerűsítve a dolgot: a mostohább körülmé­ nyek között élők akár lopás árán is meg akarják szerezni azokat az apróbb használati tárgyakat, élvezeti cikkeket, amelyet ők nem birtokolnak. Tipikus esete ennek a már súlyosabb bűncselekmény­ nek minősülő kerékpár- és motorkerékpár-lopás. Nemegyszer az motiválja a bűnelkövetőt, hogy az áhított jármű birtokosaként könnyebben befogadják őt társai. Azok, akik a szülők rendezett életkörülményei, a rendszeres munka és a takarékos életvitel kö­ vetkeztében rendelkezhetnek ezekkel a javakkal. Mindez természetesen nemcsak a bűnelkövető cigányfiata­ lokra érvényes, hasonló vallomásokkal tele van számos más bí­ rósági akta is. S itt jegyzi meg a krónikás: úgy látszik, az ano­ nim véleménynyilvánítóval nem egy „Kék fényt” nézünk. Ellen­ ben az említett levél jelez két dolgot. Az egyik: érzékelteti azt a „hangot” , azt a visszahúzó erőt, ami a „cigánykérdéssel” kapcsolatos állásfoglalásokból, jelentésekből, feladattervekből — sajnálatos módon — többnyire kimarad. A másik: ha a szellemi felemelkedés szükségességéről, a múlt átkozottul nehéz ballasztjai­ ról beszélünk, akkor naivitás csak a — cigányokra gondolni. Akárcsak a szabálysértési bizottságokat úgy számon tartani, mintha azok a renitens cigányok „piti ügyeiben” eljáró hatósá­ gok lennének. Beidéznek oda nagyon sok magyart is — áruházi lopás, csendháborítás, rágalmazás, garázdaság stb. miatt — , bár kétségtelen, hogy az „ügyfelek” jelentős része cigány. Gáspár János is ott ül az egyik szabálysértési bizottságban, s igen gyak­ ran nagyon is közeli ismerősök cselekedetei fölött kell véleményt mondania. — A Dankó Pista utcát képviselem a közös tanácsban, vá­ lasztóimnak csaknem a fele cigány. Az ember azt hinné, hogy szereztem egy csomó ellenséget, de ennek még egyetlen jelét nem tapasztaltam. A legutóbbi jelölő gyűlésen még az is mellet­ tem szólt, akire közreműködésemmel igen komoly bírságot szab­ tak ki. Azt hiszem, az a magyarázata, hogy a legfegyelmezetle­ nebb cigányban is tudatosult: a szabályokat nem lehet büntetle­ nül felrúgni. Van nekem, persze, egy előnyöm. Ott élek közöt­ tük az utcában, jól ismerek minden családot, a gondjaikkal és bajaikkal együtt Ennek pedig az az eredménye, hogy ha valame­ lyik a szabálysértési bizottság elé kerül, akkor tapasztalataim birtokában kellőképpen tudom segíteni a döntést. Arra igyek­ szem sarkallni a társaimat is, hogy amíg a határ engedi, le­ gyünk belátással, hiszen nem mindig a legsúlyosabb büntetés éri el a legjobb nevelő hatást. Hadd mondjak erre egy példát is. A z utcámban lakó cigány először került összeütközésbe a szabá­ lyokkal, méghozzá elég súlyosan. A fféle határeset volt ez, a bi­ zottság vezetője passzolni is akarta az egészet a bíróságnak. Ron­ gyosra téptem a számat, amíg le tudtam beszélni erről a szán­ dékáról. A feljelentésből nem lett semmi, a szabálysértő meg­ úszta pénzbírsággal. Bizonyos voltam benne, hogy elegendő ez a büntetés, hiszen ismertem, tudtam, hogy botlásról van szó. Öt éve ennek, de B. V.-nek — akiért annak idején szinte kezessé­ get kellett vállalnom — azóta sem kézbesítettek sehonnan idéző­ cédulát. R. K. viszont éppen hívásra megy, amikor találkozom vele. Mégpedig a kiegészítő parancsnokságra, a bevonulás előtti dol­ gokat intézi, s ez fölöttébb meglep. „Huszonkét éves vagyok” — mondja, a gyűrött arcon pedig keresek valamit, ami homá­ lyosan legalább, de bizonyítaná ezt a fiatal kort. Hiába. — A házaséletemet gyakorlatilag 14 éves koromtól számítsd, akkor szöktem meg egy lánnyal. Összesen három gyerekem szü­ letett, az első tizenhat éves koromban, most mégis ritkán látom őket. A házasság után törvényesen el is váltam a feleségemtől, mert ő olyan életet élt, hogy azt nem lehet elmondani. Bánom már a harmadik gyereket, nagyon bánom. A z nem kellett volna. A korántsem példa nélküli, gyerekfejjel alapított (?) család­ ra R. K. egy budapesti munkásszálláson emlékezik. — Rendes és tiszta ez a szálló. Olyan, mint az ott lakó em­ berek, mert mindig ettől függ a környezet. Tízen vagyunk egy szobában, majdnem mind fiatalok, meg néhány idősebb. Elme­ gyünk a Kőművesbe, merthogy ott a legjobb a sör, az öregeknek fizetünk egy-két korsóval, aztán mi keressük a magunknak való szórakozást. Hogy cigány vagyok? Vannak a szállón olyanok, akik félrehúzódnak az embertől. De csak egyszer mondták ne­ kem, hogy „rohadt cigány” . Nem ütöttem le a csávót. Azt kellett volna? A pofájába ordítottam, hogy én is elvégzem ugyanazt a melót, mint ő; én is 4500—5000 forintot keresek, mint ő. Akkor rohadt cigányozzon, ha ő keres nekem! Hosszú ideig hallgat R. K., figyelem a koravén ábrázat alól elősejlő, Omar Sharifre emlékeztető vonásait. Tudom, most a ka­ tonaságra gondol. — Jó lenne, ha valami munkára vinnének. Építkezésre. Gyorsabban elmegy úgy az idő, az ember nincsen bezárva, meg azt mondják, a pénz is több. A vasút, az is jó lenne. Látom a vonatból, hogy csinálják a katonák a vasutat. 5 �A velúrkabát belső zsebéből percenként papírzsebkendőt vesz elő, törölgeti az orrát. — A Moszkva téren, a teraszon hideg söröket ittam tegnap, nehezemre esik a beszéd is. A haverokkal piáltunk, mondták is, hogy ne jöjjek el ma, inkább jelentsem, hogy beteg vagyok. Mi­ re megyek az igazolással, minek ez az egész cirkusz? Egyszer úgy is be kell vonulni. Az lenne a legjobb, ha most mindjárt adnák is a ruhát. Hamarabb túllennék az egészen. Persze, ismerek romát, aki elbújdosik a behívó elől. A z ökör. Mert úgyis megtalálják, és hiába mondja, hogy ő nem fog fegyvert a kezébe. A hülye megy a dutyiba — hát én inkább a katonaságot választom, mint a börtönt. — A legrosszabb helyekre löktek, most már 14 év megy el bizonytalanságban. Az lett volna jó, ha nincsen szemem és fü­ lem, ha nem látok és nem hallok. Ha nem akarok úgy élni, mint a többi ember. A példákat, a konkrét kitolásokat, mellőzéseket oldalakon keresztül lehetne idézni — gondoskodik róla. O. L. feldühít és meghat; töprengésre késztet és cselekvésre buzdít. — Í rd csak ki a nevemet — biztat magabiztos lendülettel. Aztán, hogy megígérem az utánjárást, egy kissé még elbizonyta­ lankodik: — Mégis inkább hagyd a nevet, találj ki valamit he­ lyette! És elkezdek utánajárni. Csak azért is. A z a bizonyos mérce, amiről O. L. olyan tűzzel beszélt, fegyelmezetlenségekre, mulasz­ tásokra, trehány munkára, hűtlen kezelésre, tetemes leltárhiány­ ra — csak azt ne mondjam, sikkasztásra — vonatkozik. A volt O. L.-nek meg éppen a feje fölött lóg a szabadságvesztés, főnökétől megtudom: kiszabták azt a bizonyos felfüggesztett sza­ hét hónapot kapott próbaidőre felfüggesztve. Igaz, ezt nem tőle badságvesztést is. tudom, az ifjú ember egészen másról beszélt. Így kezdődött: — O. L. minderről elfelejtett tájékoztatni. Minden energiájá Igaz, hogy a cigányokról írsz? Belevehetnél engem is. arra fordította a „kikupálódott cigány” , hogy megértesse velem: Dadogtam egy sort, mert ha akasztással fenyegetnek, akkor a cigánykérdés megoldásának kulcsa az elnézésben és az enged­ sem mondom, hogy O. L. cigány. ményekben van. — Nem látni rajtam, de mások tudják, s ez éppen elég baj. Szerinte. Amikor leérettségiztem, az osztályfőnököm is azt mondta: L ., a te megjelenésed és intelligenciád olyan, hogy nagyon sokra v i­ heted. Csak arra kérlek, hogy menj el más vidékre, ahol olyan leszel, mint a többi ember, ahol senki sem tudja rólad, Utójáték. hogy cigány vagy Akkor érvényesülni fogsz. Azt feleltem: ez A zsúfolt helyiségben két fiatal férfi kéredzkedik az aszta­ nem megoldás! Nekem ebben a környezetben — a szüleim és a lomhoz. A nem cigány a cigányba kapaszkodik, az utóbbi meg rokonság mellett — kell bizonyítanom. elnézést kér: „Csak egy perc az egész, tovább nem zavarjuk’'. Bizonyítani pedig nem sikerült, legalábbis árnyék és foltok Aztán „berendezkednek” . Bort kérnek a pincérnőnek, a nem nélkül nem. De O. L. meglehetősen bőbeszédű ahhoz, hogy egy­ cigány „Pénz nem számít” felkiáltással nekem akármit kérne — szerűen kimondja az igazságot. Sokkal jobban kedveli a tiszte­ a helyért. Nehezen forgó nyelvvel meditálnak azon, hogy ki vi­ letköröket. gye el a nőt, végül is egymásnak ajánlgatják. — A társadalom nagyon sokat foglalkozik velünk, szép in­ — Ez egy kurva rendes ember — bök a cigány a nem ci­ tézkedéseket hoztak, én mégsem tartozom sehová. A cigányokat gány felé. — Az üveggyárban még a kezemet sem fogta volna nem tagadtam meg, mégis kilöknek maguk közül. Csak azért, meg a közvetlen főnököm, de itt a vasútnál más. Haverok va­ mert vittem valamire, kivakaróztam a koszból, és azt mondják, gyunk, együtt járunk inni is. hogy felvágok. Nem azonosulok az életmódjukkal, ezért én be­ Mindez, persze, meglehetősen hosszú idő alatt hangzik el, képzelt vagyok. Akikhez meg tartozni akarok, azok nem fogad­ — erősen tömörített a vallomás. A végére el is szundítanak. Fel­ nak be. A munkahelyen sem úgy bírálnak el, mint más embert állok, visszanézek az asztalhoz: itt kérem, megoldódott minden Más a mérce. probléma, az ellentétnek halvány árnyéka sem látszik. O. L. lassan-lassan belelendült, és rá kellett jönnöm, ő maga Semmi különbség a cigány és nem cigány között. — Mind­ a világfájdalom. Hagymát és száraz kenyeret eszik, a gyerekei­ kettő részeg. nek csak tej jut, mert az átkozott megkülönböztetők tőle elve­ Kelemen G ábor szik a munkalehetőséget. V a g o n p a k o ló k a v a g o n p a k o ló szemével Esett az éjjel. Az iparvágány síkos kígyói sziszegve teker­ gőznek a súlyos acélkerekek alatt: négy szívós férfiváll taszít üres vagont a trepp elé. Megkezdjük ma is a munkát. Cs., a kis­ géci óriás hatalmas feszítővassal próbálja kiengesztelni a meg­ sértett vagonajtót. J., az efféle munkák öreg, ravasz veteránja fölöslegesnek tartja az erőlködést; hosszú drótkötelet akaszt az ajtó fogantyújára, a másik végét meg a trepphez erősíti. Nincs más dolgunk ezután, mint ellenkező irányba taszítani a vagont, amelynek vasajtaja a fogantyúhoz és a trepphez erősített drót­ kötél rándulása nyomán engedelmesen sarkig tárul. Elkezdődhet a berakodás. Cs. és J. a vagonban maradnak, ők rakják, rendezik és rög­ zítik az árut. Mi meg a kész, csomagolt tűzhelyeket kétkerekű kézi targoncákkal fuvarozzuk a treppen. Nem nagyon hajtunk, ez mára az egyetlen üres vagon, s újabbra nincs kilátás. Fél óra múlva mégis megtelik. Valaki máris morgolódik, szidja a cso­ portvezetőt, a vasutasokat, az istent és saját magát, hogy minek sínylődik ezen a rohadt munkahelyen. Azután várunk. 6 Cs. elmegy a nagyállomásra. Talán hoz üres vagont. Nem az ő kötelessége ez, de elmegy: garázst és nyárikonyhát épít, szüksége van a pénzre. Persze, ha baja esik, a gyár nem vállal felelősséget érte. A mi vasútrendezési feladataink ugyanis szigorúan csak gyáron belüli tevékenységekre korlátozódnak. En­ nek ellenére elmegy. S ha ő nem megy, megy valaki más. Mert a vagonok önszántukból sosem szoktak begurulni a gyárba, a vagonokért tehát ki kell menni. Még akkor is, ha az ilyen „pri­ vát” szerelvények nincsenek a forgalmi irodák menetrendjeihez igazítva. Mindezt nagyon jól tudja a vezetőség, mégsem tesz el­ lene semmit. Pedig a veszély, hogy valaki a kerekek alá kerül kint a nyílt pályán, sokkal fokozottabb: esik megint az eső. A nedves, csúszós sínpárok között gúnyosan cuppog talpunk alatt a latyak. Imént jött meg a Diesel, hozott végre két üres vagont, azokat kell beállítanunk. De ez nem ok a vidámságra. Többen káromkodnak, s szidják a munkásellátást, miért csak a tolatásvezetőnek jár esőköpeny és gumicsizma, s ha nekik jár, ilyen időben miért nem ők rendezik a szerelvényeket, vagy ha nem ez a kötelességük, akkor miért fizetik őket? Mintha csak magnószalagot reggeliztek volna. A munka azonban óraműpon­ tossággal halad; nem sejti egyikük sem, hogy az a hajtóerő, mely most is mozgatja izmukat, éppen az ilyen elégedetlenségekből fa­ kad. S ha sejtenék sem érdekelné őket. Őket tulajdonképpen nem érdekli semmi, jár a szájuk, látszólag lázongnak a hibák, az �igazságtalanságok ellen, ám lelkűk mélyén valójában természe­ tesnek érzik azokat. K ifakadásaik (nem sejtik) a t ermeléskapaci­ tás sebességváltói csupán. S minden kifakadás ökölbezárt módszer az önnógatás szorítása ellen. Sikerült megraknunk az egyik vagont. A másikba is bele­ kezdtünk, de — év eleje lévén — megrendelésés anyaghiány miatt a kellő mennyiségű áru sehogysem akar levánszorogni a szalagokról. Megint csak állunk. Kínos tétlenségünk végül sze­ met szúr az illetékesnek. O., aki tán maga sem tudja, mi a be­ osztása, azonnal intézkedik. Akkurátus, jól begyakorolt, öntudat­ gyanús utasítások szikráznak felénk. O. huszonöt éve dolgozik a gyárban, és nagyon büszke beosztásra, mely a legsokoldalúbb semmitevésből áll. Első és legfontosabb feladata (ő szerinte) az exportáru-szállítás zavartalan biztosítása, ami kis jóindulattal meg is felelne a valóságnak, ha — mint előszeretettel han­ goztatni szokta — f izikai teljesítőképességük nem állna mélyen alatta az ő szervezői zsenialitásának. Í gy három exportszállítmányból egy, legfeljebb két vagon „tökéletlen” árut küld csupán vissza a nyugati megrendelő. S ez kétségtelenül az ő lel­ kiismeretes munkájának is köszönhető. A z elismerést természe­ tesen — mind anyagi, mind erkölcsi értelemben — meg is kapja érte. Azt hiszem, kedvenc szavajárása, mely szerint a gyár nem fejőstehén, tükrözi leginkább O. kaméleonjellemét. De jellemző ez az egész közép- és alsószintű vezetésre, sőt az alkalmazottakra is. M. például, aki még nem töltötte be az ötvenedik életévét és kitűnő fizikummal rendelkezik, gyakran panaszolja, hogy har­ minc éve dolgozik a gyárban mint meós, s még mindig csak ti­ zenöt forint az órabére. Azt persze nem teszi szóvá, hogy e harminc év alatt nem hajtott negyedrészannyi hasznot sem a népgazdaságnak, mint például J. vagonpakoló három év alatt. Igaz, a vagonpakolás nem igényel különösebb képzettséget. A meóellenőrzés viszont igen. De ez a legnagyobb jóindulattal sem tételezhető fel sem O., sem M. személyét illetően. Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve ül­ dögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyá­ ink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a levegőt. Várunk. Ez igy megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet minimálisra csökken, s a fizetési borítékok cigarettapapir-vékonyságúra zsu­ gorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén je­ lentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dol­ gozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, ar­ ról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagy ritkán teremtődnek megfelelő feltéte­ lek. Persze, a műszakonkénti teljesítmények bejegyzésénél, s ké­ sőbb a bérek elszámolásánál ezt senki sem veszi figyelembe. Reklamáció esetén pedig, természetesen, O. kedvenc kiszólása a válasz: „Gyerekek, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a gyár senki számára sem fejőstehén” . Nos, a mi számunkra való­ ban nem az. A mi számunkra ugyanis a legcsekélyebb mód és lehetőség sincs érdemtelen anyagi előny bármily formában tör­ ténő kieszközléséhez. Lehetősége erre csak néhány embernek van a gyárban, ezek az úgynevezett bújtatott állomány soraiból ke­ rülnek elő. Ők azok, akik bár a vállalat létszám-nyilvántartásá­ ban fizikai termelőmunkásokként szerepelnek hosszú évek, sőt évtizedek óta, legtöbb esetben vezetőként, kiemelt bérért lopják a napot. Példaként itt újra O-t kell megemlítenem. O. talán nem tudja, mi a kötelessége, azzal azonban tisztában van, hogy mire nem kötelezhető. A fizikai termelő tevékenységre, természete­ sen. Gyakran dicsekszik azzal, hogy az osztályvezető barátja, bár ez naponta negyven-ötven forintjába kerül. Csakhogy: „ami el­ vész a réven, az megkerül a vámnál” . E közmondás bölcsességét O. tapasztalni szokta az esedékes prémiumosztáskor. Több mint fél órája üldögélünk, s O.-t ez rendkívüli módon nyugtalanítja. Megpróbál i ntézkedni több ízben — eredménytele­ nül. A Térüzem vezetője ugyan O. telefonhívása nyomán közölte az imént, hogy egy-két vagon koksz kipakolását szívesen átenge­ dik nekünk, de a zuhogó eső miatt erre senkit sem lehet kény­ szeríteni. O. azonban hajthatatlan, a kínálkozó alkalmat semmi­ képpen sem kívánja elszalasztani. A megfelelő vezetői intézkedés tehát, jelen esetben ilyen formában jut kifejezésre. Csakhogy az ilyen intézkedés sem a gyár, sem a dolgozók érdekeit nem szol­ gálhatja. A műszakonkénti négyszáznyolcvan perc munkaidő maximális kihasználását ugyanis — megfelelő feltételek hiányá­ ban — egy ilyen intézkedés még nem teszi lehetővé. Olyan in­ tézkedés viszont, melynek eredményeként az elektromos tűzhe­ lyek már exportképes állapotban kerülnének le a szalagról, s nem kéne többszöri kontroll-meózás után műszaki és egyéb problémák miatt elnapolni a szállítást, igenis lehetővé tenné — számunkra legalábbis — a folyamatos munkavégzést. Ilyen irá­ nyú intézkedés azonban a jelenlegi körülmények gyökeres meg­ változtatása nélkül aligha születhet. Jó lenne tehát, ha O. és ha­ sonszőrű kollégái nem csupán ilyen „főnökfitogtató” intézkedé­ sekkel próbálnának érvényt szerezni amúgyis kétes tekintélyük­ nek. S jó lenne továbbá az is, ha az ilyen vezetők papíron nem létező — a gyakorlatban azonban mégis betöltött — pozíciói a legrövidebb időn belül megszűnnének. Mert a gyár valóban nem fejőstehén, amint ezt O. előszeretettel hangoztatni szokta, ám — Kádár János elvtárs kongresszusi megállapítása szerint — a fize­ tés sem jelenléti díj. Márpedig ezek a dolgozók jórészt termelő­ irányító tevékenység nélkül vannak jelen a munkahelyen, lét­ számtöltelékek csupán. S ez a jelenlegi gazdasági viszonyok mel­ lett elszomorítóan nevetséges. Már egy órája üldögélünk, s ez idő alatt csupán tíz-tizenkét tűzhely sántikált le nyöszörögve a szalagokról. Az eső kint vál­ tozatlanul zuhog nyitott vagonokban érkezett áru — cement, koksz, vaslemez — kipakolása tehát pillanatnyilag nem jöhet számításba. Hogy mégse unatkozhassunk, O. a múlt évi, szállítás­ ra nem került „Boeckereket” a treppre hordatja velünk. Nem mintha égetően sürgős és szükséges feladat lenne ez. J., az egyik legrégebbi dolgozó — nem éppen barátságosan — szemközt is vágja véleményével: „mi a fenének csináltatsz fölösleges mun­ kát velünk? Te is tudod, hogy ezek a tűzhelyek egy-két nap múlva szállításra kerülnek, s a szállítás előtt kontrolozzák az egész rakományt. Persze, majd akkor abba kell hagynunk, ugye — ha lesz — minden valóban jövedelmet biztosító munkát, csak 7 �azért, hogy ezek a vacakok visszakerülhessenek a raktárba!” A műszaki ellenőrök ugyanis nem hajlandók a hűvös, huzatos trep­ pen tevékenykedni. Az általuk kiszemelt helyre kell tehát szál­ lítanunk az árut, s a ki-becsomagolást is el kell végeznünk más helyett. Volt már jó párszor arra is példa, hogy a műszaki-jótálá­ si bizonylatokat csomagoláskor nem mellékelték a tűzhelyekhez. E hiányosságot is természetesen — kötelezettségeinken túl — mi voltunk kénytelenek pótolni. Érzésem szerint csak azért, mert „henyélő gazdának álmos a szolgája” . Persze, jogos elégedetlen­ ségének, s véleményének a problémák ésszerű megoldását illető­ en a dolgozó nem adhat kifejezést, mert néhány szellemileg nem éppen túltáplált „illetékes” nálunk még nem ismeri az üzemi de­ mokráciát. Ennek bizonyításaként, azt hiszem, elegendő, ha K. raktárfőnöknek egyik beosztottjához saját fülem hallatára inté­ zett drasztikus utasítását idézem példaként: „Nándi, meg ne hall­ jam még egyszer, hogy az emberek vonakodva, ímmel-ámmal végeznek olyan munkákat a csoportodban, melyek szerintük túl­ lengenek a raktár feladatkörén! Azt kell tenniük, amit paran­ csolsz, ha szarba kell nyúlkálniuk, még akkor is! Taposd szét a tökeit annak, aki elégedetlenkedni mer!” Azt hiszem, ehhez az idézethez nem kell külön kommentárt fűzni. Talán csak annyit, hogy — Táncsics szerint — „a munka bármiképpen rendezzék és bármilyen szorgalommal folytassák, maga a bajt nem orvosolhat­ ja soha, hanem a társadalom alapvető törvényének kell azt meg­ változtatnia” . S „ha az egész jó állapotban van, az egyeseknek sem lehet rossz dolguk, mert ezek teszik az egészet” . Ezek a máig is érvényes igazságok azonban tantárgyként, úgy látszik, nem szerepelnek a dolgozók általános iskolájában. Nem lenne ésszerű tehát, ha N. és kollégái, akik húsz-huszonöt éves vezető-irányító tevékenységük ellenére csupán a közelmúltban végeztek az ele­ mi iskola nyolc osztályával, valami magasabb szintű oktatásban is részesülnének? Tologatjuk a tűzhelyeket: száz méter ki, száz méter be. A tűzhely hetven kiló, a trepp huszonöt fokos szögben dől alattunk. Az ócska kerekek versenyt csikorognak ízületeinkkel. Tologatjuk a tűzhelyeket. Nem a vagonba ugyan, de azért tologatjuk. Mert fő az, hogy tevékenykedünk. Egyet azonban sehogyan sem ért senki, hogyan lehetséges az, hogy a Boeckerek raktárból treppre történő kihordása a vagonberakás 2,16 Ft-ot darabonkénti normá­ jával szemben 0,96 Ft darabonként csupán, amikor egyazon teher­ rel, egyazon távolságot kell megtennünk, akár a treppre, akár a vagonba furikázzuk a tűzhelyeket. Igaz ugyan, hogy a treppre szál­ lítás 0,96 Ft-os darabonkénti normabéréhez esetenként az úgyneve­ zett sorbarakás 0.29 Ft-os darabonkénti bére is kapcsolódik, ez azonban még mindig csak 1,25 Ft, a vagonberakás 2,16 Ft-os dara­ bonkénti normájával szemben. Pedig, mint említettem, egyazon teherrel, egyazon távolságra törtenik a szállítás, akár a treppre, akár a vagonba hordjuk a tűzhelyeket, a két tevékenység azonos energiát is követel tehát. Ezt azonban a normarendezések, illet­ ve bérkarbantartások alkalmával általában figyelmen kívül szok­ ták hagyni. Talán, mert havi jövedelmünk, sokak szerint, az át­ lagosnál úgyis magasabbra (?) rúg. Meglehet, sőt csaknem bizo­ nyos vagyok benne, hisz’ műszakonkénti teljesítményeink már nem egy esetben vonták magukra végelszámolásnál a bérosztály figyelmét, a részben túl magas, részben túl alacsony eredmények miatt. Mert megesik valóban — ha a folyamatos munkát bizto­ sítják — , hogy egy-egy műszak alatt száznyolcvan-kétszáz forin­ tot, sőt annál még többet is keresünk, de ez a vonalaiban m ár vázolt problém á k m ia tt csak nagy ritkán fordulhat elő. Olyan­ kor aztán persze, arra való hivatkozással, hogy a gyár legrégibb szakmunkásának sincs húsz forintnál magasabb órabére (s miért éppen a miénk lépné túl ezt a határt?), természetesen a tűzhelyek raktárból treppre történő kihordását, sorba rakását, s a vagonpa­ koláson kívül minden egyéb tevékenységet egyszerűen elfelejte­ nek a műszakonkénti teljesítmények mellett feltüntetni. A legsajnálatosabb azonban ezeknél a mulasztásoknál az, hogy elkövetőik aligha sejtik, felelőtlenségük ez esetben tulajdonkép­ pen már a bércsalás büntetőjogi fogalmát is kimeríti. Bércsalás­ nak ugyanis — a Btk. ide vonatkozó paragrafusa értelmében — nemcsak a jogtalan haszon törvénytelen módon történő kiesz­ közlése minősül. Bércsalás az is, ha a jogos elvégzett munka után járó járandóság a munkáltató felelőtlensége folytán nem, vagy csak részben kerül kifizetésre. Bércsalás tehát, mint említettem, 8 bár a csoportvezetők (állítólag) szabályszerű utasítást szoktak kapni erre. Érdekes, hogy az ilyen szabályellenes utasításokat senki sem utasítja vissza. N. M.-nek egy képzeletbeli termelési tanácskozáson elhang­ zott felszólalása — a reggeli idő vége előtt pár perccel — ebben a pillanatban ért véget. N. M.-ről tudni kell, hogy ő a készáru­ raktár legöntudatosabb dolgozója. Legalábbis az elöljárói szerint. De magas fokú öntudatának bizonyos cselekvésekben történő megnyilvánulásait nem egy esetben volt alkalmam személyesen is tapasztalni. A sok közül, azt hiszem, nem árt néhányat meg­ említeni. Legjellemzőbb talán ezek közt is az a jellegzetes eset, amit az alábbiakban megpróbálok feleleveníteni. Délután dolgo­ zott a brigád, de mivel délelőtt már elvégeztek (ha volt) minden rendelkezésre álló munkát, részükre a kész tűzhelyek szalagokról raktárba történő szállítása, illetve azok sorba rakásának nem ép­ pen jövedelmező művelete maradt csupán. N. M.-et a dolgok ek­ ként történő alakulása miatt — fizetés lévén — természetesen mélységes felindultság kerítette hatalmába. Nem csoda tehát, ha ezek után a gyár mellett levő klubkantin vigaszt kínáló söntésé­ től visszafelé jövet molesztálni kezdte az éppen haza tartó, ko­ csijába beszállni igyekvő igazgatót. Átlagosnál magasabb fokú öntudatosságát, azt hiszem, épp ezzel a „remeklésével” sikerült leginkább bizonyítania. A fegyelmi felelősségre vonáskor ugyanis azzal mentegetőzött, hogy munkatársai nem a technológiai elő­ írások szabályai szerint rakták, rendezték az árut,, s ezt józan fejjel ő képtelen volt elviselni. De akad N. M.-nek ennél sokkal cifrább és nevetségesebb esete is. Például az, amikor valamelyik műszak végén egy Boecker olajkályha adagolójával táskájában próbált távozni a munkahelyről. Az illetékesek természetesen ez­ úttal is az öntudat magas fokú megnyilvánulásaként fogadták el állítását, mely szerint neki, N. M. munkavédelmi őrnek nem állt szándékában a szóban forgó alkatrész eltulajdonítása, hanem a rendészet éberségét akarta ily módon kipróbálni csupán. N. M. öntudatához tehát — mint ez a fentiekből is kitűnik — nem férhet semmi kétség. O., akivel köztudottan igen jó barátságban van, ezt elég gyakran hangoztatja is. Munkatársainak azonban egészen más a véleménye. Szerintük N. M.-et egyáltalán nem ezek a rafinált manipulációk teszik megbecsültté a vezetők előtt. Valójában nem is szeretik őt. E megbecsülés részükről nem több, mint hamis póz tehát, profilaktikus gesztus a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Hogy mit kell ez alatt érteni, magam sem tudom. Tény, hogy N. M.-nek az ilyen gyakori, a munkaerkölcsöt és fegyelmet durván demoralizáló magatartására kellőképpen eddig még nem reagált a vezetőség. S ez természetesen a velük való cinkosságra enged következtetni. N. M. képzeletbeli felszólalása tehát véget ért. Tologatjuk új­ ra a tűzhelyeket. Száz méter ki, száz méter be stb. Az eső mind keservesebben esik. A szél mind keservesebben vonít. Felváltva szitkozódunk. Egyesek a raktár nyitott ajtaján keresztül fülünk­ be süvítő léghuzat, mások a munkaruha kihordási ideje, illetve az évek óta megrongálódott állapotban levő vízlevezető tetőcsa­ tornák miatt. Ezek a problémák egyébként csaknem minden va­ lódi termelési tanácskozás alkalmával is felszólalások tárgyát ké­ pezik. Megszüntetésükre azonban ennek ellenére, ez idáig még nem történt intézkedés. Nem csoda hát, ha az emberek legtöbb­ ször el sem mennek ezekre a valódi tanácskozásokra. S ha el­ mennek, sem jártatják fölöslegesen a szájukat. Azt megtehetik — mondják — itt is, a munkahelyen. A hivatalos fórumok szemük­ ben régen elvesztették, ugyanis a tekintélyüket; s nem hisznek már a problémáik megoldására oly gyakran elhangzott ígéretek­ nek. Így aztán marad minden a régi. A megoldatlan problémák is, természetesen. Pedig mély meggyőződésük a dolgozóknak —, s ezt vezetőiknek is tudniuk illene —, hogy éppen az ilyen jelle­ gű hibák, hiányosságok korrigálása biztosíthatná leginkább a technológiai módosítás, illetve létszámhiány következtében lelas­ sult termelési ütem fokozását célzó intézkedések hatékonyságát. Mert amíg öröme telik munkájában, az ember nagyszerű robot, olajozott, rugalmas, pontos szerkezet. Lelkiismeretesen végzi te­ endőit és elégedett. Ám a kiegyensúlyozott, jó teljesítménynek ez csupán erkölcsi háttere. Az átlagon felüli termelés meghatáro­ zói főként anyagi-szociális természetűek. . . Elállt végre az eső, de ez már senkit sem érdekel. Szepesi József �Riporter: Az ön kritikusai a Kritikában tu­ lajdonképpen ezt vetik. Adorno idézése nél­ kül, a maga szemére, hogy a túlzottan értel­ miségi szellemiség követelése inhumánus az úgynevezett kisember olvasókkal szemben, akik nem igényelhetnek ilyen kristályos gon­ dolatokat. . . Pelle: ... de a rózsaszín biedermeier lány­ szobák hangulatát számon kérni azért mégis­ csak túlzás. Én nem a kisember olvasóktól akarom elvenni adott esetben nemcsak a sza­ badidő-lapokat, vagy a tévé kívánságműso­ rait, vagy egyebeket, hanem ezek mellett hiányolok nemcsak értelmiségi orgánumokat, de azokban kifejtett nézeteket is. Olyanokat, amelyek lényegretörően közelítik meg a mai magyar társadalom problémáit. Az értelem te re p e in Riporter: Régi folyóiratszemlész tapaszta­ latom az, hogy egymástól különböző arculatú folyóiratok bizonyos időpontokban — lehet az egy év, vagy lehet az csak egy negyedév —, bizonyos témákat különböző megköze­ lítésben, de egyidőben szoktak hozni. A Valóságban, a Társadalmi Szemlében, a Világosságban, a Kritikában az elmúlt kb. egy év alatt igen sok szó esett a racionaliz­ musról, pontosabban a ráció különböző vál­ tozatairól és kalandjairól. Nagyon röviden összefoglalva: arról, hogy a gondolat és az értelem útjai a mai világban milyen áttéte­ leken keresztül kapcsolódnak a tömegekhez, és hogy ezeknek a nehézségeknek, amelyek­ kel tényleg minduntalan találkozunk, milyen történeti okai vannak akár a filozófia törté­ netében, akár másutt. Legutóbb például majdnem egyszerre olvastam egy érdekes ta­ nulmányt de Sade márkiról, a Valóságban, amelyben szó esik ennek a nemcsak szadiz­ musáról híres márkinak a kegyetlen raciona­ lizmusáról, ugyanakkor a szerző majdnem ugyanabban az időben a Kritika hasábjain, ha úgy tetszik, „gyalogjáró” mai problémá­ kat vetett fel, bizonyos gondolathiányt és ol­ csó szórakoztatást a mai sajtó egy részében. Ezzel kapcsolatban őt vádolták ilyen — sa­ játos — dialektikátlan racionalizmussal. . . Itt van köztünk most Lázár István, a való­ sággal foglalkozó szociográfia kiváló művelő­ je, ugyanakkor az egyik szerkesztője annak a Valóságnak, amelyben ezek az elvi, vagy elméleti cikkek megjelennek. Itt van Papp Zsolt, aki a szociológia egy filozofikus műfa­ ját űzi, és itt van köztünk Pelle János, éppen ő a szerzője egyik oldalon ennek a nem is annyira de Sade-ról, hanem egy értelmiségi tí­ pusról szóló cikknek, és ugyanakkor ő keverA beszélgetés résztvevői: Lázár Ist­ ván szociológus, Papp Zsolt filozófus és Pelle János kritikus. Szerkesztő­ riporter: Antal Gábor. Elhangzott 1980. április 29-én a Pe­ tőfi rádióban. te fel ezt a vitát a Kritikában. Hogy érzi ma­ gát ebben a sajátos kettős szerepben, amibe így belekerült? Pelle János: Nem egyszerű első pillantásra kapcsolatot tételezni Sade márki és a mai magyar tömegtájékoztatás között. Sade-dal kapcsolatban figyelemreméltó, hogy ő egy olyan században élt, amikor egy funkcionáló közvélemény működött. Nagyon magas szin­ tű szellemi eszmecserék folytak a szalonok­ ban. Ebben a korszakban élt egy olyan értel­ miségi ember, aki gyakorlatilag csak a bör­ tönben vált értelmiségivé, és a sorsa az volt, hogy teljesen elszigetelve a közvéleménytől írjon és alkosson, és ez a rendkívül paradox helyzet eredményezett nála végeredményben egy olyan sajátos életfilozófiát, ami a racio­ nalizmus totális abszolutizálásához vezetett. Ami a mai napi tömegkommunikációval kapcsolatos véleményemet illeti, azokat a problémákat próbáltam tollhegyre tűzni, amelyek nehezítik, hogy itt és most, a szocia­ lista Magyarországon egy ilyen, az előbb vá­ zolt, ideálisnak tekinthető értelmiségi élet ki­ alakuljon. Nem a szórakoztatással van ba­ jom, csak annyiban láttam bizonyos problé­ mát, amennyiben az nálunk ma sokszor pót­ cselekvés a funkcionáló közvélemény és vi­ ták helyett. . . Riporter: Ezek szerint az a vágya, hogy ezeknek a szalonoknak korábbi és későbbi légköre éljen a mai világban? Pelle: Feltétlenül. Rizsporos parókákat azonban semmiképpen sem hiányolok. Papp Zsolt: De nézzük csak, mit is jelent Sade-nál az a bizonyos könyörtelen, vagy ad absurdum vett racionalizmus? Pelle: Ez nála ösztönösen alakult ki, de aztán tudatossá vált. Adornónak van egy nagyon figyelemre méltó könyve, A felvilá­ gosodás dialektikája, amely éppenséggel a keserű történelmi tapasztalatok alapján —, hiszen 1944-ben íródott — azt fejtegeti, hogy a felvilágosodás által nagyra növesztett ész és ráció a XIX. és XX. században emberelle­ nessé, antihumánussá vált. Bizonyos értelem­ ben ezt a fejlődést előlegezi Sade. Lázár István: Mostanában támadó álla­ potban érzem magamat, mert pl. a lapunk­ ban egyre nehezebb egy olyan rovatnak, mint a Magyar világ, amely úgynevezett nagy ri­ portokat, szociográfiákat óhajt közölni, vagy egy olyan sorozatnak, mint a Magyarország felfedezése ellátása kéziratokkal, miközben egyre inkább sok olyan ezoterikusnak tűnő, különben nagyon sokszor igen rangos tanul­ mányt olvasunk, amelyek egy szűk réteg számára olykor tájékozódási, olykor vitate­ repet jelentenek, de kevés fogódzót adnak a hétköznapokhoz. Miközben szemrehányásra készülök, talán van némi dicséretem is, mert ami az értelmiségfogalmunkat illeti, abban részben Gramsci nyomán jobban megkülön­ böztetjük azt, hogy mit jelent pusztán mű­ velt embernek, vagy diplomával rendelkező­ nek lenni, és mit jelent egy olyan értelmi­ ségi fogalom, amely nem az iskolai végzett­ ségre alapoz, hanem a társadalomban való részvételre. Persze, néha a dolgok összemo­ sódnak, és azt hiszem. Pelle Jánost is itt-ott félreértették a mai tömegtájékoztatás ÁdámÉva-szerű könnyű lapok kérdésében, mert talán azt is gondolják róla, hogy ő ezeket a lapokat is csupa magas röptű cikkel próbál­ ná megtölteni. Pedig az azon aggálya feltét­ nül aktuális, hogy. mikor ezt a bizonyos al­ kotói értelmiségi létet, amely nem kötődik is­ kolai tanulmányokhoz, diplomához, szeret­ nénk kiterjeszteni, amikor a társadalmi élet demokratizálásának egyik fő feltétele a tájé­ kozottság — ami nem feltétlenül egy formá­ lis műveltséget jelent —, s ami tulajdonképp a társadalom tagjai jelentős hányadának ren­ delkezésére állhat. . . Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, akkor a közért­ hetőség és szórakoztatás túlhangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bizonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az értelmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezít­ jük. . . Riporter: Ha jól értettelek, akkor arra gon­ dolsz, hogy ezek a bizonyos lapok a maguk módján legyenek gondolatgazdagabbak! Lázár: Igen. Olykor úgy érzem, hogy a közönségigény felé fordulás — amit különö­ sen aktuálissá tett nemrégiben pl. a lapok árának a megemelkedése, és ezzel kapcsolat­ ban bizonyos lapok példányszámának elég erős csökkenése — olykor zsákutca. Sok­ szor éppen a még szórakoztatóbbá vált la­ poktól fordulnak el, és sokszor észre lehet venni, hogy a társadalmi problémákat nagy felelősséggel feltáró lapok felé akkor is oda­ fordul a széles közönség érdeklődése, ha azok éppen nem kiugróan botrányt keltő anyagok­ kal tárják fel azt a bizonyos társadalmi való­ ságot. Mert mondjuk, a közművelődési hely­ zet őszinte feltárása is lehet olyan, hogy job­ ban érdekel embereket, mint mondjuk tévés személyiségek magánélete. . . Papp Zsolt: Vitatkoznék egy kicsit Lázár Istvánnal, vagyis az „ezoterikus” kifejezéssel, amit az előbb használt. Egyfelől arra gondo­ lok, hogy az ezoterizmus megszüntethetetlen. amennyiben bizonyos értelmiségi elkülönülés, a „saját magunknak írás” is elkerülhetetlen, 9 �mert tény, hogy ez a bizonyos kettős kultú­ ra, magas kultúra és nem magas kultúra közti szakadék vagy távolság alighanem csak egy történelmi perspektíva végpontján megszün­ tethető. Tehát egy kicsit védeném, vagy ma­ gyaráznám ezt az ezoterikus tartást és igényt. A másik, amire gondolok, hogy azért a sajtó tele van olyan, értelmiségiek tollából származó írásokkal, amelyek szorosan napi politikai problémákhoz szólnak. Említeném az Élet és Irodalmat, amelynek a hasábjain az elmúlt évben számos vita bontakozott ki. Ezek a viták közgazdasági, infrastrukturális és egyéb témákhoz kapcsolódtak, és sajátos módon nem közgazdászok, nem szaktudósok vetették fel a problémákat, hanem bizony egy író értelmiség. Éppenséggel úgy tűnt ne­ kem, hogy kiszálltak az ezoterikumnak a hajójából a Bertha Bulcsuk, a végén az As­ perján Györgyök, és arra kényszerülnek, úgy látszik, hogy akár a kesudióról, akár a jár­ daépítés lehetőségeiről cikket írjanak. És nemcsak írók, más művészek is szólnak mos­ tanában közérdekű kérdésekről. Lázár: Én egy másik hidat próbálok önma­ gam védelmében építeni. Hogy hol van az én bajom és hiányérzetem? Abban az or­ szágban, ahol a két világháború közötti szo­ ciográfiát — ami közelebbről túlnyomóan fa­ luszociográfia volt — egy olyan ember vitte fel a legmagasabb csúcsra, mint Erdei Fe­ renc, aki összes, a harmincas, negyvenes évek körül megjelent művében olykor rendkívül merészen, olykor tévesnek bizonyulóan mert társadalmi jelenségeket általánosítani, ma nemigen van ilyen. A mai magyar szociog­ ráfiának vajon nem az-e a legnagyobb hiá­ nyossága, hogy most már sokféle terepen mozog, a falvak, a tanyavilág után elmegy a városokba, a városok peremére, a vasútra, itt-ott még az értelmiségi létet is érinti, vi­ szont, ha a gondolkodásban az általánosítás merészségében, felelősségében Erdeinek utó­ dát keresem, jóformán Márkus Istvánon kí­ vül nemigen találok mást. És itt látom én az én hétköznapi munkám szempontjából kiéle­ sedő szakadékot, hogy nagy érdeklődéssel és izgalommal olvasom szociológiai megközelí­ téseit a régebbi társadalmak alakulásának, rengeteget szedhetek össze a szociológiai gon­ dolkodás fejlődéséről egészen friss tanulmá­ nyokból, ugyanakkor azonban nemigen van olyan segítőtársa az elméleti szociológusok köréből, aki a terepmunkást kézen fogná, se­ gítene neki, vitatkozna vele, próbálná to­ vábbgondolni azt, amit ő odakint empiriku­ san összegyűjtött. Riporter: Tehát egy új Erdei Ferenc kelle­ ne. De születhet-e egyáltalán körülményeink között egy új Erdei? Lázár: Érzésem szerint születhetne. Mert X. vagy Y., amikor a kesudióról, tanulmá­ nyokról, egyebekről szólva csatába indul, akkor ezt sokszor hályogkovácsként csinál­ ja, vagy beletalálunk, vagy nem. Olykor hát nagy melléfogások is elképzelhetőek, és kénytelenek vagyunk egymást kiigazítani, olyan terepen, ami pedig lehetne egy kicsit tisztább terep is, ha ehhez talán éppen a szellemi élet egészétől több segítséget kap­ hatnánk. Pelle: Ha ideálként fogalmazzuk meg, hogy milyen egy jó tanulmány például, akkor azt mondhatjuk, hogy a konkrét jelenségeket úgy tárgyalja, hogy közben elméleti következteté­ sekre jut, tehát gyakorlatilag az egyes és az általános, akár mint az esztétikában, a kü­ lönösség szintjén találkozik. Persze, ez nem művészi tükrözés, de itt is valahol a közepe­ táján kell meghúznunk az optimumot. . . Riporter: Erdei Ferenc munkássága való­ ban ehhez közelít. Én, sajnos, a legidősebb vagyok itt, s ezért hozzátehetem: Erdei Fe­ rencet azért annak idején egy szűk értelmi­ ségi kör olvasta csak. . . Lázár: Ez is igaz, de a sugárzása abban az időben is nagy volt. Hatott még az irodalmi életre is. . . Ma viszont — mondanék talán 10 egy sértőt — sokszor úgy érzem, a társada­ lomvizsgálat elméleti és gyakorlati oldala szétválik. Mintha — nem direkt célzok erre az iparágra, csak fiktív példaként — mint­ ha volna nekünk egy távvezetéképítő válla­ latunk, ahol magas fokú gépesítéssel ötven­ hatvan ember hatalmas távvezetékeket hó­ napok alatt megépít, ugyanakkor volna egy nyolcszáz fős kutatóintézetünk, amely úgy foglalkozna a távvezetéképítés elméleti kér­ déseivel, hogy ezeknek alig volna direkt visszakapcsolása a közvetlen távvezeték­ építéssel, mert azt részben külföldi licencek alapján, másrészt meg pragmatikus tapasz­ talatok alapján végezné az a csekély fizikai állomány. Ha ilyen goromba vádat mondtam, akkor viszont mondjak egy mentséget is. Az például tény, hogy a társadalmi szerkezetát­ alakulásának, annak a vizsgálata, hogy a hagyományos, klasszikus munkásosztály, pa­ rasztság és már csak mellesleg említve az értelmiség is. hogyan formálódott át valami mássá, és hogy változásai pontosan milyen fázisban tartanak, nemcsak a szociológia dol­ ga. És, ha ezekben a vizsgálatokban megle­ hetősen hátul vagyunk, mint ahogy hátul va­ gyunk, nemcsak a tudomány felelőssége. Mert sajnos, megvoltak azok a politikai ide­ ológiai akadályok, amelyek részben ennek vizsgálatát, részben a vizsgálati eredmények kimondását még szinte tegnapig megnehezí­ tették. Az imént Márkus István nevét is az­ ért dobtam be, mert például ő az, aki meg­ kísérelte, hogy legalább a parasztság fejlő­ désében azt, amit ő utóparasztnak nevez, majd pedig, ami már azóta még tovább bom­ lott, most egy új tanulmányban fogalmazza meg, amiben már a nagykőrösi szociográfia eredményein is túllép. Ő egy komoly kísérle­ tet tett. Vannak persze további kísérletek is. de egyelőre kevés ahhoz, hogy elég fogódzót adjon a terepmunkásoknak. Papp: Azt hiszem, nem méltánytalanság Erdeivel szemben, ha az ember megemlíti, hogy Erdeit vezérelte egy olyan szempont: felfedeztünk, felfedezünk adott esetben egy ag­ rárius népességet, egy társadalmi élet alatti, történelem alatti névtelen népességet, és meg­ próbáljuk írói, szociológiai eszközökkel, vala­ mint politikai elképzelések bekapcsolásával emancipálni, emberi, politikai minőséghez juttatni. Volt egy a megismerést vezérlő ér­ dek, amely egy társadalmi kategóriához kap­ csolódott, erre épült egy társadalomkép, vagy erre is épült. Én, sajnos, nem találom a hat­ vanas-hetvenes évek fordulóján elindult szo­ ciológiánkban, illetve például a Magyarország felfedezése köteteiben azt a bizonyos vezérlő szempontot, amelyik e köteteket, publiciszti­ kákat vizsgálatokat valamilyen közös eszmei, szemléleti, koncepcionális szempont alapján összefogná. A Magyarország felfedezése szám­ talan témával foglalkozott. Kiderült. ugye, hogy most nem arról van szó nálunk, hogy egy népességet kell felfedezni, emancipálni, ha­ nem társadalmi életünkben a diszfunkci ona­ litásmak millió tünete adódik, ezek a tünetek a maguk módján mind ezt tükrözik. De nem állt össze, hadd mondjam ki, koncepcióvá is, amennyiben van koncepció, az valahogy té­ zisszerű és általános. Ismételgetjük azt, hogy „demokratikus részvétel” , „beleszólás” . „a közélet kiteljesítése” és így tovább, de ezeknek — és ez már a politika témája — empirikus kritériumai, azt hiszem, nincsenek. Ez túl­ mutat az értelmiség problematikáján. A ren­ dező szempontok hiányát mutatja. Pelle: A harmincas években gyakorlatilag egv antagonisztikus társadalommal állt szem­ ben a magyar értelmiség, az ilyen, újságcik­ kekben is megnyilvánuló meghatározások, mint a „hárommillió koldus országa”, igazak voltak. . . E koncepciók. . . Riporter: ... ha nem is a hárommillió ol­ vasó állt mögöttük. . . Pelle: ...a „hárommillió koldus” érdeke azonban valóban ott állt Erdeiék könyvei mögött. Most meg nem tudjuk pontosan, hogy ki áll a különböző újságok mögött . . . Papp: És nemcsak az újságok mögött, ha­ nem egyáltalában. Amikor olyan fogalmakat használunk, hogy „populáció” — ami dolgo­ zót jelent lényegében —, akkor nem fejeződ­ nek ki azok a rétegérdekek megfelelő orgá­ numokon keresztül, amelyek egymással szembesülve olyan képet alkothatnának, ami ennek a fejlődésnek egy lényeges eleme len­ ne. Ez egy jelentékeny probléma. Lázár: Én látok talán egy rendezőelvet; például a Magyarország felfedezése sorozat­ ban csúcsosodó szociografizáló-társada­ lomvizsgáló munkálkodás mögött. Felismer­ tük ugyanis, a gazdálkodás külterjes fejlesz­ tésének szakasza véget ért, és az intenzívebb fejlesztési szakasz következett el, ahol az in­ tenzívitás nem a növekedés gyorsaságára vo­ natkozik. Éppen ellenkezőleg, lehet, hogy a növekedés lassulóban lesz, de a lényeg az, hogy merőben új helyzetben kell vizsgálni a gazdasági és politikai tényezőket egyaránt. Hogy ezt mennyire ismertük fel, mennyire nem, azon sokat lehetne töprengeni, ma ta­ lán túlságosan baj, hogy a konkrét gazdasági és az ezekből következő társadalmi gondja­ ink túl nagy hányadát említjük úgy, mint hogy a világpiaci változásokból következik. Ezek a változások ordítóak, de ha az ará­ nyokat keressük, hogy például mennyiben a cserearányromlás és mennyiben a saját gaz­ dálkodásunk rossz hatékonysága okozza a mai konkrét gondjainkat, akkor bizony a sa­ ját házunk táján is kell söprögetnünk. Ez persze, nem feltétlen egy olyan koncepció amit Papp Zsolt hiányol, hanem egy kiindu­ lási alap, amiben azonban többé-kevésbé megvan az egyetértés, akár a közgazdászokat, akár a legfelsőbb politikai vezetést, akár a szociografizáló értelmiség kvázi szalonjait nézem. Papp: Amit Lázár István mondott, azt én úgy hosszabbítanám meg, hogy az extenziv szakaszról az intenzív szakaszra való áttérés számos következménnyel járt. Ezek közül az egyik, azt hiszem az, hogy minél több lehe­ tőség, minél több kezdeményezőkészség, minél több önállóság helyeződjék át a tár­ sadalmi élet államtól nem szervezett szférái­ ba. Más oldalról az elmúlt tíz év szociológiá­ ja és szociográfiája azt tanítja, hogy hazánk­ ban rendületlenül túlzott az államigazgatási ráhatás. És a problémák ott sűrűsödnek, hogy erre a mozgástér nem kellően biztosí­ tott. Ebből számos visszás, paradox, sokszor komikus helyzet adódik. Lázár: Kétségkívül egyszerűbb volt a szo­ ciografizálásnak az a hatvanas években el­ kezdődött szakasza, a tényfeltárás állt a középpontban. Ez önmagában. . . Riporter: ... önmagában is újdonság volt. Lázár: Elértünk nehezebben körülhatárol­ ható terepekhez, és én a kockázat főbb té­ nyezőit nem ott látom, hogy betörik a fejed az igazmondás következtében — voltak ilye­ nek is, retorziók is, bár ezekből olykor még profitálni is lehetett, hiszen így még na­ gyobbat csattant az ügy —, de tulajdonkép­ pen jelentősebb kockázati tényező az az anyagi és — második helyre tettem — szel­ lemi befektetés, amit egy igazán intenzív szociográfia megírása jelent. Igaz persze, hogy olykor a honorárium is, amit nem annyira forintban értek, mint társadalmi tekintélyben, nagyobb lehet annak számára, aki vállalja a terepmunka kockázatait. . . Riporter: Sok mindenről beszéltünk itt. Ho­ gyan lehetne mégis összefoglalni valamiféle lényegét ennek az eléggé szétfolyónak tűnő beszélgetésnek? Lázár: Van társadalmi munkamegosztás, amelyben különböző szerepkörei nyílnak szo­ ciográfusnak, írónak, elméleti szakembernek, politikusnak. A munkamegosztás szükségsze­ rű, az egyetértés nem mindig szükségszerű, lehetnek ellentétek, viták is. A kiegyenlítő­ dés, a találkozás, az eszmecsere fórumai az izgalmasak. Pontosabban: az az igazán izgal­ mas, hogy vajon az egész ország ilyen fó­ rummá válik-e, ahol meg tudjuk beszélni közös gondjainkat?! . . . �Keresztes József A ttila ja j nézd József Attila hadd motyogok pár szót ami ehhez az alkalomhoz pászol hisz most ki csak kicsit is ad magára gyászol bárányganét csontot egy-fazékban pácol spleenes nekrológhoz kerekítve zárszót összerántva benne Öcsödöt Makót Szárszót és Jézusunk leszel ha csak te nem vigyázol nyállal festékkel vérrel most sok száj összemázol Iegyints el magadtól minden hülye gyászszót kenyér légy ne piros szájjal dagasztott zászló nem a múltnak a jelennek hiányzol Attila ja j nézd hát vers lett ez a pár szó omlás nélkül rakjuk a falat Kalászoló akarat a róna kövek letisztult homlokára cseppekből épülnek a gyöngyök Csak a rco d kő le n yo m a ta elhalt mielőtt beköszöntött volna a tavasz-utáni bizonytalan évszak emlékké tisztul a huzatos este s a bezárt felöltöztetett éjszaka ajkamról ujjaim ról elröppentek csók-lepkéid a kálváriára siető széllel a liliom-hold lehervadt a tó vizéről nem hagytad magad vulkánosodni vágyad gejzir-páraként szökött el engem béklyózott muszáj-fegyelem pedig m ár csillagosodott szemünkben az ég dombjainkon tüzet gyújtott a hajnal 1 ár csak szavak pengéi vérzik az ajkat m csak arcod kőlenyomata szívemen érzések nyesett csonkjai belül pedig ha akkor te is mint én Györke Zoltán kivirradtunk a feltételes jövő időből kertemben ököllé záródik a rózsa Kalászoló a k a ra t 1. Verecke méhnyílásán kitüremlettünk vérrel-sikamlós ágyékából a Kárpátoknak Ő seink széthullott csontjai mérföldkövei vándorlásunknak a történelem útvesztőiben Szemünkbe puszták tüze égett patkó-félholdpecsét hátunkon fülünk Segesvár sarától süket nem hallottuk az idők dobpergését Forradalmaink hamuja alól zsarátnokot parázsol-e a szél Tenyérnyi megtalált haza apró folt Európa hátán ráférceli Tisza Duna D ráva hullámöltéses ezüstcérnája Felfeslő folt Európa hátán szélét rojtozták századok 2. Ázsiában lázongnak a vizek égnek határok gyújtózsinórjai Kárpátok bezárt medence-csontja Rekedt trombiták tölcsérein végvári bástyákra csorduló csend s őrtüzek befelé izzó szemei Itt a Tisza és Duna közén feloldott Kőműves Kelemenek 11 �M ola G yö rg y Tangó a hetediken — Simon Béla, te már nem szeretsz engem — sóhajtott Simon Béláné. Elégedetlenül nézett férje után, aki éppen dühösen bevágta maga mögött a fürdőszobaajtót. — Nem talál elég vonzónak, az is lehet, hogy megcsal — morfondírozott a kielégítetlen asszony. Simon Béla türelmetlenül locsolta libabőrös mellkasára a me­ leg vizet, és értetlenül meredt arra a tájékra, amely háromszori nekifutás után is makacsul cserbenhagyja, immár hatodik éjszaka. Pedig Simon Béláné igazán vonzó asszony. A leggyakorlottabb tűzszerész is csak alapos szemrevételezés után mérhette fel, hogy a hajdani szexbomba már túljutott maximális hatásfokán. Feltételezve, hogy kétévi házasság még a mai időkben sem a világ vége, kétségtelenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tűzszerészben keressük a helyzet ilyen drámai fordulatának okát. (Egyébként Simon Béla is ezt tette, lévén olyan ember, aki tudja, hogy a dolgok kiismerhetőek és saját céljaink szerint irányíthatóak.) Organikus oka aligha lehetett a hiányos működésnek. Végül is nem volt olyan régen, mikor a mackótermetű Simon Béla nagy önbi­ zalmú, pályakezdő építésvezetőként egyszerre három vidéki lányt ajándékozhatott meg a kifogástalan működés örömeivel a raktár­ bódéban. Beteges optimista lévén még az ezt követő fáradságos és kellemetlen gyógykezelésre sem vetett ügyet. Mi több! A z ellene indított kettős gyermektartási per procedúrája sem akadályozhatta meg, hogy a pletyka útján terjedő hírnevét ne csak elszálló sza­ vakkal bizonyítsa. Igaz, azt Simon Béla is elismerte, hogy nagy sze­ rencséje volt. Ügyének bírója az emlékek terhétől gyötörve mentette fel. Eszébe jutott ugyanis, hogy negyedéves korában ő is hasonló helyzetbe keveredett, a háború húzta ki a pácból. A lány a perrel járó ingatag lelkiállapotában kétes kapcsolatba keveredett egy meg­ szálló német tiszttel és később, már kideríthetetlen körülmények kö­ zött egy eugehikai tenyésztelepen kötött ki Dél-Németországban. Egészséges gyereket adott az árjaneveldének, úgyahogy a háború évei alatt még négy fajtiszta tenyészbikától hozott világra fiúkat, a ke­ resztapaságot az SS vállalta. A szövetséges haderők a tenyésztelep határában egyesültek és igazi férfimódra számoltak le a fajgermán­ fióka-gyár anyagépeivel. A lány felakasztotta magát, még mielőtt kiderülhetett volna, hogy gyereke asszimilálódott néger, vagy makacs szláv tulajdonságokat örökölt volna. A bíró mindebből csak azt tudta meg, hogy a lány eltűnt, amit a háborús poklok szerény jóvátételének tekintett. Tisztes útra tért, és most úgy vélte, Simon Bélát az ördög küldte, hogy áldozatot mutasson be az egykori kegyért. Kijelentette hát, hogy nem kellő­ en bizonyított a felperesek vádja, a törvényszéki orvosi vizsgálat is csak 83 százalékos valószínűségről tanúskodik. A vidéki lányok a bíróság folyosóján hangosan szidták a férfitársadalmat és nem titkolták, hogy szerintük m it ér az ilyen emanci­ páció. Sajnos, a tanúkat elnyelte a föld, és a napilapok rendőrségi fel­ hívására sem jelentkeztek. A z ügyet tehát vallomások hiányában elvetették, mielőtt megkezdődhetett volna. A vidéki lányok gyorsan hazaigyekeztek. Könnyes szemmel adták oda magukat az első falubeli Kálmánnak és Jóskának, hiszen tud­ ták, életük végérvényesen megfeneklett, sorsuk csak a statisztikai évkönyv szerény buzgalmú mutatói szerint fog változni. Kálmán és Jóska csak rövid ideig bírta az ostromot. Hamaro­ san kiléptek a téeszből, és havijegyet váltottak a csudaszép Bu­ dapestre. Hajnalonként piszkos ülésű munkásvonatokon bóbiskoltak az asszony melege mellett, újságpapírból reggeliztek. K ét év múl­ va hegesztőszakmunkás-vizsgát tettek. A panelok tetejéről integet­ tek a malteroslányoknak, fogadásokat kötöttek, hogy sikerül-e... őket a brigádvezetőnek, mielőbb odébbállnak. Fizetésnapon bevásá­ roltak a Skálában, vonatindulás előtt a Keleti restijében rúgtak be. Tisztes állampolgárokként növelték betétállományukat. A kis Jó­ zsikára és Kálmánkára Trapper farmert húztak, ahogy a reklámok tanácsolták. A Trabant befizetését díszebéddel ünnepelték meg. — Baj van, Józsi! — kiáltotta egy fagyos napon, fél tíz felé Kálmán. — Na? — rezzent össze Jóska, de esze ágában sem volt elmoz­ dulni a deszkából rakott tűz mellől. Kálmán azonban türelmetle­ nül integetett a hetedik emeletről. — Tüdőgyulladást kapsz, sógor! — kiabált vissza Jóska, de K á l­ mán mintha nem is hallotta volna. Káromkodott egyet, összehúzta magán a pufajkát. Dűlöngélt az erős lakótelepi széltől, mintha fejébe szállt volna a reggeli feles, amivel belülről igyekezett melegíteni magát. — Meló? — kiabált föl gyanakodva, mikor meglátta Kálmán fa l­ fehér arcát, majd nekivágott a csiszolatlan lépcsőknek. — Idenézz, Józsi! Kálmán a panelok illesztéseire mutatott, amin tegnap dolgoztak. A fémhuzalok szétváltak, csak a kékes elszíneződésből lehetett kö­ vetkeztetni a hegesztések helyeire. — A kurva annyát, Kálmán, ez bármikor összedőlhet — sut­ togta Jóska. Óvatosan közelebb merészkedett, megtapogatta a hu­ zalokat. — Kapcsold be az áramot! Szeme elé emelte a védőálarcot, még arról is megfeledkezett, hogy kesztyűbe bújjon. A hegesztőpálca lustán olvadt a hidegben, 12 s gyorsan szilárdult meg a kötés. Kálmán ráköpött és gyanakodva megmarkolta, mikor már nem sistergett. — Nem értem, Józsi. Tegnap, mintha az egész emeletet meg­ csináltuk volna. Józsi vállat vont. Körbesiettek a csupasz falak között. — Isteni csoda, hogy a szél nem fú jja le őket. — mutatott K á l­ mán a panelok szétvált hegesztéseire. — Küldd el az embereket, táguljanak az épület mellől. M eg­ csináljuk. De meg ne mondd nekik! Mikor Kálmán eltűnt, Jóska lesietett a hatodik emeletre, hogy megvizsgálja a varratokat. Ott tökéletesen tartottak. Jóska és Kálmán ebédelni sem mentek és elengedték fülük mellett a malterhordók gúnyos megjegyzéseit is. — Csak nehogy hozzák az új panelokat — sóhajtott Jóska, le ­ engedte a hegesztőpisztolvt és az útra pillantott. — Nem hiszem — vont vállat Kálmán. — Múltkor sem hoz­ ták ilyen hidegben. Géza is felszívódott, egy darus pedig biztosan megérzi, ha fölösleges. Estére elgémberedett kézzel, vörös orral és recsegő térddel tá­ molyogtak le a hetedik emeletről. A varratok olyanok lettek, mint­ ha vizsgára készültek volna. A vonaton berúgtak, de az asszonyok nem szóltak semmit. — Baj van, emberek, segítség kell! — lépett a tűz körül me­ legedőkhöz Kálmán. — Sírgödröt ásni a prémiumnak? — szellemeskedett Kondor Balázs bácsi, a Martos Flóra brigád legtapasztaltabb tagja. Annak idején még a Kőműves Kelemen falazóbandában kezdte mester­ ségét. Kálmán azonban el sem vigyorodott, dadogva mondta el, hogy a hetedik emelet hegesztési pontjai szétestek. Miután meg is győ­ ződtek róla, Balázs bácsi brigádröpgyűlést hívott össze a tűz körül, majd küldöttséget menesztettek a füstölgő kéményű faházba. Simon Béla először hallani sem akart a hegesztőbrigád foga­ dásáról. A központból érkezett, elragadóan csinos pszichológusnő­ nek udvarolt, aki hamarosan felmérést készít, miként lehetne a dolgozók munkaerejét jobban hasznosítani. — Makacskodnak, Simon elvtárs, azt mondják, leállt a munka — csicseregte a telefonba a titkárnő. — A dja valamelyik főokosnak — mondta durcásan Simon Béla, és udvarias grimaszt vágott a pszichológusnő felé. — Balázs szaki­ kám, nem kell idegeskedni, szóltak már a panelgyárból. Kicsit le vannak maradva, semmi izgalom, hamarosan lesz munka. A következő percek örökre emlékezetesek maradnak Simon Béla életében. Szájtátva hallgatta emberét, még közbevágni sem tudott, ráadásul vendégéről is megfeledkezett. A pszichológusnő ugyan sokat sejtetően azt ígérte a fölé ma­ gasodó, szakállas medvének, hogy minden bizonnyal találkoznak még gyümölcsözőbb körülmények között is, ám ez sem gyakorolt észlelhető hatást Simon Bélára. A hidegben szerencsére magához tért annyira, hogy alaposan leszedje a keresztvizet a tróger társaságról, akiknek szart sem ér a munkájuk. Önbizalma akkor jött meg igazán, mikor sajátkezűleg készítette el az első, láthatóan tartásra sikerült varratot. — Tessék szakikáim! Itt látható a tökéletes munka! Engedje­ nek közelebb mindenkit, hadd lássák! És tudják, mi a megoldás titka? Ha olvasnának újságot, nem állnának ilyen bárgyú kép­ pel. A minőségre való törekvés! Mert nem az a lényeg, hogy minél előbb összetaknyozzuk az épületet. Nem a célprémiumért adjuk át határidő előtt a házakat, szakikáim, hanem, mert vizes lyukak­ ban is laknak emberek. Gondoljanak az unokáikra! A zt hiszik, lent maradnak, Mucsán? Egy frászt! Ezekbe a lakásokba költöznek! Csakhogy a fejükre fog dőlni, mert nagyapáik képesek taknyolni szaros ezer forintokért! Megvetően nézett végig a Martos Flóra brigádon. Elégedett volt határozott fellépésével, már csak az utolsó nyomaték hiányzott, Összevonta hát szemöldökét, és körülnézett: — Mikor is volt ma­ guknak politikai előadás, elvtársak? Másnap este kezdődött Simon Béláné kielégítetlenségének szo­ morú korszaka, bár a pszichológusnőnek sem sikerült gyümölcsö­ zőbb munkakapcsolatra lépni Simon Bélával. Egy üzenet volt az oka, amely az irodájában várta reggel. A Martos Flóra brigád kér­ te, hogy tekintse meg a tegnapi hegesztést. Ezúttal a brigád munkájának értékeléséből elmaradtak a szar és ehhez hasonló rosszalló jelzők. Simon Béla szomorúan állapítot­ ta meg, hogy emberei és — most önkritikát gyakorol — kissé ta­ lán ő maga is, kevés áldozatot hoznak az eredményért. Megfogad­ tatta embereivel, hogy ezentúl sokkal jobban ügyelnek munkájuk­ ra, állhatatosan dolgoznak, nem fogyasztanak szeszes italt reggel kilencig. A prémium szót csak akkor ejtik ki szájukon, ha mé­ lyen a lelkűkbe tekintve, érdemesnek találják rá munkájukat és szocialista életvitelüket. Elhatározták, hogy a brigád fiataljai be­ pótolják a halaszthatatlan teendők miatt fél éve elnapolt K ISZgyűléseket, a brigádnapló gondosabb vezetésének céljából még egy embert kineveznek erre a posztra. Simon Béla jó vezetőhöz illően felvázolta a várható perspektívákat is: aki nem végzi rendesen a feladatát, még a brigád kultúrfelelősének fontos posztjáról is le­ kerülhet, a jók viszont feltétlenül elnyerik jutalmukat. Simon Béla garantálja nekik, hogy hegesztésük újra kifogástalan lesz, mint a hatodik emeletig. �A brigád kultúrfelelőse felhorkant, hogy micsoda demokrácia az, ahol mindig őt állítják pellengérre, csak azért, mert a dolgozók iskolájában is eltanácsolták. Simon Béla azonban megnyugtatta, példái nem személyekre irányulnak, csak lehetőségekre, melynek be­ helyettesítését mindenki önmaga is elvégezheti. Simon Béla ezek után visszavonult irodájába. Határozott és a kellő időben történt intézkedése az embereket minden kétséget k i­ záróan megnyugtatta. Morgás nélkül indultak a hetedik emeletre, amire célprémium beígérése nélkül még nem volt példa Simon Béla rövid pályafutása alatt. Újból nekigyűrkőztek a munkának, ezúttal a megfogadott gondossággal. Simon Bélát azonban továbbra is aggasztotta, hogy az igazi okot nem sikerült felderítenie. Pedig alaposan kifaggatott mindenkit. N é­ hány szabálytalanságra és gondatlanságra fényt derített, ám ezek összességét sem tartotta elegendő oknak. Elhatározta, hogy távlatokból vizsgálja meg a kérdést, ez min­ dig segít. Ilyen meditációnak köszönheti a diplomáját is. A lépcsőházból rajta kívül ketten érettségiztek; Szabó Laci, akinek szülei gyári munkások voltak és Pálfay Zsolt. A z ő apja gyakran szerepelt a tévében, de Zsolt nem tudta megmondani, mi is a valódi foglalkozása. Szabó Laci két ponttal kevesebbet szerzett a felvételin, de be­ került, mert szülei foglalkozása miatt nem kerülhet hátrányos hely­ zetbe. Pálfay Zsolttal azonos pontszámot ért el, a mindig maga­ biztos és elégedett fiút fölvették, hiszen apja fontos közéleti tevé­ kenységet folytat és „a gyerekben is van valami” . Simon Bélának azt ajánlották, hogy ne csüggedjen, érdemes tanulnia, csak kicsivel jobban össze kell szednie magát. Simon Béla azonban szívből utálta a fölösleges erőfeszítéseket. Abban nem reménykedhetett, hogy a középszerű értelmiségiek éle­ tét élő apja a közeljövőben az ország figyelmének középpontjába kerül. Ahhoz sem volt kedve, hogy újra hátrányos pozícióból in ­ duljon. Így vállalva a kiátkozást, visszautasította a szülői jó taná­ csot, nem ment rajzolónak a jól jegyzett tervezőintézetbe, ahol apja barátja osztályvezető volt. A 24-es építőipari vállalatnál helyezke­ dett el segédmunkásként. Csatlakozása a Magyarország összlakossá­ gának 56 százalékát kitevő hátrányos helyzetűekhez teljes sikert aratott. A felvételi vizsgán jelenlevő főiskolai KISZ-m egbízott gratulált, hogy segédmunkás létére sok értelmiségi származású fiatalt is meg­ Zalán Tibor O rg o n a v irá g z á s Ez a hajnali eső véres már A telefonomban laksz minden beszélgetésembe beleszólsz minden mondatomat állítmányig vetkőzteted Rosszkedvemmel együtt lehallgatnak téged is Azt mondod: orgonavirágzás az agyamban terjedő iszonyat Mert mikor elmész egy vágóhíd fényei gyúlnak vörösen koponyámban s szememen át elfolyik a vérem — mikorra visszaérsz Ez így van jól mondod nyugodtan így rendeltetett darázs falja szívét ki véremmel éjszakázik És hallgatva a hátam mögé állsz mikor a redőny pengényi rései közül figyelem eljönnek-e értem Elmennek-e értem Hajnal van Északi levelek II. Peer Gynt Babacsörgő-romok között vergődöm át az éjszakán Virrad — hónaljadban besötétedik Múlhatatlan szerelemszagodban távolodom szégyenítő tudásra tett szert. Noha egy ponttal kevesebbet ért el, mint tavaly, tudta, hogy fölveszik. Túl sokat nem tanult, bízott a papírformában és azt sem írta be a jelentkezési lapra, hogy tavaly már próbálkozott. Nem voltak nagyratörő ambíciói és az újabb atyai intelmek ellenére ösztöndíjszerződést kötött a 24-es építőipari vállalattal, hogy diplomázás után náluk helyezkedik el építésvezetőként. Simon Béla tehát jogos reményekkel vállalkozhatott a medi­ tációra. Szakkönyvek között kotorászott, de ilyen esettel nem találkozott. A leírások tanúsága szerint mindennek karikacsapásként kéne ha­ ladni. Ha nem akadozik a szállítás és eső is kevesebb esett volna, már a belső munkákat végeznék, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Simon Béla rájött, hogy az alapoknál kell kezdeni a vizsgáló­ dást. A Hegesztési ismeretek című vékonyka kiadvánnyal kezdte. Többszöri átlapozás után talált a lap alján egy apró betűkkel sze­ dett szövegrészt. A z azonban az első látszattal ellentétben használ­ hatatlannak bizonyult. Fettelt kiemeléssel ugyanis ott állt zárójel­ ben, hogy a nyugati melegponti csatlakozások alapvetően más tech­ nológiai berendezkedésének mellékjelensége. Kedvetlenül a sarokba dobta a könyvet. Pedig azonnal csele­ kedni kell. A titkárnővel felhívatta a panelgyár szállítási részlegé­ nek vezetőjét, Pallai Gézát. — Hogy állunk a szállítással, Pallai elvtárs? — tapogatózott óvatosan. — Elnézést,, volt egy kis zökkenő, de már útnak is indítottuk a késedelmes szállítmányt — mentegetőzött Pallai. Ez ugyan erős túlzás volt, jó, ha ebéd után kezdhetnek rakod­ ni, de majd megbeszéli a sofőrökkel. Legjobb, ha azt hazudják, hogy váratlanul lezárták az utcát, vagy e g y rosszul parkoló úrvezető miatt nem tudtak ráfordulni a Kökényesi útra. A vonal végéről hangos sóhaj érkezett. — Olyan nagy galibát okoztunk, Simon elvtárs? — Gondban vagyunk, Pallai elvtárs. Egy nyitva felejtett slag alámosta a toronydaru sínpárját, nem tudnának lemálházni az emberek. — Hát akkor mit tegyünk — kérdezte Pallai ügyesen begya­ korolt, kétségbeesett hangú színleléssel. — Visszaküldeném a fuvart és szólok, ha rendbe hozták a sínt — ajánlotta Simon Béla. — Nagyon elázott ugyanis — tette hozzá és arra gondolt, hogy a sofőrökkel valahogy meg kell egyeznie. — Kínos ügy, roppant kínos, nem is tudom hirtelen, hogy szá­ moljam el a visszfuvart. Ugye, a szigorított körülmények között... — dörmögött Pallai Géza. — Hálásak lennénk a szívességéért, elvtársam — mondta ha­ tározottan Simon Béla. — Várjon csak! — csapott homlokára Pallai Géza. — Tartsa a vonalat! K ét perc múlva, miután elolvasta a Népszabadság apróhirde­ téseit, ziháló hangon szólt a kagylóba: — Nagy mázlisták maguk Simon elvtárs! A fiúk szerencsére elcseszték az időt a tankolással még itt találtam őket. A kutya úristenit, micsoda szerencsés egy társaság maguk, elvtársam! M ivel hiába is makacskodtak a hetedik emelet hegesztéseivel, Simon Béla döntő lépésre szánta el magát. Felkereste gondjával László Ferenc párttitkárt. Előadta a históriát és óvatosan utalt a Hegesztési ismeretek apró betűs megjegyzésére. László Ferenc elnéző türelemmel hallgatta a beszámolót és any­ nyit rögtön megjegyzett, hogy Simon Béla téves úton indulna el, ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítana a Hegesztési is­ meretek megjegyzésének. A pártvezetés nevében máris kijelenthetem, élesen el kell ha­ tárolni magunkat attól, hogy párhuzamot vonjunk a két jelenség között. A z egyik bizonyítottan az eltérő technológia káros és végle­ gesen soha ki nem küszöbölhető jelensége, míg a másik... Nos, a másik gondosabb vizsgálatot igényel. Természetesen műszaki vizs­ gálatot, melynél figyelembe kell venni a technológia eddigi ered­ ményeit. És mondd csak, Simon elvtárs, az emberek között milyen a hangulat? — Nem is tudom. Bíznak a technológiában, de a munkásköz­ véleményt természetesen komolyan foglalkoztatja az eset. — Meg kell őket nyugtatni! Tarts előadást! Nekem ugyanis elég gondot okoz a kérdés műszaki vizsgálata. Megegyeztek, hogy két nap múlva László Ferenc tart előadást. A technológia eredményei és aktuális problémakörei címben álla­ podtak meg. — A szocialista brigádok tagjainak természetesen kö­ telező a megjelenés, Bélám. Ennek végrehajtása a te reszortod lesz — Másnap László Ferenc bizalmas beszélgetésre rendelte be Simon Bélát. — Kedves Simon elvtárs, rendkívüli bejelentenivalóm van. Tá­ jékozódtam az ügyben és a legfelsőbb helyről kaptam eligazítást. Mint arról beszámoltak, ügyedhez hasonló eset az utóbbi időkben már máshol is előfordult, legmagasabb szinten kellő ideje foglalkoznak az új jelenség vizsgálatával. Bár sajnos, még koránt sem sikerül az ügy végére járni, felhatalmazást kaptam, hogy rendkívüli beje­ lentést tegyek. Munkásgyűlést szerveztünk, a sajtó, a rádió és te­ 13 �levízió képviselőit már értesítettük. A te dolgod lesz a technikai részletek lebonyolítása. A sajtó és televízió képviselői nyugodtan megtekinthetik a helyszínt, vezetőik megkapták a megfelelő tájé­ koztatást. Simon Béla a munka nélkül ténfergő hegesztőket beosztotta a kiküldött dekorációkészítők mellé, így jól haladtak az előkészüle­ tek. A sok gondot okozó épület betonlábazatát szemelték ki a nagy­ gyűlés helyszínéül, kameraállásokat ácsoltak, és felállították a hor­ dozható, aranyozott kartonból kivágott Lenin-portrés, vörös drapéri­ ás hátteret. A betonlábazatok köré nylonfóliát húztak, a szél ellen, és a szomszédos hőközpontból csövön át meleg levegőt fúvattak a széksorok közé. Simon Béla már előre beosztotta a vállalati ebéd­ lőből ideszállított székeket és a hirdetőtáblára kifüggesztette az ülésrendet. Piros filctollal aláhúzta, hogy az elmaradó emberekért a brigádvezetők felelnek. A z embereknek azonban eszük ágában sem volt elmaradni. Az ajtónak kinevezett nyílás elé munkásőrök álltak és megkezdődött a gyűlés. — Kedves dolgozók, elvtársak! Örömmel köszöntöm önöket itt, a készülő épület talapzatánál, mely fényesen bizonyítja technológi­ ánk eddigi eredményeit. László Ferenc ezután részletesen és érzékletesen ismertette a technológia eddig is sok áldozatot megkívánt történetét, a munká­ sok fontos szerepét a technológiában, majd így folytatta: — Elvtársak! Hiba lenne, ha eltelnénk eddigi eredményeinkkel! A technológia állandó továbbfejlesztést igényel és azt már előre megmondhatjuk, hogy áldozatokat is. Napjainkban, a nyitott tech­ nológiák korában új feladatok és gondok is állnak az alkotó tovább­ fejlesztés előtt. Köztudott, hogy technológiánk, mellyel szemmel látható és nem éppen barátaink által is elismert eredményeinket elértük, tartalmaz más technológiákból átvett elemeket is. Ez azon­ ban nem jelenti eddigi vívmányaink értékének csökkenését, sőt! És, ha most átmenetileg jelentkeznek is gondok — melyek a külföldi technológiáknál fellépő problémákon keresztül érvényesülnek nálunk — , nincs okunk a csüggedésre. Hadd utaljak Lukács György szavai­ ra, miszerint a szocializmus minden gondja ellenére is jobb a ka­ pitalizmusnál. László Ferenc itt hatásszünetet tartott. A Martos Flóra betonozó­ brigád sugdolózni kezdett: — Melyik brigádban dolgozik a Lukács szaki! Kondor Balázs bácsi is értetlenül motyogta maga elé a nevet. Pedig mindenkit ismert a 24-es építőknél. Ismerőseit a vállalati vetélkedőket követő csöndes tivornyákon szerezte, ahova törzsgár­ datagságára való tekintettel mindig benevezték. — Elvtársak, hadd fejezzem be azzal, hogy aggodalomra nincs ok. Terveink teljesítése reális, ha mindenki rendesen megteszi a dolgát. De csak akkor, ha mindenki! — emelte fel mutatóujját László Ferenc. A munkásőrök elléptek az ajtónyílás elől. Két nap múlva Simon Béla felkereste László Ferencet, és gra­ tulált a tartalmas előadásért. László Ferenc mosolyogva szabadkozott. — Egy dolog azonban változatlanul foglalkoztatja az embereket. Mi lesz a hetedik emelettel? — A hetedik emelettel? Ja, persze. Semmi ok az aggodalomra. A legfelsőbb vezetés ezzel is foglalkozott. Elmondhatom, hogy ez kemény dió. Arra a következtetésre jutottak, hogy ideiglenesen, a technológiai részletek átvétele miatt idegen technológiai módszerek­ hez kell folyamodnunk. — Arra gondolsz, h ogy...?! — A rra! Erősnek kell lennünk, Béla! Előre megmondtuk, hogy áldozatot kell hoznunk. Vagy hagynád veszni eddigi eredményein­ ket? Gondolj csak csodálatos lakótelepeinkre, mind a technológia eredményeként virágoznak! — De hát az Idegen technológiák bírálatában kifejtettük, hogy ezek a módszerek sok esetben kegyetlenek és embertelenek... — A lehető legkisebb veszteségre törekszünk, Béla! Számítógé­ pes vizsgálatokat folytattak, hogy melyik réteget k ell.. ., hogy m e­ lyik réteg hozza az áldozatot. Tudom, Béla, most nehéz feladat előtt állunk, de keménynek kell lennünk. A saját érdekünkben. Zonda Tamás H a lo tta k na p já n A lugasok zavarbajöttek mára hajnali szemem deres rebbenés vacogó bárányoknak kell párducokkal dacolni ú jra: fanyar illatával hajában itt az ősz megint A nyár keréknyomain jéghártya készülődik m ajd ránkzuhannak a kertek barna lucskai foszló krizantémok árokba, halomra lőve. . . Bágyadt kérdések döngicsélnek sietős dolgú perceken a napórák is lassan elvesztik lényegük Most már ideje nekem is készülődnöm M ár nem haragszom senkire Fegyvert adnék bánatom gyilkosának Ő sz Mint műtőben, ájulás előtt a csend tapintatos. Várom védtelen, hogy rozsdáit rekedt kapkodással belémdöfi. Arcom lángszóró-emlékeire már szitál a készülődés, most suhan a pengeél: borostás tartókon vérzik a nyár. Romhányi G y u la Tükör A z arcodon azok a ráncok: a tenyeremből loptad őket. Az arcomon azok a ráncok: a tenyeredből loptam őket. Talán ütések, talán simogatások nyoma — talán kevés örömünk kövült színmásolata Uram — Simon elvtárs, baleset történt, jöjjön azonnal — robogott a szobába Kondor Balázs. — A szegény Fodor Karcsi gyerek. Iste­ nem, micsoda véletlen! Szerencsétlen fiú, a légynek sem ártott. A vizsgálóbizottság a mentőkkel egyidőben érkezett, megállapí­ totta, hogy véletlen baleset történt, amelyért senki sem tehető fele­ lőssé. — Olyan ez, mint a történelmi fejlődés, kanyarog, de azért halad, ahogy kell — tárta szét kezét a bizottság vezetője, és Simon Bélára nézett. Simon Béla visszavonult a szobájába és maga elé meredt. R ö­ vid idő múlva a pszichológusnő nyitott be. Alaposan kicsípte magát és tréfásan megmarkolta Simon Béla szakállát. — Látja, még csak együttműködésünk legelején tartunk, máris kitűnő hírt hozok. A zt üzeni az egyik embere, hogy a hegesztés olyan a hetedik emeleten, mint régen volt. Na, mi van, nem is örül? — Tudok róla — vonta meg a vállát Simon Béla. A durcás pszi­ chológusnőre meredt és érezte, hogy ama bizonyos tájéka követelőz­ ve megmoccan. Csak éppen kedve nem volt még. 14 én már a zsíroskenyérről is leszoktam, nehogy vas(d)tagnak nézzenek. De hogy szelíd(éh)ségembe bele ne haljak, írasd rám egy kis darabját az édeni árokpartnak, hol néhanap legelészhetek. �A D idergő Király a ra tá sb a n sz.: 1. a Didergő Király 2. a Didergő Király csapata (16 db, akár egy jó sakkcsapat) 3. Vanda királyasszony, a félelmetes 4. A Plébános Ú r (királyunk humánus főnöke) 5. beugróba az Üzemi Négyszög három maradék tagja 6. Kicsi, a Didergő Király ifj ú szerelme: Joó Katalin 7. utolsóként, és, m int az Üzemi Négyszög — mellékesen: a His­ torikás, aki hivatása szerint Eridanus történetírója vala. Ez volnánk mi. A felhasználandó, felhasználható anyag: 1. a Didergő Király naplója 2. utalások, visszautalások, valamint igazolások és visszaigazo­ lások 3. „Hol a kalap?” ; „K i a répa?” 4. a Historikás összgyűjteményéből származó anyagdarabkák „a” nyomda életéről; megjegyzései „a” módszerrel kapcsolatosan. I. Szürkületben keltünk: más íze van a hajnali levegőnek, más szí­ ne a napnak, ha korábban nyitjuk — bár aludni nem tud­ tunk, kényszerítve kegyetlen tegnapi napunk fekete szívétől — , így beszélünk, s mosolygunk: ébredéseink lemossák a gyászt kedvünk­ ről lemossák a gyászt kedvünkről... Pálinkát nem ittunk, pedig vala frigiderünkben. Nem vagyunk áántialkoholisták! — első pillanataink szép kedvével első rendünk ez. Utunkon, mely Horára vezetett, ahonnan a Didergő K irályt les­ sük, rongyos cigányokkal találkoztunk, aludtak (rongyot tányérra, pohárra cserélő öreg cigányházaspár), bokáig érő kicsi kutya keltet­ te őket érkeztünkre. Megállunk. Beszélgetünk és segítünk összeállí­ tani a kocsit, melyet a hajnali köd leple alatt felborított a barna csi­ kó, hiába lábán a békó. A házaspár be van csapva. Szabolcsi be­ vándorlók által, akik Eridanus aprócska tsz-ében állatokat tenyész­ tenek. A házaspár be van csapva háromezer forinttal — üzleti ma­ nőver. Úgy érezzük: hihetetlen hatvanéves cigányt hintába vetni! Szí. vünk moccan, segíteni szándékozunk: „ Ó, mi azzal nem leszünk gaz­ dagabbak!” mondá az asszony, csodálkozva elhisszük, és nem teszünk semmit az igazság érdekében, de megjegyezzük: zsivány harap zsi­ ványhúsba, ragyogó foggal. „Minek neked írógép? Költő vagy?” „Ja. Költő. Alanyi. Szenvedő...” (pütty a Historikás életéből). A z óra nem kevesebb durvasággal kelti, mint más napokon, a Didergő Királyt. Munkásálma... munkásálma: az éjszakai viharban ronggyá ázott 1 000 000 betét, melyet tegnap kikészíttetett, de a szál­ lítók kifelejtették a vagonból, Kipattan. Fölrántja a redőnyt. Hála neked, uram! Visszabújik. Vanda nem ébred, csak bújik. A Didergő Király talpán a lepedőre emelte, most ott szúr a „kurva babapiskóta­ morzsa!” Dan úrfi eredményes esti tevékenysége nyomán, de most ez jó, csak jó! De azért helyezkedik, szúrjon máshol! Kivárja a melegben a legutolsó percet, s akkor kivonja magát a combok kéjre alkalmatos kalodájából, vállát, mely párna volt az éjszaka — helyzetéből, ezt igen nagy óvatossággal, mert Vanda nyúj­ tani kívánja ezeket az utolsó pillanatokat, átöleli nyakát és — ne adja isten! — még „meglep” az álom. Vanda királyasszony alvó feje levéve a királyi vállról; puha-pihe fejecske; a királyi férj hogy imádta, valaha ezt az ébredést és mily mérvű dobogtatásba részelteti ma is — néhanap — a szerelem szent, a szerelem igen nagy dolog, kivált, a hetedik év végén, ha lelhető. A z a sok szép szó! Sok szép dal! Emlékezik az akácfák alatt, míg háborús sebeket hever, gyógyít, illen kést, ollan tőrt: illen nyomot szíívén, ollan hasadékot. Vanda most a legszebb. A hajnali percek, amíg meg nem éb­ red, tündökletes nyugalommal ajándékozzák: orcája sima és harma­ tos, szája sem látszik oly kegyetlennek. Óvatos csókkal kedvez a helyzetnek a Didergő Király. Ez a szerelem pillanata, mely mély, hűs, és bővizű, akár a jó hegyi kút! Nem hordják vízzel, újra és újra feltöltődik: be rossz üreg, melybe vizet köll cimbálni, kivált, ha hegyi. Valamint: alkalmasint „jobb más kútjából meríteni!” s a magya­ rázat: azt nem köll tőtögetni... Kivált. Ha. Heggyi! — hangsúlyosan. Ez is kuttyánk kölke, mon­ dá a Didergő Király. — Ne keltsd fel a gyerekeket, legalább csukd be azt a rohadt ajtót! — kezdi a napot Vanda imigyen, bár a harmat még lapul. A két zsivány kiskölyök szeme persze rég nyitva. Erre a hang­ ra vártak. Hajnali lemez. Kislemez, mert a Didergő K irály nem ug­ rik be reggeli provokációnak. Estinek sem. — Jó — bólintja tehát, reápillant asszonyára, asszonya gyönyörű testét dicsekvőn mutató paplan domborulatjaira, homorulatjaira és arra gondol, néhány perce még minden a legszélesebb ösvényen ha­ ladt a szokatlan felé. „túl soká éltem ágyakban” „túl soká éltem ágyadban” „túl soká voltam ágyadban” Í gy kelt és így kel tehát a Didergő Király, áldva az urat, nem küldte az esőt. Nincs formán kívüli mozdulata: Gyufa—gázláng— tejforralás— Om­ nia— közben— 00—beretva— tus— Cogate— törkő, mindeközben a hideg megborzongatta. — Remélhetem, hogy ma hagysz a kávéból? — kérdezi a királyasz­ szony. Szerelem már nem motivál, a hangsúly, az él régi. — Persze, kedves — bólintja a Didergő Király. — Persze, persze. Bundáskenyér— tea— citromnyomó— kiugrasztott citrommagok: Te rántottét kérsz, kedves? Tudniillik, ha bundáskenyeret készített a királyi férj, asszonya rántottát kívánt. Indul ő füstölögve. Első cigarettáját, Vanda királyasszony első mondatát szíjja . Megteremtve véle a távozás boldogságát. A z út első harmada elfogy lába alól, mire a csikkek földre kerülnek, de ekkor kristályos levegő áramlik, tölti melle vékáját, és érzi: Eridanus! Va­ lami van a levegőben! Eridanus! II. Gyöngy az idő, vándorol. A vándorlás is gyöngy: így vándorol. A távoli Vadas-hegy birkanyája is gyöngy, már elszívta első ciga­ rettáját, asszonya mondatát, korai kelést, korai indulást; gyöngyöt simított gyomrába a hajnal első korty pálinkája, ez is gyöngy, s az is, hogy erőt érez magában, ha kedve támad, futva teszi meg a következő kilométereket a sétányon, a Lókos fűzekkel, platánköly­ kökkel szegélyezett partján. Most nem jut eszébe; rabló kése volna gyöngyei ellen: hányszor járták meg Vandával ezt a partot, hányszor és hány fűz alatt bon­ tották le szerelmük kagylóját, vették tenyerükbe szerelmük gyöngyét Nem küzd ellene, hogy a szarkafészkes fűz látványától első ná­ szuk jusson eszébe: „Tehetetlen ember hazudik!” , ami gyöngy volt gyomrunkba telepszik, s marad, csak rontás van rája mondva, az idő egyszer megindul, lerántja a mondást, haragosan vesszőt csat­ togtat hátunkon. Í gy szerénykedett a Didergő Király, eltitkolva Joó Katalin előtt a „minden dolgok lényegét”. Ebből aztán szegény Joó Katalin érthetett bármit, csak azt nem, hogy a Didergő K irály hul­ lámvölgybe került asszonyával, két fiával, s a világgal. „Letjobb kiveretése a rossznak” , mondja majd néhány hét múl­ va vén berakónője: „Csovánnyal kétszer segge partjára csapni, megkenni szenteltvízzel écaka, amikor nem tudja!” De kit kell csalánba vetni? Didergő K irály fejében Vandához nem kapcsolható, de a berakónő csak ismeri az életet, ha mondta, akkor valakit büntetni kellene, morfondírozik majd a Didergő Király. De hát Vandát? Épp Vandát? Dehogyis bántaná meg ő két gyönyörű fia anyját! Tudja, a munka rettenetes, két bolond kis kö­ lyök égeti, akár a láng. S, hogy nem ezt ííígérte! Nem ezt ígérte ő, tudja keményen, dehát mit lehet tenni, öt év még nem egy élet, a változásnak most kell, kellene bekövet­ keznie... De nyomorultak lettek egy kicsit, mintha beágyazódott volna gyöngyük sok csúf nap ölébe... Gyöngy az idő, poroszkál. A poroszkálás is gyöngy, s a gyöngy hajnali pálinkától gyöngy dallamok jutnak eszébe, mosolyogva du­ dorász. Lépteit, könnyű, bandukoló lépteit ritmushoz igazítja. Gyöngy a lenge szél is, a felfelé kúszó nap is. Szereti nyári sétáit, ingébe kapaszkodik a szél, megmosdatja, megtisztítja az éjszaka porától, kedvetlen és gyakori szűzességétől. Korai az idő, tövig húzott fékkel halad, mint a kocsisok, ha sze­ net szállítanak lefelé, bikanagy muraközi lovakon. A lány még szűri a tejet. Néhány perc, talán még tíz is, mire eléri a Lókos fölött átlépő semmi kis vasúti hidat. Ott nem szívesen vár a Didergő Király. Ott jobbra a szarkafészkes fűz, ott a szétszórt kagylók. Egyedül meg­ látja, megnézi, megforgatja, megsiratja. Inkább itt ül le és marad gyönyörködve.., Kicsi! Kicsi! Kicsi! mondogatja a Didergő K irály halk hangok­ kal, érzéssel teli, melyek úgy ülhettek a kicsi lány markában, oly szívet melengetőn, mint a néhány napos, puha, pici csirkék, s hang­ juk: csvi, csvy, cshy — , barátságot költ a hallgatóban. Ó, hát mi másra való vón a rózsa, ha nem illatismerő orr issza áradatát. Ezzel, mint majd később kiderül, semmi rosszat, rémítőt nem mondott a Dideregő Király, hacsak a sóhaj nem rejti: Márton ho­ gyan bonti szét ezernyi ízedet kisvirág? A hajnali nedves fűben fetrengve elégedettségünkben: mulatunk Kárász Marcin, a nagykezű, fekete vasutason —, vajszínű Zsigáját mossa. Szombat lévén szerelméhez (Joó Katalin) igyekszik reggeli után. De mi látjuk Joó Katalint, száz méter és eléri a semmi kis hidat, megcsókolja a Didergő Királyt ma reggel is. De azért nézzük az áttételt: Vasutas vasúton! Úgy teszünk, mintha elfeledkeznénk róla, mifélék voltunk húsz­ évesen. Hogy szó, de miféle szó, kérem, a szerelem. Fejünkbe áll vén grafikusbarátunk bánata: „M i már csak totyogunk, H istori! K o l­ duljuk a szerelmet, barátom! Húsz alatt! K i tárgyal velünk húsz alatt?” Tulajdonképpen nem tévedett sokat. Mi, a szerelmet kiszol­ gáltak, már nehezen tévedünk, de éveink múlnak... Ezt is arattuk. A hajnal nagy segítség, az ember ne számolja el magát. A z a megereszkedett bőr! Karikás szemek! Nézzük korábbi áttételünket: VASÚTON, s VA SU TA S ; Joó K a ­ talin ballag a vasúton, melyet fűzek kísérnek. Puha, kellemes fű. A fű tehát kellemes és puha, ha harmatos is. 15 �Ez nem munkahely! Ez nem berakónő betanítása! Pipacsokkal teli rét. Sarjúval. Néhány hangyaboly, távol vakondtúrások, amott traktor vesztet­ te sárkoloncok megkeményedve, gömbölyűen az esőtől. Kévánás a Didergő Király dús szemöldöke alatt. Dús ölében. A kislány — Joó Katalin — ott ül nagy baja buja fűve köze­ pén. Ha tudná, ha látná (szép törvényem — H.) mit rejt a pipacs, mit a kankalin, amott néhány korai búzavirág: kevesebbet moso­ lyogna. Kezét maga kezében tartaná, melle nem érintené a Didergő Királyét, a Didergő K irály kőkemény férfimellét, mely „ízeket, illa­ tokat” ismerő. Szárnyat épít bölcs szavakból. Hantot szűzi vérnek, búcsúzó balladát, aranyágat, violát. Joó * Katalinnak örömöt, csodát. Dalok, játszik, szárnyal, ha a csapat látná, tanulhatna csodál­ kozva. Maga ropja, reklám nélkül. Rég v ítt kardja, a rozsda néhol megfogta, megmarta, nem bízott élében, de már fénylik, villog. Fénybe tartja, hadd lásson, hadd járja át a napot szikrája. A Kicsi szép. Persze szép. Hogy került volna csúf szűz a Di­ dergő Király mellé! Szeme hegyi kút, amikor még nem járják át növények. A jka virág. Sudár testét szélvihar meg nem lengeti, le­ velét nem szaggatja... III. Még nedves cipője orra, térde zöld, amikor megérkezik és fe l­ áll a dombra, kiveszi kezét zsebéből, elsimítja arcát a bosszúságot, felk iált: — Jó reggelt, urak! — Szevasz, király! — zúg a csarnok a domb körül, a gépek hang­ ja törpén zugba húzódik. Ma is, mint minden reggel, megborzongatja a köszöntés tüze a Didergő Királyt. Végigszánt hátán. Egy darabig nem szól, aztán va­ lahol egy füstölgő cigarettát lát meg, valamelyik festékes kézben, tizedmásodperc alatt elmúlik a meghatottság: — Gyalog! — kiált a segédmunkásra. — Ide, hozzám! A férfi finoman egymás mellé helyezi — vonalba — lábát. — K i mondta, hogy dohányozni lehet a munkaterületen? — harsog a Didergő Király. — Nem volt időm kimenni, k irály... — mondja a gyalog, szét_ tárja karját. — A z embernek ki kell bírnia azt az időt, míg nem engedhet a szenvedélynek, fiú! Te nem így gondolod? Kihez vagy beosztva? — Mindenki dohányzik munka közben, király. Mindenki, csak te nem tudod. — Miért, fiú? Miért? Hát föl akarjátok gyújtani a csarnokot? Leül a székébe: Asszentségit! Ezt nem várta, azért ez mégis disznóság. Kurvák! Röpgyűlés, röpgyűlés, röpgy... Most? Most! Rögtön! — Fiúk, nem tart soká, azt akarom, csak három percet álljon a gép. A mérgemet hirtelen lenyeltem, megoldást keresünk. De azt szeretném, ha megjegyeznétek, disznóság szándékosan ellenemre dolgozni, számtalanszor kértem a csapatot, hogy ne dohányozzék idebent. De, hogy a kérés nem ért célt, és a megszokás lényegesen nagyobb hatalom bármi másnál, nem is reménykedem benne, hogy ezután megálljátok. Tehát, ha nincs nagyfőnök, nincs közelben a P lé­ bános Úr, rágyújthattok. Csikkeket persze eltüntetni: viszont a csa­ pat tizenhat tagja a mai napon megalakítja az üzem önkéntes tűz­ oltócsapatát. Ezzel tartozunk a tűz lehetőségének, ti ennyivel tar­ toztok nekem. Becsaptatok, becsaptatok, fiú k ... Ez szomorú. Ja és mit szóltok hozzá, ha megnyerjük az őszi járási tűzoltóversenyt? — Nyerjük! N y e rj...! Nyer! — Oké, urak! Heti két edzés. Én leszek a főtűzoltó... Képessége, tehetsége, vezetési készsége... kong fejében a kis­ harang, játsza századszor a Plébános Ú r szavait, mellyel levette lá­ báról, mellyel ő láblevéve levette saját magát remek masinájáról, aztán megsiratta. Tehetsége, vezetési készsége, remek szeme, kiállása, hibákra rápillantó! Ilyen embert nem engedhetek puszta gépmun­ kásként tevékenykedni, soha nem bocsátanárn meg magamnak, ha nem kísérleteznénk, nem tennénk vezetési kísérletet. Hetekbe került, míg kemény munkával mindenkit elmart gé­ péről. Egyedül maradva, úgy bánt vele, mint a kisfiával, testvéré­ vel, minden óhaját figyelte, minden kívánságát azonnal teljesítette. És a gép neki szolgált. Reggel pöccent. Nem vadultak rajta inasok, sem pénzvadász kismesterek, akik csak hajtják a gépet, hogy a norma fölött álljanak meg, nem törődve vele, hol sír a gép, miért nyöszörög. A jó berakónő fél siker. Jól idomított nőszemély többet ér hat darab közepes kollégánál, bármilyen jó kocsmacimborák is. Vénasszonyból igazi, szája íze sze­ rinti nőt fabrikálni lehetetlenség. Fiatalhoz meg nagy türelem kell. A gyereknevelés nem erőssége, de nem volt választása. Nőt betörni pont úgy kell, ahogy gépet szoktat tisztességre az ember. Kemény kézzel lepucoválni a sallangot, fölösleget, csak és csak! Magunk ellen is! Ha kell, durva hanggal, alkalmanként egy seggberúgás se árt meg. Ugyanígy a dicséret, mely gyereklánynál annyit tesz, mint az egészen friss fiatalasszony tizedik ebédjének jóízű falatozása. Látni kell benne a szívet. Mosolyogni kell. Okos, 16 félreérthetetlen mozdulattal fejtetőt simogatni. Netán játékosan há­ tat döngetni. A z egy ember kedvéért, ha látható alkatában a jó be­ rakónő lehetősége, érdemes változtatni az esetleg más alkalommal már bevált módszereken: ezt mindenki maga tudja, mindenki m a­ ga birtokát építi. A melegért amit lehet, meg kell tenni, hiszen egymás mellett dolgoznak majd, munkatársakká válnak, többet lesznek együtt, mint házastársukkal, szeretőjükkel. Minden napon arra vannak ítélve, ha tetszik, ha nem: elviseljék egymást, s a nyolc órát. Í gy tehát: — Nem ugatunk a berakónővel, kicsi fiú! Ő keresi a pénzünket! Nem ­ igaz? — Nem ugatunk a gépmesterrel, nagylány! Ő a pénzünket ke­ resi, nemigaz? Szentencia csapatunk számára. És az uszálynak. — Dudá! Dudá! Dududá! — ezt mondjuk a Plébános Ú rnak, természetes kedvességgel, okos nyugalommal, még akkor is, ha os­ tobán döccen rég tiszta munkafolyamunk közepébe. Ha bajt kever­ ne, vezetőnk, aki barátunk: el fogja intézni! A ki velünk van! — Dógozni, fiúk! Dógozni! Lányokkal vigyázni! H a jjj! Hesss! A csapat induláskor még vigyorodik. Lehet, kérjük tiszteletvel, hogy ma sem sikerült megcsípni Joó Katalint királyunknak? Abbija meglehet. De nézzük csak a térgyit, könyökit! Ott más mutatja ma­ gát, de „lehet, hogy nem volt szerencsés a megcsípettetés? Kérjük tiszteletvei” ! — Hogy lesz? — ordít a szélrózsával induló csapat hátára. Ritmikájuk, sarkuk, szemük egy koreográfiával kiosztott: ezzel fordulnak: — Megnyerjük, király! — Hogyan!? — Száz lépéssel, király! — Mert?! — Szeretünk téged, te vagy a legjobb! Letörlik a vigyor félelmét. Rohadó banda, ahol kinevetnek... A z új lány nem szeret mosakodni, munkaruhája méterekről nyil­ vánvaló illatokkal fertőzi a gép tiszta olaj- és kellemes festékszagú levegőjét: akinek a vére nyomdász, annak a nyomdafesték szaga nyugtató, békítő, mint erdésznek virágzáskor az akácé! Először pél­ dául, szolid üzenettel figyelmeztetjük. Nem lehet rosszabb, mintha az első napokon örök időkre szóló sértéssel terheljük kapcsolatunkat. A Didergő Király praxisában néhányszor előfordult már, de még ma is pironkodik, ha szeme elé kerül a szemrehányó nézés, örökös gyűlölet. „Hiszen, az okosabb én vagyok! Nékem kell tudni a kö­ vetkező lépcső f elméreteit!” Több oknál fogva szükségeltetik az említett figyelmesség. 1. Ahonnan a lány gépre került, a levegő egyéb telítettsége m i­ att nemhogy zavaró nem volt a munkaruha bűze, hanem nem is érezte meg senki. (Ism erve Eridanus üzemeit — bizonyíték nélkül fo ­ gadunk a Didergő Király szavára! H.) És miért nem veszi észre még mindig, amikor meg kellene már éreznie? A beidegződés! Emlékezzünk arra az időre, amikor albérletünket csak a szeretőnk tette rendbe, zokninkat szeretőnk mosta, és ha három napig nem nézett felénk: a zokninkat bevágtuk az ágy alá lefekvés előtt. Most: asszonyunk van. Mondjuk néhány hete, hónapja. Lakásunk van, kék csempés fürdőszoba, de a mozdulatunk egyszerűsége nem változott: nézzük a Híradót, várjuk a forduló összefoglalóját: besederjük lapo­ san a zoknit. Nem is vesszük észre. Innen indulva megértjük a lányt, figyelmesek vagyunk, figyel­ meseknek kell lennünk. Mint asszonyunk a tízszeri figyelmeztetéssel, legalább!, mi is igyekszünk türelmünkkel változtatni áldatlan hely­ zetünkön! A figyelmesség és türelem dicsérete: minden nyugalomban át­ adott tudásunk rózsásan gyümölcsözik. Ha a lány fél, mondataink magva helyett arra koncentrál, mikor kezdünk üvölteni: tíz mise elhangzása után is csak ott tart, vagy még ott sem, mint gépre ke­ rülése előtt. Erre fölösleges példát keríteni. Hihető a türelem gyö­ nyörű gyümölcse. Ha nem így lenne, a nép nem szabott volna mon­ dást rá: A türelem rózsát terem ! „M i türelmünk, mi rózsája...” Látjuk a Didergő Királyt. A gond el nem kerülheti. Mert fe ­ jén megállt: mi lépünk néhányat. Szívünkbe zárva visszük a félel­ met: Ha leveti a pályakezdést, hogy veti le a hatalmat, a megdön­ tött rekordok emlékét!? Rettenetes érzéseink valának a pályakezdésről: idegen göncök idegen fénye! Tükörbe pillantunk: ingünk Jegenyéé; mellünk bolyha Renáé; láncunk asszonyunké, többszöri felszólítás ellenére. De a szúnyog­ csípés ádámcsutkánk alatt — az asztán emmink! A Lókos igaz tü­ kör. Hazugság messze kerüli. Mi másképp kurziválunk — Megengedünk magunknak egy-egy hangzatos betűt is — Szedő úr ugyan szentségel : „Klaviatúrába rekkenjen ujja véknya!” és „A cseresznyét persze otthon felejtette a Historikás úr, ha jól látom !” Ezzel a Karcsika fogadott bennünket, sajnáltuk a dolgot, de tanul­ ságos példa... IV. Későn ugyan, de beszélünk nyomdánk nyelvezetéről. Csodálatos Üzemünknek — bárha egyéb munkahelyet felülete­ sen ismerünk csupán — speciálisan fejlett nyelve támadt, alakult, mely nyelvnek közelébe se kerülhet, mondjuk, egy szerelőműhelyé. �— Ha puszta jelzés a vélemény: brummogás, nyöszörgés, vagy egy korty pálinka hideg pillantás kíséretében: a teljes mondatot vala­ mennyi összetevőjével érti az öreg nyomdász... Statuáljunk példát Kanász főnyomdász úr kollekciójából, a könnyebb megértés kedvéért. Tehát, Kanász úr egy napon háromszor elmondja a következő mondatot: Egy darab, szólt az arab. Először déli tizenkettő előtt három perccel: egydarabszóltazarab. Ott állnak négyen a pöcfociasztal körül, s a mondat a sörmeccs első gólját jelenti. S mert a szünet és a verzál leesik ebben a helyzet­ ben, bárki pontosan így értelmezi: Kanász urat asszonya a legutolsó krajcárról is elszámoltatja, neki nagyon fontos megnyernie a sör­ meccset, ha veszít, kölcsön kell kérnie. Nincs a mondat közt levegő­ vétel, mert a szuszogás, különösen az elégedett szuszogás figyelmet von el (vonna el) az ellenakció szemmel és rátartással hárító pilla­ nataiból. A MÁSODIK, a Hétfői Konferenciát követő Termelési Értekez­ leten hangzik el, ahol az események nem követik ritmikájukkal a szív játékos, a lélek követelő tempóját. Í gy dörmög Kanász úr: Egy darab — ― ― szólt az arab! A negyedéves terv teljesítését elmuuulasztató akadályok ecsete­ lése közben három hosszú, lélekemelő szippantás nyomdánk levegő­ jéből, közben megsimítja szakállát, mosolyog, de nem marad ki semmi. Nem marad ki semmi a világon, amit ne tudna Kanász úr, és amit ne tudna mellette a nyomdász urak serege. N em kap gólt! Ugyan! K i lőné? S ha lőné, ki adná meg? Kanász úr mindent tud nyomdánkról, sokkal többet, mint a Hétfői Konferencia résztvevői, egyetemben: Plébános Úr, Üzemi Négyszög, valamint a Vezér. Azért ne essünk át a ló túlsó felére. A három könnyed, hosszas szippantás azért nem százhárom, mert jó, ha az ember figyel, ha megtámadnák, vállból kontrázhasson. Bár a beszéd — kár — nem több BESZÉDnél. Í gy, a kontra se több KO NTRÁ-nál. A javaslatok, tervek, bár­ mily okosak levének, az imént rajzolt B.-nek, vagy K.-nak tűnnek. S az eredmény: 0. Í gy is, úgy is, amúgy is. „Terveink igazolják fejlesztési programunkat, elért eredménye­ inket, az építő szándékú, kemény kritikák szívünkhöz szólanak!” Végül is, mit jelent a szünet a mondatban : NYÖGJÉTEK M Á R KI, HOGY A Z IDÉN SE LESZ NYERESÉG!” A harmadik verzió: Illetlenség volna, ha elfeledkeznénk egy mindezeknél lazább lehetőségről, melyet mindannyian i smerünk: J Á T É K K Ö ZB E N A Z EM BER M OND, A M IT A K A R ! A MUNKA D Ö N T! V. — Am i a Zöldéknek harminchat, nékünk hatvanhat! — Jó. Ez remek! — mondja a Didergő K irály elégedetten. — Am i a tavali jó, Vereséké, a százas, nékünk százhatvanhat! — Ez a legtöbb!? — A legnagyobb! Éljen a király! — Éljen a királyunk! — zúgja a kar, dübörgő eridanusi part fekete viharban. Becsukja a nyilvántartások tömbjét. A megengedett dohányzás­ sal nyerünk három százalékot, m inim a! És megnyerjük a járási ver­ senyt! Minima! Kérem, kérem, kérem, mondogatja a kisharang újra. Én érzem kényelmetlenül magam! Hát nem érti? Segíteni akarom lehetőségei kihasználásában! Igazán hálás vagyok, de szívesebben maradok, ha már ennyit küzdöttem vele, míg olyan lett, am ilyen... mondta a Didergő Király a Plébános Úrnak. Kedves, mosolygós volt az arca, orra mellett futó két ránc még mókázott is, bizonyítandó kedvességét, de egy füst alatt elhatározásának karakánságát. A Plébános Úr úgy tett, mintha elismerte volna jogát a vá ­ lasztáshoz és szintén mosolyogva, de szendén, mint az öreg papok, ha bizonyíthatatlanra kérnek tőlük bizonyítékot — elhagyta a Di­ dergő Király gépét, a Didergő K irály csarnokát, fitymáló és brüm­ mögő nézések közepette; nem örvendhetett közimádatnak. Bár köz­ imádatnak örvendett. , A Didergő K irály Plébános Úr távoztával felmászott szeretett gépének legeslegtetejére, feje fölött ernyőnyi kartont szétnyitván, nyújtott, hosszú karjaival úgy formálván, hogy nagy testének súlya légellenállásba vesszen, rettenetes csatakiáltással festékes, olajos, mondhatni, bőven mocskos betonplacc felé vette irányát. Lazán le­ érkezvén fülének oly kedves hangján csattogó Brillantja mellé, megcsókolván a lány feje búbját, aztán nózija hegyét, erős álla me­ redélyét, mely erőszakos alkatot engedett sejtetni, közben a lány ne­ vetett, ó! hogyne is nevetne, már elfeledve a betanulás gyötrelme, már szeretet lopódzott szívébe, a Didergő K irály irányulatába, kü­ lönösképp fizetésnapokon, hála is, nem csak szeretet, melegség s egyéb. És a nevetés, míg megtörtént, szájszag karcolta a Didergő K irály orrát, nem istentelen, de nem is elviselhető — kedvét nem rongálta, boldogságát nem érhette nyert csata után. Megsimította kedves gépét újfent néhányszor, hallgatván dübör­ gését, úgy érezte: Így van értelme az életnek! A z ember megvédi har­ ca eredményeit! Munkája gyümölcsét, rubintját, aranyát... Bordája mögött szerelem ropta: maga szerelme, maga bordája, lelke, maga öröme, öröme, öröme... Hatvanhat mozdulattal igazította be a következő munkát száz­ hatvanhat helyett: óriási cafffrangokkal kezén, lágy rövidítések, így: gyhyíí, gyí, gyhyaaááóó... Már járatta a gépet, nem mosta meg rendesen bíbor után, vörös következett az Egyesült Izzónak, és ha így van, marhaság mosni, időveszteség. Még nem já rt le a selejt, de a lemez belőve, a festék száraz-járatban lassacskán beáll, küldönc érkezik, a Didergő Királyt fölrendelik az emeletre! Balérzetek kerülgetik! A Plébános Úr nem várta meg: csak a levél, pecséttel, aláírással, szép borítékban: Mt. 35. § (1). A dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. — Harcolj! — mondta huszárosan a küldönc, amikor felállva egy székre, válla fölött olvasva végére ért ő is a soroknak. — Fúj bele a seggembe, bikmag! — mondta a Didergő Király, és biggyesztett. — Egy falatra megeszlek benneteket! Csak nézd, micsu­ da bál kerül ebből! VI. A Didergő K irály döntögette a rekordokat. Amatőr síző a kapukat. Csattantak, puffantak, fügyöltek, ahogy utolsó szalmaszálként beléjük kapaszkodott a szél. De már nincs segítség, sehol nincs segítség. A z ­ tán dörögtek, mint a szélvész kara aranyat érő májusi esőt megelőzve, és mint később is: lemaradva. Most ugyan már sehol májusi eső, így csak porban puffanhatnak, porban porolhatnak a rekordok, melyeket dörögve döntöget a Didergő Király. Kemény, inas munkáskézzel. Vérhólyagok és vízhólyagok dics­ telen nyoma ujjak tövén lapulva. Ezért félig csukott tenyérrel nyújt kezet, ott, az utolsó pillanatban nyitja, amikor a másik tenyér már várja, már kitárva, szem a szembe: keményen, férfiasan, puhán, nőiesen, kedvesen, bájologva. Akárhogyan. Itt, ebben a pillanatban már sehol szemek, hólyagok, egyéb férfiasság: a Didergő K irály mellén sze­ lídíti a legújabb gratulációt, lazán combjára engedi, hadd csorogjon sarka alá. Gratulációból nem „tőt” a csapat a Dimrov téren. Abból jutott eddig is bővibe. Asztalnál az Üzemi Négyszög, az Ellenőrkisasszony, háborújával a Didergő Király. A mozdulat, hogy fölpattan, benne lapul a c m b ­ jában, de még nem tesz semmit. — mondja a Plébános Úr. — ........ az Ellenőrkisasszony. — Itt! Itt ne tovább! Ne lépje túl! — kiált a Didergő Király. — Angyalom, maga vóna! — fényes, faragott klisé, mint bármilyen rang, kapcsolatban, kapcsolaton kívül: Didergő K irály szájából szépen csil­ log, nem karcos, nem bántó. — Maga majd megítéli? Angyalom! És maga Plébános Ú r, mellém állít valakit, aki nem tudja, mennyi négy ciceró? Hogy az nem négy hüvelyk?! Mulat a Didergő Király. Nem érzi át a helyzet komikáját, nem látja, hogy itt egyetlen fontos dolog van készülőben: elhúzni az időt, mert a Vezér nem utaltatta ki a pénzt a csapatnak. A por elülőben, a rekord, mely eldőlt, már betemetődőben, az asztalt hamu lepi, mint a hó, s a Didergő K irály azt hiszi a REKORD szele kivetette — könnyeden, félvállról — a félig és félig se szívott cigarettákat a mértani pontossággal elhelyezett tárakból: ellent a nyer­ géből. Minden hiába: Plébános Úr csikkről gyújt rá. A z Özvegy halovány gúnnyal szemrevételezi a zavart Plébános Ú r ajakán, ujjain, halántéktájon a horpadást, mert „ebből a kurva ci­ garettából megint nem jön füst!” mondatot ismerve nem néznek már rá. A Didergő Király keményen ülhet: állnak figurái. Tudja, nincs dal, mellyel táncra perdíthetnék ellenére őket. Királya: büszkén. K irály­ nője: gőgösen. És ott a bástyák: szolgálatkészen, bármikor vérüket ontva a szár­ nyak oltalmáért. Mindenki mögötte áll, az egész rend karakánsága: első lépcső, mindig és mindenkor első lépcső. A haza védelménél nincs fontosabb! jelentette ki a Didergő K i­ rály a legutóbbi Birodalmi Gyűlésen, amikor hírét vette bizonyos torzsalkodássorozatnak: először a futók, aztán a gyalogok között, ké­ sőbb belekapcsolódtak a lovak, aztán az egész bagázs egymás ellen, mindenkinek volt rossz szava a másikra, tudták a gyenge, veszteség­ gel zárult áldozati játék valamennyi hibáját. Elég! csapott asztalra a Didergő K irály akkor, azon a Birodalmi Gyűlésen. Ne legyetek ostobák, barátaim! — ezt is gyakran használ­ ta. A barátaim kimondva többet jelent, mint a szó maga: szépen,szív­ hez szóló B-jével, morgó, de nem ellenséges A-jával, könnyed, alig kiejtett, félig-meddig raccsoló R-jével, és a nyelvterületet figyelembe vevő, nem pontos, de nyilvánvalóan é rezhető palóc lejtésű Á a szó közepén, és így tovább, lehűtésre kényszerítette a buzgó vérűeket, forrófejűeket. M iért bukott el a Nagy Római Birodalom? A belső széthúzó erő legyengítette, elsorvasztotta, mint az idő a homo sapiens farkát. Ha seggetekhez nyúltok, érezhetitek, nem a levegőbe beszélek, ott a maradék bizonyítékul. Miért zúgolódnak a futók? Miért háborognak a gyalogharcosok? És a pacikák? Szívemhez egyformán közel álltok! Nincs elvesztett csa­ ta! Mi ezt is megnyerjük! 17 �Itt felállt a dombra a Didergő K irály: K i volt az a merész, aki arcát ölti. Kék vagy zöld! mondja az Ellenőrkisasszony pillantására, terjeszteni bátorkodott egy elképzelt, és számomra lekicsinylő vi_ ki kell találni: K É K vagy ZÖLD, mert ez a Hétfői Konferencia koránt­ szont, mely köztem és a világos futó közt szövődött hír szerint?! Sze­ sem nyert pááárti, eltekintve néhány nyomorult pozícióelőnyszerző retném, barátaim, — itt ugyanaz a begyakorolt, céltudatos hangsor, sasszélépéstől. mint az imént — ha jelentkezik, nincs bántódás, megtorlás! Ritmust vált: keményen a Plébános Ú r homlokára támad. A rán­ cok nem keltenek részvétet benne, idegbeteg pislogás sem. A Didergő K irály huszárvágással főhelyre emelt egy bagatell, e l­ A Didergő Király szuszog. bagatellizált tiszta gondot, de most nem tehetett mást. Pénzről addig Káromkodik magában, rettenetesen, kackiásan, kifárasztja nyel­ nem beszélhetett, mig ki nem kényszerítette a Plébános Úr hét lakat­ vét, mert a csata lezajlásáig úriember modorában kénytelen társalogni. tal őrzött páncélszekrényéből, a következő Hétfői Konferencián. Idézzük fel az utolsó mondatot, mely három perce hangzott el az Nem jetlen tkezett az illető. Gyalog lehet, gondolta a Didergő K i­ Üzemi Négyszög vájt füle hallatára. (Ü. N.: Gazdasági vezető; M SZM P rály, olyan gyalog, aki kétszer állt fekete mezőn, mert elnéztem a helyi képviselet; SZB helyi képviselet; és egy nyuszi a K lSZ-kép­ kiírást, nem figyeltem eléggé. viselet.) Nem voltunk elég éberek, dalolta, fuvolázta ismeretlenül kemény A Plébános Úr emelkedett szólásra, hogy mély színekkel, laza önkritikáját: Nem voltunk elég éberek és megvárta, míg a szégyen ecsettel lefesse a Didergő K irály csapatának eredményeit, erényeit, átjárja valamennyi ízét, porcát, ekkor szemét lehunyta, szégyenkező megtett utat, elvégzett munkát, és azt a hihetetlen erőfeszítést, melyet pillantást keresett, valamint egy férfiököllel szétmorzsolásra váró fér­ csak az láthat, aki belülről érzi az Üzem ritmikáját — mindezt húsz fikönnycseppet férfiszeme férfiszarkalábának árkában. (Megható! N é­ perc alatt. hány hónap alatt így megtanulni az alapfogásokat! — H.) — Itt most ismertetésre nem kerülő gazdasági szempontok azon­ És újra felemelkedett a Didergő Király, erőt véve magán. Öklén ban megakadályozzák az Üzemi Négyszöget, abbeli tevékenységében, csillogott a férfigyöngy ezernyi morzsája, homlokán mélabú. Aztán hogy a kitűzött célprémium teljes összegét megszavazza a kétségtele­ végre, épp időben, még tartott a hullám tizenhat embere lelkében, po­ nül nagy eredményeket elért csoportnak... harakat, tálcákat megzendítve lecsapta öklét, esküdött imigyen: Í gé­ A Didergő K irály valami ilyet érzett szíve legmélyén, amikor nem rem tinéktek, barátaim, ettől a pillanattól kezdve olyan éber leszek, látta a borítékokat, hogy gyakorlatával megegyezőn kiossza emberei­ mint a vadászó fekete párduc, olyan hideg ellenségeinkkel szemben, nek. De nem hitt a szemének. Aztán, ahogy mellékkanyarokkal teltek mint a kélgyó, ígérem tinéktek, az éberségemet például állíthatjátok a percek, a forint meg épp csak szelet kapott, érzése haragjával egye_ eljövendő nemzedékek tanulásra áhítozó ifjonti szeme elé! Meghajtot­ nes arányban növekedésnek indult. ta fejét, leengedte öklét, és ott maradt állva, mintha már nemzedé­ kek sora térdepelne hangja hallatán. I t t tartunk most: A Didergő K irály káromkodik cefetül. Aztán: kilesett. Mégpedig észrevétlenül. Látta a lelkesen lángoló Tenyere izzad. tekinteteket, a bizodalmat hömpölyögve. Ekkor kitakarta a benne Szeme szikrát szór. rejlő keménységet: Bambaságában benne a hirtelen váltás. Fiúk, ha valaki ugatni mer rám, úgy ellátom a baját, hogy míg Homloka mögött félelem : M it mond az él, nyoma marad. Aki szemetet akar hordani, szóljon, aki nyakig a embereknek? szarban óhajt turkálni, úgyszintén, csak időben, mindig időben! V i­ lágos? Tizenhat: egy csapat. De tizennégy, sőt tizenkettő is egy csapat! Ebben a pillanatban nem köti semmi a székhez, felpattan, kirúgja Kérdezzétek börtönviselttől, melyik követ könnyebb szétverni! maga alól, hogy hatot bucskázik, arcába száguldó vértől kék a feje, Emberek! Eredményekkel bizonyíthatjuk egységünket! Nem en­ csíkos a homloka. gedhetünk a barbárok támadásainak! — Mit gondol, meddig hazudhatok az embereknek?! — üvölti. (Lazára vette a végét, jónak, hasznosnak találta a fordulatokat, A z Ellenőrkisasszony elfehéredik, lecsúszik a széken, melle asz­ hasonlatokat. — H.), talra omol. A z MSZMP-képviselet véknyában sarkantyú, húzná a csí­ kot lefelé a lépcsőn villámsebesen, kanyarokat szűken véve; az SZBTizenhatszor kettő összeverődő tenyér, százezer a helyiségben. képviselet mindenben igazat ad, miránk holnap nagy a szükség, és Éljen a király! Boldogságot a királynak, porba a rekordokkal! Zengett, holnap még tán nagyobb, nem veszíthetjük el tömegbázisunkat, és zúgott, harangszó sem hiányzott: csiling, csiling, kolomp, kolomp, így ha elveszítenénk vezetőink pártfogását, mivé lenne a világ?! Építő mondogatták a poharak, edények, egyebek. véleményünkkel odahatunk, ahol inognak a falak! A KISZ-képviselő Utoljára felemelkedett a Didergő K irály: homlokán lengedezett a nyuszinak rettenetesen fáj a foga, ki kellett volna húzatni már, ki fény, szétáradt a derű. kellett volna húzatni már, ki kellett volna húzatni már... valamennyi Mire való a sör, barátaim? odvas fogát, fogát, fogát, összes rohadó fogát, mert nem tud figyelni, Megigyuk! dörögték. nincs ereje figyelni, szegénynek. Arra koncentrál: a jobb kettesre. De És a pálinka? azért óvón megsimítja tekintetével a Didergő Királyt: Könnyű neked, Blankoljuk a sört eredmények örömébe! király! A szívem, ha akarod, a tiéd! Majd Május elsején megbeszéljük, És a munka? hej, a majálison! Elvégezzük! — Kérem ! De kérem, dekérem! — hebegi a Plébános Ú r székébe Hogyan?! nyomva. Száját tátsa, aki nézi! — Kérem ! De kérem, dekérem! — iscsorázgat az egyik képviselő. Hát a nők, mire valók? — Mennyi pénz van? — halkul keveset a Didergő Király, de még Megb... így is lökődik a hang egyik faltól a másikig, megnyugodni képtelen, H ejj! vágta el hatalmas hangon. hullámzik, akár a tenger árja, várható, hogy az asztal, akár egy sod­ Megcsípjük! ródó bárka, pamparamm, pamparamm... És a szüzek? — Ne mondja meg! Megnemondja! Hé! — kiált ki az Özvegynek. Megtanítsuk szerelemre! — Telefonálj le kedves az embereimnek. Miért mi? Lassan leereszt. Mert mi vagyunk a legjobbak, legügyesebbek, sarkunk alatt a Ablakban dohányzik. Nagyokat szí. Behorpad a homloka, ahogy világ! az imént a Plébános Úré. Most neki kell megmondania! Mi bizonyítja mindezt? — Mondja meg maga! Rekord porban! Rekord porban! Rekord porban! A z Ellenőrkisasszony pillantását most tengerkéknek, szerelmetes­ Hányszáz? nek találja. Borsódzik a háta. Ültetnivalól száraz szemeket. Kopog­ Százezer! Százezer! nak, potyognak a zengő csendben. Barátaim! kiáltotta a Didergő Király, arcán hagyva a fénylő masz_ Megállnak a szőnyeg szélén mind a tizenhatan. Olajosan, festé­ kot, szép szemet: Még egy bejelentéssel tartozom! Vártam volna vele, ha nem látom büszkeségeteket. Csöndesedjetek... kesen. Nézik a Didergő Királyt. Nincs kérdés tekintetükben, a „király” No, no, no, halljuk halljujukjuk... majd elintézi helyettük, ha valami „d ifi” kerekedett a viharban. — Kedves elvtársaim! — emelkedik fel a Plébános Ú r. — Kedves A következő fél év új munkaterületen köszönt reánk, vörösen, mint a hajnal. Kollégáim ! — Helyesbít gyorsan. — Azzal kell kezdenem, hogy üze­ Miaz, miaz, holmiaz???? münknek, sőt vállalatunknak sincs még egy ilyen nagy munkabírású, Betét. Betét, kedves barátaim. Itt aztán megmutathatjuk, mire va ­ nagy megbízhatóságú szocialista brigádja... gyunk képesek! Ne szálljék el a lomb kedvetekről, ne sirassátok ezt, — Tényeket — jegyzi meg halkan a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — eldöntött dominósor kopog az amit most elhagyunk, folytassák az amatőrök, amit mi az úttörők út­ törői megnyitottunk számukra. Mi legyünk büszkék eredményeinkre, asztalok körül. — Tényeket, tényeket... — A z utóbbi hónapokban komoly anyagi befektetéssel új területe_ ne engedjük lankadni erőnket, holnap szükség lésen rá! ket szereztünk vállalatunk gazdasági felfutásának érdekében, mint Utasítás, kurva utasítás... kur... Nem utasítás, barátaim! Ne legyen félreértés szívetekben. Én nem önök is láthatták, gépeket vásároltunk, eddig veszteséges területeket módosított szervezéssel, új vezetéssel nyereségessé... vállaltam el! Ú gy léptem ki a Hétfői Konferenciáról, hogy megbeszé­ lem a csoporttal, mert nélkülük egy lépést sem tehetek. — Tényeket — jegyzi meg a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — morogják a fiúk, a. hang ka­ Ígymás, ezmás, ezigen... nyarog a képviseletek széke körül, a pillantások nem kevésbé: Ha ti Nékünk ott kell állnunk, ahol legnagyobb a rés, ahol legvastagabb itt, a norma hol? Viszontpillantások bele a csapatba: Nyugodjatok meg, sugárban árad bé a sós tengervíz! Ezt a léket betömni a mi felada­ minden a legjobb úton halad, felépítjük szép hazánkat, dicső Magyar_ tunk! Nem! Kötelességünk! Itt lehalkult a Didergő Király hangja. országot... A kanyargók: Üljetek szépen, hozunk seggecskétek alá pár. Nem volt rossz, gondolta. Nem lehetett kihagyni ezt a pillanatot, nát, hüm? ki kellett lépni a porondra. Ha néhány napot várok, ki tudja... Válluk összeér. Csípejük is. Ők tizenhatan: kemény, olajos fatörzs. Benne az orrában az Ellenőrkisasszony szaga, hiába prüszköl a Di­ A Plébános Urat elérte a kétely. Már nem biztos a tényekben. M eg­ dergő Király. Hagyja áramolni, szabadon hagyja áramolni: közben oldást keres. megméri, átszámolja méreteit: fönt, lent, s a közbülsőket. Most szebbik 18 �— Tehát a tényeket, ha csak ezt kívánják. Pedig a jól elvégzett munka az anyagi honorálás mellett megérdemel néhány dicsérő szót, de ha nem akarják meghallgatni, legyen. Kollégák! Tiszta szívemből köszöntöm önöket a pontos, remek, hihetetlen rendszeretettel teljesí­ tett vállalásaik utolsó fázisa előtt. Már csak egyetlen dolog van hátra. A z Ellenőrkisasszony végignézi, jelenti a Központnak, hogy a kitűzött munkáért járó összeget a héten megkaphassák! A Didergő K irály elégedetten mosolyog, szeretné végigkocogtatni csapata valamennyi kobakját: Hát kell ide beszéd?! Látszik ez a mosoly, és a Plébános Ú r búcsúzóul megjegyzi: — És engedjék meg, hogy itt önök előtt gratuláljak remek, am­ biciózus, nagy tehetségű vezetőjükhöz, aki a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el a fejét... A Didergő K irály belebrummog a markába. A fiúk látják, ők is belebrummognak markukba, mosolyogva. Megdöngetnék a Didergő K i­ rály hátát, vállát, de messze áll, a szőnyegen belül... — Szeretettel várjuk az Ellenőrkisasszonyt, kezitcsókolom, kezit­ csókolom... Majd a király, nem lehetnek itt bajok, van nékünk bizodalmunk, brummogva, mosolyogva távoznak, lengő olajszag, izzadtságszag, ro­ hadó tornacipők szaga marad utánuk, és hosszasan a brummogás, melyben a Didergő K irály felfedezte a hajóvontatók dalát, visszhan­ gozva Eridanus fenyőerdői, Eridanus sziklás ormai ajándékaként, és gyönyörűszépen. — Nyissunk ablakot, kérem — mondja a Plébános Úr, megtörölve homlokát. Igazán büdös van a helyiségben, de ő még bele is fáradt. — Tőtünk? — érdeklődik kedvesen mosolyogva a csapat: a Di­ dergő K irály felvette-e a minden rekordot megdöntött br. vez.-nek járó aranydukátot. — Tőtünk, persze. A Dimrov tér megteszi? — Tőtünk, tőtünk, tőtünk! — örvend a csapat. A fiúk feketék, mint az ördögök. A király a dombon, most újra elégedett: idejövet látta, drága Brillantja újfent összetörve. Kisbá­ rány, mondd mit arattál? teszi fel a kérdést az emeleten levő Plébános Úrnak. Lehetünk életünkben még egyszer művezetők? Valószínűtlen! És rendes munkások, aki felelősséggel tartozik a többiért is? Ez is. Soha nem voltunk rendes munkások. Kedves, csattogó Brillantunkon, ne­ vetve olajos, festékes kezünkön: imádtuk az érzést, hogy már csak néhány hónapunk van hátra. Most meg néha azt álmodjuk: tizenöt mozdulattal beigazítunk, még nem használtuk el a belövést, melyet remek lányunk bekészített: Brillantunk futó! Átlépünk szerencsétlen Endréhez a szomszéd Brillantra, vigyor­ gunk, hogy kínlódik szegény. Onnan átlépünk a szomszéd-szomszéd Brillantra. Gyönyörködünk Fecó úr egyszerű, csodálatosan célszerű mozdulataiban: ezt szerettük volna mindig, ellesni kezéből. Nehéz a rossz természet. Nagy teher... álmunk aztán elpattan szemünkből, akár vihar előtti vízben a buborék. Vízverte vízbuborék. A lányt, akivel annyit bajlódtunk: néha látjuk. Nem ismer meg bennünket. Nem tehetünk egyebet: mosolygunk keserűen. Nő lett a kislányból, igazi nő. Majd gyereket szül, és elfelejti első mesterét, arcun kkiesik kosarából. A z évek meg telnek visszafoghatatlanul. Szép melle az első gyerek után megereszkedik, tartását már csak fejünkben őrizzük... Ezt arattuk. M atyikó Sebestyén József Heg y község i to r Dr. Vajkai Aurélnak Fölakasztottuk-e mind a szobrokat?! Kinőhet-e újból lábuk és kezük? Süllyedő nyomok közt föllobogózva, söröskupakcsörgő torzó tekintetük! Szőlők, e nyitott temetőben algákkal teli lélegző kövek, ereim-zablája üres akvadukt, nyílözönébe tarlott göm b-fejek. . . Erdők hulladék kátránypapírja: esett vadak, abroncsos-fejfák— tőke-vágító csikorgó tenyérbe: fejsze éle! Uram , — a gyertyák! Gyökerek szétlőtt kerítésein cefreszagú medáliák — karókra ölt madárijesztő szerelem-fércek; sáncok, csont-gúlák! Rovancsra járnak — hány ezer éve? Dögcédulák, feslő könyv-gerincek, Rom-szerek. . . rokkan a kockás virradat: tuskón a kódex! Vasak a földben, de izmuk él! Nézem : a baglyok! Varieté-vázú járom alatt bábnyakláncos sirályrikkancsok! Fürdesz hajnali hírekben; örvény-kerékben lóként, aktaként, pannón térképpel platánok közt lépdelsz. . . Szilfák dér-fonatán hízó-idő, talpam alatt szétvert falak — piócák fekete serege! V II. Koszorút fon a Didergő K irály; „Lovat, szamarat, kecskét veszek, húzzátok szekerem!” — fűből, virágból. Ügyesek az ujjai, gyorsak. Bár rég tanulta, a mozdulatok belenőttek kezébe, van, amit nem felejt a Didergő Király. Hagyományos koszorút fon. Leányélettől búcsúzó leányok szép homlokára, sűrű hajára fejéket. Térdepelnek, amikor a színes, dalos fonatot elhelyezi: rezzenetlen arccal, a pillanathoz illő méltósággal. Borzonganak. A Didergő K irály elkönyveli, mint első bizonyítható eredményt. A borzongás profinak is nehéz, tudja ő ezt. A profiban is van érzés, tud_ ja, mi a szent. Mi a szentség. Nem meri felölteni, míg minden kötél el nem szakad. Megrázza fejét a Didergő K irály: nehogy elvetéljen a borzongás, asszonyát megkéri: Most, csak most az egyszer légy szíííves! Aztán megtörténik. Kezében tartja a fonattal Máriáéhoz hasonlatossá tett arcot. Nem keres hibát, repedést. Ajkat. Megleli. Nyújt a percen. Csodálatosnak találja. (Csodálatosnak találja... — H.) Feltámad a szél, csilingelnek a virágfejek, papsajtgömbök. Har­ sány ez a csengőszó, figyelmeztető: indulni kell. Még énekelnek a pacsirták, de a nap lemenőben, hosszú árnyékok fekszenek, készen az álomra. Házunk felé poroszkálunk, látjuk a Didergő Királyt, s közben e l­ játszogatunk a kérdéssel: Barátnőnket ágyban hagynánk-é ködös haj­ nali séta kedvéért, ha lenne? A zt hisszük, igen. Hiszen olyan ritka már, ha csak kedvünkre teszünk. Magunk hatalmas, óriási kedvére. Értünk már nem történnek dolgok, csak harc él, melyben részeltetünk. A lejtőn még utoljára elcsúszunk: rossz cipőt húztunk! Egy zsombék farcsontunkon keresztül figyelmeztet: ha így, ha úgy, de haladunk. Á g a k ‚ csontok között Akácos álé vágtat tüdőmbe, pandalló mezőn ívó gyermekkorom — jégvesztén hóember-tüsszög s leír a tavasz a nyájas Napon. H A L É R T akvárium ba: micsoda út? R á n g u n k !... Beton-réteken von harácsot: Sióköldökzsinórom — Európa döngeti szívem, hullámok sebén a rácsot. Mennybéli öltönyöm házon, ólakon — bennszülött mosoly köröz poháron, hurrázó szájak rajtam, jóllakón. Kányák fekete kesztyűi a fákon! 19 �G u lyá s M ihály H áború volt... — Elment az eszük?! Ezt nem tehetik a jószágommal! A z asszony elállta az istállóajtót, keresztibe téve kezét, erősen markolta az ajtófélfát. A két katonaló felütötte fejét, mert. oda­ bentről nyerítés hallatszott, leplezetlen örömféle. A meghajszolt kincstári igavonók annyira fáradtak voltak, nem feleltek, orrl ikaik párát lövelltek; szemlátomást vacogtak a decemberi hidegtől. A kocsis közönyösen bámult maga elé, csak akkor mutatott némi ér­ deklődést, amikor gránát húzott el a falu felett. Ilyenkor önkénte­ lenül hátravetette fejét, s mi másra gondolhatott volna? Ha el­ trafálnák a szekeret... A ládákban a védőkupakkal ellátott aknák „véget vetnének a zenének” . A zászlós arca kivörösödött a méregtől. — Á lljon félre az útból! N e akarjon ujjat húzni a hadsereggel! — A lovak felé intett. — Vagy azt akarja, hogy kihányjuk a bú­ torát és a szobába állítsuk őket? Vegye tudomásul, azt is megte­ hetnénk — háború va n ! Már nemcsak az ágyúdörgést lehetett hallani, oly sűrűn ropog­ tak a kézifegyverek, mint amikor jég veri a pléhtetőt. A falu fö­ lött emelkedő dombtetőn húzódott az arcvonal. — A tehenem vemhes, a borjúm kicsi, a lovamnak csikója lesz — próbált érvelni az asszony. — Ne húzzuk az időt! — mordult a zászlós. — M it tátják a szájukat! — förmedt a két katonára. — Munkára! — Nem engedem! — sikította az asszony eszelősen. A zászlós elkapta a nő csuklóját, egyetlen erőteljes mozdulat­ tal elpenderítette az ajtóból. — A fene a koszosát! — üvöltötte. — Ú gy belerúgok, hogy felbüfögi az anyatejet! Elsőként a kocsis vette észre a sebes léptekkel közeledő férfit. Kétségbeesetten integetni kezdett neki, forduljon vissza, nehogy a zászlós szeme elé kerüljön. A zt is látta a kocsis, hogy a padlásról szállt alá, kettesével kapkodva lábát a létrafokon, s ruhája csupa szénatörmelék. Úristen! Mi lesz itt?! A férfi se látott, se hallott, arcán bősz elszántsággal vetette ma­ gát a zászlós és az asszony közé. — M it művel maga?! — kiáltotta vakmerően. — Hát szabad ezt csinálni?! Hát ember maga?! Én is voltam katona, tudom, mi a parancs, a civil lakosságot sanyargatni tilos! A tiszt összehúzott szemmel mérte végig a férfit, aki oly közel merészkedett hozzá, hogy orrát megcsapta az éretlen bor savany­ kás szaga. Bár két katona állt mellette szuronyos puskával, vagy nem bízott bennük, vagy megijedt a férfi harciasságától, rögtön elő­ kapta pisztolyát, csőre vágta, és a civil mellének szegezte. — Véletlenül nem katona most is?! A kocsisnak végigfutott hátán a hideg a zászlós hangjától, ha­ lálos fenyegetés feszült benne. — Láthatja, civil vagyok — vetette oda a férfi már-már nyeglén. — Mutassa a katonaigazolványát! — csattant a felszólítás. — Máris kötöm ki a jószágaimat — szólt esdeklőn az asszony. — Kötöm máris, csak... A zászlós már nem oda figyelt, arcán gúnyos vigyorral ismételte: — Ide a katonakönyvét! A kocsis tekintete a ládákon heverő puskájára tévedt. Öt golyó a tárban, egy is elég volna ennek a szarházinak, de a két szuro­ nyost most látja először, nem tudhatja, mi lakozik bennük, azt pe­ dig nem venné a szívére, hogy őket is a másvilágra küldje — egy életért három sok lenne. A férfi szemlátomást veszített harciasságából, arca elfehéredett, szeme rimánkodva tapadt hol az egyik, hol a másik szuronyosra, sőt a bakon ülő katona felé is küldött egy környörgő pillantást. B e­ látta, nincsen remény. Keze reszketve indult belső zsebe felé. — Motozzák meg! — csattant a parancs. A férfinál semmi más nem akadt, csak a katonakönyve. — Úgy, szóval, befejeztük a háborút, elbújtunk a szénában! — acsarogta dühös kutyaként a zászlós. — Hazaáruló bitang! Csak várj sorodra! Ha nem mondod el, hány katonaszökevény bújkál még a faluban, megdögölsz! — A katonákhoz fordult — Vezessék a fog­ lyot a parancsnokságra! A z asszony jajveszékelve borult a zászlós lába elé, kezét imásan összekulcsolta: — Ha Istent ismer, ne bántsa az uramat! — Fogja be a pofáját! A kocsis arra gondolt, talán az ő feleségével is így beszélnek, magyar a magyarral. Veszett kutya ez a zászlós, ebből a szeren­ csétlen flótásból mindent ki fog szedni — lesz itt sírás és fogaknak csikorgatása. A két katona csőre töltötte puskáját, s közrefogva a férfit, el­ indultak ki az udvarból. A z asszony rémülten eredt a nyomukba, de a zászlós vállon ragadta, a lakás ajtajáig vitte és belökte a pitvarba. A kocsis alig bírta türtőztetni magát — oda kellene húzni a p i­ szoknak... Mellékutcán haladtak ők hárman. A függönyök meglebbentek az ablakokon, asszonyok rémült arca mindenütt. — Vizelni kell — mondta a férfi elcsukló hangon. — Végezze el a dolgát — válaszolt az idősebb katona, miköz­ ben tekintete összevillant bajtársáéval. A fiatalabb alig észrevehe­ tően bólintott. Mindketten ugyanarra gondoltak, mert folytatták út­ 20 jukat, sőt, úgy tetszett, mintha szaporábban szedték volna a lábu­ kat. A férfi csakhamar beérte őket. Agyalágyult, morogta az idő­ sebb az orra alatt, s arra gondolt, ez a beszari alak gyászba borítja az egész falut, ha a tábori csendőrök kezelésbe veszik. Szerencsére a parancsnokság még messze van, addig csak k i­ eszelnek valamit, hogy megszabaduljanak foglyuktól. De hiába ma­ radoznak le, készakarva húzva az időt a rágyújtással, foglyuk nem tágít mellőlük, megáll, bevárja őket. A félelem elvette az eszét, vagy talán abban bízik, ha feladja bujkáló cimboráit, a zászlós futni hagyja. Nem tudja, milyen vérszomjas bitang a zászlós úr, esze ágába sincs beváltani ígéretét, neki minden katonaszökevény büdös kommunista, fán a helye vagy gödörben. A mellékutca hirtelen elfogyott a lábuk alól, a főutca követke­ zett, a halálba vezető célegyenes. Jobbra tágas lapály, melyet bok­ rok és fák szegélyeznek — azon túl a folyó, vizét már ellepték a fehérlő jégdarabok. A z idősebb katona hirtelen szembefordult a fogollyal. — Szedd a lábad, testvér! — A folyó felé mutatott. — Arra ni! A férfi hosszan mustrálta a katonák arcát. Nem hitt nekik. Mélyeket lélegzett. Hátra tett keze ökölbe szorult, izmai megfeszültek. — Menj már! Mire vársz?! — nógatta az idősebb. Irtózatos ütés csattant a fiatalabb arcán, az öregebbet ágyékon találta a rúgás. Mindketten elestek. A férfi futásnak eredt. A két katona pillanatok alatt magához tért. A fiatalabb felugrott, állva tü­ zelt a cikkcakkolva futó alakra, az idősebb hasra fordult, mindkét könyökét megvetette a földön, célzott, várva, hogy a férfi befejezze a kanyart, és meghúzza a ravaszt. A futó égnek csapta mindkét ke­ zét, lába vitte még keveset, és felbukott, néhány másodpercig v e r­ gődött. — Te is eressz bele egyet! — szólt a fiatalnak. Hallani lehetett a testbe csapódó lövedék tompa puffanását. A fiatalabb arcát tapogatta. — A keze istenit, de nagyot ütött! Kiköpött a földre, véres volt. A z idősebbet úgy kellett talpra segíteni, lába remegett. Keserű képet vágva, fanyarul nevetett. — Ha picit lejjebb rúg, összetöri a tojásaimat. No, gyerünk, nézzük meg, oszt, ha még van benne élet... Álltak a halott fölött, levett sapkával. A z idősebb törte meg a csendet. — Jól csináltad, testvér, minket is megkíméltél a hercehurcá­ tól. Halálod nem vesszük a lelkünkre. Eljárt volna a szád, ezért lőttünk le, testvér. Nyugodj békével! Elindultak visszafelé. Csakhamar a főutca fagyott rögein botor­ káltak. A z idősebb erősen sántított. A fiatalabb bedagadt arcának jobb oldalát véraláfutás csúfította. Így állítottak be a parancsnok­ ságra. A zászlós a fiatalabbnak hitt, az idősebbnek le kellett tolnia a nadrágját, úgy van-e, ahogy mondja. Jobb lába combtövében csú­ nya fekete folt látszott. A zászlós az asztalra könyökölt, hosszan mustrálta a két ka­ tonát. Nem, akkora ütést egymásnak nem adhattak, hogy álcázzák cselekedetüket, kivonják a rögtönítélő bíróság hatásköréből a katonaszökevényt. Bár ki tudja. „Huncut a paraszt, mihelyt egy arasz” . — Tudják, hogy kell egy foglyot kísérni? — kérdezte eréllyel. — Igenis, zászlós úr, alázatosan jelentem! — kapta össze magát a fiatalabb. — Három méter távolságra. — Hát akkor, hogy a nyavalyába üthette meg magukat?! — Átvert a piszok. A zt mondta, vizelni kell. Álltunk felette, és olyan hirtelen ugrott nekünk. — A puskát rajta kellett volna tartani. — Úgy tettünk, kérem alássan. Amikor engedtük magunk elé, püff. Egy ló se rúghatott volna meg különbül. Ha a zászlós úr kap ilyen frászt... bocsánat... szóval, egyből a földön álltam meg. En­ gem ember így még nem kapott szájon. — Kiköpött a padlóra, nyá­ la véres volt. — Itt ne köpködjön! — gurult méregbe a zászlós undorodva. — Nem otthon van. No, hordják el magukat! — Hirtelen visszaparan­ csolta a sarkon forduló katonákat. — Most pedig elmennek ahhoz a némberhez, hogy mi lett az urával: lelőtték, mint eg y kutyát. — P il­ lanatra eltűnődött. — Várjanak csak! Mutassák meg azt a dögöt. Amint az utolsó háznál lefordultak a legelőnek, a két katoná­ nak földbe gyökerezett a lába — a hulla eltűnt. — A z istenit! — szisszent a fiatalabb. — Pedig hótt volt már, ne lássam többé a gyerekeimet, ha nem mondok igazat. — Nem is fogja, ha nem kerül elő! — csattant a zászlós hangja. A tetthelyre siettek. Hatalmas vértócsa, a halott sehol. — Ez disznótól is származhat — lett egyre fenyegetőzőbb a zászlós. — Oszt a pofon meg a hasbarúgás? — feleselt a fiatal. — Csak nem gondolja a zászlós úr, hogy mi kevertünk le egymásnak? Ekko­ ra pofonért a legjobb cimborámat is ledurrantanám, le én. — Ha tőlem kapná, akkor is? — kérdezte a tiszt alattomosan. A katona kivágta a rezet: — Felettesemre semmi pénzért nem emelnék kezet, jelentem alá­ zatosan! A zászlós elégedett volt a válasszal. Szemügyre vette a terepet. A vértócsából cseppek jelezték, merre „ment” a halott. Hazafelé. S kisvártatva a lapálynak futó kert végében álltak, a nyomok erre vezettek. A kertkapu tárva-nyitva. A z udvaron ott állt a muníciós szekér, a ló meg a tehén kikötve egy-egy fához, letakarva pokróccal. Csakhamar az elsőházban álltak. A látványtól még a zászlós is elborzadt — az asszony is ott feküdt az ura mellett, rebbenetlen szemmel a mennyezetet nézte. �Belépett a kocsis, és kérdezetlenül sorolta: — Öreg emberek cipelték haza létrán. Ide fektették. A z asszony alig sírt, csak simogatta az ura arcát, oszt azt hajtogatta: én öltelek meg, édes egy uram, egyedül én ... Magára hagytam szegényt, hadd sirassa el emberét. Kimentem adni a lovaknak. Oszt amikor bekuk­ kantok, itt találom feküdve. A z t hittem, errefelé ez a szokás, így bú­ csúzik asszony az urától. De valami nem tetszett rajta, nem em el­ kedett a melle, ahogy elevennek szokott. A z asztalhoz lépett, felvette az ott álló poharat, és a zászlós orra alá dugta. — Szagolja meg, zászlós úr! — Nikotin. — Úgy bizony, zászlós úr, nikotin, ez bortermő vidék. De nézze csak meg a hasát — folytatta a kocsis lassúdad beszéddel. — Nem a méreg fújta fel, első gyerekét várta. Tetszik látni, zászlós úr, hár­ mat ütött egy csapásra. — Fogd be a pofád, mert oda kerülsz negyediknek! — ordította a zászlós, és pisztolytáskájához kapott. De azt nem lehetett olyan gyorsan előrántani, mint a bajonet­ tet — a két katona megkövülten meredt a kocsisra, amint villám ­ gyors mozdulattal mellbe szúrja rettegett parancsnokukat, aki hang­ talanul rogyott össze. Csendesen, természetes modorban szólott a kocsis: — No, testvérek, haljon meg az ötödik is. Hátat fordított nekik, ment ki az udvarra, lehorgasztott fővel. A kert felé vette útját, melyen úti bokrok és szomorúfüzek jelezték a folyó kanyargós partját. Nem nézett vissza, ballagott, mintha sétálni szottyant volna kedve. A két katona állt az udvar közepén dermesz­ tő tanácstalanságban. Ha lelövik, ki ad számot a zászlós haláláról, csakis ők ketten kerülhetnek bajba, hiszen a parancsnokságon töb­ ben is látták, hogy hárman indultak el, rajtuk fogják követelni. — Én nem lövök, testvér — mondta elszorult torokkal az idősebb. — A te gyerekeid már nagyok, megállnak a maguk lábán. Az enyéim aprók. K i keres nekik kenyeret? — Mondok én valamit, öcsém, menjünk jelenteni, hogy eltűnt a zászlós úr, aztán keresse más a tettest. A mi bajonettünk megvan. Hátha a kocsis is megmarad, oszt mi is megússzuk. Már el se ta­ lálnánk, messze van. — Lesz, ami lesz, induljunk — szánta el magát a fiatal. — Egyezzünk meg, mit fogunk mondani, nehogy összezavarodjunk. — Várj csak, eszembe jutott valami, lövöldözzünk utána, de ne­ hogy eltaláld, már biztos nem akar meghalni, fut majd, mint a nyúl. A z idősebb bólintott. — Hát ezt jól kieszelted. Majd azt mondjuk, leszúrta, aztán ránk­ csapta a szoba-, meg a konyhaajtót, oszt mire észbekaptunk, elisz­ kolt. Ez jó lesz? A fiatalabb nem felelt. Vállához kapta a puskát, és lőni kezdett. A z idősebb is ezt cselekedte. A kocsis már valóban nem akart meg­ halni, nyaka közé kapta a lábát, és csakhamar eltűnt a bokrok sű­ rűjében. Tábori csendőrök futottak be az udvarra. — A nyavalyát lövöldöztök itt?! — kiáltotta egy tagbaszakadt őrmester. A z idősebb haptákba vágta magát, puskájával tisztelgett és ré­ mült képet vágva, sorolni kezdte, mi történt. A csendőrök berontot­ tak a szobába, meresztették szemüket a három halottra. Idős és fia ­ tal egyaránt örült, hogy ezzel is megy az idő, a kocsis gázlóra lel, vagy átússza a folyót — átellenben már a senkiföldjén nyargal, a k i­ melegedett testre nem fagy rá a ruha, s ha szerencséje lesz, estére az oroszoknál vacsorázik. — Merre ment?! — Ott, annál a magas fánál tűnt el a szemünk elől — vágta rá a fiatalabb. — Gyerünk, fiúk! — kiáltotta az őrmester. Csakhamar felropogtak a puskák. A z idősebb örvendezett: — Hál istennek átért, különben elevenen hoznák vissza. Nicsak, hogy pocsékolják a muníciót, nekik nincs kiporciózva. Futástól megfáradva tért vissza az öt csendőr. — Elpucolt a disznó — mérgelődött az őrmester, majd a katonák­ ra rivallt. — Ti is megéritek a pénzeteket, hagyjátok leszúrni a fö ­ lötteseteket, mint valami disznót! — Alásan jelentem, nem számítottunk rá — , derült égből a v il­ lámcsapás! — védekezett az idősebb. A z őrmester öklét rázva, ordította: — Mentek ki az első vonalba! Gyerünk! Jó három óra telhetett el, amikor akna kezdett potyogni az ég­ ből. A z első a kert végébe csapott, magasra szökkentve a földet, a negyedik a halottas házba vágott. A két katona önkéntelenül leült a földre, kísérőjük, a géppisztolyos tábori csendőr is hátrafordult a meredek domboldalon. A kocsis „hazatalált” , gondolta az idősebb, összekacsintva a fiatalabbal. Odaszólt a csendőrnek: — Esküdni mernék rá, hogy a muníciós szekeret keresik. Mit gondol, eltalálják? Hirtelen megremegett alattuk a föld, a robbanás erejének szele végigsepert az akácoson, a törékeny száraz gallyak zörögve hulltak a nyakukba. A csendőr ijedtében megcsúszott, tehetetlenül gömbör­ gött lefelé, amíg megakadt egy fánál. A halottas ház összerogyott, maga alá temetve hullát, lovat. A két kikötött jószágot is darabokra tépte a robbanás. — Ezek aztán tudnak célozni — lökte oldalba társát a fiatal. A csendőr most tápászkodott fel, káromkodva tisztogatva ruhá­ ját. Messze vo lt még, nem hallhatta, mit mond az idősebb: — Tudom, a kocsiséban. — Ú gy jár az eszed, akár az enyém. A fiatalabb elgondolkozva folytatta: — Ennyi aknáért olyan menlevelet kap az oroszoktól, hogy ha­ záig meg se áll — , mi meg megyünk megdögölni. Talán már ágyba is dugták, vodkával itatják, nehogy tüdőgyulladást kapjon. — Só­ hajtott, vágyakozva fűzte hozzá. — Ő már befejezte a háborút. — Inkább mi is mentünk volna utána. A fiatalabb a fákba, bokrokba kapaszkodó csendőrt nézte. Kese­ rűen legyintett — eső után köpönyeg. Fél óra se telt bele, a tűzvonalban voltak, puskájukat az orosz állások felé fordítva, lőttek, mint a többi. Odaátról alig-alig vála­ szoltak, talán készakarva pocsékoltatták a lőszert a magyarokkal. Mintha parancsra történt volna, egyszerre némultak el a fegy­ verek. A fennsíkot szegélyező akácerdőből egy gallyrakás araszolt kifelé. Jól lehetett látni, mint peregnek le a gallyak a tankról. — No, testvér — jajdult fel az idősebb —, ez ellátja a bajunk! A magyar állások mögött feldörögtek az ágyúk, gránátok rob­ bantak a közeledő tank körül. Egyik el is találta, az acélóriás picit megremegett, aztán megállt. Ágyúcsöve alacsonyabbra ereszkedett. A puskák ott maradtak a lövészárok tetején, a katonák lekuporodtak — a tank gránátjai elzúgtak az állások fölött, az ütegekre zúdította tüzet. Hallani lehetett a felzúgó motorok dübörgését. A fiatalabb nem tudott ellenállni a csábításnak, jön-e vagy visszafordult, s kidugta fejét. Géppuskasorozat sepert végig a lövészárkokon. — No, testvér, te is letudtad a háborút — morogta az idősebb. Felnyúlt karabélyá­ ért és meggörnyedve futott az akácos felé vezető lövészárokban. A m i­ kor tekintete a folyón túli lapályra esett, a lélegzete is elakadt a ré­ mülettől — tankok közeledtek onnan is, mögéjük rejtőzve géppisz­ tolyos katonák trappoltak. A visszavonulási parancsot megelőzve az egész arcvonal futás­ nak eredt. A z idősebb katona nem szaladt. Megbújt egy gödörben. Puská­ jára feltűzte a bajonettet, és beütötte a földbe, fehér zsebkendőjét belehúzta a závárzatba. A katona, aki rátalált, olyan fiatal volt, akár gyereke is lehetett volna. Tekintete a frontkatonák tekintete volt, zord, már-már kegyetlen. A géppisztoly elsütőbillentyűjén levő mu­ tatóujja beszédesen vallott tanácstalanságáról. Hirtelen a földbe szúrt puskához lépett, kirántva záródugattyúját messzire hajította, és fa ­ képnél hagyta a felem elt kézzel toporgó magyart. — Tudod, most kinek a bőrében szeretnék lenni? 21 �Bódi Tóth Elemér M osoni szélben K ökényvirágzás Jog zúduló szélrohamban? Síkon kőnek, csiszolódjon. Hajoljon, ha ártéri fűz. Vicsorogjon faragott szörny esőt köpve a magasból. Havak hűvöse ég a sziromban, kökénybokorban iromba felhő. M a g o t a fé n yb ő l Jánossy Ferenc D ürgő táncban túzokkakas — fehér pehely — forgolódik, magyar álom, besenyő kar, német és szláv gondja pördül, mint a sipkák Lébény tornyán. Indulat a gyilkolásra — még dalt is — volt gyáva jogcím. K i őrzi az ég vetését, az elképedt virág szirmát, vagy a rónán rajzó méhet. Benne á llta k Benne álltak az asszonyok derékig, vagy térdig a vízben, a szálosalljai út mentén a tó nőtt, készült a kender. Bújt a nép kisded tükréhez, amikor Sztálin-gyertyák égtek, száradó medrét belepi most a hó, s minden szüleséget. Csak annyi tojást adjunk el, amennyi szájharmonikára kifutja, aztán menjünk haza, /mondtam. lm, az öröm ára. A bikák nem bírják az istállóban az idegent, föláll mind az ötven s tutul, mint a /gyárkémény. Népnél hol a határ? Ripittyára égne a ház, ha szikra érne a kőrishez. A távoli zaj hangosabban hallik, még b anga idő lesz. Potyadozunk. Bólintanak rá egyet, akik tudják a tényt. Ú gy remegett, mikor vitték az /asszonyt, mondják. Elhiszem, félt. 22 Képes helyéről Aquila János fürkészi stájer Alpesek öblét. festőművésznek Tavasz a fűben, tél a felhőben, mennybéli akt kél csillagvilágban. El-tovalibben, kezében ibrik, törökös kávé mindjárt kicsordul. Gyík fut Velemér csonkolt kövére s mint metszéspontban, megül Szentgotthárd. Nincs hova öntse, adja az égnek, festő vásznáról Ágneske elszállt. Egyidőben ég kökényvirágként dombján Doberdó, Szarmata-síkság. Felső határban maga is csillag, vetési varjak csőrébe nem fér. Sámán dal libben pillés bokorra, kökény tüskéje tűzi az égre. El-kikerülnék. Ej, ha lehoznák a halál magját mégis a fényből. �Az ironikus életform ató l a cinizm usig Az ironikus életforma — mégha morális szempontból is elemezzük — semmi esetre sem azonosítható egyszerűen magá­ val a cinikus magatartással; az előbbi ugyanis sokszorosan in­ dokolt mint az emberi magatartásmódok egyike, szorult hely­ zetben pedig jogos önvédelemnek látszik az ostobaság és az erő­ szak ellenében. A cinizmus azonban, amely fokozatosan keríti hatalmába az egyént, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal zár ki magából; programja az összes értékek (elsősorban az erkölcsi értékek) tagadása vagy erőszakos relati­ vizálása, valóságos rendszerük önkényes felborítása. Bár e ter­ méketlen tagadás kikerülhetetlen következménye tartalmában azonos azzal, amit közkeletűen nihilizmusnak nevezünk, a ciniz­ mus gyökereit mégis elsősorban a torz emberi viszonyokban kell keresnünk. Ennek megjelenését akkor vesszük észre, ha az egyén számára az értelmes élet lehetősége minden jelentését elveszíti. Az élet különböző helyzeteiben — gyakran érezhető nyíltsággal, néha diszkréten, az eseményekhez szőtten — találkozunk a ci­ nizmus indítékaival. A z ifjúkori álmok valóra válthatatlansága, a lehetőségekkel való félbehagyott kísérletezés, amelyben utol­ jára villannak fel az értelmes élet maradék fényei, ugyanúgy a kifosztott ember magányát jelzik, mint a leggépiesebb rutinélet. Ezzel persze csak a jelenségek felszínéig jutottunk el, de ha fi­ gyelembe vesszük, hogy a cinikus életforma elvileg tagadja az értelmes tevékenység hatásának, társadalmat alakító és átala­ kító súlyának a lehetőségét, a mélyrehatóbb elemzés szükséges­ ségét aligha kell részletesebben magyaráznunk. A cinikus egyén megalkuvása, mely az üres aktivitás lep­ lezésében merül ki, mindenféle „élősdi” élet ultima ratiója. Ha abból a bizonyosságból indulunk ki, hogy egyrészt csakugyan szakadatlanul léteznek teljesen üres, céltalan és súlytalan bü­ rokratikus tevékenységi típusok, másrészt, hogy számos igaz, szenvedéllyel és tudással folytatott praxis közvetlenül az élet bajain mit sem változtat, a sommás kérdés sem maradhat el. Vagyis: akkor minek a nagy buzgalom. E jelszó jegyében köny­ nyen kerülhetnek egy nevezőre a cinikus életforma és az őszin­ te, bár sokszor naiv vagy felületes próbálkozások a világ lénye­ gének megragadására. Ugyanakkor a cinizmus másik dimen­ ziója az érzelmek elleni harccal is kapcsolatos. A cinikus egyén nem kis eltökéltséggel folytatja — a maga szempontjából követ­ kezetes — lázadását az érzelmek ellen. De vajon ki lehet-e búj­ ni az érzések „csapdájából” ? A megvető irónia ugyan sokszor jogos, ha abból indulunk ki, hogy számtalan ember vagy hazud­ ja az érzelmet, hogy maga előtt felmentést kapjon, vagy leta­ gadja azt; az érzelemellenesség azonban semmiképp sem fakadhat értelmes meggyőződésből. Mert ha az igazi érzelem valóban el­ kötelezettséget jelent, erősebbet a házassági és baráti hűségre vonatkozó összes filiszteri játékszabálynál, akkor az elkötele­ zettség (vagyis bizonyos értékek helyének rögzítése és azok vál­ lalása), illetve a cinikus életforma egymást kizáró tendenciák. A cinikus egyén a kockázatoktól és a feszültségektől való fé­ lelmében szintén következetlen marad. Látszólag rugalmas élet­ stílusa mindenkor arra irányul, hogy eleve kiküszöbölje életé­ ből a konfliktusokat, akár csak mint lehetőségeket is. Mint min­ den életténynek, ennek is strukturált szerkezete van, fokozatai, de valamennyi fokozata és szintje tartalmazza a megpróbálta­ tás, a helytállás és a katarzis lehetőségét. A cinikus számára azonban a megpróbáltatás csupán nem várt „műszaki hiba” , olyan kiküszöbölendő tényező „királyi közérzete” szempontjá­ ból, amelyet a jövőben mindenképp el kell kerülnie. Ebből ere­ dően a helytállást a naiv lelkek szorgalmi feladataként értel­ mezi, nem szólva a katarzisról, melyet eleve fölöslegesnek tart. A konfliktusok elkerülése ennélfogva az egyén életének titkos centrumává válik. Ám mivel senki sem születik cinikusnak, leg­ feljebb azzá lesz, még a legcinikusabb ember egyéniségén is óhatatlanul átüt a hajdani becsület és tenniakarás egy-egy nyo­ ma. Éppen ezért a cinikus magatartást nem a perspektívátlan­ sággal, hanem a perspektívavesztéssel írhatjuk körül. A cinizmusnak persze azzal a típusával is gyakran találko­ zunk, amelyben az erények bűnökbe csaphatnak át. Larochefou­ cauldtól Nietzscheig az arisztokratikus és a polgári kultúrában még létezett egy olyan oppozíció, amelyben a cinizmus a tisztán­ látás feltétele volt; ilyen értelemben valóban nem egy gondol­ kodói karakter sajátossága volt. De már Laclos remekművével, a „Veszedelmes viszonyokkal” ábrázolódik az az ellenáramlat, amelynek lényege az élősdi élet körülbástyázása, az egyén lelki nyugalmának és külső büntetlenségének biztosítása. Ha valaki „életfilozófiát” és szenvedélyt hazudik önigazolásképpen, min­ denképp partikuláris érdekből cselekszik. A feleség és a férj vi­ szonyát csakúgy, mint a baráti kapcsolatokat, gyakran szövik át a hazug megváltás hajlamai, amelyek ráadásul egy szerepre, nem pedig valóságosan létező emberre irányulnak. Mindezt nyilván nem elegendő csak tudomásul venni, a felismerésből ugyanis a legritkább esetben születik pozitív törekvés egyéni életünk megújítására. A felismerés olykor csak a hitvesztettsé­ get erősítheti az egyénben. Miből születik hát újra a cinizmus? A válasz meglehetősen egyszerű: azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értel­ mes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá. Fontos társadalmi tény ez, mely csak egy hosszú történelmi folyamatban tűnik el nyom­ talanul. A cinizmus elítélése mégis elengedhetetlen, mivel soha­ sem igazolhatjuk a „semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló magatartást” . Szakadatlanul szembesítenünk kell a cinikus em­ bert tetteivel és azok következményeivel. Í gy derülhet ki csupán, hogy a szerepjátszás, a többszörös öncenzúra és önkontroll kvá­ zi-jellege a teljes kiüresedéshez vezet. Ennélfogva válhat előt­ tünk világossá a cinizmus tarthatatlansága. Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és ér­ tékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember törvényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizá­ lásba óhatatlanul sok ember belekerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjaira, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmaz­ kodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeménye­ ző, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társa­ dalom hasznára? Miért nem veszi fel a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt arra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják? A kérdéseket vég nélkül szaporíthatnánk, a lényeg — a cinizmus társadalmi megerősítése, mégha közvetett formában is — változatlan ma­ rad. Hogy ennek — hosszabb időszakra vonatkozóan — milyen társadalmi következményei lesznek, azt egyelőre csak sejthet­ jük, éppen úgy, ahogy alig látható annak következménye, hogy a nyílt, őszinte, semmilyen félelemtől nem bénított magatartásforma miért válik egyre ritkábbá?! De a változtatás logikáját kutatni — akár csak a kérdések pontos megfogalmazása szint­ jén is — erkölcsi kötelességünk, hasonlóan ahhoz a követel­ ményhez, hogy emberi viszonyaink formálását szemtől-szembeni kapcsolatainkban kell mindenekelőtt elkezdenünk. K erék g y á rtó István 23 �Induló é le t Válogatás újabb Nógrád megyei dokumentumokból A történelmi sorsforduló, a demokratikus forradalom első hó­ napjainak, az élet megindulásának eseményeit, legfontosabb kérdé­ seit tükröző dokumentumokból jó néhányat idéztünk a Palócföld korábbi számaiban. Most a Nógrád megye járásainak akkori életét bemutató szemelvényekkel szeretnénk kiegészíteni ezt a váloga­ tást. (A közölt dokumentumok, részletek a Nógrád megyei Levéltár anyagában a nógrádi, a salgótarjáni, a szécsényi és a Sziráki járási főjegyzői iratokban találhatók.) 1. A szécsényi járás katonai parancsnokságának felhívása 1945. február 18. 1. Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését. 2. Minden kereskedelmi és iparvállalat tulajdonosa folytassa te­ vékenységét. A z áruk, élelmiszerek árai olyanok maradnak, amilye­ nek voltak a szovjet csapatok bevonulásáig. A szeszes italok árusí­ tása további intézkedésig tilos. 3. A helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel se­ gítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek és egyéb kultu­ rális közintézmények és vállalatok szabályszerű működésének biz­ tosítását. 4. A lakosság köteles a birtokában levő fegyvert, lőszert, hadi­ anyagot, rádiókészülékeket a katonai parancsnoknak beszolgáltatni. 5. Minden raktár és raktárhelyiség, amely a német és magyar katonai hatóság tulajdonában volt, az összes benne található javak­ kal együtt, a szovjet parancsnokság rendelkezése alá kerül. 6. A z utcai közlekedést 5.00-tól 21.00 óráig engedélyezem. 7. Éjjel, kötelező a város elsötétítése! 2. A futárszolgálat megszervezésének módosítása a szécsényi járás­ 6 Néhány adat a Sziráki és a szécsényi járásban megalakult politi­ kai pártokról 1945. március 26. A palotási körjegyzőség területén megalakult pártok: Palotás községben: Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nem­ zeti Parasztpárt, Független Kisgazdapárt, Polgári Demokrata Párt. Héhalom községben: Független Kisgazdapárt. Egyházasdengeleg köz­ ségben: Független Kisgazdapárt. Kisbágyon községben: Független Kisgazdapárt. 1945. május 19. Szécsény községben a Magyar Kommunista Párt 1945. január 12-én megalakult és működését megkezdte. Párthelyisége Szécsény, Rákóczi u. 68. szám alatt. — Ezen bejelentés már egyszer megtör­ tént. 1945. május 4. Tisztelettel bejelentjük, hogy a mai napon a Nemzeti Paraszt­ párt szécsényi szervezete megalakult. 1945. május 22. . ..a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ságújfalui szervezete a mai napon megalakult. Kérjük ennek tudomásulvéte­ lét. 1945. május 25. . . . A szécsényi járás területén a következő községekben alakult meg és működik a Szociáldemokrata Párt: Szécsény, Ludány, Pös­ ténypuszta, Kishartyán, Egyházasgerge, Nógrádmegyer, Magyargéc, Benczurfalva, Sóshartyán, Nagylóc, Rimóc, Varsány, Nógrádsipek és Litke. . 7. „A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 14/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról 1945. május 3. A Sziráki főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy járása összes községében „a működő pártok megalakították a községi nemzeti bi­ zottságokat, azok pedig létrehozták az új képviselőtestületeket, va­ lamint az új elöljáróságokat.” 8. ban 1945. február 20., április 26. A főszolgabíró a küldöncszolgálat lanyhulását tapasztalva, az alábbiakat közli a járáshoz tartozó jegyzőkkel: „ . . . a küldöncöt min­ dennap indítsa útba azzal az utasítással, hogy a főszolgabírói hiva­ tal postájának átvétele után a honvéd bevonulási központ parancs­ nokságánál és a járásbíróságnál is a posta átvétele céljából jelent­ kezzen.” 3. Alispáni leirat a főszolgabírókhoz a közbiztonság megszervezése érdekében 1945. február 7. A belügyminiszter 5005/1945. sz. rendelete értelmében „ . . . a köz­ biztonság megszervezése, a rendőrség, illetve a polgárőrség tagjai ré­ szére a megkülönböztethető karszalag beszerzése és jelzéssel ellátá­ sa iránt haladéktalanul intézkedjék, egyben a közbiztonsági szervek_ re vonatkozó adatokat hozzám terjessze be. Utasítom, hogy a jelen­ legi rendkívüli viszonyok mellett is a közrend és közbiztonság meg­ őrzése, a garázdálkodások és vagyonrongálások megakadályozása ér­ dekében a szükséges eszközök felhasználásával azonnal intézkedjék, s eljárásáról tegyen jelentést minden hét végén.” 4. Intézkedések a Sziráki és a nógrádi járásban a közbiztonság meg­ szervezéséért 1945. március 5. A kállói körjegyző jelenti a főszolgabírónak: „ ...K á lló és Erdő­ tarcsa községben a közrend, közbiztonság megőrzése, a garázdálko­ dások és vagyonrongálódások megakadályozása érdekében a soros éjjeli őrséget szerveztem meg. Ez az eljárás ez ideig jól bevált.” 1945. április 5. „ . . . Ecseg és Kozárd községekben a megalakított községi rendőr­ ség állandó éjjel-nappali szolgálatot tart. Az utóbbi napokban a közbiztonsági viszonyok javultak . . . ” 1945. április 10. „Tereske községben 1944. december 25-én lett felállítva a rendőr­ ség. Létszám 1945. április 1-ig 7 fő, április 1-e óta 10 fő és egy pa­ rancsnok. ...Javadalmazásban nem részesülnek, fegyverrel ellátva nincsenek. ...A felállított szervnek fegyverre és felszerelésre lenne szüksége és a személyzet javadalma is megállapítandó lenne.” 5. Főispáni leirat a politikai pártok megalakulásának kötelező be­ jelentéséről 1945. március 26. Szabó József Nógrád-Hont k. e. e. vármegyék főispánja kéri a politikai pártok városi és járási vezetőségét, hogy az „eddig meg­ alakult és működő politikai pártokról készítsenek két példányú k i­ mutatást és annak egy példányát hozzám, a másik példányát a pol­ gármesternek, illetve a főszolgabírónak haladéktalanul küldjék meg. A jövőben megalakuló pártok adatait hasonló eljárással kell beje­ lenteni.” 24 A rétsági nemzeti bizottság megalakulása; első intézkedései 1945. március 27. Jegyzőkönyv. Készült Rétság községben a megalakítandó nem­ zeti bizottság tárgyában. A Rétságon működő politikai pártok elhatározták a nemzeti bi­ zottság megalakítását, mely végül a Kommunista, a Szociáldemokra­ ta, a Nemzeti Parasztpárt, valamint egy pártonkívüli részvételével alakult meg. „A bizottság tagjai tudatában vannak feladatuk fontosságának, a földreform sürgősségének és általában mindannak, ami az ország új életre keltéséhez szükséges. . . ” 1945. március 29. 1. Éjjeli őrség megszervezése és rendőrparancsnok kinevezése. 2. A kórház tej. és tojásellátásának megszervezése. 3. Cukorrépa-vetőmag biztosítása. 4. A z adóhivatal megkezdi működését (vezetőjét a közmunka­ kötelezettség alól felmenti a nemzeti bizottság). 5. A férfi- és női munkaerők összeírása stb. 9. A főispán egyes nemzeti bizottságok jogköri túllépéséről 1945. április 25. „...egyes községekben a nemzeti bizottságok az önkormányzati ügyek vitelébe ténylegesen bekapcsolódnak, és hogy az önkormány­ zati testületek mellőzésével községi alkalmazottat (jegyzőt stb.) vá­ lasztanak; jóllehet, a ma is fennálló jogszabályok e jogokkal a köz­ ségi elöljáróságokat, illetve a képviselőtestületeket ruházzák fel. ...a nemzeti bizottságoknak községi alkalmazottat választó joga nincs.” 10. Községi elöljáróság-választás a szécsényi és a salgótarjáni járás­ ban 1945. június 14. Jegyzőkönyv. Készült a varsányi képviselőtestületnek f. évi jú­ nius hó 14-én a róm. kat. iskolában tartott rendkívüli közgyűlésé­ ben... A z előadóként felkért h. jegyző ismerteti a képviselőtestülettel az 1030/1945. M. E. sz. rendeletnek 2. fejezetét, az önkormányzati ál­ lások betöltésére vonatkozó szakaszait. . ..az elnök felkéri a képvi­ selőtestületet, határozzanak abban, hogy a jelenlegi elöljáróságot ál­ lásában megerősíti-e vagy új választást ejtsenek meg? — A képvi­ selőtestület meghozta az alábbi véghatározatot: „Varsány község képviselőtestülete, hárommal szemben tizenha_ tos szótöbbséggel, kimondja, hogy a képviselőtestület az elöljárósági állásokat ...új választással töltse be.... ” 1945. június 20. A nagybárkányi közjegyző jelenti a járási főjegyzőnek, hogy a körjegyzőséghez tartozó községekben, um. „Nagybárkány, Kisbár­ kány, Sámsonháza és Lucfalv a községekben a képviselőtestületek megalakultak és ugyancsak az előljáróság választása is megtörtént. Márkháza községben a képviselőtestületet, valamint az elöljárók megválasztását keresztül v inni nem tudtuk.. . . ” �11. A kisterenyei Szociáldemokrata Párt panasza az SKB R T kiste­ renyei bányaüzemeinél működő üzemi bizottság ellen 1945. május 12. „Hivatkozással az 50100/1945. Ip. M. sz., az üzemi bizottságok tárgyában kiadott rendeletre, tisztelettel jelentjük, hogy Kisterenye bányaüzemeinél működő üzemi bizottság megválasztása, összetétele és működése ellenkezik a fent idézett rendelet szellemével, minek folytán kérjük a kisterenyei üzemi bizottság megalakulásának, ösz­ szetételének, működésének körülményeit kivizsgálni és új választást, a vonatkozó rendelet szellemében, elrendelni. . .. A választást egy kis csoport meglepetésszerűen ejtette meg, hogy a vezetést magához ragadhassa. . . . A bizottság munkás tagjainak száma. . . nem lehet 4— 5 tagnál több, ezzel szemben itt 25 tagból áll a bizottság. Műkö_ dése is szabályellenes, mivel működéséről jegyzőkönyvet nem vesz. nek fel.” 12. Alispáni leirat Balassagyarmat, Hugyag, Őrhalom és Szécsény villanyvilágításának biztosítása ügyében 1945. február 9. „A Hungária Villamossági RT vezetősége a meginduló helyreállítási munkálatokhoz megfelelő számú munkaerőt kér rendelkezés­ re bocsátani. ... Ezért felhívom az érdekelt Balassagyarmat m. vá­ ros polgármesterét, a balassagyarmati, illetőleg a szécsényi járás fő ­ szolgabíráját s ennek útján Hugyag, Őrhalom, Szécsény községek elöljáróit, hogy a Hunnia Villamossági RT munkálatait a lakosság érdekében hathatósan támogassák, . . . a szükséges, megfelelő szá­ mú munkaerő kirendelése iránt azonnal intézkedjenek.” 13. Közellátási gondok a megyében; intézkedések 1945. május 28. A nőtincsi körjegyző Szendehely község ellátatlanjai részére 40 q, Nőtincs községnek 30 q kenyérgabonát kér. „ A helybeli gaz­ dáktól nem sikerült összeszedni, ezért kérem, hogy az ellátatlan la­ kosság részére a fenti mennyiséget kiutalni szíveskedjék.” 1945. május 10. A szécsényi főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy „népkonyha felállítására nincs szükség a járáshoz tartozó községekben.” 1945. február 8. Az alispán felhívja a főszolgabírók figyelm ét a tenyésztésre al_ kalmas állatok vágási tilalmát kimondó 30.033/1945. F. M. sz. ren­ deletre. 1945. március 15. A Sziráki főszolgabíró „a Sziráki gőzmalom vámkeresetének 50%-át Szirák község ellátatlanjai” részére utalja ki. Utasítja „Szi­ rák község elöljáróságát, hogy az ellátatlanok nyilvántartását sür­ gősen készítse el.” 14. A megyei szovjet katonai parancsnok a katonaság ellátásáról 1945. március 19. „ A megyei orosz katonai parancsnok kijelentette” — közli az al­ ispán a szécsényi járási főszolgabíróval — , „hogy az orosz katona­ ság erőszakkal elvinni semmit sem akar, és ha marha és termények nem állnak rendelkezésre, elvinni nem is akarja; sőt megtiltja, hogy az igavonó marhákat, vagy fejős, hasas teheneket elvigyék. Ha a fentiekből felesleg nincsen, azokból kiszolgáltatni nem szabad. Ha van felesleges vágómarha, csak az orosz parancsnokság által látta­ mozott és bélyegzővel ellátott engedélyre szabad a fenti marhákat, illetve terményeket kiadni” . .. Közölte a parancsnok úr azt is, hogy a gazdákat közmunkára elvinni nem szabad. Az orosz katonai parancsnokság ezen rendelkezése folytán „most már a tavaszi mezőgazdasági munkálat teljes erővel megindulhat és azt azonnal meg is kell indítani! . . . ” 15. A vármegye területén levő gyárak, üzemek és egyéb vállalatok­ ról adatok beszerzése 1945. április 5. Alispáni leirat alapján a nógrádi járás főszolgabírájának felh í_ vása a körjegyzőség valamennyi jegyzőjéhez. „ . . . postafordultával jelentse, hogy hatósága területén milyen gyárak, üzemek és egyéb vállalatok vannak. A kimutatás külön a 20 munkás létszámon aluli és külön a 20 munkáson felüli gyárakra stb. terjedjen ki az alábbi kérdőpontok fi­ gyelembevételével: Megjelölendő: 1. K ié a gyár, üzem, iparvállalat; 2. K i a gyár, üzem tulajdonosa; 3. A gyárban, iparvállalatnál és egyéb üzemben hány munkás dolgozik; 4. Mit termelnek a gyárban; 5. A vállalat, gyár, üzem munkában van-e; 6. Szünetel-e, 7. Mennyi az üzem, gyár, vállalat napi termelése, terméke; 8. Ha az üzem, gyár dolgozik, k i­ nek szállítják a termékeket?” 16. A Nógrádvidéki Kőbánya RT jobbágyi kőbányájának üzembe helyezése 1945. február 24. A Sziráki járási főszolgabíró felhívása az üzemvezetőhöz: „A közutak igen rossz állapotban vannak, ezért felhívom, hogy a kőbá­ nyát sürgősen helyezze üzembe és a bánya termeléséről havonként tegyen hozzám jelentést. Megkérem a szovjet hadsereg parancsnok­ ságait, hogy munkájában támogassák. A k i munkájában gátolja, nép­ törvényszék elé állítom. Közmunkára nem fogható!!” 17. A Szécsény és Vidéke Általános Ipartestület, Szécsény jelentése 1945. április 6. „ ...tisztelettel jelentjük (a járási főszolgabírói hivatalnak), hogy az évi rendes közgyűlést f. évi április hó 22. napjának délután 3 órá_ jára tűztük ki. . . . Határozat-képtelenség esetén az új közgyűlés f. évi április 29. napján lesz megtartva.” Ekkor kerül sor az ipartestület önkormányzati szerveinek újraválasztására — közli az ipartestület elnöke és jegyzője. 18. Szécsény iskoláiban megkezdődött a tanítás 1945. március 3. „ . . . a polgári fiú_ és leányiskola, a róm. kat. fiú- és leány elemi iskola, valamint az ág. hiv. ev. elemi iskola a tanítást megkezdte. A polgári iskola a Kossuth utcai iskolaépületben két tanteremben na­ ponkénti váltással folytatja a tanítást. Az elemi iskolákban heten­ kénti váltással délelőtt, délután folyik a tanítás akként, hogy egyik héten délelőtt a leánytanulók és délután a fiútanulók látogatják az iskolát. . . ” 19. Információ a Sziráki körjegyzőségből 1945. március 19. A Sziráki jegyző jelen ti a főszolgabírón ak : „ . . . a v o lt moziban a mai napon a tanítás m egkezdődött.” 1945. március 22. „ . . . Ecseg községben az elemi iskolai tanítás 1945. január 12-től folyik. Kozárd községben január 24-től február 24-ig volt tanítás. A to­ vábbiakban a munka tanerőhiány miatt szünetel.” 20 . Közegészségügyi intézkedés a nógrádi járásban 1945. május 14. A kétbodonyi körjegyzőség községeiben „ . . . a katonai holttestek megfelelően a hősök részére fenntartott helyeken lettek eltemetve. Hantolatlan és temetetlen holttestek sem belterületen, sem külterü_ leten nincsenek.” Ö sszeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �Egy szegedi M ikszá th -a n e kd o ta M auks Endre k a rc o la tá b a n Mikszáth Kálmánnak kortársai szépirodalmi műveire való ha­ tása meglehetősen felderítetlen terület irodalomtörténetünkben. M ik­ száthné visszaemlékezéseinek számos helyén hivatkozott Kálmánnak, a hallgatóit lebilincselő előadásmódjára, apró történetekkel teletűz_ delt beszélgetéseire. Tőle tudjuk, hogy 1883-ban a nyár egy részét Mohorán töltötték. Biztos, hogy az itteni családi és baráti körben — amelynek Mikszáthné öccse, a balassagyarmati pénzügyigazgatósá­ gon tisztviselősködő Mauks Endre (1857— 1945) is „tagja” volt — szintén számos, érdekesnél érdekesebb apró történetet mesélt el hall­ gatóinak. Ennek egyik bizonyítékát látom a „Nógrádi Lapok és Hon­ ti Híradó” 1883. augusztus 26-i (XI. évf. 34. sz.) számában a Mauks Endre tollából megjelent „Mikor lesz Dorozsmán teátrum?” című, „igaz történet” alcímet viselő humoros, anekdotaízű karcolatban, amelynek az alapötletét, vagy magát az egész történetet sógorától, Kálmántól hallhatta. Mauks Endre ugyanis ez ideig nem tartózkodott Szegeden, és így ott nem „szedhette fe l” a történetet. Valószínű tehát, hogy a Szege_ den hosszabb időt töltött Kálmán bíztatta fel a szépirodalmi művek írására hajlamot mutató sógorát az anekdota közlésére. Kérdés, hogy a „Nógrádi Lapok és Honti Híradó” hasábjain közölt, Mauks Endré­ től származó elbeszélések hátterében is sejthető-e Mikszát bábásko­ dása? Ugyanez a kérdés merül fel Mauks Endre későbbi írásaival kapcsolatban is. Lugosi pénzügyi tisztviselősködése idején pedig — és talán ez is Kálmán példájának követése — társszerkesztője volt a „Krassószörényi Lapok”-nak. Írásaival itt is találkozunk. Mint sátor­ aljaújhelyi pénzügyigazgató vonult nyugdíjba. Irodalmi hagyatéka feldolgozatlan. — Úgy vélem, hogy a Nógrád megyei származású írók életútjának és a rájuk gyakorolt Mikszáth-hatásoknak megisme­ rése során személyét és életművét az eddigieknél fokozottabb figye­ lemben kell részesítenünk. Mészáros László 26 M A U K S E N D R E : M IK O R L E S Z D O R O Z S M Á N TE Á T R U M ? (Igaz történet) M uki barátunk fe n e g y e r e k : m int deákot három szor kicsapták — atyja elsőízben megbocsátott neki, másodízben elporolta, mint a kétfenekü dobot, harm adszor elkergette házától, tudni sem akart többé róla. M uki föld ön fu tóvá lett, nem v o lt tehát más refugium , m int v a g y kato­ nává v a g y színésszé len n i; könnyelm ű term észete az utóbbit választotta. Felcsapott teátrálistának. Abban az időben, m ik or M uki barátunk színészkedett, a színészet m ég nem volt a szépm üvészetek sorába felvéve. N em voltak a legnagyobb v á ro ­ sokban sem állandó színházak. A társulat, ahová vetődött, felütötte sátorfá­ ját, ott, ahol lehetett; télen meghúzódott kocsm aterm ekben, nyáron, ha akadt valam i Maecenás, a deszkakereskedők között, b ódét épített — Ha ilyen nem akadt, sátrat vert, pon yva akadt m in dig; s ha végre ez sem lett v o l­ na, m egtette a szolgálatot e gy jókarban tartott csűr is. H ej, ak k or m ég sokat küzdött a színész, keservesen m egszolgálta a m in­ dennapi kenyeret, am ely nem is sóval, hanem csakis költői lelkesedéssel v olt fű szerezve; mégis o ly eleven fiúk voltak ezek mind, mintha valam en n yi egye gy uradalom jószágigazgatója lett v o ln a ; ha a gondtalan élet, a v íg k ed ély­ nek a m ennyországa, a dologtalan henyélés, örökös csavargás a lum pok paradicsoma. A színész pedig ak k or m ég a kettő közül okvetlen az e gyik fa jh o z tartozott. M uki barátunk a m űvészek utóbbi fajáh oz tartozott. Minduntalan irá n y­ zatot cserélt, folyton ivott, dőzsölt, s mások zsebén élősködött. B oldog volt, ha e gy jó tréfával valak it lefőzhetett. M egesett egyszer, valah ol a Duna—Tisza között, szokás szerint elcsapta m agától a társulatot. H átára vette batyuját, m agához vett e gy m uzsafit s kettesben elindultak v ilá g o t hódítani, n agy rem énnyel, tele fu rfan ggal s üres gyom orral. H ajtotta a sors városról városra, faluról, falura a két kebelbará­ tot, tengve, éhezve a rónán keresztül, sehol semm i rem ény, társakat fogni nem lehet; szép szóval bajos tagokat összekolom polni. E gy szép reggel m ég a tegnapi ebéd előtt ballagtak Dorozsm a felé. A két czim borának kem ényen korgott a gyom ra, sem m i mentő rem ény, folyton os vándorlási siker nélkül. M uki czim borája m ár nagyon megunta a folyton os bíztatást, s kom olyan kezdett gondolkozni, h ogy m egváljon az új direktortól. — M uki te, ha m ég ma sem juttatsz e gy pár garashoz, isten uccse el­ h agylak — tört k i az elválhatatlanból a zúgolódás szelleme. — T e hálátlan kicsiny h itű ! Tehát nem b ízol b e n n e m . . . no jó . . . látod azt a torn yot amott? — Látom. — Tehát ahol toron y van, ott helységnek is k ell lenni. — Term észetes. — Abban a városban v a gy faluban játszunk. A kebel n agyot ámult. — Játszunk, mi az ördögöt, kivel, m ivel, m it és k i előtt? — T ö rp e ! Bízd rám — v o lt a lenéző válasz. — N o jó, vakon követlek. A két czim bora kettőzött léptekkel haladt a czél felé, mint aki tudja, hogy hova s m ért m egy. Dorozsm a n agy falu, valah ol Szeged m ellett, tiszta m a gyar fa jja l. Jó nép, tele lelkesedéssel, minden szép iránt. Muki czim borájával Dorozsm ára érkezve, egyenesen beállít a város birá­ jához. Előadja, h ogy ő szinészdirektor s itt játszani akar, játszani még m a; társulata az útban van s azonnal itt lesz. Dorozsm án színház! E lterjed azonnal a híre, a falusiak óriási lelkesedés­ sel fogad ják , m indenki erről b e s z é l. . . ritka dolog ritka vágyakat é b re s z t. . . m egdobban minden kebel. M uki barátunk szétnéz a helységben teátrum után, legalkalm asabbnak ta­ lálja a város pajtáját, itt készül felütni T h alia oltárát, Összeszed m inden fa ­ lubeli p on yvát kortinának. minden széket ülőhelynek. N a gy a készülődés, dolgozik, m ásodm agával egész izzadásig. Óriási, szénnel írott színlapokat ragaszt a falakra. M a adatik József fu ­ tása E g y ip to m b ó l. . . tele rakva m indenféle szem élyekkel s csábító görög tü­ zekkel. A várva várt est közeledik, a töm eg tódul a falu végén le v ő felcziczo ­ mázott csűr felé. M uki díjul elfoga d pénzt, csirkét, tojást, czipót, szóval mindent, mi csereérték. A csűr m egtelt áhítatos publikummal. Elöl a szűrös atyafiak, mint falu ­ beli nótabilitások, k om oly képpel letelepednek, várva a soha nem látottat. N a gy csengetés. . . a főp o n yva fe lg ö r d ü l. . . e gy elnyom ott sóhaj s m in­ den szem a rögtönzött színpadra mered. A czim bora mint József, lih eg ve fut elő, teljes útrakészen, batyuval a há­ tán, s kétségbeesetten declam ál: — Én va gyo k József, kit a bősz P u tifá r élesre fen t fe g y v e rre l ü ld ö z . . . vérem szom júhozza, ezerfelé aprítani kész. . . Oh rejtsetek el, m entsétek m eg ifjú éltemet. E gy anyóka szíve elszorul s k önnyet törül szeméből. — Oh szegén y! — sóhajt fel. Elbúvni nem lehet — declam ál tovább — itt csak a futás menthet meg, s szánakozásra m éltó k eservvel leszól a nézőkhöz: K ön yörü ljetek rajtam, mutassatok utat. Egy jó szívű néző a sarokba szorított Józsefet nagyon m egsajnálta, egész jó akarattal fe l fe le l: Csak arra jo b b ra m ennyék k igyelm ed a düllő úton, é jfé lig elér Szegedre. — Köszönöm , jó atyám ! — s József, mint űzött vad, futott a k ijelö lt irányban. T eljes m egelégedés, a közönség n agyot fúj. Csakhamar jő M uki barátunk. Jobb kezében e gv ménkű nagy fakardot forgat, bal karján egy kosár a begyűlt tojással, czipóval. derekán keresztül vetve a zsinegre fűzött csirkepárok. Rajta az egész belépti díj. A közönség n agy kaczajba tö r ki, tetszik a nagy bajuszú fé rfi, de még jobban a csirkék hangos csipogása . . . teljes a hatás. M uki jobbra-balra hadonász s ordítva szavalja: Én v a g y o k Putifár, a m egsértett férj. . . zúzok, török, rontok, bontok. . . m egölöm a gaz Józse­ f e t . . . vérét k ell innom a jö v e v é n y bitangnak. E kard, ez já rja szívét k e­ resztül. . . nem látom. . . hol van. . . hol van az áruló, m erre futhatott. Mu­ ki összevissza keresi a színpadot, s fúriaként nagyokat fúj. A z atyafiak belátván P u tifár igaz jogát, e gyik ök belekiált: A m arra ment jobbra, szeged felé, ha jó l siet a M atyi-hídn ál utolérheti. — Erre? N o j ó . . . m egyek s m egö lö m ! — ordít P u tifár — bosszúm az égre s z ó l. . . tehát erre? K öszönöm atyafi. a közönség felnevet, M uki barátunk pedig vésztjósló taglejtéssel elro ­ han — el Szeged felé. U tól is érte czim boráját s a m egosztozott teherrel, jó ízűt n evetve sietett Szegedre, hátrahagyva a rászedett közönséget. A t. cz. publikum v á r t . . . várt sokáig az új jelen etre — semmi, végre m eg­ sokalta a várakozást s betekintett a kulisszák titkai mögé. Uram fia ! m inden üres. E lszöktek a teátrálisták.. . lefő zték a falut. Nosza rajta, utánok valam en n yien! Futott ap raja-n agyja. . . de bizony, a m űvészeknek hűlt helye. A zó ta a dorozsm ai em bertől csak azt k ell kérdezni, h o g y : a ty a fi! m ikor lesz Dorozsm án teátrum, — m indjárt kész a háború. �KÖRKÉP A realizm usról — ú ja b b m űvek nyom án „Nemcsak a könyveknek, a fogalmaknak is megvan a maguk sorsa” — írja Pintér Zoltán Művészet és realizmus (Akadé­ miai K. 1976.) című kötetének előszavában, s e találóan átköltött fordulattal mintegy hangulatilag is megalapozza mondandóját az igencsak változó — s eleve több — je­ lentésű realizmusfogalom természetrajzá­ ról. Könyve viszonylagos „szélcsendben” jelent ugyan meg, de gondolatmenete új­ raidézi a „hullámverések” időszakát, és a különböző értelmezések egymás melletti kommentálásával érzékelteti a folyamatos eszmecserék, az újabb polémiák lehetősé­ gét sőt — szükségszerűségét. A vitának azonban — mondja már a következteté­ sek sorában — „bizonyos vitathatatlan eredmények bázisáról kell folynia, és ép­ pen ennek a bázisnak a gazdagításáért, mert ellenkező esetben, ha nem őrzi meg saját bázisát, állandó kritikai attitűdjében viszonylagosan nyugodt tartalmát, ha tehát saját bázisát is vitává oldja — akkor ez a vita már nem a marxizmus vitája, sőt a valódi vitája, a vitára való képessége kerül veszélybe” . S hogy mennyire építkezhet­ nek ma stabil alapokon a marxista igényű realizmuskoncepciók, arra gyakorlatilag csak a mintegy fél évszázados szellemi csa­ tározások tanulságai adhatnak kielégítő magyarázatot. A realizmus filozófiai kategóriaként, az esztétika központi fogalmaként való hasz­ nálata elsőként Marx és Engels munkássá­ gában jelent meg. A továbbiakban a II. Internacionálé több teoretikusa — például Mehring vagy Plehanov — segítette fogal­ mi konkrétizálását, és Lenin sem csak al­ kalmazta, hanem gazdagította is tartalmát visszatükrözés-elméletével. Gorkij, Luna­ csarszkij, Vorovszkij — és mások — törek­ vései a szocialista jelleg feltárásával mé­ lyítették a századelő realizmusfogalmát. Az első nagy hullámokat kavaró — a ké­ sőbbiekre nézve is termékeny — vita a 30as években Berlinben, majd Moszkvában zajlott, centrumában Bertold Brecht és Lu­ kács György nevezetes dialógusával. Ungvári Tamás Avantgarde vagy rea­ lizmus? (Magvető K. 1979.) című dolgozata éppen annak jegyében született, hogy — az imponáló korrajz dokumentatív erejével — genezisét adja Brecht és Lukács viszonyá­ nak, s valóságos ellentéteik, nézetkülönb­ ségeik bemutatásával, alapos elemzésével — bármennyire is paradoxonnak tűnik e célkitűzés — végső soron összetartozásukat, „kézfogásukat” bizonyítsa a merev szembeállítások ellenében. Egyoldalúságaik — Brechtnél a klasszikus hagyomány radiká­ lis megkérdőjelezése, nemegyszer megtaga­ dása, Lukácsnál a közvetlen előzmények, a kortársi törekvések, izmusok leértékelése a 19. századi „nagyrealisták” , illetve a „prekapitalista” polgári regény javára — ugyanis a kör szükségleteit tükröző gon­ dolati megújulás és megfelelés szándékából fakadtak. „A z ellentmondások szülője ép­ pen az a történelmi helyzet volt, mely egy­ felől a népfronteszmét, a polgári örökség meghódítását tűzte napirendjére, másfe­ lől azonban a fasizmus fenyegetettségében, egy háború árnyékában egy különös »szellemi hadikommunizmus« bevezetésére kényszerült” — magyarázza Ungvári. Brechtnek az volt a meggyőződése, „hogy az általános válság egész történelmi folya­ matán belül, a közeledő, majd uralomra jutó fasizmus, a proletárforradalom időle­ ges elmaradása olyan új problémákat vet fel, melyeknek tükröződniük kell a műal­ kotásban és a gondolkodásban.” Lukács viszont kérlelhetetlennek látszott abban a felfogásában, hogy a burzsoázia hanyatlá­ sa, „árulása” dekadenciához vezetett, és végletekig korlátozza a teljes művészi áb­ rázolás lehetőségét. Ungvári az ellen a metafizikus szemlé­ let ellen lép fel, amely vagy-vagy alapon kíván igazságot osztani Brecht és Lukács vitájában. Azt tartja fontosabbnak hangsú­ lyozni, hogy mindketten az egyetemes marxista esztétika válaszát keresték a kor­ társ és a történelmi irodalom gondjaira. „Hagyatékuk éppen arra kötelez, hogy azt vegyük észre vitájukból, ami egymás ellen kifejtett érveikben kiegészítő és korrigáló érvénnyel bír. Lukács realizmuselméleté­ nek szűkösségét éppen Brecht éles elméjű kiegészítései győzhetik le, míg Brecht el­ méletírói munkássága csupán azzal a bő­ vítménnyel bontakozhat ki, amelyet a klasszikus irodalom elveinek feltárásával, a realizmusnak mint történelmi kategóriá­ nak a kidolgozásával Lukács végzett el.” Brecht és Lukács maguk is törekedtek arra, hogy egymás rangját méltón elismer­ tessék, s ez is adalékot jelentett azok szá­ mára, akik a két évtizeddel később — szé­ les nemzetközi fronton — kibontakozott „perújrafelvételben” az Ungvári-féle felfo­ gást előlegezték. Az ötvenes évek végi, hatvanas évekbeni realizmusvitáknak azonban más indítékai is voltak. Mindenekelőtt az SZKP XX. kongresszusát követő általános szellemi pezsdülés hatott ösztönzőleg a marxista esztétika alapkategóriáinak újraértékelé­ sére. Különösen magasra csaptak a hullá­ mok 1963-ban az úgynevezett „Kaffka-per” kapcsán. Roger Garaudy „parttalan realiz­ mus” néven kifejtett koncepciója körül. A realizmus-szocialista realizmus témakörben felgyülemlett nézetek sorában orientációt, továbbgondolásra serkentő összegzést je­ lentett 1965-ben az MSZMP KB KulturálisElméleti Munkaközösségének tanulmánya, amelynek alapvető érvényét az elmúlt más­ fél évtized sem módosította. S, hogy szá­ mos megfogalmazása felett mégiscsak el­ járt már az idő, az a társadalmi fejlődés természetes velejárója. A realizmus időszerű elméleti és — al­ kalmazásának gyakorlati kérdéseit vizsgá­ ló kutatási program tanulmányai a közel­ múltban láttak napvilágot „A realizmus az irodalomban” (Kossuth K. 1979.) illetve „A realizmus a képzőművészetekben” (Kossuth K. 1979) címmel. Mindkét kötet Szerda­ helyi István szerkesztésében és — szinté­ zisteremtő — bevezető tanulmányával je­ lent meg. A kutatási feladatoknak főként az a tapasztalat adott aktualitást, hogy a művészetelméleti, művészetkritikai szakirodalom az utóbbi évtizedben szembetűnő­ en mellőzte a realizmus — s vele együtt a pártosság és a népiség — kategóriák hasz­ nálatát, és ebből „az esztétikai értékrend elbizonytalankodására lehetett következ­ tetni. Az elbizonytalanodás okát a kutatás munkahipotézise abban kereste, hogy tár­ sadalmi fejlődésünk új szakaszba, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszá­ ba lépett, s ezt tükröző-alakító művésze­ tünkben is olyan új jelenségek mutatkoz­ hatnak, amelyek a szóban forgó esztéikai értékkategóriák régebben rögzített tartal­ mán túlmutatnak; e kategóriák követke­ zésképpen módosítandók, hogy a fejlődés új jelenségeinek megítéléséhez valóban megfelelő mértékül szolgálhassanak.” Bár a kötetek tanulmányai — céljuk szerint is — jobbára újabb viták kezde­ ményeként foghatók fel, sok tekintet­ ben olyan következtetésekre jutottak, me­ lyek biztos fogódzót jelenthetnek mind a továbbgondolás, mind a művészeti gyakor­ lat számára. Ezek sorában a legfontosabb­ nak annak bizonyítása látszik, hogy a rea­ lizmus, pártosság, népiség kategóriák va­ lójában ma is megtalálhatók a művészet­ ben, mi több, a műelemzések legjava is ezek alapján értékeli az alkotásokat, s csu­ pán megnevezésüket kerüli. E szakkifeje­ zésektől való idegenkedésnek vannak ugyan a művészeten „belülről” magyaráz­ ható okai is, de — a kutatás kiinduló fel­ vetéseitől eltérően — alapjait tekintve tár­ sadalmi gyökerű problémáról van szó. „Köztudatunkban, művészeti életünk min­ dennapi szóhasználatában e szavakhoz a dogmatizmus és a törvénysértések idősza­ kának olyan jelentéstartalmai tapadtak, amelyeket máig sem sikerült leválasztani róluk: a mellőzés fő oka az, hogy művésze­ ink és szakíróink attól tartanak, hogy ezek a torz, szektás-dogmatikus elképzelések bármikor visszahozhatók, s e terminoló­ gia használata növeli restaurációjuk lehe­ tőségét” — írja Szerdahelyi. 27 �A kutatási feladatot rögzítő témamegje­ löléssel szemben, amely mintegy egymás mellé rendeli a realizmus, pártosság, né­ piség kategóriákat, az elemzések azt iga­ zolják, hogy ezek valójában egyfajta hie­ rarchikus viszonyban állnak egymással. E hierarchia csúcsán a nem stiláris értelmű realizmus — mint módszer és értékfoga­ lom, mint a társadalmi valóságot legmaga­ sabb szinten tükröző művészet legátfogóbb kategóriája — áll, s amelynek velejárói a pártosság és a népiség — továbbá a tipi­ kusság, az intenzív totalitás, a korszerűség vagy a nembeliség — kategóriák. A tanul­ ságok alapján jogosultnak látszik a realiz­ mus történeti fejlődésének közkeletű — naiv, kritikai és szocialista — szakaszolását felülvizsgálni. Egyrészt kidolgozatlanok a naiv realizmus ismérvei, másrészt a kriti­ kai és a szocialista realizmus valódi tartal­ ma terminológiai síkon nem tükröződik eléggé. Ezért született — többek között — az a javaslat, hogy a kritikai jelzőt a pol­ gárival kell felcserélni, s így megszűnik az a hamis látszat, amely óhatatlanul a szo­ cialista jelleg kritikamentességét sugall­ ja. Egyébként is a kritikai realimus­ szocialista realizmus merev dichotó miájá­ ban való gondolkodás mindenképpen kor­ szerűtlenné vált már a művészeti jelensé­ gek árnyalt értelmezéséhez. Ugyancsak módosításra érdemes a realizmus korábban rögzített követelményei közül a történelmi konkrétság kérdése. Fejlődésünk jelen sza­ kaszában megnőtt az olyan alkotások szá­ ma és súlya, amelyek általánosabb, elvon­ tabb létkérdéseket vetnek fel, meghaladják az „itt” és „most” világát. Úgy látszik: „a realista művészet kritériuma ilyen szem­ pontból az, hogy a társadalmi-történelmi konkrétság-elvontság olyan fokán tükröz­ ze a valóságot, amely fok a választott mű­ faj és téma sajátosságaihoz igazodva legin­ kább alkalmas a progresszív eszmei mon­ danivaló kifejezésére.” Alapvetően nincs szükség a realizmus­ koncepció módosítására a teljes emberkép vagy a perspektivikus ábrázolásmód igé­ nyében, a tapasztalatok azonban egyrészt az erkölcsi-pszichikai szféra bemutatásá­ nak létjogosultságát erősítik, másrészt a korábbi — illúziókat is bőven tápláló — felhőtlen optimizmus sugalma helyett sok­ kal korszerűbbnek bizonyult a körülmé­ nyeket gondosan mérlegelő, körültekintő, a nehézségekkel is reálisan számot vető helytállás ösztönzése. A vizuális kultúra tartományában más­ fajta problémák is felvetődnek. Itt minde­ nekelőtt az a fő kérdés, hogy jogosult-e a realizmuskategóriát csak az úgynevezett autonóm, a visszatükröző művészetekhez — köztük a képzőművészethez — kötni, (a vizsgálatok és a szakmai viták egyéb­ ként ezt igazolták), és ez esetben milyen értékkategória (Szerdahelyi szerint a szép­ ség) játszik központi szerepet az építő- és iparművészetben, a díszítőművészet számos más területén. A helyzetet — és egyben a vitatható kérdések sorát — tovább bonyo­ lítja, hogy a plasztika, a festészet és a grafika egyformán lehet visszatükröző és szépművészeti jellegű, sőt e tevékenységi formáknak is lehetnek nem kifejezetten 28 művészeti politikai vagy reklámcélzatú — változatai, mint ahogyan az építő-, vagy iparművészetnek is vannak „mester­ ségbeli” jelenségei. A határvonalak a konk­ rét alkotások értékstruktúrája alapján je­ lölhetők ki: „azok a művek művésziek, amelyeknek értékstruktúrájában az esz­ tétikai érték (a realizmus vagy a szépség) játszik fölérendelt szerepet minden más értékszemponttal szemben, s azok nem mű­ vésziek, »mesterségbeliek,« amelyeknek értékstruktúrájában valamilyen nem esz­ tétikai érték uralkodó szempontja határolja körül azt a mozgásteret, amelyen belül az esztétikai értékek érvényesülhetnek.” Mint a fentiekben jelzett kötetek is tanú­ sítják, a realizmusviták hátterében min­ dig általános társadalmi, politikai indíté­ kok húzódnak meg. Így a most ismét meg­ újulni, szaporodni látszó eszmecseréket na­ gyobbrészt az egyén és a közösség egymás­ rautaltságának, a szabadság és a felelősség egységének erősödő parancsai magyaráz­ zák, s egyszersmind a szocialista demokra­ tizmus fejlődése biztosíthatja a realizmus­ hoz tapadó téves jelentések és a köztudat­ ban meglevő indulatok átalakításának, megszüntetésének sikerét is. Csongrády Béla �Rózsa G y u la : N yito tt g a lé ria Kezdhetném ezt a recenziót a megálla­ pítással: a könyv négy fejezetre tagoltan mintegy kilencven, címszerűen valamivel kevesebb, de lényegében jóval több mű­ vész munkáival foglalkozó kiállításbírá­ latot, művészeti kiadványról írt recen­ ziót, jegyzetet, az útibeszámolók szokásos mélységét jóval meghaladó elmélkedést, művészetpolitikai cikket tartalmaz. A fentiekből csak a számok szorulnak ma­ gyarázatra: azért lehet kevesebb is, több is a művész, mert a könyv két utolsó fe­ jezetében (Magyar művészek. Külföldi művészek) Rózsa Gyula többször is visz­ szatér egy-egy életmű méltatására, ha az alkotó fejlődése, bemutatott képeinek változása ezt indokolja — s mert a két első fejezet (Lobogónk-e Derkovits?, Ka­ talógusfirkák, útközben) közvetlenül is közvetve is többet ad, mint kilencven pillanatképet művészi teljesítmények­ ről: jelentősége van a nevek említésének, de a nevekről való hallgatásnak is. Az írások tehát mai, közelmúltbeli művé­ szetünk egészét érintik. Úgy is kezdhetném az írást, hogy fel­ idézem Fülep Lajos három, 1905-ben ké­ szített műteremriportját, amelyekben az akkori művészetpolitika által legna­ gyobbnak tartott mestereket, Zala Györ­ gyöt, Stróbl Alajost, Benczúr Gyulát bí­ rálja metsző gúnnyal. Hozzátehetném, hogy Rózsa Gyula, az általa is többször említett Fülephez hasonlóan nem tisz­ tel tekintélyt, csupán egy dolgot ismer (e l): a valóban korszerű művészetet, az elkötelezett, szocialista eszmeiségű, eszté­ tikailag magas szintű művészetet első­ sorban, s intézmények, csoportosulások érdekeitől függetlenítve magát, csupán az ilyen művészet érdekében alkalmaz­ za az iróniát, fogalmaz szelíd vagy éppen maró gúnnyal, vagy éppen utasít el je­ lenségeket, teljesítményeket. Hogy még egyszer használjam a feltételes módot: jelképes dolognak is vehetnénk, hogy a kötet éppen a Bölöni György Képek kö­ zött című könyvéről szóló írással indul. A Nyolcak művészetének elismeréséért har­ coló kritikus, újságíró szellemi öröksé­ gére figyelmeztető cikk a Derkovits—Dési-Huber-hagyományok fontosságának hangsúlyozásával zárul. Művészetünk állapotáról szólva műkri­ tikánk lehetőségeiről is beszél ez a cikk is. Igen, a lehetőségeiről. Mert a mai hely­ zet körülbelül az, amit a könyv 14. olda­ lán ő így fogalmaz meg: „Még csak azt sem mondhatjuk, állnak a frontok: fron­ tok nincsenek. Hogyan is lehetnének, amikor ugyanaz a fórum, sőt, ugyanaz a szerző hajlandó azonos időben olyan vé­ leményeket produkálni, amelyeknek vég­ ső gondolatisága a marxista eszménytől egyszerre áll ,jobbra’ is meg ,balra’ is. A lehetőségeket pedig körülbelül az jelenti, ahogyan kritikái legtöbbjében ő kritizál — , ahogyan „művészetpolitikát csinál” . Milyen alapon kritizál, politizál Rózsa Gyula? Milyen alapon bírálja a hetvenes évek elejének sokak által (Rózsa által is) nagyra becsült Maurer Dóráját, írhatja le kétségeit (az akkor még fiatal) Fajó Já­ nos műveivel kapcsolatban, utasíthatja el a szakmailag kitűnően felkészült Aba-No­ vák és a naiv alkotók stílusát tudatosan alkalmazó Pekáry István művészetét? Hogy a példa meggyőző legyen, részlete­ sebben kell szólni ezekről az írásokról. Aba-Novák „ . . .megpróbálta a két pólus közül nézni a parasztot; egy művé­ szileg nem létező álláspontról. Illetve pon­ tosan onnan, ahonnan egész társadalmi környezete, az úgynevezett «középosztály»” . Pekáry „a nyers, felkavaró mű­ vészetet fogyaszthatóvá cukrozza” . Fajó kiállításán sem a művész felkészültségé­ vel van gondja (egy bizonyos szint alatti teljesítmények legjobb kritikája a hall­ gatás), hiszen „ez a művészet a vizuális kultúra terjesztésében, az iskolai esztéti­ kai oktatásban... különös segítséget nyújt­ hat” , hanem azzal, hogy a művész prog­ ramjában mintegy az általa is képviselt irányzatnak sajátítja ki a modern, kor­ szerű jelzőt, pedig éppen a legfontosab­ bat felejti, utasítja el: „a teljes értékű” az ember gondolat- és érzelemvilágát ki­ fejező képzőművészetet.” Az utóbbi kritikában, arról írva, hogy a „művészet mint tudomány”-programot nemegy kritikus, művészettörténész fel­ tétel nélkül átveszi, továbbadja, művé­ szeti és műkritikai életünk egyik igen problematikus (bár talán törvényszerű) jelenségét érinti Rózsa Gyula. Nevezete­ sen azt, hogy amikor a hatvanas évek­ ben a szellemi értékek egyre szabadabban áramlottak országhatárokon át, amikor a neoavantgard irányzatoknak egyre több követője lett itthon is, a látszólagos újsze_ rűség nemegyszer fontosabbá vált a mi­ nőségnél, a (külföldön már nem is olyan újnak számító) eszközök kipróbálása, a nálunk-új-hoz való alkalmazkodás a fon­ tos, társadalmi, történelmi kérdésekre adható válaszok keresésénél. Erre példa lehet az a Maurer Dóra is, akiről az egyik 1976-os írás szól, aki a koncept art szel­ lemét követve „divatot követ” , ugyanak­ kor „képtelen elfelejteni nem minden­ napi képességeit” , aki tehát nyilvánvaló­ an mit sem vesztett tökéletes mesterség­ beli tudásából, s aki mégis elszegényíti sa­ ját művészi világát. Négy kritika, négy többé-kevésbé el­ utasító ítélet. Mi az hát, amit a fenti je­ lenségekkel — nem művészekkel, hiszen sosem a személy, hanem a teljesítmény számít — szembe tud állítani a kritikus? Elvi szinten így fogalmazza meg eszmé­ nyeit: „ . . .modern művészeten termé­ szetesen elsősorban a szocialista eszmei­ séget korszerű formában kifejező alkotáso­ kat értjük.” A gyakorlatban — műkriti­ kai — gyakorlatában — ez például a Derkovits—Dési-Huber—Nagy István-hagyományok időszerűségét, Martyn Ferenc, Kokas Ignác, Deim Pál, Lóránt János fes­ tészetét, Vígh Tamás, Vilt Tibor, Kiss Nagy András, Kerényi Jenő szobrait, Fe­ ledy Gyula, később Kondor Béla grafiká­ it, illetve méltatásukat jelenti, s néhány külföldi művész — Ernst Barlach, K oll­ witz, Robert Capa, John Heartfield, Fer­ nand Leger, Picasso, Rodcsenko — Bu­ dapesten bemutatott alkotásainak eszté­ tikai-etikai mércéül való állítását. Ez persze nem jelenti sem a fenti értékek kritikátlan elfogadását, sem a másfélék teljes elutasítását. A könyv címe: (Nyitott galéria) éppen azt a fogékonysá­ got jelzi, amellyel a szerző a felszabadu­ lás illetve a századforduló után létreho­ zott minden fontos életmű felé fordul. De a jó mű — s csak a jó mű — azt is megköveteli, hogy vitatkozzunk, ha szel­ lemiségével, ítéleteivel nem értünk egyet. Éppen ezért fontos, amit Rózsa a Kon­ dor Béla műveiről írt bírálatában így fo­ galmazott meg: „Meg kell hát találnunk a demokratikus polémia nehéz, de egyet­ len eredményt igérő módszerét, az érett­ ségük, tartalmi és művészi súlyuk mi­ att jelentős kortárs műalkotásokkal szem­ ben.” Ez pedig akkor is fontos, ha — a fent említett négy példával ellentétben — történetesen a kritikusnak nincs iga­ 29 �za, ha a Kondorral folytatott 1968-as vi­ tában nem ás eléggé mélyre a művésziszellemi magatartás társadalmi-történeti okait kutatva, ha, ahogyan maga vallja be, pályája elején nem csak polémiát folytatott a neoavantgard képviselőivel, ha­ nem biztos volt benne, hogy például „a konceptből nem tud semmit hasznosíta­ ni a valódi képzűművészet.” Egy-egy ponton tehát nyílván lehet vi­ tatkozni a szerzővel, értékítéleteinek dön­ tő többségével viszont nem. Nem hiányol­ hatjuk a szisztematikus áttekintés igé­ nyét sem; részben, mert a kritika nyil­ vánvalóan a képzőművészeti élet esemé­ nyeit követi, s néhány értékes életműről szóló írás ezért hiányozhat a könyvből, részben mert a legfontosabb tendenciák­ ról így is képet kapunk: az írások igen plasztikusan rajzolják meg például a ma­ gyar grafika 1956. utáni megújulását, az új grafikusnemzedék megjelenését a 60-as, 70-es évek fordulóján, jelzik a szentendrei művészet változásait, s — leg­ alább egy Szalay Ferenc-kritikával — a hódmezővásárhelyi műhely gondjait. Minderről úgy gondolkodhatunk a szer­ zővel, hogy közben remek műelemzéseket, pályarajzokat, rövid, de jellemző korké­ peket kapunk. Rózsa nem feledkezik meg a hatásokról, párhuzamokról, de nem az adott kor művészpolitikai elvársairól s a kor valódi problémáiról sem. Nagyon alapos — ezzel nemegyszer hiánypótló — munkát végez, két okból is. Egyrészt, mert, ahogyan a könyv utószavában ír­ ja, „hosszú ideig hiányzott a közbülső szféra, a képzőművészeti szakesztétika és a marxista művészettörténet-írás támoga­ tása... A kritika dolga maradt viszont ezek után, hogy — egyéb kutatásokra Péntek Imre: Édesség a n ti-re klá m Korunkban gyanússá váltak az érzel­ mek. Nem illik bevallani őket, beszélni róluk. Pedig az ember igenis „érzelmi lény” . Sokkal inkább az, mint értelmes... Ne higgyük azonban, hogy a szentimenta­ lizmus hiánya teljesen új az irodalomban. Ciklusai vannak ennek is, hullámmozgása, mint ahogyan a ráció kultuszának is. A dolgot ma az teszi bonyolultabbá, hogy az információdömping, a manipuláltság (a szó jó és rossz értelmében is!) mintha el­ terelné a figyelmet a lényegről. Arról a közhelyigazságról, hogy egyetlen egy éle­ tünk van, s azt kellene értelmesen végig­ csinálnunk, s ezenközben meg kell talál­ nunk a helyünket, a személyiségünket — azonosítani kell önmagunkat —, s ne szégyelljük leírni a szót: boldogok is aka­ runk lenni. Ám mindennek több nehézsé­ ge is van. Például tárgyi: lakás, bútor, kocsi, telek, különféle kacatok és presztízs fogyasztási cikkek. Nem lehet ezeket egyetlen mozdulattal lesöpörni az asztal­ 30 nem támaszkodhatván — maga váljon jobb híján önmaga »szaktudományi hátte­ révé«...” A felkészültség, pontosság, adat­ gazdagság, elemzőkészség alapvető oka azonban nyilván nem ez a kényszerű helyzet, hanem a kritikus elkötelezett­ sége, igényessége egy jó ügy szolgálatá­ ban. Mégpedig mindennapos szolgálatában, hiszen a kritikák legtöbbje politikai napi­ lapban, a Népszabadságban jelent meg. A lap jellege, a széles körű olvasótábor is megköveteli a jó értelemben vett ol­ vasmányosságot, közérthetőséget (a szá­ razság, a túl bonyolult fogalmazás, a szakkifejezésekkel való bűvészkedés per­ sze a szakmai lapok írásainak sem tesz jót). Rózsa úgy tesz eleget e követelmé­ nyeknek, hogy közben nem enged a szín­ vonalból, tömören, szellemesen fogalmaz, írásait általában olyan poénokkal indít­ ja, amelyek talán a legtájékozatlanabb olvasó érdeklődését is felkeltik. Egy-egy indítása újságírói bravúr, ahogyan azok a kritikát lezáró mondatok, félmondatok is. A lényeg persze az, ami az első és utol­ só között van. Nos, Rózsa Gyula, a mű­ vészetünk sorsáért aggódó, társadalmunk jelenére és jövőjére, lehetőségeire figye­ lő, a marxizmusnak elkötelezett kritikus írásai, az „együtt cselekvő megállapításai” úgy hiszem, előkelő helyet kapnak köny­ vespolcunkon, s nagy szerepet a mai mű­ vészetről vallott nézeteink alakításában. Kár, hogy azzal kell befejeznem: a kö­ tetből sajnos, hiányzik az elengedhetetle­ nül fontos képanyag, a könyv külső for­ mája pedig éppen nem erősíti a benne foglaltak hatását. (Szépirodalmi, 1980.). P. Szabó Ernő ról, ha az embereket ez foglalkoztatja, „boldogítja” , vagy éppen elkeseríti! Az éle­ tünk tele van „hozzárendelt értékekkel” , amelyek meghatározzák a közérzetünket. Mit tehet a költő? Nevén nevezi, a dol­ gokat! Péntek Imre ahhoz a már nem fiatal költőnemzedékhez tartozik, amely — ilyen-olyan okok miatt — átesett egy krízisen. Talán még pontosabb, ha azt mondjuk, hogy éppen a krízis „kidalolásával” jelentkezett. Hogy mi ennek a vál­ ságnak a lényege? Egyszerre erkölcsi és intellektuális. A hatvanas évek közepén — amikor jelentkeztek a „kilencek” — nyilvánvalóvá vált, hogy a világot nem az erkölcsi normák irányítják. A céljaink nincsenek karnyújtásnyira, ahogyan azt még az egyetemen is tanították, de az élet, a világ — a miénk is! — tele van ellent­ mondással és konfliktussal. Olyan konf­ liktusokkal, amelyekről sokáig beszélni sem „illett” . Márpedig ettől megrendül a fiatalok hite. Rá kellett döbbenniük, hogy a meggyőződésért, az erkölcsi tartásért kinek-kinek magának is meg kell küzde­ nie. Lényegében ennek a küzdelemnek a dokumentumai ezek a versek is. Péntek Imre — részben Ladányi Mihály, másrészt József Attila nyomdokain haladva — fa­ nyar iróniába és groteszkbe oltja-fojtja ezt a megrendültséget. Versei szándékol­ tan „hétköznapiak” , földközeliek. Illuszt­ rációként elég csupán néhány verscímet ideírni: A büfében, M Á V -id ill, A melós, Konyhaparfüm, Gyártelep, Váróterem, de önmagukért beszélnek a ciklusok címei is: Édenkereső, Külvárosi érme, Hidegszik, Hirdetés, Szezonvég, Erőlködés. Mint mondottuk, nem teljesen előz­ mény nélkül jelentkezett ez a hang lí­ ránkban, mégis némi megütközést kelt bi­ zonyos körökben. Cinizmussal, frivolság­ gal vádolják a költőt a stílusa miatt. Hol­ ott a költő szándéka egyértelmű. A deval­ válódott, elkoptatott, szétcsócsált, benyá­ lazott fogalmakat meg kell tisztítani. Ez a feladat nem hálás és nem „elegáns” . Igen nehéz például az albérletért lelke­ sedni. Elviselni is nehéz, nem még írni róla. Csoda, ha azt mondja, hogy „Enyém a gazdátlan idegenség /Félelme­ sen vagy /Merengsz egy albérlethirdeté­ sen, /melyről te, az ágrólszakadt sem/hi­ szed, hogy elveszített éden. . . ” (Édenke­ reső). A „lakótelepi lét” esetlegességéről pél­ dául nehéz tömörebben fogalmazni: „Ahova perdül, az lesz az otthona”. Lehet-e vitatni az irónia jogosságát, ha a sznobizmusunkról van szó? Alkalmat az edinburgi (Fülöp) herceg magyarországi látogatása kínált. Már maga a cím is csú­ fondáros, „beszélő” (Vers abból az alka­ lomból, hogy Fülöp edinburghi herceg, az angol királynő férje, a Nemzetközi Lovas­ szövetség alelnöke hazánkba látogatott). Hittük volna húsz éve, hogy a családi kripták fényűzése után divatba jön a csa­ ládfakutatás, a nemesi címerek és okle­ velek hivalkodóan a díszhelyre kerülnek? Ugye nem. Pedig megbarátkoztunk, szó nélkül tudomásul vettük ezt is, mint aho­ gyan életünk más képtelenségeit is. Nem így a költő. Észreveszi, hogy slágerigazsá­ gok (Sláger) mellett burjánzik a procc pöffeszkedés és a hazugság, még a halot­ takról szólván is (Halottak napja, Óda a proszektúrához). Nos, ez az a „pont” , a halál, amely mintegy visszamenőleg is értelmezi, minő­ síti az életet. „Koponyám újságpapírral lesz kitömve. . . / Ilyen lehet az ideális tudattartalom” — mondja keserű öniró­ niával, míg a kötetzáró verset így kezdi: „Nem az vagyok, akivé váltam”. /Hát ak­ kor ki? Őszintén szólva, fogalmam sincs, kivé válhattam volna . . . ” (Erőlködés) Gondoljuk csak meg, hányan tehetnénk fel hasonló kérdést? Márpedig. van-e lényegesebb kérdés, mint az, hogy ki vagyok én? Mi dolgom a világban ? Legyünk hálásak a költőnek, ha helyettünk is felteszi, egy percnyi meg­ torpanásra, gondolkodásra kényszerít min­ ket. Mert az élet nem csupán nyalánkság; az édesség túlzott fogyasztása árt a fo­ gaknak. Márpedig arra — egészen a pro­ szektúráig — szükségünk van. . . Erre is figyelmeztet — a szó átvitt értelmében — a költő, aki helyettünk is rágódik a gondokon, gondjainkon. (Magvető, 1979.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/07cb0b3715d5b287144884e169267c20.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f02d9563245c13c2fea23a4508100f2c.pdf 44e28bf77c8bfe4b694659f8901b15a3 PDF Text Text Idős Váci Mihályné önéletírása A palóc házépítő hagyomány Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra Özbeg népdalok Agócs Sándor, Csikász István, Dénes György, Fábián István, Szepesi József, Trizna István, Veres János, Zelei Miklós versei, Hatvani Dániel prózai írása Gondolatok a mai szovjet drámáról „Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlságosan is egysze­ ri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat »kartotékozni«, őket a hivatal tartja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépirók öltöztetik napsugárba törékeny lé­ nyüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szivét az »édesannás« és »csörés« törté­ netekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Váci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb... Testamentum inkább ez az írás, örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle.” (Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása) „Akkor télen egész jól megvoltunk. Főz­ tünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, ten­ geridara is hagymás zsírral, vagy tejjel. Anyám dolgozni járt tehetősebb házakhoz, nem pénzt, inkább élelmiszert kapott min­ dég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan él­ tünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert nékem kellett a gyerekeket gondozni, nékem kellett csinálni, hiába könyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van... majd veszek néked könyvet, palatáb­ lát, és te itthon is tanulhatsz.” „Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Borsod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegében ku­ darcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos megidézésével készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódválto­ zatokra, várható életmódváltozásokra terve­ zett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztu­ data a takarék-, a minimummegoldások sab­ lonjaiba ragadt. Mind a történelmi hagyomá­ nyokhoz, mind a jelen és jövő tér- és be­ rendezésszükségleteihez való ilyen viszonyu­ lás ma még általánosan jellemző. A rövid tá­ vú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetet­ len meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat.” (Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány) TÁRSADALOMPOLIT IK A I‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az 1980. évi múzeumi és műemléki hónap országos nyitó eseményeként október 3-án került sor a Salgótarjánban fel­ épült új múzeum épületeinek és kiállításainak átadására, va­ lamint névadó ünnepségére, melynek keretében Brutyó János országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A Nógrádi Sándorról elnevezett múzeum Munkásélet Nógrádban a X IX — XX. században, Nógrádi képzőművészek, A salgótarjáni üveg című kiállításai a megnyitás napjától, hétfő kivételével, na­ ponta várják az érdeklődőket. Az ünnepi esemény alkalmából Fekete Nándor, Salgótarján város Tanácsának elnöke a Pro U rbe kitüntetést adta át dr. Boros Sándornak, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének; Devcsics Miklós, Nógrád megye Tanácsának elnöke a megyei tanács vb által alapított Madách-díjat adományozta dr. Horváth Istvánnak, a megyei múzeumok igazgatójának. 3 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! 4 Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása 11 Zalán Tibor: Kék cserepek — Üzbegisztán 13 Mándoky Kongur István: Özbeg népdalok Az ebben az évben olvasóink elé került Ébresztő idő című antológiát követően szerkesztőségünk — a Palócföld Könyvek­ sorozat újabb köteteiként — önálló szerzői munkák évenkénti megjelentetését tervezi. Az örvendetesen nagy számban beér­ kezett pályamunkákat folyamatosan minősítjük. 13 Özbeg népdalok (Szöllősi Zoltán fordítása) 14 Hatvani Dániel: Büdös hús 17 Agócs Sándor: Útvesztő, Ének a köszörűkőhöz 17 Trizna István: Zsánerkép 18 Fábián István: Kagyló Negyedik számunk 15— 19. oldalán közöltük Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban című prózai munkáját, mely elől, sajnálatos módon, elmaradt a szerző neve. A (tartalomjegyzék alapján ugyan pótolható) hiányért Onagy Zoltán szerzőnktől és olvasóinktól ezúton kérünk elnézést. 18 Zelei Miklós: Szelídítsétek meg a fridzsidereket 18 Szepesi József: Négykupicás riport 19 Veres János: Azért születtem 19 Csikász István: Fák 20 Dénes György: Csorbul a szó, az emlék, Jéghegynyi létben, Metamorfózis, Széthulló barátság Kiss Aurél (1942-1980) Középiskolai tanárként került Békésből Nógrádba, hozva szegedi egyetemi éveiben megérlelt hitét, mely politikai pályára vezérelte, s táplálta benne egy­ szersmind az elmélyült tudományos igényű kutató­ munkára szólító igényt, s az írott szó iránti minden­ kori felelősséget. Rangos része volt abban, hogy a Palócföld 1973tól, megújulva, kéthavonként megjelenő társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat form ájában juthatott el az olvasókhoz; a személyes teherbírás ha­ tárait sem tekintő hevülettel gyakorolt hivatása mel­ lett, közfigyelmet keltő politikai publicisztikai, iroda­ lomtörténeti és kritikai munkáival jelezte sokoldalú felkészültségét és nyitott személyiségét; és éveken át vállalta folyóiratunk leginkább munkaigényes rova­ tának istápolását mindaddig, míg ambíciói tovább nem szólították — 1978-ban megkezdte tanulmányait az S Z K P társadalomtudományi akadémiáján. Moszkvából hazaérkeztekor mindig felcsöngött szerkesztőségünkben a telefon: jelentkezett, érkezett, sosem rövid lélegzetű beszélgetéseinkhez friss tapasz­ talásait, híreit hozta, s a Szovjetunióban is újdonság­ számba menő könyveket, megszívlelendő inspiráció­ kat. És mint legutóbb is, saját írást, azzal a kéréssel, hogy szeretné még visszautazása előtt „megolvasni” a szerzői levonatot, hogy nyomtatott form ában látva viszont meggondolásait, újólag ellenőrizhesse azok igazságértékét. Azután elutazott. Nehéz szívvel engedtük útnak, mert tudtuk, felelősségtudata fizikai teljesítőképessé­ gének határai közelében mozgósítja energiáit. Szeptember közepe táján — e lapszámunk 26. olda­ lán megjelenő cikke levonatának kézhezvétele előtt — érkezett a megrendítő hír: Kiss Aurél Moszkvában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Itt közölt munkájá­ nak gondozását, már visszavonhatatlan távollétében, szerkesztőségünk vállalta. Kiss A urél személyében — eddigi munkássága ál­ tal igazoltan — reményteljes munkatársat, szerzőt, barátot veszítettünk. Emlékét így őrizzük meg. Palócföld Szerkesztősége 22 Horváth Lajos: Kelet-európai kerülő 23 Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány 24 Nagy Zoltán: Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra 26 Gondolatok a mai szovjet drámáról (Kiss Aurél) 28 Kertész Ákos: Kasparek (D. Rácz István) 29 A „cinizmus” és az „irónia” védelmében (Könczöl Csaba) A címoldalon és borítókon Czinke Ferenc rajzai idős Váci M i­ hályné önéletírásához, a belső oldalakon a Somoskőújfalui gyer­ mekrajzszakkör illusztrációi József Attila verseihez. (Fotó: Buda László.) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18023 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Idős Váci M ihályné: Legyen munkátokon ál d á s! Nyíregyházán, az új-kisteleki szőlőben születtem. Nagyon kicsi gyermek voltam, amikor a szüleim elköltöztek Ibrányba. Még én akkor nem értet­ tem, hogy tulajdonképpen mi történt. Nem tudtam, miért veszekednek a szü­ leim. de már annyit sejtettem, hogy valami nincs rendben. Anyám sokat sírt. Teltek a napok, hónapok, egyszer csak apám csomagolni kezdett. Elment Amerikába. Minket, gyerekeket és anyámat itthagyott a nagy idegen falu­ ban. Volt földje, tizenhárom hold, de nem volt, aki megmunkálja, és a lo­ vat, meg a tehenet is eladta apám . Kellett az ára a hajójegyre. Í gy nem maradt anyámnak csak a sok gyerek és a sok gond. Küzdött szegény, más­ sal dolgoztatott — azután visszadolgozta, így tengetett bennünket. Egyszer csak beállított apám. Fél évet sem töltött Amerikában. Volt nagy öröm. Saj­ nos, nem tartott sokáig, mert kölcsönpénzen jött haza, és azt vissza kellett vinni a régi, jó szomszédjának. Eladott hát egy darab földet, az árán újra Amerikába ment, hogy a kölcsönt visszaadja. Ekkor magával vitte apám a legidősebb bátyámat is. Így nemcsak egy darab föld, de a munkaerő is el­ ment a családból. Szegény anyám sokat sírt. Hét gyerekkel maradt itthon. Apám könnyen megválaszolta a panaszos szavakat: „M it lamentálsz, heted­ magaddal maradsz, majd ellest ek, segíttek egymásnak.” Azt nem mondta, hogy küld pénzt Amerikából. Nem is küldött egy fityinget se. Annyit dol­ gozott, hogy éhen ne haljon, a bátyámat is csak nyomorogni vitte ki. Bá­ tyám még nem volt 15 éves. Később írta, hogy újságot árult, hordár volt, mindent csinált, amiért pénzt kapott. Később elszökött apámtól, elment dol­ gozni egy építkezésre. Ott kitanulta az ácsmesterséget. Apám nem tudta, hol van a bátyám; igaz, nem is nagyon kereste, azt mondta, rossz pénz nem vész el. Apám élte tovább a maga életét. Dolgozott is, de kocsmázott is, ha nem volt pénze, elvette a bátyám­ tól. Amikor bátyám otthagyta apámat, ő éppen készült haza. De hogy? Pén­ ze nem volt. Gondolta, megyek, kérek a Pasztercsik komától — akitől már kért egyszer. Ment is. Koma, adjon nekem pénzt, vagy váltsa meg a hajó­ jegyet! Jó — mondta a koma —, csak otthon add meg a feleségemnek. Per­ sze — mondta az apám —, ahogy megérkezem, eladom a földet, és megadom a komasszonynak. De ezért, tudja — mondta a koma —, hogy egy kis ka­ mat is jár? Igen, igen, az nem számít, csak legyen pénz! Anyám várt, várta, hogy majd csak megembereli magát apám, és küld egy pár dollárt. De jó is lett volna! Sok éhes száj várta. Egyszer csak, mit ad Isten, megjött apám, de még annyi dollárt se hozott, hogy legalább mu­ tatóba lett volna nála. Volt megint sírás, veszedelem. Apám továbbra is el­ járt inni a kocsmába. Rögtön akadt ivóbarát, egy bádogos, valami Radoszta, az rábeszélte apámat, hogy vigye ki őt Amerikába, majd ott megadja a ha­ jójegy árát. Apám, ott helyben a kocsmában eladta két hold földjét a bíró­ nak búzaterméssel együtt. Azután elmentek. Am ikor megérkeztek a kikötő­ be, a bádagos úgy eltűnt, mint a kámfor. Azóta se lett meg. Í gy hajókázott apám, amíg volt egy csepp földje. (...) Jött az ősz, mentek a gyerekek a tanyából az iskolába Engem is beíra­ tott anyám, csak az volt a baj, hogy messze kellett járni, Kótajba. Nem em­ lékszem, hány kilométerre, de nagyon messze volt. Az idősebb testvérem. Jani is odajárt, ő délelőtt, én délután. Sokszor elkéstem az iskolából, mert egv nagy kaszálón kellett keresztül menni, és engem megragadott a csodá­ latos szépsége, tele ezerféle virággal. Nem tudtam ellenállni, ha egy pillan­ gót, megláttam. Kergettem, azután futás az iskolába. Később a kicsi patako­ kat bámultam, nem tudtam sehogy sem megérteni, miért vannak olyan ösz­ szevisszaságban. Amerre az ember nézett, mindenütt kis folyó volt. belefá­ radt az ember az ugrálásba, amíg átjutott a réten. Nem mindenki járt erre. Volt egy hosszabb út is. Főleg, mi gyerekek jártunk a réten. Ahogy a rét Kótaj felőli részére értünk, volt ott egy nagv folyó, a partján egv pici őr­ ház, mint a mesében. Ott lakott egy öreg bácsi, a folyamőr. Megkérdeztem tőle. hogy miért van az a sok kis foly ócska a réten? Azt mondta, azért, hogy a víz lefolyjon, nehogy a széna elrohadjon. Sajnos,m e n sokáig jártam az iskolába. Jött a tél korán, már november végén nagy hideg és hó volt. Szüleim mondták is, hogy ne a réten menjek, persze én nem fogadtam szót, csak arra mentem. Úgy kellett nekem, mert visszafelé belehuppoltam az egyik kis patakocskába, és minél jobban ka­ paszkodtam, vergődtem, annál jobban belesülly edtem a hóba. Ott küszköd­ tem összefagyva sokáig. Anyám kétségbeesve könyörgött az embereknek, jö j­ jenek, segítsenek megkeresni. Vettek magukhoz lámpát, meg volt ott vala­ kinek egy ügyes kutyája, azt is vitték, és elindultak a keresésemre. Meg is találtak, hazavittek. Apám jól megvert, levágott a sutba, azt mondta, ezzel be is fejezted az iskolát, büdös kölyök! Hiába sírtam, többet nem mentem iskolába, pedig még mehettem volna legalább három-négy hetet a karácsonyi vakációig. De apám nem engedett. Ha mondtuk neki, engedjen, az volt a válasza, egy fenét, hát még mit nem, nem lesz belőle fiskális soha! Í gy maradtam én analfabéta. (...) Anyám már teljesen a szakadék szélén állt. A beteg fiát visszavitte lát­ szólag gyógyultan a suszterhez, ő meg a nagy nyomorúság, gyötrelem köze­ pette elhatározta, hogy elmegy szülésznőnek tanulni. Elhatározását tett kö­ vette. elment Ungvárra a bábak épzőbe, isteni csudával határos, hogy felvet­ ték. Olyan port vert ez a tanyában, hogy na! Egyik tisztelettel helyeselte a másik gúnyosan megjegyezte, hogy nem lesz abból semmi. Apám pattogott a legjobban. Apám viselkedését nem lehet leírni, papír azt nem bírja el, amit akkor csinált A cselédek kaptak angáriát — valami kis pénzt —, anyám kérte apámat, adjon neki útiköltséget, csak annyit, hogy elutazzon. Apám mondta az anyámnak: én az én angáriámból nem adok neked egy fillért se! Közeledett a szeptember, drága jó anyám készült, apám hallani sem akart róla. hogy elmenjen, sem arról, hogy adjon neki egv kis pénzt. Nem tudott még kölcsön se kérni, kinek volt ott azon a nvomorúságos helyen három koronája. Az egész tanyában nem lehetett volna összeszedni három koronát. Apám ravasz volt, nem vette ki az angáriáját, csak azért, hogy ne kérhessen az anyám. Anyám túljárt apám eszén: elment az ispán úrhoz, elmondott neki min­ dent, a múltat, a jelent, és kapott is anyám három koronát. Persze ezt meg­ mondta apámnak ispán, mert apám követelte a pénzt. De szerencsére, ak­ kor már anyám túl volt árkon-bokron, jó két hónapja Ungváron tanult a bábaképzőben. Drága jó anyám tanult, dolgozott, inspekciózott, vállalt min­ dent, az éjszakázást is vállalta bármelyik bába helyett. Elsírta a helyzetét, elmondta a baját, így aztán segítették, pártfogolták. Mikor jött a karácsonyi vakáció, írta, hogy nem jön haza, mert nincs pénze. Kért apámtól, de apám nem volt hajlandó útiköltséget küldeni. Mi gyerekek sírtunk, akkor már négy hónapja nem láttuk anyánkat. December huszonnegyedikén reggel, mi, gyerekek az ablakban bámultunk, egyszercsak valamék meglátta: ott jön Anya! Csak egy fekete csomócskát láttunk mozogni a hóban, de mi már éreztük, ez ő. Olyan öröm volt abban a kis szobában, hogy azt leírni nem lehet, nekem ma is a fülembe cseng az a sírás, örömmel összevegyítve. Ne­ künk akkor valóban megszületett az Úrjézus, me rt azon az estén nem volt sehol megrakott asztalunk sem, de volt valami, ami minden nyomorúságot, minden szegénységet felülmúlt. Azt már nem lehet megérteni, sem megma­ gyarázni, sem leírni. A mai világ teljesen más. (...) Akkor télen egész jól megvoltunk. Főztünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, tengeridara is hagymás zsír­ ral vagy tejjel. Anyám dolgozni járt, tehetősebb házakhoz, nem pénzért, in­ kább élelmiszert kapott mindég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan éltünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert né­ kem kellett a gyerekeket gondozni, nekem kellett mindent csinálni, hiába kö­ nyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van, mi lesz itt a három kicsivel, nem látod, hogy énnekem mennem kell dolgozni, másképpen nem tudunk meg­ élni. Majd veszek néked könyvet, palatáblát, és te itthon is tanulhatsz. Na­ gyon boldog voltam, hogy legalább otthon tanulhatok. Kaptam egy használt könyvet, tanultam, de hogy? Nem volt, aki valamit megmutasson vagy meg­ magyarázzon, forgattam jobbra, balra, próbáltam a betűket össze-összerakni. Mikor éppen, hol nyitottam fel a könyvet, ott olvastam, rakosgattam a be­ tűket. Nagyon szerettem olvasni (olvasni?, dehogy, nyögni!), hiszen csak há­ rom hónapot jártam iskolába, azokat a betűket is alig tudtam összerakni, amelyeket akkor megtanultam. Ha volt időm, írtam a betűket, igen, de nem ment sehogy, mert nem ismertem még minden betűt. Mondom, ha volt időm, hiszen m inden percemet lekötötte a három gyerek, vagy rajtam lógtak, vagy sírtak és etetnem kellett őket, vagy nekik is éppen a könyv kellett volna. Én mindég sírtam, mert nem jutottam odáig, hogy foglalkozzam az írással (fe­ nét!, betűösszerakással). Ha nem a két gyerek kötött le , akkor mostam, ta­ karítottam, főznöm kellett, hisz magamra voltam hagyva. Az anyámnak se jutott az eszébe, hogy ő kijárta a hat osztályt, és még akkor ő jött nekem mondván, hogy mafla vagy, végezd el a m unkádat gyorsan és tanulj, így nem lesz belőled soha semmi! Én ily enkor sokat sírtam, mert a velem egy­ korú gyerekek jártak iskolába: ha adtak is nekik munkát, de adtak alkal­ mat is a tanulásra. Ez éntőlem m eg volt tagadva, de azért megtanultam a nevem leírni, és fejből számolni. Ha valamit vettem vagy eladtam, fejből ha­ marabb kiszám oltam, mint aki hat osztályt járt. Ezért nekem háromszorosan nehezebb volt az életem, mint az olyan gyereknek, amék legalább háromnégv osztálvt végzett, és én mindég szégyelltem magam önmagam előtt, hogy ez így történt, habár nem az én hibámból. A tőlem idősebb Janinak volt legalább három osztálya, ő sem akart ne­ kem segíteni, így aztán én voltam a tanító és a tanítvány egy személyben. Akkor, amikor dolgoztam gyerm ekfejjel felnőtt módra, akkor még arra se volt időm, hogy füzetet vagy könyvet vegyek a kezembe, fáradt voltam. Én nem voltam gyerek, soha nem játszottam, mint más gyerekek, nékem min­ dég dolgoznom kellett. Nagvon sokszor anyám lefeküdt pihenni, nekem ki­ adta a munkát, ő fáradt volt, én dolgoztam helyette. Í gy éltem. A magam kialakította módon tanultam, azért megtanultam a betűket ösz­ szerakni, írtam is, de azt csak én tudtam visszaolvasni. Talán, ha időm lett volna, és ha lett volna, aki valami kis magyarázatot adott volna, akkor ha­ marább ment volna az írás-olvasás. Anyámat rövidesen kihelyezték Ibrányba. Ott volt egy kis házunk (adós­ ság volt rajta), és odaköltöztünk tavasszal. De az a tavasz nagyon nehéz volt, nem volt ott semmi, csak a nagy üresség. Én persze örültem, arra gon­ dolva, na, most biztosan fogok iskolába járni, hiszen itt már jártam fél évet. Sajnos nagyon tévedtem, mert édesanyám az iskola helyett summásnak adott. Én még nem voltam tizenegy éves. a bátyám tizenkettő. Nem vettek volna fel bennünket, még gyerekek voltunk, de az Ibrány melletti tanyán Szabó Károlvné öccse volt az ispán, és így mégis felvettek. Oda kellett járni a cukorrépába és a cigóriába kapálni, egyelni. Elég nagynövésű voltam, a bátyám is fejlett volt, í g y nekem az iskola helyett a summába kellett járni. Nagvon nehéz volt, mert nekünk is úgy kellett a két sort vinni, mint a fe l­ nőtteknek, mi is úgy kaptunk fizetést, mint a felnőttek. (Ez biztosan azért volt, mert be voltunk protesálva.) Ezért a felnőttek haragudtak ránk, irigyel­ tek, mondták is a pallérnak: mért kap ez a két pulya ugyanúgy hatvan fil­ lért, mint mi? Azért, mert a két pulya is úgy kiviszi a két sort, mint ti! Persze, hogy kivittük a két sort. mint ők, csak mink gyerekek voltu nk, ők meg felnőttek. De meg is adták nekünk az árát: soha nem engedték, hogy velük menjünk haza. Mindég előre mentek, minket mindég otthagytak, vagy csak hátul kulloghattunk. Majd egyik fizetéskor aztán megbosszulták magu­ kat. M ivel mi V-betűsök voltunk, és a fizetés betűsorrend szerint ment, mi mindég utoljára maradtunk. Egyszer a fizetés alkalmával jött egy borzalmas nagy égiháború, zengett, villámlott, csattogott, és mi magunkra maradtunk. Nagyon, nagyon féltünk, és ahogy jöttünk a tanyából, egy hídon kellett át­ jönni. Szakadt az eső, bebújtunk a híd alá. ott voltunk sokáig. Az eső csak szakadt, kijöttünk a híd alól, elindultunk, de nem Ibrány felé, hanem Gya­ lapár felé. (Az is egy uradalmi tanya volt.) Sírtunk hívtuk anyámat, kiabál­ tunk, de nem jött a segítség. Mikor már nagyon összeáztunk, összefáztunk, egymáshoz bújva elaludtunk. Jóanyám a rét túlsó oldalán keresett bennün­ ket, mert ez legelő volt, ezen kellett átjárni a Nagyerdő-tanyára. Majd ami­ kor haj nalban virradni kezdett, édesanyánk messziről látott egy kupacot, ar­ ra indult, hát mit ad az isten, mink, a két gyerek, ott aludtunk egymásra borulva. Csurom vizesen, összefázva ébredtünk. Ahogy megláttuk anyámat, és szétnéztünk, akkor ijedtünk meg nagyon, nem is tudtuk, hogy hol va­ gyunk. Rögtön eltört a mécses, földbe gyökerezett a lábunk, csak bámul­ tunk, hogy hol kötöttünk ki. (...) Soha nem a személyem számított, csak az. hogy szegény vagyok. Van gazdagabb is, mindég a vagyon, az volt a végszó. Hála istennek, mostanra ez megszűnt, ennek én úgy örülök mintha még engem is érintene. Én soha nem kötődtem a vagyonhoz, mindég csak arra vágytam, hogy egy kis hajlék le­ gyen a fejünk felett. Ezért dolgoztam annyi sokat, hogy ne költözzünk egyik helyről a másikra, mert az megalázó volt. Akinek nem volt egy kis lakó­ háza, azt nem is vették emberszámba. Én ezt már gyerekkoromban éreztem, amikor az egyik helyről a másikra kellett költözni. Nagyon szomorú volt ak­ 3 �kor a szegény ember élete. Am ikor megvettük azt a kis lakást, azzal a da­ rabka szőlővel, legboldogabb voltam a világon, pedig még alig múltam ti­ zenhárom éves. Éreztem, hogy nagyon jó, ha az ember a sajátjában lakik, pedig nem volt, csak egy szoba, konyha egy kis kamrával, de az a tudat felszabadított, hogy már mink sem leszünk olyan hányt-vetett senkik. Ez adott lendületet, hogy gyerekfejjel nekivágjak az életnek. Mindegy volt, hogy mit, csak dolgozhassak, pénzt keressek. Dolgoztam, furakodtam mindenfele, ahol pénzt lehetett keresni. Í gy lettem én minden. (...) Jött a tavasz, vállaltam harmadost, krumplit, tengerit. Mentünk a férjem ­ mel aratni a Nagylaposra, Elekborokba. A férjem kaszált, én a markot szed­ tem és kévét kötöttem. Mire ő kivágta a rendet, én felszedtem és be is kö­ töttem, csak hordani kellett és a keresztet összerakni. A lig aludtunk ilyen kor a nap 24 órájából három-négy órát. A férjem ugyan nem akarta, hogy én menjek aratni, mert volt egy korai ikerszülésem és ez legyengített. Rá egy évre már a Mihály fiammal voltam terhes. Féltett a férjem, hogy bajom esik. Én elég erősnek éreztem magam, és sok volt az éhes száj. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy a kenyérnekvalót egész évre meg tudjuk k eresni. Le kellett aratni tizenkét keresztet, hogy egy jusson az aratónak. Mink akkor kerestünk: búzát, rozsot, árpát vegyesen. Három hétig dolgoztunk. Kaptunk kosztot is. A gazdáné három hét alatt háromszor vágott csirkét. Főleg pa­ szuly, köles, meg krumpli volt. A leves olyan volt, mint a bodzavirág. Nem voltunk elkényeztetve. Egyik alkalommal ókrumplit küldött a kiskondással. A főtt krumplit megtörte, dobott rá egy kis hagymás zsírt, és úgy hozta el a gyerek. Olyan volt, hogy én már rég a disznónak főztem otthon az olyan krumplit. Ahogy a gyerek ment haza, találkozott a gazdával, és mondta, hogy nem ették meg az ebédet az aratók. Mért nem? Mert még egy kis aludttejet sem küldött hozzá a Mariska néni. Azt mondták, egye meg ő, ha három tehén mellett ilyen fösvény, sajnálja azt a kis aludttejet. A Veres­ csárda dűlőnél arattunk, ott volt egy pár ház is. Ott vettem tejet. Kenye­ rünk volt. Éppen ebédeltünk, amikor Jött a János gazda. Hát ti mit csinál­ tok? Ebédelünk. Hát az ebédet mért küldtétek vissza? Ha János bácsi meg tudja enni, próbálja meg, és arasson az olyan kosz­ ton. Se egy kis ugorka, se tej, én így nem tudok aratni, nem bírok kaszálni, azon a szárazkrumplin, mondta a férjem. Erre a gazda megsértődött. De azért még sem kellett volna engem ilyen szégyenbe hozni, azért csak meg kellett volna azt enni, hát csak meg volt főzve. (M egfőzve megvolt, de ehetetlen volt.) A férjem csak annyit mondott: azért, mert szegény vagyok, disznó nem vagyok. Vagy ad rendes kosztot, vagy itthagyom, aztán csinálja maga! Hazament a János gazda, uzsonnára küldött aludttejet, meg szalonnát, de olyan avasat, hogy abból sem tudtunk enni. Akkor megkértük, hogy inkább tejet adjon, ha már három tehén mellett soha nem telik egy kis vajra. Azt mondta a gazdáné, hogy még mit nem! Azt el lehet jó pénzen adni! Idős Váci M ihályné önéletírása „Árvácska azt kívánta, hogy az édesanyja jöjjön el érte, és vigye el a nagy fényességbe, az égbe... Árvácska szót fogadott, kiment, háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. A zt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog, és ra­ gyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is... Már akkor az egész tető égett, a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. A zt hitték, csak jár a szája, mert va­ lamit álmodott a csillagok alatt.” Móricz Zsigmond 1940-ben írta meg Árvácska zsoltáros re­ gényét, a följajdulást, a kiáltást, az átkot, a szeplőtelen kiszol­ gáltatottság panaszát, a gyöngeség konok hallgatását. Küszö­ bén az új, az iszonyú világégésnek, amelynek lángjai öt esz­ tendőn át tomboltak, mint eddig soha még az emberiség törté­ netében — aztán „kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket.” Egyszerre volt ez a regény vádirat és föl­ magasztalás, egyszerre világot figyelmeztető példa és egy züllött országot leleplező dühkitörés. Pedig nincs egy sor sem a nagypolitikáról, még az elszabadult indulatú ország belső, „kispoli­ tikájáról” sem. Csupán egy kislányról, Csöréről van benne szó, a mocsokban született ártatlanságról, a jövendő idő szerelmes pillangójáról, a leendő hétkrajcáros anyáról, akinek méhében egy új, igaz embernek kellene megfogannia. Móricz tüze — s mennyi tisztítón pusztitó tüze volt végső megoldás és katharzis gyanánt, mert a tehetetlenség más gyógyírt már nem találha­ tott, csupán a tűz orvosságát! — mindent elhamvasztott. „A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.” És 1942. szeptemberében ő maga is porrá és hamuvá lett, még mielőtt „megindult” volna a „hóesés” , hogy a „fekete kará­ csony” átváltozzon „szép fehér karácsonnyá” . Honnan is tud­ hatta volna Móricz, hogy Árvácska mégsem halt meg azon a télen, hogy nem múlt el az emberekkel „a hó alatt” , nem múlt el a rosszaságokkal és kegyetlenségekkel, hanem akár a mag, megbújt, és könyörtelen akarással és türelemmel várta a ki­ keletet, amikor „Minden békés lett, átalakult, másfajta vala­ mivé az egész élet” . 1940-ben Móricz még nem írhatott dicső­ séges éneket, csak zsoltárt, fekete karácsonyt, emésztő pokol­ tüzet. A dicsőséges éneket akkor még nem lehetett megírni — talán még ma sem lehet, ahhoz túl sok gonddal, félelemmel és kínnal vemhes még a világ —, de megélni a dicsőséget már le­ hetett! Miként megélte idős Váci Mihályné, s rajta kívül még annyian, hírnevesek és névtelenek, akik ölükben a jövőt daj­ kálták, dacolva a jelen irtózatával. 4 Aratás után nemsokára jött az őszi munka. Mentem segíteni másnak ten­ gerit törni, krumplit szedni, ők meg nekem visszudolgozták. Volt egy hold kukorica, kicsi híjával egy hold krumpli, harmados. Ezt mind be kellett ta­ karítani. A férjem nem sokat tudott segíteni, ő mint vasutas, ősszel nagyon sokat utazott, az őszi forgalom miatt alig volt otthon. Nem volt segítségem. Akkor ősszel már boldog állapotban voltam Mihály fiammal, nagyon féltem, valami bajom ne történjen. De mindent magamnak kellett elvégezni, a krumpliültetéstői a -felszedésig és még a beszállítási fu­ varokat is le kellett dolgozni. Úgy dolgoztam le szobafestéssel, kézimunká­ val. Elég sokat kerestem, de sokat is éjszakáztam, mert csak úgy lehetett haladni vele. (...) A z ősz nagyon fárasztó volt, nehéz volt a betakarítás, de még nehezebb az elrakás. Am ikor a tengerit hazahozták, akkor délután ment el a férjem szolgálatba. Jött egy nagy borulat, azt se tudtam, mit tegyek, hogy ne ázzon meg a tengeri. Fogtam, a k ét gyereket, a két árvát, mondtam nekik, szedjé­ tek a tengerit a zsákokba. Ok szedték, én meg hordtam a padlásra húszhuszonöt kilós zsákokban. Másnap hazajött a férjem fáradtan, a szolgálat után, majd hanyatt esett a csodálkozástól, hogy a helyén van a tengeri, de ő sem bírta volna olyan fáradtan felhordani a padlásra, így is alig volt pár óra pihenés az újabb szolgálatig. Azután jött a harmados krumpli, abban se sokat tudott a férjem segíteni. Azt beraktam a kamrába, azutan már ráér­ tünk elrendezni. A szőlőt a férjemmel befedtük, azt nem kellett félteni már, hogy megfagy. Bekerültünk, a kinti munka már megvolt, ideje is, megviselt a nyári munka, meg a terhesség is. Akadt munka aztán benn is, voltunk épp elegen, sajnáltam az öregeket is, meg a két árvát, hát küszködtünk. Azért volt min­ dég mit enni, csak főztem, mostam kézimunkáztam. Már komolyan kellett dolgozni, kellett a kicsinek a stafírungot csinálni. A kis ingeket készen vet­ tem, én rajzoltam a kis gallérra és az ujjára pici kis virágokat, színessel ki­ varrtam. Kis rékliket is készítettem, hogy mire megjön a kicsi, akkorra kész legyen minden. A pólyapárnának a fodorját is kimadériáztam nagyon szépen. Boldogan varrtam. Karácsony előtt egy pár nappal, vasárnap főztem, főzés közben rosszul éreztem magam, nagy fájdalmaim voltak. Féltem, nem volt otthon a férjem. Majd este jött meg, látta, hogy baj van, elment a gólya­ néniért, de a kicsi csak kínozott, nagyon lusta volt. Akkor nem úgy volt, mint most, hogy a kórházba viszik a kismamákat. Sokat szenvedtem. A fiam csütörtökön este érkezett meg, ezerkilencszázhuszonnégy decem­ ber 24-én. Ez volt az igazi ajándék, Jézuska hozta. Öt kiló négy dekával született, szép nagy gyerek volt. Mindég éhes volt. Szépen fejlődött, sokat aludt. Addig volt ébren, amíg evett, de ha felébredt, akkor nem fért a hangja a szobába. Követelte a magáét, nagyon mohó volt, de meg is látszott rajta. Egyszer valami baja volt, elvittem az orvoshoz. Ahogy bontom ki, mondja az orvos: ennek a gyereknek bénák a lábai. Fel akarta állítani, de nem tudta. Uramisten, az nem lehet! Hát nem látja, hogy nem tud lábra állni? Hogy tudna lábra állni, alig múlt kéthónapos. Ne be­ széljen — mondja az orvos —, egy ilyen nagy gyerek? Doktor úr — mondom Idős Váci Mihályné önéletírása nem szépírói memoár. H i­ szen soha nem is álmodhatott arról, hogy ő egyszer még író lesz. Iskolába is csak néhány hétig járhatott, írni-olvasni — a betűket összerakosgatni — egyedül és sokára tanult meg. A z íróság misztikus távolságban lebeghetett fölötte, amikor gyer­ mek, serdülő lány és asszony volt — talán nem is látta a déli­ bábos tündöklést, nem is gondolt vele. Neki a folyton A m eri­ kába kitántorgó, adósággal távozó és megtérő apa hiányával kellett gondolnia, a kétségbeeséssel és nyomorral küszködő anya munkát hajszoló, örökös távollétével, a rábízott kistest­ vérek nyűgösségével, az elvégzendő munkával, a szegénység és röghözkötöttség kényszeréből menekülni vágyó nővér tehetetlen kegyetlenkedéseivel. Neki nem az írói érvényesü­ lés volt a tündöklő távlat, hanem az egyszer végre együtt le­ vő család, az apa, aki nem részeg, és becsületesen dolgozik, az anya, aki nem hurcolja őket évente sivár bérzugokba, ahol a füst jelenti a fészekmeleget. Dehogyis gondolt ő íróságra, s hogy egyszer még leírja nyomorúságukat! Neki mosnia, taka­ rítania, pesztrálnia kellett, gyerekfejjel felnőtt napszámot áll­ nia kapáláskor, neki tűrnie kellett Erzsike nővére ütlegeit — vagy végső keserűségében nekivágott a vakvilágnak, magához szorítva testvérkéjét. Benne nem volt becsvágy, büszkeség, ke­ vélység, neki csak félelme és szégyene lehetett, akár egy vé­ letlenül eltört üvegkancsó miatt, amikor — lám, vágya még­ is volt! — meghalni akart, és a jégverembe rejtőzött: „Álm om ­ ban mindég láttam az angyalokat, de nem jöttek értem, fel kellett gyógyulnom, és a kötelesség mezejére állnom” . Parancs volt számára az élet — nem filozofikus választásesély; neki élnie kellett, muszájból, hogy legyen mit enniük a testvérei­ nek, hogy valaki a rengeteg munka vérszegény ellenértékéből törlessze a hatalmas summát a hitelbe vásárolt házért; s ezt a házat is ő akaratoskodta ki a méltatlan körülményeket vég­ képp meggyűlölve — nem a senkiházivá zűllöt apa, s nem a küzdelmekbe belefáradt anya. Jó szót alig kapott, a karácso­ nyi Jézuskát és ajándékot az jelentette, hogy hazajött Munkács­ ról az anya a bábaképzőből, a gyermeki csínytevés pedig az volt, amikor eldugták az apa elől a rédiát, a marhalevelet, hogy egyetlen tehénkéjüket, összvagyonukat ne adhassa el szesz­ re való fillérekért; vidámsága is felemás volt, egyszer meg­ nevettette akaratlanul a tekintetes urat, komoly arccal elkér­ ve tőle a lajtot, mondván: „A z egyik végét kiütnénk, s ab­ ban laknánk, úgy sem tud édesanyám házat venni...” , s a te­ kintetes úr úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult: micso­ da ötlet: lajtban lakjon egy egész család! Hinnénk, egyszer mégiscsak véget ért számukra a sanyarú szegénység, s egy nap bekövetkezik a föltámadás árvácska-Zsuzsának, de kiderül, a gyermekkor csupán az első stációkat jelentette a neki rendelt kálvárián. �—, ott tetszett lenni a szülésnél december huszonnegyedikén, én a Vitószkiné lánya vagyok. Hát ez volna az a gyerek? Szinte lehetetlennek tűnik, ez igen, ez szépen fejlődik. Na várjon, írok gyógyszert, nem lesz itt semmi baj. A gyerek fejlődött, nevelkedett. Nem mertem vinni magammal, mindenki bámulta, hogy milyen gyorsan nő. A z idős nénik mindég mondták: te, ne hurcold azt a gyereket, mert megverik szemmel. Anyósom is mindég ezt mondta. Én nevettem, mondtam: meg, meg, de csak húszéves korában, a lányok! A mama ilyenkor mindég haragudott rám. Néha elárulta magát — hiszen én nem lehettem mindég a gyerekkel — mondta: látod, csináltam ne­ ki szenes vizet, meg volt verve, leszállt. Én ezért nagyon haragudtam. K ö­ nyörögtem, ilyet ne csináljon, ez csak babona — de ő csak megégette a sep­ rűből kiszakított cirokszálat, vízbe rakta a hamuját, és ezzel a vízzel meg­ szórta a gyereket. Ezt csinálta a másik gyerekkel, az Andrással is, ettől nem lehetett eltéríteni, ugyanúgy féltette, mint a Mihályt. Mondta a férjem : ne bosszankodj, hagyd rá, az a kis víz nem fog megártani a gyereknek, te meg csak emészted magad! Aztán ahogy nőttek a gyerekek, úgy elmaradt a sok babona. De még a szenes víz hagyján, annál sokkal, de sokkal jobban kel­ lett vigyáznom arra, nehogy eszébe jusson a mamának mákgubót főzni. K ér­ tem, nehogy főzzön, mert az méreg. Mondta a mama. na, mit félted annyi­ ra, a Zsuzsi (Zajáczné) mindég főzi mindegyiknek, és nem halt meg tőle egy sem. Nagyon kértem, hogy ő nehogy főzzön, én nem akarok hülye gye­ reket nevelni. Nagyon kellett vigyáznom, sokat kutattam, nem találok-e va­ lahol elrejtve gubót. Mit ad isten, egyszer igazgatom az ágyát, a feje alatt találtam egy kis rongyba csavarva mákgubót eldugva. Akkor nagyon sírtam neki: mit gondol, ki lett volna olyan, hogy vállalja a mamát, a két árva gyereket, annak ellenére, hogy a fia sem akarta Én sajnáltam magukat, ha a mama egyszer is próbál főzni abból a rohadt mákból, törődjön magukkal a három lánya, engem nem érdekel, hogy mi lesz itt magukkal, ha nem hallgat rám, csak annyit kérek, kíméljen meg ettől a méregtől. Én nem aka­ rok idiótát nevelni, és ha még egyszer hoz ide a Zajáczné mákgubót, főzze meg magának, igya, de meg ne próbálja az én gyerekemnek adni, mert azt én úgyis észreveszem, azt látni a gyereken. Az én drága kincsem közben szé pen nevekedett, nagyon aranyos volt. Már tizenegy hónapos korában kezdett egy-kettőt lépegetni. Nem volt elhízott gyerek, tömör, erős, egészséges gyerek volt, elég korán kezdett gőgicsélni. Ha szóltunk neki, nevetett, csupa élet elevenség volt. Egyéves korában, a születésnapjára vettem neki hintalovat. Nem tudott még rajta ülni, de mi rá­ ültettük, megfogta a ló sörényét, mi meg tartottuk. Ez nekünk nagyon nagy öröm volt. Ahogy nőtt, úgy eljátszadozott rajta. Pici korától engedelmes, szó­ fogadó gyerek volt. Másfél éves lehetett a Mihály fiam, amikor beköltöztünk a városba, al­ bérletbe. Ennek is megvolt az oka. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy a tyúkok nagyon kiabálnak. Se szó. se beszéd, leugrok az ágyról, a gyerek bölcsőjén keresztül rohanok ki egy szál ingben, mezítláb. A z ajtó a szőlő felől nyitva. Én rohanok a tyúkzsivány után, a férjem énutánam. Rohanunk, a zsákot ledobta a tolvaj a tyúkokkal, de mi csak rohanunk a szőlővessző között, hóban, fagyban, egy szál fehér­ Hogyan is gondolhatott volna ő íróságra, hogy gyermekél­ ményei után megírja házasságának brutális történetét is, M ó­ riczé után Szabó Pálét! Hogy az édesanyja nyújtófával vágott végig rajta, mert nem módosabb legényt választott —, s megké­ kült, dagadt arccal sírt a lakodalomban, ahová nem ment el az anyja! Aztán az újabb próbatételek: az albérlet, a bekéredzke­ dő, mindenünnen kiutált apa gondozása, két árva fiú nevelése, az összeroppanásig hajszolt munka miatt az elvetélések, halott­ szülések, míg végül fölsír Misu, ötkilósan! S közben a szolgá­ latban megbetegedő férj ágynak esése, a bénulás, a kórház, vo­ natozás naponta Nyíregyházáról Debrecenbe — közben a fé rfi­ nak is nehéz munka: a kis lakás átalakítása, hogy albérlők fi­ zetségéből valamiképpen pótolni lehessen a családfönntartó ke­ resetét! Hogyan is gondolhatott vo lna íróságra — percnyi ide­ je sem volt rá. A rettegés nem tágít mellőle: lám, Misu ne­ gyedik születésnapján — karácsonykor — majdnem fölgyullad a ház (Árvácska tüzei!), mert a kíváncsi gyerek feldönti a gyer­ tyákkal ékes fácskát! Aztán újabb ikerszülés, amely egyszerre temetés és pólyálás. Mondanánk a közhelyet: hogy a szegényt az ág is húzza — , s olvasván a visszaemlékezést, rádöbbenünk, irgalom nélküli igazság ez a közhely! S csodálkozunk: honnét volt hite és ereje ennek a fiatalasszonynak eddig is — pedig a java fájdalmak, ama Máriáéval összemérhető kínok még csak ezután következnek! Hogyan is gondolhatott volna íróságra ez az asszony, azt sem tudhatta: mi az! Mint kígyók, kúsznak elő az örömök is: az alig harmincévesen megbénult férj újra mo­ solyog és dolgozik — aztán annyi együttes küzdés után a meg­ özvegyült feleség viszi a virágot a sírjára. Galambdúcot készí­ tett a fiúknak, kérvényezte, hogy Misu kapjon bizonyítványt az első elemiről — , mert „jogtalanul” járt iskolába évvesztesége miatt — : ezek voltak az örömök. S rögvest utánuk az újabb tortúrák: a háború, Misu munkaszolgálatossága, András mesz­ szire keveredése az otthontól szinte gyerekként, a visszavárás görcsös reménye —, s a visszaérkezés boldog pillanataiba már belesziszeg a háború kígyója: Misu súlyos beteg, újra a debre­ ceni klinika, ahol nincs fűtés a béke első évében, a műtét, az orvosok széttárt keze: amputálni kell Váci Mihály lábát, az anya csakazértis hite: és télvíz idején, karácsonykor a keserves szekerezés vissza, Nyíregyházára a nagybeteggel! Aztán ismét az elégtételes öröm mézcseppjei, pillanatokra: Misu fölgyógyul, tanít, nevét szárnyára kapja az új idő szele; hát mégis érdemes volt: a fiúk tanulnak, a templomi fogadalmat híven teljesítette az anya! S újra a vészjelzések: Misu szanatóriumban, kórház­ ban. klinikán, műtét, újra műtét, a tüdő, a vese, a szív. . . Nem lelhet nyugalmat az anya. íróságra nem is gondolhat — pedig már béke van, pedig már tisztes a megélhetés. . . A há­ ború ütötte seb azonban csak ideig-óráig gyógyult be, végérvé­ nyesen a halálban hegesedett. A z anya eltemeti a fiát. Egyedül neműben. Egyszer csak a férjem elkapja hátulról a tolvajt. A z karót rántott, neki akart menni a férjemnek. Tedd le azt a karót — mondta a férjem —, ha tudom, hogy te vagy, nem zavarlak. Mink visszatérve, a zsákot felvettük a három tyúkkal. Bementünk. Már a szomszédoktól ott voltak, mert én persze közben kiabáltam: tolvaj, lopják a tyúkot! Rögtön vizet készítettem, hogy lemossuk a lábunkat. Nem mond­ tuk meg a szomszédoknak, hogy ki volt, azt mondtuk, hogy nem sikerült megfogni, nem akartunk ügyet csinálni belőle. Még meg se mosakodtunk, beállít a tolvaj bátyja, és m egfenyeget: el ne mondjátok senkinek, mert velem gyűlik meg a bajotok! Mondtuk neki, mi nem is akartuk, te jelentetted ki itt a szomszédok előtt. Minek kellett neked idejönni? Most nem jól mosakodtál. Ez egy szombat este volt, vasárnap volt a keresztelő az illetőnél. Akkor született az első gyerekük. Ők nehezebben éltek, mint mi, pedig gazdagabb lányt vett el feleségül, de az nem szere­ tett dolgozni, sohasem járt napszámba. A barát is vasutas volt, egyszerre mentek a férjemmel a vasúthoz, de neki nem tetszett a vasutasélet, otthagy­ ta, nem szeretett éjszakázni. Mióta megfenyegették a férjemet, féltettem. Legtöbbször éjszaka járt haza a szolgálatból. Hogy ennek az állapotnak mielőbb véget vessek, megbeszéltem a lakás­ ügyet. és néhány nap múlva beköltöztünk a városba. Ezt láttam a legjobb­ nak. Úgysem volt célom a szőlőben lakni. Egy szép napon fogtam egy fuva­ rost, felpakoltunk, és ezerkilencszázhuszonhat március elsején be is költöz­ tünk. Nagyon örültünk, hogy bejöttünk a városba, így legalább napi másfél, két órát pihenhetett a férjem. Azután meg is vettük azt a lakásrészt, amiben laktunk, így lettünk városszéli lakosok. A Misikém nagyon jól érezte magát, sokat ült az ablakban. Amíg még nem lehetett magára hagyni, a nagymama vigyázott rá, azután később már ő maga vitte az ablakhoz a sámlit, és úgy nézte a katonákat. Velünk szemben volt a tüzérlaktanya lovardája, ott min­ dég lovagoltak a karpaszományosok. Nagyon sokszor bejöttek vizet inni, és eljátszottak a gyerekkel. Három és fél éves volt, amikor mondtam neki, hogy lesz neki is öcsikéje. Kérdezte, hogy honnan? Majd a pólyanéni hozza, a kéményen ledobja. Kandallós volt a kéményünk, volt rajta egy kis ablak. Nem érdekelték már a lovak és a lovasok, mindég a kéményt nézte, a kandallón várta, mikor hoz­ za a gólya a Lacikát. Nemcsak Lacikát hozott a gólya, hozott másik öcsit is. Volt egyszerre két öcsike, sajnos az ikerpár egyike meghalt. Ekkor nem az élő öcsi érdekelte, a meghalt öcsit követelte. Szeresd ezt az öcsikét — mondtuk neki. Nekem nem kell ilyen öcsi, ez mindég sír, a másik nem sírt, nekem az kell. Lassan elfeledte az elhalt öcsikét, megszerette a testvérkét, mindég vele foglalkozott. Ha elaludt a kicsi, sírt: már ez is m eghalt ! Felrázta: ne halj meg már te is, ne légy olyan buta! Sokat bosszankodtam, hogy nem hagy­ ta békén a gyereket, amúgy is olyan rossz, sírós volt, vagy két hónapot nem aludtam vele, egész éjszakákat fenn jártam, rázogattam. Nappal sem aludt, alig valamicskét. A z apja sose tudott tőle aludni, hacsak nem ment ki a kertbe. Szerencsére nyár volt, ez megoldotta az alvást, mert azután már a kicsi is jó volt. maradt az anya, két halál után sem pihenhetett meg; megkín­ zott szívének betegségeit kellett legyőznie, hogy tollat fogjon a gyászos csönd szólítására, hogy tollat fogjon ő, az írástudatlan, az íróságra soha nem gondoló — és emlékezzen. Szálkás, girbe-gurba betűket rakosgatott sorba, s halkan, vád nélkül, jajgatás nélkül leírta a neki jutott sorsot: a kiet­ len gyermekkort, a hideg és füstös lakásokat, a tántorgó apát és a távollevő anyát, az ifjúság örömétől megfosztott nővért, akit révbe érésének órájában ért a gyógyíthatatlan betegség, s vele a halál; leírta a siralmas menyegzőt, a Dévavár-építő ott­ honteremtést. . . Leírta, hogy most nyolc évtizeddel a vállán virágai közt él a szőke városban, fiának szobra és férjének sír­ ja közelében. . . Sohasem gondolt arra, hogy egyszer még írni fog. A vé­ konyka kézirat mégis nagy regényeket idéz emlékezetünkbe: Móriczét. Szabó Pálét, Veres Péterét, Németh Lászlóét. . . Nem valószínű, hogy lett volna ideje elolvasni azokat a műveket, s föltehető, hogy a hírneves önéletírásokat sem olvasta. S fölidézi előttünk alázatos büszkeséggel fiának emlékét, a költő Váci Mihályét, akinek a jövő a cinkosa, s aki „drága szép ügyhöz szegődött cseléd” -nek. Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlsá­ gosan is egyszeri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat „kartotékozni” , őket a hivatal tart­ ja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépírók öltöztetik napsugárba törékeny lényüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szívét az édesannás és csörés történetekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Vá­ ci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb. Az anya nem gyökerezteti saját küzdelmeiből a fiú érdemeit, mi­ ként saját keservei miatt sem átkozza a szülőket. S önéletírás­ ként is furcsán szűkszavú, nem merül el a fölnagvító részletek­ ben önigazolást, mentséget, magyarázatot, vagy hívságot keres­ ve. Testamentum inkább ez az írás. örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle. Nehezen megszült, nagyon megszenvedett munka ez, ugyanaz, amit egész életében tisztes­ séggel végzett idős Váci Mihályné. Áldozat másokért. Nem ön­ tetszelgés, nem haszonkeresés — , hanem kapaszkodás otthont kereső kezekbe, reményt váró és biztatást adó szemekbe. T e­ remtés emberi módra: teremteni a kegyetlen valóságból valami igazságot, a kiszolgáltatottságból szolgálatot, a hitből és akarat­ ból tetteket, cselekvést. A z írástudatlanságból olvasásra érdemes írást. Hogy legyen áldás mindannyiunk munkáján. Ördögh Szilveszter 5 �Egyszer a Misikét odaállítottam a Laci kocsijához, hogy vigyázzon rá, ringassa. Benézek a szobába, hát a Misike a két kis kezével a kocsi vége felől lefogja a kicsi szemet. Én figyeltem, mit akar, erre ő azt mondta: „d ö­ dölj már, mert itt hagylak, nem érted?” Bementem, megkérdeztem: mit csi­ nálsz? „Lefogtam a szemét, nem akart aludni!” Nagyon boldogok voltunk, örültünk a két gyereknek. Karácsonykor csi­ náltam karácsonyfát, feldíszítettem, egy pici csengő is volt rajta, arra kötöt­ tem egy cérnát, ha azt meghúztuk, csengetett. Misikének mondtam, hogy nem szabad hozzányúlni, az angyalka csenget. Véndégek voltak, azok is gye­ rekekkel, meggyújtottam a karácsonyfán a gyertyákat. Mikor kikísértem a vendégeket, Misu valamit le akart venni a fáról, az felborult, a gyerek ijed­ tében az asztal alá bújt. Mire bejöttem, az asztalon égett az abrosz, égett a fa, nagymama kiabált. Gyorsan eloltottam a fát, átvittem a szobába. A gye­ rek nem me rt kijönni az asztal alól. Mondtam neki: gyere ki, kisfiam, nem kapsz ki, ne félj, most még szerencsénk volt, de ne feledd el soha, lehetett volna szomorúbb is a negyedik születésnapod! Ezután soha nem tettem a karácsonyfát az asztalra. Huszonkilenc tavaszán, március harmadikán a férjem szolgálatban volt, elmentek másodikán Miskolcra. Visszajövet olyan hóviharba kerültek, hogy Miskolc és Szerencs között a szerelvényük elakadt a hóban. Ott rostokoltak, amíg ki nem ásták őket a hóból. Akkor nagyon meg voltam ijedve, harminc­ hat órát volt oda, nagyon át volt fázva. Másnap már jelentkezni kellett ve­ zénylésre, éjjel egyre kellett volna újra Csapra utaznia. Én nem engedtem, tudta nélkül lehívtam az orvost, aki megvizsgálta, írt gyógyszert és kiírta pár napra, amiből, sajnos, több lett. Kivittem a beteglapot az állomásra, visszajöttem, a férjem nagyon haragudott, hogy mért kellett orvost hívni. Nem törődtem vele, mondtam, hogy a betegség érhette volna az útban is, ráfér egy pár nap pihenés, pihenje ki magát. Vacsora után a gyerekekkel voltam elfoglalva. Misike beteg volt, vérhassal feküdt. Andriska (Laci) akkor volt nyolchónapos, a mama is feküdt és a férjem is. Beszélgettünk. Észre­ vettem a férjemen, hogy valami baj van, olyan összevissza beszélt. Rögtön vizesruhát tettem a tarkójára, és küldtem orvosért. Mire az orvos m egjőtt, már tudtam, hogy agyvérzést kapott a férjem, jobb karja, jobb lába meg­ bénult. Akkor a házvétellel már valamennyire rendben v o ltunk, volt hol lakni, de oda volt a kenyérkereső. Szerencsére akkor már a két Horányi gyerek is önálló volt, de ott volt a férjem anyja, az apám, a két gyerekünk. Kértem a férjem kezelőorvosát, járjon tovább is. Privát orvos volt, dr. Karner, ha valami komoly baj volt, mindég hozzá mentünk. Hat hétig feküdt a férjem, azután az orvos beutalta Debrecenbe, a klinikára. Mikor bevittem a klinikára, és ott maradt egyedül, nagyon el volt keseredve. Fia­ tal volt, én huszonnyolc, ő huszonkilenc éves. Ez tragédia volt, nagyon erős­ nek kellett lennem, hogy ezt el tudjam viselni, sőt előtte elkendőzni. Hogy megnyugtassam — több mint egy hónapig volt benn —, minden reggel men­ tem a két gyerekkel Debrecenbe a klinikára. Ha nem mentem, görcsösen sírt. Doktor Simon tanársegéd mondta: ha azt akarom, hogy a férjem m eggyó­ gyuljon, menjek minél gyakrabban. Mentem is mindennap, vittem a két gyereket is: reggel mentünk és délután jöttünk vissza. A tanársegéd enge­ délyével a f ürdőszobában voltunk a legtöbbet, ha az idő megengedte, toló­ kocsival kivitték a férjem a szabadba, ott időztünk. Ez így ment egy hosszú hónapig, csak húsvét szombatján nem voltam nála. Nagyon kimerítő volt, hisz én otthon olyan munkába fogtam hogy az elég lett volna egy férfinak is. Kitaláltam, hogy úgyis olyan nagy a szoba, csinálok belőle egy szobakonyhát. Fogtam egy zsinórt, és addig méricskéltem, míg rájöttem, hogy is lenne a legjobb. A lakás kis ablakait is kicseréltem háromszárnyasra. Hogy miből? Akkor már volt egy kis pénzem, hogy veszünk egy hold földet. De apuka beteg lett, sokat költöttem, az orvos, patika elvitte a pénz felét, így jutottam én arra az elhatározásra, hogy a maradékból átalakítom a lakást. Mindezt persze csak délután, este és az éjszakai órákban, mert reggel Deb­ recenbe kellett menni apuhoz. Misike már értelmes volt, meg lehetett vele beszélni, hogy apukának ne mondja el, hogy rommá tettem az egész lakást. Azért csináltam az egészet, mert úgy gondoltam, m ajd kiadom valamelyik szobát, az is pótol valamit. K i is adtam az egyik szobát egy magányos asz­ szonynak, ő maga kérte húsz pengőért. A z akkor nagv pénz volt. Én igye­ keztem mindent rendbe tenni, hogy mire hazajön a férjem, minden kész le­ gyen. Mikor a klinikán megmondták, hogy hazavihetem őt, már minden rendben volt, az utcai front is — azt is én csináltam —, csak még nem volt bepakolva, mert a konyha földje még nem volt eléggé megszáradva, és a fa­ lak is elég nyersek voltak. Mondtam a férj'emnek, hogy holnap nem j öhe­ tek semmi módon, csak egy nappal később. Kérdezte: miért? Majd meglá­ tod, ha hazajössz. Látszólag belenyugodott. Másnap mostam, főztem, éppen a bútorokat pucoltam — kinn a tornácon egymás hegye-hátán minden —, amikor nyílik az utcaajtó. hát uramisten, ki lép be. az én drága férjem ! Ahogy meglátta ezt a csatateret, úgy elvágódott, mint akit földhöz csaptak. Nem tudta mire vélni, hogy mi történt. Rögtön felemeltem és mindjárt elmagyaráztam, hogy mi is ez a nagy felfordulás. Nem azt kérdezte, hogy miért csináltam, hanem, hogy mertem ilyen őrült munkához hozzáfogni. Nem tudott örülni, nagyon el volt keseredve. Vigasztaltam: majd meglátod, rendbe­ jössz, aztán minden jó lesz! Estig bepakoltunk, még ő is segített, a beteg kezével nem tudott, de a bal kezét tudta használni. Úgy látszott, hogy nem veszik vissza a vasút szolgálatába. Ez még job­ ban elkeserítette. Mindent elkövettem a vigasztalására, mindent megtettem, hogy dolgozhasson, hogy ne érezze magát betegnek. M indég azon kesergett, hogy ő már ilyen tehetetlen lesz, ő nem fog tudni már dolgozni. Elindultam munkát keresni. Aztán lett két hely is, az evangélikus iskolában a férjem pedellus lett volna, nekem is akadt volna munkám, mint templomszolgának. Kaptunk volna lakást is . Én ezt jónak láttam, úgy gondoltam, ezt el tudjuk végezni. Szóban már meg is állapodtunk, csak a szerződést kellett megcsi­ nálni. De az én férjem csak a vasút szolgálatában szeretett volna dolgozni, arról nem is beszélve, hogy a saját kis hajlékát is ott ke llett volna hagynia. Í gy őrlődtünk. Majd mikor láttam, hogy ő csak továbbra is a vasút sze­ relmese, elhatároztam, m gpróbálok valakivel beszélni. Az állomásfőnökségen azt mondták, mivel nem szolgálatban történt a baleset, nem vehetik vissza, pedig szolgálatban történt, mert ott fázott meg. Addig mentem, míg valaki a hármasfőnökségen elintézte, hogy vissza mehessen a férjem a vasútra dol­ gozni. A z illető saját maga hozta el az értesítést, hogy a férjem jelentkez­ het szolgálattételre. Ezzel megjött a férjem életkedve, és nem érezte magát olyan kifosztottnak. Felvette a szolgálatot, igaz, nem a régit, mert csak könnyebbre oszthatták be, de még ez is nehéz volt. Hosszú volt az út az ál­ lomásig. Előbb a szomszéd hordta féderes taligán, de az sokba került. Úgy segítettem rajta, hogy közvetlen az állomás mellett, a Toldi utcán kivettem egy igen kicsi lakást. Olcsón kaptam, mert mások szerint vizes volt. Én nem féltem tőle,, tudtam, hogy csak az a baj, be volt fülledve. Egy hétig fűtöt­ tem benne nyitott ablaknál, szépen megszáradt. Kifestettem és beköltöztünk. A háziakat meglepte, hogy én a lakást kitakarítottam, és az udvart, utcát minden reggel rendbehoztam. Mondták is hogy még ilyen lakójuk sem volt. Az első havi lakbért kifizettem, a következő hónapban azt mondták, amíg ott lakunk, nem fizetünk lakbért, ez a segítség nekik mindennél többet ér. Ezért én mosásnál, nagytakarításnál mindég segítettem a két öregnek, ez ne­ kij ek nagyon jól jött, nekem is. A férjemnek közel volt az állomás. Még abban is segítettek, hogy a kis Misi bejusson az óvodába Akkor ez nagy dolog volt, ilyen egyszerű ember gyermeke nemigen járt óvodába. A végén a háziak fizették az óvodai díjat is, nem emlékszem, mennyi lehetett, de biztosan több, mint amennyit most fizetnek a dolgozó emberek. A nagy baj mellett jó is volt, hogy én nem fizettem lakbért. A mi lakásunkért viszont 55 pengőt fizettek. A férjem lassan erősödött, a gyerekek nőttek, majd visz­ szaköltöztünk a saját lakásunkba. Ősszel a gyerekek iskolába mentek. A z én Misikém is mindenáron isko­ lába akart menni, de nem vették fel, mert még nem volt hatéves. Sírt, kö­ nyörgött, nem akarta megérteni, hogy ő még nem mehet iskolába. Megvet­ 6 tem neki a táskát, könyvet, palatáblát, füzetet, gondoltam, majd lesz vala­ mi, úgyis a következő évben kell neki, de ő nem engedett a huszonegyből, továbbra is sírt, könyörgött, nagyon el volt keseredve, de én is. Nem tud­ tam, mit tegyek, elmentem a tanítóhoz. Kértem, adjon tanácsot, mit tehe­ tek. Akkor Neumann Sándor volt a tanító. Nagyon kedvesen fogadott, mondta, hagyja csak, hadd jöjjön, tudja, asszonyom, az ilyen lobbanékony gyerekek azok közé tartoznak, akik majd később alább adják, nem fognak tanulni. Én értek az ilyen hősök lehűtéséhez. Majd beültetem a szamár­ padba, onnan egy-kettőre megszökik. A többi gyerekek csúfolni fogják, ne féljen, rá se gondol többet, hogy iskolába jöjjön. De én nagyon féltem, mit kezd a gyerek, ha mégis járni fog, akkor a következő évben lesz vele ne­ héz. Jött a megnyitó. A z én gyermekem már korán reggel öltözik, hogy el ne késsen. Elment a többi gyerekkel. Am ikor hazajött, látom, miiyen bol­ dog, csak úgy sugárzik az arca az örömtől. Kérdem tőle, mi van kisf am, ugye nem kaptál ülőhelyet? De igen, anyaguka, kaptam, mondta boldogan, a tanító bácsi azt mondta, hogy annak a gyereknek, amék nem iskolaköte­ les, annak csak a szamárpadban van helye, és megkérdezte tőlem, akarok-e a szamárpadba ülni. És te elfogadtad? — kérdem tőle. Miért ne fogadtam volna el, úgy is jó az nekem, az a fontos, hogy járhatok iskolába! Azért kértem a könyveket, hogy tanuljak, én tanulni akarok! Járt szorgalmasan, nem maradt volna itthon a világ minden kincséért sem. Persze engem nagyon nyugtalanított, mi lesz a következő évben, nagyon sokszor érdeklődtem a tanító bácsinál. Azt mondta: én sem tudom, mi lesz, nem lett volna szabad megengedni, hogy ebben az évben járjon a gyerek! Látom, szorgalmas, tanul, figyel, még csak december eleje van, és a szamár­ padból az első padba kellett ültetni! Karácsonyra vettem neki egy képes meséskönyvet, rövid mesékkel, ver­ sekkel. Hogy élvezte! Hozzárakta a még nem tanult betűket, így olvasta ál­ landóan. Ettől kezdve még nagyobb igyekezettel tanult. Jött az év vége, a vizsga. Én is mentem, nagyon izgultam, most mi lesz. Megjöttek a szülök, a vizsgabiztosok, megkezdődött a vizsga. Minden gyere­ ket kérdeztek, az én Misikém csak nyújtogatta a kis kezét, de nem kérdez­ ték. Kérdi az egyik vizsgabiztos: azt a kis gyereket mért nem felelteti, ta­ nító úr? Az mé g nincs beírva — mondja a tanító. Legyen szíves kihívni, szegény kisgyerek, hogy nyújtogatja az ujjait, hadd lássuk, mit tud! Kérdik tőle, hogy hívnak? Váci Mihály! Édesapád? Őt is Váci Mihálynak! Mi az apád? Portás az állomáson! Miért jársz idő előtt iskolába? Azért, mert az én apukám beteg. Mi baja van apukádnak? A jobb keze és a jobb lába béna. Azért járok iskolába, hogy hamar tudjak pénzt keresni, hogy anyukámnak ne kelljen eljárni dolgozni, mert ő nagyon sokat dolgozik. Segíteni akarok anyukámnak és apukámnak, nem akarom, hogy sokat dolgozzanak. Na, ak­ kor hadd lássuk, mit tudsz? Feleltették. Mindenre meg tudott felelni. Az egyik vizsgabiztos ölbe kapta, és azt mondta: kisfiam, mindent meg fogok tenni, hogy átmehess a második osztályba. Erre Misu sírni kezdett: én nem bukhatok meg, én tanultam, miért ne mehetnék én a második osztályba? A vizsgabiztos megnyugtatta. Megkérdeztem, mi legyen a további teendőm. A vizsgabiztos mondta, menjek be Debrecenbe a tanfelügyelőhöz, kapok egy nyomtatványt, azt kitöltve beküldjük a minisztérium ba, ott majd döntenek a gyerek sorsáról. Sok álmatlan éjszakám volt, amíg megjött a várva várt értesítés, hogy a kis Váci Mihály a második osztályba léphet. Meg volt a nagy öröm, nem is tudom, mi történt volna, ha nem sikerül, és újra csak első osztályba kellett volna járnia. Azután a harmadik és negyedik osztályt az evangélikus iskolában járta. Mindig jó tanuló volt. Már harmadik-negyedikes korától kezdve nemcsak a tanulással foglalko­ zott az én Misu fiam. Agyagot gyúrt, mindent: epret, falevelet, almát gipsz­ be öntött. A kisebb gyerekkel, a Lacival együtt négykézláb csúszkáltak egyegy bogár után, lesték, mit csinál, tanulmányozták a bogarak életmódját. Később galambok kellettek, meg nyulak, előbb egy-egy pár, majd egyre több. Nem sokat játszottak az utcán, azt nem szerettem. Egy kicsit el-elen­ gedtem őket, de ez ritkán fordult elő, mert mindég tartottam libákat, és azokkal kellett kijárni, meg ott volt előttünk a lovarda, őket az kielégítette, ott sok mindent lehetett látni a lovaglástól kezdve mindenféle parádéig. Egész nap elnézték, nem egyszer még a libáik is ellovagoltak tőlük. Ilyen­ kor volt aztán sírás, keresés. A harmadik osztályt is jó eredménnyel végezte el Misu fiam. Közben foglalkozott a galambokkal, nyulakkal, volt gerléje is. A tornácon az egyik oszlopon galambnak, a másikon gerlének volt kalicka. Mindég könyörgött: anyuka, tessék csinálni kalickát. Fogtam magam, és csináltam a két gyerek örömére egy galambdúcot. Kétszintes volt, két oldalán hat-hat lyukkal, a padlásán egy-egy bejárattal, még az úgynevezett kontyolást is megcsináltam — ez olyan befejező forma — egy kifaragott deszkából. Szépen lefestettem szürkére, a befejező kis toronyszerüséget pirosra, a bejáratokat pirosra és zöldre olajfestékkel. Körül sétálót is csináltam. A gyerekek a keresztanyjuk­ nál voltak nyaralni, a férjem se tudta, hogy min mesterkedek. Csak amikor elkészült, akkor mondtam neki, hogy mit csináltam, segítsen alját csinálni. Am ikor megmutattam, örült is, el is szomorodott. Mondta, mért nem szól­ tál, mit csinálsz, hátha tudtam volna segíteni valamit. Azzal nyugtattam, �hogy én ezt meglepetésnek szántam, csak abban segítsen, hogy szerezzünk egy oszlopot, és felrakjuk. Átmentem a szomszédhoz, kértem, adjon el egy oszlopot. A Józsi bácsi azt mondta: na, ha annak a két gyereknek akarsz örömet szerezni, ahhoz hozzájárulok, de azért kérdezd meg a feleségemet. Gyegyinszki néni — mondom —, tessék eladni nekem egy oszlopot. Minek az neked? Mondom neki, minek. Erre ő: még mi a frászt ki nem találsz, mit kell a kölyköket úgy elkényeztetni, csak elrontod őket! Na-na — mondja a szomszéd bácsi —, ha nekünk nincs is gyerekünk, attól még hadd örüljön az a két gyerek! Hát adja el azt a fát, de ide ne jöjjön az a galamb, mert mind megölöm! Ígértem, hogy nem lesz annyi, hogy Gyegyinszki néninek is jusson, de azért adok majd néha egy-egy párat. A másik szomszédban volt két fiatalember, a Rományik Jani, meg a Miska, őket hívtam, segítsenek felállítani a galambdúcot. Jöttek szívesen, mondták, hogy majd ők is segítenek fogni galambot. Am ikor helyén volt a galambdúc, elmentem a két gyerekért. Azt az örömöt, újjongást nem lehet leírni! Nagyon boldog volt mind a két gyerek! Mi ketten az édesapjukkal talán még Jobban örültünk. Énnekem az egész gyermekkoromban nem volt semmi örömöm, csak szenvedés jutott, azért tettem meg értük m inden tőlem telhetőt. Amikor már volt galamb és galambdúc, a gerlének kal icka, akkor nyúl kellett. Vettem egy pár nyulat, de annak már nagyobb ház kellett. Nem volt hozzá deszka, meg ahhoz már egyedül nem mertem hozzáfogni. Az édesapjuknak nem akartam szólni, mert az i lyen munka mindég nagyon elkeserítette, mióta a jobb keze béna volt. Azelőtt semmiség volt ilyesmit megcsinálni, de most semmi se ment úgy, ahogy régen. Csináltam egy sar­ kot a fáskamrában a nyulaknak. Most már volt nyúl is, nyúlház is, liba és kacsa mindég volt egy pár, de ez nem_ zavarta a gyerekeket a tanulásban, szerették az állatokat. Arra is jutott idő, hogy Misu az akkor első elemista öccsével, Andrissal foglalkozzon. Ez csak az elsőben volt szükséges, mert ő is jól tanult. Ettől kezdve Misu minden nyáron járt a tanyára csépléskor a húgomhoz. Kósáékhoz és a szomszédokhoz, összeszedte a cséplőgép alatt, visszamaradt ocsút. Hívták, gyere Misike, szedd össze, de neki mindég csak az alját en­ gedték már felszedni. Azért összeszedett annyit, hogy egy kis pótlással elég volt a jószágainak. Különösen egyik galambját, egy angolbegyest szerette nagyon, az olyan szelíd volt, hogy mindég a vállára szállt. Amikor Misu fiam elvégezte a négy elemit, beírattam a Jókai Polgári Is­ kolába. Ott is elég jól tanult. Ekkor már több volt a kiadásom, az öccse, András is járt iskolába — majd később ő is a Jókaiba. Ide már sok minden kellett a könyveken, füzeteken kívül is. Rajztábla, rajzlap, lombfűrész és hozzá deszka, a ruházásuk is, ahogy nőttek, egyre többe került. De láttam, hogy szorgalmasak, szeretnek tanulni, hát nem vontam meg tőlük semmit. Misu egy egész tábla lombfűrészdeszkát kért, és amikor megkapta, csinált egy egész csikóstábort. Olyan nyolcvan centis négyszögbe lehetett a deszka, ez volt a legelő, erre csinált vagy száz lovat, különböző színekre szépen ki­ festve, belakkozva. Kifűrészelt és festett csikóst, bojtárt, karámot, kunyhót, kutat és hozzá kútgémet. A deszkában mindennek a helyét kifürészelte, és enyvvel mindent beragasztott. Ezenkívül sok szép lombfűrészmunkája volt. Mindég el volt foglalva, sokat dolgozott. Már a negyedik elemiben elkez­ dett naplót írni. Nem mindennap írt, csak ha valami fontosabb esemény volt. Egyszer a tanító nem hitte el, hogy ő írta a dolgozatot, megbüntette és csak később, amikor benn az iskolában is olyan kitűnő dolgozatot írt, akkor hit­ te el, hogy az övé. Azután még segített is neki olyan könyveket válogatni a könyvtárból, amelyekből a legtöbbet tanulhat. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után mindenáron tovább sze­ retett volna tanulni. Érettségizni akart. Elment beiratkozni a Kossuth gim­ náziumba, de nem vették fel, amikor kiderült, hogy csak egy kis állású vasutas gyereke. Ekkor azután beiratkozott a líceumba. Itt is érettségizni kellett, de aki akart, az ötödik éven tanító lehetett. Tanultak zenét, éneket, rutén nyelvet is. Végül, mint kántortanító végzett. Az ötödik év egy részét, mint gyakorló évet Dunántúlon, Decsen töltötte. Nehéz volt megszokni, mert ezen a vidéken Nyíregyházáról csak hárman voltak, elég távol egymástól: a Mihály fiam, Lakatos Árpád és Pápai Mihály. Találkozni is csak nagyon ritkán találkoztak. Í gy a fiam a könyveivel maradt, de nagyon szeretett ol­ vasni, még Nyíregyházán, a megyei könyvtár igazgatójától kapott nagyon sok jó könyvet és tanácsot az olvasáshoz. Am ikor a tanítás Decsen befejeződött, hazajött a képesítő vizsgáira, majd elment Bajára egy egyhónapos tanfolyamra. Ott fürdés közben megfázott, beteg lett és még itthon is soká feküdt. A képesítő vizsga után I I . Manda­ bokorba helyezték ki tanítani. Ez nagyon öreg iskola volt, az evangélikus egyház iskolája. Volt benne két szoba, konyhás tanítói lakás. Egy szobát berendeztünk a legszüksége­ sebb holmival, de a konyha majdnem üres volt: egy stelázsi, két hokkedli, egy asztal, az egész lakás kongott az ürességtől, főleg a magánytól. Í gy kezdte meg az életet a félig berendezett, mestergerendás, petróleumlámpával világított, öreg tanyasi iskolában. A lakás valahogy meg volt oldva, de a legégetőbb az étkezés volt. A z apja, meg az öccse minden második, vagy harmadik nap biciklivel kiment hozzá, vitt ennivalót. Én csak gyalog tud­ tam menni, ha kimentem, sokszor úgy találtam meg az ennivalót, ahogy ki­ küldtem. Nagy gond volt ez nekem, nagyon elszomorított, hogy nem lehetek ott vele. Mondtam neki: Misukám, kérjél meg valakit, adjanak kosztot, megfizetjük. Ment ő több helyre, hogy vegyék fel kosztra, de mindenütt az­ zal fogadták, hogy nem tudunk mi úgy főzni, ahogy a tanító úrnak kell, meg nem is érünk rá. Nem tudtam mit kezdeni. Egyszer az iskolában istentisztelet volt. Olyankor neki is ki kellett men­ ni. harmóniumon kísérte az éneket. Én éppen kinn voltam nála. Jöttek az emberek, neki kellett fogadnia őket. Jött a lelkész, Solymár János, ő prédi­ kált. Mikor vége lett a prédikációnak, akkor mondja a lelkész: emberek, itt tenni kell valamit, a tanító úrnak enni kell! Vállalja el valaki a koszto­ lását. Csend. Na, nincs senki, aki kosztot ad? Itt az édesanyja, megbeszélik, és ő kifizeti a kosztot! Senki sem szólt. Újból kérte őket a lelkész úr, senki. Na, emberek, ez azért nem szép dolog! Ha a tanító úr itthagyja az is­ kolát. akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeket! Erre feláll az egyik asszony, Pilinszkiné: én minden héten adok egy nap kosztot a tanító úrnak. Utána a Garainé vállalt egy napot, akit én is nagyon kértem, már előbb, hogy főzzön a fiamnak. Hetenkint egy napot vállaltak többen, a végén úgy döntöttek, legyen sorkoszt. Ezt én nem akartam. A fiam rögtön kiment a tan term ből, olyan lett, mint a meszelt fal, csak any­ nyit tudott szólni: anyám, én ezt nem bírom. Nem tudtam mit csinálni, visszamentem a lelkészhez, kértem, hagyja az egészet. Erre az asszonyok felzúgtak: eddig jó volt minden egy kezdő tanítónak, maguk talán különbek? Mi is tudunk főzni, nemcsak a tanító úr, néni! Ezzel abbamaradt a vita, de hétfőn már vitték az ételt. Mi is vittünk, akkor már ebédelt a fiunk. Mondta az öccsének: mondd meg anyukának, ne idegeskedjen, nyugodjon bele, úgy hordják az ebédet, mint a dinnyecsősznek. Nékem nagyon fájt, nem tehettem semmit. Nagvon megbántam, hogy nem engedtük a tanárképzőbe. Azt mondta az apja: dolgozz legalább egy-két évet, legyen egy kis pénzed, akkor nem bánom. Akkor még az öccse ke­ reskedelmibe járt. Én nem bántam volna, ha Misu elment volna Szegedre. Már mindene el volt készítve, az iratok is, minden, csak a felvételire kel­ lett volna mennie. De mindannyian féltünk, hogy nem bírjuk a költségeket, és akkor minden abbamaradt. Azután jött a világégés, a nehéz helyzet. A z én drága Misukám megnyu­ godott, hogy így kell neki tovább tanítóskodni, tanított és ette a sorkosztot. Szerencsémre az egyik tanyasi kislány fé rjhöz ment. Kértem a fiatalo­ kat, hogy menjenek a fiamhoz lakni, kapnak egy szoba-konyhát, nem kell fizetni, és még fűtést is kapnak. Szenet, fát vittünk nekik, én adtam a fő ­ zéshez mindent, P e trikovicsné, a Mariska főzött: így búcsúzott el a fiam a sorkoszttól. Igen, de azután jöttek a bombázások, mi is kiköltöztünk. Valameddig csak bírtuk, de amikor már a város t is ostromolták csak féltettük a kis otthonunkat. Persze, amikor az oroszok b ejöttek, és utána ki kellett men­ niök , pár napig a város külterületén folytak a harcok, mindenki menekült, aki csak mehetett. Szerelvény szerelvény után m e rt. Nagyon féltettem a két fiamat. Én nem mentem sehová, de a két fiamnak csomagoltam. Mentettem volna őket, mert szedték össze a fiatalokat, férfiakat, vitték a leventéket. Egy tehervonattal szöktek el Balassagyarmatig. Ott Misu fiamat Csesztvére kinevezték kántortanítónak. A csesztvei iskolában laktak az öccsével, majd a két Tornai gyerekkel, egyik pár napos házas volt, a Tornai Misa. De így legalább nyíregyházi ismerősök közt voltak. Mint csesztvei kántortanítónak, jó helye volt a Misu fiamnak, amíg a németek ki nem dobálták őket az is­ kola épületéből. Utána a jegyzőék fogadták be a társaságot, és ott voltak addig, míg kifüggesztett had parancsra be nem kellett vonulni 944 decembe­ rében. Akkor Misu fiam munkaszolgálatos volt. András fiam ott maradt Csesztvén Tornai Mihállyal és fiatal feleségével. Misu rájuk bízta az alig 16 éves öccsét. Mikor a front átvonult, az erdőbe kellett András fiamnak járni, utat építettek, fát vágtak. Itt ismerkedett meg egy szabolcsi emberrel, aki hívta haza, hogy a parancsnokságon majd kapnak orosz dokumentumot, amivel nyugodtan nekiindulhatnak az útnak, de bizony nem kaptak semmiféle do­ kumentumot, hanem vitték őket mindenfelé lőszert pakolni, dolgozni Így dolgoztak karácsonyig, mindég hideg magtárakban aludtak karácsony előtt jött hozzájuk egy orosz őrnagy, kiválogatta a fiatalokat, diákokat és hazaküldte őket. Mondta: nektek tanulni kell, menjetek haza! Így érkezett meg az András fiam karácsony har madnapján. Én nekiestem sírtam, kértem mond­ ja, hol hagyta Misut. A z édesapja nem ismert rá a fiára. húzott el tőle, azt hitte, megőrültem. Nem csuda, hisz oly an összetöprödött, rongyos volt András, hogy nekem is csak a szívem súgta, hogy ez az én gyermekem. Izgalomtól égve kérdezgettem: hol a bátyád? Nehéz volt neki erről be­ szélni. Elmondta, hogy vitték el tőbbedmagával, azóta nem tud semmit róla. Örjöngtem. Nem lehet leírni, amit mi akkor kiálltunk. Egyetlen egyszer mondta valaki, hogy látta Misut, amint egy munkásszázadban menetelt, de nem tudta megmondani, hogy hol és hová. Éltünk a nagy bizonytalanságban. Nagyon féltem, hogy összefázva jön haza és betegen. Am itől féltem, be is következett. András fiam járt tovább a kereskedelmibe. Vártunk, vártuk a Mihály fiamat. András vigasztalgatott bennünket, igyekezett erőt, lelket önteni be­ lénk, már csak ő volt a vigaszunk. A z idő telt, eljött a tavasz, a mi drága Mihályunk nem jött. De egyszer mégis viszontláthattuk. K ilencszáznegyvenöt április tizenki l e n ce dikén. dél­ előtt tizenegy órakor csenget valaki. Egyedül voltam, nem tudtam , ki jöhet. De a kutyája már tudta, hogy megjött az ö kedves gazdája! Jön a kutya farkcsóválva elém, ugat, megfogja a kötényem sarkát, és szabályosan húz az utcaajtó felé. Őszintén bevallom, ha a kutya nem jelzi, hogy ösmerős vár odakint, talán nem is nyitok ajtót, hisz abban az időben sok minden történt. Kinyitom az ajtót, uramisten, az én várva várt gyermekem. Átölel, nevet, kérdi: megijedtél? Édes jóanyám, most már ne sírj, itthon vagyok, többet 7 �nem hagylak itt benneteket! Ugye nagyon sokat szenvedtetek? Igen, sokat, de most beszélj magadról! Rólam nincs mit beszélni, annyi az egész, hogy most már itthon vagyok! Ahogy örülünk egymásnak, kérdi: Laci, hogy jött meg? A lig hangzott el a szava, újból csengetnek. Mihály fiam megy ajtót nyitni, hallom, a két fiam ujjongva örül egymásnak. Másnap jött volna az apjuk haza szolgálatból. A fiúk rögtön mentek, vitték az édesapjuknak a nagy örömhírt, és az ebédet. Szerettem volna látni őket, hisz ez a három ember volt mindenem, értök éltem, értök küzdöttem, ők voltak az életem egyetlen célja. Másnap Mihály fiam jelentkezett a tanfelügyelöségen. Azt mondták neki, mivel egyházi tanító volt, menjen oda jelentkezni. El is ment. Kitették a Bálint-bokri iskolába. Mivel már alig egy hónapig kellett tanítani, ott vizs­ gáztatta a gyerekeket a Bálint-bokorban. De mire az iskolában végzett, már láttam, hogy nincs jól. Mondtam is neki, hogy menjen orvoshoz, de ő erről nem szeretett még beszélni sem. Majd szeptember másodikán nagyon rosz­ szul lett, harmadikán bevittük a debreceni klinikára, a belgyógyászati osz­ tályra. Ott azt kérdezte tőlem Rót professzor úr: mit akar, a maga fia olyan, mint az élet. Nagyon kértem, vizsgálja meg, mert én tudom, hogy nagyon beteg. Erre mondta: nem látszik meg rajta. Megvizsgálta. Behívott. Igen, jól mondta! Befektetem a fiát kivizsgálásra, nem gondoltuk, hogy ilyen súlyos beteg! A vizsgálat után belázasodott, hosszú napokon keresztül negyven negyvenegy fok lázzal feküdt. Annyira súlyos lett az állapota, hogy megmondta a professzor, hogy zöldmandula nagyságú kövek vannak mind a két veséjében. Meg kell műteni, igen, de addig nem lehet, amíg negyvenet mutat a hőmérő. Penicillin kéne, de a kli­ nikának nincs, próbáljunk szerezni. Hirdettük újságban: ha valakinek van, életmentésről van szó. Kaptunk címeket: Miskolc, Eger, Debrecen, de leg­ többet inkább községekből. Utaztam mindenfelé, ahonnan értesítettek, kéthárom grammot kaptam egy-egy helyen. Sikerült annyit szerezni, hogy láz­ talanították, de akkorra már nagyon legyengült. Azt mondta a professzor, meg kell műtetni, mert így biztos a halál, de ő nagyon bízott a műtétben. Azt mondta nekem, kérjem a Löszlip professzor urat, ha van mentség, az csak a Löszli professzorban van. Kértem Rót professzort, beszéljen vele. Mondta, hogy ő már kérte, de nem vállalja. Mondta: próbáljon vele maga beszélni! Én el is mentem hozzá. Mikor elmondtam jövetelem célját, rögtön mondta, hogy ő nem vállalja, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, naponta kétszer, háromszor is elkaptam és könyörögtem neki, vállalja a műtétet. Már ha meglátott, menekült tőlem. Egy egész héten jártam utána, és kö­ nyörögtem. Már nemegyszer azt mondta: asszonyom, nem akarok a gyer­ meke gyilkosa lenni! Értse már meg, félek magától, olyan mint egy kísér­ tet, úgy jár utánam. Hagyjon békében. Én könyörtelenül kitartottam, és még m akacsabbul könyörögtem. Már amikor nem bírta tovább — az irodájában letérdelve kértem —, megfogta a kezem, azt mondta: álljon fel, asszonyom, megnyerte a csatát! Honnan szedi azt a nagy bátorságot, azt a nagy hitet? Annyira bízik benne, hogy sikerül a műtét? Igen, professzor úr, én hiszem, hogy sikerül, nagyon kérem, minél előbb tessék megműteni. Ő azt mondta: jó, még ma konzultálunk. Két nap múlva mondta: eldöntöttük, három, négy nap múlva megműtöm a fiát, de magának és a férjének alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy a szülök felelősségére lett megműtve Váci M ihály! Meg­ köszöntem. Ő erre azt mondta: ne köszönje, mert ha nem sikerül az operá­ ció, akkor engem ne nevezzen a gyermeke gyilkosának, mert maga kény­ szerített rá. Am ikor műtötték, én kimentem a parkba, egy spíriabokor alá térdeltem és nagyon, nagyon imádkoztam, kértem az Istent, segítse meg Löszli profot, hogy sikerüljön a műtét. Egyszer csak jön maga a profesz­ szor, megfogta a kezem, mondja, keljen fel, a fia meg van műtve. A te­ nyerén hozta a veséből kibányászott követ, ideadta. Együtt mentünk be a kórterembe. A férjem ott állt a fiam ágya végében. Mondja a professzor: asszonyom, átadom a fiát, most már hazamehet­ nek! A férjem hazament, én természetesen ottmaradtam, a kórterem ajta­ ját bámultam, és vártam, mikor szökhetek be. A z ágy a a kórterem közepén volt. Egyszer jön egy nővér, hozza az állványt. Infúziót kapott a fiam. Nem engedtek hozzá bemenni, hisz férfiosztály volt. Én fogtam magam, elmen­ tem a professzor lakására, csöngettem. Mikor meglátott, nagyon dühös lett. Kérdi, mit. akarok. Mondom, szeretném a gyereket külön szobába áttétetni. Nincs külön szoba, mondja. Mondom van egy a női osztályon. Azt mondja: hogy képzel ilyet, női osztály! Én újból kértem, mit számít az egy ilyen sú­ lyos betegnél. Értse meg, nem lehet! Professzor úr, én innen addig el nem megyek, amíg nem tetszik telefonálni az osztályos orvosnak, hogy tegye át az üres külön szobába! Rám ordított: menjen innen, nem lehet, meg akar őrjíteni? Miből fogja fizetni? Én mondtam: nem az az érdekes, csak át le­ gyen fektetve, mert én itt akarok maradni vele. A felesége mondta neki, te­ lefonálj, látod, hogy nem fog addig elmenni. Úgy is volt, telefonált, azután mondta, menjen, mire odaér, a fia is ott lesz a külőnszohában. Mire visz­ szamenlem, tényleg ott volt már a fiam a különszobában. Még nem eszmélt. Egész éjjel vele voltam, vártam, hogy mikor tér magához, ott álltam az ágya mellett. Egész éjjel nem jött senki, se nővér, se orvos. Mikor kezdett ébredni, nagyon rosszul volt, kerestem az orvost vagy legalább egy nővért, nem találtam. Egyetlen orvos és nővér volt az egész vonalon, azok is mű­ töttek. Ez így volt: nem volt elég orvos, nem volt fűtés, nem volt mit főzni a konyhán. Nem voltak ablakok, redőny , üveg összetörve, szétroncsolva, nem volt szén, alig annyi volt, hogy a villanyenergiát tudják fejleszteni. Én úgy fűtöttem, itthonról hoztam egy kis rezsót, azt az éjjeliszekrényre állí­ tottam, és a beteg fiam köré meleg vízzel megtöltött üvegeket raktam. A professzor kérte a betegek hozzátartozóit, akik tehetik, hozzanak élel­ miszert, természetesen nyers állapotban és szenet. Nem volt a klinikának semmije, csak a roncsolt pavilonok. Az én férjem is hozott egy-egy fél zsák szenet, az ablakokat papírral ragasztottuk be. A háború alighogy befejező­ dött. Mindenütt romok. Aki akkor még nem is élt, az hiába látja a tévében. Fiam nagyon beteg volt, nagyon sokat szenvedett. Á polgattam. Ha jöt­ tek a látogatók, mindég mondta, ne engedjük, hogy őt csodálják. Nagyon rossz állapotban volt. Vizitkor mindig kérdezte az orvost, mee g fog-e gyó­ gyulni. Vigasztalták, igennel válaszoltak. V olt rá eset, hogy könyörgött: anvám, ne hagyj itt meghalni! Mindég mellette voltam, minden pillanatban kellett valami. Két ágy volt, az egyik az övé, a másik az enyém lett volna. De én talán csak háromszor vagy négyszer feküdtem bele. Akkor is csak azért, mert az édesapja volt vele, ő adott neki vért, azért kellett neki is ott lenni. Volt egy lány Nyíregyházáról, orvostanhallgató, Krecsák Csöpi, ő is adott egy párszor vért a fiamnak, ő volt a leggyakoribb látogatója, nagyon kedves teremtés volt, sokat vigasztalta. Elmúlt egy hónap, elmúlt két hónap, már átmentünk a harmadikba is, semmi javulást nem tapasztaltam. Drága Mihályom nem j avult Már én is csak nagy nehezen bírtam, már engem is gyógyszereltek. Az infúzió után a fiam két lába eltályogosodott, nem gyógyult. A professzor mondta, hogy amit lehet, megtesznek, de itt már más megoldás nincs, amputálni kell a lábát. Nem tehetek egyebet, én mondtam már magárak, hogy engedélyez­ zék. írjanak alá, hogy amputáljuk le a lábát! Én mondtam tessék hazaküldeni , ő már ilyen állapotban nem bír ki ily en műtétet, különben nem is engedem, én híszem, hogy meg fog két láb­ ba! is gy ógy ulni! Mindent elkövetek, de a lábait nem hagyom levágatni! Akkor vigye haza, nem tudok vele mást tenni! Én mondtam: ez nem kö­ vetkezik be, ha steril az infúzió. Még maradtunk tovább, elkövettek min­ dent az orvosok is, de gyógyszer nélkül nem tudtak ők sem gyógyítani. Maid egyszer, úgy december közepe táján, mondja a professzor: édes asszonyom, meg kell hogy mondjam magának nagyon reménytelen a fia helyzete, gon­ doltam, jobb volna, ha hazavinné, otthon jobban tudja táplálni, hisz maga már tudja a beteget ápolni. Ha bejön a férj e beszéljék meg. hogy lehetne megoldani a szállítást. egy parasztszekeret kibélelni szalmával, dunyhával, hogy kényelmes is legy en, meg se fázzon, rendben hazaérjen. A férjem be­ szélt a sógorommal, elintéztek mindent, dunyhát, bundát raktak a szekérbe. Nem szívesen jött a Kósa bácsi, még akkor nagyon rossz volt az út, és sok 8 kóbor idegen kószált az országutakon. December huszonnegyedikén eljöttek értünk, délelőtt érkeztek, délután kettőkor indultunk. Olyan gödrös volt az úttest, hogy csak lépésben jöttünk. Hatházon kapott a beteg egy injekciót, kapott enni, és újból betakargattuk. Elindultunk. Nagyon hideg volt. A csillagok valósággal szikráztak. Kósa és a férjem végig gyalog jöttek, a ló fázott. Állandóan fogni kellett a kantárt, hogy a ló lépést jöjjön. Hol egyik, hol a másik ugrott fel a kocsi oldalára, hogy egy kicsit megpihenjen, de a lónak mindig kellett fogni a zaboláját, mert meg-m egugrott, olyankor nagyot döccent a kocsi, ez szörnyű fájdalmat okozott a gyermekemnek. Az édes­ apja sokat megkérdezte tőle: nem fázol, nem vagy éhes? Olyankor megszo­ rongatta a kezét, és átadta az én szavaimat is. Én elöl ültem, az ülésen, tartogattam a gyeplőt, be voltam pakolva, de így is majd megfagytam. Az a tudat gyötört, hogy egy nagyon nagy beteget viszünk, az öröm összeke­ veredett bennem az ürömmel. Nem tudtam, mi lesz a vége, hazaérünk-e a gyermekemmel. Ment a kis karaván a csillagos ég alatt. Mindenütt kivilágí­ tott ablakok, örömmel megtelt házak, kívülről nagy csend, csak a kutyák csaholása halla tszott, és a fagyott hó recsegése. Nagyon szomorú menet volt ez. Mindenkinek öröme volt, megszületett a megváltó, csak mi kóboroltunk a pusztában. Mint valamikor régen a pásztorok: ők keresték a jászlat, mi kerestük az otthonunkat. Kérdem a férjemet, hány óra van. Gyufát gyújtott, megnézte az óráját, hajnali négy óra, most már hamar hazaérünk. Öt órára hazaértünk. Nagy meglepetésünkre sokan vártak, rokonok, szomszédok, természetesen a ki­ sebbik fiam, András is. Kaput nyitottak, beértünk az udvarba, leszedték a betegről a takarókat. Tanakodtak, hogy kéne a szobába bevinni. Mondtam, vegyék le a kassal együtt, mert másképp nem lehet. Kihúzták a kast, úgy vitték be a szobába, ott megfogták a lepedő négy sarkát, áttették a sezlonra. Jól be volt fűtve. Igen, de most hogyan tovább, kétnapos ünnep, se orvos, se patika. Én ugyan kértem három napra való gyógyszert, de kötszer nem volt. Igaza volt a professzornak, jobban tudtam itthon táplálni, és ami a legfontosabb volt hozzá, jó melegben feküdt. Elmúltak az ünnepek, elmentem orvost keresni. Doktor Simon Jenőt ke­ restem fel, ö ajánlott egy pár sebészt, mind a kórházban dolgozott. Egy szájsebész vállalta a kötezését, így ez már ment egy darabig. Szerencsére volt egy orosz, aki már többször érdeklődött a fiam hogy­ léte felől. Még mielőtt a fiam bement volna a klinikára, egyik alkalommal az udvaron játszott a harmonikáján. Arra jött két orosz. Meghallották, be­ csengettek. Mire a kapuhoz mentem, már benn is voltak. A fiam nem tette le a hangszert; szép nagy harmonika volt. A két orosz mondta, játsszon. Ő játszott, játszotta a Katjusát, a Jablonkát. Nagyon szépen játszotta, többször megismételtették vele. aztán eljátszotta a Kék Duna keringőt. Az egyik orosz letérdelt, átölelte Misa két térdét és elmentek. Még jöttek kétszer, de aztán már nem találták itthon, sajnos már akkor a debreceni klinika lakója volt. Jöttek többször érdeklődni, hogy ők tanulnának harmonikázni. Mondta a férjem, hogy velünk van Debrecenben a harmonika. De azután is jöttek, ér­ dekelte őket a Mihály hogyléte. Mikor már itthon voltunk, akkor ú jból j árogatni kezdtek hozzánk. Ho­ zott az egyikük vattát, kötszert, steril gézt. Többször is jött, már tudtuk a nevét. Jött Názár oly ankor is, amikor az orvos kötözte a fiamat. Ilyenkor mindég haraggal ment el a Názár. Mondta: m imika, Miska nem gyógyul meg, nem jó magyar orvos. Egyik alkalommal megint végignézte a kötözést. Akkor mondta az or­ vos, többet nem jövök, kötözze maga, vagy vigyék a kórházba. Én összetett kézzel könyörögtem. Az orvos csak ennyit mondott: nem bírják fizetni, nem jövök, így is már négy és fél liter olajjal tartoznak, ez három kötés. Mond­ tam, megyek cserélni olajért, csak jöjjön. A doktor úr: nem jövök, azért a másfél liter olajért nem fogok idebiciklizni. Elment. Kérdi az orosz: mamka, mit mondott? Mondom neki. Káromkodott, és azt mondta: én kezelem a Mi­ sát! Misa, én gyógyítla k! A fiam megijedt, anyám, ne hagyj jobban tönkretenni. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, mit éreztem. Kikísértem az oroszt, újból mondja, hogy ő jön. Gondoltam, mondtam is a fiamnak: nézd, nem tehetek semmit, a kórházba nem engedlek, az tragédia lenne. Próbáljuk meg az orosszal! Én magam is lekezelnélek, de ezt nem szabad megtennem. Majd én figyelem, hogy csinálja a kötözést, ha nem jól, akkor kérünk tőle köt­ szereket, és én foglak kötözni. Másnap jött az orosz. Hozott kötszert, gyógy­ szereket és egy nővért. Hozzáfogott a kezeléshez. Csak néztük. Am ikor le­ vette a köpenyét, láttuk a vállán a sok aranycsillagot, akkor tudtuk meg, hogy sebészorvos. Amíg mosakodott, elmondta, hogy az éjjel mennyi lábat és kezet amputált. Mosta a kezét meleg vízben, benzinben, tisztaszeszben, így fogott hozzá a kezeléshez. Előbb adott a betegnek egy injekciót, egy kevert port. Nem jajgatott az én fiam, ő is látta, ez tisztán, sterilen dolgozik, nem kellett könyörögni, hogy ne szaggassa fel a sebeket, mint a másik orvos. A z orosz aztán jött mindennap, kötözte, és amikor először rendbe hozta, úgy elaludt a fiam, hogy másnap este ötkor ébredt. Kérdi, hány óra. Mondom, este öt. Ennyit aludtam két órától? Na, még ennyit se aludtam régen! Nem bizony, fiam, mert ez már másnap este öt. Nem hiszem, ez lehetetlen. Volt itt Názár? — �kérdi. Igen, volt, azt mondta, ne keltsünk fel, jobb az alvás, a pihenés, mint az evés, ha felébredsz, jobban fogsz enni! Így is volt. Olyan jól evett az én gyermekeim, hogy egész betegsége alatt ilyen jól soha. Kezdett szépen javulni, már sokat játszott a harmonikán is. Egyszer bejelenti Názár: Misa, most már járnod kell, mert lebénul a lábad. Fogták, felállították a kisebbik fiammal. Nem bírt megállni, olyan volt a két lába, mint két rongydarab. Negyedóránként állította fel vagy háromszor, aztán másnap újra kezdte. Mindennap egy picit erősödött. Eleinte úgy kellett kivinni, semmi erő nem volt benne. Senki sem hitte, hogy életben marad, csak én. A z erős hit, akarat megtartotta. Nagyon nehéz volt számára ez a tél. Az ablakhoz tettük a fekvőhelyét, legalább az ablakon át lássa a világot. Nem sokat látott be­ lőle. Olvasott, rádiózott, harmonikázott, így teltek a napjai. Egyszer a Mandán végigfutott a hír: meghalt a tanító úr! Jönnek az emberek nagy tisztelettel. Kopognak. Hellyel kínálom őket. leülnek. Újból kopognak, azokat is elültetem, azután már csoportosan érkeznek. Ünnepek után voltunk, kínálom őket egy kis maradék kaláccsal, Ők csak ülnek, il­ letve állnak. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyien jönnek látogatni a be­ teget. Egyszer csak megszólal az egyik ember: már ne tessék haragudni, tanító néni, hát nem innen lesz a temetés? Kérdem: drága jó emberek, milyen te­ metésről beszélnek? H á t. . . hát a tanító úr temetése. Ekkor is nagyon erős­ nek kellett lennem. Hála istennek, még él, ott fekszik a belső szobában. Ezeket az embereket látni kellett volna, milyen meghatódottan nézett rám mindegyik. Egyenként néztek be az üvegajtón, minden egyesnek az volt a válasza: hála istennek. Nem tudnám megmondani, hányan voltak, csak arra emlékszem, amilyen szomorúan jöttek, olyan boldogan mentek el. Azt hit­ tem, hogy az én fiam alszik. Bementem hozzá. Persze ő mindent végighallga­ tott. Nagyon ki volt sírva a szemem, nem tagadhattam le, hogy sírtam. Még ő vigasztalt: ne sírj, anyám, kiálltunk mi már ennél nagyobb kínokat is. Ezután jöttek a tanyáról látogatni, hoztak tejet, tojást, kértek, tessék a tanító úrnak elkészíteni, hadd erősödjön és jöjjön tanítani. Abban a tanév­ ben, sajnos, nem sokat tanított, csak az utolsó hónapot. A vizsgák előtt ment ki tanítani a Mandára, nem egészen gyógyultan. Elvégezte a vizsgákat, ak­ kor nyáron sokat pihent. Ősszel újra kezdődött a műtét. A z első műtétnél a jobb veséjéből vették ki a köveket, a következő műtét a bal vese volt. Ez már negyvenhatban volt, ez már nem volt olyan hosszadalmas, most csak az öccse volt vele benn a klinikán. Akkor már közös kórteremben fe ­ küdt, az öccsének adtak egy gyerekágyat, abban aludt, de a lábai kilógtak az ágyból. Én mindennap bejártam hozzájuk. Ezután a műtét után csak két hónapi bentlétre szorult. Negyvenhétben újabb műtét, mert az elsőnek ope­ rált veséje eltályogosodott. Negyvennyolcban tüdő- és mellhártyagyulladás után beszürődés és kaverna. A z erős diétázás és csökkent ellenállóképesség miatt. Aztán a sok sztreptomicin, az segített rajta. Bent feküdt az Auguszta szanatóriumban. Amíg még itthon volt, elég lett volna neki negyven gramm sztreptomicin, de mikorra bejutott a szanatóriumba, akkorra hatvan gramm kellett. Mire a hatvanat összeszedtük, a fiam állapota sokat romlott. Ahol volt csak egy gramm is, elmentünk érte, községekbe, falura. Leginkább olyan helyen kaptunk, ahonnan sokan disszidáltak. Akkor ezért a sztrepto­ micinért tudtak a legtöbbet kicsavarni a rászorulókból. Csak akkor fogtak hozzá a fiam kezeléséhez, amikor már megvolt a kilencven gramm. Ez is nagyon nehéz volt. Soha nem törődtem azzal, honnan lesz rá pénzem, sem­ mi nem számított, csak az, hogy a fiam meggyógyul, ami ha nem is telje­ sen, de megtörtént, és tudott dolgozni. Csodálatos volt. Azután még kiment tanítani a tanyára, de nemsokára behozták a városba. Előbb a négyes isko­ lában tanított, aztán a Kossuth gimnáziumba küldték, magyar órákat adott. Majd áttették a kertészeti iskolába nevelőnek, az itteni kollégium igazgatója lett, rövid idő múlva a kollégiumok előadója. Nagyon sokat dolgozott, egész éjjeleket ébren töltött, törte a fejét, hogy is tudna többet és többet tenni a dolgozó emberek gyermekeiért. Sokat járt Pestre. Egyik alkalommal, mikor vitte fel a jelentést, dolgo­ zott a vonaton is. Annyira fáradt, álmos volt, hogy nemcsak írta a jelentést, hanem rajzolta is, rajzolt rá egy galambházat. Am ikor feleszmélt, akkor látta, hogy mit csinált. Gondolta, hogy átírja, de a vonat annyit nem késett. Gondolta, lesz, ami lesz, úgy addta le a jelentést, ahogy volt. C sak néztek rá. Kérdik tőle: ez mi? Elnézést kért, elmondta, hogyan történt. Nem volt különö­ sebb baj belőle, bejelentették, hogy fel kell mennie Pestre. Ennek nem na­ gyon örült, mert itt, Nyíregyházán ő kezdeményezett egy szakérettségis isko­ lát, ahol ő is tanított, azt féltette. Az Oktatási Minisztériumban az ösztöndíjas ügyek előadója volt, később, körülbelül 1952-től a Tankönyvkiadó Vállalat szerkesztője. A magyar iroda­ lomkönyveket szerkesztette, lektorálta. Így ívelt felfele, de mindé g többet, jobbat akart, sosem volt magával megelégedve. Mindég azt az időt fájlalta, amit a betegsége elrabolt tőle. Mondta is sokat, amikor kértük, nem szabad agyonhajszolni magad: nem tudom utolérni magam, még nagyon sokkal tar­ tozom önmagamnak. Azután az Elet és Irodalomnál végzett szerkesztői munkát, 1 961-től az Új Í rás rovatvezetője lett, majd egy kevés idő múlva szerkesztője, egész ha­ láláig. Mindég azon fáradozott, hogy lehetne mielőbb megszüntetni az anyagi nyomorúságot, a szegényeket és a hátrányban levőket feljebb hozni. Azt nem lehet leírni, mennyit dolgozott. A munka volt a szerelme. Emellett még tanult is, levelezőn végezte a tanárképző főiskolát, de nem tudta a beteg­ sége miatt elvégezni. A z utolsó vizsgáit már le sem tette, annyi volt a mun­ kája. Sokat járt előadásokat tartani, a diákok nagyon szerették, mindég hív­ ták, és ő nem tudott nemet mondani. Magának is dolgozott, sokat írt, már a polgári iskolás korától sok kézirata volt, sajnos a nagy világégéssel azok is elpusztultak, csak egy nagyon kis részük maradt meg. Az elhurcolás idejéből is voltak versei, de mikor a csendőrök körülvették a munkásszáza­ dot, mindenét el kellett dobni, hogy valahogy átcsússzon a csendőrgyűrün, a puszta életét megmentse. Érthető, hogy ezek után nagyon nekilendült a munkának, ezért tudott mindenen lelkesülni, örült, ha valami az ő gondo­ lataiból sikerült. Am ikor még Nyíregyházán kollégiumi igazgató, majd kollégiumi előadó volt, sokat utazott vidékre. Ennek úgy vette hasznát, hogy az iskolákban módja volt kutatni a jó tanulók után, így toborozta a falusi, tanyasi gyere­ keket a továbbtanulásra, és hozta be őket Nyíregyházára. Volt rá eset, hogy egy-két gyereket elhozott vidékről, alig voltak itt egy hétig, jöttek a szülők és vitték őket haza. Akkor meg tévhitben éltek az emberek, nem voltak bi­ zalommal a kollégiumok iránt. Volt, hogy eljöttek hozzám, és megfenyeget­ tek, ha a fiam nem hagyja abba a gyerekek toborzását, majd ők elintézik, ellátják a baját. Ma, persze, van olyan anya, amék dicsekszik a lányával, hogy főkönyvelő az egyik borsodi gyárban, a fé rje meg mérnök, de akkor átkozta a fiamat, mintha az legalábbis az akasztófára vitte volna a lányát. Nagyon sokan, még a mandaiak közt is voltak, akik nem hittek neki. Ha elengedték a gyerekeket tanulónak, és megkapta a ruhát, megijedtek az egyenruhától, sokan inkább visszavitték a ruhát, de a gyereket nem enged­ ték. Ez most hihetetlennek tűnik, pedig így volt. Ilyen nagy lendülettel vágott neki az életnek, dolgozott, harcolt, minden­ kivel vitába szállt, nem önmagáért, csak az elmaradt munkásemberekért, hisz őneki már akkor meg volt alapozva a jövője. Egész éjszakákat elbeszélgettünk, kérdezgetett. Én sok nyomorúságos do­ logról beszéltem neki. Ilyenkor nagyon dühös lett, sokszor már hajnalok hajnalán kiment a velünk szemben levő temetőbe, és addig járta a temetőt, míg le nem hütötte magát a dühtől. Ha visszajött, sokszor kérdeztem tőle: na, megmondtad a magadét az őseidnek? Akkor nevetett, mondván, hagyom őket pihenni, volt nekik elég bajuk, nem háborgatom őket, mit mondjak ne­ kik most, ha életükben nem tudták lerázni az igát magukról, már most mindegy. Jusson eszedbe, anyám, a jövő generációja nem fog annyit küz­ deni, mint a te korod hősei. Az baromi küzdelem volt. Hiába tértünk át más témára, mindég csak az előbbire jutottunk vissza. Én a nehéz gyerekkoromat és az utána következőket emlegettem, ő a jövő­ nek a szépségét látta. Í gy vitáztunk éjszakába nyúló estéken. Ő írt, én elaludtam. Ha írás köz­ ben dühös lett, megkérdezett: alszol, anyám? Én rögtön ébren voltam. Akkor kezdte újból. Valami mindég izgatta. Még álmában is a hátrányban levő, el­ maradt gyerekek sorsa foglalkoztatta. A lelenci gyerekeké különösen, mert ismerte a tanyákról a sorsukat. A kisgazdák kivittek a gyereket a tanyára, az állam fizetett értök, ruházta őket, de a gazda mégsem engedte, hogy já r­ janak az iskolába. Azt mondták, ennyiért nem lehet tartani őket, dolgozza­ nak. Dolgoztatták is a gyerekeket. Nemegyszer kérte, hogy ellenőrizzék a kiadott gyerekek helyzetét. Nem árt az annak a gyerekeknek, ha megtanul dolgozni — volt a válasz. A fiam bosszankodott. Más is foglalkoztatta. K ol­ légiumok. tanyasi kollégiumok szervezésén dolgozott. Elégedetlen volt, ha csak úgy leintették, pedig leintették sokszor. Azért lassan csak sikerültek a dolgok, például az Angol-kisasszonyok há­ zát államosítani. A z már úgyszólván üresen állt. Ő volt több helyen kérni, adják oda kollégiumnak. Nehezen ment, mert még sokan mindég várták a „felszabadítókat” . Mikor végre sikerült, kollégium lett az apácák házából, és beköltöztek a diákok, akkor boldog volt a fiam, mert pár diáknak szép, rendes otthona lett. Minden kollégiumot gyakran meglátogatott, kérdezte a diákokat, mit et­ tek, eleget kaptak-e? Megnézte a konyhát, rend van-e, mindent ellenőrzött. Mindennek utána nézett. A z egyik elnök behozta a fiát a kollégiumba. K o­ csin hozta, szombaton vitte, hétfőn hozta. Puplinpizsamában járt a többi gyerekek között, és lenézte azokat, akik glottgatyában feküdtek le. Közben volt olyan gyerek, aki Kálmánházáról járt be Nyíregyházára, 18 kilométer­ ről, mindennap, mert az olyanok foglalták el a helyét, akiknek a szülei bír­ ták volna az albérletet fizetni. A fiam elküldött két kollégistát az egyiknek is, a másiknak is a lakhelyére, a tanácsházára, bizonylatot kérni annak megállapítására, hogy ki a jogosultabb a kollégiumi lakásra. Természetesen a kálmánházi gyereket illette a jog. Sok ehhez hasonló eset történt, amit nem tudott elviselni. Volt. hogy az egyik fiú nem tudott valami díjat kifizetni a kertészeti iskolában. Gyorsan hazajött féderes taligán: anyám, adj ennyi, meg ennyi pénzt! Én adtam, ő segített. Még tanítóképzős korában járt cséplőgéphez ellenőrnek. Háború volt, be kellett minden szem terméssel számolni, minden mázsálást be kellett írni. Ő nem írt be mindent, tudta, hogy ezzel a dolgozó embereken segít. De amikor azok a fellegekig érő árakat kérték a terményért az eladásnál a rá­ szorulóktól, akkor nagyon dühös volt. Nem tudott belenyugodni, hogy az egyik munkásember a másikat kihasználja, mikor mind a kettő egymásra van utalva. Nehéz volt ezt megértenie, mert otthon becsületesen éltünk, csak a jót és a szépet látta, azt hitte, hogy mindenütt úgy élnek. Aztán, mikor Pestre került egyik albérletből a másikba, az ő számára megint egy új világot jelentett. A kiskirályok, akik olyan szerencsés hely­ zetben voltak, hogy vagy saját lakással rendelkeztek, vagy főbérlettel, vég­ képpen elkeserítették. A lakbér sok volt, a mozgási lehetőség nagyon kicsi, még egy tea megfőzése vagy egy tejforralás is gond volt. Mikor elmentek albérletet keresni, megkérdezték, hol dolgoznak? A minisztériumban, az öcsém meg festőművész — válaszolták. Akkor mindent megengedtek, konyha, fürdőszoba használatát, de m ikor megtudták a származást, akkor már nem mindenütt örültek. Voltak helyek, ahol szerették őket, és megbecsülték. (Akkor már András és Mihály együtt lak tak.) Én minden héten vittem az ennivalót és a tiszta fehérneműt, olyankor rendbe raktam a ruhaneműjüket, gombot varrtam, stoppoltam, a ruhájukat kivasaltam, rendben hagytam. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de minden héten boldogan mentem, ki­ véve, ha ők hazajöttek, akkor ők vittek magukkal mindent. Közben Mihály fiam beteg lett, be kellett neki feküdni a János kórházba. Akkor a tüdejével volt baja. Ez megint megkeserítette az életünket. Megint kórház. Ez tartott négy hónapot, akkor jött a tél, állandóan aggódtam, fé l­ tettem őket, meg ne fázzanak. Mihály pár napra hazajött, felerősítettem, de féltettem Andrást, mert ha ketten voltak, vigyáztak egymásra, nem voltak elhagyatva. Aztán András fiamnak sikerült egy műtermet szerezni, de mi­ lyen áron! A műteremért egy szoba-konyhás lakást kellett venni, de nem volt mit tenni, megvette, mert kellett a műterem, hogy dolgozhasson. Így aztán megszűnt az albérlet, a műteremben laktak mindketten egész addig, amíg Mihály meg nem nősült, még néha azután is, amíg lakást nem kaptak. 1956-ban kaptak lakást a Fiastyúk úti lakótelepen. A kiutalás a zsebében volt, elment megnézni a lakást, de már benne lakott egy háromgyerekes csa­ lád. Jelentette a minisztériumban, hogy a lakását elfoglalták, azt mondták neki, legyen ő is honfoglaló. Ajánlották neki a Villányi úti lakást, hogy sür­ gősen foglalja el, amíg más be nem költözik. Í gy lett ő is honfoglaló. Itt majd berendezkedtek a feleségével, itt éltek haláláig. 9 �Itt dolgozott, írt, innen járt külföldre, amíg vesztét nem okozta a sok utazás. Első elutazása előtt vett magának szép nagy harmóniumot, ezen sírta el örömét, bánatát, ez pótolta neki harmonikáját, amit annyira szeretett, de egy szép napon eladta egy használt motorért, mert kellett neki a motor, k i­ járni az iskolába, tanítani. Pesten mar nem volt motor, de a kutyáról ott sem mondott le. Sok baja volt a kutyájával is, egyik alkalommal a kutyája csak a f elesége segítségével eresztette be a lakásba, mert soká volt benn a szanatóriumban, Képzeld, anyám, már a kutyám se ismer m eg! — mondta. Akkor is sok időt töltött a szanatóriumban. Ez ötvennyolcban lehetett. ÍróKüldöltséggel volt Csehszlovákiában, ott lett súlyos beteg. Olyan súlyos volt, hogy orvosok tanácsára két hónapig Prágában feküdt szanatóriumban. Na­ gyon sokat dolgozott ott is. A szabadsaghegyi szanatóriumban is csak a munkája éltette, köteteit készítette, rendezte. De mire is tudnék térni. Én a Mihály fiam gondjairól tudtam, ő pedig mindég a gyermekkoráról, rokonságáról, a gyermekkori időkről faggatott, meg a nagyszülőkről is, hogy miért, ki, hova ment. A rokonságot is mindég végigjárta. Úgy gondolom, az életünk, a gyermekkora, az a küzdelem, ahogy mi az iskoláztatásukat tudtuk intézni, nagyon érdekelte. Talán, hogy honnan jött? Meg az is, hogy a hasonló családok gyerekei nem tanultak. Nem fo ­ gyott ki a kérdésekből, én meg mondtam, hogy is éltünk, milyen volt a régi világ. A z apjukkal mi nem beszeltünk a gyerekek előtt a bajainkról, amik a kis fizetésből eredtek, de én soha nem tágítottam attól, hogy taníttatni kell őket. Erre én még nagyon fiatal koromban fogadalmat tettem. Én tud­ tam, mondtam a kérdésekre a r égit, Mihály fiam meg érezte, már az isko­ lában is, hogy ő nem egészen tartozik oda. Azután ő is megismerte, mint tanító a tanyabokrok világát, a parasztok, főleg a tanyai kisparasztok éle­ tét, gyerekeik kilátástalan helyzetét: hogy a jószág, a legeltetés, mezei mun­ ka bizony az első — a gyerek tanulása csak minden után. A z iskola csak az utolsó. Már miután kötetei jelentek meg és irodalmi estekre eljárt, ha közel volt, mindég hazajött egy-két órára, éjszakai alvásra. Ilyenkor nagyon sokat beszélgettünk. Nekem mondta el az élményeit, a terveit. Nem csak itthon utazott sokat, de külföldre is elutazott. Ezek az utazá­ sok nagyon nehézzé tették az életemet. Már az első külföldi utazása sem volt könnyű, amikor Prágában megbetegedett. I t thon még csak elértem, ahogy tudtam, segítettem, ápoltam, utána mentem, de külföldre nem mehet­ tem utána, és nem tudtam róla semmit, csak idegeskedtem. Onnan a levél is lassabban jön. Ha elutaztak, egyetlen nyugodt pillanatom nem volt, amíg haza nem érkeztek. Én sok küzdelemmel ezért a három emberért éltem: férjemért, és a két fiamért, Mihályért és Andrásért. A párizsi utazásra felkészült Mihály fiam, tanulta a nyelvet és érdeklő­ dött, hogy élnek ott az emberek. Otthon érezte ő ott is magát. Ott hallotta sok, nagyon régen megtelepedett családtól, hogy a magyarnyelv-tanulás, könyvelá tás nem biztosított. Pedig, aki magyarnak mondja magát, valahogy a gyermeket is szeretné a magyar szóhoz szoktatni. Kérték, már első pá­ rizsi útján, ha lehet, tegyen valamit, hogy a magyar nyelvkönyvek, olvas­ mányok eljussanak oda. Párizsi utazása év végén volt. Ő karácsonykor született és egyedül volt idegenben, ez a családhoz szokott gyereknek megrázó volt. Akkor írta a verset: Csak a négerek ültek egyedül meg én. Én sápadtan a vágytól, ők meg feketén. A k ívülrekedtek Párizs közepén. Csak a négerek meg én, sápadt fehéren — ők meg feketén. Sápadtan én, Ők feketén. Csak a négerek meg én. Ez idő tájt volt, hogy képviselőnek jelölték, és megválasztották. Így lett neki módja szót emelni a már ifjúsága óta gyötrő problémák miatt. Nagyon tudta, miért küzd. Már képviselő volt, amikor nekifogott pontosan megnézni: tanyasi, v i­ déki, bejáró gyerekek, hogy tudnak tanulni. Én hallgattam végig, ha haza­ jött, csak egy napra is, hogy: édesanyám, te nem is tudod, mennyi az az út, amit a gyerekek naponta gyalog, kerékpáron megtesznek az iskolába és vissza, és hogy ilyen gyerekek hogy tudnak majd a városiakkal szemben egyetemre menni? Ezek a problémák gyötörték a Mihály fiamat, és első képviselői felszólalása is ebből a nagy gondból származott. Én ismertem a fiam jóindulatát, de azt is, hogy a hite nagy volt abban, amit Ő akart. Ez a felszólalása nem volt mindenki tetszésére. Sokan meghökkentek. Érezte ő ezt, és ezután írta a „T e bolond” című versét. Már összeroskadsz, — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Mi űz hát mégis? Végre mondd: ez az értetlen hajsza, gond, kamasz-szerelem mire kell, hogy izgass, tüntess, énekelj, s országos árulásokon elbőgd magad még — te bolond! Cselédnek fia: — drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd. Kamaszként már a tanító eljegyzett sorsát álmodó: — tanya ügyvédje, mérnöke, történelmünk vad ügynöke, paraszt fiúkért szájaló állásaikért házaló. Nyilvános összeesküvő — — biztat cinkosod: a jövő. Rádszólnak, lásd, leintenek, A Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában 1981. évi k i­ adásra tervezett, azonos című kötet szövegének rövidített változata. 10 De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd jogos igazad, igaz jogod. Kiáltsz — s nem hallgatnak oda? Te nem hallgathatsz el soha! Elhallgatnak? — Légy hangosabb! Nincs jogod, hogy hangot ne adj azoknak, kiknek motyogás a hangjuk, még káromkodás. — Verd magad, mint a szív, zuhogj, ne éltessen már csak e gond: magad értük halálra rontsd, míg össze nem rogysz — te bolond! Nagyon készült vietnami útjára. A sok szenvedés, nyomorúság érdekelte, mert a mi népünk is sokat szenvedett már. Azt hiszem, úgy gondolta, ha az egész emberiség nyomorúságát ismeri, több ereje lesz itteni gondjainkért szólni, Ő az itteni életet jól ismerte. A vietnami útjáról, már nem tért visz­ sza. Odautazás közben írta utolsó versét: Mintha lakatlan lenne... Mintha lakatlan lenne, vad és szabad a Föld. . . Erre madár se jár, és ember sem terem. A természet játszik magával — örökké születik, önmaga teremtménye; itt nincs pusztítója és teremtője sem — visszavonult önmagába, fellázadt ellenünk, szelíd haraggal bölcsen visszavárja új aranykorát, mire már nem leszünk. és elfoglalja a Földet, az ember-utánit. . . amit az ember is áhít. Ezt a verset is csak azután ismertük meg, amikor a végső, bizonyos hír megjött. A szomorú hírt András hozta meg az apjának, mert én aznap már fel­ utaztam Pestre, megtudni, mi is van. A férjem egyedül volt Nyíregyházán. András rettegett, hogy ha így egymaga tudja meg az apja a hírt, az vég­ zetes lehet. Orvost is vitt magával, és amikor sikerült az első megrázkód­ tatáson túljutni, azonnal feljöttek Pestre. Összeroppantunk a nagy súly alatt. Egyedüli támaszunk András fiam volt, neki kellett viselni mindent, mert ha ö se állta volna meg a helyét, nem is tudom, mi lett volna. Ő még csak nem is sirathatta el a testvérét, előttünk nem sírhatott, mert akkor mind tönkremegyünk. A nagy szomorúság egészségileg is megviselt férjemmel együtt. Egyik be­ tegség jött a másik után, és András fiam jött haza, ápolni meg vigasztalni. Nekem Mihály fiam halála után kétszer volt infarktusom, de a Jóisten meg­ tartott, és hosszas lábadozás után erős akarattal összeszedtem magam. Még így a férjemmel azért tudtunk az életnek örülni, a ház körül is mindent rendben tartottunk, sok virágot neveltünk. A virág volt az egész év munká­ ja. Most is ez tart életben, hogy kicsit mindég mozgok a kertben; és min­ den virágot úgy nevelek, hogy az szép legyen, mert a fiam és a férjem sír­ jára szánom. Betegségem után, még nagyon soká kellett pihenni, akkor fogtam hozzá, hogy leírjam azt a küzdelmes életet, ami nekem jutott. Nehéz volt nekem írni, aki nem voltam iskolázott, de le kellett írni, mert azt a szegénységet, sok embertelen munkát ma már hírből sem ismerik. El se hiszik talán. Bi­ zony ez mind igaz, mi így nőttünk fel, majd férjemmel együtt küzdve ne­ veltük a két gyermekünket. Most is itt élek, ebben a szőke városban, Nyíregyházán. Elfoglalom ma­ gam a kertben a virágokkal. Itt éltem, neveltem gyerekeimet, küzdöttem, itt ismernek, szeretnek. Sokszor megkeresnek iskolák, szocialista brigádok, akik felvették a fiam nevét, hívnak ünnepségekre, szavalóversenyre. Fér­ jemmel gyakran elmentünk. A Mihály fiam iránti tiszteletből, szeretetből jutott nekünk is. Az ilyen alkalmak nagyon nehezek voltak, mert a legna­ gyobb tisztelet és szeretet sem pótolja már őtet. Mióta férjem is meghalt, és egyedül vagyok, már csak nagyon ritkán tudok ilyen meghívásoknak eleget tenni; az én 80 évem és megfogyott egész­ ségem már nem nagyon engedi meg, pedig érzem én, hogy ez kötelesség, az én fiam emléke nekem a legdrágább. Régebben is hívtak a fiaim minket magukhoz. András fiam is hív, de én nem tudok Pesten élni, nem tudom ezt a várost itthagyni. Itt éltem, ne­ kem ez az életem. Ha kivirít egy virág, elviszem a fiam szobrához vagy a férjem sírjára. Most már megbékélve, virágjaim közt, egyre inkább úgy élek, ahogy Mi­ hály fiam írta, mert igen, nekem is írt verset: Ül az Anyám a templomban, térdeplő guggoló padban. Imádkozik. . . . De az fáj, ja j! csak az fájna ha meghalni úgy találna, hogy mindarra, mit én hittem, hiszek, s mire sorsom tettem, áldását ő nem adná rá, két szent karját ki nem tárná, mosolyogva életünkre, s nem tenné kezét fejemre, elrebegve: — „Hát segítsen meg titeket a jó Isten!” Ő, mert akkor, tudom, biztos győz, ami küszködik itt most; — hogyha ő és minden anya mireánk áldását adja; ha minden egyszer ember mélyen meghatódva felkel, s karjaikat felénk tárják: — Legyen munkátokon áldás! Hát gyermekeim, kívánom: Legyen munkátokon áldás! �Kék cserepek — Üzbegisztán (Rövidített változat) Hol kezdődjék egy utazás leírása? Nyúljunk vissza az előzményekig, ez esetben az első, 1974-es odesszai utazásomhoz, időzzünk el az írószövetség barátságos-idegen bőrfoteljaiban, repüljünk 9000 méter magasságban, vagy már érkez­ zünk is meg az első helyszínünkre? Minden variáció számos előnyt kínál, s legalább annyi hátrány­ nyal is jár. Aránykérdésről van itt szó, s amennyiben arról, valóban, fontos bizonyos műfaji kikötések meghozatala. Legyen-e ez a leírás útleírás, útiesszé, netán útinapló, élménybeszámoló stb. Mi legyen? A dolog akar va-akaratlanul emocionális tényező­ kön múlik, s nem a kiadói, szerkesztői megrendeléseken. Minden uta­ záshoz tudunk érzelmileg viszonyulni, ha előtte nem is; hanem — s ezt ne sajnáljuk eléggé — , utána. Lapozgatok magamban. Üzbegisztán! Pár nap, piacok, por, szál­ lodák, napfény, szemét, emberek, zaj. Ennyi lenne csak? S kell nekem erről írnom? Érvényeset mondani? Szerencsére, magamban már le­ szoktam az udvariaskodásról: l e h e t ? Taskent és Buhara között komolyan átélem a halálfélelmet. IL — 18-as gépünk imbolyog, mintha mindkét pilótája lemondott volna ar­ ról, hogy megfékezze az elszabadult gépszörnyeteget. Alattunk zöldes-sárga tenger, a sivatag, egy-egy hirtelen billenéskor a kémlelő­ ablak üvegéhez ütődik a homlokom. Mögöttem öregedő, valamikor csodálatosan szép üzbég nő beszélget idős férjével, úgy, hogy komi­ kus módon, fél mellére egy tyubetyejkát (négyszögletű üzbég sapkát) tapaszt. Újabb billenés, a sivatag, mint a partról visszahúzódó hul­ lám, eltűnik ablakomból, most csak a sötétkék égre látok. Tanya, a kísérőm, pengényire szorított szájjal, lehunyt szemmel kapaszkodik ülésem karfájába. Nem a haláltól félek, döbbenek rá hirtelen, hanem az addig tartó zuhanástól, amikor egybegabalyódnak az emberek, üvöltenek, s félek a pillanattól, amikor végleg elveszítem magamban az ég és föld egyensúlyát. Ha ezt, a „célhoz” vezető utat ki lehetne iktatni a halál elérésének mechanizmusából, ki tudja, nem lenne-e a mostaninak hatványozott mennyisége az öngyilkosok száma ebben a furcsa v i­ lágban? Megint hátratekintek, a szép üzbég asszony, fejét az erre a cél­ ra felnyitott retikülje fölé hajtja és hány. Már elvette melléről, mely így most félig fedetlenné vált, a sapkát, s ahogy zavartan felnéz rám, szeme tele van nagy, barna könnyekkel. Mosolygok, „na ezt is túl fogjuk élni, meglátja” mosollyal, majd eszembe jut, az itteni férfiak milyen véresen féltékenyek, és sietve az ablak felé fordítom a feje­ met. Ismét a sivatagot nézem, gyávaságom miatt kissé szégyenkezve önmagam előtt. Innen, fölülről félelmetes a sivatag, bár a testét be­ hálózó utak miatt inkább érzem állatkerti vadnak, kit a rács biztosí­ tásának tudatában, akár fel is ingerelhetek. Igen, mindez igaz is len­ ne, ha a rács nem ugyanolyan megalázó lenne — a szemlélőre nézve. Szorongásom, ahelyett, hogy elmúlnék, szüntelenül fokozódik. Lehet, ezért van, hogy mikor Buharába érve a földre teszem a lábamat, olyan szédülés fog el az éles és fűszeres levegőtől, hogy a korlátba kell kapaszkodnom, el ne vágódjak. Álmodban óriási kékmázas kerámiák között bolyongsz. Fúj a szél, hideg és fényes szél fúj, inged összehúzod a melleden. Holdta­ lan az éjszaka, hosszú lépcsősor aljához érsz. Elindulsz fölfelé, utad végtelen ideig tart, a lépcsők nem fogynak el, mintha egyhelyben lépkednél. Madár csapódik arcodhoz, fölsikoltasz, de hangod elnyeli a szádat betapasztó vörös homok. Szamár kocog el melletted, egé­ szen közel hozzád, és nem látod őt, csak patáinak csengését hallod, s az ostor sötét suhanásait. Lábad egyre nehezebben viszi előre teste­ det, lenézel rá és látod, friss vérben taposol, de a kövek repedéseiből fölvetik ártatlan fehér fejüket a tündérrózsák. Csillagtalan az éjsza­ ka, szomjúságod megtelik szárnysuhogással. A lépcsősornak már nincs mögötted folytatása, ha hátrafordulsz, olyan vagy, mint aki a sem­ miből érkezett. Most óriási boltíves kapu előtt állsz, átlépsz rajta, s egy kihalt udvarba érsz. A z udvar két oldalán újra hatalmas kékmá­ zas kerámiák, oly közel egymáshoz, úgy tűnik, tested csak akkor tud továbbhaladni közöttük, ha kígyóvá változol. Egy különös alak köze­ ledik feléd, hóna alatt lámpás világol. Olyan lámpásnak tűnik, mi­ lyeneket te is készítettél gyermekkorodban, kibelezett tökből, s lopott gyertyából. Megfordulnál, de eltűntek mögüled a lépcsők. A z emberformájú lény közel ér, akkor látod csak, tulajdon fejét hordozza a hóna alatt, arcának halott verítéke ragyogott fel lámpásként az imént. Kezét nyújtja, de nem adod a tiédet, félsz „Valaki belefeküdt a szarkofágomba, míg én enni adtam a denevéreknek — motyogja a fej — valaki a XV. századból, ha jól emlékszem” . A test ezek után meghajol. Irtózatodban hanyattveted magad a mögötted tátongó mélységbe, denevérek süvöltenek parittyakőként homlokod előtt, e j­ tőernyőként lebeg feletted a fej nélküli ember kacagása. Taskentben gyakran eljárok a Kék Kupola teázóba. A teát ugyanis nagyon szeretem. Mégsem elsősorban ezért szakítom meg na­ ponta a programjaimat, sokkal inkább a teázás szertartása miatt térek be ide. A teázó egy hatalmas park közepére épült, kicsiny mestersé­ ges tó partján. A tó teázóval szemközti oldalát karókra felfuttatott szőlő borítja. Ez az elhelyezés — később bőven lesz módomban ere­ detibb, nem ennyire stilizált változatokat m egfigyelni — , a teázók (csajhonák) ősi építési formájára vezetendő vissza. A csajhona álta­ lában folyópartra épült, szabadtéri, nyitott teraszai benyúltak a folyó fölé, vagy közvetlen a víz mellett álltak. Ez eleve meghatározta a teázás alaphangulatát. Teázónk „csaposa” ördögi ügyességgel pörgeti a szamovár csapját a levegőben, egyidejűleg ezzel (pontosabban en­ nek a mutatványnak köszönhetően) megtölti a másik kezében tartott három kancsót. A szemlélők összefordulnak, nemzetközi szót dör­ mögnek egymásnak: profi! Asztalhoz ülünk, a szőnyegekre. Székek itt nincsenek (az „európai­ ak számára fenntartott részben” igen), hiszen az asztalok magassága jó, ha eléri a harminc centimétert. A z én teámat Timur készíti el — legközelebb már én az övét — , T ánya, aki szoknyában nem mert kö­ zénk kuporodni, a sofőrrel ül egy „európai” asztalnál, onnan tart szemmel. A tea elkészítése: egy keveset kitöltünk pialánkba a porcelánkannában gőzölgő fé l­ kész léből, rövid várakozás után visszaöntjük azt, majd b i r k a j ­ t a r g a n d a — l o j, morogjuk. A második visszatöltésnél azt mond­ juk: ikki kajt arganda — csoj; a harmadiknál pedig: u cs k a j t a r g a n d a — moj. Ezzel meg is lennénk. Verebek szállnak be a nyitott ablakon, legtöbbjük zuhanórepü­ léssel érkezik a megüresedett asztalokon halandók által hagyott szent süteménymorzsákat összeszedegetni. Néhány derék szárnyas a keleti ornamentikával kiképzett boltozat árnyékos szögleteiben keres nyu­ galmat. Egyik viszont a dobogó előtt hagyott cipőmre száll. Elhessen­ tem, nézem a levetett, s a dobogók előtt hagyott cipőket. Megpróbá­ lom gazdájukkal azonosítani őket. A z a széttaposott a zöld inges, lyu­ kas zoknis fiúé lehet, ez a hegyes orrú azé a dús fekete hajú üzbég play­ boyé; a szomszédos asztalnál ücsörgő, takarítónő-kinézetű asszonyok hosszú szárú, letaposott sarkú posztólábbeliket hagyhattak a kövön. Vajon, mi változnék akkor, ha tévedésből (vagy szántszándékkal!) egymás cipőjében folytatnánk az utunkat. Ki-ki, a magáét. (Vagy így már törvényszerűen a másikét?) Mennyit változott, mióta Vámbéry Árm in erre járt? „ . . .nekem mindig barátilag tanácsolták, hogy mit tegyek, s csakis társaim nemes barátságának és jóakaró tanácsainak köszön­ hettem, hogy Bokharában szerencsétlenség nem ért, mert eltekintve elődeim szomorú vesztétől e városban, Bokharát nem csak az euró­ paira, hanem minden más idegenre nézve is igen veszélyesnek tartot­ tam, mivel a kormány kémrendszere már azon fokát érte el a töké­ letességnek, melyen a népség elaljasodása állott” . Buhara régi városrészében sétálgatok, kísérőim rimánkodásával nem törődve, kétségbeesett tilalmát megszegve. Ők már alszanak, nagy hold tenyerei rá a házak tetejére. Félelmetes panoptikum most a város, az éjszakai fekete ég kéken csillan az agyagfalak komor re­ dőin. Minden néma és mozdulatlan. A z utca szűk, kitárt karral mind­ két házsort megérinthetném. A házakból nem néznek ablakok az utcára, az alacsony épületek valószínűtlenül levegőtlenné szorítják a sikátort. Régen a kapuk — mert azok, ha másért nem, praktikus szempontból, voltak — jelezték, milyen házigazda várja vendégeit az egyforma falak egyike mögött. A múzeumban láttam néhányat, mű­ vészi megformálásukban, sőt (nem vagyok szakértője a kérdésnek) motívumaikban is a mi székelykapuinkra emlékeztettek. Csak itt a gazda nevét nem vésték fel rájuk. Egyetlen járókelőre sem bukkanok (később közlik, állítólagos szerencsémre), dobogó szívvel hatolok mind mélyebbre az idegen bi­ rodalom süket csöndjébe. Vad népek élnek erre — oktattak közvetlenül megérkezésem után. Ott, mutattak szállodánk kilencedik emeleti szobájának erkélyé­ ről a szemközt elterülő agyagrengetegre, ott az igazi Ázsia maradt fent. Nézem, ahogy lüktet, lélegzik a „szörnyeteg” . A z „igazi Ázsia” . A nők állítólag ma is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva férjüknek, mint annakelőtt száz esztendővel. Dolguk a főzés, mosás, takarítás, egyéb munkák, férjük vágyainak befogadása és kioltása, sok maszatos és rágógumit követelő gyerek szülése. A z emberek ma is elzárkóznak mindentől és mindenkitől. Udvar­ ra élnek. Maguknak; nem szeretik, ha a szájukba látnak. Ezért is nem akarnak ablakon át kapcsolatba kerülni a külvilággal. A fiatalabbak, persze már vágnak ablakot az agyagba. Egy ilyen ház függönyözetlen ablakán kukkantok be. A szobában nincsenek bútorok, a család a fö ldre terített szőnyegen kuporog. A kisebb gyerekek szétszóródva alszanak, a családfő és a fekete tekin­ tetű, szomorú asszonya egymással szemben ülnek, nézik is egymást, hallgatnak is. Kereket oldok, mielőtt felfedeznének, s tolakodó kíván­ csiságom szétrobbantaná békéjüket. 11 �A zsidónegyed felé ballagok, ahol nappal állandóan nagy a zsi­ vaj; ez a rész az óváros központjában van, a LEB-I Hauz (a diván­ bég tavapartja) közelében. Most itt is csönd van. A tóban sárkányok kavarják súlyos ezüsttaréjukkal a vizet. Amint kiérek a régi városrészből, önkéntelenül fellélegzem. Nem bírom a szegénységet? Talán csak az idegen szegénységet nem szok­ tam még meg. Hányan lakhatnak itt? Ezren, tízezeren? A dobogósze­ rű hazak, fullasztó sikátorok közül büszkén emelkednek ki a mecse­ tek és minaretek — ők már, kevés kivétellel, egy halott óriás biroda­ lom halott hírmondói. A huszonnegyedik órában érkeztem, már bont­ ják a várost. Hümmögök. Majd évek múlva, mesterségesen építenek a szépen restaurált medreszek (papneveldék) és mecsetek köré né­ hány házat, szimbolizálandó: íme, a régi, átkos Bokhara. A vagy; A ’la souvenier! A szálloda és a régi város közötti holt terület közepén zászlósor lengedezik. Aki innen van, az már biztonságban van? Persze, tudni kell, honnan vagyunk innen, s merről túl . . . Szoo bulilik! Timúr szemüvege, majd röviddel pohara villan felém. Ze­ rafsán étterem (ismét Taskentben vagyunk), emelet, esztrádműsor. Hűséges és pótolhatatlan vezetőm a legjobb helyet foglalta le szá­ munkra, a táncosnők hosszú, barna combjai az arcunk mellett csa­ pódnak el, meg-meglegyintve az alkohol árnyékában hűsölö ösztöne­ inket. Bár öltözékük dúsabb, mint nálunk ilyen jellegű műsorokban ez megszokott, itt kívánatosabbnak tűnnek a lányok. Lehet, hogy a jelenlét varázsa . . . ? Asztalszomszédaink Bakuból érkeztek: férj, feleség. Figyelem az éttermet. Teljesen európai. A pincérek itt is mani­ pulálnak a jobb árukkal (pl. cigaretta,) mint nálunk, ugyanolyan ve­ gyes a vendégek összetétele, a selyemfiútól a lepusztult alkoholistáig, a jelenlevők öltözéke, sőt. . . A két, sötét szemhéjú lánytól kapott cetlit, melyen a szállodai szobájuk száma és telefonszámuk van, azonnal eldobom. (Űriember szerelemért még külföldön sem fizet, gondolom). A z eset, mint kurió­ zum érdekel, olcsón azért mégsem adom a bőrömet! Ballagunk hazafelé. Timúr a vállamba kapaszkodik, testileg is, kapacitás szempontjából is ő a könnyűsúlyú kettőnk közül, vonszo­ lom a szállodáig. Szeretném rendezni a számlát, kinevet. Ma az ő vendégei voltunk. (Egy el nem küldött levél fragmentumai.) . . .tudod, drága Csill’, a tadzsik nők az első gyerek születése után leveszik a díszeiket magukról, s egy nagy ládába rakják. Ha leánygyermekük születik, ő fogja azt viselni, később. A te díszeid (mert fe­ ne gazdagok vagyunk!), milyen ládába kerülnek? Mi lesz a verseim­ mel, ha leaggatod magadról őket? (Egy ládába? Milyen ládába?) . . . Pendzsikenben megnéztük a Rudaki-emlékházat. Jártunk egy ásatáson is, mely ezer méter magasan, a Pamír koszorújában húzódik meg. Itt volt a régi falu. M ivel három oldalról veszi körül a Pamír, a negye­ dik oldalról támadták az arabok a VI. században. A lerombolt agyag­ házak megmaradtak; ha egy dombról nézed, ki tudod venni az utcá­ kat, a házak belső elrendezettségét, látod a konyhák füstös falát. Olyan ez, mintha egy korai hidrogénbomba zuhant volna a régi Pend­ zsikenre. Összerázkodom: város, emberek nélkül. Századokon átívelő félelem rak fészket a mellembe. Minden borzalomnak megvan tehát az előtörténete, primitív, de nem kevésbé megrendítő változata? . . . Két régi téma, a didaktika szándéka nélkül. A Zerafsán folyó nevét aranyától kapta. Annyit is tesz magyarul őkelme titulusa: A z Aranyat Hordó. Jellemző emberi tulajdonság, hogy az aranybányákat mindig és mindenhol — minden korban — fölfedezik. Lett-légyen a földben, vízben, vagy (s talán ez a jövőnk) a levegőben. A Zerafsán aranyát nem akármilyen ravaszul lopkodták meg az előző korok aranymosói. (A z ilyen esetek engem mindig arról győznek meg, hogy a világ dolgai a „dolgos tolvajok” leleményén haladtak előre addig, ahol most tartanak). Nos. Leöltek aranymosóink egy kövér birkát. Persze, soványat is leöl­ hettek volna, de lévén, hogy a hús nem tartozik az aranymosás kel­ lékei közé, étkezési szempontból a kövér állat feltétlenül hasznot haj­ tóbb. Bőrét lenyúzták, s beleengedték a Zerafsán vizébe. Ott ázott az­ után két-három napig. Akkor kiemelték, megszárították, majd eléget­ ték. Kész. A bőr elég, a szőr is, de az aranyat — szerencséjükre — az ilyen gyermeteg pirománia hidegen hagyja. A z égetőedényben te­ hát a hamun kívül ott ragyogtak azok az aranyszemcsék, melyeket a víz feltehetőleg azért sodort neki a fürdőző birkabőrnek, hogy fenn­ akadjanak a szőrök között. Arra gondolok, a vízbefúlt leányoknak bearanyozta-e a folyó a haját? Tett-e szemükre aranypénz helyett aranyos szemfedőt, obulus helyett szájukra aranycsókot? Arra gondolok, utolsó dunai aranymosónknak, a mindig mosoly­ gós Lajos bácsinak hány, de hány mázsa homokot kell átrostálnia naponta néhány gramm aranyért? 12 Hiába: kis ország, kis aranyáért nem elég báránybőröket küldött­ ségbe indítani, nagyobb méltóságú az! A másik élmény közvetettebb (még az előzőnél is). Verescsagin Szamarkandi zindon (börtön) című művéről lesz itt szó. A kép kétharmada szurokfekete. Néhány haldokló, s egy magas­ ba meredő rab sovány alakja tölti ki a fennmaradt alsó harmadot. A hatás leírhatatlan, főleg, ha tudunk hozzá néhány nem elhanyagol­ ható adatot. A zindon háromszintes, földbe ásott börtön volt. A szin­ teken különböző „súlyú” rabokat helyeztek el, fölül a kisebb, alul a nagyobb bűnökben vétkesnek találtatott és elítélt rabok. A szintek különbsége — hogy ki, hol húzza le a ráeső éveket — nem a regé­ nyesség, vagy a beeső napfény miatt fontos. Elsősorban a táplálék szerzésének nehézsége a döntő ok. A napi adagot az őrség a legfelső szinten ülőkhöz dobja be. Ők a maradékot, ha marad valami, miután jóllaktak, a rácson keresztül leszórják az alattuk várakozóknak. Azok nekiesnek, s, ha marad, a maradék maradéka a legalsó szint szeren­ csétlenjei közé potyog, s ők is esznek azon a napon. De a tartós rab­ ság csak a regényekben emel hőssé — a valóságban jórészt elaljasít. Így az étkezés, a szolidaritás valós érzésének kihalásával, az alsó szin­ ten „vegetálok” életében ritkább esemény, mint az éhhalál látogatása. Á llok a kép előtt, s megértem, hirtelen és mélységében értem meg Géczi János költőbarátom sorát: „Szeged, mélyvízi éjszaka” . V é­ gigfut hátamon a hideg. Eszembe jut, éltem én is ilyen zindonban, hajdanán, mégpedig a legalsó szinten. Körülöttem a téglákon nevek és évszámok, elmosódott nevek, kiolvashatatlan évszámok: Te. e . i. Szp..i, Zel.., B..a stb. Mi lett vajon a sorsuk, tűnődöm. Följebb emelte-e őket, legalább a legfelső zindonszintig életük és munkájuk, vagy más zindon más kövei között fogyott el életük ereje? Á llok a sötétben, körülöttem haldoklók, föntről ma sem hull a sötétségen kívül semmi hozzánk. A tárlatlátogató most hátat fordít nekem, s elindul kifelé a te­ remből. Még tarkómon érzem leheletét. Á llok a sötétben, hallom, fölöttem mohón, csámcsogva eszik valaki . . . Megjegyzés az egykori Buharáról — (Vámbéry Ármintól). „Az örökös zsarnokság az embereket annyira megfélénkítette, hogy férfi és nő, még, ha négyszemközt vannak, sem merik az emír nevet kimondani, hogy hozzá ne tennék: „Isten éltesse százhúsz esz­ tendeig!” A szegény emberek nem is gyűlölik uralkodójukat, a kény­ úri önkény fel sem. tűnik nekik, mert azt a fejedelmi méltóság szük­ séges alkotórészének tekintik”. A taskenti Lenin-múzeumban hűvös csend fogad, ünnep utáni délelőtt. Idegenvezetőm csinos, barna orosz nő, egy rövid pálcával irá­ nyítja helyes irányba el-elkalandozó gondolataimat. Lenin soha nem járt Üzbegisztánban. Múzeuma háromszintes, modern épület, egyetlen eredeti dokumentum nélkül. Ha teszem föl, jár is itt annak idején. . . ? Én most itt va­ gyok. . . ? Nézem a makettet, melyen piros jelek mutatják, melyik széken ült Marx, s melyiken Lenin, amikor a „British” könyvtárban dolgo­ zott. Az, hogy a két különböző időpontot egy szemléltető pillanatba hozták össze, különös asszociációkra ragadtathatja a szemlélőt. A két, századnyi különbségű zseni ugyanis egymásnak éppen háttal ül. . . Képek, képek, képek, képek, képek . . Timúr L enk érkezik a Regisztánra (Szamarkand főterére), győ­ zött, vagy vereséget szenvedtek komor csapatai, követeket küldött a messzi angolokhoz, vagy csapatokat a még keletebb kelet ellen, Bibihanumot, a jó feleséget jön meglátogatni, vagy új ágyasát fölszolgál­ ni hosszú távollétben kiszikkadt idegei számára . . . Timur jön. . . A tér közepén hatalmas üstökben fő a piláf (plov), táncolnak a fiatal lányok és fiúk, táncoltatják láncos orrú medvéiket a mutatvá­ nyosok, szurkolóktól körülrajongott olajozott testű birkózók mérik össze tudósukat, koldusok csörgetik markaikban a sovány garasokat, sípok szólnak, hajlongatva a déli nap forrósógát, peregnek a dojrák... A Regisztán medreszei, a Serdor, az Ulug-bek és a Tilla-kari kupolái ragyognak, táncoltatják formás testükön a kék sugarakat, alattuk ra­ vasz képű, őrült dervisek forognak, a tömeg szétnyílik egy láthatat­ lan erő előtt, ruhadarabok emelkednek őrült éljenzés közepette a magasba . . . . . .hófehér fátylak röppennek a magasba, mint fehér szökőkutak sugarai, szállnak, kergetőznek odafent, hullnak és ismét felemelked­ nek, majd szétfoszlanak a különös, fűszerillatú múlt-időben; a téren csak halott, véres ruhájú asszonyok, lányok maradnak, elkésett si­ koltásokat, halálhörgéseket sodort erre a szél, gyermeksírás, villognak az elszabadult kések, mintha új Heródesek roppantak volna rá a v i­ lágra, kik asszonyokat, lányokat mészárolnak irgalmatlanul; de nézd, a halottak arcát végre zavartalanul csókolja a nap, nem takarja töb­ bé a gyűlölt fátyol . . . (Folytatás a 21. oldalon) �Ö z b eg népdalok A török nyelvű özbeg nép ma legnagyobb számban (közel 21 mil­ lió lélek) a Szovjetunióban, elsősorban az Amu-Darja és Szir-Darja folyók között fekvő Özbegisztánban és a szomszédos közép-ázsiai köz­ társaságokban, így Kazak isztán déli, Türkmenisztán északi, északke­ leti, K irgizisztán és T adzsikisztán nyugati részén, továbbá az Oroszor­ szági Föderatív SZSZK és az Ukrán SZSZK területén, kisebb számban pedig (kb. másfél millió lélek) Afganisztán északi és Kína északnyu­ gati területein él. Ez a 12 milliót meghaladó lélekszámú közép-ázsiai török nép sa­ ját magát özbeknek mondja, s ez az elnevezés minden valószínűség sze­ rint az Arany sereg (Altin Orda) egyik nevezetes kánjának, a XIV. század első felében (1312—1340) uralkodott Özbek kánnak (teljes ne­ vén szultán Muhammed Özbek kán) nevéből származik, Özbek kán uralkodása idején az Arany Sereg állama — különösen annak keleti, közép-ázsiai területe — ismét erőteljes fejlődésnek indult, gazdasági és politikai tekintetben megerősödött, hatalma megnőtt és kulturális téren is jelentős eredményeket ért el. (Többek között Özbek kán ne­ véhez fűződik az Arany Sereg egész területén — tehát a Krím -félszi­ gettől Közép-Azsiáig terjedő területen — az iszlámnak államvallássá tétele.) A z addig saját törzsi vagy nemzetiségi kereteik között egyen­ rangú társakként egymás mellett élvén korábbi népnevüket használó (Kipcsak, Dzsalair, Kangli, Katagán, Kenegesz, Mangit, Kljat. N aj­ man, Kongrat stb.) különféle török népek és népcsoportok egységes néppé. illetőleg nemzetté válásának folyamata éppen Özbek kán ural­ ma alatt, nem kis részben az ő szervező tevékenysége folytán kez­ dődött el, ennek emlékét őrzi a nevéből keletkezett özb'eg elnevezés. A z özbeg nép és nyelv lényegében csak az Arany Sereg államá­ nak széthullását követő időkben, kb. a XV—XVI. században alakult ki. A Közép-Ázslát a népvándorlást megelőző idők óta lakó különböző iráni eredetű népcsoportokhoz (szkíta, szaka, masszagéta. szogd, ho­ rezmi stb.) az i. sz. I. évezred elején, de különösen a VI. század má­ sodik felétől, vagyis a Türk Birodalom virágzásának kezdetétől fogva nagy számban török eredetű nomád állattenyésztő népek csatlakoz­ tak. E nomád török törzseknek és nemzetségeknek a Szír-Darja és Amu-Darja vidékére való folyamatos költözése a későbbi századok során még nagyobb méreteket öltött, úgyhogy a X I—XII. századra Közép-Azsiát már túlnyomó többségben török népek (karlukok, kip­ csakok, oguzok stb.) lakták. A XIII. századi mongol hódítás során újabb belső-ázsiai eredetű török — és részben mongol — népcsopor­ tok érkeztek ide, akik Akszak Temir (Timur L enk) és unokája. Ulug­ bek uralkodása alatt — a XIV. század második felétől a XV. szá­ zad első feléig véglegesen e területek vezető etnikai elemévé váltak. Mindezen török népek és népcsoportok valamennyi mai közép-ázsiai török nép közös őseinek számítanak, de az özbeg nép kialakulásában — és a vele szomszédos többi török néptől (kazakoktól, karakalpakok­ tól, kirgizektől, türkménektől) való elkülönülésében — mégis a leg­ nagyobb szerepet a Kun Pusztáról (Dest-i Kipcsak) a mai Özbegisztán dús füvű legelőire, termékeny folyóvölgyeibe és oázisaiba Sajbáni kán által a XV. században telepített, a még Özbek kán megszervezte és egyre inkább egységesülő nomád „özbeg” törzsek játszották. A z Arany Sereg bukása után Közép-Azsiában jó ideig a Sajbáni kán alapította dinasztia uralkodott, majd hatalmuk megszűntével a Buharai és a Hí­ va! Kánság, a X V III. század elején pedig a Kokandi Kánság alakult Arany gyűrű gyémánt kövű, ezüst gyűrű rubint kövű, nézd az én szép kedvesemet, sötétbarna szemöldökű. Arany gyűrű igazgyönggyel fehér ujjadra illene, ha van hozzád hasonló más, csak réten a fülemüle. A kertemben sétáltam, sok rózsabimbót láttam, hej, mint annyi más legény, én is érted vágyódtam. A ran y gyűrű ujjam on, jobbra-balra forgatom, véled találkozni még lesz-e vajon alkalom? meg. A XIX. század derekán kezdődött meg e területek orosz gyar­ matosítása. A z erőszakos orosz terjeszkedés ellen az özbeg nép több­ ször is felkelt, de végül is a cári seregek a legutolsó felkelést is le­ vervén, 1876-ban mindhárom kánságot Türkisztáni Főkormányzóság né­ ven Oroszországhoz csatolták. 1918-ban megalakult a Türkisztáni Auto­ nóm SZK, majd 1924-ben — egyes területek leválasztásával — a mai határaival is ismert Özbeg SZSZK. Özbegisztán Közép-Á zsia legfejlet­ tebb ipari, és a Szovjetunió legnagyobb gyapottermelő köztársasága. Egykori virágzó építészetének leghíresebb emlékei ma is állnak Sza­ markandban, Buharában, Hívában, Ürgencsben, Horezmben. A z özbeg nyelv a török nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, más néven „keleti török” -nek vagy „keleti türk” -nek, illetőleg „ t ür­ ki” -nek is mondják a szakemberek az e csoportba tartozó nyelveket. A z özbeg nyelv kialakulása — csakúgy, mint a z -özbeg nép etnogene­ zise is — bonyolult, több évszázados folyamat eredménye, amelynek során több elemmel kell számolnunk. Közülük legfontosabbak a tu­ lajdonképpeni keleti török nyelvjárások (vagyis az Özbegisztán föld­ jére érkező legelső török népek nyelvjárásai), továbbá a kipcsak (kun) és az oguz (uz) nyelvjárások (ez utóbbiak szintén egy-egy későbbi korban érkezett török népességnek nyelvjárásai). Mindezen nyelvjá­ rások egymással keveredtek, melyekre még igen nagy hatással volt a X IV —XIX. században élt, de főleg a Timur L enk és utódai (X IV —XV. század), továbbá Sajbáni és utódai (XVI. század) uralma idején vi­ rágzott csagatáj irodalmi nyelv, sőt sokan e leginkább a törökség egyik legnagyobb klasszikus költőjének, Nevátnak (1441—1501) és az ugyancsak a török irodalom legkiválóbbjai közé tartozó Báburnak (1483—1530) műveiből ismert irodalmi nyelvet egyenesen „ó-özbeg” iro­ dalmi nyelvnek is nevezik, tehát a csagatáj nyelvet az özbeg közvet­ len előzményének tartják. (A törökségen belül egyébként egyedülálló az özbeg nyelvnek iráni hatásra kialakult jellegzetes „palócos” hang­ zása, vagyis az a jelenség, amikor az özbeg a többi török nyelv bi­ zonyos á hangjai helyén hosszú, ajakkerekltéses a — „palócos” a ! — hangot ejt.) Az özbeg történelem, kultúra és nyelv különös érdeklődésünkre tart számot, hiszen az özbeg és a magyar nép között a történelem fo ­ lyamán közvetlen kapcsolatok is létrejöttek. Itt elég csak az Árpádok korában Magyarországra települt közép-ázsiai (horezml) eredetű iz­ maelita (mohamedán) kálizokra (emléküket a káliz népnéven kívül a K áloz. Kalóc, Káloc, Kálic. Kaász stb. személy- és helynevek őrzik), Aba Sámuel király, továbbá a böszörmények „ mohemedánok, mu­ zulmánok” — legalábbis egy részének — közép-ázsiai eredetére utal­ nunk, vagy az uzok (oguzok)). és a kunok (kipcsakok) népére, akik­ nek keleten maradt törzsei az özbeg nép kialakulásában vettek részt, nyugati törzsei pedig a Tisza—Duna síkságára költözve, a magyarságot erősítették és gazdagították jelentős mértékben. Ennek köszönhetően még ma is sok a közös vonás, így a kun lakta Alföld szokásainak, hagyományainak, népköltészetének, népművészetének, nyelvjárási szó­ kincsének számos eleme egyezik az özbeg népi műveltség megfelelő elemeivel. De Vámbéry Árminról, a világhírű Azsia-utazóról és neves turkológusról sem szabad megfeledkeznünk, aki Özbegisztán földjét ke­ resztül-kasul bejárva, remek és páratlan értékű útleírásokat, néprajzi, népköltészeti, nyelvészeti feljegyzéseket hagyott ránk, s akinek neve ma is ismerősen hangzik minden özbeg ember számára. Alább következő válogatásunkban népdalok tolmácsolásával az öz­ beg népköltészet szépséges világába kívánjuk elkalauzolni a kedves olvasót. Mándoky K ongur István Arany gyűrű is elpattan — ezüsttel megforrasztottam, téged látva meggyógyultam, pedig halálomon voltam. Fának gyümölcse lehullik, ágát vissza nem hajtja, boldogságod is elmúlik, szíved bánat szakasztja. Ezen a fán sok az szép leányban sok a szép leány azért mert a legény azt alma, a csalfa, csalfa, akarja. Ezen a fán, édesem, két alma van összesen, hogyha megcsókollak én, ne késlekedjél te sem. Házad előtt vízmedence, rózsa nézi magát benne, szépségeddel ne kérkedjél, szerelmemet ne becsüld le. Házad előtt zöld fű sarjadt, ne hagyd, hogy azon járjanak, egyik elmegy, másik megjön, vigyázz, nehogy megszóljanak. Sárga kandalaki dinnye, deszkakapu repedése — tizenötévesen özvegy Kamcsibek szép felesége. Ház eleje magas, rangos, minden leány büszke, gangos, minden leány büszke, gangos, melle mindegyiknek dombos. Kertes a házam eleje, harmatos reggel a gyepe, szomszédomban szép lány lakik, éppen énhozzám illene. 13 �(Ö Z B E G N É P D A L O K ) Piros alma de édes, ezen a fán kevés lesz, a kedvesed, ha szereted, akkor magad ne kéresd. Bulungur felé az úton a karaván lassan halad, nem jössz, hiába hívtalak, egyre csak kéreted magad. K i az a legény amoda? hátas lova szép sárga, szívem megbolondította tizennégyéves lányka. Magas égnek fellege, széles mező ménese — vizet kérek, pálinkát ad az akszui menyecske. Bulungur felé az úton törött ágú fűzfa van, szakálltalan ifjú arcán harapástól mély seb van. Bulungur felé az úton selyem zsebkendőt leltem, ne higgyjétek, hogy leltem, egy aranypénzen vettem. Hegyes Hindosztánban jártam, de sok hágóján áthágtam, átkeltem N arin vizén is, ülök itthon Fergánában. Nincsen apám énnekem, nincsen anyám énnekem, árvaságom nyomorúság, vagyok én testvértelen. nem tudok onnan felállni, bármennyire is akarjak. Rózsa voltam, hervadtam, érte majdnem meghaltam, te, galambom, tüzes vagy, ilyen legényt akartam. Sok virágom kinyíljon, illata hozzád szálljon, aki szerelemről szól, az csad dalolva szóljon. Utcátokban, ha járok, magas fák közt megállok, hosszú hajával köti lány a legényt magához. Víz hullámzó folyása, hónak fehér hullása, a kedvesnek két karja bölcső lassú ringása. Megszülettem, hogy meghaljak, nehéz földdel betakarnak, H atvani Dániel Büdös hús Mami a zöldségeskertből jövet, kezében három fej salátával be­ csoszogott a verandára, tekintete egy pillanatra elmélázott a vízi­ pálmák és aszparáguszok sokaságán, majd kissé meggörbülve benyi­ tott a konyhába, öregedő pupillái a sok évtizeden át megszokott pu­ ha félhomály meghitt érzékelésére kerekedtek ki, de a szétáradó, túlvilágian hideg fényben megmártózva felsőteste is belerezzent a hunyorgástól; Andris, a veje nemrég szerelte föl a gáztűzhely fölé a fénycsövet. Erzsi, a lánya fakanállal kavargatta az ételt a lábasban; apró gőzfoszlányok szálltak a plafon felé. Mami még mindig az ajtóban állt, elnyomott egy hosszú sóhajt, a méltatlankodás keserű gombó­ cokban gyűlt össze a torkában, kint még magasan jár a nap, külön­ ben is teljesen nyárias ez a május, felhőnek alig van nyoma, itt meg ég a villany, fogy a drága áram. Nem érdemes nekem már szólnom — gondolta. A lánya a múltkor is legorombította, amiért szóvá tette a pazarlást, azt mondta, hogy már pedig nem fog va ­ koskodni. Szeretett volna akkor is visszavágni, hogy igen, a mai fia­ taloknak már mindenhez villany kell; a szobájuk ajtajának résén este tizenegy körül is előszivárgott a hangulatlámpa zöldeslila fénye, miközben a heverő halkan és ütemesen nyeszergett... De ezt nem mondhatta mégsem, rögtön ráfognák, hogy hallgatózik, sőt leskelő­ dik, könyékig vájkál a magánéletükben, gyerekük is ezért nem szü­ lethet, pedig ő tudja, hogy Erzsi, bár előtte titkolja, harmadik éve szedi azokat az átkozott pirulákat. A fiatalasszony rövid pillantással nyugtázta a mami előkerülé­ sét. A z öregasszony pár lépést tett előre, beleszimatolt a levegőbe és ezt mondta: — Kolbászos tarhonya. — Igen — bólintott amaz. — Kaptam az ábécében jó kis füs­ tölt kolbászt. — Amennyi füstöt az látott. A fiatalasszony hangja élesre fenődött: — Andrisnak és nekem ízlik. 14 A mami érzékelte, amint feszültséggel telik meg a konyha átvi­ lágított levegője, de fogai között ott incselkedett az ellentmondás szelleme. — Mert elszoktatok az igazitól. S várta, hogy a lánya felcsattan. De az halkan csak ennyit jegy­ zett meg: — Lehet, mami. Holnaputántól maga is igazit ehet. A z öregasszony szeme megcsillant: — Leszúrjátok? — Le. Mami tálat keresett a salátának, belerakta; megint nagy kedvet érzett a sopánkodáshoz, hogy micsoda felfordult élet ez, május v é ­ gén disznót vágni, amikor tisztességes helyen az ilyesmit december­ ben csinálják, esetleg még januárban, de semmiképp sem nyáron. Csakhogy idejében belátta: hiábavaló ezt az egészet újra kezdeni, eleget marták már egymást miatta; tavaly ugye hónapról hónapra halogatták a malacvásárlást, kellett a pénz a drága parkettára, az­ tán meg az új garnitúrára, azokra a kényes fotelekre, a ruganyos heverőkre, a szekrénysorra. Pedig milyen jó állapotban voltak azok a régi bútorok! Ezek a mostaniak harmadannyi ideig sem tartanak. Napokig sírdogált csöndben, titokban, amikor kirakták az udvarra, a tűzrevaló mellé, a nyitott szekrényajtón át bevilágított a nap, szin­ te égette a jó öreg deszkákat. Aztán, amikor cseperészni kezdett az eső, Andris letakarta nejlonfóliával, a mami csak akkor nyugodott meg kissé, hogy mégsem aprítják fel tűzifának, de amikor a vő Dé­ zsával, a nagyhangú cigányemberrel kezdett alkudozni, akkor kese­ redett el igazán. Hát az ő régi kedves bútorai már csak a cigány­ nak lesznek jók? S a lelke is belefacsarodott, amikor a hátsó konyha ajtajából kileste: hosszas alkudozás után Dézsa átnyújtja Andrisnak az egyetlen lila bankót. Bizony, jobb lett volna tényleg felaprítani. Könnyeit szinte most is vissza kellett nyelnie, amint a bokros salátafejeket rendezgette a zománcos tálban. Hogy megindultságát levezesse, zsörtölődve csak ennyit jegyzett meg: — Jó, hogy egyáltalán szóltok, mire készültök. A fiatalasszony kezében megállt a fakanál: — De mami, nem emlékszik, hogy már a múlt héten is em le­ gettük? — Persze, persze. Andris a disznóól előtt szólt, kutyafuttában, akkor is sietett el itthonról, a motorhoz szerezni valami vackot, vagy az istentudja mit. De lányom, a disznóvágáshoz készülni kell, be­ szerezni ezt-azt, sót, paprikát, borsot, rizskását, káposztát. Meg még belet is, ha nem akarjuk pucolgatni. �— Megvan, ami kell. Holnap még megveszem a belet, m egígér­ te a hentes, hogy hozat, itt lesz idejében. Hurkát meg toros káposz­ tát nem csinálunk. — Na hiszen, szép kis disznótor! Kiket hívtok? — Kulcsárt, a böllért. — Mást? — Senkit. Megcsináljuk mi magunk. Gondolom, azért maga is segít... — Persze, hogy segítek, hogyne segítenék. Csak mégis furcsa... — Mi a furcsa? — Kaptuk a télen azt a sok kóstolót. Illene visszaadni... Erzsi idegesen babrált a gáz csapjával. A láng kék szirmai hosszúra híztak, majd hirtelen tartalékra zsugorodtak megint. — Ugyan m ár... Majd vágunk a télen is, akkor visszakapják. Duplán. Úgysem örülnek ilyenkor a nehéz ételeknek. A z öregasszony nem folytatta. Pár perc hallgatás után csak eny­ nyit kérdezett: — Megcsinálod most ezt a salátát? — Megcsinálom. Andris különösen kedveli. — Apád, szegény, meg nem ette volna. Azt mondta, a kecske szokott ilyesmit legelni, nem az ember. Inkább egy-két pohár bort ivott. — Néha bizony többet is. A mami leült a hokkedlire. — Előfordult, nem mondom, hogy többet is ivott. — A hangja megtelt fáradsággal. — De amíg egészséges volt, megkereste a rávalót. Most meg kellene sértődnöm — tűnődött magában Erzsi. Miért, Andris talán nem keresi meg? Fél év óta brigádvezető a gépcso­ portnál; ebben neki is van része, unszolta eleget, hogy végezze el a tanfolyamot. Sikerült. Ezért is hallgatott rá a férje, hogy rakassák le a parkettát, s vegyék meg az új garnitúrát. Nem szabad lemaradni, mert akkor semmibe sem veszik az embert. Három éve befizettek egy Ladára, ha minden jól megy, ősszel az is megjön. De megállás akkor sem lesz, nem is lehet; az udvar végében megcsinálják a fó ­ liás kertészetet, a sok drága árut kocsival hordhatják a piacra. Mind­ ezt ennek az öregasszonynak, aki véletlenül az anyja, hiába magya­ rázná, úgysem értené meg. Pedig annak idején ők is élére rakták a filléreket. Azért, hogy földet vegyenek. Micsoda őrültség! Földre gyűjtögetni egy jó fél életen keresztül. Aztán a téeszé le tt... Manap­ ság meg, ha bírná erővel az ember, annyi földet foghatna, ameny­ nyit nem restell. Mindez csak éppen átfutott az agyán, testében mintha lázas bor­ zongást érzett volna, közben az ételre is figyelt, nehogy odakapja a láng. A nyjára lapos, közönyös pillantásokat vetett. A ház fele részét az anyja a nevére íratta, de igyekezett nem gondolni arra, hogy már évek óta nem sok közük van egymáshoz. A mami hirtelen felugrott, a konyhaszekrény aljához lépett, elő­ vett egy literes palack bort. — Majd elfelejtettem, hogy vettem Andrisnak egy kis itókát. Asz­ tali fehér. Biztosan jó lesz a vacsorához. Bár te nemigen kedveled... — Ugyan, mami — bosszankodott a fiatalasszony. — Minek ilyesmire költeni? Andris is megvan nélküle. Különben is, ilyen bort már csak a cigányok isznak, annak is az alja népe. — Jól van, akkor majd megisszák a cigányok — válaszolt az öregasszony dühösen, s a palack alja nagyot koppant a konyhaszek­ rény fényezett lapján. — Én pedig majd koccintok velük, ha már az isten annyira felvitte a dolgotokat. — Azért nem kell mindjárt megsértődni — mondta flegmán a lánya, az engesztelés legkisebb szándéka nélkül, mert a lelke mélyén igazából örült, hogy anyjának sikerült megint jól beolvasnia. Kintről, az utcáról a motorkerékpár fölerősödő hangja hallat­ szott, amely egyszerre átváltott az alapjárat lassúbb berregésébe, hogy azután hirtelen az is megszűnjék. — Megjött Andris — jegyezte meg a fiatalasszony, látható öröm nélkül, holott örült, ha másért nem, hát azért, hogy Andris ezúttal is sikerrel fogja eljátszani a villámhárító szerepét. Tudja azt is, hogy férjét a mami különösképpen nem kedveli, ám, ellenséges érzü­ letek sem fejlődtek ki benne iránta, elsősorban Andrisnak köszön­ hetően, aki csodálatos érzéket fejlesztett ki magában, hogy a tor­ nyosuló ellenszenvek sziklái között mindig megtalálja a viszonyla­ gos nyugalom ösvényét. Erzsi őszintén becsülte férjében ezt az ele­ gáns közönyt, noha azt is tudta, hogy ezzel csak elodázni lehet a dolgokat, megoldani nem. A z érdem így sem csekély: hosszú távon is jóval a kritikus határon innen lehetett tartani a feszültségzónákat. Andris az eperfa alá állította a motorbiciklit, a bukósisakot az ülésre tette, fáradtan végigpillantott a kopár baromfiudvaron, majd belépett. Köszönésképpen kezitcsókolomot mormogott, feleségének odavetett egy sziát, s lehuppant az asztal túlsó oldalán levő hokked­ lire, szembe anyósával. Érezte, hogy izzadtságszaga betölti a levegőt, elkeveredik az étel szagával, kellemetlen érzések bizseregtek végig a testén, legszívesebben rögtön a fürdőszobába ment volna. Megérez­ te a két asszony között vibráló feszültséget, szerette volna azt egy hirtelen jópofasággal feloldani. De semmi nem jutott eszébe. — Beszéltél Kulcsárral? — Kerestem, de nem találtam otthon. — Később elmehetnél. Biztosan otthon lesz addigra. — Majd elmegyek, csak előbb kifújom magam. — Tekintete a borosüvegre esett. — Szívesen meginnék egy fröccsöt. — Máris töltök, hiszen azért hoztam — készségeskedett az öreg­ asszony, s egy nagyobbfajta poharat vett elő. — Felesben kéred? — Elég lesz kevesebb is. Olyan harmadnyi... Erzsi aggályoskodni kezdett: — Í gy akarsz motorra ülni? — Van bicikli is — vont vállat a férj. — Akkor csak pedálozz! — bosszankodott a fiatalasszony. — A zt fogják gondolni, hogy lecsúsztál... — K ik gondolják? — kérdezte Andris, s nagyot húzott a fröccs­ ből. A kellemesen hűvös ital felfrissítette az agyát. — Hát az em berek... Mindenki a faluban. — Tojok rájuk. — Majd ők is tojnak rád. Válasz helyett Andris kihörpintette a poharat, elnyomott egy csöndes káromkodást; az utóbbi időben már komolyan aggasztották a felesége nagyzolásai, emlékezett, hogy Erzsi nem ilyen volt a há­ zasságuk kezdetén, görcsök nélkül, magabiztos vidámsággal nézett az élet elébe, tudott tréfálkozni és kacagni. Csak másfél év óta, hogy bekerült abba az átkozott irodába, az ÁFÉSZ-hez, ölt magára különös szokásokat; választékosan beszél, esténként az Idegen sza­ vak szótárát forgatja, Andrist is megrója, ha trágár szavakat hasz­ nál, divatlapokat vásárol, s egy ízben a haját is vörösre festette. Andris emlékezett, hogy tudatát az ellenérzés hullámai először akkor érték el, amikor felesége áradozva beszélt elhízott fenekű, affektáló kolléganőiről, s amikor a tőlük megszerzett ételrecepteket kezdte kipróbálgatni. Bizony, Erzsi elveszítette egyhamar a parasztlányok egészséges tenyeres-talpasságát, úriasszony azonban nem vált belő­ le, nem is fog soha, csak érvényesülésért lihegő, szomorú asszony­ korcs. Nézte, nézte felesége fásuló arcát. A mami eközben, csakhogy lefoglalja magát valamivel, az edényeket rakosgatta ide-oda. A fia ­ talasszony kavargatta az ételt, közben a salátával bíbelődött, ecetet öntött rá, kissé megcukrozta. Néhány perc múlva jelentette, hogy kész a vacsora. Andris fölkelt a helyéről, és ezt mondta: — Nem bánnám, ha kint ennék a verandán. Jobb a levegő. A fiatalasszony, kissé a férj csodálkozására is, nem ellenkezett, inkább kapva-kapott az ötleten. — Jó — mondta. — Akkor kint terítek. — Belelátnák az ember szájába — vélekedett az öregasszony. — Régen nem láttak bele? — replikázott a lánya. — Akkor is kint ettünk, ha jó idő volt. — Nem láttak be az orgonabokroktól. Hogy azokat is mi a fészkes fenének kellett kivagdosni... — Árnyékot vetettek a virágokra, azért — jegyezte meg szelí­ den Andris. M ert Erzsinek úri virágok kellettek, akarta mondani, de idejé­ ben elharapta a szót. Meg vannak veszve a népek, már nem jók a régi parasztvirágok, az orgona, a muskátli; a pünkösdi rózsa nem felel meg, drága tövek kellenek, amelyek egész nyáron át hajtanak, pompáznak istentelen színekben. A verandán hozzáláttak a vacsorához. Leginkább Andris evett jó étvággyal, közben nagyokat fa lt a salátából. Ismerősök csattog­ tak el a járdán, beköszöngettek, kedélyeskedték. A mami inkább csak piszkálta az ételt, fejét lesunyta, majd azzal az ürügggyel, hogy a huzatban ül, fogta a tányérját és bement. A férj és a feleség egy­ másra néztek, s szó nélkül ettek tovább. Egy pillanatra szövetsé­ gesnek érezték magukat. Vacsora közben és után Andris ivott még két fröccsöt, majd e l­ biciklizett Kulcsárhoz. Másnap délelőtt Erzsi elment a henteshez,, elhozta a belet, vízbe tette puhulni. Szeretett volna mielőbb túllen­ ni a disznóvágással járó egész hercehurcán, különben is csak And­ ris unszolására egyezett bele a tavaly őszi malacvásárlásba. De, ha már így alakult, gondolta, valamennyire mégis csak meg kell adni a módját, ha nem is lesz igazi disznótor, a jó fajta itóka nem marad­ hat el, a böllér különben is iszákos; bort hozatott az ÁFÉSZ pincé­ jéből, önköltségi áron a két legjobbikból, pálinkát a szeszfőzdéből. A disznóvágás előtti este békességesnek ígérkezett. Megenyhült a nappali forróság, bár a meteorológia továbbra is száraz, napos, meleg idővel biztatott, pihegtek hátul az akácok lombjai, a zöldsé­ geskertben felhangosodott a tücskök kórusa. Erzsi képeslapokat né­ zegetett, Andris a tévéműsort tanulmányozta, a mami azonban se­ hogyan sem lelte a helyét, ki-bejárkált, s toporgott hosszasan. V ég­ re megszólalt: — Most pakoljuk ki a bútorokat, vagy reggel is ráér? — A bútorokat? — kérdezte Erzsi megütközve, s hangja önma­ ga számára is furcsán, idegenül csengett. — A bútorokat, persze — mondta az öregasszony, s ügyelt ar­ ra, hogy hangja nyugodtan, de határozottan hasson. Andris csak ekkor figyelt oda a párbeszédre. Megérezte, hogy a vita kimenetele az ő állásfoglalásától függ. Pontosan tudta, miről van szó: ősi szokás, hogy a disznóvágás számára a ház legnagyobb szobáját teszik szabaddá. Legyen elegendő hely a húsok, belsősé­ gek feldolgozásához. Tekintetét a szőnyeg élénk színű mintáin jártat­ ta, a szőnyeg alatt a tükrösre lakkozott parketta, köröskörül a finom, kényes garnitúra; Erzsi a legjobb esetben is búskomorságba esik, de meglehet, hogy éppenséggel hisztériázni fog, ha ebben a kérdésben a mami pártjára áll. A mami pedig úgyis hozzászokott, hogy annyi mindennel meg kell békéln ie; eggyel több vagy kevesebb, nem szá­ mít. Ezért elhatározta, hogy hallgatni fog, legföljebb a békebíró sze­ repét vállalja, ha a vita netán nagyon elmérgesedik. A fiatalasszony a férje felé sandított, mintegy megerősítést várt tőle. A z azonban úgy tett, mintha az egész problémáról tudomása sem volna. — A bútorokat nem hurcolászhatjuk — mondta aztán Erzsi, s igyekezett határozottságot erőltetni magára. — Különben is, hová tennénk? 15 �— Nálam elférnének. Kicsit zsúfolva lennének, de azt a pár napot igazán kibírnák. Talán a szekrénysor maradhatna, van a kam­ rában elegendő csomagolópapír, letakarhatnánk. Jutna a parkettá­ ra is ... — Egy frászt — mondta Erzsi haraggal. — Tudom jól, hogy mi­ lyen a disznózsír. Átüt még a nejlonon is. Nem azért öltünk bele annyi pénzt, hogy most egy vacak disznóvágással tönkretegyük. A z öregasszony megérezte, hogy az ő szempontjából az ügy vesz­ tésre áll. Fájdalom fogta marokra a lelkét; újból át kell élnie egy ősi törvény megcsúfolását. Mint a falu hasonló korú, öregedő asz­ szonyainak és férf iainak, még neki is vérébe ivódott, hogy a disz­ nóvágás napján a ház ura — maga a disznó. A helyet úgy kell elrendezni, hogy ezt az urat méltóképp lehessen szolgálni. Erzsi ablakot nyitott, kellemesen langyos levegő áradt be a hűvöst tartó vályogfalak közé. Am ikor a mamit megcsapta a beözönlő friss levegő, a gondo­ latnak egy apró torlasza mögött próbált menedéket keresni. — Meleg az idő — mondta. — Holnap is meleg lesz. — É s akkor mi van? — kérdezett vissza a lánya durcásan, tü­ relmetlenül. — Nem tesz jót a húsnak. — Legalább puhább lesz, és maga is meg tudja rágni. — Értetlen beszéd ez, lányom — mondta harag nélkül az öreg­ asszony, majd Andris felé sandított, de az épp a televízió gombjai­ val matatott. — Különben ti tudjátok... Hol gondolnátok aztán a felpucolást? — A z alsókonyhában, meg az udvaron. A z öregasszony vállat vont és aludni ment. De éjfél is elmúlt, mire sikerült elszundítania. Szőke, rózsaszín husú, kövér disznót za­ varászott álmában, nagy fényes mezőn trappolt keresztül az állat, mígnem a két oldalából folyni kezdett a forró zsír, s akkor a mező egyszeriben parkettasivataggá változott, egészen az ég aljáig, el­ csúszott rajta a disznó, hempergett a saját zsírjában... Éles, visító hörgésre ébredt. Fölugrott, dörzsölte a szemét, de az álomkép még mindig egybemosódott a valósággal, s annál inkább, hogy a nap már az akácfák lombja közül hunyorgott elő. Fázósan megrázkódott, magára kapta itthoni ócska gönceit, s ment ki az udvarra. Am ikor kiért, Kulcsár, a piros képű, kopasz böllér épp akkor gyújtotta be a gázperzselőt. A z előlövellő láng végigszaladt a fris­ sen leölt állat sertéin. A szőr émelyítő szaga úszott a kora reggeli levegőben. Andris ott állt készenlétben, kezében a pálinkásbutykossal. — Jó reggelt, mami — harsány, már-már nyerítő kedélyesség­ gel köszönt a böllér, amikor észrevette az öregasszonyt. — Aztán, hogy aludt? — Jól aludtam, túlságosan is jól — felelte kedvetlenül, s be­ somfordált az alsókonyhába, ahol a lánya tett-vett nagy szorgosan. Ez némiképp megnyugtatta; Erzsiből, ha a szükség úgy hozta, elő­ előtört a parasztvér, s olyankor nagyon serény tudott lenni, égett a keze alatt a munka. A vájdlingban ott díszelgett a disznó rózsás­ habos vére, félig-meddig már alvadófélben. — Na, jó, hogy jön — , mondta Erzsi, csöppet sem haraggal, in­ kább kedvesen. — Süthetne egy kis hagymás vért, ezt maga érti igazán, jólesne most mindnyájunknak. — Máris, máris — mondta a mami, s nyúlt a hagymáskosár után. — Azért fölébreszthettetek voln a... — Nem hajt a tatár, van idő. Majdnem szótlanul dolgoztak, közléseik csak a legszükségesebb­ re szorítkoztak: „ezt tedd ide, azt hozza elő” . Összhangot már egye­ 16 dül a munka teremtett köztük, a paraszti környezetben felnőtt fa ­ lusi asszonyok sokoldalú készsége, méghozzá szavak nélkül. Mire Andrisék befejezték a perzselést, a reggeli is elkészült. Az alsókonyha áporodott levegőjét jótékonyan nyomta el a sült disz­ nóvér zsíros, hagymás illata. Körülülték a viaszos vászonnal borított rozoga asztalt, Andris és a böllér az ide száműzött, százévesnél is idősebb kanapén foglalt helyet. A házigazda teletöltötte Kulcsár po­ harát, a magáéba inkább csak löttyintett egy keveset, kínálta az asszonyokat is, de azok csak szabadkoztak. Jóízűen faltak valameny­ nyien; a böllér kopasz fején kipirosodott a bőr, mintha az iménti lángok ott is végigpásztáztak volna, élénken fénylett a szeme, a szá­ ja körül paprikás zsírgyűrű csillogott. Reggeli után bort ittak, leginkább persze Kulcsár, aki egyúttal hozzálátott a kések megfenéséhez, Andris pedig a padlásra ment, hogy lehozza a kecskelábú asztalt és a fateknőt. Az asztalt az alsó­ konyha előtt állította fel, a teknőt a falhoz támasztotta. Kezdett a nap melegebben sütni. A böllér nézte Andris igyek­ vését, szeme körül egy pillanatra összeszaladtak a ráncok. — Nem lesz itt egy kicsit melegünk? — kérdezte aggodalmas­ kodva. — Jobb lenne ezt a munkát hűvösben csinálni. Andris fáradtan körülhordozta tekintetét az udvaron. — Délelőtt itt semmi nem vet árnyékot — jegyezte meg. Majd vidámságot erőltetve magára, ezt mondta: — Legfeljebb igyekszünk, hogy hamarább végezzünk. — Lehet ezt is — hagyta jóvá Kulcsár. — Csak győzzék az asszonyok. — Nem kell azokat félteni. A disznót az elfektetett ólajtóra fordították, az állat szája az agyar tájékán furcsa vigyorba dermedt, Kulcsár azonban mindezzel nem törődött, gyakorlott mozdulatokkal hozzálátott a feldarabolás­ hoz. A z állat hátán végzett hosszanti vágás nyomán feltárult a nem túl vastag szalonna pereme, alatta rózsásan csillant meg a hús. Egyre mélegebb lett, tenyérnyi felhő sem mutatkozott az égen. A böllér kopasz fején előgyöngyözött a verejték, s mennél több fröccsöt öntött magába, annál inkább. A sertés darabjai egymás­ után kerültek fel az asztalra. A húsok szinte remegtek a hőségben. Besózták a szalonnákat, a zsírnak valót külön rakták. Erzsi pe­ csenyedarabokat szabdalt a lábosba, a mami a beáztatott belekkel foglalatoskodott, levegőt fújt mindegyik darabba. Kezdetét vette a feldolgozás; Andris és a böllér kolbásznak va­ ló darabokat válogatott. Majd pedig darálni kezdték a húst. A z udvar felől zöld legyek keltek szárnyra, keringőzni kezdtek a húsok felett, a merészebbek le-lecsaptak dongva, zizegve, de leg­ inkább alattomban. Szemtelenkedésüket Andris is észrevette, bosz­ szankodva csapkodott kezével. — Hess, a kurva anyátokat! Kulcsár úgy tett, mintha tudomása sem volna a legyek várat­ lan megjelenéséről. — Ezt a húst már holnap reggel füstre kéne tenni — jegyezte meg, amikor Erzsi megjelent az alsókonyha ajtajában. — Nem szeretjük a füstölt húst — felelte Erzsi. — Nyáron az nehéz étel, megfekszi a gyomrot. Andris megkockáztatott egy ellenvetést: — Legfeljebb te nem szereted, de a mami meg én igen. — Én nem bánom, de ha nem rakják füstre, baj lehet — mond­ ta a böllér, és a fröccsös pohár után nyúlt. — Jól be kell sózni és akkor nem lesz probléma — mondta a fiatalasszony, s miközben befordult az alsókonyhába, vetett egy san­ da pillantást a férjére. �Mire delet harangoztak, a kolbászok töltésével is készen voltak, a húst besózták, a teknőbe rakták, s az egészet betették az alsó­ konyhába, az ócska sezlon alá, amelyen Andris szokott elheverészni egy-két órát, amikor napközben hazatér és nincs kedve átöltözni. Ettek a frissen sült pecsenyéből. A böllér szeme zavarosan for­ gott ide-oda, összevissza beszélt, évődött a mamival és a fiatalasz­ szonnyal, majd miután még egyszer szóba hozta a füstölést, elfogad­ ta Andristól a százast, hosszas szabadkozás után a kóstolót is, ma­ gához vette a szerszámait, és imbolyogva elballagott. Am i húsra az elkövetkező napokban szükség volt, azt Erzsi a hűtőbe rakta. Ő is, meg a férje jóformán elfelejtkeztek a teknőről. Csak az tűnt fel, hogy a mami a korábbinál is szótlanabb és sápad­ tabb lett, különösen, amikor az alsókonyhából jött elő. Negyednap, amikor Andris a munkából tért haza, s a motort le ­ állította a veranda előtt, a mami állt meg előtte, és fojtott hangon szólt: — Andris, baj van a hússal. Szaga van. A férfi elsápadt. Matatott a slusszkulccsal, majd nagysokára ezt kérdezte: — Erzsi tudja már? — N em ... Nem mertem neki megmondani. Andris az alsókonyha felé vette az útját. Am ikor benyitott, or­ rát nyomban megcsapta a romló hús édeskés, kellemetlenül csípős szaga. Leguggolt a sezlon sarkánál, a teknő végét előráncigálta, fel­ hajtotta a terítőt. A szag valósággal orrbacsapta, hányingerét alig tudta leküzdeni. Utálatos fehér nyűvek sokasága mászkált, fetren­ gett, élvezkedett az oldalason. Lentebb a sonkán is ... Kitántorgott a szabad levegőre. A z öregasszony már várta az al­ sókonyha előtt. — Most mi lesz? — kérdezte szepegve. — Mi lenne? Elásom... V a gy ... vagy szólok Dézsának, hogy v i­ gye el. — Ha kell neki. — Azért cigány, hogy kelljen neki. Amikor a ház elé ért, gondolkodott, egyáltalán betérjen-e, szól­ jon-e a feleségének. Létezik, hogy nem szólt volna neki a mami? S m íg ezen töprengett, hirtelen száraz lett a torka. Bement a spájzba, az ajtó mögött sorakoztak a demizsonok; a bornak a fele, amit a disznóvágásra vettek, megmaradt. Azóta alig nyúltak hozzá... Fel­ emelte az egyik demizsont, jókorát húzott belőle. Aztán a másik­ ból is. Kissé megnyugodott. — Te mit csinálsz itt? — hallotta hirtelen a felesége hangját. Megfordult, vigyorogni próbált. Az asszony összehúzott szem­ öldökkel állt előtte. — Hogy m it csináltam? Ittam arra a jó kis húsra, a sós húsra. — Hangját megemelte: — A te sós húsodra, az úristenit! — Miket beszélsz? Mi bajod van? — Nem nekem van bajom, hanem a húsnak. — A teknőben? — Nem is az isten vágóhídján. Menj, nézd meg te is ,.. Gyö­ nyörködj benne. Érdemes. Újból a demizson után nyúlt. Erzsi megpróbálta kiragadni a ke­ zéből, dulakodni kezdtek, a bor kilöttyent, végül is a férfi bizonyult erősebbnek, nagyot ivott, közben az asszony szétzilált hajjal ment ki, bevágva maga után az ajtót. Andris a cigánysor felé vette az útját. A bor átjárta tagjait, lép­ teit könnyűnek érezte. Dézsát nem találta otthon. Kis kerülőt tett, betért a kocsmába. Dézsa a pulton könyökölt, s a csapossal diskurált. Korsó sört rendelt magának is, a cigánynak is. Aztán még egyetegyet. El akarta mondani, mi történt, de csak annyit tudott kinyög­ ni, hogy Dézsa menjen el vele hozzájuk. Most, mindjárt. Bementek az alsókonyhába, Andris elöl, Dézsa mögötte. A teknő még úgy állt most is, ahogy az imént hagyta. A cigány fintor­ gott, de azért odalépett a teknőhöz. Nézegette a húst, szagolgatta, megcsóválta a fejét, és kérdőn nézett Andrisra. — Vidd el, Dézsa. A tiéd — bökött a teknő felé. A cigány fölegyenesedett, Andris szemébe nézett. — Már megbocsásson Andriskám, de nekünk ez nem k e ll... In­ gyen sem. N e tessík már gondolni, hogy még most is úgy van, mint régen, hogy a cigánynak minden jó. — Ez nem döglött tyúk, Dézsa. Négy napja vágtuk... — Csakhogy f írges... — Fírges, hát fírges — vigyorgott Andris, akaratlanul is utá­ nozva a cigány kiejtését. Kimentek az udvarra. A mami a veranda falához támaszkodott, s bámult a semmibe. — Jaj, drága mami, legalább maga vigyázott volna arra a jó kis húsra — szólt oda neki a cigány. — Vigyáztam én, Dézsa, de hiába... Tudod, hogy van ez. — Tudom, hogyne tudnám. A mami a cigány karóráját figyelte. Nem látott még ilyet: mu­ tatók helyett apró fénypontocskákból álló számok villogtak elő, be­ töltve az üveg alatti mezőt. — M iféle óra ez, Dézsa, ami a karodon van? — kérdezte. — Ez m am i... Ezt úgy híják, hogy kavarcóra. Andris csuklani kezdett, úgy nevetett. — Méghogy kavarcóra... Nem úgy mondják azt, t e ... Hanem — újból csuklott egyet — krac... na, az istenit... karc... A fal felé fordult, és hányni kezdett. Agócs Sándor Útvesztő batyuba fogsz várost vagy tanyát, ismerősök cimborák hadát... lépsz dönget vállat gerincet, viszed — viseled: lepi arcodat mire botra dőlsz (:papír is sárgul) szétosztod madárlátta szíved dolgaikba talán bekarcolnak Ének a köszö rűkőhöz félemlíts meg ne ijesztgess hulllámsírba sose fektess bűnös tiszta idejárjon szomjazóknak sose fájjon ahol érlek bepiszkítlak bűneimmel megtisztítlak ne ijesztgess félemlíts meg holnapra is élesíts meg Trizna István Zsánerkép Egy bőgatyás csikóslegény árvalányhajas hasonlatokkal, kulacsból italodott kedvvel exkluzív ménest terel — Kétökrös szekéren a bográcshoz dollárnyi lebbencsért vendég döcög, vasárnapokká vásárodott alkatrészek, tartozékok között. 17 �Fábián István Kagyló szemük a robbanás irányában történik kezük menekíthetetlen kicsoda lassul a robbanás történetéig? a nyolcvannégy évi fölfeslik hálós ütem dobszó lüktet krétaszín szirmok alól hallgatás dobogás történetét kicsoda ismeri? veti szét a fröccsös téblábolás bodzás kerítések s az útszéli vadzab a délután pontos emlékei íme hazataláltunk de ezt a hallgatást ki ismeri? ezért a századért ki üvölt? ki ordítja m ár a pofánkba nem lehet túlélni két világháborút hogy szívünkben a halál járkál okos hangya emberi arccal hogy a hét fiúból egy jött haza sánta és hülye nagyanyó így szólítja akár az isten ó én legdrágább halottam! micsoda fölzabálhatatlan kiköphetetlen űr ez a hallgatás a száras szappanvirágot levelek háta reped zöld szabad ritmusok tolakodnak pipacsok gubóján feketén kivérzik az idő „ Egy, ki márványból rak falut” körei fölnyílnak a nyár­ fák derekában szöcskék szöknek sivítva torlódik közelgő hullám a boldog kékség egyre erősebb lépj ki ajtód Négykupicá s riport a falakhoz poros gazt szégyenkeznek kerget a suhogó szégyenkezünk szél Zelei Miklós Szelídítsétek meg a fridzsidereket még megérem hogy a fridzsider mélyhűtőjéből egyszer katonák másznak elő sítalppal hóköpenyben és azt mondják duk duk dukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukduk és kihúznak mindent a konnektorból és bordáim közül kiemelik az akkumulátort 18 elé! Szepesi József A z első pohár után engedni kezdett feszültsége, s nyelvén az eddig kurtán, szárazon koppanó szavak lassan puhán bicegő, mankós mondatokká szelídültek. Életről, sorsról, családról beszélt az egyszerű emberek oldott, sajátos modorában, mely inkább terefere, mint mondanivaló, s minek irodalmi megfogalmazását nem teszik szükségessé eredetének körülményei, de ha így volna, bizonyára az Ö N C É L Ú L E L K I K Ö N N Y ÍT É S E S Z K Ö Z E jelzőt érdemelné. A második pohár után fásultan maga elé bámult s két iszunkmégegyet-böfögés közt az asztalra okádta szívét. (Ezt követően kissé félszegen ecsetelte hányatott sorsú regényhős-mivoltát, majd mély aggodalmának adott kifejezést Kína világuralmi törekvéseit illetően.) A harmadik pohár után kétségbe vonta a semmit s kémiai összetételét elemezte. Végül a negyedik pohár után, dünnyögni kezdett egy ismeretlen, szokatlan ritmusú dalt szomorúan a nőkről. Kint felsírt a szél. Esni kezdett. Meghatódott az este. �Veres János Azért születtem Azért születtem, hogy leányt, rózsát és italt magasztaljak, de másként akarták a bősz s halálnál szigorúbb hatalmak. M i is ebből a tanulság? Hogy a jámborság egymagában nem létürügy. Egy szép napon hánykolódó tengerre szálltam. Felleg-paripák kísértek. Orromba csípős só-szag áradt, éreztem, bukást jövendöl az imolák Kolumbuszának. S így lett: nyomomba szegődtek a cirkáló kalózdereglyék. A lig várták a sáskafik, hogy tutajom csapdába ejtsék. Célba vették a fejemet fürge hajóik parittyái, úgy rémlik, mégis nagy vagyok, mert nem volt nehéz eltalálni. Szurkoshordóba mártottak, s vízbe vetettek, mint a zsákot. De felmerültem, s testemen a mocsok nyoma meg se látszott. — Mit tegyek velük? — tűnődtem, elzárták elmém minden útját, a fedélzeten nyüzsögtek (a lapátokat nem ők húzták). — H a most hozzájuk-törpülnék, talán körükbe bevennének — véltem. De hamus pogácsám jobban szerettem, mint a mézet. Lélekvesztőm rég elsüllyedt, segélycsapat se jött sehonnan, közönyös halak csillogtak a fodrozó fehér habokban. S míg a hajókon zene szólt, s evett-ivott a boldog hadnép, tudtam, valamit tennem kell, mielőtt végképp ellankadnék. Elindultam a nagy vízen gyalog, hogy hosszában bejárjam, s még láttam, mily izgalmat kelt fehér ingem és száraz lábam. Csikász István Fák A M E G H IT T árnyakat megölték csak csend utánuk csend és némaság meghalt a kórházi park meghaltak a kórházi fák kivilágosodott csak csend utánuk kiüresedett terek csend és némaság A D IA D A L M A S gesztenyék kőrisek platánok halomra dőltek mint az emberek: mini magukat megadó asszonyok leányok mint büszke férfiak maroknyi csapat utóvédek körülkerített halálraszántak L Á B A D gyökér a földben és nincsen távírat meg S.O.S.-jelek segítségért kétségbeesve csak a szél hord majd expressz-falevelet F É R F IN E K támasz asszonynak hangulat madárnak édes-édes fészek ringattál magot szép zöld öledben öleld ágaiddal a megszakadt eget s megöltek látod a ragadozó fényes fűrészek „Medvetánc” L Á B A D gyökér a földben elfutni nem tudsz és minek ami halálod után megmarad: a lényeged 19 i �Csorbul a szó‚ az emlék K i él s eleven, joggal szétfeszíti abroncsait a fukar prés-időnek, paráznaságban él, de nem tud hinni, az új Jerikó falai ledőlnek. Szeretteim: az alázat rőzséjével a vállon nem nyit tengert a virradat s virágot citruságon, Vak szájából a szavak szerte hullnak, nagy hópelyhek a sötét Arktiszon, fellángolnak az egek s elborulnak, jéghegynyi létben lüktet az iszony. Dénes György ti elmentetek mind — mihaszna, nagy lila nyelvvel, szótlan, de mi lesz velem, bocskoros városi bujdosóval? Metamorfózis Szemetek az utcakövön, Krisztus-árnyatok gőgös ház falán. Nincs jussom semmi, semmi több csak a megalkuvó magány. Látod, mint árad szét a test a föld nyálkás csövein át, feltolul a füvek hegyébe áttetszőn, mint a délibáb. Sziporkázik a szélfúvásban, amíg a fény el nem nyeli, könnyű ezüst golyócskaként Holt kövön vásott a kapa, csorbul a szó, az emlék; az élet tovább folydogál, mert mások újra kezdték. koráll-szín felhő pergeti, aztán meg jégkristállyá fagyva erdők pihés ölébe hull, átüt a fák gyökér-közén, nyirkos kövek alá szorul, s ha a bokrokon tavasz zöldell, újra elvegyül a földdel. Jéghegynyi létben Korall-szakálla serked a világnak, benne lankadtan piheg a tavasz: tompán derengő rózsaszínű ágak írják az égre: bűnben a vigasz. Széthulló barátság Amíg szegények voltunk tettben, vágyban, védtük egymást a fülledt hallgatásban, s midőn dadogva szállt a szó, a bamba, nem szabdaltuk lelkünket hírre, rangra, életünk, testvérek, egymásba fogózva, közös alomba bújva, takarózva, egymást tapintva, szándékot se rejtve, mint őskeresztyének, csak énekelve. „tövit töröm, s a gallya jut.” 20 Később, mikor az ég borongva tisztult, már éreztük, hogy ki-ki belepusztul az egymást tartó, ölelő világba, az üdvözítő kényszermátkaságba. És gyűlt epénkben dühök barna mérge, hogy egymásban a rosszat feldicsérje, testvérpoklunkat vesse széjjel végül, töprengjen ki-ki saját életéről. �(Folytatás a 12. oldalról) . . . jó Ulug-bek, ki békén nyugszol a Cur-i Emír-mauzóleum hűvös csöndjében világhódító nagyapád, a Szűzen Fogantatott lábai­ nál, Ulug-bek, csillagász-zseni, íilozófus-árva, Kelet-kopernikusza, ki azt írtad medreszed homlokára: „a tudásra való törekvés minden mohamedán férf i és asszony kötelessége” , gondoltad-e Ulug-bek, ki­ nek csillagvizsgálóját (hommage a’ Stonehenge istenléptékű ismeret­ lene) feldúlták gyilkosaid, Ulug-bek, férjek ölik feleségeik, apák, fi­ vérek hajadon lányukat, húgukat; pedig az iszlám nem írja elő a fá ­ tyol viselését az asszonyoknak — ez az Ő rendelete; pedig az iszlám előírja az „állatok ábrázolása festett képeken” tilalmát, s lásd, a Serdor homlokzatát mégis tigrisek díszítik — ez is az Ő ren delete... Timur jön. . . éljenek a hódítók . . . az őrültek. . . éljenek a zsar­ nokok. . . Állunk a szakadó esőben Taskent — a Kőváros — főterén, kör­ ben lobogók, harsog a zene és a taps (hangszórókból és a lelkes szá­ jakból): május 1-e van. Jobbról Lenin magasodik fölénk, hátunk mögött a jelen vezetőinek festett képei. Sinkó Ervint kutatom a szememmel a tömegben, aki majd az Egy regény regénye című mun­ kájában fog egy május elsejei felvonulást leírni, Csak más helyzet­ ből, mint én. Elkeveredve a közönség soraiban. Legfeljebb olyan beszámolót írhatnék, mint Dawis a Moszkvai jelentés című köny­ vében. A tribünről. Erről lemondok. Innen nem lehet Sinkót meglát­ ni, talán el is tévedtünk kicsit az időben. Lent sárga mezes lányok zászlókban végződő karja emelkedik a magasba, vékony ruhájuk tel­ jesen átázott, nem így a kitartásuk. A műsorközlő egy lemezlovas fáradthatatlanságával keveri a tömeg fölött az indulók és a magnó­ taps egymást váltó viharos zajait, a város vezetői visszaintenek az előttük tisztelgő brigádoknak. Ünnep van. Szerepcsere. Am ikor nem a kiscsoport tagjai (a vezetők) produkálják magukat a nagycsoport (az irányítottak) előtt, hanem — ha egy napra is — az egész évben arctalan masszaként irányított rétegek. Vonulnak az emberek, integetnek, alakzatokat vesznek fel és bomlasztanak szét, elmaradnak egymástól, futnak, összetorlódnak; túl messze vannak a tribüntől. Emlékek rendezetlenül, emlékek egymásnak felelők, emlékek, ön­ maguk sem megválaszolók. Emlékek. Asszonyom, van önnek perzsabundája? Tudja, milyen az az új heródika? A taskenti népgazdasági kiállításon apró fekete bőrökre hívja fel a figyelmemet Timúr. Karakul. Így hívják az üzbégek ezt a birka­ fajtát. S leölik kétnapos korukban az ártatlan „csecsemőket” , nehogy szőrük kibomoljék, s ön asszonyom, elégedetlen legyen. 20—40 dollár. Jó üzlet. reklám:? ASSZO N Y O M , V A N M Á R Ö N N E K P E R Z S A B U N D Á ­ J A ?: reklám Közelről látok egy ágaskodó kobrát a bozótban. Lélegzetem meg­ szakad, fejemet mégis az övéhez tolom, majdnem érinti orromat a fullánkjával. Hideg van a szemében, s éjszaka. Magamban a halálról töprengek. Hirtelen madárfütty hangzik fölöttünk, egyenként szólal­ nak meg a madarak. Homlokomon felszáradnak a verítékcsöppek. Csönd van a múzeumban. Legnagyobb, vagy csak legjobban tisztelt költőjük az üzbégek­ nek Aliser Navoi (1441— 1501), aki először akart, mert tudott üzbég nyelven szépirodalmat művelni. „M űvelte a csodát, nem magyarázta” . Neki lett igaza. Nevének orosz fordítása: Melogyicsnüj Mudrüj Lev. Magyarul sem kevésbé cikornyás és érdekes név: Melodikus Bölcs Oroszlán. Nem szerénytelen név. Szobra minden nagyobb parkban bi­ zonyítja: a nagyok lehetnek szerénytelenek. A taskenti szépművésze­ ti múzeumban egy bajúszos Buddhára bukkanok. Meghökkenek: olyan, mint Nagy Péter. Erről ennyit. A május 1-i felvonuláson díszsorfalat álló rendőrök feje búbján elázik a sapka. Ez feltehetőleg szabálytalan húzás Isten részéről. L e ­ het, hogy a bajúszos Buddha valamelyik keze van a dologban? Feltűnik, hogy az üzbégeknél most divat a similabda. Talán még emlékszünk rá (legifjonti korunkból!). Árulják és dobálják az utcá­ kon. S mindenütt. Hasonló, gumira fűzött labdákat egy fél évvel ké­ sőbb fogok látni, egészen sajátos, átértelmezett szerepben: a Fölöspél­ dány nevű irodalmi kör koncertjén mártogatja a teába egy Beatricezenész, teafilter helyett. Mint említettem, sajátos megoldás. Egy Samahmudov névre hallgató üzbég ember tizennégy gyermek törvényes apjának mondhatja magát. Ezt a Lenin-múzeum egyik tár­ lójában hozzák tudomásomra, ahol a derék férfi és népes családja mosolygó fényképét is láthatom. Ezt az ügyet is rekordként könyve­ lem el. A zorasztrizmus hívei különös módon temetik el halottaikat. K i­ teszik egy magányos sziklára, majd megvárják, hogy a sakálok és a madarak teljesen lecsupaszítsák csontjáig a tetemet. (Minél gyor­ sabban történik meg mindez, annál hamarébb jut le »föl?« az illető az örök nyugalomba: megszabadul romlandó testétől.) A fennmaradó csontokat összeszedik és hat méter mélyre elássák a földbe. Föléje díszes szarkofágokat emelnek, melyek — természetesen — üresek. A vadaknak, madaraknak fölajánlott halott hallatán a csodálatos magyar balladarészlet jut eszembe: Ha erdőn m eghalok, megesznek a vadak, M ajd elénekelnek az égi madarak. Moszkvában költőkkel találkozom. Egyikük orosz: V jacseszlav Kuprijanov. Másikuk ecquadori: Luis Ayala. Alfonso Quinones Mac­ hado — állítása szerint már szerepelt a Nagyvilágunkban; fiatal ku­ bai fiú. Belányi Gyurkát még Szegedről ismerem. Anyagot kértünk egymástól, fordítási célokra, anyagot ígérünk egymásnak, megjelenési szándékkal. A z egészből persze, nem lesz semmi, ahogyan megszok­ hattuk az irodalomban. Tőlük is hamar búcsúzom. Timur Guljanov már egy éjszakai repülőtéren elmaradt tőlünk, talán Szamarkandban. Felém nyújtott kezét megvérzi az országhatár. Tánya Ignatyeva a repülőtérig kísér, útközben, még utoljára, rá­ hozom a szívbajt, mert nem találok meg egy fontos dokumentumot. Persze, előkerül végül, utazhatom. Mindketten meghatódunk, s felbúgnak a Zelei Miklós által emlegetett „vízszintes lift” turbinái. EPILÓGUS Hol fejeződjék be egy utazás leírása? Budapest, mosolyok, gyöngéd simogatások, fenékig ivott borok, vonaton hazafelé szüleimhez. . . Ezt a képet merevítsük ki. Abonyhoz érek, kinézek az ablakon. Megdörzsölöm a szememet, mintha álmodnék! De nem! A látvány nem mozdul el. Gyönyörű kék kupola csillog, kevélykedik a téglagyár széle fölött! Álmodom tehát. Fölvilágosítanak: ez az új téglaszárító épülete, s nem X. századi med­ resze. Távollétemben építették. Új mítosz. Hagyjuk! Zalán Tibor 21 �Kelet-európai kerülő M ár sötétedik a ring jellegű főtér. A lábas, árkádos, régi kalmárházak közül kimagaslik a Thurzó palota, a Kárpát-medence legszebb, épen maradt, reneszánsz épü­ lete. Pártázatába lebukó fények kapaszkodnak. A lul világí­ tanak a boltok, presszók, sörpincék kirakatai és ajtajai. Befordulok az egyik utcába, és néhány lépés után elha­ gyom a faluból a járdára lógó hatalmas vasláncot, amely­ ről tudom, hogy hajdanán az utat zárták el vele, amíg az őrség át nem vizsgálta a torlódó szekereket. Áru, fegyver, dohány, rejtekholmi nem kerülhette el a matató kezeket és a tekintetek vizslatását. A város vigyázó hatalom. Besz­ tercebánya parancsol. Minden kocsma zaja más. Ahogy belépek, fölmérem a terepet. Csehül, szlovákul és magyarul beszélgetnek a füst­ ben, bizonygatják az igazukat és óbégatnak is. K i-ki attól függően, hogy menyit ivott a jó nagysárosi sörből. Rossz borral csak egy-két makacs magyar viaskodik. Az egyik asztaltól föláll egy ötvenéves forma ember, láthatóan nem tetszem neki. Valamit mond. Ellenséges moduláció. A többiek lenyomják a helyére, és legyintenek. Találok egy üres asztalt, és leülök. Am ikor kelletlenül megáll a szőke pincérnő előttem, felemelem a hüvelykujjam, és azt mon­ dom — Jegyin pivo! Meglepődik. Tévedett volna? Pedig tudja, hogy odaáti magyar vagyok. Rá van írva a képem­ re, a mozgásomra, a ruhámra. Csak az első szabály szerint járt el, amíg az asztalomhoz ért, megállapította magában a nemzetiségemet, hogy tudja, miként viselkedjen. Nem tévesz­ tem meg, csak nem érti a helyzetet. M ár készségként m ű­ ködik bennünk, te cseh vagy, te román, te német, és már ismerlek is. Évszázadok alakították ki képeinket, ismere­ teinket egymásról. Az se zavaró, hogy éppen az utóbbi időben többször bebizonyosodott, a kép torz, hamis és he­ lyesbítésre szorul. A közhelyek ereje a múltban és kényel­ mességünkben van. A tegnapra gondolok, Ó tátrafüreden fociztunk egy tisztáson, mi fölött a Tátra csúcsai csillámlottak az égben. Suttyó legények, srácok nézték mogorván a pálya széléről, hogyan kergetjük a labdát. Mondom Lexinek, ezek nem nagyon rajonganak értünk. Gondolod, hogy okuk van rá? V á rj csak! — válaszolja hamiskás mosollyal. Egy látszó­ lag rossz rúgás, és a pöttyös labda a srácok felé gurul. Az 22 egyik visszarúgja, és felderül a képe. Pár perc múlva meg­ alakítottuk a két csapatot, igazságosan elosztva a felnőt­ teket és a fiúkat. Megérkezik a sör. Dzsinjukem! — szalad ki véletlenül lengyelül. Két hete még lengyelben otthon éreztem ma­ gam. Az, akit az előbb visszanyomtak a helyére, átszól — Lengyel vagy? Most, most kell kimozdítanom. Nem ! — fe­ lelem. M oj deduska bil szlovakom. Am iből annyi igaz, hogy tudott szlovákul, lévén Bars megyei szolgalegény. Magyar szolgák és szlovák szolgák, szlovák és magyar gazdáknál, hogy el ne felejtsük. Az orosz szó megint más­ ként hat, és már nem haragszik. B ár furcsálja, hogy cse­ rélgetem a nyelveket. Nem tudhatja, hogy olyan szláv nyelven tudok csak, amelyikben ebből is van egy kicsi, meg abból is, és együttvéve se sok. A zavara kiteljesedik. Ültében olyan mozdulatot tesz, mint aki felköti a gatyá­ ját, hogy valaminek utána járjon, és küldet a pincérnő­ vel egy korsó aranysárga, habzó sört. Az asztaluk felé emelem és ráköszöntöm. Mintha csak folytatnám az iménti mondatot, anyanyelvemen ejtem elé: de azért én magyar vagyok. Némi bosszúsággal elröhögik magukat. Felületesen nézve ott vagyunk megint, ahonnan elindultunk. Pontosan az vagyok, akinek véltek. Csakhogy a kelet-európai kerülő nem volt hiába. Még egy darabig és egyre rövidebb időközökben küldözgetjük egymásnak a sört. Ö reg este lett, mire kiszabadulok az utcára. Utoljára még kezet is rázunk. Hányszor, de hányszor kellett már kicseleznem, leszerelnem az ellenérzést az enyedi vár krá­ májától, pincéjétől a kassai luxushotelig. És mindig úgy, hogy a becsületünk is megmaradjon. Éjszakákat vitatkoz­ tam át — gondolom, nem én vagyok az egyetlen — az úgynevezett történeti érvek ezreit felvonultató partnerek­ kel, miközben egy tapodtat se jutottunk előbbre, azaz a cél, a közös gyanakvás megszüntetése felé. Nem megy mindig könnyen, de csinálni kell. Sötét színű ház látványa állít meg a gyér világításban. N agy és mély kapualja még rakott szekerek számára készült. Apró tábla tudatja, hogy valamikor Bethlen G ábor erdélyi fejedelemé volt. Odább már járnak a buszok motorjai, integetnek és kiabálnak róluk a társaim. Utolsónak érkezem. Késtem egy negyed órát, a megállapodás szerint tehát adok tizenöt forintot sofőrnek a közös kasszába, és máris indulunk tovább. H orváth Lajos �A palóc házépítő hagyomány Gondolatok egy családiház-tervpályázat díjnyertes tervei kapcsán A palócok építészete — csakúgy mint a zalai, a székely, az alföldi — valamiképp úgy rögződött köztudatunkban, ahogy vagy nyolcvan éve a nagy millenniumi kiállítás bemutatta; egy mintaházikóba tömörítve díszlettek a múlt és a jelen együttsoha-nem-működő érdekességei, egymáson hangoskodtak a legszebbnek tartott vonások. Holott a palóc település, palóc ház igazabb jellemzői — ahogy a történelmi-társadalmi keretekben alakuló jelenségek lényegi vonásai általában — csak a formá­ lás, a formaőrző-változtató gyakorlat folyamatában ragadhatok meg. Nem steril nemzeti vonásokon át, hanem gyakran a kör­ nyező népekével számos tekintetben analóg megoldások közös gyökerének felismerése révén. Ha a mai egyre tudatosabb ter­ vezés idején az építész a palóc házépítő hagyományt kívánja hasznosítani, a megszűntetve-megőrzés sok évszázados folyama­ tából okulhat. Természetesen nem „palóc házakat” kell tervez­ nünk. (Nemcsak azért, mert a sajátosan palócnak tartott vo­ nások megritkultak, hanem a tervezés logikájából eredően is.) Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Bor­ sod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegé­ ben kudarcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos meg­ idézéséval készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódváltozatokra, várható életmódváltozásokra tervezett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztudata a takarék-, a minimummegoldások sablonjaiba ragadt. A házgyári lakások számos kínosan hely­ takarékos (helyhiányos) egységét láttuk viszont. Mind a törté­ nelmi hagyományokhoz, mind a jelen és jövő tér- és berende­ zésszükségleteihez való ilyen viszonyulás ma még általánosan jellemző. A rövid távú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetetlen meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat. A z életforma-változások gyorsasága miatt a mai falvak há­ zaira fokozottan érvényes, hogy a változó működésformák op­ timális szinten tartásához fölös, de szűkíthető terek, felszerelé­ sek. kapcsolódási, bővítési lehetőségek szükségesek. A palóc házak történeti átalakulásai (ahogy a háromtrak­ tusos hagyományos falusi házaké általában is) szembetűnően jelzik a bővítés-átalakítás és a kapcsolódások kiváló lehetősé­ geit. Az épületek körében az igazán sajátos, a földrajzi fekvésből, a társadalmi szerepből, a család és a nagyobb közösségek rend­ jéből (valamint nem utolsósorban a környező népcsoportokkal való kölcsönös kapcsolatokból) következő palóc vonások a jelen felé közeledve egyre inkább a részletmegoldások rendszerére szűkülően érhetők tetten. A hagyományos falusi lakóépület-gazdasági épület együtte­ sek — avagy, a lakóházakon belüli helyiségek is — melléren­ delő viszonyokban jelentek meg. A közterület nem vált el éle­ sen a házak előtti-melletti területtől. Többnyire csak a múlt század elejétől kezdtek kerítést vonni a telkek és az utca ha­ tárán. A palóc vidékeken — de más hazai területeken is — jel­ lemző, hogy a lakóépületek, ólak, színek, csűrök nem alkottak olyan zárt egységet, ahol egyes funkciók és építmények mások­ nak nyilvánvalóan alárendelődtek volna. A kocsi, az állatok, a gabona elhelyezése a lakások kialakítása terén kevés korlá­ tozást kívánt, és viszont. Embert, állatot, terméket egyaránt megilletett a biztonság, a gondozás, a megbecsülés, de egy te­ kintélyes saját szabad tér is. A különböző funkciójú tereket koncentráló, többszintes ko­ rai nyugat-európai „lakógépekhez” képest lényegesen kevesebb érintkezési felületen alakultak egymáshoz a hazai gazdaságok terei. Lakás és környezete között újfajta — országosan egységes — „szellemű” hierarchia kiépülését mutatja az utóbbi évtize­ dekben épült családi házaink legtöbbje. A lakóház feltétlen ura a teleknek, de amennyire teheti, az utca terében is jelen van. A beton-acél kerítések az utcáról agresszíven szakítanak le újabb „telekhez valót” . A közös tértől elzárkózó, azt lefokozó épületek mögött a korábban fáktól, más növényektől is részben takart kamrák, ólak saját védőterületüktől megfosztottan, alá­ rendelten sorakoznak. A családiház-tervpályázat a lakóépületek környezetének formálására nem hozhatott széleskörűen érvényesíthető elveket. A tovább nem őrizhető, hangulatos csűrök, színek, istállók meg­ üresedett helyén, nosztalgiától tápláltan, kicsinyített csűr- és istállóformák születtek. A főzés-étkezés, a csoportos együttlét, a csend és a zajos házimunka, a pihenés és a szellemi munka terei, a gyerekek játszóterületei jól követhetők a régen épült és a most tervezett lakóépületeknél egyaránt — a kialakult életmódfélék, a térkap­ csolások és a lakásberendezés fix pontjai ismeretében. A hagyományos palóc ház helyiségei — viszonylag kis kül­ ső alakváltozás mellett — számos, életmódváltozáson alapuló funkcionális átrendeződést elviseltek, illetve megengedtek: a leg­ több funkcióval terhelt helyiség méretei kitágulhattak, kivéve a keménykonstrukció miatt csak korlátozottan bővíthető pitvarkonyha sávot. A hagyományos dunántúli házaknál természetesnek tűnhet a nappali lakásfunkciók egy térbe koncentrálása, hiszen a he­ lyiségek mindegyike kívülről, az udvarról közelíthető meg (hogy a füstös konyhából ne tóduljon a korom a többi helyiségbe), s így (feltételezhetően) a közlekedés nehézségeit elkerülik a la­ kók. A palóc házakban a helyiségek összenyithatók, mégis az egy helyiségbe való tömörülés a jellemző (amíg a kemence a tűzhellyel az „első házban” áll, talán még fokozottabban, mint a dunántúliaknál). Az egy-két helyiségbe, különösen a főzőtűzhely köré zsú­ folódás szokását alig módosította a mai kockaházak térkapcso­ lásmódja: a helyiségek szinte mindegyikének egy folyosóra szer­ vezése. Ez a folyosó (előszoba) a közlekedő fő irányítója. Sze­ paráló, közvetítő középponti tér — magába vonó erő nélkül, to­ vábbtaszító karakterrel. A bejárat melletti konyha lépett az egy­ kori pitvar-konyha együttesek, a sokfunkciós „házak” örökébe. Mindez arra utal, hogy a családtagokat és tevékenységüket nem szükséges mindenáron külön terekbe tervezni. Sőt, lehető­ vé kellene tenni a lényegi közös funkciókra alapozódó tartós egy térben tartózkodásukat. Ugyanakkor a szeparálható terek sajátos funkciókra rendezését is elő kell segíteni. Az eddigiek ismeretében a leglényegesebb kérdés: milyen modellbe foglaltan lehet szintetizálni a polgári háztartásban szét­ bomlott, a falusi lakásba transzponáltan túlságosan egyenlőtlen térkihasználtságot eredményező, alá-fölé rendelt lakásrészeket? A z egykor városi cselédek számára elkülönült konyhát, házi munkateret, a felnőttek világától elzárt gyermekjátszóhelyeket, a világeseményekhez kapcsolódó, az egy térben tartózkodóktól elválasztó tv-teret, a fokozódóan helyigényes szellemi munka (tanulás, önképzés) helyét, a lakás és környéke alakítására fel­ szerelt, a gyerekek számára „világalakító” lehetőséget biztosító barkácsműhelyeket, és a mindenek fölé rendelt „társalgósza­ lont” , a különböző időben jelentkező pihenőigény, a jövedelemkiegészítő túlmunka jellege szerint változó egyéb lakásrészeket. Folyamatos modellezés, kísérletezés, értékelés nyomán fokoza­ tosan körvonalazódhatnak bizonyos folytonosan, de szabályozot­ tan változó formáló elvek. Innen továbbindulva nem lenne szerencsés túlságosan rész­ letezni, miért nem jelentenek a pályázati tervek az eddigi gya­ korlatot hatékonyan kedvezőbb irányba orientáló megoldásokat. Ne is kérjünk számon a főzés-étkezés, gyermekjáték, társas érintkezések, nem zajos házimunkafélék, az ünnepek szertartá­ sai számára egyetlen, érzékenyen tagolható teret. Az utcai ol­ dalra helyezett nappali görcsös túlhangsúlyozásában ludas lehet a csakazért-is-használni-fogják-a-tisztaszobát tervezőasztali gon­ dolat. A nagy társalgó, a tevékenységek sorára alkalmas nap­ pali álma nem új. A tervekben jelzett berendezés és a kapcso­ 23 �lódások alapján azonban kevés fajta tevékenység folyhat a ja­ vasolt nappali egységekben. Ezek a konyha-étkezőtől elszakadt terek lényegében a tv-nézés és az illedelmes beszélgetések ke­ retét adják. Az újabb kísérletek megszabadították a nappalit a tv-től, a kissé kitágított lakóelőterekbe helyezték át azt. E te­ rek egyúttal a konyhát is kisegíthetik néhány odapréselt funk­ ció átvételével. A nappali azonban továbbra is töredékkihasz­ náltságú marad. Talán, ha a konyhák jelenleginél lényegesen ha­ tékonyabb szellőzési megoldásai — várhatóan néhány éven be­ lül — elterjednek, a főzés-étkezés, társalgás, játék, csendes há­ zimunka, tv, egyetlen, ma még hiányzó középponti teret kap­ hat. A gyarapodó szellemi tevékenységfélék és tartozékaik is elég számosak és lényegesek ahhoz, hogy hamarosan elkülöní­ tett, állandó teret kapjanak, talán az újraértelmezett, bizonyta­ lan státusokból kiemelt „tiszta szobák” keretében. Így a lakás valóban legtársadalmibb arcával fordulhat az utca, a közös tér felé. A hagyományos palóc építkezés sajátos — szimbolikus je­ lentőséggel is megerősített — szerkezeti elemei a sasfák és a bódoganya. A bódoganya nevű oszlop az ázsiai anyaistennő-kul­ tusz emléke. Idegágos néven ismert a szlavóniai magyarságnál is. A z altáji és ugor népek eget tartó világfája ez. Az anyais­ tennővel, minden élet adójával és fenntartójával azonosították. E népek az eget négy oszlop (sasfák) által tartott fedélnek, sá­ tornak képzelték, amelyet középen a világ középpontjából nőtt világfa támaszt alá. Díjnyertes terveink e téren is jelzik a modellező, rendszer­ alkotó szemlélet köztudatbeli gyengeségét. Úgy tűnik, vagy nem tudatosodott, vagy nem fejeződhetett ki, hogy a szerkezet is egyrészt történeti képződmény, másrészt a társadalmi, emberi szabadság kibomlási fokát is jelző jelenség. Ez a különböző anyagú és funkciójú részek kölcsönösen előnyös kapcsolatain, azok sajátos természetének tiszteletben tartásán, illetve kibon­ tásában mutatkozik meg. A részek alá-fölé rendeltségéről nem lehet szó, ha az emberi életfunkciók kiteljesítéséhez valamennyi Népdalszövegek a Vidróczki-dallam ra Az M TA Zenetudományi Intézetének megbízásából jellegzetes palóc népdalok variánsai után kutattam az elmúlt esz­ tendőben. Olyan dalok érdekeltek tehát, amelyek a palóc etnikumra jellemzőek, a magyar nyelvterület más részein el­ vétve, vagy egyáltalán nem találhatók. Gyűjtőútjaim alkalmával gyakran csen­ dült fel egy mélabús dallam, mit derese­ dő hajú falusi nótafák, öreg pásztorok énekeltek jobbára, áhítatosan, rezzenés­ telen arccal, mozdulatlan testtel — bár egy ízben karéjba fogódzkodó menyecs­ kéktől is hallottam frissen, ropogósan, táncdalként előadva. A dallam a magyar népzene ősi stílusának jegyeit viseli. Ereszkedő dallamvonalú: induláskor a magasban szárnyal, majd lassanként alá­ hanyatlik. Tempója lassú és csapongó, igazi rubato dallam. Csak elvétve szolgál­ hatta a társaséneklést, szólóénekre volt igazán alkalmas. A ritmus és a dallam gazdag variációs lehetőséget rejt magá­ ban. Ezt a jó énekesek ki is használják. Példaként említek egy bárnai juhászt, aki hét versszakkal énekelte el a népdalt, és mind a hét szakaszt más és más ritmikai, 24 lényeges; legfeljebb az egyik részt előbb kell megépíteni, mint a másikat, vagy nélkülözhetetlenségük különböző távon válik nyilvánvalóvá. Hogyan „él” a pályázati munkákban a palóc ház legerede­ tibbnek tartott eleme, az elülső eresz (vízvezető, csöpögő, fara­ zat, üstök)? (A tetőszerkezet vasbeton gerendák sorolásával elő­ állított, szerkezeti leleményesség terén szegényes födém fölé emelkedik.) A kinyúló tetőereszek a sokfunkciós nyitott térrészek védelmét kedvezőtlen szerkezeti kialakítással és csak töredéke­ sen oldják meg. Megjelenik a népi építésmódból funkció híján „kikopott” első eresz. Szerepkörét nem leltük, ráadásul a hom­ lokzati falsíknál beljebb süllyesztve állandó beázásveszélyt okoz. A tetők hajlásszögének megválasztása is figyelmet érdemel. Az utóbbi évtizedek a sátor-, manzárd-sátor tetők mellett meg­ teremtették a nyeregtető-torzszülötteket is. A lehető leghatáro­ zatlanabb ferdeségű, aszimmetrikus megoldások keletkeztek, szemben a hagyományos tetők szimmetrikus, legfeljebb átlójá­ ra fektetett fél négyzet „hegyességű” oromfalas megoldásaival, Az egyenlő oldalú háromszög (az egyik terven), vagy az asszi­ metrikus háromszögek, az alattuk elhelyezkedő téglalap vagy négyzet alakokkal oldalirányok, szögek terén rokonságot nem mutatnak, így összeillőségük helyett szembenállásuk lehet ér­ telmes. Az a fajta ellentét azonban, amely két, sterilen tiszta képlet között jelenik meg itt, idegen a természeti-társadalmi folyamatok sokfokozatú, sokszálú, rejtett és nyilvánvaló taszí­ tásokból és rokonulásokból épülő szembenállásféléktől. A palócság építészetének új, sajátos vonásait ne keressük igaztalan türelmetlenséggel a tegnap és ma épült lakóházak kö­ rében. Falvaink lakossága harminc év alatt mélyreható változá­ sok sorát élte át. Új életformát keresve, kezdeti tájékozódásuk nem irányulhatott olyan jelenségekre, amelyek már bizonyos életvitelbeli otthonosságot, a tágabb környezettel való újra azo­ nosulást feltételeznek. Reményeink szerint a következő évtize­ dek bizonyosan megteremtenek — ha nem is évszázadokkal ez­ előtti körvonalakkal — olyan nagyobb területen, országrészen érvényes építészeti sajátosságokat, amelyek helyi, földrajzi, gaz­ dasági, társadalmi jellegzetességekben gyökereznek majd. K őszeghy Attila dallami változatban, s mindezt a legter­ mészetesebben, az erőltetettség legkisebb jele nélkül. A dallam sorai rövidek, a kétütemű, ősi nyolcas szótagszámú népköltészeti al­ kotások énekelhetők e népdalra. De ami válóban arra késztetett, hogy erről a népdalról szóljak, az a rendkívül változatos szövegvilág, melyet a dallamra énekelnek. Hallottam ugyanis ezt a nép­ dalt pásztordalként, betyárballadaként, rabnótaként, mulatónótaként, panaszdal­ ként, szerelmi dalként, bányászballada­ ként, sőt táncdalként is. A pásztorszöveg — más pásztorszöve­ gekhez hasonlóan — erősen az állatte­ nyésztő életmódhoz kötött. Az emberek között keveset mozgó, az állatokkal együtt élő, azokkal együtt örülő, együtt szenvedő kondás a saját árvaságát ál­ lítja párhuzamba az állat árvaságával: Fekete malac de barna. Árva szegény, mert nincs anyja. Én is árva vagyok, babám, Nékem sincs már édesanyám. Ősszel esik hideg eső, A nyájamnak nincs legelő, Bárcsak egyszer tavasz lenne, hogy a nyájam gyepre menne. mód kínálkozott, és egy ügyes hazugság­ gal kivághatták magukat. A nagyobb álla­ tok eltulajdonítása különben sem számí­ tott náluk erkölcstelen tettnek, inkább betyáros virtusnak tekintették, mellyel nem egy dalukban el is dicsekedtek: Két hete már, vagyis három, Mióta számadóm várom. Amott jön már, amint látom Három fekete szamáron. „Jó napot, te jó bojtárom, Gondolod-e, van-e károm?” „K árod nincsen, de nem is lesz. Míg a nyáj a kezemen lesz.” „Hej, dehogy nincs, hej, dehogy nincs, Hát a vezérürü hol van, kibe vót egy mázsa faggyú, Hat pokrócra való gyapjú.” Esteledik, alkonyodik, Gulya, ménes takarodik, Gulya, ménes takarodik, A számadó káromkodik, A számadó káromkodik, Hogy a bojtár jó bort iszik. Egyik iszik a cseresbe, A másik a cserepesbe, A harmadik a polyásból. Iszik az aranypohárból. (Bárna) (Cered) A másik pásztorszöveg helyzetdal. A helyzetdal a bojtárok szemével láttatja a történetet, azokéval, akik olykor-olykor megapasztották az uraság nyáját, ha erre A Vidróczki-dallam leggyakrabban bal­ ladaszöveggel szólal meg. Ezeket a szöve­ geket két csoportra oszthatjuk. Egyik ré­ szük Vidróczki Márton mátrai betyár meggyilkolásának történetét mondja el a tényleges helyzetre építve, s azt a népköltészet varázslatos világába emelve: Nagy udvara van a holdnak, Nagy híre van Vidróczkinak, Úgy f olyik annak a híre, Mint a patak folyó vize. �Tiribesen nagy a hajrá, Vidróczki is arra sétál. Utána megy Pintér Pista, A baltáját belevágja. „Pista pajtás, ne bánts engem, Nincs rajtam a halóingem, Nincs rajtam a halóruhám, Ne hagyd árván édesanyám.” Pista erre nem hallgatott, Baltával még belevágott. Úgy folyik a piros vére, Mint a patak folyó vize. „No, Vidróczki, itt heverjél, Míg a gőzös ide nem ér. Majd ha a gőzös ideér, Elvitetlek hazafelé.” Jaj de szépen harangoznak, Talán bizony Vidróczkinak. Sír az apja, sír az anyja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nem leszek már többé betyár, Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” (Cered) A gyilkosságról a korabeli sajtó (1873) lényegében a balladához hasonlóan szá­ mol be, de természetesen szárazabban, tényszerűbben. Egy vonatkozásban azon­ ban lényeges a különbség: az ismeretlen népi költő — a betyárballadák hagyomá­ nyaihoz híven — idealizálja a betyárve­ zért, rokonszenvvel szól róla, megindító­ an szép szavakat ad Vidróczki Márton szájába: ahogy gyilkosát kérleli, ahogy szüleitől búcsúzik, feltétlen részvétet kelt a hallgatóban. A Vidróczki-balladák másik csoportjá­ nak valójában semmi köze sincs a mátrai betyár, Vidróczki Márton históriájához. Neve csupán betoldott név egy korábbi betyárballadába. Itt a Vidróczki név eset­ leges, más etnikai területeken más betyár nevét illesztik a szövegbe (Bogár Imre, Rózsa Sándor stb.): (Egyházasgerge) A bordalok, a mulatónóták igazán fér­ fias műfajának éneklése alkalomhoz kö­ tődik (lakodalom, szüret, disznótor, kocs­ mai mulatozás stb.), s így az idézett mu­ latónótában érzékelhető az alkoholtól fel­ hevült ember fenegyerekeskedése, éssze­ rűtlen fogadkozása: „H ej, Vidróczki, most gyere ki, Hét vármegye vár id eki!” „M it ér nekem hét vármegye, Tizenhárom gyöjjön ide.” Igyunk, kinek angyala van, A bankónak négy sarka van, Valamennyi rongyos bankó Mind a kocsmárosnak való. Nem káposzta, ki nem fejes, Nem menyecske, ki nem szemes, Nem menyecske, ki nem csalfa, K i az urát meg nem csalja. Iszok, iszok, addig iszok, Míg a lovam el nem iszom. Majd ha a lovam eliszom, Arra se. lesz többet gondom. „ Édes kedves feleségem, Mosd ki nékem te az ingem !” „ Ki is mosom, kivasalom. Gyenge testedre úgy adom.” (Zabar) (Mátranovák) A rabénekek tulajdonképpen panasz­ dalok, melyek szorosan kötődnek a pász­ tor- és a betyárköltészethez. A Vidróczkidallamra írt szöveg — a műfajra jellem­ ző módon — egyes szám első személyben íródott, és az elfogatás okáról mélyen hallgat. A másik szerelmi dal az érdekházas­ ságba kényszerített fiatalasszony panasz­ dala, melyben már a halálvágy is meg­ szólal: Jaj. Istenem, mi lelt engem, Az én hajdani jókedvem Oda tőlem, mint az álom. Nyugtom sehol nem találom. Jaj, Istenem, de víg voltam, Míg az anyám lánya voltam. De most már hogy nem az vagyok, A búnak is helyet adok. Meg vagyok én búval rakva, Mint a borízű almafa, Kettő-három terem rajta, Mégis terítve az alja. Jaj de beteg vagyok szörnyen, Talán meg is halok könnyen. Jaj, mert annak halni könnyű, Kiért nem hull semmi könnyű. Csütörtökön virradóra Ültem a bánat-hajóra, Tíz órakor lefeküdtem, Egy kicsit elszenderedtem. Megérem még azt az időt, Sírva mégy el házam előtt, Megöleled kapufáját. Úgy siratod a gazdáját. Szemeimet fölvetettem, Három hajdú állt előttem. Kérdem tőlük; „M it keresnek, Talán énértem jöttenek.” „Érted jöttünk, megkötözünk, Városházára vitetünk, Letétetünk a tömlöcbe, A tőmlöcnek fenekére.” (Erdőkürt) (Őrhalom) Sok jó napot éjszakával Eltöltöttem a babámmal, Kit hiába, kit haszonra, Kit a szivem bánatára. Sír az anyja, sír az apja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nemsoká’ betyárkodok már.” Szárad a bokor a tetőn, Haragszik rám a szeretőm. Ha haragszik, mér jár erre, Semmi járója nincs erre. Irigyeim sokan vannak, Mint a kutyák, úgy ugatnak. Adok nékik szép napokat, Hagy ugassák ki magokat. El kell menni, ha esik is, Meg ha nehezen esik is. Nehezen esik a járás. Tőled, babám, az elválás. Be-belőnek az ablakon, Piros vér folyik az ágyon, Szeretője zsebkendője Csupa piros vér lett tőle. lődéssé alakul. A táncfunkció belépésével a tempó és a ritmus szerepe fontosabbá válik, a dallam és különösen a szöveg­ funkció veszít jelentőségéből. A verssza­ kok lazább tartalmi és hangulati kötődése egymáshoz részben ennek a funkcióvál­ tásnak a következménye: Igyunk egyet nagyot, hosszút, Nincsen a jó lóra rossz út, Elmegy az a rögesen is, Hegyen völgyön, laposon is. A magyar népi líra legnagyobb cso­ portját a szerelmi dalok alkotják. A Vid­ róczki-dallam lassú tempójához, borús, hangulatához azokat a verseket illesztik, amelyek a fájdalmat, a búcsút öntik so­ rokba. Kutyakoponyai csárda Zsandárral van körülállva, Körül, körül, környeskörül, Csak Vidróczkit fogják körül. Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” Felizenek a bírónak, Oldozza fel két karomat, Ne örüljön rabságomnak, Holtig alázom magamat. (Egyházasgerge) Meglepő, hogy a rubato jellegű Vid­ róczki-dallam feszes előadásban, gyors tempóban — táncdalként — is fellelhető. Itt már a szöveg hangulata is megválto­ zik: nyers tréfálkozássá, jókedvű csipke­ Utoljára idézzünk egy bányászballadát, amely akkor keletkezett, mikor már a helybeli falusi lakosság tekintélyes része is vállalta a föld alatti munkát a nógrádi szénmedencében. A parasztság soraiból alakult munkásréteg dallamvilága a nép­ dal maradt, szövegvilága azonban meg­ változott: az új körülmények közé kerülő ember érzésvilágát szólaltatja meg. A helyzet drámai: a bányászlegényt életveszélyes helyre küldi felettese, a legény a fenyegetés után enged, teljesíti a pa­ rancsot, a zsompban elpusztul, kedvese már csak halva láthatja. A ballada műfaji sajátossága a szagga­ tott előadásmód: az események rendjéből egy-egy láncszem kimarad, ami azonban nem zavarja különösebben a megértést: Nem hal meg az Isten soha, Mindenekre vagyon gondja. Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Jaj de sötét lenn a tárna, Halovány a mécs világa. „Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk?” Mérges a Hevér úr szava, Szivattyúzni küld a zsompba. „Hevér uram, ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve.” „Ha be nem mégy. eridj haza, Ne lássalak itt meg soha!” „Jaj de fojtó a bányalég, Már a mécses lángja sem ég." „Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám.” N a g y Zoltán 25 �KÖRKÉP G o n d o la tok a mai szovjet drám áról A z elmúlt színházi évad egyik legkiemel­ kedőbb eseménye volt a II. szovjet dráma­ fesztivál: 40 előadásban 24 orosz és szovjet szerző darabjaival ismerkedhetett a magyar közönség és a szakma; s bár egyetlen, bár­ milyen gondos válogatással is előkészített rendezvény nem alkalmas arra, hogy egy or­ szág színházkultúrájáról, drámairodalmáról megközelítőleg hiteles és teljes képet adjon, arra azonban mindenképpen, hogy felhívja a figyelmet a mai szovjet drámára és szín­ házművészetre, s (más forrásokkal együtt) segítse az új törekvések felmérését. Aligha vitatható: a mai szovjet dráma a soknemze­ tiségű szovjet irodalom reprezentáns, „veze­ tő” műfaja, s a szocialista művészet és az egyetemes emberi kultúra értékei között egy­ re jelentősebb helyet foglal el. A szovjet drá­ mának ez a reneszánsza, természetesen, nem homályosítja el a lírában és az epikában — főként novellisztikában mutatkozó, figye­ lemre méltó törekvések értékét — meghatá­ rozó jelenlétével mintegy másfél évtizedes folyamat „kiérésének” lehetünk tanúi. A mai szovjet dráma élénk társadalmi visszhangja, tartalmi és művészi megújulása természetesen elválaszthatatlan a színházi élet fejlődésétől: vannak izgalmas rendezői egyéniségek (Jefremov, Ljubimov, Tovszto­ gonov stb.), fegyelmezett és újat kereső szín­ házi kollektívák (a moszkvai Taganka, a Szovremennyik, a Majakovszkij, a leningrádi Művész Színház együttesei elsősorban), s fő ­ ként van alkotó, gondolkodásra, vitára, elem­ zésre serkentő légkör a színház, a drámairodalom körül, amit rendkívül jól jellem ­ zett Csingiz Ajtmatov, az Ú t a Fudzsijamára című drámában. Mambet Ajbatov, a darab egyik hőse (az olvasók nevében ugyan, de mégis) a mai szovjet írótársadalom remé­ nyeit és szándékait fogalmazza meg a követ­ kező szavakkal: „A z ember szeretné tudni, hogy egyszer végre igazi irodalom is szü­ letik mindarról, amit megértünk, a mi nem­ zedékünk élményeiről. Arról, hogyan éltünk. Hogy azoknak, akik utánunk jönnek, ugyan­ úgy kell-e élniük? Ezekre a kérdésekre ki­ zárólag az irodalom, csakis az irodalom ad­ hatja meg a választ...” A szovjet dráma (és színházművészet) mai reneszánsza azonban mégis elsősorban iro­ dalmon kívüli, azaz elsősorban társadalmi természetű tényezőkkel függ össze. A közgondolkodásban, a mindennapi életben, az emberi kapcsolatok, szokások, igények és törekvések világában is mélyreható változá­ sok mentek végbe; bizonyos, végérvényesen lezártnak vélt kérdésekre — most a viszony­ lag békés körülmények között felnőtt új nemzedékek igénylik ezt — újból és a ko­ rábbitól eltérő módon kell választ adni. A z emberi kapcsolatok minősége, a munkához, a múlthoz való viszony tartalma, az erkölcsi normák változása ma a szovjet társadalom érdeklődésének középpontjában áll — s eze­ ket az új formában (s sokszor új tartalom­ mal) megjelenő konfliktusokat leginkább a dráma képes kifejezni; az egyes ember er­ kölcsi rendjében és világképében egyszerre jelenlevő ellentmondásos erőket éppen ez a műfaj, a dráma képes tükrözni, különösen akkor, ha ez a tükrözés olyan becsületes, néha szinte önkínzó őszinteségű önelemzés szándékán alapul, amint ez a mai szovjet írók többségénél tapasztalható. Már említett 26 drámájában Ajtmatov, aki nagyon pontosan diagnosztizálja a problémákat elsimítani aka­ ró kispolgári magatartást, a „volt-elm últ” szemlélettel vitatkozva a praktici sta maga­ tartással polemizál, s állítja vele szembe az új, a múltat a jelen érdekében megérteni akaró gondolkodásmódot. „ A lmagül: A z egyéniségekkel mindig volt elég baj. Am it az idők megkövetelnek, an­ nak meg kell lennie, és kész. A történelem menete ellen nincs apelláta. Mambet: De az embernek a maga számá­ ra legalább értelmeznie kell a történelmi fo ­ lyamatot.” Ez a szándék ma különösen jellemző a szov­ jet írókra. Innen következik például, hogy a Nagy Honvédő Háború ma is központi he­ lyet foglal el a szovjet irodalomban, de vá l­ tozóban van ábrázolásának módja; tágultak a nemzedékek, az egész nép sorsát megha­ tározó történelmi esemény megközelítésének lehetőségei. Rendkívül jellemzően mutatja e lehetséges írói látásmódok (korántsem tel­ jes) skáláját öt, a Szovjetunióban élénk vissz­ hangot keltő dráma alapproblémája. Csingiz Ajtmatov Ú t a Fudzsijamára, Alekszej A r­ buzov Az én szegény Maratom..., Andrej Makajonok Ítélkezés, Vera Panova Szállnak az évek, Mihail Roscsin Szerelvény a hátor­ szágba című darabjainak témája a háború, de még inkább: a szándék az emberség megőrzésére a háború viszonyai között. K i­ fejezetten „hagyományos háborús” témájú darab közülük csak az Í télkezés (amely egyben a leggyengébb is). A z elmúlt évtizedben írott háborús témájú mű­ vek szerzői nem csupán és nem elsősorban emléket kívánnak állítani a nagy történelmi eseménynek, a szovjet emberek hősiességé­ nek — megtették ezt már sokan előttük, s nemegyszer művészi fokon. A háborúban élő, vagy azt túlélt ember viszonyrendszeré­ nek feltérképezése, a rendkívüli körülmé­ nyek között kifejlődő magatartástípusok elemzése a mai írói nemzedék számára az aktuális erkölcsi tanulságok, következtetések megfogalmazására lehetőség. Ajtm atov pél­ dául a bátorság, az erkölcsi bátorság prob­ lémáit vizsgálja. A „Fudzsijamán” , Kirgizia egyik hegycsúcsa közelében összegyűlnek az egykori frontbarátok, négyen (közülük hár­ man feleségükkel). Múltjukról, megtett út­ jukról, mai helyzetükről vallanak, s habár mindegyikük igyekszik megnyugtató, derűs képet adni életéről, hamar kiderül: árulás bűne, terhe nyomja lelküket — veszni hagy­ ták a közülük legkülönbet, barátjukat, Szaburt. Szabur ugyan nem a németek áldo­ zata lett, él ma is, igaz, tőlük távol, elzüllöt­ ten; a lényeg azonban, hogy a háborúban is együtt harcoló barátok hallgattak, amikor Szaburt, a fiatal poétát néhány vitatható „ V idám és jó volt, s tán konok,” �sora miatt meghurcolták, s akit — bár ké­ sőbb rehabilitálták — ez a megrázkódtatás emberileg végképp összetört. Szabur, mint a jelenlevők visszaemléke­ zéseiből kitűnik, a Szovjetunió területének felszabadítását követő napokban „Ha elné­ mul m ajd a háború” címmel poémát írt, amelyben az őszinte, kritikai hangon meg­ énekelt békevágy kétkedéssel párosult: mi­ ért a további harc, a tengernyi szenvedés? Ez az alighanem annak idején nemcsak Szaburban felvetődő kérdés, meglehet, paci­ fista szemléleti alapokra épült, s megértésre nem találhatott. Szaburt azonban kétségei közepette barátai magára hagyták (vagy tán maguk sem mertek e gondolat mélyére ha­ tolni), s barátjukat a gyanakvás légkörében elítélik: Szibériába kerül. Az „árulás” miatt érzett bűntudatot próbálják „kibeszélni” ma­ gukból, de akaratlanul is önmaguk felett ítélkeznek az egykori elválaszthatatlan jó ­ barátok. Ajtm atov drámájában, mint több korábbi művében, az emberség tartalma áll a középpontban. Maga szinte ars-poetica­ szerűen meg is fogalmazza szándékát: „Jo­ szif Tatajevics: Mire tanítson a mi művé­ szetünk? Becsületességre, hűségre, önfelál­ dozásra, állhatatosságra, jellemszilárdságra, és végül hősiességre. Hősiesség nélkül nem tu­ dom elképzelni a mai ember arculatát, nap­ jaink emberét... Itt vagyunk mi, végigharcol­ tuk a háborút, talán nem vagyunk alkalma­ sak követendő példának? Mambet: Úgy van, én is teljesen egyetértek ezzel: a művészet nevelje az emberben a legigazibb erkölcsi értékeket. De hogyan — ez a kérdés! A mű­ vészet örök kérdése. Mindaz, amit itt ilyen szenvedélyesen felsoroltál, egy szóban ösz­ szefoglaIható: emberség. Igen, igen, ember­ ség. Én ebben látom a művészet legfőbb sze­ repét.” A z emberség és hősiesség ilyen finom szembeállása nem véletlen. Valójában, A jt ­ matov számára ezek a fogalmak, illetve er­ kölcsi tulajdonságok nem zárják ki egymást. Számára a belső összefüggések és a megha­ tározott történelmi körülmények között egy emberben kifejeződő formák érdekesek. A hősiesség tartalmának árnyaltabb be­ mutatása természetesen számos dramaturgiai változást von maga után. Eltűnőben van a kiemelkedő hősök, valamint a néptömegek romantikusan felfogott megkülönböztetése, a széles ecsetvonásokkal megrajzolt történelmi tabló, egyszerűsödik a cselekmény, az író figyelm e egyre inkább a belső, pszichikai fo ­ lyamatok felé fordul. Ezt éreztük már a Csendesek a hajnalok megrendítő képeiben, de még jobban megmutatkozik ez a tenden­ cia Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című drámájában is. (1975-ben, a győzelem 30. évfordulójára írta Roscsin ezt a darabot, s ugyanabban az évben mutatta be a moszk­ vai Szovremennyik Színház. A Magyar Te­ levízió három évvel ezelőtt vitte képernyőre a tragédiát) Roscsin a hősiesség, az erköl­ csi nagyság példáit nem a frontharcosok kö­ rében, nem a pillanatonként ismétlődő élet­ veszély keretei között, hanem a Moszkvából a hátországba evakuáló asszonyok, egy ki­ települő gyár leendő munkásnői között talál­ ta meg. Születés és halál, mindennapos ve­ szekedések, „vodkázások” és majdnem natu­ rálisan hétköznapi életmozzanatok adják a darab külső kereteit. Emberi gyengék, mo­ solyogtató és bosszantó fogyatékosságok hi­ telesítik a messzi ismeretlenbe utazó asz­ szonyok hősiességét, ami nem egyéb, nem több, mint az élethez való ragaszkodás, a hit és továbbélés vágya. A drámában tulajdonképpen kevés törté­ nik. A vonat 1911 őszén, a háború legnehe­ zebb heteiben kelet felé tart. A szereplők — nők, öregek, gyerekek — kényszerű semmit­ tevésben, bizonytalanságban, de valami ret­ tentő, elszánt élniakarásban utaznak. A csüg­ gedés, kishitűség természetesen ebben a va­ gonban is felüti a fejét. Kínzó vágy — hal­ lani végre jó hírt — és haragos szégyen tölti el az utazókat az újabb kudarcok hallatán. De mindig van valaki, ki erélyes, okos szó­ val, tréfával vagy éppen új témával meg­ kísérli feloldani a belső, a robbanás hatá­ ráig növő feszültséget. Megint más oldalról él a háború élménye Arbuzov drámájában, Az én szegény Mara­ tom... című művében. Marat, Leonyidik és Lika az ostromlott Leningrádban találnak egymásra, kötnek szoros barátságot. De a közös álmodozások, a hármójukat összefűző közös élmények csak ürügyet szolgáltatnak ahhoz az önvizsgálathoz, amely a háború utá­ ni nemzedéknek — úgy tűnik — elkerülhe­ tetlen kötelessége. Arbuzov drámája 1965-ben született, figu­ rái, konfliktusai mára már ismert, megszo­ kott képletek: a körülményekbe beleszokó, önmaga álmait feladó „konformista” („E l­ fáradtam... azért, mert az ember leginkább akkor fárad el, ha egy helyben áll!” ), a min­ dig megújulni kész, önmagával és a világgal állandó harcban álló „dühöngő” fiatal és a kettejük között őrlődő, de végül is az érté­ kesebbet, igazabbat választó harmadik. Is­ mert képlet — Arbuzov drámája azonban ma is érdekes, izgalmas. M iért? Talán azért, mert az akkor negyvenévesek közérzetét elemző önvizsgálat, az akkor feltett, de kel­ lőképpen meg nem válaszolt kérdések logi­ kusan vezetnek el a mai elemzésekhez, mint­ egy megvilágítják a mai morális érzékeny­ ség kifejlődésének útját. Megharcolni a har­ cot, s aztán békében elfogadni a viszonyo­ kat, tudomásul venni a feltételeket, vagy ke­ ményen birkózni önmagukkal és másokkal a jobbért — csak látszólag könnyen eldönthe­ tő kérdés. Arbruzov arra figyelm eztet: a le­ egyszerűsítések, a hamis belső béke vezethet igazi kudarchoz, a csata igazi elvesztéséhez. Ez, a „kívül-belül harc” élménye, az ön­ magunkkal, a megszokásokkal, beidegződé­ sekkel való szembenézés igénye teszi olyan érdekessé az úgynevezett „termelési” drámá­ kat is. Nem tagadható: a magyar olvasó, színházlátogató számára ez a szovjet eszté­ tikai és kritikai szakirodalomban elfogadott terminus technicus nem hangzik túlzottan jól. A sematizmus korszakát idézi, azt az ábrázolásmódot, amely a termelő, dolgozó embereket elsősorban a munka külsődleges dologi oldalai felől mutatta be, olyanokként, akik az újabb és újabb munkasikerek, ter­ melési rekordok elérésében csakis a sötétben bújkáló ellenség szabotázsakciója akadályoz­ hat meg. A munka — ennek az ábrázolásmódnak a receptje szerint — a boldogság közvetlen forrása, az alkotó, vidám élet fe l­ tétele. De a magyar olvasó, néző számára idegen ez a műfaji megjelölés azért js, mert azt sugallja, hogy a drámai mű témája ma­ ga a termelés, a munka, a konfliktus az em ­ beri alkotó, teremtő erő és a külső termé­ szeti világ között. Valójában: azok a szín­ padi alkotások, amelyek az újat alkotó em ­ bert a munkájában mutatják be: emberek közötti konfliktusokat ábrázolnak, különböző erkölcsi értékrendű, szokásokkal, vágyakkal rendelkező emberekről szólnak. A meglehe­ tősen terméketlennek és lényegtelennek tűnő terminológiai meditációt félretéve, most arra szeretnénk a figyelm et fordítani, ami külö­ nösen fontos ezekben a művekben: m egvál­ tozott a munka, a dolgozó ember konfliktu­ sainak ábrázolása, a termelési rekordok, az „ezer százalékok” helyett a mindennapok út­ vesztőiben bolyongó ember realista bemuta­ tása kerül előtérbe. Nem is munkaszervezé­ si kérdésekről van ezekben a drámákban szó, nem egyszerűen arról, hogy lehetne jobban is dolgozni. Sokkal inkább arról, hogy gazdasági gondjaink, kérdéseink elemzésekor morális tényező sem hagyható figyelmen kí­ vül. A z ember, a termelőember nemcsak homo öcononicus, hanem homo moralis is. 27 �Arról kérdeznek e drámák írói, hogy való­ ban tulajdonosai vagyunk.-e gyárunknak, épít­ kezésünknek, s arról: képesek vagyunk-e na­ pi, rövid távú (és személyes) érdekeinket alá­ rendelni egy nagyobb közösségnek. (Sajátos módon a szovjet irodalom előbb és sokolda­ lúbban ábrázolta az érdekviszonyok prob­ lémáját, mint a közgazdasági szakirodalom.) A munka, a dolgozó ember alkotó öröme a harmincas évek óta különös helyet foglal el a szovjet művészetben. Korábban elsősor­ ban a filmművészet klasszikusai (D. Vertov, Dovzsenko és mások) alkotásaiban találkoz­ tunk az alkotó ember örömeinek és gondjai­ nak bemutatásával, ma elsősorban a dráma ad képet a munkájában újat kereső ember gondjairól, a munkához való szocialista v i­ szony kialakulásának korántsem ellentmon­ dás- és konfliktusmentes útjairól. Ezek a drámák közel állnak a publicisztikához. A ny­ nyiban persze, hogy nagyon is aktuális kér­ déseket feszegetnek. (Hogy mennyire aktuáli­ sakat, azt mutatja az a tény, hogy A. Gel­ man Egy pébé-ülés jegyzőkönyve című da­ rabja után a szovjet központi lapok, a rá­ dió és a televízió tíz és tízezrével kapták a leveleket a nézőktől — vitatva, vagy iga­ zolva a szerző koncepcióját.) Ezek a dara­ bok — maradjunk most csak Gelman há­ rom, nagy visszhangot kiváltott munkájá­ nál: Egy pébé-ülés jegyzőkönyve, Visszajel­ zés, M i alulírottak — azonban nemcsak ak­ tuálisak. Aktuális lehet egy jó riport is, v i­ hart is kavarhat, esztétikai értékelése azon­ ban több, mint indokolatlan volna. A több­ let, ami szenvedélyes állásfoglalást vált ki nézőből-olvasóból nem is csupán a kritikus hangvételben, visszás jelenségek alapos el­ marasztalásában van. Ezeknek a daraboknak a szemléleti újdonsága a figyelem re méltó. A z a szemlélet, amely — mert az élet ala­ pos ismeretére épül — nem magára a mun­ kaproblémára irányítja a néző figyelmét. Mindegy, hogy beruházásról, munkaszerve­ zésről, minőségről van-e szó, a lényeg: a munka szocialista jellege nem direktívák út­ ján, hanem éles morális harcokban születik meg — , s ezekben a drámákban sohasem elvont moralizálásról van szó: valós anyagi, egzisztenciális érdekek csapnak össze, nincs deus ex machina, a helyi tévedéseket böl­ csen felülbíráló és a problémákat mégiscsak megoldó „felsőbbség” sem makulátlan. Ezek­ ben a drámákban mégiscsak a morális té­ nyezők iránti érzékenységre figyelhetünk fel. A Visszajelzésben, Sonsakov, a megyei pártbizottság első titkára némileg önkritikusan is megfogalmazza az író, s egyben a társa­ dalom vélem ényét: „A z igazság kimondásá­ hoz nem kell se technikai apparátus, sem építőanyag-készletek. Egyszerűen csak becsü­ let kell és megfelelő bátorság. Ha ma kizár­ juk életünkből, dolgainkból az elemi hazug­ ságot, akkor ennek, szilárd meggyőződésem, gazdasági eredménye is lesz.” Ezekben a „termelési drámákban” sokszor találkozhatunk a magyar irodalmi és film él­ ményekből ismert „nehéz emberekkel” . Is­ merősek és szimpatikusak, bár tudjuk: erőfe­ szítéseiket nem koronázza mindig siker, s nem is mindenben van igazuk. De ezeknek a daraboknak a sikere éppen abban rejlik, hogy írójuk nem kísérli meg az irodalomból szár­ mazó „erkölcsi elégtétellel” kárpótolni őket — mert az élet sem segíti őket mindig dia­ dalra. Konfliktusaik emberiek, hétköznapiak, útjuk, sorsuk sem térhet el tehát a tipikus­ tól. Emberség és erkölcsi tartalom kérdéseire összpontosítja figyelmét a szovjet dráma, természetes tehát, hogy a magánélet szférája is írói bonckés alá kerül. Raszputyin, Druce, Trifonov, Vampilov nevét és darabjait jól ismeri a magyar közönség. A z ő (és más szerzők) darabjainak domináns vonása, hogy a barátság és a szerelem (házasság) témájá­ nak értelmezésének mindegyikük nagy fig yel­ met szentel. A barátság az orosz és szovjet irodalomban mindig is fontos témának szá­ mított. M a olyan szerzők számára, mint Druce, Ajtm afov, Vampilov, a barátság első­ sorban az őszinte emberi kapcsolatot jelenti. 28 Vera Panova Szállnak az évek című drá­ májában, Arbuzov már említett művében, Vampilov Vadkacsavadászatában, Ajtmatov Út a Fudzsijamára című tragédiájában, Druce Az a legszentebb vagy A lélek ünne­ pe című színműveiben az emberi kapcsola­ tok őszinteségéről, ennek igényéről, a bará­ tok felelősségéről rendkívül súlyos gondola­ tokat fogalmaznak meg a szereplők. Mintha belefáradtak volna a szép és kellemes társal­ gásba, a tósztok ünnepélyességébe — a bará­ tok (ha valóban azok) kíméletlen őszinteség­ gel olvassák egymás fejére a másik gyenge­ ségét. Vampilov Vadkacsavadászatában Zilov­ nak, a darab főhősének teljes erkölcsi ösz­ szeomlását nagymértékben az idézi elő, hogy a hazugságoknak azt a rendszerét, amelyet ő jellemgyengeségből fölépít, végül is senki sem leplezi le, a főhős maga fárad bele ön­ maga gyengeségébe, válik erkölcsi hullává. Az őszinteséget tartja a szovjet drámaírók többsége a szerelem, a házasság alappilléré­ nek is. Emil Broginszkij és Eldar Rjazanov A képmutatók című tragikomédiájában a volt házastárssal először boldogságot, azután pedig újbóli vonzalmat hazudnak egymás­ nak. Komédiába ülő kalandjaikon azonban a néző igencsak kényszeredetten nevet: a hazugságba kényszerülő emberek olyan há­ lót fonnak maguk köré, amely végül is érzel­ meiket, erkölcsi tartásukat fojtja meg, s vál­ nak másokat és önmagukat becsapva képmu­ tatókká, akik képtelenek normális emberi kapcsolatokat fenntartani. A hazugság vég­ zetes következményei Vera Panova Szállnak az évek című líraian szép darabjában elfoj­ tott tragédia formájában jelennek meg s a felelősséget vállalni képtelen Bakcsegyin „csak” egy sokat ígérő és feltételek nélküli szerelmet öl meg hazugságával. A Vissza­ jelzésben Gelman a közéleti hazugságok kö­ vetkezményeiről kevésbé líraian szól, a kar­ rierizmusból, kényelemből, vagy egyszerűen gyávaságból hazudókat a színházi vádlottak padjára ülteti, s nem kétséges: ez a társada­ lom ítélete is. Napjaink szovjet drámája elsősorban az erkölcsi érzékenység, a személyiség felé for­ duló, növekvő figyelem tekintetében egysé­ ges. Tematikai és stiláris szempontból rend­ kívül sokszínű. Ha valami rokonságot a kü­ lönböző stílustörekvések között mégis fellel­ hetünk, az elsősorban a teatralitás és a pá­ tosz elutasítása. Hétköznapi emberek ismert, mégis művészileg mélyebben átélt, megfogal­ mazott konfliktusai, kis és nagy vágyai je­ lennek meg a mai színpadon — mégsem szürkén, az élet puszta utánzásaként. Fontosat mondanak el: azt, hogyan válik fi­ lozófiailag megalapozott erkölcsi értékrend társadalmi valósággá, milyen konfliktusokon keresztül tör magának utat az Új, milyen áldozatokkal és buktatókkal jár a régi és az új harca. A mai szovjet dramaturgia nem él a modern nyugat-európai színház fogásai­ val. Nem sokkol, nincs időjáték, a groteszk vagy az abszurd elemekkel is csak elvétve találkozunk. Ezek nem is hiányozna k, mert a gondolatok súlya, az alkotók művészi fe ­ lelősségtudata ezeket a formai zsonglőrködé­ seket nem is igen teszi lehetővé. Ha vala­ mit mégis hiányolunk: az a szatirikus haj­ landóság, a kritikai fegyvertár szűkössége. A színházat a Szovjetunióban nagyon ko­ molyan veszik, annyira komolyan, hogy ma­ jakovszkiji méretű szatírával, de még a go­ goli hagyományok folytatásával sem igen ta­ lálkozunk. Vannak persze szellemes repli­ kák, de a szovjet drámaírók többsége még túlságosan közelinek látja napjaink társadalmi valóságát ahhoz, semhogy napjaink Osztap Benderein (akik ma is léteznek) mulatni és mulattatni tudna. Teljes képet adni e rövid ismertetés ke­ retében a mai szovjet drámáról nem lehet, célunk is csupán néhány gondolat, néhány karakterisztikus jellemvonás felvillantása volt. A részletesebben tájékozódni kívánók­ nak a Szovjet Irodalom című folyóiratot és a mai szovjet drámák ez évben megjelent an­ tológiáját ajánljuk. Kiss Aurél Kertész Ákos: Kasparek Kertész Ákos jó elbeszélő, a szó eredeti értelmében. Mielőtt eldöntené az olvasó, hogy egyáltalán tetszik-e neki egy-egy Kertész Ákos-írás, egy bizonyos: érdekes­ nek találja, sőt érdekeltnek találja önma­ gát benne. Nem másodrendű szempont ez, mert érintett szerzőnk nagy mesterségbeli tudására vall. Ez a tudás kamatozik Ker­ tész Ákos új kötetében, a K asparekben is. A legelső szinten a hangnemi változatos­ ság ragadja meg az olvasót. A bevezető kisregény (A ki mer, az nyer) meglehe­ tősen könnyed hangvételű, de sokban em­ lékeztet a korábbi, Névnap című drámára. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy gyen­ gébb annál, elsősorban a sok sztereotip elem miatt. Ami mégis értékes alkotássá teszi, az a sajátos komikum, amely a természe­ tes és a szokatlan jelenetek groteszk egy­ másba fonódásából ered. A z ezt követő elbeszélés (A világ rendje) ironikus hang­ vételű: „a világ rendje” azáltal áll helyre, hogy az ember józan gondolkodásától vagy emberi érzelmeitől visszatér állati ösztö­ neihez. Nagyon lényeges kérdéseket vet föl az író. Élüket némiképp tompítja, hogy az első három írásban a végtelen hosszú­ ságú mondatok olykor modorosnak tűn­ nek föl, helyenként bőbeszédűek is. A címadó novella stílusban és hangnemben eltér az előzőektől: a mondatok tömöreb­ bek, s a többi elbeszélés groteszkbe haj­ ló komikuma után erre sokkal inkább a humor a jellemző. A komikum még a kö­ tet befejező művében, az Özvegyek című drámában is lényeges elem, sőt itt mélyül el igazán. Csak egy példa: talán nem be­ magyarázás, ha Anna és Hanna szembe­ állításában egészen finom Shakespearepersziflázst érzünk. A kötet írásainak világa, a munkás- és a művészélet ismerősek Kertész Akos elő­ ző műveiből. A megközelítés módja is ha­ sonló: szerelmi kalandokból bontakoznak ki a szereplők egyéb alapproblémái. Az író többnyire mégis elkerüli az önismét­ lés csapdáját. A testi szerelem és a házas­ ság témája A világ rendjében válik kulcs­ fontosságúvá, s ez az egész kötet gondo­ latvilágát elmélyíti. Ezt az elmélyítést né­ melyik írás túlzott könnyedsége szüksé­ gessé is teszi: az Aki mer, az nyer néhány részletében borotvaélen táncol közhelyek és közhelyparódiák között. A különböző lelki folyamatok úgy tűn­ nek föl e művekben, mintha egyetlen em­ berben játszódnának le: az egyik szerep­ lőben megjelenő érzelmi mozzanat vagy gondolat a másik szereplőben folytatódik. Így csapnak össze az emberi sorsok már a bevezető kisregényben. Ehhez szüksé­ ges az író kitűnő szituációteremtő készsé­ ge, amely például a Pillanatkép című no­ vellában is megmutatkozik. Ez a „pilla­ natkép” — ha nem olyan mély is, mint Kertész legjobb művei — emberi sorsokat �mutat föl. Az író azonban ezen is túllép: a sorsok pillanatnyi összefonódását, a vé­ letlen emberi találkozások kisüléseit is hi­ telesen rögzíti. Szerkesztőelvére jellemző, hogy egyetlen alaphelyzetből bontja ki mindazt, ami a szereplők sorsában közös. Ez áttételes módon még a címadó novel­ lára is jellemző: romantikus színezetű tör­ ténet egy jólelkű öregemberről, aki csak a kutyákban találta meg azt a társaságot, amelyet az emberektől hiába várt. Az em­ beri sorsok összecsapása az Özvegyekben a leghevesebb. A négy szereplő viszonyát bizonyára világosabbá tette volna, ha töb­ bet tudunk az őket összekapcsoló Kassai Kornélról. A jellemek megformálása azon­ ban így is értékessé teszi a drámát. Han­ na útja, alakja a művészetért mindent oda­ hagyó ember jó szándékának kudarcát mutatja. Anna sorsa azt példázza, hogy a szabályosra kerekített élet embertelenné válhat. Anyuska karaktere az anyai sze­ retet hatalmának végességét jelzi: Róza azt az illúziót látszik cáfolni, hogy a jó­ szívű, önzetlen szerető „végső menedék” de egy kissé leegyszerűsített. A kötet egészé­ ben, az előző novellák erotikus töltése lehet. után, oldó, frissítő szerepe van. A hős azon­ A kötet központi problémája az ember­ ban lényegében Kertész Akos megszokott ség kérdése. Kertész Ákos nem elvontan, hőse: az önmegvalósítást öntudatlanul hanem konkrétan, mai társadalmunkra próbálgató ember. Ha a novellában ki­ vonatkoztatva közelít hozzá. A z Aki mer, rajzolódó parabolaív egy kissé sablonos az nyer kulcsfigurája Vukovics, a gyönge, is, a részletek élettel telítettek. Nem hor­ de ravasz kisember. A homo ludens az doznak igazán mély mondanivalót, de ked­ eszménye, számító módon gondolkodik, vesek, emberséget sugárzóak. Az ember­ nincs benne részvét. A testi szerelem már ség tehát a legnyomorúságosabb körül­ itt a kötet egyik vezérmotívumává válik, mények között is megvalósul, és akarat­ és — bár a további írásokban helyenként lanul is például állítja önmagát — sugal­ túlhangsúlyozottnak érezzük — sokféle je­ mazza a novella. lentést hordoz. Vukovics esetében még Ezután jön az antitézis: az Ö zvegyek. Aki póttevékenység, az Özvegyek Rózája már azonban a kötet eddigi gondolatainak el­ tiszta humánumát jelzi vele. mélyítését várja, némileg csalódik. Kassai Kertész Ákos nagy kérdése tehát — le­ alakjának háttérben hagyásával talán ép­ egyszerűsítve — így hangzik: hogyan érhető pen a lélektani és társadalmi szempont­ el az emberség mai társadalmunkban? ból egyaránt leglényegesebb problémát ke­ A mi kérdésünk pedig az, hogy az író vá­ rülte meg Kertész Ákos. Az író további laszol-e erre. A kötet első három írásában művei talán ilyen szempontból is teljeseb­ inkább csak a problémafölvetés a szembe­ szökő. A Kasparek már inkább „felelő” , bek lesznek majd. (Szépirodalmi, 1979 .) mint „kérdező” novella. Kedves tanmese, D. Rácz István A „ cinizmus" és az „ irónia" védelm ében Széljegyzetek Kerékgyártó István „Az ironikus életformától a cinizmusig” című cikkéhez. (Palócföld, 1980/4.) Minden kijelentés értelmességének előfeltétele, hogy a „közlő” és annak „befogadója” kimondatlanul is egyfajta hallgatólagosan ér­ vényes konszenzus (közmegegyezés) alapján akár a kijelentés egészé­ nek, akár alkotóelemeinek (így a meghatározott fogalmakat jelölő szavaknak) és ezek összekapcsolásának értelmezésében legalább alap­ jaiban egyetértsen. Egyszerűen: azt értse meg a másik szavaiból, amit az velük mondani akart. Ha ez a feltétel nem teljesül, kezdő­ dik a mindennapi pongyola szóhasználatból fakadó s unalomig is­ mert önmagyarázó-önmentegető önértelmezgetések zűrzavara, a „tu­ lajdonképpen én így mondtam, de valójában így és így gondoltam” , a „lehet, hogy rossz szót használtam” — stb. típusú — többnyire min­ den határozott kijelentést kontúrtalan szokásába, végeérhetetlen ki­ magyarázkodásmasszába belekutyuló szájdiaré. A ki csak egy kicsit is foglalkozott klasszika-filológiával, aki csak egyszer is vette a fárad­ ságot, hogy belepillantson, mekkora tudományos nehézséget okoz a Biblia egy-egy óhéber, arámi vagy görög fordulatának hiteles megér­ tése-értelmezése, aki csak egyszer is hajlandó belelapozni egy Platon-, egy Arisztotelész-, egy Hegel-kiadás (csak könnyen hozzáférhető, ma­ gyarul a közelmúltban megjelent példákat említek) jegyzeteibe-kom­ mentárjaiba, könnyűszerrel meggyőződhet róla, mennyire bonyolult, sokszor hosszú életet igénylő tudományos feladat egy-egy látszatra magától értetődő terminus igazi jelentésének megfejtése. Nem azért, mert — mint a hazai elméletellenes közvélemény még ma is hiszi — — a fogalmazás szándékoltan pontatlan, homályos, „arisztokratikus” . Hanem mert minden szó, miként minden egyéb jelentéshordozó köz­ lés értelmét az a szövegkörnyezet határozza meg, amely övezi. (Szán­ dékosan nem azt írtam, hogy „amelyben elhangzik” : ma már külön tudomány, a paralinigvisztika foglalkozik a nem szóbeli megnyilatko­ zások jelentésével, értelmezésével; s ma m ár közhely, hogy a szavak fogalmi értelme mellett ugyanakkora, esetenként pedig nagyobb je­ lentősége lehet az intonálási módnak, a kijelentés fogalmi „tartal­ mával” ellentmondó apró szemvillanásnak vagy fejmozdulatnak, le­ het „csúnya” szavakkal becézni és „szép” szavakkal megvetést-becsmérlést kifejezni, stb.). Különösen nagy és kínos zűrzavart eredményez, ha egy-egy év­ ezredes hagyományra és sokszoros filozófiai elemzésre visszatekintő fogalmat magába szippant, asszimilál a mindennapi nyelvhasználat. Természetesen, kiszakítva az összes, eredeti értelmét meghatározó szövegkörnyezetből, kritikátlanul, vulgarizálva, primitíven aktualizál­ va. A jobbik esetben az efféle átértelmezést „szakemberek” végzik el, — így történhetett meg, hogy (mint századunk egyik legnagyobb kiasz_ szikafilológusa, Loszev vaskos monográfiában bizonyította) Platon filozófiai rendszerének egyik legbonyolultabb és legfontosabb alapfo­ galma, az Idea még a filozófiailag „kiművelt emberfők” fejének több­ ségében is az eredeti „terminus technicus” reneszánsz kori, neoplato­ nista — és filozófusok által félreértelmezett, félreértett formájában — él és használtaik mind a mai napig. A rosszabbik esetben ezt az át­ értelmezést „laikusok” v ég zik el. Úgy, hogy pl. Epikurosz nemes és mély gondolatait az erkölcstelen élvhajhászok „elm életi” önigazolá­ sává („epikureista disznó” . ..), az antik sztoikusok (Seneca, Epiktétosz stb.) filozófiában, vigaszt kereső keserűségét az élettel szembeni kö­ zönyösség apológiájává, a görög szofisták komoly problémafölvetéseit a szavak csűrés-csavarásának „mutatványaivá” , Fichte „tökéletes államról” alkotott utópiáját vagy Nietzsche „emberebb emberről” („Übermentsch” ) megalkotott-megszenvedett álmait a fasizmus (Ro­ senbergnek köszönhető) igazolásává züllesztette le. Nem kétlem, hogy Kerékgyártó István „cinizmust elítélő” cikke a legjobb szándékból fakadt. Csak egyetérthetek vele, amikor ezt írja: „Sohasem igazolhatjuk a semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló ma­ gatartást” , a „terméketlen tagadást” , az „érzelemellenességet” . Vagy­ is: csak egyetérthetek vele bizonyos általa észlelt és napjainkban tár­, sadalmi méretekben terjedő, ismét módiba jövő jelenségek erkölcsi el­ ítélésében. Igaza van akkor is, amikor fölteszi (bá r. sajnálatosan, vá­ lasz nélkül hagyja) a következő kérdést: „M iért van az, hogy az al­ kalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi bajuk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus tár­ sadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, koc­ kázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb m eg­ szabadulni?. . . ” S akkor is igaza van, amikor (sajnos, megint csak a kérdés föltételéig jutva el), fölteszi: „M iért nem veszi föl a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt ar­ ra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják?” Csakhogy — ezt most már én kérdezem a szerzőtől — mindeközben miért nem olvas­ ta el figyelmesebben (ha m ár megírta) cikkének utolsó bekezdését? Ott is azt a félmondatot, m ely szerint „a kérdések pontos megfogal­ mazása... erkölcsi kötelességünk”. Ő ugyanis épp ennek a magaál­ lította követelménynek, a „pontos megfogalmazásénak” nem tesz ele­ get. Rendre „cinizmusról” , „megvető iróniáról” beszél az általa bírált s szerinte mindinkább terjedő társadalmi magatartásformákat je l­ lemezve. Csakhogy a „közérthetőség” látszatát keltve oly magától ér­ tetődősséggel használja ab ovo minősítő kategóriákként ezeket a fo ­ galmakat, hogy ezzel — még a „megvető irónia” relatív létjogosult_ ságának következetesnek ugyan nem mondható, ám legalább toleráns deklarálása ellenére is — tökéletes fogalm i zűrzavart teremt. Okve­ tetlenkedő szőrszálhasogatás volna részemről a fogalmi tisztaság vagy a fogalomhasználat tisztázásának számonkérése? Valóban magától ér­ tetődik, hogy mi a „cinizmus” és a „megvető irónia” , s magától érte­ tődik, hogy ezek ma, hic et nunc, a mi viszonyaink között egyértel­ műen negatív mentalitások, magatartásmódok? „M iből születik újra a cinizmus?.. Azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értelmes emberi létform a kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá.” (Kiemelés tőlem. — K. Cs.) A fenti kér­ dést és a rá adott feleletet nem én fogalmaztam meg, hanem Kerék­ gyártó. Bár az én gyalog, konkrétabb kifejezésmódot jobban kedvelő 29 �elmémnek az ő válasza túl általános, feltételesen mégis elfogadom. Elfogadom azért, mert — a „hamis emberi viszonyokra” történő uta­ lásával — ő maga teszi kérdésessé írása egészének fogalomhasznála­ tát, s ő maga bátorít föl arra, hogy igenis merjek „szőrszálhasogat­ ni” , és merjem rajta számon kérni saját deklarált „erkölcsi kötelessé­ gét” , a „pontos megfogalmazás követelményét” . Nem egy publicisztikai írás feladata, hogy a „cinizmus” és az „irónia” antikvitásig visszanyúló háromezer éves fogalomtörténetét összefoglalja és mondjuk az irónia szókratészi-kierkegaardi-romantikus-Thomas Mann-i, vagy a cinizmus Mandeville-i, szabatosan meg­ határozott fogalmát szembesítse ezek vulgáris, primitív köznyelvi használatával. Efféle igényt nem támasztanék Kerékgyártó cikkével szemben sem, amennyiben írásában nem váltogatná lépten-nyomon e fogalmak teoretikus és köznyelvi használatát, ha nem tettetné azt (megtévesztve a tájékozatlanabb olvasót), hogy a kettő végül is ugyan­ az. Mégis, maradván a publicisztikai keretek között, merőben utalás­ szerűen engedtessék meg fölhívnom a figyelm et az alapfogalmak „pontos megfogalmazásának” fontosságára. Mindenekelőtt: hozzászólásom címét, melyben védelmembe veszem a Kerékgyártó által elítélt jelenségeket (pontosabban: azok alább részletezendő pozitív tartalmait), nem a paradoxonok kedvelése, nem a polgárpukkasztás szándéka íratta le velem. Pusztán szerény „plagi­ zátora” vagyok azoknak az „érzelemellenesnek” , „konfliktuskerülő­ nek” , „üres szerepjátszónak” , „semmilyen értéket nem tisztelőnek” nem nevezhető gondolkodóknak, akik — természetesen nem az em ­ beri magatartás, az egyéni vagy közösségi életforma általánossá ab­ szolutizált normatívájaként — „cinikus” nyíltsággal vallották és hir­ dették a cinizmus és az irónia történelmi-társadalmi létjogosultságát, sőt, erkölcsi-gondolati magasabbrendűségét a szemellenzős lelkesült­ séggel, a naiv altruizmussal stb. szemben. Soruk a „minden bevett szokást... kigúnyoló” Szókratésszal kezdhető, s hosszan folytatható az ókori görög „cinikus” filozófusoktól „a rossz világtörténelmileg po­ zitív szerepéről” elmélkedő Hegelen, a „közjót” az egyéni bűnök ré­ vén megteremthetőnek és megteremtendőnek tartó cinikus Mande­ ville-en, a politika és az erkölcs törvényeit elméleti tudatossággal e l­ sőül szétválasztó Macchiavellin, az erényekben csupán álcázott bű­ nöket, a képmutatásban pedig a bűn erény előtti hódolatát látó La Rochef oucaulton, a Mandeville „cinizmusáért” rajongó (cinikus?) Marxon, vagy — közelebbi példák — a szintén Mandeville cinizmu­ sát igenlő magyar Heller Ágnesen (ld. Portrévázlatok az etika törté­ netéből, Bp. 1976.) át, egészen az ismert magyar marxista filozófusig, Almási Miklósig, aki egyik szép esszéjének nem átallotta ezt a „pol­ gárhökkentő” címet adni: A cinizmus dicsérete (ld. Ellipszis, Bp. 1967.). Jelzésnek, gondolom és remélem, ennyi is elég ahhoz, hogy illusztrál­ jam, mekkora félreértések lehetőségét rejti magában, ha valaki nem „pontosan fogalmaz” . Hanem úgy, mint Kerékgyártó István, aki — cikkéből kitetszőleg — a „pontos fogalmazás követelményét” csak má­ sokra terjeszti ki. Egyetlen mentalitás és életforma, így a cinikus és az ironikus sem létezik általában. Reakciók — szellemi-ideológiai és életgyakor­ lati reakciók — bizonyos adott, konkrét történelmi-társadalmi körül­ ményekre. A szentimentális-moralizáló kritika (amiről Marx egész életében csak a legkíméletlenebb gúnnyal és megvetéssel beszélt), a bár jószándékú, de gyermekdeden naiv altruizmus, a szenvedő em­ bertársainkkal szembeni jótékonykodásra buzdító fölhívások, vagy — frissebb példákkal élve — a 60-as— 70-es évek fejükön virágko­ szorúval közlekedő s ismeretlen embertársaikat is csókkal köszöntő (szelíd!) hippijei, a „ne háborúzz, inkább szeretkezz” jelszava stb, stb. rokonszenvet érdemelnek ugyan (többet, mint amennyit nálunk akár hivatalosan, akár a közvéleménytől kaptak és kapnak) azonban a történelmi tapasztalatok szerint ettől még soha nem váltak vala­ melyest is hatékony ellenszereivé azoknak „a hamis emberi viszo­ nyoknak, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és el­ lentmondás az értelmes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja...” A legjobb esetben is csak egyéni életformát, egyéni lehe­ tőséget, egyéni megoldást biztosítanak; lehetővé teszik— egyéni élet­ programként — a bátor, sokszor heroikus kivonulást abból a társa­ dalmi környezetből, amelyet egyénileg (erkölcsi és egyéb okokból) elviselni nem tudnak és akarnak, amelynek „cinizmusát” , „nihiliz­ musát” , „elidegenültségét” undorral eltaszítják, megváltoztathatósá­ gában azonban nem hisznek, Ők soha nem cinikusak! Ők soha nem ironi­ kusak! Ők hisznek benne, hogy teremthetők ember és ember között ki-nem-üresedett, formalitásoktól mentes, tartalmas emberi kapcsolatok, ők a kivonulás gesztusával teszik le a voksukat valamilyen másfajta élet­ modell lehetősége mellett, ahol a nevezetes kanti maxima értelmében em­ ber az embernek csak célja lehet, eszköze nem, ahol lehetségesek olyan interszubjektív viszonyok, melyek közepette az egyik ember a másik számára nem csupán arra való, hogy az „használja, elhasználja, ki­ használja és fölhasználja” . S a másik oldal? A ki nem vonulóké? Azoké, akik élni akarnak a viszonyaik biztosította keretek között? Akik boldogulni akarnak, s ennek érdekében nap mint nap gondosan f ö l kell mérniük, mit kell tenniük boldogulásuk érdekében? Képzeljük magunkat a helyzetükbe — a helyzetünkbe. (Nem nagy kunszt, ki­ vált az utóbbi.) Nap mint nap látják-látjuk, hogy a Kerékgyártó á l­ tal számon kért ..helytállás’” nem kifizetődő, hogy „a szókimondó, kez­ deményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetlennek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél előbb megszabadulni” , hogy az ún, „nehéz emberek” eltökélt konoksága és bizonyított igazságukhoz való, meg-nem-alkuvó ragaszkodása való­ ban „naiv lelkek szorgalmi feladata”-ként könyveltetik el, hogy a 30 „megszállottak” sokszor vagy a kórházak idegosztályaira kerülnek, vagy — egyénileg még a jobbik eset — föladják és igyekeznek „be­ illeszkedni” , viszaállni a náluk tehetségtelenebbek sorába, alkalma­ sint — mert ez sem ritka — többszörös áron kamatoztatják tudásu­ kat ott, ahol fütyülnek a „szolgálati útra” , ha az értelem azt dik­ tálja. Boldogulni akarnak, boldogulni, vagyis nemcsak megélni, sze­ retnék a bennük rejlő többlet el- és fölismerését. S m it tapasztal­ nak? „A z alkalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek so­ ha semmi bajuk” — írja Kerékgyártó. „Holott magatartásuk a lehe­ tő legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől” — folytatja. Formállogikailag ebből efféle következtetések lehetségesek: a.) az ál­ taluk képviselt magatartás idegen egy humáns társadalom szelle­ métől; b.) a viszonyok, amelyek között ezt a magatartást képviselik, nem humánusak; c.) a társadalom szelleme humánus, „evilági hely­ tartói” — márpedig nekik a mindennapi életgyakorlat során csak velük van dolguk — nem azok; d.) a társadalom szelleme humánus, „földi helytartói” magánszemélyként szintén humánusak, azonban a kétfajta „humánusságot” egymástól elválasztó „közlekedési rend­ szer” (magyarán: a közöttük levő intézményrendszer) el van dugulva, rosszul működik. S most folytassuk tovább a gondolatmenetet. Aki az előbbi négy, formállogikailag lehetséges következtetésig eljutott, annak az elsőt nyilván eleve el kell vetnie: elvégre ő épp azért kép­ viseli a „helytálló” magatartást, mert ezt tartja adekvátnak egy „humánus társadalom szellemével” ; elvetheti a második logikai le­ hetőséget is, mert a magatartást, amit képvisel, azzal a szent meg­ győződéssel képviseli, hogy humánus viszonyok között él, s ezek ép­ pen ezt igénylik és várják el tőle; a harmadik lehetőség fölött már eltöprenghet: a társadalom „humánus szelleme” nevében szembe­ szálljon-e annak illetéktelen „evilági helytartóival” , és az utóbbiak szembeszegülésével mit sem törődve, „nehéz emberként” verekedjenküzdjön-hadakozzék, elmenvén egészen az Atyaúristenig, érvényt szerzendő a maga igazának (tehát ne a cinikus utat válassza), vagy törődjék bele, hogy ama „szellem” amott van, hozzá túl messze és magasan, „helytartói” meg itt, közvetlenül fölötte, és természetes élet- és boldogulásigénye érdekében cinikus vagy ironikus tudattal igyekezzék berendezkedni az „ez van” világában. Marad a negyedik lehetőség. A két „humánusság” közötti torlasz meg- és belátása, s a gyakorlatban a furfangosnál furfangosabb kísérletek arra, hogy a „földi helytartók” humánusságát fölhasználva, sógorsági-komaságihaveri alapon, fehérasztal melletti bruderkázások közben, kisebbnagyobb mérvű „bevonások” („társszerző” stb.) csáberejével, csúszó­ pénzekkel és egyéb „illegitim ” eszközökkel próbálja meglelni azokat a réseket, melyeket az intézményrendszer-torlasz emelőinek trehány­ sága esetleg szabadon hagyott. Cinikus? Ironikus? A lényeg szem­ pontjából közömbös kérdés, egyéni alkatának, humorérzékének, alap­ kedélyének a kérdése. Mert a lényeg egy: akár ez, akár az, nem elí­ télhető. Különösen erkölcsileg nem: sosem a tükör hibája, ha a bele­ pillantó vasorrú bábára nem a szépséges tündérkirálynő tekint visz­ sza. „M iért van az” , hogy ez van? — teszi föl — cinikusan? óvato­ san? ironikusan? — nyitva hagyva a kérdést Kerékgyártó István. Hadd válaszoljak én rá — nem cinikusan, nem óvatosan, nem ironi­ kusan: mert nap mint nap kerülünk olyan választási helyzetek, dön­ téskényszerek közé, ahol — hacsak nem akarjuk beérni a „ius murmurandival” , a saját levükben fővők és visszafojtott indulataiktól füstölgők helyzetével — vagy cinikusan, vagy ironikusan kell megta­ lálnunk a kitűzött céljaink eléréséhez szükséges lépéseket. Máskülön­ ben marad a szenvedélyes-patetikus (tehát se nem cinikus, se nem ironikus) asztalfölborítás semmi jóval nem kecsegtető gesztusa. Kerékgyártó István szerintem megengedhetetlen általánosítással írt a „cinizmusról” és az „iróniáról” . Cinizmus ugyanis többféle van. A filozófiatörténetben közismert, mekkora a különbség Franklin Ben­ jamin önéletrajzának — az „anyagi haszon” és az „erkölcsi jó” apo­ logetikus azonosításának — „naiv” cinizmusa és pl. Mandeville tisz­ tánlátó cinizmusa között, amely — nem én, hanem Marx írta: „ép­ pen makulátlan becsületességéből fakadt” . A fogalmi differenciálás kötelező kellene legyen napjainkban is — még egy publicisztika ke­ retei között is. A merő ostobaságból, szellemi-erkölcsi-lelki kiégett­ ségből fakadó, öncélúan-destruktív cinizmust magam is viszolyogtató mentalitásnak és életformának tartom, bár — közbevetőleg — ritká­ nak is, és tiszta formában, az elmekórtani eseteket leszámítva, meg­ valósíthatatlannak is. Igenlem ezzel szemben azt a „konstruktivitás­ ra” törekvő, progresszív, naivitástól mentes cinizmust, iróniát, amely nagyon is konkrét értékek és tartalmas egyéni és társadalmi célok nevében és érdekében száll szembe „gúnnyal, cinikus hangvétellel a közhiedelem által fenntartott, elmúlt értékekkel” (Esztétikai kis­ lexikon, Bp. 1973.) S igenlem azt a cinizmus vagy irónia formáját öltött, erőtartalékoló beállítottságot, amely ezekbe a formákba rejtőz­ ködve kíván kitérni a csak energiaherdálásrá alkalmas mellébeszélé­ sek, az inflálódott pátoszú nagy szavak minden cinizmusnál és iró­ niánál visszataszítóbb lavinái elől. Ú gy vélem, ellentétben Kerékgyártó Istvánnal, létezik értelmes és kontsruktív cinizmus is. És úgy vélem, szintén ellentétben Kerék­ gyártó Istvánnal, hogy olyan korban élünk, amikor — sajnos — a mindenre rákérdező Szókratész okvetetlenkedő iróniája, a minden erény mögött álcázott bűnt szimatoló La Rochefoucault keserű erköl­ csi cinizmusa, a politika és az erkölcs összeegyeztethetetlenségét föl­ ismerő Machiavelli cinizmusa, a közjót a magánbűnök szülötteként jellemző Mandeville tisztánlátó — noha kegyetlen — cinizmusa ma is lehet aktuális szellemi és gyakorlati életforma. Könczöl Csaba ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a6094aeb1011311cbbb927b21b6bc6b7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c645754fdce5e9d6e0feea93bd700dea.pdf a6567fce74959f90e1f12d6d9c2b2b8b PDF Text Text Szakmunkástanulók a startnál Olvasótáborok Zenei életünk kis tükre Agócs Sándor‚ Bezzeg János‚ Bódi Tóth Elemér‚ Brunda Gusztáv‚ Csajka Gábor Cypria n, Fábián István, Katona Judit‚ Keresztes József‚ Matyikó Sebestyén József‚ Szepesi József, Trizna István‚ Valkó Antal, Zalán Tibor versei és Cegléd József‚ Szombathy Viktor prózai írása „A m egyeszékhely szakmunkásképző Inté­ zetébe fölvételüket kérő esztergályostanulók ötvenhat, a gépszerelők és szerszámkészítők ötven, a leendő ácsok és kőm űvesek negy­ vennégy százaléka más szakmát képzelt el magának, m ielőtt az általános iskolában k i­ töltötte volna a jelentkezési lap m egfelelő rubrikáját. Noha ez az adat 1979-es keltezé­ sű, a legfrissebb fölmérések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. s az em lített számok részben magyarázatul szol­ gálhatnak arra is, hogy később, a pályakez­ dés éveiben, miért változtatnak oly sokan m unkahelyet?” „Zenei területen a támogatási gyakorlat többrétűbb a társm űvészetekénél: jelentkezik a zeneiskoláknál (hangszervásárlások, tech­ nikai berendezések beszerzése formájában), amatőr együtteseknél (kórusok, zenekarok egyszeri támogatásként), a zenetanárok to­ vábbképzésének megoldásában. Ám ha zené­ ről van szó, általában a zeneiskola, hang­ szeres és énekes együttesek köré csoportosul­ nak a fenntartás-tám ogatás kérdései: sokkal több gondot fordítanak az intézm ényi, ü ze­ m i együttesek létesítésére, fenntartására (m e­ lyekkel jelesebb ünnepeken reprezentálha­ tunk), m inthogy m agát a zenei nevelő-m ű­ velő folyam atot m egtervezzék és eszközeik­ kel ezt tám ogassák.” (Tanka L ászló: B u k tatók a startnál) (T óth Csaba: Z enei életü n k k is tükre) „ . . . Am i a m egyei tudományos élet köz­ állapotait, lehetőségeit illeti, szem élyes ta­ pasztalat alapján is mondhatom: kevésbé le­ hetek elégedett. A szám ításba vehető intéz­ m ények nagyobb része első fokon napi prak­ tikus kívánalm aknak igyekszik ma m ég ele­ get tenni. Am i nem tekinthető term észetel­ lenesnek mindaddig, m íg ez a tevékenység nem kelti a teljesség látszatát, vagy am íg külső és belső kényszerképzetek hatására a hivatali teendők nem gátolják az összérdek­ szerinti, magasabb m inőségi feladatok ellá ­ tását. ( .. .) Elvekhez igazodó, tudatos és kü­ lönböző szinteket áttekintő szervezettség szükségére hivatkozom , ha várakozásaim vannak a m egyei tudományos életet, a m e­ gyei alkotó m űhelyeket illetően.” (T én yek , tervek , várak ozások) TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Lapunk szerkesztősége és olvasóink nevében m eleg szere­ tettel köszöntjük irodalm i életünk köz- és elism ert alkotóm ű­ helyét, a 30 éves jubileum át ünneplő Alföldet, s köszöntjük az 1980-ban kéthavonként m egjelenő kulturális folyóirattá gazda­ godott Somogyot. Jubiláns folyóirattársunknak nem es értékőr­ ző és m értékteremtő tradíciói folytatásához, utóbbinak rangos újabb vállalkozása sikeres teljesítéséhez kívánunk erőt és ered­ m ényeket. A Magyar Írók Szövetsége és a helyi szervek rendezésében ez évben november 20—21-én került sor az irodalmi élét fon­ tos, aktuális kérdéseinek vitafórum át jelentő, kétévente hagyo­ m ányosan m egrendezett Debreceni Irodalmi Napok tanácskozá­ saira, m elynek idei központi kérdése: Irodalmi folyóirataink a hetvenes években. Kétnapos tanácskozást szervezett a fiatal m agyar irodalom helyzetéről Szentendrén, október 30—31-én a Magyar Írók Szö­ vetsége Fiatal Írók József A ttila Köre. Közöljük az érdekeltekkel, VB m űvelődésügyi osztálya és tal meghirdetett Madách Imre pályamunkák elbírálása folyik, ja 1981. január 20. hogy a Nógrád m egyei Tanács a Palócföld Szerkesztősége á l­ irodalm i pályázatra beérkezett az eredm ényhirdetés időpont­ Meleg hangulatú, tartalmas Palócföld-ankétra került sor október 10-én az Á llam i Biztosító salgótarjáni székházában, ahol a Május 1. Szocialista Brigád m eghívása alapján Erdős István író, Szepesi József költő és Végh Miklós, lapunk főszerkesztője találkozott a folyóirat és az Ébresztő idő című an­ tológia olvasóival. Nemzetközi konferenciát tartottak 1980. novem ber 11—1213-án Salgótarjánban, a TIT Nógrád m egyei székházában A szocialista értékrendszer és a mindennapi kultúra cím m el. Elő­ adók voltak: Huszár Tibor (Az érték axiológiai és szociológiai értelm ezése), Hankiss Elemér (Értékek és értékhiányok a mai magyar társadalomban) és Köpeczi Béla (A m indennapi k ul­ túra). Az MTA Történettudományi Intézete és a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatósága 1980. novem ber 17—18-án tudományos konferenciát rendezett a Szécsényi Kubinyi Ferenc M úzeum­ ban, A m agyar köznemesség gazdasági és m űvelődési viszo­ nyai a XVII. századtól a X X . század elejéig címmel. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete rendezésében a munkásosztály és az értelm iség közeledéséről, az ezzel kapcso­ latos nem zetközi kutatások eredm ényeiről tartottak tudomá­ nyos tanácskozást Salgótarjánban novem ber 18—20-án a szo­ cialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében folyó közös kutatásban résztvevő, bolgár, csehszlo­ vák, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szociológu­ sok közreműködésével. 3 Tanka László: Buktatók a startnál 6 Szabó Ernőné: Az élet nem olvasótábor 8 Tóth Csaba: Zenei életünk kis tükre 10 Rozgonyi István: Egy dalosparlam ent ürügyén 12 Tények, tervek, várakozások — beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével (K. V. M.) 13 14 15 15 16 18 19 19 19 19 19 20 20 Keresztes József: Emberöltőkön, korokon át, Philoktétesz, Depressziós nyaram, Látod? Ezt érdemelted Fábián István: Erő, Illum ináció, Psalmus, 1980 Matyikó Sebestyén József: Kötözötten, az őszben Katona Judit: Testamentum, Elér a csontkezű idő, Virrasztók Szombathy Viktor: A kóristáné karácsonya Brunda Gusztáv: Halványfehér tájkép, Utolsó szavad, Helyzet, Az utolsó pihenő hazafelé Bezzeg János: Szonett őszi háttérrel, Legyen szökés Agócs Sándor: országot járó kisdedek, hazavárnak Bódi Tóth Elemér: Vityebszk szélén Szepesi József: Vers az anyasághoz Trizna István: Ki állíthatja Csajka Gábor Cyprian: John Coltrane em lékére; szoba (f) Zalán Tibor: K elet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 21 22 Ceglédi József: Hegyek között Dühök nélkül — interjú Csanády János költővel (L. P.) 23 24 27 28 29 30 Újabb könyvek híd-szerepben (Csongrády Béla) Varsány, Nógrádsipek (Bakó Ferenc) Helyzetjelentések — versben (Szigeti Csaba) Zalán Tibor: Földfogyatkozás (Géczi János) Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazértis.. . (Horpácsi Sándor) A vád tanúja és a védő (Kerékgyártó L. István) A borítókon és belső oldalakon Lóránt János m unkái (fotó: Buda László) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOL IK A I‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18876 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Buktatók a startnál „Tegnap az üzem be látogattunk, ahol m eg ism erked tü n k az ott dolgozó em berek­ kel és a gépekkel. Még ezelőtt az igazgató bácsi elmesélte, hogy régen m ilyen nehéz sorsuk volt a m unkásoknak, és sokat kel­ lett harcolniuk. . . L áttuk, hogy készül az üveg, s azt is m egm utatták, m elyek a legszebb darabok. M inden nagyon tetszett, csak sok volt a por és a piszok, alig vár­ tu k, hogy eljö jjü n k a kem encék mellől... Ezután m indenféléket lehetett kérdezni a gyárról. Én azt kérdeztem , m e n n yi pénzt keresnek itt az em berek, és nem betegeke? A vezető bácsi erre azt válaszolta, hogy elég sok pénzt keresnek itt az em berek, és egyáltalán n em sokat hiányoznak beteg­ ség m ia tt. . . A végén azt m ondták, ha befejezzü k az iskolát, m in d en kit szívesen látnak az üzem ben dolgozni, s m egadták a cím ü ket is. Én fölírtam , de n ekem más terveim va n n a k”. (N. Feri, nyolcadik osztályos tanuló d o l­ gozatából). A megyeszékhely szakm unkásképző in­ tézetébe fölvételüket kérő esztergályos­ tanulók ötvenhat, a gépszerelők és szer­ számkészítők ötven, a leendő ácsok és kő­ m űvesek negyvennégy százaléka m ás szak­ m át képzelt el m agának, m ielőtt az általá­ nos iskolában kitöltötte volna a jelenttke­ zési lap megfelelő ru b rik áját. Noha ez az ad at 1979-es keltezésű, a legfrissebb föl­ m érések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. S az em lített számok részben m agyarázatul szolgálhatnak arra is, hogy később, a pályakezdés éveiben, m iért változtatnak oly sokan m unkahe­ lyet? Sz. Sándor eredeti szakm áját nézve műsze­ rész, b ár most b etan ított m unkásként dol­ gozik, az építőiparban. A szakm unkásvizs­ ga óta eltelt három esztendő alatt volt benzinkutas, taxisofőr, s négy hónapot Lí­ biában is eltöltött vendégm unkásként. — V ándorm adárnak neveztek el a have­ rok, pedig nem hiszem, hogy az vagyok, csupán én m indig azt csinálom, am ihez van kedvem és jól m egfizetik — m ondja, m ikor az építkezésen, az ősz végi nap sugaraiban egy félreeső földkupacon süt­ kérezve beszélgetünk. M ellettünk serényen dolgozik a kubikosbrigád. Néha tréfálkoz­ va odaszólnak: „az igazat m ond” !, meg „nehogy kubikusnak írja a brigádot”, ké­ sőbb, m ivel m eglehetősen hosszúra nyúlik a beszélgetésünk, m ár nem „félnek” az idegentől, rág y újtanak, m aguk is kiadós „sziesztát” tartan ak . — M ikor elvégeztem a nyolcat — folytatja Sándor —, m inden­ áron m űszerésznek vágytam , m erthogy az egy elit szakma... Ugye, nem vagyok reggeltől estig a sárban, m int a gépjavítók, aztán egy kis m ellékest is összeszedhetek a faluban. . . Ú gy különösebben nem tu d tam sem m it arról, m ihez is fogok érte­ ni. Négyessel végeztem az iskolát, de az üzem ben m ár nem bírtam tovább h at hó­ napnál. . . , meg aztán nagyon kevés volt a pénz. — M ennyi az a nagyon kevés? — Ha kétezer forintot kerestem , sokat m ondok! M ire volt az elég? H averokkal, ha összejöttünk, arra, m eg a cigire, aztán semmi többre. S akkor elm ent az egész n a­ pom lófrálással, csavargással, m ert ugye, annyi pénzért dolgozni sem illik. . . Ké­ sőbb sikerült egy állást szereznem a ben­ zinkútnál, de ott rövid időn belül össze­ jö tt egy kis gikszer. . . Ezt ne írd be! Azt hittem , csak úgy ömlik a pénz literszám ­ ra. . . A főnököm időben figyelm eztetett, ha gyorsan fölmondok, még megúszom szárazon. Fölm ondta m. M egúsztam. Aztán a taxinál próbálkoztam , de az idegeim egy évig bírták. Így jött Líbia, ott pedig a h ő ­ ség készített ki. . . Most meg az ásó nye­ lét fogom — jegyzi meg száraz hum orral. — És mi lesz a m űszerekkel? Enyhén pózolt válaszán érződik, különö­ sebben nem izgatja választott szakm ájá­ nak sorsa: — Sokat felejtettem , pedig talán egy jó maszek is lehetnék. Tudod, oda megyek, ahol jól m egfizetnek a m unkám ért. Őszin­ tén szólva, itt az öregek közöt t nincs rossz sorom, négy-ötezer m egvan, s n em hajtom agyon m agam , ju t erőm a m ellékesre is. N. Évánál m ás a helyzet, ő még alig m ártózott meg a m unkakezdés első hónap­ jaiban m int pályakezdő varrónő — hely­ reigazít: kötő-hurkoló —, m áris megfogal­ m azta fölm ondását: „Tisztelt Igazgató Elvtárs! Kérem , hogy m unkaviszonyom at októ­ ber elsejei hatállyal fölbontani szívesked­ jék. Indokom : nem tudom elvégezni a kö­ vete lm én ye kn ek m egfelelően a m unká­ m at. . ” E szokatlan fölm ondólevél keveseket le­ pett meg, hiszen Eva m unkatem pója köz­ ism ert a F inom kötöttáru-gyárban. A főnök szerint évek óta nem volt ilyen gyenge m unkaerő a vállalatnál: „Egyszerűen nem képes a fejlődésre”. — Negyven-ötven százalékokat teljesítet­ tem , ra jta m röhögött az egész szalag. . . De mi a fenét csináljak, ha egyszer nem tudom jobban?! — háborodik föl Éva. Szőke hosszú hajával, babaarcával, ápolt körm eivel inkább illene m anökennek, m in tsem varrónőnek. Persze, ehhez az in­ dulat ráncait el kellene sim ítania. — Még a suliban valahogy elevickéltem — m ondja —, sőt a vizsgám közepesre si­ keredett, de itt m ár nem megy. Se ked­ vem, se tehetségem hozzá. . . Nem rég m egüresedett egy hely a falum beli presz­ szóban, szóltak, ha kedvem van, m ehetek... Olyan. . . m indenesnek Na, nehogy fél­ reértse ! — Nem értem félre, de ak k o r végül is kidob három évet az életéből. Lényegében erről van szó nem? — Mi m ást tegyek? — kérdez vissza. — Én m ár az iskola előtt is utáltam , am ikor esténként anyám leült a tévé elé, aztán éj­ szakákon át ócska vackokat v a rrt. . . Tudtam , hogy a gépek m ellett egészen más a helyzet, de sem akkor, sem m ost nem fűlött a fogam hozzá. Hogy mégis ide j e ­ lentkeztem ? Egyszerű oka van: m áshová nem vettek volna föl. — Grimaszol, s úgy m ondja: — Az osztályfőnök m indig fig y el­ m eztetett, „hárm as bizonyítvánnyal csak varrónő lehet, É vike”. H etedikben és nyol­ cadikban m ár valóságos kasztok voltak az osztályban. A kiket gim názium ba szántak, azokkal „kiem elten” foglalkoztak az órá­ kon, a leendő szakközepesekkel m ár kevés­ bé, velünk meg jóform án senki nem törő­ dött. . . Persze, mi ezen nem bánkódtunk különösebben. Akkor. Pedig m ost az em ­ ber lépten-nyom on szükségét látn á. . . Ha sikerül a presszóban m aradnom , ak k o r — úgy tervezem — jövőre jelentkeznék a vendéglátóipari szakközépiskolába. . . Visszakisérem a varrógépe mellé, m eg­ m u tatja a fölmondólevél m ásolatát. Szép, fehér borítékban az asztalfiók kacatjai kö­ zött őrzi. Ő m aga a szalag legvégén k a­ pott helyet, s társai mosolygósan szánako­ zó tekintetéből is látni, a teljesítm ény em ­ berei kivetik m aguk közül a leggyengéb­ bet. Azt m ondja, még a keservesen katto ­ gó gép hangja is a rra b iztatja: innen m en­ ni kell. Pedig ez a gép „k atto g h atn a” m ást is. Sz. Sándor és N. Éva szülei egyébként b etan íto tt m unkásokként dolgoznak a me­ gyeszékhely tűzhelyeket készítő gyárában. Esetük is igazolja azt a szélesebb körben készült fölm érést, mely szerint m a a szak­ m unkásképző intézet lényegében a fizikai dolgozók gyerekeinek iskolája. Sőt a szü­ lők foglalkozási ad atain ak vizsgálata során kiderült, többségük a fizikai dolgozókon belül az úgynevezett „alsóbb rétegekhez” tartozik, így a szakm unkásképzés jelenle­ gi egyik mobilizáló szerepe, hogy a szakkép­ zetlen fizikai m u n k át végző, alacsonyan is­ kolázott szülők gyerekeit b ejuttassa a szak­ m unkásrétegbe. G yakorta sok-sok bukdácsolással, ku­ darccal megy végbe ez a „m oduláció”. Vagy éppen nem is sikerül. 3 �— Tizennyolc százalékos a lem orzsolódá­ si arányuk, s ez valam ivel jobb az orszá­ gosnál — m ondja a szakm unkásképző inté­ zet igazgatója, aki fölm érést végzett arra nézve, hogy milyen szerepet játszik az iskola három esztendeje a tanulók későbbi m un­ kássá válásában. — Jelentősen csökkenne a kiesések száma, ha a gyerekek eleve nem próbálkoznának a szám ukra magas követelm ényeket tám asztó iskolával. Nem, nem a m agasra em elt m ércével van baj, sokkal inkább az ide jelentkezők fölké­ szültsegének hiányosságaival. . . Sajnos, gyakorta „ fiktív bizonyítványok” alapján kell döntenünk, s ezt h am ar „kideríti” az élet. Hogyan értem ezt? Akad olyan gye­ rek, aki az első félévben hat-nyolc tárg y ­ ból is bukik. . . A lemorzsolódók zöme az első hat hónapban távozik, de így is m ély az a kudarcélm ény, am it innen visz­ nek m agukkal. Ez legtöbb esetben elke­ rülhető lenne, ha a szülők és a tanárok szívügyüknek tek in tenék gyerekük, illetve diákjaik pályaválasztásának sorsát. — Ha az intézet m ásik kap u ját nézzük: az üzemek, vállalatok „sorban állnak” a szakm unkástanulókért. S m ivel a kereslet­ kínálat ősi törvényét m egváltoztatni ők sem képesek, így m egelégszenek azzal, ami ju t szám ukra . . . — A vállalati iskolázási igényeknek évek óta mindössze negyven-ötven száza­ lékát tu d ju k kielégíteni, hiszen mi is csak abból „gazdálkodhatunk”, ami van. P éldá­ ul: míg az öntő-, kovács-, üvegfúvószak­ m ákra nem kapunk jelentkezőket, addig az autószerelőknél három szoros a tú lje­ lentkezés. — Visszatérve az elemzésre, ön azt írja: „a szakm unkásképzés három éve döntő jelentőségű. . .” — . . .a m unkássá válás szem pontjá­ ból. De ez idő alatt még nem válnak m un­ kásokká a fiatalok! Hiszen csak szakm á­ ju k alapjait sajátíto tták el. A m unkahelyi közösségbe történő beilleszkedés, a kellő szakmai jártasság megszerzése csak a pá­ lyakezdés éveiben lehetséges, s végső so­ ron ekkor form álódik-alakul nagykorúvá a m unkásfiatal. De, hogy egyáltalán kap-e elegendő szakem bert a „k itan íttató ” gyár, s főként, m ilyeneket, az jórészt attól függ, m ennyire sikerül a tanulóévek alatt az érdekeket közös nevezőre hozni, m eg­ szerette-e a m unkát, a közösséget a tanu­ ló, s kezdéskor „jól” m egfizetik-e? — M egfizetik? — Nézze, erre általános választ nem le­ het adni. Tény, hogy a kezdők nem túl so­ kat keresnek. Órabérük tíz forint negyven és tizennégy forint között mozog, noha ez a fölső h a tá r elérhetné a tizenöt-tizenhatot is —, ha éppen a hiányszakm ákban lenné­ nek pályakezdők. A legm agasabb összeget, bőven négyezer forint havi fizetés fölött, az üvegfúvók kapják, ugyanakkor az idő­ bérben dolgozó lakatos-, vagy autószerelő szakm unkások fizetése átlagban két és fél ezer forint. Ki m iért m arad a vállalatnál — ki mi­ ért megy el? A kérdésre egyértelm űen egységes válasz nem adható. Annyi azon­ 4 ban bizonyos, hogy a pályakezdő szak­ m unkások döntésében három szempont fő­ szerepet játszik: a végzendő m unka m inő­ sége, az érte járó pénz mennyisége, s a m unkatársakhoz való viszony jellege. Az Állam i Ifjúsági Bizottság fölm érésé­ nek alapján a helyzet üdvözítőnek te t­ szik: „erősödött az a tendencia, hogy a kereset nagyságát, a m unkában eltöltött idő m ellett a szakképzettség szintje és az elért teljesítm ény határozza meg. . . a fiatalok átlagkeresete az idősebbekéhez viszonyítva m integy nyolcvanszázalékos, és teljesítm ényük arányában ez kielégíthe­ tőnek m ondható, m ivel harm incadik élet­ évük körül m ár általában elérik csoport­ ju k átlagkeresetét”. — Csak ki kell várni — feleli ezzel szemben a k.-i üzem műszerésze, m ikor felem lítem neki az előbb em lített fölmé­ rés m egállapításait. S m integy m agyaráz­ kodásképpen hozzáfűzi: — Sokan az első buktatók után föladják, otthagyják nem csak a m unkahelyüket, hanem a szakm á­ ju k a t is. . . Talán ekkor kelne el több bátorítás, segítség. Én építőipari szakkö­ zépiskolában végeztem, onnan a szakm un­ kásképzőre m entem m űszerésznek, egy éve dolgozom, s a p énzem tizenegy forint öt­ ven fillér. Nem sok, de biztos vagyok ben­ ne, hogy idővel em elkedik m ajd, jobban, m int ha cserélgetném a m u n k ah ely e k et... N éhány hete hívtak a bányához, tizenöt forintot ígértek, de nem m entem , m ert nekem többet é r az, hogy am it csinálok, azt kedvtelésből tegyem , ne pedig az órát nézzem ötpercenként, m ikor lesz m ár vége a m űszaknak. F élreértés ne essék, nem hagyom én figyelm en kívül a fizetést, per­ sze, hogy többet szeretnék, de úgy látom , hosszabb távon em elik azt is. — Nehogy azt hidd barátocskám — szól közbe a villanyszerelő, aki 1962-ben végzett a szakm unkásképző iskolában, aztán áth e­ lyezték a műszerészek közé, s tulajdonkép­ pen itt jö tt meg a tanulási vágya: előbb elvégezte a szakközépiskolát, m ajd m űsza­ ki főiskolára jelentkezett — most h ar­ madéves. — Az én órabérem tizenkilenc forint, engem is éppen a napokban hívtak az egyik gyárrészlegünkhöz huszon­ egy forintért. Jóm agam is ottani lakos va­ gyok, három gyerm ekem m el, feleségem­ mel. . . és m égsem m entem ! M ert annyit m egtanultam hogy a legfontosabb: az em ber azt csinálja, am ihez a legjobban ért. Ez pedig nem üres dum a. Nem sza­ bad m ásképp csinálni. . . Egy kicsit félek is attól, ha elvégzem az iskolát, engem is „kiem elnek”, széket adnak alám . . . Én a m űszerészm űhelyben akarok m arad­ ni, bárm ilyen áron. A bérezésről pedig: csak beszelünk beszélünk a differenciálás­ ról, a valóságban viszont egy kalap alá veszünk jót és rosszat, pályakezdőket és a régieket. — Ezt m int szakszervezeti bizalm i is m ondja . . . Nem lepődik meg a közbeszóláson, túl sokat te tt m ár ahhoz az asztalra, hogysem „takargatnivaló ja” lehetne. M ondják róla, kicsit túlzásba is viszi a hadakozást. — M ikor arról tanácskozunk, hogy a jó m unkának a keresetben is látszódnia kell, m indenki szám ára világos és közérthető, „követendő” az elv. Ám, am ikor valaki ki­ m arad a jutalom osztásból, a prém ium ok­ ból, vérig sértődik. . . Így aztán az a sor­ rend, hogy tegnap te kaptál, m a én, hol­ nap ő . . . és nincs harag. De a m unka. , . nincs tisztességgel elism erve! A m űszerészek után vajon hogyan vé­ lekednek a pénzről, pontosabban szólva: a �m unka díjazásáról a kőm űvesek? A fővá­ roshoz közeli m egyék örök b án ata ugyan­ is, hogy az utánpótlás jó részét „elszip­ p a n tja ” B udapest; több pénzt, jobb m un­ kalehetőséget, kellem esebb szabadidős­ program okat n y ú jt a főváros, m int vetély­ társai, így aztán az ifjú szakm unkások ha­ m ar kalapot em elnek a tanoncidők alatt m elegágyul szolgált m unkahelytől búcsúz­ va, s szegődnek el jobb rem ényű vállala­ tokhoz. — Öt kőm űves volt a kezem alatt, közü­ lük három P estre m ent — fakad ki az építőiparban dolgozó M. János brigádve­ zető. — Igazán nem állítottunk velük szem­ ben m agas követelm ényeket. Valósággal dédelgettük őket, aztán egyik napról a m ásikra elm entek. Egyikük azt m ondta: itt tizenhárom fo rint ötven fillért igértek, o tt pedig tizenkilencet! Ezenkívül, reggel érte jön a vállalati kisbusz, beviszi a m un­ kahelyre, m ajd délután visszahozza. Mit ér em ellett a mi győzködésünk, agitációnk...? Ráolvasással nem lehet szakm unkásokat m egtartani. Szom bat d élu tán ra beszélünk meg talál­ kozót T iborral a község jóform án egyetlen „k u ltú rh ely én ”, a főtéri presszóban. Tibor szem látom ást népszerűségnek örvend itte­ ni környezetében, elegánsan öltözik, visel­ kedése könnyed. Szűkebb b aráti körben beszélgetünk a dohányfüsttől feketére vál­ tozott presszózugban a m unkáról, a szóra­ kozásról. — A nnyi biztos, nem szakadok meg a m unkától — hangoztatja többször is —, s hazudnék, ha azt m ondanám . A megye „ ta n ítta to tt” ki, ezért nekem itt kellett volna m aradnom , ha tetszik, ha nem . . . A mi hülyeség. Azért dolgoznak a gyárban a vezetők, meg akiknek m unkaköri köte­ lességük, hogy olyan feltételeket adjanak, am elyek m egfelelnek azoknak, akik m un­ kát keresnek, nem ? O tt kevesebb m unká­ ért több pénzt kapok. . . Túl van beszél­ ve . . . B arátai árgus szemekkel figyelnek; egyik a nyáron végzett, a m ásik jövőre fog, m indketten a kőm űvesszakm át vá­ lasztották, s abban is egyetértenek, hogy a környéken m űködő szövetkezetben pró­ bálkoznak. Úgy látszik, Tibor példája nem túl ragadós, legalábbis környezetében. — Szükség van a fiú k ra itthon — iga­ zítja ki ő is végül. — A szülők nem is engednék őket, m ert akkor egyedül nem tu d n ák a ház körüli m unkákat elvégezni... Szerintem , ha az öregek nem ágálnának ellene, a srácok is följönnének. . . K érdőn rá ju k néz, de m ivel nem hang­ zik el lelkesedett egyetértés, m ásra terelő­ dik a szó. M ikor az úgynevezett patronálási rend­ szert „k italálták ”, sokan m egkönnyebbül­ ten sóhajtottak föl. Az ifjúsági törvény ugyanis kötelezővé tette, hogy az új m un­ kába lépőket m egkülönböztetett figyelem ­ mel kell kísérni az első öt évben; éven­ ként vizsgálni helyzetüket, s a beilleszke­ dés végett patrónust állítani m elléjük, aki az első lépéstől végigkíséri őket, elmond, elmagyaráz, m egm utat, m egism ertet, m e g ­ tanít m indent, am it csak egy pályakezdő­ nek illik tudnia. S, hogy a patrónus ezt ne csupán jó szándékból végezze, m egálla­ p íto tták : ösztönzésként havonta néhány száz forintot is kaphat. Tíz év m últán azonban az országban a pályakezdő fiataloknak kim utathatóan csak körülbelül egyharm ada végzi m u n k áját patrónus segítségével, de még ennél is rosszabb az arán y a segéd-, b etan íto tt és szakm unkások esetében. Pedig a vizsgálat azt is igazolta, hogy szem betűnően külön­ bözik a patro n áltak és a segítség nélkül dolgozók „m inősége”. — Szám okban ugyan nem lehet kifejez­ ni, de egy jó p atró n u s sok pénzt m egtaka­ rít a vállalatnak — m ondja a könnyűipari üzem oktatási előadója. — A sok selejt, a pályakezdőknél elkerülhetetlen bukdácso­ lás okozta „pénzkihatás” tetem es, sajnos, mégis gyakran form ális a gondoskodás; a patrónus szerepe a rra szűkül, hogy alkal­ m anként válaszoljon az új dolgozó kérdései­ re, vagy útbaigazítsa, ha az kéri Sok bába közt elvész a gyerm ek, ta rtja a mondás. Ami a pályakezdőkre vonat­ koztatva úgy értelm ezhető, hogy a szocia­ lista brigád, a KISZ, a p á rt feltételezett, vagy létező p a trónusai között a tényleges törődés elsikkad. — Én teljesítm énybérben dolgozom, zsebre megy m inden percem ! — m ondja az elism ert esztergályos, aki brigádválla­ lásként három ifjú szakm unkást is p atro ­ nál, m ár am ennyiben a naplóbejegyzések­ hez igazodunk. . . — Ha m egfizetik a különbséget, akkor többet törődök velük. De így? Nem ju t rá több idő. — M indig kap jutalm at, Sanyi bácsi — szól közbe halkan az egyik patronált. — Azt a m u n k ám ért kapom, m ert idő­ ben és jó m inőségben adom le. E vállalatnál a kollektív szerződésben rögzítették, hogy a fizetése öt-húsz százalé­ k át kap h atja az a dolgozó, aki „szívügyé­ n ek ” tekinti a pályakezdőkkel való törő­ dést. Ezt időnként m inősítik és e sze­ rin t jutalm aznak havonként-kéthavonként. — Sanyi bácsitól előbb több odafigyelést kívánunk — jegyzi meg finoman a sze­ m élyzeti vezető —, aztán m agasabb lesz a jutalom összege is. Az öreg a rendíthetetlen m agabiztosság fölényével teszi zsebre a fricskát. Senki nem vitatja, m estere a szakm ájának, m indent tud, am it az esztergagéppel lehet és kell kezdeni. A fiatalok azonban „csak” tiszte­ lik — de nem szeretik. Ezért azután nem is követik. — Pedig a példaképek éppen a legjobb patrónusok — só h ajtja el hiányérzetét a személyzetis, m iután Sanyi bácsi becsukja m aga m ögött az iroda párnázott ajtaját. — M ár a szakm ai képzés során csak­ nem egészen átveszi a stafétabotot az is­ kolától az üzem — vélekedik a szakokta­ tó. — A gyerekek a m unkásoktól, a „mes­ terek tő l” lesik el a szakmai fogásokat. . . és szeretik is a m űhelyt, az üzemet. Ha m egnézné a jelenléti ívet, láth atn á, hogy a gyakorlati foglalkozásokról jóval keveseb­ ben hiányoznak, m int az iskolából. Aki on­ nan hiányzik, ide m ár bejön. . . A zért is szeretik, m ert a tanulóévek alatt gyakorib­ bak a sikerélm ények, ők saját m aguk ké­ szítenek el egy-egy m intadarabot, am it az­ tán osztályoznak, m inősítenek is. . . So­ kuk később, szakm unkásként, egy „uni­ form izált” üzembe, m űhelybe kerül, ahol nem az egyéni, hanem a közös p roduktum számít. Ami leggyakrabban azt jelenti, 5 �hogy ny akra-főre g y ártja a szabványter­ m ékeket, elvész az önállósága. . . A pá­ lyakezdés első éveitől lehetőséget kellene adni a bizonyításra, a sikerélm ényekre. Szóval, nem elég az iskolában, ütem ben m egszerettetni a szakm át, arra is kell vi­ gyázni, ne áb rán d u ljanak ki belőle. Csoda-e, hogy fülem be cseng egy nem ­ régiben rendezett üzemi ifjúsági parla­ m ent beszám olójának néhány „tézise”, m elyek sorában a vállalat igazgatója azt bizonygatta, m ennyire „kom olyan” veszik a kezdők társadalm i m egbízatásait, szak­ mai fejlődését. Hiszen őket küldik a tűz­ rendészeti továbbképzésre, a m unkavédel­ mi tanfolyam okra, s a fiatalokra lehet szá­ m ítani, m ondta, bizonyítja ezt, hogy szí­ vesen vállalnak társadalm i m unkát, kom­ m unista m űszakot, s részt vesznek az ön­ kéntes véradáson. . . Jóllehet, szép cse­ lekedet az önzetlen segítségnyújtás, ám ezzel még nem m erül ki az ifjúságpolitikai teendők tárháza, gondolhatták ott és ak­ kor sokan. Noha ezt szóban nem m ondták, m ert „az idő előrehaladtával a parlam en­ te t rövidre kellett fogni”. Ha régi dolgozókat faggat az em ber ar­ ról, m ilyenek voltak a pályakezdés gyöt­ relm ei, legtöbben a szigort, a fegyelm et, a rendet em lítik, illetve az ehhez történő „igazodást”. És ném i irigységgel sorolják, hogy ma törvény, számos rendelet, intéz­ kedés védi az újonnan m unkába lépőket, sőt fizetett patrónusok „őrzik” őket. M eghallgatva a m ost „debütálókat”, b uktatók sora követi egym ást: csalódás az elitszakm ában, a tintaszagú m unkakönyv kikérése, téves önism eret, vékonyka borí­ ték, a nagyváros ígéretei, s félelem a ki­ ábrándulástól —, m intha az intézkedések ellenére rosszabbodna a helyzetük. Pedig ezek az intézkedések éppen értü k szület­ tek. Még az elm últ esztendő m árciusában született egy SZOT-elnökségi határozat, mely szorgalmazta, hogy a szakm unkásképző intézetekben, m ár tanulm ányaik kezdetén, alakítsanak alapszervezeteket a tanulók. „A cél elősegíteni a szakm un­ kástanulók szervezett m unkássá válását. Vagyis a m unkássá válás kezdeti lépései idején m elléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, m ódszerével.” — olvasom a kom m entárban. — Nem vitatom , jó szándék vezette azokat, akik „k italálták ” az iskolai szakszervezetet, de szerintem ezzel még job­ ban elszakadnak a gyerekek tőlünk — állítja az ü zem i szakszervezet titkára. — M iért? M ert nem az iskolában, hanem itt az üzemben, történetesen a szakszer­ vezetben kellene m egtanulnia a gyerek­ nek, hogy m ibe szólhat b e le . . . ugye, a bérbe, a prém ium okba, a segélyekbe, a term elési ügyekbe — sorolja szertartás­ szerűen, m iközben a többiek arcán eny­ hén gúnyos mosoly fakad. Egyikük köz­ be is szól: — Ugyan m ár, m it tu d egy tizennégy éves gyerek az üzemi fe la d ato k ró l. . . ? 6 — A m ennyit mi elm ondunk neki! — replikáz a titkár. — Te, én meg a többi­ e k . . . m unka közben, am ikor ju t rá idő. Csak, tudja, az a baj — címezi nekem m ondandóját —, hogy m indenki a maga aprólékos ügyeivel foglalkozik, nyűgnek veszi azt a néhány jó szót is, am it alkal­ m anként el-elejt. — Nem egészen így van az, titk á r elv­ társ — védi a „m undér becsüle­ té t” az előbbi közbeszóló, de ezzel a meg­ jegyzéssel meg is elégszik, vagy (persze) nincs ellenérve. — Magam sem értem — töpreng a tit­ k ár —, m iért vagyunk ennyire közömbö­ sek egym ás iránt. Azt hiszem, nem érez­ tetjü k az em berekkel eléggé, m ennyire érdekeltek abban, hogy n e átjáróház le­ gyen a m unkahely, hogy egy jó szakem ­ ber m egtartása, m egbecsülése nyereség a közösségnek. . . M indannyian bólogatunk e m egállapí­ tásra, aztán hirtelen csengőszó jelzi, vége a reggeliszünetnek. — No, m együnk patronálni — jegyzi meg búcsúzóul a titkár. Hosszú ideje várakoztam m ár a KISZszobában, van időm átböngészgetni az asztalon szanaszét heverő, m indent el­ árasztó brosúrahalm azt. Kezembe akad az akcióprogram is, ebben hat szó szerepel a pályakezdőkről, ím e: „Figyelem m el kí­ sérjük a pályakezdők m unkahelyi beil­ leszkedését.” Ennyi. — Ez csak az irányelv — m entegető­ zik az éppen m egérkező K IS Z -titkár, aki — m int m ondja — az üzemi négyszög „észveszejtően ” lényeges tanácskozásáról jött. — Sokan elm ennek a cégtől, főként fia ta lo k . . . De hidd el nekem, ha a csil­ lagokat lehoznám az égről, akkor sem le­ hetne ezeket itt tartan i! Őszintén szólva, mi állandóan m ondjuk az alapszerveze­ teknek, az ifjúsági brigádoknak, hogy patronálják a m unkába lépőket, törődje­ nek velük stb., de ennek nincs különö­ sebb tartalm a. Ahogy a többi „szerv” patronálása is akadozik. Gondolom, ők pe­ dig ránk hivatkoznak . . . Olvassunk még bele N. Feri nyolcadik osztályos tanuló bevezetőben idézett dol­ gozatába: „ . . .m ár többször elképzeltem magam, am int autószerelőként a m űhelyben La­ da, Dácia, meg Mercédes kocsikat ja­ vítok. Szüleim m ondták, nem könnyű mesterség, de meg lehet belőle élni, s ha eleinte nem megy a m unka, később bele­ jövök, meg a m űhelyben az öregek is se­ gítenek. . . A pénzről nem tudok semmit, csak azt látom , hogy a szomszédom, aki szintén autószerelő, nagyon jól él, nagy háza, két autója v a n . . . M ár most figye­ lem a kocsikat, én úgy szeretnék dolgoz­ ni, hogyha valam it egyszer megcsinálok, akkor az többet sose rom oljon el, m ert tudom , m ilyen rossz az, am ikor a mi W artburgunk az országút kellős közepén bedöglik, pedig az előző héten hoztuk ki a szervizből.” Tanka László Az é le t nem o lv a s ó tá b o r A szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta n u ló k 5. N ógrád m egyei o lv a só táb o rán ak zárásán han g zo tt el ez a m o n d at: — „Az é le t nem ol­ v asó táb o r” — a résztv ev ő k tő l azóta érk e zett levelekben ezt nagyon sok g y erek idézi és m agyarázza. Többek között ez k észte tett a r ­ ra, hogy az olvasótáborok m u n k á já t, e re d ­ m é n y eit főként n e az ism eretek, az á lta lá b a n m é lta th a tó és sokak á lta l m élta to tt ered m é­ nyek, h an em in k áb b a táb o rlak ó g y erek ek é r ­ zelm ei felől közelítsem meg. E zt a szűkítést azért is jogosnak ta rta m , m e rt az eddigi ol­ vasó táb o ro k m u n k á ja során m eggyőződtünk arró l, hogy az o lvasótábori m ódszerekkel n y ú jto tt ism eretek erős érzelm i h atáso k at, kö­ tő d ések et v á lta n a k ki a gyerekekből, s ez a tényező n ag y m érték b en — m o n d h atn i d ö n ­ tően — segíti az olvasótábori célok v a ló ra v á ltá sá t; így többek között az ism eretan y ag befogadását, a közösség érd ek ein ek felism e­ rését, benne az egyén lehetőségeinek, felelős­ ségének tisztázását. A m ikor három évvel ezelőtt m egkérdezték tőlem, len n e-e kedvem elv állaln i a sz ak m u n ­ k ástan u ló k o lv asó táb o rán ak vezetését, s az új felad attó l fellelkesülve, ta p a sz ta lta b b k o l­ légáim at, ism erőseim et fag g attam az o lv a­ sótáborok h an g u latáró l, ered m én y eirő l, nem sok jó v al kecsegtettek. Újr a h allo tta m m indazt, am it a szak m u n ­ k ástan u ló k ró l á ltaláb a n h allan i le h et (hogy ti. nincs igényük az elm élyülésre, hogy le ­ h etetlen a fegyelm ezésük, érzelm ileg siv á­ r a k , hogy m ég olvasni sem tu d n a k kielég í­ tően). Az időközben összegyűjtött o lv asó tá­ bori pub lik áció k viszont ezeknek az íté le tek ­ nek éppen az ellenkezőjét á llíto ttá k (ami m egnyugtató le tt volna, h a beszélgető p a r t­ n ereim egy része n em azonos egy-egy cikk szerzőjével). K étségeim tá m ad tak , s hogy ezeken ú rrá le­ hessek, aprólékos g o nddal kezdtem elkészí­ ten i a tá b o r p ro g ram ját. M indenekelőtt lá t­ ni a k a rta m , m eg a k a rta m ism ern i a táb o rb a jelen tk ező gyerekeket, m ég a táb o rk ezd ést m egelőzően. V ég igjártam h á t a szak m u n k ás­ képző in tézetek et: tetszik -e a g y erek ek n ek a p ro g ram , tu d já k -e, mi az olv asó táb o r cél­ ja . K erestem a z arcokon, a te k in te tek b e n a félelm eim et feloldó b izalm at. A z isk o lák ­ ból m á r v alam ely est m egnyugodva jö ttem e l. Reális, rac io n ális elh atá ro z ással k ez d tü k a m u n k á t: az v o lt a célunk, hogy h a a g yer­ m ek és a valóság között v alam ily en okból á th á g h a ta tla n fal áll, ré st és rése k et üssünk ezen a falon, hogy a résztvevők egyre tö b ­ b et ism erh essen ek meg a valóságból, illetv e tu d ato so d jék m eglevő n em leb ecsü len d ő v a ­ lóságism eretük. E hhez a m egism eréshez h ív ­ tu k segítségül az iro d alm at, a m űvészeteket, a term észettu d o m án y o k at. Csakhogy a „szellem ”, a m it az olv asó táb o r m á so d ik -h arm ad ik n a p já n k ie re sz te ttü n k a palackból — eg y re tö b b e t k ö v etelt tőlünk! Ön m a g u n k a t követelte. N em v o lt elég a r e ­ m ek k ö n y v tár, a m egfontolt program , a r a ­ cionális tudás, a p ed án s p éld am u tatás. T el­ jes szem élyiségünk m ozgósítására v o lt szük­ ség. F eln y íltak a g y erm ek ek b en a lelki zsilipek. Á rad t belő lü k rö v id é le tü k ezernyi b aja, b á ­ n ata. öröme, kétsége. V álaszt v árta k , ta n á ­ csot, eg y ü ttérzést — nagyon sokan csak m eg ­ h allg atást. Az első n ap o k g átlásai u tá n n em v o lt a p ro g ra m n ak egyetlen olyan té m ája sem, am e­ lyik m eg n e szó laltatta v o ln a a gyerekeket. És úgy, ahogyan m i v á rtu k , k ív á n tu k , re m é l­ tü k . N em m űelem zésre szám íto ttu n k , hanem a m ű v ek és a v aló ság közötti viszo n y felfe­ dezését rem éltü k . P on to san azt, a m it p ro d u ­ k áltak . �Ára d ta k a vallom ások családról, iskoláról, önm agukról, aztán visszatértek oda, ahonnan elin d u ltak , és összekapcsolódott, elvált, ú jra ta lálk o zo tt az irodalom , a m űvészet é le tü k ­ kel, g o n djaikkal. A n a p m in d e n ó rá já b a n eg y ü tt v o ltu n k a gyerekekkel. N yugtalanító k érd é seik re v á la ­ szoltunk, sa já t ta p a sz ta la ta in k és meggyőző­ d ésü n k felm u tatá sa m e lle tt kölcsönvettük írók, költők, tudósok, m űvészek tu d á sá t és érzelm eit. S zétszedtük és összeraktuk a v ilá ­ got, és szétszedettük és összerak attu k a g y ere­ kek k el is. É jjel pedig fo ly ta ttu k ugyanezt mi, feln ő ttek . M inden v é g re h a jto tt és v ég re h aj­ ta n d ó fela d ato t pedagógiai, m etodikai elem zéssel é rté k e ltü n k és te rv e ztü n k meg. P ro g ram u n k „tényanyaga” ezeken a beszélge­ tések en ötvöződött igazán eredm ényessé. Meg­ ta n u ltu n k mi is „olvasni” az o lvasótáborban: a g y erek ein k et „olvastuk”, hogy é rtsü k őket. H árom éve dolgozik eg y ü tt az olvasótá­ bor vezetősége, többen az előző kettőben is rész t vettek. S zervezésben, tervezésben, k i­ a la k u lt szokásaink, m ódszereink v annak, a v ég reh ajtás azonban állan d ó rugalm asságot követel, m erev fo rm á k a t n em a lk alm az h a­ tunk, hiszen nagyon sokszor a p illan a tn y i szituáció d ö n ti el a to v áb b h alad ás m ikéntjét. K özösen k ia lak íto tt p ro g ra m ja in k nem „szak m u n k ástan u ló i”, han em em beri lé p té­ kűek. Az olvasótáborok kulcsem berei v é g ü l­ is a kiscsoportvezetők, a mi három éves si­ k erso ro zatu n k is ra jtu k m úlott. K öltők, írók, m űvészek, pedagógusok, népm űvelők v á l­ lalk o ztak e rre a m u n k ára, de igazán csak az érezte a sik e rt — b árm ilyen széles k ö rű is­ m eretek k el rend elk ezett is —, aki nem ­ csak az irodalom m al, m űvészetekkel tu d o tt azonosulni, hanem a gyerekekkel is. K ét éve szakközépiskolai ta n u ló k k al bő­ v ü lt az olvasótábor résztvevőinek köre, de n em v áltoztak a gyerekek érzelm i igényei, nem v álto zo tt tudásszom juk és öröm ük ön­ m aguk képességeinek felism erésében. H árom év ta p asz talata i alap já n állíth a tju k , hogy a szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta ­ n u ló k á ltalán o s m egítélése h ely telen ; és m indazok állásp o n tja, a k ik feloldozás t k e ­ resn ek az ered m én y telen ség ek ért — re n d k í­ vül kényelm es. M ert nem a cso n ttá szárad t szivacs hibája, h a nem ju th a t vízhez. M it je le n t a gyerekek szám ára az élet, s hogyan ütközik vagy ötvöződik ez azokkal a ta p asztalato k k al, am elyeket az o lvasótábor­ ban szereznek? A sz ak m u n k ástan u ló k é le tte re tágabb, m in t a szakközépiskolásoké: sz ám u k ra a család és a lakóközösség, az iskola és a m un k ah ely a lk o tja a m odellt. A szakközépiskolásoknak m u n k ah elyi ta p a sz ta la ta ik nincsenek, illetve m ásodlagosak, szám ukra az é lettap a szta lato k ­ n a k ezt a résziét felnőttközösségek vagy egyének közvetítik, így ezek a szakm unkástan u ló k étó l an n y ib an té rn e k el, hogy n em sa­ já t élm én y k én t kerü ln ek felszínre. A fizikai és szellem i m unka ily e n fa jta e l­ k ü lö n ítésében — és ebből fakadóan az „élet n em o lvasótábor” kijelentésben — k ét té ­ nyező já tsz ik közre erőteljesen. Az egyik: az iskolának m in t é le tü k szer­ ves részének m ás m ódja v a n a rra , hogy olyan m élységben te re m tse m eg az o k tatás (taní­ tás-tan u lá s) és a nevelés egyidejű h atásren d szerét, m in t a z olvasótábor. E nnek kö v et­ kezm énye, hogy a szám u k ra ism eretlent, a szellem i m u n k a eredm én y ek én t létrejövő ön­ m eg v alósítást egyszerinek, esetlegesnek, az élettő l táv o lin ak tekintik. A m ásik tényező: a szakm unkástanulók h á ­ rom negyed része — a szociológia tan ú ság a és a n ek ü n k elm ondott vallom ások sz erin t is — k én y szerp ály ára került, így a szak m á­ já h o z kapcsolódó fizikai m u n k a nem okoz sz ám á ra öröm et, d e nagyon sokszor je len t szenvedést, a legjobb esetben „csinálni csak kell v a la m it” jelleg ű beletörődést. A család, a m u n k ah ely , az iskola sok ese t­ ben m á sfa jta közösségi ta p asz talato k a t n y ú jt a gyerekeknek, m in t a z olvasótábor. „Egyik este, am ik o r ap u m e g in t részegen jö tt haza, kezdtem kifűzni a cipőjét, m in t m áskor. A k ­ kor belém rúgott. Én a k k o r nagyon sírtam ...” „Irtózatos, h a k iab áln ak . N álu n k is, h a a n ad rá g d ere k át elro n tju k . H a visszaszólunk h az ak ü ld en ek és h ián y zó t í rnak.” „Az egyik g yerek felo lv aso tt az újságból egy új e ljárást, a m e ster m eg azt m ondta, hogy ez n em igaz, m e rt ő m ég o ly an ró l nem is hallo tt. M eg h arag u d o tt nagyon a g yerek­ re .” „Nem tudom , szó lt-e az Ildi néni v alam it, hogy én a kiscsoportos foglalkozásokon m in ­ dig csak h allg attam . Jö v ő re ez m á r n em így lesz. Én meg sem m e re k szólalni, m e rt hogy­ h a v alam i ro sszat m o n d tam az iskolában, m in d já rt rá m k iá lto ttak . E zért m ég m indig félek.” „ . . . itt az o lv asó táb o rb an m in d en t m egm a­ g y ará zta k n ek ü n k , és b á rm i pro b lém a adó­ dott, rögtön m in d en tu d á su k k al seg ítettek n e­ künk. De ez az é le t te rü le te in nincsen így. N incs ki m egfogja a k ezü n k et és segítsen.” Ezekből a töredékes vallom ásokból is k ita ­ p in th a tó , hogy az olvasótáborok nagy é rd e ­ m e a d em o k ratik u s közösségek m e g terem té­ se. A jogok és kötelességek azonos m érték ű gyak o rlása ak tiv itá st, egym ás irá n ti felelős­ ség érzetet v á lt k i a gyerekekből. A v itak ész­ ség k ia lak u lása és fejlődése, az érv e k k o r­ re k t felso rak o ztatása m eg v álto ztatja az egy­ m ás k ö zt m egszokott h angnem et, eg y re in ­ kább k ia lak u l b en n ü k a m ásik m eg értésén ek igénye és a türelem . A k iscsoportokban szerveződő, k ialak u ló m ikroközösségek sohasem éln ek elszigetel­ ten, sohasem érezh ető a csoportok között egészségtelen riv alizálás vagy lekicsinylő m egkülönböztetés. I tt sen k ire sem k iá lta n ak rá, h a ro sszat m ond, itt a kiscsoportvezető is „b e v allja”, h a v a la m it nem tu d , de p él­ d á t m u ta t arra, hogy nem szabad belenyugod­ n u n k tévedéseinkbe. M ivel a kiscsoportok közösségi tu d a ta azo­ nos és erőteljes, term észetes tu la jd o n ság u k k á v álik a nyitottság, am ely a m akroközösség k ialak u lásá n ak alap feltéte le és lényege. Így jön lé tre a táb o ri közösség, am ely m egsokszo­ rozza a kiscsoportokban m eg élt pozitív k ö ­ zösségi élm ényeket. Idézzük ism ét a tá b o r lakóit! „Mi az a la tt a k ét h é t a la tt úgy éltü n k , ahogy a »p arad icso m b an « sem jobban. M int egy n agy család. H a v alak i örült, eg y ü tt ö rü l­ tünk vele, h a b úsult, mi is szom orúak le t­ tünk, d e v ig asztaltu k . És ez az ÉLETBEN nincs így. Á llítom , hogy az o lv asó táb o rb an az a la tt a rö p k e k é t h é t a la tt jobban össze­ kovácsolódtunk, m in t a z o sztály b an egy év a la tt.” „F őképpen a táb o ro n b elüli vezetők ad ták a legtöbbet, ak ik közelhoztak egym áshoz b e n ­ n ünk et. A b arátság o t, a sz erete te t a d tá k n e ­ k ü n k és ezzel ta n íto tta k m in k et. A zt hiszem a cé lja en n e k a tá b o rn a k nem is a n n y ira az ism eretek bővítése, h an em in k áb b az egy m ás­ hoz v aló közelség m egterem tése, vagyis az ezzel v aló ta n ítá s v o lt a cél.” F e lm e rü lh e t az a kérdés, hogy h a az o l­ vasótáb o ro k ism eretn y ú jtó szokásai, m ódsze­ rei, légköre, h an g u lata, érzelm i é le te en n y i­ r e elk ü lö n íth e tő és m eg k ü lönböztethető az á lta lu n k g y ak o ro lt és m egszokott, m égis sok­ szor nagybetűvel ír t életétől, a k k o r szab ad -e így csinálni. N em k ellen e-e jo b b an kö zelíte­ ni a m indennapokhoz, nem k ellen e-e inkább edzeni a gyerekeket, hogy biflázni tu d jan ak , hogy el tu d já k tű rn i felnőttközösségeink rossz szo k ásait: az in trik á t, a hatalo m v ág y at, a közönyt, a k érk ed ő butaság o t? V alóban! Így is fel le h etn e oldani a k e t­ tős kötést! Csakhogy é le tü n k g y ak o rla tátó l eltérő ek az elveink, és szeren csén k re g y e r­ m ek ein k igényeit m ég elv ein k éltetik . E zért is h a so n lítják össze a z élete t az o lv asó táb o r­ ral, m e rt úgy érzik, hogy m indaz, a m it k ét h é t a la tt m egéltek, szebb m in t eddigi életü k , m e rt érzelm ekben, tu d ásb an g y arap o d tak , é le tm in tá t, családm odellt, tá rsa d a lm i közös­ ségekre kötelező n o rm á k a t fedeztek fel. M indezt m egfogalm azzák a tá b o r u tá n o tt­ honról k ü ld ö tt leveleikben. ..A táb o rb an tozott bennem . got. R ájöttem , és az irodalo m nagyon sok m in d e n m eg v ál­ Más szem m el nézem a v ilá ­ hogy m it je le n t a m űvészet szám om ra.” „T öbbet tudok, m in t azelőtt. Jo b b an é rd e ­ keln ek József A ttila versei. De n em csak az övé, m ás költőé is. N éha úgy érzem , hogy én is szeretn ék k ö ltő lenni. N em azért, hogy híres legyek. N em is tudom m ié rt.” „B eléptem a z irodalm i szín p ad b a is, m e rt úgy érzem , képes vagyok én is a rra , hogy úgy elő ad jak v alam it, hogy aki m egnézi az elő­ ad á su n k a t, m egértse, hogy m it a k a rtu n k m ű ­ so ru n k k al kifejezni.” „Úgy érzem , több v an bennem , m in t am it ed d ig k ihoztak belőlem , s ez m eghatározza életem egész folyását. E lü ltették bennem a többre, jo b b ra, a szebbre való törekvés p a ­ lá n tá it, s azt hiszem , én soha nem leh etek elég ed ett em b er.” S o k an v an n a k a m egértők, befogadók és továbbgondoló k, olyanok, ak ik jól lá tjá k , hogy az o lv asó táb o r csak része, kiegészítője az életn ek , különbözőségeit ütköztetik, d e m egérzik a közelítés lehetőségeit is: „ . . . a z é le t nem olvasótábor, ezt m indenki tu d ja. N em olyan könnyű és öröm teli. Az o lv asó tá­ b o r csak kikapcsolódás, az élet viszont tele v an nehézségekkel, ak ad ály o k k al. A táb o r kiegészíti azt, a m it m ásk o r nem tu d n á n k e l­ é rn i.” „Sajnos, igaz. AZ ÉLET NEM OLVASÓ­ TÁBOR. V alóban nem , de te h etü n k érte , hogy h aso n lítso n .” É letük — életü n k — m e g v álto ztatásán ak igénye, a z olvasótábori m in táh o z való köze­ lítés leh etőségeinek felism erése az é le t és az o lv asó táb o r élm én y ein ek különbözőségeiből fakad. Az o lv asó táb o rb an az ak tív m u n k a öröm ­ fo rrás, önkifejezés, az önm egvalósítás p o ten ­ ciája. A feln ő ttek és a gyerekek k ap cso lata az ideális szülő-gyerm ek, n ev e lő -tan u ló p a r t­ n erk ap cso lat. A gyerekközösségben m in d en k i eg y en ran ­ gú: a m ásik ért, önm agáért, a közösségért fe­ lelős egyén. M indezek ered m én y ek én t boldogan fedezik föl önm agukban a v áltozásokat, s g ondolnak a rra , hogy az élete t (családot, lakóhelyi kö­ zösséget, iskolát, m un k ah ely et) valah o g y ily en n é kellen e fo rm áln i: „V ajon az életb en el le h et-e képzelni egy olv asó táb o rt, am ik o r m a jd m in d en h o l egyform án, eg y üttérzésben, a h ib á k a t n em félrelökve, h an e m m egoldva fognak élni az em b erek ? A m ikor m in d en k i fogja egym ás kezét, úgy, ahogy mi a k ö r­ tá n cb an ?” „Az é le t nem olvasótábor... d e nem á ll m eg itt a m ondat, h an e m fo ly tató d ik : hogyha n em is ilyen szépen és jól, d e alak ítsu k az é le tü n k e t hasonlóvá. Igaz, a hasonlóság tá ­ v o li, d e a közöm bösségből kevesebb kell. V a­ lahogy az életb en is jobban kéne egym áshoz közelíteni, és a szem beütközéseknél (am iből nagyon sok van) h ely tálln i, és bizony nagyon sok m in d e n t elviselni. N em feladni, h an em m egoldást ta láln i, h a ez lehetséges.” Szabó Ernőné 7 �N ó g rád m eg y e sz ellem i k u ltú r á já t elem ző d o k u m e n tu m o k , ta n á c s k o z á s o k , k iú ju ló h e ly i v i­ t á k té m á ja a m ű v é sz e ti é let h e ly z e te , m in ő ség e . L eg u tó b b a m e g y e i n a p ila p h a s á b ja in lefo ly t eszm e c se re t á r ta fel is m é te lte n az e te rü le te n é rz é k e lh e tő g o n d o k a t. A sz er­ k e sz tő sé g ü n k h ö z é rk e z e tt a lá b b i k é t írá s b iz o n y sá g a s z e rin t — le g a lá b b is a b e n n ü k é r in te tt ze n e i élet v o n a tk o z á s á b a n — k ev és p ro b lé m a m e g o ld ó e lm o z d u lá s tö r té n t az u tó b b i id ő b en . A zért is b o c s á tju k O lv asó in k elé m in d k e ttő t (T ó th C sab a sz e rz ő n k é é t a — b á r v á z la to s — á t ­ te k in té s ig é n y e o k á n k ü lö n ö se n v itá r a in g e rlő n e k ta r tv a ) , h o g y e sz ű k e b b á g a z a to n b e lü l le ­ h e tsé g e s és sz ü k sé g e s te e n d ő k fe lra jz o lá s á h o z n y ilv á n o s fó ru m o t te r e m ts ü n k . (A s zerk .) Zenei életünk kis tükre Zenei életü n k á tte k in tő elem zése is adott tenm észetszerű k ritik a i szem pontokat, eze­ ken tú l m égis h ag y ’ hivatkozzam a r r a a két k onkrét apropóra, m ely végül is írásra s a r k a llt! M ásfél évvel ezelő tt a m egyei nap ilap h a ­ sá b ja in „Tűnődés a m űvészetek tám o g a­ tá s á ró l” cím m el v ita za jlo tt a helyi m ecé­ n áló gyakorlatról. É lénk, szenvedélyes h a n ­ gú hozzászólások jelezték a té m a a k tu a li­ tá sá t, a m egoldást kereső szándékot. V a­ jo n m á sfé l esztendőnyi távolságból m eny­ nyit, m it őrzött meg ak tu alitásá b ó l a v ita — leszű k ítve m ost itt a m űvészetek tám o g a­ tá sán a k p ro blém akörét a zeneire. A Muzsika cím ű folyóirat h a sá b ja in , S za­ bó H elga cikke nyom án, széles körű v ita bo n tak ozott ki az általán o s iskolai én e k ­ zene ta n ítá s gondjairól. A „T orzulások a kodályi zenei nevelés általán o s iskolai a l­ k alm az ásá b an ” cím et viselő Szabó H elga-re­ fe rá tu m problém afelvetései tá g ab b té rb e n is érvényesek, hiszen következm ényei — többek között — az a m a tő r kóruszenei m ozgalm at is károsan befolyásolják. (Kór u s k u l t úr á nk ) C élszerű te h á t m in d já rt az alap o k n ál: az ének-zenei n ev e lő -o k tató tevékenységnél kez­ deni. K öztudott, hogy M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelő m unka céltu d ato san felép ített ren d sz ert képez: az óvodai nevelés, az á lta ­ lános és középfokú iskolák, az ének-zenei tag o zatú általán o s iskolák és gim názium ok, v a la m in t a k ite rje d t zeneiskolai intézm ényhálózat. Az á ltalán o s és középiskolai ének-zenei n ev elést itt m ost csupán egyetlen szem szög­ ből, a k ó ru sk u ltú rá n k jö v ő jé t m egalapozó fela d ato k a t te k in tv e érintem . Az „Éneklő ifjú sá g” és m ás te rü le ti k ó rusbem utatók szo­ m orú tap asztalata, hogy általán o s iskolai kó­ ru sa in k tevékenysége n em folyam atos. S zak ­ em b erh ián n y a l is m agyarázható, ám sokkal in k á b b szem léleti fogyatékosságnak tu d h a tó b e a kórusnevelő m u n k án ak ez a fogyaté­ kossága. Az iskolai kórus legtöbbször csu­ pán a helyi négy-öt rendezvény kiszolgá­ lá sá ra szerveződik, és h a csak ezt az igényt tá m asztja az iskolavezetés és é n e k ta n á r az é n e k k a rra l szem ben, ebből n y ilv án nem lesz k órusépítés. Az első „ro stá n ” így kiesnek azok a z iskolák, ahol eleve nincs, vagy csak alkalm i é n e k k a r m űködik; a m ásodik szűrőnél azok, am elyekben a többé-kevésbé ren d szeresen m űködő kórusok belső m u n k á­ já n a k eredendő fogyatékosságai, a szakveze­ tés h iá n y a vagy igénytelensége „h a tn a k ”. Az „á llv a m a ra d ó ” é n e k k aro k szám a, ahol ugyanis rendszeres és a kórusvezető k v a litá ­ sá n a k m egfelelő színvonalú m u n k a folyik, igen csekély. K ét-h á ro m kórusunk üti m eg a z t a m ércét, am it országos szin tn ek nevez­ nek, és am itől még m indig leg aláb b egy k lasszissal előbb v a n n a k a legjobbak. A kö­ zép isk olákban sem sokkal kedvezőbb a kép, (az egyetlen k iv étel a Bolyai G im názium , ah o l m in teg y évtizede m egalapozott kóru s­ m u n k a és zenei nevelés folyik, éveken k e ­ resz tü l kiválóan szerepeltek az országos ze­ n ei m űveltségi versenyeken, és a le á n y k a r az egyetlen, hazai v iszonylatban is szám on t a r ­ to tt m egyei középiskolai kórusunk), b á r az e lm ú lt években v alam ely est ja v u lt a helyzet, a gim názium okban, szakközépiskolákban és a szakm unkásképző intézetek b en eg y a rán t 8 tö rté n tek kezdem ényezések, s ez különösen a szakközépiskolák és szakm unkásképzők esetéb en fontos, ahol a z ének-zenei nevelés ta n te rv b e n nem szerepel. F eln ő ttk ó ru sain k fogyatékosságairól, az u tá n p ó tlá s g o n d jairó l szólva, term észetesen nem szabad m egfeledkeznünk az alsó- és k ö ­ zépfokú iskolák k órusnevelő m u n k á já n a k h i­ ányosságairól, hiszen az itt ta p asz talh ató p ro b lém ák to v ábbgyűrűznek, k ih a tn a k a feln ő ttk ó ru so k tevékenységére. A hol nincs m eg az alapozó, általán o s és középiskolai kóru sn ev elő h á tté r, o tt term észetesen n em jö ­ het lé tre — vagy csak n agy erőfeszítés á rá n — felnőttkórus. Ilyen értelem b en te k in th e tő fe h é r fo ltn ak Pásztó, N agybátony, Rétság, K isterenye, ah o l évek ó ta k ép telen ek a fel­ n ő ttk ó ru s létesítési-m űködési feltéte leit m eg­ terem ten i. S okkal összetettebb a gond S al­ g ó tarján esetében, ah o l a jelen tő s ip ari h á t­ té r és m u n k á sk u ltu rális hagyom ányok e l­ len ére sincs színvonalas feln ő tt m u n k ásk ó ­ rus, a B ányász fé rfik a r u tán p ó tlási, szerep ­ lési nehézségei ism ertek, a kohászati üze­ m e k , az üveggyárak, a ZIM és a fiatalab b üzem ek sem k ü lö n -k ü lö n , sem közösen nem p ró b álk o zn ak k ó ru st szervezni. Nem csoda hát, hogy a g y ak o rta em leg etett trad íció in k ellenére, m a n em ren d elk ezü n k egyetlen olyan m u n k ásk ó ru ssal sem , am ely a z o rszá­ gos élv o n alb a sorolható. (Zeneoktatás, hangszeres kultúra) A k é tirá n y ú zeneiskolai n evelő-m űvelő pro g ram céljai: eg y részt a szakzenészu tá n p ó tlás biztosítása (azaz a zenei p á ly á ra készülők felkészítése), m ásrészt az ún. köz­ m űvelődési funkcióból következő feladatok (am atő r zenei m ozgalom tám ogatása, u tá n ­ p ó tlá sá n ak biztosítása, a fiatalo k zenét sze­ rető , értő, m űvelő em b erré nevelése). Az e l­ ső funkció célja világos — a h iv atáso s ze­ nészu tán p ó tlás n evelése —, ennek a k ö v etel­ m én y n ek á lta lá b a n m eg is felelnek az isko­ lák. (Sőt, a zenepedagógussal szem ben tá ­ m a szto tt vezetői követelm ény sz erin t g y ak ­ r a n az egyetlen o b jek tív m érce, hogy h ány n ö v en d ék ét v ették fel m agasabb zenei in ­ tézm ényekbe, h o lo tt a zenei p á ly á ra készülök legfeljeb b az összlétszám öt százalék át t e ­ szik ki.) A m ásodik funkcióból eredő fel­ adato k lényege viszont n em egyértelm ű, ta r ­ ta lm a kidolgozatlan. T ehát, a zenei p á ly á ra n em készülő zeneis­ kolai ta n u ló k a t n evelő-m űvelő g y ak o rla t v ita th a tó . N em elégíti ki ő k et az, a m it a ze­ n eisk o la ad h at, zenei érd ek lő d ésü k és ízlé­ sük g y ak ra n n em ad e k v át a h iv atalo s ta n ­ anyaggal. E m ia tt gyakori a zenei t a nu lm á ­ nyok m egszakítása. T ek in tettel a rra , hogy a zeneiskolai o k ta ­ tás n é h á n y alap v ető d o k u m e n tu m a (ren d ­ ta rtás, általán o s és szakfelügyeleti ú tm u ­ ta tó stb.) tö b b éves v ajú d ás e llen é re sem jö tt a világ ra, nagyobb helyi önállóságot és kezdem ényezőkészséget feltételez a m egyei és fen n ta rtó i fela d ato k a t ellátó tan ácso k r é ­ széről, d e m in d en ek elő tt a zeneiskolák v e­ zetőitől, ta n testü leteitő l. N yilvánvaló, hogy a m a tő r képzésen n em d ilettán s, ille tv e la i­ kus zenészképzést, h an e m a zenei p ály ára nem készülő, zen ét ta n u ló fiatalo k hangsze­ res és elm életi m ű v eltség g y arap ító n ev elését é rtjü k . E n n ek so rán bizonyos szín v o n a­ lon képessé v á ln a k a han g szeren játszan i (elsősorban s a já t öröm ükre), és így m in t t á ­ m ogató közönség ak tiv iz álh a tó k lehetnek. M ás m egközelítésből: a g y erm ek és az ifjú, a töm egkom m unikációs eszközök és Szűkebb k ö rnyezete (család, b a rá ti kör), v a la m in t egyéni érd ek lő d ése folytán — az iskolai ének-zenei képzés „d a c á ra ” — érzelm ileg sokkal szorosabb szálak k al k ö tődik olyan ze­ n efajtákhoz, am elyek nem ta lá lh a tó k a zene­ iskola falai között: a szórakoztató, illetv e könnyűzenéről van szó, v agy ahogy a m in ­ d en n ap i szó h aszn álatb an ism e rt: a beat-, pop-, ro c k z e n é rő l.. . (M ár csu p án zárójelben em lítem meg, hogy a zeneiskolai tan an y ag o n k ív ü l rek ed t a k rea tív zenei készségeket k i­ bontó-fejlesztő jazz és a hangszeres népzene is.) V ajon kikre, m ely intézm ényre h á ru l (há­ ru lh a t) a feszítő felad ato k m egoldása je le n ­ legi közm űvelődési és m ű vészetoktatási in ­ tézm é n y stru k tú rán k b a n ? H a a zeneiskola h ely ét-szerep ét k eressük k u ltu rá lis intézm ény- és tevékenységrendsze­ rü n k b en , m in d en k ép p en a település vagy te ­ rü le t zenei életén ek fókuszában ta lá lh a tju k meg. Szükséges teh át, hogy a zeneiskola ne egyszerűen csak h ely t ad jo n a zeneiskolán k ív ü li hangv ersen y ek n ek , zenei esem én y ek ­ nek, h an em a hangszeres és k órusm uzsika alk o tó m ű h ely e legyen, m ag áb a in te g rálv a m in d a z t a tevékenységet, am i zenei nevelési és közm űvelődési téren az ad o tt településen (területen) létezik. M eggyőződésem, hogy ez a fela d at a zeneiskoláknak hosszú távon nem egyszerűen p resztízskérdés lesz, han em lé t­ feltételük. H angszeres k u ltú rá n k a t a m egyei szim fo­ n ikusok, egy k am araz en e k ar és öt fúvószene­ k a r rep rez en tá lja . A szim fonikus zen ek ar azonban p éld áu l a filh arm ó n iai szereplése­ ken k ív ü l viszonylag kevés koncertezési h e­ ly et és lehetőséget tu d h a t m ag áén ak ; s en ­ n ek egyfelől anyagi, tech n ik ai oka v an : r e n d ­ k ív ü l költséges a zen ek ar szállítása, a m ű ­ velődési h á z állap o ta, nagysága, színpadi m é­ re te ritk á n felel meg a fogadás k rité riu m a i­ nak . A m ásik az ún. m ű so rp o litik ai aggály: a k o n certek et meg k ell előznie az illető te le p ü ­ lésen eg y fajta so k rétű érzelm i és é r ­ telm i felkészítésnek, elfo g ad tatn i, k u l­ tu rá lis szü kség letté ten n i olyan ze­ nei esem ényt, am in ek sem m ilyen (zenei) előzm énye nincs. További á ltalán o s jellegű tech n ik ai p roblém a, hogy a n y á r a szabadtéri m egoldás révén nagyobb lehetőséget ad h at, viszont a klasszikus n y árid ő a zen ek arn ál is pihenőidő, vakáció. A ztán : a n ag ybátonyi v o ­ nós k am araz en e k ar m é re tén é l fogva is jo b ­ ban m ozgatható, szerepléseik részben felk é­ rése k teljesítése, m á srészt önszervező m un k a eredm ényei. A fúvószenekarok lé té t m eg h a­ táro zó és jö v ő jé t veszélyeztető problém a, hogy egyik zeneiskolánk sem re n d e l­ k ezik teljes rézfúvós tan szak k al (tan ári fel­ té telek hiánya) — így az tá n b eláth a tó időn belül n em v á rh a tó olyan szám szerű és szín ­ v o n alú u tán p ó tlás, am i ezeknek az eg y ü tte­ sek n ek a létszám g o n d ját m egoldhatná. (Köz­ tu d o tt, hogy fúvós zenészeink szívesen k ise­ g ítik egy m ást — é rte m ez a la tt a ze n ek a ro ­ k a t —, m égis e re tn e k a gondolatfelvetés, hogy egy színvonalas városi fú vószenekar a Kohász és B ányász fú v ó sain ak fúziójából le ­ hetséges (?), s m ég in k á b b ez a helyzet B a­ la ssag y a rm at és Szécsény esetében!! A fen n ­ ta rtó szerv ek fig yelm ére és m eg értésére apellálok, am ik o r á llá sp o n tju k felü lv izs­ g á la tá t kérem .) (H angversenyélet, zen ei ism eretterjesztés) Zenészek és n ép m ű v elő k szájából g yakran elhangzó panasz, hogy N ógrád m egyében nincs szám ottevő közönsége a kom oly zené­ nek, egy-egy h an g v e rsen y re v alósággal tobo­ rozni k ell a hallgatóságot, a filh arm ó n iai k o n certek en is jóval több az e la d o tt b érle­ te k szám a, m in t a tényleges közönség. S, hogy v ajo n m ennyiben h ely tálló ez a panasz, és h a igen, hol k eresen d ő k a h ib á k fo rrásai, o k a i...? F ilh arm ó n iai k o n certelláto ttság u n k szű­ kösségének és a m egfelelő h angversenyközön­ ség h iá n y án a k ism eretéb en p arad o x u l hat, �hogy iskoláink, m űvelődési o tth o n a in k nem szerveznek ún. h angverseny-előkészítő fog­ lalk o záso k at (bár, tudom , v an n a k kivételek — s tiszte let e nagyon keveseknek). V ita t­ h a ta tla n ugyanis, hogy az élő koncertet, a legjobb m inőségű gépzene — sztereo- vagy k v ad ro fo n -felv étel — sem póto lh atja. A köz­ v etlen k o n ta k tu s zenész (kórus, zenekar, szó­ lista) és közönség között m eghatározó, m e rt k ö lcsö n h atásu k b an az elhangzó m ű egyszeri és m e g ism é te lh e te tle n : ehhez a kölcsönha­ tásh o z viszont m in d k é t kom p o n en sre — jó m u zsik u sokra és é rtő h allg ató ság ra — egy­ a r á n t szükség van. A lap jaib an téves te h á t az a szem lélet, hogy a felad ato k így eloszt­ h ató k : a m uzsikusok (zenetanárok) fela d ata csupán az, hogy hangversenyeken k özrem ű­ ködjenek, hiszen a népm űvelők úgyis a r r a valók, hogy biztosítsák a p ublikum ot! L ég­ v á ra k a t ép ítü n k , am ik o r a közönségnevelést felcseréljük a közönségfogással, am ikor a z t hisszük, hogy em berek becsalogatása — „m ajd m egszokja” jelszóval — b á rm it is m egoldhat. Szükség v an olyan, h an g v erse­ n y ek e t m egelőző foglalkozásokra, ahol m ag­ nón vagy lem ezjátszón m eg szó laltath ató az élő k o n cert zenei anyaga, ahol — a részt­ vevők felkészültségéhez m é rten — a zene­ m ű v e k értelm ezésére, elem zésére so r k e­ rü lh e t. És ah o l a k á r az is m agy arázh ató , hogy a tö b b tételes zenem ű szü n eteib en a z é rt n e tap so lju n k , m e rt m eg szak ítju k a zene fo ly am atát, n e m pedig illik — n em illik kérdése. Ez term észetesen é n e k -z e n e ta n á ro k és népm űvelők, v a la m in t intézm ények (m ű­ velődési központ, zenei k ö n y v tár, zeneiskola, á ltalán o s és középfokú iskolák) összehan­ golt m u n k á já t feltételezi. Ism e rt tény, hogy a filh a rm ó n ia-k o n ce rte k szám át te k in tv e N ógrád m egye, m essze le­ szakad v a, az utolsó hely en áll. Ezen a h ely ­ zeten az O rszágos F ilh arm ó n ia segítségére csak ak k o r sz ám íth atu n k , h a m eg terem tjü k ennek a közönségfeltételeit. K özbülső és h i­ án y p ó tló m egoldásként, egy-egy akció ere­ jéig, m egyei egy ü ttesein k és zeneiskolai ta ­ n á ra in k szóló- és k am arak o n c ertje i k ín á l­ koznak. A közm űvelődési szolgáltatási prog­ ra m zenei része és az „élő zen ét a falusi is­ k o lá k n ak ” akció jó lehetőség (a kom olyzene szo lg áltatásán túl) a rra , hogy a zenei n ev e­ lés-m űvelés ism eretterjesztő és n ép szerű sítő felad atai is érv én y esü ljen ek . (Szórakoztató zene) A szórakoztató m űvészet tá rsa d alm i m eg ­ ítélése a z t a tu d a ti álla p o to t tükrözi, am i az au tonóm (magas) és szó rak o ztató (közhasz­ n álatú ) k u ltú ra tö rtén elm ileg k ia la k u lt k e t­ tészak íto ttság áb ó l következik. E nnek tu d ati fölszám olása sem látszik kisebb és rö v id eb b tá v ú felad atn ak , m in t a k ét k u ltú ra közötti szakadék m egszüntetése. A szó rak o ztatás a közm űvelődés in teg rán s része, de a g y ak o r­ la tb an , a közm űvelődési in tézm én y ek m in ­ den n ap o s tevékenységében ez m ég nem m u ­ tatkozik. A szórakoztató k u ltú ra , s z ű k e b b é rte le m ­ ben a szórakoztató zene, m ű velődéspolitikai m egítélése nem ked v ezett a m ű faj szín v o n al­ beli fejlődésének. M egtűrt m ű faj lévén e szakm a m ű velőinek (a szórakoztató zenészek) intézm ényes k épzése-továbbképzése az o rszá­ gos g y ak o rlatb ó l hián y zo tt! Je len leg az O rszágos S zórakoztatózenei K özpont stúdiói lá tjá k el a képzés, a kateg ó riaszerző és -ja v ító vizsg á­ r a való felkészítés felad atát. M egyénkben m ásodik éve m űködik stú d ió v en d é g ta n áro k ­ k a l, igaz, en n ek h atása a szórakoztató zené­ szek szakképzettségi szin tjén még n em m é r­ hető. Ebben a szakm ában, ahol A, B, C k ateg ó riás és „ideiglenes engedély” m in ő sí­ tések van n ak , a v en d ég látó ip ari egységekben dolgozó zenészek m in teg y 63 százalék a n em ren d elk ezik k ateg ó riáv al, csupán ideiglenes reg iszterrel, a k épzett m uzsikusok között is m indössze egy „Á ”-k ateg ó riás zenész dolgo­ zik a m egyében. A h atv an a s év ek b en elszap o ro d o tt b e a t­ zen ek aro k — m elyek a m űvelődési házak tán cm u latsá g ain szo lg áltattak zen ét — szá­ m a a h etv en es évek m ásodik felé re erősen lecsökkent. N em a tán c szokása. d iv a tja sz ű n t meg, h an em az élő zen ét szo ríto tta ki a gépzene, a disco. A jelenleg szórványosan m űködő egy ü ttesek egyike sem ren d elk ezik hivatásos ORI vagy OSZK m űködési en g e­ déllyel. A szórakozóhelyek (étterm ek, presszók) zen eszo lg áltatásait h allg atv a g y ak ra n visz­ sz a té rő kérdések a következők. K iket, m ilyen réte g ek e t és m ennyiben szó rak o ztat ez a zene (ez színvonalbeli, d e ízlésbeli k érdés is)? V a­ lódi vagy v élt igényeket elég ít-e ki ez a f a j­ ta zenei g y ak o rla t? B eszélh etü n k -e igény­ sz in trő l? L ehet-e igényük a sokszor alk o h o l­ tól befolyásolt jelen lev ő k n e k ? És a te rü le t g azd áit v ajon m ilyen szem pontok vezérlik, n y ilv án az an y ag iak o n tú l? É rd e k ü k -e a színvonalas, m ű fajilag választékos, igényes zeneszolgáltatás, — vagy csak a fogyasztás m é rték e? N incs-e ebben a szem léletben jó a d a g közöm bösség, cinikusság, önám ítás és m ások becsap ása? M iért nem b ír el ez a te rü le t k o n k u rre n c iá t? Az igénytelenség k ö rü lb ásty áz ta m ű faj sem m i a ffin itá st nem m u ta t m ás ze n efajták ­ k a l; pl. a jazz-zenével, a reneszánsz, vagy klasszikus k am aram u zsik áv al. T anulni le­ h e t és kell a korábbi századok ze n ek u ltú rá­ jából, ah o l a szó rak o ztató funkció te rm é ­ szetes része volt a m űnek, a zenem űvészet­ nek. (Mecenatúra, sajtó) Zenei te rü le te n a tám ogatási g y ak o rla t tö b b ré tű b b a társm ű v észetek én él: je le n tk e ­ zik a zen eisk o lák n ál (hangszervásárlások, technikai berendezések beszerzése fo rm á já ­ ban), a m a tő r eg y ü tteseknél (kórusok, zen ek a­ ro k egyszeri és folyam atos tám o g atásk én t), a ze n etan áro k továbbk ép zésén ek m egoldásában. Á m h a zenéről v an szó, á lta lá b a n a zeneiskola, hangszeres és énekes eg y ü ttesek köré cso p o rto ­ su ln a k a fe n n ta rtá s-tá m o g a tá s k érd é sei: sok­ k al tö b b gondot fo rd ítan a k a z in tézm én y i, üzem i eg y ü ttesek létesítésére, fe n n ta rtá sá ra (m elyekkel jelesebb ü n n ep ek en re p re z e n tá l­ h atu n k ), m inthogy m ag át a zenei nev elő ­ m űvelő fo ly am ato t m egtervezzék és eszkö­ 9 �zeikkel ezt tám ogassák. A k ét város tanácsa a közelm últban tá rg y a lta a m űvészeti élet h ely zetérő l szóló előterjesztést. Az anyagból is kid erül, hogy a fen n ta rtó -m ű k ö d tető fel­ ad a to n kívül (és egy-egy akción túl) nincs m ég a m e ce n atú rán a k m egfelelően k ia lak u lt g y ak o rlata. A szakszervezetek m ecénáló szerepe ko­ rá b b a n két sark alato s kérdésnél is fölm erü lt: 1. á lta lá b a n a m u n káskórusok helyzete k a p ­ csán — külön figyelem m el a sa lg ó tarján i üzem ek részéről ta p asz talh ató érdek telen ség ­ r e ; 2. a fúvószenekarok kapcsán — a K o­ h ász és B ányász ze n ek ar esetleges fúzió­ já ró l szólva. (Ez utóbbi elsősorban ko o rd i­ náló, meggyőző felad ato k at jelent, m elyek­ ben a p a rtik u lá ris érdekek h á tté rb e szorítása az egyes szakszervezeteknél ag itatív m un k át kíván.) Z enem űvészetünk állam i tám ogatási g y a­ k o rla tá n a k ja v ítá sa m ellett a gazdasági és tá rsa d alm i szervektől, szervezetektől szám on k é rh e tő nagyobb m űvészetpolitikai érzék en y ­ ség, hatékonyabb kezdem ényező, koordináló és tám ogató m ecen atú ra. M ikor zenei életü n k p eriférik u s volta ke­ r ü l szóba, a sajtó v al kapcsolatos h iányérzet is az elsők között szerepel. A z elem ző m unka n élk ü l is leszű rh ető általánosság, hogy hiányzik a jelen tősebb koncertekről, bem utató k ró l r e n d ­ szeres érdem i elem zést elvégző k ritik a i igényű publikáció. A zenei tá rg y ú írások nagy része k ish ír, zenei esem ények bejelentése tá jék o z ta tó céllal, és az esem ényt köve­ tő en pedig á lta lá b a n m éltató , erősen túlzó, szu b jek tív h an g o t m egütő, ta rta lm á b a n m ély­ ségek nélküli m unkák je len n ek meg. (És vég ü l) A m ece n atú rán a k m eg kell ta lá ln i azokat a tám ogatási fo rm á k at és eszközöket, a m e­ Egy d a lo s p a rla m e n t ürügyén 1980. jú n iu s 14-én S alg ó ta rján b a n a KÓTA (K órusok O rszágos Tanácsa) m egyei bizott­ ság án ak kezdem ényezésére ren d e ztü k meg feln ő tt k ó rusaink d alo sp arlam en tjét, m elyre m eg h ív ást k ap o tt m inden é rd e k elt kórus k a r­ nagya, a kórustagok, a fe n n ta rtó szervek képviselői, a m egye k ó ru séletét irán y ító szak- és nem szakem berek, az ifjúsági szer­ vezetek. M ivel azonban a m egh ív ásra so­ k an nem jö tte k el, lehangoló té n y k én t kell m eg állapítanunk, hogy kevesek szívügye az am atő r m ozgalom e nagyon fontos területe. M indez p aradox m ódon végül m égis a p a r­ lam en t összehívásának időszerűségét igazol­ ja. Ő szintén szem be kell nézni te h á t azzal a ténnyel, hogy N ógrád k órusélete n em n e ­ vezhető éppen virágzónak (sajnos, m á r ré g ­ ó ta nem ). A hetvenes évek elejétől stagnál, de h a szigorúbbak vagyunk, azt is m ond­ h atju k , hogy — b á r n em egyenletesen, de — h an y atló te n d en c iát m utat. E so ro k at olvasva bizonyára bárki é rv e l­ het azzal, hogy k ó ru sain k különböző o rszá­ gos fórum okon k ap tak , n em is egyszer, k i­ váló m inősítést, nógrádi kórusok is szere­ peln ek a M agyar R ádió Kóruspódium, ille t­ v e É neklő ifjúság adásaiban. Ez persze igaz. M égis tény, hogy N ógrádban egy olyan kó­ ru s sincs, am ellyel b á tra n k iá llh a tn á n k (szó szerint) ország-világ elé, rep rez en tá lv a m e­ gyénk k ó ruséletét. A debreceni nem zetközi k ó ru sv ersen y ek tö rté n eté b en (az idén k i­ lencedszer ren d ezték meg, s m iu tán k é t­ év e n k én t kerü l e rre sor, am i 18 év) m ég nógrádi kórus részv ételét nem ö rö k ítette m eg a k rónika. Az idei v ersen y friss é l­ m ényével a fülem ben állíth a to m , hogy j e ­ lenlegi k ó ru sain k közül bizony egy sem le tt v o ln a képes tisztes helytállásra. Igaz, Nóg­ 10 lyek a csírá já b an m eglevő zenei alk o tó m u n k á t és tudom ányos tevékenységet fel­ k a ro ljá k és további fela d ato k ra in sp irálják , hiszen éln ek N ógrád m egyében zeneszerzők, am biciózus fia ta l előadóm űvészek, zen etu d o m á­ nyos igényű m u n k á k is szü lettek m egyénkben (elég, h a Réti Z o ltá n R ózsavölgyi-m onográ­ fiá já ra és N agy Z oltán népzenei fü zeteire utalok). További szem élyes ösztönzésre van te h á t szükség. O lyan fa jta zenei alk o tó m ű ­ hely m u n k a k ia la k ítá sá ra , am ely rév én a ze­ netudom ány, a zenét szerző és azt előadó m űvészek egym ást ösztönző-segítő tev é­ kenysége eg y m ásra és o tth o n ra talál. Zenei közm űvelődésünk ú j form ái (a zenei köny v tárak , Ifjú Z en eb arát klubok, a b ein ­ duló jazzoktatás, a kóruszenei és popzenek a ri [m űveltségi] táborok, országos rézfú v ó s­ találk o zó és továbbképzés, a hangszeres n ép ­ zene m űvelése irá n ti igény kielég ítésén ek le ­ hetőségei) m in d -m in d m ag u k b an hordozzák an n a k a lehetőségét, hogy ze n ek u ltú rán k gazdagodó eszköz- és fo rm a tá rá b ó l színvo­ nalas, ta rta lm a s és pezsgő zenei é le te t te ­ rem tsü n k . (Utoljára) Az ad o tt te rü lete n ilyen vagy olyan fele­ lősséggel tevékenykedőket, m e rt azonosulásuk olyko r m é rté k e t m eghaladó, s m e rt a „pozí­ ciós k ere tek e n ” átem elk ed n i ritk á n ad ódik lehetőségük, nem egyszer keríti h atalm áb a a „b ezártság ” érzése, vezérlik őket ilyen „szűkkeblű” szem pontok. Tóth Csaba rá d b a n nincs zenem űvészeti szakközépisko­ la, zenem űvészeti főiskola, d e m ég ta n á r­ képző, tanítóképző főiskola sem (egyetlen főiskolánk p ro filjáb a pedig nem ta rto zik be­ le a zene), d e v an ének-zenei általán o s is­ kolánk, v a n három zeneiskolánk —, az idei debreceni v erseny egyik d íja zo ttja épp egy zeneiskolai és a résztvevők többsége a szó szoros értelm éb en a m a tő r kórus volt. (Félre­ érté s n e essék, n em a d ebreceni versenyen való rész v éte lt ta rto m egyetlen reális é rté k ­ m érő n ek — n em is vagyok v ersenypárti.) Legégetőbb g o n d , hogy kevés a fe ln őttk ó ­ rus m egyénkben (ifjúsági sem so k ): nincs kóru sa P ásztónak, R étságnak, K isterenyének, N agybátonynak. F eln ő tt én e k k arain k elö re­ gednek. (Kivétel, legalábbis tendenciában, a balassag y arm ati Á FÉSZ-kórus.) Súlyos p ro b ­ lém a a vegyes k aro k férfiszó lam ain ak fog­ h íja ssá g a; a n ag y m ú ltú sa lg ó ta rjá n i b á ­ n yász fé rfik a r halódik, szak m u n k ásk ép ző in k és szakközépiskoláink többségében nincs kórus, általán o s isk o láin k közül m ég olyan h elyeken is, ahol szakos ellátás v an , h ián y zik a fo­ lyam atos k ó ru sm u n k a, általán o s isk o láin k kó­ ru sa ib a n alig lá tn i fiúkat, a középiskolai kórusok zöme is leán y k ar. Nincs a m egy én k ­ ben igazán közönsége a kórusm uzsik ána.k. Nem m egoldott az id ő n k én t szín v o n alb an k i­ em elkedő k ó ru sain k m enedzselése. A fe l­ n őttk ó ru so k b an éneklők tá rsa d alm i m eg íté­ lése (erkölcsi elism erése) nem egyértelm ű. K ó ru sain k p ro p ag álására, szakm ailag igé­ nyes k ritik á k m eg jelen tetésére — és eg y ál­ ta lá n zenei életü n k k el érd em b en foglalkozni — a m egyei sajtó, m egfelelő szak em b er h i­ án yáb an , képtelen. A z eddigiekből k id erü lt, hogy feln ő ttk ó ru ­ sa in k h ely zetét n em le h et elszigetelten vizs­ gálni. Zenei (sőt á lta lá b a n k u ltu rá lis) éle­ tü n k egészében kell azt szem lélni, eseten ­ k én t országos ten d en c iák a t is figyelem be venni. R e fré n k én t visszatérő g o ndolat p éld áu l az u tán p ó tlás, a fia ta lítá s kérdése. (M iért k el­ le tt m eg v árn i a v észh aran g o t? M iért nem fig y eltü n k od a k o ráb b a n ? M iért ju to ttu n k oda, hogy m egoldást, úgy tű n ik , csak ra d i­ k ális m ódszerek eredm ényeznek?) Igazán színvonalas fe ln ő ttk ó ru s-k u ltú ra csak széles töm egbázissal bíró, színvonalas ifjúsági k ó ru sk u ltú rá ra ép ü lh et. Az a 17— 18 éves fiatal, a k it nem „fertő zö tt” m eg a ze­ ne, n em fog egycsapásra én ek lő em b erré v álni. A lényeg te h á t az, hogy erős á lta lá ­ nos iskolai kórusm ozgalom ra é p ü lh e t a k ö ­ zépfokú intézm ények k ó ru sélete és e r r e a felnőtteké. És m ost nem a szokásos „passzte ch n ik a” következik! A felelősség m egosz­ lik. K odály Z oltán sz e rin t (de sokszor idézik, d e kevesen értik !) a gyerm ek zenei nevelése k ilenc h ó n ap p al születése elő tt kezdődik, d e m ég in k á b b az an y a születése e lő tt kilenc h ónappal. A g y erm ek első felelős „pedagógu­ sa” a szülő. A szülők esetleges v étségét h ely ­ rehozza az óvoda. Egész ze n eo k tatásu n k leg­ kieg y en sú ly o zo ttab b , legszínvonalasabb az óvodában. Nem véletlen. Az óvónői szakkö­ zép isk o láb a és óvónőképző in tézetek b e csak sikeres zenei felvételivel le h et b ejutni. Az első törés az általán o s iskolák alsó t a ­ g o zatáb an következik be. 1975 ó ta ta n ító k é p ­ zőinkben m egszűnt a zenei alkalm assági vizsga és (most tessék fig y e ln i!) m ég az én ek szakkollégium ot végző h allg ató k n ak sem k ell zenei alk alm asság i v izsgát ten n iü k . A m ásodik törés az általán o s iskola felső tag o zatáb an tap asztalh ató . N ógrád m egyében a szakos ellátás a z összes tá rg y a t figyelem ­ b e véve én ek-zenéből a legrosszabb. Pedig a felső tagozat, h a n em is m in d en t, de hoz­ záértő pedagógusok irá n y ítá sá v a l so k at pó­ to lh atn a. K épzeljék el, hogy egy g yereket alsó tagozatban egy z e n é tle n tan ító , felső tag o zatb an egy képesítés n élk ü li nevelő ta ­ n ít zenére. E zután vagy középiskolás lesz, �v ag y ne m. H a nem , zenei nevelése befejező­ d ö tt. Ennyi ugyanis a gim n azisták és óvó­ nőképző szakközépiskolásaink ará n y a, a k ik m ég részesülnek zenei ok tatásb an . A szak­ m u nkásképző intézetekben, szakközépiskolák­ b an (a továb b tan u ló k nyolcvan százaléka) sem m ilyen zenei képzés nincs. F ia ta lja in k tú lnyom ó részének zenei ízlése nem alap o ­ zódik m eg tizennégy éves k o rára. H ogyan is tu d n á n a k eligazodni a rádió, a televízió, a lem ezcégek zenei döm pin gjé b e n ? Így ju tu n k oda, hogy sokuk kizárólagos zenei tá p lálék a kom m ersz, érté k telen , d u rv a m uzsika. Az e lm ú lt években sik e rü lt ugyan, n éhány szak­ m unkásképző intézetet és szakközépiskolát az O rszágos F ilh arm ó n ia v érk e rin g é séb e b e­ vonni. Ez azonban önm agában k e v é s ... Ilyen k ö rü lm én y ek között aztán szü leth et-e szín­ v o nalas ifjúsági k ó ru sk u ltú ra ? V an itt azo n b an m á s problém a is. A m e ­ gyének 121 általán o s iskolája van. A szakos ellátás ének-zenéből 63,6 százalékos. T ehát 121 iskolából kb. n y olcvanban van én e k -ze­ n e szakos pedagógus. V an a m egyének 80 á ltalán o s iskolai kóru sa? N incsen. (Pedig n éh á n y nem szakos kolléga is vezet kórust.) A z É neklő ifjúság 1980. évi h an g v ersen y e­ in húsz általán o s és középiskolai kórus v ett részt. Ebből h a t középiskolai kóru s; a sal­ g ó ta rján i M ártíro k úti Á ltalános Iskola egy­ m ag a négy k ó ru st á llíto tt ki — te h á t m a ­ ra d tíz kórus. E hhez nem kell kom m entár. De m é g is... K evés m egyénkben a zeneileg és pedagógiailag igazán jól k ép zett karnagy. É vente k ét-h á ro m fia ta l k e rü l ki a ta n á r ­ képző főiskolák ének-zene tanszékeiről. Jó részük „ e ltű n ik ”. M egint a képzés m inősé­ g ét kifogásolom ? A zt is, meg m ást is. Pa r ­ l a me n tü n k ö n ép p egy, a szakm ától távol eső résztvevő m e d itá lt hozzászólásában azon, hogy v ajo n mi, szakem berek m in d e n t jó l csin álu n k -e ? Bizony szükséges az önvizsgá­ lódás. A kóruszenét hallg ató n ak v an ideje m egfigyelni, hogy az énekes éli-e a zenét, s h a úgy lá tja , hogy nem , ak k o r ő is u n a t­ kozik. S ha unatkozik, elveszítjük, m in t kö­ zönséget, és elveszítjük, m in t leendő k ó ru s­ tagot. M inden gyakorló k arn a g y n ak szüksé­ ges az időnkénti szakm ai felfrissülés. A ta ­ n árk ép ző főiskolák (eltérő színvonalú é n e k ­ zen e tanszékekkel) nem m o n d h a tjá k el, hogy a dip lo m a kész karv ezető t is jelent. A z a la p ­ képzés m egtörténik, de, aki kom olyan a k a r k ó ru sm ű vészettel foglalkozni, a n n a k bizony to v áb b kell képeznie maglát. M egvannak en ­ nek is a fó ru m a i: a N épm űvelési In tézet fel­ sőfokú k arnagyi tan fo ly am át (1 plusz 3 év) eddig négyen végezték el a m egyéből (ket­ tő közülük m á r nem N ógrádban dolgozik!), jelen leg öten ta n u ln ak e tanfolyam on (m ind sa lg ó tarján iak !). A zaz: b á r nincs országos sta tisz tik a a kezem ben, gyanítom m égis (e ta n fo ly am népszerűségét ism erve), hogy Nóg­ rá d a résztv ev ő k szám át te k in tv e a sereg­ h a jtó k között v a n ... A továbbképzési k ab i­ n et is te re m t lehetőséget a továbbképzésre: az idei évben olyan neves szakem bert si­ k e rü lt m eg n y ern iü k az ügynek, m in t Ug­ rin Gábor. Az igazság k ed v é ért szólni kell olyan p ro b ­ lém ák ró l is, am elyekben a szakm a vétlen, h a úgy tetszik, am elyeknek ki v an szolgál­ ta tv a. K orunk a m a tő r m űvészeti m ozgalm á­ ró l hibás, to rz k ép et k apunk, ha tö rté n e lm i­ etlen m ódon, csupán a szám szerű ad a to k at v etjü k össze m ondjuk a harm incas, vagy a k á r ötvenes, h a tv a n a s évek a m a tő r m ozgal­ m ával. A tá rsad alm i, politikai, gazdasági v áltozások új életform át, é le tv ite lt ala k íto t­ ta k ki. E nnek következtében m egváltozott az a m a tő r m ozgalom funkciója, stru k tú rá ja , jellege. A m ozgalom jö v ő jé t te k in tv e szá­ m olni kell azzal a ténnyel, hogy tá rs a d a l­ m u n k figyelm e, e re je elsősorban, gazdasági g o n d ja in k m egoldására összpontosul. P a rla ­ m en tü n k hozzászólói részben a m egváltozott kö rü lm ényekben lá tjá k p ro b lém áin k gyöke­ rét. V alam ik o r a szabad idő értelm es eltö l­ tésén ek szinte egyetlen fórum ai vo ltak az ö ntevékeny m űvészeti csoportok, m a m eg­ n ő tt a v álaszték (könyvtárak, színház, mozi, hangverseny, rádió, televízió, sport, telek, szórakozóhelyek stb.). V alószínű felgyorsult é le tritm u su n k k a l m agy arázh ató , hogy sza­ bad id e jü k et legtöbben otthon, családi k ö r­ ben sz eretik eltö lten i. A jó, vagy n em jó m un k ah ely i k o llek tív ák o n k ív ü l n em v ág y a­ koznak m ás em beri közösségekbe. Ennek v izsg álata a szociológia gondja, de úgy é r ­ zem, v a n b en n e igazság. És veszély is, lévén a m i em b ereszm én y ü n k a közösségi em ber. E gyik hozzászóló m o n d ta el, hogy k ó ru s­ tag ság a k im o n d o ttan h átrá n y o s helyzetbe hozza m u n k ah ely én . S bizony, a k ó ru sm u n ­ k a (társad alm i m unka!) id ő n k én t k ik é ré se­ k e t is jelen t, tá v o lm a ra d á st a term eléstő l, a m un kahelytől, a m it nem m in d en m u n k a h e­ lyi vezető „néz jó szem m el” — és m eg le­ het, n ek i is igaza van. (M indezek a te n d en ­ ciák persze nem n ó grádi specialitások.) N éh án y szót m ég a közönségről. Bizony egyre g y akoribb jelenség, hogy k ó ru sain k egym ásn ak én ekelnek. M eggyőződésem, hogy ennek egyik alap v ető oka a m egfelelő p ro ­ p ag an d a h ián y a. És persze a színvonal, h i­ szen a színvonal és a közönség kö lcsö n h a­ tá sb an v an n ak . M anapság, am ik o r o ly’ k ö n y ­ nyen le h et m ag as színvonalú zenéhez hozzá­ ju tn i, n eh é z dolguk v an az a m a tő r k ó ru so k ­ nak. A m a szinte kizárólagos h an g v ersen y en kív ü l te h á t k eresn i k ellen e olyan fo rm ák at, te re m te n i olyan k ö rülm ényeket, am ely ek a közönséggel szorosabb k o n ta k tu st e re d m é­ nyeznek, am ire a tán cm ű v észet te rü leté n jó példa a táncház. N éhány szót még az irá n y ítá sró l. Öt év ­ re visszam enően o lv astam á t azo k at a d o ­ k u m en tu m o k at, am elyek az a m a tő r m ű v é­ szeti m ozgalm akkal, ezen belül én e k k ari m ozg alm u n k hely zetév el foglalkoznak. A helyzetelem zésekből k id erü l, hogy m űvészeti é letü n k irán y ító i ism erik a valós helyzetet, zenei é letü n k m ennyiségi és m inőségi m u ta ­ tói te ttre sa rk alln ak . A fela d ato k k itű zése azon b an m eg m arad a „fokozott g ondot kell fo rd íta n i”, „á lta lá b an haték o n y ab b seg ítség et k ell n y ú jta n i”, „átfogó, elem ző v izsg álato t kell in d íta n i” stb. általán o sság o k n ál. 1980 elején a la k u lt ú jjá a m egyei K ÓTA, a z a tá rsa d a lm i szervezet, m ely a r r a h iv a ­ to tt, hogy összefogja m in d azo k at, a k ik józan ésszel, a k ik n em m in d ig józan ésszel, de m eg szállo ttk én t teh etn ek , te n n i a k a rn a k ze­ nei m ű v e ltsé g ü n k szín v o n alán ak em eléséért. Úgy legyen! Rozgonyi István 11 �Tények, te rve k‚ várakozások Beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével — S a lg ó ta rjá n ró l sz ó lv a sz in te k ö te le s sé g s z e rű e n h iv a tk o z u n k a m egye­ s z é k h e ly p é ld á t te re m tő e n n a g y s z e rű v á ro sé p íté s z e ti e re d m é n y e ire . Mi, a k ik ,,b e la k tu k ,, az új v á ro s k ö z p o n t és la k ó n e g y e d e k k ö z é p ü le te it, jó l is m e rjü k , m e r t m e g ta p a s z ta ltu k (tá rg y u n k h o z ra g a sz k o d v a em líte m itt é p p e n ezek e t) az ú j m ű v elő d ési k ö z p o n t, az új film sz ín h á z , az új m e g y e i k ö n y v tá r ily e s f a jta e r é n y e it és fo g y a té k o ss á g a it. S v á r tu k tü re lm e tle n ü l a tu d o m á so m s z e rin t M a­ g y a ro rs z á g o n é v tiz e d e k ó ta először, k ife je z e tte n m ú z e u m c é ljá r a te r v e z e tt és te tő a lá h o z o tt lé te s ítm é n y á ta d á s á t.. . — V alóban, e z t m egelőzően M agyarországon legutóbb a D ebrece­ ni D éry M úzeum é p ü le té t terv ezték kifejezetten m ú zeu m szám ára, v alam ik o r a század húszas éveiben. Persze, n e feledkezzünk m eg a sokkal közelebbi példáról, a balassag y arm ati Palóc M úzeum ról sem . am ely szin tén „eredeti re n d e lte té sű ” : tekin tély es su m m á t te tt k i a helyi közadakozás, am i az állam i tám ogatással egy ü tt lehetővé te tte ép ítésének m egkezdését, b á r a z I. v ilág h áb o rú vih aro s évei m eg le­ hetősen k ésleltették a tényleges birto k b av étel időpontját. T ek in tettel a rra , hogy ú j m úzeum i ép ü lettel kapcsolatos ta p a sz ­ ta la ta in k n e m túlságosan gazdagok, s hogy alig n éh án y h ó n ap ja d o l­ gozunk a jelenlegi k ö rülm ények között, elsőso rb an rem én y ein k v a n ­ n a k a rra , hogy az első időszak kedvező ta p a sz ta la ta i hosszú távon is különösen kedvezőek m a ra d n ak . — A s a lg ó ta rjá n i új lé te s ítm é n y — N ó g rád i S á n d o r n e v é t v iseli. — ,,L é­ te s ü lé s e ” v á lto z a tla n u l h a g y ja , n e tá n á tr e n d e z i- e a m e g y ei m ú z e u m i k iá llító h e ly e k ,,te m a tik u s t é r k é p é t” ? — E m lítést érdem lő válto zást sem m iképpen nem jelen t. Közp o n ti intézm ényeink gyűjtő, feldolgozó, k iá llító és közm űvelő te v é ­ kenysége to v á b b ra is a k o ráb b a n k ia la k u lt gyakorlatihoz igazodik. A b alassag y arm ati Palóc M úzeum felad atk ö re a palóc etn o g rá fia (ki­ feje ze tte n nem m egyei h a tá ro k k a l zárva le az érdeklődést), a b a ­ lassag y arm ati tö rté n eti kérdések vizsgálata. A szécsényi K ubinyi F e­ ren c M úzeum, am ely 1975-től m űködik eredm ényesen, a régészet, a m egyei közép- és újk o ri tö rté n e t tá rg y k ö rév e l foglalkozik. A salgó­ ta rjá n i intézm ény a le g ú jab b kori tö rté n eti m uzeológia o tth o n a, tú l a m ű v elődéstörténeti, iro dalom történeti, m űvészettö rtén eti érté k ek g y ű jtése is feladatuk. Első k iá llítása in k so rán ezekre is figyelem m el v o ltu n k ; n ap jain k b a n a M unkásélet Nógrádban a X I X —X X . század­ ban cím et viselő tö rtén eti, v alam in t a Salgótarjáni üveg, a Nógrádi k é p ző m ű vé sze k cím ű kiállításo k tek in th e tő k meg. — A h e ly i m ú z e u m — a m e ly e g y b e n a m ú z e u m o k m e g y e i k ö z p o n tja is — a k o rá b b i sz ű k ö s a d o tts á g o k u tá n lá tv á n y o s a n és k ö v e te lő en g a z d a g íto tta a k itá ru lk o z á s , a tö m e g k a p c s o la tte re m té s le h e tő sé g e it. K ik re , m ily e n eszk ö zö k , fo rm á k m o z g ó sítá sa ré v é n sz á m íto to k a kö zeli és tá v o li jö v ő b e n ? — E rre a k é rd é sre csak a k k o r a d h a to k pontos választ, h a az é r ­ deklő d őket és érd e k eltség ü n k e t alk alm ila g k é t sz fé rá ra osztom . Így az tá n először is a rró l kell szólnom , hogy a szó gazdag és so k rétű ta r ­ ta lm á n a k m egfelelő m úzeum S alg ó ta rján b a n eddig n em m ű k ö d ö tt — így nem beszélgetünk an n a k töm eges h aszn á latá v al k ap cso latb an k ia la k u lt szokásról sem . Ilyen m ódon te h á t nem feled k ezh etü n k m eg a rró l a k ritik u s időszakról (többek m ellett), a m it a m ásfél évtizede felép ü lt m egyei m űvelődési k ö zpontnak k ellett á té ln ie addig, m íg végül is k ia la k u lt a látogatók elfogadó és elfogadható v iselk ed és- és sz o k á sre n d je .. . A zaz: egy á lta lu n k ugyan tu d a to sa n szerv ezett és irán y íto tt, d e sem m iképpen n em napokon belül ered m én y re vezető fo ly am attal szám olunk, m ely n ek so rán (foglalkozás, életk o r, é rd e k ­ lődés, stb. szerint) d iffe re n c iá lt lehetőségeket ép ítü n k ki és így é rtő és tám ogató látogatók köre a la k u lh a t ki. M indezek pontos kidolgo­ zásában a v o lu n ta rista m eggondolatlanság ellenében a reá lis k ö rü l­ te k in té s t te k in tjü k vezérelvünknek. 12 Ezzel egyidőben és hangsúlyozott felelősséggel tö rek szü n k a rra , hogy g y ű jtem én y ein k feldolgozottsági fo k át a tudom ányos igények kielég ítésére a lk alm assá tegyük. F ela d atu n k ez ü g y b e n : a g y ű jtem én y rendszerezésének, feldolgozásának, k arto n o zásán ak gyorsítása e tev é­ kenységhez szükséges sz ak k ö n y v tá r célzatos építésének továbbfoly­ ta tása. Így ju tu n k el a közm űvelődési in d íték ú közönségkapcsolat­ te re m té s szán d ék átó l a m ag asab b ren d ű , érd e m ib b k o n tak tu so k leh e­ tőségéig, am ik o r is m ú z eu m b a rá t körök, m ű v észetp árto ló körök, é rd e k ­ lődési körök m e g alak ítására gondolha tu n k... „H egym enetben” azo n ­ b an m á r a főállású m u n k a tá rsa k tevékenységén a la p u ló tudom ányos m u n k a teljes feltételein ek k iép ítését is el kell végeznünk. Ez u tó b b i­ n ak eg y ik szervezeti k e re te a szin te a nap o k b an m e g ala k u lt m ú z eu ­ mi tudom ányos tanács, m ely kettős felad ato t kísérel m eg ellátn i: egyrészt a m egyében élő a tö rté n ettu d o m án y b an k u tató , feldolgozó és közlő készségű szem élyeket k ív á n ja m ozgósítani, m ásrészt — m int tá rsa d alm i e rő — az a szándéka, hogy vélem ényezze a m úzeum i sz er­ v ezet k eretei között folyó tudom ányos m u n k á t: a k ét szem pont alk o tó eg y ü ttlé te rév én legyen m ag ja egy form ációnak, a m it közhasznúan m ű h ely n ek nevezünk. — Z á rsz a v a id k ö v e tk e z ő k é rd é s e m e t e lő z té k m eg, p o n to sa b b a n egy k é r d é s ­ so rt. S a jn á la to s a n g y a k r a n m u ta tu n k a r r a h a jla n d ó s á g o t, h o g y b á rm e ly , k e d ­ v ező tá r g y i fe lté te le k k ö z ö tt m ű k ö d ő in té z m é n y t (p u sz tá n e n n e k o k á n . és m e r t első d le g es te v é k e n y s é g é t — o k ta t, n ev el, p u b lik á l stb . — te rv s z e rű e n , r e n d e lte té s s z e rű e n v ég zi), k ö rv o n a la z a tla n m e g g o n d o lá so k sz e rin t, sz ellem i é le tü n k m ű h e ly é n e k titu lá lju n k . H o g y a n v é le k e d sz ezt te k in tv e m e g y é n k t u ­ d o m á n y o s éle té rő l, fe jle sz té s é n e k le h e tő s é g e irő l. S v é g ü l: m ily e n n e k lá to d a m ú z e u m i sz e rv e z e te n b e lü l — ú j k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt — eg y n e m p r o v in c iá ­ lis é rte le m b e n v e tt a lk o tó m ű h e ly k ia la k ítá s á n a k e s é ly e it? — Ha p ro fá n n a k tű n ik is a példa, érv én y esn ek tek in tem , ha a r r a em lék eztetek : egy su szterm ű h ely m űködéséhez is illő az aláb b i h á rom feltétel jelen léte : a sz ak m á ját elism e rten é rtő m ester, a m u n ­ kavégzéshez kellő szerszám ok, v a la m in t (de h angsúlyosan legfon­ tosabbként), hogy a k eresetten igényes m u n k a vev ő re találjo n . Nos, am i ezt illeti, fő állású mú zeológusaink ö t-tíz éves szakm ai g y ak o rla tta l rendelkező, helyi szü letésű fiatalo k . Elsőgenerációs é r ­ telm iségiek a k ik sz ám á ra — előfeltevésem is v o lt ez, de szem élyes ta p asz talato m is erő síti bennem a m eggyőződést — a vissza- és elő­ rete k in té s e g y a rá n t am bicionáló forrás. Igényes tevékenységükhöz szükséges eszközeink azonban m a még n em m in d en b en kielégítőek — m o n d h a tn i: kezdetlegesnek tek in th ető k . Azaz, hiányoznak a z a lk a l­ m atos szerszám ok, s a beszerzés lehetőségei igencsak k o rláto zo ttak . T u­ dom ásul kell v en n ü n k : a z intézm ény, a m u n k a társa k is p ály áju k kez­ d etén álln ak . Ezt lá tv a k ell a fela d ato k a t m egszabnunk, és e n n e k k övetkezm ényeivel k ell szám olnunk, am ik o r k u ta tó m u n k á n k „fo­ g y asztó in ak ” m ennyiségére, m inőségére hivatkozunk. M indezek figyelem bevételével — m o n d ja m így: m indezek elle­ n ére — sem le h e t m ás célunk, m int, hogy eleve nem provinciális ér­ téket te re m tő m u n k á t k ív á n ju n k el m agunktól. E nnek form ai b iz­ to síték a lehet, hogy országos k u ta tási te rv e k részesei vagyunk, elvi biztosítéka, hogy ered m én y ein k jo g o sítsan ak fel a z „országban o tt­ h o n ” m e g érd em e lt jó érzésére. E n n y it h á t h ázu n k tá já r ó l.. . Ami a m egyei tudom ányos élet köz­ állap o tait, leh ető ség eit illeti, szem élyes ta p a sz ta la ta im a la p já n is m o n d h ato m : kevésbé le h ete k elégedett. A szám ításb a v eh ető in téz­ m én y ek nagyobb része első fokon napi p rak tik u s k ív án alm ak n ak igyek­ szik m a m ég eleg et tenni. Ami n em te k in th e tő term észetellen esn ek m in d ­ addig, míg ez a tevékenység nem k elti a teljesség lá tsz atá t, vagy am íg k ü lső és belső k én y szerk ép zetek h a tá s á ra a h iv atali teendők nem g áto ljá k az összérdek sz erin ti m ag asa b b m inőségű felad ato k e l­ lá tá sá t. Szám os in tézm én y ü n k tá rg y i-te ch n ik ai felkészültsége rem é n y t­ keltő ugyanis, s szem élyi állo m á n y felkészültségét sincs m ódom m eg ­ kérdőjelezni. E lvekhez igazodó, tu d a to s és különböző sz in te k et á t ­ tek in tő szervezettség szükségére hivatkozom , h a v árak o zásaim v a n ­ n a k a m egyei tudom ányos életet, a m egyei alk o tó m ű h ely ek et illetően. — K ö szö n ö m a b eszélg etést. K. V. M. �Keresztes József E m beröltőkön‚ korokon á t Depressziós nyaram Megint az eső s előtte az a félelmetes morgás mosléksárga sötét Lehettem volna láplakó halász-pákász zsombék tudója nyers halat nyárson sütegető magyar tatár török német elől bújó lehettem volna pásztor zsíros gubában tinót titkon leütő csikós ménet űző karikást rittyentgető lesunyt fejű szláv faeke után ballagó szép szomorú szemű asszonyomat idegenektől bújtató lehettem volna Látod? Ezt é rd e m e lte d talán jég letört fejű dáliák sáros pipacsok Látod? Ezt érdemelted. Ezt a sikoltó feszítsd meg-et. Ezt a fuldokló sírást, lábadról leverő ütést. (A melledet szorító görcsöt.) és a búza földre simulva összeborzolt kalásszal futások a szemetet sodró aszfalt-folyón És most feküdj: légszomjjal, sápadtan, nyeldesve torkodban az „üvegcserepet”. — ingekbe tapadó gőzölgő testek a buszon Kint zápor van. Kis buborékok úsznak a vízén. sírás kívül és belül nem tudom a nyelvem magyar őseim sokat szenvedett alja-nép között kereshetők akik ú g y nőttek százados fák alatt emberöltőkön korokon át kiirthatatlanul mint a fű vagy a bogáncs Philoktétesz Íme hát házamból kiragadtok akik korábban megtagadtatok szükségtek van rám mert csak általam magasodtok legyen hát a szem a cél a szerszám s a néző töltse be rendelését 13 �Fábián István Erő Psalmus‚ 1980 a pupilla kicsike koporsó ma született kisbaba első-utolsó sohanapja álcafordulattal, résekhez szorított szemekkel elgyere! cinezett kürtödet hozzad, vele részeg spinkók trombitáljanak, kacagással, savanyú borokkal lépdelj gellért hordót dobáló sziklafalán, hóhérok harsonázzanak ide, talán harsogó fehérek vagyunk mi is. az elítéltek meg nem neveztetnek úgy sem, villants reánk arctalanokra petárda-fényt: mézeskalácstükörben lássuk magunk s ha már ilyen egyedül vagyunk, karácsony gyertyáit hagyd a tenyerünkre égni! erős aki a szemét összehúzza szembogarát aki elapasztja erős akibe nem harapnak erős aki nyugodtan alhat a pupilla kicsi koporsó Illum ináció Eső után ebgondolat? Íme, ragyog fölöttünk ákombák jel. Micsoda vereségekig ügyeskedünk, a halált dédelgeti okos kezünk, likőrös mulatságba érkezünk, álldogálunk meszelt falaknál. Kicsodák vagyunk, kérdezzük, de fölemel kacagás s aztán leejt, ah, rózsafodorral csikland a vér már, nevetni de jó, de jó! Kicsodák vagyunk? mi vagyunk a lámpás szívűek? a vakság világít ujjainkon. vad és csöndes akarattal lopjuk magunk, körömig fehér szorítással ragaszkodunk a szerelemhez: mirákulum ez, amit könyörtelenül felmutatunk. Lássák! lássanak, akik a Mi időnket kezdték, s most fekete madarakként fogódznak a város gerincén, utcákon lobognak kanmacska-vággyal nyújtózva éjszakai égre: bámul a Hold a volt-erőn. Hol vannak a hűségesek? Anyánk kihurcolt, ártatlanokat: ártsunk! Miértünk bronzból szakadó lobogók zuhannak, fehér toronyból zuhog valami zene: novemberrel rontott tavasz. És nem szakad fel bennünk az ének. Miféle igéket tudunk? víz ütése, kövek fordulása, ember hallgatása, ember kuporgása, rádium bomlása, fogak romlása, vér akadása, kedvesem testét egy liter borért megveszem, magam nevettető vereségekig osztom. Mi lennénk a lámpás szívűek? magunk nevetséges magányig kaszaboljuk: akaratunk csontig nehéz kupoláiba bárki behatolhat, denaturált álomban áznak sebeink, korán plakáttá feszítjük sejtéseinket, íme, magunk is plakátnyi arabeszkek kimeszelt falon. Címer itt, aki nem kell. Miféle szavakat tudunk? hétfő hajnalig félfordulaton elakadt gépek, skizoid körök és elliptikus csudák néma rendszeréből végre kiemelni a vonatkozássá bontott jelentéseket. Nem verset írni, de írni. Nézd! ablakcsörrenéssel köszöntenek a fényes napok. 14 �Matyikó Sebestyén József Katona Judit K ö tö zö tte n ‚ az őszben Testam entum Vérzik a Nap, e lyukas sisak, mohácsi-ősz madárkiáltás-ege — tejelő tehén tőgye csupa vér: csont, cserép közt fecskék teteme. Rőzserakásnak fényes lobogót!? Operett-tantermes házaink! S a vasútpart — véres kard a vas —, rókabukfences kerítésein betározva a sötét. Üti az időt gally-szűrük üszkén lengő nyájkolomp. Betömött kutak keresztje, válla — Besztercei-kék szilvakoszorú: befelé cukrosodom! Fák könnye buggyan, fölveszi csontkemény ingét a világ, takarja, óvja védtelen szendergő, újszülött fiát. Fagyok árbócán csillag ül, kék csöndet lép a béke most, lebbenő függönyök mögül gyermekszem mécsese lobog. Elér a csontkezű id ő Cinkékkel kelek, hű sereggel, feketedek sötét egekkel, világosodom kelő nappal, tusakodom szárnyas szavakkal. Viaskodom erős igékkel, harcolok sárkány-fényességgel, csontkezű idő nyúl utánam s beroppantja lét-csigaházam. Alatta hordozom halálom, cipelem fénylő mészkő-házam, gond horzsol, néha bánt a fény is, de lakom ház-hazám azért is. Virrasztók Ösvényre fut a gyom. Az estikék kék szoknyája még meglebben, ahogy becsukódnak a kerti kiskapuk. Már csönd tapintja szűk szobák szemét. Mint olvasón, az időn: kéz szemez, tárgyak közül felrebbenti az árnyat. Nem súg vissza sötétben száj a szájnak. Sehogy se jó. A kar s láb nehezebb. Szakadt nyakláncként titkon könny gurul. Forgolódnak. Az óra percet üt s mert senki sem jön, kis asszonyfejük csak tartogatják. Ébren, szótlanul. 15 �Szombathy Viktor A kóristáné karácsonya Édesanyám lesim ította a vacsora i abroszt. A kenyérm orzsá­ kat Ancsa szórta le a kékcsíkos vászonról a veranda lépcsején; Ancsa, aki tanulóban volt nálunk, s ha kedvez neki a szerencse, innen fog férjhez m enni. Furcsa esték voltak ezek, pillogva vib­ rá lta k a hideg csillagok s a Szinyec fenyői felől mégis hópam a­ to k at kerg etett a szél. Apám rá g y ú jto tt a Szultán cigarettára, s elővette az újságot, esti m ulatságát. S zeretett volna kiolvasni belőle fizetésem elést, de csak parlam enti ex-lex fenyegetett a boszniai háború. W ekerlében nem nagyon bízott már. Édesanyám visszatette a lám pát az asztalra, az üvegbúra m indig m uzsikása n csörrent ilyenkor. — Szigetinét m eghívom karácsony m ásodnapjára uzsonná­ ra — ü lt le kézim unkája mellé. Szecessziós íriszek, lánglila tulipánok, hullám zó szőlőindák virágzottak ki u jja i alól. Apám fölpillantott W ekerle mögül: ― A k ó ristánét? — kérdezte. — Azt. Nagyon sajnálom m indegyiket ilyen egyedül, számkivetetten ezekben a vidám ünnepekben. A színigazgatónak könnyű, bemegy a városba, disznótorba hívták. És Thurzó M ar­ got, a prim adonna és a kom ikus és a bonviván, meg a szubrett, valam ennyi előkészítette m ár m agának a boldog ünnepeket. De ezek a kóristák, ahogy nekitám aszkodnak a kulisszáknak, ezek rég nem éltek meg csillagos karácsonyt. Legalább egyiküket meghívom, ezt a Szigetinét, ennek kisfia is van, rendes asszony. Ha nincs jelenése, horgol. — A te dolgod — lapozott át apám Ju sth G yulára —, en­ gem nem zavartok. Ism ered legalább? Anyám kezéből újabb sziromlevél p a tta n t ki. — Nem. A C igányszerelem ben hárm ójuk közül a bal oldalon áll kék selyem ben, az a szomorúszemű asszony, néha rekedtes a hangja, am ikor m egiram lik a szél az öltöző felől. Az u ra nincs vele, valahol a nagyvilágban bolyong, azt m ondja a súgó. Ma­ ga mos, m aga főz, talán nem is színésznő, hanem polgárasszony, úgy állt be csak szerencsét próbálni. — A súgó? — suhogtatta meg az újságot apám egy láth a­ tatlan pénzügym iniszter fölött, m ert még m indig W ekerlével bajlódott. — Szigetiné — m osolygott édesanyám m egbocsátón —, a kóristáné! Gondolom, szerzek neki egy jó napot. A Bródy Sán­ dor M edikusát adják, ebben nincs szerepe. A M edikus h allatára kissé m egborzongtam . Tegnapelőtt, am ikor az apró, barnabársony-ruhás Szigeti gyerek bevonszolt k ettő n k et a falnak döntött kulisszák közé, elsőül a m edikus sár­ gásfehér papíroscsontváza zizegett elénk, s teljes hosszában rán k ­ dőlt. Visítva ro h an tunk ki a nagyvendéglőből. A Szigeti gyerek csúfolkodva üvöltött. És most ezzel a Szigeti gyerekkel lesz találkozásunk. Édesanyám ilyen volt. A színigazgatóné előkelősködése hi­ degen hagyta, a prim adonna lenge kalandja az állatorvossal nem érdekelte, a bonviván széptevésein nevetett. Csak sugalm azni szerette volna a Színpártoló Egyesület elnökének, az állom ás­ főnöknek, hogy ne csak a gárda előkelőit jutalm azza m ajd an , ha a három hetes évad lezárul, hanem juttasson a h átrá b b állók­ nak is. A szegényebbjének, a m egviseltebbjének, akik három ru h áv al já rjá k a havas falvakat és az álom ban ringó városká­ k a t itt, a hegyek alatt, s e három rend toalett egyképpen alkal­ m as a Heidelbergi diákok végjelenetéhez, m int a Víg özvegy kórusához, de igézetes és pom pázatos a Cigányszerelem hez is, hogy a Peleskei nótáriusról ne is beszéljünk. A virágokat szeret­ te édesanyám , és a szegény em berek okoztak gondot neki. A nyám m ásnap a hentes küszöbén szólította meg a m űvész­ nőt, ketten alk u d tak egy rózsás kis m alacra, de Szigetiné csak a felét ak a rta megvenni. A m eghívást finom, társasági m eghaj­ lással köszönte meg a művésznő, s azt is elárulta, hogy a csoko­ lád éto rta ízlik legjobban a fiának. A m alac a mi kosarunkba került. 16 A művésznő ünnep m ásodnapján három kor érkezett, hogy az esti előadásról le ne késsen nyolckor. A völgyben s a m éltó­ ságos hegyeken m ár m egült a vastag, pu h a hó, az árkok vize m egfagyott, a hópárn a a vonatfütty ö k et is elnyelte. Csilingelő szánkó állt meg a házunk előtt, apám at v ette föl. A taro k k ­ k árty a figurái táncoltak m ár a zsebében. Ebéd végezte óta vártam izgatottan a m űvésznőt meg a fi­ át. Nem lengett hajlékony nádszálként, m int időköntúli utódai, a m ajdani görlök, hiszen az apró falusi színpadon Gömör v ár­ m egyében m ég egy gülbabai hárem hez is erős hang kellett in­ kább, m int lenge röpt meg fátyol. A mi vendégünk, elvirágzott hajtása a m űvészet télikertjének, lem osta m agáról a festéket, ném i rizsport k ent arcára, szappanszaga volt és p aten th arisn y á­ ja. K ötött kesztyűje fölött csuklóvédőt is viselt. K endőt kötött fá ra d t kontyára s szinte iram lott a havas úton, vonszolta m a­ gával kisfiát. — Bocsánatot kérek, hogy mégis eljöttem — esett be. Anyám lesegítette a kab átját. F iát gyanakvó tekintetekkel m éregettük — a szomszédból segítséget is hoztam , Lacit, hogy k etten legyünk. Laci barátom azonnal lesállásba helyezkedett, de a m űvészet zsenge p alán tá ja m ár készült a találkozásra, és elsőnek ő rúgott. Laci, a segítségül hívott, csak visszarúghatott. P illanatok a la tt végeztünk a vendégfogadással. A vendégasszony ijedten rá n to tta m agához egyszem fiát, mi azonban m egpróbáltuk visszaszerezni, m ert még nem készültünk el a fogadással teljesen. A nyám választott szét. A karácsonyfa felé p en d erített h á r­ m unkat egyszerre, am a szívbéli rem énnyel, hogy a zizegőcsilingelő szeretetfa m egbékít. De a vendéggyerek összeszorí­ to tta két kis öklét — fejétől talpáig csokoládészagú volt, s hang­ talanul, v áratlan lendülettel, m int valam i kis bika, ro h an t fej­ jel anyám gyom rának. A nyám sápad tan szorította gyom rára te­ nyerét. A karosszéknek dőlt. �— Szeretem ezt a nénit — közölte a vendéggyerek. A nyja ijedten u grott föl, h á tra rá n to tta a csem etét: — Azonnal hazam együnk — m ondta inkább kérve, m int parancsolón, és a dióskalácsra v etette kék tek intetét. — G yerekek — m osolygott kínlódva anyám —, hadd já t­ szanak csak. L áttam az arcán, m ennyire szenved. A kölyköt a m ásodik szeretetroham előtt kap tu k fülön s vonszoltuk el. A karácsony­ fa tövestől ingott meg. H ullottak a cukrok, a diók. V endégünk jobbra-balra rú g o tt s m egvetően sziszegte: — Civilek! Ezt nem értettü k , csak a m egvetést éreztük ki szavából, a közpolgár irán ti sértést. J ö tt később idő, am ikor, hallván e szót, védekező állásba vágtam m agam s v ártam , honnan é r az ütés, am i efféle civilnek kijár. Egy apró kölyök ta n íto tt m eg rá, ha­ vas rim a-völgyi hegyek alatt, s ilyenkor az avas csokoládészagot még m ost is érzem. A kóristáné elfogódottan m ajszolta a kalácsot, em elte a k á ­ véscsészét, messzire ta rtv á n k isu jját a csésze fülétől, ahogy az előkelő körökben szokás. Mosta a kisfiát, a lelkes gyomrozót. — Ez hatesztendős korára, kérem , többet tud, m in t egy kí­ váncsi bakfis. M inden ott folyik előtte, karcolja, vési m inden szó. M inden hónapban más város, m ás falu, m i jó t hall el ké­ rem az ő kis életében? Ki nevelje kérem ? Ki az az egy, aki ne­ velje? M ert m indenki neveli. Ahogyan azonban a tűz egyre vidám ítóbban pattogott a b arn a cserépkályhában, a diskurzus és az anyai tapasztalatok tisztázása m ind élénkebbé vált, anyám elővette kézim unkáját, a vendégasszony kötőtűkkel szorgalm atoskodott, vastag b arn a ha­ risn y át g y árto tt a fiának, egy sort sim án, egy sort fordítottan. — És m elyek a kedvenc szerepei? — kérdezte h alk an az anyám , m ert illett ilyenekről érdeklődni. Szigetiné szeme m ost láb ad t könnybe. — Á, kérem , hol vannak az álm ok és hol a kedvenc szere­ pek! V alam ikor a gerolsteini nagyhercegnőt szerettem volna el­ játszani, m eg a Sasfiók képe lebegett előttem s most, tetszik lát­ ni, leghátul állok a sorban hatodm agam m al, s csak a rra vigyá­ zok, ha a zongorista beint, ne tévesszem el a taktust. Letörölte könnyét a harisnyával, m osolygott m ár. D údolt egy kis Lehárt. — Én nagy, nagy k erte t szeretnék, tele rózsával, akkorát, hogy a hegytetőig érjen, m ert m ind kevés, am i virágom v an — álm odozott anyám . A vendég gyom ra hallhatóan m egkordult, s lám -e, asztalon illatozott a bőrös kism alac, a csokoládés sütem ény. Beszólítot­ ta k bennünket is. A vendéggyerek felborított egy csészét, és zsebét azonnal teletöm te cukorral. Cipője sark áv al ütem esen ha­ rangozott az asztal lábán. — Jól verekedtünk — m ondta elégedetten, és cuppogva szopogatta a csontokat. E pillanatban valaki topogva rázta le a hav at a lábáról odakint a lépcsőn, aztán belökte az előszoba ajtaját. Morzsa, a házőrző, éles vakkanással u grott neki. Mély, morgó hang szó­ lalt meg. C sitítani próbált. A kóristáné elsápadt, letette a kötést. A gyerek m egder­ m edt, abbahagyta a csontot. Az ajtóban magas, hólepte férfi je ­ lent meg. Cipőjéről patak b an olvadt le a hó. E nyhe borovicska­ illat úszkált a kályha m elegében. — M agát keresem — nézett a vendégre —, meg téged, gye­ rek. Most érkeztem Brassóból, illik, hogy a karácsonyt eg y ü tt töltsük. Brassó olyan messze volt a m i északi hegyeinktől, hogy ak á r P árizst is m ondhatott volna, azt a messziséget sem b írtu k volna ésszel felfogni. A kóristánét a zavar, a tanácstalanság köde v ette körül. — Bocsánatot kérek, m i m ost elm eg y ü n k . . . — dünnyögte. — M iért m ennénk el? — dobta kucsm áját a sarokba az em ber —, m iért, ha ilyen vendégszerető a ház! — De m agát senki sem hívta — b átorodott föl az asszony. — M ert nem tudták, hogy érkezem, úgy-e, asszonyom? Édesanyám hidegen nézett rá : — Nem tudom , kihez van szerencsém. — Elnézést kérek, Szigeti vagyok, téh á és ipszilon nélkül, az igaziaknak egy oldalhajtása. E kis család feje. K aphatnék egy kis harapnivalót? — Mi m ár m indent m egharaptun k ! — a durcás hang a fiáé volt. Szigetin negyednapos szakáll szőkéllett, bajsza vége gyön­ gyözött, k a b á tja vásott, nad rág ja gyűrt. Széket ragadott, nagy­ kabátostul ült az asztalhoz. V á rta a kínálást, de sebtiben segí­ te tt magán. A rum ot rögtön m egtalálta, elégedetten zúdított be­ lőle három szoros adagot a teáscsészébe. A kávé u tán, m alac mellé ezt is adott anyám . A vendég h am ar végzett a m alaccal. D erm edten bám ultuk. A felesége sírt. — H agyjon nekünk is! — rivallt rá a fia. Az apa nagyot rá n to tt fia üstökén. A gyerek visított. — Idegen házban viselkedjék rendesen! — k ap o tt erő re az asszony. — A m agam fia — te tte le a villát Szigeti —, egyébként is, szám olnivalónk van. Maga megszökött. B ánkot játszottam vol­ na! — Ne itt — rim ánkodott az asszony. — U tánvéttel jöttem Kolozsvártól, Miskolcon eladtam a Bánk csizmáját. — Nincs pénzem — fo ly tatta a kóristáné. — Hazudsz! — ü tö tt az asztalra a borostás vendég. — G yerekek, ki! — szólt rán k anyám szokatlan szigorúan. Nem m ozdultunk. R ebbenetlen pillákkal m eredtünk a b ras­ sói B ánkra. H a ugyan B ánkot játszott Brassón. 17 �— Gázsit csak elsején kapunk — em elte fel a h an g ját az asszony. A brassói Bánk m élyet lélegzett, m ár öntötte volna a lávát: anyám felem elte az ujját, a rendreutasítót: — Ne folytassa. A feleségét hívtam meg, s nem önt. Szigeti egy sü tem ényt dobott m agába s még egyet, m ajd felállott. Talpa körül tó csillogott. — R endben van. Kölyök, szedd össze m agad, m együnk! — Hová? — u g rott föl rém ülten az asszony —, az ég sze­ relm ére! — Az ég m ajd m egm ondja. A gyereket zálogba adom, u tánvéttel jöttem , u tán v éttel utazom. Zólyomba, vagy Pestre. P a k o lj! Az apró vendéggyerek szöpögve húzta fülére a turb án k ép ű sapkát, rém ülten rá n g atta m agát bele a kabátba. Ámde, nyilván szokva volt az ilyen jelenetekhez, m ert félszájjal m ár vigyor­ gott. K alandra indult. Szigeti, a brassói Bánk bán, k itárta az ajtót, a Szinyec jeges üzenete csapott be. — Köszönök m indent, s bocsánat! — lengette meg fejfedő­ jé t a bánki csoda, s viharzott m áris el, hóna a la tt a gyerekkel. A vendégasszony ekkor talált először szavakat: — Ezerszer, tízezerszer kérek bocsánatot. Nem vártam őt, azt hittem , többet elő sem kerül Erdélyből, összeállt valakivel. Ez a g az em b er. . . Végre sírvafakadt. Nagy, erős, zokogó sírással, m inden bá­ nata, szeretete, csalódása, egész fiatal élete benne. Édesanyám m egsim ogatta a haját. A haj sima volt, az esti előadásra vendég­ h ajat várt. A gyári duda felbőgött, hat órát hirdetett. A vendég összerázkódott, m int akinek jelt adott a világ, sietnie kell. Fel­ ugrott, m agára dobálta kendőit, kab átját, kalapját, táskába szór­ ta a kötőtűket, a félharisnyát. — Bocsánat — lihegte —, képes kivinni a vonathoz a gye­ reket, s elm enni vele. R ohant le a verandának lépcsein ő is, a ku ty a k ettő t vak­ k an to tt utána, s az asszony léptei elvesztek a puha hóban. A söpretlen utcán bukdácsolt, a fia nevét kiáltozta. Sötét árnya im bolygott csak az ablakok sárga fényében. A saroknál m eg­ állt. Tétovázott egy kicsinyt, m egfordult, sietve lépdelt ennen nyom ában visszafelé. H alkan nyitotta a kaput, bekopogtatott. — Ne haragudjék, asszonyom — állt meg a küszöbön — v a­ lam i nagyon-nagyot szeretnék kérni, ha m ár ilyen jók voltak hozzánk. Lehet, hogy ez az em ber elutazott, de lehet, hogy csak bosszantani akar, s egy óra m úlva visszatér a gyerekkel. Asszo­ nyom, kérem , adjon egy szál gyertyát, egy kicsi karácsonyfa­ díszt, hogy asztalra tehessem. A karácsony végett, egy szál gyer­ ty á c s k á t. . . Anyám bem ent a m ásik szobába, s egy kenyérvágó késsel hosszan, türelem m el kezdte nyiszálni az egyik törzsökös ágat. S aztán úgy, cukrostól, gyertyástól, díszestől, szikraszóróstól az asszony kezébe nyom ta. A ranyos dió, üvegharang, még egy na­ rancs is ak ad t rajta. S aztán egy fiókhoz szaladt. Dobozokat fo rg ato tt ki, kézim unka-szakajtókat zörgetett, s az egyik szakaj­ tóban m egtalálta az öreg bőrbugyellárist, a nefelejcs-koszorúsat. Fénylő tízkoronás aran y at hám ozott ki a virágos bugyelláris­ ból. Ferenc József képe díszítette az aranyat, a m agyar szent ko­ ronával. Egyik kezébe a fenyőágat, a m ásikba az aran y at nyom ta. — Ne szóljon semmit, ne köszönje. Tegye el. Szél ro hant le a hegytetőről, kavarta a havat, nekivágta a főispán — F áy G yuláék — csűrjének. Apró fénypontok gyul­ lad tak ki itt is, o tt is az ablakokban, ú jra gyújtogatták a k a rá ­ csonyfagyertyákat. A doktor szánja csilingelt, beteghez hívták. Polomec, a harangozó, fél hétre csöndített. M ent a kóristáné lefelé a lépcsőn, puhán puffogott a vasta­ godó hóban. K ab átja nyitva lengett a szélben, s ő csak ta rto tta m aga előtt a csengettyűs ágat, a gyújtandó gyertyát, az angyal­ h ajjal s a naranccsal. M aga is úgy tű n t el a Szudorék házsarkán, m int egy elké­ sett angyal. 18 Brunda Gusztáv H a lvá n yfe h é r tá jk é p Jóságos ég, milyen csendes minden! Hurrikán gyerek futott át a réten. Embernek nincs cincogásnyi mersze, elhagyatva hever a mese cinege cipője. Fűz alatt a pimpó megkötötte a szöszt, az öreg gallyak közül egy se nyöszörög. Csend van. Üres, süket, hontalan csend. Utolsó szavad Halálod oly hétköznapi volt, mint a bogarak roppanása súlyos talpak közönye alatt. Megzavart lelkünk kocsonyává szégyenült a gyógyulásunktól, s ha arra gondolok, utolsó szavad is a hitetlenséget kellette a vizeletszagú kék szobában, kigyúl bennem a kétség. Hol kezdődik a hit, és hol ér véget a tudás? Helyzet Tocsogós vágyakkal és bizarr erkölcsökkel barátkozunk, s szégyenlősen bújunk, ha talpra ránt bennünket keljfeljancsi agyunk. Lábszárak és csizmák között telnek véreres napjaink, s ha pihenni kell, úszunk, elvetve testünk a lét vizén. Valóságot és tisztességet koplalunk. Az utolsó pihenő haza fe lé lazzsongást parázslok érccincegésre figyelek fölénkállva várnak a csóró falevelek megérkeztem imhol puha testem e foszlányos nyárban semmiségem nyarán nem kell szédelegnem egy utóvirágzásban itt lelem meg hazám ágyam s lázálmom a legszebb tájat ez édeskés világom �Bezzeg János Szonett őszi háttérrel ahogy a hajnali fény hintál arcodon ahogy a csillagok hozzák a lázat útrakel bennem boldog alázat testedhez amíg elérek asszonyom s merülök édes örvénylő kútba — bárha a tengert mások bérlik együtt csillaglunk akár az égig és világos melled holdja ezt a háborút csak ezt a ringatást tűzvésztől izzó fáradt hallgatást míg békésen szikrázik Európa — gesztenye-sortűz kivégző század ősz könnyezteti a fákat — míg álmunk az ébrenlét befonja Legyen szökés vesztőhely-reggel — hiába értem jönnek elárult szavak csak álruhás hajnal — teszi: szerelemmel hogy meglátogat teszi: megvesztegetett béke aranylik a földről-szöktetett csillagok hiába — ellene vallanak megcsalttekintetű papír-reflektorok hazaérni — már hazaérni se legyen hát tükrökkel elárult szökés de sohase körözve sohase vissza — s hóhér arcán a sápadt rettegés Agócs Sándor országot- já ró kisdedek szétaprítva buzog sorsunk — városokban száradó ruhaként lebeg hol nincsenek vágtázó buszok mennybéli tájjá szépül a hely némán köszönnek útjaink belehülyülő portyázó seregünk ha esztendős ünnepre talál, kőkertbe szökött lelkekért zengedez foghíjas zsoltár h a za vá rn a k esztendők óta más táj szorongat — lármás szerető elrabolt csönd vagyok: órákra bár, de visszamenekvő hazavárnák — abroszunkon most szegett kenyér: egyedüli öröm — messze vonaton zötykölődöm Kis népem gyönge vértjén hadd legyen ő a fény, nyugalmat gyújtó élmény, derű, vigasz s remény. Feledni bűnt, keservet szívünk, lásd, végre kész. Kell hát, már kell e gyermek. (A neve: Józan Ész). Hozd hát őt, hozd világra az értelem fiát, áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság! V alk ó Antal Pórusok Csukott szememből kimeríted az álmot de fáradt testem már az éjszakáké térdeid fénye az egyetlen bizonyosság terítsd rám hűs csillag-szoknyád Bódi Tóth Elemér Állom ás Vityebszk szélén Nyugovó nap süt a falra, domborműve tollászkodva angyalát fényébe meríti, múltat mondó Dvinán vad felhők tornya áll, hasadékaiból szakad ki a vérvörös nap. Csóka raj száll. Homokgödröket takar amott a kékre festett faház. Chagall hegedűit a zöld álmok nyűvik, szarmata szél vonó kaparász. Szepesi József Vers az Anyasághoz Áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság, új gyönyört hozz világra — az Értelem fiát! A vonatok meghozták az éjszakát dermedt végtagokkal a padlókoppanások réseiben lehajtom fejem indul a föld hidege értem Trizna István Ki á llíth a tja ha nyelv és a fog némasága pipacsot ültet a lábak köré ha pohárforma kezek kelyhében tejfogú lányok ringanak ha szitkok imák ütötte foghíjas szájakból tolvaj-nyál csordul kiflivé lopni a Holdat ki állíthatja hogy kéznyújtásnyira a holnap 19 �Csajka G ábo r Cypria n John C o ltra n e em lékére el egy lassú dal motorjával a szájban szállongani a hűvösségben a teljes elfinomodásban el immár nagyszótárnyi csöndekkel az arcon tényekből a törvényt az eszméletig oldva megnyugodva mintha zsebedben pisztoly lapulna csak el téblábolni az óceánon át tán olcsó vendéghajjá hervad a kötél s tán zöld helikopter lesz a nagyvilágból — : kiröppen magából s újra visszatér szoba (f) magányos radiátor (m ) harapdálja a fehérhúsú unott délutánt közelfényeitől nyáladzik az ablak a szem vívómesterként hárítja villanásait betör az utcazaj bukfencezik fölborítja a levegőt mely mindig a távol felé tántorodik robotpilótára kapcsol át a lét (m ) miközben kérlelhetetlenül simogatni kezdi a hiány és elindulsz ilyenkor füledben vér kolom pszavával ― ― akkorra gerinced már ezüst szobor: isten szájában lógó szaxofon mely jeges ajka közt tovább zenél ― ― Zalán Tibor Kelet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 1. s fejünk a kékes űri porban. majd. szánkba n elrohad az orosz hússaláta. megszegett böjt ökért enged az isten minket földbe-verni. sál unk Sztolipin piros nyakkendője. csattog rett enetes szélben. néhány napos hullák vigyázzme netét megőrzi az elme. hallgatod. hallom. meg int a hallgatás. miénk. miféle ország verme a pánk doni mellsebe. hol van a don. elég dunán túl. a kés a csizma szárban. a nyalka magyar királyi testőr. a horthy fehér lova horkanása az alkonyi csendben. elég a ház a kert a kéz hol egykor. a hősnek megbocsáttatik (ha) győz edelme. veresége. az álom visszaadja a lelkűk et nekik. s a nikkelezett nagy harckocsi elro­ bog velük elegánsan. mi a névsor elején s vég én. fejünk a szomjas földi porban. majd. kopo nyánkban bősz liliom fészkel. szirmán férgek 2. férgek szirmán fészkel liliom. bősz kopony ánk majd a porban földi. szomjas a fejünk. vé gén s elején névsora. mi elegánsan velük. elr obog harckocsi. nagy nikkelezett a. s nekik l elküket visszaadja az álom veresége. győzedel me (ha) megbocsáttatik a hősnek. egykor. hol a kéz. a kert. a ház. elég. csendben. alkonyi horkanása. lova fehér horthy. a testőr király i. magyar nyalka. a szárban csizma. a kés a. túl dunán. elég don. hol van mellsebe doni a pánk. verme ország. m iféle. miénk. hallgatása megint. hallom hallgatod. az elme megőrzi vig yázzmenetét. hullák. néhány napos szélben. re ttenetes csattog. nyakkendője piros. sztolipi n sálunk. földbe-verni minket az isten enged. böjtökért megszegett hússaláta. orosz. elrohad szánkban majd. porban. űri kékes a fejünk. s 20 �Cegléd József H egyek között — Beszélgetünk, és most maga, uram , azt kérdezi tőlem, hogy m iért csak rakodó lettem ?! H át istenem , ezt is kell vala­ k inek csin áln i. . . ! — Hogy m ért pont én? H át mi m ást tehettem ?! Nem jö­ vök a link dum ával, hogy éhes testvéreim et kellett eltartanom , meg beteg volt az anyám , meg ilyesmi. Nem. Mi m ár — m ár úgy értem , hogy az osztálytársaim meg én — kinőttünk ebből a hadovából. Mi m ár a nagy lehetőségekbe születtünk bele. Mást nem is tehettünk, csak beleszületni. L átja; itt hegyek között van a falu. Közepén az iskola, m ellette meg a templom. És ezzel az ifjúság be is zárult. A kár az iskola — a volt apácanevelde —, a k á r a tem plom h arangtorn yába m ásztunk; m indegy volt. Se onnan, se innen nem láttu n k tú l a hegyeken. És a nagy lehe­ tőségek éppolyan soványan csörgedeztek errefelé, m int nyáron a Nyálkás. Tudja, am elyik ott a M ána alatt folyik el, ha folyik. Emlékszem, m ár igencsak a vége felé voltunk az utolsó évnek, vártuk, m ár nagyon vártuk, hogy végleg letegyük az iskolatás­ kát, am ikor jö tt egy em ber, onnan a városból, és m ondta, hogy elm ehetünk kollégium ba, szakm át tanulhatunk. M ár nem tu ­ dom, hogy m it ajánlott, két vagy tán három szakm át. Elm ondta szépen sorba, hogy mi micsoda, meg hogy m it kereshetünk az­ tán . T alán tetszett is volna a dolog, dehát az az em ber elm ent, mi meg ittm arad tu n k kései kérdéseinkkel. M ert h át szép az, hogy tan u lh atu n k , meg aztán m ajd pénzt is kereshetünk, de a kérdés az, hogy HOL!? Érti, uram ?! — Elm enni innen, e lm e n n i... uram ! Hova gondol? Vagy hova gondoljak én? H át itthagyjam a hegyeket, anyám at, apá­ m at, testvéreim et, azt a darab m álnaföldet, am iből annyi pénzt rem éltünk, és am i annyi m unkát kívánt? E lm en n i. . . No, hi­ szen! Meg aztán a m ásik! H át m it tudhatom én, hogy pont a r­ ra születtem ?! A két vagy három szakm a közül kitan u ljak egyet és azt űzzem? H át tudom én azt előre? Vagy m aga tudja, hogy m ire született? M ert én nem. — A kkoriban m ár mozi is volt, meg egyszer-kétszer tele­ víziót is láttam , am ikor a kultúrházban nyitottak egy term et, hogy az em berek odajárjanak. Szórakozni, t u d j a . . . ! No! H át láttam én sok m indent, tán eleget is! Csak füleltem . Tudja, a m űsorok végén m indig bem ondták, hogy ezt, meg ezt ki csinál­ ta. O peratőr, rendező, dram aturg, meg m in d e n . . . H át honnan tu d tam volna, hogy nem pont azt kellene csinálnom ?! Igaz, há­ rom közül könnyebb választani, dehát m it tudhatom azt, hogy húsz év m úlva mi lesz?! Nem a háborúra gondolok. Csak úgy, m ag am n a k . . . nya, gyereke, és ezt az egészet id eg en b e n . . . M ert ha hazajövök és szakm ám van, akkor m egint nem csináltam sem m it. A kkor is csak rakodnék, m ert itt egy ilyen akárm i szakm ával nem le­ het el az em ber! Nem mondom, ha ip art v álth atn ék ! De azok a szakm ák nem olyanok voltak! Afféle szalagm unkások k ellet­ tek, így m ondják. — Igen, h á t inkább elm entem a téeszbe rakodni. Az is m unka, vagy nem ?! Azt m ondják, hogy „ezt ide rakd János, am azt meg emide, innen ezt hozzatok a kocsival, onnan meg m ást”. Megteszem, m ert élni azt kell, aztán hazam egyek, elvég­ zem az otthonit, elvagyok a ház körül, aztán m ár vége is a nap­ nak. — Persze, hogy jó! Itt ism ernek engem. Elm ehetek ak á r­ kihez, kérhetek ak árm it: adják. Igaz, sose kértem senkitől sem­ mit. De adnák. Idegenben meg mi lett volna velem ? I tt tu d ják , hogy én vagyok a János, aki a téeszbe rakodó. És ez így van rendjén. T udják, hogy van egy házam , asszonyom, gyerekek. Most se tennék máshogy. Így van jól, ahogy van, m ert m ásként nem lehetne. Nem igaz? — Ha elm entem v o ln a ...? Hm . . . Ki tudja, mi le tt volna akkor? Idegenben m áshogy van az em ber. M indenütt csak m ás­ hogy van! Nem igaz? Megszokni az idegenek beszédjét, aztán meg tudni, hogy sok idő az, am íg az em bernek háza lesz, asszo­ — A gyerekek? H át hiszen aprók még! M ajd m eglátjuk. Jó volna, ha tanulnának! Most csak ta n u lt em berek kellenek a vi­ lágnak. Ide vagy k ét falura van egy gim názium , m ajd odem en­ nek. V an ott kollégium is, van ott m inden. Közel lesznek. Az­ tán, m ajd m eglátjuk . . . 21 �— K ö te te id v é k o n y u ln a k . Mi e n n e k az o k a ? Dühök nélkül In terjú C sanád y Ján os k öltő v el — G y a k ra n m e g fo rd u lsz S a lg ó ta rjá n b a n és N ó g rá d m e g y e k ic s in y k ö zsé­ g e ib e n . Mi h ív h o z z á n k ú jr a és ú jr a ? — O lyan erősen kötődöm S algótarjánhoz, hogy o n n an ered ezte­ te m m agam . H úszéves korom ban éltem és dolgoztam T a rjá n b a n : a szabadság k o rszak át éltem . B á n y ászjárati g épkocsik at ja v íto ttu n k ; b árm ily en nehéz volt is, szabad voltam . Ma m ár tudom , m ekkora szerep et já tsz o tt a z életem ben a m unka. N ekem — d e a tá rsa im ­ n a k is — a m u n k a esem ény volt. A csoda tu d ja , m iért, m i m ég ro ­ m a n tik u sn a k is lá ttu k a m u n k át. S o k at sz ív tam fel a k k o r a z életből, ez ért m egyek szívesen T arjá n b a. A v isszatalá lá sn ak több fokozata volt. A főiskolás kori verseim re felfigyelt a város, h ív ta k és h ív n a k azó ta is. — Ily en in te n z ív k ö z ö n s é g k a p c s o la tta l a k á r k ö z é le ti k ö ltő n e k is v a llh a t­ n á d m ag ad . M i a v é le m é n y e d a m a g y a r k ö lté sz e t m e g v á lto z o tt h e ly z e té rő l fo ly to n k iú ju ló v itá k r ó l? — Á ltalános tünet, hogy a p o litik u m és az esztétik u m a koráb b i érte lem b en véve m á r nem ta rto zik össze, különvált. A zt n em lehet tu d n i, hogy ez a k ü lönválás lehetséges-e m a ra d ék ta la n u l. V alószínű­ leg nem , m e rt a hagyom ányt, a m a g y ar költészet 500 éves m ú ltjá t n em le h e t félretolni. A költészet piram is m ó d já ra ép ü l a z időben. K étségtelen — legalábbis én így látom —, hogy közvetlen p o litizálás­ r a n in cs szükség, m e rt ebbe m ég szinte m inden költő b icsk ája bele­ tö rö tt. Az persze n em kívánatos, hogy a költő a politik ai szem élyisé­ g ek e t k iirtsa m agából, a n n a k végeznie kell a m u n k á já t a költői a l ­ k o tó fo ly am at felszíne a la tt. E k érdéskör vonatkozásáb an jó tö rek v é­ se k e t ta p a sz ta lh a tn i a z irodalom politikában, am in ek az a végső kö­ vetkezm énye, hogy felszab ad ítja a z alk o tó szem élyiséget. Én m ostan áb an nem ta rto m m agam se p artizán n a k , se p o litik u s­ nak. A N ém a kórus cím ű kötetem beszél önm agáért, ab b ó l kid erü l, hogyan tájékozódom . V élem ényem sz e rin t végérvényesen le fu to tt egy korszak. K iírtu k m agunkból a p o litik ai dühöket. V állalom u gyan azo­ k a t a verseim et, de csak m ú lt időben tudok róluk beszélni. — M égis, m ié rt t ű n t el a d ü h ö d ? — Fölemésztődött. — L eg y en d ü h ö s te h á t a so ro s n e m z e d é k ? — Meg kell m ondanom , a lig ism erem az új nem zed ék írásait. B ele-bele akadok, d e nem fognak m eg. Az esztétiku m zászlaja a la tt ren g eteg a bóvli, az álm odern, a rejtvény. A sok kusza szabadvers fáraszt. A versn ek pedig nem szabad fárasztan ia, m indig a m o st é l­ m ényével kell h atn ia. D ühöngeni És így? Végül is m ű v ek et kell írni. A szociográfia n élk ü l is m egvan a m a g am valóságélm énye. A N ém a kórus m ögött is o tt van az egész m agyar valóság. A Forráspont cí­ m ű k ö tetem előtt m agam is harcos, közéleti költő voltam . N em szű n t m eg bennem a politikus költő, csak kisebb h ely re szo ru lt. M élységé­ ben fedezi fel az em b er önm agában a m ondandókat. — K issé re z ig n á lta n h a n g z ik k o r á b b i ö n m a g a d h o z k ö z é le té n e k z a jg á s á h o z k é p e st. és n a p ja in k iro d a lm i — A k ilábaláshoz és a továbbépítéshez — n eh éz tíz évem u tá n — e rre van szükségem , ezt k e lle tt m egtalálnom . O lyan n eh éz válságon m e n tem át, hogy lem eztelenedtem : elv esztettem a költői hiúságom at, csak a költészetet nem . A dó d h at m in d ez persze abból is, hogy elm ú lt a z ifjúságom . A v ersen y fu tás m ost m á r az idővel folyik. A z a csodá­ latos az életem ben, hogy m e g m arad t n ék e m a vers. Volt egy n agy m agányos periódusom ; ’68 tá já n kezdődött, jó tíz év ig ta rto tt. É rte l­ m iség ik ént p ró b áltam lá b ra á lln i és a z ezzel já ró életfo rm av á ltá s m egviselt. K ritik a i visszhangom is alig volt. H ívni sem h ív ta k seh o ­ vá, pedig a m eghívások nekem m indig nag y élm én y fo rrást je le n te t­ tek. Súlyos betegség is m é ly íte tte a válságom at. A betegségből M érei p ro fesszo r és a családom segítségével lá b a lta m ki. K özben a z t is tu ­ d ato síto ttam , hogy ebből a pozícióból ki kell tör n öm : az em lék eim felé fo rd u ltam hát. V isszahelyezkedtem a gyerm ekkorom ba, a k a­ m aszkorom ba. A N ém a kó ru s-b an írta m ki m agam ból az em lék ei­ m et, v elü k együtt valóságélm én y e m et. K ö rü lö ttem sokan tö n k rem en te k az e lm ú lt években. K ih altak kö­ rü lö tte m azok, ak ik h ez v alam ily en közöm volt: Dem én y Ottó, Váci M iska, Sim on Pista, G erelyes Bandi, Szabó Pista. V életlenül ta n ú ja v o ltam Szabó P ista u tolsó p e rc e in e k ... A lkalm ak hozta k vele össze; a k ezdet kezdetén m ég nem is tudtam , m ilyen érték es n o v ellista, de m á r szerettem . Ő tra k to ris ta volt, é n autószerelő. S zabó P ista és a tö b b iek p éld áján m ondhatom , hogy nem hiszek a m ájzsu g o rb an és a z agyem bóliában. Pszichikai okokról v an szó. A szín v o n alért való k ü zdelem be fu lla d tak bele; a ro p p a n t erőfeszítés v itte el m in d eg y i­ kőjüket. M int am ik o r m élytengeri állato k felszínre vető d n ek és sz ét­ pukk k ad n ak a lé g nyom áskülönbségtől... 22 — N ehezebben írok, m in t régen. K alász M árton fel is v etette, hogy m ié rt nincs a N ém a kórusban hosszú vers. R égebben írtam . R é­ gen is és m ost csak a n n y it írok le a v ersben, am ennyi fe lté tle n ü l szükséges. E gyre in k á b b úgy érzem , nincs szükség tú l sok szóra. E zért tö m ö rítésre törekszem . A vers n agy lélegzetvétele n em m in d ig a hosz­_ szúságától függ. A k ötetem cím ad ó v e rse p éld áu l n ag y lélegzetű. T á­ v olodnak egym ástól könyveim m egjelenési alk alm ai, egyben véko­ ny o d n ak is. A v erscsap p an ásn ak ok a v o lt a z is, hogy az Európai ősz (1966) u tá n tíz évig nem k ap tam k ritik á t. Ju h á sz F eren c ír ta a z Új Írá s ez évi 10. szám ában, hogy m it je le n te tt neki egy sz e re te tte l­ jes k ritik a . Most a Ném a kórusról sok érdem i k ritik á t o lv a sh a tta m — d e m á r n em lódított meg. M ár teljesen a belső e n e rg iá m ra h ag y a t­ kozva írok. A zért m eg lep ett és jólesett, hogy egy je len ték e n y k ritik u s észrev ette a k ö tetem et és r e jte tt belső összefüggéseim fe ltá rá sá ra m éltato tt. — É s az A lfö ld b en m e g je le n t e lle n k e z ő v é g le tű k r itik a ? — Nem tu lajd o n íto k neki jelentőséget. D urva tám ad ás, a m ire n e m is érd em es szót vesztegetni. Én re a lista vagyok. E gyfajta sza­ b ad v e rset m ű v elek ugyan, am ib en a rím n ek is nagy szerepe van. K edvelem a k ö tö tt fo rm á jú tagoló m a g y ar ritm u st, a m it tro ch eik u san is leh et olvasni. — M a g á n y o sn a k látsz o l. N em s z e re tn é l ta rto z n i? v a la m ifé le k ö ltő i c s o p o rto s u lá sh o z — N em érzem h ián y át, m eg kell hogy m ondjam . A m ű h ely ét e l­ sősorban s a já t m ag án ak terem ti m eg az em ber. A rra szükség van, hogy v alak i k o n tro lláljo n . N ekem a k o n tro llt Fodor A n d rás jelen ti, aki egyben a felfedezőm is v o lt 1954-ben. Fontos még a fo ly ó irat is; h a v alah o l szívesen lá tn ak , nem lógok a levegőben. K ezdetben az Új Írás köréh ez tarto ztam , o tt éreztem m agam o tth o n és a K ortárs­ nál, míg Sim on Istv án v o lt a főszerkesztő. A Palócföldnél hasonló­ k éppen o tthon érzem m agam . V ezérkedni sohasem a k a rta m , s azon m ég sohasem gondolkod­ tam , hogy a csoporthoz ta rto zásb an v an -e m o tiv áló erő. Egy időben ki is neveztek m agányos fark asn ak . Ez a m agány abból n ő tt ki, hogy elh ag y tam a fizikai m u n k a v ilág át, ráa d ásu l elég későn. A szín m ű ­ vészetin csin áltu n k egy kőnyom atos lapot, S irá ly cím m el. O tt k e rü l­ tü n k össze C surkával, M oldovával, G algócziv al; V eres P é te r figyelt rá n k , é rté k e lte a m u n k á n k at. Írta m én m á r gyerm ekkorom ban is, a fro n tév ek a la tt — m égis e kőnyom atos k ö rü l tu d ato so d o tt a költői hajlam om . Szóval a Sirá ly szerzőivel mi a k á r nem zedék is, csoport is lehetnénk. A főiskoláról én k e rü lte m ki egyedül költőként. A ztán a z évek, az egyéni sik e re k és a befutás különböző ü tem e és nagysága e l­ tá v o líto ttak b en n ü n k et. M indegyikőjüket olvasom azó ta is, k ü lö n ö ­ sen G algóczit szeretem . Még ab b a n a z időben, a m ik o r főisk o lára já rtu n k , jö tte k föl — hozzám haso n ló an — többen is vid ék rő l fiatalo k , m in t p éld áu l K a ­ lász M árton és Kiss Dénes. Az E rzsike presszó v o lt a tö rzshelyünk, az a g y ülekezet sz in te cso p o rtn ak látszo tt. Sim on Istv án a z ak k o ri pályakezdők közül tö b b ü n k e t összefogott, és 1957-ben — m ég k ö tet e lő tt — b ev álo g ato tt a 15 fia ta l költő 105 verse cím ű antológiába. H a belelapozol, láth ato d , csupa olyan név, ak i — h áro m -n ég y k iv é te l­ től eltek in tv e — m a is építi a p ály ájá t. Sim on Istv án való b an össze­ fogott b en n ü n k et, de nincs nem zedéki tu d a t ebben a tá rsaság b an sem. — K ik h a t o tta k r á d in d u lá so d id e jé n ? — A gyerekkorom ig kell visszanyúlnom . E ngem öreg em b erek neveltek, ta lán e m ia tt v o ltam k o raé re tt. N agym am ám felo lv aso tt n e ­ kem a Bibliából, m a g y a rá z a ta it á h íta tta l h allg attam . M indezt felk é­ szülésnek is te k in th e tem az A dy-élm ény b efogadására. A K atolikus Ifjúsági Egyletben rá b u k k a n ta m A dy Illés szekerén cím ű k ö tetére. É reztem a szavak szik rázását. Ady h alálsejtelm e, a ho ld v ilág és an n y i m ás egyéb rek v izitu m valószínűleg a falu h a tá sá ra fogott meg. N agy­ m am a lepődött meg a legjobban, am ik o r egy k arácsony este felo lv as­ ta m neki a v ersem et: „Jaj istenem , n em is h itte m volna, hogy ilyen gon d o lataid v a n n a k ”. A dyt azóta is m in d en évben újraolvasom . N agyon so k at k ap tam Nagy Lászlótól. Még a főiskolán egyik kö­ tetérő l írta m év végi dolgozatot. A népdalos egyszerűségét sz erettem m eg akkor, és ez felszabadítóan h a to tt rám . E nnek áttétele sen köze volt a gyerek k o ri P etőfi- és A ran y -élm én y em h ez is. M áig az akkori N agy L ászlót szeretem jo b b an ; a későbbi m á r nehezebben m egköze­ líthető. Az biztos, n em csak nekem , h an em az egész nem zedékem nek zászló volt N agy László, Sim on Istv án és Ju h á sz Ferenc. — H o g y an ö sszeg ez n éd p á ly á d m o sta n i p illa n a tá t? — A z Új Í rásban, az Élet és Irodalom ban m eg jelen t rö v id prózai írásaim m al feldolgoztam em lék eim et; végén já ro k m ú lt felé forduló periódusom nak. Legutóbbi k ö tetem b en (Néma kórus) a r r a v állalk o z­ tam , hogy tu d ato sítsam m ag am b an a kor ú ja b b k ihívásait. — K öszönöm a b eszélg etést. L. P. �KÖRKÉP Ú ja b b könyvek híd-szerepben KÁNTOR LAJOS: KORUNK: AVANT­ GARDE ÉS NÉPISÉG SÁNDOR LÁSZLÓ: HAZÁNK: KELETEURÓPA RUDOLF CHMEL: KÉT IRODALOM KAPCSOLATAI A recenzens ritk án vág azonnal a dol­ gok közepébe, hisz egyrészt a tényszerűsé­ gek, a háttér-összefüggések szükséglete, m ásrészt a korábbi élmények, szubjektív, m otivációk hatása nehezen mellőzhető az aján lás során. A bevezető, m agyarázó gon­ dolatok szerepe fokozódik, ha konkrét funkciójuk — ezúttal: különböző kötetek egységes keretbe foglalásának indoklása — is van. Három m ű — három külföldi illetőségű, szomszéd országbeli szerző: ez a meglehe­ tősen távoli rokonság még aligha m agya­ rázza egym ás mellé rendelésüket. Sőt, — m iután K ántor Lajos könyve most csak utalásokban lépi túl a m agyar nyelvű iro­ dalom h atárait, R udolf Chmel tanulm ánya pedig legalább fele részben szlovák érde­ keltségű — a tem atikai különbözőségek még ellene is szólnak az ilyen recenzensi szándéknak. Nem így Sándor László köte­ te, am elyben az erdélyi, a szlovákiai és a k árp át-u k ra jn a i m agyarokról, valam int a szlávokról — cseh, orosz, szlovák, ukrán alkotókról — íro tt cikkek, a kelet-európai sorsközösség-koncepció bizonyságaként, együtt kaptak helyet, a K o ru n kk al kap­ csolatos em lékek és dokum entum ok pe­ dig éppen K án to r Lajos m unkásságának forrásvidékére vezetik az olvasót. M ind­ ketten írnak (és hasonló felfogásban) Ba­ logh E dgárról: „Közügyi elkötelezettség­ nek, p o litiku m n a k és irodalomnak az ösz­ szefonódása, nem csak szerzőnkre, nem csak a romániai m agyar irodalom egy adott fejlődési szakaszára jellem ző, nem is csu­ pán a magyar irodalom hagyom ányos «betegsége». A rokon sors K özép-keletEurópa tájain az itt élő népek irodalmá­ nak rokon vonásaiban is m egfigyelhető, többek közt az író társadalmi felelősségé­ n ek hangsúlyozott és többnyire közvetlen kifejezésében” — véli K ántor, s e gondo­ latok lényegében kapocs Rudolf Chmel könyvéhez is. Hogy a rom ániai m agyar irodalom az egyetem es m agyar lite ratú ra — és ezáltal a k u ltú ra — integráns eleme, azt nemcsak a K ántor által elem zett, közvetített élet­ m űvek, alkotások sugallják, de a szerző közel másfél évtizedes közvetlen jelenléte a h atárainkon inneni irodalm i közéletben szintén az „ötágú síp” Illyés G yula-i kon­ cepcióját igazolja. M ert ha a K olozsvárott élő irodalom történész eddig m egjelent ti­ zenegy könyvéből néhányat — a jelen kö­ tetével együtt — budapesti kiadó gondo­ zott, sok tanulm ánya, jegyzete elsőként m agyarországi folyóiratok, lapok hasáb­ jain volt is olvasható, leginkább írói, k ri­ tikusi, szerkesztői m entalitása példázza az együvé tartozást. Az egységes m agyar irodalom reprezentánsa ő — alkotói érde­ m eit és szem léletét tekintve egyaránt. M unkásságának m ásik alapvető vonása a felelős m agatartásban, a szakmai igényes­ ségben keresendő. Nem egyszerű biográ­ fiai adalék, hogy p ályáját a hatvanas évek elején-közepén felrajzott, úgynevezett Forrás-nem zedék szószólójaként kezdte, m ert e generációs arcélű csoportosulás nagy hatással volt form álódó értékrendjé­ re, etikai, esztétikai norm áira, h agyo­ m ánytisztelően korszerű gondolkodásm ód­ jának kialakulására is. Meggyőződéssel vallotta, hogy az irodalom bírálat m egúju­ lása m indenekelőtt saját korosztályától várható. H itt abban, hogy a „m ásodik he­ gedűsnek” — ahogyan a kritikust nevezi — is lehetnek „saját dallam ai”, am elyek­ ből kihallható „egy em ber politikai-m űvé­ szi hite, az egyéni élm ények, az írást nap­ fényre h ívó viták sugallata...”. Az Írástólem berig című F orráskötetben fogalm azott így, am ely hiteles előképe a későbbi K án­ tor m egnyilatkozásainak. K ántor Lajos új könyvét Irodalom törté­ neti és kritikai portyázásokként alcímezi. E „kalandozásoknak” azonban nagyon is tudatos útirán y u k van: egy „újabb kele­ tű ” irodalm i babona, az avantgarde és a népiség szem beállításának helytelenségét, időszerűtlenségét hívatottak bizonyítani, méghozzá kettős értelem ben. Egyrészt ko­ runk — teh át századunk — politikai, m ű­ vészeti tendenciái, vitái tükrében, m ás­ részt a K orunk, m int szellemi m űhely a r­ culatának változásai nyom án. K ántor, a vagy-vagy alapon igazságot osztani vélő m etafizikus szemlélet ellenében Babitshoz „hozzáolvassa” K assákot, kiem eli József A ttila m arxista elkötelezettségű avantgar­ dizm usát, s rá m u ta t arra, hogy „Tamási Á ront hűsége Farkaslakához, a népi ha­ gyom ányokhoz nem akadályozta m eg ab­ ban, hogy a szürrealizm us vívm ányaival gazdagítsa prózáját”. Felfedezhető némi hasonlóság U ngvári Tam ás könyvével, am elyben a szerző Bertold B recht és Lu­ kács György m erev szem beállítása helyett, az avantgarde és a realizm us kölcsönös feltételezettségét hangsúlyozza. (Lásd szer­ zőnk recenzióját Palócföld 1930/4. sz. a szerk.) És — egyebekben — Sütő A ndrás megítélése is igazolja, hogy K ántor az utóbbi évtizedek erdélyi irodalm ában, az általa is form ált m ai K orunk törekvései­ ben még határozottabb egységesülését lát­ ja az avantgarde és a népiség elvének: „Sütő A ndrás nem egyszerűen az illyési szociográfiamodellt elevenítette fel, adap­ tálta; tanult a kortársi világirodalom ú j tárgyiasságától, m egőrizve «istenadta» te­ hetségét, stílusának népi zam atát s a Ta­ m ási-örökséget, . . . hevesen polem izálva azokkal, a kik még Shakespearet is fela d ­ nák Strindberg és Tennessee W illiam s el­ lenében, csakhogy vélt igazukat irodalom­ történetileg alátám asszák”. T ém ája szerint „kilóg”, tartalm a alapján azonban jogos, hogy e kötetbe is b ekerült K án to r Lajos Kép, világkép című hosszabb lélegzetű ta­ nulm ánya, am ely a régi K oru n k képzőművészeti, m űvészetesztétikai k arak terév el példázza a „nem zeti és egyetemes, p a rti­ kuláris hagyom ány és m odern világlátás, korszerű form anyelv összebékíthetőségét.” Sándor László „hídépítő” küldetése jó­ részt életútjából szárm aztatható. A század eleji Budapesten született (1962 óta ism ét ott él), de évtizedeket tö ltö tt Szlovákiá­ ban és K árpát-U k rajn áb an . K or- és pálya­ társa volt — többek között — Balogh Ed­ gárnak, F ábry Zoltánnak, Gaál G ábornak, Győri Dezsőnek „Ahhoz a nem zedékhez tartozom , am ely az első Csehszlovák K öztársaság viszonyai között — saját bő­ rén érezve a társadalm i és nem zetiségi el­ nyom ás m inden terh ét, keservét — Ady, Szabó Ervin, m ajd M arx és Lenin m űvei h atására ju to tt el a tudom ányos szocializ­ m us vállalásáig és a p roletár nem zetközi­ ség, konkrétan a Duna m enti népek ösz­_ szefogásának igenléséig” — írja. Három ország sajtójában — 1937 és 1978 között — napvilágot láto tt tanulm ányainak, kri­ tikáinak, visszaem lékezéseinek gyűjtem é­ nye azt igazolja, hogy pályaképében m eg­ győződéssé, m agatartássá vált e szemlélet. Ebből az alapállásból form álja „arcképv ázlatait”, ez m unkál a k onkrét m űveket elemző ítéleteinek h átteréb en is. Elősze­ retettel ír azokról a könyvekről, m elyek­ ben a közös hagyom ányápolás, a kelet­ európai irodalm i párhuzam ok és eltérések feltárásának direk t szándékát véli felfe­ dezni. M éltatja például az Igor ének m a­ gyarra, A z em ber tragédiája u k rá n ra for­ dításait, az átültetést vállaló tolm ácsok szerepét az irodalm i kapcsolatok erősítésé­ ben. H iányt pótol a M agyar irodalom K árpát-U krajnában cím ű írása, m elyben e kevésbé ism ert és m éltányolt „ágra” irá­ n y ítja a figyelm et. M int a K oru n k egy­ kori (1935—40) csehszlováikai szerkesztő­ je adalékokban és érzelm ekben gazdagon idézi a folyóirattal kapcsolatos élm ényeit, élükön G aál G áborhoz fűződő viszonyá­ val. A személyes találkozást pótló sűrű le­ velezésükből jól lehet következtetni a lap következetesen m egvalósított kelet-euró­ pai koncepciójára, politikai és m űvészettö rtén eti m issziójára is. K uriózum ként hat Balázs Béla, Sinkó Ervin és Lukács 23 �György Sándor Lászlóhoz — illetve álta­ la a K orunkhoz — intézett leveleinek köz­ zététele. Ezzel tovább fokozódott az egész kötet dokum entatív erénye, m elyet az alapos jegyzetanyag is igazol. R udolf C hmel pozsonyi irodalom törté­ nész öt fejezetre tagoltan elemzi a szlo­ vák és m agyar irodalm i kapcsolatok tör­ ténetét, k u tatásának hagyom ányait, mai helyzetét, alapvető szemléleti és m etodi­ kai problém áit. Szándéka szerint „kö n y­ ve túl szeretne m u ta tn i önmaga jelentő­ ségén, s azt is jelezni akarja, hogy... a té­ ma újszerű m egközelítése valódi, ham isít­ hatatlan és őszinte érdeklődés, kölcsönös megismerésre törekvés eredm énye.” Chmel azért hangsúlyozza ezt, m ert „a szlovák— m agyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatá­ nak modellje n em m inden esetben az ob­ je k tív irodalmi tén ye k alapján, hanem gyakran az irodalom területén kívül eső m o m en tu m o k hatására alakult. K övetkez­ m énye az egyoldalúság, a volt Monarchia egykori ellentm ondásainak felélesztése”. Az a vélem énye, hogy „a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok tanulm ányozásának a m últban történelm i-politikai szerepet szántak, m intha az irodalmi kérdések tisz­ tázásával kellett volna fé n y t deríteni a két nem zet, illetve a szlovák nem zet és a szlo­ vákiai m agyar nem zetiségi kisebbség éle­ tén ek és együttélésének bonyolult, ellent­ mondásos problem atikájára.” Elismerve, hogy az irodalm ak kapcsolatai is besoro­ landók a társadalm i, történelm i determ i­ nánsok által m eghatározott rendszerbe, azt igyekszik bebizonyítani, „hogy az iro­ dalom tudom ányban a szlovák— magyar irodalmi kapcsolatok súlypontja az iroda­ lom területére helyeződik át, ahol az iro­ dalm i stru ktú rá k egyenjogúak és sajátos irodalmi té n y é k k é n t szerepelnek... A szlo­ vá k— m agyar irodalmi kapcsolatok k u ­ tatásának tárgya tehát a két irodalom párhuzamos jelenségeinek, a kölcsönös ösztönzéseknek, kapcsolatoknak, visszhan­ goknak, az irodalm ak egym ást kiegészítő jellegének, a kettős irodalmisággal, a tipo­ lógiai, m űfaji, stílusbeli és a fordítással kap­ csolatos kérdéseknek, valam int a szem élyi kapcsolatoknak a tanulm ányozása.” Eh­ hez az elm életi, elvi alapvetéshez — am ely egyébként könyve legnagyobb érdem e — konzekvensen ragaszkodva tesz Rudolf Chmel „kísérletet” (ahogyan m aga neve­ zi m unkáját, am ely szlovák területen út­ törő jellegű a két irodalom kapcsalatai­ nak leírására). Legrészletesebben az iro­ dalm ak nem zeti jellegét kihangsúlyozó 19. századot (amely a szlovák—m agyar iro­ dalm i kapcsolatok legbonyolultabb, legel­ lentm ondásosabb időszaka: „ide vezethető vissza a politikai averzió, am ely a kölcsö­ nös viszonyban m ás-m ás időszakokban kü­ lönféle intenzitást ért el”) elemzi. Viszont kapcsolatok genezisét és huszadik századi alakulását, főként m int alapos jövőbeni vizsgálódás tárg y át érinti. E rre m inden re­ m ény megvan az összehasonlító irodalom ­ tö rténet, a kom paratisztika — utóbbi idő­ ben tapasztalt fellendülése — révén, „am ely a k utatásba az irodalm ak belső és egym ás közötti vonatkozásainak folyam a­ 24 tos összekapcsolásával épül bele”. Köny­ ve befejező részében Chmel a szlovák— m agyar irodalm i kapcsolatok problém a­ körét szélesebb közép-európai, illetve ke­ let-európai viszonylatrendszerbe ágyazva tárgyalja; „Úgy tetszik, ez a nem zetek fe­ letti irodalm i csoportosítás alkalm as a közbeeső láncszem szerepének betöltésére, am elynek segítségével jobban m egérthet­ jü k és m egvilágíthatjuk a nem zeti iroda­ lom és a világirodalom közötti kapcsola­ to k at” — írja. K ötetét a szlovák—m agyar irodalm i kapcsolatok és a „visszhangok” gazdag bibliográfiája zárja — a m agya­ rok közül például Sándor László m unkás­ ságára te tt utalásokkal. (M agvető, 1980; Gondolat 1979; Madách 1980.) Csongrády Béla Varsány TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZÁGI FALU TÁRSADALOMNÉPRAJZÁHOZ N ó g rá d sip e k TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZ á GI FALU MAI FOLKLÓRJÁRÓL Nógrád tudom ányos igényű ism ertetése, társadalom tudom ányi és term észeti érté­ keinek bem utatása, feldolgozása a XVIII. század derekán kezdődött el — m int annyi más tájé az országban —, és azóta kisebb-nagyobb m egszakításokkal m a is fo­ lyik. Az egyes korok szemlélete szerint a tudom ányok több ágát összefogó m ű vek előbb univerzális ism ereteket kívántak ad­ n i, az egyes szaktudom ányok csak később önállósultak. A nógrádi nép sajátos élet­ m ódjáról, kultúrájáról, társadalm i jelensé­ geiről csak a m últ század első negyedétől kezdődően jelennek meg tanulm ányok, am elyek a nem zeti önism eret folyam ato­ san erősödő áram latában egy néprajzi cso­ port, a palócság néprajzi értékeinek szó­ szólóiként jelentkeztek. Szeder Fábián, Pintér Sándor, Farkas Pál, Palotay G ert­ rúd és Manga János neve jelzik ennek a folyam atnak jelentősebb állom ásait, de Manga Jánossal m ár a jelenben vagyunk, am ikor számot adhatunk arról, hogy leg­ újabban két kötet m egjelenése gyarapítja a táj népéről eddig nyert ism ereteinket. A M agyar Tudom ányos A kadém ia nép­ rajzi kutatócsoportja a Szécsénytől délre fekvő terü letet választotta ki tervszerű, több évig tartó kutatásai szám ára. V ar­ sány és Nógrádsipek egy történelm ileg, földrajzilag, gazdaságilag és néprajzilag összetartozó, öt egységből álló falucsoport (Nagylóc, Rimóc, Hollókő, Sipek, Varsány) része, am ely Nógrád megye lakosságának egyik jellegzetes néprajzi form ációja. Mint ilyen kistáji csoport, az utóbbi száz év során többször is m agára vonta a kutatók figyelm ét, ku ltú rája ezért bizonyos vonat­ kozásokban (település, viselet, építkezés, szokások) eléggé ism ert. A népi k u ltú ra egy-egy faluban leírt aspektusa nagy v a­ lószínűséggel alkalm azható a csoport többi tag jára is, m inthogy többrétű, évszázados kapcsolataik révén m egközelítően hom ogén k u ltú rát lehet közöttük feltételezni. Ez a prekoncepció befolyásolhatta a néprajzi kutatócsoportot abban, hogy a két nagy tém át, a társad alm at és a folk­ lórt nem egy falu keretei között k ívánta megvizsgálni, hanem két szomszédos falu­ ban. Úgy tűnik, a m unka végén ez a kis­ táji néprajzi egység mégsem bizonyult elég erősnek, m ert a Nógrádsipek bevezetőjében a szerkesztő Szem erkén yi Á gnes sajnál­ kozva állapítja meg, hogy „nagy lehetőség m aradt kihasználatlanul, am ikor e két, egym ást kiegészítő, egym ást tám ogató ku­ tatást nem ugyanazon községben végeztük el”. (12. 1.) A sipeki kötetben ugyanis csak rövid bevezetés vázolja a falu történelm i, dem ográfiai, gazdasági képét és hiányzik a társadalm i háttér, am inek ism erete a folk­ lórkutatásban is nélkülözhetetlen. Ha m ind a két kötet pl. V arsányt vizsgálta volna, az eredm ényekből kirajzolódó kép bizo­ nyára konkrétabb ism ereteket közvetítene az olvasó felé a jelenkori nógrádi faluról, m int így. A kettős választásnak azonban előnye is van, így két falu válik k u ltú rá­ jának. életm ódjának egy-egy oldalával is­ m ertté és ez lehetőséget ad a továbbiakban az összehasonlításra, az összetartó és szét­ választó vonások feltárására. A m unka célkitűzései között nem fedez­ hető fel az etnikus jellegek, a k u ltú ra táji tagoltságának vizsgálata, közvetve mégis segítséget kívánnak ny ú jtan i egy másik, a palóc néprajzi csoport létét, jellegét meg­ határozni törekvő k u tatás szám ára. B od­ rogi Tibor, a V arsány kötet szerkesztője (egyben a kutatócsoport igazgatója) szerint a kutatópontok kiválasztásakor ezért dön­ töttek Nógrád m egye m ellett. „Így lehető­ ség nyílik arra — írja —, hogy eredm é­ nyeinket egybevessük a palóckutatás ered­ ményeivel, és m egállapításaink — később — egy nagyobb táj-, illetve népegység ál­ talánosabb jellem zőinek keretében legye­ nek elhelyezhetők” (Varsány, 8. 1). A két kötet ism eretében állíthatjuk, hogy ez a szándék nagym értékben teljesült. Rimóc, az egyik palóc kutatópont közelében és annak kulturális rokonsági körzetében két faluról olyan mélységben k aptunk infor­ m ációkat, am elyhez hasonlót az északi hegyvidéken még nem tettek közzé. V ar­ sány és Nógrádsipek olyan modellek lehet­ nek, am elyekhez arányítani lehet m ajd más, hasonló jellegű — északi m agyar — kutatópontok anyagát a nagyobb és kisebb etnokulturális egységek m eghatározására. Célszerű lenne azonban az eddig nyert ké­ pet az anyagi világ lényegesebb összete­ vőivel is kiegészíteni. A Varsányban kö­ zölt, kitűnő viseleti tanulm ány m ellett újabb hasznos összefüggéseket tárh a tn a fel a földművelés, táplálkozás, építkezés, ál­ latta rtá s és egyéb ágazatok feldolgozása. A kutatások célját m ind a két kötet szerkesztője m eghatározza és részletezi. A vizsgálatok egyaránt „A fa lu társadalmi szerkezetének és a falusi életm ódnak c �változásai” című akadém iai kutatási fő­ irán y keretében indultak meg, közvetlen céljuk pedig az elm últ harm inc év a la tt le­ zajlott változások felm érése, a kutatással egykorú helyzet rögzítése volt (Bodrogi T i­ bor: Varsány, 7. 1.). A külföldön változás­ vizsgálatnak (culture change) nevezett k u ­ tatásoknak hazánkban eddig kevés köve­ tő je ak ad t és ezek a vállalkozások is a k u ltú ra egy-egy szűkebb szektorára szorít­ koztak, ám ilyen m élységben és m onográ­ fikus községvizsgálat form ájában a válto­ zásvizsgálatnak előzm énye nálunk nem volt. A korábbi és későbbi falum onográfi­ ák a k u ltú ra és tá r sadalom egészét kíván­ ták m egragadni, a benne végbemenő ala­ kulás, fejlődés, vagy hanyatlás folyam atá­ nak alaposabb és oknyomozó vizsgálata sem m iképpen sem volt elsődleges cél. V ar­ sány és Nógrádsipek teh át ebben a tek in ­ tetb en feltétlenül ú jat hozott; éppúgy, m int az a törekvés, hogy feltárják, m eny­ nyiben felelnek meg a fe ltá rt jelenségek az állami, politikai célkitűzéseknek és m ennyiben térnek el azoktól. Csatlakozik az eddigiekhez még egy célkitűzés, kapcsolódva a m agyar néprajz jelen feladataihoz és ezen belül az alkal­ mazás, a gyakorlati felhasználás kérdésé­ hez, ak á r a politikai vezetés döntéseinek elősegítésében, ak ár a rokon és társtudo­ m ányokkal igényelt együttm űködésben. A szóbeliségre alapozott és nem zedékenként hagyom ányozódott népi k u ltú ra jelenlegi elhalásának korszakában a néprajztudo­ m ány ku tatásain ak tárg y a válik m indin­ kább m egfoghatatlanná és m űvelőinek az­ zal a kérdéssel kell szembenézniök, hogy az anyagi és szellemi k ultúra, a társad a­ lom átform álódásának forgatagában stú­ dium uknak van-e m ég szerepe és létjo­ gosultsága a társadalom tudom ányok rend­ szerében. A kérdésre egyrészt m aga a két kötet adott választ azzal, hogy a külföldi példákat is szem előtt tartv a, vázolták a társadalm i és kulturális változások m ene­ tét, folyam atát olyan szem lélettel és olyan összefüggések feltárásával, am elyek előfel­ tétele az etnográfiai iskolázottság. A falu legújabbkori és jelenkori átalakulásának, fejlődésének története ez, vagy legalábbis történetének része, am it célkitűzéseivel és módszereivel más tudom ány nem tud fel­ k u tatn i és feldolgozni. V arsány és Sipek kísérletként jelentkez­ nek a m agyarországi etnográfia tö rté n e té ­ ben, és ennek kell tulajdonítanunk egyes részletekben a teljes siker, a teljes bevég­ zettség hiányát, elm aradását. Ilyen eset a leírások és következtetések általánossága, ellentétben a lokális vonásokat bem utató egyedi képpel. Míg az első esetben a több ezer m agyarországi település egyikét is­ m eri meg az olvasó, addig a m ásikban csak egyet, am i m inden m ástól többé-kevésbé különbözik valam iben. Az ilyen m egkü­ lönböztető vonásokat sokszor a kicsi és jelentéktelennek tűnő részletekben leli meg a kutató, a tárgykör m élyreható és alapos, de ugyanakkor széles látókörű is­ m eretével. A változásvizsgálat, m int a m a­ gyar néprajz egyik lehetséges jövőbeni útja, akkor válik továbbá valóban etnog­ ráfiai stúdium m á, ha nem csak felfedi a változások folyam atát, azok törvényszerű­ ségeit, hanem kibogozza az átalakulás indítékait, körülm ényeit és a kezdeményező személyek, intézm ények szerepét is. A ku­ tatásn ak teh át választ kell adnia m ind­ azokra a kérdésekre, am elyeket a k ultúra változásának általános folyam atán belül, annak helyi m egfelelője felvet. (K onkrétan V arsánnyal kapcsolatban hasonló m egálla­ pítást tesz Kovácsy Tibor: Ethn. 1979. 564. 1 .) A néprajzi kutatócsoport törekvéseit, el­ ért eredm ényeit a tudom ányos közvéle­ m ény és elsősorban az etnográfusok nagy figyelem m el kísérték és fogadták. Ennek az érdeklődésnek adott hangot az E thnog­ raphia szerkesztősége, am ikor az először m egjelent V arsány kötetet v itára bocsátot­ ta, felvetve azt a kérdést, hogy „a nép­ rajztudom ány sajátos módszereivel, k u tató eljárásaival, forgalm i apparátusával m it tud hozzátenni ahhoz, am it a többi tudom ány­ ág saját eszközeivel is föl tu d tá rn i? ” A felkérésre a társtudom ányok képviselői kö­ zül öten — szociológusok, történész és köz­ gazdász — írták meg észrevételeiket és kom m entálták, bírálták, m éltatták V ar­ sány m ódszerét és eredm ényeit. (Ethn. 1979. 531—567. 1.) Nézetem szerint lega­ lább ilyen fontos és figyelem re m éltó len­ ne a közvetlenül érdekelt néprajzk u tató k vélem énye is, de ez még nem k apott nyil­ vánosságot, egyelőre még nem jelent meg. Így teh át csak a külső vélem ényekkel le­ het számolnunk, m elyek egybehangzóan pozitívak az etnográfia, m int társadalom tudom ány mai szerepéről, v itath atatlan il­ letékességéről. A ndorka R udolf szavai sze­ rin t „a néprajzi m egközelítésű falum o­ nográfiák olyan elem ekkel gazdagítják... a reprezentatív adatfelvételekből kapható képet, am elyek nagyon lényegesen hozzá­ járu ln a k a mai m agyar társadalm i valóság m egism eréséhez”. (Ethn. 1979. 546. 1.) A tudom ányok kooperációjáról, egym ásra utaltságáról a nem zetközi tapasztalatokra hivatkozva annyit mond, hogy a szocioló­ giának a „m ikroszintű” kutatásokban a néprajzzal kell együttm űködnie. Az együtt­ m űködés V arsány esetében az etnográfu­ sok oldaláról m egvalósult, sőt annyira m egközelítette a szociológia kérdésfeltevé­ seit és tárgyalási m ódját, hogy az olvasó­ ban felm erül az a gondolat, nem m enteke túl messze, nem távolodtak-e el túlsá­ gosan a néprajztól, a szociálant opológiá­ tól. Ezt a kételyt V ágvölgyi András oszlat­ ja el, aki a szociológia m ódszereinek alkal­ m azását nem érzi elég erőteljesnek (Ethn. 1979. 564. 1.). A vitából az a következte­ tés szűrhető le, hogy a társadalom népr aj­ zi kutatásban tö rt új ú t járh a tó és ugyan­ ezt kell elm ondani a Nógrádsipekben meg­ valósult korszerű folklórkutatásról is. Itt is fő feladat a változásvizsgálat, de ugyan­ akkor a hangsúly a jelenkor kutatásán van, m ert a falusi életform a átalakulásá­ val a k u ltú ra és ezen belül a folklór is megváltozik. A kötet tanulm ányai ennek a tételnek igazságát bizonyítják, ellent­ m ondva a folklór teljes m egszűnését, el­ apadását valló nézeteknek. Az új szemlé­ let többek között a szólások, közmondások feldolgozása során azok értelm ezésében és használati körülm ényeinek feltárásában nyilvánul m eg (Szem erkényi Á gnes: Nóg­ rádsipek 242. 1.), ellentétben a korábbi egyszerű felsorolással, adatközléssel. A szociológiai kutatási szem pont és mód­ szerek alkalm azása általában nem szorí­ to tta h áttérb e az etnográfiát, am inek veszélyéről, eshetőségeiről fentebb m ár 25 �szóltam. A néprajzi m egism erés alapvető forrása, a hagyom ány, a közösségi em léke­ zés valam ennyi tém ában centrális helyze­ tű. A néprajzi stúdium tö rtén eti jellegét m ind a két kötet érvényesíti és különösen a folklórtanulm ányok egészen távoli idők­ re utaló következtetéseket vonnak le. A nép évszázadokon át őrzött m em óriaképei apokrif ism ereteket örökítenek a jelenkor em berére, olyan ism ereteket és esemé­ nyeket, am elyek felderítését, értékelését csak a néprajz képes hitelt érdem lően el­ látni. Az archaikus népi szövegek, írásba nem foglalt im ádságok pogány ősvallási képzeteket, antik tradíciókat, középkori egyházi m űveltséget és európai érzelmi k u ltú rát őriznek (Erdélyi Zsuzsanna: Nóg­ rádsipek 183. 1). A horizontális szemlélet, az adatok, jelenségek földrajzi elterjedésé­ nek problem atikája olyan kisebb, vagy nagyobb táji összefüggéseket tá r fel, am e­ lyek a népi k u ltú ra integrációjára utalnak. Ehhez a gyűjtést a kontrollközségekre szükséges kiterjeszteni, m ert így szűr­ hetők csak ki az egyedi vonások és álla­ p ítható meg a térbeli elterjedés, am ely nagyobb té r- és időterjedelem ben vizsgálva elősegíti az eredetkérdés és a lokális sajá­ tosságok kérdésének m egoldását (Pócs É v a : Nógrádsipek 269—270. 1.). K onkrét eset­ ben K üllős Imola használja fel a kartog­ ráfiai m ódszert egy gyerm ekjáték dalszö­ vegelemzése során és m egállapítja ennek észak-m agyarországi elterjedését (Nógrád­ 26 sipek 165, 177. 1.). Az időbeni és térbeli összefüggések felfedése, ezek interpretáció­ ja felm entheti a néprajzi m onográfiát az általános, a jellegtelen jelzővel m inősítés alól, attól, hogy m egállapításai nem csu­ pán a vizsgált közösségre, hanem a m a­ gyar falusi népesség egészére vonatkoznak (Ethn. 1979. 550. 551. 1.). M int em lítettem , a néprajzi kutatási m ódszer a szociológiaival egészült ki, am int ezt Sárkány M ihály — M argaret M eadet idézve — kifejti. A két m ódszer lényegi különbsége abban áll, hogy a néprajzi m in­ tafelvétel érvényessége nem annyira az esetek szám ától függ, m int a szociológiá­ ban, hanem az adatközlő részletes megis­ m erésétől, ideértve családi és m unkakö­ rülm ényeit, élettapasztalatait, világnézetét, kapcsolatait stb. (Varsány 142—143. 1.). Ennek ellenére szinte m inden kutató al­ kalm azta a személyi adatlapokat és a kü­ lönféle statisztikai kiadványokat, amivel kiegészítette a hagyom ányos néprajzi k u ­ tatóm ódszert: interjú, megfigyelés, kér­ dőív használata. Többek között ezen a té­ ren sem egyöntetű m inden kutató m etó­ dusa, így a táj fentebb felsorolt néprajzi kutatóinak eredm ényeit nem m indenki vette figyelem be: a népviselet bem utatása során tám aszkodni lehetett és kellett vol­ na Flórián Mária rimóci viselettanulm á­ nyára (Balassagyarm at, 1966.). Ettől elte­ kintve, a bevezetőkben m egfogalm azott célkitűzéseket — vélem ényem szerint — szociálantropológiai és folklorisztikai mód­ szerek m egtartásával többek között éppen Gergely K atalin tu d ta elérni. Szokatlan, hogy egyes tanulm ányok jegyzetanyag és a felhasznált irodalom közlése nélkül je­ lentek meg, így a k u tatás és feldolgozás m enete nem követhető, nem tű n ik ki, a szerző m ennyiben tám aszkodott a n éprajz korábbi, esetleg helyi eredm ényeire és el­ vi, m ódszertani téren milyen hazai, vagy nemzetközi irodalom ism eretében alakítot­ ta ki célkitűzéseit és módszerét. M int hogy az egész k u tatás kísérletként indult, m etodológiai következm ényei mi­ att nem tekinthető befejezettnek. A nép­ rajztudom ány új ú tjain ak és m ódszereinek kim unkálása során V arsány és Nógrádsi­ pek eredm ényei és hibái még tárg y alásra fognak kerülni és a viták új eredm énye­ ket szülnek m ajd. De egyes tanulm ányok szerzői is úgy nyilatkoztak, hogy tém áju­ kat valam ilyen irányba bővíteni, folytatni kívánják. Így a N ógrádsipeken feldolgozott közmondás-, szólásanyagot szerzője össze kívánja hasonlítani egy városi, esetleg m unkásközösségben n y ert későbbi gyűjtés­ sel (Szem erkényi Ágnes: Nógrádsipek 243. 1.), a hiedelem világ pedig alkalm as lesz arra, hogy feldolgozója ezt m intának te­ kintve bizonyos tendenciák m egállapításá­ hoz, összevesse egy Heves megyei kont­ roliközség anyagával. Így kíván a szerző egy nagyobb terület, vagy éppen az egész m agyar n éphitre vonatkozó következteté­ sek. m egállapítások megfogalmazásához el­ jutni (Pócs Éva: Nógrádsipek 269. 1.). A m agam részéről — talán az egész m agyar néprajztudom ány érdekében is — megis­ m étlem fentebb m ár röviden kifejezett igényem et a társadalom néprajz és a folk­ lór után az anyagi k u ltú ra változásvizs­ gálatának. feldolgozására. Nézetem szerint így kiegészülne a kísérlet, a k u ltú ra és tá r­ sadalom egysége m egvalósulna a k u tatás­ ban is és valóban m odellé v álhatna ez a m unka a jövő néprajzi k u tató m u n k ájá­ ban. Ami az egyes ku tató k m u n k áját és an ­ nak eredm ényességét illeti, példát m u tat­ tak a csoportosan, team ben végzett terv ­ szerű és összehangolt tevékenységre. A terepm unka feltételeinek és nehézségeinek ism eretében sem m iképpen sem a bírálat, hanem az őszinte elism erés hangján lehet csak szólni m indkét kötet etnográfusainak, szerzőinek a gyűjtés során k ifejtett erőfe­ szítéseiről és a több szempontú, többféle eredm ényt hozó és új m ódszereket kínáló feldolgozásról. A két kötetszerkesztő m el­ lett — akikről fentebb m ár szóltam — meg kell még emlékeznem Manga János­ ról, aki a N éprajzi Tanulm ányok megne­ vezésű sorozatot szerkesztette, melyben V arsány a 7., Nógrádsipek a 8. kötetként jelent meg. A néprajzi kutatócsoport kol­ lektív m unkájaként elkészült két kötet célkitűzéseit, m ódszereit és eredm ényeit tekintve jelentős előrelépés nem csak Észak-M agyarország — ezen belül Nógrád — falusi lakosságának jelenkori megisme­ r ésében, hanem a m agyar néprajztudo­ m ány fejlődésében is. (Akadém iai, 1978., 1980.) Bakó Ferenc �H elyzetjelentések — versben H árom költő k ö tetét olvasom. Nem „in­ duló”, nem „kezdő”, csak elsőkötetes szer­ zők m űveit. E három különböző helyzetjelentést három kiadónk jelentette meg. A költők hangvételükben, társadalom képük­ ben, form ak u ltú ráju k b an rendkívül külön­ bözőek, s tán csak abban a becsületben osztoznak egymással, am ellyel életlehető­ ségeiket, eszm éiket és indulataikat kim on­ dani kívánják. Csordás Gábor a „míves gondolat” je­ gyében ír, jól m egszerkesztett kötete az indulás botladozásait odahagyó, mély versk u ltú ráró l tanúskodó szerzőre valla­ nak. Az első kötet, a Kozmosz-könyvek sorozatában m egjelent a nevelő nevelése verseit meg kell b ecsü lnünk! Am ikor köl­ tészetünket elárasztja egyfajta m űfaj-koi­ né, a prózai beszédként induló s a hangvé­ telhez vissza-visszahulló szabadversszöveg (fiatal m odern líránk e könnyen gyártható vers com m unje) — ő m űfajokban gondol­ kodik, verseit a m űfaj m egkövetelte je­ gyek irán yítják. Ezek határozzák meg versbeszédét, a hangütést, a tónust. Ír rí­ m es-hangsúlyos, dalszerű verset, de igyek­ szik m ind messzebb kerülni a népies dal­ tól. (Ezért használja oly sűrűn az asszo­ náncot és a bonyolultabb keresztrím et). B em utatkozik egy kevéssé sikerült szonet­ tel is (Reggel). Kedveli a négyes, négy és feles, ötödfeles jam bust és a blankverst — ez utóbbi tán legkarakterisztikusabb sor­ fajtája. M ásutt — nem e kötetben — meg­ próbálkozott az évtizede újból elharapód­ zott, div ath atású haikuval, de van önálló m űfajlelem énye is: felú jítja a középkori francia limlomot, a fatrast. Itt igazán ott­ hon van. M ár Babits m egfigyelte (Magyar ritm us, 1923), hogy a m agyar jam bus fo­ kozatos fellazítása a szabadvershez vezet. M egtalálhatjuk Csordás blankversei m el­ lett is. A m űfajokat sajátos hangnem m el te líti-tá g itja : drám ai jam busokban írt poé­ m ái epikus jellegzetességeket is hordoznak, s elbírják a költői én többféle vetületének, m odalitásának terhét. Így az iróniát, a ke­ serűséget, az elégikus hangnem et, a pate­ tik u sat. A kötet egészéből — hogy a Csordás G áborra is nagy h atást tevő József A ttila kifejezésével éljek — az „osztálytalan in­ tellek tu el” jellegzetes és sokszor nem túl érdekes konfliktusai rajzolódnak ki. Küzd a költő az általános fogalm ak (ideák), és a való ellentétével. Így hagyja cserben őt a „nép” ingerlően szép fogalm a is: „se a szem etes, se a kém ényseprő, /se a postás nem hasonlít a népre”. Ugyanez egyik leg­ jobb kompozíciójában, a Rousseau Park R ezervátum cím űben: „És Rousseau szólt hozzám az élők árnyait m utatod/, m in t­ hogy eg yenként m ind idegen néked a sze­ retett n ép ”. Érthető, hogy a költő nem bí­ zik a vers társadalm i hatékonyságában sem : „A vers így készül: szöszmötölve, /m ert n em tudni m ivégre készül”/. Küzd a személyes életlehetőségek valóban szűk köre, lehetetlen leszűkülése ellen. Sorolja: albérlet, betonlakás, házasságketrec, gye­ rek-rem ény, robot, hétvégi m egváltás, sze­ gényszagú éjszakai váróterm ek, csukott k a ­ puk, félelem táplálta bizalm atlanság körü­ lötte. . . A látlelet éles kontúrú. Csordás G ábor kritikus látásm ódját tisztelem , csak­ úgy, m int poétikai erényeit. Ám a dolgok, a jelenségek értékelési, „bem érési” pontjá­ val nem értek egyet. Csordás G ábor az érvényes cselekvés, a történelm i te tt m eg­ valósulását a 60-as évek m ásodik felének forradalm i m ozgalm aiban látja: verseiben m induntalan föltűnik R udi Dutschke, An­ gela Davis, Victor Jara, Che G uevara ne­ ve, s a párizsi diákm ozgalm ak leverését követő traum a („utcán nem beszélünk/, zárjuk a kertkaput,/ vesénket leverték/, a párizsi zsaruk” — N em zedék). Nem tudom , érvényes m érce-e az elm últ több m int egy évtized történelm i szituációja? De nagyobb baj az, hogy mindez Csordás G ábornál mí­ tosszá válik, s e m ítoszban „ki egyszer fe l­ m agasztosult m in d n ek jövője m ár a m ú lt”. Hiába a pontos sorm etszet, hiába a tiszta jam busok, Csordás Gábor indokolt indu­ latokat m egszólaltató szép sorai ilyenkor ham isan csengenek. De tehetsége a fo rra­ dalm i rom antika ideológiai m ankói nélkül is elvezethetik őt m aradandó m űvekhez. Szervác József m aga is azoknak az éle­ tét éli, „ kiket a történelem elpazarol”. A Szavak hazáig kötet első ciklusa jelzi, hogy pontosságra törekszik a szerző: két általánosabb érvényű vers után (Megérke­ zés, Siratóének) — az első kötetek szoká­ sos gyakorlata alapján — a személyiség adott, konkrét gyökereit já rja végig: az ősöket, „a m egutált kölyökkor” tájait, a felnőtté válást, asszonyt, szerelm et, m un­ kát. A második ciklus az egyedüllétnek, a bezáródásnak szentelt, alapm otívum a a m agány. A Közzé legyen gyűjtem énye ba­ rátoké, választott költőelődöké, s az utol­ só egy kísérlet az előbbiek szintézisére. A kötet egésze pedig híradást küld a m un­ kásvonatokról, gépről, gyárról, kocsmáról, Csepelről. A szerző szándéka szerint pon­ tosan, póztalanul, még ha e szándékot nem is fedi a megvalósulás. Gazdag elet­ anyag az övé, nem csak egy kötethez ele­ gendő. De m ár o tt elszegényedik ez a gazdagság, ahol a vers nyelve túl általá­ nossá válik. Ha adott m űfajban ír, „meg­ em elkedik” a versnyelv, a szerző látható módon „irodalm iasra veszi” a szöveget. Szervác Józsefet a kim ondhatóság kérdése izgatja; a lírai én ritk án játékos, ritkán ironikus verseiben, s a megszólalás, a ki­ m ondás igénye eltávolítja őt a tragikus m odalitástól is. Ennek m egfelelően elural­ kodik költem ényeiben a retorika: szer­ kesztési elvvé, tartóoszloppá válik, ennek m inden veszélyével együtt. A Siratóének („siratom őket is, m int ahogyan /siratom m indazokat, akik/ term észetes halállal hal­ nak és /term észetes halállal élnek, k ik csak éln ek”, m intha Ady Endre retorikus pró­ zájára, a M agyar Pim odan befejezésére játszana rá („Siratom őket, testvéreim et, k ik voltak, élnek, s eljövendő ki s k ik a Pi­ m odan-hotelbe ju tn a k. Még több sírással siratom azokat, a k ik n e k m ég ez sem fog megm aradni, s m eghalnak, vagy megbo­ londulnak szárazon”). Ez a reto rik u s is­ m étlésform a ta rtja össze az Ítélet című verset is, ám messze nem ü re sjá ra t a sor­ ism étlés a Vissza a poharakhoz refrénsze­ rű újram ondásaiban. A viszonylag egyhan­ gú dikció a versform ák, verstípusok vi­ szonylag szűk skálájával párosul. Figye­ lem re m éltó Szervác József vonzódása a heterom etrikus versekhez: a form aváltá­ sok itt rákényszerítik őt az igényesebb kompozíciók kim unkálására (Levél a szü­ lőföldre, Közzé legyen). E verseken kívül a legnagyobb ígéretet a kötetzáró M ár szinte m ú lt időben című poém a jelen ti: látszólag stilizálatlan, s a kötet előző versei­ hez képest „nyers” vallomás, emlékezés, kim ondás, am elyben az em lített tú lálta lá­ nosítás nélkül szerveződnek eggyé a ko­ rábban önálló m otívum ok, a szeretők, Lágymányos, a napi robot, a kocsma, gye­ rek, albérlet, a m unkáséletform a m eghatá­ rozó koordinátái. Szervác József itt élhet a szabadabb kom ponálás lehetőségével, nem kell rövidre zárt, „előírásos” szerkezetet kim ódolnia. Elengedi a form a kötelét a m eredély fölött, s ezzel együtt nyelve is m egszabadul sok tehertételétől (bár néhol m agm aradnak az „el innen h át b a rá tim ”féle zavaró modorosságok). Ezért cserébe azzal fizet, hogy a reto rik a összetartó ere­ je m ellett m esterkélt alliterációm utatvá­ nyokat ír („vicsorgok bor borong b á r/ bér b ú ra rátok áldom ezt a karácsony estét”), vagy a vers utolsó részében az im a ősi és receptszerű kérdő-felszólító gesztusával képes csak zárni. Szervác Józsefnek m in­ den lehetősége m egvan arra, hogy a későb­ biekben ne csak a valódi, hanem az igaz üzeneteket küldje a m unkásnegyedekbe kiköltözött és III—IV. osztályúvá nyilvání­ to tt m agyar Pim odánból. K ötetét a Mag­ vető K önyvkiadó jelen tette meg. Balogh A ttila a társadalm i hierarchia és az em beri élet bugyrairól ír. a L endítem lábamat című gyűjtem énye a szenvedés kötete. K ettős tehertételt, kettős kirekesz­ tettséget él meg nap m int nap a költő. Az elsőre a cím utal, a bénító betegségre (Hei­ ne—M edin-kór), a m ásodik a Szűkebb, (vagy tágabb?) közösség, a cigányok sorsa. A kötet középpontjába így k erül be a Szenvedés és a számozott versek végén ál­ ló NUMERO XXXIII. jelzi, hogy a Meg­ váltás gondolatköre is. Azt hiszem, nem tévedek, ha a kötet 33 versében a 33 éves korában m egfeszített K risztus képzetköré­ re való utalást látok, u talást a szenvedés­ történetre, a m egváltó halálra, a feltám a­ dásra. Hogyan tehető értelm essé a szenve­ dés? Mit v álth at meg általa Balogh A tti­ la? A passió kikhez közelít, kiktől választ el? M ennyi az értéke a fájdalom nak? E rettentően súlyos kérdések a kötetben per­ sze nem m etafizikus m ódon fogalm azód­ nak meg, hanem a konkrét sérelm ek sík­ ján. S az elesettek, a „nyom orból felocsú­ dó szegények” világának micsoda élm é­ nyeit emeli versbe a szerző! A m ikor az egészséges em berek köréből szám űzött em ber szól ra jta keresztül, am i­ kor a szeretet hiánya, a nő hiánya szól belőle, a férfi követelése, am ikor az álla­ mi gondozott gyerekekkel, a cigányputrik 27 �lakóival szól! Versbeszédét az indulat fűti. Prózaversei többnyire valam ilyen beszéd­ szituációból indulnak ki („U raim .” NUMERO I. „Részeg voltál...” NUME­ RO VI., „Jaj anyám . . . ” NUMERO VII. stb.), ami egyszerre jelen t hangütést, egy­ szerre keretet, form át ad és m egkönnyíti a folytatást. B urjánzóan gazdag nyelv az övé, verseiben egym ást szülik a képek, képhalm azok az erőteljes, felü téses vers­ zárásokig. A hangnem tág spektrum ú: a József A ttila Szabad ötletek je g y zé k e . . . öntépő, faggató, apró m ozaikokat egybe­ rántó írásának hatásától az izmusok dekla­ rációinak harsány hangjáig terjed. Két nagy teh ertétele mégis van e költem é­ nyeknek. Az egyik a lírai én teljes tisztá­ zatlansága, am ely m induntalan pózokhoz vezet. A „Költő nem va gyok/ csak a ha­ rangok n yelvén kiabálok” kijelentésétől a „Bocsássatok m eg nekem ,/ hogy tehetséges va g yo k” m odorságán át a „két m ankón könyöklő isten” m indenhatóságáig. A lírai én ilyen helyzetváltozásai eleve m egbont­ ják a kötet tervezett egységét. De nagyobb teh ertételt jelent ennél a kötetkompozíció m egoldatlansága. A versek jellege még megengedi, hogy az egyes m űvek kompo­ zíciója laza legyen, hogy csak a fentebb leírt jellem zők szervezzék a verset. Ám a 33-as szám szimbolikus, utaló kerete ön­ m agában kevés, vele és általa egységes kompozícióvá kellene válnia a verseknek. Nem értem , hogy az általános számszim­ bolikus szerkezet utolsó verse m iért épp a Nagy Lászlónak szentelt? A verssorrend és a NUMERO XXXIII. között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyanígy csak töredékek sorozata, lazán egymás mellé került ver­ sek egym ásutánja alkotja a kötet egészét, kompozíciós vonatkoztató utalások hálóza­ ta nélkül. Egy újabb kötet m ár a form a és a kompozíció m egtanulására fogja köte­ lezni Balogh A ttilát. Első verseskötetét a Szépirodalm i K önyvkiadó adta ki. U taltam arra, hogy a bem utatott h á­ rom költő világa, versépítkezése és köte­ tük esztétikai m inősége m ennyire külön­ böző. Ezért óvakodok a gyors általánosí­ tástól. A pontosabb ítéletek m egalkotása am úgy is m ár az olvasó dolga, az ígéretek beváltása pedig a költőké. Szigeti Csaba Zalán Tibor: F ö ld fo g ya t kozás Ha véletlenül saját olvasata nem is, Za­ lán Tibor Földfogyatkozás című kötetének eddigi sajtóvisszhangja m egerősítheti az olvasót — ha egy b uta fanyalgást nem vesz figyelembe! — az utóbbi évek egyik legegységesebb szerkezetű (ívű) elvű köny­ vét ism erhette meg. Ez az érdeklődésünkre m éltó új költő korai m űveinek válogatott s ezáltal szükségszerűen csonka verskötete gyors, és napjainkban ritk a népszerűségre te tt szert. 23 Zalán költészettani, esztétikai, ideoló­ giai-politikai bukdácsolások, prózaversek, m imezislétek, az egy-két tehetségre m u­ tató verstöredék, verssor, vagy önállósul­ ni kész alkotói m ódszerek lehetőségének felvillantása helyett, saját, jelentős eszté­ tikai hozadékkal is rendelkező versvilágot terem tett, s ezzel lépett a szélesebb nyilvá­ nosság elé. E tény jelentőségét növeli, hogy konvencióinkat (társadalm i szükségletein­ ket?), am ely m egtűri az első (második, harm adik. . . , sokadik) kötetek ziláltsá­ gát, elegánsan nem veszi figyelembe. U gyanakkor könyvének t ű nékeny előnye, hogy sikerült m egcsonkolt „életm űvét” úgy egységbe állítani, hogy az őt folyóiratok­ ból, napilapokból nem ism erő olvasóra a kötetegész (m ár-m ár kikezdhetetlen) va­ lósága súlyosan és kötelezően nehezedik. Em iatt elkövetkező (m egírt második és harm adik) kötetei és az első között olyan szakadék tátong, am ely az olvasóban a folytonosság érzetét fogja m egkérdőjelez­ ni. E sebtében felvetődő gondok után m ár nem lehet feladatunk e kötetben m egje­ lent versek lényegi elem einek kiemelése, a meglevő tendenciák fölvázolása, vagy fel­ erősítése, a költő valóságunkról alkotott képének tükröztetése. Tanúi lehettünk az elm últ hét évben az irodalm i folyóiratok­ ban, lapokban, antológiákban folyam ato­ san m egjelenő Zalán költővé érésének, esz­ közei és céljai m ódosulásainak, pontosulá­ sainak, am elynek kezdetét h ivatott a Föld­ fogyatkozás bem utatni. S tanúi vagyunk annak a folyam atnak is, am elyben tetten érhető: a Földfogyatkozás, (mint kiad­ vány!) tudathasadásos irodalom politikánk, könyvkiadásunk egyik idegborzongató és riasztó m intapéldája. A kötetben helyet kapott írások egy ti­ zenhat-huszonnégy éves em ber m unkái, am elyek első változatait szinte egytől egyig ism erhetjük a folyóiratokból. A ciklusokat rendező alkotói értelem bizonyára nem véletlenül kényszerült arra, hogy az ere­ detileg összefüggő versek erős m otívum ­ kötelékeit fellazítsa, s átrendezésekkel e versektől néhol idegen — m ert a költő újabb állapotát tükröző — összekötéseket, jelentésm ódosulásokat hozzon létre. A kényszeríte tt szerkesztési szándék eredm é­ nye, hogy néhány szép korai írás kim aradt, néhány kevésbé sikerült bekerült a könyv­ be, de ez rávilágol a rra az analitikus m un­ kára is, am ely alkotónkra újabban jellem ­ zővé válik. Azokat a verseket is ism erhetjük, am e­ lyek a könyvbe terjedelm i okok m iatt nem kerülhettek be, b ár ezek hiányában nem nyerhetünk bepillantást abba a dina­ m ikába, am ely e költészetre jellemző. Za­ lán Tibor — ha nem tévedünk — m ár négy /három éve, ha eredetében nem is m ás, de kifejlésében a korábbinál jóval körülhatároltabb, biztosabb, pontosabb és fontosabb világot terem tett, m int am ilyen a Földfogyatkozás verseiből kim utatható. Képi, asszociatív világa konzekvens fogal­ m isággal telítődött, s fo rm a /nyelvi kísér­ letei határozott önállóságot m utatnak a kortárs m agyar nyelvű költészetben. M ondhatnánk ezt elégséges feltételként könyvism ertetésünk /recenzálásunk szubli­ m álása m iatt, de sorjázzon még néhány in­ dok. Zalán Tibornak sikerült nem zedékét olyan vitába sodornia, m elynek végered­ m énye egy tu d ato su lt és m egfogalm azott nem zedéki helyzet lehet, s am elyhez h a­ sonló szándék több m int tíz évvel ezelőtt volt jelen m űvészeti életünkben. (Lásd: Arctalan nem zedék című, Éle­ tünkben m egjelent esszéje, am ely szükség­ képpen indukálta az év folyam án lezajlott És-vitát, valam int az új költők /m űvészek helyzetéről folytatott nyári balatonszem esi tanácskozást). Zalán m egjelent tanulm ányaiban, k riti­ káiban a hatvanas-hetvenes években fel­ törő költők, írók közül azokat p ró b álta megközelíteni, akikkel kritikai gyakorla­ tu n k nem tudo tt m egm érkőzni, s így el­ hallgatott, vagy torzként értelm ezett. Az új nem zedék e művészek eredm ényeit nem kerülheti m eg, s m ert egyelőre a nem ze­ dékből még nem term elődött ki a saját ideológus, Zalán néhány sürgető részfel­ adat m egoldására te tt kísérletet. Szépprózai m unkásságában is olyan tárgym egközelítési m ódszereket használ fel, am elyek hagyom ánytalannak tűnnek, il­ letve századelőnk óta folytat h atatlan n ak látszottak irodalm unkban (pl. a Mozgó Vi­ lágban m egjelent Blue Dolphin című no­ vellája). Természetes. hogy a sokirányú érdeklődés és irodalm i gyakorlat nyom ot hagy költői m unkáin is. Költészetében korán m egjelent a szín­ t ézis igénye; különössége, hogy az analiti­ kus eljárások m egtartásával egyidejűleg. A társm űvészetek gyakorlatának (festészet, zene!) tudatosított következm énye, hogy írásaiban a klasszikus értelem ben kezelt form a m etaforikus ta rta ­ lommal jelenik meg. Az Ének a napon fele jte tt hintalóért (Mozgó Világ, 1979. február) cím ű m onstre versében m ár e szintetikus összefogás tapasztalható, és epikus vonások is jelen vannak a részle­ tekben. Ha e verssel egyidőben, azonos helyzetben készült, és a Földfogyatkozás­ ban is helyet kapó alkotások együtt jelen­ tek volna meg, az olvasó lehetőséget kap­ hatott volna arra, hogy költészete változá­ sának indokait kitapinthassa (Fehér zászló alatt, A férfi indulása, Szelíden, irgalm at­ lanul, A Kormos fekhelyei, Triptichon), h i­ szen ez az az írás, am ely központi szerepet tölt be a M egfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között (Életünk, A lföld, P alócföld, Népszabadság, Népszava, M agyar Nemzet stb.), a K ísérletek Síva háta mögött (párizsi M agyar Műhely), és az Ének Pohárért című k ö tet(?)-ciklus (?) költem ények felé. Ez utóbbi három hosszú vers (jobb híján használjuk ezt a kifejezést) közül a Meg­ figyelések. . . versdarabjai hűen példáz­ zák azt a változást, azt a felism ert társa­ dalm ilag m egjelent szükségszerűséget, am elynek végeredm énye a versszöveg ere­ detének, alkotásának, szerepének módosu­ lása. A form a és a tartalom együttes ex­ tenziója lehetővé tette Zalán szám ára, hogy olyan bonyolult, csak versfolyam a­ �tokban áttek in th ető / ábrázolható gondolat­ rendszereket közvetítsen, am elyben m ind a „. .. M in d e n p o n ta tl a n s á g m e g s e b zi a tá r ­ g y a k a t . . .” felism erés konzekvenciái, s m ind az „ . . e m l é k e k le g a p ró b b e l m o z d u ­ lása is — lásd/ v é d t e l e n n é t e s z j ö v ő n k k e l s z e m b e n . . . ” józansága, és m ind saját lét­ élm ényének „ . . . f o r d íto t t i r á n y b a ira m ló e l m a g á n y o s o d á s a . . . ” együttesen kezel­ hetővé válik. A jelen téstartalm ak felhasa­ dása, a fogalm ak rétegezettsége a textus­ ban versszervezővé válik, s a változás objektiváló gesztusként beépül az írásokba is. . . M ondhatjuk, e költészet eredm ényeiben szerves része a hazai poézisnek, méghozzá a szerencsésebbek közül való: nincsenek m eg azok a hatások, am elyek által irány­ zatokhoz, iskolákhoz szokás terelni az újonnan jelentkező költőket. (K ozm osz, 1980). Géczi János Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazért is... MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Régi, kritikusoknak szánt „alapszabály”, hogy a szerző nyilatkozatát nem szabad kom olyan venni a m ű megítélésénél. Áll­ jon az helyt önm agáért. Most mégis h á­ rom m ondatot idézünk Miskolczi Miklós utószavából, m ert jellem zőnek ta rtju k az egész könyvére vonatkozóan is. Így sum ­ mázza k u tatásait és m ondandóját a szer­ ző: „Vélem ényem biblikusan szilárd: Du­ naújváros nem az, am inek m ondják (hi­ szik, szeretnék, akarják), hanem az, ami. A kereszt felira tát nem vagyok hajlan ­ dó m egváltoztatni. A m it m egírtam , m eg­ írtam ”. K étségtelenül im ponáló ez a m a­ gabiztosság, am elynek nyom ai több he­ lyen is fellelhetők a 408 oldalas kötetben — csak éppen nem indokolt. A baj ugyanis az, hogy a szerző tolla nyom án sem d erült ki D unaújvárosról, hogy tu ­ lajdonképpen mi is? Miskolczi Miklós (akinek szülővárosa) talán tudja, de nem tu d ta bem utatni. Pontosabban fogalm az­ va: ez a kötet így — erős húzásokkal és m ódosításokkal — elfogadható lenne ta ­ lán beadeckernek, de nem értjük, hogyan k erü lh etett be ebbe a sokat v itatott, de valam elyes ran g ra azért vergődött soro­ zatba? S különösen nem , ha ism erjük a m agyar szociográfiai irodalom m últját, élő és elhunyt jeles képviselőit, köteteit is. Idézzük ide Erdei Ferenc alakját és példáját. Miskolczi M iklósnak lett volna m it (m ert igen nagy szüksége van rá!) tan u ln i a nagy elődtől m ódszerben, szem­ léletben, alaposságban, tárgyilagosságban, tudom ányos igényességben. S m ondjuk ezt azért, m ert még nem késő, m ert saj­ náljuk, hogy ennyi m unkája, am it ebbe a könyvébe „invesztált”, csak ezt a szolid eredm ényt produkálta. Mi a legnagyobb fogyatékossága a könyvnek? Az, am i egy három -öt gépelt oldalnyi újságcikknek erénye és előnye; az tudniillik, hogy a szerző végig jelen van a könyvben, hogy igyekszik „életsze­ rű ” lenni. Ám, am i „színes” m ondjuk egy tárcában, helyénvaló aktualitás egy ve­ zércikkben, az a laposságok és közhelyek halm aza egy szociográfiában! Úgy érez­ zük, hogy a szerző rosszul jelölte ki m a­ gának a feladatot. M indenáron meg ak a r­ ta „védeni” Sztálinvárost (kiktől? m iért?!), ahelyett, hogy a m űfaj követelm ényei­ nek megfelelően leírta, lerajzolta volna azt. A szociográfia szó m ásodik tag ja ugyanis rajzot, leírást jelent, de sem m i­ képpen nem könnyű kézzel odavetett k ar­ colatot, vagy vázlatot. Ha a szerző át­ gondolja és m egérti a vállalt feladatát és a m űfaj követelm ényeit, akkor maga, a vizsgált valóságanyag szabja m eg a meg­ valósultnál szigorúbb szerkezetet és kon­ cepciót. Választ tu d adni az alapkérdés­ re, hogy mi az, am it vizsgál, leír, s to­ vábbkérdezve azt is firtatja, hogy m iért az, m iért olyan az, ami, am ilyen. Hálás és bevált m ódszer egy tárgyat, jelenséget úgy bem utatni, hogy leírjuk a történetét. Látszólag ezt teszi Miskolczi Miklós is, de hogyan? Apológiát ír elemzés és tö r­ ténet helyett. Azt bizonygatja, hogy am i van (esetünkben D unaújváros), az szük­ ségszerű, következésképp helyes is. Ma m ár senki sem vitatja, hogy a gyár és a város léte szükségszerű-e, vagy nem. Lé­ tező valóság, am ivel számolni kell. Csak­ hogy ez korántsem olyan evidencia, am e­ lyet kritikátlanul, a m últba visszavetítve is el kell fogadnunk! Ha Miskolczi Miklós jobban ism eri a m agyar szociográfiai irodalm at, akkor m aga talál érveket azok ellen a tények és körülm ények ellen, am elyekért így csak lelkesedni tud. Igen, am a „hőskorról” van szó. D rágán, em bert, anyagot, ener­ giát nem kím élve építtette m eg a gyárat és a várost egy voluntarista politikai el­ határozás. Hogy m ilyen áron és m ilyen eredm énnyel, a rra éppen a szerző ír le számos példát könyve m ásodik részében. M ár az építés fázisában tettenérhetők ezek, s célszerű is lett volna a szerzőnek jobban után ajárn i, hogy kik és milyen kényszerítő körülm ények h atására kerül­ tek Sztalinvárosba. Szól a lum pen, a de­ klasszált elemekből, de viszonylag keveset arról a paraszti rétegről, am ely a beszol­ gáltatások elől szinte m enekül az építke­ zésekre, a biztonságosabb iparba. Egy ré­ szük a téeszek konszolidálódása u tán visz­ sza is té r a faluba. Ám ez a tektonikus erejű társadalm i mozgás több figyelm et érdem el. Ha szabad m ondani, ennek fel­ mérése, leírása a szociográfia egyik leg­ fontosabb, elodázhatatlan feladata. Éppen azért, hogy jobban m egértsük a m a je­ lenségeit, a m a D unaújvárosát. Szerzőnk azonban sajnálatos módon m oralizál, vagy éppen kedélyesen pletykálkodik ott, ahol elemeznie kellene. Lelkendezve ír az el­ sőgenerációs m unkások erőfeszítéseiről, míg később ném i m egütközéssel vegyes csodálkozással, fejcsóválással a d u n aú jv á­ rosi erkölcsök „lazaságáról”. Fel sem m e­ rü l benne a kérdés, hogy a két dolog között összefüggés van, s hogy ez k o rán t­ sem csupán dunaújvárosi „specialitás”. Még akkor sem, ha a statisztikai adatok ott töm ényebben h ív ják fel a figyelm et erre a jelenségre. De nézzük csak sorban, hogy m iről is van szó? A faluból városba kerülő szak­ képzetlen em ber, s ráadásul az életide­ gen m unkásszállásokban, b arakkokban idegenül érzi m agát. Egyszerre kellene elsajátítania az új szakm át, m unkaszoká­ sokat, az eladdig megszokottól gyökere­ sen eltérő életm ódot. A legújabb szocioló­ giai-szociográfiai irodalom (ám a század­ eleji is!), valam int néhány írónk (lásd például Galgóczi Erzsébetet, Takács Jó ­ zsefet, Serfőző Sim ont, A sperján Györ­ gyöt stb., stb.) pontosan leírták, m egfo­ galm azták ezt. Ám, am i B udapesten, Miskolcon, Ózdon, vagy S algótarjánban stb. a m unkásoknak, a lakosságnak csu­ pán egy (noha jelentős) részét érinti, az D unapentelén—Sztálinvárosban—D u n aú j­ városban egy egész várost jelen tett! Nem véletlenül írtu k egym ás mellé a három helységnevet, illetve egyazon település m etam orfózisát jelölő változatait. Téves volt az ötvenes évek optim izm usa, rövid­ látása, am ely csupán a m unka és a la­ kás kettősében gondolkodott. Ma is té ­ ves ez a szemlélet. Bizonyítja ip aru n k jelenlegi helyzete, az az erőfeszítés, am ellyel próbálunk szakítani az extenziv szakasz visszahúzó erőivel, a szakképzetlen, az alulképzett, az innovációra kép­ telen m unkaerők tömegével. V annak dol­ gok, am elyeket (látszólag!) meg lehet ol­ dani egyetlen h ó rukk-kal, lelk endezéssel, míg csupán a csákány és a lap át a szer­ szám. Term elni hatékonyan azonban m ár csak m agasan kvalifikált, a m unkájában, az életben is otthonosan mozgó, m űvelt szakm unkással, értelm iségivel lehet. M ár­ pedig ez a feltétel nem volt ad o tt Sztá­ linvárosban, s ha hih etü n k M iskolczinak (s m iért ne hinnénk?), akkor ezzel még a m ai D unaújvárosban is gondok vannak. S lesznek is m indaddig (máshol is), am íg fokozatosan át nem alakul a szemlélet m agáról a m unkáról, term elésről, a m un­ kaerőről. A könyv legnagyobb paradoxona az, hogy éppen azok az oldalak vágják m ell­ be az olvasót, gondolkodtatják el, am e­ lyeken a szerző dicséri szülővárosát. Itt van rögtön a lakás, a lakótelep problé­ m agubanca. D unaújváros m odellként szol­ gálhatna Miskolcnak, Ú jpalotának, m in­ den lakáscentrikus városépítésnek, -te r­ vezésnek arra, hogyan nem szabad, m ert életidegen, m ert em bertelen, antiszociális. A könyvben levő fotók, a dunaújvárosi polgárokkal készült in terjú k d irek t és indirekt módon is bizonyítják ezt. A la­ kások, panelházak töm ege még nem v á­ ros! Elvégre az em ber nem csupán dol­ gozik és lakik (m ár tudniillik, ha ju t ne­ ki, ha kap lakást...). Az urbs, a civitas 29 �m inőséget jelent, szolgáltatások, k u ltu rá ­ lis, egészségügyi stb. intézm ényhálóza­ tok szövevényét, gondoskodást az em ber­ ről, a bölcsőtől a koporsóig. Sokáig „meg­ feledkeztünk” erről D unaújvárosban is. B eértük azzal, hogy a m unkaerő így-úgy regenerálja, s reprodukálja önm agát. Csakhogy az em ber nem m echanikus gé­ pezet, ahogyan a felvilágosodás néhány gondolkodója képzelte, hanem érző és gondolkodó lény, aki reagál a körülm é­ nyekre. Hogyan? Úgy, ahogyan Miskolczi is, nem titkolt csodálkodással, tudom ásul veszi: „az erkölcsök rom bolásával” pél­ dául! Sajátos módon, Miskolczi nem so­ k a t bíbelődik ezzel a kérdéssel, legfel­ jebb am ikor például a házasságok meg­ rom lásán, a válásokon m oralizál. Pedig ideje lenne m ár — s ki, ha nem a szo­ ciográfus? — az alkoholizm us okairól is beszélni. K im utatni, hogy m ennyire já t­ szik bele az élet- és m unkakörülm ények fentebb leírt változása, az ebből követ­ kező elidegenedés, neurózis, szorongás, rossz közérzet? Összegzésként azt m ondhatjuk, hogy hálás, de nem könnyű feladatra vállalko­ zott Miskolczi Miklós, s ez kicsúszott a kezei közül. A napi újságírás szemlélete és módszerei alkalm atlanok egy város ke­ resztm etszetének bem utatására, szociog­ rafikus igényű leírására. S ez nem ér­ tékítélet, nem azt jelenti, hogy Miskolczi Miklós rossz újságíró. Rövidebb lélegze­ tű írásaiban olykor frappánsan, szelle­ mesen m u tat rá egy-egy jelenségre. Ám szülővárosával úgy járt, m int az úszó, aki a folyó közepén érzi a víz hőfokát, de nem látja a partokat, olykor azt sem, hogy m erre folyik a víz. A sorozatról szólván joggal lehetünk igényesek, hisz’ az eddigi kötetek m agasra em elték a m ér­ cét. E lvárhatjuk, hogy a szerző választott tém ájáról tudja, hogy mi az, ami. Nem m enti fel a szerzőt az sem, hogy szülő­ városáról ír, s — feltehetően — nem akar érzékenységeket sérteni. Ellenpéldaként o tt van Lázár István, akinek még ma sem „bocsátották m eg”, hogy nem tud belenyugodni a történelm i borvidék le­ rom bolásába; vagy Tüskés Tibor, Végh A ntal, akik ugyancsak „kibeszélték a fa­ lu ju k a t”. D unaújváros — a példa, a modell, ha úgy tetszik — m egérte volna, hogy igényesebben, nagyobb invencióval dolgozzák fel. Nem azért, amivel a szer­ ző vitatkozik, m entegetve a szeplőket, hanem hogy látva lássuk. A szépet is, a kidobandó rú ta t is. D unaújváros m a m ár része történelm ünknek. Nem kell heroi­ zálni, p lak átra festeni azt, am i tény, vagy jóvátehetetlen tévedés. S m indezt nem azért m ondjuk, hogy „deheroizáljunk”. N em , a felnőtt em ber tudni akarja, hogy mi az, am it jól csinált, m it kell ma m ár m ásképpen. G azdagabbak nem lettünk (például energiában, nyersanyagban), de talán bölcsebbek, józanabbak igen. M ár­ pedig ez az egyetlen potenciális erőfor­ rásunk, ha élünk vele, ha akarunk élni vele. (Szépirodalmi, 1980.) Horpácsi Sándor 30 A vád ta n ú ja és a védő Megjegyzés Könczöl Csaba széljegyzeteihez (Palócföld, 1980/5.) T eljesen fü g g etlen ü l attól, hogy K önczöl C sab án ak a cinizm ust a k a ra tla n u l is felm a­ gasztaló értelm ezésében gondolataim hoz h a ­ sonló előfelvetések találh ató k , a cinizm us létjogosultsága — jelen tk ezzék ez a k á r a tisz­ ta tu d ás nyelvén, a k á r a „m egengedhetetlen általán o sság ” sík ján — k o rán tsem igazoló­ d o tt be. A cinizm us és iró n ia összefüggését (m int ahogy a cikk cím ében is igyekeztem jelölni) az em beri életfo rm a fókuszában h e­ lyeztem el; az iro n iku s életfo rm á tó l a ci­ n izm u sig cím v álasztásban éppen azt a k ét p ó lu st vázoltam , m elyen egyfelől az iro n i­ kus életfo rm a, m in t tá rsa d alm ila g k ív án ato s a ttitüd je le n t meg, m ásfelől a cinizm us, m in t „sem m ilyen é rté k e t nem tisztelő, m inden eszm ényt, s b ev ett szo k ást k eserű k iá b rá n d u ltsá g g al kigúnyoló m a g a ta rtá s” leg itim izálásán ak lehetetlensége. B árm en y ­ n y ire vonzó len n e is a K. Cs. á lta l jelö lt konszenzusra hajlan o m , ezt a m eg írt cikk u tá n a n n á l kevésbé teh etem meg, m e rt a ci­ nizm us és az iro n ik u s életfo rm a között olyan h a tá ro k a t vélek felfedezni, m ely ek et — h e ­ geli kifejezéssel — csak az „átlátszó gondo­ la t tiszta térség ein ” lehet összemosni. N oha m in d en egyén legm agasabb ren d ű (és egy hosszú tö rtén elm i fejlődés ered m én y eit sűrítő) joga, hogy csak azt fo g ad ja el és tegye meg, am it jó n ak lát, a m it ésszerűnek ta rt; m int, ahogy ah h o z is kizárólagos joga van, hogy a cinizm ust „ak tu ális szellem i és gyakorlati életfo rm ak é n t” válassza, de hogy ezt a jogot valam ely közelebbről meg nem h atáro zo tt „é rté k e k és ta rtalm a s egyéni és társad alm i célok” nevében és érdekében fo ­ g ad ju k el, vagy éppen ezt ta rtsu k k ö v eten ­ dőnek, sem m iképp sem láto m bizonyítva. H a ugyanis K. Cs. — jogosan — a k érdések pontos m egfogalm azását k é rte tőlem szá­ mon, m ost én is hián y o lh ato m a fogalm i d ifferen ciálást. A v ita cik k utolsó elő tti b e ­ kezdésében a cinizm ust úgy igenli, hogy köz­ ben elfelejti pontosan m eghatározni, m elyek azok a „nagyon is k o n k rét é rté k e k és ta rta l­ m as egyéni és tá rsad alm i célok”. Vagy ta ­ lán K. Cs. olyan tévelygő cinikus lenne, aki b á r sz u b jek tiv ista fo rm alizm u ssal záró jelb e teszi a m ásik fél vélem ényét, de szab ato san m aga sem tu d ja m eg h atáro zn i a m iértet? N em vagyok h ív e a kötözködéseknek, de, h a v alak i azzal az igénnyel lép fel, hogy pontos d isztin k ció k at von e való b an h áro m ezer éves m ú ltra v isszatek in tő fogalm ak között, a k k o r m á r p usztán form állogikai szem p o n t­ ból is elv árh ató , hogy a viszonyítási ponto­ k a t — az előbbi m eg állap ításo k n ál — v a la ­ m ivel teo re tik u sa b b an h atáro zza meg. A m ennyir e jogosult és helyes elítélő á llá s­ p o n tja a cikk kérdéseinek m eg v álaszo latlan ­ ság áv al kapcsolatosan, éppoly ta g a d h a ta tla n , hogy nem lá tta : a „m egengedhetetlen á lta ­ lán o sítású ” publicisztikai írásb an is elk ép ­ zelhető, hogy a cinizm us gazdag je le n té sh á t­ teréből a szerző csak az ap p e rcip iá lt je le n ­ té sn y aláb o k at vegye szem ügyre. H a a cinizm ust valam ely m eg nem h a tá ­ rozh ató é rté k ta rto m á n y ra v o n atk o zta tju k , egyedülvalóságában úgy összehúzódik, hogy többé sem m it sem le h et állíta n i ró la; átcsa p a legszélsőségesebb ab sztrak tság b a. A zza l, hogy m egállapítjuk, m ilyen az ördög színe, m ég ko rá n tsem b izo n y íto ttu k létezését. N em v itato m , hogy többféle cinizm us van, de, h a a „m in d en re rák érd ező S zókratész o k v etet­ lenkedő iró n iá já t”, a „m inden erén y m ögött álcázo tt b ű n t szim atoló L a R ochefoucault k e ­ se rű erkölcsi cin izm u sát”, a „p o litik a és a z erkölcs összeegyezteth etetlen ség ét fölism erő M achiavelli cin izm u sát” az „olyan k orban élü n k ” sík ján a k a rju k a k tu álissá tenni, a k ­ k o r ó h a ta tla n u l felm erü l az a lte rn a tív a az elvont, re d u k á lh a ta tla n cinizm us és a látszó ­ lagos tá rsa d a lo m k ritik a között. B árm ely ik et v álasz th atju k , a ham is em beri viszonyok m eg h ala d h atatla n különösségén azonban m it sem tu d u n k v álto ztatn i. A v álto ztatásh o z b i­ zonyosan kevés a „cinizm us fo rm á já t ö ltö tt erő tartalék o ló b eá llíto ttsá g ”, m int ahogyan kevés az a legszélesebb értelem b en v ett ö n ­ u ralo m is, m ely sohasem ju t el a k o n k ré t tettekig. A tevékenység és a m egism erés tu ­ datos szabályozása é rte lm é t veszíti, ha k o n k ­ ré ta n nem h atáro zzu k meg, m in a k a ru n k válto ztatn i. A cinizm us ennélfogva m in d en ­ k in ek leg sajátab b m agánügyévé válik, am i­ be senki sem szólhat bele, hiszen a céljain k eléréséhez szükséges lépéseket „vagy c in ik u ­ san, vagy iro n ik u san k ell m eg találn u n k ”. Ezek u tán m ár csak egy k érd ésü n k leh et: a vád ta n ú ja, hogyan v á lh a t védővé? Kerékgyártó L. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/15f5840c8f21137af311f88f74fe5acc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2cafb1f3557d2b097e16e8bd58c2db3a.pdf 3770e0e445a8f93d88ee8d661de04fce PDF Text Text 1981|2 A szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itásáró l A vidékre te le p íte tt em b er Zenei életü n k kis tükre Tudom ányos é le t vidéken Bódi Tóth Elemér, Faludi Á d ám, Fábián István, Szikra Já n o s versei és Sarusi M ihály prózai írásai Vidéki antológiákról ..A len in i örökség tu d ato s v á llalásá n ak e re d ­ m ények ép pen a m a rx ista tá rsa d alo m k u ta tás nagy figyelm et szen telt a,szem élyiség p ro b lé­ m áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k meg m onográfiák, cikkek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai aspektusokból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo r­ m á lásán ak lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rsa d alo m p o litik ai p ro g ­ ram és tudom ányos problém a a m aga te lje s­ ségében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e­ rü lt fel. A fe jle tt szocialista társad alo m ép í­ tésén ek fo lyam atában jö ttek lé tre azok a feltételek , am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos kérdés tu d o m á­ nyos igényű alapos elem zését és széles körű cselekvési p rogram kidolgozását”. (K iss A u r é l: S z e m é ly isé g és tá r s a d a lm i a k tiv itá s) „ . . . h a a közönség elk erü li a h an g v e rsen y ­ te rm ek et, a k k o r a zenét kell »k iv in n i az u t­ c á ra «. N övelni kell te h á t az érin tk ezési fe ­ lü le te t a zene és a p o ten ciális közönség kö­ zött! Szem ben zen ek u ltú rá n k klasszikus é r ­ tékeivel, m in d en nehézség nélk ü l u ta t ta ­ lál a töm egekhez a szórakoztató, illetv e k ö n y ­ n yűzene n éh án y v állfaja. Nem á rta n a köze­ lebbről is m egvizsgálni n épszerűségük okait, és u ram bocsá' a ta p asz talato k a t felh a szn á l­ ni a kegy- és közönségvesztett m ű fajo k n é p ­ szerűsítésében.” (P in té r K á r o ly : T ü k ö rk é p a lu ln é z e tb ő l) „A ntológiák m in d ig v o ltak és n y ilv án m in dig is lesznek. Úgy tű n ik azonban, hogy az utó b b i tíz-tizen ö t évben különösen elsza­ poro d tak , s ahogy a h etvenes évek felé k ö ­ zeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szá­ m uk. ( ...) H ét an to ló g iát te k in te tte m á t hosz­ sz ab b a n , rövidebben. M int a dolgozat elején em lítettem , k o rán tsem tö rek ed tem teljesség ­ re. . . A h é t gyűjtem én y b ő l k ettő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó h ián y , G azd átlan h a ­ jók) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m inősíthető. Ennél aláb b azo n b an nem szab ad n i adni, s a m inőség szem elöl tévesztése az, am i az általán o s h ely zetet az arán y o k tó l fü ggetlenül m égis aggasztóvá te ­ szi.” (D érczy P é t e r : E g y ü tt v a g y k ü lö n . V id é k i a n to ló ­ g iák ró l) TÁRSADALOMPOLITK A I, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1981|2 Pályázati felhívás A KISZ Nógrád megyei Bizottsága és a Palócföld szer­ kesztősége tehetségkutató pályázatot hirdet Nógrád me­ gyei középiskolások, ifjúmunkások, főiskolások, fiatal ér­ telmiségiek számára. Elsősorban megyénk valóságát feltá­ ró riportokat, interjúkat, a szociográfia körébe tartozó más írásokat várunk — a Palócföld társadalompolitikai karak­ terének megfelelően. De pályázni lehet verssel, kisprózái alkotásokkal is. A pályázat célja, hogy a fiatal, eddig még sehol nem publikált megyei alkotókat felkutassuk. A si­ keres pályázók nyári közös táborozáson vesznek részt, al­ kotói hajlamaik, tehetségük kibontakoztatásához a későb­ biekben rendszeres segítséget kapnak, közlésre érdemes munkáikat megjelenésre javasoljuk. TARTALOM 3 Kiss A u rél: Szem élyiség és tá rsa d alm i a k tiv itá s 5 K elem en G áb o r: Fecsegés egy cím szóról 8 G yenei M á rta—K ö rm en d i L ajo s: A v id ék re te le p íte tt em b er 12 H o rv áth Istv á n : T udom ányos élet vidéken 13 F alu d i Ád am : A H—H—H—H áb o rú ezennel elm arad 14 S zikra Já n o s: M editációk 15 S aru si M ihály: Á dler Józsi kecskéi, B rü ch lik m eg B ru ch an ek , Bözsike a zsilipen. P esti gyerek ek 19 Bódi Tóth E lem ér: A nteus a levegőben, C sillagnézö H eszperosz, S zökkenj szeg 20 F áb ián Istv á n : R észletek A K épzelet B ádogtornyai cím ű ciklusból 21 Z enei életü n k kis tü k re III. Beküldési határidő: 1981. május 15. KISZ Nógrád megyei Bizottsága Palócföld szerkesztősége Folyó é v m árcius 14-én k e rü lt sor a P alócföld előző évi m u n k á já t értékelő hagyom ányos tanácskozásra. A lap te v é­ kenységét m inősítő találkozón részt vett B erki M ihály, a m e­ gyei tanács elnökhelyettese, G ulyás Ján o sn é m űvelődésügyi osztályvezető, Csongrády Béla, a m egyei p ártb izo ttság p ro p a ­ g an d a- és m űvelődési osztályának vezetője, R adácsi László m u n k a társ, B álint T am ás, a N ógrád m egyei L apkiadó V állalat igazgatója, továbbá A lexa K ároly k ritik u s és a szerkesztőség kollektívája. A m űvészek és m űvelődést irányítók hagyom ányos to v á b b ­ képzésének keretében Dr. G ordos János, a m egyei p á rtb iz o tt­ ság titk á ra ta rto tt előadást politikai és ideológiai életü n k idő­ szerű kérdéseiről m árcius 12-én, a N ógrádi S ándo r M úzeum tanácskozóterm ében. P in té r K áro ly : T ükörkép alulnézetből 23 S zvircsek F eren c : C éhek, céhes élet N ógrád m egyében 25 E gyütt vagy k ülön (Dérczy P éter) 29 Szlovenszkói v á sá r (M olnár Im re) 30 É letm ód és tá rsa d a lm i egyenlőség (K erék g y ártó T. István) A cím oldalon és hátsó b o rítón és 20. o. Reich K ároly, a borító b el­ sőn S tefanovits P éte r, 6. o. F arsan g S ándor, 11. o. B anga F erenc, 14. o. és 19. o. F eledy G yula, 26. o. H egedűs László, 28. o. H elényi T ibor m u n k ája. (Fotó: B uda László és T o ln ai G ábor) Á rprilis 3-án 11 ó rak o r a sa lg ó ta rjá n i N ógrádi S án d o r M ú­ zeum ban B erki M ihály, a m egyei tan ács elnökhely ettese n y i­ to tta meg a XI. sa lg ó ta rjá n i tavaszi tá rla to t. A k iállításo n 160 m űvész 256 alk o tása szerepel. K ülönféle félreértések folytán úgy tű n h e t figyelm es o l­ vasóinknak, m in th a la p u n k b an tú lsú ly b a k e rü lte k volna a K erékgyártó vezetéknevű szerzők. T ájéko ztatásu l, egyben o lv a­ sóink és az érdekelt szerző elnézését kérv e közöljük, hogy az 1980/4. sz ám u n k b an K erékgyártó István, 1980/6. szám u n k b an K erék gyártó L. Istv án és je len sz ám u n k b an K erékgyártó T. Istv án nevével jelzett cikkek egyazon szem ély m u n k á i — to ­ v áb b iak b an K erékgyártó T. Istvánéi. Boga P éte rn é n ek (B udapest) és szám os érdeklődő o lv a­ sónknak hozzánk érk ezett kérésére válaszolva közöljük, hogy szerkesztőségünk lap érték e sítéssel és -terjesztéssel nem fo g lal­ kozik, ez ügyben a posta illetékeseit kell m egkeressék. M ind­ azo n által köszönjük, hogy fo lyóiratunk felk eltette figyelm üket és előfizetői köréhez ó h a jta n a k csatlakozni. TÁRSADALOMPOLITIKAI. IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ GRÁD MEGYEI TANACS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. M e g je lenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.21531 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Személyiség és társadalmi aktivitás A len ini örökség tu d ato s v á llalásá n ak ered m én y ek ép p en a m a r­ x ista tá rsa d a lo m k u ta tá s nagy figyelm et sz en te lt a szem élyiség p ro b ­ lém áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k m eg m onográfiák, cik ­ kek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai asp ek tu so k ­ ból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo rm á lá sán a k lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rs a ­ d alo m p o litikai p ro g ram és tudom ányos p roblém a a m ag a te lje ssé­ gében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e rü lt fel. A fe jle tt szocia­ lista tá rsa d alo m építésének fo ly am atá b an jö tte k lé tre azok a fe lté te ­ lek, am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos k érd és tudom ányos igényű, alapos elem zését és széles k ö rű cselek­ vési p ro g ram kidolgozását. A tá rsa d a lm i viszonyok szocialista v o n á­ sa in ak erősödése, a te rm elő erő k d in am ik u s fejlődése, a szocializm us anyagi, technikai, m űszaki b ázisának á tala k u lá sa, a szocialista d e ­ m o k ratizm u s erősödése, a szocialista közgondolkodás és erkölcs n o r­ m ái h ató k ö rén ek bővülése, a szocialista k u ltú ra gyors ütem ű fejlő ­ dése já tsz o ttak ebben döntő szerepet. A szocializm us végleges győzel­ m e a tá rsa d a lm i élet m in d en te rü leté n , s a m inőségileg m agasabb fokú tá rsa d alm i fela d ato k szükségszerűen v ezettek az egyik fontos tá rsa d a lm i szükségletnek a k ia lak u lásáh o z: a szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itá sa fokozásához. A z elm ú lt évek so rán gazdag tudom ányos irodalom sz ü letett e té m áv a l kapcsolatban. S b á r m ag án ak a fogalom nak az értelm ezésé­ ben, m e g h atá ro z ásáb an k o rán tse m a la k u lt ki egységes v élem ény a tudo m án y os irodalom ban, a m ag u n k részéről N. P. F ran cu zo v a m eg­ h a tá ro z á sá t ta rtju k a le g p o n to s a b b n a k : „. . . a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tá st nem le h et azonosítani a tá rsa d a lm i tevékenységgel, m e rt ak k o r a fogalom elveszti önálló je le n té sta rta lm á t. Az erkölcsi és pszichikai készség a cselekvés v é g re h a jtá sá ra — a tá rsa d a lm i a k tiv itá s elen g ed ­ h etetlen alkotóelem e, de a társad alo m , a gondolkodás és m a g a ta rtá s fo rm á lá sa szem pontjából enn ek a készségnek ilyen, vagy olyan fo r­ m á jú rea lizá lá sa is elengedhetetlen. E zért a tá rsa d a lm i a k tiv itá s fo­ g alm át a legszélesebb érte lem b en úgy célszerű haszn áln i, hogy k i­ fejezzük vele azt az önkéntes és önálló tá rsa d a lm i tevékenységet, am ely n ek m e g h atáro zo tt szociális ta rta lm a van, am ely eg y fa jta b e l­ ső m eggyőződésen alap u l, tü k rö zi az egyes em b ern ek a term elési, közéleti, p olitikai, esztétik ai tevékenységi szférákhoz fűződő tu d ato s és alk o tó kapcso latát. Így fo galm unk k é t asp ek tu s egységét fejezi k i: a tevékenység belső m o tív u m ait és a tevékenység m inőségi e re d ­ m é n y eit”. E m egh atáro zás a la p já n nyilvánvaló, hogy a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás, m in t szociális jelenség, a tá rsa d a lm i é le t legkülönbözőbb te rü le ­ te in o b je k tiv áló d ik : a tá rsa d a lm i te rm elés g y ak o rlatáb an , a kö zéleti­ po litik ai fórum okon, a k u ltu rá lis életben, a m ind en n ap o s em beri k ap cso latok ren d szeréb en valósul meg. A szem élyiség tá rsa d a lm i a k ­ tiv itá sá n a k k o m p le x itá sa a z t is jelen ti, hogy fo rm á lá sáb a n igen sok tá rsa d a lm i tényező eg y ü tth atásá v al kell szám olnunk, d e a szocializ­ m u s viszonyai között fejlesztésében m eg k ü lö n b ö ztetett szerep et a v i­ lágnézet, a szem élyiség m ű veltségének ta rta lm a és színvonala, v a la ­ m in t életm ó d ján a k jellege játszan ak . M aga a szem élyiség — gazdag, ellentm ondásos világ áv al, a tá r ­ sad alo m b an elfoglalt helyével eg y ü tt — fontos, elm életi és ideologi­ k u s jelentőségű fogalom - és p ro b lém ak ö r része, s a dolgok term észe­ téből adódóan a szocialista m űvészeti k u ltú ra szem pontjából is nagy jelentőségű, hisz, ahogy G orkij m eg h atáro zta: a m űvészet — az em ­ b errő l szóló tudom ány. A zaz, a m űvészet fe la d a ta m e g m u ta tn i: h o ­ gyan tü k röződnek az o b jek tív tá rsa d alm i viszonyok és k ö rü lm én y ek az em b er gazdag belső v ilágában, hogyan képes az em b er m e g h atá­ ro zo tt tá rsa d a lm i m inősége és képességei a la p já n ezeket a viszonyo­ k a t és k ö rü lm é n y ek et fo rm álni, a k tiv itá sa rév é n önm ag a m in d te lje ­ sebb m egvalósítása érd e k éb en á ta la k íta n i. É ppen a szocialista m űvészet legjobb törekvései m u ta tjá k : nem feledve a töm egek fo rrad a lm i h a rc á n a k pátoszát, az alk o tó k figyel­ m e egyre jo b b an a szem élyiség bo n y o lu lt v ilá g án a k fe ltá rá s á ra össz­ pontosul. Az illu sztra tív , sem atik u s m űvek helyét egyre in k áb b el­ fo g lalják a szocialista m űvészetben azok az alkotások, am elyek nem „kész” hősöket á llíta n a k elénk, han em a belső küzdelem b en k ib o n ta ­ kozó em beri é rté k igazságával fo rm á ljá k a nézők, olvasók h u m a n is­ ta m eggyőződését ( . . .) P éld á k bőséggel idézhetők a m ag y ar iro d a ­ lom elm ú lt m ásfél évtizedes term éséből is. F ejes E n d re R o zsd a tem e­ tője, K ertész Ákos M akra cím ű regénye, S ü tő A n d rá s szín p ad i m ű ­ vei, a fia ta l m ag y ar n ovellista-nem zedék eddigi (néhányszor v ita th a ­ tó, m e rt tú lz o tta n egysíkú szem lélettel m egírt) m űvei, G algóczi E r­ zsébet K in e k a törvénye, G áll Istv án M énesgazda cím ű kisregénye, a m ai m a g y ar film m űvészet alko tásai (elsősorban Szabó Istv á n és F á b ry Z oltán életm űve) m u ta tjá k : ez a törek v és á ltalán o s és egyre m élyebb gyökerű. É ppen a felso ro lt p éld ák is érz é k e lte tik : a szocialista m űvész sz ám á ra a szem élyiség p ro b lém ája felé fo rd u lás nem a tá rsa d a lm i p ro b lém ák n eg lig álását je le n ti — ellenkezőleg! É ppen a szem élyiség­ ben összeütköző, a je lle m ek és m a g a ta rtá sfo rm á k sokféleségében k i­ bontakozó tá rsa d a lm i te n d en c iák n y o m án a la k u l ki a néző m eggyő­ ződése: a n agy tö rté n elm i fo rd u la to k az egyes em b er v ilá g áb a n is m ély nyom ot hagynak, d e az ú j em b er születése, az em b er és világ közötti k ap cso lato k m e g v álto ztatása — hosszú és b o n y o lu lt fo ly am at. E zekben az alk o táso k b an a m u n k a, az em b ern ek a m u n k áh o z való ú j típ u sú viszonya n em term elési rek o rd o k b an , h an em felelős m a g a­ ta rtá sb a n , a közösség érd e k ein e k nem vív ó d ás- és ellen tm o n d ásm en ­ tes, de végső soron erkölcsileg é rté k elh e tő tiszte letb en ta rtá s á b a n fe ­ jeződik ki. M arx és E ngels a szem élyiség k ib o n ta k o zá sát ab b a n lá ttá k , hogy az em b er a tö rté n ele m o b jek tu m áb ó l, tárg y áb ó l a tö rté n ele m a la ­ n y áv á v álik , „a v életlen in d iv id u u m áb ó l” in d iv id u u m m á, m in t sze­ m élyiséggé a la k u l át. Ezt a tö rté n elm i fo ly am ato t csak a k iz sák m á­ n yolás m in d en fo rm á já n a k m egszüntetésével, a m u n k a elid eg en ed é­ sének leküzdésével, a valóságos tá rsa d a lm i egyenlőség b izto sításáv al, az anyagi ja v a k term elésén ek jelen tő s fejlesztésév el le h et m eg v aló ­ sítani. A m a rx i szem élyiség-koncepció fő elem ei az életm ű 1343 u tá n k eletk e ze tt alk o tásaib a n b o n tak o zn ak k i igazán, am ik o r a T őke I. k ö te téb e n a szem élyiség sokoldalú fejlő d ésén ek g a z d a sá g i-tá rsa d a l­ m i, A gothai program k ritik á já b a n pedig a tá rsa d a lm i-p o litik a i fe l­ té te le it h a tá ro z ta meg. E zért nem h ely tálló a „ h u m a n ista ” és a „közgazdász” M arx szem b eállítása, az é re tt m a rx izm u s d e h u m an iz á­ lódással való v ádolása, am elyhez oly szívesen fo ly am o d n ak a m o­ d e rn m arxológusok. A m a rx ista szem élyiségelm élet fejlőd ésén ek len in i szak aszáb an k ü lö n ö sen n ag y h an g sú ly t k a p o tt a nevelés és a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás. A ra b le lk ü le t ig á ja alól — L en in v élem én y e sz erin t — csak a fo rra d a lm i h a rc b a n való szem élyes részvétel, a k ia la k u lt helyzet k r i­ tik a i érték elése képes felsz ab a d íta n i az em b ert. A k a p italizm u sb an a dolgozó töm egek a p o litik ai sz fé rá b an elid eg en ed ettek v o lta k az ir á ­ nyitástól, a m i fela d atu n k , m ost, a szocializm us ép ítése so rán bevon­ n i ő k et a tá rsa d a lo m p o litik ai irán y ításá b a. A z elidegenedés felszám o lásán ak p ro b lé m á já t L en in n em sz ű k íte tte le a tá rsa d a lm i viszonyok á ta la k ítá sá ra . M indig h an g sú ly o zta az új em b er tu d a to s és cé lratö rő nevelésének, az ak tiv , tá rsa d a lm ila g cse­ lekvőképes és szilárd belső m eggyőződésű em b er n ev elésén ek je le n ­ tőségét. E bben lá tta p éld áu l a m ű v észet és a k u ltú ra tö rtén elm ileg ú j fe la d a tá t is. É lete utolsó év eib en L en in állan d ó a n hangsúlyozta, az em b er ú j szociális m inőségének jelentőségét, s en n ek fo rm á lá sá ­ b an a m űvészet k iv ételes szerepét. ( ...) A k u ltú ra e m b e rt gazdagító, szem élyiséget fo rm áló h a tá sa érv én y esü lésén ek elen g e d h ete tle n feltéte le az an y ag i ja v a k te rm elési sz ín v o n alán ak gyors ü te m ű változása, fejlődése, az an y ag i szükségle­ te k m ag asab b sz ín v o n alán ak kielégítése, ú j szükségletek in sp irálása. A k u ltú ra és a term elés d ia le k tik á ja éppen a szem élyiségben n y ilv á n u l m eg legszem betűnőbben. A te rm elő erő k fejlődése, k ü lö n ö ­ sen a tu d o m á n y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ered m én y ein ek és a szocia­ lizm us előnyeinek egyeztetésekor kom p lex m ódon h a t a k u ltú ra fe j­ lődésére, a szem élyiség és a k u ltú ra k ap c so la tain ak á ta la k u lá sá ra . A legfontosabb köv etk ezm én y term észetesen a m u n k a jelleg én ek fo­ kozatos m egváltozása, a fizikai és szellem i m u n k a közötti ellen tm o n ­ dás csökkenése. ( ...) A te rm elés fejlődésének, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rra d a ­ lo m n ak M arx ta n itá sa i a la p já n g y ak ra n m egfogalm azott k ö v etk ez­ m én y e a szabad idő növekedése, s ezzel eg y ü tt a m űvelődésre, a k u l­ tú r á r a fo rd íth ató időm ennyiség bővülése. Az UNESCO á lta l szerve­ zett szab a d id ő -k u tatá so k ezt az o n b an m a m ég csak igen részlegesen igazolják. A term elő erő k fejlő d ése—szabad idő növekedése—m ű ­ velődési a k tiv itá s fokozódása egyenesvonalú összefüggésként való felfogása leegyszerűsítésnek bizonyult, am ely figyelm en k ív ü l h agy szám os m ás gazdasági, szociális és k u ltu rá lis tényezőt. (Pl. a szol­ g áltatáso k fejlettség e, az ingázás, a k u ltu rá lis igények tényleges szintje, ezek k ielég ítésén ek valós lehetőségei, a tá rsa d a lm ila g p re fe ­ r á lt tevékenységi fo rm ák belső h ie ra rc h iá ja stb.) A te rm elő erő k fejlődése álta lá b a n , a tu d o m á n y o s-tec h n ik a i fo r­ rad alo m ered m én y ei k o n k réta n , n ag y m érték b e n h o z z á já ru lta k n em ­ csak a m eglevő igények kielégítéséhez, h an e m ú j igények k eletk ezé­ séhez is. Az igények fejlő d ési d in a m ik á ja v isszah a t a term elésre, s m á sré sz t n ag y m érték b e n b efo ly áso lja a tá rsa d a lm i k lím át, s így a szem élyiség fejlő d ésén ek tényleges p e rsp e k tív á it is. A n n ak ellen ére, hogy a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n a fogyasztói szem élyiségtíp u s és m a g a ta rtá sfo rm a k ia lak u lása és elte rje d é se ellen éb en szám os po litik ai, erkölcsi és jogi g ara n cia v an , id ő n k én ti jelen tk ezéséb ő l adódó veszélyek, az egyes tá rsa d a lm i réteg ek b en m u tatk o zó h atása n em b ecsü lh ető le. A presztízsfogyasztás, a státu sszim b ó lu m o k k i­ a la k u lá sa ellen csakis a különböző tá rsa d a lm i tényezők k o m p lex fe l­ h aszn álásáv al, k ö ztü k az iro d alo m és a m ű v észetek leh ető ség eiv el is fel kell lépni. 3 �A tu d o m ányos-technikai fo rrad a lo m a k u ltu rá lis é rté k e k te rje sz ­ tésén ek (és alkotásának) új lehetőségeit is m egterem ti, így a m ű v é­ szetnek a szem élyiségre gyakorolt h a tá sa is növekszik, eg y ú ttal az alk o tó k tá rsa d alm i felelőssége is fokozódik. „A tu d om ányos-technikai fo rrad a lo m n a k a m űvészetek re gyako­ ro lt h a tá sa a le g ra d ik álisab b an új m űvészeti ág k ia la k u lá sá b a n m u ­ tatk o zik meg. A fotó-, a film m űvészet és a televízió lé trejö tte, m ű ­ v észetk én t való fu nkcionálása elkép zelh etetlen a tech n ik ai fejlődés n élkül. E zeknek a képszerű m űvészeti ág a k n ak a jellem ző sa já to s­ sága először is ab b a n van, hogy a töm egm éretű k u ltu rá lis igények k o ráb a n m egoldották a töm eges közlés nagy kérdését. M ásrészt a m ű vészetek irá n ti töm egm éretű igények k o rá b a n ezek a m űvészeti ág ak gyorsan ju tta tn a k el nagy töm egben ere d eti alk o táso k at a k u l­ tu rá lis fogyasztóhoz.” A szerző (M. N. Afaszizsev) gondo latm en etén ek kiegészítéséül m eg kell jegyezni, hogy a tudom án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m n a k a m űvészeti a lk o tásra és a k u ltu rá lis é rté k ek te rjesz tésé n ek lehetőségei­ re gyakorolt kedvező h a tá sa a m a g a teljességében csak a szocializ­ m us viszonyai között érvényesül. K özism ert, hogy k ritik u so k -szo cio ­ lógusok m egdöbbentő szám okkal je llem ezték az am erik ai televízió m ű so rp o litik áját. N apról n a p ra gyilkosságok, gyilkossági k ísérletek, erőszakos cselekedetek képei á ra sz to ttá k e l a képernyőt, a televízióban és a film m űvészetben a tá rsa d a lm i id eáln ak és az anyag i érd ek ek n ek m egfelelően az erőszak és a fogyasztás kettős istensége uralkodik. N em kívánatos jelenségek term észetesen a szocialista országok m ű ­ so rp o litik ájáb an is feltü n ed ezn ek időről időre, elsősorban a televíziós gy ak o rlatb an. A tv -k ritik á k p éld áu l az u tóbbi k é t-h á ro m évben jog­ gal teszik szóvá a k rim i a rá n y á n a k feltű n ő növekedését, a szórakoz­ ta tó m űsorok sz ín v o n alán ak egyenetlenségeit. Ezek a jelenségek és m ég n éh á n y n em k ív án ato s tü n e t (pl. a valóságos kon flik tu so k fe l­ oldása szentim entális heppy -en d in g jellegű befejezésekben bizonyos illu sztra tív jellegű rendezői m ódszerek továbbélése, az esztrad m ű so ­ ro k b an és a d a lk u ltú rá b a n m utatkozó feltűnő igénytelenség, a sz ati­ rik u s m űsorok gyengeségei) szorosan összefüggnek két, m a m ég k e ­ vésbé elem zett p roblém ával. Az egyik: a m űvészi érté k ek széles kö­ rű te rjesz tésé t szolgáló új eszközök (tv, nag y k ap a citású n y o m d atechnika stb.) is h o zz ájáru lta k a fogyasztási igények növekedéséhez — a k u ltú ra te ré n is. A z alk o tási folyam atok így kény szerű en lerö ­ vidülnek, elk e rü lh e te tle n n é válik a tisztes középszer, s nem ritk á n a d ile tta n tiz m u s színrelépése. A je lze tt p roblém a érz ék eltetésé re e m lít­ jü k meg, hogy péld áu l a M agyar Televízió — b á r csak h eti öt a d á s ­ n ap o n és k é t csato rn án m űködik — év en te m integy 300—350 já té k ­ film et, té v éjá té k o t vetít, am elyeknek színvonala a dolog te rm észeté­ ből adódóan igen változó. A m űvészi és eszm ei követelm én y ek n ek te tt engedm ények veszélyeire h ív ta fel a figyelm et több p á rtd o k u ­ m entum , legutóbb az M SZM P X II. kongresszusa is. A m ásik problém a, am elyről pszichológusok és m űvészetszocioló­ gusok közül több szerző is szól, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ­ n ak az é letfo rm ára és a szükségletek szín v o n alára gyak o ro lt h a tá s á ­ v al függ össze: „Az ideológiai, m egism erő és nevelő fu n k ció k szom ­ széd ság áb an m in d nagyobb szerepet já tsz ik a m űvészet k o m penzáló­ szórakoztató funkciója. A különböző tá rsa d alm i réteg ek k örében végzett m űvészetszociológiái vizsgálatok ezt a te n d en c iát m á r rég e b ­ ben fe ltá rtá k . Az 1966-ban az Észt S zocialista K ö ztársaság b an végzett kom plex, a lakosság valam en n y i tá rsa d a lm i réte g ét érin tő rep rez en ­ ta tív szociológiai vizsgálat, am ely „A m űvészet az Ön életé b en ” cí­ m et viselte, k im u ta tta , hogy a m egkérdezettek 33,6 százaléka sz ó ra­ kozni, a m in d en n ap i gondok te rh e i alól k iszab ad u ln i já r m oziba, 23,1 százalék ánál a m o z ib ajárás fő m otívum a „ lá tn i és áté ln i m in d azt a m oziban, am it az életb en nem lá th a to k és nem élh etek á t ”. N em k e­ vés az a válasz sem, am ely a film m űvészettől csak egyszerűen k ik a p ­ csolódást, p ih en ést v á r (27,2 százalék). H asonló tényeket, összefüggéseket figyelh etü n k m eg a k ü lö n ­ böző szocialista országokban a közelm ú ltb an végzett m űvészetszocio­ lógia i vizsgálatok ny o m án is. Ez a kom penzációs szük ség let az é le t­ tem pó felgyorsulásával, a m u n k a in te n zitás növekedésevei is össze­ függ. A fizikai-szellem i regeneráció irá n ti szükségletek n ö v ekedésé­ ből u g yan önm agában nem következik az igénytelenség u ralm a, a passzív és ta rta lm a tla n szórakozás d om inanciája, ez a jelen ség m ás tényezőkkel, a tá rsa d alo m ideológiai és k u ltu rá lis állap o táb a n m eg ­ m u tatk o zó fogyatékosságokkal, a tényleges tá rsa d a lm i eszm ények és célok jellegével is kapcsolatos. (Igen fontos az adott tá rsad alo m szel­ lem i életének színvonala, a m űveltség valóságos tá rsa d alm i ran g ja, a z esztétikai nevelő m unka, a k u ltu rá lis p ro p ag an d a hatékonysága, a p erm a n en s m űvelődés készségeinek k ia lak u ltság i foka stb.) Egészé­ ben véve sem az elm életi k u ta tá s, sem a k u ltú rp o litik a i g y ak o rlat e p ro b lém a m egoldásában a sajnálkozó m egállapításoko n tú l n em lé ­ p ett. U g y anakkor e jelenség v o lu n ta rista , tü relm etlen m egközelítése sem k ín á l sem m iféle érté k elh e tő eredm ényt. Valós szükségletek ta ­ gadása, k i nem a la k u lt igények erőltetése éppúgy zsák u tcát jelen t, m in t a fennálló, az alk o tó m u n k á ra is visszaható retro g rád ízlésviszo­ nyok m e g v á lto z ta th a ta tla n n a k tö rtén ő feltü n tetése, a k ia la k u lt h ely ­ zetbe való beletörődés. ( ...) A fe jle tt szocialista tá rsad alo m m ásik, a term elő erő k f e j­ lődésével, a term elékenység növekedésével, a szükségletek m agasabb szín v o n alú és tá rsa d alm ila g te rv sz erű en irá n y íto tt kielégítésével eg y ­ id ejű leg jelentkező sajáto sság a a tá rsa d alm i viszonyok to v á b b fe jlő ­ dése, a tá rsa d alo m szocialista v o násainak további erősödése. Ez a * * R észletek k özelm ú ltb an elh u n yt szerzőn k 4 d olgozatából. G ondozta a Szerk. szem élyiség sokoldalú fejlődése, az em b er ö n m eg v aló sítása szem ­ p o n tjá b ó l igen fontos törvényszerűség, am ely n ek kom ponensei egész re n d sz e rt alk o tn ak . A tá rsa d a lo m szocialista v o n ásain ak tov áb b i erősödése te rv sz e­ rű en irá n y íto tt és k om plex jellegű fo ly am at. K o m p lex itása elsősorban a z t je len ti, hogy a tá rsa d alm i fo ly am ato k tudom ányos terv ezése l é ­ v én lehetségessé, a különböző tá rsa d a lm i szférá k fejlődése rév é n p e ­ dig szükségessé v álik a tá rsa d a lm i tevékenység különböző terü lete i közötti egy ü ttm ű k ö d és és k ö lcsö n h atás tervezése, irán y ítása . (Pl. a gazdasági és k u ltu rá lis szférák k ap c so la tain ak fejlesztése, a g azd a­ ság és a z erk ö lcsi-v ilág n ézeti, p o litik ai n evelési fo ly am ato k össze­ k apcsolása n a p ja in k egyre n y ilv án v aló b b szükséglete.) Ez a k o m p ­ le x itá s leg jo b b an a gazdaság és az o k tatás-k ép zés k ap cso lataib an , v a la m in t a szocialista életm ód fejlesztésén ek p ro g ra m já b a n tü k rö ­ ződik. D e a k o m p lex itás azt is je len ti, hogy a je lz e tt fo ly am at a tá r ­ sad alo m egész életé t á th a tja . A tá rsa d alo m szocialista v o n ásain ak erő sítése szorosan összefügg a p á r t vezető szerep én ek n ö vekedésé­ vel, a szocialista álla m m in d m ag asab b színvonalú fu n k cio n á lásá­ val. Az össznépi állam — a p á r t vezető szerepére, fe la d a tm e g h a tá ­ rozó és nevelő-m ozgósító e re jé re ép ítv e — a tá rsa d alm i tevékenység m ennyiségi sz em p o n tjait sem vesztve szem elől, eg y re jo b b an a m i­ nőségi elem ek re fo rd ítja a figyelm et. Így a fe jle tt szocialista tá rsa d alo m építése, m a jd felép ítése id ő ­ szak áb an d öntő jelen tő ség ű a tá rsa d alo m po litik ai ren d szerén ek tö ­ kéletesedése, a szocialista d em o k ratizm u s to v áb b i szélesedése, ta r ta l­ m i elem ein ek e lő té rb e állítá sa. Az ak tív közéleti tevékenység, a t á r ­ sad alm i k érd é sek eld ö n téséb en és m eg o ldásáb an való k ö zv etlen rész­ v étel a szem élyiség tá rsa d a lm i k ap c so la tain ak és ta p a sz ta la ta in a k bővülését, tá rsa d a lm i tu d a to ssá g án a k fo kozódását eredm ényezi. M ásfelől h o zz ájáru l az „ön m a g áé rt való lé tn e k ” a „m áso k ért való lé tté ” alak u lásáh o z, a szocialista érte lem b en v e tt altru izm u s k ib o n ­ takozásához. Ez a fo ly am at feltételezi a közösséghez és a m unkához való viszony á ta la k u lá sá n a k m eggyorsulását, a tá rsa d a lm i é rté k e k tiszteletét, a szem élyiség belső k u ltú rá já n a k növekedését. E bben az összefüggésben külö n ö sen m egnő a p o litik ai k u ltú ra m inőségének jelentősege. A po litik ai k u ltú ra a szem élyiség tá rsa d alm i k ö rn y ezetéh ez v a ­ ló tu d a to s és alk o tó v iszo n y u lásán ak döntő feltéte le — a k u ltu rá lis szféra ú ja b b a n felism ert, s eg y re nagyobb figyelm et érd em lő k o m ­ ponense. T a rta lm á t és je lle g et te k in tv e k o m p lex fogalom , am ely m ag áb a fo g lalja a tá rsa d alm ila g k ia lak u lt, tö rtén elm ileg m e g h a tá ­ ro zo tt tá rsa d a lm i ism ereket, azo k at ren d sz erb e fo g lalja, s g y a k o rla t­ ra o rien á lt m ódon ép íti be a szem élyiség szerk ezetéb e m e g h atá ro ­ zo tt eszközök (az agitáció, a p ro p ag an d a, a k özoktatás és közm űve­ lődés, a m űvészet, a tá rsa d alo m p o litik ai in tézm ényei és szervezetei) segítségével. A p o litik ai k u ltú ra m a g já t a v ilág n ézeti és erk ö lcsi alap elv ek , eszm ék alk o tjá k , am ely ek k iegészülnek a tá rsa d a lm i ism e­ re te k m e g h atá ro z o tt körév el (állam polgári, jogi, tö rté n eti, esztétik ai ism erete k stb.), végül m ag u k b a fo g laln ak érzelm i elem ek et is (h a­ gyom ányok, a k ö zv etlen tá rsa d a lm i tap asztalato k , az érd e k ek a sze­ m élyiség p szich ik ai sajáto sság a in ak m egfelelően feldolgozott fo rm á ­ ja k én t). A p o litik ai k u ltú ra különböző szin tjei (teoretikus, g y ak o r­ la ti és em ocionális) végső soron a szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sa és á ltalán o s belső k u ltu rá ltsá g a d ia lek tik u s összefüggéseinek m eg fe­ lelően k apcsolódnak egym áshoz. A p o litik ai k u ltú ra a szakm ai m űv eltség m e lle tt a k u ltú rá n a k az a része, a m ely re tö rté n e ti és o sztály m eg h atáro zo ttság a m e lle tt leg ­ in k á b b jellem ző a dinam izm us, azaz körének, ta rta lm á n a k állan d ó változása. Ez első so rb an g y a k o rla tra o rien táltság á v al, g y ak o rlati é r ­ tékével és a g y ak o rla t á lta l való k özvetlen ellenőrzöttségével függ össze. É ppen ez a sajáto sság in d ít b en n ü n k e t a p o litik ai k u ltú ra fo­ g alm át k itá g íta n i a g y ak o rlati cselekvés irán y á b a. Ahogy V. I. L e­ n in az ideológiai m u n k a haték o n y ság a alap v ető k rité riu m a k é n t a g y ak o rla ti-p o litik ai cselekvés m inőségét lá tta , úgy a p o litik ai k u ltú ­ ra egészére is ezt a m egközelítési m ódot szükséges alk alm azn i. A fe jle tt szocialista tá rsa d alo m b an a szocialista d em o k rácia g az­ d agodása a p o litik ai k u ltú ra fejlő d ésén ek legfőbb ösztönzője, s egy­ ben fejlettség e legközvetlenebb k ifejező je is. N em becsü lh ető le az o n b an a szem élyiség p o litik ai k u ltú rá ja fejlő d éséb en m ás té n y e ­ zők, így a m űvészet szerepe sem. ( ...) A szem élyiség po litik ai k u ltú rá ja a fe jle tt szocialista tá rs a ­ dalom k ö rü lm én y ei között fejlő d h et a legteljesebben, m in d en m a n i­ p u lációtól m en tesen — d e n em ellen tm o n d áso k n élk ü l. M in d en ek ­ elő tt szám o ln u n k k ell azzal a ténnyel, hogy a m a r x is ta - le n in is ta v ilág n ézet széles k ö rű té rh ó d ítása , a tá rsa d a lm i tu d ato sság n ö v ek e­ dése m e lle tt is a szocializm ustól idegen v ilágnézeti elem ek is h atn ak , s nem is csu p án az ideológiailag, v ilágnézetileg ellenséges külső (nem zetközi) k ö rn y ezet h a tá sá ra . V iszonylag lassú b b fo ly am atb an szűnik m eg a vallásos v ilág n ézet h atása, id ő n k én t a k isp o lg ári v i­ lágszem lélet egyes elem ein ek befolyása is felerősödik (egoizmus, anyagiasság, p o litik ai szélsőségekre való h ajlam osság, n acio n aliz­ m us, közöm bösség a közösség ügyei irán t). E zeknek a n em k ív án ato s jelen ség ek n ek a leküzdése hosszabb folyam at, igényli az eszm ei, p o litik ai nevelő m u n k a eszközeinek k o m p lex felh aszn álását, a fe jle tt szocializm us szellem i életéb en fe l­ halm ozódott különböző fo rm á jú szellem i é rté k ek m ozgósítását is. A szocialista m ű v észet képes szem benézni az ad o tt világ n ézeti-erk ö lcsi p ro b lém ák k al, m eg m u ta tn i azok társad alm i-szellem i gyökereit, s a szocialista em bereszm én y nevében szem b eállítan i azo k at a v ilág n é­ zeti-m o rális szem pontból é rté k es m inőségeket, am elyek ép p en a szo­ cialista építés fo ly am atá b an a la k u lta k k i és te rje d te k el széles k ö r­ ben. S ajáto s m ódon ötvöződnek v ilág n ézeti-erk ö lcsi és k u ltu rá lis ele­ �m ek a szocialista életm ód ta rta lm á b a n , főbb jellem ző vonásaib an . A szocialista életm ódot úgy te k in tjü k , m in t a tá rsa d alm i és in d iv id u á ­ lis k apcsolatok tö rté n e ti típ u sát, am ely nem csak m egfelel a fe jle tt szo cialista tá rsa d alo m term elési viszonyainak, hanem feltéte le és ele­ m e azo k n ak a m in d en n ap i életben m egnyilvánuló és ú jraterm elő d ő tá rsa d a lm i viszonyoknak, am elyek a k om m unista tá rsa d alo m irá n y á ­ b a m u ta tn a k . A szocialista életm ód jelentőségét a b b a n lá tju k , hogy n élk ü le és sajáto s k u ltu rá lis aspek tu sa nélkül a tá rsa d alo m szociá­ lis viszonyai és anyagi term elése jó v al nehezebben, több e llen tm o n ­ dással, kevésbé a rá n y o san b o n tak o zn án ak ki, s végső soron le h e te t­ len n é v á ln a m agasztos tá rsa d alm i céljain k m egvalósítása. ( . . . ) M ár M arx a T őkében bebizonyította, hogy a tőkés term elés fejlő d ése felo ld ja a term elés és ú jra te rm e lé s régi fo rm á já n alap u ló z á rt életm ódot, s a m u n ka és a term elés m in d tökéleteseb b ren d sze­ r é t te re m ti meg, am ely a szükségletek m ind szélesebb és á llan d ó a n gazdagodó ren d szerén ek felel meg. Ez a szükségletek h atalm as, m en y ­ nyiségileg és m inőségileg szélesedő k ö rfo rg ásá t eredm ényezi. M arx u g y an ak k o r rá m u ta t a jelenség ren d k ív ü li k u ltu rá lis jelen tő ség ére is. A term elés, a fogyasztás és a szükségletek k ö lc sö n h atásá b an k ife je ­ ződő tö rv én y szerű te n d en cia rövidesen összeütközésbe k e rü l a tő k e sa játo s term észetével. Ez a fogyasztás d u rv a b a rb a riz m u sa és a civi­ lizáció közötti ellen tm o n d ás fo rm á já b a n fejeződik ki. A M arx á lta l fe ltá rt d ia lek tik a, a term elé s és fogyasztás d ia le k ­ tik á ja a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n alap v ető en m ás te n d e n c iá t eredm ényez. A szocialista ú jra te rm e lé s egyik legm agasabb ren d ű , h u ­ m a n ista célja a tá rsa d a lm i egyén állan d ó fejlődésében fejeződik ki, am ely az igazi gazdaság fo rrá sá n a k m inőségeként je len ik meg, a b ­ ban a fo ly am atb an fejeződik ki, am elyben a dolgozó em b er nem csak e g y fa jta m e g h atáro zo ttság b an te rm eli ú jjá önm agát, han em szem élyisége teljességében. A szem élyiség sokoldalú fejlesztését szolgáló alk o tó m u n k a, a v aló b an ö n m ag át és a közösseget gazdagító é letfo rm a azon b an a szo­ cializm usban sem k ap m indig reális é rté k e lé st a közvélem énytől. G y ak ran előfordul, hogy csupán m ásodlagos szükségletet kielégítő te ­ vékenység tá rsa d alm ila g elism erteb b és ism ertebb, m in t a szabad id e jé t ta rta lm a sa n, ö nm agát és a közösséget gazdagítv a tö ltő em ber. Ez a k érd és nem csak azzal függ össze, hogy esete n k én t m úló d iv a t h a tá s á ra to rzu lh at, a valóságos érté k ek tő l e lté rh e t a közvélem ény érték ítétele, han em első so rb an azzal, hogy a szélesebb közvélem ény­ ben a szocialista életm ód n o rm ái m ég m ost v an n a k terjed ő b en . ( . . . ) A szocialista életm ód p roblém áit, m in t a tá rsa d a lm i a k tiv itá st befolyásoló „belsővé váló külső fe lté te lt” te k in tv e m ég egyszer visz­ sza kell egy v o n atk o zásb an té rn i a szabad idő kérdéséhez. Az idő­ tényező, az idő felh aszn álási m ódja, az idő m inőségi o ld ala az é le t­ m ód m inőségének is jellem zője. Az életm ód a la k ítá sá b a n á lta lá b a n a nevelési tényezők szerep ét szokás hangsúlyozni. N em szabad azo n ­ ban figyelm en k ív ü l hagyni az o b jek tív feltéte lek m e g h atáro zó -b e­ folyásoló sz erep ét sem . Szociológiai vizsgálatok m á r egy év tized e v i­ lágosan k im u ta ttá k , hogy egyes tá rsa d alm i rétegek szab ad id ő -fel­ h asz n á lá sá t r a jtu k k ív ü l álló tényezők korlátozzák. Jellem ző p él­ dául, hogy az o tth o n terem tés g o n d jaiv al küzdő fia ta l házasok k u ltu ­ rális ak tiv itá sa a házasság első éveiben a koráb b ih o z képest je le n ­ tősen csökken, g y ak ra n csak a televízió sz o lg áltatásain ak igén y b e­ v ételéb en m e rü l ki. Az is közism ert, hogy az ingázó dolgozók, a m u n k a h e ly ü k re esetleg ó rá k a t utazók m űvelődési lehetőségei k o rlá to ­ zottak, s az új lak ó telep ek en élők is esetleg évtizedig k én y telen ek v á rn i elérh ető közösségi jellegű m űvelődési feltételek re. E zeknek a p ro b lém ák n ak a szám b av étele a m ű v elődéspolitika részéről m ár ko­ rá b b a n m egtörtént, m egoldásuk a tá rsa d alo m a n yagi te h e rb író k é ­ Fecsegés egy címszóról „ h iv a tk o z ik < v m i r e : > → u ta l, < v k ir e is > e m lít v k it, v m it; < k ü l. v k ir e m in t ta n ú r a , te k in té ly re s t b .> v á l a p e llá l; < v k ir e , ( n é v sz e ­ r i n t ) c é lz á s t té v e > v á l a p o s z tro fá l v k it” (A M a g y a r s z in o n im a s z ó tá r 170. o ld a lá ró l.) Egy tízéves em lékkel kell kezdenem . V asárnap éjfélkor le­ tettem a hangedlit, végeztem a standolással, a napi bevételt pe­ dig — talán öt- vagy hatezer forintot — leszám oltam a főnök úr asztalára. Reggel m ár a „sa já t” asztalom nál ültem , m ielőtt Ba­ rabás Éva anyásan hom lokon csókolt; „Na, fiú, innen m ajd el­ lesheted a napilapkészítés titk a it.” K. E. és K. A. még aznap m eghallgatta pincérkedésem történetét. B iztatásuknak és felelős­ ségvállalásuknak köszönhetően — „Írd le az egészet gyorsan, am íg a főnök szabadságon van, m ert ezt a cikit ő úgysem adná le!” — néhány nap m úlva az országos napilap közölte riportso­ rozatom első, m ajd további részeit. pességének növekedésével, az é rin te tt lakosság öntev ék en y ség év el és kezdem ényezőkészségével ará n y o san tö rté n h e t csupán. A m ikor a szocialista életm ó d ró l beszélünk, a k k o r n em az ö n m a ­ g u k b an v e tt szocialista eszm ényekről v a n szó, h an em a töm egek v a ­ lóságos életv iszo n y ain ak á ta la k ítá sá ró l. M egvalósulásuk n em csak azt m u ta tja , hogy az ú j tá rsa d alo m m ily en m é rték b en b irto k o lja a k u l­ tú rá t, h an e m a z t is, hogy m ily en m é rték b en v á lik m aga k u ltu r á lt­ tá, azaz k u ltú rá t terem tő v é, alkotóvá. A tudatosság, a szellem i k u l­ tú ra , a töm egek tá rsa d a lm i éle tta p a sz ta la ta ib ó l fak ad n ak . A szocia­ lista életm ód k u ltu rá lis kom ponensei, asp ek tu sa m in d en e setb en az em ­ b erek valóságos tá rsa d a lm i viszo n y aib an léteznek, v aló su ln a k meg. „K ív ü lrő l” b ev in n i a k u ltú rá t az em b erek életm ó d jáb a — m ás fe lté ­ te lek e t és tén y ező k et negligálva — ép p en e z é rt n em lehet. E zért é r t­ hető, hogy a szocializm us szellem i k u ltú rá já n a k m agas szín v o n ala és az em b erek m in d e n n ap i k u ltú rá ja k ö zö tt jelen tő s eltérés, n em r it­ k á n éles ellen tm o n d ás van. H ankiss E lem ér ezzel k ap c so la tb an a k ö zelm ú ltb an figyelem re m éltó m egjegyzéseket fo g alm azo tt m eg: „A k u ltú r a ... nem csak iro ­ d alm i m űvekből, képzőm űvészeti és zenei alkotásokból, s a hozzá­ ju k kapcsolódó em b eri élm ényekből, s m ég csak n em is e m ű v ek su g a llta-b efo ly áso lta em b eri m a g atartáso k b ó l áll, h an e m a m in d e n ­ n ap i életet, a m in d en n ap i tá rsa d alm i eg y ü ttélést lehetővé és azt sza­ bályozó m eg an n y i beidegződésből, ism eretből, no rm áb ó l, é rté k p re ­ m isszából, s az á lta lu k szabályozott em b e ri-tá rsa d a lm i eg y ü ttélés g y ak o rlatáb ó l. S ez a m in d e n n ap i k u ltú ra , vagy m ás szóval v iselk e­ d é s k u ltú ra ép p a n n y ira fontos, vagy ta lá n bizonyos szem pontból fo n ­ to sab b elő feltétele az em b eri lé tn ek és eg y ü ttélésn ek , m in t a m ag as k u ltú ra . Sőt: m íg az irodalom , a zene, a képzőm űvészetek alk o tó ere­ je, tá rsa d alm i h aték o n y ság a erő sen h u llám zik egy-egy tá rsa d alo m tö rté n e te során, an élk ü l, hogy enn ek feltétle n ü l h a tá sa vo ln a az e m ­ b eri-tá rsa d a lm i állap o to k ra, ...addig ezzel szem ben a m in d en n ap i k u ltú ra sz in tjé n ek süllyedése és em elk ed ése k ö zv etlen ü l és erősen h a t a közösség és ezen b elü l m in d en egyes em b er életére, életén ek m inőségére. S ezzel a m in d en n ap i k u ltú rá v a l, a v ise lk e d ésk u ltú rá­ v al m i m an ap ság nagyon is h ad iláb o n állu n k . V isszatek in tv e az e l­ m ú lt h áro m évtized tö rté n eté re , m a m á r eg y értelm ű en m e g állap ít­ h atju k , hogy a d in a m ik u s gazdasági fejlő d éssel és a tá rsa d a lm i v i­ szonyok ala k u lá sá v a l n em já r t együtt, nem ta r to tt k ellőképpen lé­ pést a m in d e n n ap i k u ltú ra s tru k tú rá já n a k kiépülése, szöveteinek gazdagodása, feld ú su lása. H ely zetü n k et rö v id en és s a rk ítv a így fogal­ m a z h a tju k m eg, hogy a m agas k u ltú ra te k in te té b e n fe jle tt, g azd a­ ságilag közepesen fejlett, a m in d en n ap i k u ltú ra , vagy viselkedésk u ltú ra te ré n fejletlen , vagy a k á r: elm a ra d o tt ország v ag y u n k .” A m űvészet és a m in d e n ap i k u ltú ra viszonyát, k ö lc sö n h atásá t p esszim ista m ódon m egfogalm azó vélem énnyel eg y et n em é rtv e is ig azat k ell a d n u n k H an k issn ak ab b an , hogy a m in d en n ap o k k u ltú rá ­ ja, a tá rsa d alo m gazdasági és szociális fo ly am ataib ó l k iin d u lv a, d e a ttó l elm a ra d v a épül, b o n tak o zik ki új m inősége. A k u ltú ra , a m ű v észetek jelen tő ség e e v ise lk e d ésk u ltú ra k étség ­ telen e lm a ra d á sa elle n é re sem b ecsülhető le a szem élyiség tá rsa d a l­ m i a k tiv itá sá n a k a lak ításá b an . Az ú j szocialista k u ltú ra h u m a n izm u ­ sa so k félek ép p en n y ilv á n u l meg. E m b e rt szolgáló érté k ei és e re d m é­ nyei m á r a szocialista k u ltu rá lis fo rrad a lo m első év tized éb en n y il­ v án v aló ak v o lta k — a töm egek anyagi és szellem i eln y o m ás alóli felsz ab a d u lásá t szolgálták. M ég in k á b b n y ilv án v aló b b a k u ltú rá n a k ez a fu n k ció ja a szocialista tá rsa d alo m ép ítésén ek fejlette b b , é re tte b b szakaszában. Kiss Aurél Örültem az ágazati szakszervezet érdeklődésének, meg a töb­ bi levélnek is, b ár ezek m ondanivalója röviden összefoglalható: „Szem ét dolog közénk furakodni, a bennfentesként kilesett, ven­ dégnyíró m ódszereket pedig világgá k ü rtö ln i!” Szegény Csillag P istával meg üzentek a Rákóczi étterem pincérei: „M ondd meg annak a stricinek, hogy hozzánk be ne tegye a láb át, m ert ki­ h eréljü k !” Élveztem a hirtelen jö tt népszerűséget. Egészen addig, am íg észre nem vettem , hogy m ár nem u d v arolják úgy körül a szer­ kesztőség „nyári fiú já t” ; néhányan kim ért m erevséggel távol ta r­ to ttak m aguktól, mások meg gyanúsan szívélyes közvetlenséggel fogadtak b arátju k k á. M agyarázatot — ném i cseresznyepálinka elfogyasztása után — egy gépírónőtől kaptam : — Nem szokás nálunk, hogy a „nyári gyerek” a h arm ad ik vagy a negyedik napon riportsorozatot ir. Ne is csodálkozz, hogy apádra hivatkoznak, az ő tekintélyének tu d já k be az egészet. — A pám nak? — Na hallod, Kelem en Lajos nem akárki. A Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesét m agasan jegyzik! 5 �Elképedtem, aztán bugyborékolt belőlem a nevetés, alig tu d ­ tam kinyögni: az én apám a Nógrád megyei E. term előszövetke­ zetében keresi a kenyerét. Mészáros Zsuzsi keze m egállt a cse­ resznyepálinkát tartalm azó üveggel: — Ölelj meg, te paalóc! Anyám a K arancs dom bjairól ke­ rü lt a Vekerle-telepre. JÓ EM BEREK CSÍN Y JEI I. Egy évtizeddel később itthon, a nógrádi dombok között la­ pító falucska utcáján meg rám hivatkoznak. Fiatalasszony jön gyerekével az üzletből, látom , hogy messziről végigm ér, tekinte­ téből sejtem, hogy ak ar valam it. — Kérdeznék tőled valam it — áll meg előttem határozottan. — Mondd meg nekem, melyik újságban írtad, hogy keresztanyám bundát lopott az áruházban? _ ??? — M indenki beszéli. A nyám nak is azt m ondták, hogy te í r ­ tad, onnan tu d ja az egész falu. Erőtlen a tiltakozásom . És kétségbeesett, m ert ha valam i ocsmány pletyka összenyálazza a falut, am ikor m ár hatalm assá dagad valam i semmiség, akkor ren d re kiderül: én „írtam ” az újságban. K ivédhetetlen hivatkozás, jelenlétem biztos kapaszkodó a bajkeverőknek. „B unda-ügyben” m ár szüretkor rebesgettek vala­ mit, eltelt az ősz, kifelé m együnk a télből — a sustyorgók pedig m ost hivatkoznak rám , m int inform átorra. Ki tu d annyi idő u tán utánanézni, bizonyosságot nyerni? És egyáltalán, kí akar könyvtárban lerak o tt újsághegybe beleásni? Senki. A sustyorgó­ n ak elég a hivatkozás. Nem tudom , nem tudhatom , hogy mi az igazság bunda-ügy­ ben. A fiatalasszony azonban m u tatja keresztanyja házát, a kő­ poros falon gondosan rajzolt, félm éteres k réta-b etű k éktelenked­ nek: „bunda!” Az utcai lám pa jótékony fényénél talán éppen az pingálta a falra, akinek a fülébe súgta a szomszéd: — Lopott az öregasszony, biztos, hogy lopott. Elvégre, m eg­ írta ez a gyerek is az újságban! X. olvasta is. Vagy Y„ vagy Z. — állítólag. IL N-né elm ent a rendőrségre, sietve és késedelem nélkül — híven a m unkahelyén kapott üzenethez. Először jám borul k é r­ dezgették tőle, hogy m it akar, később talán bolondnak is néz­ ték. Okkal. Mi m ást is gondolhattak volna róla, am ikor nem hív­ ta senki, az istenadta meg csak h ajto g atta a m agáét: igenis te ­ lefonált érte a rendőrség, haladéktalanul jelenjen meg „daráló­ ügyben”. Egy bizonyos kávédaráló előző nap volt főszereplője egy á r­ tatlan vitának. N-né m egjelent a helyi ABC m űszaki osztályán: — Pesten vettem valahol, de csak itthon derült ki, hogy használhatatlan. Nem szeretnék utazni, ezért gondoltam , hátha itt kicserélik azonos típusra, az áruház pedig visszaküldhetné a többi garanciális darabbal együtt a gyártónak. Elvégre, úgyis itt költöm el a fizetésemet. A hivatkozás tette-e vagy sem, de az első főnök rábólintott: semmi akadálya. A m ásodik visszacsinálta az egészet, a harm adik — a m agasabb rangot viselő — ú jra engedélyezte a cserét. A ztán jö tt a negyedik, a főfő-góré. Ő ordított, hogy képzelik az egé­ szet és k irán g atta N-né kezéből az eredetileg is ebbe az áru h áz­ ba szállított, hib átlan n ak tűnő darálót. N.-né a táskájába lökte a cserélni hozott selejtes darabot, otthagyott csapot-papot. A m ikor a rendőrségen m ár huszadszor ism ételték el, hogy N -nét ide nem hív ta senki, egyetlen em ber sem tu d sem m iféle darálóról, N -né keserűen állapította meg: — Valam i jóem ber lá tta a tegnapi cirkuszt. G ondolhatta, csinál egy jó viccet, s a rendőrségre hivatkozva telefonált a m un­ kahelyem re. Jó vicc volt. Am ikor vették a többször is m egism ételt „üze­ n etet”, N-né kolléganője a m ásik m unkatárshoz fordult: — Te jó ég! N -n ét daráló-ügyben idézik a rendőrségre. Nem tudod? N yitott ez valam i m aszek term énydarálót o tth o n ... va­ lami szemét meg feljelentette. 6 K ISA JÁ T ÍT O T T EREDMÉNY N yíltan vagy suba alatt, de felpanaszolhatták volna É. R.-t is. U tat épített otrom ba nagy gépével egy faluban, egy utca la­ kói pedig m egkörnyékezték: ugyan, nem használhatná-e a vál­ lalat gépét egy kis m aszek m unkára. — Nézze, jóem ber, a futballpálya m ellett azt az árk o t! Tel­ jesen belepte a hordalék, benőtte a gaz, ezen bizony m ár egy vö­ dörnyi víz sem folyik le. N yakunkon is a baj, ha esik egy kis eső! H egyre fel, ugye, mégsem m ehet a víz, jön h á t k ertü n k b eudvarunkba. M egcsináltuk volna mi m ár ezt régen, de kézzel ak ár egy hónapig is elpiszm oghatnánk. M agának m e g .. . ezzel a géppel nem ta rt egy óráig sem. Az utcabeliek szószólója nem ko p tatta hiába a száját. Más­ nap a behem ót gép m ár ott forgott a töltésen, egy k u rta ebéd­ időnyi szusszanás alatt olyan lett a vízlevezető árok, m int vala­ ha. Illetve... ilyen egyenesre, m élyre, a h ivatlan belvizet ha­ m arjáb an messze szalasztóra annak idején kézzel nem is csinál­ h a ttá k meg. Az utca lakói hálálkodtak is, az alig órás m u n k át 30—50 forintokkal, liter borral, félliter pálinkával honorálták. C saládonként. Az olvasó m ost azt hiszi, következik a tudósítás a feljelen­ tésről: a visszaélésről, a m unkaidőben végzett fusizásról, vállalati benzinpocsékolásról. Feljelentés azonban nem volt — ellenben készültek beszámolók. Először a tanácstag m ondta el: „Elkészült X utca régen v á rt vízrendezése”. Aztán a falugyűlésen k erü lt szó­ ba a dolog, persze, itt is gondosan ügyeltek a fogalm azásra: „Be­ fejezést n y ert X utca lakóinak kérése: m egszűnt a belvízgond.” Hogy ki kezdem ényezte-szervezte-finanszírozta, hogy mi volt az egészben a tanácstag vagy a tanács szerepe, arról nem hangzott el egyetlen szó sem. Szerencsére. �Az utcabeliek szószólójának em lítem az ügyet, nem e lh all­ gatva a beszám olókat sem, de ő csak nevet: — Az a lényeg, hogy akadálytalanul megy a víz oda, ahová való, a patak b a! Engem aztán igazán nem érdekel, ha még a népfront, a KISZ, a sportkör — meg m it tudom én még mi­ lyen szervek — könyvelik is el: „lerendeztük a belvízkérdést”. A „szószóló” elhallgat, de látom ra jta : jólesne neki, ha leg­ aláb b egy m ondatban m egem lékeznének róla is, az utca p a rti­ zán-akciójának szervezőjéről. Közel áll ez az em ber hozzám, is­ m erjü k egym ás dolgait, vigasztalni próbálom : — Ide figyeljen, nem csak ebben a faluban van ez így. Egy nagyobb m unkám talán m egjelenik a sorozatban, annak is azóta van csőstül gazdája, m ióta sínen van a do lo g ... E lharapom a m ondatot, hiszen m eglehetősen rossz ez az é r­ velés. Elvégre, a kis ügyre nem lehet vigasz, hogy létezik annál jóval nagyobb „k isajátítás” is. Még akkor sem, ha egyszerű le­ hivatkozásról, egy eredm ény „lereagálásáról” is van szó. „HÁROM SZOROSAN ADTAM VISSZA. . . ” Az energikus fiatalasszony huszonegy tojást üt egy jókora lábasba, lisztet — talán két és fél kilónyit — készít a keze ügyé­ be. Izzik kezében az edény, am int gyúrja a tésztát, m ajd két kis gépet szorít fel az asztal lapjára. „A hivatkozást m ondod? Vedd fel azt a fehér kötényt, moss kezet, aztán m ajd szeded el a gépek alól a tésztát. E ltart vagy két óráig... Tegnap voltunk anyósom éknál, elég szépen indult az egész beszélgetés. Így van ez húsz éve, ilyenkor m indig el­ m együnk felköszönteni az öreget, születésnapjára rendszeresen viszünk valam i ajándékot is. Na, nem valam i nagy dolgokat. Hol néhány borospoharat, hol tányérokat, m áskor inget-gatyát. Szó­ val, m indig olyan p raktikus holm it, am it használni is tudnak. Be­ szélgetünk, beszélgetünk, jó a hangulat, de egyszercsak m egszó­ lal az anyósom, hogy „Neked M agdus ez se volt, az se volt!” Mit is m o n d ja k ... m enyecskének sosem b írt az öregasszony, ak á r­ hogy is igyekeztem . Elbeszélgetik, hogy így meg úgy szeretnek, közben meg állandóan áskálódik anyósom. H át én nem is csak azt fogadtam m agam ban az esküvőn, hogy hűséges leszek az uram hoz, hanem azt is, hogy az elválással nem szerzek öröm et a vén asszonynak! Meg is ta rto ttam a szavam, de nem is tu d o tt m egszeretni húsz év a la tt sem, akárm ennyire igyekeztem . A töb­ bi gyereke sehogyan sem él, csak az én uram , pedig azok bol­ dogságát kovácsolta m inden erejéből. A mi házasságunkat nem szívlelte, mégis ez lett a legsikerültebb. Mi soha nem m entünk hozzá ríva pénzt kérni, m ost a születésnapi látogatáson mégis azt vágja a szem em be: „De sokat kaptál te tőlem !” Én? A rad ai ros­ seb, de nem én! Mondom is neki: m it adott nekem az anyuka? E rre ő: „Nem em lékszel? Több ezer fo rin tra rúg, am it tőlem kaptál. A dtam , ugye, lábast, dunnát, de még p á rn ah ajat is! Nem em lékszel?” Emlékszem, hogyne em lékeznék. A lábas m ost is ott van a pincében, tisztán és újonnan, jobban vigyáztunk rá, m int a szem ünk fényére. Nem csoda, az uram is m egm ondta: „Anyám kitér a hitéből, ha egyszer azt látja, hogy az ajándékba kapott lábas nincs m egbecsülve.”. . . Sorba ra k ja d nekem azokat a tész­ talapokat, a vágásnál ne legyen összekeverve a nyirkos meg a sz á ra z !. . . Szóval, húsz év alatt sem változott meg a vélem ényem , anyósom nem szeret! Most meg mégis azt m ondja: „Több m int tízezer forintot adtam neked!” Nekem'? Egyszer-kétszer talán ad o tt ezer forintot, de olyankor három kocsi kukoricát vagy hí­ zónak való disznót vittem az udvarába! Ezt h ánytorgatja m ost fel, meg a rra hivatkozik, hogy sem m ink sem volt. „Még viasz­ kos vászonod sem volt, azt is én vettem az asztalodra” ! Hiába rikácsolja ezt nekem. Lehet, hogy viaszkos vászonom nem volt, de én úgy készültem a házasságra, hogy a konyhaszekrényem lánykorom ban is tele volt edénnyel, tányérral. M ert a rra szám í­ tottam , hogy lagzi meg ajándék nem lesz, csak esküvő. Most meg a szem em re hányja, hogy Boris lánya is vett nekem egy csomó tán y ért. H át én sem m it sem soroltam fel, pedig m ajdnem szétd u rran tam a születésnapi látogatáson. Csak annyit m o n d tam : azt ne felejtse el, hogy én k arak án m enyecske voltam m indig, száz fo rin to t én három szorosan adtam vissza. B efejeztük aztán az egész cirkuszt, de még sokáig gondolkodtam a dolgon. Az öreg­ asszony m ellettem annyi húst zabálhatott, m int senki más. m ert hordtam neki a disznót, m ost meg ez a hála. Isten bizony epe­ öm lést kapok a születésnapi összejövetelen, ha nem vagyok jobb kedvem ben! . . . G yönyörű ez a tészta, mi, elég is lesz vagy fél évig, kartondobozba teszem... Ja jjj, m ég hadd m ondjam el az egésznek a tetejét! Megszólal egyszer a sógornőm , a Boris — anyósom lánya! — is. Azt m ondja nagy ájtato san : „K ár, hogy az anyuka nem tud írni! Mégis, m ilyen jól fel tu d ja sorolni, hogy m it adott neked.” „Na hallod, igaza is van! M egm ondja nekem , hogy m ilyen lábast adott húsz évvel ezelőtt — mi lenne, ha írni is tu d n a?!” A BUTASÁG NEM SZÁ M ÍT — ÉLSPO RTO LÓ ! A „keresztgyerek” még nem tu d o tt írni, am ikor m ár a ro ­ koni kapcsolatra hivatkozott, ném i szülői segédlettel, persze. Be­ kopogott a tudom ányegyetem egyik dékánjához: — Kezét csókolom, keresztapa! A jeles férfiú csak lesett a h a t év körüli lurk ó ra, aztán a tel­ jes név h allatán eszmélni kezdett: tényleg, valam ikor, valam i­ lyen alkalom ból elfogadta a kom aságot. A rokoni kapcsolatot azóta sem tarto tták , m ost meg itt van a n ag y ran ő tt keresztgye­ rek, aki meglepő határozottsággal elő is ad ta jövetele célját. N e­ vezetesen: leérettségizett a „keresztgyerek” bátyja, a keresztapa által vezetett k arra ad ta be a jelentkezési lap ját, jó lenne, ha a rokon-dékán figyelne rá. A felvételi vizsga előtt, term észetesen. Csóvalnám a fejem hitetlenkedve, de erre okom nincsen. A tö rtén et hiteles, m agától „G yuri bácsitól”, a k a r d ékánjától h al­ lottam . U gyanebben a tanintézetben egyszer m agam is o tt ültem az egyik felvételi bizottság szobájában, h allg attam a vizsgázta­ tó k at és vizsgázókat. M ielőtt a jelöltet beszólították volna, a ta n ­ székvezető egyetem i tan ár, a felvételi bizottság elnöke ism ertet­ te a soros „a k ta” jellem zőit: — X. Y. k ö v etk ezik ... az írásbelin nullás dolgozatot í r t . .. él­ sportoló. .. szám ít rá az egyetem i sp o rteg y esü let.. . k ín o s ... Az élsportoló elegáns, határozott — és buta, m int az ágyú. A felvételi tárgyak kérdéseire h etet-h av at összehord, végül a b e­ szélgetés során arról is m eg ak a rja győzni a felvételi bizottsá­ got, hogy hazánkban jelenleg két p árt van, m ondja az elnevezé­ süket is. A bizottság elnöke alig palástolt in d u lattal bocsátja el. A jelölt az ajtóból visszafordul. — Azt szeretném kérni, az értesítést ne a papírjaim on sze­ replő cím re küldjék, m ár ideköltöztem a városba. M ondja az utcát, házszám ot, em eletet, ajtót. Dr. K. L. p e­ dig m érgében a butaságokat m egörökítő pap íro k ra csap: — T udjátok, hol van ez a lakás? Az egyetem szolgálati épü­ letében !!! M indenki egyre gondol. A szobában csend van, betölti egy ném a kiáltás: Élsportoló! Élsportolóóóóóóóóó!!! V ÁLOGATOTT DISZNÓSÁGOK I. Elhagyja a vonat K.-t, am ikor észreveszem : figyel valaki. Köpcös, bajuszos alak, sosem láttam . Egyszer aztán hozzám lép, nevem en szólít. Kínos. — Nem em lékszel? K ét évfolyam m al fölöttem já rtá l a tech­ nikum ban... M ondja a nevét, valam i m ár rém lik. Mosoly, összeölelkezés, m erre-m it-hogyan ? — Hogy újságokba írsz?! Na hallod, én tu d n ék m e sé ln i... Azt m ondja egyszer a főnököm, m enj ki ezzel meg ezzel a ven­ dég elvtárssal az alm ásba, adj nekik át nyolc rekesz gyümölcsöt. M it tudom én, hogy kik ezek, a pum pa egyébként is csak akkor szaladt fel, am ikor este a feleségem így fogad: „Volt itt valaki, hozott neked két láda szlovák sört. Azt m ondta, így szokás.. . ” Szegény asszony, ra jta töltöttem ki a m érgem , egész éjjel nem tu d o tt aludni, csak sírt keservesen... De az m ég szebb, am ikor eltű n t több tonna búza. Valaki be is jelen tette az ügyet, vizsgá­ lat indult. Eredm énytelenül, a jegyzőkönyvbe azt írták, hogy az eltű n t gabona tárolási veszteség, az udvarról m egették a galam ­ bok! A szentségit, jó étvágyuk van m ifelénk, Borsodban, a ga­ lam boknak! M ondjam vagy ne m ondjam ? Azok tu d ják legjobban az eltű n t gabona sorsát, akik a vizsgálatot végezték, akik a jegy­ 7 �zőkönyvet írták. M esélnék még néhány érdekességet, esetleg a tanácskozás után. Egy göngyölegellátási fejtágítás lesz itt T-ban, délután szívesen találkoznék veled. . . Ne tojj be, nem kell m eg­ írni, de olyan jó, am ikor kibeszélheti m agát az em ber. Különösen, oly m esszire a tűztől. II. Sz. K. ugyancsak m ezőgazdasági nagyüzem ben kereste a kenyerét, s hetedhét határb an úgy ism erték, m int a „bolond bel­ ső ellenőrt”. — K it érdekelt? — em lékszik a régi időkre. — Én nem hagy­ tam elvinni egyetlen fillér érték et még az atyaú ristennek se, a haragosokat meg nem bántam . Egyszer köptek bele a levesembe, de több jegyzőkönyvet nem is írtam , az volt az én utolsó tény­ kedésem. Szóval arró l volt szó, hogy a fülem be ju to tt: az egyik kertészm érnök üvegházat épített otthon, be is telepítette szépen szegfűvel — a p alán tát a téesz pénzén vásárolva. U tánajártam , igaz volt, m indenről bizonyítékot szereztem, m egírtam a felje­ lentést. Kijön az ürge, hüm m ög valam it, aztán behívatta az el­ nökünket. — Mondd csak, tudod te, hogy ki ez a kertészm érnöknő? A kollegádnak, az F-i téesz elnökének a m enye! Hiányzik ez ne­ ked... m inek összerúgni vele a p a tk ó t! Sz. K. nem is palástolja indulatát, m ost is lila a méregtől. — Hogy m arad h attam volna én ott tovább? Az egészet el­ tussolták, én meg pakoltam . Sz. K .-nak azóta Cs. alföldi város tanácsa adott egy tan y át a település h atáráb an , és nem sértődik meg b arátai élcelődésén: „Te vagy a dögész!” Végső soron, igaz is ez. Fontos közegészségügyi küldetést be­ töltve egy dögkam rában fogadja a városban elhullott és beszállí­ to tt állattetem eket, s ha m egtelt a kam ra, akkor telefonál az ál­ lati feh érjét feldolgozó üzem nek: jöhet az autó. Sz. K. nem pa­ A vidékre telep ített em ber 1970. évi II. tö r v é n y 38. § (1) „A te r m e lő ­ e rő k te r ü le ti elh ely ezése, fe jle sz té s e és te ­ rü le ti a r á n y a in a k m ó d o sítá s a se g íts e elő a tá r s a d a lm i te rm e lé s h a té k o n y s á g á n a k e m e ­ lését. A fo g la lk o z ta tá s és a te le p ü lé s e k e l­ lá to ttsá g i s z ín v o n a lá n a k k ö z e líté sé v e l m é r­ s é k lő d jé k az o rsz á g k ü lö n b ö z ő te r ü le te in élő n é p e s sé g é le tv isz o n y a ib a n m u ta tk o z ó kü­ lö n b sé g ” . 1006/1971. (III. 16.) sz. k o r m á n y h a tá ro z a t: „...sz ü k sé g e s fo ly ta tn i a k o r s z e r ű tle n v a g y a la k o ssá g é le tk ö rü lm é n y e it k á r o s a n b e fo ­ ly á so ló ü z e m e k v id é k re te le p íté s é t;” Az ötvenes években lettem gépészm ér­ nök. Egyik gyárból a m ásikba m entem . K erestem a nekem való profilt és a több pénzt. Harm incéves korom ban úgy véltem , ideje lenne megnősülni. K utya évek jö t­ tek : albérlet, sorban állás lakásért. A ztán m egszületett a fiam . Beteg volt, koraszü­ lött, négy és fél óráig élet és halál között. Később nem b írta az albérleti lakást, oda­ ad tuk egy családnak. H avi ezerért vállal­ ták. Eltelt öt év, lak ásra m ég m indig sem ­ mi rem ény. Mi a francot csináljunk? A k­ kor jö tt az ötlet. — M enjünk vidékre! Így kerültem 1967 tavaszán egy falunál is falubb alföldi kisvárosba, ahol azonban m egfelelő m u n k át és lakást kaptunk. K ét esztendő m úlva m egkerestek a városi ve­ zetők. — Kedves Kiss elvtárs, az ipartelepítési politika szele itt is fújdogál, szám ítanánk m a g á ra ... 8 naszkodik: fontos — és jól m egfizetett — m unka ez is. R áadá­ sul nincs protekció, itt kérem , egyetlen „kuncsaft” sem hivatko­ zik az érdem eire, a rokoni-baráti összeköttetésekre: a városi fő­ orvos elpusztult m acskája ugyanolyan elbírálás alá esik, m intha az utcaseprőnél szenvedett volna ki. Ez is egy szempont. Vinczééknél beszélgetünk, M anyika azt m ondja: — Ne haragudjon, de az A pinak em lítettem a m inap, ha m a­ ga nem költözik haza a faluba, ak k o r talán soha nem ír ilyen j ó dolgokat. H iá b a .. . más az, ha m indent személyesen m egtapasz­ t al az e m b e r... Ugyanazon a napon találkozom a környék egyik vezetőjé­ vel is. N éhány éve még m inden találkozáskor megölelt, tippeket adott, gratulált. A b aráti hátbaveregetés soha nem m últ el a „B ennünket el ne k erü lj!” felkiáltás nélkül. Most mogorva, ki­ m ért, látom rajta, hogy ha időben észrevesz, legszívesebben á t­ m egy az utca m ásik oldalára. B arátságunkból azonban mégis m arad h ato tt valam i, erre vall az őszintesége. — V alam ikor jobban tetszettek az írásaid, most sok közöt­ tü k a bosszantó. — Csak az igazat íro m ... — Ezt nem is kétlem. De m inek a rosszat is em legetni, am i­ kor jót is írhatsz? — H a jó t nem is tudok m indig, de igyekszem jól tenni. Hasz­ nálón. — A kkor i s ... itt sz ü le tté l... a saját fészk ed b e... A Pestről kipaterolt üzem és én, a la­ káshiány m iatt vidékre telepített em ber, jól egym ásra találtunk. A tan ácseln ö k : „A m i m egyénkben h a m a ­ rab b k ezdődött az ip artelep ítés, m in t m áshol. N em tudom , m elyik m egyei vezető ju to tt hozzá idő e lő tt az ú g y n ev ezett »F ekete könyv«-höz, am ely b en a b u d ap esti p á r tb i­ zottság, a m in isztériu m o k és a F ővárosi T a ­ nács rö g zítette a k ite le p íté sre íté lt v á lla la ­ tok és szövetk ezetek listá já t. M indenesetre egy este v alak i k ilo p ta ezt a »F ekete könyv«-et, éjszak a lem ásolták, m ásn ap visz­ szalopták. M inket, tan ácsi v ezető k et rögtön összehívtak. E m lékszem a m egyei p á rtb iz o tt­ ság ak k o ri titk á rá n a k sz a v a ira : »G yerekek, itt a jó alkalom , a tö b b iek et m egelőztük, fogjato k neki, d e eg y m ásra n e lic itá lja to k !« És ak k o r e lin d u ltu n k ip a rt szerezn i”. Ezt az üzem et a sem m iből kellett m eg­ terem teni. A volt kaszinó életveszélyes épületét vette meg a szövetkezet: három ­ szor rugaszkodtunk neki, hogy rendbe hoz­ zuk, m egm entsük a rom ba dőléstől. A több­ szöri tatarozás, foldozgatás árából ak á r új üzemet is lehetett volna építeni, de a szám­ viteli rendeletek visszássága m iatt csak felújításra volt pénz, új beruházásra nem. H am arosan m ár három m űszakban term el­ tünk. Szinte éjjel-nappal bent voltam az üzem ­ ben, m indent csináltam . A vidékre telepí­ te tt üzem ben az em ber nem lehet csak vezető: intézi a m űszaki dolgokat, az a d ­ m inisztrációt, foglalkozik a KISZ prob­ lém áival, a szocialista brigádok m egalakí­ Kelemen Gábor tásával, a városi vezetők óhajaival, a dol­ gozók bajaival, még a gondnoki teendőket is elvégeztem, eltak aríto ttam a havat, tisz­ tán ta rto ttam a szociális h ely iség ek et... Ki csinálta volna meg? Vállalkozó nem akadt, em bert nem v eh ettü n k fel. Így az­ tán fűtő is voltam . É jjeliőr az éjjeliőr he­ lyett. Ölben cipeltem a tisztítószereket, hogy kioszthassam a dolgozók k ö z ö tt... Sok gondot okozott, hogy a nagy mezőgaz­ dasági m unkák idején — h iába volt h a­ táridős feladat az üzem ben — az em be­ re k re nem lehetett szám ítani. E gyre-m ásra kérték a szabadságot, és m egugrott a táp ­ pénzen levők száma. Egyszer is jön az egyik asszony: — H olnaptól szabadságra m ennék. Az apósék háztájiján szedjük a paradicsom ot, m ert lerohad. M ondtam , hogy m ost nem lehet, m ert akkor a többieket is engednem kell. M ajd ha leszállítottuk az áru t, akkor m ehet. Az asszony nem szólt sem m it, visszam ent dol­ gozni. M ásnap a szom szédjával beüzent, hogy kiírták. Előjött a reum ája. Neki az volt. M ásoknak meg más. Jól időzíthető betegségek. Az az igazság, hogy evvel te­ hetetlen voltam . H át ez volt egy frissen telep ített kóce­ ráj vezetőjének az élete. Olyan em berekkel kellett együtt dolgozni, akik azt sem tu d ­ ták, hogy m ilyen az ipari m unka. T öbb­ ségük a fakanál mellől vagy a tehén fa ­ rától jö tt hozzánk. Szakképzett m unkás alig akadt. �A városi p á rt-v b 1979. augusztus 23-i ülé­ sének jegyzőkönyvéből: „A v áro sb an k ö rü lb e­ lül 800 m u n kaképes nő m ég m indig h á z ta r­ tásbeli. Az összes női népesség 35 százaléka dolgozik, s ez a m u n kaképes nők 60 százalé­ k á n a k felel m e g ... Az ip a ri szövetkezetnél az összes dolgozó 69 fő. Ebből 58 nő. Egyete­ mi, főiskolai végzettsége senkinek nincs. K ö­ zépiskolát négyen végeztek. A nyolc á lta lá ­ n o st elvégezte 51 fő, nem végezte el 14 fő”. A kezdeti időben sokat kellett vállalni. — M agának aztán nem büdös a m un­ ka! — m ondták az asszonyok. L átták, nem félek, hogy elvágom a ke­ zem. Nem volt kifogás. — Ezt a m unkafolyam atot nem lehet m egcsinálni — m ondták. — Nem? Odaálltam a géphez és m egcsináltam . Fegyelem volt. Sokan m ondták, hogy k a­ tonás vagyok. Nem tudom . Az azonban biztos, hogy m ég a hulladék hulladékából is áru t állíto ttu n k elő. Azt m ondta az egyik pesti vezető: — Túlzásba viszed a spórolást, nem kell annyira kihegyezni a ceruzát. K érjél töb­ bet, meg fogjátok kapni. De én bizonyítani akartam , és ilyen m unka árán lehozni a központból m inél több forintot, hogy ipari üzem legyen a kócerájból, épüljön egy m ásik m űhely, szociális épület, ra k tá r, kerítés, ne csak a sáros udvar, az öreg épület és az o tt dí­ szelgő disznóól, tyúkól legyen. S ikerült is néhány m illiót kicsikarni, m in d já rt m ás p o fája lett az üzemnek. A ztán jö ttek a zűrök. Az egyik pesti vezetőségi tag szabad ke­ zet adott, hogy rendezzem be az étterm ü n ­ ket, orvosolva a dolgozók több éves pa­ naszát: ne a zsebből ebédeljenek a pisz­ kos m űhelyben. B evásároltam , asztalokat, székeket, teljes felszerelést vettem , hogy a dolgozók húszasával ebédelhessenek. Ekkor a csúcsvezetés felvitte P estre az egész hóbeleváncot, és vissza ak a rta velem fizettet­ ni a kiadásokat. Szerencsém, hogy a m un­ kásaim m ellettem álltak. A z 1979. január 9-i városi párt-vb ülésé­ n ek jegyzőkönyvéből: „ . . . az ip a ri szövetke­ zetnél m eglehetősen m ostoha, p rim itív k ö rü l­ m ények között folyik a te rm elés”. T. Lajos, a m egyei p ártb izo ttság m u n k a ­ tá rs a : „Az ip a ri szövetkezet m űszaki állap o ­ ta k ritik á n a lu li”. B iztattak odafent. — Na, ham arosan új gépeket és szer­ szám okat kaptok! Meg is érkeztek. Nézem: h á t ezek ősi, elavult, lehasznált konstrukciók! A pesti üzemből. M egkérdeztem a központban. — M iért csak P estre a d ják az új gépe­ ket, nek ü n k pedig az ócskát? — Jó az parasztn ak tanyára. M ajd ren d ­ be hozzátok. Ezeknek a m úzeum ba való gépeknek a zöme itt is van, asszonyok dolgoznak ra j­ ta. A szöveg m eg m ent Pesten. Az egyik központi term elési tanácskozáson például: — M egszüntettük azokat az em berölő m űveleteket, am ikkel a m unkásnők eddig gyilkolták m agukat, tö n k rete tték az egész­ ségüket. Tényleg m egszüntették. Pesten. Oda új gépeket vettek. Az em bergyilkoló, ócska gépeket viszont leküldték vidékre. Ne­ künk. A m i asszonyainknak. De erről egy szó sem esett. A z ip a ri szövetkezet eln ö k h ely ettese: „F i­ zikailag való b an nehéz m u n k a .. . A zért eze­ ken az úgym ond, em bergyilkoló gépeken B u­ d apesten húsz évig dolgoztak, és h a n em k é r­ té k v o ln a az ip a rtele p íté st, m ég m a is d o l­ goznának. E gyébként is, n em mi e rő lte ttü k az ip aro sítást, h an em a városi vezetők. M ind­ egy v o lt nekik, hogy m i, csak ip a r legyen. M ost bezzeg rek la m áln ak , hogy k o rszerű sít­ sünk, m eg így tovább. H a ezt előre tu d ju k , m áshova m együnk, sok leh ető ség ü n k le tt vol­ na, k ap k o d tak u tá n u n k . E gyébként ez a k o r­ szerűsítés eddig n em is m e rü lt fel ilyen éle­ sen, m in t az utó b b i időben. M entség ü n k re legyen m ondva, m á r sok k ísé rlete t te ttü n k , hogy v álto ztassu n k a technológián. M egnéz­ tü n k ilyen célgépeket az N SZ K -ban. V oltak nagyon d rá g a gépek, am ik n ek a beszerzése m e g o ld h atatlan v o lt szám u n k ra. M ajd m i m á­ gunk k észítü n k ilyen gépeket, h a s ik e rü l.. . ” Egy segédm unkás: „V ótak az N SZ K -ban, vótak. Oszt v ó ta k m ásodszor is, ak k o r is f ra n ­ kón m egnézték a n ém et gépet, de e lz a v a rtá k ü k et, m e rt rájö ttek , hogy csak u m b u k ra m en ­ nek, lelesni, hogy van, m in t v a n .. . ” Az a százhatvan kilom éter, am i a pesti üzem és a vidékre telepített kóceráj a kö­ zött van, a bérezésnél is százhatvan kilo­ m éter. A m unkásaink 6 Ft-os órabérrel kezdtek 1970-ben. H at év m úlva m ár ki­ lenc fo rin tn ál tarto ttak . Az első esztendő­ ben, am ikor valam i göngyöleget hoztak Pestről, hogy felküldhessük a félkész árut, találtam bennük néhány bérjegyzéket. N á­ lunk ritk á n dolgoztak kétszáz ó rát egy hó­ napban: ha ezt beszorozzuk h a t forinttal, az ezerkétszáz forint. U gyanakkor k ét és fél ezer forintos pesti bérlapokat találtam a ládákban. A m ieinkhez hasonló betaní­ to tt m unkásokét. Az is jellemző, hogy ezt így kellett m egtudnom . Ez a különbség azóta sem csökkent lényegesen. K örülbe­ lül 1973 óta egyre erőteljesebben forszí­ roztam , hogy a vidékiek bérezése közelít­ sen a pestiekéhez. Ne bán jan ak olyan mos­ tohán a lentiekkel prem izáláskor, ju ta l­ m azáskor, a ju tta tá so k n á l... A tan ácseln ö k : „Az ip a ri szövetkezet a v á ­ rosb a te lep ü lt m ás üzem ekhez k ép est is egy kóceráj, m in d en féle v o natkozásban. Az em b e­ rek szép lassan elszivárognak. Az az igazság, hogy az itten i m u n k aerő olcsóbb, m in t a b e­ szerzendő ú j g épek”. Kevés szakem berünk volt. Az egyik fia­ tal melóssal elvégeztettem a technikum ot, m egtanítottam neki a belső ügyviteli ren d ­ szer egy részét is, a helyettesem nek pró­ báltam tekinteni. Ez a fiatalem ber lakásépítési hozzájárulást k é rt a szövetkezettől: m ár a m ásodik gyerm eküket várták, épí­ te tte k volna. T ám ogattam : a mi káderünk, a mi dolgozónk stb. F elküldtem az igé­ nyét. Rövid két-három hónap m úlva m eg­ jö tt a válasz: „V idékre nem vonatkozik”. A láírás: elnök. A ztán annyi üdülési beutalót kértem a dolgozóimnak, am ilyen arán y t képvisel­ tü n k a cégen belül. A válasz: „M ár elfo­ gyott”. M árciusban. — A mi asszonyaink is többet érdem el­ nének. Sokgyerm ekes családanyák, elég nehezen élnek, borzasztó sokat dolgoznak. A főnökeim et ez nem h a to tta meg. — N agyon d rága a vidék kiszolgálása, ezért keresnek kevesebbet. Egyszer a m elósaink is rák érd eztek a dologra, am ikor P estről az elnök éppen len t volt. Ő e rre azt válaszolta: — P esten jobban kopnak a ru h ák , m in t vidéken, sokat kell közlekedni, villam o­ son tolongani, nehezebb a m egélhetés. Ide­ lent könnyebb az élet. A m ikor a főnökség elm ent, felháborod­ tak az em berek. De csak akkor. Zúgolód­ ta k a cinikus szöveg m iatt. Hogy egyenlő m u n k á é rt. . . A ta n ácseln ö k : „A zért k ell az olcsó vidéki m u n k aerő , hogy ta rta n i tu d já k a pesti b é rszínvonalat. In d u lásk o r 1200 fo rin to t k e re se tt egy itte n i asszony, de ö rü lt, hogy k en y ere van. M a m á r m ás a helyzet. Az az igazság, hogy m ost a k á rh á n y m illió v al jö n n e ide az ip ar, n em kellene. K om oly m u n k a erő h ián y van. Az asszonyok jó része in k á b b h á z ta r­ tásb eli m arad , m inthogy azokon az e m b er­ gyilkoló pofozógépeken tö n k reteg y e m a g á t — kis fizetésért. S zerin tem o tthon hasznosabb m u n k á t végeznek, m e rt év en te le a d n a k h ú sz­ ezer se rté st”. 1974 telén eltö rt a lábam . K ét hónapig gipszben voltam . Le ak a rtam tagadni, hogy üzemi baleset. A m ikor a lakásom on fel­ keresett az elnök, a helyettese és a p á rt­ titk á r, hazudtam . — Nem a legrövidebb ú ton jö ttem haza. N yugtatgattak. — Nem lesz sem m i problém a, nyugod­ ta n írja alá. hogy üzem i baleset volt. Na jó. A ztán a fél év kiértékelését köve­ tően kaptam egy szigorú figyelm eztetést, m ert az üzemi balesetek szám a m egha­ ladta az egy esztendővel azelőttit, s h a ez m egism étlődik, fegyelm ileg vonnak fele­ lősségre. H át persze: azelőtt nem volt bal­ eset, m ost is csak az enyém , de ez m ár száz százalékkal több. Világos. Pedig az első három hetet kivéve tö rö tt lábbal is bejártam . M egkerestek a dolgozóim. — Jö jjö n be, ha tud, m ert baj van, a szakm unkásfiúk gorom bán, mocskos han­ gon beszélnek az asszonyokkal. A m ikor m egkaptam a járógipszet, m in­ dennap m ankóval beballagtam a déli órákban. Közben attó l féltem , hogy SZTKellenőrzést kapok. Tél volt, piszkosul össze­ fagytak a lábujjaim , kilógtak a gipsz alól. F élnapokat töltöttem az üzemben, anél­ kül, hogy a pesti főnökeim tu d tá k volna. Később egyikük gúnyolódott is. — Érdekes, amíg Kiss elvtárs táppénzen volt, m ilyen jól m ent a term elés! Talán még jobban, m int m ikor jelen van. Tőlünk heten te szállították az á ru t P est­ re : a szállítóm unkások látták , hogy m in­ dig ott állok a hó tetején begipszelt láb­ bal, és dirigálok, de őket senki sem k ér­ dezte. A m unkahelyre én m indig elsőnek ér­ keztem, m indig utolsóként m entem el. Észrevettem , hogy a szakm unkásfiúk fi­ gyelik, m ikor húzom ki az üzemből a lá­ bam. N éhányszor ra jta k ap tam őket, hogy 9 �m unkaidő alatt iszogattak, kártyáztak, fo­ ciztak, vagy éppen kilógtak a kapun. P er­ sze szóvá tettem . Kiszám ítottam , hogy csak a m unkaidő 25 százalékában dolgoznak. M egtiltottam m indenféle fusizást. É vekkel később az egyik szakm unkás így em lékezik: „Kiss elv társ m indig kötözködött velünk. Nem le h e te tt kijö n n i vele. A m ostani vezető jó. B e ta n íto tt m u n k ás vót, elm ent p á r t­ iskolára, őbelüle le tt a főnök. De neki sem m i jelentősége nincs. In tézi az adm inisztrációt, kész. M egy a verkli, m indenki csin álja a m aga dógát. Vele m in d en k i kijön, m e rt nem sok vizet zavar. A m u n k á t elvégezzük, én is, még egy kicsit előre is, m e rt m á sra is kell az idő. Ugye, egy kis fusizásra. B elefér a m unkaidőbe, d ire k t úgy alkalm azza az em ­ ber. E nnyiből m ég szerencse, hogy ez le tt a főnök. M egcsinálok m indent, am i odahaza kell a ház körül. Még m egrendelésre is! C sinál­ ta m elébb öt fűrészgépet, itt v an félig készen egy k erti tr a k t o r ... T ud errő l m indenki, hogy úgym ondjam legálisan fusizunk. B e k alk u lál­ já k ezt nálunk. De kényszerbül is szem et kell hunyniuk, m e rt azért a bagóért, am it itt k a ­ punk, bejönni sem len n e érdem es. N e m hogy dógozni. Asszongyák, hogy itt le n n nincs több pénz, h á t ne is v á rja n a k olyan m u n k á t az em b ertü l, m in th a m agának dógozna. Ez a fi­ zetség még hideg vízre sem elég. Így meg n em so k ára b elevághatok a ház építésibe, a p o rta m á r m egvan. Én am ondó vagyok, az a jó főnök, aki hag y ja élni a m e ló st.. . ” Az em lített dolgok m iatt aztán a hang­ adóval, a csoportvezetőjükkel fokozatosan szem bekerültem : nem szerette, hogy a körm ére nézek. Egyszer nyilvánosan, n a­ gyon gorom bán rám tám adt, akkor k ér­ tem a csoportvezetői beosztás alóli fel­ m entését, a célprém ium ból való kizárását. A pesti főnökök csak annyit m ondtak ne­ ki, hogy ejnye-ejnye. Persze, vérszem et kapott a fiatalem ber, ellenem hangolta a kis szakm unkáscsoportot. Az utasításai­ m at ím m el-ám m al h a jto ttá k végre, k á r­ tyáztak satöbbi. Egyszer a m unkát is m eg­ tagadták, valósággal sztrájk o ltak . Össze­ hoztak egy ú jítást, felküldtük Pestre, de nem fogadták el. N álunk azonban addigra kiderült, hogy jó az újítás, az új szerszám prím án szuperál. Fél év m úlva ism ét g y ár­ tásra k erü lt az a bizonyos program . — Tegyék fel a gépre a szerszámot, fiúk. — A szerszám nem jó, ú jításnak sem fogadták el, h át nem tesszük fel — m ond­ ta a csoportvezető. — A szerszám jó, fel kell tenni. — Én nem teszem fel, inkább összetö­ röm ! — ordította. Akikor tag ad ták m eg a m unkát. Később ú jabb zűrök jöttek. A városi pártbizottság kérte, pontosan m utassuk ki, m ilyen term elékenységgel dolgozik a szö­ vetkezet idetelepített üzeme. A városfej­ lesztési hozzájárulás m iatt kellett az adat. M inél kevesebbet vallunk be, annál ke­ vesebb ju t a város fejlesztésére. Felküld­ ték a kérésüket a központba, de onnan azt válaszolták, csak a készárut tu d já k kim u­ tatni, az alkatrészgyártás ad a ta it nem , a r ­ ra nekik nincs kapacitásuk, s különben sem lehet kivetíteni. Holott ez egy egy­ szerű m űvelet. A pártbizottság nem elé­ gedett m eg a központ válaszával, ú jra k érték az adatokat. 10 A városi pb 1976. jú liu s 29-i ülésének jeg y ­ zőkönyvéből: ,.Az ip a ri szövetkezet m int üzem egység önálló te rv v e l nem rendelkezik... T ov áb b ra sem ta rtju k m egfelelőnek a b u d a­ pesti központtól k ap o tt, v áro su n k ra v o n atk o ­ zó a d a to k a t”. Én is beszéltem a főkönyvelővel. H át m it m ondjak? Messzire küldött. Hogy ez nem az én dolgom, ne ebbe üssem az or­ rom at, h a n e m ... És m egm ondta, hogy ho­ va. Csakhogy én ücsörögtem m indenféle városi gyűlésen, tanácsülésen, az én pofá­ mon égett a bőr, hogy a mi üzem ünk a városi elvárásoknak nem tesz eleget, hazudozunk, satöbbi. M it tehettem ? Ne­ gyedévenként felm értem , m ennyi a kész­ áru, m ennyi az alkatrészünk, m ennyivel gy ártu n k term elékenyebben, és m ennyivel többet, m int az előző negyedévben... Még a M ÉH-nek leadott anyagot is kim utattam , szóval m indazt, am it a pesti nagykalapba te ttü n k és am inek ők élvezték a hasznát, nem pedig mi, akik m egterm eltük. Más ügyben is szem bekerültem a pesti főnökökkel. Az egész városban egységes időpontban szerveztek kom m unista szom­ batot az óvoda építésére. Pont mi m arad­ ju n k ki belőle? Hiszen az én m unkásnőim is ide ho rd ják a gyerekeiket, teh át nekik is érdekük, hogy mielőbb elkészüljön. Így aztán mi is részt vettünk. N em sokára leve­ let kaptam a szövetkezet elnökétől: „F elhívom figyelm ét, hogy a vidéki rész­ legben m in d en p o litik ai m egm ozdulást ta r­ tozik megelőzően a szövetkezet p á r ttitk á r á ­ v al és a szövetkezeti bizottság elnökével m eg­ beszélni. F en ti m egbeszélés h ián y áb an , idő­ p o n t- és állásp o n t-eg y eztetés n élk ü l Ön nem jogosult sem m iféle m egm ozdulás szerv ezé­ sére. A fen tiek et az indokolja, hogy Ö n a szövetkezet gazdasági és p o litik ai vezetésé­ nek állásfo g lalása n élk ü l olyan id őpontban terv e ze tt k o m m u n ista szom batot, am ellyel a szövetkezet vezetősége n em é rt egyet”. Nőtt a feszültség, egyre több lett a baj. Am ikor a m unkásnőim m egtudták, hogy el akarok m enni, írta k egy levelet Pestre, aláírtá k vagy ötvenen: hallgassa m eg a vezetés őket is, m ert ha én elmegyek, ők is elm ennek. Rögtön lejö ttek Pestről, n a­ ná. Engem az elnök kiküldött az irodából. — A m aga vélem ényét m ár ism erjük. B ehívattak néhány nőt, persze egyen­ ként. — G ondolja meg, m it mond, bizonyára lehetett olyan körülm ény, am i a rra kény­ szerítette, hogy azt a levelet aláírja. Azt a k a rtá k kiszedni a m unkásnőkből, hogy én kényszerítettem őket a levél alá­ írására. És m indezt prém ium osztás előtt csinálták. Ki m er ilyenkor a főnököktől körülfogva beszélni? H át egyik sem. Egy férfiseg éd m u n k ás: ,,M ink jo b b an m e ­ rü n k szólni, h a lejön a pesti vezetőség, m in t a nők. A zok n em szólnak sem m it. Az a h ely ­ zet, hogy szókincsük sincsen. Meg oszt sok köztük a ny u g o d t term észetű . O lyan, m in t a birka. Vagy a bivaly. M án így p araszto san m ondom . Ilyen term észetű ek , meg o tth o n is a kusshoz szoktak. A m ikor a la k íto ttá k a b r i­ gádokat, k érd e zte az elnö k h ely ettes, na, h a ezek, m eg ezek dolgoznak együtt, jó lesz? R áhagyták. De odaki a g épeknél m án sutyo­ rogtak, hogy ü n em a k a r ezzel dógozni, nem a k a r azzal dógozni. De odabe n em m ondta, így oszt össze le tte k csapva, m in t a víz meg a t ű z .. . ”. Bajom lett a kóceráj p árttitk árn ő jév el is. A helyi pártbizottság úgy h atározta m eg, hogy a hét em berből álló alapszer­ vezetben őneki elegendő a húszórás p á rt­ m unka, azon túl ugyanúgy kell term elnie m int a többi dolgozónak. Én nem tű rtem el, hogy a p árttitk árn ő n k mozgalmi m un­ ka ürügyén lógjon, intézze a m aszek ügye­ it, piacra járjon , otthon ta k a ríts o n ... M ert ezt csinálta. B ejött hozzá a lánya, tré ­ cseltek, sétafikáltak az utcán. Nem b írtam szó nélkül. — Így nem lehet élen járn i a dolgozók előtt, elvtársnő! Nem gondolja? H am arosan jö tt a szöveg a központtól, hogy akadályozom ezt a nőt, szóval az üzem p á rttitk á rá t politikai m u n k áján ak végzésében. A pesti központ p á rttitk á rá ­ nak az volt a vélem énye, hogy m indenki elm ehet a vidéki üzemből, a m unkások vezetőstől, de ennek az elvtársnőnek itt kell m aradnia. Persze az elvtársnőnek még jobban kinyílt a csipája, lek urvázta a K IS Z -titkárt, egy m unkásnővel ordított, hogy kitapossa a belét, h a nem úgy lesz, ahogy ő m o n d ta ... Satöbbi. Egy 24 éves szak m u n k ás: „Hogy a szak ­ m un k áso k közül m ié rt n in cs benn senki a p á rtb a n ? A zt én n em tu d h ato m . Én speciel az ért nem , m e rt — k ö ztünk szólva — nincs rá szükségem . A m it rám b ízn ak , elvégzem . Én dolgozom ”. A pesti vezetés igyekezett ellenem h an ­ golni a m elósokat is. Egyszer leszóltak, hogy karácsonyi jutalom kifizetéséről van szó, sürgősen k érik a választ, küldjem fel azoknak a dolgozóknak a névsorát, akik­ nek nem javasolok ju talm at. H át ez fu r­ csa, de felküldtem a listát. Na, kik k aptak ju talm at? A kiket nem javasoltam . K é­ sőbb azt m ondták, hogy tévedésből. Aki becsületesen dolgozott, addigra m ár ne­ heztelt rám , m ert azt hitte, én nem jav a­ soltam. A treh án y ak , a lógósok pedig di­ csérték a központot, m ert lám, hiába ugrál a lenti főnök, a pestiek ad n ak pénzt. Ettől kezdve a melósok egym ás közötti civódá­ sai szinte m indennapossá váltak, a m un­ kaidő kihasználásának addigi m értéke egy­ re csökkent. A m unkahelyen belül és a vá­ rosban egyaránt beszédtém a lett, hogy el­ m egyek. Ha valam ilyen okból egy idegen pofa tévedt az üzem területére, rögtön o tt sündörgött körülötte egy-két szakm unkás. — M aga lesz az új főnök? Vergődtem . A ztán felh ív attak P estre egy kibővített vezetőségi ülésre, ahol fő­ nökeim k ifejtették vélem ényüket, misze­ rin t velem m ost m ár nem lehet dolgozni, eddig is nehezen lehetett, ham arosan biz­ tosítanak szám om ra valam i beosztást az üzemben. Én azonnal felm entésem et k ér­ tem. A szövetkezet eln ö k h ely ettese: „Á llandó p anaszok v o lta k K iss elv társra, hogy d rasz ti­ kus, szigorú m ó d szerek et alkalm az. H a egy nő m eg állt egy p illa n a tra , m á r figyelm eztette. P edig azok olyan gépek, hogy id ő n k én t v a ­ �gáltatva a központ kényének-kedvének. Nem kényeztettek el a dem okratizm usuk­ kal. 1977-ben a városi tanács vizsgálta a m unkahelyi dem okratizm ust a település term előüzem eiben. A tém ával a városi tanács ülése is foglalkozott. Az ipari szö­ vetkezetnél nem ta rto ttá k szükségesnek a vizsgálódást. H a azt csinálom, am it 1973-ig, akkor m ég m a is jó vezető vagyok. H a nem em ­ lítem a lenti bajokat, hanem m indenre azt m ondom a főnökeim nek, hogy m ajd m eg­ oldjuk, m ajd m eg o ld ju k .. . H a köpök a város vezetőinek az elv árásaira és adom a hülyét, m ellébeszélek... Így leh et fönn­ m aradni. És ha folytatom az ajándékoz­ gatást. M ert mi volt? M ikor P estre m en­ tem, a központban dolgozó nőknek v irág ­ gal, kávéval, édességekkel kedveskedtem . Nem leh etett k ru m p lit k ap n i? Beszerez­ tük, m ázsaszám ra küldtük. A to jáso k at egyenként csomagolva. D rága a kacsa P es­ ten? Szóltam az asszonyoknak, m egpucol­ ták, így küld tü k a főnököknek. F izettek érte, de m ennyit? N agyon jól járta k . És elvárták. Ez a kihasználásig m ent. P er­ sze, m indenféle kedveskedésnek vége lesz egyszer. E lfárad tak a m unkásnők, láttam , hogy m ár vicsorognak. M it m ondhattam ? — M ifelénk m ár nem to jn ak a tyúkok. — Nem baj, a m ost telep ített m ásik üze­ m ünkből úgyis olcsóbban kapjuk. Ez volt a válasz. Egy b e ta n íto tt m u n k ásn ő : „K acsapucolás? V olt olyan. Még p arad icso m o t is befőztek az asszonyok. A ztán e lv itte a főnök . A p estie k ­ nek. A b o n to tt k ac sá t is. Meg a to jást. Biz­ tosan be a k a rt n á lu k v ág ó d n i”. lóban szükséges vagy tíz perc pihenő, ö t- h a t évig p ró b áltu k csillap ítan i az ellen tétek et, de a sz ak m unkásokkal olyan összetűzései voltak, hogy azok egységesen k ije le n te tté k : h a K iss elv társ m arad , ők elm ennek. A kkor a len ti városi p ártb izo ttság eg yetértésével le v álto ttu k K iss elv társa t. Az új üzem vezető kinevezése sem az ő tu d tu k n élk ü l tö rté n t. Az új veze­ tővel egyébként elégedettek v ag y u n k ”. Egy b e ta n íto tt m u n k á s: „Az a baj, hogy n a ­ gyon gyenge az új főnök. A hogy a sz ak m u n ­ k ásfiú k fü ty ü ln ek , úgy táncol. H a v alak i k i­ ta n á lja , hogy bótb a kell m enni, h á t m egyen. M unkaidő alatt. S enki sem szól. A régi fő­ n ö k kéne! Az ü idejib en n em vót m egenged­ ve az ilyesm i. Hogy átm egyek a kocsm ába k ét rövidre. Még az asszonyok is. O szt nem csoda, hogy h un az egyiknek, h u n a m ásik ­ n a k csap ja le az u jjá t a gép. Meg hogy ösz­ szeverem a m ásikat. M er m ost olyan is van.” H é t é v e t e lv e s z te g e tte m az éle te m b ő l. M in th a á t a lu d t a m v o ln a ez t a h é t é v e t, a z tá n fö lé b r e d te m — m e g r o n g á lt id e g e k ­ k el. N y u g ta t ók k a l é lte m . A m ik o r n e k ifo g ­ tam az üzem m egterem tésének, nyolcvan kilós voltam , am ikor leköszöntem, m ár csak hatvannyolc kiló. A gyerekeim fel­ nőttek anélkül, hogy tu d tá k volna, nekik apjuk is van. B aráti k ö rt nem gyűjtöttem , nem építettem ki kapcsolatokat. A fele­ ségemmel, családom m al sokszor tám ad t nézeteltérésem , szem em re vetették, hogy nem azért m egyek haza, hogy közöttük le­ gyek, hanem kilószám ra hazacipeltem a papírokat és dolgoztam. Évről évre. K ét m űszakban végig bent voltam a kóceráj­ ban, aztán otthon g ü riz te m ... Így telt el hét év, és m ost m indent kezdhetek előlről. Az volt a baj, hogy nem voltam diplo­ m atikus. Túlságosan m unkás- és vidék­ centrikusan gondolkodtam . Nem b írtam el­ viselni a lassúságot, a ráérősséget, a pesti vezetők kényelm es m ódszereit, a telexen való d irig á lá st.. . Á tn y ú ltak a fejem fö­ lött. A vidéki üzem vezetője ki van szol­ A m ikor elny ertü k a kiváló címet, el­ néztem a pesti vezetőket: egym ásnak ado­ g atták á t a borítékokat, a mi szocialista brigádjainknak csak néhány könyv ju ­ tott. M ielőtt eljöttem , a szövetkezet 126 százalékra teljesítette a féléves terv ét, a mi vidéki részlegünk azonban 136 száza­ lékra. P esten több ezer fo rin to t kiosztot­ tak, ide egy fillér sem ju to tt. Egy m ásik alkalom m al 22 ezer forintból 900-at k a­ p o tt a mi üzem ünk, ugyanennyit a m ásik vidékre telep ített kóceráj, a tö b b it a pes­ tiek között osztották szét. Pedig a k ét vi­ déki részleg az összlétszám felét képvise­ li. H át valahogy ez az arány vidék és fő­ város között. Ebből elegem volt. Pedig pesti vagyok. O dalent, a gyarm aton en­ gem kinyírtak, a tá já ra sem m egyek töb­ bé az ilyen vidéki kócerájoknak. Nehéz ám m indig vesztesnek m aradni. Visszame­ gyek Pestre. Az M SZM P X II. k o n g resszu sán ak h a tá ro ­ zatáb ó l: „Az elő ttü n k álló fela d ato k m egol­ d ásán a k fontos feltétele a m u n k a erő n ek a je ­ len leg in él h aték o n y ab b fo g la lk o z ta tá sa . .. A gazdasági v ezetők m in d e n ü tt és m in d en b e­ osztásban k ö v eteljék m eg a m un k av iszo n n y al já ró kötelezettségek teljesítését, a fegyelm e­ zett és jó m inőségű m u n k á t”. T o v áb b á: „A terü letfejlesz tésb en is jo b b a n érv é n y esü lje­ n e k a haték o n y ság k ö v etelm én y ei”. Gyenei Márta—Körmendi Lajos 11 �Tudományos é le t vidéken 1. A tá rsad alo m b an végbem ent n agyarányú m inőségi változáshoz a tá rsa d alo m tu d o m á­ n yoknak — így a tö rtén elem tu d o m án y n ak is — azzal kell hozzájárulniuk, hogy segítsenek eligazodni a változások irán y á t, lehetőségeit és id ő p o n tjait illetően. A tudom ányok kö zre­ m űködnek abban, hogy a válaszok közül a lehető leghelyesebbet válassza k i a tá rs a d a ­ lom irán y ításá b an döntő szerepet vállaló po­ litik ai gyakorlat. E fela d at m egoldásának m ik é n tjé t illetően nem csak hazánkban- de en n él szélesebb körben is folyik a v élem é­ nyek konfrontálása. A felad ato k tisztá zá sá­ hoz sok vonatkozásban hozzájáru lt, hogy n ap jain k b a n a lényeget a la p ja ib a n is érin tő vélem énycsere folyt, m elynek k iin d u ló ­ p o n tja Bakos István T ársadalom tudom ányi ku ta tá so k vid ék en cím ű tan u lm á n y a. (Tisza­ t á j .) A jelzett vitaindító, m ű fajáb ó l következő­ en, elsősorban a jelenleg m eglevő fo g y até­ kosságokra kon cen trál. A továbbiak végett szükségesnek ta rto m , hogy legfontosabb — különösen a g y ak o rla tu n k b an is álta lá n o sít­ ható érvénnyel bíró — m e g állap ítása it össze­ foglaljam : a tudom ányos k u ta tá s t végző in ­ tézm ények közt nincs m egfelelő m u n k am eg ­ osztás, nem elegendő a publikációs lehetőség, szükséges len n e a vidéki kiadók szám án ak n ö ­ velése- ugyanez az igény vetődik fel a t u ­ dom ányos in fra s tru k tú ra fejlesztésével k a p ­ cso latb an is. V égül igen lényegesnek ta rto m a szerző vélem ényét a b b a n a kérdésben, a m i­ k o r a h a tá ro n tú li — szocialista országok kö­ zötti — együttm űködést szorgalm azza. A fenti gondolatok b árm e ly ik é t szem be­ sítjü k sa já t — ta rta lm á b a n is egyre gazda­ godó — g y ak o rlatu n k k al, m indegyiket igaz­ n ak te k in th e tjü k m a g u n k ra nézve. P edig a szerző nem r á n k gondolt elsősorban, han em egy trad icio n ális k u ltú rá v a l bíró egyetem i város tudom ányos életét h aszn á lja fel k iin ­ d u lópontul m o n d an iv aló ja kifejtéséhez. E b­ ből az az o ptim ista han g v ételű következtetés is levonható, hogy no lám , nem is vagyunk olyan nagyon le m arad v a k u ltu rá lis életü n k egy-egy te rü leté n , hiszen h a nem csak a trad íció t vesszük szem ügyre, han em a n agyságrendet is, csábító a kép. P edig a valóságos h ely ­ zet rész terü le tek e n (és á lta lá b a n is) m ás. M ert tény és v aló , hogy ren d k ív ü li erőfeszí­ tések tö rté n te k éppen a tö rté n eti világunk, m ú ltu n k m egism erésére, de vigyázzunk, m e rt ezek m egítélése a helyi k u ltú rp o litik a, v a la ­ m in t a tudom ányos közvélem ény oldaláról közelítve eltérő lehet! M ásrészt fel kell fi­ g y eln ü n k a k u ltú rp o litik a i érté k elé se k és szakm ai m egítélés eltéréseire, am i nem lehet ta rtó s , és a köztük levő távolság m értéke sem leh et tú l nagy. S zám olnunk kell m indezek m e lle tt a tu ­ dom ányos m egítélések olykori k o n ze rv ati­ vizm usával is. E rre jó példa a v itain d ító cik k is, m elynek példái között észak­ m agyarországi társad alo m tu d o m án y i k u ta tó ­ h ely k én t csupán az egri ta n árk ép z ő főisko­ la szerepel. A m inek kap csán nem is an n y ira a tén y szerűséget és a jogosságot kell v ita tn u n k , h an em a z t a m egítélési ru tin t, am ely a tá r ­ sad alo m tudom ányi te rü le te n folyó tu d o m á­ nyos m u n k á t és a felsőfokú o k ta tá s t egység­ ben és egyként fogja fel, azontúli tev ék en y ­ séget pedig enn ek m egfelelően m inősít: so­ ro l m á sodrendűekké an élk ü l, hogy m éltányos ism erettel b írn a az ily e sfajta m u n k álato k irán y áb an . (Jóllehet az á lta lá n o s ta p a sz ta la t e felfogást g y ak ra n igazolja.) M iként essünk te h á t tú l a „gyerm ekkori betegségeken” ? 2. Ahhoz, hogy tovább tu d ju n k lépni, é rd e ­ m i, a m a valóságához is sok szálon kötődő tudom ányos p ro g ram o k ra v an szükség. Az 12 első, (talán m eglepőnek tűnő) kérdés, am i felvetődik, hogy te h á t ilyen célkitűzéseink nem le n n én e k ? A v álasz: is-is. Azaz, hogy m ilyen k o rszerű igény tám aszth a tó a tö rté ­ neti k u ta táso k k al összefüggő te rü le te k irán t, m indez k o n k réta n eleddig nem fogalm azódott meg. Ami ugyanis a közm űvelődési irá n y í­ tás oldaláról elhangzik, csu p án azt b izto sít­ ja, hogy a k érd ések a m u n k a terv ek b e n je ­ len legyenek. Ez azonban tu d o m án y o san szer­ vezett, lépcsőzetesen végezhető és ta rta lm á ­ ban ellenőrizhető p ro g ra m n ak jó szándékkal sem igen nevezhető. A m i persze nem je len ti azt, hogy n e szü­ letnének, sz ü leth etn én ek olyan eredm ények, am elyek m érh ető és m é ltán y lan d ó érté k et hoznak létre. C sakhogy éppen az ún. „h iv a­ talo s” elképzelések m e lle tt jö n n ek létre, vagy az országos in tézm én y ek k el k ia la k u lt egyéb kapcsolatok rév é n leérkező országos tu d o m á­ nyos p rogram ok h a tá sá ra terem n ek . S az eredm én y ö n m ag áért szól, hiszen ily en vagy olyan p re fe rá ciók, ilyen vagy o ly an gátló tényezők sem v álto ztatn a k azon, hogy a m u n ­ kásság életm ó d ján a k (például) tö rté n e ti a la ­ k u lá sát vizsgálni salg ó ta rjá n i, nóg rád i ta p a sz ­ ta lato k ism erete és feldolgozása n élk ü l csak részsik erek k el já rh a t — leg aláb b is könnyen m egkérdőjelezhető enn ek h iá n y áb a n a p ro g ­ ram országos és tud o m án y o s jellege. Vagyis h át egy ,-vidéki” in tézm én y m inőségi m u n ­ k á ja részben „fe n t” m egelőlegezett bizalom ­ nak, a felsőbb szakm ai irá n y ítá s gondoskodá­ sának , részben ö n tö rv én y ű m ozgás: a felis­ m e rt szükségszerűséghez igazodó te v ék e n y ­ ségnek a következm énye. A p o ten ciálisan je ­ lenlevő sz ak e m b erg árd a persze a g y ak o rla t­ b an se rk e n th eti is és h á trá lta th a tja is egy o r­ szágos p ro g ram v é g re h a jtá sá n a k ü tem ét, de a felism erés és tö rek v é s, hogy k isz ű rjü k az esetlegességeket, felk e ltsü k a valóságos é r­ deklődést, m egszü n tessü k a k ap cso latn élk ü ­ liséget, felo ld ju k a b izo n y talan ság érzését — nos, m indez ú ja b b ered m én y ek et hozhat. A k érd és m ost m á r az: le h et-e és hogyan lehet szerv ezetteb b en ? 3. N ógrád m egye tö rté n elm e — a n n a k k o rá b ­ bi sokoldalú feldolgozása ellen ére is á llíth a ­ tom — tu d o m án y o san fe ltá ra tla n k o rszak o k ­ ban, jelen tő s esem ényekben igen gazdag. T a ­ lá n b eláth ató időn belül m egkezdődhet p él­ d áu l — nem kevés id ő t és e n e rg iá t em észtő előkészületek u tá n — a ren d szeres régészeti feltáró m unka. Az in d u lá s feltételei részben m á r ren d elk ezésü n k re álln ak , a to v á b b iak ­ ban a k ö rü lm én y ek folyam atos b iztosítása szükséges. Ez alk alo m m al n em szükséges a „bizto sítás” sok o ld alú ság a részletesen k i­ térn em , csupán an n y it ta rto k fo n to sn ak m eg­ jegyezni: a régészeti te rü le t b ekapcsolása a tö rtén elm i k u ta tá s fo ly am atá b a elen g e d h e­ te tle n ü l fontos, en é lk ü l az eddigi h ib ás gya­ k o rlato t rep ro d u k áln á n k , a tév es kö v etk ez­ tetések, illetv e a n em b izonyított hipotézisek szám át sz ap o ríth a tn án k Úgy tű n ik , lényeges elő reh alad ással szá­ m o lh atu n k a k ap italizm u s k o rá t közvetlenül megelőző időszakkal összefüggő ism eretein k fe ltá rá sá b a n is. E lsősorban a p ara szti tá rs a ­ dalom belső rétegződésének v izsg álata kezd kibon tak o zn i: a p ara szti életm ód v álto zá sait a belső s tru k tú r á t jó l m u ta tó (hagyom ányos­ n ak is nevezhető) v ise le tk u tatás m e lle tt egy­ re nagyobb te re t k ell k a p n ia a szokások, a m a g ata rtástíp u so k v izsg álatán ak . E korszak tö rté n e té n e k eddig te lje sen elh an y ag o lt ir á ­ n y áb a n is ö rv en d etes kezdeti ered m én y ek et reg isz trálh a tu n k . (T örténetesen a nem esi ré ­ teg tö rté n e ti szerepének, tevékenységének, halad ó vagy reto g rád po litik ai állásfo g lalá­ sa in ak elem zéséről v an szó. S zerencsére k i­ n ő ttü k az t a k o rszakot, am ik o r som m ázott m egítélés u tá n k im o n d o ttan p o litik ai jellegű állásp o n to t k ép v iseltü n k a tö rté n elm i vizs­ gálat, elem zés h ely ett. Így aztán nem te h e t­ tü n k m á st, m inthogy e „k u tatá si g y ak o rlat ered m én y e k én t” m ásh o n n an kölcsönzött szte­ reo típ iák a t h angoztattunk.) K étségkívül legjelentősebb k u ta tá s n a k kell te k in te n ü n k a k ap italizm u s p erió d u sá t é rin ­ tő tém ák a t. N em csak a k ife jle tt k ap italiz­ m us h atásren d szeréb e n élő különböző tá rs a ­ d alm i csoportok k ö rü lm én y eiv el kell fo g lal­ koznunk, h an em sz á m u n k ra a le g fo n to sab ­ b al: a szocializm usról v a llo tt felfogások k ez­ deti m eg jelen ésén ek m ódozataival, v a la m in t azok fejlődésével. A k u ta tá si tém ák k ije lö lé­ sekor nagyon lényegesnek látszik, hogy a tá r ­ sadalm i szerk ezet v álto zásáv al foglalkozzunk, hiszen azt u g yan tu d ju k , hogy a m ódosuló term elési szerkezet és g y ak o rlat h a tá s a a la p ­ ja ib a n a la k íto tta á t az életk ö rü lm én y ek et, de en n e k m ik é n tjé re m á r kevés a m egbízható inform ációnk. A fo ly am at nem egyszerűen csak te rm e lé ­ si tevékenység v álto zásáv al já rt, h an em az itt élő em b erek m a g a ta rtá sá t, felfogását is m eg v álto ztatta. O lyan ú j szokások és k ö v etel­ m ények je len tek meg, am elyek a b ányászat, az ip a ri (m égpedig nagyipari) tevékenység m eghonosodásából következtek. M egváltozott az itte n i em b er is: a n a g y ip arn ak h ely t ad ó te rü leth e z k o rá b b a n a föld, az erd ő m eg m u n ­ k álása kötődött, m ost ú j köv etelm én y ek je len tek meg, am ely ek erőszakosan igényel­ ték az ip arh o z való végleges kötődést, a m it el a k a rt k e rü ln i a k o ráb b i jobbágy, a k é­ sőbbi k isp araszt és m indenkiak in ek m á r nem ad o tt teljes biztonságot a föld. A k a p i­ talizm u s k o rai szakaszában to v áb b á m eg je­ le n t az a m unkaerőtöm eg, am ely et a nyom o­ rú ság k én y sze rített v án d o rlá sra. Az a h ely ­ zet, am ely itt fo g ad ta őket- e g y á lta lá n nem volt idilli. A falu tó l elk ü lö n íte tte n létreh o zo tt kolóniák v ilág a azok la k ó it szelek tálta, „be­ sz ű k íte tte”. Hogy m ik é n t m en t végbe az a folyam at, am ely b en az o sztály o stársak egy­ m á sra ta lá lá sa végül is m e g tö rtén t en n e k vizs­ g álata (különösképp egy-egy telep, egy-egy ip a rá g m ik ro szin tjén ) m in d en k ép p en indokolt. Hogy to v áb bi izgalm as és m a m ég k e­ véssé v izsgált té m á k a t v illa n tsu n k fel, a rró l is szólni kell, hogy m in d a k ap italizm u s ko­ ra i k o rszak áb an , m in d a k ésőbbiek so rán is jellem ző nyelvi állap o to k ró l is in k á b b ro ­ m a n tik u s a la p á llá sú to rzó n k van , m in t h i­ teles képünk; hogy m in d az itt élők m in d e n n ap i szókészlete, szó h aszn álata to ­ v áb b v izsgálandó; de a r r a is érd em es a fi­ gyelm et fo rd ítan i, m ik é n t a lk a lm a z tá k az ú j szak m ák új k ifejezéseit, s az ered etih ez k é­ pest hogyan v álto ztak a szakkifejezések a g y ak o rlatb an . Az eddig elm o n d o tta k ta lá n k ellően érz é­ k eltetik , hogy m indezekkel, és az ezekhez kapcsolódó té m ák k a l foglalkozni k ell, fo n ­ tosságuk érd em i m u n k á la to k a t tesz szü k ­ ségessé. V agyis m eg o ld ást csak tö b b in té z ­ m ény — sőt v á lla la ti, te h á t in tézm ényen tú li am bíció — összefogásán alap u ló , a je len le­ ginél is ponto sab b k u ta tó te rv a la p já n vég ­ zett m u n k a hozhat. A következőkben azt v izsg álju k meg. m i­ ly en feltételek szükségesek a fela d ato k e l­ végzéséhez? 4. Sok te k in te tb en a le g fo n to sab b n ak ta rto m , hogy vég b em en jen az ezen a te rü le te n te v é­ kenykedő, kapcsolódó, vagy az ehhez k a p ­ csolható intézm ényekben a tudom ányos fe l­ a d a ta ik k a l összefüggő sa já t és közös érd ek ek felism erése, s hogy a felism ert érd ek ek n ek m egfelelő m u n k a bontakozzék ki, d e sp eci­ fikus érd e k ek a la p já n jö jjö n lé tre az in té z­ m ények együttm űködése, az egy té m á b a n m unk álk o d ó k csoportja. A köv etk ező k re gon­ dolok: az in tézm ények szerepe, tev ék en y sé­ gének m inősége m eghatározó e v o n atk o zás­ ban, az á lta lu k végzett (g aran táltan ) m in ő ­ ségi m u n k a leh et ugyanis az a la p ja a n n a k , hogy a h a tá s a k ö zvetlen érd ek eltség i re n d ­ (fo ly ta tá s a 21. o ld alo n ) �Faludi Ádám A H— H— H— Háború ezennel elm arad MONDÓKÁK ÉS DALOK „ A fe g y v e rk e z é s p ia c o t te r e m t a h á b o rú e lle n e s v e r s e k n e k . . .” (G. G rass) 1. Tizenhárom ölet meg egy felet vagy egy fél ölet meg tizenhármat De mit parancsolnak még az otthon m aradottak az eltemetés és a felejtés jogán kívül 2. Lám megmondtam megdöglünk nem menj ki az erdőre Lám megmondtam megdöglünk ne menj ki az erdőre Lám kimentéi megdöglöttél mégis lám hiába hogy megmondtam megdöglöttem én is 3. A szentek b e v o n u l á s a után a háború k i m e n e t e l e következett A lépés indult baljobb baljobb felkerült a pont az i-re vessző került az í-re visítás akart hallatszani de a szentek képén az angyalbőr elégett BUMM téged itt a Földön senki meg nem hallhat BUMM vicc vége utolsó csattanó lekésed magad BUMM képzeld el a m adarakat BUMM kolosszális fing senki meg nem láthat és a visszhang BUMM BUMM BUMM BUMM süketnek hisz mondogatja a világegyetem 4. A Bácsi kezébe a Szitát fogva elsétált a H—H—H—Háborúba A Bácsit szitává lőtték ahogy illik tudom a Szitát elképzelem 5. jelentem hogy én a fáradt gyenge enervált nemzedék tagja a sín vasát átlövő géppisztoly működtetésében olyan jártasságra tettem szert hogy száz toldi vagy kinizsi tíz perc alatt azonosíthatatlan húscafat fél kilométerre attól a helytől ahol jelentem álltam 6. kitördelték egyenként Szádból a fogakat hogy legyen neked mélyebb a MOSOLY gombostűt szúrtak szemedbe hogy legyen neked kevesebb TEKINTET lemetszették két piciny füled hogy legyen neked helyében csak LYUK torkodat vasdarabokkal átböködték hogy legyen neked sokkal több a NYÍLÁS ping-pong labdákkal teletömtek, hogy legyen neked kisebb az ÜRESSÉG levagdosták a lábad a kezed hogy legyen neked reménytelen NEKIFUTÁS ELKAPKODAS ÁTÖLELÉS aztán felkerekedtek és felfordultak két utcával odébb emlékeddel együtt a katonák nincs nekik több papás mamás nincs orvoslás-gyakorlás gáz-álarcos-báli meghívás 7. hogy hatalm anként legalább tizenhétszer eltörölhető és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel mert nem látható hogy kétszer tizenhét legalább harmincnégy és a kisebb hatalm ak kibérelhetők ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy a zsarolás fenyegetés egyetlen foka is bőven elég és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy az egy főre jutó robbanóanyagjuttatás mekkora ez tudható s hogy naponta nő ez igennek nevezhető de nincs közel és nem látható hogy a teljes gyász-menetfelszerelés meg m ár nem rendelhető ha lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel nem érthető 8. a H—H—H—Háború ezennel elmarad a Jerikói Harsonások elfoglalták a slágerlistákat when the saints go marchin in ám ez m ár ismerős akár az — ÁLLJ, KI VAGY? — kezdetű találós kérdések a parkban a fű zöld megint és célbalőhet unalmában bárki �Szikra János M editációk TÜKRÖK TÜKRE Kitapintom a csöndet. Csecsemőfeje van. Lüktetnek a Föld kutacsai: Nílus, Amazonas, Duna, hordják a semmi szennyes habját. Az űr üres tükreiben önmagával hógolyózik az isten. Feszített medrű medence az ég, hegyek topognak a hiány számozott ugrókövein, szemére húzott kalappal, egyhelyben ballag az Alföld, egymáshoz láncolt városok zörögnek, légifolyosók utcasöprője, szél vezeti át a határon a disszidens viharfelhőket. Hazaérkezem, haza, beleharapok a földbe, vérző ínybe csókolok, beforrnak testnyílásaim, befelé hallgatózik a fülem, visszhangozza hangom a magányt, szemem fehér mankóján tapogatózom. Széngázos váróterm ek októberi szájszagában didergek, ösztöneim vészfékjét nem szabad meghúznom az ötven évet késő vonaton, lekésem az el sem indított autóbuszt, gyalogolhatok, kim erülten szuszog a messzeség, nem tud a dombra fölkapaszkodni. Folyó alatti híd, remegés bujkál bőröm alatt, a megrohasztott indulatok dögkútjában szó-csontvázak, mésztiszta jaj, rozsdás vödrök éjszakája kong. Ki helyett szültél, anyám? Eltévedt egy sejt a húsban. Önmagam ikertestvére vagyok, két elme, két akarat, két én, tükrök tükre tükröződik, előre kitervelt baleset, a szeretkezés torkolatában karambolozik a hús, idegek tömegszerencsétlensége, bennég a gyönyör. Befelé növesztett köröm az ősz, szívemet keresi, hírek halálmadara vijjog kisajátított hazánkról, kimetszett anyanyelvekről, az eszmélet határsávjában álmokat igazoltat a nemlét — íme, a kimondhatatlan eufemizmusok ártatlan szavakra fonódnak, kiszívják nedvüket, s ölbevehetetlenné nőnek apám ideges unokái. A szabadság hintája ellophatatlan. Fésülködik a szél a csend íriszében. SZÉLCSEND Betölti űrrel a hiányt az ősz, szélbeszórt fények szikráznak október rozsdás fésűje alatt, tükörben csobban az arc: őseim sejtekbe írott üzenete, arcom, vagy valakié — s fölzeng a lélek gyémántja, homályba leszálló búvárgömb, értelem műszere, szemem. Horpadt körtéken lépked a fogam zománccsizmában, halálos indulattal élvezem bizonyságomat: élek: lélegzem, nézek, tapintok, táplálkozom, meghódítom magányom mikrokozmoszát. Súlyosabb vagyok a szélnél, nem kap hátára, ebben a földben gyökerezem, ennek a kornak vagyok vadhúsa, kimetszenivaló — 14 ámulni nem vagyok bátor eszme-zsokékat, zsonglőr képmutatást. Hazám a szó, homlokom csontvárába falazott suttogás, holtak sóhaját visszhangzó verem, életre-ítélt csecsemők első lélegzetvétele. Lelépem az isten hosszát. Bőröm alatt a messzeség didereg, bontogatom a halál lekötözött szárnyát: a szorongás kőkorszakát — fölszabadítom félelmeimet. Íme, a semmi honfoglalása. Lényem a csend szobra, mozdulatlanságom az idővel rokon, gólemek lökik ki üvöltve a semmit — hallgatok. Minden hiánnyal teljesebben, minden szélcsenddel süvítőbben, minden megaláztatással emberibben. Kemény vagyok, megkötnek bennem a kínok, mint a beton. Mosolyom letakart napóra, akár az idő: egyhelyben jár. Napokra, órákra, percekre szabdalni fölösleges. Évgyűrűk türelme tanít szigorra — építkezem. FARKASSZEM-ŰRBEN Körömalatti éjszakák. Hattyúsötét karéj a hold. Fekete huzatban állok, rés szivárog ajkamon, öklömön átfúj az űr, gyöngyöt ropogtat fogam, hiányok többesbirtokosa, ölbevehetetlenné vetítem magányomat. Tükrömből kibontom elmém foglalatát, farkasszem-űrben az álom, ráncok indulnak homlokomról a mediterráneumig, vissza a genézis holttengeréhez, a fölrugott bölcső partjára — „a lét, vagy a nemlét kérdése ez”. �Sarusi Mihály Nyelvem alatt a kimondhatatlan obulusával váltom meg életem, belépőjegy a halál orfeumába: leláncolt medve, félelmem tengelyén keringek, darazsak döngnek mézszagú számban, sötét öklébe zár a sors, dob pörög fejem fölött: ugorj! Íme, az esküre lendülő ujjak dele, a mozdulatot beváró pillanat, a vérszagú csend zenitjén a zuhanás előérzete ez: egy becsapott kisgyerek vinnyog föl bennem sírása szögletében — s fölszabdalják a teret a sakkfigurák. Bérelt négyzetek, törvényszerű kombinációk, gótikus árnyak nyújtózkodása egy elérhetetlen isten felé. Összegömbölyödöm: a kikezdhetetlen forma végleteket vonz, elindítja a sírás menetoszlopát. Húsomban riadóztatott idegekkel élek, fájdalm ak nikkel-műszere dolgozik, kioperálja a fiatalságot, a szerelem gyönyörű vadhúsát kimetszi s józan gondokkal beolt. Különválik testtől az árnyék, elágazik száj és a szó — ki robbantja ki káromkodásom forradalm át? Félkarú fák tartják az eget a hűvösödő éjszakában. Véremben összekoccannak a fagy kristálypoharai. HOMLOKLÖVÉS Összeborulnak a fák, suttogást szűrnek az űrből. Leveleikre kiül a semmi, alakot ölt: szeretne szólni, szeretne lenni, önmagát szeretné szépen ölbevenni. Klorofill-zenét, zengő illatokat szürcsöl az éj, ellebeg a zaj, árnyát az anyagból puhán kimetszi. Fagyott levélke pörög. Koccan a fogzománc. Íme, hát m egleltem ... Itthon vagy? Itthon-e, a csend absztrakt üregében, a varjúcsőr-lyuggatta sivár ég alatt, a tojáséj gyászfehér reccsenésében? S kinek az idejében, mondd, kinek! Vacog a m utatóujj az eskü hóhatárán, másnak ez blöff csak, körtánc, koratavasz — s hátadra fagy az ing. Vetkőzz hát csontig a semmi előtt, nikkel-írisze izzon át húsodon, hűséged térképét vetítse arcodra halál-arányosan. Szolgád e tükör, tanúd az időre, földnyelte álmok régésze, botladozásod navigátora. Mindenség gyönyörű vadhúsa: ember vagy, hullámverő hiány. Emeld föl arcod. . a bánat homorulatából, zengje a kéz a csípő dícséretét, forduljon el a száj a szorongás panaszfalától, szikrázzon föl a kés, a teremtés széklábát tökélyig kidolgozó, legyen az ember: ember, boldog az élő, háborítatlan a holt — Hasadj meg, éjszakánk fekete tükre! Homloklövés a hold. Ádler Józsi kecskéi Ő rá a z tá n senki sem fo g h atja, hogy p arasztg y erek , d éd a n y já n ak , Róza n én in ek vegyeskereskedése v o lt a Z silinszky u tc áb a n , m ag a p e­ d ig n em egyéb, m in t forgácsoló a szerszám g y árb an , d e h á t jó lenne úgy élni, m in t a do k to ro k n ak . E liz ab e ttn a k sem te tsz e tt a dolog, m it kezd ő m ásfél száz kecskével, persze a pénz neki is jól jönne. Sze­ re tn é úgy já ra tn i a fiait, m in t ak in ek m in d e n re fu tja , és h á t egy forgácsoló szak m u n k ás m eg egy é re ttsé g ize tt a d m in isz trá to r igencsak k ap aszk o d h at, h a v in n i a k a rja valam ire. És ö tle tn e k n em rossz az a százötven kecske. Az ú jsá g is írta, szin te m á st se tesz, hogy m e n n y ire k ap ó s a d o llárp iaco n a m ag y ar kecske, állító lag százötven fo rin to t is m eg ad n ak egy k iló gyönge g id ah ú sért. M ég h a kevesebb is v alam iv el, üsse kő, jö jje n e k azok a b akkecskék! L á to tt ő m á r kecskét, n em is egyet, éd esan y ja, K o ritá r E rzsike szin te av v al n ev elte föl őket, am ik o r a h á b o rú u tá n n em volt teh én te j, egész n y á ja t leg eltettek a pázsiton, k a p o tt is a k ecsk etejtő l a k k o ra vérszegénységet! N em rég m eg a gim názium i k irá n d u lá so n k ü l­ földön v e tte észre, hogy B ánffy h u n y ad o n m a is erősen ta rtjá k , csak ép p sztalin teh é n n ek h ív já k . H át, h a az ő aran y o s u r a így a k a rja . Á d ler T itusz és Á d ler R ich árd , ez a k é t gézengúz külö n ö sen ö r­ v en d ezett, am ik o r m e g lá tta a k ecsk en y ájat. Sose h itté k volna, hogy létezik en n y i gida, és hogy így m ek eg jen ek ! Ó riási, nézd a bogyókat, m a jd ’ úgy p atto g n ak , m in t a pingpo n g lab d ák . És ap u m ily en jókedvű. V o lt is ok a Jó zsin ak a som olygásra, az egész m eg y ét v ég ig fu rik áz­ ta, m íg összejött ez a csap a t kecske. H ol v an m á r az az idő, am ik o r m in d e n csabai h á z n á l k ecsk ét ta rto tta k , a kecsk e k im e n t a divatból, a k ecsk ét m á r csak az veszi észre, ak in ek an n y i sü tn iv a ló ja van, m in t neki. M eg persze azok a b alfácánok, ak ik tő l b ag ó ért v ásáro lta. V ett egy öreg T ra b an to t, a b b a gyöm öszölte a falu v ég i g id ák at, és m á r rö p íte tte is ő k et a n ag y ré ti ta n y á ra . M e rt m o ndanom sem kell, an y ó ­ sá ék n a k v o lt o tt egy k is háza, hozzá ném i k e rt, vetem ényes, eszka ­ b á lt gyorsan v alam i ó lfélét és o d atele p íte tte a n ag y rem én y ű k ec s­ k efarm o t. P ersze, elő tte h ely et cserélt az öregekkel, ak ik m ár úgyis m e g u n ták a ta n y asi életet, eg y é b k én t is csak a z é rt m a ra d ta k véglege­ sen a k ü lö n b en csak tav asztó l őszig la k o tt ta n y án , hogy a városi h á z a t elad h a ssák és ab b ó l em eletes la k ásb a költözhessenek a g y er­ m ekek. A k é t ö reg fo ly to n a ttó l retteg ett, m eg ü ti v alam e ly ik ü k e t a guta, és a k k o r m it csin ál a m ásik. M ég h a le n n e ló is, a k k o r se tu d ­ n a eg yikük se fö lp a tta n n i reá, hogy o rv o sért vágtasson. M ondom , egy id ő re így m in d e n k i jó l já rt. Józsi a le ro b b a n t, en n ek k ö v etk eztéb en n em csoda, hogy a tíz ez erért v e tt ko csiv al csak-csak b e ju to tt az üzem be, és te lje s szabad id e jé t k ecsk éire áld o zh atta, köz­ b en n ag y á lm o k a t szőve a busás h aszonról. M ég a k k o r is csak á b r á n ­ dozott, am ik o r a h a rm a d ik ep e rfá n á l le á llt a m otor, s b ü ty k ö lh ette, hogy e lé rje a m űszakot, m eg ak k o r is, am ik o r jó erős sö p rű v el g ereb ­ ly ézte a m eglepően gyorsan gyarapodó kecskék tö m érd ek bogyóját, vagy am ik o r visszah o zta ő k et a téesz káposztásából. H ogy ő ebből m ek k o ra h áz at ép ít a K ö rö s-p a rto n ! O da, a főorvosék m eg a fo d ­ rászék em eletese közé, van o tt m ég szabad telek, rég k in ézte m a g á­ nak, csak ad d ig el n e k eljen . A lu l garázs, fö lö tte konyha, m iegym ás, azon pedig a szobák! E setleg m ég egy toronyszoba is a k icsin y ei­ nek, hogy jó m essze ellássan ak . H a tisz ta az idő, a k á r a zarán d i h eg y ek et is n ézeg eth etik a p ad lásró l. A z em b ern ek nem is k ell ú t l e ­ v elet v áltan ia, in n en a K ö rö s-p a rtró l k ü lfö ld re e llá t az em ber. Meg itt a víz is, jö h e t a n y ár, m ég csónakot is vesz ezeknek a b ety ár k öly­ köknek, érezzék jó l m ag u k at, ő g y erek k o ráb an csak leste, am ik o r a v ag án y ab b o sz tály társai ello p ták a n ádvágó ladikot, v agy am i­ k o r a gyógyszerész bácsi v égigevezett a K örösön. H át nem , az ő gyerekei m á r m ásk ép p fo g n ak élni. E rzsike, v agyis hogy E lizab ett? A zt le h e t m ondani, ú n ta a b an á n t. N em is a n n y ira a kecskebogyókat, m in t in k á b b b az egészet. Jó m a ­ g y ar k ú tá g as á llt az u d v aro n , a m osógépet k i se hozta, m e rt h á t a v illan y k ö rte e tá jo n n em te re m meg, a b udi sá rfa lá t a jó isten ta r ­ to tta, bizony a lak ó telep en m áshoz szokott. N égy-öt év tan y án , és m egszedik m a g u k at? Legyen, h a nincs m ás. Jó zsin ak igaza van, nem azért, neki m o st nem k ell az iro d áb a b ejárn ia, k iv e tte o n n an is az u ra , ő is csak a z é rt m a ra d t a g y árban, m e rt h a összejön a pénz, o n n an a k a r n y u g d íjb a m enni, esetleg a szak szerv ezet sem n ézn é jó szem m el, h a a szem élyijébe az t íra tn á , hogy m agánzó. M eg­ teh etn é, m in d k e ttő jü k n ek könn y eb b lenne, d e h á t az a fizetés se k u ­ tya, m eg tá p é rt, e z é rt-a z é rt úgyis g y ak ran be k ell m en n i a városba. M eg így d élu tán o n k é n t sű rű n el tu d ja hozni a gyerekeket. A z öreg ek ? Ők az tá n p rím á n érzik m ag u k at, sem m i p an aszu k nincs. A k ö rzeti orvos m á r ú n ja is őket, á llan d ó a n o tt v an n ak , b e a k a rjá k hozni a le m arad á st. Ricsi és T iti a m in d en ü k , h a nem k én e an n y it orvoshoz já rn i, ők le n n én e k a Világon a legboldogabbak. M egteszi így is, szin te m eg fiatalo d tak , e rre a n éh á n y eszten d ő re m a jd ­ n em te lje sen az övék l e h e t a k é t uno k a, jo b b an b a b u sg a tjá k őket, m in t h a jd a n a s a já tju k a t. Vén ség ü k re b o londul boldogok lettek . A ta n y á t o tt egye m eg a fene, k ín ló d ja n a k a fiatalo k , n ek ik m á r se kecsk etartásh o z, se b ik ah izlalásh o z nincs k edvük. Ez a m i B öskénk jól v álaszto tt, tö rek v ő fiú ez az Á d ler gyerek. M anapság k u k k e rra l sem ta lá l az em b er ily en dolgos fiatale m b ert. T iti m eg Ricsi, J a n i ta ta és E rzsi m a m a m e lle tt úgy é re zte m a ­ gát, m in t m ég soha, a z t csin áltak , am it a k a rta k . A z ap ju k m eg az an y ju k so k k al nyűgösebb, m in d e n é rt rá ju k szóltak, állan d ó a n csak ro h an g áltak , nem érte k rá v elü k játszan i, m ost m eg ta n u ln i is k ö n y ­ 15 �nyebb, m ellénk ülnek és v elünk bogarásszák a tankönyvet. A zt m o n d ­ ják, olvassunk nekik ezekből a szép m esékből, m e rt ők m ég ilyet sohase h allottak. H a m eg rohangálni tá m a d t kedvük, k im en tek a ta ­ n y ára, s am ikor nem lá tta senki, m egnyergelték a legszebb gidákat. A ran y élet ez, csak az ap ju k ne káro m k o d n a annyit. Józsi úgy gondolta, ott a téesz vetése, legelésszen csak az ő eg y ­ szem n y ája, csősz a rra fe lé nem já r, de a káposztát tényleg k á r volt a kecskéire bízni. Úgy e ltű n te tté k az ültetv én y t, hogy Józsi m egszep­ pent, mi lesz ebből, csapnak ezek a k k o ra p atáliát, hogy m ég a végén becsukják. Mi tagadás, ezt elég könnyen m egúszta, m e rt a téesz m egfeledkezett a káposztáról, Ja n i m u n k aerő -átcso p o rto sításra, p ro filv áltásra, vagy valam i haso n ló ra gyanakodott, m in d e n esetre a kecskéi, á lta l fö lfalt k áp o sztá t se n k i n em k ereste. Na, ebből n em lesz baj, já rh a to tt a fejében, és m á r azon gondolkodott, kin ek a d ja el a kecskéket: közvetlenül a nyugati kecskefogyasztóknak, vagy fogadja el a külkereskedelem közvetítését? N a nem , a sáp is neki kell, e se t­ leg eg yenként n y u g a tra m enekíti az ő h ízo tt kecskéit. R endben van, a k á r százötvenszer is kim ehet, m égsem fogy el a d o llá rja, de v ajon k ap -e annyi útlevelet, és m it szólnak hozzá a vám osok? M ondja t a ­ lán azt, hogy a nyugati ösm erősei szeretik a kecskét, a já n d é k b a v i­ szi, ám mi legyen akkor, h a a fináncok kisütik, hogy a kecske m a ­ gánkivitele tilto tt dolog? Sajnos, e rre m á r nem k e rü lt sor, a kecsk eterv fü stb e m ent. A táp az oka. Először azzal á llíto tt be a boltba, hogy táp o t kér. A d tak neki, és a gidák m ég jo b b a n m ekegtek. Á llatorvost h ív a to tt, az v ilágosította föl, m in t később k id e rü lt, a feleségét is, hogy ta lá n a csirk e tá p teszi a túlm ekegést. A kkor v á lto z ta tu n k a m ódszeren, legközelebb kecsk e­ tá p o t k ért. A k ereskedőleány csak ám ult, h iv a tta az üzletvezetőt, aki m égiscsak jó l k ép z ett káder, és Józsi v ih e tte is h aza — tegyük hozzá: m egvidám odva — a kecskéknek való felfújószert. M ert ugye o tt a téesz vetése, m eg ugye n em ré g a káposztása, d e h á t ő gyorsabb n ö ­ vekedést a k a r, így c sin álja ezt m indenki, hol van m á r olyan csirke, am elyik n em táp o n nő föl m ég a tan y ák o n is? T áp o t neki, csak m eg ne fu llad jon, és a k k o rá ra nő, m in t egy túzok, h á t m ég a kecske. H át ettő l az ú jfa jta tá p tó l m á r nem m ekegett egy kecske sem , épp ez tű n t föl az asszonynak. C sak egy kicsik ét későn. E lizab ett te rm é ­ szetesen egész n ap a ta n y án téblábolt, n y a lta tta a tá p o t a n y ájjal, úgyan n y ira, hogy azoknak m á r a legeléstől is elm en t a k edvük, h á t m ég a kecskebeszédtől. Józsi aznap tú ló rázo tt a szerszám gyárban, m egkésve é rk e zett haza, de a z é rt m egütötte a fü lé t a n ag y csönd. Sehol egy m ekegés, te re m tő isten, itt v alam i nincs rendben. A lódoktor a z t m ondta, n a fiam , e rre k ere szte t v ethetsz, hiába, nem vagy te se paraszt, se agronóm us, építs in k á b b pisztrángost. Ha Józsi nem le tt volna ek k o r bajb an , m ég tá n fog r a jta a szó, gyorsan tú la d a m ekegéstelen nyájon, és a p énzt a p isztrán g b a fek teti, ám így k ép telen volt elérten i a célzást. M ert hogy az üzletvezető h altáp p al k ín á lta m eg az ő többre érdem es kecskeállom ányát. Józsinak egy szerencséje volt, hogy olyan á ld o tt jó a term észete, azonnal vigasztalódott. Az egyik gyári m arós lány, igaz, tíz évvel fia ta la b b a feleségénél, azonnal befogadta. — Tudod, a feleségem a hibás. E lizab ett egész n ap a kecskéim m el volt, m égiscsak észre k e lle tt volna vennie, hogy az állato k n em úgy m ekegnek, ahogy szoktak. É n reggeltől estig kulizok, term elek a g y ár­ ban, b evásárolok a városban, hordom a tápot, és ak k o r ily en m a rh a asszony legyen, hogy ne vegye észre a galibát! M ost a z tá n m eg­ nézheti m agát. A k é t gyerek h a m a r fö lta lá lta m agát, az iskolában m á r azzal hencegnek, hogy nek ik lesz a le g fiatalab b an y u k áju k . A kecskék m eg? U gyan, azokkal ki tö rő d ik , úgyse le tt volna abból sem m i. Nagy m a rh a ság az egész. Egy kecsk ét teg n ap ta rtó z ta tta k föl a S zent Istv án téren . Nem b em erészkedett a szem telen a F ő té rre ? ! Úgy m ekegett, hogy jobban nem is lehet. És igen, csak n y alta, csak n y a lta a csabai flasz te rt. És közben bizonyára a z t m ekegte: — Bözsi lelkem , E lizabett, hol vagy? Hogy a ta n y án nincs, az biztos, m e rt hogy ő o n n an u to lsó n ak jö tt el. H iába v árta , hogy k ap jo n m á r tőle egy k is k acsatáp o t. Brüchlik meg Bruchanek B rü c h lik . m eg B ru ch an ek a b b a n az időben született, am ik o r a b u k aresti k irá ly csabai lá to g atásá ra R egátból v onatozták ide a n é p ­ viseletes rom ánságot, hogy ordíth assan ak , éljen a m i k irály u n k , m u ­ tassák az an tan ttisztek n e k , m e k k o ra oláh v áros ez a C saba, ez a n ag y tó t fészek. Hogy C sabán m ek k o ra lelkesedéssel fo g ad ja a b e n n ­ szü lö tt nép a fölszabadító és ro m án k irály t. Ugye, a Tiszáig, vagy m eddig. Szóval, ak k o r nagy csönd v olt C sabán, k it a vörösök, k it m eg a feh é re k ijesztettek meg, s ebbe a csabai csöndbe sz ü letett bele B rü ch ­ lik m eg B ruchanek. N em K u lh an e k , az a szom széd. B rü ch lik ék a V asú t u tcán laktak, persze csak így m ondják, hogy V asú t utca, m e rt egyébként h iv a talo san m á r A ndrási út, hogy n em so k ára A ndrási ú tn a k m o n d já k az a k k o r m á r S ztalin ró l elk eresz te lt u ta t, m in t h ív já k m ég Szta lin ú tn a k a m ostani T an ácsköztársaság ú tjá t. M ondom, itt 16 la k ta k B rüchlikék, a z egész család úgy n ézett ki, m in t aki ecetes, szóval igen sav an y ú á b rá z a tú egy nép v o lt m indég ez a B rü ch lik , m ellesleg szabó v alam ennyi. B ru ch an ek ék m eg örök életü k b e n k ere s­ kedők voltak, a z t le h et m ondani, egytől egyig. És nagyon jellem ző v o lt B ru ch an ek ék ra, hogy fo lyton fo ly v ást rö h ö g tek . Í gy, eb b e a v i­ lág b a sz ü le te tt be sav an y a B rü ch lik m eg röhögő B ru ch an ek . M ondom, jókor, h a n em a leg jo b b k o r szü lettek . Á ldott csönd fo ­ g ad ta őket, nem v o lt itt egy n y ik k a n ás se. Tót, zsidó, ném et, m agyar, secko jedno. É rtem ? A zé rt m ondom . M ondom, külö n ö sen a z é rt jö tt jó k o r ez a v ilá g ra érkezés, m e rt rögtön bevonu lh a tta k , ahogy k itö rt a m ostani h áború. A lig hogy m egkezdődött a m ásodik verekedés, az első végeztekor v ilá g ra jö tt nem zedék m á r k ém lelh ette is a leget: m e rrő l jö n a folyó, hogy időben félre léphessen. M ert am ilyen ökör, m ég nekem szaladna. Jo b b k ité rn i. B rü ch lik m eg B ru ch an ek sose ére zte m ag át olyan ő rü lte n jól, m in t ezen az estén. I tt a behívó! Szette, vette, te rem tette, M uszkaor­ szágot is bevesszük! H allod-é, te seggfej, az első fiú k m á r elin d u lta k k e ré k p á rra l neki a m u szkáknak, úgyhogy m i k ö v etkezünk! C sak lö ­ vünk, csak lövünk, a végin tölteni is elfelejtü n k , csak lövünk, lövöl­ dözünk, a m in d en ség it! N em oda B uda! E gyszer se v o lt C sabán k u ­ ty av ásár! B rü ch lik m eg B ru ch an ek k ét e lv á la sz th a ta tla n b arát. S zinte m ár k am erád . B rü ch lik a n y u k á ja egy é le tre e lte tte m ag át savanyúságnak, hogy m egtudta, viszik a fiá t b ak án ak , s bizony nem em berre, hanem em b ert köll szab n ia av v al a szu ro n n y al; B ru ch an ek bácsi m eg csak rötyögött, u g y an m á r, fiam , több is v eszett D oberdónál! A k é t fiú bevagonírozott, irán y ! Ki tu d ja, hová. E lte lt n éh á n y esztendő, m íg az öregek lev elet k ap tak B rü ch lik m eg B ru ch an ek tó l. K étségtelen, táb o ri p o sta jö tt, de az m in d en volt, csak levél nem . A m i kevés igaz m ég rá fé rt a levelezőlapra, gyorsan áth ú zta , o lv a sh atatla n vastagon, a cenzorféle valak i. B rü ch lik tovább ecetesedett, B ru ch an ek m á r k ib írh a ta tla n hangon visított, csak egyre bele a h áb o rú b a . A följebbvalók, ők csak így becézték őket, a senkik, u g rá lh a tta k egyhuzam ba reggeltől estig, rá se csesztek. Csak te tté k a d o lg u k at: m egúszni szárazon, ép b ő rrel, végtagot páro stu l, szóval egybe m eg m arad v a. Nem is volt valam i jó h írük. E zeknek a b ú b á n a ­ tos m eg fak u ty a m ag y ar b ak ák n ak . F ag abund, fág áb u n d , vag ab u n d ! V alahogy így csú fo lták ő k et a n ém et k ato n ák . Ez a fág áb u n d an n y it tesz, hogy h azátlan , b itan g csavargó, nincs h azája, m in t a ro m án o k n ál a bozgor. U tálta is a n é­ m e tet B rü ch lik és B ru ch an ek , C sabáról. A la trin a fa lá t teleak asz­ to ttá k ra jz o lt n ém etek k el. B rü ch lik u tóbb azon tö rte a fejét, ne n y ú jt­ sa -é be a p artizán k érv én y t, h á th a elö sm erik ugye. A nnak, am i. M ondom, ez így sokáig nem m eh etett, n éh án y év re rá fogságba estek. H aj, de ö rü ltek ! M eh etn ek S zibériába! U rálo n tú l! H allod, m a jd ’ oly’ jó l hangzik, m in t a T iszántúl. Csak a K árp áto k b an v etették be őket, addig m in d ig átv észelték , biztos ők le h ettek a ta rtalé k , hogy m a jd ők, h a m ajd ők, h a m ajd B rü ch lik m eg B ru ch an ek C sabáról! Ám h iá b a v etették b e őket, csak fogságba estek. A zt m ondják, ők voltak az első foglyok. Az elm ú lt esztendőben an n y i k a sz á rn y a ­ u d v a rt fö ltú ra to tt v elük a ju ta si p ajtás, hogy igazán k önnyen m en t: átk ú sztak a z orosz vonalba. Zsupsz, s m á r b en n e is voltak. Úgy is m o n d h atn án k , ab b an , nyakig. J a j, kérem , az oroszok olyan jól b á n ta k m iv elü n k ! Az an y ju k h asáb a n nem volt oly an dolguk. C sak b e a d u ty ib a, en n i is ad tak , öt d ek a h alat, m in d en n ap a d ta k öt d ek a h alat, ak k o ra hordóból m é r­ ték, m in t n álu n k a káposztáshordó, m in d en n ap k ét deka cukor, húsz d ek a k enyér, én m ondom , a k in tie k n em éltek ilyen jól. Az egyik m e ster á ld o tt jó em b er volt, fehérorosz ő is, m in d en n ap ad o tt v a la ­ k in ek a kecsketejéből. Egy B rjan szk m e lle tti k isv áro sb a k e rü ltü n k . Először v o ltak o tt n ém etek is, de nem jö ttü n k k i velük, a fro n to n m ég a közk ato n a is csak így h ív o tt b e n n ü n k e t m ag y ar k a to n á k a t: fágábund, v ág ábund, vagabund, vagy ahogy ejtették . Az valam i olyasm it je le n t: csavargó, neked m ég hazád sincs, te senki! Nem sz erettü k őket, nagyon fönn h o rd ták az o rru k a t. E gyszer csak e ltű n te k a táb o rb ó l, m a ra d ta k a m ag y aro k h á ro m ­ százan, B rü ch lik m eg B ru ch an ek . A fa lu b a n se la k ta k tö bben, pedig a h áb o rú e lő tt kilen cezer lelkes volt, csak azok éltek m ost itt, ak ik épp ak k o r a szom széd falu b an já rta k . A n ém etek fö lg y ú jto tták körbe a v áro sk a szélső h ázait, s ah ogy m e n ek ü ltek az em berek, legéppus-­ k á z ta k m in d en k it, senki se m a ra d t életben. K ésőbb v isszajö ttek azok is, ak ik et a g y ára k k al m áshová te lep ítettek , m a jd a h á b o rú u tá n a ja p á n feg y v e rle té telt követően a k ato n ák . A k k o r m á r h atszázan le­ hettek . A m ag y ar tá b o ri csendőrök is sok disznóságot csin áltak , az elején nagyon nem szerette a nép a m a g y ar foglyokat. V olt úgy, hogy k ö p ­ ködtek. H árom év m úlva, am ik o r a tá b o r a szom széd v asú tállo m ásra gyalogolt, hogy h az am en je n a társaság , az egész falu v elü k m ent. B úcsúzáskor jo b b a n sírta k , m in t B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Tényleg m eg szerették őket. B rü ch lik m eg B ru ch an ek le tt a m ozgatója m in d en értelm es do­ lognak. M in d já rt az elejé n k iá llt e lé jü k a p aran csn o k , ki v an itt la ­ k ato s? M e rt hogy em b er k e lle tt a k in ti üzem be. B árm iféle iparos m e h e te tt volna, k e lle tt a m unkáskéz. V olt o tt m űszerésztől ácsig m in ­ d en féle m esterem b er, m égse je le n tk e z e tt senki. Az a h ír te rje d t el, hogy o tth o n nincs aki arasson, h azaviszik a p araszto k at, ak i m eg szakem ber, m arad . H á t ki a k a rt m a ra d n i? B rü ch lik m eg B ru ch n ek á llt csak ki, a többi n ek ik esett, m e g m arh u lta to k ? �Ő k já rta k jobban. A m azok v á g h a ttá k a fá t m éterszám , n ek ik jó dolguk lett. B rüchlik m eg B ru ch an ek kifo g ta A m erikát. A fehérorosz asszonyok igen ö rü lte k a m u n k á b a állásu k n ak . K ésőbb többen is k ijö tte k iparos em berek a táborból, úgyhogy a végén tö b b en végleg v isszajöttek. A m i igaz, igaz, lassan k id e rü lt, h a nem viszik is h aza a fö ld m ű ­ veseket, csak jobb a favágás. K itű n ő fin n fűrészgépek k el dolgoztak, csak o d atették a fához, s m á r nézhették, m e rre dől a ren g eteg erdő. K etten á llta k egy fához, s százötven, kétszáz százalék ra te lje síte tté k az előírást. Jo b b a n kerestek, m in t a m űhelyiek, lassacsk án azok is visszaszivárogtak. B rü ch lik m eg B ru ch an ek is v ág ta a fát, aztán m eg in t k ijá r t a városba. Hogy, hogy nem , tánccsoportot, színjátszó együttest, én ek k art, ze n ek a rt a la k íto tt a tábor. L eginkább azért, m e rt B rü ch lik meg B ru ch an ek azt m o n d ta: m á rp e d ig nem k ülön-külön , eg y ü tt eszik tiszth ely ettes, tisztes és honvéd! U gyanazt és ugyan an n y it. M árp e­ dig a tá b o rb a n m indenki egyenlő. E gyébként hadifogoly. H a v a la ­ m ék k ru m pliv irág o s k ap c ab e ty á r u grálni m erészelt, a fiúk jól m eg­ ra k tá k . L ett o tt dem okrácia! A tá b o r p ara n csn o k a a z t m ondta, dró to n b elü l azt tesznek, am it a k a rn a k . Í gy v olt ez a többi tá b o rb a n is, de m á su tt valahogy csak m e g m arad t a hadseregbeli szellem . A m ikor a szom széd táb o ro k b a lá to g attak B rü ch lik m eg B ru ch an ek m űkedvelő együttesei, csak rö ­ högtek, a tié te k m in ta tá b o r! Nem igaz, csak B rüch lik m eg B ru ­ ch an ek tá rsa sá g a k ih a sz n á lta a lehetőséget. Igazi d em o k rácia le tt a táb o rb an . B rüchlik, meg B ru ch an ek beállt az ácsok közé is, am ik o r az egyik kolhoz em b erek e t k é rt az istállóépítéshez. M entek, vagy ti­ zen k etten. Soha olyan jó dolguk nem lesz. C sak ettek , itta k , meg dolgoztak, Őr se volt velük, ahogy o daértek, v isszam en t a táb o rb a. A hogy leesett a hó, le tt vagy h árom m éteres, m e rt a k erítés te ­ te jé n já rta k ki a táborból. M ár rég h a llo tta k h ír t az ácsokról, a p aran csn o k fö lh ív ta a kolhozt, m i van a fiúkkal. N em soká m e n ­ nek vissza. Egy h é t m ú lv a m eg in t beszéltek rádión, a k k o r in d u lta k el a t á ­ borba. A h a v a t letaposták, m enni le h e te tt m á r ra jta , a d ta k nekik k é t szánt. A tá b o rb a n v ártá k , v á rtá k B rü ch lik m eg B ru ch a n ek b a n ­ d á já t, ám azok m in th a e ltű n te k volna. Az o tt úgy volt, sem erre se m e h ettél anélkül, hogy valaki észre n e vegyen, s az őrség m á r tu d ­ ta is, m e rre v ették az irán y t. Ú gy figyelték o tt az idegeneket, m in t m o st n álu n k a h a tá rm e n ti falv ak b an . A fiú k K ije v felé szánkáztak, fö lszálltak a m unkácsi v o n atra, s a h a tá ro n fogták el őket. O nnan az tá n se ki, se be. M unkácsig m en t é rtü k az őr, á tv e tte B rü ch lik m eg B ru h an e k é­ k at. Csak fárasztó volt az út, elszu n d íto tt az őr, azok meg, am ik o r egym ás m ellé é r t a m unkácsi és a m oszkvai vonat, átszá llta k , ez m eg o ttm a ra d t. M unkácson m egint elk ap tá k őket, ugyanaz az őr m e n t é rtü k , m egint elaludt, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek ism ét á tv ez é­ n y elte az ácso k at a m unkácsi v o n atra, ők vissza, haza, am az meg egy szál m aga K ijevig. H arm a d szo rra a K ijev és B rja n szk közti vo­ n atró l tu d ta k csak m egszökni, m eg in t átm ászta k a m ásik ra. A m i­ k o r az őr M unkácsra m en t é rtü k , B rü ch lik m eg B ru ch an ek csak en n y it m ondott: pajtás, m ost m á r n y ugodtan alhatsz, m a jd mi fe l­ k őtü n k . H árom a m ag y ar igazság, h a három szor nem sik erü lt, n e­ gyedszer nem k ísé re ljü k meg. Úgy v o lta k vele, hogy o nnan úgyse szökik m eg senki. Meg se b ü n te tté k őket. S zervezték tovább az én e k k art, a zen ek art, a tán ceg y ü ttest, a színjátszók at, a gyöngyösbokrétát. H allg atták a p o li­ tik a i elő adásokat is, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek k itű n ő előm enetellel. Á m m ielő tt ism ét m egszökhettek volna, jö tt a p aran cs, irán y haza! M á rm in t hogy haza, de hova? M e rt az szám íto tt, k í hol szü­ letett. A D élvidékre te le p íte tt bukovinai székelyt előbb R o m ániába v itték , o n nan k é rh e tte m a g át Ju g oszláviába vagy M agyarországba. Jó l m eg k ev erték őket, nem k evésbé azokat, ak ik n ek gyerm ekeik le tte k a fehérorosz asszonyoktól. N ekik is m e n n iü k k ellett, B rü ch lik m eg B ru ch an ek v ig asztalta őket, ne féljetek , R ákosi visszaenged b en n etek et! Í gy is lett, M agyarországról többen visszam en tek F e h é r­ oroszországba. M a B elorussziának hívják. A hadifogságban B rüchlik, m eg B ru ch a n ek olyan ügyes em b er lett, hogy, szüleik m á r rá ju k a k a rtá k sózni az üzletet. M ondom, a z é rt m e rt ezek biztos jó l m enő üzletté v ará zso lják a k ó ce rájt. Ám B rü ch lik m eg B ru ch an ek n em h iá b a v o lt fehéroroszországi h ad ifogolytáborban, m e g é rte tte a fölvilágosító an tifasiszta előadásokat, nem leszünk mi piszkos k iz sák m án y o ló k ! H a m á r egyszer M atyi h a ­ zah o zta őket, elm entek a n ag y ip arb a sztah an o v istán ak . M a is élnek, h a m eg nem h altak . M ondom , h a m eg nem h a lt B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Á m b ár a b rjan sz k i erdőben m eg tan u lták , egyet n em szabad, idő elő tt elp atk o ln i. Így több m in t valószínű: B rü ch lik m eg B ruchanek, a v o lt k ispolgári elem jó l érzi m ag át az ú j világban. Az öreg B rü ch lik m eg az öreg B ru ch an ek nagy b á ­ n a tá ra . M ondom , b á n a tu k ra , h a m ég élnek. Bözsike a Zsilipen A gyerek ek beszöknek a fürdőbe, ő csak n em teh eti. A fé rje se nagyon é r rá, egész n a p dolgozik, hogy jó l ta rtsa a csalá d ját, legföl­ je b b v a sá rn a p ül k e ré k p á rra , s irá n y a F ü rd ő h ely . Ő meg. . . Míg ezek lubickolnak, o tth o n teszi a dolgát. M ennyi m u n k a v an h áro m elev en gyerekre! A ztán csak e ljö tt az az idő, hogy F ark as Bözsike is m e h et úszni. H át úszni n em tud, d e h á t fü rö d n i. A fiú k h étk ö zn ap beszöknek a fürdőbe, a k k o r úgysem é r rá, de m ost m á r v a s á rn a p m e h etn e k együtt. F érj, feleség, m eg a lurkók. N em a stra n d ra , cipész c s a lá d já n a k az d rág a, o tt a m u n k á sn ép n e k a Zsilip! A Z silip re jó ideig csak a gyerekek já rta k . A feln ő ttek ily esm ire m ég R ákosi id ejéb en sem é rte k rá. M ost meg, ebben a K á d á r-re n d ­ szerb en v alah o g y m eg v álto zo tt a világ. V agy csak egyszerűen n a ­ gyobbak a g y erek ek , jo b b a n rá é rn e k ? D eh át n em csak F a rk a s Bö­ zsike c salá d ja telepszik le a Z silip elő tti gyöpre, az árn y é k o t adó h á rsa k aló. V asá rn a p alig férn ek el, an n y ian v an n ak . S zinte többen, m in t a fürdőben. P ersze a fü rd ő t sem k ell félten i, v asárn ap az is m egtelik, nem is érd em es odam enni, csak fizeth et az em ber. A kkor ö tvennyolc k ö rü l a K ö rö s-p a rto n m ég nem volt k in t a tábla, hogy F ü rd e n i tilos! N é h a n ap já n a z é rt h étk ö zn ap is m eg jelen tek a Z silipen a fe ln ő t­ tek, tö b b n y ire asszonyok. M osták a szőnyeget a Zsilip p ad k á já n . A víz h iá b a le tt szappanos, gyorsan to v áb b fo ly t, eltű n t, a K örös így sem v o lt olyan mocskos, m in t m o stan áb an . M ondom, jó id e v a sá rn a p k irán d u ln i. Ily en k o r senki se m os o tt szőnyeget, a pecások is k ijje b b hú zó d tak , v asárn ap a családoké le tt a Zsilip. Bözsike is m ilyen boldog, v égre p ih en h et. N apozik, sü tteti fo n n y ad t te stét, boldogan lesi a h ancúrozó gyerekeket, n e ússz olyan m essze, ne k áro m k o d j, gyere, le tö rü llek . A gyerek ek e z t n em nagyon szeretik, d e h á t h ag y ják , éd esan y ju k jó l érzi m ag át. P ih en a kedves. Nézi m ag át, s elszontyolodik. Hol v an m á r a ré g i Bözsike! K í­ gyóson tá n ő v o lt a legszebb. H arm in cö t éves, de m á r m űfoga van, a gyerekei k in ev etik , h a é jsza k ára p o h árb a teszi. A m ik o r a szövetkezet­ ben a n y ereség et fizetik, a fé rje in k áb b a felsőrészkészítő lá n y o k at fo rg a tja m eg, m á r fényképezkedni sem szeret, v alah o g y o lyan csú­ n y án néz ki ezeken a m ai képeken. — A fényképészek te h e tn e k ró la — b iz ta tja a p á rja , d e h á t ő alig hiszi. Istenem , n apozhat. — Édes istenem , vég re egy kis nyugalom ! V alam ik o r e rre is s é tá lt M isivel, a Z silipen túl, a P iro sa lm á n á l m á r n em z a v a rta ő k et senki. H ogy sz erette őt! M ilyen jó v o lt a fá k a la tt andagolni. M isi átö lelte a d ere k át, csó k o lg atta a fü lét. J a j, de jólesett! A nagyfiam , nézd, m ily en stra m m gyerek! S zerelem gyerek , nyolc h ó n a p ra szü letett. H ogy tu d úszni! Az a n y já n a k azt m ondta, hogy k o raszü lö tt, de h á t nem úgy n éz ett ki, h áro m kiló húsz d ek a volt, és a család azt m o n d ta : k á r v o lt fe h é r ru h á b a n esküdni. Lóg a m elle, m in t ak i négy g y erek et szo p tato tt. Igen, n égy volt, L acik a sírjá h o z k i k én e m enni, m egnézni, m ilyen, n em k ell-e ren d b e tenni. M ilyen szép, egészséges fiú volt. M ost len n e h áro m fiam . H a le tt v o ln a gyógyszer, h a nem le tt vo ln a h áb o rú . H át ezért szüljön az em ber, hogy így m eg csúnyuljon? M egéri? — F eri hol csavarog? F eri m á r m eg in t e ltű n t. O d am en t a Z siliphez, és m ég a végén b eugrik! L á tja a többitől, e lro n tjá k a z u tcakölykök. A ty aisten , m ilyen m ag asró l u g rá ln a k a b b a az örvénybe! — M enj érte! Így jó, F eri m á r M im ivel lubickol, M im i ta n ítja úszni. N em m in t­ h a kéne, F eri jo b b a n szeret m ag a boldogulni, s ahogy k a p a rja a vizet, m á r fen n m a ra d , Össze is vesz a b áty jáv a l, m elyik úszik jo b b an . K ö­ zéjü k k ell vágni. H ogy ő n em tu d úszni? M isi sem tu d , p edig ő a F e k e te -te n g e r­ n él is já rt. F a rk a s Bözsike hol ta n u lt v o ln a meg, K ígyóson? O tt m ég K örös sincs. M osógépet k ellen e venni. A zt m o n d ják , azzal so k k al könnyebb, nem készül úgy ki a k eze m eg a d erek a. H a így h alad n a k , sik e rü l is, Misi so k a t dolgozik. N em iszik, nem dohányzik, m ég a k ü lö n k e re setét is h az aa d ja . Jó em b er, h iá b a m o n d ta any u k a. E gyszer a n y u k á t is k i k én e hozni ide. N y araljo n m á r ő is! V a­ lam i b eu taló ró l is beszélnek, d e h á t k in e k v a n a r r a id e je? Olcsó, az igaz, alig k e rü l többe, m in t ez a Z silip, d e h á t hogy m e h etn é n ek ők üdülő b e? Mi lesz a kocával. M am a nem jó házp ászto r, m ég m eg etet­ n é v alam i hülyeséggel, v agy e ste ju tn a eszébe, hogy m ég reggelire se a d o tt n ek ik m oslékot. Ez a k is lá n y .. . M in th a m a g am a t lá tn ám . Ily en leh ettem . Szinte egyedül ő érte m egérte. M ilyen eleven, hogy fröcsköli a vizet! — C sak a k aró ig m ehetsz! A k a ró n tú l m á r veszélyes, m ég elviszi a víz. A m ú ltk o r is m a jd ­ nem b e le fu lla d t az a fodrászné. — Ig azítsd m eg a n ad rág o d at! M isi m in d ig olyan n a d rá g b a n já r, hogy rossz nézni. K ilóg m in ­ dene. Nem szégyelli a gyerekek elő tt. F ig yelm etlen vagy. A n é p rá d ió t is k i kéne cserélni. H a a gyerek ek dolgozni fognak, h áz at ép ítü n k a K ö rö s-p arto n . M ár k in éztem m agam nak, v an egy ü res h ázh ely a B ajza u tc a sa rk á n , o tt az tá n elfé rn é n k m in d n y á ja n . É n is dolgozni m egyek, a n n y it k eresü n k , hogy em eletes h áz at ép íth e­ tü n k , a gyerek ek o d ah o z h atják feleségü k et m eg a fé rjü k e t. Csak m eg­ érje m az u n o k ák at. 17 �Az orvos le a k a rja vágni a m ellem et, hogy m i lesz ebből? Csak nem rák ? Bözsike, szeretem , h a így hívnak. H á t ez a M im i! Nem engedi, hogy M im inek h ív ju k , m o n d ju k M i­ sinek! Ú jab b an csak e rre hallgat. N ahát, az én nagyfiam . A nyuci, anyuka, édesanyám , jó, hogy ők m eg így hívnak. Sose h ittem volna, hogy ilyen szép gyerekeim lesznek. — G yerekek, uzsonnázunk! A ta k aró m egtelik a családdal, jó a zsíros k en y é r parad icso m m al, p ap rik áv al. V asárnapi ebéd helyett. V alam it így is m egspórol. Ú gy esznek, m in t a farkasok. M ind az öten olyan jó étv ág y ú ak ! N em csak m ost, m indig. A víz teszi, a n ap teszi, hogy a v asárn ap i Z silipen m egteszi ez is? M ég F eri is nekiesik, ped ig ő csak a k o l­ bász szereti. Jó l k iu g rá lta m agát. Édeseim . A n ap itt k o ráb b a n lebukik, a m agas fá k m ögül m ind gyöngébben süt. Időben h az a kell érni, éhesek az állatok. — S zedelöcködjetek! Föl a k e ré k p árra , úgy, fü rd ő ru h áb a n , m ind az öten, s Bözsike egy h étig m egint álm odozhat, hogy csak ilyen m a ra d jo n az idő, jöhessünk a Z silipre! A Zsilip környéke elcsöndesedik, m á r csak n éh án y v ag án y ugrál. H olnap a fiú k m egint itt lesznek, d e h á t B özsikének m ás dolga van. — L eh et így fü rd e n i? — k érd i a m ellét vagdosó orvostól. — Hát. N ekik nem m ondom m eg. N ehogy m egijedjenek, olyan kicsik még. M it tu d ják , m i az élet. A Z silip? A K örös h a n g ta la n folyik tovább, úgy tesz, m int, ak i nem tud sem m it. P edig neki m egsúgta, hogy az é le t m ilyen szép. A K örös? H azudik. L eánykorom ban a z t súgta, hogy az élet csupa szépség! A K ő rö s-p arti tem etőben a cigánnyal m ég elh ú za tta : — T em ető a Tisza, m ikor kivirágzik. Ja j istenem , a K örös vize ide is elér! C sontjaihoz odaszivárog és örök szerelem ről regél. A gyerekek m eg m in th a se jte n i kezdenék. Pesti gyerekek A C saba cukrászda vele szokott m egtelni. P ovázsai m in d en h é t végén hazajön, s rögtön idejön. H aza se megy, m in ek m enne, az a p ­ ja m eg az a n y ja rég elvált, a te stv érei m ég ily en k o r is b u ltyiznak, hova m enne. M egm ondták ők neki, ne m enj P estre, o tt se jobb, d ol­ gozni o tt is kell, s te dolgozni úgyse szeretsz, szóval egyrem egy, hol vagy. Povázsai m égis P esten lófrál, érettségi u tá n seg éd m u n k ásn ak állt, s an n y it m egkeres, hogy m egvegye a leg ú jab b dolgokat. Nem magnó, m agnót nem vesz, a rra nem fu tja , egyébként is u tá lja ezt az állan d ó h angzavart, in k áb b ru h á ra költi, m eg az tá n in n i kell. N em is tudom , m ire költi a pénzét, m e rt nem is a n n y ira ru h ára, biztos nem ru h á ra , m e rt évekig u g y an ab b an a n ad rá g b an m eg k a ­ b átb an já r. P ersze, m essziről lerí róla, hogy pesti viselet, C sab ára ők hozzák, ezek a pesti gyerekek, v asárn ap este fölm ennek, p én tek en vagy szom baton h azajönnek, s rázzák a rongyot. Povázsai nem ilyen rongyrázós, inkább csöndes, m egelégszik kevéssel is, m á r am i a fény­ űzést illeti. C sak b eül a C sabába, a v o lt F ium e Szálló a la tti k áv éh áz­ ba, s egész n ap o tt tanyáz. M ár az üléséről észre le h e t venni, hogy ő az, senki m ás, Povázsai. Úgy senki se ül, m in t ő. A k á r n ek id ű l a széknek, a k á r nem , a k á r rá b o ru l az asztalra, a k á r nem , a b a rá ta i azonnal kibökik, itt van L in g u rár, m e rt hogy egyébként így becézik. H ajd a n án a m oziban n agy ric sa jo k a t rendezett, m indig ő v o lt a leghangosabb, úgy tu d o tt bőgni, hogy a jegyszedők m ég a re n d ő rt se m e rték behívni. H a rossz volt a film , a közönség L in g u rá r b a lh é it élvezte. L in g u rá r különösen az am erik ai m eg az orosz film ek et kedvelte. Az egyiket azért, m e rt vég re v alam i jó p iff-puff, ily en k o r töb b n y ire feszü lten figyelt, a m á ­ sik a t m eg azért, m e rt k ed v ire ricsajo zh ato tt. V isíth ato tt, hogy k is­ anyám , vetkőzz m á r le, nem tudod, hogy így nem le h e t szerelm es­ kedni, persze ezt m ásképp fejezte ki, m e rt hogy felöltözve hogy lehet. E lőfordult, hogy ebből politikai ügyet csináltak, tá n ez ért rú g ­ tá k ki a gim názium ból, s k e lle tt érettségiznie a gyulai E rkelben, m e rt am i igaz, igaz, a rendőrök n em szerették. Egy időben több é jsz a k á t is eltö ltö tt a M unkácsi u tc áb an . D ehát hol van az m ár. P ovázsai m egcsöndesedett. N em az érettségi teh ette, biztos nem az, in k áb b a k o r hozta m agával. M égsem tizen k ét éves m ár, h ú sz­ évesen m á r nem tom bol az em ber, L in g u rá r se. Povázsai m ásb an éli k i m agát. A szajnai csajok so rra beleestek, az egyiket föl is vitte, nem rég tilto ttá k ki P estről, a m ásik meg, legalábbis n y áro n , G y u ­ lá ra te tte á t a székhelyét, s n yugati kocsikban le h et látn i, n ősülésre persze n em gondolt. M ajdnem valószínű, hogy a csajok sem , leg­ aláb b is a jelek sz erin t nem . G yereke ezeknek a lány o k n ak azóta sincs, h a férjh ez is m entek, h a m a r elv áltak , m e rt hát, élni kell, m e­ lózzon ak i ak ar, ők az tá n soha, in k áb b éhen vesznek. M ondom, azt le h e t m ondani, P ovázsai lovat v álto tt. K o ráb b an azok a m ozis dühkitörések, m eg K ö rö s-p a rti bicskázások, m ost meg 18 ez a m egvegzekedett búskom orság, k étfelő l cigánycsajokkal. N a p e r­ sze nem m in d cigánycsaj, d e h a szajn ai, k ö n n y en ráfo g ják a k k o r is, h a nem az. A kad m ás pesti gyerek is, de L in g u rá r valah o g y k erü li őket. I n ­ k áb b az itth o n m a ra d t fiú k k a l b arátk o zik , tö b b n y ire azok is szajn ai csávók. Még ők in k áb b m egkom olyodtak, m a m á r szinte m ind, b á r ­ m ilyen h ih e tetlen , családapa. A lányok eg y ik e-m ásik a e lk u rv u lt, a sráco k ja v a i s m eg jav u lt. M ajd n em m ind, m ég P ovázsai is, legföljebb eg y -k ettő le tt sitkós. H atalm as szak álla m eg m arad t, s elég fu rc sán néz ki, ahogy a gyerekkocsit to lja. P ersze m á r rég nem já r P estre, itth o n dolgozik. A k k o rib an , am ik o r a C saba v o lt a törzshelye, m ég m ás n ó ta já r ­ ta. V alószínűleg m űvésznek k észü lt, m e rt egy időben színész b a rá ta i is ak a d tak . A zoknak o lv asta föl a regényeit. Nem, ő n em költő, ezek nem költem ények, h a a reg é n y t rím b e szed te is, én e k elt regénynek h ív ta a m ű v eit. M ajd m in d en évb en szerzett egyet, v o lt m it fölolvasni a presszóban. A lá n y o k at ily en k o r elzav arta, m en jetek a búsba, d ol­ gozom. Ily en k o r e lk ü ld te őket, ta riszn y á jáb ó l k ih a lászta a to llát, m eg az irk á já t, s egész n ap csak írt, írt, álm odott. M egírt m in d en t, pesti g y árat, pesti flasz te rt, csabai gyorsvonatot, szajnai éjsza k ák a t, K örös­ p a rti him nuszt. Jó trá g á ru l írt, a lán y o k n ak ez tetszett, úgy vihogtak, hogy le k e lle tt őket fogni, s n ap o k a t ezen csám csogtak. Hogy m i­ lyen jó k a t ír ez a L in g u rár, tőlem m e g k ap ja a L ó b él-d íjat. Szőke szak álla a k k o rib a n rö v id volt, csak m ost n ö v eszt ilyen pópaszőrzetet, hogy m á r itth o n dolgozik. Csinos fej, s m ily en m agas fiú, hogyne te tsz e tt volna. E rős is, P este n rakodó, m á zsák at cipel, szóval nem am o ly an n y im n y ám költőcske. A zt m o n d ja m agáról, hogy b ítíró . M ondom , azt m ondta, am íg írt. M ert m a m ással v a n elfog­ lalva. K ö n y v tárb a is já rt, a lán y o k n ak ez is tetszett. O lyan okos gyerek! A C sab áb an is csak k ite tte az a sz ta lra a család reg én y ek et, s falta, m in t aki m egveszett. N éh a m ég in n i is m egfeledkezett, s ily e n k o r a lányok n em érte tté k , m i v a n vele, így m ég részegebb, m in t am ik o r dől belőle a rum szag. Ily en k o r h iá b a b ab u sg atják , vonszolnák ki a K ö rö s-p a rtra , az isten n ek se a d n á be a d erek át, m eg m ak acso lja m a ­ gát, s felü l az első gyorsra, hogy m ég v alam ely ik sz ín h ázat m egnéz­ hesse. S to p p al sose já rt, ő n em olyan vagabund. B ítíró, persze, később o lv asta a K ero u ac-o t, de ő in k á b b vonatozott. A z egyik b a rá tja , az is szajn ai, m e lle tte e s e tt a k ere k ek alá. H át ő ezt a k a rja m egzenésíteni, ezt a csabai pesti gyerekeket. K iadóhoz sose v itte ? N em le h e t tu d n i. Csak hogy k ö nyve sose lett, s ő sose szid ta a szerkesztőket. T a lá n m ag áb an ? M e g tarto tta m a­ g án ak ? Isten tu d ja. Esetleg a színészeknek? A nnak, am ely ik et a hom okos b a rá ta i fö lv ittek ? M élyen h allg a tn a k róla. Róla, Povázsairól. V ágbeszterce, o lv asta egyszer a térk ép en , biztos o n n an való, P ovázska B isztrica, o lvasta. C sabai p esti gyerekek, le tt a cím e első csalá d re­ gényének. M ondom , b itn ik m ó d ra. Hogy esett, m in t esett, k i tu d ja, P o v ázsairó l m á r csak n éh á n y an tu d já k , hogy L in g u rá r is. M ár n em így h ív ják , sőt, m egesik, hogy P ovázsai e lv társn a k , m e rt jó rav a ló tech n ik u s lett. C sak dolgozik, m egy haza, hogy sietne, a z t nem m o n d h a tju k , sose siet, in k áb b andalog, végig az A n d rássy úton, az állom ás m e lle tt k a p ta k lak ást, m egy haza a családjához, felesége m á r a m á so d ik a t v á rja , le g fö ljeb b a k k o r szól vissza, h a azzal heccelik, hogy n a, te is ledolgoztad a h atv an e zret, m e rt hogy egy gyerek harm in cezer, vagyis hogy an n y iv al kevesebb a lak ás u tá n i tarto zása, szóval csak a k k o r in ti le az okoskodókat, m e rt k ü lö n b en m a is elég csöndes. M ajdnem jó rav aló em ber. Hogy m ég olvas-e, já r-e k ö n y v tárb a, írja -e m ég a reg én y eit? Senki se tu d ja . V alahogy olyan zárk ó zo tt lett, am ió ta h azajö tt. Az a p ja azt kérdezte, ugye m ost m á r végleg h azajö ttél, ő m eg azt m o n d ­ ta, hogy húsz év. Nem gondolja, de a k k o r esetleg ú jr a nekivág. T a ­ lán m ajd h a n y u g d íjas lesz, rá é r ú jr a beü ln i a C sab áb a — ki tu d ja, hogy a k k o r C saba lesz-e m ég — esetleg ú jra odébbáll, fölül a pesti gyorsra, beveszi m ag át a V ö rö sm arty cuk rászd áb a, s e lad ja a reg é­ nyeit, no m eg ú jr a írn i kezd. N em tu d ő errő l sem m it, nem foglalko­ zik vele, n em is sejti, legföljebb leg alu l rejtek ez ik b en n e v alam i. Nem m egérzés, n em álm odozás, csak úgy valam i. Nem ü l be a C sabába, in n en van, hogy senki se tu d ja , ír-e, csa­ lá d re g én y t olvas-e. V isszavonult. M egkom olyodott. B en ő tt a feje lágya. M eg jö tt az esze. Észhez tért. C sak n é len n e olyan gyan ú san csöndes. Régi ren d ő rism erő sei először jól m egnézték, m eg in t belen éztek a k iléti igazolványába, nem m u n k ak erü lő -e, aztán errő l is leszoktak. V agy ta lá n azok is n y u g d íjb a m entek, avagy m áshová helyezték őket. A jaj, L in g u rár, am ik o r a z h azajö tt, hogy n ev e tte k a lányok. M egtelt élettel a C saba. L in g u rá r ugyan n em szerette, h a hangoskod­ nak, d e h á t v alah o g y csak elv iselte a k ö rö tte tá m a d t zsivajt. B e le ta r­ tozott az életéb e? Ő m ag a se tu d ta m egm agyarázni. C sak valahogy m in d ig h az ajö tt, a v o n at m in d ig hazahozta, szom batra, v a s á rn a p ra r itk á n m a ra d t fönn. H a P este n m a ra d t, m in d já rt gyanús lett, a sz a j­ n ai gyerekek m eg széplányok m in d ig b a jt szim atoltak. P ed ig sose tö rté n t m ás, m in t hogy v a la m ié rt fö n n rek ed t. P éld á u l m ég elu tazo tt N án d o rfeh érv árb a, hogy m eglássa, s a hétfői m ű szakkezdésre vissza is ért. A k alau z csak b ám u lt, hogy ez m eg hova utazik. H a jól látom , éppen L in g u rá r m egy ott. A színház elő tt to lja a babakocsit, a felesége ta lá n bevásárol. N em néz sem erre, csak előre, n éh a kocsiba, n em m osolyog a kocsiba, csak m in th a m osolyogna. E lég n ehéz észrevenni az arcán, hogy mosolyog. Be se néz a cu k ­ rászd áb a, m á rm in t n em les be a cu k rászd a a jta já n , am ik o r elto lja elő tte a kocsit. H a benézne, lá tn á , hogy egy n á lá n á l tíz évvel fia ta ­ lab b csabai p esti legény keresi a p én z tá rc á já t, m e rt hogy fizetni kéne. �Bódi Tóth Elemér Anteus a levegőben Hegy-dűlő. Mária nevenapra kint díszeleg szeptember. Most rokkant tőkék közt a kápolna ing, megint ember m ent el. Földbe gyűlik annyi jó rokon lassan, hejehujáz a szél, Keresztény, Daszti között beleroppan örvényébe, ki él. Egyházi, hatház-Ipicson, Gógánfa, Sopronhorpács táján töredezik, mint a román kor ága az emlék, s tovább száll. Sivalkodik búcsús gyerek, rokonság Vasszilvágyról, Vágról, a házba örömükét bezsúfolják, gurgató is táncol. Gyere szógám — hallom Hajtó nagyapát, s könyvében is látott nagyanyám, m ert préselt fotográfiát rólam, mint virágot. Se kéz, se könyvlap, amiben lehetnék, kikukucskálgatva, huszár fiúk is föld alatt vágtat, még emlékezve Tomszkra. Másik Kismarton homokját pörgeti, a szeme fehér vád, gyújtanám a holdas lángokat neki, a zöld luszterlámpát. Hegy-dűlő. Egypár kopár fa bólogat, Anteus kalimpál, összekiabálna hetet és havat, de ereje sincs már. C sillagnéző Heszperosz Ki csillagot figyel, maga is csillaggá lesz, bár köze m arad mindenhez, mi alant forog el. Adja mindeneknek az éjjeli nyugalmat, kik fényében botladoznak, kétségbe nem esnek. Ki csillagot figyel, embernek megmaradhat? A tenger melléki parlag oly sok időt visz el. Hozta isten — Eszterházy — Rozáliát vele a tájba. Kit a csillag figyel, van-e emberi arca, amilyenné változhatna az is majd idelenn. Szántott, vetett, vagy hadra kelt, néha dalolt a nép, nem bánta. Szökkenj szeg Zöld hullámot vetett végül a temető gyepén az ember. Nyilát látta a szobornak és hűlt helyét az igaszegnek. Mi történt a nyíllá nem lett, ezüst léggé vált igaszeggel. Édesapám, itt van a mi igaszegünk, azért nincsen meg, Elfogy a hold, csillag elég, a menny ősök csontját kivallja. mutogatott Sebestyénre a járványban korán holt gyermek. Telik a föld, minden reggel felvirrad az Ítélet Napja �Fábián István Részletek A KÉPZELET BÁDOGTORNYAI című ciklusból VÁROS A LEZUHANT ZONGORA HANGJAIN Ólmos szabadulás, rendező idő, a kapuk kinyílnak s az ötödikről lezuhant zongora újra robban a hús alá rejtett udvarokban. Az álmok velő-szín maszkja kipukkan, ismeretlen arcom fölhasad, azonosulás bénítja újra a beburkolt csontot és felismert arcomon fekete lyukat üt türelmes fókusza az ébredésnek. Képek, rosszízű halál vet ki tengeri menedékből, testemig visszahullok, gyerekek és medvék félelme rohan bordáim alatt, ahol hull a háromlábú súly, e zenéket feldöglő csoda, a zongora, többoktávú hang, mázsás dög, ki a bosszú hattyúdalát dobta ablakomra a legfelső gangról, fröcskölve üvegszilánkot, függönyt, maradó zengést. Sámános kincs, zálogházi remény, ahogy feketén billen a korlát fölött, rámvetítve felpüffedt döglovak otrombaságát. Ó, gyönyörű reggel! Stampedlikkel és féldecikkel cipeljük az éjszakát kerítésekhez, hihetetlen valónkat m ár reggel kihugyozzuk, azonos-magunktól szabadulunk, menekülünk szétpattant síkjainktól, túl sok a véletlen úgyis! Túl sok az abortált bizonyosság, söntésben ragyogó hadova, m arionett királyok kérkednek koronákkal: majd ma! Mámma fölindítjuk mink lelkes seregeinket, álomi arcunk ma fölm utatjuk! És igazságunk felett fehér az ég, mint a hab. A korsót a pulthoz vissza­ visszük hajnali seregeinket szélnek eresztve, csapatainkat rabolni hagyva, birodalmunkat odahagyva leszünk mai magunkká, s amivel fröccs sem bírt, vodkás haragunkat pontos lendület csodájába öljük, igazodva körökhöz, körhagyókhoz, használjuk magunk gépekhez. Csak káromkodásunk őrzi az elveszett csatározást. Futamodunk raktárosnők használt melleihez, használjuk magunk újságból ellesett kábulatban. A fejront szerelmes percében készen áll a maszk, a műhelyben formált, hihető lárva; lárma-szült délutánba lépünk: szerszámokkal megformált vas. Osztjuk harm adik magunk, kit szeretünk vallani inkább, mint igazi, kitalált képünk. Lezuhant zongora, elpattant húr, egyszeri büszkeség, vakság, robbanástól megbénult kölyök: tündöklök a perc fényében, arcom álarcában! Ragyogok elmúlt terveimben, nyolcórás kényszer mögött, vagyok a fotografált képezhetetlen, mégis-zászlók alatt lobogók hirdetője. Vagyok a kellő hazugság, 20 önmagam jövője, akit mindennap felm utat a lezuhant zongora dübörgő rajza, akinek arcán hajnalban fekete lyukat üt maradó fókusza az ébredésnek. ELÉG A ROSSZKEDV.., elég a rosszkedv homorúlencséiből! a gömbhéjú fényben szaladok szét, megsokszorozva sötéttel, hasadással, kirakatüvegre darabolt ősz, vagyok fölnagyított újuló pontja az árnyék íveinek, és vagyok továbbdarabolt pontja a homálynak, elég. éles az arcomon fölgyült vakság, elég! csoda, hogy még fehéren bujnak a csontok felületei, arcom síkjain még a rend táblái világítanak, csoda, hogy szeretőm testét földühített hullámokkal sokszorozhatom, mindig a határokon, itt még az évek, részeg utak s a felnevelt halál ismerős ábrái sokasodnak, itt érvényes minden, ott katedrálisok súlyosodnak a szemgolyót beszövő napok mögött, ott az utolsónak indult kölykök országa van, birodalma érvénytelen szavaknak, de dögszagú kutyák hugyozzák össze a senkiföldjét, érvényes síkjainkat körbejárják — és a visszacsatolt körök fogadott vakságunkhoz igazodnak. csoda, csoda, hogy felbillent szívünk még vigyáz az elveszett egyensúlyra, csoda, hogy térképet képes vésni agyunkra az óvatos élet. és csak rosszkedvünk őrzi a bejáratlan utakat, életünk kényelmes, mint a félelem, a megtanulható. és cipeljük ezt a kiáltványoktól, őrülettől immár végleg szabadult félelmet szeretőnknek, a gyönyörűnek, és Ő látja, milyen egyszerű ez az arcunkra formált szégyen. léphetünk mezítláb, lábujjas nyomunk érvényes, mintha hóviharban, mint ha vijjogás a föld felett, és a nyomokat hiába hordja be hóval a hó, hiába megtörténtek, hát megmaradnak, kettészakadhat kép és képzelet! �(fo ly ta tá s a 12. o ld a lró l) szeren k ív ü li erő k e t is m ozgósítani tu d ja . T eh át az intézm ények szellem i eredm ényein k ié p ü lt koordináció, vagy h a úgy tetszik, a gazdasági és k u ltu rá lis tevékenység, m in t egy bizonyos fe la d a t v é g re h a jtá sá ra létreh o zo tt „konzorcium ” v aló su lh at m eg ezáltal. A k o ck á za tv á llalás term észetesen p aritáso s a la ­ pon képzelhető el. T eh á t a té m á k vagy fo­ ly am ato k elem zésében részt vevők valóságos érd ek ein ek m egfelelő a rá n y b a n — m ind a szellem i, m ind a gazdasági erő fo rrásaik a t ará n y o san — m obilizálnák és a lk alm az n ák a fe la d a t elvégzése érdekében. A szellem i h a ­ szon közös, m íg a g y ak o rlati ta p a sz ta la t h aszn o sításá ra ott k e rü ln e so r, ahol a tém a a la p já n leginkább látszódik kedvező m egva­ ló sítá sá n a k lehetősége. Az in tézm ényekre ép ítés egyébként is elk erü lh etetlen , m e rt á l ­ ta lu k kínálkozik a r r a is lehetőség, hogy a k u ta táso k n e legyenek csak kizárólagosan p a rtik u lá ris érd ek ek hordozói, h an e m an n ak a követelm énynek is eleget tegyenek, hogy a lokális és az országos tö rek v ések kötelező ö sszhangja ta rtó sa n és valóságosan m egva­ lósuljon. Ez m egint csak olyan felad at, am elynek m egvalósulásához m in d en ek elő tt az országos k u ta tá si irán y o k a t k ell ism erjü k , en n ek b ir­ to k á b an fog ju n k hozzá sa já t fela d ata in k k ö r­ vonalazásához. A zt a lehető legszélesebb k ö r­ ben elvégzett v itá k so rán szükséges p o n to síta­ n u n k , és k ia la k íta n u n k a végleges p ro g ra ­ m ot. Az első ere d m én y e k et m egint csak a lehető legszélesebb k örben kell közrebocsás­ suk. Ezt követően a b eg y ű jtö tt ta p asz talato k (am elyeket, különböző vélem ényekkel va­ ló ü tk ö ztetés rév én szerezhetünk) feldolgozá­ sa következik. E rre a n n á l is in k á b b szüksé­ günk van, hogy a k u ta tó g á rd á t m egvédjük az in d o k o latlan (vagyis k ikerülhető) k u d a rc ­ tól. M ásrészt — te k in te tte l a r r a ,hogy jelen p illa n a tb a n h iv a talo san is k u ta tó h elly é n y il­ v á n íto tt intézm ény nincs a m egyében — leg­ fon to sab b fela d atu n k , hogy csak olyan e re d ­ m ényekkel je len tk ezzü n k a nyilvánosság elő tt, am elyet fen teb b le írtu n k . H a rm a d ­ részt: az in d u lásn ál m egm utatkozó „óvatos­ ság ” rév én a rendelk ezésre álló an y ag iak k al is ta k a ré k o sa n leh et bánni. A hhoz, hogy m indezek a felvetések m eg­ v aló su lh assan ak , elsősorban h aték o n y irá n y í­ tó m u n k á ra v an szükség. Az irán y ítás ezen a te rü le te n — érth e tő okoknál fogva — m eg­ lehetősen bizonytalan. K ezdem ényező ked v é­ n ek növelésével, a m á r m ost is m eglevő ta ­ p asztalato k á tte k in tő elem zésével g y ak o rla­ tiasság a növelhető. A g y ak o rlati ta p a sz ta la ­ tok rév én az is joggal elv árh ató , hogy m ind kezdem ényezőkészsége, m ind tém aválogató készsége biztosabb a la p ra helyeződjék. Ez u tó b b i k övetem ény m á r átv ezet az á lta la m m á so d ik k én t m egjelölt csom ópont felé, am e­ lyet fe la d a ta in k m egoldásában lényegesnek ta rto k . A hhoz ugyanis, hogy tudom ányos te ­ vékeny ségünk a m eglevő feltéte lek k itö ltésé­ re, a te ljeseb b é váló élet igénye sz erin t a la ­ k u ljo n , a r r a is nagy szükség v a n , hogy (a fen teb b e m líte tte k m e g ta rtá sa m ellett) jö j­ jön lé tre egy középtávú, a tá rsa d alm i, po­ litik a i igényeket figyelem be vevő, a z t kielé­ gítő tudom ányos k u ta tá si terv. Ez ta rta lm a z ­ za azo k at a té m ák at, am elyeket v iz sg álatra k ijelö ltü n k , am elyek valóságos közösségi igényeket elégítenek k i, am elyek te h á t nem elsődlegesen és kizárólagosan intézm ényi é r ­ dekek, vagy te lje sen szem élyes am bíciók k i­ elég ítését szolgálják. Szükséges az is, hogy az in tézm ények lehetőségeinek bővítésénél a tudom ányos m u n k a végzésének fe lté te le it is fo ly am ato san gondozzuk; sőt, enn ek a köve­ telm én y n ek a teljesítése rendszeres érték elés á lta l a napi, az éves, a középtávú te v ék e n y ­ ségben is je len legyen. A tudom ányos m u n ­ kához eleng ed h etetlen ü l szükséges a közön­ séggel, a tudom ányos közvélem énnyel való találk o zá s feltételein ek m egterem tése, e m ű ­ ködési k ö rü lm én y ek b izto sítása: vagyis a publikáció lehetőségeinek m eg terem tésérő l és egyben a h a rm a d ik kö v etelm én y m eg lété­ ről v an szó. M eggyőződésem, hogy a feltéte lek m egte­ rem téséb en n em állu n k rosszul. (Legyen sza­ b ad m ost eltek in ten e m a részletes felso ro ­ lástól, p u sztán csak an n y it k ív á n o k m eg je­ gyezni. hogy nő az o k n ak az in tézm én y ek n ek a szám a, am ely ek e té re n is eg y re jobban „ottho n v a n n a k ”.) A z, hogy a felso ro lt k öve­ telm ényeket, m in t elő ttü n k álló fela d ato k a t je ­ löltem meg, a n n a k n em a hiányzó fó ru m o k at „követelő” v o lu n tarizm u s az oka, hanem hogy az e té re n m eglevő figyelm etlenség m ia tt nag y fo k ú p a z a rlá s tap asz talh ató . M ert nem p azarlá sn ak k ell-e m in ő síten ü n k , hogy az, am i n ap v ilág o t lát, az o ly an n y ira k ev és­ sé ism ert- m in t m ost n álu n k ? H iszen egyfe­ lől az, hogy m i és m ik o r (nem) olv ash ató , azt a m ai g y ak o rla tu n k szerin t m in d en k ü lö ­ n ösebb indoklás n élk ü l leh et a tak arék o sság — eg y éb k én t jogos, de m iu tá n m in d u n ta la n elhangzik, v ará zsk ö p en y k én t h ató — in d o k a m ögé eldugni. M ásfelől v iszo n t, a befogadás és alk alm azás hiányosságai, az érd ek telen ség , a közöny, az am b íció tlan ság valós okai fe l­ d erítetlen ek . 5. M eggyőződésem : a le írta k a la p ja ib a n m eg ­ v aló síth ató és m eg v aló sítan d ó felad ato k , am ely ek m eg o ld ását esetleg elo d ázh atju k , de k ik e rü ln i n em tu d ju k . E zé rt jav aslo k szé­ les körű. illú zió m en tes és é le tü n k ta rto z é k a ­ k én t jelen lev ő v itá t, hogy sa já t d o lg ain k b an — am ely ek so ráb a n az itt le írta k esetleg csak rész letk érd ésn ek tű n n e k — tisztá b b an lássunk. Horváth István Zenei életünk kis tükre III. TÜKÖRKÉP ALULNÉZETBŐL K ím életlenül pontos tü k rö t ta rto tt ze­ nei életünk elé Tóth Csaba, a Palócföld 1980/6-os szám ában. A nnál m eglepőbb, hogy lehangoló körképét bizakodó m on­ datokkal zárja. Zenei m űvelődésünk új form áiban (zenei könyvtárak, ifjú zeneba­ rá t klubok, kóruszenei és popzenei tábo­ rok, zenei továbbképzések stb.) ugyanis biztosítékát lá tja annak, hogy „zenekultú­ rá n k gazdagodó eszköz- és form atárából színvonalas, tartalm as és pezsgő zenei éle­ te t terem tsü n k ” Nógrád megyében. B izonyára az eltérő nézőpont az oka, hogy a m agam részéről korántsem látom ilyen optim istán zenei életünk távlatait. „A lulnézetből” úgy tűnik, hogy a m ár meglevő és funkcionáló új form ák m ind­ eddig csak m ennyiségi gyarapodást jelen­ tettek. Avagy beszélhetünk-e minőségi fe j­ lődésről a zenei táborok esetében? Érez­ tetik-e hatásu k at a m egyében az ifjú zene­ b arát klubok? Jelen te tt-e „fro n táttö rést”, hogy létre jö tt S algótarjánban a megyei könyvtár zenei részlege? És egyáltalán: a gyarapodó lehetőségekkel arányosan fe j­ lődött-e m egyénk zenei élete? Önám ítás volna a kérdésekre statiszti­ kai adatokkal válaszolni. V alójában az új lehetőségekkel is többnyire azok élnek, akik — ilyen-olyan m inőségben — m ár korábban is eljegyezték m agukat a zené­ vel. Egyébiránt az em lített új lehetőségek szemérm esen kínálják m agukat azoknak, akik véletlenül bepillantanak zenei éle­ tü n k kulisszái mögé. De m i az, am i a „bepillantásra”, a lehe­ tőségek m egism erésére késztetheti a zenei életből önm agukat kirekesztőket? Úgy vélem, m indenekelőtt az agitatív erejű pro­ paganda ösztönözhet az első lépések m egté­ telére. Igen, a propagandáról szeretnék szólni, am ely — ha nem is alapfeltétele, de — m indenképp egyik m ércéje a zenei élet „pezsgésének”. P ropagandán term é­ szetesen nem egyszerűen a zenei esemé­ n y ek hatásosabb reklám ozását értem , h a­ nem a zenei ism eretterjesztés népszerűbb form áinak, a zenei élm ény befogadásának hatékony előkészítését, rendszeres és szín­ vonalas zenekritikát, az összehangolt szer­ vező m unkát és sok-sok apró ötletet, me­ lyek révén zenekultúránk értékei u ta t találh atn ak a lakosság szélesebb rétegéhez. Zenei életünk „állóvíztükre” felett m e­ ditálva talán nem haszontalan közelebbről is m egvizsgálni e — tágabban értelm ezett — zenei propaganda megyei helyzetét. M agánvizsgálódásom kiindulópontjául az élőzenei hangversenyek látogatottságá­ nak tapasztalatait választottam . T óth Csa­ bát idézve: „ism ert tény, hogy a filharm ó­ niakoncertek szám át tekintve Nógrád m e­ gye, messze leszakadva, az utolsó helyen áll”. Ennek alapvető oka (bárki ellenőriz­ heti) a koncertek krónikus közönséghiá­ nya. M árpedig „pezsgő zenei életet” ne­ héz elképzelni közönség nélkül. H iába ze­ nészeink felkészültsége, hiába a jobbnál jobb zenem űvek bem utatása, ha nincs, ki m eghallgassa azokat. Az egyik legsürge­ tőbb feladat te h á t a zenét szerető és értő hangversenyközönség k inevelése! A zenei alapm űveltség elsajátításán ak legalkalm asabb és legfontosabb színterei az iskolák. (A zeneiskolákban folyó in ten ­ zív zenei képzésről m ost nem kívánok szólni, hiszen a növendéklétszám állandó gyarapodása ellenére zeneiskolai tan u lm á­ nyokat az iskolás korú gyerekeknek csu­ pán elenyésző százaléka folytat.) Mi a helyzet az általános iskolákban? Nos, a tanítóképző főiskolákra jelen tk e­ zőknek néhány évvel ezelőtt még ének­ zenei készségükről is számot kellett ad­ niuk a felvételi vizsgán. Ma m ár az is eredm ény, ha a végzett pedagógusok — tisztelet a kivételnek — szolmizálni tu d ­ nak.. . Úgy tűnik, egyre messzebb k erü ­ lünk attól a célkitűzéstől, hogy az alsó tagozatban a betűvetés és az egyszeregy m ellett a zenei ábécét is sajátítsák el a gyerekek. 21 �A felső tagozatokban sem sokkal kedve­ zőbb a helyzet. M egyénkben ugyan a szakem berhiánnyal is m agyarázható a zenei nevelés alacsony szívonala, de köz­ tudott, hogy a „kétszakos” diplom ával rendelkező tanárok többsége sem tekinti az ének-zenét egyenrangú tantárgynak. A középiskolai szaktanároknak azután főhet a fejük, hogy a tan terv által előírt m enetben haladjanak az anyaggal, vagy az általános iskolai ének-zene oktatás hé­ zagjait foltozgassák?! Á ltalában m indket­ tőre vállalkoznak — kevés sikerrel. Azok­ nak a gyerekeknek pedig, akik szakm un­ kásképző intézetekben tanulnak tovább, szinte semmi esélyük sincs, hogy pótlólag megszerezzék a zenei m űveltség alapjait. Nem lehet teh át eléggé hangsúlyozni az iskolai ének-zene tan ítás fontosságát. Az általános és középiskolai pedagógusoké a legnagyobb felelősség, de — a kötelező óraszám jóvoltából — a legnagyobb le­ hetőség is a zenei nevelésre. Hogy v árha­ tó-e a jövőben prosperitás zenei életünk­ ben, az m a dől el az iskolában! Mi történik, ha mégsem sikerül felkel­ teni a tanulókban az érdeklődést a zene­ k u ltú ra irán t? Az igényfelkeltésről, a ze­ nei nevelésről lem ondani term észetesen a későbbiekben sem szabad. Elvben a le­ hetőség továbbra is adott, de ekkor m ár jóval összetettebb a feladat, hiszen meg kell n y erni az em berek hajlandóságát. Rá­ adásul felnőttek között m ár nem lehet si­ kerrel alkalm azni direkt, iskolás módsze­ reket, és persze kötelezni sem lehet senkit a zenei nyelv elsajátítására. Az iskolai zenei nevelés m ulasztása el­ sősorban a közművelődési intézm ényeket terheli pluszfeladattal. A m űvelődési in­ tézm ényeknek egyszerre kell kielégíteniük a m ár „zeneközelb en ” levők zenei igényeit, és — missziót folytatva a még „kívülállók” között — újabb híveket toborozni a m u­ zsikának. B ár a propagandának m indkét feladat kivitelezése során döntő jelentősége van, a két felad at lényegesen különbözik egymástól, és tapasztalataim szerint az utóbbira nincsenek kellően felkészülve a m űvelődési intézm ények. Sajnálatos tény, hogy Nógrád m egyében csak egy-két népm űvelőnek van zenei képzettsége. Ez persze még nem volna baj, ha legalább ism ernék zenei életünk — Tóth Csaba által fe ltá rt — problé­ m áit. Ez esetben a zenei propagandában m ár bekövetkezett volna valam iféle meg­ újhodás. A m űvelődési házak m unkatervé­ ben ugyan m ajd m in denütt m egtalálhatók a hangversenyek, zenei rendezvények, de ezek legjobb esetben ugyanolyan propa­ gandát kapnak, m int m ás program ok. Ez azonban a jelenlegi helyzetben nem ele­ gendő! K ivált nem Nógrád megyében, m elynek még székhelyén sem lehet eladni — 1981-ben — száznál több jegyet a B ar­ tók vonósnégyes h an g v ersen y ére... Tóth Csaba is em líti, hogy hiányoznak például a felnőttek szám ára szervezett ún. hangverseny-előkészítő foglalkozások, „ahol — a résztvevők felkészültségéhez m érten — a zenem űvek értelm ezésére, elemzésére sor k erü lh et”. Nem vitás, egy­ szerűbb m egszervezni és propagálni egy 22 hangversenysorozatot, m int egy olyan ren­ dezvényt, am ely m aga is propagálni akar valam it. M ert ne feledjük: nem a zenei ism eretterjesztés a cél! A zenei nevelés csak eszköz, m ely kulcsot ad a m űélve­ zethez, a zenem űvek által közvetített üze­ netek — érzések, gondolatok — m egérté­ séhez. K érdés persze, hogy mi a fontosabb: ki­ elégíteni vagy felkelteni a zenei igényeket? Term észetesen: m indkettő fontos. De hogy a m űvelődési intézm ények feladatrendszerében m elyik kapjon nagyobb hangsúlyt, azt a m indenkori helyzet szabja meg! Az élőzenei koncertek látogatottsá­ gát figyelem be véve, jelenleg m egyénk­ ben — úgy vélem — az igényfelkeltésnek kellene előtérbe kerülnie! Van azonban egy furcsa ellentm ondás, am i m egnehezíti a helyes m ódszerek m eg­ választását. Az iskolapadból k ik erü lt fia­ talok és felnőttek körében ugyanis álta­ lában csak a zenével való közvetlen ta ­ lálkozás h atására ébred (ébredhet) fel az igény a zenei m űveltség megszerzésére, pótlására. U gyanakkor köztudott, hogy hangversenyekre — kilencven százalék­ ban — azok járnak, akik valam ilyen szin­ ten m ár birtokában vannak a zenei m ű­ veltségnek. Ezt az ellentm ondást csak ú j­ szerű propaganda, ötletes m ódszerek hi­ d alh atják át! Leegyszerűsítve a feladatot: ha a közönség elkerüli a hangversenyter­ meket, akkor a zenét kell „kivinni az u t­ cára”. Növelni kell teh át az érintkezési felületet a zene és a potenciális közönség között! Szemben zenekultúránk klasszikus érté­ keivel, m inden nehézség nélkül u ta t talál a töm egekhez a szórakoztató, illetve „könnyűzene” néhány válfaja. Nem ártan a közelebbről is megvizsgálni népszerűségük okait, és uram bocsá’ a tapasztalatokat fel­ használni a „kegy- és közönségvesztett” m űfajok népszerűsítésében. Most csak egyetlen körülm ényre utalnék: a „könnyű­ zene” szó szerinti térhódítására. A könnyűzenének adnak helyet étte r­ mek, szórakozóhelyek, szabadtéri színpa­ dok, sportcsarnokok — néha valóban el­ képesztően alacsony igényszinthez igazod­ va. De „könnyűzene” szól a film vetítések előtt és a kulturális rendezvények szüne­ teiben is stb. Szentségtörés lenne ezeken a területeken igényesebb zenem űvekkel konkurrálni? Inkább csak szokatlan lenne. Eleinte. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Londonban óriási sikere van az úgyneve­ zett „klasszikus diszkónak”, ahol a lemez­ lovas klasszikus táncszám okat, szvitteket tesz a k o ro n g ra ...) Persze, ha ódzkodunk a radikális mód­ szerektől (ám bár a „pezsgő zenei élet” fo­ galm ában a botrányok is m egférnek), né­ mi fantáziával új, eddig kiaknázatlan te­ rületeket is fel lehetne kutatni. H azánk­ ban is történtek és történnek kísérletek arra, hogy az élő- és gépzene új fórum o­ kon is m eghonosodjék (múzeumi hangver­ senyek, szabadtéri koncertek, irodalm i kávéházak stb.). M egyénkben ezek a kí­ sérletek még nagyon esetlegesek és b áto r­ talanok (zenés hétfők S algótarjánban, m ú­ zeumi hangversenyek a szécsényi és a sal­ gótarjáni m úzeum ban stb.), de m inden­ képp figyelem re méltók. Végül szólnék a zenei propaganda h a r­ m adik csatornájáról, a töm egkom m uniká­ ciós eszközök, ezen belül a megyei sajtó helyzetéről. Tóth Csaba jogosan kifogá­ solta a megyei napilapban m egjelenő — zenei tárg y ú — írások felszínességét. Nem a Nógrád az egyetlen megyei lap, am ely nem rendelkezik saját zenekritikussal. De alighanem Nógrád az egyetlen megye, m elynek nincs — rendszeres publikációs tevékenységet is folytató — zenetudósa, zeneesztétája, elm életi szakem bere. Ennek hiányát — csakúgy m int a közoktatási és közm űvelődési intézm ények zenei nevelés terén elkövetett m ulasztásait —, a zeneis­ kolák tan árai és a megye előadóm űvészei igyekeznek pótolni. Zenei neveléssel — a zeneiskolák falain belül és azon túl — ők foglalkoznak legeredm ényesebben. O lykor saját szakm ai fejlődésüket h á trá lta tv a az önként vállalt népm űvelői feladatok ellá­ tásával. Lelkesedésük révén in d u lh ato tt ú tjá ra az „Élőzenét a falusi iskoláknak!” akció, ők vállalnak ism eretterjesztő előadá­ sokat a m űvelődési házakban, és közülük kerülnek ki a Nógrádban m egjelenő igé­ nyesebb zenei anyagok szerzői is. Hiába építették ki M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelőm unka lépcsőzetes rendszerét, h a az erre h ivato tt intézm ények valam e­ lyike nem tölti be m aradéktalanul funkció­ ját, a következő „lépcsőre” m ár kétszeres, az azt követőre három szoros teh er nehe­ zedik, m ígnem a zeneiskolákra h áru l va­ lam ennyi m egoldatlan feladat. Tudom, m e­ gyénk zeneiskoláinak tan árai az ereden­ dően rá ju k szabott közm űvelődési felada­ tok ellátásán túl is m egragadnak m inden lehetőséget a zen ek u ltú ra népszerűsítésé­ ért, de nem v árh ató el, hogy az igények felkeltését és kielégítését eg y arán t ered­ m ényesen végezzék. A m ikor hatékonyabb zenei propagandát — új m ódszereket, ötleteket — sürgetünk, m i is az ének-zene tan áro k és a népm űve­ lők, a közoktatási és közművelődési intéz­ m ények, valam int a sajtó összehangolt m u n k ájára gondolunk. Jelenleg azonban a — belső szakm ai problém áktól sem m entes, az értő m ecena­ tú ra tám ogatását nélkülöző — zenésztár­ sadalom nak kell a megfelelő zenei propa­ gandáról is gondoskodnia. A helyzet m árm ár abszurd voltát jól érzékelteti az a nem ritk a eset, am ikor egy zenei „propa­ gandának” szánt rendezvény megyei lap ­ ban történő „propagálását”, m ajd értékelé­ sét az az előadóm űvész vagy zeneiskolai ta n á r vállalja fel, aki a rendezvény szerve­ zését, lebonyolítását és az azon való köz­ rem űködést is fe lv á lla lta ... Amíg a zenei propaganda terén nem kö­ vetkezik be „forradalm i” m egújulás, ad­ dig — vélem ényem szerint — zenekultú­ rá n k eszköz- és fo rm atárán ak gyarapodá­ sa nem elégséges egy színvonalas, ta rta l­ m as és pezsgő zenei élet m egterem tésé­ hez! Pintér Károly �HAGYOMÁNY Céhek, c é h e sé le t N ógrád m egyében A középkori városok k ia lak u lásá v al egyidőben je len tek m eg a céhek E u rópában, akkor, am ik o r a városok lakossága k ö réb en a k éz­ m ű v esip ar és a vele szoros k ap c so la tb an álló keresked elem fejlő d és­ n ek in d u lt. A versen y k iz á rá sá ra , a piac m o nopolizálására irá n y u lt az ip aro sok szervezkedése, m ely n ek k e re té t a céh adta. A k ézm ű v e­ sek nagy h a tá sk ö rre l rendelkező, szak m án k én ti te stü le te inek belső h ie ra rc h iá já t, m űk ö d ését a feudalizm us korab eli v áro so k b an a p r i­ vilégium , a feudális k iv á ltsá g h a tá ro z ta meg. O lyan viszonyok között am ik o r a k éz m ű v esip ar csak re n d k ív ü l szűk piacon tu d ta term ék eit érték esíteni, a gazdasági kény szertő l h a jtv a a céhek m onopólium ot b izto síto ttak ta g ja ik n a k m e g h atá ro z o tt te rm ék ek elő állítá sára. A kö­ zépkori E urópában, az egym ástól füg g etlen ü l lé tre jö tt céh ek et a fe u ­ dalizm us g az d aság i-társad alm i fo rm á ja és ideológiája egységes szerv e­ zetbe tö m ö rítette . Az ip arűzők első érdekvédelm i szervei M agyarországon a X IV — XV. században tű n n e k fel. A X V I. század d ere k án bekövetkező tö ­ rök h ódítás a céhes fejlődés le n d ü le té t m e g ak aszto tta és ezért a cé­ h esip ar csupán az ország egyes tö rö k á lta l m eg nem szállt te rü leté n — D u n án tú l, F elv id ék — fejlő d ö tt tovább. A X V III. század elején, a török kiűzése u tá n újjászerveződési fo ly am at in d u lt m eg, de ú j céhek is alak u ltak . E u ró p a n yugati á llam aib a n ek k o r m á r a céhes k ere tet a g az d aság i-tá rsa d alm i fejlődés tú lh a la d ta , a céhrend szer m á r a k a ­ dályozója v o lt a k o ra k a p ita lista fejlődés len d ü letén ek . A céhes te c h ­ n ik a m in d ad d ig m egfelelt, m íg az ip a r csak a helyi piac szükségle­ tein ek k ielégítésére dolgozott. A városi lakosság szám szerű n ö v ek e­ désével, a gazdasági k o n ju n k tú rá v a l összefüggésben, a céh esip ar épp úgy, m in t m ásu tt, h a z án k b a n sem tu d o tt sem m ennyiségileg, sem m i­ nőségileg a piac növekvő igényeinek többé m egfelelni. Így a X V III. század végén, a X IX . század elejé n m egkezdődött a céhes és céhen k ív ü li k ézm ű v esip ar válsága h a z án k b a n is. A céhekkel szem beni országos elégedetlenség nyom án II. József 1781 -i ún. tü relm i ren d e lete a céhen belül vallásos kötö ttség felo ld á­ s á t célozta. A re n d e le t felm en te tte a p ro testán s ip a ro so k a t a róm ai k ato lik u s istentiszteleten, sz e rta rtá so n való kötelező m egjelenéstől, s egyben m egb írság o lásu k at is m eg tilto tta. A céhek „elvileg k im o n d o tt e ltö rlésé t” az 1785-ben k ia d o tt re n d e le t u g yan m egcélozta, am ik o r m in d en k in ek lehetővé tette, hogy b árm ily en ip a rt szabadon g y ak o ro l­ hasso n ; a re n d e le t az onban nem valósult meg. Az 1790/91. évi L X V II. t c. a k éz m ű ip a r és m a n u fa k tú rá k fejlesz­ tésén ek érd ek éb en szintén a céhek m egrendszabályozását tű z te ki célul, hogy „ ...kü lö n fé le gyárak létesítése s g yá rtm á n yo k behozatala, m ű v é sze k és m esterem b erek szá m á n a k szaporítása” leh ető v é váljon. A céhek tö rté n eté b en a X IX . század m á r a h an y a tlá s korszaka, m i­ vel az ip a rfejlő d és ú tjá b a n álln ak , a m esterségek űzésének m onopo­ lizm us rendszere nem felelt m eg a tá rsa d a lm i törekvések n ek . E zért kezd etb en részleges reform ok je len tek m eg a céhek átszervezése cél­ jából. 1802-ben új céhszabályzatot v ezettek be, 1805-ben a h ely tartó tan ács ren d e lete a céhszabályokat egyöntetűvé tette. A szabályok h a ­ tósági felügyelet — com m issarium — a lá ren d e lték a céheket. 1813b an egységes sz ab ály zatterv ezet lá to tt napvilágot, a m it a v árm eg y ék ­ hez is m eg k ü ld tek. 1825-ben ism ét e ltilto ttá k a céheket attó l, hogy a nem k ato lik u s m este re m b erek e t a k án to rm isék részv ételére kénysze­ rítsék. Egy 1828-as ren d e let érte lm é b en a céheket kötelezték, hogy a m ás hely en szab ad u lt legényeket is vegyék fel m aguk közé. S zéche­ nyi Istv á n 1830-ban k ia d o tt H itel cím ű m űvében szin tén p álcá t tö rt a céhek felett. Az 1840-es országgyűlés te tte m eg az első lép ések et az ip a rsz a­ badság felé, a „g y árak jo g viszonyairól” szóló X V II. tc.-ben, am ik o r k im o n d ta, hogy a „gyártó, in tézetéb en m in d en n em ű m esterség et űző seg éd m u n k áso k at szabadon a lk a lm a z h a t”. 1848. jú liu s 9-én K lau zál G áb o r ren d e leté b en m ódosította a céhszabályokat, d e az ip a rü g y vég ­ leges ren d ezésére a szab ad ság h arc esem ényei m ia tt m á r n em k e r ü l­ h e te tt sor. A z ö n k én y u ralo m éveiben, 1850-től ren d e lete k k el szabályozták az ip arü g y ek et is. 1857. fe b ru á r 9-én császári re n d e le t fo szto tta m eg a céheket az egyik legfőbb joguktól, attól, hogy az ip arg y ak o rlás jo g át m aguk adom ányozzák. 1860. m á ju s 1-től k o rláto lt ip arszab ad ság lé ­ p e tt érvénybe. A k ép v iselő h ázb an 1869. o k tó b er 21-én ism ét ip a rtö r­ v é n y -ja v a sla to t n y ú jto tta k be. E nnek a la p já n k észü lt el az 1872. évi V III. t c., az ún. „ Ip a rtö rv é n y ”, m ely 1. § -áb an k im o n d ta, hogy a m a ­ g y ar k o ro n a te rü le té n m in d en n ag y k o rú egyén b árm e ly ip a rá g a t ö n ­ álló an , szabadon g y akorolhat. Az ip a ro so k n a k (ugyanazon, vagy k ü ­ lönböző ip a rt űzők) a céhes érd ek v éd elem h e ly e tt „érd ek eik előm oz­ d ítá sa ” céljáb ó l ip a rtá rsu la to k a t k ell szerv ezn iü k . Ez a tö rv én y m o n d ­ ta ki a céhek felszám o lását: „83. §. a je len tö rv é n y életbelépésétől szá m íto tt 3 hó alatt va la m e n n yi fe n n á lló céh m eg szű n ik.” N ógrád m egyében en n ek a fo ly am atn ak , a tö rv én y h ató ság i b i­ zottság h a tá ro z a ta sz e rin t 1872. jú n iu s 15-ig k e lle tt befejeződnie. A kibontakozó k ap italizm u s g az d aság i-tá rsa d alm i ren d sz ere sz ám á ra a feu d ális ip a ri term elés a lk a lm a tla n n á v ált. A k ia lak u ló b an levő b el­ ső piac szükségletei m eg k érd ő jelezték a k ézm ű v esip ari te rm elés lé tjogosultságát, m e rt a k eresk ed elem k ézm ű v es és feu ád ális term elési bázisa nem elég ítette ki a növekvő k eresletet. Az ellen tm o n d ás felo l­ d ásak é n t a tő k e b eh a to lt a term elésbe, m eg terem tv e a tő k e te rm e lé ­ si bázisát, a g y árip a rt. A k isip ar az o n b an n em tu d o tt a k ró n ik u s tő k e h ián y m ia tt m eg­ k apaszkodni, életk ép telen ség éért m ég 1896-b a n is az 1872. V I I I . tc -t h ib á z ta tta : „ . . . a n ém e t birodalom ip a rtö rvé n yé t h o nosította m eg, te lje sen szabad versen yre bocsátván, az ip a rt s eltö rö lvén a ké p esí­ tést. E z által a tá rsu lá st m eg b én íto tta , s a százados czé h ren d szer jó ­ za n ipara közp réd á ja le tt a k e d v e zm é n y e s gyáriparnak, s a m in d e n t fe lfa ló n em hiva to tt, ü zérked ő tő k én e k, m e ly bárm i m esterség re ö n ­ m agában bírta ké p esítését.” A NÓGRÁD M EGYEI CÉHEK K IA L A K U LÁ SA ÉS MŰKÖDÉSE M egyénk céh esip arán a k fejlő d ésé t d eré k b a tö rte az 1663-mal kezdődő részleges tö rö k u ralo m . B alassag y arm at, Szécsény elm en e­ k ü lt m e sterem b erei a fü lek i és losonci céhek szervezetébe lép tek be, vagy a nagyobb — kékkői, d iványi, gácsi — u ra d a lm a k szolgálatába szegődtek. A m egye jelen tő s településein, a v o lt m ezővárosokban a céh ren d szer em lék ei a X V II. századig n y ú ln a k vissza. A legtöbb m es­ te re m b er F ü lek e n élt, ah o n n a n később, a tö rö k elől, szintén L osoncra m e n ek ü ltek . Így a X V II. század végére Losonc le tt a m egyei céhesi p a r kö zp o n tja. A X V III. század elején, a tö rö k k iű zése u tá n m eg in ­ duló ú jjászerv ező d ési fo ly am ato t m eg y én k b en is felfed ezh etjü k , sőt ú j céhek a la k u lá s á t is m egfigyelhetjük. A h azai céhek, m in t a k éz m ű ip a r és a m este re m b erek v éd elm é­ r e alk o to tt testü letek , az olasz és n ém et céhek m in tá já ra létesü ltek , d e a lk alm az k o d tak a m agy aro rszág i jogviszonyokhoz. Így a k irá ly á l­ ta l ado m án y o zo tt p riv ilég iu m o k (Fülek: szabócéh, 1674; L osonc: f a ­ zekascéh, 1653) m e lle tt azo k b an a m ezővárosokban és falv ak b an , am ely ek fö ld esú ri h atalo m a la tt állta k , az illető fö ld esu rak a d tá k vagy erő síte tté k m eg a cé h szab ad alm ak at (F ü lek re és L osoncra kiterjed ő , érv én n y el a v arg á k k a p ta k szab ad alm at, 1656-ban W esselényi F eren c­ től, s ugyanígy k a p o tt a fö ld esú rtó l B a lassag y arm ato n 1656-ban a csizm adia-, K ék k ő n 1686-ban a szabó-, Szécsényben 1617-ben a csiz­ m ad ia-, v arg a-, posztónyíró, szabó- és szűcscéh.) 23 �V oltak az ip aro stársu láso k között egym ással egyenjogúság a la p ­ já n szövetkezett céhek is. Ezek alk o ttá k az ún. közös céheket. A több v áro sra vagy helységre k ite rjed ő közös céhek lé treh o zásán ak oka legtöbbször az az egyszerű tén y volt, hogy a m esterem b erek oly k e­ vés szám ban éltek az illető településen, hogy n em tu d ta k céh ek et a l­ kotni. Így k a p ta k közösen p rivilégium ot a m á r e m líte tt v arg á k is — L osoncra és F ü lek re k ite rjesz tv e jogaikat. H asonló v olt a helyzet Lo­ sonc és T ug ár esetében is, ahol a csizm adiák 1830-ban, a tím áro k 1818-ban, Losonc és R im aszom bat esetében a csizm adiák, szabók, szű­ csök 1720-ban, a bognárok, kovácsok 1819-ben, a csizm adiák 1821-ben k ap tak így privilégium ot. A vegyescéh-privilégium ok, am elyekben különböző ip aro so k egye­ sültek, szintén hasonló o k ra vezethetők vissza: B alassag y arm ato n k a ­ lapos-, k á d á r-, kötélverő-, ny ereg g y ártó m esterek 1829-ben, asztalos-, bognár-, kovács-, lak ato sm esterek 1826-ban, Losoncon a fésűsök, v a r ­ gák 1839-ben, a nyereggyártó-, posztónyíró-, szabó-, szíjg y ártó m esterek 1649-ben k a p ta k privilégium ot. Szécsényben, k é t vegyescéh 1832-ben, a kötélverő-, szűrszabó-, v arg a céh 1846-ban, a pásztói tím ár-, v a rg a ­ céh 1817-ben, a csizm adia-, v argacéh 1617-ben, a szabó-, szűcs-, sz ü r­ szabócéh 1817-ben k a p o tt hasonló szab ad alm at. A m egye egész te ­ rü le té re pedig a m o ln áro k 1818-ban, a m észárosok 1829-ben k a p ta k céhprivilégium ot. A X V III. századra m á r csak D ivény, Fülek, Gács, Losonc, K ék ­ kő, Pásztó, Szécsény, N ógrád, S zirák, Nagyoroszi, B a la ssag y a rm at v i­ selte a m ezővárosi elnevezést. E zeken a településeken részb en a föl­ d esu rak tám o g atásá v al a la k u lta k ú jjá a céhek és keletk eztek az ú jak . B alassag yarm aton 8 céh a la k u lt: posztókészítő 1741, 1751, v arg a 1751, szabó, szűcs 1755, gom bkötő 1761, csizm adia 1768, szíjg y ártó 1768; P ásztón csapó 1748, csizm adia 177. D ivényben, K ékkőn egy-egy, L o­ soncon 3, L osonc-R im aszom batra k ite rjesz tv e 1 vegyescéh k eletk e­ zett. A X IX . század m ásodik évtizedétől kezdve az ország b an m eg in ­ duló k ézm ű ip ari fejlődés h a tá s a alól m egyénk sem tu d ta k ivonni m a ­ gát, így a céhek utóv irág zásáró l le h e t beszélni. Ez az o n b an m á r nem v o lt tartó s, m e rt a k isá ru term elés létjogosultsága v isszav o n h a ta tla­ n u l m egszűnt, és a céhekbe tö m ö rü lt iparosok in k áb b m ezőgazdasági term elésü k rő l vo ltak nevezetesek, m in tsem ip a ru k ró l, p edig n ag y ­ szám ban é lte k m e sterem b erek a m ezővárosokban. N ógrád m egyében 1813—1846. között 51 új céhet alap íto tta k . Ezek a céhek azo n b an m ár a tö rv én yek érte lm é b en k izárólag k irály i p riv ilég iu m m al ren d elk ez­ tek. E bből az időszakból F ü lek e n 1, G ácson 8, Losoncon 3, LosoncT ugáron, 3, L osonc-R im aszom baton 2, B alassag y arm ato n 4, Szécsény­ ben 4, P ásztón 9, N agyorosziban 2, S zirákon 1 céh a lak u lá sáró l tu ­ dunk. A céhbeli m e ste re k szám a is erősen különbözött: 1828-ban B a­ lassag y arm ato n 3692 lakosból 184, N agyorosziban 1928 lakosból 19, P ásztón 4141 lakosból 93, Szécsényben 3351 lakosból 65 v o lt az ip a ro ­ sok szám a. 1847-ben az iparosok szám a Losoncon 876. B alassag y ar­ m aton 516 fő, ebből az önálló m esterek szám a 344—256 fő volt. A céhek u tóéletébe p illa n tsu n k be n éh án y d o k u m en tu m segítségével. 1832. augusztus 27-én folyam odtak a m egye közgyűléséhez céh­ alap ítási kérelem m el a szécsényi asztalos, lakatos, köteles, kőm űves, kém ényseprő, nyerges, kerék g y ártó , kovács, ács és rézm űves m e ste r­ em berek. K érvényükből k itű n ik , hogy „az olly M ester E m bereknél, k ik K issebb V árosokban, vagy éppen falu helyen Czéhek N élkül meg telep ed v e v annak, több féle ak a d ály o k A dódván elő, g y ak o rta szem ­ betűnő, sőt ollykor k i p ó to lh a ta tla n k á ro k a t szenvedn i k é n te le n íte ­ nek.. . m in t Czéh n élk ü l valók ren d esen legényt nem ta rth a tu n k s nem is k apunk, In a st N em sz ab a d íth atu n k , V ásá ro k ra M űveink Á ru ­ lá sa v ég ett nem já rh a tu n k , tsa k M agunk lak h ely é b e sz o rítv a olly szűken élh etü n k meg, hogy a M ester em b er n ev e t m a jd n em haszon­ ta la n u l visellyük.” E zért h a tá ro z tá k el m agukat, hogy céhet a la k íta ­ nak. M ivel Szécsényben a szabó-, csizm adia-, és v arg a m esterek m ár k ü lö n céhet alk o ttak , a kérelm ező 17 különféle „m esterség et g y ak o r­ ló m e ste re k ” vegyescéh-alapítási k érv é n y ét 1835 m árc iu sá b an tá r ­ gy alta m eg a m egyegyűlés. Az egyenkénti vizsgálat, m ely k ite rje d t a m esterségbeli tu d á su k ra , legényeik sz ám á ra s egyéb vagyoni h ely ze­ tü k re, m eg állap íto tta, hogy „ ...ezen M ester em b erek egyedül Szé­ csénybe (m ellynek népessége m in t egy 3500 lé lek re m egyen) elk észí­ te tt m u n k á ik a t hely b e el nem a d h a tv á n , a közelébb levő helyeken (úgy m in t B. G y arm a th o n m elly egy statio tá v o lság ra L ossontzon m elly 2 S tatio táv o lsá g ra és Szirákon. M elly 2 S tatio tá v o lság ra fekszik) ta rta n i szokott v á sá ro k ra k én tele n ek já rn i, s m in d ezek, a V ásáro k ra való k ereskedéseken k ív ü l is, m in d pedig a kész re n d e lé ­ se k re dolgozó m esterek egyedül Szécsény m v á ro sáb an lévő m u n k á ik ­ k a l élelm eket fen nem ta rth a tn á k , h a a k ö rü l levő h ely ek en lakó 24 U raság o k n ak nem dolgoznak m ellyekből összvesen M esterségbeli jö ­ vedelm ek olly tsekély, hogy egyedül a legszegényebb so rb a á llh a t­ n a k .” De így v o lt ez m á s u tt is a m egyében. A céhekbe tö m ö rü lt ip a ­ rosok m eg élh etését a helyi szűkös m eg ren d elések n em b iz to síto tták A X IX . század közepén az iparosok és m esterem b erek n évjegyzé­ k ének ö sszeállításak o r p ro b lém át je le n te tt m ég a n n a k az eld ö n tése is, hogy k ik érte n d ő k a keresk ed ő k és ip a rű z ő k neve a la tt? .oly „. m e sterem b erek is k ik u gyan czéhbeliek d e in k á b b földm űveléssel m in t m esterségükkel fo g lalk o zn ak ?” A m egyei k iv áltság lev elek m eg­ adási feltételei között pedig első h ely en szerep elt az „u d v a ri d íjja k ” m egfizetésének lehetősége, v a la m in t „a Czéh fe ltartásá h o z szükséges költségek fedezésére, m e g k ív á n ta tó” képesség. S, hogy m e n n y ire n e­ héz v o lt elő terem ten i a gazdasági feltételek et, a r r a jó p éld a a b a la s­ sag y arm ati kőm űves- és ácsm esterek 1850-ben k eltezett kérelm e. Ezek a m esterek n em v o ltak képesek ú j céhlevelet k iv á lta n i, és ezért, m i­ vel az asztalo s- és la k ato sm esterek k e l hasonló szak m áb an dolgoznak, és az o k n ak pedig Cs. K ir. Céh k iv á ltsá g u k van, k érté k , hogy az „egyesült A sztalos és L ak ato s C zéhben” ren d es ta g o k k én t dolgozhas­ sanak, és egyben élhessen ek is a k iváltságokkal. Az abszolutizm us időszak áb an a m esterjo g m egszerzéséhez sz ü k ­ séges „T ak sa” összegének m e g állap ítása is gondot okozott. E rre ab ­ ból k ö v etk ezteth etü n k , hogy a céh ek n ek válaszolni k ellett a r r a a k é r­ désre, hogy K ereskedelm i és Ip arü zle ti u ta sítá s 161. §-a szerin t m eg­ á lla p íto tt 10 p ft ta k sá t ki tu d já k -e fizetni. A kékkői céhek n em ta lá ltá k kev ésn ek az összeget, d e m eg je­ gyezték, hogy „ m ennél kisebb a m ester Díj, annál több szeg én y e m ­ b ern ek áll teh etség éb en a zt m agá n a k m egszerezni, s hogy a K é k k ő i C zéh-beli m estere m b e re k tö b b n yire ollyanok, k ik m estersé g ü k m e l­ lett fö ld m ű v elé sse l fo g la lko zv á n y m estersé g ü ke t ú g yszó lvá n csak m e l­ lék, s té len át g ya ko rlo tt ke re setn e k ta rtjá k ”. A losonci céhek pedig a nagy k ia d áso k a t p an aszo lták és e z é rt ők 20 p ft összeget ta rta n á k m egfelelőnek, m ivel „ m ajdnem m in d en V á ­ rosban olyan csekélyre rúg a zo k n a k szám a k ik a C zéhekbe álnak, hogy a legszükségesebb kö ltség ek fedezésére is a csekély összeg n em elegendő, ezekn él fo g va a n n a k felje b b re való e m e lte té sé t” ja v aso l­ ták. A nagyoroszi céhek m á r ed d ig sem k é rte k tö b b et 10 p ft-n á l, s ezért m éltán y o sn ak ta rto ttá k ezt az összeget. A szécsényi céhek „ ...a régi szabadlom le ve lö k értelm é b en 25 p ft- n y i d íja t fize tv é n , m á so k is an n yira kö tele zen d ő k”, e z é rt az eddigi 25 fo rin t m e g ta rtá ­ s á ra szavaztak. K o rn él Je n ő k e rü le ti biztos azo n b an h o zzáfűzte v é­ lem én y ét „ ...1 0 p. fo rin tb a m eg á lla p íto tt m esterd íj m in t a helyb eli vagyoni s ü zle t jö v ed e lm i k ö rü lm é n y e k h e z igen is a lka lm a zo tt, u tó b b is m eg tartandó len n e.” A Sziráki céhek 12 fo rin to t szed tek m e ster­ d íjk é n t „de itt is elégtelen a céhnek, m e rt kevesen v an n a k k ik cé­ hek b e szo rg alm azn ák ”. A b alassag y arm ati céh előljá ró i sz e rin t „a czéhek szükségei k ellően fed eztetn én ek ”. K érésük, hogy 25 fo rin tra em eljék a b elép ést m egváltó összeget. K om árom y főszolgabíró, figyelem be v e tte ezeket a kíván ság o k at, és végül is 15 p en g ő fo rin t összeget ta rto tt m egfelelőnek, m e rt ezt az összeget, a k iseb b v áro so k b an lakó „szegényebb so rsú ak ” is m eg tu d ­ já k fizetni. A X IX . század elejéig a lakosság h aszn álati eszközeinek nagy részét a céh esip ar á llíto tta elő. M egyénkben az országos céhek tö b b ­ sége m e g találh a tó volt, te rü le ti elo sztásu k ra n ézve az v o lt a je lle m ­ ző, hogy a h áro m nagyobb telep ü lés te rü le té n — B alassag y arm ato n , Losoncon, S zécsényben — illetv e a k iseb b m ezővárosokban (úgy, m in t K ékkő, Gács, Fülek, D ivény, S zirák, N agyoroszi és P ásztó te rü ­ letén) h elyezkedtek el. A céhek szám án ak m egoszlása 1854-ben a k ö ­ vetkező v o lt: K ékkő 2 céh, F ü lek 5 céh, G ács 4 céh, D ivény 4 céh, N agyoroszi 5 céh, S zirák 4 céh, Szécsény 4 céh és 2 k iv áltság lev éllel n em rendelkező céh. B a lassag y arm ato n 16, Lo soncon a céhek szám a 15 volt. A válaszokból világossá válik, hogy m ié rt n em h a tá ro z ta m eg a m egye tő k é sip a rá n ak k ia la k u lá sá t a feu d alizm u sb an lé tre jö tt cé­ h esip ar továbbfejlődése, fejlesztése, és m ié rt nem m u ta th a tó k i szo­ ros k ap cso lat a céh esip ar és a tő k é sip a r k özött? P ró b álk o zás v o lt ugyan, pl. a b ő rg y árala p ítá si k ísé rle t Losoncon 1845-ben, ah o l a m a­ n u fa k tú ra , a tím á r-, és csizm adiacéh elszeg én y ed ett és b é rm u n k a v á l­ la lá s á ra k én y sze rü lt ta g ja it k ív á n ta v o ln a m u n k a erő k én t felh a szn á l­ ni. A ta k sá k ra ad o tt válaszok h ív e n tü k rö zik a gazdasági viszonyokat. Szvircsek Ferenc �KÖ RKÉP Együtt, vagy külön v id é k i a n t o l ó g iá k r ó l A ntológiák m indig v o lta k és n y ilv án m in ­ dig is lesznek. Ú gy tű n ik azonban, hogy az utó b b i 10—15 évben különösen elszaporod­ tak, s ahogy a 70-es évek felé közeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szám uk. Az elkövetkezőkben k ísé rlete t teszek a rra , hogy néh án y , egy-két éve m egjelent, s tu la jd o n ­ k ép p en „v életlen szerű en ” k iv á laszto tt an to ló ­ g iá t jellem ezzek, érté k eljek . T eh át korán tsem törekszem teljességre. E lem zésünket azonban előbb m in d en k ép p en általán o sa b b síkon kell k ezd en ü n k ahhoz, hogy közelítően igazságos és á rn y a lt képet rajz o lh assu n k m a jd m a g u k ­ ról a k o n k rét gyűjtem ényekről. M in d en ekelőtt a fogalom p ra k tik u s m eg­ h atáro zá sán á l kell k ezd en ü n k ; ez le h e t egy­ á lta lá n b árm iféle (közös) gondolkodásnak az alap ja. L ényegében e rre m egfelelőnek látszik a Világirodalmi L e x ik o n I. k ötetének cím ­ szav a: „ ...v e rs e k , prózai m űvek, ill. ezek részletein ek adott sze m p o n t szerint váloga­ tott g y ű jtem é n ye . ( ...) A z ú jk o rb a n a foga­ lom k ere tei k itá g u lta k és lényegében a leg­ több g y ű jte m é n y fa jtá t anto ló g ián ak nevezik. Az an tológia . . . összegyűjtheti egy korszak vagy egy irá n y z a t re p re z e n ta tív a lk o tá sa ­ it, ( ...) állást foglalhat a kortársi irodalom va la m e ly ik áramlata m ellett. Az a n to ­ lógiák tü k rö zik k o ru k ízlését és iro d alo m ­ szem léletét, s halad ó vagy k o n zerv atív v álo g atási sz em p o n tjaik k al erősen befo ­ ly áso lják az iro d alm i k ö ztu d ato t”. (362. o. — az én kiem eléseim : D. P.) B izonyára le ­ h etn e itt a m e g h atáro záso k at to v áb b finom í­ tani, hiszen a gyű jtem én y p éld áu l neg atív m ódon is tü k rö zh e ti k o ra ízlését stb., s nem kell fe lté tle n ü l pozitíve azt m ag áb a fo g lal­ nia. E lm életi k iin d u ló p o n tn ak azonban ennyi m égis elegendő. P ersze, e le írás egy id e á l­ típ u st k ö rvonalaz u gyanakkor, am elynek v a ­ lószínűleg nagyon kevés antológia felelne m eg az életben. A fen ti m eghatározások belső ta rtalm a , úgy gondolom , elsősorban esztétikai, b á r k é t­ ségtelen, hogy ideológiai vonatkozásai is van nak. A lk alm azh ató len n e k izárólag egy ideo­ lógiai, iro d alo m -k u ltú rp o litik a i szem pontren d szer is persze, külön ösen te k in te tte l a r ­ ra, hogy elem zésünk m ost a vidéki anto ló g i­ á k ra korlátozódik k o n k rétan . E zeknek az a n ­ to ló g iák n ak az elszaporodása — először csak a té n y t ö nm ag áb an vizsgálva — több dolog­ ra is egy szerre h ív ja fel a figyelm et. A leg­ szem betűnőbb kétségtelenül, az, hogy a m a ­ g y ar k u ltu rá lis életb en egy igen fontos v á l­ tozás csírá it jelzi, nevezetesen azt, hogy a k u ltu rá lis életb en m eg in d u lt egy de­ centralizációs folyam at. E rre sokszor, sokféleképpen tö rté n te k m á r kísérletek , de a főváros és vid ék ilyen érte lm ű sz em b eállítá­ sát m áig nem tu d tá k lerom bolni. P edig e n ­ nek a részben m ondvacsinált, részben sajnos, valóságos ellen tétn e k a m egszüntetése, ném i tú lzással élve, létkérdés. E nélkül a k u ltú rá ­ b an sem a la k u lh a t ki olyan egészséges v e r­ seny, m ely irodalom ra, m űvészetre m e g ter­ m ék en y ítő en h a th a t. Az az egységesség, am ely k o ráb b a n m ég m erevebb volt, és m a is u ra l­ kodóan létezik, m esterségesen fen n ta rto tt, leg feljeb b m űvészeten k ívüli célokat szolgál­ hat, de sem m iképpen sem m a g át az iro d alm at. A vidék en m egjelenő an to ló g iák — m o st fü g ­ getlenül érté k ü k tő l — m in d en k ép p en ezen a centralizáció n igyekeznek tö b b -k ev eseb b si­ k e rre l rést ütni. F e lté tle n ü l m eg k ell e m líte ­ ni itt a vidéki fo ly ó irato k szerep ét is, a n n á l is inkább, m e rt létük, egész tev ék en y ség ü k eg y ­ részt ug y an eb b en az irá n y b a n h at, m ásrészt az anto ló g iák k al sokszor k o n k ré ta n is szoros k ap cso latb an v an n ak . Az, hogy az É letünk, az Új F o rrás, a Palócföld fokozatos színvo­ n alem elk ed ése tény, nem h allg ath ató e l; a többi n agy régi vidéki fo ly ó irato t — T iszatáj, Jelen k o r, A lföld stb. — is id e véve, nyugod­ ta n jelen th ető ki, hogy tev ék en y ség ü k m a m á r országos jelentőségű. Sőt, an élk ü l, hogy m ost a m á r úgy is m eglevő ellen téte k m ellé egy ú ja b b a t a k a rn é k k reáln i, bizonyos é rte ­ lem ben so k k al több v árh a tó — m e rt az ed ­ digi m űködés e rre valóságos alap o t ad — az e m líte tt fo lyóiratoktól, m in t fővárosi tá rs a ­ iktól. L ényegében, csak in k áb b itt a jövőre téve a hangsúlyt, ugyanez á ll az an to ló g iák ­ ra is, h a leh ető ség eik et jó l h aszn á lják ki. L é­ tü k tén y e te h á t m á r ö n m ag áb an is p ozitívan értékelh ető , h a az előzőekben je lz e tt k u ltu r á ­ lis szerep et te k in tjü k . A szem p o n tren d szer egy m ásik elem ét em elve ki, u g y an e rre az e re d m én y re ju th a tu n k . Az ú g y n ev ezett „ fia ­ ta l iro d alo m ” p ro b lém ájá ra , hely zetére gon­ dolok. Egyelőre csak azt em líteném , hogy az antológ iák első so rb an és n agy többségükben a pályakezdő, tö b b n y ire k o ru k ra nézve is fia ­ ta l író k n ak -k ö ltő k n e k n y ú jta n a k viszonylagos kísérletező te rü lete t, m egjelenési lehetőséget; azokat az alk o tó k at v á lla ljá k fel így vagy úgy, ak ik n ek nem , v agy csak k o rláto zo tt és felem ás m ódon ju t hely a cen tralizáció b an , a k ik nem tu d n a k m áshol b em u tatk o zn i, n y il­ vánosságot kapni, leg aláb b is k o n c e n trá lta b ­ ban, nem fo ly ó irato k b an szerteszórva. Itt kell azt is m egem lítenem , hogy igen g y ak ra n olyan alk o tó k és m ű v eik b u k k a n n a k fel az antológ iák b an , ak ik n ek m á r jó id eje k ö tettel k ellene ren delkezniök, de különböző okok m i­ a tt ezt m ég nem sik e rü lt e lé rn iök, noha a m űvek m inősége és m ennyisége ezt lehetővé tenné. A tech n ik ai okok közül csak egyet rögzítek : a m agy aro rszág i nyom orúságos nyom daviszonyokat, ah o l egy-egy könyv á t ­ fu tási id e je m in im u m k ét év, s h a ehhez hozzávesszük a szin tén hosszadalm as előké­ szítési m u n k á lato k idejét, ak k o r azt hiszem , m in d en k o m m e n tá r felesleges. A lényegi okok közül is csak egyet szeretn ék rö g zíten i: b á r kétségtelen, hogy a 10 évvel ezelőtti v i­ szonyokhoz kép est a k iad ó i p o litik a v a la m e ­ lyest ru g alm asa b b á v ált, s id ő n k é n t egészen fia ta l író k n ak -k ö ltő k n e k is te re t enged leg ­ alább egy k ö tet erejéig, m ű k ö d ésü k et m égis elsősorban a m erevség jellem zi, a k o ck ázat­ tól, a vállalk o zástó l való félelem . Az ily m ódon felhalm ozódott és o b je k tiv áló d o tt szel­ lem i en erg iák term észetesen m ás u ta k a t k e ­ resnek m a g u k n ak ; en n ek egyik lehetséges m ódja az an ato ló g iák b a való töm örülés, cso­ porto k b a verődés. De nem szabad elfe le jte ­ ni, hogy ez k ényszerhelyzet, k én y szerállap o t, nem szabadon v álaszto tt, h an e m érte lem sze­ rű e n m a n ip u lá lt lehetőség. S h a ezt az á lla ­ potot jól végiggondoljuk, a k k o r azo n n al elő ­ tű n n e k az an to ló g iák „h á tu lü tő i”, am ely ek ta ­ lá n a legszebben egy központi g y ű jtem én y ­ ben, a M adárúton cím ű an to ló g iáb an lá tsz a ­ n a k (erre a k ia d v á n y ra részletesen nem té ­ rek ki, am úgyis sok v ita volt ró la ; erényeit, h ib á it k ö zism ertn ek tételezem , csak p éld a­ k é n t em lítem .) E zeket a „h á tu lü tő k e t” össze­ foglalóan egy szóval tu d n á m m e g h a tá ro z n i: a sk izo frén iáv al. U gyanis, m in d en író -k ö ltő te r ­ m észetes törekvése, hogy ö n m ag át egy sze­ m élyben, szu v erén alk o tó k én t a v ilá g n ak m eg ­ m utassa. E hhez a belső valósághoz kapcsolódik a külső, m ely — egészen m ás szem pontok sze­ r i n t — szin tén ebb en az irá n y b a n hat. A reális közösségek h iá n y a az eg y én ek re szak ad ást, az elszigetelődést segíti elő: etik ailag ez ért a ténylegesen já rh a tó út, az am ely n ek az a lk o ­ tók egyedül v ág n ak neki, azaz, k ív ü l m a ra d ­ n ak a dolgokon s a m ű v el foglalkoznak, m ely csak így le h et au ten tik u s, m ik ép p en a m ű v et létrehozó élet is. Az így v állalt élet és m ű — m ely n ek lényeges elem e a k iv á rá s — persze szö rn y ű te rh e k e t ró az egy én re m in d en te ­ k in te tb e n , s ezt csak kevesen képesek e ltű r ­ ni és v á lla ln i (v an n ak persze p éld ák : M é­ szöly M iklós, O ttlik G éza n ev é t sorolom csak fel). Így szü letik m eg a tu d a th asad ás — a te r ­ m észetes törek v ések , az etik u s ú t m egcsúfo­ ló d ik ; az egyéni k iv á rá s-p ró b á lk o zá s h ely ett az ad o tt viszonyok között so k k al kevésbé r e ­ ális csoportos fellépés, a m eg jelen ési le h ető ­ ség csáb ításak ép p en . A csoportos és főleg egységes fellép ésre persze igen nagy szükség lenne, hiszen közelebbi p ersp e k tív á b an n y il­ v án h atásosabb, az á ttö ré sre alk alm asa b b s kevesebb — a k á r a szó legszorosabb é r te l­ m éb en véve is — em b eri áld o zato t igényel. Az ez idáig létrejött, an to ló g iák n agy tö b b sé­ gében azo n b an ez az egységes fellép és csu ­ p á n látszólagos, s az eg y ü tt való szereplés a legtöbbször csak an n y it ta k a r, hogy az a n to ­ lógia p u sz tán csak egy egyszerű m egjelenési lehetőség és sem m i több. S ez m á r azt h i­ szem, n agy b a j ; csoportba-közösségbe álln i csu p án a fen t e m líte tt okok m ia tt alig h a le ­ h et hasznos a k á r m űvészi, a k á r em b eri szem ­ pontból. Nem is beszélve m ost arró l, hogy ez a m á r je lz e tt m a n ip u lá lt á lla p o tb a n való részv ételt is je le n ti egyben. K ü lö n k ell szólnom v ázlato san a csoportos fellépések p a ra d o x v o n ásáró l: a nem zedéki csoportosulásról (nem szám olva m ost azt a n éh á n y k iv ételt, am ik o r az an to ló g iák b an m á r „ b e fu to tt” alk o tó k is részt vesznek). K é t­ ség telen ü l ezekben a k ö te tek b e n n ag y jáb ó l azonos k orosztály szerepel, n agy á lta lá n o s­ ság b an hasonló célokkal, tö rek v ések k el, de úgy gondolom , n em zed ék k én t való m e g h a tá ­ ro zásu k b an csak ez a k ét m eglehetősen b i­ zo n y talan és hom ályos tényező em líth ető fel. P ersze n eg a tív m eg h atáro záso k k al ta lá n egy­ szerű b b le n n e a dolog — az előző n em zed é­ k ek h ez k ép est m ib en különbözik, m it nem a k a r, nem tesz stb. ez a n em zed ék ; ez sem kevés, bizonyos viszonyok között ez a n eg a­ tív lé t le h et a legtöbb is. N em zed ék alk o tásra azonban, azt hiszem , kevés. T eh át nem csak látszólagos csoportos fellép ésrő l v an szó, h a ­ nem látszólagos nem zedéki fellépésről is. A k érd és persze úgy is felv eth ető , hogy lén y e­ ges-e, fo n to s-e eg y á lta lá n ez a nem zedéki kérdés. A v álasz e rre is p arad o x o n le h et; igen is, m eg nem is. L ényeges ab b ó l a szem ­ pontból, hogy fo n to sn ak láto m az egységes csoportos fellépést, m e rt a nem zedéki tu d a t ezt a közösséget erő síth etn é. A m á r szintén vázolt viszonyok viszont, h a nem is m ellé­ kessé, de m ásodlagossá teszik ezt a k é rd é st p illan atn y ilag . S itt m eg in t csak az egy én ­ hez, az egyéni ú t p ro b lém ájáh o z ju tu n k visz­ sza. A nem zedéki k ateg o rizá lá st egy éb k én t az ért sem ta rto m , en y h én szólva, sz eren ­ csésnek, m e rt m á r ö n m ag áb an is korlátoz, h atá ro k közé szorít, úgy egységesít, hogy a k ülönféleséget, sokféleséget n iv e llá lja , össze­ m ossa. M ásrészt a „n em zed ék k el” való „el­ b á n á st” k ö n n y íti meg. m íg h a k ü lö n -k ü lö n k ell az egyes em b erre l-alk o tó v al szem benéz­ ni, k ritik u sn a k , k u ltú rp o litik u sn a k eg y a rán t 25 �sokkal nehezebb a helyzete: a tényleges v a­ lósággal kell szem benéznie s nem k re á lt v a ­ lósággal — nem „ a rc ta la n nem zedékkel” (Za­ lán Tibor), töm eggel, hanem ahol és am ikor lehet, egyéni arcokkal. K étségtelen sajnos az, hogy az antológiákban felbukkanó alkotók szám a az arc talan ság felé so d o rja ezt a k v á ­ zi-nem zedéket. N ém ileg p atetik u s fo rd u la tta l élve, elborzasztó m ennyiségben készülődnek, v an n a k jelen ezeken a fórum okon pályakez­ dők — elsősorban költők, ak ik en nyien a m ag y ar irodalom ban ta lá n soha nem voltak, pedig M agyarország m indig is „nag y h atalo m ­ n a k ” szám ított ebből a szem pontból. M eg­ gondolkodtató tény ez, s h a m egpróbálunk a m élyére tekinteni, kiderül, hogy önm agánál sokkal többet je le n t és ugyan ak k o r bizonyos értelem b en m enti is a „n em zedéket”. A m ű ­ vészi tevékenység bárm ely ág azata tu la jd o n ­ képpen két részből, elem ből tevődik össze: egy kollektív-közösségi elem ből és egy in d i­ vid u ális elem ből. E k ettő egym áshoz való viszonya, hogy m ik o r m elyik uralkodó, vagy m ik o r v an n a k egyensúlyban, k o ro n k én t v á l­ tozó. A schilleri term inológiát alkalm azva, a n aiv k o r jellegzetessége az előbbi d o m in an ­ ciája, ah ol is az in dividuális elem nyilván egészen m ellékes, esetleges körü lm én n y é v á l­ tozik. A szentim entális korszak jellem zője, hogy az utóbbi v álik elsődlegessé és a k ö ­ zösségi elem csak an n y ib an játszik szerepet, am en n y iben a m űvek soha nem az aszta lfi­ óknak, hanem m ások sz ám ára készülnek. S zentim entális k o rb an az eszm ényi nyilván az lenne, h a — nem h ely re állva, han em — egy m agasabb fokon a kettő egym ásra ta lá l­ na, egyensúlyba kerülne, am ik o r is az in d iv i­ du ális alkotó és egyszeri-egyéni m űve reális befogadói közösségre ta lá ln a M ás te k in te t­ ben m á r szóltam e reális közösségek h iá n y á­ ról, s a következm ényeiről is. E hhez m ost csak an n y it ten n ék m ég hozzá, hogy a m űvészet e k o rb an k étség telen ü l trag ik u ssá válik, de m ind em ellett az em ber szám ára — a sajátos társad alm i viszonyok között — m egőrzi az egyéni szabadságot, m elynek lényeges elem e a szem élyiséget k ite lje sítő alk o tás-terem tés, m ég ak k or is, ha az indiv id u u m sem m i m ás­ ra nem ap ellálh at, m int az „ u tó k o rra ”. R ö­ viden és egyszerűen — az egyetlen lehető­ ség m arad a rra , hogy az individuum önm aga sz u v e re n itá sá t-in te g ritá sá t m egőrizze s egy­ ben az ad o tt valóság k ö rülm ényei között a lehetségesig k iteljesítse. A zt hiszem , ahhoz, hogy e rre — a m űvészeteken belül is — a leg alk alm asabb, szubjektív, egyénre k o n ­ cen tráló v o ltá n ál fogva a költészet, ta lá n nem is k ell különösebb m agyarázat. Ennek a lé t- és v ilág állap o tn ak a szem pontjából vé­ gül is közömbös, hogy ezek a törekvések esz­ té tik a i nézőpontból a d ilettan tizm u s, vagy az eg y értelm ű m űvészi tehetség fo rm á já b a n je ­ len n ek meg. Szem ély szerin t én ebben a p ro b lém akom plexum ban látom a n n a k okát, hogy an n y i fia ta l költőnk van, s, hogy e nagy szám ban viszonylag sok a középszer, sőt a d ile ttá n s is. Az igazi nagy p ro b lém a azon­ b an valóságosan ak k o r jelentkezik, am ikor az előző szem pontok szerin t jellem zett k é r­ dést — m ely úgy elfogadható — m egpróbál­ ju k csak esztétikailag érték eln i. In n é t te ­ k in tv e u gyanis m á r nem m indegy, hogy a túlnyom ó középszer elhom ályosítja, m integy e lre jti az igazi teh etség et is. S éppen az ő érd ek ü k b en a le írás-m eg értés (a szónak r a ­ cionális és a ttitü d b e li érte lm é b en egyaránt) és az értékelés között különbséget k ell te n ­ n ünk. Az értékelés pedig m indig viszonyítást is je le n t általán o sság b an is, k o n k ré ta n is, 26 szem po n tren d szere pedig a k k o r ideális v i­ szonylagosan, h a az esztétik ai szem pont és az eddigiekben vázolt ideológiai szem pont össze­ kapcsolódik. A zt hiszem , nem érd em es m é­ ricskéln i s m inden te k in te tb en a legjobb, h a a legm agasabb m ércét alkalm azzuk, m ég a k ­ kor is, h a ez esetleg első p illa n tá sra tú lz o tt­ nak tű n ik . V iszonyítási ala p n a k így én azt a. m ag y ar iro d alo m b an egyetlen an to ló g iát választom , m ely a dolgozat elején id ézett „követelm én y ek n ek ”, v alam in t a v ázolt esz­ tétikai-id eo ló g iai szem p o n tren d szern ek „m eg­ felel” : a Ju h á sz G yula szerk esztette H olnap antológiát. Ezzel persze n em v alam iféle k a ­ nonik u s h ie ra rc h iá t szeretn ék felállítan i, k ü ­ lönösen nem több. m in t h etv en év tá v la tá ­ b an ; a funkciók, az egy éb k én t sok v o n atk o ­ zásban hasonló tö rté n elm i-társad a lm i sz itu á­ ció változott. Mégis tanulságos le h et e legen­ dás antológia n éh án y v o n ását épp en csak é rin tv e felidézni. A H olnap antológia, m in t ism eretes, N agyv árad o n szü letett — h a úgy tetszik, te h á t v id ék i an tológia volt. Mégis je ­ lentőségéről, h atásáró l, azt hiszem , felesleges is len n e beszélnem . A je len h ely zetb en ta lá n csak egy v o n atk o zását kellene k ie m e ln i az egységességében rejlő h etero g en itásá t vagy u gyanezt fo rd ítv a — hetero g én v o ltáb an is érvényesülő egységességét. H a a r r a gondo­ lok, hogy olyan költők v ettek részt benne, m in t Ady, B abits, B alázs B éla vagy m o n d ­ ju k D u tk a Ákos, nem is szólva Em őd T am ás­ ról. M iklós Ju tk á ró l, a k k o r egészen n y ilv á n ­ való, hogy m e n n y ire m ás in d ítta tá sú , k ö lté­ szeti tö rek v ésű alk o tó k gyűltek itt össze. A m egjelenés p illa n a tá b a n is szem beötlő volt az is, hogy nem azonos típ u sú és fajsú ly ú teh etség ek lép tek szövetségre — szin te teljes a sk á la: óriások (Ady, B abits), közepes (D ut­ ka, Em őd, B alázs Béla) és m á ra te lje sen e l­ fe le jte tt (M iklós Ju tk a ) költők szerepeltek együtt. C soportos fellép ésü k azo n b an a leg­ teljeseb b term észetességgel volt egységes b i­ zonyos célokban, eszm ékben, fü g g etlen ü l m in ­ �den különbözőségüktől; sőt, ta lá n p o n t ezért! A célokról, eszm ékről m ost csak an n y it ösz­ szefo g laló an: m in d a n n y ia n egy ..új M agyar­ o rszá g ért” lép tek együttesen nyilvánosság elé, am i egyszerre je le n te tt ú ja t m űvészet­ ben, tá rsad alo m b an , életben. U gyanennek a k érd ésn ek a m ásik oldala, hogy m in d ­ em ellett — term észetesen elsősorban a leg­ jo b b ak — in d iv id u u m o k ; k ö te ten belül és kö­ teten k ív ü l is, és azok is m a ra d n ak . E zért is v á lh a tta k h olnaposokká; s le h e te tt az ilyen érte lm ű fellépés hatásos, m ű k ö d h e tett k a ta ­ liz á to rk é n t m inden te k in te tb en . A m ik o r m ost az általán o sa b b fejtegetések u tá n rá té re k m a g u k ra a k o n k ré t antológi­ á k r a , s m egpróbálom így érté k eln i v ázlato ­ san, azt hiszem , nem á r t ha a H olnap pél­ d á ja — h a nem is közvetlen haso n litási ala p k é n t — m in d a n n y iu n k szem e előtt ott lebeg, tű n jé k b á r irre á lisn a k is. D ehát é rd e ­ m es-e e g y á lta lá n reális, te h á t kisszerű és csúszó-m ászó péld ák at, m é rcék et m agunk elé tű zn i?! E lsőként kell foglalkoznunk az egyik leg­ frisseb b antológiával, a Fél korsó hiány (Pécs, 1980). cím ű k iad v án n y al. Nem v é le t­ len a négy költő — Parti Nagy Lajos, Csor­ dás Gábor, Meliorisz Béla és Pálinkás G yörgy — v erse it ta rtalm a zó k ötet m essze k ie m elk e­ dik hasonló típ u sú tá rsa i közül, s nyilván ezért te tt szert olyan országos érdeklődésre, h írre, am ely re egyik k o ráb b i ilyen jellegű an tológia sem. In n é t szem lélve, a Fél korsó hiány m in taszerű, a k á r szerkezetét, a k á r a négy költő együttes vállalkozását, a k á r k ü ­ lönálló, egyes te lje sítm é n y ü k et (s hadd te ­ gyem hozzá, tehetségüket) vesszük vizsgálat alá. De m ég az olyan nem m ellékes apróság is p éld a lehet, hogy a v ersg y ű jtem én y t olyan bevezetővel lá ttá k el, m in t Csorba Győzőé. C sorba Győző sz erete tte l teli, ugyan ak k o r n é­ h án y szóban okos-pontos elem zést adó sorai nem csak elig azítják az olvasót, hanem a kö­ te t irá n t az érdeklődést is felkeltik. M agam részéről többek között ez ért sem té re k ki különösebb részletességgel az egyes költői te lje sítm é n y ek re; m á r csak az ért sem, m ert a k ö tet k ü lönös ta n u lsá g a nem is itt rejlik. B á r kétségtelen, hogy m ind a négyük — u g yan eltérő m inőséggel és súlyossággal — tehetséges és v aló jáb a n közism ert, országo­ san pu b lik áló költő (Csordás G áb o rn ak még az an to ló g ia elő tt első kötete is m egjelent A nevelő nevelése cím m el), a Fél korsó hiány „á tü tő sik e re” m égis elsősorban úgy szü let­ h e te tt meg, hogy v alam ire közösen, eg y ü tte­ sen v állalkoztak. V erseiket. költészetüket nem az fűzi szorosan össze, hogy pécsi k ö l­ tők, h an em az, hogy — C sorba Győző szav a­ iv a l — „m agyar költők ők” s m in t ilyenek je len n ek m eg elő ttü n k . A k ö tet kohéziós m ag ­ ja, am i k öré a négy költő alk o tásai sz e rv e ­ ződnek, m á r a cím ben ad o tt — a hiány, m ely az egész gyűjtem én y n ek kulcsszava, ve­ zérm o tív u m a; úgy vonul végig az antológia egész külső-belső kom pozícióján, m in th a egy „nyolckezes” ze n ed arab o t h allg atn án k . A té ­ m a adott, e rre ra k ó d n a k rá a különböző v a ­ riációk rétegei — a nagy közös alap h a n g m e lle tt így szólalnak m eg az egyes szólam ok. Hogy ez a kom pozíciós elrendezés m en n y i­ re tu d ato s ép ítkezést rejt, azt ta lá n az tü k ­ rözi a legjobban, hogy egy sajáto s „költői v erse n y n ek ”, „véres já té k n a k ” is ta n ú i lehe­ tü n k , épp en a fő m otívum ot illető en : P a rti N agy L ajos és P álin k á s G yörgy, m in t a régi dalnokok, a m egszabott té m á ra — a h iá n y ­ ra — írn a k verset, k i-k i a m aga m ódján. A já ték o t a z é rt is nevezem „v éresn ek ”, m e rt nem csak a m egszabott, közösen elh atá ro z o tt tém a „kom oly”, han em m e rt ebből a „ já té k ­ ból” kom pozíciós elv született. A zenei fe l­ ü tést P a rti N agy groteszk h an g v é te lű két verse, a Szelíd tájban fé l korsó hiány és a V agy egy teljes (Pálinkás G yörgynek) ad ja. a lezárást pedig P á lin k á s G yörgy külső m eg­ jelen ésre is haso n ló an „tra g ik u s” alap h an g ú verse a Szelíd tájban félkorsó hiány m eg egy teljes (Parti Nagy Lajosnak). S m ég ta lá n a n n a k is m ély form ai, te h á t egyszersm ind ta rta lm i oka van, hogy az ered etileg „k étszó­ la m b an ” m e g p en d ített tém a P álin k á s G yörgy­ nél összefonódik és m integy „fu g aszerű en ” zeng tovább. E gyébként négyük közül éppen P a rti N agy és P álin k á s áll egym áshoz a leg­ közelebb. C so rd ásn ál a tém a közvetlenebb és n y íltab b „közéletiséggel”, tá rsa d a lo m k riti­ k áv al szólal meg, M eliorisz B élán ál sokkal visszafogottabban, csöndesebben, igaz, nem kevesebb keserűséggel. A k ö tetn ek ta lá n még az is k ü lö n szerencséje, hogy a négy költő változatos sz em léle tet-fo rm át is képvisel, s így a „h ián y lír á ja ” m erőben kü lö n féle m eg­ közelítésben ölt alak o t. D eh át végül is mi ez a (fél korsó vagy egy teljes) h ián y -k ö ltészet? M anapság d ivatos e rrő l b eszéln i-írn i, pedig h á t m in d en igazi kö ltészetn ek eg y á lta lá n m ű ­ vészetnek, hogy úgy m ondjam , egyetlen, k i­ zárólagos té m á ja a hiány. M ásszóval az, am i nincs, de lehetne, d e kellene, hogy legyen, am it A dy így fog alm azo tt m eg: „N incsen sem m i, am i van, / Egy V aló v an : a N incsen.” (A N incsen him nusza). Az így é rte tt valóság a k ötet „ líra i hőse” teh át, m ely et a leg p reg ­ n án sab b a n ta lá n P álin k á s G yörgy „dialógus v erse i” tük rö zn ek , ah o l is a dialógus m ásik tagja, az „A sszony” nem csak m in t líra i fik ­ ció és fo rm a fontos, h an em úgy is, hogy eg y ­ á lta lá n egy valóságos dialó g u sn ak — az em ­ b e ri-tá rsa d a lm i v o natkozású — le h ete tle n sé­ gét is példázza. De M eliorisz versein ek lá t­ szólagosan im presszionisztikus, v aló jáb a n az onban sokkal in k á b b az o b jek tív líra felé ten d áló irá n y a egy m ásik o ld alró l ugyanezt a h elyzetet reflek tálja, csak n ála a fik tív sze­ m élyt m aga a tárg y i valóság — m ely teh át hasonlóan nem em beri — hely ettesíti. C sordás G áb o rn ál pedig u gyanezt a líra i érz ü let olykor pátoszos, olykor groteszkbe hajló, de á lta lá ­ b an kevésbé á ttétele s kom olysága, „n ek ik ese­ red ettség e” hordozza s je len íti meg. san m eg jelen ik m ásodik kötete, és B elányi György, a k it viszont n em rég ib en m u ta tta k csak be, k iv ételév el m in d a n n y ia n első k ö te ­ tük elő tt á lln a k a terv ezés-ö sszeállítás id ő ­ szak áb an . Z alán T ib o rn ak azóta m eg is je ­ le n t első v erseskötete, a Földfogyatkozás. A m ásik ilyen iro d alm o n kívüli szem pont a „Szegeden élés” k érd ése; a k ö tet szerk esztő ­ je, Szigeti L ajos és az „élőbeszéd” író ja Ilia M ihály helyesen em elte ki az alcím et ebb en a fo rm á já b a n — m égis a hely, Szeged, így olyan jelen tő ség et k ap o tt, m elynek a k ö te t­ ben érzésem sz erin t nincs valóságos a la p ja (nem is beszélve arró l, hogy m o n d ju k Z alán T ibor és Géczi Já n o s — ak in ek a különböző an to ló g iák b an való fe lb u k k a n á sá ra m ég visz­ szatérek ― a ak ötet m egjelenésének id ő p o n t­ já b a n m á r nem szám íto tt Szegeden élőnek). B elátom persze, hogy ez v alószínűleg k é n y ­ szerhelyzet ered m én y e volt. F o ntosabb is ezért te h á t a főcím : G azdátlan hajók, m ely a Fél korsó hiányra rím el, m e tafo rik u sa n is, valóságosan is. A hián y n ak , a g az d átlan sá g ­ n ak ez a szervező ere je re jte tte b b e n húzódik végig a köteten, d e k étségtelen, hogy itt is központi líra i erőnek bizonyul. A felépítés, a szólam ok azonban h eterogénebbek, kevésbé egészet alk o tó k — m á r csak az ért is, m e rt a k ö tet költői nem csak v alam in ek a fe lv á lla ­ lá sá ra gyű ltek egybe, h an em h an g súlyozottan ö nm aguk b em u tatásá ra . E hhez já ru l az az ö n ­ m ag áb an n em fontos p roblém a, hogy nem azonos szin ten teh etség esek a k ö tet alk o tó i: B aka Istv á n m egrázó ere jű „isten es” versei a k ö te t fölé n ő n ek ; Z alán T ibor, Géczi János versei is — különösen m ás m u n k á ik ism ere­ téb en — tö b b et jeleznek, m in t egyszerű m eg­ m u tatk o zást. A G azdátlan hajók érd em e egyébként, hogy kellő te re t biztosít, m in d e n ­ k in e k a viszonylag teljes, érté k elh e tő költői a rc é l felv illan tásá ra . H átu k közül ta lá n a k e­ vésbé k ö rv o n alazh ató a rc ú a k közé ta rto zik B elányi és T églásy; költői v o n ásaik m in th a k ia la k u la tla n a b b a k , elm o só d o ttab b ak le n n é ­ nek. a tö b b iek h ez viszonyítva. „Íme, négy fiatal, szép k ö ltő -a rc” — írja C sorba G yőző; s a k ö tetb en a fén y k ép ek rő l kézzelfoghatóan is rá n k te k in tő arco k való b an „szépek”, m e rt tehetségesek. Az egész k ö n y v ­ ben és az egyes egyéni fejezetek b en is sik e­ rü l egy olyan m o d ern költészetet k ia la k íta n i­ ok, m ely m odern, h a tetszik, a v a n tg a rd e ele­ m eket bőven ta rtalm a z, de fo rm a i-ta rta lm i te k in te tb e n eg y arán t képes a h agyom ányokat (ak á r a „h ely iek et” is) felszívni. N em csak C sordás G ábor, a többiek is k ö te tre érettek . Csak azt k ív á n h a tju k nekik, hogy egyéni szu ­ verén ú tju k a t já rv a ne feledkezzenek m eg a Fél korsó hiányról s m a ra d ja n a k eg y ü tt is, m e rt k ö n y v ü k n em b em u tatk o zás — s az időben ta lá n még kevésbé fog an n a k szám í­ tani, —, h an em egyéni és közös költői te tt. S ez m ás dim enzió. Nem hiszem , hogy té v e d ­ nék, ha végezetül m indezekhez hozzáteszem , a m agyarországi k ö n y v k iad ás súlyos h ib ája, hogy a k ö tet m indössze 2000 p éld án y b an és olyan terjesztésb en je le n t meg, hogy g y a k o r­ la tila g szinte h o zzáférh etetlen . A G azdátlan hajók ta lá n leg sajáto sab b vo­ n ása eg y fajta, hagyom ányosság, m ely n em e l­ sősorban a v ersek külső fo rm á já b a n k e re sen ­ dő, sokkal in k á b b a h a t k ö ltőnek a költői m a g ata rtásá b an , m ely sokszor csapódik ki a v ersek belső fo rm á já b a n is. P e tri C sathónál ezt a „líra i re a lista ” h an g v étel tü k rö zi leg­ in k áb b . V ersei n agy többségében — ah o l nem elődökhöz / ről beszél, m in teg y ezek k ö zv etí­ tésével fogalm azva m eg viszonyát a világhoz (tegyük hozzá, tú l sokszor) — a k iin d u lási p ont a m in d en n ap o k valósága, a líra i sze­ m élyesség ap ró tárg y i m ozzanatai, képei. E b ­ ből az alap b ó l tö r a z tá n általán o sa b b in d u ­ la to k ra. T alán ez ért is van az, hogy a hé t­ köznapokból leszű rh ető költői tanulságok, m ely ek et id ő n k én t groteszk elem ek színez­ nek, jo b b a n k ötődnek a hagyom ányoshoz, a m egszokotthoz, b á r fo rm ailag alig van h agyo­ m ányőrző verse. H an g ja csendesebb, rezig­ n áltab b . Időben v alam iv el tá v o lab b v an m á r az az antológia, m ely rő l a k ö vetkezőkben szó lesz, de szorosan a Fél korsó hiány u tá n kell em ­ líten i érték ei m iatt. A G azdátlan hajók (Sze­ ged, 1979). a „Szegeden élő fia ta l k ö ltők a n ­ tológiája” ; k étségkívül szin tén k iem elk ed ik az általán o s term ésből, de felépítése, egysé­ gessége és egyéb, m á r nem is esztétik ai szem ­ pontok sz erin t sokkal p ro b lem atik u sab b , m in t az előbbiekben v ázolt antológia. K ezd jü k a legegyszerűbb szem pontból. Az itt m egjelenő költők — P e tri C sathó F erenc, B ak a István, T églásy Im re, Géczi Ján o s, Z alán T ibor, B e­ lányi G yörgy — szám a m ég éppen az elv i­ selhetőség h a tá rá n in n e n van, b á r m á r ö n ­ m ag áb an jelzi, hogy a könyv valószínűleg nem lesz igazán k oherens. Így is van. P edig hely zetü k b en egym áshoz igen közelálló k öl­ tők rő l v an szó: B aka Istv án , ak in ek h a m a ro ­ F o rm ai szem pontból a m ásik végpont Z a­ lán T ibor. N ála figyelhető m eg a legerőseb­ ben az a tu d ato s törekvés, hogy szakítson b i­ zonyos hagyom ányos sém ák k al és h a tá ro ­ zo ttan az a v a n tg a rd e k ísérletezéseih ez n y ú l­ jo n vissza, illetv e ezen az ú to n p ró b áljo n elő reh alad n i. K étségtelen, itt még sok a h a ­ gyom ányos m eg fo rm álású v erse is, de n é ­ h án y alk o tása m á r jól m u ta tja tö rek v éseit (m elyeket leg ú jab b versei m á r k ib o n to tt te l­ jességükben tük rö zn ek ). Z alán T ibor a lk o tá ­ sa in ak jellegzetes feszü ltség ét azo n b an az ad ­ ja, hogy m in d em ö g ö tt u g y an a k k o r egy sz in ­ té n tu d a to sa n v állalt, a k á r ro m an tik u sn ak is n evezhető költői m a g a ta rtá s rejtő zik , m ely eg y á lta lá n nem idegenkedik a pátosztól, sőt, h ely en k é n t a v áteszi szerepet sem u ta sítja el önm agától. M inden b izonnyal in n ét sz á rm a ­ zik, e k ettő ütközéséből és feszültségéből, Z alán költői alap h a n g ja, a trag ik u s szem lélet és hangvétel. Z alánhoz ném ileg h aso n ló an Géczi Já n o s­ n á l u g y an en n ek a k ev ered ésn ek le h etü n k ta ­ núi, ta lá n azzal a m egszorítással, hogy u ra l­ 27 �kodó bban érződik a hagyom ányokhoz való kötődés. U gyanakkor a különféle elem ek k e ­ vésbé tisztán ra g a d h a tók meg benne: a b al­ lad isztik us form átó l-h an g v ételtő l az a v a n t­ gard e m egform álásáig versei igen széles sk á­ lá n mozognak. E gyébként Géczi sorsa ta n u l­ ságos a versektől függetlenül: évek óta a n ­ tológiák állandó szereplője (válogatás B é­ kés m egyei fiatalo k írásaiból, T ollam neve ez stb.), első kötetéig azonban m ég m indig nem ju to tt el. U gyanakkor az antológiák k ü ­ lönféle okok m ia tt nem tü k rö zh e tik időköz­ ben változásokon, alakulásokon átm enő köl­ tészetét. Több k ö te tte rv e u tán , h a egyszer meg is k ap ja m ajd a lehetőséget, Géczi ti­ pik u san m egkésett elsőkötetes lesz. B aka Istv án költészete n y ílta n m ás, m int társaié. F orm ailag — szinte k izárólag k ö tö tt rím elésű (és ebben ném ileg m onoton), r it­ m ikai versei v an n ak —, de költői a la p á llá sá ­ ra nézve is ta lá n a leghagyom ányosabb sze­ rep et v á lla lja ; fegyelm ezetten. T ragikus h angú versei azonban olyan h atalm as erő k ­ től duzzadnak, hogy B aka in n ét rom bol le tu la jd o n k é p p en m in d en „konzerv ativ izm u st”. B iblikus, veretes nyelvezete, m egform álási­ m ódja egészen kivételes, nem csak ezt az a n ­ tológiát tekintve, de egész nem ezedékét szá­ m ításb a véve. K öltészete a r r a is jó példa le­ het, hogy legyen b á r a k iin d u lás bárm iféle is, a költői szem lélet és etik a in ten zitása a döntő végül is abban, m ek k o ra költészet szü­ le tik a tehetség erőfeszítéséből. H arm a d ik k én t kell szólnom az É bresztő idő cím ű antológiáról, m ely a Palócföld k ö n y v e k első d a ra b ja . Ez a gyűjtem ény négy gondolom , jellegzetesen á tm e n e te t képvisel. R endelkezik olyan erényekkel, lehetőségek­ kel, m elyekkel igazán érdekessé és é rté k es­ sé v á lh a to tt volna, de m e g találh a tó k benne, m indazok a hibák, m elyek a n álán á l sokkal érd ek telenebb, k ifejezetten gyenge — k é ­ sőbb érin ten d ő — rossz összeállítások je l­ lemzői. Je le n fo rm á já b a n azonban az elm u ­ laszto tt lehetőség példája. Az Ébresztő idő ta lá n legnagyobb és a la p ­ vető hib ája, hogy tú l sokat m arkol, szinte teljességre törekszik a P alócföldhöz így vagy úgy kötődő alkotók felsorolásában. Ez a kö­ tődés persze sokféle — n éh a a tá jh o z k a p ­ csolódást, n éh a a folyóirathoz fűződő szoro­ sab b sz ála k at jelen ti. H a a válogatási szem ­ p o n to k at eg y általán le h et m érlegelni, a k k o r azt hiszem , ez az u tóbbi le h e te tt vo ln a a fő szem pont, de ebb en is vélem ényem szerint, m in d en k éppen elkerü len d ő le tt volna az idő­ seb b „b e fu to tt” országos h írű alkotók je le n ­ léte (Csanády János, Jo bbágy K ároly, V eres János) a kötetben. Az ő alk o tásaik é rté k ü k ­ tő l függetlenül to v áb b b o n tjá k az antológia am ú g y is széteső jellegét. Ezen túlm enően is tú l sok a gyűjtem én y b en szereplő alkotó, s így egy-egy b em u tatk o zásra viszonylag k e­ vesebb té r nyílik. P ersze a fiatala b b ak közül is n éh án y an m á r eléggé ism ertek : Banos J á ­ nos, O nagy Z oltán, K arácsondi Im re (utóbbi k ettő n ek önálló kötete is m eg jelen t m ár). \ z Ébresztő idő különös sajátsága, hogy az á l­ talán o s g y ak o rla tta l szem ben jelen tő s te rje ­ d elm et biztosít a p ró zá n ak : tíz novella, elb e­ szélés képviseli ezt a m ű fajt. P o n t ebből a szem pontból ta rto m „ fá jd alm as” veszteség­ nek az Ébresztő idő b e v á lta tla n lehetősége­ it. U gyanis az a fu rcsa helyzet á llt elő itt, hogy az antológia prózai része m essze szín­ v onalasabb, izgalm asabb, érdekesebb, m in t a líra i rész. B ár az elbeszélések közé beéke­ lődnek a versek, h a csak kiem elten a prózát olvassuk, előtűnik, hogy m en n y ire egységes az öt alkotó p ro d u k tu m a a lírá v a l szem ben, m ely bizony széteső. Az igazi veszteséget o tt érzem , hogy h a enn ek az öt író n ak n a ­ gyobb te re t engednek, n y ugodtan le h ete tt volna egy önálló n ovellaantológiát összeál­ lítan i, m ely a m ag a nem ében egészen k iv á ­ ló le h e te tt volna. V állalva ezért a leszűkítés 28 (de ta lá n még az elfogultság és ig a zság talan ­ ság) v á d já t is, a m agam részéről az an to ló ­ gián ak ezt a prózai részét érin ten ém n éh án y gondolat erejéig. M iért egységes a prózai rész te h á t? E gy­ részt — b á r ez külsőleges m egközelítés m ég­ sem h an y ag o lh ató el — azért, m e rt kiv étel n él­ kül fiatal pály ak ezd ő k rő l v an szó, m ég a 42 éves E rdős Istv án is „ fia ta l” író n a k ” szá­ m ít, leg aláb b is a m ai skizofrén állap o to k kö­ zött. K özülük csak O nagy Z o ltán k ap o tt id á­ ig önálló b izonyítási lehetőséget egy k isre ­ gény erejéig. Sajnos, b á r úgy tű n ik , ő a leg­ k ifo rro tta b b tehetség, m in d k ét n o v ellája k is­ regényének (Ú t E rid an u sb a) p ara fráz isa, vagy ehhez való m ű h ely m u n k a. A Félspa­ nyol m egnyitás a k isreg én y tö rté n eté n ek m ag ját dolgozza fel, a Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! pedig á tv é te l az E ridanusból. Ennek ellen ére m in d k e ttő ö n m ag áb an is m egálló, jól m egform ált, főleg az utóbbi groteszk elem ekkel színezett egyéni szem lé­ le te t tükröző alk o tás. H a O nagynál m á r úgy­ is em lítettem , h ad d fűzzem m ost hozzá, hogy m in d az öt n o v ellista k iv étel n élk ü l te ­ hetség et á ru l el, m éghozzá úgy, hogy érző ­ dik, nem egyszeri fello b an ásró l v an sz ó : a jövőben is v á rh a tó tő lü k v alam i. K öztük a le g fiatalab b M ola G yörgy; első n o v ellája r u ­ tinos, érzék k el fo rm á lt alkotás, m ely első­ sorban író ja íráskészségéről, szerkesztőképes­ ségéről tan ú sk o d ik , de nem em elkedik az á tla g fölé. M ola m ásik írása a H am let csa­ patkapi t ányra várva azonban v aló b an e re d e­ ti m űalkotás. Úgy vélem , hogy a S h ak esp earetö rté n e t részletén ek sa játo s feldolgozása te h etség re v all és m ás „ á tira to k k a l” szem ben is képes többet, ú ja t m ondani. A nélkül, hogy ezt részletezném , elsősorban ta rtalm ilag , a közép -eu ró p ai jelleg ét em elném ki a novel­ lán ak . V alóságosnak és tö rté n elm i p a ra b o lá ­ n ak ez az ötvözete a la k íth a t ki érvényes m o n d an iv aló t a m áb an . Ezzel összefüggően fo rm ailag is érd ek feszítő n ek találo m az e l­ beszélését — az iro n ik u s h angvétel, m elyhez tá rsu l a szem élyesség „otth o n o sság a” és a tá ­ v o lság tartó m a g a ta rtá s „szto ri” alkotó é rz ü ­ lete, eg y ü tth atása , olyan epikusi u ta t látszik jelölni, am ely ténylegesen já rh a tó , „jövőbe­ m u ta tó ”, h a a ru tin t M ola elfelejti. Dózsa Ild ik ó több te k in te tb e n rokonságot m u ta t M ola Györggyel, d e sajáto s, egyéni vonásai, nagyon is jól k ita p in th a tók. E n n ek gyökerei alig h an em az ú jság író i m ú ltb a n keresendők. M in d k ét itt szereplő n o v ellája a la p já b a n v év e pub licisztik u s ihletésű, főleg A z órák lelke, am elynek in d ítá sá b a n ez a legerősebben érezhető. U g y an ak k o r m in d k e ttő n e k ez a p u b licisztik u s h an g v étel a d ja m eg a m aga sajáto s h angzását. M indkét tö rté n e tb e n v é­ gül is k id erü l, hogy ez a furcsa han g -szem lé­ let egy írói m a g a ta rtá s „ á lru h á ja ”, a táv o l­ sá g ta rtá sn a k egy különös m ódja. Dózsa Ild i­ kó szereplői kisem berek. A szem léletből e re ­ dő fo rm a sa já tsá g a in k á b b az E m lék ezz ete k fátyolos altom ra! cím ű elbeszéléséből d erü l ki, de erén y ei ste rileb b e n érzék elh ető k A z órák lelkében, m elyben a tém a m élyen m eg­ szokott, hagyom ányos. Dózsa Ild ik ó író i ú t­ já n az előbbit érzem m égis o lyannak, m ely még ú jdonsággal szo lg álh at a to v áb b iak b an . Az E m lé k e z z e te k . . . ugyanis egyrészt egy s a já ­ tos nem zed ék k ró n ik a, m á sré sz t az o n b an á l­ ta lán o sab b an egy fu rcsa k isem b erk ró n ik a is, m elyen k eresztü l egy igen pontos k o r­ sz ak rajz is körvonalazódik. Az előző n o v ellisták k al szem ben Erdős Istv án , a k ö tet viszonylag idősebb tag ja, nem m erészkedik já ra tla n a b b u ta k ra . F o rm a i­ szem léleti jellem zője in k áb b a re a lista h an g ­ v étel és k im u n k álás. N em szeretn ék az egy­ oldalúság b ű n éb e esni, de k étségtelen, hogy E rdős k é t elbeszélése jelzi a legkevesebb le­ hetőséget. U g y an ak k o r a N e m m eg y ek v is z ­ sza soha szociográfikus b ázisa fe le jte tn i k é­ pes a m eg fo rm álás hagyom ányosságát. S tílu ­ sa, fo rm á ja bizonyos m eg állap o d o ttság o t tü k ­ röz; tőle v á rh a tó a legkevésbé epikus ú jítás. E k ét pólussal szem ben a k ö te t ötödik p ró ­ zaíró ja Laczkó P ál sajáto s átm e n e te t képez k ét n o v ellájáv al. A W artburg de L u x e, jó átlag o s re a lista írás, de igazán nem m ond ú ja t sem a tém áb an , sem a m egform álásban. Az Egy eladó nézetei azo n b an m á r sok te ­ k in te tb e n egyéni, új nézőp o n to k at alkalm az. E lsősorban a m e g fo rm álásb an ; a novella eg y fajta „nevelődési reg én y n ek ” is felfo g h a­ tó : a tárgyilagos, visszafogott h an g egyéni szín t kölcsönöz az a la p té m a „ősiségének”. A Laczkó P á l-fé le tá v o lsá g tartá s a z é rt érdem el eg y éb k én t k ülön em lítést, m e rt nem a szo­ kásos iró n iáv al éri el ezt a f a jta „o b jek tiv i­ tá s t”. Sőt, az irónia, m ely m an ap ság eléggé e lte rje d t, tá v o lá ll tőle. A legfőbb k ü lö n b ­ ség ta lá n itt lá th ató a többi tá rsá v a l szem ­ b en : Laczkó P ál p ró zá ja n y íltab b a n tü k rö zi k o ru n k trag ik u m át. M indenféleképpen meg k ell em líten em Laczkó itt h elyet nem kapó elbeszélését, a Szalm akom iszárt. A zért ta r ­ tom fo n to sn ak ezt, m e rt írói szem pontból r a ­ d ik ális to v áb b lép ésn ek tű n ik az itt m eg jele­ nő íráso k k al szem ben. Úgy tű n ik s az Egy eladó nézeteiben nyom okban m á r fellel­ hető. hogy Laczkó P á l sajáto s ú tja , m ely to v áb b v ezeth et, a v aló ság -tö rtén elem -v ízió h árm a s egységéből születő fo rm a felé irá n y u l­ hat. Az előző k ö tetek u tá n kell beszélnem az a n to ­ lógiák egy h arm a d ik c so p o rtjá ró l: a közömbös, érd ek telen , unalm as, vagy még rosszabb eset­ �ben a te lje sen elh ib áz o tt g y űjtem ényekről. V életlen szerű „ m in ta v éte lem ” a la p já n négy ily e n jellegű an to ló g iát is felsorolhatok: Válogatás a B ék és m eg yei fia ta lo k írásaiból (Békéscsaba, 1978), T o lla m n eve ez (Veszp­ rém , 1979), És m égsem e lé g ia .. . (A K elet irodalm i alkotócsoport antológiája, M iskolc, 1979), és a legfrissebbek közül az Ú trahívás (Heves m egyei fia ta l m űvészek antológiája, 1980.) N em szeretném persze n iv e llá ln i eze­ k et a g y űjtem ényeket, é rté k ü k nem egyfo r­ ma, m in t ahogy különböznek a felv o n u lta­ to tt teh etségek szám áb an is. E gyetlen egy dologban azonban m in d en k ép p en közösek, sajn o s: abban, hogy alig, illetv e eg y általán nem le h et észrevenni b en n ü k valam iféle belső kohéziós erőt, ta rta lm i-fo rm a i szervező középpontot, am ely köré a m egjelenő alk o ­ tók különös céllal gyűltek össze, A zt is le szeretn ém szögezni, am ik o r ezekről a k ö te­ te k rő l m eglehetősen le sú jtó v élem énnyel v a ­ gyok, a k k o r term észetesen ezzel nem ak a ro m a kezdem ényezési készséget, a k ísérletezés le­ h etőségét á lta lá b a n kétségbevonni, m eg k ér­ dőjelezni. M ár csak a z é rt sem , m e rt b á r szá­ m o m ra a m ost e m líte tt négy antológia egé­ szében elfo g ad h atatlan , m indegyikük felv il­ lan t, leg alább eg y -k ét olyan tehetséget, am ely re m ost is és a jövőben is érdem es lesz m a jd figyelni. H a a lehetőséget és a m egvalósulást te k in t­ jü k , a legnagyobb veszteségnek és egyben az egyik m é ly p o n tn ak ta rth a tju k az Útrahívást. A H eves m egyeiek an to ló g iá ja elv b en a leg­ izgalm asabb v állalk o zás: eltérő m űvészeti ág ak — költészet, iparm űvészet, képzőm űvé­ szet — különböző képviselőit szerepelteti együtt, s ez, h a kellően v álo g atták volna, szí­ gorú m ércével, alig h an em egy különös h a ­ tá st elérő jó an to ló g iát ered m én y ezh etett volna. A v álogatás azonban m integy to ta li­ tá s ra tö re k e d e tt: így egy-egy alkotótól alig egy-két m ű tá rg y vagy n éh á n y vers k e rü lh e ­ te tt a g y űjtem énybe. Ez a leg in k áb b zavaró a képző- és ip arm ű v észek n él: k ét vagy h á ­ rom alkotásból, fénykép u tán , egyszerűen le­ h etetlen , b á rm ire is következtetni, s ez az é r ­ dekesnek, tehetségesnek tű n ő vállalkozáso­ k a t is „ag y o n csap ja”. U gyanakkor é rth e te t­ len, hogy k e rü lh e te tt e g y á lta lá n ide péld áu l F odor E ta d iv atterv ező k é t ru h a d a ra b ja , m e­ lyek eg y ébként is igen gyengék. T ovábbá, b á r egészen m ás szem pontból, de ugyancsak é r t­ h etetlen n e k tű n ik U tassy József és O ravecz Im re je len léte a gyűjtem ényben. Az ő sze­ m ély ü k b en n em csak nem zedékük kiem elkedő teh etség ű és te lje sítm é n y ű költőit, hanem az egész m ai m ag y ar irodalom m a ra d an d ó é r té ­ k ek et jelentő alk o tó it szem lélhetjük. E zt az érték et, b árm i is legyen környezetük, csorbí­ ta n i term észetesen nem le h e t; ellen b en i t t ­ lé tü k az Útra h ívá sn a k eb b en a fo rm ájáb an , egyszerűen „agyonnyom ja” m ég teh etség e­ sebb tá rs a ik a t is, hiszen m agányos csúcsok­ k é n t em elkednek k i közülük. P edig te h etsé­ gek is szerepelnek m e lle ttü k : H ell István, a m á r több helyen bizonyító Szokolay Z ol­ tán, B író József versei m in d en k ép p en errő l áru lk o d n a k . R á ad á su l az egész k ö te ten belül e g y fa jta szem léleti összevisszaság, k ia la k u ­ la tla n sá g — n em sokféleség, am i csak ü d ­ vözlendő len n e — uralk o d ik . A z antológia egy etlen fe lté tle n p o zitív u m ak én t em líthető, — ez is m e n n y ire jellem ző —, a k ö te tet k í­ sérő esszé, Cs. V arga Istv á n m u n k á ja. A t á ­ jé k o za tla n olvasót végül is az ő írá sa és nem a m ű v ek ig a zítják el v alam en n y ire. Cs. V a r­ ga nem csak ism ertet, han em — s ez az ed ­ digi g y ak o rla tta l szem ben ism eretlen je le n ­ ség — m er é rté k e ln i is. E gyüttérezve alk o t v élem én y t költőkről, képzőm űvészekről, de k ritik u sa n lá tja a gyengeségeket, hib ák at. H a az Ú trahívást ilyen szem lélettel á llíto t­ tá k v o ln a össze, b izonyára egészen m á sk én t sik e rü lt volna. A z előzőekhez haso n ló an a B ékés m egyei­ e k v álo g atása is m ély p o n tn ak szám it, azzal a n em kis különbséggel, hogy itt m ég az idea sem m e rü l fel az o lvasóban: le h e te tt volna jo b b is, több is ez a vállalkozás. P edig több tehetséges író, költő is, „kölcsönözte” hozzá írásait. I tt is fe lb u k k a n Szokolay Z o ltán és Géczi Já n o s n éh á n y v ers erejéig , d e m egem ­ líth etem S aru si M ihályt, ak i itt re a lista ih ­ letésű n o v elláv al je len tk ez ett, vagy K ő v áry E. P é te r ab szu rd -a lle g o rik u s elbeszélését is. Az anto ló g ia e re je ezzel n ag y jáb ó l ki is m e­ r ü l; a tö b b i v ers vagy n ovella tö b b n y ire „ h a llg a t”, nem á r u l el sem m it. T a lá n m á r unalm as, d e m eg in t csak a te rjed elem re kell hivatkoznom , kevesebb alk o tó t k e lle tt vo ln a felv o n u ltatn i, d e tő lü k több m űvet, m ely ek ­ ből reá lisa b b k ép a la k íth a tó ki. Az előbb em líte tt szerzők tö b b é-k ev ésb é ism ertek m ár, n á lu k ez az érté k elé sn é l segít. H a azonban csak p éld ak é n t em lítv e Z an a Z o ltá n t vagy S zekeres A n d rá st nézzük, ez nem ily en n y il­ v án v a ló ; s tő lü k ép p en egy-egy igen gyenge n o v ellát hoz az antológia. D e n agy á lta lá n o s­ ság b an is érv én y es ez. M égis a legfőbb baj nem a gyenge színvonal, az esztétik ai n ív ó t­ lanság, h an e m a szem léleti-fo rm ai ta rta lm a t­ lanság, szürkeség, jelen ték telen ség . A k ö te t egyszerű külső szerk ezete is v alam iféle h a ­ nyag „a n o n im itásró l” ad ü zen etet; a n éh á n y soros bevezetőn k ív ü l egy á rv a szó eligazí­ tás nem ta lálh ató , kik, m ié rt, h o n n ét g y ű l­ tek itt egybe, egy an to ló g ia k ere tei között. V ajon a válo g ató k a n n y ira b íztak ab b an , hogy m a jd „beszél” a „m ű ” h ely ettü k ? A T o lia m n ev e ez, v a la m in t az És m ég sem e lé g ia .. . cím ű an to ló g iá k at m á r csak igen röviden, n éh á n y so rb an jellem ezném . M in d ­ k ettő összességében jobb, ta lá n valam iv el egységesebb előző k é t tá rsá n á l. M in d k ettő ­ ből felso ro lh a tn ék n éh á n y teh etség et és m á r ez is a ja v u k ra szól. K ülső-belső szerkesz­ téséb en igényesebb a T o llam n e v e ez; á lta ­ lánosság b an az itt szereplők vállalk o zásai több b iz ta tá st m u ta tn a k a jö v ő re nézve, e l­ sőso rb an a lírá t te k in tv e (például, m egint csak és itt is G éczi Ján o s, az u tá n D om ján G áb o r és m ég n éh án y an ). Szélesebb fo rm a ita rta lm i sk á lá t is m u ta t a veszp rém i g y ű jte ­ m ény, tö b b a k ísérlet, egészében sokszínűbb. A z És m ég sem e lé g ia .. . szem b etű n ő en szű ­ keb b ily en szem pontból, úgy tű n ik , a csoport tu d a to sa n tö re k e d e tt egy re a listá b b szem lé­ let, h an g v é te l k ia la k ítá sá ra , illetv e d em o n st­ r álásá ra . Ez érzék elh ető en egységesebbé te t­ te a k ötetet, k érd é s azonban, hogy ez a k e ­ vésbé n y ito ttság m ás m egközelítésekre m en n y ib en hasznos, m e n n y ib en já rh a tó ú t. T ú l sok a „k ö zv etlen ” vers, a n éh á n y n o v el­ la pedig k ifejeze tte n pu b licisztik u s ihletésű. A veszprém i és a m iskolci an to ló g iá ra eg y ­ a r á n t jellem ző e g y fa jta középszerűség, p e rs ­ p ek tív átlan ság , s ez ta lá n rosszabb, v agy v e­ szélyesebb, m in t m o n d ju k az Ú trahívás lá t­ ványos sikertelensége. H ián y zik az erő, a m erészség, s persze, m e g in t csak az a bizo­ nyos összefűző kapocs b elő lü k . Összességé­ ben m in d ez eredm ényezi, hogy az egyéni te l­ je sítm én y ek — n éh á n y k iv é teltő l eltek in tv e — alig -alig érték elh ető k , de az egész is ösz­ sz e fo ly ik , és langyos közepességbe torkollik. H ét an to ló g iát te k in te tte m á t h o sszab b an rövidebben. M int a dolgozat elejé n e m líte t­ tem , k o rán tse m tö rek ed tem teljességre. Jó n é h á n y ró l le h e te tt v o ln a m ég szót ejten i, és te lje sen e lm a ra d t az ú g y n ev ezett k özpon­ ti antológiák, m in t a M a dárúton és m ások jellem zése. A zt h iszem azonban, hogy az a rá n y o k a t ez a m in ta is n ag y jáb ó l tükrözi. H a csak az a rá n y o k a t vesszük figyelem be, a k k o r az ö n m ag áb an ta lá n n em is olyan rossz. A h ét g y ű jtem én y b ő l k e ttő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó hiány, G azdátlan hajó) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m in ő síth ető . E nnél aláb b azo n b an nem sz ab ad n a adni, s a m i­ nőség szem elől tévesztése az, am i az á lta lá ­ nos h ely zetet az ará n y o k tó l fü g g etlen ü l m ég ­ is aggasztóvá teszi. E rre szerettem vo ln a felhív n i a figyelm et és ezért is p ró b áltam ta lá n id ő n k én t a k elletén é l is szigorúbb m é r­ cével m érni, élesebb h an g o n fogalm azni. Dérczy Péter Szlovenszkói vásár CSEHSZLOVÁKIAI m a g y a r elbeszélő k ANTOLÓGIÁJA 1918—1938 Jó le sik olykor v issza-v isszatérn i tiszta, bővizű forrásokhoz, hogy szo m ju n k o n v iz ü k ­ k el — egyéb h íjá n — en y h íten i tu d ju n k . T a ­ lá n tú lzás n élk ü l m eg állap íth ató , hogy a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i élete és közéletisége is a k ise b b ­ ségi m ú lt „bővizű fo rrá sá n a k ” szám íth ató . J ó l­ esik, s ez okból g y ak ra n tö rté n ik a visszatérés, h a m á sért nem , h á t leg aláb b a példázódás k e d ­ v éért. R á b íz h atju k a v ezetésü n k et a k á r a k ét v ilá g h áb o rú közt színekben bővelkedő iro d a l­ m i term ésre, a k á r a szociológiai ih le té sű „S arló s-d o k u m en tu m o k ra”, a k á r e ko rszak tá n leghitelesebb ism erő elem zőjére, F áb ry Z o ltá n ra , a k á r T urczel L ajo sra, a k it joggal n ev e zh e tü n k ezen időszak m a is élő, egyik legjelentősebb értő k ritik u sá n a k . Az ő v á ­ lo g a tásáb an te tte közzé leg u tó b b a pozsonyi M adách K ö n y vk ia d ó a z t a g y űjtem ényes k ö ­ te tet, am ely tizennyolc szerző h arm in ch áro m n o v elláját ta rta lm a z z a és átfogó igénnyel a n o v ellairo d alo m m eg h atáro zó v o n u la ta it igyekszik felm érn i. Az első sz éttek in tés u tá n azon b an kön n y en m eg állap íth ató , hogy a fe n t e m líte tt „p é ld á­ zódáson” tú l is v an m it k eresn i, felfedezni a k ét v ilá g h áb o rú közti csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i életben, s így az iro d alo m b an is. F elfedezni — joggal írta m e szót, hisz a tizen n y o lctó l-h arm in cn y o lcig te rjed ő időszak írói, költői közül (leszám ítva a le g jelen tő seb ­ beket) a többség neve, m u n k ásság a, kevésbé ism ert a k ö ztu d atb an , m in t ezen iro d alo m későbbi, te h á t az 1948 u tá n i id ő szak án ak iro ­ d alm árai. E tén y n ek , első v izsg álat u tá n , k ét alap v ető o k á ra le h e t k ö v etk eztetn i. Az első, hogy ezen időszak író in ak , n o v el­ listáin ak , k ö ltőinek, p u b licistáin ak , első so r­ b an a sajátság o s tá rsa d a lm i k ö rü lm én y ek foly­ tá n (lásd: 1938-tól 1948-ig te rjed ő időszak p o li­ tik a i esem ényei) szin te egy esetb en sin cs fo­ ly am ato s m űvészi fejlődése. A n ag y többség iro d alm i a lk o tó p á ly á ja m egszakad, v agy le g ­ aláb b is nem képes a p erm an en s to v á b b fe j­ lődésre. A z esetleges fejlő d ést is a legtöbb esetb en súlyos törés, érv á g ás előzte meg, am i nem kis h a tá st g y ak o ro lt az é rin te tt alk o tó k m u n k ásság ára. T a lá n ez a d m a g y aráz ato t a r ­ r a is, hogy életm ű v ek k el, n é h á n y kiv ételtő l eltek in tv e, n em v o ltak képesek a csehszlo­ v ák iai m ag y ar iro d alo m felszab ad u lás u tá n i v érk erin g éséb e bekapcsolódni. R e n d k ív ü l é r ­ dekes fo ly am at ez, hisz n agy többségben azokról a m űvészek rő l v an szó, ak ik a cseh ­ szlovákiai m ag y ar iro d alo m alap k ö v ét le ra k ­ tá k , s am ely irodalom m e g h atá ro z o tt sa já to s­ ság o k k al ren d e lk ez ett m á r a k é t v ilá g h áb o rú között is. M égis u gyanezen iro d alo m je lle m ­ zője az a — főleg a h a tv a n a s évek iro d alo m k r itik á já t jellem ző — m eg állap ítás, hogy a felszab ad u lás u tá n i m ag y ar iro d alm i élet S zlo v ák iáb an szin te h ag y o m án y talan u l, az ú jrak e zd é s ere jév e l k ellett, hogy in d u ljo n és e lk e rü lh e te tle n v o lt lehetőségeinek, h ely zeté­ n e k m eg h atáro zása, felm érése. M indebből, a „jelen n em lé tr e ” való k ö v etk eztetés, te r ­ m észetesen tú lzás lenne, a k k o r is, h a a k é t időszak (felszabadulás e lő tt és u tán ) ta r t a l­ mi, fo rm ai m e g h atáro zó in ak ötvözése a m ai n ap ig sem sik e rü lt igazán, h a n a p ja in k b a n is csu p án ritk á n ta lá lk o z h a tu n k fo ly ó irata in k h a sá b ja in a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak iro d alm i term ésével. É rzésem sz e rin t eb b e n az esetb e n in k áb b a rró l v an szó, hogy az első C sehszlovák K öz­ tá rsa sá g m ag y ar iro d alm a — am ely első k én t v o lt h iv a tv a a m ag y ar nem zetiség et k ép v i­ se ln i Szlovenszkón — n em ju to tt e l a m ű ­ vészi k ifo rro ttság azon sz in tjé re , hogy szilárd in d u lá si a la p o t ad h asso n egy később k ite lje se­ dő nem zetiségi iro d alo m n ak — v a ló já b a n t a ­ 29 �lán egy azó ta is önmagáit kereső nem zetiségi irodalom nak. Az o b jek tív irod alo m k ritik ai m egközelítését e k o rszaknak pedig m ind a m ai napig befolyásolta az első C sehszlovák K öztársaság változó ideológiai érték elése, a hozzá való viszonyulás jellegének m e g h atá­ rozása. H úsz év egy irodalom kezdeti időszakában nem nagy idő, csakhogy szükségképp m eg k ell em líteni, hogy ez az időszak v aló jáb an n em szám ítható kezdeti időszaknak, hiszen ez az irodalom a k o ráb b an egységes m agyar irodalom „a n y atestérő l” szakadt le. Újnak. kezd etinek így csupán azok a tá rsa d alm i kö­ rülm én yek szám íthatók, am elyek eleve m eg­ h atáro ztá k egy m ás környezetben, m á sfa jta viszonyok á ltal az életet és tü k rö zö tt v alósá­ g á t, az irodalm at. K érdés, hogy a k ö rü lm é­ nyek term észetes v e lejá ró ja-e a nyelvi k u l­ tú ra visszaesése, az esztétikai igénytelenség, kiegyensúlyozatlan színvonala és a d ile tta n tiz ­ m us? A kérdés csupán a z é rt m erü lh et fel jogosan, m e rt m indez ta lá n kisebb-nagyobb m érték b en m ind a m ai napig jellem zője a csehszlovákiai m ag y ar irodalom nak. A kez­ deti időszakban, kronológiai besorolás szerint ta lá n h árom fő szakaszt k ü lö n íth etü n k el — közel sem éles h a tá ro k k a l — a csehszlová­ kiai m agyar (kisebbségi) irodalom ban. Az el­ ső a h áb o rú és közvetlen h atásá n ak m eg h a­ tározó élm ényét feldolgozó szakasz. (A k ö te t­ ben p éld ak én t: D arkó Istv án A legnagyobb úr, E gri V ik to r S zü re t, S zom bathy V iktor Egy n em zed ék sodródni kezd, L ányi M eny­ h é rt Öten a különszobában cím ű m űve sze­ repel.) A m ásodik, az eszm élkedés időszaka, az önm eghatározás hosszú és bonyolult felad ata (Tam ás M ihály Találkozás a faluval, D arkó Istv án Á ll a bál, S zlo ven szkó i vásár, A d a llás cím ű m ű v ét e m líth e tjü k , ha nem is egyér­ telm ű bizonyossággal.) A h a rm a d ik időszak az ö n m a g árata lá lás, az önm eghaladás kezde­ ti időszaka, am ely esetü n k b en erősen szoci­ ális m o tiváltságot tükröz. (A kötetben p éld a­ k én t ta lá n D arkó Istv án G örögtűz, Sellyei József Lósorozás G ádoroson, M orvay G yula Á lla to k halála, N. Jaczkó O lga M egátalkodott cím ű m űvét em líthetnénk.) U tólagosan is m egjegyezve, hogy ez a b e­ sorolás csupán felületes csoportosítás, közel sem a teljesség igényével, am in t azt például a k ö te t T urczel L ajos á ltal ír t előszavában tö rtén ik , és csupán a z é rt v an rá szükség, hogy elig az ítá st k a p ju n k az in d u lás és a későbbi időszakot m eghatározó ta rta lm i m o­ tiv áltság ró l. A k ö tet és a v álogatás is bizo­ n y ítja, hogy a húsz év iro d alm án ak m egha­ táro zó élm énye a kisebbségi sors és a szoci­ ális helyzet, a kisem m izettség, a n yom orúsá­ gos szegénység volt. F áb ry Z oltán e k é t lé­ nyegi m eghatározót a „politikai író ” fe la d a t­ k ö réb en lá tja , am ely fölé m érceként, e lé re n ­ dő m inőségként az ..európaiságot” helyezi, m esszirelátó következetességgel, am ely a „m agyarországi ellen fo rra d alm i hódoltság kö­ v etk eztében a jövő folyam atosságát” kell, hogy jelentse. T am ási Á ron ebben az időben szinte u g y an ezeket a szav ak at h aszn á lja ú tm u ta tá s­ k é n t: „C sehszlovákia m agyarsága csak akkor fo g ja egyetlen helyes és m éltó ú tjá t m e g ta­ láln i, h a nem es értelem b en v ett európai iro ­ d a lm a t p ró b ál m a g y aru l írn i.” A F áb ry által a n n y ira ó h a jto tt és sü rg e te tt kiteljesedés, az o n b an alig -alig m ozdult az ösztönösség szin tjéről, tovább, hisz nyelvileg, esztétik ailag csupán a részleges ta lp ra á llá s sik erü lt. K ü ­ lönösen szem léltető p é ld á ja enn ek a cseh­ szlovákiai m ag y ar prózairodalom . A n n ak e l­ lenére, hogy nyelvileg szilárd h á tté rre l (bár szinte látnoki előrelátással, m á r az indulásnál jelezve az idegen nyelvi közeg b eh atását, am ely e g y ú tta l k u ltú p o litik a i fölén y t is je ­ len tett) az egységes m ag y ar irodalom m al, a m eg jelent m integy hetv en novelláskötet elle­ n ére a csehszlovákiai m agyar iro d alo m ra sok esetben a kezdetlegesség v olt a jellem ző. A k ét v ilágháború közti novellairodalom á ltal le ra k o tt alapok az egész csehszlovákiai m a­ g yar p ró zá ra a m ai napig k ih a tással vannak. 30 Ez a h atás in k áb b n eg atív m ércével m érhető, hisz enn ek a p ró zán ak a m ag y ar iro d alo m ­ hoz viszo n y ítv a sem születtek m eg az igazi m agaslatai. P éld a k én t szolgáljon a „csehszlo­ v ák iai m ag y ar reg én y ” p ro b lém ak ö re (és bő irodalm a), am ely regény m in d a m ai napig nem felelt m eg igazán a vele szem ben fel­ á llíto tt ta rta lm i és esztétik ai köv etelm én y ek ­ nek. Igazából ezen követelm ények lényegi m egh atáro zása sem tö rté n t meg. hisz m indez le h ete tle n — nézetem szerin t — a csehszlo­ v ák iai m ag y ar an y an y elv ű etn ik u m belső tá r ­ sadalm i v iszonyainak felm érése n élkül. M ind­ ez életk ö rü lm én y ein ek m eg h atáro zását, ön­ tö rvén y ein ek feld erítését, többséghez való v i­ szonyának tisztázását jelen ten é. Hogy ez m en n y ire nem egyszerű folyam at, a z t bizo­ n y ítja a csehszlovákiai m ag y ar kisebbség rövid, de a n n á l sokszínűbb tö rté n elm e (bővel­ kedv e a sö tét á rn y a la to k b a n is), s az hogy ez a tö rtén elm i folyam at a m ag a v alóságában csupán részen k én t k ap o tt h ely et a csehszlo­ v ák iai m ag y ar p rózairodalom ban. M indennek ta lá n tö b b esélye volt a k ét v ilá g h áb o rú kö­ zötti m ag y ar iro d alo m b an , hisz az u ta t itt nagyon tu d a to sa n a m élyen szociális, tá rs a ­ dalm i ih letésű S arlós-m ozgalom v aló ság fel­ tá ró . szociográfikus iro d alm a m u ta tta . Az irodalm i és tá rsa d alm i életb en oly jellegze­ tessé v á lt törés, am ely e m ozgalom életéb en is b ekövetkezett, hosszú id ő re a fo ly tatástó l is m egfosztotta a „v aló ság iro d alm at”. D uba G y u lán ak a h etv en es évek első felében m eg ­ je le n t szociográfiáján a V a jú d ó pa ra sztvilá g ­ on kívül, a m ű faj — eltérő en p éld áu l az e r ­ délyi iro d alo m tó l — csu p án p ublicisztikai szin ten v an jelen a csehszlovákiai m ag y ar irodalom ban. H ián y a főleg a p rózairodalom te rü leté n ére zte tte h atásá t. A lírá v al ellen ­ té tb en itt nem k ö v etk ez ett be szin te p erio d i­ ku san jelen tk ező nem zedéki m egújulás. Egy nagy á ttö ré s pedig m in d a m ai n ap ig késik és csu p án jelzésekben v an jelen D uba G yu­ la, Dobos László, K ovács M agda vagy G re n ­ del L ajos prózai írása ib a n . A S zlo v en szkó i vásár cím ű n o v ellásk ö tetet (Turczel L ajos ren d szeres gondossággal vég­ zett k ritik a i elem ző m u n k ája) érzésem sze­ rin t a szintézisek m egterem téséhez, az összeg­ ző, átfogó igényű felm érés felé v ez eth et, am ely lehetőséget te re m t a csehszlovákiai m ag y ar irodalom k o m plexebb, o b jek tív ab b értékeléséhez. E len g ed h etetlen k övetelm énye ez a fejlődésnek, a tu d ato s továb b lép ésn ek , a m áig sem elav u lt F áb ry Z o ltán á lta l m eg­ fog alm azo tt követelm én y n ek — az eu ró p a i­ ságnak. (M adách, 1980.) Molnár Imre Élet-mód és társadalm i egyenlőség TANULMÁNYOK a z CÍMŰ KÖTETRŐL életm ódról Az elm ú lt n éh án y évben ism ét a szocio­ lógiai k u ta táso k k ö zép p o n tjáb a k e rü lt az é le t­ m ód p ro b lém ája, en n ek k ö v etkeztében m eg­ élé n k ü lt a k érd ések re irán y u ló publikációs tevékenység is. B ár szám os könyv és tu c a t­ nyi ta n u lm á n y je le n t m eg e té m áb a n — el­ té rő célokkal és term észetesen eltérő színvo­ nalon —, az életm ódvizsgálatok egyre in k áb b felism ert szükségszerűsége, hogy a szocialis­ ta életm ód tá rsa d a lm i feltéte lein ek elem zése az ed d ig in él összefogottabb k u ta tá si te v é­ kenységet igényel. E fe la d a t m egoldásának elő feltételek én t éppúgy tisztázn i k ell az é le t­ m ód ta rta lm á t, m in t az o k at az összefüg­ géseket, am elyek a szocialista életm ód fo r­ m á lásán ak p o litik ai leh ető ség eit érin tik . Az életm ód feltételren d szerén ek m egism erése ugyan ak k o r elk ép zelh etetlen a tá rsa d alm i és gazdasági h atáso k egységes fe ltá rá sa n él­ k ü l; a tá rsa d a lm i m unkam egosztásból sz ár­ m azó k ülönbségek felism erése, a lak u lá su k tu ­ dom ányos irá n y ítá sa ez által v álik tá rs a d a ­ lom politikai érte lem b en is h a la sz th a ta tla n felad attá. A k ö tet első részébe felv e tt ta n u lm án y o k m in d en k étség et k izáró an bizo n y ítják , hogy a szocialista életm ód k ia la k ítá sa és erő síté­ se a tá rsa d alo m fejlő d ésén ek céljai közé ta rto zik . H a nagyon tá g érte lem b en fogal­ m azzuk is m eg en n ek jelentőségét, ak k o r sem m o n d h a tu n k m ást, m in t azt, hogy az életm ód szin te te lje s egészében m ag áb a in ­ te g rá lja tá rsa d a lm u n k fejlődési céljain ak egész ren d szerét. E n n ek érd e k éb en az é le t­ m ódot — a tan u lm án y o k szerzői — az em be­ re k olyan te v ék e n y ség i-m a g ata rtási ren d sze­ rén e k tek in tik , am ely et tö b b -k ev eseb b tu d a ­ tossággal életü k fe n n ta rtá sá ra , különböző szintű, különböző helyzetek sz erin t és tö r ­ tén etileg is változó szükségleteik k ielég ítésé­ re szerveznek. A k á r az életm ó d m in ták szerepéről, a k á r a tá rsa d alm i m o b ilitás h atásáb ó l in d u lu n k ki, alap v ető szem p o n tk én t jelen tk ezik a n n a k el­ fogadása, hogy tá rsa d a lm u n k b a n valóságo­ san is különböző életm ódbeli sajáto sság o k é l­ nek. Nem csupán egyénileg, az egyes em b e­ rek életm ó d jáb an , h an e m a tá rsa d alo m s tru k ­ tú rá já h o z igazodott, sokszor nagyon finom összefüggésekig le b o n th ató d iffe ren ciáltság ­ gal is. E bből adódóan a szocialista életm ó d ­ m in ta m in t összefüggő ren d szer csak m egle­ hetősen nagy általán o sság g al fogalm azható meg, jó lleh et — m in t a m ásodik rész ta n u l­ m ányai ezt h íven igazolják — egyes fontos elem ei a különböző életm ó d jelen ség ek b en m á r m egjelennek. M ivel a szocialista életm ód vonásai a tá rsa d alo m an y ag i b ázisán ak és ráép ü lő tá rsa d a lm i jelenségek fejlődésének fo ly am atá b an b o n tak o zn ak ki, az életm ódot a lak ító tá rsa d a lm i fo ly am ato k b a való b e­ av atk o zás csak a k k o r lehet eredm ényes, ha a p o zitív n ak és n e g a tív n a k ta rto tt életm ó d ­ elem ek m eg h atáro zo ttság át helyesen é rté k e l­ jü k . A helyes érték elés so rán figyelem be kell v en n ü n k , hogy a szocialista életm ód k ib o n ­ tak o zásán ak tá rsa d a lm u n k b a n k ia la k u lt ala p feltételei nem kis részben a tá rsa d alo m k u l­ tu rá lis szin tjén ek növekedésétől függnek. Ha ta lálh ató k is olyan tá rsa d a lm i réteg ek és cso­ portok, am ely ek b en a k u ltu rá lis szin t nagyon alacsony, és éppen alacsonysága m ia tt nem képes bizonyos k u ltu rá lis h atáso k befo g ad á­ sára, a tá rsa d a lm i á tla g szin tje a legtöbb k u ltu rá lis m u tató (iskolázottság, o lv asás stb.) esetében m égis jelen tő sen fejlődött. Elegendő a r r a u ta ln u n k , hogy a szocialista b rigádm oz­ g alom ban m egjelenő érté k re n d sz e r alap v ető jellem zői, m in t p éld áu l a közösség je len tő sé­ ge, a kölcsönös nevelés, segítés, a ta n u lá s is szocialista életm ó d o t befolyásoló tén y ező k én t érték elh ető k . A k ö tetb en szereplő m integy tíz ta n u l­ m á n y t olvasva, m eggyőződhetünk róla. hogy a gazdasági fejlődés nem au to m a tik u sa n hoz lé tre ú j, m agasabb re n d ű életm ódot, h an em ez csak az egyének tu d a to s v álasztása révén a la k u lh a t ki. M ivel az em b erek sok te k in ­ te tb e n különbözőképpen é rté k e lh e tik a tá rs a ­ dalom á lta l k ín á lt lehetőségeket, a szocialista életm ó d m in ta tu d ato ssá tevésében ép p a n n y ira szükség v an a k u ltu rá lis b efolyásolásra, m in t az általán o s gazdasági és tá rsa d alo m p o litik ai irá n y ító tevékenységre. M int ah ogy K öpeczi B éla ír ta bevezető ta n u lm á n y á b a n : az a n y a ­ gi és tu d a ti tényezők eg y ü ttes alk alm azása, a z anyagi te rm elés fokozása, m inőségi ja v í­ tá sa és a szocialista é rté k - és n o rm a re n d ­ szer elfo g ad ása teszi leh ető v é az ú j életm ód k ia la k ítá sá t. (G ondolat, 1980.) Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8db49114a8f9b87fcecf81d5c4aee3de.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1981/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1981 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b34c117ab52335338628a2a73f92f1e.pdf aab4a4e496d041d938c769e66b5fa49b PDF Text Text 1982/1 A megsebzett bolygó és az ember Vádol a környezet Természetvédelem — puskával?! Bába Mihály, Bódi Tóth Elemér, Dorkovics Ágnes, Pardi Anna és Petőcz András versei, Domokos József prózai írása Gerelyes Endréről Ferenczy Teréz élete és költészete „A hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének irodalmi élete, tájékozódása és iro­ dalmi divatjai nem kedveztek Gerelyes End­ re írói pályájának. Az a hitvalló, a társadal­ mi kérdésekre fogékony, elkötelezett írói magatartás, amely írásait fűti, ekkoriban háttérbe szorult. Sokat szenvedett attól a légkörváltozástól, írói útján is megtorpan. Nem tudhatjuk, ha élete engedi, hogyan folytatódott volna a második, harmadik me­ net. De amit haláláig alkotott, kikezdhetet­ len, érvényes mű. A pályatárs, Simonffy András méltán val­ lotta halálakor: — Tudom, visszajárunk még hozzá, mi, fiatalok.” (F a rk a s L á sz ló : G e re ly e s E n d rérő l) — Kérdezd csak meg ezeket a vadászat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, miként cselekednének, ha állattartással fog­ lalkoznának otthon. Ugye, kiemelnék az ál­ lományból a satnya, a beteg, az elfajzott pél­ dányokat. Az állomány érdekében, termé­ szetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis meg­ tartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülmények között. Nagyon nagy körülte­ kintéssel, szakmai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállományt, kiemeli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a természetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadállo­ mányt.” (K elem en v a l? !) G á b or : T e rm é s z e tv é d e le m — p u sk á­ „Amikor tehát felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy modern életünk miféle — olykor talán máris kiigazíthatatlan — ká­ rokat idézett elő természeti környezetünk­ ben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, (...) akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bá­ torságunk és energiánk ápoló szándékú átte­ kintésére annak a (...) problémának is, hogy alapvetően ambicionáló közállapotaink köze­ gében is léteznek alig érzékelhető térerőssé­ gű »terepszakaszok«, amelyek határain belül nemes törekvések ütköznek ósdi panelekből épült falakba, dicséretesen közhasznú ered­ mények maradnak visszhangtalanok az óva­ kodó felkészületlenség vákuumában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, méltatla­ nul, megsebzett személyiséggé.” (K assai-V ég h M ik ló s: M á s fa jta k ö rn y e z e tv é d e le m ) TÁRSADALOM POLITIKAI IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �A TIT Nógrád megyei Szervezetének salgótarjáni székhazában január 22-én került sor a hagyományosan megrendezendő MADÁCH ÜNNEPSÉGRE, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád me­ gyei Tanács elnöke átadta az 1982. évi Madách-díjakat, illetve a Megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és szerkesztőségünk ál­ tal meghirdetett Madách-pályázat díjait. Az ünnepi esten fellépett Juhász Jácint színművész. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján a Madách-díjat Gotyár Gyula, a megyei napilap főszerkesz­ tője, M. Szabó Gyula, a napilap rovatvezetője, Rozgonyi István zeuetanár vette át. A Madách-páiyázat „szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány” kategóriájában I. díjban részesült Kelemen Gábor és Praznovszky Mihály, II. díjban Onagy Zoltán, III. díjban Nyilasy Ba­ lázs. A versek, szépprózai művek kategóriájában I. és II. díj át­ adását a bíráló bizottság nem javasolta, III. díjban részesült az Iro­ dalmi dandy jeligéjű pályamunka. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1982/1 TARTALOM 3 Kassai-Végh Miklós: Másfajta környezetvédelem 4 Molnár Pál: „Favágók” 6 Zilahy Tamás: Vádol a környezet 10 Kelemen Gábor: Természetvédelem — puskával?! 13 Pardi Anna: költészet, lélek, alapismeretek, emberi együttérzés, őszinteség, napi teendő, stílus, technikai fejlődés, a szervezés képessége, égés és kiégés 14 Bódi Tóth Elemér: Kufárkodó éj, Fény volt, Gyülekezzetek * Örömmel tudatjuk lapunk olvasóival, hogy megjelent a Palóc­ föld Könyvek újabb darabja, KELEMEN GÁBOR BAKSZEKÉR cí­ mű riportkötete, mely máris kapható a könyvesboltokban. Kelemen Gábor könyvéhez Bajor Nagy Ernő írt előszót, illusztrálta Lóránt János Munkácsy-díjas képzőművész. November 29-én, az Alsótoldon megrendezett Művelődési napok folyamán a szerzőnek máris alkal­ ma nyílt találkozni és gondolatot cserélni olvasóival. * 15 Domokos József: A szoba 18 Bába Mihály: Szavak csontvázai. Meditáció 19 Dorkovics Ágnes: Obeliszk: Évák csillagomnak könyve, Űrszonett, 19 Petőcz András: valami, valami után; Töredékek, is megesett forgása Micimackóval 20 Farkas László: Gerelyes Endréről Földi Péter Salgótarjánban (Somoskőújfalun) élő festőművészt mutatta be november 26-án a Tv Galéria. A beszélgetést D. Fehér Zsuzsa művészettörténész vezette. 21 Szabó Károly: Szerep és sors — Ferenczy Teréz élete és költészete 22 Vonsik Ilona: Nógrád megyei munkásmegmozdulások század első évtizedében * Laczkó Pál november 22-én, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimná­ zium és Postaforgalmi Szakközépiskola meghívására rendkívüli iro­ dalomóra keretében, december 17-én az Állami Biztosító salgótar­ jáni városi fiókjának dolgozóival Palócföld-ankét keretében találko­ zott a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent Szalmakomiszár cí­ mű könyve iránt érdeklődő olvasókkal. Január 5-én a Magyar Rá­ dió sugározta Dobog Bélának a szerzővel készített interjúját. a XX. (Fotó: Buda 26 A munkás — újabb művekben (Pósa Zoltán) 27 Isten tenyerén ülünk (Körmendy Zsuzsanna) 27 Családi Krónika (Molnár Imre) 28 Molnár László: A munka szerepe a nők életútjában (G. Kiss Magdolna) 30 Folyamatos jelen (Horpácsi Sándor) * Ugyancsak január 5-én, a Magyar Rádió Társalgó című műso­ rában hangzott el Bodonyi Anikó, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya munkatársának nyilatkozata a vidéki könyvkiadás le­ hetőségeiről, közelebbről a Palócföld Könyvek eddig megjelent köte­ teiről. * Folyó év első felében várható a Palócföld Könyvek újabb kö­ tetének, M. SZABÓ GYULA BORDÁSFALAK című riportkönyvének megjelenése. A kötetet Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes mű­ vész illusztrációi gazdagítják. * A borítókon és belső oldalakon Barczi Pál munkái László) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAIIRODALMIMŰVESZETI FOLYÓIRAT * Értesítjük a Madách-pályázatra beérkezett pályamunkák szer­ zőit, hogy szakmai véleményünkről illetve közlési szándékunkról írásban tájékoztatjuk az érdekelteket. A NÓGRÁD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V„ József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg é t nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 82.24572 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St., 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M á sfa jta környezetvédelem Egy érem k ét oldala Egyfelől itt a Város, am ely betonkockák szürke erődítm ény­ rendszerével fedi el a dom boldalak zöldjét, a kívánatosnál több­ szörös sűrűséggel sorakoztatja egym áshoz az új lakónegyed épü­ lettöm bjeit, itt a keleti széllel a völgyre terpeszkedő füstköpeny, a patak ém elyítő szagú, m eghatározhatatlan színű és állagú fo­ lyadéka, a városlakók m ikroklím a okozta testi és lelki bántalmai. Másfelől itt a Város, am elyet öröm m el vallunk m agunké­ nak, s am ely a határokon tú l is ism erten esztétikus városköz­ pontot terv eztetett és emel, korszerűsíti, a környezetszennyezés kizárására kötelezi a hajdan jobb h íján a település szívében fészket rak o tt üzemeket, egyre szigorúbb rendszabályokkal tö­ rekszik m egterem teni a term észeti környezet és épített világ harm óniáját, visszaállítani a m egbom lott egyensúlyt, m ind több lehetőséget biztosítani polgárai fizikai és szellemi kondíciójának megőrzésére. s A Város kezd felnőttkorba érni, nyurgább term etére szabott öltönye csaknem kész m ár, de ma még jobbára azzal foglalatos­ kodik, hogy „belakja”, szok ja ú j öltözékét. Legnehezebb, s egy­ ben legszebb idejét éli. Kötések és oldások Statisztikai táblázatokat lapozgatva, szám okat egybevetve m utatkozik meg látványosan az az ütem , ahogyan a m egye az utóbbi harm inc év során értelm iségét gyarapította. Társadalm i, gazdasági, kulturális, s egyéb szükség diktálta, körültekintően á t­ gondolt határozat tervszerű végrehajása segítette, hogy n ap ja­ in k ra ennyi m érnök és közgazdász, pedagógus és népm űvelő, or­ vos és jogász éljen és tevékenykedjen N ógrádban. Ki m érhetné fel, m ilyen hányaduk született itt, s m ennyi „szárm azott ide” fel­ kérésre, vagy éppen önszántából? Más megyék közállapotait te ­ kintve, többségüknek nem igen lehetett és lehet panaszra oka; eleve sem m éltatlan m unka- és életkörülm ényeik javulóban, po­ litikai, erkölcsi, anyagi m egbecsültségük növekvőben, ambícióik korántsem vidéki „lom biklétre” kárhoztatottak. M iért hát mégis, hogy az e tájon, láthatóan (vagy látszólag?) e negyedmillió jóvoltából és érdekében felnőtt szellem űvé gyarapodottaknak hosszú sora fogja egyik napról a m ásikra sátorfáját, hogy ak ár megbecsült pozíciójából is kilépjen, s a mi áram köre­ inkben nem esen feltöltődve, intellektusának közérdem ű és köz­ érdekű „kisülései” m ár az országnak egy m ás szögletében k a­ m atozzanak. S, m ert hangsúlyozottan éppen nem azokról esik szó, akik kényszerpályán egzisztáltak, vagy akik esetében m él­ tánytalanság, sérelem volt az elmozdulás hajtóereje, mi okozza, hogy többségük egyszersm ind úgy fordít hátat, hogy nem veszi észre, figyelem be az egykor ápoló, s a távolban is m egtartani szándékozó készséggel felé n y ú jto tt jobbot. Értékek sorsa K assák írja egyhelyütt: „V annak jelenségek az életben, am elyek csak léteznek, de nem élnek, nem rosszak és nem jók, nincs hatástkeltő erejük, s így fölösleges, sőt lehetetlen a k ritik a igenlő, vagy tagadó állásfoglalásával közeledni hozzájuk”. Figyelm eztető és fegyelem re késztető gondolat. M ert h át a terem tő em ber mi m ásért feszülne neki — a k á r önm agára ha­ gyatkozva, ak á r társak k al szövetkezve — az alkotóm unkának, m int hogy a produktum , am it létrehoz, m egm érettessék m ások által. "Lett légyen az rangos érték, vagy m ércén aluli term ék. S, m ert ab ban ném iképpen önm agát lá tja m egvalósulni, nem m eg­ bocsáthatatlan bűn, ha adott h atárok között elfogult m inőségé­ nek megítélésekor. Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy a jelenségek, m űvek m egm érésére hivatott m érlegek, m ércék m indig korszerűek, pontosak legyenek, sk áláju k at n e rajzolhassa át senki ak árm ifé­ le lokális szem pontra, érdekre hivatkozva. Nem egyszer találju k ugyanis szembe m agunkat a veszéllyel, hogy az életünk bárm ely területén k ife jte tt tevékenység eredm ényét m ár puszta léte okán értéknek tituláljuk, hol felkészületlenségtől, szűklátókörűségtől félrevezetve, hol éppen nagyon is m egfontoltan ám ítva m agun­ kat, egym ást a „körülm ényekhez, lehetőségekhez, korábbiakhoz képest legjobb” ham is elve alapján. Am inek következtében végső fokon elmosódik a h a tá r az értékterem tők és látszattevékenykedők, szerény tehetségek és se­ rény dilettánsok, közfigyelem re érdem es opusok és érdektelen kisszerűségek között. Term észetesen kinek-kinek saját kvalitásán, önism eretén is m úlik, kinek a vélem ényét kéri ki, kiére hagyatkozik, k iét te ­ kinti m értékadónak, kiéből olvassa ki a józanul igazító szándé­ kot. Csak hát ez nem pusztán személyek, személyes kapcsolatok kérdése, m ivel a félrevezető ám ításba, a meggyőződéses tú lé rté ­ kelésbe bekapcsolód(hat)nak hol nem eléggé hozzáértő, hol nagy­ vonalúan felelőtlen, hol m egnyerhető, hol fáradékonyan felszínes „h ivatottak” is, m elyek az értékközpontú szelekció, a helyreiga­ zító istápolás, a felkarolás helyett tévképzeteket erősítenek. S így összekeverednek a tám ogatás elvei, közérdem ű opusok m a­ radnak m egvalósulatlanok, míg pódium állíttatik a sekélyesség alá, tehetségek m unkája m arad visszhangtalan, m iközben fél­ tehetségek rag ad tatják tap sra a hozzájuk hasonlókat. Hogyan zárható k i végül is szellemi környezetünkből szennyeződés veszélyének m indem e lehetősége? a Sok-sok, ham vába holt próbálkozás után, ha még halvány kontúrokkal is, egyre határozottabban alakulnak ki és m unkál­ kodnak olyan közösségek, m elyeket nem k o n k rét helyszíni és idő­ beli határok közé kényszerítő voluntarizm us ragasztója ta rt meg időlegesen a szellemi élet „légyfogóján”, nem a jelenlét gesztu­ sa, a hivalkodó ism eretfitogtatás és elvtelen felértékelés kisszerű indítékai vezetnek. Igényük em elkedettebb. Törekvés arra, hogy a kölcsönös felelősség alap ján m eghaladják időlegesen ad o tt m i­ nőségüket. Egy ördögi k ö rt futva be, mely szerint m indegyikük azért ad bizonyságot dokum entáltan nem es ténykedéséről, m ert ezáltal kényszerítem véli társa it hasonlóan elm élyült m unkálko­ dásra — félve attól, hogy esetleges restségét látv án környezete is felm entést talál az elsekélyesedéshez, s ez őt m agát is sem m it­ tevésre hajlam osítja. Szükséges-e hangsúlyozni, miféle jelentősé­ ge van van az ilyesféle kollektívák létének, am ikor lecsúszott eg­ zisztenciák, sé rte tt „zsenik” gyülekeznek fehérasztalok m ellett, s szeszm ám orban m éltóságteljesen „társaságnak” titu lálv a m agu­ kat, „felfedeznek”, „kineveznek”, osztogatnak címeket, rango­ kat. M ásfajta környezetvédelem „Lehet, hogy egy közösség biztonságát, fejlődésének egy ad o tt szakaszában, bizonyos dolgok kim ondása, n y ílt és nyilvános m egvitatást még veszélyeztetné, de sokkal inkább veszélyezteti e biztonságot — nem rövid, hanem hosszú távon — az, h a egy közösség tagjai elefelejtenek nyíltan, okosan, felelősséggel be- 3 �szélni”. — figyelm eztet Hankiss Ágnes egyik dolgozatában. Nos ak árh a helyi sajtóviták is igazolhatják ezt: nyílt, okos, felelős eszmecseréknek nem vagyunk szűkében. Távolról sem vigaszta­ ló azonban, ha a rra gondolunk, milyen százalékarányban való­ sulnak meg azok a tervek, elképzelések, am elyek e viták során közszem lére kerülnek, s milyen arányuk nem ju t el a megvaló­ sulásáig, holott bizonyítottan érdem leges eredm ényt sejtetnek, kö­ zösségterem tő-értékképző szándékuk elv itathatatlan, értékterem ­ tésre ígéretesek fejlesztő átkarolását szándékolják. Am ikor teh át felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy m odern életünk miféle — olykor talán m áris kiigazíthatatlan — károkat idézett elő term észeti környezetünkben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, s ígéretes erőfeszíté­ seket teszünk a megsebzett bolygó fekélyeinek még lehetséges gyógyítására; akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bátorságunk és energiánk ápoló szándékú áttekintésére an nak az előbbitől távolról sem idegen problém ának is, hogy alapvetően am bícionáló közállapotaink közegében is léteznek alig érzékelhe­ tő térerősségű „terepszakaszok”, am elyek h atárain belül nem es törekvések ütköznek ósdi panelekből épített falakba, dicséretesen közhasznú eredm ények m aradnak visszhangtalanok az óvakodó felkészületlenség vákuum ában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, m éltatlanul, „megsebzett személyiséggé”. Kassai-Végh Miklós „F a v á g ó k " „A lakosság megfelelő szem léletének és m agatartásának kialakítása érdekében tu ­ dom ányosan m egalapozott, reális tájékoz­ tatást kell adni környezetünk állapotáról... Mindezekhez jelentős segítséget adhatnak a töm egkom m unikációs eszközök”. K ivágtak egy sor n y árfát a városszéli útról. Egy reggel m egjelentek a m unká­ sok fejszékkel, fűrészekkel, és döntögetni kezdték a növényóriásokat. Nem diktál­ tá k gyors iram ot, több m int egy héten k e­ resztül foglalatoskodtak a sudár törzsek­ kel. De napról napra ritk u lt a fasor, lett m ind kopárabb, csupaszabb, hitványabb, ridegebb, lélektelenebb a vidék. — Ugyan vajon kinek kellenek azok a fák? — kérdezték, akik úgy tudják, hogy m indig a kulisszák m ögött történnek az igazi (fa) döntések. — Biztos valam elyik fejes villájához hiányoztak a gerendák. Valakik jó pénzt vághatnak érte zsebre — találgatták. — M indent tönkretesznek, am i jó, am i szép — legyintettek azok, akiknek másféle a vélem ényük az egészről. — Ezt csinál­ ták a szép, régi házakkal is. A Nemzeti Színházzal is. A régi jó dalárdákkai is. A sportegyesületekkel is. A m agyar nyelv­ vel is A népi hagyom ányokkal is. Az öreg istennel is . . . — Egy tökfej kitalálta, hogy vágják ki — sisteregtek, akiknek m ár m eggyűlt a bajuk egypárszor a Hivatallal. — M ert így a k a rja m egm utatni, hogy ő is a világon van. Most aztán h íreszteli, hogy csinált valam it. Egy darabig ezzel elégedett, az­ tán m egint kitalál valam i állatságot. 4 — Biztos meg tudják ezt is m agyarázni — m ondták savanyú képpel, akiknek az élet m ár adott egy-két pofont. A m agyarázat — az esem ények után! — egy hírlapi glossza form ájában k erü lt a lakótelepiek elé. Mint az illetékesek m ondják — hivat­ kozott a zsurnaliszta —, egy ilyen fa „ga­ ranciális ideje” m ásfél évtized, s ha tú l­ lépi e kort, egy-egy erősebb szélroham k idöntheti. Az út m ellett álló fát az ú tra is. Ezt megelőzendő: a fát ki kell vágni. M egtörtént. N éhány fa — m int m ondják — belül tényleg k o rhadt volt: jól döntöt­ tek tehát, akik a kidöntés m ellett dön­ töttek. Happy end? Van. Az illetékes tes­ tü let az illetékes szervet a rra kötelezte, hogy a kivágottak helyére a korábbinál három szor több fá t — a kidöntötteknél hosszabb „szavatossági idejűeket” — ül­ tessen. Három nap m úlván este fél kilenckor a zsurnaliszta telefonhívást kapott. — Ki nyilatkozta neked azt a blődséget?... A tanácsnak ahhoz sem m i köze. A KPM fái voltak. Nem a korhadás m iatt vágták ki, hanem „forgalom biztonsági okokból”. Valaki kiagyalta, hogy a csatla­ kozó útról akadályozza a kilátást — hőbörgött egy kolléga. — M indenki láth atta, hogy a fák k o r­ hadtak voltak — m agyarázta m ásnap a KPM illetékese. — A forgalom biztonság csak m ásodrangú érv volt. Egyébként örültünk a cikknek, m ert nagy volt az értetlenség. A tanácstól is kaptunk egy levelet, hogy ő ezt azonnali hatállyal m egtiltja! H át m ondtuk, hogy ezt nem tilth a jta meg, m ert nem az ő fái, hanem a mi fáink! M egm agyaráztuk nekik, hogy mi a helyzet, és m egígértük — úgy, ahogy az újság m egírta —, hogy három szor a n y nyi fát ültetünk. Persze, a forgalom biz­ tonság figyelembevételével... — És mi lett a fákkal? — A c.-i tsz v ette meg, ők használják m ajd fel valam ire. — Nem gondolja, hogy erről jó lett vol­ na előre adni valam ilyen tájékoztatást? Mielőtt kivonulnak a te tt helyszínére? — Dehogynem. Én m agam is gondol­ koztam rajta, hogy tollat kellene fog­ nom. De jö tt a cikk. M inden csoda három napig ta rt: a vá­ rosszéliek kezdték megszokni a sivárabbá vált útszegélyt. Egyre ritk áb b an hangzott el az esetről epés megjegyzés: — Nem tudom , m inek kellett kivágni azokat a fákat, h a még m indig ott he­ vernek . . . Csak azt az egy vastag tö n ­ köt lopta el valaki, am it én ak artam ha­ zavinni virágtartó n ak . . . „A kedvezőtlen változások elsősorban az em beri tevékenységek következtében állhatnak elő, ezért alapvetően fontos, hogy kialakuljon az állam polgárokban a környezetért felelős m ag atartás”. — Mondd meg neki, hogy a politikával foglalkozzon, ne a term eléssel! Ezt üzente egy szabószövetkezet ko­ rántsem kezdő elnökasszonya a keze alá tartozó pártpropagandistának. M arxista egyetem en pallérozott egyénről lévén szó, csakis nyelvbotlás tö rtén h e te tt — vetődik föl az em berben; azaz valam i m iatt az elnöknő fejébe szökött a vér, s elvesztette ellenőrzését saját szavai felett. A propagandista — an n ak rendje és m ódja szerint — a szocialista m unkaer­ kölcsről o k tatta a hozzá beosztott dolgo­ �zókat. Előadás közben m egem lítette, hogy a dolgozók jobb szívvel vállaljáik a nehéz kam pányfeladatokat, ha alaposan ism e­ rik egységük gazdasági bajait. E rre a té ­ telre té rt vissza később — a hozzászólók között — egy varrónő, m ondván: a főnö­ kök nem elég, hogy egyáltalában nem ism ertetik velük a szövetkezeti gondokat, de még meg sem köszönik az üptrep u ffra zajló túlórázást. Pedig sokszor azoknak köszönhető, hogy idejekorán k i­ szállíthatják az árukat. Több éve bevett gyakorlata szerint a propagandista ezt a megjegyzést is bele­ írta a foglalkozás értékelésébe. E doku­ m entum ot aztán — a szokott m ódon — a városi pártbizottsághoz továbbította. Írását el is olvasták. Ennek következ­ m ényeként egy napon beinvitálták az el­ nökasszonyt, és elétették az ominózus p a­ p írt : m it szól h o zzá... ? E kkor tódult lila köd a főnöknő szeme elé. H irtelenjében fogalm a sem volt róla, m it m u tatn ak neki, csak a piros vonallal aláhúzott szavakat betűzte, m ajd villám ­ gyorsan: az aláírást. A propagandistáét. N éhány mély lélegzetvétel u tán az el­ nökasszony időt k é rt az eset kivizsgálásá­ hoz. M egkapta. M ásnap hozzálátott a vizsgálathoz. M árm int an nak kiderítéséhez, hogy kitől szárm azik a „túl őszinte” fölszólalás, és m iképpen k erü lh etett ki az értékelés az ő „cenzúrázása” nélkül a szövetkezetből. Nem kis csodálkozására m egtudta, hogy az effajta jelentések m ár évek óta áram ­ lan ak a kérdéses helyre, csak idáig nem tám ad t belőlük bonyodalom. Intézkedett. Ü zenetet k ü ldött a propagandistának. K ettőt is. Elsőként a bevezetőben citált sületlenséget. M ásodikként: válaszolt az elk ü ld ö tt értékelésben levő m ásik kifo­ gásra. „Az aranykoszorús Béke Szocialis­ ta Brigád tagjai azért nem voltak jelen a politikai oktatáson, m ert szakm ai tanfo­ lyam on vettek részt”. Ez az indok újabb baklövés volt, ugyanis politikai képzésre olyan varró n ő k et válogattak ki — gondo­ san! —, akiket sem m ilyen egyéb fejtágí­ tón nem okítanak. Később az elnökasszonynak eszébe ju ­ to tt egy m ás jellegű teendő is. K ét érin­ te tt m űvezetőt m agához rendelt és rájuk rip ak o d o tt: — Ti m eg m ért nem köszönitek meg a tú ló rá t! Ezzel az ügy elintéztetett. Gondolnánk... Azonban p ár nap m úlva új fejlem é­ nyek következtek. A főkönyvelő az iro­ dájáb an véletlenül elejtett egy m egjegy­ zést az egyik beosztottja előtt: — Irénke le já ra tta a szövetkezetet! Egy órán belül m ár Irénkénél — a pro­ pagandistánál — volt a hír. Ő nem ötölthatolt, beszaladt a főkönyvelőhöz. — Tóni! Én nem já ra tta m le a szövet­ kezetei ! „Tóni” m eglepődött, vállát húzogatta, feje b ú b já t vak arg atta, végül kinyögte: — ...Igen, igen... M ondtam én is P an n i­ kának, hogy ezért nem adhatok fegyel­ m it, hiszen ez pártügy... Az elkottyantásból azonnal érte tt a pro­ pagandista : — Igen! Szóval fegyelm it ak artato k a d ­ ni! . . . H át jegyezd meg, hogy, ha v a ­ lam ilyen ürüggyel fegyelm it m ertek a nyakam ba sózni, még aznap elm egyek K. elvtárshoz és kitálalok n e k i! A megfelelő csatornákon ez az inform á­ ció is a megfelelő helyre áram lott. M ár m ásnap lépett az elnökasszony. — Hallom, Irénke, hogy K. elvtárshoz akarsz m enni . . . H át vedd tudom ásul, hogy én ott m indennapos vagyok! „Az em bert azért is a környezetvédel­ mi tevékenység középpontjába kell állíta­ ni, m ert ism ereteinek színvonala, szemlé­ lete és m agatartása m eghatározó erőt je­ lent. Érvényes ez a m unkahelyen, a lakó­ helyen és a szabad idő eltöltése során eg y arán t”. — Nem irigylem a pénzt attól, aki meg­ érdem li. De, hogy pont egy ilyen k u ty a ­ ütőre íratták rá a célprém ium ot! . . . A m űvezető m egcsóválja a fejét és pök egy hegyeset. — Hogyhogy rá íra ttá k a célprém ium ot? A szökés, kopaszodó fiatalem ber rám u­ ta t egy jókora, alum ínium ból hengerelt, sajtolt, hegesztett tartályra. — Ilyet kellett összerakniuk tűzoltóm unkában, m ert előbbre hozták a szállí­ tási határidőt. A főnökség k iírt rá tízezer forint célprém ium ot a tíztagú brigádnak. R áhajtottak, k ét délután nem m entek haza. Kész le tt a tartály , idejében elvit­ ték. A kkor jö tt a kérdés: hogyan dob­ ják szét a prém ium ot, ki m ennyit k ap ­ jon belőle. Hogy m iként döntöttek, ezt az­ óta is csak ők tudják. M ert a pénzt teljes egészében Jóska bácsi v ette fel. Az ő ne­ vére íratták rá, m intha ő érdem elte vol­ n a meg egyedül m indet. Ez a pénz is be­ szám ít m ajd a nyugdíjába. P ár hónapja v an h átra az öregnek addig. — Ez nagyon szép dolog! M indenki egyért, egy m indenkiért. Itt az egész bri­ gád csalt egyetlen tagjáért. A művezető cseppet sincs elragadtatva az okoskodástól. — Igen. De kinek jó az, m agán Jóska bácsin és a hasonszőrűeken kívül, ha egy egész életeben lusta em ber m agas nyug­ díjat kap? Ha több tízezer ilyen eset öszszejön, ak k o r aztán tö rh etjü k a fejünket a m unka szerinti elosztáson, meg a vásár­ lóerő és az áru k ín álat egyensúlyán... Legyint, megy a dolga után. Őneki most azon kell tö m i a fejét. P ap gondja a m i­ se, kántoré a létánia. „A környezet szám ára kedvezőtlen mó­ don végzett cselekvés a hulladék kibo­ csátásából, az anyag- és eszközhasználat­ ból eredő problém ák nélkül is okozhat k árt. Ezért, elsősorban a gazdasági folya­ m atokban m ár a tervezés során k ö rü lte­ kintően kell vizsgálni az egyes cselekvé­ sek kedvezőtlen m ellékhatásait is, azok lehetséges csökkentése érdekében.” — Természetes, hogy ők vendégelnek meg bennünket és nem forditva. Elvégre nekik volt három m illiós nyereségük, nem m in ek ü n k ! De azt elfelejtette m ondani a kollégám , hogy a „nyereséges” tsz húszmilliós tá ­ m ogatást kapott az ország közös kasszá­ jából. Jóm agam ezt csak a m egvendégel lés közepette tudom meg, egy ágazatveze­ tőtől. Fél füllel őrá, fél füllel a tósztra fi­ gyelek. — . . . m ert egy elnöknek csak akkor lehet szava a felsőbb testületek előtt — szónokolja az elnök —, ha gazdaságilag is letesz valam it az a s z ta lra ! . . . Ijesztően erős házi pálinkával öntik te ­ le a poharakat. Fenékig kell inni, és az­ tán ú jíe n t tele a csupor. A szilvapárlat h a­ tására is, egyre jobban birizgál belülről a kíváncsiság. K iváltképp, m iután az elnök kérdésekre biztatja a társaságot. Az első két form ális érdeklődést és a rá ju k ad o tt terjengős választ még győzöm tü relem ­ mel, de harm ad ik n ak m ár én „emelkedek szólásra”. — Azt szeretném m egkérdezni az elnök elvtárstól, rendbenvalónak tartja-e, hogy a tsz húszmillió forintot vesz el a költségvetésből, és így a három m illió nyereség ellenére tizenhétm illiós m ínuszban van... Jobbfelem en ülő idős kollégám m egfog­ ja a kezem. Az elnök m ár válaszra a k a r „em elkedni”, de látja, hogy folytatom , és irigylésre m éltó önfegyelem m el vissza­ fogja m agát. — Nem gondolja-e, hogy ilyen m agas rangban az ország dolgait is a szívén k ell viselnie az em bernek, nem csak egy tszét? Lezöttyenek, s m ár kétfelől is m agya­ rázzák, hogy ,.nem kellett volna — „ven­ dégségben!”, meg hogy a tsz-nek szüksé­ ge van tám ogatásra, hiszen hátrányos helyzetű . . . — Egy kis csendet — áll föl az elnök —, am íg válaszolok erre a nagyon fontos k é rd é sre ! Lélegzetet vesz, rám néz, aty aian moso­ lyog: — Am ikor én ezt a tsz-t átvettem , a k ­ kor m egm ondták nekem , hogy ez a tsz úgy él meg, ahogy tud. Én ehhez így is álltam hozzá. Nem tagadom , hogy am i­ k o r a tám ogatásokat m ódosították, aki­ k o r én azt a m egyében elsőnek tu d tam meg a bank után. És így elsőnek is lép­ hettem az ügyben. De az vesse rám az el­ ső követ, aki . . . És elm ondja még, hogy ha valam it tá ­ m ogatnak, ak k o r a rra nyilván szükség van, még ráfizetéssel is. És ha valaki az ilyen lehetőséget kihasználja, az a n a­ gyobb közösségnek is jót tesz. Érvelése egy hónap m úlván, rangos gazdasági szakem berek összejövetelén ju ­ to tt eszembe. Az egyik legnagyobb m e­ gyei v állalat vezérigazgatója m editál így: — Olyan környezetben, ahol m inden vállalat, szövetkezet a tám ogatásokat k e ­ resi, és él is a lehetőségekkel, m egenged­ heti-e m agának egy, hogy ne ezt tegye? Nem. S aját dolgozói érdekében nem v ál­ lalhat ilyen h átrán y t! 5 �„A környezet védelme, illetőleg a jö­ vendő nem zedékek életlehetőségeinek biz­ tosítása érdekében a rra kell törekedni, hogy a hulladékok mennyisége folyam a­ tosan csökkenjen”. — Azok után, hogy én itt m ennyit al­ kottam , és mégis így elbántak velem, nem vagyok hajlandó többet a megyének se­ gíteni. A volt igazgató m ár elm últ hatvan­ éves. De jóval a k o rh a tá r előtt nyugdíjba küldték. „Égre követ ne dobj, m ert fejed­ re fo rd u l” — ezt a régi bölcsességet lá t­ szik igazolni a sorsa. — Abban az évben nagyon feszített tem ­ póval dolgoztunk. Jóval a kapacitásunkon felül voltunk szerződve. El kellett vállal­ nun k m indent, nem volt más választás. Egy-egy nagyobb m unkát m indig különkülön illetékes k é rt szám on rajtunk. Ezt így osztották be egym ás közt, hogy ne kelljen elfogadniuk a másik teendőre való hivatkozásunkat, régi, ism ert trü k k ez. Idegileg m indnyájan ki voltunk m ár m e­ rülve. Ekkor kaptam m egint egy sürge­ tést, m agas helyről. Utólag látom , hogy nem k ellett volna, de abban az állapot­ ban nem tudtam higgadtan gondolkozni. Írásban m egbíráltam az illetékest. Attól a perctől kezdve egyértelm ű volt a sorsom. — Egy igazgatót nem lehet olyan könynyen elm ozdítani! — Abban az időben „a m unkában m egfá­ rad t régi vezetőket” szám ukra m egnyug­ tató feltételek m ellett nyugállom ányba lehetett helyezni. — Csak ez az egy lehetőség volt? — Nem. Felkínálták, hogy m aradjak ugyanott tanácsadó. Term észetesen nem vállaltam . Így nyugdíjba küldtek, és — ez is bevált módszer — kitüntettek. — A vállalatnál nem ez az utolsó em lék él m agáról . . . — Igen. M ert az én nyugdíjazásom nem a legjobban sikerült. M ár abban az évben 30 milliós veszteséggel zártak. M egpró­ bálták rám k enni a dolgot: hűtlen kezelés m iatt akciót indítottak ellenem. Csodál­ koztak az ismerősök, m ert olyannal vá­ doltak, am ire egy igazgatónak egyszerű­ en nincs lehetősége. Ennek ellenére az első eljárás végén m egbüntettek. Képzel­ h eti: egy évvel azután, hogy kitü n tetést kaptam . Persze a felsőbb, az országos fó­ rum „feloldozott”. De a feleségemnek szaporodtak az ősz hajszálai azokban a hónapokban. — Él ennél jobb em lék is. Az egyik volt osztályvezetője szerint a vállalat ön­ nek köszönheti, hogy exportőr lett. — Ez még 1968-cal, a reform m al kez­ dődött. A kkoriban „ny itottunk”, és keres­ tü k a kapcsolatokat külföldön. Ez is ren ­ geteg vesződséggel járt, főleg, am íg elfo­ gad tattu k a gondolatot idehaza... Szép sors az úttörő em berek sorsa, de nem könnyű. B ár előbb-utóbb elfogadják az új u tat, ő m aga legtöbbször belebukik az úttörőségbe. „A környezettel kapcsolatos alapism ere­ tek et a különböző iskolai tantárgyakba beépítve és a megfelelő szinten kell ok­ 6 tatni. Az oktatók példam utatásával kell elérni, hogy a term észetbarát és környe­ zetvédelm i nevelés hatásosabb legyen”. V á d o l a környezet Egyik mezőgazdasági nagyüzem ünk te­ — Jöjjön csak! — kiáltott be az iskola- henészeti telepéről a trágyalé éveken át igazgató a tanterem be, és rögtön utána a közeli tem ető sirh an tjaira folyt. Az be is csapta az ajtót. elhunytak hozzátartozói — különösen ha­ A tanítónő balsejtelm ekkel állt föl az lottak n apja idején — erőteljesen tilta­ asztaltól: ha óráról hívják ki, ráadásul koztak az illetékeseknél, m indhiába. Az­ ilyen dühödten, ak k o r nem éppen az Apá- után m integy salam oni ítéletként, új te­ czai-díjat tűzik a mellére... m etkezési helyet jelöltek ki. A „biztos, — Hogy m er m aga a KISZ-szel u jjat am i biztos” elv alapján a szomszédos pa­ húzni! — ripakodott rá az igazgató. — tak túlsó partján. Ha ugyanis m ár oda is Hogy m eri m aga rontani a kapcsolatun­ eljutna a bűzös lé, az kész csoda volna. k a t a KISZ-szel! És a tanáccsal! Az élők, a jövőbeni halottak nevében, m eghátráltak a környezetet szennyezők Egy nap vaskos paksam étát talált asz­ elől. S b ár m indez évekkel ezelőtt tör­ talán a tanítónő. Á tfu to tta a kézzel ró tt tént, és férfiasan bevallom , azóta fogal­ kezdő sorokat, s m egállapította, a falusi KISZ-szervezet éves akcióprogram ját m am sincs arról, m ódosult-e a helyzet, ta rtja a kezében. Mit keresett az ő asz­ mégis feltételezem , hogy nem , m ivel a talán? régi tem ető továbbra is az istállóknál alacsonyabban helyezkedik el és az á lla ­ — Ju tk a, a községi K IS Z -titkár üzeni, tok bizonyos életfunkcióik tek in tetéb en hogy gépeld le — világosította föl a to r­ továbbra is változatlanok, így teh át a natanár. helyezet is az. — Micsoda? Hát mi vagyok én? Gép­ Ez a kis eset m integy jelképe is lehet­ írónő? ne környezetvédelm ünknek, annak a hol K orábban m ár gépelt néhányszor szí­ felelőtlen felfogásnak, hol gyám oltalan­ vességből az igazgatónak. A lkalm asint e n ­ nek híre gyűrűzött el az ifjúsági vezető­ ságnak, ami ebbéli igyekezetét jelzi a jó szándéknak a rosszal szemben. Azt, hogy höz. Ám az ifjú falusi politikus és a pe­ hajlam osak vagyunk még m indig a kör­ dagógusnő nem nyerték el egymás rokonnyezet bem ocskolását valam i olyan szük­ szenvét — köszönőviszonyban sem voltak ségszerű rossznak tekinteni, am i eg y ü tt­ —, ennélfogva felfortyanást válto tt ki a közvetített, m ajdhogynem parancsnak te t­ já r a term eléssel, a gazdálkodással, m in­ dennapi életünkkel, teh át m egváltoztat­ sző kérés. A szöveg term észetesen gépehatatlan. Vagy legalábbis igen drágán. letlen m aradt. Itt érdem es elidőzni egy pillanatra. A Így a K IS Z -titkár elkésett az akcióprog­ környezetvédelem egyelőre — nálunk ram leadásával. Hogy mossa kezeit, a fa­ legalábbis — egyet jelent az utólagos be­ lusi tanácselnökhöz rohant panaszra. A testületi vezető pedig átrendelte magához avatkozással. A kkor kerülnek szűrőberen­ dezések a gyárkém ényekre, am ikor m ár — a szomszédos iskolából — az igazgatót. légutaink teljesen eldugultak, ak k o r kez­ E kként k erü lt az ostor végére a tanítónő. dik szűrni a szennyvizet, am ikor nem Csakhogy nem hagyta m agát, s ez — fö­ hal, de m ár jóform án víz sincs a szenny­ löttébb szokatlan lévén — váratlan u l érte ben, és a term őföld védelm ének érdeké­ az igazgatót. Indulata elcsihadván csak ben m ezőgazdasági üzem eink többsége figyelm eztette beosztottját: ak k o r kezdené a m eliorációt, am ikor ép­ — Lesz még ennek folytatása... pen k iü rü lt a kincstár. Lett is, de csak a kulisszák mögött. A A megyei környezetvédelm i titk á rt va­ tanítónő átvette az ellene alkalm azott laki — feltehetően előre m egfontolt szán­ harcm odort. Régi ism erőséhez: egy KISZ- dékkal — olyan hivatali helyiségbe dug­ K B -taghoz fordult segítségért. Az a já rá ­ ta, hogy tenyérni zöldet sem lát, és si K IS Z -titkám ak szólt. S em e újabb os­ az égből is csak ak k o r p illan th at meg to r végére a falusi K IS Z -titkár került. egy darabkát, ha kidugja a fejét az ab­ H am ar lecsillapodtak az indulatok. Utóbb lakon. M int I. m ondja, ez az állapot kü­ — fölism ervén talán, hogy m éltó ellenfe­ lönösen kapóra jön, am ikor dühödten kell lek? — még rokonszenv-kapcsolat is kiala­ hadakozni valakikkel a környezetvédelem kult a K IS Z -titkár és a tanítónő között. érdekében. Csak egy tüske m aradt a pedagógus­ * ban. — Dezső, az igazgató, ordított velem, Hadakozni azonban kétfelé kell. Azok m int egy sakál. Szinte m egalázott. É rte­ ellen is, akik a lakótelepi szürke m acskát kezleteken ő öblögeti a száját azzal, hogy is környezeti ártalom nak vélik, és azok a gyerekeket nem szabad megalázni. H át ellen is, akik szerint m indegy, hogy az minket, a pedagógusokat lehet? Ipolyban a halak a mezőgazdasági, vagy az ipari szennyezéstől döglenek. Egyesek Az idézetek az Országos k ö rn y e ze t­ azt szeretnék, ha a m ezőgazdaságban nem vé d elm i koncepció- és kö v etelm é n yhasználnának fel egy gram m m ű trág y át rendszer cím ű d o k um entum ból sz á r­ vagy vegyszert sem, m ások meg a gyen­ m aznak. K iad ta az O rszágos K ö rn y e­ zet és T erm észetvédelm i H ivatal, 1980gébb eredm ényeket annak tulajdonítják, ban. hogy kevés az, am it felhasználnak a nagyüzem ekben. Molnár Pál �Hogy mi a sok és mi a kevés, az m in­ dig attól függ, ki részesül belőle. A nóg­ rádi méhészek szerint tűrhetetlen, am it a nagyüzem ek m űvelnek az utóbbi esz­ tendőkben a m éheikkel. N éhány ad at az Állam i Biztosítótól, hogy m ennyi k á rté ­ rítést fizettek a m éhészeknek: 1978: 91 ezer fo rin t; 1979: 188 ezer forint; 1980: 684 ezer forint. Ez utó b b it 1982 m éhcsalád pusztulásá­ ért. Tavaly — m ár az első fél évben — 2415 m éhcsalád v ált a szántóföldi növényvédelem áldozatává, ami azt jelenti, hogy h at hónap alatt a mezőgazdasági üzem ek­ nek a m éhállom ány 10 százalékát „sikerült eltenni láb alól”. Dr. M. K. állatorvos szerint az elhul­ lo tt m éhekből és a velük együtt bekül­ dött növénym intákból leggyakrabban a m etilparathiont és az endoszulfátot si­ k erü lt kim utatni. Az előbbi a W ofatox porozószerekben, az utóbbi Thiodán ne­ vű vegyszerekben található. M indkét szer a legjobb ro v arirtó k közé tartozik, s így a nagyüzem ek szám ára nélkülözhetetlen, hiszen csaknem száz olyan rovarkártevő ellen hatásos, am elyek 10—12-féle kul­ tú rn ö v én y t képesek lennének teljes egé­ szében elpusztítani. Az em berben az is felm erült a nagy m éhpusztulás láttán, hallatán, nem m éhbetegségek okozzák-e a nagym érvű el­ hullást. De nem, m ert az Országos Ál­ lategészségügyi Intézetben először m inden esetben fertőző betegségre vizsgálják a beküldött m éhet, s csak u tán a kerül sor a toxikológiai vizsgálatokra. Á ltalában po­ zitív eredm énnyel. Dr. M. K. kesernyésen jegyzi meg, je­ lenleg k ét esettípus fordul elő mezőgaz­ dasági nagyüzem és m éhész kapcsolatá­ ban. Az egyik, m ikor a nagyüzem nem is tu d arról, hogy terü letén m éhészek ta r­ tózkodnak, a m ásik, m ikor a méhész nem tu d arról, hogy a nagyüzem ben perm e­ tezni fognak. Az „együttm űködés” ered­ m énye ismeretes... Hozzávetőlegesen egy­ m illió m éh pusztulása. Az m ár csupán érdekes adalék, hogy például az sz-i term előszövetkezet m áni­ ákus m éhpusztító, és ha lenne ebben a „m ű fajb an ” verseny, azt m inden bizony­ nyal m egnyerné. Így azonban csak veszt­ het. A m éhek szerepe a m ezőgazdaságban — a virágos növények m egterm ékenyíté­ sében — igen jelentős. S azt is tudom ásul kell vennünk, a vegyipar bárm ilyen csodálatos vegyszert előállíthat, soha nem lesz képes egyetlen m éh et sem létrehozni. Így a m egoldás a nagyüzem ek, a vegyszereket felhasználók kezében van, m ert az ésszerű és célszerű növényvédelem nek nem lehet feltétele sem m iféle hasznos állat elpusztítása. Ez egyszerűen következm ény, m égpedig a hanyagságé, a nem törődöm ségé, a hozzá nem értésé, azaz m agatartásunké. * A fél falu összeszaladt, am ikor János bácsiért jö tt a m entőautó. Az öreget m in­ denki szerette, jó szándékú, segítőkész em­ ber volt és ráadásul nála jobban senki se é rte tt a növényekhez, a kiskerthez. Most meg itt hánykolódik jajg atv a a hordágyon és a m entőkocsi félig nyi­ to tt a jta já n á t látni, hogy az orvos vi­ zet próbál beleerőltetni, am inek eredm é­ nyeként időnként véres nyál buggyan ki az öreg szája szélén. A m ikor a fehér au ­ tó elindul — ra jta piros zászló — a szi­ réna vijjogása belehasít a békés falusi v a­ sárnapba, kezdenek tanakodni a szom­ szédok, mi is tö rtén t valójában. M ert ugye az köztudott, hogy nem éltek jól az asszonnyal. Tán annak a keze is ben­ ne van...? M ert hogy m érgezés az biztos. Az asszony keze azonban nem volt ben­ ne, annál is inkább, m ert napszám ban volt, innen vagy kétszáz kilom éterre szü­ retelte a szőlőt, m it sem sejtve az ott­ hon történtekről. Az ok a G ram oxone nevű vegyszer volt, am ely ráadásul nem is tartozik a túlságosan m érgező hatásúak közé, fel­ téve, ha úgy használják, ahogy elő van írva. M ert ha nem , ak k o r a hatóanyag — a paraquatdiklorid — gyom oknak szánt hatását az em beren fejti ki, s ez távolról sem tartozik a kellem esebb érzések közé. M ire az asszonyt értesítették, szeren­ csére m ár lényegesen jobb állapotban ta ­ lálta u rá t a kórházban, hála annak, hogy h am ar m egállapították, m ilyen szer okoz­ ta a mérgezést. Ha nem így történik — és ez hányszor előfordul —, a kövekezm ények sokkal súlyosabbak lehettek vol­ na. Pedig az öreg jó t a k a rt: „A djunk a gaznak!” jelszóval beleborított egy fél befőttesüvegnyi vegyszert a permetezőbe. A többi szinte m agától jött. A föld vé­ ginél az első fordulónál a hirtelen feltá­ m adt szél úgy vágta szemébe a perm etlevet, hogy szinte h átratán to ro d o tt tőle. „Ne te, n e!” m ondta, m iközben kitörülte arcából a nedvességet, és fo ly tatta a m un­ kát. A kkor érezte, hogy rosszul van, am i­ kor — vagy tíz perc m úlva — k iü rü lt a perm etező tartálya. V alam i m am i kezdte a szemét, a keze fejét, orra folyni kezdett és görcsös köhögés v ette elő. „Legalább az asszony itt lenne!” — gondolta, és h atározottan örült, am ikor Rozi ángyi betaszította a kiskaput. „A rosseb ebbe a vegyszerbe!” — u ta lt a baj eredetére, Rozi tágra nyílt szemét látva. „Pihenjen le” — m ondta amaz, s vezette be a fé rfit a szobába. A m entőkért csak fél óra elteltével in­ dult, am ikor az öreg véreset kezdett hányni és dobálta m agát a kíntól. Izgal­ m ában csak azt h ajtogatta a nyilvános te­ lefonfülkében, hogy m éreg, m éreg, meg hogy gyorsan jöjjenek. Az ügyeletesnek kem ényen meg kellett küzdeni a cím ért és a bejelentő nevéért a vonal túlsó fe­ lén, m ire az ángyiból kiszedte, hová küld­ je a m entőt. A szirénázó fe h ér autó a visszaigyekvő Rozi m ellett húzott el, és a személyzet a kiskapuban cívódott a korcs házőrzővel, „akinek” sejtelm e sem volt a beavatkozás fontosságáról, csak azt látta, hogy a házat többen is el ak arják foglalni, m iközben a gazda körül valam i nincs rendben. Rozi án­ gyi hisztérikus visítása csak olaj volt a tűzre, és a m entősöknek m inden ügyessé­ gükre szükség volt, hogy a hordágyat m a­ guk előtt tartv a, huszáros roham m al meg­ szállják a házat. Tíz perc m úlva távoztak, m egnyugtatva az odasereglett em bereket, hogy János b á­ csi m egm arad. Az öregen kívül m agukkal vitték az ominózus befőttesüveget is, al­ ján a néhány csepp m egm aradt gyom irtó szerrel, h áth a kell az analízishez. Ezelőtt száz esztendővel a franciák m ár perm etezték a szőlőjüket, igaz, nem anynyira a fertőző betegségek m int inkább a szőlőtolvajok m iatt. E zt bizo­ nyította az alkalm azott vegyianyagok — rézszulfát és m észtej — félelm etes bűze és riasztó színe, am ely feltehetőleg m in­ den épeszű em bert eltán to ríto tt az így kezelt szőlőnek nem csak fogyasztásától, de még érintésétől is. Az m á r szinte a véletlen m üve, hogy ez a förtelm es, ám b ár m ódfelett hasznos kotyvalék — lényegében a m a is ism ert bordói lé — az egyik legkiválóbb gom ba­ ölő szer, még száz év m últán is. Ettől kezdve roham léptekkel terjed tek el a különböző vegyianyagok a mezőgaz­ daságban. 1939-ben P aul Mü ller felfedez­ te a DDT rovarölő h atását — ezért 1948ban m egkapta a N obel-díjat —, de a m ásodik világháború éveiben az ango­ lok és a ném etek is kísérleteztek k ü lö n ­ féle szerekkel, am elyek jó része nem is k erü lt nyilvánosságra, m ert az eredm é­ nyeket m int h ad ititk o k at kezelték. Né­ hány évvel a háború befejezése u tán m integy száz növényvédő szer volt isme­ retes a m ezőgazdaságban, s ez a szám a nyolcvanas évek elejére m egtízszerező­ dött. N álunk az 1981-es kiadású „Engedélye­ zett növényvédő szerek” cím ű k iadvány­ ban 378 készítm ény neve található. Eb­ ben nem szerepel az a 109-féle növény­ védő szer, am elyet csak kísérleti felhasz­ nálásra engedélyeztek. H azánkban te h á t m integy félezer olyan vegyületet alkal­ m aznak a m ezőgazdaságban, am ely az em beri szervezettel kapcsolatba kerülve többé-kevésbé ártalm as h atás kifejtésére képes. Ez egyben bizonyítja azt is, m ilyen felelősség nehezedik a felhasználókra. S ha még azt is tu d ju k , hogy az em berre nem veszélyes szerek jó része elpusztít­ hatja a m éheket vagy h alakat, vagy leg­ enyhébb esetben is robbanás- vagy tűz­ veszélyes, nem előírt adagolás és k iju tta ­ tás esetén pedig tö n k reteh eti a védeni szánt növényzetet, akkor azt m ondhat­ juk, m indez rendkívüli felelősséget ró a m ezőgazdasági nagyüzem ekre. Valam ilyen anyag mérgező h atásá t az ún. LD50 értékkel jelzik, am ely azt jelenti, m ekkora adag okozza a kísérleti állatok — általában patkányok — ötven százalé­ kának elhullását. A jelenleg alkalm azott növényvédő szereknél ez az érték m g/kgban m egadva 16 000 és 2 között van. K a­ tegóriák szerint: gyakorlatilag nem m ér - 7 �gező, m érsékelten mérgező, közepesen mérgező, kifejezetten mérgező. Amíg egy-egy új növényvédő szer beke­ rülh et a gyakorlati életbe, általában egy évtized telik el. Ezalatt igen szigorú la­ boratórium i és állatkísérletek előzik meg a kísérleti üzem kipróbálását. Ennek so­ rá n nem csak a közvetlen hatásait ellenőr­ zik az új szereknek, hanem az úgyneve­ zett távolhatásokat is, am elyek során azt vizsgálják, hogy esetleg évek, vagy év­ tizedek m úlva m ire lehet szám ítani a szer alkalm azása esetén. Ebbe beleértendő a vizek károsodásától a vadállom ányra gyakorolt kedvezőtlen hatásán át az eset­ leges daganatos betegségekig m inden. M iért van szükség újabb és újabb ha­ tóanyagok, más és m ás peszticidek al­ kalm azására? Ennek oka egyrészt az al­ kalm azott tudom ány folyam atos fejlődé­ sében keresendő, m ásrészt pedig abban a kedvezőtlen jelenségben, hogy a kártevők­ ben egy nem kívánt képesség, a rezisz­ tencia fejlődik ki, azaz egy bizonyos idő után ellenállnak a különböző készítm é­ nyeknek. Azok rovarölő, gombaölő h atá­ sa gyengül, sőt nap jainkra m ár „sike­ rü lt” olyan rovarokat létrehozni, amelyek egyáltalán nem reagálnak az ellenük fel­ talált m érgekre. Ez az „arcátlanság” a r­ ra. késztette a tudósokat, hogy úgyneve­ zett rezisztenciaellenes anyagokat állít­ sanak elő, a szakem bereket pedig arra, hogy a szereket gyorsan váltakozva hasz­ nálják, s ezzel m egakadályozzák az ellen­ álló-képesség létrejöttét. A küzdelem még tart... A nnyi azonban biztos, hogy jelenleg — a szakem berek vélem énye szerint 412 ro­ varfaj — a károsítok jó része dacol a rov arirtó k k al hazánkban. S zám ukra is készül azonban a m inden eddiginél rettenetesebb szer, am elyek olyan anyagokat, úgynevezett juvenilhorm onokat tartalm aznak, am elyek képesek a rovarok örökletes tulajdonságainak össz­ han g ját felborítani. Például a lárvából nem lesz báb, vagy csupán átm eneti ala­ kok jönnek létre egy m egzavart fejlődési folyam at eredm ényeként. Ezek a lények életképtelenek, így m agától értetődik, k á ­ rosítani sem tudnak. Az arzenálban található fegyverek még a rádióaktív sugárzás — a szaporodás m egakadályozására —, és az olyan bioló­ giai védekezés, am elynek során a k á rt okozó rovarok ellenségeit használják fel pusztításukra. Az em beri elme találékonysága h a tá r­ talan... * „M egyénk mezőgazdasági területének nagy részét az erózió sújtja. M eghatározó a savanyú kém hatású, b arn a erdőtalajok aránya. Az erősen szabdalt völgyekben nagy területeken található elvizesedett ta­ laj. T erm őföldjeinken az eróziós károk csök­ kenését az állandó növényborítottság szolgálja, am elyben a szántóföldi k u ltú ­ rákkal való talajfedettség m ellett az er­ 8 dősítés és a gyepesítés jelent megoldást. A nagyüzem i gyepterület az elm últ 3 év­ ben közel 6000 ha-ral növekedett, a gyep­ állom ány 46 százaléka azonban m űvelhetetlen, elgyomosodott, környezetvédelm i szempontból sem kedvező.” (Nógrád m e­ gye környezetvédelm i helyzete, hosszú tá­ vú környezet- és term észetvédelm i kon­ cepciója.) Nem is olyan régen — alig öt éve — K. F., egyik nagyüzem ünk főagrom ónusa m egkövetelte, hogy a legeltetők — ju ­ hászok és növendékm arha-gondozók — valam ilyen gyom irtó szerszám m al járjá k a dom boldalakat, és irtsák a gazt, ha m ár úgyis közöttük bukdácsolnak. Az intézkedés nem volt ugyan túl népszerű, mégis m eglehetősen sok szam ártövis esett áldozatául az egyoldalú kézitusának. M ezőgazdaságunk azóta sajnos tovább belterjesedett, ennek eredm ényeként ma m ár pásztorem bert is alig találni, azok is inkább gépkocsival járnak, m int ka­ pával, pláne kaszával. A dom boldalakon valóban bő term ést ad a dudva, m agvait vígan hordja a szél, a gyengébb birkák pedig fennakadnak a szam ártövis karnyi vastag sz á ra in ... Nem egyedi eset a megyében. Több ezer hektáron találkozhatunk ezzel a je­ lenséggel. M it lehet v árni akkor az árok­ partok, vasúti töltések tisztán ta rtá sá ért felelős MÁV-tól és KPM -től, ha gyakran a mezőgazdasági üzemek hanyagsága is égbekiáltó. Ilyenkor kerülnek elő a mérőszalagok, és az illetékesek centizgetik, övék-e a gyomot term ő terület, vagy sem. A kör­ nyezetvédelem szem pontjából oly fontos gyom m entesítés elm ulasztásáért Nógrádban eddig senki nem fizetett egyetlen fillér bü n tetést sem. Hogy még m eddig nem fog, a rra senki nem tud válaszolni. B újjuk tovább a koncepciót, am ely az alábbiakat tartalm azza: „M egyénkben évente felhasznált 25 ezer tonna ható­ anyag m űtrágya tárolása nem megfelelő, nagyobb része m űanyag fóliás takarással, helyenként felszíni vizek, állattartó tele­ pek és lakóterületek közelében kerül el­ helyezésre. A tápanyag bem osódásától szennyeződhetnek a felszíni és réteg­ vizek.” Hogy ez m it jelent? Becslések szerint a megye m ezőgazdasága által felhasznált m űtrágya 20—25 százaléka nem oda ke­ rül. ahová kéne. Ebben szerepe van a la­ kóterületek közelségének (jó az a kis m ű­ trágya a ház körül is, főleg m ióta föl­ m ent az ára), m ásrészt annak a frán y a tulajdonságának, hogy jó részét az esővíz elmossa a nem m egfelelő tárolás m iatt. Ez részben több millió fo rin t veszteség, részben hallatlanul káros a vizekre és azok fogyaszthatóságára. Ism ét a koncepciókból: „...megyénk ta ­ lajvízkészletei elnitrátosodtak, jelenleg ötvenkét település nem rendelkezik egész­ séges ivóvízzel, itt a csecsemők szám ára palackos vizet kell biztosítani. A m érések a helyzet további rosszabbodását jelzik.” M indebben nem csak a m űtrágya ludas, hanem „besegít” a szeszfőzés és az állattartá s is. Ha egy gyerm ek ilyen n itrato s vizet fogyaszt, annak ak á r súlyos következm é­ nyei is lehetnek. Dr. N. R. gyerm ekorvosnő: — Ebben az esetben a k étérték ű va­ sat tartalm azó hem oglobin a vérben h á­ rom értékűvé válik, azzal m ethem oglobinná alakul, s ezzel a vér oxigénfelvevő ké­ pessége m egszűnik. Az első fázisban cyanózis — kékvérűség — jelentkezik, s ta rt m indaddig, míg a hem oglobinnak ötven százaléka át nem alakul. Ezután m ór közvetlen életveszély áll fenn, fulladásos tünetek, anyagcserezavarok, eszméletvesztés. A betegség — a m ethem oglobiném ia — ennek ellenére igen ham ar, egy órán belül gyógyítható C-vitam in, vagy m etilénkék segítségével, a m ethem oglobin három vegyértékű vasa ism ét kétér­ tékűvé alakítható. Ez a betegség koráb­ ban gyakran előfordult kórházunkban, m a m ár legfeljebb elvétve találkozunk vele.” Hála a K Ö JÁ L-nak, hogy lezáratták a kutakat, táblákat helyeztek ki. és meg­ szervezték a csecsemők palackos vízzel történő ellátását. Ez azonban aligha fogadható el végső m egoldásként. M ár csak azért sem, m ert ha a felszín alatti talajvizek, s ezzel a kutak nitrátosodása ilyen ütem ben megy végbe továbbra is, akkor ham arosan kétszeresé­ re em elkedik N ógrádban a megfelelő ivó­ vízzel nem rendelkező települések szá­ ma. M indez arra kell, hogy irányítsa a fi­ gyelm et, nem ok nélkül ta rtjá k az egyik legnagyobb és legközelebbi veszélynek hazánkban a felszín alatti vizek szennye­ ződését. Ez nem olyan feltűnő, m in t a folyók tetején lebegő döglött hal. Leg­ feljebb veszélyesebb. * K itűnő könyv láto tt nem régiben n ap­ világot a környezetszennyezés tém ájában. K ertészné Forgács K atalin K örnyezetvé­ delem és közgazdasági eszköztár című m ű­ ve m ár az előszóban rá m u ta t a környe­ zetszennyezés alapvető okaira, arra, hogy „a környezetszennyezés többnyire nem okoz költséget m aguknak a szennyezők­ nek.” Ezzel azonban nem állunk egyedül a világon, hiszen az USA-ban először 1975ben szereztek érv én y t a „szennyező fizet” elvnek, am ikor a G eneral Electric m ár nem csak a Hudson folyó h alait irtotta, hanem a cég hatv an ö t alkalm azottja is ágynak esett, valam int kim u tatták , hogy a PCB elnevezésű kis m ennyiségben is mérgező, illetve rákkeltő hatású vegyület a tehenek teje u tán a nőkében is kim u­ tatható. A bírság négymillió dollárt tett ki, ebből h árm at a Hudson kitisztítására fordítottak, további egym illiót pedig szennyezéssel kapcsolatos kutatásokra. A mezőgazdaság a legritkább esetekben jelentkezik ilyen szennyezőként, elsősor­ ban azért, m ert bárm ilyen ilyen irányú �ballépés az üzemek részéről elsőként és legerőteljesebben őket sújtja. G ondoljunk a túladagolt növényvédő szerek, vagy akár m ű trágyák hatására, am elyek éppúgy tö n k re tehetik a term ést, m intha nem is alkalm azták volna őket. Sőt, ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi esztendőkben a mezőgazdaság szám ára legalább akkora gondot jelent önm a­ ga megvédése a környezeti ártalm ak ­ tól, m in t a környezet védelm e a mezőgaz­ daságtól. Ez kétszeresen is nehéz feladat. Elsősorban azért, m ert a mezőgazdaság viszonylag „nagy felületen” érintkezik a környezettel, m ásrészt m aga is sok veszé­ lyes anyagot használ fel. Nem m egyénkben ugyan, de m egtör­ tént, hogy a teherszállító kisvasút kocsi­ jairól lepotyogó m űtrágyás zsákok kisza­ kadtak, tartalm u k a sínek m entén szét­ szóródott, s — m ilyen a sors — éppen a term előszövetkezet legelő tehenei nyal­ ták fel a sós, és éppen ezért szám ukra ízletes, de h alált hozó anyagot. Az ered­ m ény h ét elhullás és két kényszervágás... Az ok karbam idm érgezés, am ely súlyos esetekben feltétlen pusztuláshoz vezet a hirtelen felfúvódás következtében. Hogy az ilyen esetek mégis ritkán fordulnak elő, az nem kis m értékben a szerencsének köszönhető, hiszen a m agyar mezőgazdaság évente m integy m ásfél mil­ lió tonna m ű trág y át használ fel, ebből m egyénkre 25 ezer tonnányi jut. A m ásik szennyezési forrás a mezőgaz­ dasági nagyüzem ekben, az iparszerű ál­ la tta rtó telepek híg trágyája. Országos vi­ szonylatban a nagyüzem ekből évente (1979-es adat) 46 millió 812 ezer köbm é­ tern y i híg trágya, illetve trágyalé kerül ki. Ha ehhez m ég hozzátesszük a csaknem 52 m illió köbm éter használt vizet és a több m int 43 millió köbm éter szennyvizet, a k ­ kor ez elég tetem es m ennyiségnek mond­ ható. S ennek egynegyede sincs tisztítva. N ógrádban — am ely köztudottan nem bővelkedik iparszerű állattartó telepekben — összesen alig húsz szakosított szarvasm arha-, sertés- és ju htelep üzemel — a 39 nagyüzem ből még egy tucatban sem — több m int egymillió köbm éter híg trá ­ gya, használt és szennyvíz term elődött ezelőtt két évvel. És ebből mindössze 213 ezer köbm éter esett á t m echanikai vagy biológiai tisztításon. Nem sokkal több, m in t egyötöde. Erről ez olvasható a megyei környezetvédelm i koncepciókban: „A nagyüzem i sertéstelepek híg trág y áján ak hasznosítá­ sára D im itrov-pusztán nyárfás hasznosítá­ sú létesítm ényt helyeztek üzembe, Litkén, Pásztón és M agyarn ándorban legelőkön, váltakozó területhasznosítással helyezik el.” (Nem éppen m egnyugtató.) Az élelm iszeripari vállalatok is kitesz­ nek m agukért — elsősorban am i a vizek szennyezését illeti — és a jelek szerint nem ak arn ak lem aradni a nagyobb iparvállalatok mögött. A m egye egyik hús­ üzem e a városi csatornahálózatba vezeti tisztítatlan szennyvizét, túlterhelve ezzel az am úgy is tú lterh elt csatornahálózatot (ennek „levét” az Ipoly issza meg). A m á­ sik vállalat szerves hulladékaival a Ta r­ n át és a Zagyvát szennyezi, tavaly m ár 343 400 forint bírság erejéig. Az előbb em lítettek m ár túl vannak éves átlagban a másfél m illión és lassan felzárkózik hoz­ zájuk egyik tejüzem ünk is. Ez utóbbi a helyi tisztítótelepet (!) és a Szentlélekpatakot gyalázza 551 600 fo rin tér t. Ez több m int tízszerese az 1976. évinek, ami azért azt m utatja, egyre kevésbé lesz ki­ fizetődő a környezet szennyezése. A bír­ ság m értéke m indinkább megközelíti a károsítás veszélyességének m értékét. A végleges m egoldást azonban távolról sem ez jelenti. * Mind nagyobb veszély fenyegeti a ter­ m őföldet is, nem csak évi 15 ezer h e k tá r­ ral történő csökkenése m iatt, hanem a m egm aradó m ezőgazdasági terü let egyre nagyobb m érvű szennyezettsége m iatt is. Ebben részben a tisztítatlan szennyvizek­ nek, a m űtrágya és növényvédő szerek növekvő felhasználásának lesz szerepe. Feltehetően az ip ar sem fog találni a kö­ zeljövőben olyan m egoldást, am elynek se­ gítségével szilárd, folyékony, vagy éppen légnem ű szennyeződéseit m áshová ju tta s­ sa, m int a mezőgazdaság által is használt területekre. Ezért is érthetők azok az ag­ godalm ak, am elyek a mezőgazdaságot ép­ pen úgy féltik a környezeti ártalm aktól, m int a környezetet a mezőgazdasági te r­ melés iparosodásától. Egy biztos, a m ind intenzívebbé váló term elés, a csökkenő m unkaerő, a techni­ kai, technológiai fejlődés abban az irány­ ban hat, hogy m inél több olyan feladatot bízzanak kém iai vegyszerekre, am elyek azelőtt m egoldhatók voltak élőm unkával is. Ma m ár egyetlen m ezőgazdasági nagy­ üzem sem volna képes arra, hogy kukori­ cáját vagy burg o n y áját dolgozóival kapáltassa a gyomok irtása érdekében, vagy (főként) eredm ényesen védekezhessen az állati kártevők ellen, szám ottevő term éscsökkenés nélkül. Az igények pedig egyre nőnek, s a szük­ séges m ennyiséget m ind kisebb területen, egyre nagyobb biztonsággal, egyre jobb m inőségben kell előállítani. M ár önm agá­ ban ez is erőszak a term észet ellen, am elynek során szám talan, a környezet szám ára idegen és ellenséges anyagot kell felhasználni. Kell, m ert ezek hián y áb an m ár réges-régen nem terem né m eg a föld azt az élelm iszer-m ennyiséget, am ire az em beriségnek szüksége van. S az éhezés rém e — ha nem is hazánkban — m ég m indig sokkal inkább élő problém a nap­ jainkban, m int a környezet szennyezése. A DDT felfedezéséig időszám ításunk kezdetétől 1939 esztendő telt el. M agyarországi betiltásáig mindössze 28 esztendő. Ennyi idő kellett hozzá, hogy az em ber által felfedezett egyik leghatékonyabb fegyver bebizonyítsa, képes az em ber el­ len fordulni. A csodaszer, am ely — a becs­ lések szerint — egym illiárd em ber életét m entette m eg — növényvédelm i haszna m ellett — a m aláriától, pestistől, tífusztól és számos m ás járványtól, felb u k k an t szinte valam ennyi földünkön élő állat tes­ tében. B izonyítva ezzel a term észet kör­ forgását az em ber ak a ratán túl is. Az a tény, hogy az ENSZ környezetvé­ delm i program jának megbízásából m agyar szakem ber, dr. Balogh János akadém ikus irányításával a M agyar Televízió készít­ hette el és m u ta th a tja be a A m egsebzett bolygó cím ű film sorozatot, elism erést je­ lent szám unkra. Elism erést, s egyben kö­ telességet is, hogy ezeket a sebeket be­ gyógyítsuk egyszer. Zilahy Tam ás 9 �Term észetvédelem — p u s k á v a l? ! ____ A füstös presszóban több m int egy órá­ ja győzködöm ifjú kollégám at: a vadá­ szok tisztességes em berek. A többség, leg­ alábbis. Mi tagadás, fájdalm asan gyakran kényszerülök felcsapni efféle népnevelő­ nek, csaknem m indennapos a beszélgetés, am ikor megvédem a vadászokat. T. L. sem könnyű eset, csak m ondja a m agáét: a vérengző stüszi fogja a puskáját, ki­ megy az erdőre, halom ra lövi azt a sze­ rencsétlen jószágot. „És még ezt a véreng­ zést m ered sportnak, m eg vadgazdálko­ dásnak nevezni?” Így gondolod te — mondom szom orú­ an, közben pedig az já r a fejem ben, hogy valam i baj van a vadászati propagandá­ val. T. L. újabb söröket kér, s a pincér­ nő is tan ú ja m egjegyzésemnek: — Mellesleg, a vadászok egyben a leg­ tevékenyebb term észetvédők is. * A vérengzés képzetéhez oly csökönyö­ sen ragaszkodó T. L. ezt m ár nem emész­ ti meg. G unyorosan felnevet, kezében tá n ­ col a söröspohár. Ez az a pillanat, am ikor elfut a méreg, s hiába sürget fontosabb teendő, tö rténetek m esélésébe kezdek. — Ide hallgass, barátom , elm ondok egy „vérengző” vadászatot. Egy decem beri napon félm éteres hó borította a Bézmát, úgy gondoltuk, hogy kellem es erdei sé­ tára indulunk. Előtte az alföldi vendégva­ dász átcipelt m agával a szomszéd kocsm ároshoz: — V an-e fölösleges m unkaruhád, fehér köpenyed? Józsi bácsi bő, évekkel ezelőtt használt köpenyeket szedett elő, Jenő pedig szépen fehérbe öltöztetett m indannyiunkat. — Enélkül ki sem szabad ilyenkor m en­ ni az erdőre! A legkönnyebben így álcáz­ h a tja m agát az em ber, ideális öltözet ez a cserkelésre. A vacokban melegedő vaddisznó becserkészéséből azonban ezen a napon nem lett semmi. Éjszaka kem ény fagy volt, a vas­ tag hó felső rétege csonttá fagyott, re ­ csegve szakadt be a lábunk alatt. — Hazam együnk, lóért. A visszafordulásra utasító parancs, mi tagadás, nem is volt ellenem re ebben a cudar időben. Csak a lovat nem értettem . — L átjátok ezt a csapást? — m utatott apám a jégpáncélba rajzolt nyom vonalra. — Itt vannak a vércseppek, a jégszilán­ kok felsértették az őz csülkét. Egy k u rta óra m ú ltán B abát, az izmos lovat vezettem Nagymező felé, apám a kezében hozta a hám fát. Autóbusz a ra ­ szolt óvatosan a jeges úton, az em berek meg csak bám ultak az ablakon, mi az ördögöt ak arn ak ezek azzal az árva ló­ val. Mit is . . . Jóm agam is csak a hegy­ tető n értettem meg. Apám farönköket láncolt össze, a ló u tán kötötte. — Ez az átkozott hójég tönkreteszi ne­ kem a csülkös vadat. Csizm át nem húz­ 10 hatok rájuk, hát tö rü n k nekik u tat az etetőkhöz. Az ellenségem nek sem kívánom ezt a fél napot. Felváltva vezettük Babát, a farönkök súlyos csokra alatt harsogva szakadt be a jégpáncél, a m ögöttünk h ú ­ zódó végtelen teknőben gríz m ódjára por­ zott a fényes hó. A m unka harm adánál m ár a nyakam ban is jeges hólé csorgott. A m ikor pedig a ló előtt kapaszkodva b e­ szakadt alattam a hó teteje, s egy-egy m é­ lyedésben orra bukva még az arcom at is felsértette a jéglapok széle, m agam is azt gondoltam : ér-e ennyit a vad? Ér! M ásnap m egnéztem, hogy mivég­ re pusztítottuk m agunkat egy gyötrelm es fél napon át. A farönkök v ájta „teknő­ ben” m ár kellem es volt a gyaloglás, s öröm m el állapíthattam meg: m ennyi esze van a vadnak. R átalált bizony még a szarvasrudli (szarvascsapat) is az em ­ b er készítette gyalogútra, azon ballagott le a takarm ánnyal dugig rakott, nádtetős etetőkhöz. K ínról és szenvedésről árulko­ dó, jégbe ivódott véres rajzolat meg sehol. T. L. egyre szelídebb arccal bólogatott. — Jó, megengedem , nem olyan egysze­ rű az ábra. Bár... ez a lövöldözés nagyon is egyenlőtlen küzdelem nek látszik. Vala­ hogy nem fer. A vaddisznó, például, nem tu d visszalőni! Visszalőni, tényleg nem. De meg lehet-e értetni egy kívülállóval, m ennyi előnnyel rendelkezik az erdőlakó vad, hogy m ilyen rafinált, hogy em ber legyen a talpán az a vadász, aki ki a k a r fogni rajta. A k ü z­ delem bizony, nem is an n y ira az em ber jav ára írható előnyökkel folyik — hiába visel fegyvert! —, de ez igazán csak sze­ mélyes élményeikkel tapasztalható meg. I tt van azonban T. L. megjegyzésének fel­ háborodott hangon előadott m ásik fele is : „lövik a v ad a t”. Neki m agyarázhatnám , hogy ez is általában a vad, a term észet érdekeit szolgálja. Az érveket azonban m ondja helyettem B. Z., a sok-sok kalan­ dot átélt tapasztalt vadász. — Kérdezd csak meg ezeket a v ad á­ szat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, m iként cselekednének, ha álla tta r­ tással foglalkoznának otthon. Ugye, ki­ em elnék az állom ányból a satnya, a be­ teg, az elfajzott példányokat. Az állom ány érdekében, term észetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis m egtartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülm ények kö­ zött. Nagyon nagy körültekintéssel, szak­ mai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállom ányt, kiem eli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a term észetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadál­ lom ányt. Jó, ha tudod azonban, hogy én m ost az igazi vadászokról beszélek. Minek is tagadnánk, akad közöttünk olyan is, aki válogatás nélkül lőne, hogy azt ne m ondjam , kilőné még a tehénből is a borjút. Csakhogy az ilyen rapsic, azaz orvvadász, hiába van legálisan fegyvere. * Az öreg B. Z. vélem énye azonban csak egy érv ahhoz, hogy a vadászok túlnyo­ mó többsége a term észet rendjéért, a te r­ mészet egészséges „h áztartásáért” dolgo­ zik. M. I. toppan t be a m inap hozzánk, aki egy közeli vadásztársaság vadászm es­ tere. — Segíthetnétek egy kis inform ációval. V ásárolna a vadásztársaságunk még vagy száz m ázsa kukoricát a téli etetéshez, úgy hallottuk, hogy ezen a vidéken v an el­ adó term ény. A vadásztársaságnál ugyan vagonszám ­ ra van szálas takarm ány, de a korszerű vadgazdálkodás egyik téli alapelvét, a kom binált etetést kív án ják b etartani. A szálas takarm ányhoz ezért vásárolnak a közös m unkával m egterem tett pénz egy részén szemes term ényt, meg lédús ta ­ karm án y t is. Ugyancsak M. I. volt az, ak i­ től egy kellem etes beszélgetés során ezt h allo ttam : — Az időjárás kiszám íthatatlan, azért a jó vadgazda m indig úgy készül fel, hogy fogcsikorgatóan kem ény tél lesz. A kkor nem érheti m eglepetés az em bert, a v ad ­ állom ány pedig nem sínyli meg a cudar időt. A tv-híradóban rendszeresen visszavisszatérő tudósítás: csilingelő szán suhan az erdőn, szinte érezzük a felrakott széna illatát. A kam era jóvoltából közelről m eg­ csodálhatunk egy őzet, vagy szarvast, köz­ ben szorgos kezek töltik az etetőt. Idilli képek. A valóság — m int általáb an — kissé bonyolultabb. Szabad idejében k a ­ szát és villát fog sok vadász, tak arm án y t term elnek, vagy éppen a szorgos vadgaz­ dálkodással m egterem tett pénzért v ásá­ rolnak eleséget. Az ősz végén, tél elején pedig megkezdik a szoktató etetést, ké­ sőbb pedig szinte nap o n ta figyelik az ete­ tőket, hol van szükség utánpótlásra. A kocsinak vagy szánnak pedig m ennie kell — sőt, akkor igazán —, ha em bert pró­ báló körülm ények között közelíthetők is meg az etetők. S az eredm ény? 1980-ban a vadgazdál­ kodás 40 millió dollárt produkált a nép­ gazdaságnak. — Nem is akárm ilyen dollárt — néz rám nagy büszkén az egyik vadásztársa­ ság intéző bizottságának gazdasági ügyek­ kel foglalkozó tagja. — Nagyon sok ipari üzem három szorannyi forintból állít elő egy dollárt, m in t a vadgazdálkodás. A ti­ tok pedig egyszerűen annyi, hogy a ráfo r­ dítás „nálunk” kevesebb, a vadból szár­ mazó dollárban ott van a sok-sok vadász társadalm i m unkája. Ingyen term el ta k a r­ m ányt, térítés nélkül etet, meg végez ezernyi m ás m unkát. * Eddig ju t a krónikás, am ikor rájön, hogy jobbára a nagyvadról, s az azzal kapcsolatos teendőkről esett szó. Holott éppen az apróvad kapcsán m utath ató be szemléletesen, m ilyen erőfeszítéseket tesznek a vadászok a term észet egyensú­ lyának fen n tartásáért. A mezőgazdaság változása következtében jelentősen csök­ k ent az apróvad szám ára alkalm as élő­ hely, m egszűntek a vadbúvók, a csende­ resek. A következm ény itt-o tt szinte m ár �katasztrofális, m utatóba lehet látni fog­ lyot, fácánt, nyulat. Pedig... biológiai vizs­ gálatok m u tattá k k i: a fogoly és fácán begyében több tucat növényi kártevőt ta ­ láltak. Az em ber, lehetőségei szerint igyekszik m egállítani a term észet rendjé­ nek, biológiai egyensúlyának m egbom lá­ sát. — Nógrád m egyében az apróvad-gazdálkodás élőhelyi feltételei m ár csak 10— 15 vadásztársaságnál adottak, ahol első­ sorban a vadon élő törzsállom ány m eg­ tartására, védelm ére kell törekedni — hallottam Tóth Józseftől, a megyei főva­ dásztól. A feladat egyértelm ű: a nagyvadhoz hasonlóan ki kell alakítani az úgynevezett k ím életi területeket, ahol fokozott dúvadirtással, védelem m el és etetéssel hosszú távon meg kell ta rta n i a szaporodásra re ­ m ényt adó törzsállom ányt. De hívjuk se­ gítségül a szám okat, beszédesebbek azok m inden siránkozásnál. Az em lített m e­ gyében 1970-ben a becsült fácánállom ány húszezer darab volt, 1981-re pedig tízezer alá esett vissza. Az újabb, m ár-m ár k a ­ tasztrofális bajok megelőzésére m estersé­ ges tenyésztésbe fogott a term észet rend­ jére ügyelő vadász. 1973-ban kilencezer fácáncsibét engedtek ki a területre, 1981ben pedig m integy tizenkétezret. — Ez sem teljes m egoldást jelentő vál­ lalkozás — m ondja a szakem ber. — A m esterséges keltetésből felnevelt és kibo­ csátott fácáncsibék utógondozását és vé­ delm ét az eddiginél sokkal nagyobb gond­ dal és körültekintéssel kell végezni. E gyébként hiábavaló erőlködés, kidobott pénz az ablakon. Elképzelem T. L. ábrázatát, és szinte hallom a közbeszólását: — Jól van, felnevelik a vadászok ezt a rengeteg fácánt, hogy aztán legyen m it lelövöldözni. Mi tagadás, ez volna a cél, m inél több pénzt hozó, szépen fejlett fácán kerüljön terítékre. De csak akkor, ha az állom ány erre lehetőséget ad. S addig? Tanulságos táblázatot láttam a m inap. Az em legetett m esterségesen k eltetett és kibocsátott fá­ cánok nagy szám a ellenére roham osan csökken a MAVAD-nál értékesített lő tt fácánoké. 1975-ben például N ógrád me­ gyében 2109 darabot ad tak le a v ad érté­ kesítő vállalatnak, 1978-ban m ár csak 815-öt. 1980-ban pedig 114 (!) fácán k e­ rü lt a hűtőházba. Íme, a legszem lélete­ sebb bizonyíték: a term észet rendjének fenntartása a legfőbb cél, nem a m aradék fácánállom ány halom ra lövöldözése. Egy kezembe k e rü lt vadászati „m enetrend” pedig a kellő önm egtartóztatást is bizo­ nyítja. Az em legetett dokum entum ban ugyanis ott van fehéren-feket év el: a fá ­ cánvadászaton fejenként egy (azaz egy) darab fácán lőhető. A term észetes az volna, ha nem kelle­ ne ilyen szigorú korlátozással élni, s ezt szeretnék elérni a fentebb érzékeltetett törekvésekkel is. * Egy közelm últban készített fénykép ju t az eszembe, ennek kapcsán pedig az, hogy arról is szólni kellene: kik is a vadászok ma, 1982. elején. Az a bizonyos felvétel egy vadászati rendezvényen készült, s éppen pászintottam a szöveges beszám o­ lóhoz, am ikor a hátam m ögött m egszólalt v a la k i: — Nocsak. A vadászok küldöttközgyűlésén voltál? Ez a fénykép... éppenséggel készülhetett volna a megyei tanács ülé­ sén is. Valóban, az elnökséget m egörökítő fény­ képről számos ism ert vezető nézett ránk. Egyrészt, m ert egyikük-m ásikuk a v ad á­ szok megyei szövetségében is tisztséget vi­ sel, más részük pedig a politikai-gazdasá­ gi m egbízatásukkal összefüggésben ügyel a sokat terem tő vadgazdálkodásra is. Az a protokoll kép azonban korántsem a v ad á­ szok „társadalm án ak ” összetételét m u tat­ ja. A valóságban — az idézett m egyében — a vadászok negyvenkilenc százaléka m unkás, tizenhat százaléka term előszövet­ kezeti dolgozó, s a nem fizikai m u n k ak ö r­ ben „kenyerüket kereső” vadászok arán y a csupán harm incöt százalék. S m ilyen vadászok a vadászok ? A több­ ség ápolja és gondozza a vadat. Nem így Z. V. A m int felkapaszkodott a hivatali ranglétra kellően elism ert foká­ ra, úgy gondolta, a m egszerzett ran g k ü l­ sőségeihez im m ár hozzátartozik a vadász­ jegy és a fegyver is. Meg a trófea, term é­ szetesen. V ásárolt is n éh á n y at az élm é­ nyeiket és a tró fe át kevésbé becsülő v a­ dászoktól. Z. V. pedig a vendégei előtt k i­ n y itja a szekrényt, büszkélkedik a fegyve­ rével, a pénzért vásárolt trófeákkal. M un­ kahelyén pedig nem feledi el tüntetőleg b ejelen ten i: — A h ét végén a D u n án tú lra m egyek, szarvasbőgésre. Fegyver, trófea, vadászati program — Z. V.-nél m ind külön-külön és együttvé­ ve csak felvágás. Státusszim bólum . Még szerencse, hogy ők vannak keve­ sebben — erre vall a m ár idézett negy­ venm illió dolláros bevétel. * Z. V. term észetesen nem kuriózum , h a­ nem egy típus. Ez pedig a rra vall, hogy itt-o tt nem gond nélküli a vadásztársasá­ gok belső élete. — A kad olyan vadásztársaság, ahol a teríték re k erü lt nagyvad jelentős része tíz-tizenkét ak tív vadásznak köszönhető — m ondja Tóth József megyei fővadász. — M ásként fogalm azva: a golyós fegyve­ reknek nem egészen a felét használják ki kellőképpen, ez pedig bizonyos feszültsé­ gekhez vezet. Egy-egy m egyében ugyanis m eghatározott szám ú golyós vadászfegy­ verrel rendelkezhetnek a vadászok, s így előfordulhat, hogy valakinél éveken k e­ resztül a lezárt szekrényben hever az áhí­ to tt vadászfegyver, m ás pedig — aki a k ­ tívabb volna — nem ju th a t hozzá. A v a­ dászatban való részvétel term észetesen önkéntes, de gazdálkodni kell, ennek az alapjai pedig a vadászattal terem thetők meg. Ezért kell — a lehetőségekhez m ér­ ten — az optim ális m egoldást keresni. Ha m ár egy megyei fővadásznál van a szó: sokat beszélnek m anapság a fiatalí­ tásról. — A huszonegy és harm inc év közötti vadászok arán y a 12,5 százalék, az elm últ m ásfél év a la tt valam elyest csökkent a h atv an év feletti vadászok száma. Egyik alapelvünk, hogy nem avatkozunk be a 11 �vadásztársaságok belső életébe, az idősek és a fiatalok viszonyával kapcsolatban azonban felhívhatjuk a figyelmet néhány ellentm ondásra. Egy nagyvadászaton pél­ dául azt m ondják, h ajtsanak a fiatalok, ők bírják szusszal, az idősebbek meg el­ álló puskások lesznek. Az eredm ény aztán meglepő. A hajtásban látják a gőzölgő vackokat, a meleg hullatékot, az erdő meg ném a, nem szól a fegyver. A végén kide­ rül, az idősebb elálló vadászok észre sem vették a megugró vaddisznókat. Kétség­ telen. meg kell becsülni az idősebb vadá­ szokat, csakhogy eredm ényességre is kell törekedni. Ennek érdekében pedig a helyi adottságoknak megfelelően kell szervezni a vadászatokat, különösen a könnyebb, nem an n yira m egerőltető terepen. — Apropó, eredm ényesség. Évek óta hallok szajkózni egy m ondást: eb a va­ dász k u ty a nélkül. — Mit m ondjak erre . . . alig jutunk egyről a kettőre. A jól kiképzett kereső- és hajtókutyák nagyon kellenének. M indjárt kevesebb lenne a m unka, a sebzett és el­ pusztult vad. A veszteség! Idegenkednek a m unkakutyák tartásától, pedig . . . egy jól kiképzett keresőkutya költsége ha­ vonta néhányszáz forintba kerül. Ellen­ példaként hadd em lítsem meg. hogy egy hatvankilós megsebzett, m ajd tönkre­ m ent vaddisznó értéke három ezer forint körül van. — Na ja. Pontosan a szaporulat ide­ jén, elpusztít a róka rengeteg apróvadat, fácánt, nyulat. H allottam én, uram , olyan kibontott rókakotorékról is, am elyikben negyven fiatal nyúl tetem ét találták meg. Kár, bizony nagy kár. Csakhogy én sem lehetek a zsebem ellensége. Em legethetünk azonban m ás gondokat is. Ugyancsak egy vadgazdálkodási szak­ em bertől hallom : — Sajnálatos módon, sok még a ké­ nyelm es és túlzottan óvatos vadász, hiva­ tásos vadász. Egy részük a leghatározot­ tab b an fellépő környezetvédő, mások azon­ ban jobban szeretik a békességet. Az utóbbiak inkább meg sem szólítják azt, aki zsákszám ra borítja az erdőbe a sze­ m etet, fel nem írnák egyetlen környeze­ tet csúfító gépkocsivezető autójának a rendszám át. Ugyanez vonatkozik az a p ­ róvadat és a term észet biológiai egyensú­ lyát veszélyeztető égetésekre, gyújtoga­ tásokra is. Szemet húnyni kényelm esebb, a harag egyébként is hosszan tartó. A vadászok egyik megyei intéző bizott­ ságán hallom : van egy kis rem ény, hogy az előbb em legetett hiányosságok lassan megszűnnek, eredm ényesebb és általáno­ sabb lesz a környezetvédelem a vadásztársaságoknál is. M indenesetre biztató, hogy 1981 elejétől term észetvédelm i fe­ lelősöket is m egbíztak a vadásztársaságok­ nál. * S ha m ár az eredm ényességnél tartunk, em lítsük meg, hogy Nógrád m egyében negyvenegy em ber a vadászatért és vadgadálkodásért végzett m unkáért k apja a fizetését, ennyi a vadásztársaságoknál dolgozó hivatásos vadászok száma. Szak­ ism eretükön, felkészültségükön nagyonis sok múlik. — Így igaz — bólint a megyei fővadász. — Egy nyolc-tíz évvel ezelőtt elvégzett vadgazdálkodási tanfolyam m a m ár nem elegendő. Ha nincs jó felkészültség, en­ nek eredm ényeként pedig kellő fellépés, ak k o r lekezelik a hivatásos vadászt. A te ­ k in tély t saját m aguknak kell kivívni, s ezt azért kell hangsúlyozni, m ert eredm é­ nyes vadgazdálkodás a hivatásos vadá­ szok nélkül nem képzelhető el. A vadőrök, hivatásos vadászok igen sokat tehetnek a term észetvédelem ért is, bár a fizetésük, az anyagi megbecsülésük sok helyen nem eléggé ösztönzi őket e r­ re. K. B. nyolcadik éve hivatásos vadász, s az em lített ellentm ondásra szemléletes példát is mond. — Szűk három ezer forint a fizetésem, ehhez jönnek még a lődíjak a dúvadirtás után. Csakhogy . . . egy elejtett vagy egy kotorékból kifüstölt róka u tán kapok száz forintot. Egy télen m eglőtt róka ge­ reznájáért pedig azonnal ezerötszázat is. Ezerötöt! Bolond lennék nyáron elpusztí­ tani ezeket a kártékony ragadozókat, am i­ k or a zsebem m ást diktál. Mondom K. B.-nek, a legveszélyesebb időben kím éli a dúvadat, d e tudja ő ezt nálam sokkalta jobban. 12 léshez, a vadbúvók gyérítését a vaddisznó­ hajtás előtt kezdik meg, és még lehet so­ rolni a vadászok orra alá való borstörés m egannyi módozatát. Kerestem , term észe­ tesen, a m agyarázatot is. — E gyszerű.. . az erdészek általában hiá­ nyoznak a vadásztársaságok tag jai közül. Nézze csak, az erdészek a rendszerváltozás előtt is puskás — azaz gyanús — em berek voltak, ebből pedig következett, hogy akik az ötvenes években kerültek ki az iskolák­ ból, bele sem szagolhattak a vadászatba. M ondjak valam it? Jóm agam ötvenhárom ­ ban végeztem, ötvenötig pedig még szolgá­ lati fegyverem sem volt. Itt-o tt tehát ma is gyanús szemmel né­ zik az erdészeket. Mondván, puska a vál­ lukon, titkon meglövik a m agukét. A gyanúsítgatás pedig rossz v ért szül, m int ahogy haszonnal járh a tn a a kölcsönös együttm ű­ ködés. Az előbb idézett, erdészből lett vad­ gazdálkodási vezető erről így vélekedik: — Az erdész állandóan a területen él, a vadásztársaság elnökénél, vadászm esteré­ nél. m indenkinél pontosabb inform ációk­ kal rendelkezik a vadjárásokról. Sokat se­ gíthet. Olyan gyakorlati inform ációkkal is, hogy üres egy etető vagy egy sózó. Milyen lehetőségeket hagyunk ki az os­ toba ellenszenv következtében! Az elm u­ lasztott inform ációk érték ét akkor foghat­ juk fel igazán, ha tu d ju k : Nógrád megyé­ ben egyetlen hivatásos vadászra 5365 hek­ tárnyi terület jut. * Talán feltűnt az olvasónak, hogy vadá­ szat helyett leggyakrabban vadgazdálko­ dást írtunk. Így van ez rendjén, a sokré­ tű, szakism ereteken és tervezésen alapuló m unkát ez a szó fejezi ki legjobban. A vadgazdálkodás azonban feltételezi, hogy a vadásztársaságoknak a mezőgazdasági nagyüzem ekkel szoros összhangban kell dolgozni. Elvégre a területük jobbára kö­ zös: az egyik mezőgazdasági árut, a másik meg vadat „term el” rajta. — Hosszú éveken keresztül a form ális együttm űködési m egállapodásokon nem ju ­ tottunk túl, hiába szorgalm aztuk a ta rta l­ masabb kapcsolatokat. Szerencsére, m anap­ ság egyre több helyen ism erik fel a közös érdekeket, ez pedig lehetőség az előbbre lé­ pésre. P éldaként csak annyit, hogy ahol m egtalálták az együttm űködés gyakorlati lehetőségeit, ott kevesebb a nagyvad által okozott kár a mezőgazdasági k u ltú rterü leten, a vitákról nem is beszélve. Az együttm űködésről m eghallgattam egy term előszövetkezeti elnök vélem ényét is. — N álunk kifogástalan, s azt hiszem, hogy a jó személyi kapcsolatoknak köszön­ hető. Mondok v a la m it... aratás befejezése­ kor, zárszám adáskor adnak a téesznek egy „törött lábú” őzet; én meg adok a vadásztársaságnak egy-egy gépet takarm ányt szál­ lítani, vadföldet szántani. Mit tudom én, hogy m ennyire szabályos ez az egész, de praktikus és célravezető — annyi szent! Első alkalom m al m egdöbbenve hallot­ tam , a vadásztársaságok együttm űködése éppen az erdészeti üzemekkel a legkriti­ kusabb. Szarvasbőgéskor fognak hozzá a vadászatot kétségtelenül zavaró leterm e­ * Mondanivaló, történet, érv bőven volna még. álljon itt befejezésül egy utolsó. Egy pillanatra abbahagyom a m unkát, a szo­ bám falára gom bostűzött plakátokra né­ zek. N éhány percig elgyönyörködöm a több m int százötven v éd ett m adár — több van, csak az én plakátjaim örökítenek m eg en y nyit — színes ábráin. V alam ennyinél o tt az eszmei értéke is — forintban. Nézzük c sa k ... ezer fo rin tra taksálják — többek között — a kuvikot, a fülesbaglyot, a macs­ kabaglyot, a nagy, közép- és kis fakopán­ csot. A pipíske, ö tfajta cankó, meg a fecs­ kék „értéke” csak három száz forint. M iért em legetem m indezt? Felelős beosztásban dolgozó vadgazdálkodási vezetőktől tu ­ dom: a védett m ad arak at kellőképpen tisz­ teletben tartjá k a vadászok. Talán, m ert ők tudják igazán, m it is jelentenek a te r­ mészet egyensúlyában. A „tisztelet” azonban kevés. Illetve, m in­ den tiszteletet m egérdem elnek azok a va­ dászok, akik egy-egy igen ritka, több tíz­ ezer fo rin tra becsült védett m adár fészkét őrzik. A szó szoros értelm ében, egym ást váltva, puskával. A tojásrablóktól, akik egy-egy faj utolsó példányait ak arják ki­ zárólagos tulajdonuknak, vagy könnyű pénzszerzési forrásnak tekinteni. Ez ju t eszembe a szobám falára biggyesz­ tett plakátokról; a term észetvédelem ről és a vadászokról. A jánlom a bevezetőben em ­ legetett T. L. — és fájdalm asan sok kétkedő társa — figyelmébe. M indazoknak, akik úgy vélik: ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez megette. .. S akik szerint „ez” és „ennyi” a vadász. Kelemen Gábor �Pardi Anna stílus költészet___ fegyelem és tudathasadás x műszakban a legközelebbi y hiány nagy munkaköri árvaságban gyermekláncfűre hulló glóriában elborítanak a két bolond tézis nem egy pár harmóniák depressziótól az optimizmusig égés és kiégés te ch n ika i fe jlő d é s lélek a szervezés képessége_______ konstrukciókká szerelt könnyek építenek a szemfenéken korosztályom talpig vulkánban hamuban küzd tehetetlenségével és a hőfokokkal kutatási alapján és null-magaslatán felém jön akit nem szeretek s gyűlöletem kínja veszni hagyja azt is, akit, amit még megszeretnék. a la p ism e re te k az ember mivel meghal tökéletesen szabad az ember mivel él tökéletlenül rab a menthetetlen angyal és a mentő ördög élesváltásban így együtt száll látásból ismerteti a láthatatlant em beri együttérzés mintha medve menne a kötélen s mindenki mutatványra vagy leesésre vár őszinteség___ szilánkokká oszlott szempár néz a gerendákkal telibe na p i te e ndő be- és kitelepítem a rakétákat általános harcképtelenségem szorongásaiba 13 �Bódi Tóth Elemér K u fá rkodó éj Álmomban, bolondság, öregmenyecskével viaskodom, még holdtölte előtt, a szalm azsákot ilyenkor ne töltsd meg. Sok lesz a bolha, rág m ajd csípésük s virágzik, m int bíbor, bőrödön. Az időt ne sürgesd égre nézve, úgyis elmegy. Csak am ikor fogyni kezd a hold, sarlós lesz, töm d a szalm át. Gyerek pelenkáit ne hagyd kin t száradni napnyugta után. M ert elérhet annyi gond, a gyerek rossz lesz, ne érjen vád. Lóstál a szél, lódít egym ásnak ágat, já r az éji kufár. Fény v o lt__________ Mikor láth atatlan ragyogásba fordul az éj, hangosabb lesz a falu bolondja, míg hazaér. M ikor a kászliban az edények m eglapulnak, a borzalomból kapsz ném i képet, m int a holtak. G yü le ke zze te k Eredics tanító néni házunk árok partról nézi. T anított dalt, m ennyiségtant, Vásznán ecsettel kaparász, festett ő is, m int Szent Lukács. dallam , István m ester elhalt. M ikor a jászolkarikához ér nyugvó barom , felbődül a karikán túli tér még szabadon. Ekkor a kuvik szeme, m int a kincs, M ár az első háborúkor utolérte, hány dezentor. A G ábriel forgolódott, platánfaággal szűrt napot. tűzbe takar. Az éjjel fény volt nálatok, csak nincs valam i baj? 14 Szekerezett, de m egunta, m int egykor Illés-próféta. Kocsishoz égzengés érhet, em legeti Bódi József. Utól nem érheti m adár, ki a m ennyben kántorizál. Tám ad a szél kilenc ágból, álljon elő, aki bátor. K oponyáját kicsiszolja, m int a gyém ántot Spinoza. �Domokos József A szoba A karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a szőnyegek­ kel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többé. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jelle­ ge hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akarnának törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m a­ gát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fona­ dékában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen le­ hetetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés terjeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folytonosság­ gal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám ai­ val. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott, áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, ak á r egy tintap acni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő ful­ lánkja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve nőtt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. Így kezdődött: felállt és derm edt kíváncsian figyelte, képes-e az arabeszkekre lépni. A szőnyegek indái gyanús csendben lap u ltak meg, a szoba küzdőtérré változott, m elyen az ellenfelek halálos összecsapás­ ra készülnek. K eservesen küzdötte fel m agát eszméletébe a sej­ tés, hogy m ost azután legkevésbé önm aga képes az eljövendőket előre látni. Mi fog tö rtén n i; elesik és elvérzik, vagy tá n megle­ pő könnyedséggel libeg végig a szobán? Érezte, valam it be kel­ lene bizonyítania, de am it begyakorlottan és egyszerűen, szinte játszva valósíthatott volna meg egyébként, az m ost kivihetetle­ nü l nehéznek tű n t: így egyelőre m ást nem tehetett, figyelm e­ sen és m ozdulatlanul állt. A szoba légköre a fenyegető veszé­ lyek ellenére elzsongította a figyelm ét, hiszen a leeresztett re ­ dőnyökön át egyenletesen és m egnyugtatóan szűrődött át az u t­ ca tom pa m oraja. Viszonylagos bódultsága nem ta rto tt soká, undorodva ráz­ kódott össze, am int ú jabb tám adásként elborította a szoba tá r ­ gyaiból kiáram ló megvetés, m elyet azok közös, nagy ügyük pél­ dás egyetértésében o n tottak rá. U gyanakkor gyűlölködő igyeke­ zetük m ögött furcsa módon szinte hivatalos közönyt gyanított. A lapjában nem lehettek m ások náluknál hatalm asabb érzések és ak arato k felbérelt m am elukjainál, aljasságuk valójában ér­ dektelennek tű n t mozgató „gazdájuk” aljasságához képest. K étségkívül a tárgyak ez idegenkedően közömbös s mégis erőteljes ellenségessége okozta, hogy érzékei, m integy ütést kapva inogtak, szédültek meg s többé nem voltak képesek a m egszokott léptékben felfogni és szám ára leképezni a té r való­ ságos viszonylatait; a szoba lépésnyi távolságai egy csapásra fa­ gyos térségekké, roppant, jeges m ezőkké tágultak. Ám ezek a m élyreható változások m intha nem is érin tették volna az ellene fenekedő tárgyakat, p illantásukat továbbra is egyenesen rá sze­ gezték, sziszegésüket egészen közelről hallotta. A távolságok á t­ hidalására m egteendő erőfeszítés csupán saját m aga szám ára fogalm azódott meg feladatként, m ert, ha nem teszi m eg ezt az erőfeszítést, akkor v ert helyzetbe kerül, és m int a körülm ények sugallták, talán m indörökre. F elindultságában ösztönzést érzett arra, hogy ne sokat tétovázzon, hanem m ozduljon m innél ham a­ rabb, de ugyanakkor egy legbelül gyökeredző óvatosság nem en­ gedte cselekedni. Úgy vélte, egy közvetlen veszélyt elhárított, am ikor volt ereje felállni, de felem elkedvén rögtön árn y ék bo­ ru lt rá, am ely alól kikerülni sokkal nehezebb és körm önfontabb vállalkozás lesz sem hogy vaktában m ozdulhatna. Az indítékra v á rt teh át, am ely érthető kapcsolatot terem t hom ályos szándékai és az egyelőre m ég szintén homályos m egoldás között. A körülötte nyüzsgő, fenyegetően feléje nyújtózkodó kör­ nyezet ism ételt átlényegülései nem lepték meg, t isztában volt azzal, hogy a szoba és tárgyai bárm ikor, m inden erőfeszítés nélkül képesek lesznek visszanyerni eredeti alak ju k at. N eki vi­ szont — m agától értetődően — nem szabadott k iv árn ia ezt, ha­ nem most, am ikor igazi lényegüket nem tak arg atják , kellett ve­ lü k m egbirkóznia. Elég lesz csupán a fejét felem elve széttekinte­ nie és m áris előtte áll m ajd a feladat, hogy m iként próbálkoz­ zon meg a távolságok áthidalásával és sarokba szorított helyze­ téből kievickélve m egpillanthassa a „cselekvések színpadát,” aho­ vá fel kell lépnie, elvégezve az eddigi történések által m egsza­ bott m ozdulatokat. M ert különben nem ab ban a pillan atb an és nem úgy fog legördülni a függöny, ahogyan szeretné. És ha a függöny m ásként gördül le, akkor nem legördül, hanem roppant tömegével rázuhan és bárhogyan kapálódzik képtelen lesz alóla kikeveredni. A környezet átlényegülését te h á t úgy értelm ezte, m in t egy életveszélyesen csalóka, őt árm ányosan átejten i készülő látványt. Igen ám — gondolta — de ha em lékei könyvét a m egfelelő la­ pon csapja fel, akkor ráb u k k an a szobának a rra a k eresett rész­ letére, ahol a valóban lényeges látnivaló várja. De vajon m ilyen jellegű ez a látnivaló, az életét betöltő el­ m érgesedett, nevetségesen és sebzőn veszélyes kapcsolat, m elyik m ozzanatára kellene ráéreznie, az előtte elterülő térség m ely pontjára kellene ráböknie, hogy elérhesse a színpadot, felléphes­ sen rá és cselekedhessen? A szoba zűrzavaros és mégis áttek in t­ hető, ismerős és mégis idegen volta szinte súlykolta, hogy a megoldás nem más, m int egy gondolatban m á r sokszor m egtett, de ú jra és ú jra eltem etett m ozdulat, m elyet feltehetően a ka­ rosszékével szembeni falon terpeszkedő (mind ez ideig elfelejTett, ám m ost egy csapásra ú jra felfedezett!) tü k ö rb en p illan t m ajd meg. E m ozdulat puszta látványa is friss zubogást in d ítan a el, valam ely kékes harsogást bontana ki benne legbelül. M indenképpen így tö rtén ik m ajd — gondolta — hiszen e moz­ dulat m egpillantása a tükörben, m ajd valóságos véghezvitele, elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy m ásik, „idegen” moz­ dulatnak a felszám olásával. Kínzó bizonyossággal érezte, hogy ez a saját m ozdulatával eltávolítandó m ásik m ozdulat fedi, szi­ geteli el, m integy k átránypapírként, a saját értékesebb rétegeit, nem engedvén befelé szivárogni a külvilág éltető, jótékony ned­ vességeit. M erev és halálosan szikkadt volta őt m agát teszi m e­ revvé és szikkadttá, így m indenképpen vissza kellene v áltan i azt a „m ásik”, őt takaró, be- és elfedő m ozdulatot, m égpedig a viszszaváltás árán ak m érlegelése nélkül. (M iként egy életbevágóan fontos ügy kapcsán hibásan m egfogalm azott m ondatot, félreérthetően m egtett gesztust is bárm i áron visszaváltana.) Ez a „m ásik”, ham is, m ivel pusztító m ozdulatot k u ta tta h át és rá is talált: engedelmes, panasz nélküli m eghajlást lá to tt fel­ villanni a tükörben, m integy válaszként egy p u h án és oldottan, de kím élet nélkül oktató hangra és a hangot kísérő gesztusok­ ra. A saját engedékeny m eghajlásait lá tta a M ásik tám adóan oktató és kioktató, önállóságát és önbecsülését pusztító mozdu­ latai m ellett, m ert ez a „m ásik” tényleges és valóságos M ásikká testesült, ism erős és mégis idegen M ásikká, aki ugyan lehetne A kárki is, de szám ára mégis visszavonhatatlanul egyedivé vált a tükörben való m egjelenése pillanatában. Ahogy rebbent a tekintete újab b taglejtés rajzolódott ki a tü k ö r holdfényes lapján, ez az izgalom és a türelm etlenség ki­ fejezésének indult, de útközben m eggyávult és éppen félig sike­ rü lt volta te tte áporodottá. Nem vitás, kényszer alatt szü letett: a Másik közönyig nyugodt, felsőbbséges m ag atartásán ak válasza volt, am ely m agatartás a m aga biztonságát az ő gyávaságából eredeztette. A tükörben ugyanis karcsú, rem egő kézfeje jelent m eg: u jjai zsebkendőt m arcangoltak. Nyilván ezzel kísérelte meg kivédeni a M ásik jéghideg biztonságot sugárzó kézlejtése­ it. Nagyon is jól tu d ta m ilyen m eddő kísérlet ez, hiszen tisztá­ ban volt a zsebkendőt gyűrető, tépető in d u lat ham isságával. És ez az indulat éppen azért volt ham is, m ivel a M ásik indulatai sem voltak jéghidegek, hanem csak ilyennek tételezettek és jobbára csupán félelm e v áltoztatta azokat ilyenné. Védekezése m ögött az idegek gyulladtsága érződött, indulatai-m ozdulatai szinte egym ást tapasztották meg, a rém ülettől lévén síkosak. Alávaló pocsolyabűz szaglott róluk és ez elve rem énytelenné is te tte a sikerüket, ideges fürgeségük sem tu d ta leplezni ereden­ dően hitvány voltukat. U gyanakkor a M ásik m ag atartását tú - 15 �lontúl célratörőnek, sarkosan kem ényre kalapáltnak érezte. „Vá­ laszolj, válaszolj, válaszolj!” — sziszegték felé a Másik gesztu­ sai csakúgy, m int az im ént az arabeszkek. „Válaszolj, m ert tu ­ dod, hogy nem állok jót m agam ért és kivezetlek a szobából. Vá­ laszolj, m ert meg fogod bánni, hiszen elvehetek tőled m indent. Válaszolj, m ert nem tarta la k tovább, elengedlek, lezuhansz, be­ ütöd a fejed. Válaszolj, m ert hátrakötöm a kezeidet, be­ tömöm a szád, még dadogni sem tudsz m ajd, csak kidagadnak az ereid. Válaszolj, m ert meglódul a karom , meglódul, meg­ lódul. ." De éppen ez a válaszkényszer volt olyan szorongatóan erős, hogy nem lehetett tisztességesen válaszolni, éppen ez a kény­ szer gátolta meg abban, hogy tisztességes feleleteket ádjon! Most, hogy erre rájött, el tu d ta kapni tek in tetét a tükörről és a fejet is elfordította, m ert a gondolat túl erősen dübörgött benne, szinte szét ak arta rázni, m int ahogy egy m eglódult harang szét szeretné verni a tornyot. Eképpen folytatódott: m intha szellő kerekedne. Érezte, véget ért az önön tengelye körüli forgolódás, mivel nem elégedett meg az előtte kavargó m ozdulatok tétlen szem­ léletével, hanem kikristályosított valam i ellenkezés félét, ezzel hesegetve el a pánikot, am ely m ár csaknem a hatalm ába kerí­ tette. Változott a szoba klím ája is, eddig az álm osító légkör á t­ m enet nélkül váltott át fagyos és alattom os hullám zássá s ez nem sok jóval biztatta. Most viszont kellem esen frissítő áram ­ lás érkezik egy m eghatározható irányból. M egfeszítette a fi­ gyelm ét (vagy inkább az emlékezetét?), hogy rájöhessen melyik irány szolgál az áram lás csatornájaként, m elyik tárgy az áram ­ lás kibocsátó forrása. Lassan tisztult le előtte a szoba ellenkező sarkában izzó drágakőnek, a világító akvárium edényének a képe. Igazán er­ re az értelm etlenül égő ta rtá ly ra kellene irányítania a figyel­ m ét? Létezik-e, vagy csupán elképzeli? P uhán és oldottan, de kím élet nélkül tám adó hangot társíto tt hozzá, am ely az üveg­ falon belüli világot m agyarázza, és am elyre ő szótlanul, engedel­ mesen figyel, ak ár a színes halacskák cikázására a m iniatűr világ mesterséges közegében. M egbabonázott, becsapott, kába élőlények apró, zöld, piros és aran y tüzei egy síkos, áttetszően vak közegben, mely előtt ő ül m egbabonázva, becsapva és ká­ bán. M egvan tehát. Im hol eléje k erü lt a cél. H a ez az akvárium valóban létezik, akkor m ost át kell kel­ nie a szobán, hogy elérhesse az üvegedényt, nekifeszülhessen, és bárm i tö rtén jen is, feldöntse, kiborítsa, hogy tótágast álljon az egész, h ogy a m oszatok szánkázzanak a szerteöm lő, langyos víz h átán és rátelepedve az arabeszkekre rá ju k poshadjanak, száradjanak porladó, feketülő lepényekként. És a halak m ered­ ten táto tt szájjal vergődjenek a m egadóan döglődő moszatokon, vergődő dögök s vergődni képtelen dögök hátán. E lfordította fejét az akvárium tól és bátran, szinte kihívó­ an m eredt ism ét a tükörbe, m elyben előbb hom ályosan, m ajd m ind élesebb körvonalakkal egy jelenet kezdett kirajzolódni. Végül a jelenet legparányibb m ozzanatát is annyira világosan látta, annyira érezte a legapróbb mozzanat ízét is, hogy fel­ nevetett. Látta, am int a Másik fel s alá járkál, idegesen le-leguggol, gyengéden m egm occantva a színes hullákat. „M iért is tehetted? — fordul oda hozzá. — Felelj, m iért tetted, m agyarázatot köve­ telek!” Leveszi a szemüvegét, am ely bepárásodott a dühtől és a m egbántottságtól. Beletörli a zsebkendőjébe. (Végre egyszer az ő zsebkendője játszik megalázó szerepet!) És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. A M ásik agyát elönti a vér. „Válaszolj — sziszegi —, válaszolj, m ert különben nem állok jót m agam ért! Meg fogod te még ezt bánni. Ö rült! Tudod, hogy m it vesztesz el? M indent, m indent, m indent! Feküdj le és aludd ki magad, hiszen szégyelhetnéd, ahogy itt reszketsz!” És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. Hiszen nevetséges az egész. Prédikál és közben a sark át emelgeti. V alam it oda kellene kiáltani neki, valam i igazat és találót, de h át m inek, am ikor olyan nevetsé­ ges. Ezért h át inkább hallgat és mosolyog. All, hallgat, moso­ lyog. Vajon meg fog-e lódulni a keze? Zsibbad az arca, szédül, 16 egy nagy lapályon valaki égnek em elt karokkal rohan és a ne­ vét kiáltozza. Valahol meg kéne kapaszkodni, m ert el ak a r es­ ni, rázuhanni a padlóra. Most, m ost kellene erősen m egkapasz­ kodni, és valam it odakiáltani, valam i találót és igazat. M ert tudja, tudja, m ost aztán valóban tudja, hogy m it kiáltana, mi­ előtt rázuhanna a padlóra. Vad lett a kedve, túlságosan esztelen és vad e jelenet lá t­ tán és ez fokozott összpontosításra intette. Még a végén nem si­ kerül átkelnie a szobán és feldönteni ezt az unalm asan és ba­ nálisan világító üvegedényt. M áris elgyávulva érzékelte, hogy egy szélesedő szakadék m élyül az a k a ra ta és az elképzelt te tt közé. Védekezésként az akvárium ot kereste a tekintetével, m ert ha m egbizonyosodik róla, hogy van, hogy a helyén van, akkor m áris m egállásra kényszerítheti a szakadék növekedését. Igen, az akvárium létezik, hiszen látja. Nem egyszerűen, hanem felfokozottan, hangsúlyosan látja a szoba m ásik sark á­ ban, m ivel világít. M ögötte lóg a konnektorhoz vezető zsinór. Felesleges kételkedni a létezésében és felesleges kételkedni e létezést m egszűntetni kiváló szándékában. A cél m egm utatta, készségesen felkínálta (m egvilágította!) m agát a változtatni, erőit feltám asztani szándékozó kedvének. E zért hát a m egtor­ panás m ögött valam i m ásnak kell rejtőznie és. nem a cél hiányának. Vajon ism ét csak a m ár megszokottól való szabadulás örökös félelme v a n a m eggyávulás m ögött? Vagy valam i még erősebb, szívósabb félelem, m elyet ism ét csak fel kell deríteni a következő lépés m egtételéhez? Egész testét borzongás rázta meg, ha m ost valóban odam enne és feldöntené az akvárium ot, akkor esetleg olyan jóvátehetetlenül hibázna, m intha egy hi­ vatalhoz egy m egfellebbezhetetlen végzésért folyam odna, m e­ lyet azután akkor kapna kézhez, am ikor a folyam odás tényét m ár m egbánta. E m egbánás érzete annyira a hatalm ába kerítette, hogy er­ nyedten, szinte fásultan figyelte m iként bontakozik ki a tü k ö r lapján egy újabb jelenet. Látta, am int végzéssel a kezében kilép egy orm ótlan hiva­ tali épület kapuján. Fázik. A kezében ta rto tt papírlapból fagy árad, végighúzódik a karjain, eléri a vállát, a nyakát, behatol, befészkeli m agát a koponyájába, a szemüregeibe. Talán örök­ re? Talán. K inyitja a táskáját, beleejti a papírost a tégelyben la­ puló illatos kenőcs, az aranyrúdban meghúzódó rúzs, a korm os szemöldökfesték, a különböző arom ájú kölnik és a gyűrött zseb­ kendő mellé. Lesz, am i lesz, elindul. Nem néz hátra, sem m ire nem a k a r gondolni. Feltekint. A d u n y h ás égből nagy, szűz pelyhek esnek lefelé, de az aszfaltra érve laty ak k á olvadnak. K orán van még hazam enni, a legokosabb beülni egy kávéházba kicsit felmelegedni. Belép, leül, kávét, Sütem ényt rendel, ciga­ re ttá ra gyújt. T ükröt vesz elő, rendbehozza m agát. Az az érzés kísérti, hogy az arcán egy ütés eltű nteth etetlen nyom a vöröslik. M egütötték, de ki ü tö tte meg? M ár elfelejtette és az ujjnyom ok mégis m egm aradtak az arcán! Lopva körülnéz. Lehetetlen, hogy ne sejtsék mi tö rtén t vele, hogy m inden m ozdulatából ki ne ér­ ződne a félszeg tétovaság, leh etetlen továbbra is zavartalanul léteznie az em berek között! Megissza a kávét, elm ajszolja a sü­ tem ényt, elnyom ja a cigarettát, fizet. K inyitja a táskáját. O tt a végzés, két oldalt széles margó, pecsét a szöveg alatt, ok­ m ánybélyeg. G yűlölettel m ered rá, m int m inden zavarának for­ rására, m int az arcán vöröslő ütés végső okára. Most végig kell m ennie a kávéházon ebben a füstös zsibongásban és úgy ten ­ ni, m intha semmi feltűnő nem lenne rajta. Ez lehetetlen! Ami­ kor feláll a széke feldől. F ordultában leveri a h am utartót, m ajd nekisiet egy ruhafogasnak. V ajon az is feldőlt? Sem erre sem néz, rohan egyenest a k ijá ra t felé. Lám, e jelenet jólism ert és eleven m ondandója rekesztette sorom pója mögé az előbbi konok elszánását! M intha a m agány leplezhetetlenül eluralkodó félelme és szégyene olyan kizáróla­ gos és örök érzés lenne, m ely nem tű r meg m aga m ellett semmi m ást. Holott a m agány m indig csak átm eneti — próbálta biztatni magát. És akkor m ár m inden m ás sokkalta inkább szükségsze­ rű az életben, csak a m agány nem az. M ert csak körbe kell néz­ ni alaposan és akkor a m agány m egszűnik — ilyen egyszerű ez. De nem, mégsem ilyen egyszerű, m ert a puszta gondolatára �máris úgy érzi valam i értékes esett ki a kezéből, hogy valam ely életfeltételtől m egfosztatott, hogy különbözővé, elkülönülővé és elkülöníthetővé vált! Így h át hiába is m inden, hiába is kényszerítené m agát ú j­ ra a valóságos helyzetére eszmélni, arra, hogy felem elkedve a szoba m ásik sarkába készülődik, feldönteni egy mesterséges vi­ lágot, szétzúzni egy nevetségesen világító üvegedényt és ezzel beteljesíteni céllá tisztult szándékait. A zavarodottság, am ely a kávéházban elfogta egyre jobban kínozta, csakúgy, m int az arcát ért ütés emléke. Érezte, hogy ennek az ütésnek az elképzelése túlságosan is igénybe vette az erejét, s legeslegbelül felengedve egész állapotát rendetlen, fe­ csegő lazaság kezdi jellemezni. A részletesen és pontosan kive­ hető jelenetek után, most céltalan és rendszertelen képek vil­ lan tak fel a tükörben és egy pillanatnyi kim erevedés u tán el is tűntek. Először csíkos darócruhában bukkant fel, s csajkáját a lázatosan egy gőzölgő kondér fölé tarto tta. Szem eit lesütve sietett cellája sarkába és ott az éhségtől gyötörve, összekupo­ rodva kanalazta be a silány löttyöt. U tána vénségesvén vén­ asszonnyá vált, aki egy furcsa pedantária ra b ja k én t örökösen egy tollseprővel szöszmötölt. M ajd visszanyerte saját alakját, pontosan úgy, ahogy m ost m ozdulni k észen a szoba sarkában áll, de a kezében levelet tartott. Vajon ki csúsztatta a zsebébe és melyik óvatlan pillanatban, hogy észre sem vette? Dobogó szívvel, zaklatott kíváncsisággal olvasta végig, u tána a k arjai erőtlenül hanyatlottak le. Nézett m aga elé és nem h itte el — nem h ih e tte ! — képtelen volt igaznak felfogni ami benne állt. De m it is tartalm azott valójában a levél? Am ikor rájö tt, hogy a tartalm át képtelen felidézni — m áris elfelejtette, hogy talán a borítékban csak üres papírok b ú jtak m eg —, am ikor m egvilágosult előtte, hogy a levél tartalm a az elfelejtés által semmissé vált, csodála­ tosan m egkönnyebbült. H abár időbe tellett az is, am íg m egszabadult a levél rém é­ től. Belegondolva abba, hogy egy egyszerű levél is ezernyi veszélyt, ism eretlen b ajt re jth e t m agában, szinte m áris kísértést érzett arra, hogy az egészet összegyűrje és elhajítsa. Ha nehezen is, de legyőzte ezt a kísértést, mégegyszer felnyitotta a boríték ti­ tokzatos m ódon sértetlen ragasztását, de nem talált benne sem ­ m it még üres papírokat sem. Belefújt az üres borítékba, forgatta ide-oda, valam i címzésfélét keresett, de azt sem talált. Most hát összegyűrhetem és eldobhatom — gondolta —, s váratlanul hallatlan biztonsággal megérezte, hogy végre m egszabadult attól a rendetlen és fecse­ gő lazaságtól, m ely az im énti képeket eléje vetítette, s ezzel egyidejűleg m egszabadult az ütés kínzó em lékétől is. E lfelejtet­ te ezt is, m int ahogy m indent elfelejt — gondolta —, de ez a felejtés most olyan jó érzéssel töltötte el, hogy kuncogni kez­ dett. Azaz csak kuncogott volna, de a nevetés a to rkában re­ kedt, m iként egy felfelé szálló buborék akad meg a pohár kö­ zepén. Látni, ahogy a buborék megszületik, elindul felfelé és m égsem ér soha a felszínre. Most a legokosabb lesz utánanézni annak, m iért nem tu ­ dott nevetni. Ahogy ezt a szándékát elgondolta, m ár meg is volt a megoldás. Ezegyszer nem kellett u tán a járni, annyira kézen­ fekvő és nyilvánvaló volt, hogy önként kínálta m agát. Elfá­ radt. Igen, egész egyszerűen elfáradt — és ez a felfedezés a m aga m indennapian közönséges tényével elzsongította, meg­ nyugtatta. Ölmos fáradtság öntötte el a tagjait. M intha átvirrasztott volna egy éjszakát és m ost m inden fárasztaná, még azok a meg­ szokott tevékenységek is, m elyekhez egyébként vonzódik. Leg­ szívesebben ledőlne és sem m i m ásra nem figyelne, csupán a benne nehézzé és kom orrá torzult, sötéten mormoló form ákra. Lelki bénultságát olyan elemi erejűnek érezte, m int a g arat fertőzött nyirokgyűrűje, a lepedékes nyelv és a m agas láz okoz­ ta fizikai levertséget egy ágyban fekvő beteg. Ha most mozdulna, a m ozdulatai nyugodtak lennének, leke­ rekítettek és látszatra erőt sugárzóak — gondolta — és a töké­ letes szellemi kim erültség visszafogott m ám ora is érződne ra j­ tuk, az a fa jta csalóka könnyedség, am ely az alvajáróknak is sajátja. És m indezek ellenére, vagy inkább ezzel egyidejűleg, kissé bágyadtan lépkedne most, ha m egindulna, kissé rezignálta n és kedvetlen öregesen, m int egy dróton m ozgatott bábu. A lábait korántsem önként rendezné a mozgás m ozdulatsorába, hanem egy ádáz kedv, egy áldatlan, szertelen, „m inden m ind­ egy' kedv parancsára. H a m ost m egindulna, ak k o r ez az ádáz kedv valahogy átragadna rá is, és talán éppen ez kölcsönözné a m ozdulatainak az erő látszatát. U gyanakkor mozgás közben ál­ landóan ereznie kellene a drótok, zsinórok kényszerítő parancsa­ it és an nak a külső erőnek a fásult, rezignált rosszkedvét, gú­ nyos fintorgásait. M indenképpen szörnyen kettős tarta lm ú len­ ne most m inden m ozdulata, m intha valaki egyszerre szeretné ki­ fejezni egy trag ik a és egy pojáca lelkiállapotát, vagy m intha jókedvet fitogtatva futkározna egy aláaknázott mezőn. Az ön­ kontroll gyengüléséhez hasonló érzés fogta el és a félelem at­ tól, hogy ez a gyengülés m egbánnivaló tettekhez, vagy súlyos jellem beli fogyatékosságokhoz vezet. Jó v átehetetlen h ibákat kö­ v et m ajd el tu d tán kívül — ez volt a tarta lm a a kim erültséget kísérő félelemnek. Ilyen állapotban lehetetlen számolni a körül­ m ényekkel, nem határozható meg egyértelm űen mi m it jelen t és m ennyit is ér valójában. Vissza kell ülnie a h áta m ögött terpeszkedő karosszékbe — határozta el — m ivel nem volt kétséges előtte, hogy a karos­ szék még m indég a h áta m ögött terpeszkedik súlyosan és moc­ canatlanul. Sőt, m intha lenyűgözően hatalm as, fenséges töm egé­ vel egész idő alatt vonzást gyakorolt volna rá. És könnyen le­ het, hogy csak azért nem tu d o tt előbbre lépni, m ert nem szá­ molt kellőképpen a karosszék vonzáserejével. Előbb le kell szá­ m olnia ezzel a m ágneses visszahúzó erővel és csak u tán a áll m ajd fel ism ét és indul el a célpontja felé. A sorrend újragondolása a szívósabb elszánás és a k ita r­ tóbb lelkesedés képzetét keltette. Úgy vélte, a siker m inden öszetevőjét a kezében ta rtja m ár. M egnyugodva kucorodott h át vissza a karosszékbe, ahol, m integy várakozásait igazolva, rég­ óta nem tapasztalt kellemes bizsergés öm lött el tagjain. A szőnyegekkel telezsúfolt szoba ú jra m eghittnek, ottho­ nosnak tű n t előtte. R ettentően, iszonytatóan hosszú ideig küsz­ ködhetett önm agával a székből felem elkedvén, és most, visszaroskadva, újjongva tapasztalta, m ilyen nagyszerű is a párn ák között kucorogni. (M iként a vándor a tom boló vih arral való egész napos viaskodás u tán egy nem v árt pillanatban fedél alá kerülvén újjongva tapasztalja m ilyen is a tűz, a meleg étel, a biztonság.) Végig hasogatott a feje — erre is csak m ost döbbent rá, am ikor a hasogatás m ár alábbhagyott. Ahogy tekintetét a szoba m ásik sark áb an álló akvárium on m egpihentette, azt m ár nem szándékainak céljaként fogta fel, hanem csupán annak, ami. Kissé valószínűtlennek tű n t, hogy ebben az edényben m egism étlődik, újjáterem tő d ik egy víz alatti — a víz felettitől olyannyira eltérő — világ, kissé valószínűtlenül cikáztak a színes halacskák a lágy, áttetsző és valószínűtlen 17 �elem süket csendjében. Kissé úgy figyelte a valószínűtlen cikázásukat, ahogy egy-egy közeli cselekvés em léke is hihetetlenné mosódik el szinte m ár a m egtétel, a megvalósulás pillanatában. Valóban m egtette ezt és ezt a m ozdulatot? — kérdezte m agától csodálkozva. És az az izzón piros hal az aranycsíkjaival az előbb valóban még am ott volt, és most m ár em itt, de m ár itt sem, hanem egészen m áshol? És az a m ásik, elevenen ide-oda cikkanó, igazán keresztezte az izzón piros pályavonalát? És nem fog róluk leázni a festék, m egfestve a vizet, m iként a színes ra ­ kéta fü stje is m egfesti a levegőt? M ilyen m ulatságos is a szoba álm osító langym elegében ez a világító díszlet, m elyet m intha csupán az ő szórakoztatására helyeztek volna el a sarokban. Igen, van egy akvárium unk is — gondolta — de ez is csak díszlet ebben a langyos és álm osító melegben. Nem használjuk semmire, nincsen hasznos célja. Dísz­ let, ennek a szobának a díszlete. H allatlan könnyebbséget okozott neki a gondolat, hogy az akvárium csupán rendeltetés nélküli díszlet, m aga sem tu d ta m iért. Fel is tette m agának a kérdést, hogy vajon m iért ilyen m egnyugtató ez a tény, de nem tu d ta m egválaszolni. A zt azon­ ban érezte, hogy ettől olyan hallatlanul m egkönnyebbült, m int­ ha ellenséges csapatokat sikerült volna az otthonától valam ilyen csalafinta válasszal elterelnie. És így végződött (kezdődött?): lá tta a tükörben, am int egy ú t szélén áll és az ellenséges csapat lovasainak egy bizonyos irán y t m utat, éppen az otthoná­ val ellentétes irányt. És a lovasok el is indulnak ebbe az ellentétes irányba, könnyedén, félelm etesen könnyedén ügetve, m iközben ő az ú t szélén m arad a még m indég kin y ú jto tt karjával. Igen, félelmes és könnyed biztonsággal ügetnek, gyanútlanul és m it sem sejt­ ve, míg ő az ú t szélén áll m egkönnyebbülten, repeső szívvel. Ám ekkor új félelm ei kezdtek tám adni, egyelőre a távolban és bizonytalanul, egyelőre alig kivehetően, annyira a távolban. M ert itt van ez az „egyelőre”, felbukkant, érzékelhetően meg­ jelent, és hiába m inden, m eg kell vele birkóznia. M ert a lova­ sok is „egyelőre” gyanútlanul és m it sem sejtve távolodnak, hi­ szen nem tu dják, hogy a m u tato tt irán y hamis. Csak a kisebbedő alak ju k látszik, csak a lándzsát ta rtó kezek körvonala válik ki a lovak és lovasok egybemosódó alakjából. K önnyedén ta rt­ já k a fegyvereket és könnyedén ügetnek, közönyös és félelme­ tes biztonsággal, m in t akik nem sajnálnak egy kis kitérőt a bizonyosságért, m int akiknek nem szám ít az idő és ezért még a m u tato tt irányba haladnak. D e visszatérnek m ajd, könyörte­ lenül éles fo rdulatot tesznek a lovaikkal, könyörtelenül rideg fény villog a szem ükben, am ikor m ár le já rt az „egyelőre” ide­ je, am ikor m ár lejárt, lejárt, l e já r t.. . Ekkor a karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a sző­ nyegekkel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többe. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jellege hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akar­ n án ak törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m agát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fonadé­ kában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen lehe­ tetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés te r­ jeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folyam atossággal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám aival. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, akár egy tintapacni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő fulán k ja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve n ő tt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. E kkor fe lá llt... Felállt? . . . D erm edt kíváncsian figyelte ö n m a g á t... Figyelte önm agát? . . . Úgy vélte, lesz ereje az arabeszkekre lé p n i.. . Lesz ereje az arabeszkekre lépni? . . . Való­ ban m ozdult i s . .. V alóban? . . . M ozdult is? . . . . Célt k e re se tt... Célt k e re s e tt? . . . És elin d u lt.. . El i n d u lt? . . .Felé.................felé? 18 Bába Mihály Szavak csontvázai Szavak csontvázai hevernek a fiók-sírban Üldöztetés tem ette gondolat foszlányok Nagy élm ények nagy álmok valóra nem váltott terem tő tervek húsától vérétől m egfosztott eszme nemzőszervek K ripta-fiók-sírban velük együtt fekszenek az elvetélt szerelm ek a szavak csontvázai M e d itá c ió H ajnalban az eső eleredt, cérnaszálaival a földhöz kötötte a felleget. M int tikkadt vándorok nyelték a csatorna-szájak az ég vizét. �Dorkovics Ágnes Petőcz András O b e liszk va la m i, v a la m i után 1. piszkosfehér az ég. villám sebes a szó. induló, bomló. elhaló, izzadt lepedő tekereg fejem fölé. tekereg, lebeg, m egremeg, lehullik megint. eltem et. azután kiásom m agam at, kutyavinnyogás, hatványozódik a csönd. m ozdulattalan pillanat, lélegzetfojt a félelem. Évák könyve kit isten g y ű jtött félvilágnyi gondba, és teste fáj, m ert m inden kín a régi, m ert m ind az első ős jogát id ézi: vajúdni szorgos kínlódást halom ra, s ki forró vagy, m int elfúlt katakom ba, Rémus kim ívelt városán e résnyi pokol, borzongva vágyják titkod: égni halálra váltan átkos csillagodra. lám, m indenekkel elpusztíthatatlan, örök fogú idő a gyám od itt: aprózva fal föl és öklendezik! s míg tenger rin g at mocskot pirkadatlan, vulkános fényű, hajlékony karod a végtelenbe lopja magzatod. 2. űrszonett míg hozzám távolból ragyogsz, csönd száll az érintés helyére, és m inden Nap alatt e félbe vágott hiányod ott sajog. m ert én is lassan úgy vagyok, m ár m indenem ben félig élve: sötét odúban, mégis fénybe fu ltan, m int végső Halmazok. és kínok közt, de este van. s m egint fölfénylesz pontosan az ólmos, szürkülő zenitre. T öredékek ___ talán el kéne m ondani talán még azt emlékszel azon az úton miközben és azt is persze am ikor Jolán utoljára m ég velünk m ert m inden szétesett és a közös dalunk azok a pillanatok valaki virágot vett a Béla bohóckodott a ház m ost bontás a la tt Feri bá’ az öreg pincér egyszer valam ikor m indenképpen hogy újra m egbeszéljük m ajd talán telefonon legközelebb A MICIMACKÓ-CIKLUSBÓL s ím hull a lényed, lágyan esve szemem félholdas u dvarába: oldódik létem űrm agánya. M icim a ckó va l 3. is m eg esett________ fo rg á sa csillagom nak A ztán valaki elindul: kezdetben lassan, óvatosan, m ajd erőteljesen szaporázva a lépéseket. Versenyszellem. Valahol itt kell m egragadni a lényeget: egy atlétikapályán loholunk körbe-körbe, és m esterséges célokat keresünk. Ezt! Meg azt! H ajrá! — m ondjuk, m ondogatjuk, m ajd nyom okat fedezünk fel a salakon. E rre m ár já rt valaki! — rém ülünk meg, pedig csak úgy van ez, m int, ahogy Micimackóval is m egesett: egy hatalm as fa körül szaladt, és ijedten nézte saját egykori lépteit. a h an g afű kinyílt, s a zsenge pázsit alásim ul a m acskaléptű szélnek, kit illatok és dús p árák igéznek, bódulva hull h át és ígérne bárm it, ha most e tűnő pillanat m egáll itt. de bölcs az ősz, ki hogyha mozdul, kérget hasít a csönd: ím tu d ják m ár a vénebb nyárfák a túlsó p a rt ezüst dalát is, hol fény h a hull, csak m int a m egfagyott göröngy, úgy koppan érden, ágtól ág válik ropogva, ű rt érez s jajong. együtt zuhannak: ő és a világ, s ha jég pilléz m ár m inden foghatót, a szél is éhül, falja csillagát. 19 �G e relyes Endréről E rre a ta lálk o zá sra készülőben b u k k an tam rá egy régi feljegyzésem re. Egy m ajd húsz évvel ezelőtti találk o zó ra em lékezetet. A b u ­ d ap e sti Ifjú M űvészek K lu b já b an k ét fiatal alk o tó estje előtt m ondtam p á r bevezető szót, rövid p árhuzam os jellem zést. K ét ifjú testv éral ko tót m u ta tta m be, ak iknek akkordban je le n t meg első könyvecskéjük az Új Term és sorozatban. — Most ú jra együtt v an a n e­ v ü n k a m eghívón. A k ritik u s m ajd á ta d ja a szót az egyik egykori ifjú n ak , az em lékező k ö ltő társn ak , B aranyi F erencnek, s együtt éb­ resztjü k az em lékét a m ásiknak, az egykori fia ta l p rózaírónak, G erelyes E ndrének. H add kezdjem egy szem rehányással. Ilyen szem reh ányás nem ritk á n éri a re st irodalm i u tó k o rt: m ié rt kell ébreszteni egy nagy te h e t­ ségű, érvényes m űveket te re m te tt író em lé­ k é t? V an ugyan egy szűk em lékőrző tábora, író társai, ak ik szám on ta rtjá k , n éh á n y száz h í­ vő olvasója; ha ú jra m eg jelenik egy-egy köny­ ve, tisztes recenziókat o lv a sh atu n k róla, de meggyőződéssel m ondom : nincs benne a m aga ra n g já n az irodalm i köztudatban. Sokszáz oldalas cikkgyűjtem ény je le n t m eg n em régen a hetvenes évek m agyar iro d alm á­ ról, n évm utatóval. N égyszer idézik benne G e­ relyes E n dre nevét. Egyszer, m in t ak i — m á­ sokkal együtt — „több tá rsa d alm ila g is iz­ galm as íg éretet n y ú jto tt korai m űveiben, m in t a m e n n y it... m egvalósított”. M ásutt csak fe l­ sorolásokban em lítik, igaz, rangos n évsorok­ ban. N em hiszem , hogy az új, a nyolcvanas év­ tized is így ki tu d ja m a jd k erü ln i azt a je le n ­ séget, am i G erelyes E n d re n éh án y k ötetnyi írásá t, de ezzel egyrangú és p éldaadó alkotó­ m a g a ta rtá sá t foglalja m agában. A b a rá ti szí­ veken túl, a k ritik a i közvélem énynek is, fő­ k ép p en pedig az új, a fia ta l iro d alo m n ak is föl kell fedeznie G erelyes világát, s azt az egyszeri, ö sszeh aso n líth atatlan írói m a g a ta r­ tást, v érm érsék letet, gondolkodásm ódot, am i b árm ely ik sorát, bekezdését összetéveszthetet­ len ü l fö lism erteti. S nem csak a m űvek k e rü l­ nek m a jd az őket m egillető h ely re a h a tv a ­ n as-h etv en es évek iro d alm án ak történ etéb en , h an em az a m a g atartásm ó d és etik a is s ú ­ lyosan lesz jelen az irodalm i alkotásm ód pél­ d atáráb a n . 1972 decem berében így nyilatkozott az Új Írá sb a n : „H a olyan szokatlan helyzetbe k e rü l­ nék, hogy önm aga m ról kellene k ritik á t í r ­ nom, a p ró zaíró k n ak ahhoz a típusához sorol­ n ám m agam , ak ik ta lá n alk atilag legközelebb á lln a k a lírik u so k h o z ... V alószínű, hogy az e típushoz ta rto zó k n ak — nekem m in d en k ép ­ pen — m eg kell v á r n iok, a m íg ... — m egvere­ kednek a szem közt jövő p ro b lé m á k k a l... ” K ét sa rk p o n tjá t h a tá ro z ta meg ekképpen írása in a k , alk atá n ak . Az egyik: novelláinak, regényének, cikkeinek líra i jellege. M in d e n írása, m in d en sora önvallom ás, önéletrajz, ön­ m agyarázat, önelem zés. N incs egy szenvtelen, k ívülálló m ondata, m indegyikben ott lá tju k az állásfoglaló, választó, vallom ástevő G ere­ lyes E ndrét. A kik szem élyesen ism ertük, egyegy csípős m egjegyzésében, heves gesztusában a szem élyét m agát is, m o zdulatait, fin to rait, hangh o rd o zását is fölism erjük. N ovellái nagy része, esszéi, regénye, de még cikkei, k ritik a i m egjegyzései is: szenvedélyes önelem zés. Sim onffy A n d rás m éltán b ú csú ztatta őt így: Iste n veled, L ancelot lovag! A zért azonosít­ h a tta az író t hősével, m e rt m egvolt b en n ü k ez az azonosság. Szem élyesen jelen v an B a­ lázs és Ján o s k o n flik tu saib an , K áin és Ábel ütközetében, a lovagi to rn ák o n . De ezt az ön­ elemző, önvallom ásos jelleg et nem egyszerű­ síti életrajziv á. Az ü tközet a fontos m in d en ilyen írásáb an . A k ilenc perctől a L ancelot lovagig o tt van m in d en küzdő a la k já b a n : az ellenfelekében is. Ő Ábel, de ő K áin is; B á­ lin t is , Já n o s is. Á téli az ellenfelek so rsát is, tu d ja az ő érv e ik et is. A küzdelem m in d en G erely es-írás m eg h a­ tá ro z ó ja: ez a m ásik sa rk p o n tja írásain ak . „M egküzdeni a szem közt jövő p ro b lém ák k al”. M éltatói m in d kiem elik, m ilyen fontos sze­ repe v an n á la a fizikai erőnek, az ökölnek, a testi erőnek. M ár kevesebben hangsúlyozzák, hogy a testi erő szem léletes és nyom atékos áb rázo lása csak alkalom az in te lle k tu á lis k ü z­ delem m egjelenítéséhez. A rin g b en is az a fontos, am i a fejekben lejátszódik, az ökölcsapáso k n ak m indig m o rális in d íték a van. N em zedékének legszenvedélyesebb m o ralis­ tá ja volt. Senki olyan lázasan és n y íltszív ű ­ en nem k ereste az új kódexet, az ú j tá rs a d a ­ lom ú j erkölcsi tö rvényeit, m in t ő. M inden á llítá st m egkérdőjelezett. N em volt elő tte te ­ kintély, s nem voltak dogm ák. A fo rra d a lm á r etik ai k ó d ex ét lapozta. A já m b o r Á bel őnála megöli a k á rté k o n y K áin t. M indig n y ílt si­ sakkal küzdött, előítéletek nélkül, írá sa ib a n is, k ávéházi v itá in k b a n is. Aki szem élyesen is­ m erte, ta n ú síth a tja , m ilyen éltető ere je v o lt a vita, az érvek lovagi to rn ája. Egy p éld át hadd m ondjak el n y ito ttság ára. Szerette, tisztelte A rany Ján o st, de elem en táris d ühvel u ta sí­ to tta el az E pilógusnak ezeket a so rait, a bennük foglalt em beri m a g a ta rtá st: „H a egy úri lócsiszárral / találk o ztam , s b ev e rt s á r ­ ral / Nem pöröltem / F élreálltam , letö rö ltem ”. R áism ertető v o n ása írása in a k az a k ettő s­ ség. a m it a fizikai erő áb rá zo lásán ak és az e l­ len tétek in te lle k tu á lis földolgozásának eg y ü tt­ élte ad. P szichológiai felkészültsége és érzé­ kenysége, filozófiai ism eretei és készsége ugyanúgy m eghatáro zzák írásai k a ra k te ré t, m in t a fizikai erő. Legegyszerűbb, isk o lázatlan a la k ja i is készek in te lle k tu á lis p á rb a jra , a m unkásszálláson, a gyárb an , a falusi lagziban is. M ám orosa n szerette a gondolatok szem be­ sítését, a m a g ata rtáso k p á rb a já t. U tolsó nagy v á lla lk o z á s á b a n , az Isten veled, L a n c e l o t !- b a n m integy összegezi a fo rra d a lm á r m ag a­ ta rtás, a küzdelem éth o sszán ak m otívum ait. R á ta lá lt a lovagi középkor h atalm as k ü zd ő te­ ré re : ideális színpadot ta lá lt eszméi, in d u la ­ tai kifejezésére. A v é rre m enő összecsapások porond ját, s a végletes em beri tu lajd o n ság o ­ kat, tiszta eszm ényeket és fen ek etlen gonosz­ ságokat hordozó, nem em b er fo rm á jú hősök világát. Szem élyes sorsa dereng föl. am ik o r a szolgának szü letett L ancelot em elkedéséről, a nagybirtokos lovagok előtti bizonyításról esik szó. H őse d ia d ala ib a n és tá rsa d alm i em elkedésében az ő Toldi M iklós-i felszab a­ dulása, h ó d ítása testesü l meg. — A regény egésze azonban nagyobb, nem szem élyes sorsfo rd u la to t példáz és a p o rondon küzdők fizi­ kai erőfeszítéseit, ä lobogó szenvedélyességet itt is erős in te lle k tu á lis hajlan d ó ság , precíz elemzőkészség, h ig g ad t racionalizm us ellen­ pontozza. Í rása in ak ez a jellege esszéi felé fo rd ítja a figyelm et. Én eg y en ran g ú n ak ta rto m G ere­ lyes esszéit szép p ró zájáv al; h a d d tegyem ho z­ zá: ő m aga is segít ebben. E k é t ta rto m á n y á t írá sa in a k alig le h et szétv álasztan i; a n n a k ide­ jén term észetes m ódon gyűlték közös, egy kö­ tetbe. E lbeszéléseiben esszéisztikus, elemző, 20 eszm élkedő bekezdések v an n ak , esszéiben p éld ae re jű ap ró b b tö rtén etek , epikus részek. Esszéiben közvetlen m ódon n y ilatk o zh at meg a vélem ényalkotó, állástfoglaló, tö prengő író. L efegyverző és fölényes in tellek tu ssal vezet b en n ü n k e t egy-egy tém áb an , a k á r a vakok sorsáról, a k á r a te st boncolásáról, a k á r tá rs a ­ dalm i, tö rté n elm i p ro b lém ák ró l elm élkedik. M inden m ű faj alk alm as önkifejezés volt szá­ m ára. M ár azon a m a jd húsz évvel ezelőtti ta ­ lálkozónkon joggal em líth ettem , m e n n y ire o tt­ honos a k ü lö n féle m ű fajo k b an . R övid élete a la tt v ég ig játszo tta az iro d alo m m ajd m in ­ den m ű fo rm ájá t. A k ritik á tó l az esszéig, a n o v ellától a regényig, versig. — Igen, a v e r­ sig is; líra i a lk a ta term észetes m ódon vezette e rre a k a la n d ra is. H eves v itá in k közül szá­ m o m ra a legem lékezetesebb, am ik o r kifo g á­ soltam , hogy a N yolcfo kos szép lejtő cím ű n o v elláján a k egy részét m e tru m b an , versben írta. Még egy dolgot em lítettem ab b a n az egyko­ ri vázlatos b em u tatásb a n : játék o s kedvét. Ez a szenvedélyes vitatkozó, h alálig küzdő b a j­ nok m ám orosa n szerette a játék o t. Ez a tu ­ lajd o n ság a m in d en írá sá b a n to v áb b b o n ta k o ­ zott. N ekünk, ak ik ism ertü k , külön öröm volt, am ik o r ú ja b b írá sa ib a n fö lism ertü k m ókázó kedv én ek ú ja b b és ú ja b b m ulatságos gesztu­ sait. A hősi k ró n ik áb a n , az Iste n veled, L a n ce lo t!-ba n például, eg y re-m ásra kiesik — h e­ lyesebben k ilép (m ert a k arikírozó, ítélő fö­ lén y ked v éért) — szerepéből. H add idézzek eg y -k ét szép példát. Így szövi a fen n k ö lt szö­ vegbe já ték a it, az ízes, jellegzetes - gerelyes­ ségeket: „ . . . Úgy gondolnám , fölösleges sza­ p o ríta n i a bőséggel term ő h ü ly e k ró n ik ák n a k a z t a ré szé t, ah o l »Ez e m e k k o rá t s ú jto tt, az k ivédte, m ajd úgy vágott vissza, hogy az ú r ­ isten b elerem egett és azt k érd ezte an g y alaitu l: m i v an ? m i v an « ” . G alah ad v ív o tt — ahá, itt a lényeg — a L an celo tb an levő igazi L a n ­ celot ellen ”. A S árk án y t kedélyesen „kom á m ”-n a k szó líttatja, a lo v a g o k a t „díszes b a n ­ d á n a k ” nevezi. — N em csak kem ény ütéseivel, h an em ezekkel a gyerm ekded játék o k k al is — teljes szem élyiségével, m eleg kedélyével fo rm á lja írásait. E zekért a szín ek ért is leh et őt szeretni. A h atv an a s évek végének, hetv en es évek elejének irodalm i élete, tájékozódása és iro ­ d alm i d iv a tja i nem kedveztek G erelyes E nd­ re írói p ály áján ak . Az a h itv alló , a tá rsa d a l­ m i k érd ések re fogékony, elk ö telezett írói m a­ g atartás. am ely írá sa it fű ti. ek k o rib an h á tté r­ be szorult. S okat szen v ed ett attó l a légkör­ változástól, írói ú tjá n is m egtorpan. N em tu d ­ h atju k , h a élete engedi, hogyan fo ly tató d o tt volna a m ásodik, h a rm a d ik m enet. De a m it h a ­ láláig alk o to tt, k ik ezd h etetlen , érvényes mű. A p ály atárs, Sim onffy A n d rás m é ltá n v a l­ lo tta h a lá la k o r: ..Tudom, v isszajáru n k m ég hozzá, mi, fiatalo k ”. F arkas László �HAGYOMÁNY Szerep és sors FERENCZY TERÉZ ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE A szerencsétlen sorsú szécsényi költőnő esetében m in th a v isszájá­ ra fo rd u lt volna a szólás: ő igazából m á r csak a sa já t h a z ájáb a n p ró ­ féta. A szülőföld em lék táb láv al adózott neki, előadásokat h a lla t róla. s id ő n k é n t felidézi a la k já t a helyi sa jtó is. A nem zet egészének köz­ tu d a táb ó l azonban k ihullott. Ha itt-o tt — különféle k o rra jzo k b a n — találk o zik is a nevével az olvasó, m á r nem fűződnek hozzá képzetek. Pedig a m últ század sokra ta rto tta . Cikkei, levelei, versei je le n ­ tek meg a P esti D ivatlapban, a D ivatcsarnokban, a H ölgyfutárban, a D élibábban. H átra h ag y o tt m űveiből közölt a Nővilág, az Ifjú ság H a j­ n ala, a N apkelet, s B arab ás M iklós az ő arc k ép ét is m e g ra jzo lta. Öng yilkosságának ta lán y a az egész országot foglalkoztatta. S okan po liti­ k ai h á tté rrő l beszélitek. N agybátyja, a szobrász F erenczy Istv án sze­ rin t „ még a leipzigi illu sz trirt újság és jú n iu si füzetével az euró p ai n e­ vezetes h o ltak so ráb an em lítést tesz róla, hol csak a fő-fő g en e ráli­ sok, m iniszterelnökök, vagy k itü n te te tt tu d o m án y ú ak vétetn ek fel”. A m ikor pedig Bulcsu K ároly összegyűjtötte és k ia d ta a verseit, költők és költőnők m é lta ttá k m űvészetét. D anielik a M agyar Írók L e­ x ik o n áb an . S zinnyei a M agyar Í rók É le tra jz áb an terjed elm es h elyet szentel neki. Z ilahy K ároly még az arc k ép ét is közli a H ölgyek L a n t­ já b a n ; öccse, Im re pedig egyenesen azt állítja, hogy „iro d alm u n k b an egy nőírónk feje körül sem sugárzik m esszebb tündö k lő b b glória, m in t F erenczy T eréznek”. K épes iro d alo m tö rtén etéb en B eöthy Zsolt sem feledkezik meg róla. Egy n ém et nyelvű m agyar iro d alo m tö rtén et m elegen m é lta tja , s a V asárn ap i Ú jság időről időre felidézi a „ fá jd a l­ m ak le á n y á n a k ” em lékét. A legrangosabb elism erést azo n b an V ajda Já n o stó l k apja. 1857-ben „egy antológia szerkesztésével fo glalkozván” ú jra áto lv asta F erenczy T eréz verseit. E kkor írja a N ővilágban: „ . . . m í g egy ném ely k ü rtö lt nevű költőnktől alig leltem egyet am a v álo g ato tt fű zérb e fölvehetőt, F erenczy T eréz kevés szám ú k ö lte­ m én y fű zére oly v irág k é n t tű n t föl előttem a költészet m ezején, am ely ­ nek s a já t külön illata van, el nem vegyülő a többi ezer közt. s talán érezhetőbb a terebélyes levelű, rik ító b b színű virágok illatán ál. . . író n ő in k közül egyedül F erenczy T erézben födöztem föl oly szellem ­ erőt, am elynek szárnyaló e re je a férfi nem ével egyenlő m agaslaton á ll”. E m léke leghívebb ápolója ta lá n K rúdy G yula. G y erm ek k o ráb an — Szécsényben és a család b an — sokat h a llh a to tt a boldogtalan k öl­ tőnőről. S m indig azzal a h itte l beszél róla, hogy m inden k i tu d ja , ki volt az a Ferenczy Teréz. T ragikus h alála ezért v á lh a to tt Á l-P ető fi cím ű regényében az önkényuralom korfestő elem évé. H a a Fanni ha­ gyom ányairól szól, ak k o r is m agától értedődő a szám ára, hogy m elléje tá rs íth a tja F erenczy Teréz alak já t. M egidézi az U rak, betyárok, cigá­ n yo k cím ű em lékezésében is. Hősét, Jósa P á lt L isznyai D am ó K álm án m u ta tja be a költőnőnek. A kkor tá jt „Teréz kisasszony a szilv afák alatt, az Ipoly p a rtjá n ábrándozott, verselgetett, m ereng ett, am íg egy n apon titkos bú ereszkedett a szívére a költőnőnek és a ty ja p iszto ly á­ ból szíven lőtte m a g á t”. F erenczy T eréz v erse it v alóban jól ism erh etté k a k o rtá rs a i. H iszen Jó sa P á l is m ie lő tt h a z á já t e lh a g y ta volna, a K árp áto k tövén az idáig k ísérő b aráto k tá rsa sá g áb an elszav alta egyik v ersé t: „Süvölt a szél a p u sztá k fe lett, / Hol van virágod nyájas k ik e ­ let? / Hol van a rét, am ely g yö n g ykén t fé n y le tt — / A szín veg yü let, ih le t és az élet? / M inden se m m iv é le tt!” A J u lisk á k Ju lisk á ja cím ű m űvében m egint csak fö ltű n ik F eren ­ czy Teréz. És ism ét azt érzékeltetve, hogy m iként v élek ed ett róla a sa já t kora. P etőfiné így vall dunai k irán d u lásu k ró l: „A csillagok h a ­ zafelé jövet oly hívogatólag rin g o tta k a D u n á n ... És a h ajó fedélze­ tén Bulcsu K ároly, az író és kiadó F erenczy Terézről, a D ivatcsarnok költőnőjéről beszélt a hölgyeknek, ak it m á r életében m in d en k i B yron­ hoz, h asonlított. És most m ég jo b b an olvassák a “T éli csillagokat« m ióta F erenczy T eréz önkezével v e te tt véget é le té n e k ... M ennyi v a ­ lódi érzelem volt ebben a m űben — hangzott Bulcsu K ároly szav a”. A Sorsvirág cím ű ’48-as regényének anyaggyűjtése so rán G yőry Dezső ugyancsak m eglepetten ta p a sz ta lh a tta Ferenczy T eréz v erse i­ nek ak k o rbéli népszerűségét. S am ikor a fo rrad alm i h an g u lat és a szabadságvágy vidéken való elterje d ésé t a k a rja érzékeltetni, hősét — nem v életlenül — éppen F erenczy Teréz arcképe előtt g o n d o lk o d tatja el egy losonci ú riházban. Még a századelő is ism erte. Dr. Á gner Lajos, a „földi és ro k o n ” b udapesti ta n á r 1903-ban könyvet je len tet m eg róla. A m ű cím e azon­ ban m in th a m á r előrev etn é á rn y é k á t: — F erenczy T eréz em lékezete. Rá három évre H alm i P iroska írt ta n u lm á n y t F erenczy T eréz élete és kö ltészete cím m el; ugyanebben az évben m ég egy kolozsvári k ia d ású V erses E m lékkönyv közöl tőle verset — aztán szinte semmi. A h atv an a s évek elején m egjelent M agyar Iro d alm i L exikon sze­ rep elteti ugyan, de m á r a h alála évében bizonytalan. Az érdeklődés h iá n y á t lássuk benne, vagy vegyük tudom ásul, hogy F erenczy Teréz em léke el van jegyezve a p o n ta tla n ság o k k a l? A B ulcsu K áro ly á lta l 1854-ben k ia d o tt Téli csillagok sz erin t 1830-ban szü letett. Ezt az é v ­ szám ot v e tte á t dr. W allentinyi Dezső is 1912-ben a F erenczy Istv án levelezését ta rtalm a zó könyvében. M indkét id ő pontot k ik ezd te te h á t a feledés. A szécsényi tem ető b en ta lá lh a tó sírem lék en pedig ez o lv ash ató : F erenczy Teréz k i a közadó lefizette 25. n y ará b an 1853-ik év m áju s 22-ik nap ján . F erenczy T erézről m egfeledkezni egy k icsit p az arlá sn ak látszik. M ert b á r a m ag y ar líra k ö ltőkben v aló b an gazdag, b en n e a női k ö lté­ szet m eglehetősen szerény v onulat. Illu sz trálá su l csu p án eg y -k ét ad at. Régi m ag y ar női költészet — az egyetlen P etrőczy K ata S zid ó n iát k i­ véve. — nincs. A H ét évszázad m ag y ar versei cím ű an to ló g ia 175 k öl­ tő jé b ő l m indössze négy a nő. Az A lszeghy—B arán szk y -féle A m agyar irodalom kincsesháza 61 férfik ö ltő t so ro lt fel az egyetlen K affk a M ar­ g it ellenében. Az arán y o k m a sem v álto ztak sokat. Az 1980-as Szép ve rsek h etv en h ét k ö ltő t v o n u lta t föl, közöttük m indössze tizenegy nőt találu n k . A rró l teh át, hogy m ik é n t éreztek, gondolkodtak a m ag y ar nők az évszázadok során, jo b b á ra fé rfiú i „ á tté te lle l” érte sü lh e tü n k . M áig h ató beidegződésnek tetszik, hogy a líra m űvelése férfidolog. K ü­ lönben m ivel len n e m agy arázh ató , hogy az em líte tt rep re z e n ta tív v ersg y ű jtem én y szerep elteti p éld áu l Földi Ján o st, de m egfelelkezik D ukai T akács Ju d itró l. Vagy, hogy a té m án á l m a ra d ju n k : F erenczy T erézt mellőzi, de a n ála egy csipetnyivel sem jelen tő seb b S am a rjai K árolyt, M edgyes L ajost, vagy M entovich F eren cet érd em esn ek ta r tja a b em u tatásra. Pedig ta lá n éppen F erenczy T eréz k ap csán g o n d o lk o d h atu n k el leg in k áb b arró l, hogy a X IX . századi nem zeti ö n tu d a tra ébredés m eny­ n y ire nem m a ra d t h a tá sta la n a m ag y ar női tá rsa d a lo m ra sem. Ez az az időszak, am ik o r a nő olvasóból alk o tó v á k ív á n v álni. M integy c á ­ folni és alátá m a szta n i a k a rv á n Széchenyi Istv án vélem ényét, m ely sz erin t „a nő csak a férfiért, vagy a férfitő l in d ítta tv a alk o th a t n a ­ gyot”. A d iv atlap o k és d iv atcsarn o k o k hűséges olvasója m ost m á r jo ­ got fo rm ál a r r a is, hogy m ag a v alljo n önm agáról, s a költői b a b é ro k ­ b an is osztozzék. M ennyire jellem ző D ukai T akács Ju d it felsó h a jtá sa! „Óh, h a m in d en elhagy is, Csak te ne, oh poézis!” S élete nagy n a p ­ já n a k azt ta rto tta , am ik o r k ö ltő k én t v eh e te tt részt a keszthelyi H eli­ k o n -ünnepségeken. A század közepére ugyancsak m egnő a nők szerepe az iro d alom ban. Teleki B lanka, K aracs Teréz, Lőw ey K lá ra cikkek, levelek íróiként, s a m ag y ar nőnevelés h arc o saik é n t m u ta tk o z n ak be az ak k o ri lapokban. W esselényi P o lix én ia a k o r divatos m ű faját, az ú tin a p ló t m űveli. A F erenczy Terézzel egyidős Szendrey J ú lia sem elégszik meg a költőfeleség m iv o ltáv al, m aga is költő a k a r lenni. Szász K áro ly n eje Id u n a név en je len teti meg verseit. M ajth én y i F ló ra egyen­ ra n g ú p o étán ak ta r tja m ag át a férjév el, T óth K álm án n al. F erenczy T eréz m eg jelen ését ebb en a m ozgásban kell szem lél­ nünk. A szécsényi k ö n y v k ö tő -g azd atiszt lá n y án a k költői am b íció ja nem v életlen jelenség, h an em egy tö rv én y szerű ség et m u ta tó fo ly am at része. Ő is s a többiek is a századvégi nőm ozgalom k o rai elő fu tárai, dr. W allen tin y i Dezső okkal nevezi „m agy ar S a p p h ó n ak ”. V alóban, F erenczy T eréz am b íció ja nem volt kisebb, m in t ógörög elődjéé. A m ásik nem szellem ével a k a rt v ersen y re kelni. Úgy érezte, költői fo r­ m áb a ö ltö ztetett érzései, g o n d o la ta i u g y a n ú g y ig é n y t ta r t h a t n a k a k ö ­ zönség érdeklődésére, m in t a férfiak m űvei. Jó szem m el v ette észre ezt a szán d ék át V ajd a Já n o s: „F erenczy Teréz oly eszm ékkel is fog­ lalkozott, m elyek a női h iv atás szűk k örén túl terjed n ek . Ferenczy T eréz elm éje az em beriség, a társad alo m , sőt a világ ren d jé rő li e l­ m élkedés atlási terhével is foglalkozott, s fö lm erészk ed ett am a néze­ tek sziklacsúcsaira, h o n n an csak a legerősebbek nem szédülnek le a vonzó m élységbe.” Nagy elh iv ato ttság n ak szegte a szárn y át te h á t éle­ te rövidsége, s a k iv itel tehetségének nem m indig kellő ereje. A kor k ín á lta föl a m ag y ar S appho szerepét. S b iz tato tt a szereojá tsz ásra is. A XIX. század n agy jelen etei egy k icsit m indig te á trá lisak. Ahogy K azinczy á ta d ja az irodalm i vezérséget K isfaludy K árolynak. Ahogy Széchenyi a já n lá st tesz az ak ad ém ia fö lállítására. K os­ su th em lékezetes n é p trib u n -p illa n a ta i. O lvassuk el Jó k ai jellem zéseit a T ízek Társasága fiatalja iró l. Egytől egyig szerepjátszók. S n e feled ­ jü k : ez a k o r a v a tta a sz erep já tsz ást — h ely zetd alk én t — a líra m ű ­ fajáv á. De v o lt-e h ajlam F eren czy T erézben a nagy szerep e ljátszá sára? F erenczy Istv án sz erin t a F eren czy -faj m űv észfajta. Ahogy ő az első m ag y ar szobrász volt, úgy k ív á n h a to tt Teréz az első m ag y ar költőnő lenni. A szerep igazi szálláscsin áló ja azo n b an a lelki b á n a t leh etett. A szen tim en talizm u s a lírá ra osztotta a b án at, a fájdalom kivezetésé­ nek felad atát. E k k o r jön d iv atb a a szenvedés előkelősége. K öltőnőnk büszkén v allja m ag át a „pokol eljegyzett a r á já n a k ”. H a a poklon a pokol k ín já t é rtjü k , m áris a szerepnél vagyunk. Ha szen tség tö résk én t h a n g zik is: de még a h a lá lával is szere pet játszo tt. S m icsoda gonddal készült fel rá! M ájus eleje óta búcsúzkodik levélben a b arátn ő itő l. Egy lengyel szárm azású z sa n d á rtól k irav aszk o d ja a szükséges pu sk ap o rt. Az öngyilkosságát m egelőző na- 21 �pon G y arm a tra m egy „ a festészhez, arc k ép ét levétetni". M ásnap h a j­ n alb an „többek szem e láttára a szécsényi bércek a la tt tév ely g ett”. A reggeli m ise a la tt m eggyónt. H azatérve egész nap írt. R endelkezett a sa já t és a szabadságharcban elesett b áty ja sírkövéről. E lkészítette a végrendeletét, s m eg írta a sírkövére szánt verseket. A h alála u tán i dolgokat bevégezvén „női pongyolát” vesz föl, a h a já t k ib o n tja, m a­ ga elé teszi az ugyancsak öngyilkos drám aíró, Czakó Z sigm ond a rc ­ képét, az tá n a p ja pisztolyával szíven lövi m agát — 1853. m áju s 22-én. Ez a fia ta l lán y úgy „rendezi m eg” a halálát, hogy az iro d alm i és po­ litik a i szenzáció legyen. T ökéletesen azonosult a szerepével. A költői m a g a ta rtá st m eg ala­ pozó, v ersre ihlető fájd alo m és halálvágy az élete értelm év é v ált: „Ha elve n n éte k fá jd a lm a im a t, / A z életre több se m m i sem m arad, / A m i költői, a m i szép lehetne, / M in t a csillagnak a sötét éjszaka, / O lly szükséges k e b le m n e k bánata, / M elyben ragyog életem kö lté sze te .” (Vezérhang.) A k eb elb án at és a költészet, a szerep és az őszinte lelk iállap o t a d ja meg Ferenczy Teréz poézisének alap já t. A fájd alo m és a költőm ivolt előkelősége a k iv álasztottság fé lre é rth e te tle n jelei. E nnek az egységnek nem volt nehéz létrejönnie. H alála u tá n a boncnokok azt állap íto ttá k meg, hogy csak a k k o ra szíve volt, m int a m a d árn ak . Az ebből következő fizikai gyengeség növeszthette föl benne a tú lérzék en y ­ séget, a sebzettség érzését. Az élet és a k o r sem kím élte. K am aszlány, am ik o r elveszti édesanyját. A pja ivással en y h ít az özvegységén. K ét­ szer is csalódik a szerelem ben. A szabad ság h arcb an elesik a testvére. A nagy bukás ugyancsak letöri. Az ö n kényuralom a la tt állan d ó za k la­ tá sn ak v an kitéve. A h áz k u ta tás során k o m p ro m ittáló leveleket, a rc ­ k ép ek et ta lá ln a k nála. V égül még az a lengyel zsan d á r is b a jb a k erü l m iatta, ak i segíteni a k a rt ra jta . A bíróság bűnösnek ta lá lja rebellióban, s négynapi bö rtö n re ítéli. B ár b ü n te tését az a p ja ü li le, úgy lá t­ szik, az ideggyenge szervezet tö b b et m á r nem b ír el. Meg a k a r halni. De a költészet, am ely ennek a h alálv ág y n ak m indig is fo rm á t adott, m ég gondoskodik benne, hogy m éltó h a lá lt rendezzen m agának. Ezt a tragikus, de nagy m űgonddal m egform ált véget készítették elő a k a rv a -a k a ra tla n m indazok, a k ik szíto tták ben n e a poéta i becs­ vágyat. N em v ették észre, hogy e fia ta l lány sz ám á ra a költészet ö r­ vény, am elybe beleszédül; a költészet fe lp u h ítja a ta la jt lelke m élyvi­ zei fölött. L ajos b átyja, a nagyszom bati szem inarista, akivel a v a k á ­ ciók so rán együtt olvasták P etőfi verseit. A közeli V arsányból á t-á tlátogató L isznyai D am ó K álm án. Első m űve is az ő rév é n jelen ik m eg a D ivatcsarnokban. K ovács Bazil, a m ű v elt F eren c -ren d i szerze­ tes. És a szécsényi földbirtokos, az ugyancsak v ersek et íro g ató P ulszk y Ferenc. Aki nem csak a v ersíró h ajlam o t egyengeti benne, hanem a p o litik ai érd ek lő d ést is. A h á z k u ta tá st végző zsand áro k az ő le­ v eleit ugyancsak m e g találják nála. K ossuth volt londoni követe még az em igrációból is figyelem m el kíséri gazd atisztje leán y án ak költői fejlődését. F erenczy T eréz költői fe la d a tv á lla lá sá t a közvetlen u tó k o r kellően m éltán y o lta. Azzal, hogy a legjelesebb m a g y ar költőnőnek ta rto tta , elism erte a teh etség ét is. A későbbi értékelésekben a han g sú ly in k áb b a pály a félb e m ara d o ttsá g ára esik, s a dicséretb en sok a szánalom . K öltészetének m egítélése v aló b an nem könnyű. A h alála u tá n i hangos glóriázás k ö rü lö tte kissé gyanús. Előnyös volt szám ára, hogy m ű v eit jo b b á ra a női poézis addigi szintjéhez m érték. Az pedig nem v o lt m agas. A teljes felejtésb en viszont ig azságtalanság o t lá tu n k . S ellen tétb e n áll V ajd a Ján o s vélem ényével, aki úgy érté k elte m ag asra ezt a költészetet, hogy a férfiak év a l v etette össze. A nnyi tény, hogy a m u n kássága to rzóban m a ra d t. A tehetsége nagyobb volt, m in t a kib o n tak o ztatás lehetősége. A v á lla lt felad at, a szándék m a is m egejtő. De V ajd a Ján o ssal egy ü tt m i is érezzük a h ián y t. „Az életbeli kedvező körülm ények h ián y át, m elyek közt egy­ felől kedélye m e g ta rth a tta volna kellő épségét, m ásfelől a teh etség é­ hez m é rt és nagyobb alap ú ta n u lm á n y t is m egadta volna —, m ivel term észetesen az ő nagyobb te rjed elm ű tehetsége nagyobb tan u lm á n y t is igényelt volna.” Az életbeli kedvezőtlen körülm ények h ez az szin ­ té n hozzátartozik, hogy az ö nkényuralom alatt, a zaklatáso k k özepet­ te a szem élyére veszélyes v erse it m egsem m isítette. A verseiből m in th a k é t költő b o ntakozna ki. Az egyik m eglepően tehetséges, jó ízlésű és form akészségű, a m ásik dilettáns, ak i vigasz­ ta la n u l gyenge m űveket produkál. M agyarázzuk m indezt a tehetség szerencsés p illan a taiv al, illetve kedvezőtlen körülm ényeiv el? Vagy a teh etség és a kellő tan u lm án y o k d isz h arm ó n iá já v al? K övetkezhet az ih letettség és a szerep játszás kettősségéből is. N em leh et véletlen, hogy ott, ahol őszinte érzésekről, egyéni gondolatokról v a n szó, a k ö ltő i m egoldás is kifogástalan, ahol pedig a szerepből következik a költői gesztus, m indig a la tta m a ra d a sa já t lehetőségeinek. T ovábbm enve: az alanyi költészetben, a líra i önkifejezésben jelentős, fig y e­ lem re m éltó tehetségnek m u tatkozik. Ezzel szem ben az ep ik ai alk o ­ táso k nem é rik el az önképzőköri szín v o n alat sem. L egjobb v ersei­ ben azonnal feltű n ik a k épalkotás eredetisége, a pontos, biztos szóh a sz n á la t s az előadás b ája. Szerves egészeket alkot. A h a n g u la t egy­ ségességét végig m eg tu d ja ta rta n i. A zonnal ön m ag ára v o n atk o ztat. A lá tv á n y így em elkedik szinte észrevétlenül a líra szintjére. L egerősebb oldala a term észetlíra. Ilyen té m á jú v erseib en a ro ­ kokó finom ság egyesül a petőfies egyszerűséggel. M áskor meg a Cson­ gor és T ü nde líra i b etétjein e k sejtelm es, k ö n n y ű árn y ék ú so raira em ­ lékeztet. A m i m a is leginkább m egfog benn ü n k et, az a v ersek te rm é ­ szetes frissesége. Szépelgő n ő k o rtársa i az a lm an a ch lírá b ó l m e ríte t­ tek. E zé rt av a ta g n ak és m e ste rk é ltn e k érezzük őket. F erenczy Teréz egészen C sokonaiig m egy vissza. É rzelm essége is jo b b a n kapcsolódik p éld áu l K isfaludy Sándorhoz, m in t a szentim entalizm u s költőinek iro d alm ias finom kodásaihoz. V ajd a Já n o s is kiem eli azoknak a költem ényeinek az erejét, am e­ 22 lyekben a létezés és a k o r kérdései fo g lalk o ztatják . E nnek a fiatal lá n y ­ n ak a labilis k ed ély állap o ta n éh a olyan g o n d o lato k at v et föl, am e­ lyek csak a m ai illúziótlansággal, elidegenedettséggel ro k o n íth ató k . L eh et-e a sírb an is nyugalom ? H iszen m in d en göröngy em berpor. A szél felk a p ja és fú jja a tengerig. H a a szent elvek győznének, mi v á­ gya lenne még a szellem em b erén ek ? V ágy n élk ü l pedig kinek len n e kedve élni? A föld: ro th ad ás. A növényzet ra jta : penész. Az állato k és e m b e re k : a h o lttest férgei. G ondolati lírá já n nem nehéz felism ern i a korai, k iá b rá n d u lt P etőfi h atásá t. Csak am íg P ető fin él a Felhők k o rszak a csupán á tm e ­ net, ad dig F eren czy T eréznél egy folyton erősödő és ta rtó s te n d e n ­ cia. Egy sötétülő k ed ély állap o t s egy n agy b u k ást átélt, m egalázott nem zedék h a n g u latá n ak , gon d o lk o d ásán ak h ű tü k re. Persze, nőiesen p asztellv álto zatb an . A m i a fé rfia k n á l keserűség, az itt szom orúság. Ami o tt in fern ó i fájd alo m , az itt in k áb b belenyugvás. A lázongó in ­ d u la t: könnyel teli szem. E m lékeztet az ifjú H ein ére is. F erenczy T e­ rézt szin tén a szerelem , a vágy, az öröm és a b á n a t ösztönzi írásra . S a D alok k ö n y v é n e k szerzőjével m o n d h a tn á: „A szívem fájd alo m , a szívem lá n g ”. F ájdalom , h a a csalódásaira, a szab ad ság h arcb an el­ esett te stv é ré re gondol, s láng, h a a m ag y ar dicsőségről és a h azáró l van szó. Rövid költői p á ly á já n a k ja v a term ésével szívesen találk o zn á n k te ­ h á t a különböző an to ló g iák b an . M odern h an g v é te lű szerelm es versei, filozófiai ih le te ttsé g ű költői aforizm ái, s eg y -k ét nagyobb lélegzetű m űve m éltán ta rth a tn a k igényt a m egőrzésre. G ondolunk itt p éld áu l a Tavaszi dalokra, a gondolati tépelődésből szü letett Bolygó tü ze k n é­ h án y részletére, vagy éppen a S zécsén yi k e r tb e ... cím ű versre. A P esti N apló m á r 1880-ban ezt írta ró la: „Szegény F erenczy Te­ réz t alig em legeti m á r valaki, pedig, h a k ö n y v ét feln y itju k , m in t k u ta tó csillagász szem üvege a la tt a bolygó, úgy tű n ik fel elő ttü n k , vész­ piros fényben, n y ugtalan, rövid p ály án és zú zo ttan h u llv a a m élység­ be, m in t a m eteo r”. H a k ö nyvét k in y itju k , v aló b an egy trag ik u s élet idéződik fel előttünk. De nem csak a részv étet k iv áltó sors. han em n é­ h án y olyan szép v ers is, am ely m éltó az u tó k o r m egbecsülésére. Szabó K ároly N ó g rá d m egyei m unkásm egm ozdulások a XX. század első é vtize d é b e n N ógrád m egye m u n k ásm o zg alm áb an a szervezkedés, az erő fel­ m érés, az erőgyűjtés, a jo b b élet- és m u n k a k ö rü lm én y e k ért fo ly ta­ to tt küzdelem első n agy fellen d ü lése az 1900. és 1910. közötti év tized ­ re te h ető : a századforduló u tá n jö tte k lé tre a M agyarországi Szociál­ d em o k ra ta P á r t helyi szervezetei, ek k o r ép ü ltek k i a jelen tő seb b szakm ák helyi szervei, a v asas- és ép ítő m u n k ás-szak szerv ezetek (a b án y ászszakszervezet létreh o zá sá ra csak 1918-ban k e rü lh e te tt sor). A szervezkedés 1905— 1907. között tető zö tt: az ek k o r lezajlo tt b érh arco k m ór jó v al szervezettebbek és nagyobb h atású a k voltak, m in t a századforduló előtt. Jellem ző, hogy m á r nem csak a b á n y á ­ szok m u n k ab eszü n tetései okoztak gondot a h ató ság o k n ak —, n o h a m ég m indig ezek v o ltak a legjelentősebbek —, h an em m ás üzem ek, sz ak ­ m ák m u n k ásain ak m egm ozdulásai is. M inőségi különbséget is m u ta tta k abból a szem pontból is, hogy a gazdasági, b érjelleg ű m ozgalm ak politikai ta rta lm a t is h o rd o ztak m ag u k b an . A m u n k a - és életk ö rü lm én y ek ja ­ v ítá sa érd ek éb en m egfogalm azott k ö v etelések et po litik ai k ö vetelések­ kel eg észítették ki, olyanokkal, m in t m á ju s elseje m egünneplése, a g y erm ekm unkások hely zetén ek m eg v álto ztatása, a vezetők d u rv a m a­ g a ta rtá s á n a k m egszüntetése, a nyolcórás m u n k aid ő bevezetése —. m elyek m á r a m u n k áso sztály m eg n ö v ek ed ett ö n tu d a tán a k , a szer­ vezkedés h a tá sá n a k beszédes bizonyítékai. S zaporodtak a szo lid ari­ tá si sz trá jk o k is, am ik o r elb o csáto tt tá rsa ik , v agy m ás üzem ek s z trá j­ koló m u n k á sain ak érd ek éb en lép tek fel. A z ösztönösség h ely ett egy­ re in k áb b a tu d ato sság jellem ezte a m u n kásm egm ozdulásokat. A m ozgalom vezetői álta lá b a n szervezett, illetv e az átlag o sn ál felv ilá­ gosultabb, a szociáldem okrácia elvi a la p já n álló m u n k áso k voltak. A századforduló u tá n i első jelen tő s m egm ozdulás 1904. m árciu s 7-én kezd ő d ö tt a S alg ó ta rján i K őszénbánya R t-hoz tarto zó inászói k e rü le t F e re n c -a k n á já b a n . Az ak n a bányászai, m in teg y négyszázöt­ ven en sz ü n tették be a m u n k át, s írá sb a n n y ú jto ttá k á t köv eteléseik et — m ely h ét p o n tb an összegezte a b ányászságot foglalkoztató legfon­ tosabb p ro b lém ák at — a b án y a tá rsa ság tisztik arán a k . Ezek az a lá b ­ biak v o lta k : em berséges bán ásm ó d a tisztviselők részérő l; 12 órás m u n k aid ő h ely ett 8 ó rás m u n k aid ő ; az igazgatóság á lta l u ta lv á n y el­ len éb en b izto síto tt ru h á z a ti és élelm ezési cik k ek á rá n a k leszállítása; bérem elés csillén k én t 40 fillé rre l; sínszegek és ta lp fá k kiszo lg áltatása a m u n k ah ely en (csak a b án y a b e já ra tá ig szállíto tták , o n n an k ellett a m u n k ah ely ig h o rd an i); a v asárn ap i m u n k a szü n e t tö rv én y b en b iz­ to síto tt m e g ta rtá sa ; a jo g ta la n b ü n tetések m egszüntetése. E zenkívül n em v o lt m egn y u g tató an rendezve a bányászok m u n k ah ely i ivóvízel­ látása, az étkezési idő szabályozása, a lak áso k ja v ítá sá ra lev o n t öszszegek felhasználása. �A bányaigazgatóság a követeléseket visszautasította, egyetlen p o n tjá t sem fog ad ta el, s hogy döntésének nagyobb h an g sú ly t ad­ jon, egy század katon aság o t k é rt Losoncról, m ely a helyi csendőrségget eg y ü tt hozzálátott a rendcsináláshoz. A m it azzal kezdtek, hogy le ta rtó z ta ttá k a követelés átn y ú jtó já t, Száva S ándort. M ajd a szer­ vezkedés csírái u tá n k u ta tv a összegyűjtötték azokat az em bereket, a k ik v a la h a is gyűlés m e g ta rtá sá ra vonatkozó b ejele n té st írta k alá, vagy gyanúsak voltak, hogy szervezik a bányászszakszervezetet. A k ato n ák és a csendőrök nyolc telepről szedték össze azo k at az em ­ bereket, ak ik h an g ad ó k n ak szám íto ttak a m u nkabeszün tetésn él. B ör­ tö n b e v etették G regovszky P é te rt és F asching T am ást, a gyűlést b e­ je len tő k a lá íróit, P onyiczky József volt kongresszusi kü ld ö ttet, B ajos P ál, S ch n eid er K ároly, Peész M ihály, U tasi G ergely, Licskó A ntal, S chlezák Já n o s és m ég m ás, összesen 18 bány am u n k ást. H árom b á ­ nyászt B a la ssag y a rm atra sz á llítta tta k , és 120 bányászt elbocsátottak. A beb ö rtö nzött b ányászokat faggatták, hogy hol szoktak gyűlésezni, v an -e v alam i egyletük, k ik a vezetők stb. A bányaigazgatóság és a h atóság szövetkezése a m unkásegyesü lések kezdeti, c s írá já b a n való elfo jtásá ra , az egységes fellépések m eg ak ad ályozására te h á t m eghatározóvá v ált m á r a század elején ; g átlástala n , d u rv a erőszak, a legkisebb „b ű n ” egész életre k ih ató m egtorlása, a m u n k an élk ü liv é tétel fo rm á já b an je len tk ezett, bár, ah o l a szervezettség elő re h ala d o tta b b volt, ahol a m unk ásság zöme m ár szerv ezett m u n k ás volt, ott a b ru tá lis m egtorlás kevésbé h o ­ zott ered m én y ek et a m u n k á lta tó k részére. Losoncon a zom áncozottedény-gyárban m integy négyszáz m u n ­ k ás volt ta g ja a V as- és F ém m unkások Szövetségének. 1905. ja n u á r 2-án sz trá jk b a lé p e tt az edénygyár m integy három száz m u n k ása az ért m e rt h arm in c em b er elbocsátottak, azzal az indokkal, hogy ta g ­ jai a v asasszakszervezetnek. N yíltan tu d o m á su k ra hozták, hogy m u n k av iszonyuk nem szűnik meg, h a k ilépnek a szövetségből. A m u n k á lta tó k ilyen sajátos eszközökkel is — a m u n k an élk ü liv é tevéssel — a vasasszakszervezet erején ek gyengítésére törekedtek. M egfélem lítették azokat, ak ik még nem voltak ta g ja i a szakszervezet­ n e k , de azzá v á lh a tta k . Az elbocsátás oka egyben a m u n k á lta tó k a g ­ g o d alm át is jelezte, ezért a k a rta k g á ta t v etn i a m u nkáso sztály szer­ vezkedésének. 1905 éve m ég szám os m unkásm egm ozdulást ta rto g ato tt, a losonci edén y g y ári m unkások csak a so rt n y ito tták meg. A sa lg ó ta rjá n i H irsch és F ran k V asöntöde és G épgyárban péld áu l alig volt hét, hogy a m u n k áso k fizetését meg ne n y irb á ltá k volna. E bből következett, hogy alig m ú lt el h é t m unk ab eszü n tetés nélkül. (A tisztítóüzem részb en 46 fillé rt k erestek n aponta, s ebből az összegből k ellett a családosoknak m egélni, nem csoda, h a a m unkásm ozgalom veszélyes m ed erb e csa­ p o tt át. írta a S alg ó tarján i L apok 1905. fe b ru á rjá b a n .) A R im am u rán y —S a lg ó ta rjá n i V asm ű Rt. S alg ó ta rján i A célgyárában is ab b ah ag y ta a m u n k á t m integy 100 előhengerész 1905. m árcius 13-án és 14-én, m ert kevés volt a m unka, és keveset kerestek. A m u nkabeszü n tetés je le n ­ tőségét növeli, hogy ez volt az első sz trá jk a gy ár tö rtén etéb en . A S alg ó ta rján i Lapok cím ű polgári o rgánum úgy k o m m e n tá lta a szol­ g ab írói h iv a ta ln á l előre b ejele n te tt sztrájk o t, hogy sajnálato s, hogy a dolog sz trá jk k a l nyer elintézést. A gy ár vezetősége m in d en te k in te t­ ben gondoskodik a m unkások jólétéről, ott m u n k á so k at m ég ak k o r sem b o csátanak el, ha kevés a m unka, legfeljebb re d u k á ljá k a m u n ­ k an ap o k at, s ha szűke n is, de van kenyerük, nincsenek k itév e az el­ bocsátás veszélyének. A század eleji m unkásm ozgalm ak so ráb an to ­ v áb b i figyelem re m éltó m egm ozdulásra k e rü lt sor 1905. augusztus 29-én. ..T rellai Já n o s építésznél dolgozó m unkásleán y o k augusztus 29-én sz trá jk b a állta k . E ddig ugyanis n ap i 13 órai m u n k á é rt 1 k o ro ­ n át k ap tak . A zt követelték, hogy 12 ó rai legyen a m un k aid ő és 1 k o ­ rona 20 fillé r a napibér. A sz trá jk békés úton n y e rt m egoldást.” E nnyi a S alg ó ta rján i L apok 1905. szeptem ber 3-1 szám áb an m eg jelen t hír. Ez az esem ény a m unkásm ozgalom új vonásáról ad tanúbizonyságot, m e rt ezelőtt m ég nem volt példa a rra , hogy nők léptek vo ln a fel egy­ ségei követeléssel —, még, ha ez csupán m u n k aid ő - és b érk érd és volt is. S h a az 1905-ös év b ővelkedett sz trájk o k b an , az 1906-os év m ég m ozgalm asabb volt. B á r 1906 ja n u á rjá b a n m á r m egin d u lt a k iv á n ­ d o rlás — főleg a vasasszakm ákból — a dollárok h a z ájáb a (egy h ó ­ n ap a la tt 48 m un k ás h ag y ta el S alg ó tarján t), ez nem g y en g ítette a m ozgalom ereiét, m e rt sorsuk ja v ítá sa érdekében m ost m á r olyan szak m ák is h a lla ttá k h an g ju k at, ak ik n ek szervezett m egm ozdulásai ez ideig nem voltak. (Pl. a sa lg ó ta rjá n i bádogosm unkások állíto tták össze követeléseiket 7 pontban, m elyek a m unkaidővel, a bérezéssel és m á ju s elseje m u n k a szü n e tté való n y ilv án ításáv al foglalkoztak.) 1906. jú n iu s 24-én kezdődött, s több héten keresztül ta rto tt a szá­ zad eleji időszak egyik legnagyobb politikai töm eg sztrájk ja, a salgó­ ta rjá n i b ányászsztrájk. A m u nkabeszüntetés az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. béna i b án y á já b a n v ette kezdetét. A b ag ly asaljai igazgatóság nem é rte síte tte a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgató­ ját. sőt titk o ln i igyekezett az esem ényeket, ám a sz trá jk á tte rje d t a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. b án y á ira is. és 1906. júliu s első n a p ja i­ b a n m á r négyezer bányász á llt h arcb an . L eá llt a S alg ó ta rján i K őszén­ b án y a Rt. öt és az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. h a t ak n ája. (A leállt tizenegy ak n a között volt B aglyasalja. M izserfa, Etes. In ászó. Székvölgy, K áro ly -ak n a. G usztáv-akna.) Az 1906. jú n iu s -jú liu sá ­ b an sztrájk o ló k é t tá rs u la t bányászai csaknem azonos k övetelésekkel lé p tek fel, m in t az 1904-es m u n k ab eszü n tetés idején. A tö m e g sz trá j­ k o t k iv áltó okok között szerepelt a nagy m é re tek e t öltö tt drágaság, a m é rh e tetlen ará n y o k at elért pénzbüntetés, a Ja n csi-b a n k ó jo g talan érvényesítése, a 12 órás m unkaidő. A p én z b ü n te tést o k k al ok n é l­ k ül m in d e n ért alk alm az ta a b án y a tá rsa ság . (Pl. h a nem köszöntek az akn ászn ak , 4—6 k o ro n ára b ü n te tté k azt a b ányászt, ak in ek n ap i k eresete 80 fillé r és egy k o ro n a 20 fillé r között m ozgott.) A N épszava közlése sz erin t a sa lg ó ta rjá n i a k n á k b a n dolgozó b án y ászo k tó l 1905ben 31 000 k o ro n a b ü n te té sp é n z t v o n tak le. A n y u g d íjk érd és is fo g lal­ k o z ta tta a b ányászokat, m e rt az a g y ak o rla t a la k u lt ki, hogy a n y u g ­ d íjjogosultság elő tt elb o csáto tták őket. E k é t alapos és m egokolt sé­ relm et k ieg észítette a Ja n c si-b a n k ó alk alm azása, m ely a tőkés k izsák ­ m ányolás egyik fo rm á já n a k népies elnevezése volt, s lényege, hogy a m u n k a b é r egy része h ely ett u ta lv á n y t k a p o tt a m unkás, m e ly ért a m u n k á lta tó á lta l fe n n ta rto tt ü zletek b en (élelem tárak b an ) k e lle tt élel­ m ezési és ru h áz ati cik k ek et v ásáro ln ia, sokszor 50—60 százalék k al m a ­ g asabb áron, m in t a sa lg ó ta rjá n i piacon. B ár a X IX . század végén tö rv én y esen tilto ttá k a Ja n csi-b a n k ó t, a tőkések e tila lm a t szám os esetben nem v ették figyelem be. A sz trá jk b a n részt vevő a k n á k bán y ászai egységes kö v etelések k el léptek fel a k ét k ő szénbánya rt. ig azgatóságával szem ben. A Fr iss Újság 1906. jú liu s 3-i szám a tö m ö ren közli az alap v ető k ö v etelése­ k et: az a la p b é r négy k o ro n a legyen; a tizen k ét ó rai m u n k aid ő le­ csökkentése nyolc ó rá ra ; a v a sá rn a p végzett m u n k a u tá n kettő s bér fizeten d ő ; v asárn ap csak az el nem m u laszth ató m u n k á k végzendők; a betegsegélyző- és lak ásü g y ren d ezése; tisztességes b án ásm ó d ; a g y er­ m ekek m u n k a b érét egy k o ro n a 60 fillérrő l k é t k o ro n á ra em eljék fel. A b án y a tá rsa ság o k ig azg ató in ak a m u n k áso k k ö v eteléseit ta r ta l­ m azó m e m o ran d u m o t á tn y ú jtó b án y ászo k at — összesen h atv an n y o l­ cat — vasira v erté k és k ito lo n co lták lakóhelyü kről, c s a lá d ju k a t a tá r ­ saság tu la jd o n é t képező lakásokból k ila k o lta ttá k , h a jlé k ta la n o k k á te tte k több száz em bert. A k ila k o lta to tt m u n k á scsa lá d o k at helybeli, s a já t h áz u k b an lak ó m u n k a tá rsa k fo g ad tá k be, s am en n y ire tő lü k telt, e llá ttá k élelem m el. A K őszénbánya R észvén y társaság o k h a lla n i sem a k a rta k a b á ­ nyászok k ö v eteléseinek teljesítésérő l, b á r úgy igyekeztek feltü n tetn i, hogy h ely t a d n a k a bányászok rek la m álásá n ak . K ilá tásb a helyezték például, hogy a beteg, m u n k a k ép te le n b án y a m u n k á s n ap o n ta 80 fillé rt kap, „hogy a család éh en ne p u sz tu ljo n ”. V agy: a szerszám o k at eddig a m u n k ásn ak k ellett ven n ie és ja v ítta tn ia , m ost az igazgatóság h a jla n ­ dónak m u ta tk o z o tt a rra , hogy év en k én t egy d ara b öt k o ro n a é rté k ű k alap ácso t ad a b ányásznak. Ezek az íg éretek azo n b an term észetesen nem elég ítették k i a m u n kásokat. A b án y am u n k áso k sz trá jk já n a k k o m olyságára és m é re té re utal, hogy k étszáz csen d ő rt és ezer k a to n á t v o n tak össze a sa lg ó ta rjá n i szénm edencében. K assáró l S alg ó ta rjá n b a vezén y elték a 34. gyalogez­ red h é t század át és L osoncról a 25. gyalogezred egységeit. B u d ap estrő l titk o sre n d ő rö k et h o za tta k le, fig y eltették a b á n y a m u n k á so k at és a „M agyarországi S zo ciáld em o k rata P á r t h ely i vezetőségének ta g ja it”. Több p o lg ári la p egybehangzó közlése a la p já n a sz trá jk o ló sa lg ó ta r­ já n i b án y am u n k áso k ellen a csendőrség jú liu s 4-én jo g ta la n u l h asz­ n á lta fegyverét, am in ek kö v etk eztéb en egy m u n k ás m eg h alt és ti ­ zenegy m u n k ás m egsebesült. A csendőrség fegyveres b eav atk o zása sem tö rte m eg az o n b an a sztrájk o ló bányászok ellen állását, sőt az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. b án y ászai az igazgató m enesz­ té sé t is követelték. Az erőszak m ellett a m u n k á lta tó k egyéb m ód szert is p ró b áltak alk alm azn i a sz trá jk letö résére; O laszországból százkilenc b á n y a m u n ­ k á st h o zattak sz trá jk tö rő m u n k á ra . Á m am ik o r az olasz bányászok fe la d a tu k ró l tu d o m ást szereztek, huszonnyolc k iv ételév el nem m e n ­ te k le a bán y áb a, sz o lid a ritást v á lla lta k a m ag y ar b án y a m u n k á so k ­ k al és h azau taztak . A b án y a v állalato k vezetői, a hatóságok, a k ato n aság , a rendőrség, a csendőrség együttes b ru tá lis fellépése a telepi, tá rsu la ti lak áso k b an élt b án y a m u n k á so k at végül is a sz trá jk fe la d á sá ra k én y szerítette. A k ö rn y ék en lak ó kb. k étezer bányász m ég egy ideig fo ly ta tta a harcot, ellenük a kiéh eztetés m ódszerével a k a rta k élni. „A k ato n aság és m in t­ egy hetvenfőnyi csendőrség gondosan őrködik, hogy a b án y a te lep e k ­ rő l senki el n e távozhassé k, se oda idegen be ne m eh essen ” — írta a S alg ó ta rján i L apok. Az 1906-os sz trá jk k ét vezetőjét. K iss József és T akács A n d rás b án y ászo k at — k ik tá rs a ik a t állító lag fellázíto ttá k —, a b alassa g y arm a ti k ir. törvényszék 6—6 heti állam fo g h ázra jogerő­ sen elítélte. Részben pótolták az elb o csáto tt bányászok m u n k a e re jé t is a K ra jn á b ó l to b o rzo tt negyven b án y am u n k ással. A több hetes sz trá jk csak részered m én y ek et hozott. C supán az élelm iszerek á r á t sz állíto t­ tá k le v alam ely est a tá rsu la ti ü zletekben. A huzam os és gyakori bán y ászsztrájk o k következm énye a ható ság i és csendőrségi te rro ro n k ív ü l a b án y am u n k áso k töm eges k iv á n d o rlása volt. A S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgatósága éves elszám olásá­ b an szerepel egy ezerszázkilencvennégy k o ro n a és 92 fillé rt k itev ő összeg, m elynek jelölésében az 1906-os sz trá jk alk alm áb ó l igénybe v e tt k arh a talo m szerepeltetik. U gyancsak e sz trá jk k ap csán k e rü lt sor 1907-ben a csendőrség lé tsz ám á n ak em elésére. A S alg ó ta rján i K ő­ szénbánya Rt. a felem elt létszám költségeihez ö tezer-h étszázö tv en h at k o ro n a és 52 fillé rre l já ru lt hozzá. A sz trá jk le tö résére alk alm az o tt erőszakos és egyéb eszközök azonban végső soron ösztönzőleg h a to tta k a m unkásm ozgalom szer­ vezettségére. A N épszava sz erin t több százra teh ető a szociáldem ok­ ra ta p á rtb a b elép ett b án y am u n k áso k szám a. A h atóság v álasza: a gyülekezési szabadság k o rlátozása. „H a h áro m bányász összeáll be­ szélgetni. a k ato n aság rögtön közbelép úgyan n y ira. hogy az elnyo­ m o tt m unk áso k a h egyszakadékokban gyűlnek össze tan ácsk o zásra.” — írta ugyancsak a N épszava, 23 �Az 1906-os sz trá jk o t még szám os kisebb-nagyobb m u n k ab eszü n ­ tetés k ö vette a fo rrad a lm i fellendülés éveiben. 1906. október 18-án a sa lg ó ta rjá n i szabóm unkások egy 19 pontból álló m em o ran d u m o t és egy árszab ály terv ezetet n y ú jto ttak be a m unkaadó iparosoknak, m ely tervezet sz erin t 20—25 százalékos m u n k a b é rja v ítá st követeltek. A m e m o ran dum el nem fogadása esetére m un k ab eszü n tetést je le n te t­ te k be. K öveteléseik többek között: 11 órai m unkaidő, teljes v asárn ap i m un k aszü net, a v a sá rn a p i m u n k a éjjeli m u n k á n ak tek in ten d ő , s ü r­ gős éjjeli m u n k á é rt 50 százalékkal több b ér fizetendő, m áju s elsejé­ n ek m in t m unkaszüneti n ap n a k b etartása, esetleges sz trá jk tö rő m u n ­ kások elbocsátása, a b izalm irendszer elism erése. „A szabóm esterek h ajlan d ó k elm enni az engedm ények legm esszebbm enő h atáráig , s k ilá tá s v a n rá, hogy a m ozgalom békés úto n ny er k ieg y en lítést” — ír ta a S alg ó tarján i Lapok, a követelések teljesítésérő l azonban h íre ­ k e t nem közölt. 1907 szeptem berében a sa lg ó ta rjá n i újságok arró l ad tak hírt, hogy a H irsch és F ra n k V asöntöde és G épgyár négy m u n k á sát elbo­ csátották, m e rt nem a k a rtá k e ltű rn i S ztareczki Istv án n ak , a gyár gondno k ának gorom baságait. A gy ár m integy h árom százö tv en m u n ­ k á sa v állalt szo lid aritást a négy elbocsátottal, s köv etelték v issza­ v ételü k et. Az elu tasítás h a tá sá ra a gy ár összes m u n k á sa sz trá jk b a lé ­ p e tt a jo g ta la n e ljá rá s m iatt. A sztrájk o lo k követelték a négy m u n ­ k á s visszavételét, elveszett keresetén ek m eg térítését és tisztességes bánásm ódot. A s z trá jk ta n y á t a V ehovszki-féle k e rtb e n ü tö tték fel. A főszolgabíró nem engedélyezte a s z trá jk ta n y á t és csendőrökkel za­ v a r ta tta széjjel a m unkásokat. A g yár gondnoka b e z á ra tta a szövet­ kezetet , hogy a m unkások ne ju ssan ak élelem hez, v a la m in t azzal fe ­ le lt az „ellenszegülő m u n kásoknak, hogy a gyártó l k a p o tt lakásból k ila k o lta tta ” őket. E zt követően a m unkások fela d ták a h arcot, a sz trá jk ü rü g y én a gy ár vezetése nem négy, han em tíz m u n k á st u ta sí­ to tt k i a gyárból, te tte őket ezzel k enyértelenné. Az elkövetkezendő években m ég szám os m unkab eszü n tetésrő l a d ta k h írt az újság o k : 1908. b alassa g y arm a ti építőm un k áso k sz trá jk ­ ja, a losonci m ezőgazdasági gépgyár v asm u n k ása in a k sz trá jk ja , a sa l­ g ó ta rjá n i p alacküveggyár m u n k á sain ak m unkabeszüntetése, a salgó­ 24 ta rjá n i kőm űvesek és napszám osok m u n k ab eszü n tetése, a sa lg ó ta rjá n i szabósegédek sz trá k ja — a m u n k aad ó k v alam en n y in ek ú j m u n k áso k felvételével v etettek véget. A XX. század első évtized én ek utolsó m unkásm egm ozdulása 1910-ben a sa lg ó ta rjá n i b án y am u n k áso k sz trá k ja v o lt ötszáz fő részvételével. (T ehát m á r közel sem v o lt olyan szervezett, töm egeket m ag áv al rag ad ó n agy m em ozdulás. m in t 1906ban, a n n a k ellenére, hogy a m u n k ak ö rü lm én y ek ro m lo ttak , a k ere set csökkent, a m u n k aid ő to v á b b ra is 12 óra m arad.) Az ötszáz baglyasa lja i bányász sz trá jk ja nem ta lá lt v isszh an g ra sem a szénm edencé­ ben, sem országos szerv ek n él: a bányászok szervezetlenek voltak, m e rt szakszervezet létreh o zá sá ra alap szab ály h iá n y áb a n nem volt m ódjuk, de nem k a p ta k tám o g atást h arcu k h o z a szo ciáld em o k rata p á rttó l sem, egyedül m a ra d ta k h arc u k b an , s igy a sik ertelen ség szin­ te tö rv én y szerű volt. Az évtized végén a k o llek tív követeléseket elő terjesztő m u n k a b eszü n tetések ritk á b b ak , viszont g y a k ra b b an h a lla n i olyan k iz áráso k ­ ról, am ik o r a m u n k aad ó k m egv o n ják m u n k ásaik tó l a k en y e ret ad ó m u n k át. A sz trá jk h u llá m elcsendesedéséhez n ag y b an h o zz ájáru lt a szo ciáld em o k rata p á rt és a szakszervezetek központi vezetőségeinek az az állásp o n tja, m iszerin t a sz trá jk o t csak a legvégső eszköznek te k in tik a m u n k áso sztály h arcáb an , a m unkásm ozgalom fejlettség én ek ebben a stád iu m áb an . E lte rje d t az a központi állásfo g lalás is. hogy sz trá jk o k a t nem le h et kezdem ényezni és lefo ly tatn i a szakszervezetek központi vezetőségeinek tu d ta nélkül. A központi szervek engedélye n élk ü l szerv ezett sztrájk o k , sz trá jk k ísérletek b eszü n tetését a szociál­ d em o k ra ta p á r t m egalkuvó p o litik ájáv a l szo rg alm azta és m egegyezé­ sek, alkudozások so ro zatát in d íto tta el a m u n k áso k és m u n k aad ó k között. P edig a M agyarországi S zociáld em o k rata P á r t 1903-as prog­ ra m ja a k o r szín v o n alán álló halad ó p ro g ram volt. E zért is szem be­ tű n ő a sz trá jk o k k a l kapcsolatos elvi állásfoglalása és g yakorlata. Az első v ilág h áb o rú elterelte a dolgozók figyelm ét a n ap i m u n k a viszonyokkal kapcsolatos k érd ések rő l, s csak 1917-ben n y ú ltak ism ét a gazdasági és po litik ai sz trá jk fegyveréhez. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A m unkás — ú ja b b m űvekben CSAI.OG ZSOLT, TAR SÁNDOR. MÓZES LAJOS KÖNYVEI P aradoxnak tű n h et egy dolgozatban, ha m ár az első m ondat a tém a jogosultságát védelmezi, de ez szükségszerű a m unkás­ ábrázolás szóhoz tapadó, sajnos még m in­ dig élő, sanda m ellékzöngék m iatt. Azon­ nal le kell szögeznünk, am it számos gon­ dolkodó alapigazságként m eghatározott: nincs külön m unkásoknak, parasztoknak, intellektuelleknek szóló irodalom, csak jó és rossz m űvek léteznek. Azokról az újabb alkotásokról essék m ost szó, am elyekben a m aga teljességé­ ben táru l föl az iparban dolgozó em ber arca, kom plex m ódon jelennek meg tá rsa ­ dalm i létének gondjai, ham is heroizálás, egydimenzióssá csökkentés, vagy a tényle­ gesen élő problém ák elkendőzése nélkül. Ha a napilapokban, üzemi sajtóban meg­ jelenő kötelező penzum ként előírt „port­ ré k a t” is a m unkásábrázolás fogalom köré­ be soroljuk, a tém a a legexponáltabbnak látszik n ap jain k irodalm ában, publiciszti­ kájában is. Viszont, ha az előbb érintett sajátságokat tek in tjü k döntő, valóban elfo­ gadható kritérium nak, a látszólagos pros­ peritáshoz képest lényegesen kevesebb je­ les alkotást szám lálhatunk össze. Az adekvát, sem atizálás nélküli m unkás­ kép első „fecskéi” — az ötvenes években kialakult tabuk, óvatossági reflexek követ­ keztében is — inkább lum pen környezet­ ben megjelenő, többé-kevésbé deviáns fi­ gurák. Fejes E ndre im m ár arche-típussá nem esült Rozsdatem etőjének szereplői több életform a nehézségeivel küszködő család tagjai. Foglalkozásuk szerint általában m unkások, ám képtelenek elszakadni a pa­ raszti életform a áttételes rekvizítum aitól, s a. lum pen életm ód bizonyos külsőségei­ től. M inderre alkati sajátságaikon kívül a sanyarú kereset, a külvárosi, szükséglaká­ sos környezet, a m am m utcsalád egyaránt kényszeríti őket. (Ugyancsak a lum penség am bivalenciájáról, paradox vonzásáról vall többek között Moldova György a Gázlámpák alatt című könyvének novelláiban.) A VÁROS PEREMÉN A fiatal írók közül Mózes Lajos és Tar Sándor novelláskötetéből illúziómentes, átfogó kép bontakozik ki a perifériára szor ítottságról. Mózes Lajos A legjobb helyek fortélyai című könyvé­ ben az Angyalföld anatóm iáját és rekviem ­ jé t adja elő három tételben. Komor, kí­ m életlen p alettát használ az első passzus (A telep), gyerm ekfőhőse szemével lá tta t­ va a világot, s nem különben a második részt (A legjobb helyek fortélyai) im m ár felnőtt n arráto rán ak nézőpontjával. Sűrí­ te tt atm oszféra sugárzik ki a verekedésekgalerizések között fölnövekvő gyerekek vi­ lágából, hiteles panorám a táru l elénk a szükséglakások kom or arcú felnőttjeiről, a híres és hírhedt kocsmákról, ahová a zsú­ folt, non-kom fortos épületekből, a nehéz fizikai m unka lélekölő régióiból, a bunyók­ ból m enekülnek — esetleg újabb verekedé­ sekbe, rossz utóízű „heccekbe” (Szombat esti történet). A címadó elbeszélés valósá­ gos receptjét és kórképét adja a nyughatat­ lan „vándorok” életének, az önám ító él­ m énypótlékok halm ozásának. A perem vidéki létnek vannak m ártírjai is. A szkanderozó, focizó vagányok bárm e­ lyik pillanatban átalakulnak életre-halálra bicskázó „alkalm i gyilkosokká”, a „töm eg­ bunyóknál” bárm ikor gerjedhet a feszült­ ség odáig, hogy a legelemibb fa ir play-szabályokat is fölrúgva, a k á r lőfegyvert is használ a verekedő (Temetői történet). Mó­ zes nem rin tg atja m agát kültelki grállovagillúziókba egykori szű k ebb p átriáján ak áb­ rázolásakor. A „codában” (Nyomozás átfe­ désekkel) érezteti, hogy a szükséghajlékok helyén kinőtt telepi dobozrengeteg skatulyalakásai önm agukban nem szám olják föl a „periférián élni” alapkérdést. M egdöbbentően hiteles kép táru l föl Tar S ándor első, de m ár ére tt értékhordozó novelláskötetében, A 6714-es személyben, többek között éppen a m arginalitásról és szociológiai értelem ben is újdonságot jelent, hogy ennyire m arkánsan a vidéki nagyvá­ ros (Debrecen) perem ének problém akörét em eli be az irodalm i alkotásba. (Mind Mó­ zes, m ind T ar könyvével rokon tém ájú epizódfűzér Sarusi M ihály A csabai Szajnán című első kötete, am ennyiben szintén egy tájegység arculatáról vall, egyben a vidéki perem létről.) R evelációerejű az elszige­ telt, tanyán élő lelenc kisfiú kálváriája, akinél az analfabéta, lum penm unkás ne­ velő szülők még azt is elérik, hogy jótevő­ jének tekinti őket a gyerm ek. Nem vélet­ len az Örökké cím, a problém a időtlensé­ gére, újra-újraterm elődésére u tal; v an ­ nak még szigetek, ahol Móricz Árvácská­ jának , R atkó József Ö néletrajzának p rim er igazsága nem veszített sem m it érvényéből. Az albérleti pokol, az odúiét groteszk vál­ tozatát képviseli a fiatal m unkás és a fillé­ res gondokkal küzdő nyelvtanárnő-háziasszony infantilis-perverz viszonyának tö r­ ténete (Mosás heten te kétszer). DEVIÁNS TEHETSÉGEK A nagyváros perifériájára szorult em ber nehezen szaba­ dul ki a m arginalitás ördögi köreiből. A m unkásábrázolás m ásik alapm űve Kertész Ákos M akrája, olyan főhőst m utat be, akit tehetsége m űvészsorsra predesztinálta, de visszaretten az „alkotónak lenni” kálváriá­ jától, megszokott közegének elvesztésétől. T ragédiáját végül is az okozza, hogy rá ­ döbben: örökre deviáns m arad az űrtől, am it kiteljesítetlen énjének hiánya éget be­ lé. N agyform átu m ú , deviáns „önsorsrom boló” M unkácsi Miklós A fa tty ú cím ű al­ kotásának központi alak ja is. A m unkásábrázolás m ásodik „hullám á­ n ak ” képviselői még egyértelm űbben le­ szám oltak a fatalista hittel, m iszerint a társadalom fejlődésének önmozgása auto­ m atikusan m egoldaná a deviáns, lum pen problém akört. Csalog Zsolt új könyve, A tengert akartam látni négy, szociográfiai hitellel m egrajzolt p o rtré együttese. Az „átlagem ber” kivételével a m ásik három írás hőse többé-kevésbé „deviáns”, perem ­ vidékre szorult „elem ”, valam ilyen terü le­ ten kiem elkedő képességekkel. A Vasem ­ ber az ötvenes években osztályidegennek m inősített, vidéki ta n á r fia, ak it m ár nem is a személyi kultusz b ü ro kráciája b ü nte­ te tt másodiziglen, ötvennyolcban: „..ötven­ nyolcban nem is volt káderrendszer — csak azért mégis az volt. . Ugye, jö tt u tánam a p ap ír Miskolcról, hogy nem javasolják a fölvételem et, m ert apám politikai b ü n te­ te tt”. A három szakm ás, vaserejű em ber életében az alapvető frusztráltság láncreakciószerűen vezetett m agánéletének k u ­ darcához, az alkoholizmushoz. T artása lá t­ szólag töretlen, értelm iségi családjában is m egbecsült m unkaerő, de m agárahagyott lény, akit alvilági odüsszeái sem tesznek lum penné, csupán egyre m élyebben taszít­ ják az egyedüllét kétségbeejtő bugyraiba. Az Én voltam a ló című írás központi fi­ gurája részben anyagi körülm ényei, rész­ ben a m űvészelet kontraszelekciója követ­ keztében kerül rem énytelenül távolra a ze­ ne világától, s lesz m egkeseredett „örök­ ellenzéki”, s igazán kényszerből k itan u lt szakm áját sem gyakorolhatja a m unkahe­ lyén. De a legszom orúbb a címadó p o rtré zseniális-univerzális autószerelőjének kál­ váriája. Szakm ai sikerei ellenére mélyen a lehetőségei alatt m arad, m egbotránkoztatóan sokat tud, am it a „górék” képtelenek elviselni. Azonkívül tisztességes, nem tu d ­ ja „elnézni”, ahogy órabéres társai ta k ti­ kából húzzák az időt, helyettük is húz, így balek hírében áll. Nem véletlenül meditál szinte m inden riportalany arról, hogy szük­ ség volna a vallásra. M ár Czakó Gábor is pedzegette a tém át „indulatos jelentései­ ben” : a régi m orál helyére nem alakult egységesen, meggyőzően új. A KÉTLAKISÁG a m unkásábrázolást megvalósító alkotások harm adik centrális gondolatköre. (Alapvető gondjait, s az élet­ forma egyik változatát, B erkovits György Világváros határában című szociográfiájá­ ból tanulm ányozhatjuk.) A kis országokban különösen tipikus, városok felé folytatott vándorlást M agyarországon fokozta az első világháború után az ország h atárain ak be­ szűkülése, m ajd az ötvenes évek erőszakos ipartelepítési tendenciái. Iparban dolgozni csábító a mezőgazdasági vidékek lakossá­ ga szám ára, nyolcórás m unkaidőt, s jobb 25 �keresetet ígérő lehetőség. A városi gyárak­ nak szüksége van m unkaerőre, olyan lét­ számban, am elyet a városok lakosként vi­ szont nem tu d n ak befogadni. A m unkás úgy „ingázik”, m int T ar Sándor Téli tör­ ténetének főhőse, hogy elszabaduljon a ta ­ nyáról. A gyárban m unkás, otthon paraszt az öreg Orbán, T ar Celofánvirágok című novellájának szereplője, aki becsípve ga­ bonát vetni tan ítja a fiúkat a m unkásszálláson. Csalog m inden riportalanya szenved köz­ vetlenül, vagy áttételesen a „lakásm izériá­ tó l”. A Vasem ber k álv áriáját a letelepedé­ si gondok indították el, a tengerhez vágyó m unkás szülei m ezőtúri nyom or elől m ene­ kültek a fővárosba, jelenleg „négyen van­ nak egy szobára” ; az Én voltam a ló főhőse az agglomerációban él, szükséglakásban. Nem véletlen, hogy az Átlagos em ber va­ gyok központi fig u rája a legelégedettebb. V ácott sikerült m unkát találnia, s letele­ pednie, iparban dolgozik, lakás- és m unka­ helyi gondjai megoldódtak, nem kell in­ gáznia ! A kétlakiság m ásik form ája a hosszú ingázás. A m unkás a távoli nagyvárosban dolgozik, h ét végén, kéthetente, havonta hazatér valam elyik „viharsarokba”, Sza­ bolcsba, Békésbe, Bács-Kiskunba. „Nincsen nekünk sem m i életünk, semmi életünk az égvilágon, higgye el, Pesten elvégezzük a piszkos m unkát, aztán m ehetünk haza, az ünnepekre m ár nem kellünk” — panaszol­ já k A 6714-es szem ély utasai T ar Sándor cím adó elbeszélésében. Félelm etes kom bi­ nációváltozatokat dolgoznak ki a „nagyin­ gázók”. A szerencsésebb részük, akik a fő­ vasútvonal közvetlen közelében laknak, még rövid hétvégekre is hazatér. A zömük viszont kénytelen „csúsztatni”, hiszen sok­ szor maga az ú t egy teljes napba kerül, Így korlátlanul vállalnak szombati, vasár­ napi m űszakokat, hogy bizonyos időszakok­ ban ak ár egy-két hétig is otthon m arad­ hassanak dolgozni a ház körül. Általában „pszichésen” valam ivel jobban kondicio­ n á lt em berek, m int a főváros környékének honfoglalói, nem fosztották meg m agukat szűk ebb pátriájuktól, a nagy hétvégére való várakozás fölfényezi valam ennyire a hétköznapjaikat, s azonnal befektethetik a többletkeresetet a házba (persze csak azt, am i nem „cseppfolyósodott” útközben). Az állandó többletm unka, csúsztatás, m enet­ rend-neurózis idegőrlő, m egerőltető, ugyanúgy nem pihennek soha igazán, m int a „fészekrakók”. Viszont elvileg könnyebb visszalépniük. T ar Sándor infernális palettával festi meg a hazatérők boszorkányszom batjának kényszerközlekedési eszközét, a fekete vo­ natot. A feszültségek levezetésére alkalm i viszonyok köttetnek, nem egyszer annyira „kizsebelnek” egy-egy m unkást a p artn e­ rek, m intha albérletre, pestkörnyéki házra költene. A MUNKA HELYSZÍNÉN A „m unkás a gyárb an ” tém akör szociográfikus földolgo­ zásának alapm űve László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című szociográfiá­ ja. Az im m ár országos hírű Szegvári b ri­ gádot, tizennyolc em ber életét gyári és otthoni hétköznapjainak tükrében ism er­ 26 heti meg a m indenkori olvasó. Nyolcadfél éves szoros kötésben eltöltött idő hasonló című regény m egalkotására ösztönözte az írót. Voluntarizm us, maxim alizm us, kor­ szerűtlen munkaeszközök keltette feszült­ ség kristályosít ki egy em pirikus értelem ­ ben is hiteles gyárm odellt. (Kevesen em lé­ keznek arra, hogy többek között a „m un­ kás a gyárban” tém akör egyik sem atizm us utáni úttörője H ernádi Gyula, a D eszkako­ lostor című novelláskötetével. M indenkép­ pen em lítésrem éltó még e problém akom p­ lexum nál B ertha Bulcsu Ilyen az egész éle­ ted című gyűjtem ényes kötetének számos elbeszélése.) Mózes Lajos az Egyszerű kánonban vi­ szonylag derűsebb, líraibb, A legjobb he­ lyek fortélyaiban kilátástalanságig komor képet villant föl. Alteregója, Áron, m ind­ két önálló, öntörvényű epizódban centrális szerepet játszik. Az Egyszerű kánon indi­ ánnosztalgiája, A legjobb helyek fortélyai­ nak csavargóélm ény-affinitása a konfor­ mizmus, a beszűkült-bezárkózott életmód, a m unkahelyi kötöttségek elleni tiltakozás gyerm eteg szimbóluma, am elyek in ían tilizm usával a főhős m aga is tisztában van, de egyelőre mégis ragaszkodik e rekvizitum okhoz. D rám ai feszültség, kegyetlenség rejlik az Éjszakai m űszak című Tar Sándor-novellában. Az em bertelenül nehéz fizikai m unkát az éjszakai pótdíjért végző, regge­ lig általában lerészegedő kazánkovácsok még az italozásban sem vállalnak szolida­ ritást a művezetővel. Életveszélyes tré fá ­ ju k torz lázadás a közvetlen term elésirá­ nyító ellen, akiben — lényegében helytele­ nül — m egtestesül szám ukra a m ár-m ár antihum ánusan nehéz körülm ények leg­ főbb okozója. Csalog kötetkeresztelő portréjából (A tengert szerettem volna látni) is az egymás ellen forduló, egym ással oktalanul „kitoló” m unkások m entalitása tükröződik. F ura szolidaritáshiányról panaszkodnak a köz­ ponti figurák, pontosabban arról, hogy a „barátság” addig ta rt ezeknél a m unkások­ nál, am íg komoly érdekekbe nem ütközik a gyakorlása. Az érdekközösségek m egha­ tározzák a m ásik iránti érzelm eket, okta­ lan ellenszenvet éreznek a m ásik „csoport”, vagy műszak iránt, szándékosan egym ásra hagyják a m unka „nehezét”. Az Én voltam a lóban legm egdöbbentőbb a heroikus küz­ delem a közism erten nehéz, de viszonylag jól m egfizetett különm unkáért, am it végül azért veszítenek el a főhősök, m ert a „góré k ” átjátsszák olyanoknak, akik lényegé­ ben fele pénzért örömmel elvállalják. A novellákból, illetve a szociográfiákból alapvető gondok m utatkoznak meg őszin­ tén, leplezetlenül. Az írók kendőzetlenül tá rjá k föl az átm eneti kor legfőbb problé­ m áit, az órabérben, teljesítm énybérben dolgozók, m unkások és közvetlen term elésirányítók — a lényegében véletlenül — kü­ lönböző érdekszférákba k erü lt em berek el­ lentétét. M ŰFAJI PROBLÉMÁK Csalog közvet­ len valóságkutató arcképeinek drám ai ere­ jé t a lélektani hitelesség, s a tények együtt­ hatása adja. A négy portré hangnem e mo­ nologikus, hősei közvetlenül m ondják el sor­ suk m eghatározó fordulóit. Distancia és em pátia kettőssége így egészen sajátos, az író úgy törekedett az előadásmód hű viszszaadására, hogy az sem m iképpen se m en­ jen az érthetőség és követhetőség rovásá­ ra. A hősök zaklatottságából következik a panaszok átm enet nélküli, v áratlan kitöré­ se, egyfajta zabolázatlan töredezettség, am elyet Csalog szükségszerűen, a m űfaj sajátságainak megfelelően vállalt. T ar Sándor realista prózájában a drámaiság, a vállalt móriczi örökség, a való­ sághűség erényei eg yütt csillognak. Novel­ lái hagyom ányosak, általában csattanókra kihegyezettek. A madár — a ny itán y — bizonyítja, hogy a látom ásosság sem idegen tőle. Börtönviselt em ber zaklatott vízióját láth atju k szabadságról, s kiszorítottságról. A Mosás hetente kétszer elárulja írója ér­ zékét az abszurd léthelyzetek irán t is. Mózes Lajos könyvének m ű faját kerül kell járn u n k és írnunk. Önálló, öntörvényű novellák gyűjtem énye, am elyeket cikluson- , ként kapcsol össze a bevallottan visszaem­ lékező jelleg, illetve a közös, kulcsfőhős. Epizódregény, am ely lényegében saját lá­ bán is megálló részekből áll, de a m ű egészének kisugárzása mégis egységesA m unkásábrázolást megvalósító alkotá­ sok legfőbb közös erénye a valóság irán ti fogékonyság. A szintézis erejű m üvek azonban érdekes módon egyelőre „kisebb­ ségben” születtek meg (Bálint T ibor: A Zo­ kogó m ajom , Beke György: Éjszakai bicik­ listák). Pósa Zoltán ANTOLÓGIÁK KORA Isten tenyerén ü lünk K ét fő érv szólhat egy antológia öszszeállítása m ellett: egyik az együttesen jelentkezők egym ást vállalása, eszmei ro­ konsága (ilyen volt az E lérhetetlen föld), m ásik pedig a válogatás reprezentatív vol­ ta. Az Isten tenyerén ü lü n k nyilvánvaló­ an az utóbbi igénnyel készült. A tizenhat szerző között m egtalájuk az ú jab b m a­ gyar próza legjobb képviselőit, nem ép­ pen legjobb írásaikkal. Az antológiák m indenkori nagy veszé­ lye az egyes szerzők elarctalanodásában rejlik. Az egym ásm ellettiség révén a kü­ lönféle szövegek egym ást erősítve is, gyöngítve is „in terferálh atn ak ”, s így rendszerint éppen a görcsös tárgyilagos­ ságra törekvés nyom án összekínlódott lis­ ta terem ti m eg a „kioltás” feltételeit. P a­ radoxon ez, mellyel nyilván szám oltak a szerkesztők (Alexa K ároly és T árnok Zoltán), saját ízlésük és egy tételezett tárgyilagosság közt inkább az előbbire h a­ gyatkozva, talál éppen a fönti paradoxon tudatában. Az ízléseszmények — egyébként egész­ séges — párhuzam os létezése Lengyel Pé­ te r R ondójában tem atitikusan is m otí­ vum. „Előkeveredett, am iről veled a leg­ inkább van vitatk o zh atn ék o m : tén y iro- �dalom, dokum entatív teljesség, tudom ány szülte hitelességigény és az úgynevezett kitalált történetek, am elyek téged m ár nem tu d n ak érdekelni. A magnetofonod. Dobd el.’' Nem, íróink nem dobják el a m agneto­ font. Sót, in tellektusukat is igyekeznek átalak ítan i úgy, hogy szövegek cserélhe­ tő k azettáit lehessen általuk papírra já t­ szani. M intha a próza be sem tudna egyebet fogadni, m int az abszolút szemé­ lyest, vagy az abszolút szem élytelent. Len­ gyel P eter a „m agnós-m ódszer” ellenzőjeként a személyesség védelm ében írótár­ sának aján lja a m űvét. De nem csak ajánlja, neki is írja, m integy levél for­ m ában (De ak k o r m inek az ajánlás?...) Ism erni kell az irodalm i élet belterü­ leteit, hogy rájö jjü n k , m iféle különös je­ lentősége van annak, hogy a Rondo Csalog Zsoltnak íródik. (Sajnos, aki ma „csak” olvasó, néha elesik a m űélvezet­ től.) Az irodalm i belterjesség következ­ tében Nádas Péterről, Esterházy Péter­ ről sem derül ki, hogy a m űben m iért neveztetnek nevükön. A fölidézett párbe­ szédek nem olyan m agvasak, hogy az ol­ vasónak hiányérzete lenne kitől is szár­ mazik egy-egy esztétikai m egállapítás. Té­ vedés ne essék : nem a Lengyel által választott form ával, s főleg és éppen nem a bevallott-vállalt személyességgel van ba­ jom, hanem ennek a form ának a ki-nem kristályosífásával, azaz a személyességen belüli esetlegességgel, annak tehát egy ,.elfunkciótlanított” változatával. A másik m ódszer értelm ében a stilizáltság fűszeres öntete elveszi az étel ne­ mes íztelenségét. (Már am ennyiben parven ű -ínyencekkel számol az író-szakács!) Ennek jegyében Sarusi M ihály A ku tya kántor című írása egészében véve sike­ rületlen vállalkozás. Szinte sajnáljuk a nyelvi archaizálásra fordított energiát. Fábián László tájnyelvi átköltésében vi­ szont van erő; a tö rtén et m aga nem okoz­ na különös m eglepetéseket, ezerszer hal­ lott-olvasott tényeket közöl. A kezdet­ ben fárasztó (nyelvjárási átírásban kö­ zölt) szöveg azonban éppen ezáltal eleven, hogy tö rtén et és nyelv külön életre kel­ nek benne. A nyelv „groteszkizálja” a történéseket, m inden kom m entárnál h atá­ sosabban metszi szét történelem és poli­ tika hevenyészve összeöltött, m ás minősé­ gű szövetét. N á d a s P é te r f é k te le n le író k e d v é t, ta n íta n iv a ló d e s k rip tív k é p e s s é g é t ú jf e n t b i­ z o n y ítja . „ E ro tik u s t a r t a l m ú ” sz ö v eg rész­ le te h iá b a in g e rlő , v é g ü l is ú g y h a t az ol­ v asó fig y e lm é re , m in t a h o g y a sok k ib o n ta n iv a ló c sip k e, s z a la g c so k o r és g o m b o c s­ k a az in k á b b c sa k k é p z e le tb e n tú lf ű tö tt, k ö n n y e n la n k a d ó fé rfih ő s é re . ,,A te s t é p ­ p e n a z o k b a n a p illa n a to k b a n v e s z íti el ö n ­ m a g á ró l v a ló tu d a tá t , a m ik o r a le g á r u l­ k o d ó b b le h e tn e ” — o lv a s h a tju k a s a r k a ll a t os — b á r a z é r t k é ts é g b e v o n h a tó — ig a z sá g o t, s m in th a az egész szöveg e m e g ­ á lla p ítá s e lle n é b e n j ö t t v o ln a lé tre , b izo ­ n y ítv a , h o g y n e m lé te z n e k o ly a n á j u lt p il­ la n a to k ( é r ts d : az in te lle k tu á lis te v é k e n y ­ ség s z ü n e tje le i), m e ly e k e t e g y m in d e n r e elszánt önmegfigyelő vasakarattal ne tu d ­ na kiiktatni az életéből. (Nádas em lékiratfejezete adja a kötet címét. Jó választás; a kötet élén egyéb tartalm akkal telí­ tődik.) C sapiár Vilmos novellája a kötet leg­ inkább élvezhető írása. Klasszikus fegye­ lem. stiláris pontosság jellemzi, a valóság szociográfikus, de mégsem szociográfusi megfigyelése. Nem tételek, nem szeceszsziós látomások, vagy belletrisztikussá em elt riportalanyok, hanem élő em berek beszélgetnek, lélegeznek az írásban. K onk­ rét környezetben. Ma. N álunk. Ebben az országban, ebben a társadalom ban. Csap­ iár szintétizáló igényét m éltányolni kell, m ert nem a hagyom ányosan realistának kikiáltott elődök nyom dokain ju to tt el sa­ ját letisztult új realizm usához, hanem in­ kább a behaviorizm us felől. E sterházy P éter Bevezetés a szépiroda­ lomba című írásával nem adott a T erm e­ lési regényhez képest sem ú jat, sem mást. A nnak a m űnek a továbbindázásai az e cí­ m en közölt fejezetek, m elyek egyikét a szerkesztők a kötetbe válogatták. Onagy Zoltán írása viszont lehangoló Esterházyutánzat. Tévedés volt A Didergő K irály aratásbannak helyet adni a gyűjtem ény­ ben. Nemcsak az ironikus allegorizálás, de még a stílus, sőt a szintaxis szintjén is m ásolás ez a m unka. („Indul ő füstö­ lögve” stb.) Esterházy P éter ezzel belé­ p ett kasszikusaink közé. A kit ilyen szin­ ten utánoznak! S mégcsak nem is re jt­ jelesen: Vanda, a hősnő. term észetesen „királyasszony” — a k á r Esterházy nő­ alakja néhány lappal odébb. A k ritikus csak „épphogy nem kacarászik decensen e borsos” melléfogáson. .. Hajnóczy P éter a tőle m egszokott meg­ form áló erővel és igénnyel m egírt T em e­ tése a kötet legjobb írásai közé tartozik. Hajnóczy nem pszichológizál, de hősének pszichikum a mégis főtengelye a novellá­ nak. Lélek nélküli (nem lélektelen!) lélekábrázolás az övé; pszichikai folyam a­ tokat figyel egy biológus szenvedélyes tárgyilagosságával. Csak a tényszerűen m egfogható érdekli — ak á r a tények el­ lenében. Nincs az a transzcendencia, m e­ lyet m eghagyna „érzékeken tú li” ál­ lapotában. Hajnóczy világa ezért tűnik erő­ szakosnak és sivárnak — valójában nem sivárabb és nem erőszakosabb m int a világ, am elyben élünk. A kellem etlen, az em észt­ hetetlen. az átgondolhatatlan, a megism erhetetlen m ind-m ind állandó, elvisel­ hetetlen albérlők a m űveiben. Nem az író keresi őket; m aguk költöznek írásaiba, kényszerből, utálattal. M int aki összes szenvedélyeit szenvtelenséggé szublim álta, Hajnóczytól idegen a hum or, s iróniája se a könnyed szellemesség, hanem a kí­ nos leleplezések és a m orbiditás jegyé­ ben fogan. T ar S ándor Éjszakai m űszakja filmsze­ rűen pontos írás. Á brázolásm ódja jóté­ konyan tom pítja a tartalm i didakticizm ust (hogyan leckéztetik meg a m unkások a művezetőt?). Bonyolultabb képletet, de pontatlanabbul rajzol föl ugyanerről a ré­ tegről Kolozsvári Papp László. A realisz­ tikus fölszín parabolát re jt: m inden ér­ ték-bizonytalan k o r szereti a kérdőjelek kacskaringóit, Kolozsvári erre érzett rá Korniss M ihály a groteszre esküdött föl. Hőse saját tem etését intézi, m in t egy szakszervezeti beutalást. Az ötlet, a nyel­ vi m egform álás és a tartalo m azonos irányban sokkolják az olvasót. K urucz G yula allegóriája egy tehetséges kezdő ügyes próbálkozásának tű n ik ; a Szeretek, tehát voltam m élyen eddigi m ű­ vei színvonala a la tt m arad. Az allegória kényes m űfaj, d ilettan tizm u sra csábít, csínján kell bánni vele. B erem ényi Benő A ndrás m ondatai céltalanul kacskaringóz­ n ak ; zsenge produkció. Osztojká n Béla rom antikusan közelít egy korántsem ro­ m antikus világhoz. Lehetséges, hogy re ­ gényegésze ezt m ajd korrigálja, de ak­ kor k á r volt belőle részletet közölni. Sike­ resebb vállalkozás K örm endi Lajosé: szociográfia és katarzis látszólag össze nem illő kategóriái békésen m egférnek, s hatásosan egészíti ki egym ást az írásá­ ban. Baranyai László gondosan m egírt A kútja K afka-parafrázis. A kötet indító novellájának tárgya a szélsőséges individualizálódás, záró írá­ sáé pedig a hitbe v etett hit. H a ez a két írás a kötet erőssége lenne, m ég érdekes­ nek is éreznénk e kierkegaardi ihletésű szerkesztést, m egbocsátva, hogy a köz­ bülső írásoknak nem hogy a dán filozó­ fushoz, de egymáshoz sincs túl sok közük. K örm endy Zsuzsanna C sa lá d i Krónika Folytatás, avagy újrakezdés? M ielőtt a csehszlovákiai m agyar novellairodalom 1948-tól napjainkig ta rtó fejlődésszaka­ szát áttekintenénk, szükségképp e két fo­ galom igazságtartalm át kell m indenekelőtt tisztáznunk, s választ adni arra a kérdés­ re, vajon a m ásodik világháború után i szlovákiai m agyar prózairodalom képes volt-e valam ilyen folytonosság m egterem ­ tésére a két világháború közti szlovenszkói m agyar irodalom m al? A vagy a konti­ nuitás m inden kísérlete nélkül kénytelen volt —akárcsak a két világháború közti szakaszban — ú jra m indent a kezdetektől, a nulláról indítani? Úgy vélem, sokkal in­ kább ez utóbbiról van szó. Folytatás, egyenletes továbbfejlődés (eltekintve a félbeszakadt pályáktól, a háborútól, a nem zetiségen és az értelm iségen elköve­ te tt érvágáson, a jogfosztottságon — ha m indezektől egyáltalán el lehetne tekin­ teni!) csak akkor következhetett volna be, ha a két korszak irodalm a m egtalálta vol­ na a kapcsolódási pontjait, ha az utóbbi az előbbit közvetlenül is elődjének ism er­ te volna el. Nem könnyű dolog az ilyen kritérium ok utólagos felállítása egy olyan korszakra nézve, am elyben még tollforga­ tó em bert is nehéz találni, hisz aki volt, az vagy elpusztult, vagy elm enekült az előző évek esem ényeinek hatására... Ter­ 27 �m észetesen más célok, m ásfajta eszmé­ nyek határozzák meg ennek a második induló korszaknak, (Fábry Zoltán szavá­ val élve) a „harm advirágzásnak” az iro­ dalm át. Olyan eszmények, am elyek — kezdetben úgy tű n h etett — elfeledtetik, begyógyítják m ajd a nemzetiség testén és szellemén ejtett korábbi mély sebeket. Talán ez a h it adta m agának F ábry Zoltánnak, a m indenkor féltve őrködő kritikusnak és egyben esztétának is tollára a kifogyha­ tatlan u l buzdító, de egyben aggódó sza­ vait is. Ezek az eszmények pedig, m a m ár biztosan m egállapítható, nem hogy folyta­ tást biztosítottak volna, de — talán szük­ ségszerűen — épp ellenkező előjellel szem befordultak mindazzal, am it a két vi­ lágháború közti szlovenszkóiság irodalm i term ése jogos eredm ényként a m agáénak tekinthetett. H at háborús és két kisem m izettségben teljes év után, am ely időszak az íro tt és m ondott szónak egyaránt halálát jelen­ tette, a szlovákiai m agyar irodalom nak el­ sősorban önm agát, létjogosultságát kellett bebizonyítania. A Családi K rónika című antológia a születésnek ebből a görcsös állapotából kezdődően próbálja meg a csehszlovákiai m agyar novellairodalom fejlődőképességét felvázolni. A napjain­ kig vezető u tat és annak sajátos állom á­ sait igyekszik felfedezni, k ró n ik ak én t sor­ rendben, egységbe illeszteni. A két szél­ ső h atárt, am elyek közé valam ilyen szem­ pontok szerint a kötet írásai besorolhatók, az öntudatraébredés és a küldetéstudat felism erése fogja jelenteni ebben a folya­ m atban. A kötet terjedelm e azonban túl szűkösnek bizonyul ahhoz, hogy nyom on lehessen benne követni valam ilyen hori­ zontális térbeliséget. Így az olvasó csupán egy-egy villanásnyira ism erheti fel az írá­ sokban a felbukkanó „gömöri tündérvilá­ got”, vagy „Bodrogköz fekete árn y ék ait”, rövid ideig érezheti m agán a „csallóközi em ber lelke felett gyülekező viharfellegek feszültségét”, a falvak elnéptelenedéssel kezdődő végleges pusztulását, a vá­ ros pusztító, elnyelő erejét, az idegenséget, a bizonytalanságot . . . De ez utóbbiak inkább valam ilyen vertikális idő­ beliség — ami nem jelent m ást, m int a csehszlovákiai m agyar nemzetiség törté­ nelm ét — lecsapódásának a következm é­ nyeiként fogalm azódnak meg. Ebben az esetben sem lehet egyértelm ű az olva­ só következtetése, főleg a hiányos tö rté­ nelem ism erettel rendelkezőknek nem az. D e felfedezhetők a novellák tarta lm áb a n az osztályharc (Szabó B éla: Szentkép), a háború részletes aprólékosságával leírt él­ őlénye (Egri V iktor: A máglya, Rácz Oli­ vér: Vidéki szálloda, Bögrécske úr, Tábori sakkjátszm a), az erő ltetett konszolidáció (Rácz O.: Iskola a telepen, D uba G yula: Tárgyalás előtt), a jogfosztottság (Gál Sán­ dor: A király, Káin), a szétszórtság, az el­ idegenedés (Gál S ándor: Családi Krónika, B ontás; D uba G yula: Ugrás a semmibe, A felügyelő ú r gyengesége; Bereck Jó ­ zsef: Valahol a m ásodik emeleten...) meg­ élése és következm ényei is. 28 Persze egy népcsoport történetiségbeli vizsgálatára nem vállalkozhat kizárólago­ san a novellairodalom . Hisz m indez első­ sorban a történetírás, a szociológiai iroda­ lom, vagy a tudom ányos igénnyel m űvelt szociográfia m űfaja és feladata lenne. (Más kérdés, hogy ezek szinte teljes hiányában m ennyire tevődik át ezen feladatkörök súlypontja az irodalom vállaira. Ez a kér­ déskör a csehszlovákiai m agyar prózában külön elem zésre érdem es feladat lenne). Mi az hát, am it a fentebb em lített ha­ tárokon belül képes nyomon követni egy novellairodalom ? Mitől van a róla és érte szóló k ritik ák és tanulm ányok egész sorá­ ban napjainkig a színvonala, alacsony ní­ vója m iatti aggódás, a féltő óvás? Mi fe­ jezheti ki leginkább a küldetéstudat fel­ ism erését egy kisebbségi sorsból jelentke­ ző novellairodalom ban? Nehéz ezekre a kérdésekre a m ár m egfogalm azott és meg­ írt szabályokban választ keresgélni. Annál is inkább, mivel a válasz sem itt, hanem a m agát kisebbségi sorsot m egélt népcso­ port tudatában és a tudata által tükrözött valóságban keresendő. Ezt a meglevő, vagy m ár szublim álódott valóságtudatot kellene szignalizálni a teljesség igényét m érceként önm aga elé állító novellairodalom nak. Mindez nagyobb önállóságot és autonó­ m iát kíván a novellának a csehszlovákiai m agyar irodalom berkein belül is. A csehszlovákiai m agyar novellairoda­ lomról sajnálatos módon nem m ondható el, hogy valaha is önálló léttel rendelke­ zett. M indezt nem csak a minőségi stagná­ lás, az időközönként m egjelenő kevés szá­ mú és vékony elbeszéléskötetek jelzik, ha­ nem a két világháború közti elbeszélésiro­ dalomhoz viszonyítottan is szembetűnő önállótlanság, részlegesség, és az átfogó igény helyett hézagpótló szerep, mely m ind a m ai napig érezteti hatását, kísérőjelensége a novellairodalom nak. A kezdetektől napjainkig ta rtó fejlődés­ vonulat azonban, ennek ellenére, mégis ki­ m utatható a csehszlovákiai m agyar kis­ prózában. Az előrelépést, a kötet szerkesz­ tői Zalabai Zsigmond szavai szerint is az jelenti, „...hogy az életrajzi vallomásos jelleggel szemben, am ely idősebb íróink elbeszélésének sajá tja ”, az ifjabb nemze­ dékek tagjai „objektívabb prózát m űvel­ nek: hol látom ás emeli meg a tárg y at (Kovács Magda), hol a valóság és hely- zetm odellálás szigorú intellektualizm usa (Grendel Lajos), hol meg az érzelm ek ap­ rólékos rezdüléseit is nyom on követő lé­ lekbúvárló szenvedély (Bereck József).” E folyam at lényeges eredm énye, hogy a dokum entatív jellegű elbeszélő énpróza átad ja a helyét az érzelm ek és hatások szélesebb skáláján önm agában feloldódó „objektívabb irodalom nak”, am ely szán­ dékaiban és ind íttatásában is őszintébb­ nek, igazabbnak bizonyul az előbbinél. Nem lényegtelen az a jelenség sem, am e­ lyen keresztül a novellairodalom hom ogenizációja helyett tartalm i és form ai je­ gyekben egyaránt a m űfaj divergenciája figyelhető meg. Újab b an például a szlovák irodalom párhuzam os jelenségeivel éppen ellentétben. (Jelentős szlovák irodalom kri­ tikusok m egállapítása.) B ár a kötetben a válogatás korántsem teljes igényű (és itt nem egészen világo­ sak az összeállító szándékai), úgy tűnik, valóban sikerült képet alkotni — igényes válogatással — a csehszlovákiai m agyar novellairodalom nak a hetvenes évekre be­ érő teljesítm ényről. S ikerült így a „pilla­ natnyi és holnapi esztétikai kihívásokkal” szem beni helytállás is, hisz a hetvenes évekbeli alkotók ra já b an ott találju k Ko­ vács Magda, G rendel Lajos írásait is, ak ik m ár eddigi m unkásságukkal is biztosítot­ ták helyüket az egyetem es m agyar iroda­ lom berkeiben. A jövőre nézve azonban félő, hogy a hullám hegyet egy ú jabb hullám völgy kí­ séri m ajd, hisz az u tánpótlást biztosítan­ dó fiatalabb nem zedék — egy-két név ki­ vételétől eltekintve, m int pl. V ajkai Mik­ lós, C uth János — még az induláshoz szük­ séges alapok lerakásával is késlekedik. (Madách, 1981.) Molnár Imre Molnár László A m unka szerepe a nők é le tú tjá b a n Fogalm azgatom m agam ban, mi is az ú j M olnár László könyvében, m it jelent, m it adhat az általa aján lo tt k u tatási módszer. Gondolkodom ra jta : vajon jogosan aján lja-e a nők helyzetével foglalkozó k u tató k m ellett a társadalm i szervezetek és szoci­ álpolitikai fórum ok képviselőinek. M ert m it hasznosíthatnak ők ebből?... És közben egyre az já r a fejem ben, m i­ ért is nem egy férfikollégám kezébe ke­ rü lt ez a tanulm ány, m iért nem közülük ír valaki róla? Mi indokolja e töprengést? B ár szocio­ lógiai, ezen belül is metodológiai tan u l­ m ányról van szó, k ísért az érzés, hogy nem tudok objektíven közelíteni hozzá. Hiszen a hipotézisek illusztrációjaként leírt ese­ tekkel újságíróként és a m agánszférában egyaránt évek óta sű rű n találkozom. Ré­ szese vagyok számos konfliktushelyzetnek, �s látom , hiába értek közhellyé a női m un­ kavállalás hátterérő l leírt sum m ázó m eg­ állapítások, szinte sem m i nem történik. Pedig tö rtén n ie kellene. A szerző így is vélekedik, s a KSH Népességtudom ányi K utatóintézetének szociológusaként ezért foglalkozik a tém ával. De nézzük, mi is az alapcélja tanulm á­ nyának! A dem ográfiai és szociológiai életrajzm ódszerek egyesítésével egy új k u ­ tatási eljárás körvonalait rajzolja meg, bem utatva a tém ával valam ilyen oldalról foglalkozó hazai és külföldi (az utóbbi a gazdagabb) tudom ányos szakirodalom legjellegzetesebb hipotéziseit, következte­ téseit, a végzett k u tatások főbb eredm é­ nyeit. Ez nem kis vállalkozás — azért nem is csodálkozhatunk rajta, hogy erényei m el­ lett gyengéi is vannak a kötetnek. Először szóljunk az értékeiről, hasznosságáról és „használhatóságáról”. A szociográfiai életrajzm ódszert (mely­ nek megalapozója a lengyel szárm azású Znaciecki volt a század első harm adában) a dem ográfiai m ódszertani m egoldásokkal úgy egyesíti a női életutak vizsgálatában, hogy az egyéni élettörténeteket vizsgáló esettanulm ányoktól a csoportéletrajzon át a női kohorszok (évjáratok, generációk) élettörténetének elemzéséig ju t el. A rra m u tat rá. hogy m ilyen fontos differenci­ áltan vizsgálni az egyes életszakaszokat az esettanulm ányok feldolgozásánál. Egészen más szerepekkel, problém ákkal já r a h a­ jadonkor, a férjhezm eneteltől a családala­ pításig tartó szakasz, a kisgyerm ekes anyaság ideje, az iskoláskorú gyerm ek­ kel rendelkező anyaság időszaka, m ajd a gyerekek kiröpülése, az aktív m unka le­ zárulása. De nem szabad figyelm en kívül hagyni az egyes társadalm i rétegeken be­ lüli tipikus női életu tak at m eghatározó té­ nyezőket sem, és a különböző generáicók eltérő lehetőségeit. kateljesítm ény, a nők előm enetele, a női m unka és a családi élet összefüggéseinek reális értékelése érdekében a kisgy erm ekes anyaság idejével kiem elten kellene foglalkozni! A m ikor a nők horm onálisan legaktívabbak (és ez em berileg igen érté­ kes kor a családi élet minősége, a házasságok stabilitása, az életm ód form álása szempontjából) m unkateljesítm ényük ak ­ kor a legrosszabb. Ha nem kapnak segít­ séget a lem aradás pótlására, a szakmai felzárkózáshoz (a m agasan kvalifikált nők általában be tudják hozni azt a hátrányt, am it a k a rrie r félbeszakítása okoz, de ez nem m indenkinél van így) m egtörhet az am bíciójuk a későbbi évekre, am ikor m ár m unkateljesím ényük nem m aradna el fér­ fi kollégáiktól. „Szükség lenne az egyes életciklusok motivációs rendszereinek fel­ tárására és kidolgozására. Az így kidol­ gozott motivációs rendszerek elősegíthet­ nék a női foglalkoztatással kapcsolatos új szemléletmód kialakulását a m unkahe­ lyi gyakorlatban. Ezen új szemléletmód kialakításában különösen fontos szerepet játszhatnak a vállalatok szociális igazga­ tói és m unkatársai, az üzemi orvosok, a pszichológusok és a szociológusok” — ír­ ja M olnár László. Ezzel részben választ ad a rra is, m iért aján lja könyvét a tá r­ sadalm i szervezetek és szociálpolitikai fó­ rum ok képviselőinek is. Haszonnal for­ g ath atják azon fejezetek lap jait is, me­ lyek a foglalkozási sruktura nem -specifi­ kus jellegével, a „kettős k arrierrel”, fog­ lalkoznak. Az otthonon kívül végzett női m unkának a családi élet alakulására gya­ korolt hatásáról szóló részek pedig külö­ nösen a nőpolitikával, családpolitikával foglalkozók érdeklődésére szám íthatnak. Ami a kötet gyengeségeit illeti: itt-o tt átfedésekre bukkanhatunk, ism ételésekkel találkozhatunk a szakirodalom ism erteté­ sében. Olvasása közben időnként boszszankodtam ném ely közhelyesnek tű n ő m egállapítás m iatt — m int például a fér­ fi-női m unka bérezésének különbségével, a női karrier, vezető beosztás körüli elő­ ítéletekkel kapcsolatban. De átgondolva a tanulm ány céljait, úgy látom , ezek is in­ dokoltan kaptak helyet. M ert a rra kíván ösztönözni, hogy a női m unka vizsgála­ tában a b em utato tt új m ódszer segítségé­ vel nézzenek e közhelyek mögé a k u ta­ tók, és nem csak a kutatók. Önfeláldozás vagy önbecsülés? — v a­ jon e k ét véglet áll a nők m unkavállalá­ sának hátterében, csupán ezek közül vá­ lasztanak, am ikor kilépnek a tradicioná­ lis „háztartásbeli” szerepéből? M ikor tű ­ nik el az első fogalom, hogy te re t ad­ jon végre a családra és m u n k ára egya­ rá n t orientálódó, nő voltának érté k eit őrizve egyenlőséget kivívó asszonyoknak? E változás érdekében még sok a teendőnk. Ebben segíthet M olnár László könyvének, következtetéseinek végiggondolása is. (Akadém iai, 1981.) G. Kiss Magdolna A gazdasági ak tivitás alapján is m ind­ egyik társadalm i réteg, korosztály nőtag­ jai m ás-m ás típusba tartoznak. A két szélsőséget jól ism erjük: ak ik n él az ott­ honon kívül végzett m unka első helyet tölt be, erős hivatástu dattal választanak pályát. Náluk döntő szerepe van az isko­ lai végzettségnek, szakképzettségnek, kisebb súllyal esik latba a szülés, a gyer­ m eknevelés. A m ásik véglet a családra orientált típus. Á tm enetek: am ikor a csa­ ládot és a m u n k át megközlítőleg hason­ lóan alapvetőnek tekintik. A szerző — joggal — úgy véli, m a társadalm unkban ez a leglényegesebb, legfigyelem rem éltóbb női kategória. Em ellett itt a legélesebbek a különböző női szerepek közötti konf­ liktusok, mivel m indegyik szerepnek ele­ get szeretnének tenni. Ám valószínűnek látszik, hogy a gyerm ek(ek) növekedésé­ vel a m unka első helyre kerülhet. M int a rra a tanulm ány számos helyen utal és figyelm eztet: a m unkam otivációk, a m un­ 29 �MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Folyam atos jelen Van aki a versekkel kezdi az irodalm i folyóiratok olvasását (mint mások a sport­ tal a napilapokét), e sorok írója mindig a riportokkal és szociográfiákkal. A vers ugyanis m indenkor párlat, m ár m egfor­ m ált, átszűrt élmény, míg a szociográfián — ha jól van m egírva — átsü t az elet melege, szinte tapinthatóvá lesz a való­ ság. M árpedig nincs semmi izgalmasabb, m ert nem szolgál annyi meglepetéssel, m in t az állandóan változó, új alakját m u­ tató valóság. Valóságot mondok s nem éle­ tet, a sajátunkét, m ert ennek megítélése m indenkinél szubjektív. Közhely, végig lehet unatkozni, fanyalogni, nyafogni, a királyi palotában is nyolcvan évet, s le ­ h et színes, értékes, tartalm as élet egy vályogkunyhóban is. De az a kérdés, m i­ től válik azzá? S egyáltalán, nem a ro­ m an tik a illúziója és ábrándja volt ez a „boldogság a k u n y h ó b an ?"T ovábbá m iért van az, hogy a küzdelm es élet (munka, szegénység, m egaláztatások) irodalom ban, film en is érdekesebb, m int a konfliktusm entes idill? S m iért van az, hogy ezek a nehéz sorsú em berek mégsem olvasnak szívesen a saját életükről? M iért van az, hogy a közvélem ény (a politikai is) óvako­ dik a valóság érdesebb felületeinek, sötétebb színeinek m egism erésétől? S vége­ zetül — de ez m ár B erkovits György kérdése a kö tet utószavában — m iért v an ma olyan kevés (jó) fiatal szociográfus? Nos, sem a fentebbi, sem az utóbbi kérdésre nem könnyű a válasz. Ha a szociográfus (egyik) legnagyobb erénye a problém aérzékenység és a szociális érdek­ lődéshez társuló erkölcsi bátorság, akkor joggal tehetnénk fel néhány kérdést az elm últ évtizedek oktatásával kapcsolatban is. De hiszen m ár meg is fogalm azták eze­ ket a kérdéseket (és részben a válaszokat is), hogy van néhány lapunk (pl. Mozgó Világ, Forrás, Valóság), am ely pártolja, ösztönzi, s ami a legfontosabb publikálja is a vaióságirodalm at. V állalt szerepük korántsem olyan hálás, m int am ilyen di­ cséretes. Az okait B erkovits G yörgy so­ rolja fel utószavában, m egindokolva a vá­ logatás szem pontjait is. Ez a tizenöt írástudó abban is rokonít­ ható, hogy azonos korúak (a legidősebb 1935-ben, a legfiatalabb 1951-ben, a zö­ m ük a negyvenes évek közepén született) és m ind a szociográfia feltáró változatait m űvelik. Csaknem m ind egyetem et, főis­ kolát végzett, teh át (potenciálisan) ren­ delkeznek azzal az elm életi felkészültség­ gel, am ely megóvja őket attól, hogy el­ vesszenek az em píriában. M ert igaz ugyan — fejtegeti Berkovits az utószóban —, hogy a szociográfia csak a rész feltárásá­ ra vállalkozhat, de szemléletében m indenk í r az egészet kell szogálnia. Azaz a ré szben felm utatni a tipikusa t, vagy ép­ 30 pen a tendenciát, s ez nem könnyű fela­ dat. Nem a szerzők kora m iatt (hiszen ez a fiatal íróság több m int kom ikus, a legifjabb is harm incéves, m ár kész em­ ber!), hanem m ert ezernyi tényező gá­ tolja a valóság tendenciáinak felism erését, de m éginkább az ábrázolását. Legfőkép­ pen az a jelenség, m agatartás, am it ne­ vezzünk a pillanat vakságának, am ely a partikuláris érdekeltségeket és érdekviszo­ nyokat össztársadalm inak tü n teti fel. Ez a — finom an fogalm azva — „óvatosság'’ elzárkózik m indentől, am i kellem etlensé­ geket okozhat. Így alakulnak ki a szer­ kesztők szám ára a tabu, és a nem szere­ tem tém ák. Csupán egyet említek. Hiába köztudott, hogy a fiatalok, gyerekek egy része alkoholizál, narkotikum okkal él, deviáns, s ez erősen foglalkoztatja a közvé­ lem ényt, mégis — érdem ben — alig ol­ vashattunk erről valam it. A dolgot elütöt­ tük azzal, hogy „nem jellem ző” „nem kell nyugtalanítani a közvélem ényt”, „foglal­ kozzon a sajtó inkább a pozitív példák­ kal” stb, stb. Így aztán elértük, hogy a szülők, pedagógusok, a rendőrség ifjúsá­ gi osztályának belügye lett ez a töm e­ gében nem, ám veszélyességét tekintve nagy baj. Nos, ez a tizenöt szerző csupa olyan té­ m ához nyúlt, am elyek valam ilyen módon „rázósak”. Ha m ár a fiatalokkal példá­ lóztam, ezeket a tém ákat veszem először sorra. Három írás érinti valam ilyen as­ pektusból a gyerekek, fiatalok helyzetét. A szélső, a perem helyzeteket vizsgálják, ám az ott tapasztaltak nagyon is jellemző adalékokat szolgáltatnak a „norm álisra”, az átlagosra is. D arányi M arianna Juliska néni iskolájában nem csak egy szadista hajlam ú vénlányt ism erünk meg (az egyik tanítványa öngyilkosságot kísérelt meg kétségbeesésében), de a szülői közönyt és nagyravágyást is, a gyereket a jegyek­ kel m érő iskolát is. Ott, ahol a felvételi pontszám ok sorsokat döntenek el, s eze­ ket a pontokat nem egy alapos személyi­ ség- és pályaalkalm assági vizsgálat előzi meg, hanem csupán az adott pillanat lexi­ kális tudásszintje, nos, ott Juliska néni nagyon is adekvát, belefér a képbe. Hi­ szen ő ezen elvárásoknak megfelelően dresszírozza kis tanítványait. Az iskola, a kisváros tud Juliska néniről, elfogad­ ja, m ert még a tanács is „tehetetlen” ve­ le szemben. M iért is lépne fel ellene? Hány pedagógust kellene ak k o r elküldenie a pályáról, m ert nem alkalm as erre a feladatra?! D arányi M arianna teh át ezzel az egyedinek m ondható esettel egy sok­ kal tágabb körre, általánosabb tü n etre hívja fe a figyelm et. V idra Szabó Ferenc Állam i gondozottak című írása igen egy­ szerű m etódussal készült: in te rjú t készí­ te tt néhány gyerekkel, akiknek felrob­ bant a családja, s azóta intézetről inté­ zetre hányódnak. A jelenség, a „h á trá­ nyos helyzetű” gyereké, nagyon is köz­ ism ert. Mégis m egdöbbentő ezeket a tö r­ téneteket a szenvedő alanyok szájából hallani. M int ahogy a m egdöbbenés íra t­ ta meg G yörffy Miklóssal is a M ert m i csak gyeptéglák va g y u n k című naplót, dokum entum ot. A Sípoló m acskakő forga­ tókönyvírója azon döbbent meg, hogy a film ben szereplő kamaszok a valóságban még „olyanabbak”, m int a film ben. Már túl vannak m inden eszmény tagadásán, ám lázadásuk lényegében csapda, am ely­ nek a mélyén a jól beszabályozott konfor­ mizmus v árja őket. Anóka Eszter I X ., Illa­ tos út 5-je szubjektív visszaemlékezés, még­ is fontos és elgondolkodtató történelm i adalék az ötvenes évekről, am elyről (hogy ism ételjünk egy u n t közhelyet) „még nem született meg az összegző társadalm i re­ gény”. Az igazságot a bolondok m ondják ki — ta rtja a közmondás. A sajnálatosan korán m eghalt Hajnóczy Péter (Az elkülö­ nítő) annak já r t utána, hogy kik et is ta r­ tunk mi elm ebetegeknek, kik és hogyan kerülnek ezekbe a m ár csak nálunk zárt intézetekbe? Hajnóczy leírása az ügyek in­ tézéséről, a hivatalos álláspontról és a hi­ vatal őrlőm alm airól — hátborzongató. A maga nevében az K őbányai János esetleírása is (Sírkő Gyalog József esztergályos­ nak) arról a módról, ahogyan a vállalat bánik a balesetet szenvedett m unkása em­ lékével és családjával. Az ügym enet itt is kafkai, irracionális és életidegen. Ám et­ től még nagyon is valóságos, létező. E r­ délyi Sándor a m ásik oldalról világítja meg ezt a m echanizm ust (K ülkereskede­ lem — egy beruházó m érnök szemével). A kolosszális pocsékolás devizával, anyag­ gal, szellemiekkel, em beri am bíciókkal pá­ rosul a stupid garasoskodással, a kissze­ rű bürokratizm ussal és (ez az ő szava) a „kollektív felelőtlenséggel”. Nincs terü n k itt m inden írásról szólni. Csupán Tar Sándor (6714-es személy) és Csalog Zsolt írását (A vasem ber) vetnénk még össze. T ar Sándor novellát írt (ez lett a közben m egjelent önálló elbeszélésköte­ tének a címe is). A fekete vonatról van szó, élettorzókról és em beri roncsokról. Ám ez Tar Sándor tollán irodalom m á nem esedik, egy tudatos kompozíciós elv szerint. Csa­ log módszere kevésbé rokonszenves. Vas­ em bere alkoholista, rom lásnak indult em­ ber, aki — feltehetően állandó szeszgőz­ ben — m agnóra m ondja az életét. T anul­ ságos és szomorú, ám az olvasó kínban van, m intha megleste volna — akaratlanul — ennek az em bernek az esendőségét, kín­ ját. Vajon tudta-e, hogy mi is olvasni fog­ juk? A kötetet három ciklusban (Ügyek, Hely­ zetek, Vallomások) szerkesztették, ám ez akár el is m arad h ato tt volna. Á m bátor meddő és „illetlen” is egy antológia szer­ kesztőjével, válogatójával vitatkozni. K ér­ désére, hogy van-e szociográfiairodal­ m unknak utánpótlása, egyértelm űen igen­ nel kell válaszolnunk. Jó tudni, hogy van­ nak, néznek és láttak is. (Szépirodam i, 1981.) Horpácsi S ándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7aa44e54aa1108e1ce7477d493ef7225.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/aa8d2a37674ae3321a894299423355c2.pdf 607910151bce67417e6de66c2415bfba PDF Text Text 1 9 8 2 /2 Napirenden a magánvállalkozások Keresztes József, Szepesi József, Zalán Tibor versei és Dózsa Ildikó prózai írása Mikszáth Kálmán és Selmecbánya Laczkó Pál és Kelemen Gábor könyvéről „Mi élteti a balassagyarm ati Madách Imre Irodalm i Színpadi N apokat? A közönség és a szakma figyelő tekintetének emléke. Más­ különben pedig az a hazai gyakorlat, misze­ rint. ha egy rendezvény négyszer ismétlődik, akkor biztos, hogy követi az ötödik, a hato­ dik és így tovább . . . Az elm últ év decemberében megrendezett ISZN a 16. volt a sorban, amiből logikusan következik, hogy 1983 telén a 17-re is sor ke­ rül, ha csak nem fogynak el végleg a vállal­ kozó kedvű csoportok. De ez aligha valószí­ nű, m ert a csökkenő érdeklődés ellenére m in­ dig lesznek optim isták, akik kitartóan re ­ ménykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen Balassagyarm aton kap ja vissza azt a rangját, am it jelenleg m ásutt sem érezhet”. (P in té r K á ro ly : A padó f o r r á s b ó l) „Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozó kedvének bizonyítékait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó kötete­ it. M indenképpen kedvünkre való ez a kísér­ let, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati példája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című antológia tisz­ tes színvonala m iatt igazán méltó a figyel­ m ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feledkezik meg a Nóg rádból elszármazott, vagy a Palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m utatja — szinte mindegyik tájegység képes. A Palóc­ föld Könyvek újabb darabjai viszont jelzik, hogy Salgótarjánban nem fulladtak ki. Sőt!” ( K ö r m e n d i L a jo s ) „A fenti egykorú művekből vett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel Mikszáth Selmecbányai diákévei­ ben, önképzőköri szereplésében, és ami a lé­ nyeges. az eltelt évszázad során nem kerül­ tek elő az önképzőkörben bem utatott írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kéziratok helyzetének feltárása reményében e tanulm ány szerzője 1976-ban a helyszínen próbálta meg a kérdésekre a választ meg­ kapni (...) A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth Kálm án Selmecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályza­ tot kivéve nem m aradt meg semmi. Valószí­ nű. hogy ez a hiány több m int hatvan évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy még a század elején, vagy talán még azelőtt emelte ki valaki". ( R e jtő Is tv á n : M ik s z á th K á lm á n é s S e lm e c b á n y a ) TÁRSAD ALOMPO LITIKA I IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a 1982/2 MADÁCH-PALYAZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt venni, me­ lyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűe n idősze­ rű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, éle­ tére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1982. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségé­ nek (cím : 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszék, tanulmány ka­ tegóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1983 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palóc­ föld folyóirat tartja fenn. NÓGRÁD MEGYE TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE TARTALOM 3 Sólyom István: Vállaljuk? 4 Molnár Pál: Felbontott frigy 6 Szondi Márta: Osztódással megmaradni 10 M. Szabó Gyula: Pénz az ablakban? 12 Brunda Gusztáv: Makszimka 15 Zalán Tibor: Approximációk I. 16 Dózsa Ildikó: Találkozás egy régi álom sarkában 18 Szepesi József: Balázs János festményeihez, A hazugságom. Ha alvajárnék. Sírfelirat I., Sírfelirat II.. In memoriam Balázs János 18 Keresztes József: Bibliai parafrázisok. Rövid ballada. Viszonyla­ gos boldogság, Z. Z.-nek a túlvilágra, főhajtással, Anteuszként 19 Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya 24 Félévi értesítő. A szolnoki Szigligeti Színház őszi bemutatóiról (Bérczes László) 26 Apadó forrásból. Utószó a XVI. Madách Imre Irodalmi színpadi napokhoz (Pintér Károly) 27 I.aczkó Pál: Szalmakomiszár (Csűrös Miklós) 28 Kelemen Gábor: Bakszekér (Körmendi Lajos) 89 Szavak piacán (Szigeti Csaba) 30 A marxista Irodalomelmélet története (Csongrády Béta) Gerelyes Endre A címoldalon, borítókon (Fotó: Buda László) és belső oldalakon Jánossy Ferenc rajzai. irodalmi pályázat Salgótarján város Tanácsa a várossá nyilvánítás hatvana­ dik évfordulója alkalmából, a Palócföld folyóirattal közösen, 1982-ben először, s ezt követően kétévenként ismétlődően Ge­ relyes Endre nevét viselő Irodalmi pályázatot hirdet. A pályázatra olyan szocialista szellemben fogant művek érkezését várják, amelyek tudományos alapossággal, művészi elmélyültséggel, igényes megformálásban tárják föl Salgótarján történetének eddig ismeretlen részleteit (a városrészek, vagy egyes rétegek, csoportok életmódjának, illetve életmód változá­ sának feldolgozásával). A pályamunkákat három gépelt példányban (oldalanként 28—30 sor, soronként 55—60 leütés) jeligével kell beküldeni 1982. november 30-ig a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). A városi tanács pályadíjai: 1. Tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport kategó­ riában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. 2. Szépirodalmi kategóriában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. Eredményhirdetésre 1983 januárjában kerül sor. A meg­ hirdetők a pályadíjak átcsoportosításának jogát fenntartják. SALGÓTARJÁN VÁROS TANÁCSA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓ C FÖ L D TÁRSADA L O M P O L ITKAl IRODALMI MŰVÉSZE TI F O LYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-366. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szóm ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25383 Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Vállaljuk ? A cím ben feltett kérdés nem véletlenül fogalm azódott töb­ bes szám első személyben. A gazdasági célok és realitások, s azok egyénre háruló követelm ényei és következm ényei ugyanis m ind­ anny iu n k at válaszadásra kényszerítenek, m ert m indannyiunk­ ról van szó, s m ár nem egyszerűen m int gazdasági kérdésről, h a­ nem m int politikairól is. A válaszadás nem egyszerű, m ert b ár aligha van józan em­ ber, aki ne m ondana igent olyan társadalm i program okra, am e­ lyekben saját törekvéseinek, vágyainak kielégítési lehetőségeit is látja, a m egvalósítás m ai konkrét form ái a korábban term észetes válaszok újrafogalm azására késztetnek bennünket. Ez term é­ szetes. S ezért nem véletlen, hogy a fejlődésről, növekedésről, sta­ bilitásról, foglalkoztatottságról, m egújulási készségről, az em beri tényezőről, az értelm iség szerepéről, a vállalkozásról, s sok m in­ den m ásról ma társadalm i színterű polém ia folyik. Ezúttal a vállalkozásról lesz szó. Kevés tém a váltott ki ugyan­ is a közvélem ényben akkora érdeklődést m ostanában, m int a kis­ vállalkozás. És kevés szült annyi kétkedést, téves meg- és elíté­ lést, aggodalm at. A vélem ények m inősítéséhez m ár az osztályozási szempontok is kialakultak. M indenekelőtt vannak, akik értik. A m ásik csoportba azok soroltatnak, akik szerint végre felfedeztük a m inden gondunk m egoldására alkalm as varázsszert. A következő csoportba azok tartoznak, akik szerint „m egtettük a döntő lé­ pést pozíciónk felad ására”. Nem kevés — ezen osztályozás szerint — azok száma, akik a hosszú idő alatt k ialak u lt-k ialak íto tt érték ­ rendünket féltik, tarta n ak a kispolgári életvitel felerősödésétől, a m unkával nem arányos jövedelm ek nagyarányú növekedésétől, s még a kizsákm ányolástól is. Azok szám a sem kevés, akik azért fogadják fenntartással, m ert vagy nem tudnak, vagy nem ak a r­ nak részt venni benne, s m int szám ukra közömböst, vagy ellen­ szenvest elvetik. A vélem ények sk áláját nézve, felm erül a kérdés, m it kelle­ ne pontosabban tudni? A lényeget m indenképpen. Lapos köz­ helynek tűnik, mégis le kell írn i: a kisvállalkozás nem cél, h a­ nem eszköz, s a sok közül is csak az egyik. Közism ertek azok a külső és belső feltételek, am elyek bonyo­ lultabbá tették gazdasági fejlődésünket, kikényszerítették, hogy a gazdaságot új fejlődési pályára állítsuk. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy m ár nem elég ugyanúgy tenni a dolgunkat, m int régen, csak egy kicsit jobban, hanem m ásként is kell tenni. Ez a „m ásként” a term elés em beri tényezőinek oldaláról az alkotást, a vállalkozást, m int m inden területen kötelező m agatartási for­ m át jelenti. Sürgetővé teszi ennek a m agatartásnak az általános­ sá válását az a körülm ény, hogy a gazdasági fejlődés csaknem m inden tényezőjének szűkében vagyunk. Egyedüli m obilizálha­ tó tartalék u n k az em berek felkészültsége, szorgalma, ügyessége, az a képessége, hogy többek tudnak lenni tegnapi önm aguknál, ha arra ösztönzést kapnak, ha abban érdekeltté tették őket. Ilyen ösztönzés és érdekeltség fejeződik ki abban, hogy sza­ b ad (a b b ) u tat k ap tak az új vállalkozási form ák. Az ösztönzés ilyen iránya nem egyszerűen azt jelenti, hogy rendeletek jelentek meg, hanem elsősorban azt, hogy a gazdaságpolitikában nem meg­ tű rt, hanem kívánatos elem lett: egyértelm űvé teszi helyét gazda­ ságunk egész rendszerében. A tekintélyre azonban nem elég hi­ vatkozni, ha a „közzel” el ak a rju k fogadtatni. Azt is szükséges alaposabban m egvilágítani, hogy kinek az érdeke az új vállalko­ zási form ák elterjedése. Sok félreértés forrása ugyanis, hogy lát­ szólag az egyéni érdek g áttalan érvényesülése kap m ajd teret. Az egyéni érdek érvényesítése valóban lehetséges, de csak addig a m értékig, am eddig az a közösség érdekeinek érvényesülését is szolgálja. Ez pedig nem egyéb, m int a szükségletek teljesebb kö­ rű kielégítése. M ert aligha kell bárkinek is bizonygatni, hogy ki­ elégítetlen szükségletek vannak. Régiek is, újak is. Egyrészt azért, m ert korábban sem voltak kielégítve, m ásrészt azért, m ert kike­ rültek a nagy szervezetek által gazdaságosan kielégíthető szük­ ségletek sorából, m iközben töm egesen keletkeztek ú jak is. A pél­ d a tá r szinte kim eríthetetlen. Önm agában azonban még nem elég a szükségletek kielégí­ tési form áját azzal igazolni, hogy az m indenkinek érdeke. Ga­ rancia is kell, hogy egyik sem érvényesül a m ásik rovására. Ha ugyanis a köz érdeke kerül túlsúlyba, ak k o r a vállalkozás meg sem születik, vagy elhal. Ha pedig a vállalkozó érdekei kizáró­ lagosak, akkor a köz kénytelen ráfizetni (értéken felül m egfizet­ ni). Ezideig az utóbbi volt a jellemző. Az áruk, szolgáltatások irán ti kereslet m eghaladta a kínálatot, nem jö tt létre a vevők pia­ ca. K ialakult viszont a m onopolhelyzet (a m aga irreálisan m agas áraival) és az illegális tevékenység (az ugyancsak m agas és adó­ zatlan jövedelm ekkel). Az új vállalkozási form ák kiterjesztése és funkcionálása egy­ úttal verseny is. Ez a verseny azonban nem elsősorban a nagy­ üzem ekkel folyik (még a gondolat is képtelenség), hanem a ve­ vőért, a m egrendelőért. A nnak a helyzetnek a létrehozása kívána­ tos, am elyben egyebek m ellett a köz olyan érték ítélete dönti el, hogy egy adott vállalkozás (bárm iről legyen is szó) szükséges-e, vagy sem, am ely értékítéletben többek közt benne van a tisz­ tességes hasznot is tartalm azó elfogadható á r éppúgy, m int a pontosság, m egbízhatóság, k ulturáltság is. Ahhoz azonban, hogy ez az értékítélet valóban hasson, a verseny tényezője legyen, az eddigieknél lényegesen több kisvállalkozás kell. (M indeddig jó­ val kevesebb jö tt létre, m int am ennyi szükséges lenne, s m int am ennyire féltünk tőle.) Pedig lenne miből kisvállalkozásba fogni. A társadalm i össz­ m unkaráfordítás egyhatoda (óriási szám) a szocialista szektoron kívül realizálódik, azt kiegészítve végzi a szükségletek kielégíté­ sét. Ebbe az intézm ényesített, engedéllyel végzett tevékenység éppúgy beletartozik, m int az illegálisan — nem ritk á n törvényellenesen — végzett m unka is. A társadalom ban meglevő ener­ giák, alkotóerők tehát m unkálnak, érték et hoznak létre — ha tu ­ dom ást veszünk róla, ha nem. A m ostani törekvések nem elha­ nyagolható célja, hogy ezekből minél többet legalizáljanak, hogy ezáltal szervezettebbé, szabályozottabbá és társadalm ilag ellen­ őrizhetőbbé váljanak. Nem elvtelenül persze — am int azt m ár hangsúlyoztuk — hanem a társadalm i előnyök és h átrán y o k gon­ dos m érlegelése alapján. A döntés, m ajd az azt követő rendeletek ezek figyelem bevételével születtek meg. A közvélem ény ez ideig inkább a hátrányokkal foglalkozott. Úgy tűnik, a potenciális vál­ lalkozók jelentős része is. Ez utóbbiak azért, m ert nem kicsi a kockázat sem. D öntésük szükségszerűen a kockázat vállalását is jelenti. A já ra tla n ú t vállalása m indig kockázatos, a végén éppúgy várható a siker, m int a bukás. A jelenlegi — szigorúbb külső és belső feltételek által determ inált — helyzet sok tek in tetb en kény­ szerít a já ra tla n ú t vállalására. Ha tényleges döntési altern atív á­ nak tek in tjü k azt, hogy vállaljuk-e vagy sem a jára tla n t, vég­ eredm ényét tekintve a nem zetközi m ércétől, a saját igényeink­ től való lem aradás és a fejlődés között választunk. Aligha kell bizonyítani, hogy az utóbbit kell választanunk, m int ahogy az utóbbi évek vitáiban ez eldőlt. A döntés azonban önm agában nem elég, szükséges hozzá a term elés tényezőinek (benne az em­ beri tényezőknek) m ozgatása, átrendezése is. Kozma Ferenc m ondja szellemesen: a m ozdulatlanság m egvalósul döntés nélkül is. A bevezetőben szó volt az em berek osztályozásáról vélem é­ nyeik alapján. A sokféle szem pont között azonban — úgy vélem — hiba lenne figyelm en kívül hagyni a legfontosabbat. A lénye­ get illetően ugyanis a vélem ények két pólus körül polarizálódnak, 3 �aszerint, hogy a kisvállalkozás fogalm ában melyik elem et tartjá k hangsúlyosnak. Okos érveléssel, meggyőző szóval elérhető, hogy m indenki m egértse szükségességét, részleges fenntartással, vagy fen n tartás nélkül. Jó példáért egyébként se kell m esszire m en­ nünk. A m agyar mezőgazdaság mai eredm ényei a kétkedők szá­ m ára is kézzelfogható bizonyítékul szolgálnak. Ezért érdem es em lékeztetni arra, hogy évekkel ezelőtt ez ügyben is hasonlóan szenvedélyes vitáknak voltunk tanúi-részesei. Ám arra is gondol­ nunk kell: a háztáji és kisegítő gazdaságok nem a nagyüzem ek nélkül, azok ellenére értek el nagy eredm ényeket, hanem segítsé­ gükkel velük elválaszthatatlanul összefonódva, azokat kiegészítve. Ha m élyebben végiggondoljuk azt a kihívást, am ellyel szem­ be kell néznünk, nyilvánvalóvá válik, hogy az oly sokat emlege­ tett fogalom ban a hangsúly a vállalkozáson van. A kisvállalko­ zás része ennek, de nem azonos vele. A gazdasági stílusváltás vál­ lalkozást követel m indazoktól, akik rendelkeznek a term elési té­ nyezők kisebb-nagyobb része felett, abban a helyzetben vannak, hogy cselekedni tudnak. M egtanultuk a szabályt: az döntsön, aki cselekedni tud. Meg kell tanulnunk ezt m ásként is értelm ezni: aki cselekedni tud. annak döntenie kell. A döntés szabadságát (amely tartalm azza a nem -döntés szabadságát is) felváltja a döntési kény­ szer. Ez nem egyszerű helyzetet eredm ényez. Ha ugyanis olyan a környezet, hogy téves döntés esetén azonnal fejeket követel, ak­ kor érdem i döntés nem születhetik. Ugyanis annak kockázatát választják inkább a döntési helyzetben levők, hogy nem vállal­ nak kockázatot. A k á r ugyanis így sokkal nehezebben bizonyítha­ Felbontott frig y _______ — Az év elején úgy jöttek be az em be­ rek dolgozni, m intha m indenki keresné a pluszfeladatokat, am iket m egoldhat. Máig sem csökkent a kedv, öröm velük a m un­ ka. .. A m űvezető láthatóan őszinte, csupán parányi jelei vehetők észre arcán a „nyi­ latkozó póznak”. A gyárban egyébként is sű rűn találkozhat az újságíró korosabb brigádtagokkal, akik ugyancsak őszintén ism ételgetik a lelkesedést bizonygató m on­ datokat. M űvezetőm azonban nem abból az évjáratból való: fiatalabb. Így hát cso­ dálkozással elegy a kérdés: — Mitől ilyen lelkesültek? A fiatalem ber m integy rákészülten adja meg a szám ára m agától értetődő választ: — H át attól, hogy önálló lett m egint a g y á r ... M indenki meg ak a rja m utatni, hogy igenis m egállunk a saját lá b u n k o n ! * Másfél évtizeden át funkcionált nagyvál­ lalat vált széjjel, s lett így ú jra önálló a megyeszékhely egyik patinás üzeme. Meg­ elégedéssel vették vissza a saját nevet, s a gazdajogokat, am elyeket annak idején a döntő körökben elterjedt központosító el­ képzelések m iatt veszítettek el. „Mi a M ű­ vekből váltu n k ki, állítom , hogy az egész kollektíva nagy öröm ére” — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak, két hó­ nappal azután, hogy a saját láb u k ra áll­ tak. — „Ezt a nagyvállalatot ugyanis, a nevén kívül, semmi sem ta rto tta össze.” — Még a neve sem egészen! — egészíti ki a főnökével utólag opponáló fiatal fő­ osztályvezető, aki nem rest szakmai részle­ 4 tó. Ha össze lehetne vetni, mi okozza a nagyobb veszteséget: a he­ lyes döntések m ellett szükségszerűen megszülető hibásak, avagy a döntések sorozatos elm aradása, egyértelm űen bebizonyosodna, hogy az utóbbi. A hibás döntések okozta k á r eltörpül a nem -dön­ tés m iatt elm aradt haszon m ellett. Bizonyító erejű néhány csőd­ b ejutott vállalat, term előszövetkezet történetének visszapergetése, az elm aradt üzletek tanulsága. Ugyanígy lehetne sorolni szép számm al a sikeres vállalkozásokat is. am elyek az elm últ évek nagy viharai közepette is ,-állva” m aradtak. Sikerükben nagy szerepe van annak, hogy döntöttek akkor, am ikor dönteni kellett, kocká­ zatot és felelősséget is vállalva. A döntés nehézsége m a abban van, hogy nem m indig áll ren ­ delkezésre a jó döntés m inden összetevője. A kockázatot a bi­ zonytalan elem hordozza, s m a egyre kevésbé áll elő a teljes bi­ zonyosság állapota. Ezért nevezhető vállalkozásnak m inden tö­ rekvés, cselekvés, am ely a rra irányul, hogy ennek ellenére a lehető legtöbbet produkálja. A gazdaság intenzív fejlődési pályára állítása — vállalkozás, am elyben m indenki találh at feladatot, s a m aga helyén lehetősé­ ge van, hogy képességei m axim um át nyújtsa. Vállalkozik az egyén, am ikor túlhaladja a rutint, a m egszokottat. A vállalat is, am ikor gazdaságtalanná vált term éke helyett új, piacképes term ék gyár­ tására áll át, m ozgásba hozva a term elési tényezők teljes rend­ szerét. A gondolkodó, alkotó, kezdem ényező em ber ebben m in­ dennél fontosabb szerepet tölt be. Sólyom Istv án tekbe bonyolódni, hogy a hajdani gazdasá­ gi szervezet életképtelenségét utólag is igazolja. — A név legfontosabb eleme a „zománc” szó. Éppen ebből látszik, hogy az összevo­ nás a hatvanas években elhibázott lépés volt. Ugyanis egészen m ásfajta zománc kell az edényekhez, m ás az öntöttvas ká­ dakhoz, m ás a vegyipari gépekhez, és m ás ahhoz, am it mi g y ártu n k : a tűzhelyek­ hez. Négy ilyen gyárat egy vállalattá szer­ vezni — baklövés. Mi persze sokat szid­ tuk a központi vezetőket, de utólag el kell m ondanom a védelm ükben, hogy m egold­ h atatlan feladatot kaptak. Egy fenékkel négy olyan lovat kellett volna m egülni ne­ kik, am ilyenekhez közös gyeplőt találni le­ hetetlen. * „A viszonylag hom ogén érdek m ögött a vállalati egységek és a különféle dolgozó csoportok érdekeinek sajátos belső tagolt­ sága húzódik meg — fejtegeti a tervhivatal elnöke a p árt elm életi és politikai folyó­ iratában. — Különösen nagy lehet az é r­ dekeltérés a területileg is szerteágazó nagyvállalatok különféle gyárai és telephelyei között a fejlesztési források és a személyi jövedelem nek a növelésére irányuló lehe­ tőségek elosztásában, vagy a term elési fel­ adatok m eghatározásában.” — A központban m űködött egy kutatórészleg, am i segíthetett volna nekünk. De nem nagyon segített, m agunkra voltunk utalva a m űszaki fejlesztésben. Ennek m eg­ volt az előnye, m ert a különváláskor mi zökkenő nélkül ugyanott folytattuk a m un­ kát, ahol az előző év végén abbahagytuk. Csak azt nem érte ttü k és máig sem értjük, hogy az ő fizetésük m ilyen alapon volt m a­ gasabb, m int a m iénk. M ert a központban egy ugyanolyan osztályvezető, m int én, legalább húsz százalékkal többet keresett — a m ellékeseit nem is számítva. A fiatal m érnök még az egyetem pad­ jait koptatta, am ikor viaskodás folyt a központ és a g y ár közt — megyei és fő­ városi felsőbb testületek bevonásával — a technikai fejlesztésre szánható forinto­ kért. A tárgyilagos hangú írásbeli doku­ m entum ok m ellett szenvedélyes szóbeli m egnyilatkozásokkal is ösztökélték a helyi illetékeseket: „hassanak oda”, hogy az üzem m űszaki nívója em elkedhessen vala­ melyest, az egyes vélekedések szerint „kö­ zépkori színvonal” fölé. — Levélbe kell foglalni, hogy eddig éve­ ken keresztül hogyan ta rto tta k titek et h á t­ rányban, m indennek következtében mi a jelenlegi helyzet és a végére írjátok oda, hogy a m egoldásra vonatkozóan m ik a ja ­ vaslataitok. A megyei politikus katonásan kiadott „ukáza” és seregnyi egyéb, ilyen és olyan úton te tt lépés nem m arad t eredm ény nél­ kül. A „M űvek” utolsó k ét évében b eru h á­ zások sorozata indult meg a gyár külön­ böző részein. Ez százhúsz, az nyolcvan, am az ki tudja, hány em ber m u n k áját „vált­ ja ki” — állították a program ok. Nem kis m egnyugtatására azoknak, akik hozzávető­ leg ism erték az üzemből való elvándorlás arányait. * 1980 novem berében értesültek róla a gyá­ ri illetékesek, hogy a következő évben m ár önállóan gazdálkodhatnak. Alig m ás­ fél hónapjuk m arad t arra, hogy összeszed­ jék m agukat. Ü tött-kopott g y árat néhány daliásnak m ondható épülettel, a m egújulás folyam atát épp elkezdő gépparkot, s egy m egfogyatkozott dolgozói g árd át örököltek �a h ajdani frigyből. R áadásul egy felada­ tot. Az önálló gazdálkodás első évében ke­ rek ötvenm illió fo rint nyereséget kell el­ érni, hogy az egység m érlege nullszaldóra álljon, s az új — visszaszerzett — név ne kerüljön rá a veszteséggel gazdálkodó vál­ lalatok lajstrom ára. Ezt az eredm ényt produkálni rendkívül fontosnak — bizonyos stádium okban, bi­ zonyos szemszögekből nézve létfontosságú­ nak — látszott, lévén hogy „m agas hely­ ről” esetleg visszakozzt vezényelnek: — . . . nem eléggé volt. körültekintő döntés Rangos állam i hivatalnok jelen tette ki ez utóbbit — k ét m ásik példát is fölsorolván — a „M üvek” szétválasztásával kapcsolat­ ban. Vélekedése 1981 tavaszán nyom tatás­ ban is m egjelent, s ez némileg fölélénkí­ tette az aggodalm akat, s néhány, hivata­ losan meg nem erősített pletyka is lábra kapott a gyár falai közt a volt központban m arad t ilyen-olyan helyettesekről, főosz­ tályvezetőkről, osztályvezetőkről, akik be­ osztottak, főosztályok, osztályok nélkül bo­ torkálnak. .. Egynéhány fölösleges „íróasztal” h ajd a­ ni létét nem túl nagy m erészség föltételez­ ni. „Ami az ex p o rtu n k at illeti, a vesztesé­ gek zöme ebből szárm azott — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak. — Nem m intha az áruink nem lennének korszerű­ ek de annyi áttételen keresztül kerültek ve­ vőinkhez, hogy annak költségeit nem vi­ selhették el az á ra k ”. — Volt egy belföldi értékesítési osztály a központban, s az ta rto tta a kapcsolatot m ás vállalatokkal. Mi elvileg csak ezen az osztályon keresztül érintkezhettünk más egységekkel. De ha ők m egkötöttek vala­ m ilyen szerződést, sokszor csak jóval ké­ sőbb értesítettek m inket róla: vagy az utol­ só pillanatban, vagy m ár későn. Az is elő­ fordult, hogy mi m egkaptuk az utasítást a kiszállításra, de a kereskedelm i vállalat telephelye, ahová mi vitettü k az árut, nem tu d o tt róla, hogy az ő központja m iben ál­ lapodott meg a m iénkkel. Ezért terem tet­ tünk a telephelyekkel közvetlen kapcsola­ tot. Ez bevált. Olyan g arn itú rá k at is elad­ tunk, tízes, húszas tételben, am i hónapo­ kig a nyakunkon m arad t volna. Többször előfordult, hogy m ár m egszerveztük a szál­ lítm ány fogadását, de a központunk tudo­ m ást szerzett róla, közbeavatkozott és nem lett a dologból semmi. Ez az a pont, ahol m ár erős túlzásnak érzem a viszonylag fiatal kereskedelm i szakem ber „élm énybeszám olóját”. — Csak nem azt ak a rja m ondani, hogy különböző központok m űködnek, am elyek „ a la tt” az élet nyugodtan zajlik a m aga törvényei szerint, tőlük teljesen függetle­ nül? — Erről szó sincs! Sok fontos m u n k át végzett a központunk. Ezt főleg azóta érez­ zük, m ióta a feladatok teljes egészében rán k szakadtak. Ma m ár mi kö tjü k a szer­ ződéseket. Ez több m u n k át ad nekünk, igaz több lehetőséget is az igazi kereske­ delm i tevékenységre. M ert am it egy évvel ezelőtt csináltunk, az nem volt kereskedel­ mi tevékenység. Most m ár konyítunk hoz­ zá. Ennek köszönhető, hogy m inden eddi­ ginél nagyobb m ennyiség eladására k öthet­ tü n k szerződést. És több áru t ad tu n k el, m int am ennyire előzetesen szerződtünk. * A m ikor a város — hivatalosan — város lett (1922), m ár csaknem három évtize­ des m ú ltra tek in th etett vissza az a kis­ üzem, am i a gyár elődjének számít. Huza­ m osabb ideig apró-cseprő fém áru k at ké­ szített, s árasztotta el velük az ország kö­ zeli-távoli vidékeit. Első exportszállítm á­ nyát is „fém töm egcikkekből” állította öszsze; ez a B alkánra ju to tt el — m ég a h ú ­ szas évek végén. Országos ra n g já t azon­ ban jórészt azoknak a p o rték ák n ak kö­ szönheti a gyár, am elyek em beröltőnyi ide­ je állnak még m a is itt-o tt. szobákban, te r­ m ekben — a város nevét festve, vagy önt­ ve „hom lokukon” viselvén — és betöltik gyakorlati szerepüket, egyszersm ind a he­ lyiség díszéül is szolgálnak. Maga a gyár — a település m ai m éreteit tekintve — a városközponthoz közel terü l el. Egyik oldalról a vasúti sín, m ásik ol­ dalról a helység régebbi fő ú tja szegi telké­ nek h atárát. A bejárathoz közvetlen közel áll m ind a m unkaügyi iroda, m ind a veze­ tői titkárság. Némely vélekedések szerint ez nem véletlen: sem a kisebb, sem a n a ­ gyobb rangú alkalm i betérőknek ne kell­ jen k örbejárniuk a (talán nem m indig szív­ derítő küllem ű) üzem épületeket. Olajos földm assza képez vékony réteget az u tak tetején. O ldalt szén, ham u, m ásutt tö rö tt vagy ép öntvények kupaca em elke­ dik. K iism erhetetlen rendben állnak az épületek: régi, szürke csarnok, ugyancsak régi, em eletes irodaépület, em itt földszin­ tes m űhely, am ott hosszúkás felvonulási épület nyúlik: a ki-bejárók öltözetén lá t­ szik, iroda lehet. A nagycsarnok előtt viszonylag ú jn ak tetsző hasábépület m agasodik. Földszint­ jén egy fontos helyiség: a valam irevaló ke­ reskedelm i m unkához nélkülözhetetlen m intaterem . B enne körben állnak a vado­ natúj portékák, k ü lö n fajta színekben, fé­ nyesre dörzsölve. Az em letre galérialép­ cső vezet föl. O tt dolgozik a g y ár legfőbb m űszaki embere. * Rézsútosan áll az iroda közepén a hoszszúkás dohányzóasztal, körb erak v a ala­ csony fotelokkal. Beljebb, m ajdnem a sa­ rokban a legfőbb m űszaki em ber íróaszta­ la, m ögötte szék, m ellette kisebb asztalon 5 �többkapcsolós telefonkészülék. A falon a gyári portékák, illetőleg hasonló külföldi term ékek fotói kiterítve. — A „M űvek” ideje alatt túl term eléscentrikusak voltunk. Szinte senkit sem is­ m ertünk a központiakon kívül. Az akkori KGM-ről például azt se tudtuk, hogy hol van. Most az Ipari M inisztérium m al jó a kapcsolatunk, nem rég m egítéltek tizenötmillió forint tám ogatást a zománc tovább­ fejlesztésének költségeire. Ezenkívül is több olyan helyre lettünk bejáratosak, ahol közvetlenül ju tu n k információkhoz. Az or­ szágos műszaki fejlesztési bizottság iránym utatása nélkül például nehezen tudnánk előre lépni. A KGST egyik szakmai m un­ k abizottságában pedig hallgatóként va­ gyunk je le n ... A legfőbb m űszaki em ber m unkaidejé­ nek m inden stádium ában érződik a leg­ főbb szerepkör terhe-dicsősége. Telefonjá­ hoz küldi a belépő titkárnő, m egjegyezvén, hogy kit kapcsolt főnöke készülékére. Mire az első ügyben intézkedik, m ár telefonjá­ ra kapcsolták a m ásik érdeklődőt. S m ire ezzel végez, m ár két gyári em ber áll iro­ dája ajtajában. — A dolgozók csaknem m egfagynak a nagycsarnokban. Kék-zöld az arcuk. Így nem lehet szerelni, vacogva! A „fő m űszaki” a m ásik em berre fordítja tekintetét. — Teljes gőzzel megy a kazán reggel hat óta. Két em ber töm ködi az ablakréseket. De az ajtókon dől b e a hideg. C irkalm as károm kodások röpködnek a szobában, közben tippek, ellentippek ütőd­ nek össze. Végül m egfogalmazódik a fő­ nök vélem énye: „Fel kell gyorsítani a plexitajtók beszerelését. M ondtam előre, hogy ezzel az ünnepek alatt el kell készülni. A k­ kor m ost nem lennénk bajban. Amíg ez meg nincs, nem tu d u nk sem m it se csinál­ ni.” Lehiggadva ül vissza a fotelba, de úgy érzi, a rend kedvéért néhány szóval kom ­ m entálni kell a fö ltárult bonyodalm at: — Az önállóság visszanyerésével term é­ szetesen nem oldódott meg egy csapásra m inden problém ánk. De sokkal nagyobb a m ozgásterünk ilyen szempontból is. Ha csak azt nézzük, hogy két politikai testü­ let helyett ma m ár csak eggyel kell köz­ vetlenül koordinálni, az is nagy könnyítés. Annak idején még a kom m unista m űsza­ kok letöltéséből is vita kerekedett. Más n a­ pot jelölt ki a fönti, tizedik kerületi tes­ tület, és m egint m ást az itteni, v á ro si... Persze, persze, az ittenihez igazodtunk. De a különválással m eg takarítottunk egy cso­ mó vitát. Csörren a telefon: vagonhiánnyal küsz­ ködnek valahol. Még ta rt a „parancs” kiadása, m ikor belép a titk á rn ő : két kül­ kereskedő érkezett. Egyébként fél óra m úlva egy fórum ra kell m ennie a „fő m ű­ szakinak”. Neki aligha lett kevesebb és könnyebb dolga az önállóvá válással. Sőt, sokasodtak a teendői. De a régi, „nyugal­ m asabb” időkért még nem ejtett egyetlen könnyet sem. * 1981 őszén először jelent meg önálló ki­ állítóként a gy ár a B udapesti Nemzetközi V ásáron. Ők egyedül valam ivel nagyobb 6 területet béreltek, m int korábban a „Mű­ vek” a négy gyárnak összesen. Nem túl drága ez? ,.A reklám ra szánt összeg fele kidobott pénz — bólintott ekkor a keres­ let föltárásával foglalkozó fiatal szakem ­ ber. — Csak azt nem lehet tudni, hogy m elyik fele! Ezért igenis áldozni kell a reklám ra.” Toll, gem kapocstok, jegyzettöm b, bevá­ sárlószatyor és még néhány m ü ty ü r h ir­ dette, hirdeti azóta is a gyár új em blém á­ ját. „Nem valam i jól sikerült a betűszó ki­ választása, m ert am ikor m ellette döntöt­ tek, még nem dolgoztam itt. De m ost m ár ez van, ezt kell ism ertté tenni.” Az am bi­ ciózus fiatalem ber hatásosan tevékenyke­ dik: fél évvel a különválás után m ár ittott saját nevén em legették az üzem et — igaz, a nyelvtörő szó m iatt enyhe fin to r­ ral — a városban. Egy évvel túlhaladván az önállósodást, m ár kezd feledésbe me­ rülni a régi elnevezés. Teljesen persze — a dolog term észetéből adódóan — még egy évtized m úlva sem tűnik el. * A „M űvektől” testálódott föladat — az ötvenm illió forint nyereség elérése — az el­ ső évben nem sikerült: tizenkétm illió hi­ ányzott az egyenleg helyrebillentéséhez. A „visszakozz!” veszélyének elm últával azon­ ban senkinek nem okozott búskom orságot, hogy egy korábban veszteséggel működő egység „csak” nyereséges lett, s nem „elég­ gé nyereséges”. M aga a forintban m ért eredm ény csu­ pán a kétezer gyári dolgozót érinti. Az or­ szágnak arra irányul a figyelm e: m ilyen p ortékákat dob piacra az üzem, függetle­ nül attól, hogy az áru t önállóan, vagy egy „M űvek” szervezetében term eli. Az ifjú főosztályvezetőnek kikristályo­ sodott a vélem énye: — Szerintem az önállóságnak köszön­ hető, hogy m ár az első évben elő tud tu n k jönni a T típussal. Közvetlenül kapjuk az inform ációt a kereskedelem től és a szakigazgatástól. Ezekre figyelve tu d tu n k — apróbb, m ozgékonyabb szövetkezeteket is megelőzve — lépni. Olyan jó pillanatban dobtuk be az ötletet, hogy az Országos Energiafelügyelet valósággal beleszeretett. A T típus szorosan beleillik az ő raciona­ lizálási program jukba (amit mi az önálló­ ság révén ism erhettünk meg részletesen), kétszázhatvanm illió forint tám ogatást ad­ tak gépek vásárlására és a technológia kor­ szerűsítésére. Így m ár tavaly az év vége felé eláraszthattuk a belkereskedelm et az áruval. Az itteni C entrum Á ruházban is lem érhettük a tényleges igényeket: egy hét alatt elfogyott az első szállítm ány. A gyár az év elején nyolc új, önálló fej­ lesztéssel kidolgozott term ék prototípusát állította össze. Mind egy nyugatném et á ru ­ ház előre m egadott szem pontjaihoz igazo­ dott. A m intadarabokat bem u tatták a köl­ ni D om otechnika nevű kiállításon, hogy tő­ kés vevőkörüket tovább bővítsék. — Az új típusok azért készülhettek el ham ar, m ert az általunk k ért m űszaki ta ­ nácsok végre nem a központba, hanem egyenesen m ihozzánk fu to ttak be. Így m ost m ár mi lehettünk a szakm ában az „okos fiú k ” ! Molnár Pál Osztódással megmaradni_______ F orgatjuk szánkban a szót: vállalkozás. A sorompó felnyitva és akinek kedvéből, erejéből, fantáziájából futja, beállhat az új csapásra. Á tvehet boltot szerződéses üze­ m eltetésre, alak íth at m unkaközösséget, kis­ szövetkezetet, kisvállalatot. B elevághat va­ lami újba, am i társadalm i vitáktól nem idegen országunkban is szokatlanul nagy vihart kavart. T ám adjuk és éljenezzük az új rendelke­ zéseket. Azt m ondja nekem jelentős funkcióban ténykedő ism erősöm : — M egnézhetjük m agunkat, h a m ár csak ez a lehetőségünk m aradt, hogy m aszekba adjuk ki a szocializmust! Így ak a rju k iga­ zolni saját kudarcunkat, hogy am i együtt nem m ent, az saját kasszára m ajd m enni fog? A kibic, akinek m inden mindegy, ebben is a poént k eresi: — Én eddig azt tanultam , hogy a kap ita­ lizm usban a nagy halak fölfalják a kicsi­ ket. N álunk ez most fordítva lesz? A ki­ csik zabálják föl a nagyot? Az írószövetségi közgyűlésen is fölszólaló drám aíró ellenben meleg szavakkal üdvöz­ li az általa vállalkozói szocializmusnak ne­ vezett újdonságot: ezt kell kiteljesíteni, következetesen végigvinni és m egszabadul béklyóitól a m unka, széles m ozdulatokkal kaszálhatjuk m ajd a sikert. Aki pedig m egpróbál rendet tenni a ta ­ lálékonyan variált nézetek közt, hivatalos tanácskozásokon nem győzi elégszer fölhív­ ni a figyelm et: — Nem a kisvállalkozások v áltják meg az országot, azok csak h iányt pótolnak. A népgazdaság jelentős feladatai továbbra is a nagy gyárakra, üzem ekre hárulnak. Mit lát m indem e vitából a könnyed le­ nézéssel oly sokszor kisem bernek nevezett polgár? M iután összeolvasott m ár róla fű tfát, bogarat, bölcsen azt m ondja: m ajd m eglátjuk. K ialakul ez is, m int púpos gye­ rek a prés alatt, kivárjuk. Ám higgadtsága csak addig tart, míg rá nem kényszerül ap­ ró-cseprő ügyei intézésére. B erta néni is addig volt csak kívülálló, míg el nem kopott egyetlen csizm ájának a sarka. V itte rep eráltatn i a cipészekhez, aholis hökkenten v ette tudom ásul, hogy be­ látható időn belül kizárólag sürgősségi fel­ á r leszurkolásával k ap h atja meg lábbelijét. A redősre kopott asztalra csa p o tt: — M árpedig én nem fizetek sürgősségit! Mit képzelnek, telik a rra a nyugdíjból?! K ifakadását m ár hazafelé m egbánta: tél­ víz idején hogy legyen el egy hónapig csiz­ ma nélkül? Restellkedve, pironkodva mégis visszafordult. — K ifizetném azt a sürgősségit, ha még lehet — hebegte m egszégyenülten, csak hogy m ost a felvevést intéző asszonyságon volt a felháborodás s o ra : — Hogy tetszik gondolni? — lengette B erta néni orra előtt az im ént k itö ltö tt cé­ dulát. — Ez itten dokum ent, ezen m ár nem lehet v álto ztatn i! �M ásodjára hazafelé ta rtv a füstölgött a h arag B erta m am ában. M ajd adnak m ost m ár ezeknek — csillapítgatta m agát, él­ vezettel kóstolgatva a bosszú ízeit. Majd feleszm élnek, csak legyen egyszer konkurre n cia! * V ersenytárgyalás a városban. A képauk­ ciók finom an szűrt zsongása helyett itt leplezetlenül izgatott az érdeklődés. Ez az első boltárverés a megyében. Kezdés előtt m ár sóhajtásnyi hely sem m arad, néhány széket, egy fogast azért be­ gyömöszölnek még. M ár m aga alá igazítja a székeket az elnökség, am ikor csalódott m oraj fut végig a felajzott közönségen. Hí­ re szalad, hogy nem fizette be a szándék kom olyságát jelző ,.kauciót” az egyik je­ lölt, teh át a presszóra k iírt licitálás elm a­ rad. Kár. Ez a licitálás lett volna a verseny fénypontja, a vérbeli viadal. Azért még­ sem m ozdul senki. Dr. L. L. összepászítgatja a hivatalos for­ m ulát tartalm azó stencileket és rákezd: — A bányatelepi italboltot Sz. P.-né je­ lenlegi üzletvezető pályázta meg. Kérem, igazolja személyi ad atait a jelenlevő állam i közjegyzőnél. Az asszony n y ú jtja igazolványát, m ajd helyet foglal a kerek kis asztalnál. Dr. L. L. — K ívánja-e valaki az üzletre igényét bejelenteni? Néma csönd, felta rto tt kéz után forog­ nak a fejek. Dr. L. L. (Sz.-néhez): — K ívánja-e az italboltot szerződéses form ában üzem eltet­ ni, s vállalja-e, hogy a 436 ezer forint átalán y d íjat három év alatt m egfizeti? — Igen. Dr. L. L .: — M egállapítom, hogy az ital­ boltot Sz.-né szerződéses üzem eltetésre á t­ vette. A szerződést három napon belül meg­ kötjük. Sz.-né könnyű kis sóhajt ereszt ki, vég­ re m egszabadul a rászegeződő tekintetek alól. A figyelem középpontjában m ost m ár kolléganője izzad. Meglepően különbözik egym ástól a h á­ rom asszony, noha egyazon rizikót vállalják. Sz.-né m agabiztos. Sokszor átrágott, mos­ ta n ra kész tervekkel jö tt ide. Új berende­ zést tesz a boltba, hűtőládát vásárol, hogy jégkrém et árulhasson, az ajtó előtt m uta­ tós teraszt alak ít ki. Afféle terefere köz­ pontot ak a r csinálni a kocsmából, ahol adni-venni lehet a telepi híreket, vélem é­ nyezni a napi politikát, az árakat, m iegy­ m ást. Osztott, szorzott, s úgy véli, ak ár negyvenezer fo rint forgalm i többletet is elérhet havonta, ha ügyes. Az energikus Sz.-né m erő ellentéte a göm bölyű kis T.-né. Tétova, határozatlan, a faggatózásra vállát vonogatja, ajk at bigygyeszt. Nem tu d ja, m ilyen is az a kocsma, am ire leszerződött, évek óta meg se for­ dult benne. Az em ber csak pislog és ésszel fel nem fo ghatja: honnan veszi ez a m aflácskának látszó asszonyka a m erszet ilyesmihez? S.-né am olyan középarányosa a kettő­ nek. V annak elképzelései, ha nem is eget­ verőek, de azért elég talpraesettséget m u­ ta t a presszó igazgatásához. Kis megye, kis üzletek, szolid vágyak. A közszájon forgó hatalm as pénzek helyett az itteni bérleti díjak is várakozás alattiak. Mit m ondjak: nem fog egy ország m edi­ tálni rajta, hogyan telik, miből fizetik m ajd k i . . . Ők h árm an m ost elégedetten veszik k a b á tju k a t — m egkapták, am it ak artak , s m ajd csak lesz valahogy. Lett is. Ha nem is egészen úgy, ahogyan az első jelekből gondolta az ember. T.-né például egyáltalán nem szorul rá a szánakozásra. Biztos egyenletességgel ve­ zeti a kocsmát, pontosan fizeti a kapott áru utáni szám lákat. Ü zletében rend van, vendégben nincs hiány. No lám, miből lesz a cserebogár... R itka vendég ellenben a békés idill a gyár környéki italboltban. A lerobbant „kricsm it” két barátnő vállalta föl, noha intették őket: két családnak nem ad elég kenyeret a kis italm érés. Az idősebb a pén­ zét, az ifjabb a szakértelm ét v itte az üz­ letbe. C sakhát, a barátság ott ér véget, ahol a pénzügyek kezd ő d n ek ... Az üzlettársak m ár az első hónapban h ajbakaptak a kasszán. K ígyót-békát kia­ báltak egym ásra, m indkettő h a jth atatlan meggyőződése volt, hogy a m ásik az ő ro­ vására m anipulál a raktárkészlettel és a pénzzel. Békesség azóta sem honol a szeszharapóban. Tetézik a galyibát a szándéko­ san késleltetett számlák, m ikre a vállalati központban rendre fölfigyelnek. A m ott m ár ott tarta n ak , fölm ondanak a k ét aszszonynak, ők viszont ragaszkodnak a bolt­ hoz. V ajh’ ki tud itt eligazodni? M indezt Sz.-nétől tudom , aki rejtélyes m osollyal válaszol haszna felőli tudakozó­ dásom ra. Erősen állítja, hogy az első há­ rom hónapban egyszerűen nem m ert kaszszát csinálni, b ár sejtette, hogy a szép for­ galom ra aligha fizet rá. Most konyhájában k av arg atja a bable­ vest (addig gyesen levő lánya állja az ital­ boltban a frontot), készséggel elmeséli az árubeszerzés m inden nyűgét-baját. hogy el­ önti a p incerak tárat az esővíz, hogy lassan az egész család ennek a biznisznek él, s közben sűrűn köszönget ki a n y ito tt kony­ haajtón á t a kolóniasoron kö zlek ed ő k re... , de hasznáról nem nyilatkozik. F elrán tja vállát, széttárja k arját, szélesen mosolyog... Ha úgy vesszük, tulajdonképpen válaszolt. O dakinn két idős férfi ballag a soron, csatlakozik hozzájuk egy m enet közben gombolkodó h arm adik is. „A kkor me­ g yünk” — állap ítják meg, helyeslően bic­ centenek és a telepi italbolt felé tartv a , az összeszokottság precizitásával igazítják egymáshoz lépteiket. Sz.-né kifülel, elége­ detten bólint. F ak an álra vesz néhány bab­ szemet, m egkóstolja. P u h a m ár. Belöki a m asina salaktartó fiókját, lefedi a fazekat, bekulcsolja a kiskonyhát és indul m aga is. * Valósággal kisregénybe illő tö rtén et ez, am it K. község kőm űvesei m egéltek a me­ gye első kisszövetkezetének m egalakításá­ ig. A mese évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Hol volt, hol nem volt, volt ak k o r há­ rom szövetkezet, szegények, m int a tem p­ lom egere. Ö sszeházasították őket, hogy m ajd kihúzzák egym ást a szegénységből. Nem így történt. A három kis szegényből lett egy nagyobb — nem sokkal gazdagabb. Ha csak ennyi tö rtén t volna, a rra könynyen rám ondh atn á a szenzációra éhes kró­ nika: ez nekem nem hír. Csakhogy ezen­ kívül is tö rtén t egy s más a közös h áztar­ tásban, m inek folytán a k.-i kőm űvesek­ nek elegük lett belőle. Észre kellett venni­ ök, hogy a közösködésből több a káruk, m int a hasznuk. Az igazán igényes, nagy szakértelm et kívánó m u n k ák at ren d re a házasfeleknek, m árm int a m ásik kettőnek osztották, noha az ő kezük állt volna rá igazán. M ert a k.-i pallérokról an n y it tu d ­ ni kell, hogy híresek a tudom ányukról. Stukatúrozás, m űem léki tatarozás — ne­ kik szinte m indegy, vérükben a m esterség, apáiktól örökölték. H am ar kitűnt, hogy nem férnek össze a többiekkel. A p.-i m alteroslegény ráérősen dolgozott: m egvárta, am íg keze alá készí­ tenek anyagot, gépet, csak ak k o r láto tt do­ loghoz. Ezzel szemben a k.-i kolléga u tán a­ m ent a m űvezetőnek és képes lett volna m egverni, ha nem adott a m unkához m in­ den hozzávalót. Nemcsak tu d tak , igencsak szerettek is dolgozni. H ajtós fa jta a k.-i kő­ m űves, s m ert hajtós, egyre nehezebben viselte, hogy soványodik a fizetési borí­ ték. 7 �Sorra köszöntek el a szövetkezettől, buszra, vonatra ültek a prí m a szakem be­ rek. Annyit azonban m eghagytak a bú­ csúzónál : m ihelyt itthon kiírják a k.-i szö­ vetkezet nevét, azonnal jövünk! A m aradék aztán elgondolkodhatott ra j­ ta : vagy kilépnek ők is, vagy fordítanak a sorsukon. A szülőfaluhoz erősen ragaszkod­ tak, h át az utóbbi m ellett voksoltak. (Ez esetben az osztódás nem a szaporodás, ha­ nem a m egm aradás alapfeltétele volt.) Hallva a döntést, kézzel-lábbal tiltako­ zott az anyaszövetkezet. Hogyisne, hogy m iattu k alsóbb kategóriába kerüljenek, ke­ vesebbet keressen ek ! M ihelyt m egértették, hogy a k.-iak kiválása m iatt nem éri őket hátrány, lecsihadtak. Csaknem barátságossá enyhült a hangu­ lat az otthagyottak és a kiválóak közt, így hát N. F., a kisszövetkezet várom ányos elnöke szövetségi erősítés nélkül, könnyű szívvel m ent el az első vagyonmegosztó tárgyalásra. Mindössze harm adm agával ér­ kezett, csakhogy az „ellenfél” kilencfős hadirendet állított. Ám számbeli fölényü­ ket is m eghaladó vehem enciával képvisel­ ték a nagyszövetkezet érdekeit. M egbán­ ta m ár N. F. könnyelm űségét, m int a k u ­ tya, mely hetet kölykedzett, de akkor m ár késő volt. — V érre m ent az osztozkodás — m ond­ ja a fiatalem ber, s m ár az em lékezéstől is gyöngyözni kezd homloka. — Azt rem él­ tük, elengednek békességgel, m egosztjuk a m egoszthatókat jó indulattal, igazságosan. A kilencek azonban terrorisztikus hang­ nem ben tették meg javaslataikat, m onda­ nom sem kell, azok véletlenül m inden eset­ ben nekik voltak előnyösek. Az oxigén- és gázpalackok elosztása pél­ dául így m ent: „N ekünk negyven em be­ rünk van, aki kezelni tudja, nektek csak egy. Csak egy palack garnitúrát adhatunk, ez is a legnagyobb gondot okozza”. Az elnök kényszerűen rábólintott, m ert nem tu d o tt replikázni. Most m ár tisztá­ ban van vele, hogy igenis tízen tu d ják azo­ k at az „izéket” m űködtetni, de akkor még nem tudta. R ájuk sóztak viszont egy 1600as Ladát, pedig eszük ágában sem volt ilyes­ m ire pénzt adni. D ehát valam ivel ki kel­ lett tölteni a keretet. Végül is a k.-iak többet visznek haza, m int am ennyit beadtak, nem járn a k ép­ pen rosszul. A vagyon húsz százalékát m egkapták, s még egy puccos autó ju k is lett. — Ja n u á r h arm ad ik án kezdjük az önálló életet — így az elnök, aki gépésztechnikus létére vállalta föl az építő kisszövetkezet igazgatását. — Fogalm am sincs, hogy az­ napra lesz-e annyi pénz a szám lánkon, hogy egyáltalán tankolni tudjunk, s ezen felül i s .. . Egy viszont holtbiztos: lesz m it dolgozni, rendelésünk egész esztendőre ele­ gendő, s lesz is kivel azoknak eleget tenni. zásba. M erthogy — m ondanom sem kell — a k.-i pallérok nélkül indítja m ár a m asiniszta a g.-i, a.-i és fővárosi szerelvé­ nyeket. Lehiggadt azóta a járási pártfunkcioná­ rius is. Igencsak óvatosan adagolták pedig neki a kiválás ötletét, mégis hatalm asan fölhorgadtak in d u la ta i: — Eszeteknél vagytok ti?! Öt évvel ez­ előtt én álltam ki a tömeg elé az egyesülés gondolatát tám ogatva, s m ost m ondjam el az ellenkezőjét? Mondta. Hiába, gondolkodó em bernek néha visszavonulót is tudni kell fújni. Ép­ pen, m ert tudom ásul veszi a tényeket. Az­ az gondolkodik. * Négyesben elm élkedünk a szolgáltató vállalat igazgatójával, a főkönyvelőjével és a főm érnökkel, hogy itt voltaképpen mi­ lyen típusú em bereknek volna ideális, ha kisvállalatot alakítanának. — A koncra leső fajtának. A vakm erő hazárdőrnek, aki m in d járt az elején le ak a r­ ja húzni az összes sápot, am íg a szabály­ zókat u tána nem igazítják. Ha m ár nem busás a haszon, legfeljebb otthagyja. — A legjobb szakem bernek, aki egyben a legkiválóbb üzletem ber is. Aki képes a r­ ra, hogy a rutinadm inisztráció helyett gazdálkodjék. — Csak az vállalkozzék, aki m inden szempontból m egfontolt, óvatos em ber. K ü­ lönben megsül a saját zsírjában. Feltűnő, hogy P. A. igazgató m ilyen gyakran emlegeti az óvatosságot, m int a sikeres vállalkozás kritérium át. — Nem gondolja, hogy éppen az óvato­ sé, a döntést halogatóé a nagyobb rizikó? — Én az óvatosság alatt nem a lassúsá­ got értem — tiltakozik. — Ha tehetném , én az elsők között belevágnék. De alapo­ san átrágnám a vállalkozás m inden apró elem ét, váratlanul engem ne érjen semmi. Mi, akik a szolgáltatásban dolgozunk, tu d ­ ju k a legjobban, m ilyen sok itt a tartalék, ami legtöbbször kom édiába illő kötöttsé­ gek m iatt nem érvényesül. N éhány felvonás az adm inisztrációs ko­ médiából. Ü vegtábla m éretre vágását ren­ deli az ügyfél, s ez tudvalevően p ár per­ ces művelet. De szerszám kell hozzá, na meg m unkabér, esetleg anyag is, s e né­ hány apró-cseprő tételt legkevesebb tíz do­ kum entum on kell m egjeleníteni. K ísérte­ tiesen ism étlődik ugyanez egy kétforintos ellenálláscserénél. Sürgős jav ítást kérnek a vidéki szerviztől a szomszédos faluból. A műszerész, ha fogyóban m ár kilom éterke­ rete, betelefonál a központba, s engedélyt kér a kocsi befogásához. Kötelező és szám onkérhető form alitások, m iktől egyálta­ lán nem lesz jobb a szolgáltatás, sőt. Ma m ég nem tudni, hogyan fogják meg­ A h ajd an volt k.-i társaság felére zsugo­ nyirbálni, de úgy hírlik, hetven-nyolcvan rodva kezd új életet. Az áh ítattal hall­ g ato tt közgyűlésen m inden kérdésben egy­ százalékkal is csökken m ajd a kisvállalat adm inisztrációja. Itt legalábbis így tudják. ön tetű volt a szavazás — jóllehet ez a szö­ vetkezetekre egyáltalán nem jellemző. Lesz idő rendesen dolgozni. Ezt a vállala­ tot egyébként alig négy éve szervezték ú j­ N yugdíjas m esterek is ott ültek, pedig nem m agukat, fiu k at aján lo tták be a vállalko­ já, s m ost ott ta rt, hogy ism ét túlsúlyt e szedett föl. Azaz tú l nagy ahhoz, hogy gyors, operatív beavatkozásokkal tudnák a szolgáltatást javítani. R ájuk férne m ár egy kis osztódásos sza­ porodás. Ki is szem elték nyom ban a b.-i telepet: nagyszerű kisvállalat lehetne be­ lőle, m inden adottsága m egvan hozzá. — Az ottaniak b an ugyanis m indig tüske van — ecseteli az indítékokat a főnök. — Nem tu d tu n k annyit adni a fejlesztésből, ilyen-olyan juttatásból, hogy szem rehá­ nyást ne tettek volna: persze, m ert m in­ dent csak S. város, a központ happol el! M egkerestem hát őket, vázoltam a tervet. M ondtam, nem erőszak a disznótor, de azért gondolkozzanak el ra jta alkalom ad­ tán. Nem telik el egy hónap, válaszolnak: jó nekik úgy, ahogyan van. H át hogy van ez, nem kell a szabadság, ha m ár a fele­ lősség is velejár? — Most persze a tanács se tám ogatná az ötletet — teszi hozzá a számok embere. — Fejezzük be előbb az összes beruházást B.-n, aztán ha felnőtt a gyerek, ak k o r le­ gyen önálló. Tiszta sor. a helyében én is így okoskodnék. Minek venne a nyakába egy félkész állapottal járó zűrzavart? Tételezzük fel, hogy mégiscsak szárnyra bocsátják egyik-m ásik szervizüket — hi­ szen ma még m inden fikció —, ha m ásként nem. akkor szerződéses üzemeltetéssel. Mi­ ben látju k én, te, ő, vagyis mi, az ügyfelek a hasznát? A főm érnök előredől ültében, indulato­ san m ag y aráz: — Mi van ma, ha egy bedöglött hajszá­ rítóval beállít valaki a szervizbe? Meg­ mondom. K iutálják a szárítójával együtt. M ert időtlen időkig pepecselhetnek vele, míg m egjavítják, s ak k o r még m indig csak egy semmi kis m u n k át tu d tak le. Egyszerűen nem kifizetődő. A szerződéses szerviznek viszont érdekében áll m inden apró m unkát elfogadni, m ert annyival több a bevételük a fixköltségek fölött, annyival jobban keresnek ők, m aguk. Továbbm e­ gyek: nem csak elfogadniuk ajánlatos m in­ den javítást, hanem keresni, csalogatni is az ügyfeleket. Idővel a k á r oda is ju th a ­ tunk, m int a békebeli kereskedő, aki boltja k ap ujában ácsorogva nyakkendőjénél fog­ va húzta be a vevőt. Ne nevessen, ez ko­ moly! Szétesőfélben levő saját hajszárítóm ra gondolok, s elm egy a kedvem a pukkadozástól. Jó, megengedem, egyszer még én, az ügyfél is fontos lehetek a szolgáltató­ nak. Állok elébe! Csakhogy ehhez m egfe­ lelő szakem berek is kellenének ám! Ők h árm an meg azt m ondják erre, hogy lesznek is! Most m egtartanak, eltartan ak egészen gyenge képességű szerelőket — ráadásul szándékosan. Az ő kis pénzük ro­ vására fizetik m eg illendően az ördöngős kezűeket. Ez m ár csak így van a bérszín­ vonal-szabályozásban. Fogadásuk van rá, h a reklam ál valaki, m elyik szerelőt illeti a panasz: a m uszájból ta rto tt v attaem b e­ reket. Itt m ost m indenesetre v árjá k a rendel­ kezéseket. Addig nincs kisvállalat, leányvállalat, de még csak szerződéses szerviz �sem. Novem ber végére meg kellett volna m indnek jelennie. Most m ár lassan fordul az év, s még sehol semmi. Nagy a harc odafenn — bólogatnak sejtelm esen. — Nem b ab ra m egy a játék. És egyáltalán: ez nem gyorsvonat, hogy létkérdés volna az indítási és a m enetidő. Sokkal fonto­ sabb, hogy valóban végighaladjon a sze­ relvény a k ív án t pályán. Lehetőleg kisik­ lás, karam bol nélkül. * Úgy tetszik, a körvonalazódó változások­ ra leggyorsabban a legkisebb csoportok rea­ gáltak. Még nagy volt a bizonytalanság, még nem jelent meg m inden szükséges rendelkezés, de m ár sűrűn nyitogatták rá az ajtó t a tanácsi illetékesekre azok, akik gazdasági m unkaközösségek m egalakítá­ sán gondolkodtak. Volt, aki csak tanácsot jö tt kérni. Csaló­ do ttan távozott, ak k o rtá jt a bennfentesek se tu d tak többet náluk. Mások viszont m ár határozott tervekkel kopogtattak. M int R. G. a m aga m érnöki irodájával. Az egyébként is vállalkozási irodán dolgo­ zó férfi jó érzékkel tap in to tt rá egy kielé­ gítetlen szükségletre: a m agánépítkezések szövevényes ügyeinek intézésére. Szervező, Tervező és Lebonyolító Mér­ nöki Iroda — ezzel a névvel társulnak építészek, jogászok, közgazdászok. Irodá­ ju k a t m ankóul szánják az építkezésben já ­ ratlan em berek hóna alá, m árpedig sere­ gestül vannak, akik e tám aszra rászorul­ nak. Pontosan ez az, am it a m agánvállal­ kozástól v árn ak : hasznosítsák m agukat ott és úgy, ahol és ahogy a nagyvállalat nem képes. Örü lt R. G.-éknek a tanácselnök-helyet­ tes i s : — Ha nem volnának, ki kéne őket ta ­ lálni. Azokat a vállalkozásokat tám ogat­ juk, am ik a lakosságnak segítenek. Ezzel egyidőben b ejárta a sajtót a h ír a fővárosi m agánnyom ozói iroda alakulásá­ ról. A pletyka szintjén terjed, hogy fölke­ reste m ár a saját zsebre dolgozó Sherlock Holm esokat egy igen m agas beosztásban dolgozó férfiú is. Az illető ellen fegyelm it indítottak, m ire ő állítólag m egbízást adott az irodának, derítsenek ki valam i alantas dolgot az eljárást folytatók ellen is. M ind­ egy mi légyen az, szabad kezet ad, csak szeplőt ejtsen az illetők becsületén. Kevésbé rom antikus, de igen kapósnak m utatkozó vállalkozásba vágta fejszéjét a b.-i társaság. A jó képességű szakem berek­ ből álló csapat évek óta eljárogat m ár h ét­ végeken tető t fedni, szigetelni. Félig-m eddig szórakozás is szám ukra a gebin, e ltá r­ salognak, kvaterkázgatnak, am i viszont pillanatig sem akadályozza meg őket ab­ ban, hogy a nyugaton is legkorszerűbb­ nek számító technológiákat alkalm azzák kiváló eredm énnyel. S ha m ár lehet az am úgy is élő vállalkozásnak jogszerű kere­ te t adni, m iért késlekednének? * Nem volna tá n haszontalan kigyűjteni a napjaink sajtójáb an legsűrűbben használa­ tos szavakat. R akatnyi b ü ro k ratik u s sal­ lang m ellett alighanem helyet kapna a sor­ b an a vállalkozás szó. Gondolom én, s nini, m it olvasok a megyei újság ap ró h ir­ detései közt? „Középkorú, önálló technikus, rendezett anyagi körülm ényekkel m egism erkedne házasság céljából vállalkozó szellemű m ű­ velt, csinos hölggyel. F o rtu n a jeligére a k i­ adóban.” Ne gondoljunk túl messzire. Ugyan ki m erné tagadni, hogy a házasodáshoz is elkel a vállalkozó szellem? S hogy ez eset­ ben m iért ilyen fontos, azt úgy is csak technikusunk tu d n á m egm ondani. Szendi Márta 9 �Pénz az ablakban? A n y ár végi n ap m ég perzselt, az e.-i stran d ó riásplatánjai­ nak kellem es árn y ék ába százak m enekültek. A kikopott gyep­ re te ríte tt plédeken heverészők között kötéltáncosként egyensú­ lyozott H. M árton. Egyik kezében kólák, m ásikban összefordított papírtálcák között tucatnyi palacsinta. — H át te? — csodálkoztam felbukkanásán, m ert H-val ilyenkor legfeljebb a kom bájnok környékén, az AGROKER me­ gyei ügyeletén vagy a d.-i term előszövetkezet félhom ályos iro­ dájáb an találkozhat az em ber. A növényterm esztési ágazatveze­ tőnek vér tódult az arcába, elpirult, m int a csínytevésen ért kölyök. — Elszaladtam az aszonnyal, meg a gyerekekkel... Egy kis türelm et, m in d járt visszajövök — m ondta zavartan, s még jó­ val később is úgy érezte, m agyarázatra szorul a hét végi „fürdő­ zés”. — Ha hiszed, ha nem, négy éve a családdal nyáron ki sem m ozdultunk otthonról, a szabadságom felét rendre elveszítettem . Ha jan u árb an kértem , azt m ondták: m egbolondultál, éppen a zárszám adás előtt? M árciusban a tavaszi m unkák nem engedtek, aztán késő őszig a b etakarítás. Közben a gyerekek iskolások let­ tek, tanév közben m egint nem indulhattunk. — És most? — K ét nap m úlva befejezzük az aratást. Ma is m ennek a gé­ pek. Jó egy esztendeje fiatal agrárm érnököt kaptam m agam mel­ lé, végre van, akivel megosszam a m unkát. A m últ héten én vol­ tam talpon, most ő vállalta az ügyeletet. T alpraesett gyerek, m ajd kicsattan az ambíciótól, hegyeket lehetne elhordatni vele. Egyéb­ ként m ár kellett is valaki, m ert ahogy eddig csináltam , elegem van belőle — m agyarázza. Hogy mi m ent eddig? A négyezer h ek tár körüli területtel ren­ delkező gazdaságban dolgozó felsőfokú végzettségű szakem be­ rek összeszámolásához egy kéz is elegendő lett volna. Csak az el­ nök, a főagronóm us és H. zsebében lapult diploma. Az állatte­ nyésztés, a m elléküzem ág élén be kellett érniük technikussal, a főkönyvelő pedig nem rég végezte el a m érlegképes tanfolyam ot. Nem ajánlkoztak a szakem berek a d.-i term előszövetkezetbe, bár hird ették szakfolyóiratokban, napilapokban, hogy juhászatot szerető és értő főállattenyésztőt keresnek. Jö ttek is hárm an. Az egyik kocsijával a falu központjából visszafordult, a m ásik egy te­ lefonbeszélgetés u tá n köszönt el az állástól. A harm adik az Al­ földről érkezett, bebarangolta a h atárt, beku k k an to tt az istállók, az akiok mélyére. Az elnök, m int egy hűséges puli ott loholt a nyom ában, igyekezett rózsaszínűre festeni a képet, a gazdaság fejlődésének lehetőségeit villantotta fel. Az agrárm érnök a h at­ vanas évek elején készült szolgálati lakást is szem ügyre vette: p á r éve üresen tátonganak a szobák, az ablaküvegen vastagon ült a por, a sarkokat finom hálóval szőtték be a pókok, a k ertet sen­ ki nem gondozta. — K ét hét a la tt m inden csillogna itt — jegyezte meg b áto rta­ lanul az elnök. — Nem érdekes, laktam m ár rosszabb körülm ények között is — m ondta a másik. Az irodán folytatták a tárgyalást. Az aján l­ kozó m ár-m ár kötélnek állt — korábbi m unkahelyéről a m eg­ rom lott légkör m iatt távozott volna —, am ikor rá té rtek az an y a­ giakra. A tsz-elnök szinte pironkodva súgta meg, m ennyi az ő fi­ zetése, s hogy a főállattenyésztőnek csaknem ennyit tudna ad ­ ni. A nnak szája szegletében az összeg hallatán vékony mosoly je­ lent meg. — Ezt kom olyan gondolja? — kérdezte, s aztán soha többet nem látták. A tö rtén et részleteit H. elevenítette fel. Azóta valam elyest ja­ vult a helyzet. Két fiatalem ber érkezett, az egyik melléje. — Kellene gépész, jogász, közgazdász, s még két agrárm érnök — sóhajtja. — S kellene hozzá több bér, több lakás, jobb körül­ m ények. * Az északi m egye mezőgazdasági üzemeinek kétharm ada a kedvezőtlen term őhelyi adottságú gazdaságok közé tartozik. Er­ 10 re a földek m inősége silány, a dom borzati viszonyak m iatt keve­ sebb az áruterm elésre alkalm as szántó, s a lankákon a gép is ne­ hezebben kapaszkodik, a nyári hónapok záporai a völgyekbe hordják a hum uszt. — Szakm ai berkekben kevesebbet em legetjük a m ostoha fel­ tételeket. Ahol alacsonyabb a föld m inőségét jelző aranykorona érték, ott nem m uszáj m indenáron kukoricát, búzát term eszteni. Legelőnek, kaszálónak alkalm asabb, s ezzel m in d járt kiválóak az adottságok az állattartá sra — m ondja F„ a városkörnyéki te rm e lőszövetkezet agronóm usa. A faluban született, Gödöllőn végezte az egyetem et. K ínáltak neki tanulm ányi szerződést helyben, szü­ lei beszélték le róla, m ondván: m inek kötnéd le m agad? Pest m el­ letti állam i gazdaságban vállalt m unkát. — A dtak m ásfél szobás lakást, igaz, nem volt m it tenni a he­ lyiségekbe. K ét esztendőn keresztül foglalkoztam a növényter­ mesztéssel. Nagy géppark m ellett nekünk nem kellett együttm ű­ ködni, szerződést kötni, ha idejében ak a rtu n k végezni a m unká­ val. A jövedelem m el is elégedett voltam , egyszóval úgy éreztem , sínen van az életem, még külföldre is elküldtek . .. G yakran látogatott falujába, az út p orát a kocsm ában öblí­ tette le. R endszerint a szomszédban lakó p á rttitk á rra l sétáltak ha­ za. Ő piszkálta fel. — Itt van a te helyed közöttünk! Igaz, hogy nincsen annyi m indenünk, de m unka akad bőven — ag itálta csendesen. — Bem entem a főnökömhöz. Elm ondtam neki. hogy semmi bajom velük, köszönök m indent, de értse meg. hogy az em ber leg­ jobban abban a környezetben érzi m agát, ahol felnőtt, azt a le­ vegőt szereti, am it először m agába szippantott. Hát így kerültem haza — meséli F. — M it szóltak a szülők? — Először m orogtak, m ondogatták, hogy nem vagyok egé­ szen norm ális, otthagyni a készet a bizonytalanért. Aztán, m ert jó évet fogtunk ki, s tisztes nyereséget fizethettünk, valaki k ita­ lálta: lámcsak. az F.-gyerek hazajött, megy is m inden, m int a k a­ rikacsapás. Tudja, m ilyen a falu? A nyám ékat m intha h ájjal kenegették v o ln a ... Az a tisztes nyereség, am it F. emleget, m áshol bizonyára k u ­ darcnak szám ítana. O tt azonban, ahol egyik évről a m ásikra sza­ nálhatják a gazdaságot, és csak azért nem vesznek fel hitelt, hogy ne kelljen kam atokat is törleszteni, a legnagyobb sikerként em­ legették. A járásiak is fel-felhozták: lám. lehet eredm ényesen gazdálkodni m ostoha körülm ények között is. — Óriási kockázattal jár, am it csinálunk. C entire kiszám o­ lunk m indent, még egy ekevasat, egy zsák m ű trág y át sem ve­ szünk fölöslegesen. Csodálkozik, ha ilyen helyre nem tolonganak a szakem berek? — néz rám kérdőn, s még hozzáteszi: — Azt hal­ lom megyei tanácskozásokon, hogy a népgazdaságnak m ilyen nagy szüksége van a rra a term ényre, jószágra is. am it ezekben a téeszekben állítanak elő. Tehát fontosak vagyunk, dolgozzunk többet, lelkesedjünk, de ezzel kész i s . .. F. fizetése jóval alatta m arad, egy a m u n k áját középszerűen végző traktorosénak. Nőtlen, szüleivel él, a pénz nem érdekli. Egyelőre. * A megyei tanács m ezőgazdasági osztályán a divatos kifejezást em legetik: hátrányos helyzet. A term előszövetkezetek zöme nehéz körülm ények között term el, az egységnyi term ésre jutó költség a term észeti tényezők m iatt jóval m agasabb, m int az or­ szág jobb fekvésű közös gazdaságaiban, gyorsabban használód­ nak az eszközök, kevesebb a pénz itt beruházásra, az élet- és m unkakörülm ények javítására. — Évekkel ezelőtt akadt olyan téeszünk, ahol egyetlen felső­ fokú végzettséggel rendelkező szakem bert sem ta lálh attu n k volna. S az ellenpélda: 30—35 m érnök, közgazdász telepedett meg három h atárral arrébb. Lassan-lassan azonban kigyenlítődenek az arán y ­ talanságok. Jelenleg a m egyében áltagosan m inden term előszö­ vetkezetre tizenkét diplom ás jut. Ez negyven százalékkal több m int az öt évvel ezelőtti — tájékoztat a személyzeti ügyekkel foglalkozó csoportvezető. Hogy mi okozta a változást? Több szakem bert képeztek a kelleténél, vagy a téeszek tollasodtak meg? A mezőgazdasági és élelmezésügyi m iniszter rendelete a kedvezőtlen adottságú term e­ �lőszövetkezetekben dolgozó szakem berek tám ogatására 1977-ben született. Ennek alapján az V. ötéves tervben a m egyében 28.8 millió fo rin to t használtak fel, am iből 7,4 m illió ju to tt m unkadíjkiegészítésre. Azaz öt év a la tt átlagosan száznégy szakem ber k a­ pott, fizetése mellé, havonta 1000—3000 forint közötti összeget. — Az üzem einkben dolgozó szakem berek negyven százaléka élvezheti az állam tám ogatását — fűzi az adatokhoz a csoportvezető. — Az a célunk, hogy ezt m inél többen m egkaphassák, s így is kedvet csináljunk az elhelyezkedéshez... Előveszi az 1981-ről szóló, gondosan összeállított jelentését. Tavaly összesen százhuszonöten kap tak tám ogatást, a többség 1000—1500 fo rint közötti összeget, de két személy például két és fél, három ezret v eh etett fel pluszként. — A rendelet h atására teh át szűnőben a g o n d o k ... — Igazságtalannak is tűnt. hogy az adottságaik m iatt keve­ sebb sikerrel gazdálkodó mezőgazdasági üzem ekben dolgozó ve­ zetők ugyanazért a m unkáért jóval kevesebbet kapjanak. — S kik élvezhetik a m unkadíj-kiegészítést? — Aki m egpályázza és m egítélik neki, m indenki — m ondja félig tréfásan Sz., m ajd sorolja a feltételeket. A pályázónak vál­ lalnia kell, hogy öt esztendeig nem változtatja m eg a m unkahe­ lyét, m ellékelnie kell egy intézkedési tervet, hogy m ilyen szakmai feladatokat kíván teljesíteni ez idő alatt, feltétel a felsőfokú vég­ zettség, s a közgyűlés jóváhagyása is. A pályázatot azután bírálják el. Szigorú a szám onkérés is. Évről évre begyűjtik a szakm ai m un­ káról szóló értékelést, m egvizsgálják, hogy a kiírás követelm é­ nyeit betartják-e. M ert ha nem ? Zsebre m egy a dolog. A m unkadíj-kiegészítés csökkenthető, meg is vonható és em elhető is. — V ontak m ár vissza tám ogatást? — Hogyne. Egy évben átlagosan tíz-tizenöt ilyen ügyünk van. Részben, m ert a szakem ber h á tá t fordít a term előszövetkezetnek, részben m ert fölöttesei elégedetlenek teljesítm ényével. Az utób­ bi esetek többnyire ugyancsak m unkahely-változtatással járnak. A dossziéból előkerülnek a pályázatok. Találom ra húz elő kö­ zülük egyet. Középkorú főállattenyésztő igényli a m unkadíjkiegészítést: ,,Az egy tehénre jutó tejhozam 1985 végére érje el a 4150 lite r t... A borjúelhullási m utató nem lehet több öt év átla­ gában, m int a jelenlegi négy százalék... Az értékesítésre kerülő hízóm arhák nyolcvan százaléka érje el az A minőséget...” A fel­ adatok konkrétak, ellenőrizhetők. Nem világm egváltó megoldáso­ kat v árn ak az em berektől, csupán tisztességes, eredm ényesebb m unkát. Persze, aki többet vállal m agára, az az elbíráláskor előnyt élvez. * Késő este kopogtatunk be K. B éláékhoz. A fafeldolgozó üzem vezetője nem régiben érkezhetett haza, m ert még zakóban ül a konyhaasztalnál, s jóízűen falatozik. Hellyel kínál, felesége m ár venné elő a tányérokat, de elh árítju k a vacsoram eghívást. K. Béla az elsők között kapott rendszeres m unkadíj-kiegészítést az állam tól, havonta m ásfél ezer forintot. — Mit jelen tett ez a többlet? — A pénz m indig jól jön. Ötezer-kettőszáz fo rin t az alapfizeté­ sem. a kiegészítéssel tisztes sum m át kapok a m unkám ért. Persze van ebben némi rafináltság. A pályázat öt évre szól. S utána? Az em ber nagyjából belekalkulálja a jövedelm ébe ezt a pénzt, hoz­ zászokik, m ajd ak k o r érzi igazán, m it is jelentett, ha m ár nem k apja — m ondja két harapás között. Persze, alapfizetése ettől füg­ getlenül em elkedik. Előfordulhat, hogy öt év m úlva ugyanennyi lesz, m int m ost állam i tám ogatással. Erre m ondja tréfásan K .: — Pénz az ablakban? — A kislánnyal gyerm ekgondozási szabadságon vagyok. Ter­ vezgettük a m ásodik csemetét, igaz, h at év a korkülönbség. Ha Béla nem k ap ja ezt a pluszt, m eglehet, m ár dolgoznék — szól köz­ be a fiatalasszony. A pénzről gyorsan elterelik a beszélgetést. Az üzemvezetőnek, m int kifejti, többet ér, hogy gondoltak rá, szól­ tak neki, dolgozzon ki program ot, m iként tu d n ák hasznosítani a saját érdekeiből k iterm elt rönköket: m ost m ár rakodólapokat k é­ szítenek belőlük, nem tűzifaként árulják. Annyi a m egrendelés, hogy a jelenleginek a duplája is elfogyna. Bem együnk a nagyszobába. S aját lakásuk nyolcvan négyzetm éter alap terü letű családi ház. Az olajkályha tüze hangosan lobog, a férfi lejjebb csavarja az adagoló gom bját. Szerény szekrénysor, az egyik fal hófehéren ásít az ürességtől. — Könyvespolc lesz végig. Most kértem engedélyt, hogy a srácokkal az üzem ben m egcsinálhassam — jegyzi meg, m ajd h ir­ telen ú jra a p ályázatra vált. — A m ikor elvállaltam a m elléküzem ágat, a fizetés csak a legvégére m aradt. Azt se én kérdeztem , m ondták, ennyit tu d n ak adni, m ondtam , rendben van, s kezet fogtunk. A legcsodálatosabb, hogy szinte a sem m iből hozunk jö­ vedelm et a közösnek, s m erész álm okon tö rh etjü k a fejünket. Ehhez nagy m ecénás az á lla m ... A k.-i term előszövetkezet elnöke .,politikai gazdaságtannal” k ezd i: — Ha úgy tetszik, v ehetjük term észetesnek is a gyengébb term előszövetkezetek állam i tám ogatását. K öztudott, hogy nálunk az élelm iszerárak nem a legrosszabb körülm ények között levő üzemek term elési költségeit tükrözik. Eleve, m ert ezek nehezen pótolható h átrán y b an vannak. Az állam nak u g y anakkor ad ottak a csatornái, ahol ezt a különbséget igyekszik m érsékelni, illetve kiegyenlíteni. Nem m ai keletű a tém a, a szakem berekkel való el­ látottság szorgalmazása, állam i eszközökkel, kényszerűségből fa­ kadt. .. M ondja, okvetlenül nézzem m eg a két lak ást a falu központ­ jáb an : a megyei tanács tetem es hozzájárulásával ép ülhetett meg, tizenkilencm illió fo rin t ju to tt erre a célra, saját erejükből nem tellett. Szintén az idézett rendelet teszi lehetővé, hogy a h á trá ­ nyos helyzetbe k erü lt term előszövetkezetek tám ogatást kaphas- 11 �sanak a diplomások letelepedéséhez. M ert a m unkadíj-kiegészítés csak az egyik form a. Ahhoz, hogy legyen kinek folyósítani, ott­ hon is kell. A m egyében erre a célra rendelkezésre álló keret felhasználásával csaknem száz lakásba költözhettek be a mezőgaz­ daságban dolgozó szakem berek. — Indokolt esetben egyéni építési segélyt, a mezőgazdászok­ nak prém ium kiegészítést adhatunk. Tavaly négy alkalom m al él­ tü n k ezzel a lehetőséggel. S az utánpótlásról való gondoskodáshoz harm inckét diák n ak csaknem kettőszázezer fo rin t ösztöndíj ju ­ to tt egy év a la tt — m ondta a megyei tanács csoportvezetője. Fellélegezhetnek azok, akik korábban joggal tették szóvá: a trak to r, a vegyszer, a vetésforgó önm agában kevés a boldogu­ láshoz. Em ber kell hozzá, aki term el. És szakem ber, aki irányítja, vigyázza a term elést. S aki ebben vétkes vagy hanyag, m indenben hátrányba rül. * A zárszám adó közgyűlés a szövetkezet nagyobb eseménye. Külsőségeiben ak á r sokat veszített, a k á r nyert, a falvakban vál­ tozatlanul ünnepnek számít. A k u ltú rh áz nagyterm ének a jta ja föllött a hagyom ányos üdvözlő felirat, egy asztal m ögött fiatal lá ­ nyok igyekeznek összeállítani a jelenléti ívet, kedves szavakkal köszöntik az öregeket, akik még eltotyognak a rendezvényre. A vendégek az elnökségben és az első sorokban foglalnak helyet. Az események sebesen peregnek, a fontosabb adatokat előre m eg­ küldték a tagoknak, a hozzászólók többsége felkészült. A m érle­ get, a terv e t egyhangúlag elfogadják. A ztán apróbb ügyekben hoz döntést a közgyűlés, közte S. Im re m unkadíj-kiegészítésre szóló pályázatának tám ogatásáról. — M ár tavaly is szerettem volna igényelni, de az elnök elvtárs azt m ondta, v árju n k még vele — m ondja ebéd után. S elmeséli Makszimka Engem itt M akszim kának hívnak. Ez a m ajom Szajm on nevezett el annak. K ülön­ ben ő nem Szajmon, csak Simon, de külföldiesen, vagy m ondjuk angolosan en­ nek is m ondható. M ért, nem így van? Ez a Szajm on szeret elnevezgetni. Eddig én is kiszm iniszter voltam , de most m ár M ak­ szim kának hív m indenki. Egyszer fülig olajosan bú jtam elő a profilgépből, tudod, nagy átállás volt és bele kellett másznom, m ásképp nem tu d tam átállítani a lökethosszt, és a nagyokos m egkérdezte a tö b ­ biek előtt, no mi van M akszim ka? E rre k itö rt a nagy röhögés, azóta csak így szólítgatnak. Nem sokat vagyok én ezeknek a szem ük előtt, m ert legtöbbször kint melózok, az üzemben meg kiszezek. Mert, tudod, rengeteg időt elvesz a kiszezés, ezt m ost úgy mondom neked, m int havernak. Persze, nem kevergethetnek, am iért keve­ set látnak, m ert csak ráhajtok, hogy b e­ hozzam a kiesést, de a mi m unkánk k ü ­ lönben se olyan, m int m o n d ju k a csévélés, vagy m it tudom én, a lyukasztás, k in t a csarnokban. Ha kell, fogom a b ringát és m ár tekerek is le a g y ár m ásik végébe. Tudod, mi úgy szét vagyunk szórva m in­ denfelé, itt meg aztán vannak távolságok. Most m iért mondod, hogy n e erről szöve­ geljek, te zsurnaliszta, ha m ár ide csalo­ gattál, m ond meg, m iről szövegeljek, és ne ta rtsd fel a dolgozót, öttől m egyek a nőmhöz. Tudod, a nővérének nagyon szom jasak 12 kollégája történetét, akinek m in d járt az első esztendőben elfogad­ ták kérelm ét, u tán a viszont még hét hónapot sem m arad t a gazda­ ságban. Nem szakm ai kifogások m erültek fel ellene: egy idő u tán képtelen volt szót érteni az em berekkel. Elengedte a füle m ellett az okos és jogos észrevételeket, okosabbnak h itte m agát m indenkinél. Többször is elbeszélgettek vele, hogy próbálja meg szerényebben, közvetlenebbül. A ztán többet látták a presszóban, m int a m unkahelyén. Rossznyelvek m eg is jegyezték: fu tja a fél­ decire, sörre az állam i p én z b ő l... F elajánlották neki, keressen m áshol m unkát. A tám ogatás ezt követően megszűnt. — O lyan ez, m int a labdarúgónak az öt évre szóló szerződés — fejtegeti D. Im re. — Ha m egkapom a ju tta tá st, persze, hogy örülök. — S ha nem ? ke­ A világ nem dől össze. A nélkül is jól érzem m agam. .. — Ne idegeskedj! Te is m egérdem led! — telepedik hozzánk a területi szövetség m unkatársa. — Tudjátok — foly tatja —, a rendelet életbe lépése óta a kisebb téeszekben is m egm ozdult va­ lam i, ésszerűbb lett a a term elés szerkezete, növekedtek a hoza­ mok, hozzáértőbben gazdálkodnak. A m inap egy beszélgetésün­ kön m erült fel, ki kellene dolgozni egy hatékonyabb m egoldást, hogy a bérkiegészítés differenciáltabb legyen, nagyobb teljesít­ m ényekre ösztönözzön, s ezekhez igazodjon annak m é rté k e ... A tekintetem végigpásztáz az asztalsorokon. Fiatalok, idő­ sebbek vegyülnek a nagyon öregekkel, akik vagy m egértették a belépéskor vagy nem , hogy m ilyen út vezet a szocialista mezőgazdasági nagyüzem ekig, de ha m ár vállalták, vitték jószágukat, eszközüket, földjüket, S nem egyszer előfordult, hogy hónapokig nem k ap tak m u n k áju k ért ellenszolgáltatást — sokáig pénzt is csak egy évben egyszer: zárszám adáskor. a virágai, és m inden délután meglocsol­ juk őket. Valahol nyaralni vannak. Hol h al­ lottam a zsurnalisztát? Egy jó haverom ­ tól, aki oltári m enő fej, grafikus. L áttál te m ár igazi grafikust? Ez egy ilyen. Ne­ ki vannak ilyen dum ái. Mit is m ondott a m últkor? Jaj, m ost nem jön be. De a zsurnaliszta ez tisztára olyan, m int a főtt kukorica, azért is tetszik. Komolyan. N agyanyám főtt, m ákos kukoricái ju tn a k eszembe róla. A kár hiszed, a k á r nem , ez­ zel a sráccal itt jöttem össze a gyárban. Elmondom. Hallom, hogy a K ISZ-brigád valam i szo­ cialista szerződésfélét k ö tö tt egy m űvész­ szel, akinek nyom ógépet csinálnak. Jól van, csináljanak, ha ez jó nekik, van itt miből! Egyszer egy furcsa figurát látok az edzőben. Úgy bám ul a kem encére, m intha búbos volna. Nézem őt, ilyen pasast még nem láttam erre. Úgy lesekedett az izzó, m atricának valók előtt, m int egy bagoly a m eséskönyvben. Egyszer m egkérdezi tő­ lem, te tudod, m it csinálnak ezekkel? M ár hogy az istenbe ne tudnám , mondom. Az­ tán elm eséltem neki. Nem ám a lágyítást, de a kékítést, az edzést, a kovácsolást, a húzást, a m atricák készítését és a szikra­ forgácsolást is. A kkor jö tt elő azzal, hogy ő az, akinek itt nyom ógépet csinálnak, de fél, hogy soha nem fog elkészülni. K érde­ zem, m ióta csinálják? H át m ár k é t hó­ napja, feleli. B iztatgattam , hogy m ajd u tá ­ nanézek én is, m egadtam a telefoncím em , az üzemit, ahol érdeklődhet. Egy hét m úl­ va keres. K érdezi mi van. Én m eg: hogy­ hogy mi van, megy a meló, mi lehetne? M. Szabó Gyula E rre ő: nem hiszi. Ez eddig rendben van, mondom, csak gyere be, m ert meg kellene beszélni, m ire tesszük fel ezt a szerkeze­ tet, m ert azt kellene tudni. Ő nem tudja, azt m ondja, m ajd ácsol neki valam i faáll­ ványt. Hű, barátocskám , faállványt, m on­ dom, m ár nem a középkorban élü n k . Öszszedobunk neki egy D EX ION-talpat, nem kell attól jobb, különben a jövő héten k i­ visszük, csak intézni kell a p apírjait. Azt hitte, hóhányó vagyok. M ikor felcipeltük neki az em eletre és lera k tu k a kisszobába, úgy já rta körül, m int egy gyerek az új játékát. M ásnap meg, hogy m entünk összeszerelni, ott ü lt m ellette nagy, k a ri­ kás szemekkel, és azt m ondta, ő egész éj­ szaka itt m éregette vonalzóval az alk a tré ­ szeket és k iderítette, hogy ez összeszerelhetetlen. E rre hangosan nevettünk. Este kilenckor m ár próbanyom ást végezhetett a saját króm ozott hengerű, szürkére fes­ te tt gépen. Régen láttam így örülni em ­ bert valam inek. Később az is kiderült, m iért. Elm agyarázta, hogyan készül a réz­ karc és közben m ennyi próbanyom ást kell készíteni. Ilyen gép híján pedig ő állan ­ dóan ism erősökhöz já rt, am i egy idő u tán igen kellem etlenné vált. Nemhogy a te r­ veit, de még a m egbízásait se tu d ta te lje ­ síteni. Nohát, m ikor kész lettü n k , m eghí­ vott bennünket a hotelbe egy kis k ajára, piára. Azért legjobban an n ak örültünk, hogy így örül ez az em ber. Azóta haver. De nem ám olyan, m int ezek a köpenye­ sek, ak ik itt szaladgálnak, m eg gubbaszta­ nak az irodákban. Á , ő teljesen m ás! Ezekkel, ha együtt vagy valahol. u tán a �szóba se állnak veled. Tudod, m it m on­ dok, van, am elyik vissza se köszön az üzemben, pedig nagyon jól tudja, ki vagy. No, kivétel, h a kell nekik valam i. H át ez engem nagyon megvisel. A m ikor harm adéves tanuló voltam , azt m ondja a m ester, eriggyé m ár fiam , vidd fel ezt a p ap írt a nagyirodára. K apom m a­ gam, m egyek. Kopogok azon a feliratú a j­ tón, am it m egadott az öreg, semmi. Kopo­ gok még egyszer, hangosabban, semmi. Hallom, beszélgetnek odabent. Bemegyek, k ét nő ül egym ással szem ben és dum ál. Köszönök, hogy jó napot kívánok, ezek m eg csak dum álnak. Még egyszer jó n a ­ pot; csak megy a szöveg. H ülyén éreztem m agam , gondolhatod. Mi a szentséget csi­ n álják ezzel a papírral, hát elindultam az asztal felé, hogy leteszem nekik, oszt kész, o tt van. Igen ám, csakhogy rám szólt az egyik nő, hogy álljak le a szőnyegről, m ert piszkos a cipőm. Ekkor teljesen el­ b o rított a pipa. Piszkos a cipőm! O ltári dum a, m i? Ha a kaszinóból m entem vol­ na, biztos nem lett volna mocskos, dehát látták , hogy valam elyik üzemből melós vagyok. Engem en n yire még nem aláztak meg. M egfordultam és úgy bevágtam az ajtó t, hogy m ajdnem kiszakadt. M egígér­ tem m agam nak lefelé m enet a lépcsőn, hogy ebbe az irodába az életben nem lépek be. H át nem is, legyél nyugodt. Tőlem ak á rm it adh atn án ak , én ak k o r se. Ez a grafikus más. Ötőle azt is elfoga­ dom, ha kijavít, m ert érzem a jószándé­ kát, a segítségét. H át persze, tudom én, hogy prosztó vagyok, de most m ondd meg, mi m ás lehetnék? Nem pukkedlizni kell itt, hanem m egfogni és m egcsinálni azt a k u rv a melót. E rre vagyunk jók, ezt v á r­ ják tőlünk, és nem mást. Itt van az öreg bőrharisnya. H át az csuda egy figura. Kazánkovács, de szeret benézegetni a m űhelybe, itt még nem is­ m erik a dum áit annyira. Egyszer reggeli közben leült az asztalhoz és szövegelt. Borzasztó volt, köszörűs M arinak begör­ csölt a hasa a nevetéstől, nekem m ajd ­ nem a fülem en jö tt ki a gyíkhúskonzerv, de legalább a könny csorg ott m indenki szeméből. Én azt nem tudom leadni, m ert az egy krim inális nagy dum a volt. H anem am ihez felhoztam ezt, az a fizim iskája. Ez a m egfonnyadt öreg egész életében pi­ szok kem ényen gürizett, és nézd meg, m i­ je v an a jókedvén kívül? Sem m ije. Azt m ondja, egyszer az ollón dolgozott, és v a ­ lam i új nő, akit kisegítőnek vettek fel, m egnyom ta az indítópedált. Olyen gyor­ san levágta a középső u jját, hogy szinte észre sem vette. A m ikor k ijö tt a gép m ö­ gül, a nő m eglátta és rosszul lett. Jajveszékelni kezdett, hogy jaj, mi lesz most, m i lesz m agával. E rre m ég az öreg kezd­ te vigasztalni. Semmi, angyalom , mi len­ ne, nem ak aro k én hegedűm űvész lenni. Persze mesélek én, de úgy látom , nem azt jelentik ezek neked, m int nekem . Mi van, mi v an? Látod, ez van. Ilyenek v an ­ nak m indennap. És így jön össze az, am it tu dunk, az egész életünk. Most divat a m elósokkal foglalkozni, ez nem baj, ideje is, de ne h aragudj, am ik m egjelennek az újságban is. Vicc. Röhej. Önként, hősie­ sen, fontosságuk tu d atában, mi v an még. No, jó vagyok én is, neked mondom, ak i­ vel íratják. No meg h á t ezt m ajdnem el­ felejtettem : üzemi dem okrácia. Öregem, ez a csúcs. M ikor meghallom , m intha v ala­ ki a lem ezt m esszire fogná be a satuba és keresztbe reszelné. H allottál m ár ilyet? Hogy m ért m ondom ? No jó, várjál. A K IS Z -titkárt elvitték p ár hónapra k ato n á­ nak, és én helyettesítettem . Szólnak tele­ fonon, m enjek üzemi négyszögre. Fel a bringára, be a nagyirodára. Pengettem , m int a meszes, e rre jól leizéltek, hogy hol voltam ilyen sokáig, a többiek m ár egy negyedórája itt ülnek. Egyből világos lett, hogy elfelejtettek m eghívni, csak valam i­ hez én is kellek. Így is lett. A gyárrészleg vezetője előadta a tésztát, hogy m űhelyünk prem izálási rendszerét m egreform álnák. A dolog úgy nézne ki, hogy ezentúl nem egy fix összeget oszthatnánk szét havonta a m űhelyben, hanem , ha sikerül, leszorí­ tani egy bizonyos szint alá az üzem öszszes gépállási idejét, akkor a fizetésére m indenki kapna hét százalékot. Ez kábé ugyanannyi, m int a jelenleg szétosztható pénz, csak így jobb lesz, m ondta a főnök. H át én egyből láttam , hogy nem jobb, de nem szóltam , vártam , a nagyok vélem é­ nyét. M ondja a p á rttitk á r, ak i nem ott dolgozott, hogy ez bizony, tényleg jó öt­ let. A szakszervezeti titk á r ugyanúgy; csűrték is még, hogy ez m ilyen fajin. A gyárrészlegvezető erre elővette az előre elkészített papírokat, hogy a k k o r most m ár írja alá m indenki, és ezzel kész is lennénk. A p á rttitk á r, meg a szakszerveze­ ti titk á r alá is írta. T artja nekem is. Mon­ dom, én nem . Azt m ondja, hogyhogy. Ez nekünk nem lesz jó így, azért nem . E rre m egkérdeztem a szakszervezeti titk á rt, honnan tudja, hogy ezzel az o ttan i dolgo­ zók egyetértenek, hogy ez az ő érdeküket szolgálja, ha meg se kérdezte őket. Ho­ gyan m er a nevükben dönteni, ha fogal­ ma sincs róla, hogy azok m it szeretnének? helyünk van, ez az egyik legm enőbb m ű­ E rre a m anus elkezdett furcsán pislogni, hely a gyárban. Nézz körül. Szinte m inden rángatózott az arca és m arhaságokat be­ gép új, am i n ek ü n k dolgozik. Ez a legszélt. Még azt is m ondtam , tudom , hogy klasszabb, úgy nevezik, egyetem es p alást­ nem jelent sem m it az, aláírom -e, vagy köszörű, de ly u k at is lehet vele köszörül­ nem ezeket a dolgokat, de nem fer játék, ni. Szeretem nézni, m eg ezen dolgozik am it csinálnak. Azt hittem , a gyárrész­ köszörűs Mari, szegényt sokat cikizik a legvezető megpofoz. Ez a bikanyakú k á ­ ködvágója m iatt, van neki jókora. K ülön­ der olyan vörös lett, m int egy vérhólyag. ben rendes csaj és jó m elókat csinál. Ha Pedig tu d ták ők is, hogy igazam van. Egy felteszi a gyém ántkövet, tü k rö s felületet óra m úlva ott voltak m ind a h árm an a is tu d produkálni. Ez paradicsom . Jó l m űhelyben, bem entek az irodába, behí­ együtt vagyunk. De gyere át a szomszéd­ v atták a csoportvezetőt és a brigádveze­ ba, az egy m ásik világ. A legfiatalabb tőt, m egdolgozták őket, a lá íra ttá k velük gép 1959-ből való. M it szólsz hozzá? Nem a papírokat és elm entek. Meg ugyan nem hallod, várjál, a füledbe ordibálom . Na kérdeztek senkit, de jól lefedezték m agu­ m ilyen? Meg lehet őrülni? Még a zaj kat. hagyján, de a füst, azt én is rühellem . Ez elég, vagy még beszéljek a term elé­ Hogy m elyik gép m it csinál? Ez? Ez si tanácsorgásokról is? A k é t éve állandó­ egyengeti a lehúzott rú dvasat. Nem b o r­ an tém a szellőzőberendezésről, am it m in­ zasztó, különben is csak nyolc óra hosszá­ dig m egígérnek, hogy m ost fogják megcsi­ ig kell kibírni. Nézd, an n ak a m elósnak n á lta tn i; a süket beszámolókról, am iből m ekkora izm ai vannak a k arján . Ettől a jóform án sem m it nem é rtü n k ; az értel­ rúdvasem elgetéstől. Figyeld, m it csinál! m etlenül m egvásárolt gépek szükségessé­ Úgy lenne a legkönnyebb átem elni a v a ­ gének m egm agyarázásáról, a „tévedtünk, sat, ha középre m enne, de ak k o r ide-oda elvtársak” helyett; a profilváltozás, a pia­ szaladgálhatna. Így m eg fogja a végét és ci viszonyok és egyéb dum ákig. átem eli, igaz, hogy így m arh a nehéz lehet, K ülönben ezekről pam pogó Öcsi többet de gyors is. Azt m ondják, negyvenöt éves. tud neked m ondani. Őneki ezekből olyan nyugdíj készlete van, m int nekem az im buszkul- Én sem hittem , úgy gondoltam , csokból. Jól van, nem panaszkodok. Úri felé járh at. 13 �No, jó, gyerünk vissza a m űhelybe. Ha egyszer lesz időd, elviszlek az öntvénytisz­ títókhoz, az a kegyetlen m unka. Egyszer álltam , bám ultam őket és besütött a nap egy vékony sávban. A kár hiszed, akár nem , úgy csillogtak a fém szilánkok a le­ vegőben, m intha apró tüskék lennének. K eresztapám is itt dolgozott, teljesen be­ lerokkant. No, itt az öreg K om produktum , ő a művezető. Ha nagyon szakszerű akar len­ ni, ak k o r m indig azt m ondja: autom atice, kom produktum . E gyébként semmihez nem ért, csak a parancsolgatáshoz. Á llandóan ab b a’ a nagy k alap b a’ jár. A m últkor be­ esett a kanálisba azzal a b arn a könyvvel együtt, am it állandóan a hóna a la tt hord, és csak az a nagy szom bréró látszott ki. Röhögött az egész üzem. Az oltári m ű­ gonddal m egtervezett hülyeségeit nem lehet kiröhögni, m ert ak kor lőttek a b ér­ emelésnek. Egyszer csináltam egy vágóla­ pot. Az előrajzolást m érőhasábokkal vé­ geztem, kalodában. A hasábokat szarvas­ bőrrel érintettem , tudod, úgy adtam rá, 14 itt fontos a pontosság. A m arás is jól si­ került, de valahogy nem jö tt össze a do­ log. A m ikor beténfergett a m űhelybe, a k ­ k o r fejeztem be a bélyegek bem érését, m érőórával, egy század m illim éter elté­ rés, h a volt közöttük. Látta, hogy speku­ lálok, odajött és összeszorított szájjal n é ­ zett. Egyszercsak megszólalt: h át persze, hogy nem jó! Előkapta a tom pa, otrom ba ceruzáját a zsebéből, és berajzolta nekem áhítattal, hogy honnan kell leszedni. Még egy hónap m úlva is ezen röhögtünk. Nem azt mondom, hogy m indenki jó melós, m eg precíz, m ert az nem igaz. Van, aki csak barkácsol, és igazán jó m elót még soha életében nem csinált. Ha megnézed a fizetéseket, abból m egint m ás látszik. Az egy külön szám, ki m ennyit keres, de erről m ost nem beszélek, úgyis csak be­ gurulok, ha szóba kerül. A m últkor Subival összedum áltunk, ő egy kem ény, hajtós kölyök. Egy hónapon keresztül m ar­ h ára dolgoztunk. Sokat és pontosan. Ha szóltak, hogy valam i van az üzemben, m ár ott is voltunk. A többiek hetekig nem is látták a présgépeket, de ez nem érde­ k elt bennünket. K íváncsiak voltunk, mi lesz. H át tudod, mi lett, egyetlen főnök se vette észre. É rted? Ugyanúgy, m int, aho­ gyan nem látták, ki lógott a legtöbbet. Itt nem lehet összevágni a melót, tü re l­ mesen, nagyon pontosan kell csinálni, még a jav ítást is. Ha nem így csinálod, felte­ szik a szerszám ot, és egy óra m úlva jön a melós, hogy a meó leállította, vagy öszszetört valam i. Persze, egyből kiderül, kinél volt, és kezdheted elölről, a gép áll, a présm unkás ideges, hogy nem tu d k e­ resni. Jaj, nagyon szeretem az idősebb aszszonyokat. Van ott azon a ném et szalagdarabolón egy falusi néni. Soha nem dol­ gozott életében ilyen helyen, de nagyon érzi. Nem v árja meg, míg gallyra megy a szerszám, hanem odahív. Kedveském , néz­ ze m ár meg ezt a gépet, nem olyan a hangja, m int szokott, csak nem jól van ez­ zel valam i. Szinte m indig igaza van, nem türelm etlen, nem kiabál, ha meg e lk á­ rom kodjuk m agunkat, úgy el tu d pirulni. N agyon szeretjük, úgy hívjuk, hogy m a­ mi. Elhiheted, ha innen lelépek, őt fogom a legjobban sajnálni. K ülönben jó szakm a ez a szerszám k észítés, lehet szeretni, csak megfizetnék. Nehogy azt hidd, hogy tanuló korom ban szerettem meg. Ide figyelj, ha hiszed, ha nem , harm adéves korom ban még nem tudtam , m ilyen is ez a szakm a. Az utolsó fél évben m ár idekerültem állom ányba, akkor kezdtem m indent. No jó, reszelni, fúrni, meg ilyesm it tudtam , h á t az alap ­ m űveleteket azt igen, de szerszám okat, ilyen gépi szerszám okat még addig nem láttam . Tudod, m it csináltunk? Fusiztunk üzemi m éretekben. M egtanították velünk, am it feltétlenül tu d n i kell és fusi. Eszmé­ letlen m ennyiségű tőrkést, konyhakést, összecsukható nyársat, levélen mászó k a ­ ticabogarat, pisilő fiú t rézből, m eg ilyene­ k e t készítettünk a vezetőknek. No, meg díszbányászlám pát, króm ozva. Azt a szent­ ségit, de sokat. Úgy is neveztük a tan m ű ­ helyt egym ás között, hogy díszmű- és fusiüzem. G ondolhatod, m ennyire u táltuk. Volt úgy, hogy éjszaka n y ársak k al álm od­ tam. Egyszer egy városi K lSZ -küldöttgyűlésen felvonultattam a dolgokat. Nagy balhé volt, de végül m inden m arad t a ré ­ giben. A m últkor találkoztam egy volt osztálytársam m al, azt m ondja, a m ai n a ­ pig nem tan u lta meg a szakm át. Ő h a r­ m adévben m in d járt egy nagy favágóm un­ k á t kapott, a kezébe nyom tak egy légkö­ szörűt és innen öt m illim étert, haver, on­ n an hatot, nem kell pontosan, csak gyor­ san. Ebbe’ szabadult. Meg is p a tta n t ham ar, azóta az építőiparban mázoló. O tt lehet jobban keresni. Azt m ondják, nincs tanuló, meg az idén is csak hárm an vé­ geztek itt a szakm unkásképzőben szer­ szám készítőnek. Mi tíz éve h arm inchatan voltunk. Sokakat m ás szakm ára tettek helyhiány m iatt. O lyan is van, ak i m ár m érnök azóta. H át szeretni kell ezt, az biztos. Ki kell ta rta n i benne. Brunda Gusztáv �Zalán Tibor AZ ÉG ÜRES VOLT Aproximációk I. Valahogy elmaradtak a szobrok, s a szobrokból elmaradt az öröklét, ahogy szomorkásan a derengés fölé hajoltak, elmaradtak a kiterjedések, melyek, mint hegedűszó, emelik magasba az ember kitervelt szomorúságát, elmaradtak a távolságok is, melyekre rábízza magát a halálában bizonytalan lélek az utcán Ál l t a m . Látod, ilyen egyszerű elkezdeni egy verset, elkezdeni egy életet, mely már folyt, de még nem érte el a kezdetét KISVÁROSI HAJNAL VOLT Valahogy elmaradt a testi megjelenésem, ahogy elmaradtak a hús hűvös remegései, ahogyan elléptem, hajam szőke lobogása is elmaradt, mert elmaradtak a folyó felől szálló nyugtalan szelek, elmaradtak a borzoló szomjas kezek, ahogy elmaradtak a megszámlálhatatlanná koptatott zöld utcakövek AZ ÉG ÜRES VOLT Valahogy elmaradtak az apokalipszis lángoló lovai, el a csillagok „a lüktető sebek az öklömnyi duzzadt varak, az ércek és aranyszegek”, üres volt az ég, hogy már hasonlatot sem találsz k is v á r o s i h a j n a l v o l t Valahogy elmaradtak az ezüstszárnyú angyalok a ritka levegőből, csak a vízről szállt felfelé valami, de nem ének volt az, a halászok is elmaradtak, kik piros kendősek, a köd is, melyben kéken csillannak a lóduló árnyak, a selymes farkasok, valahogy elmaradtak a részeg káromkodások, valahogy elmaradt a hajnal is talán HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM Valahogy védtelen voltam ott végtelenségemben, ahogy elmaradtak a házszámok a kapuk fölül, hová még besurranhattam volna, elmaradtak a zajtalanul megnyíló s bezáruló ajtók is, mert elmaradtak a zajok, némán siklottam közöttük a hajnalban elmaradtak az értelem szakállas princípiumai is, el az élet sós ízei a számban OTT VOLTAK A HALOTTAK Valahogy túlságosan egyértelmű volt minden, ahogy elmaradtak a tévedések és a lehetőségek, elmaradt a felkelő nap lázas korongja, a fölgyújtott bolond narancs, elmaradt a párbeszéd is velük, ahogy elmarad immár veled is, pedig olyan egyszerű volt minden, amilyen egyszerű elkezdeni egy verset, amilyen egyszerű befejezni egy verset, befejezni egy életet, ha már a halállal elért a kezdetéig Valahogy elmaradtak a szokásos köhintések, a sírból felhozott sötét sóhajok, a fényességek is, melyektől a halandók megvakulnak elmaradtak, s álltak a halottak az utcán, elmaradt a hangjuk is, elmaradt a hallgatásuk is NEM KÉRDEZTEM SEMMIT OTT VOLTAK A HALOTTAK Szolnok, 1981. A dolgok linearitását nem tudom megőrizni a versben, ahogy elmaradt a sorrendiség, ahogy megláttam őket, elmaradt a látás, amivel észrevehettem, hogy ott vannak, a csodálkozás és a félelem, valahogy elmaradt, hogy állnak, elmaradt, hogy nem állnak valahogy ÉS NEM KÉRDEZTEM SEMMIT Látod, olyan egyszerű folytatni egy verset, ha már van kezdete, mint az életet, mely elért végre a kezdetéig egy kisvárosi hajnalon, amikor a gesztenyék halkan a kövezetre leszálltak a z u t c An Ál l t a m Valahogy elmaradtak a házak, süket ablakaikkal, a főisuhogó sírós álmokkal, a tornyok, hol a harangok szivébe öntve remeg a mindenség múltja, elmaradtak a kertek, a lépések alatt zörrenő rőt avarral, a kerítések is, melyekhez dőlve homlokomról leesett és elgurult a szerelem 15 �Dózsa Ildikó Találkozás egy régi álom sarkában (Ezek a m ai kis tyúkok is az utcán m ásznak egym ásra a fiú­ ikkal. Eddig rendben van. De hogy én, a Mici, a hatvanhárom évemmel örüljek az Em m ának, aki m ajdnem egyidős velem, de volt képe felv arratn i az arcát, hogy negyvenötnek se látszód jon, és négy évtized u tá n ... Négy évtized u tán ! Borzalmas. H irtelen ide­ jön nekem a világ m ásik végéből, pedig fü ty ü lt rám eddig. Most persze kinyom ozta a címem, hogy a rothadó, ócska kocsimon fuvarozzam le egy porfészek faluba, a volt fiújához. Közben bűz­ lik a Diortól. És az én szemem kiszúrja egy tű rh ete tlen új-zélandi pacsulival! A pápuák em berevők? De m it ak a r ez a nő ennyi idő u tán a B anditól? Az Em m a! M ár harm incnyolcban is utáltam , m ert m inden fiú azzal jött, hogy az Emma. Az Em m uska. A kegyed b a­ rátnője. És egyáltalán.) — Em m uskám , h át m esélj. Mi van veled, hogy élsz? Tudod, m intha veled együtt visszajött volna boldog ifjúságunk. Emlékszel a N agyerdőre? Na és a Bandi! Micsoda szerelem volt a tiétek! Fél Debrecen arról beszélt. „Messze a Nagyerdő, messze száll a fel­ hő, messze e ste m .. . ” Bocsánat, kicsit berekedtem . Azt m ondják, hogy nem a strúm ám . Dehogynem. Neked nincs strú m ád? Te, ez az egész olyan m egható. Szóval? — T h a n k s.. . M egvagyok. Tavaly elváltam a W illytől, és ön­ álló lettem . Az üzletben is, az életben is. És visszajöttem , hogy kárpótoljam m agam at és B andit, a m ié rt... — N ahát! Csak nem m ost akarsz lefeküdni vele? — Ezt egy szóval se m ondtam . — És különben is, a ti k o ro to k b an ! jössz! Hát mi bűn van abban, ha két öregem ber együtt meg­ — Én nem szégyellem a szerelmet. eszi a rétest? Oda fog égni. Ez a Boriska m ár teljesen szenilis. És — A k k o r.. . Tudod m it? A kkor is! együtt m egnézni a sekrestyét. K ét letisztult öregember.) — I b eg your pardon? (Tudtam , hogy háború lesz. M ár m in­ den épeszű em ber tud ta. H iába hívtalak, Bandi. Nem ak artál ve­ lem jönni. W illy meg azonnal k iv itt m agával. De ez a lezáratlan, befejezetlen szerelem .. . A Mici egyszerűen belehal abba, hogy én még m erek szeretni. Ha megöregszik is az em ber, a vágyai változatlanok. De ennek m agyarázhatnám . Ez m agának is hazu­ dik. Az ilyenek elfojtásra m ennek, aztán persze hogy megbolon­ dulnak. És az irigységtől még rondábbak lesznek.) — Bori néni, nem sózta el m aga ezt a csirkepaprikást? — Hogy én? Még illyent! H át nekem se m indegy, hogy m it terjeszt a konyhám rú egy am erikaji. Csak a plébános ú r elégedet­ lenkedik örökkétig. A m últkor a Pókáné is aszonta, hogy Boriskám , a te tőtikéd az a v ilá g ... — Jó, jó, de a rétesre vigyázzon. — Aztán elég gazdag-e ez az am erikaji, hogy m egérje a sok sütés-főzést? — Új-zélandi. — Egy k u ty a kölke. M egéri? M ert hiába dógozok én a koszt­ tal, ha nem csináltattya meg a sekrestyénket. M ahónap összed űl az egész szakram entum . A plébános ú r meg m ennyen m ár borotválkozni, m er m ingyá itt lesznek. 16 — Igen, de a rétest próbálja meg nem odaégetni. (El ak a rtalak felejteni, Emma. Jaj, de ősz vagyok m ár! Mindegy. Ez a borotva­ hab is m ilyen vacak. Illetve nem gondoltam rád. Kicsit kínos lesz a találkozás. M iért lenne kínos? Te talán meglepődsz. Én pedig szeretettel a szívem re ölellek, ahogy m inden felebarátom m al ten ­ ném. Szaladt elém a Mussolini utcán és azt m ondta, hogy jaj, te éhenkórász pesti filosz, mi a fenét szeretek ra jta d annyira? Hm. Emma, én azért öltöztem be, m ert m egéreztem a hívást. E lhivatott­ ságból. Nem jó. Emma, nem m ehettem ak k o r veled, m ert é n ... H át nem m egint bevágtam az állam ! Hova ra k ja ez a vénasszony m indig a tim sót? Aha, m egvan, csibész, sose talállak. De így is lá t­ szani fog a seb. Nem baj. Csak hadd látsszon. Emma, én m agyart tanítottam volna. Új-Z élandban kinek tanítsam B erzsenyit? H er­ vad m ár ligetünk. H át igen. Vajon m iért jössz vissza? Szóval, Emma. A gyerekkori b arátság u n k ra való te k in te tte l.. . G yerek­ kori! Tizenkilenc volt, am ikor m egism ertem . A kkor a régi b a rá t­ ságunkra való te k in te tte l... h a nem terheln e m eg nagyon, és hoz­ zájárulnál a sekrestye tataro zásáh o z,.. Hogy neve legyen a gye­ reknek! A látogatásodnak! És n e fú rjo n a lelkiism eret, hogy azért egy kicsit örülök neked. Csak egy kicsit. A m ennyire szabad. K ü­ lönben rég elfelejtettelek. Úgyis csúnya, beteg öregasszony. A kin­ ti rohanó élet gyorsan tönkreteszi a nőket. Pedig gyönyörű volt. K ár érte. És sokat szenvedhetett, am iért n ek i is meg kellett csúnyulnia. Tehát. Emma, én beöltöztem , m ert rá jö tte m ... rádöbben­ tem, hogy ez az én igazi hivatásom . Most m it nézel? Ez úgy h ir­ telen jött. Talán nem hiszed? Nem fogja elhinni. A m indenit, hát nem ak artam katona lenni! Akkor. Érted? A bban a lidércnyo­ m ásban. Pedig jobb lett volna, ha az elsők között lőnek k i az első vonalból, m int m egáldani azokat a fegyvereket. És ak k o r tényleg m egtanultam im ádkozni. M ert nem h ittem se m agam ban, se m ásban. M aradt az Isten. És aztán igazi pap lettem . B elülről is. Én m ár túl vagyok m inden harcon. Tudod, Em m a? M indegyi­ ken. A sekrestye. Igen, igen, a tatarozás. Emm a! Úgy örülök, hogy — D rága Emmuci, m ióta én nyugdíjba m entem , élek, m int hal a vízben. Alszom, utazgatok, főzőcskézek... — Engem, Mici, a fotólaborom ból visznek a tem etőbe. — De azért ott a gyönyörű házad W ellingtonban, ugye, és vol egy kis Dél-Am erika is és Baham a-szigetek is, m eg m inden. Ne sajnáltasd m ár m ag ad ! — Dehogy sajnáltatom ! Szeretek dolgozni. Te, lehet, hogy m ár abban a kis faluban is van gim názium , ahol Bandi él? Hi­ szen középiskolai tanári képzettsége volt, nem ? (Azóta készülök visszajönni hozzá, hogy elm entem . Kár, hogy nem fogja elhinni. Te voltál a tartalékom , pedig azt se tudtam , élsz-e? És eddig nem is ak artam m egtudni, m ert önző vagyok. Szükségem volt a rem ényre. Mit csináljak? A kkor se nyom orítom meg m agam egy irreálisan szép énképpel! Nem voltam szent. De h át érdekes ez? A lelke m élyén m indig v árja az em ber, hogy kinyíljon előtte még egy ajtó. Talán az utolsó. A tartalék. És ha ezt bevallja m agának, hát fogja meg a kilincset. Én igenis ráteszem a kezem. M ennyit tud beszélni ez a Mici a lányáról! Nekem is van. Na és? Élik a saját életüket, és nagyjából fülyülnek ránk. A Mici ezt is leta­ gadja m aga előtt. A gyerek nem kinövés az em ber testén, hogy �örökre egy legyen vele. De a vágyak m egm aradnak. M ár aki nem tip o rja le őket. H át én nem!) — Plébános ú r ! M eggyüttek! — Én is látom , Bori néni, ne lárm ázza fel az egész falut. In­ kább nézzen u tán a az ebédnek. — Jó n apot kívánok ... tisztelendő úr. Halász Em m a vagyok. A hölgy a barátnőm ... Bódog A ndrást keressük. Lehet, hogy nem érk ezett meg a táv ira t? — Emm a! H át te nem ismersz meg?... — Jé, ez a B an d i! B andikám , én vagyok a H orváth M ici! Nem emlékszel rám ? Tudod, D ebrecenben én falaztam nektek, am ikor t i . .. Hihihi, jaj, ne h aragudjatok, de kom olyan olyan fura. — G yertek. G yertek beljebb. V á rtu n k .. . v ártalak benneteket, (Emma, hiszen te m ég m indig szép vagy! M inek jöttél vissza, Emma?) — Rem ek volt ez a csirke, Bori néni, igazán rem ek. — Ugye? Legalább a . . . a M icikének tetszik m éltányolni, hogy annyit dógoztam véle. A ztán ha m inden am erikaji ily e n ... — Ez nem am erikai, Bori néni, hanem új-zélandi. — T ejjesen mindegy. Egy kutya kölke. Ha m inden am erikaji ilyen vegetariátus, m int a m ásik kedves vendégünk, akkor m ajd m egnézheti m agát az a náció. Főfordúnak. Ezt én jósolom. A Boriska. M egm ondhatja nekije. Hogy ízlik a rétes? — Isteni, Bori néni. Ilyen jót még nem ettem . — Nem azért kérdem . Csak örülök, hogy jó étvágyúnak tetszik lenni. Hova m entek a plébános úrék? — Megnézni valam i tem plom ot. Em m uska m ajd bőven kárpótolja m agát m ásnál, am iért ez a k ár­ pótlás elm aradt. Hihihi, ez jó. Na de ezek a m ai kis nők is! Fené­ kig dekoltálva, és m it m űvelnek az u tcán a fiú ik k a l! A ztán a sze­ m érm es em ber piruljon m iattuk. Meg kell végre o p eráltatni a strúm ám at, nincs mese. De ezek legalább fiatalok. Az Em m a meg egy kiélt öregasszony. A képét ő persze felv arratja. És az én strúm ám ? H át igen. Ilyen az élet. Belátok a sim a arca mögé is. Be én! Ez nőnek m eri m ég érezni m agát. Borzalmas.) — Örülök, Bandi, hogy jól vagy. És nincsenek gondjaid. Szép a tem plom is. A m u n k ah ely e d .. . Csak a sekrestye rozoga. — N em sokára kitatarozzák. Tavaly Egyébként hogy élsz, Emma, m it csinálsz? m egígérte a megye. — Öregszem. — Nem igaz. Még m indig szép vagy. M ásképp, m int akkor, d e .. . szebb a kelleténél. — You k n o w .. . duplázni akartam , de tulajdonképpen elég, ha az em ber életében egy Debrecen van. S zerettük egym ást idő­ szám ítás előtt 38-ban és nincs tovább. Azt se kérdezem , hogy bá­ natodban vagy félelm edben öltöztél-e be. Most m ár ugyanis m ind­ egy. — Mindegy. Késő. — De az ért jó volt m égegyszer találkozni véled. Tudom, hogy vagy, és legalább m agam elé tud lak képzelni, ha gondolok rád. Emlékszel, hogyan búcsúztunk Debrecenben? — Felálltál a N agyerdőben a padunkról és azt m ondtad, n e nézzek utánad. — Most se nézz utánam . Megígéred ? — Meg. (Minek jöttél vissza, Emma, m in e k !) — Hát, a rra rá is férne egy kis dollársegély. Csak ad valam it az am erikaji. De honnan ism eri ő a mi plébános u ru n k at? — H onnan i s . .. ja! E gyütt voltak elsőáldozók. A ztán m egm a­ rad t a barátság. Tudja, hogy szokott ez lenni. (Csak a dollárja kellett a B andinak! Az Em m uskám meg kiadta a rengeteg pénzt az utazásra, fo rg atta a szemét, hogy első szerelem, kárpótlás, m i­ egymás, és most jól pofára esett. De, hogy ez a B andi m ért lett pap? M egérte a benzinpénzt, hogy lehozzam az Em m át. Az öreg­ lány is külön szám a rétesével. Szerencse, hogy éhes voltam . Ha nem eszem csirkét, engem is kiát koz. Elm ondom otthon az egé­ szet, és dőlni fognak a röhögéstől. Első szerelem ! De ez az Emma m indig ilyen volt. Gondolkodás nélkül beleugrott a dolgokba. Hopp ki Új-Zélandba. E rre a W illyje iszákos nőbolond. Hopp viszsza Pestre. E rre a B andi pap. Most is ahelyett, hogy m indent m egtudott volna róla, csak a címe érdekelte. Na m eg az enyém. Hogy legyen, aki elkíséri. Biztos azért, hogy én kössem le a Bandi szerencsétlen feleségét, am íg ő a B andival cicázik, ahogy Debrecenben meg az Em m a an y ját kellett szóval tartanom . É r­ dek az egész világ. Ki is m ondta ezt? Nekem persze kiszúrja a szememet a pápua pacsulival. Maori. Jó, m aori, de akkor is büdös. B efürdött a nő. Pláne, hogy a Bandi ilyen szépen öregedett meg. Jo b b an néz ki, m int D ebrecenben. F elv arro tt arcú kisangyal, nem sik erü lt a terved. Mégis van igazság a földön. Én egyszer se tu d tam m egcsalni a férjem et. Ez bezzeg alaposan kiélvezte az életet. Ih a­ to tt a Willy, ha közben a B erm udákra vitte. A férjem B erm uda nélkül iszik. De azért az o rra alá dörzsölöm, hogy ilyen szerelem is van a világon. Nem ám, hogy elfelejtjük annak a szerencsétlen asszonynak a n év n ap ját is néhány évtizednyi házasság után. Az — Hát, Em m uskám , am ilyen hirtelen elvonszoltál engem attól az ijesztő m ákos rétestől, az meglepő. A zért volt en n y ire sü r­ gős, m ert a B andi túl sok pénzt a k a rt kihúzni belőled a sekres­ tyéjére? — A m icsodára? — Ez a vén t y ú k ... A Bori néni m ondta, hogy om ladoznak a sekrestye falai. — B andi szerint jövőre m egcsináltatja a m egye vagy ki. K ap­ csolj rá, Micikém, még rengeteg dolgom van. — N eked? A géped csak holnapután megy. M ilyen dolgod van addig? — Még nem tudom , de kitalálom . Látod, hogy a N agyerdőt is kitaláltam . Meg B andit, W illyt és a szerelm et. — Ittál? — Színjózan vagyak. — Hiszen a N agyerdő ig a z ... Willy i s ... Bandi i s ... — A szerelem is? — Ne idegesíts, Emm a! M indenre én vagyok a tanú. — Szegénykém , téged is csak k italáltalak . Siessünk. Ha így v e­ zetsz, a kocsiban v irrad ránk. (B andinak volt igaza. Nem kell m in­ dent kim ondani. Talán m egélni se. Csak őrizni.) 17 �Szepesi József Balázs János festményeihez SÍRFELIRAT II. Megpihent végre — végleg. Nem bántja zaj, se fény élete legsötétebb s legtisztább fekhelyén. VISZONYLAGOS BOLDOGSÁG A monoton lét apró örömei tágítják körülötted az abroncsokat egy ismeretlen nő visszapillantása rád két rezdülő mell körvonalai a pulóver alatt egy nem túl erős izzadságszagú hozzád nyomódó test érintése a buszon IN MEMORIAM BALÁZS JÁNOS A HAZUGSÁGOM Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; kopott lelkem ím a vászon, rákenve a hazugságom, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Igazságom talmisága, hazugságom igazsága, cifra átok, tarka szégyen, ecsetelve mind e képen, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; olcsó cégér ím a lelkem — rápingáltam önfeledten mindazt, mi fáj, ami vétek. Elbírja tán ez a lélek. A lélek két sötét lyukat ütött komor koponyádon és ráncaid kisimultak. A baglyok fejüket összedugták: „meghalt — huhogták — a sátán”. Az élet él tovább, az élet halhatatlan. S én alig álmodom rólad. Talán, mert jól vagy.._ Éjfél után halkan s puhán, mint az árnyék, felkúsznék a falra, hogyha alvajárnék. Tennék egy kis sétát s leülnék egy képre. De érdekes volna, a kép légynek nézne. Fent a poros csillár tetején a pókok kíváncsian néznék, miféle pók lóg ott. S kin cirádás ráma, aranyozott gyám-ék, melyek trónolgatnék. Hogyha alvajárnék: a meglepetéstől — az lenne a dráma — saját képmásomnak leesne az álla. SÍRFELIRAT I. Élt... fene tudja mennyit, titkára büszke e halott. Mindent elért és... semmit. Szenvedett, küzdött, alkotott. Volt vágya, nagy szerelme, sírt, vagy vidáman nevetett: oly mindegy — eltemetve és nem hiányzik senkinek. 18 s feltörhet belőled a boldogság (a fejedről a sampont lepaskoló vízsugár alól feleségedre emelt nedves arccal) a fürdőkádban is Z. Z.-NEK A TÚLVILÁGRA, FŐHAJTÁSSAL Keresztes József BIBLIAI PARAFRÁZISOK HA ALVA JÁRNÉK szétfőtt vendéglői fogások után jó házikoszt ételizei egy jól sikerült kávé aromája is boldoggá tehet 1 Mert nagyon kellett a csoda, úgy döntöttek a keresztények: elég egy olcsó vacsora, hiszen nem az evés a lényeg. 2 Nagyon kellett a messiás, hiszen várták Egyiptom óta. Mindegy ki, döntött Kajafás, úgyis meghal az idióta. 3 Mert mindig kell egy áldozat, hát sietnek a vádirattal. Legjobb egy frappáns „változat”. Az igazság úgysem vigasztal. 4 Mert kell a hit, ha hirdetik, és mártírt kíván minden eszme: szentségeit Jézus egy kicsit és vállra vette a keresztet. RÖVID BALLADA Immár a temetőben nagymama is a földben: húsát a kór „felette” — csille zörög felette. Szólították a holtak a kedvesek, a voltak, a jeltelen, s jelen­ levők, s ő szólt: Jelen! Bódító fájdalomban élt az irodalommal — testében rég halált virágzott már a rák, s ő írta, írta, írta már szemmel, nem papírra, a fehérre meszelt falra égetve fel, mint csikkel tetoválva magát, halálraszánva, az egyetlen reményt a kínzó költeményt... Nézzétek meg, talán pár vers maradt falán. ANTEUSZKÉNT Ég felettem, föld alattam: versenyt széllel jót szaladtam. Ág kapott el, kutya mart meg, ki „segített”, az takart el. Szívem vonták csillag-vágyak, testem mégis földre fáradt. Anteuszként nyögve nyögtem, majd, pihenve, talpra szöktem... Ő te szív, te szív — csalóka — hát ne vágyódj csillagokba! Itt a földön, itt előtted, föld alattad, föld mögötted, és a földnek annyi útja: szent jövője, drága múltja. S mennyi ember, mennyi ember! mint a tenger, mint a tenger: ez szeretne, az megölne (egy emelne, száz gyötörne); s bár bordáid anakonda izmok fogják, hogy ropognak, állj a földön, álld a harcot S mosolyogjon közben arcod! �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán és Selm ecbánya M ikszáth K álm án 1863 n y arán befejezte a rim aszom bati egyesült protestáns gim názium ban a VI. osztályt. M inthogy ez a szülőföldhöz viszonylag közel eső iskola csupán algim názium volt, a felső két osztályt m áshol kellett elvégeznie.1 A család választása a Selmecbányai ágoston hitvallású kerületi líceum ra esett. Az 1863/64-es tanévben M ikszáth a selmeci gim názium VII. osztályá­ nak tan u ló ja volt, ott is érettségizett 1866 nyarán. Az itt eltöltött három év élm ényeit és han g u latát leghívebben elbeszélései őriz­ ték m eg: em lékeiről szól a Garibaldi butéliái és A csodálatos gom ba című elbeszélésében, m indkettő 1874-ből szárm azik.2 A sel­ meci hangulat és táj elevenedik m eg az 1877-ben keletkezett A z aranykisasszony című elbeszélésében is.3 A városhoz fűződő em lé­ kek tű n n ek elő az 1882-ben m egírt A Petőfi-legenda Selm ecen cím ű visszaem lékezésében.4 M inden szálával és m agával sodró hangulatával Selmechez kötődik az 1887-ben napvilágot láto tt Ta­ vaszi rü g yek cím ű hosszabb elbeszélése, am ely több vonatkozá­ sában az em lékek re jte tt régióit is felelevenítette.5 A selmeci él­ m ények m ajd ú jabb h at év m úlva, 1893-ban A z eladó birtok cí­ m ű kisregényében ism ét a felszínre törnek.6 Az évtizedek során vissza-visszatérő em lékek tehát egyértelm űen a rra utalnak, hogy a város és lakói mély, m aradandó nyom okat véstek az író em ­ lékezetébe. * A szakirodalom azonban nem sokat tu d o tt tenni a selmeci évekkel, sőt a m aga eszközeivel — ak arv a nem ak arv a — csak hom ályt és bizonytalanságot idézett elő. V árdai Béla a m ég M ik­ száth életében m egírt és az 1910-es jubileum ra m egjelentetett könyvében „A selmeci d iák” címmel külön fejezetet szentel ezek­ nek az éveknek,7 és m int ahogy e fejezet egyik helyéhez fűzött jegyzetében írta : „Az itt következő adatokat K irály Ernő selm e­ ci líceum i igazgató ú rn ak és Suhayda Lajos ottani ta n á r úrn ak köszönöm ”.8 Valóban, adatai — m int ahogy m ajd alább kitűnik — a legközelebb állh atnak a tényékhez. V árdai m egírja, „1863 őszén m en t át M ikszáth Selmecre, az ágostai evangelikus líce­ umba. .. A z első ottani iskolai évében sokat m ulasztott, ennek kö­ vetkezéséül igen gyönge bizonyítványt is kapott az első félév végén, am i úgy elcsüggesztette, hogy be sem várva az iskolai év végét, közben kim aradt és elutazott haza”.9 V árdai szerint édes­ anyja h atásá ra M ikszáth „a következő iskolai év elején mégis­ csak visszam ent Selmecre, ahol aztán elvégezte a VII. és VIII. osz­ tá lyt és letette az érettségit is, 1866-ban.”10 V árdai e két év is­ kolai eredm ényeiről szólva finom an m egjegyezte: „utolsó két évé­ ben sem csapott bizony erélyesen közikbe a lovacskáknak, csak úgy poroszkálva ballagtak azok vele végig, az előző évek tem pó­ jára, a gim názium porondján.”11 Az iskolai élet atm oszférájának érzékelésére a Tavaszi rügyek, A z öreg D ankó bácsi és A z új bün­ tető codex című M ikszáth-írásokból m erít m otívum okat, m ajd a diák M ikszáth önképzőköri tevékenységéről ír V árdai. Ezeknél az adalékoknál m ondja fentebb idézett köszönetét a k ét Selmecbányai ta n á rn a k . Önképzőköri szereplését m ár odakerülésének évéhez, 1863-hoz köti, m egjegyezve: „Az első vers, am ellyel föllépett, Egy fogoly levele fiához cím et viselte. Ezt k ö v e tté k : »A z öreg nemes«, »Petőfi sírja«, »Otthon«, »K épzeletem újra...« ő nyerte el a kör első jutalm át is, egy »G yula vezér« cím ű balladával, m elyet szavalva elő is a d o tt.. . M int szavaló, m áskor is sűrűn szerepelt M ikszáth a k ö rb e n ... N agy tetszés közepette m u ta to tt be nevezetesen ott »A z én G yuri bácsim« cím m el egy hum oreszket, a jeg yzőkönyv sza­ vai szerint: az első ilyn em ű dolgozatot, m ely a körben egyálta­ lán előfordult. M indenkit felvid á m íto tt vele, s érdem könyvbe ítél­ té k m é ltó n a k ... valószínű, hogy csak a körnek K orány cím ű hektografált lapjában jelent meg, ennek kötetei azonban jórészt el­ kallódtak az idők folyam án.”12 A fejtegetésnek ehhez a helyéhez V árdai jegyzetet fűzött, am elyben öröm m el ko rrig álta m agát, ír­ ván, úgy értesült, hogy a hum oreszk szövege időközben előkerült és a M ikszáth-jubileum kor meg fog jelenni. Ő m aga nem láth atta. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy A z én G yuri bácsim végül 1911. április 16-án jelent meg az Újság hasáb jain .13) Az önképző­ köri tevékenységről szólva V árdai megjegyzi, hogy MK egy da­ rabig szerkesztője volt a K oránynak, „továbbá viselte egy ideig a kör aljegyzői, helyettes kö n yvtárnoki m ajd főjegyzői tisztségét is. 1865. január 20-adikán hirtelen m egszűnik tagja lenni a kör­ nek, mégpedig nem közönséges m ódon: kizárták őt a tagok sorá­ ból.”14 A kizárás okáról V árdai a következőket so rakoztatta fel: „Az szolgált nevezetesen rá okul, hogy több ízben m egtréfálta egyes tagtársait, a k ik ezen felm érgelődve, a kör tekin télyé n ek aláásásávál vádolták őt, s m eghozták a kizáró határozatot, apró­ ságokért, m e ly ekn e k van ugyan valam i nyers diákos ízü k, de, am elyekben a m ókázó hum orista próbálkozik m á r ... megcselekedte, hogy idegen költők verseit szavaltatta társaival, m in t az övéit, s azután jól m ulatva fedezte fel n e k ik utólag tájékozatlan­ ságukat; m áskor átengedte a saját versét egy társának, hogy az azt m in t az enm agáét adja elő. Egy harm adiknak gyönge dolgo­ zatát szépen átjavította s ezért úgy védekezett, hogy a tém a m eg­ tetszett neki, m egérdem elte szerinte a kicsiszolást.. . Szóval a fiú, aki m ár pompásan ért a tréfához, olyanok m arkába került, a kik nem értik a tréfát és elbántak vele. A kör ellene való eljá­ rásának fő oka az volt, hogy m egírta egy B rózik T itusz n evű tár­ sának m unkálatát, s erre rájöttek. S o ltz tanár ek ko r a kör em lí­ te tt határozatához azt az óhajtását fű zte, hogy a jeg yző kö n yv il­ lető helyéről m aradjon el a B rózik neve, m ert n em m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m eg ö rö k ítte ssé k.. . ”15 M int az alábbiakból m ajd kitűnik, a V árdai Béla rendelkezésére bocsátott selmeci anyag áll a legközelebb a valósághoz, V árdai tu d ta úgy közvetí­ teni a történteket, ahogy azok alakulhattak , de vagy ő is szépí­ te tt a dolgokon, vagy a rendelkezésére bocsátott selmeci adatköz­ lés volt tek in tettel az országos h írű íróra. A k o rtárs m onográfusok közül még m eg kell em lítenünk Gyöngyösy László M ikszáth K álm án című, 1911-ben, te h á t az író halála u tá n m egjelent m unkáját, am elyben röviden foglalkozik a selmeci évekkel. Az ő adatai pontatlanok. Azt írta, hogy M ik­ száth K álm án „1867 év őszén iratkozott be a hetedik osztályba”.16 Önképzőköri szereplése között m egem líti a G yuri bácsi (sic!) cí­ m ű deákos m odorban írt elbeszélését és azt, hogy főjegyzőnek v á­ lasztották az önképzőkörben. Gyöngyösy feleleveníti, de m ár átköltve a „B rózik-történetet” is a következő form ában: „Az ön­ képzőkörben történt az is, hogy M ikszáth egy B rózik n evű tót ta­ nulótársának csinált dolgozatot, am it ő sa já tja kén t olvasott fel. Scholz tanár m ár ism erte M ikszáth eszejárását és ráism ert M ik­ száth tollára. A tó t diák ijedtében m in d en t bevallott. A szigorú önképzőköri statum ok szerint jegyzőkönyvileg kellett volna m eg­ róni Brózikot, de a jeg yző kö n yvi rovás elm aradt Scholz tanár in­ dítványára, hogy B rózik neve így se örökíttessék meg. Ez vo lt a büntetése.”17 M ielőtt átadnánk a szót B anska Stiavnican, az evangélikus lelkészi hivatal által őrzött és m egm aradt líceum i anyagból hoz­ záférhető dokum entum oknak — am elyeket e tanulm ány szerző­ je 1976 n y arán a helyszínen tanulm ányozott — idézni szeretnénk két m últ századi Selmecbányai iskolatörténetből. Az egyiknek szerzője Breznyik János, a líceum 1842-től m űködő igazgató ta ­ nára, aki M ikszáth Selmecbányai diákoskodása a la tt is igazgatója volt az iskolának, sőt ta n á ra volt írónknak. B reznyik A Selmecbá­ nyái ágost. hitv. evang. egyház és ly ceum története címmel Sel­ m ecbányán 1889-ben m egjelent m űvének „M ásodik és harm adik 19 �füzet. A XVII—X IX -ik századbeli esemén y e k c í m ű kötetében több helyen megem líti M ikszáth nevét. Aziskola híressé lett ne­ veltjei között felsorolja Czw ittinge r Dávidot, Ribinyi Jánost, Pe­ tőfi S ándort és M ikszáth K álm án t.18 A rról is szól, hogy a Gusztáv Adolf-féle bibliai egyesületnek 1866-ban „M ikszáth K álm án (a) főjegyző”-je, „ki n e ism erné a kitűnő írót?” 19 Végül beszámol az 1826. okt. 21-én első ülésével tevékenységét m egkezdő „a nemes m agyar társaságról”, az önképzőkör jogelődjéről, am elynek az 1860-as évekbeli tevékenységéről a következőket írta : „Újra fö l­ éledt, s f elviru lt a kör Solc Vilm os vezetése alatt, ki ugyan, m int elődje sem, nem vo lt m agyar irod. tanár, de a felajánlott elnök­ séget készséggel elfogadta, s lelkesedéssel v itte halálaiglan, 1861/2 —1881/2 közt. A z ő idejében volt a körnek tagja M ikszáth K álm án 1864/5 és 1865/6-ban, m in t VII., és VIII. oszt. tanuló a Korány cím ű havi lapnak szerkesztésével s f őjeg yzőséggel is m egbízatott. Ugyancsak azon évben k é t m unkája: »Az öreg nem es« cím ű köl­ tem énye és »A z én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkje, m ellyel a jeg yző kö n yv szerint az egész kört felvidám ította, érdem esnek ta­ láltatott az érdem könyvbe való felvételre. Ez utóbbi elm eszülem é­ nyénél nyila tko zo tt elő ttü n k Solc, ha M ikszáth így fog fejlődni, k i­ tűnő beszélyíró vá lik belőle. M iért m ondott le 1864/5-ben a tanév közben a főjegyzőségről, s a következőben m iért szűnt meg tagja is lenni a körnek, elm ondani nem ta rtju k ideva ló n a k.. . ”20 Az elő­ zőekből m ár érzékelhető, hogy az eltávolítása nem lehetett tém á­ ja egy ünnepi kiadványnak, am ely az iskola történetét m u tatta be, és am elynek m egjelenését M ikszáth K álm án 5 ft. adom ány­ nyal elősegítette.21 Hasonlóan tap intatosan szól az önképzőköri esem ényekről a Breznyik-féle iskolatörténetnek 1896-ban m egjelent kiegészítése is.22 A két társszerző az önképzőkör kapcsán a következőket írta M ikszáthról: Scholtz elnöksége „idejében volt a körnek tagja M ik­ száth Kálm án, előbb m in t al-, később m in t főjegyző részt v e tt a kör igazgatásában is, később azonban bizonyos kicsinyes dolgok m ia tt kivált a körből. A z első m űve, am ellyel fellépett, »Egy fo ­ goly levelei« cím ű költem ény, m elyről a bírálója azt jegyzi meg, hogy: »a m u n ka az epistolához közelít és sikerült is némileg, am ennyiben d id a ktiku s eszm ékkel szépen telve van, csak dalszerű külalakjában tért el az epistolától«. Egy m ásik kö ltem ényét »Az öreg nem es« cím ű »eszm éjének szépsége m iatt, habár a kidolgozás gyengébb is« érdem könyvbe v e tté k ; »Az én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkjével pedig az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érde­ m el a szerző m ű v e m iatt. É rdem könyvbe írandó.« A »Petőfi sírja« és »Otthon« cím ű költem ényeiről azt m ondja a jeg yző kö n yv: »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel m egfelel céljának, s a m ű ezen fényoldala kö n n yen felejteti el v e lü n k azon csekély hibát, am ely im itt-am ott az ü tem dallamossága hiányában áll. A máso­ d ik m ű tökéletesen sikerült, m ert az esem ények benne lélektani­ lag és term észethivel vannak ecsetelve. M indkettő egyhangúlag arra ítéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el m éltó helyét.« E zenkívül m egjelent néhány elbeszélése az ifjúság által szer­ kesztett »Korány«-ban is. Többször fellép ett szavalni is és a jegy­ zőkönyv erről is dicsérőleg n yilatkozik. M egem líthetjük még, hogy az ő »Gyula vezér« cím ű balladája nyerte m eg a díjat, m e­ lyet a kör első alkalom m al tűzött ki a végből, hogy tagjait annál nagyobb m unkásságra ösztönözze. A kör tagjai tisztelték, becsül­ té k fényes tehetségéért, s m űködéséről a kör alelnöke is dicsérő­ leg n yila tko zo tt: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle«. A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve m inden bi­ zonnyal csak jó téko n y hatással volt, s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta."23 A fenti egykorú m űvekből v ett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel M ikszáth Selmecbányai di­ ákéveiben, önképzőköri szereplésében és am i a lényeges, az el­ telt évszázad során nem kerültek elő az önképzőkörben bem u­ ta to tt írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kézira­ tok helyzetének feltárása rem ényében a tanulm ány szerzője 1976ban a helyszínen p ró b álta meg a kérdésekre a választ m egkapni. Előzetesen a hazai tudom ányos könyvtárakban m egkísérelte fel­ k u tatn i a selmeci líceum évenként m egjelentetett Értesítését, hogy ebből szerezze meg a legszükségesebb adatokat. A felkeresett könyvtárak közül az OSZK aprónyom tatványtárában sikerült m egtalálnia a selmeci líceum Értesítéseit. M egvoltak az 1863-as év előttiek, kézbe vehette az 1863/64-es és az 1865/66-os évről szóló beszámolót, csupán egy hiányzott: az 1864/65-ös tanévről kiadott 20 Értesítés. A k u tatás szem pontjából ez a hiány azért jelentős, m ert az 1863/64-es tanévben írónk neve M ixáth névváltozatban a VII. osztályos növendékek között szerepel, m íg az 1865/66-os Értesítés­ ben ugyancsak M ixáth alakban a VIII. osztályos növendékek kö­ zött. A nyom talanul eltűnt és eddigi ism ereteink szerint egyik ha­ zai közgyűjtem ényben sem m egtalálható 1864/65-ös tanévről kiadott Értesítés ad h ato tt volna számot, hogy M ikszáth ebben a tanévben m ilyen osztályba lépett. Ha a VIII. osztályba, ak k o r év végi kalkulusai oly rosszak voltak, hogy a VIII. osztályt meg kel­ lett ism ételni, h a viszont 1864/65-ben ism ét a VII. osztályba ira t­ kozott be, akkor m inden bizonnyal meg k ellett ism ételnie ezt az osztályt, m ert több tantárgyból k ap h a to tt elégtelen jegyet az 1863/ 64-es tanévben. M int a bevezetőben láttu k V árdai életrajzában év­ közi rossz jegyekről beszélt, am ely még a tanév befejezése előtt a r­ ra késztette az ifjú M ikszáthot, hogy elhagyja az iskolát. A nyom - �1. „A Selmeczi M agyar Irodalm i Társaság Érdem -könyve 1873ik évtől” 1873-tól 1888. ápr. 6-ig tartalm az bejegyezéseket, utólagosan szám ozták be 1—486 lapig. 2. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1887-től 1891-ig tartalm az be­ jegyzéseket, folyam atos lapszám ozás nélkül. 3. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1891-től 1894. jún. 7-ig ta rta l­ m az bejegyzéseket, utólag beszámozva 1—442 lapig. 4. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1894-től 1901-ig tartalm az be­ jegyzéseket, nincs lapszám m al ellátva. 5. Érdem könyv. C ím lapja nincs. A bejegyzések az 1903 1904es tanévvel kezdődtek, nincs beszámozva. M ikszáth K álm án selm ecbányai diákéveiről teh át eredeti É rdem könyv nem m aradt fenn, egy közvetett ad atokat tartalm azó írásm ű azonban m egm aradt. Ez a következő: az 1891-től 1894-ig vezetett és utólagosan 1—442 lapszám okkal ellátott Érd em kö n yv 253. lapjától a 306. lapig terjedő részén olvasható Pesthy István VIII. osztályú, Uzd, Tolna megyei születésű önképzőköri tagnak „A Selm ecbányai Lyceumi Petőfi kör tö rtén ete” cím ű hosszabb írása, am elyben a korábbi évtizedekből fen n m arad t önképzőköri dokum entum ok alapján m egírta m űködésük tö rténetét. Az írásm ű keletkezési időpontja 1893 elejére tehető, ugyanis P esthy m u n k á­ ja előtt levő írás bejegyzési dátum a 1893. április 6-i keletkezést viseli, míg a P esthy írását követő bejegyzés az 1893. április 17-ig dátum m al szerepel. T ehát P esthy Istv án a koráb b an keletkezett és az önképzőkörben érdem könyvi m egörökítésre ítélt m u n k áját 1893. április 7. és április 17. között m ásolhatta a kötetbe. Az önképzőkör-történetben három helyen em lékezett meg M ikszáth K álm ánról: 1. Petőfivel együtt m éltatja tagságát és szól kizárásról; 2. Az egykorú dokum entum ok alap ján összefoglalja önképzőköri tevékenységét; 3. Röviden szól a K orány szerkesz­ tésében betöltött szerepéről. Következzék először az általános m éltatás és a kizárás története: ta to tt Értesítés az 1863/64-es tanévről felsorolva a tanulók nevét, azoknál, akik év közben félbeszakították tanulm ányaikat, nevük és születési helyük u tán kurzív szedéssel odaírták, hogy kilépett. M ikszáth három VII. osztályos társá n ak neve m ellett ott is olvas­ ható ez a megjelölés a következőképpen: „1 B ada Vilmos, Ledény, Hont, kilép ett.”; „11. K anka János, Zólyom, Zólyom kilépett.”; „14 Longauer Béla, A. Bodony, N ógrád kilép (ett).” M ikszáth viszont így szerepelt: „15 M ixáth K álm án, Szklabonya, N ógrád”. Tehát m ár az Értesítés szövege is a rra utal, hogy írónk befejezte a tan­ évet és annak végén több tantárgyból m eg b u kh a to tt és osztályis­ m étlésre ítéltetett. Ennek a feltételezésnek bizonyítását m ár csak a helyszíni kutatásoktól lehetett rem élni. A helyszínén, a B anska Š tiavnica-i evangélikus lelkészi hiva­ tal igen rossz körülm ények között őrzött levéltárában a hajdani líceum oktatással kapcsolatos anyaga azonban nem volt hozzáfér­ hető. Sem az osztálykönyv, sem az anyakönyv, sem m iféle olyan irat, am ely a diák M ikszáth iskolai előrem enetelére tartalm azott volna valam iféle adatot. De nem lehetett m egtalálni az itthoni köny v tárak b an fel nem lelhető, az 1864/65-ös tanévről számot adó nyom tato tt Értesítés példányát sem. A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth K álm án selm ecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályzatot ki­ véve nem m arad t meg semmi. Valószínű, hogy ez a hiány több m int h atv an évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy m ég a század elején, vagy talán m ég azelőtt em elte ki valaki.24 A helyszíni k u tatás során hozzáférhettem M ikszáth selmeci diákoskodásának ideje előtti évekből való önképzőköri dolgoza­ to k kötetéhez, az 1854 vagy 1857-ből datálható a R em ény cím ű kö­ tethez, továbbá a K orány 1860-ból szárm azó első évfolyam ához. Az önképzőköri dolgozatok következő kötete, am it kézbe vehet­ tem m ár az 1866-ból való nyolcadik évfolyam volt. Ezt Gajdács Pál kezdte szerkeszteni 1866 őszétől. A K orány szám om ra hozzá­ férhetetlen kötetei közül m inden valószínűség szerint az ötödik, hatodik és h etedik évfo lyam tartalm azhatott kézzel lemásolt szö­ vegeket, verseket és elbeszéléseket a diák M ikszáthtól. A h ajd an i selmeci líceum i önképzőkör É rdem könyv kötetei m ár csak az 1870-es évek közepétől, teh át tíz évvel M ikszáth K ál­ m án selmeci tartózkodását követő évektől m arad tak fenn. Az általam láto tt és kézbe v ett kötetek a következők: „A »Magyar Társaságnak« volt k é t tagja, a k ik a világ iroda­ lom ban kiváló helyet foglalnak. A z egyik m ár eltávozott az élők sorából, a csatában lehelte ki nagy lelkét, a haza szent szabadsá­ gáért kü zd ve azon szabadságért, m elyet tiszta szívéből im ádott, am ely szabadság szellem e a különben beteges férfib a ú j erőt ön­ tött. A z Isten m eghallgatta részben kérését, m ert ágyú dörej a csata zaj vo lt halotti zenéje. De részben nem teljesítette, m ert az önkény diadalm askodott abban a csatában, m elyb en ő elesett. N em érhette m ár azt a gyászos kort, m ely sza badságharcz leveretése után hazánkra jött. A z Isten ettől a nagy fájdalom tól fe l­ szabadította őt. Hanem a gyász után b ekö vetkezett az öröm napja is. M ásik költőnk m ár ezen öröm napokban kezdette pengetni lant­ ját. Ő m ég m ost is aratja babérjait. Ez a kö ltőnk M ikszáth K ál­ mán. Már itt e körben fe ltű n t nagy tehetsége, fén yes elm éje, m ely különösen a novella írás terén szerzett n e k i később halhatatlan érdem eket. Első évben 1863/64-ben volt tagja a körnek, m in t VII. osztálybeli tanuló. Vele együtt M oesz tanár úr is, ki m ár akkor, m in t alkönyvtáros is szerepel. M unkálkodása az előző évekb en nem volt olyan kielégítő, m in t most, m ert m időn Petőfi »Végszóhoz« cím ű kö ltem ényét szavalta el, m egm utatá, hogy m ennyire haladt az em ber rövid idő alatt, ha törekvésében tu d n i vágyás, vagy a szellem i nem az anyagosdiság, a hanyagság vezérli az em ­ bert. A körben ezen kívü l »Á tellenben« cz. novellájával is fellé­ p ett, m elyben a tárgy fejlődése és befejezése jó, de a stylu s nem tökéletes. M űködése jutalm a a kör bizalma lett, m e ly őt az 1864/ 65-ik évben a f őkö n yvt. és pénztárosi állásra em elte. M ikszáth pe­ dig m in t aljegyző és a »Korány« szerkesztője kezdte meg az évet, m időn pedig Bosszágh János leköszönt a főjegyzőségről, a kör őt léptette elő a tisztségbe. A zonban a tisztséget n em sokáig ta rth a t­ ta m eg; március 4-én az elnök (Solc Vilm os) szót em elt a kör előtt, hogy M ikszáth egyik tantársának, B ródy Zsigm ondnak egy dol­ gozatot (!) készített. Bródy ezt elfogadva be is adta a körbe »Hazám hoz« cím alatt. A kört kéri tehát, hogy M ikszáthot büntesse meg. K i is m o n d tá k reája a jegyző kö n yvi megrovást. Erre ő m árczius 11-én beadta a főjegyzői állásrul szóló lemondását. Ez azon­ ban m ég nem retten tette őt vissza attól, hogy hasonló tette t újra elkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársának dolgozatát ja víto tta át, am iért a kört (sic) őt ism ét jegyző könyvileg m egrótta. M ik­ száth tehetségének m éltánylása vehette rá a kör tagjait arra, 21 �hogy ezen sok megrovás m ellett mégis m időn Zsivora Sam u alkönyvtárosi állásáról lem ondott, őt választották meg helyébe. M int alkönyvtáros harmadszor is m egpróbálkozott előbbeni csínynyén ek végre hajtásával; m ost F olkusházy Sándor dolgozatát ja­ víto tta át, a m iért a kör őt harm adízben m egrótta, m időn azon­ ban ezenfelül a kört m ég sértegetni is kezdte, kirekesztették (Ja­ nuár 20. 1866). A jegyző könyv nagyon is megrovólag szól róla, m i­ dőn azt m ondja, hogy »ha csak tekintetbe vesszük azon szám ta­ lan esetet, m ely e körben m ár néhány (szókimaradás) óta adta magát elő, ha m ondom m indezekről leem eljük a m ú lta k sötét fá ­ tyolát, ott ragyog neve m int a tén y orgazdájáé, s m in t tényezője e körben előfordult legtöbb visszaélésnek. Hogy m ily m unkás ta­ got vesztett el a kör benne, láthatjuk, ha tekin tetb e vesszük azon m űködést, m elyet három éven e körben kifejtett. A körnek azon­ ban, m inthogy belső békéje előbbre való volt, végre kellett hajta­ nia, habár fájó szívvel is azon szigorú ítéletet; fájó szívvel, m ert egy lelket vesztett el, oly lelket, akinek m űvei példákkul állhat­ tak a tagok előtt. Ezen tagok között H lavatsek tanár úr is ott volt. 1864 65-ben m in t V. osztálybeli tanuló iratkozott be először. M űkö­ dése azonban csak 65/66ban kezdődik, am ikor »Egy bajnok végsza­ v ai« cz. költem ényével lépett fel, m ely azonban, m in t első kísér­ let, nem volt sikerült. Sikerültebb bírálata, m elyet Melna Gyula »Egy elszánt ugrás« cz. hum orisztikus rajza felett tartott. E kkor ugyanis »jól m egfelelt tisztének«. Még m ielőtt M ikszáth m űködéséről n yú jta n ék egy kis képet, pár szóval m egem lítem azon állapotokat, m elyekbe a kör a belviszálykodások fo lytá n sülyedt. Lábra kapott ezen korban a pár­ toskodás, m ely m inden békés intézkedések elfojtója. A pártos­ kodás előidézője a T im ko és M ikszáth féle belső m egrázkódtatá­ sok. Ezen pártoskodás m ár régi elnököktől, Solcz Vilm ostól is elidegenítette a kört, aki csak oly feltétel m ellett volt hajlandó el­ fogadni az elnöki széket, ha felhagynak azon rút úgy szólva már szokásról. M ert belátta, hogy hova vezet az az út; azt pedig nem akarta, hogy a kör, m elyn ek már oly szép m ú ltja van ily alacsony ok m ia tt m eg szű n jék.” Pesthy István dolgozatában ezt követően külön fejezetet szen­ telt M ikszáht önképzőköri tevékenységének. Most ennek szövege következik ugyancsak b etű h ív en : „Mikszáth K álm án m űködése K ö rü n k büszkén m ondhatja el, hogy M ikszáth is tagja volt, hogy reá is nagy hatással volt e kis kör. Itt kezd ték m űveit pal­ lérozni, az esetleges hibákat javítgatni, m ely bizonyára nagy befo­ lyással volt a későbbi híres író szép stílusára. N agy fájdalm at oko­ zott azonban a körnek, nem tekin th et vissza ő reá annélkül, hogy bűnei szem be ne tűnnének. N em feledtetheti el azokat azon pédátlan szorgalom sem m elyet a m unkálkodás terén fe jte tt ki. Há­ rom évig vo lt tagja a körnek és pedig két évig, m in t VII. osztály­ beli egyig m in t V Il I. osztálybeli. Ezen három év alatt számos dol­ gozatában m utatta meg fényes tehetségeit úgy, hogy a kör akkori elnöke, Solcz Vilm os így n yilatkozott róla: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszély író lesz belőle«. A z első m űve, m ellyel a körben fellép ett »Egy fogoly level« cz. költem énye volt, (1883. okt. 24.) m elyről bírálója vélem énye ez: »a m u n ka az epistolához kö­ zelít és sikerült is ném ileg, am ennyiben didacticus eszm ékkel szé­ pen telve van. Csak dal szerű külalakjában tér el az epistolától«. 1864. febr. 3án saját m u n ká já t és pedig »Gyula vezér« cz. balla­ dáját szavalta el. Szep. 24. »K épzeletem újra« cz. m űvével aratott sikert; ugyanis »az eszme jeles benne, csak a kidolgozás ellen vé­ tett. Mindazonáltal az érdem könyvbe íratassék«. Deczember 3án »a gyűlést Tóth K álm án »Honáruló«jának elszavalásával kezdette m eg«. 1865. febr. 11-én »Az öreg nem es« cz. költem énye a kül­ alak és eszm éjének szépsége m iatt, ha a kidolgozás gyengébb is az érdem könyvbe ítéltetett. M ájus 27én M ikszáth K álm án »Az én G yuri bácsim« czím ű hum oreszkjével az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érdem el a szerző m ű ve m iatt. E rdem könyvbe írandó.« Szeptem . 23án »P etőfi sírja« és »Otthon« czím ű költem ényei­ vel lépett fel, »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel egészen m egfelel czéljának s a m ű ezen fé n y oldala könyen (sic!) fe le j­ teti el v e lü n k azon csekély hibát, m ely im itt am ott az ütem dalla­ mossága hiányában áll. A m ásodik m ű tökéletesen sikerü lt, m ert az érzem én yek benne lélektanilag és term észet híven va n n a k ecse­ 22 telve. Mind keltő egy hangulat arra ítéltetik, hogy az érdem kö n yv lapjain foglalja el m éltó helyét«. Ezeken kívü l m egem lítendő, hogy az első pályadíjját, m elyet a körben kitű ztek, M ikszáth »Gyula vitéz« cz. balladája nyerte el. 1863 Szeptem . 19én ugyanis G rátz Mór, a kör egy tagja, a legjobb beszélyért Jókai »Török világ Magyarországon« és Petőfi »Hohér kötele« czím ű regényt tűzte ki. Solcz Vilm os elnök úr pedig a leg­ jobb balladáért K atona B ánk bánját. A z előbbit Szabó Titus »Uzsorás« cz. beszélye, em ezt pedig M ikszáth n yerte el. Ha M ikszáthnak ezen m űködése m ellé felh o zzu k azon m űveit, m elyek a »K orány« hasábjain jelentek meg, m éltán sajnálkozha­ tu n k azon, hogy a körnek épp ily tagjától kellett m egvállnia (sic!), akit m ondhatni ez a tevékenység sodort az örvénybe, m ert nem jó irányban használta azt f e l . .. ” A harm adik hely, ahol Pesthy István M ikszáth önképzőköri tevékenységét regisztrálja a „K orány” szerkesztéséről szóló rövid megjegyzése. Itt a következőket írta még M ikszáth K álm ánról: „ . . . A m ásik közvetítő eszköz, m ellyel a közönséggel összeköt­ tetésbe ju to tta k a »Korány« volt. V oltak m ár a »K orány« előtt is egyes szép irodalm i lapok, de ezek nem közvetlenül a K ör gond­ jai alá tartoztak, hanem az egyes osztályok adták ki. Így 1853ban a IV osztály szerkesztése alatt jelent m eg a »Virradó«. A »K o­ rány« szerkesztői közül Bellus tanár úron kívü l m egem lítendő m ég M ikszáth K álm án, aki különböző álnevek alatt egész halm az szebb­ nél szebb m űvel gyönyörködtette a közönséget. A »K orány«ban jelentek m eg a körbe beadott csinosabb dolgozatok, am i a m u n ­ kakedv emelésére nagy befolyással v o lt... ” * Bevezetőben arról szóltunk, hogy M ikszáth K álm án Selmec­ bányai éveiről a legszínesebb és legelevenebb képet elbeszélései idézik elénk, ezek közül is a legtöbbet a Tavaszi rüg yek lapjairól olvashatunk ki arról az atm oszféráról, am ely a felsőéves diákot a bányavárosban közrefogta. K orábbi k u tatásain k k al m egkísérel­ tük tárgyi dokum entum okkal m egeleveníteni azokat a körülm é­ nyeket, am elyek a Selm ecbányán töltött három évét m eghatároz­ ták. A korai szakirodalom állításait v on u ltattu k fel először és ab­ ban több hom ályt és ellenm ondást észleltünk. M ajd a hazai könyv­ tára k b an fellelhető dokum entum okat vallattu k az iskolában töltött évekről, és végül a Selmecbányai helyszínen a még fellelhető do­ kum entum töredékeit is segítségül hívtu k a tények jobb megis­ meréséhez. Ezekből a következőket sikerült felderítenünk: 1. M ikszáth K álm án 1863/64-es tanévben iratkozott be a selmeci líceum VII. osztályába. V árdai idézett állításával ellentét­ ben25 a tanévet befejezte, mivel az Értesítés nem tü n te tte fel év­ közben való „kilépését”. A tanév végén szerzett érdem jegyeivel osztályism étlésre ítélhették. Eddigi kutatásain k során nem sike­ rü lt nyom ára bukkannunk a selmeci líceum 1864/65-ös tanévéről kiadott Értesítésének, am ellyel kézzelfoghatóan k im utatható len­ ne az osztályism étlés, de Pesthy István önképzőköri dolgozatának egy m ondata az osztályism étlés tényét bizonyítja: „Három évig volt tagja a körnek és pedig két évig m int VII. osztálybeli, egyig m int VIII. osztálybeli.”26 Ezek alapján állíthatjuk, hogy az 1864/ 65-ös tanévben M ikszáth m int osztályism étlő, újból a VII. osztály­ ba iratkozott be, ennek eredm ényes elvégzése u tá n pedig az 1865/ 66-os tanévben a selmeci líceum VIII. osztályba lépett. 2. A fennm aradt Értesítések alapján m egállapítható, hogy az 1863/64-es tanévben Breznyik János, G rezm acher Gyula, Hrencsik János, Jezsovics Károly, Scholz Vilmos és Suhayda Lajos tanította. 3. A selmeci líceum lakonikus rövidségű Értesítése körvona­ lazta a két osztályban ta n íto tt tárg y ak at is. 4. A fennm aradt Értesítésekből m egism erhettük M ikszáth osz­ tálytársainak névsorát is. Megjegyezzük, hogy valószínűleg ezek a tanulótársak többsége lehetett osztálytársa a VII. osztály m áso­ dik alkalom m al való látogatása alkalm ával is. �5. Önképzőköri tevékenységével kapcsolatban sikerült bizton­ sággal m egállapítanunk, hogy m ind a három selmeci évében tag­ ja volt az önképzőkörnek.27 6. Az önképzőköri tevékenység dokum entum ait nem sikerült feltárn u n k . H ozzáférhetetlenségükre, illetőleg korai eltulajdonítá­ sukra utal V árdai 1909-es megjegyzése, am ely szerint a Korány kötetei „jórészt elkallódtak az idők folyam án”, sajnos helytállóak, és ha meg is vannak, teljesen ism eretlen helyen lappanghatnak. Ma m ár ez vonatkozik az érdem könyvekre is. A lappangó önképző­ köri produktum ok cím szerinti ism erete azonban a Pesthy-féle dolgozat segítségével pontosabb lett. Az alábbiakban forrásonként felsoroljuk az azokban m egem lített M ikszáth produktum címét, m űfaját és ha van rá adat, keletkezési idejét: Breznyik János m u nkája (1889): Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (hum oreszk); H lavatsek A ndrás—K irály Ernő (1896): Egy fogoly levelei (költemény), Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Petőfi sírja (költemény), O tthon (költemény), Gyula vezér (ballada); V árdai Béla (1909): Egy fo­ goly levelei fiához (vers), Az öreg nem es (vers), Petőfi sírja (vers), O tthon (vers), Képzeletem ú jra (vers), G yula vezér( ballada), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Gyöngyösy László (1910): G yuri bácsi. Nem em lítettük még a helyszíni kutatóúton fe ltá rt kéziratos forrást, Pesthy István VIII. osztályos tanulónak az É rdem könyv­ ben máig fen n m arad t dolgozatát, am ely nem csak M ikszáth önkép­ zőköri m űveinek címét, hanem felolvasásuk időpontját és néhol még a bírálók megjegyzését is közli. Az alábbiakban azonban csak az ad ato k at em eljük ki: Egy fogoly levele (költem ény) 1863. okt. 24.; Gyula vezér (ballada), 1864. febr. 3.; Képzeletem újra (vers), 1864. szept. 24.; Az öreg nem es (költemény), 1865. febr. 11.; Az én G yuri bácsim (humoreszk), 1865. máj. 27.; Petőfi sírja (köl­ temény), 1865. szept. 23.; O tthon (költemény), 1865. szept. 23. A Pesthy-féle felsorolásból új csupán az, hogy az önképzőköri írások bem utatásának dátum át is megőrizte, a dolgozat szövegének m egism erése a rra is fényt derít, hogy a két selmeci ta n á r Hla­ vatsek A ndrás és K irály Ernő a m illeneum ra m egjelentetett is­ kolatörténet m egírásához nagy haszonnal és eredm énnyel forgat­ ták a P esthy István-féle önképzőköri produktum szövegét és an ­ nak — legalábbis M ikszáth vonatkozásában — több részét á t­ em elték nyom tatásban m egjelent m unkájukba.28 A két ta n á r írá­ sát haszonnal fo rg atta V árdai Béla is. 7. Perdöntő bizonyítékot szolgáltat viszont P esthy István dol­ gozata M ikszáth önképzőköri tisztségeire és a körből való eltávolí­ tására. Az idézett két iskolatörténeti m unka felsorolja M ikszáth K álm án tisztségeit, de jellegénél fogva tapintatosan hallgat a ki­ zárás okáról. V árdai is felsorolja tisztségeit, m ajd m egjegyzi: „1865. ja n u á r 20-án h irtelen m egszűnik tag ja lenni a körnek” és okként m egem líti előző „kihágásait”, am it betetőzött a Brozik Ti­ tusz nevű társa szám ára elkészített dolgozat k ip a tta n t ügye. A Pesthy-féle dolgozat arra m utat, hogy a legtöbbet V árdai tu d h atta meg, de am it írt az nem pontos dátum szerűen sem, m ert nem 1865, hanem 1866. ja n u á r 20-án következett be a kizárás és nem B rózik T itu szn a k, hanem Folkusházy Sándornak készítette az inkrim in ált dolgozatot. Pesthy szövegéből M ikszáth önképzőköri tisztségeinek időpontjai is k irajzolódnak: 1863 64-es tanévben VII. osztályos tanulóként tagja volt az önképzőkörnek; 1864/65-ös tanévben a VII. osztályt ism étlőként M ikszáth a kör aljegyzője és a K orány szerkesztője, a tanév fo­ lyam án még, 1865. márc. 11-ig a kör főjegyzője is lett, az első fel­ fedett csínje m iatt márc. 11-én lem ondott a főjegyzőségről; 1865/ 66-os tanévben M ikszáth a kör alkönyvtárosa lett egészen 1866. jan. 20-i körből való kizárásáig. tanévéről kiadott Értesítés szerint (ekkor já rta M ikszáth először a VII. osztályt) Folkusházy S ándor Turóc megyei Folkusháza il­ letőségű tanuló a VI. osztály diákja volt, míg Brózik Titusz a Hont megyei Cseri községből a líceum V. osztályának tan u ló ja volt. Az 1864/65-ös tanévről m int többször em lítettük nem áll rendelkezés­ re Értesítés, de az 1865/66-os tanévről, am ikor M ikszáth a VII. osztályt m egism ételve a VIII. osztályba léphetett Folkusházy S án­ dor m ár osztálytársaként szintén VIII. osztályba járt, míg Brózik Titusz a VII. osztály tanulója volt. M indkét iskolatársának neve szerepel az önképzőköri tagok sorában. Tehát egyik esetben sem szerepel fiktív név. A források eltérő névem lítésénél m ás irányba kell keresnünk a megoldást. Pesthy eredeti forrásokból dolgozott, feladata az volt, hogy a tényeknek megfelelően állítsa össze az önképzőkör tö rtén e­ tét, te h á t kötelességévé té te te tt a tények feltárása. Így e mozza­ natokat figyelem be véve m inden bizonnyal a Turóc megyei Folkusházáról származó nemesi sarjnak, Folkusházy Sándornak te­ hette meg M ikszáth ezt a szívességet. A V árdai Béla könyvében viszont Brózik Titusz szerepel az idegen tollal ékeskedőként. Feltételezésekre szorítkozhatunk: lehetséges, hogy első adatközlés­ k ént a V árdai m unkájában is m egem lített K irály Ernő vagy Suhayda Lajos nem közölte az életrajzíróval a M ikszáth írásával páváskodó diák nevét, noha tu d ták , hogy kiről volt szó, m ert m int láttuk, P esthy István dolgozata rendelkezésükre állt, sőt abból me­ ríte tt a szerzőpáros. Lehetséges, hogy V árdai m egism ételt kéré­ sére közöltek egy közömbös, társadalm i vagy iskolafenntartási szem pontból lényegtelen nevet, a Brozik T ituszét és hozzáfűzték a V árdai által m egörökített egykori Soltz-féle szentenciát, amely szerint „a jegyzőkönyv illető helyéről m aradjon el a Brózik neve, m ert nem m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m egörökíttess é k .. . . ” Ilyen döntés azonban nem létezett, m ert ak k o r 1893-ban a szorgalm as P esthy István honnan tu d h a tta volna, hogy Folkus­ házy Sándor ham is csillogtatása lett volna a kizárás oka. A datok hiányában ezek csak feltételezések, de olyan feltételezések, am ely esetében a valóság m érlegének nyelve — a felsorolt okok m iatt — a Pesthy-féle adatok hitelessége felé b ille n ... Rejtő István JE G Y Z E T E K 1 M ik s z á th K á lm á n r i m a s z o m b a t i é v e i r ő l l d . R e j tő I s t v á n : M ik s z á th K á lm á n , a r im a s z o m b a t i d iá k . B p „ 1959. 107. 1. 2 M ik s z á th K á lm á n ö s s z e s M ű v e i ( t o v á b b i a k b a n : K r k ) 28. k ö t . 21-44 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e te i a 230-254. l a p o k o n o lv a s h a tó . 3 K r k 32. k ö t. 7-37. 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e t e i a 229—243. la p o k o n . 4 K rk pokon. 5 Az m eg. 63. k ö t. e lb e s z é lé s 103—107. 1., B i s z t r a y a K rk G y u la je g y z e t e i a e l ő k é s z ü le tb e n le v ő 38. 337—341. l a ­ k ö te té b e n j e le n ik G y u la je g y z e t e i a 334—338. 6. K r k 5. k ö te t. 67—129. 1. 7 „ M ik s z á t h K á l m á n . ” B p „ 1910. 39—48. 1. 8 I. h . 43. 1. 9 I. h . 39. 1. 10 I. h . 39. 1. 11 I. h . 40. 1. 12 I. h . 43—44. 1. 13 K r k la p o k o n . 28. k ö t. 221—227. 1. é s B i s z t r a y 14 V á r d a i B é l a : I . h . 44—45. 1. 15 1. h . 45—46. 1. 16 G y ö n g y ö s y L á s z l ó : 17 I . h . 31. 1. „ M ik s z á t h K á lm á n ” B p ., 1911. 30. 1. 18 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 462. 1. 19 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 456. 1. 20 B r e z n y i k J á n o s : I. m . 450—451. 1. 21 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 473. 1. 8. Egy kérdés m arad nyito tt: kinek írta M ikszáth az önkép­ zőkörből való kizárásához alapul szolgáló dolgozatot. Brózik Ti­ tusznak vagy Folkusházy Sándornak? V árdai Béla és nyom án Gyöngyösy László Brózik Titusz nevét említi meg.29 és a későbbi irodalom is term észetesen Brózik névre utal. ha e kérdéssel fog­ lalkozik. Pesthy István pedig Folkusházy Sándor nevéhez köti az esetet, és m int forrásértékéről szólva hangsúlyoztuk, P esthy az eredeti önképzőköri dokum entum okból m erítette adatait. A k ér­ dést bonyolítja, hogy m indkét név eredeti, m indkét név viselője M ikszáth egykorú iskolatársa volt. A selmeci líceum 1863/64-es 22 „ A S e lm e c b á n y a i á g . h itv . e v . k e r ü l e t i lý c e u m t ö r t é n e t e . Ö s z s z e á l l í t o t t á k é s 1889—1896. é v ig k i e g é s z í t e t t é k H l a v a t s e k A n d r á s é s K i­ r á l y E r n ő . S e lm e c b á n y a , 1896.” 23 H la v a t s e k A n d r á s —K i r á l y E r n ő : I. m . 121—122. 1. 24 E r r e u t a l V á r d a i u t a l á s a tu n k . is , a m e l y r ő l a t a n u l m á n y e le j é n s z ó l­ 25 V á r d a i B é l a : I. m . 39. 1. 26. L d . e lő b b P e s t h y I s t v á n l e í r á s á t 27 L d . k ü l ö n ö s e n P e s t h y a d a t á t a 28 A s z ö v e g e k e t ld . e c ik k 21. la p o n . 20. l a p j a i n . 29 V á r d a i B é l a : I. m . 46. 1,; G y ö n g y ö s y L á s z l ó : I . m . 31. 1. 23 �KÖ R KÉP Félévi értesítő A szolnoki Szigligeti Színház őszi bem utatóiról I. Kockázatos vállalkozás az évad felénél értékelni egy társu lat m unkáját. Az összeg­ zés kim erülhet felületes, m egalapozatlan­ nak tűnő általánosításban. M egkönnyíthetné az értékelést, ha — a szolnoki színházról lévén szó — egy évek óta tartó, többé-kevésbé következetes társu lati m unkafolya­ m athoz illeszthetnénk az eddigi (1981 vége) öt előadást. De vajon illeszthetjük-e? Ugyanis nem feledkezhetünk meg arról, hogy általáb an a színházról nem beszélhe­ tünk. K onkrét előadásokról, bizonyos al­ kotókról lehet csak szó. M árpedig az elm últ évadhoz képest csak a főrendező, Paál István „m űködése” folyam atos. Horváth Jenő nyugdíjba m ent, Á rkosi Á rpád de­ cem ber végéig m ég nem jelentkezett, Szurdi M iklós egyelőre „csak” a gyerekdarabot rendezte. Újak jöttek — Sándor Pál, aki a színházhoz szerződött és M ikk M ikiver Tallinnból, aki vendégként dolgozott Szol­ nokon. A mai színházban az íro tt szöveg mel­ lett a rendező az előadás m eghatározója. Ezt tén y k én t elfogadva (akár jónak ta rtju k ezt, ak ár nem), b eláth atjuk, hogy az öt előadás nehezen illeszthető az im ént em­ lített folyam atba. Nem injekciózhatunk te­ hát m indenáron „egységes társu lati kon­ cepciót” a különböző produkciókba. Vizs­ gáljuk m eg inkább az egyes előadásokat és így p ró báljuk meg kiállítani a színház fél­ évi „értesítőjét”. II. A Szolnokra szerződött film rendező, Sándor Pál bem utatkozása jól sikerült. Brecht Koldusoperáját kapta — kapta, m ert nem ezt ak a rta rendezni. Tisztesség­ gel m egbirkózott a nehéz feladattal. Nem a klisébe kapaszkodó újságírói fogalmazás m ondatja ezt velem. Valóban nehéz feladat m a B rechtet játszani. (Főleg akkor, am i­ kor a szolnokival egyidőben m u tatják be a Nemzetiben ugyanezt a darabot, m égpe­ dig Ljubim ov rendezésében.) Nincs értel­ me sokadszor fellapozni, m it ír B recht az epikus színházról és betűről b etűre követve utasításait sokadszor m egrendezni ugyan­ azt. Sándor Pál szerencsére — az író szel­ lem ében — saját világát viszi színpadra. Sándor Pál a brechti, B recht a Sándor Pál-i ism étlést akadályozza. Találkozásuk m eg­ őrzi az író m ondandóját, de ki is egészíti azt. Bicska Maxi története elevenedik meg, okos tanításokat kapunk az em beri szívek m egkem ényedéséről, a nemi rabszolgaság­ ról, az em ber helyzetének bizonytalansá­ gáról, a kellemes életről. De a látványt, az atm oszférát a rendező terem ti. Nem csupán 24 hangulati elemről van szó. A rendező film ­ jeiből m ár jól ism ert helyzetek és érzések fogalm azódnak meg: félelem, egyedüllét, egym ásba kapaszkodás, szeretet utáni v á g y ... Sándor Pál elsősorban a rra ügyel, hogy m indvégig kezében legyen a darab, azaz b írja szuflával, ötlettel. De m intha hiá­ nyozna egy m indent m eghatározó egységes elképzelés — em iatt tűnik egyenetlennek az előadás. M indenesetre m egterem ti a Koldusopera m orál nélküli világát: egymás lépéseit számolgató, a ráció sínjein közle­ kedő b ábuk mozognak a színpadon. De a bábukba zárva ott szűköl a kisem ber. (Gon­ doljunk Bicska Maxi halálfélelm ére, Tig­ ris Brow n „érzelm ességére”, vagy Peakockné italra, férfira éhes figurájára.) Ezek a barátságra, szeretetre, h itre vágyó kisem ­ berek bújnak össze félve, dideregve, re­ m énykedve a darab végén. A halál árát a halottaktól kérdezd — ez a címe M ati Unt észt író m űvének, am it M ikk M ikiver, a tallinni színház színész-ren­ dezője állított színre. Ennél a címnél m ár csak m aga a darab rosszabb. Évek óta nem birkózott silányabb írói anyaggal Szol­ nokon színész és rendező, pedig az írói elképzelés jó: film et forgatnak egy volt partizánról, életéről, haláláról. A darabbeli színészeket — dicséretes módon — foglal­ koztatja az azonosulás lehetősége. Képes-e a főszereplő, ma, 1982-ben azonosulni az egykori kom m unistával. Á ttételesebben: övé-e, sajátja-e az az eszme, am iért annyi­ an m eghaltak? Kétségtelen, korunk egyik alapkérdéséről van szó. A szereplők is tip ik u sa k : adott a tisztes­ ségre hajlam os főszereplő, az egym ásra irigy színésznők, az ellendrukker, outsider statiszták, a főszerepre lecsapó vidéki szí­ nész, az ambiciózus, ugra-bugra rendező, a nőkre vadászó és az eszmei tisztaságra ügyelő hivatalnok. Sőt, egy igazi partizánt is m eghívtak, ellenőrizze ő a hitelességet. De m indezt még meg kellene írni. Mati Unt ezt elm ulasztja, helyette közhelyek gyűjtem ényéből válogat. Alig lehet m egkü­ lönböztetni, m ikor van éppen felvétel és m ikor beszélgetnek „egy az egyben” a színészek. Pedig ez a film csak egy sem a­ tikus partizánsztori kliséje. Az írót a film nem érdekelte. Őt a „színész d rá m á ja” iz­ gatta. De az em beri azonosulás im énti k ér­ dései felm erülhetnek-e egy csapnivaló tucatfilm kapcsán? T örténet pedig nincs. Csak a jellem ekből adódó szituációtörm e­ lékek. (A statiszták u nottan ülnek és zabái­ nak, a rendező ideges, fel, s alá szaladgál, a jelenetet megism étlik, a főhős egyszer-kétszer-három szor is m eg h al.. . ) A rendező és a színészek m indent m egpróbálnak. Húzzák-nyúzzák az íro tt m űvet. De m ivel alap­ jaiban elfogadják azt —, mi m ást tehetné­ nek —, csak egyes részleteket tudnak el­ fogadhatóan megoldani. Ezt elsősorban a groteszk beépítésével érik el. K om ikusabb és cinikusabb lesz ettől az előadás alap­ hangja. Ez teszi érthetővé — no nem átélhetővé — a fenti kérdésre adott keserű választ. Színész vagyok — ism ételgeti egyi­ kük. Azaz tudja, hogy nem azonosulhat az egykori kom m unistával. De eljátsza azt. Az idén a gyerekek Erich K ästner klaszszikus regényének, az Emil és a d e te k tív e k nek színpadi változatát kapták. A vidéki színházak általában egy előadást szánnak a gyerekeknek (nyilván nincs is többre le­ hetőségük). Ezt játsszák aztán — állandó telt ház m ellett — szeptem bertől m ájusig. K ockázatosnak tű n ik mindez, hiszen ak á r jó, ak á r rossz, játszani kell. Csakhogy a gyerekeknél nem nehéz sikert elérni. T u­ dom, sokak ellenkezését váltom ki ezzel, de nem hiszek a „legőszintébb és legkri­ tik u sab b ” közönségről szóló közhelyben. V alóban őszinték még és bizonyára nem fognak illedelm esen végigunatkozni két órát. De közben a tévéreklám on és az es­ ti film en nőnek fel. És vajon hogyan dönt­ hetnének — ez kell, ez nem kell —, ha egy évben egyszer m ehetnek színházba? Te­ hát nem elég kijelenti, hogy az Emil és a d etek tív ek sikeres előadás. Hibái ellenére valóban jól sikerült. M indenekelőtt azért, m ert Szurdi Miklós, a rendező és a színé­ szek pontosan tisztázták, kiknek játszanak. (Mert az is ham is közhely, hogy mindegy, kinek készül a produkció. Ha m ár elkészült, tetszhet persze gyereknek és felnőttnek egy­ aránt.) T ehát 10— 12 év körüliekhez szól­ nak. Az ő nyelvükön. Az ő gyerekes-kamaszodó reagálásaikkal. A kissé m amlasz Emil (Pogány György) bejön, két kis utcai vagány elkapja, Emil kicsit értetlenkedik, de segít nekik és hárm an együtt kötöznek fel egy m elltartót a főherceg m ellszobrá­ ra, aztán elpucolnak. Ezzel a kis játékkal m ár az első pillanatban jó hangot ü t meg az előadás, játszónak és nézőnek többnyire később is sikerül egy hullám hosszon m a­ radnia. Nem kezdenek el tipegni, bűbájoskodni, nem akarn ak aranyosak lenni. Nem felnőttek, de term észetesek. Meglevő hiányérzetem nem csak ezzel az előadással kapcsolatos. A gyerm ekelőadá­ sok általában nem építenek eléggé a gyere­ kek fantáziájára és kielégíthetetlen játék ­ igényére. B árm ennyire is alkalm atlan er­ re egy színház, m int építm ény, mégis job­ ban ki kellene aknázni azt a lehetőséget, hogy együtt vannak a játékhoz leginkább é r tő k : a színészek és a gyerekek. Tehát töb­ bet kellene együtt játszani. Hiszen m ár azért is m ilyen hálásak, hogy Kalapocska m egtanítja őket egy dalra. A Szobaszínház egyetlen idei bem utatója Albee két egyfelvonásosa, A z am erikai álom és A hom okláda volt. Paál István a �rendező, így ak á r ,,abszurd trilógiáról'’ is beszélhetünk, hiszen az A lbee-előadást m eg­ előzte m ár két évvel ezelőtt A játszm a vé­ ge, tavaly pedig a Születésnap. Legalábbis az abszurd pecsétjét ü tö tte ezekre a h atv a­ nas évek kritik ája. K étségkívül hasonló életérzés árad ezekből a m űvekből, de esz­ közeik, nyelvük — és tegyük hozzá: m ély­ ségük — különböző. Beckett egy bárholb árm ik o r tö rtén ő absztrakt helyzetbe ra k ­ ja szereplőit. Pintér drasztikusan n aturális eszközökkel dolgozik. De m indketten em­ beri világot terem tenek, tele fenyegetett­ séggel, űzöttséggel, szenvedéssel. És hal­ vány rem énnyel is, m ert az átélt em beri szenvedés m indig figyelm eztető sebet ejt. Megítélésem szerint a k ét am erikai egyfelvonásosból ez a mélység hiányzik. Szerke­ zetük, cselekm ényük m esterien kiszám ított. írásának Maga A lbee is legtökéletesebb ta rtja A homokládát. Az is. Túlságosan is az, steril kivonat. A két darabban — és az előadásban is — azt csodálom, m ilyen m esterien ki lett találva. Látom az egyedül életképes, de h alálraítélt N agym am át, az im potenciáig tehetetlen P apit és M am it és a harm adik generációt, az ifjú nem zedéket, m elyet az em bernek m ár nem nevezhető m utatós, de belül üres am erikai álom, il­ letv e halál angyala képvisel. Értem , am it Albee mond, de ez még nem színházi él­ m ény (m int volt Szolnokon a N em fé lü n k a farkastól, vagy lehetne legelső egyfelvonásosa, az Á lla tkerti történet). A z am erikai álom k o n k rét és elvont m ezsgyéjén mozog. A lbee-re jellemző roppant m ulatságos, szel­ lemes párbeszédek váltogatják egymást. Mami beszámol az „izgalm as” kalapvásár­ lásról: ostobasággal fűszerezett m indenna­ pos sztori. Ugyanezen a szinten meséli el Nagymami m ásnapos to rtá ja történetét. A kölcsönzött, m ajd végül is becserélt „gyer­ m ekáldás” meséje, vagy az a tény, hogy a Nagym am a nem csak a tévét, a pincsikutyát, de m agát a szobát is eldugja, m ár megemeltebb, m ás szférában zajlik. B árm elyik csa­ lád bárm elyik tagjával behelyettesíthetők a szereplők, a tö rtén et betűről b etű re m eg­ ism étlődne. M indezek m iatt rettentően ne­ hezen játszható a két darab. Paál az elvont felé h ajlíto tta őket, csökkentve ezzel az egyes részletek hum orát, növelve viszont a figurák és szituációk vonatkozási terét. A legjobb pillanatokban ezzel a rítu s m élysé­ géig ju t el. Ilyen például A z am erikai álom befejezése, am ikor a lelassított dialógus­ sal, a szertartásszerű mozgással a korábbi­ ak ban felsorolt akadályok ellenére meg­ rendítő erejű lesz az előadás. H ihetetlenül nehéz a színészek dolga. Nem kapaszkod­ h atn ak a poénokba, a hétköznapiság és a m ulatságosság fölé kell em elkedniük és így m egterem teni P apit, M am it és a töb­ bieket. Klisét kell játszaniuk. (Győri F ran ­ ciska és Falvay K lári találja meg legponto­ sabban ezt a hangot, kár, hogy az utóbbi képtelen m indvégig koncentrálni.) P aál István m ásik rendezése igen nagy vállalkozás: S hakespeare H am letiét állí­ to tta színpadra. A kihívás nagyságát te­ kintve, a rendezői következetességet és b á­ torságot, a m unka m inőségét illetően m éltó ez a H am let Paál szolnoki éveinek kiem el­ kedő előadásaihoz. N em fé lü n k a farkas­ tól, Tangó, A játszm a vége, Születésnap, A z em ber tragédiája... Tökéletesen illesz­ kedik ebbe a sorba a legutóbbi bem utató. A hihetetlenül bonyolult, többrétegű shakespeare-i m ű és a hasonlóan bonyo­ lult logikájú, eredeti rendezői elképzelés találkozása pontról p o n tra vizsgálódó, ala­ pos elem zést igényelne. Egy „félévi értesí­ tőben” erre nincs mód. Tisztelem a rende­ ző vállalkozását annyira, hogy — ha m ég­ oly bátortalannak tű n ik is — ne vállalkoz­ zak a p ár m ondatos „ítélethozatalra”. M ár csak azért sem, m ert egy könnyed m inősí­ tés — jó vagy nem jó az előadás — elfe­ ledhetné m indazon kérdéseket, am iket a szolnoki H am let felvet. Ezért itt és m ost fontosabbnak tartom legalább felületes jel­ zését annak, miből adódik az előadás m ás­ sága. M ert abban, gondolom, egyetértenek hívek és ellenfelek, hogy ez a H am let „m ás”. M ihez képest? — kérdezhetjük. Más, m int az eddigi rendezések. Más, m int az olvasm á­ nyok és színházi élm ények alapján ben­ nünk élő Ham let-kép. És valószínűleg m ás­ ról (is) beszél, m int m aga Shakespeare. Bizonyos alapfeltételeket adottnak te­ kintek: vagyis a tehetséget és az évek k e ­ m ény m unkája során kialakult sajátos szín­ padi nyelvet, jelzésrendszert. Ezeket is fi­ gyelem be véve, mi teh át a lényege, állan­ dó tényezője Paál rendezéseinek? K ét világháború után, a huszadik század m ásodik felében, a K özép-Európában élő alkotó szemével tek in t m inden m űre. B ár­ ki, bárm ikor, bárhol írta azt. Úja t alkot, m ert közlendője van a világgal. Ezzel vi­ tát vált ki, provokál és a vitában a m inő­ ség érveivel próbál küzdeni. Nem választ­ ja az olcsó aktualizálást, de nem is repro­ dukál. Mi történik teh át a H am let eseté­ ben? A rendező kiteszi az itt és m ost érvé­ nyes hangsúlyokat, ezzel átform álja — tor­ zítja? — az eredeti m űvet. Szám ára az egyén kiszolgáltatottabb, döntései és tettei ezért jelentéktelenebbek. Ezért a szándék­ tól a cselekvésig eljutó, kételkedő, de te tté ­ nek még jelentőséget tulajdonító egyén he­ lyett egy em beri közösségben létre jö tt me­ chanizm us általános törvényszerűségeit vizsgálja. Az így felvetődő kérdésekre pe­ dig nyilván m ás válaszokat kap ma Kö­ zép-Európában, m int a világhatalom felé startoló, reneszánsz Anglia írója. A m erész beavatkozás term észetesen buk­ tatókkal já r és dram aturgiai logikátlansá­ gokhoz vezethet. Vezet is. M ert, ha Polonius súlya, jelentősége ekkora, vajon nem bil­ len— e föl az egyensúly, nem válik-e kevés­ bé izgalm assá az előadás m ásodik része? M agyarázatokat találok, de csak a belem agyarázás bizonytalanságával. K érdése­ im is lennének még, de félek, hogy ezek­ kel csak a kényelm es Ítélkezést erősíte­ ném, am iről B erkes Erzsébet így írt a de­ cemberi K ritik á b a n : „ A kényelem ve­ zet odáig is, hogy a bulvár, a kom m ersz több türelm et, elnézést élvez, m in t a cél­ irányos u ta ka t kereső, de néha botló újí­ tó k ”. M árpedig Paál H am letje botlásaival is jelentős kísérlet. És m iközben felelősség­ gel vall koráról, ú jra rácsodálkoztat Shakes­ peare zsenialitására. Ez az író, még ezt is tu d ta? III. A színészi alakítások váltakozóak, bi­ zonyos m inőségrom lást jeleznek. Ennek oka nem a tehetség hiánya. Inkább az oda­ adás, a szereppel — vagyis, am i legalább ilyen fontos: a produkcióval — való azo­ nosulás hiányzik. A szolnoki (és kaposvári) színészi játék lényege a csapatjáték. M int­ ha ez fak u lt volna. A szolnoki m ércéhez képest tú l sok a meggyőződés nélküli, nem szeretem -alakítás, am ikor a színész csak „letu d ja” a szerepet. Gondolok itt például a K oldusopera k a ra k te r nélküli ban d atag jai­ ra — kivétel K őm íves Sándor n arráto rrá vált H orgasujju Jak a b ja —, vagy a Ham let őreire, katonáira. Szerencsére ellenpéldá­ k at is lehet sorolni, született néhány kiváló epizódalakítás. A m ár em lítetteken kívül: Mucsi Zoltán a K oldusoperában és az Emil és a detek tívekben, S ebestyén Éva, ugyan­ ebben a két darabban, Takács K ati Lucy-je és a tehetségét azonnal bizonyító Fehér Annáé. Külön kell szólni két alakításról. Szí­ nész és szerep tökéletes találkozása Egri K atalin Pollyja a K oldusoperában. Polly ko­ rántsem szende szűz. M egvan benne Peakock, Maxi és B row n esze, kegyetlensége, bátorsága és rom lottsága. Ez a színésztől profi m agabiztosságot követel. Egri K ati jól énekel, kitűnő a m ozgáskultúrája és ú j­ donsült bandavezérként is igazi nő. Van hum orérzéke, ezzel oldja új szerepe kö­ nyörtelenségét. S ándor Pál pedig szinte ne­ ki ta lálta ki nagy ötletét: Egri K ati m int­ ha a húszas évek am erikai ném afilm jeiből lépne elénk, arcjátéka, mozgása a legjobb börleszkalakításokat idézi. Kovács Lajos H am letjének m eg kell küz­ denie az érth ető m ódon egészen m ást váró nézőkkel is. Szép és kellemes, töprengő és habozó, vonzó ifjú helyett földszínű, „sza­ k a d t” kabátban, kiégett, tép ett férfik én t őrzi ap ja sírját. Kovács legyőzi a néző fenn­ tartásait. Elsősorban azért, m ert rendelke­ zik egy ritk a képességgel: nem lehet nem figyelni rá. Szövegtől függetlenül jelenlé­ tének súlya, vonzása, „h u zata” van. (Ezért volt jó tavaly S tanley szerepében — P in­ t er: Születésnap —, am ikor főszereplőként szó nélkül kellett végigülnie, m ajd egy órát.) És m egtalálta a lényegét ennek a H am letnek. Tőrrel a csizm aszárban egy F érfi áll előttünk, aki tudja, hogy vesztes játszm á­ ba került. K onfliktusát nem a te tt elköve­ tésének nehézsége, hanem értelm etlensége adja. Kemény, határozott em ber, bárm ikor m egölhetné a királyt, de ezzel nem változ­ na semmi. Mit teh et így egyedül, kiszolgál­ tatv a m indenkinek? Küzd, m ár csak a já ­ ték kedvéért is — és nem ad ja olcsón az életét. Végső összegzés helyett azóta m ár meg­ valósult, vagy m eg nem valósult rem ény­ ről írhatok. Hiszen e „félévi értesítő ” meg­ jelenésekor m ár ú jabb bem utatókon is túl van a színház. Bizakodom, változatlan kí­ sérletező kedvvel, igényes csapatm unkával, szolnoki színvonalú produkciók születnek tavasszal. Bérczes László 25 �Apadó forrásból U TÓSZÓ A X V I. M A D A C H IM R E IR O L D A D A L M I S Z ÍN P A D I N A P O K H O Z Mi élteti az am atőr színjátszó m ozgalm at? Ugyanaz, am i az egyes csoportokat: a közön­ ség és a „szakm a” figyelő tekintete. (Régi igazság, hogy m inél nagyobbak az „elvá­ rások”, m inél igényesebb a „publikum ”, annál igényesebbek az alkotók, annál szín­ vonalasabbak a kész m űvek. És ez persze fordítva is igaz.) Mi élteti a balassagyar­ m ati M adách Im re irodalm i színpadi na­ pokat? A közönség és a szakm a figyelő te­ kintetének emléke. M áskülönben pedig az a hazai gyakorlat, m iszerint ha egy rendez­ vény négyszer ism étlődik, akkor m ár biztos, hogy követi az ötödik, a hatodik és így to­ vább. .. Az elm últ év decem berében m egrende­ zett ISZN a 16. volt a sorban, am iből lo­ gikusan következik, hogy 1983 telén a 17.re is sor kerül, ha csak nem fogynak el vég­ leg a vállalkozó kedvű csoportok. De ez aligha valószínű, m ert a csökkenő érdek­ lődés ellenére m indig lesznek optim isták, akik kitartó an rem énykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen B alassagyarm a­ ton kapja vissza azt a rangját, am it jelen­ leg m ásutt sem érezhet. K érdés azonban, terem het-e gyümölcs a gyökerét vesztett fán? Nem, azt hiszem, mégis igazságtalan ez a kérdésfelvetés azokkal a csoportokkal szemben, melyek — ki tu d ja m ilyen forrásból táplálkozva — ren d re „é rett” produkciókkal érkeznek a Nógrád megyei városba. Azaz, dehogy nem tud ju k a „forrás” helyét. A budapesti Pe­ rem Színpadot a főváros m unkásközössé­ gei éltetik, a kassai Szép Szó Irodalm i Színpad a szlovákiai m agyarok — nálunkénál sokkalta érzékenyebb — reagálása ré­ vén kap tápot missziójához, a KISZ Köz­ ponti M űvészegyüttes Színpadának m un­ kalehetőségét pedig a fenntartó szervezet garantálja. A balassagyarm ati fesztiválnál m aradva helyesebb teh át úgy feltenni a költői kér­ dést: mivé lesz az a fa, am elynek nem sza­ kítják le gyüm ölcseit? M ert B alassagyar­ m aton erről van szó. És sajnos — talán csak a kazincbarcikai és a tatabányai fesztivál kivétel — az am atő r színjátszó mozgalom m anapság m ásutt is önm agának term i gyü­ mölcseit. Persze B alassagyarm aton sem egyszerűen az az elszomorító, hogy a fellé­ pő együttesek jobbára csupán egymás, il­ letve a zsűri előtt játszanak. Sokkal in­ kább az, hogy az ISZN nem egyéb szűken értelm ezett szakmai konferenciánál, ahol a „beszédtém a” az előadott darabok gon­ dolatisága helyett (és még véletlenül sem e mellett) kizárólag a m egvalósítás m ikéntje; hogy például „X szereplő m iért jobbról jött be. am ikor balról kellett volna színpadra lépnie” stb. Félreértések elkerülése végett: nem a b em u tato tt produkciók tartalm ának leckeszerű felm ondását hiányoltuk. De jog­ gal hiányolhatók azok a beszélgetések, való­ 24 di viták, m elyek a láto ttak ürügyén az am atő r színjátszó mozgalom helyét, szerepét, le­ hetőségeit próbálják behatárolni, avagy az adott nem zet irodalm ának tü k réb en igye­ keznek rávilágítani a közép-kelet-európai valóság koordinátáin belül fellelhető közös és eltérő társadalm i vonásokra. De talán m ég az sem volna m egbocsát­ h atatlan bűn, ha egy rendezőtől nyilváno­ san m egkérdezné valaki (m ondjuk a zsü ­ riből): „Ugyan, áruld m ár el, m iért épp ezt vagy azt a darabot választottad?” Nem, ilyen kérdés nem hangzott el a 16. irodalm i színpadi napok szakm ai tanács­ kozásain. Pontosabban, a zsüri m agának tarto tta fenn a darabválasztás m inősítésé­ nek jogát. Ellentvetni pedig, vagy akár hozzáfűzni bárm it is a „hivatalos” véle­ ményhez, m ár rég nem „divat” B alassagyar­ m aton. (Ezt a passzivitást egyébként sokan a M áté Lajos vezette zsü ri iróniával dúsí­ tott k ritikájától való félelemmel m agyaráz­ zák. ami viszont nem fogadható el. Á m bár az az ironikus hangvételű, „erős” k ritik a — am ely ak á r a mozgalom nagykorúságának egyik bizonyítéka is lehetne — a gyengél­ kedő időszakban, m eglehet, valóban indo­ kolatlanul „egészséges”.) M indezeken túl 1981. dec. 11—13. között m egrendezett XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok — a házigazdák m inden erőfeszítése és jószándéka ellenére — m inő­ síthetetlen tárgyi körülm ények között, és a helybéli közönség csaknem teljes érdekte­ lensége m ellett zajlott. Hogy a körülm ények m inősítése m eny­ nyire nem m agánvélem ény, a rra bizonyság néhány rendező azon kijelentése, m iszerint a jövőben „tartózkodnak” a fesztiválon va­ ló részvételtől. Igaz, többségük az 1979-es ISZN u tán is ezt m ondta, de akkor úgy tűnt, a fesztivál szervezői „nagy levegőt vesznek”, és a korábban évenként meg­ h ird ete tt seregszem le kétévenkéntivé va­ ló átütem ezése erőgyűjtést, pozitív változást sejtetett. * A XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok a rom ániai népek irodalm a jegyé­ ben h ird ettetett meg. N éhány — m ondjuk 8—10 évvel ezelőtt ez a tény önm agában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a színját­ szó csoportokat, és a mozgalom híveinek egész táb o rát „m egm ozgassa”. Hiszen Ro­ m ánia irodalm a legalább olyan sokszínű, m int m aga az ország. Nem beszélve arról, hogy a rom ániai irodalom palettáján a m a­ gyar nyelven született és születendő m ű­ vek is tekintélyes részt (és nem csak foltot) képviselnek. Nos, ennek ellenére a tavalyi ISZN fel­ hívására m inden korábbinál kevesebb cso­ port — összesen 28 együttes — jelentkezett. U gyanakkor az is igaz, hogy a B alassagyar­ m atra m eghívott tizenegy együttes előadá­ sainak átlagszínvonala valam ivel talán jobb volt az előző évekénél. A jo b b ára kiegyen­ líte tt mezőnyből csupán egy-két produkció em elkedett ki, s hasonló az arán y a gyen­ gébb teljesítm ényeket illetően is. Összes­ ségében teh át a k á r elégedettek is lehetnénk a fesztiválon láto ttak k al, ha a fentebb vá­ zolt — a fesztivál egészét érintő — alapproblém a nem kérdőjelezné meg a legjobb produkciók hatását, értékeit. Az előadások vázlatos áttekintését kezd­ jü k azzal, am iről a szakm ai tanácskozáso­ kon is a legtöbb szó esett — form ai kérdé­ sekkel. D acára annak, hogy a korábbi évek­ ben a legtöbb fesztiválon, a legtöbb zsűri­ tag „lehúzta a keresztvizet” az oratórikus előadásmódról, a pódium játékokról (s leg­ többször nem is alaptalanul), B alassagyar­ m aton mégis öt szerkesztett m űsort lá th a t­ tu n k a program ban, és ezek átlagszínvona­ la ezúttal jobb volt, m int a színjátszóké. Á m bár hagyom ányosnak tek inthető „szín­ házi produkciót” csupán három egyfelvonásos képviselt, míg a Soproni Pinceszín­ ház Új Déva vára című produkciója (ren­ dező: Kövesi György) egészen különleges „antiszínházi” élm ényt n y ú jto tt, lévén a közönség is cselekvő részese az előadásnak. Ezzel együtt négy produkció színhelye volt a nézőtér. Míg Sorescu Jónás című m ono­ drám ájának (zalaegerszegi Reflex Színpad, rendező: Mérő Béla) b em u tatójakor a kö­ zönség is a cethal gyom rát jelképező szín­ padra kényszerült. M indez nem új, és a leg­ kisebb m értékben sem idegen az am atőr színjátszástól, m elynek egyik legfőbb eré­ nye éppen m ozgékonyságában rejlik. Más kérdés, hogy olykor öncélúan törekednek form abontásra az együttesek. Az im ént „m ozgékonyságot” em lítettünk, és ez tartalm i oldalról is áll, am ennyiben az am atőrök — a kőszínházak intézm énye­ sített m echanizm usával szemben — gyor­ sabban, szinte naprakészen képesek észlel­ ni, sajátos eszközeikkel m egfogalm azni azo­ k a t a társadalm i m ozgásokat, m elyek m ás művészeti ágakban csak később tükröződ­ nek. A korábbi ISZN-eken ezt érzékletesebben tapasztalhattuk, m ert — függetlenül az adott irodalm i közegtől — hazai gondjaink is m egfogalm azódtak a lengyel, a bolgár, vagy épp a haladó ném et írók m űveinek tolm ácsolásakor. A ..rom ániai ISZN” során csak az általános érvényű gondolatokra, a párhuzam okra fu to tta; igaz ugyan, hogy a tipikusnak nevezhető rom ániai problé­ m ákat sem érezhetjük egészen távol m a­ gunktól. M indazonáltal a közepes vagy annál is gyengébb előadástól (rendezéstől) függetlenül okoztak csalódást egyes darabválasz­ tások. m int például Everac Hamis pofonok (debreceni Alföldi Színpad, rendező: Thúróczy György), M onteanu A z ég a harm adik em eleten kezdődik (salgótarjáni Petőfi színjátszó szakosztály, rendező: Csics György), Csíki László A z idegen (kazincbar­ cikai Teatru m Együttes, rendező: B artha István). �Ezek a produkciók (furcsa m ódon m ind­ három hagyom ányos egyfelvonásos) olyan közhelygondolatokat közvetítettek, m elyek­ kel szemben m ás alkalom m al talán nagyobb toleranciával viseltettünk volna, de Balas­ sagyarm aton (lám, mégis szeretnénk ra n ­ gosnak hinni a fesztivált) ..mellébeszélés­ nek” hatottak. Különösen akkor, am ikor az egyik abszurd darabot, a rom án néven publikáló Josif N aghiu (Nagy József) V íkend című m u n k áját olyan színvonalon oldotta meg a budapesti Perem Színpad (rendező: Éless Béla), am itől a lélekm érgező m ilitarizálódás veszélye egyszeriben a legfonto­ sabb személyes problém ánkká vált — m ajd­ nem h atv an percre. A rom án népköltészetet nem számítva, egyébként csupán három „rom án rom ániai” szerző m űvét láttu k a fesztiválon. Az arány első p illanatban talán meglepő, valójában azonban érthető. És nem csak azért, m ert az egyetem es m agyar kultúrkincs — így az irodalom — megbecsülése, ápolása amúgy is illő és m egtisztelő feladata az előadóm ű­ vészeteknek. Ennél jóval p raktikusabb m a­ gyarázata is van a dolognak; hogy tudniil­ lik nem igen volt miből válogatnia a cso­ portoknak. Ionescot pedig mégsem vállal­ h atták fel. (Sokat dicsért m űfordítás-iro­ dalm unknak e té re n — úgy tű n ik — jócs- Laczkó Pál: Szalmakomiszár Az irodalm i vállalkozásokat, m űfaji kez­ dem ényezéseket túl h am ar lezáró ké­ nyelm es finitizm ussal vitatkozva A lexa K á­ roly egy nem régiben közzétett esszéjében olyan folyam atos rajzásnak nevezi az új, fi­ gyelem re m éltó epikusok m agyarországi je­ lentkezését, am ely vagy m ásfél évtizede kezdődött s máig sem é rt véget. „A legutób­ bi évek új neveinek hordozói szinte kivétel nélkül harm inc és negyven közöttiek” — teszi hozzá az összkép árnyalására —, „ja­ varészük vidéki”. Laczkó Pál első kötete, b ár a szerző am bíciója nyilvánvalóan nem merül ki valam ely irodalom szociológiai tétel illusztrálásában, tarta lm asan, meggyőzően igazolja e m egállapítások hitelét. A Nógrád m egyei kötődés, a könyv salgótarjáni k iad atása „lokális m eghatározottságra” utal, de sem m iképpen sem a szemlélet vagy a stílus vidékisége értelm ében. A Szalm ako­ m iszár elbeszéléseiben érzékeny, m űvelt, a m odern világirodalom ban otthonos intellek­ tu s nyilatkozik meg, teljesítm énye az or­ szágos rajzás szerves része, n y ilv án tartan ­ dó ígérete. Laczkó művészi alapproblém ája a lírai hajlam , érdeklődés meg az epikai form a fe­ szültségének fölism erésével kapcsolatos. Be­ felé forduló, a személyiség titk a it fürkésző, „a létről kialakított alapérzés” m eghatáro­ zására törekvő alkat. A szívéhez közel álló hősök is ilyenek: finom ak, választékosak, kán vannak hiányosságai.) A két, m ár em ­ lített egyfelvonásos alapján így term észe­ tesen nem n y erh ettü n k m élyebb betekintést a rom án drám a újabb területeire. A h a r­ m adik rom án drám a, Sorescu Jónása vi­ szont form ailag és gondolatilag is m odern­ ségről, friss, ugyanakkor józan szellemiség­ ről tanúskodik. B alassagyarm aton ennek a m onodrám ának az igazi érdekessége azért k erülhetett felszínre, m ert az alább emlí­ tendő m agyar szerzők m űveivel meglepő szinkronitást m utatott, szinte az együtt­ gondolkodás határáig. A Jónás m odelldrám a, m elyet a rendezői alapötlet a didaktikusságig egyértelm űsít. Mégsem a determ ináltság tudom ásulvételét sugallta az előadás, sokkal inkább azt, hogy meglevő m ozgásterünk m inden zugát já r­ ju k be, ism erjük meg terepünket, m ert le­ hetőségeinket így tu d ju k m aradéktalanul kihasználni, így tágíthatok határaink. Ne­ hezebben értelm ezhető, de túlzottan téves értelm ezést azért kizárt m odelldrám a k ap ­ ta a XVI. ISZN fődíját is. Kincses Elemér és Kocsis István Seneca cím ű átdolgozott drám ájának (szegedi Medicus Színpad, rendező: Oláh Attila) pontos elemzését a m ai rom ániai valóságról meglevő ism ere­ teink hiányosságai nehezítik. Előadás köz­ ben is gyakran éreztük, hogy az irodalm i az önism eret és önelemzés m egszállottjai, hajlan ak rá, hogy a nyers, áradó, ösztönszerű en term észetes életet ellentétesnek lás­ sák a szellem szubtilitásával, elvonatkozta­ tó törekvésével. Éppen a kötet összeállítása döbbenti meg és készteti vallom ásra az írót: „m agam nál, egy kisvárosnál és egy kis m egyénél tovább még nem ju to ttam .” Pedig — az idézett nyilatkozat re jte tt Babits-asszociációja följogosít a párhuzam folytatására — nyilván ő is a „m indenség et”, a világot, a ra jta kívülit vágyik m űvé­ be venni, m ű faja törvényei is ezt írják elő. Írásai a tárgyiasításnak, az „egyszemélyes tágasság” kivetítésének, általánosításának kísérletei; önnön tu d ata m élyrétegei felé hatolva szeretne valam i m intaértékű, kö­ zösségi, közhasznú tapasztalat kim ondásáig eljutni. Nem m intha ezekből az elbeszélésekből teljességgel hiányoznék a közvetlenül tá r­ sadalm i tem atika, a szociologikus ko ráb rá­ zolás. A fekete kendős falusi nénik v itája a kisvárosi kórház kapuja előtt, az értelm isé­ givé előlépett parasztfiú elbizonytalanodó gesztusai beteg szüleivel, falun m aradt testvérével szemben, a fővárosi és a vi­ déki írók, hivatalnokok kölcsönös gyanak­ vást, előítéletet bújtató párbeszéde: csupa találó megfigyelés, jellemző apró észrevé­ tel, egy átm eneti korszak és átm eneti életform a sokat eláruló pillanatképei. Az élethelyzeteket, tablókat festő novellák legjobbika, a Mielőbbi gyógyulást fedi föl, hogy Laczkó szociális m ondanivalóját a beleélő technika, a szereplők gondolatainak belső átvilágítása közvetíti a legeredetibb módon. A tudatképek m ontázsában az el­ szöveg m élyebb rétegekbe hatol, sem m int azt pontról pontra követni tudnánk. U gyan­ akkor mégoly felszínes ism eretek is ele­ gendők ahhoz, hogy a d arab o t — ném i in tu i­ tív készséggel — torokszorítóan izgalm as­ nak érezzük. Mi több: a m odellül szolgáló drám ai szituáció — Caesar és Seneca konf­ lik tu sa — önm agában is lebilincselő, to­ vábbgondolásra késztető. A KISZ Központi M űvészegyüttesének Színpada Regös-kolinda címmel szerkesz­ te tt m űsorral szerepelt. M ár a cím is u tal a szándékra, m elynek dicsérete vagy elu ta­ sítása „nézőpont” kérdése. Persze a kitűnő szerkesztéssel „m egkom ponált” üzenet m egítélése nem lehet kérdés. A kassai Szép Szó Irodalm i Színpad Cantata profana cím ű szerkesztett m űsora m ind erőteljesebben kérdő m ondattá hangszerelte a jól ism ert bartóki m ottót: „csak tiszta forrásból”. A kassai csoport utolsóként lépett színpadra. M egritkult nézőtéri széksorok előtt zárult m ind szűkebbre a föggöny, eltom pítva a tiszta forrást keresők kórusának hangját. V ajon h án y a n h allo tták meg a fesztivál egyik legfontosabb k é rd é sé t...? Pintér Károly beszélő hasonm ásának, helyzete és nézetei képviselőjének is m egvan a m aga szerepe, de az egész írás többet ad, m int am i az ő szem pontjából láth ató : szubjektív részigaz­ ságok viszonyrendszereként teszi átélhetővé egy bonyolult társadalom lélektani hely­ zet ellentm ondásait. A gondolatfolyam at rögzítését egy-egy létérzékelésm ód ö n tu d atán ak kifejezése indokolja az olyan m onologikus szövegek­ ben, m int A regényolvasó vagy az Egy el­ adó nézetei. A szerző fik tív hősöknek en­ gedi át a szót, naplószerű följegyzéseket íra t velük, de sark íto tt, m ár-m ár m itologi­ kusan egységessé stilizált alak ju k b an a m a­ ga nagy kérdéseire ad o tt szélsőséges vála­ szokat önállósítja és tanulm ányozza (a m í­ tosz- és jelképalkotás szándékát külön hangsúlyozzák az „eladó” következetesen, m otívum szerűen használt hivatkozásai a C incinnátus-szerepre, a rejtekező és szólítást váró elhivatottság képletére). Az ol­ vasás aszkétája a papír, a betű, a könyv vonzásában éli ki m agát, a beteljesülést, az élm ény sűrűségét, intenzitását, tökélyét egyedül az irodalom ban képes m egtalálni. Az „eladó” ellentétes u ta t já r be, szerelme, házassági terve abb ah ag y atja vele a n ap ­ lóírást, ezt a „lelki onanizálást”, hiszen a tenger nem részletezésre, cseppenkénti él­ vezetre való, hanem hogy „ússzunk, lubic­ koljunk, ki-ki ízlése szerint”. S zubjektív megoldást, részleges szintézist a Boldogul­ ni. .. cím en összefoglalt m editációk sejtet­ nek; a fényképekhez, fényképezéshez fű ­ zött reflexiók voltaképpen objektivitás és beavatkozás, „m ilitáns közelítés” esztétikai és erkölcsi dilem m ájára u talnak, s egy- 27 �fa jta oldott, nyitott, a valóság irán t türelm es m ag atartásban jelölik meg a kö­ vethető u tat, élet és szellem ellentétének föloldási m ódját: „K önnyedebben kellene végre”, m integy a refrén sugallta derűs, ci­ nizm us nélküli elengedettséggel: „K apunk tárva, kerítésünk leom olva”. A cselekvés és a szemlélődés, az esemé­ nyek alakítása és a tanulságok levonása al­ tern a tív á it történelm i, m űvelődéstörténeti példán vizsgálja a nagy igénnyel készült, s valóban érett kötetzáró (egyben címadó) írás, a Szalm akom iszár. A z em ber tragédiá­ ja költőjének „apokrif elm élkedései” 1861ből nemcsak Laczkó alapos korism eretét, M adáchhoz és m űvéhez fűződő bensőséges kapcsolatát jelzik: az objektiváció végiggondoltsága, a személyes és korszerű ér­ dekeltséget a távolságterem tő epikába át­ m entő lelém énye is itt a legmeggyőzőbb, ön­ m agát leginkább elfogadtató. A stílusután­ zása pastiche lehetővé teszi, hogy egy kétel­ kedő és ironikus k or írója m egrendült ko­ molysággal beszéljen nagy gondokról és cé­ lokról, újraélve, m agáévá hasonítva az 1849 utáni nem zedék tapasztalatait, összeg­ zési kényszerét, s kivált a „felism eréseink­ kel együtt élni” m orális parancsát, am ely­ ben egyaránt fontos a kendőzetlen ism eret­ nek és a lét megőrzésének m otívum a. Kelemen Gábor; Bakszekér Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozókedvének bizonyíté­ kait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó köteteit. M indenképpen kedvünkre való ez a kísérlet, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati pél­ dája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című an­ tológia tisztes színvonala m iatt igazán mél­ tó a figyelm ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feled­ kezik meg a Nógrádból elszárm azott, vagy a palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m u tatja — szinte m indegyik tájegység képes. A Pa­ lócföld Könyvek újabb darabjai viszont jel­ zik, hogy S algótarjánban nem fulladtak ki. Sőt! Most következtek az igazi m eglepeté­ sek. Előbb (1981-ben) Laczkó Pál Szalm a­ kom iszár című elbeszéléskötete került az olvasó elé, aki a fiatal szerző szépprózai m unkáiban m egsejthette, hogy az úgyne­ vezett provincián is lehet term észetes igény az európaiság. Legutóbb pedig Kelemen Gábort és B akszekér című riportkönyvét kellett m agam nak nagy örömmel fölfedez­ nem. 28 M indebből az is kitűnik, Laczkó prózá­ já t az igényes gondolatisággal együtt á r­ nyalatokban gazdag, intellektuálisan fe­ gyelm ezett nyelvi stílus jellem zi. Fogalm a­ zásm ódja szabatos, de nem száraz, gyak­ ran választja stiláris terepül az elbeszélés és az esszé h atársávját. Ism eri a nézőpon­ tok váltogatásához tartozó nyelvi közlés­ form ák h atását: találékonyan ötvözi a szerzői közlést, a szereplő belső beszédét és az önmegszólító form át (Mielőbbi gyó­ gyulást), funkcionálisan alkalm azza az „autotem atizm us”, az írás az írásról m űfo­ gását (Egy eladó nézetei), a m onológokkal — legbravúsosabban M adáchéval — jelle­ met, szellemi m agatartást tükröztet. Erőssé­ ge a gondolatok áram lásának, m ozgásának érzékeltetése. A lelki élet irracionalitása, fogalom előtti félhom álya helyett a tisztá­ zásra, artikulációra törő em beri eszmélkedés érdekli, a kúszaság torzítását épp úgy kerülni igyekszik, m int az egyszerűsítését. S tilisztikáját ez az egyensúlykeresés kap­ csolja össze művészi szándéka, ars poeticá­ ja, lényegével, am ely szerint „bizonyos köz­ figyelem ” fölkeltése hozzátartozik az iro­ dalom céljához, értelm éhez, méltóságához. (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján) Csűrös Miklós Ez a ,,fiata l” rip o rter szinte m indenről ír, am i a m ai m agyar faluban fontos része az életnek. O lvashatunk az áram szünet alatt m egbénuló településről, az elsorvadó kö­ zösségi ünnepekről, egy falum úzeum létre­ hozásáról, a gyerm ekjátékokról, a m agá­ nyos öregekről, a kisterm elők kiszolgálta­ tottságáról, a környezetvédelem ről, a pénzcsinálás m ódozatairól, a falugyűlésekről, a dem okratizm usról, az ingázókról, a lakó nélküli, lassan pusztuló falusi h á z a k ró l... És term észetesen sok egyébről is olvasha­ tu n k ebben az indulatos kozárdiádábán, mivel a dolgok jóval bonyolultabbak ennél a leegyszerűsítő tém ajegyzéknél. Egy azon­ ban biztos: Kelem en G ábor olyan földről ír, am elynek „évezredes történetében a kró­ nikaírók nem jegyeztek fel országos ese­ m ényeket. véres csatákat. Nem já rta k itt királyok, nem születtek híres em berek — a lakók élték m indennapi életüket” (Jelen­ form áló hagyom ánytisztelet). Ez a m inden­ napi élet Kelemen G ábor lételeme. Ezt éli m aga is, egy picike faluban, Kozárdon. Nem előkelő idegenként ír tehát a faluról, hanem a faluközösség egyik tagjaként, m integy az egész közösség nevében. Az élet hitelesíti a m űvet, s a m ű visszahat az élet­ re. M egszenvedett, de kivételes tudósítói állapot a Kelemen Gáboré, rendkívül ro­ konszenves életmodell. A vállalás, az élet hibátlanul szép. A m űvek m ár esetenként kevésbé. Nem á rto tt volna ezeket a riportokat szigorúb­ ban m egrostálni. Időnként az az érzésem, m intha Kelemen G ábor am olyan leckét szeretne letudni: ripo rtjai ilyenkor vértelenek, nincs hitelük, eluralkodik ra jtu k va­ lam i rosszízű zsurnalizm us, a vidéki napi­ lapgyártásra jellemző retorikus sem m itmondás. Szerencsére az ilyen riportokból van kevesebb. A m agyar újságírásnak v an­ nak bizonyos m egcsontosodott sablonjai, s ezektől Kelemen G ábor sem tu d o tt m egsza­ badulni: az aratás tém ája nála is a m un­ ka ,az „élet” didaktikus apológiája (Kom­ bájnok hegym enetben), a jó vezető, az ide­ ális közéleti em ber p o rtré já t ő is felvázol­ ja, igaz, alaposan m egizzadhatott vele, alak­ jai mégis vértelenek, a színezésből — nem véletlenül — csak a rózsaszínre futotta (Becsülete a szó n ak ... ; Egy este a képvi­ selővel). M áskor viszont nem elég ökono­ m ikus a szerző, elragadják az ízes históri­ ák, adom ák (Szakai Jenő igazsága). Kelemen G ábor ak k o r igazán meggyő­ ző, am ikor dühös. Am ikor felforr a vére a falu t ért sérelmek, m éltánytalanságok mi­ att. A m ikor a közösség nevében igyekszik kibogozni ilyen-olyan gubancos ügyeket. A m ikor érezzük, hogy köze van a dolgok­ hoz és kozárdi illetősége az előszó eligazí­ tó szavai nélkül is kitűnne, csupán az írá­ sok elkötelezettségéből, érzelmi hőfokából. Am ikor nem ripo rto k at ak a r írni, hanem kozárdiádákat — s ez többnyire sikerül is neki. S ehhez csupán a m indennapi életet kell m eg írn ia: az ÁFÉSZ nyerészkedését, a kisterm elő kizsákm ányolását (Kistermelők — nagy gondok); antidem okratikus válasz­ tási cirkuszokat (Á FÉSZ-dem okratizm us); elég leírni az életet egy „szerepkör nélkü­ li” településen, szót ejteni kiszolgáltatott betegekről, basáskodó vezetőkről, arról az érzésről, am elytől egyik fig u rája m ásod­ rendű állam polgárnak érzi m agát, a szék­ helyközség vezetőiről, akik „a forintot saj­ nálják, csak a társadalm i m u n k át forszí­ rozzák á llan d ó a n .. . de az em berek m ár m egunták, hogy csakis így ak a rják a fa­ lu t gyarapítani” (H atodiknak lenni). Ezek a legjobb rip o rto k : felforrósodik a hang, S a szerzőből kim ondatlanul is k ibukik a keserű felism erés, hogy szép jelszavunk el­ lenére sem ak ar megszűnni, vagy csökken­ ni a városi és a falusi élet különbsége. Jó színvonalú a kötet többi, eddig nem emlí­ tett írása is, érezni a szerző szeretetét, ér­ tékeinket óvó aggodalm át, igyekezetét, am ivel tudatosítani szeretné, hogy a m últbecsülés — önbecsülés. Hiteles tudósítást küld a m eglehetősen m agára hagyott m a­ gyar faluból, ahol az élet egyszerű, m int a bakszekér nevű gyerm ekjáték, de „m agunk­ nak csináltuk, ez a lényeg”, s ettől jelkép­ erejűvé válik a kö tetcím m é em elt szó és többletjelentést kap Kelem en Gábor érezhe­ tő aggodalm a: csak szét ne hulljon, csak h a­ ladjon am a bakszekér, (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján.) Körmendi Lajos �Szavak piacán A megyei folyóiratokra, az irodalm i kul­ tú ra term elésének vidéki centrum aira igen nagy feladat hárul, s még legjobb erejük­ kel sem képesek ellensúlyozni a „vidékiség” történetileg k ialakult hátrányait. Csak üdvözölni lehetne a k u ltú ra — m agára m ár régóta várató — erőteljes decentra­ lizálását, az esélyek, a lehetőségek széle­ sítését (term észetesen nem a m indenütt fellelhető dilettantizm us javára). Ám az irodalm i élet m echanizm usának (nyomdák, kiadói jogkör stb.) m ódosítása a költészet szem pontjából pusztán több esélyt jelent­ het — m ást nem. M ert a vers Soroksártól délre is vagy jó, vagy rossz; értékszem ­ pontból valam iféleképp egyetemes, vagy nem. A költő rosszul teszi, ha átveszi a néprajztudós, a szociográfus, a helytörté­ nész szerepkörét, ha csak a couleur locale felm u tatására képes. A provincializm us a költészetben a szellemi m onokultúra elter­ jesztése. A vidéki folyóiratok körül kiala­ kult jó m űhely feladata, hogy országos ho­ rizonton széttekintő, tehetséges fiatalokat bocsásson rendszeresen útnak. A lehetősé­ gek szűkössége is hozzájárul e rendszeres­ ség általános hiányához (a legtöbb m egyé­ ben 10 évenként jelenik meg — rendszere­ sen! — versantológia). am iért sajnos a term észeti m ikrovilág irán ti érzékenységét is feláldozza. Hideg A ntal a túlságosan jó tanítványok sorába tartozik. N agy László halott című verse óhatatlanul G oethe bűvészinasának esetét •ju tta tja eszembe. Versei pontosan m u tat­ ják meg, hogy a m ester költészetének mely elemei eltanulhatóak, s mi az (az értéke­ sebb), ami nem tanulható el. G roteszkjei is csak egy lépéssel m ennek túl a Jönnek a harangok értem ironikus „őszikéin”. Hal­ ványan azonban m ár észrevehetők Hideg A ntal elszakadási törekvései is. Jobb verse­ ket olvashatunk azoktól, akik nem e vers­ hagyom ány könnyen továbbírható külsősé­ geit, hanem m agvát, a belső tartá st, az erkölcsiség szigorát igyekeznek átörökíteni. Szilágyi Zoltán verseiből önálló világkép form álódhat ki. S ajnálhatjuk, hogy kompozíciós eszményei még tisztázatlan o k : sok az ötlet, a forgács, a csíra a versei között, poénjai ritk án válnak találatokká. Az an­ tológia legjobb egységét kétségkívül Lezsák Sándor versei alkotják. Etikus költő ő, az élethelyzetet léthelyzetté változtató. H atározott társadalom képe igen erős érté­ kelő gesztusokkal párosul. Realisztikus lá­ tom ásai félelm etesek. Tényközlő, prózai p a­ nelekből alakított versnyelve sokszor nem tu d ja leküzdeni a pátosz csábításait. Nagy kár, hogy nála is — m int a kötet többi szerzőjénél — m egjelenik olykor az urbanizációellenesség, a városgyűlölet, m int gesztus a m anipulációs rendszerekkel szemben. Örü ln ü n k kell ennek az antológiának, s inkább az itt számba v ett erényei (és nem „leltározatlan” gyengesége) m iatt, m ég ak ­ kor is, ha nem tartozik az „erős” kötetek közé. M inden versantológia sikere, vagy kudarca a szerkesztő m unkájától is függ, aki kénytelen „hozott anyagból” kötetet szerkeszteni. Jól ism eri e m unka veszélyeit H atvani Dániel: okos előszavát az egységes antológia és széthulló részek, vagy az egy­ séges részek és széthulló antológia a ltern a­ tívájával indítja. Ám a jól összeállított virágfűzér — hogy az anthológia szó eredeti jelentését használjuk — nem csak a m adza­ gon, hanem a virágokon is m úlik. (K ecske­ m ét, 1981.) Szigeti Csaba A kárcsak Szegeden a legutóbbira (Gaz­ dátlan hajók), Kecskem éten is több m int tíz évig kellett v árn i egy újab b versgyűj­ tem ényre. Itt van! S zavak piacán a címe, tavaly jelent meg a F orrás-könyvek soro­ zatban. Négy induló költő verseit ta rta l­ mazza, olyan versírókét, akiket elsősorban a Bács-K iskun megyei Forrás folyóirat ju t­ ta to tt publikációs lehetőséghez. (Bár a köl­ tők egyikének-m ásikának a Palócföldben is felbukkant verse.) Igen szerencsés dön­ tés a kevés szerzős antológia összeállítása: sok szerzős társaival ellentétben lehetősé­ get n y ú jt arra. hogy ne költői ének ron­ csait, hanem személyiségek tü k reit tá rja elénk. Összegezően elm ondható, hogy a kö­ te t szerzőire láth ató m ódon N agy László lírája h ato tt leginkább. És ez nem is b a j: induló költőknek m indig h atározottan kell hagyom ányt választaniok, m ert egyéni ki­ fejezésform áikat e m ediátoron keresztül alak ítják ki. A választott hagyom ány felhasználása közvetítő az élm ény és a kife­ jezés között. A S zavak piacán kötet e szempontból m áris három lényeges tan u l­ sággal szolgálhat. L áthatóvá teszi, hogy a Nagy László-i költészet elevenen ható és m ozgósítható; verseredm ényeinek továbbhagyom ányozódása „a dörgő időben” nem lesz tele hiátusokkal. Az is kiderül, hogy e tradíció rendkívül rétegzett, so k arcú : nem lényegtelen tehát, hogy ki, m ilyen rétegé­ hez, síkjához kapcsolódik. A szerzők még­ oly vázlatos bem u tatását e bem érési pont­ ból kezdjük. Virágh József hangütése — dalszerűségével, a sorvégek rím uralm ával, olykor enyhén jam bizált hangsúlyos-m a­ gyaros m etrum aival, hídszerkezetű kom po­ zícióival — a költő korai korszakára em­ lékeztet leginkább. A költőszerepet m a még rom antikus m ódon fogja fel, költői énjét is ilyen eszközökkel, pózokba stilizálja, 29 �A marxista irodalomelmélet története Címe alapján kifejezetten szakmai irá­ nyultságúnak vélhető e N yíró Lajos és Ve­ res András által szerkesztett tanulm ánykö­ tet, hiszen irodalom elm életet ígér, ráadásul történeti megközelítésben. V alójában azon­ ban másról, többről is szól, s így joggal ta rt­ hat igényt szélesebb érdeklődésre. Az elemzés során nyert tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy számos or­ szágban csupán olyan teljesítm ények szü­ lettek e tárgykörben, melyek inkább tek in t­ hetők irodalom szem léletnek, m int elm élet­ nek. Ez a teoretikus szempontból szükség­ képpen hátrányos jelenség a társadalm i, politikai szférával való direktebb kapcso­ lato k ra utal. Továbbá azért figyelem re m éltó a szerzők vállalkozása, m ert célként annak tu datosítását tűzték ki, hogy a m arxista irodalom tudom ány saját hagyo­ m ányokkal is rendelkezik. Fontosnak ta r­ to tták kim ondani (lásd a szerkesztők által jegyzett előszót), hogy e „hagyom ányok” közé a tö rtén eti kutatások korlátozottsága is hozzátartozik. „A m unkásm ozgalom gya­ korlati szükségletei a politika- és szocioló­ giaközpontú gondolkodás érthetően hát­ térbe szorította a form ai kérdéseket, eszté­ tikai szem pontokat. A m iko r pedig felism er­ ték az irodalom értelm ezés jelentőségét, a m arxista igény érvényesítését m erőben új feladatnak tekin tették , m elyhez a klassziku­ sok írásai nem n yú jta n a k m egfelelő tám ­ pontot, vagy éppen ellenkezőleg, m inden megállapítás hitelét egyedül a klassziku­ soktól való eredet dokum entálásával lát­ tá k b izo n yíth a tó n a k... K önnyen belátható, hogy egyik irányzat sem kedvezett a hagyo­ m ányépítésnek. A z egyik eleve nem is­ m erte el a folytonosságot, a m ásik pedig kizárólag a klasszikusokkal vállalta — sok esetben form álisan — a közösséget”. M indkét felfogás h atása tetten érhető a közvélem ényben is: kialakult jobbára gaz­ dasági viszonylatokra szűkített M arx—Engels-interpretáció, illetve m ásik végletként elterjedt egy-egy irodalm i ihletésű szöveg­ rész esztétikai érvényű általánosításának gyakorlata. S b ár a m agyar m arxista esz­ tétik a — Lukács Györggyel az élen — m ár eddig is sokat te tt a klasszikusok értékei­ nek kim unkálásáért, jelen tanulm ánykö­ tet tovább árn y alja M arx és Engels szelle­ mi örökségét, vitázik a leegyszerűsítő ér­ telm ezésekkel és igazabban ítélkezik a klasszikusok — „nemcsak tévelygésre ké­ pes” — követőiről. A recenzió adta kere­ tek között főként az előbbiek bizonyítására vállalkozunk, jelesül Szerdahelyi István, Marx, Engels és az irodalomelmélet című tanulm ánya nyomán. Eszm etörténeti tény, hogy M arx és En­ gels irodalm i, művészeti vonatkozású gon­ dolatai viszonylag későn, csak az 1930-as években váltak közism ertté „több tudo­ m ánypolitikai tendencia eredm ényeként”. Részint Lunacsarszkij ösztönzésére kezdték 30 néhányan — köztük Mihail Lifsic és Lu­ kács György — behatóan tanulm ányozni és publikálni (egyebek közt a L ityeraturnij K rityik hasábjain) a m arxizm us klassziku­ sainak — túlnyom órészt irodalom m al öszszefüggő — írásait, illetve reflexióit. E ku­ tatások aktuális jelentőségét növelte, hogy a szovjet írók szövetsége által alapszabály­ ban rögzített tételt — m iszerint a szovjet irodalom alapvető m ódszere a szocialista realizm us — a klasszikusok realizm uskon­ cepciójára lehetett visszavezetni. A hagyo­ m ánykincs megidézése azonban nemcsak egy valóban történelm i érdekű rekonstruk­ ciós m unka kezdetét jelentette, hanem ala­ pul szolgált olyan törekvéseknek is, am e­ lyek a m arxi—engelsi szövegekből átfogó esztétikai rendszerre vélnek következtetni. Ezek ellenében fejti ki vélem ényét Szer­ dahelyi István, aki szerint az ism ert szö­ vegszerű hagyaték nem elégséges ahhoz, hogy közvetlenül reprezentálja M arx és Engels m űvészetelm életi — de akárcsak irodalom elm életi — felfogását. Sőt „nem­ csak arról van szó, hogy a m arxizm us klasszikusainak m egjegyzései önm agukban nem kerekedtek zárt esztétikai rendszerré, hanem arról is, hogy a későbbi m arxista esztétika középponti fogalm ai sem m ind lelhetők fel n á lu k” — írja, s példaként az intenzív totalitás kategóriáját em líti, „ami annál különösebb, hiszen a totalitás más vonatkozásban központi kérdés náluk.” De éppen a m arxizm ushoz lenne m éltatlan, ha az elutasítást nem követné állító hipotézis. Ezért Szerdahelyi kísérletet tesz egy olyan gondolatm enet felvázolására, am ely nem elsősorban a konkrét irodalm i kérdések­ ről, egyes írókról (avagy írogatókról, m int am ilyen például M argaret H arkness volt) vallott m arxi—engelsi nézeteket kam atoz­ tatja, hanem a valóban egységes rendszert alkotó filozófiai okfejtéseik irodalom elm é­ leti konzekvenciáiból építkezik. K iindulópontként a Gazdasági-filozófiai kéziratokat idézi, mely szerint a „vallás, család, állam , jog, m orál, tudom ány, m ű­ vészet stb. csak különös m ódjai a term elés­ nek és ennek általános törvénye alá esnek”. A term elés általános törvényének, a szub­ jektum -objektum viszonynak, m int az eltárgyiasítás-elsajátítás folyam atának elem­ zéséből következik, hogy „a szépirodalmi m ű, m int tárgy abban az esetben lehet csak »emberi tárgy«, azaz csupán akkor töltheti be a maga igazi funkcióját, akkor valósíthatja meg értéklehetőségeit, ha a társadalm i-em beri lényeget (pontosabban: e lényeg pozitív mozzanatát) igazoló és m egvalósító tárgy, s hogy m iképpen lehet ilyen, ez két tényező fü ggvénye: egyfelől a szépirodalmi m ű tárgyi term észetétől, m ás­ felől a neki m egfelelő em beri lényegi erő term észetétől függ.” Ezért Szerdahelyi e három fő kérdésben — társadalm i-em beri lényeg, az irodalm i m ű tárgyi term észete és a m egfelelő em beri lényegi erők term é­ szete — k ifejtett m arxi—engelsi gondola­ tok részletes m egjelenítésével érzékelteti, hogy a m arxista irodalom elm életnek — tágabban m űvészetelm életnek — a szem­ léleti alapjai m iként eredeztethetők a klaszszikusoktól, s egyáltalán hogyan alapozó­ dik meg a társadalm i valóság bárm ely szférájához való adekvát viszonyunk tan í­ tásukban. Az irodalom elm élet m ódszertanára vo­ natkozóan is eljut két lényeges következ­ tetéshez. ,,Az első ezek közül az, hogy az irodalom elm életi kutatásnak nem a törté­ nelm i kezdetek jelenségeiből kell kiindul­ nia, hanem a kifejlett totalitás, a m ár k ife j­ lett szépirodalom alkotásaiból, s ezekben rejlik a fejletlenebb, az ősköltészeti és népköltészeti jelenségek kulcsa, a m ikén t M arx szerint az em ber anatómiája kulcs a m a­ jom anatóm iájához.” A m ásik fontos szem­ pont, am ire felhívja a figyelm et „az a m ód, ahogyan M arx összekapcsolja a tárgy term észetét a n eki megfelelő em beri lénye­ gi erő term észetével. A z irodalom elm élet­ ben ez a nyelvi-stilisztikai-szerkezeti és a befogadáspszichológiai-közösségpszichológiai szem pontok együttes és egyenrangú alkalm azásának igényét tám asztja — egy olyan m ódszertani igényt, am elynek m egva­ lósításával nem csak a régebbi, hanem nap­ ja in k m arxista irodalom elm élete is nagy­ részt adós m ég”. Gránicz Istvá n Lenin m unkásságának irodalom elm életi, m űvészetelm életi vonat­ kozásait, hatástö rtén etét értelm ezi — lé­ nyegében Szerdahelyivel megegyező szel­ lemben. Ugyancsak Szerdahelyi István tol­ lából jelent meg tanulm ány a kötetben Lu­ kács György m arxista irodalom elm életi, esztétikai koncepciójának kialakulásáról, kivált a realizm us kategória lukácsi foga­ lom változásairól. Kiss Endre a II. In tern acionálé ném etországi irodalom felfogásáról, N yírő Lajos az 1917 és 1930 közötti szov­ jet irodalomszociológiai törekvésekről, V e­ res András a m arxista irodalom lélektan kérdéseiről értekezik. A legtöbb írás m űfa­ ja azonban fejlődésrajz, korszaktörténeti áttekintés nem zetek szerinti bontásban. Bojtor Endre a cseh és lengyel, Fodor Ist­ ván a francia, K anyó Zoltán a ném et, K retzoi Sarolta az am erikai, Sárközi Péter az olasz. Szili József pedig az angol irodalom és a m arxista gondolatok egym ásra talá­ lásának folyam atát m u tatja be a kezdetek­ től 1945-ig. A szerzők figyelm e elsősorban a két világháború közötti időszakra össz­ pontosul, de általában u taln ak — a fran ­ cia irodalom ban különösen jelentős szocia­ lista — kezdem ényekre is. Sőt a polgári m űvészetfelfogás néhány jellem ző teljesít­ m énye is m egjelenik a kötet lapjain, külö­ nösen, ha a h atás nyilvánvaló, m int példá­ ul Gramsci m unkássága esetében Groceé, vagy C audw ellnál Freudé. Mindezek alapján aligha m ellőzhető e kö­ tet m inősítéseként is a — közhelyszerű — hézagpótló jelző. Ez term észetesen elsősor­ ban az irodalom tudom ány kritériu m ai fe­ lől értendő, de nem lebecsülendő a m arxiz­ m us igényes propagandája szem pontjából sem. Örvendetes egyébként — s ezt több más kiadvány is bizonyítja —, hogy a m a­ gyar szellemi közéletben tartó sn ak bizonyul az érdeklődés a m arxista irodalom — és m űvészetszem lélet — kialakulásának m int­ egy fél évszázados folyam ata, s egyáltalán a m arxizm us m egjelenése és h atásai irán t. (K ossuth, 1981.) Csongrády Béla ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/786e791955ca8430074f48ea21114615.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2a38be89833e7a0cc0f3ab710ccf8c3.pdf ea992db6299d5938d1e028e4ed9a9fa2 PDF Text Text 1982/3 Gyorsfényképek a vidéki értelmiségről | Névsorolvasás Pillanatképek Endrődi Szabó Ernő, Györke Zoltán, Szepesi József, Szöllősi Zoltán, Tamás István, Zalán Tibor versei és Onagy Zoltán prózai írása Nyilasy Balázs a hetvenes évek hazai lírájáról „Méghogy nincs lehetőségük a közéleti mun­ kára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább abból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasznosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy ne­ künk ügyelni kell az arányokra is. Aki iga­ zán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem. ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közösségi munkából. De szeret­ ném hangsúlyozni, bár nyomaiban nálunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek va­ gyunk diplomásaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi p ontosan annyian vesz­ nek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. (C sászár N agy L á s z ló : M e n j, a z tá n m u ta ss u tat) „A többi gond megoldásával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság helyzetének jobbítása. Másképpen nem lehet­ séges. Ezért a cigányértelmiségieknek azt kel­ lene feladatául vállalnia, hogy a cigányok gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigányság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb. azt minden ember szereti, azt rit­ kán kell erőltetni. É s a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudomásul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanui, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk tehát. A mai tényekből kell kiindul­ nunk. Ehhez kell a programokat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek tehát bővem." (In te r jú S z e p e si J ó z s e f k ö ltőv el) „Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) min­ denen diadalmasan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a meg­ szenvedett múlt varázsszava is veszít erejé­ ből: a szemek a jelenre irányulnak. A ko­ rábbi társadalmi szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású valóságképe — a forradalmi fo­ lyamat lelassulását, megtorpanását elsősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek köz­ életbe való visszaszivárgása okozza — jócs­ kán veszít érvényéből. A szocializmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötele­ zettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézmény­ rendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszményítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmus­ sal társadalmi kategóriák egész sora kerül az újragondolandó dolgok közé.” (N y ila sy B a lá z s a h e tv e n e s év ek h a z a i lír á já r ó l.) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 12-én a Nógrád megyei Tanács VB és az MSZMP Nógrád megyei PB illetékes osztályai képviselőinek jelenlétében sor került lapunk szokásos éves értékelésére. A beszélgetésen részt vett és véleményt nyilvánított Lázár István ír j. A Palócföld Könyvek sorozatban ez idáig megjelent kötetek kap­ csán újabb ankétokra került sor. Kelemen Gábor a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában (márc. 30.) és Egyházasdengelegen (ápr. 25.) találkozott olvasóival. Laczkó Pál szintén a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola (márc. 4.) vendége volt. Az idei salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében a BRG salgótarjáni gyáregységének ifjúsági klubjában Palócföld-ankétot szerveztek. Folyóiratunkat Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál képviselte. Könyve kapcsán Laczkó Pál a kohászati üzemek Zója brigádjával (május 4.), a balassagyarmati BFK-ban és a helyi MÁVklubban (ápr. 26.) beszélgetett a munkásolvasákkal. A Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum, a Balassi Bálint megyei könyvtár és a Palócföld közös szervezésű irodalmi estjei­ nek sorában ápr. 14-én az Ébresztő idő című antológiában szereplő három költő — Bódi Tóth Elemér, Szepesi József, Tamás István — találkozójára került sor. Mindhármukat Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője mutatta be. Június 4-én Laczkó Pál önálló estjének házigazdája Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója volt. A szerző Szalmakom iszár című kötetét Alexa Károly egyetemi ad­ junktus és Földi Péter festőművész méltatta. Közreműködött Sán­ dor Zoltán. A sikeres sorozattá fejlődött irodalmi estek ősztől foly­ tatódnak. Ápr. 28-án Salgótarján déli bejáratánál fölavatták Czinke Fe­ renc grafikusművész vendégköszöntő térplasztikáját. A városban fo­ lyó termelőmunka eredményeit szimbolizáló részelemekből kompo­ nált alkotást dr. Fancsik János országgyűlési képviselő avatta fel. A művész újabb munkáiból május 18-án nyílt kiállítás a Nógrádi Sándor Múzeum kisgalériájában. Megnyitót Baranyi Ferenc költő mondott. Az ünnepi könyvhét vidéki megnyitóját május 29-én Salgó­ tarján városközpontjában tartották. Beszédet mondott Bernát György az MKKE elnöke. Közreműködött Béres Ilona és Kovács István színművészek. A nagyszámú közönséget az Interfolk együttes szórakoztatta. Dedikáltak: Csanády János, Cseres Tibor, La­ dányi Mihály, Szeberényi Lehel, Vészi Endre, Janikovszky Éva. Az Irószemmelben megjelent írások kapcsán a dedikálok között volt Ke­ lemen Gábor és Szepesi József helybeli szerzők is. A Palócföld különsátrában a Palócföld Könyvek köteteit kínálták. Az ünnepi könyvhét kiadványaiból és az Európa Könyvkiadó Műhely c. anyagából a József Attila Megyei Művelődési Központ­ ban „Szép magyar könyv” címmel Végh Miklós, a Palócföld főszer­ kesztője nyitott meg kiállítást. Az ünnepi könyvhét gazdag programjában Kelemen Gábor és Laczkó Pál a rétsági művelődési központban találkoztak olvasóik­ kal (máj. 31.). Kelemen Gábort Bakszekér című kötete és az Írószemmelben megjelent írása kapcsán a FIN-porcelángyár balassa­ gyarmati üzemébe (jún. 2.), az MSZMP Nógrád megyei Igazgatósá­ gára és a STÉSZ dolgozóihoz hívták meg. CSUKLY LÁSZLÓ (1925— 1982) Fáradhatatlan, kiváló munkatársunk volt a művelődés, kü­ lönösképpen az irodalom szolgálatában; nevelő szellemű isme­ retierjesztő, minden korosztállyal szót értő; sok-sok előadás­ sal, írással közös ügyünket szervező, segítő. Lélekre, szándék­ ra figyelő barátunk volt, friss forrás vizeként tisztán áttetsző, de színekben ragyogó egyéniség, akivel a mindennapi beszél­ getések is maradandó élményekké váltak. Eseményekben, fordulatokban egyáltalán nem szegény élete során — az egyetem elvégzése után — 16 éven keresz­ tül a fővárosban dolgozott tudós kutatóként, tanárként, mi­ nisztériumi emberként, művelődési otthon vezetőjeként. 1958tól — majd két évtizeden át — Mátraverebélyben tanított, és vállalta a közművelődés közkatonájának „rangját”. Ahogyan 1970-ben az országos népművelési konferencián elhangzott felszólalásában mondta: „olyan vagyok, akihez minden létező fórumról csak »lejönnek«.” Igazi hivatásának a közművelődést tartotta, elsősorban a „végek”-en való helytállást, ahol a leg­ nehezebb körülmények között is, másokat is biztatva vallotta egy erdélyi történetíró levelének sorait: „Mi is tudtuk volna Nagyságos Fejedelem, hogy mit kell tennünk, de tettük azt. amit lehetett.” A Palócföld alapító tagja volt, 1964—67 között felelős szerkesztője, majd rovatvezetője. Néhány éve — családi okok miatt — Komárom megyébe költözött, ahol a megyei művelődésügyi osztály munkatársá­ ként dolgozott, haláláig. Értékes, eredményekben gazdag munkásságáért méltán érdemelte ki — több más kitüntetés mellett — a „Kiváló népművelő” címet és a „Madách-emlékérmet”. Emlékét őrizve, akkor cselekszünk jól, ha magatartását és gondolkodását példának és eligazító tanulságnak tekintjük. K. N. TARTALOM 3 Császár Nagy László: Menj, aztán mutass utat 5 Kelemen Gábor: Névsorolvasás 9 Zilahy Tamás: Pillanatképek 11 Egyenrangúan, emberként és alkotóként (Laczkó Pál beszélgetése Szepesi József költővel) 13 Szepesi József: Önvizsgálat 14 Onagy Zoltán: A dózni útja 17 Tamás István: Palackposta 17 Györke Zoltán: Szegénylegény-dal 18 Szöllősi Zoltán: „Vágyak tárgya” 19 Endrődi Szabó Ernő: Visszapillantó tükör, Lándzsás akhájokkal. Délutánversek 29 Zalán Tibor: Approximációk II. 21 Nyilasy Balázs: A demitizálás változatai (A hetvenes évek hazai lírájáról) 24 Gondolkodó Magyarok (Dérczy Péter) 26 Lackó Miklós: Szerep és mű (Kerékgyártó T. István) 27 Thiery Árpád: Királynék városa (Horpácsi Sándor) 28 Kultúráról, művelődésről teoretikus megközelítésben (Csongrády Béla) 30 Munkásfiatalok VI. vers- és prózamondó versenye (Pintér Károly) * A címoldalon Muzsnay Ákos, az 5. old.: Földi Péter, kall Ágnes, a 10. és 29. old.: Banga Ferenc, a 15. Gyöngyvér, a 29. oldalon és borítóbelsőn Tóth Imre, és a hátsó borítón Tornay Endre András munkái. László) 7. old.: Sza­ old.: Fábián a 22. oldalon (Fotó: Buda PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Ta más igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25908 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor lg. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M enj, aztán mutass u ta t A nagyközség középületein hatalmas táblákra pingált jelsza­ vak buzdítják a helybélieket társadalomépítésre. Így aztán hamar megtudja az érkező, hogy a hajdanvolt iskolamesterek kései utó­ dainak alapvető feladata a szocialista ember személyiségének megalapozása, és az orvosi rendelőben végzett „hatékony és fe­ gyelmezett” munkával is harcolhatunk terveink megvalósításá­ ért. Amikor L.-t, a község rokonszenves vb-titkárát a buzdítás eme igencsak avitt formájának okáról kérdezem, somolyogva mondja: az egyik járási vezető úgy tartja helyesnek, ha a ta­ nult emberek egy pillanatra se tévesztik szem elől, milyen sze­ rep hárul ma a honi falvakban élő értelmiségiekre. A jelszavak azonban nem pótolhatják a tetteket. Falun élő ismerősöm panaszolja, hogy mióta megcsapta őket a község­ egyesítés kényszerű szele, mióta vidékükön is végigmorajlott az iskolakörzesítés hulláma, diplomás ember nélkül maradt szülő­ faluja. A közös gazdaságok lázas egyesülési kedve miatt pedig újabban már a tisztviselők is nagyobb településeken keresik bol­ dogulásuk forrását. A diplomások elköltözésével falvaink let­ tek szegényebbek. Akik maradtak, azoknak kellene feltárni a kistelepülések jövőjét, de legalábbis utat mutatniok a fennmara­ dáshoz. Vajon teljesíti-e napjainkban ezt a küldetését a falvak­ ban rekedt értelmiség? Kezdjük a vágyakkal. M. É. már tudja, hogy a főiskola el­ végzése után a t-i nebulókat oktatja majd az egyszeregyre. Ar­ ra, hogyan képzeli el a félezer lelket számláló falu közéletében betöltött szerepét, ekként válaszol; — Úgy tervezem, mindenben segítem majd a hozzám for­ duló embereket. Eligazítom őket a közélet kérdéseiben, válaszo­ lok arra, miként rendezzék be jövőjüket. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy meghívjanak a falu jövőjéről tárgyaló érte­ kezletre, sőt, részt akarok venni a döntések előkészítésében is, hogy teljes odaadással tudjak dolgozni az emberekért. De vajon hány tanácsülésre hívták az elmúlt évtizedben J . M.-t? — Engem — kérdez vissza tágra nyílt tekintettel —, miért hívtak volna? Nem vagyok tanácstag. És nincsenek is ilyen am­ bícióim. Csak az volt a célom, hogy a tanítás mellett megismer­ tessem a gyerekekkel a versmondás szépségeit. Ezt elértem. De azt hiszem, csak maga bonyolítja túl a falusi értelmiség szere­ pét. Nem gondolja? Nem néznek ma úgy fel a diplomás embe­ rekre, mint korábban, amikor jószerivel csak a jegyző, a tanító, meg a pap értett a betűvetéshez. Egyrészt azért, mert a nép tu­ dásban közelebb került az értelmiséghez, és ez nem baj. De közrejátszik a rang vesztésben az is, hogy él egy olyan szemlélet, amely szerint az embernek akkora a rangja, amekkora a va­ gyona. Hogyan kelhetnék versenyre akár egy hat elemit vég­ zett tsz-taggal, aki Nyugat-Európába viszi nyaralni a gyerekét, és a szakmunkásképző elvégzése után kocsit vesz, meg házat épít neki ajándékba. Én még ma is szolgálati lakásban élek. A pedagógus rangvesztése pedig kétszeres, hiszen a főmezőgazdász munkájától függ az emberek anyagi boldogulása, érthető hát, ha rájuk néznek fel az emberek. Nos, ezek a tényezők játsza­ nak szerepet abban, hogy a közéletben passzív szemlélőnek ér­ zem magam. Mert mi valójában a feladatom? Kizárólag az. hogy az állami és a társadalmi ünnepségeken szépen zengjen a kar­ ének, és legyenek olyan gyerekek, akik nem sülnek bele a versmondásba. Ezt a feladatot teljesítem, nem tartozunk egy­ másnak. A falu jövőjébe — ha van egyáltalán — nincs beleszó­ lásom. Ezért érezzük sokan, hogy valójában nincs is szükség ránk. S. tanácselnök zavartan hallgat, amikor arról kérdezem, mi­ lyen szerepet szán a tanult embernek P. község közéletében. — Buzgólkodnak, buzgólkodnak — mondja kétszer a na­ gyobb nyomaték kedvéért, mielőtt titkárnőjétől megrendeli a vendégnek kijáró kávét. Cigarettával kínál, nagyot pöffent, aztán eszébe jut, saját kávéját tejjel kéri. Mire kétszer megteszi az utat az ajtó és a hivatali széke között, összerendezi gondolatait: — Mondhatom? — kérdez rám magabiztosan, pedig látja, hogy „kihegyezett tollal” várom válaszát. — Először is, az úgy­ nevezett agrárértelmiségre abban számítunk, hogy jól gazdál­ kodjanak. Ez leköti minden energiájukat. Meg buzdítjuk őket, hogy segítsék a háztájit, mert ne feledje, ez közérdek. Tehát közéleti munkának minősül. A tanárok közül többen a népfront­ ban tüsténkednek, másoknak pedig az a feladat jut, hogy min­ dig az alkalomhoz illő műsort szervezzenek a községi ünnepsé­ gekre. Az orvosunk is a népfrontban kötelezte el magát, ahol előadásokat tart arról, milyen káros a túlzott alkoholfogyasztás a szervezetre. De ne gondolja, hogy ezzel lezártuk a diplomá­ sokkal a kapcsolatot, mert munkahelyükön tájékoztatást kap­ nak a tervekről, egyszer-egyszer pedig külön tájékoztatjuk őket. Igénybe vettük okos észjárásukat a tsz-szervezésnél, és támasz­ kodtunk meggyőző szavaikra a törpe vízmű építésénél végzett társadalmi munka szervezésekor, meg akkor is, amikor az anya­ gi hozzájárulásról kellett meggyőzni az embereket. Ennyi. Csöndben isszuk a gőzölgő kávét, mintha végleg ki­ fogytunk volna a szóból. Így aztán van időm töprengeni az egyik megyei népfrontbizottság aktivistáinak felmérésén, akik a falun élő értelmiség közéleti szerepére és annak fogyatékos­ ságaira kerestek feleletet. Mint leszögezik, a falvak népességmegtartó erejének fokozása érdekében feltétlenül szükség van falun a diplomásokra. De mivel sokhelyütt bezárták az iskolát, a tsz-irodáig vezető utat is benőtte a dudva, a tanácsi tisztvise­ lők és a tanácstagok pedig csak fogadóórákon (vagy még akkor se) találkoznak a lakossággal, néhány faluban nincs, aki utat mutasson. Még akkor sem, ha a tanácstagoknak tizennégy, népfrontosoknak pedig tizenhat százaléka szellemi munkával ke­ resi kenyerét. A közéleti munkából a pedagógusok vállalják a nagyobb részt. Igaz, közösségért végzett tevékenységként érté­ kelik a veszélyeztetett gyerekek nyilvántartását, még akkor is, ha ez munkaköri kötelességük. Pedig munka van bőven. Jutna a feladatból az orvosnak, közgazdásznak, jogásznak meg a főagronómusnak is, de a látszat azt mutatja, hogy ők kételkednek lehetőségeik nagy terjedelmében. Sokan sértődötten élnek, elégedetlenek választott szakmá­ juk erkölcsi és anyagi megbecsülésével, sőt, a megkérdezettek fele úgy véli, nem is felkészültségük, hanem kapcsolataik ha­ tározzák meg hivatali felemelkedésüket. Amikor ezt A. község párttitkárának elmondom, felcsat­ tan: — A mindenségit! Jó l megtanulták a magyarázkodást! Bosszant, amikor ilyesmit hallok. Méghogy nincs lehetőségük a közéleti munkára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább ab­ ból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasz­ nosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy nekünk ügyelni kell az ará­ nyokra is. Aki igazán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem, ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közössé­ gi munkából. De szeretném hangsúlyozni, bár nyomaiban ná­ lunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek vagyunk diplo­ másaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi, pontosan 3 �annyian vesznek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. Szavaiban nincs okom kételkedni. Annál fontosabb viszont, hogy szóljunk és nyíltan beszéljünk a falun élő értelmiség he­ lyéről, szerepéről meg felelősségéről, és arról, miként tehetné­ nek többet lakóhelyük holnapjaiért, hisz még korántsem aknáz­ tunk ki minden lehetőséget. És ezzel tisztában vannak a kis­ településeken élő diplomások is. Akkor hát honnan eredhet mégis a napjainkban sokat emlegetett elkülönültség és passzivitás? — Sokunkban — jegyzem B. doktor szavait — él még azoknak az időknek az emléke, amikor csak az egyetértés volt a megfelelő magatartás. A közéletből csak annyi tennivaló ju ­ tott, hogy bólintanunk kellett a községi vezetők fejtegetéseire és hozzászólásukra. Mert amikor az emberek azt látták, bólint a tanító, az orvos meg a pap is, akkor ez biztos így van rend­ jén. Nem volt okos magatartás a tudással és az elképzelésekkel hivalkodni. És a faluhelyeken élő fiatal diplomások még nap­ jainkban is érezhetik, hogy ezek az évek máig ható nyomot szántottak egy-egy kistelepülés közéletében. Erről a kérdésről azonban ma már csak múlt időben beszélünk, de azt is aka­ dozva tesszük Ki tudja, miért? S. községben a hajdanvolt néptanító ajta­ ján kopogok, aki egykor igazán nagy megbecsülésnek örvendett a szebb napokat megélt településen. Ma már megesik, hogy volt tanítványai elfordítják fejüket, amikor az utcán találkoz­ nak vele. De a tanító úr pályafutásának kezdetén még boldog volt az a nevelő, aki S.-be kapott megbízást. Ma meg még lasszóval is nehéz ide pedagógust keríteni. Jellemző, hogy amikor elment innen a körorvos, öt hónapig a tizenkét kilométerre eső faluba jártak az emberek gyógyulást keresni. Régen annyi volt itt az iparos, hogy versengtek a megrendelő­ kért, ma pedig néhányan komolyan fontolgatják, őszülő halán­ tékkal sem ártana megismerkedni a borbélykodás mesterfo­ gásaival. Az egykori iskolamester elzárkózik a beszélgetés elől, és Cs.-hez, a falu lelkészéhez irányít. — Kevesen voltunk akkoriban diplomások, — emlékezik a lelkész —, érthető hát, ha minden szempár ránk szegeződött. Igazán lámpásnak tekintettek bennünket. Csakhát kevesen vol­ tunk, tennivalónk meg rengeteg akadt. Napjainkra fordult a kocka. Lámpás van elég, de annak, hogy mégis kevés a fény, egyéb eredői lehetnek. Például az, hogy a diplomások számának növekedésével arányban sok tanult ember bizonytalanabbnak érezte helyét a közéletben. Választék lett bőven, és nem mindig a felkészültség határozta meg, ki kap szerepet. Többnyire azok szólhattak, akik mindennel egyetértettek. Így volt ez akkor is, amikor már túljutottunk azokon az időkön. Akik többet tehet­ tek volna a faluért, úgy érezték, javaslataik nem épülnek be a döntésekbe, így hamar rádöbbentek, szerepük csak álszerep, és amint tehették, elköltöztek. És ahonnan elköltözik az értel­ miség, onnan elvágyódik a nép is, mert úgy érzi, nincs, aki megválaszolja kérdéseit, nem kap segítséget mindennapi gond­ jai megoldásában. Ezért mondom, a falusi értelmiségnek ma is lámpásnak kellene lenni. De mit tehetünk, ha nekünk tanító­ ból is csak képesítés nélküli jut, aki pedig tehetne valamit a jövőt illetően, tanácstalan, mert egyszer a városiasodás kedvező hatásáról hall, máskor meg a falvak népességmegtartó erejé­ ről olvas. A tétovaság pedig sohasem vezetett eredményre. Szerep? Álszerep? A p.-i körzeti orvos szavai így igazíta­ nak el a kérdőjelek között: — Nem tagadom, jólesik, amikor a tanácselnök szeretet­ tel köszönti az embert a községi fórumokon. A puszta jelenlé­ tünkért örömmel nyugtázhatjuk a tapsot. Időnként, jelentékte­ len kérdésekben még a véleményünket is kérik, és ez azt a látszatot kelti, mintha valóban számítanának ránk. Állást fog­ lalhatunk például abban, hogy szerintünk az alvégen, vagy a felvégen épüljön fel előbb a kocsma, az úttest jobb vagy bal partját kísérő járdához adjon előbb a tanács anyagot. De ami­ kor az értelmiség közéletiségéről beszélünk, korántsem erről van szó. Hanem arról, hogy ne öt kocsma legyen a faluban, hanem egyik helyén épüljön klub, vagy presszó, ahol az igé­ nyesebb emberek is szívesen szórakoznának. És arról, hogy ne 4 csupán az asztalosmesterből művelődésiház-vezetővé előlépett embernek legyen szava a kultúrház programjának összeállítá­ sában. Meg arról is szólni kell, hogy hónapokig könyörögtünk, érveltünk, ne építsenek lakótelepet a faluban, mert a statisz­ tika szerint várhatóan ugrásszerűen megemelkedik majd az al­ koholisták és a neuraszténiás panaszokkal kezelt betegek szá­ ma. Fölöslegesen aggodalmaskodunk, intettek le akkor. Szóval nem voltak elég erősek az érveink. De a statisztikai adatok félelmünket igazolták. Lakótelepre volt pénz, de arra nem fu­ totta a költségvetésből, hogy egy mérnököt megbízzunk a falu arculatának megtervezésével. Ilyen fontos kérdésekben tehát lehet hatalmi szóval, vagy tekintélyelv alapján dönteni. Érti ezt? Ha tudná, hogy ilyen döntések miatt mennyien vesztik kedvüket, mennyi szellemi energia megy veszendőbe, aligha­ nem elképedne. Amíg A. község tsz-irodájáig érek, szabadjára engedem a képzeletemet: vajon mennyivel tartanánk előbbre, ha oko­ san gazdálkodnánk az elpazarolt szellemi tőkével? Az irodá­ ban azonban B. növényvédelmi szakmérnök szavai hamar gúzs­ ba kötik az ábrándokat. — Kár képzelegni! Induljon ki abból, hogy a kiválasztás fogyatékosságai miatt az értelmiségiek fele beéri a kocsmázással. De nem azért járnak oda, hogy az alkoholfogyasztás káros hatásáról beszélgessenek, hanem azért mert nincs másra igé­ nyük. Ők jól élnek, könnyedén, felelősség nélkül, olykor még prófétálhatnak is. Akik pedig a közélet élénkítéséért, a demok­ ratizmusért próbálnak tenni, időnként azon töprenghetnek, mi­ ként magyarázkodjanak. Ha itt élne, tudná, hogy egy-egy ta­ nácskozáson beérik a jelenlétünkkel. Javítjuk a statisztikát. Az értelmiség képviseltette magát, mondják, aztán ki vagyunk pipálva. Ennyi elég. Mert aki netán javaslatokkal, vagy más elképzelésekkel áll elő, annak egy-két ember még a rendszer­ hez való hűségét is kétségbe vonja. Meg azt várják, hogy ír­ junk szép jelentéseket, mert a feletteseik meg a járásiak is csak a szép jelentésekkel és a statisztikával tudják igazolni, hogy jó munkát végeztek, alkalmasak tisztségük betöltésére. Ezzel ugyanis nem sértünk meg senkit. Az pedig senkit sem érdekel, hogy magunkat becsapjuk. Mondok példát is. Tavaly például azt írta elő a terv, hogy július 20-ra befejezzük az ara­ tást, és csodák csodájára a 21-i megyei lapban megjelent az egyik járási tisztviselő nyilatkozata, mely szerint végeztünk a betakarítással. Amikor egy héttel később még javában dolgoz­ tunk a földeken, az emberek röhögve mutatták az újságot, én pedig szégyenkeztem. Köszönöm, ebből nem kérek, ehhez nem adom a nevem. Márpedig az értelmiségnek minden korban és körülmények között el kell vállalnia a felelősség ráeső részét. Ezt már E. községbeli T. P.-től tudom, akinek értelmiségivé érése egybe­ esik az agrárértelmiség színrelépésével. T. emlékezete még ma is őrzi a „gumicsizmás értelmiség” tagjainak akkoriban „kijá­ ró” gúnyos megjegyzéseket. — Még azok is lenéztek bennünket, akik tanulásra buzdí­ tottak. Komolyan vettem, amikor a falu és a járás vezetői ta­ nulásra biztattak. Azt mondták, menj, tanulj, aztán gyere viszsza és mutass nekünk utat a fejlődéshez. Élen jártam a tagosí­ tásban, küszködtünk az eredményekért, közéleti ember lettem, és negyvenhat éves koromra belerokkantam a harcba. Mert amíg mi küszködtünk, addig a falu elveszítette rangját és meg­ becsülését. A tanítók fele már a közeli városból já r ki tanítani, a közélet fórumain is ritkán látni diplomás embert, olyan meg csak elvétve akad, aki megpróbál harcolni ezért a népért. Bár­ mennyit is dolgozunk, nem futja a fejlesztésre. Minél többet termelünk, annál több megy a közös kalapba, az elosztásnál pedig csak a megyeszékhely, a kisvárosok meg a székhelyköz­ ségek után jöhetünk szóba. Mire ránk kerül a sor, már csak annyi marad, amennyiből még a színvonal megőrzésére is alig futja. Mit tehet hát az értelmiség? Hogy magyarázzuk meg ezt az embereknek? Mert közben győzködjük a lakosságot, hogy já ­ ruljanak hozzá a törpe vízmű építéséhez, mert a tanács pénzéből nem futja, pedig tudjuk jól, a ma befizetett pénzből is csak egy évtized múlva készül el a vízmű. Akkor hát ki rázza jó lélekkel a kolompot? Erre lennénk csak képesek? Ez lenne a feladatunk? �Aligha. Legalábbis erről győznek meg H. P. szavai, aki idestova egy évtizede a kultúrházat igazgatja C. nagyközség­ ben. A kultúrház igazgatója készségesen elismeri, pontosan anynyi diplomás vállal közszereplést, ahányra az ezzel kapcsolatos állásfoglalások szerint szükség van. És ez nem kevés. De az már korántsem biztos, hogy mindig a mások képviseletére leg­ inkább alkalmas diplomások emelhetnek szót mások érdekében. — Úgy vélem, az a legnagyobb baj, hogy gyakran azokra van szükség, akik tisztségük megőrzése érdekében mindennel egyetértenek. A többiek viszont vagy elhiszik, amit mondanak, hogy az értelmiséggel minden rendben van, vagy levonják a következtetést: nincs rájuk szükség. És a többség így van ez­ zel. A szakmák szerinti elkülönültség és az érvényesülés eltérő volta megosztja a diplomásokat, pedig amíg a társadalomnak ez a rétege nem egységes, nem tud eleget tenni küldetésének. Pedig alapvető kötelességünk lenne az objektív valóság feltá­ rása. Ehhez azonban gyávák vagyunk és közömbösek, mert gyakran a részigazságok feltárására is csak óriási harc árán van lehetőségünk. És ki köszöni meg a győztesnek az ilyen győzelmeket? A k-i népművelő viszont másba keresi annak az okát, hogy az értelmiség miért nem tudja eljátszani küldetéséből adó­ dó szerepét — Mondja meg, hol tanulnak a mai egyetemisták hazasze­ retetet ? Bárki elvégezheti az egyetemet hit, lelkesedés és hi­ vatástudat nélkül. Ha ez lehetséges, akkor meg ne csodálkozzunk azon, hogy sokan beérik a szenvtelen szakmai helyállás­ sal, különösen akkor, ha nem is igényelnek tőlük többet. Ha­ mar megtanulják, hogy nem a jól végzet munka hozza meg az elismerést, hanem a főnök döntése. Így aztán posztokhoz, tiszt­ ségekhez kötődnek érzelmileg és erkölcsileg, nem a néphez és a hazához. Aki pedig nem érzi ennek szükségességét, az nem Névsorolvasás A Hedronyból sötét utcán ballag felfelé Pista bátyám. Takarmányozta, kútvízzel itatta B abát és Bandit, a két „kihelyezett” téeszlovat, m unkáját elvégezvén pedig igyekszik a lakására, a tévéhíra­ dót nézni. A betonoszlopra biggyesztett huszonötös égő narancs­ fénye mellett a cipőnk orrát sem látjuk, de ism erjük mi egymást ebben a faluban annyira, hogy az árnyak alakjáról, a lépések sú­ lyáról és ritmusáról is tudjuk: kit kell köszönteni. — Hova, fiam, hova? — kérdezi Pista bátyám, az illő Jó estét! fogadása után. — Csak, ide, a k u l t ú r h á z b a . Elfogyott a bagóm, nem akarom éjszaka megint a szomszédokat zavarni. Az öreg nevet, de mi m ást is tehetne. Tudja jól, amikor a k u l ­ t ú r h á z a t említem, a kocsmára gondolok. Egyébként is ez az egyetlen középület a faluban, amelynek ilyenkor világos az ablaka. Hiába csípős az október, a kocsmahivatal a jta ja sarkig tárva, a pálin­ kabűzös cigarettafüst bodros pamacsokat rajzol a szemöldökfa fölé. A zajos tömegben megszokott helyemre,a pult vége és a tenyérnyi raktár a jta ja közé furakszom, Józsi bácsi pedig „Itt a meggy, hová megy?” felkiáltással teszi is elém a márkát. Aztán megáll az üveges vitrin előtt, felém fordul: — Mennyi? — Öt. Elém teszi az öt csomag Románcot, elébb persze gondosan ki­ keresi a bádogpulton legjobban fénylő víz- és sörpocsolyát. Elszórakozgatna még velem egy darabig, de a pult másik végén ott mél­ tatlankodik a sánta Kaparó, hiányolja a gigája a vegyest. — V árj a sorodra, koma, vendégek vannak! Aztán csak kitölti a kocsmáros a stampedlit, a sánta Kaparó meg reklam álja hozzá a szódát. — Minek az, koma? Egyébként is, beletöltöttem még nyitás előtt. Azért felkap egy háromdecis poharat, megbuggyantja szódavíz­ zel. Tenné a háromcentes pálinka mellé, aztán a huszonöt év alatt jó l begyakorolt mozdulattal, „véletlenül” k iejti a kezéből. A sánta Kaparó ijedten kapja fel a könyökét a pulton szétfolyó szódavíz­ ből: — B . .. meg az apád! Rózsa Laci is itt issza a sörét, az autóbusza meg ott áll kinn a patak partján. A gépkocsivezető körül ott vannak az utasai is, munkásruhában; percekkel ezelőtt érkezhettek haza a faluba Bu­ dapestről, a Laci vezette, szerződéses járatnak minősített Roburral. Megisznak még egy-két üveg sört, beülnek a kocsiba és elindulnak tudja hittel és alázattal szolgálni azokat, akikért tennie kelle­ ne és aligha tud felelősséget vállalni másokért. Márpedig enélkül nem tudom, hogyan mernek majd évtizedek múlva tükörbe nézni? * Befejezésül hadd beszéljek el egy történetet. Amikor S ben jártam, akkor futott végig a falun a hír, hogy a patikus két évtizednyi szolgálat után nagy útra készül. — Nem tehetek mást — mentegette magát, amikor felke­ restük az idős plébánossal —, megmásíthatatlanul érzem, csak a munkaerőmre van szükség. Amíg kapcsolatok döntik el, ki juthat mellékálláshoz, ki szerepelhet a közéletben, addig nem találhatom meg a helyem, mert én még nem fröccsöztem együtt egyetlen befolyásos emberrel sem, ultizni pedig nem tudok, és már nem is akarok megtanulni. Vegyész vagyok, te­ hát képes lennék a tsz növényvédő szereinek toxikológiai vizs­ gálatára. Erre a munkára azonban a megyeszékhelyről találtak egy technikust, akit az egyik megyei vezető ajánlott az elnök­ nek. Próbáltam előadást szervezni a túlzott gyógyszerfogyasz­ tás veszélyeiről, ennek azonban a tanácsnál nem örültek, mert ennek megtartására a járásból szemeltek ki egy embert. Ezért döntöttem így, talán még lesz időm és módom másutt meg­ teremteni saját hasznosságom feltételeit. Akkor Cs. tiszteletes úr elmondta, a másnapi istentiszte­ leten — mivel az elmúlt évben sokan költöztek el a faluból — szóba hozza, hogy 2—300 évvel ezelőtt milyen nehéz körülmé­ nyek között éltek és teremtettek virágzó gazdaságot ezen a tá­ jon az emberek. A patikus azonban sosem já rt szentmisére. El­ költözött. És azóta a székhelyközségben kapott állást és szolgá­ lati lakást két tanítónő is. Császár Nagy László a faluszélre, ott laknak mindannyian egy bokorban, az újtelepen. Ott­ hon lehet már az asszony is, mert a Kohut-kastély udvarában sö­ tétnek láttam a melléképület ablakait, nem zörögtek a háziipari szö­ vetkezet bedolgozóinak szövőszékei. Negyed nyolc, most indul az újabb roham a kocsma ellen. Az ajtó előtt sárga, panoráma Ikarus fékez, a budapesti munkásszállá­ sokról hét végére hazaérkező egy-két munkás, meg a faluba látogató rokonok a keramitkőre teszik a kétfülű táskákat, hazaindulás előtt még bekapnak egy felest, vagy egy üveg sört. Némelyiket itt várja az asszony meg a gyerek, s az utóbbi az apja nyakába csimpasz­ kodva issza a kólát. A billegő lábú asztalokon közben megszaporodtak a sörösüve­ gek, nyomasztóbb a levegő, az emberekben még nagyobb a nyomás. A hangzavarból erősen kiválik egy rikoltás — „Ásd el magad, mint Tódi sógor! ” —, amikor W artburg morog az a jtó előtt, majd hor­ kanva leáll. Szélesen mosolyogva, csendesen lép be a tanító. Min­ den útjába kerülő emberrel lekezel, itt-o tt ékelődve köszöntik, a kocsmáros meg kántálni kezd: — „Szegény kántor, egész héten az istent dicséri, / De mikor a söröskorsó a kezében, / Úgy megy beléje, / A mennydörgős be­ lébe, / Hogy nem ju t az isten az eszébe!” — Letelt, Kántor úr? — kérdezem magam is meglehetős bárgyúsággal, amikor meginvitálom egy konyakra. A tanítónak — aki a zene, különösképpen pedig a zongora és a harmónium szeretete m iatt kapta a kántor titulust — még itt van a faluban a szolgálati lakása, de az iskolakörzetesítés óta minden reggel megy a szomszéd községbe, a tanítványaival együtt. Szorongatom a meggymárkát, s ezen a péntek estén — szabad szombat előtt — hirtelen eszembe ju t: hiszen most itthon vagyunk valamennyien. Itt vannak a faluval együtt élők: a helyben dolgozó kocsmáros és boltos, a nyugdíjasok, a főutca változásairól sem tudo­ mást szerző ágyhoz kötött öregek, a bedolgozók, a háziasszonyok. M egjöttek a naponta ingázókat szállító szerződéses járatok; a menet­ rend szerinti Volán-buszokkal hazatértek a járási székhely üzemei­ ben kenyeret kereső asszonyok, meg az általános iskolások. Ja n i bátyám a vonattól hazaszállította a hetente egyszer hazalátogatókat, most meg betoppant végül az ingázóvá lett pedagógus is. T eljes hát a létszám, mert a hét végén a riportert sem szólítja el a lakhe­ lyéről valami napi tudósítói feladat. I t t h o n v a g y u n k mindannyian, ha kurta kis időre is. Akár névsort is lehetne olvasni. Éppen ideje megmondani: 312-en vagyunk. Karonülő gyerekek, diákok; a még reményeket, terveket dédelgető derékhad; az öregség­ be nehezen beletörődő idősek; s a csendes és fájdalommentes el­ múlásban bizakodók. 312 — milyen kicsiny is ez a szám. Ezért nem 5 �kell csodálkozni a szándékomon, akár kapásból elsorolom, hányan keresik a kenyerüket itthon. Mondhatnám azt, hogy négyen. A boltos, a kocsmáros, a négy órában foglalkoztatott tanácsi hivatalsegéd, végül pedig a maszek sírköves. A kört azonban — helyi foglalkoztatásról lévén is szó — kissé kitágítom. Elvégre is, ha a társközséget a székhelyközséghez „csatolom”, amikor a fejlesztési alap igazságosabb elosztását sür­ getem, akkor most helyben dolgozónak kell minősítenem azt is, aki a szomszéd faluban, a székhelyközségben fogja meg a szerszámot. Nézzük csak, van két asszony, aki a termelőszövetkezet tyúk­ farm ján ügyel a baromfira; három a traktorosok, alig több a szerelő­ műhelyben dolgozók száma; van egy fogatos; utolsóként meg apá­ mat, a téesz mezőőrét említem. Ennyi. A kocsmáros huszonöt esztendeje sír, panaszkodik a munkahe­ lyére, éppen csak azt nem mondja, hogy ráfizet. P ed ig... egyetlen hónapban — megközelítően — százezer forin­ tot otthagyunk ebben a kócerájban. Egy pult, három sánta lábú asz­ tal, néhány billegő szék — ennyi az egész berendezés. Az idegen azt hihetné, hogy térképpel borították a falat és a mennyezetet, olyan foltos az egész; a legjobb indulattal sem állíthatná senki, hogy va­ laha is fehér volt ez a fal. A mennyezeten néhány repedés, az egyik­ re rámutattam a minap: — Remélem, akkor fog leszakadni, amikor nem vagyok itt. — Ugyan — legyintett röhögve a kocsmáros. — Ott volt ez a repedés már ötvenkettőben is. Néha megereszkedik egy kissé, az­ tán újra összehúzódik. No hiszen, ebben a vendéglátóipari egységben nem sok rezsi terheli a forgalmat, a bevételt. Október utolsó napjaiban is jéghi­ deg az olajkályha, mondom, ezt már nem is fogom szó nélkül hagy­ ni a téli részközgyűlésen, az ilyen takarékosságból ne fizessenek nye­ reségrészesedést. Másnap, amikor az újságért megyek, a kocsmá­ ros rám nevet: — A szentségit, elfelejtettem , hogy jössz. Meggyújtottam volna az olajkályhában egy gyertyát! Aztán komolyabbra fordítja a szót. Elmondja, hogy ha akarna, akkor sem tudna fűteni, tegnap is hiába kért a szövetkezet központ­ jában olajjegyet. Mellesleg, rendkívüli alkalomból já rt a cégnél, rá­ telefonáltak, hogy m enjen Királyhoz méretet vetetni, a huszonöt év után já r neki az aranygyűrű. — Azt hittem, hogy a nyakáról vesznek méretet. A kötélnek! Egy gebines kocsmárosnak biztosan k ijá r — ennyi év után. A viccet félretéve, aranyszívű ez az ember, ha kissé durva is. Lám csak, most is m it csin ál! Bacsának kitölti a fröccsöt, megkavarja a mutatóujjával, megnyalja: — Elég jó, ihatod! A stílusra akkor sem vigyáz, ha a főnöke áll előtte, a télen egye­ nesen az ÁFÉSZ elnökét utasította ki, merthogy az emelt hangon pró­ bált vele beszélni. A következmény persze nem is maradt el. Az el­ múlt hónapban téves papírmunkával megrövidítette magát vagy há­ romezer forinttal, ment a szövetkezet jogászához, hogyan lehetne viszszacsinálni. — Sehogy — közölte kurtán a jogtudor. — Ez elnöki hatáskör, ott meg maga ne is próbálkozzon. Én azon is csodálkozom, hogy még egyáltalán kocsmáros. Ezért is megy el innen dolgozni — amióta csak az eszemet tudom. Másnap mégis ő veszi le a zöld színű, durvára gyalult ajtóról a vas­ pántot. Igaz, a közelmúltban megcsillant előtte valami. — Szemét egy cég. Eladták a bablevesi csárdát idegeneknek, pe­ dig ott magamat is el tudtam volna képzelni. Én a csapnál, a menyem a konyhán, a fiam meg áru után szalad. Néhány nap múltán kezébe adtam egy hirdetést, a szövetkezet a szóban forgó csárdát kínálta a sajtóban eladásra. Kocsmárosban azon­ ban továbbra sem lesz hiányunk — a csárdáért sokat kérnek. A szomszédos ajtó a vegyesbolté. M ellette áll egy jókora láda, va­ lamikor kora reggel ebbe tették a tejet. Manapság erre a ládára bi­ zony már nincs szükség, merthogy a sok-sok kinyilatkoztatás szerint napról napra javul az alapellátás. Ezt ugyan mi úgy érezzük, hogy a tejet kilenc óra tájban hozzák, és minek a megőrzésre hivatott láda, ha a bolt hét órakor kinyit. De nagyobb baj a kenyér, nincs az a m a­ tematikus, aki az eddigi adatok alapján ki tudná számítani érkezésé­ nek valószínűségét. A kenyeresautó éppen úgy dudálhat kilenc és tíz óra között, mint tizenegykor, vagy délután egykor. A bonyodalmak­ nak azonban nincs vége, a minap is végighallgattam a kenyér nélkül maradtak ordítozását. — Mit tehetnék? — mentegetődzött a boltos. — Súlyra meghoz­ ták, de mind háromkilós volt. Elvitték azt is, néhány családnak meg nem maradt. Nem soknak, úgy tízen kereshették eddig hiába a k e­ nyeret. E sorok írásának napján még cifrább az eset. Háromnegyed ti­ zenegykor érkezik az autó, a boltosnak meg tizenegykor menni kell — balesetvédelmi vizsgára. Azt mondja: neki be kell zárni, inkább le sem veszi a kenyeret. No igen, nem volna semmi hiba, ha lenne egy segítője, ha nem egyedül állna a pult mögött. Emlékszem, két-három évvel ezelőtt sű­ rűsödött össze a nyitvatartási idő alatti zárás; valahogy egymást ér­ ték a gyűlések, továbbképzések, meg aztán — emberek vagyunk — a boltos egyéni elfoglaltságai. Magam is sokszor dühöngtem, amikor zárt a jtó t találtam, egyszer aztán elém áll X . Y .: 6 — Nézd csak, ez a bolt másfél személyes. Úgy értsd, hogy van még egy négyórás státus is. Én most nem dolgozom, így az én munkaköny­ vem van beadva... ...és arra is vesznek fel valami aprópénzt — kombináltam rög­ vest. Na hiszen, nem is ismertem volna magamra, ha nem teszek pa­ naszt, és a szövetkezet tagjaként nem követelem, hogy a zavartalan kiszolgálás érdekében va lóban létezzék a másfél személy, n e csak papíron. Még ma is meg van az ÁFÉSZ elnökének levele: „Az igény jogos, azon vagyunk, hogy...” Mondom, talán három éve ennek, még­ is minden marad a régiben. Könnyen feledünk — hivatalos, írásban adott ígéreteket is. A boltosunk most szabadságon van, a fiát nősítette, másfél hó­ napig egy helyettesítő áll a pult mögött. Ez az istenadta meg nem mer rendelni, csak az a rengeteg fazék meg fedő zöldül a polcok tetején. A szomszédasszony beadja hozzánk a két csomag túrót, amit anyám kért, közben morog: — Mehetek vissza a kenyeret lesni, m ár reggeltől ott állok. De nincs felvágott sem, vécépapír sem... — ...meg Románc sem, kávé is hébe-hóba — teszem hozzá. — Délután ülhetek a buszra, mehetek máshová, beszerezni azt, amit itt nem lehet kapni — így a szomszédasszony. Mégis csak jobb a mi megszokott boltosunk, ha szidjuk is eleget. Úgy tudom, a jövő héten már leltároznak is — szerencsére. Sokat időztem a két munkahelynél, a boltnál és a kocsmánál. De így van ez rendjén, nálunk ott a világ közepe, ez az épület a közössé­ gi találkozások színhelye is. Nem véletlenül mondom hát, ha cigaret­ táért, vagy csak egy kurta beszélgetés kedvéért elindulok: megyek a centrumba, a kultúrházba. A névsorolvasásban következzék a termelőszövetkezet, amelynek a székhelyközségben van az irodája, itt a faluban meg néhány darab földje — már am it el nem hagyott piszkot termő parlagnak. H ajnal­ ban megcsikordul a szomszéd kapuja, pontosan tíz perc múlva lesz hat óra. Mázsán felüli súlya m iatt dunnahátúnak becézett Misa bá­ tyám súlyos lépteivel ballag az utcasarokra, ott veszi majd fel a téesz kisautóbusza, vagy a GAZ. mikor hány embert kell munkába vinni. Három traktorost, néhány szerelőt — ha egy sem megy motorral, bi­ ciklivel. — Itt kéne már hagyni az egész kuplerájt — morog az egyik traktoros. — Akár hiszed, akár nem, van olyan nap, amikor kilenc­ ven forintot keresek. Ezért a bagóért meg kár rázatnom magamat egész nap a traktoron. Mondja, vesz négyezer forintért egy MTZ-t, itt-ott ennyiért ad­ ják, mert nullára van leírva, pedig még szánt. Ott a helyszínen, mun­ ka közben kell rámutatni, melyik a szimpatikusabb, melyiket viszi. Aztán kiváltja az ipart, ősszel-tavasszal annyit megkeresne, hogy egész évben semmire gondja. �Keresetekről lévén szó — ez a magyarázata, hogy miért dolgoznak csupán néhányan helyben, a termelőszövetkezetben. A minap bizony még apám is odaállt az elnök elé: — Elmegyek János, ennyi pénzért én sem maradhatok. Nemso­ kára itt a nyugdíj, háromezer-egynéhányszáz forint után mennyit ka­ pok m ajd? Azt a néhány taliga sódert én is eltologatom bármelyik építkezésen — dupla pénzért. A jelenlevő főkönyvelő gyorsan tiltakozott is: — Az bizony rossz fényt vetne ránk, ha elmenne. Igaz is, elnök elvtárs, jobban oda kellene figyelni a régi téesztagokra. Bizony, a régiekre. Emlékszem én még arra, hogy annak idején egy doboz szaloncukor árát nem tudta kifizetni a téesz karácsonykor. Apámnak és társainak — a régieknek — köszönhető a gazdagodás, legalábbis, az alapok lerakása. Most meg kapják a felét a jött-m entekének, mert az új em ber eleve nem szerződik akármilyen fizetésért. — Na jó, megvárom azt az egy hónapot, amit az elintézésre mondtok, aztán majd meglátjuk. Ha marad a pénz, akkor kereshettek mezőőrt is, erdőkezelőt is, ellenőrzési bizottsági elnököt is. Mert ha elfelejtenétek, ez mind én vagyok egyedül — három és fél ezer forin­ tért. De ha holnap bekopog egy tedd ide-tedd oda, gyorsan leültetitek, adtok neki ötezret, csak nehogy elmenjen máshová. Ezzel összehason­ lítva keveslem a magamét. Ki tudja, megy-e, m arad-e? A többi már elment, ez a néhány ember van a régiekből, akiket az imént felsoroltam. Újra végiggondolva a helyben dolgozókon, eszembe jut, hogy k i­ maradt Gulyás Béla bátyám, második szomszédom. Nem csoda, rövid ideje, hogy hazatért, hosszú éveken keresztül útépítő vállalatnál, távo­ li munkahelyen kereste a kenyerét. Most meg beállt tanácsi alkalm a­ zottnak. Afféle mindenes, ő jav ítja a székhelyközség iskoláiban, az óvodában, a kultúrházban az olajkályhákat, a fogast, a vízcsapot, egy­ szóval, az ő reszortja m indenfajta szerelési és javítási munka. — Mondjak is nekem, nagy bolond vagy te, Béla, a jó pénzt ott­ hagytad. Ha úgy nézzük, akkor igaz is, hiszen most csak négyezer fo­ rintom van, az útépítésen meg kerestem hatot is. Csakhogy amon­ dó vagyok, annyiból kell megélni, amennyi van. Ha kevesebb a pénz, akkor nem vesz az ember olyan dolgokat, amit nélkülözni tud. Bizony, még ma is előfordul, hogy a mama, vagy az asszony azt kérdezi ott­ hon valam iről: te Béla, miért is vettük annak idején ezt vagy azt. — Itthon van, nyilván az id eje több. — Egy fenét! Nem tudok én most a szőlőmmel sem annyit foglal­ kozni, m int azelőtt. Akkor, ugye, hat plusz hármas beosztásban dolgoztam, minden hat ledolgozott nap után hárm at itthon voltam — be­ lefoghatott az ember nagyobb itthoni teendőkbe is. Most meg? Nézz ki az ablakon, m ire hazajövök a szomszéd faluból, akkorra m ár este van. Nyáron, talán majd a nyáron, amikor hosszabbak a nappalok, hozzáfoghatok itthon is valamihez. — Akkor hát megérte? — Nem kell az embernek megszakadni, mondtam már, annyi pénz elég, amennyi van. Meg aztán, leteszem a szerszámot, aztán itthon ülhetek le vacsorázni. Ott a család, elbeszélgetünk — ez is valami. Ilyen hát az egyenleg, Gulyás Béla a fehér holló. A többség el­ felé igyekszik, nézi, hogy merre nagyobb a pénz, s ezen az egyetlen emberen kívül nem is tudok másról, aki az utóbbi években hazatért volna dolgozni. Inkább mennek, legyen akármilyen fárasztó az utazás és idegesítő a családtól való távoliét. S gyanítom, ha egy esztendő múltán megismételném a névsorolva­ sást, valószínűleg sokkal kurtább lenne a helyben dolgozók listája. Barátom, Attila, belerontasz nekem a munkába. Írhatom én a ku­ tyanyelvet, készíthetem a listákat, te gondolsz egyet, és rögvest más fejezetben a helyed. Idebiggyesztlek hát, a naponta hazajárók „név­ sorának” az élére, holott éppenséggel már a helyben dolgozók között lenne a helyed. Belekortyoltál tegnap este a még februárban főzött szilvapálinká­ ba, a konyhai dikón végigheverő apámra néztél: — Na bátya, elsejétől jövök én is magukhoz, a téeszbe. — Téeszbe? Újra ? Ültél te már itt éppen eleget a traktoron. — Most meg a műhelybe megyek, egyelőre. Moravcsik azt mond­ ja nagy szükség van rám, az elnök meg bíztat, hogy nehézgépre is kerülhetek. Megvan mindenre a papírom. „Így lesz ez jó, öcskös” — mondja tűnődve maga elé. Az öcsköst megszokta, hiszen három hónappal később hozott a gólya. — Mennyi a különbség forintban? — kérdezem a munkahely­ változtatásra készülő idősebb unokatestvért, habár a választ körül­ belül sejtem. — Sok. Nagyon sok! Az állami gazdaságban húsz forint volt az órabérem, itt meg kapok tizenötöt. Egy fillérrel sem többet, de er­ re számítottam is. Vesz egy nagy lélegzetet, lelöki a maradék szilvát: — B án ja az isten a pénzt, ez már így nem mehet tovább. Gon­ dold csak el, mindennap huszonhat kilométert kell motoroznom. Nyá­ ron semmi az egész, de ilyenkor meg lefagyok a gépről, a térdeim már teljesen kivannak. A munkásszállítással meg csak nem is hitegetnek, ami azt illeti meg is értem. Egyedül járok innen a gazdaságba, csak nem küldhetnek értem egy autóbuszt. — Van akiért küldenek. — Milyen igazad van! Lázi Misát egyedül viszi a busz, ráadásul Budapestre. Az embernek az esze m egáll! Bizony, megáll az ész. Az indulatos megjegyzést nem véletlenül provokáltam, hiszen alig három nappal ezelőtt Kabács Lajostól hal­ lottam ugyanezt: — Nem is hinné az ember, hogy mit kibír ez az ország! A Misával egyedül szalad a busz Pestre, oszt amilyen ember, csinál is valamit, meg nem is. Na, ezt a kísértetjáratot ugyan le nem ellenőriztem, de utaztam éppen eleget más szerződéses buszokon. Azon például, amelyik a Fő­ városi Közterületfenntartó V állalat alkalmazottait szállítja, s a tágas Ikarus utasterében a legjobb esetben is tizenhárom embert számol­ hattam meg. Meglehet azonban, hogy még így sem stimmel a létszám, elvégre rajtam kívül is ülhetett ott illegális potyautas. Mert amíg a főhatóságok és vállalatok egymással vitatkoznak, hogy miként lehet­ ne a ki nem használt munkásbuszokat más, hagyományos tömegköz­ lekedési járm űvekre kényszerült utasok szállítására is igénybe ven­ ni, addig mi már utazunk is — szerződéses járatokon. Egy húszas, egy harmincas a pilótának, és az átszállásokkal gyötrő tömegközlekedés „menetidejének” a fele alatt Budapesten vagyunk. Úgy látszik, sem­ mi rizikó, a gépkocsivezetők szívesen látnak minket, potyásokat. Isten tudja, meg is értem. Elvégre is, akad olyan hét vége, amikor látom, hogy egy buszon hét-nyolc ember is kotorászik a zsebében: elvinne, ha akad egy üres hely? Akad. Több is. T. éppen ellenkező irányba, a megyeszékhelyre szállít el hébehóba illegálisan, a munkásjáraton. Ütközben szidjuk a fa jtá já t is an­ nak, aki megvásárolta e kizárólag városi forgalomra alkalmas Skoda-buszokat, m ert hogy szuszog, köhög, csak éppen haladni alig ha­ lad valamit a kaptatókon. Este, műszak végén, a pilóta „leteszi” a ronda-sárga járm űvet a harangláb mellett, kezdődik a második — a nyulas — műszak. — Sok a munka a nyúllal. Takarmány után menni, etetni, tisztán tartani a ketreceket. J a kérem, a pénzért meg kell dolgozni. Ha korai, hajnali öt óra körüli indulásra szólít a munkám, a já r­ dáról látom, hogy T. udvarában világos a fészeralja. Villanynál látja el a jószágot, télen ilyenkor már morog a sárga Skoda m otorja. Me­ legít, indul a „fuvarba”, hogy aztán siessen vissza, a nyulaihoz. A kastélykertben szépen boglyázva ott a télire szánt száraz ta ­ karmány, műanyag fóliával takarva. Boriska, a tanács hivatalsegé­ de — ő az egyetlen közigazgatási alkalmazott a faluban — itt is meg­ becsülte, hogy körülbelül mennyi a kazlacskák alapterülete. Kusza betűivel, számaival beírta a nyilvántartásba, T. pedig kifizeti négyzet­ 7 �méterenként és havonként a két forintot. J a kérem, ez a rend, a kastélykert is közterület, használatáról pedig a tanácsrendelet intézke­ dik. Igaz, látom én is, akárcsak más, amikor a nyulasok a felvásárló­ nál átveszik a pénzt. De jó, ha azt sem feledjük: T. eresztgeti le a harangláb melletti meredek lejtőn a kétkerekű kiskocsit, megpúpozva marharépával. Egyszer, kétszer, háromszor... sokszor. A nyúlnakvaló lédús takarmányt ráadásul meg is kellett termelni az acsádi k ert­ ben — a munkásszállítások fordulói között. Végiggondolom még egyszer e sorsokat szállító autóbuszok hoszszú listáját, a legtöbb bizony Budapestre indul, naponta kétszáz kilo­ méternyi utazással súlyosbítva a munka fáradalmait. — Ne is kérdezd, hogy miért csináljuk, egyszerű a magyarázat. A pénzért. A több pénzért! Különösebben ugyan nem dicsekedhetünk, mert segédmunkáson, betonozó trógeron kívül nem sok m ásfajta em­ ber ül ezeken a kivénhedt, lassan darabjaira hulló szekereken — hal­ lom a magyarázatot. — De legalább megfizetik a trógerolást. Itthon ugyan jobbára minden az asszonyra marad, mert az öregestével érke­ zünk haza, legföljebb a kocsmába mehetünk be, hogy ne unatkozzon a Széles. A tavasz meg a nyár persze az más, hosszú a nap. Aztán majdnem mindenkinek ott a kert, a szőlő, esetleg disznó, nyúl. Ez az új időszámítás meg kész k ib . . . a dolgozóval, alig hunyhat valamit. Nem akarok nagyon lelkesedni, de egyszer hallom, csak van en­ nek a „csavargásnak”, a „cigányéletnek” egy kis előnye is. Ötvenéves férfi m ondja: — Kezdem a kelkáposztával, jó ? Az hétszentség, hogy ha elém teszi azelőtt az asszony, minimum a fejére borítom, vagy hátbaverem, hogy ne tévesszen engem össze a kecskével. Nálunk, ugye, a bab, krumpli, meg a hús megy, de tudod te ezt nagyon jól. Megcsinál az asszony egy nagy fazék babot, elég az akár három napig is... Szóval, én már palántáltattam is az asszonnyal kelkáposztát. Azt akarom eb­ ből kihozni, hogy a pesti konyhán megtanultam, nem csak bab meg krumpli van a világon. Nem mondom, hogy minden étel után megnya­ lom a számat az üzemi konyhán, mert csak jobban meg tudja bolondítani az ízeket az asszony, itthon. De egy biztos, valahogy változa­ tosabb azóta itthon is az étrend. Nocsak, új étkezési szokásokat — netán egészségesebbeket? — hoznának magukkal az ingázók? Ha ez nem is egyértelmű, hoznak narancsot, banánt — ehhez a vegyesboltban nemigen jut hozzá a falumbéli. Egy álmos hajnalon meg jólesően raktároztam el a meg­ jegyzést: — Az este mondtam már a Jancsi gyereknek, minden vacsorá­ nál mondja el nekem, m it olvasott az újságban. Annyiféle palival dolgozunk, egész nap pofáznak, a magamfajta meg csak les. Hát leg­ alább kummantani tudjak néha, ne mondhassák hogy hallgat ez a falusi sült paraszt, mint a szar a fűben. Minden második héten kissé hosszabbra foghatom a távolléte­ met, nem kell felülnöm a járási székhelyen a 22 óra 30 perckor in ­ duló Volán-buszra. Minden második héten, m ert olyankor a délutános műszakba járó két-három bányászt késő éjszaka hozza a busz a faluba. A járat pedig odaszalad a vasútállomásra, rendszerint 0 óra 8 perckor, megfordul a menetrend szerint közlekedő járatok hatalmas betonplaccán. A kocsi lassít, a pilóta körülnéz, nem szorult-e valaki az utolsó vonatra, amitől már nem indul autóbusz. Időnként magam is fellépek a szívesen nyitott ajtón, a bányászjárat hoz haza. Gergely Györgyöt meg (huszonhárom éves) csaknem naponta. Éjszakánként ül a sötét kocsiban, s jól tudom, még nem a lefekvés­ re, hanem a teendőire gondol. Vállal magára éppen eleget. — Hej, de sokszor mondták m ár nekem: bolond egy ember vagy te. Gyuri! Háromszáz méter mélyen, a föld alatt, nyüstölöd magad, aztán még a száj tépés. A közös tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak is tagja, a leg­ utóbbi választásig pedig — amíg létezett ez a tisztség — ő volt a társ­ község társadalmi tanácselnök-helyettese is. Még az ÁFÉSZ küldöttgyűlésén is képviseli a lakosságot. Aztán a szőlő; foglalkozik malacokkal is — kell ennél több? Igaz, ő nem az emberi igyekezetről, az akarásról beszél, sokkal egyszerűb­ ben fogalmaz: — Az embernek mindig el kell valamivel foglalnia magát, nem élhet tétlenül a világban. Reggel öt óra harminc perc. Kényelmesen ballagok a buszhoz, elvégre van még két percem — a megállóban azonban gyanúsan sok az utas. — Jó l látod, megint nem jött az öt óra tizenkettes! — mondja emelt hangon egy asszony. — Az üzemben meg morognak, de ki te­ het arról, ha járatkimaradás miatt nem tud megjelenni műszakkez­ désre? Az önhibájukon kívül késő asszonyok semmi esetre sem tehetnek róla. Szót sem érdemelne az egész, ha az effajta járatkim aradás nem lenne elgondolkodtatóan gyakori, mindezt azonban aligha kalkulálhat­ ták be a munkástoborzáskor. Néhány évvel ezelőtt egy-egy szatyor stencilezett levelet hozott a postás a faluba, kapott a nyájas invitálás­ ból minden épkézláb lány és asszony, valahol a kacatok között még 8 az anyámnak címzett is megvan. A járási székhelyen sorra nyíltak a könnyűipari üzemek, munkáskézre volt szükség. Számosan h a j­ lottak is az invitálásra, a délelőttös műszakba beosztottak most itt várják velem a következő buszt. Számosa n évek óta morgolódnak az ilyen „apró” bosszúságok miatt, nem egy közülük ugyanis a törzs­ gárdához tartozik. — Milyen munkaerők? — Kiválóak! Most már kiválóak — ragyog a talán legnagyobb könnyűipari üzem fiatal vezetője. — Mi sem bizonyja ezt jobban a n ­ nál, hogy kényes exportmunkát végeznek. A nyugatnémet megrende­ lő igencsak háklis, mégsincs baj a minőséggel. Az üzemvető egy pillanatra elhallgat, talán azon meditál, felemlegesse-e a múltat. Végül is hajlik r á : — Az elején persze sok volt a baj, nem is mindenki maradt meg a vállalkozók közül. Mi tagadás, érthető is. Sok asszony egyszerűen nem bírta elviselni a kötöttségeket, a szalag melletti munkát, bele­ betegedett, hogy nem akkor állhatott fel, amikor neki tetszett. Meglehet, délután egy buszon jövünk majd ismét haza. Az autó­ busz csomagtartójában ott sorjáznak a maszek péknél vásárolt ke­ nyerek, az asszonyok ölében degeszre tömött szatyrok. A kenyér jobb mint a szövetkezeti boltban vásárolt, de nem is biztos, hogy mire ha­ zaérnek, még lesz a boltban kenyér. B aj csak akkor van, ha megszó­ lal a zord gépkocsivezető: — Megint kevés az autóbusz, javítás alatt van három is. Jó, ha tudják, két járatot viszek egyszerre. Tudjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a falunkba nem megy be a kocsi, leszállhatunk az erdő alatt. Semmiség az egész, két kilométer a pogányvári szántásokon keresztül, toronyiránt a falu. Cekkerekkel, háromkilós kenyerekkel — műszak után. Esetleg hófúvásban. Hallgat­ va a káromkodásokat, mindent el lehelne hinni ezekről az asszo­ nyokról ilyenkor, csak azt nem, hogy kedvesnővérek. Egyikőjük, egy állandóan kifogástalanul öltözködő, dekoratív, „jókarban levő ötvenes”, beállít hozzám egy alkalommal. — Úgy hallottam, a Magyar Nemzetben sok az apróhirdetés, ide­ adnál egynéhány lapot? Tűnődik egy kissé, megossza-e velem a szokatlan lapkölcsönzés indítékát, végül is a bizalmába fogad. — Nem való ez nekem... ez a porfészek, meg a csavargás. Min­ dig is városban szerettem volna élni, de a család... Szóval, most arra gondoltam, ha találnék egy kis házat Pesten, vagy a környékén, ak­ kor... istenemre itt hagyok csapot-papot! Egy, csak egyetlen egy ember, aki menni ak ar; aki feledni szeret­ né ezt a semmi falut. Inkább az is hazatér, aki ritkább látogató volt; ezért spórolhatok meg az alábbi néhány sorral egy egész fejezetet. A névsorolvasásnál bizony alig szólíthatnánk azokat, akik csak hét végére utaznak haza, merthogy kim ent a divatból mifelénk a mun­ kásszállás. Ismerősöm szerint, aki legutóbb adta le a kapucéduláját: — Bolond lennék továbbra is a sok jött-m ent, szedett-vedett em­ ber között pusztítani magam, amikor válogathatok a munkahelyek, meg az autóbuszok között. A pénz inkább több, mert kevesebbet köl­ tök, mint az üres és unalmas pesti estéken. Na ja, utazom naponta három órát — különjárattal, háztól házig. De még így is megpótol­ hatom a jövedelmemet ezzel-azzal, valamennyit ki lehet hozni a ház­ tájiból. Válóczi Bélának más érve van, a minap együtt fogalmaztuk a fel­ mondólevelét. — Becsavarogtam az országot, elvitt a cég külföldi munkára is. A pénz jól jött, a csavargást meg egyenesen élveztem, de így van ez­ zel minden magamfajta fiatalember. Közben megnőttek a lányaim, maholnap iskolába mennek, és volt olyan hónap, amikor egyszer lát­ ták az apjukat. Nincs ez így jól. Kerestem hát olyan munkahelyet, ahonnan mindennap hazajárhatok. K ét lány, család — ez is egy érv, de még milyen fontos érv, a hazatérésre. Igaz, ettől még nem fogynának a munkásszálláson lakók, ha nem indulnának a hajnali buszok. De öt órától hatig talán k ét­ tucat is végigzörög a falu főutcáján — ez a lehetőség. A buszozásból pedig kijut a legkisebbeknek is. Hallom a be­ dolgozó asszonyok diskurzusát: — Holnap ki a soros? — Ági vállalkozott, úgyis mennie kell a tanácsra. Ezen a reggelen tehát Ági gyűjti össze az óvodásokat, a zajos ap­ róságokkal felül az autóbuszra, viszi őket a székhelyközség óvodájá­ ba. Az ügyeletes gyerekkísérő a soros napon talán még vadabbul ve­ ri a szövőszéket, mert az utazással sok idő elmegy, keresni meg mu­ száj. Rita, ez a gömbölyű haspók sem bánja a buszozást, fölöttébb élve­ zi az óvodát. Hét végén pedig, ha a vízért induló anyja mellett tipeg, szomorú szemmel m ondja: — Nem mehetünk ma óvodába, szabadszombatosak vagyunk. Örömmel meséli el az egész napot, ha kérdezem, csupán akkor áll lefelé a szája, amikor az ebéd kerül szóba. — Húst nem adnak, csak háromszor. Utána már hiába kérek. A minap az utca végén gyülekeztek az óvodások szülei, „kiké­ szülve”, mintha legalábbis lagziba mennének. — Szakadjon rá az ég arra, aki ezt a késői szülői értekezletet k i­ találta. Magam el sem mernék menni, nem való egy asszonynak a ko­ romsötét országúton csavarogni. �Na, anyámnak, vagy nagyanyámnak nem volt ilyen gondja. F el­ kötött a batyuba, elvitt magával a szőlőbe, vagy a Pogány-várra, a Hosszakba, mikor hol volt szükség a kapára. Keresett egy leh ajló ágú fát, rákötötte az abroszt. Abban ringathatott a szél, amíg csak meg nem unták az ordítozásomat. Vagy ki nem értek egy sorral. Mondom a tanácselnöknek: itt járt a minap egy fotóriporter kol­ légám, felvételeket készítettünk egy „faluoldalhoz”. Gondoltam, csi­ nálunk egy tréfát, lefényképezzük az öreg terméskő épületen az „Állami Általános Iskola” táblát, elvégre nem mindennapos eset, hogy ilyen felirat jelöli a templomot. — Ennek a Pistának is hiába mond akármit az ember. Két éve szűnt meg az iskola, azóta hányszor — de hányszor! — mondtam ne­ ki, vegye le azt a nyomorult táblát — morog a közös tanács elnöke. Nem kell hát már a hívőknek szűk iskolapadokban kucorogni, az istentisztelet előtt nem szükséges bajlódni a tanterm et a szentély­ től elválasztó deszkafal szétszedésével se — a kettős funkciójú épület végképp szentély lett. (Leszámítva azt az utolsó kis helyiséget, aho­ vá a könyvtárt költöztették, s ahol heti kétszeri nyitvatartás alatt oly nyugalmasan elolvasgat — nem sok embertől zavartatva — Magdus néni, a tiszteletdíjas könyvtáros.) Két éve szűnt meg a tanítás a faluban, két éve állt meg először a kocsma előtt a tanító kism otorja is. — Hát a Wartburgod, kántor úr?! — Megvan az, csak drága. Most, hogy ingázó lettem, jó időben meg­ teszi ez a kecske is. Három esztendővel ezelőtt, apám asztalán akadt a kezembe egy tanácsülés előterjesztése, abban olvastam: szeptember 1-től megszűnik az iskolánk. Nocsak. Erről bizony még nem beszélt a kutya sem. Este — a falugyűlésen — pedig az akkori, szerencsére már menesztett ta­ nácselnök is szemrebbenés nélkül letagadta az egészet: nem is terve­ zik a körzetesítést. — Tudhatod, miért linkelt — hallottam még az este. — A tanács­ ülés nem fogadta el az előterjesztést, leszavazták, merthogy nincs elő­ készítve ez az egész körzetesítés. Aztán „előkészítették”. Meggyőzték a szülőket, csudálatos mó­ don megváltozott az iskola igazgatójának, az összevont négy osztály pedagógusának a véleménye is. Addig elhamarkodottnak nyilvánítot­ ták az egészet, egyenesen így fogalm aztak; — Humbuk az egész. A gyerekek jobb előmenetelével érvel a ta­ Fél év múlva az iskola harcos védői győzködték a szülőket, tizen­ kilenc gyerek sorsáról kellett akkor dönteni. Akkor, mert ma már jó ­ val többen vannak, de ez bármikor kiderülhetett volna — ha másként nem, az anyakönyvekből. Az érvek között aztán jö tt a legmeggyőzőbb is: lesz iskolabusz, a gyerekeket nem lehet kitenni a menetrend szerinti járatok szeszélyei­ nek. Sebes, a FŰTŐBER szerződéses járatának sofőre negyed nyolc­ kor melegít is, ez a kocsi lett kinevezve iskolabusznak. Ha nincs va­ lami gond. Ha van, akkor a gyerekek megszállják a polgári járatot, s az egyébként is zsúfolt kocsiban, a tízkilós táskák között, naivitás lenne helyet keresni még egy heringnek is. Hazafelé m ár más a kép — nincs iskolabusz. Hogy is volna, a ta ­ nítás nem minden osztályban fejeződik be egyszerre. Fél egykor az első „eresztés” már ott gyömöszöli egymást a busz­ megállóban, negyed kettőkor jön a polgári járat. M egrohanják a ko­ csit, elcsattan egy-két pofon, közben hallom a párbeszédet. — Négy órára jöhetünk vissza! — Négyre? — Majomka, elfelejtetted, hogy ma rajgyűlés lesz? — Tényleg, az isten b...- meg! Aranyos kislány. Ötödikes. Sokan azonban még a padban ülnek, folyik a tanítás az utolsó órákon. A legközelebbi polgári busz meg három órakor jön, ezt vagy m egvárják a gyerekek, vagy nem. Kisebb csoportokban kapaszkodnak degeszre tömött táskáikkal a Szil-tetőre, s ha szerencséjük van, ak­ kor apránként felszedi őket néhány kocsi, nem kell gyalogolni a fa ­ lujukba. Apám időnként elővesz a táskájából egy kis sálacskát, kendőt, vagy sapkát — hazafelé jövet a motorjával, minden szerteszórt hol­ mit összeszed. A minap kifliből is vagy hat darabot borított ki a moslékosvödörbe: — De jó l megy ezeknek a gyerekeknek, bezzeg megettük volna mi annak idején. Mi tagadás a körzetesítésnek, a buszozás korai megismerésének van egy kétségtelen előnye. Hatéves korában — vagy még előbb, óvodásként — megszokja a falumbéli gyerek, hogy életének egyharmadát utazással tölti majd. Legalábbis, ha nincs szerencséje. nács, holott csak a pénzre gondolnak. Egy iskolával, egy gonddal ke­ vesebb ! P illa n a tké p e k A kényelmes drappszínű fotelbe süppedve figyelem az elnököt, am int komótosan bon­ togatja a napi postát. A hatóm vége felé já r már, amikor egy felcsippentett irományt olyan csudálkozással vegyes undorral fo g u jja i közé, mint amikor valaki az aranyhalas akváriumban békára lel. — Ezt most nem az újságírónak, hanem az embernek mutatom — nyú jtja felém a papírlapot a termelőszövetkezet elnöke. Látszatra közönséges matéria, ra jta zöld betűkkel: Végrehajtási értesítés. Címzett az elnök, a hátralék végösszege 333, azaz há­ romszázharminchárom forint. Feladó a köz­ ségi tanács. — Elég mélyre süllyedtél — próbálom tré­ fával elütni a komolyságot, de kudarcot vall a jó szándék. — Eh! — legyint dühösen. — Hát elinté­ zési mód ez? Mindennap találkozunk, tele­ fonon beszélünk, és erre ideküld nekem egy ilyen, ilyen.... — és már nyúl is a telefon után, hogy megbeszélje a másik elnökkel, a tanácsival. — Mindennap kérnek valamit a közös gazdaságtól. Hol embert, hol gépet, hol ola­ ja t az óvodának. Csak nekem nem tudnak szólni, te marha, elfelejtetted a háztáji után befizetni az adót — dől belőle a méreg, mi­ közben kezével letakarja a telefonkagylót, hogy avatatlan fülek meg ne hallják. Az­ után vonalban a „kolléga”. — — — jéig. Te, mit küldtetek nekem? Mit? Értesítést végrehajtásról, 333 forint ere­ Hát már itt tartunk? Kelemen Gábor — Ki írta alá? — Nem az a lényeg. Az elv. Nem vagyok milliomos, de háromszáz forint mindig van nálam. Tegnap is ott voltam a tanácson, nem tudtál volna szólni? Bezzeg, amikor segítség kell, nem vagytok ennyire hivatalosak. — Jó, majd utána nézek, ki küldte a pa­ pírt. — Szervusz — az elnök némileg meg­ könnyebbülten csapja le a telefont. „Odaát” pedig biztos szólnak egy-két szót valamelyik túlbuzgó adminisztrátornak... És az elv? — A közéleti ember, szerintem, születik. Vérében kell, hogy legyen a közösségért, az emberekért való tenniakarás vágya — mond­ ja dr. E., akinek munkáján kívül vagy nyolc társadalmi funkciója is van. Többek közt tiszteletdíjas kultúrház-igazgató a falujában, havi hétszáz forintért. — Mit kell ezért csinálni? Elgondolkozva szívja a Sopianaet, mint aki tu d j’ isten, mi fontosat akar mondani. Az­ tán kiböki: — Kaszálom a kultúrház környékét, hogy ne verje fel a gaz, festek, mázolok, ha kell, parkosítok. A felsorolástól ültömben majdnem lefor­ dulok a székről. Dr. E. két szippantás közt szemrebbenés nélkül folytatja a pincetaka­ rítással és kőművesmunkákkal, amelyek vég­ zéséhez a jogi diploma nem akadály. Ellen­ kezőleg. Mintha büszke lenne rá. — Kéthavonta egész estét betöltő progra­ mokat szervezek, ezeken általában száz-két­ száz ember vesz részt, ami a 860 főnyi la­ kossághoz képest szép szám. Dr. E. a megye egyik néptáncegyüttesének vezetője és táncosa is, mellesleg egy iskolai 9 �tánccsoportot is irányít, a szomszéd faluban. Tiszteletdíja háromszáz forint havonta. Még hozzáteszi, hogy egyszer — három esztende­ je — kapott 800 forint jutalm at a sikeres szereplésért. Most lett kész a teniszpálya — május el­ sején avatták —, amelyhez patakban folyt a pénz. A Lomb-patakban. Ezt kellett ugyanis kitakarítani, s fejében a tanács kemény 6 000 forintot ajánlott föl. Ment is minden, mint a karikacsapás, az utolsó húsz méterig. Ott aztán elfogyott a lendület, nem segített se hangosbeszélő, se szép szó, se imádság. A tizenhárom főből egy sem maradt a cél­ egyenesre dr. E. mellett. Azt egyedül pu­ colta ki. Akik viszont röhögték emiatt, olyan több is akadt. Köztük sok sportoló, akik a presszóban tárgyalták, hogyan lehet meg­ csinálni valamit.... — Megszállott teniszező lehetsz! — Az. Kétszer ha volt ütő a kezemben... Dr. Gy, egyik jó l működő megyei egye­ sületünk elnöke, felvillanyozódva meséli: — Csodálatos előadást tartottam nemré­ gen M.-ben a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek közgazdasági prob­ lémáiról. A művelődési ház tömve volt ér­ deklődőkkel, és az előadás után huszonöt kérdés hangzott el a témában. Meglepő volt, az emberek őszintesége, tájékozottsága, hoz­ záértése. Ide mindig szívesen megyek el ez­ után is, ha hívnak. M. egyébként egy kisebbfajta kulturális központ, hála egy-két agilis és áldozatkész szervezőnek, közéleti embernek Ennek hatása egyébként kisugárzik a helyi állami gazdaságra — és viszont. A nagyüzem évről évre jobb eredményeket é r el, jól kép­ zett, magasan kvalifikált kádereket ad a megye más üzemeinek, intézményeinek, szerveinek, mind több új szakembert fogad és képez tovább, s ez a létszámban növekvő, szellemiekben fejlődő agrárértelmiségi cso­ port meghatározó szerepet tölt be nemcsak a községben, de a környező településeken is. Közülük kerülnek ki a Hazafias Népfront tisztségviselői, a tanácstagok, a községi pártszervezetek vezetői, egyszóval olyanok, akik­ re a falunak igen nagy szüksége van a to­ vábbi fejlődéshez, a rohanó világhoz való alkalmazkodásban, az előbbre lépésben. Ennek az agrárértelmiségnek köszönhető, hogy a környező községekben mind több kultúrházban, művelődési központban gyúlnak föl a villanyok a hosszú téli estéken, és jö n ­ nek össze az emberek, ha másért nem is, egy igazi, baráti eszmecserére, vitára, a fá­ rasztó napi munka után. Mert a mezőgaz­ daságban nem nyolc óra még ma sem a munkaidő, és az ötnapos munkahét olyan ritka, mint a fehér holló... Talán a települések szétszórtsága, az ingá­ zás után ez az egyik legnagyobb oka annak, ha valahol — és sajnos sok ilyen van — nem kapcsolódnak be a vidéki értelmisé­ giek elég aktívan a közösség életébe. A. például főiskolát végzett állattenyész­ tési szakember, az egyik termelőszövetke­ zet tehenészeti telepének vezetője. Tizen­ öt kilométerről já r be reggelenként négy órára, és a napi m unkájával este hétre vé­ gez. Hol kapcsolódjon most be a közélet­ be? B.-ben, ahol dolgozik, vagy A.-n, ahol 10 lakik és ahová este fél nyolcra ér haza ti­ zenöt órás munkája után? Óvodás gyermeke addigra alszik, s az is­ kolás is félálomban van már... T. mérges, fenyegetőzik, hogy soha többé nem dől be ilyesminek. Átvágták, felültették, le já ­ ratták, becsapták, megsértették. Haragjá­ nak oka, hogy egy hónappal ezelőtt felkér­ te a község kultúrházának vezetője, tart­ son előadást a háztáji állattartásról, takar­ mányozásról, értékesítésről. A téma nyil­ vánvalóan közérdekű, és nagy érdeklődésre tarthat számot a téli estén. T. készült, az előadást a hangosbeszélőn is több ízben bemondták, falragasz is ke­ rült néhány helyre, egyszóval a propagan­ dával nem volt semmi baj. Ennek ellenére a hat órára hirdetett eseményre még ne­ gyed hétre sem érkezett senki az előadón, a szervezőn és egy hozzátartozón kívül. Pedig hétfő volt, így a televízió sem zavar­ ta az érdeklődőket. Ha lettek volna. Fél hétkor egy idősebb hölgy állított be, aki helyet foglalt a negyvenkét széle egyi­ kén, és a kellemesen meleg helységben jó l— esően nyujtóztatta ki a kinti hidegben el­ gémberedett tagjait. Hét órakor a jó l felkészült és elegánsan felöltözött T. — megtörve a baljós csöndet — megkérdezte az öregedő nénit, hogy mi­ lyen állat érdekli. M ire azt a választ kap­ ta, hogy a zsiráf. („Mert az olyan ritka és érdekes”.) T. közölte, ő a helybeli mezőgazdasági nagyüzem egyik vezetője, és nem tartanak zsiráfot, ennélfogva aligha tudja a néni szenvedélyes érdeklődését kielégíte­ ni, viszont megkérdezte, hogy a néni mi­ lyen állatot tart odahaza. „Óh, nekem csak egy macskám van”, volt a felelet. „Egye­ dül lakom, öreg is vagyok, nincs nekem már erőm állatot tartani. Csak azért jö t­ tem be, mert láttam, hogy világos van, gondoltam addig sem kell otthon fűteni. Olyan drága az a fránya olaj...” M. néhány esztendővel ezelőtt a község egyik legfőbb mozgatója volt. Nem lehetett még elképzeni sem nélküle semmilyen ren­ dezvényt vagy megmozdulást. Énekelt a kó­ rusban, kézilabdázott a falusi csapatban, a KISZ-vezetőség tag ja volt, színház- és mo­ zilátogatásokat szervezett, ha kellett, ötöt­ hatot fordult a megyeszékhelyig és vissza, hogy mindenkit elszállítson kocsijával. Ma csak fáradtan legyint, ha kérik vala­ m ire: „Csináltam eleget, csinálja már más is!” M. ugyanis házat épít, gazdálkodik, előbbre jutott a ranglétrán is, két gyerek is van már, a nap pedig továbbra is csak huszonnégy óra. — Kitől vonjam meg magam? A gyere­ keimtől, a feleségemtől, a munkámtól? Ma­ rad a közélet. Az teszi túl magát a leg­ könnyebben rajta. Nem azért mondom, de építettem a kultúrházat, csináltam sportpá­ lyát, tataroztam iskolát és takarítottam templomot, de most, hogy én építkezem, nem nagyon tolonganak körülötte a segédkezők. Nem azért, de jólesne, ha lega­ lább megkérdeznék, nincs-e szükségem va­ lamire... Ahogy M. számolgatja, az eltelt tíz év alatt úgy négyezer órát dolgozott a falu­ nak társadalmi munkában. Ennyiből a háza is fölépült volna. — Félre ne érts — mondja —, nem sa j­ nálom a világért sem, mert tudom, hogy hasznos volt, amit tettünk, de ugyanakkor aggaszt is ez a mostani érdektelenség. Az iskolai végzettség egyre nő, de sajnos vele együtt a tunyaság, a tehetetlenség is. Az érdektelenség egyenes út az elszigetelő­ déshez, az pedig a süllyedéshez. — Hogy lehet ezt elkerülni? M. fölnéz a magasodó falakra, amelyek számára hamarosan az otthont fogják ha­ tárolni, azután azt mondja: — Talán, ha fölépítem, megint beállok a csatasorba. Talán... — Ez a csatasor mostanában elég hiá­ nyos. — Mindenkinek sok az elfoglaltsága, le­ kötöttsége, a pénz pedig nagy úr. Nézd meg Sz.-t, aki korábban az egyik leglelkesebb társadalmi munkás volt a faluban. Minden m éter járdából nyolcvan centi az ő ne­ véhez fűződik, ma meg szabad idejében jó pénzért saját kocsijával fuvarozza az em­ bereket ide-oda, a vásárba, orvoshoz, lako­ dalomba. Már össze is jö tt neki az új ko­ csira való, de próbáld mondani neki, hogy menjen járdát építeni. Nekem nem segít építeni, hiába ígértem 50 forintot óránként, csak nevetett, ő háromszázat keres az autó­ val. F. meg nutriát tenyészt tavaly ősz óta, igaz, ebből legalább annyi haszna van a közösségnek, hogy lekaszálja a focipálya füvét az állatoknak, így mindenki jól jár... Az 1980. január 1-i népszámlálás adatai szerint Nógrád megyében a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak közül 6967 főnek van befejezett felsőfokú végzettsége, közü­ lük 3718 a községben él — azaz többen, mint a megye két városában. Még érdeke­ sebb adat, hogy vezető, irányító beosztás­ ban 11 524 fő dolgozik, akik közül 5 951 fő vidéken talált állást. A megye termelőszövetkezeteiben — szintén 1980-as adat — 456 felsőfokú vég­ zettségű szakember dolgozik, csaknem száz­ zal többen, mint egy évvel korábban, s ez jó l szemlélteti a vidéki értelmiség szerepé­ nek jelentős növekedését, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók döntő többsége azért falun fe jti ki társadalmi, közéleti tevé­ kenységét. A közös gazdaságokban a felsőfokú vég­ zettséggel rendelkezők nagy része — 419 szakember — agrártudományi egyetemen, vagy mezőgazdasági főiskolán szerezte dip­ lomáját, de egyre több nagyüzemben talá­ lunk mérnököket — hála a mezőgazdasági üzemek bővülő ipari tevékenységének —, és egyre több a jogi végzettségű szakember aki a paragrafusok útvesztőiben segíti az eligazodást. Erre manapság a gazdaságok­ nak legalább akkora szüksége van, mint a jó időre. Nem véletlenül mondta a minap egy vezető, hogy az utóbbi két évben a jogtanácsos tanácsai annyit hoztak a közös „konyhára”, mint egy kisebbfajta mellék­ üzem. A szürkeagysejtek kihasználása — a törvényesség keretein belül nem bűn, in­ kább erény — érdeke a gazdaságoknak. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozók, tagok ügyes-bajos eseteit is le lehet ren­ dezni házon belül, így nem kell utazgatni, másrészt a panaszok egyszerűbben elsim ít­ hatok. Már ott, ahol jó kézben vannak a jogi ügyek. Nem úgy, mint abban a termelőszövetke­ zetben, ahol négy évig foglalkoztattak egy jogtanácsost, míg végre sor került az első perére. Amelyet azonmód el is vesztett. Az elnök a következő szavakkal adta ki az ú tjá t: — Azt még elnéztem, hogy négy év alatt ez az egy produkciód volt, de hogy ez is selejt, az már sok... Zilahy Tamás �E gyenrangúan, e m b e rké n t és a lk o tó k é n t BESZÉLGETÉS SZEPESI JÓZSEF KÖLTŐVEL Cigányoktól, még városiaktól is, gyakran hallom: „paraszt”, „parasztok”. A nem cigányokat jelölik vele. Te mire gondolsz, amikor ezt a szót kiejted? Nem használom, esetleg ritkán. Ha valakit ezzel a jelzővel illetek, úgy értem, mint bárki más. Helyette inkább ilyen kife­ jezéseim vannak: „gyökér”, „kultúrhusáng”. Engem egyébként, ha jó értelemben és nem sértő szándékkal nevez valaki cigány­ nak, nem zavar: hiszen az vagyok. Ellenkező esetben a sváb is, a tót is, a paraszt is joggal mordul fel. De mondhatnám a zsidót is. Több éve ismerjük egymást, s ezért kérdezem — ha ellentmon­ dásnak tűnik is —, ki vagy te? Cigány segédmunkás? Szakmá­ jában keveset kereső, ezért segédmunkát is vállaló munkás? Ér­ telmiségi? Városi vagány? Költő? Avagy mindegyikhez oda kell illeszteni a cigány megkülönböztetést is? Egyikhez sem kell odatenni a cigányt. Ami nem azt jelenti, hogy tagadom a cigányságom. A verseim, egyéb más írásaim segédmunkásokról, csavargó vagányokról szólnak. Ezek az em­ berek egyben lehetnek cigányok is. A cigányság ügye a társadalom többi gondjával együtt je ­ lentkezik a valóságban is, bennem is. Tehát együtt is kell meg­ oldani. Ha nem is mindenki látja így, a helyzet mégis ez. Mert például mi az, ami számomra a perifériákon dolgozó cigányok­ nál feltűnik? Nekik sem az a gondjuk, hogy cigányok, hanem mindig és elsősorban a munkahelyi, a szociális, az otthoni sze­ mélyes ügyeik, az ingázás stb. foglalkoztatják őket. Bele kell ab­ ba mélyebben gondolni, hogy mit jelentenek a tények! A cigá­ nyok ott vannak az iparban, a gyárakban, más termelőegysé­ gekben. Elképzelhető mindez következmények nélkül? A legelső, amit számba kell venni, éppen cigányságuk tudatának gyengü­ lése. A legtöbb cigány ember nem akar már a cigányságával foglalkozni. Az a gondja, hogy neki személy szerint jó élete le­ gyen. Ma ez is általánosan jellemző, a társadalom egészére, a nem cigányokra is vonatkozik. Még én sem döntöttem el igazából, hogy ki vagyok. Azt hi­ szem, mindenekelőtt az az ember, aki a cigány, a munkás, a társadalom problémáira érzékenyen reagál. Talán azért, mert többféle közegben otthon vagyok. Ezért is írok, emiatt az öszszetett otthonosságérzet miatt. Kaptam persze családi ösztönzést is. Apám művészféle volt. Hegedűket készített, szobrokat faragott, festett, rajzolt, jó ba­ rátja volt Balázs Jánosnak, a híressé vált festőnek. Gyerekko­ romban rajzolgattam, festegettem. Amikor az iskolában megis­ mertem a magyar irodalmat, aztán később a külföldit, úgy érez­ tem, az irodalom áll hozzám a legközelebb, ebben tudom ma­ gam igazán megtalálni és kifejezni. Az utóbbi időben riportokat, szociográfiákat is írok, részben a Palócföld ösztönzésére. Vala­ hogy kevésnek tartom már a verset. Szűknek. Törekvéseim he­ lyességét talán igazolja, hogy az idén egyik írásomat beválogat­ ták az írószem m elbe. Kapcsolat fűz a cigány értelmiség országosan ismert a lak jai­ hoz, mondhatni, belülről ismered a cigány értelmiséget. Közéjük tartozónak érzed-e magad? Miben látod legfőbb gondjaikat? Nem érzem magam cigány értelmiséginek. Tőlük idegennek sem. Nekem az ún. programokkal szemben vannak fenntartása­ im. Azok a programok, amiket körükben eddig megismertem, szerintem túlságosan egysíkúak. Némely nézetet egyenesen ne­ vetségesnek és naivnak tartok.. . Tudomásom szerint hivatalosan nincs cigány értelmiség, a köztudatba viszont belopakodott, hogy van. Általában az írókra, költőkre, művészfélékre gondolnak. Nekem viszont sok barátom, ismerősöm van, aki leérettségizett, tanári vagy más oklevelet, diplomát szerzett. Ők is a cigány értelmiség soraiba tartoznak. Számontartandó tehát ez a réteg. Átfogó programja a cigányság problémáinak megoldására azonban nem a cigány értelmiségnek van, hanem a társadalom­ nak. Lehet persze bírálni ezt a programot. Viszont a társadalom­ nak más gondja is akad, különösen ma. A többi gond megoldá­ sával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság hely­ zetének jobbítása. Másképpen nem lehetséges. Ezért a cigány­ értelmiségnek azt kellene feladatául vállalnia, hogy a cigányság gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigány­ ság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb, azt minden ember szereti, azt ritkán kell erőltetni. És a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudo­ másul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanul, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk te­ hát. A mai tényekből kell kiindulnunk. Ehhez kell a programo­ kat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek te­ hát bőven. Ott voltam például Szentendrén, a Fekete korall irodalmi matinéján, ahol — bizonyos személyes siker ellenére, illetve at­ tól függetlenül —, az volt a benyomásom, nincs sok értelme az ilyen találkozóknak. El sem hangzanak olyan irányú vélemé­ nyek, amelyek a cigányság ügyét előre viszik. Mintha kizárólag a szimpla találkozás lenne a cél. Vagy a tetszelgés önmagunk művészvoltában. Ha pedig a problémákról esik szó — nem elő­ ször voltam ilyen típusú találkozón, tanácskozáson —, ugyan­ azok hangzanak el, mint évekkel ezelőtt.. . Már a könyökömön jön ki. Tejesen egy helyben topogunk. Nagy a szervezetlenség más vonatkozásban is. Az egymás közötti ellentétekről nem is beszélve. Ami persze, végső soron, érthető. A m ásfajta társadal­ mi közeg, kinél-kinél másféle gondolkodást és világlátást alakí­ tott ki. Szóval önmagában képtelen a cigány értelmiség a gon­ dok megoldására. A társadalom segítsége nélkül nem m egy.. . A cigányság nem termelte még ki a maga saját, sokoldalú értelmi­ ségét. Rendkívül kritikus a véleményed. Jogosnak érzem a kérdést: szerinted mi a cigányság valódi ú tja? 11 �Az integráció. Vigyázat! Nem az asszimiláció. Aki úgy kí­ vánja, ápolhassa a nyelvét, hagyományait, kultúráját. Lehessen és maradhasson cigány. Viszont ha valaki azt mondja, nem va­ gyok cigány, úgy akarok élni, mint bárki más e hazában, meg­ tehesse. Ő feljelenthesse, aki lecigányozza. Mert ő megszűnt cigány lenni. Az integráció helyzetében tehát a cigányság — sajátos ér­ tékei megőrzése mellett — elfogadja a társadalom normáit, mi­ ként a másik oldalról a társadalom is közeledik feléje. Egyen­ rangú állampolgárként él, annak minden következményével; megkülönböztetés nélkül. Ezen túlmenően a „cigánykérdés” lé­ nyegét elsősorban szociálisnak látom. Aztán közműveltséginek. Tehát nem nemzetinek és nem nemzetiséginek. Röviden a szociális helyzetről. A munkából, a munkához való viszonyból, a munkalehetőségekből kell kiindulnunk. A ci­ gányság még a hatvanas évek elején, közepén is nehezen tudott elhelyezkedni. Mára már egyre többen tanulnak szakmát is. Kulcskérdésnek tartom az iskolázást. Ennek sem foglalkoz­ hatunk most, itt, minden részletével. Személyes tapasztalataim egyik részét mondom el. Sok író-olvasó találkozón megfordulok, s az iskolára mindegyiken panaszkodnak. Főleg a megkülönböz­ tetés miatt. Pedig a cigánygyerek amúgy is hátrányos helyzetből kezdi a tanulmányait. Mindenféle megkülönböztetés, gyakran még a jó szándékú is, csak tovább növeli a hátrányos helyzetet. És végül, miért nem tartom nemzeti vagy nemzetiségi kér­ désnek a cigányság jövőjét? Mert nincs meg semmilyen felté­ tele annak, hogy a kérdést így vessük fel. Például sem a nyel­ vi, sem a történeti. A hagyományait pedig — tapasztalhatóan — szeretné elfelejteni. Nem csupán a vándorlást és a lopást... A nyelvről külön is szólnék. A nyelvek köztudomásúan fej­ lődtek. Ha volt egyáltalán egységes cigány nyelv, az évszázadok során nemhogy gazdagodott volna, hanem inkább visszafejlő­ dött. Ez a kijelentés lehet, hogy eretnekség egyesek szemében, de ez az én véleményem. És ha igazam van, meg kell gondolni, hogy helyes-e anyanyelvként megtanulni a cigányt... Ha már a nyelvnél tartunk: mostanában egyre többet hal­ lani a cigány írókról, költőkről. A cigány irodalom kifejezést is használják, használjuk már. Helyesen-e? Van-e cigány irodalom nálunk? — Nem hinném, hogy lenne. A szóba jöhető alkotók irodal­ mi eszközei a magyar irodalom eszközei. Témáját tekintve, a szerzők származása szerint még elfogadható ez a kategória. Az irodalom lényege felől már nehezen. Olvastam magyar zsidó, amerikai zsidó és zsidó problémákat megíró szerzőket. Az zsidó irodalom lenne? Bellow Herzogja zsidó regény? Nem. Bellow nagy amerikai író. Vagy vegyünk egy hazai példát. Amikor La­ katos Menyhértet meghívták az NSZK-ba, ott megkérdezték tő­ le, minek érzi magát. Azt válaszolta; „Külföldön magyar író vagyok, otthon cigány”. Szóval nem egyszerű a helyzet. A tár­ sadalmi eredetű ellentmondás ebben a „nem, de mégis”-ben üt­ közik ki. A munkahelyeken ugyanígy van. Egyes gyárak egész üzemrészeiben csak cigányok dolgoznak. Tehát munkások. Minden jog és lehetőség megilleti őket. Igen ám, de a legroszszabb munkát végzik, más nem maradna ott két napig sem. Igaz, ilyen helyeken nincs akkora munkafegyelem, ide vissza­ várják, ha két hétig feléje se nézett a munkájának. A cigány te­ hát marad, mert szabadabb. Szóval munkás is, meg nem is. Ci­ gány is, meg nem is. Különbözik is, meg nem is. Van is megkü­ lönböztetés, meg nincs is. Az irodalom vonatkozásában sem egyszerű a nyelv kérdése. Mindegyik cigány értelmiségi se tud cigányul, hasonlóan a ci­ gány népességhez. Bonyolítja a helyzetet a nyelvjárások kérdé­ se. Ki végezné el az egységesítést? Van-e erre szellemi kapaci­ tás? Aztán ha lenne egységes magyarországi cigány nyelv, kik tanulnák meg, és hogyan? Majd pedig legyen cigány nyelvű iro­ dalmi, művészeti lap? Esetleg a cigány íróknak, művészeknek külön irodalmi, művészeti szekció alapítódjék? Nem tartanám szerencsésnek. Így is komoly vádak érik a cigány értelmiséget holmi szeparatista törekvések miatt. A cigány művész-értelmiség nem különülhet el a magyar író- és művésztársadalomtól. Belát­ 12 hatatlan követelményekkel járnak. Születése pillanatában elszi­ getelné magát. A Fekete korall verseit olvasva, szinte minden sorból sugárzik a küldetéstudat. Napjaink magyar lírájában leértékelődött a váteszi költői magatartás. Te hogyan viszonyulsz ehhez a fáziskülönbséget mutató helyzethez? Bennem van küldetéstudat, de ez nem kizárólag a cigá­ nyokra vonatkozik. Az egyszerű emberekhez, a munkásokhoz kapcsolódik. Mert magam is az vagyok. Nem szeretnék abba a skatulyába kerülni, amely szerint engem csak a cigányság prob­ lémái érdekelnek. A magyar irodalmat, a magyar történelmet tanultam. Itt élek. Magától értetődő, hogy magyar írónak érzem magam. Nekem ez természetes. Ugyanakkor ahol tudom, min­ dig is segítettem és segíteni is fogom a cigánysággal kapcsolatos jó törekvéseket. Semmiféle elzárkózást nem jelent az alapállá­ som. Úgy látom inkább, egyre több a hozzám hasonlóan gon­ dolkodó. Salgótarjánban élsz, sohasem hallottam tőled, hogy elkészülnél innen. Mit jelent számodra a város? Ahogy én nőttem, úgy nőtt és változott a szemem láttára ez a város is. Nekem Salgótarján mindent jelent. A rokoni és ba­ ráti szálakon túl is. Salgótarján közismerten ipari központ. En­ nek hatása, következményei tükröződnek az itt élő cigányság életében is. Már gyerekkoromban ismertem olyan cigány férfia­ kat, akik 20—25 éves munkaviszonnyal rendelkeztek. Tehát már 1945 előtt aktív munkások voltak. Az öblösüveggyárban, az acélgyárban, a tűzhelygyárban dolgoztak. Ők már akkor is más­ ként éltek. Gyerekfejjel még szembeötlőbbek a különbségek, s ha ilyen közösségben nőlsz fel, nyilvánvaló, hogy hatással lesz rád. Összetett jelenség tehát ez is, amit még szintén nem tártak, tártunk fel. Pedig ebben az esetben nem kizárólag Salgótarján­ ról van szó. Amit elmondtam, nem csak Salgótarjánra vonatko­ zik, hanem minden nagyobb ipari városra és környékére; bizo­ nyos mértékig Budapestre is. Egészen más a helyzet ezekben a körzetekben, mint mondjuk Szabolcsban és Zalában, vagy az Alföld bizonyos részein. Ott a nem cigányokat is súlyos szociá­ lis problémák sújtották, amint az jól ismert az irodalomból és a szociográfiából is. Mindebből az is következik, hogy az életmódváltás nem egyszerre következett be az egész ország területén, ami a cigányság körében területileg is differenciálódást eredmé­ nyezett, távolságokat teremtett. Talán még szembeötlőbbeket is, mint a nem cigány lakosság körében. A cigányság persze amúgy is általános késésben van. Befejezésül alkotói közérzeted felől kérdezlek-. . Bari Károlynak két kötete jelent meg, folyóiratokban publikált újabb versei eseménynek számítanak; Holdosi József regényére felfigyeltek, várják tőle a folytatást; Balogh Attila lázas hitét a kötete után a televízióból is megismerhettük; Osztojkán Béla évek óta szá­ mon tartott tagja fiatal irodalmunknak; Kovács József központi lapokban van je le n .. . Nem érzed úgy, hogy késésben vagy? Igen, néha úgy érzem. Aztán végiggondolom az életemet, a lehetőségeimet, az életkörülményeimet, és azt mondom: még nem késtem el! Egyáltalán az is csoda, hogy létrehoztam, ami eddig megjelent. Minek köszönhető az alkotómunkám? Csak a ke­ ménységemnek, amivel például a legnehezebb munkát is elvég­ zem. Olyan helyen lakom, hogy az írógépemet nem tarthatom ott: ha két napra leviszem, berozsdásodik. Nyáron mintha csa­ tornában élnék, télen vesemedence-gyulladást kaptam. .. Írni sem azzal a szándékkal kezdtem, hogy nagy író, költő leszek. Társadalmi kérdések izgattak. Cigányoké, munkásoké, perifé­ rikus rétegeké. Ezt nem lehet elírni előlem. Lassan beérő típus vagyok. A végeredmény lesz a fontos. Kétségtelen, egy kötet rangot jelent. Úgy érzem, most érkeztem abba a periódusba, amikor kötetre is gondolhatok. Sokféle tapasztalatomhoz nehéz megtalálni az alkalmas formát és műfajt. Emellett a tapasztalat­ nak ülepednie is kell. Köszönöm a beszélgetést. Laczkó Pál �Szepesi József Ö n v iz s g á la t Mostanában gyakran kérdezem magamtól, / ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem. / Olyankor megállok egy tükör előtt,/hogy mélyen szemébe nézhessek önma­ gamnak. / Előfordul — kiváltképp éjjelente —, / hogy eszem­ be ötlik egy-egy emlék, homályos / múltam némely epizód­ ja, tisztán és élesen kirajzolódik, / mint egy rézkarc, mit kénytelen vagyok csodálni:/ kinek a műve e z?/É s ekkor mindig határtalan kétségbeesés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondhatatlan félelem, pánik. Miért? / Meglehet, éltem már egy évszázaddal ezelőtt / Afrikában, busmanok vagy hottentották földjén, / egy félvad törzs tagjaként, ágyékkötőben jártam / a Nagy Kalahárit Livingstone expedícióival, / volt dárdám, mérgezett nyilam, és bátran / harcbaszálltam a búr rabszolgatartók ellen — primitív / létem e mai, bizarr folytatásáért? / Meglehet. Sőt: miért ne?/Hiszen nem is olyan régen olvastam valamelyik hetilapban, / hogy egy német kisfiú „előző életében” / a náci hadsereg tisztje volt, / meghökken­ tő katonai és hadmérnöki ismeretekkel rendelkezik, / em­ lékszik nevére, rangjára, beosztására, sőt, / egykori halálá­ nak körülményére és színhelyére is. / Azóta gyakran tétele­ zek fel hasonló lehetőséget, / és mindig határtalan kétségbe­ esés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondha­ tatlan félelem. / Miért? / Hiszen én, amitóta az eszemet tudom, mindig / egyszerű, sőt lenézett környezetben élek, / néhány létra­ fokkal a primitív fölött. / Ha emlékezhetnék tehát én is „volt életemre”, / minden bizonnyal megállapítanám: / alig fejlődtem valamicskét. / A jelenkori civilizáció csupán a gondolkodáson formált, / az életösztön marad az ősi, / ter­ mészetében és eszközeiben egyaránt. / Miért kell mégis emlékezni a m últra?/M ert emléke­ inkhez mindig van közünk? / Talán. Vagy mégsem. / Mostanában gyakran foglalkozom ilyen és hasonló gon­ dolatokkal. / Mi lenne, ha nem az volnék, aki jelenleg va­ gyok? / Így látnék, éreznék akkor is? / Minden bizonnyal nem. / A konkrét érzelem kialakulásához konkrét értelem kell, / s konkrét támpont is szükségeltetik. / A konkrét tám­ pont pedig mindig a környezetben van, / és legtöbb esetben hagyományokhoz kötött. / Jó mélyen vissza kell hát tekin­ tenie az eltelt időbe annak, / aki nyomon kívánja követni önmagát. / Ha visszafelé forgatunk egy elolvasott könyvet, meg­ esik, / hogy teljesen ismeretlen sorokra, sőt oldalakra buk­ kanunk. / Ilyen az életünk is. / A születés és a halál közötti idő, a létezés költeménye. / Ha valaki tehát szóról szóra be kívánja magolni e művet, / nem elég átéreznie azt —, meg is kell értenie. / Ehhez azonban egy mindent megőrlő lélek­ re / és egy mindent megemésztő koponyára van szükség. / Mert a múltban történő tapogatózás nem egyéb, / mint az elmúltak újraátélésére való tudatos törekvés, / tehát ismé­ telt élményízlelés, vagyis: művészet. / S ezt a művészetet, mint eszközt, úgy vélem, / hasz­ nálnia kell mindenkinek az önvizsgálat során. / Talán ezért teszem fel mostanában oly gyakran én is magamnak / a kérdést: ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem? / S ilyenkor mindig megállok egy tükör előtt, / hogy mé­ lyen szemébe nézhessek önmagámnak. 13 �Onagy Zoltán A dózni útja „— G yere c s a k ... G yere ide m ellém — m ondta Sára, a hold­ arcú, és Lázárt, akit szom orúnak látott, felem elte maga m ellé a bárszékre. — M aradj velem egy k icsit.. . — Jó — bólintott Lázár, nem húzta el kezét a m ásiktól, bár hidegnek, idegennek találta, mint a bal szem alá festett aranyló holdsarlót is. — K i tudja, élünk-e m ég holnap? S a k k o r nem láthatlak többé — sóhajtott a nő és m egem elték poharaikat.” 1. Még húsz se voltam. Augusztus elején kezdődő északi körsétánk anyagi alapját előteremtendő: sanaglyán salakbetont cipeltem egy nógrádi, sváb zöldséges épülő házának tetejére, a padlásszobák szigeteléséhez, barátommal, akit Lacinak hívtak, s évekkel később úgy lett ön­ gyilkos és halt meg, hogy senki nem tudta az okát, vagy ha igen, nem árulta el. Szikrázó nyáron, égető forróságban, az ember, ha a szer­ szám nyelét fogta, s felnézett a fehérkék mennyboltozatra, azt hihette: ebben a faluban nincsenek felhők, záporok, itt, akár az egyenlítőnél; árnyára lép a gyalogos, miközben agyát felforralja az ezerágú sugárzás. Feketedtünk, izzadtunk, szenvedtünk. Te­ nyerünket széttépte a durván megmunkált fogó, a szokatlan ta­ pintású lapátnyél, amellyel a keverőt tömtük megállás nélkül. De végeztük keményen. Laci szüleinek bizonyította, megáll saját lá­ bán, ha akar; engem szerelem várt, az első, határon túli út, ame­ lyet leánnyal teszek. Nem hagyhattuk abba. Gabi bácsi, a nyugdíjas mester, két házzal alattunk, a domb hajlatában éldegélt, özvegyen, hosszú, makulátlanra meszelt pa­ rasztpalotában. Naponta ellátogatott az építkezésre és mint ki­ szolgált stratéga, birtokában mind a harci rafinériának - téblábolt a tűző napon, kopott, barna kiskabátban, keskeny karimájú kalapban és osztogatta tanácsait az ifjabb nemzedéknek. Mikor az állványzatot, áthidalót készítő kőművesmestereknek, mikor a tető gerendáit, léceit illesztgető ácsoknak. A fiatalabb nemzedék is ötven felé ballagott, kezében a munka elvégzéséhez szükséges ismeretekkel, tapasztalatokkal — nem tette boldoggá őket a „vén varnyú károgása” — és ha valami hiba adódott, annak mérgével el-elkergették az öreget hűvösebb vidékre. Persze csak csöndes­ kén, mert rokoni szálak fűzték a zöldségeshez, talán éppen após volt. Egy közeli falu tópartján álldogáló szomorúfűz alatt vertünk sátrat néhány naplopó ismerőssel, ritka baráttal — akik keres­ ményünk jelentős részét, amíg mi más házát emeltük, hitelbe fölélték. Persze nem volt akkor pénze senkinek. Mint a fűszál, úgy híztak, földből, levegőből, nagyfényből. Éjszaka fenekezővel megcsíptek néhány pontyot, azt másnap a kondérban elké­ szítették, a falu lányai örömmel hozták a házilag tört paprikát, hízóból való zsírt, mellé, hatalmas, fekete szatyorban a színes műanyag dróttal befont üvegben: novát. Egyszer-egyszer a tár­ saság harmada fölkerekedett, leruccantak Erdélybe, vagy föl a fagyos szelű északi tengerhez. A falubeli lányok, fiúk semmit nem kívántak, csak hogy ott ülhessenek este a tűznél, hallgat­ hassák az éppen megérkezett párok meséit, a sercegve sülő sza­ lonnák, s az örökösen leapadt telep miatt nyávogó magnetofon hangja mellett. A zöldséges olaszba készült, s emiatt sürgőssé vált egy-egy részmunka; kérte, maradjunk négy órával tovább, mint a meg­ beszélt és azt duplán számolja el. Maradtunk, bár munkánk a megemelt órabér, s a gyakori kisfröccsök ellenére épp annyira volt hasznos és haladós, mint a kedvetlen tizedik ráadás vidéki popkoncerten. A lapát elfordult kezünkben, a rögek megakasz­ tották a beleszúrt fémet, ami aztán nyelével tovább tépte a hólyagokat az ujjak tövén. Kilencig egyeztünk, kilenckor félsötétben kiálltunk az útra, hogy valami szerencsés teherautóval hazavergődjünk a sátorig, ledőljünk, mert holnap újra ötkor ébresztő, folytatni kell. 14 Az öreg csoszogott utánunk kiáltozva, pihenjünk le nála, nincs értelme a kései útnak. Igazsága volt, nem is akartunk utazni, csak aludni. Csakhogy: előbb még sakkoztunk, a maga készítette, díszes faragású bá­ buival. És hát a nova, amelynek fogyasztásától az öreg oly éke­ sen adta elő történeteit, álmosságunkat messzibbre hajtotta két ampulla coffeinnél. Kérdezni, ostobaságokon túl nem tudtunk, hiszen sokat nem ismertünk a magyar hadsereg virágesős máso­ dik honfoglalásáról, de nem is látszott szükségesnek. Az öreg elbeszélései egymásból indultak és egymásban végződtek, mint a gombolyag, és ennek ellenére vége is és bevezetése is a helyére került, amikor végre egy szálat felgöngyölt. Másnap, mint a vak lovak, botladozva, istentelen főfájással cipeltük a saraglyát, kevertük a betont. Az öreg, végtelen segítő szándéktól vezérelve, délelőtt is folytatta harci történeteit, hall­ gattuk zúgó füllel, addig se másztuk a meredek, összeszögelt pal­ lót. Aztán este megint homoktöltés, megígértük, befejezzük! Autó hozta, billentette, megint hozta, közel farolt az ajtóhoz, dönötte. Lapátoltunk, nyögtünk. Ami vigasztaló lehetett, utolsó napunkat töltöttük. Az utolsó percekben, utolsó buckák fölszúrásakor a zöldséges kint állt. megköszönte a munkánkat, egy százassal meg­ toldotta bérünket, drága, úri pálinkát bontott, talán VATT 66-ot. És újra a sakk, novával. Éjfél előtt az öreg eltűnt néhány percre: — Szeretném, ha nem felejtenétek el öreg barátotokat — mondta részeg-szomorúan. Egy liter után irigység és halálféle­ lem látszott arcán, ezt a két maszkot lehetetlenség mással össze­ keverni. — És ha nem bántalak meg titeket, kicsi ajándékot nyújtanék át — mondta körülményesen és a lámpa alá, a helyé­ re ült. Fülledtek voltak az éjszakák, kint, a szőlőlugas borította folyosón játszottunk, tízezer szúnyog döngése közt. — Fiatalok vagytok, erősek. Szerettek dolgozni és bírjátok a bort — mondta nyomatékkai és nem látta, hogy Laci meg-megbillen a hokedlin, mert ő már nem látott messzire, és mert azt akarta, hogy bírjuk a bort, a rettenetes nováját. Térdére fektetett dobozkában turkálva válogatott. Lehettek ott szép, értéktelen, számára fontos apróságok, amelyektől nem szívesen vált volna meg, s a vágy, hogy emlékezetes valamivel ajándékozzon meg bennünket, ezzel birkózott agyában. Végül kiemelt egy araszos szobrot, olyanforma megmunkálásút. mint a sakkfigurái. Bar­ nára vénült dió nő volt, csipkés fejkendőben, hártyavékony ru­ hácskában, amely alól meseszerűen domborodott a mell, s a comb zárta háromszög. Óvatosan az asztalra helyezte, mintha bomba volna. Újra kevergetni kezdte a doboz tartalmát, aztán kezébe vett egy sötét, kockaformájú bőr valamit, meresztettem a sze­ mem, nem tudtam megállapítani róla, mi a csuda lehet. — Ezt az asszonyt neked szánom — tolta Laci elé —, mert te nem nézed meg a melletted járó női nemet. Ha ezt látod sze­ meddel, jusson eszedbe, egy barakk lakossága szerelmesedett, amikor munkáltam. Ott nő, húsból lévő nem volt. A bőr-valamit kezembe tette. — Ez a dózni arra tanítson téged —, néhány másodpercig szedegette gondolatait —, kevesebbet cigaretázz! Vigyázz ma­ gadra, legyél mértékletes. Eztet én mondom neked, aki szeret és úgy látja, telhetetlen vagy. Mert nincs olyan tejfölösfazék, ami ki ne fogyna és a tékozlónak ruhája holnap koldustarisznya. Vi­ gyázz magadra, fiam ... Szuszogott rövidet. Fölemelte a poharát, körbemutatta, igyunk vele. — Fogságban csináltam mind a kettőt. Került az is, hogy egy hétre három darab cigareta jutott bele. Ezér’ mondom ne­ ked — nézett rám. Zavarosan fénylett a szeme, a lámpa körül lepkék verdestek, a forró üvegnek vágódtak, onnan lepörögtek az öreg kalapjára. Komikus volt, szomorú, megható. Apám évek óta nem beszélt velem, esetleg mordult, szentségeit néhanap, amikor éhesen, fáradtan eljutottam hazáig. A dózni vastag bőrből készült, amely megsötétült az elmúlt huszonöt év alatt. Visszahajtható fülét öt vékony szíjból fonott akasztó mögé lehetett bújtatni, és ezen a fülön állt a megkülön­ böztető jel, amely azt bizonyította, az öreg nemcsak ezt az egyet készítette Szibériában: szép, tipografikus elhelyezéssel két csík (lénia) közé H. G. monogram préselve. A betűk mélyedése sötétebb a bőr többi részénél, szinte fekete. �2. Két évig járt velem, kísért útjaimon, megcsodáltattam min­ denkivel, akit érdekelt története, lassan színeztem a mesém, amíg egy görbe éjszakán eltávozott. B-n iszákoskodtam D. barátommal, -nál, akivel ritkán értet­ tük meg egymást, lévén dudás ő is, dudás én is. Megosztottuk társaságunkat, összeveszítettük őket, miközben mindennél, mind­ annyiunk személyénél: kettőnk harca határozott. Egy-egy lépés­ nyi előny, félreérthetetlen, gúnyos mosoly. Ezen az estén lépéshátrányba kerülve, borosan, sértetten távoztam — valószínűleg köszönés nélkül, gőgös fejtartással, semmi mással nem törődve, csak kivonulásom megfelelően teátrális legyen, kifejezze mélysé­ ges megvetésemet ezzel a befolyásolható, dilettáns bandával szemben (az egyetlen Csoport volt a H etek, akik közé így-úgy tartoztam) —, de mert csak az előbb mondottakra koncentrál­ tam, így feledhettem ott drága cigarettatartómat. (1977.) Emiatt aztán, hosszú év ekig nem is figyelm eztetett sem m i a m értékletesség em b erform áló erejére. 3. Füstös, semmitérő irodalmi estet követő hajnalban kinyitom szemem, rágyújtok, az öngyújtó reszkető fényében kutatok a kislámpa kapcsolója után, közben megkísérlem koordinálni pil­ lanatnyi helyzetemet, ugyan hol hajtottam álomra fejem. A menynyezet meszelése nem segít, a faliszőnyeghez forduló test, vé­ konyka, mezítelen hát, sűrű fekete haj nem válaszol. Körbetapogatom az ágy környékét, képek derengenek: jöttünkben oldaltáskámba össze-összecsörrenő üvegekről, amelyek közül egy is mérsékelhetné a gyomor tájékán lobogó kék lángok melegét. De nem találok üveget. Üreset sem, ez a tapasztalás meg­ nyugtató, ha itt nincs kiürült, akkor bontatlanul állnak valahol, várnak rám. Rugókat nyikorítva lelépek az ágyról, véletlenül magammal húzom a takarót, kitéve ezzel a hidegnek a valakit, ott bent a falnál. Most bemérhetem őt talpig: szépnek szép, for­ mának jól esztergált, de nem tudom... Talán ha az arc is előkerül. Óvatosan betakargatom. bolondokkal dolgozott, orvosként világot szándékozott váltani. Amíg reális lehetőségét látta egyetemi éveinek, még húzta. Majd a tízszeres adag bebiztosításához, szolgálati szobájának sarkába állította a leszerelt pb-palackot, nyitott állapotban. Ezen körülményekről sem tud többet nálam, s arra gondolok, ágyasként is harmadik: ember volt a káplár után. Vagy még az sem. — Nagyon szerettem D-t — mondja a hajnal szomorúságá­ val, és a reménnyel, tán igyekszem kisöpörni emlékét. Beszélgetni szeretne, elemezni. Ehhez azonban csúf, korai az idő, az állapo­ tom és ha életében nem állítottam szobrot D-nek, bár hetünk kö­ zül az eredendő tehetség, évekkel holta után már nem tehetem. Erre gondolok, és szégyenkezem. D. közlegénynek osztotta ezt a nőt, akinek neve sincs, én pedig a füstös estének önelégült ré­ szegségében hetes lepedőjére hevertem. Nem kétséges, hiába kérném, nem adná vissza jogos tulaj­ donomat. A le nem zárt szerelem örök állapot, ő már csak vi­ rágesőként gondol D.-re. Így aztán nem is kérem, hanem amikor tölti a kávét, kihúzom a tűt, táskámba dugom a dóznit. 4. Vonat. Zörög, csattog, kormol. Világosodik, fénylik a rétekre dezertált Ipoly. A derékig vízben álldogáló füzek foltja lassan formát kap, fecskék villognak a nagy tükör fölött, szúnyogra vadásznak. Kezemben a zsákmány. A tapintás, a nyitás, a fül, az öreg szomorkás hangjának visszarezgése mind ugyanaz: Vigyázz, le­ gyél mértékletes, fiam ! Soha ekkora hiánya a mértékletességnek! Soha a figyelmez­ tetésnek. Gyöngy néhány napra, fájdalom, félelem, ami kitölti a köztes időt. És az albérletek cigaretta-, pálinkaszaga. Nem tudtam meg a nő nevét. A helységét is csak a mocskos váróteremben. Nem baj. Kerülni fogom. Gyarapodnak a kerülés­ re érett birtokok. Lehet, egy idő után disszidens leszek m agam országában? Lehet, mindig szemembe húzom a sapka sildjét? Plakátok, hatalmas ősz, szakállas portré a halott színészről, írógép, teli hamutartók, s az asztal fölötti posztóra fölaggatott minden csudák: üres unicumos üveg, ODOT-jelvények, kisebbnagyobb fotók, feltehetően a háziasszony életének pillanatai, aranyozott dugóhúzó, szöggel átütött kék fogkefe. A feltűzött jószágok, napok, hetek emlékeztetői közt fénylő bőrdobozt fe­ dezek fel, gombostűvel átütve. Töröm a fejem, miért tűnik is­ merősnek. Aztán felállok, kutatok a sör után, azzal könnyű tisztába tenni a hajnalt, s a kétségeket, rossz este után. Az ablak alatt, függöny mögé rejtve bukkanok rájuk, nyilván magam elől dug­ tam ide éjszaka. Ismerős a fonat. A forma. A szín, bal sarkán a görbület, be­ tűket nem látok ebből a távolságból, a lámpa fényében csillog az egész. Közelebb hajolok. Hirtelen minden eszembe jut. Visszabújok. Kedvesen megrázom az alvót, aki morog, fészkelődik, igyekszik minél mélyebbre bújni a takaró alá. Többször megismétlem az ébresztést, rituáléja veszít a kedvességéből, amíg végre megérti, kávéra van szükségem, rövidesen indulok. — Azt ígérted, a héten maradsz — mondja a nő, riasztó cit­ romsárga köntösbe bújik, vásott sarkú fapapucsba. Ha tudnám, milyen nap van! — Honnan ez a dózni? — kérdezem, már kotyog a kávé, a nő durcásan jön-megy. Arcával sincs hiba, hangjával se, már csak a nevét kellene kideríteni indulás előtt. — Mi az a dózni? — A cigarettatartó — mondom, mutatom. — Ja ? — gondolkodik egy kicsit. — Egy barátom ajándéka, akit nagyon szerettem. Néhány rövid, szörnyetegen tanácstalan mondat D.-ről, aki — bár könnyedén ismert meg nőneműt, nem állt neki össze egy borda, ahogy nevezte azt az elképzelt társat, játszópajtást, szo­ morújátékot és szeretőt; közelébe sem került — Laci előtt halt ki közülünk. Évek óta gyógyszerezett, nem került nehézségbe, 15 �A dózni füle reszket, mint ahogy ujjaim kosara is, amelyben hever. Rágyújtok, és igyekszem nem gondolni ezen a reggelen fogadalomra, korai, előbb aludni, pihenni. Talán apámat kellene meglátogatnom, őt hallgatni, figyelni az elmúlt hatvan év tapasz­ talatára. Hm. Válogathatnék az eltávozottak közül. De nehéz. A dózni nem ember. A dózni még tán csak —, de aki eltávozik, rit­ kán tér meg. Zörög a vonat tovább. Tíz percet tartózkodunk, recsegi a palóc férfihang. Futva KÖZÉRT-et keresek, hogy most utoljára, a fogadalom előtt még egyszer. Vodkát választok, az száraz. A futás után tíz tán tizenöt percig az ájulás határán izzad, zihál minden a ruha alatt, ruhán kívül. A szívverésem meg-megáll, úgy gondolom, a sűrű ködben mondat, összefüggő szavak nélkül: ez lehet, ilyen lehet a halál, ha előzetes bejelentés nélkül érkezik, amikor nem integet. nem dudál, csak száguld, akár nyílt pályán a gyors: hátulról, csöndes mormogással, föltámadó tavaszi szelek maszkjában. Szalmaszáraz cigány ül le szembe. Arca is száraz, de mint az agyag, mindennek láttán megmozgatható. Fácánt figyel kint, sze­ me szűkül, mint aki bottal orvvadászik. Részesít engem is figyel­ mében, forog a kérdés fejében, hány napja éjszakázhatok is. ha árkaim elérték ezt a sötétet, mélységet. Szája — miközben tana­ kodik kapacitásomon — hol kicsinylés, hol elismerés. Aztán fel­ fedezi a vodka fémkupakját. Erre a szeme is csillog, nyála is csurran: messze a kilenc. Gondolkodik, szemem még mindig csukva, bár valószínű, hogy nem kerüli el figyelmét a szemhéjak közti résen átfénylő könny, egy percig tanakodik. Majd meglöködi térdem: — Pajtás! — mondja. Ropogósan, mint amikor nádpallón baktat át — utat rövidítve — az ember. — Pajtás! — most megrázza. Kinyitom a szemem. Nyilván mindennel megkínálom, ami­ nek birtokában vagyok, mert a cigány, ha kínálják, kedve megremekül, nem is tudja, mit tegyen örömében. Bár búcsúzáskor pénzt kér, szokásból. — Mondjad, roma. — Adnék ötven pengőt. Adnál egy korty pálinkát érte? — ki­ rakja a kisasztalra, amely közöttünk van, az ablak alatt. Petőfi néz ránk, bronzbarnában, stilizált szívből, szomorúan merengve. Meghúzza. — Egy cigaretával, ha megkínálnál, p ajtás... Ott van előtte. Koszos, fekete körmű ujjaival megmarkolja, mintha mit se jelentene, s én is úgy figyelem, mintha ez az egész mit se jelentene rettentőket szív, iszunk újra, rágyújt arra a cigaretára, amelyet füle mögé dugott az imént. Mesél. Életéről, különös tekintettel a nőkre, akiknek fehér volt a bőre, fanbolyha vörös, vöröses, tehát szőkék voltak, ilyen cigányban nincs, hacsak nem hidrogén segítségével. Gesztikulál, felhangosodik, mint a rossz magnetofon. Bizsergeti a pálinka lá­ ba ujjától, haja vastag szálaiig. Fáraszt. Gyenge vagyok, alud­ nom kellene. Pihenni egy házban, ahol automata a fűtés, a rán­ totta gombnyomásra készül, a szerető szolid, nem szól, kezével mos, lába táncot jár, öle ötletekben gazdag, ak ár... — Ne hazudj, ne, pajtás — mondom a cigánynak. Megsértődik, de mielőtt fölpattanna, iszik jóízűen. Narancssárga szatyrát hóna alá öleli, kezébe veszi dóznimat, kikapar belőle egy görbe szálat, meggyújtja gyújtómmal, majd mindket­ tőt elrakja: gyújtót, dóznit. Aztán lehajol, combjára támaszkodva olyan közel dől, leheletén érzem a vodkaillatot, gyűlölködve sziszegi: — Jó a tömegsírban, proszprosz? — indul. — No, fiú, ne! Hagyd itt azokat! — mordulok utána, igyek­ szem fenyegetően, de nehéz. — Nem érdemied, prosz. Nem! — felhúzza vállát, olyan így, akár egy népi ülnök elfuserált tárgyalás közepén. Veséjébe, ha sarkam belenyomom időben, de most ez is késő. Fanyelű késem 16 nyitni pedig: koldulás, ahogy a gyengék könyörgik vissza tu­ lajdonukat. Zsebébe nyúl, kiveszi és kihúzza a dózniból a Symphoniát, mellém dobja az ülésre a bőrt, s ahogy kinyitva dobta le, bújtatója remeg. Biggyeszt: — Ez nem kell, prosz. De ha ketten lennénk, zsebed, azt megnézném — vigyorog, fordul olyan istentelen lenézéssel, mint ahogy soha más. Filmekben láttam ilyet, s az sem ment el mel­ lettem nélkül. Most aztán elindul. Ringatózva, mint a feketék tánca, hátra nem nézve, mintha cölöphöz drótozott volna. Derekát találom el, a gerince két partját mindkét sarkammal. Úgy repülök utána, mintha vasból lenne fejem, nem számítana, ha beütöm valamelyik könyöklőbe. Érzem, a két kemény sarok puha pontot talált. Nem tud földre esni, lehajtott fejjel a 00 felé nyíló ajtónak rohan. Derékmagasságban találja el, a kilincsnél. Felpattanna, arca bal felén vér zuhog lefelé, szemöldöke szemé­ re csúszott, de megtántorodik, kezét arcára szorítja, ujjai közt is vér, s elfekszik a mocskos linóleumon. Visszafogom ölni vágyó dühöm, nem tiprom meg, visszalépek, százas papírzsebkendőmet megtizedelve kezébe nyomok néhá­ nyat. Majd meglocsolom sebét száraz vodkával. Egy perc után száját szétfeszítem, abba is töltök. A vérzés nem csillapul, ennek ellenére zsebe felé kapkod. Kiveszem — mielőtt megtehetné — a kést zsebéből. Vékony, hosszú penge, finom acél, osztrák, rangos. Mielőtt a kalauz meg­ érkezne — rohanva riasztották — öklében a nagy alumínium­ kulcs, amellyel a kocsik közti átjárót nyitja, és nagy sűrű férfiak megállnának mellettem, felállítom. Nem látom cigányomon, hogy arcáról a biggyesztés vajdai büszkesége elmúlt volna, de mód sincs rá, szemén ott a szemöldöke. — Tulajdonképpen semmi — mondom a röndérnek. Olyan szorosra vette röndértársa a bilincset, úgy érzem, kézfejem le­ vágja a karomról. — Egymással szemben ültünk, aztán fölpat­ tant, elvitte a gyújtómat meg a cigarettámat. Én meg utána. Enynyi, ennyi. Aztán elesett. 5. „Márai éles, a felső állkapcsába nyilalló fájdalomra riad fel az ágyban. Cigarettára gyújtott, a gyufa lángjánál megnézte az ébresztőórát, fél három volt. Nyelvével óvatosan megtapogatta a lyukas fogat. »Reggel kihúzatom.« De miért kellett kivárni, hogy már csak ez a végső és kilá­ tástalan megoldás kínálkozzék? Hiszen a fájdalom nem először jelzett, hogy cselekvésre serkentse, ha időben szánja el magát, hogy orvoshoz megy, az csakugyan m egoldás lett volna, mert megmentették volna a fogát; most csupán a fájdalomtól tudják megmenteni, pusztítás és rombolás árán. Márait vad, önostorozó harag öntötte el, mint aki hirtelen megérti, hogy az állkapcsát átjáró fájdalom súlyosabb értelmű gondolatot is hordoz, általános érvényű figyelmeztetést. »M ásként kell élni.« És "Még egy szem Demalgon sincs. De úgy kell neked, szenvedj, kutya!«” „Január végén, Lázár m osogatáshoz készülődött. Feszülten ügyelt, nehogy újra m egism étlődjék a d ecem beri öntudatlan m oz­ du lat: m agasra em elve a m osogatódézsát a konyha köv ére öntöt­ te az edény tisztogatásához elkészített: m egm elegített, szerrel el­ látott vizet, tányérosul, poharastul, bögréstül. Taposott a csere­ peken. Szájához vette a teáskancsót, csövén át ivott néhány kortyot. Nem hagyta ki a károm kodást, am ikor lenyelte a citromm agot. Mielőtt kezére húzta volna a k ék , betétes kesztyűt, kinyitot­ ta a dózni fülét, kihúzott egy cigarettát. Amíg dohányzott —, hogy időt nyerjen —, elrúgta a rongy­ szőnyeget: össze ne vizezze véletlenül. Ne okozzon csalódást aszszonyának ügyetlenségével.” �Tamás István Györke Zoltán P alackposta S z e g é n y le g é n y -d a l I. 1. Itt Eszpében a dölyf nagyobb úr, mint a szükség. Üzenték volt, megüzenték a mostani b í ­ r ó n a k . . . , hogy rakatná ki, rakassa... S lőn gondbaesés, nagy a márványkő miatt. Lövellt, szállt a szitkok darazsa, irányába a serényebbeknek, kik — ah, mily látvá­ nyos nekirugaszkodás! — iparkodásukban kisöpörnék Tiszánk fenekét is.... Ám oldalítva bút, s vizet mondva, hol mégannyi sár sincs, köveztetni két dombon is lelt útra a bölcs kar. Pontosabban — mert­ hogy milliós a tétel — a karmester legin­ kább. A szó birtoklásán első és utolsó, Így alkottatott meg az eszpéi sztráda. Hivalgásra elégült hüllőként a víznyelő ho­ mokon. S alant, félkaréjban, feledett ut­ cák, hol hajdan alvégeket idézve, igézve nyelvet kurtít, tengelyt akaszt, tör, s olykor disznót dagonyáztat a kátyú. De csikorog a..., csikorog a.... Csikorgatunk. IV. 7 „...halálának, illetve születésének — ná­ lunk egyre megy — évfordulóján” közhírré tétetik, hogy falunk lámpásai pislákolnak csak, semmint fényszóróznak... Így kény­ szerűn — gondolnád? — az öntudat botor­ kál. Netán az értelem.... Az ülés ületik, s a szokásos napirendi kinyilatkoztatás; a szónok — vaskó-kard veterán — förmed dörgedelmez: „Kérdezem én miért kapták ők — no, nem a diplomát — a diplomáciát?!...” Kergetőző papírok métája; a tér rendezet­ len. Az árnyéktól nem látni a lombot.... Legkiváltképp: gólokra sűrűn nem pattog a bőr. A guta jobbot nyújt — nyúvaszt a hosszú nyár... Nem ám, kolléga komám! Torzsalkodások óh — torzsa hiányában. Torkosságra vall a gégére forrt nóta: a hála és hűség macskazenéje, mint göm­ bölyű álom suttyomban elgurul... Az ellenpontozás: Pofásodik az obsit — a táltos tehén apaszt. „Engem az ág is húz, meg a rög is nyom. Marharépa között a búza is gyom”. (Kovács Vilmos) Futok, mint a patak, mint az űzött vad. Hej, a szülőházam de messze maradt! Vernek jegesesők, villám-korbácsok. Morog rám a vihar, gáncsol az árok. Zsebemben tolvaj-szél keze kotorász. Ruhámat karmolja, tép keselyű-ág. Nyergelném lovamat — megbokrosodik. Átmennék a folyón — lyukas a ladik. Nyomomban csikaszok hada vicsorog. Dobom a szűrömet, nyáluk rácsorog. Nem szólal meg értem a hold — néma dob. Hátul tűz, elől víz — : hova futhatok... Lábamhoz nem hajlik létra-szivárvány. Kihűlt katlan az ég, fagyot lehel rám. Délibáb-hullámon harmat-szemű ház. Benne a szeretőm hej, mással cicáz’. . . De ha oda érek, olyan bosszút lát: rájuk roppantom a mestergerendát. Most szurok-éj torpant majd csak rám virrad. Keresek szeretőt bor-hegyek alatt. 17 �Szőllősi Zoltán ,, V ágyak tá rg y a ” (Dante—Babits) Elakadtam eddig nemegyszer, bűnt s bűnhődést együtt mérek, számolnom majd elég csak egyszer — s dolgoztam én, hogy megéljek. Még szeszekkel fűtöttem vágyam. S mi volt tárgyam pohárnál több? csak az asztalom és az ágyam. Szégyenem mit bántam már; tört Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem tűinek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. szemek őrület-huzatában ültem és szerelem-ólmelegben hálva ölelésig hevültem — testtől testig menekültem. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó, s látom kultúrája módszer, már készen, hogy pusztítsa el világom. Hiába óvszer, a lelkünk megesik s hordja terhét, mint nyomorát és ezáltal a szellemnek is abortusza már szaporább. Szellem-korszak, s alig világol. Villany töviskoszorúja — szörny-fegyvert, s városokat tákol; fél, szemét már le sem húnyja. Nem szólni jöttem s nem hallgatni. Erőm elég-e Családnak? Mondják, nem vagyok társadalmi, kik jövőmmel csak babáznak. Eszmék telében fagyoskodtam és törtem én, hús a márványt: hívő legyek e templomokban, de találtam mindig bálványt. Kőmagányából jön a szobrász s magát hozza egy alakban — még csontjaimat terhek nyomják, hegyek, mikből kiszakadtam. Bár nem vehettek rá csalásra, szorongva most azt hallgatom, hogy nyögnek a fák kötve, s állva és köveivel a falvadon. De itt vagyok, hát látsz-e, Isten? kövem s jegem levetettem. Áll és szól az ember, s hittem, majd döbbenet-kikeletben. Hívott egyre bűvösebb kép, s hang s okítottak rég tankönyvek; — gyermek-testem majd’ belerokkant — tanuljam meg mi a könnyebb! S a széthullt idő jégdarabja a szikrázó nappal megint Napot úsztat majd a napokba — zajló idő az éje is. Múltam visszhangja sztreotip, szól emlékek barlangjából; válassz te jól kép és hang szerint az igéző technikából! 18 Dolgozhattam s voltam szinte gép, s haladhatok; választanom nincs mást — Számolhat-e az elme, mely ép: mindent hol veszítsen inkább?! Állok győzelem-vereségben, új bilincsem bennem kattan és nem hajózok, már megértem, sehová én sós tavaszban. Még állat a kín, mert nyöszörög — világosítsd fel az anyád! Az eldobott csikk még füstölög — eltaposhatsz falut s tanyát! — Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem fűlnek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. Elakadtam eddig nemegyszer, bűn s bűnhődés együtt éget; fölmérnem könnyebb s elég egyszer hamvában majd, mi elégett. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó látom és reményem — hírt vivő gépem: tovább száll majd a halálom. • �Endrődi Szabó Ernő V isszapillantó tü kö r Lándzsás a kh á jo kka l avagy gondolatok a verspoénról ____ Tisztelettel T. D.-nek avagy — A versötlétről Míg Gé pokoli meccset játszik éppen és Er sétálgat Gé versében (s akárcsak Gé ő is kötésig hóban) eltöpreng: mit keres itt O. trójai falóban — azaz: falóba öltözötten félig — mit keres ebben az egészen félig behavazott kertben hol a sátáni Gézer holmi játékról pingpongmeccsről képzel el egy s mást. Például Orbánt a régi lámpást (falóba öltözötten félig) aki itt (s kik olvassák Gét igazán igy vélik) ellenfél a meccsben. Ő! Mister Vulkán! (Mert így becézi magát Orbán. Nem restell hízelegni magának a régi Mester. Hát nevezzük e versben mi is így el.) Tehát: Mr. Vulkán! (Mr. Orbán! Azaz: Mester!) Ha tudnám mi dolga ott a hóban (hol persze magam is. Valóban.) S ha legalább vélném hogy Gézer mit akar e képzelt téllel... tétel talán? (És a meccs?) Nem tudom. Szóval ha tudnám mit keres azon a pályán vagy sejteném miért hogy meg nem szólal miért játszik ajkát némaságba zárván ahogy ferdül ez a pálya és sehol Attika felől egv gálya dárdás akhájokkal (kik bejárva a tengert és it t partraszállva látnák ezt az elferdült létet s éreznék, hogy már a belégzett lég is ferde — torkodba akad és hellén haraggal mind felragad valamely szerszámot fúrót vésőt fogót s böhöm csapásmérőt s mint mikor lógatnak függőmérőt oly egyenesre kalapálná a tengelyt mint ki sosem látott még tengert s hajót mint ki öröktől ezt csinálja) de sehol Attika felől sehol egy gálya és dűl ferdül egyre jobban az a pálya D élutánversek No 1 nyelv alatt szopogatott kőrisbogár fanyarsága habos mandulatorták a délutánok dúsan felciáncicomázva kőrisbogár marása torkomon skorpióláz farkasember vagyok No 3 míg Gézer folyvást dumál (neki persze könnyű hisz nem igazán játszik. S egyetlen könnyűt sem hullat látva Önt a verse által teremtett sötét meccsben.) S nem átall mosolyogni mondván: „A nyakig érő lábú Orbán egy késő esti órán...” Így s így! (Szóval Ön mint valami fura áru egy vershirdetésben. De mért így? S épp itt?!) szivárványszín homokvitorlások a koradélutánban a vasárnapdélutánban kávéházi sörhabok kuglófok linzerillatok Krúdy úr konflison gyalog Krúdy úr a nyárdélutánban karján karcsú szivárványszínnel szerelmesen andalog No 6 Szóval Mister Vulkán nyakig érő lábú mester Er ki a játszmát látva gondolkodni is mer — ilyképp: ki is igazából ez az Orbán (azaz töpreng: miért alszik most a vulkán? — S habár ott célt nem látva szólni restell) itt és most azonban más eredményre jutván mint amit Gé állít föl a képzelt pályáról kifutván csak ennyit mond: „kösz öreg” a meccset! Kösz Mester! valami ősz a levegőben egy őzbarna kalap kerengő magányos röpte a levegőben a ferdén aláhulló esőcseppek és a tűzfalakon lucskosodó késődélutáni sugarak 19 �Zalán Tibor A p proxim ációk II. Míg hozzád elérek míg ezt a romantikus helyzetet magammal tisztázom míg tervezgetem korszakos elhagyásodat leszállnak hátam mögött meghalni az égitestek véredet fáradt szellők legyezik vacogó ágakon A világból annyit veszítek, amennyit léteddel kiszorítasz amennyit kiszorítottál számomra a létből: hogy voltál: alma húsában féreg — félelem szerelmed elrohasztja s lehullik, szétgurul — mi volt — a semmi asztalán Valamit el kell mondanom arról a szakadozott ruháskosarak a túlsó parton leszálltak hová mióta készülünk elmenni, hogy együtt meghalni ott és édes terhük szétgurul, mint a vérnarancsok Legjobb lenne éles kővel halántékodat bezúzni legörgetni kihűlt tetemedet a zöld lejtőn legjobb lenne önmagam ellen emelni a megjelölt kést mellyel most számhoz viszem a harsogó hagymát Ilyen gyámoltalanul átizzadt ingek lucskában megrázkódva néha talpam alól kerek kavicsok futnak a vízig hol hullámok ringatnak ringatnak hullámok hol halak ezüst szájából buggyan az alkonyat El fogom mondani és öledbe fúrom fejem, mint a riadt gyermekek kagylót láttam gyöngyét lágyan vigyázta körbe míg fölmetszett hasú babák belén siklott a fény tornyok tövében álltam: mint a zöld takony csorogtak rám a falramászó növények nyirkos indái — féltem: ott — Gondoltam az ajtóban megállok és kalapom alól rozsdás mosollyal bámulom asztalon felejtett kezed számolgatom a függönyráncokban szürkéllő füstkarikákat és a szádban szétbomló idegen ízeken csodálkozom Gesztenyeágak bontják vázádban tavaszi selymüket gyilkosok álmában ilyen szelíd és illanó a testből sóhajtva iramodó lélek — keresztbe rakott combjaid sötét vonalán éhes vöröshangyák húznak felfelé Majd eljutok hozzád hátad ívét érzem már a nyitódó, csukódó ajtókban elmondom, hogy régen amit mióta már egyáltalán csak az asztali nehezékek szívéről leolvadó pecsétviasz és az öltözőben kiömlött vörösbor teátrális kacarászása 20 Lehetnék büszke, hiszen a jelen velem nyílik a jövőbe, s túl azon még azon is túl talán de verejtékem hólyagosra húzza bőrömet mikor gonosz törpék harapnak álmomban térdkalácson s naponta meg mernek alázni már hogy a szerelemben sem lehetek szabadon és méltóan jelen Fregolik szomorú indulójába merül tétovázó léptem olyan közel vagy óriássá nősz ebben a mozdulatban igazolatlan napszak nélküli csöndben s mikorra elmotyognám „világom virága VIRÁGOM VILÁGA” nagy robajjal tarkómra zuhan azonosíthatatlan akaratú éjszakád t �A d e m it izálás v á lto z a ta i — a hetvenes évek hazai lírájáról — „Minden lehet” — kínálkozik a hetvenes évek mottójául az Illyés-kötetcím.1 Megereszkedtek a chiliastikus jövőhit luftballon­ jai, a nemrég még bátran a célszalag felé nyújtott kezek bizonyta­ lanul tétováznak a pályára szállott ködben. „Jövőnket — tudni kell!” — csapott le a vers kalapácsa az ötvenes évek végén. „Ó csődbement díszletek labirintusa, harag labirintusa, harag keresztútja, jövő” — tétovázik a kétely a hetvenes évek elején. Ke­ serű lett a magyar líra, hiába is tágadnánk; közhelyszerű, meny­ nyire előrevágtattak benne az apokalipszis lovasai, hogy fölerő­ södött kórusában a kétségbeesett kiáltás szólama.2 Végletesebb is lett a magyar líra, minden klasszicizáló nyugalom fölbomlott. Az új versek tempós tárgyiasságát az Ifjú pár lázas asszociációi váltották fel, a világot az értelem fényével átvilágító „nagy öreg” kétségbeesett őszinteséggel vall a haláluló kopasz koponyát el­ borító, ifjú, női hajról, a föloldás gesztusát már-már Arany mód­ jára őrző költő meg a világítótoronyőr maszkjába bújva vallja ki föloldás nélküli magányát. „Minden lehet” — megszaporodtak a védtelenségérzet, a k i­ szolgáltatottság lázas víziói. Véletlenül egymás mellé került fér­ fi és nő várnak titokzatos sorsukra egy jajgatással teli terem elő­ szobájában (Eörsi „szövegében”), legtörékenyebb, legvédtelenebb részén célozza nagy erővel a víz a követ (Oravecz Imre versében). Az Újhold megszakított kontinuitását helyreállító Beney Zsuzsa (Takács Zsuzsa, Vasadi Péter) kétségbeesett, nyugtalan jambusokban vallja (vallják) ki az emberiét problematikusságát, Ora­ vecz szikár „versrácsai” pedig szenvtelenül konstatálják az elidegenedettség állapotát-adottságát. „Vert az óra. A számlapon egy kordé haladt, kerekek nyikorogtak, üres volt a bak”. „Csak behívó az anyaméhbe (s alighogy ki, máris idézés) elővezetés ter­ he mellett/a földbe vissza.” — írja illúziótlanul Görgey Gábor. „Együtt a pókhasú öregekkel,/ gyerekekkel, dadogó-vartyogó be­ tegekkel/, együtt a lüktető félelemmel, a nyirkos/földbe süppe­ dő szelíd állatokkal” — azonosul a szenvedőkkel az ember bio­ lógiai kiszolgáltatottságát erősen megélő Parancs János. „Embe­ riség — keserűség”. — jajong fuldokolva Szécsi Margit. „Mit gondolok én, hogy még élek ?” — kérdezi egyenesen Petri György. „Minden lehet” — fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. „Szeretem én az embert. /De már nem mindenkiben” — vallja csöndesebben, visszafogottabban a korábban még mindenütt ott­ honos, „minden gond fölött számadó”, mindenkit átölelni vágyó költő; az ötvenes-hatvanas évek spontán én-azonossága, szerep­ tudata mindinkább problematikussá válik. A „ti”, „nektek” cím­ zések lemaradnak a versüzenetek borítékjairól, az ...... ember­ öltőt éltem —, de a sorsom/ történelem.. . ” érzésének helyébe a pályakezdőknél a fölöslegesség, kallódás, infantilizmus — a felelősség-kockázatvállalás megvonása miatti infantilizmus — kerül. „Nem hull az ember: elkopik” — mondja a személyiség ko­ pásának folyamatát széles körű társadalmi indoklással, sokféle tényelemmel bemutató Pass Lajos. A dac, a látványos szembe­ szegülés gesztusa a költők többségétől idegen lesz, az archaikus tisztaság, a szó méltóságőrző (varázs) erejébe vetett hit háttérbe szorul, a lírai személyiség — a legfőbb értékőrző principium — drámai küzdelmei a pusztulás erőivel már korántsem válnak olyan jelentékeny versképző erővé, mint korábban.3 Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) mindenen diadalm asan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a m egszenvedett múlt varázsszava is veszít erejéb ől: a szemek a jelenre irányulnak. A korábbi társadalm i szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású való­ ságképe — a forradalm i folyam at lelassulását, m egtorpanását el­ sősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek közéletbe való visszaszivárgása okozza — jócskán veszít érvényéből. A szocia­ lizmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötelezettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézm ényrendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszm ényítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmussal társadalm i k a te ­ góriák egész sora (például a hatvanas évek lírájában még eviden­ ciának számító egyenlőség elve) kerül az újragondolandó dolgok közé. Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. Kamaszságában még mutál a hangja, hirtelen megnyúlt végtagjaival még összevissza hadonászik; sokszor zavaros is a szava, de valahogy mind fontosabb-fontosabb dolgokról beszél. „A mesék tején” csak a gyerek lóghat; költészetünk fő sodra ma minden bizonnyal a demitizálás, deheroizálás, profanizálás gesztusaival írható le. „Nem olyan ez a fűtetlen csillag, hogy bevegye a magasztos dumákat” — hökkenti meg a másféle köz­ lésmódhoz szokott olvasót Orbán Ottó. Ugyanő fogalmazza meg a legtöbb változatban és a legtágabb érvénnyel a hagyományos költőiség tagadásának programját. Például így: „ . . .a klasszi­ kus ihlet ismeretlen helyre távozott /és bezárta a poétika szédü­ letes kalapszalonját.” Mindannyian tudjuk, milyen bizalmatlan a hetvenes évek poétája a költői nyelvvel szemben: radikális vérát­ ömlesztéssel akarja kicserélni a régi, elhaszált szókincset, a himnikus, óda i hangvétel fordulatait nyers, mindennapi, trágyaszagú szavakra, az élőbeszéd argójára váltja, „Összevágta a bokáját és tudtomra adta, hogy szolidáris velem/mire megkérdeztem, hogy neki is megbaszták-e valakijét” (Orbán) „Hidd el, pirinyókám, téged annyira bírlak . . . /te meg egyre fújod, küldjem a tartásdíjat”. (Péntek) „Magától megy/az egész !/Mint/az ágybaszarás!” (Kiss Anna) Gyakran éppen a Domonkos István-féle „nyelvtelenség”, a kevert, tört nyelv a jellegadó. „Oben in der Luft tü­ zes trón, /égni bajszos György vezér./ Varásolok, tiroli Schmidt, /és lobogni Bauer-vér./Nem ijjedni, Herren, Damen, /szegény nem jőnyi ide, /intek bottal, gut Aloys Schmidt,/ és in der Luft senki se. (Simor: Levegő-képek) A költői és a köznyelvi dikció közti különbség eltűnőben van; a költeményekből nemcsak a „sámánének” poétikai jegyei, a halmozások, párhuzamok, ismét­ lések, de a szorosabb értelembe vett ritmus, az időmérték-reminiszcenciák, az érzelmi hullámzások, ívek, esések, poentírozások, rácsapások is kiszorulnak; a hetvenes évek egyik legjellemzőbb versformája a minden lüktetés, összecsomósodás nélküli, szenv­ telen, „egyhangú”, enjambement-okkal telezsúfolt, csevegő vers­ próza. Az „analitikus” és az ellentétező költeményépítéssel szem­ ben mind általánosabb lesz az egy érzéscentrumot, gondolatkört a reflexiók laza szálaival körbefogó versszerkesztés. A felkiáltá­ sok helyébe a kijelentő mondatok, vagy legföljebb az ironikus kérdések lépnek. „Csak a megfeszítés, Uram? / Már-már az ece­ tes szivacs se? / Kezdetben két latorról volt szó, / mi ez a sereg körülöttem?” (Ladányi) A műfaji tisztaság utolsó nyomai is el­ tűnnek. 1968 körül tör igazán előre a prózavers (Illyés, Nagy, Vas, Orbán), pár évvel később jelentkezik hangsúlyosan az eszszévers (Páskándi), napvilágot látnak Eörsi kevert műnemű kö­ tetei. Előtérbe kerül a „szöveg”, nemegyszer másoktól vett idéze­ tekből, kommentárokból, törmelékekből formál szuverén egészet a költő, így például Károlyi Amy a Kulycslyuk-lírában. Átalakítja a profanizálás a szerelmes verseket is. Míg a hatvanas évek költőjének a szerelem rendszerint megtartó támasz, kapocs, a „Vértezz hittel, hűséggel állig, / akkor én a halálos­ ágyig / belédfogózom”,az „összefonódva, mint imára kulcsolt / két kéz” szövetsége, Ladányi és társai gúnyosan profanizálják az „örök érzést”, a lobogás, a tartós izzás visszájáról, a megunásról, a mindennapok keserű prózájáról, a vasárnapi apuka szerepről beszélnek. Petri György „demi sec” verseinek hőse, az énazonos­ ság hiányától szenvedő egzisztencia rég nem tud hinni az auten­ tikus szerelem lehetőségében, Spiró György darabjaiban pedig egyenesen a morbiditás végletes hangjai szólalnak meg. „Akkor hát / ezt is kikaparjuk, szívem. / Nem csinálunk már / nagy faksznit belőle; / elvégre nem ez az első”. Fanyalgó lett a hetvenes évek lírája. Teljesen átalakult a mitológia képzetkincse is. Görgey szétindázó utalásrendszerével lazítja föl az Utolsó vacsora ünnepélyességét, Eörsi Prometheuszés Mária-persziflázsokat ír, Kiss Anna, Marsall László buffó ko­ médiákban parodizálják magát a teremtést. De általános a min­ dennapok mítoszainak, a köztudat által jelentősnek tartott érté­ keknek, helyzeteknek az ironikus kezelése, a dolgok fonákjának megmutatása is. „Költészet magyarság nem görög dráma, csak közúti baleset” — utasít el egyetlen mondatával ugyancsak sok­ féle, mélyen gyökerező misztifikációt Orbán Ottó. A história 21 �Bonyolultabb, sokfélébb, szélesebb látókörű lett a hetvenes évek lírája. Gyökerei a mai Európa talajába ágyazottak, szerte­ ágazóak; fölszivták (fölszívhatták) a kortárs filozófia sóit. Vissz­ hangozza ez a líra a neoavantgarde kétségbeesett kiáltását, beszív­ ja a nagyváros levegőjét, mindinkább leltárba veszi a technikai civilizáció kelléktárát: az emberi alaphelyzetek biztos, szűk ös­ vényéről bemerészkedik a modern civilizáció labirintusába.5 Te­ matikailag differenciáltabb, sokrétűbb. A X X. századi dezillúzionált értelmiségi problematikáját a gondolati általánosítás szint­ jén jeleníti meg Orbán Ottó, az itthoni értékválságot, az anyagi létszemlélet nagy előretörését pedig a hazai valóságba ragadt Ladányi ábrázolja-fejezi ki a legnagyobb erővel. A harmadik vi­ lágról ad hírt Simor Partizánerődje, Györe Halálűzője, a nemze­ ti sorskérdéseket feszegeti játékos, csevegő hangján Sumonyi Zol­ tán. A társadalom peremén élők életformájáról tudósít Eörsi, a konszolidációban fölnőtt nemzedék „kallódásairól” a pályakezdők. Átélhető konkrétsággal — sok egyértelmű társadalmi utalással — jeleníti meg a modem egzisztencia problematikussá válását Petri György, magateremtette archaikus-mesés-babonás különvilágában próbál értékállandóságot teremteni Kiss Anna. Gazdagabb, bonyolultabb művésziség felé tart a hatvanas-het­ venes évek lírája. A „lírai realizmus” egyoldalú uralma, az ötve­ nes-hatvanas évek publicisztikus nyelve már a múlté. A víziók forradalma (Juhász, Nagy László, Szécsi Margit), a „tündériesített szürrealizmus” (Kormos), a látomásos prózavers (Illyés), az érett avantgarde asszociációs leleményei (Csoóri Sándor), az erő­ teljes töltésű nyelv (Orbán), a kihagyásos, sejtető, utaló, felvil­ lantó közlésmód (Vas, Petri) végül is mind egy irányba hatnak: a sokféle szabad vegyértékkel, asszociációs energiával teli vers, a „költőibb” költészet felé. A lírától idegen túlzó epikusság, részle­ tező leírás összefüggő cselekménysor kiszorul a művekből, meg­ nő viszont a drámaiság jelentősége, mind többen dolgoznak gon­ dosan megválogatott feszültségteli helyzetekkel (Sumonyi, Orbán). Változatosan sokfélék a „versszervező energiák” is. Ladányinál pl. többnyire az indulat, gondolat, párhuzamaiból, ellentéteiből egymásra vonatkoztatásából származnak, a könnyed dallam és a tragikus-keserű-ironikus gondolati-érzelmi elemek ellentétéből születnek a „kis dalokban”, a víziókból Bari, Vasadi, Döbrentei költészetében. már nem a régi, tiszteletet parancsoló, ünnepélyes hangot kiváltó költői tárgy: mind gyakoribb a játékos archaizálás (Weöres: Psziché, Simor: Vurstli), a szándékolt anakronizmusgyártás, a modern technikai civilizáció kelléktárának a múltba vetítése (Or­ bán), a történelmi sorsfordulók csevegő, ironikus megidézése (Sumonyi). A profanizálás természetes folyománya a nézőpontok gú­ nyos váltogatása (Eörsi például a húsbolt akváriumában úszkáló hal helyzetét háromféle szempontból is rögzíti), fölerősödik a tematikus lefokozás, megnő a mindennapiság (az átélhető, tárgy­ szerű környezet, az életformaelemek) jelentősége. Gyanakvó lett a hetvenes évek lírája. Az életbizalom páto­ sza helyébe a gyanakvás filozófiai-esztétikai kategóriái, a vágánsság, a keserű gúny, a nosztalgikus cinizmus, a morbiditás, a ko­ mikus groteszk kerültek. Kialakult az „ironikus poétika” a maga technikai sajátosságaival, a záró-, idézőjelezéssel, a lábjegyzetek­ kel, a szüntelen álnaiv kérdezéssel, s alkalmazásának már olyan szerves, nagyvonalú példáit is látjuk, mint a Petri Györgyé, Páskándi Gézáé, Sumonyié. Háttérbe szorultak az ötvenes-hatvanas évek reprezentatív, nagy érzelmi íveket hordozó műfajai (rap­ szódia, szimfónia, kantáta, oratórium), a dühödt szatírák gyakran elégiákká szelídültek, csökkent a nagyobb formák szerepe-jelentőségé.4 A fölismerhetetlenségig megváltozott — ironizálódott, komizálódott — Tandori, Kiss Anna kezén az idill, Orbán kezén a hagyományos életkép, Eörsitől Péntekig ívelnek az ironikus kis dal különféle változatai. 22 Fölnőttebb lett a magyar líra; korábbi naivitásával szemben mind tisztábban átlátja meghatározottságait. Egyesek szerint túl­ zottan is. Gyakori vád, hogy költészetünk enged a befeléfordulás, a jelentékeny szerepről való lemondás csábításáinak. Halla­ ni, hogy az érthetőség demokratikus kívánalmát semmibe veszi, hogy a nyelvkritika ürügyén a teljes elhallgatással kacérkodik. Hogy elrongyolja a nyelvet, túlzottan fölkarolja a súlytalan iró­ niát. S — ha az átlagon mérjük egy kor színvonalát — van is igazság ezekben a vádakban; az utóbbi években valóban kiala­ kult néhány jelentéktelen, könnyű fajsúlyú verstípus. Ilyen pél­ dául a bármiféle mozgástér lehetőségét kizáró, az emberi léte­ zést agresszíven-statikusan reménytelennek deklaráló didaktikus ontologizáló epigramma, vagy a rosszkedv, fölöslegességérzet minden nagyobb összefüggéstől elvágott (minden konkrétumtól csillagtávolba eső) rögzítése. Érdekes módon a groteszk, éppen az az esztétikai kategória, amelynek nevével korábban az új törek­ véseket fémjelezték, ugyancsak szerény művészi eredményeket hozott, Kiss Anna teremtett világát és Veress, Györe Vietnamkompozícióit leszámítva, többnyire megrekedt az érdekes helyze­ tek, asszociációk kapcsolgatásának szintjén. S a szándékolt te­ matikus lefokozás, a mindennapiság is gyakran ragad le a jelen­ téktelenségben, a frappánsság, az ötletesztétika magában hordja a külsődlegesség veszélyeit, a szélsőséges neoavantgarde jelköl­ tészet pedig művészileg alig-alig értékelhető produkciókat hozott létre. És az is igaz, hogy kellő társadalmi indoklás, szerves uta­ lásrendszer hiányában a társadalmi érvényű magány könnyen partikuláris magánnyá válik, hogy a statikus, mozgástér nélküli reménytelenségérzet általában rendkívüli művészi tehertételt is jelent napjaink költője számára.6 �Ám az időszak jelentős alkotóinál a demitizálás, az irónia nem a jelentéktelenség, hanem a tisztábban látó helyzetértékelés felé mutat. Ha a szabadság „...az a kicsiny mozgás, amely egy teljesen meghatározott társadalmi lényből olyan valakit csinál, aki nem adja vissza teljesen azt, amit meghatározottsága adott neki” (Sartre), nos, akkor ez a mozgás ott van a hetvenes évek lírájában; a meghatározottság labirintusában folyik a visszavo­ nulás, de szívósan vissza-visszacsapva, a kellőnél egy lépéssel sem többet hátrálva. Ebből a szempontból is figyelemre méltó, hogy a távolságtartás tisztán alig-alig valósul meg az időszak verseiben. Nem a szatíra, az éles, könyörtelen irónia, hanem a keserű gúny, a fájdalmas fintorok, a kétségbeesett, nosztalgikus cinizmus a jellegadók. „Ez a csonthalom / ez a renyhe máglya /nedves magány égő magányra hányva / művégtagok a vattázó havon . . . ez az ingyen rozsdaszünet / ócskavasakban keringő áramszünet a világ összedrótozott egén / innen / azt akarják ez legyen enyém / , s hogy ennyi legyen minden” — idézem az au­ tentikus társadalmi cselekvés jogáért perelő Rózsa Endrét, de idézhettem volna tetszés szerint P etri fanyalgását, Péntek kisnépi indulatosságát, Zalán áradó kifakadásait. Figyelemre méltó, hogy az „antiverseket” író Ladányinak csaknem minden köteté­ ben van óda, kemény, férfias elégia, sőt a tiszta, szívbe marko­ ló dalt is leginkább ő menti át a hetvenes évekre. Nem a befele fordulás vádját igazolja, hogy a szerzésvágynak, a hatvanas-het­ venes évek fojtogató eldologiasodásának olyan totális ábrázolá­ sával találkozhatunk, mint az ő költészete, hogy a társadalmi je ­ lenségek, folyamatok Pass, Péntek, vagy Sárándi verseiből is vi­ lágosan kirajzolódnak, hogy a költészet önköreibe húzódást a jelentős alkotók elutasítják. (,,...a nyelv bizonytalanságát tenni a művészet tárgyává: helybenjárás”. — szögezi le a nyelvkritika filozófiai divatja idején világosan, egyértelműen Orbán Ottó.) „De közben, mégis, így-úgy, valahogy, / szinte a fű alatt, va­ lami teremtődött; / közben megnőtt, s meg is halt közben már / a debreceni göthös prédikátor, / közben hőseposz, szózat, him­ nusz iratott, / közben — alig csak két hónapja kész — / egy nyiszlett suhanc tündérkirályt csinál/ egy juhászból, és éljent kiált a Respublikára . . . ” — írja Sumonyi Egy magyar jakobinus költő 1845 elején című versében, s nem túl nehéz meglátnunk, hogy a visszafogott hang, a csevegő előadásmód, a szokatlan (ironikus) szókészlet a reformkor országépítő, irodalom- és nemzetalkotó pátoszát rejti-hitelesíti. Vagy vegyünk egy versrészletet a közvetlen társadalmi-poli­ tikai létezésmód az általános emberi humanitásba visszalépő Kiss Anna Nyírfaseprűjéből. (Bori — boszorka miután a falu sokféle ügyét-baját elrendezte, a levegőt indul megtisztítani.) ,,A levegőégen volt is mit sepregetni. V asm adarak jö ttek errül m eg arrul, aztán kigyulladt mind, hi­ ába röpködött, hiába hijjogott köztü k, csak m egint fe k e te lett, mint az üszö k. Látja ám , hogy valam i nagy im bolyog alá-felé, odarepül hozzá, lássa mi, hát m ajdnem belefú lt a hán ykódó se­ ly em be! Hoztam m agának egy em bert, ha ugyan em ber m ég, s el nem foly t m inden v ére! Viszed innen, Bori?! Viszed innen! A K onya F arkas jól m eg van ijedve, B ori m eg huss, repül a több iért.” Megint nem nehéz észrevenni, hogy a finom körülírás (vas­ madarak = vadászgépek, errül, meg arrul = egymás ellen, lefe­ lé imbolygó valamik = sebesült ejtőernyősök) egy légiütközet körvonalait bontakoztatja ki, és hogy ebben a csatában Bori bo­ szorka, ez a gazdagok csalánját lepisáló, az aratókat a szivár­ ványról almával etető modem pikareszk hős a maga groteszk módján — hujjogva, bekormozódva, ide-oda cikázva a sebesülte­ ket menti, az emberség oldalán áll. S példaérvényűek e műrészletek: ahogyan a Sumonyi-versben pátoszt rejt az irónia, ahogyan Kiss Annánál kisnépi huma­ nizmust a komikus groteszk, úgy feszül általában két, egymás­ nak látszólag ellentmondó, valójában összetartozó, egymást köl­ csönösen átjáró, hitelesítő szemléleti-jelentésréteg, gúny-kétségbe­ esés, cinizmus-nosztalgia, szenvtelenség-fájdalom, fanyalgás-érzelmesség, irónia-pátosz, a hetvenes évek lírájában. Az életbiza­ lom, a hiteles, tiszta pátosz csak ritka, kivételes korok ajándéka; az azonosulás esztétikai minőségei, kategóriái ma szükségszerűen a mélyebb rétegekbe húzódtak vissza, de azért ott vannak a mű sokszorosan strukturált anyagában. A hetvenes évek verse valóban nehezebben appercipiálható az ötvenes-hatvanas évekénél, de éppen nem a lényegtől való elfordulás, hanem e bonyolult rétegeltség, a differenciáltabb szemlélet és művésziség okán. A fabula, az epikum elvetése eleve gyöngítették pozícióit a széles olvasóközönség körében, de két­ ségtelenül ebbe az irányba hatott a kihagyásos, „deformált”, aszszociáló versnyelv kialakulása is. Az ötvenes-hatvanas évek lírai realizmusát széles tömegek tudták — tudhatták — befogadni, a fentebb leírt fejlődés mégis szükségszerű volt. Egyáltalán nem azt akarom mondani ezzel, hogy líránknak nem kell keresnie a kapcsolatteremtés módozatait, de ez önmagában kevés. Kölcsö­ nös közeledésre és nem utolsósorban értő közvetítő közegre van szükség. És nem fölületes leszólásra, értetlen kárörömre, megala­ pozatlan, publicisztikai hevületű megmérettetésekre. Nyilasy Balázs JE G Y Z E T E K 1. F e lfo g á s o m b a n a k ö z e lm ú lt lír a i fe jlő d é s e k é t a la p v e tő e g y sé g re o sz lik . Az első az ö tv en es é v e k ­ tő l k ö r ü lb e lü l 1968-ig te r je d , a m á so d ik a h a tv a n a s é v e k u to lsó h a rm a d á tó l sz á m íth a tó . Az e lő b b it á l­ ta lá b a n az ö tv e n e s -h a tv a n a s é v e k te rm in u s s a l j e ­ lö lö m , az u tó b b it a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k é v e l, b á r az e g y sz e rű sé g k e d v é é rt tö b b sz ö r h aszn álo m az eg y sz a v a s h a tv a n a s , ille tv e h e tv e n e s é v e k e l­ n e v e z é st. T e rm é sz e te se n , b iz o n y o s é r te le m b e n az 1953-tól 1968-ig te r je d ő id ő sz a k is ö n á lló p erió d u s, a sz ű k ítő k e ttő s fe lfo g á s s a l itt in k á b b a n n a k a k o n tin u itá s n a k k ív á n ta m h a n g s ú ly t ad n i, a m e ly — n é z e te m s z e r in t — az ö tv en es é s a h a tv a n a s é v e k k ö z ö tt m eg v an . Ú g y v é lem , m in d k é t id ő sz a k lír á ­ já b a n je lle g a d ó a k ik e z d e tie n lír a i h ő s, a b iz to sn a k lá to tt — b á r h a lv á n y a n k ö rv o n a la z o tt — jö v ő k é p ­ zet, az in d ító k ö zö ssé g h ez k a p c so ló d á s te m a tik u s tú ls ú ly a , a t á j, az év sz a k v á ltá s, a te rm é s z e ti je ­ le n s é g e k n a g y sz erep e, a „U rai r e a liz m u s” , a „ d e fo r m á la tla n ” n y e lv , az e r ő te lje s p áto sz, a m ű fa ji s tru k tú r á b a n az é le tk é p , h im n u sz, óda, ra p sz ó d ia tú ls ú ly a . E s a já ts á g o k h á tté r b e s z o ru lá s á t ír á ­ so m b a n é rin te m , to v á b b á je lz e m a z t is , h o g y a fo ly a m a t n em c su p á n a h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n in d u lt (v a g y h a n g sú lly a l a k k o r je le n t k e ­ zett) k ö ltő k , h a n e m a le g tö b b je le n tő s , é r e tt a lk o ­ tó p á ly a ív é n is é sz lelh ető . 2. A té p e tt, n a g y v á ro s i e g z is z te n c ia m e llő l e lé g ­ g é k is z o r u lt a t á j ja l e g y b e fo r r o tt, tö b b é -k e v é s b é h a rm o n ik u s, te rm é s z e ti em b e r. A h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n m ég je le n tk e z ik a n é p i te h e ts é ­ g e k n e k eg y u to lsó h u llá m a (B u d a , Á gh, R a ffa i) , d e a h e tv e n e s é v e k b e n — lé n y e g é b e n az u r b a n iz á ­ c ió tá r sa d a lm i fo ly a m a tá t tü k rö z v e — m á r k iv é te lsz á m b a m eg y a S z a la i C sa b a -, K e r é k I m r e -f é le i n ­ d u lás. 3. A h e tv e n e s é v e k m á so d ik h a rm a d á tó l m in d in ­ k á b b m e g fig y e lh e tő a V a s Is tv á n -i p o é tik a e lő re ­ tö r é s e és a m itik u s -lá to m á s o s a lk o tá sm ó d h á tté r ­ b e sz o ru lá sa lír á n k h a tá sre n d sz e ré b e n . 4. E lő té r b e k e r ü l v isz o n t a c ik lu s o k b a n , k ö te te k ­ b e n g o n d o lk o d ás, a tö b b v e rs e g y m á s ra v o n a tk o z ­ ta tá s a (O r b á n : G y ö k é r a fö ld b e n , A c z é l: K a lló d á so k , T ó th E . : E g y v é g te le n v e rs k ö z e p e s t b .). 5 . A tá g a b b lá th a tá r , a p ro b lé m a é rz é k e n y sé g , a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k E u r ó p á ja tá r s a d a lm i m oz­ g á sa iv a l, g o n d o la ti re n d sz e re iv e l v a ló sz in k ro n b a k e rü lé s b iz o n y o s m é rté k ig m eg e m el i a z o k n a k a p ro d u k tu m o k n a k az é r té k é t is, a m e ly e k — e g y e ­ lő r e — érz e lm ile g m ég n em m é ly ítik k e llő e n e l ezt az „ a n y a g o t” . (Ily e n p é ld á u l S z e n tm ih á ly i S z a b ó P é te r , P a r d i A n n a , O láh J á n o s ed d ig i k ö lté s z e te ). 6. Az o n to lo g izáló e p ig ra m m á k k a l k a p c s o la tb a n lá sd p l. S z ilá g y i S á n d o r D ob a in a k c im z e tt k r it ik a i m e g je g y z é s e it: S z ilá g y i S á n d o r : H a n y a tt (K ritik a , 1979/3.), a sta tik u s p a ssz iv itá s v o n a tk o z á sá b a n K u ­ lin F e r e n c T a k á c s Z su z sá ró l ír o tt d o lg o z a tá t (K o r­ tá rs 1971/ 7 . ) , a n y e lv k r itik a á th a s o n lítá s n é lk ü li a lk a lm a z á s á ra é s a „ je lk ö lté s z e t” tú lz á s a ira C sű ­ rö s M ik ló s és A cz él G éza ír á s a it (C s ű rö s : P á ly a ­ kezd ő k ö ltő k , K o r tá rs , 1973 / 5 . ) , A c z é l: T a lá lt tá rg y — e lv e sz e tt p o ézis (A lföld , 1974/5.). 23 �KÖRKÉP G o n d o lk o d ó M a g ya ro k „ provokálom az fatum ot” Lukács György így kezdi egyik ifjúkori ta­ nulmányát: „A filozófiai kultúra hiánya tette lehetetlenné, hogy Katona és Madách, a ma­ gyar dráma legigazibb és legmélyebb talentu­ mai kifejlődjenek s hassanak”. A gondolat, m ár­ mint a „filozófiai kultúra hiánya” Lukács egész életművén keresztülvonul; a magyar irodalomtörténetet-kultúrát érintő írásaiban szinte soha nem feledkezik meg em lítést ten­ ni erről. M ár-m ár mazochisztikusan ismétlő­ dik a gondolat, vádlón tornyosulva a magyar irodalom egén, igazságtalanul felhőzve be nemcsak a Lukács által is értékelt teljesít­ ményeket (pl.: Erdélyi Jánosét), de azokat is, melyeket Lukács nem vagy csak periférikus értelemben vett figyelembe. Persze, Lukács­ nak sok tekintetben igaza volt-van: a ma­ gyar kultúrára a legkevésbé jellemző az a fa jta „filozófiai kultúra”, melyet számon kér tőle. Nevezetesen, egy kiérlelt, végiggondolt és végigvitt rendszeres filozófia. Valóban mindig csak kezdemények voltak, melyekből soha nem alakult ki egy angol típusú „prak­ tikus” vagy egy német típusú elvont filozó­ fiai építmény. Lukács persze arról megfeled­ kezik, hogy az ő köre, az úgynevezett Vasárna­ pi kör is végeredményben ilyen törekvéseket ölelt föl. Jó néhány társuk, per analó­ giam, Erdélyi János színvonaláig jutott. Akik többre, azok valamilyen formában el­ szakadtak ettől a „kultúrálatlanságtól” ; vagy úgy, hogy távoztak az országból, vagy úgy, hogy tevékenységük, ha filozófiai értelem­ ben jelentős is, de más jelleget öltött. Mannheim Károly, Hauser Arnold vagy Fülep L a­ jos lehetnének a példák. De nézzük, hogyan határozta meg Lukács maga azt a fogalmat, melyet filozófiának é r­ tünk ! „ .. .az igazi filozófia semmi egyéb, mint legelvontabb kifejezése annak, ahogy az emberek saját viszonyukat a világhoz, vagyis a természethez, a társadalomhoz, sa­ já t lelkivilágukhoz, gondolkodásukhoz össze­ foglalják ” — írta egy 1948-as tanulmányá­ ban. Kétségtelen, ha e meghatározásból k ira­ gadjuk és külön hangsúlyozzuk a „legelvon­ tabb” és „összefoglalják” kifejezéseket — aligha beszélhetünk magyar filozófiai kul­ túráról. Mégis, a teljes gondolat, az idézet egésze nem idegen a magyar gondolkodási kultúrától. Lukács nagyon is jól tudja, s kommentálja is, miért nincs az ő általa ér­ tett magyar filozófiai kultúra; s én ezt nem is kívánom sem részletezni, sem színvonalta­ lanul tovább bizonygatni. Kezeljük bizonyí­ tott tényként, hogy a magyar történelmitársadalmi fejlődés más típusú utat jelölt ki a magyar kultúra számára, s ez az út mély­ ségesen egyezett azzal a szereppel, melyet elsősorban a magyar művészeknek mindig is vállalniuk kellett ebben az országban, s amely a dolog természetéből eredően tért el a nyugat-európai szereptől-úttól. Határhelyzet ez: mint művész, a magyar gondolkodó nem vállalkozik, m ert nem is vállalkozhat, elvont rendszerek kiépítésére; mint gondolkodó-politikus, légüres térben mozogna, ha „művészi” formákat nem keres­ 24 ne mondandójának. Egyszerre kell választa­ nia tehát mindkettőt: a fogalmi gondolkodás útját, amelynek azonban többé vagy kevésbé érzéki-képi formát kell találnia, ha egyálta­ lán közmegértésre számít. S talán ezért sem véletlen, hogy a Magyar G ondolkodók soro­ zat eddigi 12 füzetének szerzői — Deák, Kossuth, Széchenyi és Apáczai Csere kivéte­ lével — mind művészek (is). (A sorozat első köteteiről lásd. Csűrös Miklós tanulmányát: Palócföld, 1981/6. sz. — a szerk.) Í gy adott a form a: — az esszé, mely nem kizárólag el­ vont, nem kizárólag esztétikai teljesítmény, de amely ezt is, azt is magába foglalja, s amely rugalmasan alakítható a mindenkori téma „szükséglétéhez”. Az esszé persze nem tudományos, nem egzakt m űfaj-form a; volt. idő, nem is olyan régen, amikor esszéistának minősülni bűn volt, s a tudomány legtoleránsabb képviselői is legfeljebb elnéző mo­ sollyal tekintettek rá. Úgy gondolom, ma sincs ez másképpen. Nem kívánok e jogo­ sulatlan és igazságtalan szemlélet cáfolatá­ ban elmélyedni; a Magyar G ondolkodók fü­ zetei önmagukban elmondanak erről minden lehetségest, kommentár nélkül. Egyetlen kér­ désre azonban reflektálnom kell: mitől „m a­ gyar” ez a gondolkodók sorozat?! Nyerseb­ ben feltéve a kérdést: van-e sajátosan és ti­ pikusan magyar esszé — magyar gondolko­ dási form a?! Talán a kérdésben már benne is a válasz — igen; s a legkevésbé gondolok valamifé­ le homályos faji, jellem béli, nemzetkarakterológiai magyarázatra. A magyar esszéisták írásai és attitüdjük mégis élesen elválik az esszé hagyományosan kiemelkedő nemzeti képviselőitől — az angoloktól, a franciáktól. S a magyarázat nyilván nem is lehet más, mint a már érintett eltérő nyugat-, illetve kelet-európai fejlődés. A nyugat-európai esszé tematikailag, (s ebből következően) formailag meghatározhatatlan. A leggyar­ lóbb s a legemelkedettebb téma is lehet tár­ gya, melyből írója valamilyen általánosabb következtetésre jut-ju th at. De legritkábban tém ája nemzete-országa sorskérdései: füg­ getlensége. szabadsága, általánosságban vett társadalmi berendezkedése. A magyar esszé ezzel szemben nem ismer kisebb kérdést, mint nemzetének megmaradása, vagv pusztu­ lása, szabadsága, függetlensége stb. S ezt nem lehet eléggé tágan értelmezni — szá­ zadokon keresztül egyetlen igazi tém ája író­ nak. politikusnak egyaránt. Kezdjen témá­ jához bármely oldalról is. Nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorulna ez az időben. Így aztán nincs igazság: azaz, kettős igazság van: rendszeres magyar filozófiai kultúra nincs, ismert okok miatt, de van gondolkodó magyar, rendszert nem helyette­ síthető, de az országnak-nemzetnek tán’ így még többet is használó — esszé. Minden pátosz nélkül, lényegében egy kérdést já r ­ nak a maguk módján körül a sorozat újabb d arabjai: mi lesz velünk? — teszi fel a kér­ dést Zrínyi Miklós, Kármán József, Eötvös József, Kassák Lajos, Németh László és Bartók Béla. Hogy Zrínyi Miklós „Áfiuma” vagy éppen Kármán József „A nemzet csinosodása” cí­ mű írása mennyire számít vagy számítható valójában esszének, nem tudom. Korukban nyilván nem szabtak ilyen m űfaji határokat; a mai olvasónak azonban mégis „esszé-ér­ zete” van velük kapcsolatban. Nem tudomá­ nyos dolgozat lévén, legyen hát e sorozat újabb hat kötete: esszé. Nézzük, mit és ho­ gyan mondanak nekünk e régi dolgozatok; mi fűzi össze, ha egyáltalán összefűzi vala­ mi, a X V II. századi Zrínyit, a X V III. száza­ di Kármánnal, a X IX . századi Eötvössel és a X X . századi Kassákkal, Németh Lászlóval, Bartók Bélával. Mindenképpen a sorozat szerkesztőjének érdeme, hogy az újabb hat írást is nagyon is szoros szálak fűzik össze. Szinte csak a szempontot kell kiválasztanunk, m iért is érint bennünket mélyen e hat írás; „hasz­ nosíthat-e” valam it belőlük a mai magyar társadalom, vagy csak mint kuriózumokra tekint ráju k ?! Úgy tűnik, az elsődleges kérdés: nemzet és egyén, pontosabban, közösség és egyén viszonya. Azaz, a fő kérdés: morális első­ sorban, és mindig morális a konkrét környe­ zettől függetlenül. V an-e ennek egyáltalán bármiféle jogosultsága? M aradjunk esszéisztikusak: van; aligha lehet és lehetett nem erkölcsi alapokon viszonyulni a mindenkori Magyarországhoz. A Magyar G ondolkodók sorozat pusztán arra tanít, hogy figyelme­ sebbek legyünk az erkölccsel szemben — fi­ gyelmesebbek a mindenkori politikai helyzet­ tel szemben. Mi hát a feltűnő első pillantásra?! Az eszelős védekezés: e nemzetnek így vagy úgy, de helye van Közép-Európában! A probléma másképp és másképp vetődik fel az időben — lényegén mindez semmit sem változtat. De tán nem is ez a fő kérdés: kik és hogyan vezetik az országot, hanem: a „vezetett” egyén hogyan viszonyul „vezeté­ séhez” !? És itt mutatkozik meg igazán a magyar „esszé” ereje; tömegekre hatása; tragikus form ája. Ha mindezt elvontan is meg akarjuk mutatni: furcsa körülírásokat kell alkalmaznunk. Keveseknek adatott meg, hogy Magyarországról érvényesen gondol­ kozzanak; akiknek megadatott, azok furcsa monomániás írásokat hagytak hátra. Egyéni­ ségek voltak, s mint ilyenek nyilatkoztak meg általános érvénnyel is. Feltűnő, hogy a hat füzetből öt mindenfé­ leképpen és kifejezetten nemzetközpontú, de Kassák írásának mélyén is — ha negatív lenyomatként is — ott húzódik ez a problé­ ma. A kategória igazából soha nem defi­ niált, a nemzet apriori érték, fogalom mindannyiuk számára. melynek léte-nemléte kétségen kívül állón alapvető kérdés. A nem­ zet fogalma olyan centrum, mag, mely köré szerveződnek az ezt kiegészítő, mindig csak hangsúlyeltolódásokat eredményező, adalék­ szerű attributumok. Így erősödik fel Zrínyi Áfium ában az egységesség igénye, illetve az önállóság akarata. Kármán vagy Eötvös írá­ saiban a nyomaték inkább a nemzet belső rendjére tevődik át. Németh Lászlónál és Bartóknál egészen sajátos megfogalmazást kap a kérdés; erre később térek ki. Termé­ szetesen az. hogy mikor melyik oldala hang­ súlyosabb a nemzeti kérdésnek, mindig tör­ ténelmileg meghatározott. Ugyanakkor e hangsúlyok m ellett mindig ott található az adott történelmi szituációban talán kevés­ bé fontosnak ítélt többi körülmény, jellegze­ tesség. követelmény. Így aztán mintegy bú­ vópatakként bukkannak fel bizonyos motívu­ mok újra és újra a különböző korokban élt alkotók műveiben. Ennek bizonyítására és il­ lusztrálására talán Zrínyi és Kárm án szöve­ gét idézhetnénk, melyek megdöbbentően ha­ sonlítanak egymásra, 130 év távlatában is. �Persze, ilyen explicit összefüggés ritkáb­ ban található; annál több a rejtett összekö­ tő kapocs. Vagy talán nem is rejtettek ezek a szálak. Zrínyi Á fium á t 1790-ben teszik közzé nyom tatásban másodszor. Itt szeret­ ném megjegyezni: szembeötlő a sorozat da­ rabjainak túlzottan esszéisztikus bevezetője, mely aligha igazítja el a kevésbé tájékozott olvasót a mű és korénak világában; kíván­ nivalót hagy maga után, sajnos, az írások jegyzetapparátusa is; terjedelmi kötöttségek sem magyarázzák a feltűnő szűkszavúságot. Az Áfium esetében, például, Szigethy G ábor jelzi ugyan az első két kiadást (1705; 1790), de egyik esetben sem utal a kiadás körül­ ményeire. Pedig utalhatna az 1705-ös kia­ dásra és Forgách Simon, az első kiadó alak­ já ra . Még súlyosabb, s mulasztásnál jóval több az a tényszerű ellentmondás, amely az Á fium bevezetője és jegyzetapparátusa kö­ zött feszül. Így hangzik a bevezető idevágó részlete (többször is ism ételve): „Zrínyi Mik­ lós 1660 telén kér, fenyeget, jajong, károm­ kodik — de legfőképpen számol, mérlegel, gondolkodik.” Ez a megállapítás azt a köz­ keletű hitet idézi, melyet a magyar iroda­ lom történetének kézikönyve is magáévá tesz: „Ekkor keletkezett utolsó nagy prózai műve, Az török áfium ellen való orvosság, minden bizonnyal 1660 őszén; 1661 tavaszán már feltétlenül készen volt.” Szigethy a jegy­ zetekben ugyanakkor hivatkozik újabb eredményekre is a keletkezést illetően: „Zrí­ nyi Miklós Az török áfium ellen való or­ vosság című műve (R. Várkonyi Ágnes de­ rítette ki a közelmúltban) 1663-ban keletke­ zett. . (évszám kiemelések tőlem — D. P.) Vajon minek tulajdonítható ez a tartalm i­ tényszerű ellentmondás? S vajon miért kell bizonytalanságban maradnia a laikus olva­ sónak? S miért nem tünteti fel Szigethy Gábor legalább a címét R. Várkonyi Ágnes m unkájának, melyben az időpont meggyőző módosítása szerepel? (Török világ és ma­ gyar külpolitika. Gyorsuló idő. 1975. 48—49. o.) Ha Kárm án családi-rokonsági viszonyai­ ra, ismeretségi körére és szabadkőművesi kap­ csolataira — tehát a M artinovics-féle moz­ galomhoz való közelállására — tekintünk, m ár-m ár törvényszerűnek vehető az az idő­ beli egybeesés, mely az Áfium 1790es kiadása és Kárm án Urániájának és A nemzet csinosodásának megjelenése (1794—95; 1794) között található. Hogy K ár­ mán az Á fiumot ism erte illetve ismerhette, az legalábbis bizonyosra vehető; s így sem a tartalm i, sem a stilisztikai egyezések, hasonlóságok nem olyan meglepőek. Az előzőeket talán azért is volt érdemes bővebben fejtegetni, m ert egy sajátos tör­ ténelemtudatra is fényt derít. Hogy Zrínyi és Kármán kora között, több tekintetben, ez milyen közvetlen, már láttuk. De egy hir­ telen ugrással az időben, ha Németh László N aplójára vetünk egy pillantást: szembetű­ nő a lényegi-tartalm i azonosság, itt is. Csak egyetlen mondatot idézek: „Hogy gomolyog utánam a hazai mocsárköd” írja Németh László, San Remoban. Egyébként is, a San Remo-i napló a haza-, nemzet-élménynek megdöbbentő, megrázó dokumentuma, s egyben tökéletes bizonyítása a hazai gon­ dolkodók gondolat-mechanizmusának. Alig hagyja el a vonat Magyarországot, Németh László Frobenius, Herodotosz kapcsán máris és még mindig Magyarországról elmélkedik. Időnként megjelennek az utazás külső képei. de aligha téveszti meg olvasóját: mindvégig egy furcsa, görcsös, magyar belső utazásnak vagyunk és lehetünk tanúi. És egyre távo­ lodva — egyre közelítve: a legmesszebb Ma­ gyarországtól, a legközelebb Adyhoz; leg­ alábbis a Németh László-i szöveg szerint s szükségszerűen merül fel Ady neve, s ami hozzá köthető. Németh László több ta­ nulmányban foglalkozott Ady személyével és költészetével, de annál érvényesebb gondolatokat, mint a Naplóban megfogal­ mazottak, sem ő, sem elődei-utódai nem írtak le. S ezzel elértünk a sajátosan igazi magyar gondolkodók megközelítési módszeréhez, le­ gyen az a történelmi-társadalmi szituáció diktálta kényszerűség, vagy egyszerűen gon­ dolkodói etika: Zrínyi, Kármán, Eötvös, Németh László, Bartók, (s a maga módján Kassák) példája azt m u tatja: egyfelől mindig valami mérhetetlen elemi azonosulás a nemzettel, más­ felől a tökéletes tisztánlátás, távolságtartás jellemzi őket. A legszebb példa erre talán, két időben és „tematikában” erősen elváló személyiség — Eötvös és Bartók. Jellemző már a „tém aaffinitás” is és a választás ide­ je : Eötvösnek a zsidókérdésről írott tanul­ mánya, s ezzel egyidejűleg, felszólalása ugyanebben a kérdésben az országgyűlésen, 1840 március 31-én; aligha kell ecsetelni, hogy aktuálisnak nem nevezhető a kérdés, még­ is mennyire jellemző a választás az arisztok­ rata származású, de értelmiségi életet élő Eötvösre, aki számára a polgárosodás döntő probléma, s amely megoldására a zsidók helyzetének rendezése kardinális kérdés volt. Az elsődleges cél azonban itt is: a nemzet boldogulása; s ha Eötvös européer elm éje messzebbre tekint is, s ha nacionalista esz­ méktől nem befolyásolt is — ha felszólalá­ sának és tanulmányának mélyére tekintünk, egyértelmű, hogy (sajátos megvilágitásban), a nemzeti kérdés áll nála is előtérben. És a másik, Bartók: látszólag apolitikusabb té­ mát nem lehetne már választani. Ha figyel­ mesen olvassuk tanulmányait, nem lehe t nem észrevenni, hogy itt a népdalkutatásnál fon­ tosabb dologról van szó: a nemzeti egység­ ről, a nemzeti megmaradásról — és ezzel együtt eltéphetetlenül a környező nemzetek­ kel való egységről és együttélésről. És itt újra Németh László kell, hogy eszünkbe jusson: Ady neve és alak ja világít mintegy korszakokon átívelőn, előre, és visszavetítve; és Ady s Goga tragikus kapcsolata és öszszefüggése. Mi is juthat eszünkbe minderről? Ú jra és ú jra az, amit Zrínyi fogalmazott meg: az ország semmire és senkire nem számíthat önállósága kivívásában, jóm ódja megterem­ tésében — azaz, a történelemtudat mind­ annyiunknál egy sajátosan magyar-nemzeti központú, de sohasem feledkezik meg egyi­ kük sem Európáról — anakronisztikus fo­ galmazással élve —, az igazi polgári huma­ nizmusról, polgári demokráciáról. Kassák az egyetlen az itt tárgyalt szerzők közül, aki bizonyos értelemben másfelé is igyek­ szik tájékozódni és képes nemcsak ilyen át­ fogó nagy egységben gondolkodni. Mi is hát a jellemző a G ondolkodó Ma­ történelemtudat-szemlélet bontakozik előttünk? A tudat mindenkép­ pen tragikusnak nevezhető — burkoltan, el­ hallgatva vagy ténylegesen megfogalmazva, de mindenesetre állandóan: a nemzet halá­ láról beszélnek gondolkodóink. A nemzet kategóriája mindig úgy jelentkezik, m int apriori érték, mint adottság, mint kritikán felül álló tény; ami soha, egyiküket sem akadályozza meg a tényleges kritikai maga­ tartás érvényesítésében. Azaz. az fogalmazó­ dik meg időben, korábban és későbben, ami 1848-ban önállóság és függetlenség — pol­ gári demokratizmussal. A nemzet ebben a megvilágításban — érték; olyan érték, ami nem söpörhető le a történelem színpa­ dáról, olyan gyűjtőfogalom, mely egyesítheti a legkülönbfélébb „pártállású” gondolkodó­ gyarokra, milyen kat. S ez már közösségi kérdés: s ebben a Zrínyi-felvetette kérdés máig húzódik. Itt merül fel ú jra egyén és nemzet, vagy másképp fogalmazva egyén és közösség kérdése; e kettő összefüggése, kölcsönhatása, egymást befolyásoló kapcsolata. Nem mos­ hatjuk egybe persze a különböző szerzők nemzetről alkotott véleményét, elsősorban az időbeli eltérések miatt. Zrínyi korának nemzete, vagy Németh Lászlóé — nem ugyanaz; m árcsak azért sem, mert Zrínyi korában, a X V II. században csak retrospek­ tív történelemszemlélettel beszélhetünk nemzetről, hiszen a fogalom a X V III.—X IX . század terméke, a polgári forradalmaké. A X V II. századi Regnum Hungariae egy egé­ szen más szempontú natioval azonos; ne­ vezetesen a rendi nemzettel, a nemesség­ gel. S aligha téveszthetnek meg bennünket Zrínyi Á fium ának azok a gondolatai, melyek a nép hadseregbe vonásáról, kiképzéséről stb. szólnak. Zrínyi nemzete, hogy Szücs Jenő szavaival éljek, horizontális nemzet, vagy egyszerűsítve, a földrajzi határok által közrefogott regnum, melynek azonban csak egy töredéke natio. A Gondolkodó Magya­ rok második sorozata nagyon jól szemlélteti azt az ívet, mely a tényleges fogalom kiala­ kulását jelenti. Kárm ánnál a fogalom átm e­ neti állapotban van; tanulmányának már a címébe is beemelt nemzet valójában körülíratlan, nem meghatározott, de már kö­ zelebb áll a valóságos nemzet-fogalomhoz. Persze, nyilvánvalóan a felvilágosodás, ko­ raromantika jegyeit viseli inkább magán. Ha végiggondoljuk azonban, A nemzet csinosodása is egy földrajzilag meghatározott nem­ zetet tételez. A sajátos „mellékzöngéjét” Kárm án tanulmányának az adja, hogy ese­ tében a fő hangsúly a kultúrára, kulturálódásra esik; azaz egyfajta „polgári csinosodásra”. Olyasmiről van szó tehát, amit — megint csak Szűcs Jenő gondolataival élve — kultúrnemzeti koncepciónak nevezhetünk (persze a fogalom használata itt még való­ jában nem jogos). Eötvösnél látható, jelen esetben, először a nemzet fogalmának v er­ tikális értelmezése is. A zsidók emancipá­ ciója nemcsak az ország polgárosítása — értsd, „csinosodása”, gazdagodása stb. szem­ pontjából fontos, hanem, s elsősorban ab­ ból, hogy a rendi ország-nemzet koncepció­ ba az úgynevezett harmadik rendet is meg­ próbálja bevonni, hiszen a csekély számú magyar polgárságnak a zsidóság mindenkép­ pen tagja. Tehát Eötvös sajátos kérdésfelvetése, am it korábban éppen nem aktu­ álisnak neveztem, ebből a szempontból, n a­ gyon is időszerű. S még inkább az, ha b e­ legondolunk abba, hogy kérdésfelvetése idő­ ben egybeesik másoknak — Petőfinek, E r­ délyi Jánosnak, Aranynak stb. — egy még tágabb és szélesebb paraszti-népi „nemzet­ koncepciójával”, ami többek között kultu­ rális téren nyilatkozik meg először: a nép­ dalkutatásban és gyűjtésben, egy — mond­ juk így. „demokratikusabb” — esztétika k i­ dolgozásában, s egy m ásfajta művészeti gyakorlatban. Talán történelmietlen, de egészen különös, hogy m ajd Bartók megint csak ide fog visszanyúlni 80—90 évvel k é­ sőbb. Érdemes lenne azt is megvizsgálni részletesen, hogy akkor, amikor már a mo­ dern nemzetfogalomról jogosan beszélhe­ tünk, ki melyik nemzetkoncepciót erősíti fel, melyikhez nyúl vissza! Most is Szűcs Jenő gondolatait idézve, mikor és hogyan érvényesül az államnemzet és a kultúr­ nemzet, sajátosan, ha nem is magyar szü­ letésű, de a magyar nacionalizmusra nagyon is jellemző fogalmai. Ebből a szempontból jellemző is és meggondoltató is, hogy Né­ meth Lászlónál kap nagyobb hangsúlyt a kultúrnemzet fogalma, ráadásul sajátosan deformálva. Mindebből kiderül, hogy a nemzet álta­ lában gondolkodóink számára mindenek 25 �alapja. Nyilvánvaló, hogy a sajátos magyar történelmi alakulás eredménye is ez; annak, hogy az ország m int államnemzet sohasem volt 1526 után önálló és független. Ugyan­ akkor mégis, elsősorban mint kultúrnemzet, a környező kisebb népekkel szemben „hata­ lom” volt, vagy legalábbis szeretett volna lenni. A nemzetközpontúság végül is ugyan­ azt az ambivalenciát hordozza magában. Aligha tagadható a szemlélet sok tekintet­ ben jogosult volta, történelmileg meghatáro­ zott eredményei, az, hogy éppen a legjob­ baknál, valóságos értéket képvisel. A nem­ zettel és a hozzákapcsolódó értékekkel min­ dig a másod-harmadrangú „gondolkodók” éltek vissza, torzították el azokat. Az igazi művészek, politikusok, gondolkodók így, talán már nem is meglepően, hanem inkább törvényszerűen maradtak-maradnak ma­ gukra. Úgy tűnik ugyanis, hogy a nemzet­ központúság elve mindig akkor erősödik fel igazán, amikor az egyes embernek nincs más reális közösségi lehetősége, közösséghez való kapcsolódási tere, csak a nemzet mint átfogó, valahová való tartozást jelentő nagykö­ zösség, mely átfogó általánosságában és az egyén számára a priori adott voltában bizo­ nyos tekintetben amúgy is kritikán és két­ ségen felül áll. Németh László így fogal­ mazta meg ezt a problémát a San Remo-i naplóban: „A közösség buzdítása hiányzik ezek közül az egyéni katharzis-kísérletek közül.” Mire is gondolhatunk e kijelentés olvastán? Gondoljunk először Zrínyire és Kárm ánra; mennyire egyéni erőfeszítések eredményei Zrínyi katonai munkái elméletben, s meny­ nyire (sikerei ellenére is) egyedülvaló gya­ korlati katonai tevékenysége; s mennyire magáramarad. Kármánnál elég, ha csak az Uránia sorsára gondolunk. De ugyanide ju ­ tunk, ha Németh László vagy Bartók Béla személyére gondolunk. Kiugró teljesítm é­ nyeket láthatunk, melyek mindig csak egy maroknyi alapra támaszkodnak. „Egyéni kí­ sérletek” ezek, melyek mégis mindig nem­ csak az egyén, hanem egy nemzet megvál­ tására törekszenek s törvényszerűen válnak magányossá. Itt kell rátérnünk Kassák kí­ sérletére, aki a többiektől különá ll. Bizonyos szempontból a Csavargók, alkotók a sorozat „legtanulságosabb” írása; igaz, Kassák szá­ mára már a mű keletkezésének ideje is több mindent „világosabbá” tesz, ponto­ sabban, bizonyos problémákat más aspek­ tusból vet fel. Így a számunkra most legfon­ tosabbat: egyén és közösség viszonyát. L át­ hattuk, gondolkodóink számára evidencia személyük, illetve általában az egyén alá­ rendelése a nagyobb közösségnek, adott eset­ ben a mindenkori nemzet szolgálatának. Vagy fogalmazzunk pontosabban — az adott kor Magyarországának. Az egyéni problémák, az egyedi esetek soha nem ke­ rekedhetnek felül, nem nyomhatják el az „or­ szágos” kérdéseket. A különböző korokon áttekintve persze mindez másképp és más­ képp jelentkezik. Zrínyi korában még az egyén és haza-közösség mintegy természet­ től adott közösség „egymásra” utaltság; mint­ egy gyermekkori „aranyidő”. Az individualis­ ta kérdésfelvetés, nevezetesen, az az elágazás, mely azt mutatja, hogy nem feltétlenül esik egy­ be a haza, a nemzet, és a személyes boldogulás — a polgári társadalom kialakulásával, a fel­ világosodás és romantika születésével veszi kezdetét. Magyarországon mindez jócskán el­ húzódik, illetve árnyékban marad, éppen a megoldatlan történelmi-társadalmi kérdések miatt. Az individuális problémák teoretikusabb megfogalmazásai először igazán a X IX . század vége felé, a Monarchia sajátos kép­ ződményeként kerülnek élesebb megvilágí­ tásba, s azután majd a X X . században. De mindvégig alárendelve, másodrangúnak te­ kintve a nemzeti problematikával szemben. Kassák fogalmazza meg itt először, hogy az egyén szituációja mennyire más már, mint a múltban. A sorozat három X X . századi gon­ 26 dolkodója — Németh L , Kassák, Bartók kö­ zül — csak Kassák számol igazán a kor egyéni egzisztenciális problémáival — a mo­ dern életérzés káoszával, a szétszakadozottsággal, az izolációval, az egyén magárahagyottságával; „a tájékozatlanság és személy­ telenség lett tömegjelenséggé!” — írja, miu­ tán három — G orkij, Ja ck London és Panait Istrati — sorsát-művét kisérte figyelem­ mel. S amikor Istrati szavait idézi — „Nem hiszem el többé, hogy csak a proletariátus sorsáról lenne szó, hanem meg vagyok győ­ ződve, hogy itt maga az emberi lét forog kockán” —, akkor már teljesen világos, hogy Kassák, persze, sok tekintetben megintcsak magányosan, az „igazi” „nemzeti és euró­ pai” gondolkodó. Ha más szempontú is, de ebben is nem kevés kihívás van. S ha vala­ miben, abban az egyben mind a hat magyar gondolkodó megegyezik: „provokálják a sor­ sot”, a végzetet hívják ki maguk ellen, ők, a magányos „hősök”, akik személyükben mind annyira esendők, útjuk tévedésekkel teli s maguk is sokszor bátortalanok. Zrínyi vad­ kanja, Kármán rejtélyes útja és halála. Eöt­ vös futása a forradalmas Pestről, Kassák gő­ gös elzárkózása, Németh László politikai té­ vedései, Bartók vékony, törékeny alakja — így, együtt emberi mindaz, am it próbálnak. S így tanulság és példa magatartásuk, etiká­ juk. M ert csak ez lehet számunkra „haszno­ sítható” ; elődeink munkáinak ismerete, de legfőképpen tudósi-művészi-emberi tartásuk példája. A történelem — Szűcs Jenő gondo­ latával élve — egyébként nem példatár, nem az a „bűvös doboz”, ahonnét a „megoldás kártyái” kihúzhatók. A múlt ugyan a jelen előtörténete és ennek megismerése talán bi­ zonyos tévedések elkerülésében segíthet; de nem segíthet más, újabb hibák és bűnök el- követésének megakadályozásában. Nem gon­ doljuk, hogy a mult osztályozható, hogy re­ ményekre jogosít, vagy reménytelenségre biztat. Az egész sorozat, mind a 12 kötet egyébként valami hasonlót sugalmaz azzal, hogy nem sztereotip alkotók, gondolkodók műveit idézi. Az érthetőség kedvéért: nem Táncsics, nem Petőfi, nem mások szerepel­ nek eddig, akik mintegy „meghosszabbított egyenesként” látszólag ívelnek a mához. Úgytűnik, a szerkesztő nagyonis helyesen, sokkal nagyobb gondot fordít arra, hogy éppen azok­ kal a gondolkodókkal ismertesse meg olva­ sóit, akik mintegy eddig perifériára szorul­ tak, ismeretlenek voltak, a magyar irodalom és eszmetörténet szélére szorultak, ilyen vagy olyan okok miatt. A mostani 6 füzetből álló rész is igazságot szolgáltat: Kárm ánra aligha volt valamikor is tekintettel a magyar közvélemény; Eötvös sem örvendhetett va­ lójában sikereknek, elgondolásai és művei kiadása ellenére; Kassák esetében talán nem is kell minderre részletesen kitérni. A történelem van, az egyesek á lta l; s leg­ feljebb ezen egyes személyeinek etikai pél­ dája irányíthat bennünket. „A múltat eljá tszottuk, és a jövendőt nem ismerjük. Semmi egyéb pozitívumunk nincs jelenünknél.” — írta Kassák nem kevés reménytelenséggel és bölcsességgel. Vagy, hogy újra Zrínyi egy le­ veléből idézzek: „provokálom az fatumot”. Ami — ne féljü nk rádöbbenni — az e rkölcsi tartást is invokálja, melyet Zrínyi évszáza­ dokon átívelő, megrázó sorai, „üzenete”, fo­ galmaztak meg: „Béfed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,, Tisztességes legyen csak órám utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló, mindenütt felül ég, a föld lészen alsó” Lackó M ikló s: só előtt vitathatatlanul világossá válnak e korszakot jellemző társadalmi-ideológiai sa­ játosságok. Szerep és mű A két világháború közötti korszak ide­ ológiai és kulturális életének tanulmányo­ zása egyre sürgetőbb igényként veti fel azoknak a hagyományoknak a feltárását, melyek napjaink társadalmi gondolkodásá­ ra hatással vannak. Szembeötlő mindenek­ előtt, hogy a modem kori magyar kultúr­ történet ellentmondásokban cseppet sem szűkölködő szakasza milyen sok — több­ nyire alig tudatosított — értéket rejt ma­ gában. A legélesebben kiütköző társadal­ mi ellentétek nyomasztó szociális és kultu­ rális klímájában ugyanis olyan életművek (és szerepek) születésének lehetünk utólag tanúi, melyek — ha magukon viselték is a korszak sajátos jegyeit — mindenképp termékenyítőleg hatottak a századunk mű­ vészeti-kulturális arculatát mélyen befolyá­ soló értékek létrejöttére. Lackó Miklós Szerep és mű című tanulmánygyűjtemé­ nyében — szakítva a történetírás hagyo­ mányos módszereivel — éppen arra tesz kísérletet, hogy kipróbálja: „egy nehéz kor­ szakban létrejött szellemi teljesítmények iránti tisztelet és megbecsülés összefér­ het-e az ideológiakritikával”. Ha a kötet­ ben szereplő Osvát-, Lukács-, Illyés-, Német László- és Kerényi Károly-tanulmányok az irodalom, a tudomány és a kulturális élet határkérdéseivel foglalkoznak is, az olva- Dérczy Péter Ám a szellemi teljesítmények mindig kö­ tődnek valamilyen társadalmi-közéleti sze­ rephez; más-más módon fejezve ki a szem­ benállást, vagy éppenséggel az elszigetelő­ dést. Osvát Ernő e tekintetben kulcsfigu­ ra a két háború közötti időszak szellemi képletének megrajzolása szempontjából. S ugyanakkor kiváló irodalomszervezőként és kritikusegyéniségként szerepe nem egy­ szerűen „irodalomtörténeti” jelentőségére korlátozódik, hanem maga is az árral szem­ ben úszott. Nemcsak maradéktalanul „aka­ ratába vette fel sorsa kényszerűségét” (húsz éven át volt a Nyugat szerkesztője), s így átélhetővé, szinte a közvetlenség ere­ jével megragadhatóvá tette ezt a tragikus konfliktusokat magába rejtő kettős élethangoltságot, hanem az irodalom szellemi közegében mégiscsak az áttörés lehetőségei után kutatott. Miként Lackó Miklós írja: „Osvát egyén iségén ek eg y ik legfon tosabb vonása, talán szem élyes erkölcsi hitelét is elsősorban en n ek köszön hette: a folytonos készenlét arra, hogy az árral szem ben úszszon. Ő a k k o r érezte m agát elem ében , ha ellensúlyozóként szerepelhetett”. S nem­ csak a legmélyebben kiélezte a válságtu­ datot azzal, hogy mindvégig kitartóan küz­ dött az irodalom, a művészet szuvereni­ tásáért, hanem — bár később olvashatjuk: nem ellentmondásmentesen — képes volt megőrizni gondolkodásának moralitását is. �Minden bizonnyal ebben jelentősen közre­ játszott az a tény, hogy a X IX . századba nyúló szellemi élményeit és műveltség­ anyagát a gyorsan változó kor tapasztala­ taihoz mérte, s próbálta végig, tekintet nél­ kül annak intellektuális következményeire. Ha más formában is, hasonló kettősséget vehetünk észre Lukács György az 1920-as évek második felében írt cikkeiben. Noha Lukács ebben a korszakában — mint aho­ gyan a könyv szerzője meggyőzően kifejti — a kultúra, az irodalom kérdéseivel nagy­ jából és egészében politikai szempontból foglalkozott, írásai mégis két réteget fog­ lalnak magukba. Míg az egyik rétegben nem jelentéktelen az „aktuálpolitikai” ér­ vek és magyarázatok száma sem, addig a másik réteg — némiképp kísérleti jelleg­ gel — mélyebb ideológiai, vagy esetenként esztétikai elemzéseket is tartalmazott. Még­ ha az élet és a mű, az alkalmazkodás és a különállás konfliktusai az européer ma­ gatartást erősítették is benne, Lackó Mik­ lós felsorakoztatott bizonyítékai alapján aligha lehet kétségbe vonni, hogy gondola­ tai jóval erősebben kötődtek a magyar tár­ sadalomhoz és kultúrához, mint ahogyan azt általában feltételezni szokás. Lukács Györgynek a német szellemi élettel fenn­ tartott szoros kapcsolata ugyanis semmi­ képp sem teheti kétségessé azt a reális hi­ potézist, hogy realizmus-elmélete például csak a közép-kelet-európai régióban szü­ lethetett meg, s erőteljesen magán viseli a magyar társadalmi és kulturális viszo­ nyok hatásait. A közép-európai léthez való tartozásnak azonban nemcsak rejtett és nehezen fel­ fedhető szálai vannak, hanem a nyilvánvaló igazság erejével ható megnyilvánulásai is. Illyés Gyula két háború közötti tanulmá­ nyainak interpretációja arról győz meg bennünket, hogy ebben a korszakban va­ lódi alternatívaként jelentkezett annak a szerepnek a vállalása, mely a néppel való bensőséges azonosulást lehetővé tette. Csakhogy ehhez mindenekelőtt kettős ér­ telmű hitelességre volt szükség: „őszin te­ ség re a n ép p el és ön m ag áv al sz em ben eg y ­ arán t, olyan sz em léletre, a m ely eg y szerre k é p e s a n ép et belü lről és k ív ü lrő l lá tn i; n ép p é válni, d e m eg m arad n i é r telm iség in ek is ”. Lackó Miklós tanulmányában a sze­ repalakításnak éppen ezt a belső folyama­ tát kísérhetjük nyomon; a „ragaszkodó hű­ ség” megannyi jelét sorolja fel, amelyek azonban semmiképp sem függetlenek az Illyés által vállalt életszerep belső nehéz­ ségeitől. Mégpedig nem egyszerűen azért, mert az ember és szerep problémái mind­ inkább a külvilág ellentmondásaivá ala­ kulnak át, hanem mert a valóság sokszor másképp oldotta meg a „parciális” kérdé­ seket is. A valóság megkerülhetetlenségét ugyan­ akkor a Németh László-i szerep még ér­ zékletesebben tanúsítja. Németh Lászlót — mint olvashatjuk — elsősorban nem a nép szociális helyzete foglalkoztatta, ha­ nem saját társadalmi-morális eszméit akar­ ta átplántálni a valóságba. Így a magyar­ ság és korszerűség egységének vágyában a bizonytalanság felhangjai is jól kivehe­ tően megjelennek: a szellemi-művészi kö­ zeg furcsa módon nem a gondolat tetté ér­ lelésének terrénuma, hanem sajátos befe­ lé forduló „pótcselekvéssé” válik. „K iderü l ez a b b ó l, a h o g y a n tém áit m e g k ö z e líti: csak r itk á n h a g y ja el a ku ltú ra, az irod alom s z ű k e b b terü letét, első so rb a n a ku ltú ra á l­ lap ota, az író sorsa, m agán ya, a m ag án y ­ ból v a ló k itö rés leh ető ség e fo g la lk o z ta tja ”. Noha Németh László is jellegzetesen ma­ gán viseli a korszak polgári értelmiségé­ nek jellemző ambivalens magatartását, a magyar szellemi-irodalmi hagyományoktól mégsem tudott olyan radikálisan elszakad­ ni, ahogyan ő maga gondolta. Sőt, a har­ mincas évek elején háromfrontos harcra kényszerült: harcra és vitára az új nemze­ dék zömének baloldali forradalmi hangu­ lata ellen, s küzdelemre Babits nézeteivel, illetve a már visszaszorulóban levő radi­ kális népiességgel szemben. Éppígy nem tudott elszakadni Kerényi Károly sem, aki­ nek egyik központi problémája volt a ma­ gyar szellemi életben tapasztalható beszű­ külés és hanyatlás, s az egyetemes emberi távlatok hiánya. Az antikvitás vallástör­ téneti megközelítése adta meg az alapot annak a „sziget-gondolatnak” a kifejtésé­ hez, melyet a hivatalos szaktudomány ki­ hűlt szellemével állított szembe. Míg Né­ meth László „az alakot nyert élet” meg­ valósítására alkalmas szellemi magatartás szükségességét hangoztatta, addig Kerényi a magyar kultúra nyugathoz tartozását emelte ki, „s éppen annak veszélyét húzta alá, hogy a »bizánciság« elnyeli az idegen­ be szakadt, sőt, a hazai magyarságot is”. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is Lackó Miklós tanulmányait, kétségtelen tényként kell megállapítani a történészi tárgyilagosságot csakúgy, mint az elem­ zett kérdésekre adott válaszok történeti jo­ gosultságát. Mivel a múlt megértése első­ sorban jelenünk szempontjából lényeges, a történelmi örökséget minden kornak, minden nemzedéknek újra és újra meg kell ismernie. Rejtélyeikre és igazságaikra ugyanis nincsenek örök érvényű feleletek. Csak olyan feleletek lehetségesek, amelyek nem valamiféle végletesen szigorú, zárt vi­ lágnézet alapján fogalmazódnak meg. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris közelebb ju ­ tottunk ahhoz a felismeréshez, hogy „egy nehéz korszakban létrejött szellemi telje­ sítmények iránti tisztelettől és megbecsü­ léstől” nem lehet idegen az ideológiakriti­ ka. Annál kevésbé, mert segítségével olyan kérdések tehetők fel a múltnak, amelyek egy reálisabb történelemkép kialakításá­ hoz vezetnek. Sok, ehhez hasonló munkára volna szükség; a mindenáron való leleple­ zés és elleplezés hamis alternatíváit elve­ tő, a történelmi önismeretet reálisan for­ máló művekre. (Gondolat) Kerékgyártó T. István Thiery Árpád: K irálynék városa MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Sok oka lehet annak, hogy viszonylag ke­ vés városmonográfia született eddig. A legfőbb ok talán éppen a magyar történe­ lemben keresendő. Késve — az európai fejlődéshez képest — alakultak ki váro­ saink, s az ország pusztulása vészterhes időkben ezeket sújtotta a legérzékenyeb­ ben. Pusztultak a falvak is, de az erdőkbe, nádasokba menekült lakosság az ugar új­ bóli feltörésével megteremtette a falukö­ zösséget is. Nehezebben heverték ki a veszteséget a városaink, hiszen a két tele­ pülésforma között nem csupán a házak mennyiségében van különbség. A város minőségében több és más. Mindenekelőtt szabadabb volt a feudális kötelmektől, pol­ gáraiban több volt a vállalkozókedv. Már amikor persze magyar polgárságról lehet beszélni, mert ez a (nálunk csak) réteg jó­ szerével csak a múlt században válik szá­ mottevővé. Ezért van az, hogy a magyar történelem — sommásan fogalmazva — a falvak és a parasztság története. Voltak persze városaink is, nem egy több évszá­ zados centenáriumot ünnepelhet, de ezek fejlődése, létezése nem volt folyamatos. Így van ez Veszprémmel is, amelyről T h iery Á rp ád kísérelt meg újságírói, írói és szociográfusi eszközökkel valamiféle ké­ pet alkotni. Hiába építenek várat ide az Árpád-házi királyok, hiába van egyeteme már a XIII. században, ha már 1272-ben feldúlja, felégeti és lerombolja Csák Pé­ ter, hogy a városi rang és az egyetem em­ léke évszázadokra elfelejtődjön, hogy a be­ települő és telepített parasztok, polgárok (többször is!) kezdhessenek mindent elöl­ ről. Pedig ez Pannónia, ma is az ország kulturáltabb, legtöbb történelmi emléket megőrzött fele, amelyre nem kis irigység­ gel és nosztalgiával nézünk a Dunán innen. Thiery Árpád könyve bizonyos szem­ pontból úttörő is. Nem kapcsolható ugyan Erdei Ferenc V áros és v id é k é h e z , mert eszközeiben és szemléletében más; ugyan­ akkor alaposabb munka, mint Miskolczi Miklós könyve Dunaújvárosról (Város lesz csakazértis). A személyes kötődés (a szerző gyerek, diák, később újságíró volt Veszprémben), egyszersmind távolságtar­ tás is. Thiery Árpád ismeri, de nem szereti Veszprémet. Nagyon érdekes (érdemes is) kihámozni a 300 oldalnyi szövegből ennek az okát. Tanulságai általánosíthatók csak­ nem minden vidéki kis- és „ n a g y v á ro ­ sunkra. Mitől kisváros Veszprém? Attól, hogy nem volt, ma sincs számottevő ipara. Ez (csekély kivétellel) csaknem minden magyar városról elmondható. Ipari váro­ saink a kiegyezés után váltak tényezővé (például Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, de még Budapest is). Mi emelte ki akkor Veszprémet a környék települései közül? Az, hogy püspöki székhely volt, mint Eger, Esztergom, vagy Kalocsa. Ez aztán meg is határozta jellegét is, fejíődését is — sajá­ tos és sajnálatos, hogy még 1945 után is 27 �sokáig. Végül is a központi akarat emelte ki a provincializmusból, adott dinamizmust a fejlődésnek, azzal, hogy odatelepítette a vegyipari kutatást, illetve a vegyészmér­ nöki kart. Ez megintcsak tanulságos, mert általánosítható tünet. Joggal vetődik fel ugyanis a kérdés — és a veszprémiek fel is teszik —, hogy milyen az egyetem és a város kapcsolata? Neuralgikus pont ez Miskolcon is, ahol a veszprémivel azonos időben épül a nehézipari műszaki egyetem. Azt gondolhatnánk, s ezt várták az egye­ temek létrehozói, odatelepítői is, hogy a nagyszámú, magasan képzett értelmiségi letelepedése majd a maga képére formálja a város szellemi arculatát is. Nos, ez a for­ dulat mindmáig várat magára Veszprém­ ben (és Miskolcon is). A város és az egye­ tem egymás mellett él, tudva egymásról, s egymásra mutogatva az elmaradt szellemi felpezsdülés miatt. Thiery sok oldalról ta­ pogatja körül, de megfejteni nem tudja ezt a dilemmát, ellentmondást. Talán, mert ép­ pen az eszközei akadályozzák ebben. Több­ ször is visszatérő motívum a könyvében az a rezignáció, kijózanodás, amely a mai öt­ venéveseket keríti hatalmába a mai való­ ság láttán. Ez emberileg érthető, hiszen az ifjúkor eszményei — bármilyenek is lettlégyenek — a velük-irántuk táplált illúzi­ ók és nosztalgiák mindenkor szebbnek tűn­ hetnek a valóságnál. Csakhogy, ami motí­ vum lehet egy generáció megértéséhez, az — szemléleti — korlát lehet a változó vi­ lág tanulmányozásában. Arra gondolok itt, hogy meddő és veszedelmes dolog a té­ nyeket az ideákkal szembesíteni. Mert csak a konkrét valóság alapos ismerete alapján lehet, érdemes elméleti következtetéseket levonni. Volt idő, amikor hajlamosak vol­ tunk megfeledkezni erről, s ez a kor ép­ pen Thiery(ék) ifjúkora. Olyan alapvető, az emberi cselekvést mozgató és behatá­ roló komponenseket nem vettünk figye­ lembe, mint érdek-érdekeltség, gazdasá­ gosság, hatékonyság, ésszerűség stb. Veszp­ rém (és más városaink) fejlődésében is ki­ mutathatók azok a gyermekbetegségek, amelyek a fentebbi tényezők mellőzéséből következtek. Minden beavatkozás a fejlő­ désbe számos, csak később jelentkező kö­ vetkezményt von maga után. Könnyebb valamit beindítani, mint normális fejlődé­ sét, üzemelését, életét biztosítani és meg­ szervezni. Veszprém eseténél maradva, a dilemma nem csupán az ipar hiánya volt. Vittek oda ipart is, s akkor kiderült, hogy nincs elég lakás. Nosza, akkor lakásokat kell építeni, sokat, gyorsan, minden áron. Fel­ áldozva, megnyirbálva akár a történelmi városmagot is, megváltoztatva ezzel a tör­ ténelmileg kialakult jellegét. Gombamód nőnek ki a lakótelepek, állandó versenyfu­ tásban az újratermelődő lakáshiánnyal. Csakhogy, s ez éppen napjainkban válik egyre kínzóbban nyilvánvalóbbá (s nem csupán Veszprémben!) a lakótelepek laza halmaza, füzére még nem város. A város ugyanis több mint munka- és lakóhely. A kereskedelmi és egyéb szolgáltatások még csak loholnak a növekvő igények után, de egyre kínzóbb a lemaradás a kultúra te­ rületén. Kevés az iskola, tehát zsúfoltak a tantermek, több műszakban tanítanak. 28 Nincs elég mozi, könyvtár, kultúrház, olyan intim és közösségi helyiség, ahol az embe­ rek találkozhatnának, ahol a közösségi és kulturális élet szerveződhetne. Ezek a kö­ rülmények már az elsőgenerációs lakótele­ pi polgár életét is megnehezítik, de még nem tudja megfogalmazni a hiányérzetét. Az értelmiségi viszont kifejezetten rosszul érzi magát ebben a közegben-környezetben. Éppen munkája jellege miatt igényel­ né azt, hogy legyenek alkalmak, fórumok, ahol szellemileg regenerálódhat, feltöltőd­ het, építheti magát. Mindenütt érvényes ez, de szembetűnőbb a hiány egy olyan kis­ városban. mint Veszprémben. Maga Thiery mond erre példát. Tizenöt-húsz értelmisé­ gi hetente összejárt egy vendéglőbe, amo­ lyan ,,dumapartira”. (Nem lévén klubjuk, hova mehettek volna?!) Ám bizonyos, jobb szó híján hatalminak nevezett körök ezt rosszallották, s lassan ez a társaság is szét­ széledt. Miért baj, rossz ez? Erre is Thiery hoz példákat, hiszen interjúalanyainak zö­ me értelmiségi. Ki-ki visszavonul a magán­ életbe, a telekre, szőlőbe, kiskertbe. Privatizálódnak azok a szellemi-emberi ener­ giák, amelyek megfelelő keretek között, fórumokhoz jutva a város életének motor­ jai lehetnének. Nem az úri kaszinó kártya­ partijai hiányoznak a veszprémi vegyé­ szeknek, egyetemi tanároknak sem, hanem a spontán és szervezett találkozási alkal­ mak és lehetőségek. Thiery hajlamos ar­ ra, hogy moralizáljon, máskor mozgalmi zsargonnal vonja felelősségre, marasztalja el a város értelmiségét. Szóvá teszi példá­ ul, hogy egyeseket csupán az anyagi gya­ rapodás ösztönöz. De annak már nem jár utána, hogy miért és hogyan alakult ki ez a fogyasztói magatartás-szemlélet, miért menekülnek tudósok a szőlőkapáláshoz, sa­ ját telek- és villaszerzéshez. Számon kéri rajtuk, hogy nem vesznek részt a közélet­ ben (amin csak valamilyen szervezetben való tevékenykedést ért), de azt már nem deríti ki, hogy ez a magasan kvalifikált réteg hol érvényesíthetné úgy az érdekeit, hogy be tudjon kapcsolódni a város életé­ be. Az emberek ma már nem hajlandók ál­ dozatnak, harci feladatnak tekinteni az életüket. Keményen dolgoznak (Thiery is számos példával bizonyítja), a produktivi­ tást tartják mértékadónak, de csak abban vesznek részt, amihez személyes közük is van. Hűvös racionalitással szemlélik (még azok is, akik részt vettek benne) az ötvenes évek mozgalmi romantikáját. S nem csu­ pán azért, mert természettudósok, szak­ emberek. Tudják, hogy a megtermelt anya­ gi javak az elsődlegesek, s ambícióikat, életvitelüket is ezek termeléséhez és meg­ szerzéséhez igazítják. Így lesz a kisváros a sok-sok egymás mellett élő ember halma­ za, de még nem közösség. Ahhoz, hogy közösséggé, civitássá váljon, más igényeket is kellene támasztani velük szemben, s meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ő igényeik is kielégíttessenek. Ta­ lán túl sok szó is esik Veszprémről szólván az értelmiségről, de nincs ez másként Thie­ ry könyvében sem. A hajdani veszprémi rovatvezető saját maga szűkítette le vizs­ gálódási körét. A gond ezzel csupán az, hogy sokszor ismétli önmagát és megelég­ szik az általánosságokkal, amelyeket egyegy eset nyomán ereszt ki a tolla alól. Ezért támad az a kínos érzése az olvasónak, hogy noha valóban sok mindent megtudott Veszprémről, végül is nem ismerte meg igazán. Az újságíró szemlélete, módszerei ritkán segítik a szociográfust. Jobban já ­ runk, amikor az író szólal meg, mert akkor néhány plasztikusan formált emberi port­ rét kapunk. Az író ugyanis ábrázol, hagyja élni, hatni a valóságot, míg az újságíró nem ju t tovább a szentenciáknál, sommás megfogalmazásoknál. Ez pedig 300 oldalon olvasmánynak sok, szociográfiának kevés. (Szépirodalm i, 1981.) Horpácsi Sándor Kultúráról, művelődésről — teoretikus megközelítésben Társadalmi léptékű kulturális program­ jaink közül kettő — a közoktatás-politikai párthatározat és a közművelődési törvény — éppen ez idő tájt méretett meg kerek tíz év, illetve egy bő fél évtized távlatá­ ból. Az eredményeket és gondokat együtt­ hatásukban vizsgáló számvetések joggal állapíthatták meg, hogy a szocialista épí­ tés nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a mű­ velődés differenciált — részben mennyisé­ gi, de egyre inkább minőségi — fejleszté­ se, az emberi viszonylatokat továbbformá­ ló kulturális forradalom kibontakoztatása. Megfogalmazódott, hogy az elhatározások konzekvens megvalósítása az igényesebb, összetettebb feladatok megoldásának ké­ pességét, a gyorsan változó körülmények­ hez, a nehezedő feltételekhez való jobb alkalmazkodás készségét is feltételezi. A még eredményesebb művelődéspolitikai gyakorlat mindenekelőtt gondolati eliga­ zodást igényel, a szemléleti alapok tisztá­ zását, megerősítését, alkalmasint megújítá­ sát követeli meg. Egyebek közt innen ere­ deztethető a művelődés tudományos kuta­ tása iránti érdeklődés, amely már az eddi­ giekben is markáns szellemi teljesítmé­ nyekben (például az Esztétikai kiskön yv­ tár, az E lvek és utak, vagy újabban a V é­ lem én yek, viták sorozat jó néhány kötete) realizálódott. A marxista kultúraelmélet hazai irodal­ mát Vitányi Iván, Huszár Tibor és Her­ m ann István újabb munkái gyarapítják. Könyvének tárgyát, jellegét Vitányi Iván maga is nehezen tudta körülhatárolni, a tudományok rendszerében elhelyezni. Ar­ ra törekedett, hogy a kultúra helyét és sze­ repét az ember társadalmi létének sajátos­ ságaiból levezesse, s egységes rendszerbe foglalja a kultúra, s a vele szorosan érint­ kező kategóriák (művelődés, közművelődés, érték, életmód, kommunikáció) fogalmát. Tanulmánya — saját kifejezésével élve — „kultúrszociológiai bevezetésnek” minősül, amelyben (mintegy az elmúlt évtizedben tett kezdeményezéseinek összegzéseként is) egyesülnek a szociológiai és ontológiai né- �zőpontok: azaz a szociológia konkrét kér­ désfelvetései ontológiai értelmezést kapnak, illetve az ontológia marxi, lukácsi szemlé­ lete nyer alkalmazást a szociológiában. Vitányi a marxizmus klasszikusainál alapkategóriaként kezelt tevékenység fo­ galmát, illetve az objektum-szubjektum vi­ szonyt részleteiben elemezve tágítja ki a termelési mód — „Tőkei-féle” — totali­ tását a társadalmi lét totalitásává, az egyénközösség-objektiváció hármassága alapján. Az objektivációval, az emberi tevékenység termékeivel azonos dimenziórendszerben helyezi el az érték fogalmát, amelyet ehe­ lyütt „a bennefoglalt társadalmilag szük­ séges munka és a társadalmi szükséglet ki­ elégítésének mértéke szerint rendezett objektiváció”-nak fog fel. Ezen a gondolati íven ju t el a kultúra fogalmáig, amelyet dolgokból (objektivációkból, értékekből) és e dolgokkal összefüggő tevékenységekből (magatartásformákból, viselkedésmintákból) tart levezethetőnek. A kultúra a ter­ melt-elsajátított-f elhasznált objektivációk mineműsége szerint oszlik anyagi, szociá­ lis (érintkezési) és szellemi ágazatokra. Az anyagi kultúrához a termelés, az érintke­ zés kultúrájához a társadalom- és közösség­ alakító cselekvés, a szellemi kultúrához a művelődés (művelés) és a kommunikáció tartozik tevékenységként. A kultúra tágabb értelmezése magában foglalja az objektivációk mindhárom fa j­ tájához való viszonyt, a szűkebb értelme­ zés csupán a szellemi kultúrát. Ennek szi­ nonímájaként használható a művelődés fo­ galma is, amely ugyanakkor az objektív kultúra-fogalom szubjektív párja. „A szub­ jek tív oldal v oltakép p en két egym ást át­ ható tevéken ység összessége: a m űvelésé és a m űvelődésé. Az első az objektiv ációk létrehozására irányul, a m ásik visszaható jellegű, vele az em ber m agát alakítja. A valóságos m űvelődési tevéken ységben a kettő m indig együtt van , ezért — külön kifejezés híján — összefoglaló értelem ben is a m űvelődést használjuk. Az így értel­ m ezett m űvelődésn ek az an yag-form a-tartalom (m iném űség-m ennyiség-m inőség) kapcsolatán ak m egfelelően szintén három aspektusát kü lön böztetjük m eg : a m űvelő­ dési erők állapota (m űveltség), a term e­ lő- és társadalm i erő k állapotától függ, mint ilyen, nem felépítm én y jellegű . A mű­ velődési viszonyokat a term elési és társa­ dalm i viszonyok határozzák meg, tehát felépítm ény-jellegű ek. Egységük a m űvelődési foly am atok tartalm i vonatkozása, a közm űvelődés, am elyet eb b en a kom p lex ér­ telem ben egyetem es közm űvelődésn ek ne­ vezhetünk. Az egyetem es közm űvelődés így egyaránt m agában fog lalja a kultúra m űvelését (a hivatásos tudom ányos és mű­ vészi tevéken ységet), az oktatást (nevelést) és a szorosabban veit, a m indennapi szóhasználat szerint értett közm űvelődést.” Ha nem is törekszik mindenáron egzakt definíciókra, saját gondolatmenetének summázataként szükségképpen eljut az önál­ ló fogalomértelmezésekig, s ezzel egyfaj­ ta fogódzót nyújt az alapkategóriák miben­ létének körülírásához, megértéséhez, a ter­ minológiai vitákban való tájékozódáshoz. Figyelemre méltó Vitányi könyve érték­ elméleti szempontból is. Az érték filozófiai, szociológiai és közgazdaságtani elemzésé­ ből azt a következtetést vonja le, hogy az értéket létrehozó munka három vonatkozá­ sának — minéműség, mennyiség, minőség — megfelelően három különböző, hierarchi­ kusan elrendezett (tehát szint-minémüségű) érték felel meg: a használati érték, a cse­ reérték és a minőségi érték. Ez utóbbi ka­ tegóriát a marxi életmű egészéből véli szár­ maztatni, s ezzel túllép a használati és cse­ reérték hagyományos dichotómiáján. Ugyancsak hármas felosztásban tárgyalja az értékek struktúráját, megkülönböztet­ ve a megismerés értékeinek (igazságérté­ kek), a társadalmi magatartás értékeinek (a jó értékeinek) és az esztétikai magatar­ tás értékeinek (szépségértékek) rendszerét. Ezzel mintegy megalapozza az erkölcs- és művészetszociológiai kutatások módszerta­ nát, feladatait is. Bár Huszár Tibor hat fejezetre tagolta — a Gyorsuló idő sorozatban megjelent — könyvét, valójában két nagyobb témával foglalkozik. Egyrészt a műveltségeszmény alakváltozásait, a műveltségi szerkezet mó­ dosulásait mutatja be a tömegoktatással, az iskolarendszerrel való összefüggésben, más­ részt az értelmiség képzésének, életvitelé­ nek főbb jellemzőit, kultúraközvetítő sze­ repének megvalósulását, lehetőségeit elem­ zi. Elsősorban ez utóbbi témakörrel kap­ csolatos gondolatai kínálkoznak kiemelés­ re, minthogy egész eddigi munkássága is az értelmiségi létmód szakértőjévé avatta. Huszár felfogása szerint „az értelm iség­ hez sorolandók m indazok, a k ik hivatássze­ rűen végzett tevéken y ség ü k elem ekén t új szellem i érték et alkotn ak, biztosítják e tu­ dás m ódszeres alkalm azását, részt vállal­ n ak a kulturális érték ek , a köz- és szakis­ m eretek közvetítésében , irányítóként vagy szakértőkén t részesei a felső fo k ú kép zettsé­ get igénylő dön tés-előkészítő és v ég reh aj­ tó m u n kán ak.” E társadalmi csoport a szo­ cializmusban nem zárt, nem homogén, de a csoportot alkotóknak vannak rokonjegyei. Ezek sorából mindenekelőtt a meghatáro­ zott szintű társadalmi besorolást — vagy annak lehetőségeit — biztosító képzettség emelhető ki. Ez indokolja a felsőfokú szak­ képzésére vonatkozó hangsúlyt Huszár könyvében is. Ő azonban — a technokrata felfogások ellenében — olyan felsőoktatást szorgalmaz, amely nem korlátozódik szak­ emberképzésre, hanem az értelmiségi sze­ repkörökre, a szakismeret alkalmazását ki­ egészítő intellektuális funkciókra is felké­ szíti a hallgatókat. A szakműveltség és a közismereti műveltség közelítésének igénye a szerző szerint — már a középfokú ok­ tatás szintjén konzekvenciákkal já r: növe­ li az általánosan képző, az egységes alapműveltséget biztosító intézmények szere­ pét. Az értelmiség népművelő, ismeretterjesz­ tő munkássága hazánkban — többek között — a Szabó Ervin-i, a móriczi, kodályi hagyo­ mányokra épül. A tudás, életforma, maga­ tartás komplexumaként értelmezett kultúra közvetítésének funkciói fejlődésünk jelen­ legi szakaszában nem korlátozódhatnak az ismeretek továbbadására, a közművelődési intézmények munkájában való részvételre, hanem a kulturális minták, életminták köz­ vetítését, a véleményirányítás mozzanatát is magukban kell, hogy foglalják. Huszár szerint e mozzanatok — bár nem elhanya­ golhatók a termelőmunka szférájában sem — különösen nagy jelentőségűek a lakó­ helyi közösségekben. Minden önmaga kul­ túráját továbbépítő értelmiségi azonban 29 �nemcsak közvetítőként van jelen a politi­ kai, művelődési folyamatokban, hanem be­ fogadóként is. A társadalom kulturális rétegzettsége sta­ tisztikailag igazolható tény, mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy az értelmiség adott­ ságai, „mutatói” a legkedvezőbbek. Ugyan­ akkor Huszár könyvének epilógusa is meg­ szívlelendő: „A fejlett szocialista kultúra igazi m értékegysége nem a diplom ák és végbizonyítványok száma, hanem a m inő­ ségi m u tatók: a kulturálódás belsővé vált szükséglete, a gondolatébresztő szó terje­ dését felerősítő k ö z eg : a közm űveltség, »a nem középiskolás fokon « gon dolkodó em be­ r ek sokasága.” S e távlatokat a jelen józan realitásai közepette sem téveszthetjük szem elől. Hermann István „hármaskönyve” (A pol­ gári dekadencia problémái 1967.; A szocia­ lista kultúra problémái 1970.; A mai kul­ túra problémái 1974.) jelentékeny hozzájá­ rulásnak bizonyult a marxista kultúrael­ mélet továbbfejlesztéséhez, sőt — totalitás koncepciója révén — az elméleti tudat más szféráiban is termékenyítő hatásúak gondo­ latai. Ezúttal — az Én és a világ ifjúsági so­ rozatban megjelent kötetével — elsősorban a fiatalabb nemzedék világképének formá­ lását kívánta segíteni, filozófiai, szemléleti megalapozást adván az aktuális kérdések­ ben való eligazodáshoz. Mondandójában a történetiség és a praxis szempontjait, va­ lamint az ember antropológiai-etikai (kul­ turális!) vonatkozásait egyaránt hangsú­ lyozó felfogás érvényesül. Így például a társadalmi fejlődés folya­ matosságának és megszakítottságának dia­ lektikáját a kultúra kontinuitásának lenini elméletével véli leginkább értelmezhetőnek. Az emberiség küzdelmeinek termékeként felfogott kultúrakoncepció időszerűségét hangsúlyozza: „Lenin nem csupán az ellen tiltakozott, hogy a dogm atizm us a m aga m ódján igyekezett kitalálni valam iféle ro­ m antikus színezetű új kultúrát, talán ép­ pen annak érd ekében , hogy az alapvető és szükséges kultúrát ne kelljen a dogm atikus állásponton álló em b erek n ek elsajátítani­ uk... A lenini gondolat azonban legalább ilyen erővel és n yom atékkai irányult am a polgári fefog ás ellen, m ely azért akar sza­ kítani a múlttal, a történelm ileg felh alm o­ zódott örökséggel és a hagyom ányokkal, hogy m egakadályozhassa a tudom ányos f e j ­ lődésből levonható világnézeti köv etkezte­ téseket, hogy a tudom ányt az em b erek szá­ má ra valam i külső hasznosságként és nem pedig világn ézet-alkotó tendenciaként in­ terpretálhassa.” Minthogy Hermann egész könyve egyfaj­ ta gondolati reflexiója a felgyorsult és meg­ sokszorozódott válságjelenségnek, természe­ tes, hogy e problémakör a kultúrával öszszefüggésben is megjelenik kötetében. Ä huszadik század egyik tendenciózus jelen­ ségének tartja a polgári gondolkodásban időről időre felbukkanó válságtudatot, amely gyakran a kultúrpresszimizmus ké­ pében jelent meg, vagy éppen a kulturális fellendülés hamis pátoszát hirdette. Az utóbbi években a modern gazdasági krízis a válságtudat új vonásait is előhívta, de a lényeg nem változott: „a polgári társadal­ 30 mat ebben az esetben is a szocializmus von­ zása ellenében igyekeztek felvértezni ér­ vekkel.” Ugyanakkor Hermann arra is rá­ mutat, hogy „a polgári ideológia magabiztossága vesztett erejéből, nem lehet min­ den meggondolás nélkül alkalmazni a köz­ vetlenül szocializmusellenes hangvételt, s ezért napjaink polgári ideológiája éppen az átfogalmazás stádiumában van”. Egyebek mellett e forrongó folyamatról is reálisabb kép alakul ki Hermann István esszékötete nyomán. (Vitányi Iván : Társadalom , kultú­ ra, szociológia, K ossu th; Huszár T ibor: „Nem középiskolás fokon .. ” M agvető; Hermann István: V álságok és változások, Kozm osz.) Csongrády Béla M u n ká sfia ta lo k VI. vers- és p ró za m o n d ó versenye Az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Házában április 16— 18. között lezajlott vers- és próza­ mondó verseny résztvevői egytől egyig mun­ kásfiatalok voltak. Hogy a verseny döntőjé­ ben nyújtott teljesítményük alapján sokan igazolva látták a versenykiírás létjogosultsá­ gát, annak oka, hogy az ötvenhat döntőbe jutott fiatal sok hasonlóságot mutatott, s ha valaki mindenáron a közös nevezőt kereste, könnyűszerrel találhatott néhány meggyőző­ nek tűnő bizonyítékot, melyek alapján bele­ nyugodhatott a közös címke jogosultságába: „munkásfiatalok”. Ha eltekintettünk volna a versenyzők „termelésben elfoglalt” helyétől, akárha a közös világlátásra, életérzésre is bizonyítékul szolgálhatott a választott versek viszonylag szűk skálája, a nagyjából behatárolható témakör. Jó okunk van azonban feltételezni, hogy bár a fentiek valóban beszédes jellemzői vol­ tak a versenynek, csak épp nem arról „be­ széltek,” amit sokan kihallottak, vagy kihal­ lani szerettek volna belőle. Mi több, a mun­ kásfiatalok VI. országos vers- és prózamon­ dó versenye újabb cáfolata volt annak a té­ ves nézetnek, amely a munkásosztály után­ pótlását még mindig uniformizáltan egységes­ nek látja és igyekszik láttatni. Pedig a dön­ tőn bemutatkozott munkásfiatalok — a ter­ melésben elfoglalt közel sem azonos helyü­ kön túl — szélsőséges különbözőséget mutat­ tak. Eltéréseik és rétegzettségük — a terme­ lésben elfoglalt helyüktől sem független — valóságismeretük különbözőségében is rejlik. És ez a versek, illetve prózai művek tolmácso­ lásában is tükröződött. Felmerül a kérdés, hogy a versválasztás­ ban az előbbiek ellenére megmutatkozott ha­ sonlóság nem mond-e ellent a látleletünknek? A versenykiírás értelmében „a termelésben elfoglalt helyük szerint a munkásosztályhoz tartozó harminc év alatti dolgozó fiatalok” ne­ vezhettek. A jelentkezőknek egy szabadon választott és egy SZOT-díjas költő, illetve író művét kellett megjelölniük a nevezési lapon. A „kötelező” választás önmagában aligha te­ kinthető valódi kötöttségnek, hiszen napja­ inkban azok a költők, írók, akiknek tehetsé­ gét egy vagy több hivatalos elismerés fém ­ jelzi, kevés kivételtől eltekintve, valamennyi­ en SZOT-díjasok is. A versenykiírás mégis orientált, s bár a SZOT — m int a verseny egyik rendezője — érthető módon állította reflektorfénybe sa já t díjazottjait, ezzel aka­ ratlanul is szűkítette a kört. Kétségtelen ugyanis — és ez a „közös je l­ lemző” elvitathatatlan —, hogy a fiataloknak egy széles rétege igen korán kerül kapcso­ latba a termeléssel. Az is tény, hogy irodal­ mi ismeretük sokuknál megreked az általá­ nos, jobb esetben a középiskolai „célirányos” tananyag szintjén. Így viszont nem csoda, ha a jelenkori (SZOT-díjas) költők verseskötete­ inek lapozgatása közben a tanultakra „ríme­ lő”, azokkal érzelmi, gondolati, tartalm i ro­ konságot mutató költeményekre, írásokra esik választásuk. (Mellesleg, ha igaz, hogy a tör­ ténelem tankönyvek rászolgáltak a korszerű­ sítésre, akikor ez százszorosa n igaz az irodalmi szöveggyűjteményekre.) De maradjunk a versválasztásnál! Amint az várható volt, idén is Garai Gábor, Ben­ jám in László és Juhász Ferenc versei fém je­ lezték a SZOT-díjasok mezőnyét, illetve Váci Mihály „még nem elég” típusú versei. A versmondók közötti különbözőség azon­ ban a sok rokonságot mutató költemények interpretálásában is megmutatkozott. Félre­ értés ne essék, nem az előadás, a „produk­ ció” színvonalára gondolunk. Hiszen termé­ szetes, hogy egy versenyen vannak tehetsé­ gek és kevésbé tehetséges előadók. Most azonban nem erről van szó, hanem az inter­ pretációnak arról a dimenziójáról, amelyben az illető versmondó valóságismerete tükröző­ dik. Mert igaz ugyan, hogy a munkásfiatalok többsége korán kiszakad az irodalom közel­ ségéből. Igaz, hogy többségük később sem folytat autodidakta módon tanulmányokat, és nem élvezheti az értelmiségi lét — e tekin­ tetben kétségtelen — helyzeti előnyét. Meg­ lehet. a termeléssel való korai közvetlen kap­ csolatuk velejárójaként figyelmük sokkal in­ kább az „anyagiak” felé fordul. Ám időköz­ ben, ha a világra tágabb kitekintést nem is, de üzemükbe, gyárukba „szűkebb” betekin­ tést mindenképp nyernek, megismerve vagy megsejtve a mikrokörnyezet — a társadalom egészére jellemző — működésének mechaniz­ musát. Ebbéli ismereteik különböző szintje alapján valljuk, hogy a munkásfiatalok sem­ miképp sem gyömöszölhetők be egyetlen — mégoly tág — osztályterembe. A valóságis­ meret azonos szintje, az azonos világnézet — helyesebben világlátás —, esetükben sokkal inkább alkalmas közös nevezőnek, mint „a termelésben elfoglalt hely”. (Igaz, ennek alap­ ján igen nehéz lenne országos versenyt meg­ hirdetni és szervezni, de akár pusztán jelen t­ kezni is a résztvevőknek.) De vajon a valóságismeret különbözősége tükröződhet-e egy versmondó versenyen? Az igenlő válaszhoz egyetlen dolgot kell feltéte­ leznünk. Hogy tudniillik a versmondók ele­ get tettek legelemibb feladatuknak: értelmez­ ték a választott verset. Az, hogy ki hogyan értelmezte, m ár önmagában sokat mond. Ám tételezzük fel — volt rá példa —, hogy a versmondó a költeménnyel csupán hangulati azonosulást m utat fel. Ha lehet, akkor ez még érzékletesebb tükre a versmondó szemé­ lyiségének. Szükséges megjegyezni, hogy a Bánffy György vezette zsüri már az elődön­ tők során igyekezett „kirostálni” azokat, akik színészi trükkökkel igyekeztek hitelesíteni vállalkozásukat. Ez érthető, hiszen az am atőr versmondóknál a szerepjátszás nem erény. Ellenkezőleg, az amatőr versmondó erénye, egyben szabadsága abban áll. hogy önmagát adja a vershez. Ezt még akkor is megteheti, ha valójában a választott költeménnyel nem tud azonosulni. És m ert a munkásfiatalok V I. vers- és prózamondó versenyének döntőjében a legtöbb fiatal „önmagát adta”.: a kétely, a hit, a lelkesültség, a bizonytalanság, a nai­ vitás, a lelkesültség, a lehangoltság, a biza­ lom, a bizalmatlanság, az értelem, a közöny megannyi árnyalata hangzott el a reflektor­ fényben állók ajkáról. A jelzők korántsem teljes skálája jobban szétszórta a mezőnyt, mint az előadói képességek különbözősége. A versmondásnak ez a dimenziója persze akkor volt legszembetűnőbb, amikor egyazon verset többen tolmácsoltak. Ilyenkor nem csupán a versekről, hanem mindegyik elő­ adóról sokat tudtunk meg: egyénenként el­ térő világokra derült fény. Pintér Károly ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/12592db4a6e8de9b4fae8041fbd3ce6b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fa182e9f00d6931db01bed8a3e874435.pdf af5ffb349f69483116d026e16c668988 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 160 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE 100 ÉVE MUTATTÁK BE AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT 1 KERÉNYI FERENC : Mérlegen a Madách-kutatás 27 SŐTÉR ISTVÁN: A nógrádi Madách 10 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Egy vonás a politikus Madách arcképéhez 49 SZABÓ KÁROLY: Férfi és nő. Madách Imre és Veres Pálné 53 KELÉNYI ISTVÁN: Dramaturgiai problémakörök a Tragédia körül 41 KARÁCSONDI IMRE: Madách és a szülőföld 34 P. SZABÓ ER N Ő : Madáchi pillanatok �1983-ban ü n n ep e ljü k M adách Im re szü letésének 160., A z em b er tra g é d iá ­ ja b e m u ta tá sá n a k 100. évfordulóját. E n n ek jegyében az elm últ év végén em lékbizottság a lak u lt. 1983. ja n u á r 17-én D evcsics M iklós, N ógrád m e ­ gye T an ácsa és a M adách-em lékb izottság elnöke sa jtó tá jék o z ta tó t ta r ­ to tt a Fészek k lu b b a n . A sajtó k ép ­ viselőivel és a m e g h ív o ttak k al ism er­ te tte az em lékév kiem elkedő ese­ m ényeit. J a n u á r 21-én M adách szü letésn ap ­ já t gazdag rend ezv én y so ro zattal ü n ­ n ep elte N ógrád m egye. A N ógrádi S án dor M úzeum ban k iá llítás n y ílt dr. Szabó József egyedülálló M adáchg y űjtem ényéből. A József A ttila M ű­ velődési K özpontban a T rag éd ia il­ lu sz trác ió it á llíto ttá k ki. A központi em lék ü n n ep ség re a József A ttila M ű­ velődési K özpont színházterm ében k e­ rü lt sor. Beszédet m o n d o tt S őtér Is t­ v án író, akadém ik u s, a M agyar T u ­ dom ányos A kadém ia iro d alo m tu d o ­ m án yi intézetén ek igazgatója. (E lőadá­ sá t e sz ám u n k b an te lje s te rje d e lm é ­ ben közöljük.). Az ünnepség k e re té ­ ben n y ú jto ttá k á t a M adách-kultusz áp o lásá ért adom ányozható M adáche m lé k p la k ette t dr. Belitzky Já n o s tö r­ ténésznek, R ánki György zeneszerző­ nek, id. Szabó Istv á n szobrászm űvész­ nek, dr. Szabó József m uzeológusnak. H ubai M iklós író, a M agyar Író k Szö­ vetségének elnöke firenzei elfo g lalt­ sága m ia tt nem v eh e tte á t szem élye­ sen az em lék p lak e ttet. A d íszü n n ep ­ séghez k ü ld ö tt tá v ira tá t felolvasták. Ezt követően k io szto tták a M adáchp ály ázat d íja it. A z irodalm i k ateg ó ­ riá b a n a zsűri ja v a sla ta a la p já n el­ ső d íja t nem a d ta k ki. M ásodik d í­ ja t k ap o tt ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ költő, h a rm a d ik d íja t (m egosztva) SZENTI ERNŐ költő és ONAGY ZOLTÁN író. T an u lm án y , szociográ­ fia k a te g ó riá b a n : I. d íj: P raznovszky M ihály m uzeológus; II. d íj: (m egoszt­ v a): D érczy P é te r és K iss Gy. C saba; III. d íj: L áng Istv án . (A zsüri ta g ja i v o ltak : Nagy G ásp ár költő, Ö rdögh S zilveszter író, dr. K erényi F eren c irod alo m tö rtén ész, Végh M iklós a P alócföld főszerkesztője, P ál József a P alócföld szerkesztője.) Az em lék ü n n ep ség z á ró a k k o rd ja ­ k é n t a, M adách S zínház m űvészei k e­ resztm etszetet m u ta tta k be Az em ber trag é d iájáb ó l, L engyel G yörgy re n d e ­ zésében. Az est m űsorközlője K ovács P. Jó ­ zsef volt. 1983. ja n u á r 29-én a T IT salgó­ ta rjá n i szék h ázáb an tudom ányos ta ­ nácskozást és előadói k o n feren ciát ta rto tta k a M a d ác h -k u ta tá s leg ú jab b eredm ény eirő l. E lőadók: d r. M ezei J ó ­ zsef tanszékvezető egyetem i ta n ár, dr. Szabad G yörgy ak ad ém ik u s, egye­ tem i ta n á r, dr. Radó György M adách ku tató , dr. K erén y i F eren c irodalom történész. Az elő ad áso k at v ita kö­ vette. B efejezésül a résztvevők m e g tek in t­ h ették N ém eth A n tal 1944-ben k é ­ szült M adách cím ű já té k film jé t, T í­ m á r Józseffel és Szörényi É vával a főszerepben. A N ó g rá d m e g y e i T a n á c s V. B . m ű v e lő d é s i o s z tá ly á n a k la p ja . F ő s z e rk e s z tő : V égh M iklós. S z e rk e s z tő s é g : 3100 S a lg ó ta r já n , A r a n y J á n o s ú t 21. T e le fo n : 14-386. K ia d ja : a N ó g rá d m e g y e i L a p k ia d ó V á lla la t. F e le lő s k ia d ó : B á lin t T a m á s ig a z ­ g a tó . T e rje s z ti a m a g y a r p o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sí tő k ­ n él, a p o s ta h írla p ü z le te ib e n é s a K ö z p o n ti H írla p I ro d á n á l (K H I, B u d a p e st, V.. J ó ­ z s e f n á d o r t é r 1. sz ám . P o s ta c ím : 1900 B u d a p e st) K ö z v e tle n ü l v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a K H I 215-961 62 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y esszám á r a 12 F t, elő fiz e té si d íj fé l é v r e 36, eg y é v r e 72 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ira to k a t é s r a j ­ z o k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n em k ü ld ü n k vissza. ISS L 0555-8867 In d e x : 25-925 K é sz ü lt a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t s a lg ó ta rjá n i te le p é n , 5,6 (A/5) ív te rje d e le m b e n . F . v . : K e le m e n G á b o r ig a zg ató . 83.28875 N. S. 1000 p é ld á n y b a n �Mérlegen a Madách-kutatás Van-e M adách-legenda? Kérdeztem ezt — a k u tatás helyzetét m érle­ gelve — 1971-ben, tizenkét esztendeje, a K ritika című folyóirat áprilisi számában. A válasz akkor sajnosan és többszörösen” igen volt. Azóta m egültük a költő születésének 150. évfordulóját (1973-ban), m ajd újabb évtized rakódott le az időben és 1983 ism ét ünnepekkel szolgál: Madách születésének 160. és A z em ber tragédiája színpadi bem utatójának 100. évfordulójával. A Palócföld szerkesztősége m ost a rra kért, szem besíte­ ném — ak á r a szó szerinti felidézés pontosságával — akkori m egállapí­ tásaim at, vélem ényem et a M adách-kutatás m ai helyzetével. „Az utóbbi évek kutatásai alapvető m ódszertani és szemléleti válto­ zást eredm ényeztek.” — Ha vázlatosan akarnán k szakaszolni az elm últ negyedszázadot, azt m ondhatnánk: az 1960-as évek valóban az újrafelfe­ dezés és a gyökeres szemléleti fordulat esztendei voltak. Szükségszerű visszahatásaként M adách dogm atikus m egítélésének, a Tragédia letil­ tásának. Ez leh etett az oka, hogy 1964, a költő halálának centenárium a —, m eglehetős ellentétben a m agyar évfordulós gyakorlattal — komoly tudom ányos eredm ényeket is hozott és a figyelem nem lankadt az ünnep m últával sem. Az igazi fordulatot két, egym ástól függetlenül folytatott és nagyjából egyidőben befejezett k utatás jelentette. K rizsán László 1965 elején ad ta ki B alassagyarm aton, m úzeum i füzetként nagyhatású forrásgyűjtem ényét, D okum entum ok Madách Im re élettörténetéhez cí­ men. Szabad G yörgy könyve, korszakm onográfiája csak 1967-ben jelent meg ugyan (Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860—1861.), de aka­ dém iai doktori disszertáció lévén, a szakm ai köztudatba m ár az évfor­ duló évében bekerült. K rizsán az életpálya egészére, Szabad a válasz­ to tt időszakaszra, de az országos politikába ágyazva tu d ta bizonyítani, hogy a csesztvei és sztregovai rem ete legendája nem tényeken alapul, helyette a korában élő és tevékenykedő forradalm i főbiztos és az or­ szággyűlési követ valós p o rtré já t vázolták. Érdekes és jellem ző módon vita a közölt s feldolgozott dokum entum okkal nem folyt — inkább el­ h allg atták az új eredm ényeket m indazok, akik szellemi restségből vagy egyéb okból ragaszkodtak a régi. m egcáfolt M adách-képhez. Fontos tudom ánytörténeti mozzanat, hogy az évforduló táján m egje­ lentek további m űvek is, egy-egy részterület kutatási eredm ényeit, vagy az addigi ism ereteket összegezők. A teljesség igénye n é lk ü l: Ba ­ ra nyi Im re a fiatal M adách gondolatvilágát rekonstruálta, W aldapfel József M adách és az utópista F ourier szellemi kapcsolatát vizsgálta, Ma­ gyar Bálint színháztörténeti vázlatot adott, Radó G yörgy 1964 és 1973 között a T ragédia fordításait gyűjtötte össze és elemezte, a kolozsvári K ántor Lajos a drám ai költem ény százéves utóéletét tek in tette át. El­ készült Sőtér István kism onográfiája is (Á lom a történelem ről, Bp. 1965.); legfontosabb segédkönyvünk, ha M adáchról beszélünk. Az 1970-es évek ehhez képest kevesebb látványos eredm énnyel szol­ �gáltak. A nnál több apróm unkával, am elyek zöme — m egint csak szük­ ségszerű m ódon — a legkevésbé ism ert életszakaszhoz, az 1850-es évek­ hez kapcsolódott. K özgyűjtem énybe került és m egjelent a M adách-család osztályegysége 1850-ből, anyagi helyzetük teljes rajzával; tovább gyűltek az adalékok Madách fogsága ügyében; sokkal gyarapodtak is­ m ereteink a költő nógrádi kortársairól, barátairól. Egyéni hangú, össze­ téveszthetetlen m onográfia is esik ezekre az évekre, M ezei József köny­ ve; Madách (Bp. 1977.) Az évtized összegezésének a H orváth K ároly szerkesztette Madách-tanu lm á n yo k című kötet tekinthető, am ely eredetileg 1973-ra, a 150. szü­ letésnapra készült, de a hosszú nyom dai átfu tás m iatt csak a 155-re jelent meg, 1978-ban. Anyaga jellegzetesen átm eneti képet m u tat: for­ rásközlés és feldolgozás, m űelemzés és családtörténet található benne egym ás mellett. „Nincs m űveinek kritik ai kiadása, tüzetes, m arxista szellemű életrajza, A z em ber tragédiájának napjainkig terjedő s z ín h á z tö rté n e te ...” Az 1971es hiánylista — sajnos — m áig is tételesen időszerű. Mindez persze nem csak a ku tatók szorgalm ának vagy restségének kérdése. Egyetlen bizonyító példát erre! N ém eth A ntal 1933-ban feldolgozta és m egjelen­ te tte A z em ber tragédiája színháztörténetének első ötven évéről készült k rónikáját. A lapm ű ez a javából, m a és a jövőben is nélkülözhetetlen. Nem m ondhatjuk azonban: sem m i dolgunk ezzel a fél évszázaddal, m ert N ém eth A ntal m ár feldolgozta. Azóta újabb régi előadásokról tu d u n k és am ire neki nem ju to tt ideje, lehetősége, az továbbra is v árat m agára: kézbe kellene venni a ham burgi, bécsi stb. színházak rendező­ példányait; képesújságokból, díszlettervekből, jelm ezvázlatokból idézhet­ nénk m eg a régi előadásokat. Mindez összehangolt, többhelyütt folyó k u tatáso k at feltételez — egy olyan területen, am elyről jó, összefoglaló m unkánk van! A jelenség nem rendkívüli, hanem term észetes: a tudo­ m ány továbblépésének hétköznapi, elemi igénye. De eredm ényeket, m eg­ levő k u tatáso k at m egkerülni, tudom ásul venni, m int az 1964 óta tö rtén t g yakran a közéleti M adách-arckép ügyében, pazarlás, hiba a súlyosab­ bak közül. A hiánylista dacára, az 1980-as évek a nagy, összegező vállalkozások évtizedének ígérkeznek. A d erűlátást nem a tervek és kutatói szándé­ kok összessége indokolja. Hanem az elkészült vagy m unkában levő ki­ adványok — s valam ennyi Nógrád m egye kiadásában. Van közöttük életrajzi kronológia (Radó Györgytől), régvárt bibliográfia (Kozocsa Sán­ dor összeállításában), levéltári iratközlés (Leblancné Kelem en M ária szerkesztésében). V árhatóan ez az évtized meghozza a Tragédia szö­ vegének k ritik ai kiadását is, am elyet fordítók, dram aturgok, irodalom és színháztudósok éppúgy nem nélkülözhetnek m indennapi m unkájuk során, m int a közm űvelődésben dolgozók, az irodalom tanárok, tankönyv­ írók, antológiaszerkesztők. Őszintén meg kell azonban m ondanunk, hogy könyvkiadásunk jelenlegi helyzetében nem szám olhatunk a teljes életm ű szöveggondozott, jegyzetelt kiadásával, am ely legalább kilenc vaskos kö­ tetet igényelne. Nincs is rá égetően szükség. A bizonytalan időrendű versek, a fiatalkori drám ák, a feljegyzések a k utatók és az érdeklődők szám ára fellelhetők Halász G ábor 1942. évi összkiadásában. A főmű, a T ragédia m ellett M adách levelezése v ár újbóli kiadásra, m ert 1959 óta itt tö rtén t m eg leginkább az ism ert anyag gyarapodása. „R eform tankönyveinkben m a h ét év u tán is a régi, babonává cáfolt m egállapítás szerepel.” — Ez a m ondat 1971-ben M adáchnak az 1948— �49-es polgári forradalom és nem zeti szabadságharc alatti szerepére vo­ natkozik. De leírh atju k m a is, 19 esztendőre helyesbítve az évek azóta eltelt sorát, a lényegen m it sem változtatva. Az előttünk fekvő és sokat v itato tt gim názium i tankönyv (Irodalom a gim názium II. osztálya szá­ m ára, 1980.) igazolja, hogy ezen a téren egyenesen visszalépésről be­ szélhetünk. Szegedy-M aszák M ihály M adách-fejezete (368—407) te rje ­ delm ében elégségesnek tűnik a tankönyv arán y ait tekintve. T artalm ában m ár kevésbé. E zúttal mégsem a Tragédia-felfogás és -értelm ezés m ilyen­ ségét firtatju k , azt elfogadjuk a tudom ányosan m egalapozott, lehetséges m agyarázatok egyikének. Pusztán a tárgyi tévedésekre szorítkozunk. Madách Gáspár Rim ay Jánosnak nem csak b arátja, hanem unokaöccse is volt. A T ragédia költőjének édesanyja, M ajthényi Anna sohasem volt bárónő. M adách forradalom alatti szerepléséről a teljes m ondatot idéz­ zük: ,,Súlyos szívbaja rem eteségre kényszerítette, s így nem vehetett részt a fegyveres harcban. .. ” Hogyan is szól ezzel szemben Nógrád várm egye forradalm i választm ányának 1848. július 21-i jegyzőkönyve? A B aja felé ú tn ak indítandó nem zetőregységgel „főbiztos beteges álla­ pota m ellett is m agát elm enetelre felajánlván”, csak azért m arad t o tt­ hon, m ert a következő hadügym iniszteri rendelet kisebb egység kül­ dését irányozta elő. A levéltári adatra, am elyet K rizsán László 1964-ben közölt, szó szerint rím el vissza M adách Pál m agánlevele: . . . . . holott a m egye őt felm entette —, de ő önként felajánlkozott a k k o r... ” Rákóczy Jánosnak, Kossuth rejtegetett titk á rán a k álneve volt a Rakovecz; ket­ tős családnevűnek, m agyarosítottnak feltüntetni tévedés. Hogy nem a tankönyvíró tollhibáiról vagy az újabb kutatások ism e­ retének hiányáról van szó, hanem következetesen továbbvitt elvekről, elárulja az utolsó alfejezet m egerősítő cím e: „M adách utolsó m űvei, po­ litikai szereplése” — m intha bizony M adách csak 1861-ben politizált volna aktívan. A tanuló a pesti egyetem i évek u tá n egy szót sem talál a megyei közéletről, M adách centralista felfogásáról, sőt arról sem. hol élt a költő egyáltalán? „Az em ber tragédiája idegen nyelveken olvasm ányként és színpadi pá­ lyafutása során is egyre gyakrabban lépi át az országhatárokat.” — Az 1960-as években m egkezdődött folyam at folytatódott. A ta rtu i észt és a minszki orosz nyelvű T ragédia-előadást — vendégjátékokon — a buda­ pesti színházi közönség is láth atta. A grozniji produkcióról kevesebbet tudunk. Ami az új fordításokat és idegen nyelvű kiadásokat illeti, kö­ zöttük k ét világnyelv is található, a spanyol és a portugál. M indkettő újabb százm illiókkal bővíti a Tragédia lehetséges olvasóinak körét. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy van a Tragédia színháztörténe­ tében néhány fehér folt, am elynek eltüntetése a m agyar k u ltú ra első­ rendű érdeke. Román nyelven, hivatásos színház még nem játszotta M adách m űvét, ugyanígy m indm áig késik a bolgár ősbem utató is. Az N DK -ban a rostocki színház az 1960-as évek elején felvette ugyan m ű­ sortervébe a T ragédiát, de bem utatóig nem ju to ttak el. Ném et nyelvte­ rületen még m indig kísért a „m agyar F aust” legendája és nyilván a hitleri Ném etország előadásai (1937,: H am burg; 1939 : Berlin, 1940 : F ran k fu rt am Main) is óvatosságra intik az illetékeseket. R em ekm ű­ vek k isajátítása és m egham isítása ellen viszont — vélem ényünk sze­ rin t — egyféleképpen lehet védekezni: nyílt eszmecserével, a valós vagy vélt akadályok elhárításával és helyesen értelm ezett jó előadások lét­ rehozásával. Ezt m u tatja a Nemzeti Színház 1970-es, nagy sikerű vendég­ játék a B erlinben és Lipcsében. 3 �R ánki G yörgy M adách-operája sem m aradt társtalan. Peter Michael Hamel m üncheni zeneszerző 1980-ban fejezte be „Ein M enschentraum ” cím ű operáját, am elyben Madách halálos ágyán — anyja és Pál b arátja társaságában — álm odja végig az em beriség történetét. A dalm űvet a kasseli operaház (NSZK) 1981-ben m u tatta be és valószínűleg ezidén is m űsorán tartja. Végül — m ost m ár 1971-es hivatkozási alap nélkül — arról, milyen szerepet vállalt Nógrád m egye a M adách-kultusz élesztésében. Nagyrészt a szűkebb p átriának köszönhető, hogy az 1964-es évforduló lendülete m egm aradt, eredm ényei további szintézisek szám ára összegeződtek. A m egyetörténet, a két városm onográfia (Salgótarján és B alassagyarm at), a múzeum i évkönyvek, levéltári kiadványok sora kinevelt a megyében élő vagy élt idősebb kutatók mellé (Belitzky János. Szabó Károly. Sza­ bó Béla) egy olyan középnem zedéket (H orváth István, Praznovszky Mi­ hály, Leblancné Kelemen M ária), am elynek tagjai országosan is szá­ m ottevő kutatási eredm ényeket m u tath atn ak fel. A m ásik megyei „gyúj­ tóp o n t” a csesztvei em lékm úzeum volt. Míg Alsósztregován a legutóbbi időkig az 1964-ben készült, szem léletében és tényanyagában m ár akkor sem éppen korszerű kiállítás látható (miközben a M adách-m úzeum K ör­ zeti Irodalm i M úzeumm á m inősült á t . . .) , addig a csesztvei kúria két szobája előbb a N ém eth A ntal-hagyatékkal több helyiségesre bővült, m ajd 1973-tól a tárlókban a közönség olyan dokum entum okat is láth a­ to tt (például Madách rendőri m egfigyelőlapját. m ásolatát Tom pa Mi­ hály A gólyához című verséről, a füleki választási jegyzőkönyvet 1848 nyaráról, a M adách-levéltár forradalm i plakátjainak néhány d arab ját stb.), am elyek még a tudom ány szám ára is itt jelentek meg először a nyilvánosság előtt. A M adách-kutat ás helyzetképe felemás. Friss eredm ények, új szem­ lélet az egyik, régóta húzódó alapvető m unkák, nehezen érvényesülő szem léletváltás az oktatásban és az ism eretterjesztésben a m ásik ol­ dalon. 1983 ne csak a számvetés ünnepe legyen, hanem alkalom és ú jabb lehetőség a rendszeres m unkára, a világ elé lépő m agyar klaszszikus, M adách Im re jobb m egism ertetésének javára. K e ré n y i F eren c 4 �Ú jab b a d a to k M adách Im re főbiztosi tevék en y ség érő l 1846—1848 1964-ben jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. köteteként K rizsán László összeállításában D okum entum ok Madách Im re élettörté­ netéhez című kiadvány. Az 1973-ban m egjelent publikációk sorában (Ma­ dách Im re születésének 150. évfordulója alkalm ával) m egem lithetjük a Nógrád megyei Múzeumi F üzeteket felváltó Múzeumi Közlemények k ü lönszám át, m elyben újabb M adách Im rére vonatkozó dokum entum okat ad tu n k közre. Az 1983-ban a Nógrád megyei Levéltár kiadásában m eg­ jelenő kötet közel 300 dokum entum ának több m int a fele m ost kerül először az érdeklődők kezébe. Ezekből az eddig kiadatlan dokum entu­ mokból hozunk néhányat jelen összeállításunkban, azzal a céllal, hogy M adách Im re főbiztosi, közéleti tevékenységét próbáljuk m inél jobban m egvilágítani. Az 1846. július 15—-16-i tisztújítás alkalm ával választják főbiztossá. Mi is a főbiztos szerepe, feladata békében, háborúban? A főbiztos gondoskodik a m egye területén tartózkodó, illetve az azon átvonuló katonaság ellátásáról, elszállásolásáról, a katonai szállások, élés­ tára k használható állapotában tartásáról. Nógrád várm egyében négy ka­ tonai éléstár volt (Losonc, Fülek, V adkert, Nagyoroszi), am elyeket köz­ vetlenül külön biztos kezelt, de azok ellenőrzése a főbiztos feladata. Számon ta rtja a katonai bevételeket, kiadásokat, a megyei számvevő se­ gítségével, összeállítja a megyei katonai terh ek évi előirányzatát, elszá­ m olja a hadiadót és intéz m inden egyéb, megyei jogkörbe tartozó k a­ tonai jellegű feladatot (újoncozás lebonyolítása, szökevény katonák fel­ kutatása, n y ilvántartások vezetése stb.). H áború esetén a főbiztos teendője hatványozódik, jelentősége fokozó­ dik. K atonaállítás, nem zetőrség toborzása, a katonák, a nem zetőrök el­ látása élelemmel, fegyverrel, takarm ánnyal m egfelelő m ennyiségben, m i­ nőségben, m eghatározott időre. Ez m ind-m ind olyan feladat, am elyet csak tervszerűen, szervezetten, jó irányító, átgondolt m unkával lehet m egvalósítani. Madách Im re főbiztos m egbízatásának m axim álisan ele­ get te tt —, am int azt a korabeli dokum entum ok tükrözik. (Valam enynyi közölt dokum entum a Nógrád megyei L evéltárban található, így a forrásm egjelölésnél ezt nem tü n tetjü k fel.) 1. A F Ő B I Z T O S T É R Í T É S S E MEG A Z ÓL Y OM VÁRMEGYÉBŐL NÓGRÁD VÁRMEGYÉBE ÉRKEZETT KATONASÁG KÖLTSÉGEIT Balassagyarmat, 1846. augusztus 24. A Nagy Mlgu M. Kir. Htó Tanács f. e. Aug. 4. 31308. Sz. a. Megyénk ebéli felterjesztése folytán, mellyben a Zólyom megyéből össze vonulás végett me­ gyénkbe érkezett katonaságot Zólyom megye által ellátatni kéretik, nevezett 5 �megyének hasonló értelemben lett elutasításáról tudósítván, az eddig for­ dított költségekre nézve, szokott kiegyenlítés eszközlésére utasít. Végzés: Első Alispán, Fő Biztosi és Hadi Fő Adó Szedői hivataloknak ön alkalmazásábul kiadatván, Fő Biztos és hadi fő adószedő Urak egyszersmind oda utasítatnak, hogy Zólyom Megyéből ide érkezett katonaságra fordított minden nemű költségeket felszámítván, azok jegyzékét megtérítésnek Zólyom Megyénél leendő eszközlése végett haladék nélkül terjesszék elő; a NMlgu Htó Tanács megkéretni rendeltetvén, az iránt, hogy azon körülményeket, mellyek a folyó évi mostoha termésnél fogva Megyénk adózó népének sor­ sára nézve, múlt évi helyzetnél is súlyosabb aggodalmakkal töltenek, figye­ lembe véve, a nyomasztóan érzett katona tartás terhének némi enyhítése te­ kintetéből, de osztó igazságnál fogva is a Százados Kapitányi állomást, miután két század kormányzó külömben is megyénk által ellátott katonaság kor­ mányzására felesleges szomszéd Ns. Zólyom megyébe által tétetni, ’s ezen Me­ gyénk adózóit az általuk külömben is szükségtelenül viselt teher alól felmen­ tetni méltóztassék. Kiadta Fő Jegyző Friedeczky Lajos (Nógrád Várm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 2611/1846. szám, a 296/1847. sz. ak tában ) 2. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS VÉLEMÉNYE A LOSONCI KATONAI KÓRHÁZ ÁLLAPOTÁRÓL Balassagyarmat, 1846. augustus 29. Madách Imre Fő Biztos a losonczi katonai kórház rossz karban létéről je­ lentést tesz, s minthogy építése idő rövidsége végett nem eszközölhető, oda vélekedik, hogy legalább a szükséges anyagok még ez ősszel fuvaroztassa­ nak össze. Végzés: A köz munkák felosztásával munkálandó választmányhoz tekintet­ be vétel végett utasítatik. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai, jegyzőkönyvek 2879 1846. szám ) 3. FŐBIZTOSI TUDÓSÍTÁS SZÖKEVÉNY KATONA ÜGYÉBEN Balassagyarmat, 1847. január 11. Tiszti tudósítás 1845-ik évi 2498-ik számú végzésre. Alóliírott Vancsó János Szinóbányai lakosnak, fia — Csány Jósef szöke­ vény katonának megfogatásáért járó díj kifizetése eránt a T. N. Megyéhez nyújtott folyamodására, 1845-ik évi 2498. sz. alatti rendelést illetőleg hivata­ losan jelentem, hogy a nevezett folyamodó a Buda Kerületi Orsz. Fő Biz­ tosi hivatal utalványa mellett, Serémy Antal Fő Hadi Adó Szedő Úr által kifizettetett. Költ BGyarmat 1847-ig év Jan. hó 11-én. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 608 1847. sz á m ) 4. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS IGAZOLJA A NAGYOROSZIBAN LÉVŐ TI S Z T I S Z ÁL L Á S O K K I J A V Í T Á S Á T Balassagyarmat. 1847. január 11. Alulírott alássan ’s egyszersmind hivatalosan is jelenten, hogy az 1846-ik Év őszi kijelölt igazításokat ’s újításokat az Oroszi Tiszti Szállás Házak kö­ rül az illető mester emberekkel előleges alku mellett miután elkészítettem, s 6 �végeztettem a mester embereket a kijelelt 110 ft 24 xr száztíz forint és h u­ szon négy krajtzárokkal pengő pénznek ön igazoló ’s ide tsatolt nyugtatványaik mellett e következendő módon fizettem ki: jelesül Az A A A Az A B C D E betű betű betű betű betű kőmíves bizonyítása szerént asztalos bizonyítása szerént átsi munkáért szerént kováts munkáért ablakos bizonyítása szerént 60 ft. 26 ft. 12 ft. 6 ft. 5 ft. 48 xr. — — 24 xr. 12 xr. Öszvesen így kifizetődött Száztíz forint és huszonnégy krajcárok ezüstben. Költ N. Oroszi Január 5-ig 847. Szabó Lajos rszti Biztos Az itt érintett kiigazítások csakugyan megtörténvén, az azokra fordított költségeket az előlegezettek sorából kihagyandóknak vélem. Költ. B. Gyarmathon 1847. Jan. 11-én. Madách Imre Főbizt. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 630/1847. szám ; a Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 547/1848. számú a k tá b a n ) 1848. m árcius 15-ét és a m árciusi törvények kihirdetését követően felgyorsulnak a politikai esem ények N ógrádban is. Az 1848. m árcius 24-i balassagyarm ati közgyűlés legfontosabb h a tá ­ rozata „a közrend és a törvényes végrehajtás biztosítása”. Ennek m eg­ valósítására alak u lt bizottságok tevékenységéből látható, hogy a nógrádi ellenzék cselekedni kíván. M adách Im re a 12 tagú „teljes hatalm ú v á­ lasztm ány” (a régi m egyeirányítás fölé em elt forradalm i megyevezetés szerve) és több m ás bizottság tag jak én t vesz részt az esem ényekben — főbiztosi m egbízatásának ellátása m ellett. 5. A TÖRVÉNYJAVASLATOK KIHIRDETÉSÉRE AL AK U L T VÁL A S Z T MÁ NY T AGJ A MADÁCH IMRE Balassagyarmat, 1848. március 25. IS A törvényjavallatok kihirdetése mellett, felvilágosításul szolgáló azon min­ ta, melly végrehajtó tiszti karnak elnökileg kiadatott, a Választmány által is czélszerűnek találtatván, végrehajtó tiszti k ar ahoz alkalmazva, a hirde­ tésnek ’s felvilágosításnak (?) eszközlésére utasítatik. 1848-ik év Mártius 26-án Károlyi János Első Alispán Úr elnöklete alatt Kacskovics Károly, Plachy Sigmond, Madách Imre, Ebetzky Ferencz, Hor­ váth Elek, Farkas Károl, Soóky Andor, Soóky Gábor, Veres Pál, Bende Ist­ ván Urak jelenlétében tartatott teljes hatalmú választmányi üllésben. (Nógrád V árm egye Ideiglenes V álasztm ányának irata i; jegyzőkönyvek 6/ 1848. szám.) Szinte h atárk ő M adách Im re főbiztosi tevékenységének, az 1848-as esem ényekben való részvételének m egítélésében az 1848. április 7-i választm ányi ülés (Ideiglenes Választm. jkv. 69/ 1848. szám), ahol az elnök­ lő alispán bejelenti, hogy „M adách Im re választm ányi tag közben jö tt betegeskedése m iatt nem m unkálkodhatik” ; helyettesítésével a választ­ m ány Thom ka S ándort bízza meg. M egbízatásáról azonban nem mond le, hanem Csesztvéről kapcsolódik be — egészségi állapotától függően — az esem ényekbe, az ügyek intézésébe. 7 �6. A MEGYEI FŐBI ZTOS J A V A S O L J A A VADKERTI KATONATISZTI SZÁLLÁSOK HELYREHOZATALA SORÁN FELMERÜLT KÖLTSÉGEK KIFIZETÉSÉT Csesztve, 1848. május 4. (Belső oldal) A Vadkerti katona tiszti szállásokon, ezekben létező bútorokon és a lo­ vardán. az ezeket megvizsgáló mester emberek által talált hijjánosságoknak elkerülhetetlen helyrehozatalára azon mesterembereknek ide mellékelt á r­ jegyzékekben kitett költségeket kijelelés végett hivatalosan és alázatosan eképpen sorolom elő: 1. Kőművesi munkabér, s az ehez kívántató anyagok ára 36 f 48 x 2. lakatos és kováts munkabér, kívántató anyagok ára 16 f 204 x 3. asztalos munkabére az ehez kívántatokkal ára 29 f 34 x 4. áts munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 13 f 6 x 5. üveges munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 6 f 432 X öszvesen 96 f 32 x Kelt Vadkerten, 1848. május 4-én Szecsődy János rbiztos A fent kitett Javítások véleményen szerint is szükségesek lévén, az azok­ ra megkívántató Kilencvenhat forint, s harminckét xból álló öszveg kijelelését hivatalosan javallom. Csesztvén Május 4-én 1848. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 155 1848. szám ) 7. MADÁCH I MRE F Ő B I Z T OS I S MÉ T E L T KÉRÉSE ZÓLYOM VÁRMEGYE R E N D E IHEZ Csesztve, 1848. május 21. A Zólyom megyében szállásolt Ferdinand Császár dsidás ezredbeli kato­ naság, az 1846-ik évben, százados és osztályos gyakorlását Nógrád megyébe végezte, melly alkalommal azon katonaság élelmezésére a raktárakra, és más, az eredeti oklevelekkel igazolt, s Zólyom megyének, annak idejében ál­ tal küldött számadásba körülményesen előadott tárgyakra ezen megye által tett költség 485 f. 23. xr. ppba ez ideig se térítődött vissza; — ezen öszvegnek visszafizetésére Zólyom megyét hivatalosan ajánlom újólag sűrgettetni. Kelt Csesztvén 1848. Máj. 21-én Madách Imre Főbizt. (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 8. A MEGYEI FŐBI ZTOS S ÜR GE T I A KATONAI MÉRNÖKÖK ÁLTAL ELFOGYASZTOTT TERMESZTMÉNYÉK, IGÉNYBE VETT SZÁLLÁSOK KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSÉT Csesztve, 1848. május 22. Alólírott hivatalosan van szerencsém jelenteni, mi szerint e folyó évi Ja ­ nuár 15-én 386 szám alatt a Ns Megye útján a N. M. Helytartó Tanácsnál a Megyében illetőleges a losonczi katonai állomáson működő s felsőbb ren­ delet mellett ki küldött katonai mérnöknek élelmezésökre ki szolgáltatott termesztményeknek piaczi ár szerinti, — úgy nem külömben szállás alkalm at­ lanságok megtérítését a hozzá csatolt 94 darab eredeti nyugtatok által iga­ 8 �zolva — sürgetvén; annak sikerlése mind eddig el m aradt; — Minél fogva, — minthogy az illető Helységeknek ezen késedelem, tekintvén az akkori nagy árát azon termesztményeknek nagy kárával késedelmeztetik, — úgy szintén az illető kezellő rendszerinti Biztos is ez irányú fáradozásával rend­ be nem jöhet, — oda bátor vagyok hivatalosan a tisztelt megyei bizottmányt megkérni, hogy ennek sikerlését újabban az illető helyen sürgetni méltóztasson. Költ Csesztvén, Május 22-én 848. Madách Im re Fő Bizt (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 1848 jú liusában h atáro zat születik a nógrádi nem zetőrség felállí­ tásáról. M adách Im re „beteges állapota m ellett is m agát” a nógrádi nem ­ zetőrökkel „elm enetelre felajánlván” ; elm enetelére nem kerül sor, h a­ nem a megyei főbiztosi tennivalókat látja el, bizottságokban tevékeny­ kedik most m ár teljes aktivitással. Ism eretes, hogy a nógrádi nem zetőrök tervezett hadba vetése elm a­ rad. H elyette tovább folytatódik a nem zetőrök toborzása és az 1848. augusztus 21-i állandó választm ányi ülés tárgyalja a „veszélyben levő haza védelm ére” az országgyűlés által m egajánlott újoncok kiállítását ki­ m ondó m iniszteri rendelet végrehajtását. 9. A HAZA VÉDELMÉRE MEGAJ Á NLOTT ÚJONCOK KIÁLLÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TEENDŐK ELLÁTÁSÁRA LÉTREHOZOTT TELJHATALMÚ V Á L A S Z M Á N Y T A G J A M A D Á C H I MR E IS Balassagyarmat, 1848. augusztus 21. (...) A megkívántató mennyiségű újonczok kiállításának gyakorlati sikerbe vé­ tele, ’s a módoknak alkalmazása öszves megyei közönség által czélszerűleg eszközölhető nem lévén, egy telyes hatalommal felruházott választmány, mely a Ministeri rendeletben foglalt utasítás sinormértéke szerént fog eljárni, ki­ küldetik, következő tagokból álló, Horváth Elek, Első Alispán mint Elnök, annak akadályoztatása esetében Másod Alispán; Fő Jegyző, annak akadá­ lyoztatása esetében 1-ső Aljegyző, Fráter Pál, Bekény János, Baloghy József, Sréter Horácz, Pronay Károl, Madách Imre; ezen Választmányban érvényes határozat hozatalára 3 tag együttléte szükséges. A kivetés népesség arányához képest fog számvevő által rögtön eszkö­ zöltetni. (...) A kölcsön veendő pénzre nézve világosan elhatároztatván; hogy az egy­ általában semmire másra, mint az újonczok kiállítási módjának könnyítésé­ re fog használtathatni. Kiadta Fő Jegyző Veres Pál (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai Sz. n. [szám nél­ küli] 1848. szá m ) T agja még M adách a katonai állítás előkészítésére alak u lt bizottság­ nak, az újoncállítás v ég rehajtására alak u lt választm ánynak; olvasha­ tu n k a dokum entum okban a választm ány intézkedéseiről, eljár a hadi főadószedővel a hadiadó 1848. évi elszámolása ügyében. Főbiztosi tevékenységének 1849. évi bem utatása, de annak még fel­ villantása is, éppen összetett volta m iatt, m eghaladja a jelen összeál­ lítás kereteit. Leblancné Kelem en M ária 9 �O rszá g g y ű lé si v á la sz tá so k 1848 n y a rá n N óg rád b an (Egy vonás a politikus Madách arcképéhez) Az utóbbi években, évtizedekben m egjelent irodalom történeti publiká­ ciók jelentősen m ódosították k ép ünket a beteges, s ezért politikától viszszahúzódó M adáchról. (Elég itt csak K rizsán László, Szabó B éla tan u l­ m án y aira utalni.) M indezek ellenére irodalom tanításunkban, így aztán a köztudatban is, m ég m indig él az a sem atikus M adách-kép. am elynek előzményei, gyökerei a századfordulós összegezésekben lelhetők föl. A N ógrád m egyei köznemesség életm ódjának, politikai szerepvállalásá­ nak k u ta tása során a k a rv a-ak ara tla n több ízben érin tettem M adách 1840-es évekbeni politikai szereplésének kérdéseit. K utatásaim ban vizs­ gáltam M adách politikai körét és környezetét, annak kapcsolatrendsze­ rét, külön foglalkoztam legjobb b arátja, Szontagh Pál életútjával, a sze­ génylegény-egylettel, az 1847-es választásokkal. Az eddig fe ltá rt adatok egyértelm űen alátám asztják a? em lített k u tató k eredm ényeit: M adách betegsége ellenére is ak tív an v ett részt a m egyei politikában. Elsősorban 1846-tól, am ikor visszatért a közéletbe és közigazgatási tevékenysége sok­ irán y ú lesz. M indezek ellenére nem szabad túlzott jelentőséget és sze­ rep et n y ilv án ítani M ad áchnak ezen a téren. Nem csak életkora, de poli­ tikai-közigazgatási gyakorlata m iatt is csak ekkor kezdett felfelé ívelni ilyen irán y ú pályája. Az viszont kétségtelen, hogy v állalt és k ap o tt fel­ adatai, elvégzett m u n k ája perspektivikusan a m egyei vezetők első sorá­ ba em elte volna őt, sőt még ennél m esszebbre is gondolhatunk. (Amint m ajd az be is következik 1861-ben.) M indezek igazolására m utatom be az 1848 júliusi országgyűlési vá­ lasztásokat, am elyek során első ízben k e rü lt sor a népképviseleti ren d ­ szer m űködtetésére. (E bem utatás csak vázlatos, egy nagyobb tanulm ány rö v id ített változata.) Madách szerepét ezekben az esem ényekben nem, vagy csak alig ism erjük, holott a valóságban igen fontos feladatai vol­ tak. M agyarországon 1848 áprilisáig a feudális joggyakorlat évszázados tradíciói á ltal kialakí t o tt és kodifikált választási rendszer volt érvény­ ben, am elynek alapjai m ég W erbőcziig n y ú ltak vissza. E rendszer értel­ m ében országgyűlési követeket csak a m egyék nem esei közül választhat­ tak és csak a nem esek v álaszthattak. N ógrád m egye nem esei k ét követet k ü ld h ettek az országgyűlésre, am elyen a főrendek és a főnem esek sze­ m élyükben v ehettek részt, a szabad királyi városok szavazata pedig öszszességébeu é rt fel egy vokssal, míg a polgárság, jobbágyság nem sza­ vazhatott és választhatott. Az 1848. évi V. törvénycikk — egyike az áprilisi törvények legfontosab bjainak — jelentős változásokat hozott, csak sok esetben nem tu d ta következetesen m egváltoztatni az évszázados gyakorlatot. A törvénycik­ k et ideiglenesnek tek in tették , csak az első országgyűlésre ta rto ttá k ér­ vényesnek, de azután a történelm i változások m ind a kezdem ényezést, m ind a gy ak o rlatot m egváltoztatták. 10 �Az új törvény m eghagyta a nem esek választójogát (aktívat és passzí­ v at egyaránt), s így a nem es m inden körülm énye ellenére (például va­ gyoni helyzete) is szavazhatott, m íg a nem nem eseknek a választójogot cenzushoz, azaz anyagi feltételekhez kötötték. Az ak tív választójog felté­ telei m ég így is E urópában a legm odernebbek voltak. Term észetesen csak a férfiak ra te rje d t ki. de széles töm egek előtt nyitotta meg a dem okra­ tikus közéletben való részvétel lehetőségét. Ám a cenzus jóvoltából ez a kapu mégsem táru l túlságosan tágasra. A választónak joga megszerzé­ sére például szüksége volt legalább 300 F t értékű házra, földre, vagy fa­ lun 1/4 ú rb éri telekre, vagy m int kereskedő, gyáros, saját üzlettel, m ű­ hellyel rendelkezzen, s h a kézműves, legalább állandóan egy segéddel dolgozzon. Jövedelem re való tek in tet nélkül k ap tak választójogot az ér­ telm iségiek, m int például az ügyvédek, tanítók, jegyzők, orvosok stb. M indezek következtében nem ju to tt választójoghoz a m ag y ar parasz­ tok nagyobb része, például a zsellérek és a kereskedő, iparos osztály jelentős rétege sem. A tö rv én y gyakorlati m egvalósítása során választókerületeket alakítottak ki, am elyek egy követet küldenek az országgyűlésbe. (Ezek szám a m e­ gyénként változott.) Előírták, hogy 1848. m ájus 1-ig meg kell állapítani a m egyéknek a k erü leti beosztást, azoknak székhelyeit, létre kell hozni egy „központi v álasztm ányt”, am ely a választásokkal kapcsolatos ten n i­ valókat intézi. Meg kellett szervezni az összeírásokat a hiteles választói néviegyzék összeállítására. A választást legalább négy h éttel az ország­ gyűlés összehívása előtt kell m egtartani. A választási gyűlésen kell jelöl­ te t állítani. H a csak egy jelölt van, akkor közfelkiáltással is lehet válasz­ tani, ha több. ak k o r szavazni kell, s ezt a szavazatszedő választm ány irán y ítja. Szavazni csak személyesen lehet, és az lesz a követ, aki a sza­ vazatok általános többségét m egkapja. Ha ez nem derül ki, a k ét legtöbb szavazathoz ju to tt követjelölt között újabb választást kell ta rta n i. Végül a győztes m egkapja a követi m egbízólevelét. M indezek ism erete azért is szükséges szám unkra, hogy a következők­ ben a nógrádi fejlem ények tárg y alásak o r ne kelljen u talg atn u n k az or­ szágos előírásokra, azok szellemére. A megyei esem ények m ájus 1-én kezdődtek. A m egyei közgyűlés, ilyen néven az utolsó, számos jelentős h atározatot hozott. Az első — s ez csak részben érin ti a választásokat — létrehozták az új megyei választm ányt, azaz azt a testületet, am ely hivatva volt szolgálni, összefogni a m egye m unkáját. „Mind azon hatóságot fogja gyakorolni, m elly tö rv én y s alkotm ány szerint a m egyei közgyűléseket m inden te ­ k in tetb en illette” — írjá k a jegyzőkönyvben. Ez a testület 300 személyből állt, k im u tatásu k szerint ekkor még csak 283 főt választottak meg. A választm ány összetételében m ár dem okratikus, hiszen a nem esek m ellett találu n k tan ító t, bírót, jegyzőt stb. De a valós társadalm i helyzetet to v áb b ra sem tükrözte. A választm ány tag jain ak több m in t 50 százaléka m ég m indig nem es volt, sőt a lelkészek, a bírók, jegyzők stb. között is fellelhető nem esi szárm azású, így az arán y m ég nagyobb. M in­ den jelentős nem es család képviselőjét o tt ta lá lju k ; P rónay, Fáy, Szentiványi, P lachy , Forgách, Szontagh, Dessewffy, S réter, K ubinyi, Gellén, Mocsáry, B aross stb. Ez is m u tatja , hogy a m egyei nem esség — m iként szerte az országban osztályos társa ik — m ereven és görcsösen ragaszko­ dott a hatalom hoz, vélt és valódi pozícióihoz. Így aztán rendkívül cse­ 11 �kély lett a valóban m unkás- (értsd dolgozó) réteg aránya az új megyei választm ányokban. Hogy a valóságban hogyan nézett ki a választm ány, a rra konkrét pél­ d aként a szécsényi járásból választott tagok listá já t érdem es megnézni. Ebből a járásból 91 fő k erü lt a megyei választm ányba, akik közül 49 volt a nemes, 5 katolikus pap, 3 protestáns lelkész, a nem es községek képviseletében (tehát szem élyükben is nemesek) 6 fő, jegyző 11 fő, s végül am it így jelöltek: helységek b írái és közlakói: 17 fő. T ehát a járá s­ ból mindössze ez utóbbi 17 em ber képviselte a népet, azaz m indössze a választm ányi tagok 18 százaléka! A választm ány tag ja volt egyébként a len ti létszám on kívül hivatalból m inden addigi m egyei tisztviselő, így M adách is, aki 1849-ig a hadi fő­ biztos tisztjéről nem m ondott le és felad atait m aradéktalanul ellátta. (R ajtuk kívül választm ányi tag volt még az öccse. M adách Pál is.) A választások ügyében is a törvénynek m egfelelően sok döntést hoz­ tak. A m ájus 2-i közgyűlésen kijelölték a m egye h a t választókerüle­ tét. E zek : balassagyarm ati, nógrádi, füleki, losonci, szécsényi és ecsegi kerület. M indegyiknek központja is volt: B alassagyarm at, Rétság, Fülek, Losonc, Szécsény, Szirák. Nem sokkal később ezt úgy m ódosították, hogy a nógrádi k erü let székhelye nem Rétság, hanem N ógrád lett, míg az ecsegi választókerület központja Szirák helyett Ecseg lett. E kkor feltü n tették az egyes kerületekben a települések és a lakosság szám át is, ami így alakult: B alassagyarm ati kerü let: N ógrádi k erület: Füleki kerület: Losonci k e rü le t: Szécsényi kerület: Ecsegi kerület: 50 50 97 69 66 55 település település település település település település 28 508 28 716 32 417 29 680 28 878 28 313 lakos lakos lakos lakos lakos lakos Ez term észetesen nem a választók száma. Egy m ásik k im utatás szerint Nógrád m egye lakossága a választás idején 192 128 főt te tt ki, am elyből 15 272 volt az összeírt választó. Ez a lakosság 7,49 százalékának felelt meg, am i ugyan jobb volt az országos átlagnál (6,07 százalék), de még így is csak egy részét jelentette a potenciális választóknak. Ezt az összeírást csak később szervezték meg. Egészen pontosan m ájus 22-én tárg y alta az állandó választm ány Szem ere B ertalan belügym inisz­ ter rendeletét, am ely szerint „a legújabb félelmes rohanással egy m ást felváltó esem ények tekintetéből" szükséges az országgyűlés összehívása július elejére. Az összeírás során listára vették a m egyében élő zsidókat, m ágnásokat is. A nem eseket nem írták össze, m ert a rra m ár kevés volt az idő, hanem a m eglevő nem esi jegyzéket használták fel az összegzés céljára. U gyanakkor a belügym inszteri rendelet alap ján elkészítették a választókerületi beosztást m utató térk é p et a lakosság szám ának és nem ­ zetiségének k im utatásával együtt. (Ezt P okorny G usztáv m egyei m érnök állíto tta össze.) Az összeírások nem m entek zavartalanul. A középponti választm ány által k ik ü ld ö tt választási összeíró biztosok több helyről, például Rom hányból, T ereskéről és m ás településekről jelentették, hogy a lakosok ellenük tám ad tak, am ikor a helyszínen m egjelentek az összeírás elvégzé­ sére. S zerintük az ellenszegülés oka „az illetőknek kiskorú, még a sza­ badsággal járó jog és kötelességet kellő felfogásra ki nem fe jle tt álla12 �potuk...” A valóságban e m ögött azt a tén y t is látnunk kell, hogy az áprilisi törvények ném elyike n em elégítette ki a paraszti töm egek jogos várakozását, s ezért a m egyében is — például az örökváltság ügyében — több helyen összecsapások történtek, am elyeket m indenhol k a rh a ta ­ lommal tö rtek le. (A fenti esetekben is azt határozták, hogy erőszakkal kell fellépni az ilyen bújtogatások ellen és a helyszínen kell azonnali íté­ letet hozni.) M agát az országgyűlés összehívását István nádor m ájus 20-án kelt 1930. sz. rendelete te tte ism ertté. Ezt a m egye június 7-i választ­ m ányi ülésén olvasta fel és h atáro zta el a leirat m egyei köröztetését. A választásra m ind a h a t k erületben egy napon, jú n iu s 26-án k erü lt sor és ezekben m ár szerepet játszo tt M adách Im re is. (Politikailag jelen volt eddig is a m egyei közéletben m in t tisztviselő.) A füleki választási kerü letb en választották a választási elnök tisztségére. Az V. törvénycikk érteim ében ugyanis m inden választókerületben a választás vezetésére egy elnököt és egy jegyzőt kellett választani. Az elnök n y itja meg a gyűlést, ellenőrzi a szavazás hitelességét, jogosságát, dönt a felm erülő kérdésekben, összesíti az eredm ényt, elkészíti a jelentést st b. Jelentős felad at ez vagy sem? Ahhoz képest, hogy követté is jelölhet­ ték volna, nem . De h át a jelöltek m indegyike az idősebb, tapasztaltabb generáció képviselője volt. E m lítsük meg néh án y u k at: K ubinyi Ferenc 52 13 �éves, Repetzky Ferenc 47 éves, Friedeczky Lajos 48 éves, Pulszky Ferenc ugyancsak 34 éves, de m ár d iétai gyakorlat állt m ögötte. Jelentősnek kell találn u n k viszont a tisztséget, h a felidézzük ism ereteinket a korabeli nógrádi választásokról, le tt légyenek azok diétaiak, vagy csak megyei tisztújítások. Az etetés, itatás, a vesztegetés, a fokosoktól repedő kopo­ nyák m indennapossága szükségessé tette, hogy olyan em berek kerüljenek a választási elnöki posztokra, akiknek becsületessége, m egbízhatósága, korrektsége és tekintélye garancia arra, hogy az attrocitásoknak elejét veszik. A balassagyarm ati kerületben Szentiványi Anzelm volt az elnök, m a­ ga is kétszeres országgyűlési követ. Nem tarto z o tt ugyan a liberálisok közé, de jelentős politikai g y akorlattal rendelkezett. Losoncon P rónay Ferenc le tt az elnök. „Szilárd alkotm ányos érzelm ű és igazságszerető, tiszta becsületességű fé rfiú ”, aki m á r fiatalon, 1823-ban részese és egyik b áto r résztvevője volt a m egyei ellenállási m ozgalom nak. A szécsényi ke­ rü letben S réter H orác irán y íto tta a választást. Igaz, hogy nagytehetségű bátyja, a k o rán elh u n y t S réter János alispán árn y án ak ta rto ttá k csak, de m egyei h iv atalait m indig tisztességgel tö ltö tte be. A nógrádi kerület választási elnökét H uszár K árolynak hívták. M adáchnak rokona is volt, hiszen nővérének, M áriának az. első, korán m eghalt férje H uszár József volt, ennek a K árolynak a testvére. M aga H uszár K ároly 1844-ben or­ szággyűlési követ volt K ubinyi F erenc társaságában. Az ecsegi k erü le t­ ben Dessewffy O ttó a választási elnök. Nagy tapasztalatú várm egyei hi­ vatalnok, 1839— 1846. között várm egyei főjegyző. Ehhez a névsorhoz tarto zn i rendkívüli m egtiszteltetés, és jelzi egyúttal M adách fokozódó politikai súlyát, szerepét a nógrádi közéletben. A balassagyarm ati kerületben három jelölt is volt. S ré te r László, H or­ v áth Elek és Kacskovics K ároly. Azaz csak elhangzott a nevük, de H or­ v áth Elek kijelentette, ő nem kívánja jelöltetni m agát, nem él a bizalom ­ mal. Kacskovics K ároly is lem ondott a jelöltségről, így az egyedül m a­ ra d t S réter Lászlót szavazás nélkül egyhangúlag választották meg. A losonci k erületben hasonló m ódon m en t végbe a választás. Egyedüli jelölt K ubinyi F erenc volt, akit közfelkiáltással választottak meg, hosszú és tisztességes politikai p ályafutása során im m áron harm adszor d iétai követnek. A szécsényi kerületben, ahol M adách P ál volt a választási jegyző, ugyancsak egyhangúlag le tt m egválasztva Pulszky F erenc a kastély és az uradalom új ura. Ecsegen sem tö rté n t m ásként. Ellenjelölt h íján közfelkiáltással válasz­ to ttá k m eg H o rv áth Ödönt. A nógrádi kerületben m ár bonyolultabb volt a helyzet. (Ebből később országos bo trán y is tám adt.) H árom jelöltet állítottak, akik közül a reg­ gel 9 órától este 6 óráig ta rtó szavazáson Friedeczky Lajos, a hivatalban levő főjegyző 859 voksot, M uslay S ándor 655, míg Á rvay József 292 sza­ vazatot kapott. Az előírások szerint m ásnap reggel m eg kellett ism ételni a szavazást Friedeczky Lajos és M uslay S ándor között. Az előbbi most 923 voksra te tt szert, míg M uslayra 46-tal kevesebb ju to tt. Így itt F rie­ deczky Lajos lett a követ. (A bo trán y oka term észetesen a m egszokott: a vesztes ellenfél csalással, vesztegetéssel vádolta Friedeczkyt és p á rtjá t és a m andátum m egsem m isítését kívánta.) M adách Im re kerületében, a fülekiben, ugyancsak három jelölt ak ad t; O ttlik Ákos, R epetzky F erenc és B aross M iksa személyében. 14 �Elsőnek szavazatszedő küldöttséget választottak, am elynek h a t ta g ja a három jelöltet képviselte. A választási jegyzőkönyv szerint (ez az egyet­ len fen n m arad t teljes jegyzőkönyvünk) Baross M iksa h am ar kiesett, m indössze tizennyolcan szavaztak rá. Élesebb volt a h arc O ttlik Ákos és Repetzky F erenc között. K ezdetben szorosan együtthaladtak, de aztán R epetzky fokozatosan előnyre te tt szert. O ttlik Á kosra 381, m íg őrá 916 voks ju to tt. A szavazás végén O ttlik Ákos kijelentette, an n y ira egyértel­ m ű R epetzky győzelme, hogy inkább visszalép a jelöléstől, feleslegesnek látja a m ásodik fordulót. B aross M iksa is lem ondott, így követté R epetz­ ky F erenc v álasztatott meg, am it az elnöklő M adách a jelenlevők előtt hangos szóval ki is hird etett. (Mind a h a t kerületben te h á t a birtokos osztály tag jai közül kerültek ki a követek, hűek m aradva a m egye eddi­ gi hagyom ányaihoz.) A m egyei választás jegyzőkönyvét összesítő és a belügym iniszterhez felküldő H orváth Elek alispán nyugodtnak nevezte a nógrádi választáso­ kat, hiszen „kisebb verekedéseket kivéve”, nem tö rtén tek súlyosabb ki­ hágások. Ez azonban an nak is köszönhető, hogy többek között olyan el­ nökök voltak, m in t M adách Im re, aki m ár a kezdet kezdetén elejét vet­ te a botránynak. F en n m arad t rövid tájékoztatója, am elyet a m egye új főispánjának, Ráday G edeonnak k üldött a választás leírásáról. Ebből az is kiderül, hogy a fiatal M adách k o rá t m eghazudtoló érettséggel, körültekintéssel állta ú tjá t a készülő viharnak. M ár csak azért is előretekintő volt, m ert ism erte R epetzkyt, a volt szegénylegények vezetőjét, viharos m egnyilat­ kozásait és táb o rán ak igencsak vehem ens irányítóit. Az 1847-es válasz­ tási botrányok óta m ég egy esztendő sem telt e l ! M ár a választás előtti este m egérkezett F ülekre, ahol igen nagy inge­ rültséget tapasztalt. Volt aki m á r Losoncról a k a rt nem zetőröket k érni a rend fenntartásához. (1847-ben a katonaságot v etették be B alassagyar­ m aton a rendbontók m egfékezésére.) M adách ezt elkerülendő reggel 6 ó rá ra m egbeszélésre h ív ta össze a követj elölteket és pártvezéreiket, s nyugalom ra h ív ta fel őket. A zután a csendbiztos segítségével elszedette a választóktól fegyvereiket, azaz a jó erős botokat „m ikkel igen bőven el voltak látva, s nem kisebb alakúakkal, m iu tán egy kerítés kisze­ d ett k aróival” fegyverezték fel m agukat. A. szavazatszedő helyen néhány k irendelt füleki nem zetőr vigyázott a rendre, a gyülekező szavazók kö­ zött pedig Okolicsányi M iksa főszolgabíró és B ubla K ároly csendbiztos sétált fel s alá, hogy a csendet és a nyugalm at fen n tartsa. Így sikerült aztán a választást a m ár ism ert eredm énnyel lezárni. Ez az apró tö rtén eti adalék is jelzi, hogy M adách politikai szerepe nem csak a hadi főbiztosságban követhető nyom on, s nem hogy elhúzó­ do tt volna a politikai feladatok elől, de m ég a sűrűjéből is részt vállalt. Az első népképviseleti országgyűlés nógrádi követei aztán az egyre nehezebbé, bonyolultabbá váló politikai-hadi viszonyok között politikai végzettségük, eszm eszilárdságuk szerint v ettek részt az ország ügyeinek további irányításában. Praznovszky M ihály 15 �Madách Imre hadbírósági perének nyomában (Szem elvények a szerző hasonló című megjelenés előtt álló munkájából) A nnak ellenére, hogy a Tragédia m inden egyes jelenete azt tükrözi, hogy szerzője m indent tud az em berről és az em beriségről, am it tudni lehet, s m últról, jelenről és jövőről szinte látnoki szemmel vall, mégis valahogyan úgy élt, s részben még m a is úgy él az irodalm i köztudatban, m int, aki sokat betegeskedve, élettől, em berektől elszakadva, távolról és felülről nézett m indent, birto k ára behúzódva átad ta m agát a m agányos­ ságnak és m ár-m ár a rem énytelenségnek is. Erről a M adáchról nehéz feltételezni és elhinni, hogy szemével nem csak a messzi m últba és a távoli jövőbe tekintett, hanem saját korában is benne élt, s mi több, tevékenyen részt is vett korának politikai és eszm eáram lataiban, sőt, am i ennél is több: nem zárkózott el olyan te t­ tektő l sem, am elyek m egkísérelték azt a kort, am elyben élt, em bersége­ sebbé, igazabbá és szabadabbá tenni. A köztudatban egy konzervatív M adách-kép alakult ki és élt hosszú időn keresztül. Ezt a konzervatív M adách-képet ápolták — jeles, sőt egészen kiváló — életrajzírói és m éltatói közül is sokan. A „beteg Ma­ dách” — m induntalan ezzel a jelzővel találkozunk. Való igaz, hogy Ma­ dách nem volt egészséges em ber, de azért ez nem jelen tett állandó jel­ legű és teljes passzivitást a körülötte zajló esem ényekkel szemben. Az 1960-as évek folyam án végre egy — M adách korábbi életrajzírói­ tól sok tekintetben eltérő — új M adách-kép kezd kialakulni. Az új M adách-kép kialakításán m unkálkodott közvetve W aldapfel Jó­ zsef irodalom történész, egyetemi tanár, m ajd közvetlenül és újabb k u ta ­ tásokat végezve, Szabad György történész, egyetem i tanár, Krizsán László, K erényi Ferenc, Lukács Lajos, Belitzky János, Lem blanc Zsoltné és Szabó Béla. Ők abban hoztak újat, hogy a „beteg M adách" és a „passzív M adách” p o rtré ja mellé b átra n föl m erték vázolni saját koncepciójukat, azt az új M adách-képet, am ely vélem ényem szerint, (s vélem ényem et az általam hosszú évek során összegyűjtött levéltári ada­ tok is m egerősítették) m inden eddiginél sokkal közelebb áll az „élő”, a valóságos M adáchhoz. K erényi elsősorban M adách ifjúkorát, fiatal éveit vizsgálta és vont le részletesen elemző, újszerű következtetéseket, K ri­ zsán László pedig M adách 1848— 1849-es tevékenységét vizsgálva új és valósabb m egvilágításba helyezte a költő forradalom alatti szereplését. Az eddig ism eretlen dokum entum ok közlésével utóbbinak elsőként sike­ rü lt cáfolnia azt a csaknem évszázados hiedelm et, mely szerint Madách 1848—49-ben elvonult a társadalm i haladásért, s a szabadságért folyta­ to tt harc küzdőtereiről. Ugyancsak K rizsán Lászlótól indult el az a felté­ telezés, hogy a „bujdosó” Rákóczy János, K ossuth egykori titk ára, nem is an n y ira csak bújdosó volt, hanem esetleg összekötő — az emig­ ráció és a H absburg-ellenes felkelést szervező személyek között. Az én kutatásaim is ezt a koncepciót látszanak m egerősíteni. . . 16 �Madách Imre és az abszolutizmus elleni szervezkedések A teljes M adách-peranyag hiányában nem m érhető le pontosan, hogy m ennyi volt M adách Im re szerepe ezekben a szervezkedésekben. Tisz­ tább képet ak k o r kaphatnánk, ha öt m agát „szólaltatnánk” meg, lega­ lábbis egy-egy kihallgatási jegyzőkönyvön keresztül —, de még ez eset­ ben is előfordulhatna, hogy „m egszépítve” kerülnének elénk az ada­ tok, hiszen a bíróság előtt csaknem m indenki igyekszik m entegetni m a­ gát, vagy kom prom ittáló dolgokat elhallgatni. Melyek teh át azok az adatok, am elyek rendelkezésünkre állnak, és am elyekre —, ha néhol kritikával is, de tám aszkodhatunk? Én m agam kb. 1966-ban találtam első ízben olyan levéltári adatokat, am elyek a rra engedtek következtetni, hogy a Tragédia írója részt vett abban a nagyarányú szervezkedésben, am ely gerillacsapatok felállítását célozta. Az első ad ato t szinte a véletlen hozta elém. M unkahelyem en, a H ad­ történelm i Levéltárban, valam ilyen oknál fogva a K. k. M ilitär D istricts Com mando zu P ressburg 1848—1852. évi (51. számú) m u tató ját forgat­ tam . Tekintve, hogy Madách Im re személye és irodalm i m unkássága m indig is vonzott és érdekelt, s A z em ber tragédiáját m indenkor a vi­ lágirodalom legnagyobb rem ekm űvei közé soroltam — ösztönösen nyi­ tottam ki a m utatókönyvet az M. betűnél. S valóban, az 1852-es évnél több helyen is szerepelt a költő neve. Az első bejegyzés szerint „Madách Emerich és A lex Pesten v o lta k ” — s utalás arra, hogy a Rákóczy J á ­ nos elrejtésével kapcsolatos ügy m iatt. Ez a bejegyzés még korántsem lepett meg, hiszen tudtam , hogy Ma­ dách Im rét perbe fogták am iatt, hogy Rákóczy Jánost, K ossuth egykori titk á rá t — cseh vadászként — birtokán rejtegette. A m eglepetés akkor ért, am ikor ugyanott, néhány sorral lejjebb ezt a bejegyzést láttam : „Madách Im re, guerilla rabló bandában való részvétel”. U tána felsorolva az ügyre vonatkozó iratok jelzete, iktatószám a. A m utatókönyvben to­ vább lapozva, az S. betűnél (ugyancsak az 1852-es évnél) a következőket találtam : S tark M ihály, M adách és Hinkó gerilla bandákban való rész­ vételével kapcsolatos vizsgálata. U tána az iktatószám . Az újonnan fel­ b u k k an t nevet, a H inkót is m egkerestem a m utatóban, és valóban, sze­ repelt ő is, a következőképpen: Hinkó János Losonczról. a gerilla ra b ­ lókkal való kapcsolat. U gyanott lejjebb: H ázkutatás M adách és Hinkónál, a rablókkal való kapcsolat m iatt. Szintén ugyanott: H uszár K ároly, István és László M adách Im rével való kapcsolat m iatt. Végül ugyancsak a H. betűnél egy megmosolyogni való megjegyzés: Hanzély Ferenc, Ma­ dách Im rével való kapcsolat. Hanzély Ferencnek nem politikai kapcso­ lata volt a M adách családdal, s nem is Im rével, hanem —, m int ism ere­ tes —, az ifjú M adáchnéval, F ráter Erzsébettel. Az osztrák megfigyelő szervek még M adáchné kedvesében is összeesküvőt gyanítottak. A m ikor ezeket az első ad ato k at láttam , a rra gondoltam , hogy ezek talán csak szám om ra ú jak és meglepőek, s lehetséges, hogy az irodalom tö rtén et m ár m ás forrásból ism eri m indezt. K ételyeim et ellenőrizendő, elm ondtam m indent W aldapfel József professzornak, aki a bölcsészka­ ron irodalom tanárom volt, s akivel továbbra is tarto tta m a kapcsolatot. Az eredm ény m eglepő volt: W aldapfel professzor h atározottan állította, hogy tudom ása szerint az irodalom történetírás nem ism eri az általam elm ondottakat, az irodalm i köztudatban csak az él, csak az ism eretes, hagy M adách Im rét Rákóczy János rejtegetése m iatt tartó z ta ttá k le. Erő17 �sen b iztatott a k utatás folytatására. Így azután részint W aldapfel pro­ fesszor ösztönzésére, részint pedig M adách irán ti vonzalm am tól in d íttat­ va, m egragadtam azokat a szálakat, am elyek révén a továbbiakban elin­ dulhattam , illetőleg folytathattam a kutatást. Legelőször is a császári királyi haditörvényszékek név- és tárg y m u ta­ tóit néztem át, M adách nevét keresve. Szerepelt több ízben is, jelzettel együtt. Csakhogy az iratok nem voltak a helyükön! Sejtve, hogy ez nem lehet véletlen, keresni kezdtem azoknak az ism ert m agyar íróknak és költőknek az a k táit is, akikről tudtam , hogy a B ach-korszakban bírósági eljárást, illetve p e rt indítottak ellenük. Szom orúan kellett m egállapíta­ nom, hogy e perek anyaga teljesen hiányzik levéltárunkból. Így teh át va­ lószínűleg az sem véletlen, hogy a M adách-peranyag nincs a helyén. M egsem m isítették-e az osztrákok valam ikor, m int kom prom ittáló irato­ kat, vagy a bírósági eljárások során eredeti helyükről kiem elve, más aktákhoz szerelték? — m a m ár nem lehet m egállapítani. Az sem lehe­ tetlen, hogy valam elyik bécsi levéltárban m egvannak, m ás peranyaghoz hozzácsatolva. Kik voltak a gerillaper vádlottai és szereplői, ezek közül kik álltak (vagy állhatta k) közvetlen kapcsolatban M adáchcsal? A leggyakrabban szereplő nevek: Hinkó János, S tark-E rős Mihály, Skrzetulsky Kázm ér, Podhorszky M ária, Podhorszky A nna stb. Ezekbe a személyekbe m integy belekapaszkodva végeztem k u tatáso k at a H adtör­ ténelm i L evéltár őrizetében levő abszolutizm us kori fondokban (hadbí­ róságok és katonai kerületi parancsnokságok), m ajd a M agyar Országos L evéltár őrizetében levő K. k. M ilitär-und C ivil-G ouvernem ent fü r Ung arn iratanyagában, végül Nógrád m egye levétárában is. Lépésről lé­ pésre haladva sikerült hozzávetőleges képet kapnom arról a nagyarányú országos m éretű szervezkedésről, am elyben a birtokos nem ességtől kezd­ ve, az iparosrétegekig az akkori m agyar társadalom nak csaknem m in­ den ágazata képviselve volt. Hogyan vallanak erről az egykorú források? E löljáróban meg kell jegyezni, hogy az osztrák nyomozó hatóságok je­ lentéseit nem tek in th etjü k m indig tárgyilagosnak, azok sok esetben tú ­ loznak. Úgyszintén a gyanúsítottak vallom ásait sem fogadhatjuk el m in­ denkor teljes m értékben hiteltérdem lőnek — érthető okokból —, hiszen nagy volt a té t: elítéltetés, vagy felm entés. Ha a vádlott gyengébb jel­ lem ű volt, úgy — m aga m entségére — inkább társa it igyekezett befeke­ títeni. S végül nem szabad m egfeledkeznünk a m egfizetett és beépített besúgókról és rendőrkém ekről sem. Ezek term észetszerűleg fölnagyíta­ n ak m indent, hogy saját szerepüket, saját jelentőségüket előtérbe tol­ ják. . . „Cs. kir. Rendőrigazgatóságnak... . . .Kapu András, a ceglédi cs. kir. járás volt írnoka, a kö vetkezőket adja elő: Ism eri a letartóztatott S ta rk M ihályt (Erőst), Gerebi és Káldori n éven is, Szelén ism erkedett m eg vele bizonyos B u tka y M iklós úrnál, akinél több hónapot töltött. Időközönként Pesten is találkozott vele egy 2, vagy 3 em eletes házban a sóhivatal m ellett haladva, a 2. em eleten egy Potorszka n evű hölgynél, ahol Kovács K árolyt a süm egi járásból is be­ 18 �m u ta ttá k neki. Ugyanebben a házban lakik az a Mária, akit a tegnapi levelem ben is em lítettem , és, aki Potorszka asszony lánya. Hosszabb időn keresztül fontos politikai közléseket m ondott egym ásnak Erős és a fen t nevezett hölgy. Felszólították, hogy vegyen részt ő is. Erős bizalmas lett K apuhoz, és bevallotta, hogy ő nem Stark, Erős, Gerebi, Káldori, ha­ nem báró K em ény Farkas Erdélyből, és K ossuth megbízásából M agyarországon népfelkelést szervez; ezt a m u n k á t igen gyorsan akarja befe­ jezni, hogy mire K ossuth hazajön a közeljövőben 200 000 franciával, m in­ den készen legyen. Továbbá m egnevezte a szervezést végzők neveit is: Madách Im re csesztvei földbirtokost Nógrád m egyéből, H inkó Jánost Lo­ soncon, Lipcsei Im rét és Ü rm ényi M ihályt Tiszafüredről, továbbá bizto­ san állította, hogy P otorszky asszony és Csepcsányiné — Szem ere lány — is kapcsolatban van a szervezőkkel. A zon kijelentésének igazolására, hogy Stark, Erős valóban báró K em ény Farkas, elm ondta, hogy az A n ­ gol K irálynőhöz cím zett szállodában két erdélyi úrral, Pálfy Dom okos­ sal és K enderessy Farkassal látta egy asztalnál ülni, ahol Stark-Erős csa­ ládja iránt érdeklődött a két úrnál. Egy m ásodik alkalom m al két levelet adott fel jelenlétében Erdélybe, egyet sógornőjének, Köblös Zsuzsanná­ nak M agyarbretsányba, a m ásikat sógorának, Köblös M iklósnak G yulafehérvárra. A fogoly a továbbiakban azt vallja, hogy a Vörös néven sze­ replő fogoly neve sem Vörös, sem S k rze tu lszk y , hanem O strovszky, és egy lengyel emigráns, a kit P otorszky asszony hat hétig ápolt betegként. Stark-E rős — K apu vallomása szerint báró K em ény Farkas — m in ­ dent tagad, am i szem élyére vonatkozik, de bevallja, hogy Figyelm essyvel és H atvanyval beszélt, ők m ondták, hogy az országban 64 000 K ossuthhívőt tartanak számon, a kik a forradalom kitörésekor —, m ely előtt ál­ lu n k — harcra készek. A jeg yző kö n yvet lezárták és a letartóztatottakat a közeljövőben átad­ já k a nagyváradi katonai törvényszéknek. Gyula, 1852. október 13. B ékés m egyei cs., kir. elöljáró J ulius von Bonyhád mp. A K. k. 2. M ilitär D istricts Com mandó (Pressburg) jelentése a Militär-u n d Civil G ouvernem ent fü r das Kőnigreich U ngarn-hoz, B udára. Pozsony, 1852. novem ber 8-án. (A jelentés a M adáchnál és Hinkónál ta rto tt házkutatásról tesz emlí­ tést, valam int felsorolja a M adách-ház vendégeit, barátait.) M adáchnál a házkutatás sajnos kevés eredm énnyel járt, m ert azokat az iratokat, am elyek kom prom ittálhatták volna M adáchot, m ár hosszabb ideje m egsem m isítették. Csak kis számú irato t találtak, jelentéktelen ta r­ talom m al, ezeket beszolgáltatták. A H inkónál tö rtén t házkutatás eredm ényéről a jelentés írója még nem tud. Azokról a személyekről, akikkel M adách és rokona, M ajthényi Pál, továbbá Hinkó érintkezik, az irathoz csatolt m elléklet referál, s egyben m egkérdezi, nem lenne-e jó, ha M adáchot és H inkót átadnák a pesti haditörvényszéknek, m iután kapcsolatuk van a gerillabandákkal. Az 1852. novem ber 2-án kelt iratm elléklet, am elyet eredetileg a balas­ sagyarm ati járás terjesztett fel Pongrácz A rnold grófnak, Nógrád m egye elöljárójának B alassagyarm atra, s innen m ásolatban m ent tovább — fel­ sorolja azokat a személyeket, akikkel M adách Im re és rokona, a nála lakó és hasonló gondolkozású M ajthényi Pál érintkezett. Ezek alapos megfigyelés alatt álló személyek. 19 ��1. F rideczky Lajos, tereskei lakos, a forradalom előtt megyei főjegyző, a forradalom a la tt parlam enti küldött, később felügyelő, politikai állásfoglalása forradalm i, az uralkodóház ellensége. 2. Fráter Pál rédei, Heves megyei lakos, a forradalom előtt első al­ ispán Nógrád m egyében; a forradalom a la tt annak élére k erü lt ugyan­ csak N ógrád m egyében; forradalm i hitvallású, inkább ellensége, m int b a rá tja az uralkodóháznak, nem gyakori vendég M adáchnál. Terveinek kivitelezésében energikus, tevékeny egyén. 3. R a ko vszky K álm án, tereskei lakos, a forradalom előtt és a la tt ál­ lástalan volt. H itvallása forradalm i, ellensége az uralkodóháznak, p á rt­ ján ak csak visszhangja, nem tevékeny em ber. 4. Huszár K ároly, tereskei lakos, táblabíró N ógrádban, konzervatív, m érsékelt; a forradalom a la tt és m ost is visszahúzódó, nem nevezhető fo rradalm árnak, de a jelenlegi állapotokkal nincs m egelégedve, sajnál­ ja az összeomlást és a m ostani korm ánynak inkább ellensége. 5. Lisznyai K álm án, főleg Pesten lakik, a forradalom előtt megyei al­ jegyző, a forradalom a la tt történetíró a forradalm árok oldalán. M indig a fo rradalm árok táb orában volt. F orradalm ár, ellensége az uralkodóház­ nak, m ost költészettel foglalkozik, beszédei izgatóak, nem sokszor volt M adáchnál, de, ha lehetett, m indig hosszabb ideig. 6. Huszár István a forradalom előtt szolgabíró, am ikor M ajthényi Lász­ ló királyi biztosként N ógrádba érkezett, ak k o r főszolgabíró, a cs. kir. csapatok visszavonulása u tán a felkelők m egérkezése során Görgey tábo­ rába m ent és itt m egsebesült, harcképtelenné vált. H itvallása inkább forradalm inak m ondható, gyakran volt M adách Im rénél és M ajthényi Pálnál. 7. Huszár László szintén H uszár K ároly fia, sohasem viselt h ivatalt, iskoláinak befejeztével csak m ezőgazdasággal foglalkozik. Politikai véle­ m énye apjáéval azonos. G yakran látogatja m indkét (M adách és M ajthé­ nyi) házat. 8. Paczolay Nárcisz debercsényi lakos, a forradalom előtt dühösen kon­ zervatív beállítottságú, m ajd a forradalom a la tt nem zetőr kapitányként szolgált és a nógrádi zászlóaljat vezette. A forradalom u tá n D ebercsényben lak o tt családja körében. F orradalm i beállítottságú, g y ak ran van Ma­ dáchnál és M ajthényinél. 9. Baloghy István a H ont megyei B alloghban lakik, idegen megyéből szárm azik, így nem ism eretes a gondolkozása. S okat já rt M ajthényi Pál­ hoz, akinek lán y át fogja feleségül venni. 10. Blaskovits Pál, Luka N yényén lakik H ont m egyében, m eggyőződé­ se forradalm i, g y ak ran já r M adách Im réhez és M ajthényi Pálhoz. 11. B ekén y János K ishalápon lakik és m int táblabíró, az ellenzéki p á rt híve, a forradalom alatt egy önkéntes csapat kapitánya, a forradalm i korm ány jav ára egy salétrom m űhelyt állított fel Halápon. A fo rrad a­ lom u tán elfogták, később elengedték. F orradalm ár, ellensége az u ral­ kodóháznak, g y akran m egfordul a M adách- é s M ajthényi-házban. 12. Trápler M ihály (elírás, helyette T ra jtle r — S. H.) szügyi lakos, gaz­ dálkodó, olyan egyén, akinek politikai állásfoglalását nem lehet m egál­ lapítani. A forradalom előtt nem szolgált, a forradalom a la tt csak rövid ideig volt szolgabíró, gyakran látogatja M adách Im rét és M ajthényi Pált. 13. Szilany M iklós (elírás, helyesen Szilassy — S. H.) m ost Szügyön lakik, feleségének gazdaságában dolgozik, sohasem volt állam i szolgálat­ ban, forradalm i gondolkozású, gyakori vendég M adáchnál és M ajthényinél. 14. Paczolay Im re, Szügyön lakik, a nem zetőrségben főhadnagy, ké­ 21 �sőbb honvédkapitány lett. A forradalom u tán birtokán gazdálkodott. F orradalm ár, ritk án van M adáchnál és M ajthényi Pálnál. 15. R uskai A ndrás, Kisecseten lakik, m int bérlő. F orradalm i beállított­ ságú, tevékenysége, figyelm et sem érdem el, M adách rokona, de ritka vendég nála. 16. Hanzély Ferenc, becskei lakos nem szolgált sem a forradalom előtt, sem u tán a — e jelentés írójának tudom ása szerint — forradalm i gondol­ k o z á s t gyakran já r Madáchhoz. 17. Madách Károly, Madách Im re fivére. F orradalm i hitvallású. Ezek gyakran já rta k nála (Madáchnál) névnapokon, nyúlvadászaton stb. Hogy ezek az összejövetelek politikai jellegűek voltak, vagy sem, azt nem lehet tudni. A jánlatos lenne egy m egbízható egyént fölkérni, tuda­ kolja meg, milyen szándékban járnak. . . Mi lehetett a valóság? Egészen bizonyosat nem tudhatunk, még akkor sem tu d nánk, ha az iratok valam elyikéből — m aga M adách Im re szó­ lalna meg. (Vagyis, ha m eglennének a Madáchcsal felvett kihallgatási jegyzőkönyvek.) Ugyanis nem valószínű, hogy beism erő vallom ást tett volna, m iként azt a nem túlzottan m űvelt em ber benyom ását keltő és gyenge jellem ű K apu A ndrás tette. M adáchnak tudnia kellett, hogy egy beism erő vallom ással nem csak önm agát, hanem társait, b arátait is ve­ szélybe sodorja. Egy bizonyos: M adáchot nem csak Rákóczy János elrejtésével, hanem gerillacsapatok szervezésével is vádolták. De ezt a két vádpontot sem le­ het egym ástól élesen elválasztani. A két ügy tulajdonképpen egy ügy volt, illetve egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó láncszemek. Hogy volt-e valam i alapja a gerillaügynek M adáchot illetően? Az itt ism ertetett iratok alapján, azt hiszem, tiszta lelkiism erettel válaszolha­ tunk igennel. Legalábbis, am i a dolognak azt a részét illeti, hogy Madách kapcsolatban állt azokkal az em berekkel, akik valóban fő részesei vol­ tak a szervezkedésnek (az a m egfogalm azás m ár a feljelentők és az osztrák rendőrhatóságok túlzásai közé tartozik, hogy „főszerepet játszik M adách Im re csesztvei földbirtokos"), tudott, tudnia kellett a szervezke­ dés céljáról, egy neki „kiosztott” feladatot (Rákóczy János b ú jtatását) saját k árára és veszélyére tisztességgel el is végzett. A következő lánc­ szem a gerillacsapatok megszervezése és felfegyverzése lett volna, de ezt, m int tu d juk, egy véletlen folytán (am ikor a vásárosokat fosztogató valódi rablók helyett a politikai konspirálókat fogták el) jóform án csí­ rájáb an elfojtották. Az aktív „gerillasorozásban" nem valószínű, hogy Madách olyan nagyon tudott volna tevékenykedni, de a felfegyverzésben igen, ebbe m inden valószínűség szerint bele is kapcsolódott volna. S eh­ hez meg is volt a lehetősége, amellyel bizonyára számolt is. Ugyanis a M adách-birtokon, Alsósztregován nagyobb m ennyiségű lőfegyver volt elrejtve, két helyen is. . . Abban m indenképpen bizonyosak lehetünk, hogy am ikor az 1983-as esztendőben kettős ünneplésre készülünk: Madách Im re születésének 160. a Tragédia színpadi bem utatójának 100. évfordulójára —, akkor a konvenciókon és szép szándékú hagyom ánytiszteleten túlm enően egy olyan em ber em léke előtt tisztelgünk, aki a m úlandó időben egy kicsi ország részére m aradandó értéket alkotott, s aki sok-sok eljövendő ge­ neráció szám ára m indig fog ú jat és igazat m ondani: életről és halálról, rem ényről és pusztulásról, küzdelem ről és elbukásról, s valahol, a m in­ den dolgok legeslegmélyén arról is, hogy m indez mégsem volt hiábavaló. Spáczay Hedvig 22 �����A nógrádi Madách Em berek és népek életében vannak olyan helyzetek, am ikor a legfon­ tosabb létkérdésekre nem a politika tud feleletet adni és nem is a tudo­ m ány, hanem a költészet. A m aga korának kérdéseire ilyen költői fele­ let és útbaigazítás A z em ber tragédiája. A m agyar nép, a m agyar tö rté­ nelem létkérdéseire felel ez a mű, holott abban egy halvány utaláson kívül szó sincs a m agyar történelem ről, hanem ehelyett az egyiptom iról, a görögről, a bizánciról és így tovább. Ennek ellenére A z em ber tragédiája a nem zeti sors átéléséből született és üzenete ahhoz a néphez szól, mely a m ű m egírása idején végzetes helyzetben volt. M iért volt szüksége Madáchnak az egész világtörténelem re ahhoz, hogy egyetlen nép tö rtén el­ mi ú tjá n segítsen eligazodni? M adách nem csak egy nem zetben, hanem az egész em beriségben gondolkodott és a világtörténelem alapkérdéseit a nem zeti történelem ben is felism erte. Ha nincs haladás, ha rem énytelen körbeforgás az egyetem es történelem , ha az em beriség egym ást váltó eszmék balekja és m inden elszántsága, hősiessége ellenére csak a rövidebbet húzza, ak k o r mi értelm e a forradalom nak, vagy a szabadságharcnak, mi értelm e az ellenállásnak, az elnyom ással szem ben? A z em ber tragédiája kiélezetten teszi fel ezt a kérdést, és ném ileg talányos, vagy inkább óvatosnak m ondható feleletet ad rá, am ikor a küzdés és a bízás szükségességét hirdeti. V annak, akiket a Tragédia zárósora, a „M ondot­ tam em ber, küzdj és bízva bízzál” végtanulsága nem elégít ki. V annak, akik azt hiszik, hogy ez a végtanulság ellentm ond az egész cselekm ény­ nek, sőt még olyan henye hiedelem m el is találkoztunk, m ely szerint a m ű utolsó sorát nem is M adách írta, hanem A rany ragasztotta volna a Tragédiához. A z em ber tragédiájának kézirata egyszeriben m egcáfolja ezt a dilettáns elm életet, de ennél súlyosabb cáfolat, ha valóban meg­ értjü k a Tragédiát, és így jövünk rá arra, hogy a küzdés és bízás elve a m ű egész cselekm ényéből logikusan következik és ugyancsak következik m agának az em beriségnek történelm éből is. Elism erhetjük, hogy az Úr ezzel a zárszóval sovány vigaszt n y ú jt az em beriségnek, de még ezzel is többet n y ú jt a történelem értelm etlenségének és rem énytelenségének hirdetőinél. Józan végtanulság, mely te ttre és alkotásra serkent, és lehet-e szebb tarta lm a az em beri életnek és a történelem nek, m int az alkotás — ezen persze nem egyedül a művészi alkotást kell értenünk, hanem a szó leg­ tágabb értelm ében: az élet m egalkotását, a m unkák és feladatok elvég­ zését. M indez felesleges és értelm etlen lenne, ha az em beri életet és a történelm et céltalan körforgásnak kellene tekintenünk. Pedig a Tragédia az egész történelm et kudarcok és értelm etlenségek sorozatának m utatja, de a szinte elviselhetetlenné fokozott kilátástalanság fejezetei után, mégis a kilátásosság m ellett foglal állást. Sokan tek in tik pesszim ista m űnek A z em ber tragédiáját — legutóbb épp egy nagy gondolkodó, Lukács György h ird ette an nak —, de ak k o r mivel m agyarázhatjuk, hogy e m ű 27 �olvasása, vagy m eghallgatása után az em elkedettség szent komolysága tölt el bennünket? M adách nem volt cinikus, és a kora sem volt az, pe­ dig Madách kora a m agyar történelem egyik legsanyarúbb fejezete. Tíz esztendő m últ el a m agyar szabadságharc bukása óta, am ikor sztregovai m agányában M adách A z em ber tragédiája m egírásába belekezdett. Ezt a korszakot, m elyben a Tragédia m egszületik, az önkényuralom ko­ rá n ak nevezik a történészek. A m agyar szabadságharcot leverték, osztrák és orosz seregek özönlötték el az országot, s közülük még az orosz volt a jobbik. M ert a cári seregek átadták helyüket az osztrákoknak, de ad­ dig sem elegyedtek a m agyar belső viszonyokba. Az osztrák vezetés alatt azonban rém uralom kezdődött, kivégzésekkel, várfogságra szóló ítéletek­ kel, s a legenyhébb büntetés még az volt, ha valakit besoroztak az oszt­ rák hadseregbe és évekre elvitték a lázongó északolasz városokba. M agát M adáchot is bebörtönözték, K ossuth titk á rán a k rejtegetése m iatt. Po­ zsonyban, m ajd a pesti Újépületben raboskodott, egyes híresztelések sze­ rin t meg is botozták. De rab volt akkor az egész ország is: önállóságától m egfosztották, beolvasztották az osztrák örökös tartom ányok közé, a rendet osztrák zsandárok tarto tták fenn és cseh, m orva hivatalnokok á ra ­ d ata foglalta el az állásokat. Arisztofanészi szatírájában a Civilizátorban M adách m indezt som m ásan bem utatja. M ert az országot civilizálni, azaz polgárosítani akarták, osztrák m inták szerint, m int valam i gyarm atot, ahol vadem berek élnek. Nem is a katonai vezetésből szárm aztak az igazi bajok, b ár H aynau tábornok vérszom jas és kegyetlen volt, hanem a kor­ m ányon levők középszerűsége és képzelőerejük hiánya m iatt. A m agyar reform kor színvonalát zseniális állam férfiak adták meg, olyanok, m int Kossuth. Széchenyi és Deák. és még a politika m ásodik vonalában is olyan rendkívüli egyéniségek szerepeltek, m int Eötvös József, Kemény Zsigmond, vagy Szalay László. Az új rendszer azonban ezeket a gondol­ kodónak is nagy politikusokat félresöpörte, szerepüket osztrák hivatalno­ koknak adta át. akik a m agyar állam férfiaknak a térdéig sem értek. A forradalom utáni első osztrák m iniszterelnök Felix Schw arzenberg h er­ ceg, ez a félig katona, félig diplom ata, erkölcsileg züllött, cinikus és sza­ dista, m ajd Bach, aki a barrikádok hordószónokából v áltott át a reak­ ció szolgálatába, vagy az olyan szürke egyéniségek, m int báró G eringer vagy Schm erling lovag, akiknek neve az önkényuralom egy-egy korsza­ k át jelzi. Az 1848-ban m egbukott M etternich ugyan szintén reakciós volt, de legalább az árnyalatok irán t fogékony, tehetséges politikus, egy Szé­ chenyi méltó ellenfele. Az önkényuralom azonban a szürkeséget és kö­ zépszerűséget ju tta tta uralom ra. De olyan szürkeséget, középszerűséget, m ely kegyetlen is volt, mivel félt. Félt a forradalom tól, m elynek néhány véres jelenetét kellett végignéznie Pesten. Bécsben és P rágában. Ne fe­ ledjük, a m agyarok ellen küldött osztrák seregeket az a W indischgraetz herceg vezette, akinek feleségét a forradalm árok egy eltévedt golyója ölte meg, prágai palotájában. És mégis, W indischgraetz volt az, aki húzódo­ zott a halálos ítéletektől, Schw arzenberg herceg pedig az, aki m inden alkalm at m egragadott kivégeztetésekre. Ő félt leginkább a francia jako­ binus d ik tatú ra m egism étlődésétől a H absburg-birodalom fővárosaiban, guilottine-okkal és lám pavasra akasztott arisztokratákkal. Ezt a világot és annak légkörét Jókai ábrázolja leghitelesebben a K őszívű em ber fiai m ásodik részében. Terror, félelem és te h etségtelenség korszakát kell el­ képzelnünk M adách köré, am ikor a sztregovai csendben A z em ber tra­ gédiáját m egírja. 28 ��Nógrád m egye viszonylag tiszta és nyugodt sziget volt a félelem nek és az unalom nak abban a ködtengerében, m ely az országot elöntötte. Az önkényuralom korának egyik történetírója hívja fel figyelm ünket arra a körülm ényre, hogy az elnyom atás m integy az önnön ellenm érgeként hozta létre a bensőséget, a családi élet elm élyülését, a lélek belső vilá­ gába való alászállást. Ez az állapot kedvezett A z em ber tragédiája gon­ dolatiságának is. Zord idő volt, akárcsak a kortársnak, Kem ény Zsigm ondnak történelm i regényeiben. És az ilyen idő kiválasztja a lélekből a védekezést. Ilyen védekezés A z em ber tragédiája is. Sztregova és a nógrádi, k iterjed t M adách-birtokok nem virágzottak ugyan, nem hoztak busás jövedelm et, mégis, M adách lakóhelye olyan civilizáltságot m utat, am ilyennel a kor nem esi birtokain nem igen talál­ kozunk. A sztregovai kastély, könyvtárával és szalonjaival, angol m et­ szeteivel és nem es bútoraival, városiasabb környezet, m int am ilyenben ak ár a pesti írók is élnek. És ugyanakkor valam i p atriark ális kedélyes­ ség is jellem zi: a falu népe a kastély k ap u b e já ratá t használta á tjáró ­ nak, ú tja m egrövidítése végett. M adách még élvezte is a járáskelést, a tereferét. A kastély könyvtára, m elyet m a az Országos Széchényi Könyv­ tá r őriz, színvonalas anyagával nem csak M adáchnak, hanem elődeinek m űveltségét is bizonyítja. M adách életrajzát tan ítjá k az iskolákban, mégis ki kell em elni belőle két fontos m ozzanatot, m elyek a Tragédiába is belejátszottak: az anya és a feleség szerepét. Az egyetlen nő, akivel M adách szemléletileg azonosulni tu d o tt: édesanyja volt. Jellem éről is az anyjához íro tt gyerm ekkori levelek áru ln ak el legtöbbet. Felfokozott ér­ zékenységről és ragaszkodásról tanúskodnak azok a levelek, s olyan gyengédség szólal meg bennük, m ely egykönnyen sebezhetővé válik. Há­ zasságának kudarcában épp úgy részes az erős anyához kötődés, m int ahogyan a T ragédia É vájának feloldó, kiegyenlítő hatásában is. Az anya szerepe m éginkább megnő, am ikor felbom lik M adách házassága. F ráter Erzsikét v ette feleségül, kissé könnyelm ű, álmodozó, féktelen, m ert sze­ rencsétlen term észetű dzsentri leányt, aki nem m aradt hű hozzá fogsága idején, s ak it a kiszabadult M adách kocsira ü ltet és elküld a háztól. M ár ebből is könnyű kiolvasni a Paradicsom ból kiűzetés m otívum át, m elyet a T ragédia harm adik színe olyan költőileg kerekít ki. A nő drám abeli szerepének m egértése nélkül nem érth e tjü k meg a T ragédiát. De ezt a szerepet M adách költem ényeiből is m egérthetjük, talán m ég világosabban, m int a Tragédiából. M adách nem volt jelentős versíró —, de a legnagyobb költőink egyikének tekinthetjük, ha első­ sorban költem énynek, s csak m ásodsorban drám ának fogjuk fel A z em ­ ber tragédiáját. Versei ném ileg haloványok, de m ég ebből a haloványságból is kivillan néha egy-egy meglepő strófa, és ezekben ugyanaz a különös gondolat fejeződik ki: életében az em bert a term észet valam i­ féle erői, sugallatai segítik, m elyek úgy já rjá k át a lelket, m int az elvesz­ te tt Paradicsom kései üzenetei, és ezeket az üzeneteket az állatok, a gyerm ekek, a zene — és a nő közvetítik hozzánk. A T ragédiában Éva m indig az elvesztett Paradicsom üzenetét közli, m ég akkor is, am ikor gyarlónak látszik. Éva m iatt veszett el a Paradicsom , de ugyanő az, aki m egm enti az öngyilkosságra készülő Ádám ot, anyaságával pedig az egész em beriséget. Az életben m indig érvényesülnek m egm entő erők — ez utó b b iak at a T ragédiában a Földszellem személyesíti meg —, melyék m egakadályozzák, hogy igazi hazánktól, a földi valóságtól elszakadjunk, és ugyancsak védenek meg attól, hogy bezárkózhassunk eszméink hi­ deg és elvont közegébe. A Nő és a Term észet te h á t: gyarlóságunk és 30 �m enekvésünk zálogai — azzal m entenek meg, am i bennük gyarló és tehetetlen és visszatartó erőkké kell válniok ahhoz, hogy m egm entsenek. Ezzel el is érkeztünk a Tragédia alapeszm éjéhez, de előbb m ég pillan­ tást kell v etnünk a rra az útra, m ely a Tragédia létrejöttéhez vezetett. L áth atju k , hogy a költem ényekben érlelődik a gondolat, m ely szerint az em bert a term észeti erők m entik meg. Sajátos m aterializm us fejeződik ki ebben, költői m aterializm us, m elyre M adách ideológiai kárhoztatói nem figyeltek föl, s csak azt vették észre, hogy a büchneri, a m echani­ kus m aterializm ust k árhoztatja, pedig h át ezt k árh o ztatták M arx és Engels is. A k árhány előjelét látju k azonban M adách költem ényeiben és drám ái­ b an A z em ber tragédiájának, ennek a rem ekm űnek létre jö ttét lehetetlen M adách korábbi írásaiból m egm agyarázni. Számos drám át írt a Tragé­ dia előtt, m elyekben, akárcsak a költem ényekben, felvillan egy-egy jele­ net, de ezek a színm űvek valójában egy m űkedvelő alkotásai. A rende­ zés lelem ényessége ugyan k ialak íth at belőlük valam it, de akkor m ár in­ kább a rendező, sem m int az író alkotásai. Még a Tragédia u tán szüle­ te tt és a többi drám ánál színpadszerűbb Mózesről is el lehet ezt m ondani. M adách d rám aírásának valóságos m entsége és igazolása A z em ber tra­ gédiája. Még ab ban is kételkedhetünk, hogy A z em ber tragédiáját d rá­ m ának lehet-e inkább tekintenünk, m int nagy költem énynek, afféle ver- �ses o rató riu m n ak , Goethe F austját is. m a m ár csak oratórium szerűen szokták előadni, m ert szavai fontosabbak a látványnál. A Tragédiát, sajnos, a rendezések kezdettől fogva a látvány felé tuszkolták, m intha nem bíztak volna eléggé a m ű költői és gondolati m ondanivalójában. A T ragédiában nincsenek igazi szerepek, de annál több benne a csodála­ tos szöveg és gondolat, m elyet ak á r játékkal, ak á r szövegmondással életre kell kelteni. A T ragédia hiteles előadásának teh át inkább távolod­ nia kell a látványosságtól, és m inél nagyobb gondot kell fordítania a szöveg költőiségére, gondolatiságára, hisz itt a világirodalom egyik leg­ nagyobb filozófiai költem ényéről van szó. Azok az újabban m egjelent szovjet és am erikai könyvek, tanulm ányok, m elyeket pedig alig ism er a hazai közönség, azt bizonyítják, hogy még jelentős világirodalm i jö­ vő áll A z em ber tragédiája előtt. A látványosságot lehántó eddigi T ra­ gédia-előadások közül teh át nem a Nemzeti Színház történelm i revűje választotta a helyes irányt, hanem a budapesti Madách Gim názium két évtizeddel ezelőtti m űkedvelő diákelőadása, Lengyel György, akkori gim ­ názium i tanuló rendezésében, aki a m a bem utatásra kerülő keresztm et­ szetet is rendezte, a Madách Színház ugyancsak m aga rendezte előadá­ sa alapján. L átnunk kell, hogy a Tragédia lényegét keresve, Éva szerepének, a Nő szerepének végiggondolásával ju to ttu n k el idáig. A Tragédia igazi fő­ szereplője nem Ádám, nem is Lucifer, hanem Éva, aki pedig d ram atu rgiailag m ár-m ár m ellékszereplőnek látszik, pedig a T ragédiában nem Ádám, nem is Lucifer az igazi drám ai jellem ek, hiszen ők m indig ugyan­ azok a jellem ek m aradnak, csak épp drám ai külsejük változik ném i­ képp. Ádám a londoni színig cselekvőbb, m int a későbbiekben és Luci­ fer is a londoni szín u tán részvétel helyett m indinkább csak kom m en­ tárokat fűz az em beriség történelm éhez. Éva azonban vérbeli drám ai egyéniség, ellentétekből összeálló, színét váltó jellem : hol fenkölt, hol közönséges, hol m eghatott, hol cinikus, és m indezek mélyén az élet igazi erőinek birtokosa. A z em ber tragédiája Éva által válik drám ává — Éva nélkül csak egy filozófiai párbeszéd m aradna meg belőle. Ez a filozófiai párbeszéd Ádám és Lucifer közt bonyolódnék, eszmék és elleneszmék dialektikájában. Á lom a történelem ről: ezt a cím et adtam valam ikor egyik M adách-tanulm ányom nak, de ezt a cím et úgy fejlesztteném tovább, hogy álom képekbe foglalt eszm ékre utalnék vele. A tö r­ ténelem itt csak jelzés, nem pedig kulisszás-jelm ezes színpadkép. Ádám, m int Fáradó, hisz a szabadságeszm ében, de a m egvalósult szabadság, az athéni dem okrácia halálra ítéli. A róm ai színben hite ébred a keresz­ tén y testvériség iránt, Bizáncban azonban T ankrédként kiábrándul eb­ ből a hitéből. Miféle eszmék ezek? Szabadság. Testvériség, Egyenlőség: a francia forradalom eszméi, illetve a m agyar reform kor, a m agyar for­ radalom és szabadságharc eszméi. Petőfi és Kossuth eszméi. A francia forradalom álom ba fogott álm ából ébredő K epler ezekből az eszmékből nem ábrándul ki. és a m ásodik prágai szín befejezése ugyanúgy pozitív, m int az Úr zárszava a T ragédia végén. London jelene, a falanszterszín, és az eszkimó szín kifejlete kilátástalan, de Ádám ot az utolsó színben nem csak Éva anyasága m enti meg a m egsem m isüléstől: a m ű optim ista befejezésébe belejátszanak a csorbítatlanul m egőrzött forradalm i esz­ m ék is. Lucifer ak arn á csorbítani ezeket az eszm éket? Lucifer azonosabb Ád ám ­ mal. sem m int ez dram aturgiailag elképzelhető lenne. Lucifer tulajdon­ képp segíti Ádámot, kételyeivel és próbáival és ostoba az a javaslat, 32 �mely Lucifert a Gonosz m egtestesülésének ak arn á látni, afféle filozófiai kram pusznak, aki m induntalan ráijeszt Ádám ra. Ádám és Lucifer csak­ nem azonosak, az egyik a terem tő hit, a m ásik a terem tő kétkedés. A h it erőtlenné válik a kétkedés nélkül, a kétkedés m eddővé válik a hit nélkül. Egyetlen alkalom m al, az űrjelenetben tám ad Luciferben pusztító düh Ádám ellen, aki m inden kétkedését túlélte. Itt azonban a Földszellem m enti meg Ádám ot, ugyanúgy, ahogyan kél színnel később az anyá­ vá lett Éva is m egm enti. Vagyis a Szellem et az Anyag tehetetlenségi nyom atéka m enti meg a pusztulástól. Különös gondolat ez, ha összevet­ jü k mindazzal, am i a Tragédiában a töm egek szerepéről kiderül. A tö­ m egek a T ragédiában csaknem m indig visszahúzó h atást fejtenek ki —, de ez a hatás m egm entővé, a m egsem m isüléstől visszakövetelővé válik a Földszellemnél és Évánál. Az eszmék hajlam osak a m eddő tú lb u rján ­ zásra, van azonban erő, m ely őket ebben akadályozza, ez az, am it nem é rte tt meg egy olyan jelentős gondolkodónk, m int Lukács György, aki szerint M adách m egvetette a töm eget. A Tragédia hisz abban, hogy a terem tés m űvében és az em beri történelem ben az ellentétek kiegyen­ lítődnek, a töm eg m aga is részt vesz ebben a kiegyenlítődésben és sze­ repe nyom osabb, m int Lucifer érvei. A T ragédia elsősorban költői mű, és ezért a költői helyei a legfon­ tosabbak. A jó előadás ezeknek a helyeknek költőiségét érzékelteti, a hevenyészett előadás pedig átsiklik felettük. Ilyen költői csúcspontok Ádám álm élkodása a term észet törvényein, a harm adik színben, Éva és F áraó paradicsom i em lékezése az egyiptom i színben, a Paradicsom em ­ lékének csaknem zenei visszhangja a róm ai és bizánci színben, a prágai szín m élabús hangulata, valam int a londoni szín haláltánc-jelenete, am i­ kor Éva az egyetlen, aki a sírgödröt diadallal átallépi, m ivel ő képviseli az É denkertet, a Költészetet, a Természetet. A z em ber tragédiája: költészet, gondolati költészet és igazuk van azok­ nak, akik legfontosabbnak a történelem filozófiát látják benne és ezzel is kapcsolják a rom antikához, m ely a történelem bölcselet virágkora H erdertől Schellingen át Hegelig. A z em ber tragédiája is a m agyar ro­ m antikának, vagyis a m agyar reform kornak végkicsengése. Az e nem ­ zedék, V örösm arty és Eötvös, Petőfi és A rany nem zedéke, mely a re ­ form kor és a forradalom szellemét v itte m agával, A z em ber tragédiájá­ nak m egjelenése idején m ár vagy elpusztult, vagy m egkeseredett. Ma­ dách az egyetlen, aki pedig a reform kor m ásodik nem zedékével egyidőben született — 160 esztendeje, épp a mai napon —, M adách az egyetlen, aki élete utolsó szakaszában, egy történelm i vereség és annyi keserű élettapasztalat u tán meg tu d ta őrizni a m aga és a nem zedéke ifjúságának hitét. S őtér István Elhangzott 1983. ja n u á r 21-én, Salgótarjánban, a M adách-em lékünnepség keretében. 33 �Madáchi pillanatok Igen, a tisztáson, a kerti asztal mellett Madách úr üldögél- Lábait ke­ resztbe veti, hátradől, karjait felrántja. Úristen! — sóhajt egy hatalm asat — ezt én írtam? Ezt írtam én? Olyan pillanatot ábrázol ez a margitszigeti szobor, amelyet termékeny pil­ lanatnak nevezünk, olyan elhitető erővel, amilyet kevés köztéri plaszti­ kánk hordoz magában. 1973-ban állították fel, alkotója, Vilt Tibor szobrász­ művész azonban már 1966-ban kiforrott elképzelésekről beszélt egy interjú­ ban Frank Jánosnak. „Az volt a célom — mondta —, h o g y ... lehántsam a Madách-emlékmű gondolatról a teatralitást. Használtam az autentikus fény­ képet: kicsi, törékeny embert ábrázol. Úgy gondoltam, hogy Madách olyan lény volt, akinek esendő mivolta fölé ívelt a szellemi ereje. Valamiképpen minden mű — Az ember tragédiája is — több, mint az alkotója. A portré­ ábrázolásban persze minden álarcot el kell távolítanunk, mert a kor szelle­ mét vállaló ember arca a maga teljes szubjektivitásában, létében tükrözi a kort.” A két évvel ezelőtti műcsarnoki portrékiállítás bizonyítja, hogy Vilt Tibor valóban hallatlan biztonsággal hántja le a fölösleges rétegeket az emberi arcról, hogy végeredményként az „igazat” kapja a „valódi” helyett. Hatal­ mas, a modern szobrászat szinte minden törekvéséből merítő, ezeket újra­ gondoló, továbbépítő életműve ismeretében aligha kell azt hangsúlyozni, hogy ez a köztéri szobor a mesterségbeli eszközök mily tökéletes ismereté­ ről, kezeléséről beszél. Sokkal érdekesebb a kérdés: hová, meddig vezethető vissza Vilt Tibor Madách-élménye? — Egészen fiatalon, talán tizennégy évesen láttam a Tragédiát a Nemzeti Színházban — mondja a hetvenhét évesen is intenzíven dolgozó mester. — Később azután természetesen olvastam is, mégpedig egy olyan kiadás volt meg a könyvtárunkban, amelyet Zichy Mihály illusztrált. Ha az akkori idők­ re visszagondolok, az irodalmi és képzőművészeti élmények összekeverednek bennem. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy amikor a szobromat csináltam, nem is gondoltam a Tragédiára, hanem azonnal a figura jelent meg előttem. Zichy lapjai olvasás közben mintegy halk kísérőzenét jelentettek. Sajnálom, hogy az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a mű ezekkel a rajzokkal, amelyek néha hollywoodi módon profik, látványosak. Az is sokszor eszem­ be jutott, hogy kitűnő filmet lehetne csinálni a Tragédiából, arról az ember­ ről, aki áthatol a történelmen. — Ezek szerint a madáchi mű vissza-visszatérő élménye volt? — Mintha egy csoda előtt állnék ma is, ha csak gondolok is rá. Családom egyik ága ipolyvarbói, sokszor jártam azon a tájon. Csodálatos dolog, hogy egy kis sáros faluban egy középbirtokos miként tudott ekkora műveltséget összeszedni. Igaz, Arany János is falusi jegyzőként írta meg a Toldit, mint­ egy teljes fegyverzetben pattant ki Pallas Athen e fejéből. Éppen Arany Já ­ nossal való alaposabb megismerkedésemnek köszönhető — hiszen köztudott dolog, mennyit bábáskodott a Tragédia kiadása körül — Madách-élményem felelevenedése. Később, egy életrajzból tudtam meg, hogy a drámaíró rend­ kívül vékony, beteges ember v o lt.. — Amikor tehát a Madách-szobor pályázatán részt vett, határozott elkép­ zelései voltak a műről, emberről. Hogyan zajlott a pályázat, mi inspirálta később, munka közben? — Kilencvenhatan vettünk részt a nyilvános pályázat első fordulójában. Csak az ideánkat kellett jeleznünk. A következő fordulóra hét művészt hív34 �tak meg. Itt egy nyolcvan centiméter magas, ülőplasztikával vettem részt. Két fénykép segítette munkámat. Mint említettem, tudtam, hogy Madách nem volt egy atléta. Úgy rajzoltam meg, hogy elhagytam róla a ruhát. Ki­ derült, hogy a teste egy tizennégy éves fiúé. Ebből a tényből logikusan kö­ vetkezett a plasztikai elképzelés: a rádöbbenés pillanatát, az alkotó és alko­ tás szembesülésének pillanatát ábrázolni. Sokan mondták azután, hogy a plasztika valóban, szinte jelképszerűen fogalmazza meg: az igazi művek mindig többek alkotójuknál. — Mit jelentett ez a köztéri plasztika saját életműve formálódásának szempontjából? Hiszen nagyjából abban az időszakban készült, amikor az expresszív hang lassan meditatívvá vált, az izgalmas felületkezelésű, dina­ mikus formák helyét egyre inkább a szigorúan végiggondolt konstrukció fog­ lalta el. 35 �— A Madách-szobor térbeli szerkezetét valóban tömbszerű, konstruktivis­ ta jellegű stúdiumsorozatom határozta meg. Úgy érzem, a mű előadásmód­ jával és szerkezeti tartalm ával sikerült összehangolni az expresszionizmust az emlékmű-konstrukcióval. A szobor utóéletéhez tartozik, hogy elkészülte után jó ideig a Műcsarnok m ellett állt, mielőtt végleges helyére, a Hofer Miklós tervezte építészeti alapra kerül Madách-élményem később egy port­ részoborra — egy fejre — is inspirált. Ez a mű a Madách Gimnáziumba ke­ rült. Intim hatású, s az iskolában igazán szép környezetet teremtettek neki. Konstruktív forma, expresszív fo rm a. . . Bálint Endre Kastély Blois-ban című festményére viszont inkább az esdeklő, segítséget kérő formák a jel­ lemzőek. Ez a festmény jelentette a festőművész és a drámaíró — illetve a dráma — közötti szorosabb kapcsolat első állomását. Ez tette Bálint Endrét alkalmi díszlettervezővé. Major Tamás felkérésére, Bakó József szcenikus segítségével 1964 körül e festmény alapján készítette el a Tragédia díszleteit a Nemzeti Színház számára. A tervek — így tudja a festő — ma kallódnak, így csak a szavak emlékeztethetnek a majd két évtizeddel ezelőtti geomet­ rikus, mobil struktúrára. Az illusztrációk azonban, amelyeket Bálint Endre 1971-ben készített a Tragédia 1972-es kiadásához, itt fekszenek előttünk az asztalon. Véletlen hozta-e, azaz egyszerűen a kiadó megbízásának köszön­ hető, hogy elkészültek, vagy az elkészült sorozat talált később kiadót? — A Szépirodalmi Kiadó megbízásának köszönhető, hogy a munka elké­ szült. A Tragédiát a harmincas évek óta láttam néhányszor, olvastam, az élmények azonban csak a megbízás, a darab újraolvasása — nézése után merültek fel bennem újra. Elképzelhető, hogy a megbízásban szerepe volt a Párizsban készült Biblia-illusztrációimnak. — Mindenképpen a Tragédiához készült lapok fontos előzményének ta rt­ hatjuk ezt a másfél évtizeddel korábbi hatalmas munkát. Bizonyos motívu­ mok, például az egyiptomi szín piramist hordozó figurája, már ott felbuk­ kannak. Milyen inspirációra készült a Biblia-sorozat? — Annak, hogy megkaptam a feladatot, egy véletlen van a hátterében. Megismerkedtem egy erdélyi származású franciával, Biemel úrral, akinek kisebb munkákat, például könyvborítóterveket készítettem. Ő ajánlott a Gillabert kiadó vezetőjének, aki először nem bízott az ismeretlen magyar művészben, próbarajzaim láttán azonban végül is negyvenöt egész oldalas, és ezer szöveg közötti illusztráció készítésére adott megbízást. 1957 decem­ berétől 1958 augusztusáig dolgoztam a monotypiákon, 1959-ben jelent meg a díszkiadású könyv. — Párizsból való hazatérése után egzisztenciális okokból továbbra is il­ lusztrált. A hatvanas években kiteljesedett ugyanis életműve, sajátos, az álom és az ébrenlét határterületein mozgó szürrealizmusa, de mint egyik méltatója írta, a hivatalos művészetpolitika szemében „félig-meddig szám­ kivetett volt”. Az évtized vége felé azonban egyre inkább értékének meg­ felelően m éltatták munkásságát. Miért vállalta továbbra is az illusztrátor nem ritkán hálátlan szerepét is? — Hiába voltam „befutott” művész, ez materiálisan keveset jelentett. Rit­ kán vásárolt tőlem a hivatal, azok a gyűjtők pedig, akik képet kértek tő­ lem, anyagilag szintén gyengén álltak. Mostanában, a Vigadó Galériában rendezett montázskiállításomon változott meg ez a helyzet. — Tehát — noha rendszeresen publikál maga is, és az irodalommal való kapcsolatának komoly családi előzményei is vannak — festői munkásságá­ ban az irodalom tulajdonképpen nem játszott komoly inspiráló szerepet? — Nem volt inspiráló szerepe. Helytelenítem a direkt kapcsolatot, annak ellenére, hogy néhány montázsom irodalmi jellegű címet visel. Nem azt mon­ dom, hogy a literatúra nem hathat a képzőművészre, de nem szeretem a ver­ bális mondanivalót a piktúrába áttéve látni. Bizonyos história képeimben is van, de az kimondottan vizuális. Egyébként nagyra becsülöm például József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János műveit, a korai Tandorit, különösen közel érzem magamhoz, mondhatni rokonomnak érzem Füst Milán vizionárius költészetét. — Az ember tragédiája felfogható egyetlen hatalmas montázsként is. Ho­ gyan közelít hozzá a montázselvet oly következetesen alkalmazó festő, mint illusztrátor? 36 ��— Mielőtt ezt a megbízást megkaptam, csináltam már festett, montázzsal vegyített Madách-illusztrációkat a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítására. Eze­ ket most is vállalom, de sajnos azok sem kerültek vissza hozzám, amelyeket nem vásároltak meg. — Ugyancsak vállalhatók azok a lapok, amelyeket az 1972-es kiadásához készített. Lényegében a Tragédia olyan képi átköltései, amelyekben a festői munkásság tanulságai is benne foglaltatnak. Igen gyakran felbukkannak olyan stilizált motívumok, amelyek a szentendrei szürrealizmus és a népi formálás szoros kapcsolatát idézik. Milyen technikával, módszerrel dolgozott? — Ezek a lapok is monotypiák. Viszonylag keskeny papírfelületek ad­ ják az alapformákat. Ezekre nyomdafestéket vittem fel hengerrel, s mielőtt lenyomtam volna őket, a később fehéren m aradt felülete­ ket letakartam. Bizonyos motívumokat később ecsettel festettem meg. Ez az eljárás rendkívül finom faktúrákat eredményez. Bizonyos, a népművészet­ hez kötődő motívumok alkalmazása törvényszerűnek tűnt, hiszen, akár a Biblia, a Tragédia is az általános emberi sorsban gyökerezik, tanulságai is általánosak. Ilyen meggondolásból használtam fel például a „cselédfolklór” vagy „stelázsifolklór” megoldásait, azaz az olyan mintákat, amelyeket a pol­ cot takaró papírcsíkokba vágnak ollóval a háziasszonyok. Ádám és Éva ar­ cát is azért nem egyénítettem, mert nem a karakterek, hanem az általáno­ sítható tanulságok a fontosak. — S milyen általánosítható tanulságokat említene, ha illusztrátori tapasz­ talatait kellene összegeznie? — Egyszer meg is írtam : elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki ugyan­ úgy bele tudja élni magát mondjuk Móricz Zsigmond világába, mint Kaf­ káéba. A grafikusok nagy részével az a bajom, hogy ha nem nézem meg az író nevét a címoldalon, a rajzot szinte bárki írásához odaképzelhetem. Tö­ kéletes műválasztásra, gondos előtanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az illusztráció jó legyen, no meg olyan benső tartalmakra, amelyekkel a gra­ fikus kiegészítheti az irodalmi művet. Számomra az ideális megoldás az len­ ne, ha a művész odaadna valamit egy bizonyos könyv számára, ami esetleg nem is ebben a kontextusban készült, de mégis rokonítható az irodalmi al­ kotással. Különböző világok találkoznának, felelnének egymás szavára. Mintha a beszélgetés utolsó mondatai folytatódnának, amikor Kass János vall Madách Imréről, a Tragédiáról, a Mózesről. Természetesen elsősorban nem szavakkal, hanem eddigi munkásságával, sokrétű illusztrátori tevékeny­ ségével bizonyítja a műválasztás, a szellemi háttér megismerésének fontos­ ságát. Maga is a kérdező-kutató, nagy lángon égő művészek közül való. „Van-e nagyszerűbb dolog — írta az Új Írás című folyóirat Pályám emléke­ zete című sorozatában — egyben kérdezőnek és felelőnek lenni, az összefüg­ géseket megérezni, kutatni és kifejezni. Megütött húrként rezonálni. rendet, rendszert teremteni. Hacsak egy kis részt, hacsak egy keveset hozzátehetünk a nagy műhöz, hacsak egy vörösvérsejtje lehetünk a nagy vérkeringésnek, tettünk valamit.” Az utolsó sorok mintha a Tragédia sugallatait idéznék fel az olvasóban. Juhász Ferenc viszont Kass 1967-es kiállításának megnyitóján arról a sze­ repről beszélt, amelyet a Mózeshez készült lapok játszanak a grafikus mun­ kásságában: „ . . . a bátorságnak megrendítően szép példája vadtajtékzású, barbárhabzású, féktelen fehér-szőr-hömpölvgésű, szerelemmel, bikákkal, bar­ bár fehér-szőr-rengetegből, úristen-szakáll-habzásból kiáradó, szőrkoszorússzájakból kihömpölygő bibliai átkokkal és parancsokkal, szikrázó kőszőnyeg­ ként kigöngyölgő végzetes ősénekekkel, dárdákkal, bikaherékkel, asszonvöleriedéssel és férfiágyék-virágzással, komor fekete zengéssel és megváltásváró, istenhívó sikoltozásokkal és őrjöngésekkel zsúfolt Mózes-sorozata Ma­ dách Imre újrafölfedezett nagy művéhez. Ezzel a fekete sírás- és átoksorozatt al jutott el Kass János a törvényszerű beszéd, a sorsszerű művészet vál­ lalásához.” — De hogyan jutott el egyáltalán Madáchhoz? — A harmincas évek közepén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon láttam elő­ ször a Tragédiát, Hont Ferenc rendezésében. Nagy élmény volt a Lucifert játszó Csortos Gyula és az Évát alakító Tőkés Anna játéka. Ma is nagvon sok részletre, vizuális motívumra emlékszem, de azután a cselekmény ma38 ��gával sodort, a látványtól a dráma felé. Később Vámos rendezését láttam, úgy tíz éve, a szabadtérin. Kifejezetten vizuális eszközökkel, hatásos fényefektusokkul dolgozott. Sokat vitatták ezt az előadást, de végeredményben háromezer embert ragadott magával a jó értelemben vett show. — Mint a Pályám emlékezetében írja, az irodalom már a Szegeden töltött gyermekkorban fontos szerepet játszott az Ön életében, művészként pedig nem csak illusztrált, hanem számos íróval, költővel alakult ki baráti kap­ csolata. — Valóban fontosnak érzem az írókkal, irodalommal való kapcsolatot. Sok barátság még a fényes szelek időszakában alakult ki. A felszabadulás után például Nagy Lászlóval ültem egy padban. A mi generációnkban nagyon erős volt az összetartozás tudata, az akkor szövődött barátságok termékenyí­ tő hatásúak, végigkísérik az ember életét akkor is, ha évtizedekig nem ta­ lálkozunk. — Ez a generáció sok madáchi pillanatot élt át . . — Igen, a fényes szelek időszaka paradicsomi pillanat volt, de a komorabb színek azóta is ismétlődnek a világtörténelemben. Éppen az a nagy­ szerű és tragikus a madáchi gondolatban, hogy nem lehet évszámokhoz kötni. — Mi adja a reményt ebben a szituációban a művész számára? — A nemrégiben rendezett mexikói értelmiségi kongresszuson Jack Lange, a francia kulturális miniszter fogalmazta meg: a válságon csak az alkotás, az invenció lehet úrrá. Olyan energiatöbbletet szabadíthat fel. amely akkor is segít, ha minden tétel érvényét veszti. A logikának kell győznie, s annak a cselekvésnek, cselekvéskényszernek, amely évezredek alatt beépült az ember kromoszómáiba. — Az élményekből, a múlt századi író és a ma élő képzőművész sokszor párhuzamos, vagy éppen számos ponton találkozó sejtéseiből, reményeiből hogyan, mikor lettek grafikák, rézkarc-illusztrációk? — Az ember tragédiája illusztrációit a Magyar Helikonnak készítettem. A kiadó, illetve a tipográfiát készítő Szántó Tibor keresett meg. s a feladat az előbbiek mellett azért is izgalmas volt, mert a Pénzjegynyomda közreműkö­ désével lehetőség volt az eredeti rézkarcnyomásra. A szintén 1966-ban a Magvetőnél megjelent Mózes-illusztrációi ugyancsak rézkarctechnikával ké­ szültek, de nem mély-, hanem magasnyomással. Madáchcsal való kapcsola­ tom máig lezáratlan, éppen az életmű hihetetlen aktualitása miatt. Spontán alkalmak is kínálkoznak az élmények felelevenítésére. Néhány hónapja pél­ dául a Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége londoni kiállításán ott voltak Tragédia-illusztrációim is, és meglehetősen izgalmas dolog volt figyelni, ho­ gyan reagál az angol közönség a londoni színben ábrázolt jelenetre. P. Szabó Ernő 40 �M adách és a szülőföld Beszélgetések Salgótarjánban és Balassagyarmaton M indenekelőtt köszönöm mindazon személyek és intézmények segítségét, akik lehetővé tették, hogy ez az írás megszülethetett. Köszöntöm azokat is, akik akadályoztak ebben. Mint utólag kiderült, fontos volt az ő működé­ sük is. Kicsit konokabb lettem általuk. Ez az írás nem tudományos, de nem is irodalm i. Sőt! Még csak nem is szociográfia. Beszélgetések M adáchról. Néhány m agnókazetta tartalm a lesz olvasható itt, melyeket 1982. október 15. és 25. között vettem föl az alcím ­ ben említett városokban. A szöveget nem stilizáltam . A beszélők nevét sem mindig írom ki, nem is mindig tudtam, hogy mi a neve an nak, akit meg­ szólaltattam . Nem mindig fontos a név és a b riliáns stílus. Inkább az ér­ zelmeket tartom fontosnak... Nos, nehogy az olvasóban ellenséges érzelmek ébredjenek irányom ban, vágjunk inkább bele. Első helyszínünk, Salgótarján. BOLYAI GIMNÁZIUM, IGAZ­ GATÓ, az irodájában beszélgetünk. — Ön szerint ebben a megyében többet tudhatok meg Madáchról, mint másutt? — Ha a gimnáziumokba megy, meggyőződésem, hogy elsősorban a műről fog képet kapni, és nem az életrajzról. Azok az életrajzi kötő­ dések, amelyek Madáchcsal kapcso­ latban vannak, sokkal inkább a me­ gye nyugati részében élnek. Ma­ dách itt mint érték épül be az em­ berekbe, de ez az érték nem sokkal mutat túl a tanterven. A lokálpat­ riotizmussal kapcsolatos remények — szerintem — nem fognak „bejön­ ni. " De ezt helyénvalónak is érzem. Egész irodalmi nevelésünk értékköz­ pontú. Általános emberi érték-, er­ kölcsi érték- és esztétikai értékköz­ pontú, és nem életrajzi, illetőleg nem lokális. Salgótarján műemlék nélküli vá­ ros, kisebb a múltja, ebből követke­ zik, hogy kisebb a művészi értelem­ ben vett intellektuális beépültség. BOLYAI GIMNÁZIUM, az egyik harmadikos osztállyal ülünk a bi­ ológiai előadóban. — Fontos-e nektek, hogy többet tudjatok Madáchról, mint mások, máshol ? — Szerintem az a fontos, amit, csinált, nem az, hogy hol csinálta, írhatta volna a Tragédiát Bécsben is, az még éppolyan érték lenne, mint így. — No, azért számomra zavaró vol­ na, ha Bécsben írta volna. Sokkal jobb az, hogy itt írta. — Csesztvén járva milyen érzé­ seitek voltak? — Én ugyan nem voltam, de sze­ rintem nagyon jó érzés lehet ott lenni. Ez ugyanaz, mint hogy a deb­ receniek büszkék arra, hogy debre­ ceniek. — Fontos az, hogy egy országon belül hol él az ember? — Érettségi után sokan elme­ gyünk innen. Ennek megvannak az okai. Továbbtanulás, munka, ilye­ nek. De egy biztos: jó lesz vissza­ jönni, lesz hová visszajönni. Lesz egy pontja Magyarországnak, lesz egy város, amely visszavár. — Nem rossz elmenni innen, de mindig nagyon jó visszajönni. Vala­ hányszor olyan helyen vagyok itt a városon belül, ahonnan lehet látni az egész várost, mindig rácsodálko­ zom, mert nekem nagyon tetszik. 41 �Én nem is fogok tudni elszakadni innen. — Érdekes, hogy szüleink meny­ nyire másként viszonyulnak a vá­ roshoz, mint mi. Végigrohannak az üzleteken, és kész. — Úgy tudom, hogy mostanában foglalkoztatok Az ember tragédiájá­ val. Hogyan van az szerintetek, hogy a Tragédia így kiemelkedik Madách életművéből, sőt a magyar irodalom terméséből is? — Szerintem Madách élete olyan szakaszba jutott, hogy szinte mu­ száj volt ezt megcsinálnia. A Tra­ gédiát nem úgy írhatta, hogy neki­ ült, hogy most szépen elkezdem ír­ ni, hanem kiszakadt belőle. — Mi jelent nektek többet: amit az életéről, vagy amit a műveiről tudtok? — Szerintem az, hogy hol élt, nem befolyásolta őt abban, amit alkotott. Tehát a műve érdekel minket job­ ban, mint az élete. Én sem örülnék, ha az én életemmel foglalkoznának, — Szerintem meg a műve szoro­ san összefügg az életével. Csak kü­ lön a művet nem lehet szemlélni. Együtt érdemes nézni a kettőt. Ha megfigyelsz akármilyen irodalomtörténetet, egyik se választja úgy ketté, mint te. De így nem is lenne egy országnak sem irodalma, pedig a világ országokra és földrészekre oszlik. CSICS GYÖRGY, a Petőfi színját­ szó szakosztály vezetője. — Mutattak-e be valamit önök a madáchi életműből? — Igen. Régen. 20—25 évvel ez­ előtt a Civilizátort. Rendkívül nagy hatása volt akkor. Többen voltunk mi is, mint most, és gondolkodtunk rajta, hogy elővesszük a Mózest, de erre nem került sor. A Tragédiából az Egyiptomi színt sokszor játszot­ tuk. Többek között Madách-évfordulókon is. Mindig szoktunk azok­ nak az íróknak a munkásságával és ez életével is külön foglalkozni, akiknek a darabjait játszuk. Ter­ mészetesen Madách Imrével kapcso­ latosan is sokat kutattunk. Tudva azt, hogy itt, ebben a megyében élt, itt alkotott, sokkal lelkesebben dol­ gozott a csapat, mint más szerzők esetében. Ezt nem az udvariasság mondatja velem. Megszállt minket akkoriban Madách szelleme. Tud­ tuk, hogy kicsit több kötelességünk van vele kapcsolatban, illik mé­ lyebben tisztában lennünk bizonyos motivációkkal, melyek tollát vezet­ ték. 42 — Miért éppen az Egyiptomi színt választották a Tragédiából? — Mert ez állt hozzánk megvaló­ sítás szempontjából a legközelebb. Hatásában úgyszintén. A vivőerő, a forradalmiság sarkallt minket min­ dig. ha műsoron volt az Egyiptomi szín. Lehet, hogy ha ma elővennénk a Tragédiát, m ár másik színre esne a választásunk. Akkor tehát a kö­ rülöttünk levő világ is olyan volt, hogy az Egyiptomi színt kellett vá­ lasztanunk. — Önnek nyilván vannak ta­ pasztalatai a közönség vonatkozásá­ ban is. Hogyan él Madách a közön­ ség tudatában? — Élni él a tudatunkban, persze azért Madách-képről nem lehet be­ szélni. Vannak néhány mondatos rögzült, beépült információik. ,,Ma­ dách csalódott a feleségében”, „Ma­ dách elégedetlen volt a saját sorsá­ val.” Ezeket az átlagintelligens, át­ lagolvasott ember tudja. Ha meg­ nézi a Tragédiát, tudja, hogy hol épül be Madách személyes csaló­ dottsága. És ez nem lényegtelen tu­ dás, merem mondani. MADÁCH GIMNÁZIUM, negyedi­ kes lányok. A tornateremben ülünk, engem kivéve mindenki dresszben, melegítőben. Kicsit furcsa helyszín Madáchhoz, de szokjuk lassan. — Ezen a vidéken élt és alko­ tott Madách Imre, és nem is akár­ mit: világirodalmi jelentőségű mű­ vet. Melyik a fontosabb szerintetek: az, hogy a megyétekben született az a mű, vagy a mű maga? — Mindkettő. — Szerintem a mű. — Szóval a kettő elválaszthatat­ lan szerintem. — Jó tudni, hogy itt van Balas­ sagyarmat ilyen közel, és ő ott te­ vékenykedett, és a műve is fenn fog maradni nagyon sokáig. — Ha Madách szegény szülők gyermeke lett volna, szerintetek be­ futotta volna ezt a pályát? — Most már szerintem nem szá­ mítana a társadalmi különbség, de akkor számított. — Miért nem számítana ma? — Mert ebben a társadalmi rend­ szerben mindenki egyenlő. — Szerintem azért mostanában is számít, hogy kinek van pénze. Akinek pénze van, meg protekció­ ja, az ma is a legjobb helyeken van. Persze művészeti alkotásoknál a protekciót ejteni kell, ott a mű beszél. De nem mindegy, hogyan él a művész, aki a művet alkotja. �— Ápoljátok-e névadótok kultu­ szát ? — Igen. Nagy ünnepségek vannak ilyenkor, minden tárgyból Madáchpályázat, meghívják a régi Madáchosokat. — Éreztek valamit azügyben, hogy nektek esetleg jó lenne vala­ mivel többet tudni Madáchról, mert éppen itt éltek? — Érezzük ezt mi is, de tanára­ ink is többet foglalkoznak az ide­ kötődő írókkal. Szerencsére nagyon jó magyartanárok vannak a suliban. — Láttátok már Az ember tragé­ diáját? — Szerettük volna megnézni. Szerveztünk rá autóbuszos utat, de nem kaptunk jegyet. Utána meg — úgy halljuk — megbukott a darab. Legalábbis lekerült műsorról. Az idén újra megy. Majd most meg­ nézzük. (Közben kis szünet, másik csoport jön, és a helyszín is megváltozik: a testnevelői szobában üldögélünk asztalon, széken, radiátoron, jel­ vénytároló szekrényen...) — Hogy érzitek a kapcsolatot Ma­ dách és köztetek? — Biztos beszéltek m ár neked a Madách-ünnepségről. Meg a pályá­ zatokról. Szóval így külsőségeiben ez el is van intézve, de — szerin­ tem — a szellemisége nagyon távol van a velünk egykorúaktól. Idősöd­ nünk kell, hogy ezt megértsük. Második helyszínünk Balassagyarmat NEDELICZKY TERÉZ, népműve­ lő, járási-városi pont: művelődési köz­ — Én Vanyarcon születtem, és ha azt mondják, hogy Veres Pálné, nem nézek furcsán azokra, akik mondják. Domborművét sokszor lát­ tam otthon az evangélikus temp­ lomban. Mit tagadjam, általános is­ kolás koromig járnom kellett erre a helyre elég gyakran. Persze, nem Veres Pálnéról van most szó, de ugye őt Madáchcsal kapcsolatban egyáltalán nem lehet kihagyni. Először tanáraimtól hallottam azt, hogy Veres Pálné kapcsolatban állt Madách Imrével. A kastélya udva­ rán volt egy fa, és az alatt olvasta fel Madách a Tragédiát. De hol van a fa? A fa nincs sehol, a kastély szétrohad. Legalább tüntették vol­ — A kollégisták sokszor és szíve­ sen üldögélnek ott. a Madách-szobor alatt, ami a Bolyai Gimnázium előtt van. És nem azért mondom, mert te itt vagy, de annak idején, amikor vettük Madáchot, valahogy jobb érzés volt oda kiülni, és ott megbeszélni a vele kapcsolatos ba­ jainkat. — Bár ez furcsa kapcsolat, ami­ ről én beszélek, de kapcsolat. Aki négy évig jól tanult, közösségi em­ ber volt, a tanévzárón Madách-plakettet kap. Ez sem utolsó dolog, ha valaki begyűjt egy ilyet jó mun­ kájáért. — A tanterv kicsit fellazítja kap­ csolatainkat. Nagyon kevés idő jut egy-egy íróra, költőre. Ha Madách­ ra —4 órát ellop a tanárunk, ak­ kor azt mások sínylik meg. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változ­ tatni, de kellene, az biztos. — Sok a diákokban az ok nélkü­ li félelem Madáchtól. Mindenki úgy olvassa a műveit, hogy jaj, ez az, amit nem lehet megérteni. Túlzot­ tan elvontnak hiszik. Nem könnyű olvasni az biztos, de érdemes min­ denképpen, a gondolatai miatt. — Jó ebbe az iskolába járni? — Igen. Szerintem a legjobb suli a városban. Persze az véletlen, hogy Madáchnak hívják. Mindenesetre kiállunk mellette. Lehet, hogy Ma­ dách Imre kicsit távol van, de sze­ retnénk közelebb kerülni hozzá. Többet tudni róla. na el a föld színéről, de így romo­ san mindig gondolatokat ébreszt bennem, és nem a legodaillőbb gon­ dolatokat. A Tragédiát általános is­ kolás koromban kaptam ajándékba. Azt hiszem, jószüleim vették, vagy én...? Nem ez a lényeg. Kezdtem ol­ vasgatni, de nem értettem. Félre is tettem. Jött a középiskola, és két Madách-óra után kibomlott bennem a madáchi gondolat. Felfedeztem értékeit, összefüggéseit. De bennem is él máig, és az hogy vanyarci va­ gyok, még pluszként megemeli ezt a sikot. Lehet, hogy ez lokálpatrio­ tizmus. Ha az, büszkén vállalom. A Tragédia mondandóját, mai tartal­ mát illetően Hegedüs Géza megfo­ galmazását érzem helytállónak: erre a műre nem lehet pesszimizmust, se optimizmust ráfogni. Benne van mindaz, ami a művelt főket foglal­ koztatta a világ dolgaival kapcsola­ tosan. 43 �KOVALCSIK ANDRÁS, matema­ tika-fizika szakos tanár, és FAR­ KAS ANDRÁS festőművész, rajzta­ nár, grafikus beszélgetése: F.A: — Nem szeretem az ünnepe­ ket, tehát én nem a közeledő Madách-évforduló ürügyén beszélek most, ezt szeretném előrebocsátani. Nem vagyok híve ezeknek a bizán­ ci nagy ceremonális ünnepségeknek, amilyenekre — érzésem szerint — Madáchcsal kapcsolatosan is készül­ nek. K.A.: — De képzős éveinkben mégis te voltál legnagyobb propagá­ tora Madáchnak. Sok-sok Madáchsorozatot rajzoltál, festettél, amatőr színjátszóként játszottál is Madáchot... F.A. — No, én nem azt mondtam, hogy nem szeretem... Valóban ját­ szottam is... Lucifert. Én a dolgokat kétkedve fogadom el. Sokat rágó­ dom mindenen. Idő kell, míg egyegy alkotás eljut hozzám. Ha végül aztán igazán rokonságot érzek va­ lamelyik íróval vagy költővel, ak­ kor folyamatosan, hosszú időn át izgat a téma. Ilyen személyiség sza­ momra Madách Imre. Középiskolá­ ban került hozzám közel, ezt nagy­ szerű tanáromnak. Keresztes Pálnak köszönhetem. Ő írta a felvidéki gimnáziumok 7—8. osztályos iroda­ lomkönyvét... Madách élete is mi­ lyen tragikus volt és milyen rövid. Boldogtalan házasság. Fráter Erzsi­ ke más típusú ember volt, és sokat jelentett abban a kérdésben, hogy mit gondol Madách a nőről, mit vitt bele ebből a Tragédiába. Én predesztináltnak hiszem Erzsikét, a ke­ serű poharat. Egészen másképp ala­ kulhatott volna nélküle a Tragédia, vagy lehet, hogy létre sem jön.... K.A.: — Így tehát nem csoda az, hogy Madách egyénisége vonzódott az ellenpólushoz. F.A.: — Madách egy befelé élő, beteges ember, Erzsike meg mulatós kedvű, életvidám asszony. K.A.: — Így talán érthető Fráter Erzsi sírján a felirat: „Könnyű ítél­ ni a felületesnek, de nehéz annak, ki a lelkek mélyét kutatja.” F.A.: — Igen, talán így sommáz­ hatnánk ezt a gondolatot, hogy ítél­ ni könnyű, de megérteni nehéz. K.A.: — A Tragédia-illusztráció­ idat nézve érdekes, hogy mennyit változott szemléleted az idők fo­ lyamán. Az első időkben a luciferi kajánság, most meg ezek a letisz­ tultabb, mondandójukban monu­ mentálisabb rajzok. 44 F.A.: — Amíg az ember fiatal, felületesebb. Ahogy öregszik megerleli az idő. Talán bölcsebb lesz. Mert ballépéseinknek, tévedéseink­ nek szeretjük ezt a felmentő kife­ jezést adni. Ne ítéljünk elhamarko­ dottan! Számomra talán ez a leg­ nagyobb tanulság a Tragédiából. Mindig jobban érik, visz. a magyar helyzet is a Tragédia megértése fe­ lé. Megtanítja ez a mű szerintem arra a ma magyar emberét, hogy: lassan az agarakkal, ne legyünk tel­ hetetlenek! Kudarcokkal, ballépé­ sekkel, csalódásokkal teljes az élet. Megyünk mindig előre, csak hala­ dásunkban nem árt, ha érzékeljük azt a bizonyos spirált. Nem rózsák­ kal telehintett út ez. Milyen érdekes dolog ez a mesterművekkel, hogy sok-sok évet végig kell botorkál­ nunk ahhoz, hogy eljusson a lénye­ gükig. És újra és újra elővéve eze­ ket a műveket, mindig más oldalu­ kat m utatják... Ez persze azért is van, mert közben öregszik az ember. Maga is változik, él, tapasztal. No, így vagyok én a Tragédiával. Mindig más és más szépségeit veszem észre. K.A.: — Mit jelent illusztrálni a Tragédiát? F.A. — A szó jelentéséből kell kiindulni. Lumen: fény. Fényt gyúj­ tani. Világosabbá tenni a mű je­ lentését, nem túlegyéníteni magun­ kat, hanem alázattal szolgálni a művet. CSIKÁ SZ ISTVÁN irodavezető — Családomtól, közelebbről apám­ tól kaptam az indíttatást, nagyon ko­ rán. Mielőtt tananyag lett volna, én m ár részleteket tudtam a Tragédiá­ ból. Apám dühében sírvafakadt, amikor megtudta, hogy milyen keve­ set foglalkozunk Madáchcsal az is­ kolában, 1946-ban láttam a Tragédi­ át a Nemzeti Színházban. A szereposztás: Ádám — Básti Lajos, Éva — Lukács Margit, Lucifer — Major Tamás, Péter apostol — Somlai Ar­ túr. Mondanom sem kell, mekkora hatással volt rám. 1958-ban kerül­ tem Balassagyarmatra. A Palóc Mú­ zeumban kezdtem el munkámat, mint restaurátor. Nagyon érdekes volt az, hogy mindenütt Madáchot láttam. Szoborban, emléktáblán... Később elmentem tanítani, de ak­ kor m ár megfogott ez a város, meg­ csapott a levegője. Itt is olyanok a gesztenyefák, mint Zala megyé­ ben, vagy a Szilágyi Erzsébet fa­ sorban. De megéreztem, hogy ezek �a kisvárosi emberek mekkora alá­ zattal közelednek egymáshoz... A legnagyobb hatású felfedezés az volt, hogy van itt egy épület, fel­ mehetek az emeletére, a nagytermé­ be, ahol Madách Fráter Erzsébettel megismerkedett egy megyebálon... Aztán megtudtam azt, hogy Csesztve... Madách krími hársfája..., a kastély... Megismerkedtem dr. Sza­ bó Józseffel, aki sokak szerint a vi­ lágon legjobban ismeri Madáchot. Nemrég engedtük el Győrbe, az egész világ leghatalmasabb Madách-gyűjteményével együtt. Hogy ugorjunk időben, el kell mondjam, hogy ma is rengeteget je­ leni Madách az életemben. A sors egy különleges területre hívott en­ gem dolgozni. Állami és pártmeg­ bízatásként kaptam a feladatot 1974ben, hogy egy új típusú intézményt vezessek, a Családi és Társadalmi Ünnepségeket Szervező Irodát. Emocionális pillanatokban vagyok jelen az emberek életében. A házas­ ságkötéseknél, névadókon, temeté­ seknél. Én minden temetést így fe­ jezek be: hadd mondjam el a Nógrád megyéből a világ fölé növő Ma­ dách szavait: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küz­ dés maga.” Az arisztokrata, a földbirtokos Madách, aki ilyen emberi­ en tudott szólni, azoknak az embe­ reknek mondatja ezt velem, akik félig a földben állva élték le az éle­ tüket.... DR KALAS GÉZA bíró, jogász. — Minden első szavak helyett: én Debrecenből jöttem ide. Nem tar­ tom ma sem hazámnak Nógrád me­ gyét. Mindenki tudja, hogy nincs jó véleményem róla. Volt bennem mindenesetre irodalmi érdeklődés még von Hauss, meg az érettségi 45 �dolgozatomat is Madáchból írtam, a debreceni református kollégium­ ban. Mikor idejöttem, akkor alakult itt egy amatőr színpad. Madách Im­ re nevét vette fel, és én sok-sok műsorukat szerkesztettem. Madáchmüsorokat is. Megismerve műveit kialakult egy meglehetősen egyedi Madách-kép bennem. Én például nem tartom gyenge költőnek. Tu­ dok olyan gyöngyszemeket mutatni, melyek páratlanok a magyar iroda­ lomban. Csak nem érlelte ki a ver­ seit. Régen volt szándékomban a Civilizátor átdolgozása, rá kellett jön­ nöm azonban, hogy akkor, abban a helyzetben nem lett volna szeren­ csés Magyarországon Madáchcsal foglalkozni. Madách előremutat eb­ ben a műben, egész Adyig. „Duná­ nak, Oltnak egy a hangja” — ezt mondja ki ő is, ráadásul olyan tör­ ténelmi helyzetben, amikor az üvöl­ töztük: a körülöttünk élő népek kö­ zül legnemesebb, a vezér magyar. Vagy mennyien nem ismerik Madách beszédeit, közéletiségét. Ki tud pél­ dául humoráról, ami leveleiből su­ gárzik? Lenne mit tenni a z évfor­ dulón. A gumicsontszólamok helyett, például egy Madách-összes kiadás... SZILAGYI LAJOSNÉ, 72 éves né­ ni, a balassagyarmati szociális ott­ hon lakója. — A Madách család az én nagy­ bátyámmal, anyám édestestvérével kihalt. Akkor vette fel az én két fiútestvérem a Madách nevet. Ők mór csak fölvették. mert anyám volt Madách-lány, Madách Emma. Dédapám Madách Károly, édestest­ vére volt a Madách Imrének. A családomban az volt a vélemény, hogy ha Madách Imre meg nem há­ zasodik, és ez a házasság nem ilyen szerencsétlen, soha létre nem jött volna a Tragédia. Madách Imrének voltak versei, aztán ez a Mózes, meg mások, de ez mind olyan nulla Az ember tragédiájához képest, hogy ezekkel csak bikkfaíró lehetett volna a nagybátyám. Tehetség ok­ vetlen volt benne, de nem olyan nagy. Kiizzadta ezt magából Csesztvén. Magányban, tüdővészesen. Beteg ember volt ő, elmélázó, gyenge. Nem tudta azt az iramot tartani, amit a felesége elvárt volna tőle. Nem véletlen, hogy az ükanyám, a Majthényi Anna ennyire ellene volt ennek a házasságnak. No, azt már ne mondjam, hogy én mennyire büszke vagyok, hogy a családomból kinőtt valaki a világba. Szelleme, kultusza ápolásáért tehetnénk töb­ 46 bet is. Mióta Aliz néni kimúlt, Csesztve is elhanyago.ltabb lesz. Mi­ nimális teendő lenne, ha egy ilyen író volt irodalmunkban, hogy legalább az emlékmúzeuma rend­ ben legyen. AZ UTCÁN. (Férfi és óvodás ko­ rú kislánya, kézen fogva.) — Jó estét kívánok! Nem harag­ szik, ha kérdezek magától valamit? — Tessék, de sietünk. Most ho­ zom a gyereket az óvodából. — Madáchról érdeklődnék... (Továbbiakban presszóasztalnál beszélgetünk. Madách neve hallatán már nem is siet annyira az apa.) Apa: — Ha kell ez magának, hogy egy kőműves beszéljen Ma­ dáchtól, akkor éppen elmondhatom, ami a szívemet nyomja. Csak le meri-e majd írni? Maga dolga, tisz­ tában vagyok vele. Johanna, nem tudod normálisan enni azt a süte­ ményt? (Kislány egy sarokházzal birkó­ zik, már a szempillája is tejszínha­ bos.) — Na, szóval sok nekem kicsikét ez az évfordulódömping. Jövőre lesz, de már maga sem hiába kószál itt a városban. Duzzasztják szépen a Madách-kultuszt. Nem is ismerjük Madáchot. Erre nem gondolnak? Honnan is ismernénk, a gimnáziu­ mon kívül? Leérettségizünk, letud­ va az irodalom, letudva Madách. Tehát hozzá kéne nőnünk, hogy érezhessük: mi az ő szellemében gondolkodunk. Pedig az írók, az iro­ dalom célja szerintem az, hogy: ki­ csikhez hajolni, hogy magasodjon. — Pardon, pardon, mit mondott az elején? Hogy egy kőműves? — Tudom mire gondol. Őt évet végeztem teológián. Család van, pénz kell, kész, vége, felejtsük el. — No, de az olvasót sem lehet etetni, tudja. Hol hiszik el nekem, hogy ez egy átlag magyar kőműves dumája? — Igen, igen ... Én hat éve élek itt. De őszintén mondom, ön­ szorgalomból, meg azért, hogy Ba­ lassagyarmaton vagyo.k, nem tudok ráhangolódni sem Madáchra, sem Mikszáthra. Éppen azért, mert egész nap dolgozom, és ebben a melóban nem lehet istent-embert ismerni, itt dolgozni kell. Munka után én in­ kább a második világháború újab­ ban felszabadult anyagát nézegetem, ami olyan, mint a fagylalt, — cse­ mege. Na, úgyhogy hallgassuk meg inkább a lányomat Madách-ügyben. �— Micsoda, én nem viccnek szá­ nom ezt az írást! (Levegő után kap­ kodok a felindultságtól.) — Nyugodjon már meg az iste­ nért! Átveszem a szerepét. Majd én meginterjúvolom a lányomat. Dűl­ jön hátra nyugodtan, és igya meg a kávéját, mert kihűl. — Johanna, figyelj kicsit ide! Mi volt Csesztvén, amikor kirándul­ tunk? — Hát... nagy fa... meg hintaszék. — Kinek a hintaszéke volt? — Az íróbácsié. — Aztán mi volt még? — Barackot ettünk. — És mi volt a szoborral? — Bajusza volt. — É s mit csináltál a szobortól? — Féltem. Féltem még a közelé­ be is menni. — Kik olvassák, amit az a bácsi írt ? — A négerek... meg az eszkimók is..... — Mondd el még, hogy már te is tudsz írni! — Tudok, csak már leszoktam. Ez a mondat kissé szíven üt. Ezt az apa észre is veszi. Befejezzük a beszélgetést. Kinn az utcán jut eszembe, hogy apa és lánya még be sem mutatkozott. Most megteszik. EGYED JÓZSEF ÉS EGYED JOHANNA. LÁNYOK A GEISLER ETA LE­ ÁNYKOLLÉGIUMBAN, a nevelői szobában ülünk. (Mikes Zsófia, Sza­ bó Erika, Kanyó Beatrix, György Zsuzsa.) — Harmadikba járunk, óvónői szakközépiskolába, egy osztályba. Ebből egyenesen következik, hogy ugyanaz a magyartanárunk. Szeren­ csénk van, m ert tanárnőnk igazán jól, nem szakközépiskolai fokon ta­ nítja a magyart. — Nem tudtuk, hogy beszélgetni fogunk veled, tehát nem azért mondjuk, mert jót akarunk monda­ ni. de véletlenül éppen most tanul­ juk Madáchot, és sokkal többet fog­ lalkozunk vele azért, mert innen származik. — Én például a Mózesről írok dolgozatot... — Én a lírájáról... — Én a levelezéséről... — A tanárnő kiadta ezeket a té­ mákat, lehetett választani. — Az, hogy erre élt, ahol én most, kicsit magasabbra emeli a szemem­ ben. mert van közöm esetleg ahhoz, hogy a művei hogyan élnek majd bennem, meg a gyerekeimben. — Nekünk, 17 éveseknek mit je­ lent Madách érzelemvilága, gondo­ latai? Én persze csak magamról tu­ dok beszélni... Csak a Tragédiát is­ merem, még általános iskolás ko­ romban láttam a tv-ben. Nem is néztem végig, csak pár színt. Mi­ kor megismételték, már végignéz­ tem, és eléggé tetszett. Bár nem olyan mű, amit csak úgy egyszerű­ en meg lehet érteni. Kell tudni, hogy Madách életében mik voltak azok az előzmények, amik miatt megír­ ta ezt a művet. Most, hogy tanul­ juk az iskolában a megírás előzmé­ nyeit, a kérdésfelvetések okait, így már sokkal világosabb az egész mű. Például az én feladatom volt ezzel kapcsolatban, hogy a Faustot és a Tragédiát összehasonlítsam. Tény­ leg nagyon érdekelt, amit csináltam, és szívesen csináltam. Érdekes a Faust is, de nekem a Tragédia job­ ban tetszett. Lehet, hogy azért, mert jobban ismertem. Vannak benne olyan kérdések, amelyek engem is foglalkoztatnak. Mi az ember életé­ nek a célja? Mi lesz, hogy ha nem vesznek fel, akkor miért tanultam? Minek töröm magam? Milyen bol­ dogságok fognak várni az életben? Sokszor kétségbeesett vagyok... Vagy mi lesz a következő évszázadokban? Kiskoromtól fogva foglalkoztat, hogy mi lesz, milyen új találm á­ nyok meg ilyesmik lesznek akkor, amikor én már nem élek. Madách mennyi mindent látott előre! Vá­ laszt kapok kérdéseimre, megnyug­ szom, erőt nyerek a továbbiakhoz. Szerintem ezt nem akármilyen mű és művész tudja megcsinálni. UTCA, FIATAL NŐK EGY CSOPORTJA. 20 és 30 évesek lehetnek. Mint később kiderül, van köztük egy munkás, két adminisztrátor, egy KISZ-titkár és egy kultúros. — Nem véletlenül dolgozzák fel Madáchot, és nem véletlenül viszik színpadra. Mert alapvető problé­ mákba mélyed, és alapvető dolgo­ kat boncol. Egyén és egyén, egyén és társadalom viszonya. A kezdet kezdetétől a civilizációig hogy’ je­ lentkeznek ezek a dolgok. — Szerintem Madáchnál a jó és a rossz az alapvető gondolat, és az élet értelmének a kérdése. Meg a magánéletére is válasz ez. — Egyszer, — vagy két éve — itt volt a férjem egyik unokatestvére, és átmentünk vele Csesztvére... Va­ 47 �lóban nagyon tiszta, csendes kör­ nyezet volt, és egy zárkózott em­ bernek a lakóhelyét láttuk. — Mi is voltunk ott, de akkor nagy kosz, és rendetlenség volt. Ha volt egy ilyen világraszóló írónk, egy kicsit többet kellene ezzel fog­ lalkozni, vagyis törődni, nem? — Én nem vagyok benne biztos, hogy ha azt mondom, hogy most megyünk, és megnézzük Madáchot, ugyanannyian eljönnek, mintha azt mondom: megyünk a vidámparkba. Ha meg lasszóval fogom Madáchi­ hoz az embereket, annak megint nem sok értelme van. * Nem utóhang, és nem konklúzió, nem is magyarázkodás következik. Célom ezzel a munkával az volt, 48 hogy olyan emberi tudattartalm akat kutassak, melyek erősen kötődnek szülőföldhöz, élettérhez. Ezen belül Madách Imre szülőföldjéhez, és egykori életteréhez. Izgalmas volt azt kutatni, hogy egy ember, aki maradandó nyomot hagyott a világirodalomban, miféle esztétikai-etikai nyomokban van jelen azon a tájon , ahol élt és alkotott. Ismétlem: nincs szándékomban semmi tanulságlevonás, összegzés. Egy mondatot mégis: nem lehet tel­ jesen érdektelen elgondolkodnunk a Madáchról elhangzottak kapcsán is nemzeti öntudatunk, értékszemléle­ tünk. illetve a kultúrához, iroda­ lomhoz való viszonyunk problémái­ ról. Karácsondi Imre �Férfi és nő Madách Imre é s V eres Pálné Alighanem igazat kell adnunk Szerb A ntalnak: „ .. az egész ma­ gyar irodalomban nincs még egy költő, még Vajda János és Ady Endre sem, akinek az életében és művében a nő olyan központi sze­ repet töltene be, mint Madáchéban. Az élete két nő között, az anyja és felesége között őrlődik fel.” De te­ gyük még mindehhez hozzá: a két nő közötti őnlődés közepette — úgy látszik — egy harmadik társaságá­ ban talált enyhületet és hozzá mél­ tó szellemi felüdülést. Ez a nő ba­ rátja, Veres Pál felesége volt. A barátság a negyvenes évek vé­ gén kezdődik. Madách az évtized kezdetétől Balassagyarmaton dolgo­ zik. Előbb tiszteletbeli aljegyzővé, később katonai főbiztossá nevezik ki a megyénél. Így találkozik a ná­ la nyolc évvel idősebb Veres Pál megyei főjegyzővel és annak fele­ ségével, Beniczky Herminnel. A költő — közös barátjukkal, Szontágh Pállal — szívesen tartózkodik Veresék vanyarci kastélyában. De adjuk át a szót a dolog talán leg­ jobb ismerőjének, a szegről-végről rokon Mikszáth Kálmánnak: , , . . a környék kiváló emberei sűrűn meg­ fordulnak a kristálytiszta jellemű gazdánál. Oda jár Szontágh Pál, nagy jövőjű fiatal ember, minden szépért, nemesért buzduló; néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi vi­ ták folynak, amelyekben részt vesz a háziasszony, sőt hovatovább kezd annak központja lenni. Sűrű leve­ lezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvas­ mányaikat kicserélik egymással; Ma­ dách aláhúzogatja a szebb helyeket. Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben és figyelmezteti rájok barátait a margón”. Az irodalomtörténet tud erről a barátságról. Veres Pálné 1895-ben bekövetkezett halálakor olyan em­ berek emlékeztetnek rá, mint Mik­ száth. Vadnay Károly, Gyulai Pál. Ez utóbbi például ezt mondja: ..Fér­ je Nógrád megye előkelő nemesei közé tartozott, ki részt vett a köz­ ügyekben s barátai közé számította a megye két nagyreményű ifját, Szontágh Pált, aki nagy barátja volt az irodalomnak és Madách Imrét, aki titkon lírai és drámai költemé­ nyeket írt, s örömest foglalkozott filozófiai kérdésekkel is.” Ám ne feledkezzünk meg a barátság olyan tanúságtevőiről sem. mint Madách Imre költeménye Veres Pálnéhoz, s az utóbbinak az előbbihez írt le­ veleiről. Vagy a költő Veres Pálné­ hoz küldött képrejtvény-értesítéséről, amelyet Mikszáth Kálmán tett közzé a Pesti Hírlapban 1884-ben. Veres Pálné nagyra becsülte Ma­ dách tehetségét, ragyogó szellemét, hazafiúi állhatatosságát. Elhurco­ lásakor pozsonyi börtönében is fölke-esi. S hogy mennyire foglalkoz­ tatja Madách sorsa, német nyelvű naplótöredékei tanúskodnak róla. 1853. március 30-án a következőket írta: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, ki­ re ma Pesten ítéletet fognak mon­ dani, s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen!” Három nap múlva: „..egész nap szomorú voltam, mert szána­ koztam barátunk, Madách sorsán, aki talán már Pesten van fogva.” Április 11-én így fejeződik be a napló: „Ezen a napon Madách is hazatért Pestről, a felségárulás vád­ ja alól fölmentették. Nagyon örü­ lök ; nagyszerűen viselkedett.” Ezt a barátságot a köztudat kez­ dettől fogva összekapcsolta a Tra­ gédiával. Sokak szerint a mű bizo­ nyos gondolatai és részei a vanyar­ ci napoknak köszönhetők. Az is tény, hogy Madách az 1862. január 12-én megjelent Tragédia első pél­ dányával m ár január 25-én Veres Pálnénál volt. A könyvben lapról lapra feltüntette Arany János vál­ toztatásait, s az elejére a követke­ ző francia nyelvű dedikációt írta: ..Ajánlom önnek ezt a könyvet, mert aki szerezte, az ön odaadó híve.” De a kapcsolatnak van egy mélyebben 49 �fekvő oka is. Nem szabad elfelejte­ nünk, hogy a Tragédia — a két prágai szín kivételével — volta­ képpen a női nem megdicsőítése. Meg kellett oldani tehát egy re j­ télyt. Honnan van, hogy a fiatalko­ ri műveiben szinte nőgyűlölőnek mutatkozó Madách — házasságá­ nak zátonyra futása után! — annyi szépet tud elmondani a nőről? Amikor Palágvi Menyhért. Ma­ dách első életrajzírója művéhez az anyagot gyűjtötte, felvilágosításo­ kat kért Veres Pálné Vác-Hartyánban élő lányától is. Az ő írásbeli „Azon erős közléseiből tudjuk: meggyőződésben vagyok, hogy 1854 óta az egyetlen baráti kör a vanyarci volt. amelyben Madáchot megértették, hol lelkének röpte min­ dig csak a magas felé irányult, s hol az idealizmustól áthatott erős női lélek (édes anyámat értem), a feleség és anya eszményképe, sugallhatta neki azon szavakat, melyek­ kel oly gyönyörűen festi a női hi­ vatás magasztos voltát, midőn (Az ember tragédiája utolsó színében) az Úr így szól Ádámhoz: „Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd / Szünetlenül, mely visszaint s emel, / Csak azt kövesd. S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkülete, / A z érdekek mocskától távo­ labb / Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté fog és dallá szűrődni." E kör volt az, hol a költő mélyen érző szíve, felkorbácsolt kedélye megpihent s üdülést talált, s mely­ ből láng lelke további alkotásaihoz erőt m eríthetett.” Veres Pálné életrajzírói — Rudnay Józsefné és Szigethy Gyuláné — még tovább mennek: „Madách, dacára fenomenális, ragyogó szelle­ mének, nem bírt menekülni a min­ dennapi emberek némely gyarlósá­ gaitól: így hajlama volt a cinizmus­ ra is és Veres Pálné mindig arra törekedett, hogy habár napsugárból és sárból vagyunk is gyúrva —, m int a nagy költő m ondja — in­ kább a napsugarak közé emelked­ jék, mint a sárba süllyedjen. E süllyedéstől nagyon sokszor mentet­ te meg Veres Pálné Madáchot, és okunk van sejteni, hogy a nagy köl­ tő halhatatlan művében Éva m a­ gasztos, nemes tulajdonaiból sokat Veres Pálnéról m intázott... ” A kérdés most m ár az, hogy Ve­ res Pálné milyen „tulajdonai” ke­ rülhettek át a Tragédia Éva-alak50 jaiba. Az életrajz- és a naplótöredé­ kek tanúsága szerint a vanyarci kastély vendégszerető háziasszonyát akkortájt három alapvető vonás jel­ lemezte. Mindenekelőtt valóban „a feleség és anya eszményképe” volt. Olyan asszony, aki igazi Édent va­ rázsolt maga köré. Megteremt m in­ dent, ami a férfi és a család nyu­ galmához, boldogságához szükséges. Ezen túlmenőleg azonban nemcsak élettársa, hanem jószelleme, erköl­ csi támasza is a férfinak. Mennyire jellemzőek a férje alispánná vá­ lasztásakor leírt szavai: „Igaz kí­ vánságom, hogy Pali mindenkor leg­ főbb rugójának tekintse az igazi jót, s mindig e szerint éljen: inkább mindent elveszteni, mint nem tiszta eszközökkel mindent elnyerni.” Sze­ mélyiségének harmadik meghatározó­ ja a szellemi tökéletesedés vágya, a tudományok és művészetek szeretete. Nem a kérkedés mondatja ve­ le: ..Ismereteket vasszorgalommal gyűjtöttem, de fájdalom, nem tud­ tam, hogyan lehessen ezekhez rend­ szeresen jutni, de időm sem volt hozzá. Legjobban mulattam, ha tu ­ dományos és közlékeny emberrel találkoztam, kitől valamit tanulhat­ tam, az ilyen órákat hálás emléke­ zetemben tartom.” Veres Pálné személyiségjegyei nemcsak a Tragédia végét juttatják eszünkbe, hanem az elejét is. A paradicsomi színek Éváját. Aki az égi szózatot akkor is hallja, ami­ kor az elhallgatott, akinek az éle­ te: a férfi szolgálata. „Én meg, ha ott fenn a dics el­ borul, / Itt lenn találom azt sze­ medben, Ádám. / Hol is lelhetném másutt kívüled, / K it létre is csak hő vágyad hozott.” Arra az Évára gondolunk, aki miközben a férfi fenevadakkal har­ col, lankadva a kertet ápolja; aki a Paradicsomból kiűzött Ádámot imi­ gyen vigasztalja: „Én meg lugost csinálok, egész olyat, / Mint az előbbi, s így közénk varázslom / A vesztett Édent.” S az az Éva is félidéződik ben­ nünk, aki az ember nagykorúvá vá­ lását, öntudatra ébredését, s a tu ­ dást sürgető luciferi szavakra így kiált fel: „Én lelkesülök, szép s új dolgokat mondsz.” De a történeti színek Éváiban is nyomot hagyhattak Veres Pálné erényei. Az egyiptomi jelenet rab­ szolganője a szeretettel kelt neme­ �sebb érzéseket a fáraóban. Miltiádész Évája a „nagyravágytól” óv­ ja férjét. Adott esetben Veres Pálné is m ondhatta volna: „Az a nőnek joga / Hogy férjét védje, még ha bűnös is.” Vagy nézzük a római szín Évá­ ját. Szavaiba nem szüremkedhettek-e be a vanyarci elmélkedések?: „Nagy és nemes volt lelkem hiva­ tása.” „S nem ott-e helyem, ahol te vagy / A h Sergiolus! vajh m i sok nemes / Érzést találtál volna e k e ­ belben, / Hol csak m úlékony kéj után kutattál.” Megfeleléseket tehát könnyen taláthatunk Veres Pálné jellemvoná­ sai, s a Tragédia Éva-megformálásai között. S lehet, hogy a vanyar­ ci találkozások is alakították azt a madáchi nőfelfogást, mely sze­ rint a nő a síron is átlépve „dicsőülten felemelkedik”. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagy­ nunk. A nő megdicsőítése a Tra­ gédiában csak addig megy el, amit Madách a „gyönge nő tisztább lelkületének” nevez. Mondjuk tehát azt, hogy a madáchi nőszemlélet bizonyos vonatkozásban egyoldalú és korlátozott? Egy bizonyos: alkalom­ adták éppen Veres Pálné szállott szembe vele. 1869-ben a frankfurti filozófiai kongresszuson az egyik előadó azt fejtegette, hogy a női agy m ár csak a szerkezetéből adódóan sem képes nagy dolgok alkotására. A meghí­ vottak között levő Veres Pálné így vágott oda neki: „Az ön szavaiból uram, a megengedhetetlen férfi arro­ gancia beszél!” Mi lett volna, ha ezt a visszautasítást Madách Im re kap­ ja? Hiszen a Tragédiában is vannak a frankfurti tudóséra emlékeztető nézetek. Csak a legismertebb he­ lyet idézzük: Éva: „Hiába, ha oko­ sabb nem vagyok." Ádám: „Ne is kívánd, hogy légy. én kedvesem, / Eszem elég van né­ kem önmagamnak... / Te csak v i­ rág légy, drága csecsebecs, / Ha­ szontalan, de szép, s ez az érde­ m e.” A drámai műfaj közvetettsége folytán éle vész az ilyen monda­ toknak. Nem úgy, ha közvetlen, prózai szövegről van szó. Mint Ma­ dách akadémiai székfoglalója ese­ tében. Ez a székfoglaló — A nőről különösen esztétikai szempontból — 1864. április 18-án hangzott el. Ma­ dách ebben is a nő hivatásával foglalkozik. Felfogásának lényege: „A nő . . . könnyebben felfog és ta­ nul, de teremtő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli... soha a művészetet és a tudományt előre nem viszi.” És később: „A nő a lá re n d e lt..., s az erősebb férfi lelkében olyan érzé­ seket kelt, mint az elhagyott gyer­ mek, a hervadó virág, a megder­ medt madár.” Veres Pálné a Koszorú című fo­ lyóiratban olvasta a székfoglalót. Méltatlankodva és felháborodva azonnal két levelet is megfogalmaz a tanulmány szerzőjének: „Nincs alkalmam, hogy élőszóval nyilvánít­ sam Ön előtt fájdalmamat, hogy tudományos képzettségét, humorát éppen az emberiség elnyomott ré­ sze ellen használta fel.”. S meg­ vallja, nem hitte volna, hogy a nagy drámaíró ennyire rövidlátó ebben a tekintetben. Aztán kifejti fő ellenérveit: 1. Szellemi aláren­ deltségük nem a nők hibája, hanem a neveltetésüket elhanyagoló társa­ dalmi rendszereké. 2. A női szel­ jem pallérozatlansága annak a meg­ győződésnek a következménye, amely kizárólag a férfit tartja al­ kalmasnak a komoly tudományok elsajátítására és továbbfejlesztésére. A vitában Veres Pálnénak volt igaza. Ezt hamarosan Madách is elismerte. A madáchi felfogás nem tartott kellően lépést az idővel. A Genezis élt benne: hogy az Úr a férfi kedvére teremtette az asszonyt. Szent Pál véleményét fogadta el: „Az asszony dolga hallgatás a gyü­ lekezetben.”. De hasonló nézeteket hagyományozhatott rá műveltségünk másik alapja, a görög-római kultú­ ra is. Madách nem állt egyedül a székfoglalójában kifejtett nőszemlé­ lettel. Gondoljunk csak a feleségét szellemi elmaradottságban hagyó Berzsenyire, s az egész korabeli m a­ gyar irodalomra, mely a legjobb esetben is idáig ment el: „Egy hi­ bázik műveinkhez, / Nyájas napvi­ lág: / A z ti vagytok. — A hol ez nincs, / Nincs szellemvirág.” (Vö­ rösmarty) Hasonló nézeteket val­ lott Széchenyi; de még a közokta­ tási miniszter, Eötvös József is. aki 1868-ban így reagált Veres Pálné nőképzési mozgalmára: „Kívánato­ sabb, hogy a béresasszony kötni ta­ nuljon, m int hogy a művelt osztá­ lyokhoz tartozó nők magasabb ki­ képzést nyerjenek.” 51 �Mennyire a helyén van ez a mondat a Tragédiában: „Minő cso­ dás kevercse rossz és nemesnek a n ő . . . a jó sajátja. Míg bűne a koré, mely szülte őt.”. Az akadé­ miai székfoglalóból azonban hiány­ zik ez a gondolat. Mert a benne el­ marasztalt nőj „bűnt”, a szellemi kisebbrendűséget is a korra kel­ lett volna visszavezetnie. S Veres Pálné — ki nem mondottan — er­ re a következetlenségre figyelmez­ tette. Persze, ezek már korántsem „esztétikai szempontok”. Tulajdonkép­ pen egy társadalmi mozgás figyel­ men kívül hagyásáról van szó. A XIX. század fér fiai — gyakran még a legkiválóbbak is — nem vették eléggé észre a polgári életforma és a liberalizmus hatását a női szel­ lem kibontakozására. Veres Pálné méltán hivatkozhat Harryet Stovere. a Tamás bátya kunyhója író­ nőjére, akinek „nagy része volt könyve által a rabszolgaság eltör­ lésében”. Ám, hivatkozhatott vol­ na hazai példákra is — bár még Mikszáth is. éppen vele kapcsolat­ ban, azt állítja: „Azok az asszo­ nyok, aminőkről Saint-Beuve írt essayket, akik tollukkal a kezükben, vagy csevegéssel a szalonjaikban, sőt némelykor a szerelmükkel is. egy szívükbe oltott kényszer hatá­ sa alatt hazájuk nagyságának emel­ tyűi lettek ... nálunk nincsenek.” Éppen a XIX. században figyel­ hető meg nálunk is, hogy a nő a puszta befogadóból alkotóvá kíván válni. Az első talán Dukai Takács Judit. Élete nagy napjának azt tar­ totta, amikor költőként vehetett részt a keszthelyi Helikon-ünnep­ ségeken. A század közepére ugyan­ csak megnő a nők szerepe az iro­ dalomban és a közéletben. Teleki 52 Blanka, Karacs Teréz, Lőwey Klá­ ra cikkek, levelek íróiként, a ma­ gyar nőnevelés harcosaiként jelent­ keznek az akkori lapokban. S mö­ göttük áll a legfőbb sugalmazó, az Angyalkert-alapító Brunszvik Teréz. Wesselényi Polixénia a kor diva­ tos műfaját, az útinaplót műveli, Mások a költészetben kelnek ver­ senyre a férfiakkal. Mindenekelőtt Szendrey Júlia. Szász Károly neje Iduna, Tóth Kálmánné Flóra né­ ven jelenteti meg verseit. És 1853ig itt él Szécsényben Ferenczy Te­ réz. Műveiről és az önkényuralom alatti helytállásáról hallania kellett Madáchnak is. Hiszen Ferenczy Te­ réz a barátja, Pulszky Ferenc gaz­ datisztjének a lánya volt. S Pulszky nagyra értékelte a fiatal lány te­ hetségét. De Madách — úgy látszik — még a tévedéseiben is nagy hatású. Vé­ leménye kihívást jelentett Veres Pálné számára. Ahogy a kiváló pe­ dagógus, Nagy László írja: „Ma­ dách beszéde volt a szikra, amely lángra lobbantotta a lappangó zsa­ rátnokot.” Veres Pálné a saját éle­ te példájával akarta megcáfolni a nagy költő felfogását. S létrehozta — minden férfiúi idegenkedés elle­ nére — valóban maradandó alko­ tását, a magyar nőnevelés alapjait: az Országos Nőképző-Egyesületet, az első nőképző iskolát — s a hazai nőnevelés ügyét igazi társadalmi mozgalommá tette. Madách mindezt már nem érte meg. De — furcsa mód — mintha előlegezte volna az elismerést a már említett, Veres Pálnénak írott versében: „ . . . ki ember-kebleket képez ki, / Az te­ remt mint Isteneknek társa; / Lel­ ke hat, míg létez művelődés / S díja legszebb: embertársi hála." Szabó Károly �„Üdvöz légy szellemtestvér!” Dramaturgiai problém akörök a Tragédia körül — a rom antikus kettős-én elve „A” T ragédia — M adách Im re m űve A z em ber tragédiája, teljes cí­ méből az irodalom történeti szóhasználatban és a m űvelt köztudatban egyetlen szóvá egyszerűsödve m agasztosult. K örülötte az értelm ezési csa­ tározások középpontjában az irodalm ár és a színházi szemlélet ütközik. A felfogások azonosságának vagy m egkülönböztetésének kérdését csak terjedelm esebb tanulm ány végezhetné el, e jegyzet csupán kísérlet, hogy e két — em lítettem : látszólag antinom ikus — nézőpontot közös nevezőre hozza. Szükségtelen ugyanis a d rám atörténeti és színháztörténeti vizsgá­ lódások különbözősége, hisz m indkettő a dram aturgiai síkon találkozik; az irodalm i szemlélet is valójában dram aturgiai elemzés, ha a drám a eszmei szféráit értelmezi. A színházi (rendezői) felfogások hangsúlyelto­ lódásai is alkalm anként a Tragédia dram aturgiai-eszm ei képét m ódosít­ ják. Lényegi, filozófiai értelem ben is szubsztenciális tényező, hogy a mű eszm erendszerét dram aturgiailag m eghatározzuk, vagyis az alapkonflik­ tust. E rre törekszik szinte m inden elemzés, és ettől függ valam ennyi színházi T ragédia-adaptáció! A legszélsőségesebb megközelítés szerint a Tragédia nem is tragédia, s főként nem az „Em ber trag éd iája” —, hanem inkább az ördög kom é­ diája, hisz Lucifer a játékm ester! Ezzel az Erdélyi Jánostól eredő és az­ óta élő sarkítással szemben m ár m aga M adách is kijelentette, sokat idé­ zett 1862. szeptem ber 13-i levelében Erdélyinek címezve, m áig érvényesen: „Inkább írtam , legyen rossz Em ber tragédiáját, m elyben nagy, s szent eszm éket nem sikerült érvényre hoznom, m int jó Ördögi kom édiát, m ely­ ben azokat nevetségessé tettem .” Valóban tragédia-e a T ragédia? Az ezt vitató vélem ényekkel szemben leszögezzük: tragédia, ha nem is a klasszikus poétika értelm ében az, m ert „jó véggel” zárul. Ebből következik alapállásunk is — b á r az Ú r szava (m int deus ex m achina) oldja fel a rem énytelenséget: ...„ember, küzdj, és bízva bízzál!” Nem pesszim ista teh át M adách rem ekm űve, m i­ ként ezt is sokan tételez ik ! T ágabban fogalm azva, drám a-e. vagy csak drám ai költem ény? Lukács György egy tanulságos ifjúkori dolgozatában fölveti a nem tragikus drá­ m a kategóriáját, am it nem szerencsésen „románc”-nak nevez, „lényegé­ nek m űvészetfilozófiai m eghatározása révén” a legkülönbözőbb neveket viselő d rám ák at be tu d ju k sorolni ebbe a kategóriába. Lukács többek kö­ zött em líti a Faustot és a P eer G ynt-öt: eszmei rokonságuk a m adáchi művel ism ert. A ,.jó befejezés” érve —-, m elyet a nem tragikus drám a k ritériu m ak én t Lukács használ, illik T ragédiánkra is. T ovábbá: „a leg­ lényegesebb konfliktusokat a csoda, vagy a véletlen hatalm ának közbe­ lépésével megoldó cselekm ény” — M adách m űvében is dom ináns. Ez a „cselekm ény” — ÁLOM — m ásrészt: k eretjáték k én t „vetekedés”. U tób­ bi a középkori m isztérium színpad kelléktárából (miracle play) építkezik, s m indkettő (álom játék — m isztérium ) pedig a barokk világ-színház keretei 53 �közt játszódó életszínjáték. Ha az eredőket vizsgáljuk, ti., hogy a bibliai Jób könyve analógiát használja m ár a m isztérium színpad is, még inkább nézzük a T ragédia m űfajtörténeti kérdéseinél, keletkezésének k orát is! Kevésbé hangsúlyosak rom antikusellenes tendenciái. (Mindig m egkésve érkeznek hozzánk az európai stílusáram latok, s ez a nagyrom antika u tá­ ni m ásodvirágzás kedvez a Tragédia m egszületésének.). Rom antikussága rokonítja a rom antikus em beriség-költm ényekkel (B arta János m eglátá­ sa, rá hivatkozik S őtér is), vagyis az ún. „poéma d ’hum atiné”- vel. Az em beriség-költem ények: drám ai költem ények (pl. a lengyel Mickiewicz: Az ősök; vagy K rasinski: Az istentelen színjáték) epikus és nem d rá­ m ai helyzetekből építkeznek. Színpadi értelem ben M adách „isteni” em­ beri színjátéka sokkal inkább színjáték, m int azok bárm elyike! (Még B yron Ka injánál is, m elyet Feld Irén társu lata 1912-ben m isztérium ­ játék k é n t bem utatott!) A m űfaji m eghatározás teh át alapproblém ája a T ragédiának, hisz’ ezért nem játszották sokáig színpadjaink, könyvdrá­ m ának tartv án . T udjuk, M adách is inkább a Mózest érezte színpadra term e tt m űvének. De száz éve fölfedezte P aulay Ede, s 1883 óta ú jra és ú jra sikere bizonyítja, hogy színpadi m űalkotás. A konfliktushely­ zetek erőtereinek kijelölése dram aturgiai-sarkalatos pontja m inden be­ m utatónak, felújításnak. K ik között van teh át a Tragédiában konflik­ tus? Most szándékosan az alap- és m ellékkonfliktusokat egyaránt ide­ sorolva, s m élységük szerint sem különböztetve meg, csak felsoroljuk: 54 �Az Úr és L u c ife r (a keret), L ucifer és Á d á m (ebből következően prim er és szekunder jelleggel Á d á m és az Úr között is), továbbá Á d á m és Éva, Á d á m és a tö m e g (elvontabban: Á dám és az eszmék) stb. között. A leg­ alapvetőbb összeütközés — vélem ényünk szerint — Ádám lelkén belül, teh át Á d á m és Á d á m között történik. Érdekes idéznünk Lukácsot, egy m ásik ifjúkori főm űvéből: (A mo­ d ern drám a fejlődésének története, XV. fejezet): .,Az em ber trag éd iájáb an m ű v é szile g k ü lö n v a n gondolat és m e g é rzékítése. M inden m egtörténés jelképez, illusztrál valam i világhistóriai vagy kozmológiai gondolatot, de az nem olvad fel benne egészen, külön m arad. M inden jelenet szép, allegorikus k ife je zé se egy m é ly gondolat­ n a k ; de a gondolatok drám ai kifejezésének egyetlen ú tja : a szimboli­ kus. M adách k ö lte m é n y e így n e m drám a. M egérzékítés szem pontjából e p ik u s: a hős s z e m é ly é n e k egysége kapcsolja össze a ta r k a kalandokat. A gondolati tartalom kifejezése szem pontjából pedig diálogizált ta n k ö l­ te m é n y : a gondolatok gondolatok m aradnak, a k ü z d e le m legfeljebb vita (és a külső küzdelem legfeljebb ennek illusztrációja), a dialektika csak intellektuális; m ég nem d rám ai” (kiem elések tőlem). Ez a koncepció, részleteiben, h a igaz is, teljességében téves-furcsa, éppen a nem trag i­ kus drám át oly találóan definiáló ifjú Lukácsnál! De Lukácstól függet­ lenül is, azóta is él ez a vélem ény, mely m eghatározta (m eghatároz­ za!) a T ragédia bem utathatóságát. T alán csak Hevesi Sándor centená­ rium i felújító-rendezése m ondta ki végre tá v la ta it: „Ilyen m űnek nin­ csen soha végleges előadása!” T érjü n k vissza teh át az „allegorikus” (és nem szim bolikus!) ábrázo­ lás lehetőségeire, a T ragédia színpadi m egjelenítésében. Pulay szín­ padi látványosságként fogta fel, saját „m einigeni” stílusának, ízlésének dem onstratív bem utatására. Érdem es lenne P aulay rendező-példányá­ ból a korabeli előadást rekonstruálni, pontosabban korabeli források alapján. (Kerényi F erenc észrevétele szerint — nem biztos ugyanis, hogy „rendezőpéldány” az a bizonyos P au lay -féle!) közvetetten ism erjük a vizuális szerepm egjelenítéseket is. N agy Im re (Ádám), Gyenes László Lucifer), Jászai M ari (Éva) jelm ez-,.fotóit”. A párducbőrös Ádám, a ru h ad iv at-b em u tató t tartó Éva, s különösen a denevérszárnyú „ördögi” L ucifer m aszkírozásai jelzik, a külső elfedi a fig u rák drám ai belső lényegét. Mi a d rám a t eologikus m ondandója? „A cél halál — az élet küz­ delem , s az em ber célja küzdés m aga” — nyilatkozza Ádám a k á r esz­ m ei m ondanivalóként a rom antikus küzdelem -küldetés tézisét. De en­ nek a küzdésnek színpadi ábrázolását sem külső eszközökkel kell meg­ jeleníti! G y ak ran így történik. Nem csupán az örök és a rom antika kedvelte „jó és rossz” ellentétét kell látta tn u n k Á dám és Lucifer ve­ télkedésében. S őtér István a szellem és anyag, m ásként ideál és reál összeütközését véli „csak” fölfedezni — s elsősorban az eszm éket m eg­ személyesítő allegorikus ellentétfigurákban. K étségtelenül Á dám és Lu­ cifer küzd, de ez a párviadal az Em ber belső küzdelm e önm agáért — nézetünk szerint. W aldapfel József fogalm azta meg, a m ű cím ét véve alapul: „A tragédia főhőse m a g a az e m b e r ”. Ez a boldogságért, az „örök életé rt”, a halállal vívó (vívódó) örök em ber, az Everym an—Jederm ann, a régi mesei és m oralitástém a A kárkije: rom antikus Á dám -kosztüm ben! Ádám , az „ős”-e m b e r : jelzi a Golgota-ábrázolások koponya- és láb­ szárcsont ikonológiája is — b á r m e ly ik ü n k . Az Em ber. Aki küzd önm agá55 �val, önm agában „a rosszal”. Ennek külső m egjelenítései az angol m irakulum okban is az Ábel—K áin szembesülés, vagy ak á r a Luciferrel való konfliktushelyzet. B yron K áinja, m ely — tu d ju k — h ato tt M adáchra is, végtére az E m b e ri k ü z d e lm e t állítja e lé n k — sokkal inkább Madách. Ádám elégedetlensége, nem pusztán a meglevővel (W aldapfel: „Ádám jellem ének lényege örökös elégedetlenség a m eglevővel”) való viaskodás —, de olyan elégedetlenség, am ely Luciferrel ellentétben nem pusz­ ta tagadás, hanem nyughatatlan vágyakozás újra. tökéletesebbre. A fenti W aldapfel József m egfogalm azta Á dám -kép is — (s Lucifer, m int a „tagadás szelleme”) érinti csak a lényeget. Ádám ekként „szellem­ tá rs ” ugyan, de nem szellem-t e stv é r! Lucifer így továbbra is ördögi és nem em beri! Felfogásunkban, h a nem is helyezzük át a főszerephangsúlyt Ádám ról Luciferre, úgy véljük, idejétm últ L ucifer „ördögi” n a tu ­ ralista színpadi stilizálása. Ha Ádám látja a jöv őt, a m ajdani történelm i je le nt (nekünk term észetesen m ár m ú l t ! — de színpadi értelem ben m in­ denképpen je le n t: a játék idejét: az álom képeket), akkor ennek em beri arculatát látja, nem a luciferit! Milyen izgalmas egy nagy Ádám (Básti Lajos), „önm aga harca a szerepen belül” ! Ilyeténképpen egy hasonló Luciferi-küzdelem is érzékletes lenne, (ha nem az in trikusságát hang­ súlyozná!), a szerepen belüli küzdelm et fölm utatva. B ásti: M ire gon­ dolsz A dám ?-jában ott búvik a m ire gondolsz Lucifer-lehetőség is. Az egyik legérdekesebb Tragédia-értelm ezést Páskándi Géza irta (Kriterion. 1973-as kiadású kötetének utószavaként), m elyre hadd utaljunk, s ekként közelebb ju tu n k a kettős-én rom antikus elvéhez. T erm ékeny szem pontú vizsgálódásában Páskándi a ráció m agárahagyottságáról be­ szél, az Úr „kiegyezésé”- t taglalja. „Az ontologikus k eretrő l” elterelte figyelm ünket a „historikus közép” látványa — írja ; és az Ú r és Ú r v i ­ szonyára figyelm eztet. A bban igaza van, hogy a T ragédia elején levő Terem tő és a végül megszólaló (m egjeleníthető!) Gondviselés-Úristen, m ás és más. Az Ádám és Éva feje fölött kiegyező Ú r jellem e m egvál­ tozott, ha teológiai értelem ben ez képtelenség is. Nem akként, hogy az Ú rban levő „luciferi ”-én, a rossz kiegyezik önm agával, hanem , m ert meg­ változott a többiek jellem e is a küzdésben. Páskándi szerint a drám a végére Lucifer és az Úr arca m intha hasonlítana egymáshoz. Izgalm as fölvetés, jóllehet, hangsúlyozzuk, teológiai értelem ben ez abszurdum , s nem hinnénk, hogy M adách ekként gondolta, s gondolhatnánk a m űből következve! M indenesetre az Ú r „névtelenségét”, láthatatlanságát dem isztifikálja, kiküszöböli. T udjuk m ily gyakran — és sokáig az Ú r csak ,,h a n g ja ik é n t szerepelt, (még Both Béla 1948-as kiadású forgatókönyve is „esetleg ülve látszik” m egengedően fogalmaz!). A dram aturgiailag hibás nézetet Básti is említi, em lékezetes könyvének 15. oldalán: „több m in t fél századon á t” — jóllehet M adách instrukciója szerint: „Az Ú r dicstől környezetten tró n ján ” — „a m ennyei trón az Ú ristennel együtt felcsúszott a zsinórpadra, nem lehetett látni az U rat, csak hallani.” Páskándi szerint „láthatatlanul”, de részt vesz a küzdésben. Az Úr— Úr k o n flik tu s h e ly z e t pedig szem pontunkból gondolatébresztő m eglátás, m ert a lélek-m élyre helyezi a hangsúlyt, Á d á m és Á d á m k ö zt (itt lehetsége­ sen a luciferi és az em beri én között) f o l y i k a k ü z d e le m ; „Ha oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam ú jra és boldog leszek” — m ondja Ádám. M adách vezérgondolata ez, s nem hisszük tévesen, ha az íróban já t­ szódó küzdésfolyam atot látjuk, s ekként valam ennyi szereplőjében — az írót is. Különösen Á dám ban és Luciferben, m iként Básti is aposztrofál- ' 56 �ja M adáchot: „Egy személyben Ádám és Lucifer.” (I m. 41. old.). Ezt a tézist fölerősítve véljük igaznak — a rom antikus kettős-én költői kivetülése Madách T ragédiájának m ozgatója. Lucifer ekként szólítja meg Ádám ot: Ü dvöz légy s z e lle m te stv é r”. Csakis a közös em beri-szellem i ér­ telm ében érvényes ez. Később is: ,,Nézz körül és láss szellem-szemek­ kel.”. De Ádám — holott Lucifer az álom játék ,.vásári képm utogatója” — mégis Á dám ként lát, Á dám ként éli m eg a történelm i szerephelyzete­ ket. M iként látja L ucifert? Először — m időn az félelm éről faggatja — hitvány alaknak titulálja. M ajd : „Nem tudtam , hogy van em ber még k ív ü lü n k ”. Ezt a m adáchi lá tta tá st kell m egfogadni a Lucifer-értelm ezésben. „em beri”-nek és nem ördöginek képzelni. Ő a fény-hordozó, neve szerint is, (ha bukott „angyaľ’-ként is), de Ádám ú tjai előtt a Prométheu­ szt szellem-testvér, aki m egvilágítja az álom képeket. F austot M efiszto árn y ékként követi (szerződést kötöttek!), s lesi m ikor bukik el; itt a képlet m egfordul, s Ádám jár-k el történelm i álom útján Lucifer nyom á­ ban. És a Lucifer adta sugár — a remény! A rom antika kedvelte a kettős-énű alakokat, elégséges, ha a m eseirodalom ból A n d e rse n t em lítjük A z á r n y é k című m eséjét, ahol az á r­ nyék veszi át a királyfi szerepét; vagy E. T. A. H offm ann életének és m esealakjainak kettősségére gondolunk. M adách alteregói. Ádám és Lucifer is kölcsönösen alakm ásai egym ás­ nak. Á d á m b a n él a luciferi m ozgató szellemiség. De ugyanez a kettős­ én elv valósul meg Éva m egjelenésének kettősségeiben: (pl. a párizsi szín, vagy a k á r a londoni szín!) az énjét kereső és el-elveszitő em ber küzdése ez. R om antikus továbbm utató Tragédia, M adách remeklése. A londoni színtől, ahol szem lélőtársakká válnak Á dám és Lucifer, több luciferi so rt — nyugodtan Á dám belső gondolataként értelm ez­ hetünk. R ádiószínházban m egoldható lenne, s é rdem es kísérlet, hogy ugyanaz a színész legyen Á d á m és Lucifer. (Ódry Á rpád egyébként m ind­ két szerepet alakította, ha nem is egy időben!). A rádiós-dram aturgia, csupán a szövegre figyelve (Ádám—L ucifer legfeljebb akusztikus-,.m eg­ különböztetéssel”), a belső dialógust m u tath atn á meg! A szem élyiség d rám ája Á d á m és Á d á m k o n flik tu sa , az eszmék harca Ádám tudatában. Szüntelenül csatázik-vitázik m á s ik énjével (aki vég­ tére is drám ai alakot ölt) — Luciferrel. Lázad az Úr ellen, nem pusztán Lucifer bábjaként, hanem az Em ber prom étheuszi lázadása ez. Kelényi István 57 �„... majd az élet korlátozza önmagát...” (A z ember tragédiája Haláltánc-jelenetének magyarázatához) „Fölséges költői lelemény sugalmazta az ellen­ tétet a káprázatos életzsivaj és a halál komor ítélete között.” (Palágyi Menyhért) De vajon valóban oly komor ítéletet hoz-e Madách, illetve az általa életre hívott tagadás szelleme, aki a káprázatos nyüzsgés és versengés „színét” és „visszáját” egyként megmutatja a szüntelen reménykedő, reménykedé­ seiben csalódó, de újrakezdő Ádámnak? Vajon valóban oly reménytelen-e ez a haláltánc; olyképpen megalkotott élet kudarc-sorozat, amely a csalódás és a kétségbeesés felé taszítaná az Embert? Vajon Éva hirtelen megjelenése, goethe-i értelemben vehető „örök-Asszonyisága” (das ewig Weibliche) menti meg csupán Ádámot a legalábbis „lelki” mélybehullástól? Vagy e haláltánc és e sírba lépés-sorozat szereplői — mondjuk így: a maguk kisszerűnek tetsző, egyéni életére vonatkoztatva — mégis megbékélnek a sorssal, vég­ zettel, kiúttalansággal? És kiúttalanság-e valóban mindök osztályrésze? Tény, hogy a halálba térők, a halni készülők („morituri”) üdvözlik epigrammatikus tömörségükkel a végső pillanatot, amely éppen nem fausti, nem szólnak hozzá esengve: Verweile doch, du bist so schön (Maradj még, oly szép vagy nekem). Tény, hogy a sok évszázados haláltánc-hagyomány sem a megbékélést, a feloldást sugallja; nem a jól-rosszul, gyönyörben-kínban el­ töltött élet után következő örök harmóniát hirdeti. S a Tragédiával többékevésbé egy időben írt Liszt Ferenc-zenemű, a zongorára és zenekarra kom­ ponált Haláltánc (első tervei 1838-ból valók, a komponista 1849-ben dolgoz­ ta ki, 1853-ban, majd 1859-ben dolgozta át) lényegében a „harag napjá”-t idézi, félelmetes variációkban konokul ismételve az egyszerűségében is fen­ séges dallamot. Szintén a mindent, elbíró és a végső napon mindenkit egyen­ lővé tevő halál eszméjét közvetíti. Mint, ahogy arra utal Holbein metszetsorozata, amelyhez L udwig Bechstein 48 verset írt (Der Totentanz, Lipcse, 1831.), és a késő középkor emberi, morális, hitbéli, különféle hatalmi válsá­ gát tükröző és a reneszánsz életörömöt ugyancsak tagadó halálköltészet is. Ez utóbbinak jó példája a Madách és magyar kortársai által minden bi­ zonnyal alig vagy semmiképpen sem ismert Villon Nagy Testamentuma, il­ letve az 1440-ben született Marcial D’Auvergne haláltánc-parafrázisa, amely­ ben a Halál sorra ragadja el a királynét, hercegnét, kényes hölgyet, a szobalányt, a parasztasszonyt, a kisleányt (magyarul Mészöly Dezső fordítá­ sában olvasható). Mindezek a legfeljebb „tárgytörténeti” előzmények szem­ beállíthatok Madách felfogásával, amely — dramaturgiailag szemlélve — színpadszerűbb az akár dialógusban, akár monológokban megoldott haláltáncoknál, másfelől — eszmetörténetileg szemlélve — éppen nem a közép­ kori válságpillanatot (pillanatokat) jeleníti meg, még csak nem is az Arany János által „polgárodás”-nak nevezett „civilizáció” okozta morális, emberi, társadalmi, gazdasági tragédiák kiegyenlítődését, a halállal történő lezáró­ dását. Hiszen — előlegezzünk itt ennyit — éppen az embersorsok nyitottsá­ gát, befejezetlenségét vehetjük szemügyre a halni készülők szavaiban. Más kérdés, hogy az Aranytól már idézett „Gondolatok a béke-kongresszus felől” néhány mozzanata hozzájárulhatott a Tragédia és nevezetesen a londoni szín végső formába öntéséhez. Ilyen sorokra gondolunk: Óh. a világ története / Szomorú egy tanulmány! / Mint buborék tűnik fel ott / Nép, nép után ki­ múlván; / Jaj annak, mely m ár tündökölt! / Annak közelg halála, / Elsi­ mul a víz tükre és / Új hab tolul reája... (S ezután következik a „nyugati” kapitalizmus bűneinek, ellentmondásainak leltárba vétele, szigorú felsorolá­ sa, a körmondat lendületével történő ráolvasása...) 58 �Ami pedig a dramaturgiát illeti, hadd idézzük föl az Ádá mot egykor játszó Básti Lajos megállapítását: könyvében joggal kifogásolta, hogy a haláltáncjelenetet többnyire méla muzsikával festeti alá a rendező, a jelenet melodramatikus elemeit emelve ki, és ezzel alaposan félreértve Madách felte­ hető szándékait. Sokkal keményebb, szikárabb — dramaturgiailag is! — ez a része a Tragédiának, sokkal jobban kapcsolódik a közvetlen előzmények­ hez, és nem pusztán a közös szereplők révén és még csak azért sem, mert itt is álom az álomban módszerrel él az író. Tény, hogy Lucifer rendezi meg, Ádám további kétségbeejtésére, a haláltáncot, szándéka szerint ő írná elő a koreográfiát, csakhogy itt is, mint annyiszor, és tulajdonképpen mint m ajd­ nem minden jelenetben, még a kétségbeesés, a csalódás, a történelem mono­ ton ismétlődésének látszata is az eredeti inszcenirozás, a luciferi elgondolás ellen fordul, anélkül, hogy a teleologikus isteni akarat dicsőítésévé válna. Okozza ezt részben a jelenet misztériumjáték volta, amely — tárgytörténetileg — a barokk theatrum mundi elképzeléssel hozható rokonságba, a leg­ inkább Calderonn al El gran Teatro del Mundo (A nagy világszínház) című színművével (1645 körül írta, 1675-ben jelent meg), ahol is a király, a gaz­ dag, a paraszt, a szépség, a bölcsesség, a koldus, a gyermek lép a világ szín­ padára, méretik meg, kerül az örök harmónia birodalmába, avagy bűnhődik rosszul leélt életéért. Természetesen Calderon még hitt abban a szilárd erköl­ csi normában, amely szerint megítélhető az emberi tett, illetve amely lénye­ gében pontosan szabályozza az egyes posztokra állított ember cselekvését, minden eltérés ettől a büntetendő bűnhöz vezet. Calderon sötét pompája, roppant méreteiről nevezetes színpada, túlcsigázott nyelvi leleményei repre­ zentálják a spanyol barokk színházat, amely a német korai romantika köz­ vetítésével a Csongor és Tündéig és feltehetőleg Madáchig is eljutott. Nem elképzelhetetlen, hogy a világszínház gondolata (amely Shakespeare-től sem volt egészen idegen, mint ezt az Ahogy tetszik egy monológja igazolja: All the world a stage. .. Színház ez az egész v ilá g ..., bár az egyes emberi életre redukálva, kozmikus távlatok nélkül) erősen foglalkoztatta Madáchot, és a Tragéd a „forrásai ” között nem kizárólag az eddig emlegetett Faustot, Káint, Manfredot, a Paradicsom elvesztését kell emlegetnünk, hanem e világszínház körébe vágó műveket is. Mindennek látszólag csupán filológiai a jelentősége, kis túlzással azt is állíthatnók, hogy az irodalomtörténészek ma­ gánügye. Ám éppen Básti Lajos figyelmeztetése, hogy ti. a haláltánc-jelenet melodramatikus felfogása, azaz valamiféle érzelmes-operaszerű felfogása, mennyire félreviheti a rendezőket, a színészeket, illetve milyen mértékben hamisítja meg a Tragédia következetesen végigvitt gondolatmenetét, eszmei ívét int arra: újra kell gondolnunk még az ihlető források körét is, mind­ ama mozzanatokat, elemeket, amelyek a félrerendezett és -értelmezett jelenet jobb elemzéséhez vezethetnek. S éppen ez ügyben hasznos hangoztatnunk azokat a megfeleléseket, amelyek egy színjátéktípust vagy színjátszási ha­ gyományt, esetleg világirodalmi-drámai előzményt szem előtt tartva, a Tra­ gédia és más művek között létezhetnek. Valószínűnek érezzük, hogy az a misztériumjátékoktól, barokk világdrámáktól származtatható örökség, amely az ilyen típusú (tehát a haláltánc főcím alá sorolható) jelenetekben az álta­ lánosított, a típus ezúttal kétes rangjára emelt szereplőket hozza színre a Tragédiában is jelen van: méghozzá a calderoni elképzeléshez hasonló mó­ don. Ugyanis amellett,, hogy egyéni sorsokat példáznak a szereplők, leg­ alább oly mértékben képviselik egy réteg, egy típus, egy társadalmi rang általános vonásait, egyedit és különöset, partikulárist és egyetemest egyként megjelenítve. Csakhogy mind Calderonnál, mind pedig általában a misztéri umjátékokban az egyéni életsors többnyire csak ürügy egy általánosabb igazság, vallási, morális, társadalmi vagy éppen művészi példázat szemléle­ tes ábrázolására, kifejezésére, addig Madáchnál nagyobb hangsúlyt kap a történetfilozófia, illetve az a dialektikus szemléletmód, amelyet — úgy vél­ jük — Goethétől kölcsönözhetett. Tehát míg Calderonnál egy egyetemes­ nek hitt igazság demonstrálására kerül sor. addig Madáchnál aligha van szó egyetemes igazságról, az egyedi sorsok, a különféle élethelyzetek sokkal in­ kább kapnak történelmi dimenziót; az életfolyamat törvényszerűségeire ve­ tül fény, a „való” lesz az a mérce, amelyhez életteljesítményt, igényt, ma­ gatartást. viszonyrendszert, lehetőséget mérni lehet (és kell!). Calderon mód­ szerét deduktívnak, Madáchét induktívnak is nevezhetnők. Calderonnál az egvházi-vallásos szempontból felfogott moralitás, Madáchnál a történelmileg felfogott bölcselet és életfolyamat alapjáról ítéltetik meg az egyes és az ál­ 59 �talános. Madách ebben a vonatkozásban Goethe felé fordul, módosítva, de alapjában elfogadva nézőpontját. A londoni szín bevezetésében a kórus helyenként szó szerint idézi Goethe verseit: „ Hagyd zajongni, majd az élet / Korlátozza önmagát. / Nem vesz el a harcban semmi, / Mindig új s mindég a régi / Halld csak igéző dalát". „Kein Wesen kann zu nichts zerfallen ( . . . ) / Das Sein ist ewig: denn Gesetze / Bewahren die lebendgen Schätze / Aus welchen sich das All geschlickt.” (Vermächtnis) A lét semmivé sose válhat ( . . . ) / A lét örök: törvények őrzik / mindazt az élő kincsözönt itt, / melyet díszül ölt a világ". (Végrendelet, Rónay György fordítása) Egy másik Goethe-vers: „Daß du nicht enden kannst, das macht dich, groß / Und das du nie beginnst, das ist dein Los, / Das Lied ist drehend, wie das Sterngewölbe, Anfang und Ende immerfort dasselbe (...) / Nun töne Lied , mit eignem Feuer! / Denn du bist älter, du bist neuer.” (Unbergrenzt). „Az tesz naggyá, hogy szűnnöd nem lehet, / s hogy sose kezdel, az a vég­ zeted. / A forgó ég mása csak énekednek, / mindig egy benne a vég és a kezdet ( . . . ) / S most zengj, Dal! szívem tüze gyulladj! / Te vagy öregebb, te vagy újabb." (Szabó Lőrinc fordítása.) Azt hiszem, joggal tételezhetjük föl az olvasmányélményt. Madách Imre könyvtárjegyzéke szerint harminchét Goethéje volt a Tragédia szerzőjének, sűrűn forgatta, nem pusztán a Faustot, a verseket is. Ami lényegesnek tet­ szik, az nem annyira az olykor szó szerinti megfelelés, hiszen a nagyobb szövegösszefüggésekből láthatjuk: a kifejezések hasonlósága nem feltétlenül azonos vagy hasonló frázisban dokumentálódik. Ismételten: a nézőpont és a módszer rokonságáról kell szólnunk, az ellentétek tény. és tárgyszerű be­ mutatásáról. az életnek mint egymással küzdő erőknek egyensúlyáról van szó, antinómiákról, amelyek nem igénylik a megbékélést, de, amelyek azonos intenzitású jelenléte mégis a harmónia felé mutat. A lehetőség a vele ellen­ tétes értelmű lehetőség próbájával nyerhet igazolást, az élet a maga önkorlátozásával teremti meg törvényeit, miközben „Nem vesz el a harcban semmi”. Más kérdés, hogy a londoni szín „harcai” során nagyon sok minden elvész. Épp azok által, akik majd a haláltáncban ismét színre lépnek. A tudás a nyegle révén legfeljebb tudálékossággá, szemfényvesztéssé silányul, a szere­ lem változatait a szín különféle hölgyei képviselik (s nem feltétlenül abban az ideális formában, amely Ádámot vonzaná), a gyáros és fia, valamint a munkás megismétli szinte Zách Klára történetét (bár Madách felfogásában más hangsúlyokat kap a történet; gondoljunk a Csák végnapjai című drá­ mára!), a lelkes-kedves ifjakból pohos filíszterek lesznek idővel. A haláltánc-jelenetben aztán a bevezető kórus „tételei”, valamint a lon­ doni szín szereplőinek sorsa szembesülnek a végső pillanat alkonyfényében. Szembesülnek, de nem feltétlenül kapnak hathatós cáfolatot. Annak ellenére sem, hogy ismét Lucifer a szándéka szerinti főrendező. A kiábrándult Ádám már pusztán „zilált csoporť’-nak látná a szabadverseny korának Londonát. A nála józanabb Lucifer figyelmezteti: „Már azt hiszed, nincs összeműködés, / Nincs rendszer az életnek műhelyében?” S ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy az elkeseredett Ádám a szabad­ versenyt immár zűrzavarnak érzi, immár nem hisz az ellentétek egyensú­ lyából fakadó törvényben, az „összeműködés”-ben, a „rendszer”-ben és az „élet”-et sem tekinti többé „műhely"-nek, ama versenydalt sem hallja, mely a szín elején még olyannyira lelkesítette. Mintha megfordultak volna a szerepek: Lucifer képviseli a pozitívumot, Ádám a tagadást. Ironikusan foly­ tatja Lucifer: „Nézz hát egy percre szellemi szemekkel”. Mintha Ádám eddig nem azokkal nézett volna... És tovább: „És lásd a munkát, melyet létre hoznak, / Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny m agoknak”. Azt Lucifer sem tagadja, hogy a londoni szín szereplői „munkát végeznek”, „létre hoznak” valamit, teremtenek, alkotnak. Az erre a szavaira csapó kó­ rus erősíteni látszik Lucifer szavait: „ Ma kell végezni, holnap késő, / Bár egypár ezredév után / Még mindig nem lesz kész a nagy m ű ( . . . ) Kiket a reg új létre költ / A nagy m űvet kezdjék el újra”. 60 �Az emberek alkotásai tehát — Lucifer szavai szerint — nem önmaguk ja­ vát szolgálják, voltaképpen nem is láthatják munkájuk végét, talán igazi értelmét sem, hiszen esetleg sosincs befejezés, csak újrakezdés. A történe­ lem is, az emberi élet is: körforgáshoz hasonlítható, olyaténképpen, mint ahogy Vörösmarty szól róla a Gondolatok a könyvtárban című versében, vagy a Csongor és Tünde Éj-monológjában. A reformkor egyik alapgondolatát idézi Madách, a kelet-közép-európai romantikus irodalmak egyik — mitoszszal érintkező — alapeszméjét. Az ember (vagy EMBER) prométheuszi szen­ vedése és heroizmusa a magyar (és általában a kelet-közép-európai) roman­ tikának csak egyik témája, egyik jelképe. Prométheusz mítosza lelkesedés­ sel tölti el az írókat, sorsában látják megtestesülni az egyéni felszabadulási kísérleteket, egyén és közösség kozmikus méretű küzdelmét az ellenséges — égi — erőkkel, a föld igazi birtokba vételéért, az egyéniség szabad boldo­ gulásáért. Ám Prométheusz heroikus munkája sem feledtetheti el a másik hérosz kilátástalannak tetsző, nem annyira kozmikus méretű, mint inkább történelmi dimenzióban látott-láttatott pályáját, Szisziphoszét. Prométheusz sorsa azt sugallta, hogy érdemes küzdeni, az út végén — a sok szenvedés után — a dicsőség, a boldogság és a megszabadulás fényesedik. Szisziphosz a történelem tanulságait tekinti át, és a véges és a végtelen viszonylagossá­ gát hirdeti. Van út, de ennek az útnak nincsen vége; „bölcső s koporsó ugyanaz”, majd lényegében ugyanazokkal a szavakkal az idézet folytatásá­ ban: ,,Ma végzi, amit holnap kezd e l... ” Ennek a gondolatnak a jegyében sorakoznak föl a londoni szín szereplői a „szín közepén tátongó sír” előtt, hogy Lucifer parancsára körültáncolják, beléugorjanak. Szavaikból derül fény: mennyire Lucifer teremtményei ők, mennyire igazolják (vagy cáfolják) a cinikus realitást, valóban „nekünk” avagy „kicsiny magoknak” dolgoznak-e. A megjelenített szereplők kétsorosaiból valóban a „halál komor ítélete” süvölt felénk; ám azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a befeje­ zésé is. Inkább a kórus igéi visszhangzanak. Az első, a bábjátékos epigram­ mája sem céltalanul leélt élet dokumentuma. A komédiát (feltehetőleg saját élete komédiáját is) lejátszotta. A komédia mulattatott, tehát a komédiásnak sikere volt, tetszeni vágyott és tetszett is. Hogy közben maga nem mulatott, ez lehet egyéni tragédiája, de semmiképpen sem érvényteleníti sikerét. Talán nem elégítette ki a siker, talán belefáradhatott a siker hajhászásába. Még­ sem szabad a művész örök kétségeit, örök elégedetlenségét a néhány sorba belelátnunk, bár attól teljesen függetleníteni sem tudjuk gondolatainkat. A mérleg nem a negativitás oldalára billen, a jól végzett munka örömébe üröm vegyül ugyan, mégsem volt hiábavaló a fáradozás. Mint ahogy a „korcsmáros”-é sem. Nem-drámai búcsúja, csak a legszük­ ségesebbeket mondja, prózai szövegben sem lehetne másképpen szólni. Sza­ vai mégis drámai súlyt kapnak azáltal, hogy az egyetemes búcsú kifejező­ dései. A köznapiság, a hétköznapi élet így kerül szó szerinti jelentésénél távlatosabb „helyzet”-be, a korcsmáros teljesítette kötelességét, búcsúzik és búcsúztat. Immár nem igénylik a vendégek szolgálatait, „kiitta mindenik borát”, távozhatnak, akár örökre is. Ugyanezen a szinten tartja Madách „a kis leány” kétsorosát is. Amit fel­ vállalt a leányka, elvégezte. Ibolyáit eladta. Parányi monológja következő sorával m ár az elmúlást és újjászületést példázza: az új ibolyákról és a ha­ lálról van szó; megnyugvással és beletörődéssel tér a leányka a sírba, de annak bizonyosságával is, hogy csupán ő a múlandó, ibolyái újra teremnek. Goethe ezt másutt így fejezte ki: „A föld ismét létrehozza. Mit kezdettől létre hoz”. Madách kórusa pedig: „Mi m ár ma bemegy, holnap felkel!” S ettől a ponttól kezdve lendül át a szereplők gondolata az egyéni sors esetle­ gességeiből az Egészt kifejező egyetemességbe. Már a jövendőmondó cigányasszony elmereng a titkon: itt állunk a nagy utazás előtt, itt állunk a titok előtt, a megfejtés előtt, S nincsen merszünk szembe nézni a titokkal, a megfejtéssel. Rákényszerültünk az útra, de ugyan­ olyan vakon megyünk majd végig rajta, mint az életen. Inkább hiszünk k ár­ tyavető, tenyérjósló cigányasszonyoknak, mint vállalkozuk a jövőnkkel való szembenézésre. Lovel sorsában egyéni tragédiája kap feloldást. Evilági létében a kímélet­ len tülekedésnek, a szabad verseny okozta kegyetlen csatának volt nem ke61 �vésbé kíméletlen, nem kevésbé kegyetlen részese. Számára, s a világ számára, amit képviselt: a pénz volt a legfőbb érték. De új világba készül, új lehe­ tőségek tárultak föl előtte. Majdnem az utópia világa. Olyan, amelyben „in­ gyen” hozzájuthat valamihez, a ,,nyugalomhoz”. Ignácz Rózsa jegyezte föl Sugár Károlyról: amikor kimondta az „ingyen” szót, mintha dicsfény ját­ szott volna körülötte. Hiszen az élettől, az életben még soha nem kapott semmit „ingyen”. S ezzel a tudattal lépi át földi élete kereteit, hittel vál­ lalja a körtáncot, a végső pillanat immár nem rémíti el. Sőt, mintha e végső pillanatra várt volna egész — kíméletlen küzdelemmel teli — életé­ ben. Hiszen most „ingyen” jut a „nyugalom"-hoz. A megvásárolhatatlanhoz. S ezt a gondolatot a „Munkás” folytatja. A munkás, aki lényegileg áll szemben Lovellel; aki áldozata a Lovel-féléknek, szenvedő részese annak a társadalomnak, amelynek haszonélvezői a Lovel-félék. Mégis a nyugalmat keresi. Igaz, Lovel személyes tragédiájának feloldását reméli, a munkás pe­ dig a tőle elszakadt és értelmetlennek vélt munka utáni végső megbékélést. Szöveg szerint ugyan csak a heti fáradalmakat akarja kipihenni; de éppen a haláltánc-jelleg engedi meg ama következtetést, hogy itt magasabb érte­ lemmel bíró jelentéssel van dolgunk. Egyén — osztály: mindegyik nyugalmat, békét vár. A tanuló pedig álmot. „Álmodtam szépet” : a londoni színben szereplő négy tanuló boldog jelenét és szép jövőjét tervezi, ..álmodja meg”. Ám felzavarják őket álmukból, fel­ zavarja őket a lehetőség, amely szorosan szabja ki pályájukat, a társadalom, a szokás, mely megtöri majd őket. Lucifer a gyárosokban mutatja meg a tanulók jövőbeli énjét. Nincs más hátra, m int az álom folytatása. Az élet álom lenne? Nem az. Még akkor sem, ha Calderon, Novalis és Vörösmarty ilyesfélét sugallna. Itt, e végső pillanatban lehet csak szó az álom folytatá­ sáról; a nem-ismert tartományban valósulhat csak meg az álom, melyet tá r­ saival együtt a tanuló álmodott, a tanulók ólma. A katona büszkén vitézkedett életében. Most már rá kell döbbennie arra, hogy ez sem volt több a „hiúságok hiúságá”-nál; nincs reménye, hogy ki­ kerülje sorsát, hogy érdemei (vélt érdemei) számításba jöjjenek; sem több, sem kevesebb a többinél, kit életében olyannyira lenézett. A kéjhölgy is kénytelen szembenézni a nem-festett világgal. Kénytelen jó­ zanul gondolkodni. A szüntelen mámorban aligha gondolhatott arra, hogy létezik egy mámor nélküli világ. Az egyetlen olyan szereplő a kéjhölgy, aki­ nek kétsorosa kérdőjellel záródik. Feltehetőleg nem azért, mert nála a legkiáltóbb a bizonytalanság; az ő kétségei a legerősebbek, ő sejti a legkevésbé azt, ami következik. Még csak azt sem hihetjük, hogy az ő élete lett volna a legkevésbé értelmes. Az életöröm azonban az ő szavaiból árad talán a leg­ nyíltabban. a leginkább önfeledten, s erre az életörömre csap rá a bizony­ talanság: „jobb-e odalent?”. A bizonytalanság, de éri a derengő reménysugár is, amely áttöri a bizonytalanságot: lehet, hogy jobb odalent, talán nem is olyan nagyon rossz odalent. Mindenesetre valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az egyes mono­ lógokat (kétsorosokat) nem pusztán önmagukban vizsgáljuk. Az egyik sze­ replő kétségeit a másik szereplő reménykedése ellensúlyozza. A kéjhölgy kér­ désére a következő halálba térő, az elítélt válaszol. Ő sem a teljes bizo­ nyosság tudatával. De legalább az őszinte és tiszta reményével. Sorsa Loveléhez kapcsolódik. Amit Lovelnek a céltalanná vált élet felcserélése jelent egy olyan világgal, amelyben valami, talán a legfontosabb, „ingyen” meg­ kapható, azt az elítéltnek a jogtalanság világából való átlépés jelenti a meg­ sejtett igazságosságba. Nem kevésbé utópisztikus az elítélt elképzelése —, mint Lovelé. Nem kevésbé tartozik az elképzelés, az álom birodalmába. Az elítélt azonban magabiztosan hisz, vagy szeretné hinni a „más törvényt”, amely bölcsebben és emberibben szabályozza a társadalmat, az együttélés feltételeit. S végül a „nyegle” is leveti álarcát. Madách angol kortársa, a szintén ke­ serű és szintén józan Thackeray is ehhez hasonló kiábrándultsággal nézte a „hiúság vásárá”-t (regénye 1847—48-ban jelent meg folytatásokban), hős nélküli regény, írta az angol szerző műve címlapjára. S ebben az álarcos­ bálban, a hiúság vásárán mindegyik szereplő játssza a maga szerepét, hőst, katonát, boldog feleséget, reménytelen szerelmest, gyárost és diákot. Egymás­ nak játszanak, önmagukat becsapva. Ezt ismeri föl a „nyegle” ; éppen ő, aki 62 �feltehetőleg tisztában van vele, hogy aprópénzre váltja föl a századok ta­ pasztalataiból, „tudás"-ából származó ismereteit, immár nem a tudomány­ nak, hanem a tudományból él. De most, a „tátongó sír” előtt döbbenten is­ meri föl, hogy egymás rászedésében merültek ki az emberi kapcsolatok; hogy ezáltal a tudomány is, a tudós is önmagát alázta meg. Ádám görbe tükör­ ben látta — a nyegle szavai révén — történelmét, alakváltozásait. Mindaz, mi kísérlet, életkudarc, eszmény és kétségbeesés volt számára, üzletté silá­ nyult, olcsó áruvá, karikatúrává. Mégis, a nép, a hitetlen tömeg csodára várva, kapkodja az árut. A rászedés sikerült. De csak az-e? Vajon nem él-e a tömegben valami őszinte hit a csodában? A hajdanvolt varázsában? Re­ mény a hit után? Lucifer tárgyilagos szavaira nincs folytatás, hirtelen vá­ gással más jelenet részesei leszünk. A tátongó sírnál nyilván —, mint min­ den szereplő — a nyegle is végiggondolja életét, s utolsóként maradva a sorban, végezve a búcsút, kimondja: „Most a valónál mind ámulunk”. Ér­ telmezhetjük úgy is e szavakat, mint a becsapottság érzésének kifejeződését. Elképzelhetjük azt is, hogy a való felfedezésének örömével cseng ki a jelenet. Erre utalna az elámulunk csodálkozást, meglepetést és talán némi örömet is magábanfogilaló jelentése. Minthogy kulcsszóval van dolgunk, lapozzuk föl a Czuczor—Fogarasi szótárat, amelynek első kötete 1862-ben látott napvilágot, tehát azt a nyelvi állapotot rögzítette (körülbelül), amely a Tragédia írásá­ nak idejében volt honos. Ott az „ámul” következő meghatározását lelhetjük: „Csudásnak, megfoghatatlannak látszó dolgon bámul, megáll az esze rajta és mintegy tátva marad a szája”. Az „ámulat” definíciója: „A z ész működését mintegy nélkülöző lelki állapot, melyet valamely csudás dolog általi megle­ petés az ember egész valóján előidéz”. (I. k. 326. hasáb). Ez utóbbi irány­ ban vág az „elámul” értelmezése is: „Egészen elmerül a bámulásba, csodál­ kozásba”, illetve az „elámulás” : „lelki állapot, merengés, midőn valaki elme­ rül a bámulásba, csudálkozásba.” (II. k. 1864. 79. hasáb). A helyzet azt igényelné, hogy a „nyegle” magatartásába beleértsük a kétségbeesést, körülbelül olyan magatartást tulajdonítsunk neki. mint ami­ lyet Vörösmarty Tudós a tanúsít akkor, amikor Csongor másodszor látja. Ehe­ lyett inkább hamleti szituációba kerül: a tanácstalanság legalább oly mér­ tékben jellemzi, mint a csodálkozás, a habozás legalább annyira, mint a felismerés okozta kábulat. „ Meghalni, — elszunnyadni, — semmi több; /S egy álom által elvégezni mind / A szív keservét, a test eredendő, / Természetes rázkódtatásait; / Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. / Meghalni, — elszunnyadni, — és alunni! / Talán álmodni: — ez a bökkenő; / Mert hogy mi álmok j őnek a halálban / Ha majd leráztuk mind e földi bajt, / Ez visszadöbbent... ” (Arany János fordítása.) A nyegle nemcsak saját magatartását, reagálását jellemzi: „mind” elámulnak a világszínpad szereplői, csak épp a nyegle tudatosítja ezt. Lelkiállapot­ ról van tehát szó, az önámításból ébred rá „mind” a valóra; arra. hogy talán álom következik, talán a nyugalom, talán a más törvény, s ki tudja, „jobb-e odalent?” A nyegle foglalja össze: most néznek szembe először a „való”-val, a végső pillanatban adatik meg a tisztánlátás, a világos önszemlélet, az ön­ hitegetés nélküli várakozás. „Mind” a tátongó sírba tér, de egyik sem ke­ serűen, éppen ellenkezőleg: majdnem megbékélve. Legalábbis elámulással. S ezzel az elámulással teljesedik ki a kórus bevezető éneke: nem vesz el a harcban semmi. Hogy veszhetne el, mikor a sorsfordító, életet záró nagy pillanatban is képes a legkülönfélébb szerepet játszó, szerepben tetszelgő ember a ridegen józan önszemléletre, a kérdésre, az elámulásra, a csodál­ kozásra? Bármi legyen is az ember sorsa, bárhogy végződjék is dicső vagy dicstelen küzdelme, nemes vagy kába célért folytassa a harcát akár. méltó­ sággal viseli azt, az elámulás hitével, naivitással, némi gyermeki rácsodálkozással, de nem teljesen reménytelenül. Lucifert teremtményei cáfolják meg. Az ő lineáris vonalvezetése, mecha­ nikus történetfelfogása, ill. evolucionizmusa törik meg a való dialektikáján. Maguk a szereplők példázzák szavaikkal az ellentmondások „egységét”. A kétsorosok is a tétel-ellentétel nem egymást kizáró, hanem egymást kiegé­ szítő, egymást magyarázó (értelmező) jellegét erősítik. A hiány és a tel­ jesség, a rossz és a jó, az ébrenlét és az álom. a boldogtalanság okozta nyug­ talanság és a nyugalom, a tudás hiú bizonyossága és (összefoglalólag) az 63 �ámulás, az elámulás csodálkozást és bámulatot egyként rejtő-sugárzó derűs bizonytalansága között inganak ki a mondatok, amelyek egybeolvasva mégis a „kar” énekét festik alá. A reformkor még csakazértis hitte, hogy előbb a bölcső, majd a sír következik, az út a kettő között értelmes munkában telhet el, a hazáért, a népek hazájáért való fáradalomban. Madách Imre oly sok hívővel együtt tapasztalta a haza fáradozásainak „eredményét”, a népek ha­ zájának, a nagyvilágnak nem gyászkönnyeit, hanem szinte részvétlenségét. „Bölcső, s koporsó ugyanaz” — írta le, de nem bölcs szkepszissel; „Ma végzi, amit holnap kezd el” — hirdette, de nem a reménytelenség beletörődésé­ vel. Még ebben a jelenetben is, mintegy vitatkozva az összes korábbi haláltáncfelfogással, azt remélte, hogy — mindennek ellenére, a „polgárodás” veszélyei ellenére, a szabadságharc leverése ellenére, az önhitetés ellenére — megadatott „mind"-nek, gyengének és erősnek, tudósnak és tudatlannak, a képesség, amelynek segítségével a csak kétkedni tudó csábításának ellent tud állni: az, hogy a ,,való”-nál elámul. Az ember megőrzi gyermeki tekin­ tetét. Éva a szerelem és a költészet ,,nemtő”-je mellett ezért hivatkozott teljes joggal az „ifjúság” nemtőjére.* Fried István * A monografikus elemzés majd más világirodalmi párhuzamokat is föltár. Pl. Bandelaire 1859-es Haláltánc című versét. 64 �TARTALOM: 1 K erényi F ere n c: M érlegen a M adách-kutatás 5 Leblancné Kelem en M ária: Újabb adatok M adách Im re főbiztosi tevékenységéről, 1846-48 10 Praznovszky M ihály: Országgyűlési választások 1848. n y arán N ógrádban 16 Spátzay Hedvig: M adách Im re hadbírósági perének nyom ában 27 Sőtér István: A nógrádi M adách 34 P. Szabó E rnő: M adáchi pillanatok 41 K arácsondi Im re : M adách és a szülőföld 49 Szabó K ároly: F érfi és nő: M adách Im re és Veres P álné 53 K elényi Istv án : „Üdvöz légy szellem testvér!” 58 Fried István: „ . . . m ajd az élet korlátozza ö n m a g á t.." * A 23—26., 31., 48. és 64. oldalon Madách Im re saját kezű rajzai láthatók: Mária nővérének írott és rajzolt névnapi köszöntője, Madách tréfás önarc­ képei, A bölcsőtől a koporsóig, Jelenet egy házasságból, Tájrajz fantázia után, Groteszk fejek I—II. (A reprodukciókat Vass Kálmán készítette, a rajzok ere­ detije az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában lelhetők fel.) A 13., 29., 45., 54. oldalon az alsósztregovai kastélyt és templomot, illetve azok belső terét ábrázoló fotók (Kulcsár József munkái), a 35. oldolon Vilt Tibor szob­ rászművész (MTI fotó), a 37. oldalon Bálint Endre, a 39. oldalon Kass Já­ nos Tragédia-illusztrációja látható (fotó: Buda László). * A folyóiratot tervezte és tipografizálta Lipták György. A szerkesztő bizottság eln ö k e: A szerkesztőség ta g jai: HORVÁTH ISTVÁN BACSKÓ PIROSKA (cikk, tanulm ány) A szerkesztő bizottság tagjai: KELEMEN GÁBOR (riport, szociográfia) CSIK PÁL FANCSIK JÁNOS MOLNÁR PÁ L NÉMETH JÁNOS RADÁCSI LÁSZLÓ SZABÓ KÁROLY TAM Á SKOVITS NÁNDOR TÓTH ELEMÉR KOJNOK NÁNDOR (szépirodalom) PRAZNOVSZKY MIHÁLY (hagyomány) CZINKE FERENC (művészet) PÁL JÓZSEF szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: VÉGH MIKLÓS �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05c7b22cfcadaf647e7dfc6b51a3c422.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1983/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1983 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f156cc65f1c3cf9d33289c658506563.pdf 5eaf3070261bafbe8de0f1093f11b9bb PDF Text Text �Tartalom XXI. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1 Serfőző Simon: Arra kellettem volna (vers) 2 Varga Imre: Istenhozzád és mégsem egészen az, Olykor még tervecskék, ígéret szép szó (vers) 4 Valkó Antal és Fodor Ákos versei M Ű H E LY 5 Kőrössi P. József: holnapkor 6 Endrődi Szabó Ernő: A szöveg növekvő magánya 9 Petrőczi É va: Napló helyett V. 12 Zonda Tamás: Nap nap után, Elégia (vers) 13 Simor András: Családi gondok, Zsákban (vers) 14 Győri László: Rezdülések, Töredék előre (vers) 1 6 Kulin Ferenc: Kölcsey (dráma, részlet) 29 Fried István: A magyar emberiségköltemény felé (tanulmány) 38 Keresztury Dezső: A „Toldi szerelme” (tanulmány) SZ O M SZ É D SÁ G 56 Vojtech Kondrót: Néhány szó - szavakról (tanulmány) 69 Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kojnok N ándort.. . M ÉRLEGEN 72 Végh Antal: Könyörtelenül (Onagy Zoltán) 78 Aradi Nóra: III. salgótarjáni országos rajzbiennálé 80 Sümegi György: Rajzhalmaz M Ű T ER EM 83 Czinke Ferenc 60 éves 84 Géczi János: Czinke Ferenc köszöntése 87 Czinke Ferenc köszöntő szavai az isztambuli és ankarai kiállításán 89 Wehner Tibor: Interjú Szabó Tamás szobrászművésszel E S2ámunk illusztrációit Czinke Ferenc műveiből válogattuk. A old. és a 93. old. Szabó Tamás szobrai (Fotó: Buda László) 83. oldalon a művész portréja. A 91. �S E R F ŐZ Ő SIM ON A rra kellettem volna Vidékek kifeszített pókhálójában, csendjében elakadva, fákkal, e magas antennákkal se tudtam fogni visszhangot szavaimra. Csak aki ugrifüles suhancként odahagyott otthont, földet, mert ott hagyatták vele, a karonfogó üdvözlések őelébe jöttek. Igazolhassa velem távlatait, lehetőségeit az idő, arra kellettem volna. Gondjaimból: nehézségeimből már nem kért. Máig nem akar tudni róla. Az ég alá kicsapva hallatszik a hangom, amire csak a madarak neszeinek fel. A közönyben magában beszél szavam, hogy mégse némuljon el. 1 �VARGA IMRE Istenhozzád és mégsem egészen az Végrejött A m é g é s m á r találkozott Farkát harapva forog a kutya-idő A nyomasztó külföldi város fölött fölvert por rezseg és rászitál majd még sokáig emlékeimre Zöld volt az érkezésem s mint lábrakelt mező tavasszal távozom A kő a vas falakon lecsorgó rozsdacsík itt marad Kihúzom alólad fél évig lakód a tájat és vonszolom folyókon falukon dombokon át drótakadályokon lihegve szuszogva mert ide pergettem egy teljes tél ínségében szót szó után S majd otthon kinézve a nyári ablakon szép lesz bizony sárgán kéken és pirosan virítanak pittyegnek vijjognak csicseregnek Olykor még tervecskék Olykor még tervecskék ködlenek reggelente. Hogy nem magasabbra nagy kár. Teszem az ötvenötödikre. Talán. Oda. Felvonó sejár. A Duna felől ébredés után. Tömbházak. Fehér verspászták. Olykor nyers fecskék. Ilykor sült békegalambok. Elégett lombok, fölkunkorodó rozsdás vasak. Délbe sincs pirkadat. (Becsukod. Zöld irkádat.) Olykor - ily kor - még tervecskék. Ha nem bomba és betegség Lesz. S ha emeletek közt is felvonó. S nem hullásod. Tüzes kőtömb. Becsapódó. 2 �Ígéret, szép szó ( R o s s z n a p u tá n v e r s e l ír n é k , d e á g y a m o n e g y lá n y h e he r é s z e g , s h ív o g a t , m o n d v á n h o g y h a g y j a m h o ln a p r a a m á st, m ik o r ő m á r t o v a lé s z e n .) Holnap majd korán kelek. Balkonomra kiállok szemben a Nappal, s tüdőmbe friss levegőt szívok. S az időm verssel indítom; írok éhgyomorra. Vagy olvasni mindjárt ébredés után! Elfeledve, el - hű! - a tegnapot, cigarettát, bort és c sa p o t-p a p o t; mikor az ember mindenfélét utált. S rögzül majd talán így bennem a ritmus estig, s a rímek felelgetése. . . Szóval jobb lesz majd, mint ma volt. És e borzalmas, hibbant napom is fényt kap holnap; és este majd lesz egy kis séta. . . „ G y e r e m o s t á g y b a , m u t a s d m e g , h o g y m it t u d s z ! ” 3 �VA LKÓ AN TAL Széthullva és ködösen A fény üvegbarlangjaiban Egy asztalon fekszel széthullva és ködösen emlékezet idéz fényképek hiánytalan tagjaival elidőz rajtad egy-két nemzedék összerakott csontjaidból hullik a mész A fény üvegbarlangjaiban szerteszét cserepeim visszhangok és tükröződések féltett órák percmutatóiból csepeg az idő halálos rutinmozgás menthetetlen napjaim tik-tak tik-tak körbejárnak FO D O R Á K O S A z interjú Tanulmány-haiku (párhuzamos mozgás) - Minden nyilatkozatom elsietett: ez is az. Hyper-haiku: a humanizmusról a tükör is a Legvégső Pillanatig v e r i v is s z a a belézuhanó balta, kő, pohár k é p é t 4 a markológép mellett egy munkás dinnyét eszik, kanállal N. N. Gyönyörű Hiba volt a csaknem t ö k é l e t e s e n ronda rendben �MŰHELY K Ő RÖSSI P. JÓ Z S E F holnapkor — ambrus lajosnak valahová jerzy chaplickij hazánkban állomásozó iparművész turista és tengeridomár adásidő után hat-hét órával egy dokumentált hajnal felé kiverve és kimerülten fekszik televíziója előtt ágyában közös telefonvonalunk egyik készüléke tőle tizenkét turista lépésnyire reggel van forralt ólmos eső ady endre költőszármazású párizsban állomásozó csók- és csillagőr szállodaszobájában egyik lábát a másikon keresztbe a két lábát e z z e l e g y id ő b e n ugyanazzal a mozdulattal az asztalra vetve: a i -aoui-aouii-iouau-oiii-ouiiio! elkiáltja magát reggel van forralt ólmos eső jerzy chaplickij budapesti szobájában szomszédunkban e z z e l közös telefon dördül és az állomásozó tengeridomárt avantgardista blöffentyűkkel ágyából riasztja föl egyik készülék négy albérletünk tőle tizenkét lépésnyire gyakorlatilag egyik fővárosunk - bécs párizs - másik szegletében - varsó budapest - ő féllábbal inkább párizsban sírban budapesten „vedd föl - kopog közös vonalunkkal az ajtón - lusta vagyok és (valami másban) reménykedem” e g y id ő b e n reggel van forralt ólmos eső a pincér ért a szóból és ady endrének zúzmarás korsóban sört visz az emeletre a csók- és csillagőr leereszti a lábát az asztalról közelebb húzza maga alatt a sörhöz a széket és a „jelenkor” nagy örömére papírra veti a csók- és csillagőrség alapszabályait egy kettő három 5 �konstatálja (konstatálja) hogy inflagranti (inflagranti) talál: a behozott kezében tartott vonalon mindmáig másik készüléken feleségemmel a „holnapkor” c. irodalmi és társadalombiztosítási folyóirat irodalmi és távkézbesítő rovatáról vitatkozunk reggel van forralt ólmos eső reggel van forralt ólmos eső - mondja az állomásozó iparművész csók- és csillagőr szövegdrótsövénnyel dekorált (dekorált) albérletünkből a nagyvilágba (bécsbe párizsba - aioauioi ouiiiii) lépve - telefonunkkal legközelebb már nem lesznek becsvágyó re ményeim majd saját főbérletemben (bécsben párizsban) fölveszem mint ady endrétek közelebb húzva asztalomat a sörhöz mint a lengyel-magyar lepedőárus mint a távbeszélgető feleséged szobátokban a „múltkor” c. irodalmi és távkézbesítő folyóiratlevelező hasábjain „mert barátom minden zűrzavar kecsegtet valami zűrzavarral” albérletünkben m in d e n n e l e g y id ő b e n Varsóban és budapesten A szöveg növekvő magánya Manapság gyakran hangoztatott filozófiai megállapítás: minden létező, tehát az egyes ember, szükségképpen szétszakított létezésszemléletre, lényegszemléletre van szorítva. Az irodalom, a költészet esetében sincs ez másképp: a szerző az általános érték- és eszményválság, a teljes dezorientáltság közepette, külső kényszereknek kényszerűen engedelmeskedve s magánya belső parancsainak kiszolgáltatottan nyújtogatja elrendező - vagy annak vélt - szövegcsápjait, s próbálkozik valamiféle egységes és áttekinthető rend megteremtésével. Ez a csöppet sem irigylésre méltó helyzet nem csak a kort jellemző fejlett tudatipar és a manipuláció eredménye, számos más, a költészeten kívül és belül föllelhető ok is kiváltja. Az utóbbiak közül számunkra az irodalmi tárgy nyersanyaga, a nyelv helyzetének vizsgálata nyújthat támpontot. Aligha megy újdonságszámba a kijelentés, mely szerint valamely nyelvi rendszer eltéphetetlen szálakkal kötődik az adott régiót uraló létminőséghez. Vagyis: az idióma állapotát történelmi függősége, illetve e függőség mértéke határozza meg. A z á lla t i n y e l v című, magyarul is olvasható munkájában a neves nyelvfilozófus és irodalomtudós, G e o r g e S t e in e r a múlt és jelenbeli fasizmusok kulturális és szellemi rombolását elemezve így ír a nyelvet hatalmi eszközként kisajátító, azt manipulációs céllal használó-alkalmazó államideológiá(k)ról: „ A m ú lt id ő t k it é p t e a k ö z ö s e m lé k e z e t v é d ő b u r k á b ó l é s ú jr a ír t a a tö r t é n e lm e t . E g y e t l e n t o llv o n á s s a l e lt ö r ö lt n e v e k e t , é lő e m b e r e k e t é s k á r h o z t a to tt e s z m é k e t . A z e g y é n i e m lé k e z é s t e r m é s z e t e s s o k fé le s é g é t g lé d á b a á llít o t t f i k c i ó k é s s o h a m e g n e m tö r té n t e s e - 6 �m é n y e k b ő l ö s s z e t á k o lt, fo r t é ly o s a n n é v t e le n e m l é k e z e t v á lt o t t a f ö l. N y e l v ta n á b a n a j e le n id ő n e k n in c s s z e m é ly e s n é v m á s a é s a j ö v ő u t ó p iá b a to r k o llik . A fo ly a m a t o s a n á t é r t e lm e z e t t m ú lt a j e l e n b e c sa p á t .” Napjaink költőjének tehát különösen fontos tisztáznia művei építőanyagához való viszonyát. Érzékelnie kell korunk egyik sajátosságát, azt, hogy az emberöltőnként egymást váltó korszakok, a húszas-harmincas évek fasizmusa, az ötvenes évek, a történelmi kiszolgáltatottság sivárrá, sivatagossá tette a nyelvet, melyben a szavak már nem azonosak önmagukkal, amelyben a sztereotípiák rémuralma dühöng. A felbomlott, kusza és lecsökkent energiaszinteken tengődő idiómát tehát olyan p o é t ik a i te tt hatósugarába kell vonnia a költőnek, ami - egyfelől - magasabb energianívóra emeléssel ad vagy adhat új vagy megújított tartalmat-jelentést a szavaknak - másfelől - egyedi és eredeti tartalmukra csupaszítva azokat, megőrizheti színtaktikai, szemantikai elementaritásukat. Így, ilyen eljárásmódokkal és természetesen a kontextus révén, az új típusú lírai erőterek megteremtésével s az eképpen indukált metafizikai többletbe ágyaz va kell közvetítenie egyfajta valóságértelmezést. S ha a szerző ilyképpen nem mond le az aiszthészisz - az esztétikai teremtés - kötelességként való fölfogásáról, akkor nem csak a lelkiismeret magányos, belső parancsait kell szem előtt tartania, de b iz o n y o s külső hangok és parancsok kényeszere előtt is meg kell hajlonia. E kettő s kötöttség pedig - az érzékletesség kedvéért L u k á c s G y ö r g y hasonlatával élve - egy bonyolult elrendezésű, de ugyanakkor ö n m a g á r a is r e f le k t á ló tükörrendszer fölállításának követelményét támasztja az alkotóval szemben. Ismétlem: csakis akkor, ha az alkotó az aiszthésziszt kötelességként fogja föl. Azaz: nem mond le a szétszakított létezés- és lényegszemlélet egybeforrasztásáról; az elemeire hullott valóság, a káosz mélyén kétségtelenül ott rejtező rend megmutatásáról, a valóság újrastruktúrálásáról. Ami nem lehet más, mint az alkotás valóságmodellként - tehát igazolandó fölvetésként való használata során kimunkálható nagy pontosságú adekváció. Persze vitathatatlan, hagy az átlagos és általános befogadói struktúra felől nézve így csak a szöveg magánya növekszik. Ezt a „szövegmagányt” esetenként elmélyítheti, hogy a fönti alkotásmódhoz - amit a M é s z ö ly M ik ló s - i értelemben vett mélyrealizmusnak is fölfoghatunk - a szerző különféle technikákat sajátít el vagy eszel ki, amiket azután lényegesnek tart. Ezeket akár egyénileg vagy „irányzatosan” kanonizált feladatrend(ek)nek is tekinthetjük. Ám akár így, akár úgy, e feladatrendek létjoga csak abban az esetben nem kérdőjelezhető meg, ha úgynevezett szemantikai gesztussá válnak. Azaz, ha a mű egészének jelentését, az alkotás egész struktúráját meghatározzák. Eszerint pedig, ha nem is túlzó szigorral, de mindenképpen a több, minőségibb információ, az alkotásban megteremtett, a valóságosnál nagyobb és bonyolultabb rend követelményét kell megfogalmaznunk K ő r ö s s i P . J ó z s e f itt olvasható művével kapcsolatban (hozzátehetem: irodalmunk, költészetünk mozgásirányaival szemben) is. K P ] eddigi kötetei, verspublikációi nyilvánvalóvá tették, hogy poézise ahhoz a - napjaink újabb magyar lírájában többé-kevésbé jól körvonalazható - áramlathoz tartozik, amelyet - korántsem bölcseleti-szellemtörténeti értelemben használva a szót - a r a c io n á lis beállítódás illetve az erre alapozott techné jellemez. Ezekben a poézisekben a világ s benne az autonóm 7 �személyiség elsősorban rációval el- és kisajátítható (és kisajátítandó) ,tárgy’. Létanalízisük főként a szubjektum szférájára irányul: a megrendült egzisztencia, a súlytalanná vált személyiség, a történelembe vetett ember kiszolgáltatott helyzetének megérzékítésével láttatják a poétikus világállapot megbomlását, a részekre szakadó, partikularitásokba záruló valóságot. Ezek az általános jellemzők illenek az itt olvasható versre is, de figyelmünket most inkább a műalkotást egyénítő vonások vonzzák magukra. A legfontosabb a megjelenítés tárgya - ami nem más, mint a költői tudatállapot egy pillanatnyi történés által kiváltott fölidézett tudattartalmakkal egyetemben - és a megjelenítés m ó d ja , mely utóbbi szikár, már-már végsőkig csupaszított nyelvi szerkezetek által történik. Az o b je c t - szerűen versbe kerülő primér tudattartalmak, egy lengyel férfinév, időpontok, városnevek, egy artikulátlan hangsor és a többi azonban épp a k ü ll ő i tudat működése folytán a különféle transzformációs eszközök, a feszes metaforák, a kihagyások, a sűrítések, de legfőképpen a s z e m a n t ik a i ges ztusként jellemezhető csúsztatásos szerkezet (és technika) révén egy, a valóságos fölött lebegtetett nyelviségbe ágyazódnak, ám anélkül, hogy object jellegüket elveszítenék. Ebben a kontextusban A d y E n d r e természetesen „ k ö lt ő s z á r m a z á s ú ” (a szerkezet egészére rímelő metonímia) és magától értetődően „ c s ó k - é s c s i l la g ő r '' (az előző metonímia technikáján alapuló homonimikus metafora). Az ekképpen létrejövő szemantikai kapcsolatok olyan kiterjedt, szimbolikus láncolatot hoznak létre, amelyben a „ m ú l t k o r ” - „ j e l e n k o r ” „ h o ln a p k o r ” és „bécs párizs” -,,varsó bukarest” , azaz hely és idő, kortól és tértől függetlenül egyetlen jelentésrendszerben sűrűsödik. A dolgok cl veszítik konkrétságukat, de nem oldódnak föl egyetlen általánosságban: a szemantikai terek metszik, fedik át, világítják meg egymást. A költő és felesége, szomszédja Jerzy Chaplickij a lengyel iparművész, a századelőn Párizsban élő Ady Endre, az ajánlásban szereplő távol levő barát, de még a versbe beletelefonozó - sőt, azt „előtárcsázó” — ismeretlen is egyetlen szókontinuumban s az azáltal teremtett téridő kontinuumban „ m i n d e n n e l e g y i d ő b e n " léteznek. Ekképpen élhető át egyetlen fölvillanásban, néhány percnyi történésben emberi és európai létünk teljessége. S így, ekképpen c á fo lható” históriai-irodalomtörténeti alltiziók segítségével a megidézett és léemlített filozófiai tétel. Á m az így megteremtett egység törékeny, hiszen a szerző, a holografikus fölvétel módszerére emlékeztető „láthatatlanul látható” história-irodalomtörténeti allúziók segítségével a megidézett és létünk alapjaiként szolgáló tartalmak folytonos és megmásíthatatlannak tűnő kiszolgáltatottságát is megmutatja. Mert ebben a monolittömbként elénk állított téridő kontinuumban, ebben a múltat, jelent és jövőt s az itt és az ott, a most és az akkor síkjait-rétegeit egymásba és egymás által láttató vers-Európában „ f o r r a l t ó lm o s e s ő ” hull. S a forró ólom nem pusztán irodalomtörténeti utalás, nem csak az ismert Ady-verset idézi, de fölmutat históriánk égboltjára is. K P J tükörrendszere nem csak a világ (és Európa) zilált állapotának mélyén rejlő, egyedüli rendteremtő elvként létező örök humánumot tárja elénk, de a humánum pusztulásának-elpusztításának esélyeit sem kendőzi. A kép kétségtelenül komor. De ez nem a tükrök hibája. E N D R Ő D I SZA BÓ E R N Ő 8 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett V. „ M é g is v a n , a k i a z t h is z i: a n y e lv közöm bös sz ersz á m , c s a k m e g k e ll ta n u ln i a fo r g a tá s á t, a h o g y e g y m e s te r s é g e t ta n u l u n k m e g ; p e d i g a n y e l v v is s z a h a t r á n k , m in t a b e t e g s é g , m in t a s z e r e l e m .” ( B o d o r P á l : H a ld o k lá s a n y a n y e l v e n ) Ritka csendben, békességben rovogatom ezt az útinaplófélét, Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia vendégházában, egy szélfútta hegyoldalon. Ez a városrész, s benne „a mi utcánk” , a Royova ulica —, amolyan szerényebb Rózsadomb. Harmadik napja vagyunk itt, de máris 9 �sikerü lt „b e la k n i” a szobát (a szek rén yek tetején táro lt hazai alm ákkal!) és a kö rn yéket. Sajáto s G reen w ich eim : e g y leven d u lab oko r (m orzsaléka illatos hálótárs a párnám alatt!), eg y szoprán és eg y basszushangú ku tya (utóbbi bo rjú n ag y, hatalm as szájko sárral!) stb . . . N apközben a zért nem ku ksolok itthon; töb bn yire végk im erü lésig járo m a vá ro st: zuhog rám a reneszánsz és a gótika. És, persze az irodalom is, a m ely elől nem lehet m egszökni. M in djárt az első napon „n em zetkö zi ra n g ú ” író n ak érezhetem m agam , m ert a M ichalská (az itten i V áci utca) m ag y ar kö n yvesb o ltjáb an találo k néhán y K is kukac kö n yvet, eddigi fo rd ítói csúcsteljesítm én yem et. K ed ves aján d ékozási kötelezettségeim lévén , veszek is lego tt hárm at, az otthoni árn ál jó v a l drágábban. D e nincs m ás m egoldás, P esten indulás előtt sem ezt, sem egyéb s. k. kö n y vterm ék et nem sik e rü lt felh ajtanom . A „k u k a co k b ó l” e g y péld án y az ifja b b Ordódy K ataliné, aki n a g y szeretettel fo gad ott ben nü nket az itten i irod alom tudom ányi intézetben. K a ta lin eg yéb kén t nem csak irodalom történész, hanem m ű ford ító is — , holnap fo g ok eg y Irodalm unk k ü lföld i barátai p ortrét készíten i róla. É desa n yja, „id ő sb ” O rdódy K a ta lin , a szlo v ák ia i m ag y ar próza e g y ik k iv á ló sága — , hozzá m a délután készülök. M egláto gattam K a ro l W lach ovskyt, a to k a ji írótáb orok k ö zk ed velt K a rc sijá t is, m u nkah elyén , a T atr an kö n yvkiad ó ban . E g y fig ye lem re m éltó irodalm i szociográfiát, V la d im ir F erk o , V o lt egyszer egy m esterségét kaptam tőle a já n d ék b a ; a drótosok (ahogy nálu nk m on dták: a d rótostótok!), m a m ár kevéssé, v a g y rosszul ism ert életéről szólt. K id e rü lt például, h o gy a k ad tak kö ztü k — , ki hinné! - milliomosok is. P ozsony és az itt élők, (legalábbis a szellem em berei) azt példázzák, hogy nekün k, kö zép -k elet-eu ró p aia k n a k sem m i o ku n k arra, h o gy k e v e sebbnek érezzü k m agu n kat n y u ga ti szom szédainknál. M indez részben a m űem lékek gazdagságáról, részben e g y véletlen találkozás során ju to tt szem be. A z irodalom tudom ányi in tézetb en fu tottam össze D ionyz Durisinnel, aki az összehasonlító irod alom történ et új m ódszereit kö veti. Én v a g y o k a vesztes, h o gy A z összehasonlító irodalom történet elm élete cím ű m u n kája ed dig nem ju to tt el hozzám ; író ja jó voltáb ól m ost olvasom az angol fordítást. A nem zeti egyoldalúság és szű klátókörű ség h elyett K özép -K elet-E u ró p a iro d alm ain ak együ ttes, értékközp on tú vizsg ála ta — , a lig ha kell hangsúlyoznom , h o gy itt, ebben a h áro m n yelvű városban, m ekkora jelen tősége va n ennek! O tthon ról is hoztam sok ú tio lvasm án yt, sőt, néhán y, régóta h alogatott adósságot is. Itt, a szokott lótás-fu tásból szerencsésen k iszak ad va ig y e k szem m egírni a J ék ely Sorsvállalásáról íg é rt recenziót. Bodor Pál k ö n y v é t azért tettem be a vám osok öröm e m éretű k ö n y v szatyorba, m ert P esten két hét a la tt nem ju to tta m hozzá, h o gy elo lv assam. Ráadásul, a z utolsó percig p án ikh an gu latb an voltam , m ert b izo n y talan vo lt, m egkapom -e a m ásodik „ fé l” -állást, v a g y is a szerződést a Magyar N em zetnél. U tazásun k előtt két n ap p al jö tt a m egváltó szózat, hogy h a vi tizen öt fle k k erejéig ig é n y t ta rta n a k a szolgálataim ra. V issza térve, a B o d o r-kö n yvre: az utóbbi év ek e g y ik legko m olyab b teljesítm én y e; itt, félig-m ed dig idegen, v a g y legaláb b is tö b b n y elvű k ö rn yezetben, különösen nagy hatással van rám. O lvasok, jeg y zete lek , csatangolok tehát, kétszem élyes, a régi időkre em lékeztető d iákh áztartást v e zetg e te k — és versre várok. 1o �11 �ZONDA TAMÁS Nap nap után Elégia Ma már megint ver a szívem Vacogsz megint megint felkelt a nap őszi ködökben a dolgok belenyugszanak tájverset írni hogy erősebb vagyok még lobog a csók a szádban még benne lehetek egy dadogásban, de barlangos szelek volna jó: kirabolt gyümölcsök, elbillent kőmohák történetét Gyakorlod halálodat napra-nap. suttognak ráncaimnak: majd elmegyek elhagyom kialvó sejtjeim Koszos, tépett vatták az égen tündöklik minden kifutok minden emlékezetből sötéten, mosolyod félúton megáll szemedet el kell takarni s elrejtezem a homokba olyan átlátszó minden; táplálni minden újrakezdőt. . . tanultál beszélni emberektől tanulhatsz hallgatni istenektől De ma még ver a szívem púderes vicceimet kegyetlen angyalaik gyengéden megágyaznak túlsó felén a holdnak - irigyli sok bohóc. Ősz van, kétségtelen, tündöklik minden sötéten, tájverset írni volna jó. . . 12 �SIM O R A N D R Á S Családi gondok Zsákban A nagyapa A hálóból kiugrottam, nem akar itt verdesek a homokban. meghalni. Önfejűségével A haláltól elszökőben tönkreteszi csapkodok a levegőben. a kisebbik unoka életét, Mint eleven, őrült labda aki pedig várok boldog pillanatra, elképzelte már, hogyan alakítaná át a lakást, mikor a vizet elérem, megint ott úszom a kékben. mit adna el, és mit tartana meg, de De a zsákba beledugnak, nincs erőm, hogy szabaduljak, ez a makacs vénember ott ül öreg, ott himbálnak, víz alattam, hová vissza nem juthattam hűséges tárgyai között motyogva, semmit sem értve, két centire ott a tenger, hulláma idáig ver fel, és pasziánszot játszik de odáig el nem érek, a Halállal. a zsákban maradok végleg. 13 �G Y Ő R I L Á SZ L Ó Rezdülések Voltak, szegények, gazdagok, láttam olyat, már kölyök korában minden nap volánt forgatott. Apja. . . De apja ma is ugyanaz még, a számra ütne - tudhatod. Láttam olyat, ő a föld színéről apja egy szavával letörölhetne bármikor, akiben - csókoltam - még ruhájával is be akart csapni az aszkéta modor. Láttam kortársaim olyan lerohadt ruhában, hogy már foszladozott. Éhesek voltak, egy darab kenyérért föltúrták a szemetes kosarat. A hamutartó, a villamosmegálló néha a bőségtől már-már roskadozott. Idejártak a nikotinevők. De a szociális osztály minderről nem tudott. A bizottság minden bizonnyal működésbe lép, ha tud róla, ahogyan szintén nem tudott, s eldörgi az összes direktívát, védeni a közösség hírnevét. A másik osztály azonban mindennél nagyobb, az a közösség fölment, csak föllebbezz nyugodtan, bűneid alól kicsikart életednek már egyetlen gesztusa felold. 14 �Töredék előre Az univerzális italokkal, az egész emberiséget átfogó fogyasztási eszközökkel egy időben éltem, együtt a Coca Cola Céggel farmerban, virágokkal; egyetlen atommag volt az egész hatalmas nagyvilág, egyetlen tökházban éltem a nevekkel: Ringo Star átugrott egy percre a szomszédból, Adamis Anna hosszú cigarettákat szívott a hamutartómba, Rudi Dutschke megkért, hogy szaladjak orvosért, együtt ittunk, együtt néztük a tévét, és nem tudtam, hogy melyikünk a fénykép. Velük egy időben éltem az űrhajók korában, amelyek senkit sem ámítottak el. Ez a józanság mindennél többet ért, ez volt a legnagyobb diadal. Abban a korban éltem, amikor egyetlen ikerpár volt csak a Földön: az emberiség meg az emberiség egymásnak háttal, összenőve - a hosszú béke idejében, amikor tudtuk, lesz egy N-edik esztendő. 15 �KULIN FERENC Kölcsey (részlet) 1 8 3 4 n ya ra . P o zso n y. K ö lc s e y sz á llá sa . A z e g y ik f a l m e lle tt e g y á g y, a m á s ik n á l a k is k ö n y v e s p o lc , k ö z é p e n e g y asztal, k é t szék . A z a sz ta lo n p a p ír la p o k h e v e r n e k , m e lle ttü k tin ta, to ll. K ö lc s e y a k ö n y v e s p o lc n á l á ll, s a s z a la g o k k a l á t k ö tö tt k é z ira tk ö te g e k e t re n d e z g e ti. A z e g y ik e t k ib o n tja , s la p o z g a tn i k e z d i. N é h á n y m á s o d p e rc ig c se n d v a n , m a jd e rő s k o p o g á s a z a jtó n . K ö lc s e y h á tr a fo r d u l, S z e m e re P á l lé p a sz o b á b a . K é s ő b b O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s é rk e z ik . K Ö LC SE Y: Pali! (V e n d é g é h e z siet, á t ö le lik eg y m á st.) SZ EM ER E: Ferikém! . . . Végre a könyveid között látlak! Azt is megérjük talán, hogy újra az asztalodhoz ülsz, s írni fogsz? K Ö LC SE Y: Ott ülök én minden é jje l... Többet dolgozom, mint poétakoromban. Nézd: alig van tinta kalamárisomban . . . SZ EM ER E: Mi az, hogy „poétakorodban” ? Csak nem azt akarod mondani, hogy végképp elhagyott a múzsa? KÖ LCSEY: Nem, nem! Én hagytam e l . . . Oly labirintusba jutottam, ahonnan - attól félek - nem találok vissza soha. SZ EM ER E: Géniuszod veled maradt a labirintusban is. Minden beszédedet, mit a diétán tartasz, költői szellem lengi át. Még Kossuth tudósításaiban is ódai zengésű minden sorod. Képzelem, milyen ellenállhatatlan varázsuk lehet, mikor ajkaidról hangzanak! K Ö LC SE Y: Nincs jobb dolgod, mint hogy beszédeimet olvasod? SZ EM ER E: Bevallom, szívesebben látnék tőled beszélyeket mint beszédeket, de el kel! ismernem, te ebben a műfajban is remekműveket produkálsz. Itt volt legutóbb a vallás tárgyában tartott újabb felszólalásod . . . meg amit a szólásszabadság ügyében mondottál. Díszei ezek a magyar politikai orációnak. Retorikádat az egyetemen kellene tanítani. S amint hallom, közönséged körében is fergeteges hatásúak felszólalásaid . . . K Ö L C SE Y : (L e g y in t ) Igen, a hatás „fergeteges” , csak többnyire, sajnos, eredménytelen. S látod, ez az, amiért szüntelen kételkednem kell önmagamban. Olykor azt érzem, nem tudunk úgy szólani, hogy ne ámítsuk egymást. Minél tökéletesebb a retorikánk, annál inkább leplezzük a valót: mert az az ünnepi tónus, mellyel az ország nyomorult állapotát festjük, a leselkedő végzetet is kívánatossá színezi. É s nincs veszedelmesebb, mint amidőn a beteg fantáziája a szép halál idillumában keres vigasztalást. Ahelyett, hogy még meglévő testi és lelki erőinek birtokában szembeszegülne végzetével. SZ EM ER E: De hisz kik téged hallgathatnak, szavaidból épp e hősi lemhez merítenek erőt! 16 küzde- �K Ö LC SE Y: ( F e jé t c s ó v á lja .) Ugyan! Riadva látom, csinos beszédeinktől, hogy megrészegülnek ezek a parlagi fejek. A szó varázsától magukat érzik nagyszerűnek, s már-már elhiszik - mert hiúságukra apellálunk - , hogy szánalmas szerepük a história színpadán a tragikust megillető részvétet, mi több, tapsot érdemel. Mikor ezt látom: félbeszakítanám orációimat, s fülükbe ordítanék: ébredjetek! Dehogy vagytok ti „Tekintetes Rendek” . . . a „nemzet képviselői” ! Vegyétek már tudomásul, hogy senkik vagytok! Nemhogy cselekedni, de elgondolni sem tudtok semmit magatoktól. Érzelmeitek sem a sajátotok!” SZ EM ER E: Miért vagy ily keserű? Éppen most, amikor a kormány számos követeléseteknek végre engedni kényszerül. K Ö LC SE Y: Persze! A kormány teljesíteni fogja néhány kérésünket, melyeket József, s Lipót óta, több mint negyven éve ismételgetünk. Ha még tíz évig kitartóan könyörgünk, talán szabad lesz majd a nemzetnek királyával a saját nyelvén levelezni. Talán a protestánsok is építhetnek úgy templomot, hogy bejárata az utcára nyíljon, s esetleg azt is elérjük, hogy egy katolikus leányzót ne átkozzon ki egyháza, ha református legényt választ hitveséül. De korunk új, s igazi nagy kívánalmai: hogy Magyarhon s Erdély végre unióra lépjen, s mi ennél is kiáltóbb szükség: hogy a kilencmillió jobbágy szabad polgárrá váljék, hogy gyarapodhasson, mívelhesse magát, s beleszólhasson a köz dolgaiba - egyszóval egyenjogú tagjává váljék nemzetünknek - nos, barátom, ezek a követelések nemcsak meg nem hallgattatnak, de meg sem fogalmazódnak igazán. Mert hiányzik az egység oppozíciónkban, s enélkül csak a kamarilla játékszerei leszünk mindörökre. SZ EM ER E: Nem volna egység? Kossuth híradásai szerint a legfőbb célokban követjeink többsége megegyezik. K Ö L C SE Y : Céljuk hiába egyezik, ha útjaik szerteágazók. Mivel Széchenyi a kormányba vetette bizodalmát, Wesselényi pedig épp a kabinettel szemben gyanakvó vala, most minden konzervatív kormánypárti is széchenyiánusnak, s minden üresfejű hőzöngő Wesselényi követőjének hirdeti magát. S ha megkérdezed tőlök: mi teszi politikájuk alapelvét: az egyik hízelkedve, a másik harciasan nyilatkozik a kormányhoz való viszonyáról. Mintha a közügyekben való részvétel végső értelme a lojalitás vagy az opponálás volna, nem pedig a pártok és a kormányok fölött álló cél, amely a hatalom irányában szükség szerint változó állásfoglalást követel. . . Ha így folytatjuk, az egész magyar politizálás a tegnapok örvényébe zuhan. Mert mind a két párt a múltból kölcsönzi ideáit. S ily módon a maga módján - ezt is, azt is a ( iro n ik u sa n ) hűség eszméje élteti. Ahelyett, hogy a d o lg o k a t néznék, s a tennivalókhoz igazítanák képességeiket, erőiket is csak egymás ellenállásán méricskélik . . . SZ EM ER E: Feledni látszol, hogy minden pártviszály s személyek közötti torzsalkodás fölött mily diadalmasan hódít nemzetiségünk érdekegyesítő szelleme. Oly erő ez, melyet - úgy hírlik - ma már Bécsben is tisztelni tanulnak. K Ö LC SEY: Hát már te is bedőlsz az ilyen meséknek? Nem látod, milyen szerencsétlenek vagyunk? Megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nemzetiségünk fantoma télyleges ellensúlyt képez a kormány önkényével szemben. Hah . . . mintha Bécs egy percig is komolyan gondolná a mi autonómiánkat; mintha attól tartana, hogy képesek lennénk megtorolni, ha lábbal tiporná konstitúciónkat. Micsoda ördögi komédia! Oly büszkén, s annyi daccal hordozzuk keblünkben a 17 �nemzeti pátoszt, mintha valami százados hamv alatt emésztődő parázsból magunk szítottuk volna lángját. Nem vettük észre, hogy ezt a tüzet is ellenségeink csiholták. Amikor a gaz kabinet felfogta, minő roppant erőre jutott a muszka kolosszus, s hogy a szláv testvériség eszméje futótűzként terjed a Duna-medence népei között, napról napra növekvő veszély ellen egyetlen használható eszköznek tűnt föl szemünkben nemzetiségünk. Hirtelen szükség lett a hagyományos rendi oppozíciónkra. Mert a cseh, a tót, a rác a nagyszláv közösség jegyében mind a muszka karjaiba vetné magát, csak hogy osztrák elnyomóitól megszabadulhasson. Mi más fékezhetné meg ezt az Ausztria számára oly végzetes organizációt, mint nacionalizmusunk? SZ EM ER E: Ha elsőként önérdekét tekinti is Ausztria, végül is javunkra válhat, ha keresztülhúzza Miklós cár terveit. Ráadásul ha ezt csak segédletünkkel teheti, szolgálatunkat előbb-utóbb meg kell hálálnia . . . K Ö LC SE Y: Szatócsokoskodás ez, Palim! Bécs nem azért támaszkodik ránk, hogy szövetkezzen is velünk, hanem hogy őhelyette mi váljunk tárgyává a szlávok gyűlöletének. Ha a kiváltságaikat féltő földbirtokos most a kormánnyal szemben látszólag szabadon magyarkodhatik, országunk elnyomott nációi saját bőrükön tapasztalhatják, hogy nem Bécs, hanem a magyar nemesség állja útjukat. A pánszlávizmus Ausztria-ellenes irányát ily módon ellenünk lehet fordítani. S ne feledd: ha nem a jog, az igazság, s a polgári jólét, hanem a nemzet eszméje kerekedik felül, óhatatlanul meghasonlik a magyar oppozíció. S ezt a helyzetet a kabinet sietni fog kihasználni, hogy szembefordítsa velünk az elvtelenül alkudozókat. S van egy még nagyobb veszély: ha túlsúlyra jutna az igazi ellenzékben a nemzeti irány, ennek a szélsőségek iránti természetes hajlama szükségképpen a monarchia tagadásához vezetne. S ha ez bekövetkezik, a kormány felhatalmazva érzi majd magát, hogy leplezetlen erőszakkal - természetesen az ellenünk bőszített szlávok segítségével - zúzza össze az egész magyar konstitúciót. SZ EM ER E: Megértem aggályaidat... de hogy a legszentebb elvet ily hideg értelemmel, s ennyire epés kedéllyel állítod elém - ezt fel nem foghatom. K Ö LC SEY: „Legszentebb elvet” ?! Szégyenkezem, ha arra gondolok, mily ellenállhatatlanul ragadta magával lelkemet e szó: nemzet - ifjúkorom legtündöklőbb ideája. Hány ferde karaktert, míveletlen elmét, s mennyi önös érdeket kavart a társasági élet felszínére ez a szellemi ö rvén y... miközben a jobbakat, akik nyitott szemmel próbáltak e m e lk e d n i - talán büntetésül?! - a feneketlen örvénybe rántja. Régen azt hittem, e szó, nemzet - maga a kinyilatkoztatás . . . az ígéret földje. . . az örök aranykor, földi paradicsom, ahová minden bűntelen lélek bebocsátást nyerhet. Ma már tudom: a „nemzet” az Isten átka, maga a pokol, mit azért kaptunk, hogy még itt a földön kárhozatra jussunk! SZ EM ER E: „Itt az írás, forgassátok / Érett ésszel, józanon. / S benne feltalálhatjátok / Mit tanít bölcs Salamon; / Miképp széles e világon / Minden épül hitványságon, / Nyár és harmat, tél és hó / Mind csak hiábavaló!” - Több, mint tíz éve, amióta c verset írtad, nem láttalak e végletes nihilizmusban szenvedni. Még szerencse, hogy olyan ez rajtad, mint a nátha: egyik nap megkapod, másnap kihevered . . . K Ö LC SEY: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy valamifajta heveny kedélybetegség kínoz . . . 18 �SZ EM ER E: Akármi legyen is, édes barátom, a minap olvastam Parainesisedet, s azt - Istennek hála - nem borult lélekkel írtad. Ez a műved a magyar nemzeti lélek legcsodálatosabb inkarnációja marad, bárhogy gyötörjenek is olykor kétségeid! K Ö LC SE Y: Ha figyelmesen olvastad értekezésemet, fel kellett, hogy tűnjön: én ott nem nemzetről, hanem hazáról beszélek. Mert, noha mindkét szó szent érzelmeket fakaszt, csak ez utóbbi táplál olyan szenvedélyt, melyet beszennyezni, s maga ellen fordítani sem ősi ostobaság, sem kamarillai rafinéria képes nem lehet. SZ EM ER E: Jó, jó! De a „Nemzeti hagyományok” szerzője is te valál. Annak értelme s iránya - csak mert régebben szülted, talán nem tiéd? K Ö L C SE Y : Büszkén mondom, hogy igen. Pedig - midőn ezt írtam - tapasztalatlanabb valék. S lásd, már ott megmutattam: miért h a m isa n n e m z e ti egész históriánk! SZ EM ER E: Nem vitatkozom veled. Szememnek amúgy is jobban hiszek, mint fülemnek. Amit mondasz, abból úgy tűnik: itt a diétán még táborunkból is mindenki szembenáll veled. S mit kell látnom eközben? Olyanoknak, kik egymást nem szívlelik, mert törekvéseik ellentétesek - bálványuk egyaránt te vagy. „Fontolva haladó” mágnásokat ha kérdek: kiben bízhatnak leginkább az alsó tábla szónokai közül, mind azt mondják: a szatmári követben. S tudod magad is: a karzat ifjúságát semmi nem hevíti annyira, mint Kölcsey neve. Talán az egyetlen közös élményük te vagy. . . Ők, együtt, ahogy ragaszkodnak hozzád ez számukra a „nemzet” . Szkeptikus filozófiáddal, mit nekem fejtegettél, nem állhatsz eléjük! Ők be n n e d hisznek, Ferenc - nem n e k e d ! KÖ LC SEY: Épp ez az, Palim! Én ennyi ellenkező reménykedésnek meg nem felelhetek. Állásom lehetetlenebb, mint látni véled. Ha csak a fontolva haladókra s a karzatra kellene figyelnem, nem esne nehezemre pusztán retorikámmal egyensúlyt tartani. De hogy őrizhetem meg egyszerre Wesselényi és Széchenyi bizalmát, kiknek útjai a politikai univerzum legszélsőbb pólusai felé közelítenek? S mit kezdjek az ifjú lázongókkal, akik csak egy párizsi mintájú revolúciótól remélnek üdvös változásokat? Mondd: mit kezdjek? Én, aki teóriámban is csak a szerencsétlen fátum produktumaként ítélem meg a renületeket. Minő kegyetlen iróniája az a sorsnak, hogy emezek is engem igyekeznek megnyerni vezérökül?! - Hidd el, édes barátom, minden siker, mit orációimmal érek el, egyre mélyebb szakadékba taszít. És rettentően félek, hogy nincs kigázolás. É n ezerszer megátkoztam a pillanatot, melyben országos ügyekre adtam a fejem. S bár jól tudod, vakbuzgó hívő nem vagyok, mégis naponként fohászkodom Istenemhez, hogy múljék el tőlem ez a keserű pohár. Inkább viselném szüntelen a gazdaság oly nyomasztó terhét, s szenvedném közben a poétaság szívet epesztő kínjait, mint ezt a morális purgatóriumot itt Pozsonyban, ahonnan még egyszer mondom - csak ebbe a „nemzeti pokolba” visz út. . . . Miért is mondom mindezt? Hisz nem segíthetsz rajtam, de tán szánakozol árva lelkemen, s az, mióta legjobb barátomnak tudlak, mindig jólesik. SZ EM ER E: (M e g r e n d ü lte n .) Te errő l sosem beszéltél nekem . .. K Ö L C SE Y : Nem beszél az ember addig másnak, amíg, mit mondani kéne, magának sem meri bevallani. . . SZEM ER E: (F e lc s illa n ó sz e m m el.) Van kigázolás, Feri! 19 �K Ö L C SE Y : Egyetlen módja a szabadulásnak, ha néhány órámat veled múlathatom. Beszélj tehát. . . SZ EM ER E: Nem néhány órára találsz nyugalmat, ha tanácsomra hallgatsz . . . K Ö LC SE Y: (R e z ig n á ltan ) Talán még napokra is? SZ EM ER E: (F e lle lk e s ü l ) Az elmúlt héten - Pesten, Bártfayéknál - az Akadémia dolgairól csevegtünk. Ott volt Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, s persze maga Bártfay Laci. Valaki szóba hozta a titoknokság ügyét. Bizonyára hallottad te is, hogy Döbrentei a legközelebbi gyűlésen megválik főtitkári tisztétől. K Ö L C SE Y : Saját maga terjeszti ezt. Szerintem csak azért, hogy mérlegre tegye népszerűségét. Láthatóan jólesik neki, ha igyekeznek lebeszélni „szándékáról” . SZ EM ER E: Mindegy, hogy ő mit gondol erről. Bártfay szerint a hírt Mednyanszky báró, s Széchenyi is megerősítették. K Ö L C S E Y : És ha úgy lenne, rajtam ez mit segít? SZ EM ER E: Én - tréfálkozva - felvetettem: mi lenne, ha Kölcsey foglalná el Döbrentei helyét. A többiek - kivétel nélkül - lelkesedtek az ötletért. Még Toldy is, akit - miként később bevallotta - már fel is kerestek, nem pályázna-e a magas állásra. Azt mondta: igennel felelt, de csak azon esetre, ha nála érdemesebb nem találtatik. Most viszont, hogy felmerült neved, ő önként és örömmel visszalép, mert nálad alkalmasabb - így mondá - e posztra senki nem lehet. K Ö LC SE Y: (O ld ó d v a ) Miket merészkedtek . . . a hátam mögött? SZ EM ER E: Ez idáig ártalmatlan morfondírozás csupán. Én magam, ki a javaslattal előálltam, rögtön le is hűtöttem őket. Kizárhatónak vélvén, hogy követi rangodról e hivatal kedvéért lemondanál. Ekkor történt, mi engem is meglepett. Bártfay mosolyogva közié, hogy - már jóval korábban - mint leendő titoknokra maga is gondolt személyedre, s hogy több magas helyen szóba is hozta nevedet. K Ö L C SE Y : (F e lc s ig á z ó d v a ) Ha most nem panaszkodom, erről az egészről. . . egy szót se szólsz nekem? SZ EM ER E: Elmondtam volna akkor is, de csak, hogy hízelegjek vele. Így viszont. .. fordítsuk komolyra a szót, Feri! Mert látom már: nem én, nem Bártfay, s nem is Toldy Ferenc, hanem az Isten nyújtotta ki kezét feléd. Ne habozz elfogadni azt! KÖ LC SEY: Megszédítesz, Pa l i ! . . . nem, nem lehet! Inkább így szenvedek. De el nem viselném, hogy híveim menekülni látnak. . . SZEM ER E: Miért menekülnél? S hova? Ha élére állasz Akadémiánknak, az az egyetlen hely, ahol nem kényszerülsz feladni céljaid. Ami a politikában elérhető, titoknokként mind elérheted. Ami pedig lehetetlen, azért Szatmár követeként sem érdemes küzdeni. De túl ezen: te elsősorban poéta vagy, s tudós. Elfojtott hajlamaidat új körödben feltámaszthatod. S nem ezzel használsz-e legtöbbet „hazádnak” ?! K Ö L C S E Y : Ne gyötörj, drága barátom . . . Nem, azt hiszem, nem mehetek semmiképpen . . . 20 �SZ EM ER E: „Azt hiszed” ! És miért? K Ö LC SE Y: Tudod jól: nemcsak magamé v ag y o k ... Ott van Pepi és K álmán, ott a gazdaság . . . A sors reám bízta mind . . . amíg élek, gondjukat viselem . . . SZ EM ER E: Miről beszélsz? Miért ne tudnád őket gyámolítani akkor is, ha titoknok leszel? K Ö L C S E Y : Elhagyjam Csekét, a birtokot? Pesti háztartást vezessek hivatali fizetésből? Lehetetlent kívánsz! SZ EM ER E: S akik ott élnek? Mit gondolsz, miből van jövedelmük? De hagyjuk ezt. Én pontosan kiszámítottam: évi kétezerrel többet nyernél itt, mint amennyit ott vesztenél. Abba pedig ne kapaszkodj, hogy Pepiék kötődnek Csekéhez, mert már rég futnának onnan, ha tehetnék. Soha nem felejtem, legutóbb, amikor Pécelen nálunk voltatok, Pepi őszintén irigykedve mondta nőmnek: be jó neki, mert közel van Pesthez. S amikor Borcsám rákérdezett, hogy Szatmárból eljönnének-e, a kis Kálmán s Pepi szinte egyszerre feleltek: „adná az isten, hogy egyszer megtörténjen ez!” K Ö LC SE Y: Valóban? ...A k k o r hát ...n e m bánom: legyen! SZ EM ER E: (N y a k á b a u g r ik ) Ígérd meg, hogy nem vonod vissza szavad! K Ö LC SE Y: Olyannak ismersz? SZ EM ER E: Ígérd meg! K Ö L C S E Y : Nem vonom vissza, ha nincs rá különös okom . . . SZ EM ER E: Nem lesz . . . csak te ne keress olyat! KÖ LC SEY: Attól ne tarts! Inkább a túlzott reménykedéstől tartom meg magam. Hiszen ügyemben nem néhány jó barát, hanem a „magas” igazgatótanács fog dönteni. . . SZ EM ER E: (R e jté ly e s e n m o s o ly o g ) Nyugodj meg: lesz pártfogód! KÖ LC SEY: Mi titkot rejtegetsz még? Ki vele! SZ EM ER E: Rendben van, de fogóddz meg előbb! . . . A „magas helyek” egyike, hol megfordult Bártfay, Széchenyi palotája volt. Alighogy elkezdte mondókáját Lacink, a gróf közbevágott. Azt mondá, sokat töprengett ő is, de Kölcsey Ferencnél kiválóbb személyt a titoknoki tisztre sehol nem talál. KÖ LC SEY: (Z a v a r t b ü s z k e s é g g e l) Nem tréfálsz, fiú? Széchenyi mondta ezt? SZ EM ER E: Ő bizony! S még hozzátette azt is: „a szatmári követ beiktatása nyereség lehet. . . ” m in d e n s z e m p o n tb ó l K Ö L C SE Y : (H ir te le n e lk o m o r u l ) S ez mit jelent? SZ EM ER E: Mit jelentene? Hogy tálentumodat oly sokoldalúnak ismeri, mi által új posztod minden kívánalminak megfelelsz. K Ö L C SE Y : (G y a n a k v ó a n ) Nem, P a li. . . ez túl egyszerű volna így . . . A gróf másra gondolt. . . legalább másra is! SZ EM ER E: Te képzelődsz, Feri! Miért gondolt volna másra?! S ugyan mire? 21 �K Ö LC SEY: ( L e g y in t) Nem érted te e z t .. de hagyjuk is! Ésszerűbb dolgokról társalogjunk. Felejtsük cl az Akadémiát! SZ EM ER E: Most meg mi lelt? Olyan vagy, mint egy gyerek! Nem képzeled, hogy feloldozlak fogadalmad alól? K Ö L C SE Y : Nem fogadkoztam én . . . SZ EM ER E: De igenis, szavadat adtad, hogy jelölteted magad . . . K Ö LC SE Y: Mondom, Pali, tekintsük úgy, hogy ez az egész izgató elmejáték volt csupán! SZ EM ER E: Azt már nem, barátom! Aggályaidat leszereltem, s magad is beláttad, hogy ez új szerepre predestinálva vagy . . . S most hátrálsz megint, de nincs érved, nincs „különös okod” ! KÖ LCSEY: Bízd ezt rám, barátom! SZ EM ER E: Most én mondom neked, hogy ne titkolózz! K Ö L C SE Y : (E r ő l te te tten t r é fá lk o z v a ) Belegondoltam, mily nyűg lenne rajtam a hivatal. Olyanná lennék, mint egy óramű. Minden lépésemet másokhoz igazítani. . . minden nap ugyanakkor kelni s feküdni. . . étkezni meg csak „ebédszünetben” - nem való ez nekem . . . SZ EM ER E: Innen tekintve, csak abban különbözne munkád a vármegyei jegyző teendőitől, hogy pihenni is maradna időd - nem úgy, mint Szatmárban, s Csekén. Nem ez izgat téged, Ferenc. Látom én! Elfogadhatóbb mentséged legyen! K Ö LCSEY: Képzeld el, mennyi új ellenséget szereznék! Méghozzá naponként. Minden dilettáns: önjelölt tudós, s félkegyelmű fűzfapoéta hozzám fordulna panasszal, mert folyóírásaink nem közük műveit. Nem akarhatod, hogy szellemi tyúkperekkel emésszék időmet! SZ EM ER E: Jó, elhiszem, hogy előre rettegsz tollforgató barátaidtól. Akiknek kínos dolog nemet mondani. Lásd: könnyítek gondodon! Ünnepélyesen megígérem, hogy írói sérelmeimet sohasem viszem a titoknok elé. KÖ LC SEY: (N e v e t é s t e r ő lte t ) S a többiek? SZ EM ER E: Elég legyen, Feri! Harminc éven át soha titkom nem volt előtted. Talán elvárhatom, hogy őszinte légy. Valid be végre: mi ördög bújt beléd? K Ö LC SE Y: (E lk o m o r u l, m e g sz o rítja S z e m e re k a r já t) „A szatmári követ beiktatása minden szempontból nyereség lehet” - bizonyos vagy benne, hogy így mondta a gróf? SZ EM ER E: Így, szó szerint - nyugodt lehetsz. Bártfay Laci naplót vezet: abból idézte Széchenyi szavát. De miért fontos ez? K Ö L C SE Y : A „minden szempont” sajnos nem „tálentumomra” utal. A gróf másfajta „nyereségre” gondolt. . . SZ EM ER E: Te már csak tudod! KÖ LC SEY: Nem, nem tudom, de „különös okom” van gyanítani, hogy Széchenyi esetleges szerepcserémnek politikai hasznát mérlegelte. 22 �SZ EM ER E: Az ügy szempontjából egyre megy. Miért baj az, ha saját szemüvegén nézi közös dolgainkat? K Ö L C SE Y : reség” , hogy (F e le m e li h a n g já t) é n leszek titoknok, Mert onnan szemlélődve, talán nem az a „nyehanem, hogy in n en elmegyek! SZ EM ER E: Nem értelek ... K Ö LC SE Y: Arra gondolok, hogy a gróf - noha mindig is kedves volt hozzám - azóta tüntet ki bizalmával, mióta Wesselényi Erdélybe távozott. S mit tagadjam, sokáig habozás nélkül, Széchenyi irányát követtem. De most, hogy a kolozsvári országgyűlés megfeneklett, s a báró várhatóan újra Pozsonyba jön, grófunk - látván növekvő ellenszenvemet a kormány iránt - attól tarthat, hogy én Miklós oldalára állok, s hozzá hűtelen leszek. „Nyereség” volna hát távozásom, mert nem lehetnék Wesselényi támasza. SZ EM ER E: Szentisten! Hol élek én?! Ennyi év, s a nemes elvbaráti jóviszony, mi téged s Széchenyit egy ügy szolgálatában egybekapcsolt, megengedi, hogy őt szemforgató, ravasz nagyúrnak véljed?! K Ö LC SE Y: Szó se róla! Ha jól értem terve valódi indítékát, azt kell mondanom: hogy mint ember, módfelett tapintatos, politikusként pedig zseni. De érts meg: épp azért menekülnék a diétáról, hogy kettejük viszályában pártatlan maradjak. Tehát nem dönthetem el küzdelmüket azzal, hogy távozom ! SZ EM ER E: S ha maradsz, hogy őrzöd meg „pártatlanságodat” ? K Ö LC SE Y: (L e ta r g ik u s a n ) Ügy cselekszem, ahogy eddig: legjobb belátásom, s morális ösztönöm szerint. SZ EM ER E: Félreérted Széchenyi szándékát. Engedd meg, hogy Bártfay öszszehozzon vele! Találkozásotok mindent tisztázni fog! K Ö LC SE Y: Ha a grófnak szándéka lett volna beszélni velem, a múlt hónapban megtehette volna kétszer is. Mert Pozsonyban volt, s eljött üléseinkre . . . csak éppen nem tűntem fel neki. . . SZ EM ER E: S ezért nem lennél hajlandó értekezni véle? Hibát követsz el, Feri ! K Ö L C SE Y : (M e g a d v a m a g á t ) Ha a gróf akarja, beszélhetünk. Csak azt ne mondjátok neki, hogy én szeretném pártfogását kérni. . . SZ EM ER E: No hála Isten, tehát nem kötöd meg magad! K Ö LC SE Y: Meg nem kötöm, de nincs is bennem egy szikrányi rem ény... (K o p o g n a k . K ö lc s e y az a jtó h o z m eg y , k in y itja . A k ü sz ö b m ö gö tt k é t ju rá tu s : O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s - m é ly e n m e g h a jtjá k m a g u k a t .) ORMÓS: Nem alkalmatlankodunk? K Ö LC SE Y: (j ó k e d v r e d e r ü l ) Isten hozta az urakat! Kerüljetek beljebb! (S z e m e re f e l é int) Legjobb barátom: Szemere Pál. Palikám, íme, a karzat „oszlopai” ! ORMÓS: Ormós Zsigmond vagyok. BO JTO R: (E lfo g ó d o t t a n ) Bojtor András... 23 �SZ EM ER E: Sok szépet hallottam rólatok! Noha Bojtor uram bizonyos körökben veszedelmes ember hírében á ll. . . BO JTO R: (K e s e r ű e n ) Nem fogok én most már a légynek sem ártani. KÖ LCSEY: Mi ez a hőkölés, barátom? (B o jt o r sírá ssa l k ü s z k ö d ik , O rm ó sra n éz .) ORMOS: Éppen ez ügyben kerestük Ferenc bátyám at... de nem akarunk zavarni. K Ö LC SEY: Nem zavartok, fiúk; halljam csak, mi baj?! ORMOS: Bandi! BO JTO R: Azért jöttem, méltóságodhoz, hogy megkövessem... amiért legutóbb oly féktelen valék . . . K Ö LC SE Y: Mikor lennél zabolátlan s keményfejű, ha nem húszéves korodban? Nem nehezteltem én egy percig sem reád. BO JTO R: De én egyszersmind búcsúzni jöttem ... (e lé r z é k e n y ü lv e ) mert ebből a városból örökre elmegyek. K Ö LC SEY: No, tán atyád rendelt haza? (B o jt o r ta g a d ó a n rázza a fe jé t.) ORMOS: Mondd csak el! BO JTO R: Nem kívánhatom, hogy szülőim, s húgaim földönfutókká váljanak . . . KÖ LC SEY: Ejnye, de rejtélyesek vagytok. Nem lehetne világosabban? ORMOS: Bandit magához rendelte a perszonális, s megfenyegette őt. K Ö LC SEY: Mi volt ez, András? Tőled hallanám! BO JTO R: (E r ő t v e s z m a g á n ) Egy ismeretlen úr jelent meg lakásomon, s pecsétes levelet nyújtva át, csak ennyit mondott nagy nyomatékkal : „Vigyázzon ifjú úr, nem mondhatja később, hogy postánk nem jutott id ő b e n kezébe” . . . s rögtön távozott. A levélben csupán annyi állt, hogy még a tegnapi napon, pontban tíz órakor jelentkezzem perszonálisunknál. Én ott késedelem nélkül megjelentem. Ahogy beléptem: Somsich Pongrácz „államtanácsos” úr felállt asztalától, s elébem jött. Kezet rázott velem, s hellyel kínált. Szívélyesen érdeklődött tanulmányaim s családom felől, s dicsérni kezdte tehetségemet. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha néhány hónapos joggyakorlatra hivatalába fogadna. É n szabadkoztam, mondván, vármegyénkben, otthon szívesebben jurátuskodom. „No, csak gondolkozzék rajta. S ha meggondolná, majd jöjjön újra el!” S ezzel elbocsátott. A folyosón valami inasféle szólított meg, s egy másik szobába terelt. Itt egy rendőrtiszt állt elém, nevem nem kérdezte, s be nem mutatkozott, ám rögtön ordítozni kezdett. Tudatta vélem, hogy régolta figyelnek, tudják: mikor, kikkel s hol találkozom, s tele van már egy egész dosszié - fel is mutatta azt -, melyben feljegyezve áll minden szavam. Végül emelt hangon figyelmeztetett: az állam biztonsága - úgymond - megkívánja, hogy anarchista csoportok működését ne tűrjék tovább. S mivel az egyik ilyennek feje - szerinte - én vagyok, negyvennyolc órán belül döntsem el: melyik utat választom e három közül. Vagy kilépek egyesületünkből, s elfogadom Somsich ajánlatát, vagy társaim közt maradok, de összejöveteleinkről őneki 24 �minden héten jelentést teszek, vagy haladéktalanul távozom Pozsonyból. S még hozzátette: ha nem jön meg eszem, ne reménykedjek, hogy valaha is ügyvédi vizsgát tehetek. Én kábult fővel indultam szállásomra vissza, s ott ajtómat feltörve, holmimat összedúlva leltem. Néhány drága könyvem lapjaira tépve, szanaszét hevert, ruháim zsebei mind kifordítva, asztalom fiókja felfeszítve volt. Agyamra roskadtam, hogy összeszedjem magam, de ekkor újra megzörgették ajtóm. A postás hozta atyám levelét. KÖ LCSEY: Vele is közölték, hogy fia „rossz útra tért” ? BO JTO R: Nem. Ő nem tud semmiről. Csupán arról tudósít, hogy jegyzői hivatalából minden indoklás nélkül elmozdították, s birtokunkat - felújítván egy nyolcvan év előtti pert - zálogba helyezték. Kétségbeesetten könyörög szegény, hogy siessek vizsgáimat letenni, mert jövedelem nélkül koldusbotra jutnak. . .. Ezért kell búcsúznom . .. K Ö LC SEY: Ez tűrhetetlen! . . . S ez a galád Somsich! Hogy hittünk neki! Mi emeltük a vállainkra, hogy legyen valaki a kabinetben, aki minket képvisel. ...V á r j csak, barátom! Én elmegyek ehhez a latorhoz, a szemébe nézek. S ha nem csinálja vissza, amit veled s apáddal tettek, az egész alsó táblát uszítom reá! ORMÓS: Ferenc bátyám ne tegye próbára türelmüket. Ügyünk többet veszít, mint nyer vele. K Ö LC SEY: „Türelmüket” ?! (S z o k a tl an d ü h v e l ) Utolsó esélyük, hogy velünk kiegyezzenek, s megmentsék ezt a gyengeelméjű dinasztiát, s az egész rothadó birodalmukat! SZ EM ER E: Türtőztesd magad, Feri! A falnak is füle v a n ... még majd felségsértéssel vádolnak néhány könnyelmű szavadért. . . K Ö LC SEY: Szép lenne az! SZ EM ER E: Ha meggondolod, hogy ifjaink olykor szertelen ideáktól bűvöltetnek el, s másfelől, hogy mily kényes a kormány helyzete külhatalmi állását tekintve, úgy ez az akció, noha kapkodást mutat, merő önkényeskedésnek nem nevezhető. K Ö LC SE Y: Bojtor esete arról tanúskodik, hogy a személynököt is zsarolják. De ő tud róla, s engedi. S ez azt jelenti, hogy a kabineten belül tért nyerni kezdenek a vasököl hívei. SZ EM ER E: Ifjú barátaink republikánus eszméit te sem vallod magadéinak. Nem csodálkozhatunk, ha Somsichék jelét is adják nemtetszésüknek. (B o jt o r h oz) Ha komolyan vettétek elveiteket: valaminő ü tk ö z é s re ti is számítottatok?! BO JTO R: Én nem gondoltam, hogy atyámat is belekeverik . . . KÖ LC SEY: Ugyan, Pali! Mi köze az ifjak stúdiumainak az országos ügyekhez ?! Metternich kompániája nem tőlük fél, hanem mitőlünk akar szabadulni. Akikkel szemben nincs hatalma, mert tudja, hogy mi a végsőkig az alkotmány ösvényén haladunk, s törvényes eszközökkel is képesek lennénk célunkhoz érni. Ezek mindenáron le akarnak számolni velünk, mert jól látják: ha a mi mozgalmunk formálja át a birodalmat a kor kívánalmai szerint, soha nem tudnának többé pórázon tartani! 25 �SZEM ER E: Nem látom át, a Bojtorral szembeni támadás miért irányulna a reformpárt ellen? K Ö LC SEY: Mert ez a támadás csak egy kampány kezdete. S ha kibontakozik, odafönn azt akarják kicsikarni, hogy erkölcsi érzelmeink parancsát követve vigyük majd az ifjak ügyét a politikai nyilvánosság elé; s persze: vegyük védelmünkbe őket. S mert ez az ügy politikailag végül is védhetetlen - kompromittálva leszünk, s elbukunk. SZ EM ER E: Mégsem uszíthatod tehát az alsó táblát Somsich személynök ellen! KÖ LC SEY: (T e h e te tle n d ü h v e l ) Sajnos, n e m ... de akkor is beszélek v e le ... (A z i f j ak h o z) Barátaim, az istenért kérlek titeket: zajt ne csapjatok . . . Bojtor Andrist szülői hívják sürgősen haza . . . csak ennyit mondjatok az egyesületben. Nehogy lázadás legyen, mert elveszünk! (Ö s s z e k u lc s o lja k é t k ez ét) Adjatok nekem még néhány hónapot, hogy a végső pontig menjek saját utamon. A haza üdve még nem rajtatok múlik, hanem ama kilencmillió sorsán, kikért, míg tehetem, erőmön felül is harcolni fogok! Nincs fontosabb tárgy itt a diétán az örökváltságnál. Mert nincs szentebb ügy, mint hogy rabságban sínylődő jobbágyaink végre szabad polgárokká váljanak. Hogy a verejtékező paraszt két keze munkájából önmaga gyarapodjék. S ha gyarapszik, lehessen birtoka; oda költözhessen, ahová akar; taníttathassa gyermekeit, hogy azokból - tehetségök szerint - akár tanító, ügyvéd, pap, patikárius, akár vármegyei tisztségviselő váljék. S a jog asztala előtt egyenlőn álljon minden ember: legyen bár grófi sarjadék vagy cselédünk gyermeke. . . . Ti Béccsel akartok ujjat húzni, hogy oltalmazzátok a „nemzeti” szabadságjogokat. De miféle nemzetért pereltek?! Értsétek meg végre: ha a kilencmilliónyi népből nem itt Pozsonyban, a diétán gyúrunk nemzetet - az utolsó szálig elveszünk. És közeleg a perc, melyben e roppant feladatot az ország gyűlésén törvényes úton, békés eszközökkel véghez fogjuk vinni! (Ism ét m e g lo b o g ta tja a p a p íro k a t) Lássátok: itt van beszédem e tárgyban, melyet a jövő ülésben mondandó leszek. Hatását kipróbáltam már követtársimon - így hát nemcsak hiszem, de tudom is, hogy ügyünk győzni fog. Újólag könyörgök néktek a haza szent nevében: tanúsítsatok önmérsékletet! Nehogy rebelliótok, mit fentről provokálnak, utolsó reményünket is semmivé tegye! ORMOS: (B o jtort k a rjá n á l fo g v a az a jtó f e l é v e z e ti) Ha hallgatni kell, hallgatni fogunk. De tudja meg Ferenc bátyám, ha a szükség úgy kívánja, kockázatosabb szolgálatot is szívesen vállalunk. KÖ LCSEY: (B o jto rh o z ) András? Rád is számíthatok? BO JTO R : (K ö n n y e iv e l k ü szkö dve) . . . Igen . . . K Ö LC SEY: Isten veletek! Szerencse kísérjen utatokon! (A k é t fiú m e g h a jtja m ag át, s tá v o z ik .) SZ EM ER E: Egy fertály órája még labirintusban érezted magad. Most meg ennyire biztos vagy a győzelemben? K Ö LC SEY: Ha csak annyit elérünk, hogy visszafogjuk a vesztükbe rohanó ifjú lázadókat, félig-meddig már az is győzelem. SZEM ER E: (M e g le p ő d v e ) Te taktikázol?! Nagyszerű, Ferenc! Már megriadtam, ahogy belelovaltad magad ebbe az örökváltságügybe. Ki vigasztalhatna meg, mikor csalódni fogsz? 26 �K Ö LC SE Y: (H é v v e l ) Nem fogok csalódni! Igenis hiszek a sikerben! Most hogy felrémlett előttem a legrosszabb esély: egy gonoszan provokált és eltiport revolúció, emez irtóztató veszély hatalmas indulatot csiholt a lelkemben, s érzem, lesz erőm az országgyűlésben, hogy a lehetetlent is keresztülvigyem! SZ EM ER E: (Z a v a r t a n ) Hiába lesz, barátom! KÖ LC SEY: Miért mondod? SZ EM ER E: Mert ha meghódítod is az egész alsó táblát, a királyi válasz majd szétzúzza reményeidet. K Ö L C SE Y : Meghajolni akkor sem fogunk. S ha a király netán elvesztené fejét, s épp a jobbágyainkért vívott küzdelemben gáncsolná el oppozíciónkat, azt csak egyképpen tehetné: ha feloszlatná a diétát, s szétkergetné a rendeket. De a magyar nemesség abban a pillanatban betöltendi históriai küldetését. Mert ha száműzetve is, egy önérdekében magára ismerő, új és hódíthatatlan nemzet teremtője lesz! SZ EM ER E: Sosem fogják hagyni, hogy a fejünk fölött lebegjen ez a glória. Gyalázatosabb eszközökkel hadakoznak ők, mint mit egyáltalán elképzelni tudsz . . . K Ö L C SE Y : Nem, Palim. Te most borúlátóbb vagy nálam is. De nagyon kérlek, ne lankaszd hevem. Hisz nincs más záloga a győzelemnek, csak az . . . SZ EM ER E: (K e m é n y e n , elsz á n ta n ) Ki kell, hogy józanítsalak, Ferenc! Bár vétkezni fogok, mert titkot árulok. Én, mint mondottam, Bártfaytól jövök, kinek legfrissebb hírei, miket Szatmárból kapott, megcsúfolják minden reményedet. Ő magától Károlyi gróftól tudja: ha a jobbágykérdésben Béccsel ütközöl, saját vármegyéd hátat fordít neked. S ha nyakaskodsz, visszahívnak. Ez azt jelenti, hogy itt Pozsonyban a te programoddal őket többé nem képviselheted. Megbuktatnak saját híveid, mielőtt Bécs a kisujját mozdítaná. . . . Azaz, hogy már régen megmozdította. (J o b b k e z e m u ta tó u jjá v a l fe n y e g e té s t u tá n o z ) Csak nem itt, a diéta nyilvánossága előtt. Otthonodba küldte ügynökeit, hogy addig zsarolják, fenyegessék választóidat, amíg azok „önként” megtagadnak téged. Hát így állunk, barátom. Fáj, hogy el kellett mondanom, de nem hagyhatom, hogy fejjel menj a falnak. (K ö lc s e y n é h á n y p illa n a tig d e r m e d t e n á ll, m a jd k ih ú z z a az a sz ta lfió k o t, s e g y k e d v ű e n r e n d e z g e tn i k e z d i p a p írja it.) Nincs sz av ad ?!... Mihez fogsz kezdeni? KÖ LC SEY: (F e jé t te tle n n y u g a lo m m a l) fe le m e li, h a n g ja fá ty o lo s , m e g -m e g re m e g , m é g is r e n d íth e - Mihez kezdenék? A dolgomat teszem. SZ EM ER E: A dolgod az, hogy élére állj Akadémiánknak! Onnan messzibb hangzó lesz szavad! K Ö L C SE Y : Azt üzenem Bártfaynak, köszönje meg nevemben Széchenyi gróf jóindulatát. A szegény meghurcolt fiúk dolgában számítok reá. De követi teendőim oly sürgetők, hogy amíg nem végzek velük, nemhogy főtitkár, de tudós, s poéta sem leszek. - Függöny - 27 �28 �FRIED ISTVÁN A magyar emberiségköltemény felé Tünetszerű és nemcsak az irodalmi művek „befogadása” szempontjából érdekes, hogy mely müvek aratnak sikert a közönség, az esztéták és a kritikusok körében. Az viszonylag egyértelmű, hogy egy műből áradó ízléstípus, emberkép, társadalomfelfogás kielégíti a legszélesebb értelemben vett közvárakozást, kifejezi a közgondolkodást, a szerző írás közben számol a lehetséges olvasói magatartásokkal, és azokat tekintetbe véve alkot. Akár úgy, hogy a politikai érdeklődésnek megfelelően, eszmeileg igazolja az erősebb sodrású áramlatokat, akár úgy, hogy a nyelvi kifejezéskészletet, a terminológiát tekintve, olvasói szintjén marad, és így elfogadja a közmegegyezést jelző gondolati és nyelvi sztereotípiákat. Akár úgy, hogy valódi szándékát rejtettebben közli, csak az értők számára világos szerzői-narrátori távolságtartása a műben rögzített és kifejtett témáról; például iróniája saját korában csak alapos elemzés után tetszik ki. Másfelől viszont azok a művek, amelyek módszeres eljárásaikban, újszerűnek ható szerkesztési fogásaikkal egy, az eddigiekhez képest, szokatlan gondolkodói magatartás és szintén kevéssé megszokott szerzői helyzet kifejezésével jeleskednek, rendszerint látványos értetlenségbe ütköznek - vagy félreértés az osztályrészük. V ö rö s m a rty M ih á ly pályája hemzseg a félreértésektől. Persze, előtte C s o k o n a i V ité z M ih á ly vagy B e r z s e n y i D á n ie l sem mondhatta el magáról, hogy kortársaik még csak megközelítőleg is felmérték volna teljesítményük jelentőségét, és Vörösmarty halála után A r a n y Já n o s közönség- és kritikusi sikere is minden bizonnyal inkább a félreértés rovatba könyvelhető el. Míg az előbbi esetben ízlésformák ütköztek össze, és részben az Árkádia-pör kiváltotta indulatok, részben K ö lc s e y F e r e n c n e k éppen a normativitás miatt nagyon kevéssé méltányos kritikái határozták meg jó darabig a magyar kritika fő irányát, és gátolták a teljes érvényű befogadást, addig mind Vörösmarty, mind pedig Arany János esetében többnyire jóhiszemű kritikusi-irodalomtörténészi manipulációval van dolgunk: költőinket belekényszerítették egy pózba, egy helyzetbe, amelyből még a kései utókor sem tudta teljes mértékben kiemelni őket; költészetük egyes mozzanatait, lírájuk-epikájuk néhány vonását tették általánossá, s a tudatosan és moralizátori-nemzetnevelői hévvel félrerajzolt összképből mindazok az olykor lényeges, de legalábbis nagyon fontos elemek hiányoztak, amelyek színezték az összképet, vagy módosították a költőkről tankönyvekben, kritikai munkákban, irodalomtörténeti pályaképekben fölvázolt portrét. Ilyen módon Vörösmarty esetében lelkes kritikusi melléfogásoknak lehetünk szomorú részesei (egészen addig, amíg B a b it s M ih á ly nem hívja föl a figyelmet egy más típusú olvasat lehetőségére); például a C so n g o r és T ü n d e vagy jó néhány kiseposz értelmezése legfeljebb arról árulkodik, hogy a szorgalmas tanulmányírók saját, a költőénél mindenesetre szűkebb szemhatárú világát, gondolkodását, képzeteit látják bele a remekművekbe. Mikor a C so n g o r és T ü n d e megjelent, Kölcsey Ferenc volt az, aki tudta, hogy nem az esetleg a 29 �színházi előadás szempontjából valóban kifogásolható néhány következetlenség a fontos, hanem a műegész, amely „kincs” , méghozzá a legbecsesebbek közül való. S hogy a C so n g o r és T ü n d e ily értetlenséggel (és hallgatással) találkozott, annak az volt az oka, hogy a kortársak közül szinte senki sem érzékelte azt a fordulatot, amely Vörösmarty pályáján és ezzel együtt az európai irodalomban végbement. Nevezetesen még a Schlegel fivérek romantikája is csak részlegesen érintette és hatotta át a magyar esztétikai-kritikusi szemléletet. Minden bizonnyal nyelvi okok játszottak szerepet abban, hogy S h e lle y vagy K e a t s szinte teljesen ismeretlen maradt az 1820-as esztendőkben a magyar irodalomban; hogy A . d e V ig n y nevét sem sokan írták le, nem is szólva C o le r id g e - ról. Vagy V i cto r H u g o és M ic k ie w ic z pályafordulatára majd csak az 1830-as esztendőkben figyel föl a magyar irodalmi élet; hogy G o e th é n e k éppen F a u st ja (az első rész, mivel a második részt az 1820-as években Goethe még be sem fejezte!) volt ismeretlen, néhány értőt leszámítva. S amikorra az 1830-as esztendőkben kinyílnak a magyar gondolkodás kapui a valóban újszerű jelenségek előtt, és a T u d o m á n y tá rb a n , a F ig y e lm e z ő ben, de előbb S z a la y L á s z ló nál, majd E ö t v ö s Jó z s e fn é l regényben és fordításban hangot kapnak a kortárs (világ) rodalmi áramlatok, és mind népszerűbb lesz a Goethe körvonalazta világirodalom-képzet, akkorra már Vörösmarty egy másfajta drámai típussal kísérletezik, az ódát alakítja át romantikus alkotói elvei szerint, és lassan-lassan lemond az oly biztatónak indult műfaji kísérletről, a mesenovellákról. Akadémikusi-kritikusi-szerkesztői munkái mellett legfeljebb a lírai és a rövidebb epikai formák (balladák) szerzőjeként alakítója az irodalmi közgondolkodásnak, drámaírása kritikusi tevékenységével lesz párhuzamos, messze nem függvénye, de kiegészítője. Jól ismert az összehasonlító irodalomtudomány ama tétele, amely „kreatív recepciós folyamatokat” tételez föl (Dionýz Ďuriš in kifejezése); azaz a nemzeti irodalmi szükségletek által meghatározott befogadást, amely egyfelől kifejezetten írói-esztétikai, másfelől viszont szélesebb körű, társadalmi „elvárási horizontok” által meghatározott. Ezért nem szólhatunk az 1820-as évek kihagyott lehetőségeiről, inkább arról, hogy Vörösmarty Mihály belekényszerülvén a szerepbe, érzékelte vállalt szerepe és a művészi lehetőségek között feszülő ellentmondásokat, és ezekből az ellentmondásokból épített föl költészetet. A szláv népek, nemzetek irodalomtörténeteiben találkozunk a „nemzeti ébredés"-ként jelölt korszakmegnevezéssel. Ez annyit jelent, hogy a nemzet és a nyelv kerül a figyelem középpontjába. Ennek következményeképpen más lesz a nemzethez tartozás feltétele, más a nemzeti közösség ismérve és tartalma más az anyanyelv funkciója. Nemzet és anyanyelv léte kölcsönösen feltételezi egymást: így az irodalom, mint amely az anyanyelvet a legmagasabb szinten reprezentálhatja, újabb szerephez jut, felértékelődik. Irodalmi művekben nagyobb hatásfokkal és egyértelműbben szólalhatnak meg azok a gondolatok, amelyek a nemzeti kérdés fejlődésének különböző fázisaiban felvetődnek. E zzel kapcsolatos az igény: az irodalom is igazolja - a nagyvilág előtt - a nemzet ősiségét, a népről kialakult kedvező sztereotípiák mélyen a történelembe ágyazottságát, a „régi dicsőség” -et, amely legfeljebb késik az éji homályban, amelyre az „elfajzott fiak” szégyent hoztak, de amelynek felvirultát, visszatértét az irodalom segítheti, sürgetheti. Az irodalom felértékelődik, de az olvasói elvárások is növekednek. Régi hiedelmek, poétikai szabályok szétfoszlanak, de az irodalommal szemben új és nem feltétlenül esztétikai jellegű - követelmények támadnak. A költő ki30 �léphet másodrendűvé minősített, mecénási kegytől függő szerepéből és helyzetéből, de másfajta függőség kerít(het)i hatalmába. Ennek a változásnak következményeit pontosan jelzi Vörösmarty pályája az 1820-as években, s e változás válságjelenségektől kísérve zajlik le. Á m mielőtt erre térnénk, szükséges annak az irodalomtörténetből jól ismert ténynek leírása, hogy R á d a y G e d e o n óta előtérbe került a nemzeti hősköltemény, illetve a régi magyar epika kérdése. Nem elszigetelt jelenség ez az európai irodalomban. A X V III. század német irodalmában is tanúi vagyunk az egykori - „dicső” - német költői múlt feltárására irányuló törekvéseknek, a Nibelung-ének változatai felfedezésének, a régi germán hősdalok értékelésének, majd egy új homéroszi elmélet keletkezésének, s ez a folyamat a XIX. század első évtizedeiben felerősödik. A bölcs és türelmes V o lt a ir e sem C a n d i d e - jára volt büszke, hanem IV. Henrikről szóló, a toleranciát hirdető eposzára, a H e n r iá s z ra, amelynek két magyar fordítója is akadt. A finn irodalomban L ö n n r o t Illé s roppant munkáját a maga által szerkesztett és összeállított K a l e v a l á v al koszorúzta meg (1835-ben), de ha nem leltek a régi korokban a nemzet múltját, lovagkorát, ősi dicsőségét feltáró epikus költeményre, cseh írástudók hamisítottak effélét, az ún. zöldhegyi kéziratban, a legendás cseh uralkodónőről, Libussáról. A nemzeti eposz szándékával vetette papírra ] án K o llá r A szlávság leánya című művét, majd az 1830-as években időmértékes verselésben szerzett, Aeneis-típusú epikus költeményeket vetett papírra a szlovák J á n H o ll ý . A magyar irodalomban egyfelől a hun-magyar rokonság mondaköre, másfelől a Hunyadiak vitézi tettei ösztönözték eposzra a szerzőket, majd mind jobban az előtérbe került Z r ín y i M ik ló s Szigeti veszedelme (K a z in c z y F e r e n c tett sokat ennek érdekében). Amit azonban vártak: a honfoglalásról szóló nemzeti eposz, amelybe Csokonai Vitéz Mihály is belekezdett, és amelynek „mitológiája” (azaz a szükséges csodás elem) megfelelő alapokat kapott a történész C o rn id e s D á n ie ln e k a magyar ősvallás mibenlétét fejtegető értekezésében. Amikor Vörösmarty 1825-ben kiadta a Z a lá n f u tását, akkor felületes megállapítás szerint közvárakozást elégített ki. Az előfizetői névsor azonban ránkmaradt. Száznál kevesebb volt az előfizetők száma. Lehet, hogy e közömbösség a kevésbé neves költőnek szólt, hiszen nem Vörösmartyt szólította föl az akkor még nagy hatású, délibábos történetszemléletet képviselő történész, H o rvát Is tv á n a nemzeti eposz írására, hanem H o rv á t h E n d r é t . Lehet, hogy az országgyűlésre készülődés, majd a megnyitás mámorában élő nemességet elfoglalta saját fontosságának tudata, és kevéssé törődött a múltat megjelenítő költői törekvéssel. Sok minden lehetséges, de az is tény, hogy Vörösmarty csak (kis) részben elégítette ki a közvárakozást. Művészileg a magyar romantika első csúcsteljesítményét adta, a nemzeti eposzt tekintve azonban - a romantikának a hagyományos eposzi sajátosságokat tagadó álláspontja miatt - kudarcot vallott. A költő szintézisre készült: összegezni akarta (volna) majd fél század eposzi próbálkozásait. Magyar Aeneisszel akart szolgálni - 1825-ben. Hogy milyen komolyan gondolta tervét, azt a filológiai kutatás bizonyította, amely számos hasonlóságot tárt fül a Z a lá n fu tá s a és az antik eposzok között, különösen egyes jelenetek, epizódok egybevetésével. Á m azt is tisztán kell látnunk, hogy Vörösmarty éppen a Z a lá n fu tá s a írásának, megjelenésének esztendeiben küzdötte le végleg iskolai tanulmányaiból eredeztethető deákos klasszicizmusát, és tájékozódott - olvasmányai segítségével - az újabb áramlatok felé. S avval is 31 �számot kell vetnünk, hogy a kísérletezés eddig nem próbált műfajokkal, nem merült ki a tisztelt minták követésében, hanem mindenekelőtt az egyéni poétikai gondolkodás törvényei szerint alakult. Ezek az egyéni poétikai törvények más elemek bevonását tették lehetővé egy olyan műfajban, amelyet a görögök óta becsültek, és amelynek szabályrendszerét költői gyakorlat és elméleti gondolkodás szinte végérvényessé rögzítette. Éppen ez a végérvényesnek ható rendszer volt a legfőbb akadálya annak a törekvésnek, amely egy iskolás költészetszemlélettel való teljes szakítást akarta végrehajtani. Amellett azt sem feledhetjük, hogy a hagyományos eposzi-antik és ezzel összefüggő költői gondolkodás egy adott korszak reprezentánsa, a rétegzett világ és e rétegzettség ellenére is egyetemes érvényű világkép kifejeződése, amelyben még megvan az egység lehetősége, az istenek, a hősök, félistenek és az istenek által sújtott vagy segített emberek - nem vitás, hierarchikus, mégis egyetlen egészet alkotó harmonikus együttélése. Az eposz világképe szilárd, szinte megingathatatlan, emberi törekvéseket isteni kegy jutalmaz, vagy isteni bosszú tesz lehetetlenné. Az állandó jelzők az egyént eleve szűk körbe kényszerítik, meghatározzák azt a pályát, amelyen jellemvonásának megfelelően mozoghat. Ezt az epikus örökséget kellett (volna) Vörösmartynak vállalnia. S ő vállalta, már csak azért is, mert nem sokkal a Z a lá n fu tá s a előtt jelent meg B a r ó ti S z a b ó D á v i d Aeneis-fordítása, amely találó megoldásaival egyfelől segítette az eposzra készülőket, ugyanakkor éppen ezért az újfajta személyesség válságtudatával küszködő Vörösmartynak nem egyszerűsítette dolgát. S éppen itt, ezen a ponton nevezhetjük legalábbis felemásnak a Z a lá n fu tá sá t. Mivel szándékában és vállalásában, számtalan részletében, az eposzi kellékek alkalmazásában honfoglalási eposz, de legalább annyi részletében, a művet határozottan átható személyességben, a „tündérezés”-ben tagadása a nemzeti eposznak. H o rv á t h Já n o s nagyon szépen igazolta, hogy még a „nemzeti” elem is kárt szenved Vörösmarty újfajta kozmogóniájában és a kozmoszt benépesítő tündéritragikus személyek festésével. A vállalás és az eredmény kettősségét jól mutatja a szoborrá merevedő Árpád és a részvéttel megrajzolt, „búba merült” Zalán alakja, s az „egyetemes lírai részvét"-nek, mint a költői magatartás talán leginkább jellemző vonásának érvényesülése az eposzban. Az eposzok átlátható, a totalitást kifejező világával szemben a Vörösmartyé rejtett tragédiáktól, tragikumba fúló személyes sorsoktól terhes. S még a tündéri lét sem óvhat meg a személyes tragédiától, a vágyak és lehetőségek között feszülő, fel- és megoldhatatlan dilemmáktól, amelyet nem enyhíthet sem a nemzeti történelem (és történelmi szerep) átérzése, sem a követelés felelősségérzettől áthatott cselekvésre. Számunkra nem vitás, hogy e válságjelenségek egyszerre jelentkeztek az európai irodalomban (Byron pózai szerepvállalásai és iróniája példamutatók voltak) és Vörösmartyban. A világ átláthatatlansága egyben azt jelenti, hogy tragikus feszültségek színhelye. Már Berzsenyi Dániel is hiába kereste Ithakáját, de - bár nem verseiben - számára evidens volt, hogy létezik Weimar, jóllehet számára valószínűleg elérhetetlen messziségben, és létezik ama hellénika, amelynek világába a költő felemelkedhet, amelyhez hasonlóra törekedhet. Vörösmarty számára nem létezik Ithaka, végzet sújtotta hősei, féltékeny idősebb férjei, a kívánságokkal telhetetlen (?) emberei nem remélhetnek menedéket, magukban hordozzák végzetüket, olykor bűneiket, és a bűnhődést is nemegyszer. A költőnek sem ideje, sem kedve nincs mindennapi dolgokat írni, világának sem égen, sem földön nincs határa: „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára” . Költői világ ez, a költőben létezik, lelke 32 �asztalán írva lelte. Hiába reménykedett a néhány tucat olvasó: 1825-ben sem lett a magyar irodalomnak a Z a lá n fu tá s a által az Aeneisszel egylényegű eposza. S aki szívesen olvasta, bizonyára jólesőn melegedett föl a magyarok győztes csatáinak tüzénél; aki költészetet keresett, az akusztikailag is pontosan megjelenített csatajeleneteknek örvendett; mégis, fel kellett figyelnie arra, hogy az ábrázolt és megálmodott történelem „mögött” titokzatos, kiszámíthatatlan erők működnek. Hogy a világ legalábbis dualisztikus; győztes csaták, tiszta érzések, morális tartás, megtervezett sorsok a napfényes oldalon - és magyarázhatatlan bánatok, fájdalmak, feltámadó nyugtalanságok, sejtések, öntudatlan elkövetett, végzetes tettek, váratlan-meglepő fordulatok az éjsötét oldalon. S míg a Zalán futásában a mű jellegénél és következetesen keresztül vinni szándékozott tendenciájánál fogva, viszonylag tisztán megkülönböztethető a két oldal: a nemzeti történelmi és a személyes, az eposzi és az eposzitól elütő, addig a Zalán futását követő művekre a költői válság elmélyülésének árnyéka borul. A Z a lá n fu tá sá b a n éppen a magyar mitológia adhatta ennek a dualisztikus világlátásnak és kozmogóniának alapját: Hadúr és Ármány jelképként is képviselhette a világot alkotó, a világban létező kettősséget (mely kettősség sok rétegű és több értelmű, s nem pusztán a nemzeti mitológiára érvényes) a következő művekben fokozatosan szorul háttérbe a „régi dicsőség” , fokozatosan szorul vissza a „történelem” megjelenítése, és kerül előtérbe a személyes, a költői, a válságtudattól gyötört egyéni. Az E g e r című kiseposzban az 1552ben lejátszódott történelmi események hív visszaadása mellett a renegáttá lett Omar titkos szerelme hívja föl magára figyelmünket. Nem jellemgyengeség okozza Omar vesztét, hanem meghasonlása önmagával. A S z é p la k című kiseposzban a történelem csak jellegtelen háttér, az időpont jelölése el is maradhatna, vagy más, hasonló történelmi korszakkal lenne felcserélhető. A végzetdráma súlyosságával előregördülő cselekmény nem ismer kíméletet, ezen a földön nincs és nem is lehet boldogság, hirdeti a költő. Ott van a boldogság Ugod kezében, de megfosztja önmagát ettől a boldogságtól. A T ü n d é r v ö lg y sem e földön lelhető föl, mesei tájon kell járnunk, hogy föllelhessük. S kérdés, hogy valóban föllelhető-e? Nem csupán a költői képzeletben létezik-e? A D é l sziget töredékben maradt. Ámor- és Psyche-típusú történet, amely a költészet születését volna hivatva versbe foglalni. Kellett, hogy töredékben maradjon. Még beszédesebb példa a M a g y a r v á r című töredék, amely egy másfajta kiábrándulást jelez: Horvát István történetszemlélete, a keleti magyarság képzetének ez a változata vesztette el érvényességét, és ez a csalódás párhuzamos a történelmi küldetésbe vetett hit elvesztésével. Még pontosabban szólva: a történelmi sorsokkal szemben a költő számára fontosabbá válnak az egyéni sorsok. Mindez az eposzok világával való szakítás jegyében történik. A hajdankor eposzaiban csak felsóhajtott a költő: vajon ennyi harag lakozhat az istenekben? Haragvó égi lakó küldi a fúriát, ébresztené föl a török szultán haragját. Haragvó istennő száll alá égi lakából, hogyha már az égieket nem tudja a maga oldalára állítani, a pokol lakóival szövetkezzék. Istenek tartják kezükben az ítélkezést, jó cselekedetek és bűnök mérlegelését. Egy isten jósága vagy kegyetlensége meghatározza az emberi sorsot; a rege szerint súlyos büntetés vár a gyermekeit az istenekhez hasonlító anyára, saját vadászkutyái tépik szét a meztelen istennőt megleső férfit. A Z a lá n fu tá sá b a n Hadúr és Ármány személyes küzdelme végül is eldönti magyarok és ellenségeik harcát, mindazonáltal az életgyűlölő Laborczán meghasonlottságán már Hadúr sem 33 �segíthet, és a Délszaki Tündér sem reménykedhet földöntúli volta varázserejében. Különben még csak nem is bukott angyalok, bibliai-mitológiai figurák a hősei Vörösmarty kiseposzainak. A hazai folklórból merít, mondákból, krónikákból és krónikás énekekből, nemzetközi mesei motívumok tűnnek föl, nem a görög eposzok, hanem a görög regények mozzanatai. Ám mindenekelőtt válságérzését vetíti ki. A felismerést, hogy véglegesen összeomlott az eposzok világa, nincsen „Görögország istenei” számára hely ezen a földön. De megingott az a középkorból örökölt, szintén stabilitást tükröző világkép is, amely a jól elrendezettség, a bizonyosság hitével nyugtatta meg a töprengőt, és szétfoszlott ama elméleti tétel is, amely a létezés nagy láncolatának elvével ringatta magát nyugalomba. A történelmi események, az egyre dinamikusabb változások a történelemnek mint kiismerhető és a jelent igazoló tényezőnek ellenében dolgoztak. Minél inkább lett a történelem egy nép, nemzetté szerveződni akaró közösség kollektív élménye, annál inkább lett a külső (és belső) fenyegetettség is az. Már a Zalán futásában is ott leljük a lázadó aljnépet, mint amelynek szennyes indulatai a nemzeti egységet veszélyeztetik. Arról van szó, hogy az eltávolodás az univerzalizmustól vagy a felvilágosodás egyes gondolkodói által meghirdetett világpolgári eszménytől (hiszen például a tudósok, az írók köztársaságában jobban élhet a „philosophe” , mint az államban, amelyben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kettéválasztása még feladat!), s a nemzeti kizárólagosság érvényre jutása egyszerre jelentette az anyanyelvi közösség új típusú szerveződésének lehetőségét, valamint az elzárkózást az anyanyelvi közösségen kívül rekedt, kívülrekesztett nép- és nemzetegyedektől. Ezt a kettős irányú „fejlődést” konstatálta Goethe, mikor az egyediség megőrzése mellett meghirdette és programként hangoztatta a világirodalmat, és ezt a megosztottságot tapasztalta a romantika is, Vörösmarty is, mikor a felvilágosodás körvonalazta gondolatot hangsúlyosabban mondta ki: a nemzeti és az egyetemes, a haza és az emberiség együttes vállalását tűzve ki célul. Amikor Vörösmarty hirtelenül átvette a T u d o m á n y o s G y ű jte m é n y szerkesztését, egyik első dolga volt, hogy tallózni kezdjen a német világirodalmi folyóiratban, a D a s A u s la n d b a n . Innen olvasta és tolmácsolta a svéd romantika újabb fejleményeit, leírva N o v a lis nevét, tanulmányozta a hindu drámai literatúrát, általában Kelet poézisét, cikket közölt a H e s p e r id á k k e r tjé r ő l . Egy idézet megvilágítja Vörösmarty érdeklődésének körét és irányát: ,,A ’ classicu s szo m o rú já té k n em e g y e s s z e m é ly e k r e k í v á n h atn i, h a n em n e m z e te k re , a ' ro m á n o s e lle n b e n in d iv id u u m o k h o z fo r d u l.” Nemigen lehet kétségünk afelől, hogy Vörösmarty, aki egyébként kísérletet tett a történelmi drámával, méghozzá annak shakespeare-i változatát szeme előtt tartva, hova sorolja magát. Ne vonjunk le elhamarkodott következtetést! A R o m című kiseposz éppen nem a nemzeti problematika háttérbe kerüléséről árulkodik. Más kérdés, hogy a keletiség, az Ezeregyéjszaka egyes motívumait felhasználó cselekmény milyen mértékben festi az egyéni és a nemzeti tragédiát. A kiseposzok allegóriái és a konkrétan megnevezett nemzeti történelmi események (többnyire anarchia az államban, az egyéni bosszú korlátlan lehetőségei) a nemzeti történelem átlagnemesi és egyoldalú interpretációival állnak szemben. Mint ahogy másképpen látják az egyénnek szerepét a történelemben - s a történelmi dimenziótól megfosztott, mert kozmikus távlatokban súlytalanná váló, konkrét történelmi meghatározottságtól mentes világban. Ne higgyük azt sem, hogy kizárólag Vörös- 34 �marty küzdött a nemzetben, a történelemben, az egyénben tapasztalt meghasonlottság, tépettség gondolataival. Kölcsey Ferenc M o h á c s című írásában olvastuk a nemzeti lét reprezentánsairól, azokról a szerepekről, amelyeket az egyén választott a maga számára: „ A k a lm á r sz á m v e tő k é p p e l n y itja b o lt já t ; s je g y z ő k ö n y v e m e lle tt a tö rtén et é v k ö n y v e ir e e m lé k e z n i i d e je n e m m a ra d . A k a to n a g o n d n é lk ü l já r d a ll a b á sty á k o n , n e m s e jd ít v é n , h o g y a z o k ez é v n a p o n m a ra d ta k k ir á ly és n em z et n é lk ü l, d ú ló n é p z sá k m á n y a iv á le e n d ő k . A tu d ó s m in d e n n a p i k e n y e r é r ő l g o n d o s k o d v á n , é rz e lg é s re n e m h e v ü lh e t. É s a k ö ltő ó a k ö ltő r ő l k i tu d v a la m it ? r e jt v e to lo n g ő a so k a sá g k ö z t, m e ly n e v é t m ég n em h a llá ; v a g y m a g á n y b a n ü l, h o l s e n k itő l n em k e r e s te tik .” Már Kölcsey is elszakad a konkréttól, és tágabb érvényűvé emeli korántsem csupán a múltra vonatkoztatható helyzetfelmérését. De vágyak és lehetőségek ellentétei értekezése további részeiben is ott feszülnek: a mindennapi lét kicsinysége és a történelem távoli és megközelíthetetlen nagyszerűsége mélyebb, rejtettebb ellentmondásokat leplez. ,,... a n em es PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y h ázat íg y ta rth a t; a k a lm á r PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y tő k e p é n z t íg y h a lm o z h a t; a tu d ó s PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y, azaz h o ltig tartó p ih e n é s re íg y j u t h a t . . . ” S a valóság? „ . . . A n em es p én z t n e m k a p , m ert b irto k á n h ite l n em fe k s z ik , a k a lm á r n em , m ert szám ítv á n y it a n em es n em fiz e t h e t i; a tu d ó s n em , m ert k é z ira ta in m o ly r á g ó d ik . .." S a következmény? Elvonulás a magánéletbe, lemondás a távlatokról, a nemzeti történelem kínálta távlatokról is: „ . . . d e v e h e t e d -e rossz n é v e n , h a v á g y g y a l tö lt s z ív v e l és g o n d d a l, te lje s f ő v e l v á g y o k, és g o n d jo k tá rg yá n k ív ü l s e m m it n em lá th a tn a k , n em h a llh a tn a k , é s n e m is é r t h e t n e k ..." Aligha kell részletesebben bizonygatnunk, hogy Kölcsey típusfigurái, nem egyénített, hanem éppen szereppé egyszerűsített-sűrített alakjai majd a C so n g o r és T ü n d e vándoraiként térnek vissza. Még akkor is, ha Vörösmarty minden bizonnyal nem ismerte Kölcseynek ezt az írását akkor, amikor a C so n g o r és T ü n d e végleges változatát készítette. A gondolkodás hasonlósága, ami fokozottabb figyelmet érdemel - és az a tény, hogy felvetődött az emberi szerep kiélésének lehetőségei és a valóságos viszonyok engedte mosgástér problémája. Az ugyanis, ami már Vörösmarty kiseposzaiban körvonalazódott. A történelem nem nyújthat vigaszt a kereső embernek, a régi dicsőség ugyan jóleső érzéssel tölthet el, de a haza szebb ideje végképpen elmúltnak látszik, s a teendő egyébként sem lehet csupán a régi dicsőség emlegetése. Emellett nem oly egyértelmű a történelem tanulsága, mint azt még 1823-ban Vörösmarty is gondolta. De a szerveződő nemzetközösség sem nyújt egyelőre megfelelő védelmet a történelembe kitaszított egyénnek, akire sokfelől sokféle veszély leselkedik. Olyan jellegű, amelyet Kölcsey körvonalazott, és amely a közéletiségre készülő, a konkrétat és az egyetemest egyként ismerő gondolkodó előtt rémlik föl, de olyan jellegű is, amelytől Vörösmarty kiseposzainak hősei szenvednek. A külső körülmények nem látszanak kedvezőeknek, de az ember önmagával sem él békében. A „nyugati” irodalmakban (nevezetesen a franciában és az angolban) az előbbre jutás, a lehetőségek megragadásának képtelensége gyötri a felfelé törekvőket, a kelet-közép-európai irodalmakban a nemzeti lét fenyegetettsége mellé az egyéni lét már megtapasztalt kilátástalansága párosul. Az ember végleg elszakadt a természettől, a természetben föllelhető idilltől (az idill egykori 35 �valósága is kétségessé vált), de az emberiség jövője sem kecsegtethet túlzottan sok reménnyel. Az ember ugyan látta a korlátlan lehetőségeket (Napóleon példázta), de azt is látta, hogy mi történt a hatalmat megragadó, a világ fölé emelkedő emberrel. Az általános reményvesztés ellenében a „régi dicsőség” nem kínálhat alternatívát, Vörösmarty előbb a S z é p la k , majd A k é t sz o m sz é d v á r történelmi vonatkozásaival utalt arra, hogy az ember kétségeit nem enyhítheti a történelem, amely a nemzeti meghasonlottság színtere. Szétfoszlani látszik a felvilágosodás egy gondolati irányának magahitt derűje, a fejlődés végtelenségének reménye, a szüntelen tökéletesedés ábrándja. Ellenben hangot kap a már korábban is több ízben leírt tétel: a fejlődés, a haladás nem feltétlenül töretlen és egyenes vonalú, esetleg körkörös mozgással futja be pályáját. A felfelé emelkedő, majd a történelembe alásüllyedő birodalmak nem csupán azt jelzik, hogy a „romolás” és a „teremtés” egymást váltják, hanem azt is, hogy a fejlődés körívszerűen kiindulópontjához tér vissza. Korábban az egyes ember életének hasonlatosságára képzelték el a történelmet, a nemzet történelmét, amelynek végén az elhalás fenyeget. Az egyes és az általános, az egyedi és az egyetemes, a nemzethez kötött és az emberiségi nem egymást kizáró, ellenkezőleg, egymást kölcsönösen feltételező tényező, az egyikre jellemző mozzanatok a másik „életpályáján” is föllelhetők. Vörösmarty kiseposzaiban háttér ugyan a történelem (mindenekelőtt a S z é p la k ban és A k é t sz o m s z é d v á rb a n ), de ez a háttér olyan, amely előtt csak tragikus konfliktusok bomolhatnak ki, amelyben szinte törvényszerű a kudarc, a boldogságvesztés, s amelyben csak az oktalan bosszúnak, az értelmetlen haláloknak, a meghasonlásnak van tere. Mindez egyedi és egyéni életsorsok történetébe ágyazódik, és ezek a semmibe hulló sorsok jelezhetik a boldogságra immár képtelen ember kudarcait. Már Kölcseynél is láttuk a törekvést arra, hogy a konkrétból egyetemes (legalábbis nemzeti) tanulságokat vonjon le, a tényeket nagyobb összefüggésekbe helyezze. Kölcsey értekező prózája a nemzeti semmibe hullás évfordulójára emlékezve és emlékeztetve, a jelen paradoxonait és céltalanságát mutatja be. Vörösmarty gondolatai is ebben a körben mozognak. Nála egyfelől a nemzeti háttér előtt kibontakozó személyes tragédiák, másfelől a tündérezésnek korántsem egyértelmű kérdésföltevései jelzik a költői pálya állomásait. Olyan gondolatkörbe helyezi kiseposzai történéseit, amely a kortárs európai irodalom legjobb alkotásaival rokonítja azokat. Ami annyit is jelent, hogy oly gondolatiság irányítja a húszas évek Vörösmarty-műveit, amely részben egy új típusú alkotói helyzet, részben a történelem-nemzet-egyén konfliktuslehetőségeinek új típusú felfogása nyomán alakult ki. S amely az egyénit-egyedit és az egyetemest egyként magába asszimilálja. Mondhatnók azt is: filozofikusak ezek a művek (de Vörösmarty előtt már Kölcsey lírája is jócskán tartalmazott bölcseleti elemet), nevezhetnők költői filozófiának is, sőt: romantikus létbölcseletnek, anélkül, hogy e művek bármely bölcseleti tétel illusztrációjául szolgálnának. Valószínűleg akkor lennénk egészen pontosak, ha a költő szemléletében és ezt a szemléletet kifejező képanyagában látnánk meg azt az egységes, a lét tragikumát mélyen átérző felfogást, amely valójában egyetlen bölcseleti rendszerbe sem sorolható be, de amely közvetve mégis érintkezik a korai német romantika, majd a XIX. század első évtizedei filozófiai életműveivel - azokkal is, sőt, talán azokkal mindenekelőtt, amelyek irodalmi művekben realizálódtak. Nevezetesen Goethe F a u s tjá v a l. 36 �Hogy ezek a gondolatok, rendszerhatással bíró bölcseleti töredékek, költői látomás formájában jelentkező kozmogóniák, és a történelemnek, a történelembe vetett, azt irányítani megkísérlő történelmi egyéniségnek, boldogságra törő, ám attól elzárt egyénnek kétségei megszólalhassanak, ahhoz újabb költői kalandokra kellett vállalkozni: új műfaj(ok) meghódítására, olyan(ok)ra, amely(ek) nem elégedhet(nek) meg egyetlen alkotói nézőpont, egyetlen élethelyzet, egyetlen szerzői magatartás kifejezésével, hanem érzékelteti(k) a költő és világ ambivalens viszonyát, azt a kétértelműséget, amely fordulópontot jelent az emberiség történelmében: a felismert nagyobb függetlenséget és a felismert újfajtabonyolultabb függést. Az egységesülést elősegítő közlekedési, kereskedelmi, szellemi csereforgalmat és az elkülönülést elősegítő, túlzottan nemzeti törekvéseket. A felismerést: nemzeti fölemelkedés és nemzethalál egyként lehetséges. S mindez a népek nagy közösségének, a megosztott világnak szeme láttára. Goethe világirodalom-programja ezeket a felismeréseket rögzítette, de az emberiségi méretű vállalkozás a F a u s t 1 1 . részének utópisztikus-humanista ábrándja. Vörösmarty több tündéries, történelmi és áltörténelmi eposza után vetette papírra a C so n g o r é s T ü n d é t, a maga ábrándját az emberről, az emberiség történelméről. Ez az illúziómentes szembenézés az emberi szerepekkel és az ember történelmével, tette aztán lehetővé, hogy meg nem szűnő hittel hirdesse a legszentebb vallást: a haza és emberiség egységének gondolatát. A C so n g o r és T ü n d e felé vezet tehát az 1820-as évek magyar irodalmának útja; Kölcsey ismerte föl értékeit, azt azonban nem sejthette, hogy új korszak kezdetét jelenti, Vörösmarty pályáján és a magyar irodalomban. 37 �K E R E S Z T U R Y D EZSŐ A „Toldi szerelme” Egy pályakép részlete Elképzelhetetlen, hogy az a gazdag virágzás, amely a Kapcsos Könyvbe „zárt” Ő s z ik é k lírai termését létrehozta, az epikus Arany művére hatás nélkül maradhatott volna. Ehhez túl erős volt a kötelezettség érzése, amelyet a költő, mint „a nemzet epikusa” vállalt, s amelynek beváltását mind barátai, mind tisztelői várták tőle. De sugallhatta az effajta munkálkodást a költő alkotó igénye is, hogy amit még lehet, elérjen a maga elé tűzött legfontosabb célokból: nagyra mért töredékeinek befejezéséből. Három nagy mű folytatását, befejezését mérlegelhette akkor, amikor - az 1870-es évek elején - egészségi állapota megjavult, az alkotó munkához újra erőt érzett. A B o l o n d I s t ó k második énekének gyakran idézett 15 16 -17 . strófájában megírta, hogy akkor miért éppen a legkevésbé tetszetős tárgyat vette fel újra, elbúcsúzván „jobb része arany álmá” -tól, a „hű Toldi, Csabá” -tól. Egyszerre remekké formálta azt a töredéket, s el is zárta vele a folytatás útját. A C s a b a k i r á l y f i abbamaradásának okairól már volt, a legfontosabbról még lesz szó. Maradt tehát a Toldi „dereka” . Emellett szólhatott sok egyéb ok közt főként az, hogy ebben a munkában jutott legmesszebbre, s ezzel egy trilógiát tehetett teljessé. Döntését az 1879-ben nyomdába adott kész mű E l ő s z a v á ban így indokolta meg: „Csak 1863 őszén (a B u d a h a lá la után) vettem újra elő töredékeit. Olvasgatva, megsajnáltam a kárbaveszett részleteket, s kezdtem gondolkozni új mesetervről. V ajjon okkal-móddal, a népies naivság örve alatt nem lehetne-e behozni az eddig mellőzött mondarészeket, a prágai kalandot, a sírrablást, vagy legalább sírbontást, s a nápolyi kettős hadjáratot is összevonva e g y b e ; így a költői beszély, vagy, ha tetszik, v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében alkotni meg a költeményt? Tetszett a gondolat; hamarjában pár éneket meg is írtam; de majd egészen szubjektív természetű szenvedések miatt ismét hosszú időre abba kellett hagynom ... 1874, s a következő években, ha nyári fürdőzéseimből némileg üdülve megjöttem, ismét vissza-vissza kezdék térni - ad pristinas amorem - . Időnként néhány versszakkal tovább vittem a költeményt, bár remény nélkül, hogy valaha befejezzem; míg végre mostani kényszerített nyugalmam alatt rá vetém fejemet, hogy a munka befejező részét megkísértsem. Érdemes volt-e a fáradságra, s nem jobb lett volna-e a töredéket - nagy reményű és sajnálatos - töredéknek hagyni: azt már te fogod megítélni, nyájas olvasó!” Arany már a B u d a h a lá lá h o z is írt E l ő s z ó t : főként azt jelezve, hogy a hun rege első, bár önálló része egy nagyobb műnek. A T o l d i s z e r e lm e elé bocsátott magyarázat - az E l e g y e s d a r a b o k elé bocsátotthoz hasonlóan a mű keletkezésének, történetének legfőbb elemeit is összefoglalja: oly tömören és oly bensőséges hangon, mintha valóban csak egy szakmailag tá38 �jékozott baráti körnek akarna az akadályozó, vagy ösztönző mozzanatokról számot adni. Mintha nemcsak a mű, hanem ő maga is „mentségre szorul” na. Elmondja, hogy ez a középső rész nem az ő saját vállalkozása: inkább „rádisputálták” ; hogy ami forrásanyag az Ilosvai széphistóriájából a két Toldi után még maradt, „költői feldolgozásra” alkalmatlannak látszott; kevés is volt, ő pedig „egész epikai költeményt csak mintegy az ujjából szopni, ha tudott volna is, nem akart” , hogy akadályozták az első Toldi sorai, amelyek szerint a hősnek „Szívét nem bántá m é g nyila szerelemnek, / Nem is lőn asszonnyal t a rt ó s barátsága; / Azután sem lépett soha házasságra” . Mivel „népies b a l la d a megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de eposz nem” , ezért „valami nagyobb történelmi eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz” akarta támasztani; így nevezte a keletkező művet Daliás Időknek, s kezdte quasi népies epopeiaként megformálni. Rá kellett azonban jönnie, hogy a nápolyi hadjárat is kevéssé alkalmas epikai tárgyalásra: mégha a kettőt összevonná is: „nincs benn kimagasló pont, tömegesebb ütközet” ; s ha a fordulatok közül egyet választva „in medias res” tenné a cselekményt, nem jó, mert „ha a népies elbeszélés természetét vesszük figyelembe, mely megkívánja, hogy eleje és vége legyen a dolognak” , a műfaj épségét kockáztatja: a legfőbb nehézséget azonban az okozta, hogy „Lajos kora m o n d á n a k már nagyon világos, történetnek pedig, az eposzíró kívánta részletekre, n e m e lé g g é az” . Efféle magyarázkodó mentséget nemigen szokás költői művek elé bocsátani. Arany nyilván azért érezte szükségesnek, mert benne - barátai? olvasói? az utókor?, vagy főként: önmaga számára? - epikai költészetének jóformán minden lényeges kérdéséről szólhatott a mögöttes területekre utalva, az érintett kérdések fontosságát, megoldásuk nehézségét kifejező módon: magát egyszerre kisebbítve és elismertetve. Jól tudta, s nem egy ízben ki is mondta, hogy a T o l d i s z e r e lm e , minthogy az egész költői pálya minden korszaka, erőfeszítése, kudarca és eredménye legalább nyomokban benne foglaltatik: nem lehet egynemű; különösen akkor, ha az ő nagyon is szigorú, egy-egy mű szervesen nőtt, személyes hitelű, formát és tartalmat összetartó egységét vesszük mértékül. A Toldi-trilógia sokáig készült. Létrejöttének érintetlen állapotát csak a T o l d i őrzi; a T o l d i e s t é jé t már átsimította, kiegészítette a költő a trilógia középső részének többször is nekiveselkedett. Hogy nehezen birkózik a tárggyal, a kortársak legföljebb leveleiből, s egy-egy közzétett részletből sejthették. Amikor elkészült, egészként kellett tehát értékelniök; és akkor az elfogulatlan bírálónak is látnia kellett, hogy a mű nem olyan egyetlen ihlet lendületében jött létre, mint a T o l d i , erős hangulatváltások érezhetők rajta, az előadás ritmusa nem egyenletes, még alakrajzában is erős töréseket mutat, aránytalan. A költő nyilván ezért is húzódozott közrebocsátásától, s majdnem csak kézirat gyanánt engedte megjelenni. De azt, aki akkor az egyértelmű hozsannát megzavarta, szinte kiközösítés fogadta; később is csak óvatos fenntartások hangzottak el a szakmában. A nagy nemzeti epikus egyetlen befejezett trilógiájáról elismeréssel illett megemlékezni; mintha - persze változott körülmények közt - a Z a lá n fu t á s a fogadtatása ismétlődött volna meg: mindenki magasztalta, de csak kevesen olvasták. Érdemes felfigyelni rá, hogy még S ő t é r I s t v á n is, aki pedig az első hat ének legszebb, már-már elragadtatott elemzését írta meg, hall- 39 �gat az elbeszélés második feléről. A Toldi szerelme tehát fontosabb és sokatmondóbb egy nagy költő pályaképének elemeként, mint önálló műként. A legéleslátóbban maga a szerző ítélte meg: érdemes rá figyelnünk: „Tartok tőle - kezdte a mentséget hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa”. A gyöngeség mibenlétét egy Tóth Endrének írt levelében így fogalmazta meg: „Jól tudom, hogy a példátlan hosszú időn át annyiféle benyomás, hangulat stb. alatt keletkezett munka nem lehet egyöntetű”. Arra több indokot említ, hogy a mű rétegeit csak költői pályájának szakaszaival összefüggésben lehet valamelyes hitellel különválasztani. A maguk szerkezeti helyén szó is esett már ezeknek a rétegeknek a forrásvidékéről, s továbbvitt eredményeiről; mert hiszen mindazt, amit a teljesebb változatokban használhatott, továbbvitte - már Péterfy észrevette, hogy a nagy kompozíciókon munkálkodva: kész töredékeire szinte forrásként támaszkodik. A töredékek sokban eltérnek egymástól. Valóban Arany kivételes szerkesztő, formáló, stilizáló képességére, alkotó emlékezetére, s részleteket megőrző gondosságára volt szükség, hogy egybeötvöződjenek. Az egybeszervülésnek azonban olyan sűrű hajszálgyökérzete járja át őket, hogy a végső mű rétegeit mégis csak némi elkerülhetetlen beavatkozással, motívumsűrítéssel tudjuk különválasztani. Több főréteget látszik tanácsosnak, a fejlődés szakaszaival egybehangzóan, elhatárolni. Miután Ilosvai cserbenhagyta, s miután rájött, hogy „bármily csekély és töredékes” alap nélkül, „mintegy az ujjából szopva” az egészet - , ahogy Petőfi tanácsolta neki - nem tud írni, más források után nézett. Ügyelnie kellett azonban arra, hogy amit kitalál, lehetőleg összhangban legyen a trilógia már megírt „fejével” és „lábával”. Toldi esetében két lényeges mozzanatra volt szükséges figyelnie. A nőkkel való viszonyát úgy kellett alakítania, hogy bár hőse „hatalmas fi zikumát a szerelem konvulziói között is” fölmutatja, házasságra ne léptesse. Az udvarral való viszonyát pedig úgy, hogy ott, bár Budán házat is szerzett a kivívott udvari, lovagi ranghoz, soha igazán otthon ne lehessen, mert az udvari élet rajzához semmi tapasztalata nem volt a költőnek. Ezért folytatódott első fölidézett kalandja mindjárt száműzetéssel, s az utolsó is úgy esett, hogy a sértődötten hazavadult agg hőst hírhozó kérte az ország becsületének megmentésére, az udvarban pedig a békejobbot nyújtó király kénytelen lett elfogató parancsot kiadni ellene. Így hát Toldi voltaképpen nem él az udvarban. Méltó szerephez kellett ezután juttatni Toldi édesanyját; valahogy el kellett kötni a „rókalelkű bátya” sorsfonalát is; az első rész mesekirályának valóságos lovagkirályként kel lett megmutatkoznia, s el kellett beszélni, hogyan lépett a hős mellé az öreg Bence helyére a fiatal, akin a Toldi kalandjainak humorisztikus vonásait is föl lehetett tüntetni a hős tiszteletreméltóságának sérelme nélkül. S hogy került a játékba a „hara”, a barátcsuha egy lovagmérkőzésen? Nemcsak efféle tárgyi mozzanatok kötötték meg és sugalmazták a költőt, hanem formaiak is. A trilógia már elkészült, két tagja költői beszélylyé kerekült, ő azonban nem tett le a nagyobb méretű népies eposzról. Ilyesvalami lebeghetett előtte, amikor a középső részre gondolt. Azt a megjegyzést, amelyiket tervezgetés közben egy népmesei banya háromszo40 �ri visszatérésének motívumához fűzött, hogy ti. ,,Ez esemény körülményesen, epice és nem dramatice, csattanósan íratik le” , az egész tervre ervényes szándék kifejezésének vehetjük. Ezzel a gondolattal sokáig vívódott. 1850. május 7-én még ezt írta S z ilá g y i S á n d o r n a k : „Időmet főleg egy eposzra (respective költői beszély csak) fordítom, mi második darabja lesz T o l d i n a k ” ; de 1851. április 3-án T o l d y F e r e n c n e k már ezt: „egy nagyobb népies eposzon dolgozom” ; s hogy ezt érezte igazán kötelezőnek, bizonyítja az E lő s z ó idevágó passzusa: „maga a sikertelen szerelmi kaland nem elég cselekmény: valami nagyobb történeti eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz akartam támasztani, oly módon, hogy T o l d i s z e r e lm e annak mintegy epizódja legyen: azért neveztem, általánosabb címmel D a liá s I d ő k n e k . Tehát egy eposz (quasi népies epocia).” Kéziratos jegyzetek arról is voltak, hogy a középrész tizenkét éneknél hosszabb lesz. Ehhez kereste a megfelelő megoldást; akkor is, amikor - megsajnált töredékeit mentendő, s eredeti álmát legalább részben megőrzendő - „a népies naivság őrve alatt” a v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében befejezte a költői beszélyt mégis csak jóval meghaladó epikumot. Ilyen tekintetben is igen lényegesek azok a bejegyzések, amelyek a kéziraton az énekek és strófák számát összegezik, több esetben is, majd így adják meg a végeredményt: „A z első T o l d i 2 11 vsz, T o l d i e s t é je 24 rövid és 2 11 vsz; a kettő összesen 24 rövid és 422 vsz. - T o l d i s z e r e lm e lenne összesen 1046 vsz, tehát két és fél annyi, mint az előbbi kettő összesen.” Az „epice és nem dramatice” megjegyzés tehát komoly szándékot jelzett, s ez nemcsak a középrész terjedelmének tetemes megnövekedését hozta magával, hanem műfaji alakváltozásokat is. Végül is: a T o l d i s z e r e lm e műfaji töredékességét, vegyített voltát. Még egy feladat megoldásának jellegét is megszabták a már megírt részek. A „pórsuhanc” -ot joggal háborította föl a „H é paraszt!” megszólítás, hiszen csak jogfosztással került a cselédek közé, s abban, hogy a királyi lovagok sorába állhatott: egy az egész nemzeti társadalmi helyzet igazságos elrendezésére irányuló példázat öltött testet. Hogy az igazságtevést kikényszerítő „kisebbik fiú” ebben a népmesékre emlékeztetett is, nem abban, hogy a szellemiek terén is ő volt a legkiválóbb. Toldi Miklós főként bátorságával tűnt ki kezdetben is és behemót testi erejére támaszkodott az utolsó nemzeti becsületmentő kalandban is. Indulatossága, büszkesége, s megújult világban való idegensége sodorta akkor új bűnbe. Amikor a nagyszívű király, megbocsátani, fölkeresi halálos ágyánál és ott a nemzet „sorskérdéseiről” esik szó: Toldi azt köti a modern világgal előrelépő király lelkére, hogy ne hántsa le a nyers erejű magyarokról durva kérgüket, mert „nehezebb eltörni a faragatlan fát” . Ez a fontos párbeszéd meghatározza a középrész egész erőterének alakulását: Toldi viszonyát a modern világhoz: azt, hogy voltaképpen kimarad az idő sodrásából, amely „hajt, nem vár” , odahagyja a vele nem tartókat. A középső részben Toldi helyzetei, kalandjai változnak csak: ő maga legfeljebb szenved, csapdába esik, vét, vezekel, furcsa, régimódi hőstetteket hajt végre: alapjában az marad, ami ifjan volt. Nem fejlődik, csak megöregszik. Hogyan hordozzon így egy nagyméretű eposzt? Nem kevés vesződséget okozott a költőnek a hangnem is: a költői stilizáció megfelelő változatának kialakítása. Ma már közhely, hogy a két először elkészült T o l d i népiessége megemelt, a nagy népiesnek tartott 41 �klasszikusok példája és a korabeli magyar reformpárti értelmiség ízlése szerint stilizált népies modor két változata. Arany maga is tudta ezt: a hangnemet másként akarta alakítani mindjárt a T o l d i szomszédságában a M u r á n y o s tr o m á b a n , amikor azonban kísérletet tett a realisztikus lélektani és történelmi elemek erősítésére: nem volt vele sikere. Megpróbálta tehát az utat a naivabban népies színezet fokozására is: egy ideig úgy érezte, sikerrel. Ezért is becsülte a R ó z s a é s I b o ly á t - egy népmese naiv tónusú versbe foglalását - többre a T o l d i n á l. Lehet, hogy ezért tapogatódzott az Ilosvai diákszárnyai nélkül a naivan népies hangnem felé. A középrész első kidolgozásába fia szerint „még a forradalom idején mindjárt a T o l d i megjelenése a T o l d i e s t é jé n e k befejezése után” fogott bele. Erre csak föltevéseink vannak. Egy-két „promemoria” meg népmesei motívum jelzi, hogy a kísérlet az utóbbiak felé tolódott át. Ezt bizonyítja, hogy a költő először nem Ilosvaiból válogatta a középrész énekeinek mottóit, hanem népdalokból. Ilyen mottó: „Egyszer egy királyfi mit gondolt magában / Belép egy udvarba paraszti ruhában” - olvasható a L o s o n c i P h o e n ix 1851. első kötetében megjelent első énekében. Ezt támasztja alá ott a műfaji utalás, hogy „kezdete egy nagy népiés eposznak, mely Toldi második részét képezendi” . A maga árnyékát Arany sem tudta átlépni. Különösen elbeszélő verset csak akkor tudott írni, ha valamilyen valóságos forrásra támaszkodhatott, valamilyen, a népi hagyománynak legalább illúziójával hitelesített adalékra; bár a gyakorlatban aztán ezeket a forrásmotívumokat teljes költői önállósággal használta föl, alakította át, s motiválta a maga művének rendje szerint. Ezért is volt olyan különös szüksége Ilosvai ponyvatörténetére. Valamilyen százados, népi monda följegyzését vélte megtalálni benne; kezdetben nem vette észre, s később se igen fogadta el, legalábbis a maga gyakorlatában, hogy a diák tákolmánya nem ősi mondát őriz, hanem népszerű vándormesék, széphistóriák mozzanatait fűzi lazán össze. Arany ekkor még a ponyvát a népi hagyomány őrzőjének tartotta: az első Toldik idején nagyra értékelte: a D a liá s i d ő k e t is a ponyvára szánta, mert úgy gondolta: annak olvasóiban találta meg azt a közönséget, amelytől tanulhat, s, amelyet tanítani kell. A D a liá s id ő k . népiesnek vélt motívumait is innen meríthette. Ha valaki érdemesnek tartaná e kor egész ponyvájának átbúvárlását, bizonyosan megtalálná a D a liá s i d ő k első dolgozatának a hetedik énekében leírt kalandok forrásait: a Szent László-legenda ideszivárgott történetét Arany külön is földolgozta, abban az időben olvashatott Devecről, a zsidókat sanyargató zsiványról. A Kázmér lengyel király - egyébként Zách Klára csábítója! - kicsapongásairól írva ugyan már történetírókra is hivatkozik, a szép zsidólány Eszter kéjszalonjának, csábításának motívumait azonban bizonyosan valamilyen pornográf könyvből vette; legföljebb a feldühödött Toldi rabiátus megoldását - hogy ti. pokolra küldi a léha szépséget - meríthette valamilyen személyes élményből: hiszen ez a motívum fölbukkan más művekben, magában a T o l d i s z e r e lm é b e n is. Az ő népiessége kezdettől fogva öntudatos továbbfejlesztése volt annak az „öntudatlan” népiességnek, amelyet oly kiválóan ismert és jellemzett. Innen, s egyre kevésbé a valóságos népköltészetből merítette azokat a motívumokat is, amelyekkel a „népies naivság” színezetét adta már egyáltalán nem népköltészeti fogantatású és tárgyú dolgozatainak. Ezeknek 42 �segítségével - például a minden bajban, s minden nyomorúságban újraszülető és a hős megsegítésére ott-termő táltoslóéval, a lovagi tettek egyáltalán nem népi világában - kívánta megmenteni a T o l d i s z e r e lm é b e n is a „megsajnált töredékeket” . Biztos ösztönnel és szívós munkával társított ezekhez olyan motívumokat, amelyeket a klasszikussá emelkedett, de népiesnek tartott remekművekből - nemcsak H o m é r o s z b ó l, de S h a k e s p e a r e ből, az irodalmivá nemesített „ősi balladákból” , sőt C e r v a n t e s b ő l - szőtt be a maga epikai világába: nem nehéz például a Toldi, s az ifjú Bence párosban a Don Quijote-Sancho Panza páros teljesen magyarosra formált változatára ráismerni; már az öreg Bence is erősen a „nép” képviselőjévé alakult; fia pedig egyenesen - kicsit V ö r ö s m a r t y Balgája nyomán is - a „nép” humoros, realisztikus vonásainak hordozójává a mániás lovaghős mellett - , akivel egyébként, láttuk, Arany maga is azonosulni látszott; például a C s illa g h u llá s k o r egy keserű szösszenetében. Az Ilosvaiban nem talált elemeket, tehát megpróbálta először népmeseiekkel, de még inkább a népmondai hagyomány őrzőjeként elfogadott ponyvabeliekkel helyettesíteni, s ezeket a szépirodalmilag hasznosítható történetíróiakkal kiegészíteni. Újra közeledett tehát a két kész Toldiban már fölvázolt stílusvilághoz. Így fogott 1850-ben a D a l i á s i d ő k első dolgozatához, s el is vitte azt a hetedik ének első kilenc strófájáig. Igaza lehet Voinovichnak: „H a az első dolgozatot folytatja és bevégzi, a trilógia középső tagja, az első rész hangján, családias jeleneteivel a maga nemében tökéletes művé kerekedett volna.” De 1853-ban abbahagyta. Közben megmutatkoztak azok az előrevivő, s akadályozó erők, amelyek az ötvenes évek első felében egész pályáját és művét döntően befolyásolták, s a trilógia középső részét is lényegesen átformálták. Az első dolgozat első énekét - mondtam - odaadja kiadásra a Losonci Phoenixet szerkesztő V a h o t I m r é n e k és sikert arat vele. Tompa úgy ítéli, hogy ha megírja: ez a Toldi-rész „az első magyar könyv lesz, az első nagyszerű eposz” ; mindjárt Z r í n y i műve után. Toldy Ferenc, aki egy magyar Odüsseát vár Aranytól, arra biztatja, hogy haladja meg a T o l d i t , mely „egyik legszebb műve irodalmunknak” ; ő egy lovagi eposzban látná szívesen a folytatást. Kérdésére, hogy nem volna-e kedve „Toldit Lajossal Nápolyba, Litva és Oroszországba vinni” ?, Arany boldogan feleli: „Tekintetes úr, eltalálta gondolataim e g y r é s z é t , mi igen felvidámított. A n á p o ly i hadjárat csakugyan befűzendő lesz” - írja 1851. április 25-én, erre utal az E lő s z ó idézett helye is. Már az első dolgozatban egyre nagyobb szerep jut tehát a történelmi mozzanatoknak; azért is marad el a címből Toldi neve; ezért szaporodnak meg a költő jegyzetei: „Történeti korrajzi és egyéb adatok a S z é p i d ő k című népies eposzhoz.” Ezek az évek azok, amelyeket Arany a sziklával cltorlaszolt patak útkereséséhez hasonlított. Nagykőrösön új mederbe terelődött élete; „szubjektív költő” lett, töredékei elszaporodtak, kezdte kialakítani nemzeti balladaköltészetét, benne a „bűn bűnhődés” meghatározó szerkezeti elemét, s a lélektani motiváció döntő szerepét a költői ábrázolásban; a K a t a li n sikere meggyőzte róla, hogy a boldogtalan befejezés a maga helyén és körülményei közt szinte nagyobb hatású a boldognál; a láthatáron föltűntek a nagy nemzeti eposz körvonalai is: a C s a b a k i r á l y f i első kísérletei; velük a közeli, a megszokott, ismert magánélet a nagy történelmi viharok sodrába emelő végzet m ár-már kozmikus távlataiba emelkedett. A költő 43 �kezdett rájönni, hogy kinőtte a „nép költőjének” szerepét; de arra is, hogy az idő, s vele az ízlés is megváltozott. Amikor végre alkalma lett a T o l d i e s t é jé t kiadni: átfésülte, kevésbé naivra stilizálta, mert úgy érezte, „futunk a népiestől” . 1853. június 28-án ezt írta Tompának: „Olykor úgy érzem, hogy m é g nem volna lehetetlen olyan művet produkálnom, mint »Toldi« volt - De minek? de kinek?.. . Az a közönség, mely első »Toldi«-mban a kútágast bámulta csak . . . nem találná már »Toldi«-t eléggé »sajátságosnak«, »népiesnek«, a másik, mely hivatva volna a mű költői oldalát felfogni, az a formától nem fogja látni a tartalmat” . A középrész első éneke, egyébként a legegyneműbb rész, nem változott. Ez a nyitány szerencsés harmóniában egyesítette a népies, a realista és a történelmies elemeket: a népmesékből, a Mátyás király anekdotákból ismerős volt az álruhában országjáró király alakja; a Rozgonyi-ház félig népi, félig úri, patriarchális környezetében valóságos élettel telt meg a T o l d i zárótablójának közepén álló vázlatos királyalak; s a fiúsítással egybekötött vitézi torna bejelentése igen jó alapul szolgált egy, az elsőül tervezettnél sokkal nagyobb, gazdagabb epikus mű kibontakoztatásához. Ebben a kibontakozásban két mozzanat játszik főszerepet: a végzet belépése Lajos király életébe, meg Toldi és Rozgonyi Piroska elboruló szerelmének sajátságos alakulása. Láttuk: a D e á k körül szervezkedők körében a történelem fokozódó súlyt nyert: úgy is mint az igazabb nemzeti önismeret forrása, úgy is, mint a politikai viták jogalapja. K e m é n y nagy tanulmánya a Toldik történelmiségéről csak kimagasló darabja volt a költőt országos példává emelő hírverésnek. Ilyen irányban befolyásolni nem is volt őt nehéz: nyilatkozatai egyértelműen bizonyítják, hogy a népiességet csak átmeneti formának tekintette a nemzeti felé; s ez utóbbinak kialakításában egyre jobban „belehömpölygette” magát a küzdelembe, hogy ő írja meg azt a népies realizmusra alapozott nemzeti eposzt, amely hivatva lett volna megmutatni, hogy valaha, a patriarchális „előidők” -ben az egész nemzet nemes: tehát osztályellentétek nélküli egység volt. A honfoglalást lelkesítve fölidéző eposz tervei kezdtek a „hunniák” -ban fölsejleni, s a D a l i á s i d ő k egy megfelelően kiszélesített változata is lehetőséget ígért valamilyen nemzetileg, művészileg méltó, de a megnemesített ponyván is propagálható mű létrehozására. A második dolgozat idején egyszerre foglalkozott mindkét tervezett trilógiával, s ezek kölcsönösen hatottak is egymásra. A történelmi tájékozódás előtérbe nyomulásával kapcsolatban itt két fő mozzanatot látszik fontosnak a sok közül kiemelni: az „eposzi hitelét” , meg a nemzeti sorseposzt hordozó főhős kérdéskörét. Mindkettőről volt már szó. Elég lesz itt a K e v e h á z a , meg a Z á c h K l á r a csaknem egyidejű föltűnésére visszautalnom. Mindkettőnek döntő hely, rokon szerep jut a művek alakulásában. Mindkettő értelmet és célt adott az addig a történelmi anyaggyűjtés egyre nyomasztóbb, s áttekinthetetlenebb aprómunkájában, a halmozódó adattömegben, a költőnek. Az Attila ravatalánál elhangzó táltosmonda hősének a népek sorsát intéző végzetét idézte föl az emberi határait túllépve elbukó világura hős halála alkalmából, s bizonyította, hogy a költő döntött: a nép emlékezetében bújdosó hagyományt választja költeménye epikai hitelének biztosítékául, s nem a történettudósok eredményeit. 44 �A D a l i á s id ő k második dolgozatában, az engesztelő egyházi szertartásokba visszahúzódó anyakirálynővel kapcsolatban hangzik el a Zách K lára balladája. Ez a cselekmény kiemelt helyen utal arra a „fátumra” , amely egy jeles uralkodóház kiváló fiaként jelöli ki Lajos királyt a nagy epikai főhős szerepére. Ezt ugyan nem valami néphagyományból vette Arany, hanem F e s s le r német nyelvű magyar történelméből (ez a népszerű könyv egyébként sokszor használt forrása volt romantikus költészetünk történelmi tárgyú darabjainak), de beleillett Aranynak az epikai hitelről, s a nagyepikai hősről akkortájt kialakított segédföltevésébe. Egy „prememoriá”-ba ezt jegyezte akkor: „ A fátum nagy eszméjét szerencsésen kivinni. Az Anjou-házra enyészet van kimondva. Részint a ház alapítója, I. K ároly által Konradinon elkövetett vértett, részint (én indikálom) a Felicián esete miatt. . . Lajos e r é n y e á lt a l, saját s z e m é ly é r e nézve, kiküzdi magát a fátum alól. . . Úgy hiszem, ez egészen epikus szellemben van. . . Ha történetírók az országra nézve is fatális esetnek mondják a Zách nemzetségen elkövetett kegyetlenséget, vajon hibáz-e a költő, ha a nemzetist magára a királyra és nemzetiségére fordítja?” A D a l i á s i d ő k második dolgozatában a Zách Klára esetét idéző ének után ezért is mindjárt Lajos király hadikészületeinek leírása következik: a megváltozott eposzi tervbe iktatott enumeráció. Első jelentkezése ez annak a címerfejtegető nemesi családtörténetnek, amely majd úgy elburjánzik a T o l d i s z e r e lm é b e n , s amelyet Arany itt még mintha mentegetni kívánna: ,,Ki győzné ezeket venni laistromba, Hogy a dal szövése ne legyen goromba? Nagy erdő ez együtt: ennyi sok családja Viruló díszében mind egyszerre látva! Emez fiatal még; ez terepély immár, Sudarán sas fészkel, barna felleg himbál; Csonkítva, lenyesve hajt amaz új ágat: Mai nap is élő számos unokákat. De ti kiknek ősét a dal édes gondja, Nem hízelgő verssel koszorúba fonja: Felhat-e hozzátok az egyszerű ének Egyszerű kebléből a nép emberének?! Vagy hazai dalra fületek már gyönge, S nem halljátok, ámbár n e v e t e k e t zöngje?!. . . Sír a lélek bennem, - és a mai kortul. Vigaszképpen a múlt dicsőséghez fordul.” „Vigaszért a múltba!” : ez lesz majd az egész munka rezignált indoklása. Most még a megújuló erőfeszítés sarkallója, s az első T o l d i politikai célzatát megváltoztató koncepció tétova igazolása. Mert a történeti anyaghoz forduló költőt olyan nehézség fogadta, amelyből már nem talált igazi kigázolást. Tanítványának, T is z a D o m o k o s n a k 1854-ben ezt írta: „ E nápolyi történeten a művészet átka fekszik ... A tárgy olyan, amiből semmit se lehet csinálni: Endre silány fráter, Johanne 101 esztendeig él, Lajos portyázásai semmi eredményre nem vezetnek, ki 45 �csinál ebből valamit?” Ekkor már Lajost a nagyepikai nemzeti hős szerepéből egyre jobban kiszorította C s a b a k i r á l y f i . A T o l d i folytathatóságának csupán egyetlen, már említett gondját sikerült megoldania a költőnek: a nehézséget, hogy miként szerepeltesse bárdolatlan hősét az udvarban. A Piroska kezéért vívott lovagi tornát roppant vidéki ünneppé alakította, tehát olyan környezetbe telepítette, amelyben Toldi otthon volt; Toldi száműzetését későbbre helyezte; az udvarba pedig Piroskát küldte, akinek kiházasítását - udvarnőjeként - a királyné vállalta. Történhetett ez annál inkább, mert hiszen a hős akkor még clgyűrűzte Piroskát, Tar Lőrincet pedig húgának jobbjával kárpótolta. A következő menetben áthelyeződik a kompozíció súlypontja. Lajos helyett újra Toldi lép az előtérbe. Ezt jelzi az új cím is. A szerelmi történet válik az egész mű meghatározó szervező központjává. Idézzük föl ezt a költő szavaival, amelyeket bújdosó hőse szájába ad a T o l d i s z e r e lm e kilencedik énekében. „Lovag-ember voltam s játék-viadalban Álfegyvert viselék - nincs semmi rossz abban De személyem aztán soha föl nem fedtem: Hogy ravaszul a díjt más nyerje helyettem. Vala pedig díja a győzödelemnek Mátka-leány, szép, mint angyala Istennek, K i szeretett, és csak engem a világon! Kire már későn gyúlt szívbeli nagy lángom. Fölfedni magam m o s t : vala bölcstelenség, Lovagi törvényben nincs ellene mentség: Nem födni föl: a lyányt csupa méltatlannak Nekem feleségül, kit nem szeret annak. Kisebb vala bajnok - nevem odavetni, mint a leányt, élve, halálba temetni: De lekötve tartott sanyarú, mély börtön Messze az országtól, erre, a cseh földön. Mire hazaértem, késő vala, késő! Férj-feleség volt már az ál lovag és ő. Mit tettem azon túl, nem tudom, ne kérdjed Párbajra szorítám, s megölém a férjet. Látva megölt férjét s tudva, hogy én tettem, Mint holt rogya össze az én szeretettem; Igen ravatalra, sírboltba helyezték, Én pedig, úgy hiszem, őrjöngeni kezdék. Lementem utána, le a sziklaboltba, Körömmel is onnan kikapartam volna: Egyszerre csak éled az én édes szentem S megátkozza magát és elátkoz engem.” 46 �Ez persze csak vázlata a boldogtalan szerelmi vétségnek és önként vállalt vezeklő bujdosásnak. Arany nyilván azért mondja el a történetét, a már Tar megölése után elbújdosott, vezeklő barátként magát megalázó, s aztán tovább menekülve a flagellánsok seregében jó barátként, sorstársként megismert Zách-ivadék Kobzosnak, hogy nemesebbé emelje Toldit, aki hiszen itt már látja, mit tett, tudja vétkét, vezeklésre ítéli magát, s abban bízik, hogy egyetlen kivételes képességével, a vitézséggel még kivívhatja a király kegyelmét, s visszanyerheti - , ha szerelmét nem is, hisz az már Isten arája - legalább becsületét, s otthonát. De Arany nyilván hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a kalandos történetben minden ennek az eljátszott nagy szerelemnek van alárendelve. A teljes műben is csak ennek a szerelemnek története záródik le véglegesen. A mellékszereplők nehézségei megoldódnak, az élet tovább folytatódik, Toldi is kegyelmet kap; de hazatérve már csak két sírt talál a Szigeten: Piroskáét és a szíve-szakadva lánya mellé temetkező öreg Rozgonyiét. Szó volt már róla, hogy a két trilógia sorsa újra, meg újra egymásba fonódik. A T o l d i s z e r e lm e végső változatához is akkor kezd hozzá a költő, amikor a B u d a h a lá la megjelenése után föltámadt munkakedve és azért is, hogy tárgyat váltva a Csaba érlelődését segítse - megpróbálja, hogy mégiscsak úrrá legyen a nagyon is ellenálló tárgyon. A munka nem halad se gyorsan, se könnyen. Ami a kéziratokból, jegyzetekből fönnmaradt, főképpen az MTA kézirattárában őrzött első fogalmazvány, az „Impurum” legalább olyan érdekes-fájdalmas, bizonyos vonatkozásokban még bonyolultabb emléke a nehéz szülésnek, mint a B u d a h a lá lá é . Az avval kapcsolatban mondottakat főként három mozzanattal kell kiegészíteni. Nyomon követhető a sűrűn javított kéziraton az az eljárás, ahogy Arany a D a l i á s id ő k . használhatónak ítélt részleteit beolvasztja a végleges kompozícióba. Megfigyelhető a fogalmazás menetének egy-egy megkönnyebbült fölgyorsulása, folyamatos szakasza, egy-egy görcsös elakadása, tétova irányváltása. S főként az látható az egyre szaporodó ilyenszerű bejegyzéseken, hogy a költő figyelmes gonddal nekibuzdulva, s el-elcsüggedve, számba is vette, dátumokkal rögzítette a mű szakadozott menetű kidolgozását. Legalább az idevágó széljegyzeteket idézem: „Eddig 1850 (kivéve az utolsó versszakot), a többi későbbi betoldás.” - „E z a szerkezet végképp 1863-ban állapítva meg (közbejött más irányba induló 2-3 dolgozat)” . „Eddig 1864/5 folytán, szaggatva, különböző időkben.” — „1867 nyarán, de ugyanakkor félben maradt. Leányom 1865. dec. végén.” - „E z darabban már megvolt előbb. Az 50-es években” . - „Ed d ig 1867-ben. Ami következik 1874-ben jött hozzá.” - „Eddig 1874. szept. 18 .” „Régibb dolgozatokból” - „1874. nov.” - „18 75. aug. 22.” „Itt kezdve 1877. dec. végén!” - „1878. január 7.” - Eddig jan. 31. 1878.” - 1878. febr. 20.” „Ed d ig márc. 25. 1878.” - „Eddig ápr. 15 .” „1878. máj. 1.” - „Eddig 29/VII. 78. nagy szünetek. Csak 79. januárban folytattam” - „Ed d ig 28/ III. 79.” - „Eddig húsvét első napján 79.” - „1879. ápr. 20.” - „Vége, 1879. május 15 .” S hadd fűzzem ide még a XI. ének végéről, 1897. márc. 26-i dátummal: „Nincs már széna, nincsen abrak: Édes munkám, tűzbecsaplak!’ 47 �Érdemes megfigyelni mily rokon módon alakul a két trilógiában az epikus koncepciót a „fátum” magasába emelő K e v e h á z a , meg a Z á c h K lá r a sorsa. A K e v e h á z a , láttuk, miután betöltötte hivatását, a B u d a h a lá lá b ó l már eltűnik, azzal, hogy majd valahol még beleszövődik Attila harcainak történeteibe. A Zách Klára, miután Lajos király átadta nemzeti fátumhordozó szerepét Csabának, szintén kiesik eredeti helyéről: a Felicián történetet csak az anyakirályné lelkifurdalásos öregségének motivációjaként mondja el a költő. A ballada először önállósul; aztán az utolsó énekbe kerül. A Kobzos énekli akkor, amikor a király, már egészen más gondoktól gyötrődve, álmatlanul bolyong seregében, s a személyét érő bíráló megjegyzések betetőzéseként a családjának szégyenét idéző éneket hallva, úgy fölháborodik, hogy halálra szánja az álruhában bujdosó Zách-ivadékot. A költő ott így „vezeti föl” a balladát: „Ide írom, ámbár, régi, kopott nóta, / Tudja fiatal, vén, húsz esztendő óta.” A trilógia középső részében, ha van egyáltalán szerepe a fátumnak, ennek hordozója szomorú, elrontott életű szerelmespár. Ez a fátum nem is valamilyen metafizikai erő már, hanem az egyes emberek testébe-lelkébe, idegrendszerébe, előítéleteibe, akaratába, személyiségébe ivódott: onnan bentről irányító hatalom. A költő sem a világvégzet megidézője, hanem a lélek elemző ábrázolója. S ebben a megváltozott szerepében befolyásolja - korlátok közé szorítva és kifejező eszközeit a végsőkig finomítva, nemesítve - a B u d a h a lá la . A nagy balladákban, a K a t a l i n b a n és társaiban meg a „hunnikák” első dolgozataiban kialakított, költőiségével, gazdagságával, árnyalatosságával, érzékenységével, mélységével és plaszticitásával egyaránt igen magasrendűvé érlelt ábrázolóművészetét Arany az ősiség hangulatvilágának fölidézésére mozgósította. A szélesen áradónak óhajtott és ígérkező epikai bőséget szigorú - éppen a lélektani lag meggyőző, a maga módján nagyon is realista alakrajz érdekében -, kevés szereplővel beérő drámaiságra sűrítette. Ugyanígy járt el a T o l d i s z e r e lm e első felében. A fátum sodrása helyett a szabad akarat kelepcéit állította föl, ahogyan ennek a talányos szerelemnek titkát N e m z e t é s h a la d á s című könyvében Sőtér István megfejtette. Alapvető fölismerése, hogy a Katona, vagy Shakespeare oly nagy számítással költött műveinek ihletében fogant drámai elbeszélés igazi hordozója Toldi és Piroska. Ami környezetükből, életük változó helyzeteiből, fölvillanó, vagy szívósan őrzött reményeikből, a sorsukba beavatkozó mellékalakokból, eseményekből útjukba kerül, mind arra szolgál, hogy az ő egészében predesztinált, a pillanatok döntéseiben azonban szabad akaratnyilvánításuknak próbaköve legyen. „Toldi és Piroska szerelmét a mulasztások, hibák, könnyelműségek, esztelenségek, majd pedig bűnök egész halmaza juttatja el a katasztrófához, az emberi cselekedetek súlyát egy végzetesen aggályos, fájón érzékeny felelősségérzet mérlegeli. Ebben a világban súlyosan bűnhődnek mindazok, akik bűnös-könnyelműen játszanak szent ügyekkel és tiszta érzésekkel.” A hosszú ideig tartó, késleltetve megérő döntés „sommás drámai folyamatban elevenedik meg”. „A hatodik ének szenvedélyrajza talán a legtöbb, amit a »szív örvényeinek« megmutatásában, a lélektani valóság ábrázolásában Arany valaha is nyújtott. Elébb Piroska örvényei nyílnak meg előttünk: a lélektani regényben alkalmazott analízis klasszikus eljárásaival él ez egyszer a költő - csak épp rendkívüli plaszticitást, szemléletességet, poétikus erőt lehelvén beléjük. . . amiként 48 �Toldi ráébredt »rút, rettenetes« bűnére. . . ugyanúgy Piroska is megérti, hogy eljátszotta boldogságát.” - „Buda halálának erőteljes nemzeti tájékozódása után Toldi szerelme a lélek, a szenvedély valósága felé fordul, a népies nemzeti művészetet annak az »általános emberi«-nek kifejezésére kívánja alkalmassá avatni, melyet Erdélyi óta ez az irányzat a nemzetitől elválaszthatatlannak tekint.” Ez általánosabb utalásokat kösse Arany szövegéhez itt legalább a dráma nagyjelenetének fölidézése. Toldi, a prágai kaland, s a cseh rablók leverése, s a sziklabörtön elviselése után azzal az elhatározással érkezik Budára, hogy újra, most már a szokás és a lovagi törvény keménységével is, megküzd Piroskáért; ekkor értesül róla, hogy elkésett. „S nem nézve haragját förgeteges éjnek, Toldi rohan, száguld, mint a kóbor lélek; Birkózik a széllel Buda nyílt utcáin, Havas eső csattog, sistereg orcáin, Mint a kavargó szél azt mit az ég hullat: Úgy söpri alá s fel őt is az indulat. Keblét ez indulat meztelenül járja, Veri nagy hullámit haja sötét árja. . . .” S, mikor részegségéből ocsúdva, egy kocsma utcai kőpadján a jeges hajnalban fölocsúdik: „.. .leszállott önnön bús magába: Ott lelte hibáját nagy bánata mellett. Hogy senkire vádat másra nem emelhet!” Ezért hát először nemet mond Tar Lőrincnek, amikor ez vacsorára hívja, de mégse tud ellenállni a kísértésnek: elfogadja a meghívást, s ilyen vívódással készül a találkozóra: „Egyszer, csak ez egyszer - de mit ér, mit használ Látni Piroskáját - jaj, nem az övé már; Tőle hideg búcsút - azt sincs joga venni; Egy néma sóhajtást - jobb oda se menni. Hátha szilaj vére - de galamb lesz, bárány; Váljon meg örökre - meg, az egy perc árán; Keserűbb lesz akkor - legyen! azt szomjazza; Így habozott a hős: de az örvény húzza.” Piroska ugyanilyen rettegve-vágyódva készül a találkozásra: „Egész nap az Istent mind csak azon kérte, Hogy Toldi ne jöjjön (hisz úgy sem ígérte); S egész nap a szívét mind csak azon kapta, Hogy, ha felé se jön, megreped miatta!” 49 �A találkozás sorsdöntő pillanata: „Az az egy pillantás, amaz első, édes. Marcangló, iszonyú, de gyönyörűséges, Repeső, örvendő, bánatos és bánó, Felelő és kérdő, viszont szemrehányó; Tilos ámbár büszke egy isteni jogra, Kétségbe - esés, hol odavész test, lélek: Az az egy pillantás ezt érzeti vélek.” De szépen, derülő hangulatban folyik a vacsora, amikor azonban olyan pecsenyét hoznak, amit az asztalnál kell felvágni, s amikor Tar nekigyürkőzik a szeletelésnek, s Piroska, önkéntelen elégtételvevésül felfedi, hogy tudja, mi történt a viadalkor, a föllobbant Tar keze „visszacsapja a szót az eredő helyen”. A bosszúra dühödött Toldinak Piroska áll útjába: az izgalom öntudaton túli csókban fonja össze a szerelmeseket. Toldi vinné is magával meglelt boldogságát, de ez visszahátrálva arra kéri ,,Becsületét védd meg, oh lovag egy nőnek!” A „keserű józanság”-ra ocsúdó Toldi most látja igazán, hogy, ami csak felelőtlen tréfaként kezdődött, „rút, rettenetes bűne”-ként lepleződött le: egy szerető szívet megtört az álság! Elfut. S ezután következik a földúlt szerelem pokoljárása: Tar megölése, Piroska tetszhalála, sírjának feltörése, a tetszhalott fölocsúdása, s mindkettejük elátkozása, Toldi elbújdosása. A magyarázók igényesebbje általában az első hat éneket tartja a mű igazán sikerült részének. A költő a munka szüneteltetésére kényszerül itt, s 1867 ben, hat év múltán folytatja csak egy már korábban írt részlet VII. énekké átsimított változatával. 1874-ben négy esztendőre újra félreteszi, s csak az Ő szikék sikerén fölbuzdulva kezd az utolsó énekekhez. Ezért valóban ritkásabbá válik az „epice” előadott részletek szövete, aránytalanabbá a kompozíció. Arany maga is érezte ezt, láttuk leveleiből, magyarázataiból, a maga számára még versbe is foglalta aggodalmait. A Toldi II. részeihez című fájdalmas sóhajában így feddette 1879. augusztus 31. dátummal a „későn született, buksi költemény” -t. „Miért is jövél családod rontani?” , s egy önmagát szigorúan korholó négysorosban azt írta nem sokkal halála előtt: „Ifjúkori munkát öregen ne végezz, Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez, Mert a keverék mű a fejedre támad, Inkább törmeléknek maradjon utánad.” Ez is példás önismeretének bizonyítéka; mert hiszen ekkorra már ujjongó lelkesedéssel méltatták a művet, s 1880-ban megkapta érte az Akadémia nagyjutalmát is. S hogy a tizenkét énekes „elbeszélés”, „vagy, ha tetszik, verses regény” egésze kiváló kompozíció, azt is kifejtették a hódolók. Az effajta magyarázatok végeredményét így foglalta össze Voinovich Géza: „Alakokban, eseményekben leggazdagabb, hangulatokban legváltozatosabb alkotása e mű költőjének, lélekrajza legmélyebb. . . Mintha a költő, miután fölépítette romjaiból ősi naiv eposzunkat Buda halálában, most lovagi 50 �hőskölteményünket akarná megalkotni. . . Az előadás könnyen foly, s könynyedén csap új útra: ezt nem a szerkezet lazasága teszi..., hanem ellenkezőleg, a párhuzamosan futó eseményeknek összekapcsolása.” A nagyranőtt cselekmény lehetővé teszi, hogy a költő beledolgozza Ilosvai hosszú ideig használhatatlannak vélt részleteit is, s a szerelmi történet gondos kidolgozása mellett, módot nyújt az epizódok sokszínű kibontakoztatására. Mindez igaz is. Újra, meg újra megismétlik ugyan Arany László aggodalmát, hogy a „sietős világnak” nem lesz türelme a költői művesség remekléseinek megfigyelésére. A Toldi szerelmének valóban nem volt igazi közönségsikere; nemegyszer hallani most is, hogy unalmas. Ez persze, nem von le értékéből semmit: klasszikus remekműveket, akár A z Isteni színjátékot, akár A megszabadított Jeruzsálemet, akár Az elveszett Paradicsomot nem szokás, mert nem is lehet a bestsellerlistán elfoglalt helyük szerint mérni. De igaza van a kritikai kiadás jegyzetének: „A Toldi szerelmév el kapcsolatos irodalomfejlődési, műfaji, esztétikai, stilisztikai problémákat a kutatók eddig szinte teljesen elhanyagolták - nem szóltak érdemben a T. Sz. helyéről korábban, Arany fejlődésében, sem nyelvéről, stílusáról; nem oldották meg a műfaji kérdést, a verses regénnyel, általában a verses epika modernizálásával kapcsolatban.” Amit itt pótolnom lehet, igen kevés: be kell illesztenem e pályakép adta lehetőségek keretébe. Ismétlem: ez Aranynak legtalányosabb műve: részleteiben egyelőre kimeríthetetlen. Tele alig fölfejthető - s talán nem is fölfejtendő - rejtélyekkel. Bizonyos, hogy igen különnemű egybeszövött, s mégis széttartó elemeivel inkább gomolygó, mint kristályos egység. Különösen ott forrósodik föl, s bűvöl el homálytalan költői erejével, ahol a költő ihletett spontaneitásának hitelesítő erejét érezzük: az indító énekek Homérosz-sugallta idilli jeleneteiben meg az elkomorodott szellemi történet tragikus válságig emelkedő drámai fokozásában. A mű második felében egyre jobban érezhető valamilyen erkölcsi kényszerítés hatása: olyasmi, ami a Széchenyi emlékezetét is megfosztja az igazi remekművek izzó fényétől: az a mesterségbeli virtuozitás, amely nem ismer nehézséget, mindent mozgósít egy tévesen kijelölt és vállalt cél érdekében. Arany kiesett abból a „fősodorból”, amelyet a Magányban ódai tetőfokáról még belátni vélt. Olyan hatalmas fához hasonlít ez a mű, amely csak lombjai egy kis részével hajol bele a folyóba, inkább tükörképe, vagy még inkább: árnyéka vesz részt annak életében. Ezzel a - tudom, szükségképpen hevenyészett - képpel jelezhetem a helyet, amelyet irodalmunk fejlődésében elfoglal: hatása a legjobb szándékkal sem mérhető össze akár a Toldiév al, akár a balladákéval, amelyeket pedig mind részleteinek gazdagságában, mind lélekrajzának mélységében, mind művészi eszközeinek minőségében nemegyszer fölülmúl. Ennek okát nemcsak a közízlés, a nemzeti eszmélkedés, a művészi fogékonyság, divat változásaiban kell keresnünk, hanem a költő alkotópályájának egyre mélyebb magányba, mívességbe és személyességbe vezető alakulásában is. Ne feledjük: a Toldi szerelme is a Palota foglyának, s az Őszikék költőjének műve. Arany már a Toldival kapcsolatban is megjegyezte, hogy több benne a „személyes elem”, mint általában vélik; a Toldi estéje varázslatos légkörét is ez a mélán „humoros” líraiság hozta létre. A VI. 51 �ének Piroska-betétjével kapcsolatban szó esett már róla, hogy Arany fontos műveiben is, a Toldi szerelmében pedig különösen - , ha még oly bonyolult utakon, áttételeken át is - a maga élete folytatódik. Hadd fogalmazzak itt határozottabban: Arany pályáján ennek a személyességnek erős megnövekedése, sőt, döntő hatása jelöli ki főként ennek a verses regénynek helyét. Bizonyítsa ezt itt csak a mű indítása és befejezése: mint valamilyen, igen erősen személyes színezetű kerete az egész „epice kivitt” freskónak. Az első négy sor a Daliás idők minden változatán át ugyanaz: a Toldi szerelmében azonban erősen átalakul a folytatás: „Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza, Te dicső hajdankor! fényes napjaidra; Szomorú tallóján ősi hírnevének, Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének. Engem is a bánat megviselvén zordul Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul; Azokkal időzöm, akik másszor voltak: Mit az élet megvon, megadják a holtak. Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta, Játszi elmém könnyű énekét elmondta, Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán, De a szívből fakad melegen és tisztán. Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért, Nem, hogy e világnak üssek vele cégért, De, hogy a daliásban nekem átifjadnék Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!” Olvassuk el figyelmesen a befejező két strófát is, amelyekben - , mint régi műveken alkotójuk a maga arcképét - Arany maga is megrajzolja magát, el is válva, de össze is fonódva a szívéhez oly közel álló, darabosnak látszó, de különösen érzékeny lelkű hőssel. A Zách-ivadék kobzos feleségül veszi Toldi György leányát, de föl kell vennie a Toldi nevet. is. „Ami úgy is történt: gyarapodott névvel Háromszáz esztendőn át mindenik évvel, Nem is hagyta Miklóst homályba borulni A Nagyfalusi és Szalontai Toldi. Szolgálta királyát - majd a fejedelmet, Kinek én ezt iráni tört címere mellett, Zárt sisakon, s pajzson, kézbe kivont kardú Nagyfalusi Arany, Szalontai hajdú. Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak Könyvbe se olvastam, nem is tudakoztam; Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam. DALIÁS IDŐKRŐL mit még barna hajjal kezdtem s félbehagyék küzdve kórral, bajjal, Most, mikor agg lettem, s a hajam fehérül: Imhol a bús ének TOLDI SZERELMÉ-rül.” 52 �A szöveg tisztázatának végén egy Arany aláírásairól soha nem hiányzó, de most boldog, fölszabadult két kacskaringóval kifuttatott vonal látható, s ebbe illesztve a játékosra formált dátum: „Vége 1879. május 15én.” Figyeljünk rá, mily rokonsorsúvá lesz itt a két hagyomány. Hordozója az a tö rt c ím e r , amelyről a költő pontosan tudta, hogy az ő családja is a „fejedelemtől” kapta: hiszen ezért is vált érvénytelenné. A személyes jelenlét ezeknél elmosódottabb, rutinszerűbb, de forróbb kifejezéseit is halomszámra lehetne összegyűjteni a T o l d i s z e r e lm é b ő l . A trilógia más darabjában is lehet persze efféle - a költő „kibeszélő” szavait valamilyen képzelt mesemondó fikciójával hitelesítőktől a természet, a sors erőit örömmel, vagy segélyt kérve megszólító, a költő váratlan időjátékait egy-egy byronias fordulattal megmagyarázó passzusokon át a teljes személyes összetartozást hangsúlyozó betétekig - részleteket találni; legtöbbet bizonyosan ebben a legutolsó, legnehezebben fölnevelődött s leggazdagabb szövetű műben, s becsvágyó lélekelemző nem egy olyan mozzanatot találhatna Toldi nagy erejű tetteiben, kudarcait mámorral gyógyító érzékenységében, eljátszott lehetőségeiben s elkésett döntéseiben, amelyek a költő „énkivetülésének” jeleiként is fölfoghatok. Ilyesmiken tűnődve magam is sokszor mérlegeltem: nem Aranyról szólnak-e (vagy legalább: róla is) Sőtér jellemzésének ezek a sorai: „Kisemmizett hős Toldi - mégpedig nagyrészt önhibájából az. Lehet, hogy épp e hibák s e tökéletlenség miatt állt is oly közel Aranyhoz . . . sorsát, e g é s z é b e n , mégis e tragikum jegyében látta. A boldogságra, az élet teljességére hivatott hős - aki ezt a hivatottságot eljátssza s ugyanakkor mégsem aljasodik le, hanem megőrzi erkölcsi nagyságát, tisztaságát és nemességét: íme a tragikus Toldi.” Mondhatnók: íme a tragikus Arany. S hadd idézzem most - kivételképp - ennek a pályaképnek húsz éve készült s azóta részben meghaladott első fejezetéből a tragikus Aranyról szóló néhány mondatot: „Arany is amikor elfogadta s vállalta sorsa csillagát, olyasmire vállalkozott, ami vétlen vétkesként, őt magát sodorta egyre tragikusabb ellentmondásokba, összeütközésekbe . . . Ő is, mint annyi kortársa, úgy érezte, szándéktalanul hibázott, s a tragikus vétséget ő is hajlamos volt „az erény túlhajtása” -ként értelmezni . . . ekkor nem szemét vájta, de nyelvét tépte ki: költőként elnémult. S mikor mégis meg kellett szólalnia, mint az agg Oedipus Kolonosban, kicsit bőbeszédűen, látszatra csak a maga személyes dolgairól szólt: a lényeget illetően mégis változatlan keménységgel, tisztánlátással, magát végleg az épen megőrzött eszmének áldozván.” „Tragikus Arany” : ezen sokan megütköztek. Lehet-e ilyesmiről beszélni akkor, mikor a tragikusnak minősített személy olyan magasságra érkezik, amelyen mindene megvan, amit ember a körülményeiben adott lehetőségek szerint csak elérhet: országos tekintély, főhivatal, teljes anyagi és erkölcsi megbecsülés. De hát a tragédiák hősei is igen sokszor a legmagasabb polcról buknak le! - Arról pedig, hogy Arany tragédiája nem a látványosak, hanem a hangtalanok közé tartozik, már többször volt szó: ha lehetne csak segédföltevésként - ilyen különválasztással élni, azt mondhatnók, nem egy értelmiségi ember tragédiája teljesedett be itt, hanem egy kijelölt és vállalt hivatásé. Az egész fölvázolt pályakép egyik fontos törekvése volt: bizonyítani, hogy Arany a huntrilógiát szánta élete főművének: ebben akarta a kor zavaros hullámveréséből a művészi alkotás időállóbb emlékjeleként kiemelni ezeket 53 �a legfontosabb mondanivalókat, amiket nemzetének „a szent hazának képe” jegyében, sugárzó költői jelképszerűséggel el akart mondani. A mű befejezhetetlen lett. A T o l d i s z e r e lm e kiadása, sikere és a költő számára már túlságosan is zajos, hozsannázó fogadtatása idején, újra elővette a C s a b a k i r á l y f i t ; a régi tervet - nyilván csak kiindulásul - emlékezetből újra leírta a Szigeten, sőt a második rész kidolgozásába is belefogott. Aztán rájött, hogy nem tud megbirkózni vele. Ha számba vesszük mindazt, amit a B u d a h a lá la befejezése után a hun trilógiával kapcsolatosan összegyűjtött, eltervezett s félretett, nem lehet megszabadulni attól a benyomástól, hogy nemcsak egészségi oka volt a mű félbemaradásának. N é m e t h G . B é l a igen meggyőzően utalt arra, hogy nem lehet megelégedni a B u d a h a lá la értelmezése esetében csupán a mű két közkeletű tanításának: a nemzeti összefogás szorgalmazásának meg a „külpolitikai környezetveszély kisnemzeti érzetének” kiemelésével. Magasabb, az emberiét, különösen az Isten-lét, meg a kiválasztott hősiét már már metafizikai kérdéseiről van ott szó. E kérdések aktuális vetületeiről is persze: arról, hogy lehet-e „egy elnyomott, egy leigázott, egy megzsarolt országban - belső ellentmondások nélkül - egy elnyomót, egy leigázót, egy kifosztót eposzi d icsőitéssel, eposzi rekvizitumokkal bemutatni” s hogy - hadd folytassam: helyes-e, megvalósítható-e egy teljességgel vágyszülte utópista-patriarchális társadalomeszmény hiteles fölidézése akkor, amikor már Budának is az volt a bűne, hogy egy ilyen elképzelt egység „mértékét” megbontja felelőtlen cselekedetével, a hatalom megosztásával. Attila végzetes bűnére s bűnhődésére történik ugyan nyomatékos utalás; az utolsó töredék utolsó strófájában Detre ekképpen „morog” : „Etele, nemes vagy! ez lesz a megtorló; Elaludná ezt más, közlelkű bitorló; De te birodalmad sírját magad ásod: Buda várhalála lesz a te bukásod!” Ez azonban visszahátrálás a világvégzet nagyepikai látomásvilágából a balladáknak a személyes lelkiismeretben megalapozott „bűn-bűnhődés” kipróbált módszeréhez. Persze Arany Etelét épp úgy nem szánta a trilógia főalakjának, mint Budát sem. De hol bukkan föl a tervekben a főalaknak szánt Csaba küldetéseszméje?! Mert hiszen azt a szerepet, hogy Etele birodalmának romjaiból a keleti őshazába visszamenekülvén az örökség visszahódításának biztató üzenetvivője legyen, aligha minősíthetjük igazán nagynak, hősiesnek; arra a valóban nagyszerű s fölemelő mondai hagyományra pedig, hogy a bajba jutott székelyeknek, mint a hősregék varázslatos alakjai, seregével a Tejúton mindig segítségére siet Csaba: nem lehet egy egész eposzt fölépíteni. Aranyban - úgy tetszik - megingott mind a hun -magyar rokonságeszme költői ábrázolhatóságába, mind a két nép patriarchális „atyafi” világának valóságába vetett hit; de az a remény is, hogy a tervezett nagy művet egy valóságos, élő nemzet „tanulhassa vérré” . „A régi panasz” azért is olyan tragikus mélységű és hitelű vers, mert erről szól. Nem szabad tagadni, hogy a huntrilógia 1881-ben kezdett utolsó dolgozata bizony sápadt, elhalkuló visszhangja csak a B u d a h a lá la emelt, érces zengésének. Éppúgy az erkölcsi kényszer és az utolsókat lobbanó alkotásvágy 54 �szüleménye, mint a Toldi szerelme második fele. Mert ez az erőltetett menetekben létrehozott munka tartalmában alig több egy kivételes nyelvművész kivételes gonddal megtervezett s kivételes formába foglalt közepes romantikus történelmi kalandregényénél. Mintha a költő éppen annak a franciás regényírásnak bűvöletébe esett volna, amely ellen folyóirataiban olyan határozottan föllépett s amelynek visszaszorulásában a magyar elbeszélő próza jó irányú kibontakozásának lehetőségét üdvözölte. Az utolsó évek költői munkássága - hangsúlyozom újra - csaknem teljes magányosságban folyt le. Hogy mi készült ott - ismétlem - csak jóval később, új s más nemzedékek számára világosuk meg lassan. Az a „nyájas olvasó”, akinek abban a szívszorító Előszóban ítéletére bízta a döntést, hogy nem lett volna-e jobb töredékben hagyni a Toldi szerelmét, nem is sejtette, miről van szó. Egész mélységében a költő sem tudta: különben aligha veszi elő újra a Csabát. A Gyulai vezette kórus azonban nem vette figyelembe a költő kételyeit: egybehangzóan a legmagasabb elismerés hozsannáját énekelte: „mindenkor a világirodalom legnagyobb művei közt fog említtetni” : „ nagyobb (minden tekintetben nagyobb) műve a legújabb költői irodalomnak, nemcsak a magyarnak, bizonyára nincsen”. 55 �SZOMSZÉDSÁG VO JTECH KO N D RÓT Néhány szó — szavakról Szél fú j be a szavak között. A szlovák versrő l kell beszélnem és — látszólag p arad ox m ódon — a ko rtárs m ag y ar költőnő, Nemes Nagy Ágnes versso rával kezdem beszám olóm at, m ert a kö ltészet n y elve ép p ú gy nem zetközi, m int a zenéé és m inden m űvészeté. M ert ism erjü k a sza va k e rejét és eg yú ttal a szavak gyen geségét. T u d u n k a köztü k és a m ögöttük lévő űrről. Szél fú j be a sza va k között. Ennek ellenére, a kö ltő k eg yre ú jab b nem zedékei in d u ln ak abba a soha vé g et nem érő — és szerencsére soha be nem fejezh ető — k ü zd elem be, m ely m inden egyes szóért, m inden egyes versso rért fo lyik. M in d egyiken vér szárad — értün k eg ye t Ivan Kraskoval. Miroslav Válek 1959-ben az (akkori) ko rtárs költészetből készült versválogatás előszavában ezt írta : „M ert a költészet néha olyan, mint az emberi szív. El kell találni a kellő pillanatot, hogy válaszoljon egy másik szív szólítására. A legjobbkor kell érkezni. Megtörténik, hogy szólítjuk a szívet, s nem válaszol, megérintjük, s meg se rezdül. Vannak versek, m elyek áttetszők, mint a víz, mégsem látunk a mélyükre, s vannak éjsötét versek, mégis világos belőlük minden. Vannak versek, m elyeken átmegyünk, mint valami átjáróházon, s vannak, m elyek összezárulnak, mint a rózsaszirmok, hét lakatra vannak zárva, büszkék és hozzáférhetetlenek a maguk királyi fenségében." Nem kezdem hát Á dám nál, É vánál. Iv a n K ra sk o v a l kezdem . Igen, vele, pedig közel harm inc é v telt el a halála óta. Jól em lékszem a rra a hideg m árciusi napra, tem etésén ek n apjára, s a rra is em lékszem , m it m ondott eg y fotóriporter, am ik o r a tem etési m enet v é g ig vo n u lt a ném a, borús, kom or fővároson : „M ilye n k á r a délelőtti n a p ért!” Iv a n K rask o a X X . századi szlovák költészet fén yes n ap ja m arad m ind ennek ellenére, a m úló idő ellenére, s ann ak ellenére, h o gy kincset érő k ét karcsú verseskö tete m ég az első vilá gh á b o rú előtt k erü lt az o lvasók kezébe, (s azóta h án y új kiadást ért m eg!). M íves, csiszolt ve rsek K rask o versei, m elyeken rajta szárad a vér. T ö m örek, ko n cen tráltak, m aiak, m odernek. Elsősorban azonban azok a versei ilyen ek, m elyeket — ő, a m elódia szü letett m estere — rím n élkü l írt m eg, h o gy íg y teljességgel hangot adjon a gondolat, az igazság súlyos jelentőségének, m ég a k á r a szépség, a jó hangzás rovására is. A krasko i h a gyo m á n yt szám ba k ellett (és szám ba kell) ven n ie, v a la m enn yi u tána kö vetkező költőnem zedéknek, id eértv e a m ai leg fia ta la b b k ö ltő ket is, a k ik látszó lag a sem m iből induln ak, (legalábbis m egrögzött elkép zelésü k szerint), és (naivul) tag a d n ak m indent, am i előttü k volt. Nincsen m odernebb (maibb) poétika, m int K rasko é, A régi líra poétikája (Poe tik a starej ly rik y ): 56 �. . . sose írd le, amit nem érzel, ami nem szívedben született; kerüld az ékesszólást, mint a pestist, vesd ki a versből az üres szót mind; zeneként zengjen minden verssorod, képként ragyogjon mindegyik szavad — és ne feledd el, hogy a titkos, a sejtelem ezernyi húron zeng. „Szeretem a szabadverset, Walt Whitman. De Ronsard szonettjei is csodaszépek!” Célzatosan idézem Nezval ismert mondását. Azt akarom jelezni vele, milyen széles témakört ölel fel a mai szlovák költészet, s meddig terjed stílusteremtő készsége. Azoktól a versektől kezdve, amelyek Weöres Sándor szavaival élve „a pillanat napsugarai, s még nyelvük is szinte bukfencet hány jókedvében” , a filozófiai értekezésszerű versekig, a fogalmak barlangjaiig, a szavak labirintusaiig, a Juhász Ferenc „kísérleteihez” , úgyszólván tipológiailag közelállókig. Ám, a szlovák költők elsősorban a „vers munkásai” , ama kassáki értelemben: „ A z t a k a r o m , h o g y verseim n ek testü k l e g y e n : ú g y n y ú l o k a s z a v a k h o z , m i n t e g y k o r a v a s h o z é s a c é lh o z . A z t s z e r e t n é m , h a v e r s e i m o l y k e m é n y e k , o l y tö m ö rek v o ln á n a k , h o g y m e g le h e s s e n ő k e t r a g a d n i, s s z o b o r k é n t je lá llít a n i az a s z t a lr a ” . Természetes, hogy bár a mai szlovák költészetre inkább a sokféleség a jellemző, mint az egyformaság, nem kevés olyan integráló tényezőt is találhatunk, melyek összefűzik a nesztorok érett alkotásait a középnemzedékhez tartozók kísérleteivel, vagy az éppen most indulók próbálkozásaival. Ilyen például a szonett — és az a szabályos időközökben megújuló érdeklődés, amely ez iránt a klasszikus versforma iránt megnyilvánul. Valentín Beniaktól kezdve Ján Kostrán, Vojtech Mihálikon, Viliam Turčányn, Ján Stachón, Ján Buzássyn, Marián Kováčikon át jelen van a szonett mindenütt, egészen az induló költőknek a legszebb tavaszi, nyári, őszi, téli szonettért folytatott költői versenyeiig. „Az épületek leomlanak, az állványzat marad” — így valahogyan írta Valentín Beniak nem sokkal halála előtt. Igen. — Beniak és Novomeský költészete megmarad: mint formula, mint követelmény, mint sarkigazság. A budapesti születésű Ladislav Novomeský nemcsak költészetével (vagy publicisztikájával), hanem elsősorban életével és állásfoglalásával fedezte busásan a szocialista költő erkölcsi hitelét. Ha egyetlen jelzővel kellene jellemeznünk költészetét, akkor az a szó ez: emberi. Ha ugyanakkor figyelembe vesszük minden igazi költői egyéniség kettősségét, akkor az ő esetében a vonal a „majombukfencektől” (az első versektől), melyek során „régi gyerekségekre, bolondságokra emlékezünk” , a halála előtti „Bölcsesség” -ig húzódik — ámde ez a „gyermeknek, a bölcsek bölcsének bölcsessége” , az oktalanul bátor mesebeli kisfiú bölcsessége, azé, „aki fennszóval kiáltotta, hogy a király meztelen, egészen meztelen” . Ján Smrek és Ján Poničan a szlovák költészet legutóbbi fél évszázadának két további, már úgyszólván élő legendája. Ján Smrek nélkül nem lehet a szlovák szerelmi líráról beszélni, az ő világképe a szerelem. Poničan volt az örök lázadó, ama „csodálatos Ja n k o” , a költő forradalmár: költészetének ez a lényege, lényének ez az alapállása. 57 �A z életet dicsőítette m ár első költői szárn yp ró b álg atásaival Andrej Plávka, s erről dalolt haláláig. U tolsó verseskötetei v a la m iféle „m ásod virá gzásró l” , költői m egújhodásról tanúskodnak, m elyet ráadásul a k ife jezésm ód egyszerűsége, letisztu ltsága — a tökéletességre em elt népiesség jellem ez. M ondanék néhán y szót Ján Kostra és Pavol Horov költészetén ek utolsó időszakáról is. Éppen az ő verseikrő l jogosan m on dh atju k, h o gy szilárdan álln ak, h o gy a szlo v ák szocialista költészet pillérei. F ők én t életü k utolsó szakaszában — m ég pontosabban a halálu k előtt — írt verseik szinte p rofetiku s, szim bolikus érvén yű ek . Ezek az egyform án szép és igaz versek (m elyekben a szó szoros értelm ében k itá rtá k lelkűket) a m ai költészet legm agasabb fo kú szintéziseinek eg y ik é t a lk o tjá k . Ez az a z érzés: belem élyíten i u jja in k a t, rem egő u jja in k a t a m eleg term ő fö ld b e. Ö sszeforrni ezzel a földdel. A z utolsó in gü n ket odaadni eg yetlen ve rsért! A vo lt szü rrealisták régebbi költészetéből készü lt válogatáso k s új v e r seik ném ileg u gyan fe lfrissítik a m ai költészetet, s bizonyos kü lö n legességet kölcsönöznek neki, ám de kísérletezésü k hatásán ak intenzitása m ár jócskán m eggyen gü lt. A vers form ai kötöttsége az esetek többségében azzal a k ö vetkezm én n yel já rt, h o gy szárn yát szegte a költők szabadon csapongó képzeletének. A vers m egfegyelm ezése, leegyszerű sítése k ö v e tkeztében h atározott szem léletbeli d ifferen ciálód ás m utatkozott. Íg y aztán beszélhetünk Pavel Bunčák „eg y szerű beszédén ek” n a g y v á rosi jellegéről, Július Lenko „sza la g a v a tó iró l” , m elyek hatásosan idézik fe l a szerző pedagógusi tapasztalatait, Vladimír Reiselnek a polgári lírá járó l (szem ek és n yárfák). A költői kísérletezést m ár talán csak a „vá n d o r p ék” , Štefan Žáry fo kozhatja, ez a kozm iku s földi lény, aki egyszerre iron iku s en tellektü el és ked élyes fa lu si em ber. N a g y lélegzetű epiku s m ű vév el — Szentivánéji álom (S vätoján ska noc) — nem csak h o gy feltárta eg y ki nem használt m ű faj lehetőségeit, hanem e g y ú tta l azt is bebizon yította, m ennyi érték rejtő zik m ég a n yelvb en — a nép élő nyelvében , ebben az elevenen buzgó k ristály tiszta forrásban. A z a Milan Lajčiak, aki 1949-ben huszonhárom évesen a Föld elvtársnő (Súdru žka m oja zem) cím ű kö tetével m egn yitotta a szlovák szocialista kö ltészet korszakát, és az a M ila n L a jč iak, aki a Levelek az ősz hajú asszonyhoz (Listy sivovláske) és a z Üti levelek (Listy z ciest) költője, m indig u gyan az vo lt és m indig más. M in denkor csodálatot érdem el fia talos m erészsége: T ra k to rra ü lv e in d u ltu n k el, m i, a fia ta lo k csapata, hogy a fa lu t o dakapcso lju k a gyárakh o z. És m ég inkább csodálatot érdem el jele n leg i költői ak tivitá sa . T o v á b b ra is fiatalos — , ha a form aterem tésről, a költői kifejezésm ódról va n szó — s egyú ttal d ia lek tik u sa n bölcs és m egfon tolt a m ai M ilan L a jč iak. És m indez an n yira rejtett, intim dolog, m ozdul a szívü n k, a Föld forog. 58 �Vojtech Mihálik 1966-ban eg y a n k ét alkalm ából eg yeb ek közt ezt írta : „ A t e h e t s é g t e r m é s z e t e s t u l a jd o n s á g a , h o g y e g y r e e ls z á n t a b b a n k e r e s s e a z o k a t a z ö s s z e k ö t ő k a p c s o k a t , a m e l y e k a t á r s a d a l m i v a ló s á g h o z f ű z i k , m e r t n é l k ü l ü k n e m t u d l é l e g z e n i , n e m t u d l é t e z n i ” . És a tov áb b iak b an így fo ly ta tja : „ A z ig a z i n a g y ir o d a l o m m i n d i g b e l e a v a t k o z o t t a p o l i t i k á b a , m i n d i g h a jla n d ó v o l t e s z m é k é r t m e g é g e t n i a z u j j á t ” . E zzel a k a ra tla - nul kim on dta a m aga legsajátabb , lén yén ek legm élyérő l fa k a d ó h itvallását, felfe d te költői m ag a ta rtá sá n ak lényegét. E rről n yerü n k b izon yságot a k k o r is, ha m élyeb ben b elep illan tu n k M ih álik ered eti költészetén ek „k u lcsra zárt hét szo b ájá b a ” . (M ert nem szabad m egfeledkezn ün k a képzett, szorgalm as m ű ford ító M ih álikról, u g y a n ú gy az irodalm at, elsősorban persze, a költészetet fig y e lő k ritik u s M ih álikról sem.) Term észetesen, fő kén t azért adu n k neki hitelt, m ert p o litikai és szerelm es versei, a term észettel foglalkozó és polgári lírá ja , haragos és elnéző irodalm i p am fletjei, m ind enekelőtt form ai szem pontból, tökéletes, pontos, eleven költői szlo v ák n yelven m egírt alkotások. A zok közé a k evesek közé tarto zik a szlovák költészetben, a k ik n ek m egadatott az irónia és az önirónia adom ánya, s ez alkotó m ű vészetén ek kiap ad h atatlan forrása életén ek hato d ik évtized éb en is. F izetem : a hazugságot (a lelk i békét), a p arttalan , s ezért g y á v a álm okat, a gőgöt, m ely rothad — , s h allgat, és m ég a fülszentelt, törvén yes á gy a k at. A szerelm et, m ely m agát, s m ást sem szeret, a késő bút, a m egszegett ígéreteket, a v á g y a t, m ely csak m esszeségbe lát, s képm u tatást, az erkölcsöt tehát. Miroslav Válek A kö ltészet ú tja i (Cesty poézie) cím ű 1958-ban — tehát eg y év vel m egkésett költői indulása előtt (első verseskö tete, az É r i n t é s e k — D o ty k y — 1959-ben láto tt napvilágot) — m eg jelen t cik k ében világo san m egfogalm azta eszm ei és m ű vészi állásfo glalását, a mai (ellentm ondásokkal teli) kor alko tó m ű vészén ek pozícióját. K iem elv e a gon dolatnak, kiem elve a szó és a költői kép fa jsú ly á n a k fontosságát, m ely u tóbb ira n agyo bb m egterhelés vá r, m in t b árm ik o r azelőtt. S, jólleh et, cikkén ek zárószakaszában elism eri, h o gy a m ű vészet terén talán a leg nehezebb jóslatokb a bocsátkozni, a legu tóbbi h ú sz-eg yn éh á n y é v költői g ya k o rla ta (a világirod alo m , a szlo v ák irodalom költői g y a k o rla ta és sajá t költészete is) teljes m értékben igazolta feltételezését. E gyszer m ajd m indent m egértek és felfed em előtted a d olgok re jtett összefüggéseit. T eh át: a kö ltészet m int m egism erés. És m ég valam i. E rre a kérdésre: „ö r ü ls z -e , ha tetszenek a v e rseid ?” a költő íg y vá laszo l: „Job ban örülök, ha n y u gtalan ságo t k elten ek ” . (H arm adik verseskö tetén ek m unkacím e E g y e n s ú l y — R ovn ováha — volt. V ég lege s cím e N y u g t a la n s á g — N epokoj — lett.) 1976-ban adta ki V á le k A s z ó (Slovo) cím ű kötetét, am elyben m egin t mi m ás lehetne, m int — „csa k szavak, szavak, s z a v a k . . . C sakh ogy, egé- 59 �sze n m ások, m int v a la h a ” . S z a v a k — gnóm ák, nem „ö rö k ” igazságo k; szocialista jelen ü n k igazságai, m ivelh o g y „a föld eg y re in kább a m oszkva i idő szerint fo ro g .” A m ai szlovák költészetben nincs m erészebben k ife je z e tt és őszin tébben á té rzett vallo m ás a z alábbin ál: M ondj igazat a k k o r is, m ikor a hazug szó lenne éppen a csábító. A tén yeket, m int cu ko rral a kávét, ne édesítsd vele. M ondj igazat, ha k á p rá zik is szem ed. Ü tnek, keserűek a z iga z sza va k néha. A g erin c a fontos, a véna! Ne p ap o lj: a m egoldás ez is, az is lehet. M ondd ki a puszta lényeget. M ilan R ú fu s az a költő, aki m indenkin él jobb an tu d ja, h o gy: C sak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. A n y a n y elvem , te, naponta ú jra k ezd ett szerencsejáték, p illan atokra sejtelm es m élységek n y íln a k benned, csak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. M agasan fö lö ttü k a h allgatás torn ya. Előtte gu b b aszt az igazság, költő. (T án yérjáb a pendül néha a kim on dhatatlan fillé re : könnyen.) Ó , szavak, szavak, m otyó a fejem alá. L áttam k ö ltő ket a csend m eredek p artján . A sza v a k tö rék en y h íd ján vo n u ltak á t aggód va, sírva a h alhatatlan ságba. A legjo b b R ú fu s-v ersek a csendhez k ö zelíten ek; s m ind enekelőtt a gnóm ikus töm örség, a balladai hangolás és a fö lfo k o zo tt d rám ai erő je llem zi őket. R ú fu s m ítoszterem tő költő, ám az ő m ítoszai m in d ig em berközpontú ak, s eg y kis nép ön- és történelem kereső igyek ezetén ek m egrázóan hiteles, ám u g y a n a k k o r egyetem es érvén n yel m egfogalm azo tt do­ 60 �kum entum ai. A g yerm ek ek szám ára k étk ö tetn yi verses n ép m ese-feld olgozást is készített. N a g y jelen tőségű R ú fu s esszéírói és m ű ford ító i m unkássága is. Viliam Turčány, a verselő tudós a v a g y tudós költő — „P o eta doctus” (— és m ind enekelőtt m űfordító) költészetü nk régi form ai h agyom án yai feleleven ítésén ek, elm élyítésén ek és tökéletesítésén ek az ú tjá t vá la sztotta. A n n a k idején verseirő l csak m int tech n ikailag tökéletes versekről beszéltek. Á m éppen az idő m u tatta m eg legm eggyőzőbben , h o gy ifjú kori techn ikai „p ró b á lk o zása it” teljes m értékben hasznosítani tu d ta m ély em beri bölcsességet sugárzó érett verseiben. Ezt látju k , ha az utóbbi években m egjelen t a lko tásait vesszü k szám ba. A z érdekesség ked véé rt jeg y ezzü k m eg: T u rčá n yn a k A rím a szlovák költészetben (Rý m v slovenskej poézii) cím ű k ö n y vét ú gy olvassu k, m int jó tud om án yos m ű vet és eg yú ttal m int jó verseskö n yvet. Ezt a k ö n y v et koru n k e g yik leg sik erültebb „k ö ltészeti” k ö n y vén ek tarth atju k . H ogy tudsz eg yetlen versbe fogn i m éltán m élyt és m agast, h o gy izzék az a néhán y sor? — A h o g y egyetlen n a g y csókban dörögve a tenger, a föld s m inden csillag össze­ fo rr! E g y recenzióban o lv ash attu k annak id ején : „a p o litikai tám adó szellem , a v ilá g sorsa irán ti szen ved élyes polgári elkötelezettség vérében, érdeklőd ése és érzésvilág a középp on tjában van Pavel Koyšnak, u g y a n ú gy, m int a Csillagok a földön (H viezdy na zemi) cím ű első verseskö tetének. E zt 1959-ben írtá k róla. K o y š a m ai napig — s kevesen va n n ak e téren hozzá hasonlók a szlovák költészetben — képes időszerű verset í rni ú jságo k szám ára, olyan verset, m ely k ö zvetlen ü l és költőileg m égis hatásosan reagál arra, am i éppen a v ilá g érdeklődésén ek közp ontjáb a került. P av el K o y š a legjo b b szlovák „ a lk a lm i” k ö ltő k közé tartozik. T erm észetesen az alkotó m űvészetén ek csak e g yik fontos területe. U gy an a k k o r K o y š szerelm es versek te liv é r alkotója, a szerelem költője, a fiatalok költője. A Smena cím ű lap néhán y é v v e l ezelőtt rendezett a n k étjai során P av el K o y šot több ízben is a fia ta lo k legk ed v elteb b kö ltő jén ek n y ilv á nították. É rdekes vo ln a hasonló a n k étot rendezni m ost — s m erem á llítani, hogy K o y š ism ét e g y ik e lenne a legn épszerű bbekn ek, h o gy szerelm i lírá ja nem vesztette el az olvasóközönség (főként a fiatalok) körében m egszerzett pozícióját. A z Ínség és bánat (T vřdze a sm útky) cím ű kötete egyén i fá jd a lm a ellen ére szólítja „az életet, a szeretett elv tá rsa t” , s am it szeretne, a z hogy az égbo lt tiszta lap kén t legyen m indig előttem S m agam ban hordjam m élységes m ély fo rrását a kezdetn ek Mikuláš Kováč B e rtolt B rech ttel e g y ü tt tudja, h o gy „a z em ber sorsa a z em ber” . M ár a Föld a lábunk alatt (Zem pod nohami) cím ű első ver61 �seskötetében, de további alko tásaiban is, a versírás szám ára úgyszólván „h ázép ítés” , em berek szám ára szolgáló ház építése. A lig van v a la m ijü k Jég szek rén yü k sincs m ondja róluk e g y bölcs asszonyság az á g y a k és kam rák önkéntes ellenőre S közben az asszonyka gyöngéd en teszi ki esténkén t a tejesü veget kicsin y b alk o n ju k ra a szeg én y ek n a g y és gyö n yö rű jégszek rén yéb e B eleférn ek a csillagok is a szél s a felh ő k is m adár harangszó s a bölcs asszonyság is hajában váratlan téllel N agyon gazdagok A házuk holnap em elked ik ki a földből az erdő széli fen yő rá a bokréta Ján Ondruš költészetéből az o lvasók tudatában elsősorban az egyszerű em beri érzések fiatalos versei, a „szü rk e m ind enn ap ok” , a tökéletesen m e g fig y e lt részletek, a nem m indennapi, átható gon dolat versei rögzü lnek: K ezem -karom n yú jtom az em berekn ek, tudom , ki m it becsül m ajd m eg: a fé rfi erős tenyerem , a g yerm ek, h o gy ölbe em elem , az asszony, h o gy á tfo g ja k ét karom . K ésőbbi verseiben valósággal k o n krétan „érezn i a földet, m elyen egész talp ával á ll” . E g y-k ét sű rített képbe b elefér nála az egész t á j : Csendes, érin tetlen fa volt, d ió fa ’ itt hordom em lékezetem ben, m elyben ma az em lékezés dióverő p ó zn ájá va l csapkodok. Lubomír Feldek — aki k ivá ló m ű ford ító és elm életi szakem ber is — költészetében olyan m értékben á tfed ik egym ást a feln őttekn ek és a g y erm ekekn ek szánt m üvek, h o gy néha nehéz pontosan m eghatározn i, kih ez szólnak a versei. Ez azonban nem lényeges. T én y az, h o gy ann ak idején talán ő tárta ki legm erészebben a kép zelet ab lak a it s a kísérletezés a jtaját. A g yerm ek iro d aim a t a szó igazi értelm ében, alkotó m ű vészetté em elte. 1 A rím esküvő s n évvá lto zta tás K é t dolog ú gy azonos hogy ott va n ben n ü k a más 62 �E lm ú lt a nászéj jö n a felk elés a felelő rím m ár feleselés 2. Nap s éj va n a rím be zá rva A szó és á rn ya 3 A rím szó a szóban em berek fek szen ek a fű ben A rcu k o n ott a fű szá la k nyom a a lelap u lt fű pedig az arcok fo rm á já t őrzi hűen 4 A rím hangem elet a rc a fo lyó felett T ele v a n rím m el a m eder de a v íz rá ju k se heder 5 A rím szó a szóban feh é r fa la k egym áson ház a hó a la tt A hó a házra rálapu l s hó ház egym ásh o z ala k u l A k ö ltő ped ig ú gy én ekel h o gy a tájb a lelk et lehel Ez a rím hó ház s rozm arin A lírai költő F eld ek tő l elvá laszth atatlan a szatíraíró Feldek. Nem von szigorú m ű faji v a g y tem atikai h a tárokat költészetében, azt írja , am iben él, ami em berileg, v a g y is szem ély szerint és m int á llam p o lgárt gyö tri, am inek azonban rendszerin t általán os érvén y e van. Nem m erül ki az iron iku s boncolgatásban, g yó g y íta n i, segíteni is a k a r — azzal, h o gy fe lveti olyan dolgok, jele n ség ek , viszon yok problém áját, a m elyek h ez m ár nagyon is ko n ven cio n álisa n és fájdalom m entesen hozzászoktunk. Ilyen versei péld áu l: Vers a gyermekek védelmében (B áseň na obranu detí), A gépjárműmentes nap (Deň bez m otorový ch vozidiel), Gyengéd lírikusok (Než ní lyrici) és a k á r a Színészek (Herei) cím ű is. Ha m ár F eld ek ről, m int sza tírák a t író lírik u sró l beszélek, hadd em lítsem m eg Tomáš Janovicot, a lírai szatíra m ű velőjét. A z ő költészetén k ív ü l m egem líth etjü k a R oháč cím ű lapu n kban m egjelen ő ve rsek et á lta lában, ezek nélkül m ai kö ltészetü n k em berábrázolása nem volna teljes. M eglehet, hogy ez e g y ik e az eddig nem tökéletesen kih aszn ált lehetőségekn ek, hogyan kellen e a költészetet m inél közelebb vin n i az élethez. Ján S tacho és költészete: az érzék ek sója, fűszere. H eves, exp resszív, lobb an ékon y, csípős, de m in d en ekelőtt lem eztelenítő, tisztító: „ K é tk a r ú tiszta testtel, / lobogj, szerelem !” 63 �A z utóbbi időben Stacho „a visszatérés v e rs e iv e l” keltett érdeklőd ést; ezek kristálytiszta, cizellált ékszerek, „k is rem ek m ű v ek ” , n aggyá teszi őket a gon dolat: élni kell a fájd alom (a fizik a i és lelk i fájdalom ) elle nére, nem szabad m indenáron élni, hanem ú jra m eg kell találn i és fel kell fedezni a m agu nk szám ára az alko tó m u nka értelm ét. „ É s restelked és n élkü l kérdezzün k rá a lén yeges d olgo k ra ” — m ondja Jozef Mihalkovič a m aga és nem zedéktársai nevében (azokéban is, a kik va lam ive l fia ta lab b ak nála). L ehetne róla elsősorban ú gy beszélni, m int „a család ” költő jérő l, de ez nem vo ln a egészen pontos m eghatározás. M ondjuk talán íg y : nekem ú g y rém lik, h o gy a m ai költészetben k e v e sen fo g la lk o zn a k olyan rendszeresen és éppen nem felü letesen a m a eg y szerű dolgozó em bere — az alkotó em ber — szürke, m indennapi é le té nek szinte részletekb e m enő m egragad ásával, kiem elve az apró em beri öröm öket-bánatokat. A jele n k o lle k tív hősének — a m a dolgozó em berén ek — tudatos m űvészi m egform álására tett rokonszenves és sikeres k ísérletet M ih a lk o v ič főkén t a Hová siettek (K am sa náhlite) cím ű kötetével. A n n y i em ber elm egy a z a b lak u n k a la tt s a z a szfa ltjá rd a jó bu n d akén t m elegít. Nem a k aro k kim enni, lélegzem hát legaláb b s já rá s közben napom szívén át nézem szétdobált k ö n y veit a tájn ak. M ég eg y perc, s m ár a ju h o csk ák a t sem látom . S ajn álom , h o gy íg y van , de k itarto k , m osolygok, s m ár ott v a g y o k én is a járó k elő k közt életfo gy tig lan . A középnem zedék költészetében nem k ev és további p éld át találn án k, a m elyek egyb eh an gzó k M ih a lk o v ičnak a Hová siettek cím ű kötetével. (E nem zedék szám ára általában belső, lén yü k b ő l kö vetkező ü g y ez, s éppen ezért e nem zedék képes lesz ilyen m ódon m egn yilatko zn i a jövőb en is.) M arián K o v á čik költészetében a „ v a s ” tém ája u ralkod ik. A lk o tó m űvészetét eg yfelő l szilárd m aterializm u s, ténylegesség, tárgyszerű ség je llem zi. m ásfelől fig ye lem re m éltó, ah ogyan a szóval bánik és a jelen tésárn ya lato k k a l. K öltészetében érdekes jelen ség a valóság fe stő i, színes é rzékelése. „ A m unka stadion, ahol m in d n yájan talá lk o zu n k .” T o vá b b á : „a táj em berektől zsúfolt, ha nem látni is az em b erek et” — ez Vojtech Kondrót szerint „a t á j” . R iportszerű kö ltészet az övé. Igen, de olyan költészet, m ely feltérkép ezi a szív tá ja it, az em berek tá ja it s csak ra jtu k keresztül a fű, a fá k tája it. A tá ja k hasonlósága — az em berek hasonlósága. A m ezőn n y árfasoro k (egym ást keresztezőn) m ég szinte láth a ta tla n fu tn a k a p irkad atb an 64 �A k á c fa b ety á ro k — ez a sík n ekik fo g lá ru k ☆ T a n y a tan yára üt m int fiú a n y já ra (M élyben a bú vópatak) A lszan ak gém esku tak ☆ H ajn ali n é gy k o r m eg állt a konyhai óra is G yászol istálló zsindelyes födelén m oha is K özös csuporba csurran su gara a reggeli tejn ek e g y ü tt k o rty o lju k lassan s a puszta n ap ja fölm elen get Fent, fen t a töm bök. Déli fén yben állnak. A z én szivem ben boldogok a tárg ya k . Nem es N a g y Á g n es sorai közel álln ak Štefan Strážay „asztalon levő tá rg ya ih o z” . M eg az „ü n n ep eih ez” . T á rg y ila g o ssá g , kom olyság, a m inden egyes szóért v á lla lt felelősség — ilyen S tr á ža yn ak az Igram cím ű k ö tete. A kirán du lásról kerékp áron h azatérő vasutasok, am in t h a sítjá k a s z ü r k ü le te t. . . Ilyen ek S tr á ž a y em berei, „ a k ik m egsebzett, zúzódott u jja ik közt érzik a k e n y e re t” . S tr á žay verse olyan, m int a kékítő, S trá ž a y a tiszta, szigorú, pontos költői előadás m űvésze, aki az eg yszerű közlésre épít, a m inden cifraságo t nélkülöző szabad versre. B ízik a költészetben, bízik m agában a valóságban. Hosszú ván dorlás után v é g ü l h azatalálu n k. K iv ilá g ítju k a szobákat, de kinn m aradunk. T eh á t íg y va n ez. Elm osolyodunk: m enn yi fén y. És békés gyű lö lettel m eg h á lá va l is, ú jra m eg ú jra e lh a g y ju k a feh ér s o ly gyö n yö rű fa lak a t. 65 �Valamennyi költőnőnk képviseletében egyet említsünk: Lýdia Vadkerti-Gavorníkovát — már csak azért is őt, mert költészete igen közel áll a fiatalabb középnemzedék haladó törekvéseihez. Első verseiben (Katasztrófák — Pohromnice) sok volt az említett nemzedék „konkrétista” rétegének törekvéseivel rokon vonás. Vadkerti-Gavorníková azonban fokozatosan, szívós munkával eljutott (eredeti, kezdettől fogva autentikus világszemlélete mellett) egy sajátos poétikához, a maga — formalizmustól megtisztult — kifejezésmódjához, mely az egyszerű emberi vallomáson alapszik. Elsősorban az olyan (közel álló) emberek életében előforduló „nagy” apróságokat veszi észre, akik körülötte élnek, akiknek munkája, jelenléte nyomot hagyott a tájon és környezetük tárgyain. Vagyok Lélegzem hallok látok érzek Mindenütt ott vagyok ahol éppen és akkor ugyanott ahol nem vagyok senki sincs Nem kérdezem az udvaron hogy most és mi van az utcán ahonnan épp hiányzom A világban otthon vagyok és bennem a világ Mindent tudok Nem kérdem a füvet milyen is ő Mert én vagyok a fű s e pillanatban azt fürkészgetem milyen a színem szagom és ízem Minden vagyok mivé csak lenni akarok s ha akarok mindent megtehetek És most mondanék néhány szót a legutóbbi két-három esztendő költői terméséről, tehát a legújabb szlovák költészetről. Sok a név, sok a verseskötet, úgyhogy a teljesség igénye nélkül, csak röviden összegezem a lényeget. Beszámolómat egyúttal amolyan vitaindítónak szánom. Az 1983-ban megjelent könyvek közül elsőként Mihálik Učast (Részvét) című kötetét említem. Megérdemlik csodálatunkat a kötetben közölt, a Popis nočného zápasu (Egy éjszakai küzdelem leírása) típusú mesteri költemények, azaz a látszólag semmiről — és mégis mindenről — szóló versek. De mindenekelőtt a Rozhovory o chudobe (Beszélgetések a szegénységről) című felhívásjellegű vers igen jelentős. Nem lehet egyet nem érteni Pavol Plu t k o m egállapításával: „ E z t é s a z i l y e n v e r s e k e t n y ilv á n o s p ó d iu m o k o n , s ő t e g y e n e s t a t e r e k e n k e lle n e s z a v a lt a t n i, m in d e n e s z k ö z t f e l k e l l e n e h a s z n á ln i a h h o z , h o g y a z i l y e n v e r s e k a t á r s a d a lm i t u d a t r é s z é v é , s n e k iz á r ó la g a m ű v é s z i h a jl a m o k k a l m e g á ld o t t k iv á l t s á g o s a k m a g á n t u la jd o n á v á v á l j a n a k . A z . i l y e n k ö lt é s z e t e t p o l i t i k a i f e g y v e r k é n t k e l l e n e h a s z n á ln i k ü ls ő é s b e ls ő e l l e n s é g e i n k k e l s z e m b e n .” Marián Kováčik a Medzimesto (Interurbán) című kötetében olyan nyelvet használ, amely lényegénél fogva, megfelel az emberi civilizáció és a műszaki forradalom jelen állapotának. Sorozatszerű összeállítását nagyarányú jelentéstartalom jellemzi, de ezzel összefüggésben, helyenként a túlságos rejtjelezettség is. Mindemellett a kötet rámutat szocialista költészetünk további lehetőségeire, lehetséges új útjaira. 66 �H ozzávetőlegesen, valószerűen , s épp ezért pontosan térkép ezi fel Ján Zambor a Koň na sídlisku (Ló a lakótelepen) cím ű kötetében a v á rosi lakó telep vilá g á t, a zt a vilá go t, am elyben a k a rva -a k a ra tla n , csaknem m in d n yájan élünk. „Futó csókot nyomni a feleség arcára. / Nem hallgat- ni meg a gyereket / csak köszönések / kutyafuttában elintézett beszélgetések, / Teljesíteni, f megoldani, / elintézni. / / Gázt adni, / megelőzni. / Idejében elérni, / mindent látni, / hallani, / megízlelni, / megszagolni, / megtapintani / — gyorsan, intenzíven. / Ilyen a szerelem is. / Verset is menet közben diktálni.” Ez a kö ltem én y — Z am bor kö tetén ek m ottója, b ízv á st leh etn e m ottója, Daniel Hevier Elektrónkový klaun (Az elektroncső bohóca) cím ű kö tetének is: „Figyelem ezt a kockás inges em berkét, / amint a felvonóban, / a reklámok mennyboltja alatt, / nyúlketrecek mellett, / a külvárosokban, / a szülészet üveg égboltja ala tt . . . , ahogy mindig és mindenütt, / az utakon oda és vissza / jár-kel, / hogy végezze azt a mindennapi, / szörnyűséges, / fárasztó, / kegyetlen, / megszégyenítő, / gyönyörűséges mesterség et: hogy éljen.” Es H evier nem csak az em lített kötetében m u tatkozik ilyen n ek, hanem a továb bi — a Pohyblivý breh (Mozgó part) és a Muž hladá more (Egy fé r fi keresi a tengert) cím ű — köteteiben is. D e íg y m ár rátértü n k az 1984-es é v költői term ésére. Ebből először Šimonovič Hustý čas (Sűrű idő) cím ű kö tetét v e g y ü k szem ügyre. A h h o z, am iről m a beszélni a k a runk, legin káb b a rip ortszerű en m ai Deň dovolenky (Szabadságom eg y napja) cím ű és m ind enekelőtt a m ihálikosan hangzó Dlžoba (Tartozás) cím ű vers áll közel. Ez utóbbit a költő elh u n y t éd esap ja em lékén ek szentelte. K ö v etk ezzék Andrea Andrée és Jediných sedemnást' (A z eg yetlen tizenhét év) cím ű kötete. N ézetem szerin t a költőnőnek ez a z első v e rseskö n y ve túlságosan „jó ln ev elten h a t” — s h o gy m ajd a m ásodik kö tetéből d erül ki, mi is lak o zik benne igazán, s m ivel m u tatkozott be, m int a Nové slovo mladých (F iatalok Új H angja) legu tóbbi k ét év fo ly am á n a k vezető költőnője. D e m ég így is az a vélem én yem , h o gy p éld áu l a Modlitba (Ima) cím ű verse kiem elkedően, páratlan u l m ai, s hogy eg y ú tta l a vele eg y ív á sú a k n a k — ko rtá rsain k n a k is im ája : K ed vesem , ki nem v a g y a m ennyekben, (és soha ott nem is leszel), perzsel engem a te neved, perzsel engem a te a jkad , perzsel a te akaratod, m iképpen le lk em et, azonképen testem et is. A zo k közül a k ö n y v ek közül, m elyek e t 1985-ben épp, h o gy csak kézbe veh ettü n k, m egem líteném Stefan S tr á žayn ak, a Malinovszkého 96 (M alin o vszkij út 96.) és a Sestra (Nővér) cím ű kötetét. M iért? M ert versei — e g y ik a m ásik után — m ind, m ind m aiak, a legjelen id ejű b b ek , m intha ma reggel v a g y tegn ap d élu tán írta vo ln a őket. V a sá rn a p délelőtt, ünnepnapokon, m ellék v á gá n y o k ra tolt vo n a to k között já ro k ; a sínek között o laj, á llo tt esővíz — pislogó kaviccsal m eg ra k o tt vagonok, 67 �s m élyen a lvó szénnel teli lecsukott, vö rös vag o n o k álln ak, ben n ü k talán fa g ya szto tt hús v a g y eper — a va sú t fö lö tt rozsda lebeg, a d olgok áthelyeződ nek, én eg y helyb en állok. M in denütt érezh etjü k azonban az É rintéseket, V á le k É rintéseit — , s éppen ez vo lt szám om ra fontos . . . Úg y h o g y m ég a legjo b b versek is, m elyek p éld áu l Rudolf Cižmáriknak az Umývanie vody (A v íz mosása), Peter Štilichának a Denné sny (Nappali álm ok) cím ű kötetében, v a lam in t a m ost induló költők, K a ro l Chm el Máš čo nemáš (Van, am i nincs) és J o zef U rban Malý zúrivý Robinson (K is dühös Robinson) cím ű kötetében talá lh a tó k — pontosan u gy a n ilyen jellegű ek. U rban jelleg zetes cím ű költem énye, a Moja zdravá drzost' (Egészséges pim aszságom ) va ló já b a n szintén p rogram vers — , s épp ezért érdem es a csattan óját idézni: „N em vagyok én gonosz / csak látok.” S ezzel vo ltakép p en be is fejezhetn ém . Igaz, h o g y nem em lítettem például M ila n L a jč iak o t és p etrža lk a i (ligetfalui) verseit, nem szóltam P avel K o y š ról, Iv a n Strapkáról, sem K a m ii P etera jró l (a két utóbb in ak népszerű d alszövegei is van n ak), nem beszéltem A n k a O n d rejko váró l, D aniela H ívešováról, (és e g y eperjesi — p rešo vi — g y á rró l írt költői jegyzeteiről), M oravč ikn ak a g a b č ikovo (bős)— n agym arosi vízi erőm ű ihlette verseiről, és talán érdekesek lehetnének m ég a Jana Kantorová-Báliková ú jab b versei is. Ondrej Čiliak a fia ta la b b nem zedék term ék en y költője, aki m unkássága kezdetétől fo gva, a rra törekszik, h o gy m ai és m odern legy en — nem csak m int költő, hanem m int a ve rs teo retiku sa is — , a Hogyan hozzuk közel a verset az élethez cím ű írásában (m ely nem rég jelen t m eg a Sloven sk é pohl adyban), íg y próbál vá laszt adni a felv ete tt kérdésre: „Ellentmondásokkal és civilizációs betegségekkel teli világunknak, m ely m in dennapos küzdelmet vív a létért, szüksége van a költészetre. Nem mint sajgó sebeit gyógyító írra, nem is mint a valóság elől való menekülés eszközére, hanem mint olyan eszközre, amely életünk egészét és ellentmondásosságát fejezi ki. Ne a már elmondottak ismételgetése legyen a cél, hanem az, hogy minden problémájával, fájdalmával, rem ényével együtt fejezzük ki ezt a világot, hogy plasztikus, dinamikus, valós képet kapjunk róla. A mai vers bátran, elfogódottság nélkül közelítsen hozzánk, nem mint afféle fenséges, érinthetetlen valami; úgy jöjjön, ahogyan a reggelek köszöntenek ránk —, hol napsütéssel, hol meg zuhogó esővel. Hogy sose legyünk közönyösek se mások, se önmagunk iránt. Mert, közönyösnek lenni a mai világban annyi, mint »élő halottnak lenni«. Meggyőződésem, hogy a mai költő, aki elmélkedik az életről, és tudja, hol a helye, egyre igazabbul fogja kifejezni a maga világát és a mi világunkat, s mindazzal együtt vetíti elénk a jelent, ami mindnyájunkat nyugtalanít, s hogy állhatatos kitartással közelebb hozza a költészetet az életh ez . . . ” M it lehet ehhez m ég hozzátenni? 68 �A K ojnok N ándort: Miért kell új könyvtár megkérdezte Salgótarjánnak? Kojnok Nándor megyei könytárigazgató irodája szűk, sötét és hideg. Cigarettáról gyújt cigarettára, miközben kézzel sűrűn teleírt papírokat lapoz, s indokol szinte megállíthatatlanul. Kojnok Nándornak fontos az ügy, alaposan készült az interjúra. Érvei átgondoltak. Védekezik és támad, mintha még eldöntetlen lenne a kérdés: lesz-e új könyvtára Salgótarjánnak? Az épület ugyanis már áll. S ha semmi sem jön közbe, 1987. október 31-re elkészül a megyei bibliotéka új otthona. Ára, mintegy 180 millió forint lesz. - E r r e v a n le g n a g y o b b s z ü k ség e S a lg ó ta rjá n n a k ? H is z e n e g y v is z o n y la g ú j é p ü le tb e n ü lü n k . - Amikor 1966. május 1-én idekerültünk, minőségi változásról beszélhettünk. A valamikori Vadász vendéglő helyén működő korábbi könyvtár 420 négyzetméteréhez képest, szinte luxus volt, hogy 940 négyzetméteren „terpeszkedhettünk el” , igaz perszre, hogy az 1949-ben számlált 2000 kötettel szemben, mintegy hetvenezret kellett, kellett volna itt elhelyeznünk. Vagyis: amikor a József Attila Művelődési Házzal - s más intézményekkel - társbérletbe kerültünk, mert önálló könyvtárra pénz akkor nem volt, már nyilvánvalóvá vált, hogy ez végleges megoldásnak nem tekinthető, mert sem a művelődési háznak, sem nekünk, nem elegendő a tér. S hozzá kell még tennem: mint minden, viszonylagosnak számított az említett minőségi ugrás is, hiszen a miénkkel egy időben, Zalaegerszegen és Tatabányán kétezer négyzetméternél nagyobb, önálló megyei könyvtárépületet adtak át. - A g o n d , s n y ilv á n s o k a k g o n d ja : h a húsz é v e n e m v o lt p én z ö n á lló k ö n y v tá ré p ü le tre S a lg ó ta rjá n b a n , a k k o r , te k in te tte l a g a z d a s á g á lta lá n o s h e ly z e té re , m a m ég k e v é s b é v a n . Is m é te lte n k é r d e m : é p p e n e r r e v a n s z ü k s é g ? - Sok vita előzte meg az építkezést. Sok érv hangzott ellene és mellette. E llenzői azt mondták: lakás kellene, fedett uszoda, iskola. Kifejtették: a vidék közművelődési intézményei ugyancsak rászolgálnak a gondoskodásra. Otthont érdemelne például a balassagyarmati könyvtár is. Kifogásolták az új könyvtárat nemcsak a megyében, de a Művelődési Minisztériumban, s az Országos Tervhivatalban is. A megyei vezetés szerencsére kitartott az elképzelés mellett, sikerült kiharcolni a könyvtár új épületét. - A m o ly a n m e g y e i p re sz tíz s é p ítk e z é s le tt e z ? A z e lle n é r v e k h a lla tá n an n a k is t ű n h e t . . . - Erről szó sincs! Cáfolhatatlan tény ugyanis, hogy a megyei könyvtár mostani helyzetében a csőd felé halad - jeleiről szólok majd - , s bebizonyosodott, hogy a végül nehezen előteremtett pénzt elaprózni nem szabad, mert a 69 �megyeszékhelyen és vidéken nem csak az új megyei könyvtár épült és épül, hanem egyéb kulturális beruházásokra is jut. Az iskolaépítésekben már korábban sikerült előbbre lépni, és jelenleg is bővül, korszerűsödik a művelődési intézmények hálózata. Tarjánban új gimnázium készül, Balassagyarmaton a komplex művelődési intézmény épül, ahol egyebek közt új gimnázium is lesz; került Nézsára, Ceredre is pénz, s új művelődési központhoz jut Szécsény. Ez azért nem kevés, a felsorolás nem is teljes, nem mondható tehát, hogy az új megyei könyvtár építése elapaszt minden anyagi forrást. Említettem: a jelenlegi könyvtár a csőd felé halad. Mit jelent ez? Már a kezdeteknél, 1966-ban sem jutott hely mintegy húszezer kötetnek. Ezek ama Vadász vendéglő padlásán várták sorsukat. Tudjuk, a könyveknek megvan a maguk sorsa, de ez nem lehet a porosodás, a használaton kívüli lapulás. A mai közel kétszázezer kötetből mintegy százhúszezer található különböző helyeken szétszórva. Voltak könyveink Zagyvapálfalván a valamikori községi tanács épületében, a nagyállomás melletti volt nyomdában, a vásártéri házak pincéjében, majd amikor az ott tárolt állományt elöntötte a szennyvíz, 1974-ben Rónabánya-telep megszűnt iskolájába került gyűjteményünk jelentős része. Egyre nagyobb lett a nem vagy csak nehezen használható állomány, s pótolhatatlan értékek mentek tönkre. Túlzsúfolt lett az olvasóterem, a szabadpolcos kölcsönző, tovább nőtt a helyhiány, így ma már a városi tanács mögötti épületben és egy közeli ház alagsorában is könyveket, folyóiratokat tárolunk. A helyismereti gyűjtemény egésze, a bekötött folyóiratok nyolcvan százaléka és a csak helyben használható anyag mintegy fele található házon kívül. - E l é g le h e t szám on ta rta n i is, m e n n y i h e ly e n h á n y ó d ik a g y ű jt e m é n y . . . - Folytatom az indoklást. Kötészetre, sokszorosítóra is szükség van. De zenei részleg is kell. Ez utóbbinak úgy szereztünk helyet, hogy a sokszorosítót és a kötészetet a Kemerovo-lakótelepre költöztettük. Az irodák sem bizonyultak elégnek, messzi már az az idő, amikor a Vadász vendéglői körzeti könyvtárat, beosztott nélkül, I v á n y i Ö d ö n egymaga igazgatta. (Csak zárójelben jegyzem meg: ebben a kis könyvtárban jelentős volt a szellemi élet, az értelmiség gyülekezőhelyévé lett. Mindez javarészt Iványi Ödönnek volt köszönhető.) Az irodákra térve: mosdót kellett átalakítanunk, folyosót beépítenünk, hogy szakembereink számára jusson hely. - E z e k teh át az é r v e k . B e s z é ljü n k a jö v ő r ő l. - Az új könyvtár építésének gondolata már 1973-ban felvetődött. A LAKÓ TE RV 1976-ban kaptak meg a felkérést a tervezésre, ám az építési stopp megmásította elképzeléseinket. Hosszú szünet után, az első terv 1983-ban készült el, de a tervező időközben elhunyt, s végül F in t a J ó z s e f Ybl-díjas, állami díjas építész vezetésével rajzolódtak ki a végleges vonalak. A könyvtár alapterülete mintegy 5400 négyzetméter lesz, egyidejűleg négyszázan tartózkodhatnak az épületben, s 300 ezer egységet raktározhatunk benne. Előadások, kiállítások számára is lesz hely, kutatószobákat is létesítünk. - Ju to tt p én z k o rsz erű te c h n ik á ra i s ? - Részben. Audiovizuális eszközök, modern sokszorosítók, kötészet is helyet kapnak. A szándékok szerint alkalmassá válunk, hogy majdan bekapcsolódhassunk az országos számítógépes programokba, ami egyszer a gyors információközvetítés útja lesz Magyarországon is. Döntő szempont, hogy megfelelhetünk mintegy 10 ezer beiratkozott olvasó igényeinek, hiszen már ma is közel hatezer felnőtt és kétezer diák tagja a megyei könyvtárnak. Egyebek közt két7° �ezer középiskolás és négyszáz főiskolás, egyetemista tartozik hozzánk. Meggyőződésem, hogy a sikeres érettségikben, a továbbtanulók kedvező arányában részünk van, s lesz is. Százak diplomája, sokak doktori disszertációja mögött áll a könyvtár. Fontos szempont, hogy nem pusztán nagyobb, hanem másabb is lesz ez a könyvtár, mint az, ahol most vagyunk. - E z lesz teh á t a v á ro s m á s o d ik , az i 966-o s ú j u tá n i ú ja b b k ö n y v tá ra . N e m fé lő , h o g y sz ü k ség le s z e g y le g ú ja b b r a is ? - Számításaink szerint több évtizedre megoldjuk gondjainkat. SPEID L ZOLTÁN 71 �MÉRLEGEN ÓNAGY ZOLTÁN Kézikönyv ifjú lektűrírók számára Végh Antal: Könyörtelenül Végh Antal könyvét, a Könyörtelenült becsukva, egy székely vicc jutott eszembe az arany középútról: a szőlősgazda a kerítésen könyököl, és kérné szomszédjától a horolót, merthogy gazos a hegyi szőlő, meghorolná vele; aki adná is, nem is. Adná, de fél, kicsorbítja a horolót a másik. Nem is adná, de fél, kibeszéli zsugoriságát, a falu meg szájára veszi. Eztán következik a kölcsönkérő válasza a javasolt arany középúttal. Aztán pedig az jutott eszembe: hasonlíthatna-e egy négykezes regény a Végh-könyvhöz, melyet Truman Capote Nemere Istvánnal hoz össze ehhez? Lehetne ennyire öszvér? Netán felülkerekedne Capote goromba és pontos világlátása, társadalomszemlélete, Nemere lendületes, pénzhajszolta mesemondásán? Avagy fordítva? Harmadszor: az orgona és az orchidea első és utolsó betűje közt semmi különbség, ráadásul virág mindkettő, és mégsem tévesztjük el: régi asszonyunknak orgonát, friss szeretőnknek orchideát ajándékozunk születésnapjára. De vegyes csokrot a kettőből akkor sem szerkesztünk, ha szeretőnkből feleség lehet a jövendőben, asszonyunkból szerető! Negyedszer: ez már igazán csak egy villanásra: hasonlóan - e könyvhöz hasonlóan - furcsa képet mutatott volna, ha Törőcsik Andris, fénykorában, valamelyik megyei II ben zsonglőrködik a labdával. 72 Ugyan hány kiadást él meg ez a mesekönyv, ugyan hány ezer olvasó kacsint egymásra: látod, épp ilyen a párttitkárom, az alezredes meg ellopta a paprikáskrumpli-konzervet. Csalók, de rávernek a másik kézfejére; hazudnak, de önkritikát követelnek; családi életük a kutyákénál kutyább, én meg pártfegyelmit kapok a válásom miatt, gyerekeiknek nem adnak enni, aztán meg rámküldik a gyámhivatalt; egy jó szavuk nincs soha otthon, de engem kioktatnak, hogyan teremtsek meleg fészket szeretteimnek. Kik ezek a fantomok? Honnan kerülnek fölénk, hogyan kerülünk függőségi viszonyba velük? összeadhatnám-e, sikerülne-e, mennyi mesét olvastam az elmúlt évek során? Talán. Berkesi és Szilvási ötvenes-hatvanas évekről szóló meséi után itt van, nézzük, élvezzük a hetvenes évekét is! Megszületett! Milyen a király ruhája? Merre lapátol a rút kiskacsa? Üldögél-e áldozatra várva, Jancsira és Juliskára, csokoládévárában a vasorrú bába? És ha Juliskámmal megérkeztünk, törünk a kerítésből, netán elmegyünk mellette? Hány kiadás tíz- és tízezer olvasója nyalogatja majd ezt a csokoládéhalmot, mézeskalács-igazságot, vaníliafagylaltba mártogatott szókimondást? (Félreértés ne essék: nem irigylem Végh bevételeit, a kiadóét sem, egyes egyedül az Olvasót fél- �tem, aki elfogadja ezt a történetet, mint a valóság mását.) Drága, néhai öreganyám azt mondta egyszer, miután ránknyitotta az ajtót a hátsó szobában, ahová az éjszaka leple alatt az ablakon másztunk be: Gyerek, mindig nézd meg előbb, ki van az ágyadban. Ő ismerte a párom anyját. Ha sokáig nem is, az elmúlt tíz esztendőben egyre gyakrabban eszem be jut a tanács. Hogy az ember nem azt kapja, amit vár, hiába a körtemell, az ígéretes ajkak. A hangzatos szólamok. A technikai virgoncság. A szikrázó szemek. Ívelt, kivárásos vágykeltés, a közbeni érzelmi csúcsok, a pihentető átmenetek, rutinos átbillenések. És mindaz, ami miatt az egész éjszakát átbirkózta az ember, reggel re semmi más, mint az álmosság, a fáradtság, meg az, hogy itt van-e, már megint megöleltem a semmit! És bármennyire is ódzkodik, aki ódzkodik, igazat ad öreganyjának, mert nem viszi reggel a kávét, s a szépséges nőből, a természet mesterművéből kimaradt valami. Valami, ami nőt csinál a nőből, regényt a kézirathalomból, melynek birtokában nem marad komputer tervezte, komputer öntötte gumibaba: az ember maradt ki, a technikai tudás káprázatából kivergődve: rá kell döbbenni. Döbbennem. Megkérdeztem magamtól: Tetszett-e neked Vég Antal könyve? Azt válaszoltam rá: Nagyon. Kérdeztem újra: És miért tetszett ilyen istentelenül neked Végh Antal könyve? Gondolkodás nélkül: Mert profi! Nagyítóval sem található nála profibb, hivatásos író a magyar literatúrában, pedig vadásznak erre a címre egynehányan. Mert nem érdektelen, és a történethez is közelebb visz, kíséreljük meg felvázolását annak, hogyan dől neki egy mesterember a munkának, ha olyan lektűrt kíván „legyártani”, mely korábbi könyveinek példányszámait is túlhaladja, pedig már az se volt kutya! A dolog technikai oldala adott, mert nem kezdő mesteremberről van szó. A háttérre rábukkan - csábító. A csábítás egy hírzárlattal felérő mínuszos hír a napilapokban, és a legenda, mely át- és áthömpölyög az országon. Ez az enyém! kiált fel. Magyar gengszterek! És sajnálják - ő meg a regénybeli boncmester - , hogy halottak meg alig. Az lett volna az igazi, ha nincs túlélő, mert akkor aztán adhat az anyagnak, ami belefér! Hét magyar bandita a görög ezredesek juntáját célozza meg a követelt dollárokkal, túszokkal, halálos fenyegetésekkel! Csakhogy mindez kevés! Egy jó lektűr ennél többet kíván! Lényegesen többet! Legyen a kisvárosban a többágú hatalmi hierarchia feudálisan összefonódó, és természetesen legyen a fiúk apja nagy hatalmú katonatiszt, az anyja a víz tetején, viharban is dugóként táncoló, rafinált agyú párttitkárnő! Ez már igen! Így tarkón lehet ragadni a mélyáramokat a társadalom nyugodtnak látszó felszíne alatt! Legyenek a fiúk heten, mint a gonoszok: egy egész bűnszövetkezet! Ne legyen se közel, se távol egyetlen emberforma ember se. Ez egy ilyen kisváros, ahol megállt az idő a középkor boszorkányégetései idején . . . Mi legyen még, ó Hollywood! Legyenek a szenvedő alanyok falusi szűzek, legyen köztük bátrabb, félénkebb, szőkébb, barnább, de szövődjön románc is a legszélső ágyon, de jusson egy viszonzatlan szerelem is a fekete banditának, a nagyobbiknak! Az, hogy az első, de legkésőbb a második éjszakán minden lány vérzése megérkezik, mosakodni meg nem tudnak, az a ro73 �máncot ne zavarja, hiszen a fiatalok bohók, erre minden olvasó rádöbben a végére. Legyen sírás, ideg-összeroppanás, őrjöngés. Legyen rugdalózás, legyen falhoz állítás, legyen kiöntve a vödör tartalma az ablakon, mindez színezi a lektűrt. Adjunk a szívnek, hassuk meg a vásárlót, ha egyszer úgy határozott, pénzt ad termékünkért. Mindkét csapat szülei jelenjenek meg a színen. Az apa természetesen részegedjen le, zárja magára az ajtót, mint ahogyan ezt tenni szokása. És feltétlenül kínálja végig a lányokat egy zacskó savanyú cukorral a tárgyalás szünetében, hogy el ne tévesszük valahogyan: ez a fickó állat. A túszok szülei őrjöngjenek félelmükben, és dermedjen meg lábuk, kezük, hogy legyen kinek forró teát felszolgálni. Eddig meg is volnánk, bűnözőbanditáink összehozva, a lábmosást szűkös ivóvízben, mint szörnyetegmotivációt ki ne feledjük! Ez az egész város egy korrumpált, vadnyugati mintára, minden haladásnak ellenálló biogázgyár. Itt az idő, jöjjenek a hősök! De milyenek legyenek a hősök? Kemények és megingathatatlanok, mint Kojak és Derick. Kemények, de humorosak, minden helyzetben optimisták, mint Starsky és Hutch? Vagy érzők legyenek, mint Maigret? Legbölcsebb, ha ötvözünk. Az ötvözetet nehéz nyakon csípni. És persze vadnyugat orvosa. Ő aztán ott legyen. Ez eddig egy kézikönyv vázlata, ifjú lektűrírók számára, akik a szokásosnál gyorsabban kívánnak feljutni szárnyas lovuk hátán a Parnasszusra. Most pedig újra Végh könyve, a Szeretném-e, ha azt nyilatkozza: Ez a könyv megtör- Könyörtelenül. 74 tént eseményeken alapul, a regény minden soráért vállalom a felelősséget?! Meglehet, igen, meglehet. És átgondolnám a kisvárosokban töltött éveimet, elhinném, egy ilyen helyen minden elintézhető, csak én nem tudtam róla, rossz kosárban ültem. Szeretném-e, ha azt mondaná: A könyv regény, olvassátok úgy. Kitaláltam az egészet. Évekkel ezelőtt jött az ötlet, azóta írom. De semmi nem azonos semmivel, ne keressetek azonosítható pontokat, mert ha találtok, azok úgysem azok! A sejtelmes célozgatások sem célozgatások, az mind az írói fantázia! De hát miért is nem ezt nyilatkozta Végh Antal? Miért, amikor az író agya úgy dolgozik az anyagon, mint az esztergagép, úgy formálja, ahogyan mestere akarja. Futó kell neki, futóformát készít a sakktáblára. Ha királyra van szüksége, akkor azt. De könyörgöm: ne esztergáljon szimbólumot egy ilyen módszerrel íródott könyv! Történetet akarjon, bevételt, az olvasónak írott bestsellert! Az ember azt gondolná: minden vicc. Egy felkent író hátvédsora az a szöveg, hogy tízévi nyomozással sem jutott messzebbre, mint aki nem nyomozott egyetlen napot sem. Egy író, riportkötetekkel háta mögött, mesemondásra adja a fejét! Mi ennek a magyarázata? De bármilyen színes, bármilyen profi is ez a meseköntös, azt el nem takarhatja: a dolgok megtörténtek. Magyarországon, Nógrád megyében, Balassagyarmaton. Az olvasó, lakjon akár a Nyírségben, akár a Balaton déli partján, Balassagyarmatra asszociál, mert mást nem tehet. Erre kényszeríti a legenda ereje. A legenda legyőzéséhez kevés a mese ereje. Ezt írónak tudnia kell. Ha pedig tudja, akkor �dokumentumokkal, írásos bizonyítékokkal, interjúkkal összefűzött tényregénnyel kellett volna farkára állnia egy történetnek, mely véget ért, utolsó hullámai is elhaltak talán. Kizárt, hogy valaki, aki nemcsak a botrányt és a példányszám növelését keresi munkájában, ne juthasson hozzá a hiteles anyaghoz. Ha mégsem: miért nem? És miért ne lehetett volna akár egy P u s z tá k n é p e a hetvenes évekbeni kisvárosokról Végh könyve? Miért nem lett? Ezt a könyvet úgy kellett volna megírni, ahogyan egy jogtanácsos határozatot fogalmaz meg: keményen, pontosan, elfogulatlanul. Véghnek ehhez minden megadatott. Profi kézművessége. Korbéli, távolságbéli, tapasztalatbéli távolsága. Ehelyett nézzük meg, miképpen csinál, szerkeszt banditákat, gengsztereket a fiúkból. Azért az mégis nevetségesnek tűnik, hogy Végh profi bűnözőkké képezi a fiúkat ebben az országban, ahol egy negyvenes mérnök, ahol egy negyvenes író: tehetséges fiatal! Tehát: ha jegyet váltanak a moziba, akkor a nézők, a civilek, akikből nem lesz soha gengszter, viszszaváltják. Határsértők! Átúsznak az Ipolyon! Kerékpárokat lopnak á t a folyón! Jó, hogy nem Skodákat, az volna az igazi gengcsemetei tett! (Végh ennyi nyomozással se derítette ki, hogy az Ipoly menti fiúk mind átjártak egy-egy focimeccsre a két járőr közötti időben, ezek a meccsek in n e n s ő magyar válogatott és onnansó magyar válogatott öszszecsapásai voltak.) A bűnözőpalánta, a „nagyobbik” , kitiltatott innen, kitiltatott onnan. Végh nem hajlandó emlékezni arra, hogy a hetvenes évek közepéig honnan tiltottak ki ezreket és tíz- ezreket, akikből soha nem lett regényhős számára. Szépre sikeredhetett volna ez a betét, ha tudomást vesz a dologról. Akár véletlenül is, akár elírásként is. A popsztársztori pedig, hát arra aztán alig marad szó. Legyen paripa azok alá, akik biztosak benne: megmé­ telyezte a fiatalokat a rock. Ott tartunk, már semmi magyar nóta a borospincék előtt, csak dübörgés! Nem akar dolgozni ez a nagyobbik, sehogyan nem akar! De mert dolgozni kell, apja elhelyezi őt egy munkásszálláson, egy munkásszálláson a hetvenes években, amikor csábítók és emberpróbálók voltak ezek a munkaerőhiány teremtette, csudálatos építmények. Ő meg, ez a munkakerülő, veszi a kalapját, elmegy gengszternek! Láncot az ilyenekre! D e! Kigondolja előre, a banditatervek jó tempót vettek, mert nem szabak összetűzésbe kerülnie apjával. Belemegy a látszat kedvéért! Ez a „nagyobbik” egy ilyen kígyó! Végh könyve egy állítólag a magyar valóságról íródott regény. Ha ezt a n g o l író szabja, egyetlen szemmel sem várnám azt, ami hiányzik mögüle-alóla. Mert nem vagyok megkötve. Semmi közöm az angolokhoz, semmi közöm, miért és hogyan jön össze egy túszgyűjtés Angolhonban. De itt kénytelen-kelletlen közöm van hozzá, és Végh nem azokat az okokat sorolja fel, melyekre én fogadhatnék. Az értékvesztés. A bizonyíték. A jó író magabiztossága, emocionális lélekrezgetés nélkül. Ezt vártam. Ha rólam van szó, életemről, a háttérről, a járdáról, ahol lépdelek, a házról, ahol alszom, a levegőről, melyből kortyolok, nehezen viselem a lírát. Miért viselném könnyebben? De hát mi a baj? A megválaszolatlan kérdések tömege? Mi kö- 75 �ze ehhez egy remek olvasmánynak? A virágnyelv? A mindent elfedő virágnyelv? A tényekre profimód ráhúzott klasszicista ornamentika? És hogy ezt válasznak kell tekintenie a kérdezőnek? Furcsa, nehezen áttekinthető világ ez a mai, amikor tízmilliókat érő villák között olyan autóbusz halad a Dunakanyarban, melyben az utasok nagy részének legfőbb gondja az, hogyan húzza ki béréből a következő fizetésig. Nem érti, de lassan már nem is törődik azzal, miként alakult így, neki miért ez jutott, miért nem más. Miért nem a másik élete. Válaszra vár a kérdés? Igen. Egy kisvárosban nagyüzemnek számító gyár párttitkárának, és egy határszakasz parancsnokának csemetéi előzetes jelzések, több mint gyanús események után elkövetik Magyarország máig egyetlen, remélhetően árván is maradó emberrablását, és a szülőket kinevező felelősökről, akik dolga az volna, hogy alkalmas embert állítsanak fennhatóságuk alá tartozó posztokra, egyetlen betűt nem tudunk. Megkérdezhette volna Végh Antal? Meg hát. Ha más nem, a jelszó: A lk a lm a s e m b e r t a lk a lm a s p o s z tr a feljogosította volna rá. Kötelezte volna rá? Így talán nyomára bukkanhatna az ember azoknak az indítékoknak is, melyek saját életét nem a legszerencsésebben befolyásolják? A nagy csendben a magyar kénytelen feltételezésekre hagyatkozni, vagy elfogadja a mendemondákat, vagy semmit nem fogad cl. Bebújik házikójába, nem járat napilapot, nem hallgat rádiót se innen, se onnan, krimit néz az egyesen, és másnap nekiront, hogy előteremtse a család megélhetéséhez szükséges 76 összeget. Ez volna az apolitikus nemzedékek megteremtésének módja? Mi vált hát bizonyossá Végh könyvének elolvasása után? Végül mennyivel lettem bölcsebb és tájékozottabb? Mi az, amit innen kaptam, soha eddig, soha sehonnan? Hol a meglepetés? Meglepetés nincs. Azt eddig is gyanítottam, hogy azon szülők gyerekei sem a szerencse fiai, akik kezében a hatalom - akár ilyen mértékben is - koncentrálódik. Tizenéves gyerekembernek tanácsok kellenek, hogy eligazodjon a labirintusban, melynek élete a tétje. De nézzünk végig az elmúlt harminc esztendő változásain, az új és még újabb szempontokon, irányokon. Egy anyapárttitkár, amikor tanácstalan, tétova, mert fogalma sincs, mi az, aminek holnap meg kell felelnie, hogyan kormányozhatná el - amikor magát se tudja - függetlenedni akaró, de a laza családi léttel eleve semmit kezdeni nem tudó gyerekeit? A szülő felelőssége vitán felül álló a gyerek életében. És másoké a szülőkében, a családokéban? Végezetül újra Balassagyarmat, B a r a n y i A n t a l, a V a ló s á g fiatalon elhunyt szerkesztője készített 1972 -73-ban egy tanulmányt K i s v á r o s i fia t a lo k címmel. A helyzetről, illetve helyzettelenségről fogalmazza meg így gondolatait tanulmánya zárásául: ,,A s p o n t á n k ia la k u lt k i s c s o p o r to k , m é g h a n e m k if e je z e t t e n a n t is z o c iá lis a k is , s o k a t k e z d e n i ö n m a g u k k a l n em tu d n a k . L e ü ln e k az u tc á n az Ip o ly e lő t t , bem enni n em tu d n a k . Ha ta n u ló k , n in c s rá pénzük, de egyébként is k in é z ik ő k et. I d e - o d a k ís é rg e tik . a k o llé g is t a lá n y o k a t , ö sszeverő d nek. a m ú z e u m m ö g ö t t i lig e t b e n , s h a t ú l h a n g o s a k , in n e n is e lz a v a r já k ő k e t , s a k k o r m á r n in c s h o v á m e n n iö k . M a r a d a N y í r je s , v a g y a �város határa. A legtöbb betöréses lopást egyébként a Nyírjesben követték el. Gyarmat az országos listán első helyre került a bűnözést illetően, ha a fiatalkorú bűnözők számát nézzük, a helyzet még egy fokkal rosszabb. A józan ész azt tanácsolná, hogy a helyi szervek a fiatalság problematikus tíz százalékát a közösségi foglalkozásokra alkalmas intézményekben megpróbálná, mintegy »szociálisan letelepíteni«. Megsegítésre és nem adminisztratív intézkedésekre gondolunk. Ehhez a város szórakozási, kul­ turális lehetőségeinek bővítésére volna szükség, melyhez egyébként a népművelési intézet módszertani és anyagi segítséget adhatna. Azok, akik. erre hajlandók, arra adnának segítséget, hogy spontán közösségeket hozhassanak. létre, ahová feltehetően a problematikus fiataloknak az a része is begyűlne, akikben van még becsvágy, s akik még nem illethetők a »bűnözők« vagy »antiszociális« jelzővel, hanem egyszerűen csak - s elsősorban nem a saját hibájukból - egy kisvárosi társadalom perifériájára szorultak, s onnan saját erejükből, minden konkrét támogatás nélkül elmozdulni nem tudnak. Amennyiben ezt nem sikerül megoldani, a helyzet feltehetően romlik, bár e problematikus fiatalok jobbik része talál egyéni megoldásokat. Ez valószínűleg olyan megoldás, mely elviszi őket erről a mindenféleképpen kockázatossá vált színtérről. Mások, akik tehetik, visszavonulnak magánéletükbe. Jön a következő évjárat, és ugyanezekkel a szűkös lehetőségekkel találkozva, ugyanezeket a problémákat termelik újjá. A problematikus fiatal semmilyen vonatkozásban nem egyenlő az ellenséges fiatallal. A problematikus fiatalok értelmesebbjével, véleményem szerint, alapjában meg lehetne változtatni a helyzetet. A társadalom magán segítene a nekik nyújtott támogatással, busásan visszakapná, amit befektetett." De, mint Végh Antal könyve bizonyítja, csodák régen nincsenek e hazában, és a társadalom azt is busásan visszakapja, amit nem fektetett be. 77 �ARADI NÓRA III. salgótarjáni országos rajzbiennálé A lexikoncímszavak terjedelmük sze- az annyira fontos salgótarjáni kezdeményezés. Az 1986 szeptemberében rint tájékoztatnak sommásabban vagy nyílt III. országos rajzbiennálé, illetrészletezőbben a rajz technikáiról, funkcióiról, de a legrövidebb összege- ve az eddigi három, talán még nem elég e program és folyamat teljes jezésből sem hiányozhat, hogy anyaga lentőségének a felméréséhez, de már többnyire papír, fő kifejező eszköze a vonal és - köznyelvi szóhasználattal jelzik, hogy felismerésre várnak a rajz- és a többi képzőművészeti vállélve - egyedi alkotás. Egyszeri, a kéz nyomát megismételhetetlenül őrző vol- faj újabb összefüggései, amelyek ta lett végül a legszembeötlőbb isugyan evidenciáknak látszanak, mégis mérve, annál inkább, minél fontosabb igénylik a folyamatos - kétévenkénti szerepe lett a terjeszthető sokszorosí- bizonyítást. tott lapnak, a grafikának. A rajznak Egy alkotás esztétikai értéke nyilis változott és változik az anyaga, a vánvalóan nem attól függ, hogy megtechnikája, egy-egy rajzkiállítás vagy jelenhet-e több száz példányban vagy -kiadvány tágabbra vagy szűkebbre csak egyetlenegy van belőle; az egyevonhatja a határokat, amelyeken be- di jelleg, az egyéni kéznyom nem felül az adott alkalommal rajzok nyil- tisizálható. De ha a művész „csak” vánosságát biztosítják. Az 1982-ben rajzol és lemond a sokszorosítás adta indult salgótarjáni országos rajzbien- szakmai lehetőségekről, technikai ötletekről, másfajta önkontrollal, másnálék előkészítése során sem volt teljesen egybehangzó, hogy a szervezők képpen éli át az alkotás minden fámit értenek - és várnak - rajzon, de zisát. Legjobb grafikusaink rajzi igéa lényegi kritériumok természetesen nyessége, az eddigi három országos változatlanok. rajzbiennálén élvezett szereplése viláA művészettörténetben korántsem gosan mutatja többek között azt a tendenciát is, hogy a véletlennek, az választható el mereven a rajz a vele esetleges effektusnak a magasztalása határos vállfajoktól, műfajoktól. A helyett mind fontosabb törekvés a véfestménnyel összefügg a hozzá készült letlenszerűség kiküszöbölése, s a feltanulmányrajz, s a grafika lényegi színi optikai-érzelmi effektusoknak föalapja kezdetektől fogva a rajz. És minthogy a grafikusok egyúttal rajz- léje kerekedik a mesterség nemes eszművészek, a grafikai tárlatok, kiadvá- közeinek átgondolt, fantáziagazdag alnyok magukban foglalják a rajzművé- kalmazása. Ez pedig már korántsem szet eredményeinek a javát is. Mégis csupán rajzművészeti jelenség, hanem úgy látszik, grafikusok, festők számá- annak a változó mesterség- és művesra is egyre fontosabb lett az önálló ségfelfogásnak a megnyilvánulása, amely úgy látszik, egyre inkább tért rajz. Nem annyira általános művészettörténeti, hanem konkrét kortárs- hódít a képzőművészetekben. művészeti okok és összefüggések játszA rajz lehetőségeire, erejére gondolhattak közre abban, hogy megszületett va, mindig olyan Leonardo-festmény 78 �reprodukciója jut eszembe, amelyről azt hihetnők, hogy megoldott, befejezett képről készült, pedig a festménynek csak a rajzi alapozása van meg, magában foglalva - az érett reneszánsz kori műhelymunka szellemében - még a színértékekre utaló árnyalást is. Rajz nélkül nincs festészet, nincs grafika; rajzot alkot az a grafikus is, aki közvetlenül lemezre vés, habár munkája nem rajzként jelenik meg. De nem a lehetséges határesetek boncolgatása segít tájékozódni, különösen nem a rajz esetében, amely egyaránt lehet eszköz és cél, tanulmány és befejezett mű. A rajznak lehet festményfunkciója, s ez egyre gyakoribb, lehet illusztráció, nem feltétlenül irodalmi alkotásé, hanem élmények, gondolatok folyamatának képi rögzítése. Példa rá a III. biennálé két különkiállítása, az előző biennálé Csohány Kálmán-díjasának, L ó rá n t Já n o s n a k a képei és nagydíjasának, B a n g a F e ren cn ek az izgalmas illusztrációi. A rajzban is, akár a festészetben, egyre kevésbé lehet stílusvonulatok szerint tájékozódni, inkább az egyéni stílusok adnak fogódzót. Megvan persze a már-már copyright-tá lett vagy így felfogott egyéni stílusok szürkítő veszélye, de a rajzművesség olyan kontrollra kényszeríti az alkotót, hogy talán könnyebb tovább mozdulnia. És nehezebb is, mert szembesülve a papírlappal és saját kezével, különös felelősségérzet hatja át minden mozdulását. Talán ellentmondásosnak látszik, hogy a mai individualitást a maga szerteágazó változatosságában és árnyalatnyi rezdüléseiben közvetítő rajzművészet mindinkább arra indít, hogy a mesterség hitelének a növekedésén töprengjünk. Elképzelhető, hogy az elmúlt évtizedek szakmai káosza után szinte revelációként hat a művesség becsülete. Művészet és mesterség valamikor fogalmilag is összetartozott, a nagy francia enciklopédia „ A rts et címszava szerint egyenértékű a magas mesterségbeli szint és a művészetfogalom. S ez valamiképpen a művészettörténetre mindvégig érvényes igazság. A művészetfogalom változása módosította a mesterség értelmezését is, elvezetvén a közelmúlt olyan nullpontjáig is, ahol a művészetfelfogás nyomán lett esetleges az eszköztár, a nyelvezet, a matéria. Az elmúlt fél században azonban - különböző vállfajok, műfajok újjászületése nyomán - azt is többször leszögezték, lelkesen és bizakodva, hogy a „mesterségek reneszánszának” vagyunk a tanúi. Ennek is mindig más és más volt a tartalma. A mainak talán az, hogy az individuális gesztus a művesség erejével is érvelve törekszik az érték, a művészeti-esztétikai érték teremtésére. De lehet ennek a ma sejthető, talán fordulattá is váló változásnak egy speciális oka is: visszahatás, talán tiltakozás is a már-már sterilizáló technikai tökély ellen, szabadulni akarás a személyiségjegyeket szürkítő technikai manipulációtól. Korábban is feltűnt már hasonló tiltakozás, de ez a mostani talán tudatosabbnak, következetesebbnek látszik. És ez az a pont, ahol a rajzművészet, a végtelen lehetőséget kínáló papírlap végességével küzdve, feltehetően hatni fog a festészetre, a képalkotásra általában. m é tie rs ” Ilyen összefüggésben látszik egyre fontosabbnak a salgótarjáni kezdeményezés, az eddigi három biennálé egymásutánja. Eddigi és jövőbeni történetüket alkotások gyűjtésével rögzíti a megyei múzeum. A résztvevő művészek, a kiállításra kiválasztott alkotások biztosítják, hogy ez a friss múzeumi gyűjtési profil a rajzművészet legújabb történetének összefoglalását nyújtja. A biennálék katalógusai a mai rajzművészet legfontosabb szakirodalmi dokumentumai. 79 �A rajz becsülése és megbecsülése a művészet és a mesterség becsülése és megbecsülése. Ezt tudatosítja a salgótarjáni országos rajzbiennálé. Olyan időben vállalkozott e művészeti váll- faj speciális nyilvánosságának megteremtésére, amikor várható, hogy a rajznak alakító szerepe lehet a mai képzőművészetben. SÜMEGI G YÖ R G Y Rajzhalmaz A salgótarjáni (pár éve Mátraalmásra átköltözött) művésztelep és az 1982-ben elindított országos rajzbiennálé rajzok folyamatos teremtésére és megmutatására ad lehetőséget. Folyamatossá teszi a rajzkínálatból (részben grafikából) a helyi múzeumi gyűjtést. Elnagyolt számolással is biztonsággal föltehető: a Nógrádi Sándor Múzeum e két forrásból eddig több száz rajzzal gazdagodhatott. Időbeli előzményekül idekívánkoznak: C so h á n y K á lm á n rajz- és grafikai életműve, az ő kortársai (K o n d o r B é la , F e le d y G y u la stb.) lapjai, s rajzművészetünk aranyfedezetéből a M ih á ly fi E r n ő kollekciójával Salgótarjánba kerültek: B a rc sa y , C z ó b e l, a folyamatos rajzgyarapodásra megalkotott lehetőséget összekapcsoljuk, mindjárt nyilvánvalóvá válhat: Salgótarján (pontosabban a Nógrádi Sándor Múzeum) ma rendelkezik egy jelentékeny, magyar művészettörténeti fontosságú rajzgyűjteménnyel, amely múzeumi raktárak polcain alussza Csipkerózsika-álmát, vagyis nagyrészt elzárva tartják. Igaz ugyan az is, hogy a fényre, hőre igen érzékeny rajzok még a legjelentősebb rajzgyűjteményekben is rövidebb ideig állíthatók ki, de jogos talán a kérdés: Salgótarjánban meddig és miért tartható csak raktáron a magyar rajzművészet? D e r k o v it s , E g r y , F e r e n c z y B é n i, G u lá c sy, K e rn s to k , K m e tty , K o n do r, M e d g y e s s y , M e d n y á n s z k y , N a g y Is tv á n , N e m e s L a m p é rt Jó z s e f, R ip p l- Mielőtt egyértelműen válaszolhatnék - nézzünk „rajzkörül” . Ha jól és pontosan vésődött emlékezetembe, akkor Magyarországon ma nincsenek állandó múzeumi tárlatokon, az utóbbi években megszaporodott múzeumi kép- R ó n a i J ó z s e f, S za la y L a jo s , U itz B é la stb. rajzai. Ha csak a fönti névsort és 80 �tárakban rajzok kiállítva. Ezekben a festészetnek van egyfajta primátusa a többi művészeti ággal szemben is. A „T Á R ”-akat is a képekről (KÉPTÁR) nevezték el s nem szobrokról, rajzokról stb. (Noha a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi rendszerében - Régi Képtár, Szobortár, Grafikai Tár egymás mellett helyezkednek el a különböző műfajok.) A festészet elsődlegessége az állandó képzőművészeti kiállításokról, a képtárakról leolvasható. A bemutatott nagyobb mennyiségű festményt kisebb számú szobor kíséri, de rajz és grafika alig-alig bukkanik föl - Miskolctól Hódmezővásárhelyen, Baján, Kecskeméten át Budapestig, Pécsig, Szentendréig, Szombathelyig. Ott és jobbára csak ott jelennek meg, ahol életmű-kiállítás, egyszemélyes múzeum létesült, ahol egy-egy ouvre fölsorakoztatása a főcél (például T ó th M e n y h ért hódmezővásárhelyi és kecskeméti gyűjteménye, Barcsay, Kmetty, Á m os, V a jd a Múzeum Szentendrén, C so n tv á ry , Uitz, M a rty n Múzeum Pécsen; emlékházak: Rippl-Rónaié Kaposváron, Z ic h y M ih á ly é a somogyi Zala községben, H o lló L á s z ló é Debrecenben stb; emlékszobák: az előbb említett Hollóé Kiskunfélegyházán, Kondor Béláé Miskolcon stb.). Az emlékmúzeumok és emlékházak rajzok és grafikák bemutatása iránti megengedő gesztusa, művek közé sorolása persze azzal is összefügg, hogy sokszor egy-egy kiérlelt, nagyobb s az életműegész szempontjából fontos kompozíció előtanulmányát, első ötletfölmerülését ismerhetjük meg a rajzban. Így, ebben a szerepkörben előjátékos a rajz, a nyitány s nem a mű szereplője. Egy biztos: a téma mégis benne s általa intonálódik először tehát friss, közvetlen, vázlatos-lendületes, egy műsor idődiagramján primus inter pares szerepű. Ott és persze csak ott, ahol és amikor további kompozíció(k) első ütemévé válik. Ilyenkor köldökzsinór-kapcsolat teremtődik rajzvázlat és mű, végleges alkotás között. De van önállóvá vált, autonóm művészi rajz is, különösen az utóbbi évtizedekben elkülönülő műnemként. Már nem lenézett vázlat, hanem egyedi alkotás, bármely képzőművészeti műfajhoz hasonló rangú kifejezési lehetőség. Értékét és vonzerejét egyedisége, a legszemélyesebb nyomhagyás, kézjegylenyomat jellege, az egy (kizárólag!) példányban való létezés adja. Olyan, mint a gépiratok (analogiásan: minden többszörözési eljárás ilyen a képzőművészetben) között az autográf kézirat. Rajzirat, hiszen az írás, a legközvetlenebb kézjegy műegésszé válóválható (rajzonként eldöntendő kérdés, hogy mű-e) édestestvére. A magyar rajzművészet fiatal, mindösszesen harmadszor megrendezett fóruma, a salgótarjáni rajzkiállítás, „rajzidején” is érdemes végigpásztáznunk, hogy milyen hadállásokat, milyen eredményeket ért el rajzművészetünk az utóbbi években nemzetközi küzdőtéren is. Azt is számba vehetnénk, hogy mit jelentett, hogyan változott és módosult művészettörténeti korszakonként a rajz jelentősége és jelenléte. Ezen belül tüzetes vizsgálatot érdemelne a magyar rajzművészet legjobb képviselőinek, legfontosabb irányainak az elemzése, hogy aztán a hazai hagyományokat átvilágítva jobban és tisztábban láthassuk a mai művek jelentőségét, azt, hogy a megjelenő rajzokban hogyan érhető tetten a hagyományokhoz (akár nemzetközi vagy hazai ágához) való csatlakozás, hogyan és milyen kifejezőeszközök segítségével jelennek meg az újítások, a személyhez, egy-egy alkotóhoz kapcsolódó szuverén, a szemünk előtt lassan-lassan egyénivé érő rajzi világok. Vizsgálandó lenne az is, hogy a sajátosan időben, térben, a hagyományok és az iskoláztatás által mindenképpen meghatározott mai ma­ 81 �gyar rajzművészetből milyen szeletet, milyen összesítésben kínál a bemutató. Fölvonultatja-e a magyar rajzművészet minden fontosabb, jellegadó törekvését, bemutatja-e a valóban legjobb rajzolókat, megjelennek-e Salgótarjánban a magyar rajzművészet generációnként legjobb képviselői. Vagy - fordítva a kérdésen - van bizonyos kiszámíthatatlanság a beküldők arányában attól, hogy az idősebb nemzedékek tagjai közül alig-alig jelentkeztek, s ugyanúgy kevés a fiatal, az igazi pályakezdő, a csak rajzolói életútra elszánt alkotó. S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy a válogatásban is mindig van - most is lehet - némi esetlegesség, akkor a tárlatot ezen körülmények figyelembevételével kell minősíteni. Érdemes azt is tekintetbe venni, hogyan helyezkedik el, hogyan illeszkedik az országos és ágazati, műfaji kiállítások rendszerébe a salgótarjáni bemutató. Összehasonlításra persze nemcsak a tárlaton belül nyílna lehetőség, mivel a rajzművészet változásait, pillanatnyi helyzetmódosulásait számos más, nagyobb terület művészetét fölvonultató kiállításon (így például a területi tavaszi és téli, a hódmezővásárhelyi, a dunántúli stb. tárlatokon) is figyelemmel kísérhetjük. A pécsi galéria RAJZDRAW ING kiállítássorozata pedig tanulságos nemzetközi összehasonlítási, értékelési lehetőségeket is kínál. Fölvonultatja a rajz szélsőségesebb (a salgótarjániaknál mindenképpen), de jogosult megnyilvánulásait az antirajztól a jel- vagy minimalrajzig. Salgótarján már indulásakor megütött egy sajátos hangot, a hagyományok vállalásából is karaktereset fölmutatva. Akkor a világrajzművészet élvonalába tartozó Szalay Lajos munkái egyrészt a magyar rajzművészet nagy generációjának indulásáig, a harmincas évek második feléig utaltak vissza, másrészt és egyúttal azt is jelezték, hogy Szalay munkássága példa 82 és fontos hatótényező volt a hazai rajzművészetben a hatvanas években is. Ezen időszak egyébként is jelentős, ma már művészettörténetileg is jól körülhatárolható és föltárható időszaka a magyar grafikának s rajzművészetnek, olyan jelentős életművekkel, mint Kondoré vagy a Nógrádban honos Csohány Kálmáné (akinek a nevére szakmai díjat alapítottak a salgótarjáni rajzbiennálén). A salgótarjáni tárlat tehát az autonóm rajzot önállóként, egyediségében mutatja be. A közvetlenség, a személyesség, az egyszeriség és egyediség is fontos kritérium. De hogy a tárlat összképe milyen arányokban mutatja be a líraibb hangvételt, a tárgyiasabb törekvéseket, a hagyományok mentén való rajzolást vagy újszerűbb anyaghasználatot, merészebb újításokat eldöntendő kérdések. A rajz reagálóképességének a gyorsasága, a társadalmi, művészeti, emberi - vagy éppen politikai - aktualitásokban való véleménynyilvánítása szintén tanulmányozható. Az antológia-rajzkiállítás tükröt tart önmaga, a hazai rajzművészet (ezzel nem azonos persze a tárlat) elé is. Ebben láthatjuk, hogy rajzművészetünk - illetve annak bemutatott része - n y u g v ó p o n to n van. Befogadja az új, a legújabb értékeket, elismeri a folyamatosan alakuló-gazdagodó rajzolói teljesítményeket (legutóbb S z a b a d o s Á r p á d nemzetközi mezőnyben Ljubljana, rajzkiállítás - is frissen díjazott munkássága kapott fődíjat joggal). Hogy az évek alatt egymásra rakódó rajzhalmaz legjobb lapjai mikor kaphatnak állandó nyilvánosságot azt csak az otthont teremtő városban tudhatnák megválaszolni. A III. országos rajzbiennálé katalógusát bevezető B e k e L á s z ló v al vallhatjuk: „A leggyanúsabb az, hogy a rajzot a legtöbb kor igen nagyra értékeli, azonban mégsem becsüli eléggé” . �MŰTEREM C zinke Ferenc 6 0 éves 83 �Czinke Ferenc köszöntése Megyénk gazdag kiállítási programjában megkülönböztetett jelentősége van a mai tárlatnak. Ezúttal az egyik legismertebb helyi művész, sokak által tisztelt, nagyrabecsült elvtársunk, barátunk eddigi életútját összegző kiállítás megnyitására kerül sor. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy az 1926-ban született C z in k e F e r e n c felnőtté és művésszé válásának kezdete éppen a felszabadulás sorsfordító időszakára esett, s így tipikus útját járhatta be a szegénysorból felemelkedő értelmiségi pályájának. A bodrogközi tanyavilágból indult, szülei mezőgazdasági cselédek voltak. Tőlük örökölte a tisztességet, az elkötelezettséget, a szép iránti vonzalmat, a boldogság utáni vágyakozást. A műveltség alapelemeit Sárospatak szellemiségében sajátította el. Tehetségét a „fényes szelek” emelték szárnyra, a népi kollégisták körében, a kulturális forradalom lendületében talált rá hivatására. A Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, rajztanári diplomát szerzett. Köztünk, a szemünk láttára érett igazán művésszé, itt teljesedett ki életműve. Számtalan megyei, regionális, országos és nemzetközi bemutatón legutóbb Törökországban és a Szovjetunióban - képviselte szűkebb hazánkat és nemzeti kultúránkat. Elismerések, kitüntetések sora fémjelzi a magyar grafikában elfoglalt helyét, aktív és eredményes közéleti, művelődéspolitikai tevékenységét. A Munkácsy-, a SZOT-díj, az Érdemes művészi cím mellé 1986. november 7-én megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. Jubileumi tárlata néhány héttel ezelőtt rangos színhelyen, a budapesti Ernst Múzeumban került elsőként megrendezésre. Valamennyiünk örömére szolgált - s alig titkolt büszkeséggel tapasztaltuk - , hogy a szakmai vélemények igen magasra értékelték Czinke Ferenc műveit. Ezeket megismételni nincs szándékunkban. Mi elsősorban arról vagyunk jogosultak szólni, hogy számunkra milyen értéket jelentenek alkotásai, hogyan ítéljük meg sokoldalú részvételét a megye szellemi életében. Mi azért szeretjük művészetét, mert értünk, rólunk, nekünk is szólnak alkotásai, ha szükségszerűen él is az elvonatkoztatás eszközeivel. Szeretjük, mert gondolatvilága mélyen embercentrikus. Humanizmusa direkt módon is jelen van - egyebek közt - a gyermekkor világát, a szülők emlékét megörökítő képein, vagy újabban az unokákhoz fűződő mély érzelmi kötődést illusztráló lapjain. Munkásságának karakterisztikus vonást kölcsönöz az a törekvése, hogy a népművészet - benne a palóc folklór - ősidők óta felhalmozott kincseit ötvözi, menti át a modern művészet révén a jövőbe, s egyáltalán a mai korszerű világképbe. Ugyancsak a tiszta források iránti vonzalmára utal, hogy a természet - csakúgy, mint általában az embernek - állandó kísérője, lételeme művészetének. Minden évszakról van közölni valója, a növények, virágok vegetációja szerves eleme jelrendszerének. Ti* Elhangzott 84 1986. december 15-én, Salgótarjánban (Nógrádi Sándor Múzeum), a kiállítás megnyitóján. �hanyi kötődése ismeretében magától értetődő, hogy a Balaton ezernyi szépsége, mesélőkedve inspiratív erejű az ő számára is. Féltő gonddal óvja a környezet szépségét, tisztaságát. Szenvedélyes megálljt kiállt az életünket, jövőnket, békénket veszélyeztető magatartásnak. Műveivel egyértelműen politizál. Alkatánál, meggyőződésénél fogva mélyen elkötelezett, - s ami ennél is több - pártos művész. Számos munkásmozgalmi témájú, politikai ihletésű alkotása bizonyítja hovatartozását az eszmék örökös harcában, a szocialista értékrend képviseletében. Történelmi személyiségeket, eseményeket, helyzeteket megjelenítő művei jelképes üzenetként kívánnak eligazítani napjaink bonyolult, konfliktusokkal, feszültségekkel is terhes viszonyaiban. Nemrégiben nyilatkozta önmagáról a N Ó G R Á D munkatársának: „ Ú g y g o n d o lo m , e lk ö t e le z e t t s é g n é lk ü l, a v i l á g , a t á r s a d a lo m a k t u á lis k é r d é s e i ir á n t i jo b b í t ó s z á n d é k ú f i g y e le m n é lk ü l n in c s is k o m o ly m ű v é s z e t . H is z e n a m ű v é s z e t h e ly é t n e m k e l l k it a lá ln i a m a i t á r s a d a lm u n k b a n s e m . A n n a k h e ly e e l e v e e l r e n d e lt e t e t t , lé n y e g e p e d i g az , h o g y a k o r k é r d é s e ih e z , a m á h o z k e l l s z ó ln ia .'' E hitvallás következetesen tükröződik képein. Felelősen, ösztönzően, az értelemre és az érzelemre egyaránt apellálva válaszol a kor kihívásaira, az új helyzetekre, az emberek sokasodó kérdéseire. S ez azért is elismerésre, támogatásra méltó törekvés, mert manapság a művészetekben gyakran tapasztaljuk ennek ellenkezőjét: a kesergést, a küzdés hiányát, a jövő iránti kételyeket. Pedig egészséges nemzeti tudat, önbecsülés, józan optimizmus, értelmes vállalkozás, fegyelmezett munka, áldozatkészség, közösségi magatartás nélkül nem lehet helytállnunk a szocialista társadalom minőségi követelményeinek érvényesítésében, a nehezebb feltételek ellensúlyozásában, aktuális feladataink megvalósításában. Tehetség és emberség ez idő tájt egyszerre tétetik próbára. Czinke Ferenc esetében egységbe ötvöződik mindkettő. Alkotói ambícióit jó ügy szolgálatában mozgósítja, ars poeticájával egybecseng a mindennapokban kifejtett tevékenysége, vibráló mentalitása. Nézsai nevelőként kezdte nógrádi pályafutását az ötvenes évek elején. Később Zagyvarónán is volt intézményigazgató, s mind a mai napig elsősorban pedagógus maradt. Alapító tanára a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumnak. Nemzedékek sorát tanította esztétikára, művészettörténetre; szenvedéllyel, szívvel-lélekkel formálta ízlésüket, világszemléletüket, sokakat indított el a maga művelte pályán. Rajongásig kedvelik volt és jelenlegi tanítványai, hallgatói, élményt adóak tanórái és szakköri foglalkozásai, ismeretterjesztő előadásai. Nagy aktivitással vesz részt kulturális életünkben. Fáradhatatlanul kezdeményez, szervez: iskolai, munkahelyi galériákat alapítva, rovatot irányít, művésztelepet vezet, gyűjteményeket adományoz, vendégeket kalauzol, kiállításokat nyit meg. Mindenütt ott találni, ahol a szellemi előrehaladás érdekében történik valami. Kevés hozzá intézett kérés maradt még részéről teljesítetlenül. A megye valamennyi térségében otthonosan mozog, a társadalom minden rétegében vannak tisztelői, barátai. Különösen szoros kötelékek fűzik a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozóihoz. Több mint egy évtizedes szocialista szerződés keretében alakított ki tartalmas munka- és emberi kapcsolatokat a gyár ügyes kezű szakmunkásaival, a művészetét magáénak valló kollektívával. 85 �Harcos, vitakész embernek ismerjük, ha bárhol, bármikor kell kiállnia elveink, értékeink védelmében. Fiatalon került a párt soraiba, ahol megannyi fontos mozgalmi funkciót töltött be. 30 évvel ezelőtt párttitkárként volt tevékeny részese a konszolidáció hitet próbáló, kemény helytállást igénylő időszakának. Napjainkban a megyei pártbizottság tagjaként hozzászólásaival, véleményével, tetteivel következetesen képviseli a párt politikáját, kiemelten a művelődésre vonatkozó döntéseit, az alkotó, a művészértelmiség sajátos érdekeit, gyarapítja, formálja az emberek esztétikai ismereteit. Czinke Ferenc a közelmúltban volt hatvanéves. Ebből az alkalomból is köszöntjük szeretettel, barátsággal. Őszinte szívvel gratulálunk elért eredményei hez, köszönjük fáradozásait. Kívánjuk, hogy munkássága az utóbbi években tapasztalt megújulás szellemében tovább gazdagodjék, s ez a szép jubileum ösztönzője legyen újabb sikereknek és még hosszú évtizedeken át teljesítse vállalt küldetését, közös örömünkre, valamennyiünk épülésére. Géczi János 86 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! N a g y sz e re te tte l k ö sz ö n tö m Ö n ö k e t az isz ta m b u li k iá llítá s o m m eg n y itó já n . K ü ­ lö n k itü n te té s szá m o m ra , h o g y a k k o r m u ta th a to m b e a lk o tá sa im a t, a m ik o r az rész ese le h e t a n n a k az ig e n k e d v e z ő fo ly a m a tn a k , a m i n a p ja in k b a n a m a g y a r tö rö k k a p c s o la to k b a n m in d e r ő te lje s e b b e n m e g m u ta tk o z ik . [ . . . ] A m ű v é sz e t, h a n in cs is v á te s z i s z e re p e , m in d ig e lő r e é r z i, elő re m u ta tó a n je lz i a lé le k re z d ü lé s e it, az á lta lu n k m é g n em ism ert t ö r v é n y e k r e n d e lte té s é t, h o g y a k ö z ö sség n e m z e ti h a tá ro k o n is tú lm u ta tv a te rem tsen k a p c s o la to k a t a le g n e m z e tk ö z ib b n y e lv e n , a m ű v é s z e t n y e lv é n . B a r tó k B é la , v ilá g h ír ű z en esz erz ő n k , a X X . sz á z a d i z e n e i é le t v ilá g fe lfo g á sá n a k m eg h a tá ro z ó e g y é n is é g e is ez ért fo r d u lt a tö rö k z e n e n é p m ű v é s z e ti h a g y o m á n y a ih o z , n e m k is e b b s e g íts é g g e l, m in t a M a g y a ro rs z á g o n tö b b s z ö r m eg f o r d u lt é lő k la ssz ik u s, Ahmed Adnan Saygunéval, a k it a m a g y a r z e n e ir o d a lo m n á lu n k ig e n fo n to s h e ly e n tart szám o n . M ű v é s z e te m e t sz á rm a zá so m o k á n h o g y m á r g y e r m e k k o ro m ó ta n é p m ű v é s z e te n n ő ttem f e l - o ly a n n á fo rm á lta m , h o g y az a d e k v á t m ó d o n m eg h a tá ro z ó le h e sse n , term ész etes rész e a lk o tó m ó d - s z e rem n ek , ez ért n em is le h e te tt m ás, m in t e g y b a rt ó k i p ro g ra m . A n é p m ű v é s z e t m in d e n k o rb a n m eg h a tá ro z ó , tiszta fo r r á s t je le n te tt az e x p e rim e n tá lis m ű v ész et, a m a g a sm ű v ész et szóimára. N e m a n é p i m o tív u m k in c s e k fe lh a sz n á lá sa itt az e ls ő d le g e s , h a n em az, h o g y az e z e k e n b e lü l m e g le v ő a rc h etö r v é n y e k é r v é n y e s ü lje n e k , a m e ly e k m in d e n k o rb a n lé tre h o z z á k a k o r esz tétik a i ön tu datának, m e g fe le lő fo r m a n y e lv e t, s n em u to lsó s o rb a n azt a ta rta lm i, g o n d o la t i tö ltést, s z im b ó lu m - é s je lr e n d s z e rt, a m i n é lk ü l n in cs m ű v ész et. A n é p i ih le te tts é g teh á t tu la jd o n k é p p e n s z e m lé le t, v ilá g lá tá s é s é rte lm e z é s d o lg a ! M ű v é s z e te m ú g y érz e m teh át - h o g y B a r t ó k k a l m o n d ja m - „tis z t a fo r r á s " , a m ib ő l m in d e n k i ten y érsz á m ra ih a t, m e rt n em s z e n n y e z e tt! E z é r t is szá n o m m ű v e im e t a k o r e m b e r e szá m ára fe lk iá lt ó je lü l, m ert a te n g e re k , a fo ly ó k tisz ta sá gáért k ü z d e n ü n k k e ll, d e u g y a n íg y a lé le k tisz ta sá gáért is, h o g y o rsz á g h a tá ro k o n tú l h ir d e s s ü k a m ű v é s z e t n y e lv é n , fig y e lm e z te s s ü k az e m b e r e k e t, h o g y a v ir á g , a s z ő k e b ú z a m ez ő , a b é k e n y e lv e , a m ű v ész et le g tis z tá b b ig az sá ga , a m i a rra v a ló , h o g y sz e b b é s b o ld o g a b b le g y e n a f ö l d , s e b b e n a d r á m a i ta r ta lm ú a lk o tá s o k is e rő s íth e tn e k b en n ü n k e t. Is z ta m b u l a c so d á k , á lm a im v á r o s a ! J e lk é p e s e n is ó riá s i a s z e r e p e ! A z itt m e g é p íte tt h íd je lk é p e s i s : v ilá g r é s z e k e t k ö t össze, azaz Is z ta m b u l a b o ld o g s á g já rh a tó h íd já t je le n t i az eg ész v ilá g n a k , azt a h id a t, a m i ö sszek ö t e m b e r e k e t, n e m z etek et, k u ltú rá k a t. Itt e g y m á sra é p ü l é v e z r e d e k ó ta a tö rté n e le m , a k ö v e k b e s z é ln e k , s sz e retn ém , h a a m a n y e lv e z e té b e n , ta rta lm i ü z e n e té b e n Ö n ö k is m e g é re z n é k n é p e m ü z en etét a m ű v ész et n y e lv é n k eresz tü l. [ . . .] * Czinke Ferenc köszöntő szavai az 1986 szeptemberében rendezett isztambuli és ankarai kiállításán. (Részletek) Törökre fordította: Hasan Eren professzor (Ankara, Tudományegyetem) 87 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! É le t e m n a g y e s e m é n y e ez az a n k a ra i b em u ta tk o z á so m . R ó m á tó l T o k ió ig H e ls in k it ő l B u e n o s A ir e s ig , V e le n c é tól A d d i s A b e b á ig s o k o rszá gb a n v e tte m részt k iá llítá s o k o n , d e ez az a n k a ra i, e z m á s ! Itt a g y e r m e k k o r a d t a e ls ő é l m é n y e k , a tö rté n e lm i ta n u lm á n y o k so rá n m in d ig m e g á lm o d o tt tö r ö k -m a g y a r k a p c s o la to k , ő si n o m á d v o ltu n k ó ta v é g ig k ís é r ő , e g y m á sra o d a fig y e lé s v á lik m ost v a ló r a a k k o r , a m ik o r a je le n le g B u d a p e s t e n re n d e z e tt n a g y r e tp r o s p e k tív k iá llítá s o m m a l h az ám at k ö sz ö n töm k ö z e lg ő 6o. s z ü letésn a p o m o n , s k ö sz ö n tö m e z z e l e g y id ő b e n e k iá llítá s o m m a l, itt A n k a r á b a n , T ö rö k o rsz á g o t. A m ű v ész et, d e k ü lö n ö s e n a g r a fik a i m ű fa jo k , a k o r k ih ív á s a ir a , tá rs a d a lm i k ö z é rz e tü n k re a g r a fik a a d e k v á t k ife je z é s e iv e l, je lk é p - é s sz im b ó lu m te re m tő e r e jé v e l m in d ig g y o rsa n re a g á l, s k o ru n k m a ez t k ö v e t e li a m ű v é sz e ttő l, m in d e n a lk o tó e m b e rtő l. G o n d u n k k e ll, h o g y le g y e n az e m b e ris é g tiszta sz á n d é k á é rt v a ló k ü z d e l e m ; ro h a n ó k o ru n k b a n a lé le k b é k é jé n e k tisztasága, az e m b e r i k a p c s o la to k n e m z e tk ö z i h a tá ro k o n is tú lm u ta tó , ő sz in te v á g y a , a k ö z ö sen v á lla lt fe le lő s s é g a b e n n ü n k e t k ö r ü lv e v ő v ilá g é r t - h o g y tisz tá k le g y e n e k a te n g e re k , a viz ek , h o g y a n é p i k u ltú r á b ó l re á n k h a g y o tt k in c s e k a k u ltú ra , a m ű v ész et m in d e n terü le té n to v á b b é p ü lje n e k , h o g y m in d ig s z e b b le g y e n a f ö l d ! [ . . .] N e m a n é p i a lk o tá s o k sz ín es m u strá i, m o tív u m k in c s e i, h a n e m az a lk o tá s o k b a n m e g le v ő ő s i tö r v é n y e k fo g la lk o z ta tn a k , a h o l a k ifejez ésn ek , a z o k a t az a rc h etíp u sa it k e re s e m , a h o l je le n le h e t az e g y k o r i közösségek, k ö z m e g e g y e z é se n a la p u ló k o m m u n ik á c ió já n a k p ró b á ja , am elyek, a lk a lm a sa k m a is ú j ta rta lm a k , ú j g o n d o la to k k ö z lé sé re , e g y ú j k ö z ö sség k ö z ö ss é g i szót é rté sé re . E z e k a k é p i ele m e k a p a ra sz ti v ilá g r e k v iz ít u m a ib a n , ő s i sz e rsz á m o k b a n v an n ak je le n , a m ik b ő l term ész etes m ó d o n a lk o th a tó m e g s tilá ris a n is a XX. s z á z a d i e m b e r b a lla d á ja . [ . . . ] A m ű v é s z e t n y e lv e , je lr e n d s z e r e n e m z e tk ö z i - érth e tő - n y e lv e z e t, s e z n a g yo n fo n to s , m ert a m ű v é s z e tn e k p ró fé ta i k ü ld e t é s e v a n ! E z t sz eretn ém sz e ré n y k é p e s sé g e m sz erin t itt is te lje s íte n i, e b b e n az o rsz á g b a n , a m ely n ek j e le n tő s é g e és je lk é p e a b b a n fe je z ő d ik k i le g s z e b b e n , h o g y v ilá g r é s z e k e t k ö t öszsze, a H Í D sz e re p é t tö lti b e ; s n em u to lsó so rb a n a z ért is s z ív e m h e z k ö z e l á lló , m ert a ro k o n sá g fo k á n ö rü lh etek a n y e lv i lo g ik a azo n o ssá gá n a k , h o g y tö b b száz k ö z ö s s z a v u n k v a n ; re m é le m az é n m ű v é s z e ti n y e lv e z e te m is m e g é rtésre ta lá l. K ü lö n ö s e n n a g y b o ld o g s á g e z sz á m o m ra e g y o ly a n n é p n é l, a h o l az a ta tü r k i in tés n a p o n ta k ö v e t e n d ő p é l d a : „ T ö r ö k ! L é g y b ü s z k e , d o lg o s és b iz a k o d ó ! ” E z t v is z e m h a z a ö rö k ü l a m i n é p ü n k n e k is ! 88 �Lekötözve, elszabadulva Beszélgetés Szabó Tamás szobrászművésszel F u rc s a szitu á ció s z e r e p lő je v a g y o k : e g y h a rm in c n é g y es z te n d ő s fia t a le m b e rt fa g g a to k é le tú tjá ró l. E b b e n az é le tk o r b a n m é g n in cs lé tjo g o s u ltság a a v is s z a e m lé k e z é s n e k , á m az ú tra in d ít ó tá jh o z , a s z ü lő h e ly h e z fű z ő sz á la k k u ta tá s a -fe lfe jté s e S z a b ó T a m á s s z o b rá sz m ű v ész szá m ára, és S a lg ó ta rjá n vá ro sá n a k is fo n to s le h e t. K e z d jü k h át e l a b e sz élg eté st. S m i m á ssa l k e z d h e tn é n k , m in t a g y e r m e k k o rr a l, az e ls ő é lm é n y e k k e l, az in d ítta tá ssa l. - Egy véletlen hétköznapi esemény volt az első fontos élményem. Anyámmal moziban voltam, és a híradóban keramikusok munkájáról forgatott filmriportot vetítettek. A művészek - vagy lehet, hogy csak iparosok voltak - vázákat, edényeket készítettek. Tízéves lehettem akkor, és a film hatására másnap már én is az agyagot gyúrtam. Szerencsém volt, mert a kertünkben kiváló minőségű agyag található. Ekkor, az első kis tárgyak megformálása közben határoztam el, hogy keramikus vagy szobrász leszek. Nagy erővel gyártottam a miskakancsókat, a korsókat és a tálakat. Persze kiégetni még nem tudtam, de azért a tűzhelyünk sütőjében jól kiszárítottam az első munkáimat. - S e g íte tt v a la k i e z e k n é l a p ró b á lk o z á s o k n á l? - Nem, de az nagyon jó volt, hogy senki sem szólt bele, hogy hagytak dolgozni. - K a p c s o ló d o tt v a la m ik é p p e n m ű v é s z e ti p ró b á lk o z á s o d , k ís é r le te z é s e d az is k o la i ta n u lm á n y o k h o z ? - Az általános iskola esztendei alatt otthon dolgozgattam, aztán beiratkoztam a Bolyai János Gimnáziumba, mert mondták, hogy a középiskolát el kell végezni. Már az első évben akadt egy kis közjáték; visszariasztottak a követelmények, el akartam menni sírkövesnek, de végül elment a kedvem ettől a szakmától, mégiscsak maradtam az iskolapadban. Talán közrejátszott ebben az is, hogy ekkortájt ismerkedtem meg I v á n y i Ö d ö n festőművésszel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tulajdonképpen ő tanított meg a szakma alapjaira. Sokat jelentettek - és jelentenek ma is - stúdiumai, tanácsai. A gimnáziumi évek alatt találkoztam C z in k e F e r e n c grafikusművésszel, akinek szakkörébe jártam. Ekkor kezdődtek a nagyobb problémák: csak a festészet és a szobrászat érdekelt, és ezért a bizonyítványomban általában jóindulatú kettesek sorakoztak. Éppenhogycsak átevickéltem a bizonyítványosztáskor. Az akadályok átugrásában rengeteget segített Czinke Ferenc, kiállt mellettem, meggyőzte kollégáit, hogy velem szemben kicsit elnézőbbnek kell lenniük. Az áttörés harmadikos koromban történt. Csináltam egy kiállítást a gimnáziumban, és ez erősen hatott az addig kételkedő pedagógusokra is, mert ezután már könnyebb utam volt. 89 �- Itt m ily e n m ű v e k e t m u ta ttá l b e ? - Festményeket, rajzokat és szobrokat. Akkortájt nekem kizárólag M ic h e la n jelentette a szobrászatot, az ő művészetének igézetében dolgoztam. A nővéremtől kaptam egy Michelangelo-albumot, amelyből megismerkedhettem műveivel. Azóta sem múlt el a Michelangelo-imádatom. Végigolvastam a művészéletrajzokat is - Van Gogh-ét, Gauguin-ét, Toulouse-Lautrec-ét - és amikor testettem, akkor az éppen olvasott-megszeretett mester stílusában készültek a képeim. Igy volt saját Van Gogh-képem, Gauguin-képem, de volt Modiglianikompozícióm is. A felkészüléshez hozzátartozott, kitűnő körülményeket teremtett az a jó légkör, ami Salgótarjánt jellemezte ebben az időszakban. Harmadikos-negyedikes gimnazista voltam, és pezsgő ritmusú, izgalmas volt a városban a művészeti élet. Akkor indult a pályán S z a tm á ri B é la , Szu jó Z o ltá n , H ib ó T a m á s, H a n n F e r e n c , F ö l d i P é te r és - a ma Párizsban élő és dolgozó - M o ln á r Béla. Alakítottunk egy kis csoportfélét. Ezek a művészek nyolc-tíz évvel voltak idősebbek nálam, mégis fenntartások nélkül befogadtak maguk közé. Lehet, hogy ők már észrevették azt, amit még csak nagyon nehezen lehetett felismerni, ugyanis - mai szemmel látom - teljesen ösztönösen csináltam a dolgokat. g e lo - Íg y h át tu d ta d , m e rre k e ll in d u ln o d az é re tts é g i u t á n . . . - Az érettséginél meg kell állnunk egy pillanatra. Ez életem eddigi legnagyobb, legnehezebb próbatétele volt. Beleizzadtam, belefogytam. A tanáraim rendesek voltak, végül sikerült. Viszont mielőtt elhagynánk a gimnáziumi időszakot, Iványi Ödön és Czinke Ferenc mellett még egy emberről kell beszélnem: B a lá z s Já n o s ró l. Ez ugyancsak meghatározó jelentőségű ismeretség, máig élő, máig ható momentum volt pályafutásomban. B o to s Z o l i és S z e p e s i Jó z s e f költő barátommal mi vittük a festéket, a szenet, a vásznat, no meg a cigarettát Balázs Jánosnak. Majdnem mindennap elmentünk hozzá. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, meditáltunk. Dolgoztunk is együtt, lefestettem a szobáját és őt magát is. Mikor felvettek a főiskolára, akkor a távolság miatt lazábbá vált kapcsolatunk, de Balázs János emléke, művészete ma is ösztönző erejű számomra. - H o g y a la k u lt s o rso d a fő is k o la i é v e k a la tt? - Először a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, de a felvételiről meglehetősen gyorsan, az első héten kirúgtak. Be kellett vonulnom katonának. A honvédségnél - Budapesten - nagyon jó dolgom volt, mert a konyhára osztottak be hadtáposnak, és ez azt jelentette, hogy huszonnégy órás szolgálat után huszonnégy óra szabad volt. Bőven volt időm. Megnyertem két honvédségi képzőművészeti pályázatot is, kaptam műtermet, ahol optimális körülmények között festhettem és rajzolhattam. Ebben a periódusban találkoztam S z lá v ik L a jo s festőművésszel, akinél tovább erősítettem a szakmai alapokat, és eljártam a C s é ri L a jo s éremművész által vezetett Ganz képzőművészeti szakkörbe is: itt festettem még, de egyre többet mintáztam. A katonaság azért volt még jó, mert a szolgálati idő alatt újra felvételizhettem - de ekkor már az Iparművészeti Főiskolára. E r d e i S á n d o r - negyedéves üvegszakos hallgató volt beszélt rá arra, hogy kövessem, az üvegtervezői szakra jelentkezzek. Azonnal felvettek. Ezt tulajdonképpen annak köszönhettem, hogy Szlávik Lajosnál rengeteget rajzoltam, és nem okozott gondot az aktrajzolás sem. Az első félév 90 �91 �igen kemény volt, egyenruhában jártam be a főiskolára, hiszen még a katonaidőmet töltöttem. Ez még a kisebb baj volt, de reggel négykor kellett felkelnem, elkészítettük három-négy száz ember reggelijét, aztán elmosogattam és rohantam a főiskolára. Így csináltam végig az első félévet. - Ü v e g t e r v e z ő s z a k ra k e r ü lté l, v a g y is e lt á v o lo d t á l k e z d e t i s z á n d é k a id tó l. - Igen, „üveges” lettem, de ez kényszermegoldás volt. Az iparművészeti ágazatok közül az üvegmegmunkálás van talán a legközelebbi rokonságban a szobrászattal, és én továbbra is szobrász akartam lenni. Az első egy-két évben nagyon nehezen tűrtem a körülményeket, az Iparművészeti Főiskola szemléletét, oktatási rendjét nem nekem találták ki. Túl voltam már régen azon a stúdiumrajzoláson, amit ott kellett csinálni. Egészen más feladatokkal szerettem volna próbálkozni. Nehezen találtam meg a helyemet, görcsös voltam, semmi sem sikerült. A tanárok is kicsit furcsán néztek rám, mit akar itt ez az ember? Csak az indulatok voltak meg, és ezek az indulatok háttérbe szorítottak minden mást, az egész produkciót. Harmadéves koromban azt mondtam magamban, hogy most már elég, megcsinálom azt, amit én akarok. És akkor hirtelen rendbe jött minden. - S z o b ro k a t k e z d t é l c sin á ln i? - Szobrokat faragtam és festettem, rajzoltam. Valahogy kitisztult az agyam. Kezdtem megnyugodni, de akkor meg jött a diplomamunka. A tervezésre ötöst kaptam, de a kivitelezés nem sikerült. Az volt a baj, hogy a tervek alapján tíz négyzetméteres üvegfalat akartam csinálni, de végül két négyzetméteres lett csak, mert összetörött az üveg. Megcsináltam másodszor is, ám másodszorra sem sikerült. Végül kettes minősítéssel itt is átengedtek, nagy nehezen. Természetesen itt sem a jegy, vagy a diploma volt a fontos, hanem azok a márványfejek izgattak, amelyekből egyre többet készítettem. Volt egy tárlatom 1979-ben Zagyvapálfalván, ahol ezeket a hasított arcmásokat állítottam ki. K icsit B ra n c u s i-, kicsit B o r s o s M ik ló s -, kicsit Modigliani-hatásokat tükröztek ezek a fejek. Vettem egy sarokcsiszolót, csináltam vagy nyolc-tíz fejet ezzel a szerszámmal, közöttük ott van a Balázs János-portré is. Volt hát egy diplomám, megvoltak a portrék, és így megkaphattam a belépőjegyet a szakmába. A szobrászatba. Megnősültem és . . . - É s le t e le p e d t é l B u d a p e s te n . E lt á v o lo d t á l a s z ü lő v á ro stó l, b á r n em te lje s e n , h iszen s z e m é ly e se n é s m ü v e id d e l is g y a k ra n vissz a térsz o d a . - Igen, egy kicsit elszakadtam Salgótarjántól. A főiskola befejezése után Budapesten rendezkedtünk be. Lakni volt hol, munka viszont nem akadt. Keserves időszak következett. A konyhában, az asztal sarkán csináltam az öt-tíz centiméteres szobraimat. Se munka, se pénz, se műterem, se lehetőség. Akkor kezdtem el önteni az apró figuráimat, amelyeknek a mérethatárait a kényszer határozta meg, s amelyeknek - úgy érzem - az értékét, a jelentőségét nem befolyásolja az, hogy kicsik. Egy év múlva kissé oldódott a kilátástalan helyzet: 1980-ban helyet kaptam a Művészeti Alap kollektív műtermében, és gyakorlatilag itt kezdődik a komolyabb, az alkotó munkával jellemezhető etap. Gyermekünk született, volt hol dolgoznom, és lassan már feladatokat is kaptam. 92 �93 �- H o g y lá t t a d in d u lá s o d id e jé n , 19 8 0 -b a n a k o rtá rs m a g ya r m ű v é s z e - tet, s ez e n b e lü l a sz o b rá sz a to t ? M ily e n k ö v e tk e z te té s e k e t, ta n u lsá g o k a t fo g a lm a z tá l m eg , és m ily e n p ro g ra m o t d o lg o z tá l k i m a g a d n a k ? - A magyar szobrászat - megmondom őszintén - nem nagyon befolyásolta elképzeléseimet, illetve említettem Borsos Miklós nevét, akinek művei hatottak rám, de ez közvetlen, és ezért felületes hatás volt. Párizsban láthattam Brancusi szobrait, és megismerkedtem H e n r y M o o re munkásságával is. Ezek a mesterek adtak nagy lökést, de esetükben nem szimpla átvételről van szó, hanem inkább a szemléleti rokonság felleléséről. A szobraim jellegzetes vonásainak kialakulásához - a szobrászat mellett - egy másik műfaj is hozzájárult; megismerkedtem egy keramikussal és elkezdtem maroknyi méretű porcelánfejeket formázgatni. Megütögettem ezeket a fejeket jobbról-balról, és így nagyon érdekesen deformálódtak a formák. A kicsiny szobrocskák végül modellekké váltak, e torz porcelán plasztikákat később nagyobb méretben megfaragtam márványból is. A budapesti ferencvárosi pincetárlat kiállítótermében 1981ben kerültek ezek a művek összegyűjtve, nyilvánosság elé. - N e k e r ü ljü k m e g az e lő b b i k é rd é s t. E z e n d e fo r m á lt fe je k a lk o tó ja a m a g y a r szo b rá sz a tb a n k it tart o ly a n m estern ek , a k i p é ld á t a d , a k i m e g ta n u lh a tó és m e g ta n u la n d ó v ív m á n y o k m e g te re m tő je ? - Nekünk azt tanították, hogy M e d g y e s s y F e r e n c a magyar szobrászatban az atyaúristen, de megítélésem szerint ez a vélekedés túlzó és káros. A századforduló szobrásznemzedékének több tagja - így S tr ó b l A la jo s , Z a la G y ö r g y vagy L ig e t i M ik ló s - zseniális, roppant nagy művész volt, és róluk ma már mégiscsak keveset beszélünk. Ügy vélem, hogy Medgyessy szobrászatának túlhangsúlyozása, és különösen a Medgyessy-követők tevékenysége tévútra vitte szobrászatunkat. Persze ennek a tételnek meggyőzőbb kifejtéséhez, megvitatásához nagyobb térre, több időre lenne szükség. - 1980 ó ta g y a k ra n szerepelnek m ű v e id a k iá llítá s o k o n . - Igen, csaknem minden évben volt önálló jelentkezésem, de nem változatlan anyaggal. Elég sokat dolgozom, és a kiállításokon mindig új anyagot mutatok be. 1981 után abbahagytam a nyomott fejeket, elkezdtem közeledni a figurákhoz, és azóta is az egy-egy alakkal megragadható kifejezés, jelentés és az alakok csoportjának szobrászi kimunkálása foglalkoztat. - V o lt m á r le h e t ő s é g e d n a g y, s z a b a d té rb e n e lh e ly e z e tt s z o b ro k a t is csin á ln i. 1982-ben itt, Budapesten volt egy nagy munkám, az Ajtósi Dürer-sorban álló MSZMP Politikai Főiskola épületének homlokzatára csináltam három előtetőt. A méreteire jellemző, hogy összesen hetven méter hosszúságú fríz ez. Másfél évig dolgoztam rajta. Befejezése óta folyamatosan kapom a megbízásokat; volt egy belső térbe került domborművem, szintén itt, Budapesten; Kiskőrösre tavaly készítettem egy portrét a Petőfi-szülőház mellé, s az idei évre is van feladatom: Nagykanizsára tervezek egy kútfigurát. És meghívtak Salgótarjánba is, ahol a városi tanács székházát majdan díszítő domborműre kiírt pályázaton veszek részt. - V a g y is e lm o n d h a to d m ost m á r, h o g y so k a t fo g la lk o z ta to tt szo b rász - v a g y , és a s ik e r e k , az e lis m e r é s e k sem k e r ü lle k e l. Örülök az elismeréseknek, mert ezeket a munkáimmal érdemeltem ki. Több országos kiállítás rangos díját kaptam meg az elmúlt években - így Salgótar- 94 �jánban, Szegeden, Debrecenben és Pécsett, a kisplasztikai biennálén - , és elnyertem 1985-ben a Derkovits-ösztöndíjat is, ami azon túl, hogy szakmai rangot jelent, egyben bizonyos fokú anyagi biztonságot is ad. - Ezeken a k iá llítá s o k o n és p á ly á z a to k o n a z o n b a n n em csa k s z o b r a id s z e re p e ln e k , h a n em r a jz a id is. R a jz a id n e m v á z la to k , é s n em is a s z o b rászi te v é k e n y s é g m e llé k te r m é k e i. - Nem, nem, teljesen önálló alkotások. Vannak olyan időszakok, amikor csak rajzolok, és vannak olyanok, amikor csak szobrokkal foglalkozom. És aztán a szobrok és a rajzok általában együtt jelennek meg a tárlatokon. Így volt ez a tavalyi Dorottya utcai kiállítóteremben bemutatott kollekcióban is: a kisplasztikák mellett nagyméretű szénrajzaim is közönség elé kerültek, és így együtt - úgy érzem - egészen különleges hatást fejthetett ki ez az anyag. - E d d i g i b e s z é lg e té sü n k so rá n a k r ó n ik á t rö g z ítettü k , az e s e m é n y e k lá n co latát, é s fé n y d e r ü lt az a lk o tó i k ö rn y e z e t s z e re p lő ir e é s fo n to s a b b tén y e z ő ire is. E z u tá n fo n to s le n n e m ég a r r ó l szót e jte n i, h o g y m ily e n m o n d a n d ó t fo g a lm a z o l m e g s z o b r a id d a l. I lle t v e fo g a lm a z z u k m eg ú g y a k é r d é s t, h o g y a lk o tá s a id tra g ik u s a la p h a n g já n a k , m é ly d rá m a isá g á n a k m ik a g y ö k e r e i? - Gyermekkorom óta bennem van az a fojtó érzés, amit a lekötözött, megkínzott, megnyomorított emberek megmintázásával próbálok megjeleníteni, kifejezni. Az alaphelyzet: a cselekvési lehetőségében meggátolt ember küzd a korlátai ellen. Ennek forrása személyes tapasztalat, megélt élmény. A főiskola elvégzése után sokáig a saját bőrömön tapasztaltam a bezártságot, a tehetetlenséget, a lehetetlen körülményeket. Tulajdonképpen ma is nagyon gátol az, hogy nincs önálló műtermem, ahol zavartalanul, nyugodtan dolgozhatok, és úgy tűnik, ezt a nehéz problémát egyhamar nem tudom megoldani. Ez a hétköznapi, személyes dilemma többszörös áttételeken keresztül, de ott munkál például a K i e z az e m b e r ? , vagy a H a e lm o z d u l a le p e l című plasztikámban is. - H o g y a n le h e t m in d ig ú j sz o b ro k a t k it a lá ln i? A r r a g o n d o lo k , h o g y v a n n a k b iz o n y o s m űf o rm á k - a p o rtré , a fig u r a , a fig u ra c s o p o rt - , s e z e k m eg sz o k o tt m e g je le n é s i fo rm á já t, k á n o n já t n e h é z e lv e tn i. N á la d m ég is fe lle lh e t ő az a tö r e k v é s , h o g y a k o n v e n c io n á lis fo rm á k a t e lv e t e d , m e g k e r ü lö d , ille t v e m ó d o s íto d . Í g y a la k u lta k to rz zá m á r a k e z d e t i p o rt- rék , és íg y a la k u ln a k b o n y o lu lt té r i re n d s z e r e k k é , k ü lö n le g e s tö rté n é se k fu rc sa , s z ín p a d i je le n e t e iv é a s z o b o rc s o p o rto k te re i. E z tu d a to s tö r e k v é s , v a g y a m e g je le n íte tt ta rta lm i k é r d é s e k s u g a lljá k , m in te g y k é n y s z e r ítik a v á lto z ta tá so k a t, s v é g s ő so ro n ö sztö n ösen a la k u ln a k k i a k o m p o z íc ió k ? - Ezt szavakban nem nagyon tudom elmondani, megmagyarázni, inkább megcsinálom. Persze vannak itt olyan feladatok, amelyeknek megoldására tudatosan törekszem. Ilyen például a sima felület és a drapéria közötti feszültség megteremtése. Talán ebből adódnak azok a befogadó által is átérezhető feszültségek, amelyek meghatározzák e művek kissé borongós atmoszféráját. Vagy a rusztikus felületek és a drapériával bevont felületek viszonya . . . Vagy a drapéria felrakása a testre, a szabadon hagyott és a bevont testrészek aránya . . . Ez olyan program, szakmai kérdéskör, minek még nem vagyok a végén, és amire egyszerűen nem lehet recepteket adni. Tulajdonképpen minden szobor új és új felfedezések felé visz. 95 �- S z o b ra id n a k e z m ég csak a fo r m a i m e g k ö z e líté s e . J o b b a n iz g a tn a az, h o g y m it je le z n e k , m it je le n t e n e k a lesz ú rt b á b u fo r m á k a s z é p e n m e g m in tázo tt a la k o k tá rsasá gáb an , v a g y m it h o rd o z n a k az a lk o tó s z á n d é k a sz erin t a ra jz o k b á b u k é n t e l ő tü n e d e z ő , m eg k ö tö z ö tt e m b e r a la k ja i? - Ez is a tehetetlenségi érzés tükrözése. Úgy érzem, hogy meg van kötözve az ember, nem tud vagy csak nagyon kicsiket tud lépni. Nehezen tájékozódhat, és ha ez nem adatik meg, akkor egy idő után már a tájékozódás megadott lehetősége sem ér semmit. Ha nagy, tág távlatból vizsgálom, akkor azt látom, hogy az ember tulajdonképpen le van szúrva egy helyre, és onnan aztán se jobbra, se balra nem mozdulhat. Ez szorosan összefügg a másik fő problémával: az erős legyőzi a gyengét. Klasszikus, vagy ha mélyebbre nézünk vissza, bibliai eredetű a kérdésfelvetés, de érvényessége, a jelentéskor mit sem változott. No de ezek a dilemmák már a filozófia tartományaiba vezetnek, és én szobrász vagyok. - H a k a p n á l h á ro m m illió n ál m eg? fo rin to t m o n u m en tá lis s z o b o rra , m it c sin á l- - Lenne néhány ötletem. Most egyébként is nagy szobrokat fogok csinálni, megrendelés nélkül, saját erőmből. Szoborcsoportozatot: az É r in t é s című kompozíció nagy változatát és a lekötözött embereket szeretném elkészíteni. - M e g ra g a d o tt-e e g y -e g y té r , a h o v á sz o b ro t s z e re tté l v o ln a te r v e z n i? - Két ilyen hely van. Salgótarjánban, a templom alatti nagy betonfalra eg y frízt szeretnék tervezni. A másik elgondolásom az, hogy itt, a Városligetben, a Vajdahunyadvár mögött van egy kis térség, és erre a térségre egy másfél méteres bronzfigurámat állítanám fel. - H o g y k é s z ü ln e k a s z o b r a id ? - Általában én öntöm őket. Viaszból vagy gipszből csinálom a mintát, és kiöntöm. A viaszöntés azért jó technika, mert nincs lehetetlen, mindent meg lehet valósítani, amit az ember elgondol. - M ily e n a n y a g i h á ttér k e ll e g y k iá llít á s i a n ya g e lk é s z íté s é h e z , k iö n té - sé h e z ? - Egy-egy szobor nem is olyan drága, de ha az öntés feltételeinek megteremtését, a műhelyt, a kemencét, és az alapanyagokat, a bronzot vesszük sorra, akkor végül meglehetősen szép summa kerekedik ki. Nagyon szeretek önteni, mert közben érzem azt, hogy alakítom az anyagot. Amikor beöntöm a bronzot, az roppant csodálatos - pedig ez csak egy technikai fázis -, szóval folyik a bronz és tudod, hogy abból az lesz, amit te akarsz, amit te elterveztél. Ez fantasztikus, jó és szép érzés. Még a rajzolás sem ad ennyi izgalmat. - T e r v e id va n n a k ? - Vannak terveim, és szerencsére most munkám is van. Műtermem ugyan egyelőre nincs, és kicsit úgy érzem, hogy mint a figuráim, én is le vagyok, meg vagyok kötözve. Na persze, ez csak úgy képletesen értendő. És ugyanígy képletesen mondom: a szobraimmal végül is el-elrugaszkodom, elszabadulok ettől a béklyótól. - K ö sz ö n ö m a b esz élg eté st. W EHNER TIBOR 96 �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PRA ZN O VSZKY M IH ÁLY A rad i N ó ra művészettörténész (Bp.); grafikusművész (Salgótarján) ; E n d r ő d i S z a b ó E r n ő költő (Bp.); Fr i e d I s t v á n irod.-tört. (Bp.) ; G é c z i J á n o s , az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára (Salgótarján); G y ő r i L á s z ló költő (Bp.); K e r e s z t u r y D e z s ő író (Bp.); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő (Bp.); K u lin F e r e n c irod.-tört. (Bp.); O n a g y Z o lt á n ír ó (Esztergom); P e t r ő c z i É v a költő (Bp.); S e r fő z ő S i m o n költő (Miskolc); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S p e i d l Z o lt á n újságíró (Salgótarján); S ü m e g i G y ö r g y műv.tört. (Bp.); V a lk ó A n t a l költő (Bp.); V a r g a I m r e költő (Bp.); W ehner T i b o r műv.-tört. (Bp.); Z o n d a T a m á s költő (Bp.); V o j te c h K o n d r ó t költő (Pozsony, Csehszlovákia). C z in k e A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r . H o r v á t h Is tv á n A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik Já n o s F ü z e s i Is tv á n D r. K a p ro s M á rta D r. N é m e th Já n o s Istv á n D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r V in c z e Já n o s A SZER KESZTŐ SÉG T A G JA I: D r . B a c s k ó P iro s k a C z in k e F e r e n c K ovács Anna T ó t h E le m é r P á l J ó z s e f sz erk esz tő F eren c Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 7 . 4 6 2 1 1 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N : 0555-8867. Index: 25-925. �Ara: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/842fd1c3b96b196f10d70fd7ae471101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e56fcc7c48a7ae49e067449d188873d7.pdf ecfbf4bc17fefc0782a25029aa916706 PDF Text Text TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Tartalom X X I. É V F O L Y A M 2. SZÁM 1 Garai Gábor: Doktor Valaki tévelygései (vers) 3 Baranyi Ferenc: Bízott a szégyenérzetünkben (megemlékezés) Ladányi hagyatéka (vers) 5 Szepesi József: Ladányi-sirató (vers) 7 K äfer István: Nemzetközi hungarológiai kongresszus Bécsben (tanulmány) 10 Székely András Bertalan: Tükörcserepek (tanulmány) M Ű T ER EM 25 Albin Brunovsky (Varga Imre) ABLAK 28 Rolando Certa: Jegyzetek a szicíliai költészetről 31 Szicíliai költők 39 Németh János István: Magyarország a XX. században 45 Kerékgyártó T. István: Eszme és valóság (Bibó I. tanulmányairól) 50 Szakály Sándor: A katonai elit az ellenforradalmi Magyarországon 60 Csanády János: Semmim és mindenem (vers) 61 Sarusi Mihály: Hogyan lettem plebánus (próza) VA LÓ SÁG U N K 69 Gulay István: Kelj fel és járj (szociográfia) 78 A főszerkesztő vendége: Korill Ferenc. . . (interjú) 83 Bacskó Piroska: A Palócföld főkapitányt. . . (interjú) megkérdezte Szerémi Sándor rendőr- M Ű H ELY 86 Petrőczi É va: Napló helyett VI. (befejező rész) M ÉRLEGEN 89 Ének az éjben (Mezey László Miklós) 92 Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz (Alexa Károly) E számunk illusztrációs anyagát A lbín Brunovsý (Csehszlovákia) műveiből válogattuk, (Fotó: Buda László) �GARAI GÁBOR D oktor V a la k i tévelygéseiből A hulla Doktor Valaki Otthonra találni nem úgy szokott, hogy házra, ágyra lel, habár budai volt, akár - akárki, neki presszó kellett vagy kocsma, hely ahol a Széptani Esszenciák folytatását toldja-foldja, miegymás... Így hát új lakhelyén is, bárhogy feddte hitvese (E.) - csak kocsmába ne járjon; a mester - téli est volt - fölkereste a Gödröt, kint a temetőhatáron; ott pedig leült a munkásosztály krém­ je közé, kőművesek, sírásók, vagányok közé, no meg kéményseprők jószerencsét hozó társaságába. - Mi maga itt, ügynök vagy ellenőr? kérdezték. - Én épp ugyanúgy melózok, mint maguk! - Na-na, a kezén se látszik. - Ezek a kezek is sokat megértek! - Elhisszük, de azért maga már föltört! - No, ne bántsátok a szerző urat, szólt közbe P. úr, jónevű kőmíves -, ő is megdolgozik a kenyeréért. - Vagy a kalácsáért - vetette közbe egy sörös vagány, már nem hőbörögve, inkább csitítgatón. De P. átvette a szót: - Tudja mi volt itt tavaly télen, ha tollforgató, s van még egy kevés vér a pucájában, megírja, ha nem - nem. Elmondhatom, ha érdekli, ez nem vicc, így igaz, ahogy mondom. 1 �- P. bá, kérem mondja! - Az úgy volt, télvíz idején egy sírásó gödröt ásott - nem én! Én kőmíves vagyok; szóval kiásta jó négy méter mélyre, csak úgy magába, aztán elfáradt, s a Búszikkasztóba betért egy kicsi sörre avagy borra, egyre megy - hideg is volt ám keményen; a sör vagy bor kifogott a legényen, záróráig mint az albán szamár berúgott - és a többit tudja már. . . - Hogyan tudnám? - tűnődött Valaki, és arra tévelygett el gondolatban, merre mehetett fekete ruhában (egyenruhában) a sírásó vajon; de P. bácsi mondta is: - Jól tudom, őt s minket, helyi kőmíveseket átengednek a temetőn - letelt vagy se a „félfogadás” - átengednek a sírok közt; ment ő is, s mit tesz Isten, beleesett a maga ásta sírba. - Jaj, jaj, de fázom - kiáltozta sírva nagyon hideg van! Egy kőmíves épp arra ment (lehet, hogy maga P. gondolta Valaki), az is beszopott rendesen, de gödörbe nem esett be, csak rászólt, egy csöppet se megijedve a gyászruhás, gödörben fetrengőre: Fázol? . . . b . . . meg! Mért rúgtad le magadról a földet? Vagy ha lerúgtad, ne jajgass!. . . Szép ez - gondolta a mester - , közel van itt a temető, benne fekszik majdnem minden kedves halottam: N. L. s N. L., s V. M., I. Gy., anyám, apám s a többi; innen már kár is lenne elköszönni, csak a gödörből nem kell kiabálni, egyszerű lesz az egész, mint . . .akármi. 2 �BARANYI FERENC Bízott a szégyenérzetünkben A költőkről általában megbocsátó fölénnyel, vállveregető jóindulattal beszél a világ. Bohó lírikus - mondja a filiszter, mosolyogva és leereszkedően, cinikusan összekacsintva annak a feje fölött, akinek titokban legszívesebben a fejét venné. A „bohó lírikus” ugyanis valójában nagyon kellemetlen alak: nem átall rápirítani a filiszterre amiatt, hogy az folyton csak bólogat a fejével. És ezt nem könnyű ám elviselni. A kiegyező kényelem sosem hagyja hát, hogy a nevén nevezzék. Nem hajlandó megszégyenülni. Inkább megszégyenít. Bohóccá teszi a prófétáját. Ladányi Miska talán a legkellemetlenebb alak volt a kortárs magyar lírában. Mármint a filiszterek szemében. Hát hogyne tartottak volna olyan költőtől, aki egyetlen laza verssor erejéig sem volt hajlandó muzsikáló szavakkal andalítani az intézményesen leszerelt indulatok zsírbástyák mögé húzódott, eltunyult hadseregét? Hogyne tartottak volna olyan költőtől, aki legönfeledtebb perceiben sem volt hajlandó aranyos versikéket írni a kispolgár szórakoztatására? Ehelyett világosan megfogalmazta: „nem azért születtem hölgyeim és uraim hogy lágy ősinyolcasokat sírjak a holdról amiktől elérzékenyülnek a hivatalokban a hivatalnokok” A kellemetlen alakkal, aki ilyen programot hirdet, a jól bevált módon kell elbánni: bohóccá kell tenni, le kell járatni őt. Legendákat kell szőni köré, be kell állítani mindenféle házasságszédelgőnek, részeges csavargónak, erkölcstelen huligánnak. Egy morálisan lehetetlenné tett próféta ostorozó buzgalma ugyanis már korántsem a purifikálás magasztos szertartásának, hanem csupán nevetséges hadonászásnak tetszhet a hiszékeny sokaság szemében. Ladányi Mihály egy ideig Nagyrédén volt kultúrotthon-igazgató. Akkoriban írt egy pamfletet, amely olyan téeszelnökről szólt, aki a felsőbb káderek szisztematikus leitatásával próbál busás haszonra szert tenni. Amikor a Napjainkban megjelent a mű, több téeszelnök is feljelentette. Mindegyik magára ismert. É s ahelyett, hogy tiszta eszközökkel védekeztek volna a „gyanúsítás” ellen, megvádolták a vádlót. Azzal, hogy erkölcstelen életmódot folytat. Az ügyben aztán különbizottság járt el, amely nem az illető téeszek kétes üzelmeit vizsgálgatta végül, hanem Ladányi Miska hálószobáját. . . Hja, ismerős reflex: ha a bírálattal szemben nehéz a védekezés, akkor a bírálót kell megtámadni! Ladányi Mihályt - hogy saját verssorával szóljak - csupán nagy-nagy jóindulat mondhatta volna szentnek. Persze, hogy szerette a nőket, persze, hogy életformája volt a csavargás és egy pillanatig sem tétovázott, ha fel kellett emelni a borospoharat valahol. Ám etikus volt mindig, még a léhaságaiban is, csak önveszélyesen volt könnyelmű, mások rovására soha. És igenis, volt erkölcsi alapja ostorozni a világot, mert a tisztességét sohasem bocsátotta áruba, pedig nemegyszer jól fizettek volna érte. Csóró volt világéletében, árulta 3 �ócska írógépét, saját termésű borát, még a dedikált könyveit is olykor. H ars G y u ri egyszer egy antikváriumban saját kötetére bukkant. Benne az ajánlás: „ L a d á n y i M ih á lyn a k szeretettel H árs G y ö rg y .” Gyuri megvette a könyvet, beleírta, hogy „ L a d á n y i M ih á lyn ak , m egism ételt szeretettel” - és harag nélkül elküldte Csemőre. Szóval, árult ő mindent, csak a lelkiismeretét, a tartását, a meggyőződését nem. Ezért hiúsult meg minden fentről és lentről bujtogatott akció, amely hiteltelen linknek igyekezett beállítani őt. Ezért pirítanak ránk most is a Ladányi-versek, bízva a szégyenérzetünkben, amely már a nemesedés, a jobbulás ígéretét hordozza magában. A d y szerint K o szto lán yi amolyan irodalmi író volt, tehát olyan, akire elsősorban az irodalomnak volt szüksége. Adyt viszont ekkor már - saját bevallása szerint - egyre kevésbé érdekelte az irodalom. Ladányi Mihályt sem érdekelte a költészet maga. Csak annyi volt fontos neki a saját munkásságából is, amennyi valamilyen formában visszatérült belőle: egy csipetnyi jóindulatban, a másik ember iránti megnövekedett hajlandóságban, egy picikével közösségibb szellemben, bölcsebb hazaszeretetben, nagyvonalúbb közgondolkodásban. Avagy tiszta gyűlöletben, amely aljasságok és igazságtalanságok ellen lobban fel mindig. A Ladányi-versek a költő halála után is ezt munkálják azokban, akik hajlandók és képesek még versektől pirulni. Akik a költészet által felszított igazságérzetüket a saját tudati esettségükkel szegezik szembe elsősorban. Amíg akad ilyen ember ebben a „kedvesebb hazában” , addig Ladányi Mihály nem lesz eltemetve. Most is csupán elföldeljük őt. A poraira béke, de a szellemére soha: ne csak kísértsen, de éljen velünk, amíg emberek akarunk maradni. Ladányi hagyatéka Egy kifakult ballonkabátot és egy viharvert svájcisapkát hagyott. . . Na, kire is? A jussért nem jelentkeznek, akik kapnák, összekuszált utak gubanca s könnyen felfejthető tekintet maradt utána még - s e jussért sem jelentkezik, akit illet. Ki hát az örökös? Ki gázol eztán az álom-törmelékben? 4 (Benne - s azért nem rajta, hogyhát véletlenségből rá ne lépjen . . . ) K i marad arra kapható, hogy ami eltört - tovább ne törje? Lesz még, ki nem tiporja összébb, amit már nem illeszthet össze? Jelentkezzen, aki merészen nem vállal részt a rombolásból s kímélő híve marad annak, amibe fájva belegázol! �SZEPESI JÓ Z SEF Ladányi-sirató Elkészülőben tőlünk búcsút nem intsz, tudom, és gyászt hiába öltünk miattad - az úton, melynek porába talpa nem ért még senkinek: nem fordulsz vissza jajra s nem nyílnak rád szemek csodálkozástól mélyre naivan tágulok. „Kísérjen béke, béke” - bégik vak bámulok s nem köpsz a gyászbeszédre, amit majd elpapol fejed felett egy gége kurtán, hivatalból. . . 5 �6 �KӒFER ISTVÁN Nemzetközi hungarológiai kongresszus Bécsben Hungarológia - magyarságtudomány. Irodalom, nyelv, néprajz, történelem, szociológia, film, színház, zene, tudományszervezés, kutatás, nem utolsósorban oktatás, nevelés. Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozó komplex tudomány a hungarológia. A II. kongresszus szervezése az igen sikeres 1981-i budapesti után közvetlenül kezdődött, és 1986. szeptember 1- 5 . között zajlott le Ausztria fővárosában. Témája: A magyar nyelv, iroda- lom, történelem, és néprajz a Duna-völgyi népek kultúrájával kölcsönhatásban, különös tekintettel a X V III-X IX. század és a XIX-XX. század fordulójára. Ennek a témának megfelelően - és persze a bejelentett előadásokhoz igazítva - alakult ki a kongresszus hét szekciója. Az első: Művelődési pluralitás a Duna-völgyi népek kultúrájában, különös tekintettel Bécs és a magyar főváros szerepére. E szekció üléseire 26 előadás készült.1 Tizenöt lényegében Bécs-Budapest, illetve Magyarország összefüggéseivel foglalkozott. Hat szentelt figyelmet más szomszéd népek művelődésének.2 A második szekció témája: Nemzeti kérdés, irodalom, irodalomtudomány. Itt az osztrák-magyar vonatkozások kissé háttérbe szorultak; a huszonnégy előadás közül 1 o kifejezetten a magyar szellemi élet kérdéseit tárgyalta, a négy német-magyar tárgyú dolgozat mellett öt közvetlenül Duna-medencei közös, illetve magyar-román problémát vetett fel.3 A harmadik szekcióba néprajztudományi előadások kerültek: A paraszti polgárosodás kérdései a Duna völgyében. A népi kultúra fellendülése és hanyatlása. Tizenhét előadásból kettő közvetlen osztrák-magyar összefüggéseket tárgyalt, hat „belső” kérdésekkel foglalkozott, a többiben kelet-európai összehasonlító szempontok érvényesültek. Néprajzi témájú volt a negyedik szekció is: A népművészet, mint a nemezeti kultúra forrása címmel. A tizennyolc előadásból három volt osztrák-magyar témájú, kettő elemezte az erdélyi népművészetet, egy pedig - kissé eltérve a kongresszus szabta időhatártól - a burgenlandi magyarság létkérdését és benne a nyelvtudomány és a népművészet segítő szerepét fejtegette.4 Az ötödik szekció A két századforduló irodalmi-művészeti irányzatai címet viselte. Huszonnégy előadásából hat tárgyalta az osztrák-magyar kapcsolatokat, négy pedig közép-kelet-európai összehasonlításra törekedett. A hatodik szekcióba, amelynek témája A nyelvtudomány szerepe a nemzeti kultúra fejlődésében, huszonöt előadást soroltak. Ezek közül öt tárgyalt osztrák (német) vonatkozásokat, és ebben a szekcióban kapott helyet a legtöbb nemzeti kisebbségekkel foglalkozó előadás, mindenekelőtt jugoszláviai szerzők tollából. A hetedik szekció a Történelem, kultúra és nyelv címet viselte. Tizenhat előadása közül kettő volt osztrák témájú, itt találhattuk viszont a magyar irodalom bolgár, grúz, angol és vietnami kapcsolatairól szóló dolgozatokat. A plenáris ülések előadásai is hasonló arányt 7 �mutatnak. A tizenegy előadó közül kettő kifejezetten osztrák-magyar témáról szólt, a többi előadás pedig természeténél fogva - főelőadásként kelet-közép-európai szintézisre törekedett a hungarológia különböző ágaiban. A bécsi kongresszuson szerencsésen ötvöződött a tudomány és a politika. Tudományos eszközökkel sikerült bizonyítani, hogy az egykor mindennek, csak pozitívnak nem értékelt osztrák-magyar összefüggések menynyi hasznot, értéket jelentenek főleg a magyar művelődés számára. Ez annál is inkább fontos, mivel beigazolódott, hogy egykor ellenségeskedő népek, államok, néprétegek mai kapcsolatait a régi ellentétek már nem akadályozzák. Ehhez járul még az a politikai eredmény is, miszerint az osztrák-magyar jószomszédi viszony a két különböző társadalmi rendszerű ország között nem akadályozta hungarológiai kongresszus rendezését. A védnökséget kancellári-miniszterelnöki-miniszteri szinten látták el, jelezve, a politika érdeklődését a tudomány eredményei és lehetőségei iránt. Utóbb Németh G. Bélának az Új Írás nemzetvitájában volt olyan megnyilvánulása, hogy Magyarország ugyancsak nehezen létezhetett volna 18 6 7 -19 18 között Ausztria nélkül.5 Ez akkor is igaz, ha nemzeti tartásunkat, gerincünket az osztrákellenesség határozta meg. A realitás más volt. A fejlődés szimbolikus értékű eredményének tekinthető, hogy az első külföldi hungarológiai kongresszusra éppen az osztrák fővárosban került sor. A kongresszus helye is indokolta az osztrák témák rendszerességét valamennyi szekcióban, feltűnő viszont a szomszédos országok rendkívül alacsony számú részvétele. Nem csupán előadó, vitapartner, hozzászóló volt kevés elsősorban Romániából, a Szovjetunióból és Csehszlovákiából, hanem a magyar kutatók is igen-igen kevésszer nyúltak a román, az ukrán és a szlovák nemzeti művelődés magyar vonatkozásaihoz. A konferencia elbírt volna legalább annyi ilyen témát, mint amennyit az osztrák-magyar összefüggéseknek szenteltek. Ez természetesen legkevésbé az osztrák rendezők és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság hibája. Az osztrák hungarológia újabban sokkal élénkebb, mint többi szomszédunké vagy akár a mi „ausztrológiánk” napjainkban felülmúlja romanológiánkat, ukranológiánkat, szlovakológiánkat. Pedig legalább annyi közös témánk lenne velük, mint az osztrák szomszédainkkal. Nem véletlenül nevezte Kiss Gy. Csaba előadása „magyarországi irodalmaknak” az 1918. előtti országterület írásbeliségét.6 A kongresszus témája két századfordulót jelölt meg: a X V III-X IX ., illetve a X IX -X X . századét. Az időhatár rugalmas volt, a század negyvenes éveitől a következő negyvenes évekig, tehát akár fél évszázadot is markolhatott a kutató. Az előadások szűkre szabott ideje miatt mindenki éppen csak a probléma lényegét érinthette, ízelítőt adhatott csupán kutatási eredményeiből, ami az elhangzottak publikált formájában inkább használható lesz, mint a bécsi egyetemen egy időben hét teremben folyó előadások követése. Ám ebből a csupán néhány hallott, többségében címből, illetve a szerző egyéb munkásságából következtetett előadásból is nyilvánvaló, hogy a kongresszus a napjainktól viszonylag messze eső századfordulók ellenére rendkívül mai témákat vetett fel. Akár az osztrákmagyar szellemi kapcsolatok köztudati szintű helyretételének szükségességére, akár térségünk nemzeti kisebbségeinek problémájára gondolunk. És rendkívül tanulságos, kiútkeresésre ösztönző az is, ami hiányzott a kong8 �resszusról. Mindenekelőtt az egykori magyarországi irodalmak kölcsönösen belterjes vizsgálata. Hiszen ne feledjük, hogy hosszú időn át azonos államban, azonos társadalmi-gazdasági életben fejlődtek, s ennek figyelembe nem vétele legalább olyan elrugaszkodás a valóságtól, mintha mindenáron pozitív kapcsolatokat keresnénk ott, ahol nem léteznek. JE G Y Z E T E K 1. Valamennyi jelentkező nem jutott el Bécsbe, dolgozataik azonban minden bizonnyal megjelennek majd a kongresszus nyomtatott anyagában. 2. H o r v á t h Károly: A szimbolikus-filozofikus költemény a kelet-európai irodalmakban (Mickiewicz, Krasiňski, Lermontov, Madách, Eminescu, Vrchlický), illetve B é c s y Tamás A Duna-völgyi népek rajza a X IX XXI. század fordulójának magyar drámairodalmában. Milena C e sn a k o v á a mai Szlovákia területén a X V III-X IX . században folyó színjátszásról, W o ja ts e k Károly pedig Arany Jánosnak a szlovák irodalomra tett hatásáról Karol Tomis a magyar irodalom szlovák fogadtatásáról ejtett szót. 3. Különösen tanulságos volt e szekcióban P o m o g á ts Béla: A nemzeti kérdés és a magyar-román kapcsolatok ügye az erdélyi magyar irodalomban a XX. század elején, illetve R á k o s Péter: Nemzeti kérdés, irodalom-irodalomtudomány Ady kapcsán című dolgozata. 4. G a la m b o s Ferenc Iréneusz: A nyelvtudomány és a népművészet szerepe a nemzeti kultúra megtartása és elmélyítése terén Burgenlandban. 5. Új Írás 1984. 12. sz. 44. p. (Mozgó stabilitás vagy múltba meredt statikusság). 6. Kiss Gy. Csaba: Kontext der ungarländischen Literaturen am Anfang des XX. Jahrhunderts. 9 �SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN Tükörcserepek 1. Bevezetés Szubjektív nemzeti tudat nélkül nincs nemzet, nélküle csak a diffúz etnikai csoportot képező nép létezik. A nemzetet mint közösséget, többek között a történelmi tudat tartja életben, fennmaradni akarásának ez az egyik lényeges föltétele. A történelmi ismeretek és a tényekhez fűződő érzelmek közül az utóbbi értékelő mozzanat a döntő a történelmi tudatban, hiszen általa a jelen szándékait és a megtervezett vagy vágyott jövőt vetíti a múltba. Azt sem fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a nemzeti tudatnak —, a mai nemzettel való kapcsolat tudata és a jövő távlatai mellett, (de inkább előttük) —, maga a történelmi tudat is szerves része. Azt a nevelési folyamatot, amelyben az egyén a társadalmi tapasztalatokat, ismereteket elsajátítja, s definiálja-identifikálja önmagát, a pszichológia szocializációnak nevezi. Nos, a nemzeti-nemzetiségi „mi-tudat” kialakulásához nélkülözhetetlen nyelvet, szokásokat, hagyományokat, szemléleti sajátosságokat (vagyis a nemzeti-nemzetiségi kultúrát) éppen a szocializáció folyamán építjük be személyiségünk szerkezetébe. A nemzet(iség) legfiatalabb tagjai, a gyermekek számára a család, a közvetlen környezet, az egykorúak csoportja, az iskola és a modern tömegközlés eszközei megkülönböztetett szerepet játszanak a közösséghez való tartozás tudatának kialakításában, és abban is, hogyan sajátítják el a szociális azonosságtudatot hordozó vagy kísérő tényezőket. Für Lajos1 szerint a kisebbségi lét alapkérdései napjainkban a következők: a rendezetlen jogviszonyok, a hagyományos társadalmi struktúra és településrend gyors átalakulása, a nyelvhasználat gyakorlati szűkülése, a hézagos közművelődési szerkezet, a közoktatás mind nyomasztóbb gondjai s a kedvezőtlen demográfiai helyzet. A gondok többsége szorosan összefügg a nemzetiségi tudat állapotával. Ha valaki ez utóbbi ta nulmányozására adja fejét a Duna-medencében, számos nehézséggel kell megküzdenie. Tekintsük ezúttal csak a módszertaniakat. Mivel a határainkon túli magyarság identitástudatáról tudományosan megalapozott ismeretekkel nem rendelkezünk, (a nem mindig általánosítható, felületes egyéni benyomásoktól most tekintsünk el), a résztvevő megfigyelés, a szociológiai-szociálpszichológiai terepmunka lehetőségei pedig akadályokba ütköznek, olyan indikátort kell keresnünk, ami a szóban forgó kérdéskör közvetett tanulmányozását teszi lehetővé. Erre a legkézenfekvőbbnek a tankönyvek mutatkoznak. A következő lépésben el kell döntenünk, hogy a tankönyvek mely csoportja képezze vizsgálódásunk tárgyát. A természettudományok tankönyvei, jellegüknél fogva igen kevéssé formálhatják a nemzeti tudatot. Maradnak tehát a humán tárgyak. Hogy végül is a történelemkönyvek mellett döntöttünk, azt több szempont is indokolta: 10 �— a történelemoktatásnak — folyjék az a határ bármely oldalán — mindmáig rendkívül nagy a felelőssége a szomszédos nemzetekhez és államokhoz fűződő kapcsolataink alakításában, ápolásában; — a történelemtankönyv hű tükre az államalkotó (többségi) nemzet „nagy” történettudományának: a leszűrhető legbiztosabb eredmények foglalata — igaz, elkerülhetetlen leegyszerűsítésekkel; — a tankönyvek — a maguk egyező és eltérő vonásaival —, minden más jellegű forrásnál inkább alkalmasak a „hivatalos” szemlélet átfogó jellemzésére; — végül, de nem utolsósorban, „bármilyen aspektusból merül is fel a nemzeti kérdés, akár az érzések, akár a szociológia, az ideológia, akár a politika szférájában, a kérdésfeltevésben szükségképpen ott bujkál a törnelem, minden aktuális állásponthoz valahol egy közvetlenül odailleni látszó történelmi érv vagy érvcsoport tartozik” — állapítja meg Szűcs Jenő2. Elemzésünkben nem vállalkozhattunk többre, mint bizonyos történelemtankönyvek által kibocsátott üzenet dekódolására és interpretálására —, elismervén a tévedés lehetőségét. Ezúttal két szomszédos ország: Románia és Csehszlovákia magyar tannyelvű középiskoláinak tankönyveit választottuk vizsgálatunk tárgyául. Ezekben az országokban él — a hivatalos népszámlálási adatok szerint is —, a határon túli magyarság fele, összesen legalább két és fél millió ember. Középiskolásaik, így az üzenet befogadóinak száma is, feltehetően, közel százezres nagyságrendű. Az elemzésre kiválasztott tankönyvek a következők voltak: 1. Stefan Pascu—Bodor András—Lucia Georgian—Vasilica Neagu: Az ókor és középkor történetének alapvető kérdései. Tankönyv a XI. osztály számára. Bukarest 1987. Editura Didasticӑ si Pedagogicӑ. 2. Camil Mureşan—Vasile Cristian—Vasile Vesa—Louis Roman—Eugen Vargolic: Az újkor és jelenkor történetének alapvető kérdései. Tankönyv a XII. osztály számára. Bukarest 1978. Editura Didacticӑ şi Pedagogicӑ. 3. Jaroslav Charvát: Világtörténelem I. a gimnáziumok 1. és 2. osztálya, valamint a szakközépiskolák 1. osztálya számára. Bratislava 1978. Slovenské pedagogické nakladel’stvo. 4. Jaroslav Charvát: Világtörténelem II. a gimnáziumok 1. és 2. osztálya, valamint a szakközépiskolák 1. osztálya számára. Bratislava 1978. Slovenské pedagogické nakladel’stvo. Mindkét országban az egyetemes történelem mellett nemzeti történelmet is előadnak, Románia magyar tannyelvű középiskoláiban román nyelven („Istoria Romӑniei”), Szlovákiában pedig magyarul („Csehszlovákia történelme”). E tankönyvek elemzésére mostani vizsgálatunkban nem vállalkozhattunk. Mérlegelés után a számszerű dokumentumelemzésekkor alkalmazott tartalomelemzést (content analysis) választottuk. Ezt az interdiszciplináris módszert számos társadalomtudományban használják, különböző szövegek szókincsének, stílusának, kifejezési eszközeinek értékelésére. Hipotézisünk az volt, hogy a vizsgált források mindegyike többé-kevésbé az államalkotó többség nemzeti attitűdjeit tükrözi vissza — gyakorlatilag ezek mértékét, arányát, szerkezetét kívántuk kimutatni. Termé11 �szetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy az elemzendő tankönyvek mennyire tartják szem előtt a megcélzott befogadók, vagyis a kisebbségi fiatalok sajátosságát. Módszerünk döntő mozzanata a k ó d o lá s , melynek alapvető egységéül a szót választottuk — számunkra legegyértelműbben így voltak regisztrálhatók a tartalom összetevői. A kategória-rendszer összeállításakor a többségi nemzetekre, a magyar kisebbség anyanemzetére, s néhány, általunk jellemzőnek tartott kapcsolatra vonatkozó utalás rögzítésének lehetőségét tartottuk szem előtt. Létrehoztunk egy identitás- és egy kontinuitáskategóriát is. Az egyes besorolandó szavakat az előjel négy fokozata szerint pozitívnak, negatívnak, semlegesnek vagy ambivalensnek értékeltük; de szempontunk volt azok viszonya a történelmi korhoz, amelyet minősítenek, maga a konkrét tartalom és végül az is, hogy milyen földrajzi-nemzeti vonatkozások felfedésére adnak alkalmat. A besoroláskor együttesen vettük figyelembe a konkrét esemény, személy, fogalom stb. tartalmának jellegét, s a könyv által sugallt minősítést. 2. T öbbségi én kép Kutatásunkban a tankönyvek tartalmának teljes feldolgozása során közel háromezer jellemző kifejezést regisztráltunk. Majdnem minden kigyűjtött kategória esetében találkozhattunk pozitív, negatív, semleges, illetve ambivalens minősítéssel. A b u k a r e s t i kiadású tankönyvekben a legterheltebb, vagyis a leggyakrabban használt, leírt kategóriák az id e n t it á s , a r o m á n és r o m á n ia i, a legkisebb terhelést pedig a fin n u g o r kategória, valamint a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t kapcsolat kapta. A legpozitívabb kategóriák sorrendben a r o m á n (az idesorolható utalások 82,1 százaléka), az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t , a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és a r o m á n ia i. Nem kapott pozitív minősítést a finnugor és a m a g y a r — s z lo v á k kategória, van pozitív beállítása, de minimális a m a g y a r , a s z lá v és a m a g y a r — c se h vonatkozású említéseknek. Nem árt tudnunk, hogy a legnegatívabb a m a g y a r (a megfelelő szavak 33,2 százaléka), a le n g y e l — r o m á n , a m a g y a r — c s e h s z lo v á k , továbbá az e r d é ly i r o m á n — e r d é ly i n é m e t kategóriák értékelése. Nem kapott negatív minősítést néhány viszonylag csekély gyakoriságú kategória (a fin n u g o r , a m a g y a r — c se h , a c s e h s z lo v á k , az e r d é ly i m a g y a r — e r d é ly i r o m á n , a s z lá v és a r o m á n — c s e h s z lo v á k ). És jóllehet tartalmaznak negatív megvilágítást is, a r o m á n , a r o m á n ia i és a k o n t in u itás kategóriákkal szembeni negatív előjel a legritkább. A p o z s o n y i kiadású tankönyvekben a legnagyobb terhelést az id e n t itás, a le n g y e l és a sz lá v kategória kapta, a legkevésbé terheltek az e r d é ly i, a f in n u g o r kategóriák, a c s e h — s z lo v á k és a r o m á n — c s e h s z lo v á k kapcsolatmutatók. Leginkább pozitív a r o m á n — c s e h s z lo v á k (88,9 százalék), az id e n titá s és a m a g y a r — c s e h kategória. A f in n u g o r utalások közül egy sem pozitív, legkevesebb pozitív minősítéssel a s z lo v á k , a le n g y e l és a m a g y a r — s z lo v á k kategória rendelkezik. Az egyes kategóriákon belüli negatív értékelés erősségét tekintve „vezetnek” a f in n u g o r (66,7 százalék), a m a g y a r — c s e h s z lo v á k és a le n g y e l kategóriák. Nincs negatív minősítése a c s e h — s z lo v á k és a r o m á n — c s e h s z lo v á k kapcsolatmutatónak, valamint az 12 �e r d é ly i kategóriának. Végül negatívak, c s e h s z lo v á k és a s z lá v kategóriák. de a legkevésbé az indentitás, a A z államalkotó nemzetek saját csoporttudata természetesen rendkívül összetett képződmény. A kisebbségeknek szánt tankönyvek által kultivált többségi nemzetkép mennyiségi és tartalmi összevetésekor román részről a r o m á n , a r o m á n ia i, a h a v a s fö ld i v a g y m o ld v a i kategóriákat, valamint a h a v a s a lfö ld i— m o ld v a i kapcsolatmutatót, (mint a belső kohézió mérőműszerét) elemeztük. Csehszlovák részről a s z lo v á k , a c se h , a c se h s z lo v á k , a s z lá v , valamint a kohézióra utaló c s e h — s z lo v á k kategóriát. Előjel szerint a saját nemzetre (lásd: r o m á n , h a v a s a lfö ld i v a g y m o ld v a i, illetve c se h és s z lo v á k ) vonatkozó utalások gyakorisága szempontjából a romániai előfordulásuk csaknem háromszoros túlsúlyban van. Ez a dominancia valamennyi történelmi korban fennáll, kivéve az őskort, amikor is román vonatkozással nem találkoztunk. A százalékos összehasonlításból az is megállapítható, hogy a semleges utalások csaknem azonos arányúak. A csehszlovákiai tankönyvek tartalmazzák nagyobb arányban az ambivalens értékeléseket (a román történelemkönyvekhez képest számarányuk hatszoros). A pozitív irányultságú szókategóriák eltérő képet mutatnak: a romániai utalások 7 9 ,9 százalékos pozitivitásával szemben a csehszlovák mindössze 4 0 ,3 százalékos. Negatív viszonyulás tekintetében a csehszlovákiai kategóriák jelenléte kétszerte magasabb, mint a román megfelelő kategóriáké. Azt is érdekes lenne bővebben elemezni, hogy a fent említett értékelések miként oszlanak meg az egyes történelmi korok szerint. Ezúttal csak egyetlen példa: a pozsonyi tankönyvben a jelenkor cseh és szlovák minősítéseinek 3 4 ,8 százaléka negatív, miközben a bukaresti történelemkönyv egyáltalán nem alkalmaz ilyen beállítást saját nemzetre vonatkozó kategóriákkal kapcsolatban. A saját á lla m r a vonatkozó önértékelés ( r o m á n ia i és c s e h s z lo v á k kategória) szempontjából az összevetés viszonylag egyszerű, mivel szlovákiai említések gyakorlatilag csak a legújabb korban vannak. Az összesítést tekintve, mintegy 2 ,5 -szeres az utalások aránya Románia javára. Ha csak a jelenkort vesszük figyelembe, a mindkettő növekvő pozitív viszonyulásán túl a román tankönyvekben a negatív és ambivalens értékelések aránya jelentősen csökken, a csehszlovákiaiban viszont emelkedik. Megjegyezzük, hogy Moldvára, illetve Havasalföldre, azok kapcsolatai nélkül viszonyag kevés utalás található a romániai m agyar tankönyvekben. Ennek magyarázata, hogy a tankönyv a középkor elejétől „román országokról” ír és következetesen együtt tárgyalja Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt, mintegy visszavetítve egy évezredre az 1 9 1 8 . után kialakult államjogi helyzetet. Így tehát számos h a v a s a lfö ld i v a g y m o ld v a i utalást implicite a r o m á n ia i kategória foglal magában, míg látszólag a csehszlovák állam jelenkori képződményként kerül bemutatásra. Az eddigi összehasonlításokat summázva elmondhatjuk, hogy az önértékelés terén a román tankönyvek eltúlzottan pozitív beállítottságúak, a negatív és ambivalens előfordulások inkább északi szomszédaik sajátjai. A következőkben a b e ls ő k o h é z ió két mutatóját hasonlítjuk össze. Olyan szavak, fogalmak együttes említéséről van itt szó, amelyek a történelmi korok folyamán az egyes országrészek (Moldva—Havasalföld, 13 �illetve Csehország és a mai Szlovákia) területére vonatkoztatva népek, történelmi személyiségek és események kapcsolatát hangsúlyozván, az együvétartozást sugallják. Gyakoriságban itt is csaknem háromszoros a román—csehszlovák arány. Százalékosan a pozitív utalások erőssége kétszeres a romániai tankönyvnél, hétszer ambivalensebb viszont a csehszlovákiai. Ugyanakkor, csak a bukaresti kiadású történelemkönyv tartalmaz negatív és semleges említéseket (mind középkoriak). Ezeket a kapcsolatokat mindkét ország történelemkönyvei a középkorban hangoztatják a legtöbbször. Mivel az országrészek egyesítése az újkor végén megtörtént, úgy tűnik, a jelenkori kohézió hangsúlyozását a tankönyvírók egyik országban sem tartották fontosnak. A többségi nemzetekre és államokra vonatkozó utalások tartalm át 7 nagyobb csoportba soroltuk: — nagy történelmi személyiségek (uralkodók, államférfiak, hadvezérek); — kultúra (tudomány, művészet, oktatás, vallás); — földrajzi-közigazgatási-jogi vonatkozások (földrajzi nevek, államiság, intézmények, törvények); — „harcos múlt” (háborúk, csaták, felkelések, ellenállás); — gazdasági-műszaki vonatkozások, életmód; — társadalmi kérdések (demográfia, etnikai erő, belpolitika, munkásmozgalom) és — külpolitika, diplomácia. A fenti csoportosítást figyelembe véve, a két ország tankönyveiben különbözik a nemzetre és az államra való utalások számbeli aránya, sőt, érzékelhetők strukturális eltérések is: a nagy történelmi személyiségekre és a gazdasági-műszaki területre vonatkozó szavak háromszorta gyakoribbak a román tankönyvekben, mint a csehszlovákiaiakban. Az átlagosnál kisebb az eltérés a kultúra és a harcok esetében, nagyobb a földrajz— közigazgatás és a külpolitika terén, s jelentős a társadalmi utalásokban. A pozitív önértékelések összevetésekor még inkább elütnek a két ország tankönyvei: legkisebb a különbség a gazdasági utalásoknál (itt némi román „fölényt” tapasztalhatunk); körülbelül kétszeres a romániai arány, ha a nagy egyéniségeket, a közigazgatást és a diplomáciát tekintjük; négy és félszeresére nő ez a társadalmi élet terén. A csehszlovákok „büszkesége” viszont kulturális és „hadi” alapokra épül: 4,5-szeres, illetve kétszeres az arány a javukra. A többségi „mi-tudat” erősítésének irányában hatnak azok a szélsőséges megfogalmazások, amelyek a százalékos megoszláson túlmenően, a romániai tankönyvek esetében erősebben, a szlovákiaiaknál mérsékeltebben a túlzó önértékelésre utalnak. A „torzító optika” az őstörténeti kezdetektől a társadalmi haladásért vívott és a nemzeti függetlenségi harcokig, a nemzetközi élet és diplomácia területétől a kultúrán, művészeten, tudományon át a munkásmozgalom és szocialista építés jelen szakaszáig számos helyen érezteti hatását. E tény illusztrálására néhány rövid idézetet emelünk ki a négy történelemkönyből. (A zárójeles számok a korábbi felsorolás alapján a tankönyvek sorszámát, valamint az oldalszámot jelölik.) „Augustus idején (...) még Róma is félt a dákok támadásaitól.” (1/105) 14 �„A X. századtól kezdve a magyarok — miután a nyugati és bizánci birodalom felé irányuló terjeszkedésüket meggátolták — Erdélybe vezetnek hadjáratokat. Itt kenézségekbe és vajdaságokba szervezkedett román lakosságot találtak, amely függetlenségét védelmezve, elszántan ellenállott.” (1/164) A giurgiui győzelem „nagy hírnevet szerzett Mihainak Európa-szerte. Kora egyik legvitézebb, leghatalmasabb és legbölcsebb fejedelmének tekintették.” (1/207) „Az 1944. augusztus 23-i fegyveres felkeléskor Románia is belépett az antifasiszta koalícióba, s óriási mértékben járult hozzá a szövetségesek diadalra juttatásához.” (2/185) A keletrómai birodalomra ,,a legnagyobb veszélyt a szlávok jelentették.” (3/128) „A nyugat felé előretörő szláv törzsek a VI. századra már betelepítették Nyugat-Európa hatalmas területeit.” (3/138) A IX. századi morva „fejedelmi erődítmények mellett ( . . . ) rendkívül fejlett ipari termelés indult meg.” (3/140) A hitleri Németország Csehszlovákia megszállása révén „nagy menynyiségű korszerű és kitűnő minőségű katonai felszerelés birtokába jutott.” (4/265) 3. Magyarságkép Egyének, de szűkebb-tágabb közösségek esetében —, így akár a magyar nemzetében is — elengedhetetlen az önismeret szempontjából a szomszédaink rólunk kialakított véleményének ismerete. A tükörképre még akkor is szükségünk van, ha ez a vélemény számunkra nem mindig kedvező. A bukaresti történelemkönyvek interpretálása szerint, a román nép a dák őslakosság és a római telepesek összeolvadásából jött létre és megszakítás nélkül a Kárpát—Duna térség ősi földjén élt, mint az ókori civilizáció, a latin nyelv és a római kultúra hordozója. Népi római faluközösségeiből alakultak ki korai feudális államalakulatai, a kenézségek, vajdaságok, „országok”. Ugyanakkor Európában, Ázsiában és Afrika északi részén úgymond, az alacsonyabb fejlődési fokon álló népek mozgalmaira kerül sor. A történelemkönyvek írói ezek közé sorolják többek között a finnugor népeket is. Mindössze két, semleges jellegű utalást találunk rájuk vonatkozóan. A pozsonyi kiadású tankönyvek utalásai negatív színezetűek, a rómaiak és a szlávok közé beékelődött barbár finnugor törzsekről szólnak. Az együttesen kezelt finnugor és magyar kategória a kétféle történelemkönyvekben előjel szerint, mind gyakoriság, mind irányultság tekintetében, jóval közelebb állnak egymáshoz, mint a tankönyvek által sugallt többségi énképek. Az utalások száma nem különbözik lényegesen, a negatív értékelés mindkét helyen túlsúlyban van a pozitívumokhoz képest. (Az ambivalens említések itt is Csehszlovákiában gyakoribbak, míg a semlegesség inkább a románokat jellemzi.) Kor szerinti csoportosításban viszont a középkorban a romániai tankönyv háromszoros arányú pozitív megvilágítást alkalmaz, mint a csehszlovák, az újkorban viszont pozsonyi megítélésünk a jobb. A jelenkori 15 �pozitív „tükörkép” kiegyenlített. Negatívumaink a románoknál az újkorban és a jelenkorban, a csehszlovákoknál a középkorban „csúcsosodnak ki”. Vegyük szemügyre ugyanezen kategóriák tartalm át az előző fejezetben részletezett fő csoportok szerint. A struktúrák ez esetben eltérnek. Román részről a földrajz-közigazgatás-jog, a személyiségek és a társadalmi élet területén említenek gyakrabban bennünket. Harcainkat, külpolitikánkat, gazdaságunkat és kultúránkat viszont Csehszlovákiában ismerik jobban. Nincs egyetlen pozitívuma román szemmel külpolitikánknak, gazdasági-műszaki életünknek, Csehszlovákiában viszont társadalmi vonatkozásaink pozitívumait „nem jegyzik”. Kedvező megítélés szempontjából nem tér el lényegesen a kulturális és a közigazgatási terület, személyiségeink román, harcaink csehszlovák megvilágítása előnyösebb. A nemzetiségi öntudat alakulása szempontjából nem érdektelen a pozitív utalások kissé alaposabb kibontása. Mire lehet tehát „büszke” a romániai magyar tanuló? Nagy történelmi alakjaink közül, mindössze hárman kaptak pozitív minősítést: I. István, Hunyadi János (mint Magyarország kormányzója, de a szerzők szerinti román származását kiemelve) és Kossuth Lajos. Arról a Frankel Leóról, akit az elemző negyedikként idesorolhat, nem derül ki a tankönyv használója számára, hogy szintén magyar. Ambivalens vonatkozásban említették Luxemburg Zsigmondot, Bethlent (mint Magyarország királyát), Ferenc Ferdinándot és Károlyit. Kulturális téren Mátyás budai palotája, Szinyei Merse festészete, valamint XIX. századi irodalmunk és zenénk nyert pozitív értékelést. Ugyanilyen értelemben utal a könyv a morva állam magyar uralom alá kerülésére, függetlenségünk 1848. évi kikiáltására, az 1919-es Tanácsköztársaságra és a Forradalmi Kormányzótanácsra, végül pedig népi demokráciánkra. Három esemény vált magyar dicsőségünkre háborúink és mozgalmaink közül: a Dózsa-féle parasztháború kezdete a budai táborban, a ’48-as forradalom és az, hogy 1918-ban Ausztria—Magyarország forradalmi és nemzeti mozgalmak színhelye. A bukaresti tankönyvírók szerint gazdasági vonatkozású pozitívuma Magyarországnak nem akadt; két ambivalens minősítésünk: a század végi viszonylagos gazdasági fejlődés és a magyar beruházású balkáni vasútépítés. Belpolitikai téren a KMP megalakulását és a KMP—SZDP egyesítését helyezték a szerzők kedvező megvilágításba. Végül pozitívum híján legalább ambivalens minősítésűek békeszerződéseink és a Hármas Szövetség kialakulása. Szlovák szemmel a kultúra területén egyértelmű pozitív minősítést csak Bartók, Kodály és Liszt kapott. Ambivalens alapállással hozzák szóba Petőfi nevét, közömbösen viszonyulnak a magyarországi kálvinizmushoz. Katonai vonatkozásaink közül elismerő az értékelés, amikor Attila székhelyéről írnak a magyar alföldön, ezt követi I. Ulászló törökellenes hadjárata, majd hosszú szünet után a ’48-as forradalom és szabadságharc hadi sikerei. Pozitív utalás történik a Tanácsköztársaság honvédő harcaira, végül az ellenforradalom leverésére Kádár János vezetésével. 16 �Államiságunk, közigazgatásunk és belpolitikánk tekintetében a következő kedvező megítélésekkel találkoztunk: Kossuth és a felelős magyar minisztérium; az 1848-as alkotmányozó nemzetgyűlés; a függetlenség kikiáltása; a magyar falvak népe a forradalom mellett; 1918-ban a királyság intézményének megszűnése; a Tanácsköztársaság; a köztársaság kikiáltása 1946-ban és az 1948. évi választásokon az MDP győzelme. Gazdasági téren mindössze az 1956 utáni stabilizáció válhat dicsőségünkre északi szomszédaink megítélése szerint. A felsorolt vonatkozások szerkezetének csonkasága első olvasásra is szembetűnő. Ehhez hozzátéve, hogy mindkét ország tankönyveiben a negatív utalások vannak túlsúlyban, úgy tűnik, a többségi nemzet pozitív énképéhez szükségeltetik „mások” negatív beállítása. Azonban ne feledjük, hogy a „mások”-ban —, akik ezúttal a többséggel együttélő kisebbségiek, egyben az anyanemzet tagjai —, az ilyen jellegű beállítás a nemz e ti(ségi) tudatformálás szempontjából inkább romboló, mintsem építő hatású, s mindenképpen „tudathasadásos” állapotot idéz elő. 4. Tükörkapcsolatok. A rólunk alkotott kép mellett a velünk kialakított kapcsolatok vizsgálata is szolgálhat néhány tanulsággal. A romániai tankönyvek érthetően több teret szentelnek a magyar—román viszony ábrázolásának, mint a csehszlovákiaiak. A szlovák említések itt is döntően jelenkoriak, míg a románokéi korban egyenletesebb eloszlást mutatnak. Elgondolkoztató azonban, hogy a bukaresti kiadású tankönyv összességében pozitívabban értékeli ezt a kapcsolatot. A pozsonyi történelemanyagban újólag tapasztalható a nem pozitív, illetve nem negatív, tehát ambivalens értékelés. Hogyan festenek ezek után északi szomszédainkkal való kapcsolataink a „kettős tükörben”? Vegyük sorra először a magyar—szlovák, majd a magyar—cseh, végül pedig a magyar—csehszlovák viszonyt. Természetes, hogy itt csehszlovák részről foglalkoznak többet a magyar —szlovák kapcsolattal. Figyelemre méltó, hogy a romániai tankönyv utalásai döntő részben ambivalensek és negatívak, egyetlen pozitívum nélkül. A csehszlovák interpretáció tartalmaz kedvező említést, ám a negativitás és az ambivalencia itt is túlsúlyban van viszonyunk bemutatásában. Kedvezőbb ránk nézve a magyar—cseh viszony mindkét tankönyvbeli megjelenése. E kapcsolat csehszlovákiai bemutatása gyakoribb és árnyaltabb: a pozitív és ambivalens említések meghaladják a román ábrázoláséit, negativitás is csak itt van. A romániai tankönyv jellemző alapállása e tekintetben a közömbösség. A magyar—csehszlovák viszony bemutatásában jelentősebb különbségek mutatkoznak: míg román megvilágításban 3,5-szeres pozitivitás dominál a negatívumokkal szemben, a szlovák könyv másfélszer negatívabb a pozitív aránynál. Semlegesség és ambivalencia is csak ez utóbbi esetben jelentkezik. 5. Identitás Vizsgálatunk szempontjából különös jelentőséggel bír ez a kategória: egyrészt összetételénél, tartalmánál fogva, másrészt legnagyobb terhelése 17 �miatt is. Mind a romániai, mind a csehszlovákiai történelemkönyvekben az identitás a legnagyobb gyakoriságú kategória. De nem föltétlenül ebben a megfogalmazásban. Mi is a hazafiság, az etnikum, a nyelv, a nemzet, a nemzetiség, az asszimiláció, a nacionalizmus és az ősiség szinonimáinak gyűjtőfogalmaként emlegetjük, mert véleményünk szerint, ezek a legfontosabb — a tankönyvekben is használt — összetevői az azonosságtudatnak. Ha az e kategóriába sorolható szavak két országbeli előfordulásait helyezzük egymás mellé, akkor bár a szlovák előfordulások száma, mintegy 3/4-ét teszi ki a romániaiaknak, mégis — ellentétben az ókorral és az újkorral — a középkori és legújabb kori utalások tekintetében csehszlovák dominancia mutatkozik. Az Erdélyben alkalmazott történelemkönyvekre inkább a pozitív és semleges, a felföldire viszont a negatív és ambivalens indentitásértékelés a jellemző. Ez a kategória a történelmi korok folyamán román szemmel nézve, mindig határozottabban pozitív, mint északi szomszédainknál. A csehszlovákok negatív beállításai viszont az újkorban és a jelenkorban erőteljesebben jelentkeznek. A talán legreálisabbnak tekinthető ambivalens viszonyulás a románoknál a jelenkor felé csökkenő tendenciát mutat, ellentétben a szlovákiai tankönyvekkel, ahol növekszik. Új összefüggéseket tárhat föl, ha megvizsgáljuk, hogy az identitással kapcsolatos kifejezések mely nemzetekre, illetve területekre vonatkoztatva hangzanak el a kétféle tankönyvekben. A r o m á n és r ó m a i utalások kétszer olyan gyakoriak e kategóriát tekintve, mint a c s e h s z lo v á k és sz lá v összefüggések. Velünk, magyarokkal kapcsolatban az identitást mindkét részről ritkán emlegetik. Az identitáskategória Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa régiójában a román tankönyvek sajátossága, a szlovákok Európán és Észak-Amerikán kívüli területekre vonatkoztatva említik gyakrabban. Globálisan viszont, az identitásra való utalások tizenhétszer gyakoribbak a román tankönyvekben, mint a csehszlovákiaiakban. Ha csak a pozitív előjelű idesorolt említéseket tekintjük, valamennyi területtel és nemzettel kapcsolatban elmondható, hogy a romániai történelemkönyvekben nagyobb az arányuk. Amikor távolabbi országokról esik szó, a negatív megvilágítás gyakorlatilag megegyező, míg a magyarokkal kapcsolatban kétszeres a román tankönyvekben kedvezőtlen értékelés. „Negatívabbak” viszont a csehszlovák tankönyvek akkor, ha saját identitásukról, tágabb régiónkról — Közép-, Kelet- és Délkelet-Európáról — írnak és főleg akkor, amikor globálisan utalnak e kategóriára. Visszatérve az identitás alkotóelemeihez, az is kiderül, hogy a kétféle tankönyvek által sugallt azonosságtudat szerkezete igen különböző. A már említett 3/4-es arányt, (amely a teljes identitáskategóriára vonatkozott) csak a n e m z e t és a n y e lv közelíti meg. A bukaresti tankönyvek 2—2,5-szer gyakrabban emlegetik a h a z a fis á g o t és az e t n ik u m o t , több mint négyszer sűrűbben az a s s z im ilá c ió t. Másik két összetevő esetében a pozsonyi történelemkönyvekben található utalások sokszorozódnak meg: négyszer több a n e m z e t is é g e k k e l és tizenegyszer több a n a c io n a liz m u s s a l kapcsolatos említés. Az ő s is é g r e csak a román történelemkönyvekben találtunk (az identitás szempontjából fontos) jelzéseket. 18 �A nemzet előfordulása mindkét kisebbségi tankönyvben túlsúlyos. Természetesen nemcsak magának a puszta fogalomnak a gyakori hangoztatásáról van itt szó. Tartalmi jegyek alapján a legváltozatosabb szókapcsolatokban is jelentkezik, a nemzeti öntudattól a nemzeti jogokon, intézményeken, katonaságon, elnyomáson, kultúrán stb. át a nemzeti állam ig . A romániai magyar tanulók részére előírt tankönyvekben a nemzet fogalmának gyakorisága háromszorosa a csehszlovákiai magyar gyermekek által használtnak. A nemzetfogalom összetevői közül a nemzetek kialakulása, szövetsége, a nemzeti állam Romániában még az átlagos háromszorosnál is nagyobb súllyal fordul elő. Szlovák dominancia a nemzeti lét, az elnyomás, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a nemzetgazdaság terén mutatkozik. A nemzeti kérdést csak a romániai tankönyvek emlegetik. A százalékos összevetésben itt is, ott is, közel megegyeznek a nemzeti eszmék, intézmények, jogok és polgárság. A románoknál az általában és konkrétan vett nemzet, a „népiélek” fogalma, s még inkább a nemzetek kialakulása, szövetsége, s a nemzeti állam kerül előtérbe a csehszlovákokkal szemben. Szlovák részről viszont a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a nemzetgazdaságot és a kultúrát inkább kultiválják, sőt elébük helyezik a nemzeti létet és elnyomást. 6. Zsákutcák Nem kerülhetjük meg elemzésünkben a történetírás, illetve -kutatás „legnyitottabb” kérdéseit sem. Azokat, amelyek napjainkban magyarok és szomszédaik tudományos berkeiben sem tisztázottak véglegesen, s ilyen értelemben azonnal veszélyessé, „zsákutcássá” válnak, ha azokat tankönyvekben, vitán felül álló kijelentések formájában juttatják el a diákokhoz. Nem olyan (a lényeget nem érintő) problémákra gondolunk itt, mint például a sajtóhibák, vagy az elírások, bár ezek is akadnak szép számmal. Azt is csak megjegyezzük, hogy az idegen nevek átírása és fordítása a tankönyvekben több esetben produkált olyan „magyar” szavakat, mint laburista kormányzat, Tájföld, Kampucsea, a II. világháborús szövetségesek helyett Egyesült Nemzetek, vagy a KMP helyett Magyar Kommunista Párt. Gondjaink a történelemkönyvek szemléletével vannak. Fontosabbnak látjuk például a kontinuitáselméletek fölvillantását, elsősorban azért, mert ezen országokban a nemzettudat kialakítása szempontjából a tankönyvekben is kiemelt szerepet szánnak nekik. A román őstörténet legfontosabb kérdése: hol, mikor és milyen körülmények között alakult ki a román nép és nyelv? Az őstörténet általában minden népnél sok hézagos, ellentmondásos adattal kénytelen beérni. A történeti források értelmezése is eltérő. Az idők folyamán az ellentmondások kiküszöbölésére és a hiányos adatok kiegészítésére két román elmélet keletkezett. Ezek az ún. dáko—román vagy kontinuitás (folytonossági) és a bevándorlási (immigrációs) elmélet. Vázlatosan tekintsük át Bíró Sándor3 jegyzete alapján a két teória érveit. 1. A dáko—román (kontinuitás) elmélet azt állítja, hogy a román nép a mai Románia azon területén alakult ki, amely egykor Dácia római tar19 �tománynak felelt meg. A római telepesek és a leigázott dákok összeolvadtak. A belőlük született dáko—román nép az ide bevándorolt délszlávokat a VI—X. században magába olvasztotta, s ezzel létrehozta a román népet. Tehát a román nép — a dákok és rómaiak utóda lévén — fo ly t o n o s a n , megszakítás nélkül mai helyén élt, folytonossága, kontinuitása által a mai Románia e g y e t le n ő s la k ó ja . Minden más, ma Romániában élő nép későbbi bevándorló. 2. A b e v á n d o r lá s i e lm é le t azt vallja, hogy a román nép és nyelv a Balkán-félszigeten, a bolgárok és albánok szomszédságában, a VII.—X. század között alakult ki, később lassan észak felé húzódott. Először a Duna bal partján lévő területeket szállotta meg, majd a XI. századtól kezdve, elérte a Kárpátok vidékét, ahol az oklevelekben a XIII. század elején bukkan fel először. Erdélyben tehát, mint bevándorló nép jelent meg. Mindkét elmélet hívei történeti, régészeti, nyelvészeti és logikai érvekkel igyekeznek igazukat bizonyítani. Ezeket nem kívánjuk e helyen részletezni, leírásuk a szakirodalomban megtalálható.4 A román marxista történettudomány több mint két évtizede teljes egészében a kontinuitás alapján áll. Szemléleti kifogásaink ott kezdődnek, amikor mindez visszamenőleg a jogforrás szerepét tölti be, hivatkozási alappá válik.5 Csak két kiragodott példa ezzel kapcsolatban az elemzett román tankönyvekből. (A kiemelések a tanulmányírótól származnak.) 1/188: Az erdélyi congregatiokon „részt vett a magyar nemesség, a székelyek és szászok felső rétegei, olykor a nem nemesek is, de sohasem voltak jelen a le ig á z o t t ő s la k o s s á g képviselői”. 2/63: „A nemzeti nyelvű kultúra abból a valóságos helyzetből kiindulva, hogy s z a k a d a tla n gazdasági, politikai és szellemi k a p c s o la to k fogják egybe a minden területen lakó, szembeötlően egységes és latin jellegű nyelven beszélő román népet, felfedezte és meggyőzően bebizonyította a román nép dák—római eredetét és kontinuitását az ő si fö ld ö n . Ezeknek az eszméknek az elterjedése hozzájárult a nemzeti öntudat kialakulásához, amely erőteljesen megnyilvánult az 1848-as fo r r a d a lo m b a n . A forradalom ugyanazokért a célokért küzdött a románlakta föld egész területén: a feudális viszonyok megszüntetéséért, az alkotmányos kormányzati rendszerért, a nemzeti felszabadulásért, a p o lit ik a i e g y s é g é r t és függetlenségért.” A magyar történetírás a kérdést még nyitottnak tekinti, általános vélemény szerint a 2 7 1 - t ő l a X I I I . s z á z a d ig ta rtó k o n t in u it á s e g y é r t e lm ű és h ite le s a d a t o k k a l tö r t é n ő b iz o n y ítá s a m a m é g m e g o ld a t la n fe la d a t .6 A pozsonyi tankönyvekben az őstörténeti utalások a nagymorva birodalomra és korára összpontosulnak. Györffy György7 szerint „olyanféle viszony van a szlovákok és a nagymorvák között, mint a XII. századtól Erdélybe beköltözött románok és az ókori dákok, illetve az őket megsemmisítő római légionisták között, avagy a 895-ben beköltözött magyarok és Attila hunjai, illetve az avarok között. Mindez nem jelenti azt, hogy a legcsekélyebb mértékben is kifogásolni lehetne, hogy bármely nép az országa területén lakó régi népek történetét és emlékeit közzéteszi. A baj ott kezdődik, ha ezek a művek célzatosak, és egyrészt elősegítik 20 �nacionalista történeti mítoszok kialakulását, másrészt a térségben élt más népek múltjának torzításával és emlékanyaguk egy részének kisajátításával ellenérzést váltanak ki.” Nagymoráviával kapcsolatban legalább három nyitott kérdést kell megemlítenünk, nevezetesen e birodalom fekvését, jellegét, végül a szlovák kontinuitás kérdését. Taglalásuk — hasonlóan a román etnogenezis kérdéséhez — nem lehet e tanulmány feladata.8 7. Zárógondolatok Elekes Lajos, a nemrégiben elhunyt történészprofesszor 1940-ben vetette papírra e sorokat9: (kiemelések tőlünk — Sz. A. B.) „ . . . a román és a magyar történettudomány között ma még oly mély szakadék tátong, hogy áthidalni alig lehet, két különböző szellemiség, két idegen világ szól egymáshoz, s egyik sem érti a másik szavát. Magyar részen felháborodnak egyes hibákon, túlhaladott módszeres kilengéseken, román részen, politikai eredetű lelki magatartással, gyanakvóan fogadják a legártatlanabb magyar kiigazítást is. Megértés, egymás eredményeinek egészséges kiegészítése helyett beteges kép tárul elénk: túlfűtött érzékenység, állandóan robbanásra kész, feszült hangulat ( . . . ) Ennek a történelemszemléletnek legfőbb hibája, hogy nem szerves életegészet, hanem egyes kiragadott részeket ad és merőben hibás képet formál. A kiemelt, összefüggésükből kiszakított pontokat egyes dogmává merevült, ösztönössé öröklődött feltevések körül szokás csoportosítani. Ilyen pl. ( . . . ) az a nézet, hogy a magyarok fejlett román állami és társadalmi életet találtak Erdélyben, amikor nagy későre megszállották. Azok a román írók, akik ezt vallják, kénytelenek adatok nélkül, sőt adatok ellenére román kezdeményezést sejtetni az erdélyi intézményekben, azt állítván, hogy a hódítók csak átvették ezeket. A háttérben, mondanunk sem kell, a kontinuitás eszméje lappang, azzal az apriorisztikus továbbképzéssel, hogy a magas latin műveltség nem tűnhetett el nyom nélkül, hanem ellenkezőleg, a románság közvetítésével, alapja lett minden további alakulásnak ( . . . ) az effajta törekvések, különösen közírói szinten nem mindig ártatlanok. De, mind a közírásban, mind pedig annak tudományos alapvetésében olyan mély gyökeret vertek, hogy célzatuk már hagyománnyá mélyült. Belejátszanak az újabb tudósgeneráció nevelésébe is . . . ” Csaknem fél évszázad elteltével sem számolhatunk be jelentős előrelépésről10. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a felsorolt vitás kérdések, különböző intenzitás mellett és egy-két eltéréssel, ugyanúgy fennállnak magyar—szlovák vonatkozásban is.11 Érdemes elgondolkoznunk az elemzett tankönyvek szemléletének okain. Biztos, hogy közrejátszanak a kelet-európai fejlődés sajátosságai: a felgyorsított, nem organikus modernizációs folyamattal párhuzamos, a kultúrnemzeti fejlődéstípussal együttjáró görcsös, állandó veszélyérzettel terhelt identitástudat, a Trianont követő tudatos, ám alapvetően téves megkülönböztetés nemzetek és nemzetiségek között. Az sem kétséges, hogy történelmeinkből hiányzik a közös sorstudat, így azok tanítása is a sajnálatos manipulációk, kisajátító törekvések jegyében zajlik. Az okok közé kell sorolnunk az elmúlt évtizedek homogenizáló, beolvasztó tendenciáit, amelyekben a természetes folyamat mellett ott voltak a kisebbségek asszimilálására szolgáló változatos eszközök is. 21 �A társadalmi környezet összetevői közvetett befolyással bírnak a történelemtanításra, de az iskoláztatás csonka szerkezetének hátrányos voltát úgy véljük, nem kell bizonyítanunk a kisebbségi identitás zavarainak előidézői között. Mindehhez — a legfeljebb mostanában oszladozó — általános magyarországi közöny is hozzájárul. A felsoroltak, mintegy kumulálódva jelentkeznek magyarok és szomszédaik közös kódrendszerének hiányában. Fogalomrendszerünk, kategóriáink természetszerűen különböznek, hiszen hagyományainkat, szimbólumainkat mind ez ideig nem „fordítottuk le” egymásnak, s ami keveset igen, azt sem tudatosítjuk. Elöljáróban utaltunk arra, hogy célunk a tankönyvek által kibocsátott „üzenet” dekódolása volt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tankönyvek mellett számos egyéb hatás is alakítja a tanulók tö rténelemszemléletét. A tanári tevékenységet helyeznénk ezek között az első helyre, amely részben korrigálhatja, de rossz esetben fokozhatja is a tankönyv torzításait. Természetesen a gyermeket körülvevő mikrokozmosz: az otthon, a család szocializációs hatása, valamint a személyesen megélt élettapasztalat is lényegesen különbözhet a tananyag által kultivált valóságképtől. Az említetteken kívül alá kell húznunk a modern tömegközlési eszközök egyre növekvő szerepét. Egy határon túli magyar fiatal részére ez azt is jelenti, hogy a többségi tömegkommunikáció mellett (elvben, potenciálisan) a magyarországi sajtó, rádió, televízió és könyvkiadás is befolyásolhatja. Sajnos, a gyakorlat — a működő ellenőrök következtében — ezt igen sokszor megcáfolja. A bemutatott tankönyvek sok mindent szolgálnak, de legkevésbé talán a reális nemzetiségi önismeretet. Magyarnak lenni, illetve annak megmaradni az utódállamokban nem hálás feladat. Egy nemzeti(ségi) érzékenységet, s egyúttal érdekeket is sértő kommunikációs miliőben — sarkítva — kétféle magatartás keletkezhet. Egyrészt a mennyiségi felhalmozódás átcsaphat minőségbe: a kisebbség előbb-utóbb elfogadja saját másodrendű szerepét, s a kisebb ellenállást választva felszívódik a többségi nemzetbe. Másrészt pedig — a „hatás-ellenhatás” analógiájára — minél nagyobb valakivel szemben a nyomás abban az irányban, hogy a voltaképpeni attitűdjével ellentétes viselkedést tanúsítson, annál kevésbé fogja megváltoztatni azt. Végezetül néhány irányjelző a kivezető út felé. Sokkal többet kellene tennünk az összetartozás tudatának erősítéséért az anyanemzet és a határainkon túlra került kisebbségi nemzetrészeink között. Ezzel párhuzamosan igyekezzünk megismerni szomszédainkat. A példa adott: az Adyk, Németh Lászlók, Gál Istvánok és Petru Grozák, Emil Boloslav Lukáčok nyomdokaiba kell lépnünk. Sok tartalomelemzésre és azok közzétételére lenne szükség a megismerés érdekében, más dokumentumok és országok vonatkozásában is. Mind intézményesen (kutatóhelyek, anyagi eszközök), mind pedig tematikailag (történettudomány, szociológia, nemzetiség-, diaszpóra- és Kelet-Európa-kutatás), igencsak indokolt a napjainkban újra szárba szökkenő hungarológia kibővítése.12 Publicisztikai-szociográfiai jelzések mellett számos fórumon esik szó manapság a hazai nemzettudat zavarairól. Ezek orvoslása nem választható el a vizsgált kérdéskomplexum feloldásától. A határainkon túli magyarság gondjainak elkendőzése helyett, szólni kell ott, ahol és amikor kell. 22 �JEGYZETEK 1. Für Lajos: Nemzetiségi kérdés, nemzetiségtudományi kutatások. In: Valóság 1982/1. 38. p. 2. Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látszöge (hozzászólás egy vitához). Budapest 1970. Akadémiai Kiadó. 11. p. 3. Bíró Sándor: A román nép története. Budapest, 1973. Tankönyvkiadó. ELTE BTK egyetemi jegyzet. 4. p. 4. Ld. erről: Bartha Antal: A dákoromán kontinuitás problémái. In: Magyar Tudomány 1977/2.; Tóth Endre: Dácia római tartomány, Bóna István: Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271— 893), továbbá Makkai László: Erdély honfoglalás kori őslakói. Mindhárom in: (Köpeczi Béla főszerk.:) Erdély története I. Bp. 1986. Akadémiai Kiadó. 46—260. p. 5. Jól illusztrálja ezt a szemléletet a néhány éve Romániában megjelent hírhedt munka: Ion Lӑncrӑnjan: Cuvînt despre Transilvania. București 1982. Editura Sport-Turizm. 6. Kivételt képez ez alól a romániai magyar történetírás, amely efféle állásfoglalásokra kényszerül: „Mai valóságunk összefüggéseiben minden ismertetés, amely a romániai magyar nemzetiség eredetéről, fejlődéséről és kialakulásáról szól ( . . . ) kiindulópontja csak egy lehet, mégpedig a romániai történetírás állásfoglalása a dák—római kontinuitásról a Dunától északra eső területeken, az a megállapítása, hogy a román nyelv és az újlatin nyelvet beszélő román nép azon a területen alakult ki, ahol ma is él. A román—magyar együttélés akkor kezdődött, amikor a IX. század végén a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében”. (Demény Lajos: Rövid történelmi áttekintés az 1848—1849-es forradalomig. In: A romániai magyar nemzetiség. Bukarest 1931. Kriterion Könyvkiadó. 30—31. 1.) 7. Györffy György: Jan Dekán: Moravia Magna. A Nagymorva Birodalom — kora és művészete. In: Kortárs 1981/5. 826. p. 8. Ld. erről: Püspöki Nagy Péter: Nagymorávia fekvéséről. In: Valóság 1978/11. 61—62. p. Arató Endre—Niederhauser Emil—Perényi József —I. Tóth Zoltán: A kelet-európai országok története I. Budapest 1977. Tankönyvkiadó. ELTE BTK egyetemi jegyzet. 120. p. 9. Elekes Lajos: A román történetírás válsága. In: Századok 1940/1. 30. p. 10. Lásd erről: Pomogáts Béla: Tudományos tanácskozás Romániában. In: Élet és Irodalom 1982. május 7., 6. p. 11. A téma irodalmából Györffy már indézett írásán (6) kívül csak jelzésszerűen néhány: Györffy György: Néppé válás Európában és az Északi-Kárpátokban. In: Kortárs 1982/2. 296. p. Hanák Péter: Címeres furcsaságok. In: Élet és Irodalom 1981. február 21. Käfer István: Meditáció címeres szomorúságokról. In: Tiszatáj 1981/1., valamint Gergely András, Kiss Gy. Csaba és Szegedy-Maszák Mihály Mináčtanulmánya a Mozgó Világ 1981/9-es számában. 12. Ld. erről: Székely András Bertalan: A nemzeti önismeret szolgálatában. In: Napjaink 1986/12. és ugyanő: Hungarológiai világkongreszszus Bécsben. In: Honismeret 1987/1. 23 �24 �MŰTEREM Albin Brunovský Amikor a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején tanítványai kikerülnek a művészeti akadémia padjaiból, egyszerre megannyi fiók-Brunovský lepi el a könyvkiadókat, képeslapokat, folyóiratokat rajzaival, illusztrációival. Mesterük ekkorra már túlvan néhány nagy sikerű hazai és külföldi kiállításon, s nevét —, hol becsmérlően, hol pedig a zseninek kijáró áhítattal —, sokszor emlegetik írásban és szóban egyaránt. Albin Brunovský művészete nemcsak gazdag és változatos, de különös metszeteivel és festményeivel, illusztrációival a laikus nézőt is megejti. Mint minden újat hozó alkotó, ő is új értékrendszert teremtett, s róla szólva át kell értékelnünk az olyan fogalmakat, mint szlovák és idegen, a hely szellemét sugárzó és egzotikus, időszerű és hagyományos, közkedvelt és különleges. Brunovský nem avantgarde képzőművész, sőt az izmusokból is a múltba kapcsoló jellegzetességek foglalkoztatják. Klee, Miró, Kandinszkij és Max Ernst nevét emlegetik indulásakor, s a cseh szürrealizmus által közvetített nyugat-európai hatásokat; de tudnivaló, hogy a szürrealizmust is visszabontja Boschig, Bronzonoig, vagy Breughelig és manieristának nevezi magát, bár tudhatja, hogy ez a jelző hosszú ideig inkább pejoratív volt, mintsem elismerő és Csehszlovákiában sem történhetett másképp. A hozzá kötődő tudálékosság, formai játékokba, aprólékos pepecselésbe torkolló műgond, a dekorativitás, a hatásvadászat, az eklekticizmus, retorikusság, vagy a bizarrság fagyos ítéleteket szoktak kiváltani a hivatásos műbírálókból és irodalompolitikusokból. Brunovský esetében nem beszélhetünk puszta neomanierizmusról, hiszen a reneszánsz és a kora barokk elemeken kívül, sokat tanul a huszadik század „hitetlen” áramlataitól (a szürrealizmustól a pop-artig). A tudatalattiból fölmentett motívumokat, az álmokat tudatosan stilizálja, tehát nem lejegyzi, hanem á tértékeli, megformálja, erkölcsi programjához alakítja őket. A szokatlan módszerré, modorrá válik metszetein; szó szerint veszi az irracionalitást. A bensőben szemlélt ábrát eszmeként ábrázolja és fejezi ki. Tárgyainak m ondanivalója lesz, képszerkesztése filozófiává válik. Így teremti nagy gondossággal az illúziót. A valószerűtlenségeket aprólékosan körvonalazza, leírja, elhiteti. Ez persze már az érett művészre jellemző, s nem a pályája kezdetén (a hatvanas évek derekán — harmincévesen) rajzolt lapjaira, ahol még nem az elhitetés, az ábrázolás pontossága, hanem a hatás, az expresszió volt fontosabb. Amikor háttér és idő nélküli alakzatok töltötték be képeinek világát. Képein fényhatásokat próbálgat, de ezt is csak ideig-óráig öncélúan; első maratásain olyan fény-árnyék megoldásokkal él, amelyek azt a csodát keltik bennünk, hogy a kép saját tárgyaiból, 25 �alakzataiból sugárzik. (Ilyenek az 1968-as Show és a Verniszázs a természetben, vagy a Kert Borgonzoni anyjának című metszete.) Nagy képzeletű, ugyanakkor aprólékos gonddal alkotó művész, szenvedélyes megfigyelője az élet apró mozzanatainak, s vízióin a legkisebb káposztalevelet is élethűen ábrázolja. Természetszeretetét szülőföldjéről, Erdőhátról (Záhorie) hozta magával. Itt, e jellegzetes szlovák peremvidék egyik falujában, Zohorban született 1935-ben. E tájegység a bécsi medencéhez tartozik. Északkeleten a Kárpátok, délen és nyugaton pedig az osztrák—csehszlovák határt képező Morava folyó határolják, északon és nyugaton pedig az etnográfiailag más tájegységet jelentő Morva-Szlovákiába megy át. Zohor környéke sík és többnyire erdős táj, a folyóparti rónákon szántók és rétek, a homokos ártéri teraszokon pedig borókások és lombos erdők váltakoznak. A vidék híres zöldségtermesztéséről; régtől fogva a közeli Bécset látta el terményeivel. A dús vegetáció egyrészt, másrészt pedig a peremiét állandó témája Brunovský alkotásainak. A művész a képzőművészeti főiskola Vincent Hložnik vezette szabadrajz és illusztrációs osztályában végez; a nemrég alapított iskola első növendékei között. Goya metszeteinek, rajzainak tanulmányozása, s az avantgarde lassú újrafelfedezése a diák számára jó leckének bizonyult. Az expresszív hangolású realizmus kereteiből Brunovskýt és tehetséges társait a cseh szürrealizmus és a nyugati avantgarde újrafelfedezése segítette kitörni. Brunovský a korabeli európai áramlatok nyomán újra próbálgatja az op-art, vagy a nonfiguratív művészet fogásait is. De, ő többet akar mondani a képnél, számára a metszet vagy festmény nem magányos tárgy, nem önálló kapcsolatok nélküli objektum; tematikus és figuratív. Képcímei jelzik, hogy egy olyan hagyomány folytatója, amelytől sose volt idegen az erkölcsi tartás, ítélet, a nemes transzcendencia és a morális tisztaságra való törekvés. Vállalva a népszerűtlenséget is, bibliai témákat rajzol (ilyen például az 1967-es Biblia ciklus, a Lóth lányai, a Szent Antal megkísértése, a David és Betshabé, vagy a Zsuzsánna és a Vének témát átértelmező Zsuzsánnák). Fogékonysága a transzcendencia iránt végigkíséri pályáját. A világ peremére szorult ember keresi a hitet a lelket, ami a világhoz kapcsolhatja. A táj nála világ-kép. Különös akotások Brunovský festményei. Nem vászonra fest, hanem folytatva a középkori mestereket — fára; perzsa diófára. De, a csiszolt lap számára nem puszta háttér, hanem a festmény tárgya is. Krétaalapozásra akvarellel, temperával, olajjal, vagy pasztellel viszi fel a színeket. S, képébe belekomponálja a csiszolt lap görcseit, évgyűrűit, repedéseit, bütykeit, sőt a fa kérgét is. Olykor a fa felületének egy részét szabadon hagyja érvényesülni, legföljebb belakkozza, hogy védje a környezeti ártalmaktól. Említettem már, hogy rézkarcait, litográfiáit is milyen gondosan, aprólékosan alakítja ki. Egy hatszoros nagyítású különleges lupéval dolgozik, áhítattal teremtve meg a való világ kis dolgainak szellemi mását: a madártoliakat, faleveleket, gyökereket, fűcsomókat és emberi arcvonásokat. Brunovský persze nem társtalan nemzedékében, legföljebb képzőművészként nincs társa-rokona. Erős szellemi szimpátiára mutatnak a vele egykorú költők verseihez készült könyvborítók, illusztrációk. Amit 26 �Ján Stacho vagy Jan Šimonovič irodalmi manierizmusként papírra vetettek. Brunovský képzőművészként teremti meg. Feltűnő a versek és a metszetek, festmények „ősképeinek” rokonsága, egyezése: a tojás, menyasszony, szőlő, serlegek, könny, halak, madarak, vagy a cím ükben is rokon témát feldolgozó Nászút stb. A festőnél a kép és absztrakció egymásba játszik (a nők kalapjukon hordják a világot), legtöbb képe zsúfolt, amelyiknek nincs középpontja, tehát csak a mellérendelést ismeri, s így Stacho versei is —, bárhol belesétálhatunk képbe, versbe. Isten nélküli szentség. A már nem és még nem. VARGA IMRE 27 �ABLAK ROLANDO CERTA Jegyzetek a szicíliai költészetről Nehéz dolgom volt, amikor nekiláttam, hogy a Palócföld e számába szicíliai költők versei közül válogassak néhány jellegzetes alkotást; nehéz dolog volt ez, elsősorban azért, mert Szicília ma, vagyis most, a legutóbbi időkben igazi költői virágkorát éli, méltón szigetünk régi humanista hagyományaihoz, melyek során századok alatt a költészet - olasz vagy szicíliai nyelven - itt létrejött. Van is egy régi, népi mondás nálunk, mely így szól: „cu voli puisia vegna in Sicilia” (aki költészetet akar hallani, jöjjön Szicíliába). A költészet Szicíliában egyidős a sziget történelmével. A régmúlt időkben szigetünkön két nép lakott, a szikulok a keleti sávon, a szikánok a nyugatin. A görögökkel aztán Szicília lett a mediterrán medence egyik legfényesebb kultúrájú pontja: Sthezikhyros és Theokritos, görög nyelvű költők, Szicíliában születtek. Akragasban (ma Agrigento) élt Empedokles, demokratikus gondolkodó, fontos poéta, aki olyan nyelven írt, amelyet így nevezett: Siceliota (azaz kb. „szicíliaias” , a görög és a szicíliai keveréke). A hellén civilizáció tulajdonképpen a Magna Grecianak nevezett területen fejlődött jelentősen (Dél-Itália), különösen pedig épp Szicíliában, leginkább időszámításunk előtt 735—245-ig. Ez alatt az öt évszázad alatt Szicília nagy hellén poliszai (Siracusa, Agrigento, Selinunte stb.) versenyeztek Athénnel és az anyaországgal. Szicíliába jöttek a hellén kultúra nagy alakjai: a legendás citeraművész A rion, Platon, Aiskhylos, Pindaros, Sappho és mások. Sokan azért jöttek, hogy a fejlett kultúra levegőjéből szippantsanak, másokat száműzetésbe küldtek ide: természetesen ez, mint mondani szokás, afféle „jutalom-száműzetés” volt. Aiskhylos itt is halt meg, sírját Gelaban őrzik. Az arab uralom alatt (827-1072-ig) Szicíliában valóságos műveltségi-művelődési forradalom ment végbe: az arabok főként földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak, de nagyon sok költő is volt közöttük. Ők alapították az arab-szikul költőiskolát, melynek legnagyobbjaiként ismerjük Ibn Rasbiq és Al-Mazari költészetét - ez utóbbi Mazara del Vallóban született és Tuniszban halt meg - , valamint Al-Sillanubi, Ibn Al-Kehayyat, Ibn Sharaf al Qavrawanni és a nagy Ibn Hamdisét, aki mély nosztalgiával énekelte meg Szicília szépségeit, amikor a normannok bejövetelével szülőhazáját elhagyni kényszerült. A normann uralom (10 7 2 -1198-ig) idején született művek az első szicíliai nyelvű írásos emlékeink, azaz szicíliai nyelvű versek, azon a nyelven, amelyen a nép beszélt, de amelyet írásra eddig nem használt - előbb a görög, később pedig a latin kultúra befolyása, majd a móroktól való függőség miatt. De II. Frigyes (1198-1266) - felvilágosult, művelt és bölcs uralkodó, aki Szicíliában született - alatt aztán létrejött a szicíliai költői iskola, mely a maga idejében Európa legjelentősebb iskolája volt és meghatározó módon járult hoz28 �zá az olasz nyelv és kultúra fejlődéséhez. Dante a De vulgari eloquentia-ban dicséri is a szicíliai nyelvjárást, a legjobbnak ítéli a tizennégy közül, amelyet akkoriban az Itáliai-félszigeten beszéltek. Nem sokkal utána így vélekedett Petrarca is; az ő szeme előtt sem sikkadt el a II. Frigyes által alapított szicíliai költői iskola jelentősége, melynek legfontosabb képviselői között ott találjuk Jacopo da Lentinit (a szonett atyját), Giacomo Pugliesét, Guido delle Colonnét és Ciullo d’Alcamót - még ha ez utóbbi II. Frigyes udvarán kívül működött is. Gian Franco Folena, amikor ezt az olasz irodalom születésében oly lényeges időszakot vizsgálta, így írt: „ egész irodalomtörténetünk más irányt vett volna a szicíliai költőiskola nélkül; hiszen ebben Kelet és Nyugat találkozik, Eszak-Európa és az arab-bizánci civilizáció - hála egy magasfokú egységesítési légkör kialakulásának". (Az olasz irodalom története; a kezdetek és a Duecento) É s nem véletlen, hogy Dante úgy nevezi a műhelyt, ahol az említett iskola született: l’Excellentissima ltalorum Curia. Átitatva a görög-latin kultúrával, arab hatásokkal, a szicíliai költészet tehát fényes kincseket adott a művészetnek, forma és tartalom tekintetében egyaránt. Ez a humanista bázis teremtett aztán egy elbeszélőiskolát is, a XIX. század végéitől Európában és a világban; elég, ha csak Luigi Cakoanára, Giovanni Vergára és Luigi Pirandellóra gondolunk. Így tehát a szicíliai humanizmus az idők során a legdramatikusabb valóságok tükrévé vált - individuális és szociális szinten mindig kitörő, pazar módon, mesterkéltség és homályosság nélkül. Való igaz, hogy még a mai szicíliai költészetben is nehéz és ritka dolog nyelvi durvaságokat, önkényes, olcsó játékokat felfedezni. Ellenkezőleg: a megfogalmazás mindig világos, tiszta, amiért ma, inkább mint bármikor, igenis beszélhetünk önálló mediterrán költészetről (görög, arab, spanyol és szicíliai komponenseknek hála!), ellentétben egy bizonyos poszthermetizmussal és egyfajta nihilista avantgardizmussal, valami absztrakt posztfuturizmussal, amely csak nyelvi bonyolultságokkal játszik, mivel minden bizonnyal híján van a mély, az igazi tartalomnak. Ez a válogatás, amelyet most a Palócföldben bemutatunk, csak pár költőre szorítkozhat. Közülük néhányan szerkesztői-megálmodói az Impegno 8 0 elnevezésű kulturális folyóiratnak, mely tizenöt éve folyamatosan Mazara del Vallóban jelenik meg, és amely születése óta ezt a programot vallja: küzdelem a kulturális élet maffiái ellen, a kultúra jogait vindikáló establishment-nel szemben, vagyis egyértelmű szembehelyezkedés a kultúra iparosításával, árusításával, elidegenítésével, az ellaposító, egységesítő nyelvhasználattal, melyet a mass media termel, és mely napjainkban olyannyira jellemző. Célja a költői szó felülvizsgálata, a délolasz és az egész mediterrán kultúra újraértékelése, a nemzetközi párbeszéd Nyugattal és Kelettel, a barátság, a béke, a kölcsönös megértés és testvériség jegyében. Az Impegno 8 0 (ma a Mediterrán Népek Együttműködési Központjának fóruma, melynek alapítása óta - 1971 - főszerkesztője vagyok) minden évben harcot hirdet a maffia ellen, az emberiség értékeinek védelméért, kulturált identitásunk visszaszerzéséért; szicíliai és mediterrán identitásunkért, mert ha egy nép elveszti származási jellegzetességeit, szenvedésre ítéltetett és tán még arra is, hogy kitörölhessék az emberiség történetéből. Mi tehát tudatosan szembehelyezkedünk a poszthermetizmussal, az üres kísérletezéssel, a tudat áruba bocsátásával, az ember elidegenedésével, újra biztosítva magunknak a kife­ 29 �jezés szabadságát a futó divatokkal szemben, hódolva az igazi emberi érzéseknek, mert állítjuk, hogy nehéz és erőszakos, durva korokban - mint amilyen a jelenünk - ez a ténykedés egyet jelentett és jelent egyfajta elkötelezettséggel - az ideológiai el nem kötelezettség, valamiféle langyos szemlélődés ellentéteképpen. Ez az új elkötelezettség számunkra nemcsak politikai költészetet jelent, hanem egyfajta totalitáskeresést is, anélkül, hogy valaha is alábecsültük volna a nyelv és a forma gondjait. Csakhogy, ellentétben a neoformalistákkal, szembehelyezkedve a 63’-as csoporttal, mi a hangsúlyt inkább a tartalmi problémákra helyeztük, mivel mindig is meg voltunk győződve róla, hogy ahol nagy problémák, szenvedések, egyéni és társadalmi drámák feszülnek, ott lehetetlen, hogy ne szülessen meg spontán az ehhez megfelelő forma, mondhatnám, a szükséges forma. De a szicíliai költők szeretik megénekelni a természetet is, természetesen nem árkádiai modorban, a létezés legszemélyesebb, legintimebb érzéseit, a szerelmet. A szerelem - ahogy a költőknél megnyilatkozik - a nőnek szól, az örök szépség kiapadhatatlan forrásának, és szól az élet sokszínű formáinak. Röviden: a szicíliai költők műveikkel egy összetett történelmet tükröznek, földjük ellentmondásos, nehéz történelmét, ahol együtt él a szép és a rút, a fehér és a fekete - de részt vesznek egy kicsit tán az emberiség történelmében is, hiszen attól szenvednek és abból merítenek ihletet, ami mindenütt egy és örök: az igazságosság, a szabadság és a béke érzése. Összegzésül: a szicílilai költők klasszikus gyökerekből táplálkoznak, de néhányan közülük ezt a klasszikus örökséget a nép nyelvén próbálják közvetíteni, a parasztok nyelvén, amely itt, Szicíliában jóval élőbb, mintsem gondolnánk. Olyan dolog ez, amely túlmegy egy mindennapos népiségen, ha figyelembe vesszük a szicíliai nyelv gazdagságát, összetettségét, mely magába szívta, átvette más mediterrán, illetve európai kultúrák formáit, szókincsét és olyan költőket adott a világnak, mint Giovanni Meli (XVIII. sz.) lgnazio Buttitta és Santo Cali (kortársak) - hogy csak néhányukat említsük. Tudjuk, hogy mindenféle kulturális, irodalmi jelenség egy történelmi-logikai fejlődés következménye. Ebből a szempontból a szicíliai költő hálával tartozik a klasszikus humanista elődöknek, de a közelmúlt olyan alkotóinak is, mint Cesare Pavese, Luigi Fiorentino, Salvatore Quasimodo. Pavese már a harmincas években szakított a hermetizmussal (első kötete, a Lavorare stanca 1936-ban a hermetizmus fénykorában jelent meg). Fiorentino, aki Mazaro del Vallóban született 1913-ban és 1981-ben, Triesztben halt meg, közvetlenül a háború után jelentette meg az Il Manifesto dell'Ausonismo című művét, mely átmenet a klasszikus és a modern költészet között. Azt mondtam a bevezetésben, hogy nehéz dolog volt számomra e tíz költő kiválasztása. Másokat is kiemelhettem volna, további negyven-ötven költőt, akik valamennyien figyelemre méltók. Őket választottam, tízüket, mert, véleményem szerint, ők különösen érzékenyen reagálnak lényeges társadalmi és személyes problémákra, humanitárius törekvéseinkre. Sajnos, nem mindegyikük van már közöttünk. Bartolo Cataffi 1979-ben halt meg Milánóban, ahol sokáig élt; s bár Olaszország gazdasági fővárosának hermetikus világában élt, nem felejtette soha szülőföldjét, az igazságtalanságokat, melyeket e földnek el kellett szenvednie Itália egyesítése után, de előtte is, és ennek világos kifejezést adott műveiben. Másikuk, egy költőnő, I rene Reitano Mauceri 1972-ben hunyt el, Cataniában. 30 �Siracusaban született. Bár teljes szívével szülőföldjének hellén hagyományaihoz, mitológiájához kötődött, gyakran vallott fájdalmas szerelemmel a szicíliai, a déli nehéz élet gyönyörűségeiről. A többiek is tősgyökeres szicíliaiak, költészetük beleillik az I m pegno 80 hitvallásába, bár hangjuk természetesen egyenként különbözik, emberi, esztétikai ízlésük szerint, egyéni színezetű. Van azonban, ami közös bennük, ami összeköti őket: az életbe, a kultúrába vetett hit, az autonóm szellem, a demokratikus elkötelezettség, a szép és az igaz szeretete, és mindenek fölött a vágy, hogy az érzelmek teljességét átéljék, melynek alapja az ismeretek és gondolkodás során szerzett méltóság, a tudatos létezés és cselekvés, a szó kultuszán keresztül vezető alkotási folyamat, mely egyszerre szenvedés és gyönyörűség, a világ minden táján, ahol ész és szenvedély párosul. Végezetül köszönet drága barátaimnak, a P a ló cfö ld olvasóinak, hogy megtiszteltek figyelmükkel, köszönet szeretett öcsémnek, B a ra n y i Feren cn ek , akinek jóvoltából egyre jobban megismerhettem és becsülhettem a büszke, érzékeny magyar nép emberi és kulturális teljesítményét. (Romhányi Ágnes fordítása) IR E N E R E IT A N U M A U C ER I Két miniatűr 1. H AZÁM Mint érintetlen vitorláshajót egy üveg türelmes védelmében, szívemben - örök palackba zárva hordozom hazámat. 2. N A R A N C SO K Narancsvirágok csillagképein átsütnek a csillagok. A dús narancsok aranylámpásain apró napok ragyognak. Az én földemen soha sincs sötét. (Romhányi Ágnes fordítása) 31 �SALVATORE GIUBILATO Fohász Szicíliából, Comisóból ne rakéták szálljanak magasba, pusztító, halálos fegyverszörnyetegek, inkább ártatlan galambok keringjék körbe a világot magasan fenn az égen hirdessék ekképp a békét! A nap tűzáradatával dacoló szigeten, a földön, mely már kiemelkedett a sárból, s jelképe lett a küzdelmes túlélésnek, ne a tenger haragos barázdáiba vessenek „Cruise” atomvirágot őrülten lángoló ésszel, szorgalmasan gyilkos kezekkel, hanem földünkbe ültessünk olivákat, melyek dacolnak az idővel, narancsfákat, hogy fűszerezzék meg a levegőt, s magányos, erős szentjánoskenyérfát, sok adakozó szőlővenyigét, hogy gyümölcsözzenek és éljenek örökké, most és az eljövendő évezredekben... (Romhányi Ágnes fordítása) BARTOLO CATAFFI Messinai sírfelirat Ez az igazi forgalom a Szoroson át. Parttól partig, oda-vissza hordjuk újságpapírba csomagolva a nyomorúság élő hegyeit. Zuhog rájuk a napfény. A két part vakító sírkő, s közöttük az állam hajói meghajtják szép zászlaikat. (Romhányi Ágnes fordítása) 32 �SANTO CALI Szendergő kisgyerek Csupa önvédelem, ahogy alszol. Szuszogásod apró mécslángot rebegtet az éjszakámban. Elviselhetőbb így a sötét. Éjjelente, angyaltalan egek vándora, én, nem lelek megtartóbb menedéket, mint ezt a kis alvót. Az elveszett Édenkert nem igéz, de azt hadd hihessem: joggal álmodom, hogy ez a csöppség énrólam álmodik. Nincstelennek, jogfosztottnak érzem magam, mikor elképzelem: ez a kis alvó sose tudja meg, hogy én csak azért alszom el már, hogy azt álmodhassam: énrólam álmodik. (Papp Árpád fordítása) VINCENZO MASCARO Új dimenziók A lélek új dimenziói érlelődnek. Az idő - rohanó víz. Megöregedett napok, kihúnyóban, megöregedett istenek, vonagló, halotti táncban. És a meghurcolt eszmékből, és a meghurcolt szívekből kibontakozik, felmerül a távoli Elízium megújult látomása. (Papp Árpád fordítása) 33 �GIOVANNI LOMBARDO A sirály repülése Néha a nyugati Néha a nyugati szél Néha a nyugati szél durva hullámokat hajt Ki tudna megállítani téged, Te önfejű, fehér sirály, amikor ott lebegsz fönn a magasban? a sziklának a piroslámpás móló szikláinak és hatalmas habok legyezői röppennek Olyankor Olyankor megállok, hogy téged nézzelek, megállok, nézlek. röppennek a kőfal fölé. Akkor Akkor megállok, hogy téged nézzelek, amint makacsul, szabadon szárnyalsz, szembe a széllel, míg mi, emberek behúzódunk autónk felhúzott ablakai mögé, halászbárkák hánykódó menedékébe. Akkor megállok, hogy nézzem szárnycsapásaid, lassú emelkedésed, makacsul szemben a viharral. A szürke viharban, Szicíliánk viharában, melybe rakéták és a maffia hullatja magvait, fáradt és dacos repülésed reménnyel nyitja meg az ajkakat. Óh, a te harcos szabadság-röptöd, szemben a mérges széllel, szemben a széllel, mely lefejezi az erdőt, letarolja a hatalmas fenyőket! Szemem távlatot veszt ha röptöd ha fehér röptöd ha fehér fehér röptöd szabadságröptöd megtörik valahol. (Romhányi Ágnes fordítása) 34 �IGNAZIO BUTTITTA A kalózok Ennyi vérszínű bárkát Csupa szín volt a tenger, sosem látott Palermo, de fakó ma a tükre, ördögarcú kalóznép a sok tébolyodott hal jött, akár lombra hernyó. bolondmód menekülne. A napfényt elrabolták A napfényt elrabolták e hordák e hordák s nagy az éjszaka immár, s nagy az éjszaka immár, sötét lett, Szicília, sötét lett, Szicília, Szicília sírjál! Szicília, sírjál! Narancsfák aranyát is Nincs a lányok szemének elrabolta e banda, ragyogása, se lángja, csupasz már a határ is, elvitték a kalózok puha pára sincs rajta. tükör nélküli tájra. A napfényt elrabolták A napfényt elrabolták e hordák e hordák s nagy az éjszaka immár, s nagy az éjszaka immár, sötét lett, Szicília, sötét lett, Szicília, Szicília, sírjál! Szicília, sírjál! (Baranyi Ferenc fordítása) 35 �ROLANDO CERTA Regina noptii Est virága, regina noptii, niktalouloúdia, honnan veszed különleges varázsod? K i teremtett ilyennek? Akár a szerelem, titokzatos vagy. Ha pártáid kitárod: én álmodozni kezdek rajtad felejtett szemmel. Velem egyszólamú vagy: veled halnék, ha elhallgatna léted, ha nem lennél, nem jöttem volna én sem világra - ezt tudom jól. Est virága, regina noptii, niktalouloúdia, ameddig bűvöd elhat: az éjszaka elárad illatoddal. A nappalok megsebző fénye ellen szemhéjadnak redőnyét leereszted bár tudnék élni én is hunyt világban! Titokzatos virág vagy én csak költő: titkok szolgája vo ln ék ... (Baranyi Ferenc fordítása) 36 �EMANUELE GAGLIANO Óda Itáliához Száz éve már, hogy boldogítod földjeinket, az Etnát, a Gran Sassót, a Murgét és a Silát. A kopár Délből csinos bazárt csináltál, a Te bazárodat. Száz éve már, hogy mutogatnak ránk, levethetetlen maskaráinkra, melyekben örökké bolondok vagy örökké gyilkosok vagyunk. Mi vagyunk jól trágyázott termő talaja a Te felvirágzó kultúrádnak, mi vagyunk a Cinecitta szánandó kísérleti állatai. Ha kell, el is adsz, úgy is régen elnyertél Te, ravasz crupié, hiszen mindig nálad a bank. Gazdasági csoda? Csoda, igen csoda, hogy emésztő szeretetednek még ellenállunk. (Rigó Béla fordítása) 37 �ANTONINO CREMONA A hold A kocsi köhögve vánszorog. Bekerítették a sötétet a fák, a falak és mögülük neszek kapkodják a tekintetet. Romok közt búbosbanka rikácsol. Fészke őrült géppuska torka. Mire megszabadul a kínlódó szekér, már nem tud dalához visszatalálni. Megtaposnak az álmaink, ránk szabadítják a sötétség bestiáit. A cserépből kihajló bazsalikom árnyába rémült egérke lapul, mikor megvillanó luparával belő az ablakon a hold. (Rigó Béla fordítása) 38 �Magyarország a XX. században Sorsunk történelmi tételei Nincs könnyű helyzetben a tisztelt olvasó, ha a könyvesboltok túlkínálatában fölfedezi legújabb kori történetünk frissen kiadott összefoglaló kötetét. A vásárlói szándék elbizonytalanodásának több oka lehet. Például az, hogy a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett munka díszes-fényképes borítója inkább emlékeztet egy évkönyvre, mint egy jelentős tanulságokkal szolgáló, maradandó értékű tudományos szintézisre. Pedig az i g é n y , amit a címben a szerzők megfogalmaztak jelentős és figyelmet érdemlő vállalkozásra utal: Magyarország XX. századi történelmének bemutatására. A kötet megjelenését nagyon fontos tényezők indokolták. A kiadói és a szerzői törekvés mögött egyértelműen annak a problémakomplexumnak a fölvállalása húzódik, melyet összefoglalóan a nemzeti azonosságtudat súlyos zavarának szoktunk nevezni. Olyan bántó hiányosságok megszüntetésére tesz kísérletet ez a törekvés, melyek pótlása nélkülözhetetlen társadalmunk szocialista továbbfejlődéséhez: a mind gazdagabb árnyalatú, társadalmi gyakorlatban megvalósuló nemzeti egységhez. Más vonatkozásban viszont az elmúlt évek demokratizálódó légkörében lezajlott és nemzeti sorskérdéseinket tisztázó viták, tudományos tanácskozások, társadalomtudományi elemzések után sürgető szükségességgel vetődött föl egy viszonylag egységes szemléletű, a „hivatkozási alap” jelentőségével bíró történelmi összefoglaló munka megjelentetése, mely egyébként képes a sematikus történelemfelfogás szívós közhelyeinek a meghaladására, valamint a reálpolitikai tényezőket és történelmi tényeket semmibe vevő szélsőséges álláspontok kritikájára, elutasítására. Hiszen az említett viták, kezdeményezések, a szűk körű kiadványok, a szakmai és publicisztikai „fáziskülönbségek” nemhogy hozzájárultak volna a nézetek közeledéséhez, a problémák tisztázásához, a szemléleti - s ezen keresztül cselekvési - együtthatás létrejöttéhez, de az indulatok időnkénti fellángolása csak a korábbi szekértáborok ellentéteit növelte, tartósítva így az elidegenedett viszonyt a nemzet legújabb kori történelme, valamint az országlakók széles társadalmi rétegei között. Különösen a mai tizen-huszonévesek közelmúltunk iránt tanúsított szinte példátlan közönye a figyelmeztető, ha fölidézzük a többi között L á n y i G u s z tá v , C s e p e li G y ö r g y és H a n k is s E le m é r vizsgálati tapasztalatait. A családi, az iskolai és a társadalmi gyakorlatban megnyilvánuló nemzeti történelmünkkel kapcsolatos értékközvetítések kuszasága, az ismeretek és vélemények felszínessége e nemzedékeknél - végső soron - a nemzeti összetartozás tudatának elbizonytalanodásához, a közösségi hovatartozási élmény elvesztéséhez vezetett. Éppen napjainkban érezzük egyre több bizonyíték alapján, hogy ez a helyzet milyen súlyosan képes gátolni társadalmi kibontakozásunkat. 39 �Indok tehát, ami egy olyan könyvnek a kiadását magyarázza, mely a nemzeti sorsváltozások racionális elemzésével hozzájárul a többszörösen sérült azonosságtudat rehabilitációjához, illetve szemléleti és elméleti biztonságával bizonyos rétegek számára a munkaeszköz szerepére is alkalmas, bőségesen felsorakoztatható. E szemléleti és gyakorlati kettősség kettős haszon! - a szintetizáló munka legfontosabb erénye, valamint a szerzők gondolkodásmódját, v i s z o n y u l á s á t meghatározó jellemző motívum is. Megnyilvánul e sajátosság abban, hogy a XX. századi történelmünk olyan áttekintését végzik el, melyben egyaránt helyet kapnak a jól ismert eseményekre vonatkozó új kutatási eredmények és azok a korábban félreértett tapintatból nem tárgyalt események és folyamatok, melyek komplex feldolgozására, illetve marxista értékelésére, az elmúlt években nyílt lehetősége a tudománynak. Ha néhányat kiemelünk a korábban „kényesnek” tartott problémákból, mint a monarchia gazdasági-politikai dinamizmusa, az I. világháború befejezésének történelmi alternatívái, ezek árnyalt bemutatása, Trianon ténye és katasztrofális következményei nemzeti létünkre nézve, a Horthy-rendszer differenciált értékelése, II. világháborús szereplésünk összetettsége, a párizsi békekonferencia megalázó diktátumai, avagy a koalíciós évek „nagy lehetőségének” bemutatása, értékelése stb., azonnal világossá válik, hogy ezek korábbi elhallgatása, a politika taktikai érdekeinek alárendelt leegyszerűsítő tárgyalása vezetett nemzeti tudatunk diszkontinuitásához, hiányosságainak kialakulásához. Az említett nyitottság és szemléleti „kettősség” szerencsésen kimutatható a vizsgált történeti korszak eseményeinek, folyamatainak és főszereplőinek a bemutatásában, értékelésében, valamint a történeti folyamatosságot a valóságban gazdagító társadalmi totalitás - a könyvben remekül hangsúlyozott - „kormetszeteiben” egyaránt. Ismerkedjünk meg ezek után a könyv legfontosabb állásfoglalásaival. Noha XX. századi összegzésre vállalkoznak a szerzők, ez természetesen nem képzelhető el az Osztrák-Magyar Monarchia államalakulatának mind átfogóbb megismerésére, e „különös házasság” sajátosságainak föltárása nélkül. A történelem paradoxona, hogy e kapcsolat létrejötte és megszakítása egyaránt fájdalmas volt a magyar nemzet számára. Az elfojtott forradalom és szabadságharc reményeihez képest a monarchia valósága mindenkor a nemzeti függetlenséggel kapcsolatos lelkiismereti konfliktusokat idézte, míg a Trianonhoz vezető válási folyamat a nemzetet történelmének mélypontjára sodorta. Gergely Jenő, a fejezet írója, példás elemzésben mutatja be a korszak gazdasági-kulturális dinamizmusát, a politikai rendszer liberalizmusának előnyeit, a szabadságjogok intézményes garanciáit, nem hallgatva el annak szociális, társadalmi korlátait. Szerencsés kezdeményezésnek számít, amint a szerző leszámol a nemzetiségek „asszimilálásának”, az erőszakos magyarosításnak korábban oly sokat hallott téveszméivel, elfogadva, hogy bizonyos körök és egyes egyéni kezdeményezések valóban okozhattak sérelmeket a nemzetiségi lakosság mindennapjaiban. A vonatkozó források és más értékelések megidézése után ezúttal is emeljük ki vélekedését a századforduló Magyarországának nemzetiségi viszonyairól: „A történelmi folyamatok mérlegelése után ma is megállapíthatjuk, hogy a magyarosítás javarészt magyarosodás volt; spontán, természetes folyamat.” Máig 40 �vitatott kérdés, hogy vajon szükségszerű volt-e a monarchia - s ezen belül a történelmi Magyarország - szétesése, avagy radikálisabb belső reformokkal továbbéltethető lett volna Európának ez a sajátos képződménye. Mindenesetre örvendetes, hogy Gergely két helyen is utal arra, hogy „a történelmi Magyarország összeomlása nem volt elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség, de a monarchia felbomlásának alternatívája eleve benne rejlett belső ellentmondásaiban; viszont elkerülhetetlenné ez csak a háború elvesztésekor vált”. Ennek világpolitikai összefüggéseiről pedig érdemes tudni: „ A z antant hadicéljai között sem szerepelt a monarchia, még kevésbé a történelmi Magyarország felszámolása, sőt még annak jelentős m értékű meggyengítése sem .” A könyv érdeme, hogy részletesen föltárja azokat a folyamatokat, melyekben az említett stratégiai státus quó a világháború négy esztendeje alatt, majd 1918 és 1920 között felbomlott, s miként alakult ki a Kárpát-medence történelmi integritásából a kisebbségek szeparatista törekvései nyomán - az antant manipulációinak engedelmeskedve - az apró nemzetállamok sokasága. Létrejöttükkel eleve az újabb világháborús konfliktusok veszélyét hordozva. Hasonlóan árnyalt és az összefüggésekre figyelő a forradalmak korának és változásának tárgyalása. A jól ismert események tényeken alapuló megközelítése, e korszak politikai, eszmei sokszínűsége, az események tragikus és heroikus szélsőségeinek az összekapcsolása a könyv legjobb fejezetei közé emeli, számos új tanulsággal gazdagítva korábbi ismereteinket. Az ismert tanulságok mellett ne felejtsük el, hogy 1918. november 4-én a KM P moszkvai megalakulásakor „ A kom unista párt vezetőségében helyet kaptak a magyarországi nem zetiségek képviselői is, ami azt jelezte, hogy a hazatérő kom m unisták egy soknemzetiségű állam fennmaradásával számoltak, amelyben a munkásság összefogása legyőzi a nem zeti ellentéteket.” Gergely Jenő e hangsúly elhelyezésével csupán érzékletesebbé teszi az elvakult nacionalizmusok és szeparatista törekvések sikerének tragikumát, a reakciót szolgáló szerepét a közép-európai „újjászületésben” . A „kompország” látomás valósága ebből a történelmi helyzetből érthető meg igazán, nemzeti történelmünk XX. századi „hullámmozgása” ezektől az eseményektől veszi kezdetét. A Horthy-rendszer keletkezése és bukása egyaránt e „hullámmozgás” mélypontjának tekinthető, a költő szavaival mondva: „vérben és mocsokban” valósult meg. Akár a Tanácsköztársaságot követő fehérterrorra, akár a nyilas pribékek nemzetvesztő tombolására gondolunk, e helyzetkijelölést el kell fogadni. A könyv jelentős szemléletformáló sikere azonban, hogy képes a két mélypont közötti nemzeti talponmaradás differenciált bemutatására, a fejlődés eredményeinek és korlátainak marxista értékelésére. A biztos tényismerettel és szemléleti következetességgel megírt fejezetek elolvasása után nyilvánvaló eredménynek tudhatjuk, hogy a magyarság Trianon katasztrófája után is képes volt az önálló állami létre, hogy az általánosnak mondható konzervativizmus ellenére az oktatási, művelődési és egészségügyi intézményhálózat európai színvonalon működhetett, hogy az ideológiai monopóliumok hatása mellett bizonyos korlátozott körben mind a népi, mind a szociáldemokrata „baloldal” szellemi pluralizmusa éreztethette dinamizáló hatását. N oha kétségtelen tény, hogy a fasiszta Németország közelsége nem maradhatott hatás nélkül a konzervatív-arisztokrata kormányvezetésre, az öszszefoglaló munka tényként említi a nemzeti szuverenitás azon megnyilvá41 �nulásait, melyek akár a lengyel menekültek befogadásával, akár az ún. „zsidókérdés” végsőkig „türelmes” kezelésével váltak kézzelfoghatóvá. A két mélypont közötti kedvező tendenciák vállalásával és bemutatásával a szerzők korántsem akarják a felelősséget elhárítani e korszak irányítóitól, a II. világháború katasztrófájáért vétkes vezetőktől. A magyarság életereje, a szellemi élet legjavának értelmisége, az Európa előtti bizonyítási kényszer pozitív hatása mind-mind azt igazolják, hogy létezett ebben az időszakban is felelős politikai kezdeményezés, áldozatos termelésre képes dolgozók sokasága, valamint a haladás mellett elkötelezett politikai erők tömegbázisa. Romsics Ignác és Pritz Pál érdeme, hogy e korszak megdöbbentő kettősségét biztos érzékkel tudják megragadni. A rendszer válsága és politikájának csődje a II. világháború kitörésével és különösen a Szovjetunió elleni hadba lépéssel vált nyilvánvalóvá. A nemzetközi politikai skálán a rendszer presztízse ettől kezdve rohamosan csökkent. A konzervatív kormányzatok történelmi tévedésének, ami meggátolta a német szövetség mielőbbi felszámolását, meghatározó oka az volt, hogy a rendszer „mentése” elképzelhetetlen volt egy esetleges szovjet győzelem és magyarországi bevonulás esetén. Pritz Pál tömör összefoglalásában ez így hangzik: „ A z ország vezetői számára - bármit is hangoztattak - nem az volt az elsődleges cél, hogy a magyar népet kím éljék a háború pusztításaitól, hiszen akkor az öldöklő küzdelem be bele se bocsátkoztak volna. Sokkal inkább első helyre a rendszernek a háború utáni időkre történő minél épebb átmentését állították.” E politikai vakság - ti. a Szovjetunióval való megegyezés merev elutasítása - menthetetlenül vezette az országot a teljes pusztulásba. A szánalmas kiugrási kísérlet ahelyett, hogy a nemzetközi mezőnyben javította volna a nemzet hitelét, a totális nyilas hatalomátvételt eredményezte, az ország szinte végzetes anyagi és erkölcsi leépülését indította meg. A szerzőt dicséri, hogy tárgyilagosan foglalkozik azzal a szinte példa nélküli helyzetsorozattal, amit kihasználatlanul hagytak a „háborús magyar kormányok” . Csak példaként idézzük az utolsók egyikét, miszerint: „Sztálin azt akarta, hogy Budapestet »futólépésben« foglalják el”. A totális fasiszta diktatúra, valamint a megszálló német csapatok cinizmusa azonban állóháborút erőszakolt ki a 2. ukrán front parancsnokságától, ezzel romhalmazzá téve a végsőkig óvott fővárost, mintegy a „nemzetmentés” történelmi tragédiáját reprezentálva. Szeretnénk e könyvismertetésben is azt hangsúlyozni, amit a kötet oly bőséges tényanyaggal dokumentál, hogy a magyarság igazi „hovatartozását” a nyilasok és a németek uralma alól felszabadult országrészeken bizonyította, a helyreállítás munkálatainak példás megszervezésével, valamint a helyi hatalmi szervek öntevékeny, demokratikus létrehívásával és funkcionáltatásával. Balogh Sándor korábbi kutatási tapasztalatainak birtokában ragyogóan képes érzékeltetni azt a „mai ésszel” felfoghatatlan helyzetet, melyben rommá lőtt és kifosztott ország lakói a közvetlen demokrácia gyakorlatában - gondoljunk a földosztó és üzemi bizottságokra, a népbíróságokra, a helyi közigazgatás szerveire, a „népi bizottságokra” ! - hozzáláttak az embert és nemzetet egyaránt próbára tevő újjáépítő munkához. Az ideiglenes nemzeti kormány ezzel párhuzamosan végezte a belső és nemzetközi politika színterein a maga munkáját; megfizetve a bukott rendszer felelőtlenségéért a súlyos és semmivel nem csökkenthető árat. E kemény tehertétel ellenére - melynek rész42 �leteit a szerző pontosan, a tényekhez ragaszkodva ismerteti - a koalíció formáját megvalósító kormányzati-nemzeti egység sikere nyilvánult meg az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon. Példaérvényűnek minősül, hogy a kormány az első nemzetközinek számítható egyezményét Romániával kötötte 1945. júliusában; példát mutatva e térség egymásra utalt népeinek közeledésére. A koalíciós évek politikai dinamizmusát, a demokrácia „energiafelszabadító” hatását a társadalmi kibontakozásban sajnálatosan beárnyékolta a párizsi békekonferencia, ahol 1947. február 10-én írták alá a magyar békeszerződést. Míg Trianon ténye és példátlan következményei a magyarság történetében lassan közgondolkodásunk szerves és nélkülözhetetlen részévé válik, addig a párizsi békediktátum „szigorú” és „súlyos” kötelezettségei még kevésbé tudatosultak előttünk. Nem csupán azért, mert a Trianonban megkezdett mondatot 1947-ben, Párizsban fejezték be sőt, ha a „pozsonyi hídfő” kérdésére gondolunk, Csehszlovákia javára még módosítottak is az ott megrajzolt határokon - , nem is csak azért, mert a jóvátételi kötelezettség mértéke messze meghaladta az ország normális teljesítőképességét és nem csupán az ismét kisebbségi sorba került magyarság nemzetközi jogvédelmének az elmulasztása miatt (amit egyébként Balogh Sándor is a békeszerződés egyik komoly fogyatékosságaként említ, hiszen mint írja: „ Erre egyébként már csak azért is szükség lett volna, mivel a békekonferencia anélkül döntött, hogy akár egyetlen esetben is megkérdezte volna az érintett nemzetiségi lakosságot, mely állam keretein belül óhajtana élni.”), hanem elsősorban azért, mert Magyarország helyét e diktátum jelölte ki hosszú időre az újrarendeződő Európában. Így napjaink eredményei, sokszor túlzottan természetesnek érzett sikerei, miként az ebből következő lehetőségei is ebből a „történelmi látószögből” érthetők meg és tudatosíthatok igazán. Balogh Sándor meghatározó történetírói egyénisége nem csupán a kötet szerkesztőjeként érvényesül, hanem e fejezet összeállításakor, megírásakor is érzékelhető. Biztos anyagismerete, tanulságos és követendő szemlélete, a koalíciós idők pártharcainak, politikai intézményrendszerének, az intézményesült demokrácia népi jellegének árnyalt bemutatása, érzelemmentes, mégis elkötelezett véleményalkotása legalábbis elgondolkodtató, s ennek nyomán a személyes azonosulást is elősegítő. Olyan erények ezek, melyek ismert történetíróink tiszteletre méltó sorában képesek egyéniséggé avatni a szerzőt, mégpedig történelmünk egyik kiemelkedően szép és sikeres korszakának szakértőjeként. A hidegháborús légkörben a politikai küzdelmek sajnos szintúgy megmerevednek, mint a nemzetközi kapcsolatok. A koalícióba tömörült pártok érdekképviseleti funkciójának erőltetett fölszámolása, az egypártrendszer diktatorikus, szektariánus hatalomra kerülése, a demokratikus ellenőrző fórumok fölszámolása egyként a hatalmi rendszer torzulásához, a sztálini dogmák társadalomképének gyakorlati erőltetéséhez, s ezzel a felszabadulás utáni esztendők ígéretes kezdeteinek a zsákutcájához vezetett. E torzulások bonyolult következményeit szintén higgadtan tárgyalják a szerzők, jelentősen árnyalva az „ötvenes évekről” kialakult sémákat. Az 1956-os válság október-novemberi eseményeinek bemutatása is törekszik a korábban részletezett szemléleti „kettősség” megvalósítására. Új elemként jelentkezik az okok és eredők differenciált bemutatása, az események alakulásának folyamata, ennek tartalmi össze43 �tettsége, kül- és belpolitikai összefüggés-rendszerének tárgyalása. Ezt a történetíró számára többszörösen is nehéz feladatot Iz sá k L a jo s jövőbe mutató következetességgel, s a mai nemzedékek mindegyike számára megszívlelendően oldotta meg. A könyv 1980 márciusáig, az M SZM P XII. kongresszusáig tárgyalja hazánk leújabb kori eseményeit, majdhogynem napjaink történéseit. Ezekre a fejezetekre is jellemző mindaz, amit már korábban részleteztünk, s amit leginkább a „reformelkötelezettség” fejez ki. J a k a b S á n d o r hitet tesz a szocializ mus demokratikus gyakorlatának sikerei mellett, és veszélyesnek, sőt károsnak minősít minden retrográd, a visszalépést segítő intézkedést, vagy mulasztást. Ezek a lapok, ismételten igazolják a vállalkozás sikerét, hiszen a múlt, a jelen és jövő egységét, összefüggéseit itt érezzük a „legkézzelfoghatóbban” . (Kossuth) N É M E T H JÁ N O S ISTVÁ N 44 �Eszme és valóság Jegyzetek Bibó István válogatott tanulmányaihoz B ib ó István eszméit lehetetlen valamiféle teoretikus séma alapján értelmezni. Némileg talán rezignált belenyugvással is állíthatnánk ezt, hiszen életművének - melyből a M a g vető K ö n y v k ia d ó n á l jelent meg egy viszonylag részletes válogatás - egyetlen része sem illeszthető zárt értelmezési keretbe. És talán egy pillanatnyi megtorpanásra kötelezően is, mivel tanulmányainak többsége mégiscsak hordoz olyan alapértékeket, melyek valamilyen közös gondolati szálra felfűzhetők. S ez a gondolati szál akár elemzési paradigmaként is felfogható, de csak abban az értelemben, hogy gondolati rendszerében nem a megfellebbezhetetlen igazságokat keressük, hanem a mindenkori társadalmi valóságról kialakított és elméletileg igazolt reflexiókat. Figyelembe véve, hogy számos írásában és előadásában gyakran kényesnek számító, s a „hivatalos igazságoktól” merőben különböző kérdéseket vetett fel, ez az alapállás szükségszerűnek és elkerülhetetlennek látszik. Nyilvánvaló összhangban a kritikai gondolkodásnak azzal a nagyon is régi jellemzőjével, m ely nem a valóságot igazítja az eszm ékhez . Mert ha Bibó István valamit radikálisan elvetett, az éppen a sémaszerű gondolkodás. Nem holmi ösztönös reflextől vezérelve, hanem a valóság kritikai értelmezése alapján. A napjainkban valamennyire is példaszerűnek tekinthető gondolkodói vagy eszmélkedő magatartása így válik morálisan elfogadhatóvá és követendővé. S ami a hol rejtőzködő, hol nyilvánvaló bibói „másként gondolkodást” illeti, ez sem lehet kizárólagos minősítő kategória. Hiszen első megjelent írásától kezdve, igyekezett megszabadulni a klisészerű elemzési módszerektől és ítéletektől (akár jogi tanulmányokat írt, akár politikai esszéket). És ha tudósi és közírói jelentőségét egy időben oly sokszor vonták is kétségbe, életműve mára m egkerü lh etetlen n é vált. Nemcsak azok számára, akik a - még mindig nem kellően „szalonképes” - politikai pamfletjeit keresik, hanem azoknak is, akik kimagasló gondolkodói teljesítményének politikai, szociológiai vagy jogelméleti eredményei iránt érdeklődnek. Nyilván az utóbbiak lesznek többen, mert mindazon írásai, melyek tragikus élethelyzetétől m o tiváltan születtek, inkább egy sajátos egzisztenciális és lelkiállapot megnyilvánulásai közé sorolhatók. Kivétel talán A z eu ró p ai társad alo m fe jlő d é s értelm e című tanulmánya, mely szuggesztivitásában semmiben sem különbözik más antimarxista jellegű műveitől. Magától értetődő logikából fakadóan, de elméletileg mindenképpen megalapozottabban. Azzal, hogy a marxizmus főbb centrális kategóriáit - mint például a tulajdon, érdek és a hatalom - szisztematikusan bírálja, sokkal komolyabb és kevésbé közhelyszerű kritika számára kínál érveket az „erőszak- és hatalomközpontú” szocializmus jellemzőivel kapcsolatban, mint amit a totalitariánus politikai rendszerekről régóta kialakítottak. Nem kevésbé pedig azokkal a vélekedésekkel szemben, melyeket unos-untalan hangoztatnak a szabadság és demokrácia nélküli szocializmusról. Csakhogy ennek az írásnak az alapján - még ha gondolatilag összegező jellegűnek tekinthető is - meglehetősen egyoldalú és felületes képet 45 �alakíthatnánk ki Bibó István gondolatrendszeréről. Mindenekelőtt azért, mert életműve sokkal többrétűbb annál, semhogy redukálható lenne marxizmuskritikájára. Általános érvényűnek épp azok a megállapításai nevezhetők, melyek az alapértékeknek tekintett d e m o k rá c ia , sza b a d sá g , igazságosság társadalmi megvalósulásának jellemzőivel foglalkoznak. Olyképpen, hogy m a - a megváltozott körülmények ellenére - igaznak és kikezdhetetlennek érezzük. Valójában azonban nem is annyira felismeréseinek időszerűsége és társadalmi relevanciája lep meg bennünket, hanem inkább az a meggyőző érvelésmód, ahogyan például a kényszer és a szabadság antinomikus viszonyát, vagy a demokrácia alapintézményeinek működésmechanizmusát tárgyalja. Más-más hangsúllyal ugyan, de életművében minduntalan megjelenik a társadalom viszonyrendszereiben feszültséget okozó, s e feszültség feloldását elősegítő vagy gátló politikai, jogi, erkölcsi tényezők értelmezése. Így egyebek között a félelemé, a jogfosztottságé, a demokrácia hiányáé. Mintegy a valóság követelményei szabta korlátokkal való ütközésekből fakadóan, mutatva fel a demokrácia „ellehetetlenülését” . Legszembetűnőbben persze életművének korszakhatárai világíthatnak rá gondolkodásmódjának változására. S amennyire az azonos gondolati megközelítés egyáltalán felismerhető, ez éppen tá rsa d a lo m k r itik a i attitűdjével függ össze. Valójában akkor is, mikor indíttatásával teljességgel adekvát tudományos kérdésekre keresi a választ. 1935 és 40 között például érdeklődésének középpontjában csaknem kizárólag szaktudományi jellegű promlémák állnak. Ám a nemzetközi jog meglehetősen tágan értelmezett tárgykörébe tartozó cikkek is ékesen tanúskodnak Bibó István szuverén gondolkodásmódjáról. A tanulmányok gondolati megformáltsága ezt ugyanúgy jelzi, mint a bizonyítékok mérlegelésén alapuló érvelésmód. Értékszemléletében kezdettől fogva kitapinthatok a valóság kritikai feldolgozásán alapuló ítéletek. Társadalomképének változását - amint Huszár Tibor önálló kötetként is megjelentethető utószavában írja - különösen abban a tanulmányában érzékelhetjük, melyben Erdei Ferenc szociográfiai munkásságával foglalkozik. Újra csak azzal a személyes helyzettel is nyilván összefüggő körülmény miatt, hogy a polgárosodást igénylő - nemegyszer követelő - demokratikus magatartást és társadalomszervezést egyre elodázhatatlanabbnak tartotta. Még ha politikai elveinek nyílt kifejtése hiányzik is az e témakörbe sorolható írásaiból, utalásai félreérthetetlenné teszik értékítéletét. Persze nemcsak szakcikkeket írt ebben az időszakban, hanem különféle témájú esszéket is. Így például morálfilozófiai szempontból foglalkozott a pénz jelenségével, az elit és a szociális érzék viszonyával, illetve a válogatásban ugyancsak olvasható k ö zig a zg a tá s jogszerűségi és eredményességi kritériumaival. Jóllehet elméletileg pontosan kimunkált tételei csak igen áttételesen kapcsolódnak az akkori történelmi-társadalmi helyzethez, mégis alapját képezik annak a fordulatnak, amely a szerző világlátásában 1945-71 között végbement. Más megfogalmazással élve, akár úgy is mondhatnánk: a történelmi változások kényszerítették Bibó Istvánt arra, hogy alkotói szerepet váltson. Szaktudósi szerepéből kilépve, egyre nagyobb figyelmet fordít a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatokra, s a politikai szférában bekövetkező változások éppúgy vizsgálódási terepként jelentkeznek számára, mint a koalíciós időszak sokat emlegetett pártküzdelmei. Kérdés persze, kínálkozik erre nyomban a fanyar kétely, ez véletlenszerű vagy tudatos elhatározás volt-e? Utólag szemlélve - legalábbis a történeti tények birtokában - mindenképp tudatos elhatározásnak tetszik - hiszen világosan látta, hogy a második világháború 46 �végével elkerülhetetlenül új európai rend alakul ki, melyben Magyarország sajátos helyzetet foglal majd el. S miután a változás irányát a politikában végbemenő folyamatok erőszakolt vagy természetes - szóhasználatával élve szerves - módosulásaitól várta, kísérletet tett a társadalmi folytonosság és megszakítottság kettősségében megjelenő jövő lehetőségeinek felvázolására is. Nem a szocializmus ellenében, hanem éppen, mint reális alternatíva elfogadásával. Félreérthetetlenül hitet téve ugyanakkor amellett, hogy „Európa számára a folyamatosságnak és a jövőformálásnak komoly igényével csak egyetlen világnézet lehetséges: az emberi személyiség tiszteletén alapidó felfogás, a sz.abadság és a demokrácia világnézete, mely a ma számára magában foglalja a hatalom spiritualizálódásának és az. osztály nélküli társadalomnak a követelményeit”. Ez viszont már a tudatos társadalomformálás határainak kérdéséhez visz el bennünket. Egyidejűleg pedig a demokrácia elméleti és gyakorlati alapjainak kérdéséhez is. Annak felvetéséhez és boncolgatásához, hogy vajon idealisztikus alapon vállalhatjuk-e a demokratikus hatalomszervezés és politikai magatartás parancsát, kívülről vagy inkább „felülről” érkezettnek tekintjük-e, valamiféle adománynak, egyszer s mindenkorra meghatározottnak, érvényességének határait illetően változatlannak, vagy pedig a magunk akarata eredményének, olyasvalaminek, ami felett mi emberek döntünk, s így mi határozzuk meg annak határait is, mindannyiunk érdekében élve, ha kell, a módosítása jogával. Nem mulasztva el azt sem megkérdezni, vajon a szabadság és az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és a jogszerűség társadalmi megvalósulásának milyen „külső” feltételei vannak? Bibó István ezúttal is elveti a gazdasági vagy a forradalmi szükségszerűség ideológiáján alapuló társadalomképet, s valódi lehetőségnek a népfrontpolitikán alapuló politika- és társadalomszervezést tartja. Nem valamiféle „harmadik utas” megoldásként, hanem sokkal inkább a társadalom progresszív erőinek együttes tetteként. Paradoxnak tűnhet, mégis igaz, hogy 1945-48 között úgy vált politikai személyiséggé, hogy a - nemritkán ádáz - pártharcokból kimaradt. A Nemzeti Parasztpártba ugyan 1945-ben belépett, de ez nem befolyásolta abban, hogy elsősorban politikai esszéin keresztül váljék a közéleti-politikai folyamatok szereplőjévé. A demokratikus átalakulás eleven áramkörében élve, szellemi teljesítménye is megsokszorozódik. Elegendő csak olyan - szokatlanul heves vitákat kiváltó - tanulmányaira gondolni, mint például A magyar demokrácia válsága vagy A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. S még inkább azokra a politikatörténeti esszékre, melyekben a magyar társadalomfejlődés sokszor zsákutcába torkolló sajátosságait vette szemügyre. Ezek közül is kiemelkedik az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című írása. Akárcsak korábbi tanulmányaiban, a történelmi tények számbavétele ezúttal sem kizárólag a társadalmi fejlődés szerkezeti összefüggéseinek megvilágítását szolgálja, hanem a már felszámoltnak vélt ellentmondások újratermelődésének konkrét elemzését. De még csak nem is csupán a történetiség elvének tudatos alkalmazásáról van itt szó végeredményben (mivel sokszor hiányzik a pontosan argumentált események, történések feldolgozása), hanem annak az elméleti modellnek a felvázolásáról, mely lehetővé teszi a keleti és nyugati társadalomfejlődés homlokegyenest eltérő sajátosságainak analízisét. Feltételezése szerint a magyar társadalom történetében a tizenhatodik század elejére tehető az a cezúra, mely egyszersmind éles választóvonalat jelent az „egyensúlyban tartó társadalomszervezeti viszonyok” alakulásában. Míg a „nyugati értelmű” társadalomfej47 �lődés (mely kivált hazai történelmünk első ötszáz esztendejére jellemző) a „kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatások, kötelezettségek, jogok és szabadságok” sokaságán alapult, addig a kelet-európai történelem a központosított uralmak és az uniformizált jogi intézmények rendszerén konstituálódott. S épp ez jelentette a kelet-európai társadalomfejlődés zsákutcáját. Bármi legyen is e téren az igazság, tisztán racionálisan gondolkodva, feltétlenül odajutunk, hogy a demokratikus társadalomszerveződésnek 1945-48 között kibontakozó alternatívái valóban magukban hordozták a „nyugati értelmű” társadalomfejlődéshez való felzárkózás esélyeit. S ebből adódóan azokat a citoyen eszméket, melyek a civil társadalom kifejlődésének és „felvirágzásának” kedveztek volna. Végső fokon nincs másról szó, mint az 1945 előtti történelemben mozdulatlanná merevedett szubordinációs struktúrák felszámolásáról. S ha mindez Bibó István számára csak bizakodás maradt, ebben a már ismert történelmi útváltás játszott legfőbb szerepet. Még ha a szó igazi értelmében vett társadalompolitikai programjai háttérbe is szorultak, eszméi teljességgel sohasem tűntek el. Mert - ahogyan Huszár Tibor is hangsúlyozza ebben az időszakban írt tanulmányai olyan vitairatokként foghatók fel, melyek a programadás igényével nemcsak a jelenben továbbélő, örökölt társadalmi szerkezeteket, előítéleteket kívánták megvilágítani, de a levés állapotában levő új struktúrák létét és jelentőségét is dokumentálták. Kérdés azonban, ez a dokumentálás ekvivalens lehetett-e azzal a pártprogrammal, mely az új struktúrák, az új hatalmi központok létrehozását tűzte ki célul? A hatalom túlzott központosításával együttjáró személyes uralom veszélyeire történő figyelmeztetés egyáltalán figyelembe vehető volt-e? „Határolt és tervezett forradalomról” beszélni - s még inkább annak lehetőségében bízni - nem tűnt-e túlságosan illuzorikusnak? Akár válasz nélkül is hagyhatjuk ezeket a kérdéseket, hiszen a fordulat évével bekövetkező változások ipso facto adták meg a feleletet. A teljes „némaságra” kényszerülő Bibó István úgy érezte, mintha az annyira áhított távlatok vesztek volna el. Nyilván ez önmagában is kiválthatta az adott politikai rendszerrel való radikális szembenállást. Későbbi visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az 1956 előtti időszakot egyszerűen zsarnokságnak tartotta. Még ha ítéletében némi túlzást is érzünk, valamiképpen mégis rávilágít akkori magatartására. Amiként következtetéseket vonhatunk le az 56-os eseményekben vállalt szerepére is. S itt nemcsak államminiszterségére kell gondolnunk, s még csak nem is a téves helyzetmegítélésen alapuló állásfoglalására, hanem elsősorban az akkori időben tanúsított etikus magatartására. Mert akár kérlelhetetlennek is mondható szabadság- és demokráciatisztelete óvta meg bármiféle szélsőséges cselekvéstől. Ugyanakkor azonban mégsem kétséges: az 1956. november elején írt Tervezete - melyet kormánydokumentumnak tekintett - „teljesen figyelmen kívül hagyta az új realitásokat, a munkás-paraszt kormány létezését, az Elnöki Tanács hatályos rendelkezéseit” . S ezzel - akarva-akaratlanul - retrográd szerepet töltött be. Ennélfogva akármennyire logikusan és politikai magatartásával adekvátnak tekintsük is akkori állásfoglalását, semmiképpen sem alapult reálpolitikai ítéleteken. Á m ez a megállapítás is túlságosan egyoldalú lenne, ha nem vennénk figyelembe azt a körülményt, hogy Bibó István értékrendszerében az áldozatvállalás olyan etikai érték, melyet a közösségért végzett tevékenységek minősíthetnek. S még inkább azt a sokszor kifejtett véleményét, mely szerint „minden 48 �term ékeny társadalom szervezés a lap ja az a felism erés, hogy az em b erek között lek ü zdh etetlen érd ek ellen tétek nincsenek, csak görcsös fé le lm e k vannak, esetleg olyan görcsös fé le lm e k , m elyek m egm ereved ett társadalm i szituációkra ép ü ln ek , azonban nem valóságos érd ek ellen tétek re, hanem m egm ereved ett társada lm i szituációkból fa k a d ó érd e k e lle n té te k re .” Ebből a hosszúra nyúlt idé- zetből is kitűnhet, hogy Bibó István a „megmerevedett társadalmi szituációkat” a fejlődés és a társadalmi változás egyik legfőbb akadályaként határozta meg. Mint ahogy ugyane logika tükrében válik értelmezhetővé az a megállapítása is, mely szerint „a z egész tá rsa d a lo m fejlő d ésb en kizárólag az nevezh ető fe jlő d é s n e k és jö v ő b e m utatónak, am ely az em bert em bertő l gyötrő félelem felo ld á sa és ennek le g fő b b eszközeként a társadalom technikák hum anizálása, racionalizálása és m oralizálása fe lé m utat” . Elméleti munkásságának utolsó szakaszában írta le ezeket a mondatokat, mintegy szintetizálásaképpen mindannak, amivel csaknem fél évszázados tudósi, közírói eszmélkedése során foglalkozott. Nemcsak mélységesen humánusnak értékelhetjük az iménti gondolatokat, hanem mindenfajta társadalomszervezés alaptételeként is. Mert mit is tudna megragadni az emberi viszonyokból az az elmélet, amely a kétségbeesést, a reményvesztést, a távlattalanság nyomasztó félelmét ártatlan absztrakciókká silányítja? Vagy az az ideológia, mely a „társadalomszervezeti viszonyok egyensúlyát” az érdekekre és osztálytagozódásokra, nem pedig a „kölcsönös szolgálatokon” alapuló demokrácia és szabadság intézményesített formáira vezeti vissza? Sorolhatnánk még a kérdéseket, s egyértelmű válaszokat is találhatnánk rájuk Bibó István műveiben. Legkivált az olvasó műveltségén, szakmai tájékozottságán és világnézeti hovatartozásán múlik, mennyire tartja azokat érvényesnek vagy hamisnak. Jegyzetek és utószó nélkül is a több mint egyezernyolcszáz oldalnyi válogatásban ugyan találhatók vitatható gondolatmenetek, tudományos szempontból kétségbe vonható megállapítások (ezekkel Huszár Tibor részletesen foglalkozik), de egyetlen olyan megállapítást sem olvashatunk, mely ne tanúskodna Bibó István írástudói felelősségéről. Eszméi és a valóság között is ez teremti meg a hitelességet. (M a g vető , I - 3 . k., 1986. B p .) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁN 49 �SZ A K Á L Y SÁNDOR A katonai elit a z ellenforradalmi M agyarországon A magyar történetírás jelentős eredményeket mondhat már magáénak az ellenforradalmi Magyarország politika-, gazdaság-, eszme- és hadtörténelmének feltárásában. Komoly sikereket értek el az ellenforradalmi rendszer társadalmának történetét kutató szakemberek is, bár megítélésem szerint ez az a terület, amely még számos új kutatási lehetőséget nyújt, és a kutatások újabb jelentős eredményeket hozhatnak. Az újabb társadalomtörténeti kutatások jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy eltűnjenek azok az elsősorban a publicisztikában élő, de a szakirodalomban is előforduló - megfogalmazások, sommás ítéletek, amelyek az 1940-es, 1950-es évek politikai szükségszerűségéből fakadtak, de az objektív történelmi kritika próbáját napjainkban már nem állnák ki. A társadalomtörténeti kutatások részét képezik az ún. elitkutatások is, amelyek kezdete az 1960-as évek elejére nyúlik vissza. A kérdés fontosságát felvető írások, viták megjelenése, lefolyása óta több mint húsz év telt el és mindössze néhány publikált tanulmány jelzi ezeknek a fontosnak tekintett kutatásoknak az eredményeit. Előadásomban* az elitkutatásokhoz kapcsolódó, annak részét képező, az ellenforradalmi Magyarország hadseregének felső vezetésére, a katonai elitre vonatkozó kutatásokról szeretnék szólni. Úgy vélem, az ellenforradalmi rendszer katonai elitje szerepének, cselekedeti mozgatórugóinak megértéséhez elengedhetetlenül szükséges e homogénnek nem, vagy csak részben annak tekinthető csoport történelmi-szociológiai igényű vizsgálata. E vizsgálat eredményei hozzájárulhatnak a két világháború közti Magyarország politika-, hadés társadalomtörténetének jobb megismeréséhez, a hadseregnek, illetve felső vezetésének az ország sorsát formáló szerepéhez. Előadásomban - a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel elsősorban az ellenforradalmi korszak katonai elitjének származásával kívánok foglalkozni és a lehetőségek szerint, röviden utalni az elit tagjainak iskolai végzettségére, katonai pályafutásuk egyes állomásaira, valamint anyagi helyzetére, jövedelmi viszonyaira. A hadsereg hierarchikus felépítéséből adódóan - csakúgy, mint más csoportoknál és rétegeknél - kialakul egy szűk vezetői réteg, az elit. Ez az elit döntő módon befolyásolja a hadsereg arculatát, határozza meg szerepét, tevékenységét. Az ellenforradalmi Magyarország huszonöt éve alatt, a katonai elitbe mintegy 1200-1300 személyt lehet besorolni. E besorolás alapvetően két szempont alapján készíthető el; az egyik a rendfokozat, a másik a beosztás. Ez a két kritérium általában fedi egymást, de - ha nem is nagy számban vannak alóla kivételek. M o rris Ja n o w itz amerikai történész-szociológus, 1964ben megjelent munkájában (T h e P ro fessio n al S o ld ie r) erről a következőket írta: „ A katonai intézm ény fo rm á lis struktúrája m iatt a katonai e lit a legm a50 �gasabb rangú tisztekből áll. N e m sza ba d azonban fig y elm en k ív ü l h agyn i azt a tényt, hogy a legtöbb m agas rangú tiszt alacsonyabb rangú tanácsosokra és specialistákra tám aszkodik, a k ik b efo ly á so ljá k a katonai döntések m eghozata lá ban .” Nézzük meg, hogy kik voltak 1919 és 1945 között azok a legmagasabb, illetve alacsonyabb rangú, de a katonai döntéshozatal szempontjait tekintve, jelentős beosztásokat betöltő tábornokok és tisztek, akik fontos szerepet játszottak a korszak katonapolitikájának a kialakításában. A kérdésre adandó válasz megfogalmazásához először is meg kellett határozni a katonai elitbe tartozók összességét. Morris Janowitz, és az ugyancsak amerikai M ills W right meghatározásainak, az elitre vonatkozó kutatási eredményeik felhasználása alapján úgy véltem, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe beletartozik a huszonöt éves időszakban tényleges állományban tábornoki rendfokozatot elért minden személy - állománycsoportjára való tekintet nélkül -, továbbá a katonai attaséi beosztást betöltött személyek, a kormányzó szárnysegédei, a honvédelmi miniszter, a honvédség főparancsnoka, a Honvéd Vezérkar főnöke szárnysegédei, a hadseregek, hadtestek (korábban vegyes dandárok, illetve katonai körletek) vezérkari főnökei, a Folyami Erők, Légi Erők, a Repülő Erők parancsnokai és vezérkari főnökei, a testőrség parancsnokai, a tisztképző intézetek parancsnokai, valamint a jelentősebb HM- és Vkf-osztályok vezetői. E besorolási szempontok alapján alakult ki az előbb már említett 1200-1300 személyt tartalmazó névsor. Mivel a kutatáshoz, illetve a feldolgozáshoz szükséges adatokat a könyvészeti anyagok nem tartalmazzák, illetve csak kiegészítő forrásként szolgálhatnak, a kutatómunkát a Hadtörténelmi Levéltár, illetve a Magyar Néphadsereg Központi Irattára anyagára kellett építeni. (A szintén fontos iratanyagot őrző bécsi Kriegsarchivban ez idáig még nem volt alkalmam kutatni.) Az említett két levéltárban a személyekre vonatkozó iratanyag szerencsére zömmel megmaradt és hasznos adatokkal szolgált. A kutatások elsődlegesen a Had ügy-, illetve Honvédelmi Minisztérium tiszti személyügyi osztályának iratanyagára, a katonai anyakönyvi lapokra, valamint a katonai tanintézetek meglevő irataira irányultak. Ennek a jelentős iratmennyiségnek az átnézése során, megtaláltam a származáskategóriába sorolt adatok - a születés helye, időpontja, vallás, a szülők foglalkozása, a családok nagysága, anyagi helyzete, nemzetiség - többségét, amelyeket a különböző katonai iskolák történetét feldolgozó munkákból, valamint a Magyar Országos Levéltárban és a Belügyminisztérium Irattárában végzett kiegészítő kutatásokból még ki lehetne egészíteni. Ezeknek az adatoknak - melyek a teljes katonai elitre vonatkoztatva, 90 százalékot tesznek ki - a statisztikai feldolgozása után a következő, véleményem szerint helytálló, következtetést lehetett levonni. Az ellenforradalmi Magyarország hadseregének - Nemzeti Hadsereg, majd 1922 januárjától magyar királyi honvédség - felső vezetése, a katonai elit tagjainak döntő többsége az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának kispolgári, a középrétegek alsó régióiban elhelyezkedő értelmiségi családjaiból származott. A családok között magas százalékos részesedést képviseltek az államhivatalnoki (17 %) és kisiparos, kiskereskedői (12 %) családok. Rendkívül alacsony az uralkodó osztályok reprezentánsaihoz - arisztokrácia, pénz- és 51 �iparmágnás családok - születésük révén tartozó katonai vezetők száma. (A katonai elit tagjainak alig öt százaléka származott földbirtokos családból!) Ugyancsak rendkívül alacsony a paraszti családokból kikerült katonai vezetők aránya (3 %) - igaz, két-három generációt visszanyúlva, már növekedne ez az arány -, és ugyanez mondható el a munkáscsaládokból kikerült tábornokokról, törzstisztekről (4 %) is. Magas százalékos részesedésük van a MÁV és a posta szolgálatában állt családokból kikerült katonai elittagoknak ( 1 1 % ) és jelentős a tanítói, tanári családokból származók százalékos aránya (10 %) is. Az orvosi, ügyvédi, gyógyszerészi családokból került ki a katonai elit tagjainak hat százaléka, míg a katonai és csendőri altiszti karban szolgáló apát mondhatott magáénak öt százalék. A származáskategóriánál vizsgáltam meg a katonai pályára kerültek családjának az anyagi helyzetét, a család nagyságát, vallását. A rendelkezésemre álló - zömmel a századforduló éveiből származó - adatok (ezek jelen esetben 85 százalékos teljességűek) azt mutatják, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjének döntő töbsége (75 %) vagyontalan, csak a családfenntartó fizetésére utalt családokból származott. Húsz százalékra tehető azoknak az aránya, akik olyan „vagyonos családokból” származtak, amely családoknak a vagyona ötezer koronás ingóságtól 40-50 ezer koronás házingatlanig terjedt. Megjegyzendő, hogy ezeknek az ingatlanoknak a jelentős része értékük kétharmadáig, háromnegyedéig volt adóssággal megterhelve. A katonai elit tagjainak fennmaradó öt százalékát tekinthetjük olyannak, amely öt százalékot kitevő személyek családja rendelkezett jelentősebb vagyonnal, amely általában 500-1000 holdas földbirtokot jelentett, kisebb részben két-három házat kitevő házingatlant. A családok legtöbbje 3-6 gyermekes volt, de nem volt ritka a 7 - 1 1 gyermekes sem. E nagy létszámú családok esetében az egy fizetésre támaszkodó kispolgári, értelmiségi, katonatiszti szülők a gyerekek társadalmi ranglétrán való előrelépését, illetve „szinten tartását” a továbbtanulásban, taníttatásban látták. Ehhez azonban megfelelő anyagi háttérhez volt, illetve lett volna szükség. Az évi átlag 1500-4500 korona között mozgó fizetések ezt azonban nem minden esetben tették lehetővé. Maradt tehát az ingyenes taníttatás lehetőségét kínáló katonatiszti, illetve papi pálya. A katonai iskolákban állami és magánalapítványok tették lehetővé az ingyenes taníttatást, de a megfelelő vagyonnal rendelkező növendékek családjának tandíjat kellett fizetni. A tandíj összege a század elején a soproni honvéd főreáliskolában évi 400 koronát tett ki. (Összehasonlításul: N a g y V ilm o s, későbbi honvédelmi miniszter édesanyja évi 680 korona özvegyi nyugdíjat és néhány tíz koronát kitevő nevelési hozzájárulást élvezett ugyanabban az időben!) A katonai tanintézetek fel-, illetve egymásra épülése lehetővé tette, hogy a tiszti hivatást választók már tízéves koruktól ingyenes helyeken tanuljanak és szerezzenek tiszti rangot húszéves korukra. Megvizsgálva az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe tartozók katonai iskolába kerülésének életkori megoszlását, illetve az ingyenes vagy fizetéses helyen történő továbbtanulását, a következő adatokat kaptam: a katonai elit tagjainak 60 százaléka 10 és 18 éves kora között már valamelyik katonai tanintézet növendéke volt, választotta ebben a korban élethivatásul - vagy választatták vele - a katonatiszti pályát. Ezeknek, illetve a 18 éves koruk után a katonai akadémiákra került fiataloknak a 70 százaléka tanult teljesen díjmentes államköltséges vagy ma­ 52 �gánalapítványi helyen. Húsz százalékuk után fizettek a szülők fél tandíjat és mindössze 1o százalékuk volt ún. „egész fizetéses” hallgató, illetve növendék. Az elmondottak mellett a katonatiszti hivatás - Monarchia időszakában történt - választásában jelentős szerepe volt a katonatiszti pálya, elsősorban erkölcsi és nem anyagi megbecsülésének, a társadalmi ranglétrán való előrelépés lehetőségének. (Azért hangsúlyozom a Monarchia időszakát, mert már az ellenforradalmi korszakban is csökkent a tiszti hivatás presztízse, de még jelentősebb az a tény, hogy az ellenforradalmi rendszer katonai elitjébe tartozó tábornokok, tisztek 95 százaléka katonai nevelését, képzését a M onarch ia időszakában és hadseregeiben kapta, katonai pályafutása m ég a k k o r indult!) A társadalmi ranglétrán való előrelépés illusztrálására hadd említsek néhány - megítélésem és az eddigi kutatási eredmények alapján - tipikusnak tekinthető példát. R ő d e r V ilm o s neve bizonyára jól ismert a jelenlevők előtt. Az 1930-as években volt a honvéd vezérkar - akkori nevén HM VI. csoport - főnöke, később honvédelmi miniszter. Nagyapja még falusi takácsmester egy Baranya megyei kis faluban. Apja honvéd kezelőtiszt, nyugdíjazásakor százados. Vilmos fia gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter, Jenő fia vezérőrnagy lett. Ha csak a honvédség legmagasabb beosztású és rendfokozatú tábornokai közül említek még néhányat, talán megerősítik állításomat. N á d a y István vezérezredes - nagyapja kertész, apja MÁV-mérnök. R é v y K á lm á n címzetes vezérezredes - nagyapja falusi kocsmáros, apja polgári iskolai rajztanár. Az első generációs előrelépést példázhatja Szom bath elyi F eren c és B e reg fy K á r o ly vezérezredesek példája, hiszen mindkettőjük apja cipész volt, vagy L itta y A n d rá s és B é ld y A la jo s vezérezredeseké, mindkettőjük apja vendéglős volt. A katonai elitbe tartozó tábornokok, tisztek szülei között nagy számban találunk tanítókat, postai és távirdai segédellenőröket, mozdonyvezetőket, lelkészeket, szatócsokat, gyógyszerészeket, szitásmestereket, kovácsokat és magánzókat is. Ügy vélem, nem véletlen, hogy a felsorolt foglalkozások képviselői küldték gyerekeiket az ingyenes taníttatást, a biztos - igaz, nem fényes - megélhetést biztosító katonatiszti pályára. A szárm azáskategóriába soroltam a születés helyét és időpontját, a vallási hovatartozást és a nemzetiséget is. Ezen utóbbiról részletesebben is szeretnék majd szólni. Vizsgálatunk szempontjából a születési idő kérdésének nincs különösebb jelentősége, ezért azt most nem elemzem. Viszont fontosnak tartom a születési h ely kérdéskörét. Az ellenforradalmi korszak katonai elitjébe sorolt személyek születési adatainak vizsgálata azt bizonyítja, hogy szinte a teljes - földrajzi értelembe vett - Monarchia képviselve van a rendkívül színes palettán. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a történelmi Magyarország és Horvátország területén született az ellenforradalmi korszak katonai felső vezetésének 95 százaléka, míg a fennmaradó 5 százalék született a Monarchia egyéb területein. A Monarchia határain kívül született katonai vezetőről nem tudunk. A születés helyét a trianoni békeszerződés által megvont országhatárok figyelembevételével vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a trianoni Magyarország területén született a katonai elit tagjainak 46 százaléka, a Romániához csatolt területeken 22,5 százaléka, a Csehszlovákiának juttatott területeken 17,5 százaléka, a Jugoszlá- 53 �viához került területeken 13 százaléka, míg az Ausztriához csatolt Burgenlandban 1 százaléka. Az adatok összesítése tehát: trianoni Magyarország 46 százalék, elcsatolt területek 54 százalék. Úgy vélem, nem tekinthetünk el ezektől a tényektől, amikor a katonai felső vezetés revíziós politikát támogató, sőt azt szorgalmazó álláspontját vizsgáljuk! A vallási hovatartozás kérdését vizsgálva - amelynek egyébként a katonatiszti pálya választásában és a későbbi karrier alakulásában nem volt különösebb jelentősége - , azt tapasztaltam, hogy az országos részesedésüknek megfelelő volt a római katolikusok aránya a katonai felső vezetők körében, míg kiemelkedően magas az evangélikus vallásúak részesedése. Országos arányuknál valamivel alacsonyabb volt a református katonai vezetők száma - úgy látszik, Horthy reformátussága nem befolyásolta a helyzetet - és ugyancsak országos arányuk alatt volt a görög katolikusok és görögkeletiek részesedése. Az unitáriusok százalékos részesedése megegyezett az országos százalékos részesedésükkel. Vallását tekintve, kimutathatatlan a katonai felső vezetés tagjai között a zsidók jelenléte. Ez részben a XIX. században megindult erőteljes asszimilációval, részben azzal a ténnyel magyarázható, hogy a katonai pályafutásukat még izraelita vallásúként kezdő tábornokok, tisztek többsége kikeresztelkedett, illetve 1919 után már nem szolgált, mint például báró H azai Sam u, Bánlaky Jó z sef, Schultheisz István, Z ö ld M árton stb. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a katonai vezető réteg, amely a származási igazolások során zsidó, illetve zsidó vonatkozásokkal volt „terhelt” . Azokat a tábornokokat, törzstiszteket, akiket nem lehetett „nagyszülőkig bezárólag, tiszta keresztény"-ként igazolni, mint például F rie d ric h A lfr é d , K is k é ry L órán t, Z a la y K á ro ly , vagy a feleségük miatt voltak érintettek, például Székely Já n o s stb., nyugállományba helyezték, de a „zsidótörvények” egyéb diszkriminációs intézkedései nem érintették őket, de családjuk tagjait sem. A származás kérdésével kapcsolatban befejezésül egy, a publicisztikában virágzó, de a történetírásban is fel-felbukkanó problémáról szeretnék szólni. Ez pedig a két világháború közti és a második világháború alatti honvédség felső vezetésének, de mondhatjuk, az egész tisztikarának nemzetiségi összetétele. Szeretném leszögezni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján, ilyen nemzetiségi vizsgálatot nem lehet elvégezni, mivel szinte kivétel nélkül mindenki magyarnak, magyar anyanyelvűnek vallotta magát, még az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben is, amikor a nemzetiségi származásnak a Monarchia nemzetek felett álló hadseregében nem volt különösebb jelentősége, legfeljebb a magyar nem számított előnynek a nemzet, az ország rebellis hagyományai miatt. Az 1950-es, 1960-as években keletkezett munkákban (történeti feldolgozások, memoárok) sommás véleményeket olvashatunk, melyek szerint a hadsereg tábornoki és tisztikara zömmel „sváb” származású volt, így eleve németbarát, ami döntő módon befolyásolta Magyarország második világháborús szereplését. A tábornoki és tisztikarról alkotott ezen vélemény nem új keletű, eredete Szabó D ezső n él, B ajcsy -Z silin szk y E n d ré n é l keresendő. A későbbiek során ezt igyekeztek megerősíteni az egykori „magyar” tábornokok, törzstisz54 �tek memoárjai is, gondoljunk csak Nagy Vilmos, K á d á r G y u la , vagy épp S h v o y K á lm á n munkáira. Azok a történészek, akik ezt a kérdést a múltban, de napjainkban is felvetik, általában a névelemzést alkalmazzák igazuk bizonyítására - az már csak természetes, hogy vizsgálódásaiknál csak egy generációt nyúlnak vissza és szigorúan csak az apák nevére terjesztik ki kutatásaikat -, illetve Szentiványi Domokos egy 1945 után készült összeállítására hivatkoznak. Szentiványi az 1942-es állapotot alapul véve, névelemzéses alapon, arra a következtetésre jutott, hogy a honvédség felső vezetése „sváb” származású. A kérdés az, hogy mennyiben tekinthető tudományos megalapozottságúnak az 1940-es, 1950-es években érthető politikai indíttatású értékelés. Véleményem szerint semennyiben! Vegyünk néhány példát a névelemzés alapján! Szombathelyi Ferenc apja Knausz, anyja Szombathelyi volt. N a g y V ilm o s apja a N a g y , anyja a Hermann nevet viselte. Ha a nevek hangzását nézzük, van-e különbség? Ügy tűnik, nincs. Mit tegyünk azokkal a két- vagy három-négy generációs névváltoztatókkal, akik már „magyar” névvel születtek, mint például Csatay Lajos. Róla Bajcsy-Zsilinszky Endre, mint „jó magyar emberről, ősi nemesről” beszélt, jóllehet, apját még Tuczentallernek hívták. De említhetnék Náday Istvánt, akinek apja még Neumann volt, vagy Révy Kálmánt, akinek apja Reisnertől változtatta meg a nevét, és a példákat még lehetne sorolni. Hova tegyük azokat - mint például Stomm Marcel-, akik magukat magyarnak vallották, de őseik között horvátok, osztrákok, lengyelek, magyarok, németek voltak. Milyen nemzetiségűnek tekintsük az ír eredetű Maxon családot, ha mindkét fiú - Lajos és Oszkár is - honvéd tábornok lett és már apjuk is honvédtiszt volt. Ügy érzem, e rövid felsorolásból is érzékelni lehetett, hogy ez a kérdés öszszetettebb, mint azt a névelemzések alapján vélni lehetne. Ugyanakkor említést érdemel az a tény is, hogy a „sváb” származást általában csak a népbíróságok, illetve a marxista történetírás által joggal elmarasztalt és egyértelműen negatív szereplőknek ítélt katonai felső vezetők esetében emlegetik fel. Nem találkozni kitételekkel a már említett Rőder Vilmos, Csatay Lajos, vagy Vattay Antal esetében, nem beszélve az alacsonyabb rendfokozatú és a demokratikus átalakulásban is szerepet vállalt tisztek, mint például Variházy eredetileg Braun - Oszkár, Görgényi - eredetileg Neugeboren - Dániel, vagy épp Stromfeld Aurél esetében. Mivel a nemzetiségi kérdést főleg a tábornoki és tisztikar második világháborús szereplésével, s németbarátságával kapcsolják össze, úgy vélem, ez a megközelítés tévútra vezethet. A magyar katonai elit németbarátságának gyökereit elsősorban nem a származásában kell keresni, hanem sokkal inkább az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságában, az első világháborús osztrák-magyar-német szövetségben, a magyar revíziós törekvések német részről történő - korántsem egyértelmű - támogatásában. Nem mond ellent ezeknek az sem, hogy akad(hat)tak olyan tábornokok és tisztek, akik a nagy német győzelmek hatására igyekeztek előkeresni német őseiket. (Ez pontosan ellentétje volt az 1920-as, 1930-as éveknek, amikor mindenki a magyar őseit kereste és nemcsak a hadseregen belül!) Előadásom befejező részében hadd szóljak a korábban már jelzett iskolai végzettségről és a hozzákapcsolódó katonai pályafutás egy-két állomásáról, valamint a katonai elit tagjainak anyagi helyzetéről. 55 �Ezekről a kérdésekről általában - megint a memoárok egy részére és a publicisztikai írásokra kell visszautalnom - a nemzetiségi összetételhez hasonló és legalább olyan indokokkal alátámasztott vélemények vannak a köztudatban. A leglényegesebb: az ellenforradalmi korszakban a volt honvédtisztek hátrányba kerültek a volt közös tisztekkel szemben. Ez a vélemény végigvonul Nagy Vilmos, Kádár Gyula, Shvoy Kálmán memoárjain, N ém esk ü rty István több írásán is. Mit mutatnak ezzel szemben a tények? Az ellenforradalmi Magyarország katonai elitjébe sorolt személyek 51 százaléka végzett honvédtisztképző iskolákban 1918 előtt, és 7 százaléka 1919 után. „Közös” tisztképző iskolát végzett a katonai elit tagjainak 38 százaléka, míg a fennmaradó 4 százalék tartalékos tisztként kezdte pályafutását. Ha figyelembe vesszük, hogy a honvédségnek 1898-ig mindössze egy tisztképző intézménye - a négy évfolyamos hadapródiskolaként működő Ludovika Akadémia - volt, és 1898 után is csak három - a pécsi és nagyváradi honvéd hadapródiskola és a katonai akadémia rangra emelt Ludovika Akadémia akkor ez az arány nem tűnik rossznak. Ha hozzátesszük ehhez még azt is, hogy a honvédség tisztképző iskoláiban nem képeztek tiszteket a tüzérség és a műszaki fegyvernem számára - ami azt jelenti, hogy az a fiatal, aki tüzértiszt szeretett volna lenni, eleve közös iskolára volt utalva - , akkor még inkább figyelemre méltó ez a több mint ötvenszázalékos részesedés. Hasonló adatokat kapunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a Monarchia időszakában melyik hadseregben szolgáltak az ellenforradalmi Magyarország katonai elitjének a tagjai. Már csak azért is fontos ez a szempont, mert 1919 után a honvédség újjászervezésekor előnyben részesültek a honvédségnél szolgáltak, a magyarországi születésűek, a magyar honosok és a vezérkari képzettségű tisztek. Az adatok elemzése alapján - ebben az esetben is 90 százalékos teljességgel dolgozhattam - azt mondhatom, hogy az ellenforradalmi korszak katonai elitjének tagjai közül csak a honvédségben szolgált 48 százalék, csak a közös hadseregben szolgált 41 százalék, míg 11 százalék rövid, közös hadseregbeli szolgálat után, a honvédség állományába került. Rendkívül érdekesnek tűnhet megvizsgálni a katonai elit tagjainak szolgálatvállalását a forradalmak és ellenforradalom időszakában. E vizsgálat elvégzéséhez egyelőre csak 60 százalékban állnak adatok a rendelkezésemre. Ezek szerint 1918 novembere, illetve 1919. március 21-e után, az ellenforradalmi katonai elit tagjainak 60 százaléka szolgált to váb b és lett a Tanácsköztársaság V ö rö s H ad seregén ek fontos beosztású tisztje. A szolgálatot nem v á lla lt 40 százalék döntő többsége h ad ifogságban vo lt, egy része k ü lfö ld r e távozott, ille tv e k iv á lt a h ad seregbő l, v a g y , beteg volt. A szolgálatot nem vál- laltak, illetve a külföldre távozottak egy része később a Nemzeti Hadsereg megalakulása után Szegeden jelentkezett. Összevetve az 1919. március 21-e után szolgálatot teljesített tisztek arányát, a következőket kapjuk: V ö rö s H a d sereg 90 százalék, N em z eti H a d sereg 10 százalék. Hogy mi lehet ennek az arányeltolódásnak a magyarázata, arra talán a következőkben lehetne válaszolni. 1. A Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetése egyaránt vállalta a haza védelmét, amelyet ezek a fiatal tisztek is magukénak éreztek. Számukra ez legtöbbször az ország integritásának a védelmét is jelentette, ami azért is jelentős, mert többségük az akkor még csak megszállt, később elcsatolt területekről származott. 56 �2. Komoly és gyors katonai karrier lehetősége csillant meg a zömmel még csak fiatal főhadnagyok, századosok, őrnagyok előtt, hiszen a polgári demokratikus kormányzat nemcsak a tábornokokat, de az ezredeseket is nyugállományba helyezte 1919 januárjában. A felső vezetéstől ily módon megtisztított maradék haderő magasabb parancsnoki posztjaira értelemszerűen fiatal(abb) tisztek kerültek. Így a Tanácsköztársaság időszakában a szolgálatot vállalt illetve arra fel- és behívott - fiatal tisztek olyan magas beosztásokba kerültek, amelyekre normál körülmények között még hosszú éveket kellett volna várniuk. 3. Egyéni egzisztenciális problémák. Megélhetési gondok, más foglalkozások, szakmák nem vagy hiányos ismerete. 4. Stromfeld Aurél személyes tekintélye, állásfoglalása sok ingadozó tisztet vonzott a Vörös Hadseregbe. (Stromfeld lemondása után ez fordítva is értendő!) Hogy a személytelenségből kilépjünk, néhány ismert név. Valamennyien olyanok, akik a Vörös Hadseregben vezető beosztásokat töltöttek be, majd az ellenforradalmi rendszer katonai elitjének vezető személyiségei lettek: Sztójay, D ö m e, a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárításának vezetője, W erth H e n rik, a 7. hadosztály parancsnoka, N á d a y István, a 7. hadosztály vezérkari főnöke, Sónyi H ugó, a 29. dandár parancsnoka, G y ő r ffy -B e n g y e l Sándor, a 6. hadosztály, majd I. hadtest vezérkari főnöke, Nagy Vilmos, Lak ato s G éz a, H enn yey G u sztá v, A n d o rk a R u d o lf, a Vörös Hadsereg főparancsnokságának beosztottai, L itta y A n d rá s, a Vörös Hadsereg főparancsnokságának szállásmestere . . . a sort hosszasan lehetne folytatni Szom bath elyi F eren ccel, Já n y G u sz tá vv a l, B angha Im ré v e l, Csatay Lajo ssa l és másokkal. Befejezésül vessünk egy rövid pillantást a katonai elit tagjainak jövedelmi viszonyaira, anyagi helyzetére. A köztudatban általában az él, hogy az ellenforradalmi rendszerben a hivatásos katonatisztek kiemelkedően magas fizetést élveztek. Tény, hogy a katonatiszti fizetések nem voltak - mondjuk a munkások, alkalmazottak fizetéséhez viszonyítva - túlzottan alacsonyak, de a tisztiállással szemben támasztott követelmények - öltözködés, a gyerekek megfelelő tanintézetekben történő iskoláztatása, a feleség háztartásbeli mivolta, kötelező vizitek, megfelelő lakás - kielégítésére már kevésnek bizonyultak. Rontotta a tábornoki és tisztikar anyagi helyzetét az 1930. július 1-től folyamatosan csökkentett illetmény, a rendszeres áthelyezésekkel járó kiadások. Egy 1936-ban készített felmérés szerint a főtisztek közel 70 százaléka, míg a törzstisztek 50 százaléka volt valamilyen mértékben eladósodva. Ezek az adósságok pedig nem kártya- és lóversenyadósságok voltak. Az 1930-as, 1940-es években mindennaposak voltak a Honvédelmi Minisztériumhoz benyújtott kérelmek, amelyekben a tábornokok, tisztek 400-800 pengős segélyeket kértek. Nemigen stabilizálta a katonai elit tagjainak anyagi helyzetét házasságuk sem. Többségük jóval harmincéves kora után nősült és általában a középosztályokbeli családokból választott feleséget magának. A legtöbb feleség családja nem vagy csak nagy nehézségek árán tudta biztosítani a házassági óvadéktőkét - összege 10 és 60 ezer pengő között mozgott - , így általánossá vált, hogy az államfő elengedte annak biztosítását. Mint már említettem, 1930. július 1 -től a hivatásos tisztek - más állami alkalmazottakhoz hasonlóan - csökkentett fizetést kaptak. A fizetések 1940 57 �novemberére érték el ismét az 1930. július 1-i szintet. Az illetmények és a honvédségi pótdijak összege a későbbiek folyamán gyorsabban emelkedett igaz, akkor már csekély inflációval is kellett számolni és 1940. november 1. és 1943. július 1. között 27 százalékos növekedést mutatott. Ne feledkezzünk el azonban arról sem, hogy az 1940. november 1-i összeg megegyezett az 1930. július 1-i összeggel, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ez a 27 százalékos fizetésemelés 13 év alatt valósult meg. Az ellenforradalmi korszak katonai elitjének anyagi helyzetét nemcsak a fizetésével illusztrálhatjuk, hanem a valóságos anyagi helyzetével. Hogy erről képet adhassunk, 75 százalékban állnak az adatok a rendelkezésemre. Ezek szerint a katonai elit tagjainak 60 százaléka vagyontalan volt, 30 százalékának vagyonát a saját tulajdonú lakás - általában 3-5 szobás - , illetve néhány száz négyszögöles telek, gyümölcsös, nyaraló képezte. Mindössze tíz százalékuk rendelkezett jelentősebb földbirtokkal - 200-1000 hold - , vagy házingatlannal. Ezeknek a vagyonoknak a többsége a házasságok révén került a katonai elit tagjainak családjába, illetve a földbirtokok egy része részletfizetésre megvásárolt vitézi telek volt. A katonai elit tagjainak jövedelmi viszonyait, anyagi helyzetét úgy értékelhetjük leginkább, ha összehasonlításokat teszünk más csoportok, szakmák jövedelmi viszonyai között. 1942-ben a legmagasabb katonatiszti fizetés, a vezérezredesi havi 1568 pengő volt, ez évi átlagban 18 816 pengőt jelentett. Ennek az összegnek a másfélszeresét kereste abban az évben a korszak kulturális elitjébe tartozó S z e k fű G y u la történész, kétszeresét E ib e n István filmoperatőr, Füst M ilá n író, közel háromszorosát P á ger A n ta l színművész, több mint háromszorosát H erczeg Ferencz, M á ra i Sándor, Z ila h y L a jo s írók. 1943-ból is vannak összehasonlítási lehetőségeink. Egy jelentős hadiipari üzemben (Dunai Repülőgépgyár) egy napi 8 órát és havi 26 munkanapot dolgozó esztergályos havi fizetése megegyezett egy fiatal százados havi jövedelmével. A legkevesebbet kereső szakmunkás fizetése megegyezett a hadnagyi fizetéssel. A vezérezredesi havidíj és honvédségi pótdíj összege (1882 pengő) három és félszerese volt a Dunai Repülőgépgyár esztergályosáénak 1943 őszén. Előadásomban az ellenforradalmi korszak katonai elitjéről igyekeztem néhány lényegesnek tartott szempont alapján áttekintést adni. Az elhangzottak zárásaként talán elmondhatom, hogy a kutatások eredményeinek ismeretében felmerül a kérdés, megalapozottak-e azok a vélemények, amelyek a tábornoki és tisztikar dzsentri, dzsentroid eredetére, de ugyanakkor német származására utalnak. Igazoltnak látszik-e a két világháború közti honvédség, illetve a katonai elit ellenforradalmi eredete? Ügy érzem az itt felvetett kérdésekre az előadásban már részben elhangzottak a válaszok, ezek még inkább alátámasztott igazolása azonban további kutatásokat igényel. Elhangzott a Budapesten, 1986. május 14-15-én, „G az daság, társadalom, politika között’’ címmel megrendezett fiatal kutatók konferenciáján. 58 a két világháború �59 �CSANÁDY JÁNOS Semmim és mindenem Senkim, semmim ez a kerek világ csak Mindenem, nagy, nem látom át, nem figyel a dalra, nem vigyáz a szóra, mintha nyelvünk nem a tulajdona volna. Víz alatt egy nádszál köt össze a kinti világgal, mely fiát a nádasba inti, mintha kinn idegen hatalom csaholna, mely szavunk a léggel a torkunkba fojtja. Török, osztrák, zsoldos? Janicsár, lófarkas tatár lopakszik a kertek alatt? Farkas? S a szép gyermekdalok, ázsiai táncok virágzanak csak, hol állnak még a sáncok? Ez mintha Székelyföld kerek szava volna, az mintha döcögne Csanádba, Losoncra nyílj ki, hasadj szét már te négy kerek égtáj, zendüljön meg újra Balassink strófája! Semmim meg mindenem ez a kerek világ, puszta-kút a ménes lovának inni ád, csördít, csak pattogtat a Csikós, a Betyár, kifütyül a vízből az az egyszál nádszál. 60 �SARU SI M IH Á L Y Hogyan lettem plebánus Nagy a dánomozás Puskáséknál, folyik a dínom. Húsvéthétfő volna, vagy mi a fene. Megjelenik a ház kiskapujában a hegedűs cigány és vidám nótát kezd húzni. Táncol hozzá, hány mellé, vidám kedve van, vagy mi a fene. Rákacsint a humanista Puskás lakatos, hogy ne nekünk vonogasd a vonódat, hanem ott a kecske az ólban, ha azt meglocsolja, kap fejenként tíz forintot. Ambíciója épp lenne a roma gyereknek, de csak szabódik, hogy ő nem szokott ilyesmiket végezni. Hogy így, hogy úgy, a lényeg, hogy semmi nem lett az egészből. Román Százados őrmester magához kéreti az egység írnokát, és kéri, oldjon már meg helyette egy fogas számtani feladatot. A 2,3-at kell beszorozni 10-zel. Az írnok mögé tesz egy pontot, azután felírja a tízest, egyenlőségjel. Most meg mit akar evvel csinálni, kérdi Százados. A tizedesvesszőt egy jeggyel jobbra viszem és. Maga csak ne vigye azt a vonást semerre, csattan fel. Írja egymás alá tízszer és. Feri bátyám szerint úgy esett az eső, hogy nem is kellett volna jobban. Milyen leves ez, kérdi valaki. Bab, feleli másvalaki. De miért ilyen híg, kérdi valaki. Nem híg az, feleli másvalaki. Talán vizet tettek bele, kérdi valaki. Nem vizet, hanem babot, feleli másvalaki. Régen nem kaptam tőled levelet. Nem sírtam, hiszen boldogságod határtalan lehetett, hogy nagyfiadnak írhatsz, bár az a tény, hogy alig látsz és kezed remeg, félelemmel töltött el, és azt a randa kukacrágta halált idézte föl benned, ami azóta be is következett. E l sem tudom képzelni, hogyan nézel ki ott lenn a koporsó deszkái közt. Attól tartottál mindig, hogy midőn szépen elszunnyadsz a végtelenbe, hideg sárba tesznek, s pondrók rágják alabástrom húsod. Véred bennem futkároz, már amikor, mert most például forr, lassan, mondhatjuk úgy is, pihen, vagy inkább liheg. Hazaérvén furcsa sírás fogadott. Az első pillanatban nem értem föl, mi ez a részeg szomorúság, én már rég kibőgtem magam. Elfelejtettem, hogy ők földet dobtak rád, míg én magamban, a tömegben, fájóssá könynyeztem ugyan szemem, de nem kellett évekig néznem tetemedet. Borzalom, hogy e szót leírom, mert az én anyám, te drága, nem tehet ilyesmit, nem válhat azzá. Mesélik, akik láttak, milyen szép voltál. Arcbőröd később csöndesen elsimult, őrangyalod letörölte róla a ráncokat, s azt is mondják még, mintha mosolyogtál volna. Mondják, azért tört ki mindenkiből a sírás, mert olyan gyönyörűen tartottad a fejed, hogy az nem lehet igaz. Hallasz, édesanyám? E l sem lehet képzelni, hogy nem hallasz. 61 �Az egyik országúton Pannónia száguld negyvenessel. Azért negyvennel, nehogy a nagy sebesség az árokba taszajtsa őket. Ugyanis ketten ülnek rajta, s óvatos gyerek a kormánynál ülő, nem szeret fölöslegesen kockáztatni, úgyis ketten ülnek rajta. Az emberi életet nem pótolhatja sömmi, de nem ám. Az emberi lét nagy lét, avval nem szabad játszani. Kettejük közül az, amelyik fertályóra után leállítja a masinát, érdekes dolgokat mond. Szomorú hangon rendőrt hiányol. A mellette ülő motoros gyerek még szomorúbban kérdi, hogy miért lenne jó, ha leállítaná őket a hekus. Az, amelyik elöl ül, botránkozva tekint hátra, hát létezik olyan ember a földön, akinek ez nem természetes? Annyira természetes, hogy a fán vannak. Azt akarta mondani a mi haverunk, hogy miolta jogosítványa van, még nem igazoltatták. Szereti, ha igazoltatják, és az örömhöz most még az is hozzájárult volna, hogy nem büntetés lett volna a móka vége. Így se lett, mert mindketten elröpültek a fenébe. Pongrácz azt tanítja az elsősöknek, hogy az embernek fütyörészve kell az akasztófa alá mennie. Még nem próbálta ki, de biztos lehugyozná a hóhért, hadd egye a méreg. Mosolyogjon az ember, nevessen, kacagjon, elvégre egyszer viszik akasztani a halandó lelket. Szép halál az, ha az embert valami nagyságos eszméért meglógatják. A szabadságért az embernek mindent vállalnia kell. Ő is, hogy mindezt ilyen szépen oktathassa néktek, inkább csöndben hasalt a lövészárokban, nem tett sömmi olyat, ami miatt most ne lehetne itt. Keszthelyi Gheorge nagyon nem szeret zsebkendőt mosni. Néha összegyűl egynéhány száz is, míg klozetsúrolásra szánja magát, ugyanis ezt másként aligha nevezhetjük. Két fogkefével, három buldózerrel és négy vasvellával kaparja az eredeti tőkefölhalmozást. Előfordulhat az is, hogy tíz százaléka lejön. Az orvosa szerint úgy megfázott, mint a szamárköhögéses csacsi. Vagyis az orra annyira ordít. És akkor lefeküdt. Negyedéves bölcsész a barátunk. Máris kiváló marxos hírében áll, s ő komolyan is veszi, amit csinál. Egy baja van, éspedig az, hogy imádja a zenét, és nagyon szeret zongorázni, s ha csak alkalom adódik, templomi orgonán játszik. Az illetékesek mindég szívesen engedik e csodás hangszerhez, mert már ismerik, s élvezettel hallgatják ők is. Iskolatársai nemegyszer észrevették, hogy a vidéki kiránduláson kámfort játszik és az egyházba somfordái. Szenvedélyének híre eljutott tanáraihoz is, s egyikük nagyon megharagudott a fiúra. Édes fiam, hogy gondolod, ha kitudódik, hogy épp te jársz templomba, még Nyugaton is híre megy, s az egész világ rajtunk fog röhögni. Szabad Európának különösen jó falat lesz. A mi barátunknak kitűnő érzéke van a játékhoz, s fölismerte, hogy most alkalom adódik egy kis szórakozásra. Arca elváltozott, s beszéde folyamán egyre inkább a megszállott intenhívő félnótás fintora torzította el. Azért járok templomba, mert nagyon szeretem az angyalkákat. Ha leszállnak hozzám, megölelnek, megcsókolják homlokom, végtelen boldogság kerít hatalmába. Mit nekem a nagycsöcsű földi angyalok! Szűz Mária szózatait, megnyilatkozásait hallom! Így magyarázott hosszadalmasan. Az előbb még majd kicsattant az egyetemi tudományos szocialista magántanár arca, most meg szép lassan átváltozott sárgára, türkizzöldre, 62 �orgonára, fehérre, feketére, és az isten tudja, hány színre. Először csak csudálkozott, hogy aztán fölismerje a helyzetet. Megállapítása: ez bizony hülye. Barátságosan megveregette a fiúka fejét, mondja csak, fiacskám, mondja, s közben a távbeszélőért nyúlt. A fickó meg most már komolyan sápadni kezdett, mert észrevette, ennek a fele sem tréfa. Szóval, az öreg hívta a mentőket, és őt kellett bevitetni, annyira megviselte, hogy a koma megvilágosodása csak játék volt. Ugyanis a barátunk, amikor látta, hogy ebből baj lesz, visszaváltozott, és bocsánatot kért. Ma is él, ha engedik. Öregapád meséli, aki törzsőrmester volt a királyi rácz seregben, milyen részeges disznók voltak a tisztek. Egy alkalommal megjelent annál a hadtápcsoportnál valami tábornok, ahol az öreged szolgált. Riadóztatták az egész egységet, és a fölsorakozó katonák előtt lezajlott a fogadás. A főszakács, a parancsnok, egy tökkelütött százados elüvöltötte magát, hogy így meg úgy. Ezt kötetlenebb beszélgetés követte a tisztek közt, és síri csend a bakák közt. Magas rangú elöljáróját így becézi a most is részeg százados: Tábornok úr, maga mint ezredes, és így tovább. A tábornok azt mondja, minek ez az egész ceremónia, ő itt is otthon érzi magát, s erre leheveredett a fűre. Mellé feküdt az egész brancs, a katonákat meg ette a fene, mert röhögésre nem kaptak engedélyt. Kedvenc álmom, éjszakai, alvás alatti, a röpülés. Valósággal átélem, nappal majdhogy ki nem próbálom: csak úgy szép lassan lengetni kezdem széttárt kezem és mint madár egyre följebb, följebb emelkedem, szép lassan. Van úgy, hogy annyira megijedek a mélységtől, rémülten ébredek föl, s ilyenkor nem tudom, valóságosan röpültem-e, vagy csak alvás közben. Van egy festő barátom, aki remek érthetetlen elvont képeket készít műhelyében. Azt vallja, hogy ő nem az úri bandának, hanem az egyszerű embereknek szeretne dolgozni. Szerinte az lenne csudálatos, ha csak a munkásemberek értenék rajzait, a züllött értelmiség pedig finnyásan lökné félre. Szerinte ez elérhető, de csak az ő alaktalan képeivel. Kívánjunk neki szerencsét, mert mért ne. Szerintem egy fekete egyenes vonás a budi belső, fehérre meszelt falán kifejez mindent, amit valaha művész megfogalmazni szeretett volna. E vonalban benne van minden, az égvilágon minden, hisz emberkéz húzta, két kutya nyúzta, a harmadik csak porcintott, az lett a harangja. Jancsi fodrásznak négy fia, egy lánya van, meg a felesége. Ezenkívül azt hiszem semmije. Aznap már a harmincegyedik sima beretválást csinálta, borravalót meg alig kapott. Belép az üzletbe az új vendég, és a mi szorgalmas Jancsi fodrászunk már be is takarta. Kérdi, mit parancsol. Az illetőnek jókora zsíros haja, ujjnyi szakálla van. Jancsi fodrász azt szeretné, ha a páciens tisztán, ápolt fővel távozna. Hiszen ő csak jót akar. Esetleg egy kis jó fejmosás, borotvahajvágás, szeszbedörzsölés, krémpakolás, netán festés avagy tartós hullám. Csak egyszer már végre engedjék dolgozni. Mert Jancsi fodrász nagyon szeret dolgozni. Mindene a munka, az alkotás, a közösségért végzett böcsületes dolog. Közbeszól a 63 �szenvedő alany, sima borotválás. Először nem éri föl ésszel, hogy mi történt. Majd letépi a fenőszíjat, a beretvát kinyitja, más kezébe meg ollót kap. Arca mint a kréta, füle mint a cékla, csuhajla. Rásuttog a delikvens fejére, s az örömében székestül hanyattesik. Ha nem akarja, hogy megverjem, tűnjön el. Valahogy így hangzott. Egy pillanat, és az üzlet teljesen kiürült. Jancsi fodrász szerint teljesen. Ki erre, ki arra, ki az ajtón, ki az ablakon, ki a szellőzőnyíláson távozott. Jancsi fodrász nem értette, mi van. Azt tudja, hogy hét elmúlt, de azt nem, hogy hány óra van. Május elseje, péntek. Garzó Bandi bácsi nem szokott hozzá a négy liter borhoz, és ami nála megfoghatatlan, berúgott. Áll a templom mellett és csak áll. Már legalább nyolc órája ott áll. Hirtelen érezni kezdi, hogy szeretne valamicske eltávozni abból az öt lityiből. Erősen tartja magát néhány pillanatig, aztán isten neki, lehúzza a gatyáját, és nemsokára az arra menő gyermekek, fölnőttek különös látványra lehettek figyelmesek: az ezernyolcszázkilencvenhétben épült református szentély, életében először, hulla részegen tántorog. Ez a kolostor se fog még egyszer vizelde fala lenni. Az a legjobb érzés a világon, amikor az ember nyugodtan ülhet a bilin. A kis Ferke világszemlélete teljesen pozitív. Szerinte az árnyékszék a negatív, a bilikó a pozitív. Nagyon tetszik neki az egészségügyi papíros. A múltkor azon számolta ki, hány gólt rúgott Megyeri, a kerületi gólkirály, négy bés. Az igaz, hogy lány, mégis ő rúgja a legtöbb culót. A kis Ferke is sokat szokott rúgni, no nem a labda mellé, hanem a környező ablakokba. Örül ennek, hiszen lesz mit mesélni majd a gyermekeinek. Az ő apja sohase mondja el, hány embert lőtt a háborúban. Úgy tudja, azért van a háború. Délután fél tízkor beteglátogatók érkeznek a fővárosból a téeszcsé tizenhármas számú tehenészéhez. Kérdik tőle, mi a baja. Azt magyarázza, hogy „a priori” más volt, mint most ,,a poszteriori”. Sóhajt négyet a társaság és elmegy. Elterjed az országban, hogy a falu tizenhármas számú tehenészének prosztatája van. Sokan sírásnak adják fejüket, sokan egyébnek. Jóskának tébéje van. Meg két darab giliszta a beleiben. Az orvosok helyesen állapították meg. Különben is mindenki tisztán láthatja, ez a gyerek tüdőbajos. Állandóan sápadt, nyúzott, s a többi. Ez a gyerek beteg, nyilvánvaló. S az orvosoknak egyáltalán nem tetszik ez a tébé. Fertőz, rombol, az emberiségre tör. Hogy számoljuk föl? Hogy gyógyítsuk meg ezt a fiút? Elkiáltja magát Dezső bácsi: Hajtsuk ki a gilisztáit! S megkezdődik a hajsza. Az egész család furkósbottal kergeti a Jóska gyerek két darab gilisztáját. De azok nem akármilyen giliszták. Nincs kedvük elmenni. Beöntés, furkósbot. Aztán a giliszták mégis előjöttek. Kibújtak. Józsi nem segítette őket. Mert Józsi olyan. Kemény gyerek. Tébét szedett föl? Vagy örökölte? Mellékes. Tébécéje bárkinek lehet. De éppen két darab gilisztája! S a giliszták elinaltak. Kún Bíró bevonul a kocsmába. Ebbe a cukrászdába ritkán szokott járni. Leül az asztalhoz, kéri az étlapot, és elmén. Mén az utcán, a kistabáni ut64 �cán, megint bemén egy kocsmába. Ebben a másodosztályúban leül egy székre, s étlapot kér. Nagyon érdekes rajzolatú étlapot kap, aztán kimén. Egyre éhesebben benyit az új büfébe. Az étlapot kiveszi a keretből, és továbbmén. Belép a másik kocsmába, asztalhoz ül, két étlapot kér, mert hogy mindkét szemével látni akarja. Még rengeteg fér a zsebébe, megint távozik. Belép a másik étterembe. Itt nem adnak neki semmit, ismerik. Éppen nem verték meg, csak kidobták. Egy másik kocsmába esik be, s kér egy étlapot. Kiveszi zsebeiből a többit is, és számolni kezdi őket. Kevésnek találja. Bemén a vécébe, és leül. Sok ember él a földön, mondja Piroska és fölvihog. Óvatosan körülnéz és belerúg az ápolóba. Az ápoló azt gondolja, hogy ennek már fele se tréfa, s gyorsan az ágyához kötözi az ápoltat. Piroskának kifordul az egyik szeme, a másikkal meg bandzsalít egy szépet. Több lakótársa kiugrani készül az emeletről, de balszerencséjükre rács van az ablakon. Kovács Ferike másodikos. Szalad haza az oskolából, nevetgél, ugrál, krétával ábrákat rajzol a falra és káromkodik. Hirtelen megvilágosodik előtte az élet értelme. Szép csöndesen valami folyni kezd a nadrágja alól a combján, onnan előbb a térdére, majd a lábszárára, végül pedig igencsak érthető módon a szandáljára. A másik oldalon topogó néni átkiált, hogy miért nem ül le az árokba. -Ferike legyint, már mindegy. Tovább nevetgél, ugrál, krétával ábrákat rajzol a falra és káromkodik. Hirtelen megvilágosodik előtte az élet értelme. Szép csöndesen verni kezdi az anyja. Szép sárgáskék este van, meg egy csomó szúnyog. Meg még állítólag sok jó gyümölcs a kertekben. A kerület minden valamirevaló ifja nagy vidáman masírozott a barackfák felé. Itt is, ott is leválik egy csoport és behatol valami aranyos kertbe. Zsolt barátunk, az egész társaság egyetlen nem direkt csavargó eleme is hozzácsapódik egy kis csapathoz, és udvariasan besétál a többiek után a kertbe. Nem kell mászni sem, az ajtó nyitva áll. Alma, barack és zöld szilva vár barátainkra. Bezabálnak lehetőleg mindent, minek valamit is itthagyni a tulajdonosnak. Az ing megtelik ízletes sárga almával. Azután hazamennek. A következő este megint hívják a többiek a mi nem direkt csavargó elem Zsolt barátunkat. Ez az este emlékezetes marad neki, míg élni fog. Éppen csak hogy kiértek a kertek alá, még azon se gondolkoztak, melyik részen nézzenek most körül. Beszélgetnek, morfondíroznak. Hirtelen, mintha a föld alól teremne elő, egy zurálós parasztgyerek kezd kerékpáron feléjük rohanni. Az egész társaság pillanatok alatt szétszóródik, ki merre lát, arra fut. Ugyanis a már említett parasztgyerek a kerékpár hajtása közben sajátságos szavakat használ. A mi Zsolt barátunk azonban nem rohan el. Úgy érzi, nem tett ő semmi rosszat ennek az embernek. Az az ember meg olyanokat kiabál, hogy az anyjuk istenit, piszkos tolvaj banda, mit keresnek itt este kilenc órakor. Menjenek haza, mert különben mind agyonveri. Zsolt úgy gondolja, ő nem tett semmi rosszat, ő nem tolvaj, a tegnapi csak játékból volt, sétálni meg szabad, azért nem verheti meg senki. Különben is az ő kertjét mások szedték le, nem a Zsolt barátai. Ügy néz ki, a megvadult tehénpásztor nem tudja értékelni az egészre látszólag fittyet hányó viselkedést, mert biciklijét a bokorba dobva, nekiesik, és ragyogó rúgással a bal lábát egy pillanatra a fiú tomporába helyezi. Zsolt örült volna, 65 �ha egyszerre mindkét talpával, de ez csak álmodozás marad. Kevés ideig még fájdalmasan beletekint oktalanul bántalmazója szemébe, majd váratlan fordulattal vágtázni kezd. Nem hisz már tisztasága miatti sérthetetlenségében. Csalódottan, keservesen sír. Hát ilyen rossz a világ? Az embernek fölösleges böcsületesnek lenni, úgy látszik. Az igazság az, hogy ezerkilencszáztizenháromban is így kezdődött a hideg. Előző nap nagy hideg fújt. Reggel fölkel az apám, ki akar menni megetetni a lovakat, tudja kedves, mi nagygazdák voltunk, és nem tudja kitolni az ajtót. Annyi hó volt. Csak egy hónap múlva olvadt el teljesen, az út menti árkokban sokáig meghúzódott a megkeményedett hó, nem érte levegő. Most is csak el ne álljon a szél, mert akkor hó fog esni. Egyszer meg olyan meleg volt, hogy kiszáradtak a kutak. Erre nem emlékszem, apám mesélte. Az állatoknak bort adtak, hogy meg ne dögöljenek. Persze berúgtak tőle. Az egyik borjút le kellett vágni, három napja nem mozgott, csak amikor levágták, akkor mozgott. Hát igen, ilyen idők voltak ezek, édes fiam. Tudja, kedves, én akkor sokat utaztam. Itthon csak így nyáron voltam, mert a férjemmel télen Abbáziában éltünk. Nyolc nyelven beszélt. Már akkor is szállodában laktam, a férjem kapus volt. Bizony, kedvesem, így éltünk mi. Kegyelmednek a kecskeól fölötti szobát adom. Kovács szaki a termelési értekezleten fölháborodott hangon meséli, hogy bemegy a segédmunkás a hugyozóba, és kérem, nézzék meg a hugyozót! Mintha tanyáról engedték volna föl a dolgozót. Az angol budit le kell húzni vízzel! Ki hallott még ilyet. Mielőtt valakit egyáltalán bevezetnének a műhelybe, föl kellene világosítani az angol budi használatáról. Egy csoportvezető közbeszól, hogy ezt szívesen rábízzák. Kovács szaki örömmel nyugtázza. Jaj lesz ezután az új munkatársaknak. Majd ő megmutatja nekik, hogyan kell az angol budit vízzel lehúzni. Ha az egyik vonat fölfelé megy, a másik meg lefele, akkor mi újság van? Hol találkoznak? Szerintem sehol, mondja mellettem valaki. Menj apuskám a francba, ne pofázz bele a szövegembe. Nem lóverseny ez. Az látod, biztos nem. Egyik kezében söprű, másik szájában egy csomó pletyka. Így látni az árva csabai nénéket, amíg csak a szalonna tart. Szerencsére már kevés rajtuk a zsírozó, csontjaikból majd elszáll az a maradék szóbeszéd is. Az elárusító negyven fillérrel többet adott vissza a kelleténél. A nénék jókat vihognak, belekacsintanak egymás fölébe, ez aztán a csemege, nem a csabai vastag. Még ízesebb, mint az, hogy olcsóbb lett a szalonna. Az övék különben sem lett, azóta inkább mind ők eszik meg. A csabai néne nem szereti olcsóbban adni a szalonnát. Az neki sehogy se smakkol. Inkább mind ő eszi meg. Kevesebb az az érték, amit magára pazarol. A piacon minden néne még nyár közepén is száz szál kolbászt árul, de szalonnát semmit. Inkább magába tömi. Foglaljunk helyet, szalonnázzunk. Együnk katonákat: egy néne, egy kis kenyér, egy néne, egy-két kenyér. Nyár van, sütnek a napok. Az egyik az égből, a másik a fenekemből. Elnáspágolt az anyám, természetesen teljesen igazságtalanul. Ideges, valahogy le kell vezetnie. Egy sor bőgés után már újra jó kedvem van. Me66 �gint pofátlankodásra áll a lelkem. Valahogy csak el kell tölteni az időt. Ki ezzel, ki azzal. Ki a gyermekét veri, ki az anyját dühíti. Mindenki pillanatnyi helyzetének megfelelően. Ki az égre köp, ki pedig az arcát tartja, mindenképpen megkapja a magáét. Én is megkaptam. De akkor még így jópofáskodtam: Mi az abszolút nyomor? Ha a diós tésztába is barackmagot tesznek! Hogy nézett akkor rám. Mennyi fájdalommal, mennyi keserűséggel nézett rám. Énrám. Ma már senki sem néz így rám. Hát az embernek szüksége van az ilyen fájdalomra? Este van, este van. Ferencz Jóska barátunknak sehogy sincs kedve nyugalomra térni. Az ő lelke, az ő fölfogása szerinti: nincs. Se nem létezik, se nem van. Hát akkor mi van? Hát bezzeg semmi. A mi Ferencz Jóska barátunk meg Üveges Samu, nagyon érdekes módon, mindenben azonos nézetet vall. A probléma csak az, hogy mindez szögegyenest ellenkező ideológiai alapról történik. A bort egyazon lendülettel isszák, ám már a rum éltetése nem egyhangú. Egy-kettő, háárom! És már volt, nincs Ferencz Samu meg Üveges Jóska. Muzsikáló tél van. A szelek hegedülnek az orromon, meg mindenütt. Szép ez a falusi, jó ez a városi csönd, különösen azokban az aranyos fejekben. Azt mondja a néni, adjak már néki valami jó Zsombékos-könyvet. Fakó hangon sorolom az összes eddig megjelentet, s hozzáfűzöm, hogy mindamellett egyik sincs bent. Keserves arcot vág, mélyet sóhajt, tízig számol, aztán föltör belőle valami ős, valami bús magyar zokogás, ordítva: Mért nem ír annyit, mint Jókai! Bizony, nem tudom. Miért nem. Erről a falról mindég eszembe jut egy szerelmi tragédia. Szinte már szomorújáték. Az az igazság, hogy azon a helyen, ahová nemsoká nyálam szállt, tavasztól bódult lódarázspár puszilózott. Amúgy szép csöndesen. Nem sejtették, már honnan is érezték volna, hogy életük utolsó boldog pillanatát szagulják, s hogy a vég, ó egek, oly közeli. Hisz a következő mozdulat már megoszlott. Egyszerre kapkodtak szerető és levegő után. Felé. Szerető és levegő. Magyarán egyik se. Belévesztek az én nagy bánatomba, ugye. Széles a kisiratosi utca, még szélesebb az aradi utca, s legszélesebb a csabai tanyák utcája. 67 �68 �VALÓSÁGUNK G U LA Y ISTVÁN Kelj fel és járj (Részletek a Kovács István Kossuth- és Állami-díjas fizikusról írott életregényből) 19 11. február 25-én a Magyar Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesülete a híres nizzai karnevál mintájára jelmezes monstre karnevált rendezett a városligeti mutatványos tér egész területén. Konfetti, szerpentin, virágcsata, cukoreső, ezerféle ötlet, bohóság, móka. A kabarészínpadokon az artistavilág jelesei szórakoztatják a közönséget. A nagy karneváli menet fő látványossága egy tizenkét méter magas elefántszörny, amelynek hátán jelmezes zenekar csinnadrattázik. Hatvan válogatott, felnyergelt paripa, jelmezes lovasokkal, virágoktól pompázó kocsikorzó kétszáz jelmezes kísérővel vonul be az ez alkalomra épített, ötezer égővel tündériesen kivilágított, pazarul feldíszített főkapun. A Városligetben fenomenális előadást tart a Műszínkör, a Vígszínkör, a Kis Színkör, a Barokaldi Néparéna, a Hippodrom-lovarda, a Bábszínház. Óriási az érdeklődés a mozgófényképszínházak műsora iránt. A közönség sok tagja lefényképezteti magát a gyorsfényképészekkel, valóságos ostrom alá veszik a céllövöldéket, körhintákat, hajóhintákat. Éjszaka varieté- és kabaréműsorral, katona- és cigányzenével várja vendégeit a Cirkusz Kávéház, a Néparéna Kávéház, a Pali bácsi Kávéház, a Japán Kávécsarnok. Ebben a kápráztató forgatagban senki nem figyelt fel egy vegyes ruházatú - elegáns öltönyt, felöltőt, de simléderes sapkát viselő - fiatalemberre, aki fel-alá bolyongott a hullámzó tömegben. Vastag, egyenes metszésű ajka megmegrándult. Magyar ember létére idegenül mozgott a fővárosnak e pazar, ám egyáltalán nem előkelősködő parkjában. Ehhez fogható népünnepélyt álmában sem tudott volna azelőtt elképzelni. A Városligettől négy-ötszáz méterre a Bethlen utcában volt lakatosműhelye. Gyakran kijárt ide, ilyen harsány, álomszerű, roppant felvonulást azonban még nem látott. Kovács Istvánnak - mert így hívták a fiatalembert - mutatós műlakatosmunkák kerültek ki a keze alól, ám legtöbbször csak zárak javítására, bőröndfogantyúk reperálására, kerítések pótlására, más igénytelen feladatokra kérték föl. Ennek ellenére, belátva helyzetét, elégedett ember volt. Tudta, hogy idő kell, mire megismeri a környék és mívesebb munkákat is rábíznak. Napjai nagyobb részét a műhelyben töltötte. Újságon kívül semmit nem olvasott. Színházba, moziba nem járt, de ide a Városligetbe eljött, mert olyan világra szóló felhajtás előzte meg a karnevált, aminek nem lehetett ellenállni. Ebben a nyomasztóan sűrű tömegben egyedüllét fogta el. Azt remélte, jókedvű lesz, mint hónapok óta sosem, de épp az ellenkezője következett be: árvábbnak érezte magát, mint bármikor. Ráakaszkodott tekintetével egy-egy mókázó cselédlányra és fiújára, bámulta a farát himbáló elefántot; olyan óvatosan lépdelt, mintha jégen járna. Hallgatta a cintányérral cirkuszivá varázsolt muzsikát és arra gondolt, ha Budapesten ilyen szédítő karnevált rendeznek, milyeneket láthat apja az Újvilágban? 69 �Apja! Egyéves volt, amikor 1884-ben kivándorolt Amerikába. Állítólag megígérte, hogy anyját és őt majd maga után viszi, dehát még csak nem is írt soha. Kovács István előbb félárva lett, tízesztendősen pedig, amikor édesanyja meghalt, egészen árvaságra jutott. Kassára, édesanyja testvéréhez került, ott nevelkedett, ott tanulta ki a lakatosmesterséget. Miután felszabadult, a fővárosba, Budapestre jött. Letette a mestervizsgát, egy barátjával közösen műhelyt nyitott, amit később - kifizetve társát - egyedül vezetett. A sziporkázó felvonulás, az egymásba kapaszkodó legények, leányok látványa belemart szívébe. Nem álmodott soha elefántszörnnyel, hulló csillagokkal, nem érezte magát sosem hontalannak, sem csontosnak, sem csonttalannak, csodákról nem képzelődött, a Ligetben bukfencet vető bohócokon nem tudott nevetni. Most mintha szégyenérzet lett volna úrrá rajta. Talán mert egyedül volt, és aki egyedül van: félember. Zavartan pillantott a hangoskodó, olykor kötekedő, magakorabeli pityókás suhancokra, az előlük eliramodó lányokra. Ez a rikoltó élet kifordította valójából. Beborult a kedve. Miközben a csillogó szőrű lovak remegő orrcimpával trombita ütemére táncoltak, nyugtalanság töltötte el. Az egyik bódénál felhajtott egy kupica likőrt. A Beketow Cirkusz elé sétált. Toporgott, végül sarkonfordult, hazaindult. A Peterdy utca a Városligethez futott ki. A Bethlen utca ezt az utcát keresztezte. A két utca sarkán álló házban, a pincében volt a műhelye, amiből kis szobát kerített le. Levetkőzött. Hanyatt vetette magát az ágyán. Megpróbált hangosan beszélni, hátha sikerül megfogalmaznia, mi az, ami árnyékként beleköltözött. A beszéd azonban a csöndnél is silányabb eredményt hozott nem álltak össze értelmes mondattá a fejében kavargó gondolatok. Szavaknál, érzéseknél nem jutott tovább. Másnap elővette az újságot. Szerette volna megérteni, mi zajlik körülötte, mi történik vele, milyen város az, ahol él, mit várhat tőle. A bölcs Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak - állapította meg - , túl sok országa, túl nagy birodalma van, ebből következően annyi a gondja, hogy az ilyen magafélékkel, lakatosokkal, egyéb mesterekkel, egyszerű emberekkel nem foglalkozhat. Amint az újságot lapozgatta, megakadt szeme a házassági hirdetéseken. Úriasszonyok, jó családból származók, karcsúak, molettek, dús keblűek és filigránok kínálták magukat. . . Őszintén szólva, sosem vágyott tartósan senkire. A műhely sarkába vihetett nőt bármikor egy-egy éjszakára, s ez elég volt neki. Most viszont arra gondolt: jó lenne melléje egy vidéki lány. Feltétlenül vidéki. Megbízható, hozzávaló lány. Aki tud főzni. Aki örül, hogy mellette lehet. Aki nem fejedelemasszony, de nem is cseléd otthon. Ez úgy bevette magát a fejébe, hogy mármár mérgelődött rajta. Végül, bár nehezen ment, megfogalmazott egy hirdetést: „Jól szituált, önálló fővárosi lakatosmester nőül venne vidéki. . .” Amit írt, megjelent az újságban. Úgy olvasta, mintha nem ő írta volna. Nem volt semmi kifogása a szöveg ellen, pedig a „jól szituált” jelző erős túlzás volt. Nem reménykedett különösebben, inkább mintha megnyugodott volna. Aznap elment a templomba, fél órát ült a leghátulsó padban. Nem fohászkodott, nem gondolt semmire. Kapott leveleket szálkás betűsöktől, dundi írásúaktól, akadt, aki kebelbőségéről is tájékoztatta. Mindegyiknek volt jó szava magára. 70 �Már nem volt árnyék benne. Nem érdekelték a levelek. A szemétbe kerültek, összetépve. Egy-két nappal később aztán érkezett még egy. Hatgyerekes dunaföldvári bádogosmester legkisebb lánya írta. Édesanyja meghalt tüdőbajban. Apja újranősült. A lány el akart kerülni hazulról. Másik családra vágyott - sajátra. Kovács István másnap kölcsönkérte egy közeli műhely tulajdonosának aranyóráját, óralánccal együtt. Keménykalapot vásárolt, a fejébe nyomta, vasárnap hajóra ült. A bádogosmester középtermetű, testes férfi, betessékelte a házba. Az asztalra krumplispogácsa került. Az apát megnyugtatta a látogató keze: látszott rajta, vassal, szerszámokkal dolgozik - a kérő nem lehet ingyenélő. Társalogtak óvatosan. Az aranyóra nem kápráztatta el, inkább a fővárosiság hatott rá. Ilyeneket kérdezett: - Megy az élet Pesten? - Megy. - Munka van? - Akad. - Sok ott a gazdag ember, biztosan rengeteg az építkezés. - Hajjaj! Csak nem velem dolgoztatnak, hanem vállalkozókkal. A lány a sarokból nézte a „jól szituált” lakatosmestert. Határozottnak látta. Meglepően jóképű. Erős. Sűrű hajú. Mi lesz, ha elmegy haza és soha többé nem látják? - Aztán hogy gondolja a dolgot? - kérdezte utoljára a bádogosmester. - Kiveszünk egy lakást a műhellyel szemben. - Bérházban? - Ott nincs más. Az apa nem tartóztatta másnapra. Hadd jöjjön mégegyszer. Az majd jelez valamit. Ügy látszott, nincs ellenére a látogató személye. Majd lesz valahogy! Előbb-utóbb úgyis elviszik a lányát. . . Hátha így lesz jobb. Fővárosi lakatosnak lenni bizonyosan könnyebb, mint bádogosnak Dunaföldváron. A lány mindeddig anyja emlékével küzdött. Olykor testetlennek, jóságra születettnek, máskor flitteres balerinának, hegedűművésznek, néha tündérnek vélte magát. Betéve tudta a Kálmán-operettek áriáit. Édesanyja nem is állta meg, hogy rá ne szóljon, amikor énekelgetett. - Majd még belőled is Pedák Sári lesz! - Nem Pedák, édesanyám - kacagott ilyenkor - , hanem Fedák! - No csak vigyázz, nehogy a fenekedet kelljen billegtetni egész életedben! Édesanyja a színésznőket léha, rossz útra tért nőknek képzelte. A lány bámulta a férfit, aki érte Dunaföldvárra utazott. Jobb embert vajon kaphatna-e? Hiszen csak négy elemije van. Meg a semmije! Kovács István kétszer ült még hajóra. Másodjára már lefoglalta leendő lakásukat a Peterdy utca egyik bérházában. Egy szoba, konyha, a főváros Csikágónak csúfolt szögletében. A körfolyosóról nyílt a konyha, abból az ötször öt méteres szoba. Elég két embernek. A konyhában vízcsap, a gangon, az ő bejárati ajtajuk mellett közös vécé. Jókedvvel rendezték be a lakást. A konyha jobb oldali falára került a hozományba kapott üvegezett, fehér konyhakredenc, azzal szemben elfért egy asztal, mellette a láda, tüzelőnek. A vaskályhát az ifjú férj maga fabrikálta. A konyhakredenc mellett volt egy lyuk nagyságú kamra. És mindez az övék! 71 �A szobában a hármas tagolású nagy ablak alá középütt elfért egymás mellett a két ágy, jobbról-balról egy-egy szekrény, egy „lógós” és egy rakodós, az ágy végében kisebb kerek asztal két apró fotellel. Este mindennel elkészültek. A fiatalasszony megszámolta a szoba sarkait gondolt valamire. A legegyszerűbb és legnagyobb dologra; a boldogságra. Később is, egész életében, mindig erre a számára elérhetetlen teljességre vágyakozott, s bár hitt az Úrban s forgatta a Bibliát, sosem látta be, hogy az Úr öl is, csak azzal számolt, elevenít. Függönyük még nem volt, a nagy ablak átderengtette a szoba sötétjét. Szemközt, csaknem karnyújtásnyira, másik bérház hátsó frontja magasodott. Be lehetett látni a szemközti lakásba. Az aszonyka kinyitotta a szekrény ajtaját, amögé bújva vetkőzött le, vette fel hálóingjét. Ezen az éjszakán boldog volt. Későn aludt el. Édesanyjára gondolt - bárha látná őt! A Pedák Sárit. . . Másnap délután kisétáltak a Nagykörútra. Hintókat röpítve futottak a lovak. A következő napon ellenkező irányba indultak, a Városligetbe. A Beketow Cirkuszban ebben az időben cserélték fel a gázvilágítást villanyra. Megcsodálták. Hazafelé gyertyát vásároltak, mert ők még amellett vakoskodtak. A dunaföldvári bádogosmester lánya szédült a látottaktól. A cirkusz különösebbet produkált, mint a hullócsillagok. Már hasában volt a fia. Ő is látni fogja ezt a csodát! Igazában fel sem fogta, mi az elektromosság. Arról meg sejtelme sem lehetett, hogy egy Albert Einstein nevű német már több mint fél évtizede kispekulálta a speciális relativitás elméletét, amely szerint E = mc2, azaz az energia egyenlő a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Energia? A világ, s persze az ő életük sokszorosan elmaradt attól, ami ebben az időben egyes tudós elmékben megfogalmazódott. Gyertyával világítottak, mint az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országában. Amikor 1913-ban Kovács István lakatosmester és a dunaföldvári bádogosmester lányának házasságából megszületett ifjabb Kovács István, egy Rutherford nevű angol már hét éve felfedezte az atommagot. Az igazi szenzáció azonban ezekben a hetekben nem ez volt, nem erről beszélgettek a folyosón az asszonyok, hanem arról, hogy a Beketow Cirkuszban estéről estére három méter mély vízbe veti magát a sátor kupolájából egy azbesztruhás, benzinnel leöntött, égő artista . . . A szüleimtől otthon kapott indíttatás egész életemre kihatott. Apám jó lakatosmester volt, szerette a munkáját, az üzlethez viszont nem értett. Anyám varrónőnek tanult. A Csikágó, azon belül a Peterdy utca, a család anyagi helyzete, minden körülmény arra utalt, hogy aki ide születik, itt is marad. Apai nagyszüleim évszázadokra visszamenően Abaúj-Tolna vármegyében, Hejcén voltak parasztok. Apám ugyan már mesterlevelet szerzett, de vagy nem volt munkája, vagy ha volt, rögtön annyi segédet fogadott fel, hogy szombaton már nem tudta kifizetni őket. Naponta adta a konyhapénzt anyámnak. Nekem soha életemben egyetlen ruhadarabot nem vásárolt. Kizárólag kormánypárti újságokat olvasott, és mindent elhitt az utolsó betűig. Durva ember volt. Rabbiátus. Gyakran jött haza részegen. Trágárkodott. Nem azért, mintha rossz, elvetni való lett volna. Azt hiszem, szeretett engem . . . Olyan volt, mint a többi magafajta mester. Vasárnap reggel elvitt a templomba, per- 72 �sze öt perc múlva káromkodott. A Szépművészeti Múzeumban volt egy étterem, istentisztelet után oda vezetett utunk. Bevirslizett, ivott néhány pohárral, utána mehettünk haza. Anyám egyszerű, természetes ésszel megáldott, okos, messzenéző asszony volt. Szerencsétlennek tartotta magát a házassága miatt. Bennem látta egyetlen reménységét. Teli volt álmokkal. Urat akart nevelni belőlem. Ezért aztán nem engedett állami iskolába, prolik közé. A Király utcai Kiss-féle, nem túl előkelő, de színvonalasnak tartott magániskolába járatott. Ő kereste meg rá varrással a pénzt. Az akkori színészvilág egyik nagy egyéniségének, Törzs Jenőnek Vica nevű lánya, aztán Jackó Cia, a híres gyerekszínésznő is az osztálytársam volt. A négy elemi elvégzése után anyám elhatározta, hogy gimnáziumba írat. A fasori evangélikus gimnázium volt legközelebb hozzánk, hát oda. Jó anyám bizonyos volt benne: nagy ember lesz a fiából. Hegedűművész vagy gépészmérnök - vagy mindkettő! Élt a házban, a mi emeletünkön, a folyosó végén, de már nem az udvarra, hanem az utcára néző egyik lakásban két hölgytestvér, Aranka néni és Lenke néni. Aranka néni, a fiatalon is ősz, gyönyörű, finom megjelenésű asszony nagyon tetszett nekem. Szeretett engem. Először édesanyám kérésére, némi fizetség ellenében, az utolsó két évben viszont ingyen, öt és fél éves koromtól nyolc éven át tanított zongorára. Mindig úgy léptem be hozzájuk, mint szentélybe. Annyit tudtunk csak róluk, hogy van egy bátyjuk, aki Bécsben él . . . Később tudtam meg: bátyjukat Landler Jenőnek hívják. A Tanácsköztársaságban a legfelsőbb direktórium tagja, a közlekedési népbiztosság vezetője. Különös motívumok bőven akadtak életemben. Ez a ház, sőt maga az utca, bár a Csikágóban volt, az élet meglepő sokszínűségét nyújtotta egy lakatos gyereke számára. A mélység és magasság, a csak vágyható és a való világ - mint horizontnál a föld az éggel - itt tulajdonképpen összeért. Hegedülni, ahogy anyám szerette volna, sosem tanultam meg, de megadatott, hogy ugyanakkor kezdjek tanulni zongorázni, mint a szemközti, Peterdy utca 4. szám alatt lakó, ma világszerte ismert magyar zongoraművésznő, Fischer Anni. Telefonhírmondót például náluk láttam először . . . Hihetetlen csoda volt számomra: a falon négyszög alakú doboz négy horoggal, ezekről lógott két kagyló. Scherz bácsi híreit lehetett hallgatni, meg zenét. Rádió akkoriban Magyarországon még nem volt. Lakott a környéken rendőrtanácsos és fuvaros, dúsgazdag ügyvéd, szegény zeneszerző . . . A szomszédos Nefelejts utcában Honthy Hanna! A mama hajnalban kelt. Férje és fia még aludt. Odakint éppen derengett. Míg pongyolát húzott, átpillantott a szemközti lakásba. A vörös hajú nő az ablaknál hálóingben nyújtózkodott, mögötte szál dróton függő villanyégő világított. Találkozott a szemük. A vöröshajú merészen visszanézett, lassú mozdulattal kezdte levetni hálóingjét. Kovácsné megfordult, a konyhába indult. Tudta, hogy férje esténként leplezetlenül nézi a nő vetkőződését. Undorodott az ilyen jelenetektől. Begyújtott a vaskályhába. Kislábosban a platnira tette melegedni a tejet. A kredencből bögréket vett elő, kihozta a szobából a gyerek ruháját. Maga elé tartotta, nézegette. Ő varrta. Kisöprődött belőle az előbbi keserűség. 73 �Ő harcolta ki, hogy gimnáziumba mehessen a gyerek. Az „úri” lakók támogatták férje ellenében. Biztatták. Igaz, akadt, aki felhőjárónak tartotta, s megjósolta, megfizet majd nagyravágyásáért. Megmelegedett a tej. Férje felöltözve jött ki. Lelötykölte arcát a lavórból, felhörpölte a tejet, morgott valamit. Látszott, mielőbb távozni akar otthonról. Nem tudott mit kezdeni az ünnepélyes pillanatokkal. Csak egy világot ismert, csak az az élet volt számára igaz - amelyben élt. Amit ismert. Amiben kiismerte magát. Ami bár dolgos, nehéz, dühös élet volt, de nem volt benne hazugság. A dús remények világa útvesztő volt számára. A csalódásoktól pedig rettegett. Mennyit vitatkoztak! „Egy lakatos: lakatos . . . A varrónő: varrónő . . .” hajtogatta. Felesége másmilyen volt. Nem varrónőnek érezte magát: nőnek! A prémes dámában sem úrinőt látott, hanem a másikat. - Menj már! - szólt férjére. - Menj nyugodtan. Majd mindent elintézek. Besietett a szobába. Fia nyitott szemmel feküdt. Áliáig húzta a paplant. Anyja az ágy szélére ült, ahogy szokott. Belekaristolt fia sűrű hajába. - Kész a reggeli - mondta. A gyerek nyújtózott egyet. - Mi az, hogy gimnázium? - kérdezte. - Mit jelent az? - Fogalmam sincs. Majd az iskolában megmondják. Nem magyarul van. Gyere reggelizni. A fiú megmozdult. A konyhában, a hokedlin, meleg víz várta a lavórban. Megmosdott. Felvette az új ruhát, megkötötte a nyakkendőt, lábára húzta a kisuvickolt cipőjét. A táskája a szenesláda tetején. Tele füzettel, könyvvel. Nem volt izgatott, csak kíváncsi. Anyja elkísérte az iskoláig. A fiú bement, ő meg ott maradt egyedül. Az érkező kamaszok majdnem elsodorták. A fasori gimnáziumban kaszárnyafegyelmet tartottak. A tanárok kurta parancsszavakkal tartottak rendet. Az ő osztályának fiatal tanár, dr. Remport Elek volt osztályfőnöke. - Mindenki írja fel a nevét a füzeteire! Kovács Pista úgyszólván megoldhatatlan dilemma elé került. Ő eddig mindenütt, mindenkinek Pista volt. Itt, a gimnáziumban: István? De hogy hangzik az, hogy István? Az ő fülének ez idegen volt. Soha senki nem hívta így. Aki Péter, az: Peti. Aki Sándor: Sanyi. A Gábor: Gabi. Az István meg a Pista közt azonban semmi hasonlóság! Ő mindig Pista volt, nem István. Nem érezte Istvánnak magát. Egy István egészen más, mint egy Pista. Nem is hasonlít a két n é v . . . Végül ezt írta a füzetekre: Kovács István (Pista). Remport tanár úr a padsorok közt sétált. Kovács István (Pista) mellett megtorpant. A gyerek tanácstalanul nézett fel rá, jó lesz-e, ahogy a nevét írta. Remport tanár úr mintha szólni akart volna valamit, de aztán tovább indult. A nyolc gimnáziumi év alatt azonban legtöbbször úgy hívta föl a fiút felelni: „Kovács István (Pista)!” S a fiú ettől kezdve meg volt győződve arról, hogy a tanár úr őt szereti az osztályban legjobban. (Csak később, évtizedek múltán, az újabb és újabb érettségi találkozókon jött rá, az osztály legtöbb tanulója szintén ezt hitte . . . ) Kovács István (Pista) eleinte nem tartozott a kiválók közé. Az előkelő és jó hírű gimnáziumban olyan tanárok tanítottak, mint Rácz László, Mikola Sándor. Utóbbi középiskolai tanár létére, akadémiai rendes tag. Renner János 74 �tanár úrról tudták, hogy Eötvös Loránd tanítványa volt. Tíz éve még itt tanult Neumann János, a számítógép atyja és Wigner Jenő, akik később Nobeldíjat kaptak. Ebbe a gimnáziumba többségükben nem lakatosmesterek fiai jártak, hanem közép- és nagypolgári családok fiai, akik könnyebben tájékozódtak az oktatott anyagban, könnyebben megértették a Kovács Istvánnak bizony kacifántosnak, sőt első hallásra érthetetlennek tűnő mondatokat is. A Beöthy-féle magyar tankönyv olyan nyelvezettel íródott, hogy vagy bevágta szó szerint, vagy képtelen volt elmondani a tartalmát. Rejtvényként hallgatta például ezt a mondatot: „A férfiú, aki a bölcselettant először szólaltatta meg magyar nyelven, ki először hangoztatta merész erélyességgel, hogy ha a magyarság élni akar, úgy igazi nemzeti művelődést kell teremtenie, mert »dicsőség vágya« éppúgy nincs műveltség nélkül, mint »műveltség vágya« dicsőség nélkül; ki először tekintette át a tudomány egyetemes birodalmát és műszavak alkotásával megvetette a haladás alapját, e szegény, kora véget ért, üldözött tanár Apáczai Csere János volt.” Kezdetben nehezen ment a latin nyelv is. Már tudta, mit jelent a szó: „gimnázium” . Osztálytársai többségének otthon a szülők segíteni tudtak eligazodni a genitívuszok világában, de az ő apja, ha érzett is olykor némi büszkeséget a fiáért, jobbára sajnálattal nézett rá, amikor latinleckéje fölé görnyedve, a konyhában tanult. A kamaszlélek persze sikerre vágyik. Valamiben neki is ki kellett tűnnie. Érdeklődése a számára sokkalta könnyebbnek mutatkozó matematika és fizika felé fordult. Azért is, mert annyira érdekesek voltak ezek az órák, hogy az anyagot már ott megtanulta, s míg a latin házi feladatot reggelente a másokéról írta le, a matematika- és a fizikafeladatokat az ő füzetéből másolták ki a többiek. Még Faragó Gyuri is, az osztály legokosabb, habár nem legjobb tanulója, akiről már akkor tudta mindenki, hogy virtuóz zongorista! Kovács István matematika- és fizikatudása révén vívta ki osztálytársai között Pistaságát az elit iskolában. Befogadták, barátokra lelt. Édesanyja hite, hogy belőle akár hegedűművész vagy gépészmérnök is lehet, észrevétlenül „predesztinálta” , anélkül azonban, hogy Peterdy utcai közösségét fel kellett volna adnia, meg kellett volna tagadnia. A lakók szeme előtt élt. Lassacskán a bérházé lett a Kovács fiú. Nem néztek fel rá, nem bámulták. Becsülték. Talán még nála is jobban tudták, mibe vágott bele. Egyik nap azzal állt elő otthon: - Anya, főzzön estére sztrapacskát! Ez volt apja kedvenc étele is. - Miért? Mi történt? - Képzelje, megbuktatták a Bethlent! - mondta. - Milyen Bethlent? Maga alá rántotta a hokedlit. Hevesen magyarázott. - Hát tudja, hogy hozzánk jár a Bethlen miniszterelnök fia! És képzelje, behívatták az apját. Megmondták neki, vagy megbuktatják, vagy kivágják a fiát. Mit gondol, az öreg mit mondott? Ha így áll a dolog, buktassák meg a gyereket. Egy miniszterelnök! Meg merték tenni a tanárok! Hancsók mesélte . . . - Milyen Hancsók? 75 �- Máriusz! Tudja, akivel múltkor moziztunk és feljött értem . . . Akinek öngyilkos lett az apja . . . - Nem tudtam, hogy öngyilkos lett! - A Tanácsköztársaság sajtófőnöke volt, ügyvéd. A zsebében Moszkvába szóló vasúti jegyet találtak, amikor meghalt. Nem ment el. Máriusz megmutatta a levelet, amit a halála előtt neki írt. Az áll benne, hogy az eszme megbukott, de még az ő, mármint Máriusz életében győzni fog. - Ej, fiam, vigyázz, kikkel barátkozol! - Teljesen árva. - Miért? Az anyjával mi lett? - Meghalt, mikor Máriusz ötéves volt. A nagynénjéék nevelik . . . Szóval Máriusz azt mondta, Bethlenék még év elején valami adományt juttattak a gimnáziumnak, a tanárok mégis amellett voltak, hogy jó hírük, meg az iskola hírneve miatt, meg kell buktatni vagy ki kell zárni a kis Bethlent. - És honnan tudja ezt az a Máriusz? - A nagynénjééknek fehérneműüzletük van a Váci utcában. Előkelő körökben mozognak, gazdagok . . . - Neked ilyeneket mesél az osztálytársad? - Persze. A barátom. Igaz, a nagynénjéék nem nagyon örülnek nekem. Mindig hazudik valamit, ha moziba megyünk, hogy kivel megy. Főz anyám sztrapacskát? - Főzök, fiam. Néha elgondolkodom: melyik hatalmasabb, a szeretet, vagy a tudás? Arra hajlok, talán az előbbi. Nem valamiféle elvont, filozofikus értelemben tűnődözöm ezen, csupán életem tapasztalatát összegzendő. Mindkettőben volt részem. Bizonyos, hogy a kettőnek együtt köszönhetem azt a különös és gazdag életet, amire most, túl hetvenedik életévemen, visszapillanthatok. Szerencsére ezelőtt sosem dilemmáztam efféléken; egészen más feladatok kötöttek le. Mostanában azonban, főleg, mióta újra ellátogattam a Peterdy utcai régi lakásunkba, meg hogy ilyen hosszú és bágyadt meleg az ősz, többször eszembe jut édesanyám, s az a mérhetetlen szeretet és bizalom, tömérdek biztatás, dicséret, amit legérzékenyebb, legképlékenyebb koromban kaptam tőle. É s eszembe jut: a szeretet, mint a tenger. Aki szeretetben nő föl, kiváltságosabb mint aki tenger mellett él. Egyik sem tudja igazán, mi szenvedés az éhség. A tenger mellett felnövő ember, ha más végképp nincs, kagylót, tengeri csigát szed. Megeszi. Jóllakik vele. Ellenben, ha valaki elsodródik kormányozhatatlan emberi vagy társadalmi áramlatokkal a szeretet forrásai mellől - egykettőre elsatnyul. Elveszítheti eredendő tulajdonságait, képességeit is. A tudás, akárcsak a szeretet, ugyancsak csodálatos energiaforrás az ember életében. Magam aránylag hamar felismertem ezt anyám rendkívüli vágya, akarata révén. Az ő álma, hogy „nagy” ember legyen a fia, bizonyos vagyok benne, abból a hatalmas szeretetből fakadt, ami a szívében saját boldogtalan élete miatt irántam felhalmozódott, s ami soha ki nem apadt. Benne nem váltakozott árja-apálya a szeretetnek - mindig áradásban volt, mert a holdja, ami ezt irányította - : a boldog jövő, azaz én, a fia voltam! Találkoztam számos okos emberrel, beszélgettem több Nobel-díjas tudóssal, akik többnyire tudományigézettel indultak el életútjukra a szülői házból. Nem 76 �szeretetigézettel, mint én. Lehet elmélkedni azon, vajon pótolhatja-e egyik a másikat. Talán igen. Vagy talán inkább a sorrend a meghatározó. Előbb, még időben!, a szeretet kell, s utána a tudományigézet. De ha akármelyik hiányzik, külön-külön akármelyik biztosíthatja azt az emberben feltétlenül szükséges bátorságot, ami egy valamirevaló életpálya befutásának alapfeltétele. Sok igazság van abban a példabeszédben, ami a földesúrról s a jobbágyairól szól: A földesúr kihirdeti, hogy aki vasárnap délelőtt tíz és tizenkét óra között elmegy hozzá, annak eltörli adósságát. Tolonganak, susognak vasárnap reggel a kastély előtt az emberek, böködik egymást: „Igaz, hogy az úr eltörli a tartozást? Eltörölte már valakiét?” De egyikük sem mer belépni a kastély kapuján. Telik-múlik az idő . . . Egy messzibb tanyáról nem sokkal tizenkét óra előtt megérkezik szekérrel egy jobbágy a feleségével, Ők is kérdik: „Igaz, hogy eltörli az úr a tartozást?” „Nem tudjuk. Még nem törölte el senkinek. Nem mert bemenni még senki.” A jobbágy úgy gondolkodik, messziről jött, feleslegesen nem kocsikázhatnak. Bekopog a kastélyba. A földesúr ott ül az intézőjével. „Mennyi az adóssága?” Mondja. Már el is engedték neki. Menni akar ki a jó hírrel, de az uraság visszatartja: „Majd ha elkongatják a tizenkettőt! Aki nem bízik, nem érdemli meg, hogy jót tegyenek vele!” Kell tehát a bátorság. Bizalom. Azt hiszem, a szeretet és a tudás külön-külön is erőt adhat az embernek ahhoz, hogy messze nézzen, átláboljon a körülmények mocsarán, s bátran kopogtasson az élet tömérdek szobás kastélyának valamely ajtaján. Mindegy, mi van ezekre az ajtókra írva, Tudomány, Művészet, Mesterség, Anyaság, Nevelés vagy más - akinek puttonyában elegendő szeretet, tudás, bátorság összegyűlt, tétovázás nélkül benyit a neki szentelt ajtón. Mondom, azelőtt nem elmélkedtem ilyen dolgokon. A moralizálást kerültem; feladataimnak éltem, titkok után soha nem kajtattam, noha tudományterületemen egynéhányat sikerült felfednem. Nem foglalkoztam metafizikus gondolatokkal. Anyámnak a szeretetet, biztatást köszönhetem, apámnak viszont a vakolatlan, egyszerű és egyszeri lét bizonyosságát. A mesterség cicomátlan tiszteletét. Sosem érezte úgy, hogy csak tengődünk, noha jobbára adósságban úszott nem volt balladás ember. Én sem vagyok az. Utólag mondom: ez is nagyság! Amint az is, ahogy egyetemi tanár koromban meglátogatva is elfogulatlanul, mindig csak így köszöntött: - Szervusz, fiam. 77 �A FŐ SZER KESZTŐ V E N D É G E : Korill Ferenc, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója - Igaz, hogy január 1-től felemelték a mozijegyek árát? Igen és nem. Ugyanis ez csak egy részkérdés a változtatások között és nem a szokásos helyáremelésről van szó. Ettől kezdve a filmszínházak helyárait a forgalmazók állapítják meg. Ez mindenképpen nagyobb önállóságot és felelősséget jelent. - Miben? Úgy tűnik, hogy önállóságotok formális, hiszen csak abból a filmkínálatból forgalmazhattok, amit adnak nektek. - Nem így van. Az adott kínálatból egyaránt lehet jól és rosszul választani. Módunk van mérlegelni és figyelembe venni a mozi színvonalát, az adott közönség fizetési lehetőségeit, a filmforgalmazási értékét, a kópia műszaki állapotát, a bemutatás időpontját stb., stb. S ez már rugalmas forgalmazási politika, amelyben lehet egyszer-kétszer tévedni, de a sokadik tévedés után jön a csőd. - Szóval ezután minden filmhez más-más árú jegyet kell váltanom? - Az áraink hatósági korlátok között mozognak és a közönség által is áttekinthető rendszer szerint alakulnak. - Valójában a magyar film- és tévéművészek közelmúltban lezajlott közgyűlése miatt szerettem volna veled beszélni, amelyen te is részt vettél. Azt megelőzően valóságos forrongást élt át a szakma: tiltakozó memorandumok, tragikus hangú feljegyzések, visszautasított vezetők, nyilvánosságra hozott műhelyvita-dokumentumok és mély letargia mindenütt. Te hogyan érzékelted mindezt a közgyűlésen? - A közgyűlés alapvetően a filmgyártás kérdéseivel foglalkozott, de bőven volt szó a forgalmazásról is. A két dolog értelemszerűen összefügg, hiszen az egész filmszakma válságos helyzetéről van szó s most valóban nem túlzás ilyen kifejezéseket emlegetni. - Ezek szerint tényleg válság van? Igazuk volt a kétségbeesett hangú dokumentumoknak? - Válasszuk ketté a dolgokat. Az alkotók világában ez gazdasági-művészi-esztétikai-gondolati, s mindezekkel együtt strukturális válságot jelent. A forgalmazásban szintén van gazdasági gond, amihez a műsorpolitika „tudathasadása” is hozzájárul, és itt is alapvetően meghatározza a helyzetet a már korszerűtlenné vált szervezet válsága. Rendkívüli módon fellazult a magyar film és a közönség kapcsolata. Értsd úgy, hogy egyre inkább eltávolodtak egymástól. A statisztikák szerint sokan, a valóságban azonban kevesen nézik a magyar filmeket és a filmek hatása is meggyengült. A másik oldalról említsük meg az ötvenes évek igényeihez mért mozihálózat műszaki, kényelmi állapotát, amely - hogy finom legyek - sok kívánnivalót hagy maga után. - Végül is mi történt a közgyűlésen? - 78 �- A filmszakma vezetése évtizedekig a szőnyeg alá söpörte a problémákat, illetve „magyar” átszervezéseket hajtott végre, ha valahol bajt tapasztalt. Itt és most mondták ki — a megelőző szenvedélyes viták nyomán -, hogy ez nem mehet tovább! Elég volt a tüneti kezelésből. A filmszakma egészére vonatkozó alapkérdéseket kell újrafogalmazni és ezekre új választ kell adni. - Mit szólt ehhez a kulturális irányítás? - Azért, hogy a helyzet idáig jutott, alapvetőeen a filmszakma a felelős, minden házon belül történt. Most viszont a nyomás kintről és fentről is jött. Az irányítás követelte a változást. De természetesen az irányításnak nem volt kész receptje arra, hogy mit kell csinálni. - Végül is ki tegye fel az új alapkérdéseket? - Ezek túlmutatnak a szakterületünkön, ezért a legmagasabb szinten kell feltenni és válaszolni is így lehet. Itt van például az egyik alapkérdés: szükség van-e Magyarországon nemzeti filmgyártásra? Ha igent mond a művelődéspolitikai irányítás - és mondhat-e mást? - , akkor ennek a válasznak megvannak az anyagi, intézményi következményei, amelyeket vállalni kell. Továbbá: a filmkészítéssel szemben megfogalmazódnak bizonyos politikai-ideológiai, esztétikai követelmények és a közönségé. Egy bizonyos évi filmszám alatt ezek a követelmények azonban nevetségessé válnak . . . Másik nehéz kérdés a forgalmazásnál: mi lesz a kistelepülések mozijaival, a több mint 2000 kismozival? - Valóban, mi lesz velük? - A filmszakma nem teheti meg, hogy egyszerűen kivonul ezekból a kistelepülésekről. Mert ez a rossz mozi nem más azon a településen, mint az egyik utolsó intézményes kulturális szolgáltatás; mi több-kevesebb rendszerességgel még jelen vagyunk ezekben a falvakban. A megoldás - s erre Nógrádban is van példa - , hogy a tanácsok, akik a település kulturális ellátásáért is felelősek (milyen szívesen megfeledkeznek róla!), velünk együtt találják meg a közös teherviselés lehetőségét. Használható módszernek látszik itt a video, de ez nem ugyanaz, mint a mozi, ez másik csatorna.Végül is az adott körülmények között jobb és olcsóbb lehet, mint a mozi. Ebben az évben 40-50 Nógrád megyei településen lesz videovetítés. - Szóval ott fog ülni a falu lakossága a képernyő előtt? Nem a falu lakossága, hanem az a tizenkét-húsz ember, aki eddig ott didergett a moziban, a nyikorgó faszékeken. Most kényelmesebb körülmények között nézhet filmet, például a klubkönyvtárban. - N e haragudj, de ez a dolog nem tetszik nekem. A video más, mint a mozi. Közel sincs olyan élményhatása, s valójában az emberek az egyik képernyő elől átülnek a másik elé. - Nézd, időnként fel kell kelni és elmenni a televízió elől. A másik mozgásra késztető erő, hogy más a választék. Az idén például nyolcvan olyan filmet tudunk forgalmazni, ami sem a moziban, sem a tévében nem látható, csak videón. Azt kellene megértened, hogy itt alapvetően a filmes jelenlét megőrzéséről van szó. - Ebben a koncepcióban van-e jövője egyáltalán a mozinak? - Van. - 79 �- M e rt te n em is m o n d h a tsz m á s t . . . - Nem azért. Most létezik a mozi, a video, a kábeltévé, a műsorszóró műhold, s ki tudja mi lesz még. De ezek között van bizonyos munkamegosztás, mindegyik tud valamit, amit a másik nem. De a moziknak ebben a versenyben valóban moziknak kell lenniük. Ebben súlyos mulasztásaink vannak. Az alacsony hatásfokú működésünkkel, s a szakmai gondolkodás merevségével szinte feléltük a fejlesztési lehetőségeinket. Az új mozikban pedig extra körülmények és extra filmprogram kell hogy legyen - de mindez ma hiánycikk. - E z é r t jö tt lé tr e S a lg ó ta rjá n b a n az A p o lló ? - Kicsiben az elképzelések egyik lépése az Apolló. - V a la m i a z o n ba n m ég h iá n y z ik e b b ő l a jö v ő k é p b ő l. S z erin tem m a a m o zi átjáró h áz. D e a h a tá s e lm é ly íté s é h e z , az is m e r e te k sz é lesítéséh ez n in cs m eg az esz k ö z ren d szer. - Igazad van, de ez már túlmutat a filmszakmán. Bizonyított tény, hogy az emberek csökkenő szabad idejükből egyre több időt fordítanak a mozgókép megtekintésére, bár ebben nem a mozié a vezető szerep. És sehol senki nem tanítja meg az embereket mozgóképet „olvasni” . Sem a filmszakma, sem az oktatáspolitika, sem a közművelődés - akárhogyan is van, társadalmi probléma ez is. - T é r jü n k v issz a a k ö z g y ű lésh ez . E m lít e t t e d a m a g y a r film k ö z ö n ség e ltá v o lo d á s á t e g y m á s t ó l. . . és a - Majdhogynem csak erről volt szó. Ennek ugyanis több közvetlen filmszakmai oka van. Mind a mai napig egy voluntarista, merev, mennyiséginemzetiségi műsorpolitikai követelményrendszer volt érvényben. Ehhez kötődtek a forgalmazók - személyek, vállalatok - anyagi, egzisztenciális érdekei is. Évről évre olyan nézőszámokat kellett teljesíteni, amiről az irányítás is tudta, hogy régen nincsenek. S így vált hallgatólagosan is elfogadott játéktérré e statisztikai manipuláció, a nézőgyártás. - A h o lt le lk e k a m o z i n éz ő terén is m e g je le n te k . . . - Pontosan. Más oldalról ennek a következménye az lett, hogy két „aprócska” dolog kimaradt az ügyből: a film és a közönség, illetve a kettő valóságos, minőségi kapcsolata. De az eltávolodás okai a filmgyártásban is keresendők. A hazai filmművészekben nem tudatosult, hogy a nézőtéren ülők 75 százaléka húsz éven aluli. Ezt sem tematikai, sem dramaturgiai, sem műfaji szempontból nem vették figyelembe. Ennek a rétegnek a szórakoztatását, igényeit az amerikanizált szórakoztató tömegfilm elégíti ki, s utána már hiába csodálkozunk: akik ezeken a filmeken nőttek fel, a más típusút elutasítják. - K o r á b b a n e m líte t te d a stru k tú ra vá ltá st. É n m ár azt is o lva sta m a n a p o k b a n , h o g y a húsz m o z iü z em i v á lla la to t á tsz e rv e z ik és csa k h ét lesz. M á r m eg in t a m a g ya r m ó d i? - Hát igen. Számomra ugyanis nem az a kérdés, hogy húsz vagy hét. Ha így fogjuk fel a dolgokat, akkor ebből valóban magyar átszervezés lesz, azaz a jelenlegi rendszert szabdaljuk, a vezetőket rakosgatjuk és a pénzeket tologatjuk, amíg el nem tűnnek valahol. (Nem a vezetők, a pénz!) A feladat az, hogy előbb határozzuk meg, mi a mozi funkciója Magyarországon a nyolcvanas, kilencvenes években. Ehhez kell megfelelő szer­ 80 �vezeti, pénzügyi és személyi feltételeket teremtenünk. Ha így fogunk a kérdéshez, akkor számomra elképzelhető a húsz helyett a hét vállalat. Mert ha nem így jutunk el az alapkérdéshez, rövid idő alatt ez a hét vállalat is olyan alacsony hatásfokon működik majd, mint a mai húsz. is - Tudomásom szerint csökkentették az állami támogatást. Ennek mi, a közönség leszünk a vesztesei? - Meggyőződésem, hogy nem. Ahhoz, hogy a fizetőképes kereslet megjelenjen a moziban (értsd néző), a valóságos igényeknek megfelelő árut (értsd filmet) és jobb színvonalon kell adni, mint eddig. Tehát hosszú távon - ha életben akarunk maradni - nem veszít, hanem nyer a közönség. Ennek számtalan feltétele van. Ez anyagi és szellemi tőkeberuházás nélkül elképzelhetetlen. A jövő kulcskérdése itt is az, ami az egész magyar gazdaságban: lesz-e erőnk a jövőt meghatározó területeken fejleszteni? Sajnos a műsorpolitika és a kapcsolódó állami támogatás ápolt és eltakart sok mindent, és kényelmi állapotban tartott minket. Aminek egyik következménye az volt, hogy a szakma elfelejtette kiépíteni azt, amire lehetősége volt - a maga háttériparát. A hanglemezek, matricák, képek, könyvek, plakátok gyártása, illetve kiadása - azaz egyfajta kereskedelmi tevékenység, ami ma szinte teljesen hiányzik, illetve a magánkisipar fölözi le a hasznot. Ez a háttéripar a világon már nagyobb hányadát adja a filmszakma bevételének, mint a jegybevétel. - Elképzelhető-e valaha egy olyan állapot, hogy a filmforgalmazás önfenntartó legyen? - Az mindenesetre elérhető - de csak fejlesztéssel - , hogy a filmek nagy része és a hozzájuk kapcsolódó tevékenység eltartsa önmagát. S az így felszabadult állami támogatás egy részét például a nemzeti filmgyártás fejlesztésére lehet fordítani. Másrészt a tényleges értékek mögé sorakoztatható fel, illetve a hálózat fejlesztésére fordítható. - Nem fenyeget az a veszély, hogy csak kommerszet fogunk nézni ezentúl? - A válasz előtt: a jó (!) kommersz nem ellenség vagy veszély. A filmszakma most már végre azért felel, amiért valóságosan felelhet: mit kínál, milyen szakmai színvonalon és a kínálata találkozik-e a valóságos kereslettel. A műsorpolitika az állami támogatás révén ezt a kínálatot befolyásolja. Mégpedig úgy, hogy a támogatott filmek 51 százalékos jelenlétéhez kötötte a támogatás jelentős részét. Másrészt az előadás kínálatában 20 százalékban kell jelen lennie a magyar filmgyártás termékeinek. Nincs kizárva, hogy az üzemeltetési módokban is lesz változás. Megjelenhet például a szerződéses mozi vagy a magánmozi is. A mozizás valamikor profiszakma volt. A korábbi állapot ezt a helyzetet megszüntette, mert az állami támogatás anyagi, a műsorpolitika pedig vulgarizált politikai-ideológiai védőburkot jelentett, s a kettős védelem mögé el lehetett bújni, meg lehetett élni hozzáértés nélkül is. Az új helyzetben ott a lehetőség, sőt az a követelmény, hogy ismét igazi profiszakma legyen. Ahol csak a film és a közönség számít majd. 81 �82 �Szerém i Sándor rendőr ezredes, megyei fő k a p itá n y t: megkérdezte Milyennek ítéli Nógrád megye közállapotát? S z e ré m i S á n d o r N ó g r á d m e g y e szü lö tte, 37 é v v e l e z elő tt vá la sz to tta a r e n d ő r i h iva tá st. A z ó ta tö re tle n h itte l v é g z i ezt a m u n k á t. 19 75 óta a N ó g r á d M e g y e i R e n d ő r -fő k a p itá n y s á g v e z e tő je . B a rá tsá g o sa n fo g a d jó e sz té tik a i é r z é k k e l b e re n d e z e tt d o lg o z ó s z o b á já b a n és d e r ű s b e le n y u g v á s t tü k rö ző tek in te tte l v á r ja a k é r d é s e k e t. - E z r e d e s e lv t á r s ! M ib e n lá tja ön a r e n d ő r i s z e rv e k fe la d a tá t ? Mindenekelőtt a szilárd közrend és közbiztonság megteremtésében. Legfontosabb számunkra, hogy - a megyénkben éppúgy, mint mindenütt az országban - az emberek nyugodt, kiegyensúlyozott feltételek között dolgozhassanak és élhessenek. Ennek érdekében munkánk során a legnagyobb figyelmet a bűnmegelőzésre fordítjuk. Természetesen ez nem mindig jár teljes sikerrel. Ezért a másik legfontosabb feladatunk a szigorú és következetes bűnüldözés. - Ü g y g o n d o lo m , a r e n d ő r i n yo m o z ó s z e rv e k m u n k á já t az is m in ő síti, h o g y h o g y a n a la k u l a m e g y é b e n az ism e rtté v á lt és a fe ld e r ít e t t b ű n c s e le k m é n y e k arán ya. Természetesen. Nógrád megyében tízezer lakosra kb. 130 ismertté vált bűncselekmény jut. Ez a mutató az elmúlt évek során enyhén emelkedő tendenciát jelez, eléri az évi h á ro m ez er esetet. Csak 3-4 megyében van ennél kevesebb. Ezek túlnyomó többségét felderítjük. Ebben az összefüggésben megyénk az országos összehasonlításban a legjobbak között van. A nyomozáseredményesség is eléri a 78 százalékot. Ez országosan a 3. hely. - E lő fo r d u ln a k - e m e g y é n k b e n p o lit ik a i je lle g ű , á lla m e lle n e s b ű n c s e le k m é n y e k ? Igen, de arányuk elenyésző. Legfeljebb 1- 2 esettel találkozunk évente. A lényeget tekintve ezek sem kifejezetten politikai bűncselekmények. Az esetek többségében meggondolatlan, gyakran alkohol befolyása alatt álló emberek próbálják vélt vagy valódi sérelmeiket tévesen megválasztott eszközökkel orvosolni. - H o g y a n íté li m e g a k ö z m o rá lt, az á lla m p o lg á r i fe g y e lm e t, m a ­ g a ta rtá st? 83 �Összességében jónak tartom. Sajnos egyes területeken lazult az állampolgári fegyelem. Az alkoholfogyasztás növekedésével párhuzamosan szaporodnak a garázda, erőszakos cselekmények, előfordul rendzavarás, a közlekedési szabályok durva megsértése. Szerencsére az emberek többsége nem szemléli közömbös kívülállóként az eseményeket. Széles körű támogatást nyújtanak munkánkhoz, ami nagymértékben elősegíti az intézkedések hatékonyságát. - Számottevőek-e N ógrád megyében a vagyon elleni bűncselekmén yek? Arányuk csökken vagy növekszik? A társadalmi tulajdon megkárosítása szám szerint kevesebb, mint az elmúlt években, de az esetek bonyolultabbak, nehezebben deríthetők fel. A személyek tulajdona sérelmére elkövetett bűncselekmények száma sajnos növekszik. Az egyes emberek birtokában jelentős értékek halmozódnak fel, de a védelmükről nem gondoskodnak megfelelően. - A z erőszakos cselekedetek - garázdaság, száma is növekedett. rablás, emberölés - Sajnos igen. Nálunk is gyakoribb az erőszak, gyakoribbak a durvább elkövetési módok. - Tudomásom szerint növekednek azok a közlekedési szabálysértések és bűnesetek, amelyekben jelentős szerepet játszik az alkohol. A közlekedési morált nem tartom jónak. Országosan is, nálunk is növekszik a balesetek száma. Minden ötödik balesetben szerepel okként az alkohol. Nincs még egy olyan bűncselekménytípus, amely annyi emberéletet követelne, olyan súlyos egészségkárosodást és anyagi veszteséget okozna, mint a közlekedési szabályok megszegése. - A z utóbbi időben növekedett az ifjúsági bűnelkövetők aránya. Remélhető-e javulás ezen a téren? Hiba lenne látványos sikerekre számítani. Itt a hivatalos szervek mellett a családnak van kiemelkedő felelőssége. A gondos, minden szélsőségtől mentes meleg, bensőséges családi háttér a feltétele a harmonikus személyiségfejlődésnek, amit nem árnyékol be a csövezés, lejmolás, lopás és egyéb testet-lelket nyomorító deviáns magatartás. - Nógrádban előfordul kábítószer-fogyasztás? Nem. De azért nem lehetünk elégedettek. A gyógyszer és alkohol együttes élvezete, vagy az ún. szipózás már három esetben vezetett tragikus következményekhez. - M egyénk rendőrei mennyire felkészültek e feladatok ellátására? sokrétű, bonyolult Az állomány felkészültségét jónak ítélem meg. A tiszti állomány minden tagja kivétel nélkül felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Sok közöttük a két- vagy háromdiplomás is. Tisztjeink a legkülönfélébb területek szakértői, kvalifikált, politikai és világnézeti téren elkötelezett, fegyelmezett emberek. Technikai feltételeink is sokat fejlődtek. A tiszthelyet84 �tesi állomány szintén jól felkészült, többségükben középiskolai végzettséggel rendelkeznek. A szakmai képzettség mellett rendőreink tervszerű kiképzésben részesülnek. - M e g ít é lé s e sze rin t e fo n to s m u n k á n a k m ily e n az a n y a g i és tá rs a d a lm i e lis m e r ts é g e ? Az anyagi elismerésből jó volna több is. A párt- és kormányzati szervek ismerik gondjainkat. Amint erre lehetőség nyílik, meggyőződésem, rendezni fogják a rendőri fizetéseket. A társadalmi elismerés nem marad el. Ezt jelzik a kitüntetések. De ami a legfontosabb számunkra: a lakosság segítőkész, az emberek bizalommal fordulnak hozzánk és támogatnak munkánkban. - E z r e d e s e lv t á r s ! Ö n h o g y a n le tt r e n d ő r fő k a p itá n y ? Bányászként kezdtem életpályámat. Onnan küldött a párt erre a területre, de én rendőrnek jöttem, nem főkapitánynak. Ezt a hivatást választottam. 1951 óta a rendőri munka minden fázisát bejártam, így jutottam el jelenlegi beosztásomig. Mi, akik az akkori generációhoz tartozunk, előbb lettünk rendőrök, utána kellett hozzá a képesítést megszerezni. Sok éjszakát töltöttem a könyvek mellett, miközben a feladatok, a gondok nem szüneteltek. - S z e re ti ö n a r e n d ő r v ic c e t? Szeretem. - K é r e m , m o n d jo n egy et. Szívesen. De csak magának . . . Ha tetszett, terjeszthető. - K ö sz ö n ö m a besz élg eté st. BACSKÓ PIROSKA 85 �MŰHELY PETRŐ CZI ÉVA Napló helyett VI. A férfi beszél. Láthatta: annak villámszaggatott bányavilága, halottat cipelő válla, akár az övé, ugyanaz. Miért hinné, hogy él? S az árnyék, amivel színültig telt. Mi az? Nem a halál. Ha nem akarod. Higgye el? - Ne félj, nem az. Higgye, hogy e csatakos orfeuszi arc hozzá beszél? A hídra? És rákiált, hogy visszahívja. (Tóth Judit: Eurüdiké-változat) Tóth Judit Eurüdiké-változatában benne van mindaz, amit én tavalyi két Orfeusz-versemben, s az Orfeusz panasza című rádióműsorban - kellő bölcsesség és tapasztalat híján - nem tudtam elmondani, de még felismerni sem. E változat lényege: ne várjunk, mert nem is várhatunk senkitől agresszív-könyörgőn bármiféle megváltást, vagy feltámadást. Az egyetlen, amiben bízhatunk (és akkor is csupán kivételes esetekben!) az, hogy olykor, egy-egy pillanatra nemünktől függetlenül egymás Orfeuszává, vagyis életbe visszavezetőjévé válhatunk. Persze, az „Orfeusztalan” (Eurüdikétlen!) időszakokat sem töltheti Hádész-széli nyűglődésben az ember. Néha egészen apró dolgok adnak sok napra elegendő örömet. Tegnap például sűrű esőben autóztunk Hódmezővásárhelyre, Csernus Mariannái. Eszterlánc című könyvének elhalasztott könyvnapi premiérjén én voltam a beszélgetőtárs. Mire odaértünk, kisütött a nap, sőt, a könyvtár melletti udvarban valóságos málnadzsungelt találtam, telis-tele érett gyümölccsel. Aki kóstolta már, tudja: az ősz végi eper és málna aromája - nem mindennapi élmény. (Ha ezt a naplófélét a XIX. században körmölgetném, zárójel nélkül is le merném írni ugyanazt, amit most, a huszadikban, csak zárójelben: hogy olyan tragikusan átható íze van, mint az utolsó nagy szerelemnek. Vagy az elkésettnek?) A málnakóstolgatás mellett más jó is volt ebben az éjszakába nyúló „kiszállásban”. Hosszú és tartalmas beszélgetés, amelyből kiderült, a Cvetajeva-Plath-Dickinson-szentháromság nem egyedül az én mániám. . . 86 �Vásárhely, ahol ’86 tavasza óta most jártam másodízben (pedig kerek öt évig a szomszédos Szegeden egyetemistáskodtam; igaz, nagy adag oktalan-jogtalan „pannon gőggel” minden iránt, ami alföldi. . .) egyre jobban tetszik. És egyre jobban megértem Németh Lászlót, aki éppen itt tudott menedéket, ritka nyugalmú éveket találni. . . Az utóbbi hónapokban legnagyobb meglepetésemre többen is reagáltak a N a p ló h e ly e tt korábbi részeire. Szakmabeliek éppúgy, mint „civilek” . Egy gyógypedagógusnő levele különösen tartós visszhangot vert bennem: „...Olyan ez a napló, mint te magad. Sehol semmi púder. . .” És épp ez a kendőzetlenség az - miért is tagadnám? - amit íróságomon innen és túl, a legtöbbre becsülök önmagamban. Erről jut eszembe: mostanában igencsak vegyesen érnek a szakmai meglepetések. Egy édes, egy keserű - , mintha valaki ecc-pecc-kimeheccet játszogatna velem. Az édessel kezdem: úgy néz ki, hogy három rövid vers erejéig rászabadítanak a nagyközönségre, azaz beengednek a Szép v e r s e k 19. . .nak titulált költőkarámba. Persze, ezt is úgy totóztam ki, a szerződés egyetlen kísérő sor nélkül érkezett, a csupán betűtípusából „agnoszkált” levonat alapján. Hasonló, de ezúttal üröm nélküli jó, hogy befutott negyedik kötetem, a K é p e s beszéd szerződése, amelyre az Alap előleget is ad. Nagyon bánt ellenben, hogy Gergely Ágnes vers- és műfordításkötetéről igazán nagy gonddal és szeretettel (s azt hiszem, nem értés-hozzáértés nélkül!) megírt kritikám számomra érthetetlen okból nem jelenhet meg az É snél. Az „illetékesek” szavaiból azt vettem ki, hogy nem szakmai aggályaik vannak, csak azokat az a d o rá ció s p ir u e tte k e t hiányolják, amelyekre általam nagyra becsült szerzők munkáival kapcsolatban is alkalmatlan vagyok. Mindezen csöppet sem javít, ha a cikk honoráriumát (ha már megírta!) oda akarják vetni nekem. Bár lennék olyan helyzetben, hogy hasonló esetekben bárkinek azt mondhassam: „Köszönöm, nem kérek belőle.” Mielőtt befejezném, el kell mondanom még a kihagyhatatlant: szeptember végén és október elején jártam Gyomán (mai nevén Gyomaendrődön), mindazokon a helyeken, ahol nagymamáék éltek. A gyerekkori mesékben annyit emlegetett Körös-parti Társulati Ház - nagymama szülőháza - kertjében képtelen voltam uralkodni magamon, s amit szinte soha nem teszek, idegenek előtt elsírtam magam. Valószínűleg azért is, mert az 1985-ös esztendő számomra minden szempontból nagymama és a végérvényesen elveszettnek hitt gyerekkor percnyi visszatérésének éve volt. . . Ez az idei, 86-os ősz egyébként is „vándorévszaknak” bizonyult: egy tihanyi kirándulástól néhány, Sárospatakon töltött szikrázó óráig és két salgótarjáni útig, no meg a már említett többi kiruccanásig sok minden belefért. S ezek a csavargások, ha nem is sokáig, id eig -óráig mindenképpen lecsillapítanak és megnyugtatnak. Ha a gyerekekkel megyünk, akkor az ő élményeik révén, ha egymagam, és munkaügyben, akkor pedig mindazok jóvoltából, akikkel előadásaim előtt, közben, vagy után találkozom. Nincsenek, ne is legyenek soha viaszfiguralények, muszájból megőrzött, időről időre leporolt figurák az életemben. Akiket elfogadok, s ami még fontosabb: akik engem elfogadnak! akkor is részei mindennapjaimnak, ha ritkán találkozom velük. Mint - többek között - Ilia tanár úrral, aki a valóban kissé hosszúra sikeredett, ám „magánérdekű asszonycsevelynél” mégiscsak több P etrő cz i É v á n a k h ív já k , fo g la lk o z á s a : k ö ltő című rádióműsor után nem volt rest, s egy ritkaságnak számító szegedi őslevelezőlapon írta 87 �meg, hogy ebből az adásból nagyon lényeges dolgokat tudott meg rólam és munkámról. Amíg ezeket a sorokat írom, Andris mellettem, a „nagyágyon” a Csunyinka álma lemezt hallgatja. Hogy ismétlődnek a dolgok, a vonzások és választások. Jékely és művei iránti szeretetemet, sőt rajongásomat, soha nem „adtam fel” leckeként a gyerekeknek. Ezért különösen jó látni, hogy milyen lelkesen fogadják az ő korosztályuknak szóló műveit. Irodalmi ízlés - a génekben? Nem is olyan abszolút lehetetlenség, amilyennek látszik. Végszóként, mielőtt - legalábbis egy időre - abbahagynám ezt a tulajdonképpen nem is naplót, hadd térjek vissza csaknem monomániámra Cvetajevára.. Fáradtan és tompán kocogtam ma itt, Erzsébeten, s puszta véletlen, hogy megálltam a Fürge Ujjakkal és hasonló sajtóorgánumokkal kitapétázott újságosbódé előtt. De milyen jól tettem, hogy megálltam; mert valósággal belevágott a szemembe a Szovjet Irodalom októberi számának címlapja, amelyen a csupa nagy betűvel szedett fontos publikációk közt ezt olvastam: Cvetajeva levélregénye. Címe: Firenzei éjszakák. Legszívesebben az egészet idemásolnám, mert amióta élek (olvasok-írok!) alig volt irodalmi mű, amelyből ennyire a saját életem, gesztusaim, szavaim néztek volna velem farkasszemet. Ez az írás voltaképpen egy alig epizódszámba menő szerelem lenyomata, tizenegy levélbe, s két rövid utóhangba tömörített összefoglalása. De mindaz benne van, amit a „költő szerelme” annyiszor félreértett műfajáról érdemes megtudni. Talán a legfontosabb: a költő nem úgy szeret, vagy legalábbis nem kötelező úgy szeretnie, hogy feltétlenül tehetségével és emberségével egyenértékűt választ. Vagy szerelmében hasonló hőfokút. A hangsúly azokon a mérhetetlen energiákon van, amelyeket e személyében nagyon is esetleges társ felszabadít benne, az alkotóban. Más, rokonszenvesebb megfogalmazásban: ami azt a másikat is alkotóvá emeli, nemegyszer anélkül, hogy tudomása volna róla. És még egyet: mi értelme volna azt mérlegelni, ki egy szerelmi játszmában az értékesebb, a „méltóbb” fél?. . . „Magának akarok örülni, és azoknak a sötét erőknek, amelyeket úgy tár fel bennem, mint egy forrásfakasztó. A forrásfakasztónak nem kell ráébrednie se tulajdon erejére, se a forrás értékére.” Legyen ez a néhány cvetajevai sor a N apló helyett befejezetlenségéhezbefejezhetetlenségéhez illő búcsú az olvasótól, és attól az első kísérlettől, hogy valamelyest lelepezzem verseim hátterét. 88 �MÉRLEGEN Ének az éjben Szlovákiai magyar írók 1939— 1945 A feledésre hajlamos történelmi közemlékezetből, de még a kultúrhistória vizsgálódási köréből is végzetesen kiesett a fasiszta szlovák államban maradt magyar kisebbség hat esztendeje. Pedig a mintegy 65 ezer lelket számláló népcsoport az emberként és magyarként való megmaradás, vagyis az erkölcsi és nemzeti tartás magasrendű példáját nyújthatja a mának. Nem utolsósorban azzal, hogy katasztrofális történelmi és rendkívül hátrányos politikai feltételek között képes volt humanista szellemi hagyományait megőrizni és - legalább szándékaiban - tovább gazdagítani. 1939-ben - Szlovákia magyar többségű déli területeinek visszacsatolását követően - mindössze tucatnyi, az első Csehszlovák Köztársaság két évtizedében már termékeny és többé-kevésbé elismert szépíró, esszéista, kritikus maradt a szlovák államban. Közülük is számosan hallgatni kényszerültek: F á b ry Zoltán és Szabó B é la korábbi baloldali szereplésük miatt, E g r i V ik to r, Sas A n d o r, S ebesi E r n ő és Szenes E rz s i a faji megkülönböztetés és üldöztetés okán, G y ő ry D ezső pedig Magyarországra költözött. Aligha volt túlzás, ha az ittmaradt - számottevő teljesítményekkel hitelesített - két író, P eéry R ezső és Szalatnai R ezső után a „másodvirágzás” korszakát a „Rezsők irodalmának” nevezték. A nagyobb formátumú alkotók távolléte, illetve némaságba kényszerítettsége folytán keletkezett szellemi űrt viszont nyomban kitöltötték az önjelölt dilettáns toliforgatók. Mintha csak ismételte volna magát a kisebbségi kultúrtörténet, hiszen az 1919-es államfordulatot követő első esztendők szlovenszkói magyar irodalmát is az önképzőköri színvonalú műkedvelés jellemezte. Az új rajzás azonban néhány arra érdemes tehetséget is a felszínre emelt: 1939 után teljesedett ki Á sgúth y E rzsébet, L . K is s Ib o lya , Pozsonyi (W im b erg er) A nna, P á ll M ik ló s és M á rto n vö lg yi (M a rtin ček ) L ászló pályája. A névsorra tekintve föltűnik, hogy a kis létszámú írótársadalomban - arányát tekintve - milyen szépen képviseltette magát a női nem. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez nem pusztán véletlen, de magasabb értelme volt a jelenségnek, s ami az erdélyi F ark as Á r p á d - köteteimmel is nyomatékosított - „asszonyidő” metaforájával magyarázható. Vannak olyan nyomasztó történelmi korok, amikor már a hősies, azaz férfias kiállás, a hatalommal szembeszegülő dac is kudarcra ítéltetik, csupán a védelmező asszonyi melegség és gondoskodás marad az egyedüli menedék, az egyetlen esély a túlélésre. Föltevésem látszik igazolni az a tény, hogy a korszak próza-, líra- és esszétermése - a témaválasztás tekintetében - három jellegzetes csoportra osztható. A legjobb alkotások mondandója a nemzeti múlt és a magyar művelődéstörténet; a szülőföldhöz, családhoz, társhoz való ragaszkodás; valamint az emberségvágy, a humanizmus eszménye körül kristályosodik ki. Mindhárom tematikai vonulat egyszerre jelent társa89 �dalmi érvényű, ugyanakkor nagyon is személyes megkapaszkodást és menekvést. Megkapaszkodást abban az értelemben, hogy az állampolgári jogaiban és - a zsidó származásúakra nézve - elemi emberi jogaiban csorbított magyarságnak lelki fogódzókra, emberi-nemzeti öntudatot erősítő eszmei pillérekre volt szüksége. Az „e m b e r az em bertelen ségben / m agyar az űzött m agyarságba n ” Ady-képlettel jellemezhető korban természetes volt, ha a magyarul kiáltott emberi hang a szülőföld szeretetének, az emberi összetartozás fontossá­ gának, a nemzeti múlt becsülésének és egy emberségesebb világ reményének visszhangját várta. De ugyanígy - és hasonló intenzitással - érhető tetten a novellákban, versekben, tanulmányokban a menekülés szándéka; menekvés a külvilág rémületei elől a lélek benső tájaira, a megszépített múltba és a bizakodással erősített, egyetemesebb horizontú, emberséges jövendőbe. Mindezek persze örök emberi vágyak és értékek, csakhogy a szorongató „itt és most” hihetetlenül fölértékelte őket a kortársak tudatában. S így váltak a művek egyfajta tiltakozássá, vagy legalább kihúzódó, egyet nem értő elhatárolódássá. A menekülés és az elvágyódás ilyen sűrített jelenléte az alkotásokban, óhatatlanul új kérdést támaszt: hol maradt a korvalóság ábrázolása? Hol maradt az élethez való ezerszálú művészi kötődés? Az elmélyült elemzés kimutathatja, bizony jelen van, csakhogy nem elsősorban és látványosan a témaválasztásban, sokkal inkább az érzelmek tartományában: az elvágyódást, a meghittség vágyát, a nosztalgiát, a jövőhitet éppen a komor, sőt durva jelen váltotta ki az írókból. Az már aztán egyéni tehetség és mesterségbeli tudás kérdése volt, ki, milyen esztétikai érvénnyel és művészi erővel ábrázolta gondolatait, érzéseit. Mert nem öncélú múltba révedés vagy megfoghatatlan elkívánkozás jellemzi ezeket a műveket, hanem éppen a jövőérdek szolgálata, pontosan úgy, ahogy Fábry Zoltán mondta: „ M in d e n gon d o lat jö vő é rv é n y e m ú ltfed ez etével arányos” . A pályájuk kiteljesedését e korszakban elérők közül az egyik legerőteljesebb tehetség, Ásgúthy Erzsébet volt, a prózaíróként, lírikusként egyként nagyon tudatos művészalkat. Kétségbevonhatatlan artisztikuma azonban néhol öncélúvá válik, s romantikus látásmódja - a hiteles, női líraságon túllépve túlzásokba csúszik. L. Kiss Ibolyának a nemzeti kultúrhistória jeleseit megidéző prózáját szintén jellemzi a hol naiv, hol meg didaktikus, de minden esetben romantizáló szemlélet. Kitűnő kompozíciós készsége, lebilincselő cselekményvezetése sok esetben hatásvadászattá válik, mert hősei életpályájából mindig a hálásnak ígérkező drámai mozzanatokat emeli ki és írja meg. Viszont innét ered egyik leglényegesebb erénye: hőseit a hagyományostól, a megszokottól jócskán eltérő megvilágításba meri és tudja helyezni. Pozsonyi Anna a leginkább nőíróalkat. Látnivaló kedvvel és lélektani fölkészültséggel formálja történeteit, egyéníti szereplőit. A cselekményszálak azonban - többnyire előreláthatóan - megrázó végkifejletbe torkollanak. A szlovákiai magyar l'art pour l’art „kispolgári” látású képviselőjének tartott Páll Miklós borongós hangulatú versei inkább csak helyzetrajzok; prózája is jobbára szemléletességéért dicsérhető, semmint lélekábrázolásának vagy cselekménybonyolításának értékeiért. Mártonvölgyi László érdemei a kisebbségi könyvkiadás megszervezésében a legnagyobbak. Tanulmányainak, esszéinek tárgya a magyar irodalom, művészet, történelem helyi - elsősorban is Nyitra-vidéki - hagyományai, s a korszakban közölt írásaival a legnemesebb öntudatépítő, hagyományápoló küldetést töltötte be. Az antológia legértékesebb műve bizonyosan Győry Dezső nevezetes E m b e r i hang című poémája, amely azon túl, hogy a 90 �ínagyar antifasiszta költészet egyik legszebb darabja, a lírikus pályája csúcsát is kijelölte. A majd’ négyszáz soros kollektív önéletrajz átfogja a csehszlovákiai magyar ifjúság két évtizedes álmait, terveit, küzdelmeit és a Fábry Zoltántól ismert vox humana fölmagasztosulásába ível. Az emberi hang volt az „első virágzás” idején a magyar kisebbség küldetéses szerepének lényege, megmaradásának és fölemelkedésének záloga, de később is ez maradt léte értelme. A történelmi felelősségérzet maximumát mondta el Győry e két sorban: „Gyűlölségre nevelt sorsunk / mi szeretetre önmagunk”. Antológiaszerkesztő a kudarc kilátása nélkül ritkán vállalkozhat arra, hogy például egy korszakról teljességet reprezentáló keresztmetszetet nyújtson. Annyi az esetlegesség, a „külső” és személyes szempont, hogy csakis túlzó becsvággyal foghat munkához. A Turczel Lajos válogatta gyűjtemény mégis a legmegbízhatóbban mutatja be az utókornak a szlovák állam magyar irodalmának legjavát; egyedül Peéry Rezső neve hiányzik föltűnően a szerzők névsorából. A kötethez írt előszó, amelyben Turczel áttekinti az elfeledett kisebbség szellemi életének egészét - új fejezetet jelent művelődéstörténetünkben. Akkor is így van ez, ha az 1939-1945 közötti tragikus korszak kisebbségi irodalma - vele e kötet anyaga - még csúcsaival sem ér föl az egyetemes magyar irodalom korabeli legjava terméséhez, mégis valami olyat nyújt, amely egyedülállóvá teszi irodalomtörténetünk e kicsinyke fejezetét. A felelősségnek, a tisztességnek, a jóra vágyásnak, az emberi és nemzeti hűségnek olyan magasrendű erkölcsi tartalmakat hordozó művei láttak ismét nyomdafestéket negyvenvalahány esztendő múltán, amelyek divatzavarokkal és értékválsággal küszködő jelenünk számára bízvást példaértékűek. Egy rettenetes és szégyenletes időszak tragikusan szép dokumentumai a Csehszlovákiai magyar írók sorozatban megjelent antológia írásai. (Madách Kiadó) M E Z E Y LÁSZLÓ MIKLÓS 91 �A pályatárs művéről Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz ,. .a barátságkeresés a fejlődő személyiség első kísérlete a pozitív önmeghatározásra” — írja Kulin Ferenc Kölcsey és Szemere Pál kapcsolatát értelmezve, s így folytatja: „Különösen így van ez a szentimentális barátság esetében, ahol az egybeforró lelkek egymással való azonosságukat feltételezik. . ."Csábítóbbak ezek a mondatok annál, hogysem mellőzhetném idézésüket. Könnyen lelepleződő alakoskodás, ízetlen és ildomtalan álarcos játék volna úgy beszélnem erről a tanulmánygyűjteményről, mintha szerzőjét nem ismerném (immár két évtizede), mintha nem volnánk munkatársak, s nem volnánk meghitt barátságban. Ha a könyvismertetés műfaja nehezen is viseli el a vallomásos tónust, Kulin könyve most följogosít, sőt apellációt nem tűrve késztet erre. Barátságunk viszont az őszinteségre. Mert nem szentimentális ez a barátság. Kulin tanulmányain meditálva, nemcsak azoknak a tudományos elveknek, megközelítési módoknak, politikai üzenetként is értelmezhető ideológiai állításoknak a számba- és tudomásulvétele a fontos számomra, amelyekkel azonosulni tudtam, tudok, vagy szeretnék, hanem azoké is, ahol ellentét van közöttünk. Pálya- és munkatársi rokonszenvem talán éppen azért erős iránta, mert a számomra elfogadhatatlannak tűnő vélelmeit és gesztusait is szigorúan konzekvens etika, személyes szuverenitás hitelesíti. Ennek a fajta elismerő-polemizáló, de mindenképpen empatikus és intim hangnak a nyilvánosság előtt természetesen csak akkor van jogosultsága, ha a személyes, „interperszonális” szférán túli tanulságokra is tud utalni. Merem remélni, hogy annak a generációnak, amelyet egy újabb film - ironikusan és nem egészen korrekt módon - „nagy”-nak minősít, mentalitásához, történetéhez és jelentőségéhez Kulin Ferenc munkálkodása is hozzájárult néhány felismerhető karaktervonással. Ezek méltatását-minősítését elengedhetetlennek tartom - nem pályatársi üzenetként, hanem, mint generációs önreflexiót. Nem mértékeli az itt olvasható tanulmányok szakmai színvonalát, mégis szükséges rögzítenünk: Kulin nem tudós alkat. Nem tudós abban az értelemben, ahogy tudósnak tekintünk egy megszállott filozoptert, aki ritkán, vagy sohasem mer áthágni, vagy akár csak átpillantani is diszciplinájának a mindennapokat kizáró kerítésén. Gondolkodónak, moralistának és politikusnak tudnám nevezni. Olyan személyiségkombináció ez, amely - hosszú távon - nemigen létezhet harmonikus viszonyban sem egy racionalistán technikai beállítottságú, sem egy irracionálisan változékony, sem egy, a strukturális öntisztulástól idegenkedő korral és szociális-politikai szerkezettel. Ez az alkatképlet hajlamos ugyan a taktikára elvei érvényesítése érdekében -, de csak egy bizonyos pontig, kész a mérlegelésre, de nem óhajtja tudomásul venni a hamis súlyok használatát (egyik serpenyőben sem), hajlik a doktrínérségre, de csak önemésztő fegyelemmel. Sem a nyi92 �tottság, sem a szervezőkészség, sem a kompromisszumra való hajlandóság, se egyéb személyes tulajdonság nem elegendő ellensúly egy ilyen személyiség számára, ha konfliktushelyzetbe kerül - s ez időről időre óhatatlanul elkövetkezik - az intézményes politikai szerkezettel. Kulin Ferenc pályamódosulásai (ahogy társaié is) meglehetős szükségszerűséggel vallanak - időnként a látványosságot sem nélkülözve - korunk és egy bizonyos személyiségtípus, értelmiségi mentalitás dilemmáiról. Amit nagyon durva, bár az igazság nem kevés elemével bíró általánosítással így fogalmazhatunk meg: van-e mód — általában, vagy alkalmanként, elvileg, vagy időlegesen - az intézményeken belüli, de az apparátuson kívüli politizálásra. Hic et nunc. Kulin Ferenc pályakezdése óta folyamatosan művelte és műveli szakmáját - a magyarországi reformkor kutatója; sok éven át rendszeresen szemlézte a kortárs irodalmat; köteteket szerkesztett, s lapszerkesztő is volt. Tevékeny résztvevőjeként látjuk a nyolcvanas évek első harmadáig mind a tudományos, mind a kulturális életnek. Kötetének tanulmányai másfél évtizedet fognak át, lehetetlen észre nem vennünk rajtuk a személyiség és az idő viszonyának ujjnyomait. Már magát a korszakváltást sem tekinthetjük véletlennek. A politikai artikulációra is igényt tartó, s - hadd írjam le - a tevékeny hazafiságnak elkötelezett kutató számára van-e inspirálóbb szakasza históriánknak, mint a polgárosodás kezdő szakasza, amely egybeesik a nemzeti emancipációs küzdelmek legszebb eseményeivel? Az a kor, ahol az irodalomnak és a közéletnek olyan óriásai küzdöttek a korviszonyokkal és önnön esendő személyiségükkel, mint Kölcsey, E ö t v ö s és P e tő fi. Kulin doktori disszertációját a reformkor Dózsa-képéről írta. Ez is a hatvanas évek közepét jellemző témaválasztás, közéleti tettkészségtől meghatározott tudományos ízlésmanifesztáció. Kulin bámulatos makacssággal ragaszkodik szakterületéhez, jóllehet lehetetlen nem érzékelnie, hogy a reformkor, s főleg a reformkori - aktualizálható - ideologikum még a szakelvű kutatásokban is háttérbe szorulni látszik. Ahogy ritkulnak az ilyen típusú - az esztétikai szempontot az ideológiaitól soha nem függetlenítő - értekezések is. Más idők járnak most. Egyre többen foglalkoznak a századvéggel és a századvégekkel, a forradalmak utáni korokkal, a kompromisszumok epocháival. Ma a strukturális elemzések vagy a spirituális élményátiratok divatosak, meg a mélyfilológiai búvárlatok és a leíró művelődéstörténet. A divat, persze, korigény és kortünet. Kulin K a z in c z y -, Kölcsey-, Eötvös- és Petőfi-tanulmányaiból, valamint a leginkább reformkori példaanyaggal élő nemzettraktátusaiból határozott és egyéni korkép alapvonásai bontakoznak ki. Ez az új reformkor-koncepció eszmetörténeti alapozottságú, s úgy vélem, következetesebb, a kor európai filozófiájával és a magyarországi ideológiai fejleményekkel sokkal erősebb összhangban van, mint az utolsó megjelent szintézis, az akadémiai kézikönyv harmadik kötete. Fő újdonsága ennek a fölfogásnak az, hogy ,,a disszonáns létélményt feloldó esztétikai magatartást” következetesen két pólus, két véglet, a klasszika és a romantika közti választás lehetőségrendszereként szemléli. Emellett - , s ezzel összefüggésben - az ekkor (az 1810es években) kibontakozó újszerű nemzetfelfogást szoros kapcsolatba hozza az individuum válságával. Az az etikai, történetfilozófiai és lélektani alapozottságú személyiségelmélet és az a politikumtól is motivált ideológiai változássor, amelyet e kötet konstruál és rekonstruál természetesen 93 �csak szigorú műelemzések sorával, az önelvű irodalmi szempontok fokozottabb érvényesítésével igazolható. Vagy egyetlen jellegzetes írói pályakép szisztematikus feldolgozásával. Kulin készülő Kölcsey-monográfiája remélhetőleg választ ad az esetleges aggályokra az aggodalmaskodóknak. Néhány kérdőjelet ajánlat formájában magam is kitennék. Kitűnő próbája volna ennek a koncepciónak egy alapos Széchenyi-elemzés. Sokan vélik, hogy ő a magyar romantika igazi inkarnációja, akinél a politikai rendszeresség és elkötelezettség oly sokszor kap meglepő színeket a gátlástalan, vagy gátjait törő személyiségtől. Hasonló tanulsággal járna a második századnegyedet végigélő, a korérzülettel mindig szinkronban alkotó, s mégis öntörvényű, művészi kísérletekbe gyakran és váratlanul belevágó Vörösmarty lírájának és epikájának végiggondolása. Kulin elemzéseinek időnkénti kategorikusságát bizonnyal oldaná, ha nagyobb figyelmet fordítana nemcsak az európai filozófiára, hanem a kortárs világirodalomra is. K ölcseyt még tekinthetjük, vagy Eötvöst egy-egy évtized reprezentánsának - , de ahol egy Hölderlin és egy Goethe alkot egyidejűleg, vagy egy Stendhal és egy Balzac. . . Nem lenne tanulság nélküli néhány szál nyomon követése az 1849 utáni korszak magyar irodalmában sem. Ha Eötvös Karthauzijának színhelyválasztásán tűnődünk, elháríthatatlanul kínálkoznak a magyarázó példák a későbbi évtizedekből. A Férj és nő (Kemény), az Anatole (Toldy István), az Álmok álmodója (Asbóth János) alapján szükségszerűségként állíthatjuk, hogy, ha a magyar író ontológiai problémákat, a polgári személyiség meghasonlottságát kívánja regénytárggyá emelni, kénytelen nyugateurópai kulisszák közé vinni hőseit. Ugyanígy, amikor Eötvösnél a provinciális kisváros jellegzetességeit említi Bahtyinra is hivatkozva, magyar példák is idézhetők volnának szép számmal Mikszáthtól Kosztolányiig és Krúdyig, Móricztól Németh Lászlóig. A „felesleges ember” képletére is számos hazai regényillusztráció kínálkozik. Vagy az ideológiát nézve: hasznos lett volna bemutatni, hogy Eötvösnek a negyvenes évek közepén, a Reformban megfogalmazott álláspontja az alkotmányosság monarchia-nemzetiségek kérdéskomplexumáról miként él tovább Kemény forradalom utáni röpirataiban. S folytathatnám a sort. Mindenesetre a romantika mint áramlat, vagy választási lehetőség túléli a szabadságharc bukását, s ezen kései évtizedei a korábbiak felméréséhez is adhatnak jellemzési szempontokat. Kulin értekező iratainak van néhány olyan jellegzetessége, amelyekkel sem olvasóként, sem szaktársként nem tudok könnyen azonosulni. Ezekkel: az esztétikai minősítés ideológiai elemének alkalmankénti túlzása; a deduktivitás, a műelemzés élményfaktorának felfüggesztése. Könnyű volna ezeket a „doktrínérség” címkéje alá sorolni, ám meg kell jegyezni, hogy ezek tudatos elemei munkáinak. Erős filozofikusság - és talán - szaktudósi szemérem munkál bennük. (A hegyek között című vers elemzése például világosan jelzi érzékenységét és készségét a műalkotással való teljes érzelmi azonosulásra.) Hajdani kritikáit is elvi szigor jellemezte: soha nem ámuldozott, kerülte a rajongó mondatfutamokat, nem érezte szükségét, hogy olvasói élményét élményként ossza meg olvasóival. Az „elvi szigor” rosszul hangzó, lejáratott, perzekútorságot idéző kifejezés. Talán fölösleges mondani: mind az elvszerűség, mind a szigor forrása ő maga volt, nem „valam i” külső tényező. (Az sem kizárt, hogy évek múlva el kell fogadnunk ezeket a gyakran hűvös modorú, vagy fanyalgó műbírálatokat újabb irodalmunk egyes da94 �rabjairól.) Mégis árulkodó jel, hogy fölhagyott a napi kritikával. Egyfelől bizonyára azért, amiért oly sokan mások, az igényesebbek közül: mind kevesebb a lehetőség az autonóm műkritikai gyakorlatra. Másfelől viszont feltehetően érzékelte, hogy „realizmusfogalma” , s a legújabb irodalmi fejlemények között mind feszítőbb az ellentmondás, s ennek élezése sem szerkesztői, sem irodalomszervezői munkáját nem segíti. Itt jegyzendő meg a kép teljessége érdekében, hogy szerkesztőként következetesen és bátran képviselte - a végsőkig - azt az irodalmat, amelynek néhány irányával ízlése aligha tudott azonosulni. Visszatérve reformkori tanulmányaihoz, sok helyről idézhetnék olyan mozzanatokat, ahol az irodalmi jelenségek önértékei a kelleténél szűkítettebb szemmel vizsgáltatnak. Jellemző például már maga ez a cím is: K ö l cse y sz e m é ly is é g é n e k fe jlő d é s e - lír á ja tü k ré b e n . Jól tudom, hogy Kulin számára a reformkornak talán legnagyobb élménye Kölcsey alkata mégis ebben az eszmefuttatásban az irodalmi jelenségek majdnem kizárólag illusztratív funkciót töltenek be. Olyannyira, hogy tekintete átsiklik az esztétikailag telített darabokon, s helyettük gyöngébbeket emel ki - egy szigorúan végiggondolt (s hihető) fejlődéseszme jegyében. Ezzel szemben v iszont mestermű az a darab, amely Kazinczy ízlésével (tehát nem műalkotásokkal) foglalkozik, egy tudományos tekintetben rendkívül „gyanússá” vált kategóriát tisztítva meg és értelmezve újjá. Feltűnő vonása még tanulmányainak a honi szakirodalommal polemizáló jellege. Bár ez a tényező a szakmai fölfogás legszemélyesebb elemei közé tartozik, túlzásokat itt is érzek. Számomra a Kulintól hivatkozott szakirodalom egy része inkább felejthetőnek tűnik, mint vitatandónak. Az efféle hivatkozások nemcsak megbontják a szerző egyéni gondolatszövedékét, nemcsak fölös súlyokkal terhelik, hanem alkalmilag „moderálják” is azt. A kor és a személyiség viszonyának lenyomata erősen érződik a tanulmányokon. Kulin nem témát váltott lehetőségeinek szűkülése után, nem is korszakot, vagy módszert: hangsúlyai lettek érezhetően borúsabbak, álláspontja radikálisabb, szemlélete viszont nyitottabb. 1977-ben még Krúdy Petőfi-élményét értelmezve, a kelleténél többször emlegeti az író „korlátait” (egy nagyon kevéssé rokonszenves szemléleti rendszer frazeológiáját idézve). Egy 1981-es Kazinczy-dolgozatának politikai sugallata - , ha jól értem - a taktikának igen szélső változatára tesz ajánlatot. Abban a tanulmányában, ahol Adynak azon a tragikus révületén, önjellemzésén tűnődik, mely szerint ő „az utolsó magyar” , úgy gondolom, már maga a kiindulópont hibás. Túlságosan komolyan veszi R é v a ié k fölfogását Ady dilemmákkal terhes forradalmiságáról. S, ha vitázik is velük, mégis koncepciójukan belül maradni látszik. Ady tragikusan személyes és hazafias „eszkatológiája” nem a forradalmár költő teóriája felől érthető meg, nem a forradalmár magára maradottságát jelenti. Az „egyedülvalóság” nem szinonimája az „utolsó” -nak. Megvilágosítóbb, ha Ady, a halni készülő Ady utolsó önmitizáló gesztusát szembesítjük a múlt század második felének epikájában rendszeresen felbukkanó hőstípussal - G y u la it ó l Mikszáthon és P e te le in át Krúdyig és Ady Lápossy Rubenjéig tart a sor - a „halódó öreg nemes” figurájával. Akiknek halálával mindig maga az osztály is kipusztul, s vele az a magyarság is, amelyhez Ady is tartozik. Emez írói élmény és jelkép záró pontjának vélem a haldokló érmindszenti kisúr végszavait. 95 �Két jelentős dolgozata 1984-ből - a K ö lc s e y n em zet fo g a lm a i és A p u b olyan tényeket emel ki az „anyagból” , amelyek önnön helyzetét is segítik értelmezni. Itt sem „allegorizál” , nem „üzen” , csak nyitottabb és illúziótlanabb. Egy újabb individuális stratégia darabjaiként is értelmezhetők ezek a munkák, s egyben aligha mellőzhető ideológiai dokumentumok generációnk önértelmezéséhez. A könyv zárószakaszaiban három tanulmányt olvashatunk a „nemzeti kérdésről” . Az ügy és a tárgy természetéből következően itt helyénvaló a polemizáló eszmemenet. Különböző időszakokban, más és más helyzetben, eltérő kihívásokra születtek ezek az írások. Kulin gondolkodásmódját a legmagasabb szinten jellemzik. Világosak, határozottak, alapvető újdonságokban dúsak (pl. az 1848 előtti nemzeteszme elhatárolása mind a polgáritól, mind a feudálistól; a nemzeteszme társadalometikai programként való fölfogása; a nemzeteszme személyiségelméleti tényezőként való szemlélése stb.). Érdemes volna valamennyi e tárgykörbe vonatkozó eszméjét egy önálló rendszeres traktátusban összefoglalni - elhagyván azokat az illuzorikus, taktikai elemeket, amelyeket úgy is átlépett az idő. Hadd váltsak végezetül még személyesebb hangra. Kulin Ferenc ezzel a szóval dedikálta nekem könyvét: „közelítésül” . Bárhogy is értelmezzem a szót, a „távolság” elemét nem hagyhatom benne figyelmen kívül. Ismertetésemben nem tartózkodtam a bíráló megjegyzésektől, s azt hiszem, ez az őszinteség engedi meg - paradox módon - , hogy a - pillanatnyilag - végső egyenleget már ne a szakmai, vagy az ideológiai, vagy a politikai szférában próbáljam megvonni. Ez a könyv egy jelentékeny, sokakat inspiráló, szuverén, de korunkat mégis jellemző személyiség e g y ik tevékenységi formájának objektivációja és illusztrációja - összhangban mindazokkal a mozgásformákkal, amelyeket alkatának igényei kívántak és korviszonyai engedtek. Ha Kulin Ferencre gondolok - akár egyetértve, akár viszálykodva vele magamban - , végső summaként, egyetértésünket erősítve, ellentéteinket áthidalva, egy szó ötlik föl bennem. Reformkori, avittas, korszerűtlen szó, de azt hiszem, az ő szívének is kedves. Ez a szó - a jellem. licista E ö t v ö s r a d ik a liz á ló d á s a - A LEXA KÁRO LY 96 �E S Z ÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: PRA ZN O VSZKY M IHÁLY A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. SZERZŐI Alexa Károly egyetemi adjunktus, irod.-tört. (Bp.); Bacskó Piroska főiskolai tanár (Salgótarján); Baranyi Ferenc költő (Bp.); Rolando Certa költő, Impegno ’8 o főszerkesztője (Szicília); Csanády János költő (Bp.); Gulay István író (Bp.); Garai Gábor költő (Bp.); Kerékgyártó T. István népművelő (Jászberény); K äfer István iro d .-tört., ELTE (Bp.); Mezey László Miklós irod.-tört. (Bp.); Németh János István népművelő (Rétság); Petrőczi Éva költő (Bp.); Praznovszky Mihály, a Palócföld főszerkesztője (Salgótarján); Sarusi Mihály író (Békéscsaba); Szakály Sándor történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); Szepesi József költő, a Cigány Újság szerkesztője (Bp.); Székely András Bertalan történész, Magyarságkutató Csoport (Bp.); Varga Imre költő (Bp.) Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 8 7 .4 6 8 0 8 ☆ N. S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (H ELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 1 5- 9 6 1 6 2 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 4! Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajz okat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N ; 0555 -8867. Index: 25-925. �Ara: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2c9c96cec48dd681a43397ea96ac3d4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika