1 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ff3a38d942c59ae1780ee6ebca7f6937.pdf 60fbc07373abc76adf279733227bb6a2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Utassy József ajánlásos verseinek válogatása 6 K ő váry E . Péter: A z amerikai nagynéni (novella) 1 o M átyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella) 17 Kőrössi P. Jó zsef: Állam polgársága: magyar (szocionovella) 24 M ázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers) 25 Petrőczi É v a : E gy névtáblára, A d y-változat (vers) 26 Agócs Sándor: Séta a főtéren, M ár levelet is kellene írni haza (vers) VA LÓ SÁ G U N K 27 Ú tonjáró (a M R műsora T. Pataki László könyvéről) 35 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte... 38 Szabó A ndrás: Fogyó léptek 41 Kovács E n d re: E ger és Salgótarján a két világháború között M Ű H ELY 45 Mezcy K atalin : N apló helyett I. 49 M ezey L . M iklós: Költő-portré - kritikai tükörben 56 Veres János versei 58 Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter) ABLAK 62 N . László E ndre: Finn testvéreink és az arany HAGYOMÁNY 72 Taxner-Tóth Ern ő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán 81 N yéki L ajos: Madách és Viktor Considerant MŰTEREM 88 Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar E számunk illusztrációs anyagát az elmúlt évben 20. évfordulóját ünneplő N A P JA IN K - testvérlapunk — gyűjteményéből válogattuk, Borító 1. Feledy Gyula, borító 2, Bálványos Huba, borító 3/a román íróvendégeink Salgótarján főterén, borító 3/b a Madách-pályázat díjkiosztó ünnepségének elnöksége, borító 4. Banga Ferenc rajza. (Fotó: Bu­ da László és Laczkó Pál.) A belső oldalon Szemethy Imre (9., 80,), Pető János (2 4 ., 87.) és Tardi Sán­ dor (34., 40.) rajzai láthatók. �K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Felelős szerkesztő és a bizottság elnöke: Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.49645 N . S. szerkesztő- D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. N ém eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI Agócs Sándor költő (Kecskemét); Bacskó Piroska főikolai docens (Salgótarján); Kovács E n d re köz­ gazdász (E ger); Kőrössi P. József költő (B p .); K őváry E . Péter író, újságíró (Békéscsaba); Liptay K a ­ talin M R szerkesztő-riportere (Bp.); Mátyás B . Ferenc író (B p .); Mázik István költő (Fülek, Csehszlovákia); M ezey K atalin költő (B p .); M ezey L . M iklós irod.tört. O S Z K (B p .); M ezei Ottó műv.-tört. (B p .); N . László E n d re költő, muzeológus (Komárom, Csehszlovákia); N yéki Lajos költő, nyelvész (Párizs); Petrőczy É v a költő (B p .); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p .); Szabó András előadóm. (B p .); TaxnerTóth Ernő irod.-tört. (B p .); Utassy József költő (B p .); Veres János köl­ tő (Rimaszombat, Csehszlovákia). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelv hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1 9 0 0 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index: 25-925 �U T A S S Y JÓ Z S E F A d notam : Balassi Bálint Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem: Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Potomság Petőfi Sándor utolsó szavára Ingyen idő, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák. Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén A d y Endre. Radarernyőt bont, pörög a kapor, tökvirág darázsreaktora zsong. Íme, a sarkokig tárt valóság! Verejtékezi lovát a Lóság! Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje. Tovatündököl asszonyom, alszik. H aja zúg. Ezüst combja közt partvis. N yílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók! Életen innen, túl a halálon: kisfiam is száll! K ék lova álom. 3 �Lobogó gyász A d y E n d re! Vajda Jánosért Ó, Én, Ének, Te fene térzene, Űrdöngölő csillagi csárdás, E g y bolygó hét naprendszere: Pályám is! E z a zokogtató zéró, Szentségtörő tűz, Csordátlan csillagé, Zeneüzenet, Ének, Én, Ó. Lobogót, szentségtartót vinni: de jó is volna hinni, hinni! Szárszó Hervay G izella József Attila emlékének Én vagyok itt a legszomorúbb fűz. Zöld zokogású. Én vagyok itt az eső. É n ragyogok, nem a nap. Nincs egy árva szavam. Csak a pontért jöttem a sínig. M ert ez az én jussom! Hazám: a mozdony alatt. Fölesküdni istenre, pártra: hátha megváltanának, hátha! Rámeredni, míg dong a dogma, hatalmi hókuszpókuszokra. Végül csalódni, pórul járni. S a szent bibliát földhöz vágni. Ellobbantál közülünk fényesen G izike, tüneményesen. Voltál a magány vakmerő lánya, karcsú alkonyat, ideges nyárfa. Gondtól fekete, gyásztól ében menyecske a halál ölében. É s hazádban is hontalan, árva. Nézd, a tébolydák ajtaja tárva Te Drága, Te D rága, Te D rága! 4 �Temető ég Búcsú Váci Mihálytól Dúdoljunk, M iska, mielőtt landol e szívlökéses repülőgép! A nyíregyházi harang is kondul: utolsó út a temető ég Arcod márványlik, szobrosul szemed Benne vésőket roncsoló tűz ég. Dúdoljunk, M iska, mindentudón! M agát ölelő asszony a hűség. Lovat ragyogtat rúdhoz a Göncöl. Határtalan a lehetőség! D él Keresztje is keleten jön föl. Csillagnak húz a repülőgép. Csendélet Illés Gyulának E gy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húzhatlak vele! É s mondom: minden válasz halan­ dó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! E z a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. K orai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! Szerző hozzánk elküldött verseit harmadközlésben is szívesen olvasóink elé tárjuk. Ez nem szokásunk, de a versek érvényesek, tehát újraolvasásukra is jogunk van. Minden egyéb érdem a Költőé és az Olvasóé - a szerk. (A Júdás idő című gyűjteményes kötet oldalszámai könnyen meglelhetők.) 5 �K Ö V Á R Y E. PÉT ER Az amerikai nagynéni A vasárnapi ebédeknek ezekben az időkben pontos menetrendje volt. Arról a tavaszról beszélek, 1960 tavaszáról, amikor a hetediket kijártam. A klubban ebédeltünk. Apám klubjában. A kivonulás maga a következőképp zajlott le: Én mentem elöl a kinőtt öltönyömben. A földet néztem a lábam előtt, úgy húztam magam után a két testvérmet. Ünneplő ruhám már régen csak fél lábszárig, meg fél karig ért, de nem tettem szóvá. Loholtunk mind az öten, mert a klubban egy órakor már hideg volt a leves. Négyőnk ebédje, krémessel, esetleg minyonnal, málnaszörppel, borrava­ lóval legtöbbször százasból kitelt, apánk meg egy fehér cédulával fizette a sajátját, mert ő egész héten előfizetéses menüt evett. Ez a cetli nemsokára nemzetközi bonyodalom kiváltója lett. Am ikor a táviratot N ew Yorkból megkaptuk, még csak nem is sejtettük. A táviratban ez állt: mindezt természetesen JO EVO E H EET EN CSU ETO ERTO EKO EN E E R K E Z E M H E LE N RAATH N atival, a húgommal jót nevettünk a szövegen, különösen a C SU E T O E R T O E K O E N -e n szórakoztunk nagyon sokáig, apuék viszont egyál­ talán nem tartották olyan mulatságosnak az ügyet. Össze is vesztek azon, hogy Helén néni mit fog majd enni, hol fog aludni, meg tisztálkodni? Ezen az estén nagyon nehezen aludtunk cl, a sötétben suttogva sokáig tanakodtunk azon, miféle csodalény lehet ez a Helén néni? E d d ig az Am e­ rikából érkező karácsonyi csomagokból, meg apu elbeszéléseiből annyit há­ moztam ki magamnak, hogy Helén néni valószínűleg egy ugyanolyan öreg néni, mint a nagyanyánk, mert Helén néni apu korán elhunyt édesanyja édesapjának volt a nővére. D e ha nem azt eszi, amit mi, nem úgy alszik és mosakszik, és akkor az is biztos, hogy az árnyékszékre se hajlandó jár­ ni - ahogy ezt apu ki is jelentette - akkor mégse lehet valam i közönsé­ ges földi halandó! Anyámnak kellett végül ránk kiáltani, hogy aludjunk már, hiszen a kakukkos óra is elütötte már a tízet, amit mi nem is hallottunk, annyira belemelegedtünk a találgatásba, Gergő, még azt is megkockáztatta, hogy talán szárnya is van Helén néninek és akkor tényleg nem fér be a budiba. Mindenesetre apu döntött: tíz napunk volt Helén néni érkeztéig. K ö l­ csönkért tízezer forintot Felegyiéktől, akik először hosszú siránkozásba kezdtek, hogy nem sikerült a széna, elapadt a Böske is meg a Tarka is 6 �egyszerre, a tyúkok se tojnak, nem is nőnek, mi lesz velük, a ló is lesántult, azután, amikor meghallották, hogy egy igazi amerikai hölgy jön hoz­ zánk a következő héten, azonnal kifejtették a dunnahuzatból az összegumi­ zott százasokat és ideadtak belőle két köteget. Ebből a pénzből apu mestereket fogadott, téglát hozatott, meg meszet, amit a budi mellett egy nagy gödörbe oltottak be. Gergő szerencsére csak másnap süllyedt el benne derékig, amikor a mész már kihült, de apu így is legalább tíz percig kiabált rá, talán még tovább is folytatja, meg el is fe­ nekeli, de közben megérkezett a kád, meg egy olyan vécékagyló, amilyen Verebeséknek volt Budapesten, anyu féltestvérééknél. A mesterek egykettőre szétverték a konyhánkat, velem hordatták ra­ kásra a kibontott téglát, még jó, hogy csak az egyik fal épült abból, mert a többi döngölt földből volt, lett is akkora por az udvaron, hogy mire elült, Gergő olyan szürkén került elő belőle, mint a harmadik utcában lakó Jágerék szamara, amely minden nagyobb eső előtt egy-két órával hosszú percekig iázott! Bár az utcánk esze, a cipészmester, akit mindenki csak Pánmajszternek szólított, mindig mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, az öreg Jáger, aki fűrészgéppel kereste a kenyerét, biztos megint jól beivott, és elfelejtett enni adni Absolonnak. Í gy hívták a szamarat. Nem tudom, mi az igaz, egy biztos, akkoriban elég sokat esett. A klubban is majdnem minden vasárnap megázva érkeztünk. ..Pedig Absolon figyelmez­ tetett benünket, hogy hozzunk esőkabátot” - tréfálkozott ilyenkor apánk. Most annál morcosabb volt, hogy a mesterek lassan haladnak, pedig há­ rom nap alatt tető alá hozták a nappalit, amivel az udvar felé esően bő­ vítették meg a házunkat, lett egy főzőfülkénk, kis kamrával, meg egy für­ dőszobánk világoskék csempével, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna, miután az osztályból csak Deliéknek, meg Tseökmeőyéknek volt fürdőszobájuk. D e azt se gondoltam volna, hogy téglaadogatás címen en­ gem egy egész hétre ki lehessen kérni az iskolából. Pedig így történt. Vasárnapra minden készen állt, s mi hárman gyerekek többször is egy­ másnak ugrottunk azon az estén, a vízöblítéses budi használata miatt, amíg nem kaptunk egy-egy nyaklevest anyutól, mert leszakítottuk a lehúzót: hár­ munkat ugyanis nem bírt el egyszerre. Tiszta ideg volt mindenki, anyuék szegény nagymamát is betuszkolták a fürdőkádba, hiába is tiltakozott, visítozott, mint egy gverek a zuhanyból sugárzó víz alatt. A nagy baj az volt, hogy tekintettel hatalmas súlyára, ki­ szállni már nem tudott, a put meg semmi pénzért nem volt hajlandó be­ engedni, segíteni. M rázik V ali nénit, meg Duci nénit kellett a szomszéd­ ból áthívni végül, ha nem akartuk, hogy nagyanyánk örökre a kádban ma­ radion, na így hárman az anyuval azután nagy kiabálások közepette kiügyeskedték. nagyanyám meg is fogadta: ez az első és utolsó eset, hogy megfürdött. Mrázik V ali néni is neki adott igazat, sőt elmesélte, hogy ne­ ki egy nővére K om ádiban a fürdőkádban halt meg, mert leázott róla a vé­ dőréteg. „d e azért jól tette a Sóvágó úr, hogy ezt ideépítette, ne mondják az amerikaiak rólunk, hogy mosdatlanok vagyunk!” Aztán megjött Helén néni. Csütörtökön késő este. Ami csak kilátszott nagyrózsás ruhájából belőle, az mind tele volt arannyal, még a bokáján is 7 �csörgött egy karperec. Hát tényleg teljesen másként nézett ki, mint a nagy­ anyám, vagy akár Mrázik Vali néni is. Pirosra festette az arcát is, de ha jobban megnéztük, mégis csak egy öregasszonyka volt, mint a többi itt az ut­ cánkból, akiktől a festésen, meg az aranyokon kívül abban különbözött még, hogy nem tót, hanem amerikai szavakat kevert a magyar beszédébe. Legtöbbet azt hangoztatta, hogy nó, meg hogy je. Mi, gyerekek rágógumit kaptunk tőle egy-egy dobozzal, Gergő két perc alatt megette belőle mind a tízet. Apánknak öngyújtót hozott, pedig apu nem is dohányzott, anyunak meg nekiadta a fényes púderesdobozát, neki még így is maradt kettő. Szegény nagymama hoppon maradt, pedig lát­ tam, hogy nagyon vár tőle valamit. Mindannyian úgy tettünk azért, mint akik nagyon örülnek és pisszenni se mertünk, amikor végre Helén néni megfürdött és lefeküdt anyuék széles ágyába. Csak anyuék sóhajtoztak csendben sokáig helyezkedve Gergő ágyán, míg Gergő két összetolt fotel­ ben horkolt. Éjfélkor Helén néni felpattant és követelte, hogy állítsuk meg az órát, mert zavarja a ketyegés. Kora hajnalban Helén néni azzal ébresztett bennünket, hogy narancsot szeretne enni, mert New Yorkban ő mindig narancsai kezdi a napot. Anyuék tanácstalanul néztek egymásra. Apunak támadt a mentőötlete, amíg Helén néni az új vécénkén trónolt, suttogva adta ki nekem a paran­ csot: — Futás Deliékhez! Nekik biztos van! Furcsán néztem rá, mert eddig erősen tiltottak, hogy Deliéktől bármit is elfogadjunk, amikor náluk játszunk, pedig nekik tényleg volt mindig narancsuk, meg datolyájuk, fügéjük és keserű mandulájuk is. Na mindegy, hoztam öt narancsot, Deli néni amikor megtudta, hogy kinek kell, azt mondta, ezt ő küldi Helén néninek, nem kölcsönbe adja, ám ha valami divatos holmit hagyna itt, eladót, anyu gondoljon rá. De Helén néni nem hagyott itt semmit. Vasárnap ebédidőben két perc alatt összepakolt, még az anyunak szánt púderosdobozt is, és úgy rohant el tőlünk, korát meghazudtolva a két bő­ rönddel, mint egy maratoni futó. Édesanyám végső kétségbeesésében Ribi apját, Ribár bácsit a taxist küldte utána a nagy Volgával. Legszebb álmá­ ból riasztotta föl a konyhában alvó Ribár bácsit, aki annyira megijedt, hogy ahogy volt, egy szál alsónadrágban ugrott a taxiba. Töltött csirkét kért Helén néni erre a vasárnapi ebédre. A két fiatal csirkét a Pánmajszter felesége adta, Duci néni is segített tölteni Mrázikéknál, mert onnan tálalták aztán föl a friss mész illatától terhes új ebédlőnk­ ben. Mrázik Vali néni még előtte megmondta anyunak, hogy ez a két csir­ ke így töltve is kevés lesz nyolc embernek. Anyánk ijedt arccal hívta át apánkat erre, de apánk mint mindig, most is tudta a helyes megoldást. - Nekem úgyis be van fizetve a klubba, legalább nem vész kárba a jegy. Már megyek is! Sőt, viszem Gergőt magammal ne zavarja itt a nénémet. Így történt, hogy apu meg Gergő nem ült ott az ünnepi asztalnál. Helén néni föl is kapta az orrát az agyonkölnizett zsebkendőből, hogy megkér­ dezze: 8 �- H át az én J enci öcsém? - Elment a klubba, tetszik tudni be volt neki fizetve már azelőtt, ahogy a távirat megérkezett - felelte anyám ártatlanul. Erre pattant föl Helén néni, rámolt össze és v iharzott el köszönés nél­ kül, hogy szegény anyám azt se tudta, hogy legyen. Azóta nem láttuk az amerikai nagynénit, nem is tudunk semmit róla. Mindössze egy levelet kaptunk még tőle távozta után egy hónappal. Ebben közölte: „H a az alezredes úrnak fontosabb a klubja, mint a húsz éve nem látott nagynénje, akkor ő többé nem ismeri az alezredes urat.” Mit lehet erre mondani? Hogy köszönjük ezt is. H a ő nem lett volna, talán még ma is az árnyékszékre járnánk. 9 �MÁTYÁS B. FEREN C T ö rté n e t id e g e n fe lsé g je l alatt Amikor megérkezett a városba, egykori szökése első állomására, ahová góbéságát távozott levetkőzni annak idején, pontosan tudta, hogy mire készül. Felkereste a még fellelhető helyeket, épületeket - nyomait - , melyek között remélte, hogy részese lehet elidegenedése ellenfolyamatának: fellelheti az ér­ zelmeket, melyeket úgy vetkőzött le magáról, miként posztógúnyáját hányta le, hogy városi zakót, pantallót öltsön . . . (Arra a magabiztosságra vágyott, ami megkülönbözteti a helybelit a látogató idegentől . . .) Felkereste volt albérleti szobáját, ajándékkal, virággal csengetett be, s kérve-kérte az ismeretlen lakókat, hogy engedjék néhány percig elidőzni benne, kitekinteni az ablakán. Hiábavalónak bizonyult; be kellett látnia, hogy „hitehagyott vagy életed templomában” . Megszégyenülve búcsúzott cl kedves vendéglátóitól, szemükből kiolvashatta, hogy habókos nyugatinak tartják, aki jó dolgában azt sem tudja, hogyan különcködjön . . . Honvágya furcsán jelentkezett, egy csapásra. Sóvárgások, emléksajgások, nosztalgikus rohamok nélkül. Kiütött rajta, mint a lappangási idejét letöltő be­ tegség. Elfojthatatlan bizonyítási vágy fogta cl, talán az ősi virtus támad fel benne, a portyázó elődök virtusa, akik el-elhagyták szálláshelyeiket, de min­ dig visszatértek azzal a kikerülhetetlen érzéssel a lelkükben, hogy dicsőségüket-gyászukat megosszák véreikkel . . . Colománt is hasonló érzés kerítette hatalmába, és vette rá, hogy nekivágjon fél Európának . . . Szerette volna megmutatni: vitte valamire annak ellenére, hogy egykor önkezével metszette el természetes gyökereit. De hiába jelezte min­ den sejtje, hogy hazaérkezett, az idegenné nőtt város rövid idő alatt meggyőz­ te, hogy nagyszerű szándéka: győztesként megjelenni fiatalkori veresége szín­ terén, légvárnak bizonyulhat. Sejteni kezdte, hogy se több. se kevesebb (fejé­ re hamut szórhat, ingmellét megszaggathatja), már örökre idegen . . . Csepere­ dő haraggal kanyarodott a hegyekbe vezető makadámútra. A házból sistergés hallatszott, s amint belépett, megcsapta a kifutott tej sza­ ga. Gyors pillantással felmérte a konyha berendezését, és kellemes meglepe­ téssel tapasztalta, hogy nem változott szinte semmit. - Jó reggelt - köszönt a tejeslábassal ügyetlenkedő embernek. Az asztalon egymásra hányt számlák, árujegyzékek, megrendelési másodpéldányok hevertek. Abrahám fülcimpájára szorított ujjakkal, keserves arcot vágva fordult meg, s csodálkozva nézte az idegent, akin nyoma sem volt a kirándulók megszokott öltözékének, s különösen hatott nyakkendős eleganciájával a hegyoldalban álló ház konyhájában, ahová az olykor betévedők sokrétű hegymászómezben és pú­ pos hátizsákkal érkeztek. - Abrahám! Öreg cimbora! Hát fel sem ismersz? - Te lennél az, Kálmán? 10 �- K i más! - tárta ölelésre karját Colomán. Abrahám szemében megcsillant a felismerés meleg fénye: - Te jóságos, mennybenélő! Te hazajáró lélek! Megölelték egymást. Colomán érezte társa savanyútej-szagát, s miként kira­ kósjáték hiányzó elemét, befogadta az emlékeiben nyomaveszett illatot. - Hej, Kálmán, Kálmánom, hazajáró lelkem - veregette Colomán hátát Á b­ rahám, és könnyek csillantak szemében. - Hazajáró! Lélek! De nem szellem - nevetett Colomán, s zavarában fel­ kapta az asztalon álló zománcozott bádogcsuprot. A gőzölgő lábos mellé ke­ rült, ám ott megtorpant. „Talán változott a szokás” - gondolta, és inkább megkérdezte: - Meríthetek? - Bátran, Kálmán! De várj, inkább pálinkát adok! - Azután, cimbora! - És falnivalót hozzá! Biztosan megéheztél az úton - lelkendezett Abra­ hám, de nem mozdult. Nézte a madárlátta vendéget, ahogyan félrehajtja a tej bőröző színét, ahogyan merít s kiemeli a tele csuprot, vigyázva, hogy minden kósza csöpp visszahulljon a tejesedénybe; nézte, hogyan törli a bögre alját a lábas pereméhez, nehogy kárba vesszen valamennyi is a vastag, zsíros folyadék­ ból . . . - Hej, Kálmán, Kálmán . . . Hát élsz, öreg cimbora . . . - Isznak-e tejet a szellemek? - Már hogyan, ha szellemek?! - Akkor élek még - nevetett Colomán. - Még egyet? - Fogyaszd bátran - biztatta Ábrahám a vendégét, de az arca már megke­ ményedett, felszívódtak róla az érzelmes vonások. - Akár az egészet megihatod, ne sajnáld, tehenünk van - mondta büszkén, aztán megvakarta fejét. Te igyál csak, én addig az asszony után nézek, hadd jöjjön, terítsen s rakjon eleséget az asztalra. - Jól van, cimbora . . . Eredj csak . . . Colomán zavartan nézett távozó barátja után. Arra gondolt, hogy „íme, az őszinteséget többnyire kivégzi a ráció . . . Menj csak, öreg fiú, hívd a segítsé­ get . . . Ketten többen lesztek . . . Hiába . . . A józan ész előbb-utóbb az érzel­ mek fölé kerekedik, s amit egyszer megszűrt az elme, az már engedelmesség, törvénytisztelet...” Az udvarról halk beszélgetés szüremlett be: - Hol van? - A konyhában. Tejet iszik. - Hát csak igya! - Vendégünk, Zita . . . Vendég, akárhogyis. . . - Az ördögnek, ember! Annak! - Nyughass! - keményedett meg Á brahám hangja. - Jó , j ó . . . Aztán milyen? Felismerszik, hogy ő az, vagy megváltozott? A börtön, az börtön . .. - H á t . . . A fene tudj a.. . Ha már felismertem, hát olyan, mint v o lt . . . Na, persze, vénebb . . . De hát idegen volt már akkor, amikor a városba költözött, ahova a húgod járt hozzá pásztorórázni, emlékszel? - Ne a húgomról beszélj, te! Őróla! - Róla hát, szóval ült vagy hat esztendőt, de azóta is eltelt vagy tizennégytizenöt. . . - Tizenkettő! 11 �- Annyi hát! Nem mindegy, asszony? Katonatársam volt, meg azután is paj­ tásom, hozzátok is együtt jártunk, meg mindenhová . . . Kocsmába . . . - Hallottam eleget hírét! - Múlté már az mind, te Zita . . . - Akkor minek tért vissza? - Minek! Ő t u d ja ... Talán mert itt szü letett... Talán hírét vette, hogy a húgod g y e re k e ... K i tudja? De majd kimondja magától, ha azért jött! - Szóval a gyermekért. .. - Csak úgy mondtam . .. - Én is csak úgy mondom: a gyereknek semmi köze ehhez! A gyerek a Nándoré! - Isten és Imola húgod a megmondhatója - sóhajtott Ábrahám. - De elég, már gyere ám, aztán teríts! Mindenképpen vendég a vendég, asszony! Colomán érezte, lecsorog hátán az izzadság. Valamikor remélte, hogy Imolá­ nak gyermeke született kapcsolatukból, de mert a lány nem látogatta meg so­ hasem beszélőn, és azután sem adott életjelt magáról, miután disszidált és volt szállásadójának megírta címét, belenyugodott, hogy nem. Letette a csuprot. Minden erejére szüksége volt, hogy természetesen tudja üdvözölni a belépő asszonyt. Kitárta karjait, hogy megölelje, de Zita kitért előle nyíltan; látszatát sem akarta kelteni, hogy örvend a viszontlátásnak. Colomán mégis torkában érezte dobogni a szívét, hiszen Zita mozdulataiban, vonásaiban húga mozdulatait és vonásait vélte felismerni, az Imola mozdulatait és vonásait, akit számtalanszor megcsodálhatott terítés, főzés közben, minden héten, minden hét vasárnapján, amikor mozilátogatás címén leszökött hozzá a városba, és két szeretkezés kö­ zött, egy álló hétre valót főzött neki, másik szeretkezések szünetében mosott rá... - Hát, előkerültél, Kálmán? - Elő, Zita . . . - Szél volt-e, ami erre fújt? Vihar-e? T erítőt simított az asztalra, kenyeret, paradicsomot, paprikát, sót rakott ki, majd kipenderült a konyhából, de nyomban vissza is tért szalonnával, kol­ básszal, füstölt oldalassal; férjét nézte, miközben lerakott mindent az asztalra: volt-e hiányában a férfiaknak idejük összetanakodni? Kést Abrahám kínált Colománnak. Zsebre való kacort. amilyent ő is viselt rézláncon valam ikor. . . Mielőtt átnyújtotta volna a vendégnek, ujjával végig­ ment az élen, majd nadrágjába törölte a görbe pengét. Colomán vigyázva vet­ te át. ahogyan fegyverrel bánik az ember. - És maradsz-e vagy csak úgy, jössz-mész? - Asszony - mordult rá Ábrahám - , nyughass! - H á t . . . Hogy is m on d jam ?... Átutazóban v a g y o k ... K o c s iv a l... Lenn hagytam a kocsma mellett. . . Egy BMW . . . - Kivárt, de hallgatósága meg se rezzent az autómárka említésére. - Szóval a .tengerre megyek - jutott eszé­ be egy valószínű útirány - , s gondoltam, erre kanyarodok . . . Hiszen volt, ami volt, a bűnöknek is van elévülési idejük, nem csak a dossziéknak, aktáknak . . . Erre gondoltam, amikor felétek tértem ki .. . S na meg, hogy . . . Hogy is mondjam? A véremre! - vágta ki sután, és nagyon-nagyon idegennek érezte szájában a szót. - A magadéra gondoltál, avagy a máséra? - fonta össze mellén karját az asszony. - Mert, hogy a magadé hozhatott, de más számodra nincsen! Hogy ki­ mondjam: vérrokonod! 12 �Abrahám gyorsan pálinkával teli poharat nyomott Colomán kezébe és rá­ köszönt: - Isten hozott, Kálmán! Colomán az asztalra csapta a poharat. - Nincsen-e?! - nézett az asszonyra, de az állta tekintetét... Állta tekin­ tetét, ami vajmi kevéssé különbözött attól a tekintettől, amit emlékeiben őr­ zött, „utánam jössz te - nevetett Imola, s kipenderült a fürdőszobába, hogy leöb­ lítse magáról a te f érfibűzödet, kedves, s alig látszott meg rajta, hogy zavar­ ban van, amiért nem akarsz kötélnek állni, s kitartasz terved mellett. Nem ne­ heztelt, csak éppen ott hagyott az ágyon, izzadtan, cigarettázva, és mosakodni ment, pedig nem sürgette az idő, még tartott a moziban a vetítés, még nem varta az állomás, hogy újabb hétre elváljatok, hogy elszakadjatok a jövő va­ sárnapig, amikor egy filmvetítésnyi időre ismét együtt lehettek, „ha már nem bírod, nélkülem, megtalálod te a hazafelé vezető utat” - kacagott Imola, és nem értetted honnan veszi az erőt átlépni szerelmén is, amit hétről hétre olyan alaposan bebizonyított, „meg arra is gondolj, kedves, hogy itt marad az apai házad, a föld, amiben kinyílt a csipád, mert ezek gyökerek, gyökerek, melyeket kertészkézzel sem lehet átmetszeni és újraültetni, kedves” , és ismét csak nevetett, nevetett azon a hegyipatak-hangján . . . „N em -e?!” loccsant túl benned partjain a virtus, bár érezted, hogy hiába éltél már évek óta városon, valamit nem tudtál levetkőzni, valamit, amihez semmi köze az akaratnak, felvett szokások­ nak, ruházatnak, de azért se hagytad magad: „azt hiszed, asszonynéppel fele­ selsz?” - kérdezted elszántan és tettrekészen, mint az élét kiöltő bicska - , „ne­ kem már ez a földem, ez a házami” - sulykoltál körbe albérleti szobádban - , „kacagj, csak kacagj, elválik, hogy volt amiért?” - fenyegetőztél, de Imola to­ vábbra is nevetett, csikkantgatva, mint megannyi halvillanás, mintha csak kö­ telezni akarni, cukkolni, hogy megkutyáld magad, és beváltsd ígéretedet, és örökre hátat fordíts ennek a hargitai vidéknek „ahol a vas is fából van”, és nevetett akkor is, amikor kilépett a fürdőszobából, és finoman elhárította öle­ lésedet, „édesem, nem én vagyok az, akivel hadakoznod kell. hanem a te nyug­ hatatlan természeted az”, és öltözködni kezdett, egyenként takarva el az aj­ kad nyomát viselő testrészeit, s megértetted, hogy a szavak már haszontalanok, a lány nevetése pusztán takaró, mint ruházata, mely alatt változatlanul meg­ marad a valóság, megértetted, hogy Imola megértett, és nem próbál visszafog­ ni, szeret, oly nagyon szeret, hogy hajlandó le is mondani rólad . . . Búcsúzta­ tok, öleltétek egymást, s fojtogatás rejtőzött ölelésetekben, öleltétek egymást és testetekben ott pezsgett az eggyéválás, öleltétek egymást olyan erővel kapasz­ kodva, mint kitakart gyökerükkel omlás szélén az eldűlő fák, „jóságom jósá­ ga, jóságos jóságom”, s Imola a délutáni vonattal utazott el, te pedig este mentél utána, az utolsó fényderengéseket rejtő órán, kerülve a járt utakat, lo­ póként osontál, a kutyák hallgattak: ismerték hegyiember-járásodat, a föld nem dobbant talpad alatt: ismerte súlyodat, hiszen rajta nőttél fel, s már ott jártál a hegyoldalban, amikor a hold is társadul szegődött, felhőbe bújt, hogy tolvajsötétet ajándékozzon neked, amire a három házhoz érsz: legfelül az Imoláéké, alattuk a tiéd, az apai jussod, lennebb pedig a korcsmáros zsidó háza, az Abraháméké, s az ismert ösvényen könnyűszerrel surrantál fel szülőottho­ nodig . . . Úgy pirkadt fel a tulajdon két kezeddel rakott tűz, mintha a nap éledezne a zsindellyel fedett, öreg falak között, s te csak suttogtad végtelen örömmel „most mondd, most hajtogasd, kedves, most vesd keresztbe utamon, hogy van föld, van ház, hogy elszakíthatatlanok azok a gyökereim, melyek hozzákötnek” . . . 13 �- Aztán, hogyan éltek? - kérdezte, mert már nagyon hosszúra nyúlt a hall­ gatás, s mindhárman csak nézték az ételt. - Akár a többi ember . . . - Az apád kocsmájában dolgozol? - O tt. . . Csakhogy most állam i. . . Az asszony felállt, s mintha belenyugodott volna, hogy a vendég, ha hor­ doz is veszélyt, egyelőre mással van elfoglalva, magukra hagyta a férfiakat. A szobába ment átöltözni. Vasárnap volt, templomjáróóra. - É s . . . Ő ? - csúszott ki Colomán száján, amint Zita behúzta maga mögött az ajtót. - Minek a múltat előbányászni, Kálmán? - kérdezte keserűen Ábrahám. „A gyönge is erősebb, ha véle az igazság!” - olvasta Colomán a kályha fölé akasztott falvédőn. - Barátok vagyunk . . . K i mástól kérdezném? - Senkitől! Rég volt, tán igaz s e . . . Eljárt az idő . . . - A cimboraságunk felett is? - Mindannyiunk fölött, Kálmán. - Épp azért, mert eljárt! Beszélhetsz. - Szóval érette jöttél, . . - Mögöttem az ötven év jócskán, minek hát így köntörfalazni? Meglett em­ berek volnánk, akik beszélhetnek múltjukról, bármilyen volt is. Mit számít, miért, kiért jöttem? Jöttem, mert úgy éreztem, jönnöm kell! Egy biztos, Á b­ rahám cimbora, bajnak, annak nem jöttem! - Hát - sandított a szobaajtó felé Ábrahám - , változnak az idők, az em­ berek . . . Te is tudod . . . Imolát elvette N ándor. . . Jól vannak . . . A sebek, ahogy mondják, behegedtek... Csakhogy a nyomokat nem növi be az idő, Kálmán! Akinek nincs már osztanivalója veled, Kálmán, az a tüzet hányja f e l . . . Hiszen, te is tudod, erdővidéken nincs nagyobb bűn! - Tán a máséban tettem a kárt!? A saját házamat égettem fel, s azért hat év börtönnel fizettem, Ábrahám. Elfelejtettétek? - Csóvát dobtál, Kálmán, érett fejjel, csóvát! - A sajátoméra! - És az áldozatok? - Azokért nem felelhetek! Honnan tudtam volna, h o g y ... - Akkor minek szöktél, miután szabadultál? - vágott Colomán szavába Á b­ rahám. - Csak a bűnös menekül el idegen földre, aki nem tud megbékélni lelkiismeretével. - Mentem volna mindenképpen . . . Imola a megmondhatója .. . Terveztem .. . Tudtam, hol keressem, és ki az a dunai hajós, aki átcsempész a bunyevácokhoz . . . - Az ma már mindegy, Kálmán . . . A mi szemünkben szökevény vagy! Tölthetek még pályinkát? - Ha nem sajnálod . .. - Vendégem vagy, Kálmán. Ittak. Colomán felállt és körbejárta a konyhát. Megállt a házikészítésű, fa­ ragott konyhaszekrény előtt, és végighúzta ujját a rovásokon. - A ré g i. . . Itt semmi sem változott. - Változott! - mondta Ábrahám figyelmeztetőn. - Kínlódott? - Te börtönben ültél, neki orrig ért a hasa . . . - Hibáztatott. Átkozott. Mi? 4 1 �- A gyermekedet hordta . . . Hogyan tette volna? - S a gyermek? Nagyocska, ugye? - Katonakorú. - Neve? - Alvin. - Tud rólam? - Minek? Nándor az apja! - Értem . . . - Remélem, Kálmán, cimboráim . . . Mert számodra nincs jóvátétel, tudd! - A keservit, úgy mondod, mintha ti itt külön törvényt ültetek volna fö­ löttem ! - Törvényt azt nem; de a robbanás tölcsért és két kopjafát hagyott a föld­ ben . . . Halált meg csak halállal lehet letudni, Kálmán. Két halált meg két ha­ lállal, s neked csak egy van . . . - A robbanásról mit tehetek? Honnan tudtam volna, mit ásott el apám a ház pincéjében . . . Elhallgatott, mert nyílt az ajtó, és Zita jelent meg talpig feketébe öltözve; csak kendője szegélyét díszítette hullámos aranyvonal. Kezében fehér zsebken­ dőt és egy vaskos kis bibliát szorongatott. A templomba indult - lelkében ke­ gyesebb indulatokkal nézte az életet: - Aztán megtaláltad a számításodat ott, Münkenben? - Meg, Zita. Jól keresek, szép házam, autóm . . . - Asszony, gyermek? - Mikor került volna . .. - Baj, Kálmán, baj, mert nem sok értelme van család nélkül sem a kere­ setnek, sem a háznak, sem az autónak, de az életnek sem, hogy tudd! - Igaz, Z ita . . . Tudom, csakhogy én még nem készülök az utolsó szám­ adásra . . . - Mert hát öregszünk, úgy telik az élet - felelte az asszony - , vagy neked másként osztatott? - Én elégedett vagyok - mondta határozottan Colomán. - Amit kerestem, megtaláltam, amit meg itthagytam, itt maradt! - Itt számodra senki és semmi - emelte fel hangját Zita - , de isten legyen veled, jó vagy rossz ember légy, mindenképpen, csak maradj meg a saját éle­ tedben jószerivel, mást nem kívánok neked, Co-lo-mán. Büszkén, begyesen lépkedve távozott. Colomán segélykérőn nézett Ábrahám­ ra, villanásnyi legyintést várt tőle, férfias „hagyd, asszonybeszéď’-biztatást, de egyivású cimborája, pajtása, katonakollégája a padlót bámulta, s csak lógatta szeplős, keskeny kezét, és Colomán azt gondolta, hogy „sem győztest, sem ál­ dozatot nem látnak itt benned, ha elfogadnak, hát annak, amivé lettél szá­ mukra: idegennek” . . . - Gondolom . . . - tétovázott - , ott lesz ő is a templomban . . . - Nem. Neki itt funkciója van, nem teheti. . . - felelte Á brahám, s a bebőrözött tejre szálló legyeket kezdte hessegetni. Colomán várta a folytatást, közben nézte a mit sem változott konyhát, és érezte, milyen bátortalanítólag hat rá a megrögzött változatlanság, mintegy példázta az ő változottságát; „va­ jon Imola férje megértené, hogy húsz év távlatában a történtek már csak szá­ mára, az idegennek hordoznak jelentéseket, kényszereket?” - Hát azért jöttél, hogy találkozz vele - vett erőt magán Ábrahám —, én azt mondom cimbora, hogy minek bolygatni, ami egyszer már megülepedett. . . Nándor szereti őt, szereti a gyereket is, felnevelte elvégre.. . Érdemes, cim­ 15 �bora, lehet-e beleköpni az életükbe? Úgy gondolod, hogy annak a legénynek tudnia kell rólad? Hogy aztán se te, se Nándor ne lehessetek apjuk lelke sze­ rint? Miért keresed megnyugvásodat az ő rovásukra, Kálmán? - Nem keresem . . . De ami egyiknek jó, az rossz a másiknak. Így van ez öröktől fogva elrendezve. De a mi korunkban, hiszen túl van Imola is a negy­ venen, nem hiszem, hogy nagy bajt okozna, ha találkoznánk .. . Legalább vele, Abrahám - vált könyörgővé Colomán hangja. - Nézd cimbora, te régóta nem élsz ebben az országban, nem tudhatod, tör­ vény van rá, hogy jelenteni kell az idegeneket. Állampolgári kötelességünk be­ számolni és papírra vetni, hogy mi dolgunk akadt velük, mit beszéltünk és mi­ ért . . . S minél több emberrel találkozol, annál többen kell valljanak rólad, s akkor azokról az időkről is, amiket most firtatsz. S mi ez, ha nem a régi szennyesek kiteregetése? Légy belátással, cimbora. . . Imola a tanácsnál dol­ gozik . . . Hogy köze van, illetve volt hozzád, azt már csak mi, a rokonság tartjuk számon, de ha találkozol vele és másokkal is, akkor óhatatlanul rá­ szakad a régi szégyen e... Hírbe hozod! Talán még az állása is rámegy, s ha olyan utasítással távolítják el a tanácstól, amilyenekkel az ilyesmit csinálni szokták, még mosogatólánynak sem vehetem fel a kocsmába. Érted, cimbora? - Hát, hogy éltek ti itt, Ábrahám? - Megvagyunk . . . Ha meg panaszkodunk, szívünkből tesszük. De nem vá­ laszoltál, Kálmán. - Megértettelek . . . Jobb, ha elmegyek . . . - Most! Mindjárt. Mielőtt még mással is összetalálkoznál. A népek lenn vannak a templomban, most a legalkalmasabb . . . És ne Imolán törd a fejed, cimbora, gondolj a tűzre és a két kopjafára. . . Hoztál te már elég gyászt, nyomorúságot erre a völgyre . . . - Hiszed, hogy halvány gőzöm nem volt, mit ásott apám a ház alá? - Mire mennék, ha elhinném? Rejtegetett mindenki mindent, amit csak le tudott szakítani a visszavonuláskor. K i fegyvert, ki lőszert, ki embert. . . Hegyvidéken nehéz az élet, kapaszkodik mindenki, amibe tud . . . D e az ol­ tásra kigyűlt emberek közül kettőt megölt a robbanás, és kis híján múlott, hogy az erdőre át nem terjed a vész . . . Belátod? - Legalább a fiút, azt megnézhetném . . . Messziről legalább . .. Tudod mi­ lyen jó szemem volt, vetekedett a héjáéval, s nem romlott csöppet sem az el­ telt esztendők garmadájában . .. - Vasárnap van, Kálmán, s a városba ment, aki fia ta l. .. - Hasonlít rám? - Az apja lennél. . . - A szeme színe? - Hát fehérnép vagyok, hogy számon tartsam? Fáradt volt; minden kellemetlen részletében érezte ötvenhét évének ezernyi nyomát, repedését; pattogzott fiatalos tartása, akár a fejszével döngetett fa­ törzs kérge. A gázpedált taposta; idegeiben felbizsergett az önpusztítás vágya; nem kel­ lett a műszerfalra tekintenie, a szélvédőn robbanásszerűen eltoccsanó esőcsep­ pek híven jelezték, mekkora sebességgel halad, száguld, menekül, távolodik a hegyektől, melyekre húsz éven keresztül imák fennköltségével gondolta, vá­ gyakozott, melyek után szinte vallásos hittel epekedett, és amelyeket nem tu­ dott kiirtani emlékezetéből, mert megismételhetetlen évei helyszínét jelentették - a termőtalajt, amelyből egykoron kihajtott. . . 16 �KORÖSSI P. JÓ ZSEF Állampolgársága: magyar Valahonnan az Urál környékéről jöttek. Legenda volt, hogy szétváltak: fin­ nek lettek, meg észtek, meg magyarok. Magyarok az Aranyszarvas után men­ tek, és legszebb tájat találtak. Valóban így is van. Csak sajnos, szerencsétlen ország, akinek volt három tengerkijárata és hatalmas birodalma. Végül ma­ radt csak ennyi. Szerencsétlenség miatt lett így, nem magyarok miatt. Első világháború után antant úgy döntött, hogy rossz oldalon áll a magyar nép, és elvágta az ország egy részét. Döntő szerepe volt ebben Franciaország­ nak. Igazságtalan, hogy így történt, mert történelem, nem nép csinálja, és pon­ tosan a népet büntették ezzel, pedig nem is mi választjuk a kormányunk. A k­ kor nem ez volt. De most ez van. Ha mondjuk más embernek lett volna döntő szó a kormányzásban, és más politikát csináltak volna, akkor okosan kijöttek volna azt a bonyolult helyzetből. Második világháború után megint rossz ol­ dalon állt. Pedig nem lehet mondani, hogy politikai szempontból hibás volt a magyar: az egész világon - Szovjetunió után - Magyarország második ország, aki forradalom csinálta, ami összesen három hónapig tartott. Az első világhá­ ború óta csökken a területe a Magyarországnak. A második világháború után megint csökkent. Most mondják, hogy Jugoszlávia részen meg Csehszlovákia részen magya­ rok nem rosszabb élnek mint itt. Legalábbis semmi harag nincs ellenük. Sza­ badon engednek onnan ide, innen oda. De legfájdalmasabb pont az a Romá­ nia. Transilvánia. Pedig Transilvánia Magyarországnak szíve volt. Ez a szíve ott maradt, és ezt meggyilkolták. Szó szerint. Török háborúról sokat tudtam, és 1848-ról, amikor forradalom, szabadulási forradalom volt. Hát nagyon sajnálom a magyar népet. Tényleg szívemből saj­ nálom. Valahogy történelmi szempontból ez szerencsétlen nép és jobb sorsot megérdemel, mint van. Nem vagyok magyar, de számomra ez nagyon súlyos dolog. Úgy nézünk most, hogy Magyarországon lakik majdnem tizenegymillió ember, de egész világon több, mint harmincmillió. Ez bonyolult történelmi ese­ mények miatt van. Első világháború, második világháború és 56-os esemé­ nyek miatt. Ha törököket filológiai szempontból nézünk, elég sok szó jutott magyar szó­ kincsbe. Magyarok akkor is maradtak, mint önálló ország, önálló nyelv. Ha másképpen lenne, nem tudták volna védeni itt a saját kultúrát. Tudomásom szerint egyetlen nép van - ez a magyarok - , akik tudták védeni saját nyel­ vet, és saját kultúrát és hagyományokat. Pedig ez tényleg nagyon nehéz, mert százötven évet a török alatt - és sok minden közbe jött - és ezek mégsem el­ vesztették saját arcát. Nagyon lényeges dolog. Ezen csodálkoztunk, amikor ezeket tanultam, és beszéltünk is barátnőmmel. Főnököm munkahelyemen előadásokat szokott tartani nekem a magyar tör­ ténelemről az ókortól kezdve. Ez legérdekesebb számomra, mert ezt kedve­ lem. Igazságot mondott Árpádtól kezdve. Mi volt, honnan jöttek, ki volt az az igazságos király. 17 �Ezért először nagyon jó benyomásom volt. Magyarok tudták védeni saját folklór, saját kultúrát. De jobban megismerkedtem a fiatalokkal, és ezek in­ kább nyugatra néznek, sajnos, és szerintem emiatt fognak elveszíteni sokat a kultúrából. Mert valahogy olyan általános európai kultúrszintre jutnak és akkor vége. Kulturális szempontból nagyon fog elmaradni, az biztos. Mert van alapja, és ezzel nem tudnak mit csinálni. Magyarország történelméről vagy kultúrájáról sem tudtam semmit. Semmit mielőtt átjöttem. És, ha nem ismersz ennek a népnek a kultúrájára vagy tör­ ténelme, nem tudsz értékelni. Ha nem ismersz a népi kultúrát, ha nem tudsz, hogy miből él, hogy miért ilyen elképzelések vannak az embereknek, akkor egyszerűen nem tudsz megérteni magyar lélek, mert ez is olyan különös. Magyarok nem hisznek abban az emberben, aki bevándorol ebbe az országba. Azt hiszem úgy gondolnak, hogy úgyis kevesen vannak és kell őrizni ezt a ma­ gyar véret. Szerintem bizonyos szempontból azért is nem szívesen beengednek, és ha már itt van, akkor is nem vesznek fáradságot, hogy megértsenek valakit. Ha valakivel megismerkedem, először nagyon úgy érzem, hogy három lépésre tartanak tőlem. Vagy félnek vagy nem hisznek bennem. Mert nem lehet tudni kicsoda vagyok. Szoktak hazudni is, hogy minden tökéletes, hogy minden jó itt. Aztán, amikor jobban megismerkedünk, akkor helyreáll minden. Nincs probléma, de nem vagyok biztos, hogy tiszta szívvel elfogadnak. Ab­ ban nem vagyok biztos. Több emberrel találkoztam, aki tényleg szívből saj­ nálja engem, és kérdezte, hogy nincsen honvágyam, meg hogyan tudok itt élni. Most utolsó időben sikerült néhány barátot, igazi barátot szerezni. Sajnos ne­ kem ebben tényleg nagyon sok probléma volt. Szerintem mindenkivel szemben is így van. Magyarország titokzatos ország volt nekünk. Egyetlen egy magyar ember nem járt nálunk egyetemre, nem találkoztunk magyarral, és amit újságokból tudtunk kiszedni, az az, hogy valamilyen agrárország. Anyukáméknak sem volt halvány gőzük sem. Tudtuk, hogy létezik, hogy szocialista ország, de milyen színvonal van, kulturális szempontból, azt nem tudtuk. E l akartam Magyarországba menni, és rábeszéltem barátaimat. Ügy gon­ doltuk - szégyen, nem szégyen - , hogy ez a birkapásztorok országa, mert irhabundákról hallottunk. Azt vártuk, hogy ez egy elmaradott, valamilyen birka­ pásztori ország. Szinte, mint Bulgária lehet, és inkább Lengyelországba jobb. Mielőtt elindultunk volna, három napig kellett járni előadásra, ahonnan meg­ tudtuk, hogyan kell viselkedni. Az országról kellett mindenféle információkat összeszedni az egyetemen, mert azon keresztül jöttünk. Vizsgáztattak. Minden kérdésre kellett válaszolni. Például, hogy külügyminisztere kicsoda, aztán, hogy micsoda ez a népfront. Aki bukfenc lett, maradt otthon. Az információk, ami­ ket összeszedtünk, inkább társadalmi és politikai információk voltak; ez-az volt. Döbbenetes, amit itt láttunk. Láttuk, hogy ez sok fokkal magasabban áll, mint bármilyen más szocialista ország. Ez nekünk lélekben a forradalom volt. Láttuk, hogy milyen lemezeket lehet kapni..., és az illatszerboltokban..., és a divat szempontból . . . Aztán Budapest. . . Maga Budapest nagyon tetszett nekem. Annyira tetszett az architektúra, annyira hangulatos város, hogy ak­ kor egyik barátnőmnek mondtam - pontosan emlékszek: amikor az alagúton mentünk - mondtam, hogy adok fél élet, csakhogy élhessem néhány évet Ma­ gyarországon, mert ez csodálatos, romantikus város. 18 �Összesen két hétig töltöttünk itt. Gödöllőn, az agráregyetemen, kollégium­ ban laktunk, a Mátyás pincében ebédeltünk. Voltunk Kecskeméten, Debrecen­ ben és Balatonnál egy hétig nemzetközi táborban. Ott ismerkedtem meg ké­ sőbbi férjemmel. Utolsó előtti napon a nemzetközi táborban diszkóban voltam. Sok magyar fiú hívta táncra, és akkor jött későbbi férjem. Az egyetlen, aki nem figyelt rám addig, és nagyon zavart. Aztán később kiderült, hogy nem tud táncolni, pedig ő maga basszusgitár volt. Tudtam, hogy basszusgitáros. Meghívta az asztalhoz, és angolul beszéltünk. Inkább neki barátjával, mint ővele. Összesen fél órát töltöttünk a diszkóban, és elmentünk a Balaton-partra. Hold-út volt. Az volt. A halak ugráltak ki a vízből, csodálatos és romantikus minden. Ter­ mészetesen beszélni nem tudtunk csak angolul pár szót. Megálltunk egy villa előtt, nem akartam bemenni, mert nem nagyon értettem, mi van. Kiderült, hogy ez a nyaralójuk. Bevezette a szobába. Ez már este volt, és az egész csa­ lád ott volt, a nővére is. És akkor ő azt mondta: „E z a kislány lesz felesé­ gem” . Ennyi volt. Szó szerint csak ennyi. Címet cseréltünk. Másnap el is in­ dultunk csoporttal Debrecenbe. Amikor hazaértem, már várt a levele. Magyarul írva. Szaladgáltam a vá­ rosban, kerestem a magyar szótárt. Egyetlen példányt találtam. Lefordítottam magamnak, amit tudtam. De az egész levelen keresztül az volt írva, hogy „I love you” . Egy rózsából egy szirma volt benne. Én nem is válaszoltam. Szép volt, de túl egzotikusan találtam. Jött a távirat, hogy miért nem válaszo­ lok. Akkor írtam levelet. Angolul írtunk egymásnak majdnem fél évig, de nem tudtunk angolul. Mindennap kaptam egy táviratot. Többször éjszaka hozták. Szilveszter előtt újra találkoztunk. A magyar csoportvezetők nagyon rendesek voltak, mert elfogadtak engem, mint a csoportnak a tagját. Mindenhova velük jártam, és ott is aludtam a szállodában. Ez volt a baj, mert első férfi volt éle­ temben. Szilveszter után elmentünk magyar nagykövetségre. Ő akkor megérdeklődött minden, és kitöltöttük a papírokat. Ő már kezdett tanulni nyelvet. Én még el se kezdtem magyarul tanulni: nem is gondoltam, hogy férjhez fogok menni. Nem szerettem. Nagyon egzotikus volt, jólesett, de másvalakibe voltam sze­ relmes. Az volt az első szerelem, de éreztem már, hogy semmi nem lesz abból. Azért is mentem Magyarországra, mert szüleim küldtek, mint regényekben, hogy kicsit rendbe kellett hozni az idegeimet. Tovább is mindennap távirat meg levelek, hogy feleségül fog venni, mert nem tud tovább képzelni életet nélkülem. Kért, hogy meghívóleveleket küldjem neki. És akkor kellett nekem írni először, hogy ez vőlegényem. Eszem ágában sem volt, hogy ez valóban így van. Persze eszembe jutottak mindig a magyarországi napok, mert a fiú is maga nagyon jóképű volt. Ugyanolyan, mint a Play Boyból. Arra gondoltam, hogy jön, a szüleimmel megismerkedik, aztán majd látjuk mi lesz. Nem gondoltam, hogy olyan hamar minden. Nem is hittem, hogy egyáltalán sikerülni fog, mert az egész nagyon bonyolult. Amikor márciusban jött, már hozott a jegygyűrűket is. Vissza már csak nem lehetett utasítani az ember. Már harmadik találkozásunk volt, és én számomra megint tiszta cirkusz. Amikor kérte a kezemet a szüleimtől, ők hárman ott vol­ tak a nagyszobában, én másik szobában ültem és nevettem hangosan, mert annyira ez valahogy volt. Sírt, és akkor anyukám is természetesen. Anyukám mondta: na nézzél, kislányom, ha valaki ennyi ezer kilométerre hajlandó jön- 19 �ni, akkor valóban ez vak szerelem, és tényleg szeret. Most már döntsél. Addig nagyon ellen volt, mert egyetlen gyerek vagyok, és nem akarta elengedni. Apu­ kám azt mondta: neked kell élni vele, és neked kell dönteni, és nem akarja, hogy esetleg nem engednek nekem, és akkor egész életet fogok mondani, hogy ő hibája miatt nem sikerült nekem. Sokan mondták, hogy többször kell nekem gondolni, hogy hova megyek. Olyan példát is mondtak, aki Afrikába ment férjhez. Mondták, hogy Magyarországon szokás, hogy férfiak járnak bárba meg restauranciába, és asszony ma­ rad gyerekkel otthon. Nő sehova se jár, és nincsen emencipáció. Megértettem miért mondanak nekem, viszont nagyon dühös voltam erre. Nem hittem semmi. Esküvőre férjem jött repülővel, száz szál vörös rózsával. Több szempontból kell nézni, miért mentem férjhez. Nem sikerült mennem ahhoz, akit én nagyon szerettem. Másrészt pedig akartam elszabadulni életstí­ lustól. Egyszerűen más szabadságot akartam minden szempontból. Otthonról is cl akartam menni. Mindig úgy viselkedtek velem szüleim, mint kislánnyal. Ereztem, hogy nem tudom úgy élni, ahogy szerettem volna. Nekem is kellett akkor valamilyen támaszpont. Most csak én tudok ezt érzékelni. Most nem csináltam volna ez. Huszonhárom éves voltam akkor, és ő első férfi az én éle­ temben. Nagyon konzervatív nevelést kaptam. Miért is döntöttem így? Negyedik osztályos voltam egyetemen, és ötödik osztályon mindenki, mint őrült megyen férjhez, akár fiktív is. Nagyon vá­ gyódtam másik civ ilizáció után. Gondoltam, hogy nem vagyok egyetlen. Ha nem jön össze, akkor mindig lehet elválni, és visszajönni. Erre gondoltam ak­ kor. Férjem nagyon jóképű férfi. Most is mindenki mondja. Play Boyból lehetne kivágni. Csak nem az én ízlés. Ő akkor hazudott nekem, hogy egyetemen ta­ nul. Igazság szerint - mert nem hülye, és mindenből egy kicsit csipked - min­ denről tud egy kicsit beszélni: matematikától kezdve muzsikáig. Természetesen, mert muzsikus, basszusgitár. Hazudta, hogy ugyanolyan idős, mint én, pedig fiatalabb. Persze, hogy nem számít két év. De hazudta. Amikor én megtud­ tam az igazságot, akkor is gondoltam, hogy nem késő, mert lehet tanulni, ha van kedve embernek. Amikor terhes voltam, már tudtam, hogy férjem hazudik. Térden állt, sírt, vállalta minden és mondta: „A z isten ajándéka vagy, ha el fogsz hagyni, nincs értelme az életemben” . Mert szerelem, igazi melegség úgy érezte, hogy csak tőlem kapta. Azelőtt családon belül sose érezte magát. Akkor úgy gondoltam, hogy ez anyagi szempontból nézni hülyeség, és tényleg nem érdemel. Ez a leg­ kevesebb. Legfontosabb számomra őszintén lenni és kölcsönösen valakivel. Ügy gondoltam, hogy nincs nagy szerelem. Férjem valóban nagyon szeretett, én nem, de barátot őszintén reméltem, hogy meg fogok találni benne. Nagyon akartam gyereket, egy fiút. Sikerült is. Úgy gondoltam, ha nem fog megvál­ tozni, én egyedül is képes vagyok nevelni. Akkor még nem volt késő, de gon­ doltam, helyes, ha fogok szülni. Az is gondoltam, hogy lehetséges és vissza­ megyek, de az is lehetséges, hogy itt maradok, mert azt reméltem, hogy fér­ jemből lehet még faragni egy igazi embert. Férjem jött is utánam, hozzám haza rögtön tíz nap szülés után. Mert szülni hazamentem, hozzám. Itt nem tudtam. Magyar orvosok nem ismertem, nem tudtam magyarul, nagyon féltem. Szegények is voltunk. Viszont otthon a csa­ ládhoz tartoztak összes professzorok, összes orvosok. A legjobb klinikába men­ 20 �tem. Öt főorvos volt, és öt személy volt mellettem. Magyarországon biztos, hogy nem tudtak volna nekem ez biztosítani. Három hónapos volt a fiam, amikor repülővel hoztam Magyarországra. Anyukám is jött, és akkor itt volt a tragédia. A férjem nem volt hajlandó kidobni a bizonyítékokat. Valaki volt. Nem akárki. Nekem nagyon rosszul esett, hogy cigány. Ez volt a pokol. Csi­ nálja, hogy tudomásom ne legyen. Ezt nem vártam, ilyen nagy szerelem után. És hirtelen, csak így. Nem tudtam mit lehet csinálni, mert rögtön vissza nem lehetett menni kisgyerekkel. A férjem maradt és titokban tovább csinálta az adósságokat. Akkor már szerelemről nem lehetett beszélni, és az utolsó öt év tiszta pokol volt. Ami­ kor az tragikus, asztronomikus nagy száma volt adósságának - több félmillió - akkor apósomnak kellett eladni a nyaralót, hogy tudja kifizetni az adóssá­ got fiának. Nekünk kellett költözni el Pestről. Egy évig erdőben laktunk, mert férjem pesti szükséglakás törvény ellen eladta, százhúszezer forintért. Amíg nem tudtuk visszafizetni azt a pénzt, nem tudtunk visszaköltözni Pestre. A pénzt, amit szüleim hoztak nekem, meg amivel apósom segített, fizettük viszsza két év múlva az adósságot. Nem tudtunk spórolni semmi. Férjem könyörgött, hogy ne váljunk el, ameddig ő sarokban van. Amikor pedig már megint Pesten voltunk, nem akartam elválni gyerek miatt. Nem akartam, hogy gyerek ártalma legyen. Mindig gondoltam, hogy kicsit még vá­ rom. Még egy kicsit várom, hátha megváltozik, és végül is nagyon nagy szé­ gyen a szüleimnek számára, mert egész kisváros ismerte őket. Férjhezmenés előtt figyelmeztettek engem. Nem akartam, hogy nekik igaza legyen. Egysze­ rűen nem hittem, hogy valakit nem lehet úgy átnevelni, úgy átfaragni, hogy szélhámos ne legyen. Igazság szerint, ha most visszagondolok, akkor nagyon megutáltam a ma­ gyar nyelvet is. Minden, ami férjemhez kapcsolatban tartott. Megutáltam fizi­ kailag is. Nem is akartam nyelvet megtanulni. Rossz helyzet volt akkor. Üres üvegeket kellett visszaváltani, hogy gyerek­ nek tudjak venni bébikonzervet. Nevetséges dolog, mert gyönyörű szép bun­ dák voltak rajtam, meg sok arany, és nem volt mit enni. Szó szerint. Én is azt ettem, amit fél liter tejet kaptam a fiam után ingyen. Szó szerint ez is: éhezés. Akkor apósom sok mindent segített. Hét végén tudtunk oda elmenni, és enni; gyereknek gyümölcsöt vettek, meg ilyesmit. A fiam tíz hónapos volt, amikor muszáj volt menni dolgozni. Apósom sze­ rezte egy állást. Rutinmunkát végeztem 2400 forintért. Ott kezdtem igazán tanulni magyar nyelvet, mert férjemnek nem volt türelme beszélni velem. Kezd­ tem érezni, hogy valóban valahol annak az asszonyságnak otthon igaza volt, amikor mondta; férjem többször elment szórakozóhelyre, restauranciába, és nekem kellett otthon maradni a gyerekkel. Az én fizetésemből éltünk, de na­ gyon jó emberek között voltam. Ott kezdtem értékelni, hogy mi is valóban jelent ez a szó, hogy szabadság. Megtaláltam bizonyos nyugalmat nem csalá­ don belül, hanem társaságban, munkahelyen. Proletárok között jólelkű em­ berekre találtam. Számomra ez érdekes, hogy ők egymással nagyon rosszul vol­ tak, de megsajnáltak engem. Mindenki úgy jött hozzám, hogy saját baját meg­ mondta, és próbált segíteni, védeni engemet is. Akkor kezdtem érezni, hogy sok baj van emberek között Magyarországon. A kis emberek között irigység a pénz miatt, a lakáskörülmények miatt is irigység. Nagyon szerettem a mun­ kámat. Nem az volt, amire készültem, de ott igazán olyan társaságra kerültem, hogy megfelelő volt minden szempontból, és végre nagy segítséget kaptam. 21 �Pontosan akkor döntöttem, hogy itt kell maradnom Magyarországon, ami­ kor ezen a munkahelyen dolgozni voltam. Arra is gondoltam, sor fog kerülni, hogy el kell válnunk férjemtől. Sokszor úgy mentem vissza hozzám haza látogatóba, hogy tiszta eszemmel akartam megtudni, hogy hajlandó vagyok-e visszamenni végleg vagy nem. Első látoga­ tás után már láttam, hogy teljesen megváltoztattam magam pszichológiai szem­ pontból. Amit eddig én észre nem vettem, ami normális dolog volt eddig, most volt idegesítő otthon. Az egész életritmus is. Elvesztettem ismerősségeimet, pedig ott kint nagyon fontos. Nem pénz, hanem barái kör, akivel tud­ tam volna tárgyalni ilyen szinten, amilyen én már jutottam. Úgy éreztem, hogy ezek olyan kispolgári lettek. Férjhez mentek és megsemmisültek, megál­ lapodtak. Fiúk között kettő alkoholista lett, a harmadik pedig ugyanolyan. Jólesett otthon lenni, de sok minden idegesített. Idővel úgy éreztem, hogy el­ vesztettem kapcsolatomat szülei házzal. Az otthoni fiatalság máshogy gondol­ ja. Én hetvenes évekhez tartozom, és ott már idegen vagyok ezzel. Nem tu­ dok érteni őket. Számomra ez életem tragédiája, és az is marad valóban: én saját országomban már idegen vagyok, itt még mindig idegen vagyok, de az is maradok. Pontosan azért, mert én azt hiszem, hogy sohasem fogok jutni olyan szintre, hogy anyanyelvként beszéljek magyarul. Túlságosan sokat fog­ lalkoztam fiammal saját nyelv megtanítása, amikor éppen nekem kellett vol­ na magyar nyelv tanulni. Elkéstem. Nem vigasztalja engem, hogy van isme­ rősöm, aki ugyanúgy nem érez otthon magát ebben az országban. Ez százszá­ zalékosan magyar. Szerintem pontosan azért, mert ugyanolyan nevelést kapta, mint én: múlt századi. És ő valóban nem tudja találni a helyet a társadalom­ ban, és nagyon gyáva a társadalommal szemben. Nem tudja, hogy ő most kül­ földre kell menjen vagy maradni. Ismerősöm ezt még nem tudja. Első három évig, ahogy töltöttem Magyarországon, olyan nosztalgiahullá­ mok voltak. Nekem úgy volt, hogy első két évben biztos, hogy félévenként kellett hazamenni, mert nem bírtam. Addig ameddig süketnéma voltam. Ami­ kor később már megtanultam a nyelvet, könnyebb volt számomra. Akkor már több információhoz tudtam jutni, és megszoktam az életformához. Igazság sze­ rint, amikor anyósomhoz költöztünk, ugyanaz volt, mint, amikor szüleim há­ zában voltam. E l voltam kényeztetve. Ugyanez a színvonal is volt, mint ne­ kem otthon. Sőt, ugyanez a konyha is. Nem éreztem, hogy külföldön vagyok. Csak nyelvprobléma volt; nem volt ismerős, barát sem. Nem volt kivel be­ szélni. Sokszor úgy voltam bezárva a lakásba, mintvalamilyen börtönbe. Egye­ dül kisfiam volt. Mindig egyedül kisfiam volt. A fiammal most jó, azóta, hogy új lakásba elköltöztünk, férjemtől külön. Fiammal ritkán szoktam magyarul beszélni, akkor csak, ha valaki magyar van körülöttünk. Most ötéves. Nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Ez nagy baj. Hiányzik a férfi társaságot neki, és nemtudja még mindig dönteni, hogy magyar. Az óvodában többször is mondta azt, hogy ő nem magyar, de nekem mindig azt mondja, hogy magyar. Hát azt hiszem az lesz belőle, ma­ gyar. Örömmel fogadom, mert, ha itt marad Magyarországon a gyermekem, akkor legyen már magyar. Kényes helyzet, mert ott kint született, és még neki kell eldönteni egyszer. Bosszú sem akarok állni férjemen, mert nem is érzek undor iránta. Szerintem szerencsétlen ember, mint ez az ország, aki nem tudta találni a helye. Nem csak én, ő sem találja a helyét. Inkább jobban találtam a helyemet én ebben az országban, mint ő, aki itt született. Mert ő mindenből próbált szerencsét, és mindenből bukás lett. Magyarország megfelelőbb ország 22 �én számomra, mert kulturális szempontból megfelelő . . . ez nem egységes. Volt olyan időszak, hogy megutáltam szabályosan az egészet a férjem miatt, mert gondoltam, hogy minden magyar ilyen. De minden attól függ, hogy milyen társadalmi elitekben járunk, emberek hogyan fogadnak. Sokszor egyszerű em­ berek között, például parasztok között nagyon jól éreztem magamat. Aki elitához tartozik, ezek számára én inkább olyan egzotikus vagyok, és ezek el­ várnak tőlem, hogy idegen maradjak. Attól függetlenül kedvelem a magyaro­ kat. Amikor a kisfiam magyar állampolgár lett, úgy éreztem, nemhiába, hogy itt vagyok. A fiam magyar állampolgár, és én is magyar állampolgár leszek, de tisztán még nem látom helyzetemet. Gondoltam arra, hogy elmenni. Újra nyelv nélkül, ismeretség nélkül új életet kezdeni? Gondoltam még egyszer ezt kezdeni, ez a pokol. Még egyszer átmenni valahová, nem vagyok kész ehhez, nem vagyok erős, és senki nem vár. Én itt valóban felnőtt lettem. Őnálló itt lettem. Ez olyan hirtelen történt. Rögtön történt, és nagyon kemény volt. Em ­ ber, aki megszokta, hogy minden megengedi magának, és utána az kell, hogy éhezni kell, ez elsősorban büszkesége szempontból nagyon fájdalmas. Nem lettem kedvezményezett. Rosszabb élek, mint magyar ember. Elég agilitás nincs bennem. Nem vagyok. Természetem nem ilyen, és nem hiszem, hogy fo­ gok találni ilyen ember, aki fog érteni engem egész. Mert ember, férfi szá­ mára én mindig egzotikus madár vagyok, az is maradok talán. Játszani velem nagyon jó, de ha komolyról van szó, már tartózkodnak tőlem. Nem tudok hosszú idő kapcsolatot teremteni. Nagyon könnyen tudok kommunikálni vala­ kivel, de hosszú idő nem sikerül férfiakkal. Szerintem mert mindenki akarja a magyar feleséget vagy nyugaton feleséget. A karrier szempontjából első­ sorban. Volt főnököm nagyon sokat beszéltünk nyugati életformáról, szocialista or­ szágok életformáról, a Magyarországról is. Magyarország avantgard a szocia­ lista országoknak. Avantgardja minden szempontból. Megint az egyetlen or­ szág szocilizmusból, aki tud valutát hozni. A kulturális szempontból itten sok­ kal többet engednek, mint bármilyen más országban. Avantgardista ország. Amikor kisfiammal voltunk Jugoszláviában, láttuk ezt. Két hétig voltunk Splitben. Ez volt fordulópont. Akkor tudtam először értékelni, hogy mi is va­ lóban ér Magyarország. Honvágyam éreztem Magyarország után. Olyan ha­ todik nap, pontosan. Barátnőmnek megmondtam, hogy már nem bírom tovább, esetleg haza kell menni Magyarországra hamarabb, mint tíz nap múlva, ha­ marabb, mint ahogy terveztük. 23 �M Á Z IK IS T V Á N H ajnalban Beteszed a kaput. Szó sem jön belőled, hunyorgó Sparta szád szegletében. Kúszol az éjjeli tájon, mint barna pók a reszkető hálón. Hová visz ez az út? Dűlöngsz árkon-bokron át és homályos réteken, hol riadt pipacs és búzavirág zokog, s kopáran meredeznek a telefonoszlopok. . . halk nesz kél, és mindjárt reggel lesz. Négysoros I. Talán kitaláltalak, lehet, végképp nem létezel. Elképzelt összefüggés lennél kép és tükörkép között? 24 �P E T R Ő CZI É V A E g y névtáblára Mint Braille-írást a vak, megfejtem behunyt szemmel is, hiszen kezdettől ismerős ez a névtábla-véset. Böngészem boldogan a gyerekkorra nyíló egyetlen ajtó betűit. Más név áll rajta, igaz. De mégis ez a legelső h a s o n m á s . Finom rajza azonnal ujjaim hiszékeny hegyébe égett, s elérte, (mert meg előttem nem nyittatik!) ami húsz hosszú évnek nem sikerült. E földön végleg hontalanít. A dy-vá lto zat Majdnem „Ez itt a Bence. . ."-mód loholtatott kamaszkora utcáin valaki. Ólmos júliusi nap volt. Röpültem mellette mégis, óvatlanul. Mintha mezítláb, kések élén. . . úgy járok erre mióta. . . visszavette. 25 �AGÓCS SÁNDOR Séta a főtéren ide minden reggel oda csak ha hívnak itt már behunyt szemmel amott visszasírnak ide sokadszor is amoda már sosem ehhez semmi kedvem oda pedig juszt sem ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután egyik hely jutalom másik már büntetés ma még felvonulás holnap már tüntetés ide minden reggel amoda még mit nem itt csak alázattal oda tiszta ingben ide még nem lehet oda már nem szabad itt csak kísérettel amott most elmarad ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután ide már két éve oda amikor nyit és még ahol kellék hiányában ma sem intézhettem semmit M á r levelet is kellene írn i haza nyugtalanul aludtam az éjjel pedig megszoktam már a lámpafényt mégis felriadtam B I Z T O S A N VALAM I TÖ RTÉN N I FO G V E­ LÜNK még fent voltál én pedig azt hittem virrad tudom valamit kérdeztem is de már nem emlék­ szem nincs most semmi baj mondtad mielőtt megint elindulsz idd meg a kávét mikor jössz pihenned kellene már ha lehet ne maradj túl későre tudod a gyerekek sem igen láttak a héten világosban és már levelet is kellene írni haza vigyázz az úton tejet és kenyeret hozzál z6 �____________valóságunk Ú to n já r ó * - T. Pataki László Útonjáró című könyvének alcíme: Feljegyzések Nógrád megyéről. Az első oldalon ez olvasható mottó gyanánt: „Nem elég a földet birtokunkba venni, önmagunk ismerete talán ennél is fonto­ sabb.” (Sütő András). A könyvben továbblapozva, a Beköszöntőféle cím alatt a következő sorok olvashatók: „A vidéket járó arra lesz figyelmes, erős érzéseket ébreszt benne a táj, a falvak sorsa, múltja, mai élete és mindaz, ami az emberbokrok jö­ vőjével lehet kapcsolatban. Azt érzi néha, jó volna megállni egy időre, körbejárni egy-egy falu valamennyi házát, bekukkantani az ereszek alá, kikérdezni múltról és jelenről az öregeket, aztán Veres Péter szavával: megírni mindent, »A mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba!« Felfedezni mindazt, amit a változásban megragadni azért fontos, mert szilárd pontok kellenek. Nélkülük nincs előrelépés. A faluzó krónikás megáll egy-egy pontján a falvaknak és fényképező­ gépet kattogtató társával együtt »gerillaharcra« indul. Felderítésre, felfe­ dezésre, újraértékelésre, a hely(ek) szellemének felkutatására, a mai nóg­ rádi élet mozgatóinak kitapintására.” Sz. K .: - Egy könyv bemutatásánál talán az első és a legfontosabb dolog a műfajnak a tisztázása. Nem egyszerűen az útijegyzetekről van itt szó, hanem egy magasabb szintről, amit már útirajznak nevezünk. A ket­ tő között a különbséget az adja, hogy az útirajz igényesebb, gyönyörköd­ tetni is akar, érzelmekre is akar hatni, tehát bizonyos művészi igénnyel lép fel. Számtalan helyen lehet megfigyelni azt, hogy itt nem egyszerűen egy újságíró, hanem egy író ír. Új dolog az útijegyzet, vagy az útirajz? Semmiféleképpen nem. A magyar irodalomban, vagy a magyar művelő­ déstörténetben is meglehetősen nagy múltra tekint vissza. A XX. század­ nak is megvannak a maga útleírásai. Az egyik éppen Móricznak a műve - hogy nógrádi érdekeltségű dolgot mondjak - : a Gyalogolni jó. Dré­ gelypalánk egyébként szerepel ebben a könyvben is. T. P. L.: Drégelypalánk aztán végképp nem ad alkalmat - de ilyet miért is keresnénk? - arra, hogy a történelmet, és nemcsak a nógrádit kikerüljük. A történelmet lehet illeszteni a mához, beépítve a jelen dolgaiba, törek­ véseibe, és lehet a holnap terveihez kötni, invencióval - leleménnyel, hoz­ záértéssel vegyes szeretettel. „Lehet, érdemes” - mondják a palánkiak. A történelemre itt van mindjárt a nemzeti helytállás egyik legismertebb, iro*Elhangzott 1987. október 23-án a Bartók rádióban, Katalin, a könyvet bemutatta dr. Szabó Károly) Liptay Katalin szerkesztésében. (Riporter: Tölgyesi 27 �dalomban is feldolgozott példája, a híres „drégeli” rom legendája. A köz­ ség (Drégely) néveredetére is fel kell figyelni: a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében. A testőrök a király kíséretében kerültek ide. M agáról a drégelyi romról, egykori várukról, névadójukról (jó néhány környékbeli-helybeli cég viseli nevét intézményenként is), nemzeti hő­ sünkről nem sokat tudnak még az idősebbek sem. „M indössze” helytáll­ nak a mai küzdelmekben. A fiatalja tanulja ugyan a történelmet - már, ahogy tanulja. D e, hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, elmondom azt is, amit a helybeli Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökétől 1980-ban hallottam, a Szondy névről. Balázs Sándor értékes adattal szolgált. E l­ mondta, hogy egy ízben komoly vita kerekedett arról, miként helyes a várkapitány nevét leírni? A z itteni gazdálkodó egységek természetes mó­ don viselik a történelmi nevet, és így természetes az is, hogy néha ala­ posabban belemennek a helytörténeti és történelmi kutatásokba. A helybeliség megtartó erejének növelése amúgy is gyakorta vetekszik egyné­ mely történelmi hőstett és kitartó szívósság erejével és súlyával. Ez az egyik. A másik a honismereti munka, ami időnként felszikrázik, jókora ismeretterjesztő holdudvart kerekítve az éppen vitatott kérdés köré. Így jutott cl az ipari szövetkezet egészen az Akadém ia állásfoglalásáig. A b ­ ban azután világosan az áll, hogy helyes Szondy György nevét y-nal írni, mert bár Szondy korában a nemesség még nem használta ezt a betűmeg­ különböztetést, Szondy lengyel származásának eredete indokolttá teszi ezt. E z a szövetkezet már az első évben majd húszmilliós értéket termelt, nagyrészt különlegesen értékes szerelési munkákból. De már 1979-ben 1 36 milliónál tartottak, nyolcvanban megközelítőleg ötszáz dolgozója volt, és a külföldi munkahelyeket is számítva, akkor nyolc üzemegységük mű­ ködött drégelypalánki központtal. Ők szerelték szovjet mérnökök irányí­ tásával az Interszputnyik földi állomásának berendezéseit, amelyek se­ gítségével a moszkvai olimpiát néztük mindahányan az országban. De ugyanők szerelték a szabadság-hegyi tévétoronytól kiindulva, az országos mikroláncot is. „Részt venni itthon is mindenben, ami az ittlétet gazda­ gíthatja” - ez az y-os Szondy szövetkezet jelmondata. Évente majd ötezer kilométert utaznak saját autóbuszukkal a kirándulásokon. A tanács éppen a szövetkezetiek segítségével állított emléket Kő Pál szobrászmű­ vész alkotásával a drégeli hősnek, központi fűtésű iskolában tanulnak a gyerekeik, néhány év alatt négy iskolai tanteremhez újabb tízet építettek (!). Negyvenkét tanköteles cigánygyerek közül negyven rendszeresen jár iskolába - ez önmagáért beszélő adat is bizonyság arra, hogy a mai küzdelmekben is lehetnek említésre méltó eredmények és persze, gondok is. „ Jó víz, jó út” - ezek a megtartás és előrelépés helybeli küzdelmének legfőbb pontjai. Sz. K .: - Körülbelül azt tette T. Pataki az Útonjáróban, amit Móricz mívelt a Gyalogolni jóban. Mások és mások a hasonlóságok az elődök­ kel. Eötvös Károllyal és Mikszáthtal elsősorban a hangvétel és a stílus, illetve a stílusváltások rokonítják. Az a neki-nekilendülő stílus, amely időnként egész mondattorlaszokat eredményez, megint máskor az apa­ dásnak az időszakait, amikor szinte úgy érezzük, hogy pipafüst mellett mondja cl a történeteit, a látottakat. A z említett szerzőkhöz tehát a szép- 28 �írói hajlandóság közelíti. Jellegzetes krónikáshangot üt meg, amely ilyen stiláris jellegzetességeket is felmutat, hogy „egykor volt” , „hajdan v olt” , „híres-neves” - ez egy kicsit a X IX . századot és a magyar roman­ tikát idézi. Egészen más vonatkozásban hasonlít ez a könyv Szabó Zoltán­ hoz, illetve Móriczhoz. A tárgyilagos rajzokban, és ugyanakkor a tárgyila­ gosságot gyakran felváltó szenvedélyességben. A könyvre jellemző a kritikus hang és a problémafeltáró felelősség. Helyenként olyan szenve­ délyes, hogy szinte sistereg. T. P. L . : Horpácson menhelyi körülményeket nem látok, de látom, hogy milyen lelemény árán „muszájherkules” hősiességgel próbál itt megélni nem szociális értelemben! - ez a kiemelt feladatokat ellátó gyermekotthon úgy, hogy megőrizze-megtartsa a Mikszáth-kastélyt a maga eredetiségé­ ben, hogy ne zavarja fölöslegesen csendjét, hogy elférjen a jelenlevő szel­ lemmel egy fedél alatt. Kerítésre például külön pénzt kaptak, több, mint 150 ezer forintot, a régi Szontágh-féle kastély elől a Mikszáth-sírokhoz vitték, és körülöttük építették fel a régi kerítést. Tisztára mosdott, szé­ pen öltöztetett gyerekek sorát látom (a régi iskolát is átvette idő­ közben az intézet), derűssé „erőlködött” ebédlőt, konyhát, tanulószo­ bákat, új hálótermeket, kollégiumokban megszokott emeletes ágyakat lá­ tok és határtalan türelemmel megáldott nevelőket. Kertész is lehetne ha volna, ebben a ma is megkapóan szép parkban. Nyugtatom magam, vi­ gasztalom tőlem telhetően a mélységesen megbántott intézeti vezetőt, aki kényszerűségből, kicsit magára hagyatottan próbál mindennek megfelelni: intézetet vezetni, múzeumra is ügyelni. Néhány külső jel helyett inkább ezt kell figyelni - mi történik itt Mikszáthért és az emberért? Szégyen­ keznie kellene az Új Zrínyiász írójának, ha hőséhez hasonlóan idelátogat­ na? Aligha erről van szó. Meghallgatná az új fabulát a különös feladat­ tal megbízott, de kevés különös figyelemmel honorált intézet történetéről és újat írna belőle. Példát mindenesetre látna abban, hogy „isten malmai lassan őrölnek” , hogy élnek itt ma is mesébe illő emberek, hogy a hivata­ lok figyelme ma sem mindig „koncepciózus” , hogy. . . - D e minek foly­ tatnánk. Az igazgatónak igazat kell adni abban, hogy alapvetően másnak szükséges lennie ennek a fontos nevelési, embervédelmi intézetnek és M ik­ száth utolsó állomásának, a megpihenés, a közéleti visszavonultság leg­ utolsó nagy mérföldkövének is. A kastélynak és az intézetnek legalább(!) három évvel ezelőtt külön kellett volna válnia. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy éppúgy szorít itt is a hirtelen jövő igény, a hirtelen felbukkanó társadalmi gond, mint máshol, mint a körzetesített iskolák nagy részénél, ahol a körzetesítés valamennyi feltételének hiányában a korszerűség álarcában tulajdonképpen a célnak ellentétes eredményeket (ha lehet eredménynek nevezni) érünk el. Talán valóban nagyon bonyo­ lult mindez. Túl mindenen - miért nem lehet ennyi idő után országosan kellő összeget arra fordítani, hogy Horpács, a kúria méltóképpen fogad­ ja a kizárólag Mikszáth Kálm án emlékét keresőket, és hogy a „m ásik ol­ dalon" ezek a gyerekek valóban minden tekintetben korszerű körülmények között éljenek? „Nem vagyunk olyan gazdagok. ." Különösen napjainkban és különö­ sen művelődési célzatú fejlesztésekre mondjuk ezt gyakorta. „Nem va­ gyunk olyan gazdagok.” Hogy késve mentett, korán széthordott-lerombolt műemlékeinket, leghíresebb emlékhelyeinket, azt a keveset, ami még 29 �szóba jöhet, ne értékeljük a legmagasabbra. „N em vagyunk olyan gazda­ gok” . . . Hogy Mikszáth legteljesebb értékű és „töm egű” horpácsi „d o miniumát” ne a legteljesebb tormában és minőségben mutassuk meg a kö­ vetkező nemzedéknek. „N em vagyunk olyan gazdagok. . .” Hogy ne jus­ son még több figyelem akár egyetlen gyermeklélekre is. Sz. K . : - T. Pataki László eszköze a gondos megfigyelés, a tudatos megfigyelés. Amíg a X IX . század útleírója többnyire a fogadókban talál­ ja meg az ismereteit, az útjába kerülőktől értesül dolgokról, addig T. Pa­ taki László „céllal” megy, „helyre” megy, így is mondhatnám. Am i ebben a könyvben meglepi az embert, az a hallatlan sokrétűség. Ezt az embert minden érdekli. Történelemben búvárkodik, népi etimológiával foglalko­ zik, irodalmi hagyományok után nyomoz, nagy szenvedélye, ugye, Madách és Fráter Erzsi, de Mikszáth is és mások is. T. P. L. Csesztve. Micsoda tömörsége ez a talán leghíresebb nógrádi falu a magyar történelemnek, irodalomnak, micsoda gyűjtőhelye az emberi boldog­ ságnak és szenvedésnek, mennyi, mindmáig kellően ki nem bogozott szál, amely Madách Imre és Fráter Erzsi tragikus - férfit felemelő, nőt lesúj­ tó történetét át- meg átszövi, mennyi csend ezek között a szeptember vé­ gén is örökzöldnek tűnő dombok között és mennyi kiáltás, fény fenn, itt, a dombokon, mennyi sötétség, ami a régmúltat illeti. Ami ma itt él, az többnyire rendezett, tiszta és világos, könnyen érthető. Pedig korunkra mondjuk: „bonyolultabbá vált a világ. ." Vagyis hát, majdnem minden mai jelenség érthető. Az ember százszor is eljöhet Csesztvére anélkül, hogy innen bármine­ mű belső, igazi értéket elvinni tudna. Itt azután végig igaz a mondás az utazóra - „elhozni csak az tud, aki visz is valam it m agával” . A z út fe­ lől nézve, dombokból formált, nagy, örökké nyitott kapu mögött várja a falu a hazatérőt és az idelátogatót most, amikor „a jó ősz vélünk enyelg” - ahogy a költő Sztregován papírra vetette a sorokat. Ebben a házban, amelyben Madách és felesége élt, ahonnan a pozsonyi börtönbe Madáchot elhurcolták, ahol Fráter Erzsi a legnagyobb szükséget, a társtalanságot, a magáramaradottságot, az utolsó terhességet, majd a szörnyű betegséget, a himlőt szenvedte, ahonnan egyszer talán parasztmenyecskének öltözve, leszökött egy közeli parasztbálba, itt a költő édesanyjának megvető kö­ zelségét mindig is érezte. Csesztvén zárolt birtoka volt akkor a család­ nak, mert Madách Rákóczi Jánost, Kossuth bizalmas emberét, a halálra ítélt szabadságharcost rejtegette, s ezért ő maga Pozsonyban raboskodott... Itt élt az irodalmárok regényeiben megvetett bűnös asszony, fillér nélkül, hónapokon keresztül, mert a gőgös öregasszony, Fráter Erzsi anyósa, a három gyerek nagyanyja, Majthényi Anna februártól júniusig semmi se­ gítséget nem adott. Később aztán Majthényi Anna sorsa is kitellett, és éppen Csesztvén, ahol hosszú időt töltött, végigszenvedve a Madách csa­ lád valóságos tragédiáját, s ahol önkéntes száműzetésben 96 évesen meg­ halt. Itt, ezek között a centenáriumra (1964) szinte az utolsó pillanatban rendbe tett falak között utoljára, vagy hét esztendeje élt Madách rokon. A z újabb évfordulókor, 1984-ben teljes felújítást és új rendezésben való­ ban méltó színvonalú kiállítást nyert ez a hely, egyetlen hazai M adáchemlékhelyünk. Az új, állandó kiállítás alkotóközösségét M adách-díjjal ju­ talmazták. 30 �Sz. K .: - A szerző riportot ír mai üzemekről, termelőszövetkezetekről, egyéb gazdasági egységekről, de felidéz közben régi történeteket, hajdan­ volt eseteket betyárokról, múltbéli emberekről. Mai sorsokat villant fel: falusi kovácsmesterét, juhászét, hajdani salgótarjáni kofáét. Különböző értékű és értékrendű ismeretek, ismereti elemek keverednek ebben a könyv­ ben. Megemlíti például azt, hogy Ascher Oszkár gyerekei az 50-es évek­ ben Bánkon nyaraltak. H át miből lesz a történelem? Ilyen apró kis moz­ zanatokból, adatokból. Hogy Tolsztoj és Mikszáth tudott egymásról, hogy milyen a juhászélet Nógrádmarcalon, milyen volt Madách kapcsolata Szontágh Pállal. K is dolgok ezek de mégis csodálatosan érdekes dolgok, va­ rázsuk van a könyvben. Nem érdektelen, ha tudjuk, hogy Kiskér-pusztán gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert, ahogy az sem érdektelen, hogy Glatz Oszkárnak, meg a bujákiaknak milyen volt a kapcsolata. D e még az sem, hogy Kerényi Nárcisz etesi, vagy hogy Papp Lacinak garábi a felesége, gyakran jár Garábra. Az, hogy Benkő G yula Homokterenyéről nősült, Molnár lány a felesége és a Péter fia is ott született. Hogy Bányapusztán rejtőzködött 1944 végén Ascher Oszkár zsidó fogolytársaival. Hosszan sorolhatnám ezeket a kis morzsákat, amelyek annyira életszerűvé, annyi­ ra színessé teszik a könyvet. Lehet, hogy ezeknek nincs országos értékük - egyiknek-másiknak nyilván van - , de nekünk mégis olyan mazsolák ezek, amelyek hallatlan élvezetet jelentenek. Azért minden helységgel kap­ csolatban van valami nagyon határozott állítása, ami a lényeget hordozza. Csesztvén a Madáchok kötik le, Magyarnándorban, vagy Nógrádm arca­ lon a juhászélet, Horpácson, érthető módon a gyerekotthon és Mikszáth, Örhalomban, ahogy ő mondja, a legendás munkaszeretet. Patvarcon a vá­ roshoz tartozás előnyei, vagy hátrányai foglalkoztatják, Drégelypalánkon a szörpüzem és a szerelőipari szövetkezet, és az se kutya, hogy Szondy ynal, vagy Szondi i-vel, és honnan ez a név, hogy Romhány, vagy Szátok, vagy Kétbodony. A népetimológia a legélvezetesebb dolgok egyike, és bő­ ven találkozunk vele a könyvben. T. P. L . : Tereske-Szátok. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. A z első Mikszáthot, a má­ sodik a „szomorú tekintetest” , Madáchot, a harmadik meg a fejedelmet, Rákóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk háromszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik meg a háromszög közepén. Pedig maga is a megtestesült történelem. A török földig égette, mindössze két háza maradt félig-m eddig épen, és hogy abból a két házból miféle erő sugárzott, sugározhatott a tovább­ éléshez, elképzelni sem tudja a mai ember. A kvadrátkövekből épült két­ tornyú templom vonzó látványossága, kiemelkedő jelentőségű műemléke hazánknak: belső falán található az a freskó, amely valamennyi közép­ kori Szent László-ábrázolásunk közül a legteljesebb. A megye legrégibb bencés apátságának székhelyén kolostor állott, amelynek maradványai újabban is előkerültek. Azt tartják, hogy Tereske valam ikor három településből egyesült a Törökhegy tőszomszédságában. A hiedelmet erősíti az az idegenes hang­ zású „tres” (három?) őrségi elnevezése a helynek, holott a szláv Treska gora (tuskós hegy) az eredet. A nemzetiségi függetlenségi mozgalom újbóli fellángolásának éveiben, a gyűlöletes Bach-korszak végén, a tereskeiek kereken visszautasították a 31 �császári-királyi minisztérium rendeletét, amely a község rendezésére és a törvénybíró választására vonatkozott. „M inden bajunk orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszke­ dünk. . „Tereskei példaként” említett nyilatkozatukkal megelőzték idő­ ben a korszerűsítési törekvéseket szolgáló, úgynevezett Októberi D iplo­ mát. A példákkal folytatva: a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri múzeuma éppen a tereskei temető. Az egyik féltemetőt az egykor volt és ott honos földbirtokos család után, a mai napig is „Huszár-tem etőnek” hívják. (Huszár volt a família neve, kastélyukban iskola székel.) A világ fordulásáig az a rész a helybelieknek megközelíthetetlen volt mindenkép­ pen, hiszen még kerítéssel is elválasztották annak idején. Kerítés persze, jó régen nincs már, nincs megkülönböztetés sem az elmúlásban, sem az életben. Tény, hogy külön temetkeztek a birtokoscsaládok, és bár ugyan­ azon a területen, mégis elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyen­ formán kettéosztódott, és ez olyannyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyházé, a másik a községé. M íg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykori birtokosfamíliák tagjait takaró sír van, a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek. Ez már így volt, így van, és így is marad - tartják a tereskeiek. A hagyo­ mány, különösen, ha kegyelettel párosul, nagyobb úr az ezerholdas egy­ kori birtokosnál. A tereskei temető mégsem ezért érdekes-értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfái és persze, ritkaság­ nak számító különleges növényzete miatt. E gy határozat szerint itt kell létrehozni a megye kőkereszt szabadtéri múzeumát. Ez azonban egymagukban a tereskeieknek megvalósíthatatlan. Megyei kőkeresztmentő ak­ ció kellene, már jó régen (szélsebesen pusztulnak a régi emlékek a fal­ vak temetőiben, amelyek teljesen átalakulnak, új temetőkké válnak). Ha nincs megyei támogatás, nem valósulhat meg semmiféle határozat sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kő fejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás kedves-fi­ nom, egyszerű ornamentikája kőbe faragva. A díszítés majdnem mind­ egyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, nemes meg­ jelenés. Tereske és Szátok minden szálon ezerszeresen kötődik egymáshoz. A szátoki ember tartásában erősen munkál, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számolva, megközelítőleg hétszáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, s Erdőtarcsán mindössze egy évet tanító pedagógus negyvenöt esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve az új állomáshelyéhez, amiről akkor vajmi keveset tudott. S ha minderről akkor valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, ez se nagyon melegedik itt meg” , utólag is érthető lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó ter­ mészetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve, csodaszám­ ba megy a világnak, hogy itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek és ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mátyás József tanító, aztán volt egy Já vo r nevezetű, de talán „csak” hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartani a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszó kört és tánccsoportot. Am it végül a te­ levíziós világ örökre eltüntetett. Vagyinszki Vendellel már együtt tanított, 32 �elérték, hogy a nagyszámú cigányszármazású gyerekek ne legyenek hát­ rányban a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói a faluba költöztek, segítséggel házat építettek. Am ikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment, kitüntetéssel, vagy öt esztendeje, helyébe lépett Vagyinszki Vendel, mellé meg odaállt társnak a tokodi születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Ezért is „szerencsés” Szátok, ahogy a helybeliek emlegetik. Sz. K . : - Én azt hiszem, nem nagyon állok messze az igazságtól, hogy­ ha cikksorozat és könyv létrejöttében egyik okként azt keresem: mi lesz a magyar faluval? Hiszen itt meggondolatlan politikai dolgok történtek a magyar faluval kapcsolatban. K i vállalja a felelősséget a falu elnéptelene­ déséért? A falu elértelmiségietlenedéséért? Azokért a morális problémákért, amelyek a magyar falura annyira jellemzőek ma, ki vállalja a felelősséget? Én is majdnem olyan szenvedéllyel teszem fel ezeket a kérdéseket, mint ahogyan kisüt a könyvből faluról falura ez a probléma. Még egy szót a szerző legnagyobb szenvedélyéről! T. Pataki László Madáchért és Fráter Erzsiért még Nógrád megye határait is képes elhagy­ ni, ezért elmegy N agyváradra is, mindent felkutat, ami csak Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban felkutatható. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. T. Pataki László egy lovag. Nemcsak azért, mert a feleségének ajánlotta ezt a könyvet, hanem azért is, mert igazságot próbál szolgáltatni a nőknek. A nőkkel szemben nagy igazságtalanságok történtek az irodalomban és a művelődéstörténetben nemegyszer, és sokan, nagy emberek, neves iroda­ lomtörténészek úgy próbálják a férjet emelni, hogy közben hozzá méltat­ lannak tartják a feleségét. Ezért lovagi tett az, amit T. Pataki Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban csinál. Igazságot szolgáltat egy szerencsétlen asszony­ nak. Megmondom őszintén, nekem ezek a legkedvesebb részeim a könyv­ ből, de az újságíró lovag azért is, mert általában az igazságszolgáltatás hajlandósága vezeti. Méltánytalanságok és igazságtalanságok nagyon fel­ háborítják. Végezetül szólnom kéne a fotókról is, a könyvnek a fotóiról, amelyek Kulcsár József munkái. Rendkívül gazdag képanyaga van, méltó a szöve­ géhez. Bízom benne, hogy ez az egész nem tűnik valam i provinciális lelkende­ zésnek, hiszen a lokálpatrióta szeret nagyokat mondani, a lokálpatriótá­ nak minden csodálatos, minden érdekes. Állításaim at könnyen, nagyon könnyen ellenőrizheti bárki a könyv olvastakor. T. P. L . : Örhalom új utcarészlete néhány hónap leforgása alatt úgy körbe­ fogta a régi kis kápolnát, a temetővel szemben, hogy a gyarmati útról nézve, elvesztette eddigi artisztikus különállását. Sajnálja is a népi építészeti szokásokat nagyra értékelő szakember, hiába! E z a régi, kis fehér falú, gondosan karbantartott kápolna a falun túli részen sokáig, évszázadokig jelezte, hogy „eddig és nem tovább!” E d d ig tart az egykori Trázs, a mai Örhalom települése. M iért is maradna meg éppen ez a hagyomány? Mos­ tanra beépült a környék hirtelen nőtt emeletes házakkal. A z életerőt, a munkabírást és a legendás - tudósok által is kutatott - palóc törzsi jegye­ ket: az erőteljességet, jókedvet átvitte kőbe, téglába, gerendába és er­ kélybe, a kor mai ámbitusába az őrhalmi ember. Talán mégsem kopik el soha ez az őseredetű erő ebből a magára adó fajtából, amelyről azt tartja Henkey G yula antropológus, embertannal foglalkozó tudós szakembe- 33 �rünk: „sehol máshol olyan keményen, határozottan nem fognak kezet az emberrel” . Sehol máshol, a szélesebb Palócföldön úgy, mint itt, nem jön mindenkitől ugyanaz a nem tolakodóan erős, mégis össze nem téveszthető szorítás-fogás. Csak meg kell nézni az őrhalmiak „kötését” , állását, járását, formáját. Azt, ahogy a földet művelik, a terményt felszedve „dugják helyébe az újat” , hogy megértsük: valam it a véletlenen kívül is köszönhet önmaga fajtája legjobb jegyeinek megőrzésében az itteni ember. A legendás munka­ szeretetet és azt, hogy nem hígul fel tartásában semmilyen újmódi diva­ tokban, ha a viseletét nagyobbrészt régen elhagyta már, de miért őrizné, amikor mindenben igyekszik úgy megmaradni őrhalminak, hogy „ne le­ gyen kevesebb” a városinál semmiben - motorizáltságban, utazásban, gyerekeinek taníttatásában a közeli városban, később a nagyobb helyek egyetemein, főiskoláin. A z útonjárás itt nem érhet véget. Holnap újrakezdhető, holnapután pe­ dig azért, hogy hazai tájakon járva - s ki is tekintve megvizsgáljuk, „m it fejlődött ez, vagy az a dolog?” Sütő Andrással kezdtem, Kós K árollyal fejezem be itt. A sztánai példával. „Kalotaszegen vagyok itthon. Sztána a tűzhelyem. . .” Mindenkinek van tűzhelye, kell lennie ebben az értelem­ ben: ahol otthon van. Vagy azért, mert ott születtem, vagy azért, mert más született ott, akihez akár holtában is úgy ragaszkodik, ragaszkodhat az esendő lélek, mint eltávozott gazdájához sírkertben a kutya, vagy azért, mert odaköti minden, ami fontos számára, vagy, mert csak egyszerűen ott érzi otthon magát. Hol van a tűzhelyünk? E z a kérdés egyedül. S hogy aztán van-e, lehet-e egyáltalán egy izgő-mozgó világban? Hogy is mondja Kós K ároly? „A z én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon soha nem lesz korhadt a f e jfa .. . É s emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. . . Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. M ert én itthon maradtam.” Sokat mondó, sokat ígérő a palóc táj is körülöttünk. 34 �Dr. Tamáskovics Nándort, A palócföld az ötvözetgyár igazgatóját: C sa k m ú ltja v a n megkérdezte a k o h á s z a tn a k ? A minap véletlenül a kezembe került egy katalógus. Fotói az isko­ lai szertárakban őrzött, s a tanulók által csekély figyelemre mélta­ tott ásványokra emlékeztettek leginkább. A szövegből ugyan hama­ rosan kitűnt, hogy azok a szürkés fényben játszó dolgok nem ásvá­ nyok, hanem ötvözőanyagok, de számomra ettől még nem váltak sok­ kal vonzóbbakká. Amikor azonban megtudtam, hogy az ötvözőanya­ gok, vagyis a ferroszilícium (FeSi), a ferrovolfram (FeW), ferrovanádium (FeV) stb. előállítása tipikusan kohászati művelet, s, hogy a termékek hasznosítása is ágazaton belül, az alumínium- és acél­ kohászatban történik, végül pedig, hogy az ország egyetlen ötvözet­ gyára a salgótarjáni, szemlélődésemet élénk érdeklődés váltotta fel. Hiszen az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a kohászati vállala­ tok háza tájáról. Ezért kerestem fel az ötvözetgyár igazgatóját. - V éleménye szerint milyen körülmények hatására vált deficites­ sé a kohászat? A kialakult helyzetet alapvetően több tényező motiválja: a termelési folyamat igen nagy fokú energiaigénye, amely növekvő energiaárakkal pá­ rosul; a kohászati műveletekkel járó környezetszennyezés és az elavult technológiák, végül, sajnos, kifogyóban vannak a jó minőségű alapanyagok. Mindez az önköltség rohamos növekedésével jár együtt. Mivel bizonyos határokon túl a költségtényezők a termékek árában nem realizálhatók, így napjainkban a kohászati tevékenység stagnál. Az iparosodott országokban csökkenés, ugyanakkor a fejlődő országokban gyors növekedés tapasztal­ ható. - Mit lehet tenni a veszteségek felszámolása érdekében? Alig kínálkozik igazán jó megoldás. A vállalatok első reakcióként a ter­ melésüket csökkentik. Ennek egyik következménye - különösen az iparilag fejlett tőkésországokban - a tömeges elbocsátás. - A z ötvözetgyár kohászait is fenyegeti a munkanélküliség veszé­ lye? Szerencsére nem. Intézkedések egész sorát valósítottuk meg a belső tar­ talékok feltárására. Sikeresnek bizonyultak az anyag- és energiatakarékos­ 35 �ságra, a termelőberendezések és -technológiák korszerűsítésére irányuló tö­ rekvéseink. Ennek köszönhetőek eredményeink azokban a nehéz években, amikor a nyugat-európai gyárak jelentős része veszteséges. - Önök talán valam i nagy titok birtokába jutottak? Nincsenek titkaink. Sikerült a kollektívát mozgósítani a változó felté­ telekhez való rugalmas, gyors alkalmazkodásra. Ezenkívül sem alapanyag­ beszerzési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. - Honnan veszik az alapanyagot? Elsősorban hazai vállalatoktól vásárolunk, de a nagy értékű volframérc például tőkésimport. Folyamatban van egy 400 millió forint költség­ gel épülő beruházás Mongóliában, melyben mi is részt veszünk. E gy év múlva indul a termelés, ezáltal az alapanyag-ellátásunk hosszú távon még biztonságosabbá válik. - Em lítette, hogy értékesítési gondjaik nincsenek. Valóban. Termékpiacunk stabil. Főleg belföldre és néhány tőkésország­ ba szállítunk. Termékeink minősége megfelel a legszigorúbb exportkövetelményeknek is. - A kkor miért nem exportálnak többet? Ennek a gyárnak kicsi a kapacitása. É v i 16 ezer tonna ötvözőanyagot termelünk. Ezzel szemben az országos felhasználás 100 ezer tonna évente. A többit importálják a felhasználók, elsősorban a Szovjetunióból. - H a így áll a helyzet, miért nem törekszenek kapacitásbővítésre? Term ékeik jelenlegi mennyiségének akár többszörösét is gond nélkül értékesíthetnék! Egyrészt, mert az érvényes szabályozó rendszerben, a nagymértékű jövedelemelvonás miatt, még az egyszerű újratermelés is megvalósíthatatlan. Másrészt, mert a K G S T jelenlegi árrendszere nem hat ösztönzőleg a ha­ zai fejlesztésre, de távlatilag körvonalazódik egy jelentősebb bővítés le­ hetősége. - Ezek szerint lemondanak a műszaki fejlesztésről? Szó sincs róla. Tág teret engedünk az innovációnak. Azt hiszem, sikerült a szellemi tartalékokat mozgásba hozni sok fejlesztési feladat megoldá­ sára. Vagy említhetem azt a környezetvédelem szempontjából jelentős, 140 millió forint értékű gáztisztító berendezést, melyet három évvel ezelőtt, francia közreműködéssel, az ötvözetgyár kollektívája fővállalkozásban va­ lósított meg. A műszaki fejlesztést szolgálják licencvásárlásaink, valamint a különböző szocialista országokkal megvalósított tudományos együttmű­ ködéseink. 36 �- A z eddig, elmondottak alapján úgy tűnik, az önök vállalata sa­ játosan kedvező helyzetben van a kohászati üzemek között. M égis megkérdem, hatással v a n -e tevékenységükre a struktúraváltás szin­ te általános kényszere? Nálunk lényeges struktúraváltás nem lehetséges, de nem is szükséges. Ha csak az új ötvözőanyagok termelésbe való bevonását nem tekintjük annak. Alaptevékenységünk hosszú távon változatlan, még technológiai ér­ telemben is. A vaskohászat más területein azonban a struktúraváltás, az importcsökkentés stabilizálja a gyárak jövőjét. A z ötvözött acélok ará­ nyának növekedése pedig tágítja a horizontot. - A vállalati közvélem ény lenlegi gondjait? hogyan fogadja népgazdaságunk je ­ Dolgozóink tudják, hogy munkájukra szükség van. E z biztonságot lent számukra. A kibontakozás érdekében pedig készek a cselekvésre. je­ - Úgy tudom, M iskolcon végezte a műszaki egyetemet, H arkov­ ban volt ispiráns, s kandidátusként ismét M iskolcra tért vissza. K is idő múlva - immár 14 éve - fogadta e l az ötvözetgyár igazgatói kinevezését. Pedig egy kohómérnök számára alig van az országban ideálisabb hely Miskolcnál. M i h ozta önt mégis városunkba? Szenvedélycsen szeretem ezt a szép szakmát, amit csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Ehhez kínált lehetőséget Salgótarján. Itt tág tere nyílt a tudományos kutatómunkának is. D e az igazi öröm számomra az, hogy kezdettől fogva közvetlenül részt vállalhatok a gyár fejlesztésében. K ülö­ nösen azok a feladatok érdekelnek, melyek következtében könnyebbé vá­ lik az emberek élete. Jobb anyagi helyzetet, kedvezőbb munkafeltételeket eredményeznek számukra. - Köszönöm a beszélgetést! B A C S K Ó P IR O S K A 37 �SZABÓ ANDRÁS F o g y ó lé p te k Azért egyszer már írni kellene róluk! Most, hogy fizikai létükben lassan aláhullanak és végérvényesen, minden­ korra eltűnnek a szemünk elől. Csak később, felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy kik ők; mint nyiladozó értelmű gyerek természetesnek fogtam fel, hogy ott élnek mellettem, hozzá­ tartoznak a kisvároshoz, mint az öreg épületek. Akkor még nem tudtam, hogy ők valamennyien élő, eleven lenyomatai egy ok-okozati összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos kornak, hogy összefog­ laló nevük ellenére sosem alkottak, mert nem alkothattak úgy osztályt, ahogy más osztályok kimerítik a politikai gazdaságtan eme fogalmát. Ha behunyom a szemem, őket látom, zöld ragián-, vadász- és lódenkabátjaikat, ahogy suhannak a kisváros alkonyuló utcáin, vagy nyári melegben ülnek a ligeti padokon, arcukat a napnak fordítva. Emlékeimben ők mindig öregek. Elnéző, zavart mosolyuk, mellyel közlekedtek a városka kisutcáin, azoknak az embereknek a közérzetéről árulkodott, akiket kiszakítottak környezetükből, s hosszú időre ott felejtettek v alahol. Szertartásos köszönéseik, a kelleténél harsogóbb társalgási modoruk ugyan ennek ellentmondani látszott, de magányos poroszkálásaikban, kitekintő, révedező pillantásaikban ott érződött a szorongás. Így, öregen, ahogy megjelennek az emlékezet horizontján - persze ez csak utólagos okoskodás - ahogy ülnek a padokon, a ligetben s a főutcán, látszólag gondatlanul, kedélyesen beszélgetve, talán egy hajszállal közelebb jutunk a kérdés megválaszolásához; ahhoz, hogy ez az egyedeiben kiváló, ez az egyedeiben nagyszerű teljesítményekre és kiállásokra képes osztály (nevezzük őket továbbra is annak), miért nem tudott cselekvő lenni, miért lett és maradt al­ kalmazkodó eleme a világháború előtti magyar társadalomnak. Ha végigmentem az utcán, az összebúvó szerelmespárok, a piaci bugyraikkal megpihenő szügyi, patvarci, mohorai, nándori, halápi parasztasszonyok mellett ők ültek a padokon. Átengedték tekintetüket a hétfői vásár forgatagának vagy egymással beszélgettek. Magatartásukban mindig volt valami szemlélődő és kívülálló, ami humort és bölcsességet kölcsönzött nekik. Megint csak utólagos okoskodás, de lehet, hogy ez a szemlélődésre való hajlam, mely valószínűleg onnan eredeztethető, hogy korábban se ide, se oda nem tartoztak, se a többséget alkotó paraszt- és munkástömegekhez, se a vékonyka uralkodó réteghez, fejlesz­ tette ki bennük a dolgokon való felülemelkedés képességét, sokszor a legyintést a cselekvés helyett. Ügyvédet, jogászt, tanárt, orvost, még szolgabírót is ismertem közülük. A szolgabíró a Partiumból jött, s az első világháború előtt telepedett le csa­ ládjával a kisvárosban. Diákéveit Zilahon töltötte. Magas, rendkívül szikár, egyenes tartású ember volt, aki pettyes csokornyakkendőt hordott kemény, mindig hótisztaságú inggallérja alatt és vékony elegáns botot kopogtatott az utca járdáján. Szigorú ember hírében állt, aki a törvény és paragrafusok szolgála­ tába állította munkaerejét, míg fiatal volt. Alacsony sorból nősült s ezt családja 38 �egészen felesége haláláig nehezményezte. Később engedett közte és nővérei kö­ zött a fagyos viszony, s mikor könyörtelenül rájuk csapódott az öregség, megtalálták egymást. Fogadóórákat tartottak, ha jól emlékszem kedden voltak ezek a fogadónapok, ilyenkor illett őket meglátogatni. Zilahi diákéveiről mesélte azt a történetet, hogy osztálytársaival valamelyik tanév végén egy lányos háznál zsúrt tartottak. Késve érkezett meg a társaságba. Mikor betoppant, a költő, kinek verseiről be­ széltek, a másik, csendesebb szobába húzódott vissza, mert éjszaka utazott, s nagyon fáradt volt. Tapintatlanul megnyitotta az ajtót, s az ágyon fekve ál­ matlanul forgolódva ott találta a versek íróját, Ady Endrét. Ez a találkozás még az Új versek megjelenése előtt történt. Ezeket az embereket a közös nyelv, a közös gesztusrendszer tartotta egybe. - Nézze, kérem..., vagy ...nézd, kérlek - mondta a szolgabíró az orvosnak, s ugyanilyen választékos modorban indították vagy folytatták mondataikat a többiek is, bármiről folyt a beszélgetés. A karmozdulatok erőteljesek és kicsit szögletesek voltak, amikor üdvözlésre került a sor. A köszönés pillanatában a felcsapódó kézfej a halánték vonalában maradt, s itt, ebben a magasságban ingott jobbra és balra. A szolgabíró túl kilencvenedik életévén szociális otthonba került és húgom­ mal látogatására készültünk. Húgomhoz különösen vonzódott, tizennégy évesen magázta őt és üdvözléskor mindig megcsókolta a kezét. Utoljára láttuk őt, s mintha így is indultunk volna el hazulról, mintha sejtettük volna ezt már előre, megilletődve léptük át a terem küszöbét. A magas, hosszú ember a felpolcolt vánkosok árkában mozdulatlan, elnyílt szájjal feküdt és már nem sokat tudott a világról. - Szóljanak hozzá erősen - intett a szomszédja - azt meghallja. Csak nagyon lassan nyitotta ki a szemét, s azt mondta, hogy haza szeretne menni. Aztán megint csak lassan, igen lassan a fiókjához nyúlt és kihúzott onnan egy rumosmeggy desszertet. Ez a figyelmesség a húgomnak szólt; mindig cso­ koládéval várta, ha testvérem meglátogatta őt. S most az emlékezés homályából előjön egy másik idős öregúr; avitt öltözé­ két választékos eleganciával viselő szemüveges férfi és az asztalfőre ül. Ő a pénzbeszedő! Ez a szóösszetétel igen változatos jelentésben él ma is, de nekem s öcséimnek mindig őt idézi. - Maradjatok csöndben - hallom nagyanyám hangját - bármikor itt lehet a pénzbeszedő! A toliseprű s a törlőrongy ilyenkor már reggel óta dolgozott a bútorokon, hogy a politúr fényesre csiszolva várja a vendégeket. Magas, haj­ lott alakjával aztán megérkezett a nyugdíjas ügyvéd, s miután nagyanyám fel­ hajtotta az asztal egyik felén a horgolt terítőt, a pénzbeszedő helyet foglalt, s kockás papírján szarkalábas, dőlt betűkkel igazolást adott az egyházadó be­ fizetéséről. Maga a művelet nem tartott öt percnél tovább, de illett szóval tar­ tani a vendéget, s az öreg ügyvéd mindig szívesen vállalta a társalgással eltöl­ tött időt. Ekkor már tokjába tette a szemüvegét, iratcsomóit is visszacsúsztatta csatos bőrtáskája mélyébe, s hátradőlve, egy-két figyelmesen elhelyezett meg­ jegyzéssel irányította a társalgás menetét. Hogy miről folyt a szó? Ezt nemigen tudnám megmondani, de áhítattal hallgattuk ezt a beszélgetést, mert esemény volt, s korán megözvegyült nagyanyánk várakozása ránk is átragadt, ha a pénzbeszedő látogatása esedékes volt. Ennek a kisvárosi társaságnak a tagjai valamennyien nagy lokálpatrióták vol­ tak. Az is, aki nem innen származott, hát még aki idevalósi volt. A csesztvei 39 �költőóriás, s a Szklabonyán született s ott gyerekeskedő író személye már csak a két falu közelsége miatt is vonzotta őket. Ma, amikor a nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges voltáról értekezünk, s a nyelvoktatás nehézségeinek fő okaként a nyelvi laboratóriumok hiányát hall­ juk emlegetni, egy kicsit az ő szemöldökük alól nézek értetlenkedve. Nyelvoktatásuk technikai apparátusa aligha terjedhetett a tankönyvnél és a tanárnál többre, azt az egy-két idegen nyelvet - dacára idős koruknak - mégis jól be­ szélték. Már elszakadtam a kisvárostól, s csak hazajáró vendég voltam odahaza, amikor hírt kaptam róluk, hogy ez is, az is... ma két hete, már egy hónapja... nincs a városban. Ahogy kifordult a macskakő a mellékutcákból, egységes aszfaltburkolatnak adva át a helyet, úgy fogytak ők is. Eltűnt a szolgabíró, a pénzbeszedő, gumivégű botjával - melynek ritmikus mozgására odatapadt a gyermeki tekintet - elköltözött a körzeti orvos. A kis utca sarki házából kivo­ nult az öreg vívómester - mindig kuruc kori nótákat játszott a klarinétján. Fes­ ték- és csempeárus kisiparosok költöztek az utcába, akiknek boltja előtt egymást váltja a puffogó szállítókocsi. Nem tudom mennyire figyelt rájuk a város, s ők mennyire éltek együtt a várossal a későbbiekben, öregkorukban. Vagy maradtak a múltjukban? Biztos érte őket méltánytalanság is, s lehetett idő, mikor súlyos hátrányt jelent sor­ suk alakulásában középosztályi mivoltuk. Erről már nem indíthatok velük beszélgetést. Én szerettem őket, vonzódtam hozzájuk. Kisvárosi gyermekkorom forgó­ színpadának ők a felnőtt főszereplői. 40 �E g e r és S a lg ó ta rjá n a k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájának megjelenése alkalmából A két város bemutatása és összehasonlítása a korabeli magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét és körképét nyújtja, melyhez képest lényegében csak a főváros jelent eltérő nagyságrendet és minőséget. (A pontosság kedvéért: egyes, más történeti alapokon kifejlődő dunántúli és alföldi társadalomszerve­ ződési formák is további változatoknak tekinthetők.) A két város a földrajzi közelség és hasonló nagyságrend ellenére alapvetően és szinte minden szempontból különbözött egymástól. Míg Eger a magyar feudalizmus és katolicizmus „védőbástyája” volt évszázadokon keresztül, Sal­ gótarján jellegzetesen tőkés képződmény. Gazdasági alapjuk, társadalmi szer­ kezetük és kultúrájuk is ennek megfelelően a modernizációs folyamat szélső pólusain helyezkedett el. Talán éppen ezért, szinte modellszerű pontossággal fi­ gyelhető meg bennük a tőkés fejlődés megkésettsége és a magyar társadalmi struktúra minden szintjén meglévő kettősség. Eger - mint Szabó Zoltán írja „külsejében csinos” , de belsejében a magyar társadalom legjellemzőbb hibáit magában hordozó város. A salgótarjáni városkép pedig a magyarországi kapi­ talizmus három korszakának lenyomata. Eger urbánus külsőségei nem párosultak korszerű gazdasági tartalommal. A városnak sem ipara, sem számottevő kereskedelme nem volt. Az ipartelepítő tényezők (ásványi kincsek, ipari hagyományok stb.) hiánya, a nem túl szeren­ csés forgalmi fekvés nem biztosított ehhez kedvező feltételeket. Biztosíthatott volna viszont a közigazgatási szerepkör és a kulturális hagyomány. Ez a ha­ gyomány azonban - egyházi és arisztokratikus színezetű lévén - a tőkés típusú fejlődéshez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni. A hagyományt képviselő egyházi és világi vezető réteg érdekeivel egyenesen szembenállt egy ilyen fej­ lődés gondolata. Egyszerűen belátható ez a város térbeli és társadalmi szerke­ zetének ismeretében. A város középpontjában helyezkednek el a templomok, az egyházi épületek és a középületek. Ezek közvetlen közelében voltak a legnagyobb egyházi és vilá­ gi előkelőségek palotái és magánházai. Körülöttük, de még a belváros területén, koncentrálódott az egyházi és világi méltóságokhoz buzgón igazodó kisszámú és heterogén, de mégis zárt középosztály. Róluk írja Szabó Zoltán, hogy „a magyar úri társadalom dzsentroid típu­ sához tartoznak és őseiknek kutatása a faji keresztezettség maximumára kitűnő példa lehetne. E jórészt német, szlovák, délszláv származású és a magyar úrisághoz asszimilálódott réteg természetesen urabb az úrnál... Ők azok, akik jobban védik a nemesség örökbefogadott hibáit, mint amennyire a nemesség védené.” A barokk és álbarokk belváros közepétől alig néhány száz méterre, átmenet nélkül - mint döbbenetes kontraszt - húzódik a másik Eger, a falu, a „hóstyák” világa, óriási fecskefészkek gyanánt tapadva körös-körül a városra. A faluöv 41 �feladata a város élelmiszer-ellátása volt, kivitelre kevéssé termelt. Ez az egyik magyarázata annak, hogyha fizikailag kicsi, társadalmilag annál nagyobb távol­ ság van a belváros és a külváros között. E paraszti külváros társadalma sem egységes, de a módosabb rétegek számára is egyértelműen lehetetlen volt az „úri társaságba” való felemelkedés. A legszegényebbek pedig - a cigánysággal azonos életnívón - teljes kilátástalanságban, vagyon, állandó munka és jöve­ delem nélkül, pincelakásokban, tufakőbe vájt odúkban tengődtek. Ha Magyarországon átalában nem volt, Egerben különösen hiányzott az a közvetítő - pol­ gári - társadalmi közeg, amely az alsóbb osztályok kollektív mobilitását elő­ segíthette volna. A középosztálynak természetesen nem is volt szüksége ilyen alulról jövő utánpótlásra. Úriságát épp ezzel a távolságtartással tudta önmaga számára is definiálni. Eger gazdasági struktúrája tehát évtizedeken keresztül semmit sem változott. A város - és a megye - uralkodó osztályai (és közvetve az őket kiszolgáló ré­ tegek) az egyház és az állam fizetett alkalmazottai voltak, akik számára lehet­ séges és kényelmes alternatíva volt a tőkés gazdasági struktúrába való betago­ lódás elodázása. A gazdaság és a társadalmi szerkezet mozdulatlansága a kul­ turális magatartást is konzerválta. Eszerint a kultúra kevesek privilégiuma, amely nem arra való, hogy másokkal is megosszuk. Salgótarján egészen más világ; másképpen torz. Száz évvel korábban még ismeretlen porfészek. A múlt század végéig több bányavállalat és három ipari üzem települ meg a szűk völgyekben, 1922-ben nyilvánítják várossá. A város története tulajdonképpen a bányászat és az ipar története. Előbb épültek a bányák és a gyárak, utána a hozzájuk tartozó telepek. Az üzemek helyét a szén és a domborzati viszonyok határozták meg. A megmaradó helyen épültek az eleinte külön álló telepek, melyek később összenőttek. A különbség azonban továbbra is megmaradtak az egyes telepek között. A város tulajdon­ képpen ezekből a telepekből áll. Közepe nincs, illetve szinte véletlen, hogy a szegényes és jellegtelen városmag a telepek mértani középpontjában helyezkedik el. Ha Egerben földrajzilag a központ-periféria ellentét „képezi le” a társa­ dalmi különbségeket, Salgótarjánban a tulajdonosi és foglalko­ zási struktúra mellett az üzemi és ezzel együttjáró telepi hovatartozás mentén is szinte hihetetlenül nagy szociális különbségek rajzolódtak ki. A legnagyobb vállalatok a szűk völgyben elnyúló város két végén helyezked­ nek el. „A z északi részen van a rimamurányi acélgyára, a déli részen a bányai telepek, a palackgyár és a Hirsch-gyár. E vállalatok a város két végén olyanok, mint két mágneses pólus. A salgótarjániak a két pólus erőterében az üzemek vonzása alatt élnek. A két pólus erőterében mintha két irányban akarná szét­ húzni a várost” - írja Szabó Zoltán. „A z egyes telepek más-más képet mutat­ nak. A déli rész a bányatelep, te palackgyári telep és a Hirsch-gyár telepe szürke külvárosi képével szomorú világról beszél. Északon a Rima rendezett útjai, modern munkásházai már másféle életről szólnak.” A lakásviszonyok meghatározzák és egyben pontosan tükrözik a benne élők életviszonyait is. A tisztviselőházak a város minden részén tágasak, rendezettek. Az igazi különbségek a munkásság tömegeinek életszínvonalában és mentalitásá­ ban nyilvánulnak meg. A régebbi bányatelepek lapos házai zsúfoltak, egészség­ telenek. „ A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, 42 �kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még ker­ tet is próbált teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet.” A palackgyár és a Hirsch-gyár sivár telepei többnyire emeletes barakkokból állnak, melyek ugyancsak nem magasabbak egy földszintes háznál. Északon a rimamurányi városrész minden tekintetben fejlettebb viszonyokat tükröz. Mint Szabó Zoltán írja, „úgy viszonylik a déli részhez, mint Koppenhága az A n­ gyalföldhöz" . Az északi telep munkáslakásai európai színvonalon álltak. Túlnyomórészt kétszobás, komfortos lakások, hatalmas erkélyekkel és nagy ablakokkal. A köz­ célú épületek is modernek, jól felszereltek. Itt található az akkori idők egyik legkorszerűbb elemi iskolája. Épült egy szép, modern templom, oldalában kultúrház, előadóterem, ferences rendház. A telep közepén hatalmas kultúrcentrum, színházteremmel, süllyesztett zenekarral, könyvtárral, „kaszinóval” , klub­ szobákkal. Vannak teniszpályák, játszóterek. Utóbbiak egyikét a várostól kilo­ méternyi távolságban az erdőben építette a vállalat. (Ez a népszerű „Dolinka” .) Az üveggyári, Hirsch-gyári kolóniák és a harmincas években épített korsze­ rűbb bányászlakások ellenére a bányatelepek is az akkori átlagkapitalista gon­ dolkodásmód városképi lenyomatai. A rimamurányi városrész fejlettsége azonban a vasipari konjunktúra anyagi alapjain „annak a haladó, huszadik századi kapita­ lizmusnak az arcát mutat ja, mely nemcsak azzal törődik, hogy a jelenben legjob­ ban kihasználhasson anyagot és embert, hanem a jövőt is igyekszik biztosítani.” Észak és Dél ellentéte a fizetésekben is markánsan megnyilatkozik. Mivel a telepi munkások jó része lakbért alig fizet, világítást ingyen, fűtést majdnem in­ gyen kap, az ún. kispolgári életstandard küszöbe esetükben 150 pengőnél húz­ ható meg. Ennél nagyobb keresete van a rimamurányi munkásság több mint felének. Ezzel szemben a bányai munkások és az üveggyáriak esetében az arány 1:12 , míg a Hirsch-gyári munkások keresete csaknem teljes egészében 150 pengő alatt maradt. Az üzemi munkásság kisebbik hányada nem a kolóniákban, hanem a város egyéb területein élt vagy a környékbeli falvakból járt be, a távolságtól függően általában hetenként. Munkásszállítás - a bányászvonatok kivételével - nem volt. Ez a réteg két szempontból különbözik a telepiektől: szociálisan és nemzetiségi szempontból. A környékbeli magyar paraszt úgy járt be a város üzemeibe és bányáiba, mint ahogyan más vidékek szegényei jártak summásmunkára. Számára az ipari munka és a bányászkodás szükséges rossz, kényszerűség volt. Az üzemben ők végezték a szakképzetlen, piszkos, nehéz munkát, de az üzemen kívül méginkább idegenek voltak. Noha idejük lett volna rá, hiszen a városban, kvárté­ lyon töltötték idejük nagy részét, a zárt, kasztszerű telepi társadalom nem fo­ gadta be őket egykönnyen. Minél fejlettebb volt a telep, annál kevésbé. A pol­ gáriasodó rimai társadalom nemcsak a „buta parasztot” , hanem a Hirsch-gyári prolit is lenézte. Jellemző azonban, hogy a bejáró falusi munkások nem is akartak mindenáron telepivé válni. Az ő álmuk továbbra is a föld maradt. Ők is lenézték a bér­ munka kényszerében élő „éhenkórász” városiakat. Szociálisan tehát a bennszülött palóc parasztok tömege idegen test volt az elkülönült kolóniák világában. Ugyanakkor nemzetiségi szempontból a salgó­ tarjáni medence munkássága volt idegen, túlnyomórészt szlovák és német szár­ mazású. A „vendégmunkások” első hulláma még a bányaművelés kezdetén, a múlt század utolsó harmadában jelent meg. A felvidéki liptákokat a zömében 43 �német származású ipari szakmunkásréteg beáramlása követte. A periodikus és fluktuáló bányaművelés megtartó ereje kisebb volt, de az ipari munkások lete­ lepedtek és hamar asszimilálódtak. Szabó Zoltán a harmincas évek végén már sajátosan elmagyarosodott viszonyokkal találkozott. Az asszimilálódott idegen eredetű munkásság néhány évtized alatt a táj természetes részévé vált, ugyanúgy, mint a gyárak. (Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a már említett általános iskola tanulójaként e sorok írójának sem jutott eszébe, hogy Fancsik, Hercsik, Hepka, Sipka, Fridrich, Oszwald, Wilim stb. nevű osztálytársai magyar származását kétségbe vonja.) Ugyanígy idegen, zömében német (szlovák, cseh) eredetű volt az értelmiség, amelynek három csoportját különbözteti meg Szabó Zoltán: a köztisztviselőket és a bányai, illetve a rimai tisztviselőket. A köztisztviselőké a legszabadabb réteg, de ők hasonlítanak leginkább arra az egész Magyarországon - mint Egerben is - tipikus elmagya­ rosodott középosztályi típusra, amelynek világát Szabó Zoltán úgy jellemzi; kultúralapja német, máza magyar. A rimaiak kapitalistább, polgáribb és ke­ ményebb fegyelemben élő középosztályt alkottak. Életmódjuk és szemléletük in­ kább a nagyvárosi emberéhez állt közelebb, mint a vidéki úréhoz. A bányaiak e két típus közt képviseltek sajátos átmenetet. Eger és Salgótarján két világháború közti állapota tehát teljesen eltérő módon ugyan, de csaknem egyforma élességgel világít rá társadalomfejlődésünk évszá­ zados gyökerű és máig ható bajaira. Ezek a következők: - a céhes iparból és a kereskedelemből kinövő szerves tőkés fejlődés hiánya; - az iparra és a kereskedelemre épülő szabad városi társadalmak és kul­ túrák kifejlődésének vontatottsága; - a megkésve és idegen tőkével, idegen munkaerővel meginduló kapitalizálódás elidegenítő hatása a hagyományos helyi társadalmakra; - a hol feudális, hol tőkés, hol egyidejűleg mindkét függés szorításában élő alsóbb osztályok és egyének teljes kiszolgáltatottsága, amelyet (a főváros kivételével) a szervezett munkásmozgalom sem képes enyhíteni; - ahol pedig sem idegen tőkével, sem belső energiáktól vezéreltetve, meg­ késve sem indult meg a kapitalizálódás, ott a társadalom felső és alsó osztályai között áthidalhatatlanná nőtt a társadalmi szakadék. Szabó Zoltán egyedül a rimamurányi „gyarmatbirodalom” szociális intézke­ déseit nem illette kíméletlen tudományos kritikával (annak is salgótarjáni viszonyait, szemben a feudális lényegű ózd-borsodnádasdival). Megfigyelései ma sem tanulság nélkül valók. K O V Á CS E N D R E 44 �N a p ló h e ly e tt I. Egy évad a pokol tornácán Ha most, utólag, a szerencsés végkifejlet tudatában visszatekintek, ven­ dégnek átutazo turistának látom magamat ott. Pedig akkor nem így tűnt. Tavaly ősszel megbetegedtem, az influenza, ahogy már évek óta szo­ kott, ráment a szememre, vírusos gyulladást okozott. Szaruhártyaherpeszt, olyasmit, amiről a szemészek a fejüket a papír fölé hajtva, miközben kór­ lapot nyitnak a betegnek, elmagyarázzák: - Asszonyom, ez egy nagyon hosszadalmas, de végül is gyógyuló be­ tegség. Nem veszélytelen, mert, ha a látómezőre is kiterjed, részleges lá­ tásromláshoz, esetleg még annál is többhöz vezethet. De önnek szerencsé­ je van, a herpeszhólyagocskák a szem külső, alsó területén vannak. Na­ gyon vigyázni kell, nehogy elterjedjenek. . . Na, persze, csak azok az orvosok mondják ezt, akik látják a baj mi­ benlétét. De hát vegyük az optimális esetet. Orvostól orvoshoz vándorol­ va, előbb-utóbb megérkezik az ember egy olyan rendelőbe, ahol van rés­ lámpa, ahol az orvos már találkozott hasonló esettel és nem a betegtől kérdi, hogy volt-e már máskor is ilyen baja és akkor mit szoktak csinál­ ni? Mert szerencsére ritka baj, de azért van belőle. Hiszen mikor végül a pokol tornácára értem, ültünk ott sorban vagy tízen - négyéves kis­ lánytól a nyolcvanéves öreg néniig - , akik ebben a betegségben szen­ vedtünk. Ültünk sorban sok más beteggel együtt naponta az alagsori kis rendelő várófolyosóján. Különös kis folyosó volt ez. Nem fért el több, mint nyolc-nyolc szék szorosan egymás mellett a két szemközti falnál. Ha becsukták az ajtót, amely a régi pavilonokra és az ápolt kertre nézett, olyan gyorsan elfo­ gyott idebent a levegő, hogy még hidegekben is újra ki kellett nyitni. Ez a folyosó tehát mindig nyitott ajtóval várta az érkezőket. És a fogadtatás ugyanilyen szívélyes volt. - Magácskát még nem láttam itt - mondta évődve a kék szemű, hu­ szonnyolc éves asszisztensnő, mikor riadtan, betegen, rosszkedvűen először foglaltam helyet a váróban. Noteszt hozott, felírt rólam mindent, amit tud­ nia kellett. Attól fogva már a nevemen szólított. De mindenkihez ugyanilyen volt. Akár a főorvosa. Mondom, családias hangulat uralkodott, ami tekintve a csaknem bizonyosra vehető tényt, hogy aki egyszer itt megjelenik, az törzsvendég lesz, az egyedül elviselhető állapot volt az összes lehetséges között. Itt azonnal befogadtak. Hogy a gyógyu­ lás biztos reményében, vagy a gyógyíthatatlanság esetleges tudatában, arra 45 �ilyenkor nem gondol az űzött vándor, aki már addig nem egy kórházfo­ lyosó kövén álldogált, nem egy szűkös, vagy tágas váróterem székeit kop­ tatta. Történt ugyanis, hogy a múlt őszön a baj kiújulásakor könnyelműen nem vettem komolyan az esetet. M ár annyiszor volt, és egy-két-három hét szemcseppentés, antibiotikum-szedés, pihenés után elmúlt, hogy most ide­ jében orvoshoz sem fordultam. M ire észbe kaptam, hogy le kell fékezni a tempót, utána kell nézni a dolognak, késő volt. E d d ig a szervezet maga állította meg a vírust némi gyógyszeres segédlettel: most túlfeszítettem a húrt, eljátszottam a velünk született természetes ellenálló, gyógyulóképesség adta esélyt. Idekényszerültem hát a tudomány „csarnokába” , a pokol tornácára, hogy kipróbáljam, mit tud nyújtani. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy semmit. Ezek a napi egy-két-három órák, amiket itt töltöttem, jórészt várakozással, felértek egy világ körüli utazással. A probléma, amivel a tudós professzort felkerestem, s ami ak­ kor - a szójáték minden frivolságán túl is - , valóban óriásira nőtt a szememben, egyre kisebbedett, egyre jelentéktelenebbnek tűnt. M ert hát mi volt az én szaruhártyaherpeszem annak az ázsiai aggastyánnak a trachomás vakságához képest, akit egyik nap ötödmagával hozott a kórház valam elyik osztályáról a mentő? A kincstári pizsama és csíkos köpeny úgy lógott le két oldalt csontos vállárói, mint egy távol-keleti népi öltözék (kimono? judogi?). K ét kezét előretartva ment a vakok évezredes pózában, mezítlábán klasszikus saru­ jával, csoszogva, lassan, hogy kinyíljanak előtte az ajtók, félrehúzódjanak, akiknek szemük van a látásra. Odabent a feketére festett falú, apró, de mindennel berendezett rendelőben, amelynek barátságos személyzetéből és különös fényeiből ő semmit se látott, sokáig csattogott a réslámpára sze­ relhető fényképezőgép lila vakufénye, és mindannyiunk atyja, a negyven­ ötven körüli főorvos úgy kísérte ki jó háromnegyed óra múltán a neve­ zetes vendéget, mint, aki nagyon sokat köszönhet ennek a látogatásnak. - Gyógyíthatatlan - mondta a készségesen mosolygó, a magyar nyelvet nagy öntudattal, de alig-alig beszélő tolmácsnak. - Jöjjön a következő és beterelt maga előtt egy negyvenes, sovány, hosszú fekete copfos aszszonyt. - E lvileg pihenni jönnek Magyarországra — mondta az egyik nővérke, amikor egy lopott kis cigarettaszünetre kiállt a váró ajtajába. Aztán közben kerül nekik szemüveg, műfogsor, műláb. . . Végül töltenek néhány hetet valam elyik szanatóriumban. . . E z ilyen kormányközi megegyezés. - Szem üveg.. . - gondoltam. - Hátha ilyen messzire kell utazni azért a szemüvegért, bizonyára utóbb hordani sem meri, nehogy eltörjék. Mikor kap még egyszer - , ki tudja, milyen érdemeire, hőstetteire való tekintet­ tel - lehetőséget egy ilyen utazásra? A vak öreg velem szemben ült, a széksor végén. Szótlanul fészkelődött a bőrpárnás széken. Körülötte csak megszokott, otthoni hangok, mi ma­ gyar várakozók hallgattunk. Épp a két asszony csicseregte el a még sorra nem került férfiaknak, hogy mi történt odabent. Talán ez az otthoni be­ széd, meg, hogy mellőle ment be a rendelőbe valaki, bátorította fel az öreget, hogy megpróbáljon valamicskét változtatni kényelmetlen helyzetén. E g y nagy sóhajtás után felhúzta két lábfejét maga elé a székre, ott ült sza­ 46 �bályos lótuszülésben, szemmel láthatólag megkönnyebbülve, mondhatni, „kinyújtóztatva” tagjait. Nem sokáig ült így, mert az egyik, két székkel odébb ülő magyar figyelmetlenül megmozdult ültében, meglökte az öreg térdét, aki abban a pillanatban, mint akit rajtakaptak, leeresztette újra lábait. Nyilván figyelmeztették őt elindultakor az itteni szokásokra, meg­ adón lógatta hát a szék alá csontos, megfáradt járóművét. - Ô, hát azért nekik sem fenékig tejfel - döbbentem rá. M ert addig magam is elfogadtam az általános vélekedést, hogy mekkora szerencséjük van, hogy abból az elmaradott országból, ahol még szemüveg sincs, ellá­ togathattak a mi fejlett hazánkba. Teltek-múltak a napok, a hetek, megismerkedhettem egy fél lábú afgán vezérőrnaggyal - nem volt több huszonöt esztendősnél - , szép, sudár af­ rikai nőkkel, szénfekete néger férfiakkal, arabokkal és a főorvosunk ked­ véért Törökországból ideutazó fitestvérekkel, akik anyjuk második hályog­ műtétjét jöttek megbeszélni. Sőt, megismerkedtem a vidékről és Pest legváltozatosabb kerületeiből bejáró herpesz- és egyéb gyógyíthatatlan, vagy - mondjuk úgy - , nehezen gyógyuló szembetegségekben szenvedőkkel. E gy tízéves tanyasi kisfiúval is, aki a fél szemére vak volt és már az is marad, mert túl későn került megfelelő orvosi kezekbe. Szóval, ismereteim és kapcsolataim minden el­ képzelhető mértéken felül bővültek és gyarapodtak. Látogatásaim egyetlen szépséghibája az volt, hogy noha harmadik hó­ napja táppénzen, főfoglalkozásként a szemészeten ültem, mint, aki alapos továbbképzésben kíván részesülni a világ összes szembaja tekintetében, az én szaruhártyaherpeszem nem javu lt. M ár kétszer jóddal letisztogatták, leragasztott szemmel, félvakon jár­ tam a világot - elvesztettem kezdeti szégyenérzetemet, úgy közlekedtem sze­ memen a nagy „bu cival” , mintha azokban lenne hiba, akik nem viselnek ilyet - , de a javulás nem akart bekövetkezni. Sőt. E g y szép napon, tőle szokatlan kedvetlenséggel, szinte már dühvei közölte kezelőorvosom, hogy a nyugatról beszerzett kenőcs, aminek segítőhatásába vetettük eddig min­ den reményünket, és, amit olyan becsben tartottunk, mintha valóban ara­ nyat rejtene a kis tubus - fogyóban van. Nem tud többet a járó betegek­ nek adni belőle. Am i nálam van, az volt az utolsó kiadható darab. Nincs más hátra, feküdjek be a kórházba. E z elgondolkodtatott. E gyet biztosan tudtam: a családomtól csaknem két óra járóföldre eső kórházba semmiképpen sem akarok befeküdni. Nemcsak azért, mert nem akarom a bajt újjal tetézni: eddig, ha nehézkesen is, de el tudtam látni őket, majd a saját ágyamba dőltem és aludtam, amennyit csak tudtam, mert, ahogy egyik herpeszes kollégám mondta: - Ebben a betegségben az alvás a legszebb; - minden szembeteg fokozottan aluszékony. D e azért sem, mert úgy láttam, hogy a korábban befektetettek sem javultak, sőt, nyilván a hospitalizáció hatására a kórház kedvszegő kör­ nyezetében egyre betegebbnek és nyomorultabbnak érezték magukat. Döntöttem hát. Í rtam egy Am erikából hamarosan hazaérkező barátunk­ nak, pontosan vázoltam neki bajomat és küldtem két —, a főorvosunk ál­ tal írt - receptet arról a bizonyos „arannyal felérő” szemkenőcsről. M ajd azon a napon, amelyen kinyomtam az utolsó cseppecskét is a gyógyírból, kiírattam magam a táppénzről. Van néhány hét szabadságom, hamarosan megérkezik barátunk a kenőcsökkel, leszek a magam betege. 47 �A főorvos nem győzte a fejét csóválni és lelkemre kötötte, hogy legalább hetente kétszer jöjjek be a rendelésre. Minden rendelkezésére álló szemcseppel alaposan ellátott és megígértette velem, hogy a szememet tovább­ ra is lekötve tartom. Mindent megígértem, és mindent meg is tartottam, egészen addig a júliusi napig, amíg hazaérkezve, amerikai barátunkat ott nem találtam a kertünkben. Rejtélyes, jót ígérő arccal két szemcseppes flakont állított elém. - Ezekkel csöppents kétóránként, éjszaka háromóránként, de keresztényi lelkiismeretességgel. A z orvosom azt mondta, az a szemkenőcs semmit sem ér - ezt akkor már én is tapasztaltam - , az ilyen krónikus esetekhez ez kell. - É s megemelte az egyik kis műanyag flakont. - Kétóránként, de becsületesen. - És lekötni? Nem kell a szemem lekötni? M it mondjak még? Am ikor egy hét múlva bementem a főorvoshoz, nem akart hinni a szemének. Elébe tettem a szemcsepp angol nyelvű le­ írását. Elolvasta - inkább csak átfutotta — és közben egyfolytában ká­ romkodott. Nem, ő ilyesmit nem tesz. Felindult felkiáltásokat hallatott. Aztán szembepördült velem a forgószékén és azt mondta: - . . .,de az én apám csak egy egyszerű körzeti orvos volt. Mégis a vi­ lág összes gyógyszergyára küldte neki a prospektusait, meg a musztereit. Hát ki a fene kapja most azokat? Én rosszabb orvos vagyok nála? E gy mélyen megalázott ember minden indulata ott volt az ábrázatán és a hangja legalább akkora fájdalomról tanúskodott, mint a mienk szo­ kott, amikor neki panaszkodtunk. Hogy rosszabb orvos volna? Ő , aki panasz nélkül, barátságosan, sze­ mélyes ismerősként kezel napi negyven-ötven beteget, aki szombat-vasár­ nap délelőtt is beugrik az osztályára, hogy tudja, mi történt ott? A ki azért szidta le egy glaukomás kislány fiatal szüleit, mert elmulasztották őt éjjel kiugrasztani az ágyából, amikor a gyerekre - , valahol Hatvan és G yön­ gyös között egy kis faluban - , váratlanul rátört a roham. A ki pénzt nem fo­ gad el, sőt, legtöbb betegétől kapni sem kaphatna, mert nekik sincsen? - A legnagyobb baj ezekkel a külföldről jött gyógyszerekkel, hogy az utánpótlást nem tudjuk biztosítani - mondta aztán lecsillapodva. . . Kérdezze meg egyébként a barátjuktól, hogy mennyibe kerül a szemcsepp. Nem mintha volna rá keret. . . - legyintett, visszapördült a széken és be­ rajzolt a szememet jelképező kis karikába néhány heget jelző vonalat. Nem a herpeszhólyagocskák zöld filccel kiszínezett karikáit: kusza vonalkákat. A gyógyulás kusza ágacskáit. Úgy mentem ki a váróba, mint a házasságközvetítő irodák reménytelen várakozói közé a hosszú idő után mégis sikeresen férjhez ment. M indenki­ nek felírtam a szemcsepp nevét, a gyártó céget. Mindenki kutatni kezdett az emlékezetében valami nyugati rokon, vagy ismerős után. Hazafelé a metrón hirtelen riadalom tört rám. Belenyúltam a táskám­ ba, kétségbeesetten kotorásztam, amíg csak kezembe nem akadt a gömbölyű műanyag tartályocska. M osolyogva, boldogan szorítottam meg. Fogtam hazáig szinte. Valószínű úgy, ahogy az a távoli országból érkezett a nálunk kapott szemüvegét. Nyolcszáz magyar forintnyi valutába került. M E Z E Y K A T A L IN 48 �M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S K ö ltő p o rtré — - k ritik a i tü k ö rb e n „M űvésznek lenni ezt jelenti: érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit” - fogadta el magára nézve igaznak R ilke szavait Veres János szlovákiai magyar költő. Pályája, lírájának fejlődése csakugyan a kísér­ letezéssel járó buktatókat és vargabetűket sem elkerülő új és új nekiru­ gaszkodások sorozata. A folytonos érdeklődés rajzolta költészetének zenitre még nem érő ívét. „Ö nm aga keresése és megtalálása kaptatóján haladva - olykor lem aradva az olvasó türelmetlen várakozásától - mégis a ki­ egyensúlyozott líraiság a célja” - írta összegző érvénnyel Fonod Zoltán. Élm ényforrásai alapvetően két táj varázsos igézetében lelhetők meg: Tornaija és Rimaszombat földszagú és otthonos életvalóságában, valam int a felhők magasába törő tátrai csúcsok zárt - így lelkeket összemelegítő szanatóriumi világában. Születésekor, 1930-ban Tornaija már mezőváros, de az alvég érintetlen falu - furfangos észjárású palócaival. Aztán ott a fatelepek és proletárviskók nyomasztó világa, s bennebb haladva föltünedeznek a polgárházak rendezett udvaraikkal, ápolt virágoskertekkel, la­ kóik pedig a jobb módú iparosok és kereskedők. „ E z a sokszínű, válto­ zatos és óriási ellentétekre épülő világ nevelt engem emberré, ez formálta észjárásomat” - mondta egy interjúban Tóth László mikrofonjába. Ifjú ­ ságának az 1949-ben rátörő tüdőbaj egy csapásra véget vetett. Életének színtere - s évtizedekre meghatározó élménye - kisebb-nagyobb megsza­ kításokkal 1957-ig a tátrai szanatóriumok betegszobája. A fenyvesek és sziklaormok világa akkoriban szintén őrzött még valam it régi romanti­ kájából. A z összezárt és a halál fuvallatától meglegyintett emberek kö­ rében ismerkedett barátokkal, szerelmekkel és a versekkel. Ide, az újtátrafüredi szanatóriumhoz kötődik költővé avatásának döntő élménye. 1951 őszétől - a véletlen sorsszerűségének köszönhetően - együtt pihent gyógyult Fábry Zoltánnal. N eki mutatta meg kezéből addig ki nem adott költeményeit. Fábry röviden közölte vele: költő lesz. Ám az éjjeliszek­ rényen heverő Ady-kötetet „elkobozta” . A figyelmeztető gesztus egy­ értelmű volt: föl kell hagynia az A d y bűvkörében és méginkább az adys utánérzésekből születő versek írásával. E lső közlése - mily jellemzően az akkor éppen csak újrainduló szlovákiai magyar irodalom esztétikai enge­ dékenységére és mennyiségi szemléletére - igen egyszerűen történt. Pos­ tára tette Egykor és most című versét, s az 1952. április 2-án meg is je­ lent a pozsonyi Új Szóban. Veres Jánosból, a gömöri palóc fiúból, a ma­ gas hegyi szanatóriumok betegéből költő lett. Nem soká váratott magára az első kötetbéli jelentkezés. A Csehszlovákiai M agyar K önyvkiadó Három fiatal költő (1954) címen bemutatkozó gyűj­ teményt állított össze Ozsvald Árpád, Török Elem ér és Veres János zsen­ géiből. Mindhárman ifjúi hittel és lelkesedéssel ünnepelték az új szocia­ lista életet - háromféle változatban. A túlfűtött lelkesültség, az önger­ 49 �jesztette hurráoptimizmus és a szükségszerűen velük járó súlytalan sema­ tizmus különös paradoxonként jellemezte az 50-es évek nemzetiségi iro­ dalmát. Sem a politikai-társadalmi viszonyok, sem pedig a művészeti élet körülményei nem indokolták ezt az önfeledt örömet és hálatelt himnikus hangot. Jóformán föl sem oldódtak a kisebbségi magyarság kollektív jogfosztottságából származó rettegések görcsei, folyt a mezőgazdaság átszer­ vezése, nyilvánvaló nehézségekkel küszködött az ország, s a művészetekre teljes súlyával nehezedett a zsdanovi esztétika parancsuralma. S akkor Vers ars poeticus belépője így rikkantott a kötetből: Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsük őket közelebb hozni! E z most a harcunk, s minden népeké! Fábry - a fölfedező - azonnyomban és pontosan látta az ifjú versíró fogyatékosságát. „V eres János alapvető hibája: nem hagyja eléggé kiérni elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelentheti, hogy még nem biztos talajú mondanivalója. M eglátásait, elgondolásait azon melegében, első impresszi­ ójában veti papírra, és ez így sokszor pongyolaságot eredményez” . Nem mondta ki, de éreztette, ítélete a politikai-közéleti verseket illeti, mert ugyanakkor melegen dicsérte természetfestő költeményeit, hangulatos élet­ képeit, a mikrovilág képi sűrítésű ábrázolását amely majd Veres vers­ világának legértékesebb vonulata lesz. A lig egy esztendő múltán önálló kötet összeállítására nyílt módja a költőnek, aki erre jó két évtized távolából így emlékezett: „A m ikor a kiadó felszólított, hogy adjam le az első önálló verseskönyvem anyagát, eszem ágában sem volt még kötetet kiadni. A felszólítás teljesen megbolondí­ totta a fejemet, olyan váratlanul ért. (. ..) D e képtelen voltam nemet mon­ dani és higgadtan átgondolni, mit is jelenthet, mekkora felelősséget az ön­ álló bemutatkozás” . E z az oka, hogy az Ifjú szívem szerelmével (1955) da­ rabjait is ugyanaz a naiv optimizmus, az az alapvetően hamis látásmód, azok a bántóan sematikus megoldások jellemezték, mint az O zsvalddal és Törökkel közös könyv megnyilatkozásait. A már emlegetett társadalmi és művészi paradoxia ezúttal tovább mélyült, magánéletére is kiterjeszke­ dett. Súlyos betegségét, megpróbáltatásait is feledte, ha a szocializmus győzelmes építésére és a várhatóan kitűnő terméshozamokra gondolt. Turczel Lajos „apriorisztikus lelkesedéssel” jellemezte korai költészetének ezt a fölhangoltságát. Ennek az abszolút problémátlan lírának nem voltak sarkpontjai, körvonalai, csak túlcsordulása, áradása, amint ez már Fábry korábbi elemzéséből is kiderült. Ugyanakkor a kortárs műbírálat észlelte azt a tényt, hogy az illuzorikus látásmód csakugyan illúzión ala­ pult, ilyenformán kétségkívül őszinte volt. Harsány lelkesedését nem a ki­ számított karrierizmus, nem a tudatos politikai célszerűség fűtötte, hanem az emberi jóságba és a jövő szépségébe vetett hite. Itt a paradoxiának az a mélyebben fekvő rétege munkált, amely képes volt a kínzó betegség elleni hősies küzdelmet fölmutatni. Ezért találó a kötet címe. A bajjal, a halál rémével viaskodó ifjú szív szerelme erővel és elszántsággal lelkesül az igazabb életért, az emberségért, a szerelem és barátság kötéséért. Mégis a költőnek valam iféle euforikus, öntudatlan állapota volt ez: nem figyelte tudatos szemmel sem a világot, sem magát. Í rt, ahogyan helyzete, szerepe diktálta. 50 �A z első kötet szigorú kritikai fogadtatása, s kivált az a goethei figyel­ meztetés, hogy a költőnek minden körülmények között vállalnia kell ön­ nön élményeit, válságperiódust hozott Veres életébe. A roppant termékeny és gyors iramú indulás után meditatívabb, halkabb időszak következett; új kötetet is csak hat esztendő múltán adott ki. A sürgetés nélküli érlelődés első gyümölcsei mutatkoztak Tüzek és v i­ rágok (19 6 1) című könyvében. Mindenekelőtt mélyülő életszemlélete és a valósághoz való szorosabb értelmi és érzelmi kötődése vált láthatóvá. Turczel Lajos is fölmérte a változást: „Gyerm ekien naiv lelkesültsége felnőtt komolysággá s férfiszenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és okokat kereső szemléletté nemesedett” . A z átalakulás hátterét kutatva Tőzsér Árpád talányosnak tetsző jelen­ ségre hívta föl a figyelmet. M egállapította, hogy a második kötet hiteles és szép költői képeket hordozó versei igazi lírikusra vallanak. D e ez az új arc - fejtegette - akkor lehetne hitelesebb, ha fölbukkantak volna az 1955-ös lelkendezőt és az 19 6 1-es lényeglátót összekapcsoló versek. Ám , ez az átmenet hiányzik: a vívódó, föloldó költemények kimaradtak az életmű addigi egészéből. Mintha Veres nem küzdött volna meg a hurráoptimiz­ mus ürességével, egyszerűen csak átlépett rajta. Tőzsér a kétségeit kiter­ jesztette az egész első lírikus nemzedékre, mondván, hogy ez a generáció v í­ vódás és leszámolás helyett a feledést, a szemérmes elhallgatást válasz­ totta. Nézetem szerint a kérdés nem is annyira rejtélyes. A z S Z K P ne­ vezetes X X . kongresszusát követően minden alkotónak - így természete­ sen a szlovákiai magyar költőnek is - volt alkalma elgondolkodni a po­ litikai dogmatizmus és az irodalmi sematizmus kártevésén. A megtévedtek hirtelen jövő, heurisztikus fölismerésének, s az azt követő leszámolásnak első ösztönzője valószínűleg ez volt. A másik föloldó tényező Veres al­ katából következett, akinél a korábbi illuzorikus buzgalom nem magára öltött póz volt, hanem örökösen jóra vágyó lényének ösztönös megnyilat­ kozása. A megújulás tehát nem személyisége költői lényegének kifordítását követelte, hanem látásmódjának elmélyültebbé, pontosabbá válását és stí­ lusának, vershangjának hitelesebbé módosítását. A harmadik - és a példa erejével ható - fontos hatást pedig a magyar líra N agy László és Juhász Ferenc nevével fémjelezhető megújhodása jelentette. Ebben az időben kez­ dett hatni a határon túl a modern magyarországi költészet frissítő, pezsdítő hatása, mely kitűnően összerímelt az ösztönösség jegyében indult első költőnemzedék tanulnivágyásával. Turczel Lajos egyértelműen megálla­ pította, hogy Veres újfajta költői gyakorlata a Juhász Ferenc-i hatásra ve­ zethető vissza. Külön erénye a rimaszombati pályatársnak, hogy „lehor­ gonyzott ennek az útnak első, pozitív szakaszán” . Sőt Tőzsér - hiányérzeté­ nek megfogalmazása után — maga felelt saját kérdésére, amikor arról írt, hogy Veres Jánosnak a N agy Lászlótól is képviselt balladai, eposzi, népköltészeti hangzás illeszkedik igazán költői habitusához. Tény, hogy a vál­ tozás után az illúzió helyébe a látomásosság lépett, s a világra való effajta rácsodálkozás ösztönözte képalkotó tehetségének szép kibomlását. Mindebből adódik a következtetés: az első és második önálló kötet közötti hat év amit fönnebb válságperiódusként említettem - valójában a pontosabbá váló világlátás és tanulás időszaka volt. Eredményei pedig a Tüzek és v i­ rágokban váltak nyilvánvalóvá. Mindazonáltal ebbe a kötetbe is kerültek a 51 �a „fordulatot" megelőző korszak tartalmatlan lelkesültségéből és frázi­ saiból épült versek - a költő szándékán kívül. A kor szerkesztői gyakor­ lata ugyanis az volt, hogy minden kötetbe meghatározott százalékarány­ ban politikai-közéleti műveket is föl kellett vennie a szerzőnek. „A z effajta gyakorlat tarthatatlanságát - írta Tőzser Á rpád - Veres példázza a leg­ jobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondanivalót köve­ telni: új sematizmust eredményez” . Veres János pedig így emlékezett a Tüzek és virágok megjelenésének előzményére: „ . . . az volt a kiadó fel­ tétele, hogy a verseknek legalább egyharmada direkt módon agitáló legyen. Sokat töprengtem, hogy mit csináljak, eleget tegyek-e ennek a követel­ ménynek vagy várjak még a kötettel. D e a pénz nagyon kellett. ( . . . ) V é­ gül is a kiadás mellett döntöttem.” . Noha a kötet több verse idézte a rosszemlékű igénytelenséget, egészé­ ből mégis valódi költő arca bontakozott ki. A cím metaforája találóan jelzi a megtett utat; s a címadó vers allegorikus sorai meggyőzően mérik be a változást: az érzelmi-politikai-irodalmi élmények és csalódások, föl­ ismerések és lemondások ellentéteiben edzett feszültség mértékét. Híven megőrződött viszont korábbi költészetének - Turczel Lajos kifejezésével - „eszmei kristálym agja” , az emberi jóság hite és vágya. Lírájának gon­ dolati középpontja tehát a jóság virága, mely a kínok, csalódások, az élménygyűjtés és formálódás tüzében edződött m aradandóvá és kapott hi­ teles kifejezést. A költő romantikus fölnagyító hajlama, valamint az él­ mények bensővé válásának küzdelme olyan feszültséget teremtett, amely­ ből kinőttek látomásos, balladikus kavargású nagy versei, melyek új mi­ nőség létrejöttét jelentették életművében. A kötet egyik - Veres egész pályáját megvilágító kulcsfontosságú verse az Ikarusz: Örökre két kikötő vár nagy ég s a poros gödör, cibál a kényszer, míg egyszer lever és halálra tör. H a csupán e strófa igéit tekintjük (vár, cibál, lever, tör) megsejtjük a költő nagy keservét: a fölröppentő vágyak és a konokul visszahúzó erők szélsőséges, mégis oly gyakori ellentmondását. Tóth László írta: „ A ter­ mészet fura játéka lehet, hogy benne a világra naivan rácsodálkozó kis­ gyermeket s a világot józanul szemlélő és mérlegelő, olykor el-elkomoruló bölcs aggastyánt egyesítette. Nemcsak emberként, költőként is ilyen. Am i­ kor legmagasabbra szárnyalna, gyökerei visszafogják.” A folytonos neki­ rugaszkodások, az új elhatározások és próbálkozások jellemzik Veres pá­ lyáját, hogy a villám ok magasába fölszárnyalva megint csak a földre es­ sék. A zuhanás fáj, a föld mégis otthonos, simogató. Elszántan lendül a magasságnak, de legjobb eredményei földközeli versei, mint a pusztaság igénytelen virágának, a Homokvirágnak az elégiája. A z elmélyültebb és par excelence lírikus gondolkodás, a differenciál­ tabb szemlélet magukkal hozták költői eszközeinek finomodását, versei mívességének gazdagodását. A Tüzek és virágok a befeléfordulás igényét, az expresszívebb megnyilatkozás eszközeit mutatta: a belső tudattartalmak és érzésrezdületek jelképi jelentésű képekbe foglalását. V arga Imre találó m egállapításával „mélyülő színeinek” lehettünk szemlélői. 52 �A lassú érlelődós, valamint az akarás és lehetőség, szárnyaszegettség és fölívelés feszültségének újabb hozadéka a Fehér szarvas (1967) volt. Tőzsér Árpád javaslatára ezt a könyvét a népköltészet ihletésében fogant, s annak motívumaiból építkező verseiből állította össze, így a M ikrovilág előtti legegyenletesebb színvonalú s legegységesebb gondolatiságú kötet jött létre. A z ítészek többszöri intését követve a másodlagos élményforrá­ sú, agitatív verselést végképp fölváltotta a személyesség, az én központba állítása. Talán túlzásig is - amint F ónod Zoltán írta - hiszen a költő al­ katának ennyire erős fénybe állítása szűkíti a kötet horizontját. A sze­ mélyiség a nagy egész képét háttérdíszletté zsugorította. A címadó poéma mese és valóság ellentétére épül, s e feszültség áram­ körében keresi a létezés értelmét, logikáját. A népi regék világa idéződik valódi lírai szuggesztivitással az Arany János-i hagyomány talaján, de erős Juhász Ferenc-i hatás közvetítésével. A szarvaslegenda szimbólumá­ nak lényege a királyfiban megtestesülő költő álm a: a folyton keresett, de elérhetetlen vágy. Veres János egyik alapproblémájánál vagyunk, a föl­ szárnyalás és zuhanás ikaroszi művésztragédiájánál. A keserű életérzés mögött ott a számvetés igénye: életről, eszményekről, hitről vall. A kötet szerelmi és tájlíráját borongás lepi. Nem mesterkélt búbánatról van szó, ha­ nem az élmények, tapasztalatok kiváltotta érzelemről, mely találó képek so­ rába sűrűsödik. Formai szempontból is eredményes volt tehát ez a neki­ rugaszkodás, mert korábban nem látott összhangba került hagyomány és modernség. A látás romantikája és a szürrealizmus képzettársítása, a szimbolizmus képisége és az impresszionizmus árnyalókészsége együttesen - olykor buja képhalmozás formájában - van jelen. D e az üzenet eltakarhatatlan lényege ezúttal is a kristálytisztává párolt em­ beri jóság hatalmának hite. E „legszebb fény” jelenti lírájának közép­ pontját, s a vele kifejezett élet értelmét. A Fehér szarvas minőségileg új állomás, de nem kiteljesedés volt, és jelezte a további készülődés irányát két vonatkozásban is. Egyrészt ahogy Fonod Zoltán elemezte a kötet jelentőségét —megmutatkozott a példa­ képek hatásától való egészséges távolságtartás igénye. Annak fölismerése, hogy nem az előtte járók gondolatait, de gondolkodói rendszerük igazságait kell követnie. Másrészt megmutatkozott a túlságos énközpontúság bukta­ tója, s az ebből következő feladat: a költőalkat teljes kibomlása csakis egyetemesebb látásmóddal érhető el. Olyan költői önarcképet kell raj­ zolnia, ahol a portré nem eltakarja a nagy egészet, de tükrözi. Kevéssé rostált válogatott verseinek gyűjteménye v olt a Hom okvirág (1972), amely megint csak kényszerűségből elkapkodott kötetté sikeredett. ,,A válogatott verseim kötetét a kiadó és az akkori körülmények sürgetésére szinte egyik napról a másikra kellett leadnom. Akkor már újra nagybeteg voltam, nem sokkal előtte kerültem haza a klinikáról, s betegen, rette­ netes állapotban, testileg legyengülve és lelkileg feldúlva válogattam öszsze az anyagot, amit a kiadó még tovább változtatott. Sajnos, nem a leg­ szerencsésebb kézzel nyúltak hozzá. ." A cím metaforája ismét telitalálat, hiszen Veres költészete csakugyan nélkülözi a föltűnő látványosságot, a hivalkodást. L írája - ahogy Z alabai Zsigmond mondta - nehezen szökkent szárba, de gyökereit mélyre eresz­ tette az évtizedek alatt. K öltői gondolkodásának forrásvidéke sorsának 53 �megpróbáltatásaiban és a hétköznapok apróbb-nagyobb tragédiáinak él­ ménykörében határozható meg. S az élményvilág egyre személyesebbé vá­ lásával költészetének üzenete is módosult. Immár nem annyira az emberi jóság erejébe vetett - talán nehezen is körvonalazható - hit adja mon­ dandóját, hanem az együttérzés; együttérzés az élettől sebeket kapottak­ kal, a sorstól megpróbáltakkal. E z az érzés árad halk hangszere­ lésű, őszintén kitárulkozó, mégis visszafogott legjobb verseiből. A szerelmi és szanatóriumi témák motívumai egymást erősítve mutatják a mélyen át­ élt élmény elsődlegességét. Legotthonosabb világában, a leíróköltemé­ nyekben a látvány mozaikkockáiból - képhalmozással és montázstechniká­ val - immár képes a nagy egészet ábrázoló tablók megalkotására. A z addigi pályaszakasz áttekintésére és fölmérésére hivatott H om ok­ virág híven rajzolta körül költője alkatát: az egyszerre szemlélődő és ki­ tárulkozó Veres János portréját. „L írá ja elsősorban érzelmi telítettségű, hangulatfestő - szögezte le Zalabai Zsigmond. - A gondolatokkal szem­ ben alulmarad. Hosszabb verseit nem bírja szusszal, légszomjat kap az önmaga diktálta tempó miatt.” Újra és újra bebizonyosodott tehát, hogy Veres a maga kicsiny világában mozog a legbiztosabban. Ennek és belső élménykörének avatott kifejezője. Akkor talál magára, ha legszemélyesebb élményei, a lélek belső tájai felé indul fölfedező útra. A betegségek szen­ vedése, a halál fenyegetése, az élet durvaságaitól való félelme, az értel­ miségit fojtogató szorongása, a szerelem gyötrelme és föloldozó öröme azok a témamotívumok, melyeknek versbe szövésében mesteri. Nem véletlen, hogy a M ikrovilág (1979) legszebb darabjai e vonulatba illeszkednek. A cím ismét telitalálat, tükrözi világszemléletének jellegzetes­ ségét és kifejezi legsajátabb motívumrendszerét: szülőföldje igézetét. A Szűkebb pátria ihletése oly erőteljes - amint Zalabai írja - , hogy „m ásra nem törekszik, mint hogy a költészet nyelvére fordítsa le a gömöri hely­ történetet.” A kétségtelenül érzékletes túlzásnak van némi igazsága. Veres mindig öntudattal vállalta gömöri palócságát, s verseinek egy mennyiségre és minőségre egyaránt tekintélyes hányadából a gömöri táj közvetlen él­ ménye és a palóc néphez való ragaszkodása árad. Mély gyökerű kötődése azonban nem jelent puszta helyi érdekűséget, bezáró provincializmust, mert épp e tárgyban erősödik föl igazán tehetségének egyik vonása: az összessé­ get képes fölmutatni a kistáj érzékletes rajzában. Leíró- és portréfestő tech­ nikája nem használ harsány színeket, inkább a hangulati mozzanatok megelevenítésével hat. A Szűkebb haza látványa érzésekben fogalmazó­ dik: derűben és szomorúságban, mélabúban és életvágyban, aggodalom­ ban és bizalomban. A táj- és népélmény az érzelem tartományába kerül. Í gy, ebben a jó és vállalható értelemben „vidéki költő” Veres J ános. Tóth László írta róla: „Érzésem szerint bárhol élne is a világon, mindenütt v i­ déki csehszlovákiai magyar író maradna. M ert másnak lenni képtelen, v á l­ lalva sorszerű helyzetének felemelő pillanatait és kényszerű buktatóit is.” A vidékiséggel is együtt járhat a szabad röpülés határtalanságának jó ér­ zése. A tettvágy derűiének és a körülmények béklyóinak ellentéte - a provincializmus veszélyének tekintetében - nem föltétlenül a kiteljesedés útjába álló gátlás, nagyon is egymást erősítő kétféle hatás lehet. Magasba szárnyalni ugyanis csak biztos pontról elrugaszkodva lehetséges, olyan helyről, amely visszavárja elvágyódó hűségesét. Joggal mondta V eres: „S zi­ lágyi Domokossal értek egyet, aki azt követelte, hogy az irodalom egyszer­ re legyen európai és csíkszentjehovai.” 54 �Veres János ragaszkodó hűsége, tartásának etikája egészen nyilvánvaló. D e - kérdezi értő kritikusa, Zalabai Zsigmond - miképp ölt esztétikai for­ mát, lírai kifejezést ez a magasrendű erkölcsiség? A válaszhoz két verssor szolgálhat mottóul: „N em nagy világ, nincs benne / minden, de van benne valam i az egészből.” Vagyis a kérdés úgy tehető föl: a mikrovilág kicsinységében rejlő nagy egészet milyen esztétikai minőséggel képes verssé avatni? Láttuk, a Fehér szarvasba n nem sikerült maradéktalanul megmu­ tatni az egyediben az általánosítható összességet. Mértéktartó, visszafogott hangú és impresszionista látásra épülő költészete, a foltszerű árnyalás mód­ szere nem tudott megbirkózni az akár miniatúra formájú tablósfestés fel­ adatával. E z ugyanis csak akkor lehetséges, ha az egyszeri képek önér­ tékükön túl gondolati többletet - azaz lényeglátást - hordoznak. H a a pil­ lanatfölvételek fókuszában nem csak egy jelenet örökítődik meg, hanem ott dereng a horizont távlata is. É s Veres János képes rá, hogy beléfogalmazza önarcképét és érzéseit a mikrovilág nagy egészet is megmutató ké­ pébe. A formálás milyensége azonban vegyesebb képet mutat. M etafora­ használata, érzelmeinek tárgyiasítása - ahogyan arra Turczel Lajos és Tőzsér Árpád is rámutatott - helyenként eklektikus. Időnként mesterien sű­ rít, máskor viszont halmozza, egymásba zsúfolja képeit, amelyek egyszer sajátosan egyediek, másszor meg utánérzéseket hurcolnak. Veres lírai ösztönössége tehát kétélű: egyszerre forrása egyéni lényeglátásának és mellé­ fogásainak. A M ikrovilág arra bizonyság, hogy szerzője eljutott a té­ mák, a motívumok összetéveszthetetlen eredetiségéhez, s legjobb verseiben ennek megfelelően valódi költészetté emelte érzésvilágának teljességét. Á m ­ de nemegyszer mutatkozik az idegen hatásoktól való szabadulás képtelen­ sége. Zalabai Zsigmond summázata bátran idézhető: „K isvilágában akkor mozgunk majd szíves-örömest, ha fölfedezzük azt a mívességet, eredeti­ séget, amely alól a szlovákiai magyar költőt sem mentesíti az irodalmi nagyvilág.” Veres János tiszteletet parancsoló törekvése, hogy nem adja föl elszánt kísérleteit, hogy pályája eddig is, gondolom, ezután is hoz új és újabb eredménves nekirugaszkodásokat. Jó ideje ritkábban megjelenő versei ezt a föltevést látszanak igazolni. A szabad versek parttalan áradását föl­ váltotta a kötöttebb formák kerete; az erőteljesebb — épp ezért ellenőrizhetetlenebb - inspirációk helyét a higgadtabb gondolatiság vette át. Ahogy maga mondta: „. . . a másfajta nekirugaszkodás más véghezvitelt követel.” Hogy ez sikerüljön, minden reményünk megvan. M ert nemcsak sorsszerű csapásként érkezett kínjait szenvedte meg, de benső háborúiban is nagy, megedző vereségeket volt képes magára mérni. Olyan fölismerésekkel gaz­ dagodott, melyek most már költészetének valódi kiteljesedéséhez vezethetik el. Ami pedig nem jelent kevesebbet, mint a gömöri tájról való lelki-szel­ lemi fölszárnyalás korlátlan szabadságát, és az odatartozás téphetetlen erejű kötését. 55 �V E R E S JÁ N O S A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azahogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, mert cápaszájú idegenség les rám ott, ahová az vezet. Életút Buzgón okítottak szigorú tanárok, más iskolám is volt: cickafarkos árok, de a sátorvirág lekonyult vérezve, páncélos sárkányok törtek a rétekre, fegyverdurrogásban eszméltem eszemre, s bújtam volna közben vak pocoküregbe. Mint a bolyba rúgó cipőorr a hangyát, hontalanná hajszolt korbácsos bitangság. Tüdőbaj taglózott, levert kilenc évre, fehér köpenyekbe kapaszkodtam félve, életben marasztott a kegyelmes végzet, s rámborult múlt, jelen, mint dús ősnövényzet asztalomra szálltak ösvény-nyitó könyvek, legyen a választás és a csata könnyebb. S mint pályaudvari nyüzsgésben, zsivajban táskarádióból jövő Chopin-dallam, úgy csengett a lázban igaza a szónak, rejtsem ingem alá jó útravalónak. 56 �Kilépve a napra szerte barangoltam, parasztokhoz szóltam konyhában, akiokban; napestig körmöltem dohos irodában, díszletet cipeltem, verset magyaráztam, sokszor csak vesződség s dohány volt az étkem, - kár, hogy búzám javát lyukas zsákba mértem. Évődtem szívesen szíves cimborákkal, madárijesztőkkel sohasem komáztam, csillag-érzelmeket fontam karcsú nőkre, tenyeremre égett combjuk forró bőre, lehettek csalárdak, bomlottam utánuk, Tündér Ilonáé volt a hajuk, lábuk. Elvekből emeltem tartós víkendházat, fabögrék díszítik s emberszagú vágyak. Nem viseltek meg a csontfaló gyötrelmek, szerettem a szemre játékos győzelmet. Minden azért volt, hogy verőfény nyár-íze szitáljon ránk, lombot s szívet részegítve. Káin torát balgán múlónak tartottam. Nem lakott láncvágó erő a kardomban! Rangot nem tiszteltem, csak a virágokban, vasfejűek előtt Svejket utánoztam; rossz rumot nyakaltam zubbonyos munkással, aztán parancs nélkül pergőtűzbe álltam, s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, ahol a kék égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. Ím egy életpálya - elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. 57 �B ő rü n k ö n a b e tű k A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság antológiája Nem hiszem, hogy van még egy könyv, amelynek születését ily folyama­ tossággal kísértem végig, belüllévőként szurkolva, ugyanakkor mégis kí­ vülállóként, fenntartva a lehetőséget, hogy majdan egy recenzióban kö­ szöntsem a kiadványt. Igen, köszönteni jöttem, nem bírálni, s ha bírálok, csak azért teszem, hogy a köszöntöttek ne érezzék rosszul magukat, hiszen egy könyvnek nemcsak köszöntés, bírálat is jár. De azért örüljünk együtt egy kicsit. Megjelent egy könyv. Ismerve a Váci úti raktáráruházat, vala­ mint több más könyvészdét, látszatra nem nagy dolog. De „ragozzuk” tovább. Megjelent egy könyv, egy vidéki városban, mely az elmúlt évti­ zedekben kétszeresen is a határra került. Egy városban, aminek nincs híre a jelen önkijelölte szellemi műhelyei között, s csak akkor került cím­ lapra az elmúlt években, amikor két fiának sajátos akciójától volt han­ gos az ország. Nos, ez a város megmutat nekünk egy kötetnyi művet, olyan alkotóktól, akiknek kisebb-nagyobb közük volt hozzá. Mert a városban létezik, dolgozik egy irodalmi kör, haladva az egykor decentralizált iro­ dalmi élet hagyományain, önállóan dolgozva, önerőből vállalva a kiadás minden nehézségét. Mert voltak ilyen társaságok valaha (gondoljunk arra, hogy egy ilyenből indult minden idők legnagyobb magyar költője, s ha új utakat keresünk a felfagyott főútvonal mellett, jó ha visszatalálunk erre a régire, mely által nem három szerkesztő személyes ízlésétől függ majd egy korszak irodalma). Én tehát mindenekelőtt, sőt -fölött, a tettet köszöntöm. Nemcsak mint a szerzőket ismerő pályatárs, nemcsak mint kritikuskodó olvasó, hanem mint egy sokszorosan hamvába holt fővárosi kísérlet sokszoros tervezője, szervezője, összeállítója, aki tudja, hogy milyen jó kabuki-színészek ülnek bizonyos középfrekventált asztalok mögött, ha pártolásról van szó. Ma­ dách egykori városában úgy tűnik, a realista játék járja, melynek szabá­ lyai szerint valaminek történnie kell. Történt. S ha illúzió is lenne azt hinni, hogy a vidéki áfész-üzletek befektetői ebből a könyvből halmozná­ nak fel nagyobb készleteket otthon, azért remélhető, hogy eljut azok ke­ zébe, akik kezében a mai magyar irodalom megfordul manapság. A kötet természetesen nem egységes, hiszen kezdőtől a többkötetes, még fiatal írón át a pályáját ünnepélyesen lezártnak tekintő nagy öregig több korosztály és színvonal képviselteti magát. De ahogy nem tartom valószí­ nűnek, hogy sztárallűröket építgető, kicsi úrileánykák e kötet anyagá­ val felvételizzenek a színművészeti főiskolán, úgy örömmel mondhatom: a gyengébb írások sem bántják a szemet, kikerültek a kötetből a „járási költészet” nagy csodái, nincs népben-nemzetben-istállóban gondolkodó költészet, annyi van, amennyit a kötet alkotói észlelnek saját világukból. Ez a mértéktartás előnye a kiadványnak, mert ugyan nagy veszélyek kö58 �zepette leúszhatunk az Értől (avagy az Ipolytól) az Óceánig, de elnézve a határt jelentő folyót, nem áll meg rajta az óceánjáró. A könyv a legdemokratikusabb szerkesztői elvet követi (itt szeretném megjegyezni, hogy mivel szemtanúja voltam, állíthatom, hogy az itt kézbe adott kötet Karácsondi Imre válogatása, így helyes lett volna az imp­ resszumban ezt feltüntetni), alfabetikus sorrendben következnek a szer­ zők Á dám tól Zondáig. Ezzel elkerülték a felesleges sértődéseket, hiszen tudjuk, hogy minden nyomtatott termékben legelői vagy leghátul meg­ jelenni a legjobb, tehát a vezércikk, illetve a sportrovat helyén. Nézzük, szintén névsor szerint, hol tartanak a pályán a kötet szerzői. Á dám Tamásnál mindjárt hozzá kell tegyük, hol tartottak. Mert a di­ cséret mellett azért ne feledjük, a kötet anyagát három éve válogatták. S többeknél ez a három év jelentette a leggyorsabb fejlődést. Közéjük tar­ tozik Ádám Tanás is. A jelenleg is Balassagyarmaton élő költő kötetben lévő versei még azt mutatják: az alkotó keresi nyelvét, egyáltalán ismer­ kedik a költőség tudatával, gondolataiban a vers mint valami misztikus bálvány jelenik meg, olyan bálványként, melynek áldoznunk kell. Ahol visszafelé fordul s kevesebbet törődik azzal, hogy ő költő, ott sokkal tisz­ tább, értékesebb versek születnek (Toposz, Nyárutó). Mindenesetre a költő már ezekben a verseiben megmutat valam it abból, ami nemsokára megje­ lenő önálló kötetében (Palócföld könyvek - a szerk.), már világosan látható lesz. Környezetét jól látó, azt finom eszközökkel festő lírikus, aki ha nem az agyonismételt jelképeket keresi (Lennon), hanem bátran él sa­ játjaival, nagyon jó költővé válhat. Ha majd nem a megénekelt agyagga­ lamb testéből lesz vers, nem fordítva. Csikász István egészen más világ. Súlyos, robosztus művész. Vonzódik a klasszikus tartalmakhoz, amelyekhez modern formát keres. Versei ol­ vasásakor nem tudom feledni, olyan költőt olvasok, aki mellesleg festő­ művész, grafikus, előadóművész. A magyar művészet történetében egy ember volt, aki egyszerre tudott jelentős képzőművész és költő lenni. Ám Kassáknak szerencséje volt magányával. Am i a legtöbb volt belőle, az mással ki nem cserélhető egyéni világa, a szerep, amit felvállalva jelen­ tős életművet alkotott. Csikász helyzete nehezebb, hiszen egy kis körben nem lehet szimbólum valaki, itt az alkalmazkodás kényszerűség, amit ha valaki nem fogad el, nyomtalan kívülálló lesz. A költő tudja ezt, így verseiben gyors egymásutánban sorakoznak megejtően szép sorok és meg­ lepően prózai mondatok. E z legjobban ott érhető tetten, ahol a városról vall (Balassagyarmat, meg én). H a elhinné, hogy a költészet akkor is köl­ tészet, ha nem felel meg dörgő hangú felolvasások hallgatóinak, ha merne jobban ő lenni, akkor érdekesebb verseket olvashatnánk ettől a nagyszerű szellemi öttusázótól. G yenes István a táj szerelmese. Teheti, hiszen az ország egyik legszebb pontján él, s természetjáró-szenvedélye, valóságos panteizmussá nőtt az évek során. A válogatás szerencsésnek bizonyult, kisebb lélegzetű termé­ szeti versei kerültek a kötetbe a nagyobb, ám meg nem oldott politikai versek helyett. Dalaiban ritmust keres a költő, s érezhető a sorokból a találás öröme. A kötött formák iránti tisztelete oly nagy, hogy akkor is keresi, amikor csak félmegoldást talál, de öröm látni, hogy a költészet örömet és megvalósulási formát jelent egy olyan ember számára, aki nem 59 �akar főhivatású költő lenni. Am it Baranyi Ferenc ír az előszóban, az ilyen alkalmak erősítik az ember hitét, hisz aki verset ír, attól bizonyára béké­ ben álmodhat szebb világról a világ. J obbágy K ároly teljes ellentéte Gyenesnek. Ő főhivatású költő. Tragikus és sikeres pillanatokat ötvöző életút tárul elénk önéletírásának lapjairól. Amolyan bővített önéletrajz, ami idegen test lenne egy antológiában, ha nem egy ilyen, egészen különleges életutat foglalna össze. H a ez az írás időben megjelenik, akkor jelentős kordokumentum lenne. Kevesen írtak nálunk azokról a koncentrációs táborokról, amelyek Auschwitztól jóval keletre tüntettek el százezerszámra embereket. A z életrajznak ez a része lebilincselően érdekes, sőt fontos is. N e feledjük: Sztálin birodalmában tizenhatmillió ember tűnt el, alig kevesebb, mint a hatalmas ország há­ borús vesztesége - ahogy a glasznoszty jegyében hitelt érdemlő szovjet történészektől megismerhettük. Jobbágynak ez a pokol jutott a szocia­ lizmusba való átmenetül, amelynek aztán itthon egyik ismert és elismert költője lett. Később újra pálya szélére került. Élete tanulságos, két súlyos szépséghibával. A z egyik, hogy rosszízű dolog irodalmi alkotásban direkt ítéleteket mondani meg nem nevezett em berekről, pontosabban azok vé­ leményéről. Ennek műfaja a publicisztika, de leginkább a személyes be­ szélgetés. M ég akkor is, ha valakinek igaza van. A másik, ami miatt ide nem illőnek tartom ezt a vallomást, hogy az itt publikált versek régi datálásúak. S bár a „vakcsillag” költői megidézése nem kis teljesítmény, az antológia egyik kiemelkedő pillanata, ekkortájt még Jobbágy K ároly a magyar irodalom megbecsült tagja volt. Hogy nem ír azóta, az nem köz­ ügy, s főként nem közölnivaló. Bár erről a Palócföld című folyóirat hű­ séggel hírt adott. Ezért is túlzó a lap iránti indulat. Hallgatásunk épp­ úgy nem parancs, mint megszólalásunk. Hasonló életút „kicsiben” Karácsondi Imréé. Gyorsan megjelenő kötet, majd korai hallgatás. Pedig az itt megjelent versek tanúsága szerint van mondanivalója. A hitét vesztett, társait kereső ember áll költészetének középpontjában. A z ölelni feledett ember hiába fohászkodik Istenhez, sze­ relemhez, semmit sem talál, csak jeleket, nyomokat a hóban. Karácsondinak, egy évtizedes pálya után, kialakult stílusa van, erényei mellett a hibái is visszatérőek. N eki elsősorban magával kell elhitetni, hogy érdemes folytatni, s akkor megnyílik neki a jelenleg csak egyik arcát mutató világ. Szereplése mindenképpen a kötetet erősítő megjelenések közé tartozik. Matúz G ábor két rövid novellája előlegezett bizalom a szerzőnek, egy szigorú kritikus aligha válogatta volna kötetbe ezt a két, meglehetősen közhelyes novellát. Csakhogy. . ., ha valakinél, nála számított leginkább az eltelt három esztendő. E z idő alatt a fiatal írójelölt publikált olyan írásokat folyóiratban, melyek nagymérvű előrelépést mutatnak, így „beszerkesztését” ez az utólagos javulás indokolja. H a így fejlődik tovább, írójelölt­ ből íróvá válhat. T. Pataki László írása kétszeresen is érdekelt. Érdekelt, mert az anto­ lógia szerzői dicsérték, s érdekelt, mert drámaíró lévén, szívesen olvasom a termést, főleg, ha eleddig ismeretlen szerző írta. A Fráter Erzsébetről szóló monodráma érdekes, szép írás, igyekszik ábrázolni egy lelkiállapotot, mely egyrészt hiteles, másrészt teátrális. Szépen fogalmazott mondatokból áll össze egy elbeszélés, mely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány. 60 �Az már dramaturgiai kérdés, hogy a szereplő egy nagyon nehezen ábrá­ zolható lelkiállapotról kezdi a darabot, hogy a két narrátorhang nem színpadra, hanem hangjátékba való. A többi problémát egy színpadnak hívott lektor és egy próba nevű dramaturg hivatott eldönteni. Talán e két szaktekintély azt is kideríti, hogy több jelenidejűséggel és kevesebb in­ formatív meséléssel lenne igazán színpadkész mű a Lidércláng. Onagy Zoltán kiforrott stílusvilágú és világképű prózaíró, egy gyenge kötetet követő két kvalitásos kötet gazdája. A z itt közölt prózája is a tőle megszokott stílusban íródott. Azon kellene elgondolkodnia, hogy drámaiságukban fejlődő történeteihez elégséges-e az a meglehetősen hétköz­ napi nyelvezet, amit használ. A szerző talán megbocsátja, hogy nem írok többet róla. Egyszer már megtettem, s újabbra készülök. Radnai K egykó István szelíd költő, aki szívesen örül az élet apró dol­ gainak. Egyszerűsége a legfőbb erénye. A z idillt fontos, de csak egy villanással felrajzolt kataklizmák rabolják. O lvasva úgy érzem, szerénysé­ gét jó lenne megtanulni. V agy írni valam i lenyűgözőt. E z a két út van. Ó az elsőn jár egyelőre. Szerencsére. Újlaky A ttiláról nem tudom, mit írjak. Am it ő írt, nem rossz, csak egyszerűen nem felismerhető. E gy, a lapokban megjelenő jellegtelen, szürke írások közül. Elmarasztalni kár, sőt helytelen lenne, hiszen nem valam e­ lyik nagy kiadónk listáján veszi el mások elől a helyet. D e dicsérni sem lehet. Legfeljebb azért, amiért már dicsértem ebben a rövid összefogla­ lóban. Jobb az a világ, amelyben egy műszerész ír, annál, amelyikben lelátón randalíroz. V agy jobb az a világ, melyben egy elmeorvos, sikeres hivatása mellett még mindig hisz a költészetben. Persze Zonda Tamás hite idézőjelek közé helyezett hit, nem is tehát másként egy ember, aki nem csupán az élet felületét ismeri, hanem annak kényszerpályáit is. Zonda tudja, hogy tudása mit sem ér, ha magányos gondolkodóként kínlódik egy másfelé rohanó világban. D e ő nem a magukat sajnáltatok fajtájából való, így születnek groteszkbe hajló, már-már cinikus versei. D e cinizmusa erény, hiszen az okosság gyakran látszik cinizmusnak a demagóg butaság­ gal szemben. Ahogy egy barátom írná levele aljára: ennyi fért. D e mondtam, nem bírálni jöttem, hanem köszönteni. Megörökíteni, hogy ezerkilencszáznyolcvanhét végén megjelent egy könyv,melyben írniszerető, és külön­ böző szinteken, de tudó emberek vallják közösen: a civilizációt nem lehet inflálni, sem beszüntetni. Segítse őket ez a könyv önbecsüléshez, hogy minél több követőjük legyen. Mert nemcsak a remekművek dicsérhetők. A z írástudók is. (Balassagyarmat, 1987.) S IP O S H E G Y I P É T E R 61 �abla k N. L Á S Z L Ó E N D R E F in n te stv é re in k és az aran y „...A kalandnak helye van az életben. Sohasem tudhatjuk előre, hogyan és mikor kedvez a szerencse, s mekkora aranyrögre bukkanunk...” Valóban testvéreink ők. S mi mégis alig valamit tudunk a finnekről és cso­ dálatos országukról. Arról pedig szinte semmit, hogy Finnország északi részén, túl a sarkkörön arany is van a folyóvizek élő- és őshordalékában, hogy ott mindmáig sokat és sokan foglalkoznak aranyásással, aranymosással. De nem is csoda, ha kevesen tudunk erről, hiszen az ottani aranyászok abból az aranyból élnek, azt ássák és mossák, ami állítólag nincs is - az ottani geológusok meg­ állapítása szerint!... Finnország e kies, szép vidékén - Tankavaarában - létesítettek külön aranyászmúzeumot, s minden évben sor kerül ott aranymosó országos, Európa- vagy világbajnokságra, ahová az egész világról özönlenek a turisták és az aranyászok... Tudjuk, hogy Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Európában már több év­ ezredes múltra tekinthet vissza az aranymosás, az aranyásás és - ifjabb „testvé­ rük” - az aranybányászat. A finnországi aranytermelés azonban - történelmi léptékkel mérve is - még nagyon fiatal. Ugyanis Finnországban, s annak is az északi részén. Lappföldön a folyóvizek élő- és őshordalékából - aranymosók és aranyásók révén - az arany kitermelése csak a múlt század második felében kezdődött meg, pontosabban 1870-ben. A múlt századot bátran nevezhetnénk az arany századának is. Talán nem árt, ha megemlítem - sorrendben - , hol is bukkantak akkor jelentős mennyiségű aranyra: 1) az Uraiban, 2) a Bajkálon túli területeken, 3) Kaliforniában, 4) Nevadában, 5) Kolorádóban, 6) Virginia, Karolina, Georgia és Alabama terü­ letén, 7) Új-Dél-Walesben, Viktóriában, 8) Nyugat-Ausztráliában, 9) Új-Zéland déli szigetén, 10) Witwatersrandben, 11) Alaszkában. Ha figyelmesen olvassák ezt a sorrendet, sok minden világossá válik belőle. Mert egyáltalán nem véletlen, hogy az alaszkai arany felfedezése ennek a sor­ nak a legvégére került. Mert magyarázatát adja annak is, miért alhatta oly so­ káig háborítatlanul az álmát Lappföld aranya... Igaz ugyan, hogy tudtak róla már 1516-ban, de azután nemsokára meg is fe­ ledkeztek róla, s így a kiaknázására még évszázadokig nem került sor, hiszen előbb újra fel kellett fedezni. Ugyan miért? 62 �Ennek oka - legalábbis részben - az volt, hogy Finnország aranylelőhelyei messze túl vannak a sarkkörön, a Lappföldön, ahol a zord természeti viszonyok nagyon megnehezítették az arany felfedezését, s még inkább a kinyerését. Ez a vidék még néhány száz évvel ezelőtt szinte lakatlan volt, s csak akkor népese­ dett be úgy, ahogy, amikor a finn terjeszkedés közben a lappok egyre északabb­ ra szorultak. Ebből adódóan a finországi aranymosásnak, -ásásnak nem is lehetnek igazán nagy hagyományai, jellegzetesen finn aranykinyerő eljárásai, de még eszközei és szerszámai sem. Egyszerűen átvették a kaliforniai, később pedig az alaszkai módszereket, eszközöket. Ennek ellenére a lappföldi aranynak valóságos kultu­ szát alakították ki, s mindezt alig több, mint száz esztendő alatt. Igaz, hogy a finn nemzetgazdaság szempontjából a lappföldi aranynak igazán nagy jelentősége eddig még sohasem volt, de sokan hisznek abban, hogy még lehet! A finnországi nemesfémet írásban 1546-ban említik első ízben, mint Lappföld megszerezhető, kiaknázható kincsét. „Ekkor egy Baselben megjelenő könyv em­ líti a lappföldi aranyat.” (Amennyiben Agricola, Georg német mineralógus művéről van szó, 1546-ban a D e natura fossilium című munkája jelent meg. Osszes munkáinak teljes kiadása Baselben látott napvilágot, de csak 1 1 1 évvel később.) Az érdekesség kedvéért elmondom még, hogy fennmaradtak olyan történetek is, melyek szerint maga a nagy Pietari Brahe is tudomást szerzett erről az aranyról, lappföldi útja során saját szemével látta, kezébe is fogta az aranytartalmú hordalék kincsét az akkor még szinte ismeretlen folyók, patakok part­ ján. A hagyomány szerint egyedül csak az idegenvezetőnek felfogadott fiú ismer­ te az aranylelőhelyeket, s a hozzájuk vezető utakat, inkább ösvényeket. Őt azon­ ban később Brahe már hiába kereste. A fiú egy darabig katonáskodott a har­ mincéves háborúban, azután végképp eltűnt a nagy államférfi szeme elől. (Az ifj. Pietari Brahe svéd államférfi volt [1602-1680] a X V II. század egyik leg­ képzettebb embere. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 163740-ig, majd 1648-54-ig kormányzója volt. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja Krisztina királynőnek és IX. Károlynak.) Hosszú-hosszú idő telt el, senki nem emelgette a lappföldi aranyat. A finnek fennmaradásukért, a létükért harcoltak. Aztán - kétszázkilencven évvel később - 1836-ban hallatott magáról újra az arany. Kiderült, hogy a K emi folyó torkolatából származó „kőből” , azaz kavicsból arany nyerhető ki! Ennek tudomásulvétele után a szenátus és a nagyhercegség bányahivatala elhatározta, hogy felkutatja a lappföldi arany „rejtekhelyét” . Különben is erre ösztönöztek Szibéria feltárt aranylelőhelyei, az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd - tíz évvel később - a Kolorádóra áttevődött aranyinvázió. De még ezután is évtizedek szálltak tova, s több mint harminc évbe került, amíg végre nyomára akadtak ennek a titokzatosan „lappangó” lappföldi arany­ nak, 1867-ben. Hogyan is történt? Egy norvég bányamester, név szerint T eleff Dahl aranynyomokat talált a Tenojokiban (finn nyelven a „joki” = folyó). Felfedezését nem tartotta titokban, hanem azonnal azt javasolta a Finn Szenátusnak, hogy lássanak hozzá a mód­ szeres aranykutatáshoz. Az illetékesek figyelmét természetesen azonnal felkel­ tette ez a már igazán megbízható forrásból származó bejelentés és javaslat. Nincs olyan országa a világnak, amelyiknek nem kell az arany(?), s ugyancsak 63 �gyorsan megszervezték, felszerelték az expedíciót. Kikötötték, hogy addig ne jöj­ jenek vissza, amíg eredményről nem számolhatnak be. S az expedíció elindult... 1868. szeptember 15-én - észak felől - a Tenojoki partjáról a végsőkig el­ csigázott, kiéhezett, kiábrándult expedíció bevánszorgott Törmanenbe... Már csak az expedíció vezetője, Johan Conrad Lihrin (vagy Lihr) hitt az arany léte­ zésében és átkozta a közelgő telet, az emberek gyengeségét, állhatatlanságát, a szerencse szeszélyes istenasszonyát. Pedig még csak sportember sem volt, hanem mindössze az állami pénzverde igazgatója, kit egyenesen a finn kormány jelölt ki erre a nehéz és nagyon is kétes kimenetelű feladatra, amit ő lelkesen el is vállalt. S most a teljes kudarc!... Túl voltak a sarkkörön, és küszöbönállt a kegyetlen, hosszú tél! Az emberek azonnal folytatni akarták útjukat hazafelé, de Lihrint más fából faragták. Ő még nem adta fel a játszmát! Ígért, biztatott, káromkodott, ütött, de csak annyit ért el, hogy emberei végre beleegyeztek, még - egyetlen egy napig - folytatják itt, a folyóparton a kutatást... Miféle sugallatra hallgatott Lihrin? Pontosan ezen az utolsó napon végre kedvezett neki a szerencse: az Ivalojoki völgyében - szeptember 16-án - rá­ bukkant az aranyra! Más források kevésbé drámai eseményekhez fűzik az arany megtalálását. Ezek szerint Lihrin mérnök a barátaival kirándult az Ivalojokira és akkor bukkant rá az aranyra. A leletet „egy kortyolat konyakkal” ünnepelték meg... Tény azonban a következő: a végre megtalált arany híre szélnél sebesebben terjedt el az országhatáron belül is, túl is. Az állam 1870-ben létesítette a Kultala elnevezésű hivatalt, s ennek csak az volt a feladata, hogy intézze az arannyal és az aranykutatással kapcsolatos ügyeket. Ebben az évben kitört az aranyláz! Megindult az első „aranyroham” . Aranykeresők százai, majd ezrei özönlöttek nap nap után a sivár földeken Kultala felé. S a roham hátterében -csakúgy, mint korábban Kaliforniában és Ausztráliában, később pedig Alaszkában - ott a pusztulás, a szenvedés, az éhinség, az a sok-sok ember, aki életével vagy - jobb esetben - az egészségével fizetett a talán még csak meg sem pillantott, de annyira sóvárgott aranyért... De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek az aranykeresők nem mindnyájan voltak lelkiismeretlen kalandorok és szerencsevadászok. Sokuk számára az utolsó, az egyetlen nagy lehetőség volt, hogy ez a kockázatos és emberpróbáló, bizonytalan kimenetelű vállalkozás megélhetést, jövőt biztosítson. Az újonnan felfedezett aranyföldre vezető úttalan út szinte emberfeletti akadá­ lyokat jelentett akkor, a túlnyomó többségükben teljesen tapasztalatlan, s a ne­ héz útra és munkára fizikailag is alkalmatlan emberek számára. Nagyon sokan indultak cl erre az útra például Pohjanlahtiból, $ mielőtt még elérték volna a tulajdonképpeni aranyföld kapujának számító Rovaniemit (a sarkkörnél), már a saját bőrükön tapasztalhatták az akkori „utazás” nehézségeit. Kiéhezett, csont- és bőremberek jöttek velük szemben, vonszolták magukat a visszafelé vezető, csak nemrégiben kitaposott utakon. Átkozták az aranyat, mint életük megrontóját, s nyomorult koldusokként ételt, ruhát, orvosságot kértek a most érkezőktől, kiknek túlnyomó többsége maga is szegény ember volt, akiknek már talán a közeli jövőben minden falat az életet jelenthette. S akiknek mégis sikerült eljutniuk az aranyföldre - a több mint 600 versztányi (15 verszt = 16 km) út megtétele után - , már nagyjából tisztában lehettek az­ 64 �zal, mi vár rájuk, hogy csak igen kemény munkával juthatnak hozzá az anynyira áhított aranyhoz, ha ráadásul még a szerencse is kedvez nekik. Mert itt nem volt elég a kitartó szorgalom! Amikor az Ivalojoki partján levő Kultalába megérkeztek, a bányamestertől végre aranymosásra alkalmas területet igényelhettek; Jack London mesteri tollára méltó, ami itt ezután következett... Míg az egyik parcellán az aranyásó szinte munka nélkül vagyont érő nemesfémre bukkant, néhány méterrel arrébb, a han­ gyaszorgalmú szomszéd morzsányi aranyat sem talált elátkozott földjén... Az arannyal kapcsolatos szabályokat, előírásokat, rendeleteket - nagyjából már útjuk során megismerték. Tudták már, a törvény betűje arra kötelezi őket, hogy minden aranyat adjanak le a bányamesternek. Ennek aztán az a köteles­ sége, hogy ez az arany - a kormányzón keresztül - el is jusson a Finn Bankba. Tudták már azt is, hogy az aranykereső csak akkor kaphatja meg leadott aranyáért a neki járó összeget, ha az a beolvasztása, finomságának megállapí­ tása után végre bekerült a bankba és ott kiírták róla a névre szóló utalványt. Mint általában mindenütt a világon, ezek a gondos szövegezésű rendeletek igencsak szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba minden olyan pró­ bálkozással, mesterkedéssel szemben, hogy az aranyat kijuttassák az országból, vagy helyben eladják a mindenütt ott ólálkodó aranycsempészeknek, zugfelvá­ sárlóknak. A zsidóknak pedig rendeletileg megtiltották az aranyföldre való be­ utazást is, akárcsak a Kárpát-medencében, főként a Habsburg királyok korában. De hiába voltak a szigorú rendeletek, széltében-hosszában keringtek már a hí­ rek a titokban Norvégiába átcsempészett aranyszállítmányokról... 1871-ben - máig előkerült írásos dokumentumok szerint - négyszázkilencvenegy bejelentett aranyásót, aranymosót ismertek név szerint, de a számuk való­ jában ennek a többszöröse lehetett, s bizonyára még sokkal nagyobb volt a hi­ vatalosan be nem jelentett és más helyeken dolgozó aranyásók, -mosók száma, nem is beszélve az elveszett, vagy még elő nem került ilyen dokumentumokról. A talált, a kitermelt arany mennyiségéről pontos adatokkal nem rendelkezett senki. De sikeresnek tartják már az első, tehát az 1871-es esztendőt is, amikor 56,7 kg volt a „zsákmány” , tehát a hivatalosan beszolgáltatott mennyiség. Ez a kvantum azonban - a csempészútvonalak és -kapcsolatok kialakulásának ará­ nyában, fokozatosan - lecsökkent évi 14 -15 kg-ra. (A múlt század végén, szá­ zadunk legelején ennyit adtak le hivatalosan a Mura és a Dráva aranyászai.) A kiásott vagy kimosott arany túlnyomó többsége csupán a legelső, a felfutó időszakban, annak is az elején került be a Finn Bankba. Az emberi találékony­ ság, s a furfang ezernyi módot, alkalmat talált arra, hogyan értékesíthesse az aranyász a hivatalos finn felvásárlási árnál lényegesen jobb áron a nehéz, verejtékes munkával megszerzett aranyat. Jó ideig fele-fele alapon dolgoztak a lappföldi aranyászok. Tehát a kinyert aranynak felét „becsületesen” leadták az államnak, hogy az engedélyt be ne vonják tőlük, s hozzájuthassanak hivatalos áron a munkájukhoz nélkülözhetet­ len higanyhoz, a másik felét viszont eladták az aranycsempészeknek, vagy a bátrabbak — a jobb ár érdekében, vállalva a kockázatot, a veszélyt - saját ma­ guk vitték át Norvégiába. Sokan például egy-egy nagy pálinkásfiaskóba gyűjtögették az aranyukat. Egyikbe a „hivatalos” , a másikba a „fekete-arany” került. Így volt ez szinte már a kezdet kezdetén. Aztán az aranyászok vérszemet kaptak, és az arány egyre inkább a feketepiacon értékesített arany javára, s az állam kárára toló­ dott el. 65 �Ezek a keményen dolgozó férfiak azt tartották, hogy a földön két igazán értékes „dolog” van csupán, amiért élni, küzdeni, szenvedni, akár meghalni is érdemes: az asszony és az arany. S ha még egy kis jófajta pálinka is kerül valahonnét - és méregdrágán - harmadiknak, az már az emberi boldogság netovábbja... Csak úgy mint Kaliforniában, Ausztráliában és később Alaszkában, a Lapp­ földön is voltak igazán szerencsés aranyászok, bár ezek legtöbbje bölcsen eltit­ kolta a szerencséjét. A szerencsések egyike - a nem titoktartó - Evert Kiviniemi volt például, aki Luttojokiban (érdekes, hogy a „jó” szavunk az ősi magyar nyelvben folyóvizet jelentett, s a Finn „joki” ugyanezt jelenti!) 1935-ben egy 392,9, más adatok szerint 1931-ben Laanilában 395 grammos aranyrögöt talált. Ezt a leletet még jelenleg is - a hivatalos lappföldi „rekordaranynak” tekintik, noha ennél - hivatalosan is - már jóval nagyobb aranyrögöket is találtak. Á l­ lítólag mindjárt másolatot is készítettek róla, s ezt az igazán értékes darabot az kapja meg, aki olyan aranylelőhelyet talál, ahol ipari méretekben is lehet aranyat bányászni vagy mosni! A másik „aranyfolyó” , az.Inari területének nyugati részét öntöző Lemmenjoki (szó szerint a Szerelem-folyó) volt, melyet 1949 és 1952 között kutattak át és összesen több mint háromszáz kiló aranyat nyertek ki belelőle. A Lempi folyó is őrzi még az egykori nagy aranyláz nyomait. A finn költészetben is nyomot hagyott ez az arany. A mindmáig legnagyobb­ nak tartott finn költő, Aleksis K ivi (1834-1872) Szívem dala című versében például aranybölcsőben altatgatják, csicsígatják a gyermeket. Pertti Nieminen verse (Péli Árpád fordítása) is megörökíti a csodálatos Lappföld aranyát: ...Aranyból van a gyep, szél fúj a nap mögül: minden fűszálon akvamarin ragyog... ... érzed-e az arany s a drágakövek hűvös érintését, s a fölizzó szelet?... Nem csupán a régi (?) legendás időkben, hanem még ma is sokan azt tart­ ják Finnországban, hogy: „Meg kell próbálni bátran, legalább egyszer ebben az életben! Tekints egyenesen, bátran a Lappföld irányába, az új célok felé! Ha el is veszíted a csatát, egyszer legalább megpróbáltad!...” Még ma is szép szám­ mal akadnak ott férfiak, akik így döntenek. Ugyan mi is a helyzet jelenleg? Mivel Finnországban az aranykutatás nem tekinthet vissza több évezredes múltra, saját ősi tapasztalatokkal nem is rendelkezhetnek az ottani arany­ keresők. Amint már mondtam, nincsenek sajátosan finn aranykinyerő eljárásaik sem. Ok főként nem a folyók ős- és élőhordalékában lévő apró aranyszemcsékre „vadásztak és vadásznak” , mint például nálunk a Duna, a Mura és a Dráva aranyászai, hanem a mesterségbeli tudást kevésbé - annál több szerencsét igénylő aranyrögökre. Az arany „apraja” - feltehetően - így a meddőben és a folyók hordalékában maradt és marad. A jövő feladata lesz az, hogy ebből korszerű eljárással - kinyerjék az aranyat. Ahogyan ez lett a „sorsa” K alifor­ niában és Alaszkában, s ez lesz - előbb-utóbb - a Kárpát-medence meddőhá­ nyóinak is. Inkább csak a szakembereknek van róla tudomásuk, hogy például Amerikában a - csak az arany nagyját kitermelő - szerencsevadászok után még hányszor kotorták át a meddőt, s mennyi aranyat nyertek még ki belőle... 66 �A térképvázlaton bevonalazott részek Lappföld aranylelőhelyei 67 �Aranymosó bölcső A finn aranyászok fő eszköze a kaliforniai és az alaszkai aranyászoknál rég­ óta ismert cradle-rocker, vagyis az aranymosó bölcső. Ez egy hosszúkás teknő, melynek alján durva vásznat feszítenek ki. Hátsó, magasabb részén van a rá­ csos szekrény, ebbe lapátolják bele az aranytartalmú földet vagy fövenyt és vi­ zet eresztve rá, a görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az iszap, föld, homok a teknő mellső részén levő nyíláson folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készülékkel egy aranyász na­ ponta kb. 1500 kg fövényt moshat át. A másik ilyen mosóalkalmatosság a „long-tom” . Ennek több - különféle nyílású - szitája van, melyek alá harántlécekkel felszerelt, úgynevezett riffleboxot tesznek. Az aranytartalmú fövenyre erős vízsugarat bocsátanak, mely a meglazított fövenyből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üle­ dék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével (nálunk aranyválasztó, himba, hiíba) mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponta 6000 kg ho­ mokot moshat át. A harmadik, az úgynevezett „sluice” sok-sok módosított változata. Ez tulaj­ donképpen egy jó hosszúra nyújtott long-tom. Deszkákból 50 cm széles és 30 cm mély, felül nyitott, 95-314 méter(!) hosszú, lejtős vályút készítenek. A vályú alsó részén harántlécekkel visszatartott, vagy lyukakba öntött higany van. A csatornába eresztett víz a belehányt földet lemossa, s közben az arany, a hi­ gannyal találkozva, foncsort alkot. Ezzel a készülékkel naponta 1 8 000 kg ho­ mokot moshat át egy-egy aranyász. 68 �A „long-tom” és a „sluice” 69 �A „pan” , a legősibb mosóeszköz Az első kettőről - szakmai körökben - eléggé közismert, hogy ötven- vagy még ennél is nagyobb százalékos aranyveszteséggel dolgoznak, a harmadik sem tökéletes, s igen sok drága higany veszik vele kárba. A legősibb eszközük - természetesen - „pan” , vagyis az aranymosó tál vagy - serpenyő. Ez vaslemezből készül, nálunk kézi szérkének, aranyválasztó­ nak nevezik a dunai aranyászók és fából készített, rendszerint vályú alakú, égetett belsejű változatait használják. Ezt egyébként minden laikus jól „ismer­ heti” , ha látott már néhány vadnyugati filmet. Ivalko-Kultalában, a száraz, lucfenyős földháton és a folyó aranykereső göd­ reiben több aranyász dolgozott 1983-ban. Közülük az egyik, Sametti-Miettinen így nyilatkozott: - A mi geológusaink azt mondják, hogy ebben az anyagban nincsen arany. Érdekes megállapítás!... Én igencsak keményen ások, lapátolok, csákányozok itt a moréna hátán és gyakran bukkanok aranyra, hiszen belőle élek. Így aztán társaimmal együtt - alaposan rácáfolunk geológus uraimék megállapításaira!... 1983-ban, ezen a helyen egy kalandfilmet forgattak az egykori finn arany­ ásók életéről, az első nagy aranyláz idejéből. A film főszerepét Heikki Kivittiemi, egy itteni aranyász játssza, akinek nagybátyja az az Evert Kiviniemi, aki azt a bizonyos „rekordaranyrögöt” találta 1931-ben vagy 1935-ben... S hogy itt azóta szinte megállt az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heikki eredeti foglalkozása - aranyásó és medvevadász!... D e ennek az érdekes filmnek nem csupán a főszerepét játszotta igazi aranyász, hanem több más szerepet is, s asszisztált benne - a környéken dolgozó - több­ száz igazi aranyásó is. Aligha hiszem, hogy a filmtörténet során született már ilyen témájú film ennél eredetibb emberanyaggal... Ma már a lappföldi aranyásás, aranymosás nem csupán eléggé sok ember mindennapi kenyerét biztosítja, hanem a bel- és külföldi turisták tömegeit évről évre idevonzó látványosság is. Évente ezreket és ezreket csábít ide az arany örökzöld romantikája, s az emberek tudatalattijában rejtőző arany iránti sóvár­ gás csakúgy, mint ez a csodálatosan szép, de rövid nyarú és őszű vidék. 70 �1974 óta minden évben rendeznek Tankavaarában országos, Európa- vagy világbajnokságot az aranymosóknak. Országos bajnokság volt itt 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, 1982-ben, 1985-ben és 1986-ban; Európa-bajnokság volt 1984-ben, világbajnokság pedig 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben, 1983ban és 1987-ben. Természetesen, ezek a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó turisták, műkedvelő aranyászok inkább csak játszanak itt (s az aranymosás vagy -ásás nem játék), bár elvétve ők is találnak egy-egy aranyrögöcskét Tankavaará­ ban (Sodankylä mellett), a nekik fentartott helyeken. De jönnek ide igazi aranyászok is a versenyekre, a világ minden részéből, s az aranyban gazdagabb helyeken a bejegyzett finn aranyászok dolgoznak. S valóság az is, amit a látogatók a tankavaarai aranymúzeumban láthatnak. Azok a szerszámok igazi arnyászeszközök, s még igazibb az ott látható arany és dokumentációs anyag. Az imént említett film írója a forgatás végére érkezett Palsiojába, az őszi verőfényben tündöklő Lappföldre. Itt - és nem először - a saját szemével is láthatta a jelen aranyászait, az aranylázat inspiráló Heikki Horhonen gépeit és segítőtársait, hogyan keresik és nyerik ki az aranyat. Megtekintette a lelőhe­ lyeket, barakkjukban a kávéscsészényi „friss” aranyat, valamint az arannyal megtömött üvegekkel teli termet. Lappföld aranya tehát nem csupán a múlt élő legendája, hanem a ma és a jövő valósága is! Hiszem és tudom, hogy a lelkes munka, a kitartó szorgalom meghozza megérdemelt gyümölcsét, s a „rekordaranyrög” másolata hamarosan gazdára talál... �__________ hagyom ány TAXNER-TÓTH ERNŐ A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán* Madách tiszteletére gyűltünk össze egykori otthonában, úgy illene tehát, hogy róla szóljon ez az előadás. A Mózes-dráma keletkezéséről azonban néhány éve éppen a Nógrád megyei múzeumok, évkönyvében - megírtam, amit tudtam. Azóta nem találtam új adatokat vagy érveket, amivel papírra vetett mondani­ valómat ki tudnám egészíteni. Emlegetett tanulmányom tudós lektora, Fried István azonban már akkor fölvetette, hogy az ezerkilencszázhatvanhat-hatvanhetes Mózes-bemutatókról szólva mások véleményét is figyelembe kellett volna vennem. Noha ez az észrevétel jogos volt, úgy találtam, ragaszkodnom kell a magam véleményének előtérbe helyezéséhez. Ha nem ezt teszem, bele kell bo­ nyolódnom a hatvanas évek szellemi viszonyainak értékelésébe, ami nélkül a korabeli kritikák nem mérlegelhetők, ami azonban megzavarta volna gondolatmenetem fölépítését. Most viszont szívesen élek a lehetőséggel, hogy - a teljes­ ség igénye nélkül - elmondjam nézeteimet a fölvetett kérdésről. Noha az angolszász értelmezés szerint a kritika fogalma magában foglaja az irodalomtörténet-írást is, a korhoz kötöttséget sehol nem hagyják figyelmen kívül. Induljunk ki abból, hogy az irodalomtörténeti értékelésben is szükségszerűen tükröződik a közgondolkodás, a közízlés, a világnézet befolyásoló szerepe. Pedig az irodalomtörténet-írás feladata folyamatok feltárása, míg - nevezzük jobb hí­ ján így — a napi kritika figyelmének előterében a jelenség áll: a mű, legyen az könyv vagy színielőadás vagy képzőművészeti alkotás. Az irodalomtörténetben számon tartott művek új megjelenésekor vagy bemutatásakor a kritika gyakran szívesen ismétli meg vagy vizsgálja felül az előzményeket. Így Madách Imre Mózes című drámájának 1966-os és 1967-es bemutatásakor szinte minden napi kritika szerzője utalt a mű keletkezésének és főleg mellőzésének a történetére. Hámos György az Elet és Irodalomban (1966. május 28.) azt sem tudta meg­ állni, hogy meg ne fricskázza az Akadémia egykori drámabíráló bizottságának olyan írói nagyságrendű tagjait, mint Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsig­ mond - egykori tévedésükért. Érdemes is lenije egyszer megvizsgálni, mi zavar­ hatta e nagy elméket a Mózes megítélésében - indokolt esztétikai kifogásaikon kívül. Ehelyett azonban most nézzük a hatvanas évek kritikáit, illetve ezekhez a korszellem néhány jellegzetes összetevőjét. Mivel a hatvanas évekhez személyes élményeim fűződnek, nem tudok és nem tudhatok erről az időszakról történészként beszélni. Két évtized azonban talán elég távolság ahhoz, hogy az általam legfontosabbnak tartott korkérdéseket ki­ emelhessem. Meglepetten olvastam nemrég, hogy a magyar szellemi életben már akkorvezető szerepet betöltő Nagy Péter ,,a visszatekintve oly bájos” hatvanas 72 �évekről szólt. Egy biztos, nekem a „bájos” jelző soha nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, mégis értem, mire gondolt Nagy Péter. Semmiesetre sem ugyanarra, amire az Illés-koncert nosztalgiától könnyező résztvevői, akik akkor voltak fi­ atalok s nem lebecsülhető küzdelem árán érték el, hogy - a híres Beatles -együt­ tes példájára - hosszú hajat viselhessenek, hogy a könnyűzene Kánaánjának (bo­ csánatot kérek igen tisztelt Madách Imre és Petőfi Sándor) meghódítására se­ gítsék Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát és a többieket. Kérem a tudomány és művészet igen tisztelt képviselőit, ne becsüljük le ezt a sajátos kulturális forra­ dalmat akkor sem, ha azt hiszem nem egyedül én vagyok torkig a példátlan erőszakossággal állandóan rámzúduló beat-pop-rock zenével. Jómagam elég fiatal voltam ahhoz, hogy szoros személyes kapcsolatban lehes­ sek a Beatlesek, Illésék és a többiek rajongóival, habár lelkesedésükkel nem tud­ tam azonosulni. Fiatal tanárként pedig rengetegszer kellett teljesen fölösleges tojástáncot járnom a hosszú hajukkal tüntetni kívánó fiatalok és az ez ellen dik­ tatórikus keménységgel tiltakozó szülők, tanügyérek és más hatalmasságok kö­ zött. Az eredmény közismert, s számomra ebben az a fontos, hogy egy nemze­ dék ki tudta harcolni a jogát - legalábbis egy szűk területen - ízlésének, véle­ ményének az érvényesítéséhez. Az én nemzedékemet a maga múltból hozott ér­ veivel sikeresen lehengerlő Tekintély itt meghátrált. A művelődéspolitika in­ tézményrendszere is megingott: aulról jött amatőrök szinte minden babért le­ arattak a hivatásosok elől. 1966-tól zárt érdekcsoportok olyan fellegvárai, mint a fellépési - nagy pénzkereseti - engedélyeket kiadó Országos Rendező Iroda, a rádió, a televízió, a hanglemezgyár kénytelenek voltak üzleti érdekeikből ha­ talmas engedményeket tenni. Nem hiszem, hogy Nagy Péter erre gondolt volna. Annál kevésbé, mert az iro­ dalmi életben éppen a hatvanas években volt a legnehezebb új neveknek meg­ jelenni, új művészi formákkal kísérletezni. Igen, a legnehezebb, mert a negyve­ nes évek végétől az ötvenes évek közepéig igen sok fiatal író kapott teret, s ez a nemzedék jó másfél-két évtizedre kisajátította magának a „fiatal író” címet. Hatalmas meglepetés volt, hogy az ifjú Szakonyi - majd két-három nemzedéktársa - színpadra kerülhetett, mégpedig a Nemzetiben. A színházak­ ban is rég „kiosztották a vezető szerepeket” , az évtized végéig lé­ nyegében azok töltötték be az összes vezető tisztségeket, akik az ötvenes évek elején kerültek az élvonalba. Az 1961-ben indult Új Írásban minden döntő sze­ repet azok ragadták magukhoz - és részben tartanak ma is kézben - , akik egy évtizeddel korábban indultak. Mindezekkel együtt sem az irodalom, sem a szín­ ház nem maradt mentes azoktól a szellemi mozgásoktól, amelyek a gazdasági életben meghozták a hatvannyolcas nagy reformot, s amelyek - többek között olyan írókat engedtek érvényesülni, mint Németh László, majd Örkény István, hogy a színház és a halottak világában maradjunk. Valami furcsa összejátszása lehet a sorsnak, hogy a Mózes címszerepének nemzeti színházbeli alakítója, Sinkovits Imre is éppen a veszprémi felfedezés évében kapott Kossuth-díjat. A hatvanas évek közepének sajtója sok mindenről tanúskodik, amit ma már általában elfelejtettek. A mai olvasó elképzelni is nehezen tudja azoknak a vi­ táknak a hevességét, amelyek Franz, Kafka vagy Kassák befogadása körül dúl­ tak. Hatvanhétben Veres Péter a „magyar világtól idegen” bélyeggel akarta kirekeszteni Kassákot; akinek hívei viszont az ő eszményeit kívánták a korszerűség kizárólagos mércéjévé avatni. A kirekesztés és kizárólagos ítélkezés szándéka minden vitázóra jellemző: nem csupán a maguk igazát képviselik érveikkel, de egyúttal azt is ki szeretnék harcolni, hogy módszerük és mércéjük hatalmi szóvá 73 �emelkedjék. Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítani a hatvanas évek közepén a lukácsi „nagy realizmus” körüli eszmei csatározásoknak. Lukács elméletének kizárólagos érvényét Barta János már 1954-bcn megkér­ dőjelezte, de őt még idealistának lehetett bélyegezni. 1966 májusában jelent meg a Kritikában a vitathatatlanul marxista Miklós Pál nagy jelentőségű tanulmánya Új törekvések a marxista irodalomtudományban címmel. Ebben széles világirodalmi kitekintéssel sürgette a realizmuskoncepció és az irodalomtudományi fel­ fogás újragondolását. Voltaképpen annak tett eleget, amit az M SZM P K B kul­ turális elméleti munkaközössége így fogalmazott meg: „a hazai marxista eszté­ tika és művészetelmélet - nemzetközi eszmecserékhez kapcsolódva - figyelemre méltó eredményeket ért el” - csak éppen Mikós Pál az eredményekről a felada­ tokra tette a hangsúlyt. Az új irányt aztán Klaniczay Tibor jelölte meg, amikor - leszögezve, hogy a marxizmus-leninizmus elég erős elméleti alapot biztosít a szintézisteremtésre - módszertani pluralizmust sürgetett. „Ugyanis nem egyik vagy másik korszak, nemzet, illetve szaktudomány módszerét kell a többire rá­ erőltetni, hanem valamennyinek sajátosságaival számot vetve munkálkodni a leglényegesebb törvényszerűségeknek a felismerésén...” - írta (Kritika 1966. decemberi szám 12. I.). Ezzel persze nem lezárta, hanem tovább lendítette azt a vitát, amely a hatvanas évtizedben nem is jutott nyugvópontra. Voltaképpen az egyetemi tanulmányaikat ebben az időszakban befejezők nemzedéke lesz az, amely fenntartások nélkül képviseli a műelemzéseknek és az irodalomfelfogás­ nak azt az új szemléletét, amiről, azóta ugyancsak bebizonyosodott, hogy nem határozhat meg egyedül üdvözítő módon egy módszert-módszertant. Már ezek­ ben a vitákban is szerepet kapott a tudományos-technikai forradalom kihívása, aminek fölfogásához azonban sem a szűkebb szakma, sem a közönség nem ren­ delkezett kellő ismeretanyaggal. Ez voltaképpen módszertani kihívás, s a filo­ zófiai tisztázás, a Klaniczay koncepciójában is szereplő rendszerteremtés igényét erősítette meg. Ebben a közegben a reformkor és Madách filozofikus érdeklő­ dése, rendet, törvényt kereső világfölfogása érzékeny — noha távolról sem egy­ értelmű - fogadtatásra számíthatott. A magyar irodalom története 1965-ben megjelent IV. kötetében a főszer­ kesztő Sőtér István maga vállalta Madách korszakos jelentőségének a kieme­ lését. Abból indult ki - és ezt külön fejezetben hangsúlyozta - , hogy Madách a Világos utáni korszak szemléletének „sommázója” . Sőtér Az ember tragédiájá­ ban a küzdés és bízás elvét emelte ki, s a műnek egyenesen világirodalmi jelen­ tőséget tulajdonított - mondván: „magába olvasztja a magyar és európai ro­ mantika művészi hagyományait, s némi megkésettséggel olyan forrásokból merít még, melyekből nem sokkal később a Peer Gynt Ibsenje is meríteni fog” . Lu­ kács ellenvéleményét nem is említi, csak az irodalomjegyzékben utal rá. (330361. 1.) Ugyanitt - tehát jóval az átdolgozás bemutatója előtt - részletesen elemzi a Mózes-drámát, mégpedig a későbbi kritikát alapvetően befolyásoló ere­ jű érvekkel. A költő vívódását emeli ki, Mózes önfeláldozását, a „nagy ember” hősiességét, a nép boldogítását és a szabadság elnyerhetőségét. A hatvanas évek kétségtelenül mentesek voltak azoktól a bajoktól, szenvedé­ sektől, amelyek a negyvenes és ötvenes éveket lényegükben - ámbár igen külön­ böző módon - meghatározták. Az életkörülmények lassan, de folyamatosan ja ­ vultak, azokra a súlyos válságokra és megrázkódtatásokra, amelyeket a következő és a jelenlegi évtized hozott, senki nem gondolt. A Vígszínházban Várkonyi Zoltán ott folytathatta törekvéseit, ahol a Művész Színházban abbahagyatták vele. Marton Endre lehetőséget kapott, hogy megnézze Nyugat-Európa legfrissebb 74 �színházi szenzációit, s azokból évente egyet hazahozzon. Egyaránt sikere lehetett a „kritikai realista"-ként emlegetett Arthur M illernek és a „dekadens” Tennessee Williamsnak, Sartre filozofikus műveinek és Peter Weiss agitatív látványosság­ színházának. Nem minden jelentős új mű kapott - és főleg nem könnyen színpadot, de Németh László sikersorozata után láthattuk Füst Milán korábban tiltott gyümölcsként emlegetett műveit és - többek között - Illyés „kényes” drá­ máját, a Tisztákat. (A „kényes” minősítést az egykori sajtóból vettem.) 1964-ben különös megrázkódtatást szenvedett el a hazai színházi élet. A ma­ gyar közönség a Vígszínházban láthatott két előadást a világ élvonalából. Fi­ gyelmeztető jelek már korábban voltak, mint a Brecht Színház vendégjátéka vagy B ojan Stupica rendezései, de a nézők és a szakma ekkor döbbent rá, hogy színjátszásunk, színházi életünk lehangolóan elmaradott. Ráadásul a Nem­ zeti Peter Brook zseniális rendezése után is bemutatta a maga szegényes, fan­ táziátlan, végtelenül unalmas Lear király-előadását. Az angol színház vendég­ játékának a hatása azonban olyan erejű volt, hogy valahogy jelezni kellett a felzárkózás szándékát. A legkönnyebb lehetőség erre az volt, hogy a mi szín­ házaink is bőrruhákat varrattak néhány klasszikus előadáshoz. Valamivel később formabontó kísérletek is színpadra kerültek. Noha a Royal Shakespeare Company magyar kritikusai a legtöbbet éppen Brook Lea r-értelmezésével foglal­ koztak és elég nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas siker titka nem kis mérték­ ben éppen az elemzés mélységeiben és eredetiségében kereshető, a drámaér­ telmezés szándéka szembekerült a szellemi életben végbemenő sokoldalú válto­ zással. Mivel egyelőre nem akadt - vagy nem kapott lehetőséget - hazai rendező, hogy a színházi játékstílus korszerűsítésével kísérletezzen, előtérbe került a „gondolati színház” , az „intellektuális dráma” igénye. (Ez ugyanis lehetővé tette, hogy az íróra háruljon a felelősség.) Előkészítője és mestere minden bi­ zonnyal Németh László volt, noha az irodalomtörténész távolabbi előzményekre is rámutathat. Ezek közé tartozik Madách Imre nagy műve, Az ember tragédi­ ája, egy olyan alkotás, ami a marxista kritikának különösen sok gondot okozott. Egyfelől szembe kellett néznie Lukács György elmarasztaló véleményével; más­ felől - igaz némi óvatossággal már 1956-ban egyértelműen a mű értékei mellett állt ki a budapesti egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Sőtér István. Az ellentétes vélemények a Nemzeti Színház 1955-ös Tragédia-bemutatója körül sűrűsödtek össze.Nagyon va­ lószínű, hogy sem ez előtt, sem ez után nem került a Nemzeti színpadára hasonló alapossággal előkészített előadás. A sokrétű szövegelemzéshez a színháztörténeti előzmények teljességigényű felmérése párosult. Az előadás, aminek nyomán az Ádámot játszó Básti Lajos könyvet is írt, színészi teljesíményeivel általános elismerést váltott ki. A polikai vezetés egyes tagjai azonban ellenséges erők ön­ kifejezési lehetőségét látták benne - oly mértékig, hogy a bemutatót Révai József még 1958-ban is az ellenforradalom előkészítő lépésének tekintette. Úgy vélte, akik kiharcolták - Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre - „Madáchba kapaszkodva és Madáchcsal takarózva” léptek fel - „a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tün­ tessenek a hazánkba épülő szocializmus ellen...” Az ember tragédiájának 1964-es újabb bemutatója másfajta vihart kavart: közönség és kritika egyértelműen sikertelennek minősítette. Ebben persze köz­ rejátszott a rendező óvatossága, aki időszerű értelmezés helyett színpadi eredeti­ séggel akarta az előadás érdekességét biztosítani. A nehézségekre egyébként az 75 �is jellemző, hogy még 1984-ben is megjelenhetett egy vaskos munka - András Lászlótól - , amelynek egyetlen mondanivalója, hogy Lukács pesszimizmus­ vádját cáfolja. Végül hadd említsem meg, mert a kritikát egy kicsit alighanem befolyásolta, a Mózes veszprémi bemutatójával nagyjából egy időben Kassán játszották a Tragédiát - mégpedig szlovákul. Az a tény, hogy a Mózest Veszprémben mutatták be, azt valószínűsíti, hogy az átdolgozási megbízást Turián György adta Keresztúry Dezsőnek. Persze az sem lehetetlen, hogy az átdolgozás már a megbízás előtt készen volt - legalábbis K e­ resztúry szándékaiban szerepelt - , de a fővárosi színházaknak nem kellett. A Nemzetinek például azért, mert már készült dramaturgiáján a nagy vihart ka­ varó és igen sikeres Vörösmarty-átdolgozás, a Czillei és a Hunyadiak. Nem vagyok benne biztos, hogy Létay Vera filológus gonddal vetette össze Madách eredeti szövegét Keresztúry átdolgozásával, mégis találóan írja: „Újrateremtette, át­ szerkesztette, megvilágosította Madách bibliai példázatú költeményét" (Élet és Irodalom 1967. november 11.) Árulkodó megállapítás ez, hiszen a Madách-művet egyszerűen költeménynek minősíti. A többi kritika ebben a vonatkozásban óvatosabb, Keresztúry beavatkozását többnyire érvek nélkül dicsérik. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy a közösen és egyértelműen kiemelt drámai erő Madáchhoz vezethető-e vissza, avagy azt Keresztúry értelmezése is elősegí­ tette. Érdekes módon senki nem írta le, pedig mindenki tudta, hogy a színház és a közönség olyan típusú drámát kapott Madách művével, amit Németh Lászlótól megszokott már. Középpontjában egy főhős belső küzdelmével, amihez az összes többi szereplő lényegében csak statisztál. „Az egész hatalmas felfedezés a gondolat legújabb honfoglalása a színpadon” - olvassuk Sándor Iván kritiká­ jában (Film, Színház, Muzsika, 1967. november 10.). Az értelmezés feladatával a rendezőknek nem kellett bajlódniuk. Turián - Zay László szerint (Magyar Nemzet, 1966. március 11.) „megilletődött" rendezése a színpadi helyzetek ki­ dolgozására összpontosult; Marton Endre színpadán - Sándor Iván szavaival „úgy hullámoznak egymásba a jelenetek, amint az idő öregszik” . Marton Létay Vera szerint - főleg szemet gyönyörködtető látványosságok megteremté­ sére törekedett. Teljes az egyetértés minden kritikában, hogy az előadás terhét a főszereplők vitték: Veszprémben a szerényebb tehetségű Bitskey Károly, a Nemzetiben Sinkovits Imre. (Létay Vera egyenesen Michelangelo híres szobrá­ hoz hasonlította.) A többi szereplők vagy udvarias dicséretet kaptak, vagy ugyancsak udvarias elmarasztalást. Az egyetlen kivétel Létay Vera véleménye, aki - Sinkovits kivételével - minden színészről lesújtó ítéletet hozott, különö­ sen Máthé Erzsi alakítását marasztalta el. Ismét Létay az, aki a legérzékenyebben visszhangozza a kornak a drámából valóban kihallható nagy kérdéseit: a vezér és a nép, a cél és az eszköz, az erőszak és szabadság, az egyéni boldogság és a közösségi élet összefüggéseiről. Sándor Iván mélyebben érti Madáchot, ő a törvényteremtés-törvényrombolás, az eszmék változásának kérdését emeli ki a kor szellemének megfelelően. „M i vár arra, aki szembenéz sorsával, vállalja hivatását?” - kérdi, s az új igazságok befogadásának nehézségeiről, közösségteremtés gondjáról ír. Létay is észreveszi, hogy itt a nemzeti gondolat születéséről szól a költő, Sándor Iván pedig az egyén tragédiáját abban látja, hogy a vezér kénytelen föláldozni magát népe sza­ badságáért. Minden kritika óvatosan kikerüli, mit értett Madách a „nemzet szabadságán” ? 76 �Noha Sőtér tekintélye és sok tekintetben máig meggyőző érvelése nyomasztó teher lehetett, egy kicsit mégis megdöbbentő, hogy a kritikusok többsége meny­ nyire nem tudott hozzászólni magához a műhöz. Vajda György Mihály összes mondanivalója Madách alkotásáról ennyi: a Mózes „ Madách hitének és a jövő­ be vetett bizalmának a jele: hiszen a nép ,az ígéret földjére jut. D e ugyanez mai, korszerű tanulsága is. Egyben tudatosítja, mennyi küzdelem, fáradozás szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson vágyai földjére, mennyi bukás és újabb felemelkedés a sorsa, míg valóban eléri a Kánaánt. S hogy elérje, előbb meg kell tisztulnia. Mély eszmei rokonság v an e pontban Madách és Petőfi között...” (Kritika, 1966. áprilisi száma 50. 1.) Hosszabb írásában nem csupán a veszprémi színház dramaturgiai beavatkozásának elmarasztalása a meglepő, hiszen ezt megelőzően ő is lerója tiszteletköreit az átdolgozó Keresztúry előtt, aki lénye­ gében a dramaturg szerepét is vállalta. Akkor talán föl sem tűnt, csak a mai olvasó látja némi csodálkozással, hogy a „lobogónk: Petőfi” jelszó milyen hoszszú életű volt irodalmi kritikánkban. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy az ismétlődésekre, belső ellentmondásokra, fölös túlmagyarázásokra vonatkozó kri­ tikai észrevételei arról tanúskodnak, Vajda György Mihály elemezte a mű színpadi és irodalmi megvalósítását a legnagyobb figyelemmel és fölkészültség­ gel. Ebben a vonatkozásban elmondhatjuk, a mű mesterségbeli részére összpon­ tosító kritikai felfogásnak egyik korai megnyilvánulását üdvözölhetjük írásában. A hatvanas évek kritikusai a személyi kultusz emlékét hordozták idegeikben, így érthetően izgatta őket az, ami számos korabeli vita tárgya volt: a vezető és a vezetettek viszonya. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a drámából azt olvasták ki, csak kényszerrel lehet az új eszméket elfogadtatni, erős és elszánt vezér hős - nélkül a nép csak tévelyeg. Mindenesetre kötelességüknek tartották, hogy Mózes, a „nagy ember” személyes tragédiájában több reményt mutassanak ki, mint amennyit Az ember tragédiája sugall. Hangsúlyozták, hogy a nép - igaz, hivatott vezére, Mózes nélkül, de - el fog jutni az ígéret földjére, pedig a drá­ mában nagyobb súly van azon, hogy a tragikus sorsú főhős nem juthat el oda. Madách a reformkor neveltje, Kölcsey és Vörösmarty koráé, amely - mint közismert - a „Hass, alkoss, gyarapíts” jelszavának megvalósításában látta fő feladatát. Abban, hogy a polgári forradalom pozitív értékkategória - hogy ezt a csúnya, de stílszerű kifejezést használjam - , a marxista kritika mindig egyet­ értett. Annál nagyobb volt a zavar, a tekintetben, mit kezdhet a szocializmus a polgári forradalom alapvető eszményeivel, azokkal, amelyek lényeges elemei Madách minden művének is. Különösen a napi kritikában - tehát a nem szak­ mához szóló értékelésekben - kellett vigyázni a polgári jelző használatával. Noha - és ebben a színházak élen jártak - a hatvanas évek közepén már nem csupán a polgári művészet elsővonalú értékeit, de az „úgynevezett kommerszt” is szabadon árulták nálunk, a polgári gondolkodás még történeti formájában sem részesülhetett tárgyilagos elemzésben. A „polgári, tehát ellenségünk” - sekélyes logikája gyakran igen meggondolatlanul érvényesült. Így szó sem lehetett arról, hogy a kritika azt kezdje feszegetni, miként közvetíti a Mózes-dráma a magyar polgári forradalom üzenetét. Az igazság persze az, hogy ez az üzenet igen áttételesen, rejtett formában je­ lenik csak meg a M ózesben. Ezernyolcszáznegyvenkilenc megrázkódtatása után ugyanis Madách és nemzedéke úgy érezte, a nemzeti függetlenség a legfontosabb kérdés. Az országot irányító külső hatalom számára a polgári forradalom ered- 77 �ményei — a jobbágyfelszabadítás, a nemesi előjogok eltörlése stb. - sokkal ke­ vésbé bizonyultak visszavonhatónak a függetlenségi követeléseknél. Noha - és ezt olyanok, mint Madách jól tudták - Bécs a személyes szabadság korlátozásával a forradalmat akarta elnyomni, a magyarság tudatában a diktatúra különböző formái a nemzet egyetemes büntetéseként jelentek meg. A hadsereg nem magyar vezényleti nyelve, az idegenből hozott hivatalnokok és sok más, egységes magyar üggyé, magyar sérelemmé forrasztották össze a különböző társadalmi törekvések elfojtását. Ide, vezethető vissza, hogy a Mózes-dráma központi gondolata a rab­ ságból szabadulás és az önálló nemzeti lét elnyerésének a kérdése. Az ígéret földje a független Magyarország. Noha Keresztúry átdolgozása elősegítette, hogy Mózes és népe egymásba kapcsolódó küzdelmében a kritika az új eszmék befogadására, új típusú közösség kialakítására helyezze a hangsúlyt, a közönség érzékenyebb ré­ sze észrevette a nemzeti mondanivalót — madáchi megfogamazásban, azaz K öl­ csey és Vörömarty példája nyomán az egyetemes emberi lét kérdéseihez kötve. Létay Vera óvatosan le is szögezte, hogy a Mózes „nem nacionalista” mű. Nyilvánvaló, ez volt az a terület, amitől a kor kritikusai a legjobban féltek. S ha a reformkori-negyvennyolcas hagyományban nehéz volt vállalni a polgári eszményeket, a nacionalista jelző még sötétebb árnyékot vetett, illetve vetett volna, ha valaki e kérdés taglálásába kezd. A magyr irodalomtörténet 1945-1975 című akadémiai kézikönyv I. kötete (Irodalmi élet és irodalomkritika) több helyen is foglalkozik a hatvanas évek kritikai életével. Rámutat az évtized elején hozott párthatározatok jelentőségére és részletesen elemzi az azokban biztosított lehetőségeket. Ugyanakkor a leg­ fontosabb irodalmi vitákat ismertetve rámutat a „korszak alapkérdésére” a ,,kép­ letszerűség” divatjára (413. 1.), valamint arra, hogy a kritika legfőbb gondja a jelentés kibogozása, az állásfoglalás eszmei tisztázása volt. A Mózes ehhez tág teret kínált, amit a kritika meglepően kismértékben használt ki. Teljesen egy­ séges volt, mint láttuk a képlet fölállításában, ami hűen tükrözte a kor legtöb­ bet vitatott kérdéseit, s elsősorban egy új erkölcsi felfogás, közösségi életet szabá­ lyozói törvények - szükségszerűségére mutatott rá. Ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ezért folytatot küzdelem személyes áldozatokat köve­ tel. Mózes tragédiáját amiatt fogadta lelkesen, mert azt sugallmazhatta, hogy a „nagy ember” önfeláldozása megválthatja népe sorsát. A nép felelősségéről, a re­ formkorban oly fontosnak tartott munka, tett fontosságáról nem, vagy alig esett szó. Ennek okai közé tartozik a Németh László-i dramaturgia, a főhős belső drámájának túlzott kiemelése. Igen érdekes, hogy maga Németh, aki egyébként Madách művének fölfedezéséről talán tudomást sem vett, részletesen szólt a témában rejlő lehetőségekről Schönberg Mózes és Áron című zenedrámájának meghallgatása ürügyén. „ A drámát maga a szerző írta... A szövegkönyv külső jelépítésében jó ; az első felvonás: Mózes Áron segítségével meghódítja az új, láthatatlan istennek a népét, kivezeti őket a pusztába. A második felvonás az aranyborjú története. Mózes visszatérése, vitája Áronnal, összetöri a kőtáblákat. Harmadik felvonás nem készült él, így inkább Mózes tragédiája, mint Ároné. A belső történet már homályosabb; Mózes az eszme, Áron a kifejezés, Mózes Istenbe kapaszkodik, Áronban több a megértés a nép érzéki kívánságai iránt..." (Utolsó széttekintés, 109. 1.) Ezek az 1965-ben papírra vetett gondolatok nem csupán Németh érdeklődését jelzik a téma iránt, de azt is, hogy el tudott kép­ zelni olyan megoldást, amelyben két ellentétes jellemű, törekvésű főhős küz­ delméből bontakozik ki a dráma. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ő is 78 �milyen óvatosan kikerüli a nemzeti kérdést, alighanem Schönberg szándékainak megfelelően. A hatvanas évek közepére esik a színikritika első magáratalálási kísérlete. Ez a kísérlet 1968-ban az irodalomkritika általános és nagy port fölvert vitájába torkollott, s majd csak azután, a hetvenes években kapott teret az eredeti esz­ méket maradéktalanul képviselni tudó színikritika, ami aztán szerepet is kapott a színházi élet megmerevedett rendszeréneik föllazításában. Egyelőre a színházi tekintélyek még korlátlanul uralkodnak, a nekik nem tetsző bíráló hangokat erélyesen kiszorították az országos, nagyobb visszhangra számot tartó fórumok­ ról. Ezek a fórumok maguk is tekintélyeket, főleg irodalmi tekintélyeket keres­ tek. Az Elet és Irodalom például a Mózes veszprémi bemutatásának évadja idején a kiváló Shakespeare-kutatót, Kéry Lászlót nyerte meg állandó színikri­ tikusául. Az, hogy a budapesti előadásokról beszámolni köteles műbíráló nem jutott el Veszprémbe, még érthető. Az viszont már meglepő, hogy a Mózesbemutató megemlítését nem tartotta szükségesnek az 1966/67-es évadról adott összefoglalójában. Legalábbis ma meglepő. Akkor a budapesti színházi tekinté­ lyek a vidéki színházaiknak minden sikerét a jelentéktelenségbe tudták még utasítani. E sorok írója egyiküktől még azért is súlyos szemrehányást kapott, mert a Népszabadságban utalni mert rá, hogy Mózest Marton Endre előtt Turián György már megrendezte. „Olyan ez, mintha azt állítanád, Puskás úgy veszi le a labdát, mint valamelyik N B II-es játékos” - magyarázta a Tekintély. Talán ne is említsük, hogy Marton aligha volt Puskás-nagyságrendű rendező még a magyar mezőnyben sem, csak a tekintélyelvű felfogásra összponto­ sítsunk. Kéry László összefoglalója egyébként igen érdekes. Kiemelkedőnek a Nem­ zeti Színház Marat-Sade előadását minősíti, amitől a „mérce egyszeriben ma­ gasra ugrott” . A műsor legfontosabb összetevőjének a világirodalomból bemu­ tatott szerzők tekintélyt parancsoló névsorát tekinti. (Szophoklész, Euripidész, Držics, Shakespeare, Ben Jonson, Marivaux, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen, Shaw, Brecht, Babel, Giraudoux, O ’Neill, Sartre, Beckett, Dürrenmatt, Peter Weiss, Hochhuth, Albee, Mrožek nevét említi jogos büszkeséggel.) Ebben az értékelésben érzékelhetően benne van, hogy a kor legnagyobb szellemi izgalmát a világirodalom újrafelfedezése nyújtotta - színházban, folyóirat-irodalomban, könyvkiadásban egyaránt. A „klasszikus” magyar szerzők (Bornemissza Péter, Jókai, Tóth Ede, Bródy, Móricz és Molnár Ferenc) szereplését nem részletezi, csak a Molnár-kérdésnek szentel egy óvatos mondatot. A kilenc új magyar be­ mutatót viszont - ami mellett összevontan a tíz vidékit is megemlíti - előre­ lendülésnek minősíti, noha változatosnak nevezi. Okkal, hiszen névsora a kö­ vetkező: Németh László, Déry Tibor, Tabi László, Gyárfás Miklós, Berkesi András, Csurka István, Galambos Lajos, Müller Péter, Salamon Pál. A szín­ házaknak két hibát ró fel: az előadások kiérleletlenségét, fegyelmezetlenségét és a színészek beszédének, szövegmondásának súlyos fogyatékosságait. Kéry László helyzetképe érzékelteti azt a vákuumot, amiben a Mózes Veszprémben, majd Pesten is színre került. Elfogytak a felfedezhető hazai szerzők és nem születtek jelentős új művek. Nehéz lenne megmondani, milyen arányban játszott szerepet a színházi ren­ dezők elkényelmesedése, a színjátszó stílus és felfogás megújulásának igénye, valamint a kritika túlérzékenysége a drámaértelmezés eszmei mondanivalójával 79 �kapcsolatban, de tény, hosszú ideig lemondtak róla, hogy a magyar drámatör­ ténet nagyjait valóban eredeti fölfogásban vigyék színre. Ebből a szempontból is eszményi volt a Mózes felfedezése, mivel egyrészt az értelmezés felelősségét jórészt Keresztury vállalta magára, másrészt Madách műve gazdag anyagot szállított a gondolati igények kielégítéséhez. Ez az a pont, ahol vissza kellene térnem saját drámaértelmezésemhez, amit nem szívesen tennék. Márcsak azért sem, mert az is magán viseli a hatvanas évek szellemét. Ha képes lennék egy­ kori élményemet elfelejteni, ha teljesen előlről kezdhetném a Mózes kérdéseiről való töprengést, bizonyára sok mindent másként fogalmaznék, más fontossági sorrendeket emelnék ki, más hangsúlyokra fordítanák figyelmet. *Elhangzott Csesztvén a Madách Irodalmi Nap 80 keretében 1986 októberében �M a d á c h és V ik t o r C o n sid e ra n t* A falanszterjelenet forrásainak kérdéséhez Megvallom, némi megilletődéssel ültem az írógéphez, hogy a címben fel­ vetett témát, ha vázlatosan is, kifejtsem. Megilletődöttségem oka: első nyom­ tatásban megjelent Madách-cikkem 1954 decemberében, a Palócföld első év­ folyamának első számában látott napvilágot. Mondanom sem kell: mennyi minden történt velem, körülöttem, itthon és az idegenben, az elmúlt majd 33 év alatt. Egy dolog azonban semmit sem változott: Madách főművének vará­ zsa, az a vágy, hogy - képességeim szerint - egyre mélyebbre ássak a Tra­ gédia Eget és Földet, az egész emberi történelmet átfogó univerzumába. Köztudomású, hogy a Tragédia irodalma könyvtárakra terjed. A szorosan vett forrástanulmányok száma is meghaladja a félszázat. Jelen írásomban csak kettővel foglalkozom: Baranyi Imre tanulmányával: A fiatal Madách gondo­ latvilága (Madách és az Athenaeum) (Irodalomtörténeti Füzetek, 42. sz., 1963.) és Dobossy László A dalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához című cikkével (Irodalomtörténet, 1958. 46. évf. 1. sz.: 149-151)Baranyi így vélekedik: „ nincs adatunk arra, hogy Madách az utópistákat közvetlenül ismerte volna, de sokat tudhatott róluk az Athenaeumból közvet­ ve; Saint-Simon, Fourier és Owen filozófiája itt jelentkezik először a hazai köztudatban.” (146. l.) Tanulmányának egyik előbbi részletében (54-55. 1.), Tolnai Vilmos értekezésére hivatkozva („Madách londoni és falanszterjelenetének egyik forrásáról ’, EP h K , 1 9 1 1 : 377-), Baranyi a falanszterjelenet legfőbb eszméit Lukács Móricz Néhány szó a szocializmusról című 1842. dec. 19-én elmondott akadémiai székfoglalójára vezeti vissza. (A beszéd nyomta­ tásban is megjelent az Athenaeumban.) Nos, Lukács a „szocialista” gondolko­ zók között Considerant-ról is megemlékezik. Említett cikkében Dobossy szintén hivatkozik Considerant-ra, Destinée sociale (-Társadalmi sors) című művére, Erdélyi Jánost idézve (Pályák és pál­ mák, 481-482 1.) feltételezi, hogy Madách ismerte ezt az akkoriban nagyon sikeres művet. Ami engem illet, én a feltételezéseknél tovább megyek, biztosra veszem, hogy Madách olvasta a szóban levő könyvet. A 40-es évek végén ennek tár­ gyi bizonyítékát tartottam a kezemben. Jelenleg csak - hogy szokványos jogi formulával éljek - „büntetőjogi felelősségem tudatában” jelenthetem ki, hogy Madách legjobb barátjának, Szontagh Pálnak a könyvtárában megvolt a D es­ tinée sociale 1844-es kiadása ,,az U alakra épült nagyszerű falanszter” rajzá­ val. Ismerve a két férfi szellemi kapcsolatának mélységét és tartósságát (Ma­ * A névnek ez a helyes írása, nem é-vel, mint ahogy a legtöbb helyen - még francia szövegekben is! olvasható; kiejtése tehát „konszidöran” . 8l �dách Lucifer alakját Szontághról mintázta, ő volt a költő első „lektora” , Ma­ dách az ő véleményétől tette függővé, hogy elküldje-e a Tragédia kéziratát Arany Jánosnak, stb.) elképzelhetetlen, hogy Szontagh ne mutatta volna meg a könyvet Madáchnak, sőt nagyon valószínű, hogy alaposan megvitatták an­ nak tartalmát. Hogyan került a könyv a kezembe? A negyvenes évek végén rendszeresen jártam a balassagyarmati Palóc Múzeumba, a nyári szünidő alatt napokat töl­ töttem a könyvek között, amelyek jelentős hányadát Szontagh Pál könyvtára képezte. Az akkori igazgató, Manga János, hogy a néprajzi gyűjteménynek több helyet biztosíthasson, szeretett volna a könyvektől megszabadulni, s meg­ kért, hogy készítsem el a francia művek jegyzékét, azzal a céllal, hogy az anyagot felajánlja a budapesti bölcsész kar francia intézetének. Hogy végül is mi lett a könyvek sorsa, nem tudom. Cikkemet felszólításnak is szánom: aki tud valamit erről az anyagról, kérem, tájékoztassa az illetékeseket. Így talán újra sikerül a kézzel fogható bizonyítékra: Considerant könyvére rábukkanni. Ha abból indulunk ki, hogy Madách olvasta a Destinée sociale-t, s nem csak hallott róla, akkor érdemes a műről és szerzőjéről részletesebben szólni, s ezzel kapcsolatban felvetni az utópista szocialista tanok fogadtatásának kér­ dését Magyarországon. Konkrétabban: érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban olyan „reakcionárius” , „ultramontán” volt-e Madách, mint ahogy azt még életében egy Erdélyi János vagy egy Pulszky Ferenc állította. Mert Con­ siderant szövegeinek alaposabb ismeretében nem is olyan meglepő, hogy Ma­ dách nem tanúsított túlságos rokonszenvet a falanszteri eszmék és elképzelések iránt. - Végezetül, az elmondottakhoz kapcsolódva, megpróbálom felvázolni saját falanszterértelmezésemet a madáchi koncepció egészének szempontjából, a többi színek viszonylatában. Considerant életműve és működése szorosan kapcsolódik Charles Fourier (1772-1837) személyéhez. Az ő eszméit propagálja és fejleszti tovább. Fourier gazdag posztógyáros fia volt, de vagyonát, gyarmatárukkal folytatott speku­ láció következtében elveszti. Szegény kereskedelmi alkalmazottá süllyed, s tapasztalatai arra késztetik, hogy megbélyegezze a „civilizáció vétkeit” , első­ sorban a kereskedelem rendszerét. Szocialistának vallja magát, de Owennel szemben elveti a vagyonközösség „siralmas dogmáját” , Saint-Simonnal is szem­ ben áll, mert ellenzi az örökösödést és a magántulajdon eltörlését. Mint sok más kortársa, nagy érdeklődést tanúsít a történelmi fejlődés legfőbb szakaszai­ nak kérdése iránt. Szerinte ezek a következők: édenizmus, tehát a paradicso­ mi állapot, a vadság korszaka, patriarchátus, barbárság, civilizáció. Arról ál­ modik, hogy végül az emberiség eljut a „garantizmus” tökéletes harmóniájá­ hoz, amely gyakorlatilag a társadalombiztosítás bonyolult, az élet minden te­ rületére kiható uralmát jelenti. Elismeri a szenvedélyek fontosságát, a szenve­ délyek közé számítva az érzékeket is. Rendszerében 12 ilyen szenvedéllyel számol: ízlés, tapintás, látás, hallás, szaglás, barátság, ambíció, szeretet, „familizmus” , amelyen a családi érzést, a szülői szeretetet érti, a „cabaliste” , más szóval: az intrikálás hajlama, a „lepkeség” , ami Fourier rendszerében a vál82 �tozás iránti vonzalmat jelenti, végezetül: a nyájösztön. Ezeknek az alapszen­ vedélyeknek a kombinációja 810 különféle jellemtípust tesz lehetővé, ennek kétszerese: 1620 az az ideális szám, amely egy „phalange” összetételének megfelel. A phalangeok meghatározott szervezete alkotja a falansztert. Mint az utópista szocialisták általában, Fourier is dedukción alapuló speku­ latív rendszert állít fel. Considerant (1808-1893) még tovább megy ezen az úton. Az 1794-ben alapított híres Ecole Polytechnique-ben, amely a mai napig az egyik legnehezebb és a legelismertebb felsőiskola Franciaországban, ma­ tematikát és fizikát tanul, kapitányi rangot szerez, de a hadseregnél jobban érdeklik a politika és a társadalom tökéletesebb berendezését célzó elméletek. E letét szenteli falanszter eszményének. Fellép a termelés anarchikus volta ellen, leleplezi a kereskedelem visszásságait, ellenzi a szabad versenyt, a centralizmust. A direkt hatalom híve, nem nézi jó szemmel a parlamenti rend­ szert, az általános választójogot, mert úgy véli, a nép nagy többsége még nem érett meg reá. Nagy érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek, legalábbis az elsők között hirdeti meg a munkához való jogot. Szintén dicséretére válik, hogy egész életében keresi az elvek és a tettek összhangját. Részt vesz az 1849. július 13-i felkelési kísérletben. Távollétében deportálásra ítélik. Belgiumba, majd Texasba menekül, rövid időre újra Belgiumba költözik. Végül Ameriká­ ban, a Vörös Folyó-partján, falansztert alapít, tegyük hozzá: nem sok siker­ rel. A telep pusztulását az észak-amerikai polgárháború eseményei csak siette­ tik. 1869-ben tér vissza Párizsba, itt hal meg közönybe és feledésbe merülten. Ebből a nagyon vázlatos ismertetésből is sejteni lehet, hogy a vármegyei provincializmus ellen, demokratikus centralizmusért küzdő Madách és Szontagh nem lelkesedhettek túlságosan Considerant eszméiért, már csak azért sem, mert az általános választásokon alapuló liberális, parlamenti demokrácia úgy lebegett szemük előtt, mint a legcsábítóbb eszmény. De a Destinée sociale stílusa és érvelési módszere sem találhatott nagy meg­ értésre Madáchnál, akinek látásmódja lényegében pragmatikus maradt, még akkor is, ha a világmindenség kereteiben, az emberi nem keletkezésének és pusztulásának végpontjai között mutatja be - misztériumjátékokra emlékeztető módon - az emberiség sorsát. Considerant, a matematikai traktátusok módsze­ rét követve, axiómarendszer formájában fejti ki nézeteit. A bökkenő csak az, hogy a matematikai logika tételeinek érvényességét a józan ész számára elér­ hető evidenciák szolgáltatják, és ez korántsem áll Considerant tételeire. Az igazság „biztos” kritériumait a következőképpen fogalmazza meg (a lapszá­ mozás az 1979-es legújabb kiadásra vonatkozik): „M inden eszme, amelyről az embernek világos felfogása van, akkor igaz, ha intellektuális szférájával kon­ centrikus” (9. l.); „A z érzelmeknek és érzéseknek hasonlóképp’ koncentriku­ saknak kell lenniök az affektív és szenzitív szférával” (10. l.). Ugyanezen a lapon már szinte a Korán könyvégető fanatikusaira emlékeztet, amikor kije­ lenti: „H a mindezt lefektettük, elfogadtuk és megértettük, anélkül is meg­ tudjuk ítélni a dolgokat, hogy ahhoz a két- vagy háromszázezer könyvhöz folyamodnánk, amelyet a pedánsok, a szofisták és mindenféle filozófusok egy­ másra halmoztak.” (10. 1.) Mindezek után nem meglepő, hogy a szerző az em­ beriséget két csoportja osztja: azokra, akik megértik, s azokra, akik nem értik meg az általa kifejtett „tudományos” igazságokat: „azzal fejezem be, hogy ar­ ra kérem az értelemmel és szívvel rendelkező egyéneket, hogy tanuljanak; a többiek - jobb, ha hallgatnak". (34. 1.) Ez a summás kijelentés annál is viszszásabban hat, hogy kilenc oldallal előbb Considerant abszolút tudással ke- 83 �csegtette olvasóit, „amely az embernek nemcsak, a jelen, de a jövő és a múlt ismeretét is biztosítja", olyan tudással, amely egyenlő „a lélek halhatatlan­ ságának, az életet megelőző és követő vándorlásoknak racionális teóriájával”. (25. l.) Néhány idézettel, amelyeket bevallom, célzatosan választottam ki, nem volt szándékomban, hogy Considerant könyvét a maga bonyolultságában jellemez­ zem. Nagyon érdékes és elgondolkoztató megfigyelésekre jut például a társa­ dalmi rendszerek és az építészet kapcsolatáról (36-38. 1.). Ennek a párhuza­ mos fejlődésnek eljövendő állomása a falanszter, „rcnd-Tornyával” , amely egyszerre irányító központ, obszervatórium, éjjeli őrhely, amelyben harangjá­ ték működik, s ormán zászló lebeg. De minden valószínűség szerint Madách­ nak ez a részlet sem nyújthatott teljes kielégülést, hisz’ éles támadást tartal­ maz V ictor Hugo ellen, pusztán azért, mert a költő borúlátó volt az építészet jövőjét illetően. Tény, hogy magáinak a falanszternek a nevét és az U alakú épületet leszá­ mítva, Madách nem sokat merített Considerant művéből, ráadásul ezekkel az elemekkel egyéb olvasmányai során is találkozhatott. Ez a hiány szerintem az­ zal magyarázható, hogy a költő teljesen idegennek érezte a francia utópista nézeteit. A Tragédiában kialakult ábrázolásmódjához híven, a szimbolikus sű­ rítés módszerével élve, a falansztert a londoni szín kapitalizmusát követő rendszer jelképeként kezelte, olyan elemekkel gazdagítva, amelyek sem Fouriernél, sem Considerant-nál nem szerepelnek. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a történelmi jelenetek színpadképeire valamiképpen hatott Considerant em­ lített elmélete az építészet és a társadalmi berendezkedés kapcsolatáról. Az sem lehetetlen, hogy Considerant egyik megjegyzése szerepet játszott az egyip­ tomi szín megalkotásában. A francia szerző, a falanszter leírása után, így fordul a művészekhez: „mondjátok meg (őszintén), hogy mindez nem felel-e meg jobban képzeleteteknek és szíveteknek, mint az egyiptomi piramis, ame­ lyet egy hagymával táplált nép épített, hátát meggörnyesztve a kövek alatt...?” A X II. szín egyéb forrásairól sok értékes adatot tartalmaz Baranyi tanul­ mánya (53-61. l.). Dobossy László megemlíti, hogy nagy emberek lealacso­ nyító szerepben való bemutatása régi motívum, már Lukiánusznál fellelhető, a Pantagruel X X X . fejezetében Rabelais is ezt a hagyományt követi, amikor Nagy Sándorral ócska cipőket javíttat, Xerxest mustárkereskedőnek, Romolust sóárusnak, Achilést koszvakarónak, Kleopátrát hagymáskofának ábrázolja, igaz - az alvilágban... A források kérdésénél természetesen fontosabb a falanszterjelenet mondani­ valójának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szembe kell néznünk azzal a váddal, amely szerint Madách költeménye lényegében haladásellenes iromány. A Madách-ellenes krónikák egyik legfőbb célpontja a falanszterjelenet, mert ebben a Tragédia bírálói a szocializmus megcsúfolását látják. A másik, az előbbivel kapcsolatos, de a mű egészére vonatkozó vád : a pesszimizmus vád­ ja. E szerint az emberiség történelmének madáchi szemlélete lerombolja a ha­ ladásba vetett hitet, valódi fejlődés helyett kiábrándító „taposómalmot” áb­ rázol, amelyet a végső isteni biztatás nem tud ellensúlyozni. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (4113. sor), kiált fel Ádám. De a Madách 84 �által ábrázolt véget: az emberiség végső pusztulását objektíve nem lehet el­ feledni. Ebből a szempontból irodalomtörténetében találóan nevezi Farkas Gyula Madáchot olyan papnak, „aki hitetlenül mutatja fel az oltáriszentséget". Vizsgáljuk meg először a szocializmus megcsúfolásának a vádját. Akárhogy is forgatjuk, ez a vád lényegében történelemellenes felfogást takar. Madách a szocializmust nem ismerhette, nem találkozhatott egyetlen megvalósulási for­ májával vagy kísérletével sem. Amit ismert, az néhány utópista elgondolás volt. Egyesek (Erdélyi, Pulszky) feltétlen lelkesedéssel, mások, mint Madách, fenntartással fogadták ezeket az utópista eszméket. Ügy érzem, Considerant szövegének ismeretében Madách álláspontját nem lehet elítélni. Elég itt arra gondolnunk, hogy a szocializmus marxi elmélete is az utópisták bírálatából született. Egyesek, közhasznú formulával élve, azt mondhatnák, hogy amíg Marx „balról” , Madách „jobbról” támadta az utópistákat. Ez a megjegyzés szintén történelmietlen, „jobb” és „bal” fogalmának metafizikus általánosítá­ sát feltételezi. Mert nyilvánvaló, hogy Madách csak saját társadalmi-történelmi-földrajzi helyzetéből kiindulva foglalhatott állást a fejlődés nagy kérdé­ seiben. Az a sokat emlegetett tény, hogy a párizsi színt nem követi kiábrán­ dulás, ami világosan jelzi azt a felismerést, hogy a polgári forradalmi átala­ kulás Madách idejében (még félszázaddal később is!) aktuális volt Magyarországon, vagy a londoni szín (amely a korabeli magyar valósághoz viszonyít­ va. iövőbeli jelenetnek számít, s elsősorban könyv- és újságcikkélményeken ala­ pult). ahol Madách-Ádám eljut a liberalizmus ellentmondásainak felismerésé­ ig is (3077-3081: „Kutyáknak harca ez egy konc felett” ) ; ez a két mozzanat önmagában is elegendő ahhoz, hogy Madách neve mellől mindörökre eltűn­ tessük a „reakcionárius” jelzőt. Ha tehát a falanszterben nem egy konkrét szocializmusról van szó, hanem az emberi fejlődés egyik olyan lehetőségéről, amely a múlt század ötvenes éveinek a végén elképzelhető volt az európai társadalmakban, akkor úgy kell feltennünk a kérdést: feltalálhatók-e a mai világban a falanszteri elferdülés jelei, vagy legalábbis csírái? Ha igen, ez nyilvánvalóan Madách éleslátását bizonyítja. Nem prófétai jövendöléseit, mert ilyenben nem hiszek s olvasóimat sem kívánom eme hit süppedékes talajára csábítani - de kivételes extrapolá­ ciós képességét. Melyek ezek az elferdülések? Csak puszta felsorolásként, leltárszerűen : a kozmopolitizmus (a hon fogalmának eltűnése: 3140-3152), a pozitivizmus túlságbavitele, a túlzó specializálódás (3198-3224), az „ökológiai” veszély: a növény és állatvilág egyes fajainak a kipusztulása s ezzel kapcsolatban szem­ ellenzős utilitarizmus (3225-3281), a gép egyeduralma, a képességtesztek me­ chanikus alkalmazása, amely az egyént csak puszta számmá silányítja (34563 538). Jean Rousselot, a Tragédia egyik átültetője (a „fordító” szó nem sza­ batos, mert Rousselot nem tud magyarul, Gara László nyersfordítása alapján dolgozott, szinte minden sorért külön párharcot folytatva), a költeményhez fűzött bevezetőjében (Corvina, Budapest, 1966. 11. 1.) úgy véli, hogy a falansz­ terjelenet a „sci-fi” , a tudományos-fantasztikus irodalom nyomasztó világát idézi, én úgy mondanám - nem ellentétként, hanem kiegészítésül - , hogy a technokrácia túlkapásait. Ami a pesszimizmus vádját illeti, Madách esetében helyesebb a történetiség mélyen átérzett élményén alapuló realizmusról beszélni. - Minden utópista el85 �Vue perspective d'un phalanstè re gondolás történelmietlen, mert a jövőbe vetített paradicsomot (vagy poklot) örökkévalónak képzeli, valami végső állomásnak, s ezzel elvágja a történelem fonalát. Ráadásul alapvető ellentmondásba bonyolódik, mert a fejlődésből ki­ iktatja a konfliktusokat, és ugye, a konfliktusnélküliség magával a halállal egyértelmű. De mivel egy utópia sem mondja ki nyíltan, hogy megvalósulása a halált implikálja, óhatatlanul magában hordja a megtévesztés ódiumát. Madách nem tudja a fejlődést konfliktusok nélkül elképzelni, az eszméket eszközökként ábrázolja, amelyekből, ha túlélik korukat, „őrület és béklyó” válik. Madách szavaival élve, minden koreszmében felfedezhető az a „gyön­ ge” , amely végülis pusztulását eredményezi, s újabb eszmények, újabb történel­ mi célkitűzések megfogalmazását teszi szükségessé. A színek, a párizsi jelene­ tet leszámítva, ezt a kiábrándulást és fordulatot ábrázolják az új eszmék, az új célok felé. De Madách realizmusa a történelmi szintnél is mélyebbre hatol, egészen a lét fogalmáig, tehát ontológiai természetű. A költő ráébred arra a tudomá­ nyosan megcáfolhatatlan tényre, hogy minden keletkezés szükségszerű végső következménye a pusztulás. Ha Paul Valéry az elsők között fogalmazta meg, népszerűsítette azt a gondolatot, hogy a civilizációk halandók, Madách - jó hetven évvel előtte - arra a következtetésre jutott, hogy maga az emberi nem is halandó. A halál elfogadása az egyén életében a felnőttéválás elengedhetetlen felté­ tele. Az emberiség is csak akkor válhat felnőtté, ha elfogadja ezt a kikerül­ hetetlen, kérlelhetetlen valóságot. Madách műve, a világirodalomban szinte egyedülálló módon, segít ebben a felnőtté válásban, amikor mindenféle részillúziós elképzeléssel szemben azt tanítja, hogy: „A z ember célja a küzdés, maga." (3699) Persze, ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni. Ezért van ott a mű végén az isteni biztatás. Mert, hogy vállalni tudja a küzdelmet, legtöbb embernek szüksége van vagy egy túlvilági, vagy egy evilági paradicsom ópiumára. Párizs, 1987. július 24-25. N Y É K I L A JO S 86 �87 �műterem MEZEI OTTÓ A Janus-arcú Kosztka Tivadar „H ol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” - kérdezte Babits 1923-ban Petőfi szellemét idéző versében. Ugyanezt a patetikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztatva is, akinek életműve - Petőfiéhez hasonlóan, ha meg­ késve is - immár a magyar alkotó szellem legjava produktumai közt fog­ lal helyet. D e hát ismerjük-e őt egészen? V an -e elégséges tudásunk ar­ ról, hogy milyen szálakkal kötődött személy szerint és munkássága ré­ vén korához, élete és munkássága meghatározó éveihez, a X IX . század má­ sodik feléhez? Milyen szálak fűzték nemzete szellemi létéhez, amelynek ügyét kívánta szolgálni - ha gyakran úgy tűnik, hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is - , hol emberként, szabad polgárként, hol művész­ ként, külön-külön, hol citoyenként és egyszersmind festőként? Van számos művésze a kornak, akinek élete nyitott könyv: munkásságuk megméretésében a tárgyszerű adatok, személyiségük mibenléte, lelki­ szellemi terrénuma és e szféra működése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intellektuális izgalmat tartogat. Csontváry - amint az utóbbi év­ tizedben körötte fellángoló érdeklődés mutatja - nem ezek közé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklődésre mindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön és együttesen, keletkezésük (feltételezett, de általá­ nosan elfogadott) időrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmuta­ tó mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motívum átéltségében újjászülető lélek, a motívum sajátos eszméjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról tanúskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a vi­ lágra, figyelő és emlékezőtehetséggel lettem megáldva” - írta csecsemő önmagáról idős korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelő és em­ lékezőtehetséggel megáldott szellem miközben a külvilág jelenségeit re­ gisztrálta, fontosnak tartott, csupán kiállításkatalógusaiban és feljegyzé­ seiben datált képeivel céltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló - mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? - szellemi építmény ki­ bontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait és eszközeit válasz­ totta, mint - nem egy szűk határú naptári időben, hanem emberi lét­ állapotban gondolkodva - igazi szellemi társai, a régi kínai festészet, az „írástudó piktúra” jelesei, akik korabeli leírásokból következtethetően a tág horizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához, gerjesztőként, a belső szabadság megteremtésének hasonló módszereivel éltek. 88 �Csontváry azonban - hangsúlyozzuk újra - a X IX . század második felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemi miliő, amelyben élt, elve­ zethette őt az önmegvalósítással a nemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredeti forrásaihoz, ára a kor nem bizonyult alkalmasnak festé­ szete értékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonban az is, hogy maga Csontváry sem tűnt ki tehetsége kamatoztatásának, karrierje meg­ alapozásának a kor megkívánta simulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyott eredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült) az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötött lehetőségéről, a képviselőséghez fűződő terveiről (talán erre emlékezve ajánlotta A vissza­ tekintő N ap T rauban című képét 1902-es keltezéssel az Országgyűlésnek). Ehelyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát - feljegyzéseiből kö­ vetkeztethetően - folytonosan élesztgetve magában, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nem kevésbé kockázatos belső útját válasz­ totta. Évekre cl is tűnik nyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ez ideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elől. Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye a kis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvő Gács község, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében személyjogú, az első években szerényen berendezett patikát nyitott. (Művésznévként tudvalevően a Csontváry, egy fővárosi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy, a losonci és a balas­ sagyarmati újságokban a Kosztka T ivadar nevet használta, de nevezte magát Tivadar festőnek is, jogászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka M ihály néven tartja nyilván). Csontváry polgári státusát, gyógy­ szerészi tevékenységét festészete mérlegelésénél egy könnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha a ténylegesen Gácson töltött hét évre vonatkozó hivatalos források nem nyújtanának támpontot és a to­ vábbi kutatás során kikristályosodó magyarázatot későbbi önmegvalósítása megértéséhez. E z alatt a hét év alatt megjelent nagyjából két tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezető magyar értelmiség öntudatos tagjának tün­ teti fel Csontváryt. E gy olyan vidékre szakadt polgárnak, aki - távolabb­ ról a képviselőségre aspirálva - feltűnést és zavart keltve, sőt polgári egzisztenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgondolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni. „ A magyar polgári értelmiség e felső rétege nem volt jobb, s nem volt rosszabb - írja erről az időszakról Ném eth G . B éla - a létharc és kiválasz­ tódás kettős tételének átformálásában nyugati társainál. K ét tény súlyos­ bította azonban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettség reális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom ellenében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nemzethalál képzete most a nemzetek lét harca jegyében merült újra fel. H a ez korábban, a reformkorban az osztrák ház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erő lehetett - az új D u na-völg yi s európai helyzetben, a késő liberalizm us korszakában a lét­ harc jegyében, ez a támadó nacionalizmus jogosítványszerzője lett” . Elég e tekintetben G rü nw ald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nem­ zetiség (1874) és a F e lv id ék (1878) című munkáira hivatkoznunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvű leányiskola és óvoda felállítása érdeké­ ben kifejtett újságírói buzgólkodásának eszmei hátterét világosan megért­ hessük. A magyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot mint a nemzeti 89 �közösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikai babérokra pályázó Kosztka T ivad ar - éppen úgy, mint az idevágó elmélet egyik ismert megfogal­ mazója, Imre Sándor - a csalóka fényű nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemi kihatású alapjának tekintette. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása a korabeli történelmi té­ májú munkák, tanulmányok alapján még olyan képeinél is számba vehető, mint a Jajcéban festettek, vagy a Selmecbánya, egy 1940 körül készült amatőr fénykép, a X II. században épült, ma is monumentális megjelenésű szepesi vár kőfalán egy helyütt az alábbi bevésést mutatja: „K osztka Tivadar 1880” .) Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének egy másik ága a Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesület megalakulásához kapcso­ lódik. Ennek előkészítéseként, mint az alakítóbizottság tagja, néhány tanulmánynak is beillő cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke című lap­ ban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterében ugyanaz a csalóka táv­ latokat nyitó fejlődésben való hit húzódik meg, amely — az egész X IX . századra jellemzően - a kiegyezés utáni vezető értelmiség ideológiáját és a hazai sajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletője az Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló, de a szerves fejlődésre alapozó közgazdasági rendszerével csődöt mondó Henry C. Carey, akinek a „helyi központok rendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írá­ saiban világosan felismerhetők. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadal­ mi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonc környékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezőgazdaságunk ’s a hazai ipar című cikkében az alábbi konkrét elgondolás olvasható: „ Minden város mint vidéki központ saját érdekében gyarmatosítson éspedig hatáskörén belül; teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű buda-lehotai honfitársunk művelőd­ jék, s vagyonosodjék: mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán." A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán, gazdasági, kul­ turális elmaradottságán a civilizáció eszközeivel enyhíteni akaró leírá­ sokból egy egész csokorravaló szedhető össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszerészeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus, hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusan gondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ezek az eszme és a megvalósulás közti űrt a jelen helyzeten való felháborodás és a jövőbe tekintő sürgetés hangjával áthidaló írások. A konkrét állapotokból következő javaslatokat eszmei szinten „ a történelem szabad alakíthatóságába” vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette. Kosztka egyedül állt a po­ rondon, Gács aprócska szigetén, gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz, operatív szerv híján. Mi sem jellemzőbb a szakmai közgondolkodásra, hogy „ a szegény lakosság gyógyszerellátásának kérdésé­ vel” , amelyet Kosztka 1886-ban úgy gondolt megoldani, hogy a „kevésbé vagyonosok és a szűkölködők az állam költségén gyógykezeltessenek” , a Gyógyszerészi Közlöny évekkel később, 1889-ben foglalkozik, elutasító 90 �gesztussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstől” , s nem „az árszabvány té­ teleinek leszállításától” várva az üdvözítő megoldást. Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a Felvidéki Közművelődési Egyesület gazdasági szakosztályához, amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékeny összeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. Ha ugyanis - miként írja - Losonchoz mint közigazgatási központhoz 1 50-200 község tartozik, mibe kerül a városnak minden egyes hozzátartozó köz­ ség részére évenként legalább tíz bármilyen nemes gyümölcsfát ajándé­ kozni? ,,T íz év m úlva - folytatja, pontosan regisztrálva az ebből szár­ mazó anyagi előnyt - egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilvafája, ez nemzetközi cikk, m indenkor értékesíthető is, már most tíz év m úlva egy-egy fának öt frt-ig becsült é v i terméséből nyertünk k b. 1 oo ezer frt árut a nemzetközi piac számára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vid ék meg­ reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének em elésével s ezzel a hazai iparnak és kereskedelem nek állandó és biztos fogyasztó közönségnek ne­ velésével.” Kosztka e javaslata - akárcsak a többi nem volt különc gesztus, hiszen a gyümölcstermesztés széles körű meghonosítására ebben az időben (akárcsak napjainkban ismét) érdemes kísérletek folytak. O r­ szágosan népszerűsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának a nyolcvanas években fellendülő pomológiai irodalomról is, G yü rki Antal, M olnár István írásairól és munkáiról. (Közbevetőleg: testvére, K ostka [!] László az alföldi szőlészet, a gazdaságos szőlőművelés neves alakja volt. Szőlészettel a kilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákra költözésekor kezdett foglalkozni. Előtte évekig bérelte a gácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központ „rendes megfigyelője” volt. Jelentéseit rendszeresen közölte az A quila, a Madártani Intézet folyóira­ ta. s jelentései révén került kapcsolatba H erm an Ottóval és L en d l A d o lf­ fal, az Á llat- és Növénykert későbbi igazgatójával. N yilvánvaló, hogy Kosztka m adártanilag pontosan azonosítható korai [és későbbi] madár­ ábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai, tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnak összefüggésben.) A Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesülettel 1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastély tulajdonosával, a nógrádi főispán özvegyével, gróf Forgách Antalnéval folytatott rosszízű pereskedés végső aktusaként, amely a közszerepeléshez fűzött becsvágya feladására bírta rá. Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékát pontosan átlátó és megértő ítélkező dönthetett volna az ő javára, s nem a hivatalos fó­ rum, le is zárhatnánk eszmefuttatásunkat, tetszetős találgatásokra bízva Kosztka másik arculatának, a belső arcnak, a bennünket igazában fog­ lalkoztató szelleminek és az abból kikristályosodó művészinek a kibonta­ kozását. E gy több helyütt, a nógrádi sajtóban és az országos gyógysze­ részi lapban publikált adat azonban segítségünkre siet, mielőtt szertefoszló légvárak építésébe kezdenénk. Eszerint az adat szerint 18 9 1. feb­ ruár idusával kezdődően Kosztka T ivadar gácsi patikáját bérbe adta egy Arad megyei gyógyszerésznek, egy bizonyos Hackenberger Lászlónak, akivel - tegyük hozzá nyomban - fővárosi jogászkodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba. Jogi tanulmányait az egyetemi al­ manach szerint jóval később, 1894/95-ben fejezte be, ekkor visszavette a 91 �patikát saját kezelésbe, ezt követően pedig, az állami anyakönyvvezetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsi anyakönyvek máig őrzik jellegzetes keze vonását és aláírását.) Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus (okkult) moz­ galmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérleté­ nek felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem ” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és A z Ige című lap szerkesztője, H orti E d e 1923-ban kiadja Hackenberger teozofikus beállítottságú brosúráját, amely­ nek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző Az iskola vallása - misztikus világszemlélet címet adta. Arról is van tu­ domásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indiológus Z ajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tízes években egy győri rajz­ tanár-festővel, Békéssy L eó val Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna, ma: Dózsa György úti ház előcsarnokában a M agas-Tátra színes kerám iala­ pokból kirakott nagyméretű képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg is maradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában - az M T A Művészettörténeti Kutatócsoportjának adattárában található kézirat sze­ rint - taníványait képeinek a szokásosnál mélyebb átélése révén maga­ sabb lelki-szellemi szférába igyekezett emelni, s ezáltal a T eremtővel való misztikus egyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányú ezoterikus vonzódásának - mint ismeretes - a Zarándoklás legszembe­ tűnőbb tanúbizonysága. D e még olyan festménye is, mint a Panaszfal be­ járatánál Jeruzsálemben, egy ugyancsak sálemista (pszeudo) misztikus, a X IX . század közepén működő osztrák J akob Lorber egyik bibliai témájú kötetével hozható összefüggésbe. J akob Lorber János nagy evangéliuma című tízkötetes munkáját, voltaképpen a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatait viszont ugyancsak - a sálemista - Horti E de fordította magyarra és adta ki Rákosligeten a húszas években. Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogy ennek az „új Je ­ ruzsálem” megteremtésén munkálkodó közösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselője a X IX . század közepén, Szapáry János gróf, aki a halála évében (1868) megjelent kötetkéjében e szekta (ő használja ezt a kifejezést) papjának, sőt főpapjának nevezi magát. Szapáry Ferenc valójában különleges képességű, diploma nélküli, delejezéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt német Mesmer követője, akinek tanait - egy század végi pszichoterápiai kézikönyv (szerzőpáros: Ranscbburg Pál és D écsi K ároly, 1900) megállapítása szerint - a hanggal (igével), beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette tovább eredeti módon. A z 1840-cs években Drezdában iskolát is tartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészetéből ismert M ajláth János gróf is tagja volt. E gy má­ sik tanítványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyítási mód­ szeréről számolt be külön kis kötetben (Bajkay Endre, 1852.) 92 �A különleges képességű és érzékenységű Szapáry gróf alakja élesen el­ válik mindazokétól, akik kivételes pszichikai erejüket mindössze látvá­ nyos szellemi kalandokra fecsérelték. Szapáry Párizsban kiadott köte­ tében (M a g n étis me et magnétothérapie, 1854. II. kiadás) hosszasan el­ mélkedik arról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység - megfe­ lelő óvatossággal - a szellemi önnevelés szolgálatába állítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességek fejleszthetők ki, amint arra a rég­ múltban, a keleti népek körében - akik közé a hunokat is sorolja - szá­ mos példa volt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is, azo­ kat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívő „az igazi és tiszta megismerés legfelső fokáig” - emelkedhetett. „Tehát - teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai végkövetkeztetését - a mágnesesség (Szapáry szóhaszná­ lata szerint: életmágnesesség, vagyis a szellemi erő különlegesen magas fokú birtoklása) minden időben (!) létezett, csupán mindig más és más formában gyakorolták a bölcsek és a legfelső Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersmind a szellemi képében megmutatkozó N appal, az „ősfénynyel” azonosított) legbensőségesebb im ádói.” H a most a feledés homályából kivezetett, életre gerjesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat a megszállott kutatókat, hivatástudat­ tól fűtött tudósokat, akik az elmúlt évszázadban, a magyarság őstörténeté­ nek - meggyőződésük szerint - kibogozható szálait bontogatták, eredeti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira és vallására meg­ kíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy a Janus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül a kor szellemi képét formáló kitűnőségek galé­ riájában. Ezek a kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság roko­ nait a kínai határ közelébe helyező K őrösi Csoma Sándor, vagy a pogány magyarok vallását - elfogadhatóan vagy vitathatóan, más kérdés a buddhizmusból eredeztető K állay Ferenc (munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzője, Hollósy József, Hollósy Simon testvére, olyan művelődéstörténeti összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében a magyarságtudattól fűtött Csontváry Kosztka Tivadar tudatszabályozó praxisa nemcsak általában a ko­ rában, hanem a nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyöke­ rezettnek tűnik. Egy-egy feljegyzése megközelítő képet ad erről az öntudat-szabályozó praxisról, amelynek - egy megjegyzése szerint - még a „világító színek” felfedezését is köszönhette. Idézem a két legfontosabbnak tűnő szöveg­ részt: „ M eztelenül jártam-keltem a világban, s m indenre alaposabban figyeltem , még a saját énemet is ellenőrzés alá vettem. Először is eltá­ volítottam minden szükségtelen, hiábavaló terhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent, amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkozta­ tásra támaszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nem terheltem soha, d e aszkéta életet sem éltem, figyeltem a hatásokra és szívem tulajdon­ ságaira. Tehát amire szükségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem. Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemi világ különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkább beavat bennünket az alkotás misztériumába: „ A z ún. önkívületi állapottal keresztülléptem m inden nehézségen, és nem törődtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénák, ü völtésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy, mint őseink azon a helyen, ahol én pihentem. . . A sivatagban étlen-szomjan bolyong- 93 �tam, de Isten segélyével el nem pusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelni a jó uramhoz(!). Ma ezt a hatalmas szellemet uram­ nak nevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, emberek előtt ismeretlen országokba(!).” „ A távlat - írja más helyütt, kifejezetten a festői praxisra vonatkozóan - nem ismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanem önkívüli érzés (!) útján jut kifejezésre, eredményben pedig isteni ihlethez van kötve.” Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvételtől, a tu­ datszabályozás hasonló módszereit alkalmazták és az ihlet, a „szent őrület” állapotát hasonlóképpen értelmezték - korabeli és későbbi leírá­ sok alapján - az V - X I . század között működő kínai festők. E meglepően plasztikus, az egyes művészek egyéniségét és alkotásmódját mindenfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírások ismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Csontváry kora s különösképpen a korabeli magyarságkutatás szellemi topográfiájába illeszthetően — fel­ tehetően ennek közelebbi ismeretében - egy olyan alkotásmódot alakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alaphista indíttatású „írástudók piktúrájában” is megmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk (bár maga Csontváry egy helyütt azzal büsz­ kélkedik, hogy a Magányos cédrust, a legszebb japán képekhez hason­ lította valaki), hanem - e tekintetben a kínai esztétikai irodalom rend­ kívül árnyalt terminológiával rendelkezett - a jelenségek mélyéig, esszen­ ciális magváig hatoló (művészi) szemlélet kibontakoztatására. Az ilyen festő a teremtő energiát magában hordja, létrehozza, s a ter­ mészettel eggyé válva, egyesülve a Taóval (amint azt Csontváry taní­ totta is érett korában), a műben, amit alkot, kisugározza, annak a gon­ dolatnak, eszmének a révén, amit magában a motívumról előzetesen, de az alkotás önkívületi pillanataiban ettől a tudástól megszabadulva, kialakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alap­ vető: a megfelelő lélegzés révén megteremtett „együtthangzás” a kivá­ lasztott motívummal, a ritmusára való belső ráállás, a motívumot körbe­ fonó gondolat és eszmélkedés — a művészi alakítás stiláris módozata ezek­ nek a belső feltételeknek, s nem a külső hasonlóságoknak van alávetve. A Lao-cé ben ez olvasható: „ A tér az ég és a föld között, / M ily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kimerítve, / Mozgásba hozva, teremt ő egyre inkább.” Az ég és a föld - A kínai festészet és az írástudó ha­ gyomány című kötet (1983) szerzőjének, a francia Nicole Vendier-Nicolasnak a gondolatmenetét követve - egyazon dialektikus egység két aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé.. . azé az Egyé, amely vala­ mennyi teremtmény elsődleges eredete.” A z ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és a nyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a vilá­ gos interakciója végül is ennek a kettős arcú Egynek a révén a N agy Harmóniában egyenlítődik ki. Csontváry festményei közül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük a Tátra-képe t, amely a belső energiaáram­ lásoknak a kínai tusfestészetben is gyakorta előforduló, stiláris elemeiben rokon ábrázolása, a Castellammare di Stabiát, a vízfelület szelíd nyugal­ mát a tenger ijesztő mélységeket láttató háborgásával összeegyeztető festői remeklést, vagy a teltnek és az üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmóniába ölelő egységét, a Taorminát. Mindegyik egy ősi 94 �szemléletben gyökerező, a motívumot, a jelenséget mozgásában s egy­ szersmind esszenciális állandóságában megragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mindama gazdaságával kísérve, amelynek Csontváry máig méltán csodált mestere. Igen, a színátmenetek csodálatos gazdagsága! Lehetséges, hogy a „ v i­ lágító színek” felfedezéséhez valóban - miként állítja - tudatszabályozó praxisa segítette volna hozzá? E gy korabeli német tudós, Karl Reichenbach másfél száz hiperszenzibilis személlyel folytatott 1 3 000 kísérlete nyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk, „Reichenbach azt állította - olvassuk a Révai lexikon 19 16 -o s kötetében hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzást árasztanak, amely oly leheletszerűen finom, hogy csupán fokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzitívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétségben.” (Közbevetőleg: Reichenbach kísérleti alanyai közt magyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós nevű, magyar volt.) E z a sugárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mu­ tat a fény, a hő, a delejesség és az elektromosság erőivel, emellett azon­ ban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. A z egész természet át van itatva ezzel a félig erőbeli, félig anyagi szubsztanciával, amelyet Rei­ chenbach, éltető hivatását jelzendő, az ősgermán eredetű Odin szó alap­ ján odnak nevezett el. N e gondoljuk, hogy valam iféle szemfényvesztésről van szó. Ugyanitt - Az ódsugárzás és a szenzitívek című 19 13-a s kötet adatai alapján — az alábbiak is olvashatók: „ Újabban, mióta a Blondelot- féle N-sugarak és a radioaktív anyagok ismertekké váltak, a modern ku­ tatók is mind többet foglalkoznak az o ddal, és tagadhatatlan, hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nem egy meglepő eredményt értek is mar el, amelyek Reichenbach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhoz hazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy L é ­ ván, ahol Kosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általános gyógyszerkönyvet írt” - a város helytörténészének, Alt Ernő nek a közlése szerint - , a városi kórház emberbaráti érzelmeiről ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) a nyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát rendezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálván, ugyanebben az irányban folytatott kísérleteket. Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai - s számunkra ez a lé­ nyeges - az ódsugárzást színekben, színekben pompázva érzékelték. „ A kristályokat - olvassuk az 19 13 -a s kiadású ismertetésben - finom fényben látják úszni, amint szemeik hozzászoktak a sötétséghez, és az ódfény iránti érzékenységet rövidebb-hosszabb idő után elérték. Az öszszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörűbb a gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisba hozza a szenzitíveket. A kristályok hegyéből tenyérnyi nagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámoz­ va ,tulipánszerűleg szétoszolva és felül finom ködben elenyészve. Ha megfordítjuk., odanőtt (ódpozitív) sarkából vörösessárga f üstfelleget lát kiömleni az érzékeny.. . É s ez a színpolaritás teljesen összevág az érzés­ beli polaritással. Ahol kellemes, hűvös áramot éreznek a szenzitívek, ott mindig kékes ódfényt látnak, és ahol kellemetlen, langyos az idegeik ér­ zése, ott vörösessárgának látják a kiáramló ódfényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé: vörösessárga.” M aga Reichenbach a számtalan kísérlet során megmutatkozó prizmatikus spektrum színrendiének különleges fény­ 95 �erejét a következőképpen jellemzi: „Ragyogó szivárvány megjelenése tel­ jes sötétségben.. . milyen csodálatos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabb látványnak mondták., amely életükben szemük elé került.” A gácsi patika utolsó bérlőjének, Székely Sándornak a leánya még tíz évvel ezelőtti beszélgetésünk során is élénken emlékezett vissza az idős Csontváry többszöri, különösen hangzó, rejtélyes kijelentéseire a „láthatat­ lan színekről” . A „láthatatlan színek” létéről és különleges fényerejéről tudósítottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítve őket vásznain, „világító színeknek” nevezhette. Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslati pontjához nem szükségtelen újra felidézni - Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének sajtóanyagából és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissé kalandosnak tűnő ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket az azóta eltelt száz év során eltüntethette a környező vegetáció burjánzása, de halvány nyomait - mint láttuk - mégiscsak ki lehetett tapintani. E művelődéstörténeti mélyfúrás során egy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egzisztenciáját mélyen érintő gácsi adatból kiindulva Kosztka belső arcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annak a munkáiból máig is sugárzó teremtő energiának a forrásaira, amelyekből nemcsak ké­ sőbb, hanem már gácsi éveiben is minden bizonnyal merített. E forrá­ soknak, s természetesen eredendő talentumának köszönhetően alakult olyanná, amilyennek munkássága csúcspontján művész-önmagát „m agá­ nyos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló, meghatározha­ tatlan korú, az élet és a természet titkait kutató Bölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva, az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természet titkaiba nem kevésbé beavatott kínai festőkről írt könyvében Vendier-N icolas hangsúlyoz: „A m ikor Don Qichang azt írja, hogy ’a festészet T aója maga a kézbe fogott világegyetem’, ezzel nem azt szabja a művész elé hivatásként, hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmóniává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralni vélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogy különleges képességeit határtalannak gondolta a művészet szféráján kívül eső terü­ leten is, erről egészen elemi szinten a nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzett gácsi közművelődési tevékenysége győzhetett meg. 96 ��Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld 1988/1. Description An account of the resource <span style="text-decoration:underline;"><strong>Tartalom</strong></span><br /><ul><li>Utassy József ajánlásos verseinek válogatása</li> <li>Kőváry E . Péter: Az amerikai nagynéni (novella)</li> <li>Mátyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella)</li> <li>Kőrössi P. József: Állampolgársága: magyar (szocionovella)</li> <li>Mázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers)</li> <li>Petrőczi Éva : Egy névtáblára, Ady-változat (vers)</li> <li>Agócs Sándor: Séta a főtéren, Már levelet is kellene írni haza (vers)</li> </ul><strong>VALÓSÁGUNK</strong><br /><ul><li>Útonjáró (a MR műsora T. Pataki László könyvéről)</li> <li>Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte...</li> <li>Szabó András: Fogyó léptek</li> <li>Kovács Endre: Eger és Salgótarján a két világháború között</li> </ul><strong>MŰHELY</strong> <br /><ul><li>Mezcy Katalin: Napló helyett I.</li> <li>Mezey L. Miklós: Költő-portré - kritikai tükörben</li> <li>Veres János versei Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter)</li> </ul><strong>ABLAK</strong> <br /><ul><li>N. László Endre: Finn testvéreink és az arany</li> </ul><strong>HAGYOMÁNY</strong><br /><ul><li>Taxner-Tóth Ernő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán</li> <li>Nyéki Lajos: Madách és Viktor Considerant</li> </ul><strong>MŰTEREM</strong> <br /><ul><li>Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar</li> </ul> Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF -> application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/980f3969b874441ed352e28f47efc72f.jpg c21479baa6373ed4866dc134132c070e https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fde94df0993463b681fedb39b60a9f24.pdf 582b22162e9d50b7730282eab9cb715a PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 1. CSO N G RÁ D Y BÉLA „Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazíta­ ni az új helyzethez, fejleszteni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmus— leninizmus pozícióit — ez most minden szinten az ide­ ológiai munka fő feladata.” 28. PETŐ CZ ANDRÁS_______________________________________________ „Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hallgatás. Azután végigolvastam a most megjelent Ö sszegyűjtött verseket, és rögtön meg­ értettem: kész, teljes életművet tartok a kezemben, amelyhez hozzátenni már nem lehet. Az utolsó feje­ zetbe gyűjtött, 1967—1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az elhallgatáshoz. Valaki elindult, futott, tár­ sakkal, társak nélkül, majd hirtelen megállt.” 34. MÁ NYOKI ENDRE_______________________________________________ „Nos, létezik-e valóban az a háborús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s melynek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató irodalmi anyagon. . . ?” �TARTALO M : 1 . Csongrády Béla: Terepszemle - a cselekvés jegyében 5. Kassai-Végh Miklós: Jegyzetlapokból 7. Csanády János: Ez a virág, Régi kezem, Születő dallam, Találkozás (vers) 9. Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek (novella) 13. Mezey Katalin: Ha nem is úgy (vers) 14. Győri László: A Rongyforgató, És íme (vers) 15. Oláh János: Ikarosz (novella) 18. Vaderna József: Új év: szerelem vége (vers) 2 1 .B ód i Tóth Elemér: London dokkjai (vers) 25. Benjámin László: Összegyűjtött versek (Bezzeg János, Petőcz András, Keresztes József költők recenziói) 34. Mányoki Endre: Háború és irodalom (tanulmány) K R Ó N IK A 42. Praznovszky Mihály: Salgótarján és sajtója a harmincas években KÖ RKÉP 48. Gondolkodó magyarok a szabadságról (Dérczy Péter) 54. Király István: Intés az őrzökhöz (Kovács Győző) 58. Izsák József: Illyés Gyula (Kozma Huba) 61. „Hoválettem” (Törőcsik Miklós tanulmánya Hajnóczy Péter gyűjteményes kötetéről) A 33., 53., 57., 60. oldalon és a borító 3.-on Szurcsik János rajzai láthatók. (Fotó: Buda László) A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Csík Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János ót 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 71 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSL 0355-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v .i Kelemen Gábor igazgató. 83.29878 N . S. �TEREPSZEMLE — a cselekvés jegyében Nem túl gyakori eseménye politikai, szellemi közéletünknek a januárihoz hasonló országos tanácskozás, hisz éppen tíz esztendeje volt utoljára ilyen jel­ legű - azaz az ideológiai élet egészét átfogó - eszmecsere. Az utóbbi idő­ szakban rendszeressé váltak ugyan az elméleti tanácskozások, de ezek eleve nem vállalkozhattak többre, mint egy-egy lényeges részkérdés (egyebek közt a nemzetközi ideológiai harc, a történelem és közgondolkodás, az ifjúság és tár­ sadalom, a szocialista falu témakörökben) elemzésére. Az 1983-as agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozás időszerűségét azonban sokkal reálisabb társadalmi szükségletek bizonyítják, semmint egy - bármily jogos hiányérzet kiváltásának szándéka. Már a X II. pártkongresszus megállapította, hogy a világban végbemenő fej­ lődés, a mozgalom új kérdései bonyolultabbá tették az ideológiai munkát, az azóta eltelt három év során - a döntések végrehajtásának „félidejében” - pe­ dig még tovább nehezedtek mind a külső, mind a belső feltételek, s - mint az élet minden területén - fokozódtak a hatékonysági, minőségi követelmé­ nyek. A konferencia ily módon nem teoretikus, elvont, szakmainak tetsző kér­ dések megvitatását tűzte ki célul, nem kívánt direktívákat megszabni, konk­ rét intézkedéseket hozni, nem hirdetett meg frontális ideológiai offenzívát, ad­ minisztratív rendszabályozást, hanem a mindennapi politikai gyakorlatban szükségessé vált magatartás elveit körvonalazta. A szükségszerűen gazdaság­ centrikus közfelfogás kiegészítéseként ráirányította a figyelmet ideológiai, mű­ velődéspolitikai kérdésekre, bizonyítván, azok sokoldalú, lényegi összefüggését, egymásra hatását a politikával, a gazdasággal, a nemzetközi helyzettel. Azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének összetett feladatát csak komplex szemlélettel lehet megvalósítani. A tanácskozást eleven, demokratikus vitaszellem jellemezte, markáns gondolatok és személyiségek fémjelezték, az alapve­ tő tendenciák megítélésében azonban nem hozott - nem is hozhatott - merő­ ben újat: rögzítette, megerősítette a párt álláspontját, az autentikus irányvona­ lat. Ilyen értelemben tehát nem volt határkő, nem tekinthető kezdőpontnak, de - , minthogy a kérdések alapos továbbgondolására, egységes szemléletre és fellépésre ösztönzött - egyértelműsítette egy másfajta munkavégzés szükség­ letét, s így jelentős állomása a megújulás folyamatának. A tanácskozás inspiratív erejére, konzekvenciáira támaszkodni a továbbiak­ ban nemcsak lehetőség, hanem egyszersmind kötelesség is. A gyakorlatban mindenekelőtt általánosítható központi gondolatát - cselekvésre szólító szelle­ mét - kell érvényesíteni, de ez nem zárja ki - sőt feltételezi - néhány részlet visszaidézését, egy-egy főbb kérdés újraértelmezését. Az egyedi reflexiókat ta­ lán nem teszi szükségtelenné, hogy időközben Aczél György bevezető előadá­ sa, zárszava és Óvári Miklós megnyilvánulása külön kiadványban, a további hozzászólások egyike-másika a folyóiratokban, napilapokban hozzáférhetővé 1 �vált, s a televízió, rádió egyes műsorai is reflektáltak e nagy jelentőségű ese­ ményre. A szelekció mindig önkényes, értelemszerűen motiválják a szubjek­ tív benyomások, a közvetlen élmények, de a közvetítés módja, a fórum jelle­ ge is messzemenően figyelembe veendő. Az utóbbi szempontok alapján emel­ jük itt ki - e hasábokon - az ideológiai munka jellegére, szerepére, feladataira vonatkozó konklúziókat, valamint a tömegtájékoztatással, a szellemi műhelyek munkájával, felelősségével összefüggő, helyileg is érvényesítendő tanulságokat. Mindezt annak tudatában tesszük, hogy számos fontos és erre a tanácskozásra annyira jellemző kérdéskör - mint például a két társadalmi rendszer szemben­ állása, küzdelme, a szocializmuskép vitája, a szocialista demokrácia fejlesztése, az oktatás, az ifjúság nevelése - , vagy az úgynevezett nemzeti sorskérdések cím­ szava említetlen marad, illetve csak indirekt módon jelenik meg. A plénumon teljes egyetértés nyilvánult meg abban, hogy ideológiai, szelle­ mi életünkben - bár tisztázott, kipróbált, bevált politikai alapokra építkezhe­ tünk - , gyakori a bizonytalanság, tétovaság, nemegyszer találkozni a kétarcú­ ság, a passzivitás jeleivel. Az ideológiai munkában kevés a kezdeményezés, előfordul lépéshátrány, a szükségesnél erősebb a védekező reflex, a defenzív magatartás. Sokszor csak a bekövetkezett események, jelenségek regisztrálása történik meg. A közel két évtizedes kiegyensúlyozott fejlődés, eredményes elő­ rehaladás elkényelmesedéssel is járt. Sok mindent megszoktunk, ami a maga idejében helyes volt, de kialakultak eleve rossz beidegződések is. Elszoktunk például attól, hogy elvi, ideológiai álláspontunkat, eszményeinket terjeszteni, védeni, polémiákban képviselni, s fejleszteni kedvező viszonyok között is kell. De még inkább szükséges ez napjainkban - a kiélezett nemzetközi ideológiai harc, a szocialista építés megváltozott feltételei és követelményei közepette. Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazítani az új helyzethez, fejleszte­ ni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmusleninizmus pozícióit - ez most minden szinten az ideológiai munka fő feladata. Társadalmunk világnézetileg köztudottan nem egységes. A marxista elmélet meghatározó, irányjelző szerepe mellett ideológiai sokszínűség létezik. S bár a szocialista társadalmat nem lehet elképzelni e formáció törekvéseit kifejező alapeszmék jelenléte, hegemonizmusa nélkül - , hisz ennek az ideológiának a jegyében született és működik - , egyesek egyenesen a marxizmus nélküli plu­ ralizmusra voksolnak. A tanácskozás bizonyította e nézetek - egyrészt - irrea­ litását, másrészt veszélyeit, de arra is rámutatott, hogy a marxizmus hegemó­ niája nem következik automatikusan a stabil hatalmi, politikai helyzetből, nem elrendelhető, bevezethető, hanem csak folyamatos, aktív elméleti, ideológiai, propagandamunka eredménye lehet. Határozott kritikában, visszauta­ sításban részesült a másik szélsőséges vélemény is: amely szerint le­ hetséges volna egy, a létező szocializmus alapvető törekvéseivel ellentétes mar­ xista koncepció. A marxizmus-leninizmus nem létezhet a szocializmusért ví­ vott harctól függetlenül, s ez fordítva is igaz. A valóságtól fordul el, aki a marxizmust korszerűtlennek, túlhaladottnak véli. Abból, hogy a marxizmus nem tud - , de lényegéből eredően nem is vállalkozik - minden jelenkori kérdésre, új problémára azonnali, tökéletesnek tetsző választ adni, végleges megoldást javasolni, nem következik, hogy ne lennének általános érvényű, védendő, ter­ jesztendő igazságai. Jogos igény viszont, hogy a változó helyzetben újra végig kell gondolni, mélyebben kell értelmezni az alapkérdések sorát is: csak így lehetséges alkalmazásuk, továbbfejlesztésük. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának is, sőt a fejlődésnek egyik feltétele, hogy az ideo2 �lógia élen járjon az útkeresésben, segítsen változtatni azon, amin változtatni kell. De elméleti megalapozottság nélkül nem képzelhető el eredményes ideológiai munka. A nagyobb ideológiai aktivitásra a politika védelmében is szükség van. V ál­ tozatlan - a tanácskozáson is megerősítést nyert - a politikai szövetség elve és gyakorlata: mindenkivel együttműködni, mindenkit megnyerni, aki nem áll szemben a szocialista rendszerrel, elismeri annak alkotmányos rendjét, munká­ jával közreműködik a szocialista társadalom építésében, részese akar lenni a nemzeti közmegegyezésnek, még ha másképpen gondolkodik is egy sor kér­ désben. Továbbra is az eszmecsere, az álláspontok ütköztetése, a meggyőzés lesz a fő eszköze a világnézeti, gondolkodásbeli különbözőségek csökkentésé­ nek, nem elvitatva még azt sem, hogy egyik-másik új problémára a szövetsé­ gesek reagálnak gyorsabban, fogékonyabban, ha kritikájuk, szándékuk a szocia­ lizmus javára és nem ellene irányul. Sőt, a marxizmus is gazdagodhat azáltal, ha szembesülni kényszerül más eszmerendszerekkel, s a valóság kihívásaira fo­ gékony, a bonyolultabb viszonyok között is helytállók serege csakis eleven esz­ mei harcokban nevelődhet, fejlődhet. A tolarencia nagy erénye közéletünknek, de csak akkor, ha szilárd elvi alapokon és nem elvtelen megalkuváson nyug­ szik. Nem terjeszthetők hát ki a szövetségi politika elvei, normái azokra, akik kikezdeni igyekeznek a szocializmus vívmányait, semmibe veszik törvényeit, megsértik rendszerünk, államunk, népünk alapvető érdekeit, értékeit. Nem engedhető meg - sommázható a konferencia alapján - , hogy a közös társadal­ mi célokon kívül állók kényszerítsék a marxistákra, a szocializmus híveire sa­ ját elképzeléseiket, törekvéseiket. Érzékenyebb, éberebb magatartás szükséges ahhoz, hogy továbbra is elszigetelődjenek az ellenzéki, ellenséges erők, hogy ne kapjanak lehetőséget, fórumot zavart okozó gondolataik terjesztésére, kap­ csolataik szélesítésére. Ez az igény még inkább megnöveli a tájékoztatásban dolgozók, a lapokat, folyóiratokat szerkesztő kollektívák, s az irányításukban érdekelt szervek fe­ lelősségét, a demokratikus, igényes műhelymunka jelentőségét. Nem mindegy, hogy e fórumok, élve önállóságukkal, milyen értékrend alapján alakítják ki szerzőkörüket, kiknek adnak teret, hogyan válogatnak, döntenek a publikációk sorsáról. Nagyon fontos, hogy mikor, miről szólnak a nyilvánosság előtt, ho­ gyan kérdeznek, miről és mi módon vitáznak, hogyan foglalnak állást. Egyéni arculat címén nem lehet függetlenedni az ideológiák harcától, de az az út kü­ lönösen nem járható, amelyik a marxista eszmék elleni irányzatossághoz ve­ zet. E fórumok tömeges hatásuk révén a leghatékonyabban tudják befolyásol­ ni, alakítani - jó, vagy rossz irányban - a társadalom ideológiai, politikai arculatát, a közszellemet, az emberek értékvilágát, erkölcsét, ízlését. Felébreszt­ hetik az alkalmazkodás, a kezdeményezőkészség, az igényesség, az aktivitás szükségletét, edzhetik az ellenállóképességet, erősíthetik a jövőbe vetett hi­ tet, bizalmat, növelhetik a tetterőt, bizonyíthatják a munka, a küzdelem értel­ mét. De kifejthetnek ellenkező hatást is: csökkenthetik az élet- és alkotóked­ vet, fokozhatják a távlatvesztést, a kiábrándultság érzését, elidegeníthetik az emberektől a valós értékeket. Gyakori tapasztalat, hogy - a növekvő igény ellenére - nem kapnak elég figyelmet a sajtóban, a tömegkommunikációban a klasszikus és mai, a nemze­ ti és egyetemes művészi, tudományos értékek, szaporodnak viszont az irra­ cionális, antihumánus jelenségek. Egyre növekvő ázsiója van az élet torzulásai­ nak, a meghökkentő érdekességnek, a blickfangnak, a divatnak, sokszor éppen 3 �az igazság rovására. Hiteles valóságképre van ma szükségük az embereknek, a szocialista demokrácia fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a tájékozottság, az őszinte emberi szó. Nem véletlenül kapott ez az igény olyan nagy hang­ súlyt a tanácskozás vitájában is. Ez azonban nem zárja ki - sőt szükségelteti a jogos bírálatot, a feszültségek kimondását, az egészséges türelmetlenséget, fenntartja a tévedés jogát is. De a kritika nem fordulhat negativizmusba, sen­ kinek nincs joga megfosztani az embereket kemény munkával, harcokkal, ál­ dozatokkal teli múltjuk értelmétől, vállalható értékeitől, a jelen eredményei­ től, eszményeitől, s megingatni, aláásni a szocializmus lehetőségeibe, perspek­ tívájába, a nép, a nemzet jövőjébe vetett hitet. Olyan törekvéseket kell támo­ gatni, amelyek a közírás, a sajtó, a művészet eszközeivel, az értelemre és ér­ zelmekre együtt apellálva síkraszállnak az igazi értékek védelmében, s ame­ lyek - a tényleges dilemmák ellenére - képesek mozgósítani a nehézségekkel szembeszegülő és állandó megújulásra kötelezett ember tartalékait, s egyaránt szolgálják a tömegek kulturális igényeinek kielégítését és az új igények terem­ tését. Ezzel járulhat hozzá a kultúra maga is a szocializmussal való azonosu­ lás erősítéséhez. Úgy véljük, hogy e néhány kiemelt kérdés is bizonyítja, miszerint az or­ szágos ideológiai tanácskozás a mindennapokban, a konkrét munka során ér­ tékesül majd igazán. Hasznossága, jelentősége végső soron azon múlik, hogy mennyire sikerül egyidejűleg és egymással egységben megoldanunk két felada­ tot: eleven szellemi pezsdülést hozni az új kérdések felismerésében, marxista igényű megválaszolásában, és egységesen, határozottan fellépni a marxiz­ mussal, az igazsággal, a szocializmussal ellentétes irányzatokkal, megnyilvá­ nulásokkal szemben. A felmerülő kérdésekre való válaszadás ugyanis nem kö­ tődik egyetlen aktushoz, s éppúgy folyamatjelleggel érvényesül, mint ahogyan magukat a kérdéseket is a permanens társadalmi gyakorlat szüli. A tanácsko­ zás tartalmának megismertetése, értelmezése során az MSZMP alapelveiben változatlan, részkérdésekben a körülményekhez, új követelményekhez igazodó politikáját, a marxizmus-leninizmus eszmei alapjain felépülő szocialista érték­ rendet kell érvelően bemutatnunk, képviselnünk, mert ha ezt jól értjük, ebben egyetértünk, akkor lényegi feltétele elégül ki az egységes, előrevivő cselekvés­ nek. Hisz az, hogy a szocializmus reális perspektíváiból, a lehetőségből mi válik valósággá, most is a „történelem szerzőin és szereplőin” , a néptömegek akaratán, tettein múlik mindenekfelett. C S O N G R Á D Y B É LA 4 �Kassai-Végh Miklós Jegyzetlapokból 1. E g y folyamatról Hosszú évek során szerzett ta­ pasztalat mondatja velem : kezdet­ ben volt, hogy különböző rendű és rangú emberek panaszoltak fel, vagy soroltak elő panasztalanul olyan összejöveteleket, találkozá­ sokat, értekezleteket, amelyek a körültekintő előkészítés, a várakozó nekibuzdulás ellenére a semmit­ mondó közöny légüres terében fosz­ totta meg résztvevőit a jobbító eredményesség örömétől. Rákérde­ zésre el sem tagadták, hogy több­ nyire a jelenlevők „jóvoltából” , meghatározatlan, vagy ki nem fej­ tett indítékú tartózkodása okán. Aztán mindinkább kezdett meg­ szűnni a rácsodálkozás az olyan kisebb-nagyobb volumenű megbe­ szélésekre, amelyek a régebbiektől eltérően véleményütköztető, szelle­ met mozgató eszmecserévé izmo­ sodtak. A z eredményesség ténye ugyan ekkor még nem mutatkozott meg minden alkalommal: a szabad véleménynyilvánítás korábban is nyitott útjain meginduló folyamat­ ban - megélt vagy áthagyományo­ zódó történelmi tapasztalatok kö­ vetkeztében, s kellő előkészültség híján - elsősorban a befolyásolni szándékoló szólásra esett a hang­ súly; mindez viszont nem párosult kellően megalapozott ismeretek, a kompetens felelősség érzetének esz­ közrendszerével. A történelem a le­ hetőségek felhasználására már igen, egészségesen közérdekű ki­ használására azonban még nem ta­ nította meg alakítóit. A harmónia megvalósulásának tendenciája azonban már egyre reménytkeltőbben alakul: a cselekvő részesség szóbeli kifejezésre juttatá­ sának alapja mindinkább a tevéke­ nyen alakító cselekvés, az együtt­ gondolkodás nemesítő erjedésének kovásza, a felelős és kimutatható részmunkálkodás. A z indulatokat meggyőzte a józan értelem, az akarnokságot az átgondolt és megfon­ tolt belátás. Mindez ma még természetesen nem érvényes közéletünk minden területére, s közel sem ad okot bár­ miféle hurráoptimizmusra. 2 . A megtapasztalás Voltam magam is részese nemegy­ szer olyan „m egváltónak” ígérkező találkozóknak, melyek előzetes isme­ reteim szerint a „fent” és „lent” egy­ behangzó kívánsága szerint kifeje­ zetten nem kisszerű kérdések meg­ vitatására, megoldására voltak hi­ vatottak. S amelyek végül a feszült­ ségek tágításának, az ellentmon­ dások élezésének, a közgondbéli megoldások lehetetlenségének irá­ nyába igyekeztek elmozdítani a szűkebb-tágabb közvélekedést. Út­ keresés? Összhang hiánya? Felké­ születlenség? Ilyen-olyan indítékú tudatosság? Ezt eldöntenem ma már szinte lehetetlen. M arad viszont a 5 �4. Hivatkozások kommentár nél­ kül „Történelmi utunk bizonyította, mindig azoknak volt igazuk, akik úgy gondolták és aszerint cseleked­ tek, hogy az Embert csak egy za­ varja: az őszinteség hiánya, az, ha úgy érzi, hogy taktikáznak vele. A nyílt, igaz szó — ez segíti a közös gondolkodást és a közös cselekvést. A nép mindig a jó ügy, a szocia­ lizmus ügye mellé állt, s áll, ha őszintén mondjuk: nehezedik az út, gyere, segíts - bonyolultabb kor­ szakban élünk, gondolkodjunk és 3. E g y tanácskozás közvetlen ap­ cselekedjünk közösen. E z igaz a tu­ dósra, íróra, a nyilvánossághoz szól­ ropójául nak, ezért mélyebben kell átélniük, hogy az alkotás nemcsak lehetőség, A közügyek jobbítása nyilvánva­ hanem kötelesség is, a bővülő sza­ lóan csupán akkor juthat érvényre, badság egyben nagyobb felelősség ha különböző szintű közösségei, le­ is.” (Aczél G yörgy: A szabadság gyenek ezek állami-közigazgatási rendjéért) egységek, a gazdasági szektor tarto­ „ A kulturális-művészeti élet szo­ mányába tartozó üzemek, vállala­ cialista vonásainak erősítése érde­ tok, mezőgazdasági termelő kol­ kében is sok teendőt fogalmazott lektívák, vagy éppen humán értel­ meg a X II. kongresszus határozata. miségiek különféle társulásai (is­ A művészetpolitikának nagy fele­ kolai munkaközösségek, publiká­ lőssége van az alkotófolyamat, a ciós fórumok, irodalmi-művészeti művészi munka kedvező feltételei­ műhelyek) eleve helyesen értelme­ nek biztosításában. A z eddigieknél zik a társadalomépítés politikai stra­ intenzívebben, a legkülönbözőbb tégiáját és taktikáját, nem vonat­ eszközökkel kell segítenünk az al­ koztatnak el külső és belső állapo­ kotók valóságismeretének, a társa­ taink meghatározottságaitól, kö­ dalmi problémák iránti érzékenysé­ vetkezésképpen sem mértéken felü­ günknek elmélyülését. A politikai li, sem mértéken aluli felelősséget bizalom, a nemzetközi és hazai va­ nem tulajdonítanak annak a ta­ lóság kérdéseibe való beavatás mű­ nácskozásnak, aminek áttekintő mél­ vészileg is megtermékenyítően hat.” tatására megelőző írásunk törek­ (Óvári M iklós: Művelődéspolitikai szik. E z esetben ugyanis olyan, ál­ feladataink a X II. kongresszus talánosan visszhangkeltő tanácsko­ után) zásról esik szó, amely egyaránt tény: a közszellemet gerjesztő, ám közgondjainkat megoldáshoz köze­ lebb nem segítő „magánbelépők” logikátlanul sorra fűződő vonula­ ta. Távol a ma és itt megvalósítha­ tó lehetőségek konkrét felvázolá­ sától. A tudatosan felépített straté­ giai és taktikai politikai (művelő­ déspolitikai) elképzelések jelenlé­ tében természetesen egyszerű egy­ értelműen dönteni. A történések azonban történések maradnak, s ha­ tásuk is visszavonhatatlan, avagy nehezen korrigálható. érint ideológiai-politikai-gazdaságikulturális területeket — elemző igénnyel tisztázó szándékot, nézet­ eltéréseket tisztító, szembenálláso­ kat tisztító indítékkal. A vita felizzításának igényével, de hangsú­ lyozottan (megfogalmazottan) nem a deklaratív lezárás szándékával. 6 5. Felelősségeinket meghatározó végső tanulságul „ A szocializmust építő M agyaror­ szág emberhez méltó életet terem­ tett, van tehát mit félteni eredmé­ nyeinken, van mit félteni valósá­ gunkon.” (Aczél György) �Csanády János EZ A V IR Á G R EG I K E ZEM Vas-föld, szívesen nyújtom át Visszaköszönnek a régi csavarok, versem virágát, nem rozsdásodnak, mind ragyog, vaspor-lemosta arcotok kohók fényét, szerszámgépekét hajoljon fölébe, mert hordják magukban, és a bánya ritka növény, ha vadvirág is, villanyfényét, hol csillan az érc, nevét sem tudom én, csak szívem ércével koccannak össze, azt, hogy a föld virága, múltba villan szemem, erdőn-hegyen ahonnan visszaköszönnek a régi tépem jártomban, hogy legyen csavarok, fényük acélos- ki szemetek elé emelje, olajos, szikrát csihol ne csak a hétköznapok fényes a villáskulcs, ha lepattan féme, melyet kezetek szögletükről; tűz él a vasban, formál naponta, vasemberek, fénye únhatatlan illatozzon néktek e vers-berek, nosztalgiámban világlik ebben hogy ne feledjük, honnan a műanyag-időben, jöttünk; látom régi kezem, ha tenyerem és hogy ég lebeg fölöttünk vonalát nézem, melyet megcsodál a gyerek, olajtól sárga kéreg míg le nem horgasztja bőrömön büszkén fejét a férfigond; tanúsítja; a múltak üszkén ez a virág a Nap virága, is átsugárzik az élet, amely lehajtott fejetek vasportól fekete, olajtól sárga alatt is kéznyújtásom egy jó szerszám fogása. szemetekbe - ég. 7 �SZÜLETŐ DALLAM Akiket szívem dajkál, újakat nyom kezembe, gondolatom elmélyít, nem tudom rögtön, mit tegyek álmom követ, velük, akár az új zene, és mindenfajta változatban mire rádöbbenünk; éjszaka elémbe vetít; csak hangzanak, mire szüntelen itt vannak velem, értelmükre rádöbbenünk; mint a köszörű, nem baj, csak szóljon amely csiszolta zenétek bennem, öntudatlan szerszámok éleit; csak pengessétek lelkem, szavaimat csiszolják, pergessétek jó dobomat; mégsem kopnak el soha, mert összeáll a dallam, s egyszer az elmélyülő gondolat bennetek is visszhangra kap. TALÁLKOZÁS Am ikor beléptem a vendéglőbe, a játékot sem feledte el megláttam azt a régi nyugalmas arcot, egészen; csak felnőttek játékaival amit csak a mesterség biztos tudata babrál, szerszámokat leleményesen rajzol, a jószívvel hordott hétköznapok emel, bújtat, használ; szinte már ünnepi Rend-je megláttam a kockás terítő a műhelyben, ahol a polcok, fölött egy korsó sörrel, munkagépek, szerszámok rendje a korsóban méltóság gyöngyözött, jó lelkiismerettel, tiszta fejjel világít, s eszembe jutott az a korom, s megteremti a napi gondok amikor első ünneplőmben könnyű terhét; terhét könnyedén fél-lábbal már a jövőben viselő férfiarcot - amely még 8 kihúztam magamat. �Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek, akik szerint „életünk kafkásodik s ennek az állításnak a tagadása is életünk kafkásodásának az igazolása’’ Z. RÓO, n. város legcsendesebb és legsokoldalúbb honpolgára, a k/980-as la­ kótelepi tömbház keleti fekvésű lakásának bérlője. Egyik kora tavaszi reggel furcsa motoszkálásra ébredt. A zaj az ajtó felől érkezett és akkor erősödött fel, amikor Z. RÓO lemászott az ágyról és négykézlábra ereszkedve a kijárat felé csúszott-mászott: valahányszor csak tehette élt kedvenc és - kiváltképp - egészségesnek vélt, számos alkalommal előnyös­ nek bizonyu lt közlekedési módszerével. Ráadásul csalhatatlan füle most azt sejtette, hogy a zaj valahonnan a küszöb vagy az ajtótok rései mögül szár­ mazik. Már csaknem az ajtóig ért, amikor talpra ugrott, majd újra visszazökkent előbbi testtartásába. A küszöb és az ajtó közötti rés alatt egy borítékszerűséget pillantott meg. Rajta a saját neve, így: „Z . RÓO - M E G V Á L T Ó ” . A név rendben is volt, ezt a legnagyobb nyugalommal és még négykézláb fogadta; csak a „Megváltó” láttán ugrott, mint korábban elmondtuk, ismét talpra. Nem egy alkalommal előfordult már, hogy hasonló módon értesítették. Egy ízben, például, az írásos felhívással együtt egy teljes tűzoltó öltözet és felsze­ relés is érkezett címére. Gondolkodás nélkül tűzoltónak öltözött és taxival a laktanyára vitette magát, ahol is feleslegesen tartózkodott négy teljes napon ke­ resztül. Senki egy árva szót nem szólt hozzá. Mintha kerülték volna. A legkü­ lönbözőbb, figyelmet érdemlő kísérletek kudarca után, az ötödik nap reggelén - ezúttal gyalogszerrel - hazament. Egy másik alkalommal a színházi ügyelő­ állás haladéktalan betöltésére kapott felszólítást. Nyomban a színházban ter­ mett. Lézengett, téblábolt a színfalak mögött, meg a zsinórpadláson, napo­ kon keresztül. Mindent elkövetett, hogy valakinek útjában legyen. Mikor látta, hogy így sem törődnek vele, onnan is hazament, anélkül, hogy valakivel kö­ zölte volna ott-tartózkodásának okát, illetve távozási szándékát. Hasonlóképpen és hasonló eredménnyel volt már többek között: vándorcirkusz pénztárosa, sintér, vakvágány mellett váltókezelő, lezárt köztemetőben sírásó, villamoskalauz, víz- és gázvezeték-szerelő, városi főkertész, s egy alka­ lommal a C SA L H A T A T L A N O K O RSZÁG O S S Z Ö V E T S É G E (CS. O. SZ.) egyik helyi fiókjának libériás főportása is. De - gondolta most, miközben a kétes és még ismeretlen tartalmú boríték­ szerűséggel a kezében az ajtó előtt négykézlábaskodott, hiányos éjszakai öltö­ zékében (szürkés-zöld, csíkos pizsamájának csak a felsőrészét sikerült magára kapnia) - mindez még senkit sem jogosít fel arra, hogy őt, egy akármilyen borítékon megváltóként (csupa nagybetűvel) köszöntse, üdvözölje vagy egyál9 �talán csak szólítsa. Hacsak nem s ettől a pizsamáján lévőkhöz hasonló, szürkés-zöld sugárcsíkok jelentek meg az arcán hacsak nem az őt foglalkoz­ tató, előtte a teljes ismeretlenség homályába burkolózó hivataltól nem szárma­ zik az újabb küldemény. Miután a fentieken kívül még egyéb, jelentéktelenebb dolgokat is végiggon­ dolt, s miután a feladó kilétét sem sikerült megállapítania, elszánta magát. K i­ bontotta a borítékot. Legnagyobb megdöbbenésére - ettől megint csak talpra kellett szökkennie a boríték üres volt. Semmi utasítás, semmi tájékoztatás. Felrántotta az ajtót s úgy, ahogy volt, kopasz alsótesttel kiszaladt a lép­ csőházba, egészen a lépcsőház bejáratáig. Senkit sem talált. Felszaladt az első emeletre. Ott sem. Kissé letörten és szégyenkezve tért vissza a lakásba. Magá­ ra húzta pizsamanadrágját, leült az ágy szélére, és úgy tett, mint aki mélyen gondolataiba merül. Néhány pillanat múlva már fuldokolva dobta le magáról a még alig magára kapkodott pizsamát, összeszedte ruháit, testére ráncigálta, és anélkül, hogy megreggelizett volna, elrohant otthonról. A központi posta épületéig meg sem állt. Felkutatta a kézbesítő és lapter­ jesztő osztály vezetőjét, közölte kilétét, és minden különösebb bevezető nélkül felsorolta valamennyi eddigi funkcióját; ezzel is kihangsúlyozva látogatásának rendkívüli fontosságát, halaszthatatlan voltát. A továbbiakban pedig, anélkül hogy az osztályvezető nagyrabecsülő szólamait végighallgatta volna, elmondta, hogy a napokban újabb fontos utasításokra, esetleg kinevezésekre várt. Ehe­ lyett - s emiatt csaknem a frász törte ki - ma, kora reggel egy üres borítékot csúsztattak be - olyan fondorlatosan, mint még soha - az ajtaja alatt. A kö­ rülmények részletezésére nem ez a legmegfelelőbb alkalom, a későbbiek során azokra is ki lehet térni. Most mindenekelőtt körzetének fölöttébb gyanús kéz­ besítőjét kellene sürgősen felelősségre vonni, de még az előtt az általa eltün­ tetett utasításokat, a boríték tényleges tartalmát a legrövidebb időn belül visszaszerezni. Az osztályvezetőnek arra a kérdésére, hogy miért éppen a kézbesítőre gya­ nakszik, Z. RÓO elmondta: évek óta lakik jelenlegi lakhelyén, s annak elle­ nére, hogy szinte naponta, de gyakori, hogy naponta többször is érkezik címé­ re hasonló, de sokkal tartalmasabb és különlegesen fontos küldemény, és an­ nak ellenére, hogy ezek rendszerint ajánlott vagy tértivevényes okmányok melyeket idővel feladójuknak kell visszaszolgáltatnia - mindeddig a kézbesí­ tő színét sem látta. Mind ez idáig csakis azért nem élt panaszhoz való jogával, mert - amint most már az osztályvezető is tapasztalhatta - igen elfoglalt em­ ber. Naponta és gyakran szinte egy időben kell a legkülönbözőbb érdekeket képviselnie, a legkülönbözőbb igényeket kielégítenie, s mindezek mellett, mond­ ta Z. R ÓO, mint a legkülönbözőbb szakmák kiváló és nélkülözhetetlen mestere, igyekszik a gyakorlat terén is helytállni. De ezúttal megragadja az alkalmat, s a tisztelt osztályvezető vegye tudomásul, három évre visszamenőleg, min­ den eddig elmulasztott reklamációját, azaz: a három év minden egyes napjára számítva pontosan 1095 (ezerkilencvenötöt). Ezeket rövidesen írásban is be­ nyújtja az illetékes osztálynak, a kézbesítő rovására. Lássuk csak, mondta az osztályvezető, s elkérte Z. RÓO-tól a borítékot. A boríték szabályosnak mondható, közölte rövid vizsgálódás után, annak ellenére, hogy nyoma sincs rajta Z. RÓO lakáscímének. De hát ehhez ha­ sonló küldemény egyre gyakrabban érkezik. Az is bizonyos, hogy az intéz­ mény bélyegzőjével látták el, igen szabályosan. Ezzel Z. RÓO-t a folyosóról az irodájába tessékelte, hellyel kínálta. Rövid és Z. RÓO számára érthetetlen 10 �telefonbeszélgetés után a kézbesítő is előkerült. Nyomban kiderült, hogy soha nem járt Z. RÓO lakásának még csak a környékén sem. Igaz - mondta hogy a k/980-as tömb, melyben Z. R ÓO is lakni méltóztatik, a felosztás szerint körzetéhez tartozna, de legnagyobb csodálkozására ez az a lakótelep, mely so­ ha, semmilyen körülmények között és semmilyen formában nem veszi igénybe a posta szolgálatait. Soha, semmilyen körülmények között, még a minden szempontból legínségesebb, legkritikusabb időkben sem érkezik erre a címre semmilyen küldemény. Ő maga is, folytatta a kézbesítő, gyakorta foglalkozik ezzel a kérdéssel, s mindeddig egyetlen elfogadható magyarázatot talált, mely­ ről ugyan kellőképpen - idő hiányában - még nem győződhetett meg, mégis írásba foglalta. Most késlekedés nélkül nyújtaná át osztályvezető főnökének, ha nem látná két saját szemével, hogy: a számára mind ez idáig egyetlen ma­ gyarázat - az tudniillik, hogy a k/980-as tömb lakatlan - most, Z. RÓO sze­ mélyének ismeretében elfogadhatatlan, sőt: cáfolható. Ezek után, mondta a kézbesítő, nem marad más, mint a találgatás. A játék tehát, mely eddig is hi­ ánytalanul kitöltötte munkaidejét, maradéktalanul és tartalmasan elszórakoz­ tatta. Kizárt annak a lehetősége - modta még a kézbesítő - , hogy az a boríték, mely most az osztályvezető íróasztalán fekszik, az ő kezében is megfordulha­ tott volna. Sőt, amint a tisztelt panaszos is láthatja, ma még a lábát sem te­ hette ki, annyi dolga akadt itt, az épületen belül. Egy másik panaszost, épp mielőtt őt idehívták volna, rázott le a nyakáról. Az is lehetséges, hogy ma ki sem jut a körzetébe. A szomszédos irodában többen is várakoznak rá, a Z. R ÓO-ékhoz hasonló panaszokkal - valamennyien a k/980-as tömb lakói. Hatalmas táskáját az íróasztalra borította. Felajánlotta Z. RÓO-nak és saját főnökének, hogy együtt vizsgálják át a táska tartalmát, ezáltal is megbizonyodva afelől, hogy a k/980-as tömbház címére a mai napon sem érkezett semmiféle küldemény. Z. RÓO-nak semmi kedve nem volt a turkáláshoz. Az osztályvezető, kihasz­ nálva a ritka alkalmat, azt, hogy beosztottját ilyen könnyelmű pillanatában találja és minden különösebb könyörgés vagy rábeszélés nélkül ellenőrizheti, a taska tartalmára vetette magát, eltűnt a címzés nélkül ajánlott levelek és a legkülönbözőbb újságok tömege alatt. Z. RÓO megértette, hogy a történtek után itt már semmmi keresnivalója nincs. Annak ellenére, hogy még lett volna egy-két megrovó, sőt fenyegető megjegy­ zése is, azzal, hogy majd írásban teszi meg, magára hagyta az ügyfeléről és beosztottjáról, valamint az önmagáról is megfeledkezett osztályvezetőt. Elindult a város központja felé. Minden cél nélkül, késő délutánig csavargott, borítékjával a kezében. So­ hasem fordult még elő, hogy ennyire szükségtelennek érezze saját létét, szere­ pét ebben az össze-visszaságban, melyet csak most kezdett megfogalmazni önma­ ga számára. Ő maga sem tudta, hogyan, egy ismerős vendéglőben kötött ki. Legnagyobb meglepetésére - erre sem volt még példa eddigi életében - kiszolgálták. Ami­ kor pedig számláját rendezendő magához kérette a pincért, a vendéglő felelő­ se személyesen jelentkezett és közölte vele, hogy semmivel nem tartozik. Z. RÓO kérdéseit, melyek a példátlan eljárás okait fürkészték, figyelmen kívül hagyta. Mély meghajlással jelezte: az ügyet lezártnak tekinti, nem hajlandó további felvilágosítással szolgálni. A kijáratig kísérte - udvariasan bár, de csaknem tuszkolta Z. RÓO-t. 11 �Z. R ÓO, nyelvén a babgulyás ízével, újra az utcán találta magát. A város hangulatának ez az átmenete a késő délutániból a szürkületibe, előbb nyugta­ lansággal töltötte el, majd hirtelen, minden átmenet nélkül, elálmosította. Ha­ za indult. Másnap vagy harmadnap, vagy a tizedik, vagy a ki tudja hányadik nap reg­ gelén gyanús motoszkálásra ébredt saját lakásának ajtaja előtt, a huzatos lép­ csőházban. A kilincsbe kapaszkodva feltornászta magát a meglehetősen magas küszöbre. Lakáskulcs után kutatott a zsebében, s amikor hosszas keresgélés után sem találta, újra a kilincshez nyúlt. A kilincs semmit sem engedve, Z. R ÓO egyre türelmetlenebb erőlködésének merev és mozdulatlan maradt. E k ­ kor vette csak észre, hogy a csengő gombja mellett nem az ő neve szerepel. Az új frissen ragasztott névkártya alatt még olvasható volt saját nevének két utolsó betűje: ÓO. Mindent még nem értett, de a történtek után, itt, egykori - ez már bizo­ nyos - lakásának küszöbén, nem volt túl meglepő ez a fordulat. Még mindig álmosan szuszogott, s csak azt furcsállotta kissé - ezt sem különösebb meg­ győződéssel már - , hogy semmilyen konkrét értesítést, útbaigazítást nem ka. pott. Semmi olyasmit, ami azutáni teendőire, hétköznapjaira vonatkozna. Így s ezeken töprengve vette észre azt a hatalmas kartonlapot - valószínűleg in­ nen a reggeli zaj - , melyet egy zsineggel függesztettek volt lakása ajtajára: T IS Z T E L T É S E G Y K O R N A G Y R A B E C S Ü L T B A R Á T U N K ! M IU TÁ N Ö N L E G U T Ó B B I U T A SÍT Á SU N K A T - M E L Y B E N M IN D E N E D D IG IN É L FO N T O SA B B K Ü L D E T É S S E L B ÍZ T U K M E G N EM T E L J E S Í T E T T E E Z Ú T O N K Ö Z Ö L JÜ K Ö N N E L , H O G Y N E V E N E K E L K O B Z Á S A V A L A M IN T A N E V É V E L JÁ R Ó E L Ő N Y Ö K É S K IV Á L T S Á G O K M E G V O N Á SA M ELLETT S Z O L G Á L A T A IR A A T O V Á B B IA K B A N N E M T A R T U N K IG É N Y T T E G Y E N L E G JO B B B E L Á T Á S A S Z E R IN T ! Semmi sem győzte meg Z. RÓO-t arról, hogy ez az üzenet neki szól, mégis leakasztotta a kartonlapot. Legszívesebben rögtön a nyakába akasztotta volna, mégis a hóna alá csapta. Elhagyta a lépcsőházat, és leült az első, megviselt ülepe számára a legalkalmasabbnak tűnő járdaszélre: egy szennyvízcsatorna ak­ nafedője és egy füstölgő szemetes kuka közé. Éppenséggel választhatott volna. Tapasztalatai már vannak - papírokra lesz most már szüksége. És most - az elmúlt napok (hetek, hónapok) után először - kimondottan jól érezte magát: könnyűnek, mint egy teherbeejtő szeretkezés után. Mint aki azzal, hogy elvesz­ tette, megkapta a nevét. Úgy érezte, napokig (hetekig? hónapokig?) nem kell mozdulnia erről a helyről, és még mielőtt anyakönyveztetné magát, akár sza­ kállt is ereszthetne az aszfaltba, sajgó ülepe körül. 12 �Mezey Katalin: Ha nem is úgy Érzem, hogyan fut ki lábam alól az idő: levest főzök, nézem a gyerekek házi feladatát és közben tarkómban ketyeg az időzített szerkezet, aminek napját, óráját nem tudom, csak azt, hogy beállítva jár. Mint halálraítélt végtelen éjszakája, olyan rövid csak amivel rendelkezem, mert tudom, hogy lejár. Várom a sok henye közöny, és elutasítás ellenszerét, amitől mégis elnyeri jutalmát az örök buzgalom. S helyette egyre csak kioktatás, ingerült szó, szemöldök-ráncolt ugratás jön, s én idomítva rándulok a hangosan ki sem mondott parancsra. Csöndes, meghajtott zászlajú lelkiterrorban telnek napjaim, miközben mégis készül valami. Ha nem is úgy, ahogy - az első rossz szótól könnybefutó remények tervbe vették. �Győri László A RO N G YFO RG A TÓ A R A N Y JÁ N O S, A M IK O R „V Á N D O R CIPÓ” -T ÍRTA ÉS ÍM E A A vándor cipó jut eszébe Úgy vitték el aztán most, hogy a múltban keresgél. ruhátlanul, kivont Mint rongya közt egy vén szipó arcok közt az utcán túr, a ringye-rongya közt él. fegyveresek, Cafrang a napja, aggos éje még foltozni se jó. akik tudták, neki nem bilincs, gumibot Így érzi. Így, így. Már öreg úr. Nem vár és nem kíván sokat. kelt, hanem doktori gondviselet. Múltjába tér, hol minden ó. Sötét rongyok közt válogat. S nekünk, akik nézzük Egy épre lel. No, épp, hogy fakul... az üvegfalon át Vén posztó, agg szabó. Leírja tüstént a tolla: „vén szipó a ringye-rongya közt” , „múltamban a vándor cipó” , s forgatva lassan ujja közt vers készül belőle, költemény. Akármi rongy a szó. 14 a meztelen fémtűt, mi kéne hát? �Oláh János: IKAROSZ Föltűrtem kabátom gallérját, vagy föl se tűrtem, s nekivágtam az éjszaká­ nak. Az eső, valamikor út közben eredhetett el, konok szívósággal ette magát a ruhámon át sárga, pergamenmerev bőröm felé. Talán, hogy minden áron fájdalmat okozzon? A cseppek szúrásai, mint megannyi apró áramütés nyilall­ tak a koponyámba. Nem akartam tudomást venni róluk, de annyira erőszako­ sak voltak, hogy az első figyelmetlen pillanatban áttörték akaratomat. Tolako­ dásuk undorral töltött el. Közben történt, ami általában. Tudatom éber rezdü­ lései hiába jelezték, hogy a talajvesztett világ belém mélyeszti változása jeleit, válaszolni képtelen voltam e kihívásra. A szavak jelentősége kétségbe vonható, kétségbe, fontos-e, melyik veszen­ dő nyelv szavait használod önmagad kifejezésére, fontos-e kifejezni magadat, fontos-e bármit. Amennyivel nehezebb, ritkább a születés, annyival könnyebb, gyorsabb a halál. Kárpótlást hiába vársz. Még, ha volna is, akkor se nyerhet­ nél vele semmit. Minek magyarázzam. Egy idő után kitetszik, éppen ez a töké­ letesség a lényeg. Hinni, ha lehet valamiben, csakis ebben: a váratlan föltörő zajokban, az eszeveszett összevisszaságban, a csorgó esőben, a leveleket tépő, recsegő enyészetben, önmagad eszmélni képtelen részében, az éjszakába sze­ relmes ösztönök féligálmában, a madarak menekvő szárnycsapásaiban... Mármár érzed őket, ahogy megrendítik az éjszakát, talán biológiai létük rendjéből adnak kölcsön egy rezdülést neki. Megrepesztik a sötétet. Itt-ott lágy szürkeség szivárog elő, mintha volna remény a virradatra, de aztán újra összezárul min­ den. Üres az utca, a madarak is csak képzeletem szülöttei. Azért röppentek föl, hogy összevethessem hiányukat létezésük lehetőségével. S most már, ha elhatá­ rozhatnám is, hogy valóban létezzenek, talán akkor se tenném. Mintha minden jelenséget megszűnésének bizonyossága tartana életben. Ismerni kell határain­ kat, ez az első lépés. A fájdalom, ami megreccsent bokámból sugárzik fölfelé, sokkal kevésbé za­ var, mint vártam. Inkább megnyugtat, abban erősít meg, amiben már-már ké­ telkedni kényszerültem, hogy létezem. A csorgó esőből egy utcai lámpa fényköre alá menekülök. Minden visszafor­ dítható, mormogom, s megpróbálom elképzelni magamban, mi volna, ha meg­ roppant izületem újra eggyé válna. Az esés előtti állapot olyan ismerősnek tet­ szik most, mintha csak egy karnyújtásnyira volna tőlem. Ha újra kezdhetnék mindent, s ez egyáltalán nem látszik lehetetlennek, a friss tapasztalatok birto­ kában senki se vehetné el tőlem a sikert. A képzelet mindenhatónak látszik, elhiszem, rést üthetek az idő múlásán, levethetem, ha csak egy mozdulat erejé­ ig is, amit senki, a létezés negyedik kiterjedését. A rossz mozdulat emlékképeit szinte mikroszkopikus pontossággal őrzöm idegeimben. Úgy érzem, minden áron meg kell őriznem őket. Mintha veszély15 �ben volnának. És tényleg: a felejtés ott leskel mindenütt. Ez az esőtől átita­ tott éjszaka talán éppen azért fontos számomra, mert azt várom tőle, sikerül valószínűvé avatnia, ami teljességgel valószínűtlennek érződik. A mozdulatok lehetősége végtelen, nincs térkép, ami eligazíthatna. Vissza­ hőkölök, már képzeletben is, az újrakezdés gondolatától. Kételyeim most a kudarcnál is mélyebb megrendülést jeleznek, nem tudom, egyáltalán el tud­ nám-e kezdeni még egyszer azt, amit akkor sikerült, ha bele is kellett buknom, lehet, egyáltalán nem volnék képes elindulni semerre. Mi értelme volna változ­ tatni a lezajlottakon! Nem tudom, nem így történt-e jól, nem így igazságos-e, hiszen valakinek végül is veszítenie kell, s nem én vagyok-e erre a legalkal­ masabb, nem én érdemeltem-e ki leginkább, akivel egyszer már, hiába próbál­ nám szépíteni, úgyis megtörtént mindez? Furcsa, de mindent át lehet hidalni valótlan kombinációkkal, olyan kombi­ nációkkal, amelyekről végső soron alig lehet eldönteni, mikor valótlanok, és mikor nem, hiszen mindig csak a valótlanság bizonyos szintjét érik el, sosem kötnek ki se itt, se ott egészen. Most is, a szemem előtt összeálló és szétáramló karikák észlelésével sem jutok semmi bizonyosnak a birtokába. Csak újabb kétségekkel kerülök kapcsolatba: valóban az ájulás környékez, valóban meg­ indult lábam alatt a talaj, valóban szétáramlottak érzékeim elől a világ jelei? Ösztöneim tiltakozása vezet. Tudom, hiába keresem a bizonyosságot, de a keresés kényszer. Ezért kellett, kénytelen vagyok azt hinni, végigjárnom uta­ mat, ezért kellett végül is beletévednem ebbe a füstös, hánytorgó éjszakába, amiből már a találkozás első pillanatában menekülni szerettem volna. A meg­ ingás persze, vonz, mint a mélység: izolált lény vagy, létezésednek csak a megsemmisülés adhat igazi értelmet. Lehangoló távlat. Nem szabad tudatosíta­ nod magadban. Amíg csak az emlékezet mélyrétegeiben lappang, túlságosan nagy baj nem lehet. Tested átléphetetlen határai mögött, amíg léteznek ezek a határok, úgy, ahogy, biztonságban vagy. A parketten párok lebegtek, mint összegyűrt uzsonnapapírok a szélben. Fo­ galmam sem volt, mit keresek a lepusztult asztalok között. Lábam minden lé­ pésnél megtelt a fájdalom hideg közegével, ugyanez a fájdalom a karomba, a mellem, a homlokom tájékára már mint valami furcsa érzéstelenítő okozta zsibbadás érkezett. Lehet, hogy a környezet szőröstől-bőröstől, a maga teljes brutalitásával a megsemmisítésemre tör? A létezés logikája túlzottan távolinak, átélhetetlennek tetszett számomra. Pedig ekkor már én is ott sodródtam a parketten, éreztem, hogy partnerem kemény papírral merevített melltartója kí­ nos következetességgel nyomódik, dörzsölődik a gyomromhoz, s lakktól szá­ raz, töredezett haja ugyanígy csiklandozza az orromat, mindez szinte semmit se jelentett számomra. Ő azonban egyáltalán nem érzékelte ezt a méltatlan közönyt, lankadatlan bizalommal furakodott felém, mígnem valóban meg­ érezte annak a bizonyosságát, hogy testem, nem én magam, tudomást vett a közelségéről. E hirtelen, s főképp váratlanul ébredt vágy meglepett, visszarán­ tott egy pillanatra a széthullás érzéketlen állapotából: újra, meg újra meg tud­ tam állapítani testrészeim jelenlétét, ki tudtam szabadítani lábamat a fájda­ lom sodrásából. Fölcsillant bennem a remény, hogy elindulhatok egy függet­ len, egy valóban magam választotta irányban. Aztán ez az állapot is szétpat­ tant, mintha csak buborékot morzsoltam volna el. Most úgy érzem, különválni igyekvő testrészeimet a védekezés tartja össze, de ebben az erőfeszítésben már nincs semmi távlat, nem is erőfeszítés ez, in­ kább bezárulás. 16 �Automatikus mozdulatokkal kutatok a zsebemben, s közben észre sem ve­ szem, hogy ezek mozdulatok, és azt sem veszem észre, amikor megtalálom a kulcsot, se azt, amikor nyitom az ajtót, alig a szűk cselédlépcsőt, mintha a vé­ gén kezdődne minden, akkor, amikor belebotlok egy lépcsőn gubbaszkodó gye­ rekbe, ekkortól tudom csak igazán, hol járok. Abbahagyom a sántítást, szem­ benézek a szürkülő villanyfénnyel, ami végigvetül a kövezeten, legszívesebben kikerülném a fiút, mint egy fadarabot, akihez semmi közöm, de kényszere­ detten látom, nem tehetem, szólnom kell hozzá, meg kell kérdeznem tőle, mit keres itt, mintha nem látnám, hogy olvas. Ekkor már olyan távol vagyunk egymástól, hogy, ha kiáltanék, talán az is hiába volna, dehát nem is kiáltok. Visszhangos lépések nyelik el a fiút, s egy vétlen folyosóforduló. A fal repedései közelinek tetszenek, mint egy barázdált arc, s annyira kife­ jezőnek, kifejezéstelennek. Egy-egy elvétett szót fölkap a sejtelem, s végeérhetetlenül visszhangozza emlékezetemben, mígnem végleg elveszik eredeti, értelem­ hordozó szerepe, s puszta recsegéssé válik, hangok közötti közönyös viszonnyá, olyanná mintha visszafelé olvasná valaki folyton ugyanazt. Hiába búvok egyre mélyebbre a gyűrött lepedő, s a még gyűröttebb paplan hálóként vonagló ráncai közé, nem érzem biztonságban magamat, mintha raj­ tam kívül még valaki más is volna a szobában. A bizonyosságot megszerezni nagyon nehéz. Először is föl kéne kelni az ágyból, el kéne hagyni ezt a lázas izzású, magzatvízsötét fészket, bele kéne mártanom testemet újra a levegő hi­ deg, támadó közegébe, s már az is csaknem lehetetlen. Tegyük föl, sikerül. Az első lépés mögött újabbak ólálkodnak, és semmivel sem kellemesebbek az el­ sőnél. Ha föltépem a szekrény ajtaját, és megbizonyosodom, hogy üres, nincs benne senki, akkor se jutottam sokkal közelebb a célomhoz, vissza lesz még az ágy, az asztal alja, a fogas mögötti zug, a szokásosnál jóval nagyobb szemét­ láda, és ki tudja, mi minden, olyan rejtekhelyek, amikre jószerével nem is gondolhatok. Például a szomszédban az igazgatónő szobája: a kanapén gombóccá van gyűr­ ve a lepedő, a paplan a fal és az öregasszony combja közé szorult, a hálóing ágyékig fölcsúszott... Szeretnék közelebb lépni, de nem teszem. Újra fájdal­ mat érzek a bokámban, de mintha ez nem ugyanaz a fájdalom volna. Meg­ próbálom kinyújtani a kezemet. Vasmarok fogja le. Az álomhoz vezető egyetlen út is elveszett. Igazi álom talán nincs is, át-átszaggatja a fájdalom, kioltja minduntalan a türelmetlenség, hiszen most is egyre-másra föl kell nyitnom a szemem, például az is zavar, hogy mindenhon­ nan fény szivárog a szobába: a hamutartóban heverő csikkekből, a száraz ke­ nyérdarabokból, az asztalon árválkodó üres befőttesüvegből, a lepedő ráncai közé keveredett morzsákból, sikoltássá üresedő fény, az ébredés lidérces, villódzó fénye, de talán, még reménykedem, visszafordítható mindez, eltüntethető a feledésben, az öntudatlanság szándékolt homályában. 17 �Vaderna József: Újév: szerelem vége 1. Végigvonaglunk a gyümölcs belsejében, a ritmus rágja a mozdulatot, a héj mentén abbahagyva a virág úgy nő a bűnünk: teljesedés, számsor a semmihez és vissza, kívülünk hull le a levél. Íz-felhők takarnak el, küllő-színűek, száguldás-szagúak, vagy csak a megkásásodott köd oldalaink arányai, az aranymetszések is elhíznak, koszos helyek mértana a táj, szesszé erjed az út, a rothadás. Nincs csillaga vacsoránknak, se földünk, se egünk, csak a gyümölcs kegyetlen húsa kocsonyásodik fejünk köré. 2. A z elvesztés reménye nélkül ülsz ágyamon. A szeretettel hanyatthomlok unalmasságig nő a hátad, kezed, szád. Burjánzol, rákos daganat, rosszindulatú sejt napjaimban. Kivágni, visszavarrni, hazaküldeni, bíztatni tovább? Hazudni hülye eskük szerint? Ahány gyógyszer, annyi mellékhatás. Beteg a szeretet, beteg a hivatás. 3. Jégvirág borul arcodra. Homályos növekedés: nincs gyökér, 18 �bibe, porzó, sziromfény, Csak meleg és hideg határa, szeszélyesen kicsapódott pára. Fehér szilveszterezése, trombitás, szerpentines didergés vidámságunk szemetjei között. Az újévi pillantások sem üzennek, minden szétdurrant villanyégő pezsgőjét kiittuk már, az éjféli koccintás, bálozó szemed elcsúszik a pohár falán. 4. Nincs akadályod: könnyelmű, fordított mennyezetet, vetkőzöl földre hajított földet, bizsereg, zsibbad, ágaskodik a rög, a domb, a hegy, m intha többé semmin se látna át de nem akadályod a rövid Napfogyatkozás. 5. Ágyékod: Európa iszapos medre. A szerelem részvénytársasága. Hazug hűsége. Primitív és finoman pergetett homok. Kiélezett kövek. Hosszúra nyúlt tárgyalások és egyezmények. Hanyag dekadencia agresszív mozdulata. Békeküldöttség és hadüzenet. Enyém-tied-tárgy. Céltalan csavargás. Terror-domb. Büntetlen emberrabló. Lihegés a felgyorsult süllyedéshez. Éjszakai temető. Kinagyított támaszpont. Emberen kívüli szorítás. Egy nap legbelső dimenziója. 6. Ez a meztelenség a végleges fogyasztás, egy izgalom mentén körös-körül, mint hiábavaló munkák és órabérek. 19 �7. Hazudni is megtanultál velem nincs szomorúbb, lassú önvesztés. Visszazuhanni a barbárságig, Uramisten, aki mindenhol ott van és nincs ott sehol sem, áldozati kőre terelt állat a kezem ez az emlékezetből idesüllyedt m ondat is felszáll, füsttel és vérrel becézlek, Isten homlokához érek, vagy csak a mennyezetet simogatom, árnyékkal, fénnyel, szürkékkel írom az alkonyatot. 8. A néger nőt szeretném a trapézon helyetted járnám vele a levegőt, a botrányt, lassan megcsavarnánk az eget, a kitágult kupolát részegség dugóhúzója lenne a testem. Nem törődve a cirkuszos tapssal, pont-fényben pörögnénk: curculos vitiosus, a szerelem-égövén feketén-fehéren nem hajolnánk meg semmi földnek. 9. A sirály fordul meg így röptében, hanyatt, bizonytalanul és bukva. Alig talál levegőt a levegőben, önmagába fullad a taktika. Eltévedt a véna a csuklón, néma, kivégzési menet a vér, halk dobszó az ellazuló bőrön. M ár semmin sem tűnődöm. Egymásnak hajlított háttal alszunk. Melled és mellem prizmájánál tébolyodott, skizofrén nagyítás. Úgy esünk szét mi is a fókuszpontnál, mint a távcsőben a táj. 20 �Bódi Tóth Elem ér: LONDON DOKKJAI E z itt a múlt, hogy értsem a jelent. Ezek London dokkjai, békanyálban, rég nem élt tündökletes hőben, nádi világ cirpelése nem hallik, daruk erdeje hajlik, dagály csillámlik a folyón, utána - jaj - elfogy a Temze, mint lépteink nyomán a csikorgás a Stanley House Hotel falépcsőiben, Kent mezei bája a Victoria pályaudvar árapályaiban, Paddington kapkodó galambjai a fakult csarnokok alatt. Európa galambszínű és sebes megannyi zavarral, ellátná magát élelemmel, szép vidékeit örömmel, szívesen gazdagodna. E z a hét tenger kikötői vidéke, hártyás vízben, hullámra fordul a hullám, hogy nem tudni, fejlődés ez, vagy csak a dolgok átrendeződése, talán nem a jövendő ez az aszály, a kardos gyep a parkban, málló föld, lombok lila árnya - örvénylő csipke a rendőr fényes lova elé terítve, a viruló légi terror, sanda gyűlölet nyálkás virága, - a lapokban vigyori arc s egy hölgyé, feldarabolták �Ő felsége, a királynő Forddal táncol a Fehér Házban, hallgatom, amint Amerika két évszázadáról énekel az izgatott televízióban, függöny hálóban szél piheg, ragyog egy felleg, a házak olajfestékes homlokát éjjeli kék permet mossa, hajnalig villanyfényben ázik a Westminster katedrális kupolája, pontosan nyit és zár halvány sörhabbal a kocsma. E z a Szent Katalin dokk, csordulatban, ellenfele az időnek, az ember konok kiterjedése. kopik sziklaként, süllyed városként, vénül emberként, avul életformaként, ez a változás maradandósága, innentől nincs több híd a T emzén, csak barna raktárházak, uszályok. M ivégre ez a hajózás, túl az ifjúság évtizedein, kijőve a kontinens tájairól, a Kárpátok izgulékony medencéjéből, a törmelékes múlt szilánkjaival a szívemben, idegeimben északnyugati szélfúvással, váltakozó esők morajával e középtengeri városba, őrizgetve egy falut a kontinensről, mesélt emlék cukrával a Monarchiából, hogy lássam, amint a megkövült hidak alatt az Északi-tenger dagálya növekszik. Szelek járásáról beszél a hajós, házi állatairól a földműves, messzi városokról szólnak a kereskedők, a Föld ismeretének terjesztői. Tág világ, tőkegerendás, bordás, hajópalánkos London, 22 �csomagok, ládák, hordók, zsákok, gyapjú, tea, kávé a dokkban s az eltűnt hajók emlékei, legényeik - ingó füstök mintha még itt dülöngélnének a fehérlő köveken, kél a Tower kertjének fái közül a szél, tollászkodnak a füvön a hollók. Ez a London dokkok sora, tükrös nyárban. Foszladozik a gyermekkori emlékezet a gyűrűs kanyarulatok fölött, idehallik az érzelmes harangszó a távoli római katolikus templomok felhő-flitteres tornyaiból, porladozik a gyermekkor aranyfüst-angyala, elszálldostak a Mária-énekek a mitoszos mezei utakon, a bódés ünnepek elmúltak. Türem kedik a huszadik század vége az időből a hiányzó dolgok tudatával, égig érnek a hazugság ormai, még lüktet a ringó föld gyászimája, a Kaddis az elfújt hatmillióért az elvakult közönyben, s már fészkelődik a tenyészet türelmével az új századelő az időben. Itt vagyok - idő értelme az újra fölizzó hisztériákban, futnék a lélek belső tájaira, be furcsán múlt el Hugo von Hofmannsthal nyomtalan operettben, Rilke bársony homályban, Kafka a félelmek sikátorában, Krúdy a rózsaszín mezőkön, Metternichről értekezik Kissinger, Bécs hamvadozik az aszályban, a Stephansdom tornyára tűzött narancs a nap, hánytorog viharzónáival a tenger, morajos hasadékaival a föld. 23 �Ez a Kivégzés dokkja, gyertyás fényben, utolsó lélegzetek színhelye, régi raktár, Bicska M axival az intézményesült középszer útonállói helyett. Ragadj el, ördög kocsmája, szabadulnék sok örökségemtől, csak közben ne tűnjön el a távlat, érted keltem át a Csatornán, hol égbe mosódnak Turner lebegő fátylai, a régi hadihajók utolsó útja. Ez a Nyugat-Indiai dokksor, dús tajtékban, sarjadó muzsikaszó a Temze hangja, hogy nyugtatóbb munkába álljon a világ. Oh a régi Anglia marhasültje, már csak Hogarth képén a galériában, angyal helyett M ary Poppins felhő csücsökben, kezemben Thomas Parr - élt 152 évet a whiskys palackon, világ hombárai, ember csöndje, Föld emlékezete, szivárványos magánya. Folyó köves ágya, mező hantos háta az arcom. 24 �Benjámin László: ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK „CSA K LA PO ZO M .." ben az új, költői szemléletben, s mennyi feledett lényeges ugrik elő Csak lapozom napok óta e vaskos­ érzések, indulatok, melyek fontossá­ testes könyvet, egy nehéz és komoly gáról már megfeledkezett a kiöregedő, tapasztalásokkal teli terjedelmes köl­ csigavonalként önmagába bonyolódó tői életmű összegyűjtött tárgyi bizo­ líra” - írja a fiatal, induló költőről nyítékát - s nem tudom hogyan kezd­ Sőtér István 1948-ban Négy nemze­ jem el az írást. Húszas éveim közepét dék című tanulmányában. S valóban taposva, egy olyan leendő nemzedék ez rajzolódik legelőször és legerőtel­ tagjaként, melynek körvonalai még jesebben az olvasó elé; a nyíltan és ugyancsak kirajzolatlanok, de amely a természetesen vállalt, de a kortól még­ lírai konvenciók tagadását bizonyítan­ sem függetleníthető személyes emberi dó szívesebben függeszti tekintetét in­ indulat, közvetlenség. Ez a személyes­ az tellektuális akrobatamutatványok lát­ ség válik legfőbb hitelesítőjévé ványos figuráira, s hangos nemtet­ általános tapasztalatok, igazságok té­ széssel fordul el minden, az egyszerű, teles megfogalmazásának. „A magam azonnal érthető költői beszédnek akár életét énekelem, / a magamét - s egy­ csak látszatát mutató teljesítménytől. ben mindenkiét.” - jellemzi önmagát Tudom-e valamennyire is dialektiku­ pontosan a Mássalhangzóban. Most, a 80-as évek elején, mikor sokak szerint san, számunkra érvényes tanulságokat is felmutatva megkísérelni e nem az értelmes, konkrét cselekvések lehe­ könnyű szembesítést - aminek értelme tősége egyre inkább háttérbe szorul, viszont csak így lehet? elképzelhetetlennek tűnik, hogy a köl­ A gyűjtemény kronológiai csoporto­ tői szó - egyáltalán az irodalom, de sításban vonultatja fel a verseket, bármely művészet - ennyire közvetle­ megkönnyítve a lineáris, fokról fokra nül, különösebb áttételek nélkül, haladó áttekintést. Köztudott, hogy szinte a jelszavak erejével hasson, mint Benjámin László költészetének meg­ akkor Benjáminé, vagy akár csak té­ közelítésekor egyszerűen nem lehet fi­ tova kísérletet tegyen az igazi cselek­ gyelmen kívül hagyni bizonyos ön­ vés funkciójának betöltésére. Persze, a életrajzi vonatkozású elemeket, neve­ társadalmi-történelmi háttér, mely zetesen: tizenöt évesen, a harmincas mindig erőteljesen alakítja egy nem­ évek elején került a munkásmozga­ zedék arcélének kibontakozását, nyil­ lomba, ami oly mértékben - bár kez­ vánvalóan más lehetőségeket kínál. detben természetszerűleg inkább ösz­ Benjámin egy sorsforduló előtt álló, tönösen, majd mind tudatosabban azonos célokért küzdő, s közelítően határozza meg indulását, sőt egész pá­ körülhatárolható közösség tagjaként lyáját, hogy költészete csak e ténnyel szinte ösztönösen, minden eltökélt szerves egységben vizsgálható. „ ... mesterkéltség nélkül, egyetlen folyta­ mennyi minden válik feleslegessé eb­ tólagos önéletrajzot, vallomást írva - 25 �aminek személyes vonatkozásai ennél­ fogva, szükségszerűen hordoznak ál­ talánosan érvényes gondolatokat, moz­ zanatokat - valósított meg egy olyan hangot, mely rímel a vállalt nagy elődökre, Petőfire, Vörösmartyra, Aranyra. Ugyanakkor rendkívül érzé­ kenyen, mindenki számára érthetően volt a korra hangszerelve - s adott helyzetben alighanem ez volt a legfontosabb. Megint Sőtért idézve: „amit mások hangoztatnak, az nála hangzik.” Ebből az eredeti termé­ szetességből táplálkozott az a hallat­ lan energia, mozgósító és összetartó erő, ami ma már nyilvánvalóan direktnek, korszerűtlennek hatna, de összefüggéseiben értelmezve minden­ képpen tiszteletet parancsoló. Mellette ugyanakkor különös figyelmet érde­ mel az a már kezdetben is megmutat­ kozó kritikus hangvétel, amely a transzparensszerű felhívások mellett és közben egyre inkább átitatja Benjámin költészetét. „Mert embernek születni még nem érdem.” - írja Vázlatok a dicsőséghez című versében. „A közös­ ség / hasznára úgy lesz, ha különbö­ zik.” Hirdeti bátran az egyén teljes szellemi szabadságát, önállóságát, egy­ ben bizalommal és felelősséggel is felruházva-körvonalazva egy elképzelt, s kialakítandó embertípust. A ke­ mény, feszes, kötött ritmusban írt, a háború alatt született verseket vizs­ gálva szembetűnő a tartalom fölénye a forma felett, ám egy sajátos aspektus­ ból szemlélve ez utóbbi is arspoetica érvényű: „Fegyver és páncél az írott szó, / nem játék, nem farsangi jel­ mez. / Munkás férfi vagy, szabad harcos, / akit a kötött forma fegyel­ mez.” A költői-emberi hit ilyen pontos és hiteles megfogalmazásának képességét - azt hiszem - , joggal irigyelhetjük tő­ le; még akkor is, ha a negyvenöt előtt megfogalmazott vágyak, célok egy ré­ sze közvetlenül a felszabadulás után, csak illúziónak bizonyult. A frontszol­ 26 gálatból hazatérő költő keserűen szembesül az ország helyzetével, vet számot a szörnyű pusztítással, ami né­ hány dolgot törvényszerűen megkér­ dőjelez. „Millió halott hever bennem, / és minden halott én vagyok.” szól a híres költemény, a Tüzet akar­ tam. Sorra születnek ekkor a hirte­ len kiábrándultságot, csalódást, a pil­ lanatnyi kiúttalanságot megfogalmazó versek, amikből nem hiányzik az ön­ vád, saját lehetséges szerepének felül­ vizsgálata sem. „Költő voltál Magyarországon, a korban, amikor a vers / úgy se kellett, annyit se szólt, mint / holmi egyiptomi tekercs;” (Három ké­ tely kapujában lassanként azonban sikerült túllépnie e keserűséggel szegé­ lyezet rövid korszakon, s hamarosan az épülő új társadalom lehetőségein gondolkodó nagyívű versek születnek - T i szüljetek meg, Tavasz Magyarországon, Számadás, Márciusi ifjak. Örökké élni - poraiból főnixként újjá­ éledő teljes hittel, a pontos feladatvállalás meghatározásának jegyében. „Azt akarom, a harcban zászló, / a munkában szerszám legyek.” Minden bizonnyal költészetének egyik legjelen­ tősebb korszaka az 1948-tól 1953 -ig terjedő időszak, amikor sorra íród­ nak a gazdag belső tapasztalásból fa­ kadó, fontos felismeréseket tartalma­ zó programszerű versek egy olyan kéz­ zelfogható jövőről, amelyben „... szét­ szórják a sötétség / falkáit az ismere­ tek, / s az embert önerejére / tudato­ sítja a tett / s kibontva leplét a világ­ nak, / nem farag isteneket.” (Folyó a föld alatt.) Az önmeghatározásban is továbblép, így pontosul: „Lekopott ró­ lam, ami még szerep volt - / a hű­ ségnek nem kell dísz, se díszlet.” (Ba­ rátaimhoz) A hűség fogalmának szin­ tén kulcsszerepe van ezen a pályán: a tépelődések, perlekedések ellenére nincsenek hirtelen elfordulások - szin­ te egyenes vonalú folytatás van, fo­ lyamatos megújulás, mondhatnám akár: az egész egyetlen végtelen mon- �dat. „Több nem vagyok, csak más, szül, higgadtabb, egyszersmind össze­ mint aki voltam, / illőbb hozzám az tettebb is lesz a hangja, bár a tárgyi­ egyszerű beszéd, / hogy — kínnal bár, lagosság gyakorta elegyedik a tör­ fakadó dadogva - újramondjam / egy min­ vényszerű elégedetlenségből dennapi ember életét.” (Önéletrajzi összegző keserűséggel: „A gépi világ­ feszülő jegyzetek) Ebben az időben szabadul ból, elismerem / hiányzik a ki egyre többször a forma kötöttségé­ küzdelem / borzongása; az egyén éle­ rutin - de te / ből, s születnek tágas lélegzetű, oldott te csupa olajozott minden akartál lenni, lásd be, és / szabadversek. E felszabadult, hitet sugárzó kor­ ezért maradtál máig oly kevés.” (A szaknak az ellenforradalom esemé­ folytatásos töprengésekből) Szemlélete nyei vetnek véget, újra előtérbeis ál­ mind összetettebbé, dialektikulítva a kétségeket, az önvizsgálatot, sabbá válik. (Vantitatum vanitas) Az minden eddiginél jobban megkérdője­ egykori, „vétkes” egyszerűséggel for­ süvölvény-lelkelezve a költészet, a szó erejét. „Osz­ radalmat teremtő, válik tódnak, szaporodnak odakint s bent sedést hordozó hang ekkorra tekintetben meggondolttá, az árnyak. / Vívásra fegyvered nincs. minden Bajra, segélyre társad. / Elveszted az filozofikussá, a gyakran egyoldalú tar­ utolsó mentséget is: a szót.” Továbbá: talomra koncentrálás kiegészül az „Kérdéses bár, hogy újabb félidőt / esztétikum teljesebb részvételével, a bírok-e átizzadt költői mezben?” Egy­ forma mind plasztikusabb, változato­ re hangsúlyosabbá válik a befelé fi­ sabb kezelésével. Ha nem is válik felgyelés, a bizonyos fokú visszavonulás, adványszerűen rejtjelessé a mondani­ a korábban oly szertelen elbeszélő és való - hiszen ez végképp ellenkezne szatírizáló kedv mind erősebb gondo­ Benjámin alkatával - szép számmal latisággal telítődik. Legmélyen keserű találhatunk itt dokumentumértékű küzdelem, perlekedés ez az értelmes szintézis-kísérleteket - amik többek is folytatásért, olyan helyzetben, amikor kísérleteknél. „A halál ellen éltünk, a túlélés bizonyos szempontból csak a ellenségeinkkel mindenkor szembe­ vereség egyik módozata. „S van, ki nézve / az élet szövetségeseiként: fizetne a halálért, menne, menne, nyílt szóval, födetlen arccal / nem rontják az évek / de nem kell a kellettük magunkat mesterséges titkok ringyó halálnak, ittmarad önmaga se­ igézetével.” Az Elveszett nemzedék bének.” - írja nyilvánvaló párhuzam­ alábbi sorai pedig szinte egész költé­ ként Aranyt megidézve. szetének pontos jellemzéseként tekint­ E depressziót kiheverve következik hetők: „Nem siratóéneket hallasz. / a minden tekintetben legkiteljesedet- Jegyzőkönyv ez: hiteles vallomás, / tebbnek mondható 1962-66 közötti történelmi adat.” szakasz, amit olyan jól ismert, súlyos Remélhetőleg sikerült a tényt vé­ versek fémjeleznek, mint a Vérző gig szem előtt tartva vizsgálni e sokat zászlók, alatt, Tengerek fogságában, vitatott, átértelmezett költészet vál­ vagy a Tiszta szóval, fedetlen arccal, tozásait, melynek legfőbb érdeme, Ekkorra jár újra eredménnyel a jövő­ hogy egyszerűen, de közelítő pontos­ re irányított hit visszaszerzéséért ví­ sággal tükrözte a történelem mozgá­ vott küzdelem, ekkor tudja tiszta lel­ sait, az emberen tartva tekintetét. kiismerettel ismét kimondani: „elkez­ Esetleges gyengeségei ennélfogva a dem újra, el én!” Szinte mindegyik kor hiányosságait tükrözhetik s költemény a szintézis igényével, a tel­ azzal dialektikus egységben válik las­ jesebb összefüggések felvonultatásá- san klasszikussá. Azt gondolom, hogy nak-számbavételének szándékával ké­ számunkra immár beválthatatlan - és 27 �bevallhatatlan? - nosztalgia ennek a lírának az őszinte, egyszerű emberi­ essége, a korszerűség rostáján ma már bizony áthulló kezdeti messianisztikus hevülete. Noha érintkezési pont alig akad, mindenképpen megszívle­ lendő lehet az életmű konok követke­ zetessége, a veszteségek és kiábrán­ dultságok után is megmaradó morális tartás, erő, melyből mindannyiszor ki­ sarjadt az újrakezdés, s a költői mes­ terség cselekvés-értékűségébe vetett elelfulladó hit, amely mostanság írót meg sem kísért. A legpontosabb jel­ lemzést azonban maga a költő adja: „ . . . a verseknek csak közvetlen je­ lentését érzékelő olvasók előtt is, ha más nem, kirajzolódik az az egykori munkásmozgalmi ember, aki mindig kritikával nézte önmagát s többnyire a kort is, és aki a szocialista gondol­ kodású, erkölcsű emberek egy vagy tán több nemzedékének kifejezője tu­ dott lenni.” S ha bárhonnan, akár 1983-ból visszatekintve nézzük is: ez bizony nem kevés. (Magvető) B E Z Z E G JÁ N O S E G Y EM BER É L E T E 1983. január 14-ike van. Ez az idő­ pont nem történelem. Csupán jelen­ idő. Mégis hány- és hányféle '83 ez! Egy újabb év. Van, akinek a jövő, a lehetőségek éve, van, akinek az el­ múlás éve. És olyan is lehet, akinek csupán ráadás. Mert lezárult / lezáró­ dott valami. Mondjuk: egy életmű. Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hall­ gatás. Azután végigolvastam a most megjelent Összegyűjtött verseket, és rögtön megértettem: kész, teljes élet­ művet tartok a kezemben, amelyhez 28 hozzátenni már nem lehet. Az utolsó fejezetbe gyűjtött, 19 67-1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az el­ hallgatáshoz. Valaki elindult, futott, társakkal, társak nélkül, majd hir­ telen megállt: kifulladt. „A képzelet­ beli / országba igyekezve / települtem meg itt / az elsüllyedt világrész / s az ismeretlen, a föl fedezetlen / tarto­ mányok között, valahol feleúton. Körülnéztünk, megálltunk, / és tartot­ tunk tanácsot: / hadsereg és vezére, / földműves, pásztor és pap, / én egy­ személyes népem. / Nem volt, akit le­ győzzünk, / nem volt, aki legyőzzön.” Önkéntelenül is József Attila jut az eszembe. A „Le vagyok győzve, győzelem ha van, / de nincs, akinek megadjam magam” - József Attilá­ ja. A totális magány, elhagyotottság, pontosabban: magárahagyatottság ér­ zése. És a totális vereség érzése, amikor legyőzetésünk már oly nagy, hogy még megadni sem lehet magun­ kat. Mert nincs kinek. Mert nincs mi­ ért. Talán súlyosbítja ezt a tényt Ben­ jáminnál, hogy Ország a vers címe: „Itt raktam fel a házat, / alapítottam a várost, / ( ...) s felépült vala az Ország / tizenhatodrét papírosból. Ha épült papírosból, / ha épült déli­ bábból, / ha csak jelekből épült, mégis az életemből.” Magány érzése nem lehet ennél szívszorítóbb: álom­ ból, narkózisból való ébredés ez: a csalódás visszafordíthatatlan. Ebben a helyzetben már „Nincsen, aki legyőz­ ze” ezt az Országot, és „nincsen, akit legyőzzön” . A legmesszebbmenőkig el­ idegenedett, hideg, reménytelen kép. A némileg ironikus befejezés feloldást, belenyugvást sugall: „Zsarnokaim ti, jó barátaim! / és ti, hűséges ellensé­ geim! / nem hagytatok engem pihen­ ni, / nem hagytatok elesni - / ideje végre megköszönnöm, / elhasznált éveimből / immár kiköltözőben.” De a pesszimista hang folytatódik. A kötetés (egyben) életműzáró Az ostrom 22 250. napja című vers a vég elkerül- �hetetlen bizonyosságát villantja elénk. A pusztulás, az egyén megsemmisü­ lése „megédesíti" a hajdani rosszat is. „Rossz hírek jönnek egyre; és ha posta nincs, ha rádió se szól, / jön­ nek a levegő áramain, jönnek a föld alól. / ( ...) Némák a szirénák, a harangok, csönd van kívül és béke van. Itt már egyedül én tudok arról, aminek vége van. // S hallgatok arról. De fölmondom a krónika lapjairól, / ami tudnivaló az ostrom utolsó napjairól: / / hogy mialatt az idő a halálos döfésre élesedik, a haj­ dani rossz, a szomorúság is hogyan édesedik - (...) s hogy akár magocskán-gyökerecskén is az élet milyen gyönyörű - / s szegény és csorbult lesz a világ, ha kinő fölöttem a fű.” Tisz­ teletreméltó erő szól ebből a versből. A mindentvállalás ereje. Talán szokatlannak tűnik, hogy az Összegyűjtött versek utolsó két da­ rabjával kezdem ismertetésemet. De az életmű csak az utolsó versek fé­ nyében érthető igazán. Hozzáteszem még: nem kutattam a kihagyott ver­ sek után, nem vizsgáltam monográfi­ ákat: az Összegyűjtött verseket lezárt egészként, önmagában álló műként né­ zem. „Ami a könyv tartalmát, »anyagát« illeti: másutt is elmondtam, itt is csak ugyanazt mondhatom, úgy érzem, egyetlen ciklust írtam egész életemben, önéletrajzi ciklusomat” mondja Benjámin. (Könyvvilág, 1982/ 12. 5. old.) Egy ember életéről szól ez a könyv, aki XX. századi magyar történelmünk legnehezebb periódusa­ it élte végig, írta versbe. Az Össze­ gyűjtött versek egyik legnagyobb ér­ deme a pontos datálás. Nyolc feje­ zetből áll a könyv, és az egyes feje­ zetcímek (példa: 1945-1947, 19481953) magukért beszélnek. Benjámin igazi lírikus: a versek mindig saját sorsáról szólnak, és egyben környe­ zetéről, ha tetszik: egy ország törté­ nelméről is. Benjámin nem takargat: a versek mögé látunk, látjuk őt, amint írja a verset. Ha fiatal, fiatal verset, ha harcol, harcos verset, ha gyáva, gyáva verset, ha bátor, bátor verset, ha csalódott, csalódott verset. Csupán a tényt szögezem le. Nem ér­ tékítélet ez, sem pozitív, sem negatív értelemben. Vallanak, rávallanak ezek a versek: életéről. (Számomra bi­ zonyosan, aki három évvel 1956 után születtem.) Egy ember élete ez a könyv, egy emberé, aki végigcsinált valamit, és utána elénk terítette élete fejezeteit: ítélkezzünk. És ennek fé­ nyében talán Kassák ellen sem vétet­ tünk, hogy kölcsönvettük híres önélet­ rajzi munkája címét. Egy ember éle­ te ez is, és - első hallásra talán meghökkentő, de ennyi engedtessék meg a jóval fiatalabb olvasó számára - bizonyos rokonvonások is felfedez­ hetők. Hadd helyesbítsek: pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy Benjámin né­ hány versénél határozott Kassák ha­ tást érezni, mégha ez esetlegesen Jó ­ zsef Attila közvetítése is. Egy ember élete ez a könyv: és éppen ez legfon­ tosabb erénye is. Egy ember élete, tehát, dokumentum. A fiatal Benjámin költészetére két­ ségtelenül József Attila hatott legjob­ ban. Tiszta hang ez, egy új társada­ lom igényével fellépő költő hangja (1938-1940), aki sokszor naiv hit­ tel, illúziókban gondolkodva fejezi ki elképzeléseit. „Én úgy szeretném, ha nem volna állam, / csak ember volna, állat és vidék. / S az emberek, ha bölcsebbek is nálam, / hagyjanak csak: maguk sorsát vigyék, / és elér­ jem végre, hogy megbocsássam / a rontok hasztalanná vált hitét.” (Kony­ hában) A fiatal költő tehetségét (a na­ gyon erős József Attila hatás ellenére) nem vonhatjuk kétségbe. Ebből a ko­ rai időszakból még olyan érdekes, jó­ nak mondható versek maradtak ránk, mint a Mássalhangzó, az Albérlet, a Levél. Jól megírt versek, de nem kiemelkedő költői alkotások: bizony­ talanság (mégha szimpatikus bizonyta- 29 �lanság is!), az erő hiánya érződik bennük. „Én nem vagyok olyan szol­ ga, / aki urát kirabolja - / inkább volnék olyan szolga, / ki az urát meggyilkolja. / / De csak gyáva szol­ ga vagyok, / hogyha látom: megha­ jolok / s csapkodok, ha düh elönt, / mint fecske zárt ablak előtt.” (Verje Isten) Precíz és pontos kép, ám úgy tűnik hiába pontosít később: „Mert elvész mind, ki térdet / hajlít a zsar­ noknak; akit önérdek serkent, de szegényért szólni gyáva.” „Volt egy időszak, szerencsére nem túl hosszú, amikor én is igyekeztem eleget tenni a napi politika követel­ ményeinek. Ám költőnek nem dol­ ga, hogy kiszolgálja a pillanatot, az aktualitást. Amikor ezzel próbálkoz­ tam nemcsak hamis, de költőileg is rossz verseket írtam.” (Könyvvilág, 82/12.) Ma már helyesen látja ezt Benjámin. De ez nem mentesíti őt at­ tól, hogy most megjelent kötetének is ez a leggyengébb (1948-1953) szaka­ sza. A mai olvasó számára egyszerű­ en semmitmondó versek egymás­ utánja ez a korszak. Ugyanakkor azon­ ban a személyesebb hangvételű, játé­ kosabb, humorosabb versek ezekből az évekből is figyelemreméltóak: a Hajnali karének., a Családi képes­ könyv, a Bolharnadár kifejezetten jó, élvezetes olvasmányok. „Lenyűgöztek az óriások? /Álmod­ tál, Gulliver. / Lepisáltad a törpe-vá­ rost? / Álmodtál, Gulliver, / Álmodtál, Gulliver, de már berreg régen az óra, / menj, kapaszkodj a villamosra, vagy szállj a hajóra, / köszönj az embe­ reknek jó reggelt, Gulliver.” (Álm od­ tál, Gulliver) Kétségtelenül a mai ol­ vasó számára a legtöbbet a csalódott versek mondanak. 1954-től, de külö­ nösen 1956-tól erősödik a csalódott ember, költő hangja: azé az emberé, aki hitt, és akit hite elvakított. Azé az emberé, akit a csalódás kijózanító tisztessége taszított a kiúttalanságba, „ Így vagyunk, Sándor: Téged egy ha­ 30 zug vád / döfött le akkor, poklokra vetett.. . / Poklokból száll ki han­ gom, szólni hozzád - / Bűnös vagyok: elhittem bűnödet. / Ott álltam én a rekegő zsivajban, / halált böffenve, bambán, mint a részeg. / Kijózanult, de vér-eres szemekkel, / most kell, hogy egy nemzet szemébe nézzek.” (Így vagyunk) A hang folytatódik, és erősödik. K i mondta?, Ha élni akarsz, Legyetek éberek, Mulatozás, Elmegyek meghalni, Arany Jánoshoz. Egy áldomást című versein kívül még számosat lehetne említeni. Az Összegyűjtött versek érték. É r­ ték, mert dokumentum, korkép és kórkép is egyben. Még rossz versei is tanítanak: mögöttük megérezzük, és hajlandók vagyunk megérteni a külső és belső indítékokat. Benjámin tanú­ sítja nekünk, hogy a művészet és a politika változó viszonyából - példá­ ul, ha közvetlenül alárendelik az iro­ dalmat a politikának - miféle ered­ mények és kudarcok születhetnek. Ben­ jámin könyve jó, fontos verseket (is) tartalmaz. Kézbe kell venni. Ám sem formai, sem tartalmi szempontból nem sikerült azt az újszerűséget, teljességet nyújtania, amit szeretett volna. Köny­ véről szomorú, fáradt arccal néz ránk. Látom, hogy tudja mindezeket. Ezért tisztelem a hallgatását. (Mag­ vető.) P E T Ő CZ A N D R Á S SZÁ RN Y A TLA N SZAVAK Ha azt mondom, hogy minden köl­ tőre emlékszem az ötvenes évekből, akik akkor divatban (az első vonal­ ban) voltak, nem mondok igazat. De eszembe jut háromnak-négynek a ne­ ve, s köztük Benjáminé. Verseiket is­ kolai ünnepségeken szavaltuk, az ak­ kori kívánalmak szerinti alakítás és alakoskodás pózával. A nevek és �verscímek annyira összeforradtak ben­ nem, hogy bármelyik verscím előhívja a hozzá tartozó nevet, s a nevek bár­ melyike a verscímet. A tartalom több­ nyire kilúgozódott belőlem, csak a „töltés” nyomai vibrálnak tovább tu­ datomban. Mindez persze kortünet volt, s igazságtalanság lenne min­ dent a politika szolgálatába önként, a legteljesebb jóhiszeműséggel szegő­ dők, vagy a felülről jövő szirénhangot továbbzengő túlbuzgók nyakába varr­ ni. (Ki-ki amúgyis elszámolt már az­ óta magával, vagy a változó kor szá­ molt le harsányságukkal, néptribuni [ön] elhivatottságukkal.) Ugyanakkor meg kell jegyeznem s ezt nem az ötvenes évek védelmé­ ben, s pláne nem Benjámin támadásá­ ra teszem - hogy egyfajta szocdemes, zanza-marxizmusos költővezéri hang és szerep már az 1938-1940-es versekben fellelhető Benjámin László­ nál, amúgy petőfisen-adysan-József Attilásan-kassákosan. De a szerep jónási elutasítása is fellelhető, ami egy­ ben azzal a következménnyel jár ná­ la is, hogy akár felvállalja, akár el­ dobja, vele küszködik mindvégig. Ugyanakkor a puszta létért való küz­ delem elbizonytalanítja benne a köl­ tőt, a költő hasznosságába vetett - s vallott - hitét. Jobbra-balra csapkod. De a hangja, ha zaklatott is, még nem olyan sötét és depressziós, mint a rákövetkező, 1941-1944-es évek ver­ seinek tanúsága szerint. Formakeze­ lése meglepően biztos, az enjambement-t olyan természetességgel hasz­ nálja, mint a levegővételt, s ha döccen is olykor a sorvégi jambus, hadd hívjam fel a figyelmet az Ember él groteszken karikírozó magánhangzós asszonáncaira, az igazán tudó költői virtuóz bizonyítékára. Márcsak azért is, mert az ún. munkásköltő címke af­ féle lefokozott, költői félszárnyúságban szenvedő, ösztönös rímfaragó kép­ zetét kelti sokakban. Nem akarom az erről a témáról időről időre fellángoló vita parazsát fújogatni. A magam részéről azt tar­ tom: nem lehet egyszerre munkásnak és költőnek lenni. S pláne nem köl­ tőként a munkást (mint osztályt) kép­ viselni, mert az szerepjátszáshoz, s beszűküléshez vezet. Költőnek kell lenni mindenestül, s a világhoz való kölcsönös viszony lehet az az eredő, ami „léttudatnak” vagy point de vue-nek nevezhető. S innen már az ember úgy ír, ahogy tud. Erre példát legmarkánsabban Kas* ságnál látni, de minta lehet a fen­ tiek bizonyítására Benjámin is. A sok­ kal befogottabb, az elismerést nehe­ zebben kiharcoló, mert az értelmisé­ gi pályáig el sem jutott munkás (Ben­ jámin) élete még mindig nyomorúsá­ gosabb volt, mint a szabadúszó, asz­ kétán nyomorgó, de értelmiségiként élő-viselkedő-harcoló Kassáké. Két bőrt nyúzott le egyszerre a Hortyrendszer Benjáminról: egyszer a munkásról, egyszer a vasárnapi (sa­ ját szava) költőről. A földre nyomott költő reményte­ lenül próbál felállni. Egyetlen hűséges olvasója, írja, aki figyelemre méltat­ ja, a cenzor. A munkás nem olvasta. József Attilát sem olvasták, legfel­ jebb előadták egy-egy szociáldemok­ rata programba illő esten. Fantáziát­ lan világban szárnyatlan a szó is. Az 1941-1944 között írt versek Benjá­ min „legköltőietlenebb” versei. Hang­ ja szikár, sallang nélküli hang, száraz racionalizmus jellemzi. Újítása a fele­ séglíra, a feleség piedesztálra emelé­ se, amit - akárcsak Aragon - bensőságesen, túlidealizálás nélkül művel. A háborúról víziószerűen ír. Vívódá­ sait utólag és általánosítva (némi melldöngetéssel) írja meg, nem a megélés folyamatában dolgozza fel élményeit, ami hiányérzetet hagy, ér­ dektelenné - hogy ne mondjam hiteltelenné teszi „harcait” . És mint­ egy eltanulja azt a modort, ami oly ál­ talánossá lesz a felszabadulás utáni 31 �években sokaknál. Önmarcangoló ké­ telyek emésztik, majd bűntudatát egészséges józanság váltja fel. Horatius „gyalogos szavakra” (pró­ zára) képtelennek érezte magát. Né­ mi áttétellel, Benjáminra éppen ez a „gyalogosság” érvényes, hisz alig ru­ gaszkodik el a földtől, versei tépelődőn tárják fel magukat: gondolati­ politikai atmoszférájuk lényegretörő hanggal társul. S most, mielőtt bárki felróná, hogy e recenzióban nem a kötetek megje­ lenési évei szerint elemzem az össze­ gyűjtött verseket, kénytelen vagyok Benjámin fülszövegére utalni, ahol maga ír szándékáról, amivel össze­ von könyveket, éveket. S nekem így, ezekről, mintegy ciklusokról kell ír­ nom. Tehát: az 1945-1947-es évek versei témáikban gazdagodnak. Felhangolódás tapasztalható érzelmileg is. Indu­ latai felerősödnek, vitriolos kitöré­ sekbe ömlenek. Átvesz bizonyos pla­ kátjelszavakat, fentről jövő sugallato­ kat, s ezek „kiszólnak” a versből: „derékba tört hidak” , „épülő haza” ; s: „ . . . úgy vigyázzatok!” Ez utóbbi már a „Zászlónk Petőfi!” ideológi­ át magáévá tevő, kaszás parasztjaival a nemességet fenyegető népfi Dózsavíziója („Ismét pusztíthat e láng raj­ tatok!” ), és összerímeltetésnek tűnik a „Munkásököl vasököl, oda sújt, aho­ va köll!” felülről megfogalmazott, brutális és kétes axiómájával. Nem érti a tömegek ellátási hiányaiból kö­ vetkező, önmagukba harapó indulatok keserű lényegét, ami pedig a későbbi tragikus eseményeket is motiválta. De hogy maga is sebeket kap, azt talán a Bújtassatok el engem bizonyítja, ez a fájdalmát kiéneklő bánatzsolozsma, gyógyító varázslat. Az utolsó odacsa­ pott strófa sajnos, visszarántja, agyon­ üti ezt a gyönyörű, zsoltáros köl­ teményt. A gyakorlott olvasó tudja, hol kell oldalakat átugorni, ahol „fáradt” az 32 író; Horatius is felrója Homérosznak, hogy néhol elszundikál, bár hozzá is fűzi azonnal, hogy ilyen nagy műnél ez nem igen számít. Recenzens azon­ ban köteles végigolvasni minden sort, nem is egyszer. Pedig szívesen átugortam volna ezeket az 1 94 8-19 53 kö­ zött írt verseket. Maradandó él­ ményt nem nyújtanak. Néhol felparázslik egy szó, egy jól induló vers­ kezdet, aztán vége. K i is alszik. Nem szívesen írom le, hogy ezek az olda­ lak bátran ki is téphetők Benjámin László költészetéből. „ . . . valaki írja a fülszövegben - , akinek a véle­ ményére sokat adtam, azt mondta egyszer, hogy nem engedek ágakat ki­ nőni magamon.” Én ezeket a kinövé­ seket ágaknak tartom: olyan ágaknak, amiket bízvást le lehet fűrészelni. Ben­ jámin László alkotói becsületességére vall, hogy összegyűjtött versei fáján is meghagyta őket. Mi van, ha az ember eltéved, ki­ fullad? Leül, fogja a pulzusát, hall­ gatja a szívverését. Körülnéz, elgon­ dolkodik. Közben már új ösvényeket keres. Erről az állapotról tanúskod­ nak Benjámin László 1954-1956 kö­ zötti versei. Elégikusak, töprengők, számvetőek. Érzi, hogy most kell megkapaszkodnia, a válaszúton jó felé indulnia. Tévedéseit belátni, bű­ neit bevallani. A kikerülhetetlen mo­ rális számvetés megkínozza, de, ha föl nem is oldozza, megtisztítja. Hogy mégis légüres térbe, és újabb válságokba kerül, az már a korszakváltás törvényszerűen bekövetkező deheroizálásának következménye. A se­ matizmus táncoló tüzének füstje meszszire elkanyarog. Sokak szemébe bele­ mar. A kor- és pályatársak a füstszagúakat elkerülik, akik bccsapottságukban megszégyenülve, reményvesztetten bújnak maguk is. Mindez nyomon követhető Benjá­ min László 19 57-19 61 -es, vívódások­ kal és önmarcangolással teli versei­ ben. Nincs az a stáció, amit végig ne �járt volna. Már a halált kívánja, de mivel az nem jön, dacos élniakarás löki előre, hogy mindent újrakezdjen, elölről. S milyen érdekes, hogy az 19621966-os évek verseinek egyike, a Negyvennyolc, mintegy áttételesen is azt sugallja, hogy nem enged a negy­ vennyolcból, vállalt eszméje igazából. A nagy versek évada ez a ciklus. A felét idemásolhatnám kijelentésem il­ lusztrálására. Benjámin kilép az overáll-báböltözékből, s moralizáló hang­ ját tovább szublimálva megírja azo­ kat a verseket, amikért sokan a fél karjukat odaadnák. Minden együtt van ezekben a versekben: a magas feszültségű szellemi izgalom és esz­ tétikai gyönyör éppúgy, mint az afo- risztikus tömörség és képgazdagság. A szikrázó harag és lefojtott hangú lamentáció ömlő-elömlő lávaanyagából születik meg az életmű f ő vonulata. A csúcs, szocialista költészetünk exegi monumentuma. Amihez az 19671976-os évek verseinek önmagával és a világgal megbékélt, az egyetemesbe oldódó bölcsessége már csak ráadás, mintegy meg- és felerősítő továbbrezgése költészetének. Nézem a védőborítón Benjámin időtlenül maga elé meredő, indulatok nélküli arcát. Fáj látni ezt az öklelésektől meggyűrődött inkaarcot. Ezt a fénytelen szemet. Ezt a lefelé ál­ ló szájszélt. S legfőképp azt a két karba öltött kezet. .. (Magvető) K E R E S Z T E S JÓ Z S E F 33 �H Á BO RÚ ÉS IR O D A L O M (V A S Z IL B IK O V É S K O R A ) „M iután egész sor könyvet írtam a háborúról, úgy vélem, az úgyne­ vezett »háborús tém áról« sosem ír­ tam.” - Annak a Baklanovnak a szavai ezek, akit a szovjet kritika „háborús” íróként tart számon. Fur­ csa ellentmondás. A kritika pillanat­ nyi zavarára, esetleg az író és kriti­ kusa közötti szükségszerű és min­ dennapos nézetkülönbözőségre gyana­ kodhatnánk, ha Baklanov egyedül állna a véleményével (Kortárs, 1972). lén y azonban, hogy a pályatársak jelentős részének nézetei a baklanovihoz állnak közelebb - az elmélet­ szerzők törekvései ellenére. Bogomolov például már 1965-ben, tehát a műfaj népszerűségének csúcsán azt írta a Voproszi Lityeratúri című el­ méleti folyóiratban, hogy „az álta­ lam írt elbeszélésekben a háború háttér, környezeti idő - , de nem téma” . Nos, létezik-e valóban az a há­ borús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s mely­ nek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató iro­ dalmi anyagon, s ekként - közked­ velt volta ellenére - közömbös ma­ rad a lényeg: az esztétikum, tehát a kor (amelyben a mű született) szel­ lemisége szempontjából? Van-e ma­ gán a tárgyon túlmutató sajátossága az e néven nevezett írói produktu­ moknak, s ha igen, vajon mérhetők-e az irodalomtudomány mércé­ jével ezek a sajátosságok? Első megközelítésre is számos el­ lenérv kínálkozik arra nézve, hogy 34 egyes, témaválasztásbéli rokonságot mutató műveket kiszakítsunk az iro­ dalom egységes szövetéből és ten­ denciózusan és eleve saját funkciót, saját jelentést tulajdonítsunk nekik; az irodalomtörténet az efféle klaszszifikációt sohasem ismerte. Soha nem merült fel az idők folyamán, hogy Homérosztól Tasson át az iga­ zán katona Zrínyi Miklósig, Tolsz­ tojtól B abelen keresztül Fagyejevig vagy Solohovig bármelyik író bár­ melyik művére alkalmazni kellene ezt a terminust. Önként adódik azonban a kérdés: vajon nem az emberiség legkiterjedtebb és legvé­ resebb háborújának az irodalomra gyakorolt közvetlen hatásáról van-e szó? De hát tudunk-e a francia, az angol, az olasz, az amerikai iroda­ lomban a „háborús irodalomnak” olyan tudatformáló hatást célzó el­ méletéről, mint amilyen a szovjet (és kevés kivétellel a kelet-európai) kritikát jellemzi? Norman M ailert, Joseph Hellert, Irving Shaw-t, James Jonest az amerikai kritika háborús íróként emlegeti-e? És vajon Cseres Tibor, akit pedig a magyar írók kö­ zül a leginkább indokoltan kérdez­ tek meg e „m űfaj” ügyében 1972ben, örülne-e a mesterségét jelölő szó előtti megkülönböztető jelzőnek? Mindez nem valószínű. Ám durva leegyszerűsítése volna a kérdésnek, ha a nyugati iroda­ lomnak alapvetően nem-háborúcentrikusságát eleve fölébe helyeznénk a szovjet (és kelet-európai) irodalom háborúközpontúságának. Abban, hogy milyen súllyal van jelen az egyes országok irodalmi, illetve köz­ �gondolkodásában a háború, mérhe­ tetlenül nagy szerepet játszik az 1939-től 1945-ig tartó történelmi folyamatban való részvételük mi­ nősége is. A különbségek indokol­ ják a nemzeti tudat differenciáló­ dását a háború utáni Európában (természetesen nem kizárólag, azon­ ban a társadalom- és kultúrtörté­ neti vizsgálódás ezúttal indokolat­ lan kitérő volna). Ez a mintegy húszéves periódus a nyugat-európai népek számára a nemzeti önvizsgá­ lat, Magyarország számára a kollektivizált bűntudat, míg a Szovjetuni­ ót illetően a nemzeti öntudat kora. Hogy ez a nemzeti öntudat milyen fokú volt, jól illusztrálja - a hábo­ rús tematikájú prózában néhány nemzedéktársával együtt új utat nyitó! - Dikov egy 1965-ben kelt nyilatkozata: „Ebben a háborúban mi nem csupán legyőztük a fasizmust és megvédtük az emberiség jövőjét: tu­ datára ébredtünk a magunk erejé­ nek is. Láthatóvá vált, hogy mire vagyunk képesek. Megmutattuk a történelemnek és önmagunknak, hogy mi az emberi méltóság. Teljes joggal beszélhetünk a szovjet nép halhatatlan hőstettéről. 1945-ben minden eddiginél érthetőbbé vált a világ számára, hogy a szovjet nép­ ben titán lakozik, amelynek lehetet­ len felmérni a képességeit” . (Voproszi Lityeraturi, 1965/2.) A húsz év után is ily romanti­ kus pátosszal megfogalmazódó szem­ lélet természetesen a negyvenes-öt­ venes évek sajátja. Sztálin számára a világ történetében valóban meg­ határozó jelentőségű és valóban ki­ vételes horderejű hadi siker politi­ kai szempontból is nagy fontosság­ gal bírt: egyrészt elfeledte és (né­ mileg) igazolta húszéves politikáját, másrészt érvényessé, de legalábbis annak látszóvá tette az ezután kö­ vetkező lépéseket. Érthető tehát, hogy a hősiesség tudatának ébren tartása ennek a harcok utáni kor­ nak is központi ideológiai és kultu­ rális feladata maradt: a grandiózus katonai sikert monumentális gazda­ sági és politikai (újra) berendezke­ désnek kellett követni. Mi sem ter­ mészetesebb tehát, mint hogy a kor­ szak irodalmának két, egymástól te­ matikailag különböző ága: a terme­ lési és a háborús irányregény a célt és az eszköztárat illetően édestestvérek. Felesleges volna itt bőveb­ ben szólni az e tárgykörökben író­ dott nagyregények szerkezeti és egyéb sajátosságairól, ezek a követ­ keztetések bárki által viszonylag könnyen levonhatók. Fontosabb megválaszolni a dolgozat elején feltett kérdést: a külső, a tartalmi jegyeket illetően természe­ tesen létezik, mi több, monopolhelyzetet élvez a háború utáni Szovjet­ unióban a háborús irodalom, ennek specifikuma azonban (a más tárgy­ körben íródott műveket illetően) nem az esztétikai különbözőség, ha­ nem az ideológiai azonosság volt. Másként fogalm azva: sem az elmé­ let, sem a gyakorlat szintjén nem állja ki a próbát a „háborús iroda­ lom” . Elméletileg azért nem, mert az esztétika - lényegéből adódóan - el­ vonatkoztat a tematikától és az an­ nál mélyebben fekvő igazságot ke­ resi, gyakorlatilag pedig azért nem, mert abban a korban az ideológia egyforma erővel és egyforma hatás­ fokon hatolt be valamennyi „irán y­ zatba” . Minden egyeduralomra törő ideo­ lógiának szüksége van támaszra. A művészetek erre a szerepre alkal­ masnak látszanak: nagyobb hatással képesek propagálni, mint maga a propaganda. A z esztétikai megfon­ tolásokat azonban ez esetben valami mással kell helyettesíteni. Lehet ma­ gával az ideológiával is, ám hasz­ nosabb az etikát alkalmazni erre a célra. K i kell alakítani egy normatív 35 �erkölcsiséget, és ezt kell megtenni a művek szervező elemévé. A szov­ jet (háborús) irodalom a negyvenesötvenes években erre a sémára épí­ tette rá a műveket. „ A hosszú évek alatt megszoktuk és, mint etalont fogadtuk el a férfias és csüggedhetetlen közkatonát, Vaszilij Tyorkint, Goncsar magas erkölcsiségű agilis hőseit, a szent konoksággal hadrendbe álló halhatatlan M ereszjevet, Nyekraszov mindenttűrő hő­ seit és Kazakevics markáns felderí­ tőit. (. ..) Hősiesség és nagyfokú önmegtartóztatás, a haza iránti sze­ retet és az ellenség gyűlölete: ezek a tulajdonságok rendkívüli mér ék­ ben sajátjai ezeknek a hősöknek. É s ez érthető is, hiszen az ez idő alatt íródott háborús művek alap­ vető és legfontosabb motívuma az egyértelműen megnyilvánuló hősies­ ség volt.” - Bikov szavai (A hol­ tak. emlékezete - az élők, Voproszi Lityeraturi, 1962/12.) A negyvenes-ötvenes évek szovjet háborús tematikájú regényeinek túl­ nyomó többsége világirodalmi szin­ ten másodlagos, sőt, jelentéktelen alkotás. Mégsem kizárólag a minő­ ségigény, a világnak is fontosat mondani akarás okozta, hogy ez az ideologikus, normatív erkölcsiségű, kifejezetten politikai célok megvaló­ sítására mozgósító irányregény az öt­ venes és hatvanas évek fordulóján lemondani kényszerült primátusáról, és átadta a helyét egy másféle há­ borúképet adó, másféle értékeket magában rejtő „irányzatnak” . É s a témában rejlő lehetőségek sem merültek k i! Amikor Bikov ugyanabban a cikkében, amelyből a Szovjetunió háborús dicsőségéről szóló citátumot vettük, ezt írja: „Igen, győztünk. Mi több, csak mi voltunk képesek a győzelemre vala­ mennyi hibánkkal és értékünkkel együtt. D e arra is rászolgáltunk, hogy megtudjuk, mibe került ne­ 36 künk ez a győzelem” akkor már érezhetően másról van szó, mint egy­ szerűen tematikai lehetőségekről és elvont minőségi igényekről. Másról és többről: a nemzeti tudat módo­ sulásának halvány, de kivehető je­ léről. A háborúhoz való viszony megváltozása a Szovjetunióban mély és lényegi szemléleti változáson nyugszik. E z okozza, hogy a téma törvényszerű elöregedése ellenére az új írónemzedék számára is változat­ lanul fontos a N agy Honvédő Há­ ború. N ekik ugyanis elszámolnivalójuk van vele. Ám e jelenség mellett még szá­ mos más jele is van annak, hogy a szovjet irodalomban és közgondolkodásban lényegi változások vannak folyamatban. A legfeltűnőbb: a m o­ numentális formák szétrobbanása. A dokumentáris igényű, grandiózus, a történelem külsőleg megragadható eseményeit feldolgozó nagyregény és poéma átadja helyét a novellá­ nak, kisregénynek és a lírá­ nak, s a személyi kultusz ide­ jén hallgatásra ítélt (nem termelési tabló-) dráma is igen rövid idő le­ forgása alatt elfoglalja a neki kijá­ ró helyet. Változik a szemlélet: a nézőpont, a látószög, a perspektí­ va. A mindenkori eseményben részt­ vevő ember által belátható terep és átlátható (átélhető) eseménysor képe­ zi e művek tárgyi környezetét és cselekményét. A „távolság” és „ob­ jektivitás” uralmát az ellentétes fo­ galmak megdöntik. A z évtizedeken át háttérbe szorított és elnyomott személyiség lesz tehát az „új iro­ dalom” egyetlen hőse - és tárgya, az egyén végre újra főszereplője a saját életének. Jevtusenko és Voznyeszenszkij olyan költői nyelvet, stílust és ma­ gatartást alakítanak ki, amely tu­ datosan rímel a M ajakovszkij-kor szellemforradalmasító törekvéseire, Trifonov újjáéleszt egy olyan elbe- �széles- és regénytípust, amely az orosz és szovjet irodalom történeté­ ből is jól ismert mikrorealista pró­ zára emlékeztet (amely „kispolgárisága” miatt szintén csaknem há­ rom évtizedre kiszorult a „művésze­ tek köréből” ), Kazakov, később Suksin, feltámasztják a kelet-európai hagyományokon nyugvó, ám folya­ matosságában szintén huzamos ide­ ig gátolt falusi-természeti tematiká­ jú realista elbeszélést és regényt. É s Ajtm atov, Marcinkevicius, Otar Csiladze, Okudzsava, Jaan Kross - a nevek a nemzeti irodalmak karakterizálódását, önállósodását jelzik. S végül Bogomolov, Baklanov, Bondarev és Bikov révén megteremtő­ dik a régi témájú, ám szemléleté­ ben a nem háborús belletrisztikával tökéletesen rokon, tehát valóban irodalmi színvonalú próza. Egyén és társadalom, egyén és történelem viszonya az egyénnek más egyénekhez való viszonyában ölt testet. E kapcsolat feltárására két mód kínálkozik. A z egyik: a társadalom szerkezetében fellelhető állandó elemek, állandósult kapcso­ latok és kötődések ábrázolása: a modellálás, illetve a személyiség önmozgálásának és önértelmezésének megjelenítése, ahol is a főszerepet a lélektani megközelítés játssza. Mindkét módszer alkalmas realista mű létrehozására, ám az első (ma­ gyarázó alapállású) írónak a p él­ dázatosság. míg a második csoport­ hoz tartozó, magatartásában kereső­ ként jellemezhető művésznek a par­ tikularitásig való szubjektivizálás veszélyével kell számolnia. Hogy Vaszil Bikov a modelláló írók közé tartozik, azt a szovjet kri­ tika egyhangúan vallja. Mi több, a terjedelmes, de megközelítésében kissé egysíkú Bikov-irodalom a mo­ dellálás kategóriáján messze túl­ megy. Adamovics például az önref­ lexió, illetőleg ennek kiélezettebb formája, az önítélkezés hiányára hívja fel a figyelmet, Cvetkov pedig egyenesen így fogalmaz: „Szükségel­ tetik egy világosan körül-, illetve el­ határolható szituáció, amelynek im­ már nem konkrét emberek, hanem a moralitás különböző szintjein álló típusok a főszereplői. Vége az el­ beszélésnek, kezdődik a példázat.” (Voproszi Lityeraturi, 19 7 3/5.) A szovjet kritika kétségtelen gyöngéje a Bikov-prózát illetően az, hogy nem választja szét pregnán­ san a parabolát és a realista re­ gényt, illetve elbeszélést. Ebben a disztingválatlan kritikai szemlélet­ ben kereshető az oka annak is, hogy a művek értéksorrendje ha­ misan jelenik meg. A hangoztatott tétel lényege ugyanis az, hogy a bikovi parabolakonstrukció realitástartalma és -értéke az időben (a művek során) egyre gazdagodik, s csúcsát a Szotnyikovban (m agyarul: A z út vége) éri el. E felfogás sze­ rint az elemeiben realisztikus és mo­ tivációjában következetesen megva­ lósított példázat a realizmus győ­ zelmét eredményezi. Ez leegyszerű­ sítés és félreértelmezés. A parabolában az olvasó szeme előtt lejátszódó történet egy törvény beteljesüléseként hat, s tragikus vol­ tában bizonyító erejű. A társadal­ mi-történelmi igazság (a törvény) szilárd és mozdulatlan, egyedül ez szolgál mércéül a helyes és a hely­ telen szétválasztásához, kizárólag ez biztosítja a morális győzelmét az immorális felett. Mindez csak úgy érhető el, ha az író viszonya a hő­ seihez kezdetektől fogva világos. Legfőképpen ezért van szüksége a parabolaszerzőnek a bonyodalmat megelőző állapot pontos rajzára. Ugyanis maga a kialakult helyzet hivatott arra, hogy világossá tegye az adott szereplőknek nem csupán a jellemét, de e jellem valamennyi következményét is. A parabolában 37 �tehát nincs szó jellemfejlődésről, csu­ pán a jellemdetermináció végig-, sőt, számos esetben ad abszurdum viteléről (jó példa erre éppen a Szotnyikov). A Bikov-hősök szer­ vetlen, a jelenhez sokszor csupán a narráció szintjén kapcsolódó múltja sem a cselekedetek motiválását szol­ gálja, csupán a jellem által megha­ tározott sors alakulásának törvénysze­ rűségét bizonyítja. Mindez egy igen sajátos alkotóibefogadói viszonyt feltételez: „M in ­ den ig az háborús történet, az em­ beri hősiesség és esendőség vala­ mennyi képe, a lélek zuhanása vagy felívelése Bikovnál minden esetben olyan szociális-erkölcsi problémafel­ vetést jelent, amely a kortárs olva­ só szeretetére vagy gyűlöletére apel­ lál” - írja Adamovics. Ezért nem jellemző hát az önreflexió a parabolisztikus regények hőseire, ezért nem kap jelentős teret és szerepet a múlt a regénykonstrukción belül! Mindez olyan tényező volna, ami relativizálná az olvasó ítéletét, s ez­ által csökkentené a példázat erejét. Bikov tehát az olvasó érzéseire, emocionálisan befolyásolt, ám spon­ tánnak állított ítéletére épít, rábe­ széli őt arra, hogy már a cselek­ mény menetében formálja meg, a végén pedig élje át és fogalmazza meg azt az ítéletet, amit ő sugallt neki. Ezen a ponton válik nyilván­ valóvá, miért téveszthető össze a realista elbeszélés a példázattal: a katarzis kiváltásának igényével meg­ fogalmazott példabeszéd hatásának alapfeltétele a hihetőség. Természe­ tes, hogy a helyszíntől a tárgyi kör­ nyezetig, a cselekmény valószerűsé­ gétől a szereplők életszerűségéig mindennek ,.hitelesnek” kell lennie. A hihetőség a realizmus látszatát kelti. Ám „miközben hőseinek csu­ pán egyetlen alternatívát kínál választhatnak a tiszta lelkiismerettel való pusztulás és a letudhatatlan 38 bűn érzetével való együttélés kö­ zött - , Bikov leegyszerűsíti azokat a nehéz és bonyolult érdekellentéte­ ket, amelyekkel a háború valójában szembesíti a katonát. A körülmé­ nyek igazodnak az ember életéhez” - írja Cvetkov, és szavai Bikovon át a parabolát támadják. Ez azonban a parabolának, mint műfajnak csupán az egyik, s nem is a legjelentősebb negatívuma. A példázat realizmusellenségét el­ vont ideológiai meghatározottságá­ ban kell látnunk. Szüksége van ugyanis egy olyan állandónak, változhatatlan és változtathatatlannak feltételezett igazságra (ideológiára), amelyet vízválasztó értékként foghat fel, amelyhez viszonyíthat, és amely­ nek a nevében ítélhet eleveneket és holtakat - , de amelyet soha nem érint, soha nem fejt ki és még ke­ vésbé bolygat meg. A parabola ket­ tős kötöttségben él: az érzelem és az ideológia szoros ölelésében. Egyik feltételezi a másikat. Így születhet meg az olvasóban a végső konklú­ zió: létezik egy közmegegyezésen alapuló, mindenki által elfogadott (társadalmi) igazság, amelynek lé­ nyegét nem ismerjük, de amelynek ismerete nem is szükséges a helyes és a helytelen szétválasztásához. Ha azt mondtam az elején, hogy a mo­ delláló írói módszer magyarázó alapállást takar, úgy most azt kell állítanom, hogy a parabolisztikus áb­ rázolás kijelentő írói magatartást feltételez. Ez pedig szöges ellentét­ ben áll a realizmus értelmező atti­ tűdjével. Ez a negatív ítélet azt azért nem jelenti, hogy a parabolát a maga összes megvalósult értékével együtt el kell utasítani. Bikov legszebb pa­ rabolája, a már említett Szotnyi­ kov - amint azt a szovjet kritika egyöntetűen megállapítja - valóban hitelesen ábrázolja az árulóvá v á ­ �lás lelki mechanizmusát. A regény pontosan és plaszdkusan rajzolja meg egy megszállt és rettegésben tartot t falu lakóinak jellegzetes alakjait, s azokat a lehetséges ma­ gatartásformákat, amelyek a halál vagy hallgatás alternatívájaként gya­ korolhatók. A Szotnyikov nem pa­ rabolának indul, hanem azzá válik. Azáltal, hogy ebbe a következete­ sen, hitelesen és mély humánummal ábrázolt valóságba erőnek erejével befurakszik egy, a parabolákból el­ eddig hiányzó, új elem: a mítosz. Larisza Sepityko K álvária című filmjében, amely ebből a kisregény­ ből készült, Szotnyikov arca a ki­ végzés előtt egy pillanatra határo­ zottan krisztusivá válik: a „K o p o ­ nyák hegyére” menet, cipelve lát­ hatatlan keresztjét, lázasan csillogó szeme és a feje körül megvillanó su­ gárkoszorú a nem-evilágiság magasz­ tos érzetét kelti. Szotnyikov megmen­ ti társait a pusztulástól. A szotnyikovok mentik meg az emberiséget a pusztulástól, ez az üzenet. Sepityko semmit nem tesz hozzá a bikovi példázat biblikus jellegéhez, csupán képileg fogalmazza meg azt. Miért van szükség a mitizálásra? E gy évszám eligazít: 1970, ekkor jelent meg a Szotnyikov. Tíz év alatt pedig sok minden történt a szovjet irodalomban (a változásokat e dolgozat érintette is.) A parabola szempontjából azonban a legfonto­ sabb változás az volt, hogy ama érinthetetlennek hitt és állított igaz­ ságok nem maradtak egészen érin­ tetlenek. A ki példázatot kíván 1970ben írni, már nem hagyatkozhat mint etalonra a moccanatlan és ki­ kezdhetetlen ideológiára, mert ha össze nem is omlott, de megrendült némileg az alapja: a közmegegye­ zés. A mű minden erénye mellett írói gyöngeségre vall, hogy Bikov nem a társadalmi önismeret kitelje­ sítésének (tehát a realizmusnak) az irányában halad, holott A halottak­ nak nem fáj című regényével, 1965ben ő volt az egyik legfontosabb tagja a szemléletváltozást sürgető írók csoportjának, hanem a történel­ mi fejlődéssel szembeszegülve, akár a mítoszban rejlő hatáslehetőségek kihasználásával is, újra és újra azzal kísérletezik, ami társadalmi érte­ lemben véve inkább merevít mint­ sem hogy mobilizálna: a parabolá­ val. A z átalakulóban levő, és átala­ kulni kész nemzeti tudat szempont­ jából a példázat hozadéka tehát nem igazán jelentős. A Bikov-életműben A halottaknak nem fáj (1965) az egyetlen nem példázatos, hanem realista mű. Annak el­ lenére, hogy magán viseli a többi regény számos tartalmi és formai je­ gyét. A két szálon futó cselekményt (regénytechnikai vonatkozásban csak a kevéssé sikerült Obeliszk hasonlít­ ható össze ezzel a művel) Vasziljevics alhadnagy személye és sorsa tartja össze. Tipikus Bikov-hős ő, egyike azoknak a millióknak, „akik­ nek nincs Arany csillagja, csak kéthárom ilyen-olyan m edálja” . Vasziljevics rokona az író korábbi és ké­ sőbbi pozitív alakjainak, nem válna ki közülük semmivel, még jellemé­ nek a többiekéhez képest plasztiku­ sabb megformáltságával sem, ha a paraziták feletti ítélkezést ő is egy rakétapisztolyra bízná. D e az al­ hadnagy nem hal meg egy hőstett végrehajtása közben, testén nem ti­ pornak át az ellenséges tankok, és nem várja konokul és megszállottan, egymagára maradva a halált, midőn megjön vagy nem jön meg a felmen­ tő sereg. Ő egyszerűen túléli a há­ borút, fél lábát és az egészségét oda­ hagyván, és várja az alkalmat, hogy kimondhassa a megsemmisítő ítéletet a (más művekből már jól ismert és mindig egy személyhez társított go­ nosz:) Szahno törzskari százados fe­ lett, szemtől szembe. 39 �Az alkalom eljön - és minden összezavarodik. Kiderül ugyanis, hogy az erkölcstelent nem lehet egyetlen személlyel azonosítani. Akiben Vasziljevics alhadnagy Szahnót véli fölfedezni, az Gorbatyuk gárdaőrnagy, és hadbíró volt a harcok idején. A két ember közötti külső hasonlóság belső, lényegi azonosságot takar. E gy politikai tiszt és egy hadbíró; az immorális ebben a regényben nem az átlagember ál­ tal megtapasztalható alakban és for­ mátumban testesül meg, de még csak nem is abban a régióban, ahol Bikov többi „ördöge” él, hanem a hatalom szintjén. Annak az elvont szférának a képviselői ők, amelyet az átlagkatona csak rajtuk keresz­ tül érzékelhet. Gyakorolják és ér­ vényesítik a hatalmat, amit ők ma­ guk is szolgálnak. Birtokában van­ nak a jognak, hogy saját belátásuk szerint ítélkezzenek emberek sorsa felett, egy olyan ideologikum nevé­ ben, amelyet a katona csak paran­ csok és jelszavak formájában ismer­ het. A frontharcosok (az átlagembe­ rek) fogalmai rájuk nem vonatkoz­ tathatók. Minek az érdekében történik mindez? Minek az érdekében hajt­ ja halálba Szahno a katonákat a józan ész ellenére? Minek az érde­ kében ítéli Gorbatyuk halálra a né­ met fogságból megszökötteket? M i­ nek az érdekében működtetik a sa­ ját maguk által kiépített apparátust, amelynek tagjai - a hatalom érze­ tétől megrészegedett, ostoba és többnyire gyáva kiválasztottak cselekedeteikkel óhatatlanul le kel­ lene, hogy leplezzék e hatalom im­ morális és emberellenes jellegét? Egy olyan hatalomét, amely az ellenség­ gel szembeni tehetetlenségét a ka­ tonáival szembeni kíméletlenséggel kompenzálja, s amely az irányítás hibáiból fakadó kudarcok terhét a feladatot végrehajtani kötelezett köz­ 40 katonára hárítja. Minek az érdeké­ ben? Nem születhet példázat ott, ahol már értelmezni kell, vagy kel­ lene. A múlt ebben a regényben nem csupán illusztráció, és nem is bizonyíték, hanem probléma. Vizs­ gálni kellene, s a vizsgálat végén érteni. De megadatik-e az értés le­ hetősége egy Vasziljevics alhadnagy­ nak? Vasziljevics, a leszámolásra ké­ szülve, abban a szilárd meggyőző­ désben él, hogy nyomorékságának puszta látványától Szahno megren­ dül. Nincs felkészülve arra, hogy valami olyannal találhatja magát szemben, amit nem érthet. Holott egyszer már érzett hasonló bizonyta­ lanságot, a fronton. ,,- Hagyd abba - parancsol rá (t. i. Sasokra ) Krotov, miután szigo­ rúan körülnézett. - Először ejtsd foglyul, azután tapostasd el a gebé­ iddel őket. - Mi az, sajnálja őket? - Nem sajnálom, de undorítónak érzem az ilyesmit. - Tehát védi őket? Védi a néme­ teket? - Menj a fenébe! — fortyant fel Krotov. - Be akarsz feketíteni? Nem félek tőletek! - Nono! d ünnyögi Sasok sokatmondóan, de azért visszatartja a lovát.” A törzsőrmester magatartására még van szó a frontharcosok szótá­ rában: gyáva. H atalm ának lényegét (mellyel e gyávaság ellenére rendel­ kezik, és ami a Szahno melletti írnokoskodásából fakad) azonban már nem értheti, s annak nagyságára is csak jelekből következtethet. Hogyan is volna hát esélye Gorbatyuk érvei­ vel szemben? Tudja, én másnak néztem án magát - ismerem be. - Egy aljas fráternak. A frontról. - Valami árulónak? - Nem, nem volt áruló. �- Gyáva volt. - A z sem. Sőt, olykor vakmerő volt, és másoknak sem engedte, hogy gyáván viselkedjenek. - Tehát szigorú volt? - Szigorú. . . - nem ez a megfe­ lelő szó rá. Inkább könyörtelen. - Nos, hát a háborúban a kö­ nyörtelenség nem bűn. - Igen, de miért kell elpusztíta­ ni a sebesülteket? - Visszavonuláskor? - Bekerítéskor. - Hogy is mondjam csak? És ha fogságba kerültek volna? Egyébként Sztálin parancsa volt, hogy ne adjuk meg magunkat, kedvesem. Ebbe be­ le kell törődnünk.” Minek az érdekében? Lehet-e ér­ teni? A kérdések válasz nélkül ma­ radnak. A Gorbatyukká nőtt Szahno és a Sztálinná nőtt Gorbatyuk fölémagasodik a köznapi értelem­ nek. Vasziljevics alhadnagynak, aki számára pedig annyira nyilvánvaló volt, hogy a morál érdekében a har­ cot a szahnókkal kell megvívnia, hogy az ő személyükön túl nem mert és nem is tudott gondolni, ezért kell kudarcot vallania. Jellemüket illető erkölcsi ítélete egyszerűen visszapat­ tan a történelem (a Győzelem) által hitelesített törvény ideológiai faláról. A morál alulmaradt az immorá­ lissal szemben. Nincs példázat. Ezért bír különös fontossággal ez a könyv. Mert arra kényszerít, hogy az er­ kölcstelen fogalmát ne csupán a hatalom képviselőinek jellemével azonosítsuk, hanem magával a köz­ néptől elidegenített hatalommal. Ezen túl pedig arra mozgósít, hogy lépjünk túl köznapi meghatározott­ ságaink szűk körén, és vizsgáljuk, értelmezzük azt, amit eleve adott­ ként, nélkülünk hozott törvényként próbálnak érvényesíteni rajtuk, a történelem közkatonáin. É s ez va­ lóban a realizmus diadala. Társadal­ mi szinten is az egyetlen előremu­ tató lehetőség. M ÁNYOKI EN D RE 41 �KRONIKA SA LG Ó T A R JÁ N ÉS SA JT Ó JA A H A R M IN C A S É V E K B E N Nógrád megye sajtótörténetének egyes fejezeteit lapozgatva mindenképpen megütközéssel nézhetjük a salgótarjáni lapkiadás adatait. E megütközés oka roppant egyszerű: akkor, amikor a párszáz lakosú faluból fél évszázad alatt tízezres nagyságrendű nagyközség, majd nem sokkal később város lett, a művelődési feltételek fejlődése (mint annyi más területé is) nem követ­ te ezt az ütemet. Ellenpéldaként gondoljunk Balassagyarmatra: az 1873-ban indított Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1944-ig folyamatosan jelenik meg, irodalmi, színházi, gazdasági lapokat adnak ki. Az akkori Nógrád megyéhez tartozó Losoncon ugyancsak évtizedekig élt egy helyi politikai hetilap a Losoncz és Vidéke, de megjelentek színvonalas pedagógiai, gazdasági lapok, nem is szólva a szociáldemokrata lapkiadás első termékeiről. S mi történik mindezen idő alatt Salgótarjánban? Néhány tétova kísérlet. A megjelenő újságok csak egyes számokat érnek meg, rögtön megbuknak. Így az 1882-83-ban megjelenő Salgó-Tarján, majd az 1897-ben kiadott Salgótar­ ján és Vidéke. A századforduló lapjai tiszavirágéletűek, egynémelyikéből pél­ dány sem maradt fenn, csak más hírlapok híranyagából értesülhetünk megjelené­ sükről. (Salgótarján és Vidéke, Új Salgótarján és Vidéke.) Az már szenzációszámba ment, hogy 1902-től 1908-ig élt a Salgótarjáni Lapok című hetilap. Tar­ talmára és hatására mi sem jellemző, ha tudjuk, hogy az utolsó évfolyamokat már a helyi plébánosok szerkesztették. Lényegében egészen 1919-ig a salgótarjáni sajtótörténet az ily kérészéletű la­ pok históriájából áll össze. Az okok közismertek. A település képtelen volt el­ tartani egy periodikumot. A rohamosan szaporodó, s iparban foglalkoztatott lakosság a Monarchia soknemzetiségű államaiból verbuválódott. Az esetek többségében már az is kivételes dolog volt, ha írni-olvasni tudtak, de a ma­ gyar nyelv számukra, amíg a helyi iparban dolgoztak, mindvégig ismeretlen marad. Így tehát egy rendkívüli nagy számú olvasóréteg eleve kiesett. Hason­ ló volt a gond az idetelepülő műszaki értelmiségiekkel is, már ami a nyelv­ tudást illeti. A problémákat csak fokozta, hogy ezek az emberek érzelmileg sem kötődtek a tájhoz és népéhez, tehát számukra igazi identitást a magyar, vagy az európai valósággal a budapesti sajtó jelentett, amely most, a századfor­ dulón kezdi utolérni az európai színvonalat, ami legalábbis a bulvár jelleget illeti. És arról se feledkezzünk meg, hogy az ipartelepek erősen polarizálták a község lakosságát. Az acélgyári, üveggyári, bányai kolóniák népe ezen a té­ ren sem kívánt keveredni a másikkal, erre gondosan ügyeltek az őket irányí­ tók. Maradt volna a polgári Salgótarján, ez azonban lélekszámát tekintve (kiskereskedők, kisiparosok, tisztviselők) önmagában elégtelen volt egy lap fenn­ tartására. Mindez akkor is igaz lenne, ha vizsgálódásunk célját a harmincas évekbeli helyi sajtóra vonatkoztatjuk? Elemeiben feltétlenül igen. A már várossá fejlő­ 42 �dött településen alig hangzik idegen szó, az „alapítók” vagy visszatértek szülő­ földjükre, vagy asszimilálódtak és már csak nevük idegen csengése mutatja, milyen náció vert gyökeret a Karancs tövében. De az iskolázatlanság, a helyi lehetőségek lebecsülése, a fővárosi nívó utáni kapaszkodás továbbra is bizony­ talanná tette a sajtókiadást és annak hatékonyságát. A városban a két világháború között hat érdekes lap jelent meg. 1919 óta Salgótarjánban jelent meg a Salgótarján és Vidéke című lap, immár a negye­ dik ilyen címmel. Érdekessége, hogy mindössze három különböző száma isme­ retes 1921-ből. A „klasszikus” tartalmú és szerkezetű hírlapok közé tartozott. A Bányász című lapot Csóka Vendel szerkesztette. Az ő neve máris mutatja milyen jellegű periodikumot vehetett kezébe az előfizető. Alcíme szerint a sal­ gótarjáni szénmedence Bánya- és Kohómunkásai Gazdasági Szakegyesületének Hivatalos közlönye kívánt lenni, de egyértelműen az ún. „sárga” szakszervezet érdekeit képviselte. Minden lehetséges eszközzel uszított a baloldali szo­ ciáldemokrata, szervezett munkásság ellen. 1926-tól egészen 1939-ig élt, s e hosszú élet mögött látnunk kell az anyagi támogatókat, azokat a politikai köröket, akiknek érdekében állt a munkásmozgalom megosztottságának fenn­ tartása és elmélyítése, a politikai akciók leszerelése. Kezdetben kéthetente, majd később havonta jelent meg, bizonyítva ezzel is az iránta megnyilvánuló érdektelenséget. (Csóka után Kraft Jenő, B ernhardt Henrik, Batta Gyula vet­ te át a szerkesztést. A sűrű szerkesztőváltozás - a gyakorlatból ismerjük - a lap bizonytalan létét is jelzi.) Egy különleges lap, a Bell Miklós Féle „ Gazdasági Reform Párt’’ Központ­ jának. Körlevele címet viselte. 1933-ban indult, a 10. számtól kezdődően már a rövidebb és sokat sejtető Új Korszak címet vette fel. Havonta jelent meg ez is, egészen pontosan 32 naponta, és 1936-ban rövid agónia után szűnt meg. Szer­ kesztője Angyal János Endre, de a cikkek nagy részét maga a pártvezér, Bell Miklós írta. Ez a szélsőjobboldali, nyugodtan mondhatjuk tendenciájában fa­ siszta lap a Bell Miklós-féle Gazdasági Reformpárt szervezetet képviselte, amelyik 1932-ben jött létre a városban. Demagógiája, politikája tipikusan meg­ egyezik a későbbi szélsőjobboldali pártokéval: kommunizmus és zsidótőke édes gyermekek, majd az új párt megmutatja a kivezető utat ebből az áldatlan hely­ zetből! Mint ahogy Csóka Vendel sem tudott tartós befolyást elérni a salgótar­ jáni munkások között ez a lap és az idióta párt még inkább reménytelen vállal­ kozásnak sikeredett, s 1936-ban örökre eltűnt a város történetéből. Két másik, s merőben más jellegű lap is megjelent a városban. A NógrádHonti Kultúra bár nem kötődik szorosan Salgótarjánhoz, végső soron helyi lap, hiszen hol Zagyvarónán, hol Kisterenyén szerkesztették, mikor éppen hol tanítóskodott az éppen soros szerkesztő. Az elméleti, pedagógiai cikkek mellett igen sok irredenta, soviniszta megnyilatkozása volt, híven a korszak oktatáspolitikai elvéhez, céljaihoz. Az Egyházközségi Értesítő már a korszak végén 1944-ben jelent meg, mind­ össze két alkalommal, januárban és májusban. Alcíme egyértelműen kifejezte célját: A salgótarjáni Főplébánia időszaki közlönye. Ennek megfelelő a tartalma is amelyet kiadója állított össze, Ferencz István plébános. A hatodik lap - amely érdeklődésünk középpontjában áll - A Munka cí­ met viselte. 1923-tól 1944-ig jelent meg hetilapként. Lényegében két ember személyéhez fűződik szerkesztése: Szántay Istvánéhoz és Lapsánszky Jánosé­ hoz. A számunkra érdekes korszakban 1923-1933 között Szántay szerkesztette. 43 �Az évek során két rendszertelenül és csak időszakosan megjelenő melléklapja is volt, a Sporthíradó és a Salgótarján-Budapest Képes Híradója. A Turul nyom­ dában, majd a Munka Sajtóvállalat könyvnyomdájában, s végül Végh Kálmán nyomdájában állították elő. A lapszerkesztője Szántay István vasúti tisztviselő volt, aki Salgótarjánból el­ kerülve a kelenföldi pályaudvar állomásfőnöke lett. Ha kétségeink lennének pártállását illetően a lap olvasása közben, elég ha megjegyezzük, hogy 1935ben a Nemzeti Egységpárt budai listáján képviselőjelölt volt! A lapról, jellegéről, vállalt szerepéről maga a szerkesztő mond el mindent, amikor 1933-ban a 10 éves fennállásról megemlékezve összefoglalja a legfonsabb tudnivalókat. Az első szám igen tendenciózusan 1923 május elsején jelent meg. Néhány „szent elhatározású” helybéli állt össze, hogy lapot csináljon. (Tudjuk, hogy valamennyien „a város középosztályából toborzódtak” .) Olyan la­ pot, amelyben „az egyszerű munkásemberek igazsága, a kereszténység emelke­ dettsége, a szeretet egyenlősége találjon hangot.” Hogy ez klasszikusan hangzó szólam, az kétségtelen. Hogy valójában a munkásokhoz semmi közük nem volt, az a lap ismeretében pedig bizonyos. Azzal viszont egyetérthetünk, amit így fogalmazott meg: a lap „a város minden mozdulatát megrögzítette, minden szívdobbanását papírra vetette.” Nos, ha ezen enkefalográfiai képtelenségtől el is vonatkoztatunk, kétségtelen tény, hogy a lap helytörténeti szempontból jelen­ tős forrás, amennyiben egy periodikumot történeti forrásként lehet és szabad kezelni. A lap a városé volt. S itt a hangsúly a város szón van. Továbbra sem egy­ séges ekkor Salgótarján. Az ipari telepek élik külön világukat, szinte teljes autonómiára berendezkedve. A város pedig a polgárságot jelentette elsősor­ ban, a tisztviselő, a kereskedő és a kisiparos réteget. Ezek száma mindenkép­ pen kevés, nem véletlen, hogy a lapnak maximum ezer előfizetője van, de emögött is jelentős anyagi dotációt kell látnunk. A polgári Salgótarjánban igen erős a közszolgálatban állók, a hivatalnokok aránya. A tisztviselő réteg különösen a 20-as évektől duzzadt fel, nem utolsó­ sorban Trianon hatására. (Maga a polgármester Förster Kálmán is áttelepült volt.) Másrészt a városi rang megszerzésével számos új hivatal került a város­ ba, s ezek alkalmazottainak létszáma fokozatosan emelkedett. Természetesen itt is kialakult a rang és a fizetés szerinti hierarchia, ég és föld választott el egy adóügyi tisztviselőt egy szolgabírótól. Az iparos- és kereskedőréteg között bár nincs ekkora differenciálódás, ám mégis mutatkozik társadalmi eltérés, amelynek oka legtöbbször a vagyon, de sok esetben - mint a dzsentrikhez hasonlóan - a származási, az ősi múlt jelen­ tősége. (Már ti. ki érkezett felmenő ágon előbb Salgótarjánba.) E két réteg közül kétségtelenül a tisztviselők voltak a középpontban, s ha a város polgárságáról ír a lap, akkor szinte kivétel nélkül mindig őket érti raj­ ta. A valóság azonban mást mutatott. Ez a tisztviselői, kereskedői stb. réteg a város lakosságának 19,7 százalékát tette ki (mintegy 3350 fő), míg a bányá­ ban, iparban dolgozók aránya 60,7 százalék (10 319 fő). Ezek 1934-es adatok. Ezeket az arányokat jól látták a lap szerkesztői is, hiszen mindezekből kö­ vetkezően a lap alig, s ha igen, akkor is elítélően foglalkozik a nagy létszámú városi munkássággal. Gondolkodásmódja nem egyedi, azt az általános helyzet­ képet, megítélést adja vissza, amely ekkor jelen van a város „intelligen­ ciájában” , Az 1926-os éhségmenetről írva, kereken kijelenti, hogy tüntetéssel, 44 �erőszakkal nem lehet visszaállítani a békeévek „magas” életszínvonalát. Majd feltűnnek a korszak jellemző ideológiai frázisai: addig nem lesz munkásjólét, „míg országunk a mai határok közé van szorítva, amíg a gúnyhatárok szu­ ronyabroncsa szét nem pattan körülöttünk” . A képlet ismert: mindenfajta szo­ ciális, létproblémát a nacionalizmus, az irredentizmus leplébe kellett burkolni, hogy a valós helyzetről eltereljék a figyelmet. S a korszak Salgótarjánban, az ismert földrajzi helyzet miatt is, ennek a hangnak és politikának erős hatása volt. Néhány cím egyébként kiegészíti állításunkat a lap politikai jellegéről, és mindarról a szerepről, amit felvállalt a város már említett rétegének tájékoz­ tatásában: A kommunizmus különféle fajai, A keresztényszocializmus vezéreszméi, A keresztényszocialista munkásmozgalom, A munkahiány és a szociál­ demokrácia, A polgári bolsevista szellem, Minden magyar egyet akar, s a sor végtelenségig folytatható. Kétségtelen, hogy irányított politika ez. Nemcsak a „bolsevizmus szellemé­ től” való irtózás határozta meg; ennek a rétegnek a szemében a szociáldemok­ rácia is vörös posztó volt. A társadalmi problémák elkendőzése, a valós té­ nyek másítása van itt jelen, míg a felszínen látványos, de hatástalan nyomor­ enyhítő akciókat kezdeményeznek. Ezek egy részétől nem lehet elvitatni a jó­ szándékot, de azt viszont rovásukra kell írni, hogy képtelenek voltak - vagy nem is akarták a társadalmi egyenlőtlenség, igazságtalanság lényegét felfedez­ ni. Pedig az igen csak a közvetlen környezetükben volt. 1926-ban például büszkén jelentik be „közel 150 gyermek lett egy időre meg­ mentve” , azzal, hogy a szegény gyermekeket egy ebédre asztalukhoz engedték a gazdagok, 1928 karácsonyán, mint minden más karácsonyon is, nyomoreny­ hítő akciókat indítottak. A város tisztviselői adakoztak, ki pénzt, ki használt holmit, ki tűzifát, ki szenet. Így oszthattak ki pl. 214 pár cipőt, 38 pár haris­ nyát, 14 pár kézelőt, 5 pár kesztyűt, 31 fiúöltönyt, 13 férfigallért, 6 női inget, 2 pongyolát, 4 retikült, 7 fésűt, 43 harisnyakötőgumit stb. Mindezek mellett összegyűlt 30 kg kristálycukor, 39 kg szalonna, 60 kg liszt, 6 kg sertéshús, 3 csille szén és 110 fuvar tűzifa, valamint 1800 pengő készpénz. Mindez 568 szegény között osztották szét. Ez a jótékonykodó társadalom hördült fel aztán igazán, amikor szent cé­ lú akciója mégsem ért el eredményt. Amikor a bányászok újra és újra a sztrájk fegyveréhez nyúltak, hogy embertelen körülményeikben változtatást re­ méljenek. 1935 februárjában a lap a már ismert keresztényszocialista-nacionalista szempontok alapján próbálja a maga eszközeivel leszerelni a bányászok készülő akcióját. Agitációjuk eredménye azért is kétséges, mert A Munka nem jutott el a sztrájkolni készülőkhöz, egyes egyedül a polgárság olvasta az intő szavakat: méltatlan a bányászokhoz, hogy a föld alatt kívánnak sztrájkolni. A bánya az ő templomuk, s remélhetően nem züllesztik le azt holmi sztrájktanyá­ vá. Majd hozzáteszik: ...... az ilyen úton szerzett anyagi haszon pedig sohasem válik az illetők javára, mert nincsen rajta az isten áldása!” Ez azonban csak a kisebbik része a lap tartalmának. A középpontban a vá­ ros, annak polgári rétege áll. Az a város, amely kétségtelenül fejlődött a hú­ szas-harmincas években. Elég, ha az 1928-as polgármesteri jelentésbe belené­ zünk: megkezdték a vásártér feltöltését, rendbetették és megnyitották a városi uszodát, felépült a járásbíróság, a pénzügyőrség, nyilvános illemhely a piacon, a sporttelepen a nyári vendéglő, autóbuszközlekedés indult Salgótarján-Szécsény és Salgótarján-Litke vonalon. Majd azt is megtudjuk, hogy polgármeste- 45 �ri lakást is kialakítottak, amit így regisztrál Förster Kálm án: „. . . a város fele­ ségem részére és részemre, valamint utódaim részére is kedves, szép otthont te­ remtett.” A harmincas évek elején a város lakossága megközelítően 1 5 ezer főt tett ki. Volt gimnáziuma, polgári iskolája, tanonciskolája, elemi iskola több is, külön a városnak és külön az ipartelepeknek. 15 orvos, 1 orvosnő, 6 gyógyszerész, 9 szü­ lésznő dolgozott. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságban 1932-ben 5327 munkás, 34 mérnök, 30 tisztviselő, 39 tanító, 7 orvos, 237 altiszt állt al­ kalmazásban. Az acélgyárban az összes alkalmazottak száma 1330 fő volt. Az öblösüveggyárban kb. 1400 fő v olt a munkáslétszám. A bányagépgyárban 600800 munkást foglalkoztattak „ s van külön munkás lakókolóniája, tiszti kaszinó­ ja, munkás olvasóköre és levente egyesülete.” A zagyvapálfalvai üveggyárban 300 munkás kapott kenyeret. A városi polgárság is élte a maga külön életét. S ennek a lap mindvégig hű krónikása volt. A korábban említett belső rétegződés jelen volt a korszak ti­ pikus jelenségében is, az egyesületekben. E hierarchiának köszönhető, hogy pél­ dául csak 1928-ban 51 egyesület élt a városban. Persze túlzás, hogy élt, nagy része csak nevében volt, a legtöbben pedig ugyanazok a tagok voltak, csak éppen mindig más és más jelvényt tűztek ki, s hivalkodtak hangzatos elnöki és titkári rangjukkal. Külön egyesületei voltak az egyes üzemeknek, azon be­ lül az altiszteknek és a munkásoknak. Felekezeti alapon szerveződtek a katoli­ kusok, evangélikusok és a zsidók. Külön a vasutasok, külön az iparosok, a cigányzenészek, a kereskedők, s külön a turisták és a hadirokkantak is. Szórakozásaik azonban elsősorban az objektív lehetőségeik következtében alkalmanként összekapcsolták őket. Így például a városnak csak egy mozija volt, az Apolló, ahol a korszak valamennyi jelentős alkotását megtekinthették, mint például a Sátánkarmok, a Fegyenc gróf, a Texasi Don Huan, Démonok ke­ restetnek, vagy a magyar filmek végtelen sora a Hippolyttól a Meseautóig. 1935-ben újították fel a mozgót, és a 494 férőhelyet elfoglaló úri közönség álmélkodva nézett körül: „tágas előcsarnok, büffé, ruhatár, önműködően csukó­ dó ajtók, kényelmes székek, nehéz bársony drapériák, csodálatosan szép szín­ orgia a festésben, nagyszerű fényhatások a villanyfelszerelésben, új gép, új vászon. . .” Közösen jártak a műkedvelők előadásaira, amelyből minden időszakban akadt bőven. A már említett egyesületek, egyletek tagjai vállaltak ezekben szerepet és játszották a kor kedvelt és poros, avitt darabjait, a Piros bugyelláristól kezdve a Huszárszerelemig. 1934. december 23. és 1935. január 5. között hat előadásra is sor került. A rendezők: A M ÁV segédtiszti kör, a zagyvapál­ falvai Frontharcosok Egyesülete, a zagyvapálfalvai Ifjúsági Vöröskereszt Egye­ sület, az Oltáregylet, a Katholikus Kör, és a Thália színház. Ez utóbbi ván­ dortársulat volt, az ilyenekből bőven jutott a városba. Radó László társulata 1935-ben látta el, elégítette ki a helyi intelligencia operettigényét, olyan sztá­ rokkal az együttesében, mint Móróc Baba, Ila Märy, Kelemen Lincsi. (A nagy múltú üzemi együttesek, mint például az acélgyári, természetesen nem tartoz­ tak a „városi” szórakozási lehetőségek közé.) Persze kedvelték a kötetlen szórakozást is. A legkellemesebb családi szóra­ kozóhely a Tátrai kert volt, legalábbis a hirdetés szerint. Vendéglőből nem volt hiány: Bartos Tamás Székely pihenője, Kiss mama vendéglője a Karancs utcában, a Mozi Borozó, a Peész cukrászda, Ungár Gábor bor, sör 46 �csarnoka, a Pannónia étterem, a Nemzeti Szálloda mind kedvelt szórakozási hely volt annak, aki megengedhette magának. (1936-ban 71 vendéglátóhely mű­ ködött a városban.) É s természetesen ott volt a sport, abban is a labdarúgás, és a két örök ri­ vális: az SBTC és az SSE. Az SBTC-nek nagy éve volt 1935. Veretlenül nyer­ ték meg az északi amatőr bajnokságot, majd a Corinthián Kupát, s végül az országos bajnokságot is, és bejutottak a Nemzeti Ligába. A kiemelkedő ered­ mények között talán arra voltak a legbüszkébbek, hogy május 25-én 2 -1 arányban legyőzték a SSE-t. A mérkőzést 3000 ember nézte végig! A két csapat összeállítása a klasszikus nevekkel: SBTC: Géczy - Szabó, Vágó - Wahlkampf, Takács IV., Kecskés - Dupák, Takács III., Zsengellér, Thour, Bretter. SSE : Csala - Vics, Müller - Jancsi, Hercsik, Rigó - Novoszelecky, Dancsák, Már­ kus, Kautzky, Ponyi. A Munka hírt adott azonban komoly programokról is. Fayl Frigyes tanárfestőművész kiállításait több ízben is megrendezték, mindig nagy sikerrel. A Palóc néprajzi kiállítás ugyan nem nélkülözte a gyöngyösbokréta hatásvadász kellékeit, de rendeztek komplex bemutatókat is az Országos Stefánia Szövet­ ség égisze alatt. A városban kevés könyvet adtak el, az üzemek könyvtárán kívül csak né­ hány egyesületnek volt pár száz kötetes könyvtára, és azt is csak a tagok hasz­ nálhatták. A Munka szépirodalmi közleményeiben sem volt túl sok köszönet. Általában helyi szerzők alkotásait közölték. Luby Károly, Igmándy Géza, Me­ cseki Károly, Sz. T ome Mária, Nógrádi Pap Dezső, Tóth Mátyás dr., Visnovszky Rezső novellái, versei színesítették a tárca rovatot. Egyedüli kellemes színfoltot Dornyay Béla cikkei jelentették, aki a rá jellemző lelkiismeretesség­ gel és hitelességgel írta meg ismeretterjesztő cikkeit, köztük olyanokat, mint Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában, B eudant 1818-ik évi tanulmányútja Salgótarján vidékén, Kazinczy utazása Salgótarján vidékén 1831-ben. Dornyay a város minden jelentős szellemi tevékenységében részt vett. Ő volt a titkára többek között a helyi Balassa Bálint társaságnak. Ennek mintája kétségtelenül a megyeszékhelyen működő Madách társaság volt. 1933-ban ter­ jesztették fel a Balassa társaság alapszabályait, de csak 1935-ben hagyta jóvá a belügyminiszter. Az elnök Förster Kálmán lett, két szakosztályban tevékeny­ kedtek az önképzőkörű szintű alkotó tagok. Programjukat jól illusztrálja egy közös est a balassagyarmatiakkal, amit 1935-ben tartottak Salgótarjánban. Jó ­ nás Ödönné verseket olvasott fel, majd Sematkay József A liberalizmus kora A z ember tragédiájában címmel tartott előadást. Trattner Margit zongorázott, Nógrádi Pap Dezső saját verseit adta elő. Erlich Józsefné énekelt, Dénes Géza dalolt, Horváth Sándor elbeszéléseivel, Visnovszky Rezső verseivel lé­ pett fel. Végezetül a bányászzenekar játszott néhány zeneszámot. A város sajtójának és történetének jelképes lapjai tovább is lapozhatok. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején azonban más, új fejezet kezdő­ dött mindkét históriában. P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 47 �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok a szabadságról A Gondolkodó Magyarok sorozat újabb hat füzete tulajdonképpen egy-egy nagy történelmi fordulóponthoz vagy legalábbis kiemelkedő eseményhez kapcsolódik közvetlenül. Szent István Intelmei az államalapításhoz, Csokonai Beszédei a Martinovics-féle szervezkedéshez, Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke és Arany János Népies politikai cikkei a reformkorból a forradalomba és a szabadságharcba torkolló folyamathoz, Krúdy A kápolnai földosztás 1918-19-hcz, végül Illyés Gyula K i a magyar? című esszéje a II. világháborúhoz kötődik. E mű­ vek csaknem ezer évet ölelnek át, s ha Illyés alkotásának nem évülő aktuali­ tását nem hagyjuk figyelmen kívül, azt mondhatjuk, hogy a hat könyvecske a magyar történelem alapvető kérdéseit boncolgatja a kezdetektől egészen a je­ lenig. Ezek a kérdések és problémák nagyjából és röviden a következők lehet­ nek: a nemzet kérdése, nemzetté válás; „államnemzet-kultúrnemzet” ; a nem­ zet nyugat és kelet között; a fejlődés nemzeti látószögből; „emberré és polgár­ rá" válás, a magyarság problémaköre, helyünk a „nagyvilágban” ; „egyedül va­ gyunk” ; a magyarság külső és belső megítélése stb.; s végül a nemzet, a ma­ gyarság a magyar történelem mint tudat problémája, azaz mindazon témakörökhöz való viszony, melyeket hézagosan az előbb felsoroltam. Hogy ezek a kérdések meny­ nyire nyugtalanítóan élők, mi sem mutatja jobban, mint az állandóan föllángoló nemzetviták, az utóbbi években is. A hat írást azonban - mindezzel persze szoros összefüggésben - valami más is összefűzi még. Nevezetesen az, hogy a művek szerzői a kérdéseket - bármilyen megfogalmazásban és bármilyen né­ zőpontból is - közelről vizsgálják. Érdekeltségük a témában természetes; még­ sem egyszerű érdekeltségről beszélhetünk, hanem egy sajátos szubjektív „megragadottságról” , amin elsősorban itt azt értem, hogy mintegy a mindennapi élet személyes átéltségéből következik gondolkodásuk iránya, problémafelve­ tésük és erre adott válaszuk. Ezt a közelről való rátekintést a művek formája is nagyon jól tükrözi: Csokonainál a szónoklatnak lírai változata, Bölöni Farkas Sándornál a naplóforma. Krúdy költészettel átszőtt riportja - mind er­ re utal. Arany és Illyés kötete bizonyos mértékig ettől eltér, hiszen az indítóok kevésbé személyes, mint Csokonai kicsapatása, Bölöni Farkas izolálódása. De mindketten olyan országos és világpolitikai helyzetből indulnak ki, mely sze­ mélyes sorsukat is eldöntheti-eldönti. Egészen sajátos a helyzet Szent István Intelmeiv e l: műfajilag egy nagyon is merev, a keresztény világképbe tartozó művek sorába illeszkedik be (királytükrök), de erősen el is tér műfaji mintái­ tól, elődeitől, ahogy ezt Szücs Jenő bizonyította. A különbözés pedig jelentős, lényegi: részben azt bizonyítja, hogy egy nyugaton már kiürült forma újjászü­ lethet az éppen szerveződő magyar királyság keretei között; részben, s ez szo­ rosan összefügg az előbbi ténnyel, hogy Szent István - közvetve, közvetlenül e formát, ha nem is merőben új tartalommal, de legalábbis bensőséges, szemé­ lyes, s ebben az értelemben nem elvont-dogmatikus tartalommal tölti meg. E 48 �személyes érdekeltségnek több szempontból is jelentősége van - én azonban most csak egyre szeretném itt a figyelmet felhívni, a kérdésnek arra az oldalá­ ra, melyet a szabadság fogalma sűrít magába. Az egyén és országa szabadsága, függetlensége nem mindig esik egybe; s nem mindig van rá azonos esélyük. Szerencsés történelmi pillanat az, amikor objektíve egyszerre és azonos módon vetődik fel egy ország-nemzet és annak polgárának szabadsága, függetlensége. Sajátos módon itt a hat mű közvetve vagy közvetlenül ezt, ezeket a pillanato­ kat demonstrálja; persze, különbözőképpen. Csokonainál éppen e kettős sza­ badság lehetetlensége villan föl, hasonlóképpen Bölöndi Farkas naplójában. Arany, illetve Krúdy cikkeiben, riportjában pedig - a polgári forradalom kibontako­ zásával - e lehetőség elérhető közelségbe való kerüléséről kaphatunk híradást. A szabadság és függetlenség fogalma azonban egy sor olyan problémát világít meg, melyre itt nem is térhetek ki, csak röviden megemlíthetek. Ilyen kérdés az ország-nemzet külső és belső szabadsága, azaz: milyen helyet foglal el Euró­ pában, hogyan tekintenek rá e nagyobb közösségből; ugyanakkor, milyenek belső viszonyai, önmagának mint nemzetnek a tételezése mennyiben függ össze szervesen a szabadság fogalmával. A hat mű egyfajta „fejlődésről” tesz tanú­ ságot, pontosabban, egy folyamatról: István király Imre herceghez intézett In­ telmei, mint tudjuk, nem egyszerűen az államalapítás és az ország megtartásá­ nak kánonját fogalmazza meg, hanem az ország megmaradását a keresztény Európában; más szóval, az ország a natio Hungarica szabadságát Európa más országaihoz való viszonyában. Arany János politikai cikkei, egy adott világtörténelmi helyzetben, s egy egészen más kiindulópontból ugyancsak ezt a külső szabadságot igyekeznek formába önteni, egyszerű emberek számára is ért­ hetővé tenni. Elég, ha csak a Mik voltunk? M ivé leszünk? című apró történelemfüzetére gondolunk, melyben példaként állítja az istváni ország-natio sza­ badságát; írásának és szemléletének külön érdekessége, hogy bár Arany a múltra, az ország hatalmasságára hivatkozik, egyáltalán nincs szó a Szent Ist­ ván-i állam és eszme misztifikálásáról. Aranynál a múlt mint szerzett és történeti jog csak annyiban példa, amennyiben az állam és eszme egy önálló, szabad és független ország kerete és gondolata, szemben egy szabadságától megfosztott országgal, mely éppen ezen elvesztett szabadságáért harcol. Illyés Gyula K i a magyar?-ja a nemzetre-országra nézve fenyegető helyzetben megintcsak erről a szabadságról beszél. Érdemes lesz itt nem elsősorban a történelmi helyzet, ha­ nem az egész külső szabadság kérdését és ennek bonyolultságát illusztrálandó, két talán meglepő idézetet egymás mellé helyeznünk. Az igazán meglepő talán Weesenmayer, a hitleri birodalom budapesti biztosának magyarországi jelenté­ séből való idézet, nem tartalma miatt, hanem azért, hogy éppen e helyt eleve­ nítem fel: „1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. Csak 1686-ban következett be Budapest (sic!) fel­ szabadítása a törökök alól, és Magyarország azután is többé-kevésbé valami­ féle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Sohasem volt kellő népi ereje és forra­ dalmi lendülete, hogy önálló állammá v á ljé k . . . Lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállás­ ban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait. (...) óvatosan kivárták, míg a birodalom összeomlása 1918-ban világosan látható­ vá vált, majd magukhoz ragadták azt, ami még megmaradt. Azóta létezik az úgynevezett magyar nemzet, és időközben bebizonyította, hogy nemzeti életre 49 �alkalmatlan, és az marad a jövőben is.” (Ránki György: 1944. március 19. Kossuth Kiadó, 1978. 52-53. o.) Veesenmayer hosszú szövegét azért idéztem itt, mert minden prekoncepciózussága, történelmietlen szemlélete ellenére is tar­ talmaz olyan igazságcsírákat, melyeket nem lehet egyszerűen eltaposni. A leg­ inkább meggondolkodtató az egészben a magyarság és az ország szabadságának, vagy lehetséges szabadságának és európai helyének külső megítélése. Ugyanis figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy ha nem is ilyen durván és primi­ tíven, de a kívülről való megítélés mindig tartalmazott-tartalmaz ilyen és ehhez hasonló gondolatokat Magyarországgal kapcsolatosan. Az ezzel szembe­ szegezett védekezés, a belső, belülről jövő érvelés pedig ennek mindig éppen az ellenkezője. Illyés például így fogalmazza meg: „H a megvizsgáljuk a ma­ gyar lelki tulajdonságait, valamennyi alján a szabadság szeretetét leljük. Ezt találjuk nemcsak erényeiben, hanem fogyatékosságaiban is. Ezért konok, hall­ gatag, elhúzódó, sőt egyenetlenkedő. Ezért bizalmatlan. A függetlenség, a kü­ lönállás a legnagyobb kincse. Nyilván más népnek is fontos ez. Aki a szabadságot szereti, az becsüli és szereti más szabadságát is. A ma­ gyarság már a honfoglalás korában ilyen türelmesen és testvériesen volt sza­ badságszerető." Illyés szavai még meggondolkodtatóbbak, különösen az előzőekkel össze­ vetve: egyfelől egy önállótlan, szabadságra és nemzeti létre alkalmatlan, illetve nem érdemesült, másfelől egy szabadságszerető és szabadságát féltő gonddal óvó nemzet képe. Hogy Illyés szemlélete itt történelmietlenül túlzó aligha lehet kétséges. A számomra homályos „lelki tulajdonságok” belekeverése tör­ ténelmi-társadalmi kérdésekbe semmiféleképpen nem lehet helytálló. Gondol­ junk csak arra, melyik népről nem mondható el az, hogy szabadságszerető, s hogy Közép-Kelet-Európában maradjunk: vajon például a lengyel nemzetről nem állítható-e, hogy „A függetlenség, a különállás a legnagyobb kincse” ? Persze, Illyés (legutóbbi televíziós nyilatkozatában propagandafüzetnek neve­ zett) írásában ez is ott olvasható: „Nyilván más népnek is fontos ez.” Amibe az is beleérthető és beleértendő: másnak is, de különösen a magyarnak. A Ki a magyar? azonban olyan történelmi helyzetben született, 1939-ben, amikor az illyési intő gondolat ebben a formában is tökéletesen indokolt és jogos. Különö­ sen, ha a mű utolsó sorait is figyelembe vesszük: „Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban.” A kettő együtt jelzi, hogy az illyési nemzetfogalom igyekszik a külső és a belső szabadságot összeötvözni; körülményei magyarázzák, hogy a hangsúly ott és akkor a külső­ re esik, mert ott és akkor valóban az volt a fontosabb - az elhatárolódás a német hatalmi gondolattól, de ott találhatjuk az elkülönülést is az illúzorikus magyar ábrándoktól. Az eddig idézett és fejtegetett gondolatokat mintegy magasabb szinten fog­ lalja össze Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke, s tegyük hozzá, e naplótól szinte elválaszthatatlan fő műve, az Utazás Észak-Amerikában. De - amint később látni fogjuk - szorosan, megerősítésképp és kiegészítésként, idetartoz­ nak Arany cikkei is, egy más, ám nem kevésbé fontos szempontból. Bölöni Farkas két műve azért igen jelentős önmagában is, és az időben kiterjesztve is, mert egyszerre kapjuk az ország külső és belső szabadságának, ennek feltéte­ leinek, egyáltalán leírásának megfogalmazását. Nemcsak az ismert reformkori képről van itt szó: haza és haladás, nemzet és emberiség, vagy ahogy Csoko­ nai írta jóval korábban, „ember és polgár” - hanem ennél jóval többről és 50 �másról is. Arról az egyszerű tényről, hogy Bölöni Farkasnak „megadatott” ha­ zaját és népét egyszerre kívülről látni - saját szemével, de a mások, a kül­ föld szemével is, ugyanakkor mindezt belülről figyelve és átélve. (Óhatatlanul eszünkbe jutnak Ady felszabadító párizsi utazásai!) Ebből a szempontból, ha némileg erőszakoltan és mereven is, de Bölöni Farkas két műve, két stá­ ciónak is felel meg - az Utazás elsősorban külső utazás a szó szoros és konk­ rét értelmében (is), a Napló pedig inkább belső, nemcsak lelki vonatkozásban. Így lesz egészen világosan érthető, hogy az Utazásban feltett kérdésekre vég­ érvényesen majd a Napló ad választ. Tipikusan reformkori az a kép, melyet Bölöni Farkas külföldi útja során fest: „Feltűnt előttem hazánk állapotja, literatúránk, tudományink, mívelődésünk állása, minden előítéletek s hazánknak ily ismeretlensége a külföldön! S szívem elfogódott. Ha vajon maga a magyar-e oka e hátramaradtának a mívelt világból? Miért, hogy e nemzet csak örökös, messzerémlő vágyás közt eped? Mi az a fátyolozott, homályos bánat, mely íróinak nagy részében fő karaktervonás? Mi az, mit oly sok jobbérzésű magyar ezerképpen és ezer formákban ki akar fejteni előmentünkre, s mégis senki az igazi nyelvet még el nem találta?” Persze, Bölöni Farkas már ekkor is sokat tud az adható válaszokból; 1835-ben azonban már a nem reformkori választ is tudja: „A nagyobb rész, még csak módiból, önhászonból, ravaszságból liberális. Kevesen gondolkodtak komolyul a szabadságról, annak szelleme nem vált még vérré bennök, s lehet-e többet remélni törvényeink mostani állásában? E nemzet soha nem fog elémenni a rendes reform útján! Külső vagy belső meg­ rázkódtatás, sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen bűnös henyeségéből.” - írja önmagának a vészjósló mondatokat, melyeknek igazságáról, történelem által igazoltságáról személyesen már nem győződhet meg. A Napló azért is „több” bizonyos értelemben az Utazásnál, mert valójában inkább együttesen tartalmazza a külső és belső szabadság kérdéseit, ha az előbbit talán súlyosab­ ban is. Gondoljunk itt e kiadás 24-28. oldalán szereplő már-már „kafkai ví­ zióra” (Benkő Samu is nyomatékosan hívja fel a figyelmet erre tanulmányá­ ban), ahol a hatalom, a „rendőri megoldása” emberi kérdéseknek, az ország helyzetéből következően nem csak belső kérdés, hanem az Ausztriától való függés problémája is. Bölöni Farkas Naplójáról eddig úgy beszéltem, mint gondolkodói teljesítmény­ ről, jóllehet ennél személyesebb műfajt már elképzelni sem lehet, s szerzője ezt valóban nem a nyilvánosságnak szánta. A Napló természetesen egy sajátos emberi léleknek és drámának is a tükre; egy félrecsúszott, magáramaradt és magányos lélek szenvedéseinek, keserűségének és bizonyos fokig kiábrándult­ ságának, reménytelenségének a könyve. Sajátosnak azért nevezem, mert e legbenső megnyilvánulásoknak is - túl személyes sorson, alkaton - kívül kell keresnünk pontos értelmezését, magyarázatát. Bölöni Farkas sorsa itt kapcso­ lódik törvényszerűen elődjééhez, Csokonai Vitéz Mihályéhoz, ami az egye­ düllétet illeti. Ahogy Csokonai bonyolultabban látja önmaga és hazája kérdé­ seit - s ezzel szükségszerűen szakad el kortársaitól - , ugyanez érvényesül Bölöninél. Megint az író Utazására kell hivatkoznom: Bölöni Farkas bejárta Nyugat-Európát és Észak-Amerikát, mindenütt alaposan tájékozódva az ottani tár­ sadalmakról - elsősorban az angol és az amerikai polgári társadalom győzel­ meinek eredményességéről, hasznáról gondolkodva. Számára Amerika nyil­ vánvalóan a polgári eszme ideáltípusa, amelyhez képest még Anglia is „des­ potikus” országnak számít. Nem kerüli el figyelmét, hogy „Az Anglia konstitúciójának teóriája igen szép ( ...) , de ezen konstitúció csak a nemzet egy igen 51 �kevés részének kedvező; a nagy rész ki van zárva azon hasznok és jótétek­ ből, melyeket a konstitúció ígérni látszik.” S Amerikában ugyanígy feltűnik számára az általános polgári szabadság árnyékában az indiánok sorsa, a rab­ szolgaság embertelen intézménye. S megint hasonló a fogalmazás: „. . . - min­ dig megfoghatatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség!” (kiem. tőlem - D . P.) Úgy tűnik tehát, hogy a nyugati, Magyarországhoz képest, mérhetetlen fejlődés Bölöni Farkast nem kápráztatja el minden pozitívumával együtt sem. Legtöbb kortársánál, még az utazóknál is, többet látott - a kép vonzotta is, de már nem tudott attól sem eltekinteni, ami taszította. Anélkül, hogy erőltetett és történelmietlen analógiákat keresnék, mégis lehetetlen megint csak nem gondolni Adyra és Két meggyőződésű em­ berek című cikkére a Nyugatban: „Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbb járó kultúrtársadalmak eredményei mar elvették titokban minden gusztusunkat.” Bölöni Farkas Naplója - ráadásul az ország külső és belső sorsa szempontjából történelmi mélyponton ezért is olyan keserű. Mert miben bízhatott Bölöni Farkas? Kelet és Nyugat között miben láthatta a szabadság igazi megvalósulását: a Szent Szövetség-i despotikus Orosz­ ország semmi jóval nem biztathatta, a mindig is Nyugat felé orientálódó or­ szágban pedig azok közé tartozott, akik a vonzó példa árnyoldalát is látták. A probléma teljes komplexitásában természetesen az író számára és kora Ma­ gyarországa számára még nem jelentkezik; aktuálissá majd a kiegyezés után vá­ lik igazán, de talán nem tévedek, ha a legjobbak, s így Bölöni Farkas gondo­ latvilágában már itt és ekkor megjelennek a csirái. A Napló és az Utazás szer­ zője persze bizonyos mértékig „szerencsés” helyzetben is volt azzal, hogy művei nem történelmi fordulóponton születtek, mint pl. Aranyé, Krúdyé vagy Illyésé. Nemcsak szubjektíve volt lehetősége józanul és reálisan mérlegelni, elemezni saját és országa sorsát, problémáit, de az objektív körülmények is ebbe az irányba terelték gondolatait. 1848-ban, 1919 februárjában vagy 1939-ben a hangsúlyok természetes módon tolódtak el, hiszen sokkal gyakorlatiasabb kér­ dések kerültek, illetve kerülnek majd az egyén és a nemzet gondolatkörének középpontjába. Nagyon is jól jelzi ezt Krúdy két Károlyi Mihály-portjéja - az 1919-es (A kápolnai földosztás) és az 1925-ös (Károlyi különös pályafutása) közti hangulati különbség, ellentét. (Szigethy Gábor jó érzékét dicséri, hogy e má­ sik portrét a füzet végére illesztette.) S valószínűleg e két írás együttesen tartal­ mazza az igazságot - az előbbi mintegy az erkölcsi „kellést” , az utóbbi ennek valóságos lehetségességét. Arany politikai cikkeiben is elsősorban a szabadságharc, sokszor gyakorlati kérdései mellett való érvelés a döntő. Alapvetően fon­ tosnak, sok egyéb mellett, itt Arany érvrendszerét, szemléleti beállítottságát ér­ zem. Nemcsak azt tehát, amit mond, hanem főleg, ahogy mondja. Ismert, hogy Arany cikkei a Nép barátfa című újságban láttak napvilágot, elsősorban azzal a célzattal, hogy a népnek, az egyszerű embereknek az ország helyzetét, prob­ lémáit stb. megmagyarázzák. Jelen esetben azonban e gyakorlati céltól el is te­ kinthetünk. Arany a nemzet külső és belső szabadságáról beszél, végül is mind­ egy, kinek; a Segítsünk a hazán!, az Ismerkedés, a Mentsük m eg a hazát! cí­ mű cikkek, s a többiek hangneme, viszonya egyfelől közönségéhez, másfelől a szabadsághoz, mint témához, olyan, amely korokon átívelve is megfontolandó. 1848-nál, bizonyos értelemben, „romantikusabb helyzetet” elképzelni is nehéz; Arany azonban e „romantikus szituációban” is állandóan az észre, az okosság­ ra hivatkozik. Nem volt forradalmár, de mélyen demokrata - nemcsak a meg- 52 �győzés miatt érvel, magyaráz józanul, reálisan, hanem azért is, mert felnőtt számba veszi közönségét, mert hite szerint szabad és egyenlő emberekhez és polgárokhoz szól. Nem befejezésképp, csak valamiféle végszó gyanánt: mennyiben segít rajtunk e hat mű, melynek alig egy-két vonatkozását tudtam éppen csak érzékeltetni, kiemelve belőlük elsősorban azt, ami a szabadságot illeti? Nehéz vagy lehe­ tetlen történelemhamisítás nélkül, másolat-mintaképpen felidézni őket. Intő példa marad itt örökre Szent István alakja és Intelmei - nemcsak közvetlen utókora sajátítja ki a maga igényei szerint alakját (lásd a legendákat!), de mü­ vét is már közel ezer éve (lásd az idegenekről szóló fejezet mindenkori értel­ mezéseit, államelméletének a mindenkori igényekhez igazított magyarázatait!) A történelem tényei, eredményei előttünk állnak; a gondolkodó magyarok sor­ sa is ismeretes: Csokonaié, Bölöni Farkasé stb. Tanulságul mi vonható le hát ezen írásokból? Talán semmi több - a felhalmozott értékek megőrzésén túl -, mint a feladat: józanul, függetlenül gondolkodni. Aminek ma is egy furcsa, első pillantásra hevenyészett gondolat lehet az eredménye; egy tautológia, me­ lyet Bölöni Farkas Sándor írt le az Utazás Észak-Amerikában című művében, hittel, meggyőződéssel, minden további magyarázat nélkül, s melyet a múlt is­ meretében, mélyen igazként, rezignáltan csak újraidézhetünk: „Minden teóriai elmélkedéseink ellenére valónak marad az: hogy az embert a szabadságra és művelődésre csak a szabadság érlelheti meg.” D ÉRCZY PÉTER 53 �Király István: IN TÉS AZ Ő R Z Ő K H Ö Z Az utóbbi évtized egyik irodalomtörténészi, tágabb értelemben vett társa­ dalomtudományi csúcsteljesítménye K irály István Intés az őrzőkhöz című kétkötetes tanulmánya. Alcíme szerint: A d y Endre költészete az első világ­ háború éveiben. Vagyis 19 14 - 1 9 18 között. Olyannyira új és nagy formátu­ mú mű ez, amely ezentúl minden valam irevaló tanulmány mércéjéül szol­ gálhat. N agy formátumú tanulmány s ez nem terjedelmi szempontokat rögzít. A megközelítés és a K irály István-i módszer az újszerű. V alljuk be, ami­ kor 1970-ben az első két (nem kis formátumú, A dyról szóló) kötet megje­ lent, aligha gondolta bárki is, hogy ez, ilyen lesz a folytatás. Mit rejtett magában az akkori két kötet, melyek máig érvényesek? K i­ rály István íróeszményt megrajzoló szenvedélyességét, a hatalmas tárgyi felkészültséget, s azt, hogy miközben az említett íróeszményt megrajzolja, műveket elemez, ugyanakkor önmagát irodalomtörténészi és tudósszenve­ dély és alázat vezeti, hogy így - nyomról nyomra járva az utat - kibonta­ kozzék az évtizedek megalkotta Ady-arc. A ma, a modern kor nélkülözhe­ tetlen Adyjáé. Am a két kötetben még nem vehető ki egyértelmű tisztaság­ gal, hogy mennyire és mennyiben haladta meg K irály István a nagy elő­ döket, kortársakat (mint például Bölöni Györgyöt, Schöpflin Aladárt, vagy egészen más összefüggésben Fábry Zoltánt). Gyakran inkább az életrajzi vo­ natkozások állnak előtérben. D e így volt aktuális - azzá lett - A d y Endre. Az 19 0 5 -19 12 közötti Adyról van szó. Akkor még úgy tűnt, s az akkori kettős Király-kötet ezt híven és tárgyszerűen tükrözte: szédítő a mélység, amely Ady körül tátongott, s nem lehetett tudni, hogy ez az örvény, ez a mélység magába rántja-e a Művészt, avagy ő tud úrrá lenni azon a szituá­ ción, érzésen, költői attitűdön, melyet K irály István otthontalanságnak ne­ vezett; amelynek csúcspontját (helyesebben mélypontját) A dy Endre a szá­ zad első évtizedének végén, szinte - ma már tudjuk - az első világháború „torkában” érte el. K irály István hősével együtt járta be a vívódások útjait, a csúcsokat és süllyesztő mélységeket. A távlat. . . , nos a távlat gyakran messzibe veszett. D e érezhetően - a kor értelmezése szerinti - a szocializ­ mus adhatta meg. Bizonyíték: így vált az eltévedt, az otthontalan emberből - küldetéses emberré, aki szinte a nihilből tám adva lett gőgös úrrá, vált szuverénná, s lett vátesz, s lett hitvallása az életigenlés. Valahol itt és így végződik A dy története az első két kötetben. Mi volt, mi lehetett e változott magatartás hátterében? Az, ami már ak­ kor - igaz, csírájában - az Intés az őrzőkhöz vezet, ebbe az irányba mutat: a mégis, a csakazértis morállal, magatartással A d y Endre otthont akart te­ remteni az ember számára. Előtérbe lépett az ember- és jellem formáló Ady, a most már új értelmezésűen aktuális A dy, a mához szóló élő örökséget 54 �jelentő Ady. Ember- és jellemformáló A d y? Ilyen értelemben (is) a forra­ dalmi Ady. A ki leküzdve száz akadályt, leküzdve önmagát, a kor nyomo­ rúságát (a nacionalizmust, a hínárba húzó provincializmust) bebizonyította: a magyar irodalom, az aktuális és modern magyar költészet sohasem vált provinciálissá. Nem válhatott azzá. A világirodalom főáramában élt, vele dobogott e poézis „szíve” , az emberé és a művészé egyaránt. A z Intés az őrzőkhöz arra is bizonyíték: K irály Istvánnak is szembe kel­ lett nézni önmagával, nemcsak A d y életművének ürügyén. Különben nem lett volna képes a monográfia műfajának teljesen újszerű kidolgozására. K ü ­ lönben nem lett volna képes arra, hogy önmagát is szembesítse a korral, melyben élünk. Ennek eredménye: „kihagyta” az 19 12 - 19 14 . közötti két esz­ tendőt. „N em koncepcionális: gyakorlati okai voltak az elmaradásnak. Az ekkor írt versek kapcsán - a kiteljesedett forradalmiság, a népi forradalmiság problémáiról szólva — akartam tárgyalni az életmű eszmei összetevőit: a költő kapcsolatát a maga eszmetörténeti-mentalitástörténeti ösztönzőihez, a kor haladó szellemi, művészi, politikai áramlataihoz és mozgalmaihoz” vallja K irály István újabb műve első kötetének előszavában. Vagyis: nem az Ady-biográfiához igazodik, még annyira sem, miként az előző két köte­ tében, még annyira sem, mint a fentebb aposztrofált Bölöni György vagy Fábry Zoltán. A d y világképének változásait kíséri nyomon e két vaskos kö­ tetben. Úgy, hogy az egykor élt Adyn keresztül a teljes embert, az indivi­ duum dacolását mutatja be - a mának. Hiszen a mához szól. Így kettős értelmű, s értelmezésű a végigvonuló cím, mely mai korparanccsá sűrűsö­ dött: Intés az őrzőkhöz. A d y költészetében már benne él, dobog - modern korunkat idézve - a József Attila-i „mindenséggel mérd magad” ; ott él benne a Lukácstól idéz­ ni szeretett rilkei parancs: „M eg kell változtatnod az életedet” . „Nem csak a nyelvi, s nemcsak esztétikai nevelés, de az emberformálásnak is előrevi­ vője, s eszköze így egyben minden igazi irodalom. Kiemeli a maga parti­ kuláris létéből az egyest a legmagasabb rendű értékek világába. . . A z em­ beriét méltóságát, a nembeli tudatot vési a lélekbe. . . ” — írja K irály István - ugyancsak az előszóban. Bizonyítva mekkorát kellett változnia magának K irály Istvánnak, szemléletének ahhoz, hogy ezt az életművet - Adyét újszerűén megközelítve, még újszerűbb módszerrel dolgozza fel, mutassa be. Sok vita, sok gáncs, sok belső ellenkezés volt ennek előzménye: ez világosan kivehető a kötetek minden lapjáról. Még akkor is, ha figyelembe vesszük K irály István közismerten rokonszenves tudósi-emberi szenvedélyességét. Ön­ magával, s ezzel együtt a jelen megannyi problémájával is szembenéz, s a gáncsokat feledve, higgadtan tárja elénk az életmű világképspektrumának lényegét. Mert - miként A d y költészetében - K irály István (meg is vallja ezt) munkájában is ott húzódik a kérdés és a válasz, a mélyben, alant, s a felszínen. A z irodalom „az irodalomtudomány a maga hivatását csak úgy láthatja el, ha a formai kérdéseken túl a jellegzetesen irodalmi tartalmi probléma, a »hogyan kell hát élni« kérdése is foglalkoztatja ( . . . ) azaz világképet is keres a gondjaira bízott valóságanyagban, az irodalomban” . Ú gy gondoljuk, ennél sommásabban, tartalmasabban, élőbben aligha tud­ nánk megfogalmazni azt az újat, mely K irály István e kötetét jellemzi, megközelítésben és módszerben egyaránt. A kor és az egyén kapcsolata csodálatosan bomlik ki egy szuverén költői életműszakaszon keresztül. Úgy, hogy a meghatározó iránytű mindig a költői 55 �világkép, úgy, hogy az egyéni motívumokon át mindig a kor lényeges moz­ zanatait, a csúcsokat látjuk. Ú gy, Hogy az egyén morális tartásán keresztül pillanthatjuk meg a kor kínzó kérdéseit: a hatalmi nyomást, a nacionaliz­ must (annak megannyi változatával együtt), a nemzettudat változatait és változásait, a kor alapvető kulcsproblémáját ti. az imperializmust, s az ennek nekifeszülő egyéni szellemi vétót. A z egyén, mint történelmi produk­ tum és, mint antropológiai tényező jelenik meg, s így már nem meglepő az elérkezés a lét-nemlét humánum-eszményéig, de az sem, hogy elérkezik az ontológiai válság pereméig. Mindezt felépítve úgy, hogy a részek között nem érzünk mesterséges hidakat, hiszen e részek mind a személyiség és a kor szoros kapcsolatából fakadnak. Most már csak az a kérdés - konkrétan hogy mi a válságból kivezető út biztosítéka? Van-e ilyen egyáltalán? Van, létezik ilyen : a népi forradalmiság, amely itt, Közép-Kelet-Európa tájain különösen mély értelmet kap­ hatott, mindmáig. M ég akkor is, ha - A dy életében - ez diametrálisan füg­ gött össze antropológiai énjének önpusztító mozzanataival. Úgy tűnik - s K irály István érdeme, hogy ezt élessé teszi - , a társa­ dalmi lét és az egyéni (természeti) lét itt, ezen a ponton kettéválik. Hiszen míg egyfelől A dy annyi szerteforgácsoló erő között megtalálta azt a kohé­ ziót, összetartó erőt, a forradalmi tudatot, a népiség forradalmi tudatát és társadalmi aktivitását (hiszen együtt haladt a kor nagy történelmi esemé­ nyeivel), másfelől antropológiai mivoltában magányba roskadt, tökéletes önpusztítást végzett. Í gy, s ebben az értelmezésben bizony igaz az az 1939es Lukács György-i megfogalmazás: „A d y , a magyar tragédia nagy éne­ kese” . Csak K irály István rendkívül sokrétegűen, széles „színskálán” mo­ zogva bontja ki mindezt. Jelezve, hogy ma összetettebb, bonyolultabb a kor, melyben élünk, s nem elegendő egy síkon mozgatva a képet bemutat­ ni egy hatalmas, kor meghatározó életmű részletét. Lukács György egykor (1939-ben) óriási fegyvertényt hajtott végre, amikor a vízválasztó fasizmus-antifasizmus közé állította Adyt. A kor akkor azt követelte meg. Ma a kérdés már sokkal összetettebb. A z ideologikum és az esztétikum ma másképpen kapcsolódik össze s ennek a követelménynek, követelmény­ rendszernek tesz eleget K irály István. Tudva, hogy manapság bármely élet­ művet —, de az Ady-méretűt különösen csakis így lehet hitelesen bemutatni és elfogadtatni. Így válhat - újra idézve - a mához szóló érvényességűvé, korparanccsá, ha Adyról beszélünk: intés az őrzőkhöz. Külön kellene szólni arról, hogy K irály István mily gazdagon nyújtjakínálja a szebbnél szebb stiláris elemzéseket a költői világkép összetevőiről. Nem szólva a hatalmas irodalomanyagról, melyet ritkán látott biztonság­ gal kezel. D e ezeket mind alárendeli egyetlen központi elvnek: a teljes egyé­ niség látásmódján keresztül bemutatni a kor megannyi ága-bogát, összegez­ ve ezzel a költői világképet. Ezáltal azt is eléri, hogy a már ismert, lénye­ ges vagy mellékesnek tűnő életrajzi mozzanatok „belesimulnak” a két kö­ tet főáramaiba. Nagyon elmélyülten, a kort - az egykorút és a mait - nyitott szemmel, érzékenyen figyelve sikerülhetett csak K irály Istvánnak e két újabb köte­ tet megírnia, meghaladva az irodalomtörténet-írás hagyományos módszereit, de meghaladva önmagát is. Mintegy prizmán átszűrve olvashatjuk a mo­ dern Adyt, gyakran csak sejtve, hol bukkanhat fel egy-egy szeminárium ta­ nulsága, hol saját kutatásainak összegződése, mikor a politikus (pl. or­ 56 �szággyűlési képviselő) K irály István tanulságösszegezése. Mert - végki­ csengésként - mégis ez a meghatározó: a mából kiindulva megeleveníteni, megannyi összetevőjével, az egykorút, hogy e kettős szűrésen át mégiscsak a mának mutassa fel a magyar, s a világirodalom egyik nagy alakjának életműgerincét. Bonyolultan, ellentmondásosan. D e sohasem hivalkodóan, Így válhat mércévé K irály István kötete. Í gy lehet figyelmeztető összegzés: intés az őrzőkhöz. (Szépirodalmi.) KOVÁCS GYŐ ZŐ 57 �FO N T O S K Ö N Y V IL L Y É S R Ő L Izsák József: Illyés Gyula Tavaly ősszel folyóirataink ünneplőbe öltöztetett mondatokkal köszöntötték Illyés Gyulát. A „szél-kaszabolta magyar nyelv” - fölnevelő édesanyánk verskoszorúkkal ünnepelte legméltóbb fiát nyolcvanadik születésnapján. Kivé­ teles pillanat: még az ellenfelek is lábhoz tett fegyverrel, néma főhajtással tisztelegtek. A rövidebb-hosszabb tanulmányok, évfordulós kiadványok sorából kiemelkedik Izsák József Illyés Gyula című könyve, mely legnagyobb nem­ zeti költőnk művészi pályájának 1920-50-ig tartó szakaszát kíséri figyelem­ mel filológusi pontossággal. A tudós erdélyi szerző legjelentősebb alkotása ez a félezer oldalas monográfia. Asztalos Istvánról (1967) és Tamási Áronról (1969) írt munkáit nem csak mennyiségileg haladja túl ez a nagy bátorságra valló, feladatát becsülettel teljesítő közhasznú vállalkozás. Izsák József a szük­ ségből kovácsolt erényt, nem merül el az életrajzi adatok rengetegében (leg­ több esetben a művek keletkezésének körülményeire is csupán utal), ehelyett az alkotások hegyvonalait járja végig az irodalomesztéta alaposságával és alá­ zatával, s irigylésreméltó barangolásának élményeit olvasmányos stílusban igyekszik megosztani olvasóival. Életrajz helyett világirodalmi kitekintéssel indítja könyvét, majd ezt követő­ en a hazai tájakon széttekint, hogy aztán a későbbi biztosabb tájékozódás végett leszögezhesse mindvégig bizonyított, s most iránytűként ideillesztett té­ telmondatát: „Illyés Gyula lírájának első »hajszálgyökerei« a nehéz föld rö­ geibe és ebbe az európai, népi, forradalmi humánumba ágyazódtak.” Illyés pályájának első harminc évét szerzőnk három korszakra (Útkereső forradalmiság 1920-1933; A népi-nemzeti megújulás szolgálatában 19 33-1937: A nemzeti költő próbatételei 1937-1950) osztja, ezekből újabb alkorszakfiókok nyílnak, ezekből aztán ismét újabb fiókocskák, melyekbe rendszerint egy-egy mű elemzése kerül. A szerző rendszerező szándéka érthető, magyarázható. Csu­ pán azt nehéz eldönteni a könyv utolsó lapjáig, hogy irodalomtörténeti kéziköny­ vet akart-e írni Izsák, vagy pedig esszéfüzért kedvelt költőjéről? Mert az utóbbit is megvalósíthatta volna, magasívű műelemzései (Szomorú béres, A ház végén ülök, Puszták népe, Egy barackfára), helyenként fel-felparázsló, nem csak fényt, meleget is árasztó mondatai, mélységesen igaz felismerései („Illyésnek egy pillanatra sem adatott meg, hogy kívülálló lehessen. Tiltotta azt a nemzeti érdek, tiltotta az emberi erkölcs.” ) erről tanúskodnak. Néhol azonban „túlmagyarázza” a verset, tanárosan didaktikus (Az árokparton), túlságosan közel ha jol az alkotásokhoz, s már-már pozitivista módon merül el a részletekben (Magyarok). Viszont a két­ fajta (gyakran mutáló) stílus időnként nagyszerűen kiegészíti egymást, nemes harmóniába olvad. Az Egy barackfára című költemény elemzése például remek stílusötvözet: „A játékosan jambust trocheussal libegtető sorokban valóban van valami rokokós kecsesség. A báj trillázik itt képekben és hangban, sőt mozgás- 58 �ban. Csupa szökkelés itt minden, könnyed lebegés. A rövid sorok mellett a rövid szavak, a keresztezőn-pajkosan ugráló rímek, a magas magánhangzók nagy száma, a kifejezetten zenei hatású mássalhangzók, l-ek, r-ek gyakorisága finomítja, kecsesíti a vers hangulatát olyanná, mint egy Chopin-futam, mollban.” Ezt a formát kellene állandósítania. Külön tanulmány lehetne a könyv Illyés-rímekről írott részlete: a költő szándékoltan hanyag rímkezelése csakugyan avantgarde-dacból eredezhet. Ugyancsak jól elkülöníthető, ereded felismeréseket tartalmazó gondolatmenet a modern magyar esszék kialakulását elemző, s ebben Illyés jelentős szerepét kiemelő fejezet. Adósunk marad viszont Izsák József, a háborús időszak leg­ jelentősebb - nemzetmentő szándékú - irodalmi vállalkozásának méltatásá­ val. Annál is inkább érzékeljük a hiányt, mert ennek a nemcsak irodalmi célokat szolgáló szekértábornak Illyés Gyula volt a parancsnoka. A két cson­ ka és két teljes évfolyamot megért Magyar Csillagról annyi szó esik csupán, mint a folyóirat első számában napvilágot látó - egyébként valóban fontos Széchenyi-versről. Fájó felismerés az is, hogy Örley István mennyire kiesett irodalmi köztudatunkból. A folyóirat szikrázó tehetségű segédszerkesztője, Illyés hadsegédje lassan-lassan már csak az íróbarát Ottlik Géza regényében él tovább. Álnéven. S bár Izsák József, a folyóirat munkatársait felsorakozta­ tó névsorolvasása harmincnégy művet számlál, Örley hiányzik ebből a fel­ sorolásból. A szerző lélektanilag is alátámasztott, s változatlanul műközpontú elemzé­ sekre alapozott pályaszakasz-értelmezéséből nyomon kísérhetjük Illyés háború utáni hangulatváltásait is. Megértjük a költő önmagát őrző visszahúzódását, belső emigrációba menekvését, érzékelhetjük a korszak bizonyos éveinek lélekroppantó súlyát. Az Illyés iránti „hivatalos ellenszenvet” Izsák József, a költő két, ebben az időszakban írott művével magyarázza. Alighanem igaza van. A Hunok Párizsban idegesítő mondandója az lehetett a keleti emigráció­ ból hazatérő, itthon már fontos pozíciókban jutott, de még korlátlanabb ha­ talomra törő politikusok számára, hogy a magyar munkásmozgalmat nemcsak ők képviselték a két világháború között. A Lélekbúvár című színpadi szatíra - már 1948-ban! - a dogmatizmus és a korlátlan lelki terror ellen emel óvást. Szellemesen jegyzi meg a monográfia szerzője: „Talán szerencse volt, hogy azt értette a szatírából a kritika, amit értett, és nem többet.” Így, a korszakkal szembesítve, jobban érzékeljük a J egyzőfüzetbe írt versek mondatainak ekrazittöltését is. „N e nyugodj bele rosszba semmibe!” - tanácsolja költőnk Tó I. című versében. A személyi kultusz kialakulását 1950-ben született epigrammá­ jában így dokumentálja: „Rajongva nézik bölcs istenüket / a napraforgók: Oh, a nap! / Saját arcára teremtette meg / málé nagy arcukat!” (Napraforgók) A monográfia 1950-ben lezárul. Remélhetőleg Izsák József tovább folytatja munkáját, eddig megismert irodalomtudósi kvalitásai képessé teszik erre a rendkívüli munkára. Illyés - egyszemélyes országgyarapítóként - az irodalom minden tartományát újrahódította számunkra. Ezt a birodalmat minél előbb fel kell térképeznünk, élnünk kell ezzel az ajándékkal. Igaz, Illyés Gyuláról írni, ráadásul monografikus igénnyel - lélegzetállító feladat. De nem megold­ hatatlan. A marosvásárhelyi szerző ebből adott leckét hazai irodalomtörténé­ szeinknek. Adjon a Sors alkalmas időt, s körülményeket munkája befejezé­ séhez. (Szépirodalmi) K O Z M A H U BA 59 ��„H O V Á L E T T E M ” Megjegyzések Hajnóczy Péter összegyűjtött művei kapcsán Szokatlan gyorsasággal, az író halála után másfél évvel, jelent meg H aj­ nóczy Péter összegyűjtött műveinek kötete. Egyetlen könyvben az életmű - e külsődleges tényből két következtetés adódik. Az egyik az íróra vonatko­ zik: a bőbeszédűségnél többre tartva a tiszta mondatokat, írásaiból követ­ kezetesen eltávolított minden fölöslegesnek ítélt szót. Gondoljunk csak A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének egyik bekezdésére, ahol az író, mint az aranymosó, mérhetetlen értéktelent szűr át, hogy ami megmarad, annál értékesebb legyen. A másik következtetés az irodalmi közvéleményre vonatkozik: Hajnóczy írásainak fontosságát, szinte az írások megjelenésé­ nek pillanatában, nemcsak a kritika és főleg az író nemzedékének kritikusai, hanem egy szélesebb olvasóréteg is felismerte. E fontosságot ismeri el újra ezzel a kötettel a könyvkiadás, a művelődéspolitika. Hajnóczy Péter mintegy húsz évig írt, tíz évig volt író, ebből hat évig is­ mert és két évig „befutott” író. M ár életében jelképpé lett, hivatkozási le­ hetőséggé váltak írásai. H alálával nemcsak az életmű fontossága nyert újra elismerést, hanem a jelképből mítosszá, legendává növekedett. A hetvenes évek irodalmának „ ködlovagja” - ahogyan Mészöly M iklós nevezte. V a­ jon van-e valaki, aki szembe tud, mer, akar, szembe képes nézni és szállni egy mítosszal, s elég bátor, hogy a mítosz mögött felfedezze az embert és a művet? Minden előzetes minősítés magában hordozza az előítéleteket, minden elemzés a belemagyarázást. A mélyebb vizsgálat még a jövő feladata, az irodalomtörténet ezt el is fogja végezni, bizonyára. Az előképek, a befoga­ dott hatások feltárását már megkezdte a szorgalmas filológia. Előttünk a jelenség áll: egy fontos könyv, amelyről érvényes ítéletet kell mondani, de veszélyként itt van az előítélet, amelyet a szerző legendája táplál, s akármi­ lyen a szándéka, akár a javára akar lenni, akár ellenére, mindenképpen káros. ReJ T (!) a jószándékú előítélet is; viszont az irodalmi közvélemény szank­ cionáló ereje tudattalanul is átitatja, befolyásolja a véleményeket. Ezért idő kell ahhoz, hogy érvényesebb megállapítás születhessen a műről. A z értet­ lenség szül(het)i a belemagyarázást. A közhangulat nyomása alatt mindent meg akar érteni a (sznob) magyarázó, pedig ez egyetlen nekifutásra lehe­ tetlen: a művek nem mindennapi szokatlansága és tömörsége, szokatlan ere­ detisége, a gondolatiság áttételes megjelenése és gazdagsága, a forma, az írói technika feltárása még sok munkát ad az elemzésnek. Mindezt némi­ képp a szerző ellenében mondjuk. A D inam it című írásában azt állítja: „végtére is, a mű értelmezési lehetőségei nem korlátlanok” . E z igaz, mégis sokkal gazdagabbak, semhogy különböző pozíciókból kötelezően egységesen lehetne magyarázatokat adni. Tiszteljük annyira a művet, hogy teret adunk egymástól eltérő és egymásnak ellentmondó értelmezéseknek és magyaráza- 61 �toknak. Teret adunk, de természetesen nem tartjuk egyformán autentikus­ nak. Ezért talán nem tűnik önkényes kijelentésnek, ha m egállapítjuk: Hajnóczyról beszélve a kritika jobbára csak dadog — miközben természetesen ki tud mondani értelmes mondatokat. (az út) Hajnóczy Péter útja az első ránézésre sem tudattalan bolyongás­ nak, hanem tudatos útkeresésnek tűnik. V állalta azt, hogy „a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon” . Útkeresésében a technikai elemekkel való kísérletezés a leglátványosabb. Ebben azonos a hetvenes években induló magyar irodalommal, nemzedékével: az elődök anekdotikusnak mondott prózájával szemben a világirodalomban megvaló­ sult formai eredményeket honosítani, „irodalm ivá” tenni az epikát. Ez a magatartás a lírában is éppen az elmúlt évtizedben vált uralkodóvá, ezzel tagadja és haladja meg az előző nemzedékek „közéleti” irodalmát. Hajnó­ czy Péter kezdetben kidolgozott egy fegyelmezett novella- (és nem elbe­ szélés-!) írási technikát, amelyet kamatoztatott az első két kötetében (A fűtő, M). A z automatikus írásról van itt szó, amelyet a mostani gyűjtemény­ ben, Hátrahagyott írások címmel, képvisel néhány darab. Ezek az írások tanúsítják, hogy igen könnyen modorossá válhatott volna ez a forma, mert csak szűk határok között alkalmazható. Viszont azért lehet igaza M alis Líviának, aki a kötetet összeállította és gondozta, mert így, az eddig nem ismert írásokkal összevetve látható, hogyan született belőle Hajnóczy kezén remekmű (Pókfonál, A szertartás). A z is fontos, miképpen tudott vele idő­ ben szakítani, úgy, hogy a megtanult írásfegyelmet megőrizte. Eközben ér­ lelődött meg az újabb technika, a vágások és az idősíkok csúsztatásának technikája. Ezek az eredmények összegeződtek A halál kilovagolt Perzsiá­ ból című kötetében, 1979-ben. A fegyelmezett írás és a montázstechnika birtokában tudatosan lépett új terepre: a belső, a belül megőrzött cselekvési lehetőség, a belsőbe rejtett szabadság megjelenítése érdekelte. Fontos művek születtek itt, és nehezen értelmezhetők: a Jézus menyasszonya című kötetben jelentek meg 1981-ben, valamint folyóiratközlésekből kerültek a gyűjteménybe (A herceg. Dinamit). Az értelmezést éppen az nehezíti, hogy bár fontos és nem mellőzhető mű­ vek ezek, nem készült el a szintézisük, miként az előző etap végén a Per­ zsia. Pedig az írói szándék nagyon markánsan rajzolódik ki: olyan művet kell alkotni, „am ely élő, organikus” . Hiszen a N agy Fazekast (isten? te­ remtő? természet? valóság?) kell lepipálni. Pedig annak egyetlen teremtmé­ nye, akár egyetlen reteklevél is lehet az, „végtelen értelmezési lehetőséget kínál” . Ellentétben a művel! Mégis, felismerve az alkotó tragikumát „ú j­ ra és újra kísérleteket tesz, eleve kudarcra ítélt művekbe kap” . Lehetsé­ ges, hogy Hajnóczy Péter itt már nem megvalósítható célt tűzött ki. Úgy próbált irodalmat teremteni, hogy túl akart lépni az irodalmon; a műalkotást valósággá transzformálva, az átlépné saját határait, megszűnne műal­ kotás lenni. Ennek a veszélye (kísértése?) felvillan az író előtt: a Hair cí­ mű novellában írja: „D e hogyan is festett H. akkoriban, milyen volt az arca, homloka, szeme és arca. Valahogy ekképp.” És itt két fénykép kö­ vetkezik. E két fénykép közlése részben Hajnóczy Péter következetességét igazolja, hiszen mindig kereste a kifejezés legmegfelelőbb lehetőségeit. De eljutott oda - és ez az irodalom határa - , hogy az írás helyett rámutat a dolgokra, személyekre: így, ez, ekképp. Ezzel viszont megszűnt létezni az 62 �irodalom. A puszta tárgy m aradt, a jelenség, a felszín. De Hajnóczy nem ment bele ebbe a csapdába, az irodalom önfelszámolásának csapdájába. (a felszín és a mély) Amikor a technikai, formai kérdésekről beszélünk, látszólag felszíni külső, esetleg járulékos elemeknek lehetne ezeket minő­ síteni. Valójában szó sincs erről. Ez a formakeresés - igaz, negatív mó­ don, tagadólag - az előző írónemzedék alkotásaihoz kapcsolódik, tehát lé­ nyeges irodalmi kérdés hordozója. Tanúként a szerzőt idézem: „minden, a feladat nehézségét bizonyító triviális ábrázolási módszerről le kell monda­ nunk (arcjáték, botladozás, verejtékezés, lihegés stb.)” - írja A szekér cí­ mű novellában, az öregasszony „ábrázolásá"-nak nehézségeire reflektálva. Vagyis amit a szerző útjával kapcsolatban elmondtunk, az egy jelentős esztétikai eredmény megszerzésének útja is: a kifejezési eszközök, lehető­ ségek gazdagodása ez, s mint ilyen, immár pozitív eredmény. Látható azon­ ban itt egy fontosabb érintkezési és kapcsolódási pont. Annak a kérdése, hogy milyen lényegi jegyeket hordoz, milyen valóságot vagy valóságszem­ léletet tár fel, esetleg rejt el ez a külső. Hosszas lenne azokat a vonásokat elemezni, amelyek a hetvenes évek világából a művekben tetten érhetők. Néhányat emeljünk ki belőlük! (az eszmény) Amilyen következetesnek láttuk az írót a formateremtés­ ben, olyan következetesnek tűnik az eszménykeresésben. Kezdetben a jelen­ ségvilág (a tények halmaza) mellett, amely mindig sokféleképpen értelmez­ hető és amely mindig egyetlen helyzetként rögzül (pl. a M árai-novellákban), ott vannak azok az írások, amelyekben megfogalmazódik valamilyen (utó­ pisztikus, fantasztikus, olykor groteszk, ritkán abszurd) cél, amit el akarnak a hősök érni, de amely elérhetetlen, éppen azért, mert utópikus, fantaszti­ kus, s mert a mindennapok világa, a konkrét és esetleges helyzetek lehe­ tetlenné teszik. (A fűtő, A véradó.) Aztán, az első két kötet után, az eszményvesztés és eszménykeresés idő­ szaka. A Perzsiá ban a helyzet, a felszíni, a középszerű, a pótcselekvés van uralm on: a feleség, aki a mást, a megoldást képviseli - bár reális - , csak gondolatilag van jelen, a főhős vár rá, miközben elveszti önmagát, s szinte hiába vár, mert az idő alig múlik. A parancsban, ahol a valósághiány vált teljessé, ahol az igazi lét a gondolatvilágban m aradt meg, ahol az élet he­ lyét a várakozás teljesen elfoglalja, az eszmény csupán fikció (ez a lehet­ séges szeretet) vagy legfeljebb szimbólum (ez a Dimorphoteca - viharvirág). A mélypontot a J ézus menyasszonya című írás jelenti: teljes reménytelen­ ség, teljes önfeladás, a negatív lehetőségekkel való azonos ulá si vágy és a teljes pusztulás képe rajzolódik ki, itt nem lehet helye vagy szerepe semmi­ féle eszménynek. Nem előzmények nélküli ez. A Perzsia látomásai előlege­ zik a belsőbe m enekített szabadság elvesztését. A drámákban (drám ák ezek egyáltalán, nem inkább a novellák új vál­ tozatai?) ismét előtűnik az eszmény. Igaz, közben a jelenség is elveszett (nemcsak a valóság). A D inam itban a látszat van jelen: a szertartás leírá­ sa nem a szertartás megjelenítése, hanem csak azé, aminek látszik. A Férfi és a N arrátor közötti különbség csak illúzió, és nem lehet azt sem tudni, élünk-e, éltünk-e vagy halva éltünk egykor, hogy valóság volt-e az élet vagy ágáló árnyak vagyunk csupán. M indem ellett nem kizárt a jó sem, minden lehetséges, de minden bizonytalan. Az értelmezésre itt Hajnóczy vezet rá, ahogyan a filológiát az előképek feltárására. M iként ott pl. Malcolm 63 �Lowry, Dylan Thomas, Faulkner vagy Szádek H edaját nevét emlegeti, itt a sztoikus filozófusokét, Senecáét, Epiktétoszét, Marcus Aureliusét. (az útvesztés) Nem Hajnóczy útvesztéséről van szó, hanem a művekben megjelenített tévutakról, eltévelyedésekről. M ert ha nincs valóság, akkor meg kell teremteni annak a pótlékát. E rre a leggyakoribb megoldás, a leg­ közönségesebb lehetőség: az alkohol. Parafrázissal élve: az alkohol az ember lehetőségének álvilága. M int pótcselekvés, mint kompenzációs eszköz, a cselekedetek elől való menekülés, az élvezetekben való feloldódás, elve­ szés, tudattalan és parancsoló vágy. A z alkohol, mint mennyország. D e ha­ missága azonnal lelepleződik. Tehát az alkohol mint pokol. Egyszerre tű­ nik megoldásnak és teszi lehetetlenné a megoldást. Vagyis egyszerre pokoli mennyország és mennyei pokol. Ahogyan azt A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényben láthatjuk. (az alakítás) A kifejezés Szkárosi Endréé. Azért kellett kölcsönvennünk, mert ezzel jellemezhető legpontosabban Hajnóczi Péter művészete. Hajnóczy nem ábrázol: műveinek formája tagadja az ábrázolást. Az írásoknak tehát ki kellene fejezni valamit. A látszattá változott valóság nem fejezhető ki, ha kifejezhető lenne, akkor sem érdemes. M ert erre méltó csak valami lé­ nyegi lehet. Csupán két kiút mutatkozik: a semmi megjelenítése és az ala­ kítás. Az első újra az irodalom önfelszámolását jelentené. A második az iro­ dalom határán mozgó megoldás: az önmagára, a műre, a belsőre figyelő író kialakít egy művet, amely követeli a jogát, azt, hogy valóságként értékelőd­ jön. Az ilyen helyzetnek, állapotnak, belsőnek (tartalomnak) csak az ilyen forma felelhet meg. Ha ugyanis a valóság idegenné vált, a harmonikus for­ ma lenne az, amely tőle idegen. Á m az idegen tartalommal csak az idegen forma harmonizál. Ha nem így tenne az író, megcsalná önmagát, elárulná íróságát, becsapná a közönséget, szemfényvesztő lenne, nem művész. Vi­ szont az ilyen forma nem tudja feltárni a tartalm at, elrejti, elfedi, elleple­ zi azt. M indez újra negatív eredmény, de egy következetesen elvégzett mun­ ka eredménye, ami magában hordozza a továbblépés lehetőségét, egy más­ féle irodalom megteremtésének az esélyét. Ez már túlm utat Hajnóczy Péter életművén, de írásai mintegy letéteményesei a holnapi irodalomnak. H a így van, akkor ez az író legnagyobb érdeme. (Hoválettem) E tagolatlan kérdés, kérdő kijelentés és szóvá lefokozott m ondat annak az írásnak a címe, amelyikben felvillantja és összegzi H aj­ nóczy Péter mindazt, am it fentebb emlegettünk és még többet. Hiszen ha valóság nincs is, meg lehet teremteni az újat, ha elveszett minden, a dol­ gok még mindig léteznek és ezért kellő mennyiségű tapasztalatot mindenki felhalmozhat —, s ez már elegendő lehetőséget ad az életre is. Sőt lehető­ séget ad ennél sokkal többre, az igazság követésére: „D e hát - eszerint okoskodva - nóta, hajó, szél, egy közönséges vicc és tárgy és a tárgy árnyé­ ka — IG A ZSÁ G lehet, ha a ROSSZ ellenkezőjét szemléljük benne” . M ind­ ez nem a diadalmas optimizmus, de egy bizonytalan világban erkölcsi tar­ tást tesz lehetővé, nem az utazó végcélja, de fontos állomás. Tisztelet érte Hajnóczy Péternek, hogy megtette eddig a küzdelmes utat. D E H O V Á LETT? „Aztán csöndesen felkelt a székéből és elm ent.” (Szépirodalmi) T Ö R Ő C S IK M IK L Ó S 64 ��Á ra : 12,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf29e926994cf88757cb1fdcaf480128.jpg 46adf560332547676d788440dd325f93 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3e94cb9de4dd50deff47cddf2647efc0.pdf e8567bdb81337fd136f37f460cfa98a4 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 19, MOLNÁR PÁL___________________________________________________ ,,Népünket talentumos alkotóközösségként elkönyve­ lő honfiakból aggodalmat vált ki, hogy az aktív kere­ sőknek csupán öt százaléka töri a fejét technikai esz­ közök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötö­ de néz körül a munkahelyén kritikus-alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5 ; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó megpróbáltatásokat.” 28. TANKA LÁSZLÓ_________________________________________________ ,,No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a közös­ ségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán oda lyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok.” 56. DÉRCZY PÉTER__________________________________________________ „Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (különösen a Rozsdatemetőhöz vi­ szonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót korai kor­ szakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja.” �TARTALOM: 1. Konczek József: A ház, Kitekintés a Tangóra (vers) 3. Madár János: Csontig kifehérült, Megláttam arcodat (vers) 4. Szenti Ernő: A századvég verseiben, Egyet mond csak más szavakkal, Utólag visszanézve (vers) 5. Laczkó Pál: IBUSZ-szal a S A L T II-re (útiesszé) 14. K ara István: Helyzetelemzés, Az utolsó messiás (vers) 15, Krasznahorkai László: Rémesen van, de rendben van... (tanulmány) VÁLTO ZÓ V A LÓ SÁ G U N K 19. Molnár Pál: Fúj a szél malom nélkül is (riport) 25. Kerékgyártó T. István: Andorka Rudolf: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon (recenzió) 28. Tanka László: Enyém, tied, miénk... kié? (riport) K R Ó N IK A 33. Nagy Károly: Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi V ál­ lalatánál 1889-1945. KÖ RKÉP 39. Menyhárt László: a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 44. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980. (Mészáros János) 48. Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal (Botlik József) 52. A szárítókötél csendélete (Szkárosi Endre) 56. Dérczy Péter: Fejes Endre novellái és regényei Borító 3.: Madách-pályázat E számunk képanyagát a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat művei közül válogattuk. 24. o. Hibó Tamás, 36. 0. Czinke Ferenc, 4 1. o. Kirchmayer Károly (Madách) és Szabó Tamás (Tudós), 47. o. Somogyi Győző, 51. o. Czinke Ferenc, 54. 0. Földi Péter, 62. o. Somogyi Győző alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Radácsi László Csik Pál Szabó Károly Fancsik János Tamáskovics Nándor Molnár Pál Tóth Elemér Németh János A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bámely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 2 1 5-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 83.30549 N. S. �KO N CZEK JÓ Z S E F : A HÁZ N em h is z e m , hogy a k k o r v a n k észen a h áz, a m ik o r k ie lé g ü lte k a lá d á k , a v a k o ló k a n a la k , a fű ré sz e k , a k é se k . S az t sem , hogy ak k o r van k észen a h áz, a m i k o r t e le v a n z s ú f o l á s i g a m iv e l a k a r ju k . Ú g y g o n d o lo m , h o g y a ház e g y s z e r m a g a is m e g s z ó la l, m a g y a r u l, t is z t á n , a k á r e g y n é p d a l. KITEKINTÉS A TANGÓRA Hová szaladsz? O t t a m a la c m e g a m a rh a p ia c b a r o m fis t a n d o k k a l ö ssz e é r, o d é b b te j m e g te jfö l, n a , e l e s t é l , k e lj f ö l , k r u m p li s h ó f e h é r , m eg b a rn a ro z sk e n y é rkupac. I �K i kupec? E j, hogy te mindig az emberek után kutatsz. M i? Mit mulatsz? Min mulatsz? M it mutogatsz? Fügét? Ja ! Hogy szagosmügét M eg hogy az ott mutogatja magát? N ahát! Nugát? Mi az, hogy nugát? Fugát? Ja , értem szóval bugát. Végül is nem értem. Kinek a húgát? Ne azzal törődj most, legyen az eszed itt. Ahol mustártól az ecetig, biciklilánctól a cetig. Lancelóttól a jövő keddig, a bútól a jókedvig, a főtthústól a fettig, igen a kedvig, a Hedvig, a koksztól a kekszig, a boksztól a rexig, a foxtól a szexig, a stósztól a stekszig, a fecnitől a cetliig, sőt a Tau-Cetiig, a betlitől a yetiig, az arasztól a versztig, a kólától a kuliig, a bulitól a puliig, a lúgtól a cúgig, a súgtól a búgig, a barna mókustól a fehér nyércekig, a cucctól a heccig, az ecctől a pecctől a kimehetszig, van minden, de minden, ami csak tetszik. É s ami nem. 2 �M AD ÁR JÁ N O S : Csontig kifehérült Szememben zúg a szél. Szememben zúg a szél. Nincsen hatalma ennek a bogárnak, fölfordul vele a világ, fölfordul vele a világ. Sírt neki senki se ás, csak a jambusok koporsói cipelik parányi testét. Himnuszt énekelek a kövekre. Könyörgések keresztjét cipelem. Lecsüngő kézfej: anyám arca, vacsoraillatok gőzölgő tanyái, szárítókötélre lökött szegénysége a foltos kivetettségnek - száguld az idő temetetlen. Fehér lepedőkkel, libanoni ággal tereli szétszéledt ujjaimat. Rémülten nyerít a határban felejtett jegenye. Elszakítaná a dombokhoz kötött gyalogutakat. Hazatalálni, nagyapám szemében meglátni az istent csontig kifehérült lázakkal perelek. Csontig kifehérült lázakkal perelek. Megláttam arcodat Úgy látszik, megistenülnek mind az ágak, tenyérnyi reményüket eleresztik. Hullatják szelekbe, hullatják rögök szívéig - végtelen ez a megsárgult lárma. Szűntelen súgnak valamit. Valami anyanyelven ki-nem-mondható árvaságot: vesztedben is szeress engem, egyetlen Mária! Ujjaid megszentelt rácsait kerítsd körém! - ha feltámadnak a halottak, szoríts magadhoz. Érezzem húsodnak véreres lüktetését, szivárogjon el fogaim közül az éjszaka-csöndes éj . . . beszélni akarok! A kései fényben virrasztó anyákról, elárvult csecsemőkről, félálom-hazában vétett bűneinkről - mert megláttam arcodat. Mert megláttam a tekintetedbe zárt tiszta jövőt: ház, haza, ház, haza . . . fényesek mind a csillagok. Elvakítják hunyorgásaink csöndjét; jó veled, csak ez az elmaszatolt árnyék sokáig így maradna. 3 �SZENTI ERN Ő : A századvég verseiben a századvég verseiben reflektorfénybe került a homály az érzékközeliségtől részeg szavak kifecsegik a kimondhatatlan titkát versenyt örül a jókedv a mámorral két dudás egy csárdában a bánat és fájdalom a végszóra érkezett kezdetek mihaszna változásokkal lepik meg kiket magukra hagyott világmegváltó szándékuk más szavakkal egyesült a volt és a van kötelező tantárgy a létezéstan egyet mond csak más szavakkal az éjszaka és a nappal kívül kicsi belül nagy a már elmúlt még maradhat Utólag visszanézve utólag visszanézve megértem izgága miértjeimet elhiszem képzeletemnek álmaim feje fölött biztos födél a valóságos 4 �LA C ZK Ó PÁL: IBUSZ-szal a SALT— II-re „-íg y sexualizálód ik kor bennünket ö ln ek.“ a világ - élvez, a ki öl - élvezünk mi is, ami(M É S Z Ö L Y M IK L Ó S) „A m íg iszunk a B ékére, azt lesem m elyikem mozdul ellenem , m elyik magamat rúgjam gyomron, fejen ? " ( K Ö R M E N D I L A JO S ) ,,A v iá g csak egyszer lehet ily e n : aztán v agy megsemmisül, vagy teljesen érthetetlenné v á lik az utókor szám ára." (VLA D O GOTO VAC) Barátaink és ismerőseink - nálunk vendégeskedve vagy közös együttléteink során más otthonokban - korábban gyakran újra s újra meséltették velünk elhíresült kézfogásunkat. Rendszerint a televízió világpolitikai hírei hívták elő az igényt, s feleségemmel ismételten szívesen előadtuk minden alkalommal, ho­ gyan is történt. Az anekdotává csiszolódó epizód felmondása alatt a képer­ nyőn nyugodt ütemben tovagördült a hírfolyam, a nap súlyos eseményhorda­ lékával. Fél szemmel is alig figyeltünk oda, egy megbízható patthelyzet tili-tolíjának tűnt a legdrámaibb képsor is. Az ital és a bennfentes csevely - anek­ dotánkkal fűszerezve - mindenkit jobban érdekelt. Környezetünk már betéve tudja történetünket, legfeljebb szórakozottság­ ból kérdeznek rá időnként, gondoltam mostanában, érzékelve az érdeklődés megcsappanását. Nem csoda, hiszen két éve múlt az esetnek, Carter sem aktu­ ális már, még ha időnként fel is bukkan a hírekben; igaz, mostanság csak a diplomáciai játszmák epizodistájaként. Nem mintha önszántamból mindunta­ lan fel akarnám eleveníteni azt a hűvös délelőttöt, de kíváncsi voltam, mi lehet a növekvő érdektelenség tulajdonképpeni oka. Egyébként zavart már a végsőkig stilizálódó produkciónk; számunkra fontos részletek maradtak ki, a kezdet kezdetén is, előadhatatlanságuk miatt. Az egyszerű megfejtést baráti összejöveteleink mindig ismétlődő mozzanata kínálta föl. Arra kellett felriadnom, hogy mostanában elmarad a fecsegés a televízió híradásai alatt. Legfeljebb indulatszavakat hallani, vagy még anynyit sem, csak puszta érzelemnyilvánító, rövid hangokat, nagyjából azonos tar­ tományból. Vannak, akik némák. Kezünket időnként szemünkre tapasztjuk, mint Michelangelo elkárhozottja az Utolsó ítéleten, mert elviselhetetlen még a látványa is, hogy mibe zuhanhatunk. Kíváncsiságunk azonban legalább olyan erejű, mint rettegésünk foka; egyik szemünk befogva, míg a másik a meredtségig kerekre tágul - nincs akaratunk, hogy a látványtól szabaduljunk. A képernyőre meredünk hát, s talán még némi elégedettség, lappangó önélvezet is van bennünk, saját fajunk előtti főhajtás, miközben a civilizáció csúcstelje­ J �sítményeit látjuk működés közben, kísérleti terepen, esetleg grandiózus sci-fi imitációban trükkfelvételeken, szakszerű magyarázattal kísérve, részletezően a pusztítás természetét, fokát illetően. Aztán egy ijedt, csodálkozó és tárgyilagos (így együtt) modat: „Nézzétek már! Ezek gond nélkül ránk rogyasztják az eget!” Pedig már hamarabb föl kellett volna neszelnünk, időben elkezdhettünk volna félni. A külpolitikai kommentárok ötlettelen meteorológiai szóhaszná­ lata által kiváltott mosoly („hűvös béke” , „hideghullám” , „lehűlés” , „fagyos szelek a béke olajága ellen” , stb. - lásd visszamenőleg, legalább a legutóbbi amerikai elnökválasztásokig, a külpolitikai híranyagot és publicisztikát) talán az első percben az arcunkra kellett volna, hogy fagyjon, de legalább töprengővé torzulhatott volna. És még most sem vagyunk hajlandók látni és tudo­ másul venni teljes mélységéig a cipőnk orra előtt támadt rianást. Görcseinket, valamelyest, nyugati kortársaink is oldják: Reagan és környeze­ tének apokaliptikusan nagyvonalú kijelentései nyomán keletkezett békemene­ tek, tiltakozó gyűlések résztvevőinek arcát figyelve, a televízió politikai mű­ soraiban, mintha ők tennék ki a tömeg javát. Ők, a 68-asok, a társadalmi re­ formokat követelők, a vietnami háború ellen tiltakozók. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az ülősztrájkokban szívósan kitartó, majd hajuknál, lábuknál fogva vonszolt, hasbarúgott diáklányok gyerekkocsit tolnak maguk előtt; tiszta homlokú, szakállas férjeik pedig, akik megtanultak luxuskocsikból barrikádot építeni, s tudják mikor és hogyan célszerű felkapni és visszadobni az izzó, füs­ tölgő könnyfakasztó gránátot, milyen testtartás biztosítja a lágy részek, különö­ sen a herék védelmét az egyre hosszabb rendőrbotok ellen, most fiúkkal a nyakukban vonulnak. No meg elviselik az idősebbeket is, még a szónoki emel­ vényeken is. Európának nem lenne nagy ősze nélkülük. Tapasztaltabbak már, tehát csendesebbek is. Amikor a fegyelmezetten tiltakozó tömeg feje fölött a polietilénből formált, átlátszó, oxigénnel töltött, malackövér neutronbomba­ utánzat, kézről-kézre adva, fejük fölé ér, fölnyúlnak ők is, hogy remény és rezignáció, hit és dezilluzió keverékével arrébb fricskázzák. A látványon ve­ lük mosolygunk. Illik hozzánk is ez a tárgyilagos derű. Persze, 1979 júniusában, Bécsben, a S A L T -II csúcstárgyalásának utolsó nap­ ján, egy felhős délelőttön, amikor húsz-huszonöt magyar turistával együtt ke­ zet fogtunk Carterral. mindezt Kasszandraként igazán senki sem gondolta vol­ na még. Ha a véletlenen is múlott, s mi voltunk a legjobban meglepve, készületlenül nem ért bennünket az a kézfogás. Utólag úgy látjuk, minden egybevágott. Már az is, ahogy szokásunkkal ellentétben beleugrottunk abba a szabad szombatos útba: a bizonytalanság cselekedtetett bennünket. Mert minden bizonytalan volt. Idegeim mélyéről időnként az is megkísér­ tett, hogy éppen a szándékosságunk miatt. Majdnem tervszerűséget írtam, mi­ ként pontosabb is lett volna. Holott ettől irtózom leginkább. Ami azért könynyen legyőzetik, mert nevelődésem hibájának rovom fel (abból van elég, an­ nak számlájára bármi felírható), amely kései csökevényként kiütközik rajtam. Némi viszolygás így is visszamaradt bennem, mert nem tudok kiegyezni - mi­ vel? az ízlésemmel? - , hogy ennyire természetelvű kérdésben kiszámítottak le­ gyünk. Aztán minden belemosódott az állandósult kétségbe. Feleségemmel al­ kalmanként egymás megerősítésére hívtuk elő magunkból a derűt. Olyan felfokozottan éltük meg az első két gyermekünk kihordási idejét, hogy a tapasz­ talat homlokegyenest az ellenkezőjét eredményezte mindkettőnknél, mint vár­ ni lehett volna. Két gyermekünknél mindent megtanultunk, ami a „laikus” 6 �számára lehetséges. Részleteiben ismert, ésszerűen okolható, időben kibontako­ zó logikus folyamatot kísértünk végig kétszer is, tehát a tapasztalástól is fel­ dúsulva várakozhattunk volna a harmadik esetében. Mégis, már az elszánás időszakában, misztikus, véletleneknek végsőkig kiszolgáltatott, tőlünk teljesség­ gel független, s a miénkénél jóval több és meghatározóbb tényező végered­ ményének vizionáltuk, amit majd a gyermekünknek nevezünk. Kétségbeesve szerettük egymást, mondván, hogy terveink úgyis leválnak rólunk és itt állunk majd kétségek között, nem tehetvén egyebet az idegőrlő várakozásnál. Ha a nyár még a miénk lehetne! Félidős hassal mégsem lehet úgy csavarog­ ni, ahogy mi szoktunk, boldog révületben beleveszve a világba. Mégis, míg le­ het, menjünk! Akárhová, csak mozduljunk ki! Idegen is legyen, de már némi kényelem is szükséges, és elviselhető távolság. Bécs? Igen, Bécs! A terv pedig? Bruegel, mászkálás, film, sör, szakajtónyi külhoni, ismeretlen küllemű apróság (ceruza, toll, radírgumi, színesek, reprodukciós füzetkék, matchbox stb.) a gyerekeknek és végeérhetetlen dumák. Éppen be­ férünk - lemondás miatt - egy másfél hónap múlva (ez a legközelebbi lehető­ ségünk) induló csoportba. Amikor Carter kocsija a Svájci kapun, a Burg kápolnája elől csigaóvatosan kibújt, már mindent teljesítettünk, különösebb sietség nélkül, élvezve, ahogyan az idegen város összezár bennünket. Mialatt a mise végére vártunk, megint elöntött a kétely. Akkor döntünk-e ép ésszel, ha éltetjük magunkban a reményt és sötét kételyeink idején csalóka fényében tűnődünk, avagy törődjünk hozzá tévedéseinkhez, mielőtt még bűn­ né növesztenénk, nehogy soha nem szűnő bűntudatot vegyünk magunkra makacs önvádunkkal, amiért általunk taszíttattak ebbe a világba emberi lények. Minden egyéni előrelátásunk bizonytalansággá oldódik, aminek homályán át cselekvő mégis-einket a fatalizmussal határosnak látom. Zavaromban a Smenámat kattogtatom. pedig már vészesen fogy az utolsó tekercs filmem, s ha így folytatom, mire Carter végez a reggeli ájtatosságával, semmi sem marad. Feleségem fázósan belémkarol: Bécs ezekben a napokban nem szolgálhatott még jó idővel is. Ennek ellenére a várudvaron egyre szaporodott a tömeg, a nyelvi zűrzavarból is kivehetően javarészt turisták. Már I. Ferenc császár em­ lékművének talapzatára kapaszkodnak többen, úgy megvastagodott a bécsi rendőrök kordonja mögött a kíváncsi gyülekezet. A várakozás ideje túl hosszú­ ra nyúlik, már rég beleuntunk a találgatásba, vajon itt van-e már az elnök. Egyesek szerint régen, a televízióban és az újságban jelzett időponttal szándé­ kosan félreinformálták a nyilvánosságot; érdemes várni, most már nem tart­ hat soká. Annál is inkább maradjunk, mert nem lehet véletlen, hogy egyre többen vagyunk az „In der Burg” történelmi falai között. A feszültség oldódik, egyre nagyobb a zaj, s egyre több a ballonkabátos titkosrendőr, akik leplezetle­ nül furakodnak közöttünk, vizslatják, ki mit tart a kezében, fürkészik az ar­ cokat, s láthatóan fáznak, tisztán idegi alapon, függetlenül a délelőtt hűvösétől. Ballonjaikban kísértetiesen emlékeztetnek arra a magyar újságíróra, akit a Mihály-kapu előtt szólítottunk meg, segítene nekünk, mert ebből az irányból a rendőrség folyton kiszorít bennünket, pedig szeretnénk látni ezt a felhajtást. Vállpántos, csattos, sokgombos ballonja csak a színében különbözött a minden­ felé hemzsegő biztonsági emberekétől, de mivel nem viselte a mellén a tudó­ sítói minőségét igazoló fényképes, sorszámozott műanyag tokot, mint a várost elárasztó tömegkommunikációs slepp, szálfatermetével akár parancsnoknak is 7 �nézhette volna az idegen. Még kedvező időben állított le bennünket a Svájci kapu elé. Közvetlenül a kordonban álló rendőrök válla fölül bámészkodhat­ tunk. A motoros díszkíséret Hondái, BN V-i után a rendőröket figyeltük, akik az extragépek között csoportokba gyűltek, s láthatóan kellemesen adomázgattak, jókat nevetgéltek, teljes fesztelenséggel, az izgalom legkisebb jele nélkül. Amit eddig még nem láttunk, azt ők „hozták” : a bécsi kedélyt. A Mihály-kapu irányából pedig kényelmes tempóban közlekedtek a város­ néző turistabuszok, hogy a Neue Hofburg (ahol a S A L T -II. sajtóközpontja működött) irányába távozzanak. Nevetséges volt, amint a turisták egy ember­ ként forgatták a fejüket a mikrofonos idegenvezető ukázai szerint, a Carterra váró tömeg feje fölött érzékeletlenül átnézve, csak az épületek homlokzatát bámulva, kínosan ügyelve, hogy semmit el ne mulasszanak a kényelmet és eleganciát legnagyobb természetességgel ötvöző járművük haladása miatt. A buszok közé, időről időre, egy-egy konflis ékelődött, unott lovakkal. A nagy testű állatok - feltehetően blazirtságuk kinyilvánítandó - rendre kipakol­ tak a biztosított útvonalra. De akkorákat ám, amilyen végtermékre csak vas­ tagbelű, szinte korlátlanul tágulóképes zárógyűrűjű világvárosi lovak képesek. Az pedig már az egyik közismert mindennapi kiszólás anyagiasulásának tűnt, amikor éppen a Svájci kapu előtt, Carter biztosra vehető útvonalán, a hát­ tal álló és a már megélénkült, a kápolna irányába figyelő fotósok, tévések mögött potyogtak az úttestre a jól fejlett citromok. Őszinte, s mondjuk meg, kis­ sé alpári nevetés hullámzott a zárt várudvaron. Az eseményeket mintegy kívül­ ről szemlélő - tehát mindennek tanúi egyben - japán újságírók láthatóan nem értették egészen a visszhangzó röhej okát. Udvarias mosolyuk ki tudja, mit takart? Az a reményem támadt, hogy nem a lovak geggjén, hanem Európán mosolyognak. Hogy lehetséges, az ő szemükben hallatlanul gyerekesek vagyunk. Kívántam - mondjuk eképpen: „Adassék meg nekünk. Uram...” , hogy Európa végre akkora legyen, amilyen: kicsi. Mi (magyarok) csak nyernénk vele - lehetne tőlünk tanulni, hogyan viseljék el mások a dávidságukat. (R E K L Á M ! Kisebbségi komplexusban szenved? Utazzék Magyarország­ ra! Kössön magyar családdal barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést! Igényesnek fakultatíve értelmiségieket ajánlunk! R E K L Á M ) Ekkor harangoznak. Meglepően sokan vetnek keresztet. Ministránstapasztalatomat villogtatom - türelem, már úrfelmutatásra kongatnak, hamarosan elbocsátják a híveket; majd elszégyellem magam, hiszen fogalmam sincs az új szertartásrendről, a szembemisézés lefokozott misztikumán kívül. Nem is beszélve Carter felekezeti hovatartozásáról, holott illenék tudnom róla, mert mintha a mély vallásossága is hajtóerőként szerepelt volna a propaganda gőzhengerében, a farmeros, pulóveres hétköznapiságán túl. Bár itt a Burgban mást el sem tudok képzelni, mint római katolikus szentmisét. A többiek sem tájékozottabbak, de ezen nem érünk rá sajnálkozni. A kapun innen rekedt újságírók megbolydulnak, villannak a vakuk. A kapun túl mozgás, hangszórós beszédhang, derültség, taps. Az utób­ bi kettő néhányszor megismétlődik, majd álslampos, mégis elegáns küllemű mi­ sére meghívottak jönnek kifelé. Váratlanul föláll egy motoros ék. A bécsi rendőrök változatlanul fesztele­ nek, mégis, amikor villámgyorsan beáll közéjük egy zászlókkal (USA, S A L T II.) ékesített diplomáciai kocsi, majd még mögéjük kettő, villámgyorsan indí­ tanak a Mihály-kapu felé, ahonnan az egyirányúsított forgalomban az utolsó pillanatig egymásba érően közlekedtek a turistabuszok, meg a konflisok. Csa­ 8 �lódott moraj, hiszen még észlelni sem lehetett, kik ülnek a kocsikban. Majd a tetőfokára hág a várakozás, amikor újabb motoros ék áll föl: most már jól hallhatóak a BN V-kre, Hondákra szerelt URH-készülékből hangzó, majd élőben is megismételt parancsszavak. A Svájci kapuban ebben a pillanatban ejtőernyős küllemű, terepszínű ruhás katonák tűnnek fel kétoldalt, ujjaik rö­ vid csövű, éber géppisztoly elsütőbillentyűjén görcsösülnek. Valószínűleg meg­ lepődnek az egybegyűlt tömeg láttán: hátraadott jelzéseik miatt megtorpanni látszik a mozgás, aztán, ha lassan is, folytatódik. Böhöm nagy kocsi szélvédő­ je villan, majd úgy tűnik, mintha a sofőr a szűk kapu horzsolásától féltené a dukkózást. Ha csigalassúsággal is, de végre előmászik a széles, hosszú és lapos jármű. A személyi testőrök közül elől-hátul ketten-ketten a kocsira te­ nyereinek, vagy a díszlecet fogják, amitől megmagyarázhatatlanul ünnepélyes­ nek tűnik a jelenet, mint amikor a maratoni kapun behozzák a stadionba az olimpiai zászlót. A többi testőr tág körben halad együtt a „kézben hozott” el­ nökkel. Legnagyobb meglepetésünkre nem pörögnek fel helyből a kerekek, mint az előbb. Az elnök megáll a bécsi rendőrök motoros ékjében. Más sem kell az amerikai, vagy ki tudja milyen, turistáknak. Az amúgyis felerősödött hangzavart még fokozza a szavalókórusuk: „Jimmy, Jimmy, Jimmy” - ismét­ lik ritmikusan, megállíthatatlanul. Mi még szinte magukhoz sem tértünk. Előttünk áll az elnöki kocsi! Cartert alig látni a színszűrő, golyóálló ablakon át. Jobb oldalt hátul ül, csak a sofőrje van vele. Egyesek tudni vélik, hogy a felesége és a kislánya észrevétlenül el­ hajtott. Nézem Cartert, a tömeget, s az egész valahogyan megrendezettnek tűnik. Szinte várom, hogy felhangozzék: CSEN D ET! FELVÉTEL! CSA PÓ ! Ezért-e vagy másért, este, itthon a televízióban, a következő héten a mozi­ híradóban, minden sokkal valóságosabbnak tűnik. Amit pedig átélünk: lefutott színházi előadásnak, a maga illékony illuzionizmusával. Realitásérzékem hely­ reállítandó, a tülekedő tömegből fölnézek a környező épülethomlokzatokra, majd vissza az USA elnökére. A páncélozott Lincoln úgy hat ebben a törté­ nelmi környezetben, mintha Balassagyarmat alatt bálnák tűnnének föl az Ipolyon. Persze olyan esetlen is. És védtelen. Megcélozom a Smena SL-emmel. Ebben is van valami nevetséges: ugyanekkor a szuperkocsira szuperfelvevők irányulnak. A kocsi neve elnökgyilkosságot idéz, s van is valami ehhez kap­ csolódó sikamlós, titkolt várakozás a levegőben: „ hátha m égis... és mi itt voltunk, láttuk. . .” A lökdösődés és a hangzavar fokozódik, a rendőrök már összefogódzkod­ nak a kordonban, a „Jimmy, Jimmy” fáradhatatlanul ismétlődik. Carter a mandzsettáját igazgatja, láthatóan bosszús, mert többszöri jelzésére sem lé­ pett hozzá senki. Fogoly abban a díszes kalickában. Lehet, hogy később, ha megéri, klausztrofóbiás álmai lesznek, asztmás rohamokkal, aztán majd jár­ hat a pszichiáteréhez, mert a gyógyszer nem segít. Végre a testőrök parancsnoka észleli a hívást. Rövid, vita jellegű gesztikuláció. Az elnök határozott. Pillanatokon belül felhangzik megafonon át né­ metül és angolul: „Nyugalom, nyugalom! Mindenki maradjon a helyén! Nyugalom, nyugalom! Az elnök kiszáll! Mindenki maradjon a helyén!” Iz­ galmamban az utolsó képkockánál veszem észre, hogy ellőttem a filmemet. És Carter valóban kiszáll. Megkerüli hátul a kocsit, testőrei körülveszik váll a vállhoz - és mintha kiszemeltek volna bennünket, felénk, magyarok fe­ lé tartanak. Egyenesben közvetített amerikai politikai merényletek képe bukkan fel bennem. A bécsi rendőröket már elsodorta a tömeg, az elnök közvetlen 9 �közeléből kiszorította a személyi testőrség. Látom Carter mosolyát és kezét. Tudom azok nevét, akikkel előttem kezetráz. Most a feleségemmel. Most olyan közel kerülünk egymáshoz, amilyen közel egy amerikai politikai gyil­ kosság elkövetője és az áldozat, mondjuk egy étterem szűk, konyhai folyosóján. Megölhetnék! Megölhetném - villan a szemembe a helyzet. Nincs az a biztonsági ember, aki most garantálni merné az életét. De mért tenném? Hajlamom sincs rá. Vagy az már elég, ha legalább az ötlet felmerült bennem? De mi célból rántanék bicskát hirtelen? Hisz’ béke lesz! Itt, Európában leg­ alábbis. Valamilyen béke mindenképpen. Tárgyaltak, megegyeztek, aláírták. Mindent fölboríthatnék? Persze nem készültem. Legfeljebb a Smenámat törhetném szét a fején, vagy a felém nyújtott kezébe haraphatnék. Hadd éljen az elnök. Itt van előttem és mosolyog, mosolyog, jobb mint egy Lewin-karikatúra. Tán csak a testőrök valódiak körülötte: felhevült lovak módjára remegnek. Nem félelem ez, látom - készenléti feszültség. Ezeknek a jólöltözött, lányok kedvelte sportfiúknak lenne a legtöbb bajuk az egészből. A többi pedig tudható. A Carter-adminisztrációt felváltaná egy másik, a farmernadrágosok teamját követné a soron levő, akik szintén úgy lebegnének a politikacsinálás önállóságának látszatában, mint ezek. Hát ők is mik? Carter saját akarata, döntéskészsége csúcsára jutott itt, a szemünk előtt, amikor vasárnapi reggeli miséről jövet kinyilvánította a biztonságáért felelős testőrök parancsnokának azt a szándékát, hogy programon kívül hosszú lelkigyakorlatának belső békéjét egybeolvasztja embertársaival, s erről a virtuális, spirituális közösségről testi közelségével is biztosítani akarja mindazokat, akik a kedvéért várakoztak, dideregve. Lemondok hát arról, hogy a hírügynökségi jelentések szétszakítsanak a világ minden zugába. Nem repesztem fel a bőrt a fején Smenámmal, nem vájom a fogamat kézfogásokkal szennyezett tenyérhú­ sába. Egyszerűen kezetfogunk. Carter-mosoly. É s az enyém milyen? Névtelen, de szintén mosoly. Olyan, mint a katonáké 1945-ben Torgaunál, a hídroncson. Ebben a pillanatban az amerikai szavalókórus, észlelve Jimmy tőlük távo­ lodó mozgását (amit a háta mögött a Lincoln is követett), csalódottságukban megnyomják a tömeget. Jobb kezem a Carteréban, balomban a Smenám, ami­ vel legalább a körülményeket rögzítettem. Carter szabadulni igyekszik, én el­ vesztem az egyensúlyom, közben a gépet óvom. Hogy talpon maradjak, job­ bommal reflekszerűen Carter felsőkarjába kapaszkodom. Carter mosolya egy pillanatra megmerevedik, én meglepve nézek az arcába: izomzata és csontja olyan vékony, mint egy akcelerált kamaszé. Most látom, milyen fáradt. Bőre pergamensárga. Nyakán az állon rögzülő fejbiccentő két ínszalagon a bőr szinte laffog. A testőr elkésett, gondolom, amikor felemeli a hangját - ezzel a kár­ örömmel köszönök el az alsókarom épségétől, mert karatecsapás indítását lá­ tom a biztonsági fiú mozdulatában. Carter is megtántorodik, amitől megért en­ gem is. Én is vigyorgok, ő is. Békésen elválnak görcsös ujjaink. A tülekedés és a hangzavar ijesztővé fokozódik. Amint magamra maradok, 10 �hirtelen üres leszek és semmivé válok. Egyedül a nevetséges kis gépemre figyelek. Exponáltam az élményt, szeretném, ha megmaradna. Ettől az igye­ kezettől másodpercről másodpercre jövőidejűvé válok és visszanyerem az ér­ zékelésem. Emlékezetem is működésbe lép. Nem tudom honnan és miért, az Eper és vér záró tömegjelenete bukkan elő. A kézfogás felé örvénylő, fojtó, préselő törekvésben, mintegy kapaszkodóként, az egyetlen általam ismert, s hoz­ zám kötődő lényt keresem. A nevét kiáltom. Pedig tudom, hogy még a szom­ szédom se hallja. És különben is, a nyelv, amelyen megnevezem azt, aki part­ ra juttatna ebből az őrületből, ebben a nemzetközi kavalkádban - még Bécsben is - , anakronizmusnak hat. És nincs lehetőségem arra sem, hogy az Eper és vér fiújához hasonlóan, az egyetemi lépcső magasából, a rendőrkordonon át a lány felé vessem magam, kétségbeesett végső megoldásként, hogy repülésem a fejemre irányzott rendőrbot által utolsó és örök legyen. A demokratikus gesztusból - itt a kezem, a kezem! (hogy disznóláb, ki mondja egy politikusé­ ra) - a legautokratikusabb jelenet képződik: most senki sincs, csak ő, Carter, a többiek tömeg, individuális megsemmisülés a feléje irányuló kezekben, egy­ ben mágikus energiaátadás - mindenki benne akkumulálódik. Az ilyen kézfo­ gások eredeti szándéka más is lehet, mint önreklám. Evilágiasíthatja ami fölöt­ tünk történik, megteremtve az illúziót, mintha valódi közünk lenne ahhoz, ami ellenünkre vagy javunkra dől el, tőlünk független régiókban. A kézfogás a közvetlenség megteremtése sorsunk intézésével. Valójában a kompetencia med­ dő érzete. Ismét segélykérőn kiáltom az előbbi nevet. Ő talál rám. Meghallom, ahogy féltőn szólít. Érintésnyire elér. Ekkor a tömeg váratlanul kihány bennünket magából. A lovasszoborra nézek (kié is?). A bronz tárgyilagos nyugalma vég­ re jelenidejűvé tesz. Remegek. Feleségem szintén. Valaki azt mondja mellet­ tünk, hogy ez történelmi pillanat volt. Hirtelen nem tudom, mire érti. M ajd: valóban, a magam történelmének nyomatékosított pillanata. Másra értené a lelkendező? Istenem, nem vagyunk egyformák. S igyekszem nem feladni ezt a különbözést. Vizelni muszáj, amiről eszembe jut, hogy maradék schillingjeinkért sört kell vennünk. Buszunk indulásáig nyitva levő üzlet után kajtatunk, a kihalt bé­ csi vasárnapi délelőttben. Mire végre találunk, már nincs idő, hogy alaposan megszemléljük a Ringstrasse korzóját, a Sirk-sarok környékét, a Grabent, ahol Karl Kraus előadhatatlan, gigantikus passiójában, Az emberiség végnapjaiban, Bécs és a leáldozni megérett Monarchia jellegzetes kreatúrái a történelemből éppen rájuk eső világháború eseményeiről és kimeneteléről dadognak és haland­ zsáznak, nehezen vagy talán egyáltalán nem eszmélve. A buszon, a schwechati sörtől enyhe kábulatban, hallgatom a többiek hangos élménybeszámolóit. Állítólag Carter kocsija után fiatal tüntetők siettek, ko­ porsót húztak végig Bécs utcáin, csillagos-sávos lobogóval letakarva. Mások szerint igen kedves látvány volt az a több százra tehető bécsi kisiskolás, aki kerékpáron, egyenanorákban szegődött Carter nyomába, megszervezett színes rokonszenvtüntetésképp. Mások szerint fölülmúlhatatlan volt a két tárgyaló fél vezető embere marcipánból, az egyik cukrászda kirakatában, mellszoborként. „Hiába, ezek a bécsiek.. . ! ” - hangzik fel elismerően. Szorgalmasan iszom. Buszunk már kifelé kóvályog, de mintha bizonytalanul tenné. Látjuk a szovjet hősi emlékművet, előtte az impozáns szökőkúttal. Az emlékműegyüttes - a tényén túl - különösen meglep a méretével. Ha tegnap is látom, talán természetesebb lett volna az Arzenál előtti - emlékeztető T 34-es; bár a történelmi ismereteim mellett még az útikönyv is eligazított, hogy �Bécset a szovjet hadsereg szabadította fel, emellett még egy kényes érzékeny­ ségű, következetes semlegességi politika napi monumentumai is ezek; kis or­ szág egyensúlyozó művészetéé, és szerencséjéé. Mire a sírkövesek és a városi temető között kifelé tartó úton járunk, eb­ ben a szorongást keltő nekropoliszban - a kitűnő sörtől-e vagy a távozáshan­ gulattól olyan a fejem, mint egy össze-vissza vágott képmagnó szalagja. Előbb a természettudományi múzeum kőzet- és őslénytani csodái kavarog­ nak bennem, amit a Kunsthistorisches Museum nyitására várva, „hasznos időtöltésként” néztünk meg. Valahonnan felmerül egy szöveg is, amely azt ál­ lította, hogy a természet a maga előrehaladása közben, tűnjék ma számunkra akármilyen változatosnak és áttekinthetetlenül gazdagnak, formáiban lényegé­ ben mégis takarékos és gazdaságos. Szinte hangosan felnevetek. A természettudományi múzeumban mást láttunk; a rekonstruált őslények természetelle­ nesnek, groteszknek, már-már a nevetségességig humorosnak, „átgondolatla­ nul” funkciótlannak tűntek. És gyerekesnek. Kötetlenül játékos fantázia te­ remtményeinek. Még ha valóban utaltak is előre, mifelénk, az időben, volt bennük valami megmásíthatatlan fölöslegesség, kiküszöbölhetetlen öncél, s ehhez képest kipusztulásuk mindössze mint makacsabb tény állt előttünk. Még­ is, arányaikkal, szépen összeillettek a szomszédságukban megcsodálható ős­ anyánkkal, a Willendorfi Vénusszal. Kuszáit képmagnóm pereg tovább. Mert van itt valami, amihez nem jutok hozzá. A kézfogás Carterrel elintézett ügy; az 1934-es kudarcba fulladt bécsi felkelés rendben; a fiúk Schwechatnál (egészségükre ezt a jó sört), '48-ban, rendben . . , A Mariahilfer Strasse szex­ butikjai, a hatvan éven felüli útitársnőnk által vásárolt kiadós, műanyag fér­ fiszerszám rendben. A Mariahilfer Strasse erősen lejt a művészettörténeti mú­ zeum irányába. Bruegel! Hát persze! És Bruegel miért keveredik elő képmagnómról? Bruegel ismételten a gyerekek miatt. Az európai embernek, mióta ez a kifejezés jelent valamit, úgyszólván a kezdetektől fogva, volt érzéke az általános és teljes pusztulás képeihez. Brue­ gel is ismerte a triunfáló Pusztulást, mégsem bénult bele a lelke. Nála az élet lett a legfőbb érték. Minimális program? Nézzük tovább, ahogy ő kimondja. Az élet táplálása erény. Az életerő természeti tény, áthatja az embert. Élni öröm. Élni és örülni, öncél, mint a játék. A játék gyermeki, egyben kifejez valamit az életből, nemünkből. A gyermeki játék és a felnőtt öröme méretarányos a világgal. Elrugaszkodásaink ettől a mércétől többfélék. Arányt té­ vesztünk (Bábel tornya), csinálmányainkat magunk fölé növesztjük. A Tör­ vényt fordítjuk szembe az Igazzal (Keresztvitel). De a legfőbb bűn az élet el­ leni merénylet (Betlehemi gyermekgyilkosság). Végül pedig vezérlőink legyenek bár eszmék vagy emberek - időről időre kudarcot vallanak (A vakok). Jöjjön tehát a halál diadala? Nem. Szívós életkedvünk tért nyer előbb-utóbb. Mindezt helyezzük egy papírcsőbe, egyik végén nézőkével, másikon hártya­ papírral. Tartsuk a jelen fényei felé és lassan forgassuk. Bruegel kaleidoszkóp­ ja ma többe! szolgál, mint színes káprázattal, nekünk, kiknek életkedvét titkos félelmek fékezik. A tervezhetőség, irányíthatóság, a kívánt jövő megvalósíthatóságának maga­ 2 �biztosságában véghezvitt cselekedeteink ismét lelepleződtek. Teremtményeink kiszabadultak rövid távra érvényes akaratunk magabízó uralma alól. Ismét elő­ vehetjük a Reményt, a bízva-bízzunk szomjúhozó bizonytalanságát, rettegő ké­ telyeink enyhítésére. Nem valamiféle anonim bűnösség szorongó bűntudatát ér­ zékeled, hanem anonim vétkesek kiszámíthatatlan, fenyegető merényletét. Igyek­ szünk nem hinni minden szónak, amellyel rémképeket festenek elénk. Hiszen most is mások rontották el, amit ez idáig rendben levőnek hitettek el velünk. Valahol valakik, valahogyan megint elfuseráltak valamit. Pedig végig másról folyt a nekünk szánt szöveg. Esetleg mégse történt még semmi jóvátehe­ tetlen? Valamiben meg kell kapaszkodnunk. Márpedig teleológiánk porladó homokkő. Nekünk a Remény marad, mégha Goethe meg is szólna érte ben­ nünket, aki Spinoza pedantériáját szigorúsággá fokozta, megállapítván, hogy a félelem és a remény az emberi lét két legnagyobb ellensége. A mi tudásunk viszont arra is kiterjed, hogy mennyi áldozata volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombának. A mostani töltetek hatékonyságához képest, ha nem is „elenyészően” , de kevés. A nukleáris robbanóanyag egésze pedig már - állítólag - sok a földnek. Jutna belőle más civilizációknak is. De mit tehe­ tünk? Istentelenül magányosan vagyunk. Egy földi Nagy B ummal persze átlép­ hetjük talán magányosságunk jelenlegi határát. Kérdés, hogy megéri-e a ha­ lálunkkal hírt adni magunkról. Valószínűleg észre sem vennének bennünket, mint Bruegel hebehurgya Ikaroszát. Egyik pillanatról a másikra az éjszakai esős bécsi utca van előttem, az egyetem környéke, a templom, ahol Beethovent felravatalozták, a régi kór­ ház, meg a mögötte elterülő városrész. A kapualjakban magányos, mozdulat­ lan arabok. Mi pedig, gyanútlan, patriarchális vidékiek Kelet-Európából, összebújva az ernyőnk alatt, minden félelem nélkül igyekszünk a néptelen ut­ cákon távoli szállásunk felé. Tudom, hogy ez nem álom, mindez így történt. Erős élmények után, ha fizikai fáradsággal is társul, történik ez velem: mintha álmot látnék, a közelmúlt eseményeinek valamely lényegtelen mozzanata - ap­ rólékosan szemügyre vehetően - kinagyítódik, s egy akkor nem tudatosított, de az eseményekkel egyidőben ható érzelmi töltettel szemlélem az alvás play back játékát. Amilyen váratlanul elaludtam, olyan váratlanul fölébredek. Nyújtózkodom, körbenézek a buszon. Utastársainkon erőt vett az éhség. Előkerültek a tartalékélelmek. A rántott szeletek, a fóliába csomagolt sült csirkék, fasírozottak, kiadós húskonzervek, téliszalámik, ilyen-olyan sütemények, termoszban kávé. Eszik a busz, majdnem Győrig. Már honi földön jut eszemben, hogy hisz’ vasárnap kora délután van. Tehát szívósan rág és nyel a képzeletemmel még felfogható távolságon belül a népes­ ség túlnyomó többsége. Szinte látom a vasárnapi ebédeket. Hogy ne a nyálam nyeljem, a maradék sörömet hörpölöm. A ringó, le-föl rúgózó, váratlanul zakkanó buszban némi ügyesség szükséges hozzá. Csoda-e, ha a dühöngő tengeri viharban hánykolódó Pürrhon jut eszembe. Mohón faló, a háborgó elemek­ ről tudomást sem vevő disznajának ataraxiája meg sem közelíti a miénket. No és? - kérdezhetné bárki. - Elsőbb a gyomor. Aztán meg, sose volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Nem érdekes, hogy még ezt a megföllebbezhetetlen bölcsességet is sutba dobhatjuk lassan, mivel a sehogyan sem lesz mérté­ kéig stornózhatjuk emberiség-önmagunk lehetőségeit? Az utolsó kortyokat arra iszom, hogy éltessen bennünket a Remény! Én és Te mi mást tehetnénk? 1981 őszén 13 �K A R A IS T V Á N : HELYZETELEMZÉS Most, hogy itt állok tágranyílt szájjal a vizek vizénél, s égre szárnyal, elém táncol mellét feszítve szét a tér, dübörgő dalra fakadnék, s kitárt tüdővel szívnám szívemig a lélegző csodát, s míg eltelik e fodrosodó, törthabú kékkel a lélek, már csak fölfogni kérlel dúlt agyam is, hiszen az isten is akár a gyermek, ha kiált: segíts anyám! - rémülten a horizontra lép. . . Félem a halált, Európa, múltunk, bár elnyelt már ezernyi kínt, a jövő nyugalma, új rendre int. AZ UTOLSÓ MESSIÁS Köd-síkon született, szamárszín felhő alatt, s mint a gyermeki jóság, szeplőtlenül fogant. Rojtos tüzekből jósolt, a lélekért ivott és sírt. Mielőtt keresztre vonták lenyelt egy kupa elixírt - A szerző műveit korábbi lapszámainkban Trizna István név alatt közöltük. 14 �RÉMESEN VAN, DE RENDBEN VAN... A Nat Roid-krimik I. Feladat előtt állunk; s mint annyiszor, kétféle nehézségbe is ütközhetünk: a retjvénykulcs, gondoljuk, teljes egészében a birtokunkban van már, csak a titkosíró dolgozik még, a szöveg nincsen még készen; vagy pedig előttünk már a teljes, a befejezett rejtély, ám a kulcsnak csupán bizonytalan körvonalairól van tudomásunk. A helyzet azonban most - mint annyiszor - inkább az öszszes többit magában foglaló harmadik: nem tudni, vajon a nemrég feltűnt Nat Roid négy műve része csupán, vagy teljes anyaga egy Nagy Regényegyüttes­ nek, mint ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy. . . fejtő buzgalmunkat nem tévesztjük-e össze magával az „operatív” kóddal, mely - esetleg - tőlünk távol áll. Ebben a bizonytalanságban azután, elöljáróban, csak annyit mondhatunk, hogy komolyan gondoltuk az imént a Nagy Regényegyüttes kifejezést, mert Nat Roid négy krimije kétségkívül egyetlen mű négy egymásból is követke­ ző, egymásra utaló, egymástól is függő „fejezete” , melyeknek eme függését az alaptörténet vakondideje, egy előre haladó mozgás ténye határozza meg; négy kísérlet, négy viszonylagosság, négyszer ismételt teremtő aktus a káoszból a rémes rend felé. A Nem szeretném, ha fáznál, a Túl jól fest holtan, a Most vagy soha és az Azt te csak hiszed, bébi nem bűnügyi regények a kifejezés ha­ gyományos értelmében, mert szerzőjüket (akinek inkognitóját nehéz szívvel bár, de mégiscsak fel kell fednünk) nem maga a detektívregény, hanem a detektívregény-írás technikája ihlette meg, mégcsak nem is úgy, mint Nat Roid sokat emlegetett kedvencét, Raymond Chandlert, akinek alábbi szavaihoz azonban neki is sok köze van: „Amikor írni kezdtem, semmi más nem volt a célom, mint az, hogy játszani akartam egy megragadóan új nyelven, meggyőződni, milyen hatást ér el, ha olyan kifejezési eszközként használom, amely valahogy megmarad a nem intellektuális gondolkodás szintjén, és mégis van ereje ki­ mondani azokat a dolgokat, amelyek rendszerint csak a magas irodalomban mondatnak ki.” S azt, hogy a detektívregény nemcsak képes erre, de alapszer­ kezete mélyen filozofikus, hogy maga a műfajjal kapcsolatos újabb keletű iz­ galom annak tudható be, hogy a krimi mint a tömegkultúra modern válfaja tiszta formaként értelmezhető, nem csupán Chandler észlelete, de ennek ma már különféle irányból érkező, komoly elméletírói vannak: többek között Pierre Boileau és Thomas Narcejac, a Tel Quel-csoportból ismert Tzvetan Todorov, a science-fiction történész, Marjorie Nicholson, illetve a tömegkul­ túra tágabb jelentésével foglalkozó Félix Guattari és Király J enő. A krimi univerzalitása épp abból ered, mondják, amely hosszú ideje a legfőbb vád ellene: konvencionalitásából, formai sztereotípiáiból, egysíkúsá­ gából, redukált szerkezetéből, hogy a tömegkultúra-ellenes Dwight M cDo­ nald pontosan megfogalmazott egyéb érveiről már ne is beszéljünk. A krimi eredendő intellektualizmusa pedig éppen sokat ócsárolt, felrúghatatlan sza15 �bá ly re n d szeréb ő l k ö v e t k e z ik , szo n yára ép ü l - ír ja K i r á l y J e n ő . - d ig ) a n y o m o zás, m in t a m e rt „a k r im i A egy r e jt é ly és egy m e g o ld á s r e jt é ly és a m e g o ld á s k ö z v e t ít ő je nyom okban v a ló o l v a s á s .” M á rp e d ig ez v i­ (p e ­ fö lfo g h a t ó ú g y is, m in t a m e g is m e ré s m o d e llje , h is z e n : r e jt é ly - nyom ozás - v a ló sá g - A m e g is m e r é s p e rs z e nem n y e ln e , ám és a e g é sz e n hogy itt k u ta tá s - bűnügyi reg én y k o c k á z a tm e n te s ezzel n em m e g o ld á s ig a z s á g . a la p s z e r k e z e t é n e k íg y , h isz e n „ t a r t a lm a k a t ” , h a n e m M á sré sz t: g o n d o lk o d á s ebből az s z in tjé n ” , a z o n o s ít á s b ó l akkor b iz o n y o s s u g á r z ik , h isz e n , h a a v a l ó s á g o t a m e g o ld á s á v a l , e z z e l k é t s é g k ív ü l t it o k te r m é s z e té b ő l ered ő en is , v a g y i s : van ig a z s á g ig é ­ a z o n o s íto ttu n k , lé te z ik m e g is m e ré s „ a nem egyetemességére annak k e llő e n nem in d o k o lt u ta l. . . o p tim iz m u s r e jt é lly e l a z o n o s ít ju k , a z ig a z s á g o t p e d ig a t ito k ság ez a z o n o s ít á s a m a g y a rá z a to t „fo rm á k a t" a n n y i e z e k u tá n is le s z ű r h e tő , h o g y a m e n n y ib e n in t e lle k t u á lis e f f a jt a bővebb azt m o n d ju k , h o g y e lv ile g m e g fe jt h e t ő , erre v a ló s á g ra , a m iu tá n m e g is m e rh e tő m é g p e d ig a r e jt é ly , a m aga m in te g y a v a ló ­ „m e g o ld á s­ k é n t ” ___ A m i k o r a z im é n t a z t á llít o t t u k , h o g y a N a t R o id - k r im i k , a z a z a N a t K rim i nem bűnügyi k o n flik t u s á r a k o n flik t u s h o z , s z in te Megoldás. hagyom án yos g o n d o lt u n k . M e r t e lju t e h h e z a m ekben reg én y m eg a - a z e d d ig ie k e n tú l - m in d a az négy R o id - azon osság r e jt é ly ű z ő em e k ís é r le té b e n Túl jól fest holtan-ban m á r a fe je z e t c í­ fo g a lm a z z a e z t : „Inkább-Kutatás-Mint- is hagyom án yos n e k e le m z é s é b e fo g n á n k , r ö v id e n Le roman policier s z e rz ő hogy a d id a k t ik u s a n M ie lő t t a z o n b a n a é r te le m b e n , és a N at R o id k r im i k ü lö n b s é g é ­ a r r a is v á l a s z t k e ll k a p n u n k , h o g y m ib e n á ll a m ű fa j v o n z e r e je . P ie r r e B o ile a u és T h o m a s N a r c e ja c c ím ű k ö n y v ü k b e n íg y ír n a k : „ . . . a b ű n ü g y i r e g é n y e ls ő s o r b a n fik c ió ( íg y ) , jo g g a l t a r t o z ik a z ir o d a lo m h o z . . . Az ir o d a lo m k el v a ló z ü l t a lá n b erre a t e r m é s z e tü n k e t a lk o t ó le g e r ő s e b b , le s e lk e d ő tü n k e t g ito a k ife je z é s e és t u d a t o s ít á s a . . . e z e rn y i r e jt é ly e s e n é r in tő á r n y o ld a la . . . hanem e g y id ő b e n v é d t e le n ü l a m e ly e k le g p r im it ív e b b v e s z é ly t ő l és v a ló az t u d a t és le g v a d a b b ősi lá t h a t a t la n m e g s e m m is ít h e t ik . . . r e t t e g é s t ... E g y e t le n N em az az la m ily e n tö r té n e t e t ” ) , p e d ig vész, a e g y e tle n az e g y ik is m e r e tle n A hogy a A f é le le m önm aga a közel erő k d o lo g t á m a d á s a in a k , a s a já t m e g k ö n n y íts ü k történetekben já r u n k C h e s t e r to n r a a co - szám ára, h u llá m , b ű n e z é rt é b r e s z t fe l b e n n ü n k p r ó z a i m ű f a j, a m e ly b e n m ár ő sre , em ­ id e n t it á s é r z e ­ a s ú ly á t : k r im i sza­ k e ll f e l s z a b a d í t a n u n k . . . " h a m o s t e m lé k e z te tü n k s o k m á s m e lle t t M a r jo r ie N ic h o ls o n m o n d a t á r a d e t e k t ív r e g é n y a z ha eszk ö zö k ­ a m e n n y ir e . . . d o lo g , a n n y ir a v a n és m ó d ja , fé le le m . á t lá t s z ó H a t á r e s e tb e n v a k b a n , m o n d a t o k b a n , e lb e s z é lé s e k b e n , S n y e lv i hanem fé le le m . . . te lje s e n d o lo g m a r a d . É s a ez, v a ló e m b er nem m é g p o n to s a b b a n a m e g g y ilk o lt te te m e m . . . v a la m i im p u lz u s o k fé le le m m e g fo g h a t a t la n t ó l (h isz e n ) k i s z o l g á lt a t v a . . . végül összes M á r p e d i g e z e n a la p v e t ő im p u lz u s o k kö- („A m é g e l le h e t m o n d a n i v a ­ v o n z e r e jé n e k g o n d o lu n k , a k i s z e rin t m e g é rté sé h ez ; „a g y ilk o s -m ű ­ d e t e k t ív - m ű k r it i k u s , a k i s z á m á r a n in c s t ö k é le t e s m ű a lk o t á s ” , m á r N a t R o id n á l v a g y u n k . II. N a t R o id K r i m i j e le g a lá b b a n n y ir a k a p c s o ló d ik K i r á l y m á r id é z e t t g o n ­ d o la t á h o z (... a az C h e s t e rto n -s z e l l e m e s sé g h e z . e lő b b i ven né nyom ozás m in d e z e k e t, m e rt k u ta tá sá b a n 16 egyré szt a e g y-eg y k ö n y v P a s c a l, F r a n c is B a c o n m in t a nyom okban N at négy s e g ít s é g é v e l v a ló R o id tö r té n e tb e n ju t el a o lv a s á s ) , m in t a m e n n y ir e u g y a n is , Jo e m in th a szó L o p i c c o lo fe lis m e r é s h e z a s z e rin t r e jt é ly (K ie rk e g a a r d , s t b .) , m iu tá n a k ö n y v , v a g y p o n to s a b b a n A K ö n y v szá­ �mára nyomok halmaza, mely a világ, a valóság, az éppen szóban forgó rej­ tély megoldásának kulcsa. Másrészt: a gyilkosságok forrása egy az E L E T , M IN T M Ű A LK O T Á S - M Ű A LK O T Á S, M IN T É L E T lehetetlenjét meg­ kísérlő zseniális akció, és Joe Lopiccolo-Ron Sadle számára egy ponton min­ dig nyilvánvalóvá válik, hogy amivel szembe kell nézzenek - életre-halálra! - az voltaképpen egy művészi tett, egy fantasztikusan kigondolt vagy meg­ valósított mű, s mert az általa kibillent világ képviselői ők, végzetszerűen ar­ ra rendeltettek, hogy újból és újból kimondják az ítéletet, pontosabban: vég­ rehajtsák: nincs tökéletes műalkotás.. . A Nat Roid-Krimi a detektívregény-irodalom különös magaslata, mert an­ nak mindig a szélső pontjain közlekedik: a hagyományos krimi műfajából eredő kényszerítő konvenciók nem egyszerűen valami „eredendő módon” meglevő konvenciók itt, hanem már-már vérfagyasztó tudatossággal a szerke­ zet működését konstituálják, más szóval, a hagyományos krimistruktúra nem pusztán van, hanem működik. A tradicionális bűnügyi regényben például a bűnnek, a gyilkosságnak a puszta ténye elegendő „a kizökkent idő” jelzésé­ re; nincs különösebb jelentősége annak, hogy a gyilkosság mivégre sérti fel az adott világ szövetét, vagyis az író és olvasó konszenzusára épülve „eleven sztereotípiaként” absztrakt módon adva van. Nem úgy Natt Roidnál: itt a gyilkosság az É L E T -M Ű paradoxonának tragikus kudarca, nem egyszerűen megátalkodott gazemberek, sötét, pokoli fickók gaztette, hanem már-már he­ roikus, s ily módon drámai kísérlet a világ adott szerkezetének újrarendezé­ sére. Vagy: minden krimiteoretikusnál olvasható, hogy a hagyományos detektívregény mély műfaji jellegzetessége a nyomozó változatlansága, valamint a ha­ mis és az igaz megfejtő egymás melletti szerepeltetése. Nat Roidnál a nyo­ mozó, Joe Lopiccolo és Ron Sadle a „megoldáshoz” vezető úton egyre mé­ lyebben lát bele a valóságot szabályozó törvény értelmébe, mintegy együtt mélyülnek - különösen Mr. Joe - a kutatással; másrészt a hamis és az igaz megfejtő egy figurában összpontosul, nem válik szét, éppen, mert a nyomozó­ páros nem pusztán a titok professzionális megoldója, éppen, mert nem csu­ pán a megoldásért, de önmagukért mint megoldásért kell küzdeniük. Végül: a tradicionális krimiben maga a megoldás mindig a megfoghatatlan feletti győzelemként jelenik meg, ily módon felszabadító szerepe van. Nat Roid­ nál a „megoldás” a rendezettség győzelme ugyan, de a megfoghatatlannal szembeni kudarc, így azután nem felszabadít, hanem kétségbeejt. Itt a győztes is, a vesztes is - veszít.. . nincs katarzis, nincs megkönnyebülés. A bűn itt voltaképpen az adott világ meghaladására tett kísérlet következménye, az efe­ lett aratott győzelem legalább annyira a győztes önmagán végrehajtott ítélete is. (Természetesen a gyilkosságok szervező középpontjáról, Axel Griersonról, Mr. Glichardról stb. van szó.) Egyszóval: a Nat Roid-Krimi olyan, mint egy pokoli éjszaka, amelynek alig várjuk már a végét, s akkor egyszercsak kide­ rül, hogy már régen napfogyatkozás van . . . A Nat Roid-Krimi alapaxiómája, hogy minden mindennel összefügg, vagyis végső soron, hogy a világ már befolyásolhatatlan, de még áttekinthető. Így az­ tán az esetlegesség csak mint gondolati tévút értelmeződik, a véletlen nem a dologban, hanem a tudatban van. A kutatásnak ezért épp a véletlen ad esélyt, vagyis a megoldás egyik kritériuma a tévedés lehetősége. Mind a négy tör­ ténet a „valami történt, vagy ki tudja” zűrzavarából indul, a valószínűségek káoszából, a nyitottság bódulatából, az „ami van, az nincs” szorongásából. És Joe Lopiccolo sadle-ve nekivág az „ami van, az nem úgy van” kimeríthetet­ 17 �len hajtóerejével a „valahogy lennie kell” korlátai között. Amit tesz, re­ konstrukció, mint ahogy maga a történet, a kutatás, maga a könyv is az, a mű­ alkotás lényegét példázva. A látszat zűrzavara a zűrzavar látszataként értel­ meződik át, s a kezdeti „bármi lehetséges” szabadságát végül a kimerevített „így volt” masszívuma váltja fel. A kutatás lényege, kiindulópontja, hogy a kutató, a nyomozó, az igaz-hamis megfejtő tagadja a valószerűséget, ám mégis ki van szolgáltatva neki. Tagad­ ja, mert tudja, hogy ami valószerű, az nem igaz, és ami igaz, az nem valószerű. Ugyanakkor ki van szolgáltatva ennek, mert mindig újra és újra a valószerűség foglya marad: hiszen örökösen egy új valószerűségbe lép csupán át. Ugyanez mondható a detektívregény írójára is: „Van valami tragikus a detektívregény szerzőjének a sorsában: az volt a célja, hogy megtagadja a valószerűséget, csakhogy minél jobban sikerül ez neki, annál inkább megszilárdít egy új való­ szerűséget, amely munkáját a detektívregény műfajához kapcsolja. - írja Tzvetan Todorov. - Ilyenformán a detektívregény mutatja fel a legtisztábban, hogy a valószerűségtől nem lehet megmenekülni . . . (De nem ő) . . . az egyetlen, aki ilyen sorsra van kárhoztatva; ilyenek vagyunk mindannyian, minden pilla­ natban . . . (mert) . . . mi hiába fedezzük fel a bennünket körülvevő élet tör­ vényeit és konvencióit, nincsen hatalmunk megváltoztatásukra . . .” Minderre, mondja Todorov, beszédünk alaptörvénye kényszerít, melyből kiszabadulni csak egyféleképpen, a beszéd megsemmisítésével lehet. Ez a magyarázata a Nat Roid-szöveg irtózatos redundanciájának. Mert Nat Roid útja a sadleetes Joe Lopiccolóval együtt a beszéd valószerűségét megszüntetni, az igazsá­ got „kimondani” akaró hős szomorú kalandja is, ennek (reménykedünk, egyik) módja a redundancia olyan felfokozása, mely közvetlenül a teljes némaság szakadéka előtt áll. Addig Todorov szavai csengnek komoran: „mert mi más volna az igazság, mint a meghaladott és későbbre halasztott valószerűség?” III. A Nat Roid-Krimi ugyanakkor az identitás ellehetetlenülésének fáj­ dalmasan ironikus „kimondása” is. Itt senki sem azonos önmagával, Joe Lopiccolo nemcsak Joe Lopiccolo, hanem „Hogpen” is, Ron Sadle D ’Orleans felügyelő is, Mr. Glichard John Picta is, Mr. Phil E. Tarius az Illető is, Axel Grierson Flaherty is, Kent nem Kent, Picta nem Picta, és így tovább, egészen addig, hogy Nat Roid nem Nat Roid. A két-, illetve a többértelműségnek ez a már a nevekben, címekben is megnyilvánuló zavara, bősége mintegy emb­ lémája a figurák, a cselekmény stb. „van és nem van” , „az és nem az” jelle­ gének. A négy nyomozásnak - egyáltalán! - van egy olyan dimenziója is, ahol az egyetlen kérdés az, hogy: K I - K IC SO D A ? S a megoldás egyetlen felté­ tele, hogy erre „valahogy összejöjjön” a válasz. Így aztán még az is megkoc­ káztatható, hogy a négy történet nem más, mint Inkognitók Nagy Leleplezé­ se. Nemcsak a Nat Roid-Krimi világmodelljének kiindulópontja a „minden mindennel összefügg” , de ugyanez érvényes a négy story szerkezetére, rögesz­ més konstellációira is. Ezért aztán a nevek végleges, helyes pozíciójának meglelése és a rejtély megoldása ugyanannak a dolognak a két oldala. Nevet ad­ ni a világnak, nevén nevezni a valóságot, a dolgokat, így épül be mint szer­ kezeti alapelem. Mert a figurák inkognitójának a világ inkognitója felel meg, ily módon hát a személy és név helyes azonosítása a világ és név helyes azo­ nosítását ígéri - és mi más a dolga az írónak, mint hogy örökösen megkísé­ relje a lehetetlent: túl-jutni a n ye lv en ... Az olvasóé pedig az, hogy Nat Roid Inkognitója mögött az Illető Személy és Tandori Dezső „valahogy összejöj­ jön” . (Magvető, 1980-82.) K R A SZ N A H O R K A I LÁ SZ LÓ 18 �VÁLTOZÓ VALÓS ÁGUNK M O LN ÁR PÁL: FÚJ A SZÉL MALOM NÉLKÜL IS Ormótlan rézcső mered fölfelé a mérnök íróasztalának sarkán. A fél mé­ ter magas, nyolc-kilenc centi átmérőjű fémdarab derekán hegesztés nyoma. - Egy újításom maradványa. Nem fogadták el - közli rezzenéstelen arc­ cal a fiatalember. Persze - villan eszembe erről én is írtam: nem kapott indoklást a viszszautasítás mellé. A cikk hatására megkapta az öt gépelt sort egy szalagnyi papírcetlin: a gyári körülmények között nincs lehetőség a módszer eredményes alkalmazására. - Sajnálatos, de nincs mit tenni. . . - nyújtom vissza a cetlit, s szenvedő képet vágok, vigasztalólag. - Dehogy nincs! - veti ellen a mérnök és a rézcsőre bök. - Én ezt „a gyá­ ri körülmények, között” hegesztettem így össze. Mindenki láthatja, hogy ez „eredményes alkalmazás” . - Ahá! Tehát ez a tárgyi bizonyíték. - Igen. A bírálók is tudják, hogy itt van az asztalomon. Idegesíti is őket, visszahallottam. Ismervén az ügyet, tudom, hogy e jó módszer mellőzése miatt a gyár kény­ telen máshová szállítani a rézcsöveket és borsos árat fizet a hegesztésekért. - Mit gondolsz, miért nem fogadták el? - Egy újítás sorsa sokszor múlik azon, hogy az újító szimpatikus-e az elbí­ rálónak - mondja, s nem fűz hozzá kommentárt. * A hetvenes évtized elején még csak negyvenkét és fél ezer jónak talált újí­ tásról tud a hivatalos statisztika, 1981-ben ezek száma hetvenkét és fél ezerre szökött fel. A hasznosítás pénzben mért gazdasági eredménye jóval nagyobb arányban - 1 milliárd 806 millió forintról 4 milliárd 383 millióra - nőtt tíz év elteltével. Hasznosított találmányt 1971-ben csupán 468-at jegyeztek föl, 1981-ben viszont már több mint másfél ezer kerülhetett lajstromba. Itt a pénz­ ben mért haszon több mint háromszorosára gyarapodott. Ami az ötletemberek díjazását illeti: a tendenciát tekintve nincs ok pa­ naszra. A hetvenes évek elején átlagban 2600 forinttal, tíz esztendő múlva 3400 forinttal honoráltak egy-egy újítást. Még nagyobb lendületet vett a ta­ lálmányi díjak növekedése. 1971-ben egy találmányért átlagosan 178 ezer forintot süllyeszthetett zsebre a technikát megújító koponya tulajdonosa, 1981-ben pe­ dig 242 ezer forint ütötte az innovátor markát egy sikeres találmányért. Az újítók népes serege 1971-ben pontosan 101 ezer 109 főt számlált. Tíz év alatt fölnőtt mellettük egy másik regiment: 1981-ben már 216 ezer 948 ötletember 19 �neve lett volna olvasható a magyarországi újítók listáján. Az új gárda ütőké­ pesebb is: a benyújtott javaslatoknak 56 és fél százaléka találtatott jónak, öt percenttel nagyobb hányad, mint tíz évvel ezelőtt. * Irányjelölő adatok sorakoztathatok föl a megállapítás mellett: a műszaki alkotók és alkotások sorsával koránt sincs minden rendben. Túl erősek még ma is azok a bástyafalak, amelyek az egyes vállalatokat óvják a más vállalatoknál készült újítások átvételétől. A témáról megjelenő szenvedélyes vezércikkek ellenére még 1981-ben is csupán 1389 ötlet tudott utat törni magának a kidolgozón kívül más egységekhez. Vagyis az isteni szik­ ráknak mindössze 1,2 percentje hasznosul a minimálisnál valamivel szélesebb körben. A népünket talentumos alkotóközösségként elkönyvelő honfiakból aggodal­ mat vált ki, hogy az aktív keresőknek csupán öt százaléka töri a fejét tech­ nikai eszközök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötöde néz körül a munkahelyén kritikus­ alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó- megpróbáltatáso­ kat. A nőknek pedig mindössze 0,6 százaléka kísérli meg ésszerűsítő ötletének meghonosítását. * Bolyhosra feslett közhelyek már a műszaki alkotással kapcsolatos legjel­ legzetesebb bajok: a „fölülről” érzékelhető közöny; az „oldalról” tapasztal­ ható irigység, gáncsoskodás; a még mindig csenevész anyagi elismerés. Rit­ kábban említhető „rendellenesség” : a célba találó ötletek elorzása! - Nem mintha mi nagyon okosak volnánk, de itt dolgozunk tizenöt-húsz éve, tudjuk, merre hány méter. Észrevesszük, kitapasztaljuk, hogy mit lehet­ ne ésszerűbben csinálni - mondja egy rangos acélüzem hat osztályt végzett ko­ vácsa. - Régebben sokat vesződtünk például az őrlőgolyók kiemelésével. Meg kellett várnunk, míg az egyik villás targonca ráér, idejön, és kettőnk közre­ működésével nagy nehezen kiemeli a tartóládát, aztán ügyeskedve rácsúsztatja a sínre. Én hamar megláttam, hogy a felső gerendázatra rászerelhetnénk egy csigaemelőt, és várakozás nélkül, könnyedén kiemelhetnénk, továbbíthatnánk a golyókat. Add be újításnak - mondta Karcsi. De én nem tudok ra jz o ln i!... Egyszer szóltam D. mérnök úrnak, hogy mi lenne, ha oda csigát tennénk fel. Az nem jó, mert leszakad a gerenda - felelte és otthagyott. Két hét múlva egy firkálmánnyal mégis felmentem az újítási irodára. Ezzel már elkéstél, Jó ­ zsikám, nemrég adta be D. mérnök elvtárs - mondja az újítási felelős. Hű, az anyját, mondom, máskor inkább lenyelem, ha eszembe jut valami. Egy jó tipp ellopása mellett előfordul annak részleges megkaparintása is. Erre ugyancsak pompás alkalmat kínál az igazi szerző képzetlensége. - Nagyon porzott a kemence előtt a szilíciumtöret. A sarokban állt egy vödör kátrány, azt öntöztem széjjel - meséli újításának történetét egy négy osztályt járt kemencekezelő. - Egy óra múlva azt vettem észre, hogy a por és a kátrány összekeményedett és felpattogzott. Mindjárt eszembe jutott, hogy ebből akár teknőbélés is lehetne. Egy héten át csempésztem ki a táskámban a szilíciumtöretet és egy kis üvegben a kátrányt. Otthon, Rónán, a saját kazá­ nomban kísérleteztem majdnem fél évig. Konzervos dobozokba kevertem bele a masszát. Különféle szemcsenagyságot, kevesebb-több kátránnyal. Még a hő­ fokot is változtattam. Télen a hóban hűtöttem le a megkeményedett darabo20 �kat: lássam, hogyan reagálnak a hidegre. A feleségem mérgelődött is, hogy füstös, meg ragacsos minden. Mikor összeállt öt jónak látszó mintadarabom, akkor szóltam a Tibinek, hogy rajzolja le, írja le, adjuk be közös újításnak. Nem szeretek én rajzolgatni, írogatni. Különösen az író emberek irigyelhetik az újítótársat. Az egyoldalas szö­ vegért és a rajzért csak előlegként tizenhatezer forintot vett föl. De további summára is számíthat, mert az eredetileg teknőbélésnek szánt massza kemencefalnak is remekül megfelel, s az ötlet alkalmasint szabadalommá fejleszt­ hető. Korántsem csupán az ötletember tudatlanságával élhet vissza a leleménydézsmáló. Megeshet, hogy vezetői beosztásával járó előjogot formál arra, hogy a keze alatt működő újítók egyenrangú, sőt elsőrangú társaként részesüljön. - Mi Ferivel nyolc éve rendszeresen újítunk - számol be egy üveggyári fej­ lesztő. - Nem biztat rá az égvilágon senki, szerencsére nem is akadályoznak benne. A múlt héten jött erre az osztályvezetőnk a főmérnökkel, és a mi újí­ tásunkat mutogatta, hogy „őnála, az ő keze alatt” bizony ez, meg az történik! El se tudta rendesen mondani, hogy tulajdonképpen mi is az, ami készül . . . Tavaly pedig, amikor kidolgoztuk a parabolaívben való hajlítást, meglepeté­ sünkre újítótársnak iratkozott fel. Mikor megkérdeztük tőle, hogy ezt hogyan gondolja, azt felelte: hiszen ő volt az, aki engedélyezte, hogy kivételesen mun­ kaidő alatt is foglalkozhassunk a témával! * Az „altera pars” meghallgatása valamilyen szempontból csaknem mindig hasznos. Ez utóbbi osztályvezetőt például főmérnöke „védte meg” igen sokatmondóan: - Először is nemcsak engedélyezte a munkaidőben való újítást, hanem ő maga kérte két kartársát, hogy oldják meg a feladatot. Másodszor: ha a két műszaki kicsik a napi munkából, az a vezetőnek ráadásterhet jelent. Gondos­ kodni kell a program szerinti tevékenységről; ez vagy átszervezést igényel, vagy pedig magának a vezetőnek kell beszállni az operatív feladatok elvég­ zésébe. Érthető (!), ha utólag az újítás előnyéből maga is részesedni akar. A másik fél elgondolkoztatóan indokolja meg a „fölülről érzékelhető kö­ zönyt” is. - Az egyszemélyi elbíráló elvileg érdekelt abban, hogy gyorsan történjen az újítások megítélése, valóra váltása - fejtegeti egy nagyvállalat vidéki gyárá­ nak „főműszakija” . - De - sajnos - túl sok az áttétel. A nyereség arányában premizált műszaki gárda nem a gyáranként mért eredmény, hanem az egész vállalat nyeresége alapján kapja a prémiumot. A legnagyobb arányban termé­ szetesen a központiakat díjazzák. Én hiába vagyok a legjelentősebb gyár fő­ mérnöke; mi vidéken vagyunk. Ezért én a műszakiaknak fizetett prémiumát­ lagnak csak nyolcvan százalékát kapom. Ha hozzávesszük, hogy az egész vál­ lalatnál is csak kis töredék marad a képződött nyereségből, s annak is csu­ pán elenyésző morzsája osztható fel részesedésként, akkor már látható, hogy egy vezető prémiumában szinte kimutathatatlan az a néhány fillér, ami az újí­ tások gyors bevezetéséből származna. Könnyen kínálkozik indok az „oldalról tapasztalható irigységre, gáncsoskodásra” is. - Jóskát a főnök hozta magával M.-ról. Bármit kitalál, az zseniális. Annak a megvalósítása halaszthatatlan, arra más újítások elől is jut pénz. A bronz­ 21 �sávos forrasztásba is azonnal beleöltek százötvenezer forintot, el is készült a gép, és azóta egyfolytában áll. Hivatalosan: egy nyugati alkatrész kellene be­ le. A valóságban: egy külföldi gép rosszul sikerült koppintása az egész. Eszem ágában sincs segíteni neki. Miért fecséreljek energiát az ő megdicsőülésébe? - Bandi bácsi fél évvel ezelőtt egy hétig járt a nyakamra. Kérdezgetett, méricskélte a gépemet, rajzolgatott. Egy szép napon a gépasztalra szereltek egy apparátot, és kértek, hogy próbáljak azzal dolgozni, biztosan szaporább lesz. Már másnap megjelent a normás, stopperórával a kezében. Úgy meg­ emelte a normát, hogy azóta a vécére is alig tudok kijárni. Ezért most már a többiek is riogatják Bandi bácsit, ha megjelenik a gépük körül. Hamar megleli magyarázatát a bürokratikus, nehézkes ügyintézés is. - Ha bonyolult, kockázatos módosításról van szó, vagy olyanról, ami száz­ ezrekbe kerül, akkor eleve hosszas a fontolgatás - magyarázza egy elismert újítási felelős. - De nem is ezekért porolnek az újítók, hanem az egyszerűb­ bekért. Ám én azokkal kapcsolatban is megértem a szakvéleményezők lassú­ ságát. Ugyanis az újításokkal való törődés csak mint általános követelmény van benne a munkakörükben. Felülről ezt nem kérik számon tőlük, sok má­ sért viszont nagyon is a körmükre néznek. Ezeket a teendőket veszik tehát előbbre, az újításokat pedig hátrahagyják. Sokszor zaklatásnak, tehernek ér­ zik, s nemegyszer ennek megfelelően bírálják el. De van áthidaló megoldás, és egy újítónak ebben is leleményesnek kell lennie. Huszár Bandi él azzal a lehetőséggel, hogy az újítócsoportba mindig bevonja a főmérnököt is. A góré sokszor azt se tudja, éppen mit újít, csak kap egy telefont: „Főnök, ha­ tos lemezt szeretnék vételezni, meg még kellene fél műszakra egy fűrészgép is az oromcsörlőhöz.” Ilyen „újítótárssal” gördülékenyen megy az elbírálás és a kivitelezés. Ez megéri a díjból eleső hányadot. A tanári katedra magaslatáról könnyedén leli meg a bonyodalmak magya­ rázatát egy vidéki főiskola közgazdásza. - Nem az újítómozgalommal, vagy a találmányok alkalmazásának me­ chanizmusával van a baj. Ezek a zökkenők csak tünetei a magyar gazdaság minőségi váltásának. Még csak a kikristályosodás kezdetén tart a teljesít­ ménnyel arányos jövedelmet garantáló szerkezet. A produkció és a pénz ma még a kelleténél távolabb esik egymástól, akár vállalati, akár egyéni szem­ szögből nézzük. A vállalatvezetők ezért nem érzik jó barátnak, „profitnövelő” tényezőnek az újítót, a feltalálót, hanem csak sürgető, fáradságot okozó „ne­ héz embernek” . Ha az egyes vállalatnál elért nyereség a mostanitól nagyobb arányban maradna a vállalatnál, akár belső fejlesztésre, akár jutalmazásra, s ezt a pénzt nem a csetlő-botló vállalatokba pumpálnánk, akkor megnöveked­ ne a tekintélye a forintvonzó újítóknak a vezető, a kolléga szemében egyaránt. Akkor szívesen segítenék az innovációt lózungok és „közreműködői díjak" nélkül is. * 1981 tavaszán, az Akadémia közgyűlésén Vámos Tibor nagy hatású előadást tartott; teljes szövegét az M TESZ-lap, egy kolumnára zanzásított változatát a Népszabadság is közölte. Egyes passzusai azóta is vissza-visszatérnek a saj­ tóban, szabad citátumai pulpituson, presszóasztalnál egyaránt elhangzanak. - Legfőbb nemzeti értékünk, amivel felkészülhetünk a nemrég kezdődött időszak történelmi erőpróbájára: a kreativitás, az alkotókészség gyors eme­ lése - figyelmeztetett az adakémikus. - Ebben a vonatkozásban követtük el 22 �valószínűleg a leghosszabb távon ható hibákat. Az erőforrások szegénységé­ vel küzdő rendszer tartalékai felélésére kényszerül, ami azonban a következő periódusban sokkal nagyobb befektetést igénylő és sokkal hosszabb idő alatt helyreállítható károkat okoz. Ezt tapasztaltuk nemrég az infrastruktúra terü­ letén. A következő évtizedekben súlyos adót fogunk fizetni az alkotó értelmi­ ségi munka devalválódása miatt. Ugyanezen év őszén az MTESZ-közgyülésen adott hangot korszerű felis­ meréseknek Aczél György: „A jelenlegi körülmények között csak. akkor tudunk a versenyhelyzetben helytállni, ha a valóságos teljesítményekre épülő szelekció érvényesül a társadalomban. ( . . . ) Jelentősen segíthet bennünket, ha figyelünk a véleményekre, még az akadékoskodásnak tűnő olyan megjegyzésekre is, amelyek talán nincsenek összhangban az eddig megszokott gyakorlatunkkal. ( . . . ) Sok. helyen nem nagyon szeretik a valóban gondolkodó, újat akaró, te­ hát »problémát okozó« embereket, a »sima modorú , gondot nem okozó ügyes­ kedőket viszont megtűrik., holott ezek nem viszik előre az ügyünket. ( . . . ) Sze­ rintem csak. azt tarthatjuk, jó vezetőnek., aki szárnyakat ad az alkotni tudó em­ bereknek közöttük az alkotni tudó műszakiaknak. (. . .) Nemzeti érdekünk, hogy mindenütt versenyképes legyen, az egész világon felértékelődjön a ma­ gyar alkotás, tudás, termék..’’ E fölismerések gyakorlati hasznosítását volt hivatva siettetni az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása 1982 májusában. Az összejövetel gondo­ san kerülte a formai újításokat: a lehető legszokványosabb módon bonyoló­ dott le Budapest egyik szakszervezeti székházában. Hatszáz választott újító és föltaláló gyűlt egybe, képviselvén a magyar alkotó műszakiakat. A főrendező találmányi hivatal ellátta a küldötteket előzetes beszámolóval, felhívástervezettel, s egy udvarias kérést tartalmazó cédulával: kerüljék a saját cég ada­ tainak iskolás felsorolását, kímélendő az értékes szellemi energiákat. A kérés pusztába kiáltott szónak bizonyult: a félszáz fölszólaló háromnegyede statisz­ tikai kimutatást zúdított az egyre ernyedtebb hallgatóságra. Hasznos gondola­ tok is bőven elhangzottak: a gondok elsorolása mellett tippek fogalmazód­ tak meg a fölösleges szabályok kijátszására, sőt: falba ütköző újítók önvigasz­ talására alkalmas aforizmákból is rendelkezésre bocsátottak egy szekérde­ rékkal az alkalmi szónokok. A kubusával világsztárrá emelkedett föltaláló, minden magyar ötletember példaképe, retorikából is példát mutatott: papír nélkül beszélt a sok nagy szónokot már kiszolgált mikrofoncsokorba. Egy képzeletindító metaforával szemléltette az ötletek fölkarolásának szükségességét: fúj a szél malom nélkül is, de jobb az, ha egy szerkezet felfogja és haszno­ sítja az energiát. Elmondta még a véleményét munkás, művezető, műszaki, tisztviselő, politikus, sőt maszek is. Végül a gyűlés - apró kiegészítéssel - el­ fogadta az előzetes felhívástervezetet, így a F E L H ÍV Á S rangjára emelvén azt. A dokumentumban bizakodást sugallva foglal helyet az erőtől duzzadó - a tervezetből változtatás nélkül átvett - mondat: „Tanácskozásunk örömmel ál­ lapítja meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa hatá­ rozatával összhangban az elmúlt időszakban számos olyan gazdaságirányítási intézkedés született, amely jobban ösztönöz a műszaki fejlesztésre, az újító-, feltalálótevékenység kibontakoztatására.” * - Sokat írnak, sokan nyilatkoznak erről a dologról, de már túl ismerősek a mondatok - közli északi megyénk lapja egy újítási felelős nő panaszát 1982 23 �őszén. - Mondják, hogy támogatni kell az újítókat, csak azt nem mondják meg, hogyan . . . Igaz, talán nem is lehet mindenhol érvényes módszert aján­ lani. „A sok egyszerű idom - közli Rubik, Ernő szavait az Elet és Irodalom Zű­ rös kocka című cikke - szinte sugallja a hagyományos megoldásokat. Azt, hogy sorban, gondolkodás nélkül, gépiesen tegyük a dolgunkat. Aki viszont így akarja összeállítani bármelyik színt, soha nem ér el eredményt. Itt át kell látni az egész feladatot, a lehetőségeket.” 24 �A N D O R K A R U D O L F: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon Az egyén és a család társadalmi helyzetének változása a köztudatban nagyon gyakran úgy jelenik meg, mint a fejlődés elválaszthatatlan velejárója. S ez a megállapítás akkor is igaznak tetszhet, ha tervezett fejlődésről van szó, hiszen a spontán változás irá­ nyának meghatározása - legalábbis a leglényegesebb vonásokat illetően időben megtervezett folyamatot jelent. A szociológiai kutatások számára azonban az is fontos kérdés, hogy milyen összefüggés mutatható ki a mo­ bilitás társadalmi hatásai és az azok nyomán kitermelődő egyenlőtlenségek között. Végtére is, egyetlen, szorosan összefüggő folyamat mozzanatairól van szó, amelyeknek megítélésében mérhetetlenül nagy szükség van az empirikus vizsgálatokra és a társa­ dalomstatisztikai adatokra épülő elem­ zési módra. A mobilitási adatfelvéte­ lek alapján lehet ugyanis leginkább nyomon követni, hogy az adott osz­ tály- és réteghelyzet változása hogyan befolyásolja az egyén és a család éle­ tének csaknem valamennyi mozzana­ tát. De ugyanakkor a társadalmi mo­ bilitás mértékét és irányát, a mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket és a gazdasági fejlődés hatását csak akkor lehet meggyőzően feltárni, ha - miként Andorka Rudolf A tár­ sadalmi mobilitás változásai Magyarországon című művében utal rá - a történelmi tendenciák és a jelen helyzet elemzése nem különül el me­ reven egymástól. Mindezek a szempontok a polgári szociológia elméletében sem voltak ismeretlenek, csak kevésbé hangsú­ lyosak, mert úgy látszott, hogy a tár­ sadalom egészének működése szem­ pontjából elegendő az osztályszerkeze­ tek változásából kiindulni. Csupán az utóbbi évtizedben vált egyértelmű­ vé az a felismerés (elsősorban a meg­ szaporodott empirikus kutatások hatá­ sára), hogy a társadalmi mobilitás mozgatóerői sokkal differenciáltabb szociológiai vizsgálódást követelnek. Ezért is szükséges konkrétan elemez­ ni, miképpen alakulnak a különböző társadalmakban a mobilitási folyama­ tok, milyen tényezők határozzák meg őket és milyen hatásaik vannak. Míg a századforduló körül végzett első adatfelvételek egy-egy kisebb közös­ ség mobilitását vizsgálták, addig napjainkban - a szocialista és a kapi­ talista országokban egyaránt - a tár­ sadalmi mobilitás adatszerű vizsgála­ ta országos méreteket öltött. E tág horizontú kutatásokban szerzett múl­ hatatlan érdemeket Andorka Rudolf is, aki több mint másfél évtizede fog­ lalkozik a hazai társadalmi mobilitás elméleti kérdéseivel. Most megjelent kötetében a XX. század első évtize­ détől egészen napjainkig követi nyo­ mon azokat a - hazai társadalmi struktúra és foglalkozási szerkezet át­ alakulását kísérő - változásokat, me­ lyek ez idő alatt a magyar társada­ lom legkülönbözőbb rétegeinek és nemzedékeinek helyzetváltoztató készségében-képességében bekövetkeztek. Ám a könyv olvasásakor az is kide­ �rül, hogy mindazok a döntő - a ku­ tatás egészét meghatározó - megálla­ pítások, melyeket a szerző a társadal­ mi mobilitás történelmi változásaira és legújabb tendenciáira felhoz, nem annyira feltételezéseken, mint inkább a rendelkezésre álló társadalomsta­ tisztikai adatok pontos és megbíz­ ható értékeléséből erednek. Bármilyen sok, fenntartással körül­ bástyázott következtetés található is a kötetben, a gondolatmenet mind­ végig a mobilitás hatásai, az egyen­ lőtlenség mértéke és a mobilitást meg­ határozó társadalmi tényezők hármas rendszerén alapul. E rendszerszemlé­ letű megközelítés teszi lehetővé a tár­ sadalmi mobilitás történelmi trend­ vonalainak elemzését csakúgy, mint azoknak az okoknak a feltárását, melyek a társadalmi és foglalkozási szerkezet átalakulását vonták maguk után. Ebből kiindulva Magyarország társadalmi-foglalkozási összetételé­ nek bemutatásában három időszakot különböztet meg. Míg az első időszak az I. világháború előtti évtizedeket öleli fel, addig a második korszak a két világháború közötti éveket fog­ lalja magában, a harmadik időszak pedig a felszabadulással veszi kezde­ tét. Hogy ez az elhatárolás cseppet sem tűnik erőszakoknak, az éppen a három vizsgált és statisztikai adatok­ kal bőségesen alátámasztott korszak társadalmi szerkezetének vizsgálata alapján válik világossá. A több mint nyolc évtizedre kiterjedő statisztikai adatsorok ugyanis olyan kiindulópon­ tokat jelentenek az elemzés számára, melyek segítségével a különböző osz­ tályok és rétegek egymáshoz viszonyí­ tott helyzetének változása viszonylag pontosan megrajzolható. Még ha az első világháború előtti évtizedekben fennálló osztályok és rétegek egymás­ hoz viszonyított helyzete csupán az is­ kolai végzettségi adatok alapján köze­ líthető is meg, a szerző következteté­ seiből egyértelműen kiviláglik, hogy az akkori Magyarország - legalábbis 26 a foglalkozási összetétel tekintetében - azon a szinten állt, ahol ma a legingább elmaradott harmadik világbeli országok. Sokkal kedvezőbb vizsgálódási te­ rületnek legfeljebb csak a két világ­ háború közötti időszak magyar társa­ dalma ígérkezik, mely megosztottsá­ gában valóban különleges sajátossá­ gokat mutat. Miután erről a korszak­ ról az 1930. évi népszámlálás adatai is rendelkezésre állnak, a nemzedé­ kek közötti mobilitás jellemzői vitathatalanul nagyobb pontossággal vizs­ gálhatók. A társadalmi foglalkozási szerkezet elemzése alapján mindenek­ előtt arról győződhetünk meg, hogy a felszabadulás előtti magyar társadal­ mi mobilitás viszonylag csekély volta azzal az Erdei Ferenc által leírt jel­ legzetességgel is összefüggött, hogy két társadalom élt egymás mellett, de egymástól erősen elszigetelve: egy történeti-nemzeti és egy modern polgári társadalom; és alattuk a sze­ gényparasztság és a mezőgazdasági munkásság, szinte kirekesztve a társa­ dalom egészéből. De ez a függőleges elválasztódás kiegészült a társadalmi pozíciók merev elhatárolódásával is, mely nem egy esetben vezetett az el­ lenkező irányú társadalmi helycserék­ hez; vagyis az egyetemet végző dip­ lomás „szabadon” választhatott az ut­ caseprői vagy éppenséggel a villamoskalauzi foglalkozás között. Kétségkí­ vül az ilyen irányú - szakkifejezéssel élve: cirkuláris - mobilitás semmikép­ pen sem választható el a stagnáló gaz­ dasági fejlődéstől és attól a megme­ revedett társadalmi struktúrától, mely a különböző nemzedékek helyzetvál­ toztató lehetőségeit csaknem a mini­ mumra redukálta. Valójában a társa­ dalmi mobilitási folyamatok csak a felszabadulást követő években, illet­ ve évtizedekben indulhattak meg; a földreform, a nagyarányú iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása stb. egyaránt előkészítőjévé vált a társa­ dalom struktúráját, rétegződését át­ �formáló mozgásoknak. S amilyen mértékben átalakult a társadalmi és foglalkozási szerkezet, a mobilitás fő­ iránya is aszerint változott. Csakhogy a társadalmi nyitottság melynek hátterében az egyéneknek a mezőgazdaságból a munkásságba, va­ lamint a munkásságból és a paraszt­ ságból a vezető, az értelmiségi és az egyszerű szellemi foglalkozások felé való áramlása áll - többféle formaváltozatban jelent meg. Az 1960-as évek eleje és 1973 között bekövetke­ zett változások például - mint aho­ gyan a könyv szerzője minden kétsé­ get kizáróan kifejti - korántsem vol­ tak olyan mértékűek, mint amekkora változásokra a gazdasági és társadal­ mi körülmények módosulása (a mun­ kaerő-tartalékok kimerülése, az extenzív növekedés befejeződése, az ipa­ ri foglalkoztatottság emelkedésének megszűnése stb.) alapján számítani le­ hetett volna. S ha a társadalom szer­ kezetében homogénebbé vált is (a hetvenes évek első felére háromötö­ dére csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, miközben a mun­ kásság és a szellemi foglalkozásúak száma két-két és félszeresére nőtt), az imént említett nyitottságot jelentős mértékben korlátozták a legkülönfé­ lébb esélyegyenlőtlenségek. Így pél­ dául a nyolcvanas évek elején a „ szakmunkások fiainak és leányainak körülbelül egyharmad, a mezőgazdasá­ gi fizikai rétegekből származóknak mintegy egytized annyi esélyük volt arra, hogy legalább az érettségiig el­ jussanak, mint a vezetők, és az értel­ miségiek gyermekeinek” . Aligha be­ csülhetjük túl e megállapítás jelentő­ ségét, még ha talán sokak számára magától értetődőnek számít is. Éppen az egyenlőtlenségi viszonyokat újra­ termelő egyik mechanizmus, az iskola társadalmi funkcióit jelző adatok elemzése alapján válik nyilvánvalóvá az a felismerés, hogy az iskola szere­ pe a társadalmi mobilitás irányában ugyan megerősödött, de a különböző társadalmi helyzetű családok gyerme­ keinek életpályaesélyeiben ma is lé­ nyeges és egyre inkább mélyülő kü­ lönbségek vannak. Vajon lehet-e változtatni ezen a helyzeten? Ellentétben a társadalmi mobilitás nyugati irodalmában a leg­ utolsó években megszaporodott szkeptikus véleményekkel, Andorka Rudolf a társadalom nyitottságának fenntartását és fejlesztését mindenek­ előtt az oktatási rendszer keretei kö­ zött felhasználandó eszközöktől teszi függővé. Így egyebek között fontos szerepet szán a kevésbé kedvező csa­ ládi háttérből jövő gyermekek tanu­ lását támogató intézményeknek, a különböző felszereltségű és oktatási színvonalú iskolák kiegyenlítésének, végül pedig az oktatási rendszer olyan szerkezeti átalakításának, melynek révén az alapfokú oktatás meghoszszabbodik. Felsorolásszerűen is a társadalmi mobilitás optimális alakí­ tására alkalmas eszközök állnak előt­ tünk, melyeknek érvényességéről csak akkor győződhetnénk meg, ha az újabb és újabb oktatási reformok va­ lóban figyelembe vennék a társadal­ mi egyenlőtlenségek újratermelődé­ sét megszüntető vagy legalábbis mér­ sékelő tényezőket. D e ugyanígy igaz­ nak tartható az a konklúzióként meg­ fogalmazott megállapítása is, hogy „mindenfajta más dimenzióban meg­ nyilvánuló egyenlőtlenségeknek - a jövedelmi különbségeknek, a lakáshelyzet különbségeinek, a családok kulturális szintjében meglevő egyen­ lőtlenségeknek, a főváros és vidék, a városok és a községek közötti különb­ ségeknek - a csökkenése módosíthat­ ja legerősebben a társadalmi mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket.” (Gondolat) K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N 27 �Enyém, tied, miénk... kié? Ücsörgünk a tóparton, mellettünk birkatürelmű horgászok szorítják a bot végét. A kellemes nyár végi verőfény röntgenszerűen átvilágítja a k ristálytiszta vizet. Apró halacskák kergetőznek a part mentén, némelyiket kézzel is oly könnyű elkapni, mint az akvárium foglyait. Ő k a kis balekok. Ö n­ feledten kergetőznek, siklatlak, mint a villám, mégis pillanatokon belül a markunkban vannak, és eszeveszetten ficánkolnak. Lessük a nagy halakat is. Azok messzire elkerülik a partvidéket, csak egy-egy márkás peca végén akad fönn néha valamelyik. Ilyenkor a kicsik rövid időre eltűnnek, a kö­ zelből, de aztán - mintha mi sem történt volna - bátran előmerészkednek. Kezdődik a vérre menő játék elölről. c s iz m a s z á r b a n c s ir k e c o m b Kánikulai hőség, fülledt, verejtékszagú este. Az emberek már kora dél­ előtt ingujjra vetkőztek, a délutáni műszakkezdésre patakokban ömlött ró­ luk a víz, most pedig a gyári porta előtt várakozva, ragadós izzadság fokozza a türelmetlenséget. A fene sem érti, miért vannak mégis bő zakóban, begom­ bolkozva, vállra vetett pulóverekkel. Pontban huszonkét órakor fölharsan a műszak végét jelző kürt. A vára­ kozó sor nekilódulna, de futótűzként terjed a hír; a kijáratnál rendőri el­ lenőrzés van! Nem is eredménytelenül; az egyik munkás hónaljából sertéskaraj, a másik zakózsebéből újságpapírba csomagolt marhamáj, a harma­ dik csizmaszárából (?) néhány csirkecomb kerül elő... - Ezekhez képest Rodolfó amatőr kezdő - vélekedik az egyik ellenőrző, s a „bűvészi” mutatványok valóban felülmúlnak minden emberi fantáziát. Volt, aki mosléknak „álcázva” hordta a hússzeleteket, egy másik az autó pótkerekét bélelte ki kolbásszal. Szerencséjére, mindig defekt nélkül veze­ tett. A razziát követő reggelen csata utáni képet mutat az udvar; szanaszét szórt húsdarabok, csontok, belsőségek, összesen kétszáz kil ónyi mennyiség­ ben. A minőséget most hagyjuk. A nyomozók egyébként egy mini-húsgyárra is rábukkantak. Z. István lakásán a „kimenekített” húsokat fölvagdalták, darálták, fűszerezték és abrakadabra - házi kolbász lett belőle. Olcsósága miatt ugyancsak kelendő volt Sz. városkában, míg egy névtelen bejelentő - rossz nyelvek szerint a konkurrens - véget nem vetett a feketeüzletnek. - Dehát mitől ilyen telhetetlenek?! - sopánkodik a vállalat igazgatója. - Hiszen már bevezettük a kedvezményes húsvásárlást is, ráadásul nincs olyan üzemi fórum, amelyen ne kerülne szóba a társadalmi tulajdon vé­ delme. Sőt, ha valakit akár tíz deka hús lopásán érünk, azonnal fegyelmi eljárást indítunk ellene! Kérem szépen, évente nyolcvan-százhúsz fegyel­ mit adunk - és négyszáz dolgozónk van. 28 �- Ha ilyen gyakran kell büntetni, miként lehetséges, hogy - bocsánat a szóhasználatért - mázsaszámra lopják a húst, hiány pedig nincs? A válasz nehézkesen születik. A minőséggel manipulálnak, illetve manipulálhatnak. Hogy is mond­ jam. . . A zsírosabb részeket is rajta hagyják a jobb minőségűnek titulált húson. Papíron tehát voltaképpen minden stimmel. Csak azt tehetjük, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban odafigyelünk ezekre a jelenségekre... Annál is inkább, fűzöm hozzá gondolatban, mert a tudomány mai ál­ lása szerint egy rókáról két bőrt nem lehet lenyúzni, azaz: egy disznóból nem adható el kettő, vagy másfél. Anélkül, természetesen, hogy a „jelenség" számláját ne a vásárló fizetné meg. M ASZEKM ŰH ELY - K Ö Z P É N Z B Ő L Falusze rte irigylik N. házát, amely a mai építkezési divat néhány bo­ garas vonását is magán viseli. Van benne számos szoba, kékes-lilás fürdő­ szobacsempe, az előszoba falán hatalmas szarvasagancs, a második szin­ ten napozóterasz tarka mozaikokkal, aztán kakukkos óra, óriás kaktusz, színestévé, a vitrinben a Világirodalom Remekei sorozat. A házat az utca felől egy virágos, napsugaras motívumokkal díszített vaskerítés zárja, mely - állítólag - párját ritkítja a környéken. Pöttömnyi, hirtelenszőke kis srác állja el az ajtót és egy tapodtat sem enged tovább, amíg nem fizetem ki a „belépti díjat” . Kényszeredetten mosolygunk e fura szokáson, de mit lehet tenni. Zsebembe nyúlok, kikapa­ rászom a pénzem apraját - lehet vagy tizenöt forint - , és beleszórom a kölyök hordóhasú pénztárcájába. Csuda boldog. Óh, mindenkivel ezt a cirkuszt csinálja! - vigasztal barátságosan N. - Előbb a pénzt, aztán szabad az út. A múltkorában a nagyapját még össze is rugdosta, mert szegény faternál egy árva vas sem volt... Áldom magamban az eget, hogy nem jutottam arra a sorsa. Béluska, „a kis fenevad ” közben már önfeledten játszik. Nyakában szíjon lóg a pénz­ tárcája s oly szelíd, akár egy ma született bárány. A házigazda a műhelyét mutatja, erre a legbüszkébb. A volt garázs­ ból alakította ki, kocsira ugyanis nincs szüksége. Minek is az, ha úgysem járnak vele. Otthonélő típus; szeret barkácsolni, fúrni-faragni, akár éj­ szakába nyúlóan is foglalatoskodik egy-egy munkával. Lakásának beren­ dezéseit, bútorait jórészt egyedül csinálja. Egyedül, de nem saját finanszírozásában. Besegített a cég is - mondja mosolyogva, kétértelmű hangsúllyal. A fféle fizetéskiegészítésként... különben, hogy élnénk meg a négyezer fo­ rintos fizetésből, két gyerekkel? Szerintem, ha megfizetnék a melóst a munkahelyén, akkor joggal követelhetnének tőle többet. D e így? Nálunk például mindenki szemet huny, ha ennek-annak lába kél, mert azt gon­ dolják, ha sokat hőbörögnek, ember nélkül maradnak... Hébe-hóba azért lefülelnek egy-két balekot, de azok is megússzák egy papírral, vagy né­ hány százassal. Nézze, barátom, legyek őszinte? - Legyen. - Ha nem én, akkor a másik viszi el! É s ha „én nem látom” , hogy ő elviszi, akkor „ő sem látja” , amit én hozok haza. Vigyorog a házigazda, mint egy jó viccen szokás. N . nem volt igénytelen, amikor „trom bitázott” , van is a műhelyében 29 �a modern fúrógéptől a bőséges festékválasztékig minden. Takaros rend­ ben sorjáznak a különféle vágószerszámok, csiszolók, szegecsfélék, a fa­ anyagok. Volt amit egy-egy liter borért, pálinkáért kapott, a többit pe­ dig cserélte. Mondjuk, három rugós colstokot adott egy vödör falfestékért. - Egyszer hívat a főnök, s mondja a telefonba, hogy négyszemközt akar velem beszélni - meséli N . bizalmasan az ígéretem után, hogy az ismeretségünkre való tekintettel természetesen nem írom meg. - Szóval, hívat és azt mondja, Józsi b...d meg! Még jó, hogy nem az egész gyárat viszed ki a táskádban! Merthogy egy zöldfülű portás talált nálam egy forrasztópákát és egy fúrót, mire rögtön azt feleltem: „Kölcsönbe viszem, a főnök tud róla...” Dehogy tudott! Szabadságon volt, s amikor vissza­ jött, egyből berendelt. No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a kö­ zösségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán odalyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok. Később aztán egy­ s z e r-egyszer munkaidő alatt is bedolgoztunk neki, még a brigádnaplóba is bevezettük, hogy az építkezésen ennyi és ennyi óra társadalmi munkát végeztünk. Ő meg igazolta. Túl sokat nem írtunk, mert még valakinek fel­ tűnik, hogy humbug az egész, hogy munkaidő alatt megy... Nomármost barátom, az egésznek az a lényege, hogy a főnököm milyen alapon von­ hatna engem felelősségre? Nem is szólva arról, hogy én csak a töre­ dékét hozhattam el annak, amit ő vitt ki a gyárkapun. Mustrálgatom a berendezéseket, miközben N. túláradó védőbeszédét hallgatom. S hogy másra tereljem a szót, közbeszólok; - Érdemes volna valam iféle kisvállalkozásba kezdeni egy ilyen jól fel­ szerelt műhellyel. - Nem ettem én bolondgombát! - csap dühödten kezével a levegő­ be. - Tán, hogy belerokkanjak? Így, szép nyugisa n éri meg: bent ledol­ gozgatom azt a nyolc órát, s utána még marad időm és erőm maszekolni. Éppen annyit, amennyire kedvem van. Családja körében mégsem kedvelik túlságosan, a feleség panaszkodik az örökös elfoglaltságra. Béluska pedig hamar rájött, hogy elég az ajtóba állni, máris teli van a pénztárca. - Majd ráér még a példámat követni - legyint N. - Ezek a mai fia­ talok amúgy is későn érnek. N EM LÁT, N EM H A LL, N EM B E SZ É L . T. Péter harmadéves karosszéria-lakatos tanuló nem sokat töprenghe­ tett, hogy a jó példát, avagy a rosszat kövesse-e. Am ikor pedig erről mor­ fondírozott — már késő volt. Néhány hete volt hátra a szakmunkásvizsgáig, akkor történt a baleset. A jegyzőkönyv vallomása szerint: ,.A karosszéria-lakatos műhelyben le­ vő La da személygépkocsiból benzint akartam leereszteni saját felhasználás­ ra (milyen tapintatos fogalmazás! - T. L.). A benzin leeresztése után a zárócsavart, menethiba miatt, nem tudtam a tankra visszacsavarni..., az ujjammal gátoltam meg a benzin kifolyását, amely azonban végigömlött a jobb karomon..., felálltam és a jobb kezemben levő selejtcsavart éppen a hegesztőpisztoly lángive mellett akartam eldobni, és a benzin belobbant. Az égő ruhát csak hosszabb idő után tudtam magamról eltávolítani...” Hajszálon múlt, hogy nem röpült levegőbe a javítócsarnok, amelyben - a jegyzőkönyv szerint - a hat órai vacsoraszünet idejénben T. Péter 30 �egyedül benzint lopott a javításra váró Ladából. Ám , mégiscsak furcsa, hogy valaki hosszabb időn keresztül viaskodik égő ruhájával, és senki sem siet a segítségére. Hát, tulajdonképpen én is ott dolgoztam, csak egy hegesztőszem­ üveg volt rajtam, s nem láttam semmit - mondja nagy nehezen Péter ba­ rátja. - Szóval, végül arra lettem figyelmes, hogy a földön egy égő test rángatózik. Fölkaptam egy poroltót, s oltottam, ahogy az erőmből telt, aztán jöttek a többiek is segíteni. Tehát csaknem egyedül oltotta el magát Péter. Ha pedig mások is ott voltak, a baleset nem vacsoraidőben történt; az étkező ugyanis több mint száz méterre van a műhelytől. Ha viszont nem a vacsoraidőben történt a baleset, akkor szemtanú lehetett az egész műhely. S ha ez igaz, akkor ott természetszerű, elfogadott dolog az efféle „saját célra történő benzinfel­ használás...” Ugye, milyen jelentősége van az időpontnak! A műhelybeliek váltig kitartanak amellett, hogy a baleset vacsoraidő­ ben, percek alatt történt. Hátha mégsem így volt? Elbandukolok a kór­ ház baleseti osztályára, és a felvételi naplóban ez áll: ,,T. Pétert személygépkocsival hozták be, 19 óra 48 perckor. Munkahelyén körülbelül 15 perccel ezelőtt, jobb kezével a hegesztőpisztoly elé nyúlt...” Vagyis, a baleset a munkaidő alatt történt. - Persze, hogy ott volt az egész brancs! - ismerte be néhány héttel ké­ sőbb Péter. - Csak betojtak, hogy ők is lebuknak. Az igaz, hogy én vol­ tam a balga, mert hogy’ lehet olyan idétlenül leszívni a benzint?! D e ami­ kor megtörtént a baj, senki nem látott, nem hallott, nem segített sem­ mit... csak engem hagytak nyakig a szarban! Nyolc hónappal később vizsgázhat, vagyis csak ekkor juthat önálló ke­ resethez. Ez, szerényen számolva is, húszezer forint. A város peremén, egy szoba-konyhás lakásban él szüleivel, és három testvérével — az apa bányásznyugdíjából. - Fellebbezünk, kérem! A lig vártuk, hogy a fiunk pénzt hozzon a ház­ hoz, s akkor egy liter benzin miatt bent tartják inasnak - háborog az apa. Fellebbeztek. Elutasították őket. Az ügy szereplői közül csupán a legfiatalabbat, T. Pétert büntették. A B ATYUS N ÉN E Hihetetlennek tűnik, hogy hetven felé közeledve valakinek - bagatell dolog miatt - ügye legyen a bíróságon. Barázdált arcú, fekete kendős, hajlott hátú öreg néne gubbaszt a széken, mint egy szárnyaszegett vén gerlice. Előtte a sietősen beszélő bíró mormolja a paragrafusokat. Fölös­ leges is minden ceremónia, hisz’ mindössze pár száz forintról van szó. A fféle rutintárgyalás ez, pár perc az egész. Ott sorjáznak az asztalon a tárgyi bizonyítékok: az illatosító permet, a műanyag poharak, a szappanok, néhány gyerekjáték, a körömkefe és az imaszőnyeg. Ezeket nyelte el az öregasszony batyuja, amelyet hátára vetve vitt az áruházban, amíg valakinek föl nem tűntek a csenő kézmozdula­ tok. A rendész azt mondja: „N aivan csinálta az öreglány, még a vak is észrevette volna” . A történet grimasza, hogy éppen ez a rendész nem lát­ ta - aki egyébként naponta három áruházi szarkát is fog - , ahogyan rész­ legről részlegre haladva megtelik a batyu. Az öregasszony szúrós tekintete m ajd’ kilyukasztja a linóleumpadlót, 31 �tán’ a világ összes kincséért sem nézne föl. Alkalmasint azt sem hallja, mikor bűnét és büntetését mondják: a társadalmi tulajdon megkárosítá­ sáért hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Lapítva szédeleg ki a menye karján. - A fene se érti, miért lopnak ezek a vén szatyrok - fortyan föl a fo­ lyosón a bíró. - Otthon háromszobás lakása, nagy kertje, háztartása van, s ki tudja, mennyit őrizhet a bankban... Aztán bejön a városba, és úrrá lesz rajta a kleptománia, nem tud ellenállni a kísértésnek! Utána pedig, természetesen, hazamegy, egyenest a templomba, hogy az egészet meg­ gyónja - heherészik egy keveset az utóbbi megállapításán, s hozzáteszi: Most harmadszor kaptuk cl, legközelebb nem is ússza meg ennyivel. Néhány nap múlva T. falu környékére visz az utam, furdal a kíván­ csiság: az öregasszonyt valóban fölveti-e a jómód? A címre már csak ho­ mályosan emlékszem, a tanácselnök igazít útba. Bőbeszédű, hatalmas termetű, szavahihető ember, s mindezt dörgő han­ gon, meggyőző magabiztossággal adja elő: - Ah, Annuska nénit mi is olvastuk az újságban. Csak maguk mindig az ilyen kis dolgokon csámcsognak, a nagyokról pedig hallgatnak, mint a sír. Ugye, nem haragszik az őszinteségért? Ha valaki két szappant le­ emel a polcról, már másnap olvasom az újságban. D e hiába keresem a cikket azokról, akik százezrekről, milliókról döntenek, sokszor a saját hasznukat, előnyüket nézve. Persze-persze, Annuska néni nem tabu tém a! De higgye cl nekem, a legártalmatlanabb teremtés a világon, még a légynek sem árt. Néha kikapcsol az agya, olyankor mindent a zsebébe rak. Ennyi az egész. Végigsétálunk az öregasszony háza táján. Nagy, sátortetős épületben lakik, az udvaron tyúkok kapirgálnak, kacsák pocskolnak, a karámban két-három mangalica is lehet. Szép a kert, négy gyümölcsfasor között mál­ na és burgonya váltogatja egymást. - A néne biztosan a lányához ment - mondja útikalauzom, - Ilyenkor déltájt mindig átgyalogol a szomszéd faluba, viszi az ebédet a tanárnő lányának, meg a családjának. Azok nagyon elfoglalt emberek, mert se főz ni, se látogatni nincs idejük. De az öregasszony minden délben veszi a batyuját... EPILÓGUS H ELYET T „Horgászni csak engedéllyel szabad!" - olvasom egy otromba táblán, s nem telik, bele öt perc, hogy egy öregúr komótosan végigellenőrzi a hor­ gászokat. Nincs „szerencséje” , mindenkinek van érvényes engedélye. Csak éppen a fogás nincs garantálva. Ném elyikük boldogan pörgeti a zsinórt, aztán kiderül - fölöslegesen. A horgászok bosszúságára gyerekhad tele­ pedik a víz szélére, kis halakat keresgélnek ricsajozva. TA N KA LÁSZLÓ 32 �KRÓNIKA Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Vállalatánál A századforduló időszakában az ózdi gyár dolgozóinak jelentős hányada a 18 éven aluli fiatalokból, sőt gyermekekből került ki. 1889-ben 1712 munkás­ ból 751 (44 százalék), 1901-ben pedig 1951 munkásból 787 (39 százalék) volt 18 éven aluli. 1901-ben 38 tizenhárom éven aluli gyermek dolgozott a gyár­ ban. A fiatalok többsége segédmunkásként dolgozott, és azok is maradtak éle­ tük végéig. A tőkéseknek a gyermek- és fiatal munkások bevonása a terme­ lésbe kedvező volt, mert ezeket a legalacsonyabb bérkategóriákba sorolhat­ ták. A profit növelésének gyakori és kedvelt módszere volt ez. A munkásgyerek - miután a család az ő kis keresetére is rá volt szorulva - sokszor még az iskoláit sem végezhette el. A fiatal munkások nagy számát nézve meglepő volt, hogy milyen kevés szakmunkástanulót találunk a gyárban. Ebben az időben a gyár urai még más helyről fogadnak fel munkásokat, és kevés gondot fordítottak a szakmunká­ sok képzésére, 1900-ban az ózdi gyárban 74 inas (ipari tanuló) volt, és ez a szám csak 1913-ban emelkedett 100 fölé. Hogyan éltek és dolgoztak ezek a fiatalok? Hogyan szerezték meg a szak­ mai ismereteket a gyárban? Tekintsük át a századfordulótól a felszabadulásig ezt a folyamatot. Az ózdi tanonciskola 1889. évi szeptember hó 1 -én kezdte meg működését. Az iskola célja (mint azt az 1890-ben megjelent „Értesítő” írja): „A család, a társadalom és a haza köréből vett lényegében gyakorlati példák által a tanu­ lókban a vallás és erkölcsi érzelmek nemesítése, a hazaszeretet fejlesztése, munkakörükben előforduló számítás és mérésbeli szükségesebb gyakorlatok megszerzése. Rajzolásnál oly irányú képzés, mely az ipari foglalkozások kö­ rüli gyakorlati haszonnal értékesíthető legyen." Akik az elemi iskola 6. osz­ tályát sikkerrel elvégezték - és 14. életévüket betöltötték az I., majd a II. osztályba kerültek. A szervezeti utasítás ugyan előírt III._osztályt is, ezt azon­ ban csak 1919-ben nyitották meg. A tanulók igen nagy száma azonban az ele­ mi iskolát sem végezte el, és nem töltötte be a 14. életévét, hiszen 13 éves kortól is felvehették a tanulókat. Ezek tehát nem rendelkeztek kellő előkép­ zettséggel. Számukra külön előkészítő osztályt szerveztek. A tanítás 10 hónapig tartott, hetenként 8 órai oktatással. Két hétköznapon a gyári munka után két-két órában, késő délután, általában 7-9 óráig, és va­ sárnap délután négy órát foglalkoztak. A vasárnapi tanítás volt a legterhesebb a tanulók számára, de a hétköznap is megterhelő volt. A 12 órai üzemi munka után kellett iskolába menni a fiatal gyermeknek. Kezdetben maga az iskola nem a szakirányú oktatásról gondoskodott, nem 33 �a szakmai ismeretek kibővítését célozta, hanem ismétlő oktatásjelleggel bírt, és csak igen kis mértékben nyújtott általános ismeretet a tanulóknak. A szakmai gyakorlatot a tanonc az üzemekben, az üzemi munkahelyen sze­ rezte meg. A napi munkaidő 12 óra volt. A tanoncokat éjszakai munkára is beosztották. Az első évben általában szakmai munkát nem végeztek. A mun­ kahelyi gépek tisztítása, takarítás, vízhordás, szerszámok vagy munkaanyagok szállítása volt az inas feladata. Sok esetben még a második évben is ezt vé­ gezték. Később fokozatosan tanultak be a szakmunkába, s a munkás jóindu­ latán múlott a szakmai ismeretek megszerzésének módja és mértéke. Tanonc általában csak gyári dolgozó gyermeke lehetett. Az első évtized­ ben, mint a korabeli összeírási adatok bizonyítják, a gyári dolgozók többségé Csehországból és Ausztriából származó munkás volt. Az 1889-94 éves évek­ ből származó Értesítő meg is emlékezik arról, hogy a tanoncok jelentős része idegen anyanyelvű, s ez nagy nehézségeket okoz a tanításban. Csak 1895-ben térnek át arra, hogy nem külföldről, hanem a hazai bányavidékekről, de még mindig Ózdtól távoli területekről hívják és alkalmazzák a szakmunkásokat. Ebben az időben a tanoncok zöme Borsod és Gömör megye bánya- és gyár­ vidékéről származó szülők gyermeke, kiknek anyanyelve zömmel szlovák. Az utána következő években emellett nagy számmal találunk Csik, Háromszék, és Krassószörény vármegyékből származó székely tanulókat. Az 1900-1905-ös években a tanoncok nagy százaléka származik a Szepes és Zólyom megyei bá­ nya- és kohászvidékről, akikből túlsúllyal a melegüzemi munkásokat képezik ki. D e ebben az évben indult meg a beáramlás Nógrád megye területéről is. Az 1910-cs évektől kezdődően azonban mind a helyi, illetve Ózd környéké­ ről és a Sajó menti bányavidékről származó tanoncokat találunk az iskolában. A z iskola megalakulásának évében, 1889-ben a tanulók létszáma harminc­ hat volt. E z a szám csak hosszú évek múltával emelkedett. 1905-ben is még mindössze hatvanöt volt a számuk. Erősebb emelkedést csak az. első világ­ háborút megelőző időszak mutat. 1914-ben eléri a száztizennégyet. A háború évében a létszám száznegyven-százkilencven között váltakozik, s ez azt mu­ tatja, hogy a kiesett felnőtt dolgozókat nagy számmal a gyermekek munka­ erejével igyekeztek pótolni. Az 1900-as évig tanoncképzés csak karbantartó szakmában történt. Csak esz­ tergályos-, gépész-, kovács- és asztalostanoncokat látunk bejegyezve a korabeli anyakönyvekben. A vas előállításával, gyártásával foglalkozó szakmunkásokat, a forrasztárokat, hengerészeket külföldről szerződtették. Ezért nem is találunk ilyen irányú képzést Ózdon. Ezek azonban igen költséges munkaerőnek bizo­ nyultak, mert igen sok anyagi előnyt kellett részükre biztosítani a hazai mun­ kásokkal szemben. A profitéhség ezért arra kényszerítette a gyár tőkéseit, hogy őket felcserélve az olcsóbb, hazai munkaerőt alkalmazzák, s ezért a századfordulótól kezdve rátértek a közvetlen vasgyártással foglalkozók itthoni kinevelésére. Ettől kezdve a forrasztárok, olvasztárok, hengerészek képzése meg­ indult. Ugyanezen időtől nagy számban találunk a tanoncok között irodafiúkat, kifutókat, kenőket, géptisztítókat, ajtóhúzókat, végszedőket, mázsálókat, vas­ írókat, hámorkezelőket, kazánfűtőtanoncokat. Ezek egy-két évig jártak isko­ lába, a többi kohász- és vasipari tanoncokkal együtt. Ezalatt némi kis általá­ nos ismeretet sajátítottak el, s utána mint segédmunkások, betanított munká­ sok dolgoztak az üzemekben. De ez az egy-két év alkalmas volt arra is, hogy a jobb képességűeket kiválasszák, és átosszák a különböző szakmákra. Ez az idő tehát részükre a kiválasztás időszaka volt. 34 �Az első évtizedekben a gyár az inasok részére a legminimálisabb óradijat biztosította. Napi kereset az első évben 20 krajcár volt, mely évente 2 -10 krajcárral emelkedett, a művezető elbírálása, értékelése szerint. Az első világ­ háborút közvetlen megelőző időtől már 8 fillér órabérben részesültek, és in­ gyenes tanszerrel látták el őket. Az iskola megalakulásakor a tanoncok részére mindössze két tankönyv állt rendelkezésre. Az Ipariskolai olvasókönyv és az Egészségtan. 1892-ben beve­ zetik Kerpelynek A vasról és gyártáséiról című könyvét a technológiai okta­ táshoz. Majd 1896-ban bővült az Ipari számvetéssel. Az Ipariskolai olvasó­ könyv tartalmazza az irodalmi és levelezési részt, a könyvvitelt, számtant, fi­ zikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket, míg a technológia a vasgyártás alapismereteivel ismerteti meg a tanoncokat. Ezek­ ben a könyvekben azonban nem volt szó a különböző szakmai ismeretekről. Ez is világosan mutatja az akkori ipariskola célját, mely nem szolgálta a ta­ noncok szakmai fejlődését. Az első világháborút megelőző, s a világháború alatti gyakorlati képzésről feljegyzések, rendelkezések csak nagyon csekély mértékben találhatók. Annak mikéntjét csak az idősebb dolgozók elbeszéléseiből tekinthetjük át. Méray Antal idős esztergályos így mondja el tanoncidejét: „ 14 éves korom­ ban vettek fel a gyárba tanulónak. Nagyon örültem ennek, mert csak. kevesen jutottak, ebbe a helyzetbe, pedig sok jelentkező volt. A szerződést négy évre kötötték meg. Az első évben - anélkül, hogy az elsajátítandó szakmát kije­ lölték volna - osztottak be bennünket a különböző műhelyekbe. Ebben az év­ ben munkánk.: a műhely takarítása, vízhordás, ebédhordás, de igen gyakran, különösen a tavaszi időszakban a művezetők kertjében, vagy az általuk bé­ relt kertben a mezőgazdasági munka volt. Szakmával kapcsolatos munkát nem végeztünk. A napi munkaidőnk tizenkét óra volt, de ezt gyakran megnyújtot­ ták tizennégy órára is. É jjeles műszakra is beosztottak bennünket. Vasárnap jó volt, mert csak. délig kellett dolgozni. Az első év után osztottak szét ben­ nünket a különböző gépek mellé. É n a »kiscseppinghez« kerültem. Két hétig, mint próbaidősek foglalkoztunk itt a szakmunkás irányítása mellett. A szak­ munkás törekvése az volt, hogy megismerje képességünket, meggyőződjön ar­ ról, hogy alkalmasak vagyunk-e a szakma elsajátítására. Ha ezt sikerrel ki­ álltuk, ott maradtunk, hogy a szakmunkástól a gép kezelését megtanuljuk. Az első időben feladatunk azonban csak az volt, hogy az anyagokat a szakmun­ kás keze alá hordjuk, eltakarítsuk a forgácsot, később letakaríthattuk a gé­ peket. Természetesen gyakran osztottak be műhelyi közös munkára, mely egyáltalán nem a szakma elsajátítását szolgálta. Csak a harmadik évben ju­ tottam el oda, hogy néha-néha a könnyebb munkáknál átadta a szakmunkás a gépet. Ilyenkor nagyon boldog voltam, s minden törekvésem az volt, hogy bebizonyítsam, már tudok dolgozni. Igazán csak a negyedik évben, a szak­ munkásvizsga előtti időszakban foglalkoztak velünk tevékenyen. Minden mű­ helyrész büszke volt arra, ha jó minősítéssel került ki a szakmunkásvizsgáról a náluk, dolgozó tanuló. Ezért az utolsó évben igyekeztek belénk „önteni” a szakmai tudást. A ddig bizony számtalanszor szembe találtuk magunkat az ön­ zéssel, szakmai sovinizmussal. Gyakran előfordult, hogy ha valamelyik szak­ munkásnál érdekesebb, addig még nem látott munkát vettünk észre, oda­ mentünk, s erre abbahagyta a munkát, hogy ne láthassuk azt, vagy ha ma­ gyarázott is, mindig a legnehezebben megvalósítható módját, kivitelét magya­ rázta. Így aztán annyit tanulhattunk meg, amennyit titokban, lopva megfigyel­ hettünk.. A tervszerű tanítás helyett, a rendszeres szakmai oktatás helyett 35 �gyakran volt részünk kemény büntetésben. A figyelmetlenségért, pajkosságért sokszor az ütleg, a pofon járta. Ha komolyabb fegyelmezetlenséget követtünk el, a hírhedt »vörösbarakk«-ba vittek, ahol az éjszakát a csendőrök felügyele­ te, s gyakran zaklatása mellett töltöttük el.” Az 1895-ös évtől kezdődően a tanideje utolsó évében vizsgai munkadara­ bot kellett készíteni a tanoncnak, melyet a tanév végén kiállításon mutattak be. Ez természetesen nem tükrözte kellőképpen az inasok szakmai jártasságát, 36 �mert ezek inkább csak reprezentatív kiállítási darabok voltak, melyeknek el­ készítésében sokszor az egész üzemrész segítségére volt. A proletárdiktatúra rövid fennállása alatt alapjaiban változtatta meg a tanoncok életét. A mesterüknek eddig kiszolgáltatott tanoncokat a tanonctörvény védi. Csak az 1919-es törvénytárban találunk legelső alkalommal rendelkezé­ seket a tanoncok szociális helyzetének javítására. Elsősorban is rendezik a munkaidőt, mely szerint napi nyolc órán túl a tanoncokat nem foglalkoztat­ hatják. Ezzel egyidőben megállapítják a tanoncok órabérét. Az ózdi gyár munkásigazgatója, Marhoffer Ferenc sokirányú munkássága mellett is gondoskodott a tanonctörvény végrehajtásáról. Már akkor felmerült annak gondolata, hogy a gyár területén a tanoncokat összevonva, külön ezzel a feladattal megbízott oktatókkal oktassák az első időszakban. Első ízben for­ dult elő, hogy a tanulóknak fizetett szabadságot, üdülést és sportlehetőséget biztosítottak. Továbbá első ízben biztosítják rendeletileg a tanoncok munka­ ruhával való ellátását is. Az 1919. július 23-án megjelent közoktatásügyi nép­ biztossági rendelet rendeli el, hogy a tanonc ifjúmunkások ruhával való ellá­ tása alkalmaztatási helyükön, vagyis, ahol alkalmazva vannak, egészséges el­ látásban részesüljenek. Az iskolában a tanulólétszám az 1918/19-es tanévben összesen nyolcvan fő volt, melyből I. éves negyvenhét, II. éves harminchárom. A következő tan­ évben ez a szám lényegesen emelkedett, s az 1919/20-as tanévben száztizenöt fő volt, nyolcvanhét I. éves, huszonhét másodéves és egy harmadéves. Az e ls ő v ilá g h á b o r ú t m e g e lő z ő a g y á r ig a z g a t ó zése e lő t t á lló d ö n t ö tt a f i a t a lo k id ő b e n , d e m ű v e z e tő k fé lv e u tá n a is , a t a n u ló k j a v a s la t a a la p já n . A z g o n d o lt a k arra, hogy f e lv é t e lé r ő l e le m i is k o la e l v é g ­ v a jo n b e k e r ü ln e k - e azon s z e re n c s é s e k k ö z é , a k ik „ i n a s n a k ” e ls z e g ő d h e tn e k . gyáro n b e lü li b e c s ü le te s , m u n k á b a n k é n y t e le n e k A v o lt a k b iz to s íta n i g y e r m e k e ik té k m e g ö r e g e d e t t d o lg o z ó k e lh e ly e z k e d é s é n e k e zt o ly m ó d o n , h o g y a m ű v e z e t ő k n e k , a já n d é k o k k a l k e d v esk e d te k , hogy m e s te r e k n e k m e g n y e r jé k m á r jó e lő r e le h e tő s é g é t. T e t­ k ü lö n m u n k á v a l ő k e t g y e r m e k e ik vagy e lh e ly e z k e d é s e é rd e k éb e n . Az e le m i b e n y ú jto tta k i je lö l t é k , s é g , nem is k o la u to ls ó é v f o ly a m á n a k a z e le m i is k o la k ik e t v e s z n e k fe l. n é v je g y z é k é t a t a n é v ig a z g a t ó ja a T e r m é s z e t s z e r ű le g a k i je lö l é s t n em a e lő r e rá te rm e tt­ a t a n u lm á n y i e r e d m é n y d ö n t ö tt e e l, h a n e m a s z ü lő k e lb ír á lá s a a l a p ­ já n , a g y á r v e z e t ő s é g é r d e k e in e k le g jo b b a n A b e fe je z é s e e lő t t g y á r ig a z g a t ó s á g n a k , a h o l a b b ó l m u n k á s m o z g a lo m b a n ré sz tv e v ő s z ü lő k m e g fe le lő k gyerm ekei közül - v á la s z t o t t á k le h e tte k b á r m ily e n k i. jó k é p e s s é g ű e k - , n em s z á m ít h a t t a k a r r a , h o g y fe lv é t e l t n y e r je n e k . A tantárgyak maradtak ugyanazok, amelyek a Tanácsköztársaság előtt vol­ tak. Tankönyvek közül mindössze kettő állt a tanulók rendelkezésére. Egyik az Ipariskolai olvasókönyv, melyet még az 1880-as években bevezettek, s több módosító kiadáson keresztül meg is maradt. Ez tartalmazta: az irodalmat, le­ velezést, könyvvitelt, számtant, fizikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket. A vasgyártás alapismereteivel, vagyis a technológiá­ val korábban A vasról és gyártásáról című könyvből, melyet még 1892-ben ve­ zettek be, majd 1932-től Nemár Béla Technológia című könyvéből ismerked­ tek meg a tanulók. Ezekben a könyvekben azonban nem volt szó a különbö­ ző szakmák ismereteiről. Ez is v ilá g o s a n m u t a t ja , hogy a ta n o n c k é p z ő a z id ő b e n is c s u p á n a c s e k é ly á lt a lá n o s a t a n u ló k s z a k m a i fe jle s z té s e . c é lja ebben is m e r e te k n y ú jt á s a v o lt , s n em is k o lá k a la p v e tő p e d ig 37 �A Tanácsköztársaság időszakában a tanoncok gyakorlati foglalkoztatására hozott rendeletek hatása nyomán egyes vállalatoknál külön tanoncokkal fog­ lalkozó „üzemrészeket” alakítottak ki. A RIM A vállalatainál továbbra is megmaradtak a tanoncok szétszórt üzemrészenkénti foglalkoztatásánál, mely magával hozta az előzőekben tárgyalt, a tanoncokra nézve hátrányos foglal­ koztatási módot. A RIM A vezetői, a tanonciskola fenntartói állandóan annak bizonyítására törekedtek az intézmény fennállásának története folyamán, hogy a szakmunkás-utánpótlás, a tanoncképzés a vállalatainak üzemeiben fejlett. Ugyanakkor már - például - a diósgyőri állami gyárban tanulóüzemek, tan­ műhelyek voltak, ahol külön erre a célra beállított oktatók foglalkoztak a ta­ noncok képzésével. A Horthy-korszakban a tanulólétszám igen nagy ingadozásokat mutat: ál­ talában megfigyelhető, hogy az szorosan követi a gazdasági változásokat és ipari fellendüléseket. Ez az oka annak, hogy a nagy gazdasági világválság évé­ től kezdve szinte felére csökken a tanoncok száma, s ez az állapot 1938-ig tart. Létszámbeli mélypont az 1931/32-es tanév volt (55 fő). A második világhá­ borút megelőző évben már 138 fő a tanoncok száma, és ismét egyenletesen emelkedik a létszám, hisz az ózdi gyár is rátér a hadiüzemi termelésre. Ami­ lyen mértékben fokozódott a hadiüzemi termelés, olyan mértékben emelke­ dett a tanoncok száma is. (Az 1943-44-es tanévben már 234 fő). Az 1920-as években kötelezték a tanonciskolába járásra a gyári napszá­ mos fiatalokat, a különböző üzemi és szállítási munkásokat is. Az 1920-30-as években már a legkülönbözőbb szakmájú tanulókat találjuk az iskolában. Túlsúllyal géplakatos, esztergályos, kovács, de van öntő, bádogos, csőszerelő tanuló is. Ezek mellett villanyszerelő, tekercselő, laboráns, kőműves, aszta­ los, ács, kerékgyártó, szíjgyártó, kereskedő, nyomdász, mészáros, cipész, sza­ kács tanoncok is voltak. A tanoncok számát mindig a gyári szükséglet hatá­ rozta meg, ezért a legtöbb szakmából csak egy-két tanulót iskoláztak be. A tanulók osztályokba tömörítését, elosztását nem a szakma döntötte el, hanem az előképzettség, a „tanulók intelligenciája” . A felszabadulás előtti hónapokban, 1944 novemberében összegyűjtötték tanoncainkat, és szakaszokra osztva, gyalogmenetben vitték őket Ózdról nyu­ gatra, hogy majd a Dunántúlon és Németországban kiképzik őket, hogy felhasználják a felszabadító Vörös Hadsereg ellen. Gyalogmenetben hajszol­ ták őket Rimaszombat, Losoncon keresztül, át Szlovákián. Sokan fekszenek közülük a losonci tömegsírban, ahol az 1944. december 19-i bombázás áldo­ zataiként haltak meg. N A G Y KÁRO LY 38 �K ÖR K É P 1 3 . Salgótarjáni Tavaszi Tárlat „ A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elb ú, hogy észre nem v e sz ik ." (Madách Im re: A z ember tragédiája) Ez év áprilisában-májusában immáron a 15. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot rendezték meg a három éve átadott Nógrádi Sándor Múzeumban. A háború óta ez az első olyan épület hazánkban, amelyet eleve a múzeum speciális funk­ cióit figyelembe vevő koncepcióval építették (tervezte Magyar Géza). Az épü­ let jól illeszkedik Salgótarján sajátos városképébe, amely kétségkívül építé­ szetünk egyik legfigyelemreméltóbb kísérlete az utóbbi évtizedekben, mind szá­ mos pozitív, és ugyancsak nem elhanyagolható negatív velejárójával együtt. Miközben mindenképp örülnünk kell annak, hogy a megyei múzeumhálózat ilyen korszerű közművelődési, képző- és iparművészeti, néprajzi, munkásmoz­ galmi fórummal gazdagodott, épp a tavaszi tárlat szemléje alkalmából azt sem hallgathatjuk el, hogy bizony, egy ilyen nagyobb szabású seregszemle egy­ séges és komplex téri rendezése - helyhiány miatt - némi akadályokba ütkö­ zik. (Ezen észrevételt a tavalyi I. Országos Rajzbiennálén szerzett ez irányú ta­ pasztalatok még inkább alátámasztani látszanak.) Vagyis: a múzeum szerte­ ágazó jelenlegi és jövőbeli célkitűzései máris kinőtték a korábbi lehetőségek és feladatok alapján elképzelt architekturális kereteket. Persze ez semmiképp sem lehet komoly akadálya annak, hogy - csakúgy, mint a múltban, úgy a jövő­ ben is - ez a szép múzeum színvonalas tárlatokkal tűnjön ki évről évre az egyébként jócskán túlterhelt országos kiállítási programból. Mert hiszen a menynyiség, a beküldött munkák demokratikusnak tűnő, leltárszerű felsorakoztatá­ sa adott esetben éppenséggel egy-egy kiállítás színvonalát, minőségét, a művek értelmezését-értékelését akadályozhatja. Úgyhogy többek közt a „helyhiány” in­ dokolta szigorúbb, ridegebb zsüri mindenképp a vállalkozás sikerének egyik záloga. A másik - minden igazán elemző-láttató kiállítás lényegéből fakadóan - a rendezői koncepció, illetve annak több-kevesebb sikerrel való megvalósítá­ sa, vizuális hatásfoka. Nos, mindezeket mérlegelve már elöljáróban leszögezhetjük: a 13-as szám nem bizonyult baljóslatú előjelnek a tavaszi tárlatok ismétlődő sorozatában. Sőt erényei mellett - melyek nem kevesek - szemléletében, összképében, a mű­ vek formai-tartalmi-színbeli-térbeli elhelyezésének ritmusában még azon elvárá­ sunknak is maradéktalanul eleget tesz. amit e seregszemle nevében a jelző su­ gall. Márminthogy tavaszi, amely átvitt értelemben frisseséget, üdeséget, nyíltat és életerőt is jelent. A tárlat életképességét azon tény is jelzi, hogy a már ál­ landónak számító résztvevők mellett kortárs képzőművészetünk idősebb és 39 �fiatalabb nemzedékéből mind újabbak és újabbak küldik el munkáikat. Ezzel is dokumentálva, hogy rangos megtiszteltetésnek tartják szereplésüket ezen a mél­ tán országos jelentőségű és hatókörű eseményen, amelynek szakmai hitelét a ki­ adott díjak túlnyomórészt jó hatásfokkal mélyítik. Jóleső érzés volt nyugtázni, hogy a megnyitón a nagyszámú helyi közönség és művésztársadalom mellett mily sok résztvevő művész jött el az ország különböző vidékéről, hogy ebben az együttesben is láthassa a saját munkáját, lemérhesse, hol tart. Nem utolsó­ sorban pedig, hogy baráti-szakmai eszmét cserélhessen kollégáival, a tárlatot mecénálókkal és az érdeklődő közönséggel. Ezért és itt kell ugyanakkor szóvá tenni, hogy épp ezen elért és nehezen megszerezhető eredmények megőrzése ér­ dekében nem szabad az illetékesek figyelmének lankadni, még akkor sem, ha oly lényegtelennek tetsző aktusról van szó, mint a „protokoll” . Már érintőlegesen említettem a rendezést, de személy szerint is méltatnom kell a tematikus-didaktikus kiállításokban gazdag tapasztalatokkal rendelkező Rideg Gábor rendezői érdemeit. A rendezés nem a kiállítóteremben kezdődik, hanem jóval korábban. K i­ váltképp mondanivalójának kell lennie a rendezőnek, különben mindössze „árujának” minősége különbözteti meg a kirakatrendezőtől. Mondanivalóját sokféleképpen közölheti, de egyvalamiről nem feledkezhet meg: amikor képe­ ket, szobrokat párosít, csoportosít egy bizonyos síkbeli-térbeli rendben, volta­ képp a fiimi értelemben vett montázs módszerével él. Röviden: két kép egymás mellé „vágásával” új minőséget hoz létre. A rendező tehát akarva-akaratlan valamilyen tartalmat, véleményt közöl, még akkor is, ha történetesen nincs semmilyen mondanivalója (például puszta névsorolvasásra szorítkozik, a virágozzék minden virág pluralista elvéből kiindulva), akkor ugyanis - szán­ dék ide, szándék oda - ez lesz a közölnivalója. Az egymás mellé, alá, fölé „montírozott” művek által indukált gondolatok - a fizikából kölcsönzött ha­ sonlattal élve - az interferencia következtében nemcsak fölerősíthetik, hanem ki is olthatják egymást, ha a bemutatott alkotások nem egy átgondolt, értelmes rendszerben kerülnek a nekik kiváltképp megfelelő (kiemelt vagy mellérendelt) helyre. Márpedig az ilyen kiállításokra igencsak szükségünk van, hiszen olyan összetett formai-társadalmi kapcsolatokra, árnyalatokra vethet éles fényt, amelye­ ket a szavakkal föltárni igyekvő kritika általában nem képes igazán elhitető erő­ vel érzékeltetni. Ebből a megfontolásból, úgy v élem, ez a tavaszi tárlat mi­ nőségi előrelépés az előzőekhez és az országos gyakorlathoz képest. Nem szól­ va arról, hogy meggyőző módon képes dokumentálni egy-egy művész díjazásá­ nak jogosságát, illetve indokolatlanságát. Az előzőeknek megfelelően, és a Nógrádi Sándor Múzeum térbeli adottsá­ gait optimálisan kihasználva, a grafikákkal a földszinti teremben, míg a fest­ ményekkel, szobrokkal az emeleti helyiségben találkozhatott a néző. Ez utób­ bi bejáratához vezető folyosón - mintegy „irodalmi fölvezetésként, tisztelgés­ ként” - érzékenyen mintázott portrék sorakoztak. A földszinti teremben külön bokszot kaptak a tavalyi nagydíjas, Szabó Ta­ más szobrai és a velük egyenértékű grafikái. A Nógrádbó l induló és kötődő, fiatal művész új, egyéni plasztikai hangvételével jelentős mértékben gazdago­ dott kortárs szobrászatunk. A rúthoz, a torzhoz való vonzódása egyértelműen leolvasható a többnyire drapériában feszengő-feloldódó, pszichikai feszültsé­ gektől terhes, expressziven mintázott, kis méretű (15-20 cm-es) ólom- és 40 �vonulatot képviselték: Sebestyén Já ­ nos, Fábián Gyöngyvér, Kovács Ta­ más Vilmos, Várady Róbert és Végh András. A grafikusok között is ki­ rajzolódott egyfajta „realista” kör, amely a fotónaturalizmushoz vonzó­ dik, s a valóság egy kis szeletét „egy az egyben” közvetítve, hol iro­ nikus, hol groteszk mondanivalót közvetít (Drogsnyik István, Farsang Sándor, Somogyi Győző, Szujó Zol­ tán). Rajtuk kívül kortárs rajzmű­ vészetünk olyan elismert képvise­ lői is beküldték műveiket, mint B ál­ ványos Huba, Banga Ferenc, Püspöky István, Szabados Árpád és a gra­ fikai műfaji díjjal jutalmazott Szemetby Imre. Úgy vélem, méltatá­ suktól ezúttal eltekinthetek, mivel a Palócföld majdmindegyiküket az el­ múlt évek során bemutatta olvasói­ nak. bronzfiguráiról, amelyek ugyanak­ kor - mint az ókori kisplasztikák időtlen szépségek, átélt érzelmi rez­ dülések hordozói is. A művek tudatos és példaszerű csoportosítása következtében rend­ kívül tanulságos volt együtt, egy­ más mellett látni például a színpadszerű komponálásmóddal operáló (a megyei tanács díjával kitüntetett) E l Kazovszkij és F. Zámbó István. a hiperrealista Kiss Zoltán László. Szakáll Á gnes és Szakács l mre. a szimbolikus forma- és színösszefüg­ gésekre, képi rendszerekre összponto­ sító Földi Péter, Szemadám György és Hepp Edit munkáját. Vagy az olyan képsort, amely Gyémánt László Á dámjával indult és Évájával zárult, s közben: Lóránt Já ­ nos: Bányásznap reggele (festészeti d íj); Dienes Gábor: Portré, Kovács Péter: Portré l - I I . ; Szentgyörgyi Jó ­ zsef: Bolond menet II., Szék II.. K i­ sértés; Feledy G yula: Picasso kö­ szöntése V I - V II L ; V áli Dezső: K á­ bulat: Szüts M iklós: Régi táj és Gergson Pál: Fa. A lírai absztrakt 41 �Különleges rangot és szellemi izgalmat hozott a tárlat abból az időbeli egybeesésből fakadóan is, hogy 1983 Madách-év. Madáchról tudjuk, hogy nem­ csak az irodalom területén igyekezett kibontakoztatni sokoldalú tehetségét, ha­ nem - mégha műkedvelői szinten is, de - erős szálakkal varródott a képzőművészethez is; mintegy 50 rajzot, illetve tájképet, portrét, illusztrációt és épü­ letábrázolást ismerünk tőle (lásd a Palócföld 1983/1. számát). Ugyanakkor drámája idestova 100 éve szinte kimeríthetetlen filozófiai és képi forrása képző­ művészeinknek. Éppen ettől indíttatva a madáchi örökséget - a génius loci jo­ gán - felelősen és féltő gonddal ápoló Nógrád megye illetékes szervei a tár­ lat kiírásakor külön emlékeztették és ösztönözték a művészeket, hogy a bekül­ dött alkotásaik témaválasztásával közvetve-közvetlenül, lehetőleg hangsúlyozot­ tan a jelen szemszögéből reflektáljának a Tragédia üzenetére. Felhívásuk nem maradt visszhangtalan. Balogh Géza, Bényi Árpád, Gyémánt László, Iványi Ödön, Máger Ágnes, Mustó János, Réti Zoltán, Somoskői Ödön festőművész; Benyó Ildikó, Farkas András, Felsmann Tamás, Herczeg István, Hibó Tamás, Klossy Irén, K őnig Róbert, Makó Judit, Ruttkay Sándor és Zálogh Sándor grafikusművész ihletett művei az élő példák, hogy stílusoktól, világnézettől és műfajoktól függetlenül mennyire időszerű a Madách-mű. Különösen a Madách-díjjal kitüntetett Kirchmayer Károly vöröskőbe mintázott „realista” büsztje, és a fődíjat kapott Czinke Ferenc Lucifer I - I I I . című szimbolikus grafikai triptichonja példázza ezt ékesen. Kirchmayer mellszobrán a saját és a hazája sorsán, valamint az emberiség történelmi útján magányosan töprengő, a jövőt konokul fürkésző költő törékeny alakja jelenik meg. A drámai személyiség vívódását plasztikusan erősíti föl a fény-árnyék hatásokat mesterien kiaknázó felületmegmunkálás. E mű egyszer­ smind arra is jó példa, hogy az úgynevezett figurális szobrászat, a „realista” igényű valóságinterpretálás nem elavult stíluskategória vagy munkamódszer: éppúgy alkalmas értékes és maradandó érzések-gondolatok közvetítésére, mint az elvontabb, több jelentésréteget hordozó formai megoldások. Kiemelt paraván, fő hely illette meg Czinke Ferenc bravúros technikával (diópác, ceruza) kivitelezett Lucifer-értelmezését. Mind formai, mind pedig tar­ talmi vonatkozásban megrendítően szuggesztívek ezek az egymás mellé kom­ ponált, egymást fölerősítő-értelmező, horizontálisan és vertikálisan hármas osz­ tású (81x62 cm-es) lapok. A szárnyas oltárok formai keretében ábrázolt sá­ tán, az alvilág ura - a biblia szerint isten ellen föllázadt, bukott angyal - , és a görcsösen markolt, a „felső világot” jelképező (angyal-)szárny a népművé­ szetre jellemző szerves képi rendszerben, archaikus mélyrétegekből felszínre ho­ zott kép- és képzettársításokkal képes megidézni az ellentétek mitikus harcát, mely szélsőséges lehetőségek és létszférák kiváltképp bennünk, emberekben mint természeti-társadalmi lényekben keresendők. Bár a külső jegyek alapján a té­ ma biblikusnak tűnik, mégis az az érzésünk, mintha valamilyen „pogány” , „barbár” misztérium részesei lennénk. Amit Czinke egy-egy ilyen grafikai-drá­ mai remeklésbe összesűrít, az a legtisztább, legnemesebb vallomás a fenségesgyarló emberről, önmaga jól ismert formai képletébe foglalva (a szárny, a bi­ ka- vagy kosfejű figura, a hold stb. kisebb-nagyobb jelentésmódosulásokkal vissza-visszatérő motívuma). Ez a vallomás nemcsak nekünk szól, hanem a jö­ vő - nálunk remélhetőleg fogékonyabb - műélvezőjének, -értőjének is egy ma­ gas kultúráról, műveltségről, amelynek maroknyi elhivatott képviselője közé tartozik zaklatott századunkban a szűkebb-tágabb környezetében méltán és gyakran elismert, ízig-vérig közéleti művész. 42 �S ha már a nemzeti, egyszersmind internacionális hagyományokból való tudotos merítésről szóltunk, a tárlat másik legfigyelemreméltóbb szereplője a ki­ emelt műfaji díjjal honorált Samu Géza. Természetes anyagokból (toliból, fá­ ból, vesszőből) formált konstrukciói, ha úgy tetszik, totemei, „mutációi” sza­ kítanak a klasszikus európai szobrászat bevett kliséivel, s olyan ősi, teremtő és természetes gesztusokat, a legegyszerűbb eszközökkel és minimális beavatkozás­ sal elérhető esztétikus alapmozzanatokat, arányrendszereket tárnak föl - gyak­ ran monumentális méretben - , amelyeket már csak a mítoszvilág, az emberi­ ség kollektív emlékezete őriz (vö. a mottóban közölt Madách-idézettel). Az ilyen „primitív” eszközökkel dolgozó művész úgy tud a szó legnemesebb ér­ telmében modern lenni, hogy eközben mindvégig gondosan ügyel az egyen­ súlyra az egyszeri és az örökérvényű, a konkrét és az elvont, a megformált és a talált tárgy között. Kihasználja, s egyúttal emlékezetbe idézi az általa megje­ lenített, az emberrel egylényegű világos organikus egységét, amely egység éppen szervességénél fogva tesz lehetővé, illetve szükségszerűvé különféle többértel­ műségeket, a hétköznapi léten túlmutató metamorfózisokat (lásd a Czinkegrafikákat). Közösségi mítoszteremtő igénnyel készülnek Samu munkái, s is­ merve az ilyen vállalkozások gátló objektív-szubjektív körülményeit, melyek számosak lehetnek, nem csekély eredményeket elkönyvelő törekvése minden­ képp megérdemli a bátorító támogatást. Még akkor is, ha az ilyen kísérletek­ kel szemben a felszíni jegyek alapján ítélkezők, akarva-akaratlan, egyelőre idegenkednek. Nem egyedülálló ugyanakkor a kortárs képzőművészetünkben a Samu által oly magas színvonalon művelt szobrászi irányzat. Gondoljunk például Bukta Imrére és a Nógrádban élő-dolgozó Bobály Attilára, aki ezúttal a megyei al­ kotói díjat kapta. Már a tavaly átadott salgótarjáni játszótéri plasztikarendszere is mind funkcióját, mind izgalmas formai megoldásait, technikai kivitelezését tekintve - meggyőzően igazolta, hogy az akadémiai kiképzés hiánya olykor nem­ hogy hátrány, hanem - ha megfelelő kitartással, nemzeti hagyományainkhoz elkö­ telezett világnézettel, világképpel, művészi koncepcióval és szakmai-elméleti önkép­ zéssel, szerénységgel párosul - behozhatatlan és kellőképpen nem méltányolható előnye az alkotónak. A fiatal szobrász egyformán otthonos a kő és a fa meg­ munkálásában, ismeri az anyag titkait, s tudja, mi hozható ki belőlük intim vagy monumentális méretben. Eddigi munkáiról is leolvasható, hogy olyan tágabb léptékű gondolatkör foglalkoztatja, ami igazán inkább a közösségi, rend­ szerszemléletű feladatokban, megbízásokban nyilatkozhat meg hiánytalanul és sikerrel. A fiatal művész eredendő tehetsége mielőbbi és teljesebb kibontakoz­ tatása tehát nem lehet csupán az ő magánügye. Végezetül szomorú kötelességünknek kell eleget tennünk, amikor megemlítjük hogy Jánossy Ferenc - látomásos festészetünk nem mindennapi képviselője már nem érhette meg a tárlat megnyitóját. A kiállításon - röviden ismertetve a pályafutását - külön feketére festett paravánt kapott, in memoriam fejléccel. A rendezők-szervezők egy szép olajcsendélettel (Gyenesi virágok) búcsúztak tő­ le. Sajnos, nem ő az egyetlen veszteségünk ez alkalommal. A tavaszi tárlatok egy másik állandó és lelkes résztvevője, Lenkey Zoltán is örökre eltávozott körünkből. (Bemutattuk az 1980/4. sz.-ban - a szerk.) Mindkettőjükkel érzé­ keny veszteség érte egész képzőművészeti életünket. M E N Y H Á R T LÁ SZ LÓ 43 �G Ö RÖ M B EI A N D RÁ S: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM 19 4 5 -19 8 0 A m o n o g r á fia is m e rte té s e s o rá n A h ú sz a s évek m á s o d ik fe lé b e n új té n y , k o r s z a k k e z d ő d ö t t . E k k o r fo r m á ló d o t t h o g y a s z e rz ő e ls ő k é n t te k in te tte á t és nagy ír ó i n e m z e d é k : Fábry Zoltán, Győry Dezső, Morvay Gyula, Egri Viktor, Mécs László, Vozáry D e­ zső stb . K ö z ü lü k Fábry Zoltán f o g a l ­ k ü lö n e lis m e r é s t é r d e m e l ö s s z e g e z te a ir o d a lo m ből a az a c s e h s z lo v á k ia i m agyar h á b o r ú u tá n i k o r s z a k á t . E b ­ s z e m p o n tb ó l h é z a g p ó t ló m án yo s m u n k á ró l v a n bea v a to tta n , id ő r e n d b e n c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m d ését a h e tv e n e s é v e k fe je z e t e k b e n tu d o ­ sz ó . G ö r ö m b e i e le m z i a fe jlő ­ v é g é ig . K ü lö n fo g la lk o z i k d u lá s e lő t t i id ő s z a k k a l a fe ls z a b a ­ is , és a b e v e ­ z e tő ré sz b e n t ö r té n e ti á t te k in té s t a d a c s e h s z lo v á k ia i m agyarság t á r s a d a lm i nehéz is m e re te s , v o lt , ságnak a nem v e lő d é s i é re z te m a z ta m e g le g k ife je z ő b b e n a a kezdés nagyon c s e h s z lo v á k ia i m a g yar­ v o lt a k hagyom ányos c e n tr u m a i, a ennek t e r ü le t m ű­ n em s z ü k s é g e s s é g é t. is H is z e n a h a rm in c a s é v e k fe s z ü lt p o lit ik a i lé g ­ k ö réb en v á lt o z o t t d a lo m b a n je le n tő s e n . s z ig o r ú b b le t t m é rc e . E k k o r je le n t e k m eg a s a já t o s m es m a g y a r ir o d a lo m b a n is. d ile t tá n s o k t e lje s í­ fu n k c ió ju k a t . Í g y v o lt a k é p p e n a d ile t ta n t iz m u s n a k eg yrészt szerep e n e m z e tis é g i ir o d a ­ lo m b a n , m á s ré s z t k o n z e r v a t í v e rő k é n t is v o lt a p r o g r e s s z ív h a to tt a z ir o d a lm i é le tr e . A a T a n á c sk ö z tá rsa sá g p o lit ik a i b e r á lis a b b és h a la d ó a d ta k . m eg a v a n tg a rd e je lle m z i az új in d ítá s t d ile t tá n s és e m ig r á n s a in d u ló ir o d a lo m s a já t o s je lle g é t . 44 a é le tb e ir o d a lo m s z e m lé le t ü k k e l, ö s s z e ü tk ö z é s e te re m ti ir o d a lm i k o n z e rv a tív k ís é r le t e z ő li­ K ö z tá rsa sá g b a k ís é r le t e z é s ü k k e l A u tán a b e k a p c s o ló d t a k n e m z e tis é g i m ű vészi ré s z b e n C s e h s z lo v á k m e n e k ü lt e k , a h o l m agyar le v e r é s e e m ig r á n s o k k ez d é st, a ír ó k ez n e m z e tis é g i ir o ­ s z ín v o ­ n a la s re g é n y e k és v e r s k ö t e t e k , m e ly e k h e ts é g e k is o d a t á v o z t a k . E b b e n a k ü ­ lö n ö s h e ly z e tb e n a Az a z e s z té tik a i B u d a p e s t tú l k ö z e l v o lt , és a z ír ó i t e ­ te tté k m agyar „ A cél világos: a perifériákon uralkodó öntudattá fej­ leszteni azt, ami Budapesten el van fojtva, amit ott nem is akarnak., nem is engednek: az embert. Tömegtudattá fejleszteni az emberi jog és köteles­ ség változtató, vállaló munkáját.." n e m z e tis é g k ü ld e t é s é t : M in ő s é g ile g a n e m z e tis é g i ir o d a lo m h e ly z e t é r ő l. M in t m eg a A é r t é k e t je le n t e n e k h á b o rú s s z é ts z ó r tá k k e t. az tö r té n e lm i ezt a L e g tö b b en nagy e g y e te ­ esem én yek ír ó i nem zedé­ e lh a llg a t t a k , so k an M ag ya ro rsz á g ra jö tte k . A d u lá s k e lle t t kezdeni u tá n ú jr a ir o d a lm i é le te t. A következő fe ls z a b a ­ az 1045-48 közötti idő­ szak a csehszlovákiai magyarság tör­ ténelmének legválságosabb korszaka. A magyarság diszkriminálása mély depressziót okozott, és ennek kihatá­ sa sokáig érezhető volt a nemzetiségi irodalomban is. 1948 februárjában győzött Csehszlovákiában a szocialis­ ta demokratikus forradalom, s ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy a nemzetiségi kérdést is szocia­ lista módon oldják meg. E z fokról �fokra, lassan történt, az akadályok le­ küzdése után. A háborús történelmi események, majd a következő diszkriminációs évek teljesen szétszórták az első írói nemzedéket és ezzel az irodalmi foly­ tonosság megszakadt. 1948 februárja után a csehszlovákiai magyar iroda­ lom a sematizmus jegyében indult. A diszkriminációs évek után már magá­ ban a magyar nyelven szólás lehető­ sége lelkesedéssel töltötte el az író­ kat. Ez a lelkesedés gyakran személy­ telen frázisokat hozott az irodalomba, a valóság megszépítését. A további fejezetekben Görömbei pontosan rávilágít azokra az akadá­ lyokra, melyek a kibontakozó nemze­ tiségi irodalom előtt álltak. Az 1948 utáni irodalom kezdetben nem tá­ maszkodhatott hagyományokra, a fia­ tal írók nem ismerték a nagy írói nemzedék műveit. Az irodalom hely­ zetét még az is súlyosbította, hogy a csehszlovákiai magyarság elveszítette az értelmiségét, és helyébe a faluról jött autodidakta fiatalok álltak. Legerőteljesebben az eseményekre gyorsabban reagáló líra indult. Új költőnemzedék jelentkezett: Dénes György, G ály Olga, B ábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Török E le ­ mér, Gyurcsó István stb. A fiatal pró­ zaírók sokkal nehezebben indultak, és a többsége közülük is elhallgatott. Ezek a fiatalok antológiában jelentet­ ték meg írásaikat - Mács József, Sző­ ke József, Petrőczi Bálint és Nagy Irén. Nagyobb prózai műfajt - re­ gényt, csak az irodalmi folytonosságot jelentő írók - Egri Viktor, Szabó Bé­ la és L. Kiss Ibolya írtak. A fiatal írókra általában jellemző, hogy ígére­ tes pályájuk az ötvenes évek közepén megtorpant. Ennek legfőbb okát a XX. kongresszus utáni új szellemi fej­ lődésben kell látni és nem utolsósor­ ban Fábry Zoltán szigorú kritikai ítél­ kezésében a fiatalok írásairól. Ez a korszak meghozta a sematizmustól mentes irodalomszemléletet és előké­ szítette a kibontakozás előfeltételeit. Ekkor kezdődött az irodalmi közgon­ dolkodás megélénkülése és ezzel kap­ csolatosan új kritikusok (Turczel La­ jos, Csanda Sándor) és új írók je­ lentkeztek (Rácz Olivér, Dobos László). Az ő munkásságuk készítet­ te elő azt a minőségi változást, amely 1958 után ment végbe. A faluról jött fiatal prózaírók természetesen főképp a falusi élet témáját hozták az iroda­ lomba. Művészi példájukat Móricz, Mikszáth, Tömörkény írásaiból vet­ ték. Így új témakörük ellenére epigonszerűek maradtak. A magyar nemzetiségi irodalmon belül a líra lett a vezető műfaj. Sok­ kal gyorsabban reagált az események­ re és többet mondott a csehszlovákiai magyarság életéről, mint a próza. A költők közül Bábi Tibor és Ozsvald Árpád fejezték ki leghitelesebben a magyarság életérzését. Az első írói nemzedék képviselői ebben a korszakban még gazdagítot­ ták életművüket, de alapjában már művészileg nem változtak. Különösen Fábry Zoltán esszéisztikus írásai ha­ tottak erősen az irodalom kibontako­ zására, szocialista eszmeiségére és tör­ ténelmi felelősségére. Fábrynak egye­ dülálló erkölcsirányító szerepe volt a nemzetiségi irodalomban. Az ő mun­ kássága pótolta a hagyományok, a folytonosság hiányát. A sematizmustól megszabadult gondolatiságot az ötvenes évek lírájá­ ban Bábi Tibor és Ozsvald Árpád mellett a hozzájuk csatlakozó Dénes György, Török Elemér, Veres János, Gyurcsó István. Gály Olga, Zala Jó ­ zsef, Mács József. Lovicsek Béla, Petrőczi Bálint stb. képviselték. 1958 után minőségileg új korszak kezdődött a csehszlovákiai magyar irodalom történetében. Ez évben je­ lent meg az Irodalmi Szemle, a ma­ gyar nemzetiségi irodalom folyóirata és ez új indítást adott az irodalmi életnek, az irodalmi folyamat kibon­ takozásának. Vele együtt új írók je­ 45 �le n tk e z te k - Ordády Katalin, Dávid Teréz, Lovicsek Béla. E g é s z e n új k ö l ­ tő i n e m z e d é k m u ta tk o z o tt b e (Cselényi László, Fecsó Pál, G yöre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Pat­ rik József, Simkó Tibor, T őzsér Á r­ pád), k ö lt ő i p r o g r a m ju k e lu t a s íto t ta a le e g y s z e r ű s ítő A p ró z a m ű fa j, a se m a tiz m u s v o lt in d u lt m e g . A v u lt a f e jlő d é s e s z e m lé le té t. le g e lm a r a d o t t a b b sokkal m e g in d u lá ­ s á v a l, fő k é p p a z e lb e s z é lé s k a p o t t n a ­ gyobb le h e tő s é g e t. m agyar ir o d a lo m A ir o d a lo m t u d o m á n y i fi a t a l c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m eg­ m ó d s z e r e i. A m a i k r it ik u s o k m é ltó közül fig y e le m r e Zalabai Zsigmond e s z té tik u m ­ k ö z p o n tú s z e m lé le te . A la s s a b b a n h e ly z e t fo k o z a t o s a n j a ­ Irodalmi Szemle az Péter e lm é le ti t a n u lm á n y a i, Turczel Lajos p e d a g ó g ia i k r itic iz m u s a , Csanda Sándor a d a t f e lt á r ó m u n k á ja , K oncsol László h a g y o m á n y o k a t m e g b e c s ü ­ lő s z e m lé le t e , Zsilka Tibor e g z a k t h a tv a n a s egész Az so r új évek fia t a l k ö lt ő i éjszaka b e. A m á s o d ik te h e ts é g fe lé b e n je le n k e z e tt. nem zedék Egyszemű az c ím ű a n t o ló g iá b a n m u ta tk o z o tt v e r s e i k g r o te s z k h a n g v é t e lü k k e l, gy a k ra n p e s s z im iz m u s o k k a l tü n te tte k é lé n k ü lt , m e g s z a b a d u lt k o r lá t a itó l. E z a z e g y é n és a k ö z ö s s é g k a p c s o la t á n a k e ls ő s o r b a n a r e g é n y ir o d a lo m m e g b o m lá s a fe lle n d ü ­ Dobos László, Rácz Olivér, Egri Viktor, D ávid Te­ réz, Mács József, Duba Gyula m ű­ a v e ib e n . lír a le t t e k és k ö ­ ir á n t. lé s é t h o z ta m a g á v a l, Ennek e re d m é n y ek é n t a v e s z ít e t t e p ik u s k ö t e le s s é g e ib ő l hagyom ányos kor úgy A ir o d a lm i to z á s t, t á r s a d a lm i f i lo z o f ik u s , in t e n z ív t á jé k o z ó d á s t k ö lt é ­ le g in k á b b Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, a fia t a l Cselényi László, T őzsér Árpád és Zs. Nagy Lajos v e r s k ö t e t e i je lz ik . A kritikai és az irodalomtörténet­ írás a szépirodalomnál is nehezebb helyzetben volt. 1945 után mintha nem létezett volna: a kritikusnak csak egy feladata volt, ismertetni és megdi­ csérni a magyar nyelvű művet. E b­ ben a korszakban egyedül Fábry Zol­ tán tanulmányai, esszéi jelentették az irodalomtudományt is. Később, az öt­ venes évek közepén kezdte irodalmi pályáját Turczel Lajos, aki aztán Fábrytól átvette szerepét. Az 1963 utáni szabadabb irodalmi légkör növelte a kritika, az irodalomtörténet-írás lehe­ tőségét. A kritika szerepe is megvál­ tozott, de még továbbra is megmaradt jelentős nevelői funkciója. Az iroda­ lomtörténet-írás érdeklődése a ha­ gyományok feltárására koncentrált. Ekkor válik a csehszlovákiai irodalomszemléletnek szerves részévé Fáb­ ry Zoltán morálesztétikája, Rákos 46 nak. ra A hogy hogy okai e lle n , a az hogy m ásság u k ­ t á r s a d a lm i v á l s á g ­ g r o te s z k r e a g á lt a k . arró l tü n te tte k vannak s z e m é ly t e le n , v id u u m h ű tle n e k in k á b b ezzel a de é le t á b r á z o lá s p r o v in c ia liz m u s f i a t a lo k lírá v a l ezzel m a g a t a r tá s u k é rté k e k k e l g a z d a g o d h a to tt. E z t a v á l­ a m e l­ t é v e d e t t , a m i­ n e m z e tis é g i t a n ú s k o d ik , f e lé v a l ó T öb b ségü k k r it ik a v é lt e , a v e t h e t t e s a já t m ű v é s z i le h e t ő s é g e it , új sze t e lle n . lő z te a z ir o d a lm i h a g y o m á n y o k a t , s z ín e z é sű Í r á s a ik b a n az in d i­ b e ls ő v i l á g a k a p o t t h a n g s ú ly t. U gyanúgy a p r ó z á ju k b a n a lír iz á ló m ó d szer e red m én y ezte az tú s á g o t. t ö r v é n y s z e rű e n akkor K ís é r le t e z é s ü k k a p o tt te r e t az énközpon­ ir o d a lo m b a n , a m ik o r a z m á r t ú lju t o t t a z m us k o rszak án h e tv e n e s é v e k zedék - e le jé n a m e g ő r iz v e s é rle te z é s é r té k e it is m e rte az hagyom án yok m ű v é s z e té b e . illu z io n iz - és r e á lis a b b a - A ír ó n e m ­ p á ly a k e z d ő k í­ e l­ é r t é k e it a le tt. fo ly a m a t o s a n ir o d a lm i Ez fia ta l fo ly t o n o s s á g , és a b e le é p íte tte fo ly a m a t je lle m z ő Németh István, Tóth László, Aich Pé­ ter, Keszeli Ferenc, Kmeczkó Mihály, Varga Imre és Mikola Anikó k ö lt é ­ s z e té re . A fia t a l p r ó z a ír ó k k ö z ü l Mészáros Károly, Kövesdi János, F ülöp Antal, Mészáros László a h a g y o m á n y o s e p i­ k á t k ö v e t té k . Mikola Anikó a z e p ik a lí r i z á lá s á r a tö r e k e d e t t , Keszeli F e­ renc, Wurczel Gábor és Varga Imre �fo r m a i ú jít á s o k k a l, a k ís é r le t e z é s e k k e l el le h e t c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m o n d a n i, h o g y m agyar fe lm é r t e és ir o d a lo m szám ba v e t­ te s a já t é r t é k e it , s m é g e r ő t e lje s e b b e n t ö r e k s z ik Sándor k ö lté s z e té b e n . A c s e h s z lo v á ­ k ia i m a g y a r ir o d a lo m t u d o m á n y te r ü le ­ p r ó b á lk o z t a k . Ö sszegzésü l s a já t o s g a lm a z á s á r a . je lle g é n e k Ezzel m e g fo ­ k a p c s o la t o s a n tén a k o r á b b in á l é r v é n y e s ü l. nagyobb ig é n y e s s é g M á r m e g je le n t e k az á tfo ­ Turczel L a­ jostól, Csanda Sándortól, Koncsol Lászlótól, Zalabai Zsigmodtól és Mé­ száros Lászlótól. gó je lle g ű ta n u lm á n y o k m á r m e g je le n te k a z á t t e k in t ő , a c s e h ­ s z lo v á k ia i m agyar ir o d a lo m je lle m z ő ­ it fe lm é r ő ta n u lm á n y o k . A h e tv e n e s c s e h s z lo v á k ia i évek tö r té n te k a m itik u s a m á s o d ik m agyar s z ín g a z d a g o d á s fe lé n e k p r ó z á já t je lle m z i. k o rszerű n o v e lla új K ís é r l e t e k lé le k t a n i re g é n y , és a G ö rö m b ei s z lo v á k ia i r e a lis t a e p ik a bi években e lő r e , de s a ib a n . é r té k é n e k z a tla n A k ö lté s z e tb e n v is z o n t v á lto ­ a m in ő s é g i fo ly t o n o s s á g . K i t e l ­ je s e d é s t a p a s z t a lh a t ó Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Gál lé p e t t k ís é r le te z ő cseh ­ u tó b ­ k ü lö n f é le tö ­ k ib o n t a k o z t a ­ m u ta tk o z ik m agába k o rszerű a az lá t v á n y o s a n érté k e k e t tág asság a gyom ányok a és fo ly a m a t k é n t t é t ik a i Egri Viktor, Mács József, Ordódy Katalin, Duba Gyula, Dobos László, Gál Sándor, Bereck József, Kovács Magda é s Grendel Lajos ír á ­ t e r ü le t é n : se m s z e rin t ir o d a lo m s o k s z ó la m ú , re k v é sek et tó A n d rá s m agyar be. ö le li E sz­ a ha­ fo ly t o n o s s á g á t és szán d é k o t e g y a rá n t. A k o r s z e r ű n e m z e tis é g i t u d a t o t a z e g y e n ­ lő s é g és a s a já t o s s á g je g y é b e n m é lt ó s á g á n a k , f o r m á lja és fe je z i k i. ( A k a d é m ia i) M É S Z Á R O S JÁ N O S 47 �SZALATN AI REZSŐ : Két hazában egy igazsággal A hat esztendeje, 1977. március 23-an elhunyt Szalatnai Rezső ma is időszerű publicisztikáját adta közre Nemzet és emlékezet című most in­ dult sorozatában Két hazában egy igazsággal címmel a Magvető Könyvkiadó. A jeles tanár, író, iro­ dalomtörténész, műfordító, publi­ cista, könyvtáros - 1964-ben az iro­ dalomtudományok kandidátusa fo­ kozatot is megszerezte - életének el­ ső felét a két világháború közötti Felvidéken - akkori közkeletű ne­ vén, Szlovenszkón - töltötte, s ak­ tív részese volt az ottani magyar szellemi életnek. Az emlékezet - , s ezt gyakran tapasztaljuk néha túlságosan feledékeny, ezért szüksé­ ges es hasznos volna feleleveníteni Szalatnai Rezső pályáját, ám egy recenzió terjedelmi lehetőségei között nem tehetjük. A tanulságokkal teli, s egyfajta kárpát-medencei sorsot is példázó életpálya egyes szakaszait jól tükrö­ zi a közelmúltban Két hazában egy igazsággal címmel megjelent kötete, amely publicisztikájának legfonto­ sabb darabjait adja újra immár összegyűjtve közre. A kötetet gondozói két részre tagolták: az el­ ső, nagyobb felében a Kisebbségben és igazságban című fejezete alatt Szalatnai 1938 és 1948 között írt cikkeit jelentették meg, úgy, ahogy azok 1970-ben, külön kötetben a pozsonyi Madách Könyvkiadónál már napvilágot láttak. Népben, nemzetben, közép-európai összefüg­ gésekben gondolkodik ezen írások szerzője. Vezérlő elve a humaniz­ 48 mus, más népek megértése, tisztele­ te, s konok hit a kultúra közvetítő szerepében, amely utat nyit a más népekhez való közeledéshez is. ,,Tiz különös, p á ra tla nul nehéz, megpró­ báltató évb en " - írta Szalatnai e cikkeket, mint a kötetrész pozsonyi kiadásának most újraközölt elősza­ vában említette. Később az előbbi­ ekhez azt is hozzáfűzte: ,,Roppant nagy tévedés, ha valaki netán azt hiszi, hogy a múlt eltüntetésével do l­ gozik helyesen a jövőért. Múlt nél­ kül nincs jövő. A rombolók művelt­ sége sivár és hideg, mint egy tűzfal. A humanizmus nem kisebbíti a nemzetet, ahogyan a fasizmus riká­ csolva hirdette. Az emberiesség naggyá teszi a nemzetet, főként a kis nemzetet, s a nemzeti kisebbsé­ get” . S valóban, Szalatnai Rezső vala­ mennyi írasa a magyarok, szlová­ kok és csehek, a D una-medence né­ peinek elvszerű együttműködését szorgalmazta, s szorgalmazza ma is. S nemcsak ezt, hanem meggyőződés­ sel hirdette az értelmiség összefonó­ dásának szükségességét a munkás­ osztállyal és a parasztsággal. A kö­ tet első írásainak születési ideje vértolulásos esztendő, 19 38: márci­ usban Hitler’ bevonul Bécsbe, szep­ temberben Münchenben feldarabol­ ják Csehszlovákiát, s hamarosan megszűnik a pozsonyi Magyar Ú j­ ság, hasonlóan a többi itteni, s a prágai magyar lapokhoz. Mindössze kettő maradt meg: az egyik, az Egyesült Magyar Párt napilapja, az Új H ír e k , a másik egy bulvárlap, �az Esti Újság. A z utóbbiból Somos Elem ér - Szalatnai hajdani diák­ társa, s Móricz Zsigmond kalauza híres szlovákiai körútján - igényes, realista, az emberi és nemzeti fele­ lősséget mindig szem előtt tartó la­ pot formált. Színszlovák városokban nagyobb példányszámban vették meg, mint a szlovák lapokat. Sza­ latnai, a Magyar Ú jság 1938 szep­ temberi megszűnése után, kilenc hó­ napig nem írhatott cikkeket. 1939 májusában került az akkor már kö­ vetkezetes antifasizmust hirdető E s ­ ti Újsághoz, s a kötetben 1941-ig szereplő írásait mind itt publikálta. Szalatnai Rezsőt cikkeiért két íz­ ben - 1940 márciusában, majd 1941 novemberében, másodjára Peéry R e ­ zsővel együtt - a fasiszta szlovák politikai rendőrség rövid időre le­ tartóztatta, s csak a szlovák írók közbenjárására szabadultak ki. Fog­ ságában írta a megdöbbentő V a­ sárnap, illetve Csempészett ceruzá­ val című cikkeit. A z egyik szlovák börtönőr ugyanis kettétörte a tinta­ ceruzáját, s a rácson átnyújtotta Szalatnainak: tessék írni. Éjszaka papírt is vitt neki, sőt a börtönben írt cikkeket eljuttatta az író fele­ ségéhez. „Ilyen őszinte emberek táplálták hitemet a szlovák-m agyar barátság elérésére” - írta töretlen meggyőződéssel. A fasiszta pozsonyi kormányzat előbb korlátozta az Esti Újság oldalszámát, majd több­ ször egymás után elkobozta a lapot, s végül betiltotta. Szalatnai hónapo­ kig megint nem publikálhatott, 1942ben a pozsonyi T oldy K ör évköny­ vében, s a Magyar N éplap című he­ tilapban jelentek meg az írásai. Szalatnai Rezső minden sorából a haladó gondolat, a humánum su­ gárzik. Így van ez akkor is, amikor ,,a dunai élmény költője” -ként írt G y őry Dezsőről, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar líra egyik legjelentősebb alakjáról, vagy Adyt, a Sarló egyik zászlaját, B a ­ bits egyetemes emberiségét idézte. A német veszélyre figyelmeztetett I. István királyunk halálának 900. év­ fordulóján. S az olvasónak akkor sem volt nehéz párhuzamot találni a történelem és a jelen összefüggései között, amikor az 1849-es szabad­ ságharc 90. évfordulóján a követke­ zőket írta: ,,Szülőföldünk minden halottja, s minden múltbéli emléke eleven erőként azonos velünk. Nincs nagyobb ellenfele a szétbontó szen­ vedélyeknek., a szlovákot a magyar ellen űző rosszindulatnak., mint a halottak néma, de rendületlen ta­ núsága” . S így tette időszerűvé H u­ nyadi Mátyást születésének 500. év­ fordulóján : ,,Nemcsak a magyar nép szívében él, de él a szlovák szívé­ ben, a szerbnél, horvátnál, a román­ nál, mindenkinél. A z igazságot, az országépítő okosságot ezek a népek mind Mátyással fejezik ki, akár­ csak a magyar ember. E z a mi kö­ zös örökségünk. Mátyás öröksége a Duna partján. Okuljatok. belőle, magyarok, és nem magyarok” . Sza­ latnai 1942 karácsonyán került az E sti Újság utódjához a Magyar Hírlaphoz, 1944 végéig ez volt az egyetlen magyar nyelvű napilap ak­ kor Pozsonyban. A címfeje szerint Esterházy János földbirtokos, a po­ litikailag Horthy-függvény, a Szlo­ vákiai Magyar Párt elnöke volt a lapvezér, aki azonban Szalatnai sze­ rint, kezdettől távol állt a fasiz­ mustól, s „elfogadta a Magyar Hírlap íróinak lelkiismeretét” . Í gy jelenhetett meg a lapban 1943 au­ gusztusában Szalatnai híres cikke, A nemzet nem azonos címmel, amely Fábry Zoltán szerint „felk a­ varta egész Szlovákiát” . A z olasz kapituláció bizonytalan napjai ide­ jén az írás sikeresen átcsúszott a cenzúrán. „ A nemzet - írta Szalat­ nai - nem azonos sem a szenvedé­ lyesekkel, sem az önző, gyáva üzér49 �,,A Kárpátok és a D una népei S z a l a t n a i - saját múlt­ juk és jelenük révén meg tudják ér­ teni egymást, ha akarják. E rre kell ma felkészülni szellemi, gazdasági és társadalmi téren egyaránt, kinek-kinek a maga tájékán, s egymást ke­ resve, s egymásnak bizalmat előle­ gezve, mint régen. Terveket és gon­ dolatokat csinálnak rólunk a hada­ kozó felek, csináljunk terveket ma­ gunk is és készítsük, elő a tervek megvalósulását.” M i n d e n n é l f o n t o ­ ábrándító volt” . Írásai 1948-ig zö­ mében az áttelepített és áttelepíten­ dő szlovákiai magyarok budapesti hetilapjában, a Sándor Dezső szer­ kesztette Új Otthonban jelentek meg. S 1948 júniusában a csehszlo­ vák hatóságok Szalatnai Rezsőt és családját is áttelepítették Magyarországra. A szlovákiai magyar nem­ zetiség megpróbáltatásairól tudósító szenvedélyes hangú cikkei, megdöb­ bentő és kikerülhetetlen kordoku­ mentumok. Nem meglepő hát, hogy a szlovákiai magyar szellemi élet legnagyobb alakja, Fábry Zoltán gyakran idézett Szalatnai írásaiból A vádlott megszólal című, 1946ban keletkezett és két évtizedig csak kéziratban terjedt emlékiratá­ ban. Szalatnai Rezső ezen írásai az ottani és akkori magyar sors nél­ külözhetetlen forrásai. A k ö t e t m á s o d i k r é s z é b e n N em ­ zet és emlékezet c ím m e l a z ír ó h á t ­ s a b b t e n n iv a ló r a h a g y o tt o lv a s ó n a p ló já t és e lm é lk e ­ kedőkkel. A nemzet egy ideig tűri a szenvedélyeket. Aztán lerázza. Az életnek végre is józanságra, mérték­ letességre, hagyományokra, bizton­ ságra, békére, épülésre van szüksé­ ge.” M i n d e z t e r m é s z e t e s e n úgy, h o g y a k ö z ö s m ú lt, a s o rs és a ha­ gyom ányok pek c á b ó l, d ik á lt a l ö s s z e fo n ó d o tt k ie v ic k é lje n e k a m e ly e t az v ilá g h á b o r ú abból e ls ő é p ít e t t és a né­ z sá k u t­ a m áso­ szám u k ra. h a n g s ú ly o z t a ( í r t a m á s u t t ) : e l k e ll o s z la t n i a k ö d ö t a D u n a f e l e t t , m e r t d é s e it nem tő k . lá th a tó k h id a k ! A köd a népeket ö ssz e k ö tő fe ls z á llá s á r a a z o n b a n g y ű jt ö t t é k S z ín v o n a lu k k ö v e tk e z téb e n a c s e h s z l o v á k i a i t á ja k o n m é g é v e k i g jó v á r n i k e lle t t . e ssz é ” -n e k A felszabadulás utáni évekre el­ némult a magyar szó Csehszlovákia­ ban, a magyar nemzetdarab kollek­ tív bűnösként került ítélőszék elé. Szalatnai Rezső ebben a helyzetben budapesti lapokban jelentette meg írásait, gyakran bravúros módon jut­ tatva el azokat a magyar főváros­ ba. „ A sors - írta - , melynek fa­ siszta fúriái ellen önzetlenül, számí­ tás nélkül, belső meggyőződésből, ösztönös elszántsággal és a népek testvériségének érzelm eivel harcol­ tunk, éppen rajtunk, szlovákiai ma­ gyarokon állt bosszút. A kollektív büntetés, mely az ártatlan és védte­ len magyarságot érte ebben az or­ szágban (ti. az 1945-1948. közötti polgári Csehszlovákiában) erkölcsi­ leg visszataszító, s megrázóan ki­ 50 néhány nak is - nem k ö z ü lü k közös ben , n e m z e tb e n , Ezen „ m in iír á s o k ­ m in t Sza­ - nép­ a k á r p á t-m e d e n c e i, k i t e k in t é s b e n g o n d o l k o d á s , s z ó l ja n a k r á n k je le s a l a k j a i r ó l , vagy m ű fa ju k azonban é le tm ű v é n e k e g y e te m e s szerk esz­ e g y e n le te s , vo n ása egész ricz ig , a — éppen t e k in t h e t ő . la t n a i ső t egybe akár v a ló k u ltú ­ Tinóditól Mó- a szo m széd n ép ek azon k iv á ló s á g a ir ó l, a k ik , g y a k ra n k ö r­ n y e z e t ü k e lle n é r e , s o k a t t e t t e k n é p e ­ in k b a r á t s á g á é r t , ö s s z e f o g á s á é r t . H i ­ szen nem k e v e s e b b rő l v o lt és van „ A fokozatosan em elke­ dő nemzeti tudat a szabadság, egyenlőség, s emberség érzelmeiből táplálkozik. A nemzeti kultúrák fe j­ lődése Európa jelentős részében egy­ bekapcsolódik. a szocialista integrá­ ciós folyamattal. É ppen ezért dön­ tő jelentőségű a szocialista államok­ ban a torzítás nélküli nemzeti, tör­ szó m a is : �ténelmi tudat és a nemzeti m űvelt­ ség magabiztos, élményszerű fejlesz­ tése, közvélemény-alakító szerepe". S z a la tn a i „K é t R ezső hazában egy ö n m agáró l ig a z s á g g a l ír ta : l o k ” . S o r s fa c s a r ó é v e k s o ra sem t u d ­ t a s o h a m e g t ö r n i. K ö v e t k e z e t e s á llá s a , k o n o k k i­ jö v ő h i t e m é lt ó a n e m ­ z e t e m lé k e z e t é r e . ( M a g v e t ő ) ál B O T L IK JÓ Z S E F 51 �A SZÁRÍTÓKÖTÉL CSENDÉLETE E g y v i s z o n y l a g k is lé t s z á m ú n e m ­ z e t is é g k u l t ú r á já n a k és fe jlő d é s e fe n n m a ra d á s a s z e m p o n t já b ó l k ü lö n ö s le r a n c iá v a l ír ó k n a k , s u lt h e ly e t hogy v a ló sá g á b a n t á r g y ia ­ m é rh e ssék s é g ü k , ille t v e fe la d a t a ik s ú ly á t, v á l ­ la lv a p r o b lé m a n y e iv e l, te rm é sz e te se n a k o m p le x n e m z e ti ir o d a lm a k e se té b e n á ll, ám o tt - a is f e n n ­ m e n n y is é g i m e g lé t e m ia t t , i l l e t v e h á tté r a z é rt, m e rt az ir á n y o k , t ö r e k v é s e k , m ű v e k , a erő k nagyobb e lő b b - u t ó b b té rb e n t a lo s is csak és szó ró d ása ir o d a l m i m o zgás­ lé t r e h o z z a vagy se d ését szám a az h a tó a m aga (h iv a ­ f é l h i v a t a l o s ) in t é z m é n y e ­ - az in t é z m é n y i h o sszab b tá v o n g á to lts á g é re z te th e ti ká­ íg y e seté b e n , gek a ahol m in d já r t lá s t s az h a t já k . - közegével k o ck á z a tá t Az és e ls ő két ja , hogy a ir o d a lo m lír a nagyobb m aga is a s z e lle m i hagyo­ le g b iz to s a b b - a hagyo­ m e g ú jí t á s a , am i k ín á lta tik . hogy e egyén ezt nem is le h e t m eg m a­ sz e rv e z e tt ső t e s e t le g ezen fo r­ ebből a sz e m p o n tb ó l rő l szó. 52 van egy é s s z ín ­ anyag szép p ró za egy k ia la k u lá ­ m e g lé t e u t á n p ó t lá ­ Tóth László Megközelítés - f i a t a l m ár is k ö l­ k ép ző m ű v észek a n t o ló g iá ja , a ki M adách a d ta - e lő ­ s z a v á b a n .) A lír á n a k a b e tö ltö tt lír a i m a g y a r ir o d a lo m b a n hagyom ányos sz erep e k o n v e n c ió re n d sz e r s a könnyebb e lé r h e t ő s é g e is o k a le h e t , h o g y a k é t l e g e g y e n le t e s e b b t e lje s í t m é n y it t jö t t K ia d ó g o n d o zásáb an Főnix Füzetek ha és u tó b b i h is z e n m e n n y is é g ű s z é p ir o d a lm i si g o n d ja i r ó l s z in té n ennek v é le tle n , (A k ö te tb en Ez m e g fe le lő v o n a lú tő k m a­ is m a g á t. sáh oz n e m z e t i­ kö zrem ű k ö d h et lá t s z ik , k r it ik a i t a n u lm á n y ir o d a lo m fe jle s z t e ­ p u sz tá n c s a t la k o z h a t , m e g je le n t gondok­ il y e n a e n g e d h e ti-e p e d ig M adách u tá n p ó tlá s i te o re tik u s , k o r o s z tá ly k é p v is e lte th e s s e és hogy fo ly ta tn i N em m á k a la k ítá s á b a n . A a a ra, a k a d á ly o z ­ a is le g e r ő s e b b , u tá n p ó t­ is s a k ö z v e t le n u g y a n is , f o r m á ih o z m u ta t­ m agyar i r o d a l o m m é g n e m ju t o t t a r r a a f o k ­ tér g á n lu x u s k é n t azt n eh ézsé­ b e s z é lt a gának, vag y lu ­ n é g y v e r s e s- p á ly a k e z d ő in é l ig é n y küzd, - k ö te t c s e h s z lo v á k ia i új ir á n t i le lő e n k ív á n ó nem ü d v ö z le n d ő v á l ­ füzet hat n o v e llá s szü kséges. ni b á to r, e ffa jt a t u d v a lev ő e n k u ltú r á t fe n t v á z o l t h e ly z e t e g y á lta lá n az fo ly a m a to s m in d e g y k u l­ ö ssz e m é re té s l a lk o z á s . v is z o n t c s a k a k k o r le h e tsé g e s , ha a t e h e ts é g e k fe lk a r o lá s á h o z m e g fe ­ ségi n y e lv i kal a tá g a s is , a hanem t e lje s ít m é ­ t e l je s v a ló ö s s z e f ü g g é s e ib e n xu s, já ró k a te h e t­ k u ltú r á k m egő rzésén ek m ó d ja m ány e lő t t ü k ille t v e - k ise b b s é g i á tö r ö k íté s t H is z e n m ány tú ra p ró za ro s h a tá s á t. N em az is - fe le lő e n in t é z m é n y r e n d s z e r r e l o lv a s ó ik fe l ők r e n d e l k e z i k - e a z a d o t t k u lt ú r a . E z a de p á ly a k e z d ő könyv é le s s é g g e l v e t ő d i k f e l a k é r d é s , m e g ­ tá g m aguk, adni egy b iz t a t ó h o sszab b E rő s so ro z a t út j e ln e k e le jé ­ s z ín v o n a lb e li to ­ et­ lé t r e a f ü z e t s o r o z a t e s e t é b e n i s : B tes István rá n tse m és Barak László k ie m e lk e d ő - ko­ k ö t e t e ib e n . Finta László Pogány passiója t é k e lh e t e t le n , m e rt nem v á lik é r­ ki a �m ű k e d v e lé s g y a k o r la tá b ó l. M ás a Soóky Lászlónál: ő a M eg­ közelítésben a l e g t e h e t s é g e s e b b in ­ h e ly z e t d u ló lír ik u s n a k b e ls ő e r k ö lc s i é rv é n ye se n d o tt lá t s z o t t , fo r m á lt versek b en vagy h o sszú k ö lt e m é n y e u t a l, h o g y a b e lső hoz lá t s z ó la g - k ö lt ő i m á la tla n u l a m ég nem v e rse z e tb e n fe lté te le re te s k ib o n ta k o z á s n a k ben. E g y e lő r e ta lá n n y o m a sz tó z e ls é g e le h e t e t t m ű fo r­ formálásá­ m e g n y ilv á n u ló egyik arra szerv e z e t­ és k észség ei noha c ím ű je l l e g ű t e lít é s é h e z gendőek, anyag m e g m u ta t­ azonban n a g y í v ű , e p ik u s ma b ő ség e fo r m á ló ­ képes A a az k ö rn y e z e ti v a ló s á g kép ezésén ek m ányhoz és v a ló az íg é ­ kö­ v a ló n a k a z ig é n y e B téb en é re z h e tő . t e ib e n , egyes m o tív u m a ib a n , versszervezéséb en te sz k lá t á s m ó d az k ö te ­ ö t le ­ ille tv e is a gro ­ u r a lk o d ó : p o e t ic u s f e lü t é s é b e n fe n c hagyo­ k a p c s o ló d á s ­ ettes é s Barak Bettes n y e l v i néhol (B o ­ m eg fin to r é r v é ­ fe lk é s z ü lts é g h a t ó , le g f ő k é p p e n v a ló h iá n y o l­ a z é rt, m e rt k é t- Fülöncsípésben v a g y a Bányaló-szerenádban a t á r s a d a l m i k ö r n y e z e t f e l ­ h á ro m sz o r ez is m e g je le n ik : a v illa n tá s á n a k és az t e c h n i­ kának az ab szu rd ö s s z e k a p c s o lá s a az íg é r e ­ Vándorseregben p e d i g m e g ­ m u t a t k o z ik Bettes h a j l a m a a c s e h új hullám g r o t e s z k jé n e k l á t á s m ó d j á r a . te s, a a k o m p o z í c ió á lta lá n o s az ap ró , „ n y e lv e z e t” , e lle n t e t t s é g é r e köznapi k i f e jt é s m ó d é p ü l. A g ro te sz k s z e m lé le t i t ö r e k v é s g o n d o la t i- é r z e l m i Libainon h á tte ré rő l a lenítettük c ím ű k o r lá t o z o t t s á g z o tt / s z o r ít ben” ) fű ti v a lla n a k : é rz é se , a h iá n y a , a m ár fe l Lem ezte­ és a versek („h á n y tú l­ vaska­ m in d e n le g jo b b a c iv il sz a b a d ­ p riv á ts z fé ra d e te r m in á lts á g a pocs te tte m ­ v e r s e it, ahol a p o é tik a i ö s s z e fo g o tts á g fo ly tá n e g y k ö z é r z ü le t n e k vényen a p u sz tá n egyedi t ú lm u t a t ó , e g y é n i é r­ m e g fo g a l­ m a z á s a jö n lé t r e . ars m i n d já r t a b u k ­ s z a b a d s á g á t h ir d e t i p o é tik a i ság érzet p o é t ik u s l e ­ ir o d a lm i a lk o tó k e llő nem g ro te sz k h e z Itt k é p t e le n s é g s z u b je k t í v o k a . A a c s e le k v é s e k é s m o tív u m o k , ille t v e a z é le t­ fo r m á lá s r a csak e le ­ k é s ő b b ie k ­ épp m ár fo r - é le ta n y a g le h e t e g y je le n v a ló s á g a , a a p o é tik a ila g D. I. vándorlásai k o z n i. ie n , a k in é l h a jt ó e r ő In n e n n y ű , tá r s a d a lm a s H agyo m án y o sab b le m z i B a r a k g y e le m r e lír a fe lfo g á s L á s z ló m é lt ó k ö te té t, m o t ív u m a i je l­ bár fi­ („a szá­ „ v a la h o l a hócok áldozása), m á s u t t rő l b e s z é l (Jódos vérrel), „ t e p s i lé t " ­ r ító k ö té l c s e n d é le te ” , m e g in t m á ­ n a fta lín su tt „ f e lh a jth a t ó h o k e d lik ” - ö v ez e té n ” , „S z á rn y a s k é n y szerzu b b o ­ z á l o g á t ” r e jt i k E lá t á s m ó d k i- n y o k ” ) a B e ttesé h e z h a s o n ló g o n d o ­ r ő l, m e ly e k fe d e lű „ jö v ő n k (Bányaló-szerenád). m eg n y e lv i a l a t t i é le t , a m ok és cso n y lé s , le le m é n y e k s z in te n a r it m u s á lla p o t b a n nem érd ek es sokkal m o tív u ­ p o é tik a ila g sze rv e z ő d n e k , a t ö b b n y ir e rek ed t a la ­ rím e - k e z d e t le g e s m eg, s e g y e lő r e e r ő t e lje s e b b a s z ó fű z é s v a g y a k o m p o z í c ió s k é s z s é g s e m . vagy c ím ű tes Részegek a kertben a G a libabu abuliba d a d a isz tik u s b ü ro k ra tik u s lé t ­ h a n g u la tá t k é p e s m e g je le n íte n i: „ É r ­ zem a n é v so ro k b a z á rt tö m e g / á p o - ro d o tt sz a g á t” . M á su tt b e b iz o n y í t ­ ja , h o gy k é p e s z á rt v e rssz e rk e z e te k e t lé t r e h o z n i (Ösztönös merülés), m o k ra é p ít e n i m o n d a n d ó já t c ím ű b e n , táfium) és t a lá n (gagaga) B et­ nyében, c ím a d ó szomorúban ö t le t v e r s b e n m á r m e g m u t a t ja a g r o t e s z k a b e z á rtsá g vagy é p p e n m it o l o g ik u s - a r c h a i k u s m o t í v u ­ N é h á n y jo b b v e r s é b e n , í g y p é l d á ­ ul a / h a tá r­ (Megszámláltattak) verséb en az n o s z ta lg ia la t i h á t t e r e t s e jt e t n e k . E g y i k le g jo b b é r le le tle n s é g é r e v a l l v is z o n t, h o g y a ö t le t e k , a fin ­ t o r r a v a l ó p o é t i k a i f e lk é s z ü l t s é g é t is . tat a a (Keno- te lje s ítm é ­ Sancho Panza h a tá ro z o tt h a jla m o t m u ­ g ro te sz k re egészét le g jo b b in k á b b is , egy bár k ö te té n e k s z u b je k t í v e in - 53 �d o k o lt, lír a ila g azonban k o n v e n c io ­ n á li s r e z i g n á c ió - p á t o s z e r ő t é r je l l e m ­ z i. Az — a a té n y , hogy m e n n y is é g i c ím a d ó v á is le g jo b b a rán yo k versét e l le n é r e Barak, e m e lt e - je lz i, L é t r e jö t t é n e k s z e lle m i te te tt” . V a n -e k ív á n k o z ó v a ló lo m n ó m iá v a l je l e n l e g é rv én ye­ seb b le h e tő s é g n e k lá ts z ik a te sz k , m in t s e m a p a t e t ik u s gro ­ s z e m lé ­ le t m ó d . M in d azt Bettes, Barak m in d hogy e g y e lő r e k ö te te é rv én yes in k á b b m o t í­ csak m o t í- v u m k ö lt é s z e t e t h o z n a k l é t r e : a p o é - tik a i ban ren d ezés a nem k észség én ek k v á z iv e r s k ö zrem ű k ö d ő fe s z ü lt a ír ó i m e ly b ő l köznapok f ö lé b e t e k in t e t n e k le h e t ő s é ­ rá lá tá sra ? n y a it és azokat V is z o n y la g o s é s z le lh e t i e u g y a n íg y m eg? A h iá n y á ­ m e g s z ü le t é s é b e n e n e r g iá k m o t ív u m o k s z a b a d u ln a k f o g a l m a z h a t ja - e -, m e ly e k r ő l ta n ú sk o d n a k fe l, n em - jö n lé t r e p e sség e n em csak az egyén t ik u s , s e m k u ltu r á lis h a tó e rő v é . s z é p p r ó z a á lla p o t a m in d ig á r u l­ arra kö zegre a tá r s a d a lm i nézve, k észség e­ l e g a l á b b i s t is z t á z h a t ó a n v e t ő d n e k f e l , az e p ik a i a n a líz is nagyobb és sz ü k sé g e n y ilv á n v a ló . nyában le t n e k a k érd ések et k e ll le b o n t a n i a , a m aga s az íg y a e s é ly e E n n e k h iá ­ lír a i képze­ lo g ik á ja s z e r in t n y e r t, le g a lá b b m i k ö z e g b e n á t ö r ö k ít e n i e . 54 v a ló s á g it j e l z i k , h a n e m a t á r s a d a l o m é t is . H a a k é r d é s e k á lt a lá b a n tis z tá n , d e s é g h íjá n a v e r s n e m v á l i k s e m k u l ­ kodó v is z o ­ t á r s a d a lm i m e ta fo r ik u s li s a u to ­ annak k ö lt ő i e r ő á t v i t e l , á l t a l á n o s é r v é n y e s ­ A a „v é­ r é s z le g e s é s é r v é n y e s á t l á t á s á n a k k é ­ p é ld á z z a , v u m a ik u t a l, g e a sz ű k e bb és tá g a b b k ö rn y e z e té re h o g y a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a ­ t e k in t e t é b e n s z ín v o n a lá v a l a r r a k ö zeg re t is z t á z o t t s á g o t a E b b ő l a sz e m p o n tb ó l és a fe lő l nézve m agyar és k u ltu r á ­ k ia i a m e ly e t m in t á z . b á r nem a l e g ú ja b b p ró za t e lje s e n s z e lle ­ füzetek c s e h sz lo v á ­ jö v ő je a g g a sz tó , re m é n y te le n . C u th �Já n o s n o v e llá s ja az, hogy az ír á s k ö te té n e k nem é rth e tő in d ít é k a : fu n k c io n a litá s s a l la t, sem akár c é lk é p z e t r i s z t ik u s - m í t ik u s n e m z e t is é g i n y e lv veset a érv é n y e s, vagy é s z le lh e t ő ki - - az a m ég t ik - e gény cél le ­ le g in k á b b egy s z á z a d e lő V a ló s z ín ű le g a nem ­ is a Vajkainál, ir o d a lm i e h h e z is k e ­ és az nem im itá lá s a a z , a m i ö sz- s z e t a r t ja . ir o ­ m ásokn ál le s z is - nem zedéknél is és s z e lle m i m il iő n e k , fo rm á b a n la n u l - - m e ly te h át az á lla p o tb ó l, tu d a to ssá g g a l ö s z tö n ö k k e l r a jt o l és ám na­ m e részeb b V ajkai M iklós képes t á r g y ia s íta n ia érv é­ v is sz a v o n h a ta t­ m a g á t. A cseh ­ p o n t já b ó l ez a le g k e v é s b é szem ­ m e llé k e s k érd és. is . k o n v e n c io n á lis g y a k o r la to k o n t ú l­ re­ n a g y e p i­ á tfo g ó s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m Ebből - s z ü le ­ t í v u m k i n c s b ő l , l é t r e jö n - e o ly a n s z u ­ v e r é n lá t á s m ó d ja e n n e k a t á r s a d a lm i n yességgel v a ló s z ín ű le g k isv á ro s i v íz v á la s z tó de ú ja b b n á li s A - tás z e lle ­ e b b ő l a z é lm é n y k ö z e g b ő l é s m o ­ kai gyobb h e ly d a lm á ig . t ö b b s z ö r ö s e n i d e j é t m ú lt , k o n v e n c i o ­ tu d a to s íto tt - a n y ig sem h ü v e ly e z h e t ő - de m é t in t e g r á l ó - k a f k a i z á l ó h a g y o m á ­ fe n n ta rtá sa ír á s m ó d fo lk lo a k észség Lélekharang n y ú jt: a e szk ö zh aszn á­ ir o d a lm a k b a n p u sz ta h e t, á m gabban is , ö rö k sé g tő l b ír ó k ö n y v b ő l. M e g k e ll je g y e z n i, h o g y a z e tie k k e l sz e m b e n hagyom ánya v a la m e ly e s szán d ék , nem ir o d a lm i sem k o m p o z í c ió s csak a la p g o n d ­ e g y á lta lá n Főnix Füzetek A z a té n y , h o g y a e ls ő h at k ö te te nem m u ta to tt fe l (A kóválygó, A másnapos város , A novella tartalma , W ohl) a k a f k á s m it iz á - m e g k é r d ő je le z h e t e t le n ü l lá s , a p r o v i n c i á l i s , k i s v á r o s i k ö r n y e ­ lo m z e t n a t ú r á j á n a k b e e m e lé s e , v a l a m i n t kább in té z m é n y re n d sz e r é n e k é s to ­ vábbi in té z m é n y e s e d é s é n e k m u ta tó , jo b b ír á s a i b a n az ír á s m ó d ra v o n a tk o z ó s z in t e t i z á lá s a nyom án egy (ille tv e m eg. A ennek ö n tö rv é n y ű m e g te re m té sé n e k r e fle x ió k ig é n y e ) ír ó i v ilá g le h e t ő s é g e k a fk a ia n c s illa n s z e rv e z e tt és é r t e l­ m e t le n , b ü r o k r a t i k u s v i l á g r e n d z e te , a n y o m a sz tó m e z h e tő egy - — és tá g a n k isv á ro s i nagyobb m il iő t á je g y s é g v in c ia - ad é r c í­ je le n lé t e é r z e lm i r é s z b e n s z e lle m i t é r k é p é n e k z o lá s á r a kép­ és fe lr a j­ l e h e t ő s é g e t , m e ly p ro ­ m in t t ö b b í r á s e m lít i is - a V a r s ó - P r á g a - B u d a p e s t h áro m szö g ­ b e n h ú z ó d ik m e g , s z á r ó d i k e l. kai "Vaj- e s é l y e i t n ö v e l i a z is , h o g y e h h e z a fa jt a p ró z á h o z , ille t v e e n n e k m a j­ dani m e g ú jí t á s á h o z k é n t k ín á lk o z ik a jó m ark án s te h e tsé g e t, m é g n em a z a d o tt ir o d a ­ e rő ta r ta lé k a it, h a n e m m in ő s ít i. In té z m é n y e k s o k k a l in ­ fe la d a t a i t ugyan nem h o z h a t n a k lé t r e m ű v e k e t , d e a z i r o ­ d a lo m fe jlő d é s é t nyuk vagy d ig éppen g e r je s z t h e t ik , d is z fu n k c io n á lá s u k e lz á r h a t ja az h iá ­ pe­ ir o d a lo m ­ f e j l ő d é s ú t já t . Éppen k in te n i a e z é rt F ő n ix k e ll v á r a k o z á s s a l te ­ F ü z e te k ú ja b b da­ r a b j a i e lé . ( M a d á c h , F ő n i x F ü z e t e k : B ette s Istv á n : Bohócok á ld o z á s a , B a r a k L á s z ló : S a n ch o P a n z a szo m o ­ rú , C u th J á n o s : L é le k h a r a n g , F in t a L á s z ló : P o g á n y ló s : A p a s s ió , V a jk a i M ik ­ m ásn ap o s váro s, Soóky L á s z l ó : D . I. v á n d o r lá s a i.) hagyom ány­ tá je g y s é g rég eb b i S Z K Á RO SI E N D R E 55 �D ÉRCZY PÉTER: Fejes Endre novellái és regényei Fejes Endre pályakezdő könyve, A hazudós című elbeszélés gyűjtemény, 1958ban jelent meg először. A könyvet, bár az író SZOT-díjat kapott érte, a kri­ tika fenntartásokkal fogadta, s a siker egyáltalán nem volt egyértelmű. Ami­ kor aztán megjelent a Rozsdatemető, az áttörés teljes lett; az újabb magyar irodalomban ez a siker páratlan volt - két évvel az első kiadás után a re­ gény már elérte a 200 ooo-es példányszámot, számos nyelvre lefordították, s ami még lényegesebb, hatására az addig született művek is átértékelődési fo­ lyamaton mentek keresztül, egészen más megvilágításban szerepeltek az olva­ sók és irodalmárok előtt. Így került sor A hazudós azonnali újrakiadására 1963ban, majd 1966-ban a - még a regény előtt született - további novellák közlésére, Vidám cimborák címmel. Fejes ma már egy életművet mondhat ma­ gáénak, ami lehetővé teszi számunkra ennek korszakolását, s azt, hogy az al­ kotásokat ilyen perspektívából szemléljük. Ezek szerint, kontinuitás és disz­ kontinuitás dialektikájában, három nagyobb periódust különböztethetünk meg Fejes Endre pályáján. 1. A novellák - a felkészülés ideje. Fejes Endre novelláinak megjelenése újdonság is volt, ugyanakkor, mint említettem, kétkedve is fogadták őket. Mi­ lyen nóvumot jelentettek ezek az elbeszélések? Azt mondhatjuk, hogy első­ sorban témájuk, a bennük ábrázolt világ volt más, mint az addig megszokott. Az 50-es évek sematikus, problémátlan világképe után Fejes írásainak hősei, egyáltalán a szereplői, a társadalom perifériájáról származnak. Kétes egzisz­ tenciák, a munkásosztály alsó rétegeinek képviselői küzdenek sorsukkal, egy­ mással, a társadalom szorító korlátaival (A hazudós, Vigyori, Mocorgó, Vonó Ignác stb.). Erőfeszítéseik azonban rendre kudarcot vallanak, a hősök el­ buknak. Fejes írásai olyan világról tudósítanak, mely addig is létezett, de a politika és az irodalompolitika szűkre szabott keretei miatt nem kaphatott hangot. A híradás önmagában azonban nem elég. S itt e novellák formai és szemléleti sajátosságairól kell beszélnünk. Az egyik alapvető vonásuk egy bel­ ső ellentmondás. Az író a világ legteljesebb átfogására törekszik, az általános törvényeket próbálja megfogalmazni, de műveiből a valóság legtöbb konkrét eleme kiszorul, nem ábrázolódik. A novellák világa kettészakadt egy na­ gyobb meseszerű részre és egy kisebb realitást hordozó részre. E rendszer szerint alakul ki a fejesi novellatípus. Ahogy Gyurkó L ászló írja, a kérdésfeltevés mindig ugyanaz: „animális lét vagy emberhez méltó élet” . Az írások alapképlete pedig, mint a kettészakadt világ, szintén kettős: adott a férfi, aki gyönyörű álmokat sző, emberi létet képzel, de mindez sohasem realizáló­ dik, mert a valóság ellenáll, s mert a hősök maguk is álomvilágban élnek. Velük szemben állnak a nők, asszonyok, akik többnyire nem értik meg eze­ ket az álmokat, a valósághoz tapadnak, s boldogulásukat e szerint próbálják valóra váltani. E két pólus valamelyikéhez tartozik a novellák összes sze­ replője. Az ábrázolt világ így bomlik szét, mert Fejes szemlélete az, amely ilyen - megint csak Gyurkó szavaira utalva - leegyszerűsítő, fekete-fehér ala­ 56 �pun mutatja be. A leírt világ azonban így lényegében dimenziótlanná válik, sem térbeli, sem időbeli kiterjedése nincs meghatározva, s ezért adott állapot­ ként, állapotszerűségként jelenik meg. Végső soron ez az állapot variálódik a novellák mindegyikében, csak a szereplők, a történet változik. A legtisz­ tábban talán A hazudós tükrözi ezt, de ide sorolható a Vigyori, az Eljegyzés, A bűvész, É lő Klára, a Vidám cimborák is. Természetesen következik a szem­ léletből, hogy mint jeleztem, a valóság konkrét elemei kevéssé ábrázolódnak; nem arról van tehát szó, hogy Fejes még bizonytalan, „hiányzik belőle a rea­ lizmus könyörtelensége” . Különösen nem igaz ez, ha az életművet folyamatá­ ban tekintjük. Sokkal inkább helytálló - úgy tűnik - az, hogy Fejes a no­ vellákban még csak leírja a világot, úgy is megfogalmazhatnánk, azt, ami van, tekintet nélkül arra, hogyan alakult az ki, mi a problematikája stb., azaz számbavevés ez még. Kétségtelen, hogy a magasabb rendű szintézis csak később születik majd meg. A valóságot, a maga konkrét realitásában, ilyen szemlélet­ ből nem lehet átfogóan megragadni. Hogy ez az átfogás valamilyen módon mégis létrejöjjön, szükségszerű, hogy az írói magatartás és szemlélet, illetve ábrázolási mód lírai legyen, lirizálódjon. Ez figyelhető meg - , s ez a követ­ kező sajátosság - Fejes novelláiban; az író hőseivel és ábrázolt világukkal lírai módon azonosul, hiányzik a distancia. A líraiságot újra csak kettősségben kell figyelembe vennük. Ez adja meg a novellák alaphangulatát, segít az át­ fogás létrehozásában, ugyanakkor azonban korlátozza az írót, eltakarja a va­ lóság reális, mélyebb törvényszerűségeit. Világot alkot, de e világnak csak a felszínét engedi megragadni. A világalkotást úgy kell értenünk, hogy a líraiság egyúttal az írások hitelét is megadja; másképp nem lenne elképzelhető például A hazudós meseszerűsége é s az írói hitet, alapállást hordozó befeje­ zése, ahol az álom, a mese - az emberi élet - mégiscsak győzedelmeskedik. A novellák közül el kell különítenünk egy kisebb csoportot, mivel ezek már átmenetet képeznek a Rozsdatemetőhöz. Gyurkó László két elbeszélést említ, a Mocorgót és a Kéktiszta szerelem címűt. Ehhez mi még hozzátehetjük a Vonó Ignác című novellát is, hiszen a módszer már itt is a későbbihez hasonló; nagyobb időszak, történelmi események rövid, tömör átfogása stb. (nem vélet­ len, hogy ebből is készült dráma). Lényegében ezekben az írásokban, de a többiben is, töredékeiben már készen van az a világ, megszülettek azok az alakok, akik a Roozsdatemető valóságát fogják alkotni. Hangsúlyoznunk kell a folyamatosságot, még ha nyilvánvaló is, hogy a regényben már más típusú szem­ lélettel van dolgunk. 2. A Rozsdatemető - a kiteljesedés időszaka. A regény sorsa érdekesen ala­ kult. A Kortárs akkori szerkesztője visszautasította a közlését azzal az indok­ lással, hogy „a magyar valóság nem ilyen, a maga Hábetler családja teljesen torz képet fest a munkásosztályról.” . Fejes Endre egy 1963-as interjúban azt nyilatkozta: „Hiszem, hogy az idő megerősíti a Rozsdatemető sikerét” ; ma már tudjuk, hogy az írónak volt igaza, s a kiadónak, mely közölte a művet. A tel­ jesebb megértés kedvéért azonban előbb néhány általános összefüggést kell érin­ tenünk. Az 50-cs évek zártsága után a 60-as évek elején a magyar társadalomban „nyitás” következett be, amely sok vonatkozásban éreztette hatását. Ilyen volt például az, hogy egyszeriben lehetőség és igény született a marxista etika ki­ dolgozására. Ez az etikai érdeklődés az írók szemléletében is, műveikben is megnyilvánul. Megindult a jelen és a múlt ilyen szempontú szépirodalmi fel­ dolgozása is. A valóság jelenének és múltjának objektív törvényszerűségeit, mozgását igazán az objektív műfajok képesek megragadni. Innét érthető a 57 �prózai formák (novella, kisregény, regény) térhódítása és jelentőségük növe­ kedése az időszak irodalmában. Elég, ha csak Sarkadi, Sánta, Darvas, Cseres, Konrád kisregényeire gondolunk; s természetesen ebbe a sorba tartozik Fejes Rozsdatemetője is. A kisregényben megjelenő környezet, világ ugyanaz, mint ami a novellák­ ban ábrázolódik. A szemlélet azonban, ahogy azt már jeleztük, más. A kap­ csolatot a novellákkal az is aláhúzza, hogy a kisregény is egy állapottal kez­ dődik, amely, mint láttuk, a novellák egyik alapvető sajátossága. Fejest azon­ ban ekkor már nem az állapot érdekli önmagában, hanem annak kialakulása történelmi-társadalmi távlatban. Lényegében ez a szemléleti különbség a döntő a novellák és a kisregény világa között. Ez fejeződik ki - eltekintve most attól az evidenciától, hogy novella és kisregény nem azonos prózai forma - a szerkezetben is. Mivel Fejest a Rozsdatemető ben elsősorban nem a jelen, mint olyan, hanem a múlt, mint előtörténet érdekli, vonatkoztatva a jelenre, a köz­ vetlen jelenvaló valóság a kisregényben előre vetődik, s a mű maga ennek az előrebocsátásnak a „magyarázata” . Ezért van igaza Tóth Dezsőnek, Béládi Miklósnak, s másoknak, amikor a Rozsdatemetőt (s az időszak több más al­ kotását) oknyomozó regénynek nevezi, mert valóban az okok kereséséről van szó. Az írói szemlélet és magatartás másik lényeges változása és sajátossága, hogy Fejes már nem azonosul lírai módon hőseivel, mint a novellákban. A Rozsdatemetőben már létrejött az a distancia, amely a hábetlerek, mocorgók és a többiek világának és alakjának többdimenziós és dinamikus ábrázolásához szükséges. Ilyen distancia mellett Fejes már képes reális ítéleteket alkotni, ké­ pes az értékekkel szemben a nem-értékeket is teljességükben megmutatni. Ugyan­ akkor az is csak ilyen feltételek (oknyomozás, distancia) révén képzelhető el, hogy Fejes végső fokon új formát is teremt. A polgári családregénynek az iro­ dalomban nagy hagyományai voltak, de a „proletár családregény” a Rozsdatemető megszületéséig nem létezett. Az új tartalom azonban a hagyományos családregényformát (extenzív totalitásra való törekvés történelmi-társadalmiemberi vonatkozásban, hogy csak az alapvető vonásokat említsük) is átalakít­ ja. Így jön létre az „antiregény” ; negyven év története egy kisregényben. A for­ ma azonban adekvát a hábetlerizmus világával. A hábetlerizmus nem azonos a történelmi-társadalmi extenzivitással, ezért belőle, ha az író hiteles képet akar rajzolni, csak annyi ábrázolható, amennyit a hábetlerek felfognak, amennyi szá­ mukra megjelenik. Ugyanakkor a befogadó természetesen nem tud elvonat­ koztatni meglevő élményeitől, ismereteitől, melyekkel a műben kibontakozó in­ tenzív totalitást kiegészíti, s ebben az értelemben az alkotást még további tel­ jesség felé irányítja. Az intenzív totalitás magyarázza a Rozsdatemető (de álta­ lában a kisregényforma) a regényműfajnál nagyobb drámaiságát; a cselekmény egyes csomópontokban összesűrűsödik és drámai erővel telítődik, ami. egyben ellensúlyozza a kibontott teljesség hiányát is. A kisregényforma totalitása nem­ csak intenzív, de egyszempontú is; ez nem egyoldalúságot jelent, hanem azt, hogy az író egy társadalmi réteg vagy történelmi szituáció valóságának tota­ litását ábrázolja, s minden más ebből az aspektusból vetődik fel. Az egyszem­ pontú totalitás azonban olyan általános problémákat fogalmaz meg, melyek más társadalmi-történelmi szférákban is jelen vannak, csak az író konkrétan nem ábrázolja ezeket a vonatkozásaikat. A Rozsdatemető intenzív és egyszempontú teljessége ilyen értelemben kap általános érvényt, amennyiben az alapproblé­ mája, ahogy Bandi Pál fogalmazza, az életmód és az életérdek ellentmondása, összeütközése. Ezáltal a Rozsdatemetőben valóban létrejön a valóságátfogás, 58 �mely a novellákban csak problematikusan, lírai módon fogalmazódott meg. Ezért lesz hitelesebb, árnyaltabb a kisregény összes jelentősebb szereplője, mint a novellák alakjai, még ha az utóbbiak ezeknek „előzményei” is. Az elő­ zőek értelmében már érthető a Rozsdatemető krónikaszerűsége; egyrészt a családi történet követeli ezt, másrészt maga a hábetlerizmus. Ezek után kell kitérnünk néhány jellegzetes, a Rozsdatemetővel szembeni el­ lenérvre. Tóth Dezső már az általunk átvett fogalmat is, az oknyomozó re­ gény fogalmát is, negatív előjellel használta. Szerinte az ilyen típusú forma és szemlélet szűk. Úgy érezzük, hogy a fentebb vázolt gondolatokra már vála­ szoltunk; a kisregény (ezen belül az oknyomozó), a prózai formák sajátos vál­ tozata, s a XX. században a magyar társadalom 6o-as évekbeli átmeneti idő­ szakának adekvát formája, s mint láttuk, a megfelelő módosulásokkal a való­ ság totalitását is képes magába zárni. Tóth Dezső másik elutasító érve a Rozs­ datemető determinizmusa, végzetszerűsége, melyet a kisregény keretességével is bizonyítani vél. Részben erre is válaszoltunk már. Kiegészítve hozzátehet­ jük: a végzetszerűség is lehet formateremtő elv, egyrészt, de a Rozsdatemető­ ben nem erről van szó. Fejes Endre valóban ábrázolja a körülmények szorító hatásait, korlátait az emberre nézve, de ezzel nem tagadja az emberi értéke­ ket és a cselekvés lehetőségét, ugyanis a Rozsdatemető létezése önmagában ta­ gadja ezt. A döntő azonban mégis az, hogy az író milyen perspektívákból szem­ léli a maga teremtette valóságot. Fejes pedig egyértelműen a cselekvés, az értékekben való hit, a változásban való hit tragikus perspektívájából tekint a Hábetlerek világára. Ezt támasztja alá Hábetler Jani alakja, s az író szavai: „Büntetését hivatott bírák szabják ki. Méltányosak lesznek.” ; valamint a mot­ tóként szereplő Pascal-idézet: „Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás.” . Ezért játszódhat le többfajta tragédia is a Rozsdatemetőben. Idősebb Hábetler János és a lányok tragédiája az, hogy nem isme­ rik fel: életérdekük az lenne, ha életmódjukon változtatnának; Jani és Pék Mária tragédiája azonban még teljesebb, mert ők többé-kevésbé tudatában van­ nak, hogy tovább élni így már nem lehet, de a körülmények még erősebbek. Pék Mária halála ezért szimbolikus is - ebbe is belepusztul; Jani gyilkossá válik, de neki még van lehetősége a változtatásra. Egyébként pontosan ezek miatt nő Hábetler Jani előzményei (Mocorgó, Hazudós, stb.) fölé. 3/a. Újabb regények - az irányváltozás körvonalai. Az újabb regények foly­ tatásai a Rozsdatemetőnek, mégis, úgy tűnik, minőségi különbségek választják el tőle. A kérdésfeltevések is hasonlóak - életmód és életérdek, periféria és tár­ sadalom, animális lét vagy emberi élet. A „görög” fiú Mocorgóék és Hábetlerék leszármazottja. A jó estét nyár, jó estét szerelem már kifejezetten csak a jelenről szól, de ezt a jelen valóságot Fejes már nem azokkal a módszerek­ kel, azzal a szemlélettel ábrázolja, mint a Rozsdatemető világát. A „görög” fiú is az emberibb, szebb életért vágyakozik, de a valóság ennek ellenáll, s csak azt az egyetlen utat hagyja meg, mely a kisregényben megjelenik előttünk. Ez önmagában nem lenne baj, de Fejes a valóságot nem bontja ki, nem foly­ tat olyan oknyomozást, mint a Rozsdatemetőben, hanem ezt a szituációt, ezt a valóságot adottnak veszi, állapotként ábrázolja. S itt már el is érkeztünk a leglényegesebb kérdéshez; a valóság állapotként való megjelenése a ]ó estét nyár, jó estét szerelem-t a novellák világához közelíti inkább. Ezt látszik alá­ támasztani az is, hogy míg a Rozsdatemető egyértelműen reális szemléletet és ábrázolási módszert tükrözött, addig a Jó estét...-re a novellák lírai azonosu­ ló, „lirizálódó” írói magatartása a jellemzőbb. Ez biztosítja az írói hitelessé59 �get, de közel sem olyan fokon, mint az előző műben. A „görög” fiú is gyil­ kossá lesz, mint Jani; sorsa szintén tragikus, de már nem katartikus, mint Janié. Tragikus, mert ugyanúgy benne rejlenek az emberi életre való láza­ dás energiái és a felismerés, hogy másképp kellene élni, de pályája végzete­ sen rossz irányba fordul, azzal az úttal, amit választ. Ennek következménye­ képpen gyilkossága, s majdani bűnhődése már nem lehet katartikus. Hiány­ zanak az okok, a motivációk sorsa alakulásában. A Szerelemről bolond éjszakán című regényre még inkább érvényesek az elő­ ző megállapítások. A novellákkal való szemléleti közösségét az is mutatja, hogy az E tüd I. és Etüd 11. és a Párizsi emlék című írásokban már név sze­ rint felbukkannak a hősök, s Fejes már 1963-ban azt nyilatkozta, hogy regényt ír ilyen címen. Végül is több mint tíz évvel később készült el a mű: A Szere­ lemről... „lírizmusa” még nyilvánvalóbb ezek értelmében. Látható az a törek­ vés is, mint a novellákban, hogy világot átfogó legyen a regény, de ez csak lírai szinten valósul meg, és nem olyan erővel, mint a novellákban. A nagyobb forma ezt nem tudja hordozni - töredékessé is válik. A világ-valóság állapot­ ként való ábrázolása abban is kifejeződik, hogy lényegében minden konkrét kötődéstől mentes - tere Európa különböző helyszínei, de ezek is csak éppen háttérként jelennek meg. Taniszter, Rácz és Zimonyi szinte térből és időből kiesve keresik az emberibb életet; majdnem elejétől tudjuk: Rácz és Taniszter halottak; csak Zimonyi él, ő beszéli el a történetet első személyben. A másik kettőt tehát már elérte az értelmetlen halál (hogyan, azt még nem tudjuk), úgy, mint a „görög” fiút az értelmetlen gyilkosság. A három főhőst az is el­ választja Fejes előző figuráitól, hogy ők már eleve a társadalom kivetettjei, bicskázók, tolvajok stb. - a perifériának is a legalsó szintjén élnek. Erről a regényről azonban még nem lehet végső és mindenre kiterjedő ítéletet alkotni, mert az író folytatni szándékozik; ez még csak az első éjszaka volt. Nyitott kérdések maradtak: Zimonyi sorsának alakulása, s az író végső viszonya Z i­ monyi és társai világához. Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (kü­ lönösen a Rozsdatemetőhöz viszonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót ko­ rai korszakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos, nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja. 3/b. - A változás képe. A változás képét a legjobban Fejes Endre legfris­ sebb műve, A fiú, akinek angyalarca volt című regény tükrözi. Kétségtelen a tény, hogy Fejes ezt a prózai alkotását összegző, összefoglaló műnek szánta. (Olyan „apróságok” is jelzik ezt, hogy a regény a korábbi alkotásokból is merít; példaként csak egyetlen tényt említek: az új regény egyik jelentős sze­ replője, Valentin úr, a főszereplője az első kötet A hazudós [1958] című gyűj­ temény A bűvész című novellájának). Minden elemzés és magyarázat nélkül, előzetes megállapításként, legszögezhető: az Angyalarcú sem a pálya összeg­ zéseként, sem önmagában, „környezetéből” kiszakítva nem állja meg a helyét. Más kérdés, hogy minden hibája, gyengesége és elenyésző erénye ellenére, a regény valamiképpen mégis összegzés, még inkább - zárszámadás; mindaz be­ mutatható rajta, ami Fejest a hatvanas években jelentős íróvá avatta, de az is, ami a Vidám cimborák óta egyre süllyedő művészi színvonalat reprezen­ tál. S még egy előrevetett megállapítás: az Angyalarcú azért is vehető a pálya összefoglalásának, mert mintegy a novellák, illetve, pontosabban, a novellák és a Rozsdatemető utáni írói világához való végleges visszatérést, illetve e világ 60 �folytatását jelzi; amit korábban bizonytalan, esetleges irányváltozásnak jelez­ tem, itt, most - lezárt, befejezett kérdésnek látszik. Egészen egyszerű is lehet kiindulási pontunk (ugyanakkor e pont sajnálato­ san felcserélhető is): a regényt próbáljuk megközelíteni, az író szándéka fe­ lől. Fejes regénye szándékában nagyregény - totális társadalomábrázolásra törekszik, s egyúttal, mint minden ilyen mű szerzője: totális létábrázolásra, -magyarázatra tör. Látszólag a mű rendelkezik is az ehhez szükséges összes kritériummal - szereplői társadalmi helyzete a lumpenproletariátustól a leg­ felső értelmiségi pozícióig terjed, azaz, ismétlem, látszólag a teljes mai magyar társadalmat felöleli. Hogy e látszólagosságot állandóan kénytelen vagyok hang­ súlyozni, annak az az oka, hogy a mű bármely rétegét (esztétikai értelemben) vizsgáljuk is, nagyon szűk keresztmetszethez jutunk el. (Itt szeretném megje­ gyezni, hogy egyáltalán nem, vagy csak utalásszerűen térek ki azokra a té­ nyekre, melyek politikai szempontból is megítélhetők; hogy mégis érintenem kell majd a műnek ezt a rétegét is, annak is esztétikai meggondolások képe­ zik az alapját.) A regény talán legnagyobb baja-hibája annak a homogén közegnek a hiá­ nya, mely valamiféleképpen „összefogná” a művet. Fejes e közeg létrehozásá­ ra érezhetően és láthatóan visszakanyarodott korábbi epikus műveinek szemlé­ letéhez, de ez akkor is problematikus lett volna, ha azokban a művekben ez nem jelentett volna problémát; ha azok ezt a stílust és szemléletet kifejtett formájában már nem jelezték volna aggasztónak. Így nyíltan egy sajátos legalábbis Fejes szempontjából - epikai tendenciáról beszélhetünk, mely 1969. óta, a Jó estét... című kisregény óta tart. Mit mondhatunk el e tendenciáról? Ami az új regénynél első pillantásra szembetűnik - a fénykép- és a filmszerűség. E módszerből is következik, hogy a regényre egy sajátos naturalizmus a jellemző. Sajátosnak azért nevezem, mert Fejes műve nem naturalista. Az Angyalarcú naturalizmusa abból származik, úgy jön létre, hogy Fejes több mint 600 oldalon keresztül naturális leírásokat, külsőleges tárgyiasságokat közöl, a legtöbbször funkció nélkül, szereplőinek bel­ ső világára éppen csak utalva, vagy meg sem kísérelve e bensőség ábrázolá­ sát. Szereplőinek motiváltságát pusztán ezen külső eszközökkel próbálja meg­ oldani s ez nagyon kevésnek bizonyul. Hősei, mint egy színpadon, jönnekmennek, beszélnek, cigarettára gyújtanak, átkozódnak stb. - , s a szöveg va­ lóban csak erről szól. S ha már leírtam a színpad szót: az Angyalarcúra talán, minden eddigi Fejes-műnél inkább, ez a színpadiasság a jellemző, ráadásul modoros, melodramatikus hangvétellel. A mű befogadója sajátos módszerbeli­ szemléletbeli keveredésnek lehet szemtanúja; de nemcsak keveredésnek, hanem ezen belül egymásnak ellentmondó, egymás hatását kioltó ellentétes tendenciák­ nak is. Így, csak tételszerűen sorolva: bár elvileg epikus anyagról van szó, s a feldolgozás is szándékában epikus, mindezt feloldja egyfajta meseszerűség, költőiség, megemelt kvázi-metaforikus rétege a műnek. Ugyanakkor e költőiségnek mélyen ellentmond Fejes sokszor direkt, publicisztikus hevülete, mely írói „ki­ szólások” , magyarázatok formájában ölt testet, s képtelen esztétikai formává válni. (A már említett külső, naturális leírások ugyanebben az irányban hat­ nak.) Nem valami kategorikus egyneműséget kérek számon Fejesen, hiszen a XX. század epikájára éppen a sokféle epikus megközelítés elegye a jellemző; szemléleti problémákról van itt sokkal inkább szó (erről azonban később). Hasonló ellentmondó tendencia a mű tisztázatlan műfaji kialakítása: utaltam már rá, hogy az Angyalarcú írói szándékában, széles epikai ölelésű regény; 61 �u g y a n a k k o r m e g v a ló s u lá s á b a n ig a z á n „ k a m a r a d a r a b ” . D e e z u tó b b i se m képes ö s s z e fo g n i a re g é n y t, m e rt itt is e lle n té te s t e n d e n c iá k é r v é n y e s ü ln e k : a „ j á t é k ” k é t s é g k ív ü l já t s z ó d ik . h ató is : n a g y á lt a lá n o s s á g b a n A m ű k ü lö n b ö z ő a s z e r e p lő k e g y m e g e m e lt sz in te n , je lz é s s z e r ű v a ló s á g b a n r é te g e it v i z s g á lv a , m in d e z b iz o n y íth a tó e ln e v e z é s e i ly e k u g y a n m é g n em „ b e s z é lő n e v e k ” , d e m á r k ö z e lít e n e k m é t lő d é s e k ; á lla n d ó je lz ő k és ( A n g y a la r c ú , T a t á r a r c ú , B r o n z h a jú ig a z o l­ s t b .) , m e ­ h o z z á : a z á lla n d ó is ­ h a s z n á la t a m in t a je lle m z é s e s z k ö z e i; n y e lv i- s t ilis z ­ tik a i szin te n p e d ig a k ö lt ő i n y e lv é r v é n y e s ít é s e a z á b r á z o lá s b a n : p é ld á u l, h o g y F e je s , m in t zában m e g s z o k o tt z á lja . A ko ráb b an is, e g y s z e rű e n h a t á r o z o tt h a t á r o z o tt hiánya n é v e lő el a r e g é n y v i lá g á t . A m it e m lé k e z te t F e je s n em n é v e lő t , h a s z n á lja m e ly az m e g in tc s a k a m agyar á b r á z o la n d ó n y e lv b e n , tá rg y a t e g y á lt a lá n o s a b b p ró ­ k o n k r e t i­ s ík f e lé t o lja itt a z e lő b b fö ls o r o lt a m , a z , a z t h is z e m , n a g y o n e ls ő , in d u ló k o rszak ára, a n o v e llá k is v i l á g á r a . M é g is , h o g y a F e je s - n o v e llá k a t m a is é r v é n y e s , jó a lk o t á s o k n a k t a r t ju k , a n n a k o k a e g y ó r iá s i k ü lö n b s é g : o tt F e je s s z e m lé le te és a lk a lm a z k o d o t t kezően is képes azt a v o lt f ö lv e n n i; e p ik a i fo r m a . K ü lö n ö s e n s z e r r e l. Í g y , v é g ü l ként az h a s z n á lt c é lju k a t m in t ahogy, n o v e lla úgy m in t : sokkal a m ár tű n ik , M a r lb o r ó r a b árh o l „ lu x u s k é p te le n in k á b b g r o te s z k s tb ., h a tá s t k e lt e n e k . m ód­ ö n g y ú jt ó v a l ; s tb ., nem hogy M in d e z e n lő d é s e k b e k e z d é s e k e n k e r e s z tü l, e g y s z e rű e n „ e p i k u s t ö lt e lé k k é n t ” c ió t la n o k . E b b e n a h e te ro g é n v i lá g b a n k ö v e t­ nagyobb e p ite to n o r n a n s - R on son to p ro n g yáb an ” a fé n y k é p s z e r ű eposzi g y ú jt á s , n o v e llá h o z fo r m á já b ó l m e g n y ilv á n u ló s z á n d é k ú m ű b e n , m in te g y m e g je le n é s e e lé r n é k , d e tö lté s t a a z A n g y a la r c ú b a n is e p ik a i k i fe je z é s e k , A n g y a la r c ú m ó d s z e r e a z a d o t t m ű fa jh o z , a lí r a i- d r á m a i is m é t­ h a t n a k ; fu n k - ( e s z t é t ik a ila g é r tv e ) F e je s h ő se i b e f o g a ­ d ó ju k r a le g a lá b b is e lle n té te s h a tá s t g y a k o r o ln a k : á t k o z ó d n a k , á g á ln a k m in t e g y görög t r a g é d iá b a n , R o n so n ö n g y ú jtó , azonban van s z ó la g o s jes m é g e g y o ly a n k ö ltő i ív é t: ez a z re g é n y e b á r m e n n y ir e t a lm i- d ir e k t 62 m ik ö z b e n M a r lb o r ó z á r t v ilá g u k b a és egyéb á lla n d ó a n k ü ls ő s é g e k b etö r az fo r m á já b a n . t a r t a lm i ré te g e , m e ly v é g k é p p é r t e lm is é g e t s z a t ir iz á ló v o n u la t a ír ó i A e rő sz a k , re g é n y n e k m e g tö ri a m ű lá t ­ a reg én yn ek . Fe­ is k í n á lja , b e f o g a d ó já t b á r m e n n y ir e is c s á b ít ja a t a r - e le m z é s , m é g is t a r t ó z k o d n u n k k e ll t ő le ; az e g y e tle n „e se t” , ahol �mégis kivételt kell tennünk - az éppen az értelmiséget szatirizáló rétege a regénynek. Itt nem térhetünk ki Fejes prekoncepciói elől. Fejes regénye bár az „ezerszer áldott nyolcadik kerületben” játszódik, töb­ bek között, főszereplői nagyobbrészt értelmiségiek: egyetemista fiatalok, fiatal, most induló és már beérkezett értelmiségi emberek. Főleg ez utóbbiakat ille­ tően, Fejes végképp elrugaszkodik a valóságtól - személyükben olyan arisz­ tokrata felső ezret próbál meg ábrázolni, ami, ha létezik is Magyarországon, úgy gondolom, nem feltétlenül a tudományos kutatók és hasonlók köréből ke­ rül ki. Ezt a réteget Fejes egyfajta leíró-realista módszerrel kísérli megközelí­ teni - kísérlete, minden tartalmi naivitástól, elfogultságtól eltekintve, azonban pontosan itt vall kudarcot. Indulatai publicisztikus, újságírói fogásokhoz, már nem is szatirikus, hanem karikatúraszerű ábrázoláshoz vezetik. A regény ezt már végképp nem bírja el. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, a mű időn­ ként a nevetségesség határát súrolja. S itt kell visszautalnom arra az idézet­ re, mely Fejes szemléletét érintette, még a novellák korszakában. A leegy­ szerűsítő, fekete-fehér szemléletre; ahol fordított meseszerűen a gonosz győz, a jó elbukik; ahol a világ a gonoszok és az angyalarcúak megoszlása szerint szerveződik; ahol a férfiak mindig jóra törő emberek, akikről elmondható: „ . . . igaz barátaim vannak. Várnak minden vasárnap délelőtt. Szűk szemű férfiak. Bízni lehet bennünk” ; s a nők megalkuvó, helyzetükbe-életükbe bele­ törődő realisták ezen álmodókkal szemben. Ám ezek a jelzők, epiteton ornansok, egyre inkább nem a mesék szimbólumai lettek, hanem allegóriák, ráadá­ sul egyre üresebbek, míg, úgy tűnik, eljutottak a modern mítosz-mese, a wes­ tern ürességéig. Mindebből következik, hogy az Angyalarcú, bár látszólag a legnagyobb szabású, legtöbbre törő alkotása Fejesnek, alighanem a legnagyobb kudarca is. Nem takarhatja ezt el (sőt), hogy Fejes olyan formai kísérletekkel is él, mint a nézőpontváltás, epikus síkok keverése, stb. Egy idő után kiderül, hogy a látszólagos heterogenitás, mely az epikailag körülhatárolt valóságdarabot lenne hivatott a maga sokszínűségében felmutatni - homogenitás, de nem esztétikai értelemben; röviden; egysíkúság, mely a műnek sem a motivációs, sem a lé­ lektani, sem realista vonulatát nem képes tényleges információs bázissal ellát­ ni. Információs bázison persze nem azt értve, hogy mit közöl adatszerűen a regény; mert ebben, végül is, nem marasztalhatjuk el Fejest. Sokkal inkább abban a költőileg egyneműsítő közeg megteremtésében, mely a novelláknál formai-tartalmi novumot jelentett, ebben az esetben, mintegy túlhaladott for­ maként, a mű ellenében működött. A regény problematikusságának sajátos vetülete belső idejének és külső terjengősségének az ellentéte. Az Angyalarcú történési ideje mindössze 3-4 nap, Péntek Esté-től K edd Nappal-ig. Hogy a történet feldúsul egy ilyen vagy még rövidebb idő alatt, arra számtalan világirodalmi példát is hozhatnánk. Csak­ hogy a regényben éppen ezzel a „földúsulással” van a probléma: a történet nem intenzíven erősödik föl, pusztán csak extenzíven. S itt látható újra az a kudarc, mely a monoton ismétlődések, terjengős, hiteltelen leírások, párbeszé­ dek mögött rejtőzik; az újabb és újabb adalékok, melyek nem mélységében építik a művet, legfeljebb csak szélességében, de már láttuk, az sem problémamentes. Kétségtelen, ebben a momentumban Fejesnek az a felismerése is ott található, hogy a bonyolult valóság már nem ragadható meg egyszerű esz­ közökkel; hogy változtatni kell. Sajátos ellentmondás, hogy a mű mindezt csak szándékában tükrözi - epikus eszközei változatlanok maradtak. 63 �Összegzés: Úgy tűnik, mind ez idáig Fejes Endre pályájának és életművé­ nek csúcspontja továbbra is a Rozsdatemető. Ez az a Fejes-mű, amely tar­ talmi és formai vonatkozásban egyszerre és egyaránt újdonsággal szolgált. Az utána következő regények egyre inkább tartós válság kialakulásáról és elmé­ lyüléséről tudósítanak; azt a tényt tükrözik, hogy Fejes jó ideje nem találja a pontot, ahol tartalmi-formai „üzenete” összesűrűsödhetne, olyan „szerencsés” pillanatban, mint éppen a Rozsdatemetőnél. Úgy is mondhatnám, a 6o-as évek második felétől törés állt be Fejes pályáján, de ez a törés nemcsak ön­ magára mutat. Fejes nemzedékének sok tagja küszködött/küszködik hasonló problémákkal, s ez, mint már korábban utaltam rá, egyfajta nemzedéki kér­ déssé teszi a tényt egyfelől, másfelől pedig szociológiai jelentőségűvé. Már nem ennek a dolgozatnak a feladata - keretei közé ez nem is férne - , hogy részle­ tesen boncolgassa ezt az összetett problémát. Annyi azonban mégis megjegyez­ hető, kérdés formájában: miért, hogy ilyen méretekben „pusztul” ez a gene­ ráció? S válaszként is megkockáztatható annyi: úgy gondolom, az a félmúlt, melyet sokan szeretnének múltnak tudni, az 50-es évek, majd '56. tragédiája, mindaz a kálvária, melyet áldozatként végigjárt, résztvevőként önmagának oko­ zott e nemzedék - mindez egyáltalán nem tűnt el. Lappangva tovább élt, s éppen a ’6o-as évek közepére-végére hozta meg igazán a törést, az össze­ roppanást. Ugyanakkor a valóság viszonyai, arculata is megváltozott, s ehhez kevesen tudtak úgy alkalmazkodni, hogy mind formában, mind tartalomban e megváltozott valóság érvényes művészi képét teremtsék meg. S az igazság­ hoz alighanem az is hozzátartozik: e valóságnak sem volt már szüksége a nem­ zedékre, ellökte magától egyes tagjait. Fejes életműve tehát - önértékén túl nemzedékének teljesítményét is jelenti - s ez az összegező kép a legkevésbé sem biztató. Az életmű persze nem lezárt; a nemzedéknek is vannak alkotó tagjai; de a „ fejlődés iránya” még csak nem is körvonalazható. A képből hiány­ zik a jövő idődimenziója. �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a osztálya és a Palócföld MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotómunka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet ne­ vezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Im­ re korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1983. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: I. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj III. díj 8 000 Ft 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1984 januárjában, a Madách-ünnepség kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. N Ó G RÁ D keretében M E G Y E I TAN ÁCS M Ű V ELŐ D ÉSÜ G YI O SZTÁ LYA PALÓ CFÖ LD SZER K ESZT Ő SÉG E �Á ra : 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/703e0d46b705d9c86324ceaa1b13f1a9.jpg 431314f822d8d4ca9e9c34f85bdf1a66 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f55fca28ffeb791c84164737e25ab53c.pdf c89cd63321cd93fb49cfeb9ffec3a1ed PDF Text Text 1981/4 Társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer Kisiskolák jövője Veszélyeztetett helyzetben Nyílt levél Az elemi oktatás helyzete a reformkori Nógrádban Kulin Ferenc tévéjátéka Jobbágy Károly hatvanéves PALÓCFÖLD „Végeredményben tehát az iskola munka­ megosztásra felkészítő funkciójának tartal­ mát gyökeresen át kell alakítani. Nagy táv­ latokban a közoktatási rendszer csakis akkor lehet összhangban a gazdasági-társadalmi fejlődés követelményeivel, ha olyan munka­ erőt képez, amely rendelkezik az önálló is­ meretszerzés képességével és készségével, könnyen és gyorsan sajátítja el az új isme­ reteket. A gazdasági-technikai és tudomá­ nyos változások most azt az igényt támaszt­ ják az iskolával szemben, hogy a specializált szakmai képzés helyett a széles körű általá­ nos műveltség és a konvertálható szakmai ismeret kifejlesztésére törekedjék”. (Gazsó Ferenc: A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer a 80-as években) „Aprófalvas megye Nógrád, társa ebben Borsodnak, Baranyának, Zalának, s ez nem kevés gonddal-bajjal jár: a településfejlesztés legnehezebb útján kell végigmenni. A megye két városában a lakosság 28 százaléka él mindössze, a városi tanácsokkal együtt 56 közigazgatási egység fogja össze a százhar­ minc települést. Mintegy száz falu községi közös tanácshoz tartozik. Az integráció nem hagyta érintetlenül az iskolahálózatot sem: csak az elmúlt öt esz­ tendőben huszonhárom kisiskola szűnt meg. Az ok: tíz alá csökkent a tanulók száma, ezért, ha tartós a folyamat, nem lehet cso­ portot indítani”. „— Mi kényszeríthet bennünket a sokszor eleve kilátástalannak ítélt, kudarcra kárhoz­ tatott döntésekre? — Világos, hogy az egyén környezete, az objektív körülmények nemritkán játszanak jelentős, meghatározó szerepet. Viszont gyakoribb, hogy nem a környezetnek, hanem saját magunknak, szemléletünknek, életfel­ fogásunknak az áldozataivá leszünk! Túlfe­ szítjük élettempónkat, vágyaink és lehető­ ségeink távol járnak egymástól, vagy éppen irreálisan mérjük fel képességeinket, s így erőnket, tudásunkat meghaladó munkákat vállalunk el. A harmonikus fejlődés elen­ gedhetetlen tartozéka a kiegyensúlyozott életmód, a családi háttér, a munka öröme...” (G. Kiss Magdolna: Van-e jövőjük?) (Tanka László: Veszélyeztetett helyzetben) TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Május 29-én Salgótarjánban került sor az ünnepi könyvhét megyei eseménysorozatát megnyitó ünnepségre, melyen Végh Miklós, lapunk főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően a Tanácsköztársaság téren felállított könyvsátraknál Janikovszky Éva és (a Fekete korall című antológiában szerep­ lő) Szepesi József találkozott olvasóival. * Szerkesztőségünk az elmúlt hónapok során ismét több sikeres ankéton találkozott a Palócföld iránt érdeklődő olva­ sókkal. Hagy jegyezzük ide most a két legemlékezetesebbet: a Palotáson június 8-án és a továbbképzési kabinet szervezésé­ ben július 1-én Salgótarjánban létrejött tartalmas eszmecseré­ ket. (Előzőn M. Szabó Gyula, Kelemen Gábor, utóbbin Lacz­ kó Pál vett részt. A beszélgetést mindkét alkalommal Végh Miklós főszerkesztő vezette.) 1981 4 TARTALOM 3 Gazsó Ferenc: A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatá­ si rendszer a 80-as években. 6 G. Kiss Magdolna: Van-e jövőjük? 8 Regös Molnár Pál: Kiaknázás lóhalálában 8 Pálos Éva: Nyílt levél 12 Tanka László: Veszélyeztetett helyzetben * A Palócföld vendégeként Salgótarjánba látogatott a test­ véri Kemerovo megyéből érkezett Jevszej Cejtlin kritikus, iro­ dalomtörténész, a szovjet írók szövetségének tagja. Nógrád kul­ túrtörténeti és műemléki nevezetességeinek megtekintése után baráti esten cseréltünk gondolatokat a két megye irodalmi kap­ csolatainak továbbfejlesztési lehetőségeiről. 13 Kulin Ferenc: A békíthetetlen 20 Jobbágy Károly hatvanéves 20 Jobbágy Károly: Mitől búcsú a „Szentendrei búcsú”? 23 Praznovszky Mihály: Az elemi iskolai oktatás helyzete a reform­ kori Nógrádban 24 Kolta Magdolna: Lírai értékproblémák a XIX. század közepén Schneider Miklós (1932-1981) Levéltárosként ismertük meg őt, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójaként. Aztán egy évtizeden át fű­ zött egymáshoz az a szorosabb kötelék, hogy mint a folyóirat szerkesztőségének tagja, a Hagyomány ro­ vatot istápolta. Tudományos munkához szokott fele­ lősséggel. Sok más rangos elfoglaltsága mellett vál­ lalta ezt a munkát, hiszen szinte a semmiből kellett annak idején megteremtenie mindazt (épületet, sze­ mélyi állományt, eszköztárat stb.), ami által elhiva­ tottsága és a bizalom szövetsége közhasznú eredmé­ nyeket szülhet. Ügyének oly kivételes organizátora volt, hogy itthon már tetőt láthatott megálmodott várán, s tudományos munkásságának érdemeit orszá­ gos fórumokon jutalmazták elismeréssel. A szónak nemes értelmében vett nyugtalanító ember volt: mert, bár a múltat kutatta, többszörös jogot formált arra, hogy pontosak legyünk jelenünk és jövőnk megítélésében. Mindennapi javunkat szol­ gálta áttekintően megalapozott kétkedéseivel, érték­ igazító megfontolásaival, csöndes mosolyba kerete­ zett, józanító iróniájával. Egy éve sincs tán, hogy kivált szerkesztőségünk­ ből, mondván, az emberi élet végességét érezve, kife­ jezetten szakmai ambícióinak kíván eleget tenni, de megmarad továbbra is őrző társunknak. A sors erősebb volt életerejénél, s már nem lép­ hette végig kétségkívül emelkedő ívű pályájának lép­ csőfokait. Emlékét őrizve búcsúzunk tragikus hirtelenséggel eltávozott munkatársunktól, barátunktól, a Palócföld szerkesztősége 27 Kultúra és társadalmi fejlődés (Szalánczay György) 28 Az 1970-es évtized a magyar történelemben (Kerékgyártó T. Ist­ ván.) 28 Kunszabó Ferenc: Makacs maradandóság (Adamik Mária) 29 Berkovits György: Terepszemle (Körmendi Lajos) 30 Miklós Pál: Feledy Gyula kiállításán 30 Czinke Ferenc: Csohány Kálmán kiállításán * A borítókon és a 30. oldalon Csohány Kálmán munkái (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAl,IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8367 81.22764 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer a 80-as években Amikor feladatomnak tekintem*, hogy a társadalmi változá­ sok és a közoktatási rendszer összefüggéseinek néhány mozza­ natát vázoljam, e témakör időszerűségét kétségkívül növeli az a körülmény, hogy hazánkban napirenden szerepel a közoktatás átfogó fejlesztési tervének, távlati stratégiájának kidolgozása. Ám a közoktatás távlati fejlesztési koncepcióját lehetetlen kidol­ gozni és megalapozni a társadalmi, gazdasági változások fő ten­ denciáinak behatóbb ismerete és az e folyamatokból adódó közoktatáspolitikai-pedagógiai konzekvenciák világos átlátása nélkül. Hiszen az iskola a társadalmi, gazdasági viszonyok által meg­ határozott intézmény. A pedagógiai folyamat eredményeit és ki­ menetelét nem egyszerűen az iskola belső világának történései szabják meg. Valójában az iskolarendszer optimális társadalmi működésének nélkülözhetetlen feltétele az is, hogy az iskola funkció- és feladatrendszerét a társadalmi változásokból fakadó igények gondos mérlegelésével fogalmazzuk meg. Ez látszólag triviális igény. Ám közoktatási rendszerünk fejlesztésének szá­ mos elhibázott mozzanata éppen azzal függött össze, hogy a fej­ lesztési feladatok kijelölésekor és a követendő képzési célok meg­ határozásakor nem mérlegeltük kellőképpen, illetve tévesen mér­ tük be a társadalmi-gazdasági folyamatok pedagógiai hatásait és következményeit, az iskola társadalmi funkcióit. A gazdasági változások hatásai és következményei Gyakorta emlegetjük, hogy a 80-as évek korszakváltást jelez­ nek a gazdaság fejlesztésében. Mindezt a közoktatásban is köz­ helyszerűen emlegetik. Jórészt megválaszolatlan azonban az a kérdés, hogy a magyar gazdaság fejlődésében a következő évti­ zedben várható és máris kimutatható változások milyen kihívást jelentenek az iskolarendszer számára, s miként érintik a közok­ tatás munkamegosztásra felkészítő funkciójának tartalmát. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági korszakváltás, aminek szük­ ségességét a közgazdaságtudomány legkiválóbb hazai képviselői oly’ meggyőzően ecsetelik, a legszorosabban összefügg nemcsak a technikai innovációs folyamatokkal, a termékstruktúra módosu­ lásával stb, hanem egy olyan faktorral is, amit emberi tényező­ nek szoktak nevezni, s amelyről az az általános elfogadott vé­ lemény, hogy jelentősége a gazdasági folyamatokban egyértel­ műen növekedni fog. A közgazdászok már a hatvanas években megalapozták azt a tézist, hogy korunkban a munkaerő fejlesz­ tése a leggazdaságosabb beruházás, mert az „emberi tőke” mi­ nősége a gazdaság dinamizmusának, a gazdasági versenyben való helytállásnak rendkívül erőteljes befolyásoló faktora. Is­ meretes, hogy a világháborút követő ún. helyreállítási periódu­ sokban azok az országok tudtak élre törni, ahol a munkaerő po­ tenciális képzettsége (általános és szakmai műveltsége) fölülmúl­ ta a technikai fejlettség adott színvonalát. Ha ez így volt az elmúlt évtizedekben, méginkább ez várha­ tó a következő időszakban, amikor egy ország helytállása a világgazdaság színterén, a világpiacon attól függ, hogy milyen gyorsan képes reagálni a változó piaci igényekre és szükségle­ tekre, tehát mennyire képes megújítani a gazdaságát a maga tel­ jességében és az egyes területeken. Ez szorosan összefügg az em­ berek, vagy ahogyan a közgazdászok mondják, a „munkaerő" képzettségének a színvonalával, az innovációs készséggel. Ezt mi még azért nem érzékeljük erőteljesebben, mert ná­ lunk a gazdaság extenzív fejlesztése főként csak abban az érte­ lemben fejeződött be, hogy kimerültek az extenzív fejlesztés munkaerő-tartalékai. Valójában a gazdaság működésében, a ha­ tékonysági mutatókban az intenzív fejlődés még csak nyomok­ ban fedezhető fel, tehát a maga teljeskörű kibontakozása még az előttünk levő periódus fejleménye. És ezzel függ össze, hogy tu­ lajdonképpen maga a közoktatási rendszer is teljesen hagyomá­ nyos módon reagál a gazdasági- technikai szükségletekre. Ez a mód a maga teljességében és az egyes intézménytípusok szintjén egyaránt ellentétes a gazdaság fejlődésének szükségleteivel, fő­ ként a távlatokat tekintve, de már a jelen körülmények között is. Magyarországon megkülönböztetett figyelmet fordított az oktatásfejlesztés az elmúlt évtizedekben is arra, hogy megfelelő számú munkaerőt bocsásson a gazdaság rendelkezésére. Lényegében az egész közoktatási rendszert a munkaerőszük­ ségletnek, mégpedig a közvetlen munkaerőszükségletnek rendel­ tük alá, és ezért az oktatási rendszer szerkezetét és a képzés struktúráját úgy alakítottuk, hogy egy generáció 60 százaléka konkrét szakmai-munkaköri kiképzésben részesülhessen. A kö­ zépfokú oktatásban pedig a tanulók 80 százaléka szakiskolában tanul tovább. Itt tehát nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagytuk a gazdaság szükségleteit és túlságosan a személyiség sok oldalú fejlődésének igényeivel foglalkoztunk. A gazdaság szük­ ségleteit nagyon is bekalkuláltuk. Csakhogy a pillanatnyi gaz­ dasági szükségleteket, nem pedig a távlatosokat. Ezért egy olyan fajta szakmai képzés fejlődött ki, amely az iskolarendszer egé­ szét túlságosan egyenesvonalúan alávetette a pillanatnyi mun­ kaerőszükségletnek. A társadalom meghatározott mennyiségű szakmunkás, mér­ nök, orvos és más szakember kibocsátását kérte az iskolától, pontosabban azt, hogy a tervezett munkaerőszükségletet a ma­ ga teljességében bocsássa a társadalom rendelkezésére. Az is­ kola ennek igyekezett is eleget tenni. Miközben erre törekedett, permanens zavarok keletkeztek az iskolarendszer munkamegosz­ tásra felkészítő funkciójának gyakorlati realizálásában. Még­ pedig azért, mert a közoktatási rendszer nem olyan alrendszere a társadalomnak, amely a konkrét munkaköri képzés szintjén maximálisan összhangba hozható lenne a gazdasági, társadalmi igényekkel és szükségletekkel. Miközben megterveztük, hogy az oktatásnak mennyi szak­ munkást, felsőfokú szakembert kell kibocsátania — a munka­ erőtervezők szerint — jelentős mennyiségű túlképzés keletkezett, főként a szakmunkásszükséglet területén, de bizonyos felsőok­ tatási területeken is. Tény, hogy az iskolai kibocsájtás szerkeze­ te és a gazdaság munkaerőszükséglete nincsen teljesen szink­ ronban. Az iskolából szakmunkásként kilépő fiatalok egy ré­ sze jelenleg betanított munkásként tud csak elhelyezkedni. Az is tény, hogy bizonyos diplomás foglalkozásoknál — ilyen pél­ dául elsősorban a műszaki értelmiség — szintén mutatkozik bi­ zonyos mennyiségi túlképzés. A harminc éven aluli műszaki dip­ lomások mintegy 15 százaléka nem a diplomájának megfelelő munkaterületen dolgozik. E zavarok és diszfunkciók azonban nem véletlenül álltak elő, hanem szükségszerű kísérő jelenségei annak a felfogásnak, mely szerint a közoktatási rendszer akkor reagál megfelelően a társadalmi-gazdasági igényekre és szük­ ségletekre, ha pontosan olyan képzettségű és felkészültségű mun­ kaerőt bocsájt ki, mint amire a társadalomnak egy adott pilla­ natban szüksége van. Ez az út nem járható. Egyrészt visszafog­ ja a munkaerő fejlesztését, másrészt pedig a konkrét és nem konvertálható szakismeretekkel rendelkező munkaerőt rendkí­ vül súlyos és egyre növekvő elhelyezkedési nehézségek elé ál­ lítja. Ez utóbbit méginkább hangsúlyoznám, mert ez ma még nem annyira szembetűnő. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy a 80-as években az ilyenfajta strukturális problémák — tehát az, hogy az emberek nem a képzettségüknek megfelelő területen dolgoznak — a mai képzési rendszer változatlan működése ese­ tén kiélezettebben jelentkezhetnek. �A változás szükséglete ma már általánosan elfogadott. A kérdés az, hogy mit kell most tenni, és a jövőben a közoktatási rendszer miként reagáljon a gazdasági-társadalmi szükségletek­ re. Mindenekelőtt a szakképzés funkció- és feladatrendszerének újragondolása tűnik szükségesnek. Ennek végső konklúziója az lehet, hogy a szűk munkaköri képzés helyett át kell térni a közoktatási rendszerben a gazdaság távlatosabb szükségleteinek megfelelő, konvertálható tudás kifejlesztésére irányuló képzésre. Ez azt jelenti, hogy a szűk munkaköri képzést, amely a munka­ megosztás egy valamely egészen szűken specializált területére képezi ki az embereket, egyre inkább a vállalatok, termelő üze­ mek és intézmények tevékenységi körébe kell utalni. Ugyanak­ kor a közoktatási rendszert képessé és alkalmassá kell tenni ar­ ra. hogy a felnövekvő generációk olyan általános és szakmai műveltséget szerezzenek, amelynek birtokában gyorsan és könynyen tudnak igazodni a technikai fejlődés változó igényeihez, tehát el tudnak sajátítani új szakmai fogásokat, ismereteket — legyenek azok elméleti vagy gyakorlati jellegűek. Ma egyértelműen az tapasztalható, hogy a magyar munka­ erő az effajta átállásra, a megszerzett ismeretek megváltozott körülmények közötti alkalmazására kevéssé kondicionált. Rész­ ben ezzel függ össze, hogy az elmúlt tíz évben hazánkban le­ zajlott technikai innováció nem mindig hozta meg a kívánt ered­ ményt. Más példára is utalhatok, nevezetesen a szakmunkások továbbképzésének és átképzésének tapasztalataira. Évente tíz­ ezreket részesítenek ilyenfajta átképzésben és kiképzésben. En­ nek a hatékonysága azonban igen mérsékelt, mert az átképzésre kerülő emberek általános és szakmai intelligenciája olyan szín­ vonalú, hogy jó részük az új ismeretek elsajátításához szükséges elemi intellektuális képességeket és készségeket sem birtokolja. Még egy adalékot mondanék. Közismert, hogy a gimnáziu­ mot az elmúlt tizenöt esztendőben számtalan bírálat érte azért, hogy az olyan egyfunkciójú iskola, amely csak a felsőfokú to­ vábbtanulásra képes felkészíteni az ifjúságot, de aki nem jut be egyetemre és főiskolára, annak az elhelyezkedésével, munkábaállásával nagy problémák adódnak, mert az ilyen munkaerőt csak segédmunkásként vagy egyszerű irodai segéderőként tudja a társadalom alkalmazni. Kiderült, hogy a gimnáziumban meg­ szerezhető ismeret igen jól konvertálható. Minden olyan terü­ leten, ahol az innováció előrehaladt, ahol nem egy hagyomá­ nyos XIX. századi szakmunkát kell ellátni, ahol szükség van ál­ talánosabb emberi képességekre és készségekre, ott a gimná­ ziumból kikerülő fiatalok határozott előnyt élveznek még a szakközépiskolát végzettekkel szemben is. Ez azzal függ össze, hogy ezek a fiatalok olyan általános műveltséggel rendelkeznek, melynek birtokában másoknál könnyebben, gyorsabban, haté­ konyabban és gazdaságosabban képesek elsajátítani olyan isme­ reteket, amelyekre ma a gazdaság számos szintjén szükség van. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a gimnázium hibátlan iskolatípus, mert itt is vannak problémák, de azt mindenképpen, hogy ma már a munkavégzés, tehát a gazdasági tevékenység szempontjából is növekvő szerepe és jelentősége van az általános műveltségnek. Ezért a közoktatási rendszer elsőrendű feladata, hogy korszerű általános műveltséget adjon az ifjúságnak. E területen nagy hiányok mutatkoznak. Tény az. hogy mi­ közben az általános iskolát elvégzők statisztikája folyamatosan javult az elmúlt tizenöt évben, a gyermekek tudása tulajdonkép­ pen nem változott számottevően. Ma is az a helyzet, hogy egyegy korosztály körülbelül 16 százaléka nem tudja nyolc év alatt elvégezni az általános iskolát és igen sokan csupán a minimá­ lis szinten teljesítik az iskola követelményeit. Számos tanuló úgy lép ki az iskolarendszerből, hogy nem tud rendesen írniolvasni, hogy egy egyszerű szöveg puszta megértése is majdnem megoldhatatlan feladatot jelent számára. Nem az tehát a cél. hogy minél több fiatal papírt kapjon az iskola formális elvég­ zéséről. Az általános iskola feladata az, hogy olyan általános mű­ veltséggel, készség- és képességszinttel bocsássa ki az ifjúságot, hogy akadálytalanul be tudjanak kapcsolódni a középfokú ok­ tatásba. Ma ez nincs kellőképpen biztosítva, hiszen például a szakmunkásképző iskolából a gyerekek mintegy húsz százaléka lemorzsolódik, túlnyomóan azért, mert nem tudnak megfelelni az ottani, erősen limitált tanulmányi követelményeknek sem. Ez az tehát, amivel elégedetleneknek kell lennünk, és ezért ha az iskolarendszer feladatairól beszélünk a 80-as években, akkor az alapfeladatot a felnövekvő generációk általános műveltségének, képességeinek és készségének nagyarányú fejlesztésében kell megjelölni. Számításba kell venni, hogy az iskolából ma kilépő fiatalok évtizedekig aktív életkorúak lesznek, tehát termelő­ munkát végeznek. Most az prognosztizálható Magyarországon, hogy ez alatt a negyven esztendő alatt egy embernek átlagosan háromszor-négyszer foglalkozást kell változtatnia. Ez tömegmé­ retű, minden embert érintő folyamat lesz. Ebből az következik, hogy ezen feladatoknak a ma fölnö­ vekvő generációk csakis akkor felelhetnek meg, ha a mostani­ nál sokkal magasabb általános és szakirányú ismereteket birto­ kainak. Ezért a szakképzési funkciót is át kell alakítani. A szak­ képző iskolák valamennyi szintjén nagyobb hangsúlyt kell he­ lyezni az általános művelésre. A jövő szempontjából elfogadha­ tatlan egy olyan szakmai iskola, amely közvetít ugyan közmű­ velődési anyagot is, de hogy azt milyen szinten és hogyan sa­ játítják el a fiatalok, azt tulajdonképpen másod- vagy har­ madrendű szempontként kezeli. Végeredményben tehát az iskola munkamegosztásra felké­ szítő funkciójának tartalmát gyökeresen át kell alakítani. Nagy távlatokban a közoktatási rendszer csakis akkor lehet összhang­ ban a gazdasági-társadalmi fejlődés követelményeivel, ha olyan munkaerőt képez, amely rendelkezik az önálló ismeretszerzés képességével és készségével, könnyen és gyorsan sajátítja el az új ismereteket. A gazdasági-technikai és tudományos változások most azt az igényt támasztják az iskolával szemben, hogy a spe­ cializált szakmai képzés helyett a széleskörű általános művelt­ ség és a konvertálható szakmai ismeret kifejlesztésére törekedjék. Ez lehet az a távlati cél, amelyhez a közoktatás fejlesztésé­ nek máris igazodnia kellene. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a képzés jelenlegi rendszere nem alakítható át máról holnapra. Károkat okoz az olyan igyekezet, amely a képzési célok fenti értelmű átalakítását néhány éven belül akarná elvégezni. Hát­ rányok származnának ugyanakkor abból is, ha közoktatásunkat a ma lehetséges lépésekkel sem vinnénk a távlatosabb célok felé. Mert minél tovább haladunk a mai vágányon, annál több lesz az ebből eredő kár, s annál nehezebb az átállás. A társadalmi szerkezetben zajló folyamatok és a közoktatás A magyar társadalom szerkezetében két tendencia bontakozott ki az elmúlt évtizedben. Az egyik tendenciát úgy jellemezhetnénk, hogy a társadalmi osztályok és rétegek közelebb kerültek egy­ máshoz, tehát egy homogenizálódási folyamat zajlott le a társa­ dalomban. Ez volt az uralkodó tendencia. Mindez elsősorban az osztályjellegű különbségek további leépülésében, továbbá a ré­ tegeket elválasztó jövedelmi különbségek csökkenésében nyil­ vánult meg. E változások érintették a társadalom művelődési tagoltságát is. E terület leginkább pozitív fejleménye az ún. al­ sóbb rétegek iskolázottságának igen igen jelentős emelkedése, ami az iskoláztatás nagymértékű kiterjesztésének következménye. A népesség iskolázottsági szintjének ugrásszerű növekedése azonban nem fonódott egybe a tényleges kulturális különbségek hasonló mérvű csökkenésével, a továbbtanulási-szakmaszerzési esélyegyenlőtlenségek erőteljes leépülésével. Ez részben azzal függ össze, hogy a társadalmi osztályokat és rétegeket korábban szakadékszerű kulturális különbségek választották el egymástól, s e különbségeket csak hosszabb történeti periódus alatt lehet­ séges jelentősen csökkenteni. Másrészt szerepet játszik az is, hogy az iskolarendszer nem tudja kellőképpen gátolni a kultu­ rális egyenlőtlenségek merev leképeződését és újratermelődését a felnövekvő nemzedékek körében. Mindez azt eredményezte, hogy a művelődési viszonyok változásai nem kerültek szinkron­ ba a társadalmi homogenizálódás más területeken megfigyel­ hető folyamataival. Természetesen az imént említett homogenizációs tendencia általában sem vált kizárólagossá az elmúlt évtizedben. Valójá­ ban a magyar társadalomban megfigyelhető bizonyos olyan dif­ ferenciálódás is, amely halmozottan hátrányos helyzeteket ered­ ményez. Ez természetesen nem új jelenség társadalmunkban. Fej­ lettségünk mai színvonalán azonban a hátrányok halmozódása új problémákat vet fel. Arról van szó, hogy a társadalom álta­ lános fölemelkedésével bizonyos csoportok nem tudtak lépést tartani, s mind anyagi, mind kulturális tekintetben, mind élet­ �módjukban jelentősen lemaradtak a zömtől. Halmozottan hát­ rányos helyzetűnek azokat a csoportokat tekintjük, amelyek nem juthatnak hozzá azokhoz az anyagi és szellemi javakhoz, amelyeket a társadalmi átlag elérhet. A felnövekvő generációkat kiváltképp negatívan érinti a halmozottan hátrányos helyzet, mert mérhetetlenül megnehezí­ ti számukra, hogy a családi-társadalmi környezetük színvolát meghaladó iskolázottságra és szakképzettségre tegyenek szert. E gyermekek igen gyakran nem fejezik be az általános iskolát sem, illetve — ha el is végzik azt — nem tudnak bekapcsolódni semmifajta szakmát adó képzésbe. Iskolarendszerünk társadalmi funkcionálásának egyik leg­ nagyobb feszültsége, hogy a lehetségesnél és elvárhatónál jóval kevesebb segítséget tud nyújtani azoknak, akiknél a képességek fejlődésében, az iskola által közvetített ismeretek és értékek el­ sajátításában halmozott hátrányok mutatkoznak. A normálistól eltérő, késleltetetten fejlődő fiatalok különböző csoportjairól van szó, elsősorban azokról, akiknek hátrányai és késleltetett fejlő­ dése alapjában nem fiziológiai defektusokkal, hanem szociális­ környezeti okokkal függ össze. Feltehető, hogy e gyermekek adottságai semmiben nem különböznek a normálisan fejlődőké­ től, hiányoznak azonban a megfelelő feltételek ahhoz, hogy a szunnyadó-sorvadó képességek felszínre kerüljenek és ösztön­ zést kapjanak. Ennek leginkább szembetűnő és nyugtalanító következmé­ nye, hogy a normálisan képezhető, de az átlagosnál lassabban fejlődők — egy-egy korosztály mintegy 18—20 százaléka, évente mintegy 25—30 ezer gyermek — nem fejezi be nyolc év alatt az általános iskolát, illetve nem tesz szert azokra a minimális is­ meretekre és képességekre sem, amelyek az általános iskolai végbizonyítvány megszerzéséhez szükségesek. A probléma ter­ mészetesen nem egyszerűen az, hogy a gyermekek, akiknek több­ sége megkülönböztetetten kedvezőtlen családi-társadalmi felté­ telek között nevelkedik, egy-két évvel hosszabb időt tölt el az általános iskolában. A gondot az okozza, hogy többségüket a tíz­ évig tartó iskolázás sem juttatja azon ismeretek és készségek bir­ tokába, amelyek már ma is elengedhetetlenül szükségesek a megbecsült társadalmi tevékenység folytatásához. E probléma társadalmi súlyát és az egyéni életsorsok ala­ kulását érintő negatív hatásait és következményeit akkor tud­ juk igazán mérlegelni, ha számításba vesszük a társadalmi, gaz­ dasági-technikai és tudományos fejlődés rohamosan növekvő kö­ vetelményeit. E változások következtében egyre inkább össze­ szűkülnek, végeredményben megszűnnek azok a tevékenységi körök, amelyeket korábban — és részben még jelenleg is — akár megkülönböztetetten fejletlen képesség- és ismeretszint birtoká­ ban is jól el lehetett látni. Az egyre dinamikusabbá váló technikai fejlődés és az egyre bonyolultabb emberi-társadalmi viszonyok minőségileg új köve­ telményeket támasztanak a nevelési intézményrendszerrel szem­ ben. Erőteljesen megnövelik az iskola társadalmi felelősségét, an­ nál is inkább, mert korunkban elsősorban a célirányosan szerve­ zett nevelési rendszer nyújthat biztosítékot ahhoz, hogy az em­ berek kifejleszthessék mindazon képességeiket és készségeiket, s elsajátítsák azokat az ismereteket és normákat, amelyek az ön­ álló és aktív társadalmi tevékenység elkezdéséhez szükségesek. Ebből a következő konzekvenciák adódnak: nevelési intéz­ ményrendszerünk működése csakis akkor lehet összhangban szo­ cialista társadalmunk fejlődésének szükségleteivel, ha tevékeny­ ségét az össztársadalmi gyakorlatra való egyetemes előkészítés követelményei és a kultúra demokratizálásának céljai határozzák meg. E követelmények konkrétan a következőket jelentik: a) a történelmileg kialakult oktatáscentrikus iskolát a szó szo­ ros értelmében nevelő, személyiségfejlesztő intézménnyé kell átalakítani; b) a szocialista köznevelési rendszer a társadalom minden tagja (minden normálisan képezhető egyén) számára biztosítja, hogy az egyének: — elsajátítsák az adott társadalomban általánosan használt, a teljes értékű tevékenységhez elengedhetetlen szimbólumrend­ szereket, érintkezési normákat, és azokat alkalmazni is tudják; — elsajátítsák a mindennapi életvitelhez szükséges technikai és tárgyi ismereteket, konkrét készségeket, illetve ezeknek azt a részét, amit a család (vagy családok) egy része nem ad át; — eligazodjanak adott társadalmunk viszonyaiban, sőt e vi­ szonyokat bizonyos mértékig kezelni is tudják. Problémát okoz, hogy pedagógiánk még nem tisztázta kielé­ gítően a következő kérdést: voltaképpen mi a konkrét tartalma annak a képesség- és ismeretrendszernek, ami valóban a társa­ dalom minden tagja számára nélkülözhetetlen ahhoz, hogy „tel­ jes” társadalmi életet élhessen? Kétségtelen, hogy e tartalom egy-egy adott pillanatban is nehezen meghatározható, időben pe­ dig folytonosan változik. Épp ezért mindenkor csak részleges eredményre vezethetnek azok a kísérletek, amelyek a mindenki­ vel elsajátítandó általános műveltség tartalmát akarják pontosan körülírni. Jelenleg e kérdések vitatottak. Bizonyos alapvető elemeket azonban nagy biztonsággal tudunk kijelölni. Ezek közül a követ­ kezőket érdemes külön is kiemelni: — mindenekelőtt az anyanyelv olyan szintű használatát, amely lehetővé teszi a mindennapi élethez tartozó tetszőleges tartal­ mak megértését és önálló kifejezését; — továbbá az olvasás olyan szintű elsajátítását, amikor nem okoz nehézséget a mindennapi élethez tartozó információk meg­ értése. Nyilvánvalóan elemi követelményekről van szó. A helyzet azonban az, hogy a lemaradó gyermekek hátrányainak iskolai konzerválódása (és növekedése) nagyon szorosan összefügg az említett elemi készségek fejletlenségével, tehát azzal, hogy ok­ tatási rendszerünk e két alapkészség kifejlesztését nem tudja az említett gyermekeknél megoldani. Vajon milyen okokra és következményekre vezethető vissza, hogy a normálisan képezhető, de az átlagostól eltérően fejlődő és szociális hátrányokkal induló gyermekek jelentős részének képességei és készségei a viszonylag hosszú kötelező iskolázás ellenére is szembetűnően fejletlenek maradnak? A behatóbb elemzést az teszi szükségessé, hogy a probléma megítélésében jelentős, és az iskola működését kedvezőtlenül befolyásoló szem­ léleti zavarok mutatkoznak. Az iskola személyiségformáló lehe­ tőségeinek abszolutizálása, mértéktelen túlfeszítése épp úgy elő­ fordul, mint az ellenkező véglet, vagyis az intézményes nevelés aktív és viszonylag autonóm hatáslehetőségének alábecsülése. Egyfelől le kell szögezni, hogy a személyes adottságok és képességek fejlesztésében, a szociális eredetű iskolai hátrányok megszüntetésében az iskola távolról sem rendelkezik korlátlan lehetőségekkel. A személyiség fejlődése ugyanis szociálisan de­ terminált. Ez azt jelenti, hogy az iskolában nevelt gyermek fej­ lődésében az iskola által meg nem változtatható társadalmi, csa­ ládi stb. tényezők töltenek be domináló (de nem kizárólagos) szerepet. A differenciáló szociális feltételek hatásai szükségkép­ pen kifejezésre jutnak az iskolában. A probléma lényege elsősorban nem az, hogy a gyermekek — jórészt a differenciált szociális feltételek hatására és egyéb okok miatt is — eltérő mértékben profitálnak az iskola tevé­ kenységéből, s nem azonos módon és ütemben fejlődnek. Az uniformizálásra, az egysíkúságra törekvés, vagy a lefelé nivellálás ellentétes a szocialista társadalom céljaival. Egyértel­ műen el kell utasítani tehát azt a felfogást, amely a jó vagy ki­ emelkedő képességűek számára kedvező iskolai feltételek fej­ lesztését elhanyagolhatónak, másodrendűnek minősíti, mondván, hogy az elitképzés az igazságtalanságot, a társadalmi egyenlőt­ lenséget növeli. Hiba lenne az is, ha a hátrányos helyzetű gyer­ mekekkel kapcsolatban mindössze a lemaradók, a lassan fejlő­ dők segítségére törekednénk, tehát arra, hogy a gyermekek tu­ dását és képességeit az iskolában és a társadalomban megkí­ vánt átlagos szintre emeljük. Nem maradhat figyelmen kívül a hátrányokkal induló, de az átlagosnál jobb adottságokkal ren­ delkező és gyorsabban fejleszthető gyermekek segítésének szem­ pontja sem. Valójában nem a képességek differenciált és egyenlőtlen fejlődését kell problémának tekintenünk, hanem lényegében azt, hogy jelenleg még a szociális előnyök és hátrányok túlságosan egyenesvonalúan érvényesülnek a képességek fejlődésében. Mind­ ez szervesen összefügg azzal, hogy nevelési intézményrendsze­ rünk a lehetségesnél és elvárhatónál jóval alacsonyabb szinten teljesíti a szociális hátrányok hatásainak enyhítésével össze­ függő, alapvető társadalmi feladatait. Ez összefügg az iskola­ rendszer egészének szerkezeti és tartalmi fogyatékosságaival, a �pedagógiai tevékenység szociális érzékenységének és tudatossá­ gának fejletlenségével. Pedagógiánk mindmáig igen kevéssé tárta fel azt a roppant fontos kérdést, hogy a kedvezőtlenebb szociális körülmények konkrétan miként befolyásolják az ilyen feltételek között ne­ velkedő gyermek képességeinek fejlődését. Nincs az iskolának világos képe arról, hogy például az alacsonyabb iskolázottságú segédmunkáscsaládban nevelkedő gyermekek milyen készségek­ kel kerülnek az iskolába, hogyan tudnak alkalmazkodni az is­ kola számukra szokatlan érték- és normarendszeréhez, s konk­ rétan milyen hátrányaik vannak. Miután a pedagógia nem is­ meri a társadalmi eredetű, ún. indulási különbségek pszichi­ kus tartalmát nincs megalapozott elképzelése arról sem, miként lehetne a lemaradásokat csökkenteni, illetve felszámolni az is­ koláztatás évei alatt. A pedagógiai tevékenység igen kevéssé igazodik a gyerme­ kek alapkészségeinek differenciált fejlettségi szintjéhez és fej­ lődési üteméhez. Sok esetben elsajátítottnak, adottnak tételez fel számos olyan ismeretet, készséget, amit csak a kulturálisan kedvezőbb feltételek közül érkezők hoznak magukkal. Másfelől az iskolai-pedagógiai értékrend olyan, hogy csupán a jó tanulók juthatnak elismeréshez és sikerélményhez. A lassabban fejlő­ dők, tehát azok, akik leginkább rászorulnának a sikerélmények nyújtotta ösztönzésre, ritkán élvezhetik tulajdon értékük elis­ merését. Mindez keresztezi azt a törekvést, hogy a művelődési érté­ kek iránt egyébként is kevéssé fogékony gyermekek beilleszked­ jenek az iskola világába, hogy elfogadják az ott közvetített normákat és értékelési mintákat, s kifejlődjenek bennük az eredményes tanuláshoz nélkülözhetetlen indítékok. Az iskolának tehát az egyén fejlettségi szintjéhez igazodó pedagógiai ösztön­ zések és késztetések olyan légkörét és stílusát kellene kialakí­ tania és meghonosítania, amelyben valóban feloldódhat a gyer­ mek szembenállása a tanulással, s kialakulhat benne az adott­ ságok és képességek kifejlesztésének igénye. A személyiség belső világának, tanulási-művelődési indítékainak pozitív formálása nélkül — a puszta tanulmányi segítés esetén — igen kevés re­ mény lehet arra, hogy a lemaradó, nehezen fejlődő gyermekek felzárkózzanak, s elérjék lehetséges teljesítményük optimumát. Az elkülönítésről, a speciális intézményes keretekről gya­ korta előforduló vélemény, hogy a bárminemű okból lemara­ dó, nehezen fejlődő gyermek nevelése speciális intézményes ke­ reteket és megoldásokat igényel. Egyesek hajlanak arra is, hogy a családi, szociális, etnikai stb. okokból az átlagtól lemaradókat nehezen nevelhetőnek ún. familiáris szellemi fogyatékosoknak Van-e jövőjük? „Ha ez megtörténik, vegyenek egy nagy te­ kercs szögesdrótot, kerítsék körül a falut. És csináljanak egy nagy táblát is: Halott falu!! Én meg legjobbnak látom, hogy megmondom a fiaimnak: menjenek innen, itt nem lehet lakni, élni.” Óvodakörzetesítésről volt szó, amikor ez a szenvedélyes hozzászólás elhangzott a tanács­ ülésen. Az apróságokról beszéltek — de mennyire nem apróság ez a téma! Itt nyolc gyerek van mindössze (később lesz talán 12— 13 is, a két és fél évesekkel együtt), három felnőttet foglalkoztatnak teljes munkaidőben az ellátásukért. Gazdagok vagyunk — vagy inkább bolondok?... Az óvoda maradt, leg­ alábbis néhány évre. * Aprófalvas megye Nógrád, társa ebben Bor­ sodnak, Baranyának, Zalának, s ez nem ke­ vés gonddal-bajjal jár: a településfejlesztés legnehezebb útján kell végigmenni. A me­ gye két városában a lakosság 28 százaléka él mindössze, a városi tanácsokkal együtt 56 közigazgatási egység fogja össze a százhar­ minc települést. Mintegy száz falu községi közös tanácshoz tartozik. Az integráció nem hagyta érintetlenül az iskolahálózatot sem: csak az elmúlt öt esz­ minősítsék, s az ilyen gyermekek elkülönített nevelésének szük­ ségességét hangoztassák. Sokszor szemhatáron kívül marad, hogy az elkülönítés voltaképpen olyan negatív megkülönbözte­ tés, amely mérhetetlenül hátráltathatja a gyermek fejlődését, az önértékelés súlyos zavaraihoz, antiszociális, deviáns viselke­ dés kialakulásához vezethet. Bizonyos esetekben természetesen nem vonható kétségbe a gyermek elkülönített szervezeti keretek között történő nevelésé­ nek indokoltsága és szükségessége. Nyilvánvaló, hogy a fizio­ lógiai defektusokkal terhelt gyermekek nevelését és képzését speciális intézményes keretek között kell megoldani. A normá­ lisan képezhető, de nehezen nevelhető, az iskolai szituációba egykönnyen beilleszkedni nem tudó, lassan fejlődő egyének több tízezres tömegének nevelését azonban a rendes iskola keretei között kell megoldani, mindenkor gondosan elkerülve a gyer­ mek hátrányainak, gyengeségeinek nyílt hangoztatását. Az iskolarendszernek tehát halaszhatatlan feladata és kö­ telessége, hogy kipuhatolja: miként lehet jó hatásfokkal törőd­ ni azokkal, akik korábbi neveltetésük, szociális feltételeik, adott­ ságaik és képességük miatt „mások”, eltérnek a normálisnak tekintett átlagtól, kevésbé szabályosan, kevésbé tipikusan fej­ lődnek. Amire itt szükség van: a megbélyegzés nélküli kü­ lönbségtevés, a differenciálás. Konzekvensen számot kell vetni a „kivételesek” igen nagy sokaságával (minden bizonnyal to­ vább növekvő tömegével), s az iskola egész tevékenységét, a legnagyobb rugalmasság, a fokozottabb tolerancia és a szociális feltételekhez való igazodás irányába kell fejleszteni. Szemléleti változásra is szükség lenne, hogy az iskola ne a ma uralkodó elhárítási reflexekkel reagáljon a normálistól el­ térő fejlődésre, hanem az alábbi elveket kövesse; — nem beskatulyázni, senkit sem azonosítani pillanatnyi teljesítményével; — nem tenni egyenlőségjelet a lassú fejlődés és gyenge ké­ pességek közé; — szervezetten biztosítani annak lehetőségét, hogy az isko­ lában megtalálhassa mindenki azt a területet, ahol az átlagot meghaladó teljesítményt nyújthat. Ne feledjük: az iskola olyan mikrotársadalom, amely nem­ csak tükrözi, de befolyásolja is az össztársadalmi viszonyok alakulását. Ezért oly fontos az olyan légkör kialakítása, ahol mindenki kivívhatja tulajdon emberi értékeinek elismertetését, kibontakoztathatja szunnyadó képességeit, ahol az egyén meg­ győződhet arról, hogy senki sorsa nem eleve eldöntött. tendőben huszonhárom kisiskola szűnt meg. Az ok: tíz alá csökkent a tanulók száma, ezért ha tartós a folyamat, nem lehet csopor­ tot indítani. Legtöbb esetben szükségszerű a lépés, még­ is a városlakókban is megrezdül valami, ha egy iskola bezárásáról hallanak hírt — hiába lesz a helyén öregek napközije, vagy éppen a régen várt óvoda —, felébred a nosztalgia, az egykor felnevelő kisiskola iránt Már húsz esztendeje elkezdődött ez a fo­ lyamat, mégis úgy tűnik, ma sem lehet pontot tenni a végére. A 60-as évek elején; a r.-i járás volt az élenjáró, ott fejeződött be először a körzeti iskolák létrehozása. Bár nem volt mentes kisebb zökkenőktől, a jó előkészítés, az ésszerűség és a humánum öt­ vöződött a pedagógusok megértő hozzáállá­ sával: a gyerekekkel együtt vállalták az „át­ járást”. Így a legtöbb helyen nem maradt pe­ dagógus nélkül a község — ott maradtak fa­ lujukban. Akit csak megkérdeztem erről, mind azt vallotta: ez döntő!... Most bár a helyzet változott (a szegény pedagógus ingá­ zik, alig van ideje), mégis igyekszik résztvenni a község közéletében, számíthatnak rá. * Lámpás — ma? — szólal meg a kétkedés. Régen persze voltak „lámpások” — arcok bukkannak fel, kavarognak az élmények. A „nagy öregekről” kellene először szólni, akik Gazsó Ferenc szinte gyerekfővel kezdték a pedagógus pá­ lyát, a régi elemiben, népiskolában. Sokan még sorkoszton is voltak (ma el tudná ezt képzelni egy ifjú tanító, tanár?...), benneéltek a falu mindennapjaiban, annak ünnepe­ it, szórakozásait, művelődését fényesítették. Nem sajnálták az időt színjátszócsoport szer­ vezésére a betanítás során elültették a vá­ gyat az igényesebb élet iránt, formálták az ízlést, a darab kiválasztásával — ha tehették — a „passzív rezisztencia” kis hőstetteit haj­ tották végre a Horthy-korszakban, a keresz­ tény-nemzeti kurzus ízlésével, ideológiájával szemben. És a gazdakörök, a folklórkincs őr­ zése... Mindez a felszabadulás után is foly­ tatódott — sokan ott voltak a változások ér­ lelői között. Alakítottak kórust és tánccsoportot, népművelők voltak a szó legnemesebb értelmében. De miért a múlt idő? Igaz lenne, hogy ma nincs szükség közösségteremtő emberekre? Szó sincs róla — kellenek és vannak is, csak talán kevesebben, mint régen. Ám nem egy tanítónő szépérzéke tükröződik (lassan, las­ san) a falusi lakások díszeiben, kézimunkái­ ban. Sok falusi sportkör folyamatos jó mun­ kája mögött az egykori „tanárbácsi” ösztön­ zése rejlik. És ma is vannak pávakörök, táncsoportok, élükön pedagógusokkal, ma is előfordul, hogy hozzájuk fordulnak ügyes-ba­ jos dolgaikkal a falubeliek, elfogadják szavu­ kat a társadalmi ügyekben. �Csak két dolog kell hozzá: hogy ne vegyék el mindettől a kedvüket magasabb fórumo­ kon, és hogy egyáltalán ott legyenek még a faluban. Ha a tanulók nagyarányú létszám­ csökkenése egyértelműen a körzetesítést sür­ geti, a gyerekek mellett a pedagógusokról se feledkezzenek meg az új iskolában! Nem az igazgatótanítóból „lefokozottak” sértődését ér­ zem jogosnak, hanem a tagiskolák nevelői­ vel való foglalkozást ,a megszűnt kisiskolá­ ból bejárók elismerését kevésnek. Az érem másik oldala, a felsősök nélkül maradt „fél­ karú” iskolák némelyikében találkozhatunk megkeseredett, közömbös emberekkel, akik ke­ resztezik a körzeti iskola, körzeti művelődési ház jó kezdeményezéseit is — úgy hiszem, itt mindkét félnek lépni kell egymás felé, a gye­ rekek és a falu érdekében! tani. Azelőtt csak pendliző gyógyszerészről, orvosról hallhattunk — ezekre a pályákra természetesen nélkülözhetetlen a szakérte­ lem, a diplomával fémjelzett tudás. A neve­ lésben?!?... Ahhoz, hogy esélyegyenlőséget biztosítsanak a kisiskolában, hogy növekedjen a szakosain leadott órák száma, sok helyen ehhez a megoldáshoz kellett fordulni. Hiszen képtelenség minden tantárgyból szakosat al­ kalmazni egy kis intézménynél — ugyan mi­ vel töltenék ki az óraszámát például a kész­ ségtárgyat, kémiát tanítónak? De ha van vál­ lalkozó, és tűrhető a közlekedés, jöhet ez a furcsa ingázás. Van ahol ez „váltakozó mun­ kahelyre történő kinevezéssel” jár, máshol csak megegyeznek az egy igazgatás alatt ta­ nító pedagógusok a cseretanításban, megint máshol önálló iskolák nevelői „cserélnek”. * Azt hinné az ember, mindenki jól jár: az iskola minőségi „mutatói” ugrásszerűen fel­ szöknek. a gyerekek nem olyantól hallják az ismereteket, aki maga is csak egy-két órával jár előttük, a tanárnak nem kell más tár­ gyat vállalni saját iskolájában a szűkös óra­ szám felduzzasztására. Osztott és részben osztott, összevont, osz­ tatlan — számtalan formája van a falusi kis­ iskolának. Aki előtt mindez ismeretlen, em­ ber legyen a talpán, ha el tud igazodni, a körzetesítés, iskolaintegráció utáni helyze­ ten! Csak egy példa: a b-i járásban tizenhat körzeti iskolához tizenöt tagiskola tartozik. (Általában az alsó tagozat maradt meg.) Érdekes eset az m-i tagiskoláé, ahol I—VIig tanulnak a diákok. Tagiskola, de az itte­ ni osztályokba a szomszédos kisközségből is átjárnak a gyerekek, egészen addig, míg fel nem épül a szép, modern körzeti iskola. Ak­ kor itt is csak az alsó marad. Hogy miért kel­ lett a két felső osztályt „bevinni”? Az elkép­ zelés az volt, induljon el a bekörzetesítési fo­ lyamat. Bár ez kissé elsietettnek tűnik, végül is jobb körülményeket teremtett, azóta nem kell váltott műszakban tanítani. És nem mos­ tohagyerek az intézmény: idén elkezdődik a felújítása. Ha végleg „bemennek” a felsősök, igen korszerű, kényelmes körülmények között folyhat majd a tanítás. Egy egész napos el­ ső osztályuk már most is van, nem marad­ nak el „szakmailag” más iskoláktól. Apropó, lépéstartás! Gyakran felmerül: képesek-e a kisiskolák pedagógusai megnöve­ kedett nevelési-oktatási feladatokat megfele­ lő szinten ellátni? A friss erők, a fiatalok inkább nagyobb helyekre mennek, a kisisko­ lákban magasabb az átlagéletkor, mint a na­ gyobb községekben, városban. Ám az életkor nem számít: valójában a hivatásszeretet do­ minál, amit számos példa bizonyít. Egyet ezek közül: a pedagógus továbbképzési kabinet a művelődési osztállyal együtt felmérte, milyen feltételekkel várják az iskolák az orosz nyelv bevezetését az alsó tagozat utolsó osztályá­ ban. Kiderült, huszonnyolc kisiskolában hi­ ányzik a szakos nevelő, az alsós tanítók nem tanultak oroszt (főként a régebbi nemzedék). A megindított 2 éves komplex tanfolyamon mégis 50 százalékuk végez idén, többen vál­ lalkoztak ötven év körüliek is. Az egyéb tan­ folyamokon sem a kor, vagy az iskola nagy­ sága dönti el a részvételt: a személyes hozzá­ állás és időnként az objektív akadályok. Ami a körzeti szakmai munkaközösségeket illeti: kevésről hallhatunk dicsérő szavakat: hétha­ tárba kell eljárni egy-egy foglalkozásra (ami évente négyszer van általában), formális ma­ rad az egész — nincs érzékelhető folytatá­ sa a mindennapi munkában. Vannak ellen­ példák is, amikor a tagiskola tanítónője a körzeti iskola elismert alsós munkaközösség­ vezetője. És ne feledjük az önképzés lehető­ ségét sem — a pályát szerető pedagógusok vi­ déken épp annyit (ha nem többet!) olvasnak szakmai lapokat, irodalmat, mint nagyobb he­ lyen tanító kollégáik! * Pendliző pedagógusok. Csak néhány éve is­ mert ez a fogalom. Nem véletlenül — koráb­ ban a községeket egymással és a nagyobb te­ lepüléssel összekötő közlekedés is szerényebb volt, és valószínűleg az 1972-es oktatáspoli­ tikai határozat szele is segített vitorlát bon­ De képzeljük magunk elé tanévkezdés előtt valamelyik érintett iskola igazgatóját, amint az órabeosztást készíti! „Három kolléga megy, kettő jön. A társ­ községben az egyikük napközis — neki regge­ li órákat nem adhatok, kitolás lenne. De ab­ ban is igaza van X. kartársnak, hogy tömbösíteni csak a különböző osztályok óráit jó, mit kezd ő ugyanazzal az osztállyal két egy­ másutáni órán? De az se jó. hogy egy órá­ ért — közben még esetleg lyukas órát is kell beiktatni — átbuszozzon, öszetöri a délelőt­ töt. ..” Anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt részesülnek az ingázók, mód nyílt az útikölt­ ség megtérítésére, céljutalomra is Ennek el­ lenére nehezen megfizethető ez a munka. Ám az oktatás színvonalának emelése érde­ kében csinálni kell — és egyre több helyen vállalják is. * Két győzelemről hallhattunk híreket, ami­ kor a szülők ellenállásán megbukott a terve­ zett iskolakörzetesítés. Hogy az oktatási szín­ vonal feszegetése után szólok erről és nem korábban említettem, azt az első eset indo­ kolja. Adott négy község. A körzeti központ, N., valamint G. B. és Sz. tagközségek. Az első­ ben három tanulócsoportos tagiskola műkö­ dik (és igen jól), a felsősök évek óta bejár­ nak. Sz-ben tavaly szűnt meg az I—IV. öszszevonással működő kisiskola, B-vel szeret­ ték volna a példáját folytatni. A jelenlegi három tanerő: az egyik szülés előtt, a másik négy évvel a nyugdíj előtt áll, a harmadik nyugdíjból jött vissza tanítani. Láthatóan gond van a személyi feltételekkel. Emellett az innen bekerülő gyerekek eredménye el­ marad társaikétól. A szülők szempontja: fa­ lujuk sorsát féltik: nem lesz érdemes ide épí­ teni egy fiatalnak, ha már iskola sincs — mondják. Súlyos kompromisszum árán sike­ rült csak a „győzelem”. Az iskolába a körze­ tiből fog kijárni egy felsős, a nyugdíjas ta­ nító továbbra is maral. És a várható „eredményeit”? Megyeszerte közismertebb, nagyobb vihart kavart a cs-i hat kisközség esete. Az egyik országos napilap is foglalkozott a fejlemé­ nyekkel. A „lavina” a februári szülői érte­ kezleten indult — bár valóságban már jóval korábban forrongtak az indulatok. A nem kellő előkészítés rémhírek elterjedéséhez ve­ zetett (bár volt korábban egy falugyűlés, ahol tisztázták a terveket). A szülők azt hitték, el­ sőtől nyolcadikig mindenkinek be kell költöz­ nie a járási székhelyen épülő kollégiumba — pedig valójában csak a felsősök számára ter­ vezték a bekörzetesítést, a hétközi bentla­ kást csak lehetőségként ajánlották fel. A já­ rási művelődési osztály célja a szakrendszerűbb oktatás biztosítása. A körzet 107 diák­ ja közül a felsősök számára, a benti, korsze­ rűbb feltételek között. A helybeliek állás­ pontja: alakítsanak ki a községi közös tanács valamelyik falujában egy olyan iskolát, amely a távoli bejárás nélkül megoldja gyer­ mekeik oktatását, ne vigyék el őket!! Az in­ nen kikerülők helytállása, a meglevő iskolák felszereltsége, a pedagógusgárda képzettsége (tulajdonképpen csak az orosz nyelv tanítása megoldatlan jelenleg) és hivatásszeretete biz­ tosíték számukra a megfelelő nevelés-okta­ tásra. Mi idézte elő ezt az erős ellenállást? Az, hogy a szülők megkérdezése nélkül ter­ vezték a körzetesítést, hogy rossz volt a tájé­ koztatás (még a pedagógusok is bizonytalan­ ságban voltak sokáig), vagy a község életé­ nek, jövőjének féltése az iskola nélkül mara­ dástól? Mindezt ma már nehéz kibogozni. Lényeg az, hogy a kollégiumlátogatás cél­ jából kiküldött busz üresen fordult vissza a járási székhelyre, a szülői értekezleten (mely­ re a megye első számú tanácsi művelődésirá­ nyítói is eljöttek) „leszavazták” a bekörzete­ sítést. A sohasem tapasztalt látogatottságú szülői értekezleten csupán a megyei tanács elnökhelyettese kapott tapsot, amikor beje­ lentette: minden marad helyben... Azaz a terv szerint 1982/83-tól kiskörzetesítéssel (az egyik községben lesz az alsó tagozat, I. és III., II. és IV. bontással, a másikban a fel­ ső V—VI., VII—VIII. bontásban) oldják meg az oktatást, napközit, és étkeztetést is adnak, ami eddig nem volt. Pirrhuszi győzelem volt-e végül is az ered­ mény? A járás korszerűsítést akart, a körzet lakossága a régi mellett adta le voksát, ezt tartva értékesebbnek. Vannak olyan szülők, akik kissé tartanak attól, hogy ezzel a kicsi­ kart döntéssel hátrányos helyzetbe hozták magukat az irányító szervek előtt. De az ígéretet megkapták: támogatják továbbra is az iskolát, segítik, figyelik szakmai munká­ ját. És az is biztató, hogy a felújítási keret­ ből számukra is jut (ez már a döntés előtt így volt). Olcsó következtetés, de nem tudok jobbat: a gyakorlatban derülhet ki, jól jár­ tak vagy rosszul. Döntő persze, hogy mind­ két fél betartja az ígéretét és törődik az is­ kolával... Jövőbe látni — lehetetlen, de a tervek iz­ galmasak. Az aprófalvas települések kisisko­ láinak és e községek életének kapcsolatairól, jövőjéről megkérdeztem az egyik illetékest, a már említett megyei tanácselnökhelyettest, aki mint tisztségviselő és mint magánember, egyaránt úgy vélekedett, nem szabad e kis­ községeknek elnéptelenedniük, élettelenné válniuk — mindent meg kell tenni az alap­ funkciók biztosításáért. Az elmúlt évek ta­ pasztalata, hogy ahol a községi közös ta­ nács megnyugtatóan biztosította az alapellá­ tást a társközségekben is, ahol „magáénak érezte” a gondjaikat, ott nincs számottevő elvándorlás. Azt szeretnék érezni minden ilyen településen, mintha ott is laknának fele­ lős vezetők. Mindez persze nem az indoko­ latlan igények kielégítését jelenti — felelő­ sen kell rangsorolni köztük. A VI. ötéves tervben Nógrád megye egyik kiemelt felada­ tának tekinti az alsófokú központok fejlesz­ tését. Hogy miből áll a lakosok „községi tuda­ ta”, ragaszkodása falujukhoz? Először is itt van az otthonuk, családi kötelékek, gyakran mélyen gyökerező hagyományok kötik őket. Emellett azonban nem csak lakni, élni is itt sze­ retnének, és ez alapfokú ellátás nélkül le­ hetetlenség. Ismert, hogy élelmiszerhez, or­ voshoz, iskolához szeretnének jutni. Ám az egészségügy és oktatás színvonala azt is megköveteli, hogy ésszerű integrációt hajtsa­ nak végre. Ha ez olyan, ami a társközségben �lakóknak is elérhető, ha a körzetesítés egyér­ telműen jobbat hoz, nem érezhetik hátrá­ nyos helyzetben magukat. De ha például egy kisiskola bekörzetesítése nyomán rosszabb helyzetbe kerülnek a gyerekek, mert olyan nagy a körzeti iskola zsúfoltsága, hogy nem ellensúlyozza az ott elérhető előnyöket (ame­ lyek az alsósoknál már ma sem egyértelmű­ ek...) akkor elhamarkodott lépés a kisközség iskolájának megszűntetése, aminek természe­ tes következménye csak egy lehet: a társa­ dalmi közérzet romlása. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk kiürül­ ni a falvakat! Ehhez mindenütt helyben van a megoldás. A „van-e jövőjük?” — kérdés nem csak a kisközségekkel, mint településformával kap­ csolatban merül fel (remélhetően nem csu­ pán magánremény, hogy igenlő választ adnak az elkövetkező évek...), hanem a kisiskolák sorsához kötve is. A megyei elnökhelyettes a beszélgetésünkkor így fogalmazott: „Befeje­ zettnek tekintjük a körzetesítést. Az a hat falu lett volna az utolsó nagyobb lépés — de nem erőltetjük. Kisebb integrációk, átrende­ zések lesznek, de a közeljövőben körzetesítés nem. Majd ha megérik rá az idő, a lakosok maguk kérik.” Szeretnék a jövőbe látni. . G. Kiss Magdolna Nyílt levél Kedves Icukám! Kicsit szégyenlem magam, mert nagyon régen nem jelentkeztem, mintha elfelejtet­ tem volna, amit idestova tíz évvel ezelőtt ígértem. Már az is meglepett téged, hogy 1975 őszén meglátogattalak. Igaz, nem ígér­ tem meg, hogy mikor és miként kereslek fel ismét, csak azt, hogy erre egyszer sort kerítek. Hitted is, nem is. Ki tudja miért? Nem hiszem, hogy olyan sok rossz élmé­ nyed lenne a barátság igazi voltáról, ta­ lán inkább az mozdult benned, hogy sok­ kal nagyobb a távolság köztünk, mint ami kilométerekkel mérhető Salgótarján és Bu­ dapest légvonalában. Pedig ha tudnád, hogy én először ezt a távolságot Balassa­ gyarmaton át jártam meg. 1957. nyár dere­ kán. Akkor még álmainkban sem volt a tarjáni műút. A munkában együtt töltött tíz hónap, az egyszer sem hiábavaló gyötrelmes erőbedobás, a sok közös szorongás és izgulás, hogy sikerüljön vállalkozásunk, akkor feledtette velem az első Nógrád megyei utazásomat. Ahogy múlik az idő, annál többször jut az eszembe, biztosan nem azért, mert öreg­ szem, hanem azért, mert az önmagam és mások által kimondott és kimondatlan kér­ désre — MIÉRT?.. — itt találom a válasz kezdetét. A felelettel — a kérdésre — ne­ ked is adós vagyok. Engedd meg, hogy le­ velemben törlesszek egy kicsit! Ne csodálkozz, mégha tudod is, hogy 1969. őszétől 1970 nyaráig hányszor fordultam meg hetente az acélgyári kultúr és a bu­ dapesti GANZ-MÁVAG Művelődési Otthon között, minden szerdán ott, és minden hét­ főn itt. Nem említve azt, amit a Tarján­ ban töltött, ezt az időtartamot megelőző tíz esztendő alatt megtettem. Mégis számomra az az első út az egyetlen és végtelen azó­ ta, hogy először elindultam Budapestről, az Izabella utcából, az akkori idők luxusko­ csijával, Warsawával Balassagyarmaton és Őrhalmon át a salgótarjáni acélgyári útra, akkori nevén Sztahanov útra, amit a je­ genyefasor végén lezár a gyári „nagy ka­ pu.” Bár minden, ami rosszul kezdődik, jóra válna! Rekkenő augusztusi hétköznap volt. A perzselő hőségtől és a portól volt-e min­ den kibírhatatlannak tűnő, vagy azért, mert tudtam, az utazás végén vár egy szükségből ideiglenesen juttatott, a buda­ pestihez viszonyítva tágas lakás, de az aj­ tón belül ott halmozódik a hetekkel aze­ lőtt idegen kezekkel leszállított és hegyibe-garmadába rakott motyónk. Vár a ta­ karítani, a mosnivaló, a lakást be is kéne lakni gyorsan-ügyesen, hiszen szeptemberben kezdődik a tanítás, a Sztahanov úti isko­ lában is, ahová várnak a gyerekek, hanem Kiaknázás lóhalálában „Hazánk legfontosabb és legértéke­ sebb nyersanyaga agyvelőállománya, mely eddig csak igen kis százalék­ ban került kihasználásra.” (SzentGyörgyi Albert nyilatkozata Sándor Pálnak; Szabad Nép, 1945. április 1.) Átszellemülten magyaráz íróasztala mögül a fiatal nő: — ... én szervezem meg a továbbképzéseket, a tanfolyamokat. Meghívom az előadókat, és agitálom az embereket, hogy érdemes beiratkozni... — És tényleg érdemes ? Réveteg tekintete fölélénkül, rám néz, vizsgálja fizimiskámat. Majdhogynem égeti bőrömet ez a pásztázás; most én révedek ki az ablakon. — Hát persze hogy érdemes! — hallom megrökönyödéssel teli hangját. * Sokéves átlagban kétezer főt foglalkoztat az exportőr gyár. Nem is egy nagyobb üzem van a városban. Ettől mégis igen sokat vár az ország. Lássa el táblaüveggel a honi házak nagyrészét, adjon szél­ védőket az Ikarus buszokra; s ezeken túl: tetemes kivitelt bonyo­ lítson le a világ minden tájára — dollárért. Tradíciójuk van: évszázados múltra tekinthetnek vissza. De csak ebből — bár jól jött mindig — soha nem lehetett megélni. Év­ ről évre többet, többfélét és jobbat követelnek, várnak a megren­ delők. is azért, hogy bevezessem őket a magyar nyelv és irodalom szépségeibe, hanem azért, mert biztosan érdekes lesz a pesti tanárnéni, akit még a múlt tanév végén beígértek. Úntam és utáltam mindent! Véremben még ott lüktetett az ellenforradalom alatt átélt rettegés, és az azt követő nagyvárosi félelem, hogy aki az utcán szemben jön velem, nem szabadult bűnöző-e, aki rámszegezheti a géppisztolyát. De még attól a rettegéstől sem szabadultam fel, hogy ki­ ről — netán vélt jó barátomról — mit tu­ dok meg a mindent elfedni képes nagy­ városban, amit tán még nehezebben tűrhet­ nék el, mint a nekem szegezett géppisztolyt. Zavar és szenny megrendítő nyomai még mindig a fővárosban, azon kívül, de lel­ kem mélyén, belül is. És most, majdhogy­ nem csöbörből vödörbe! Kezdhetem az életem újra egy teljesen idegen városban, ahol biztosan nem fogok félni, mert szerencsémre nem tudom még azt sem, hogy kitől lehetne, de az biztos, hogy a lakás, ami előtt majd ez a zötyögő luxusbatár megáll, mocskos és fülledt, hiszen most nyáron bezárva csak ilyenné válhatott, még akkor is, ha az aki kiköltözik belőle, patyolat hagyta ott, és ami a legingerlőbb, a saját, egy évvel ezelőtt még oly biztos otthon képét sugalló, akkor renrezett, most pedig az oszlás jeleit rejteni nem tudó kicsinnyé zsugorodott kacataink halmaza — ez vár engem haza! Már nagyon hosszú volt az út — vagy csak nekem belül? —. mert ki kellett néz­ nem amerre éppen jártunk és már nem a fáradtság mozdította a nyelvem: „Hol já­ runk? Mi a neve ennek a falunak?” A hosszú hallgatás után fátyolos hangon jött a válasz: Őrhalom. — Őrhalom. Nekem, a más tájon felnőtt falusi-váro­ sinak, megdöbbentő volt, amit a szemem fogott be, pásztázva az út mentén, a me­ zőn hajladozókat látva. Mintha mindenki a templomból jött volna: fekete-fehérben. Az embereken fekete nadrág és kívül hagyott fehér ing. az asszonyokon bokáig érő hoszszú szoknya, sűrű-aprón szedve, és feke­ te mellény, hogy felettük sugározza az örök tisztaságot vakító fehér ingválluk. Kendőjük kicsit előrehúzva árnyékolta ar­ cukat, védve a naptól, hogy vasárnap az Isten házában világíthasson, mert a nekem ünnepi fekete-fehéret a dolgos hétköznap, a munka öltette fel velük. És ettől a kép­ től, ettől a látványtól megtörtént velem a mesebeli csoda: kifényesedett a Világ ben­ nem. Minden színt kapott körülöttem, az ingek és ingvállak tisztasága kísért tovább az úton és nem volt már tikkasztó a me­ leg. Nem tudnám bebizonyítani, hogy nekem Őrhalom a világ közepe, csak azért mert itt fordult jóra előttem először a rosszul induló út. Hiszen az ott látott fehér ing­ vállak tisztaságát és szépségét megtaláltam az acélgyár feletti „Amerika” karnyújtás szélességű és hosszúságú szoba-konyhai gazdagságában. Ez tekintett rám az öreg József-telep kunyhóiból is, ahonnan ma már beköltöztek a lakók a magasra tö­ rő házak emeleteire, dicsérve a városépíté­ szeket, akik még a Cigány-hegyet is el­ hordták. Az új Tarján születését én már csak hoz­ zátok vissza-visszajárva figyelhettem! Csodáltam az építészek fantáziáját, szí­ vós akarnokságukat, hogy a benne élő vá­ rosépítőknek, a várossal összefonódóknak és a belőle táplálkozóknak is. olyanoknak, mint jó magam, olyanra gyúrják, formál­ ják a várost, mint amilyet az ott éltek és élők megérdemelnek. Mi, a kívül és be­ lül építkezők, ismeretlenül is egyek va­ gyunk abban, amit nem akartok hinni. Talán éppen azért, mert igaz, hogy csak úgy lelhetünk önmagunkra és tarthatjuk is meg a felleltet, ha mindnyájan veletek és egyek vagyunk. A napokban egy kis nyári nagytakarítást rendeztem és akkor akadt a kezembe szak­ mai lapom, a Népművelés 1979. 12. száma, amiben közölték egy tanulmányomat Szám­ vetés tíz évről, Magánvizsgára előkészítő tanfolyamok címmel. A cikket így kezdtem: „1970 januárjában indult a GANZ-MÁVAGban és a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban az a kísérlet, amely megelőzte a művelődési otthon hálózatban kibonta­ kozó mozgalmat: az általános iskolai magánvizsgára-felkészítést. A tanfolyamok elő­ készületei 1969. szeptemberében kezdődtek, s eredményeit Tolna és Veszprém megyé­ ben hasznosították 1971—1972-ben. Mielőtt azonban megtörténhetett volna a tolnai és veszprémi kísérletsor elemzése, számos me­ gye, számos művelődési ház szervezett ilyen tanfolyamokat” — így a saját szö­ vegem, aminek olvasása közben eszembe jutottatok ismét, ki tudja hányadszor. Most is látom magam előtt arcodat és hallom kuncogásodat, miként először, ami­ kor mint az acélgyári vszb tagjával beszél­ tem veled, a „kultúr” igazgatójának (ak­ kor Kovács elvtárs volt még) társaságában arról, hogy mit szeretnék kipróbálni, itt a kulturházban. Tudtam a szólást-mondást, hogy senkisem lehet próféta a saját hazájában, én mé­ gis idehoztam haza az elgondolásomat, amit akkor, a kezdet-kezdetén nehezen tudtam megfogalmazni. Azt hiszem elég körülmé­ nyesen mondtam el, hogyan szeretném: ha néhányan — legfeljebb tizenöten — vállal­ nátok, hogy tíz hónapon keresztül, hetente egy alkalommal, négy-öt órát fordítanátok arra, hogy megint megtanultok tanulni szakemberek segítségével, és ha sikerül a közös erőfeszítés, tíz hónap múlva a keze­ tekben lehet az addigi hatosztályos vég­ zettség helyett az általános iskola 8. osz­ tályáról szóló végbizonyítványotok; ami­ nek hiányát ugyan restellitek jónéhányan, �Ami az utóbbi évek fontosabb tényeit illeti: makacsul arról bi­ zonykodnak, hogy a gyárban nincs tespedés. Két éve egy — majd­ nem a legkorszerűbb — távol-keleti gyártásmódot honosítottak meg, letaglózóan nagy értékű gépek telepítésével, az üveghúzásban. Egy éve sincs, hogy — valóban a legkorszerűbb — földolgozó eljárásra teremtették meg a műszaki potenciált, ugyancsak mostruózus be­ fektetéssel. Am csökönyös tények erősködnek amellett is, hogy az — akár mennyiségi, akár minőségi — eredmények jócskán elmaradnak a várttól. Mint mondják: a legfőbb termelőerő az, ami — egyelőre! — nem működik úgy, ahogy kéne, ahogy lehetne. * — Olyan miliőt kellene kialakítani, amiben a tudást elismerik. Ne az legyen a mérvadó, hogy valaki munkás, csoportvezető vagy művezető. Hanem az, hogy jó munkás, jó csoportvezető, jó műve­ zető-e. Ezzel érhessen el valaki tekintélyt, ne egyéb „érdemekkel”. Fiatal ember az oktatási előadó. Papírokat, táblázatokat készí­ tett maga elé, hogy kimerítően válaszolni tudjon a kérdéseimre. — Miliőt nemigen lehet ráolvasással kialakítani sehol. Hogy képzeli? — Nem is annyira kialakítani kell azt, mint inkább megőrizni. A közvetlen munkatársak tudják a legjobban megítélni, ki meny­ nyit ér. Természetes reagálás, hogy arra hallgatnak, aki sokat tud és ezzel sokat használ. Vigyázni kell rá, hogy a hivatalos elismerés nehogy összezavarja az egészséges értékrendet. „Egészséges értékrend” — írom le, önkéntelenül is idézőjelek közé dömöckölve a jelzős szerkezetet. Obskurus formula: egy rakás értelmezése lehet. Am nem kívánom fogalomelemzéssel fárasztani az előadót: egy fontosabb dolog kellős közepén van. Egy régi, de új vonásokkal gazdagodott munkakörből próbálnak szakmát, egyelőre csak „munkás szakmát” nemesbíteni. de az iskolapadban ülni méginkább, hiszen a gyerekeitek is kinőnek belőle lassacskán. Ezeket hallva, a válladat vonogattad, za­ vart voltál, hiszen neked is az elevened­ be vágott az ajánlatom. De csak annyit tudtunk kipréselni belőled Kovács elvtárs­ sal, hogy „jó, majd megpróbáljuk, hiszen tényleg volnánk egy jópáran, akiknek nem ártana, ha meglenne a nyolc osztályos vég­ zettségünk...., de majd meglátjuk*’. Bizonyára pontosan megértettél, mert két hét múlva tizenötöd magaddal vártál a „kultur” klubszobájában, hogy a többiek­ nek is elmondhassam, olyan kísérletet in­ dítunk, ahol mindnyájan „kísérleti nyulak” vagytok. Ennek ellenében semmi biztosí­ tékkal nem kecsegtethetlek benneteket, hogy valóban le tudtok-e vizsgázni a dol­ gozók esti iskolájában. Mindnyájan vásár­ ra visszük a bőrünket, de ha komolyan dolgozunk, úgy ahogy a gyárban is, bizto­ san eredményes lesz a közös tanulmányi munkánk. Sikeretek nem csak azzal lesz mérhető, hogy eredményesen vizsgáztok, hanem az­ zal is, hogy a tanároknak sikerült megfi­ gyelniük a tanulásotokat, a saját elkép­ zeléseiket. A ti véleményeitek alapján he­ lyesbítve olyan módszereket dolgoznak ki és írnak le, hogy sok, hozzátok hasonló, nyolcosztályos végzettséggel nem rendelke­ ző, de megbízható tudású felnőtt általános iskolai végbizonyítványának megszerzésé­ hez nyújtunk segédkezet, és megnyitjuk a kaput a szakmai- és általános művelődé­ sükhöz. Könnyű volt tíz év után erről száraz szakszerűséggel írnom, eképpen: „Kísérle­ teink során a tanítás módszereinek megta­ nítására összpontosítottunk úgy, hogy a tananyag feldolgozását csoportos munkával készítettük elő. Hogy az otthoni tanulás sikerült-e, és eredményes volt-e, azt is csoportmunkában, együtt dolgozva mértük, illetve mérettük le magukkal a felnőtt ta­ nulókkal. Ebben a munkában a tananyag eszköz volt csak, holott minden vizsgára készülő a tananyag elsajátítását tűzte ki céljául. Ha a cél a munkafolyamatban esz­ közzé válik és új célhoz vezet, az már fej­ lődést jelez. Ez a fejlődés céltudatos, tervsze­ rű munka eredménye. Mint esetünkben.” Könnyű volt már utólag okosnak lennem, de hol találod meg ebben a szövegben a Jani bácsit Pilinyből, pedig kikandikál be­ lőle! Emlékezzél csak rá, hogy milyen fe­ je volt a matematikához. A tanár úr még végig se mondta a szöveges példát, az Öreg — emlékszel, magunk között sokszor hív­ tuk így, hiszen az öccse a Béla is köz­ tünk volt — már mondta az ered­ ményt. Az egyik otthoni munka ellenőrzésekor, ahogy mondtatok az eredményeket, oda­ pillantottál a Jani bácsi füzetére és szin­ te felvisítottál: „Te Jani! Ezeket a példá­ kat nem te csináltad! Más írta mega lec­ kédet”... — és ki tudja milyen szidalmak­ — A hivatalos szakmai lista jóformán még a manufaktúra ide­ jében állt össze. Azok a foglalkozások szerepelnek az OSZJ-ben, va­ gyis az országos szakmunkásképzési jegyzékben, amelyek az elfo­ gadott megítélés szerint eléggé bonyolultak és eléggé elterjedtek. A síküveggyártás elismerten bonyolult, ezen nincs vita. De nincs el­ terjedve. Magyarországon csak az S-i, az O-i és az M-i gyárban ke­ resnek kenyeret ilyen munkával. — Érez majd valami előnyt a munkás, ha a foglalkozása szak­ mává nyilvánítódik? — Eddig hátrányban voltak a fizetési besoroláskor. Most ez a hátrány megszűnik. De csak itt, a mi gyárunkban, vagy a másik kettőben. Ha a nagyvállalaton kívülre megy dolgozni, ott nem isme­ rik el a szakképzettségét. Persze, ami a nálunk adódó előnyt illeti: a fizetésemelés nem elhatározás kérdése, hanem — sajnos — az ob­ jektív lehetőség függvénye. Szemben ülünk egymással; tőlünk oldalt a gépírónő mered ma­ sinájára. Felületes szemlélőben akár azt a hatást is keltheti, hogy a szemüveges asszonyt csöppet se érdekli diskurálásunk, hanem — udvariasságból áldozatot hozván — lemond munkájáról, nem csat­ tog, inkább szoborrá dermed. — Mivel tudott érvelni „agitáláskor”? — Nem volt könnyű, és még ma sem lefutott meccs. Az ember nem azzal fekszik le este, hogy „na holnaptól kezdve tanfolyamra járok”. Kell hozzá a hatásos motiváció. Joggal elvárják, hogy a plusz erőfeszítésekért kapjanak is valamit. Mivel pénz, mint mond­ tam, nemigen van, a szakmai presztízsre kellett alapozni az érve­ lést. „Jó szakember leszel”; „többet fogsz tudni” — és így tovább. Sokat kell győzködni őket, mert belső igényt volna szerencsés éb­ reszteni a tanulás iránt. Enélkül nem ér semmit. De ha valaki nem vállalja és fontos lenne neki, akkor adminisztratív intézkedést te­ kal folytattad volna mérgedben, ha nem nézel az Öreg arcára, és nem látod meg a huncutkás, ravaszdi mosolyát. Ettől el­ akadt a pergő nyelved, szerencsére, úgy­ hogy az Öreg kapott egy lélegzetvételnyi szünetet, és csak annyit mondott: „Jól van no! Hát persze, hogy nem én írtam, hogy tudnék én már ilyen szépen írni, ezekkel a vastag ujjaimmal. A gyerek írta, én meg diktáltam. Annyi eszed azért neked is Te­ hetne Icukám, hogy egy ötödikes fiú akár­ milyen okos, csak nem tudja megoldani az apja nyolcadikos számtanleckéjét. Amíg én leírnám a matematikát, azalatt, ha le­ diktálom a gyereknek, megtanulok min­ dent, és utána inkább olvasom a sci-fit. Most mér baj az!” Persze, hogy nem volt baj, de sokunknak felejthetetlen marad ez a kis perpatvar, mert benne volt a te mindenre figyelő, mindenkire vigyázó „Ica-mama” természe­ ted és a Jani bácsi éleseszű nyugalma is. Azt is írtam az idézett bekezdésben, hogv a tananyag eszköz volt csupán a tanulás megtanításában. Ez úgy általában igaz. Ez­ zel együtt éppen az ellenkezőjére jutott eszembe a Jani öccsének, Bélának a pél­ dája, a biológia foglalkozáson. Emlékszel, mindketten Pilinyiek voltak, és annyira nem hasonlítottak egymásra, hogy az testvéreknél ritka. Nem tudom már pon­ tosan, hogy mi volt a témája a biológia foglalkozásnak, amikor egyszercsak a Bé­ la — ugyan maga magának, de mégis fél­ hangosan — felszentségeit: „...most már ér­ tem. hogy évről évre miért döglik ki a sző­ lőm”, s közben szinte lilára vált a feje. Meglepődtem a tőle meg nem szokott vi­ selkedésen, kérdően néztem rá. Megértett, és már teljesen fennhangon, de a méreg­ től dadogva kezdte mondani: „Nem rég, hogv építettünk (hát már éppen ideje volt, mert a gyerek már tizenhat éves és ide­ jár gimnáziumba), pár éve csináltam a be­ járat elé egy szőlőlugast. Gondoltam, mire a kerítés is meglesz, az is termőre válik. No én nagyokos gazda, minden őszön azó­ ta szénen kitisztítottam a kertet, a szőlőt meg kitakartam ezzel, ahelyett, hogy be­ takartam volna, ahogy a természete kíván­ ja!” Mire ezt elmondta nekünk, a méreg de­ rűre vált, hiszen ő is, mi is tudtuk, hogy hamarosan termőre fordul a Béla szőlője is! Én most könnyű helyzetben vagyok, mert rendre_sorra szedem az emlékeimet, nem tudsz visszaszólni. Az sem volt kisebb él­ mény, hogy amikor 1975-ben meglátogatta­ lak, a hajdan Sztahanov utat lezáró, előttem megnyílhatatlan gyári nagy kapun úgy mentem be, mint aki haza megy, és csak a rend kedvéért érdeklődött a kapus, hogy kit keresek az „irodán”. Nem azért mondom, hogy kedveskedjek neked, köszönetül azért, mert tíz hónap alatt nem bizalmija, hanem a tyúkanyója voltál a csoportnak, hanem azért, mert va­ lóban megdöbbentett, amit birodalmadban, a raktárban láttam, amikor már engedélylyel bevittél oda. Óriási felelősség a sok százezer, milliós értékrendű raktárban ren­ det tartani úgy, hogy miattad egy másod­ percre se akadjon meg a termelés. Ismerni a sok ezer alkatrészt és tudni a helyét, mi mihez kell, mikor kell „utánrendelned” stb. Igaz, azóta hogy először elkö­ szöntünk hosszabb időre, rögtön utána el­ végezted a raktárvezetői tanfolyamot, és most se tudsz meglenni tanulás nélkül, mert amikor 75-ben találkoztunk, a gyár­ ban dolgozó érettségizett lányoddal együtt készültél a „marxistára”, merthogy vele együtt könnyebb lesz, mert ő jobban tud jegyzetelni, mint te. Meglepődnék, ha té­ vednék abban, hogy azóta már elvégezted valamelyik szakosítót is! Tudom, hogy sokat olvastok mindnyájan, de azt is, hogy a napi- hetilapok nem foglalkoznak mostanában eleget a felnőtt­ oktatással. Így kevés híretek lehet arról, hogy mit eredményezett közös munkánk. Erről a személyes tapasztalataimon kívül elsősorban a statisztikák adnak pontos fel­ világosítást. A Művelődésügyi Minisztérium minden év­ ben öszegyűjti és közrebocsátja a közmű­ velődési munka számszerű eredményeit. Eb­ ben 1974-gyel bezárólag megtalálható az ál­ talános iskolai osztályozó vizsgára előkészí­ tő tanfolyamok és résztvevők száma: Év 1970 1971 1972 1973 1974 Tanfolyamok száma 149 232 368 424 503 Résztvevők száma 2596 3174 6742 7400 9410 Nem folytatom tovább, mert a következő évben már nemcsak a 7. és 8. osztályt végezték a felnőttek magánúton. Inkább megírom, hogy az 1978/79-es tanévben az eredményesen magánvizsgát tettek száma: 1—4. osztályban 421; 5—6. osztályban 1406; a 7. osztályban 1255; a 8. osztályban 1514. Nem azért, hogy ismét igazoljam magam abban, hogy ti akkor igazán nem voltatok „öreg diákok”, hanem hogy még többet mondhassak el példátok követőiről, megír­ hatom, az 1978/79-es tanévben a 8 osztály­ ból eredményesen magánvizsgázók közül 16 éves volt 38. 17—25 közötti 366, 26—30 éves 277, 31—40 év közötti 491 és 41 évesnél idősebb 342 hallgató. Tudom, nem nagyon kedvelted a mate­ matikát. nem úgy mint a Jani, de látod, a számjegyek sok mindenre válaszolnak, igaz, nem olyan élőek, mint mi magunk Bizo­ nyára figyelmesen, talán kétszer is elolvas­ tad az adatokat, és akkor már nem is kell különösebben szót ejtenem arról, hogy �szünk. Előírjuk, hogy ilyen beosztáshoz ilyen tanfolyamon kell. Az ember nem mindig ismeri fel az érdekeit, segítünk hát benne. * — Ott jön be a probléma, hogy lesz, aki nem tudja majd elvé­ gezni. Egyiknek kedve nem lesz hozzá, másiknak feje. Csőstül volt bajunk az A. eljárással is. Sokan nem bírták megemészteni. Új irodájában sem változott a hatalmas gyáregység vezetőjének modora. Jó kedélyű, bátor eszű fiatalembernek ismerem évek óta, az most is. — Egyik baj, hogy hosszú ideje azonos a nyolc általánost el nem végzettek aránya. A kétezerből vagy hatszáz ember. Sokan kijárják formálisan a munka mellett, de újabbak jönnek. Egyedül az én gyáregységemben is találhatsz most négy analfabétát. Igaz, mind a négy cigány. Mit tudsz velük kezdeni? A brigádja rábeszéli: járjon a dolgozók iskolájába. Ott az a mostani „konzultatív” képzés, na­ gyon keveset ad nekik. Ha a kíváncsiságot valamennyire felkelti bennük, az már a plafon. — Ismerek itt egypár érettségizett munkást is. — Velük nem lesz baj. Közülük igyekeztünk kiválasztani a hu­ szonöt embert, de lesz néhány nyolcosztályos is. Ennél alább nem adtuk. De találsz köztük olyat is, akinek van már valamilyen szak­ mája. A gyáregységieknek legalább egynegyede kapott már valahol szakmunkás-bizonyítványt; akad, aki kettőt, hármat is. Én a magam részéről mindig támogattam a második szakma megszerzését. — Mondják, hogy a tervezett tanfolyammal tulajdonképpen két szakmát tanulnak meg: a síküveggyártót, meg a földolgozót... — Erről késhegyig menő vita folyt. Egyik fél a konvertálható szaktudást írta a zászlójára, a másik meg az alapos szaktudás mel­ lett kardoskodott. Én a komplett szakma megtanítását javasoltam. Még olyan nehézségek árán is, hogy a tankönyv összeállítása hóna­ az 1971—72_ben Tolna és Veszprém megyé­ ben a veletek kidolgozott kísérleti eredmé­ nyek kipróbálására alakított csoportokon kívül is, öntevékenyen alakultak magánvizsgára felkészítő csoportok, az ország kü­ lönböző részein. Az adatok mellett bizo­ nyára az is érdekel, hogy a többiek mi­ ért és hogyan jutottak az előkészítő tan­ folyamra? Erre nem könnyű válaszolnom. A kísérlet kipróbálására vállalkozó Tol­ na megyei csoportok résztvevőitől néhány kérdésünkre írásban kértünk választ, ami­ ben jómagam is részvételük mozgató rugóit kerestem. Összesen 201 hallgatót kérdez­ tünk meg, közülük 147 volt a férfi és 54 volt a nő. 50 nőnek és 129 férfinak volt családja, összesen 376 gyerekkel. A gyere­ kek közül iskolás kor előtti 79 volt, álta­ lános iskolás korú 159, középiskolás kor­ ban levő 68, és 60 volt a 18 évnél idősebb gyerek. Amikor megkérdeztük őket, a férfi és nő nehéz- és építőiparban dolgozott 20 8 7 élelmiszeriparban, erdészetben — 13 14 könnyűiparban állami gazdaságban 41 2 termelőszövetkezetben 25 2 6 8 Ipari szövetkezetben 28 10 szolgáltatásban 8 állami intézményben (óvoda, tanács 4 egyéni gazda és háztartásbeli) 2 2 A fentieket érdekes volt összehasonlíta­ ni az előző munkahelyükkel: férfi és nő 9 nehéz- és építőiparban dolgozott 27 9 4 élelmiszeriparban, erdészetben 7 3 könnyűiparban 2 31 állami gazdaságban 2 termelőszövetkezetben 16 ipari szövetkezetben 5 1 szolgáltatásban 15 5 állami intézményben 4 4 20 egyéni gazda és háztartásbeli 23 (A jelenlegi munkahelyéről nem nyilat­ kozott 1 férfi a régiről pedig 13 férfi és 1 nő.) A két táblázat összehasonlítása magyará­ zatot ad a kérdésedre, hogy miért tanul­ tak ezek az emberek. Az igazság kedvéért mondom el, meg hogy megerősítsem az ítéletedet róluk, százötvenháromnak sem­ mit sem ígértek azért, hogy tanuljanak. Nem helyeztek kilátásba akár beosztás vagy munkakörülmény-változást, esetleg magasabb fizetést, azért, mert elvégzik a pokat késik. Megéri, mert a tanfolyamról kikerülő emberek min­ den munkafázisban használhatóak lesznek. Még ha nem is nagy mélységben ismerik a munkafogásokat, akkor is több az esély, hogy hamarabb belerázódnak, mintha teljesen ismeretlen volna nekik a terület. Csörög a telefon, intek: nyugodtan beszéljen. Legyint egyet: „Két helyen csöng, majd amott felveszik.’’ Úgy is lesz, de nyílik az ajtó, egy adminisztrátornő lép be, s kéri főnökét, hogy vegye föl a tele­ font, mert őt keresik. A gyáregységvezető egy pillanat alatt vált té­ mát: számokat, neveket sorol fejből; sőt még a hordágytípusokról is szakszerűen vitatkozik — mint utóbb megtudom — az üzemor­ vossal. Aztán szekundumnyi töprengés nélkül tér vissza az eredeti tárgyhoz. — Nekem, mint a termelésért felelős vezetőnek, lesz egy nagy gubanc a dologban. Ezen a tanfolyamon, már csak a nehéz munka­ körülmények miatt is, tizennyolc évnél idősebbek vehetnek részt. Tehát csak felnőtt dolgozók, akik benne vannak a termelési folya­ matban. Heti egy vagy két alkalommal, délelőtt lesz az elméleti ok­ tatás. Ha éppen délelőttös az illető, el kell engednem; ez megálla­ podás. Összejöhet tizenöt-húsz ember, akiket pótolnom kell vala­ hogy. Pedig ez a folyamatos műszak, amiben dolgozunk, rendkívül fárasztó, nemigen lehet az emberekkel sakkozni. Várható néhány zűr emiatt. * „Ahogy én ismerem az érettségizetteket, azoknak nagyon könynyű lesz” — közölte magabiztos fejbólogatások közepette a szak­ szervezeti tisztségviselő. Behemót, bajuszos fiú áll előttem, viszonylag megkímélt mun­ kásruhában. Közgazdasági szakközépiskolát végzett, korábbi munka­ helyén pár hónapig anyagbeszerző volt, „logikus”, hogy most — már négy éve — gépész. 8. osztályt Nem is kaptak! Néhányuknak jutalomszabadságot adtak: huszonhét férfi­ nek és nyolc nőnek. Hat férfi és három nő viszont előzetes ígéret nélkül rendkíli fizetésemelést kapott. Azt is megkérdeztük a 201 Tolna me­ gyeitől, hogy milyen volt a család „hozzá­ állása” tanulásukhoz. Erről még ejtek egy két szót, mert bizonyára téged is érdekel! Az egész család örült 169 férfi és 44 nő tanulásának, és segítették őket ebben. Csak a gyereke örült, illetve segített 14 férfinak és 6 nőnek 3 férfi és 3 nő csak a házas­ társa helyesléséről nyilatkozott, és szeren­ csére csupán 1 férfi tanulását nem helye­ selte a családja. Bár lehet, hogy 5 férfi és egy nő azért nem válaszolt erre a kérdé­ sünkre, mert ők is így nyilatkozhattak volna, de ezt szégyenlették leírni. Azt hiszem, az adatoknál sokkal jobban érdekel, ami mögöttük rejtezik. Igaz, hogy mindez nem olyan egyértelmű, mint a számjegyek világa. Melyikőnk vállalkozhat­ na arra, hogy megkeresi a nyitját annak a csodának, hogy — a nálatok és a GANZMÁVAG-ban folytatott kísérletből, gyors elterjedése következtében — miképpen lett a magánvizsgára előkészítő általános isko­ lai tanfolyamokból a „Flóri bácsi egyete­ me”. Hogy ki a Flóri bácsi, akiből már fogalom lett? Gyorsan elmondom neked! Tolna és Veszprém megyébe azért vit­ tük a magánvizsga-tanfolyamok kipróbá­ lását, mert mindkét helyen új megyei mű­ velődési központ épült, és a megnyitás előtt a megyei népművelés irányítói előre fel­ térképezték. hogy az új intézménynek mi­ lyen feladatokat kell ellátnia Ők kerestek meg a problémáikkal és kapva-kaptam raj­ ta. Tolna megyében él Flóri bácsi, apám ko­ rabeli, éppen akkor az oktatási osztály ve­ zetői tisztéből nyugdíjba vonuló, hajlott de­ rekú, de sok fiatal frisseségét meghazud­ toló — ember? bácsi? Nem is tudom mi­ ként mondjam, mert ma már nekem, de nagyon sokunknak csak a Flóri bácsi, az egyetlen — mint mindenkiből. Flóri bácsi úgy döntött, hogy amit az oktatásban majd negyvenéves tevékenysé­ ge során rosszul csinált, azt rendbe hozza nyugdíjas korban. Ezért vállalta el, hogy foglalkozik a művelődési otthonokban meg­ valósítható felnőttoktatással, hiszen a me­ gyében már csak egy dolgozók általános isiskolája tagozat működött, Szekszárdon. Szó szerint nyakába szedte a lábait és járta a megyét: a munkahelyeket, üzemeket, tszeket, állami gazdaságokat, de nem külön­ ben a tantestületeket, és szervezett. Oktat­ ta a pedagógusokat, hogyan kell a fel­ nőttekkel másként tanulni, mint a gyere­ kekkel, stb. Erről nem szólok bővebben, hiszen ki ne tudná jobban, hogy mit kell másként tenni, mint te és ti mindnyájan, akikkel együtt kezdtük. A hír terjedésének csodálatos útjai van­ nak! Mire észbekaptunk, Tolna megye, de nem különben Veszprém, egyre-másra kap­ ta a látogatókat tanév közben, hogy a mun­ kában érjék tetten, hogy mit csinálnak. Szerencsére akkor már a Salgótarjánban és a GANZ-Mávagban gyűjtött anyagot a tanárok feldolgozták és leírták, meg is jelentettük nyomtatásban. Így esett, hogy a tervezettnél előbb és sokkal többen ta­ nultak előkészítő tanfolyamainkon. Tolna megyében pedig Flóri bácsi megvalósította a saját célkitűzését: tíz évig lankadatla­ nul dolgozott, és minden tanévben annyi felnőtt szerzett nyolcosztályos végbizo­ nyítványt a magánvizsgára felkészítőkön, ahányan az előző évben tanköteles koruk­ ban nem végezték el a nyolc osztályt. Ez nagy dolog! De ekkor kellett csak igazán vigyázni! Mert a lustábbja, fiatalja. ha figyelmeztették, hogy baj lesz, tizenhat éve­ sen is iskolába fog járni, nemegyszer vá­ laszolta: „Nem baj! Majd megyek a Flóri bácsi egyetemére.” Ez az, ami megenged­ hetetlen, amiért Tolna megye is a sarkára állt, hiszen a magánvizsgára felkészítő ál­ talános iskolai tanfolyamok nem a túlko­ ros fiatalok nevelő intézménye, hanem a hajdan és még ma is sokszor mostoha kö­ rülmények között élő, érett korú dolgozó felnőtteké. Az övék a Flóri bácsi egyeteme! Tudom hogy igazat adsz, és máris kér­ deznél, ha hagynám. De nem! Én előbb visszakérdezek. Hogyan alakulhatott így, hogy a mi közös munkánkból nem „nóg­ rádi tapasztalatok” maradt, hanem Tolna megyei tapasztalatokká alakult az idő és az élet sodrában? Miért van az, hogy a gimnáziumi magán­ vizsgára felkészülés is Nógrád megyéből in­ dult 1971. óta az építőipari munkásszáláson, a zagyvvapálfalvai síküveggyárban, Pásztón a járási művelődési központban, és még vagy három helyen. Bizonyára ezerre te­ hető már azoknak a száma, akik így sze­ reztek érettségi bizonyítványt, és mégis át­ adták Heves megyének a pálmát, azzal, hogy a módszerek összegyűjtésére és köz­ zétételére Heves és nem Nógrád megye vállalkozott? Ne szólj rám, hogy elfogult vagyok, és amit csináltunk és csinálunk nógrádivá aka­ rom — éppen én — kisajátítani! Ne szólj rám, mert ez nem így igaz! A tudás vágya, a tudás értéke és meg­ szerzésének fáradságos különféle útja mindnyájunké. Jómagam arra tettem fel az életem, hogy ebben mindig és mindenütt új ösvényeket tapossak, de nincs jogod ar­ ra, hogy akár figyelmeztető szavad erejé­ vel is lazábban fogd a kezem, vagy akármelyikőtök is elengedje azt! Erről ne is szóljunk, mert — szerencsém­ re — még nem kell semmit visszaperelnem! Csak kérhetem, hogy segítsetek, és gyertek velem tovább. Pálos Éva �— Régebben elvégeztem az A-tanfolyamot, nagyon megérte. Többet tudok a gyártásról, mint sok ember, aki huszonöt éve nyűvi itt magát. — Valóban könnyebb szakmai tanfolyamot végezni egy érettsé­ gizettnek, mint annak, aki nyolc általánossal kezd hozzá? — Érettségi után könnyedén elvégzi bárki az ilyen gyorstalpaló­ kat. Emlékszem, annak idején az A-tanfolyamon mikrométerrel kel­ lett mérni az üveg vastagságát, és a változásokat grafikonra kellett fölvezetni. Mi, érettségizettek észre se vettük, hogy itt valami ne­ hézség van. De az idősebb, hat-hét elemisek közül csak kevesen bír­ tak a mikrométerrel mérni, a grafikonra meg úgy bámultak, mint borjú az új kapura. — Mit érdemes tanítani egy tanfolyamon? — Az üzemmenetet, a gyártási folyamatot végig. Hogy a vágó a negyedik szinten tisztában legyen vele, miből van az üveg. Ez hasznos, mert könnyebben tud bánni vele; és ha buborékokat vagy szemcséket talál a táblákban folyamatosan, akkor nem legyint rá, hanem tudja, kinek mit szóljon. Ha egy leszedő valamilyen rumli miatt idejében szól, több száz méter üveget megmenthet. Volt erre példa sok. — Érdemes-e humán ismereteket tanítani? Rám néz, komolyan gondolom-e a kérdést. — Hát, itt mondjuk nem fontos, hogy az ember napközben Jó­ zsef Attilából idézzen. Itt a fizikai, a kémiai ismeretekkel megy a dolgozó valamire. Ha tudja, mi az a viszkozitás, hőtágulás, nyúlás, satöbbi. Azzal semmit se ér, ha álmából keltve föl tudja sorolni az Árpád-házi királyokat — Mivel lehet ösztönözni fiatalembereket a tanulásra? Megint rám csodálkozik, de most rövidebb ideig. Kezdi meg szokni. — Ösztönözni? Nálunk senkit nem kellett. Már tavaly feliratko­ zott a fiatalok közül szinte mindenki. Pedig még olyat se említet­ tek, hogy fizetésemeléssel jár, vagy hogy tanulmányi szabadságot adnak egy napot is. Mégis jelentkeztek. Ha tőlünk függne, már vé­ geznénk is. Mert először azt mondták, hogy januárban kezdődik. De valami akadály jött közbe. — Milyen akadály? — Fogalmam sincs. * — Sok ember rest gondolkozni. Korábban a Z. I-en megszokták, hogy ők a janik, nagy mellénnyel jártak. Tényleg jól értettek min­ denhez; csak ránéztek az üvegre, látták, hogy rendben van, vagy hogy hol a bibi. De itt, a Z. III-on már nem az megy, hogy „no, ez jó lesz így”, meg hogy „ugyan ne dirigálj nekem, húsz évig így ment, rendben volt!” Sisakkal a fején élénk taglejtésekkel prézsmitál a megállapo­ dott korú keverőgazda. Tőlünk két méterre tisztelettudó bornirtsággal szobrozik a mesterhez beosztott tanuló. — Ott szemre mértek, hasra ütve mondtak adatokat. Itt meg műszerek vannak. Nem ugyanaz! Ott megszokták, hogy valaki, a művezető, gondolkozik helyettük. Itt meg mindegyiküknek saját ma­ gának kéne forgatni az agyát. De nem akarja... Persze, ha ezt ma­ ga mind leírja, amit én itt elmondok, akkor sok emberrel összerúgom a patkót... Szóval gondoljon bele. A régi kemencén húsz-har­ minc fok melegedést egyszerűen nem vett észre. Itt meg már két fok emelkedés miatt le-föl rohangálnak a gépészek, hogy atyaisten, melegszik a gépem! — Maga szerint egy tanfolyam ér valamit egy begyöpösödött embernek? — Fel kell hozni őket észben oda, hogy legalább kíváncsiak le­ gyenek valamire. Bogarat kell tenni a fülükbe. Hogy ha később hall valamit, legalább derengjen neki: „mintha valahol már beszéltek volna nekem erről”. Akkor, ha nem is veszi elő a könyvet, legalább megkérdezi a társát, hogy „Jóska, mit is mondtak erről, meg ar­ ról?” Ha lassan is, hozzá kell formálni őket a modern üzemhez. Itt nagy értékek vannak: egy egyszerű hőelem tizenhatezer forint. Be­ csülje meg és higgyen neki; ne próbálja meg a műszert felülbírálni, mint futballbíró a partjelzőt. * „Az se mindegy — állította a továbbképzéssel foglalkozó szak­ ember —, hogy a tanfolyammal ellátható munkaköröknek milyen nevet adunk. Egy jó elnevezés nagyon vonzó lehet, mert a dol­ gozó sok helyen bediktálja a foglalkozását, például a gyereke óvo­ dájában, iskolájában, és nem mindegy, hogy mit mondhat. Egyik ilyen szerencsés elnevezés, sokat gondolkoztunk rajta, míg kisütöt­ tük: a „műszerszobai olvasztár”. Mert ugye műszer is, meg olvasz­ tár is. Mennyivel jobb, mintha mondjuk »kemencekezelő« lett vol­ na!” — Tudja, mit mondok? Nekem ez a név egyáltalán nem tetszik — jelenti ki őszintén, savanyú képpel a műszerszobai olvasztár. — Mert vagy műszerész, vagy olvasztár valaki. Az emberek nem tud­ ják hova tenni. Én még olyan dolgozóval nem találkoztam, aki ezt figyelembe vette volna. Harminc-negyven közötti ember. Ő aztán több szakmás a javá­ ból. Bádogos, vízvezeték-szerelő, gépésztechnikus (ezt ő diktálta így, a harmadik helyen), valamint fél tucat tanfolyam, sőt marxista kö­ zépiskola is van a tarsolyában. — Veszi hasznát ennek a sok szakmának? — Nézze, most leállt a termelés, átépítjük a kemencét: én a víz­ vezeték-szerelők közt szakmunkásként dolgozok. De máskor is van ennek haszna. Beüthet egy váratlan meghibásodás, amikor az em­ ber lélekjelenlétén sok múlik. Múltkor a vízhűtőcső berogyott a szű­ kületben és belelógott az olvadékba. Már kezdett fölizzani, mire fölnéztem és észrevettem. Egyből belém villant, hogy a cső nyomás alatt van, bármelyik pillanatban szétdurranhat; akkor aztán les­ hetjük, milyen üveget ad a kemence egy darabig. Rögtön szaladtam a csaphoz, elzártam, utána egy franciakulccsal kirángattam a csö­ vet az olvadékból. Ha nem vagyok éppen vízvezeték-szerelő, fel sem ismerem a veszélyt, vagy ha felismerem is, nem tudtam volna, hova kapjak hirtelen. Lehajol, sorban fekszenek a földön a kiszerelt csapok, közülük emel föl egyet. Élénken magyarázgatja, miképp újítja föl őket; ha nem csinálná, kidobandó vashulladék volna mindegyik. Velük se tudna „érdemben” foglalkozni, ha nem lenne meg a két-három szak­ mával járó tudása. — Hasznosíthatók-e itt a politikai ismeretek is? — Az csak beszélgetés közben jön elő. Propagandista is vagyok, ezért sokszor fordul hozzám a művezetőm, hogy segítsem ki. Fel­ tesznek neki egy kérdést, például a lengyel helyzetről. Ő úgy tesz, mintha tudna felelni, csak nincs kedve. Nekem kiabál, hogy Pista gyere már, magyarázd meg ennek a „bunkónak”, mert nem érti. — Milyen akadálya van annak, hogy itt minél többet tanulja­ nak az emberek? — Nagyon meg vannak terhelve. Ez a folyamatos műszak pok­ rócul kikészíti a dolgozót. Nem csoda, ha nincs kedve tanulni a meló után. Szerintem jobb lenne cserelátogatásokkal megoldani ezt, azok többet érnek. Elmehetnénk O-ra vagy M-re. Csak egy kis rugalmas­ ság kérdése az egész. Akár külföldre is utazhatnánk, megtérül az. A magyarokat nem kell félteni: többet hoznak be ötletből, mint amennyit pénzből kivittek. — Ezek szerint maga ettől a szakmásító tanfolyamtól nem so­ kat vár? — Nem túl sokat. Meg is lepődnék, ha valami újat mondaná­ nak. Inkább csak az ismétlésre akarok ráfeküdni. Ne felejtsem el, amit egyszer megtanultam. * — A munkaerőáru felértékelődött, megszűnt a kínálat bősége, ezért a figyelem ráirányult az itteni dolgozókra. Velük kell megol­ danunk a feladatokat — állapítja meg a rangos, gyári illetékes. — Ezért volt szükség a nagyobb alsó nyomásra, ami ’79-ben végre egy miniszteri rendeletet eredményezett. Az tette lehetővé a síküveg­ gyártás szakmaként való oktatását. Enyhén nagyra szabott öltönyében kényelmesen terül el a ter­ metéhez képest aprónak tetsző fotelban. — Korábban még nem lett volna indokolt egy ilyen rendelke­ zés? — Szerintem már korábban is indokolt lett volna. Beosztását ismervén, meglep a teketória nélküli válasz. — Adva voltak hozzá a feltételek már a hetvenes évek elején is. Súlyos gazdasági gond lehet, hogy a szakmává minősítés csiga­ lassúsággal halad. Szerencsére az utóbbi időben oldódik valamit a merevség. De így is van mit behoznunk. Kiépült egy NDK-kapcsolatunk, tőlük tudjuk, hogy náluk ez a téma már lerágott csont, rég megoldották. Igaz, náluk az üveggyártás jóval nagyobb arányt tölt ki az iparban. Fejlettebbek is: tematikát, metodikát, szakköny­ veket tőlük kértünk a tanfolyamhoz. — Mennyire lehet azokat nálunk használni? — Egy az egyben semmiképp. A tankönyvet például a mi szak­ embereinknek kellett, roppant kevés pénzért, megírniuk. Az nehe­ zíti a módszereik átvételét, hogy az itteni dolgozóknak feleakkora szakmai alaptudásuk sincs, mint az ottaniaknak. Hiába prédikáljuk mi: az iskola van az életért. Sajnos manapság az iskola az iskoláért van. Mert itt a szakmunkásképzés vajmi kevéssé veszi figyelembe a helyi sajátosságokat. Tanítanak ugyan üvegfúvókat, de még vé­ letlenül se foglalkoznak mondjuk üvegipari szakemberek középfokú képzésével. Pedig de nagy szükség volna rájuk! És az itteniek zö­ me másfajta képzettséggel is itt fog dolgozni, nem kis kezdeti ne­ hézségek árán. Már régóta a helyi iparra kéne felkészíteni az em­ bereket. Ez országos sztereotipiákkal nem megy. Cigarettára gyújt: eszébe jutok, engem is megkínál, nem élek vele. — A mostanihoz hasonló tanfolyamok javíthatnak-e valamit a helyzeten? — Régen a fiúk bekerültek ide a gyárba, mint szódaürítő, az­ tán lassan járták végig a stációkat, és lettek üvegfúvók vagy néhányan művezetők. Ez volt a csúcs. Mire ide elértek, harmincöt-negy­ ven évesek voltak legalább. Most az ütem gyorsabb kell legyen, és gyorsabb is. Megpróbáljuk valamiképp elérni, hogy átvegyék a na­ gyobb sebességet. * Fontos, ám egyben különleges „nyersanyag” is gazdaságunkban az agyvelőállomány. A benne rejlő érték: az emberi értelem kiak­ názásához nem kellenek milliárdos beruházások. Önmagából adódó természete e kincsnek, hogy a felszínre tör, szerkezetté rendeződik és — ha teheti — működésbe lép. Viszont, ha nem kap teret a mű­ ködéshez, elgémberedik és béna testként befülledve a gazdasági gé­ pezet zugai közé, lefékezi az egész masinéria haladását. Így hát ko­ runkban és honunkban sorsdöntő tennivaló, hogy a gépezetet olyan­ ra alakítsuk, amelyben a szóban forgó kincs mentői gyorsabban felöltheti a számára egészséges formát, és teret kap a friss, élénk moz­ gáshoz. Regös Molnár Pál �Veszélyeztetett helyzetben Damoklész a hetedik mennyországban érez­ hette magát, amikor ura, Dionüsziosz, a szürakuszai türannosz teljesítette a kívánságát, s így a nagy hajbókoló rövid időre fölcserél­ hette hízelkedő életmódját királyira. Kelleme­ sen végignyújtózkodhatott az aranykereveten, degeszre ehette magát a legkiválóbb ínyenc­ falatokból, válogatott rabszolgafiúk lesték minden kívánságát, egyszóval az áhított gyö­ nyörök világába emelkedhetett. Csakhogy — miként Cicero a Tusculumi beszélgetésekben írja — közbejött egy kis „difi”. Ugyanis ez a véreskezű és módfelett csavarteszű Dionüsziosz a talpnyalójának adott fény és pompa közepette megparancsolta, hogy lószőrszálra kötve egy villogó kardot bocsás­ sanak alá a mennyezetről, hadd csüngjön ott, annak a boldogságban úszó embernek a nya­ ka fölött! Azóta (mármint az említett eset óta) emle­ getjük, ha veszélyhelyzetbe kerülünk, hogy a fejünk fölött függ Damoklész kardja. * Repkénnyel befuttatott, külsőre már-már íz­ léstelenül cicomázott vidéki lakásán tölti kényszerpihenőjét S. Endre, a közepes nagy­ ságú üzem termelési osztályvezetője. A több hónapos távolmaradás oka „drámaian egysze­ rű”: infarktus. Tagbaszakadt, hatalmas termetű ember, első ránézésre, nehezen képzelhető el, hogy már kétszer hozták vissza „a halál tor­ kából”. Nem illik ilyesmivel dicsekedni, így hát mi is kerülgetjük a témát, mint macska a forró kását. Előbb megmutatja a virágba borult kertet, elmagyarázza, hogyan kell metszeni az őszi­ barackfákat, eldicsekedik kisfia tanulmányi eredményével, aztán a szőlőlugas alatt kicsor­ dul belőle a bánat. — Számtalanszor lepergettem már magam­ ban az eseményeket — mondja, s füstszűrő nélküli Symphoniával kínál. — Persze, így utólag könnyű okosnak lenni. Az én problé­ mám, úgy érzem, az volt, hogy egy túlságo­ san felpörgetett ritmust kényszerítettem ma­ gamra. Olyan ez, mint a hínár... előbb csak megérinti az embert, aztán körbefonja, s a szorításából már az isten se tud kiszabadul­ ni. — Messzire szakadtak a lehetőségektől az igények? Töpreng egy kicsit, mielőtt válaszolna, amúgy öregurasan, ráérősen, mintha őt egy­ általán nem érintette volna meg az infark­ tus előszele. De, legalábbis a látszatból ítél­ ve, nagy hasznára volt a pihenő. — Nem nagyon gondolkoztam én akkor, mert nem sok idő jutott rá — feleli. — Szin­ te mindig anyagellátási gondokkal küszköd­ tünk, tudja, a nagyvállalatok hamar elmar­ ták előlünk a lehetőségeket, egyszóval résen kellett lenni. És ezek olyanféle apró, minden­ napos feladatok voltak, hogy most nem is nevezném komoly munkának. Hiszen ebből adódott az egyik „lelki” problémám, hogy hiába végeztem el levelezőn a műszaki egye­ temet, hiába tanultam, túlzás nélkül: látástól vakulásig, ha a tényleges melóban ennek nem sok hasznát vettem. — Megfordult a fejében, hogy esetleg mun­ kahelyet cserél? — Többször is. Lehetőség adódott bőven, csak a pénz jóval kevesebbnek ígérkezet. Meg az­ tán... — egy pillanatra megáll, mondja, vagy ne mondja — szóval, akkor kezdtük el építe­ ni a házat. És persze szükségem volt errearra, egy C-menetlevélre, bontástéglára, hul­ ladékfára, satöbbi; s világos, hogy osztály­ vezetőként simábban ment minden. Utána pe­ dig micsoda dolog lett volna, ennyi segítség után, faképnél hagyni a céget?!... Közben megjött az első figyelmeztető jel. Éjszaka lett rosszul. Mentőt hívtak, s a gyors és ügyes orvosi beavatkozás sikerrel járt. Né­ hány hét pihenő következett, aztán minden folytatódott a régiben. Még javában tartott a táppénz, amikor már téglát hordott, maltert kevert, falazott. Csak éppen a szívnek nem tetszett ez a do­ log. Egy év sem telt el az újabb infarktusig. — Postára mentem, leveleket, csekkeket föladni — emlékszik vissza —, s akkor jött az a szúró érzés. Szédültem rettenetesen, ömlött rólam a víz, mint a dézsából, csak ar­ ra emlékszem, hogy többen odaszaladtak se­ gíteni. A kezelőorvosa statisztikákat idéz, amikor a betegségről kérdem. Könyörtelenek ezek az adatok: a világon majd’ minden második em­ ber szívbetegségben hal meg, a hirtelen ha­ lálok csaknem háromnegyed részét szívbe­ tegség okozza, s az infarktusbetegek nem kis számban még a kórházba érkezés előtt meg­ halnak. — Mégsem eléggé figyelmeztetőek ezek az adatok — fűzi hozzá némi rezignáltsággal. — Mindenki tud róla, mindenki fél tőle, min­ denki küzd ellene, aztán mégis állandóan telt ház van nálunk. Érdekes módon nem is anynyira a sok munka, a fizikai megterhelés, ha­ nem a nagy felelősség, a döntéssorozatok, s a célok gyakori meghiúsulása vezethet egyfaj­ ta infarktus előtti állapothoz. Mondanom sem kell, hogy a megelőzés érdekében már a legkisebb idegrendszeri zavaroknál közbe kell lépnünk. Mert minél később történik meg ez, annál reménytelenebb a megmenekülés. * Az orvos S. Endréről szólván ezt a szót használta: megmenekülés. A tizenhárom esz­ tendős F. Marika kulcsszava viszont az el­ menekülés. Az ő veszélyhelyzete időben és térben, sőt, még felelősség-megoszlásban is egészen más, ám a végeredmény mégis ha­ sonló módon drámai. Négy éven át tűrte-viselte a megaláztatást, a verést, finom szóhasználattal: a mostoha­ apa ferde hajlamú közeledéseit. Mígnem be­ telt a pohár. Akkor összepakolta cókmókját, kézen fogta kisöccsét, s az éjszaka kellős kö­ zepén becsöngettek a keresztanyjukhoz. Ez már a négyesztendős kálvária végén történt. És mintegy a felnőtté válás szim­ bólumaként. Mert otthagyni a fertővé vált családi környezetet, elmenekülni akárhová, akárkihez, azt hiszem, őt inkább ez tette iga­ zán felnőtté, nem pedig a pecsét az igazol­ vány valamelyik rubrikájában. Most a k.-i nevelőotthon lakója, bő nyolc hónapja. — Siralmas látvány volt, sápadt, beesett szemekkel... szóval, nagyon lerongyolódva jött ide, szegénykém — mondja a nevelőintézeti tanárok jellegzetes iróniájával az osztályfő­ nöke — Oroszból alig ismert néhány be­ tűt. egyetlen verset nem tudott elmondani könyv nélkül, matematikából az egy meg egy­ nél kellett kezdeni. Hja, és a barátkozás! — nevet föl. — Senkihez nem szólt, meg sem mert mukkanni, tipikusan befelé forduló sze­ mélyiségnek látszott. Aztán valahogy elkezdett oldódni, s rövid időn belül kiderült, hogy re­ mek közösségi ember, bátran mond véle­ ményt S nem is buta gyerek! Oroszból, ma­ tematikából hármas, magyarból pedig né­ gyes rendű. Nyeszlett, apró termetű kislány áll elém. Szemét mélyen lesüti, mint akit folyton kí­ noz a bűntudat, pedig az égvilágon semmi oka rá. Egyszer a mostohaapa tökrészegen ment haza, végigdőlt a díványon, s rárivallt a gyerekre: — Vetkőztess le! — Amikor ez megtörtént, jött az újabb parancs. — Mutasd a bugyidat, hadd nézzem, nem voltál-e fiúval?! Aztán később ez lett G. legfőbb atyai gon­ doskodása. — Ó, hát az a gyerek, az istennek se akart tisztálkodni — válaszolta az édesanyja, ami­ kor azt kérdeztem, igaz volt-e az előbbi tör­ ténet. — Így ellenőrizte az apja — fűzte hozzá szemrebbenés nélkül. Azaz inkább for­ dítva, merthogy a szülőkkel való találkozás helyszíne egy kocsmaudvar volt, s akkor már túlságosan is gyakran „rebbent” a szem... Így hát minden további faggatózás értelmetlen­ nek tűnt. Egy dolog azonban bebizonyosodott: őket senki komolyan nem vonta felelősségre azért, mert két gyereküket a „szülők” alko­ holizáló életmódja elűzte otthonról. Hogy Marika és kisöccse mégis kiszaba­ dulhatott ebből a környezetből, abban — raj­ tuk kívül — főszerep jutott a keresztmamá­ nak is. Aki biztatta, oltalmazta, ha kellett, etette, itatta, öltöztette őket. — Nem hagynak nyugton a szülők! — fa­ kad ki, mihelyt megtudja, mi járatban va­ gyok. Egyszobás lakásban egyedül él, túl van jócskán a negyedik ikszen. Betanított munkás egy nagyüzemben, s három műszakban dol­ gozik. Nyugtatókat, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szed. — A szülők azt híresztelik, hogy erőszak­ kal elvette tőlük a gyerekeket. — Tudom — mondja gúnyosan —, mert már nekem nem lehet gyerekem... és ma­ gamhoz édesgettem őket. Ezt mondták, ugye? — Nagyjából. — Ilyenekkel zaklatnak állandóan, a férfi még azt is megígérte, hogy ha nem fogom be a számat, s máskor is beengedem a gye­ rekeket, akkor eltesz láb alól... már kétszer ült a börtönben. De ha annyira szeretik a gyerekeket — háborodik föl —, akkor miért nem kérik vissza a nevelőotthonból? Nem volt kis ára ennek a mentőakciónak, amelyet a „kereszt” közreműködésével szer­ veztek meg, s amelynek ez esetben nyerte­ se a két gyerek, noha a megoldás — szüksé­ ges rossz. Mert ha vigyázó szemeinket a statisztiká­ ra vetjük, rögvest kitetszik, nem a gondozás­ ba vétel, hanem az ideális családi környezet megteremtése lenne szorgalmazandó. Nézzük csak: a hetvenes évek végén ha­ zánkban a fiatalkorú népesség 4 százalékát, azaz közel százezer gyereket tartottak nyil­ ván veszélyeztetettként, ám a gyámhatóságok ennek a háromszorosával foglalkoztak. Neve­ lőotthonaink túlzsúfoltak, kihasználtságuk egy hivatalos fölmérés alapján: 135 százalé­ kos! És még egy nem elhanygolható adat: a központi idegrendszeri rendellenességek az intézeti gondozottak esetében huszonnégyszeresen haladják meg a családi környezetben élők károsodási arányát. Vajon milyen családi környezetet talált volna F Marika, ha váláskor történetesen az édesapjának ítélik. Néhány nappal azután, hogy a nevelőotthonban jártam, fölkeresett a szerkesztőségben Marika édesapjának a fele­ sége, mondván, ha leírom, amit a lány mon­ dott, akkor sajtópert indít. Magam sem ér­ tettem a dolgot, hiszen minden terhelő tény voltaképpen az édesanyjával és annak férjé­ vel kapcsolatos. Miért hát az aggodalom? Hamar kiderült, hogy csak az adalékok so­ rát akarta megtoldani eggyel a „mostoha­ anya-jelölt”. De Marika ellen! — Amikor nálunk töltött néhány napot, én mindent megadtam neki! — harsogta. — Az én kislányom egy dekát nem hízott hete­ ken át, Mari pedig három kilót vett magára. Öltöztettem, élelmeztem... — és sorolta vég nélkül, mennyi jót tett vele... Csupán a sze­ retet hiányzott a listáról.. Megnyugtatóan pótolhatja-e ezt az utób­ bit a nevelőotthon? * Ugyancsak kevesen irigyelhetik az üveg­ fúvókat. Már messziről forrósít a levegő, amikor a kemencék közelébe érünk M. Gyu­ la művezető kísérőmmel. Legalább hússzor jártam már ebben a csarnokban, de mindig nagy érdeklődéssel nézem a kemencén bemu­ tatott „műsort”. (folytatás a 21. oldalon) �Kulin Ferenc : A békíthetetlen (tévéjáték)____________________________________________________________ SZEREPLŐK: Janus Pannonius, költő, pécsi püspök, szlavóniai bán, a Mátyás elleni össze­ esküvés feje, 38 éves. Kanizsai András, püspök, a Szentszék követe Franciscus páter, Janus barátja, leghűségesebb társa. Janusnál idősebb. Zsuzsanna, Janus Pannonius alkalmi szobalánya Karvaly Kálmán, magyar nemes, kalandorságra hajlamos, a pártütők hang­ adója: a politikailag folytonosan bizonytalan Délvidék tipi­ kus, amorális figurája. Kondoros Mihály, magyar nemes , II., III., IV. nemes pártütők I. Kapitány 1. Zsoldos 2. Zsoldos Történelmi játék Janus Pannonius bukásáról, játszódik Medvedvára közelé­ ben egy fogadóban, 1472. március 24—27. I. jelenet (Janus egyedül a felső szobában. Egy ládából kódexeket emel ki, mind­ egyiket felüti, lapozgatja, majd a falnál álló polcra helyezi őket. Mozgásán látszik, hogy beteg: nehezen lélegzik, kicsit zihál, fullad. Az egyik kódexszel az asztalhoz megy, kinyitva leteszi, kihúzza az asztal fiókját, pergameneket vesz elő, s állva, az írások fölé hajolva, jobb keze mutatóujjával hol az egyik, hol a másik szöveget követve, munkájába merül. Időközben kintről zaj Hallatszik: egymás szavába vágó férfiak kiáltozása, röhögése. Janus nem fi­ gyel fel rögtön, sőt széket húz maga elé, s egyre jobban elmélyed az ol­ vasásban. Akkor kapja fel a fejét, amikor a zaj hirtelen elül, s a néhány pillanatig tartó csendet újabb kiáltozás töri meg. Tisztán hallható: ..— A páter! A páter!” Az írásokat az asztalon hagyva feláll, az egyik ajtóhoz lopakodik, óvato­ san résnyire nyitja, amitől a hangok felerősödnek, s az alábbi jelenet tanúja lesz: A lenti teremben hat-nyolc köznemes. Az udvar felőli ajtón át érke­ ző páter egy pergamentekerccsel a kezében megáll előttük.) Többen: A páter! Végre! És a püspök úr?! János püspök?! Miért nincs még itt? Azt ígérte... Páter: Ne háborogjunk, uraim. (Leül, a többiek is követik.). János püs­ pök mélyen fájlalja, hogy nem lehet most kegyelmetek között. Felkereste néhány barátját, akik becses szolgálatot tehetnek ügyünknek. Többen: Meddig várjunk? Páter: Nyugodjanak meg, két napon belül bizonyosan megérkezik. (Pergameneket vesz elő köpenye alól.). Mi azért elintézhetjük a dolgainkat. Ha megengedik.., a püspök úr meghatalmazott. Kondoros: (Saját serlegét tartja a páter elé.) Így mindjárt más... igyon már velünk egy kortyot, atyám. Páter: Köszönöm, nem élek vele. (Kondoros zavartan visszahúzza a ser­ leget. Feszült csend.) Uraim, János urunk további türelemre és változatlanul hív szolgálatra kéri kegyelmeteket. Helyzetünk kedvezőbb mint valaha. Teg­ nap érkezett hírekből tudjuk, Pécsre megérkeztek a várt fegyverszállítmányok, az erődök javítását sikerült befejezni. Ürgödi, Sólyom, Váradi és Blasics uraimék bandériumai harcra készek, s végszükség esetén a polgárság is kész a várfalakra menni... Isten óvjon bennünket attól, hogy erre szükség legyen. Délen a török nyugszik, Nyugaton Stefán, Henrik, Márk és Ludvig fejedelmek, s természetesen maga Frigyes császár is, szolidárisak az ügyünk­ kel. Beavatkozni nem szándékoznak, mint ahogy (nyomatékkal) nekünk sem áll szándékunkban német haderőt igénybe venni... Semmilyen körülmények kö­ zött! Többen: És Itália? Páter: Bizonyosak lehetünk, hogy János püspök kapcsolatai Itáliában a legmegbízhatóbbak. Hanem mindazonáltal gondunk is akad... Többen: No! Ej! Páter: S éppen ezek megoldásában számít kegyelmetekre a püspök úr. Karvaly: Hallgatunk, páter! Páter: (A megszólítás miatt sértetten, de keményen fordul Karvaly felé. Kigöngyölíti az egyik pergament, de rögtön vissza is hajtja. Mélyet lélegzik, s feszülten, de higgadtan.) Komoly aggodalomra ad okot a pécsi várkapi­ tány állapota. Hetek óta az ágyat nyomja, s nem sok remény van rá, hogy felépül. Ezért János püspök Kondoros uramat bízná meg, ha átvállalná a kapitányi tisztséget. Kondoros: (Zavartan néz maga elé, majd bizonytalanul.) Vállalnám én, de hát mi lesz a jószággal. Arról volt szó, ugye, hogy mire a tavaszi mun­ kák kezdődnek, itt készen leszünk. Még a szántással sincsenek... Páter: A püspök úr senkitől nem kíván erején felül szolgálatot. S külö­ nösen ingyen nem. Pécs város kapitánya magáénak tudhatja a komlói ura­ dalmat. Itt a szerződés. Aláírja-e, Kondoros uram? Többen: (Biztatják) Már hogyne írnád alá! Ilyen szerencse... Kondoros: Hát ha csakugyan így áll az ország ügye... az az első dolog, én mindig is . . . Páter: (Tintát, lúdtollat vesz elő a köpenyéből.) Itt. Köszönöm. (A többi­ ek felé fordulva.) A püspök úr arra kéri Lajtai, Vidovics, Horváth és Garai uramékat, minél többet gyakoroltassák lovasaikat, mert hamarosan szükség lehet rájuk. A katonák április havi zsoldját majd személyesen a püspök úr­ tól vehetik át, s kéri, hogy egyéb kívánságaikat is neki terjesszék elő. Ha­ csak nincs valami sürgős üzenetük a számára... Karvaly: (Kijjebb húzza kardját a hüvelyéből, s nagy zajjal visszalöki.) (A nemesek összenéznek, tagadóan rázzák a fejüket, de egyikük, Kar­ valy, előrelép.) Sok itt a szó, páter. Mi nem azér’ vagyunk, hogy diplomáciázzunk. Vala­ mi munkát... valami kétkezi munkát nem adott a püspök úr? De nem itt, meg ott, meg ekkor, meg akkor, hanem mos-tan-ra! (A mellette állók nyug­ tatni próbálják.) Mer’ ha nem, majd mi keresünk magunknak. Páter: (Nagyon keményen, szinte kiabálva.) De igenis diplomáciázunk! Amíg csak lehet diplomáciázunk! Akinek pedig csak a vérontás a munka, az hagyja el János püspök zászlaját! Csak tessék, Karvaly uram! Karvaly: (Higgadtan, de még mindig fenyegetően.) Velem! Velem volt valami terve a püspöknek? Páter: (Engesztelődve) Karvaly uramra hárulna a legnehezebb feladat. Végig kellene látogatnia Szlavónia eretnek urait, s kipuhatolni, milyen feltételek mellett kötnének egyezséget János urunkkal. Ismétlem, a feladat nehéz és kockázatos. Épp ezért Karvaly uramat is arra kéri a püspök úr, keresse majd fel a részletek megbeszélése végett. Amennyiben vállalja, természe­ tesen. Karvaly: (Gunyorosan) Ott leszek. Mondja meg, páter. Páter: (Szintén gúnnyal) Mertem remélni. Hiszen Karvaly uram, ha nem csal az emlékezetem, ennél sokkal nehezebb helyzetben is „diplomáciázott” már. Karvaly: (Előbb megretten, majd támadóan) Miről beszélsz, csuhás?! Páter: Ügy látszik, csakugyan jó az emlékezetem. Karvaly: (Kardot ránt, a páterre rontana, de a mellette állók rávetik magukat.) Ha nem vered ki a fejedből, hogy valaha is láttál, én majd se­ gítek neked . . . felejteni. . . Többen: (Karvalyhoz) Megbolondultál, te! Páter: (Karvalyhoz) Akkor hát viszontlátásra, uraim. Békeidőben kegyel­ med börtönt kaphatna ezért a .. . Karvaly: Békeidőben erről még beszélhetünk, páter! Páter: Ügy legyen! * (Janus óvatosan becsukja az ajtót, a falhoz megy, féltérdre ereszkedik a feszület előtt, hangosan imádkozik.) Janus: Szabadíts ki e megkínzott test fogságából, Uram! Hisz’ méltatlan ennyi szenvedés althoz a fényes lélekhez, kivel személyembe rejtetted ma­ gad. „Nézd csak e nyűtt tagokat, nincs bennük erő, csenevészek, renyhe a sár, amiből mesteri kéz faragott. .. Hol csupa jég a kezem, hol lüktet láz­ tól a bőröm. Nap nap után ez okoz gondot, olyan beteges! Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg és belesajdul. Majd meg a két szemem ég és könnye­ zik, annyira fáj. Sokszor a vér is elönt, gyulladt a vesém, s ha a gyomrom dermedten didereg, májamat őrli a láz. Tán e törékeny test is azért volt kedves előtted, hogy csak e gyöngefalú fogda lakója legyél?” Ó, hagyd, hogy e lélek égi utakra repüljön: láthatod, nem vihetem diadalra ügyed. Nem, ne akard ezután is hitegetni magad. Már csupa gőg ez a szív, nem nyílik előtted, s tudni se tudja talán, igazán mi a bűne. Bűn lehet az, ha egykori énem a mostanival egynek akarom tudni? S olykor pogány bölcse­ ket bújok Biblia helyett? Jaj, miért pazaroltál annyi figyelmet rám, s vol­ tál legkegyesebb, amikor hírnév s dicsőség mámora vakította szemem, s testi vétkeim, rút paráznaságom, bár tudva előtted, mégis oly hosszan bün­ tetlen maradt; csupa hiúság, földi öröm volt mindenem, a hitem: s miért, hogy éppen azóta sújtasz, mikortól mindent magam ellen, teérted teszek. Teérted? Ügyedért! Vagy e kettő odafönt sem jelenti ugyanazt? Szólalj meg végre! Mondj valamit! S oly bizonyos legyek, hogy Te szólsz, egyetlen égi erő, mint amikor bátyámmal Itáliába küldtél. És amidőn visszahivattál ugyanővele. Mutass mégegyszer oly téveszthetetlen égi jelet, amilyet álmom­ ban engedtél látni, hogy induljak a király nevében ügyedért adakozásra bír­ ni, tettre tüzelni, táborba terelni híveidet. Beszélj, Isten! (Janus elfordítja fejét a feszülettől, s Zsuzsannát látja a nyitott ajtóban.) Zsuzsanna: A pátert már nem találtam. Hanem azt mondja a fiú, hogy megérkezett, akit a püspök úr várt. Itáliából. A mama már el is szállá­ solta. De nem tudja, nincs-e késő ... zavarni a püspök urat. Janus: (Feláll, Zsuzsanna felé megy. Izgatottan) Mikor? Zsuzsanna: Úgy mondja, alig egy fertályórája. Janus: Vezesd be! Zsuzsanna: Igenis. (Kifelé indul, de visszafordul) Akkor jöjjek holnap? Janus: Holnap? . . . Hogyne. Zsuzsanna: (Az egyik fal mellett sorakozó ládákra mutat.) Ezeket a lá­ dákat. . . Janus: Délután gyere. Ahogy megbeszéltük. (Zsuzsanna biccent, kimegy Janus türelmetlenül járkál. Kis idő után újból kopognak.) Igen! Zsuzsanna: (Kinyitja az ajtót, de nem lép be) A vendég. (Hátraszól) Itt lessék. (Visszahúzódik) András: (Belép, megáll, hallgat, mosolyog, Janus zavartan áll, int a ven­ dégnek, hogy lépjen beljebb.) János! Janus: Signore! András: (Előrelép, rejtélyesen mosolyog) Nem ismersz meg? Janus: (Hosszan fürkészi, hirtelen felderül) András! Hát éppen te! Ál­ momban sem reméltem ... (összeölelkeznek) András: Én sem. Őszentsége úgy gondolta, könnyebben tájékozódhatok ebben a zűrzavarban, hiszen itt nőttem fel. Ki kell nyomoznom a te rebelliódnak minden összefüggését. Mert, hogy megvalljam őszintén, egyelőre semmit nem értek. (Megveregeti Janus vállát) Janus: Hát nem azért...? András: Azért, hogy segítsünk . . . Janus: Kinek? András: Neked, neked! De miben? Ezt kell megtudnom. — „János püs­ pök lepaktált az eretnekekkel” — ez az egyik verzió, amit Rómában ter­ jesztenek rólad. Hiába tudom én, hogy nem igaz, nem lehet igaz, őszentsége nem támogathat, amíg nem viszek bizonyítékokat. — „János püspök nem tudja elviselni, hogy kegyvesztett lett, ezért fordult — bosszúból — Mátyás ellen.” Ez a másik verzió. Ez sem igaz, tudom, de várj, itt a harmadik: „Nagybátyád, Vitéz János, csalódott a királyban, s téged akar helyére ten­ ni.” Eszerint csak eszköz lennél bátyád kezében, hogy kamatoztasd itáliai kapcsolataidat. ... Csak aki ismer, tudhatja, hogy ez is nevetséges . .. Janus: (El akarja terelni a beszélgetést) És te már csak követségbe jössz haza? András: Ősszel különben is jöttem volna ... Janus: Hol leszek én már ősszel!... De miért állunk? (Széket húz a kandalló felé. András látja, hogy nehezére esik, segít. Janus a torkára teszi a kezét, magyarázólag.) Nekem most jót tesz a meleg. András: (Visszalép a fogashoz, felakasztja köpenyét, részvevően.) Hal­ lottam valamit. Mit mond az orvosod? Janus: Orvosom? (Legyint) El innen. Délre. András: Akkor én foglak meggyógyítani. Akár holnap reggel indulha­ tunk. Janus: Eljön az ideje. Ne sürgessük, hagyjuk ezt... Veletek mi van? Hogy éltek ott? Kiről tudsz? Mesélj. Együtt vagytok? András: Együtt. Nagyon rossz állapotban. Janus: ? András: Elemészt az aggodalom a mi Janus Pannoniusunkért. Janus: Ki pletykálkodott rólam? Szándékosan nem Írtam erről a nya­ valyáról ... �András: Nem is amiatt... Janus: Hanem? András: Félünk, hogy ez a rebellió ... Janus: Mert a ti szemetekben én az az ábrándos-bolondos poéta marad­ tam, aki ha egyszer politizálni kezd, abból csak baj lehet. Igaz? András: Téged féltünk. Hogy az az isteni tálentumod elvész ebben a szélmalomharcban. Janus: Szélmalomharc? Amiért néhány hete Mátyásnak kedvez a sze­ rencse? András: Úgy beszélsz, mint aki... Janus: Folytatni akarja a rebelliót? András: Ha jól tudom, tanácsot kértél a pápától, és menedéket kere­ sel Itáliában. Janus: Tanácsot?! Forma szerint igen. De ha láttad a levelemet, jól tu­ dod, hogy valójában én ajánlottam segítséget. András: Ő, a rétor! Te nem változtál semmit! „Forma szerint!" és „való­ jában!” — Dehogy vitatkozom én veled. Csak hagyjuk most a nagypolitikát egy órára legalább. Legyél csak, ami voltál: költők fejedelme! Janus: Ami csak voltam. Látod, ez az én legnagyobb sérelmem. András: Bár úgy volna! Janus: Csalódnál? András: Már évek óta... mit évek! — alig jöttél el Itáliából, már pa­ naszkodtál, hogy elhagy a múzsád. „Megfojtja szellemedet ez a pannóniai levegő.” Janus: S ami akkor csak félelem volt bennem... András: „Azt azóta igazolta az idő” — ügye, azt akartad mondani?! Hát nem, barátom. Ámbátor el kell ismernem, az ítélőerőd csakugyan megfo­ gyatkozott, ha itteni verseid értékét ennyire alábecsülöd ... Janus: Mit tudod te! Van, hogy esztendő telik el, s egyetlen disztichont le nem írok. András: Csak érleled a fejedben. Ügy látszik, ez a módszer határozottan javára válik a disztichonoknak. Janus: S egyáltalán miről beszélsz? Hét éve, amióta megjártam Rómát, egy tucatnyi verset, ha küldtem ... András: Másik három tucatot pedig a híveid hozták. Janus: Csak nem akarod azt mondani, hogy még mindig költőnek em­ legetnek odakint?! András: (Útipoggyászához lép, s egy aranyozott kötésű, díszes könyvet vesz ki belőle.) Vespasiano küldi, múlhatatlan tisztelete jeléül. Janus: (Zavartan veszi át a könyvet, felnyitja, belelapoz.) Hiszen ezek valóban ... az én műveim. És maga Bisticci mester . . . hallatlan: De hát ki bízta meg? András: Ki bízta meg? Az üzleti érzéke. Aligha van olyan egyetem Európában, ahol ne forgatnák a Bisticci-féle Janus-köteteket. Alig győz szállítani a rendelőinek. Janus: Engem olvasnak? ...de hisz ez egy vagyon! András: Ez a kötet valóban egyedi példány, de nem kapod ingyen, ne örülj. (Janus kérdően néz Andrásra.) Azt kéri, hogy minden új munkádat hozzá vigyed. Lehetőleg személyesen. Janus: (Izgatottan kezd turkálni a fiókjában.) Nem vagyok készen sem­ mivel. És én most nem mehetek ... András: Már miért ne jönnél? Csak nem gondoltad komolyan ezt a... Janus: Ördögbe a politikával! De hát nincs nekem más, csak ez a rebellió? Meg a betegség? Meg a poézis? Ennyire emlékszel csak ifjúkorunkra? András: (Évődőn-gyanakvón) Ó, püspököm! Még mindig a nők? (Nevet) Én balgatag ... Hallod, ez a leányzó csakugyan ... Janus: Egy rossz gondolatod se legyen erről a lányról! András: Már mért lenne rossz! Csak nem vedlettéi szerzetessé a püspöki süveg alatt? Janus: (Nevet) Nem magamról, csak a lányról szóltam. András: Bökd hát ki, mi nyomja a lelked! Janus: Miért bolondultam én még Ferrarában, Páduában — a lányokon kívül? András: (Néhány pillanatig töpreng) A görögjeidért. Janus: Plutarkhoszért, Plotinoszért... (Az egyik ládához lép, s perga­ menjei között keresgél.) András: Csakugyan! S én majd elfeledtem átadni eretnek barátod, Ficino üzenetét. Janus: (Néhány pergamennel a kezében hirtelen megáll, kiegyenesedik, felindultan néz Andrásra.) Ficino eretnek? András: Még nincs kiátkozva, de arra is rászolgálhat, ha nem hagy fel rajongásával Plotinoszodért. Janus: Ficino sosem volt rajongó! Plotinosz pedig... András: Plotinosz pedig... (megkeményedik) egyike azon pogány bölcselőknek, akikért ifjúságunk ma annyira lelkesedik. De nem azért, mert bölcselő volt, hanem mert pogány! Am lelkesedjen. Kockáztassa csak az üdvösségét, hogy aztán annál jobban becsülhesse azt a lelki békességet, amire csak egyházunkban talál. De amilyen veszélytelen ifjan lelkesedni a legképtelenebb eszmékért, olyan veszélyes felnőtt fejjel lelkesíteni másokat. Janus: „Képtelen eszmékért”? András: Bármilyen tanért, ami ellenkezik vallásunk szellemével. Janus: Hiszen Plotinosz éppen a szellemével nem ellenkezik... csak a betűivel. És obskurus teológusaink tanaival. Plotinosz istene is egy. Ő is azt mondja, hogy az emberi lélek csak áldozat és szolgálat révén egyesülhet az Istennel. Hol itt a pogányság?! András: A gőgben. Az elbizakodottságban. Abban a bűnös téveszmében, hogy az. utat önmagadtól az Istenig Krisztus közbenjárása nélkül is megte­ heted. Akinek pedig Krisztusra nincs szüksége, annak az egyházra sincs. S akinek az egyház nem kell, annak nem kell a gyülekezet sem. A közösség. Nem kell a rend. Előbb az egyház rendje, aztán a világ rendje sem. Ezért képtelenség Plotinosz tana! Janus: Én nem azt mondom, hogy cseréljük fel Krisztust Plotinoszra, hanem, hogy mindent, ami egyeztethető a kereszténységgel, egyeztetni kell! .. . Mit csodálsz te az én kesergő verseimben? ... És miért kacagod a szer­ zetesmorált? András: Ez a vallásra, amaz a poézisra tartozik. Semmi közük az egy­ ház eszméjéhez! Janus: Vallás és egyház... András: Te is olyan hitért sóvárogsz, amelyben minden istenülhet, ami emberi? Janus: Az oktalan bűntudattól oldoznám magunkat. András: S mi tartóztathat meg úgy a bűntől? Mi emel gátat az érzéki­ ség, s a bujaság közé, ha nem a bűntudat az érzékiség miatt? Janus: Az én pogány költészetem hogy fér hát össze a teológiával...? András: Nem mondanám, hogy összefér. Janus: De hisz ... András: Csak azt mondtam, csodáljuk művészetedet. Mert minden sorá­ ban gyarló, nyomorult, szenvedő, s bűnre kész magunkra ismerünk. Mert hatalmassá fokozod bennünk a bűntudatot, mi által képmutatás nélkül kö­ nyöröghetünk bocsánatért. Janus: (iróniával) S az én üdvösségemért... András: Lám, lám, te sem lehetsz meg közbenjáró nélkül! Janus: Most nem a pozíciódra, csak a barátságodra számítok. András: De holnap már a pozíciómra is! Janus: Holnap. András: Hadd kérdezzem meg hát, csak mint barátod, magadban... az Istennel elszámolsz-e néha? Janus: (Engesztelődve, megadással.) Nem tudom megítélni a cselekede­ teimet ... András: Az úr előtt a szándékainkról kell felelnünk. Janus: Hogy tudhatnám én ezt ketté bontani? Minden tettem csonka ma­ radt... csak szándékban egész. S valami módon minden akaratom túlnőtt raj­ tam. .. ha csak elgondoltam is. (A kandalló melletti székre ül). Mi tartozik hát az Istenre, s mi az, ami az ember dolga marad — ki érti ezt? András: Amit te szép buzgalomnak nevezel: nem lehet... olykor gonosz erők kísértése volt? Janus: Mire gondolsz? András: A király hatalma végtére is istentől való. Istennel is pöröl, aki ellene lázad. Janus: (meghökkenve) Ezt hozod Rómából...?!! András: A barátod mondja ezt! Janus: Akkor hát... még ha úgy lenne is, hogy nem kedves Isten előtt ez a harc, abban kéne segítened, hogy kiengeszteljük őt! Hogy megértesd vele: én vagyok hívebb szolgája, nem a király. András: Javíthatatlan görög vagy te, János. Janus: Ügy teszel, mintha nem tudnád, hogy itt nem Isten, hanem Vitéz János és híveinek akarata döntötte el, hogy az ifjabbik Hunyadi legyen a magyar király . . . Ha Vitéz bátyám fel nem karolja egykor Hunyadi János ügyét, ma Mátyás nem országol. S talán Magyarország sincs sehol. András: (figyelmeztetően) Politika! Janus: (Nem figyel Andrásra, tűzbe jön.) Volt akarata Pannóniával az Istennek? Lehet. Ügy Vitézben nyilatkozott meg ez az akarat. De ha van ember, akin számon kérhető az isteni szándék . . . András: (enyhe iróniával) Az te vagy. Janus: Én vagyok! Engem bíztak meg, hogy tudósokat hozzak a gyer­ mekuralkodó udvarába. Én kaptam a feladatot, hogy ápoljam a békét Európa hiú és féltékeny uralkodói között. Nekem kellett a török ellen fegy­ vert és pénzt szereznem. Megtettem mindent — erőmön felül. Európában ma Hunyadi Mátyás a legmíveltebb s erényekben is legnagyobb király. András: (felfigyel) Bizony! Janus: Barátjává tettem Itália fejedelmeit. Megszelídítettem iránta a né­ met hercegeket. S ha Vitéz bátyám nem tanácsaim szerint jár el legutóbb Bécsben, Frigyes császárral sem jutottunk volna egyezségre. . . S hányszor kötöttem kardot... mentem csatában lázas betegen is törököt ütni, ha kel­ lett. S nem tettem-e meg mindent, a béke éveiben, hogy idevarázsoljam a múzsákat ebbe a barbár Pannóniába?... Ha nem Isten szándéka volt mind­ ez, hát ne legyek keresztény! De tegyen akkor csodát maga a Krisztus, s jelentse meg nekem, ha azért kell kárhozatra jutnom, mert a keresztények közötti békéért, s Pannonföld emelkedéséért lázadok! András: Mutass egyetlen uralkodót, nem Európában... az egész Histó­ riában, aki annyit áldozott volna művészetekre, tudományokra, mint Hu­ nyadi. Janus: A pozsonyi egyetemre hét esztendeje elhoztam Róma engedé­ lyét... s még mindig sehol! Ha támad valahol egy istenáldotta tehetség, kap egy templomot, talán még püspöki süveget is. s azt mondja neki Má­ tyás: fogadd ezt a templomot, ez a te országod, itt nevelj szellemet tehet­ séged szerint. De maga köré szívesebben hív külhoni bölcseket, kiknek se érdekük, se joguk országos dolgainkba ártani maguk. András: Csak a magad sérelmét panaszolod, János. Janus: (élesen) Az én sérelmem az, hogy a magyar király csalja a vi­ lágot? Hunyadi Mátyás azért és csak azért kapott hatalmat, hogy véget ves­ sen a török garázdálkodásának, Ő ehelyett mást se tesz keresztény hadá­ val, mint keresztények ellen háborúzik! András: Mint aki folytatni akarja a zendülést... Janus: (hirtelen). S ha úgy lenne? András: (ravasz mosollyal) A Szentszék nyilván tanulmányozná terve­ det... (komolyra válva) Tehát erről lenne szó?! Janus: (megadóan, zavartan) Nem, nem .. . nem tudom... De marad­ nom kellene . .. Rengeteg itt a tennivaló ... Amiért 14 éve hazajöttem, mind hátravan. (Fejével a kódexek felé int, s a kezében tartott pergament rázza.) A legfontosabb dolgaimhoz alig volt időm. András: (Kis szünet után, bizalmasan) Soha nem volt más indulatod, csak az aggodalom Pannónia sorsáért, s a buzgalom a kereszténység ügye iránt? Janus: (szelíden) Nem volt. András: Irigység, kevélység, harag... bosszúvágy — soha nem kínozták a lelkedet? Janus: Bosszúvágy. Sosem volt bennem... András: Ma sincs? A királlyal szemben sincs? Janus: Hunyadi Mátyás ... és én ...? Képtelenség! András: Egyre rejtélyesebb vagy előttem... (Most tűnik fel neki, hogy Janus egész idő alatt a kezében levő pergamenköteggel gesztikulált, feléje nyúl, át akarja venni.) Ez lenne a megfejtés? Janus: (Felocsúdik, visszahúzza a pergamenköteget.) Ficinónál hagytuk abba ... S még nem montad, mit üzent. �András: Hogy elkészült a Plotinosz-fordítással. S hálás neked, amiért annyira biztattad . . . Janus: (fojtottan, letargikusan) Bíztattam volna? Meglehet. Ügy hát el­ késtem ezzel is. (Darabokra tépi a pergameneket, elfordul Andrástól, s mi­ közben látványosan szétszórja a papírdarabokat, halkan, furcsán nevet.) II. jelenet Messziről harangszó hallatszik. Elhalkul, felerősödik. Janus lép be a felső szobába. Körbetekint, láthatóan meglepődik, hogy senkit nem talál. Az asz­ talhoz megy, ruhája ujjából egy pergament vesz elő, s az asztal fiókjába teszi. Fojtottan, fulladozva köhög. Jobb kezével a szivéhez nyúl, az ablakhoz megy, kinyitja. A harangszó felerősödik. Janus előbb mintha a fülét fogná be, mindkét kezét a fejéhez emeli, aztán tenyerével végigsimítja az arcát. Töpreng. Feje magasságában jobb keze mutatóujjával a harangszó ritmusát követi, majd hirtelen — mintha önmagát figyelmeztetné valamire — maga­ sabbra tartott keze egy pillanatra megáll a levegőben. Karját leengedi, meg­ fordul, ismét az asztalhoz megy, határozott mozdulattal kihúzza a fiókot, le­ ül, kiveszi az imént odahelyezett pergament, kisimítja, az asztalon álló tol­ lat a tintatartóba mártja, ideges, gyors mozdulattal aláírja, visszazárja a fiókba, feláll, a ládákhoz megy, az egyiket felnyitja, egy csillogó kötésű kó­ dexet emel ki belőle, s álltában lapozgatni kezdi. — Az ajtó kinyílik, Zsu­ zsanna lép be, a kezében vödörrel. Becsukja maga mögött az ajtót, s akkor veszi észre a püspököt. Janus összehajtja a könyvet. Zsuzsanna: (Zavarában leteszi a vödröt maga mellé.) Felség! Janus: (A fejét csóválja.) Ti fogjátok a vesztemet okozni... Zsuzsanna: (zavarában pukkedlizik) Felséges püspök úr! Janus: (megengesztelődve , tréfásan) Így egészen más, úrnőm! Ki taní­ tott téged erre a „felség”-re? Zsuzsanna: Nekem még soha... én még soha... páternél magasabbat... megbocsásson kegyelmed ... Janus: Mondhatsz nekem bármit, legyek inkább János bátyád, csak azt a felséget verd ki a fejedből. Tudod te, ki a felség? Zsuzsanna: Szűz Máriám, az ablak! (odafut, becsukja) Megfázik a püs­ pök úr. Így is olyan már, mint a sóhaj................ Istenem, miket beszélek ... bejön itt a sok hideg ... Janus: Tehát ki a felség? Zsuzsanna: Talán a király... (felemeli a vödröt) Hoztam már a vizet... Janus: Ugye, hogy tudod. S azt beszélik felétek, hogy János püspök akar király lenni. Igaz-e? Zsuzsanna: Ugyan mér’ beszélnék... Janus: Akkor honnan veszed? Zsuzsanna: Csak úgy, a termetéről. A hangjáról. (Kiegyenesedik, szem­ befordul a püspökkel, kacéran.) Meg a szeméből. Királyok nézhetnek így. (mélyet lélegzik) Hadd mossam le ezeket a ládákat... Janus: Mit akarsz te lemosni? Minek az a sok víz? Zsuzsanna: Azt mondta, hogy ma a ládákat tesszük rendbe... szárazon már tiszták . .. Janus: (Felnyitja az egyik ládát.) A ládákat. De nem kívül! Ezeket kell elrendeznünk. Zsuzsanna: Szentisten, ez csupa biblia? Janus: Biblia, biblia, csakhogy nem a szent biblia. Nem a testámentumok. Zsuzsanna: Nem micsodák? Janus: (legyint) Egyszóval nem az a biblia, amelyikre te gondolsz. Zsuzsanna: Csak nem valami pogány írások? Janus: Van köztük pogány is, meg keresztény is. No, munkára hát! Zsuzsanna: Igaz az, hogy a püspök úr is írt ilyen bibliát? Janus: Van benne igazság. Zsuzsanna: Azt beszélik, hogy a püspök úr, mielőtt püspök úr lett volna, olyan lantos féle volt. Krónikás vagy micsoda. Hogy járt Taljánországban, és ott tanulta ezt a igricmesterséget. Janus: (nevet) Te aztán jól kifigurázod a poétaságot! Zsuzsanna: Az! Ügy! Poéta... hallottam ilyet is, csak nem maradt a fejemben. Megbocsásson a püspök úr ... Janus: (Kiemel egy vékonyabb könyvet.) Ami ebben van, például én írtam. Zsuzsanna: Istenem, de gyönyörű képek... mint a templomban, (lapoz­ gat) A püspök úr piktornak is tanult? Janus: Idesüss! Látsz különbséget a kétféle írás között? Zsuzsanna: (Ujjával rábök az egyikre.) Ez sokkal szebb. Janus: Neked is ez tetszik? Ez a görög írás. A másik meg, nézd csak, ez a latin. Most várj. (Másik két kódexet tesz az asztalra, kinyitja.) Melyik a görög? Zsuzsanna: (A fejét mozdítja.) Ez e. Janus: Tökéletes. És ez? Zsuzsanna: A latin. Janus: (Összeüti a kezét.) Okos vagy. Egyszer majd olvasni is megtanítalak... Zsuzsanna: Inkább írni tanítson meg a püspök úr. Olyan színes képeket, amiket az előbb mutatott. Janus: (nevet) Majd arra is sor kerül. Ezzel ma meg kell lennünk! Nem maradhatnak így ... Zsuzsanna: Ezzel a teméntelen sok könyvvel? Mi bajuk eshet? Janus: Sokat kérdezel... Kezdd ezt a ládát, én meg a másikat... Zsuzsanna: Igenis. (Serényen pakolni kezd, közben mormol.) Görög, görög, latin... , (Janus is kirak hármat-négyet, de lassabban. Közben mindegyikbe bele­ beleolvas. Lentről az udvarról lódobogás hallatszik, Janus felfigyel.) Janus: Na végre! Zsuzsanna: (Az ablakhoz lopódzik, lenéz.) Karvaly és Kondoros uramék. Janus: (ingerülten) Nem a páter? Zsuzsanna: Csak ők ketten. Janus: Szaladj le tüstént! Meg ne tudják, hogy itt vagyok! Zsuzsanna: De hiszen ... Janus: Előbb Franciscussal kell beszélnem. Mondd meg a fiúnak, szól­ jon át érte: hogy azonnal jöjjön! Zsuzsanna: (A könyveket szanaszét hagyja, kendőt terít a vállára, ki­ megy.) Ahogy parancsolja a püspök űr. (Kis szünet után Franciscus jelenik meg az ajtóban.) Páter: Hivattál, János! Janus: Már este is vártalak. Páter: Este? .. . Megvan. Az este ... Janus: (Játékos fölénységgel) Ne mentegetőzz! Minden lépésedről tudok. Páter: (sértetten, de bizalmasan) Figyeltetsz? Engem? Janus: (A páterhez lép, megfogja mindkét vállát, „bűnbánóan”, de még mindig fölényesen.) Az én helyzetemben, Franciscus, le sem tehetnél más­ képp. Páter: Nem bízol bennem? Janus: Ha nem bíznék, nem érdekelne, mit teszel. Páter: Ezt nem ütheted el tréfával, János! Janus: Az eszem gyanakszik. Nem benned, Franciscus, dehogy. Hisz épp ezért hívattalak: a magam igazában kételkedem folyton. Páter: És ezért küldesz kémeket utánam? Janus: Ugyan, kémeket... (Nevet, majd hirtelen újból elkomolyodik.) Ha elárulsz, tudni fogom, hogy vesztettem. Hibáztam. Éppen azért, mert hiszek benned. Páter: (engesztelődve) A magad igazában nincs okod kételkedni, Já­ nos . .. Janus: (legyint) Mit érek az igazammal? Páter: (felélénkülve, szenvedélyesen) Csak nem akarod azt mondani, hogy vesztesnek tekinted magad? Janus: (fáradtan) Menekülök a király elől. S te velem együtt, Fran­ ciscus. Páter: Menekülsz? Visszavonulsz. Magad mondtad... Janus: Meddig? Hogy tudok ilyen helyzetben ellentámadásra készülni... Páter: Hagyd már azt az ellentámadást! Örüljünk, hogy az egész fegyve­ res szervezkedés szerencsétlen ötlet maradt... Janus: Te csakugyan azt hiszed, hogy a király ölbe tett kezekkel nézi, amíg én végigjárom a Délvidéket, Erdélyt... a Tiszántúlt, hogy országos tiltakozásra bírjam a Kendeket? Páter: Ha egyszer azt látja Mátyás, hogy kívül, belül csak ellenzői van­ nak, előbb-utóbb jobb belátásra tér. Hiszen Frigyes nem szívleli. A pápa ... Janus: (ingerülten legyint) Páter: Csak nincs valami rossz hír Itáliából? Janus: (El akarja terelni a szót.) Róma, ha segít, csak azért teszi, mert érdekei kívánják. Hagyjuk Rómát a végére. Csak ha már semmi más nem kínálkozik. Páter: Ha egyszer azonosak az érdekeink! Janus: Másként ügy nekik a mi ügyünk. ... S egyáltalán mi a mi ügyünk? (Mellére teszi a kezét. Kis szünet után sóhajt.) Pokoli éjszakám volt. Páter: A látomásaid? Megint? Janus: Azok legalább mulattatnának. A tüdőm, Franciscus, a tüdőm. Há­ romszor is rámjött. .. Nem élek túl még egy ilyen rohamot. Páter: Akkor pedig tovább kell mennünk. Mindent elintézek... még ma indulhatunk. Janus: A halálba vinnél. Ilyen éjszaka után nem mozdulhatok. S ha mennék is ... inkább északnak. Páter: Hogyan? Janus: Nem érted, ugye. Én sem értem. Nem is lehet. Almomban vasra verve vezettetett maga elé a király. Páter: És? Janus: És én boldog voltam. Gyönyörködtem az arcában ... Páter: (Türelmetlen, ki akarja zökkenteni a püspököt az álomhangulatá­ ból.) Én is tiszteltem mindig a királyt. Janus: Ah, tisztelet! ...Már sokszor úgy érzem, azért lázadtam ellene, hogy magamra vonjam ismét a figyelmét... Én mellette és általa lettem minden, ami vagyok. S nem tudtam elviselni, a bukást. Tegnap még Európa leghatalmasabb uralkodójának első embere, mára tehetetlen bábu egy isten háta mögötti... (indulattal) ... parókián. Páter: Pécs isten háta mögött? Ha győz az ügyünk, ez lesz a világ kö­ zepe! S ki mondja meg: Mátyás nagyobb uralkodó-e, mint te költő? Ne fe­ ledd, poétát nem a király csinált belőled. Janus: (fojtott pátosszal) De igen! Mátyás még senki volt, amikor én if­ jú emberként barátja lehettem. Mint erekben a bor, úgy áradt bennem szét a lázas gondolat: ha Mátyás felnövekszik, meddig emelkedhetek mellette én! Betegje lettem a rögeszmének: Magyarország királya hálából majd magához emel... Tudd meg, Franciscus, én akkor éjjeleken át nem aludtam, s éb­ ren álmodtam meg a sorsomat. Hol volt addig bennem a költő? Verseltem, alig jobban, mint bármelyik társam Guarino mester tanítványai közül. S akkor, azokon az álmatlan éjszakákon éreztem először, hogy több vagyok, mert több lehetek náluk. Azóta érzem csak poétának magam. Páter: Anyád szerint már ötéves korodban ... Janus: (elérzékenyül) Szegény anyám! Páter: (Kis szünet után) Miért hívattál? Janus: (magához tér) Védeni kellene magam. És beteg vagyok. Páter: Hozok orvost. Janus: Pártfogót, Franciscus, ne orvost! ... Elmennél-e követségbe a ne­ vemben? Páter: Bárhová! Európa minden uralkodója rokonszenvét kivívtad. Janus: Tudom. Még a szultán is barátsággal fogadna. Páter: (nevet) Ő az egyetlen, akihez hiába küldenél. Janus: (rácsap a kérdésre) Az egyetlen? Páter: Az egyetlen. Miért nézel így? Janus: Megbízlak hát, Franciscus, hogy még ma délben indulj Budára, s kérj bebocsáttatást Hunyadi Mátyáshoz! Páter: (Előbb döbbenten néz a püspökre, s amikor megérti, hogy nem tréfál, megkeménykedik.) „A mai naptól fogva sem személyünk, sem birto­ kunk, sem rendünk, sem országunk felett nem ismerjük el Hunyadi Mátyást uralkodónknak!” — ezt te is aláírtad, János! S én csatlakoztam hozzád! Janus: (megtörten) Ez volt az utolsó kérésem hozzád, Franciscus. (fa­ gyosan) Nincs más beszélnivalónk. Köszönöm, hogy eljöttél. (Hirtelen, nehezen színlelt nyájassággal a páter elé lép, kezét nyújtja.) Isten veled ba­ rátom. Páter: Mire készülsz? (Nem fogadja el a püspök kezét. Janus jobb keze egy pillanatra megáll �a levegőben, aztán hirtelen magasba lendül, ellenkezést nem tűrő mozdulattal az ajtóra mutat, és hisztérikusan élesen, de egy köhögőrohamtól elcsukló hangon.) Janus: Nem gyóntatóra van szükségem! (A köhögéstől zihálva a páterre támaszkodik, az gyengéden megfogja a karját, s visszavezeti a székéhez. Ja­ nus leül, csukott szemekkel mélyeket lélegzik, majd mosolyogva megengesztelődve.) Értelek én, Franciscus. S nincs is más kívánságom, mint hogy te is megérts. .. Magam megyek a királyhoz. (Kis szünet után.) Mátyás meg fog nekem kegyelmezni. . . Páter: (élesen, támadóan) Janus Pannoniusnak? Soha!!! Janus: Te nem ismered őt. Páter: Kegyetlenségre kényszerítesz, János! (Ruhája ujjából pergament húz elő, s indulatosan nyújtja a püspöknek.) Olvasd magad. Tegnap jutott a kezembe. Janus: (átveszi a papírt, elsápadva) Sajátkezűleg írta alá! Páter: A tartalmát, János, a tartalmát! Janus: (Szemével izgatottan követi a sorokat, s csak két szót mond fennhangon, miután a pergamennel a kezében lezuhan a karja.) „Élve vagy halva . . .” (Az „élve vagy halva” szavakra meredve, döbbenten, de nem kétségbeesetten, nem önmegadással.) Hunyadi Mátyás elárult... (Tétova mozdulattal a mellére üt.) Engem! (elkeseredetten, gőggel) Hálátlan fattyú! (járkálni kezd) Páter: Ne bőszítsd jobban a királyt... Janus: (Hirtelen a páter felé fordul, ruhájánál akarja megragadni, de az meglepődve hátrál. Janus indulatossága így tragikomikusan esetlenné, szánalomraméltóvá válik. Zihálva, hisztérikusan, már-már eszelősen.) Mert ugye, azt is meg fogja tudni, hogy Janus Pannonius fattyúnak nevezte! Mert ugye . .. (elfullad, köhög) Páter: (Erélyesen, de sértetten, hidegen közbevág.) Uram, az életedről van szó! (Odalép a fuldokló Janushoz, székéhez vezeti, leülteti.) Janus: (összetörten, bocsánatkérően néz Franciscusra, aki ismét kitér a karja felé nyúló Janus mozdulata elől. Janus izgatottan, szinte könyörög­ ve.) Segítsél nekem, Franciscusom . .. Páter: Ha nincs erőd az úthoz, hát elmehetek a királyhoz... kegyele­ mért. Janus: (fáradtan, indulattalanul, tűnődve) Ezzel már elkéstem, Franciscus. Mátyás kegyelme nekem már nem kegyelem. Páter: Nem várhatjuk be . .. Janus: („Nyiladozó” indulattal, tétován, de az olyan ember tétovaságával, aki célját illetően már biztos a dolgában, csak a célhoz jutás módját nem látja még.) Nem! Nem fogjuk feladni magunkat! (A többes szám első személyű ige hangsúlyából nyilvánvaló, hogy a „fejedelmi többes” a felébredt önérzetet, a megalázottságában lázadni készülő büszkeséget jelzi.) ... Nem fogjuk . . . (Megáll, s hirtelen, a nagy felismerés boldog izgatottságával.) Bűnbánat és könyörgés helyett változatlan és örök hűségünkről biztosítjuk a királyt, s egyúttal örömmel tudatjuk... Franciscus, írjad! Páter: (Értetlenül, de készségesen teljesíti Janus kívánságát, asztalhoz ül, tollat és papírt kerít.) A királynak? Janus: A királynak! Páter: Megszólítás? Janus: A szokásos. Páter: (szótagolva) Mátyásnak, a magyarok felséges királyának, János, Pécs püspöke. Janus: Az úr 1472. esztendejének január havában ... Páter: Az úr 1472. esztendejének március havában... Janus: Januárt mondtam! Páter: Márciust írunk, János. Janus: (Idegesen felkapja, összegyűri a papírt, s másikat tesz Franciscus elé.) Az úr 1472. esztendejének január havában . . . (A páter sejtve, hogy fondorlatról van szó, fejét csóválja, de engedel­ meskedik.) Janus: (A diktálás közben kisebb szüneteket tart.) Örömmel tudatom királyi felségeddel, hogy a pártütésnek — mely koronád és személyed ellen készül — nyomára bukkantam, s közel az óra, amelyben a fő bűnösöket, s ezeknek minden pereputtyát feladhatom, Minekután harmadízben is meg­ környékeztek, s az ellened szított lázadásnak nem csupán részesévé, de fe­ jévé is kívántak tenni, legutóbb már azzal is győzködni igyekezvén, hogy bátyámuram, Vitéz János, esztergomi érseked is közébük állott — mely hír­ nek csalárdságáról azóta módom volt bizonyosságot szereznem . . . Páter: Ez lehetetlen... értelmetlen!!! Az egész ország tudja... Janus: Add a tollat! Páter: (beletörődve) Írom. Janus: Tehát „bizonyságot szereznem”, tovább: „meghajlást” színleltem, s a tőled szenvedett sérelmeim fikcióját állítván elébük, magamra vállaltam, amit annyira óhajtottak, a pártütés vezérlését. Páter: (felugrik) Értsd meg, püspök, ez abszurdum! Semmire sem mész vele! Kinevetteted magad. Aki csak színleg áll a pártütők élére, az nem megy az ország másik végébe, hogy tábort üssön a lengyel herceggel. Janus: (Töretlen optimizmussal, ravaszsággal, cinikusan.) Ki mondja azt? Jó, hogy eszembe juttattad. Megírjuk, hogy azt is az ellenségeim híresztelik. Másik papírt! (Miután a páter, kelletlenül, tiszta papírt tesz maga elé.) Most már írhatod, hogy az úr 1472. esztendejének március havában. Megszólítás ugyanaz . . . majd bevezeted valamivel, úgy tisztázod. A lényeget! „Nem csekély aggodalommal kellett tudomásul vennem, hogy a folyó esztendő január havában Felségedhez írott levelem, futárommal együtt, az össze­ esküvők kezébe került, minek folytán Vitéz bátyámat, s engem Felséged a pártütők valóságos vezéreinek tekint. Miután hű futáromat sikerült kisza­ badítanom, s a szóban forgó levelet is csellel visszaszereznem. Felséged iránti ronthatatlan hűségem bizonyságaként ezt is mellékelem. Legyen tanúm előt­ ted, s míg személyesen fel nem kereslek, a túszod is, maga a futár. Páter: Neve? Janus: Johannes Franciscus páter . .. Páter: Ezt ne kívánd! Janus: Magad ajánlottad, hogy elmész! Páter: Kegyelemért. De ilyet. . . ilyet nem. Janus: Korábban a kegyelemről sem akartál hallani. Páter: Mert reménytelennek éreztem. De ez .. . Janus: Ez?! Páter: Ez vétek lenne. Te nem csinálhatsz ilyet. Nem gondolhattad . . . Janus: Vétek?! Hogy az életemet mentem? Hogy nem hagyom a királyt egy örült pillanatáért a kárhozatra jutni? Hogy tudna elszámolni velem az istennek? Egy füllentéssel most megmenthetem magam is, őt is ... Ne akarj jobb pap lenni nálam ... Páter: De a „híveidet” feladod ... Ez méltatlan hozzád. Janus: Feladom? Fussanak. Megmondhatod nekik... De hamar a szí­ vedbe férkőztek. Máskor te unszoltál ellenük. Lásd, sikerült, nem furdal mi­ attuk a lelkiismeret. Páter: Nem ellenük. Csak arra figyelmeztettelek, hogy nem illenek egy­ máshoz a céljaid s a módok, ahogy elérni akarod őket. Janus: Itt pusztuljak el! Azt akarod? Páter: Itt biztonságban vagyunk. Te mondtad. Magam is úgy látom, nyu­ godt lehetsz. Megvárjuk, amíg felgyógyulsz, s akkor Itáliába. Janus: (ironikusan) S onnan vissza a pápa áldásával. Aki. ha nem en­ gedelmeskedik neki a király, még ki is átkozza a kedvünkért. .. Páter: Így indultunk . . . Janus: És ha a pápa Mátyás oldalára állna? Páter: Lehetetlen. Janus: És ha mégis? Páter: Megnyugodhatnánk isten akaratában . . . De addig . . . nincs okod. Janus: (a szemébe néz) Nincs! Nincs okom... (Lentről zaj hallatszik, a következő pillanatban Zsuzsanna ront be a szobába. Liheg, izgatott.) Zsuzsanna: Püspök úr!... Janus: Mi lelt? Zsuzsanna: Püspök úr . .. odalent. . . Páter: Beszélj már! Zsuzsanna: . . .odalent . . .a király katonái . . . Janus: (Mozdulatlan, hosszan hallgat, higgadtan.) Hányan vannak? Zsuzsanna: Vagy egy tucat. Páter: Tudják, hogy itt van?. . . Mit beszélnek? Zsuzsanna: Tán még nem ... de bármelyik percben .. . Janus: Hogyan? Zsuzsanna: Ott van az a talján ... Janus: Mi köze a katonákkal? Zsuzsanna: A püspök úrról diskurálnak. Ő, meg ezeknek a kapitánya... A mama kihallgatta. Páter: És? Zsuzsanna: Azt mondja a talján, hogy ő elvezeti a kapitányt a püspök úrhoz, de csak ha megígéri neki, hogy nem esik a püspök úrnak bántódása. Páter: És a kapitány? Zsuzsanna: Hogy ő nem egyezkedik, neki arra nincs parancsa. Megvárja, amíg az az úr meggondolja magát . . . még meg is fenyegette. Janus: És te? Téged nem vettek észre, hogy feljöttél? Zsuzsanna: (elsírja magát) Hisz épp ez az. Körben jöttem, s az udvaron nyomomba jött az egyik ... Itt ólálkodik az ablak alatt. . . Janus: (Az ablakhoz megy, leselkedik, elszántan.) Szólj a fiúnak. Mondd meg neki, hogy intézze el! Páter: János! Nem kellene... Janus: (Zsuzsannához) Finoman, (a páterhez, keményen) Nos, Fran­ ciscus, mit tennél a helyemben? Páter: Indulnunk kell! Janus: (cinikusan) Itáliába. Páter: Még ma! Gyorsszekérrel! Janus: És a könyvek? És Pécs? És a „híveim”? Velük mi lesz? Ez a mód nem hozna szégyent céljainkra?! Páter: A lelked üdvösségéért, Jánosi Az úr a szándékot nézi. Hogy a rossz és jó közül erős vagy-e a jót választani. Előbb a rosszat akartad. De most már nincs választásod . .. Janus: (dacosan) Nem lenne? Figyelj hát, mit találtam ki! (Zsuzsanná­ hoz) Elmész Kondoros Mihályhoz. Most rögtön. Elmondasz neki mindent, (kopognak) Janus: (Egy pillanatig dermedt csend: a páter az oldalkijárathoz vonná Janust, de az nem engedi: elszántan.) Tessék belépni! (Az ajtóban Karvaly jelenik meg. Fejével biccent Janus felé, a páterre gúnyos pillantást vet.) Karvaly: Püspök uram! Janus: (Megkönnyebbülten, felélénkülve) Még jobb! Isten küldte, Kar­ valy uram. Karvaly: (Miközben Janus odalép hozzá, s megszorítja a kezét.) Szolgá­ latjára ! Janus: Bizony nagy szükség lesz rá. Egyedül jött? Karvaly: (meglepődve) Egyedül. Janus: A katonái? Karvaly: Lustálkodnak. Janus: Tehát jó erőben vannak... Meg kellene kicsit mozgatni őket. Karvaly: Baj van? Janus: Nyakunkon vannak . . . Mátyás legényei. Karvaly: (meghökkenve) Mennyien? Janus: Nem veszélyes. Azt mondja a lány, egy tucat. Karvaly: (felröhög) Akkor ne ijesztgessen püspök úr! Már azt hittem, legalább egy század! Páter: De itt lehetnek. Akármelyik percben. Csak fel kellene tartóztatni őket, amíg a püspök úr egérutat nyer . . . Janus: Ne szólj bele, Franciscus! Nem menekülök! Karvaly: (megvetően a páter felé) Ne is hallgasson erre, püspök úr. Janus: (észrevéve, hogy a páter felindult) Ha Karvaly uram akciója nem sikerülne, csak az marad . . . Karvaly: (Janushoz) Bízza rám, püspök úr! (megütögeti a kardját) Janus: (a kardra mutat) Nem szeretném, ha használni kellene. Karvaly: Már miért ne?! Janus: (Ellenkezést nem tűrő „parancsnoki” hangon.) Megbízom kegyel­ medet, tüstént mozgósítsa Vidovics és Garai uramékat, vegyék körül lova­ saikkal a fogadót. Le kell őket fegyverezni ... Ez a munka kegyelmedre vár. A kapitányukat vezzessék hozzám! (a lányhoz) Menj, most te is. Kar­ valy úr elkísér. Karvaly: (biccent) Sötétedés előtt itt leszek. Gyere, galambom... Zsuzsanna: (lángvörösen, sértetten, de büszkén) Én a Karvaly úrral se­ hova nem megyek! �Karvaly: (erőszakosan megragadná) Ejnye, te! (Zsuzsanna sikolt egyet, kitépi magát Karvaly kezéből. Janushoz szalad, mindkét kezével belekapasz­ kodik, sírva fakad.) Zsuzsanna: Küldje el! Karvaly: Jól van, te kis bolond, nem haraplak meg, mit kiabálsz?! Janus: (Elkomorul, de oldani akarja a feszültséget.) Menjen csak, Kar­ valy uram. Jobb, ha nem látják együtt magukat. Majd lemegy később .. . legalább azt hihetik . . . Karvaly: Sietek. (kimegy) Janus: (Zsuzsannához) Történt valami köztelek? Zsuzsanna: (Felzokog, aztán fegyelmezi magát: az ajkát rágja, a fejét tagadóan rázza. Nem szól.) Janus: Na jól van, jól. Menj, keresd meg a fiút, mondd, hogy én ké­ rem, jöjjön ide. Zsuzsanna: (meghajtja magát külön Janus, külön a páter felé, szipogva kimegy. Karvalyra célozva.) Vadállat! Páter: Szárad ennek más is a lelkén . .. Janus: Tudom. Páter: A többi se különb. Jobban megválaszthattuk volna, kikre bízzuk magunkat. Janus: A király talán megválogatta?! Ne kezdd ... Páter: Mátyás úgy választott, ahogy a céljai kívánták. De te, János ...a te céljaidhoz csak feddhetetleneket, csak tisztákat lett volna szabad . .. Janus: Szenteket, Franciscus! Miért nem mondod, hogy szenteket?! (járkál) Támaszd fel anyámat! Csábítsd mellém Galeottot ... s aztán köss kardot te is! Veletek, az én szentháromságommal, képes lennék „híveim” nélkül is szembeszállni... Páter: Szembeszállni? (Tanácstalanul végigméri magát, s mintha korára készülne hivatkozni, kezét vizsgálgatva.) Én . . . Janus: (kiabál) Igen, szembeszállni! Ütni, ölni, ha kell. Érted? Öl-ni! Te csiholtad bennem a lázadás szikráját, te vagy mégis, aki döntő pilla­ natban mindig lefogod a kezem! Alkudni akarok, ellenkezel. Folytatnám a harcot, magamra hagysz. Mi célod van hát énvelem?! Az istenért! Páter: Csak eszközöd lehetek ... Janus: Eszközöm? — Rossz szellemem! Elhitetted velem, hogy vannak, akikért érdemes csinálni ezt a rebelliót. Hogy nemcsak az önzés, nemcsak a bosszú mozgatja Mátyás ellenségeit, hanem az olyanok hite is, mint te vagy. Páter: Nem én vagyok az oka, ha csalatkoztál. Janus: Nem! Dehogy! Mert ahhoz js tenned kellett volna valamit. És te képtelen vagy bármiféle tettre. Nagy a lelked ... Éles az elméd. Bölcs vagy. És szolgálatkész. De a gondolatától is reszketsz, hogy egyszer fölemeld a kezed. Páter: Nem a tettet, csak az erőszakot igyekszem kerülni. Janus: S ki nem igyekszik?! De ha anélkül nem lehet.. . Páter: Azt én nem ítélhetem meg. Janus: (ironikusan) Csak az isten. Ugye? Páter: És akik tőle kapták a hatalmukat. Tőlem ne várj bíztatást. De számíthatsz rám ezután is bármiben, ha biztos vagy benne, hogy az ő pa­ rancsára cselekszel. Janus: (dühvei) Te az első zsoldosnak feladnád magad! Páter: Jogunk van ellenállni az erőszaknak, de erővel szerezni érvényt egy ideának — ez az, amit csak Isten szavára tehetünk. Janus: Hát várj az isten szavára! De nyisd ki a szemed! Mátyás ho­ gyan válogatta a híveit? Miféle célok kívánnak hétpróbás gazembereket? A béke, a biztonság céljai, ugye? (Pillanatnyi szünet után, fojtottabban.) A garázdák, rablók, gyilkosok, akiknek már régen bitóra kellett volna jutniok, most biztonságban zsarolhatnak, pusztíthatnak a korona oltalmában. S ők békén hagyják a királyt cserében ezért a biztonságért. Páter: Túlzol, János. Ne vakítsd el magad. Mátyás a többieknek is meg­ kegyelmezett . .. Janus: Az életünknek. Hogyne. Hiszen arra neki van nagyobb szüksége. „A fejeteket meghagyom, s ha valóban pártosaim lettetek, bizonyítsátok be! Ha megszerzitek nekem a cseh koronát, térdre kényszerítitek a lengyel királyt — kaptok birtokot is az elkobzottak helyett. Azokkal addig meg­ ajándékozom a hétpróbásokat.” A közönséges bűnözőket. Akiknek soha nem fordult meg a fejében, hogy országos ügyekbe ártsák magukat. Ők hálából majd vigyázni fognak a rendre, (járkál) Hát ez a király célja, barátom. A rend! Rend, rend, rend! Béke legyen az országban mindenáron, hogy ő minden erejét a háborúra fordíthassa . . . Hogy újabb és újabb tartományo­ kat csatolhasson a koronához. S mit mond? Miért? „Nehogy keresztény szomszédai lepjék meg, amikor végső leszámolásra készül a törökkel”. (Visszaül székére, meditálva.) Addig hittem, hogy védeni kell a keresztény földet, amíg munkálni láttam Krisztus szellemét. S ma már nem tudom, miért len­ ne pogányabb a török pogánysága a miénknél. (A szék karfájára üt, s újra feláll. gesztikulál.) Újvártól Lublóig, Dévénytől Görgényig, ma lókupec lat­ rok, kegyenc pribékek az urak. Gondold meg! Váradon az áruló Kászonyi basáskodik. Kőhalmot Kriskó, a sajátjaitól elűzött oláh vajda bitorolja. Se­ best a buja, vén szatír, Sátori kapta meg. Radnán a testvérgyilkos Szuhai ispán dőzsöl. Petényi, az ujjáépített Kövesd kapitánya valami örökség re­ ményében tavaly egész családját kiirtotta. Érsomlyón a „hős” Cséki háre­ met tart: kiherélt török foglyaival őriztet árva jobbágylányokat. S az őrült bosnyák herceg, aki pórzendüléstől tartván, egyetlen éjszaka háromszáz kunyhót égettetett föl, szintén a király legmegbízhatóbb hívei közé tarto­ zik . . . (feláll) Pedig maga az isten . . . leghatalmasabb haragjában nem te­ het oly iszonyút, amilyet ennek a millió megkínzott pórnak pokoli bosszú­ ja tesz majd. Minden felperzselt kunyhóért paloták fognak hamuvá égni. Minden botütésért, ami ma paraszt hátát éri, címeres fejek hullanak. Min­ den úri bűnért tíz nemes vérének kell folynia. És nem lesz hová futni a gyűlölet elől: mert nem lesz kegyelem, se jog, se hatalom, hogy oltalmazza a bűnösöket. De a bűnteleneket sem. Hát nem látod, Franciscus, olyan ka­ tedrái is ez az ország, amelynek aranyborítású gránittornyát vályogoszlopok és korhadó gerendák tartják?! S ha egyszer egy pórháború pusztító füzé­ ben összeroskad ez a katedrális, hiába lesznek életbenmaradottak, nem lesz mit védeni többé a pogány elől. Isten a megmondhatója, hogy mikor, de nem adok két emberöltőt, s az egész ország a török martaléka lesz. (Kis szünet után, higgadtabban, enyhe iróniával.) Mit akarsz tőlem, Franciscus? Mit tegyek én a szentjeimmel ezek ellen? Páter: A tieid sem különbek. Janus: Szerencsétlen, önző, buta, kicsinyes hőzöngők. De nem bűnözők. Páter: Hát ki a bűnöző, ha ez a Karvaly sem az? Mégsem ismered? Janus: Úgy ismerem, ahogy te. Kegyetlenkedik a jobbágyaival... tu­ dom . . . De mi az ezekhez képest? Páter: Én nem erről beszélek. Janus: Miről hát? Páter: Ez a gazfickó nekünk régi ismerősünk! Janus: Nem volt vele dolgom . .. Páter: Felismertem, s azt hiszem, ő is engem. Janus: ? Páter: Ő volt Moldvabányán a vajda követe... Janus: Akit Mátyás vasra veretett? Páter: S aki kivallotta, hogy ura a törökkel paktál. S akit aztán, hogy­ hogy nem ... Janus: (döbbenten) Ahmed bég váltott ki a királynál. Páter: Cserébe magyar foglyokért! Janus: (izgatottan járkál, fel-alá. maga elé) Még a kezemben van... (Lentről elhaló női sikoly hallatszik. A páter kirohan. Janus az ablakhoz megy, leskelődik. Kinyitja az ablakot, nem hall semmit. Kis idő múltán be­ lép a páter.) Páter: (mélyet sóhajt, riadtan) A fiút megölték. A foglya megszökött. Janus: (Felindulva ismét az ablakhoz megy, kitárja, majd dühösen be­ csapja, visszajön az asztalhoz.) Páter: (Idáig résztvevően figyelte Janust, most hozálép, a vállára teszi a kezét). Ha nem indulunk azonnal — elvesztünk. Janus: (Ijesztően, szinte önkívületben néz a páterre. Nehéz megállapí­ tani, hogy a félelem, vagy valami különös gőg teszi-e izgatottá.) Most kez­ dődik csak a mi harcunk, Franciscus! Páter: (Nem akarja észrevenni Janus egzaltáltságát, józanul, kötekedő hangon.) Ne fantáziálj! Janus: Azt mondod, ez a Karvaly a törökkel cimborái? Nagyszerű! Az isten küldte nekünk! Páter: Ne tréfálj, János! Janus: (Kezével ,,térképet” rajzol az asztalon.) Idenézz! Ha úgy tetszik, csupa szövetségessel vagyunk körülvéve! Itt Frigyes... itt a szultán ... Páter: Mi jut eszedbe?! Janus: (riasztó cinizmussal) Karvalyt még ma a szultánhoz küldöm. Át­ adom neki egész Szlavóniát . . . Bajlódjon ő az eretnekekkel. De, ha ez nem elég, legyen övé Bosznia, Dalmácia, Horváthország is... Bánom én! Kapok cserébe annyi pénzt és fegyvert, amivel délről — eljutok Budáig. (A páter hitetlenkedve nézi Janust.) Te meg... te meg... nyergeltess! Indulj Frigyeshez! Add át legmé­ lyebb hódolatomat ... az sem árt, ha emlékezteted arra a dicsőítő költe­ ményre, amit Itáliában írtam, amikor császárrá koronázták. Megmondod ne­ ki, hogy a magyar rendek tárt karokkal várják. Legyen övé a korona. Mit szólsz? Nem érted? Ez az utolsó esélyünk! (eszelősen gesztikulál) Két oldal­ ról összeroppantjuk Hunyadi hadát, (ördögien nevet) Készülj hát! Páter: (Megrendülve, elfogódottan, de határozottan, tagadóan int a fejé­ vel.) Rám ne számíts, János. Isten irgalmazzon neked . .. Janus: (Mindkét kezével megragadja a mellénél, hisztérikusan cibálja. Nagy lendülettel ellöki magától, az szinte kiesik az ajtón. Utánaszalad, de csak néhány lépést, s a nyitott ajtóban kiabál utána.) Menj csak! Menj a te Itáliádba. Mondd meg a pápának, hogy Janus Pannonius eladta Magyarországot. . . de nem neki!!! (Az utolsó szavakat már sírva kiabálja, vissza­ támolyog a székhez, leroskad, kitör belőle a zokogás. Rövid szünet után András jelenik meg a nyitva hagyott ajtóban, s Janust az előbbi helyzetben találja. Amikor Janus észreveszi őt. meglepő frissességgel áll fel.) Legjobb­ kor jöttél! András: Nagyon beteg vagy, János. El kell, hogy vigyelek, mert itt már csak ártani tudsz magadnak. Ahogy ezt a szegény Franciscust elüldözted . . . Janus: Hallgatóztál? András: Akaratlanul voltam tanúja . . . Janus: Jó, jó . . . mondd csak, amit elkezdtél . . . vagy hagyd . . . úgyis mindegy. András: Ne bánkódj. Ügy hírlik, Mátyás most engesztelhetetlen, de nem adok egy esztendőt, s ő fog megkövetni,* hogy gyere vissza. Mire menne nélküled? Janus: Kedves vagy, András. De ne vigasztalj. Mátyás és én többé nem foghatunk kezel. András: Most dúl-fúl, aztán szelíd, mint a bárány. Janus: (bosszúsan) Nem erről van szó! Nem érted? András: Őszentsége tisztában van vele, hogy a magyar korona érdekei látszólag ellentétesek lehetnek Róma érdekeivel. Janus: látszólag?! András: Ne haragudj, Jánosom. Mi azt hittük, rég megbántad a tévedé­ sedet, és segíthetünk átvészelni néhány nehéz hónapot, amíg a király ... de ne tekints most Róma küldöttének. Magam is úgy vélem, hogy amit Hunyadi tesz, az az egyetlen ésszerű és istennek tetsző ... Én azt hittem, személyes sérelmeid miatt ... ez jogos . . . ezekről tudok. .. így érteném. De hogy ideáid vannak ellene?! Janus: Van amit megbántam, de hogy nem tűrtem tovább, azt sose fo­ gom . . . András: Megbocsáss, nem értelek. Janus: Ha van vétkem, az csak annyi, hogy beálltam ebbe a bandába. Hogy rangomat, hitemet és nevemet adtam az ő undorítóan kicsinyes rebelliójukhoz. András: Végtére is kik ezek? Janus: Kocsonyás lelkű csúszómászók. Gonosz kígyók! Gazfickók, sátánfajzatok ... András: És a páter? Janus: ...és gyáva szenteskedők. András: Akkor hát hogyan tovább? Janus: (elszánt, határozott) Elmegyek a pápához. Meg kell győznöm! András: (sajnálkozva, szkeptikusan, de melegen) Ugyan miről? Janus: (ingerülten) Hogy Mátyás áruló! S ha nem hajlik a szóra, átkoz­ za ki! András: Értsd meg: a pápa elégedett... Janus: Nem hihetem! Akkor a konzisztóriumot kell akcióra bírnom! András: A konzisztórium akkor is Mátyás oldalán volt, amikor Őszent­ sége neheztelt a magyar királyra. Mi bajod neked Hunyadival? Janus: Nekem! Ti ezt ott hamarabb kellett, hogy lássátok, mint én. Hat­ vanötben, amikor pénzt hoztam Itáliából a török elleni hadjárathoz, kegy­ vesztett lettem. Én még örültem is, hogy Pécsett majd dolgozni tudok. Foly­ tathatom a munkáimat... s talán újra megtalál a múzsa. A hivatalt pedig úgy fogtam fel . . . azért küld Pécsre, s azért bízza rám később a szlavóniai bánságot, mert itt van rám szükség. Én talán használhatóbb leszek a török ellen. De emlékezz csak vissza! Közben itt volt az őszi hadjárat, s visszavo­ nult királyunk egy kardcsapás nélkül. Pedig ha két hetet vár, sor kerülhe­ tett volna a döntő ütközetre. Most már értem: nem is akart megütközni. Óvni kellett a sereget, hogy friss legyen a csehországi kalandokhoz, meg Lengyelország ellen. Színjáték az egész. Esztelen vérengzés. Amikor Kázmér is, ő is elindult a cseh koronáért, Hunyadi János fia ötszáz lengyel falut égettetett fel a martalócaival, csak — hogy megelőzze a lengyel ki­ rályt! S az egész az ő cézári ábrándjaiért. Ekkora szégyent... ekkora �bűnt ... Az istennek nem lehet annyi hatalma, hogy feloldozza! Nem lehet nem látni: Mátyás számára minden fontosabb, mint a török elleni háború. Saját nemzete pedig ezért választotta meg. Róma ezért támogatta. Frigyes ezért egyezett meg vele. Mi lesz ebből? ... Most még vasmarka van, itthon rendet kényszerít, de egyszer elemésztik a hatalmát. Ha más nem, az idő. S akkor nincs felsőbbség, amelyik még egyszer engedelmességet parancsol bárki uralkodónak ebben az országban. S ha lenne is, Pannóniának soha többet nem lehet becsülete Európa előtt... ha most végképp megcsalattatik. Tudnod kell ezt, András! S mindnyájatoknak ott Rómában! András: Nos, bármilyen hihetetlen a fülednek, Róma véleménye szerint Mátyás tökéletesen betölti azt a missziót... Janus: (ingerülten) Miféle missziót?!! András: Vissza kell szorítani a törököt. Janus: Hányszor mondjam: az ujját sem mozdítja! András: Miért mozdítaná? A szultán pontosan ismeri a magyar király katonai erejét. S ha Mátyás nem tartana ilyen hatalmas sereget, már régen letarolta volna az egész országot. S ki tudja, hol tartana? Nem kell ahhoz összecsapni a főerőknek, hogy eldőljön, ki az erősebb ... Hunyadi úgy har­ col a szultánnal, hogy elrettenti. Zseniális! Janus: „Zseniális!” Nem lenne hatásosabb, ha szétzúzná? Elrettentés he­ lyett? András: Ahhoz nincs elég fegyvere. Pedig — ki kell, hogy józanítsalak — nem te voltál az utolsó magyar követ, aki (iróniával) „a nagy hadjárat­ ra” akart gyűjteni. S tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a király már nem hisz ebben a rögeszmében. Képes kockáztatni a jó viszonyát Rómával., egy­ re tapintatlanabb modorban írogat Őszentségének, amiért nem kap elég pénzt a „végső” leszámoláshoz. Janus: Tudom én, mert a színlelt őszi hadjárat után a pápa sem bízik benne. És igaza lehet. Akármennyit küldene, Mátyás elherdálná a császári koronáért. Ez a tébolya ... András: Ugyan! Ellenkezőleg. Épp azért nem kap egyszerre többet, ne­ hogy tényleg megkísérelje ezt az őrültséget.. . (éles iróniával) „végső le­ számolás”! Janus: (értetlenül néz Andrásra) Hogyan? András: Engedd meg, hogy Rómának több tapasztalata van ez ügyben. S ha nem lett volna elég az a számtalan halál és kudarc, amit ennek a naiv ábrándnak a bűvöletében szenvedett Itália népe, elég lenne az a szé­ gyen is, amit szegény Piusznak hozott a Szentszékre Konstantinápoly alatt. Pedig ő is úgy indult el kereszteshada élén, hogy magára vállalt minden felelősséget, mert a konzisztorium már őt is leszavazta. Janus: (dühvel) Kik vagytok ti ott? Mit akartok? Ha nem... András: Ha nem a döntő összecsapásra készülünk? Valószínűleg mi va­ gyunk egész Európában az a kis csoport — egyedül! —, amelyik végleg le­ számolt egy illúzióval. Hogy a törököt külső erővel le lehet győzni. Janus: (gúnyosan) Köszönöm. András: Gondolkozz! (A falhoz megy, mutatóujjával „rajzol” rajta.) Itt a török, itt vagyunk mi. Szerinted hol rejtegeti a szultán a „főerőt”? Janus: Oda vezényli, ahol kihívást kap. András: Most hol van? Itt, vagy itt, vagy itt, vagy itt? Sehol barátom. És mindenütt. Ha most „kihívsz” félmilliót, tíz év múlva milliós sereggel támad. Akik ma csecsszopók, húsz esztendő múlva elözönlhetik egész Euró­ pát. S tudod miért? Mert ébren tartjuk bennük a katonaszellemet. Mert min­ dig valami végső összeütközésre készülünk. De ne feledd: az ő népük még nem szokta meg az ekét, a kapanyelet, a kunyhót, a tűzhelyet, Ők szíve­ sebben mennek hadakozni, mint a földet túrni. Ezért nem hívhatjuk ki őket soha „eldöntő” ütközetre. Övéké a nagyobb esély. Janus: S akkor miért nem ezt hirdetitek? Megvárjátok, amíg minden püspökötök meghasonlik királyával (hisztérikusan), aztán egy rejtekhelyen fülébe súgjátok, mit kellett volna tennie, hogy hívebben szolgálja Róma tak­ tikáját? (Hatalmas lendülettel belerúg az egyik székbe, az a falnak csapó­ dik.) András: Ebben igazad van, János, s épp ezért jöttem én, hogy mint régi barátod, megértessem veled. Janus: (Izgatottan járkál, sírással küszködik, majd úrrá lesz magán. Kö­ zömbösen) Mondjad. András: Más dolog tudni, hogy valami lehetetlen, s megint más . .. Janus: Bevallani az ország előtt. De bennünket... (a mellét veri) ...ben­ nünket miért kell az orrunknál fogva vezetni?! András: Ahhoz, hogy a népben ébren tartsuk legalább az ellenállás szel­ lemét, kell, hogy legyenek, akik hiszik is ... feltétel nélkül. Janus: Arra persze nem tudsz felelni, miért kell isten népeit egymásra uszítani. Miért keli Mátyásnak pápai áldással pusztítani a csehet, a len­ gyelt . . . Ezt is azért, hogy ébren tartsuk az ellenállás szellemét? András: (Mímelt hivatalossággal, mégis komolyan.) Neked, Pécs püspö­ kének tudnod kell, hogy a magyar király nem csehek és lengyelek, hanem huszita eretnekek ellen harcol. Janus: (kiabál) Husziták, husziták! Azok is keresztények! S ha pogányok lennének is: em-be-rek! András: (élesen) Elragadtatod magad, János! (enyhébben) Őszentsége s a Bíbornoki kar megítélése szerint ma nem a török, hanem az eretnekség a fő veszély. Janus: (keserűen) Ezért zseniális tehát Hunyadi Mátyás... mert ébren tudja tartani (felcsattan) a butaság szellemét! András: János! Janus: Beszéljünk másról, András... ha van még egyáltalán beszélnivalónk. András: (barátian, részvevően) Ne ingereld magad. Megértelek. Pihenésre van szükséged. Nálunk meggyógyulsz. Janus: Készülnöd kellene az útra. Mit segíthetek? Janus: Most még nem mehetek. Van még dolgom az itteniekkel. András: (Karjára veszi a köpenyét, távozni készül.) Mikor jöhetek? (Kintről zaj hallatszik. Kopognak, hívás nélkül Karvaly lép be. Meg­ hajtja magát. Viselkedése zavart. S méginkább, amikor észreveszi Andrást.) Karvaly: Elvégeztük, püspök úr, amit ránkbízott. Azazhogy azt a deákot nem találtuk ... Janus: Talán a vendégemet kerestétek. (Andrásra mutat) A követ. Ró­ mából. (Andráshoz) Maradj még. Megismerkedhetsz a „bajtársaimmal”! Karvaly: (Tőle szokatlanul illemtudóan, meghajtja magát) Isten hozta, követ úr . . . (András bólint, Karvaly Janus felé) A ka­ pitányt magunkkal hoztuk. (András az ablakhoz húzódik, láthatóan nem akar résztvenni a társalgásban.) Janus: (Karvalyhoz) Kéretem. (Karvaly kinyitja az ajtót, intésére 1. és 2. nemes lépnek be, maguk előtt vezetve a kezénél megkötözött kapitányt. A két nemes meghajtja magát, a fogoly emelt fővel néz Janusra. Amikor észreveszi Andrást, elfordítja a tekintetét.) Üdvözlöm az urakat! Hadd mu­ tassam be kegyelmeteknek is ... (András felé int, András feléjük fordul, bic­ cent.) András püspök úr, régi barátom személyében Róma követét. (A ka­ pitány szégyenkezve lehajtja a fejét. Janus reá mutat.) De miért kell ez a... tegyék szabaddá a kezét! (1. nemes leveszi a fogolyról a kötést. Janus Karvalyhoz) A többiek? Kondoros, Lajtai, Horvát uramék nem jöttek el? Karvaly: Ügy gondoltuk, jobb, ha óvatosak leszünk. .. Odakünn strázsálnak. Janus: Jöjjenek csak be! (2. nemes kimegy) 1. nemes: Nem árt, ugye, vigyázni, mert még úgy járhatunk, mint ez a szegény fiú. Janus: (felkapja a fejét) Mit tudnak róla? Honnan tudják? 1. nemes: (Karvaly és 1. nemes zavartan egymásra pillantanak.) A pá­ tertől. Janus: A pátertől? A várba ment? 1. nemes: (tétován) Már nem . .. már nincs ott... (Nyílik az ajtó: 2. nemes, Kondoros, Lajtai és Horváth — 3. és 4. nemes jönnek.) Janus: (Az izgalomtól erőre kapva, meglepően fürgén a belépőkhöz siet) Köszönöm, uraim, hogy eljöttek. De ki se fújják magukat... Hívják vissza a pátert! Még valami bolondságot csinál. Azt mondják az urak, nemrég még a várban volt . . . Küldjenek lovasokat utána. Talán Buda felé . . . (Észreveszi, hogy az urak rendkívül feszülten, zavartan figyelik, magyaráz­ kodni kezd.) Tudniuk kell az uraknak, hogy mi összeszólalkoztunk ... Meg­ bántottam . . . Úgy ment el tőlem ... De nem lehet.. . Hozzák ... Hívják vissza. Mondják meg neki, hogy mindenért megkövetem ... Én nem gondoltam komolyan, (egyre zavartabban) Ne nézzenek úgy az urak. Értsenek meg. Franciscus a barátom, ha ő elhagy, nekem senki... A király is, ő is . . . lehetetlen! (Az urak kezüket tördelik, s lopva mindegyik Karvaly felé pislog. Karvaly magába roskadva, összetörten áll. Janus rosszat sejtve for­ dul feléje.) Hol van a páter? Mondjanak már valamit? Karvaly: A páter meghalt. .. megöltem. Janus: (A mellénél megragadva cibálja. Karvaly nem szól, tűri a püspök rohamát.) Mit tett? Szörnyeteg! Kondoros: Nem 6 tehet róla... a páter akarta. Belékötött. Mindenáron verekedni akart. Janus: (Kondoros felé fordul) Franciscus? Verekedni? Mit hazudoznak . .. (1. és 2. nemes szólni készülnek, Janus rájuk kiált) Ne magyarázzanak .. . Cinkosok! (Hangja elcsuklik, megtántorodik. András odaugrik, székre segíti. Janus liheg. Karvaly felé) Azt hiszik, nem tudom, hogy régen készülnek erre? Hogy az útjukban volt? Kapitány: Püspök úr, valóban, a páter akarta. Janus: (Értetlenül mered a kapitányra, hosszan nézi. Higgadtabb, fárad­ tabb hangon.) Beszéljen! Kapitány: Én csak annyit láttam ... Janus: Mit mondott a páter? Mit beszélt? Nekem azt mondja! Kapitány: Azt mondta ennek az úrnak . .. (Karvaly felé int) eljött az ideje, hogy elszámoljanak. Mert hogy az egyezségük szerint nekik maradt valami dolguk egymással — békeidőre. Így mondta. Janus: (Karvalyhoz) Miről beszél a kapitány? Karvaly: Összekoccantunk a minap . . . Janus: Hagyja. Tudok róla. És ezért?! Karvaly: Én mondtam, hogy felejtsük el az egészet... Éppen most, ami­ kor azt hittük... (fejével a kapitány felé int) kezd tisztulni az ügyünk. Ő odahívta az urakat, mind, és előttük arcul ütött. Le akarták fogni, ő kar­ dot rántott. Láttam, hogy nem tudja forgatni, ki akartam ütni a kezéből. Akkor ő kétmarokra fogta, úgy jött nekem. Nem is mozdultam, csak úgy előretartottam ... (mutatja) ... s akkor ő belefut. A nyakát vágta meg . . . az ütőerét. Kondoros: De már nem is volt magánál, szegény. Folyton a szultánról akart valamit mondani ... Janus: (felkiált) Kiről???! A szultánról... (Feje előrecsuklik) Én öltem meg. (Megtántorodik. András tartja meg, hogy össze ne essen.) András: Vizet! (Az egyik nemes odaviszi a vizestálat, s a ruhát. András dörzsölni kezdi Jánus halántékát.) János! János!) (Janus felnyitja a szemét. Mintha mély álomból ébredne, körbetekint.) Janus: Az urak még itt vannak? Igaz is . . . talán még nem tudják . . . András, magyarázd majd el nekik is.. . (az urak felé) uraim, a Szentszék Mátyás oldalán áll. Én feloldom kegyelmeteket az eskü alól. . . amit nekem tettek. (Az urak között morajlás, ijedt, kapkodó mozdulatok.) Kondoros: Nem lehet, püspök úr ... Mi nem hagyjuk el! Többen: Nem hagyjuk el, nem hagyjuk! Janus: Engem ne féltsenek... A király nem bosszúálló... Nem esik bántódásom. Kegyelmeteknek sem. (feláll) Felejtsék el az egészet. (Karvaly felé megy, a kezét nyújtja.) És bocsássuk meg egymásnak, amit meg kell bocsátanunk. (Karvaly elfogadja a püspök kezét, megcsókolja. Janus tovább lép, mindegyik nemesnek megérinti a vállát.) Kérni fogom az istent, ő so büntessen jobban bennünket. Ügy tudom, van tennivalójuk otthon is. Foglal­ ják el magukat a gazdasággal. Keressék benne a kedvüket. .. Megbocsás­ sanak, nekem pihennem kellene. (Karvaly elfogódottan néz Janusra, még egyszer meghajtja magát, kimegy.) Kapitány: Rendelkezzék velem, püspök úr! Janus: Köszönöm a türelmét, kapitány. Maga szabad ember. Nyugtassa meg a királyt, hogy János püspök nem harcol többet ellene. Ítéletét — betegségem miatt — itt várom meg, Medve-várában. (A kapitány biccent, katonásan megfordul, kifelé indul. Mikor az ajtóhoz ér, Janus megállítja.). És még valamit! (közelebb lép a kapitányhoz) Janus Pannonius pedig azt üzeni, hogy tiszta a lelkiismerete. Nem bánt meg semmit, de nagyon szo­ morú, amióta tudja, hogy becsapták. És félti a királyt, és végtelenül ag­ gódik Pannóniáért, mert most már azt is tudja, hogy Róma mindnyájunkat ugyanarra a szerepre szánt. Rómának nemcsak az az érdeke, hogy szolgál­ juk, hanem, hogy miközben szolgáljuk, szakítsunk széjjel minden köteléket magunk között. Róma ereje a mi meghasonlottságunkban van. Tagadjuk meg és áruljuk el egymást: alattvaló az uralkodót, nemes a pórt, paraszt a ne­ mest, hívő a kétlkedőt, rác a magyart, a magyar a csehet, fiú az apját, apa a gyermekét, s ki-ki önmagát, ha nem találna másban elég tagadnivalót — ezt kívánja Róma mindannyiunktól, hogy hűségünk az Egyház iránt fel­ tételek nélküli legyen. Így mondd el! (A kapitány távozik.) András: (a fejét csóválja). Mi értelme ennek, János? Janus: (fáradtan). Erről kár vitatkozni. Ebben mi már sosem értünk egyet. (A székre roskad, a vizes ruháért nyúl, halántékára teszi.) András: Mindenképpen kell orvost kerítenünk. Janus: (legyint). Ne erről beszéljünk, András, (szembefordul Andrással) Meghalt Franciscus. (az ablak felé mutat) És ott van a fiú holtteste. El kell temetni őket. Én nem bírom. András: Hívatok papot... Janus: Hová gondolsz? Egy lázadót? Egy pártütőt — pappal? Ki merné kockáztatni? András: Mit tegyünk? Janus: Neked kell eltemetni őket! András: Lehetetlent kívánsz. Ezt nem lehet titokban... A Szentszék a leghatározottabban... Janus: A leghatározottabban elítélne érte. Ezt akartad mondani. András: Ha még magánemberként jöttem volna... De éppen a Szentszék szolgálatában... Ez nem összeegyeztethető. �Janus: (hűvösen) Hagyj magamra, kérlek, Pihennem kell. (Feláll, az ágyhoz megy, végignyúlik, betakarja magát. Hátborzongató közönnyel.) És ne zavarj többet, ha lehet. András: (Megszégyenülten, tétován az ajtóhoz megy, magára teríti a köpenyét. Viaskodik: nyitná az ajtót, visszacsukja. Janushoz megy, a hom­ lokára teszi a kézét.) Keresek orvost... Eltemetem a halottaidat. Reggel itt leszek. III. jelenet. (Janus fekszik. Zsuzsanna a könyveket rendezgeti, közben az ágyhoz megy, hogy vizes ruhát cseréljen a püspök mellkasán. Újra a könyveknél van. amikor óvatosan, de zaklatottan belép András. Zsuzsanna pisszegő mozdu­ lattal kéri, hogy csendben legyen.) András: Elaludt? (fojtottan) Zsuzsanna: (fejével nemet int) Nagyon hevül. Janus: (felkönyököl, visszahanyatlik). András? András: (gyorsan az ágyhoz megy. Janus homlokára teszi a kezét.) Janus: Temettél? (András bólint) Ezek ott voltak? András: Ezek is. Janus: Kik még? András: Barancs, Macsó, Ozora urai. A horváth és a bosnyák neme­ sek. Mögöttük egy egész hadsereg. Zágrábtól a Szerémig, s le Dalmáciáig, a tengerig, felbolydult méhkas az ország. Hatalmas erők szövetkeznek újra, s a szavadat várják mindenütt. Janus: Semmi közöm hozzájuk. András: Most már akkor sem mondhatnád, ha tényleg nem lenne. Janus: (megint felemeli a fejét, könyörgően). Vigyél magaddal! András: Minden utat a „híveid” ellenőriznek! (Janus feje visszahanyatlik, közömbös tekintettel nézi a mennyezetet.) András: (Megszorítja Janus csuklóját. Szenvedélyesen.) Fogadd a zendülőket, s ne hagy kétségben őket affelől, hogy vezérük leszel. De értesd meg velük, hogy Róma oltalma nélkül Mátyással szemben erőtlenek. Maradja­ nak, ha tetszik eretnek hitükben, de tartsák tiszteletben az egyház hatalmát, melyet — hogy garanciát kapjanak — fölöttük közvetlenül személyed kép­ visel. Megóvhatod az országot egy újabb belviszálytól, délen elejét veheted a vallásháborúnak, s közben célod felé is lépést teszel: elrettentheted a szul­ tánt, ha a lázadó urak hadából rugalmas védővonalat szervezel. Janus: Nem harcolok többet. András: Csak a békét kell akarnod! S megértened, hogy ennek már csak ez az egyetlen módja van. Janus: Szavamat adtam a királynak. András: Mátyás be fogja látni, hogy csak ellenségeiként láncolhatja ma­ gához a híveidet. Akik azért lázadtak, mert sokallták a terhet, amit a király a hadsereg fenntartásáért kényszerített rájuk, most háromszor akkora ka­ tonai erőt állítottak fel önként, csakhogy megvédjék jogaikat. Majd ad nekik a király valami formális privilégiumot, meg autonómiát, s eléri, amit erő­ szakkal el nem érhetett: önmagukat fogják megsarcolni a szabadságukért. Janus: Hagyj ki engem a tervetekből, András! S ha van hatalmad... András: Ha segítesz, lesz hatalmam! Janus: Ha én...? András: Amire akarod... Megszerzem neked az egyetemet, ha kell még! Janus: (Hirtelen felül, mindkét kezénél megragadja Andrást.). Pozsonyt?! András: Ha tetszik Pozsonyt. Ha akarod akár Pécset is. És szervezhetsz annyi fakultást, ahányat jónak látsz. Még arra is kicsikarom a pápa enge­ délyét, hogy magad tanítsd a teológiát — Plotinoszod szerint! Janus: (Hirtelen erőre kapva feláll, az egyik ládához megy, egy köteg pergament vesz ki belőle. Izgatottan, eufórikusan.). Van egy kész terveze­ tem ! András: (Ruhája ujjából ő is pergament vesz elő, az asztalhoz lép, ki­ teríti.). Itt írd alá! És a pecsétedet! Janus: (Odalép, reszkető kezekkel aláírja, a fiókból pecsétet vesz elő— András eközben mécsest gyújt, s annak lángjánál viaszt olvaszt a perga­ menre, átveszi Janustól a pecsétet, s beleüti.). Akkor hát... András: (Elveszi Janustól a feléje nyújtott „tervezetet”, a ruhájába rejti.). Mit tehetek még érted? Janus: Talán a könyveim... András: Biztonságba kell helyeznünk. Gondoltam rá, iderendeltem né­ hány embert. Segítségedre lesznek. (Janushoz lép, megöleli, visszavezeti az ágyhoz). Nekem most el kell sietnem. Ahogy tehetem, visszajövök. (Köpenyét magára teríti, az ajtóban — még mielőtt kinyitná, megáll.) De föl ne kelj megint! Isten veled! (Távozik) (Janus végignyúlik az ágyon, betakarja magát, s az ágy melletti ládáról az Andrástól kapott díszes könyvet veszi kezébe. lapozgatni kezdi. Zsuzsanna lép be, karján tálca, azon kancsó, kehely. A tálcát az asztalra teszi, s mi­ után látja, hogy a püspök el van foglalva, az egyik ládához megy, s foly­ tatja a könyvek rendezgetését.) , Zsuzsanna: Ezekkel se leszek kész... azt mondja András úr, még ma el­ viszik innen az egészet. (Nem kap választ. Az ágyra néz: Janus kezéből ki­ csúszott a könyv, oldalra billent fejjel alszik.) (Kintről zaj hallatszik. Zsuzsanna lábujjhegyen kiszalad, s néhány pil­ lanat múlva két zsoldos kíséretében tér vissza. A katonák megilletődötten bic­ centenek az alvó Janus felé, majd Zsuzsanna néma utasításait követve, a könyvekkel foglalják el magukat. Az oszlopban álló kódexeket óvatosan a ládákba helyezik, s miután az egyiket telerakják, kicipelik a szobából. Zsu­ zsanna tekintetét követve az alvó Janus arcát látjuk — premier planban —. Az arc fokozatosan megfiatalodik, és megelevenedik. Janus a visegrádi pa­ lota teraszán áll, mosolyog. Mulatozó főurak, a király és Janus. A költő egyik kezében ugyanaz a kódex, melyet az imént láttunk. Janus állva olvas, sza­ badon levő kezével gesztikulál. Befejezvén az olvasást, a társaság harsányan nevet, „vivát, vivát” kiáltással ünnepük a költőt. Mátyás is nevet, tapsol, majd intésére megszólal a zene — vidám reneszánsz táncmuzsika —, s elő­ lép egy apród, a kezében aranytálcával, azon virágkoszorú. Mátyás le­ emeli a koszorút, feláll. Janushoz lép, „megkoronázza”. A zene hirtelen fel­ erősödik, a főurak kórusban „vivát”-oznak. Janus bólogatva köszöni meg az ünneplést, majd leemeli fejéről a koszorút, tetszéssel forgatja, aztán távol­ tartja magától, s hunyorítva nézi. A koszorú eközben alakot vált, Janus a királyi koronát látja maga előtt, s ezt teszi vissza a fejére. Amikor Mátyás közelít hozzá, szabad kezével a koronához kap, s erősen a fejéhez szorítja. A király hirtelen mozdulattal a másik kezében levő kódexet ragadja el, megfordul vele, gyors mozdulatokkal lapjaira tépi, s azokat nagy ívben az urak közé hajítja. A sok fólia pernyeként lebeg a levegőben, az urak két kézzel kapkodnak utánuk, s ahogy sikerül megfogniuk egy-egy lapot, azok nyom­ ban megannyi kódexszé alakulnak a kezükben. Mátyás újabb intésére a zene hirtelen elhallgat, Janus kardot ránt, s az urak közé ront. Azok vala­ mennyien — mindkét kezükkel — magasba tartják könyvüket, miközben két apród lefegyverzi a kardjával hadonászó költőt. A hirtelen beálló néma csendben minden arc a király felé fordul. Mátyás alig észlelhető fejmozdu­ latára leeresztik a könyveket, s egyes oszlopba rendeződve Janus elé vonul­ nak. A kódexeket — szabályos oszlopot építve azokkal — leteszik előtte. Az egyik apród leveszi Janus fejéről a virágkoszorút, a másik pedig a köl­ tő kardjával elmetszi. Janus elkapja a szalaggá változott virágfonat egyik végét, s ahogy húzná maga felé, az egyre hosszabbra nyúlik. Az apród ta­ nácstalanul néz a királyra, s annak újabb, néma intésére többször futva meg­ kerüli a költőt, s a másik végénél kezében tartott virágfonatot szorosan a testére csavarja. Janus gúzsba kötve áll a mintegy méternyi magas könyv­ oszlop előtt, s értetlen, kérlelő tekintettel néz körül. Mátyás ismét int, mire a két apród megragadja a költőt, s a könyvoszlop tetejére állítja. Mátyás odalép, letérdel az oszlop előtt, acát Janusra emeli, s fennhangon, ünne­ pélyesen az Ad animam suam című vers utolsó sorait mondja — latinul. „Vel silvis pelagove la e; momor omnibusz horis, Humana e duris cor­ pora nata patria. — (Rejtsen bár el a tenger, az erdő; mindig az ember sorsa elől menekülj, mely csupa fájdalom itt”.) Amikor befejezi, feláll, újra felharsan a zene, s az urak megint fékeveszetten „vivát”-oznak. Janus előbb meghatódva figyeli a jelenetet aztán ő is nevet, könnyedén kiszabadítja karját, de mielőtt sikerülne teljes csendre intenie a társaságot hirtelen egy szerzetes ruhába öltözött alak töri át ma­ gát a tömegen, égő fáklyával a kezében, s egyenesen Janushoz siet. Meg­ gyújtja a könyvoszlop négy sarkát, a fáklyát a földre dobja, s hátrálva megy visszafelé, amerről jött. Arca premier planba kerül, csak most ismer­ hető fel: Franciscus páter. Aggódó, könyörgő tekintettel nézi Janust, s köz­ ben hívó mozdulatokkal csábítja maga után. A kódexek egyre magasabb lánggal égnek. Janus arcát már-már elfedi a tűz, miközben mind szilajabbul szól a táncmuzsika.) Janus: (Karjaival vadul hadonászik, a könyv amit melléhez szorított, nagyot koppanva a földre esik, Janus előbb nyöszörög, zihál, szeme fel­ nyílik, s mint aki nem tudja, hogy ébren van-e vagy álmodik, tekintete moz­ dulatlan, csak a hangokra figyel.) 1. zsoldos: Csak szabadabb lesz így a mozgása püspök úrnak, ha nem kell már ezzel az irdatlan sok könyvvel is bajlódni. Zsuzsanna: Csakugyan, még meg se kérdeztem, hová is viszi. 2. zsoldos: (1. zsoldoshoz). Ne kotyogj te itten! Zsuzsanna: Miér kotyogna? Előttem csak nem titkolóznak? 1. zsoldos: Magácska előtt nem, de a... (halkabban)__ a püspök úr... 2. zsoldos: (1. zsoldoshoz). Abba hagyd már! Janus: (hirtelen felül). Mondja csak, ember! Mondja! Hová indulnak a könyveimmel?! 1. zsoldos: (megszeppenve). András úr ... 2. zsoldos: András úr úgy mondta, hogy megállapodtak... Pécsett lesz majd az egyetem ... Janus: (ingerülten, de még önfegyelemmel). A könyveim hol lesznek?! (a 2. zsoldosra néz) 2. zsoldos: Csak azt mondhatom én is, amit ... Janus: Amit! 2. zsoldos: (társára mutat) Ő tudja pontosan . . . Janus: (az 1. zsoldoshoz fordul) Tehát?! 1. zsoldos: András úr arra kért, ne szóljunk, erről, maradjon meglepe­ tés . .. Janus: (Egyre nehezebben tudja fékezni magát.) Mégsem Pécsre?! 1. zsoldos: Ott nem lenne most biztonságos, amíg tart az ostrom ... Janus: (döbbenten közbevág) Ostrom? 1. zsoldos: Mátyás hadai körbezárták a várost, de András úr, éppen a püspök úr miatt, meg akarja békíteni a királyt. És hát András úr ügy gondolta, ezek a kódexek éppen jól jönnek — azt mondta: „engesztelő áldo­ zatnak”. Janus: (Halálra sápadtan feláll, megtántorodik, majd erőt vesz magán, odalép az 1. zsoldoshoz. Két kézzel megragadja a mellénél, kétségbeesetten megrázza. Zihálva kiabál). Velem ne tréfáljatok!!! 1. zsoldos: Hogy mernénk mi olyant a püspök úrral... Janus: Ki innen! 1. zsoldos: (lefogja Janus karját) kénytelen leszek erővel... Ne izgassa fel magát, püspök úr, mert Janus: (Kirántaná a karját de a zsoldos egyre erősebben szorítja.). Taka­ rodjatok!!! 1. zsoldos: (fejével az ajtó felé fordul) Fiúk! (Újabb két zsoldos lép be, a dulakodókhoz mennek, s lefogják a szabad kezével hadonászó Janust. Zsu­ zsanna eközben egy „Uram isten!” kiáltással a sarokba húzódik, Janus kétségbeesetten hadakozik, de néhány pillanat után feje előrecsuklik, s hir­ telen elernyedő tartásán látszik, hogy eszméletét veszítette.) 1. zsoldos: Legalább békén hagy egy néhány percre... amíg befejezzük a munkánkat, (az újonnan jött két zsoldoshoz) Fektessétek szépen az ágyá­ ba. (Zsuzsannához fordul) Te meg, tégy vele valamit! (Zsuzsanna a fekvő Janushoz szalad, lekapja kötényét, az ágy melletti kancsóból vizet önt rá, majd dörzsölni kezdi vele a püspök halántékát.) 1. zsoldos: (újra az újonnan jött katonákhoz) Most már ti is segíthettek. Legyünk már meg végre ezzel a sok kacattal! (Két zsoldos a polcokhoz, ket­ tő pedig a ládához áll. A polcnál állók dobálni kezdik a kódexeket, a má­ sik kettő meg a ládába rakja azokat. Janus eközben kinyitja a szemét, meg­ próbál felülni, de visszahanyatlik, zihál, s hívő mozdulatokat tesz a jobb ke­ zével.) Janus: Te vagy az, Franciscus? ...de jó... Írjad, amit mondok... Most, hogy az Isten rám bízott benneteket, hallgassátok meg..... de várj! a megszólítást. „Valamennyi eretneknek, Pannóniában!” hallgassátok meg okaimat, amiért a földi hatalmasságokkal perbe szálltam. (Zsuzsanna eközben tehetetlenül, riadtan áll, a négy zsol­ dos pedig félbehagyja a munkát, s zavart kíváncsisággal nézi a püspököt) Mert nektek kell döntenetek érveim helyessége felöl, s, ha úgy találjátok, hogy igazam volt, mostantól nem foghattok másért fegyvert, csak az én igaz­ ságomért. Nem harcolhattok csak a harcért, de tudnotok kell azt is, hogy amíg ára van — bármi legyen is — nem lehet béke a béke. 2. zsoldos: Biztosan Imádkozik. 3. zsoldos: Ez a pogány? 4. zsoldos: Nekem úgy tetszik, a végakaratát mondja. 1. zsoldos: Kár, hogy nem érthetünk belőle egy szót sem. De ne méláz­ zatok már. Igyekezzünk! (Folytatják a könyvek átrakodását. Janus már el­ hallgatott, s feje megint az ágyra hanyatlik. Néhány pillanat után Zsuzsan­ na felsikolt.) Zsuzsanna: Uram, Jézus! (egészen halkan) Meghalt. 1. zsoldos: (tovább dobálja a kódexeket) Mit kell azért úgy kiabálni? VÉGE �Jobbágy Károly hatvanéves Az útnak indító megyétől lélekben soha el nem távolodott, s test­ ben sem — mindig találkozókon, szakított időt megfordulni nógrádi felkeresni szerkesztőségünket. „perben” álltunk: ml, akik Igaz, közeli barátainak az költő-olvasó utóbbi valljuk időben magunkat, igyekeztünk rábírni őt annak belátására, hogy az általa igazul okolt- nak vélt visszavonulás. meggondolások jobbára a s az ennek okán szenvedélyesen kifejtett félreértető túlérzékenység szülöttei. Leg­ utóbb éppen születése napja közeién érkezett Salgótarjánba Balassa­ gyarmatról, ahol a város díszpolgárává avatták — s hajthatatlannak mutatkozott váltig, bár nem kíméltünk időt és energiát. Hatvanéves születésnapján itt szerkesztőségünk és és most tiszelettel köszöntve folyóiratunk olvasói nevében, mégis őt meggyőző­ désünk. hogy az irodalmi közéletről, közízlésről, alkotói szerepéről és személyiségéről általa e lapon is vallottak igazságtalanságait átlátva, ér­ tünk is küldetéses költőként újra megleli helyét békétlen világunkban. (A szeri:.) Mitől búcsú a „Szentendrei búcsú'? A magyar nyelv gazdag az azonos alakú, de eltérő jelentésű sza­ vakban, melyeknek ragozott egyes szám harmadik személye néha más jelentéssel is bír; mint vár (ni)—vár (erődítés); sír (ni)-sír (hely)... ezek közé tartozik a búcsú is, amely egyaránt jelenthet egyházi ün­ nepet (Szent István-napi búcsú) vagy búcsúzást (Búcsú a nyári lak­ tól Babits). Akik nem ismerősek a szentendrei helyi szokásokban, azok a „Szentendrei búcsú” című versem hallatára, arra gondolhat­ nak, hogy én Szentendrén búcsúzom valakitől, vagy valamitől, pedig abban a versben az évenkénti augusztus 19-i szerb búcsúról írtam ak­ kor, s ennek hajdani elmaradhatatlan résztvevőjéről, Vujicsics Tihamérról, tragikus halálára emlékezve. Pár éve megjelent verses könyvemnek is ez lett a címadó költe­ ménye és a fenti magyarázat átfutása után az olvasó már meg is nyugodhatna; íme érti, honnan a kötet hangulatos címe, s keresné mennyit ad vissza az a színes népi ünnepségből, vagy a tündéri kis város hangulatából, ha elolvasva a szűk — mindössze negyvennégy versből álló — gyűjteményt, nem ütné meg a költeményekből áradó búcsúzáshangulat, mely néha nyílt szavakban is kifejeződik. Így buggyan fel a kérdés: „Hát mégsem csak a népi búcsú leírása ez? Mitől is búcsú a SZENTENDREI BÚCSÚ? Kitől, vagy mitől vesz bú­ csút a költő?” A kis kötet néhány versének keserű soraiban benne van a vá­ lasz is: a költészettől. De hát lehet a költészettől búcsúzni? Hiszen a költő, amíg léleg­ zik, költő marad. Így látja és szólaltatja meg a világot. Ezt hittem én is korábban, őszintén, s gyermekien, de az utóbbi években rá kellett jönnöm, hogy el lehet engedni a lenge líra kezét, különösen, ha sokat csalódott benne az ember. Vagy önmagában csa­ lódott? Mindegy. A szomorúság elűzi őt ebből a ligetből, távoli kó­ szálásra, magányos bújdosásra. Én a verset sosem „előre megfontolt szándékkal” alkottam meg, hidegen, versformákat, ritmust, rímképleteket méricskélve, közben a kritikára kacsintva: ezt biztosan megdicsérik. Rámszólt a világ: Írj meg! És én engedelmeskedtem. Hittem magamban, hogy jogom van rá, mert úgy szólaltatom meg a körülöttem levő hangtalant, hogy az emberek felkapják a fejüket, s nem felejtik el szavamat. A visszhang is bizonyítékot szolgáltatott erre, forró sikerek ösztönöztek, köteteim meglehetősen nagy példányszámban jelentek meg, s volt, amelyik két kiadást is megért. Én azt hittem, ez a fontos. Ahogyan a pék is, ha sorba állnak a kenyérért, megnyugodhat, hogy érti a mesterségét. Én is csak a mondanivalóval törődtem. Én abból az iskolából jöttem, ahol a mester így szólt: „Mit bánom én, hogy Goethe hogy csi­ nálja .. .” Ám a kritika ezt nem méltányolta és nem volt olyan elragadta­ tott, mint az olvasók. Pályatársaim között is volt, aki gúnyos hangon emlegette fűtöttségemet és romantikus hangvételemet. Jó annak, aki ilyenkor vállat vonva kijelenti: „Rólam szóló bírá­ latot nem olvasok!” — én azonban tanár vagyok és könyvtáros. Tisz­ telem az írást és azt is, aki megírta, úgy gondolom, hogy azt bízták meg vele, aki ért is hozzá, s hiszek benne. Ha rólam ír elítélőt, akkor is. Így lassan szétrongyolódott az önbizalmam, hitem önmagamban, enélkül pedig nem lehet a költészet szédítő magasában fellépni a vers vékony kötelére, leszédül róla a kísérletező. Elhallgattam hát. Féltem. Az utóbbi időben évek teltek el úgy, hogy semmit nem ír­ tam. Talán a hiányommal akartam jelezni, hogy voltam valaha. Észre is vették — az olvasók, akik szerették és hiányolták írásai­ mat, de a hivatalos irodalom, a szerkesztőségek, pályatársak nem. Nem kérdezték: Mi van veled? Sőt talán inkább örültek, hogy nem veszek el helyet előlük. Nyolc évig kötetem sem jelent meg, a Szep­ temberi búcsú kéziratát a szerződésben leírt határidő után 5 évvel ad­ tam le, de a kiadót sem érdekelte ez. (Nincs vele gond!) Mert megváltozott az irodalom világa. Én még emlékszem arra, hogy ha verset vittem be egy szerkesztőségbe, mindjárt fel is olvas­ tam, és érdeklődve hallgatták. Ma, ez elképzelhetetlen. És megváltozott a költészet jelrendszere. A régi vers, amely leírt valamit, aztán boncolgatta a jelenséget, indulatokat kavart fel — ez meghalt. A „közérzetlíra” a maga sejtelmes, de nagyobb területet, a lélek szélesebb tartományait felölelő furcsa képeivel, megindult hódí­ tó útjára. Hogy mit változtatott versértésünkben, csak visszatekintés­ sel tudom lemérni. Én a TÉKOZLÓ ORSZÁG-ot megjelenésekor nem tudtam elolvasni. Vad képeitől visszaborzadtam, fülledt világa elriasz­ tott. Második kötetemben vitaverset írtam JUHÁSZ FERENC-hez, emiatt sokan elfordultak tőlem, mert nem üdvözöltem ezt az újat ki­ törő lelkesedéssel. Alaptételeiben ma is vállalom ezt a verset, de már úgy nézem, mint jelenséget: ilyen voltam akkor. Mert húsz évvel az eposz megjelenése után, amikor az évfordulón Vas István megemlé­ kezett róla, újra elővettem és gyönyörködve olvastam. A húsz év en­ gem is megváltoztatott. Én sem úgy írok, mint annak idején, bár a közérthetőségre való törekvés ma is bennem él, az új hangú lírát — ér ve útjait, kísérem figyelemmel. Sokszor az író-olvasó találkozókon magyarázom, hogyan kell belelátni. De míg én a velük szemben tü­ relmetlenek előtt a modern hangú költők létezésének jogáért szóltam, ők és híveik az én létezésem és működésem érvényességét vonták kétségbe, s adandó alkalommal, kíméletlen szavakkal szólták le „avult”-nak, ,,poros”-nak, s kiálltottak ki engem, a Petőfi útján járó maradinak. Az irodalom világa egyre ridegebb és kegyetlenebb. Az én palóc szelídségem és érzékenységem elvérzett benne. Rövidesen rá kellett ébrednem, hogy hiába van mögöttem az olvasók táborának nagyobb része, lassan háttérbe szorulok. Ugyanakkor a szerkesztőségekben — ahol azelőtt otthon éreztem magam — kezdtem idegenné válni, gya­ nús személlyé, aki valami ósdit árul. Gyorsan értettem is a hosszú várakoztatásokból, 3—5—7 hónap, s hamarosan elmaradtam. No hiszen, nem csak én voltam ilyen helyzetben, mások is, korombeliek, de sok közülük nem érezte azt, amit én, s magas hivataluk, összeköttetéseik, vagy korábbi kitüntetésük megvédte őket attól, hogy éreztessék, vagy szemükbe mondják a szigorú véleményt. Én csak tanár vagyok, en­ gem senki és semmi nem védett, s megszégyeníteni külön élvezet volt. Egyik költőtársam (szerkesztőségben dolgozott), akit én már sajnál­ tain új verseinek széthulló, prózai, semmitmondóan „modern” sorai miatt, jóindulatúan figyelmeztetett: „Ha nem változtatsz a stílusodon, nem nagy jövőt jósolok neked!” Nem értettem őt. Túl az ötven éven, mit változtassak én és miért? Én is modern költő vagyok, legfeljebb érthető. Nem azért nem írok úgy. mint a ma megcsodáltak, mert nem tudnék, hanem, mert a versalkotásnak ez a módja nem tetszik né­ kem és restelném alatta a nevemet. Ezek semmi artisztikus elemet nem tartalmaznak, s nem tanulnom kellene hozzá, hanem felejteni mindazt, ami ifjúkorom óta, mint szépség lerakodott bennem. A költői lét részegségéből kijózanított azonban mostani munkám is. Otthagytam iskolámban a tanári szobát és leköltöztem a könyv­ tárba. A 125 éves iskola 30 000 kötetes könyvtárának őre, függetlení­ tett iskolai könyvtáros lettem. Egy csodálatos birodalom minden gondja és szépsége szakadt rám, rengeteg tanulsággal. Itt jöttem rá, mennyire harmadrangú szükséglet a rímekben, vagy rímtelen versek­ ben megálmodott élet. A nagyhírű gimnáziumban hónapok telnek úgy, hogy verseskötetet (a kötelező, tanár által követelt anyagon túl) senki nem keres. Derülök néha az Írószövetségben egy-egy kortár­ samon, önteltségén, úgy vonul végig, mint akin a világ szeme — ő a nagy költő —, s nem jut eszembe idő, mikor ejtette ki nálunk a ne­ vét valaki, s az, aki megszólítására sem méltat, nem sejti, hogy kö­ tetét nem tudom senkire rátukmálni, nem akarják elolvasni. „Ki ez?” — kérdezi diák, tanár gyanakodva. Am mindezek miatt sokan fordíthatnának hátat az irodalomnak, hiszen mások is érzik ezt, velük sem bánnak különben. És azért még lehet élni, tovább írni, házalni a versekkel. Ha visszaadták itt, elvin­ ni oda, majd amoda, valahol csak közlik, szánalomból, vagy mert ez a név annál a lapnál még valakinek számít. Az olvasó pedig semmit nem vesz észre, csak azt látja, hogy a név szerepel, sűrűn találkozik vele (hiszen sok a lap és a folyóirat). De hogy milyen áron? Meny­ nyi megaláztatás, féléves, éves várakoztatás előzi meg a megjelenést, rimánkodás ... a költő időnként bemegy a szerkesztőségbe, érdeklő­ dik, megnyugtatják „a jövő héten”, s pár hét múlva: „A következő számban . ..” Van, aki bírja ezt öregen is, haláláig. De én nem. Ehhez túl érzékeny, túl kemény és büszke vagyok. Egy vers, egy „cifra szolga” nem ér annyit, hogy hagyjam nevetsé­ gessé tenni magam. Inkább vesszen a költészet és vele együtt egész átverekedett életem. Mert kicsit ettől is búcsúzom ezekben a versekben. Bizonyára fel­ őrlődtem a tusakodásban. Fáradtság, kedvetlenség, __ kiégettség? — mind felsorakoznak reggel, felkeléskor és az emberben végtelen szo­ morúság terjed: „De jó lett volna, nem felébredni.” Bármihez fog­ nék, felcsendül belőlük a „Minek? Eh, nem érdemes!” A vállalkozá­ sok ereje elszállt, a bátorság elveszett. Lehet a test még ép, a szer­ vek még úgy ahogy működnek és talán még sok évre való energiát őriznek, de az ember már nem az, aki volt, a hódító, a győzedelmes. Inkább élő halott. Sokszor érzem magam így, fedezem fel magamban az érdeklődés teljes hiányát. Lám, mennyi búcsú, de mégsem a vég. Ez nem megy olyan könynyen. Az elindított élet tovább hömpölyög, s még jöhetnek könyvek az eddig megírt anyagból, de ezeket én már távolról nézem, mert új verset — legalábbis most így érzem — már többé nem írok. Mert széttört bennem a líra, apró, felismerhetetlen darabokra. Csodálkozva állok roncsai előtt és nem tudom felidézni azt a pillana­ tot, amely megszülte, sem az indulatot, de önmagamat sem találom, aki ilyesmikre vállalkozott. Nem értem az indítékát, már nem gyö­ nyörködtet. Olvasni sem szeretem. Untat. Helyette a valóság ránt ma­ gával, a megfogható anyagi világ, a technika és tudomány csodái. Egy ELET ÉS TUDOMÁNY az első betűjétől az utolsóig érdekfeszítő szá­ momra, irodalmi lap, folyóirat évek óta nem volt a kezemben. S ezt nem büszkén írom, hanem szomorúan. Félek tőlük, nem tudom, me­ lyik oldalon szúrnak belém, s nekem elég volt a szomorúságból. In­ kább naplókat, memoárokat olvasok, életsorsok lázában élek, mint az álomkóros. Néha nézem régi, jobb sorsra érdemes önmagamat, akit hetykén, csak szórakozásból — mint Csehov SIRÁLY-ának vadásza — lőttek le. S a legszörnyűbb, hogy odáig jutottam — vannak pillanatok . . . na­ pok, amikor nékik adok igazat. S ez már a vég. Ilyenkor nem tudom elolvasni saját verseimet, de nem tudok másokéban sem gyönyör­ ködni. A világ, amely eddig minden sarokból rámszólt: „Írj meg!” — el­ hallgatott. Süket csönd vesz körül. Hát ettől lett búcsú, a SZENTENDREI BÚCSÚ. Jobbágy Károly �(folytatás a 12. oldalról) Mert műsor ez a javából! Akár a balett­ táncosok, olyan begyakorlottan, hajszálponto­ san emelik ki az aprócska izzóvörös gombó­ cot, s valamiféle könnyed eleganciával fújjákforgatják-hűtik az olvadt üveget, s néhány perc múltán már látványos termékként rak­ ják a szállítószalagra. Magabiztos mozdula­ tok, a tenyérnyi helyen precíz „koreográfia”, és látni az arcukon, mennyire büszkék egyegy remekbe szabott portékára. Örkény Üvegfúvók című riportja jut eszembe, mely­ ben a Gurmai-féle szakkönyvet idézi: aki az üveggel szépen bánik, mennyei hangokat hallatt maga után. Ám van ennek a munkának egy másik ol­ dala is. Már a kemence dobogójának szélén is szinte kibirhatatlan a hőség, valamennyi üvegfúvó egy szál rövidnadrágban van. Csu­ rog róluk a víz, a szálló por, a kosz meg­ ragad rajtuk. A fúvóshoz is különleges tü­ dőre van szükség, csak az erős szervezetűek bírják. Megéri? A népgazdaságnak minden bizony­ nyal. Az s.-i gyár közel három és fél ezer ter­ méket állít elő: a poharak, csillárok, kelyhek, vázák fajtáit fölsorolni is nehéz lenne. Piac is van bőven, Kanadától, a Közel-Keletig negyven országba jutnak el ezek az üve­ gek. Szépen csordogál hát hazánkba a gyár jóvoltából a kemény valuta. — És a dolgozóknak megéri-e — kérdem a művezetőt. — Nem panaszkodhatnak, az öregebbjei jó­ val ötezren felül keresnek! — kiáltja a fü­ lembe, de a nagy zajtól így is alig hallani. — Ha ilyen vastag a boríték, miért nem tolonganak a kapu előtt? Kicsit hátrább húzódunk a zajtól. — Ma már nem a pénz a minden — mond­ ja a kelllemesen csöndesebb irodában. — A fiatalok inkább választanak olcsóbb, de könynyebb munkákat. S féltik az egészségüket is... Főként az üvegfúvó-dinasztiák enyhítik a munkaerőgondjainkat, mert egyébként hiába járjuk az iskolákat. A reggeli szünetből csípek el néhány per­ cet az egyik „leggazdagabb” üvegfúvótól, R. Ferenctől, miközben jóízűen falatozgat a két-három adagra való sonkás szendvicsből, azt ajánlja, ha a pénzről akarok írni, akkor inkább a munka utáni sörnél beszélgessünk, itt ugyanis most nincs idő „cikkezésre”, mert a früstök végén mindenkinek a kemencénél kell lennie. Megszokták ők már a „nyilatkozatokat”, talán nincs is olyan gyakorló üvegfúvó, aki kétszer-háromszor ne szerepelt volna leg­ alább az üzemi újságban. Azt is tudják, hogy bármilyen szépeket és jókat írnak róluk, et­ től még új munkavállaló nem fog jelentkezni a munkaügyön. Hiába az erőfeszítések, ez a szervezetet kemény próbára tevő technológia keveseket vonz. — Hogy szolgál az egészsége? — kérdem R. Ferencet, a kiskocsma pultjánál. Soha nem ül le, az állás és az „egyhúzásra öntés” el­ engedhetetlen kellék. Munka után mindig három korsó sört iszik, kivéve a fizetésna­ pokat, ilyenkor, ugye többet megengedhet ma­ gának az ember. — Kölyökkoromtól itt vagyok a gyárban, lassan harmadik évtizede... még bírom — vá­ laszol mértéktartóan. — Ha rangsort kellene fölállítania a pénz, a munka, a társak között, hogy leginkább mi tartja a kemencénél, melyiket választaná? — Maga most azt várja tőlem, hogy a pénzt mondjam, mi? — jegyzi meg játékos cinkos­ sággal. — Ahogy gondolja. — Mind a három egyformán fontos! — vágja rá. — Mert az biztos, hogy bagóért nem égetném magam a kemencén, meg nem dögleszteném a tüdőm... inkább elmennék utcát sepreni. De az is biztos, hogy balekokkal sem dolgoznék! Most jól együtt van a brigád, mindenki egyformán húz — aztán hozzáteszi: Már kinek, ahogy futja az erejéből. — A társakat elsősorban nem szakmailag, hanem emberileg értettem... barátokként. — Egy a kettő. Aki rossz melós, az jó ba­ rát nem lehet. — És a pénz? — Mikor mennyi. Megdolgozom érte. — Mire költi? — ...a család? Hat gyerekem van. Négy éve építettünk egy házat, nagy manzárdte­ tőst, az megemésztette a félretett pénzünket. — Nevetve teszi hozzá: — Most meg már gyűjthetek strafírungra! — De aztán a gyerekek is majdcsak haza­ adnak valamennyit. Mégis meddig szeretne a kemencén dolgozni? Gyanúsnak érzi a kérdést, előbb leönti a harmadik krigli sárga lét, aztán vállat von. — Ameddig bírom. * Mondhatni, F. Jánosné korához képest ké­ sőn evezett a „veszélyövezetbe”. Már bőven túl volt életének delén, sőt vészesen közele­ dett a nyugdíjkorhatár, amikor — kimonda­ ni is szörnyű — a tisztes hírben álló aszszony alkoholista lett, s ez nemcsak afféle szokásos szóbeszéd volt, hanem vérbő való­ ság. Jómagam is hallottam róla, orvosisme­ rősöm hívta föl rá a figyelmet. — Érdekes téma lehet — biztatott. — Az asszonynak tisztességes családi élete volt, be­ csületes férje, jól kereső, több kitüntetést ka­ pott bányász, huszonöt éves fia, aki maga is családot alapított. Aztán, képzeld el — me­ séli mint valami Micimackó-történetet —, egy napon hozza a mentő, mondják öngyil­ kosságot kísérelt meg... Akkor már súlyos al­ koholista volt. Két esztendeje történt mindez. Izgatott a téma, nyomába eredtem az ügynek. A meg­ lehetősen kusza szálak F. Jánosné munka­ helyénél futottak össze, s története — tragé­ diája — kezdete pedig egyik munkatársához fűződik, aki — alkoholista lévén — egy tel­ jes közösséget fertőzött meg. Közülük első­ ként bukott ki F. Jánosné. Majd elfelejtem: az a bizonyos illető a fő­ nök volt, kinek a kedvéért akár az egész aszszonybrigád is részegre itta magát. Jóllehet biztatni sem nagyon kellett őket. — Nem tartott ő három lépést senkivel sem, mint a többiek... mindig volt egy jó sza­ va hozzánk... meg-megkérdezte, na, lányok van-e valami a szatyor alján? — sorolják a brigádtagok a főnök „érdemeit”, aki időköz­ ben már új helyre került. Akkoriban névnapot, születésnapot, fizetés­ napot., évfordulót, örömet és bánatot meg­ ünnepeltek, így hamar beindult a pusztító verkli: egyik nap az egyik, másik nap a má­ sik kolléga hozott be valamit ama bizonyos szatyor alján. — Áh, nem sokat, nem sokat — mentege­ tőzött. két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor F. Jánosné — Csak egy-egy stampóval jutott mindenkinek. A férj a bányában dolgozott, rendszertelen időbeosztással, gyakran éjjeleken át. Ilyenkor a virrasztás, a várakozás unalmát föloldotta egy-egy kupica pálinka. Később több, még később még több, s néhány hónap után, ha valamilyen okból nem volt meg a szokásos adag, akkor az ujjak elkezdtek remegni. És csodák csodája (persze, ez csak a szenvedő alany számára meglepő, egyébként az alko­ holizmus természetes velejárója), ha ivott, megszűnt a remegés. Sokuknál innen már egyenes út vezet a tel­ jes összeomlásig, amelynek még egyetlen utol­ só mentőállomása van: az orvos — Tudom, sok embert már ez sem tud föl­ tartóztatni, de higgye el, nekem sikerült — mondta a minapi találkozásunkkor F. Já­ nosné, aki szinte újrakezdte az életét az ominózus eset óta. Az akkori, több hónapos terápia után józan fejjel átgondolta, mit miért követett el, aztán bement a gyárba és kikérte a munkakönyvét. Találkozott a brigádtagokkal is. „Szégyen­ szemre az újságba tétettél bennünket”, ol­ vasták a fejére az egykori barátnők, az exivócimborák. „Az áruló” megúszta ennyivel. És most? — Nem tartom a kapcsolatot egyik ükkel sem. de nincs is rá szükségem — mondja. — Gondolom, nekik sem. Az új munkahelyem, úgy érzem befogadott, s inkább vállaltam a napi 40 kilométer vonatozást, csakhogy tisz­ ta lappal indulhassak. Csontos arcán, meg-megrezdülő ráncain, kapkodó tekintetén, még ott vannak a majd­ nem végzetes kitérő nyomai. De amit mond, az merőben különbözik a korábbitól. — Ha ránézek a pálinkásüvegre, elfog az undor... Túl nagy pofon volt az nekem. * Különös társalgója van a megyei szociálpsychiátriai központnak, ahol például az a bizonyos „utolsó mentőállomás” is megtalál­ ható. Miért különös? Megpróbálom leírni: az egész helyiség nem több négyszer négy mé­ ternél. s ez az úgynevezett társalgó egyben jelenti a konyhát, a könyvtárat, a tv-szobát, a beszélgetőt és a kiállítótermet, hogy csak a lényegesebbekről essék szó. A falon a bete­ gek által készített festmények (teli élénk, meleg színekkel, ám összhatásukban mégis ridegek, komorak), az egyik sarokban fali­ polc látható rajta, ötven-egynéhány agyon­ használt. selejtes könyv. Középen áll az asz­ tal. nyolc székkel, itt étkeznek orvosok, be­ tegek, alkalmazottak, vendégek. Aztán van még a szobában egy televízió, konyhaszek­ rény, mosogatóasztal, s egy gyógyszeres­ szekrény. Ennyi az egész. — Nem túl sokat áldozunk a lelki ügyek­ re — jegyzem meg félig tréfásan a főorvos­ nak, noha a tréfának semmi helye nincs. Ugyanis egy sokkolási művelet közben tu­ dunk csak sort keríteni a beszélgetésre, a központ vezetője rendkívül elfoglalt ember. A falfehér ágyon a magatehetetlen, kábul­ tan fekvő asszony, körülötte gyors, mozgású fehérköpenyesek végzik rutinszerű munká­ jukat. A főorvos jegyezget, írogat, s közben válaszolgat a kérdéseimre is. — Az egészségvédelemre fordított összeg­ nek még a két százalékát sem kapjuk — mondja a megjegyzésemre —, de hasonló­ képpen katasztrófális a helyzet az, alapterü­ leti megoszlásnál is. Réges-rég kinőttük mos­ tani helyünket. — Vagy túl sok a lelki sérült... — Úgy érzem, nem ismerték még föl kellő­ képpen a mentálhigiénia, a lelki egészségvé­ delem jelentőségét. S ez nemcsak a társadal­ mi köztudatban ismeretlen, hanem meglehe­ tősen mostohán kezelt terület az egészség­ ügyön belül is. — Évek óta több nagyvárosban sikerrel működik a lelki segélyszolgálat, amely bizo­ nyos egyéni veszélyhelyzeteket képes megol­ dani. — Ez csak a kapcsolatfelvétel kezdete le­ het, az esetek többségében egyáltalán nem nyújthat végleges megoldást, ezt senki sem várja a néhány perces telefonbeszélgetéstől. Tudja, kétféle típus van. az egyik nem képes magát túltenni a problémáin, ám orvoshoz mégsem jön el... vannak viszont, akik túl tudják, vagy túl tudnák magukat tenni a „ve­ szélyhelyzeten” aránylag könnyen, s mégis hozzánk fordulnak segítségért. S mint ahogy a komoly lelki bajokat nem lehet egy-két ke­ zeléssel meggyógyítani, ugyanígy az enyhébb eseteknél az adott környezet, családi, munka­ helyi, baráti háttér is tudna segíteni a vál­ sághelyzetekből való kijutásban. Persze, hoz­ zá kell tennem, hogy a környezet nemcsak a kijutásban, hanem a belesodrásban is szere­ pet játszhat. �„Bevettem két darabot víz nélkül. Akkor este még igen józan voltam, tisztán tudtam gondolkodni, beszédem azonban kezdett ér­ telmetlen magyarázkodássá válni. Pupilláim mereven néztek le-fel, mígnem megállapod­ tak egy bizonyos ponton, a falon. Először postaládának néztem és telefonálni akartam, majd rádöbbentem, hogy egy macskával ál­ lok szemben, de a vita végén mégis kiderült, hogy egy plakátra festett patkánnyal van dolgom... Lefeküdtem aludni. Reggel, amikor föléb­ redtem és kinyitottam a szemem, igen fur­ csa dolgokat láttam a szobában. A tévén pi­ ci zöld bogarak masíroztak libasorban. Na­ gyon sokan voltak, és bárhová néztem, min­ denütt kisebb-nagyobb csoportokba verődve sorakoztak... A másik ágyon mozogni kezdett felém egy nylonszatyor csücske (mert öszsze volt gyűrve), szóval mozgott, és a csücs­ kéből mindenáron egy ősz hajú, bozontos öregember akart kimászni, de sehogyan sem sikerült neki.” Hallucinációs élményeiről írta az idézett sorokat a 16 esztendős középiskolás lány, aki gyógyszerre ivott alkoholt, s így erőszakol­ ta ki magából az említett képzeteket. Előbb „csak” a gimnáziumból maradt ki, aztán egyre gyakrabban otthonról is, éjjeleket-nappalokat töltött vadidegen helyeken, amikor a szülőknek kezdett föltűnni lányuk viselke­ dése... Később a lány, a kábítózás előrehaladot­ tabb stádiumában már az utcán is képzelő­ dött, sőt gyakran barátait is pici zöld boga­ raknak látta. Pszichiátere szerint a legutol­ só pillanatban történt az orvosi beavatkozás. Ilyen súlyos esetek egyelőre ritkák, de ha azt vesszük, hogy az efféle kábítózás rövid évtizedes magyarországi meghonosodása alatt már jócskán szedett halálos áldozato­ kat is, akkor indokolt a figyelem. És első­ sorban nem a hatóságok figyelme, mert ko­ rántsem csak rendőrségi ügyről van itt szó! * Tetemesen szaporodott az elmúlt években a nyugdíjasok száma, manapság eléri a 2,2 mil­ liót. De még ennél is nagyobb arányban nőtt az egyedülálló, idős korúak száma: az utób­ bi tíz évben százezerről négyszázezerre. Ezen adatokat böngészve eszembe jut Már­ ti néni, a jó öreg szomszédasszony, aki nyug­ díjévei alatt tán többet és hasznosabbat dol­ gozott a varrógépe mellett, mint annak ide­ jén az üzemben. De nem unatkozott egyik kollégám édesapja sem, ő a kertben fölállí­ tott sátrakból kereste „gazdagra” magát. Azt hiszem, ők vannak többen. Azok, akik részint némi szerencsével, részint pedig ke­ mény akarattal gondoskodni tudnak a nyugdíjévek alatti elfoglaltságokról, a fölnevelt gyerekek megbecsüléséről, egészségük kar­ bantartásáról stb. A másik oldalon azonban például ott az az idős néni, aki évente háromszor kimegy a vasútállomásra, hogy (a hivatalos jelentés szerint) öngyilkosságot hajtson végre. Ter­ mészetesen mindig egy órával a vonatérke­ zés előtt már a sínek között botorkál, s az is természetes, hogy mindig akadnak, akik ide­ jében közbelépnek. — Nekem nincsenek gyerekeim! Nincse­ nek! — kiáltozik valamiféle ijesztő hadoná­ szással kísérve szavait, amikor azt mon­ dom: de hisz’ az igazolványába két gyerek is be van jegyezve. — Mondhatom gyere­ keimnek őket, ha le se szarnak?! — kérdez vissza indulatosan. Amíg felneveltem és ta­ níttattam őket, addig jó voltam... Amikor a borítékokban küldözgettem a zsebpénzt a kollégiumba... Most meg azt írják, anyuka ilyen elfoglalt, meg olyan elfoglalt vagyok... erre sincs idő, arra sincs idő... nem hogy hazamenni... — Hirtelen elérzékenyül. — Tíz hónapja nem voltak itthon, pedig negy­ ven kilométerre laknak. Lassan abbamarad a jeremiáda, hatni kezd — Nagyon nagy csapás ez nekünk — a nyugtatóinjekció. Szipog, a szemét törli, s mondja az édesanya, talpig feketében. — amikor visszarakná táskájába a zsebkendőt, Most, amikor már egyenesbe jött volna az a földre esik egy képeslap. útja, ekkor történt... Hiába rimánkodtam ne­ ki mindig, hogy fiam, ne erigy esténként a — A búcsúlevél... az lett volna — s öszszegyűrve teszi a táskába. kocsmába, nem hallgatott rám. azt mondta, édesanyám nappal dolgoztam, este tán mu­ Erzsike néninél kedvezőbb, de szintén „ve­ lathatok.... szélyeztetett helyzetben” van egykori albér­ — Barátaitól hallottam, hogy gyakran it­ leti házinénim, a ravasz, de végtelenül ked­ ves, csak így egyszerűen — Zsófika. Ó külö­ tasan ültek motorra. nös módszert gyakorolt ki, s ennek köszön­ — Nagyon bánom, hogy megvettem neki a hetően évente sikerül több hetet a kórházban motort. De mit tehettem? Olyan rosszul ta­ töltenie. nult a másodikban, hogy muszáj volt meg­ Igen, nem elírás, míg az egyik embernek ígérnem, különben évet ismétel. Nem saj­ az a baja, hogy kórházba kell mennie, a má­ náltunk mi tőle semmit., hogy sajnáltuk vol­ sik kimondottan arról ábrándozik, hogy egy­ na ettől az egyetlen gyerektől! Ez a ház is szer hosszabb időre is bejuthasson a kopár neki készült... Most mi lesz, ki tudja? falak közé. S mindezt megoldja egy hexenMeglehet, ilyenkor már könnyen ítélkezik susszal, erős bicegéssel, s némi készpénzzel, az ember, főként a kívülálló. Mert talán fe­ amit megfelelő helyen és időben az ügy szor­ lelőtlen volt a szülő, aki nem törődött kü­ galmazására szán. Így aztán az otthoni üres­ lönösebben fia szabad idejével, zülléseivel; ta­ ség helyett társalgással, a számára nélkülöz­ lán felelőtlen volt az a pincér, aki kiszolgál­ hetetlen pletyizéssel töltheti idejét. ta szeszes itallal a tizennyolc éven aluliakat; — Írd meg nyugodtan, fiam — biztat —, talán felelőtlenek voltak a barátok, akik kö­ hogy aki még fiatal, az majd megtudja, hogy zül egyiknek sem jutott eszébe azt monda­ ni: „srácok, hagyjuk a frászba, menjünk mennyire elviselhetetlenek az egyedül töl­ tött órák. És még idejében kapjanak észhez: haza, lefeküdni”! Akkor talán másképp vég­ ne maradjanak gyerek nélkül! Mert az a leg­ ződik a dolog. De ennyi „talán” már bőven elegendő egy tragédiához. borzalmasabb... Gyerek kell, minél több gye­ rek, akkor vén korukra nem fognak unat­ kozni. * Az országos prognózis is igazolja Zsófika — Kulcsszó: a felelősség. Mindennapjaink tanácsát eszerint, ugyanis, minél kevesebb gyermek születik a családban, annál nagyobb során, szinte szüntelenül, apróbb-nagyobb az egyedül maradás veszélye. A mostanság helyzetekben dönteni kell. Kikerülhetetlenül, divatos egyketervezők erre vajmi keveset elodázhatatlanul. Van-e recept? — kérdezem gondolnak. Később pedig a rájuk szakadt V. Anna pszichológusnőt. magányban már a gondolat is hiábavaló — Mindenkire, minden szituációra érvé­ ábrándozás. nyes recept, természetesen nem lehetséges. Azonban, hogy milyen veszélyhelyzetekbe * kerülünk, s ott miként döntünk, netán ho­ Az „egykét” azonban meg is kell őrizni. gyan evickélünk ki a kutyaszorítóból, nos, Óvni, nevelni, tanítani. Különben G. Zoli sor­ erre föl lehet készülni. Voltaképpen egész sára juthat. életünk ilyenféle döntéssorozatokból áll, Élt tizenhat esztendőt, tudatja sokatmondó szinte a bölcsőtől a felnőtté váláson át, kis iróniával szólva, az utolsó kapavágásig ta­ rövidséggel a toldozott-foldozott kerítésű te­ mető egyik fejfája, valahol kint a faluvégen, nulnunk kell a sokféle veszélyhelyzetből va­ ló kijutást. a cserháti dombok alatt. A friss hantoláson ezüstözött szalagú koszorúk, rajtuk ismerősök, — Mi kényszeríthet bennünket a sokszor rokonok, iskolatársak utolsó üzenetei. Az eleve kilátástalannak ítélt, kudarcra kárhoz­ egyiken öt barát neve sorjázik, G. Zoli sze­ tatott döntésekre? rencsétlenségének mellékszereplői. — Világos, hogy az egyén környezete, az Azon a vasárnap estén együtt iszogattak a Hófehérke „bérelt” zugában. Valamelyikük objektív körülmények nemritkán játszanak névnapját ünnepelték. Fújták a füstöt, akár jelentős, meghatározó szerepet. Viszont gya­ egy gőzkazán, közben vicceket meséltek, az­ koribb, hogy nem a környezetnek, hanem sa­ tán snapszliztak, s alkalmanként meg-meg- ját magunknak, szemléletünknek, életfölfo­ nézték a pohár fenekét, stílszerűen szólva: gásunknak az áldozataivá leszünk! Túlfeszít­ lehetősége­ besnapszoltak a híres-hírhedt sipeki „kerítés­ jük élettempónkat, vágyaink és ink fényévnyire járnak egymástól, vagy éppen szaggatóból”. irreálisan mérjük föl képességeinket, s így Innen gőzölgő fejjel, botladozó lépésekkel erőnket, tudásunkat meghaladó munkákat nekivágtak az éjszakának. Előbb csak irka­ vállalunk el. A harmonikus fejlődés elenged­ firka a kerítésekre, a plakátokra, kurjonga- hetetlen tartozéka a kiegyensúlyozott élet­ tás, dobálódzás, ahogy az a suhancok túlzás­ mód, a családi háttér, a munka öröme... ba vitt mulatozásakor szokás, majd ketté­ Mindehhez a pénz, az autó, a hétvégi ház osztott a társaság, a szerencsésebbek házibu­ csak eszköz lehet. Hogy ez így legyen, ab­ liba mentek, a többiek pedig — hogy azért ban az egyén felelőssége óriási, de nemcsak az est még ne érjen véget — úgydöntöttek, a felelőssége, hanem a lehetősége is! Mert átruccannak a szomszéd faluba. súlyos árat fizet az, aki a hosszabb távú, nemesebb céljait aprópénzre váltja... Fölbőgették az MZ-ket. Zoli sokáig bajló­ dott ezzel a pofonegyszerű művelettel, min­ * duntalan lefúlladt a motor, talán a sok kín­ lódás közben a kedve is elment az éjszakai kirándulástól. De aztán engedelmeskedtek a Amikor Dionüsziosz, a szürakuszai zsarnok hengerek, a többiek után eredhetett. Né­ úgy rendelkezett, hogy kössenek a pamlagon hány száz méterig jutott. heverő Damoklész fölé egy lószőrszálon füg­ — Máskor is megesett, hogy volt bennünk gő kardot — ahogy Cicero írja —, ettől egy-két légkör — jegyzi meg keserűen, de a kezdve a pünkösdi király nem nézte többé a legnagyobb természetességgel N. Károly kí­ ezüst­ sérőm, az osztálytárs — de soha nem történt gyönyörű szolgákat, sem a művészi semmi balhé, ha egy kicsit motorozni tá­ munkákat. Nem nyújtotta ki kezét az asztal felé, s még a virágfüzér is lecsúszott a fe­ madt kedvünk — s gondosan megigazítja a fejfáról lecsúszott virágfűzért. jéről. Végül Damoklész sírva könyörgött a Nem messze a temetőtől laknak az egye­ türannosznak, hadd mehessen el, mert már dül maradt szülők, szerény, régimódi házban, nem akar többé boldog lenni. de már mellette készülőben az új. Igaz, most már kinek? Tanka László �HAGYOMÁNY Az elemi iskolai oktatás helyzete a reformkori Nógrádban „Engedelmet kérek tekintetes uram, de van annak már huszonöt esztendeje, hogy nálunk nincs iskola... Én is iskolamesternek jöt­ tem ide, de akkor még nem tudtam magyarul, a tanítványok ellenben tótul nem tudtak, ámbár én bizony nem kíméltem a botot. Akkor aztán határozni méltóztatott a tekintetes úr, hogy az iskolamesteri díjat húzzam ugyan a falutól, de érette inkább ispánkodjam, mivel a parasztgyerekek nyáron úgysem akartak iskolába járni, télen pedig meghűtötték volna magokat. Azóta az iskolaházban bögölyöket tar­ tunk” Ez az idézet nem hiteles történeti forrás, hiszen Nagy Ignác ma­ ró szatírájából származik. A Népiskolai vizsgálat című írás 1848-ban jelent meg, s ebben Hátráldy Ivó fölresúr — milyen jellemző név! — ispánja számol be így a falu iskolájának helyzetéről. S hogy ez a szatíra mennyire a valóságon alapult, arra válaszszunk egy nógrádi levéltári forrást 1833-ból, amelyben a hugyagi iskoláról adnak tömör jellemzést: „Hugyag, tiszta magyar helység, van benne mind oskola, mind tanító, de sem a szülők, sem a gyer­ mekek nem kedvelik az oskolát. Télben 10, nyárban 4 tanítvány vagyon, kik fejenként egy váltó forintot tartoznának ugyan fizetni, de nehéz rajtok megvenni. A tanítónak más jövedelme nincs”. Több települést is összeírtak akkor, de sehol sem mutatkozott szebb kép. Nem véletlen, hogy erre a felmérésre sor került, hiszen a reformkori politikai-nemzeti mozgalmak irányítói tudták, hogy az iskolai oktatás helyzete, színvonala és eredményessége döntően meg­ határozza a küzdelemben részt vevők aktivitását és így a társadal­ mi harc alakulását. A javítás módozataira országszerte különféle elképzeléseket dol­ goztak ki. Nógrád megyében a Nógrádi Nemzeti Intézetet hozták létre, amely 1831. Szent György hava (április) 28-án alakult meg. Az elképzelés azonban nem új. Már 1826-ban bizottságot küldtek ki: vizsgálják meg, miként lehet a magyar nyelvhasználatot ter­ jeszteni a megyében. A kibővített bizottság végül is 1831-ben ja­ vasolta az intézet létrehozását. Az iskolai oktatás helyzetének kérdése ettől függetlenül koráb­ ban is felvetődött. Mocsáry Antal 1826-ban megyei monográfiájá­ ban a sok-sok tennivaló között az oktatás hiányosságai miatt is panaszkodott. Javasolta például új és jó iskolák létesítését („egy jó iskola felállítása sok jót szül, mert ezáltal az ifjúság szerentsés ne­ veltetése, a tudományokban való előlépése, a maga jobb alkalmazta­ tása fog eszközöltetni”), a tanítók helyes kiválasztását és képzését, fi­ zetésük rendezését („hogy ne kíntelenítessenek fogyatkozások miatt élelmekről magok gondoskodni”) stb. A bizottság a magyar nyelv terjesztésében legfontosabbnak az iskolai oktatás helyzetének javítását tartotta. Felvetették, hogy „min­ den rendű és helyzetű” polgár gyermeke kapjon teljes iskolai ellá­ tást és elsősorban magyar nyelven (de nem feltétlenül azon!). El­ sődlegesen a falusi iskolák állapotán kell változtatni. Ne csak a nyelv tanítása váljék hatásosabbá, hanem minden más tárgyé is, amelynek segítségével a későbbiekben értelmes, a gazdálkodást értő felnőttek lesznek a gyerekekből. Továbbá javasolták tanítói kézikönyvek, azaz tankönyvek szét­ osztását. Ezeket csak a tanítók kapják, mert azt minden gyereknek adni „felette költséges lenne”, s oldja meg így a tanító a felada­ tok elvégzését. Ezek a könyvek egyszerűek és világosak legyenek, „hogy azokat a gyengébb oktatók is felfoghassák”. (!) Javasolják külön tanítóképző létrehozását, hogy mind jobban képzett tanítók mehessenek a falvakba „nehéz, de szent hivatalukra”. Olvasható az előterjesztésben még az is, hogy az oktatásban kitűnő tanítókat meg lehet jutalmazni. Ugyanakkor szükséges va­ sárnapi iskolák felállítása is, hogy a gyerekek ismeretei megmarad­ janak. Sőt a testnevelés és a zenei nevelés bevezetését is felvetik. A küldöttségnek ezen javaslatai már önmagukban is képet ad­ nak az oktatásról, hiszen amiről szólnak, az nincs meg a megyében, tehát az oktatási helyzetkép egyértelműen negatív. A következő évek eseményei sem szívderítőbbek. A bizottság előterjesztése nyomán, s az intézet életének beindítása után elhatá­ rozták, hogy a falusi iskolákról összesítést készítenek, s ennek alap­ ján határozzák meg a további teendőket. E felmérés a szokásoknak megfelelően rendkívül lassan folyt, s csak 1834-ben tudták az ered­ ményt közzétenni. De addig persze történt egy s más. Például ben 1832pályázatot írtak ki a megyei tanítók között tankönyvek írására. A beérkezett munkák nagy része „sok jó akaratot, de ke­ vésbé sok tehetséget tanúsított”, ám azért akadt közöttük egy-kettő, amellyel lehetett érdemben foglalkozni, ha inkább a hasonló jelle­ gű országos pályázattól vártak is eredményt. Ugyanakkor felkérték a tanítókat, tegyenek javaslatokat a ta­ nítás elmaradott állapotának megszüntetésére is. Krupetz István dengelegi tanító 1833-ban például ezeket tartotta fontosnak: a tanítói hivatást válasszák el a nótáriusságtól (jegyzőségtől), mert egész em­ bert kívánó hivatás ez: a gyerekek csak novemberben kezdenek is­ kolába járni, de már februárban kiveszik őket a szülők: éppen ezért a gyerekeket tizenhárom éves korig kell iskolába járatni, s amelyik szülő ezt nem teszi, illetve korábban kiveszi a gyermekét, azt meg kell büntetni. 1833- ban Kubinyi Ferenc poroszországi útjáról húsz kézikönyvet hozott haza mutatóba és tapasztalatairól terjedelmes tanulmányban számolt be, kiemelve az elemi oktatás azon területeit, amelyeken nálunk változtatni kellene. Ugyanezen években szétosztottak az is­ kolák között 741 db ábécéskönyvet és megjutalmaztak több iskolai tanítót Abelova, Divény, Nagyoroszi, Balassagyarmat, Kékkő, Nóg­ rád, Nógrádsáp, Keszeg, Mohora, Kálló és más településeken. 1834- ben végre ismertették a felmérés eredményét. A tanítási időt vizsgálva az alábbiak derültek ki: 12 hónapig tanítottak 7 helységben 265 tanulóval 11 hónapig tanítottak 10 helységben 406 tanulóval 10 hónapig tanítottak 24 helységben 1397 tanulóval 9 hónapig tanítottak 3 helységben 84 tanulóval 8 hónapig tanítottak 10 helységben 414 tanulóval 7 hónapig tanítottak 20 helységben 752 tanulóval 5—6 hónapig tanítottak 161 helységben 5712 tanulóval 4 hónapig tanítottak 11 helységben 309 tanulóval 3 hónapig tanítottak 2 helységben 125 tanulóval A kép egyértelmű. A felmért 248 iskola közül 161-ben, tehát az iskolák 65 százalékában az oktatás mindössze öt-hat hónapig tar­ tott. A részletező kimutatás itt összevont két időhatárt, de a túlnyo­ mó többség ezen belül öt hónapig járt iskolába. A tanulók szá­ ma 9464, s ebből 5712 (azaz a többség — 60 százalék) alig járt is­ kolába, hiszen az öt-hat hónapos tanítási idő alatt igen kevés is­ meretet szerezhettek, ismerve a tanítás körülményeit. A tanítók helyzetét is vizsgálták. Csak 64 helyen kaptak tisz­ tességes fizetést, máshol a szülők juttatnak rendszertelenül mini­ mális pénzt, de inkább természetben fizetnek. Az is kiderült, hogy a települések közül hatvanhárom helyen nincs iskolaépület, a ta­ nítás a tanító lakásában folyik, olykor ötven-hatvan gyermek is összezsúfolódik annak szobájában. (S ha ehhez hozzátesszük, hogy mindössze tizenegy helységben volt képesített tanító, a többiben kantorok, jegyzők oktatták a gyermekeket, akkor az elemi isko­ lai oktatás helyzete tisztán áll előttünk.) A Nemzeti Intézet által javasolt tennivalókból a további nega­ tívumok is előtűnnek. A felügyeletre vonatkozóan előterjesztik, hogy minden anyaegyházi kerületben egy iskolai bizottságot kell lét­ rehozni, amely áll a földesúrból, a papból, a tanítóból, a Nemzeti Intézet képviselőjéből, s még néhány helybeli „érdemesebb lakos­ ból”. (Alsósztregován 1836-ban például ezek lettek a tagjai: Mol­ nár Mihály plébános, Verner Bálint tanító, Baros Dienes táblabíró. Ez a bizottság írná össze a tanköteles gyerekeket — hat-tíz éves korúakat — és gondoskodna az iskolába járatásukról. Felügyelne az oktatás rendjére, előrehaladására. Csak képzett tanítót kell alkalmazni — javasolja az előterjesztés a felmerés alapján. Ezért szükséges megszervezni az említett taní­ tóképzőt. A kétéves időtartamú képzőbe a tizenötödik életévüket betöltött fiúkat lehet felvenni. Félévig saját költségükön tanulnak, utána az intézet ad ösztöndíjat, de ebben az esetben a végzettek­ nek meghatározzák, hová kell menniök tanítani. A „prepák” tan­ tárgyai az első évben „számolás és számvetés, természet históriája, physica, moral, polgári kötelességek, honi és egyetemes história, földleírás”, a második évben „mérés, építés és műszer tudományok ösmérvei, gazdálkodás ösméretei összekötve a chemicanak elveivel, thecnológia, pedagógia”. Vagyis az elméleti képzés után a gya­ korlati életben felhasználható és alkalmazott ismereteket kapják a növendékek, s ez jelzi a majdani tanítók további oktatási teendőit is. Ha mégis képesítés nélküli a pedagógus, akkor olyan kitűnő ké­ zikönyveket kell biztosítani számára, mint amilyeneket Kubinyi Ferenc hozott Poroszországból: ezek „az olvasás, írás, forma raj­ zolás, szemléltető oktatás és elmebeli gyakorlások minden részeit” tartalmazták. A tanító fizetését a falu és a földesúr közösen és egy összeg­ ben fizesse. Tehát ne tanulónként kapja a fizetését, ne éljen létbi­ zonytalanságban. Ugyanakkor adjon a földesúr jövedelemkiegészí­ tési lehetőséget is pl. selyemtenyésztés, gyümölcsfa-nemesítés, méhtartás stb. A tanítói kiszolgáltatottságot jelzi, hogy mindezeket a földesúrral megkötendő szerződés tartalmazná, tehát állása, egzisz­ tenciája a földesúr kezében lenne. �A fizetés egyébként elkeserítően kevés volt. 30 krajcárt ötven­ egy helyen fizettek, 36 krajcárt hét és 40—51 krajcárt tizenöt he­ lyen. Egyforintnyi fizetése ötven helyen volt a tanítónak, míg tizennégy faluban 1 Ft 51 krajcár körül adtak. Ezek az össze­ gek tanulónként értendők éves szinten! Ritka kivétel pl. Balassa­ gyarmat, ahol az evangélikus iskolában a tanító 2 Ft 30 krajcárt kapott, míg a katolikus iskolában 2 forintot. Az említett jövedelem­ pótlásokra is volt példa. Karancsalján a fizetés mellé egy hold föld és egy kis darab rét is járt még, Patakon kilenc öl fa járandósága volt a tanítónak. (Mindehhez tudni kell, hogy a malac értéke ekkor 10 forint volt párjával, a bárány párjával 5 forint.) Ugyanakkor szólnak a jutalmazásról is. Csak azokat a tanító­ kat díjazzák, akik a magyar nyelv terjesztésében érnek el számot­ tevő eredményt. Ennek is meghatározták az előfeltételeit pl. ma­ gyarul kérdeznek, válaszolnak, írnak a gyerekek stb. (Ez akkor nemzeti követelmény: a magyar polgári állam kialakulásának egyik előfeltétele volt a magyar nyelv széles körű, minden oldalú haszná­ lata.) Ez a kívánság a nemzetiség lakta helyeken sokszor szélső­ séges formában csapódott le. Erre volt példa Nógrád megyében is, de a Nemzeti Intézet történetének ezen szakaszában sohasem zárta ki a vagylagosság esetét a tanítás nyelvében. Az új iskolák építésével kapcsolatban javasolták a felmérés nyomán, hogy a helyi földesúr adjon ingyen telket az épülethez. Az építőanyagot — kő, vályog — biztosítsák a falu lakói közösen. A felekezetek együttesen hozzanak létre iskolát, ha még az nem lenne a faluban. Maga a Nemzeti Intézet mindezekben viszonylag keveset tudott segíteni, hiszen sem túl sok pénze, sem jogalapja nincs a beleszó­ lásra. Tudja biztosítani bizonyos iskolai tankönyvek beszerzését (1839—40-ben például kilencvenhat iskolába 3447 gyerek között ke­ reken 1500 ábécéskönyvet osztottak ki), alkalmi és esetenkénti tá­ mogatást iskola építésére, esetleg szegényebb tanulók felsegélyezését vállalja, s időnként jutalmazza a tanítókat. A felmérés során a tanulókról az is kiderült, hogy ezt a rövid idejű oktatást sem bírják végig, egy-két év múlva abbahagyják az iskolát, szükség van rájuk a házi és a mezei munkában. Nagyon örvendetes lenne, ha legalább hatéves koruktól tízéves korukig jár­ nának iskolába évi nyolc hónapon keresztül, lehetőleg azonos napon és órában. (Október 1-től június 1-ig.) Ez utóbbit a helyi iskolai bizottság határozná meg. Ugyancsak ők ellenőriznék, kik járnak és kik nem az iskolába, s mi az oka a hiányzásoknak. Ez volt a legégetőbb gond. Balassagyarmaton például 18.35— 36-ban a hat-tizenegy éves korúak közül negyvenegy családból het­ ven gyerek nem járt iskolába. Ezeknek a szülei valamennyien nem­ telenek, azaz jobbágyok. Kilencvenöt családból százkilenc gyerek járt iskolába. Itt a szülők zömmel nemesek, iparosok. Bánkon 1839-ben a tanítás október 17-től 1840. április 21-ig tar­ tott. Varga János tanító keze alá a negyvenhat iskoláskorú gyerek közül mindössze huszonkettő járt iskolába. Hétéves volt két gye­ rek, kilencéves ugyancsak kettő, tízéves három, tizenegy éves ti­ zenegy, tizenkét éves négy. A szülők foglalkozása: tizenkettő job­ bágy, öt zsellér, kettő juhász, három molnár. Az adatok akkor lesznek igazán érdekesek, ha olyan ritkaság­ számba menő iratot vizsgálunk meg, mint például a pohorellai is­ kola 1835—1936. évi hiányzási naplója. (Pohorella a szomszédos Gömör megyében volt. Valószínű, hogy véletlenül keveredett a napló a Nemzeti Intézet iratai közé, de az is lehet, hogy tapasztalatszer­ zésre kérték be. Ilyen jellegű nógrádi kimutatást nem ismerünk, de az eddigi tények kétségtelenné teszik, itt sem volt más a helyzet.) A bejegyzések szerint a községben a tanítás novemberben kez­ dődött és áprilisban végződött. Csakhogy az áprilisi rovat minden­ hol üres, s így a tanítás gyakorlatilag már márciusban befejeződött. A százöt fiú és nyolcvanhat leány nevét tartalmazó naplóból kide­ rül, hogy negyvenhatan soha, egyetlen egy alkalommal sem voltak az iskolában. A negyvenhatból harminc a lány. Rájuk valószínűleg nagyobb szükség volt otthon, a házimunkában, esetleg a kistestvér pesztonkájaként. A hat-tizenegy éves korú gyerekek közül egy hónapig járt isko­ lába két gyerek, két hónapig tizenegy gyerek, három hónapig ki­ lenc gyerek, négy hónapig tizenkilenc, öt hónapig pedig száznégy gyerek. Azonban itt sem teljes hónapokról van szó. Hiszen például a mindössze egy hónapig iskolába járó egyik diák is csak tizenhat alkalommal jött iskolába (délelőtt és délután volt rövid idejű ok­ tatás), s a többiek is rendkívül nagy hiányzási számmal szerepeltek. A Nemzeti Intézet felmérésében javasolják továbbá ún. „Gyer­ mek-gyám intézetek” létrehozását. Ez amolyan falusi óvodaféle le­ hetne, amelyben egy asszony vigyázna a kisebb gyerekekre, hogy ilyen indokkal az iskolába járó testvérek ne maradhassanak távol a tanulástól. (Ez akkor megvalósíthatatlan volt.) Ha mindezek ellenére sem tud eljutni a kisdiák az iskolába, akkor legalább a vasárnapi iskolába kell elküldeni. (Ez vasárnap, illetve ünnepnap délután kétórai oktatást jelentett.) A zömében kétségtelenül pozitív tartalmú, reális javaslatok és intézkedések a vártnál lassabban hoztak eredményt. Az akadályoz­ tatás egyik oka az egyház volt. Mind a katholikus, mind az evangé­ likus lelkészek akadályokat gördítettek az Intézet oktatást segítő munkája elé. 1836-ban kénytelenek voltak négytagú bizottságot ki­ küldeni, vizsgálják meg, mi lehet az oka ennek? 1838-ban Scitovszky János rozsnyói püspökkel is tárgyaltak, s ekkor tisztázták vég­ legesen a félreértéseket. A püspök szerint a lelkészek, akik nem is­ merték a Nemzeti Intézet céljait (vagy nem akarták, hiszen mód­ juk bőven lett volna), „a végrehajtók iskolai dolgokba avatkozásá­ ban az egyházi fennhatóság jogainak sértését látták”. Azaz az egyház azonnal és határozottan fellépett a felekezeti iskolák érdekében, a polgári szellem jelentkezését egy pillanatig sem tűrte el. A püspö­ köt sikerült azonban meggyőzni arról, hogy az Intézet szándéka nem ellentétes az egyház céljaival, s ezért az egyház — legalábbis ígérete szerint — támogatni fogja a Nemzeti Intézet ilyen irányú működését. Amint Scitovszky szavaiból kiderült, az iskolák helyzetének ja­ vításában ők is előbbre akarnak lépni és javaslataik szinte telje­ sen megegyeznek a Nemzeti Intézetével, noha ettől eltérően kevés­ bé radikálisak, s csak felszíni metszést jelentenek, de mélyreható változást nem hozhattak. Ezeknek a főbb pontjai a következők: össze kell írni a hetedik életévüket betöltött gyerekeket; a tanítók rendszeresen számoljanak be a kimaradások okairól; az iskoláztatás ideje három év legyen; a tanítás ideje hét hónap („a szegényebb szülőknek nyári időben gyermekeikre szükségük van.”); az iskolának legyen helyi lakosú gondviselője; a szegényebb gyerekek ingyen kapjanak tankönyveket a püspök ajándékaként (ettől függetlenül az Intézet is ad könyve­ ket, például ebben az évben Melczer Lajos: Népszerűleg tanító ma­ gyar nyelvész című kézikönyvét és Edvi Illés Pál „koszorúzott” ké­ zikönyvének több példányát); a tanítók fizetését megfelelően rendez­ ni kell; évzáró vizsgát kell tartani minden iskolában ahová a „föl­ desurak, tisztviselők (értsd: iskolabizottsági) és szülők meghívan­ dók.”; a tanítók által vezetett kimutatásokat évközben fel kell kül­ deni a püspöknek, hogy megítélhesse a tanítók munkáját; „az ok­ tatás általában magyar nyelven tartani rendeltetett”. Ez az, amit alig lehetett megvalósítani, hiszen a felső-nógrádi falvakban szlovák lakosság élt, s a tanítók is azok voltak. Divényben például a tanító nem tudott magyarul, s az ötvenhárom tanuló közül is mindössze hét tudott magyarul olvasni. Gácson azt jegyez­ ték meg, hogy a tanító öreg, s magyarul keveset tud, s a harminc gyerek közül mindössze hat olvas magyarul. Persze akadt olyan te­ lepülés is, ahol eredményesebb volt a magyar nyelv oktatása. Nagylibercsén hatvanöt tanuló járt évente hat hónapig iskolába. (Három­ öt esztendeig tanultak folyamatosan.) Itt a gyerekek közül „a na­ gyobbak magyarul olvasnak, írnak, könyv nélkül tanulják a Sz. Históriákat, s a Vgyéket a Kis Tükörből, s fordítják, a tanító magyar beszédét értik s arra felelnek is. Tanító szorgalma dicsé­ retes”. Az egyház célkitűzése, valamint az Intézet elképzelése nem gá­ tolta egymást, s a Nemzeti Intézet további munkája elől is elhá­ rultak az akadályok. Talán sikerült elérniük azt a céljukat, amit így fogalmaztak meg: „a köznép a magyar nyelv eszközén leendő tanítás által egyszersmind erkölcsiségre neveltetnék, s midőn a nevendékek magyarosítathatnának, egyszersmind a hazát jó hazasze­ rető polgárokkal áldják meg". A Nemzeti Intézet haladó elképzeléseit csak az 1868. évi Eötvös-féle népoktatási törvény tudta részben megvalósítani. Praznovszky Mihály Lírai értékproblémák a XIX- század közepén A XIX. század „történelmi élménye”, az egyéni sors világmoz­ gások általi mozgathatóságának és mozgatottságának átélése pár­ huzamos a tömegélménnyel: nem csak úgy, hogy a forradalmak és háborúk magukkal hozzák a tömegbenlétet, hanem abban az ér­ telemben is, hogy az ipari fejlődés és a társadalmi-politikai cent­ ralizáció nyomán a kulturális élet is egyre szélesebb körűvé válik. Az újságok, folyóiratok nagy száma, a könyvkiadás adatai a XVIII. század óta tartó fejlődés hirtelen lendületvételéről tanúskodnak. Természetesen e folyóiratok és könyvek értéke változó és ez a té­ nyek kétféle szempontú értékelésére ad lehetőséget. Beszélhetünk elsekélyesedő tömegirodalomról és a kultúrigény örvendetes gyara­ podásáról egyaránt. E fejlődés természetesen Magyarországot sem kerüli ki, csak ké­ sőbb éri el, kb. a reformkorral egyidőben. A reformkor — azóta is egyedülállóan — nagyszabású kíséletet tesz arra, hogy átalakítson egy több száz éves feudális-nemesi jellegű, merev értékrendet — szemléletmódot — életmódot; hogy átfordítsa az ellenkezőjébe, egy korszerű, Európához kapcsolódó, polgári életérzésbe, életvitelbe. (A kísérlet heroikusságát és egyedülvalóságát a magyar történelemben — jól érzékelteti a köznyelv értékítélete: a „reformkor” kifejezés egyételműsége, alkalmazhatatlansága más időszakokra.) Kultúratörténetileg tehát a reformkor harcként fogható fel, mely küzdelem mindkét szembenálló fele felvonultatja maga mellett az erre immá­ ron kiválóan alkalmassá váló tömegkommunikációt. Ez szélesíti a pólusokon felsorakozó erőket: az ország valamennyi helyére eljut­ tatható nyomdatermékekkel összhangot teremt a politikai életben részt nem vevők között, akik remekül formálhatók; életvitelük, vi­ lágszemléletük, igényeik átalakíthatók. Az irodalmi folyóiratok, al­ manachok számnövekedése, tendenciáinak elemzése, tartalmi, világ­ képbeli arculatuk vizsgálata külön tanulmányt igényelne. Pillanat­ nyilag csak a folyóiratokat a 40-es években megtöltő írói derékha­ dat vizsgáljuk. Ezt a tábort egységesnek tételezzük, hiszen Vala­ �mennyien a korábbi, főleg Bajza nevével fémjelezhető periódus ér­ tékrendszere alapján nevelődtek. A második vonal írói termésének vizsgálatához választott meg­ közelítési mód: a jobb terminus híján „valódi” költészetnek neve­ zett művészet és a közhelyművészet szembeállítása; a közhely nyelvi-tematikai-képi-gondolkodásbeli fogalmának bevezetése. A köz­ helyterminus meglehetősen tisztázatlan, határai elmosódottak, jelen­ téstartalma más fogalmakkal keveredik: a konvenciók, divatjelenségek, a toposzok, a giccs közé sorolódik; sokszor szétválaszthatatlanul; leginkább pejoratív tartalommal. Bérczy Károly és Csalomjai Pajor István elhelyezését koruk iro­ dalmi tablóján a dolgozat e terminológiai kuszaság feloldásával együtt kísérli meg; költeményeik segítségével feltárva a közhely­ költészet tartalmi és formai jegyeit. Némi fenntartással azt mondhatnánk, hogy a közhelyversek bi­ zonyos szempontból alkalmasabbak a tömegméretű szemléletváltás kimunkálására. Eszközeikben, kérdésfelvetésükben, formájukban nem bolygatják meg a befogadó gondolatvilágát. Ha viszont szem­ léletük mégis újdonságot tartalmaz — a befogadó nem tiltakozik az ellen a jelen esetben polgáriasult tartalom ellen, amit közvetet­ ten hónapról hónapra megtalál ezekben a folyóiratokban. Tehát, mivel a reformkor világszemléleti átalakulásáért vívott harca, tár­ sadalmi konszenzusa ezt lehetővé teszi, a pozitív póluson felsora­ kozó költők, akik az új világlátás szószólói, a közízlés alakításában pozitív szerepet tölthetnek be. Ez a polgári konvenciórendszer felhasználását jelenti, mely a költészet terén főleg a szentimentális-romantikus világlátás-érzelemvilág, valamint a direkt — és egyre nyíltabbá váló — aktuálpolitikai szemlélet tükröződését eredményezi. Az irodalmi konvenció leglényegesebb vonása társadalomtörté­ neti helyiértéke: egy bizonyos kor, egy bizonyos osztályának művé­ szetét hatja át, a kor önszemléletének, világlátásának állandó eleme. Minden, a korban létező befogadó számára azonos üzenetet közvetít. A szentimentális konvenciók a polgárság önmaga elismertetéséért vívott harcát, a romantika e harc győzelmét közvetíti a befogadó számára mégha az a polgári öntudat teljes hiányát mutatja is. A szentimentális érzelemvilág, a polgári érzelmesség, mint a polgári életvitel, világszemlélet egyik legnagyobb hatású eleme; a romantikával keveredik, a romantikus stíus, témaválasztás színező eleme. A szívfájdalom kiemelését, a „szegény szív”, a „bánatában megrepedő” szív, a „sírás” motívumainak felsorakoztatását a szen­ timentalizmus bensőségének tulajdoníthatjuk. A szerelmes versek­ ben fellelhetők a romantikus pózok éppúgy, mint a stilromantika a jelzők, képek használatában. „A délceg napnak nincs olly Lángröptű sugara Az órjás tölgynek nem delibb Villámos sudara Mint milly derék a két iker” (Csalomjai: Phylaenek szobra) A szentimentális-romantikus életérzés elsősorban Bérczynél ta­ lálható meg — hitelesítése könnyű, ha egyéni sorsára, betegségére, szerelmi dilemmáira gondolunk. A valódi művészi alkotások létrejötte sosem vizsgálható a költő szűk partikularitásának szintjén, az esztétika egyik alaptétele, hogy a művésszel kapcsolatban érdektelen a kérdés: mit gondolt alkotás közben, mi a célja a művel, milyen élmények hatására született a mű. A közhelyköltészet viszont mindig a mindennapi életben, min­ dennapi tudatban születik, mindennapi felhasználásra. A közhely­ költészet köznapi tudathoz kapcsoltságának következménye, hogy a közhelyversek hitelessége is ennek szférájába tartozik. Alapfeltevé­ sünk, hogy a közhelyvers a partikuláris lét indíttatásából keletke­ zik — nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy a vers átélt, a szubjektum minden esetleges fájdalmával hitelesített. Ám mivel a közhelyköltészet — éppúgy, mint a frázisgondolkodás — kész patentekben látja az életet — a kérdések sem sajátjai, nem az em­ beri lét kérdései, ezért a benne található átéltség nem költőileg hi­ telesíti a közhelyverset, csupán emberileg. Egy mindennapi ember mindennapi problémáinak, örömeinek átélése a befogadó számára ugyan megadja az önigazolás lehetőségét — az én is ugyanúgy gondolom-érzem — jóleső nyugalmát, de nem nyújt a katarzisnak sem­ miféle értelmében igazi katarzist, hiába tartalmaz esetleg a valódi költészettel azonos gondolkodásbeli elemeket. Árulkodó részeket találhatunk e költeményekben, melyek a világlátásban gyökerező felületességet, kérdésnélküliséget fedik fel és ezáltal élesen megvilágítják a pózok felszínességét is. „De nem, a végzés illy zord nem lehet, Él a világnak alkotója, Ki nem sújt villámával bűntelent, S a bűnt igaz karával rója” (Bérczy: Búhangok XV.) Szintén felületes szemléletre vallana, ha ezt a gondolatot a re­ formkori optimizmus számlájára írnánk: a tipikus Búhangok cím alatt egy ilyen passzus kizárólag az igencsak egyszerű látásmódot jelzi. A romantikus stílus, életérzés át nem élt metaforákban, képek­ ben halmozódik a versekben. Három költeményt emelhetünk ki példaként: Csalomjai Hiába és Nőmnek című költeményeit és Bér­ czy Faniszka sírjánját. Ez utóbbiban a halál élménye ad alkalmat a „komor bú”-ra, nem saját szívfájdalmai. A Faniszka sírján nyilvánvaló párhuzam­ ba állítható a Cipruslombok Etelke sírjáról Petőfi-ciklussal. A szen­ timentális külsőségeket őrző szituáció: a költő (aki elválaszthatatlan a lírai éntől) a suhogó lombok között, harangszón elandalodva, a sírhant fölött emlékszik vissza a kislányhoz fűződő kapcsolatára; valamint a tavasz virágainak és a sírnak szembeállítása, mely ké­ zenfekvővé teszi a lány fiatalságának és a tavasznak az azonossá­ gát — mindezek olyan átvett, az almanachlírában sokszorosan fel­ használt elemek, melyek a feldolgozottság, a végiggondolásra tett kísérlet nyoma nélkül képesek csak ábrázolni a mulandóság ke­ servét. A Hiába két tükörversszakból áll mindössze: az első egy min­ den elővigyázat ellenére csapdába repülő madarat jelenít meg — a második (és ezt az olvasó előre megjósolhatja) a szerelem elke­ rülhetetlenségét, kivédhetetlenségét hirdeti. Az egyszerű analógiás gondolkodás teszi közhellyé, rövidsége és egyszerűsége dacára túl­ beszélt, sűrítés nélküli, terjengős darabbá a verset. A romantika a szentimentalizmustól az érzelmek szabadságának követelményét vé­ ve át (vegyítve ezt a rokokó pásztorkölteményeinek leegyszerűsített formáival), megteremti a szalonlírát, a polgári-biedermeier hangulat­ költészetet. Tehát egyfajta közízlést is létrehoz az emberi lét kér­ déseit megválaszoló, filozófiai indíttatású valódi művészet mellett, ennek segítségével valósítva meg a kultúrhagyomány átalakítását A Nőmnek című Csalomjai-költemény már a romantika önmagán való túlhaladását mutatja. A romantikus festőiségkövetelmény min­ den eszköze megtalálható itt összezsúfolva: a vers szinte lefesthető — s ez esetben egy akadémizmusba hajló romantikus képet ka­ punk. Az „ifjúság örvényes folyóján” hajózó „kicsiny sajka”, mely a jövő „kéklő távolának sejtelmes ködé”-ben derengve feltűnő sors­ csillag felé tart: végletekig konkretizált, sűrítés nélküli kép. A vers­ nek „cselekménye” is van: a hős elveszíti három útitársát, a hitet, a reményt, a szeretetet, mikor az „örvényes folyó” hirtelen „vészes hullámú vad tengerré” alakul; majd „néma csendű pusztaság”-ra vetődik, és végül asszonya által nyer megoldást élete, ki „üdvnek forrása lől”, általa tér vissza a hit, a remény, és a szeretet. Ebből a vázlatos „tartalomismertetésből” két következtetés adó­ dik. Egyrészt a költő saját példájával egy felszínes, a gyermekekkel megáldott frigyben minden sorsproblémát feloldó, a világ tényleges kérdéseivel nem szembesülő, sőt azokat elkerülő életmodell mel­ lett tesz hitet. Ennek a világlátásnak a kifejlett formája a kispol­ gári gondolkodás és életmód. A másik, itt szintén csak megemlíthető tanulság az akadémizmus és a romantikus közhelyrendszer összeforrottsága: a megme­ revedés bizonyos képalkotási, stiláris követelmények kánonná vá­ lása az akadémikus stílus alapját képezi. Csalomjai Bérczynél sokkal inkább hajlott az alkalmi, még sze­ mélyes életével sem hitelesíthető, mesterségként űzött költészetre, így a kor közhangulatához jól alkalmazkodva, bőven írt rutinszerű, de politikai töltetű szatírákat, epigrammákat. Szatírái a vármegyei igazságszolgáltatás önkényét, a hősiséghez ragaszkodást, a határta­ gosítás nehézségeit gúnyolják; az utóbbi két téma a megyegyűlés Aranynál is fellelhető formájában jelentkezik, mely hálás terep a nemesség maradiságának kigúnyolására. Csalomjai másik kedvelt műfaja az epigramma. A rövid, csattanóval frapánssá tett versek közel állnak az alkalomra rögtönzött, a költő mesterségbeli tudását próbára tevő, költői „melléktermékek” csoportjához. Mivel meg­ írásuk eleve nem kíván gondolati erőfeszítést, csak egy-egy — akár átvett — gondolat rutinszerű formába öntését, a közhelygondolkodás egyik „adekvát” műfajává válhatnak. Jó példája ennek Csalomjai pályafutásán a Deák-magyarkák sorozata. Egy-egy latin közmondást szembesít a jelen állapotokkal, legtöbb esetben azt mutatván ki, hogy kora nem alkalmas a morális tartás csúcsaként tisztelt római erények követésére. A közhelyköltészet, illetve a mindennapi köz­ helygondolkodás egyébként mindig is nagy vonzódást árul el a bölcs mondások, szállóigék, a sűrített gondolatok, életreceptek iránt. A politikai színezetű epigrammák egy része Kölcsey modorá­ ban születik — közvetlenül a hon védelmében, a honszerelem erő­ sítésének céljával — (jellemző egyébként, hogy kettő is hivatkozik személy szerint Kölcseyre). Megénekli ezekben Csalomjai a tettek szükségességét, a reménykedést a szebb jövőben, a védegyleti moz­ galmat egyaránt. Az epigrammák másik csoportja a gúnyversek so­ rozata: néha erőltetett szójátékok formájában, néha a tunya neme­ si világ nevetségessé tételének szándékával, leginkább Petőfi ne­ mesgúnyoló verseinek manírjait felhasználva. Mint már szó volt róla, a közhelyköltészet kötődési rendszere többirányú. Részben a világlátásbeli konvenciókhoz kapcsolódik, részben a nagyközönség által képviselt mindennapi gondolkodáshoz, részben pedig a valódi művészethez. A valódi költészet, vagy akár a tudományos gondolkodás által a világ kínzó kérdéseire adott vá­ laszainak átvétele az álköltészet egyik fontos ismérve. Természe­ tesen nem a kérdéssel, nem is a helyzet bonyolultságával együtt történik az átvétel, hanem kiragadva az összefüggésekből — tehát megelégedve lesüllyedt gondolatforgácsok ismétlésével, az egyértel­ mű igazságok felhasználásával. Különbségük nem tartalmi, a költői kommunikáció magasrendű közlésformái süllyednek le az álkölté­ szetbe. Tulajdonképpen a valódi művészi kifejezésformák ihlettelen utánzására lelünk a közhelyversekben. Ennek oka az indítékban ke­ resendő, abban a tényben, hogy a közhelyköltészet szoros össze­ függésben áll a tömegművészet fogalmával, szerepe az átlaggondol­ kodású, átlagigényű széles olvasóközönség kielégítése. Ezért emelhe­ tő ki szórakoztató funkciója; nem bolygatja meg az irodalommal kapcsolatos elvárásrendszert szokatlan kérdésekkel, eddig nem is­ mert formai megoldásokkal. Ez az irodalomszociológiai szerep pe­ dig független a költő egyéni jószándékától, érzéseinek tisztaságától. Példánknál maradva, a politikai gúnyversek nagy része tart köz­ vetlen rokonságot Petőfi Pató Pál úr című veresével és az ebbe a �csoportba tartozó nemesi magatartást, úri Magyarországot gúnyoló verseivel. „Szól a kakas hajnalt; virrad... ébredjünk haladásra Hajnalt szól a kakas! ... Még van alunni idő!” (Eltérő értelmezés) Vagy az Élmények Vasfejre című hosszabb lélegzetű költemé­ nye, melyben a vasfejűség a butaság szinonimája, s az igazi gúny az utolsó strófában jelenik meg: „Dalljátok Vasfejt, ő vas kitűréssel az óriás Korszellemmel küzd, s a csata eddig övé” Ám itt csak az alapötlet azonosságát ismerhetjük fel: a meg­ valósítás néhol erőltetett, azonos kaptafára készülnek az egyes epig­ rammák, nem tartalmazzák azt a nézőpontbeli változatosságot, ami Petőfi ilyen tárgyú verseit jellemzi. Hiszen azoknak mindegyike más-más szempontját emeli ki az egységes nemesi szemléletnek — elismerve ezzel az ellenfél komolyságát, az ellene vívott harc bo­ nyolultságát. Gondoljunk csak a Pató Pál úr, a Magyar nemes, az Okatootáia különbségeire. Ezzel szemben Csalomjai ugyanazt a szimplifikáló szemléletet érvényesíti valamennyi azonos tárgyú versében, ami az adott történeti-politikai szituáció átgondolatlanságából fakad. Mukarovsky szerint a szubjektív önkény szerint egymás mellé tett — átvett, nem a költő gondolkodásbeli kínjaival hitelesített — képek, metaforák, gondolkodási sémák egy fontos tulajdonsága, hogy „nem mutat fel komoly erőfeszítést a világ birtokbavételére”. Ez az erőfeszítés, melynek művészi következménye az intenzív totalitásra törekvés, hiányzik a közhelyköltészetből. Formai következmények: a gyors, felszínes asszociációk, analízis helyett analógiák felsorakoz­ tatása. Ez legkönnyebben Csalomjai és Vörösmarty szembesítésével lát­ ható be. A romantika filozófiai töltetének torzulását figyelhetjük meg Csalomjai Ember című versét szembeállítván Vörösmarty Az emberek című költeményével. Nemcsak a végletes pesszimizmus hiányzik Csalomjai verséből, hanem alapvető megközelítésbeli kü­ lönbség van közöttük. Vörösmarty számára az emberi nem örökké ismétlődő történetének teljességre törekvő ábrázolása a fontos, a totalitás áttekintése nyomán, gondolati küzdelem után jut el a „Nincsen remény” nyomatékosított gondolatához: „E szóban: ember, menny van és pokol, Fenséges üdv és gyilkos kárhozat; Ember-kebelben istenség honol Vagy ördög, aki kéjjel tesz rosszat. Így van különbség, s volt mindenkoron A szerteágazó emberfaj között Egyenlőség tán lesz még egykoron? Igen, ha majd a sírhant elfödött.” Ez Csalomjai veresének első és utolsó szakasza. Első olvasásra is kiviláglik, hogy itt egy köznyelvi sztereotípia kapott megverselést. Ha pedig hozzátesszük, hogy a két strófa között még tíz taglalja ezt az egyetlen gondolatot, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy toposznak: az emberi természet ambivalenciájának felületes átvé­ teléről, igazi kérdésként meg nem válaszolt, csak az egyes ezt il­ lusztráló elemek egymás mellé állításával megszerkesztett versről van itt szó, melynek fatalizmust megcsillogtató befejezése esetlege­ sen vágja csak el a hosszan húzódó ellentétleltárt. Ez egyben a toposz és a közhely különbségére is rávilágít: a toposz — nevezete­ sen bár archetípusnak, ősmotívumnak, állandósult elemeknek — alap­ anyagául szolgál mind a közhelyeknek, mind a remekműveknek. Egyértelműen tematikus fogalom, megjelenésének értékét a feldol­ gozás korhoz és gondolkodói erőfeszítéshez kötött, tehát nem tema­ tikus elemzése világíthatja csak meg, önmagában „örök emberi” té­ mák, gondolatok megéneklése még nem jelent értéket. A Gondolatok a könyvtárban a filozofikus töltésű líra egyik igen ismert példája, Csalomjai Emberi nagyság című versezetével csak egy ponton rokonítható. Az előzőhöz hasonló, hosszú leltár végén —, mely az emberi erő győzelmét hivatott lefesteni a természet felett — némileg váratlan szkepszis ömlik el az utolsó strófákon: mindez csak utánzás, teremteni soha nem fog tudni az ember, hiábavalónak bélyegezhető tehát minden látszólagos győzelem. A közhelynek újabb jellemzője ragadható meg ezen a ponton: Vörösmartynál gondolati küzdelmet hordozó versei egész életművén átvonuló, összefüggő ívet alkotnak. Csalomjai minden filozofikusnak, „mélynek” szánt verse megreked az alkalmiság szintjén, mivel teljesen esetleges ennek, vagy egy más témának a felbukkanása. 1849 után a számadás, az önvizsgálat igénye szülte Arany Kol­ dus-énekét. Tematikájában hasonló Bérczy Két béna című verse. A hasonlóság itt véget is ér. Míg Aranynál a kolduló hadfi a forrada­ lom-szabadságharc hagyományainak őrzése vagy megtagadása kér­ dését veti fel, a hibákkal való szembenézés kötelességét közvetíti, addig Bérczy megmarad a külsőségeknél. Sőt már a szemléletbeli giccs határát súrolja. Az átmenet figyelemreméltó: Aranynál és Bérczynél két különböző magatartásformát látunk. Az egyik szituá­ ció: a borban feledést kereső, csak a kocsmában nyughelyei lelő, a meglátogatott házakból kutyával kikergetett koldus urakat vádló, hangulatában kuruc nótákat idéző képe. A másik egy idillire kozme­ tikázott ábrázolás. Az öntudatos, koldulni szégyellő hadfiak, akikre büszke az ország, kérniük sem kell, mindenki ellátja őket, saját ba­ jának érezve ifjú életük kínját. A harcoknak sincs vádló, számonkérő színezetük, szó sem esik a számvetésről, kizárólag a piros­ sapkás zászlóalj büszkesége, a győztes csaták említése marad. A giccs egyik alapvető jellegzetessége a világkép hamissága, a meg­ nyugvás sugallata, amit a befogadó felé közvetít. Ezért vizsgálható a szemlélet, a befogadó, a megnyugtatásigény felől. Ez a valódi kér­ déseket elmosó, azokat a tudatból kikapcsoló, egy gondolati ugratás­ sal valami hazug egységgel, idillel helyettesítő vers már nem a közhely, hanem a giccs útját járja. Az út vége Lisznyai Palóc dalai­ nak paraszt- és hazaszemlélete: „Édes hazám ne légy olyan szomorú, — Jó az isten, majd eloszlik a ború: A sötét felhőből a nap Szépen kigyúl, S rád az áldás, béke csendes Esője hull.” Vagyis a kérdések átéltség nélküli, vagy ismételt fölvetése he­ lyett a kérdések elhallgatása, vagy hazugságba fordítása. Mivel a közhelyköltészet patentkérdésekkel és -válaszokkal dolgozik, ezek pedig elhallgatván saját hátországukat, atomokként, összefüggés nélkül kerülnek át a magas művészetből, egy-egy elem, motívum teremti meg a hangulatot a közhelyversekben. Ez az egy elemre építettség — körítve a köznapi indíttatás nyelvi következ­ ményével, a köznyelvi sztereotípiákkal, a nyelvileg redundáns ele­ mekkel — teremti meg az átmenetet a giccshez, hiszen ez könnyen eredményezhet szenvedély ábrázolása helyett szenvelgést. A közhely­ költészet lefelé csúszásának, giccshez kötődésének útja fedezhető fel ebben. A három értékstádium közvetlenül megfigyelhető Petőfi Megy a juhász szamáron, Csalomjai Húsvét hétfő és Lisznyai XXVI. palóc dala elemzésével. A szerelmes parasztlegény megérkezik mátkája házába és halva találja a leányt. Az ekkor támadó érzelem Petőfi­ nél a keserűség, a hiábavalóság érzete, az elkeseredés az életnek való kiszolgáltatottság miatt. Megdöbbentő erővel sűrűsödik a nyolc rövidke sorban a társadalmi helyzet, a boldogságra kapott egyetlen esély elvesztése. A Csalomjai-költemény ezzel azonos alaptémája hígítva van a népiesség eszközeivel megjelenített népszokásrajzzal. A férfi érzése nem keserűség, hanem bánkódás a hozzánk közel álló ember elvesztésén. Lisznyainál már a halál ténye is eltűnik, a kedves lány csak beteg, ami még inkább hangsúlyozza szépségét. A fájdalom helyett az aggódás marad: sőt a témából következő, élet­ tel való szembenézés lehetősége torzul éppen az ellenkezőjévé az utolsó strófában: „Üzenek a nyíló hajnalnak, rózsának, Mihamarabb nyíljon-ki haván orcájának Megkérek fűt, fát, e beteg angyal végett Ah! Hogy adjon neki erőt egészséget!” Bár az 1849-es korszakhatár Csalomjai költészetében nem meg­ határozó jelentőségű, Bérczy elhallgatása is fokozatos, nem kapcsol­ ható egy dátumhoz, mégis a reformkorban pozitív töltetű gondolato­ kat, konvenciókat közvetítő közhelyköltészet a reformkori harc kép­ letének átalakulása miatt szükségszerűen eltorzul. Ennek egyik útja az 50-es években Lisznyai működése, tehát a közhely giccsé silányulása. A Palóc dalokban a népiesség konvenciójának — mely a re­ formnemzedék számára az ön- és világszemlélet szoros, tartalmi tartozéka volt — népiséggé, divatként propagált tájköltészetté süllyedése. A másik út Csalomjaié: a kilúgozott, kiürült alkalmi verselés sokáig elhúzódó — még a századfordulón is formai és irodalompoli­ tikai problémákat okozó — jelenléte a magyar irodalomban. A Pajor­ féle, gondolat nélküli versezetek egy része a továbbélés, a megőrzés jelen esetben talmi csillogásával hivalkodik. A Nőmnek elemzésé­ ben látható volt a romantikus világlátás, stílus túlélése, másrészt pedig a 40-es évek epigrammáinak tartalma is eltorzul. Alkalmi, dicsőítő versek ezek, a reformkor Széchenyit, Kölcseyt politikai töl­ téssel emlegető darabjai helyére lépnek, most már óda formájában, címzettül pedig Apponyi grófot, vagy Erzsébet királynét választva. Műfaji, tematikai torzulásának belátásához elég csak gyűjteményes kötetének tartalomjegyzékét végigolvasni: Óda az Ipolysági Casinoegylet félszázados ünnepére, Óda a balassagyarmati dalegylet zász­ lóavatási ünnepén, Király könnyűje az elpusztult Szeged fölött, Üdv a királynak a balassagyarmati nagy hadgyakorlaton. A címek elárul­ ják a korábbinál sokkal erősebb alkalmi indíttatást és a társadalombíráló célzat helyén megjelenő lojalitást. Szatírákat ekkor is ír, de ezek általános témákat (a börtönrend­ szert, a „mi korunkat”) próbálják nevezetessé tenni, minden konkrét politikai utalásrendszer nélkül. Epigrammái pedig a polgári érték­ rendet, gondolkodásmódot, buzdító tendenciát képviselő reformkori darabokkal szemben üres rutinná süllyednek: „Elméletben a parlamenti kormányzásforma a legjobb, Ám a gyakorlatban cselre, viszályra anyag.” (Parlamenti kormányzás) Vagy ami még rosszabb: a gondolkodásbeli restség, önteltség két legendás témájában lel rá régi gunyoros, ironikus hangnemére. A Leszármazásunk című versében a darwinizmus majomelméletét ál­ lítja céltáblájának, a Lapp-atyafiságban pedig szatírája tárgya a „halszagú rokonság” és annak hirdetői. E néhány példa is jól szemlélteti, hogy a reformkori tendenciák kiüresedése révén a giccsé válás mellett a közhelyköltészet másik útja az abszolút lojalitás, az átvett kérdések patentválaszáról is le­ mondva, igazodás a kérdésnélküli, magabiztos, kiegyezéses Magyar­ ország konzervatív, merev szellemiségéhez. Ezt éppen a „világ bir­ tokbavételére” tett kísérletek hiánya teszi lehetővé. A társadalmi konszenzus megváltozása megfosztja ezeket a közhelyverseket idő­ leges pozitív szerepüktől a közízlés kimunkálásában, ezáltal ala­ csony színvonalon űzött mesterember-munkává válnak. Kolta Magdolna �KÖRKÉP Kultúra és társadalmi fejlődés Közvéleményünk számára szinte közhely ma már, hogy a jelen és jövő társadalmi­ gazdasági fejlődése szoros összefüggést mu­ tat a kulturális fejlődéssel. Az intenzív fej­ lődési szakasz kibontakozásával párhuza­ mosan a további előrehaladásunk legfőbb hajtóereje csak a műveltebb, tevékenységét magasabb szintű munkakultúra alapján vég­ ző ember lehet. Két fontos tanulmánykötet jelent meg a közelmúltban, melyek e célok megvalósításának feltételrendszerét tekintik át: Műveltségkép az ezredfordulón és Az ez­ redforduló iskolája. A Magyar Tudományos Akadémia a jö­ vőnkért érzett felelőssége alapján, szervező­ jévé vált annak a széles körű kutatómunká­ nak, mely feltárta az ezredforduló időszaká­ nak várható műveltségigényét, kidolgozta azt a műveltségképet, melyet a jövő oktatási rendszerének, az oktatás tartalmának meg kell valósítania. Alapelvként szögezte le: „Az iskolai és általában mindenfajta neve­ lés társadalomátalakító hatása a fejlett szo­ cializmus építésének idején minden korábbi korszakhoz képest ugrásszerűen megnő. Az iskola és társadalom viszonyában változatla­ nul fennáll ugyan az utóbbi meghatározó sze­ repe, de az iskola visszahatása a társadalom­ ra egyre erőteljesebb és mind szélesebb körű’’. Az MTA elnöksége közoktatási bizottsága ál­ lal kidolgozott műveltségkép alapját a kor­ szerű, szilárd általános műveltség képezi. Csak ebben a korszerű, általános műveltség­ ben gyökerező politikai műveltség jelenthet igazi orientációs képességet, és csak az erre épülő szakműveltség adhat tovább építhető szakképzettséget. Azok a fontos, hosszú távra szóló és manapság oly sokat hangoztatott cél­ kitűzések, mint hatékonyság, termékszerke­ zet-átalakítás. rugalmas alkalmazkodás, inno­ váció, minőség stb. csak olyan mértékben va­ lósíthatók meg, amilyen mértékben rendelke­ zésünkre állnak azok az emberek, akik felké­ szültségük, műveltségük, az új iránti érzé­ kenységük, kezdeményezőkészségük alapján hordozói lehetnek ezeknek a folyamatoknak. E folyamatok kiteljesítői pedig a ma és a holnap iskoláiban ülnek, most és a közeljö­ vőben szerzik meg azt a műveltséget, azo­ kat az ismereteket, amelyek alapján az ez­ redforduló és az azt követő időszak munká­ sai, értelmiségei lesznek. A tanulmánykötet két állásfoglalást tartal­ maz (a távlati műveltség tartalmáról, és az iskola nevelő tevékenységének fejlesztéséről), továbbá hét tanulmányt. Mind az állásfogla­ lások, mind a tanulmányok mondanivalóju­ kat rendkívüli tömörséggel és precízséggel fogalmazzák meg, tehát rövidített összefog­ lalásuk mindenképpen magában hordozza a torzítás veszélyét. Ezért ezek ismertetése he­ lyett inkább a változások irányaira való rámutatást érdemes megkísérelni; az emberi tényezők növekvő szerepe, a munkában a szellemi tevékenység fokozódó aránya, a me­ rev, hierarchikus munkamegosztási, irányítá­ si viszonyokat felváltó kooperatív formák és rendszerek megkövetelik és nélkülözhetetlen­ né teszik a nyelvi és kommunikációs neve­ les fejlesztését. A hatékony munkakapcsola­ tok kialakítása, az önálló ismeretszerzés és -feldolgozás egyre nagyobb jelentősége, de még a szocialista demokrácia tartalmasabbá tetele sem képzelhető el enélkül; az informa­ tika, számítástechnika térhódítása csak új­ szerű matematikai gondolkodásmód, problé­ mamegoldó készség alapján bontakozhat ki; a társas kapcsolatok humanizálása és kultu­ ráltabbá tétele, az önállóság és felelősség erősítése elképzelhetetlen a színvonalasabb erkölcsi, mentálhigiénés és esztétikai nevelés nélkül; általában erősödnie kell a problé­ maérzékenységnek a problémák feltárására és kezelésére való készségnek, a vitakultúrá­ nak. Alapvető jellemzője az ezredforduló mű­ veltségképének, hogy korunkban, amikor az ismeretek hihetetlen gyorsasággal bővülnek, amikor az információk tömkelege zúdul az emberre, akkor a helytállás, tájékozódóké­ pesség biztosításának egyetlen lehetősége a szilárd alapműveltség. Ezen a korszerű álta­ lános műveltségen bontakozhat ki a specializáció, ez segít befogadni az újabb és újabb ismereteket, ez eredményezi a nyitott, meg­ újulásra, továbbépítésre képes személyiséget. A Magyar Tudományos Akadémia által kidolgozott korszerű, a jövő irányába nyi­ tott műveltséget csak a jelenleginél rugal­ masabb, hatékonyabb, nevelési, képzési rend­ szer, a megújuló iskolarendszer képes kiala­ kítani. A jelenlegi iskolarendszerünk kritikai elemzését és továbbfejlesztésének kérdéseit ismerhetjük meg Az ezredforduló iskolája című tanulmánykötetből. A kötet elsősorban pedagógusok, művelő­ dési vezetők számára készült, de hasznos és értékes olvasmány minden kulturális kérdés iránt érdeklődő ember számára. A tanulmányok nem csak megállapításaik­ kal, javaslataikkal kelthetik fel az érdeklő­ dést, hanem a vizsgálati módszereikkel, elem­ zési munkájukkal, problémakezelésükkel is. A kötet bevezető tanulmánya köznevelé­ sünk fejlődését történeti és nemzetközi öszszehasonlításban vizsgálja, Összegzi a szocia­ lista kulturális forradalom köznevelési ered­ ményeit, megállapítja, hogy oktatási rendsze­ rünk hatékonysága lényegében megfelel a többi közepesen fejlett ipari állam szintjének, majd jelzi a jelenlegi iskolarendszer feszült­ ségeit, tartalékainak fokozatos kimerülését. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az álta­ luk vázolt fejlesztési irányok és stratégia a lehetséges variánsok egyike. Ezért ezek rész­ letes ismerete inkább csak a szakmai közvé­ lemény számára érdekes. Mint tudjuk, az el­ múlt évek során igen sok tanulmány foglal­ kozott az iskolarendszerünk problémáival: Gazsó Ferenc, Ferge Zsuzsa, Pataki Ferenc írásaival a Valóság, a Szociológia, a Társadal­ mi Szemle című folyóiratokban találkozhat­ tunk. Ez a tanulmánykötet is, valamint az egyre több e témakörrel foglalkozó cikk, rá­ dió- és tv-műsor bizonyítja, hogy a társada­ lom érdeklődése nagymértékben megnöve­ kedett a közoktatás iránt. A közérdeklődés miatt is érdemes kitérni a kötet néhány fon­ tos megállapítására és tanulságára. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk és a köznevelés összefüggéseit elemezve a szer­ zők megállapítják, napjainkban alapvető az a kérdés, hogy a dolgozó népesség mai mű­ veltségi szintje és a jövő fejlődéséhez szük­ séges műveltségi színvonal miként viszonyul egymáshoz. Vizsgálataik alapján jelzik, hogy a kettő közt teljes megfelelés csak gazdasági stagnálás esetén jöhetne létre, A meg nem felelés létrejöhet úgy, hogy a műveltségi szint magasabb, vagy úgy, hogy ez alacso­ nyabb, mint ami az adott időszakban a tár­ sadalmi, gazdasági fejlődés igénye. Megálla­ pítják, ha a társadalmi, gazdasági fejlődés in­ tenzív szakaszában a dolgozók műveltségi szintje alacsonyabb a szükségesnél, „ez a fejlődés egyre nagyobb gátjává válik. A tan­ díjat az alacsonyabb szinten kihasznált, ha­ marabb tönkremenő gépek és a követelmé­ nyeknél alacsonyabb színvonalú minőség for­ májában kell megfizetnünk”. Az intenzív sza­ kaszban, a világgazdasághoz való rugalmas alkalmazkodás parancsoló szükségszerűsége idején „tudástöbbletre” lenne szükség. Ez­ zel szemben — állapítják meg a szerzők — azzal kell számolnunk: „népünk tudástömege, tudásszintje és képezhetősége szembeszökően alacsonyabb lesz az intenzív fejlődés kibon­ takozásának időszakában, mint ami az op­ timális fejlődéshez szükséges lenne”. Többek közt ez teszi elodázhatatlanná az új iskolarendszer kialakítását; ennek abból a tényből kell kiindulnia, hogy a köznevelés fejlődő rendszer, szervezet — tehát egy új is­ kolarendszer kialakítása nem egyszeri refor­ mot, hanem folyamatos fejlesztést jelent. A fejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy rendelkezzünk azzal a korszerű művelt­ ségképpel, amelyet az MTA kidolgozott és amelyet az iskolának ki kell alakítania. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel: mert minden fejlesztési terv kialakításékor figye­ lembe kell venni a meglevő feltételrendszert is. Csak akkor valósulhat meg sikeresen a korszerűsítés, ha ismerjük a tárgyi és sze­ mélyi feltételek jelenlegi szintjét, teherbíró­ képességét, a tárgyi feltételek fejlesztésére fordítható anyagi erőket, a személyek (peda­ gógusok) megújulási képességét. Mivel egy hatékonyabban működő, maga­ sabb szintű képzettséget adó, a szocialista személyiségfejlesztés tartalmi, minőségi köve­ telményeinek jobban megfelelő köznevelési rendszer kialakításához idő kell, s ezekre a személyiségjegyekre már ma is és a közel­ jövőben is egyre nagyobb az igény, ezért a szerzők a társadalmi, gazdasági igényeknek a kielégíthetőségét nem odázzák el egy-két évtizedre, hanem a jelenlegi keretek közt megoldható és megoldandó tennivalókra is utalnak: a köznevelés rendszerének integrá­ lása már a jelenlegi intézményhálózattal is megindítható. „Tantárgyblokkok és integrált tárgyak bevezetésével az általános műveltségi anyag kiépítése és befejezése a 16. életévig”. „A középfokú oktatás felkészültségét a kö­ vetkező évtizedben az általános művelés és a szakmai képzés új arányainak kialakításával és újfajta egybeszervezésével lehetséges enyhíteni”. „Távlatilag a szakképző szakasz részeként, megvalósításaként kezelhetők a különféle termelőhelyeken folyó képzések csakúgy, mint a szervezett közművelődési al­ kalmak”. , , Végül néhány olyan tényező bemutatásával kívánom zárni a tanulmánykötet ismertetését, amelyek nagy valószínűséggel előreláthatok az ezredforduló iskolájával kapcsolatban, a jövőben a 3—18 éves korosztályok intézményes nevelésével számolhatunk (általánossá válik az óvoda és a középfokú oktatás is); az általános műveltség szerepe, jelentősege meg­ határozóvá válik; az egységes általános, mű­ veltségre épülhet a szakképzés, ill. a művelt­ ségi specializáció, a felsőfokú tanulásra való felkészülés; az iskola oktató-nevelő intéz­ ményből - e funkciót továbbfejlesztve, meg­ őrizve — művelődésszervező intézménnyé vá- a lik. közoktatás helyzete, fejlesztése tömegeket közvetlenül érintő és jövőnk alakulását egyre erőteljesebben befolyásoló tényező egyaránt. Az ezredforduló iskolamodelljének kimunká­ lása és az új iskolarendszer folyamatos be­ vezetése csak a társadalomnak a kibontako­ zást segítő figyelmével, értő közreműködésével valósítható meg. (Akadémiai és Tan­ könyvkiadó.) Szalánczay György �Az1970-es évtized a magyar történelemben Az utóbbi években egyre gyakrabban lehet olvasni olyan tanulmányokat, amelyek a kö­ zelmúlt történelmének sajátosságaival foglal­ koznak. Lassanként egyre megszokottabb je­ lenséggé válik, hogy az egyes tudományágak kutatói egy vagy két évtized távlatában kí­ sérelik meg magyarázni napjaink társadal­ mi, gazdasági törvényszerűségeit. E tény mellett ezért sem lehet elmenni, mert alap­ ját olyan probléma képezi, amelynek esetle­ ges elmélyülésével kell szembenéznünk. A múlt eseményeinek értelmezésében ugyanis nem csupán a jelen igazolására és a kételyek feloldására tett kísérleteket kell látnunk, ha­ nem a társadalmi-gazdasági szerkezetválto­ zások előzményeinek, vagy éppenséggel ke­ véssé tudatosult kiindulópontjainak megisme­ rését is. Ezért több szempontból is figyelem­ re méltónak látszanak azok a vizsgálódások, amelyek a közelebbi-távolabbi jövőben vár­ ható változásokat a múlt és a jelen — sok­ szor egymással szembenálló — összefüggései­ ben tárják fel. Legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia három társadalom­ tudományi osztálya vállalkozott arra, hogy együttes ülésen vitassa meg a hetvenes év­ tized szerepét és helyét a magyar történe­ lemben. Mivel az elmúlt évtizednek nem egy feltáratlan jellemzője áll még mindig a köz­ érdeklődés homlokterében, mindenképp örül­ nünk kell annak, hogy a Kossuth Könyvkia­ dó a fenti címmel rendezett vitaülés anya­ gát szinte teljes terjedelmében megjelentet­ te. Maga a kezdeményezés annál is inkább elismerésre méltó, mert az akadémiai vitában az adott tudományág és szakterület legjele­ sebb képviselői vettek részt. Így például Berend T. Iván gazdaságtörténész, Bognár Jó­ zsef közgazdász, Kulcsár Kálmán szociológus, Német Lajos művészettörténész. Míg a kötet első részében azokkal az elő­ adásokkal ismerkedhettünk meg, amelyek a strukturális váltás legjellemzőbb társadalmi­ gazdasági összetevőit, előzményeit és ellent­ mondásait tárgyalják, a második részben — az említett szerzők tanulmányainál kevésbé Komplex módon — a hetvenes évek ideoló­ giai, nyelvi és művészeti jellegzetességeinek Kialakulását és hatástörténeti elemzését kö­ vethetjük nyomon. Berend T. Iván és Bog­ nár József tanulmányait olvasva világosodhat meg az olvasó számára az a tény, hogy a magyarországi gazdaságpolitikában a hatva­ nas évek második felében bontakozott ki a mindmáig érezhető korszakváltás. Az új alapelvek döntően abból a felismerésből fa­ kadtak, hogy a további fejlődés — a munka­ erő-tartalékok kimerülésével — lényegében csak a termelékenység fokozása révén érhe­ tő el, ez viszont feltétlenül megköveteli a gazdasági szempontok fokozatos érvényesíté­ sét. Ezért is kapott nagyobb súlyt az árugazdálkodás sajátosságainak figyelembevétele, s ezzel egyszersmind megindult egy viszonyla­ gos gazdasági és társadalmi decentralizálás. A világgazdaságba és a világpiaci mozgások­ ba való bekapcsolódás következtében a kül­ kereskedelem jelentősége éppúgy megnöve­ kedett, mint a mezőgazdasági és a fogyasz­ tási struktúra aránytalanságainak felszámo­ lása, illetve mérséklése. A hetvenes évtized­ ben továbbfejlődött viszonyok között érték­ ként, társadalmi feladatként egyre inkább az egyéni önállóság, döntési képesség és kez­ deményezőkészség kialakítása jelent meg. Mindezek hatására pedig létrejött a gazda­ sági tevékenységek olyan formája, amely kezdte kimunkálni a munkafegyelem, a tel­ jesítőképesség tulajdonságát, ezáltal az egyén gazdasági szemléletét, az előrelátó tervezés igényét és képességét. Csakhogy ez a kimunkálódás — mint az említett tanulmányokból kitűnik —, nemegyszer számos elméleti buk­ tató és útvesztés árán ment végbe. Noha pél­ dául a munkaintenzitás növekedését az új jövedelempolitika elősegítette — éppen az anyagi ösztönzés jelentőségének felismeré­ sével —, az életszínvonal egyenletes emel­ kedésében mégis számottevő aránytalansá­ gok vehetők észre. Hiába szélesedtek a sze­ mélyes alternatívák és egyéni mozgáslehető­ ségek, az egyes rétegek közötti gazdasági, társadalmi és kulturális aránytalanságokat mégsem sikerült felszámolni. Mivel az anyagi-gazdasági fejlődés szor­ galmazása mellett az emberi-közösségi érté­ kek gyarapodását korántsem sikerült felgyor­ sítani, ha nem is egyik napról a másikra, de a hetvenes évtized távlatában az emberi­ közösségi kiterjedés konkrét programjainak visszaszorulása mindenképp észrevehető. A szocialista premisszák és az egyelőre még inkább csak nyomokban tapasztalható kez­ deményezések, törekvések alapján is számol­ ni kell azzal, hogy a gazdasági szemlélet bá­ zisán az „áru-e a kultúra?” kérdése látvá­ nyosan helyet kér magának. A képlet azon­ ban távolról sem olyan egyszerű (s ezt ép­ pen Hermann István és Németh Lajos ta­ nulmányai erősítik meg), hogy akár a művé­ szetben, akár a mindennapi életben valamely kezdeményezést egyértelműen csak az áru világához, vagy csak a kultúra világához kapcsolódónak lehessen tekinteni. Hiszen ép­ pen a szocializmus átmeneti formáció jelle­ géből, továbbá — a világgazdasági összefüg­ gések mellett — a létező szocialista társa­ dalom elmaradott gazdasági alapról induló fejlődéséből következik, hogy az egyes egyén — a valódi közösségi értékek hiányában — jórészt a jövedelemszerzést célzó munkatevé­ kenységet helyezi előtérbe. S ha ez a priori­ tás mégannyira nyilvánvalóvá vált is, s amit gyakorta kárhoztatunk, semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy az átfogó szoci­ ális, valamint kulturális változtatások csak a rendelkezésre álló kapacitások egészének bir­ tokában lehetségesek. Míg a gazdasági-társadalmi korszakváltás jelei egyértelműen érezhetők a hetvenes év­ tizedben, addig az értékváltás — legalább­ is az elemzett összefüggések alapján — egyáltalán nem következett be. A hetvenes évtized gazdasági fellendülésének ugyan óri­ ási felszabadító hatása volt azokra a réte­ gekre, melyek változtatni akartak lakásvi­ szonyaikon, életkörülményeiken (mind többen törekedtek a szükségesnek tartott és most el­ érhető közelségbe került javak — gépkocsi, nyaraló stb. — megszerzésére), de ez a hatás — a tárgyi kultúra bizonyos elemeinek megszer­ zésén túl — mégsem teremtette meg a szocia­ lista értékszemléletet. A szocialista értékszem­ lélet hiányának kísérőjelensége egy — különö­ sen a hetvenes években felerősödő — elbizonytalanodási, irányvesztési tendencia, amelynek számos tünetével lehet találkozni. Ilyen szimptómának tartható az a nemritkán ta­ pasztalható „befeléfordulás”, amelynek most nem a magánéletben megjelenő válfajáról van szó, hanem arról a gyakorta előforduló jelenségről, amellyel elsősorban a művészet­ ben találkozunk. Mind a képzőművészet­ ben, mind a zeneművészetben észrevehető a pluralisztikus kísérletek álarcában jelentke­ ző irányvesztés (lásd Németh Lajos, illetve Ujfalussy József tanulmányát). Az eredmé­ nyesen orientáló értékmodellek hiánya ab­ ban is megmutatkozik, hogy különösen a het­ venes évek második felében többen korábbi, akkor bevált, de ma már anakronisztikus ér­ tékrend iránt éreznek nosztalgiát. Ez nyil­ vánul meg történelmünk, kultúránk előzmé­ nyeinek bizonyos felértékelésében is, vagy ahogyan Pataki Ferenc írja, az identitáske­ resés (a társadalmi és egyéni azonosságtudat) megannyi formájában. Mint ahogy ez a „fel­ értékelés” vehető észre az olyan művészeti alkotások értékének dicséretében is, amelyek a spontaneitás, vagy az irracionalitás nevé­ ben utasítják vissza a valóság, a társadalmi gyakorlat intellektuális ábrázolását. A hetvenes évtized társadalmi, történelmi és művészeti jellegzetességeivel foglalkozó tanulmányokat olvasva amennyire kétségte­ lenné vált, hogy egyazon problematikát kü­ lönböző aspektusaiban, vagy egyazon aspek­ tusában is eltérő eredménnyel lehet kutatni, éppoly kétségtelenné vált az is, hogy a kü­ lönböző kutatások ereményét nem lehet vég­ ső tényeknek tekinteni, hanem a további el­ méleti megfontolás tárgyává kell tennünk. Szokás persze azt állítani, hogy a történész — hasonlóképpen a történelmet vizsgáló köz­ gazdászhoz és szociológushoz — csak akkor képes feltárni a társadalmi jelenségek való­ ságos fejlődési folyamatát, ha kellő távlat áll rendelkezésére. Nemritkán még az a né­ zet is megfogalmazódik, hogy a jelenben ha­ tó tényezőket azért nem érdemes vizsgálat alá vetni, mert a kutatói „elfogultságot” egysze­ rűen nem lehet kiküszöbölni. Az 1970-es év­ tized a magyar történelemben című kötet minden szempontból eloszlatja ezt a kételyt. Nemcsak azért, mert az eltérő megközelítési módokból származó eredmények hasonló vég­ következtetések kimondását érzékeltetik, ha­ nem sokkal inkább azért, mert — mint ahogy az egyik előadásban is idézett Hauser Arnold írja — „az a pont, amelyről a tör­ ténelmet szemléljük, korántsem történelmen kívüli; a múlt szemlélete magának a törté­ nelemnek a produktuma”. (Kossuth Könyvkaidó, 1980.) Kerékgyártó T. István Kunszabó Ferenc: Makacs maradandóság Tíz év tizennyolc írásának gyűjteménye ez a kötet. Jogos és hasznos visszapillantás egy pályaszakaszra, afféle önértékelés. „Még nincs baj, még semmi nincs veszve, de már latolgatni kezdi, vajon mennyi időt herdált el eddig. S ha néha emiatt elkomorodik, vi­ gasztalhatja magát, hogy talán még van ide­ je jóvátenni a tékozlást” — írja az előszó­ ban önmagáról. Az olvasó azonban szeretné tárgyilagosan megítélni ezt a válogatást, nem ejtve szót Kunszabó ugyanezen időszakban megjelent jelentős munkáiról. Ezek a sorok viszont a tárgyilagos véleménymondást nehe­ zítik: eleve nem találhat semmi nem tetszőt ebben a kötetben, ha nem akarja — mint ahogy természetesen nem akarja —, hogy esetleges fenntartásaiból egyenesen egy em­ beri élet tíz évének elherdálása, eltékozlása következzék. Ha Kunszabó hisz abban, hogy olyat csinál, amire ma szükség van, akkor a kérdést nem így kellene feltennie. Az viszont megválaszolandó kérdés maradhat, hogy mi­ lyen a kötetbe gyűjtött írások szociológiai pontossága és mélysége, az emberi sorsok megrajzolásának hitelessége. Kunszabó figyelmét elsősorban a mezőgaz­ dasági termelés problémái, agrárpolitikai kér­ dések, falusi közösségek gondjai vonzzák. A címadó Makacs maradandóság olyan összefoglaló írás a „maszekságról”, hogy tu­ dományos dolgozathoz illő súllyal vehetnék figyelembe a döntésekben illetékes szervek. Speciálisabb, konkrét termelési kérdések­ kel is több írás foglalkozik: kutatás a para­ dicsom szárazanyag-tartalma ügyében, retek­ termesztés, huzavona a málnatelepítés körül, új gabonafaj kikísérletezéséről. De hiába érez­ hető Kunszabó odaadó figyelme, ahol nem találta meg ezekben a témákban a szocioló­ giailag exponálható mozzanatokat, azokat nem kötetbe gyűjtendőnek érzi az olvasó. Az emberi sorsokra, életutakra figyelő portrék, �riportok között — a tsz-elnöktől a szocialista brigád vezetőjéig — a Sem harag, sem féle­ lem és a Torokrekedésig hőseinek monológ­ jai a legizgalmasabbak. (Lehetséges azonban, hogy csak a magamfajta ifjabb olvasót ragadja és döbbenti meg az, ahogyan és amilyenné alakította az elmúlt 50—70 év történelme a napi történések szintjén az emberi sorsokat.) A Kaláka című riport ÉS-beli megjelenése után alaposan megmozgatta a közvéleményt. Azóta is visszaköszön az egyetlen házépítés kapcsán megjelenített társadalmi jelenség, például másodlagos elosztásnak nevezve. Ezen a téren már olyan társadalmi önisme­ rettel rendelkezünk, hogy lassan nincs mit mondani róla. Nem csökkenti Kunszabó írá­ sának értékét, ha a „kalákás” emberek élete más aspektusból vet fel újabb kérdéseket (pl. Lugossy Köszönöm, megvagyunk, vagy Berkovits Lakihegyiek című filmjének néző­ pontjából.) Tanyapolitikáról, kis községek összevoná­ sáról, iskolák körzetesítéséről több szociográ­ fiájában beszél és beszéltet Kunszabó. Az Érte-vele című írás visszafogott indulattal (pontokba szedett érvekkel) szól a tanyakér­ déssel kapcsolatos sztereotípiákról minden külső segítség, szubjektív hang nélkül (nem véletlen, hogy nem riport formájában) bizo­ nyítva Kunszabó valóságismeretét, oknyomo­ zó szociográfusi képességét. Viszont az egész témakör nem fűződik egy közös szálra, nem láttatja a különböző kis községek sorsában rejlő hasonlóságokat, összefüggéseket. Pedig a tanyák, tanyai iskolák, háztáji gazdaságok, kis falvak mai gondjait ugyanazon infra­ struktúra, illetve annak ellentmondásai vált­ ják ki. Az a gazdaságpolitikai szemlélet, amelyben a kommunális ellátás juttatásként — mint nem kifizetődő beruházás — kerül, vagy nem kerül vissza az elvont javakból, s amely nem számol a látensen létező, és hoszszú távon jól hasznosítható gazdasági-társa­ dalmi törekvésekkel. Kunszabó a makacs, küzdő embereket sze­ reti. Sőt, a küzdést magát igenli. Attól füg­ getlenül, hogy az heroikus harc, vagy min­ dennapi küszködés. Talán emiatt fordulhat elő, hogy egy-egy szituációja közhelyszerű; ugyanis minden ember dolgozik, próbálko­ zik, hol sikerrel, hol kudarccal. Kunszabó azonban nagy együttérzéssel hallgatja erről hőseit, olykor indokolatlanul hosszú mono­ lógokat rögzít (pedig riporteri be nem avat­ kozása lehetőséget ad a beszélőknek küzdel­ mes életük fordulatait mesélve az utólagos átértékelésre). Ahol nem elégszik meg a tények erejével, vagy nem bízik még az ol­ vasó teljes együttérzésében — a megannyi küzdelem ellenére —, ott közbeszól, kom­ mentál úgy, hogy érzelmileg emeli meg hő­ seit. (Az, hogy a Sem harag, sem félelem tényszerű és keserű nagy monológja után ilyen lírai hangnemben zárja a portrét: én ő vagyok már, ő meg belém költözött” — csak szépírói melléfogás lehet.) A Megszállott ember többszörösen kitünte­ tett brigádvezetője valóban minden elisme­ rést megérdemel, mert megfeszített, túlfeszí­ tett munkával egy szintén többszörösen ki­ tüntetett szocialista brigádot teremt. Éljen a küzdeni akarás, jöhetne a katarzis, ám — szinte véletlenszerűen — az írás utolsó olda­ lán derül ki, hogy brigádvezetőnk legfrissebb kitüntetésével szanatóriumi — két évvel eze­ lőtti kórházi — kezelésre szorult. Életének ezen mozzanatai azonban nem fémek be Kunszabó optikájába. Ezért oly egyszerű az írás utolsó sorában feltett kérdése is: „.va .. ­ lóban nem lesz képes csökkenteni a sebes­ séget ez a megszállott ember?” Pedig az ol­ vasót már jobban izgatja, hogy vajon miért csak így. ilyen áron lehet... stb. A Szokatlan történet helyszíne egy tsz, té­ mája egy vezetőknek már kiosztott, de a fel­ sőbb szervek által visszafizetésre ítélt prémi­ um körüli vita. Szigorúan koppannak a té­ nyek, hivatalos levélrészletek, szavazási ered­ mények, kölcsönös kézmosások, felsőbb szer­ vek packázásai, intrikák. Legfájóbb mégis, ahogyan több száz emberből módszeresen irtogatják — értelmetlen szavaztatásokkal — a demokratikus eljárásokkal szemben még létező hitüket és reményüket. „Különben mindegy hogy szavaznak, a prémiumot min­ denképpen vissza kell fizetni” — mondja egy járási vezető nyilvánosság előtt. „Minden komédiában ...van valami szomorú elem. Itt, szerintem, az a szívszorító, hogy e kijelentés után senki sem érdeklődte meg, mi is lenne hát akkor ennek a bohózatnak a célja, értel­ me?” Az olvasónak az értelme lázad, felháborodottabb annál, hogy csak szívszorítónak találja a történéseket. A kudarcot val­ lott, küzdelemben elbukott háromdiplomás, ma már zsákoló elnökhelyettesitől Kunszabó evidens megoldásként fogadja — anélkül, hogy az olvasót meggyőzné hitelességéről — a következő kijelentést: „.... de amikor egyszer sajnos begorombultam, azóta odaengednek a munka vastagához is. Én még soha nem dol­ goztam ilyen baráti, annyi erőit adó közös­ ségben, mint most.” Kunszabó az elnökhe­ lyettest már a veszteségrovatba írta, érdek­ telen, mert elégedett és nem küzd, több száz emberrel — akiknek bizonyára sok lehető­ ségük nem volt az áldemokratizmus ellen harcolni — nem azonosulhat, így az utolsó sorok most nem patetikusak, hanem súlyta­ lanná téve az előző oldalak döbbenetes tör­ ténéseit — könnyedén ironikusak: „...az em­ berek tudomásul vették, hogy hiába emelik fel a kezüket — és fölemelték.” Ebben viszont van valami a népmesék na­ iv hősiességéből: „...-no de oda se neki: ez is része szokott lenni a komédiának.” A Megszállott ember és a Szokatlan történet előbb felhasznált idézeteiből csak annyi kö­ vetkezik, hogy az exponált probléma más, illetve más is lehetne, vagy másképpen is súlyozható lehetne, mint nála. Kunszabó legjobb írásaiban problémacent­ rikus. Emberséges és elkötelezett maradhat­ na a szerző akkor is, ha nehezebben enged­ ne a közvetlen, saját élmények sodró erejé­ nek. legalább akkor, amikor ezt az élményt az olvasónak közvetíteni maradéktalanul nem képes. Ha alkalmanként szigorúbb lenne, mind hősei, mind a káros társadalmi jelen­ ségek megítélésében. Ez utóbbihoz az kelle­ ne — s anélkül, hogy túl elvonttá, tudomá­ nyoskodóvá válna —, hogy a szociológiai igényesség és pontosság érdekében „távolabb­ ról” (is) figyelje a jelenségeket, bennük a hozzá közel álló embereket, sajátjává vált problémáikat. Tett már le ilyen köteteket az olvasók asztalára. Adamik Mária Berkovits György: Terepszemle Berkovits György eltökélten építkezik: a Világváros határában címet viselő kitűnő könyvében a főváros körüli agglomerációról írt a Magyarország felfedezése sorozat né­ hány más darabjától eltérően — valóban fel­ fedezésértékű, mozgósító erejű szociográfiát. A Lugossy Istvánnal készített dokumentum­ filmjében (Lakihegyiek) ugyancsak ezt a vi­ lágot vizsgálja, a lét alatt élőket, a szegénye­ ket faggatja szomorú életükről, egyszerű vá­ gyaikról, verbális és vizuális tényekkel vág­ ja mellbe a nézőt, aki eddig az össznépi jól­ lakottság mítoszának hívőjeként csak mint egzotikus furcsaságot szemlélte a sufnilakó­ kat, a társadalom peremére szorult embere­ ket. Akik mellett egyébként Berkovits elköte­ lezte magát, tehetségét is felemelkedésük szolgálatában állította, dokumentális és szo­ ciális elkötelezettségű tényföltáró munkája e réteg helyzetének a javítását sürgeti. Új könyvében is. A Terepszemle sok szereplője mintha egye­ nesen a Világváros határában lapjairól lé­ pett volna át ebbe a könyvbe, s már ebben a tizenöt írást tartalmazó gyűjteményben pa­ naszkodnának tovább, és a segítség reményé­ ben sorolják bajaikat. Ebben a világban is­ meretlen fogalom az infrastruktúra, az egész­ séges életmód, a mobilitás. .. Itt nehezen, mostoha körülmények között élnek, küsz­ ködnek. még a fiataloktól is ilyeneket hal­ lani: „Néha még vasárnap se főztem húst. Hét éve nem voltam moziban, és szórakozó­ helyen.”' Itt munkásszállásokon és szűkös albéreletekben kallódnak a faluról jött vagy szökött, s a fővárosban csak nehéz, egész­ ségtelen munkát talált lányok (Fonógyári nők); itt szűkös nyugdíjból tengődnek az öregek (Özv. Horváthné): innen csak a sze­ génység szívszorító üzeneteit tudja hozni az író (Lakáséletrajzok). Berkovits hősei küzdenek, hadakoznak, fog­ csikorgatva erőlködnek a méltóbb élet, a jobb lakás, a cigánytelepről való kitörés ér­ dekében (Csendes Jóska). Ezek a hősök azon­ ban vereséget szenvednek, mert „nem állt melléjük senki, ezért fásultan belenyugodtak sorsukba. Irigyelhetik a mesék hőseit, akik mindig győznek, mert tudják, kikkel állnak szemben és van fegyverük. A valóság hőse­ inek sokszor ismeretlen erőkkel kell megküz­ deniük, fegyvertelenül” (Befejezetlen házak). A Terepszemle hősei csakugyan fegyvertele­ nek a bürokratikus közönnyel, a körmönfont rendeletekkel, a mundér becsületét minde­ nek fölé helyező és védelmező szervezetek­ kel szemben. Kiszolgáltatottak, velük még packázni is lehet, s ha mégsem nyugszanak bele mostoha sorsukba és vállalják a szél­ malomharcot, küzdelmük végeredménye nem kétséges: „G. Józsefné vidám, sok beszédű asszony volt régen. Megváltozott: álmában kiáltozik, felriad, bevesz két nyugtatót. Ma­ gas lett a vérnyomása, indulatait nehezen tudja fékezni. Néha erős szívdobogást kap és elájul.. Keze remeg. Hangosan kiabálva be­ szél. mintha mindenki süket lenne”. Persze akad olyan ember is, aki kifogyhatatlan lele­ ményességgel seftel. ügyeskedik, gyanús ügy­ letekbe bonyolódik, igazi „a jég hátán is meg­ él”- típus, aki azt vallja: „Amikor negyven­ nyolc júniusában be kellett zárni a boltot, akkor azt mondtam, hogy nem leszek többet szegény ember, mert azt nagyon megutál­ tam.” („Dezsőként”) A Terepszemle népes tablóján jósze­ rével csak egyetlen hős van, aki győztes marad a porondon, egy fiatal szakmunkás, Kulcsár Gábor személyében, aki két írásnak is hőse (Kiválasztás; Gábor). Bár egy teszt­ vizsgálat eredménye szerint nem éppen zseni ez a fiatalember, mégis lakáshoz jut, érett­ ségi nélkül felveszik az egyetemre, és termé­ szetesen szép jövő előtt áll. Korunk hőse <5, akinél ugyan tagadhatatlanul vannak jobbak, okosabbak, rendesebbek a munkapadok mel­ lett, mégsem azokat választották ki az egye­ temre. a följebb kerülésre, talán mert nem elég jópofák, nem elég vagányok, nem elég­ gé mozgalmárok, nem elég törtetők, talpnyalók, egyszerűen csak melósok, akiknek meg­ lehetősen mostohák a körülményeik, s akik azt hiszik, ezeket a rossz körülményeket csu­ pán tisztességes munkájukkal is meg tudják javítani. A hetvenes években tartott terepszemle során Berkovits György fontos dolgokat vett és vétetett észre: a szegénységet, a szűkölködőket, akikkel szolidáris az író. Tyúkperek­ ben és részletkérdésekben, harciaskodó, ke­ ménykedő szociográfiák után jólesett olvasni a Terepszemlében az elfogulatlanul szigorú tekintettel fölmért ilyen magyar valóságról is. Berkovits makacs oknyomozása, kímélet­ len igazmondása rendkívül vonzó: ó nem si­ keres, mutatós művet akar létrehozni, hanem használni akar, segíteni az elesetteknek a méltó életért folytatott küzdelmükben. Így válik tetté a szó, s ez csak úgy lehetséges, ha az elkötelezett író vigyázó szemét a megismerni-felfedeztetni kívánt valóságra füg­ geszti. Körmendi Lajos �Feledy Gyula kiállításán Talán még a tagolt beszédnél is ősibb az a jel, amit az ember faággal húzott a porba: minden rajz elődje. A kisgyermek is így kezdi, bár ma már a civilizáció jóvoltából persze színes ceruzák kényeztetésében. De a gesztus az eredeti: nyomot húzni s hagyni, élvezni öntudatlanul is a mara­ dandó Jel teremtését. Pszichológusok bonyolult vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a gyermek rajzo­ lási kedve, olykor egyenest éhsége, a lelkünk legmélyén, még a homo faber előtti rétegekben megülő játékösztönből fakad, s ennek kiegészítő­ je az a gyönyörűség, amivel az elkészült nyomok­ ban, jelekben a kisgyerek elgyönyörködik: a pszichológus önjutalmazó (self-rewarding) ösztön­ nek nevezte el. Köztudott és sokat panaszolt tény: a kamasz­ korra legkésőbb eltűnik ez a boldog és öntudat­ lan rajzolási kedv. A magyarázat szerint ez egy­ fajta civilizációs környezeti ártalom következmé­ nye: a rajzzal szemben a társadalom fejlettségé­ nek képviselői szigorú követelményeket támaszta­ nak. Hasonlítson, feleljen meg normáknak, előírá­ soknak, arány- és távlatkódoknak, szabályoknak. Ezt azonban csak fáradságos tanulással lehet el­ érni: itt torpan meg a serdülők többsége. Az a néhány, aki erre a fokra eljut, lehet hivatásos rajzoló: mint az építész, s minden mérnök és technikus. Mert a rajz mindmáig egyik legfonto­ sabb közlésmódunk a tudományban és a techni­ kában is. S az a nagyon kevés, aki ezen is túl akar lép­ ni, ha tud is, lesz a művész. Mert a rajz művé­ sze csak abban különbözik a jó hivatásos rajzo­ lótól, hogy mindent tud, csak egyet nem: megfe­ ledkezni a gyermekkorából benne rekedt játék­ ösztönről és önjutalmazó ösztönről. Kicsiben vé­ gigcsinálja az emberiség rajzkultúrájának több évezredes történelmét: a barlangfalra karcolt vagy anyagröggel húzott és hitelesen, végül is csak az ösztönökből értelmezhető rajzoktól egészen a rene­ szánsz komoly rajzáig s azon is túl; egészen ad­ dig, amíg korunkra a rajz újra elnyeri a modern művészetben beteljesülő szabadságát. Idestova más­ fél évszázada tart a rajz újbóli felszabadulása, a tudománynak fittyet hányó s az értelmek kifeje­ zésében kiteljesedő művészi magatartás fokozatos elismertetése. Ma a művészé a jog, hogy min­ dent csináljon a rajzzal — ha meg tudja csinálni. Feledy Gyula igazi rajzoló. Nemcsak azért, mert lapjait nézegetve önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy vonalaiban és foltjaiban, faktúrái­ ban és kombinációiban ott rejlik ennek az egész rajzi kultúrának minden fontos eleme, úgy ahogy megélte és megszenvedte minden fázisát a maga sorsában, a sajószentpéteri bányászgyerek firkálá­ sától a népi kollégista főiskolás sziszifuszi mun­ káján át egészen a külföldön tanuló és világot lá­ tó művészjelölt mohó, felfedező, kalandjáig. Ha­ nem azért is, mert az igazi rajzművészek fajtájá­ ból való — s nekem ezért igazán kedves. Megma­ gyarázom: vannak nagy rajzművészek, akik szá­ momra érthetetlen önkorlátozással szűkítik le vi­ lágukat, például csak embert és lovat rajzolnak. Ezektől én mindig idegenkedtem kissé. Számom­ ra a rajz mesterei közül azok a legkedvesebbek, akik mindent lerajzolnak, mint Katsushika Hoku­ sai vagy Paul Klee. Ahogy az öreg japán magát nevezte: a rajz bolondja. S ezek közé a mohó, vi­ lágot faló rajzművészek közé tartozik Feledy Gyula is, aki a tájat is, de a Bartók-muzsika tra­ gikus érzelmi viharait is rajzban mondja el. S eljátszik egy motívummal, végig a skálán az ön­ feledten és hűségesen ábrázoló rajztól egészen az önkifejező, vallomásos vagy épp nagyon is tuda­ tos vonal- s foltkombinációból épült kompozícióig. S rajzaiban mindig együtt van a művész erőfeszí­ tése és a gyermek önjutalmazó és játékos gesztu­ sa. Hiszem, hogy önökben is ez fog rajzai láttán rezonálni. Miklós Pál (Elhangzott a kiállítás megnyitóján Salgótarjánban, 1981. június 13-án) Csohány Kálmán kiállításán_ _ _ Pár éve csupán, hogy Pásztón egy kiállításmeg­ nyitó után Solymár Pistával elkísértek egy dara­ bon, s egy nagy öblű kongót (itteni nyelven: kolompot) adtam Kálmánnak ajándékba — jelképe­ sen, az Elölmenőnek, gondoltam —, s azóta mind­ ketten elmentek. .. Most itt, mint amikor a számadó juhász drankába tereli a nyájat, s hazajőve a hegyről, szám­ adásra készen leszámolja, mondván, „itt a kész lel­ tár”, itt van a müvekben számadása, felelőssége, s kiviláglik a csúcs. Csohány Kálmáné, a kétsze­ res Munkácsy-díjasé, több hazai és nemzetközi díj tulajdonosáé, a Magyar Népköztársaság érde­ mes művészéé, akinek nincs egyetlen tévedése, aki szeplőtelenül érkezett haza, ide, ahol mindig min­ denki hazavárta — a Palócföldre. Hát íme itt van, véglegesen hazaérkezett! A szocializmus humánumtartalmából talán egyet­ len művész sem mondott ki többet nála. senki nem igazolta tisztábban a „fényes szelek” külde­ tését, mint ő. Igazolja itt a művekben a rend, amiben azért kellett, sokszor verejtékes ingben, vissza-visszamennie, mert mindig a Messziről kel­ lett Mához igazítania sok aktualitást. A pásztói emberek groteszk, elnyomorított hátú igazát is, azért, hogy a mának nagyobb igaza legyen, hogy tükörképpé és felkiáltójellé válhassanak a ringó búzatábla, a vészfeketén keringő varjúcsapat, a sokszor bezárt kapuk, a Dózsa György-i figurák, kiszáradt fűzek, előre megkoszorúzott kopjafák. Küldetéstudata most bomlik ki igazán, amikor a paraszti világ küldöttének szószólón robosztus ere­ je, pogány ikonokat idéző, sámánisztikus alázata és tápláló indulata ott villámlik a vonalak fe­ szültségében, megépítve ebből a csak rá visszahi­ vatkozó várat. Felrakta művészete fundamentumát tiszta emberségtéglákból, meghatározva a magyar grafikának egy iskolát teremtő, jellemző vonula­ tát, a népi világból eredeztetettet, a csak rajzzal elmondhatót, a szinte megfoghatatlant, az emberi lélek makulátlan természetességét. Mintha az ősök vezetnék a kezét a nagy belső törvényhez... akár a népdalban. . . Soha nem komolytalan ötletek! Erre nem volt ideje, mint aki tudja, nem méltó hozzá: neki más dolga van a világban! Nem számolhat a diva­ tokkal, a máshová kacsingatókkal; tudatosan vál­ lalja az értők közegét, a népet. A kovász szerepét töltötte be honi művészetünk­ ben. Úgy volt új és úgy modern, hogy a mának merített, adott emberi példát. Olyan úton haladt, ahol csillagok kísérik a népdalt éneklőt, a széles csapáson pásztorbottal járót. Mert püspökként járt népi ügyünkben e felkent prófétája a művészet­ nek, mestere a kevés vonallal is nagy születésnek — ez értelmet és érzelmet indító egyszerre! Mint a pásztói hegyoldalon szóló tilinkó — túlhangzott határainkon, s túlhangzik legegyszerűbb hangszere: a rajz, a szűkbeszédű, a sokatmondóan tartalmas, egyszálmagát jelentő zenekar, fekete­ fehérben is az összes színhangszereket magában hordva, megszólaltatva a népi-nemzeti felelősséget. S ebben mindvégig elkötelezetten állhatatos ma­ radt. Az élet is rendezi most a maga dolgát! Emel törvényt, megbékít soha okot nem adó nehezte­ léseket, eloszlat „mittudomén miért” haragokat... S milyen nehéz ez a szomorúság most nekem is, hiszen földije úgy vagyok, hogy idevetett vélet­ len sorsom, „mittudomén milyen” törvény szerint; rokona pedig úgy vagyok, hogy azokat éneklem meg én is, akiktől tisztán buzog a forrás, hogy sokan ihassunk belőle tenyérszámra. Csohány Kálmán példa a nagy lelki udvartar­ tásban is. Nagy szíve, mint kiterített virágos ab­ rosz. tiszta asztalon. Az asztal fény-napudvarából. nemzedékéből, Nagy László, Kormos István. Váci Mihály. Simon István, Sós Imre, s még sokan már elmentek. Csohány is velük tart immár, ő, aki a grafikát képviselte ennél az asztalnál az urbánus Kondor Béla mellett (együtt az urbánus és a né­ pies. mert itt nincs és nem volt ellentét: milyen egészségesen tudták a dolgukat és tették a nem­ zeti értékteremtést, s adták az emberileg-művészileg legtöbbet tehetőt a felszabadulás utáni grafiká­ ban!!!) Tudatosan tette magánügyét közüggyé, tud­ ta. hogy kikkel micsoda köze van: azaz olyan alkotói magatartás érhető itt tetten, ahol a felelős­ ség nyilvánvaló. Csohány Kálmánnál cél szerint szerveződött a teremtés. Azzal a hittel, hogy visszafelé is ál­ modhat az ember. Nem kellett kitalálnia sohsemvolt világokat, mert adott volt a televény példa­ ként Pásztón, ahová az álmodozásokban vissza le­ het térni, mitöbb, ebből művészeti-nemzeti progra­ mot is lehet kovácsolni, a forradalmi változás ér­ dekében csillagot álmodni, hogy a nagy történelmi változás érdekeink szerinti folyamatán belül szóljon a harang! A kép és a jelentés itt egybeesik, még akkor is ha kezdete egy folyamatnak, ha tudjuk is, az an­ gyal karddal,' a zárt ablak úgy szól hozzánk ne­ künk. hogy valósan figyelmeztet a tragédiára, ami balladásan is igaz: „megeshet”, „bekövetkezhet”, Össze nem tartozó dolgok is énekelhetők tehát, a dallam mégis összefog, a vonal rendbe teremt — s azáltal máris igaz viszonylat születik. A folklór kincsei — a magasművészet megter­ mékenyítő májusi esője. Ha bánni tud vele, aki mestere, aki tudja, hogy nem a cicomával, nem a csecsés cifrasággal, hanem a tiszta renddel gaz­ dálkodik, amiből megszülethetik a valódi. Mert köze van hozzá! (Hiszen hát a polgári avantgard is felhasználja, mi több, kérkedik vele szerte a világban, de a látni tudó igazolhatja, hogy az csak motívum és nem „ölelés virágporban!”) Csohány Kálmán viszonya a folklórhoz, a va­ lósághoz: való, leélt és újrateremtett viszony, a valóságból eredeztetett; mondhatnám, természete volt, népi alaptermészete. S ez lett korszerű és modern, műveiben bizonyítva a mában is igaz. Szürrealista átírásai szabadon röptetik figuráit a levegőben, s itt úgy szedhető az égen kötény­ számra a csillag, mint a virág a réten. Hát itt vagy, Kálmán, Te mesebeli tarisznyás, Te „elölmenő”! A műtörténeti tudomány dolga, hogy igazán vegye számba a leltárt; mi köszönhe­ tünk, s köszönjük, hogy szaporítottad a Mikszáth, Madách utáni sort, hogy általad is szaporább a palócföldi szívdobogás. S majd tudjuk, mi a teen­ dőnk; jól sáfárkodni teremtett kincseiddel, me­ lyekben a tiszta, csillagléptű alázaté és a kris­ tálytiszta emberségé a szó — Juhász Ferenccel szólva: „Mi tudjuk: az ember dolga kiteljesülni a tisztaságban / És kegyetlennek lenni a fölmagasztalásban. / Nem sírva ökrendezni dögig-zabáltan, s életért könyörögni a bomlásban, ön-áru­ lásban. / Az ember dolga: hogy embernek lenni érdem, hogy végső-bátor legyen az elrendeltetésben, / az elhullásban és fölemelkedésben és / nem hihetünk másban, csak a küldetésben.” S most menjenek csillagnézőbe, nézzék a műve­ ket! S ha Pásztón járnak, a templom melletti sír­ nál köszöntsék virággal! „Ott csak a teste” — munkái a magyar kultúra fellegváraiban, betel­ jesedetten. mindig nagy szívvel visszaköszönnek. Éltetni őket nemzeti büszkeségünk és kötelessé­ günk. Czinke Ferenc (Elhangzott Csohány Kálmán 1981. május 31-én Salgótarjánban rendezett kiállításán.) ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f2a56a9066339e288558c8f7d11cbc6f.jpg 9216f51f4e84e61294b545c2a0807e24 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4d8da6ebf3cae23bed72c760fc16506b.pdf 3c44e46f1a6903c2ae98c3215a053b7b PDF Text Text 1981/5 Falvak—sodrásban Nagyközségek Város és környéke Bezzeg János, Bódi Tóth Elemér, Hideg Antal, Katona Judit, Madár János, Romhányi Gyula, Zonda Tamás versei Nagy Iván, a történész A szolnoki színházról, évad elején PALÓCFÖLD „Szakemberek (kik büszkeséggel, kik kéte­ lyekkel) mondják, hogy hazánkat az elmúlt évtizedben soha nem látott mérvű urbanizá­ ció jellemezte. Csaknem százra emelkedett a kis- és középvárosok száma, így megfordul­ tak az arányok. Míg tíz esztendővel koráb­ ban 4 667 000 honfitársunk mondhatta magát városi lakosnak és 5 665 000 ember élt köz­ ségekben és falvakban, addig 1981 elején 5 750 000 ember lakik a városokban, a köz­ ségek és falvak pedig 4 963 000 lakost szám­ lálnak. És még egy jellemző adat: míg a hat­ vanas évek elején a közös tanácsú községek száma nem érte el a kétszázat sem, addig napjainkban ez a szám már a hétszázötven­ hez közeledik.” „Három nagyközség — többnyire azonos vonásokkal, s alapjaiban eltérő nehézségek­ kel. A kiindulópont: betölteni egy-egy körzet differenciált ellátásának szerepét, biztos jö­ vőt nyújtani az itt élőknek. A statisztikák sok mindenre felhívják a figyelmet, főként a temérdek tennivalóra, amelyek nélkülözhe­ tetlenek. ha Pásztó, Szécsény és Rétság a fejlődés következő szintjét célozza. Mi ez a szint? Gyakran a pontos meghatározás is hiány­ zik. Nem pótolja ezt önmagában sem közép­ távú fejlesztési terv, sem a baráti, nem hi­ vatalos összejövetelek közepette szőtt ábrán­ dok.” „A vidéki színházakra felesküdött lelkesült hívek között bizonyára szentségtörésnek hangzik: »szolnoki színház« nincsen. Termé­ szetesen pontosítani kell ezt a kifejezést, hi­ szen az ártatlan olvasót, illetve színházlá­ togatót enyhe tudathasadásos állapotba ta­ szíthatjuk, a „bennfesekből” pedig fe­ lesleges felháborodást provokálunk ki. Az előbbieknek tehát megnyugtatásul annyit, hogy továbbra is működik a színház Szolno­ kon, az utóbbiaknak pedig nem szabad el­ felejteni: egy szóval sem állítottam, hogy a szolnoki színház nem jó.” (Császár Nagy László: Reteszek) (M. Szabó Gyula: Tenyeredből megmondom ) (Bérczes László: Egy szolnoki évadról — évad kezdetén) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy az Ébresztő idő című sorozatindító antológiát reményteljesen rövid idővel követően a napokban könyvesboltokba került a Palócföld Könyvek újabb kötete, LACZKÓ PÁL SZALMAKOMISZÁR című könyve. A szerző hét kisprózai munkáját tartalmazó kötetet Földi Péter festőművész illusztrációi gazdagítják. A kötet iránt mutatkozó olvasói érdeklődés első megnyilvánulásaként máris sor került az első író-olvasó találkozóra, melynek keretében Laczkó Pál október 5-én találkozott a Budapesti Finomkötöttárugyár ba­ lassagyarmati telepének dolgozóival. 1981/5 TARTALOM 3 Császár Nagy László: Reteszek 5 M. Szabó Gyula: Tenyeredből megmondom * Ez év negyedik negyedévében várható a Palócföld Könyvek következő kötetének, KELEMEN GÁBOR BAKSZEKÉR című könyvének megjelenése. A kötetet Lóránt János Munkácsy-díjas képzőművész illusztrálja. 6 Kelemen Gábor: Változások és remények 9 Regös Molnár Pál: Városkörnyéken 13 Falujárás 1981-ben 15 Hideg Antal: Szúnyoggal havaz * 15 Madár János: Kiszárad a tenger 15 Bezzeg János: Nincs átkelés, Arc borul arcra, Arckép indulóban Sikeres Palócföld-ankét keretében találkozott az Állami Biz­ tosító salgótarjáni járási fiókjának dolgozóival, a Május 1. Szo­ cialista Brigád tagjaival Kulin Ferenc, a Mozgó Világ című fo­ lyóirat főszerkesztője, egyetemi adjunktus. A találkozó témája Kulin Ferencnek a Palócföld ez évi 4. számában megjelent A bé­ kíthetetlen című filmforgatókönyve volt. A beszélgetést Végh Miklós, lapunk főszerkesztője vezette. 16 Bódi Tóth Elemér: Maszületett gyermek fölött, Tengertánc, Gólyaförgeteg, Csillagom fészkel, Szédület 17 Zonda Tamás: Születésnapomra, Velünk az ősz 18 Katona Judit: Karácsony-köszöntő, Magányosan 18 Romhányi Gyula: Ősz, 1980; Szemben magammal 19 R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, a történész 22 Veress József: Gondolatok a szocialista filmek fesztiválja után 24 Bérczes László: Egy szolnoki évadról — évad kezdetén 26 Ancsel Éva: Írás az éthoszról (Csongrády Béla) 27 Énekfogytiglan, Ladányi Mihály: Torkomban sóhajokkal; Utassy József: Pokolból jövet (Madár János) 28 Fekete korall (Szigeti Csaba) 29 Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl (Horpácsi Sándor) * A borítókon és a belső oldalakon ef. Zámbó István munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.22764 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Reteszek Még egyszer körbejárta a házat, ellenőrizte, hogy jól erő­ sítette-e fel a reteszt, tekintetével végignézett az eleddig bő­ ven termő kerten. Hálával gondolt a gazdagon termő gyümölcs­ fákra, amelyek — igaz, sok munkával — megalapozták az éle­ tét. Megkérte a szomszédot, hogy amíg ők maradnak, néha ves­ senek egy-egy pillantást az üresen maradt portára. A sofőr türelmetlenül dudált, így sietve lekezeltek: — Ég áldja L. szomszéd, aztán sok szerencsét a városi élethez — ejtette maga elé némi irigységgel a szavakat az öreg. L. azonban mégis a megfutamodóknak kijáró megvetést érezte a szomszéd hangjában. Elindult a teherautóhoz, az órá­ jára pillantott. Sietni kell, gondolta, mert az asszony és a gye­ rek már bizonyára nagyon várja. Fölkászálódott a bútorok kö­ zé, előreszólt a sofőrnek, hogy indulhatnak. A motor felbőgött, L. még intett néhányat a motorzúgás­ ra a ház elé tipegő öregasszonyoknak, hátát nekitámasztotta a szekrény oldalának, egyedül maradt a gondolataival. Még egy évtizede sincs annak, futott át benne, amikor még hatszáz lel­ ket számláltak a faluban, most pedig alig maradtak kétszázan. Akkoriban még szép jövőt, virágzó életet jósoltak a település­ nek. Aztán amikor híre ment, hogy elköltöztetik a tanácsot, körzetesítik az iskolát, az egyesülés miatt pedig raktárrá ala­ kítják a termelőszövetkezeti irodát, hirtelen megváltozott min­ den. Akik az egyik napon még új házat álmodtak maguknak, a következő hetekben már azon töprengtek, miként adhatnák el jó áron hajlékaikat. Előbb az orvos költözött el, aztán a tanácsi tisztviselők. Őket a pedagógusok követték, végül pedig a tsz-irodán dolgozók látták jobbnak, ha megrendelik a bútor­ szállító teherautót. Akik tehették, a városba, a kevésbé módo­ sak pedig a székhelyközségbe települtek. L.-ék úgy döntöttek, hogy a nehézségek ellenére a várost választják lakóhelyüknek. Így neki se kell ingáznia, és jövőre, amikor a gyerek középiskolába készül, a gyereket is megkí­ mélik majd a mindennapos fárasztó utazástól. Igaz, előbb al­ bérletben kell meghúzniok magukat, de reménykedtek, mert L. vállalatánál ígérték, hogy támogatják lakásgondja megoldásá­ ban. * Szakemberek (kik büszkeséggel, kik kételyekkel) mondják, hogy hazánkat az elmúlt évtizedben soha nem látott mérvű urbanizáció jellemezte. Csaknem százra emelkedett a kis-, és középvárosok száma, így megfordultak az arányok. Míg tíz esztendővel korábban 4 667 000 honfitársunk mondhatta magát városi lakosnak és 5 665 000 ember élt községekben és falvak­ ban, addig 1981 elején 5 750 000 ember lakik a városokban, a községek és falvak pedig 4 963 000 lakost számlálnak. És még egy jellemző adat: míg a hatvanas évek elején a közös taná­ csú községek száma nem érte el a kétszázat sem, addig napja­ inkban ez a szám már a hétszázötvenhez közeledik. Ez azt je­ lenti, hogy a falvakban és községekben élő lakosság csaknem háromnegyedének hivatalos ügyeit a több település igazgatását végző tanácsházákon intézik. Az adatok elgondolkodtatok és azt mutatják, hogy a községek egyesítése megállíthatatlan lett. A nekiveselkedés eredményességét aligha vitathatjuk, bár azt sem képzelhetjük, hogy a nagyarányú községegyesítéssel min­ denki egyetértett. Falvak „tűntek el a térképről” és falvak százai váltak sze­ rep nélküli településsé. Akik e folyamat gyorsítását szorgal­ mazzák a községek egyesítése nyomán keletkező társadalmi fe­ szültségeket a fejlődés természetes velejárójának mondják. Má­ sok éppen a tervszerűséget hiányolják és azt hangoztatják, megelőzhettük volna a feszültségek nagy részét, ha a települé­ sek első lépésként csak egy-egy szakigazgatási feladat elvégzé­ sére szövetkeznek. Ők vannak kevesebben. Mert a folyamat — ha lassult is némiképp — folytatódik és a falvak lakóit — a gazdaságosságra és az ésszerűségre hivatkozva — igyekeznek meggyőzni arról, hogy a községek egyesítése a falusi emberek érdekeit szolgálja. Ígéretben nincs hiány. A községek egyesítését kimondó államigazgatási határozat megfogalmazása előtt (a jog­ szabályi előírásnak megfelelően) azt ígérik a lakosságnak, hogy az egyesítés miatt a társközségek lakói nem kerülnek a ko­ rábbinál hátrányosabb helyzetbe. De jogszabályi előírás az is, hogy az összevonás után se csökkenjen a lakosság részvétele a közös ügyek intézésében. * Így az elmélet. A hétköznapok történései azonban gyakor­ ta mást mutatnak. M. társközség lakói emléktáblával tiszteleg­ nek a falu hajdanvolt tanítója emlékének. A tanító úr sírjára mindig jut friss virág. Nem meglepő ez a gondoskodás, hiszen a falu valamennyi negyven év feletti polgárát ő tanította az egyszeregyre. Munkásságának eredményét igazolja, hogy egy­ kori tanítványai közül sokan orvosként, mérnökként, középis­ kolai tanárként keresik a kenyerüket. De mondják, szövögette ezekben a padokban egykor az álmait majdani vegyész, vállalati főmérnök, sőt még minisztériumi tisztviselő is. Útjukat tiszte­ lik, nevüket megjegyzik. Ülünk a csendes iskolában, ahol már csak tíz alsó tagozatos nebuló ismerkedik az alfabetikával. S.-né, a falu mostani ta­ nítója már nem is ábrándozik az elődjéhez hasonló szakmai si­ kerről. Szavai kongva visszhangoznak az üres tanteremben: — Csak az tart a faluban, hogy mindössze két évem van a nyugdíjazásig. Addig talán még lesz kit tanítani. Tanítványaim már nem kergetnek ábrándokat, reálisabbak lettek az álmok. Munkások és agrárszakemberek akarnak lenni. Mivel a felső tagozatot a székhelyközség iskolájában végzik, útjukat egyre ne­ hezebben kísérhetem nyomon. Nagy volt itt a felzúdulás, ami­ kor szóba került az iskola körzetesítése. De hiába minden, ha egyszer kevés a gyerek. Azóta a felső tagozatosokkal három­ negyed hétkor indul az autóbusz. Az út rövid, így megesik, hogy a gyerekeknek egy órát kell fagyban, sárban toporogniok, amíg kinyitják az iskola kapuit. Az általános iskola elvégzése után a gyerekek nem jönnek vissza, ez meghatározza a falu jövőjét. M. az életképes települések közé tartozik, hiszen a helybe­ lieknek munkát kínál a téesz, a téglagyár, az erdőgazdaság telepe és rövidesen a most épülő halfeldolgozó is. Amikor D., a ma már tiszteletdíjas tanácsi kirendeltségvezető negyedszázad­ dal korábban idekerült tanácselnöknek, még hétszázhúsz em­ bert számlálhatott a faluban. A nyolcvanas évek első napjai­ ban azonban már félszáz kartont se kellett kitölteniök a szám­ lálóbiztosoknak. A lakosság egyharmada nyugdíjas. — Megállíthatatlan az elnéptelenedés — ejti maga elé a szavakat D. olyan keserűséggel, mint amilyen keserűséget csak azok érezhetnek, akiknek végig kell nézniök életművük rom­ ba döntését —, túllépett rajtunk az idő. Bárhogy is fáj. el kell ismernünk, hogy a falu életképtelen a társadalmi haladásra fo­ gékony értelmiségiek nélkül. Nálunk pedig két évtizede nem állított ki tanult ember bejelentőlapot. A lányok szebb jövőt remélnek maguknak a városban, a legények pedig mennek utá­ nuk. Az egyesítés óta pedig ami fejlődés van, az az itteniek két­ kezi munkáját dicséri. A közös tanács pénzéből még a legalap­ vetőbb fejlesztésre se futja. Már akkor is boldogok lehetünk, ha fél kiló fehér festéket és lakkot kapunk, hogy a lakosság ál­ tal létesített békeparkban fehérre tudjuk festeni a békegalambot. És a jövő sem ígér sok biztatást. A helybeliek abban re­ ménykedtek, hogy a közös tanács az egykori kastély eladásáért �kapott másfél millió forintból utat építtet. A pénz azonban kel­ lett a székhely község fejlesztésére. Nem csoda hát, ha K., a helyi népfrontbizottság titkára nagy szóval tolmácsolja a leg­ utóbbi lakossági fórum hangulatát: — Képzelheti, mi mindent mondtak ránk az emberek. A legenyhébb vélemény az volt, hogy mi az egyesülés óta csak hátrafelé lépegetünk. Azt pedig hiába magyarázom, hogy a kas­ télyunk árából felépített tornatermet a mi gyerekeink is hasz­ nálják, nem adnak igazat nekem. De mondjak valamit, ezt én sem hiszem, mert nem láttam még olyan gyereket, aki délután buszra ül és visszamegy az iskolába, hogy szaladgálhasson egy kicsit, hacsak nem teszik kötelezővé. Néhányan még azzal is megvádoltak, hogy eladjuk a falut. Nem haragszom senkire, mert tudom, hogy mindezt a fájdalom mondatja az emberekkel. Égetően nagy szükség lenne nálunk az útra, de erre nem fut­ ja a közös költségvetésből. Így aztán sokan már élére állítják a kérdést és arra várnak feleletet, hogy ők már ennyit sem ér­ demelnek? Pedig ezek az emberek a háztájiban végzett munká­ val milliókkal járulnak hozzá az ország boldogulásához, ám az­ zal nem mennek semmire, ha a tanácsülés évek óta elismeri az igényük jogosságát, de azonnal elmondják azt is, pénzre ne szá­ mítsunk. Talán majd az évtized közepe felé. S akkor is csalá­ donként négyezer forinttal kell hozzájárulni az útépítéshez. Mit tehetünk? Várunk, hát tervezzék csak, aztán építsék. Fel­ téve, ha még akkor is lesz, kinek építeni. Addig pedig bele kell törődnünk, hogy a tőlünk három kilométerre eső faluig negyven kilométeres utat kell végigautóznunk. Nekem elhiheti, ha út lenne, egycsapásra fellendülne itt az élet. * És vajon ki vitatná az igények jogosságát? Hiszen esős idő­ ben a kocsitengelyig érő sárban még a mentő sem tudja meg­ közelíteni a falut. A többnyire idős embereknek pedig olykor szükségük van a sürgős segítségre, mert az orvos csak hetenként egy alkalommal rendel a faluban. A társközségek lakóit a székhelyközséggel csak a rossz állapotban levő utak és a se­ gélykérő telefonok kötik össze. De időnként a telefon is fel­ mondja a szolgálatot. Marad a sár, meg a várakozás. Csakúgy, mint S. társközségben, ahová falugyűlésre szól a meghívó. Órák óta egyhangúan esik. Néhol leragadunk, másutt meg kerülgetjük az árokba csúszott járdákat. Ez az idő nem ked­ vez a közéletiségnek, mert bár igaz, mind a négyszáznyolcvan házba küldtek meghívót, de ez a figyelmesség inkább a tisztelet jele. Tudják ezt jól a tanácsiak is, akik alig nyolcvan széket zsúfoltak be a tanácsterembe. Az ülőalkalmatosságok fele így sem talál gazdára. Mondják, ennek az időjárás az oka. bár gyaní­ tom, szerepet játszik ebben az is, hogy a hajdan önálló főjegyzőséggel rendelkező település egykori és mai polgárai szebb jövőt reméltek a településnek. A tanácselnök azt tudatja velem, hogy régen csak a bánya és az erdőgazdaság adott kenyeret a falu lakóinak, ma a lakos­ ság fele a közeli város ipari üzemeiben dolgozik. Évszázadokon át nem történt itt a krónikások tollára kívánkozó esemény, míg­ nem kilencszázhetvenhét áprilisában kimondták az egymáshoz közel eső négy település egyesülését. A felzúdulást nem az egye­ sülés ténye okozta, hanem az. hogy a feleannyi lakost számláló szomszédos községbe költöztették a tanácsi apparátust. Egyesek úgy tudják, hogy azért lett a korábbi s-i tanácselnök a közös tanács első számú embere, hogy ezzel is csillapítsák a kedélyeket. A tanácsházán azonnal kicserélték a táblát, azóta szakigazgatási szervek vezetői hetenként két ízben fogadják az állampolgárokat. De, mint azt H.-né, kirendeltségvezető szavaiból kihámozom, nem sok sikerrel: — Nézze — okosít a fiatalasszony —, mi hiába erőlködünk, ha a lakótársak semmibe veszik az erőfeszítésünket. Többször kidoboltattuk, hogy mikor intézhetik ügyes-bajos dolgaikat, még­ sem jön senki. Előbb azzal magyaráztuk a közömbösséget, hogy a szakigazgatási szervek vezetői egy-egy alkalommal nem tud­ tak eljönni, de másról van szó. Az emberekben él az a torz szem­ lélet, hogy a hivatalos ügyeiket csak a tanácsnál tudják jól el­ intézni, vagyis a tanácsnak van tekintélye. Mi pedig csak kiren­ deltség vagyunk. A jelenlevő tanácsi vezetők alig győzik jegyezni a sokak köz­ érzetét befolyásoló gondokat. Egyebek között azt kérdik, miért sötétek az utcák? Miért nem lehet a patak fölötti átjáró korlát­ ját évek óta kijavítani? Miért tehetik tönkre a téesz munkagépei a társadalmi munkában döngölt földutakat? És egyáltalán, az apró gondok megoldására miért kell évekig várni? A válaszolók megértést kérnek és türelmet. Mert meg kell értenie mindenkinek, hogy a székhelyközség fejlesztése fonto­ sabb, hiszen halaszthatatlan feladat az óvodai helyek számának a növelése, sőt a körzetesítés miatt iskolai tantermeknek is szűkében vannak. De kell az új bolt is, mert a közigazgatási köz­ pontba mégsem vásárolhatnak sokáig az asszonyok a jelenlegi rossz körülmények között. De azért — felelik nyugtatásként — a fejlesztésnél az s-iek igényeit is figyelembe vették, hiszen tíz­ ezer forint jut útjavításra, negyvenezer járdák fektetésére, öt­ venezer pedig az új utcák villamosítására. Ennyi és nem több. Nem csoda hát, ha sokan nem érik be a válaszokkal, márcsak azért sem, mert azok a szövetkezeti veze­ tők, akik kötelesek lennének felelni az ellátással kapcsolatos kér­ désekre, nem jelentek meg az állampolgárok legfőbb fórumán. Mintha elfelejtették volna, hogy kiknek a bizalmából és érdeké­ ben töltik be tisztségüket. Így aztán — jó esetben — csak a jegy­ zőkönyvekből ismerhetik meg az s-i háziasszonyok gondjait: —• A bolt éppen akkor zár be — csattan föl egy asszony —, amikor megérkezik velünk az autóbusz. Ha pedig a székhelyköz­ ségben vásárolunk, ahol egyébként háromszor annyi portéka kö­ zött válogathatunk, csak egy órával később érünk haza. Ne cso­ dálkozzanak hát, ha költözésre nógatjuk otthon a férfiakat, mert ne csak akkor legyünk jók a szövetkezetnek, amikor a felvásárló­ telepen leadjuk a rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, hanem ak­ kor is, amikor értünk kell tenni valamit. Ne csodálkozzanak hát, ha a fiatalok nem vállalják ezt a keserves életet. * P. szerep nélkülivé lefokozott község főutcáján fiatal legényt faggatok a szórakozási lehetőségeikről. Ügy néz rám, mintha nem értené, hogy miről kérdezem. Beletúr bozontos sörényébe, ízlelgeti a szavakat, mint aki nagyotmondásra készül, aztán egyszuszra elsorolja: — Évente két bál, de csak a búcsú utáni számít igazinak, hetenként egy mozi, tévé, meg az év minden napján a kocsma. Ennyiből áll itt az élet. A település — nemrégiben még főállásban dolgozó — mű­ velődési házának vezetője sem sokkal derűlátóbb: — Lelkesedéssel jöttem, mert hívott a szülőfalum, és arra gondoltam, hogy itt kell élnem, mert idekötnek a szálak. Té­ vedtem. Nincs itt jövője az életnek. A szabad idejében mindenki dolgozik, hogy anyagilag ne érje felkészületlenül az esetleges el­ költözés. Az emberek gazdagok, nekünk meg évente csak két bálra futja, mert egy zenekar négy-öt ezer forintot is elkér a mu­ zsikáért. Mióta elköltözött az értelmiség java része, színtelenebb lett itt az élet. Már én is bánom, hogy a döntéskor nem engedtem a város csábításának. Z., a nemrégiben városba telepedett munkás meg azt pana­ szolja. hogy nem tud gyökeret ereszteni a megyeszékhelyen. Öt év alatt sem tudta megszokni a városi életet, a kapcsolatok hiá­ nyát, meg a tétlenséget. — Hiányzik a kert, a mozgás, de legfőképpen a barátok. Igaz, ismerek itt két falumbélit, de nem értünk szót, mert ők állandó­ an a kocsmákat járják. A lakótársaim nem fogadtak be igazán, mert elkövettem azt a hibát, hogy egyszerre kifizettem a lakás árát, amire ők éveken, évtizedeken át kuporgattak. Hallottam már azt is, hogy ennek a zsírosparasztnak még a bőre alatt is pénz van. Mondjanak amit akarnak, nem érdekel a véleményük, meg a lakógyűlésük, tőlem dönthetnek ahogy nekik tetszik, csak hagyjanak békén. Munka után beriglizem az ajtót, leülök a tévé elé, körbe pakolom magam sörrel, felerősítem a készülék hang­ ját, hogy ne is halljam, miről esik szó a falakon túl. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, nem ilyennek képzeltem a városi életet. Nem, azért nem költözöm vissza, mert szégyellem a megfutamodást, hanem azért, mert nem akarom, hogy a gyerekeim­ nek végig kelljen járniok a mi utunkat. �Az egyik nagyvárosunk lakásosztályának munkatársát hall­ gatom : — Kár lenne tagadni, hogy az évek óta lakásra várakozók hangulatára kedvezőtlenül hat az ilyen mértékű urbanizáció. Sérti az igazságérzetüket, hogy miközben ők türelmesen várakoz­ nak, a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezők a mellényzsebből kifizetik a lakás árát. Nehezíti a helyzetet, hogy nem készültünk fel megfelelően az urbanizációra. * R. székhelyközség végrehajtó bizottságának titkárával jár­ juk a néptelenedő falvakat. — Akad olyan község — jegyzem a titkár szavait —, ahol néhány év alatt hatszázról kétszáz alá csökkent a lélekszám. Má­ sutt pedig az okoz gondot, hogy a hetven lakosból a legfiatalabb is betöltötte már az ötvenedik életévét. Viszonylag sok magára maradt ember szorul anyagi segítségre és kevés az a heti egy-két óra, amit a társközségekben töltenek az orvosok. Sajnos, a társ­ községekben élő honfitársaink gondjain önerőből nem tudunk se­ gíteni, hitegetni nem szabad őket, mert a meg nem tartott ígére­ tek csak rontják a közhangulatot. Egy-egy meg nem valósult bolt­ felújítás, vagy útépítés után pedig érezhetően emelkedik az el­ költözők száma. Szerintem az elnéptelenedés folyamatát nem szabad sürgetni, nemcsak azért, mert a falvakban élő honfitársa­ ink a népgazdaság számára még ma is nélkülözhetetlen munkát végeznek, hanem emberi okok miatt sem. Inkább azon kell gon­ dolkodni, miként javíthatnánk az életfeltételeket, mert az innen elköltözők lakásigénylőként jelennek meg a városokban. Ennek tudható be, hogy miközben a megyeszékhelyen ugrásszerűen emel­ kedett a lakásra várakozók száma, addig nálunk három év alatt kétszázötvenen jelentették be, hogy nem tartanak igényt elhalt szüleik jó állapotban levő ingatlanára. Ennyi üres házzal pedig a legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem tudunk mit kezdeni. Értékek enyésznek el. Meredek ösvényeken, gazzal benőtt kaptatókon kapaszkodunk a hegy oldalán levő L. társközségbe, az egykor négyszáz főt számláló faluba, ahol ma mindössze há­ rom háznak van lakója: — Ház után érdeklődik? — szólít meg egy öregember. Ami­ kor megtudja, hogy mi járatban vagyok, csak legyint, aztán csön­ des szóval folytatja: — Befellegzett már nekünk! Bennünket már csak az tart itt, hogy itt éltük le az életünket. Maradunk is addig, amíg onnan nem szólítanak — bök botjával a magasba —, aztán ha tíz év múlva erre vetődik valaki, csak a kidőlt falú házakról, meg a sír­ kertről tudja meg, hogy itt valaha emberek éltek. Nagyszóval bocsát utunkra. Dudvával benőtt kertek, berete­ szelt és lelakatolt ajtók, szélben himbálódzó ablakok, málló vakolatú épületek jelzik, hogy hol nincs már nyoma az életnek. Császár Nagy László Tenyeredből megmondom Vannak, akik csupán azért élik le életüket egyetlen lakás­ ban, mert minden porcikájuk irtózik a költözködéstől. F.-ék alig­ hanem csúcstartók, hiszen tíz esztendő alatt a negyedik ottho­ nukba cipelték cókmókjukat. Az Alföldről kerültek Pásztora, szűk albérleti szobába. Szokatlan volt eleinte a meztelen hegy­ ormok látványa, álmosította őket a levegő. Az állami gazdaság tehenészeti telepére szegődtek, s hamarosan pakolhattak, mert Mária-tanyán kaptak lakást. Igaz, a fala foszladozott, a gorom­ ba viharok befütyültek a repedéseken, tetejét itt-ott kimarta az idő. Eső után cuppogott a víz a padlón, ahonnét négy oldalt fehér penészfoltok szaladtak felfelé. Az ember nekiállt: amikor végzett a fejéssel, habarcsot kavart, lyukakat foltozott betonnal. Életében nem volt kezében kőművesserpenyő, de megtanult va­ kolni. Felesége, aki munkahelyén a gazdaság jószágaival fog­ lalatoskodott, a ház körül a sajátot gondozta: csirkéket nevelt, sertéseket tartott, s két hízómarhát abriktolt. Néhány kilométerre a településtől nem volt unalmas életük. Egy alkalommal a központ embere állított be. Újságolta, hogy Pásztón a gazdaság korszerű szolgálati lakásokat emel dol­ gozóinak. Nem sokat kell befizetni, van-e kedvük hozzá? F.-ék nem mondtak se igent, sem nemet. Amikor a Cserhát vonulatai mögött lebukott a nap és kékre festette az ég peremét, a gye­ rekek ágyba bújtak, a házaspár órákig diskurált a ház előtti farönkön ücsörögve. Menni, vagy maradni? Egyik oldalon a ké­ nyelem, a másikon a megszokottság, a háztájiból származó több­ letjövedelem. A beköltözés gondolata ott motoszkált a fejükben, míg döntéssé nem érlelődött. Ismét pakolhattak. — Nem bántuk meg! — mormolja a gazda fekete muciba­ jusza alatt, s körbevezet a hevenyészve berendezett lakásban. Három szoba, konyha, mellékhelyiségek — két szinten. Fönt, apró erkélyről elénk tárul a Mátra nyugati oldala, ahonnét ősz­ szel hűvös szelek görögnek alá, s ahová F.-ék hétköznapon a munkától, hét végeken a fáradtságtól, még nem jutottak el. — Majd a télen! Kivisszük a gyerekeket, onnét talán még a házunkat is látni — jegyzi meg a férfi, már lenn, a nappali üvegajtaja előtt. Kitárja, s a hűvös falak közé édes virágillat tódul be, ráfekszik a mellre, egészen megrészegít. Margaréták bókolnak fehér-sárga fejükkel, mint megannyi kíváncsi szem. A sorházakhoz darabka kert is tartozik. A mérlegelésnél fon­ tos szempont volt. Gondosan kialakított ágyásokban paradicsom virít, paprika zöldell, uborka szúrós szára kúszik keresztül-kasul. — Olajjal fűtünk. Drágább, mint a tanyán a szén és a fa, de kevesebb a baj vele, tisztább — mondja az asszony, akinek ügyes kezét asztalon, falon textíliák dicsérik. F.-ék nehezen birkóznak az új környezettel. A szomszéd­ tól csak egy fal választja el őket, megfér egymás mellett fe­ jős és középvezető. A tanyára autóbuszon indulnak reggelente. Olyan korán, hogy még nyáron is pislákolnak az utcai közvilá­ gítás lámpái. — Kinn pár lépés volt az istálló, de hogy visszamennék — mosolyodik el az gyorsan felfedezni az elégedettség jeleit. közel az üzletek, nem sajog a derekem a napon még moziba is eljuthatunk... nem azért mondom, asszony. Az ő arcán — Itt minden más, nagymosástól, szabad A fejőnő szavai a települést hozsannázzák. Pásztó, miként az ország nagyközségei, szépen fejlődik. Évek óta, s az itt élők bíznak abban, még sokáig az építők a főszereplők. A telepü­ lést átszelő főutat, amely a Mátrába irányuló forgalmat is szol­ gálja, két esztendeje túrták fel. Elterelték a járműveket, a ba­ zalt kockakövek kupacokban álltak a járdán, torlaszokként a járókelők előtt. S mint ahogy lenni szokott, akadtak káromkodók Pásztón is, akik csak a törmelékkúpokat, a kellemetlensé­ geket vették észre. Szemüket ma elégedetten legeltetik a fel­ újított úton. A nagyközségben nem szokták meg a településfejlesztéssel együttjáró felfordulást. * „Mikor lesz Pásztó város? Tudja, hogy milyen fölösleges a kérdés? Hat éve nagy dérrel-dúrral beharangozták, hogy a nagyközséget várossá kell fejleszteni. Aztán gyorsan lesöpörték a napirendről, még emlegetni sem volt szabad hivatalos fórumo­ kon. Óvatosan most megint azt rebesgetik, a várossá válás fo­ lyamatát gyorsítani szükséges. Olyan ez, mint a lift, egyszer fenn, aztán lenn. Attól függ, hogy ki száll bele... ” (Pásztói nagyközségi közös Tanács tagja.) „Tervszerű településfejlesztésről beszélünk, amióta az esze­ met tudom. Rendezési tervek, ilyen, meg amolyan állásfogla­ lások. .. S a felszabadulás óta most készül az első általános is­ kola. Nekem elhiheti, itt sem nézett televíziót mindenki min­ den este. . . Zsúfoltak a tantermek, tőlünk pedig olyan színvo­ nalon kérik számon az oktató-nevelő munkát, amihez messze nincsenek meg a feltételek... ! ” (Pásztói általános iskolai tanár.) „Megvan itt minden. Elégedetlenkedők pedig mindig akad­ nak. Nézze meg az új házakat, mikor raktak ilyenféléket? Mind �a három unokámnak építettünk, én mondom, hogy ilyen jó élete nem volt sohasem a pásztóiaknak... ! ” (A pásztói Béke Termelőszövetkezet nyugdíjasa.) * A nyári nap perzseli az aszfaltot. A délelőtt megszokott epei peregnek a pásztói utcákon. Az autóbuszokról a környező falvak lakói rebbennek szét ügyeket intézni járásbíróságra, já­ rási hivatalba, vagy az üzletekbe igyekeznek. Az ÁFÉSZ áru­ háza előtt a létesítmény igazgatójába botiok. Ormótlan lemez­ ajtón keresztül kalauzol kuckójába, s gyors mozdulattal törli le a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket. — Van sikere a kedvezményes akciónak? — célzok a fő­ bejáratnál rikoltó táblára. ~ Hogyne! — vágja rá. — Népszerű az áruház. Salgótar­ jánból, Gyöngyösről is gyakran járnak vásárolni, nagy a for­ galom. .. Szakmai előadásnak is beillő monológ következik a nagy­ község kereskedelmi ellátásáról. A legfőbb a vásárlók érdeke, s a kereskedő leleményessége. Nincs olyan hét, hogy az ide be­ térőket ne fogadná meglepetés, többnyire a pénztárcájukat kí­ mélő árleszállítás. Érvei kifogyhatatlanok, és melléje szívós. Legutóbb a könnyűipari gyár elfekvő készleteit nyolcvanszá­ zalékos engedménnyel hozta Pásztora, s adta tovább a vásár­ lóknak. Az irodán az ÁFÉSZ-elnök említette, hogy bővítik az áruházat, a település központjában megépült korszerű ABC-t pedig megirigyelhetné akármelyik város. Most a szakboltok bölcsőit ringatják. — Jó úton haladunk — állítják a nagyközségi tanácson, s ezt nemcsak a szó valódi jelentése szerint értik. Fektetik az újabb közműveket. Hasznos községe után hatalmas víztározó körvonalai bontakoznak ki. Látványnak is pompás a völgykat­ Változások és remények Kellene egy statisztikát készíteni, mi manapság a leggyakrabban visszakö­ szönő téma a napi sajtóban. Ügy vé­ lem, a településszerkezettel és telepü­ lésfejlesztéssel foglalkozó cikkek alig­ hanem dobogós helyezést érnének el. E föltevést erősítendő, íme a magán­ megfigyelésem: egyetlen hét leforgá­ sa alatt több mint egy tucat írás fog­ lalkozott az említett témával. Vagy több! Néhány lap olvasója vagyok ugyanis, nem pedig hivatásos sajtófi­ gyelő. E „kampányra” többféle magyarázat is adható. Szolgálhat ez a a cikkdömping afféle háttéranyagként is, elvég­ re a Minisztertanács néhány hónappal ezelőtt hozott határozatot az éppen tíz évvel ezelőtt elfogadott település­ fejlesztési koncepció módosításáról. A híradások szerint pedig a következő év végéig kell a megújított, a változó körülményekhez igazított elképzelése­ ket az Állami Tervbizottság elé ter­ jeszteni. A naponta visszaköszönő té­ mára persze van más magyarázat is. Ez az ügy a szó legszorosabb értelmé­ ben véve is közügy, amely mindenkit érint, ha nem is mindenkit érdekel. A zsebünkről van ugyanis szó. Lássunk előbb egy kis statisztikát, hol is élünk? Az elmúlt években meg­ szaporodott — kilencvenhatra nőtt — a városok száma; 1429 községnek van lan, ahol hamarosan megállítják majd a hegyekből aláfutó pa­ takokat. Hogy a beruházás százmillióit elsősorban nem Pásztó ivóvízellátása érdekében költik? A nagyközség vezetékrendsze­ rébe is jut majd elegendő ivóvíz innen, s persze az ipari üze­ meknek. Sokáig csak a mezőgazdaság jelentett kereseti lehetőséget a helyieknek. A vidéki ipartelepítés azonban Pásztói is elérte. Sorban leltek otthonra a gyáregységek: az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyára, a Váci Kötöttárugyár telephelye, a Közlekedési Nyomda. A „váci kötött” zömmel az asszonyokat szólította el hazulról. — Háztartásbeliekből váltak munkásnőkké dolgozóink, s a kezeik alól kikerülő termékek ma már számtalan országba el­ jutnak — mondja csendesen a gyáregység igazgatója. S, amint az ipar megjelent, az élet minden területén éreztette hatását, a munkásszállítástól az egészségügyi ellátásig, a kultúrától az üzletek nyitvatartásáig. S ha a „lift” jelenleg áll is, a nagyközség fogcsikorgatva készül a rangosabb szerepkörre. A VI. ötéves tervben legje­ lentősebb feladat a járás betegeit ellátó kórház rekonstrukciója. Ami itt is legkevesebb, a pénz. — Ismerve a népgazdaság lehetőségeit, különösebb panasz­ ra nem lehet ok, hiszen a legszükségesebbekre rendelkezésre áll a fedezet — mondja D. Lászlóné, a környék országgyűlési képviselője. Azok közé tartozik, akik szabad idejüket szinte kizárólag a település holnapjára fordítják. A jövő Pásztója ese­ tében ez a közvetlen holnap gyakran csak két-három évet jelent: sebesek a változások. A benzinkút felé tartva ott a Kiváló termelőszövetkezet címmel kitüntetett közös gazdaság kertészete. Évekig primőrt termeltek, a február végi fagyokban fóliát húztak csővázra az asszonyok, gémberedett ujjakkal babráltak, míg minden a he­ lyére került, s hőmérőt lesve igyekeztek csongrádi, baranyai önálló tanácsa; a 714 községi közös ta­ nácshoz pedig 2311 falu tartozik. A fentebb leírt magánfigyelésem egyik részlete — tudniillik, a sajtóközlemé­ nyek zöme a falvakkal foglalkozik — következhet ezekből az adatokból is. A falutéma „túltengésének” sokkal való­ színűbb oka azonban éppen az, ami a településfejlesztési koncepció felül­ vizsgálásához vezetett: aránytalansá­ gok, ellentmondások jelentkeztek a te­ lepülésfejlesztésben. Talán mondani is fölösleges, a falu hátrányára. S, hogy a falu mennyire meghatározója a településszerkezet és -fejlesztés komplex gondjának, azt érzékeltetik a következmények is. Ne­ vezetesen: az elmúlt tíz esztendőben csaknem kétszázzal emelkedett az olyan települések száma, amelyeknek a lakossága nem éri el az ötszázat. Ol­ vashattam ez ügyben konkrétabb ada­ tot is: ugyanebben az időszakban Szolnok megyében „az aprófalvak né­ pességének 18 százaléka keresett ma­ gának új lakóhelyet”. S, hogy mennyi­ re zsebbevágó ez a nagy népvándor­ lás, arra megintcsak beszédes számok sorát lehetne idézni, de hadd utaljak csupán a „legbőbeszédűbbre”. A legmeghökkentőbbre, a legmellbevágóbb­ ra! Egyetlen Budapestre költöző csa­ lád cirka másfél millió forintjába ke­ rül a népgazdaságnak —, ha úgy tet­ szik, a településfejlesztés költségve­ tésének —, a megyeszékhelyeken a szükséges infrastruktúra árából való részesedés csak (?) egymillió körül van. A koncepció fölülvizsgálásának, a változás reményének éppen ez a je­ lentősége, hogy végre itt a felismerés: másként is el lehet költeni ezt a pénzt. Ezt és nem többet, mert több nincs is. Az elosztás helyesebb arányainak megteremtésével tehát kettős lehet a cél: hétköznapi gyakorlattá kell vál­ tani a mostanság egyre divatosabbá váló kifejezést, a települések népes­ ségmegtartó szerepét; ezzel pedig el­ kerülhető a városok már-már egész­ ségtelen felduzzasztása. Azaz, a kisebb településeken kell megteremteni a helybenmaradást domináló jó közérze­ tet, mintsem újabb terheket rakni a városok nyakába. Az utóbbit ráadásul meglehetősen drágán. S, hogy miért ment, (és megy?) ez a lakóhelyében csalatkozott, rengeteg ember a városba, ahhoz számos ada­ lékot szolgáltat a Palócföld mostani számának több riportalanya is. Fel­ emlegetésükre és kiegészítésükre egy­ szerű ok késztet: a „menekülés” in­ dítékainak ismerete egyfajta mankó is a cselekvéshez. A változáshoz. A meg­ jelenített életképeinkben felemlegetetteken túl íme egy másik példa: a megyeszékhelytől negyven kilométerre levő faluból ingázó munkásnak és di­ áknak, az ügyes-bajos dolgaikat inté­ zőknek két-három óra az út a város­ ba. A buszok és a vonatok csatlako­ zása között semmire sem használható félórás, egyórás „lyukak” vannak; a vonat a huszadik század végén óránként harminc kilométeres sebességgel „szá- �kertészekkel versenyre kelni. Feladták, mert gazdaságtalannak bizonyult a zöldség. Most szegfű virul a koraiak helyén. Job­ ban is illik ez Pásztóhoz. A Cserhát vendéglő asztalain mégis rubinszínű kardvirá­ gok ágaskodnak. Sarkig tárva a bejárati ajtó, hívogatja az uta­ zót. A beruházás hajdan nagy port vert fel. A téesz, később az ÁFÉSZ volt a gazdája, majd átkerült a megyei vendéglátó vállalathoz. Az étlapot az üzletvezető fekteti elénk. Negyven-ötvenféle étel: szárnyasok, birkapörkölt, palóc specialitások. Összefut a nyál az ember szájában. — A presszóban gyakran tartunk rendezvényeket, főként a délutáni órákban, irodalmi pódiummal is próbálkozunk hamaro­ san — magyarázza. Igényekről beszél. Meglevőekről és olyanok­ ról, amelyeket ébresztgetni kell. A pásztóiak igényesek, s vá­ gyuk, hogy idővel várossá nyilvánítsák a települést. Azt is tud­ ják: ez nem határozat kérdése csupán. A feltételeket kell megteremteni először hozzá, nem a cí­ mert. .. * A Cserhátot keresztülszelő műút vadregényes tájon át ve­ zet. A padkán gyalogos, hátizsákos turisták húzódnak félre óvatosan. A bitumen fölé hajoló fák nyújtanak némi enyhet a melegben, lombkoronájuk rezdületlen. Apró és csendes falva­ kon át kanyarog az út, míg fel nem tűnik a helységnévjelző tábla: „Szécsény”. A szécsényiek nagy lokálpatrióták. Helytörténeti kiadványuk rendszeresen napvilágot lát, a környéken számos régészeti ér­ dekességre bukkantak. A Kubinyi Ferencről elnevezett múzeum pedig idegenforgalmi megállóhely. Az egykori, restaurált kas­ tély előtti réten 1705-ben tartották az országgyűlést, ahol II. guld”; s a csigatempó miatt kétszer olyan hosszúnak tűnő utat enyhén fo­ galmazva is kulturálatlan körülmé­ nyek között kénytelen az ember végig­ szenvedni. Ugyancsak — a létfontosságú! — utazásnál maradva: egy bevásár­ lásra, vagy más kurta ügyintézésre Salgótarjánba érkezett (rendelt) polgár egész délelőtt az állomáson kénytelen lézengeni. Egy megyeszékhelyről ugyanis reggel fél nyolc és déli há­ romnegyed tizenkettő között nem in­ dul vonat!!! Bagatell ügy. De meglehetősen sú­ lyos érv lehet a sokba kerülő döntés­ hez: megunta már a család a kínló­ dást, költözik! S bár vegye meg — a később megvilágítandó módon megszer­ zett — készpénzért a lakást, mint Császár Nagy László riportalanya — az isko­ lát, az óvodát, a járdát, az ABC-áruházat, meg mindenféle más járulékos beruházást fizethet a város. Vásárol­ ni, persze az otthonmaradóknak is kell, igaz a jó utazási feltételek esetén csupán az alapellátás megteremtése is elegendő. Nem akartam hinni a fü­ lemnek, amikor egy szövetkezeti ve­ zetőkkel tartott rádióműsorban hallot­ tam a kérdést: Kivonultak-e az ÁFÉSZek a kisfalvakból? A tagadásra pedig ott volt a replika: sok helyütt a ve­ gyesboltok mégis úgy néznek ki, mint ötven évvel ezelőtt. Az alapellátás ka­ tegóriája pedig? Némely megye sta­ tisztikája szerint minden rendben, a gyakorlat pedig egészen mást bizonyít. Íme, az újabb érv a kistelepülésről való „menekülés” mellett; ami egyben adalék is a teendők hosszú, most ko­ Rákóczi Ferencet fejedelemmé választották. Némi túlzással, Szé­ csényben minden „II. Rákóczi Ferenc”. A könyvtár, a termelő­ szövetkezet, a művelődési otthon. A nagyközség két esztendeje még járási székhely volt. A közigazgatás átszervezésével e tisztétől kénytelen volt búcsúzni. Persze mindössze annyi történt, hogy néhány középület megüre­ sedett, a hatóságok, szervezetek elköltöztek. A szécsényiek mindebből — néhány tucat tisztviselőt leszámítva — vajmi ke­ veset észleltek. — Talán még jobb is — mondja K. András, a helyi szolgál­ tatóipari szövetkezet alkalmazottja. — Túl közel volt a „járás”, körülbelül kétszáz méterre, s gyakoriak voltak a „vendégek”... A tanácson ugyancsak úgy tűnik, kevés idő szükségeltetett az új helyzethez való igazodásra. Gyorsan ocsúdtak. Töprengésre a VI. ötéves terv feladatainak kidolgozása egyébként sem enge­ dett túl sok időt. — Folytatjuk a telepszerű lakások építését, húsz célcsoportos és harminc OTP-lakás kivitelezése a terv. Szükség van új sze­ méttelepre, bővítjük a közműveket. A legjelentősebb vállalkozás a művelődési központ lesz, jelenlegi árakon is több mint harminc­ millióba kerül — sorolja Ceglédi János, a nagyközségi közös ta­ nács végrehajtó bizottságának titkára. A művelődési központ több mint évtizede valamennyi falu­ gyűlésen, tanácstagi beszámolón morgásra adott okot. A jelen­ legi korszerűtlen, zsúfolt, kevés a hely a kultúra új formáinak meghonosítására. Járási székhelyként a ház a környező közsé­ gek életére is kihatással volt, kiállítások, rendezvények követ­ ték egymást. A falakat azonban régen kinőtték... S aki „kiszorul” a művelődési központból, a település szí­ vében fekvő Rákóczi étteremben és Omnia eszpresszóban veri el idejét. Az egység a közétkeztetésből is jelentős részt vállal ma­ gára, de az elmúlt években a terített asztalokhoz ülők a koszos abroszok, ürítetlen hamutartók és a gyér választék miatt dohog- rántsem teljességgel részletezett sorá­ hoz. A rendelkezésre álló anyagi eszköközök arányosabb elosztásával — te­ hát a kisebb településeknek juttatott több pénzzel — megteremthető az egészségesebb településszerkezet. S ez nemcsak a városok tehermentesítése érdekében fontos! Legalább ilyen szá­ mottevő, hogy a jó közérzet, s a helybenmaradás eredményeként tetemes „hozadékhoz” jut a népgazdaság. Ne részletezzük most a kistelepülések zöldség- és gyümölcsellátásában betöl­ tött kiemelkedő szerepét, de hadd je­ gyezzünk meg egyetlen apróságot: a helybenmaradó megtermeszti a magá­ ét, a városba költöző pedig veszi a kosarát, megy a piacra. Vevőként kér — a megtermesztett kevesebből. Még a piac puszta „tehermentesítése” is — hát még a fölösleg értékesítése! — a népességmegtartás, az arányo­ sabb településfejlesztés mellett szól. Akárcsak sok más. Rossz rágondolni, mi lenne, ha a rossz közérzet, a kül­ világtól való elzárás, a gyerekek jö­ vőjének féltése, a kritikán aluli alap­ ellátás „eredményeként” a kistenyésztők zöme is indulna a városba. Bármi­ lyen hihetetlen is, hozzáértő közgaz­ dászok mutatták ki: ha a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó állat­ tal nem számolhatna a népgazdaság, a hasonló mennyiség elhelyezését meg­ teremtő állami beruházásokra egy egész tervciklus pénzösszege sem len­ ne elegendő. E kurta cikkben természetszerűleg minden összefüggés nem világítható meg, az önkényes példák azonban bi­ zonyára érzékeltetik: éppen időszerű a településfejlesztési koncepció felül­ vizsgálata. Mi több: talán a tizedik év­ fordulót sem kellett volna megvárni, és akkor kevesebb lett volna a vál­ tozás ára is. Ami persze a tempót ille­ ti, az most sem valami nagy. Az or­ szággyűlés legutóbbi ülésének kapcsán is felpanaszolták, hogy kevés még a kézzelfogható bizonyíték a falvaknak juttatandó ,„több”-re. Somogy megyé­ ről meg azt olvasom: „Ebben az ötéves tervben a községek fejlesztésére a köz­ ponti pénzalapok 18,1 százalékát szán­ ják, az előző 12,5 százalékával szem­ ben”. S mi erre a reagálás? Keserű Ernő idéz egy országgyűlési képvise­ lőt: „Ez a szétosztás még mindig nem egészséges mértékű, kevés ahhoz, hogy elindítsa a szükséges megújulást a falvak százaiban”. Kétkedésért azon­ ban nem kell messzire menni. Nógrá­ di községek tanácselnöke néz rám: „Nem valami nagyon tapasztaljuk, hogy többet kapnánk!” Itt van tehát egy jó lehetőség, élni kell vele; gyakorlati tettekkel kell iga­ zolni a reményeket! S akkor talán mi­ hamarabb valóság lesz, amit M. Szabó Gyula egy jegyzetének címében fogal­ mazott meg: „Falvakban élni”. Élni és nem lakni — a kettő között ki­ mondhatatlanul nagy a különbség. Az utóbbi ugyanis nekem kissé át­ meneti jelleget sugall. Ideiglenesnek érzem. Kelemen Gábor �tak. Bizonyára hozzájárult ehhez a személyzet és a vezetők gya­ kori cseréje is. — Érdemes összevetni a korábbiakat a mai tapasztalatokkal — jegyzi meg Szelcsik Pál, az ÁFÉSZ elnöke. A Vásárlók könyve lapjainak másodpéldányait sorakoztatja fel bizonyítékként. Szin­ te kizárólag dicsérettől hemzsegnek; pompásan érezte magát Szé­ csényben a budapesti természetjárók csoportja, a bagi nyugdíjas házaspár, s a többiek. Vajon miként érzik magukat Szécsényben a szécsényiek? * Három éve költöztek D.-ék a Magyar utca egyik négyemele­ tes tömbjébe. Ízlésesen rendezték be a lakást, az előszobafalat mutatják: saját ötlet, saját kivitelezés, az erkélyen gyalulta a férfi, pirosra mázolták a deszkákat, csavarokkal erősítettek rá tükröt, fogasokat. Megvásárolni egyébként sem tudták volna hol. — A Skálával nagyot javult az ellátás, itt a lakótelepen ké­ nyelmes az élet — ejt el egy mondatot a szűkszavú feleség. Szem­ közt a tavaly átadott tizenkét tantermes általános iskola — a nagyobb gyerek ősszel oda jár majd. Az ablakok porosan csillog­ nak, a nyári szünetet a játszótér pezsgő élete is mutatja. D. az ELZETT helyi gyáregységében dolgozik. Korábban a megyeszékhelyre járt, de mivel itt is megkapta ugyanazt a pénzt, három éve állást változtatott. — Az utazással rengeteg idő ment pocsékba. A családdal alig lehettem együtt, a gyerekeknek pedig hiányzik az apa... — magyarázza a családfő, miért az ELZETT-et választotta. A nagyszobában kényelmes heverők, műbőr fotelek, a nem­ rég cserélt televízió, a szekrénysor polcain állandó díszként né­ hány könyv, csiszolt falú pohárkészletek, törékeny porcelánfigu­ rák társaságában. — A tévé az egyetlen szórakozásunk, időnként édesapámékhoz megyünk el — mondja a nő, aki gyermekgondozási szabad­ ságát tölti. Nem unatkozik. Az erkélyen kiteregetett pelenkák, a patyolattiszta lakás elárulja, mivel tölti a délelőttöket. A szomszédokkal a kapcsolat a köszönőviszonyt alig haladja meg. Jöttek ide lakni Nógrádszakálból, Varsányból, Endrefalváról, s a családi házhoz, kerthez szokott ember nehezen viseli az emeletes világot. — Kocsira gyűjtünk! A pénz lassan csordogál, hiányzik az asszony keresete. Most vettünk bérbe egy darabka földet a falu szélén, azzal pótolgatjuk a háztartást, a friss levegő sem árt. Néz­ ze meg a gyereket! — mutat D. a kétéves kislányra, akinek cso­ koládébarna arcából kivillannak apró, fehér fogai. Szécsény lehetőségei alkalmasak a lendületes fejlődéshez. Szellős a nagyközség, megmaradt műemléképületei sajátos han­ gulatot árasztanak, s úgy tűnik, a járási székhely szerepköre megszűnését nem sajnálják. Az átmenő forgalom ugyanolyan, mint előtte. S megmaradt a szécsényi vásár is, amely országos esemény: Varsányból, Rimócról a hónap első hétfőjén már haj­ nalban hajtják a jószágokat, a kirakodók előző este verik a sát­ rak csővázát, s szálloda, panzió híján a személygépkocsiban töl­ tik az éjszakát. A vásárban reggel ezrek forognak. Színes kavalkád, alkalmi bóvliárukkal. Narancssárga és püspöklila kötött pulóverek, farmernadrágok és -öltönyök min­ den méretben. — Mama, ezt nézze! — tolja egy öregasszony orra elé por­ tékáját a köpcös árus. Az azonban mással van elfoglalva. A sá­ torsor végén cigányasszonyok perlekednek. Az egyik elkapja egy arra sétáló középkorú férfi kezét: — Drágaságom, megmondom a tenyeredből a jövőt! — Hasztalan a próbálkozás. Hiszen, ha ilyen egyszerűen menne Szécsény jövőjéről is a képalkotás. Nem kell hozzá kártya sem: a nagyközség hosszú életre számíthat, és sok gonddal kell megküzdenie. Félúton a két város, Balassagyarmat és Salgótarján között egyre inkább köte­ lező megállónak számít. * Nógrád megye nyugati csücskében, Rútságon ellenkező a helyzet. Járási székhely, nagyközség, de mintha a megyei pén­ zekből ide kevesebb jutott volna. Itt is a többszintes családi há­ zak uralkodnak, tucatnyi telepszerű lakótömb jelent fejleszthető magot. Társközségei — Tolmács és Bánk — a két véglet. Bánk, a vízi falu, tópartján hétvégi házak százai, a rétságiak is szívesen töltik itt idejüket. Motel, víziszínpad, tájház — útikönyvekben néhány sor. Rétságról kevesebb kívánkozik a turistákat eligazí­ tó lapokra. Tolmács pedig maga a csend. A nyár elején a televízió riportfilmet forgatott a nagyköz­ ségben. A főszereplő a víz volt. Az ihatatlan, a vezetéket evő víz. A tanácsiak válasza: — Ha majd a Nyugat-nógrádi Regioná­ lis Vízmű elkészül, pont kerül az ivóvízgondokra Rétságon is... Addig a boltokban nagy tételekben fogy a kristályvíz és a sör. Utóbbi főként a nemrég nyílt, szemre is tetszetős sörözőben, ahol olyan a zsúfoltság, mint a futballrangadón. — Máshová nemigen mehetünk. Sivár kis falu a miénk — mondja H. Tamás, a helyi építőipari társulás vízvezeték-szerelő­ je. Fiatalember, alig túl a húszon, közelebbi tervei között nem szerepel a családalapítás. — Lakás kellene előbb! — sóhajt. — Kiutalást aligha nyom­ nak a kezembe a tanácson, ahhoz meg lusta vagyok, hogy telket nézzek, alapárkot ássak, családi házat emeljek... A magánerőből való otthonteremtés egyébként mind a há­ rom nagyközségben fő napirend. A tanácsok telekkiosztási váz­ rajzokat rendelnek a földhivataloktól, pénzt terveznek a leg­ szükségesebb közművekre, minimálisan burkolt utakra. Ez az­ zal jár együtt, hogy a telkek használati díja a korábbinak több­ szörösére emelkedik. — Az épít, akinek pénze van! — kommentálja az egyik ta­ nácstag. A tapasztalat más. Az vág neki a családi ház építésének, aki­ nek kevés a tőkéje, számol a családtagokkal, munkatársakkal, C-menetlevéllel, kedvezményes anyagokkal, OTP-hitellel. �Mi ez a szint? Gyakran a pontos meghatározás is hiányzik. Nem pótolja ezt önmagában sem középtávú fejlesztési terv, sem a baráti, nem hivatalos összejövetelek közepette szőtt ábrándok. A nagyközségiek véleményéből kitűnik, hogy a kulcskérdés a helyi ipar. Ereje sokszorozhatja a települések gyarapítására biztosított erőket, lendítője lehet a falvak képe formálásának. Mert a legnagyobb jóindulat mellett is falvakról van még szó. Tömött és alkalmanként hiányzó gyermeklétesítményekkel, az igényekhez mérten lassan csordogáló fejlesztési forrásokkal, fel­ újításra, vagy korszerűsítésre váró utakkal, régóta kívánt köz­ művekkel, jogos lakásigénylőkkel. Az elmúlt évtizedek nagyközségépítésének eredményei azon­ ban tagadhatatlanok. Korabeli merész jóslatokat is túlszárnyalt a változás. Természetes, hogy a településfejlesztés üteme nem le­ het erőltetett: gátat szabnak, befolyásolják az ország lehetőségei. A jövő biztosítéka a szándék, s az a figyelem, amely a három nagyközségre irányul. Minden bizonnyal a két város árnyéká­ ban is arányosan részesülnek e települések a fejlesztésre for­ dítható összegekből. Az alapokat felemelték, van mire építeni... M. Szabó Gyula Városkörnyéken V.-éknek egycsapásra ment. Szolgálati lakást kaptak. A fe­ leség óvónő. — Sok a gyerek nálunk is. Zsúfolt az óvodánk, nem szép azt mondani, de télen alkalmanként örülünk, ha néhány gyerek meg­ hűlés miatt otthon marad. A többi kényelmesebben elfér... Nekik még nincs gyerekük, pedig öt éve házasok. — Szeretnénk elébb élni keveset. Utazni, menni, szórakozni, miként a pénztárcánk engedi. Bejártuk már Ausztriát, Olaszor­ szágot, Jugoszláviát. A legtöbb magyar városban is megfordul­ tunk. Igaz, takarékbetétünk csak kora ősztől nyár elejéig van. Igyekszünk spórolni. Gyerek? Talán majd jövőre — mosolyodik el zavarában a fiatalasszony, s a gőzölgő kávéból néhány csepp az asztalra kerül. Rongyért szalad, letörli, — Esténként egyedül vagyunk. Néha nagyokat kószálunk. Korábban össze-összejöttünk a kollégákkal, de abbamaradtak a közös, s olykor fárasztó programok. Elég, ha látjuk egymást nap­ közben. Alkalmanként bekukkantunk a művelődési házba, de tényleg nagyon ritkán, kevés a vonzó program — folytatja. Rétság újabban ipari üzemeivel is magára hívja a figyelmet. Néhány gyáregység, ipari szövetkezet visszaszippantott valamit ab­ ból a munkaerőből, amely reggelente Vácra, Budapestre indult. Ahhoz egyelőre erőtlen a település, hogy eltartsa saját lakóit, s megélhetési lehetőséget kínáljon a vonzáskörzetnek is. Mint köz­ igazgatási központ pedig nem valami csábító. * Három nagyközség — többnyire azonos vonásokkal, s alap­ jaiban eltérő nehézségekkel. A kiindulópont: betölteni egy-egy körzet differenciált ellátásának szerepét, biztos jövőt nyújtani az itt élőknek. A statisztikák sok mindenre felhívják a figyelmet, főként a temérdek tennivalóra, amelyek nélkülözhetetlenek, ha Pásztó, Szécsény és Rétság a fejlődés következő szintjét célozza. Frissen bitumenezett kocsiút húzódik a falu közepén. Bal oldalt daliás ház; „Üjgazdagné” csörögve zárja be az ajtót, s bo­ gyösen lépked le a betongrádicson. Vele szemközt, az út másik oldalán helyi népviseletbe öltözött hatvanéves „menyecske” ereszti a vizet. Nyomós csapból virágmintásra zománcozott vö­ dörbe. Autó dudál! Félrehúzódok. Vajszínű Skoda söpör el mellettem, fölfénylik teteje a napsütéstől. Kifut a házak közül, az erdőben tűnik el. Alkalmasint a közeli városba tart. * Kétezerkétszáz lelkes falu Kazár, légvonalban legföljebb három kilométerre a megyeszékhelytől. Bízvást gondolható, hogy ránehezedik köz- és vasárnapjaira a „városkörnyékiség” néven nevezett állapot minden nyűgje, kolonca. Négyszáz fős könnyűipari üzem (varroda) és egy majdnem háromszáz fős tsz kínál helybeli munkaalkalmat. Ezzel fontos szerepet töltenek be egy viszonylag újsütetű faktor, a „népes­ ségmegtartó képesség” fejlesztésében. Ami kiváltképp a mos­ tani középtávú terv szakaszában kerül a figyelem középpontjá­ ba. A megye és a járás illetékesei mind masszívabbá próbálják tömöríteni a gátat a városba való áramlás előtt. Mert a beköl­ tözéseknek mérhetetlen „anyagi vonzata” van, s egyéb bonyo­ dalmakkal is jár. A falu neve a viszonylag jó népességmegtartó községek lajst­ romára írható fel. Idén senki nem kérte lakcímváltozásának bejegyzését a tanácson elköltözés miatt. Helyi építési engedélyt viszont tizenhármat adtak ki a tanácsi vezetők. Így most össze­ sen huszonhat új ház falait húzzák föl a faluban, annyit, mint 1965. és 1968. között összesen. Persze elő lehet keresni másféle adatokat is. A községben száz lakásra háromszázhét ember ju­ tott a legutóbbi fölméréskor. (A megyében kétszáznyolcvanegy, az országban kétszáznyolcvannégy fős átlagról beszél a statisz­ tika. Ugyanakkor száz lakásra az országban százhat, a megyé­ ben száztíz, a faluban viszont csak kilencvennyolc família ju- �tott. Tehát ha háromfős családokat veszünk alapul: tizenöt; ha négyfős háznéppel számolunk: tizenegy lakás üres __ leg­ alábbis állandó lakó nélküli — a településen). * — Régebben, aki beköltözött a városba, munkaerőként el­ veszett. Most már nem ez a jellemző. Magas, karcsú asszony a gyáregység vezetője; fehér köpe­ nye alatt talpig feketében. — A beköltözéshez elsősorban sok pénz kell. Ez adja meg a választási lehetőséget arra, hogy menjenek vagy maradjanak. Elég pénze csak annak van, akit a szülei támogatnak. Ehhez az kell még, hogy a férj Nagybátonyban vagy Salgótarjánban dol­ gozzon, ő már odahúz. Tizennégy éve építették fel a faluszéli kis üzemet, amelyért a karcsú, őszülő asszony felelős. Melegítőöltönyöket szabnak, gé­ pelnek benne a varrónők. Csaknem százan mindig gyesen vannak, vagy betegek. A dolgozó háromszáz főnek körülbelül a fele helybeli, a többiek húsz kilométer sugarú „vonzáskörzetből” buszoznak be naponta. Újabban a „vonzáskörzetbe” tartozik ma­ ga a megyeszékhely is. Onnan reggelente öt nő jár be — ponto­ sabban: vissza — dolgozni, régi, megszokott munkahelyére. — Úgy látom én, hogy akik beköltöztek, nem nagyon talál­ ják a helyüket odabenn. Vissza-visszakacsintgatnak. V.-né pél­ dául több mint két éve bement, de majdnem mindegyik hét vé­ gét itt töltik a szülőknél. Nemrég meghalt egy öregember, a háza megüresedett. Ügy hallottam, V.-ék érdeklődtek utána... De ezt csak hallottam innen-onnan! Lehet, hogy nem így van. Hosszú tárgyalóasztalnál ülünk szemben egymással. Az üzem vezetője egyik kezével rákönyököl a fényezett deszkalap­ ra, másikkal élénken gesztikulálva szemlélteti bizonytalanságát. — Vagy ott van B.-né. Idén költöztek be a városba. Las­ san egy fél éve ott élnek, de az itteni házukat még nem adták el. Hét végeken ők is visszajárnak. B.-né állítólag azt mondta, meggondolják még, hogy végleg beköltözzenek-e. — Mi az előnye annak, hogy itt maradnak? — A megszokás. Meg aztán itt hozzájutnak a kiegészítés­ hez zöldségből, gyümölcsből, baromfiból. Ezekkel szeretnek is foglalkozni munka után. A fehérköpenyes asszony hangja itt bizalmasabbra vált, közelebb hajol. — És az az igazság, hogy a férjeket, főleg a fizikaiakat a napi munka után a falu . . . szóval, jobb irányba tereli. — Mert a „bűnös város” . . .? Összehúzza szemét, széttárja tenyerét. Mindezt önkényesen „igenlő” válasznak könyvelem el. Lapozok egyet a noteszomban, az üres lapra fektetem a tollat, s az üzemvezetőre nézek. — Ön hol lakik? Hirtelen hátradől a széken, s fejcsóválás közepette kettőt is legyint. — Ó, az én helyzetem nem illik ide . . . az egészen más. Érzem — látván a fekete ruhát —, hogy a további faggató­ zás friss hegeket szaggatna föl. * — Csak napi egy órát buszozok, ezt könnyen elviselem. Fönt lakunk a Platón, ha onnan például a TIGÁZ-hoz járnék le, akkor se sokkal hamarabb tenném meg az utat, mert a busz­ megállóban a helyijáratokról is át kell szállni. E kerek válasz hallatán örömmel konstatálom, hogy V.-né végre-valahára elfelejtette, hogy most „nyilatkozik”. Piknikus al­ katú, mosolygós fiatalasszony. Bennszülött a faluban. Két és fél éve költözködtek el a szüleik vásárolta öröklakásba. Egy ak­ kor bölcsődés korú gyereket vittek magukkal, csemetéjüknek rögtön helyet is találtak. Így V.-né szinte megszakítás nélkül folytatta munkáját — a bérszámfejtést — faluja üzemében. — Bent a városban nem is igen találna ilyen munkalehető­ séget. — De igen. Volna bent is ilyen lehetőségem. De nem aka­ rok innen elmenni, mert ezt megszoktam. Jók a kollégák, szeret­ nek. Ha sok a munka, megosztjuk egymást közt . . . Gondolkodik; szótlanul várom, hogy túllépje a sztereotí­ piákat. De az én türelmem fogy el hamarabb. — Mondják, hogy egy itteni ház után érdeklődtek. Meglepődik „fölkészültségemen”. — A férjem kívánkozik vissza, Ő is itt született. Hiányzik neki a kinti munka, de főleg a garázs, a műhely. Ő autószerelő a bányánál. — Ezért járnak haza hétvégeken? — Nemcsak ezért. Szünetet tart, mintha azon meditálna, elmondja-e. Én tü­ relmesen várok, közben kézbe veszem és tüzetesen megvizsgá­ lom a „Váci Kötöttárugyár” föliratú reklámhamutartót. — Ott még a szomszédok sem olyanok, mint itt . . . Csak bezárják az ajtót, és megszűnt nekik minden. Lehet, hogy azért, mert idősebbek? . . . mert nyugdíjasok? . . . Vagy mert mink később költöztünk be a házba? ... Itt a faluban az em­ ber csak kiállt a kapuba, és mindjárt akadt beszédpartner. — A gyerek hogy bírja? — Neki vannak barátai a Platón. Ha kimegy, mindjárt a többiek között látom. De most, a nyári szünetben már több mint egy hónapja itt lakik mamánál. Jól érzi magát itt is, haza se akar jönni. — És maguk, hogy viselik el a szabad időt ott bent, az „ide­ gen” városban? Egy pillanatra összecsomózza homlokán a bőrt, mintha za­ varná a kissé sajnálkozó kérdés. Ő nem panaszra termett. — Gyakran el szoktunk menni táncolni a Salgóba. Meg diszkókba. Diszkót itt a faluban is szoktam szervezni. A kultúr­ ház évekig zárva volt, de most másfél éve megnyílt. A mi gyár­ egységünk a gazdája, így szállhatok be én is mindenbe. Újra megalakult a tánccsoport is, szóval most van élet megint. * — Én nagyon jól érzem magam bent a városban. Lehet, hogy csak az első hónapok öröme ez, de most nagyon elégedett vagyok. Ajánlom is mindenkinek: aki teheti, költözzön be. �— Csak kollégistaként laktam négy évig a városban. Érett­ ségi után nem sokkal a szüleim beköltözködtek, én itt kint ma­ radtam. Aztán hamar férjhez is mentem. Soha nem vonzott a kőrengeteg. Kertes házunk volt mindig, kert nélkül nem tudnék megmaradni. Szeretem a falusi embereket is. Itt csupa falusival dolgozom együtt, könnyen szót értünk. A varrodavezető a gyáregység második „legnagyobb” em­ bere. Az idézőjel itt mindenképp helyén van, mert a megálla­ podott korú asszony nem termetes. Élénken mozog, feje is friss: hamar egy kiselőadást kanyarít szakdolgozatáról, amelyet egy egyéves tanfolyam végén írt, s benne a minőségi bérezés helyi bevezetésének bajait boncolgatta. Könnyedén vált témát: a fa­ luról mindig szívesen beszél. — Itt sokkal szabadabbnak érzi magát az ember. Nálunk is szó volt ugyan róla, hogy beköltözünk, de szerencsére a férjem­ nek nem tetszett a lakás. „Babalakás”, azt mondta. A bátyámék két éve beköltöztek Novákról. Először tetszett nekik a meleg víz. De most már bezártalak érzik magukat. Ki akarnak költöz­ ni, itt is jártak, hogy házat nézzenek. Hátratett kézzel áll íróasztala mögött. Néha az az érzésem, hogy nekem is illene fölállnom. — Soha nem irigyelte azokat, akik innen bejárnak az össz­ komfortos lakásukba? — Inkább ők irigyeltek engem. Olyankor jajgatnak, ha nincs víz. Vagy: múltkor a T. Mari jajgatott, hogy mit fog most ő enni, mit ad a gyerekének, ha nem lesz gáz. Egyébként, ha akarok, én is bemegyek. Óránként jár a busz. Aki nem a vá­ rosközpontban lakik, az sincs sokkal nagyobb előnyben, folyton panaszkodnak a helyijáratra. * B-né, a varrónő határozottan és láthatólag őszintén beszél. Februárban a férje révén öröklakást kaptak a bányavállalattól. Szoba-konyhás házikójukban a nagyobbik fiukat tizenhat esz­ tendeig, a kisebbiket hét évig nevelték. Most egy háromszobás, összkomfortos otthonban élhetnek. Érthető, hogy boldognak ér­ zi magát a karcsú, barna asszony. — Korábban el se tudtam volna képzelni ekkora kényel­ met. Főzök, mosok most is, mint régebben. Csak sokkal könynyebben, és sokkal hamarabb végzek. Már a tévéhez is oda tu­ dok ülni. Ez már „túl idillikus” kép, megpróbálom valósabbra igazítani. — De most már nincs zöldség a kertből, csirke, disznó az ólból! — A zöldséghez kellett mag, az állathoz kellett élelem — és a rengeteg munka. Úgyhogy nem volt nyereséges. Most szinte ugyanannyiból kijövünk, kevesebb fáradsággal. Karba tett kézzel, a székén hátradőlve válaszol. Eszembe ötlik a gyáregységvezető értesülése a „fizikai” férjek életmód­ váltásáról. B-né élete párja „fizikai” a javából: vájár. — Az urának hiányzik az udvar? — Most neki is sokkal jobb. Hazajön a munkából, lepihen, olvasgat, tévézik. Még sétálni is eljárunk a Sebaj-telep melletti tóhoz. Persze, lehet, hogy egy idő múlva hiányozni fog neki. Ezért nem adtuk el még az itteni házat. Néha vasárnaponként ki is jövünk, dolgozgatunk. Most is be van vetve a kert. Eufória ide, eufória oda, a köldökzsinórt még ők se vágták el a falu és maguk közt. Biztos, ami biztos. — Hiányoznak-e a jó ismerősök, barátok? — Sok jó ismerősünk van, akik innen, vagy a környékről költöztek be szintén. El is járunk egymáshoz, viszünk egy üveg bort, azt elszopogatjuk. A szomszédok is helyesek. Mind fiata­ lok laknak mellettünk. — Mindig falusi gyerek voltam, az a kis állat mindig hi­ ányzott. Erdőszélen laktam, megszerettem a friss levegőt. Most is oda építkezek, apám háza mellé. A huszonkilenc éves sofőr nyolcévi városban lakás után szánta el magát arra, hogy házat épít szülőfalujában. 1973-ban feleségével és kislányával költözött a negyvenhat négyzetméte­ res, egyszobás szövetkezeti lakásba. Azóta született még egy kis­ lány, s az „odu” — ahogy ő mondja — kicsi lett. — Az új házban majd mind a két gyerek szabadon mozog­ hat... — És mit szól a dologhoz a neje? Az ösztövér, fölnyírt hajú fiatalember szenvedő képet vág. — Hát nehéz volt neki, de most már beletörődik. Ahol most lakunk oda közel az üzlet, az „Éva” Áruház. Csak kilép oszt mindent megkap. Meg a ruhagyárban dolgozik, azt se akarja otthagyni. — Pedig van a faluban is egy varroda, ahol dolgozhatna. Tud róla? — Hát hogyne tudna? Ott dolgozott, ott ismerkedtünk meg. De oda nem akar visszamenni. — Épp azért, mert ott dolgozott? — Hát . . . Újabb szenvedő ábrázat, felvont váll. — Nem gondolja, hogy egy kicsit önző? Hogy a neje nem akar megint falusi lenni, maga mégis odaerőlteti? Bár óvatos, szelíd hangon kérdeztem, így is zokon veszi. Rám néz, mintha tőlem várná a választ is. Végül kiböki: — Rájön ő is majd, hogy a gyereknek szabadabb a moz­ gás .. . Legyint, s elnéz messzire. — Mikor lesz kész az a ház? — Jövő szeptemberre állapodtunk meg, de most is áll a munka, mert valami nincs a kőművesnek. Így nem lesz készen akkorra. — Mennyibe kerül? — Ötszázhúszezerre jött ki a költségvetés. De csak úgy, hogy mindenki segít: apám, bátyám, sógorom. Megéri, mert az �a lényeg, hogy csak tömbház ne legyen. Nem bírom, ha a ház­ ból nem az udvarra lépek ki. Ott lesz a jó levegő! Tenyésztem az állatot is. Ezt szeretem, meg haszon is van belőle. * — Idén alakítottunk ki hat háztelket. Ezekből már csak kettő van szabad, a többit megvették. A legtöbben olyanok vesz­ nek telket, akik itt laktak, s most visszajönnek. De akad tős­ gyökeres városi is a vásárlók közt, egy tervező. Igaz, neki a fe­ lesége idevalósi. (Ezt a tervezőt fölhívtam telefonon, „Őt most hiába keresi — közölte a főnöke —, egy hónapig a francia Riviérán van.”) A tanácselnök mély fotelbe nyomott, ő maga egy magasabb rekamiéra telepedett, s onnan fürkész. Tényleg újságíró ez, vagy szélhámos? — kérdezi a tekintete. De azért minden kérdésre barátságosan válaszol, még adatokat is kerestet, ha szükséges. A faluban nyolcszázötven fő az aktív dolgozó, négyszáztíz az „inaktív”. Kétszázharmincan a mezőgazdaságban, a többiek az iparban keresik a kenyeret. A faluba bejárnak kétszázhuszan, a faluból eljárnak majdnem négyszázan; közülük kétszázhar­ mincan a megyeszékhelyre utazgatnak be naponta. Helyi munkalehetőség főleg a nőknek kínálkozik. A faluhoz közel egy címkegyártó üzem szuperál, abban is javarészt nők dolgoznak. Gyerekük, ha van, addig az óvodában tölti az időt. Tíz óvodai helyre nem egészen tizenegy emberpalánta jut a fa­ luban — ez a megyei és az országos átlagtól lényegesen jobb arány. Áldoz rá a helyi könnyűipari üzem máshol székelő köz­ pontja is: az ötödik ötéves terv ideje alatt ötszáznyolcvanezer forintot adtak a tanácsnak óvodafejlesztésre. Azon ritka közsé­ gek közé tartozik a most vizsgált falu, amelyeknek hosszú időre megvan az iskolája, kultúrháza, orvosi rendelője. Ezek közül a gyermekintézményeket kell bővíteni a leghamarabb, a VÁTIkészítette prognózis szerint 1995-ben. A mostani középtávú ter­ vükbe csak útépítéseket vettek bele a felelősök. — Most, a gazdasági nehézségeink idején hogyan lehet ennyi építkezés, mint amennyi maguknál van? — Az OTP jó feltételekkel ad kölcsönt az építkezésekre. Ezenkívül nálunk olcsó a telek: húsz forint négyzetmétere. Így tizenhatezer forintért már hozzájuthat mindenki olyan házterü­ lethez, amilyet Terenyén csak negyvenezer forintért kap meg, a megyeszékhelyről nem is beszélve. Számít az is, hogy közel a fa, a sóder, amit az erdészettől olcsóbban is kapnak. — Miért mérik olcsón a telket? — Szeretnénk, ha itt ragadnának meg a fiatalok. Ők a köz­ életbe jobban bevonhatók, és többet tudnak tenni a faluért, mint az öregek. Bár lakóhelyszeretet inkább az öregeknél lelhető fel. El-elhangzik egy-egy társadalmi munkán, hogy: „én jöttem a fiam helyett, ő kirándulni ment a családdal”. Érthető: nekik nem volt olyan lehetőségük annak idején a beköltözésre, mint a gyereküknek. — Sok beköltözött „gyerek” mégis visszajön. Lehet, hogy reklámozzák is a falut? A tanácselnök érzi a „provokáció” tréfaízét. Elnéz a fejem mellett, úgy válaszol. — Én szerintem annál jobb propaganda, hogy víz, villany, út, olcsó telek — nincs. * Déli nap perzseli a falu utcáit, alig néhányan lézengenek csak a házak előtt. A tanácshoz közeli kocsma rácsos ajtaján ormótlan lakat. De a zajokból kihallani: bent megkezdődött az italmérés. Hátulról, az udvar felől lépek be a csapszékbe. Nagy terem, nem látszik rajta, hogy a faluban száz lakosra ti­ zenkilenc négyzetméter vendéglátó-terület jut csupán, azaz majd­ nem hét négyzetméterrel kevesebb, mint a megyei, vagy az or­ szágos átlag. Nyolc-tíz ember ül az asztaloknál, előttük sör, pá­ linka. A pult előtt köpcös, barna ember szellemeskedik: „A csí­ kig töltsd, Bandikám, nemcsak repedés az ott!” Nekem is levé­ konyított habú, hideg sört nyújt át a csapos, közben jól megnéz magának. Nehézkesen számolja ki a visszajáró filléreket. A kocsmától nem messze, drótkerítéssel körbehúzva a teme­ tő. Gondozott sírhantok a legtöbbön kisebb-nagyobb faragott sír­ kő. „Tőzsér” a leggyakoribb név a fölvésettek között. Fülledt csönd nehezedik a posta környékére. Bent a nagy üvegtábla mögött ül, s a vele szemközti ablakon kifelé mered a kövérkés hivatalnoknő. Megkoccantom az üvegtáblát. Kicsit han­ gosra sikerül, az asszonyka felém kapja kerekded arcát, s akko­ ra szemeket mereszt, mintha pisztolyt fognék rá. De a hangja öblös, magabiztos: „Tessék”. Egy helyi képeslapot kérek tőle, sajnos nincs. „Nem is szokott lenni?” Barátságosan felel: „Volt vagy tíz éve, aranyom, de azóta nincsen”. Már-már romos, nagy épület mellett lépek el. „ALLAMI” van kirakva a homlokán fémből öntött, fekete betűkkel. Alatta a leszedett betűk helye látszik: ÁLTALÁNOS ISKOLA. Körbe­ nőtte a gaz is a levert falú hodályt. („Most pingpongasztal van benne, és a község fiataljai azon szoktak pingpongozni” — hal­ lottam a tanácson.) Eredeti szerepét már rég nem tölti be, nincs is rá szükség. Az új iskolában huszonkét „és fél” gyerek jut egy tanteremre, ez a létszám az országos átlag kétharmada. A VÁTI szerint csak 1995-ben lesz szükség újabb négy tanteremre. Zsebkendőnyi önkiszolgáló boltba lépek be. Ezen az üzle­ tecskén bizony meglátszik, hogy a faluban száz lakosra húsz négyzetméter eladótér jut, fele a megyei átlagnak. („Csak az alapellátást kell biztosítani — mondták a járási hivatalban. — Az a tapasztalat, hogy az asszonyok szatyrokkal utaznak a buszon, innen a városból viszik haza, ha valami nagyobb do­ log kell”.) Én rágógumit keresek a polcokon, nem találok. Kér­ dem az eladót. A testes nő frissen kiperdül a kassza mögül, s mutatja: van. Igaz, csak egyféle. A bolt előtt egy ősz apókától tudakolom, merre menjek a tsz-irodába. Kis ösvényt mutat egy kerítés mellett, ama köze­ lebb. „Kutya van arra?” Legyint: „Eridjen csak nyugodtan”. * A titkárnői iroda egyik foteljában kényelmesen elterpesz­ kedve hörpöli kávéját a fiatal sofőr. Ide nősült, a szomszéd fa­ luból költözött át az apósáékhoz. Nem is kérdezem tőle, úgy mondja: — Itt lakok a Sztálin úton. — Tessék? — Sztálin utca ötvenhat. S gyakorlottan belefog kedvenc adomájának elmesélésébe. — Egyszer ez mentett meg a rendőröktől. Nem égett az egyik féklámpám. Bírságra nem volt pénzem, erre a tag fel akart írni. Diktálom a címet, visszakérdez. Megismétlem, erre odahívja a társát. „Hallgasd már, hol lakik. Nem elég, hogy Sztálin út, még ötvenhat is!” Erre a másik azt mondja: „Írjál neki egy KRESZ-figyelmeztetést”. Ezzel megúsztam. De külön­ ben van itt Rákosi utca is. Bár az utcanevek talán jellemzőek lehetnek egy falura, in­ kább a „városkörnyékiségről” faggatom a könnyűszavú fiút. — Ahhoz túl közel van a város, hogy itt jó kulturálódási lehetőségek legyenek. Esténként egyedül a „Hatcsecsbe” lehet menni. Három jó nő volt ott korábban a pincér, akkor maradt rajta ez a név. Most már régóta férfiak dolgoznak benne, mert aki oda belép, számíthat rá, hogy söröskorsóval fejbe verik. Jobbik esetben csak lehányják. Ha bált rendeznek, a verekedés napirenden van. Jobb érzésű emberek inkább bejárnak a város­ ba szórakozni. Hamisnak érzem ezt a péhovardi képet. — De hát vannak olyanok is, akik bent laknak és ide jár­ nak vissza!? A fiú hajthatatlan. — De csak a répáért, zöldségért, húsért, amit a szüleik így adnak nekik! * — Kevés az eredetileg földműves foglalkozású ember, ezért a tsz-nék korábban nem volt vonzóereje. Húsz évig kínlódó, ve­ getáló gazdaság volt. �Szekrénybe beépített hűtőszekrényből veszi elő a kólát a férfikorának javában lévő elnök. Ő maga nem iszik (mert vezet?), csak nekem tölt. — Hat éve jöttem ide, és a mostani első fél év az, amikor végre elértünk egy komolyabb sikert, és az emberek érdeklődé­ sét is növeltük a tsz iránt. Főleg „műszakiak” hiányoztak: laka­ tos, sofőr. Idén enyhítettük a hiányt. Korábban egy másik tsz-ben elnökölt. Ide azért hívták (?), hogy „stabilizálja” a gazdaságot. Beszédes adatokat sorol. Hat éve tizenötmillió forint termelési értéket állítottak elő húsz füg­ getlenített vezetővel. Most negyvenmilliós terv végrehajtásán dolgoznak, a függetlenített vezetők száma tíz. Bátor ember le­ het, mert megszüntette többek között a függetlenített párttikári státuszt is. „Ez nem volt nehéz — rázza a fejét. — Mindenki belátta, hogy negyven párttagnak erre nincs szüksége”. Ő maga is a faluban lakik, tehát „városkörnyéki”. — Nekem szerencsére annyi az elfoglaltságom, hogy nincs időm nem elviselni ezt az állapotot. Ha kilenc-tíz óra hosszat arat egy kombájnos, akkor nem árt, ha látja, hogy a vezető a munka kezdetekor is, végékor is ott van, dolgozik. — Semmilyen szórakozásra nem jut ideje? — Ezt otthon, családi körben oldom meg. A falunak tíz év után tavaly nyílt meg újra a mozija. Én ugyan nem voltam ott eddig még, de akik látták, mind azt mondták: élvezhetetlen. Egyébként más értelmiségiek se nagyon mozdulnak ki. Én azt mondom: a munkám miatt. * Lemenőben a nap. Nekivágok a „kertek alatti” útnak, erre — állítólag — közelebb a város. Vigasztalanul gyér a „forga­ lom”, csak egy marhacsordával találom szembe magam. Kitérek előle a biztonság kedvéért. Később egy terepjáró duruzsol el mellettem, tömve nyakkendősökkel. Félúton járhatok, amikor egy Wartburg fékez a sarkamban. Harminc körüli, elzsírosodott fiatalember nyitja ki a hátsó (!) ajtót. — Megboldogult legénykoromban sűrűbben jártam erre — meséli néhány perc múlva. — Bementem; az ÉMÁSZ parkoló­ jában otthagytam a kocsit, aztán nyomás szórakozni. Akárhogy beszittyóztam, itt az erdőn át hazataláltam az autóval. . Félnem nem kellett. Errefelé a rendőr se jár. Regős Molnár Pál Falujárás 1981-ben Beszélgetés Lázár Istvánnal és Szoboszlai Györggyel J. J.: — A régi falu képét sokkal könnyebb lenne megrajzolni, mint a mai, de még inkább a jövendő magyar falu arcát. De azért itt a Valóság szerkesztőségi szzobájában próbálkozzunk meg kö­ rülírni, hogy milyen is lenne a korszerű magyar falu? Lázár: — Urbanizált lenne, de ez alatt nem ér­ tem azt, hogy várossá vált volna, hanem csak azt, hogy egy sereg technikai, vagy úgynevezett infra­ strukturális mutatójában, berendezésében tulaj­ donképpen technikailag igen, de a felhasználást tekintve, tehát azt, amit ezek a berendezések a lakosoknak nyújtanak, nem különbözne a város­ tól, volna már vízvezetéke, a villanyról nem is beszélek, mert az szerencsére már van, csak nem olyan megbízható, mint a városban, legalábbis általában, és volna csatornázása, és volnának seregestől, hogy úgy mondjam, már a méreteken belül, olyan közösségi helyiségei is, amelyek sokszor csak városban vannak meg. Vagy itt sem esetleg. J. J.: — Lázár Istvánnak igen komoly kötődése van, melyik faluhoz is, azt hiszem, valahonnan Borsodból érkezett Budapestre? Lázár: — Nem, én tulajdonképpen kvázi város­ ból érkeztem, mert Sárospatakról és tegyük hoz­ zá, hogy Zemplénből, amely ugyan ma BorsodAbaúj-Zemplénnek a része, de már ezt is degralálásnak tartom, hogy az összevonások emlékét őrző megyenevekből hovatovább lehagyjuk a mellékesnek vélt részeket és egyszerűsítjük, az elölállót említjük csak. Szabolcs-Szatmárnál csak Szabolcsot, Borsod-Abaúj-Zemplénnél csak Borsodot. És most közvetlen a szülőhelyre értve. Sá­ rospatak ősi város, azonban hosszú ideig nagy­ községi rangú, de tulajdonképp városi funkciókat ellátó, kulturálisan, közlekedésileg, kereskedelmi­ leg, hivatalokat is tekintve. Még akkor is, amikor megszűnt járási székhely lenni, többnyire ellátta a városi funkciókat. Csak ehhez a közigazgatási rangja, formális rangja nem volt mag. A falukat viszont a környezetében ismertem meg, a Bod­ rogközben, a Hegyalján, a Hegyközben részben már egészen kisgyerekkoromban, mert apám tan­ felügyelője volt a régi sárospataki járásnak, és bizony engem elkért annak idején a tanítómtól, a gyakorlóiskolából, a tanítóképző gyakorlóis­ kolájából, és magával vitt az iskolalátogatásokra, kicsit szabálytalanul, de ennek megfelelően is­ merem már a Horthy-rendszer iskoláit és apró falvait is. J. J.: — Ön azt mondta, hogy mindenképpen urbanizált lesz a magyar falu, Szoboszlai György hogy van ezzel? �Szoboszlai: Hát nekünk mások a faluemlékeink, mert ml nagy típusú falukkal, vagy más típusú fal­ vakkal kerültünk kapcsolatba. Én úgy fogalmaz­ nám meg — talán élesebben — a kérdést, hogy lesz-e egyáltalán magyar falu? Lázár István azt mondja, hogy ez a magyar falu egy amolyan vá­ rosias település lesz, a jelenlegi demográfiai szer­ kezeti folyamatok azt mutatják, hogy ez a falusi szerkezet az utóbbi 10—15 évben radikálisan átala­ kult. 1970. és 1980. között a falusi népesség közel 8 százaléka elvándorolt. J. J.: — De még mindig majdnem az ország fe­ le, a lakosságnak is az 50 százaléka falun él... Szoboszlai: — ...pontosan 50 százaléka, ezért vetődik fel ez a kérdés az utóbbi időben enynyire élesen, mert megvan az az ellentmondás, hogy a falusi népesség még ott van, a lábával szavaz a viszonyokra. Mert a viszonyok sajnos nem úgy alakulnak, ahogy a falusi településegy­ ségekben kellene, hogy alakuljanak. Ugyanakkor ez az elvándorlás eléggé tendenciaszerű folyamat­ nak látszik. Na most azzal egyet lehet érteni, hogy mondjuk a falunak urbanizáltnak kell len­ nie, de ami azt vonja maga után, hogy a fej­ lesztési, elosztási politikát még radikálisabban meg kell változtatni, mint ahogy azt ma meg akarjuk változtatni . . . Én szeretek számokra hi­ vatkozni, számokban gondolkodni. Az V. ötéves tervben a város-falu településfejlesztési arány 89:11 volt, a VI. ötéves tervezet arányai lemennek 84:16-ra, de bizony az a 16 % sem látszik elégnek ahhoz, hogy a falu népessége magának érezze a falut, és tartósan úgy ítélje meg, hogy be tud vagy be kellene, hogy illeszkedjen a falusi tele­ pülési egységekbe. J. J.: — Tehát úgy folytathatnánk, hogy ne csak a maradék jusson a pénzeszközökből a falura? Lázár: — Hát az eredeti, hosszú időn át érvé­ nyes területfejlesztési elképzelések 100—130 város, megyeszékhely és nem megyeszékhely funkciójú nagyobb város fejlesztésével számoltak, azonban a tervezés dacára, rendkívül erős spontaneitást mu­ tató folyamatok — melyek magyarul azt jelentet­ ték, hogy a fejlesztési eszközökkel részben Bu­ dapest, részben ha nem ő, akkor a megyeszékhe­ lyek rendelkeztek — azt eredményezték, hogy gyakorlatilag az a tizenvalahány megyeszékhely és még egyszer annyi, összesen mintegy 30 város fejlődött igazán. Tehát még a városokon belül is közigazgatásilag száz körül tartunk, és a jelenlegi tervek szerint az ezredfordulóig 200 városrangú te­ lepülésünk lenne, mindennek dacára csak 30 te­ lepülésünk fejlődött igazán dinamikusan. Na most ezt részben azzal szokták indokolni, hogy valójá­ ban a fejlesztés ezeken a koncentrált helyeken gazdaságos. Szerintem ez merőben téves számí­ tásokon alapul! Hogy mondjam? Az egy főre eső és a települések nagyságának megfelelő techni­ kával elkészített infrastruktúra beruházása nem lehet nagyobb kis településeken. Gondoljunk ar­ ra, hogy egy csatornázás egy sűrűn lakott régi városban, vagy annak közvetlen környékén mibe kerül, és mibe kerül majdhogynem szűzvidéken, ahol a régi vezetékeket nem kell átvágni és így tovább, és így tovább. Éppen azért, mert a hal­ mozódó költségek minden bizonnyal a városban a nagyobbak, amikor mi jó néhányan forszírozzuk a falu és a kistelepülések fejlesztését, valójában a vá­ ros érdekét szolgáljuk: a városok sok tekintetben önmaguk fejlesztésébe fulladnak bele. Egyik építke­ zés akadályozza a másikat, egyik közmű lehetetlen­ né teszi a másikat, elképesztő költségeket jelent pél­ dául a felüljárók építése, a metróépítés, amelyet ho­ vatovább már nem csak Miskolcnak, hanem más vidéki városok utópistái is kezdenének követelni és így tovább. Mindezek a normális élet lehetőségét megteremtő fejlesztések igenis falun olcsóbbak. Ha tehát a falvak megtartóképességét tudjuk fokozni, akkor a városi fejlesztési tervek (nem csak a lakásépítés, hanem a közműfejlesz­ tés és egyéb tervek is) csökkennének, és a városok harmonikusabb fejlesztését ezzel tudnánk csak el­ érni, a mai lehetetlen — az igényeket messze el­ maradva követő — munkálkodások helyett. Szoboszlai: — Ehhez azt is hozzá szeretném ten­ ni, hogy a városnövekedés mögött ott van az is, hogy az urbanizációs, civilizációs értékek a váro­ sokban összpontosulnak. Nálunk egy olyan téves elképzelés van, hogy ez sajnos a hivatalos településpolitika rangjára is emelkedett, hogy különbö­ ző intézményeket, úgynevezett központi funkciókat, csak városban lehet vagy kell, vagy érdemes te­ lepíteni. Tehát egy egyetemvárosban tud életké­ pes lenni, Gödöllőnek, miután egyeteme lett, vá­ rosnak kellett lennie. J. J.: — Vagy kórházak például otthont hatnának nagyobb falvakban... talál­ Szoboszlai: — ...Zsámbékon például hosszú időn keresztül, ameddig a szakemberképzés igényei megkövetelték, a Gödöllői Agrártudományi Egye­ tem egyik kihelyezett részlege nagyon jól tudott funkcionálni. Különben egy volt apácazárdában, amelyben azonban még annak idején, még egyhá­ zi kézben, egy nagyszerű tanítóképző működött, egy kicsike faluban, fejlett, az ország egyik leg­ jobban fölszerelt, tanügyi szempontból legjobban felszerelt tanítónőképzője. Szóval, félreér- Elhangzott a Kossuth Rádióban, 1981. V. 11én, a Fehéren-feketén című rádió-folyóirat­ ban (szerkeszti: Boros János). A riporter: Juhász Judit volt. tés ne essék, nem arról van szó, hogy a fővárosi klinikákat az ember a községbe kívánná áttelepí­ teni, itt egy gondolkodásmódról van szó, egyfajta sematikus gondolkodásmódról, amelynek az ered­ ményét, sajnos, hátrányait is, nagyon jól látjuk már a 80-es évek elején. Nem véletlen az, hogy a falvakban a természetes szaporulat körülbelül fele a városiénak. Lázár: — Számomra egy döntő kérdés az, hogy mennyire sikerül megteremteni a községi, falusi közösségek önálló gazdasági hátterét. Tudniillik hiába mondjuk azt, hogy a funkciókat le kel) vinni a falvakba, az iskolákat nem szabad körzetesíteni, vagy túlzottan körzetesíteni, a népessé­ get helyben kell tartani, emlegetjük a falusi vidé­ kek népességmegtartó erejének fontosságát, ha nincs mögötte egy olyan gazdasági háttér, amely ennek megfelelő vért biztosítana, akkor úgy ér­ zem, a jelszavaink jelszó szinten maradnak. J. J.: — Amikor központosítottuk a termelőszö­ vetkezeteket — a falvakból elkerült az egyetlen tehetséges háttér. Nagyon sokan azzal védték az összevonásokat, a kis falvak szerepelvonását, hogy az élet, a fejlődés természetes velejárója, hogy a falvak egy része elhal és új települések keletkez­ nek. Az elmúlt 15 évben az aprófalvas települé­ sek, azt hiszem, vagy háromszázzal növekedtek. Lázár: — Valóban, a megszűnés inkább jóformán Gyürüfűre korlátozódik, s ez nem zárja ki, hogy holnap, holnapután nem lesznek újabb Gyürüfűk, viszont a keletkezés ... Teljesen prérin jó­ formán nem keletkezett városunk, még Dunaújvá­ ros is Dunapenteléhez, Leninváros is Tiszaszederkényhez kapcsolódik. Viszont jöttek létre falvaink a semmiből, ugyanakkor nem kell kizárni, hogy a fejlődés falvakat meg fog szüntetni. Ez számomra nem probléma. Valóban, mint ahogy a tanyavilág egy része is megszűnt, a rendkívül rossz természeti és egyéb körülmények között vegetáló falvak egy részének megszűnéséért sincs mit sírni. Ez történelmileg, társadalmilag igazol­ ható. J. J.: — Tehát csakugyan nem érdemes bekötő­ utat építeni, nem érdemes semmit sem csinálni? Lázár: — Ritka helyen még ezt is lehet monda­ ni. Az én problémám az, hogy úgy járunk ezzel is, mint a szénbányákkal, vagy némely vasutak­ kal. Én nem attól félek, hogy X falu megszűnik, hanem attól félek, hogy hogyha Y, Z falu úgy szűnik meg, hogy öt év múlva már szükség len­ ne rá, akár faluként, akár nyaralótelepként, akár más módon, ami az ott meglevő természeti érté­ keket, és nem utolsósorban a beépített nemzeti értéket, az épületeket, kutakat, villanyvezetéket, az esetleg mégis meglevő utat, feleslegessé teszi, mert hirtelen, túl hamar vontuk ki onnan az em­ bereket, kényszerítettük a lábukkal szavazó elvo­ nulást. Szoboszlai: — Én említenék egy másik, nagyon fontos problémát: a falu — a hálózat fejlesztésé­ vel kapcsolatban általános, sajnos a mi konflik­ tust kezelő rendszerünkre, talán a politikai rend­ szer egészére is, hogy túlságosan felülről kezelünk nagyon fontos alapfolyamatokat. Ez nyilvánvaló az iskolakörzetesítésnél. Ma már elismerjük azt, hogy bizonyos fokig szükségszerű volt, bizonyos fokig nagyon túlhajtott volt az a folyamat. Elis' merik ezt a tanácsi körzetesítéssel kapcsolatban is. Itt is volt egy nagyon racionális elv. Az, hogy a tanácsi közigazgatást olyan egységekké formálni, ahol nagyon vulgárisan fogalmazva megéri eltar­ tani egy hivatalnokot, egy előadót, aki ellátja a közös ügyeket, a probléma abban van, hogy ennyire alulról fogalmazódnak meg az igények és nem felülről. Mondanék egy újabb példát. Manap­ ság szó van a városkörnyékek kialakításáról. Er­ ről készülnek, központi hivatalainkban készülnek, pontosan megrajzolt térképek, arról, hogy ho­ gyan nézzenek ki a városkörnyékek anélkül, hogy megkérdeznék helyi szinten, a helyi viszonyok, a helyi érdekek hogyan kívánják ezt a folyamatot. Tehát nem tanulunk a saját hibáinkból, a hibákat más szinten, más területen, újra és újra elkövet­ jük. Lázár: — Ezt kiegészíteném azzal, hogy a ter­ melőszövetkezetek összevonásával nemhogy könnyítették, szervezettebbé tették volna a mun­ kát, hanem megnehezítették, mert az összevoná­ sok nem feltétlen gazdasági racionalitások alap­ ján történtek, hanem valahol megbukott, vagy meghalt a tsz-elnök, a felsőbb szervek nem talál­ ták meg rögtön az alkalmas utódját, meg külön­ ben is egy járásnak, egy megyének mindig könynyebb kevesebb darab iskolával, tsz-szel, tanács­ elnökkel és a többivel dolgozni... J. J.: — ... elvileg könnyebb . . . Lázár: — ... a káderes munkája egyszerűsödik, a gyűléseket, eligazításokat, kisebb helyiségben lehet megrendezni — karikírozok. Tehát a leg­ egyszerűbb utat választják: vonjuk össze a ráfi­ zetésest, tegyük oda egy jó elnökhöz, majd az ga­ tyába rázza; nem biztos, hogy ez következik be, ellenben nő a benzinfogyasztás, üzemanyag-fo­ gyasztás, nőnek ezeknek az üzemi utaknak a tá­ volságai, a munkásszállításra már annyi energiát kell felhasználni, amivel a nedves kukoricát ki lehetne szárítani. Szoboszlai: — Nem arról van szó, hogy itt me­ reven szembeállítanánk különböző értékeket. Te­ hát az a jó, ami kicsi és közösségi, a hagyomá­ nyos értékeket őrző, vagy az a jó, ami nagy, ra­ cionális, elvontan persze, racionális, hatékony, modern. Arról van szó, hogy egyeztetni kellene tudni értékeket és nem látszatmegoldásokhoz ra­ gaszkodni. A tsz-körzetesítésnél sok helyütt kide­ rült. hogy (és ezt gazdaságpolitikusok, agrár szakemberek kimondják ma már) túlhajtott volt a körzetesítés. Területileg sem volt már racionális az, amit eleve racionálisnak tekintettünk. A taná­ csi körzetesítésről kiderülnek más problémák; az, hogy a társközségekben a közélet hanyatlik, az, hogy a... J. J.: — ...és a társadalmi munka is esetleg... Szoboszlai: — ... a társadalmi munka is, egyál­ talán a közösségi jelleg, ahol még a falusi telepü­ lések őrzik leginkább a közösségi érdekintegráló­ dás bizonyos motívumait, és ennek vannak pozi­ tív hatásai. Ezek mögött a körzetesítési tendenci­ ák mögött az a momentum is meghúzódik, hogy a települések között— akár beismerjük, akár nem ismerjük be — versengés folyik. Versengés folyik az elosztható javakért, mondhatnám (talán kicsit általánosabb formában) a központi funkciókért, egyáltalán az intézményekért; és ebben a ver­ senyben nyilvánvalóan a fejlettebb, a már eleve előnyt élvező települések vannak jobb helyzetben. J. J. — A központi községek általában. Szoboszlai: — A központi községek, vagy a já­ rásszékhelyek, megyeszékhelyek. Na most az ezt kompenzáló mechanizmusaink nem alakultak ki. Az egyik vitában ezzel az érveléssel szemben azt az ellenérvet hangoztatták, hogy dehát ott ülnek a községek a megyei tanács ülésén, ők is megsza­ vazzák azt az elosztási tervet, amely elvileg ne­ kik hátrányos. Valóban, a község képviselői ott ül­ nek ezen a tanácsülésen, de rögtön hozzá kell tenni, mire tanácsülésre kerül ez az ügy, addigra nem egy-kettő, hanem több tucat szervvel egyez­ tetik ezeket a terveket, és teljesen diszfunkcionális és politikailag talán még negatívan értékelt je­ lenség lesz az. hogyha egy-két tanácselnök, vagy tanácsképviselő feláll a tanácsülésen és azt mond­ ja, hogy mi nem értünk egyet ezzel az elosztási politikával. Tehát én azt mondom, hogy a terve­ zés egész metódusa és az érdekegyeztetés egész mechanizmusa. az, ami indikál bizonyos követ­ keztetéseket, következményeket. Lázár: — Egy valamire kellene még azt hiszem, nagyon vigyáznunk. Felmerülhet és azt hiszem, fel is merül néha az, hogy a falu-város érdekek szembeállítása esetén vajon nem az agrárgazda­ ság és az ipar, vagy társadalmilag nem a mun­ kásosztály és a parasztság érdekeinek valamiféle szembeállításáról van-e szó. Nos, erről egyszerűen semmiképpen, semmi körülmények között nem le­ het szó, mert a munkásosztály jelentős része, felerésze, vidéken, községekben él, és a községi térségekben folyó termelésnek igen jelentős része már nem agrár, hanem ipari termelés. J. J.: — Azt hiszem, fogalmazhatunk úgy, hogy az a falu, amelyből elvitték a tsz-t, amelyből el­ vitték az iskolát, a tanácsot, azzal, hogy megfosz­ tották értelmiségétől, megkapta a kegyelemdöfést. Lázár: — Beszűkül egyszerűen, lényegében a társadalmi keresztmetszetnek csak egy szűkebb szelete marad meg egy ilyen településen. Ugye, ironikusan, de a valósághoz még hűen szoktunk úgy fogalmazni, hogy végül nem marad a faluban csak a kocsma, meg a pap. Bocsánatot kérek a kissé rosszízű összehasonlításért. Szoboszlai: — Igen a történeti igazsághoz per­ sze hozzátartozik az, hogy Magyarország egészen alulurbanizált és én úgy szoktam fogalmazni, hogy ez a viszonylagos torzulás a hatvanas-het­ venes évek településpolitikájában rejtett magában egyfajta racionalizmust, azt a törekvést, hogy ki­ építeni egy viszonylag arányos városhálózatot. A probléma az, hogy nálunk általában az infrastruk­ turális beruházások hosszú időn keresztül igen le­ maradtak a termelői beruházások mögött. Itt köz­ tudottan a maradékelv érvényesült, és még ma is vannak ennek nyomai. Ha az egész országun­ kat lakni akarjuk, akkor nem mondhatunk le a települési struktúra viszonylag azonos szintű fenn­ tartásáról, és ez bizony, a fejlesztési arányok, de sokszor még a fejlesztési politika mögött meg­ húzódó értékek megváltoztatását is magában fog­ lalja. Lázár: — Márpedig az egész országot lakni kell, a világgazdaság fejleményei is, az élelmiszerek felértékelődése és a nyersanyagok felértékelődése, az energiahordozók magas ára egyaránt azt köve­ teli, hogy kihasználjuk a termőföldet is, kihasz­ náljuk az eddig kevésbé értékesített nyersanyaga­ inkat is. Mindezeket pedig néhány városból kiraj­ zó munkássággal megoldani nem lehet, csak olyan lakossággal, amelyik nagyjából egyenletesen, az egész Magyarország területét belakja. �Hideg Antal Szúnyoggal havaz szigetén okos erőknek szövetén teres erdőknek nyaralni kedves a kedvem fénnyel is ver isten engem béke van dunai csönd van fejem a nyakamon fönt van és tündérei tűzliliom és bűbájol tűzliliom melled hirtelen kidobod legyek birtokos birtokod fölött megfeketedik lassan az idő Anyám! hol vannak a gyermekarcú délutánok a kövek víz-suhanása a jegenyék lábainál hol vannak a sirályok merre vitték el a napok hajnaltól estig csillogó örömét Mohács fénye látszik ide hallom dobban véres szíve fekszem tűzre titkos testre szúnyoggal havaz az este Bezzeg János Nincs átkelés Madár János Kiszárad a tenger beüvegezve a délután nézi a fiú mint kirakatot míg arcának szédül az ősz köd-zsibbadt kezéből mindent kiejt szememben kiszárad a tenger a végtelen hullámai teleírt papírok szaltóznak elküldhetetlen levelek nyár-tépett sugarak oszolnak és indulnak sose-volt barátok a készülő havazásnak háttal a hosszú poharazások évszaka jön a szesszel-vert részegségé emlékezünk csak képzelt magunkra mert a tekintet sugárútján arctól arcig nincs ma átkelés Arc borul arcra ennél a tekintetnél már ne tovább ebbe a tekintetbe már befalazva lassít a megfoghatatlan zuhanás tükörnyi arc simul az arcra már mindig csak ez a kéz legyen ez a száj ez a forrás mosdasson meztelenre hazatalálni legyen mosolynyi fény versben és szavakban hazát keresve most már mindig csak e lázverte élet szökéseimet már ez vigyázza lehessen zsebemből kinyíló bicska vagy csukódjon talpig gyászba Arckép indulóban a csillaggal megdobált éjszaka titkait kivallja az idő felfüggesztett a vándorlás falakat zülleszt ez az üzenet tisztább eget hadd húzzak magamra az összekócolt tájból fény fésül maradék szavakat ami volt ami voltam mi sose lesz s míg gyanútlan szóltam de jeleket hagyva menedékül a lebontott időből valami épül s bár keretezés alatt a kép még semmise végleges — kilátni: valaki valamit keres ennyi: egy arc felé emeli kezét s a fáradt képből kilépni készül �Bódi Tóth Elemér Maszületett gyermek fölött Csillagszemű kis juhászom, ostoros unokám, majd eljössz hozzánk a nyáron a kert alá, az ám. Annyi kukru-galamb van, hogy őrület, mert igen elszaporodtak. A mag fogy, ha jószágnak vetem. Mikor épültünk, kint háltam a fészerben, de már hajnalkor gerle-zivatar vert föl, így múlt a nyár. A villany oszlopa fából volt, óvná még az űrt, egy galamb végig — huj, gondom — az oszlop csúcsán ült. Tengertánc A tenger robajlik, porlik, dühöng, egy csepp belőle a kövön a csönd. Csillagom fészkel Liza orosz táncokat táncol, láng rezgése kél Szkítiából. Gólyaförgeteg Kék Taurisz sajdul mögötte amforaként hűs partra vetve. Tikszerieket nem látni, hajó a ház, vagy akármi, nyög, hordja a havat. Két kis melle sugarat bontó földi súlya sincs görög kancsó. Hó a cserép közt betáncol, Gizi söpri a padlásról a szelemen alatt. Nini, az Etit pördíti, Benő kapuját oktondi dühvei fordítja ki. Pördülése, amint álmodom, bennem fénylik, mint római rom. Valaki szalad etetni Magdus malacait, ennyi a dolga most neki. • 9 Hullámot vet nyomán az idő, nomád ősöm bukkanna elő. Utána mindjárt süt a nap, a postaúton átszalad egy kis csalóka fény. . És fönségesen orgonái tovább a sátán, aki már sürgönypóznában él. f Tatár szemű széles fennsíkok fölött felhő ménesük robog. S száll a tajték, hogy ne nyugodhass, ragyog reád az aranyszarvas. Cipruságon csillagom fészkel, nyúlnék érte és nem ereszt el. Szédület Sirályokat is álomban, mikor a hajnal fölrobban. Magamat is a párkányon, mikor a lábam lóbálom. Világ végét is ásítva, mikor mennybe megy hét vidra. A halakat is tépetten, mikor a fényes átok ver. Pikkelyüket is ezerszám, mikor az ezüst olvad már. Örvényeket is álomban, mikor a tengert álmodtam. �Zonda Tamás Születésnapomra Sustorgó, sziszegő szellő babrál a bágyadt kis füvekben, fülledt június aranya csordogál a fákról, a mai nap is felvette végre kormos kalapját molyrágások rajt a csillagok, a vén romantikus hólyag is fent kódorog az égen szőke mosolyában katedrálisok a kert tujái... És meg kituszkoltam magam erre a langyos kis teraszra elmélkedni, hogy pont negyven éve ma, hogy bizony, bizony, meg minden, de akárhogyan is várom, hogy majd valami szomorú, pláne okos dolog eszembe jutna, nem megy... Megtörténtem egyszer, indultam védtelen, mi mást tehettem? Valami csattogás felettem „menekülés”, ki elől? hova? (mindegy) végülis stabil akác-illat, varas térdeim, lopott gyümölcsök íze, békák, kanyargós, havas utak, aztán alig másfél évtizedig így és gyanútlan sejtjeimre rátört egy kegyetlen nagy szerelem, és azóta legalább tudom, de azóta se... Közben meneteltem azért pirult pántlikákkal, arccal (így volt szokás) lassan megtanultam persze, hogy piros a szélverte ég is a láz a harag a vér is a szégyen és bizonyos naptári napok, az arcom is, ha pofont kapok (ez utóbbit csak azért jegyzem meg, hogy valami bravúros kis rím is kikerekedjen, szokatlan tőlem úgyis) egyszóval meneteltem egyre pontosabban, rendben kis könyvecskéket kaptam tudásom, lelkem bennük számszerűen, letapétáztak végül egy-két diplomával kezdtem egész formás, takaros lenni kinek is a szemében? nem érdekes, s bár tudatalattim néha rakoncátlankodott két igazán kedves katona-előzetest is sikerült' összeindukálnom... Ráncaim, miértjeim csörömpölése egyre hangosabb ugyan, de szavazok, mosolygok, bevonulok, ha kell, magány-parcellám fala biztos panel (na, na! ez is hogy sikerült!?) szóval tiszta a ház és rendes az udvar a bajtársaim és a felettesek mit mondjak? Kedvesek, okosak és mint pont odavalóak... Hogy most a négy X-szel mit kezdhetek még nem tudom. Mondjuk kitűzhetnék velük egy szabályos, nyugodt teret, vagy átüthetnék egy csúnya, négybetűs szót, hogy ....(?) pl.: sz..., ha netán leírnám, de nem teszem, úgyis nyálkás gáncsok röhögnek cipőmre, varangy szóesőkben ázom szüntelen, idegen pupillák fényét egyre kevésbé értem, cselvetők trágár fölénye csattan arcomon, dacgyúrta csontjaimmal állok alvadék-tűnődés foglyaként magam, s lágy kegyelmét kérem még a versnek, zenének... Velünk az ősz Lassan végetér a nyár. A sétány mögötti rétről elveszett a pengezaj, most majd a táskarádió. Gyűrött bánatunk fűzfákat keres majd, a párás esték bolyhos völgyek ölébe fészkelődnek, a hélium-robbanás lassan tükörtojás lesz. A Körúton gyógyíthatatlan bánatunk kezdjük rugdosni a gesztenyékkel. Veled, vagy nélküled, még nem tudom. A törvények zsibongó kérdéseimmel majd most sem törődnek. Az újra újabb következik, de a kajmán enyészet már munkál is benne, hosszabb útra késztetve: visszaadni egyensúlyát a Rendnek. Remélem, szívemből is telik majd egy kedves jácint illatára egyszer. Bizony remélni kell most az összetartozást. Nehéz lenne szemed nyarától is elszakadva penészes ízeket kutatni újra. Reméljük maradnak titkok feltöretlen. Reméljük szép ősz következik, mályvás, mézgyöngyű ünnepély, hiába szeretné arcainkat öregre karcolni a kapkodó idő. �Katona Judít Karácsony-köszöntő Hírrel járnak a pásztorok, Mária karjában a gyermek. Rebben a hófehér világ s a velünk virrasztó vézna fák csendben az útra térdepelnek. Szikrázik december hava, csillagfészket himbálnak ágak. Hírrel járnak a pásztorok: bölcsőt ácsol József, az ács az ember egyszülött fiának. Pattog a forgács, hull a hó, Máriát vaksin-abroncs fogja, s vajúdva megszül. Száll a hír: dicsértessék, megszületett a gyermek, az élet legnagyobbja. Magányosan Riadtan áll meg tört tükre előtt, hajához kapva épphogy belenéz — ünneplőbe is mily rég öltözött! Mintha ott állna szépség, ifjúság. Körötte holtak s élők serege villanna néha az ezüstön át. Kerüli házát dércsipkés öröm. Rázkódó vállal szép asztalt terít és hazavárja azt, ki sose jön. Rossz pulzusán a gyors idő tapint. Rebbenő keze szárnyal a falon: fia elmozdult képén igazít. Romhányi Gyula Ősz, 1980 Látod Anyám: újra itt az ősz, és én még mindig nem tudok sírni. Szemem csak gyantát vérzik érted, „pinokkio-sorsom” még a régi. Hiába száll a számról új dal, új ígéret — átokként folyton visszahull rám: s mert „tündérséged” is rég tényekbe enyészett..., Nézd! ...meséidtől mérgezett hulláin szíve helyén csak üres pacsirta­ fészek. Szemben magammal Csak hordod a sorsot, vagy a sors hord téged — Nyelved alatt elporladt pecsétek. A szád is csak néha mozdul. Szavad (ha van) méla, lomha zuhanással tűnik bele asszonybeszédbe, gyerekzsivajba — nagy néha borba. Szemed már tompa, fénytelen: befelé vérzik szüntelen. Arcodról eltűnt a könny színtörése; nem ragyog fel se csókra se ütésre — beletörődtél... Vagy talán mégse!? �HAGYOMÁNY Nagy Iván, a történész A reformkor szülötte volt, 1848—49-ben lett felnőtt és a magyar történelem egyik legnagyobb korszakváltását megélve nevelődött történésszé. Személyiségét kél élmény formálta. A nemes fiúnak az országos váltás egyéni sorsát sarkaiból fordító megrendülés; a feudalizmus összeomlott, a régi, a nemesi, jobbágyi, a Habsburgo­ kat uraló Magyarország elmúlóban és kialakulóban az új, a ka­ pitalista világ, a bankok, gyárak, hitelszövetkezetek, vasutak, po­ litikai pártok, tőkések, polgárok, parasztok, munkások világa. De a múlt még nem tűnt el, és a jövő ugyancsak bizonytalan: a csa­ tavesztés, a megtorlás, a Bach-korszak, az országos megújulás és a kiegyezés évei ezek. Egyik nagy élmény tehát ez a múltat és a jövőt, a lehetőségek többféle változatát magábasűrítő és felkínálni látszó, kegyetlenül sokértelmű másfél évtized. A másik élmény a szellem világába vezet, a tudományok forradalmi átalakulásához. Természettudomány és technika nyelvén ezekben az évtizedekben fogalmazzák újra a világot és ez a világ összehasonlíthatatlanul tágasabb, mint a régi. Varázslatos kincsesláda nyílik fel az ember előtt, eddig nem sejtett ismeretanyag önmagáról, környezetéről, fő­ leg pedig lehetőségeiről. Az átalakuló Európában a történettudo­ mány kulcshelyzetbe került. Új módszerek birtokába jut, új felada­ tok megoldására kényszerül. A historikusok, ha tudományukról szol­ nak ebben a korban, szívesen és öntudattal élnek a világítótorony-, az iránytűhasonlatokkal, így fejezvén ki meggyőződésüket, a tör­ ténettudomány immáron a természettudományok egzaktságával dol­ gozik és arra hivatott, hogy a biztonságos jövőbe vezesse a forra­ dalmak korából Európa társadalmát és nemzeteit. A fiatal pol­ gári történettudomány boldog korszaka ez; a társadalom gyakorla­ ti hasznot hozó tudománynak tekinti, mint például a geológiát. Ál­ talános meggyőződés, hogy a jövő megszerkesztésében elengedhetet­ len a múlt ismerete. Sőt, miként az orvostudomány az emberiség testi egészségének záloga, a történetírás a társadalmi-politikai kö­ zösségek, a nemzetek lelki egészségéért felel. A balassagyarmati fiatal tanulmányai során, Pozsonyban, majd a nógrádi falvakat járva, azután az 1850-es évek elején Olaszország­ ban, főleg pedig könyvtárak és levéltárak falai között kerül az al­ kalmazható tudománnyá váló história sodrába. S a két élmény együtt: leküzdhetetlen felelősségtudat.1 A kérdés, hogy miért? Közvetlen út sem az életből a történettudományba, se a történetírásból az életbe nem vezet. Bonyolult áttételeket, látszólag össze nem tartozó met­ szeteket kell szemügyre vennünk, hogy valamit is megpróbáljunk érzékelni a ma még alig ismert folyamatokból, a személyi adottsá­ gok és az értékítéletek, a kor követelményei és a történelmi mű létrejötte között lezajló rejtett és izgalmas kölcsönhatások törvény­ szerűségéből. A legnagyobb kérdés tulajdonképpen maga a témaválasztás. Egy huszon-egynéhány éves fiatalember elhatározza, hogy összeállít­ ja Magyarország nemesi családjainak történeti adattárát az ősidők­ től 1848-ig, vagy addig a pillanatig, amikor ő is felvette a honvéd­ ruhát. Vajon hogyan jutott eszébe éppen ilyen művet írni? Sem az Akadémia, sem a Kisfaludy Társaság nem tűz ki ilyen tárgyú pályázatot. Az 1850-es években pedig az egész ország a közelmúlt és a régmúlt csatáit idézgeti, az elnyomatás és a bosszú históriáiban keres vigasztalást és a napilapok a régi nagyságról közölnek nyakrafőre kis színeseket, mert a történelemnek most kell közönséget te­ remteni, az olvasók vigasztalódni és felejteni akarnak. A szerző el­ igazítása meglehetősen szűkszavú: az 1848-as törvény eltörölte a nemesi kiváltságokat, az ősiséget megszüntették, a nemesség mint társadalmi osztály nincs többé, történelmi szerepe lezárult. A mű „szükségét okadatolják a külföldiekkel összehasonlított irodalmunk e téren feltűnő szegénysége, kopársága: korszerűségét az állami át­ alakulásnak ősiségi törvényeinkben mélyen beható újabb intézmé­ nyei”. Majd kifejtette, hogy a szerző az „áldemokratizmussal szemben”, a nemzet történelmi érdekében kívánta megmutatni az egyes családok és a nemzet történelmének szerves kapcsolatát.2 Bevallhatom, hogy sokáig egyáltalán nem értettem ezeket a gondolatokat. Az ugyan vi­ lágos, hogy nem valami emlékművet kíván állítani egy, a történelem színpadáról letűnt osztálynak — ahogyan sokan magyarázták a Ma­ gyar családok története 12 kötetét. Az sem kétséges, hogy az európai történettudomány példájára használható könyvet akart letenni a ha­ zai történészek asztalára. De hogyan gondolta, hogy aktuális társa­ dalmi programot szolgál — amint írta — „az áldemokratizmussal szemben”? Hogyan vélhették, hogy ez a mű a polgári társadalom és a polgári nemzet megteremtésének is segédkönyve lehet? Korsze­ rű, nemcsak tudományos, hanem társadalmi értelemben is. Hogy a kérdésre válaszolhassunk, szélesebb körben kell végighor­ doznunk tekintetünket. Miként a képi ábrázolások perspektívái csak megfelelő távlatból tűnnek elénk, a történelmi alkotások társa­ dalmi-szemléleti dimenzióit is csak messzebbről nézve érzékelhetjük. Nem volt magányos történetíró, tudományos mozgalmak sodrában dolgozott. Neve először Erdélyi János vonzáskörében tűnt fel, a Zagyva és Tarna menti népdalokat gyűjtötte össze. Az 1820-as évek sok szülöttjét, későbbi neves történetírókat Pesty Frigyest, Révész Imrét is magával ragadta az az önmaga múltját kereső európai polgár­ ság felismerése, hogy a nép körében élő emlékek, a történelem ed­ dig ismeretlen fejezetének dokumentumai. Nagy Iván 1848—50-ben már kapcsolatban van a Magyar Tudós Társasággal is, de a Magyaror­ szág családai I. kötetének megjelenése 1857-ben mégis országos meglepe­ tés. Ipolyi Arnold, a Magyar Mithológia szerzője, akinek nevét Herderrel, a Grimm testvérekkel, az angol Percyvel és a finn Lönrottal együtt emlegették ekkor, így üdvözölte: Ilyen munka „históriai ta­ nulmányaim között nekem is régtől kedvenc eszmém volt, de meg­ felelő kivitelét csak hosszas stúdiumok után és többek egybegyűlt erejéből mertem egykoron reményleni.. S ime most minden óhajtá­ sainkat, bizonyára nem csak az enyémet, de a hazai történelem valamennyi barátjáét felülmúlta... Kezdetnek, melyre csakugyan szükség volt, nem csak jó és dicséretes, de sőt a várt és reménylett­ nél is többet ad... Tökéletesnek látom a munkát..., becse, értéke, szívemen fekszik.”3 Vagyis világosan kifejezik Ipolyi szavai, hogy ez az alfabetikus rendben közölt családtörténeti adattár a hazai tudományosság egyetemes igényű elvárását hivatott kielégíteni. Hazai tudományosság — mit fed ez a szépen hangzó, sőt nagy­ képűnek tűnő kifejezés? Valójában nem többet, mint alig két tucat férfiút Pozsony, Máramarossziget, Pest, Buda, Sárospatak, Kecske­ mét, Temesvár, Kassa és más városok, falvak dolgozószobáiban. De nem is kevesebbet, mint a magyar polgári tudományosság és ezen belül a történettudomány megteremtésén munkálkodók közös­ ségét. Az immáron egyetemi könyvtár őreként Pesten dolgozó Nagy Iván, miközben családtörténeti kézikönyvének következő köteteit ké­ szíti sajtó alá, e láthatatlan munkaközösség osztatlan támogatását élvezi. Sokan küldenek rendszeresen címére forrásokat, így például Kazinczy Gábor is, aki 1857-ben meghívja magához, hogy Miskolc és Eger városi és vármegyei levéltáraiban végezzen kutatásokat.4 Részt vesz a szaktudomány és a társadalom összefogásán munkálko­ dók mozgalmában. Szoros kapcsolatban áll Ráth Károllyal, a szak­ mai demokratizmus jegyében egyesülést szervező, a Magyar Történel­ mi Társulat megteremtéséért küzdő Győri Történetkedvelők Társa­ ság vezéralakjával Közreműködik a Magyar Monográfusok Tár­ sasága keretei között a vármegyei történet módszertani alapveté­ sének kidolgozásában. Az 1850-es, 1860-as évek a társadalomtudományok és termé­ szettudományok egymásra találásának zavartalan és gyorsan múló mézeshetei: a geológus Lyell felgyújtja a historikus Buckle képze­ letét, Buckle-tól Darwin örömmel tanulja meg a cédulázás techni­ káját és a Down-i Darwin-házban ma is olvashatóak a fejlődés­ elmélet koronázatlan királyát üdvözlő Marx elismerő sorai. Magyar­ országon a történészek őszinte érdeklődéssel járják végig az or­ szágot a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésével, és sokan hallgatják az Akadémia és a Nemzeti Múzeum természet­ tudományos előadásait. S a történettudománnyal eleve kapcsolat­ ban levő természettudományra példát keresve megbocsájtható lokál­ patriotizmus, ha ehelyütt most Kubinyi Ferenc szavait idézzük: „Valamint a nemzetek történelmének leírásában a régi oklevelek, emlékek, romok, népmondák, adatok gyanánt szolgálnak: azon sze­ rint a földgömb külső kérgének időszakonkénti képződésére nézve a kövületek, a részint már kihalt ős-, részint még élő állatok csontjai mindmegannyi régi okleveleknek tekintendők, melyek a föld kérgének régibb vagy újabb származására mutatnak.”5 Nagy Iván világképének természettudományos elemeiről ma még csak vázlatos ismereteink vannak, de a könyvtárát mintasze­ rűen feldolgozó Kovács Anna tanulmányából tudjuk, hogy érdeklő­ dése friss, eleven és korszerű.6 A tudományok egészét egységbe fog­ lalni igyekvő szándékát többek között rövid életű folyóiratának szer­ kesztési elvei szépen kifejezik. 1861 végén írja Szabó Károlynak Kolozsvárra: „A megszűnt Új Magyar Múzeum helyébe egészen vakmerőséggel egy hasonló irányú Magyar Tudományos Értekező című folyóirat kiadására vállalkozván csekély erőnk érzetében csak �úgy remélhetjük a vállalat megalapítása körül előforduló nehézsé­ geket leküzdhetni, ha abban jelesebb tehetségeink közreműködése által is segítve leszünk.”7 Afolyóirat szellemére többek között jel­ lemző, hogy a korszak egyik legszínvonalasabb történetszemléleti értekezését közli. A szerző Kautz Gyula közgazdász, aki az elsők között tanítja és ismerteti az egyetemen Marx elméletét, Nagy Iván lapjában a világhírű heidelbergi történetírónak Schlossernak azért állít emléket, mert úttörője volt az új történetírói irányzatnak. Ez az irányzat pedig: „nemünk világtörténeti fejlődésmenetében a szel­ lemi és anyagi, a politikai és műveltségi momentumokat egyaránt és egymással szakadatlan kölcsönhatásban tanítaná méltányolni.”8 Társadalomtörténeti szemlélet, a múlt szakadatlan fejlődésnek, állandó változónak, a feltartóztathatatlan haladás folyamatának te­ kintett felfogása. Meggyőződés, hogy törvényszerűségek szabják ki a történelem menetét és eltökélt hit, hogy e törvényszerűségek feltárhatóak, ha nem a mesék világában, hanem források alapján, re­ ális valóságában ragadjuk meg a múltat. Íme a pozitivista történet­ szemlélet alapelemei. A polgári világ e nagyhatású szellemi áram­ lata a történettudományt a jövő megszerkesztéséhez elengedhetet­ lenül fontos, praktikus tudománynak tekintette. Úgy, ahogyan azt a fiatal Nagy Iván munkásságát nagyrabecsülő Szalay László is ki­ fejezte: „Csak az alaposan ismert múlton építhető fel a jövendő­ re számottartható biztos jelen”.9 Ezek után talán nem lesz nehéz meghatároznunk Nagy Iván történetszemléletének családfáját. „Én nem hiú elogiumok, nem ké­ tes mesék előadására, hanem hiteles történetírásra vállalkoztam — olvashatjuk történetírói hitvallásának is beillő szavait. Nem a Góthai Almanach irányát követtem, hová minden beküldött közlemény vál­ toztatás, megrostálás nélkül utat találhat... Sok képtelen mesét el kellett hallgatnom... A hitelesség tekintélye előtt, melyet elvvül tűz­ tem ki, háttérbe kell szorulni minden magánérdeknek.”10 Hitelesség a magánérdekkel szemben. Meggyőző kijelentés va­ jon a nemességről író nemes tollából? Próbáljuk ellenőrizni. Fi­ gyelemre méltó, ahogyan meghatározza önmagát: „Tökéletesen füg­ getlen proletariátus lévén, időmet legnagyobb részben a mindenna­ pi szükségek megszerezhetése igényli” — írta 1854. június 18-án még Balassagyarmatról Toldy Ferencnek.11 Féreértés ne essék, ebben a korban proletárnak nevezte magát a szellemi foglalkozású is, aki ne mvagyonból, hanem esze-keze munkájából élt. Nagy Iván családja több generációra visszavezethetően a köznemesség sajátos ré­ tegéhez tartozott. Újabban nemzetközi és magyar kutatások egybevá­ góan bizonyítják, hogy a feudalizmus utolsó századaiban a nemesség jól elkülönülő rétegekre bomlik. Legutóbb a múlt évi szécsényi kon­ ferencián hallhattunk róla, hogy a köznemesség Magyarországon is a XVII. század második felétől fogva anyagi helyzet, státus, foglalakozás, műveltség, társadalmi presztízs, mentalitás tekintetében nemegyszer egymással is szembekerülő csoportokra különül el.12 A társadalmi átrétegződés e folyamatának végén a polgárosodó nemes­ ség sajátos csoportját látjuk, történelmi jelentőségének teljes fegy­ verzetében a reformkor hajnalán. Nagy Iván családi hagyomány­ ként a hivatalnok nemesség szakértelmét, a vármegyei közigazga­ tásban kifinomult politikusi és valóságérzékét hozta magával és generációkon át őrzött könyvkultúrában kialakuló történelmi és egyetemes látókör igényét örökölte. Ugyanakkor családja rokoni és baráti kapcsolatain át, mintegy belülről élte meg a nemesi osztály végletes felbomlását. A konzervativizmust, az elszegényedést, az életidegenséget, a meglevőhöz való ragaszkodást — és — ez nagyon lényeges, az értékmegőrző és átalakuló képességet. Neki is, miként például Mocsáry Lajosnak, aki erről a folyamatról mai szociológiai elemzésekkel vetekedő eleven képet rajzolt, megadatott a belülről és kívülről való kettős látás élménye. Tárgyát, a nemesség nagyjából csaknem ezeréves történetét, tudatosan távol tartja önmagától, a történésztől. Ezt írja: „Részrehajlatlan és elfogulatlan igyekszem lenni mindenütt”.13 Jogos az ellenvetés: a historikusi pártatlanság csak súlyos megszorításokkal létezik. A történetíró korának gyermeke, mozgásterén véges isme­ retanyag, adott tudományos fejlettségi szint állít gátat és rejtett ke­ lepcéket elé. Gondolatai irányát meghatározott világlátás, a kirepítő és befogadó társadalmi, politikai közeg milyensége szabja ki. Az úgynevezett elfogulatlanság történeti és szemléleti kategória. A nemzetről szólva a reformkorra jellemző demokratikus fel­ fogásból indul ki. „Hazánkban az 1848-i törvény hatályba lépté­ ig a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kívül is nem kevés családok, amelyeknek tagjai akár a harc, akár az irodalom, vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tettek a közügynek, s kikre e hon büszkén tekinthet, — mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki.”14 És el­ jut a volt nemesség polgári feloldódásának programjával a polgári nemzet megszületésének és kibontakozásának eszméjéig, amint szinte versenyfutásban kora politikai fejleményeivel sorra adja ki a Magyarország családjai köteteit. Legmegrendítőbb sorai magyar és más nemzetek együttélésének dokumentumai: fölöleli a múltat, amikor is sokan kerülnek a kiváltságos nemesi osztály tagjai közé. Közli a tegnap harcait, a kardrahányt fiak sorsában megélt er­ délyi eseményeket. Vázolja végül a kívánatos jövőt: „a román la­ pokban publicisztikai dolgozatai... nemzetbeliei tiszteletét és ragasz­ kodását vívta ki... a román nemzetiség ügyében tanúsított buzgóságáért az erdélyi román nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg... általában a nemzetiségek testvéries egyesülésére irány­ zott működése...”15 Különös eset, hogy egy történelmi kézikönyv, egy adattár ugyan­ azt fejezi ki, mint a korszak legjobb irodalmi alkotásai. Egyszerre nyitogatja a múltat és a jövőt. A „vert hadak vagy vakmerő remé­ nyek” kettős élményben részesíti olvasóit. Miközben pedig a nem­ zeti fejlődés útelágazásainál reméli művét, mint valami irány­ jelző táblát, kiszegezni, nevezetes egyetemes érvényű felismerések­ kel szolgál. A pozitivizmus fejlődésfelfogása ugyanis egy elég sú­ lyos ellentmondást hordozott magában: ha a törvényszerűségek szab­ ják ki a fejlődés menetét, vajon nyílhat-e tér az egyén, a közösség történelemalkotó tevékenysége előtt? Sokszor megkapta ezért e tör­ ténelemszemlélet számos irányzata a história elembertelenítésének vádját, a nemzetek fejlődését uniformizáló sivár, a doktrinér el­ méletalkotásnak kijáró kritikát. Ezek a kritikák sok vonatkozásban nem voltai alaptalanok, de igen sokan keresték e történelemszemlélet jegyében is a reális választ. Közöttük látjuk — más magyar és euró­ pai történészekkel együtt. Nagy Ivánt is. Sikerült felmutania, ami talán a legnehezebb: a fejlődés alternatíváit egy letűnt osztály és egy születőben levő nemzet tagjai előtt. A Magyar családok története gondosan közli a nemesi polgárosodás tényeit is. A múlt fényeiből rakta le a híd pilléreit, de mire átért a túlsó partra tudomásul kellett vennie, hogy a választás megtörtént. Az 1860-as években már fortisszimóban zeng az új, a nemesi historizmus hangja. Thaly Kálmán lel­ kesen hiszi, hogy a gyárak szirénáját elnyomhatja a régi rézkürtök harsonája és Toldy Ferenc egyetemi előadásaiban már hevesen bí­ rálja a pozitivista társadalomtörténeti szemlélet radikális képvise­ lőjét, Henry Thomas Buckle-t. Nagy Iván csendben, minden látványosságtól távol zajló törté­ nészi munkájának sok fejezetéről itt még csak meg sem emlékez­ hetünk. Tanulságok értékkategóriái: előítélet-mentesség, szorga­ lom, takarékosság, számolni tudás, a mindennemű szépítgetéstől ir­ tózó magatartás, a minőség, az egyetemes látásmód tudományos hi­ telességigénye. Nagy Iván kérlelhetetlen kritikus volt. Korán felfi­ gyelt a jobbágyok, napszámosok, kézművesek életkörülményeire, felismerte a falusi önkormányzat-történet kutatási módszerét. A történelmi nőalakok sorát vázoló írásait, vagy a Magyarország tör­ ténetében a családok nőtagjait minősítő megjegyzéseit olvasva, ne­ héz szabadulni a gondolattól, John Stuart Mill titkos tanítványai között a helye. Olyan távoli területek között próbál húzni íveket, mint az ipar- és az erkölcstörténet. Számos kísérletét pedig csak ma értheti és értékelheti a társadalomtudományok egyik legfiatalabb ágazata, a mentalitástörténet. Nem csak kiemelkedő teljesítmény, hanem nagyszabású tervek, kezdeményezések jellemezték, ezek valóra váltására azonban nem nyílt előtte tér. Fő művéről egyetlen elismerő bírálat jelent meg. Kritikát azonban annál többet kapott. Hol radikalizmusban marasz­ talták el miatta, hol pedig konzervatívnak mondták. Nevezték ve­ szett demokratának és avíttan nemesi szemléletűnek. Megrótták, mint a nemzeti kegyelet sértőjét és mint a feudalizmus átmentőjét. Anyagi áldozatokkal indított tudományos folyóiratot, de vállalkozá­ sa megbukott. Ő kezdeményezte a Thököly- és Rákóczi-kor forrá­ sainak felkutatását és tervszerű közlését. Az Archívum Rákóczianum sorozatból mégis kirekesztették. Már 1861-ben ajánlotta kiadásra Eszterházy Antal kuruc tábornok „hadi irodájának leveleskönyvét”, azt a Rákóczi-kor egyik legjelentősebb társadalomtörténeti doku­ mentumát, amely a katonáskodó jobbágyok felszabadításáról hozott sárospataki törvényt is magában foglalja, de Nagy Iván nem ér­ hette meg, hogy ez a forrás napvilágot lásson. S amikor Eszterházy leveleskönyve 1901-ben Thaly Kálmán neve alatt megjelent, a for­ rás felfedezőjéről a közlő éppen úgy megfeledkezett, mint érdem­ beli tartalmáról, miközben büszkén fogadta az ősz tudósnak, Rá­ kóczi íródeákjának ez újabb művéért kijáró ünnepléseket. Számta­ �lanszor elmondta Nagy Iván, hogy mindaz, amit ír, első kapavágás, a történelemtudomány új disciplináinak alapvetése. Tanítványa azon­ ban nem akadt. 1866-ban, amikor Horváth Árpád az egyetemi ka­ tedra betöltésére javaslatot tesz, őt Thaly és Kerékgyártó után csak harmadiknak javasolja. Ott volt Nagy Iván Erdélyi János népdalgyűjtő vállalkozásában, a Történelmi Társulat megalapítását kezdeményező Dunántúli Tör­ ténetkedvelők között, az 1850—1860—70-es években kora minden számottevő tudósával sűrűn levelezett. Mégis azokat az évtizedeket, amelyek a történetírói kiteljesedés évtizede lehetett volna, a tudo­ mány központi fórumaitól elszigetelten élte le. Művei után ítélve a hazai társadalomtörténet, ipartörténet, művelődéstörténet egyik alap­ vetője volt, mégis a szellemtörténeti iskola az 1920-as években úgy hangsúlyozta a családtörténet, a geneológia jelentőségét, hogy Nagy Iván munkásságát nem méltatta figyelemre. Nem is olyan régen, 1969-ben pedig „A magyar történetírás története” összefoglaló mű Nagy Iván nevét meg sem említette. Tegyük fel a kérdést: Vajon Nagy Ivánról, a történészről csak a maga korában jelentős, de ma már elavult historikusnak kijáró kegyelettel érdemes megemlékezni? Vagy azért is, mert művei, eszméi, sőt egész történetírói életpályá­ ja eleven ma is? Sőt, korszakunkban eligazításul szolgálhat, ebben a korban, amikor a szinte életbevágóan fontos ismernünk a társa­ JEGYZET 1. Életrajzát áttekintette: Márki Sándor: Emlék­ beszéd Nagy Iván felett. Budapest, 1900. Kará­ csonyi János: Felsőgyőri Nagy Iván emlékezete. Turul. 1902. Levelezési anyagát és kéziratait is bevonva élet­ rajzát áttekintettük és történetírását minősítet­ tük: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban című munkánkban, Budapest, 1974. I—II. kötet. 2. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal (továbbiakban: MCs.) I—XII. kötet. Pest, 1857—1859. (Előszó) I. kötet: IV—V. I. és (Zárszó) XII. kötet: 508—509. 3. Ipolyi Arnold Nagy Ivánnak: Zohor 1857. janu­ ár 14. és február 4. Mindkettő: Országos Széchenyi Könyvtár (OSZKK) Kézirattár. Le­ velestár. 4. Kazinczy Gábor — Nagy Ivánnak s. d. (Nagy Iván saját kezű rájegyzése: kaptam 1857. aug. 4.) és — Bánfalva 1857. május 11. OSZKK Le­ velestár. 5. Kubinyi Ferenc: A Tisza medre, mint az ős­ emlősök sírkertje föld-, állat- és őslénytani te­ kintetben. Magyar Akadémiai Értesítők 1855. 3. sz. 161. 1. Idézi: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban i. m. II. köt. 343. 1. 6. Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tüköre. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1980. Szer. Domon­ kos Alajos. 7. Nagy Iván — Szabó Károlynak Kolozsvárra. Pest, 1861. december 1. Románia, Cluj-Napoca Erdélyi Múzeum levéltára. Fotómásolata az Or­ szágos Levéltár Filmtárában. 8. Kautz Gyula: Schlosser mint történetíró és az újabb történetirodalmi irány. Magyar Tudomá­ nyos Értekező I. köt., 1861. 9. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszem­ lélet a magyar történetírásban i. m. II. köt. 225. 1. 10. Nagy Iván: Zárszó MCs. XII. köt. 511. 1. I. köt. III. 1. 11. Nagy Iván — Toldy Ferencnek, 1854. Balas­ sagyarmat június 18. Magyar Tudományos Aka­ démia Kézirattár Magyar Irodalmi Levelezés. 4. r. 70. 12. Köznemesség a magyar történelemben címmel megrendezett konferencián Benczédi László, Pálmai Béla, Praznovszky Mihály, Wellmann Imre, Nagy József. Paládi Kovács Attila, Köpeczi Béla és mások előadásai és hozzászólásai. Megjelenés előtt. 13. Nagy Iván: Zárszó MCs XII. köt. 511. 1. 14. Nagy Iván: Előszó MCS. I. köt. V. 1. 15. MCS XII. köt. 248—249. 1. 16. Nagy Iván korelnök megnyitó beszéde. A Rozsnyón 1876. augusztus 28-án tartott záróülé­ sen. A Magyar Történelmi Társulat 1876-ig évi aug. 21—28-i vidéki kirándulása Gömör me­ gyében. 17. Buckle, H. Th. History of Civilisation in Eng­ land. (1875) Anglia művelődésének története. Ford.: Erdődi s.—Fendler S.—György E. Buda­ pest, 1873. II. köt. 47. 1. dalom és az egyetemes művelődés, a tudomány és a nemzet kapcso­ latát, e bonyolult és rejtett összefüggések törvényszerűségeit. Nagy Ivánt, a történészt mi sem jellemzi jobban, mint meggyő­ ződése: „a nemzet jövője annak múltján alapszik”. A történetírói társadalmi elkötelezettségét különösen találóan fejezi ki: „Úgy va­ gyunk mi, mint a szegény, fáradó bányászok, kik az izzadsággal fejtett törmeléket átszolgáltatjuk az olvasztókohóknak, ahonnan azok a finomító gyárak, és végre az alakítóműhelyekbe kerülnek, hol a társadalom érdekében a végcélnak megfelelő alakot nyerik el.”16 A ma emberének Nagy Ivánról, a történészről szólva egyaránt méltat­ va érdemeit és tevéseit, talán legméltóbb, ha Buckle szavait idéz­ zük: „A nagy férfiak tudományos felfedezései nem hagynak el ben­ nünket soha, ezek halhatatlanok, örök igazságokat tartalmaznak, melyek túlélik a birodalmak romlását, melyek tartósabbak, mint a küzdő vallásfelekezetek harcai... Csak a tudomány felfedezései maradandók, egyedül nekik köszönhetjük mindazt, amit bírunk; örök időkre élnek, soha nem fiatalok és nem vének, magokban hordják életök csíráját, tovább özönlenek egy halhatatlan folyamatban, önma­ guk szülik folytatásukat, melyek később létrejönnek, és így a legtá­ volabbi utódokra is hatnak, sőt századok lezajlása után még tevéke­ nyebbek, mint kinyilatkoztatásuk pillanatában.” R. Várkonyi Ágnes �KÖRKÉP Gondolatok a szocialista filmek fesztiválja után Ebben az esztendőben második alkalom­ mal rendezték meg hazánkban a szocia­ lista filmek fesztiválját. A bemutatósoro­ zat apropóján érdemes közelebbről meg­ vizsgálnunk néhány kérdést — mindenek­ előtt azt: mit ér a film, ha szocialista? Továbbá: milyen helyet foglalnak el a ba­ ráti országokban készített alkotások film­ politikánkban? Mivel az idei programban jelentős művek szerepeltek, mérlegkészí­ tésre is vállalkozhatunk (elsősorban a po­ zitív tendenciák számbavételének, az ígé­ retes kezdeményezések felsorolásának szándékával). * A szocialista országok filmjei sajátos színfoltot képviselnek a világ kulturális térképén. A mennyiségi arányokat tekint­ ve nem számottevő ez a jelenlét (évente mintegy 4—5000 filmet forgatnak a kü­ lönböző stúdiókban, s ebből mindössze néhány száz születik a „mi égboltunk” alatt), a minőség azonban tekintélyt pa­ rancsoló. Hosszú hasábokat töltene meg a történeti értékű filmek felsorolása, ami­ re ezúttal nem vállalkozhatunk, de azért szeretnénk felsorolni néhány mérföldkö­ vét. A Szovjetunió filmművészete a hú­ szas évektől kezdődően megadja a XX. század népszerű Múzsájának alaphang­ ját. Az egyetemes kultúra elképzelhetet­ len a Patyomkin páncélos, A föld, a Csapajev, a Rettegett Iván, a Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, az Andrej Rubljov nélkül. A lengyel új hullám szá­ mottevő darabjai, a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben stb., a ma és a tegnap legizgalmasabb konfliktusait állították az ábrázolás homlokterébe. A csehszlovák műtermekben is pezsgett az élet a film modern forradalma idején; elég, ha bizonyítékként megemlítjük a Fekete Pétert, a Szigorúan ellenőrzött vo­ natokat, az Éljen a köztársaságot, az Üz­ let a korzónt. A jugoszláv film felnőtté válását egyebek között a Találkoztam bol­ dog cigányokkal is dokumentálja. Mi is sokszor tanújelét adtuk annak, hogy a vi­ lág filmművészetének élvonalába jutot­ tunk (leginkább a Szegénylegényekkel, a Húsz órával, a Hideg napokkal, a Szindbáddal, a Szerelemmel, az Angi Verával). De még azok az országok sem szégyen­ kezhetnek, amelyekben jó előzmények és hagyományok nélkül teremtették meg a filmipart, netán még most sem nőttek ki teljesen a gyerekcipőből. Újra csak egy­ két adalékot iktatok ide. A vietnámi film egyre inkább elszakad a sokáig követett sablonoktól, Kubában pedig erőteljesen avantgarde-törekvések jelzik a lépéstar­ tás igényét. Vagy egy másik — az egyen­ lőtlen fejlődés hullámzásairól tanúskodó — jelenség: a nyolcvanas évek elejének egyik meglepetése a sokáig csak a kö­ zépmezőnybe (vagy még oda sem) tar­ tozó bolgár film előretörése. Mindezzel nem azt akartam bizonyítani, hogy a világ filmművészetében a szoci­ alista országoké a vezető szerep, hiszen a fejlett tőkésországok és az úgynevezett „harmadik világ” államai ugyancsak elő­ rukkoltak érdekes témákkal, vállalható esz­ mékkel, figyelemre méltó formanyelvi kí­ sérletekkel. Tény, hogy manapság az új erőszonyok kialakulásáról beszélhetünk — s az is kétségbevonhatatlan: a képzeletbeli kórusban egyre erősebben hallatszik ba­ rátaink hangja (meg a miénk is). Az igazi szocialista filmművészetnek az a legfőbb ismertetőjegye, hogy nem csak tényeket rögzít, hanem új összefüggéseket is teremt. Elandalítás helyett mozgósítani szeretne. Nem kikapcsol, hanem bekap­ csol (micsoda óriási különbség van a két igekötő között!) Ezzel kapcsolatban szeret­ ném aláhúzni — mégha evidenciának tet­ szik is — a „mit” és a „hogyan” szinkron­ jának fontosságát. Jó dolog amikor a ren­ dező — konstruktív szándékoktól vezet­ tetve — a közérzetet feltérképezi és olyan jelenségekre irányítja a figyelmet, melyek mindenkit foglalkoztatnak. Ez azonban nem elég. Megfelelő mesterségbeli tudásra, megbízható szak­ mai ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a gondolatok a vásznon esztétikummá transzponálódjanak. A lassú ritmusú, unal­ mas, érdektelen film akkor sem kaphat semmiféle menlevelet, ha netán a szoci­ alizmus igazságait hirdeti. Ezzel összefüggésben még két tézist ter­ jesztenék elő. Sajnos, el kell ismernünk, hogy a szo­ cialista országokban forgatott filmek sok­ szor kívül rekednek az izgalmasság szfé­ ráin. Magyarán szólva: nincsenek elég ha­ tásosan megcsinálva. Dadognak, ahelyett, hogy folyékonyan beszélnének. Túlteng bennük a verbalitás. A nézőt alig teszik érdekeltté az „üzenet” befogadásában. Té­ ved, aki azt hiszi, hogy pénzkérdésről szólunk. Általában nem a szuperfilmek a jó filmek. A mi gyakorlatunkkal is iga­ zolhatjuk: ahhoz, hogy a szemlélő oda­ tapadjon a vászonhoz, nem annyira me­ sés kiállításra, látványos trükkökre, ru­ tinos hókuszpókuszokra, mint inkább ép­ kézláb mesére, hús-vér jellemekre, igaz konfliktusra, nagy tétre, s ezzel együtt filmművész-erényekre van szükség. (Záró­ jelben: mindazok a filmek, melyek híjá­ val találtatnak ezen sajátosságoknak, ter­ mészetesen nem számíthatnak a szakér­ tők és a laikusok jóindulatára. Sűrűn megesik, hogy a szocialista védjegy elle­ nére eltűnnek a gyengébb filmek az ér­ dektelenség süllyesztőjében. Ez ellen hiá­ ba berzenkedünk, az éremnek azonban érdemes szemügyre vennünk a másik ol­ dalát is. Gyakran az előítéletek kezdik ki a szocialista országok filmjeit: a látogatott­ sági statisztikákban a kvalitásos — és okosan politizáló — művek eléggé hátul kullognak.) A szocialista szemlélet egyébként — er­ ről sem feledkezhetünk meg — nem köt­ hető mereven az országhatárokhoz. Elkép­ zelhető, hogy marxista elkötelezettséget tükröz egy — urambocsá’ — kapitalista stúdióban készült film: szerintem ezek az alkotások is a szocialista művészet kate­ góriájába tartoznak. Mint A háborúnak vége, vagy a Norma Ray — annak elle­ nére, hogy szerzőik nem feltétlenül hoz­ zánk hasonlóan érdekeltek a világ megforgatásának szándékában. * A film több évtizedes krónikája meg­ győzően érvel amellett, hogy a rendezőt elsősorban a „kor érzeményének” kell hevítenie. Más szavakkal fogalmazva: a maiság és az időszerűség a kiemelkedő teljesítménynek az egyik „sine qua non”ja. Persze, nem szabad abszolutizálni a követelményt. Elképzelhető, hogy a hősök elmúlt századok gyermekei, de gondjaikat, dilemmáikat mi is maradéktalanul át tudjuk élni, s megfordítva — lila köd bo­ rítja be az 1981-es színtereken tevékeny­ kedőket, mert nincs hitele a megjelení­ tésnek. Az idei szocialista filmek fesztiválja legörvendetesebb tanulsága, hogy a mü­ vek többsége — igényes híradás a má­ ról, összetett analízis napjaink emberi próbatételeiről. Közös sajátosságuk, hogy kritikus szemlélet tükröződik bennük. Egyáltalán nem szépítik meg a gondokat. Lefegyverző hangulati gazdagság avatja élménnyé őket. Mármint a program gerincét képező három filmet, melyre együttesen és külön-külön is jelest adhatunk. Lana Gogoberidze rendezte a Néhány interjú magánügyben című kamarajáté­ kot, Krzysztof Kieslowski nevéhez fűző­ dig Az amatőr, Konrad Wolf irányította a Solo Sunny felvételeit. Kezdjük az áttekintést a grúz Gogobe­ ridze drámájával. A sztori egyszerű és banális (mint amilyen egyszerűek és ba­ nálisak az efféle históriák általában). A �roppant elfoglalt Szofiko, a feleség lát­ szólag ügyesen kormányozza családját, ám egy napon rá kell döbbennie arra, hogy hátországa egyensúlya megbomlott. Fér­ je — megunva asszonya örökös távollé­ teit — fiatal nővel vigasztalódik. Mikor elválunk a tragédia peremére jutott fő­ szereplőktől, még sok minden elképzelhe­ tő. A házasságban már nagyok a hajszál­ repedések, de talán még lehetne tenni va­ lamit a harmónia helyreállítása érdeké­ ben. Valószínűbb azonban, hogy Szofiko és Arcsil útja kettéágazik. A befejezetlenség ebben az esetben szomorú konklú­ ziót sejtet. Reálisnak és célszerűnek a válás látszik — s ebben az a lehangoló, hogy két tisztességes ember alól csúszott ki a talaj. Pedig korábban remekül meg­ értették egymást, s szentül meg voltak győződve arról, hogy szövetségük az egész életre szól... A Néhány interjú magánügyben felüle­ tes megközelítésre melodráma (vagy há­ romszög-mese), valójában azonban ennél sokkal több. Mint ahogy az egyik kriti­ kus fogalmazott, a családi konfliktus mé­ lyén az életcélok és igények változásának összeütközése áll — méghozzá sajátosan női aspektusból megörökítve. Itt álljunk meg néhány pillanatra. Ér­ demes felidéznünk Lana Gogoberidze val­ lomását, mert mondatai az értelmezés kul­ csát adják kezünkbe: Azt hiszem, a filmrendezés az, ami­ ről meg szokták állapítani: nem női mesterség. Talán van ebben némi igaz­ ság. Bár nem vagyok benne egészen bi­ zonyos. Magam úgy vélem, mégis van ér­ telme ezzel a nem női „mesterséggel” fog­ lalkoznom. Hogy miért vélem így? Azért, mert, mint nőnek, alkalmam és lehető­ ségem van a nők problémáit a férfiak számára egyszerűen megközelíthetetlen nézőpontból vizsgálni. Pontosabban: olyan pozícióból vizsgálhatom a lányok, asszo­ nyok problémáit, melyet egy férfi nem mindig ért meg, és nem is mindig haj­ landó elfogadni.” Ha valaki az interjú alapján azt hinné, hogy a rendezőnő feminista húrokat pen­ get, biztosíthatom: téved. A Néhány in­ terjú magánügyben egyáltalán nem a női felsőbbrendűség apoteózisa, s a férj sem a tisztességtelen (csapodár, alkoholista, karriervadász stb.) „teremtés koronájá­ nak” karikatúrája. Gogoberidze szemléle­ tének specifikuma abban rejlik hogy a mű­ vész a kialakult szituáció romboló-emésztő következményeire koncentrál — vagy­ is vesztesnek, áldozatnak tekinti zsák­ utcába jutott hőseit. Nem tör pálcát fe­ lettük, a morális kioktatástól is tartózko­ dik, inkább sajnálkozással szemléli a há­ zastársak között egyre növekvő távolsá­ got. Ez lenne a nők problémáinak hami­ sítatlanul asszonyi interpretációja? Rész­ ben igen, de azért más is színezi a ren­ dező felfogását. Az a didaktikus szavak­ ban szerencsére nem megfogalmazott, de a film logikájából következő felismerés, hogy cselekvéseink (önmegvalósításunk) határait körültekintően szükséges kijelöl­ nünk. Szofiko él-hal a közösségért, a mun­ mintáztam meg« — kis híján komolyan káért — és közben megfeledkezik otthoni megsértődtem. Ügy éreztem, el akarnak telepei feltöltéséről. A sok plusz így vá­ tőlem venni valamit, ami csak az enyém.” lik — szükségszerűen — mínusszá, de Az NDK-beli filmesek a hatvanas évek ezért nem a társadalmat kell hibáztatni. második felének kis és nagy forradalmaiból Krzysztof Kieslowski sűrűn csóválja a csupán szerény mértékben vették ki a ré­ fejét Az amatőrben —, hiszen bíráló szen­ szüket: olyan fajta iskola nem verbuváló­ vedéllyel ostorozza a közéleti fonákságo­ dott náluk, mint a lengyeleknél, a csehek­ kat —, de az irónia fegyverét is ügyesen nél, vagy a jugoszlávoknál. Mostanában forgatja. Egészséges derű hatja át a jele­ meghatványozódott a kísérletező kedv, és neteket, s mindvégig érezzük a rendező egyre ígéretesebbek az eredmények. A indulatainak forrását — tudniillik azt, hogy Solo Sunny — melyre a tavalyi nyugat­ értünk haragszik, s nem ellenünk. berlini fesztiválon felfigyelt a világ film­ Az amatőrben a magatartásforma „kör­ közvéleménye — klasszisteljesítrnénynek bejárása” éppolyan lenyűgöző, mint a tekinthető. Kemény realizmus, felfedező társadalmi holdudvar alapos-aprólékos erő, vizuális ötletgazdagság jellemzi: olyan feltérképezése. Filipp Mos — a címbeli mű, mely — amennyiben lenne ilyen mi­ filmes — tulajdonképpen nem a kamerá­ nősítés — „dobogós helyezést” érdemelne. ba szerelmesedett bele, hanem abba a le­ Konrad Wolf a következő szavakkal tár­ hetőségbe — nevezhetnénk missziónak is ta fel elképzelései kártyáit: „Egy slá­ —, melyet a masina berregtetése jelent. gerénekesnő regényét szerettem volna el­ A körülmények alakításának felelősségébe. mondani. A történet a hivatás- és szere­ A környezet jobbításának szándékába. A lemkeresésről, a párválasztás nehézségei­ cselekvés, a beavatkozás, a leleplezés má- ről, a csalódás és beteljesülés mélysége­ morító részegségébe. Metamorfózis eleve­ iről és magasságairól, valamint az újra­ nedik meg a szemünk előtt. Igaza van Ki- kezdés képességének kialakulásáról szól. eslowskinak. Sokféleképpen lehetett vol­ Szeretem Sunnyt, aki mivel nem hal meg, na kibontani a cselekményt. De adjuk át tovább fog élni — és csak remélhetjük, a szót az alkotónak: „Például egy ember hogy sikeresebben, erősebben és boldo­ kamerát kap a kezébe, és azután kiderül, gabban mint eddig...” a kamera a gyáré és nem csinálhatja vele Az énekesnő eredeti foglalkozása ■— azt, amit akar; vagy elmondhattam volna legalábbis így írnák a kérdőívekben — egy olyan ember históriáját, aki felfedezi textilgyári munkás. Szeretne kiemelkedni magában a művészt. És úgy is értelmezhet­ (ez meg a szociológia szóhasználata). ném: valaki olyan képességet fedez fel Sunny a saját bőrén kénytelen tapasztalni, magában, melynek létezéséről korábban hogy a karrierhez még a tehetség és a nem is tudott.” kapcsolat sem elegendő. Alkalmazkodási Filipp Most az a lehetőség keríti hatal­ készség nélkül nem lehet boldogulni ebben mába, melyet a celluloid szalag biztosít a különös miliőben. S, hogy mit takar a számára. Nyitott szemmel járni-kelni, fogalom? Olyan függőségi viszonyt, mely meglesni az eseményeket, rögzíteni a vál­ — fiatal nők esetében — a megaláztatás­ tozásokat — vagy ennek az ellenkező­ sal egyenlő. Sajnos, az épülő szocializmus jét, a mozdulatlanságot —: igen, ez is le­ még nem számolta fel a kizsákmányolás het szenvedély, ennek is van értelme, e vérlázító formáját. Sunny vágyai és le­ ezért is érdemes feláldozni sok mindent. hetőségei dermesztő aszinkronba kerülnek Kieslowskinak nagy „találmánya”, hogy a egymással. De ő nem adja fel a küzdel­ perifériálisnak tetsző filmezés voltaképpen met. Kész arra, hogy pályakezdő fiata­ színe és fonákja annak a gyakorlatnak, lokkal szövetkezzen, mert bízik magában melyet az elsővonalbeli nagyok folytat­ és képességeiben. nak. Szatirikus mozzanatok sora csipkedi A Solo Sunny a hétköznapok gyönyö­ meg a filmkészítési mechanizmust — az rét tárja fel — meg bánatait is. Utóbbi­ ötlet megszületésétől a helyszínek kivá­ ból vastagabban jut a rokonszenves te­ lasztásán át az eszme érlelődéséig, a kész remtésnek, de ennek ellenére indokolat­ produktum elfogadásáig. A „visszacsato­ lan az a simogatásnak szánt dehonesztálás” folyamata ugyancsak hangsúlyos mo­ ció, melyet Wolf fejéhez vágtak egyes tívum Az amatőrben. Emlékezzünk az nyugati kritikusok a film bemutatását kö­ amatőrfilm-szövetség találkozójára, vagy vetően. Ekképpen érveltek: „Sötét pesszi­ Krzysztof Zanussi látogatására; ezekben mizmus árad a műből, voltaképpen min­ az epizódokban a megsemmisítő irónia szí­ denki mindennel elégedetlen. Bátor tett a nei bújkálnak, s a könnyed játék halá­ Solo Sunny; Wolf nem úszik együtt az losan komoly bírálat felkiáltójeleit tartal­ árral.” mazza. Itt szükséges egy kis kitérőt tennünk. Rendezői koncepció és színészi azono­ Hozzászoktunk már ahhoz, hogy egyes sulás közös nevezőiről árulkodik Jerzy szocialista filmek „olvasata” enyhén szól­ Stuhr, az amatőrt megszemélyesítő sze­ va különös a kapitalista sajtóban. Még repjátszó vallomása. A rokonszenves mű­ olyanok is akadtak, akik a Vörös kánya­ vész így ecsetelte az élményt, melynek fa című Suskin-drámában vallásos felhan­ részese lehetett: „Filipp Mos alakját tel­ gokat fedeztek fel (azon az alapon — fur­ jesen a magaménak érzem. Annyira ma­ csa asszociáció! —, hogy az egyik kép­ gaménak, hogy amikor Kieslowski a film sorban kolostor látszik a főhős mögött). végleges összeállítása után azt velem együtt Megszokott, hogy nagy előszeretettel ka­ először megnézte és azt mondta: "Filipp- rolják fel és favorizálják azokat az alko­ ben tulajdonképpen egy kicsit magamat tásokat, melyek a szocialista rendszer hi- �báira és ellentmondásaira hívják fel a fi­ gyelmet. A mi filmköveteinkkel is megesik az ilyesmi. Csak egyetlen példa. A Csa­ ládi tűzfészekért „odaát” sokan azért lel­ kesedtek, mert — úgymond — egy famí­ lia sorsába sűrítetten jeleníti meg a tár­ sadalmi hangulat disszonanciáit. Holott: Tarr Béla nemet is mond, igent is, s egyáltalán nem azzal a szándékkal állt a kamera mögé, hogy a szennyest kitere­ gesse. Azt tűzte „kamerahegyre”, ami nem tetszett neki — s azzal a céllal, hogy az amorális magatartás elleni harc fontos­ ságára figyelmeztessen. Ilyen átlátszó mó­ don nem lenne szabad összetéveszteni a műkritika szempontjait a propaganda frá­ zisaival... Visszatérve a Solo Sunnyra: a filmet csak merő rosszindulattal lehet „negatív lenyomatnak” tekinteni. Tagadhatatlan, hogy több benne az árnyék, mint a fény, ám arról sem feledkezhetünk meg: Kon­ rad Wolf a folytonos küzdelem, az örö­ kös talpraállás értelméről és esélyeiről is beszél. Miért lenne hurrá-optimista? És egyáltalán: mivégre szelídítené meg mű­ vészi helyzetjelentését? Erről egyébként még csak annyit: a szocialista társadalom­ ban senkinek sem lehet érdeke, hogy el­ kenje a problémákat és lakkozzon akkor, amikor SOS-jeleket szükséges kopog­ tatni. Egy szolnoki évadról — évad kezdetén______ Osztályzatok I. Ha az ember nem ér rá hosszú kritikusi fejtegetéseket böngész­ getni, akkor legjobb, ha általában e „szócséplés”, akkor legjobb, ha általában a cik­ kek végén kezdi az olvasást. Többnyire itt derül ki ugyanis — ha kiderül, tet­ szett-e az illető ítésznek a mű (a kép, a koncert, az előadás). Nos, hogy a rutintalan olvasót megkíméljük a felesleges fá­ radalmaktól és ne kelljen átnyalnia né­ hány oldalt, hogy megtudja a végered­ ményt, álljon itt az osztályzat: jó évad volt az 1980/81-es. Sőt, minden kártyá­ mat felfedve folytatom az osztályozást, négy produkciót tartok kiemelkedően jó­ nak (Az ember tragédiája, Születésnap, Pablito nővérei, Amerikai Elektra), ket­ tőt illet jó osztályzat (Bíborsziget, Troilus és Cressida), kettőt pedig a gyenge köze­ pes (Szerelem, ól, Három testőr). Volt még egy — vetélytársak nem lévén — monopol helyzetben levő sikeres gyermek­ előadás (Hókirálynő). Ilyen világos beszéd után megkockázta­ tok magamnak egy rövid kitérőt, mielőtt az osztályzatok részletezésébe fogok. Fel­ tétlenül szükségesnek tartok egy tisztelet­ kört az ún. „szolnoki színház” körül. A „szolnoki színház” A vidéki színhá­ zakra felesküdött lelkesült hívek között bizonyára szentségtörésnek hangzik: „szol­ noki színház” nincsen. Természetesen pon­ árán), még mindig nem sikerült e két vi­ déki színház szerepét, helyét bemérni. Az kiderült, hogy mindkét színházi közösség kiheverte a változást, frissen, megújulva került ki belőle. De a differenciálásra képtelen, elvakult elfogultság — itt min­ den jó, illetve minden rossz — összemos­ hatja egyetlen évad előadásait, és a „szol­ noki színház” jelszava mögött összekeve­ redve felsorakozik értékes és értéktelen. Ezért az egy évadon belüli közös pontokon belül a különbségekre is figyelni kell. Hi­ szen itt egymás munkájára figyelő, de önálló, saját elképzelésekkel és módsze­ rekkel dolgozó rendezők, színészek van­ nak. Ami mégis közös, az minden jó szín­ ház sajátja; szándékuk szerint közéleti, politikus, a befogadót aktivizáló és a mi­ Utópista célokat nem tűzhetünk a fil­ nőségből nem engedő előadásokat próbál­ mesek elé. Hollywooddal nem versenyez­ nak létrehozni. hetünk, s bizonyosnak látszik, hogy a szo­ Osztályzatok II. Hangsúlyoztam már, cialista film még sokáig nem fogja kiszo­ hogy a műsorterv értéke az a toleráns rítani a tőkés ipar számos sikeres produk­ sokszínűség, melyben a különböző közön­ tumát. Van azonban valami, amiben mi ségigények és alkotói módszerek békésen vezetünk, s pozícióinkat még erősíthetjük megférnek. Nem jelenti ez azt, hogy a is. Továbbra is „fel kell fedeznünk”, meg szándékokban, a megvalósításban ne ta­ kell örökítenünk azt a világot és azt a lálnánk lényegi azonosságokat. Így rímel, valóságot, amelyben élünk. Hatásosan. Ér­ erősíti és kiegészíti egymást három pro­ dekesen. Felelősséggel állíthatjuk: a szo­ dukció (Az ember tragédiája a nagyszín­ cialista filmművészetnek kimeríthetetlen házban és a Születésnap, illetve a Pablito az arzenálja. nővérei a szobaszínházban.) Más-más ol­ dalról, de azonos kérdéseket járnak kö­ Veress József rül: az egyes emberek felelőssége, lehető­ ségei, kiszolgáltatottsága, az eszméket al­ kotó ember és az eszmékből kinövő intéz­ ményrendszer kapcsolata... ezekről gon­ tosítani kell ezt a kifejezést, hiszen az dolkodik a színház nyelvén három elő­ ártatlan olvasót, illetve színházlátogatót adás. enyhe tudathasadásos állapotba taszíthat­ Kétségtelen, hogy az évadban az Előadás juk, a „bennfentesekből” pedig feles­ Az ember tragédiája volt. (Hatvan bemu­ leges felháborodást provokálunk ki. Az tatót ért meg, ami vidéki színházról lé­ előbbieknek tehát megnyugtatásul annyit, vén szó kivételesen nagy szám.) Ez a Paál hogy továbbra is működik a színház Szol­ István által rendezett „szentségtörés" fel­ nokon, az utóbbiaknak pedig nem szabad bolygatta a színházi világot. Hiszen elfelejteni: egy szóval sem állítottam, szentségtörés történt: a nézői elvárások hogy a szolnoki színház nem jó. kielégítetlenek maradtak, sorra kicsorbulMi nincsen tehát? Nincsen az az utóbbi tak és sebeket kaptak. Mert ki hallott idők vidék—Pest háborúskodásában és a olyat, hogy az előadás logikáid alapján magyar színházi világban kétségkívül nekem, a nézőnek Lucifer mellé kell állmeglevő forrongásban — kockáztassuk nom az Úr elleni harcban? Emellett már meg: fejlődésben — kialakult misztikus, csak halkan említendő az, hogy a látvá­ szent zarándokhely, ahol a csoda születik. nyos. számtalan kort, helyszínt, szereplőt Nincsen az egyetlen zászló mögött felso­ felvonultató művet amatőrszegénységgel, rakozó, hősies, áldozatokat vállaló nagy egyetlen és állandó díszlettel mindössze csapat. De nincsenek azok a mindenre el­ tízen adják elő. A monumentális felvonu­ szánt színházi terroristák sem, akiket be­ lást, cirkuszi parádét, ...szép embereket” érkezett nagyjaink közül néhányan — a remélő elvárások itt csődöt mondanak. messzi távolból! — látni vélnek. Kétféle nézői magatartás lehetséges ilyen­ Mi van tehát? Van egy idézőjelektől kor. a Ttragédia körüli viták magja is e megfosztott jó szolnoki színház, melyben. kétféle reagálásból állt össze. Az egyik 1. igényes és sokszínű a műsorterv: 2. nagyképű fölénnyel és magabiztossággal dolgozik egy nagyhatású, meghatározó utasítja el a „művészkedő, különcködő” rendezőegyéniség (Paál István); 3. egy-egy kísérletet. A másik — a nyitott, befogadói előadásra csapattá kovácsolódó, a kemény magatartás ez — félreteszi előítéleteit és munkától nem ódzkodó társulat; 4. vala­ az egyszeri előadás érvényességét vizsgál­ mint (nem mellékes!) létezik egy ún. ja. Az utóbbi közelítésmód — melvet al­ kötelességünk — igazolhatja, „problémás” színházat vállaló megyei ve­ kalmazni hogy az iménti kifogások nem szükség­ zetés. Miért fontos mindezt tisztázni akkor, képpen cáfolják a szolnoki előadás érvé­ amikor egyetlen évad értékelése a tét? nyességét. Paál azzal teremt igazat, szín­ Mert a néhány évvel ezelőtti nagy érvá­ padra kívánkozó konfliktushelyzetet, hogy gás után (azaz a Nemzeti Színház átszer­ az egymást erősítő, különálló történetei vezése szolnoki és kaposvári áldozatok sorát folyamattá alakítja. Lucifer és az Úr A szocialista filmek fesztiválja idején természetesen nemcsak a Néhány interjú magánügyben, Az amatőr és a Solo Sunny szerepelt a fővárosi és vidéki mozik műsorán. A kínálatból említést érdemel még a bolgár Csak a szerelem (a szerel­ mi kapcsolat mai változásairól), az Építs házat, ültess fát (a csehszlovák mű az ér­ vényesülés és a bizalom témakörében vizs­ gálódik), valamint a kubai Ötvenöt testvér (megrendítő dokumentum külföldre ke­ rült fiatalok hazalátogatásáról). Több film­ színházban felújították a korábbi sikere­ ket: a rendezvényt ilyenformán felhasz­ nálták arra, hogy a hazai nézők a szoci­ alista kultúra eredményeivel ismerkedhes­ senek. �— Madáchnál eleve adott — szembenállá­ sából itt megszülető és állandóan válto­ zó küzdelem lesz. Kettejük Adómért fo­ lyó párharca közben lelepleződik az a ha­ talmi mechanizmus, mellyel szemben a kiszolgáltatottságban vergődő, küzdő em­ ber egyetlen fegyvert tud szembeállítani; az erkölcsi tartást. Paál emberléptékű vi­ lágot teremt, ahol emberi ravaszság, szá­ mítás és zseniális helyzetfelismerés tartja hatalmon az Urat. Csak így azonosulha­ tunk Lucifer és vele Adám — reményte­ len, de feladhatatlan küszködésével. És így a furcsa logikájú előadásban a kese­ rű zárókép és az Úr hiányzó zárszava el­ lenére a küzdő ember magasztosul fel. Bármilyen szembetűnő is első pillanatra a Tragédia és Paál István másik rendezé­ se a Születésnap különbségei, a két elő­ adás alapvető helyzetazonosságra épült. Egy emberek alkotta szervezet és az egyén, az egyedüli ember találkozásáról és össze­ csapásáról van szó. Ez a találkozás persze különböző szinteken zajlik. Míg Madách darabjában a külső, társadalmi mozgás­ mechanizmusok jelennek meg, addig a Pinter-bemutató a belső, lélektani mozgá­ sokra figyel. Nem az alaposan megkésett magyarországi premier ténye emeli a Szü­ letésnap értékét, nem emiatt tartom az évad legjobb, szinte hibátlan előadásának. Nem részletezve itt az egyébként hihetet­ lenül gondos szakmai munkát, mindenek­ előtt a mély és kegyetlen korrajz megte­ remtése teszi a Születésnapot sokáig em­ lékezetessé. A rendező két apró csavar­ ral számunkra keserűen aktuálissá te­ szi ezt az 1957-ben Angliában írt ún. ab­ szurd drámát. Az egyikről Koltai Tamás ír — SZÍNHÁZ 1981. április —: „...amit a szolnoki előadásban láttunk, az a darab közép-kelet-európai olvasata. Mindenek­ előtt Stanley figurája révén. Kovács La­ jos Stanleyje jellegzetesen értelmiségi tí­ pus...” A másik az a pontos rendezői el­ képzelés, mely megszünteti a pinteri (vagy inkább az értelmezők által Pinternek tu­ lajdonított?) titokzatosságot. A szolnoki Stanley nem egy ismeretlen, misztikus múlttal rendelkező művésziélek. Nem köl­ döknéző közöny, vagy érzelmes nosztalgia űzte őt ebbe az ócska panzióba. (Mert így akármilyen jó színészekkel is, de üres na­ turalizmusba fulladna az előadás, mint lát­ tuk azt az idén egy televíziós filmválto­ zatban.) Stanley szökése politikai jellegű, Goldbergék politikai szervezet tagjai. (Mindegy melyiknek, gondoljunk napja­ ink terrorista csoportjaira. Van belőlük bőven.) Stanley nem „csak úgy” menekül, ő konkrét múlttól, konkrét személyektől fél. És velük találkozik. Ezért születik iga­ zi dráma, valódi összeütközés. Ami a sajátos rendezői értelmezések el­ lenére nem történik meg a Tragédia és a Születésnap esetében, az megtörténik a Pablito nővérei bemutatóján: a rendező meghamisítja a művet. Szerencsére. Csak így születhetett egy alig közepes darab­ ból remek előadás. Manzari írása szinte csak ürügy arra, hogy Árkosi Árpád, a rendező, a végtelenül kifinomult manipu­ lációról — vagy ahogyan a zárda főnök­ asszonya fogalmazza: „az Úr kifürkészhe­ tetlen útjairól” —, eszme és ember kap­ csolatáról gondolkodjék. Azért tud újat mondani ezekről, mert nosztalgiával, em­ lékekkel bearanyozott időpontot, a hit születésének pillanatát vizsgálja. Hazug­ sággal, önkínzással, tébollyal, gyilkosság­ gal mocskolt ez a pillanat. A főnöknő ter­ rorizálja és becsapja a nővéreket, helyet­ tese emberség és szolgálat közt vergődik, a nővérekben a természetes, őszinte em­ beri érzések és a magukra erőszakolt hit küzd egymással. Az erkölcsi egyértelmű­ ségek viszonylagosságát hangsúlyozza a Pablito nővérei azzal, hogy a tettet okai­ val és következményeivel együtt jeleníti meg. A főnöknő egy ember halálát okozza, mivel betartja a zárda szabályait. Ren­ díthetetlenül őrzi és őrizteti az eszmét és közben őrületbe hajszolja a nővéreket. Amikor a naiv hívőket maga mögött tud­ ja, vállalja a rend feloszlatását és felál­ dozza saját embereit. Neki az a fontos, hogy a hit megszületett. Csakhogy csalás­ sal és áldozatok vérével szennyezve. Ár­ kosi rendezésének legfőbb érdeme a na­ turális rítus megteremtése. Ügy mutat be egy szertartást, hogy közben elvárja és lehetővé teszi a nézői azonosulást. Értjük és átéljük a folyamatot. Jól kiegészíti ezeket a bemutatókat a nagyszínház két illúzióromboló előadása (Bíborsziget, Troilus és Cressida). Bulga­ kov is emberek alkotta intézményrend­ szerek torzulásáról beszél, de a színház sze­ repét eltúlzó vak önáltatást durván szét­ rombolja. Az „Ür” a színházba csöppen, és itt még ellenfélre sem talál. A Troilus a mindentudásban tetszelgő embert gú­ nyolja ki, az előadás az emberi butaság­ ról szól. Számtalan változata megjelenik előttünk: a tohonya állatembertől (Ajax —Györgyfalvay Péter), a naivitása, vagy hiúsága miatt rászedhető áldozattól (Hektor—Katona János, Achilles—Fonyó Ist­ ván) a ravasz számítókig. Az utóbbiak csak ahhoz okosak, hogy a betegség — a háború — vámszedői legyenek, ahhoz nem, hogy magát a kórt megszüntessék. Az egyetlen bölcs (Thersites—Jeney István) pedig már az abszurd drámából került ide, és túl mindenen már csak arra képes, hogy kiröhögje a szögesdrótok között ug­ rabugráló társait és a kukák és létrák között (ld: A játszma vége) hempergő szerelmeseket. Ez a bemutató is bizonyítja, hogy Shakes­ peare népszerűsége változatlan, legfel­ jebb az ügyeletes darabok változnak. Ilyen „ügyeletesnek” tűnik a Troilus és Cressi­ da is. Kecskeméti, kaposvári, és budapesti bemutató után került Szolnokra. Ez az egyik legösszetettebb Shakespeare-dráma. Kockázatos vállalkozás, de Horváth Jenő rendezése csökkenti a kockázatot. Keve­ sebbet markol, mint amennyit a mű kí­ nál. Ezt viszont, pontosan, tisztességgel teljesíti. Egyetlen — kétségkívül alapve­ tő — nézőpontból értelmez mindent: az örökké ostoba, háborúkba sodródó és on­ nan kikecmeregni nem tudó embert jele­ níti meg. Ez az ember szánalmas és min­ denekelőtt nevetséges. A mindenre ráte­ lepedő háború árnyékában a szerelem, ba­ rátság, hősiesség csak apró kiütések a háború mocskában fetrengő világ testén. A mocskos szájú Thersites lesz így a fő­ szereplő és a bölcs, öreg Pandarus itt csak a csetlő-botló kerítő. Megváltoznak és többnyire egyszínűvé egyszerűsödnek a szerepek. Felemás tehát az előadás. Hor­ váth Jenő nagy szeletet kanyarított Shakespeare-ből. De meg sem próbálta az egészet. Néhány évvel ezelőtt már sikerrel ját­ szották Kaposvárott a Bíborszigetet. Az akkori előadás rendezője Babarczy Lász­ ló állította színpadra a művet Szolnokon is. Ez a kockázatmentes vállalkozás ga­ rantálta a sikert. Bulgakov népszerűségé­ nek csúcsán sem árt persze megjegyezni, hogy a Bíborsziget nem tartozik legjobb írásai közé. Inkább zseniális vázlat ez. A cselekmény mozgatója a jól ismert, tipikus helyzetek és figurák találkozása: a darab nélkül bemutatóra készülő színház; a sze­ repekre vadászó, nagyképű, álszerény,fél­ tékeny, túlbuzgó színészek; a színpad után kajtató Shakespeare-utód, az elsőműves Ifjú szerző; a mindig kétségbeesett, de mindenből élve kimászó direktor... Mind­ ezek őrölt kavalkádja megspékelve a be­ mutató engedélyezése körüli viharokkal, melyben művészet és politikum egyenlőt­ len harcában végre megszületik a darab, Szavva Lukics tehát — a szükséges „ide­ ológiai vita” után — rábólint, a minden­ re hajlandó szerző felmagasztosul, az igaz­ gató elégedetten omlik székébe. Lesz elő­ adás. Nem nehéz észrevenni, hogy a darab erényei éppen a primitív és hihetetlen, meseszerű alapszituációkból fakadnak. A színészi játéknak, díszletnek, jelmeznek ezt kell — és többnyire sikerül is — a végle­ tekig felerősíteni. Ami talán kevésbé si­ került: a féktelenül mulatságos játék mö­ gött érzékeltetni a helyzet félelmetességét. A várva várt Szavva Lukics megjelené­ sén csak mulatunk, kinevetni merészel­ jük ezt a mozgalmi közhelyekből össze­ gyúrt kispolgárt. Márpedig a zseniális vázlat állandó aktualitása nem engedi ezt meg nekünk. Az eddig említett bemutatókhoz képest témáját és megoldásait illetően is alapve­ tő különbségeket mutat az a lelki pokol­ járás, melyre az Amerikai Elektrával vál­ lalkozott a színház. A bemutató előtt ért­ hetetlennek tűnt, miért bányászta elő Szurdi Miklós O’Neill egyre porosodó egykori sikerét. Bármilyen jól megírt is ez a mű, a cselekmény minden lényeges fordulata erőltetett. A szereplők lépéseit a napja­ inkra túlhaladott, csikorgó, pszichologizáló dramaturgia mozgatja. Mindezek el­ lenére letagadhatatlan, hogy az előadás katarzist hozó élmény volt. Az ember egy idő után elfogadta és ez­ zel félretette az O’Neill-i játékszabályo­ kat. Mert a Mannon-család pusztulását valójában mégsem a dilettáns módon al­ kalmazott freudi tételek, hanem a mögöt­ tük húzódó emberi szenvedélyek okozzák. Jó volt színpadon látni ezeket az élő, ér­ ző, szenvedő embereket, jó volt megfü- �rödni a felcsapó indulatok, vágyak, ösz­ tönök zűrzavarában, jó volt átélni vala­ mit. Mert ez a kétségkívül hagyományos színház ezt adta a nézőnek: az átélés él­ ményét. A lendületes, kitűnő ritmusú ren­ dezés, az ötletes játéktér, a hatásos zene és mindenekelőtt az egymással versengő, nagyszerű színészi alakítások biztosítják a sikert. Szurdi nem „értelmezte” minden­ áron O’Neillt. Elfogadta az írót. Tudta, hogy a felszíni hibákat nem tüntetheti el. De elfeledteti, ha minél mélyebbre ás. És ezt maradéktalanul meg is valósította. Ezért olyan hatásos és felkavaró az elő­ adás. A sikerről szólva nem szabad el feled­ keznünk a Hókirálynőről. Ebben az eset­ ben azt kell hangsúlyoznunk, ami sajnos még nem mindenütt magától értetődő: a színház komolyan vette az előadást. Már a szereposztás is ezt jelzi. Nyoma sincs „a gyerekeknek tartalékcsapat is megteszi”-szemléletnek. A közönséget nem né­ zik gügye felnőtteknek, akikkel csak ripacskodó gügyögéssel lehet szót érteni. Vidám, felszabadult játékra hívnak ben­ nünket. Az éppen most születő közös já­ ték élménye a legfontosabb. Ennek az él­ ménynek részesei a színészek is, akik lát­ ható örömmel, sőt apró rögtönzésekkel vesznek részt a játékban. Feltétlenül szólni kell a balsikerekről is. (Szerelem, ó!, Három testőr). A két elő­ adás külön kezelendő, hiszen sikertelen­ ségük okai is különbözőek. Valószínűleg közös azonban a ki nem mondott cél: kö­ zönségdarabot kell csinálni. Árkosi Ár­ pádnak ez nem sikerült. Igaz, a három színész élvezi a játékot, az ötletek sorra bejönnek. Igazán jól megcsinált produkció. De ha a nagyképű kritikusi arisztokratiz­ mus vádja ér is, kitartok szigorú vélemé­ nyem mellett: az egész vállalkozás méltat­ lan a szolnoki színházhoz. Schisgal darabja üres, igénytelen, értéktelen. A színpadon sem lehet más. Ennek fejében hajlandó vagyok elismerni, hogy az előadás hibátlan, komoly és igényes szakmai munka. De minek? A Szerelem, ó! nem lehetett jó. A Három testőr lehetett volna. Elégedetlenségemet nem a szándékok, hanem a megvalósítás hiányosságai okozzák. Természetesen nem a Dumas által elképzelt testőröket lát­ juk. Három öregedő, életunt testőr robotol­ ja végig a darabot. Unott közönnyel for­ gatják a kardot. Ha muszáj. Végzik a dolgukat. Közéjük cseppen D’Artagnan, ez a vézna, pápaszemes, mitugrász. Vívni nem tud, de tudja mit akar. Ő a jövő embere. Céljai vannak, és ezekhez meg is találja az eszközt. Lázas „árnyékbokszolással” pattog a háttérben, míg a többiek halom­ ra ölik az ellenséget. Aztán a kézfogás­ nál, kitüntetésnél egyszercsak előterem ez a törtető pojáca és learatja a sikert. Kb. erről szól a Fábri Péter által átírt szol­ noki Három testőr. A szándékok tehát vi­ lágosak. Tudjuk, miről szól a produkció, de nem élvezzük. Pedig kitűnő a szerep­ osztás — felvonul majd’ mindenki, aki „számít” —, jó a zene. És mégis: nézelő­ dünk, unatkozunk. A túlkomplikált díszle­ tet, a lányokat, az előkandikáló mikrofo­ nokat nézzük, és nem értjük, hogy ez a sok remek színész miért van erre a cél nél­ küli jövés-menésre, ácsorgásra kárhoztatva. Szurdi Miklós, a rendező talán attól tar­ tott, hogy az ötletek, a poének gyengítik a „komoly mondanivaló” erejét. Ez a té­ vedése akadályozhatta abban, hogy bár­ mit is kezdjen az elképzelt groteszk ki­ indulóhelyzettel. Így ez a Három testőr csak egy jó szándékú, de ötlettelen, tempótlan, sikertelen kísérlet maradt. És a színészek? Produkciókról, illetve azok kapcsán rendezőkről esett eddig első­ sorban. szó. Színészekről szinte semmi. Azt a félreértést erősíthette ez. miszerint az ún. rendezői színházé a jövő, a színész csak eszköz. Ez persze nem igaz. Az viszont igen, hogy néhány színházban — ahol igazi kö­ zösségek létrejöttének lehetőségei mutat­ koznak — eltűnőben vannak az önkielégítő jutalomjátékokra épülő rutinelőadások. A produkció a fontos, melyben emberek egy csoportja — köztük a színészek — közölni akar velünk valamit. Furcsa módon ezek­ ben a színházakban születnek a legjobb színészi alakítások is. Könnyen feloldha­ tó paradoxon ez. Nyilvánvaló, hogy az egymást segítő, egymásra figyelő csapat­ munka alapfeltétele és biztosítéka a jó egyéni alakításnak. Egymás kölcsönös ki­ szolgálása feltétlenül magasabb színvonalú színjátszást eredményez, mint amikor mindenki azt az egy-két sztárt szolgálja, akinek kedvéért a produkció megszületik. Elég itt utalni a négy legjobb előadásban megvalósuló színészi összmunkára. A Pablito nővérei a csapatjáték remek példája, az Amerikai Elektra pedig annak fényes bizonyítéka, hogy így is születhetnek emlé­ kezetesen nagy színészi alakítások (Chris­ tine — Margittai Ági, Lavinia — Udva­ ros Dorottya, Orin — Ivánka Csaba.) Két alakításról feltétlenül külön kell szólni. Természetesen külön hangsúlyozan­ dó a nyilvánvaló szubjektivitás és az eset­ leges elfogultság. Tehát: alulírott kriti­ kusnak ezek tetszettek legjobban. Az egyik Jeney István Goldbergje a Születésnapban. Amint belép, ideges re­ megéssel töltődik fel minden. Félelmetes. Taszítja és megbabonázza partnerét. Még nem csinált semmit, csak magabiztosan sétál fel s alá az ismeretlen panzióban, de mi már kínosan feszengünk. Arad be­ lőle az a tudat, hogy minden az övé, mindenhez joga van. Vele szemben elbi­ zonytalanodunk abban is, amit tudunk, idegenként mozgunk saját otthonunkban. Mert ő viszont mindenütt otthon van. Bántóan éles hangja belehasít a csendbe, mintha kést állítana a levegőbe. Mindenki felett rendelkezik. Hatalmában tetszeleg a kisember. Ez Jeney alakításának kulcsa. Goldbergje valahol érzi kisszerűségét, je­ lentéktelenségét. Embertelen kegyetlensé­ gével ezt takargatja mindenáron. Állan­ dóan fél a lelepleződéstől, ezért keresi folyton hatalma bizonyítékait. Így kínoz és aláz meg másokat a végtelenségig és így hal meg benne lassan az ember. Csak egy szörny marad. A másik emlékezetes színészi munka számomra Ivánka Csaba Orinja az Ame­ rikai Elektrában. A bölcs rálátás és az érzékeny beleélés összetettsége jellemzi a játékát. Orin maga a megtestesült bi­ zonytalanság. Azonosulni vagy kilépni, részt venni vagy megítélni, belül maradva küszködni vagy kívülállóként másfelé in­ dulni? Ezek a választások gyötrik, ezek hajtják meghasonlásba kortársunkat, ezt a megöregedett kamaszt. Orin megjárta a háborút, egy pillanatra kiszabadulha­ tott az önpusztító, haldokló Mannon-családból. Messziről érkezve jól látja a csődöt, de látja a rá kiosztott szerepet is a kiút­ talanság haláltusájában. A kötődés és el­ szakadás egyidejű kettősségéből építi fel Ivánka eddigi legjobb alakítását. * Az osztályzást idő előtt elvégeztem. Mi állhat itt végső összegzésként? Néhány — a kibicnek úgysem drága — jó tanács il­ lene. de erre a nagyképű gesztusra nin­ csen szüksége a színháznak. Egy bizonyos: a minőségből nem szabad engedni. Még az ún. „közönségdaraboknál” sem. Bizo­ nyítják ezt az idei balsikerek. Az igényes, színvonalas előadás is lehet vonzó. Bizo­ nyítják ezt az idei sikerek. A minőség tartására megvan minden re­ mény. Alapvető személyi változások nin­ csenek, a műsorterv is kialakulóban. Jó évad elé nézünk. Bérczes László Ancsel Éva: Írás az éthoszróI Rejtőzködő, vékonyka kötet a könyvheti kiadványok sorában Ancsel Éva legújabb munkája. Nagy formátumú viszont ezúttal is a gondolat, amely — A szabadság dilemmái, A megrendült öntudat mítoszai, a Töredé­ kek az emberi teljességről, a Történelem és alternatívák társaként — e tanulmánymére­ tű könyvet életre hívta. Hisz nem direkt reflexiói ezek — mint ahogyan felületes meg­ közelítésben vélhetnénk —a politikai, ideoló­ giai szükségleteknek, nem a szellemi élet konjunkturális igényeit hivatottak kielégíte­ ni, hanem fordítva: mintegy előlegzett vá­ laszoknak tekinthetők a társadalmi praxis­ ban még csak formálódó, sokszor még ki sem mondott kérdésekre, s így legfeljebb igazolják — de nem kiszolgálják — az er­ kölcsi, etikai kérdések iránti növekvő ér­ deklődést. Így értelmezhető Ancsel abbéli törekvése ís, hogy az „itt és most” paraméterei által mindig viszonylagossá redukált erkölcshöz képest keres mérceként tételezett abszolút értéket akkor, amikor sürgetőbbnek látszik a morál általános természetének szocialista viszonyok közötti módosulásait leírni és ele­ mezni. De miután teoretikus szándéka vé­ gül is az erkölcs és történelem, az erkölcs és politika összefüggéseinek viszonylatában teljesül, egyáltalán nem lehet időszerűtlen­ nek minősíteni gondolatait. Ancsel az éthosz fogalmát használja meg­ különböztető értelemben, „az uralkodó nor­ mák által szabályozott és a szokások által garantált, történelmileg változó erkölcsökkel szemben” és — lévén szokatlan, kevéssé ismert kifejezés — sokoldalú bemutatására törekszik. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy ha a viszonylagos állandót jelenti is a morál folyamatos változásai közepette �nem tekinthető a történelemtől független, örök emberi kategóriának, sőt, „az éthosz talaja — ha ugyan ez talaj! — a munka és tulajdon elkülönülésével létrejött szakadék”, amely antagonizmus a modern polgári tár­ sadalomban az „anonim bűnösség” világá­ ban a legerőteljesebb. „Mert vajon van-e és lehet-e bűn ott, ahol a politikai gazdaság­ tan megbíráltan is tovább uralkodik az élet fölött, ahol a puszta készpénzfizetés minden erkölcsi sallangot leszaggat az em­ beri viszonylatokról —, s ahol minden em­ bernek megvan az ára.” „Visszaadni a bűn nevét” morális és nemcsak jogi értelemben ■— sugallja, tehát az éthosz parancsa, a tör­ ténelem viszont épenséggel a negativitás szerepét „törekszik elhallgatni”, s ezáltal igazolni. „A kanti, hegeli, marxi tudás a rossz szerepéről a történelemben minden bizonnyal a legnehezebben elviselhető igaz­ ság” — írja Ancsel Éva. „De nem is arról van szó elsősorban, hogy hogyan viseli ezt a tudást a szubjektum maga, hanem arról, hogy hogyan lehet és kell ismerni a rossz szerepét mindenfajta rossznak a fatalizálása és a mindenkor fennálló viszonyok apológiája nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez a tudás nem »bontható le« oly módon, hogy ennek alapján az ember rezignáltan rábólintson mindenre, ami rossz, eleve föltételezve, hogy az hajtó­ ereje a haladásnak.” De ha egyáltalán elismerjük a ne­ gativitás „történelmi küldetését”, „ha meg­ értjük, hogy lennie kell kufárságnak, ak­ kor hogyan ítélhetünk a kufárok felett?” — fogalmazza konkrét kérdéssé Ancsel az em­ ber dilemmáját és így válaszol: „Azt hi­ szem, semmi sem lehetetlenebb, mint azt képzelnünk, hogy lehet létezni az emberélet közegében és nem hátrahőkölni az emberi aljasságtól, belátván, hogy a világtörténelmi fejlődés szempontjából »végső soron« semmi jelentősége nincsen — ha ugyan nem tölt be éppen előrehajtó szerepet. Legalább annyi­ ra lehetetlen ez, mint a fordítottja: az em­ berélet mércéit alkalmazni arra, amit tör­ ténelemnek szoktunk nevezni. Mert — ahogy Marx írja — az elidegenülés lényegében van megalapozva, hogy a nemzetgazdaság­ tan és a morál ellentétes mércét alkalmaz az emberre. De mit tehet és mit tegyen maga az ember? Nem alkalmazhatja ember­ életének mércéit a történelemre, de azért le sem mondhat róluk. Alkalmazni lehet és kell tehát az éthoszt az élet dimenzióiban.” A történelmi progresszió és az' éthosz el­ lentmondásos viszonya ugyanakkor megenge­ di — sőt feltételezi — az értelmes cselekvés lehetőségét akkor is, „ha nincs, mert adott esetben nem lehet összhangban az éthosz princípiumával. Így válhat elkerülhetetlenné adott helyzetben az erőszak választása, vagy olyan érdekeltségek mozgásba hozatala, ame­ lyek közvetlenül nem segítik elő az emberek összetartozásának erősödését. Csakhogy min­ dezt valóban tudva kell tenni, mert ez a tu­ dás, az ilyenkor elkerülhetetlenül vállalt el­ lentmondásnak a tudása lehet csak biztosí­ ték arra, hogy ne váljék megszokottá az, ami puszta kényszerűség. Még fontosabb, hogy ne stilizálódjék heorikus tetté, a forradalmi magatartás kritériumává.. Az ideiglenesen fölfüggesztett, de érvényében meg nem tamég nem involválja az éthoszt — és megforgadott éthosznak nem szabad a felejtés sor­ sára jutnia. A történelmi progresszió és az emberi éthosz követelményeinek kereszte­ ződését éppen azért szükséges újrafogalmazni, mert a lehetséges összhang illúziója a tévutak egyik gyakori forrása. Ami progresszív, az még nem involválja az éthoszt — és megfor­ dítva sem. Az éthosz egyeduralmának, egye­ düli vezérelvként való működésének hiedel­ me ilyen vagy amolyan formában tolsztojanizmushoz vezet, ennek ellenpólusa pedig vak behódolást jelenthet annak a kényszerűség­ nek, hogy osztálytársadalmi viszonyok ellen csak osztálytársadalmi eszközökkel lehet föl­ lépni.” A történelem és az éthosz „kereszteződé­ sének” leírását szolgálja Ancsel gondolat­ menetében az egyértelműség kategóriája is. „Az egyértelműséget olyan princípiumként működő bizonyosságnak tekintem, mely megítélési bázist, cselekvést meghatározó el­ vet jelent, de nem kötelező — másokra, avagy mindenkire kötelező — célt. Olyan bizonyosság ez, amely nem zárja ki a szkep­ szist. Ügy gondolom — írja —, lehetséges metrioszt (középértéket) keresni és találni az egyértelműség, avagy a bizonyosság és a szkepszis között. Sőt, ez szükséges is, hogy a bizonyosság ne merevedjék rögeszmévé és ne változzék hitté. Mert a bizonyosság nem tudás és nem hit. Eredhet tudásból, akkor sem azonos vele. A bizonyosság lényegében az, aminek alapján igent mondunk, vagy nemet, magunkévá fogadunk vagy eltaszí­ tunk.” Ancsel — lényegében egész könyvé­ vel — arra keresi a választ, hogy „nyújt-e a marxizmus egyértelműséget az éthosz szá­ mára — s vajon ez kimerül-e a kommuniz­ mus ígéretében?” Arra a következtetésre jut, hogy a marxizmusban van ilyen bizonyos­ ság, „mely nem tagadás, nem posztulálás, ha­ nem fölismerés, amely gyakorlati követelést implikál és szemléletet, életvitelt is megha­ tározó princípiummá lehet. Ez az egyszerű fölismerés úgy fogalmazható meg, hogy a tárgyi-anyagi gazdaság létrehozóinak kisemmizettsége, alárendeltsége nem lehet a világ rendje, hanem megszüntetendő és meg­ szüntethető történelmi állapot, mely ellent­ mondások és szenvedések egész sorának alap­ ját jelenti... Ez az egyértelműség meghatároz­ hatja az emberi életvitelt és magatartást, s mivel az anonim bűnösség alapját föltárja, az éthosz helyét is kijelöli: szemben minden osz­ tálytársadalmisággal. Kijelöli, de nem biztosítja ezt a helyet, s itt mégiscsak egy paradoxon­ nal van dolgunk: mert nem lehet teljes kö­ vetkezetességgel tagadni az osztálytársadal­ miságot a benne élőknek, mégha föllépnek is ellene — ez a történelmi helyzet pedig valóban nem mentes a tragikumtól.” Ez magyarázza az emberi kapcsolatok konf­ liktusait is, mert ahogyan „nem lehet föl­ szólító módban beszélni arról, hogy az em­ bernek mi iránt legyen szükséglete... nem lehet kötelességként, normaként szólni a szeretetről” sem. „Kontaktusok az emberek közt természetesen minden társadalomban létrejönnek, de sem az összetartozás föl­ ismerését nem hozzák szükségképpen létre, sem pedig az éthoszt. Nélkülük viszont ét­ hosz nem születhet... A polgári világ lakha­ tatlanságát az allegorikus érintkezés, a talá­ nyok formáját öltő beszéd torzító és kínzó hatásai nélkül nem lehet teljesen megérteni. Akik ilyenné teszik ezt a világot, azok is feszengenek benne, mint ahogy vergődnek mások gyanakvásának, vagy totális érdekte­ lenségének hálójában; megfosztva a kölcsö­ nös egymástismerés nélkülözhetetlen örö­ métől... Az összetartozás... sem éthosz még, miként a kontaktusteremtés képessége sem. De nélküle éthosz sem születhet, mert az a legmagányosabb emberi lény tettében is a mások idegenségének tagadása, a határok le­ bontása. Annak kinyilvánítása, hogy az osz­ tálytársadalmiság nem mindenható, meg kevésbé természetes. Így őrzi az éthosz az emberi lényeget, így mutat túl a jelen kor­ látain a jelenben, kioldozva az élet — ne kérdezzü, hogy mennyi időre —, a morális szűkösség béklyóiból.” Ancsel Éva tanulmánya nem könnyű ol­ vasmány de gondolatmenetét követni ka­ matozó vállalkozás, hisz — mint ahogyan a citátumok is jelezhetik — nem csak az eti­ kai kérdésekben leszünk tájékozottabbak általa. hanem lehetőségeinkről, feladatainkról - s ami megvalósításuk feltétele — önma­ gunkról tudunk meg sok újat, emberi ter­ mészetünk eddig nem - vagy nem ígv ismert vonását. Írásában tiszteletet parancsoló szellemi elődök (egyebek közt Kant és Hegel Marx és Engels, Heidegger és Niet­ zsche,’ Iszaak Babel, Dosztojevszkij, Franz Kafka Thomas Mann, Ady, József Attila, Lukács György) igazolják —szavaikkal, vagy sorsukkal — az éthosz tényét és értelmét. (Magvető, 1981.) Csongrády Béla Énekfogytiglan LADÁNYI MIHÁLY: TORKOMBAN SÓHAJOKKAL UTASSY JÓZSEF: POKOLBÓL JÖVET A két könyv rokonságot mutat egymással, tartalmi, hangulati, nyelvi megformálási szempontból egyaránt. Jól megfigyelhető bennük például a haza—költészet—szerelem hármas egysége. A visszafogottság, befeléfordulás, torokhangra emlékeztető megszóla­ lások — amelyeket kimutathatunk a szerzők korábbi köteteihez képest — ugyancsak test­ véri kapcsolatot mutatnak. „Kifulladva,/ amikor már zihál a tüdő,/ mikor már pislákol csak az élet,/ az emberi/ elhagyják ellenségei” — Ladányi: Kifulladva; „Utolsó tantuszommal,/ a teleholddal hívom föl a figyelmed:/ úgy dől belőlem a dögszag,/ mint egy fölakasztott ku­ tyából. ’ — Utassy cím nélküli keresztverséből. Ezek az idézetek — és a két könyv ha­ sonló költeményei — azt igazolják, hogy a létérzékelés dimenziói a személyesség irá­ nyába mozdultak el; veszített erejéből a Pe­ tőfire emlékeztető lobogás; az indulatok he­ lyet elfoglalja az emberi értékekért való pe­ reskedés. Amikor ezeket a tényeket meg­ állapítjuk, eszünkbe jut az a Ladányi, aki a mindennapok ellen nyílt lázadásokat ve­ zetett, kiskocsmákban, vidéki állomásokon irta verseit; a be nem illeszkedések villoni értelmében élt. Ugyanakkor megjelenik előt­ tünk a Tüzem, lobogóm Utassyja is: szoci­ ális-erotikus lendülettel, nyers szókimondás­ sal, ítélkező gesztusokkal, páratlan hetyke­ séggel. Még a második kötetében (Csillagok árvája) is találunk bőven olyan költeménye­ ket, amelyekben váteszi kinyilatkoztatással szólal meg. Mi az oka, hogy a fiatalság min­ dent elsöprő, mámoros dala visszafojtott torokhanggá változott? Elsősorban elhatalma­ sodó betegsége. Mindezt tetézte a körforgás reménytelenségének felismerése, ami egyre hatalmasodó hiányt vált ki belőle. Különö­ sen, amióta Nagy László, Kormos István meghalt. Tőlük versben is búcsúzik: „Hát megnyílt a föld alattad, Pistám!/ Már méte­ res lehet szakállad,/ Érted én, árván maradt tanítvány,/ üvölthetnék, mint a vadállat.” „kikeleti zöldözönben vigyázlak világba öl­ tözötten/ orcámra permeteg bánat nem kell/ fájdalom vizének ott a tenger/ZENG HANT ALÓL IS ZENG/ A SZAVAD ZENG”. Az Ezüst rablánc ciklusban olvashatjuk az Eset, Aki maga ele mered, Félek már, Halálra váltan, Daltalanul, Holtpont, Szárnyasoltár, A mélységekről című verseket is, amelyekből szintén a megrendültség, a pokol, a megfeszítettség megéltsége tör fel. Külön ki kell emelni Utassy József címadó versét — Po­ kolból jövet. Nem csak a ciklusnak, hanem a kötetnek is egyik legmegrázóbb darabja: „Jövök a pokolból,/ kór tüze ragyogtat,/ megettem egy mázsa gyógyszert, mégsem enyhül kínom. Jövök a pokolból,/ immáron öt méve/ úgy járok én oda, mintha/ ottho­ nomba mennék./ Otthonomba, végleg/ té­ bolydába zárva:/ ments meg engem ifjúsá­ gom,/ te egyetlen árva.” Ladányi Mihály sóhajainak okát nem könnyű kitapintani. Abban biztosak lehe­ tünk, hogy a csalódásai közrejátszanak. Bertha Bulcsunak így vall az Írók műhelyé­ ben című interjúkötetben: „Sajnos, az úgy­ nevezett munkásosztály sok esetben köve­ tője a kispolgárságnak. Rossz véleményem van a kispolgári vircsaftról, ami berág­ hatja magát a mozgalomba... Azzal le kel­ lett számolnom, hogy én érvényes recepteket tudok adni a jövő csinálásához... Az emberek­ ben van egy bizonyos közöny és gyávaság... A legnagyobb hazai gond szerintem az ér­ dektelenség, az, hogy az emberek cinikusak a társadalom menetével szemben... Nem ér- �zik az emberek, hogy közösségben élnek, s az utca és a gyár az övéké...” Az évek mú­ lása, a család kijózanító ereje meghatározó lett: .....a fiatalkori forradalmiságban sok a szerepjátszás, a romantika, a hősi póz. Ami aztán a versekben fényt is kap. A költészet rendkívüli szuggesztivitása révén ez a hősi póz szépen fest. Aztán, ha az ember kicsit vénül, észreveszi, hogy nem minden úgy van, ahogy az az ifjúkori romantikus póz­ ból látszott...” Nosztalgikus hang is kevere­ dik a Torkomban sóhajokkal című kötet ver­ seibe. A szülőföldjét elhagyó vándor nosz­ talgiája ez, ami a nagyvárosi élet eluta­ sításában, a „mindenütt otthon” költői alap­ állástól való távolodásban fejeződik ki. La­ dányi Mihály ismert beszélő figurái is bá­ tortalanabbak lettek. A vers hőse lehajtott fejjel jár. Csavargó gesztusait fájdalmas re­ zignáltsággal vallja be. Ha visszalapozunk Ladányi költészetében, már az 1974-ben megjelent Kitépett tollú szél (kilencedik kö­ tete) is hordoz hasonló motívumokat. Az azó­ ta megjelent könyvek pedig egyre jobban fölerősítették mindezt. Amikor a két költő legújabb könyvét ol­ vassuk, emlékek ébrednek bennünk: Váci Mihály fájdalmas paradoxona; József Atti­ la meditációs érzékenysége; Tersánszky Jó­ zsi Jenő szabadságvágya; Petőfi lobogása, Villon legendás poéta szerepe; Berda József polgárpukkasztó egyszerűsége; Kormos Ist­ ván legényes kiállása; Arany János derűsenszomorú epigrammái; Nagy László tisztasá­ ga; Illyés Gyula felelősségtudata; Juhász Ferenc mindenséglírája; Babits Mihály népköltészet-főnixmadara; Bartók tiszta forrá­ sa; Radnóti Miklós elysiumi mezeje. Mind­ ez azt is elárulja, hogy a Torkomban sóha­ jokkal és a Pokolból jövet asszociációs kö­ re igen tág. Egyben arról is árulkodik, kik­ hez kötődnek szorosabban. A látleletkészítés — persze — mozaikszerű, mivel Ladányi Mihály és Utassy József költészete sok el­ lentmondást hordoznak magukban. A köz­ életi-közösségi indulat, a politikusság, a Ju­ lien Sorel-i vágy, a kibeszélés megejtő köz­ vetlensége, az önéletrajzszerű vallomásos­ ság, magyarságélmény, felfokozott érzékeny­ ség kibékíthetetlen harcot eredményez mindkettőjüknél. „Születtem sónak, jókedvet ízesíteni,/ születtem színnek, hangnak, ta­ pintás gyönyörének,/ itt jártam símogatásra kész tenyérrel,/ az örömöt akartam fölmu­ tatni vele./ De mindig szél fújt és eső esett,/ bírák, gyámok és őrök ültek mellém./ Hát csak a tévelygés örömei maradtak,/ kocs­ mák, szerelmek, és persze álmok,/ hogy el­ jön az a kor, azért is eljön.” — olvashat­ juk Ladányi Égő liftben című költeményét. Utassy József könyvéből pedig az Eset, Sö­ tétedem, A kör átváltozásai, Holtpont, Szár­ nyasoltár, Paradicsomi tűzmadár mutat ro­ konságot. Az ellentmondás feszültsége ilyen képek­ ben realizálódik: „a félelem megunta me­ leg fészkét”, „bemondjuk magányunk hívó­ számát”, „elmehetek emlékeim krematóriu­ mába”, „milyen bőbeszédű benne a semmi”, „gyújtogatsz bennem szerteszét”, „lázadás dala rossz fogként hull ki számból”, „ma­ gamra csukom szempillámat”, „a szerelem üres papírlapokkal van teli”, „megbúvok szemed balsarkában”, „ágyékok gyantailla­ tát szívtam magamba”, „szájamba epigram­ mát tömtek”, „gyönyörködtem sebemben” — Ladányi; „esteledik a Zéró kilométerkö­ ve”, „a Mester most önti fölém az egek nagy­ harangját”, „szemébe csöppent a tenger”, „gyöngybaglyasodva lesem a hulla Holdat”, „zendítsd rám a csontok csöndjét”, „tova­ tündököl asszonyom”, „kék tavon szürke­ hályog a pára”, „éhes vagyok a Tilalomfá­ ra”, „szerelem gyűrűsférge vagy”, „szekerek hordják haza a homályt” — Utassy. A nosztalgia és az irónia egyszerre jelenik meg ezekben a képekben. Azonosulás és el­ távolodás, hűség és hűtlenség, történelmi el­ merengés és jelen — mind-mind olyan moz­ zanat, amely része a megjelenítésnek. Idealiz­ mus és józan realizmus alakítja-formálja egy­ szerre. Janus-arcúnak tűnik ez a szerep. A valóságban azonban szerves egységet alkot Ladányi Mihálynál és Utassy Józsefnél is. Természetes és intim légkört teremtő szava­ kat használnak mindketten. Olykor-olykor társalgó stílusban. A régi nyelvi formákat csak ritkán használják, fontosabb számukra, amit mondanak. Utassynál megfigyelhető az is, hogy a katartikus feloldást a mágikus siratókban keresi. A szerelem külön fejezet Ladányi Mihály és Utassy József költészetében. Gyönyörű ver­ sekben vallottak már korábban is róla: Szép­ séges asszony, Nyár, Mint a gyökér, Imasző­ nyeg, Tüzet hoztam, Menedék — Ladányi; Pohárköszöntő, Hófehérke. Zöld láz, Egy pil­ lanat rögzítése, Egészségedre!, Derengők. — Utassy. A torkomban sóhajokkal és a Pokol­ ból jövet egész ciklust szentel a szerelmes verseknek, Ladányinál Éden-konzerv, Utassy­ nál pedig Áve, Éva! címmel. Ezekben a ver­ sekben — csakúgy, mint a Levélben, Tava­ szi naplóban, Mint a kenyérben — Ladányi Mihály szerelem utáni sóvárgása, a „valami elveszett” fájdalma fogalmazódik meg. Utas­ sy Józsefnél viszont a szerelmes versek nem csak nosztalgikus perelések, hanem kapasz­ kodók is egyben. Az is bizonyítja mindezt, hogy több vers esetében él a kötetbeli újra­ közlés lehetőségével — Tél, Ének virág he­ lyett, A szerelem szélen. Ezek a páratlanul szép költemények a szerelem megtartó ere­ jéről tudósítanak. Oldják az egész kötetben végighúzódó rettenetet, elterelik az olvasó figyelmét a költő esendő voltáról, olykor­ olykor erőt adnak a programversek kimon­ dására, földig alázva is másokért éneklésre. Összességében elmondhatjuk Ladány Mi­ hály és Utassy József verseskötetéről, hogy az „élet sűrűjéből” merítenek Elkötelezett­ ségüket morális elszántság hatja át. Nyelv­ teremtő képeségüket most is jól kamatoz­ tatták: újszerű képekkel, feszültségeket ma­ gukba záró tömörítésekkel, döbbentik meg az olvasót. Utassy József — amit korábbi köteteiben is tett — saját magát vértezi föl látomásaiban. Ettől sokszor mitologikus hangvétel keveredik költeményeibe, ami csak Fekete korall A borítón a cím fölött glóriás gyermek­ arc. A belső címlap csak annyit mond: an­ tológia. Szerényen rejti azt, amit csak Ke­ rekes György előszava árul el: a születőben levő magyar cigánylíra antológiáját tartjuk a kezünkben. (Megjelentetéséért a Táncsics Könyvkiadót, a fotóanyagért Gránitz Mik­ lóst és Soós Györgyöt illeti dicséret.) A hét költő verseiből „küldetéses” kötet állt össze. Igaz, hogy e szerzőket a közös léthelyzet utalta egy táborba, költői elképzeléseik azonban — már ez pozitívum — külön uta­ kat járó egyéniségekre vallanak. Az anto­ lógia egységét csak erősíti, hogy az egyes verscsokrok mögött szinte tapinthatóan ér­ ződik a magyarországi cigányság heterogeni­ tása, azaz az eltérő talaj, amely a versek egyes szerzőit útjára bocsátotta. A kötet bevezetője a versanyag társada­ lompolitikai küldetését emeli ki: az antoló­ gia üzenetét a magyar—cigány viszonyban, fokozza a hatást. Ezzel függ össze befeléfordulása, Istennel való perelése. Különös hang­ súlyt. kap a megfeszíttetés, a kereszt, amit betegségéhez vezethetünk vissza. Jelen van az énkettőzés, ami ugyancsak itt gyökerezik. Mindkét költő magyarságélménye sokkal visszafogottabb lett. A tőlük megszokott programversek most elmaradoznak. Inkább csak a sorok közt vannak jelen olyan motí­ vumok, amelyek forradalmiságukra vallanak. Továbbra is jellemző maradt mindkettőjük­ re a mesterkéletlenség, a rendkívüli közvet­ lenség, magával ragadó természetesség. Min­ dezek nagy szerepet játszanak abban, hogy olvasótáboruk nagy. Verseik igazi hatása el­ sősorban mégis a kép- és reflexteremtő ké­ pességükben gyökerezik. Ehhez hozzáadó­ dik a jellegzetesen rokon önirónia. Ladányi Mihály magánélmény-tartalomként jelenít meg mindent. Önarcképformálásában van módszerének lényege. Mindez megfigyelhető Utassynál is, de nem általános. Jellemző műfajuk az elégia. Társadalmi aggodalmuk nem lebecsülendő a „konszolidált körülmé­ nyek között”. Tiszteletet parancsoló versbeli kiáltásuk. Ladányi Mihály sokszor rajzol mostani kötetében is megrendítően pontos képet a „csorda-emberekről”. A drámai fe­ szültség, gondolati-képi sűrítés mesterének bizonyulnak. A Tengerlátó motívum Utassy Pokolból jövet című könyvében ugyanúgy végighúzódik, mint a Csillagok árvájában. A természet szépségéről, a gyermekkorról is szívet melegítve vallanak. Mindkét könyv erkölcsi parancsa: küzdjünk egy embersége­ sebb életért!; harcoljunk a közöny, a kon­ formizmus, a nyárspolgáriság ellen. Mindkét költő sokkal személyesebb lett; kitárják ön­ magukat. Nyelvi invenciójukat megőrizve — megváltozott hangszerelésben szólalnak meg. Cinizmusuk éléből is sokat veszítettek. A maguk kis különbékéjüket megkötötték, de az ügy szempontjából semmiféle kompro­ misszumról nem beszélhetünk. Ugyanazzal az elkötelezettséggel énekelnek, de a régi „kétségbeesett kiáltozások” sóhajokká vál­ nak. (Szépirodalmi). Madár János másrészt a cigány értelmiséget sajátos kul­ turális szituációjában helyezi el. A művek esélyt jelentenek, lehetőséget a megismerés­ re, a szegénységtől reflexszerűen elforduló tekintet visszavezetésére, az előítéletek elve­ tésére ebben a — Balogh Attila kifejezé­ sével élve — „cigányviccekkel teleröhögött országban”. Már itt jeleznünk kell, hogy az antológiában nyoma sincs a türelmetlenség­ nek, a költők nem öltik magukra az osto­ rozó próféta szőrcsuháját. Versben beszél­ nek, nem „tudományos igényű, félhivatalos és magántermészetű ítéletek és vélemények” nyelvén: szelíden szólnak sérelmekről, kire­ kesztettségről, nyomorról, kiszolgáltatottság­ ról. Szelíden szólnak szerelemről, munkáról, családról, örömről is. Az előszónak csak egyetlen bevezető félmondata utal a ver­ sek adta „esztétikai élményekre”. Bár elis­ merjük annak a jogosságát, hogy épp e köl­ temények esetében többszörösen lényegesebb a mit jelent? kérdése, figyelnünk kell — versekről lévén szó — a hogyan jelent? kér­ désre is. �A kötetben két teljes fegyverzetben elő­ lépő, érett költőt találunk. Egyikük Balogh Attila. Valamennyi itt szereplő versét ol­ vashattuk már tavaly megjelent köteté­ ben (Lendítem lábamat), ám az antológiá­ ban szereplő szövegek — gyengédebben, vagy erőteljesebben — a kötetbeliek változa­ tai. A csiszolás használt a költeményeknek, lágyabbá, érettebbé váltak általa. Csupa ma­ gánbeszéd, soliloquia minden verse: Balogh önmagának énekel. Helyét keresve egyre pontosabban fogalmazza meg léthelyzetét. Rendkívüli szenvedéseiben a szegénység élő­ halottjai, az állami gondozott gyerekek, a kitaszítottak sorsközössége ad neki erőt. Felfokozott személyessége — választott köl­ tőelődjének, József Attilának verseihez ha­ sonlóan — az egyediben, a partikuláris­ ban mutatja föl a társadalmilag érvényes ítéleteket. Saját helyzetének fölmérésétől jut el az „itt vagyunk hát” látleletéig: ,,Itt va­ gyunk hát/ sovány krajcárokkal' megvesz­ tegetni az életet,/ nemzetet hurcoló szekér nélkül,/ tüdőbajos,/ epét köpdöső asszonyok­ kal,/ segédmunkás dinasztiát csiszolni ma­ gunkból,/ az ország terhére/ megcsonkított kultúrával,/ ez hát a hazánk” (Numero XIX.) Ha Balogh Attilát a magán mítosz juttatja el a közösségig, Osztojkán Béla fordított utat jár be. Rég tudott, hogy mitikus gon­ dolkodású szerző. Márquez-i módon mitikus képzetek, látomások egész szövevényét te­ remtette meg, látszólag öntudatosan elegyít­ ve történetit az ahisztorikussal. Ez az ele­ gyítés azonban csak látszólagos. Osztojkán a mítoszoknak két alaptípusával dolgozik. Az egyik pozitív előjelű: népe eredet­ mítosza, tulajdonképpen egy pogány Éden, a nemzés, szülés, születés, halál megbont­ hatatlan egységében élő természeti népek természetes, a kozmogóniai mozgásokhoz igazodó rítusaival. Ez az ősparadicsom az óhaza, a „más haza” az Ady-bejárta Gangesz partján, a Földanya megtestesülése — Osztojkán leggyakoribb motívumaival, a pálmafákkal és a tengerrel. A „jámbor” nép ahisztorikus időszakát azonban a szétszóratás korszakai váltják fel. A Nílus part­ ján a pusztítás és az erőszak jelképeként a Fáraó megépítteti a piramist, és felépül a Birodalom stadionokkal és Via Appiával. A kegyetlen Úr. a mindent igazgató sors el­ buktatja és felépítteti a Várost, kiszol­ gáltatottságba sodorva a természeti népeket a város hatalmának — ami a civilizációs romlottság gyűjtőhelye („gőgös Ninive”!). Egymásnak feszül tehát a természeti és a civilizatorikus, a tenger és a város. E motí­ vumsorok bekapcsolásával mitizálódik a jelen, a mesékkel teli gyermekkor és a má­ sik meghatározó élmény, a felnőtt gyűlölt és szeretett városa, Debrecen, kórházi ágyai­ val, kocsmáival, pincérnőivel, a „kismadámokkal”, sérelmekkel és szerelmekkel együtt. Osztojkán persze tudja, hogy kiküzdött mitikus versnyelve „eladhatatlan kincsek vasnehéz' tömege”, s hogy „Csak itt nem kérik;' csak itt nem értik;1 akad még kü­ lönc, ki mérhetetlen, mint Dareiosz.” (Csak itt nem) Könnyen továbbírható versnyelve birtokában Osztojkánt két veszély fenyegeti: az éneklő, mesélő költői magatartás olykor fellazítja a kompozíciót, túlírttá teszi a verset. De említett Édenmítosza is elcsábít­ hatja: érzésem szerint A városban című ver­ sében is a túlszínezett idill festi hamissá az óhaza tájait. Ám az antológia után meg­ jelent önálló verseskötete (Halak a fekete citerában) tanúsítja, hogy kérik és értik verseit. A kötet többi szerzőjére még a költői út­ keresés jellemző. Burai Katalin versnyelve tétovázó, verseszményének még nincs ha­ tározott iránya. Rövid verseinek és szonett­ variációinak erénye a szerénység: bár „el­ lentmondásos léte szégyentelen fájdalom”, a fájdalom kimondásában jó érzékkel ke­ rüli a szólamszerűt, a hangzatosat. Anyai nagynéném című prózaverse nagy találat: hiteles, dokumentarista felütéssel kezdődik a vers, és e kezdetet Burai Katalin képes egyenletesen elvezetni a zárás személyesebb hangjáig: a személytelenné stilizált nyelv és a nagynéni végigküzdött-végigkínlódott életének szenvedésekkel teli mozaikképe to­ rokszorító ellentétbe kerül. Katartikus hatá­ sú vers. Choli Daróczi Józsefet elsőként a versanyag válogatásáért (szerkesztéséért) il­ leti elismerés. Jó, hogy az antológia szer­ kezete nem ragsorol, a költők az abc meg­ határozta demokratikus rend szerint szere­ pelnek verseikkel benne. Choli Daróczi Jó­ zsef gazdag életanyaggal rendelkezik. Szim­ patikus verseinek megszervezett nyersesége, a vállalt indulatosság, a keménység, a pro­ vokatív Kérdés, a dac, A megbélyegzett, ön­ tudata. Daróczi Józsefet a tapasztalatai ta­ nították meg a szegénység gőgjére. Versei néhol sajnos kissé didaktikusak, olykor eről­ tetett szójátékokba is belemegy (Sóhaj). A korábbról kevésbé ismert szerzők között Kovács József versei jelentik a kötet egyik meglepetését. Hangütése a Nagy László-i vershagyományhoz közelíti, költeményeiben alig van közhelyszerű kép. Mítosztalan költő, mert érzi, érzékeli a hamis mítoszok sú­ lyát. Hazáját és ősei nyomát egyszerre akar­ ja ő is fellelni, ám ismerve az őskeresés veszélyeit, tudatosan vallja: „A hamis le­ gendát,/ a káprázatot, elűzöm szívemtől (Arcomra hó hullhat). Jó útja van Kovács Józsefnek egy teljesebb költészethez. Akár­ csak Balogh Attila, Lojkó Lakatos József is József Attilát érzi leginkább magáénak a versiró elődök közül. Költőegyénisége még kialakulatlannak tűnik, ám erénye az a szi­ gorúság, amellyel önmagát, eredetét, örök­ ségét próbálja visszakeresni — „Jaj sose le­ lek otthonra” — az anya és az apa sorsában: a személyes múlt e kútjába mélyebbre szállni még az elkövetkezendők keserves munkája lesz. Szepesi József önmaga meg­ váltását írja; a költészet, a versírás nemesebb létforma felé nyit ajtót számára a. tartalmas, őszinte szókkal teli, teljesebb élet­ mód nevében küzd, „az értelem igényjegyet” használva fegyverül. Versei dalszerűek, o maga — látható módon — kedveli a tisztán csengő keresztrímeket és a pontos üteme­ ket, vonzódik a helyzetdalhoz (Egy kutyá­ hoz), a zsánerjelenethez (Ajtómon kopogtat) és a leíráshoz (Tél van), előszeretettel zár­ ja verseit poénnal. Ösztönös versíró, ennek minden veszélyével: szándékai, céljai tisz­ ták, élményanyaga láthatóan rendkívül gaz­ dag, ám költői kifejezőeszközei szűkösek. Inkább a kifejezőeszközökhöz igazítja élmé­ nyeit és nem fordítva. Jól tudja, hogy a hegytetőn szárnyalni veszélyes, mert Ika­ roszként összetörhet. Petrarcát kell köve nie aki ugyanitt Szent Ágoston gondolatai­ val foglalkozott. Szepesi Józsefnek mélyebb­ re kell hatolnia az önelemzésben és elen­ gedni a rímek, szótagszámok és egyéb kel­ lékek mentőkötelét. Ami az antológia hét költőjét a leginkább összeköti egymással, az a felelősség. A hely­ zetfelmutatás és a cselekednivágyás min­ degyiküknél egymásra rímel a kötetben. S közös a szép, okos szó igényelte költői ma­ gatartás is: ezért nem jellemző e versekre sem a vádló hang, a dac, a gúny, a kihí­ vás, sem a panasz, a fásult beletörődés. „Nincs nekünk a külvilággal nyíltan vi­ tánk, perünk” — írja Osztojkán. „Itt va­ gyok felperes/ és alperes' enyém a kérdezés/ és az ítélet” — mondja Burai Katalin. A „csalás nélkül szétnézni könnyedén” paran­ csa ez. Valamennyiünkre érvényes parancs. (Táncsics, 1981.) Szigeti Csaba Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Jó oka lehet annak, hogy a szociográfusok figyelme a textilipar felé fordult. Még szinte le se tettük a kezünkből Mol­ dova György könyvét (A szent tehén), s máris itt van Mátyus Aliz gondolatébresztő kötete. (Ez talán magyarázat is lehet arra, hogy Moldova könyvét miért nem vették be a Magyarország felfedezése so­ rozatba?) A bőség azonban ezúttal egyál­ talán nem zavaró, sőt. Nemcsak azért, mert Moldova és Mátyus Aliz módszere, szemlélete más, a következtetései is, ha­ nem mert erről a témakörről valóban soha ne lehet „eleget” tudni. Ha alaposan meg akarjuk ismerni a magyar ipar és a mun­ kásság történetét, fejlődését, szerkezetét, törvényszerűségét — márpedig elemi lét­ érdekünk, hogy jól megismerjük! —, ak­ kor mindent tudnunk kell a „könnyű­ nek” nevezett textiliparról és a munkássá válás fázisairól és nehézségeiről. Ez az az iparág, amely a klasszikus ka­ pitalizmus korában a világ első gazdasá­ gi hatalmává tette Angliát, mert itt ka­ matozik a leggyorsabban a tőke, itt a leg­ olcsóbb viszonylag a munkaerő, ment itt alkalmaznak a legnagyobb tömegben nőket. Ez az iparág rendelkezik a legna­ gyobb hagyományokkal, hiszen a szövés­ fonás az egyik legősibb mesterség, ugyan­ akkor ennek az iparágnak a léte, fejlett­ ségi szintje nagyon is meghatározó lehet egy-egy ország gazdasági életében, jelzője lehet a fejlődésnek, s talán nem túlzás: az adott ország gazdasági erejének, mobili­ tásának is. S most itt nem csupán arra gondolunk, hogy a beruházás ebben térül meg a leggyorsabban, hanem arra is. hogy az ebben előállított áruk (textíliák) ára, minősége, mennyisége erősen meghatároz­ hatja a lakosság életszínvonalát is (közvet­ lenül az élelemárak után). Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy a textilipar, hogyan részesedik a beruházási javakból, milyen presztízst tud kivívni más iparágak mel­ lett. Angliában, ahol időközben döntő sze­ rephez jutott a nehézipar is. a textilipar sem veszített a súlyából, nem került pe­ rifériális helyzetbe. Nos, Moldovát a magyar textilipar egé­ sze érdekelte, maga az iparág, míg Má­ tyus Aliznál nagyobb hangsúly helyező­ dik az emberi oldalra. Ez azonban leg­ alább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint Moldova vizsgálódási szempontjai. Félreértés ne essék! a világért sem szeretnők a két szerzőt és módszert szem­ beállítani egymással! Sőt!, ha javasolhat­ nánk valamit az olvasóknak, akkor azt, hogy a két könyvet egymás után olvassa el. Csupán a tájékozódás megkönnyítése miatt idézünk itt még két szerzőt (ezúttal már a Magyarország felfedezése sorozat­ ból): László-Bencsik Sándor Történelem �alulnézetben-jét és Halmos Ferenc Illő alázattal-ját, mert Mátyus Aliz, az ő tö­ rekvéseiket is folytatja, mintegy kiegészíti, új ismeretekkel, motívumokkal gazdagít­ ja. László-Bencsik a Szegvári brigád tör­ ténetével a munkássá válás első fázisát: a betanított munkás sorsát írta le, Halmos Ferenc ezt a folyamatot egy üzemben kö­ vette (tovább) nyomon. Mátyus Aliz mind­ kettőjük módszeréből átvett valamit. Ő is a munkások között élt (a Goldbergergyárban, a munkásszálláson), ő is nyomon követ egy-egy munkássorsot, elutazva azok szülőhelyére, megismerkedve a csa­ ládjukkal is. A kép így lesz alapos, sok­ rétű és tárgyilagos, ugyanakkor ez ad a leírásnak epikai hitelt, egyszersmint lí­ rai töltést is. Mi az, ami különleges, eredendően új Mátyus Aliz könyvében? Az, hogy ő a másik nemről, a munkásnőkről ír. Azok­ ról a lányokról, asszonyokról, akik látszó­ lag különböző okok miatt, még kora ka­ masz korukban elhagyják a szülői házat, kisfalut, kisvárost, hogy a textilszakmá­ ban, a legendás hírű Budapesten szeren­ csét próbáljanak. Néhány évig „hajtják” a fonó- vagy szövőgépet, laknak a leányszál­ láson vagy albérletben, de jelentős hánya­ duk otthagyja a gyárat. Ennek különböző okai lehetnek: férjhezmenés, honvágy, a munka (három műszak, rendszeres túlórá­ zás) összegezve az, hogy nem találják meg itt önmagukat, a boldogulás módját. Má­ tyus Aliz induktív módszerrel dolgozik. Sok-sok esetet figyel meg, alaposan meg­ vizsgálja a gyár, a leányszállás, a szülői ház körülményeit, s ezek ismeretében fogal­ mazza meg a következtetéseit. Talán nem meglepő, hogy ezek a következtetések azonosak Berkovits Györgyével, aki (a Világváros határában című szociográfiájá­ ban) minden gondot abból eredeztet, hogy nálunk olcsó a munkaerő. Ezek a szövő­ fonó lányok abban hasonlítanak Berkovits építőmunkásaihoz, hogy az ő munkájuk nélkül sem létezhetnének a budapesti (és a vidéki) textilgyárak, ám a (budapesti) letelepedésüket, családalapításukat már nem tudja biztosítani a munkáltató üzem. Azaz nem tud lakást adni (a leányszállás nem tekinthető annak), ugyanakkor a jö­ vedelmek, amelyek látszólag magasnak tűnnek, nem elegendőek ahhoz, hogy ezek a lányok lakásra is félre tudjanak tenni belőle. Mátyus Aliz finom és pontos meg­ figyelései, következtetései azonban nem érik be ennek a ténynek a puszta megál­ lapításaival. A legmegdöbbentőbb, leg­ szomorúbb megfigyelése az, hogy ezeknek a lányoknak nincs jövőképük, azaz olyan cél- és normarendszerük, amely átsegíthet­ né őket a kátyúkon A legtöbbjük menekülésszerűen hagyja oda a tanyát (pél­ dául Tollár Ica), kisfalut (a komlóskai lá­ nyok), kisvárost Szíj Mari (Kazincbarciká­ ról), vagy mert nem érzik jól otthon ma­ gukat, vagy mert nem találnak megfelelő munkalehetőséget. Az esetek döntő több­ ségében nem választják a textilipart, csu­ pán elfogadják azt, mint egyetlennek lát­ szó lehetőséget. A legcsábítóbbnak éppen az tűnik, ami később gúzsba köti őket, majd taszítja: a leányszálló. Ez kelt bi­ zalmat a kislányaikat féltő szülőkben is: a biztonság és az otthon illúzióját kel­ ti. Mátyus Aliz éppen ezt az illúziót elemzi a biztonság és az otthon illúzióját kelaz, hogy ezekben a 4—8—14 ágyas szo­ bákban csak a legritkább esetben, s akkor is csak átmenetileg alakulnak ki igazi kö­ zösségek, a házirend merevségei, pedagó­ giai meggondolatlanságai, a nevelők fel­ készületlensége és tehetetlensége, s nem utolsósorban a gyár elemi érdekei és a lányok valós érdekei közötti áthidalhatat­ lan ellentét miatt, a személyiségek sem fejlődhetnek, alakulhatnak igazán ki. A gyár érdeke ugyanis az (s ezért áldoz a leányszállásokra), hogy a lányok közel lakjanak, és állandóan rendelkezésre áll­ janak (ha például túlórázni kell). A lá­ nyok kezdetben örülnek a viszonylagos „szabadságnak”, annak, hogy szülői fel­ ügyelet nélkül kószálhatnak a városban, ismerkedhetnek fiúkkal. Igen tanulságos azonban, hogy mire használják ezt a sza­ badságot. Budapest az ország legnagyobb városa, de csak annak lehetőség, aki is­ meri, akinek igénye is van rá. Ezek a lányok azonban nem jutnak meszszebb a Vidám Parknál, Ifjúsági Park­ nál, moziknál, presszóknál — kul­ turális igényük, világképük tehát alig, vagy semmit sem gazdagodik a Pesten el­ töltött évek alatt. A leányszállóból ki van­ nak tiltva a fiúk, a teherbe esett lányokat kilakoltatják. Így a másik nemmel való találkozás, érintkezés a szó szoros értel­ mében kiszorul az utcára, esetlegessé és rendszertelenné válik. Az amúgy is nehéz helyzetben levő fiatal lányok (három mű­ szak, szűkös szobák) teljesen magukra ma­ radnak érzelmi életük válságaival, hiszen — minthogy igazi közösségek nem alakul­ hatnak ki — még egymást sem nevelhetik, egymás tapasztalataiból sem okulhatnak, Így alakul ki a carpe diem, a csupán a mának élés, idővel egyre sivárabbá, üre­ sebbé váló szemlélete és gyakorlata. Eb­ ből a kelepcéből csak a házasság segítheti ki őket, ám a párválasztáshoz nincs hol és hogyan megszerezni az ön- és az em­ berismeretet, hiszen a felületes pár- (és szex) kapcsolatok csak a kudarc, a bizal­ matlanság és az elbizonytalanodás érzését erősítik fel. Ilyenkor — amikor a csőd már elviselhetetlenné válik — csomagolnak és a megoldatlan problémákkal hazautaznak a szülőkhöz, akiktől éppen a megoldatlan helyzetek miatt menekültek el. A kör — látszólag — ördögi. A gyár, mint egy Moloch, állandóan újabb és újabb (vidéki) kislányrajokat vonz magához, akik a szabadság és a jövő ígéretére, vagy éppen jobb megoldás hiányában választják a textilszakmát. Azt a textilszakmát, amelynek — hiszen Mátyus Aliz sokat be­ szélgetett az idősebbekkel is — hajdan rangja volt, presztízse, mint ahogyan a Goldberger-márkának is. Ezek a lányok, asszonyok, azonban ma már mitsem tud­ nak, érzékelnek ebből. Csak néhányuk válik a szó klasszikus értelmében mun­ kássá, öntudatossá, azaz nem csupán pénz­ kereseti lehetőségnek látva a textilszak­ mát, de egzisztenciának, hivatásnak is. A gyár azonban őket sem tudja megtartani, már elemzett okok miatt, hiszen lakás nél­ kül a családalapítás megoldhatatlan. Az emberek — miért ne mondhatnánk ki? — egyszerűen boldogok akarnak lenni. A lányok férjet szeretnének, otthont és gye­ rekeket, s miután ehhez a gyár, a leány­ szállás nem tud segítséget adni, hát el­ mennek. Ezért ekkora a fluktuáció a tex­ tiliparban — tudatosítja Mátyus Aliz. Nagyon leegyszerűsítenénk azonban a kérdést, ha csupán a textiliparra vonat­ koztatnánk az elmondottakat. Mátyus Aliz a leányok sorsát követve nemcsak az or­ szágot járta be, de feltérképezte a mun­ kássá válás lehetőségeit, fázisait is. Vá­ laszt keresett arra a hallatlanul izgalmas kérdésre, hogy kikből lesz ma munkásnő Magyarországon, milyen családi, társadal­ mi háttérből jönnek ezek a lányok? Mi­ lyen kulturális, szociális, nevelési hagyo­ mányokat hoznak és örökítenek át? Mit tesz (tehet) ma a társadalom, hogy ennek a rétegnek a tudata és öntudata erősöd­ jön? Felismerve a mai és a jövőbeli érde­ keit is. A szociográfus csak ritkán kom­ mentál. Csupán felvázolja a tényeket, rá­ juk kérdez, de nem jósol. Mégis, és éppen ezért nagyon fontos könyv ez, mert igen sok tényanyaggal, tanulsággal szolgál an­ nak, akit érdekel még az ifjúság sorsa, a munkásság helyzete, egyszóval a jövő. (Szépirodalmi, 19S1.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/45dca54f010b3ea747ba883cdaf0270f.jpg a2ff1efb12068d8c779043453032804a https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4bbd5aeafb74fecc204a693e6e2b3a69.pdf f1565a905563e333abf8fbd3194adfde PDF Text Text 1981/6 Bartók Béla emlékére Bartók-szobrok ürügyén A nép nem elzárkózó Interjú Rajeczky Benjáminnal Bartók mai líránkban Fábián István, Vaderna József versei és Gerelyes Endre prózája Manga Jánosról Gondolkodó magyarok PALÓCFÖLD „A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a kül­ ső hatásokra. A történelem hozta az idegene­ ket a maguk zenéjével egyik oldalról; a má­ sikról ugyanígy a magyar — mint katona, ke­ reskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit je­ lentett például a monarchia idején az Itáliától Galíciáig terjedő közös államiság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van, az óriási konglemerátum.” (Interjú Rajeczky Benjáminnal) „A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életút­ ró] valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős kötői hagyomány élteti, ér­ tékük is a műfaji hagyományrendszerrel szem­ ben kialakított viszonyukon keresztül ragad­ ható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos köl­ tői redszerének eljárásaitól, hogy tudják vá­ lasztott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú versek­ nek is érezhetően nagy a költői-műfaji nehe­ zékük. Elsősorban a személyhez kötöttség.” (Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága) „A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan művek szerepelnek, amelyek súlyos tár­ sadalmi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek létre egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igényes, az egyéni felelősséget érzékenyen átélő intellek­ tus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, vissza­ eséstől tart, kudarccal fenyegető tévutakról akarja eltéríteni mindazokat, akiket lehet.” (Csűrös Miklós: Gondolkodó magyarok) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �A Nógrád megyében élt, élő írók, költők életének, életművének bemutatására vállalkozó Irodalmi Estek első eseményeként a város szülöttére, GERELYES ENDRÉRE emlékezett az október 30-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum tanácskozótermébe összegyűlt nagyszámú közönség. Gerelyes Endre emberi alakját a barát és pá­ lyatárs Baranyi Ferenc idézte fel, alkotói munkásságát Farkas Lász­ ló kritikus méltatta. A program keretében — Merényi Judit és Sán­ dor Zoltán tolmácsolásában — elhangoztak Csanády János és Bara­ nyi Ferenc Gerelyes Endréről, illetve hozzáírt versei, bemutatták az író novellája alapján készült Kilenc perc című rövidjátékfilmet. Az esten jelenlevők kézhez kapták az író műveinek teljes bibliográfiá­ ját, tárlókban elhelyezve láthatták a család és a Petőfi Sándor Iro­ dalmi Múzeum által rendelkezésre bocsátott fényképeket, az író ha­ gyatékának dokumentumait, továbbá könyveit, publikációit. A hagyományteremtő szándékkal szervezett estet, melynek rendezői a Nógrádi Sándor Múzeum, a Balassi Bálint megyei Könyv­ tár és lapunk szerkesztősége, meleg hangulatú baráti beszélgetés zár­ ta le. * Palócföld-ankétra került sor október 22-én Nógrád községben, melyen Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál olvasószerkesztő képviselte szerkesztőségünket. A folyóiratot érintő kérdéseken túl a beszélgetés központi témája a jelenlevő szerző Szalmakomiszár című könyve volt. * A művészek és művelődésirányítók továbbképzésének soros ese­ ményeként október 19-én Berki Mihály, a megyei tanács elnökhe­ lyettese tájékoztatta a meghívottakat Nógrád megye művészeti éle­ tének helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. * Lezárult az 1981. évre meghirdetett Madách Imre pályázat be­ küldési határideje. Az előző évekénél jóval jelentősebb számban be­ érkezett jeligés pályamunkák elbírálása folyik — eredményhirdetés­ re 1982. januárjában kerül sor, a hagyományos Madách-emlékünnepségek keretében. 1981/6 TARTALOM 3 Bartók Béla emlékére 3 Laczkó Pál: A nép nem elzárkózó (Beszélgetés Rajeczky Benjáminnal) 4 P. Szabó Ernő: A Prométheusz-affér Meditáció két Bartók-szobor ürügyén 8 Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága 9 Németh János István: Szilágyi Domokos Bartók-idézése 11 Szombathy Viktor: „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta" 12 Kristóf Károly: Az első koncert 13 Fábián István: Arra menj, Őszi firka 14 Gerelyes Endre: Tizenhárom stáció 20 Vaderna József: A bukfenc színei, Tenger, Gemmák: Dionyszosz részegen, Bakkhánsnő, Héraklész és Antaiosz, Dionyszosz 21 Róna Frigyes: Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz 22 Tátrai Zsuzsanna: A Palócföld kutatója — Manga János 24 Gondolkodó magyarok (Csűrös Miklós) 26 Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben (Kerékgyártó T. István) 28 Két könyv az innovációról (Sólyom István) * 29 Kmetty Kálmán: Balassagyarmati utcanevek (Belitzky János) E számunk 13—18. oldalán közöljük Gerelyes Endre Tizenhá­ rom stáció című filmnovelláját, mely az írónak a Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékából került elő a feldolgozás során. A közlés lehetőségéért külön köszönetet mondunk a közreadó JUHÁSZ SAROLTÁNAK. 30 Csenki Imre—Csenki Sándor: Cigány népballadák és keservek (Holdosi József) * A címoldalon, a borítókon és a 11. 23. oldalon Czinke Ferenc; a 6., 7. és 13. oldalon Hibó Tamás; a 10., 16. és 17. oldalon Farkas And­ rás Bartók-illusztrációi, az 5. és 8. oldalon Csohány Kálmán; a 20. és 30. oldalon Ferdinánd Judit munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.24131 N. S. 1200 db �BARTÓK BÉLA EMLÉKÉRE A nép nem elzárkózó BESZÉLGETÉS RAJECZKY BENJÁMINNAL Pásztói otthonában, a középkori emléke­ ket őrző templom és az apátsági romok kö­ zelében kerestem fel Rajeczky Benjámint. Ablakdeszkáját szinte a járdára ejtő — a pásztói születésű, s már örökre itt pihenő Csohány Kálmán grafikáiról is jól ismertek­ hez hasonló — rozzant házat találtam. A desz­ kakapu nem múlta felül az épületet, eléggé lemondóan szolgált a virágos udvarra. Tisz­ telettudó szorongásomat a körülmények csak fokozták, ha a Rajeczky Benjámin mögött levő munkásság és papi mivolta nem lenne amúgyis tiszteletet parancsoló. Ám a házi­ gazda szíveslátása hamar feledtette kezdeti zavaromat. A kényelmes, komfortos lakás­ belső, régies bútoraival és a könyvekkel, szintén segítségemre volt. Rajeczky Benjá­ min korát meghazudtoló frissessége, bűbájos kedélye rögtön olyan hangulatba hozott, mint­ ha régóta ismernénk egymást, s mindig szí­ vesen látott vendég lennék. Váratlanul leálló mosolyai és kutatóvá keményedő tekintete utalt jelleme rejtettebb régióira, miközben megszakítás nélkül elfoglaltságai felől tájé­ koztatott. Külföldi tudós vendégeiről, a Ma­ gyar Népzene Tára vaskos kötetei körüli te­ vékenységéről, a gregoriánnal kapcsolatos kutatásairól, a készülő hatodik lemezről, a magyar népzene lemezkiadásának fontosságá­ ról, mert „az igazi, valóságos hangzás” értet­ né meg a felnövekvő, új generációkkal, miről is van itt szó tulajdonképpen. Mert „ebbe az igazi, eredeti, valóságos hangzásba bolondult bele Bartók és Kodály is. A hang őszintesé­ ge, a helyzet elementáris hatása ragadta el őket” — mondja témánk felé kanyarodva. — Bartók munkásságának lényege nem ab­ ban van, hogy feldolgozta a népzenét. Azt is elvégezte, természetesen. Népzenével Bartók előtt is foglalkoztak. Ott volt például a Bartalus-féle gyűjtemény a nagyközönség szá­ mára és más gyűjtemények. Ezek legfeljebb addig mentek el, hogy zongorakíséretet ad­ tak a népdalhoz. Bartók és Kodály is csinálta ezt, munkájuk elején és később is, hoztak zongorakísérettel ellátott dallamokat. De a fő munkájuk nem ez volt. Az addigi gyűjte­ ményeknek volt egy hibájuk. Az általános gyűjteményekben ugyanis, jelentős részben, jó sor népies műdal is szerepelt. Az úgyne­ vezett művelt osztály az iránt érdeklődött. Kodály nyomán indult el Bartók és fölfedez­ te, hogy van egy régies réteg. Ők ezt más füllel hallgatták, mint az előttük járók, nem a XIX. század emberének fülével. Azoknak dúr és moll volt a fülében, többszólamúságra lettek szoktatva. Viszont Kodály és Bartók nem akkordos darabokat találtak, hanem a pentatóniát. Persze ott volt Debussy, akinek jó füle volt erre, s ő is alkalmazott pentató­ niát. De Bartóknak és Kodálynak ráadásul még különleges ritmusvilága is volt. Szándé­ kuk egyszerűen megfogalmazható: mindabból, amit fölfedeztek, egyszer végre magyar zene legyen! Bartókék pályakezdésének idején már világossá vált, hogy Erkelék — mint legjobb szándékú zeneszerzők — a verbunkosokkal nem jutottak messzire. Ott van például a Szózat: sohase tudtuk megtanulni énekelni, mert erőszakolt verbunk... Tudniillik jambus és verbunkos nem illett össze. A század vé­ gére a verbunkos kifulladt. Kiderült, hogy sallang volt. Bartókék viszont a lényeget ke­ resték. Így találtak rá (és emelték be a ma­ guk zenéjébe) a magyar ritmusú, pentatonizáló dallamvilágra. A dallamok alaprétege mindenütt ott van, ha nagy történeti anyag is telepedett rá. Mióta Európában vagyunk, az itt élő népekkel való állandó kultúrérintkezésben rakódott rá ez az anyag. De ez nem mechanikusan ment végbe: a magyar fül folytonosan átalakította a vendéganyagot. És ezt ellenőrizni lehet, írásban is fennmaradt! A XVI. századtól magyar nyelvű írásos zene is bizonyítja. A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a külső hatásokra. A történelem hozta az ide­ geneket a maguk zenéjével egyik oldalról; a másikról ugyanígy a magyar — mint kato­ na, kereskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit jelent például a Monarchia ide­ jén az Itáliától Galíciáig terjedő közös álla­ miság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van az óriási kong­ lomerátum. Amiből ki lehet szűrni a rétege­ ket — mi európai középkori, vagy német, szláv, román stb. Bartók a rendszerezést is elvégezte. Mint az közismert három nagy ré­ teget különböztetett meg. Mi a gyűjtőmunká­ ban a három réteg közül csak a legkorábbi életével foglalkoztunk: a régi stílusúakra men­ tünk rá. Nem törődtünk a tízes, húszas, har­ mincas évek nótaanyagával, mondván, hogy az „szemét” nem kell. Igen, de az is bent él a népben, hat a régi anyagra is, még az elő­ adásmódját is megváltoztatja. (Ezt Sárosi Bá­ lint szokta erősen hangsúlyozni.) A legutób­ bi ötven évet tehát nem lehet kihagyni. Tu­ lajdonképpen mindent gyűjteni kell. A „sze­ metet” is össze kell gyűjteni, mert hangzó anyag. Külföldön erre erősen rámentek. Mi­ ért? Mert nincs régi anyaguk. Mi még min­ dig gyűjthetjük a régi anyagot is. Sietni kell vele, mert a rádió és a televízió is pusztítja a maradékot, nemcsak az öregek viszik ma­ gukkal a sírba. — A muzsikusoknak volt fülük korábban is, mégha többszólamúságban gondolkodtak is. Perotinus például (még a XII—XIII. szá­ zadban) tökéletes népzenei anyagot őrzött meg. A gregorián végig állandó kontaktusban maradt a népzenével. A hivatalos gregorián­ anyagban betoldásként és ünnepekhez kap­ csolódó zeneként őrződött meg a nép zenéje. Hangsúlyozni kell azonban, hogy végered­ ményként mégis európai hangzású zenéről van szó. Bartókék viszont a magyar réteg ré­ vén valami ősire kapcsoltak rá: arra a pen­ tatóniára, ami később elhallgatott és mára csak kevés helyen lelhető fel Európában. Skó­ toknál, íreknél, vagy a távoli Hebridákon. Az újabb angol zeneszerzők, éppen Bartókék példáján okulva, szépen felgyűjtötték és hasz­ nosították. Nem egyszerűen a primitív for­ mával éltek, tehát nem zongorakíséretet ír­ tak hozzá, hanem megtanultak belőle egy nyelvet. Ez a különbség a korábbi felhaszná­ lással szemben. Bartókékat azért mondjuk korszakalkotóknak, mert megmutatták, hogy a maguk nemzeti jellegét hogyan kell, nem külső sallangként, hanem belső hatóerőként, érvényre juttatni. — Bartók is a maga idejéből beszélt, a maga stílusában, úgy volt magyar és európai. Ha a mi mostani modern komponistáinkat nézzük, velük kapcsolatban szintén kérdés, hogy mennyire magyarok. Ahogy én látom ők, nem túlságosan törik rajta a fejüket. Ők nem érzik át talán annyira a kérdés fontos­ ságát. Nem is veszik maguknak a fáradsá­ got, hogy a modernség mellett zenéjük ma­ gyar is maradjon. Megmutatkozik ez abban is, hogy a magyar népdal kezelését átadják az epigonoknak. Éppen a Röpülj páva kap­ csán kérdeztem meg, hogy neves zeneszerző­ ink közül miért nem dolgoznak fel többen nép­ dalokat. Náluk ez egyelőre hiányzik. Hogy a Röpülj páva kapcsán visszaeszmélnek-e Bartókra? Vagy egyszerűen azt mondják, van egy európai, vagy ahogy most mondják van egy világstílus; és a zeneszerzőknek fel kell adni a maguk hovatartozási helyszíneit....? Olyanokat is hallok, hogy „nem vagyok ké­ pes új dallamokat hozni!” Rögtön megkérde­ zem, őutánuk a nép már nem fog énekelni? És azt is hallani: „a gyerek halljon modernül”. Jó. De mit? És főleg: mit énekeljen? Ma so­ kan félnek a folklorizmus vádjától. Holott et­ től csak a felületes felhasználás esetében kell tartani. A folklorizmust az ügyetlen, dilet­ táns feldolgozások képviselik. Talán ezek tér­ nyerése miatt nem fűlik a foga a mai mo­ dern zeneszerzőnek a népdal hasznosításá­ hoz. Persze elsősorban azért nem, mert nem számítanak rá, hogy őket énekelni fogják. Nem a népnek, pláne nem a gyerekeknek komponálnak. Az új zenei világ nyitottabb lehetne. Effelé még a gondolkodásban sem látok nyomokat. Itt, most pontosan olyan zsák­ utcában vagyunk, mint a modem művészetek más területein: a realizmus minden vonása félre van téve. Stílushiány uralkodik. Nincs stílus, de van egyéniséghajhászás. �— Bartók szintén individuális, de érzik be­ lőle, hogy van egy közösségi alapja. Gondolt például a gyerekekkel, akart és írt nekik. An­ nak idején az általam tanított gyerekek gyö­ nyörűsége és élvezete az egynemű karok ének­ lése közben bizonyította számomra, mi ennek a jelentősége. Itt tetten értük a nagy zene­ szerzőt. Ma, itt viszont az individuum érvé­ nyesítése folyik. A világ pedig nyögjön artikulálatlanul, fejezze ki magát, ahogy tudja. Milyen helyzetet eredményezett ez? A világ itt áll, s nem tudja kifejezni magát. A nép úgy érzi, hogy ő valami régiség kifejezője. Zavarban van. Hagyományos öltözékéből gyorsan ki is vetkőzött. A gyerekek pedig? Most is figyelem őket. Jönnek a diszkóból és csak töredékeket gajdolnak. Legtöbbjük csak hallgat. Hozza a gép a zenét úgyis. — Bartók és Kodály zenéjéhez való viszo­ nyulásban van különbség. Ők tökéletesen megértették egymást, tökéletesen bemutatták egymás zenéjét. Pedig Bartóké „vadabb” Ko­ dályé szelídebb. Aki a tonalitástól nem tud szabadulni, annak Kodály kedvesebb. A gye­ rekek viszont minden további nélkül meg­ szeretik Bartókot, míg Kodály már sok fia­ talnak cúgos cipős. Ne feledjük persze, hogy Bartók ma már szintén klasszikusnak szá­ mít. Hozzá képest a fiatalok a radikálisok, a modernek. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Bartók — főként az utolsó munkáiban — stílus szempontjából viszakozott. — Kodály mellett dolgozván évekig, Bar­ tók ritkán került szóba. Igaz ugyan, hogy nem is értünk rá sokat diskurálni, rengeteg elvég­ zendő munkánk volt. Ha a munkatársakkal egy-egy stíluskérdésről vitatkoztunk, Kodály nem szólt bele. Tudomásul vette kinek-kinek a véleményét. Kijelentette legfeljebb, hogy ismeri a szóban forgó stílust. Bartókról az volt a véleménye, hogy a komolyabb ze­ nészeknek való, akik el tudnak mélyedni ben­ ne. A nagyközönséget teljességgel megértet­ te a Bartókhoz való viszonyában. — A centenáriumi év vége felé azt a ta­ nulságot már levonhatjuk, hogy Bartókkal becsületesen foglalkoztak. Hangsúlyozni kell, hogy már korábban is. Kodállyal közel sem ilyen mértékben, mert Bartók mellbevágóbb korproblémákat adott át műveiben. Vajon a Kodály-centenárium idején fognak-e az esz­ téták átfogóan törődni Kodály stílusvilágá­ val. Utoljára Tóth Aladár foglalkozott vele érdemben. Kodály esetében főként a pedagó­ giai munkássága került előtérbe — ami ter­ mészetesen óriási jelentőségű —, de Kodályt, a zeneszerzőt is meg kell végre ismernünk. — Tanulságos volt számomra is a Röpülj páva, valamint a sajtóvitája. Kritika- és vé­ leményütköztetés szükséges. Csak legyen mindenkiben meggyőződés, hogy az ügynek akar használni. A Röpülj páva esetében én úgy látom, négyet, négyfélét kellene csinálni az egy helyett. Négy fesztivált. Külön a tánc­ háznak, külön a kórusoknak, külön a zenei kisegyütteseknek és külön a szólistáknak. Mindegyiknek megvan már a maga közönsé­ ge is, ami már maga is nagy eredmény — és ezt is érdemes hangsúlyozni a Bartók-évforduló idején, a Kodály-centenárium előes­ téjén. A televízió fesztiváljával az volt a ne­ hézség, hogy olyan dolgok szerepeltek együtt, amiket nem lehetett összevetni. A róla folyt vita... ? Látszott, hogy kinek-kinek külön szempontjai vannak. Amivel én nem értet­ tem egyet az a népdal úgynevezett klasszikus megjelenési formája. Hiszen a népdal állan­ dóan változik és fejlődik! Néprajzilag ez a helyes felfogás. A variáns az variáns. És az egyik szebb, mint a másik. Fontos tanulság az is, hogy mindegyik közösségnek a maga re­ pertoárját kell előkaparnia — mert van is ilyen repertoár —. ha már a ruhát újra fel­ veszik egy szereplés idejére. Ne a másodlagos megnyilatkozásokra, hanem az eredeti, saját anyagra ügyeljen egy közösség. Laczkó Pál A Prométheusz-affér MEDITÁCIÓ KÉT BARTÓK-SZOBOR ÜRÜGYÉN Az első „Prométheusz-affért” szinte min­ denki ismeri. A görög mítosz szerint mielőt, az emberek a világra jöttek volna, az iste­ nek két titánra bízták a halandókat. Epimétheusz, a Későn Gondolkodó, bőségesen el­ látta az állatokat mindazzal, amire szüksé­ gük lehetett, az embereknek ezután már nem adhatott semmit. Az embert testvére, Prométheusz tanította meg a beszédre és a munkára, a leleményességre, s ellopta szá­ mára az isteni tüzet is. Ez a cselekedet ve­ zetett az első Prométheusz-afférhoz, amely­ nek kimenetele nem lehetett kétséges: az emberek ugyan jótevőjükként emlegették a titánt, az istenek azonban törvénysértés vád­ jával illették, s a Kaukázus egyik sziklá­ jához láncolták. Mindaddig, amíg Heraklesz meg nem szabadította, két keselyű tép­ te egyre újranövő máját. 1. Nem csupán ismerjük, hanem gyakran idézzük ezt a mítoszt egy-egy szituáció, cse­ lekvéssor jellemzésére —, s különösen gyak­ ran említhetünk hasonló affért, ha a mo­ dern művészet fejlődéséről beszélünk. Ti­ zenhat évvel ezelőtt például olyan esemény rázta fel a magyar képzőművészeti életet, amellyel kapcsolatban nem is volt szükség különösebb erőfeszítésre a mítosz aktuali­ zálásához. Akkor, a X. Magyar Képzőmű­ vészeti Kiállításon mutatta be Varga Imre szobrászművész krómacélból hegesztett mű­ vét, a Prométheuszt, amely Rózsa Gyula szerint nem elsősorban a készítés technoló­ giájával váltott ki ellenérzéseket, hanem azokkal az értelmi-gondolati tartalmakkal, amelyek kifejezéséhez elengedhetelenül fon­ tos volt éppen ez a technológia (ha lehet egyáltalán szétválasztani az érthetőség ked­ véért a tartalmat és a formát). „Az a ka­ tartikus, önmagát cáfoló, de a cáfolattal ön­ magát egyszersmind megerősítő Hérosz­ szemlélet jellemző a Prométheuszra, amilyet korunk embere — a sok hőst artistává silányító és artistákat hőssé magasztosító transzfigurációkat megért ember — elfogad, hin­ ni képes” — írja Rózsa Gyula a plasztiká­ ról, amelyet az affér után nem is állítottak fel tervezett helyén, Veszprémben, s amely végül is külföldön kapta meg az első mél­ tó elismeréseket. Talán nem vert fel ekkora port a másik, 1965-ös esemény, Somogyi József Szántó Kovács János-szobrának felállítása Hódme­ zővásárhelyen, de ez a mű is vihart kavart. Itt nem volt szó lánghegesztésről, de szó volt hasonlóan új, sokak számára elfogad­ hatatlan szemléletről, amelynek jegyében a szobrász mezítlábas, beesett horpaszú, min­ den idegszálával az ügyért rezdülő figurát állított a talapzatra, a város fejlődését hir­ dető, modem épületekkel körülvett főtéren. Az ellenkezők Szántó Kovács módosságára is hivatkoztak, nyilvánvalónak tűnik azon­ ban, hogy lényegében a mű végiggondolásá­ tól, az ezzel járó szigorú önvizsgálattól, a társadalmi szituáció, a cselekvési lehetősé­ gek, a követendő magatartás elemzésétől húzódoztak. Mert végül is mindkét mű azért nagysze­ rű, mert egy új korszak új követelmény­ rendszerét fogalmazza meg: a jelenségek, fo­ lyamatok lényegének, a látszat mögötti való­ ságos erőknek a vizsgálatára, felszínre hoza­ talára, az egyén és a közönség kapcsolatá­ nak szervessé formálására serkent. Lényegében tehát Prométheusz a Szántó Kovács-szobor is, annyiban legalábbis, hogy a leginkább közösségi jellegűnek nevezett képzőművészeti műfaj, a köztéri szobrászat nyilvánosságát felhasználva segít oszlatni a homályt, segíti világosabban látni, őszintéb­ ben fogalmazni feladatainkat. Ez az újsze­ rűség azonban, úgy tűnik, nálunk, ha nem is bűnnek, de legalább illetlenségnek szá­ mít, vagy számított sokáig, megzavarta a rendet, a nyugodt, különösebb események nélküli hétköznapok sorát, kellemetlen gon­ dolatokat ébresztett. Paradox dolog történt: ezek az újszerű művek nyilvánosan hirdetett céljainkkal összecsengő gondolatokat hordoz­ tak — kellemetlenekké akkor váltak, amikor figyelmeztettek arra, hogy nem elég szép szavakkal beszélni a célokról. E két mű vé­ gül is — persze jó néhány más köztéri plasz­ tikával együtt — oszlatta, bár el nem osz­ latta a homályt, őszinteségre ösztönözte, de nem tette valóban őszintévé, közönségivé a köztéri szobrászat egészét. Ha azzá tette volna, akkor az egyik leg­ jobb, ma már a középgenerációhoz tartozó magyar szobrász, Melocco Miklós nem ren­ dez néhány évvel ezelőtt kiállítást a szoboszlói Kisgalériában Visszaélések és im­ port címmel, nem írja le a katalógus Példa­ beszédében: „...a legtöbb szobor a tere­ ken és utcákon rossz, mert pontos megfo­ galmazása ökörségek logikátlan, semmitmon­ dó halmaza, vagy avitt igazságok csak logi­ kus tákolmánya. Ok a szakmai felkészület­ lenség, vagy a szellemi munka hiánya, több­ nyire a kettő együtt. A költőietlen, szépnek, újnak megfogalmazhatatlan szobrok három kaptafára készülnek. Vagy férfialak, vagy női alak, vagy elvont, absztrakt”. A helyzet az utóbbi években talán válto­ zott, javult valamit, s néhány város —, mint például éppen Salgótarján — szobortelepí­ tési politikája már hosszabb ideje példa­ mutató, az általános mecénási, illetve vélt mecénási, hiszen sosem az illető tanácsi hi­ vatal, gazdasági vezető az igazi támogató — követelmények a közönség, a „nép” ízlésé­ re hivatkozva még mindig inkább a meg­ szokottnak, a megnyugtatónak, a középsze­ rű műveknek kedveznek, s ha Prométheu­ szokat sejtenek valahol, már eleve igyekez­ nek elválasztani őket a tűztől, vagy ha ez nem sikerül, teljes hangerővel kifejezést ad­ nak nemtetszésüknek. Valóban elképzelhető, hogy a legszélesebb közvélemény az első pillanatban megretten az újtól — mondhat­ juk erre —, ez azonban nem indokolja, hogy azok, akik illetékesek az ügyben, bólintsa­ nak: nincs is szükség a tűzre, csak csapdossák magukat a karjukkal, ha dideregnek .. 2. Kő Pál, a ma már ugyancsak szobrászatunk derékhadához tartozó művész mintha minden művével a „visszaélések és az im­ port” ellen, a Varga és Somogyi-féle szob­ rászat lényegi törekvéseinek folytatása mel­ lett törne lándzsát — persze úgy, hogy köz­ ben épít a magyar plasztikai hagyományok­ ra, a kortárs nyugati törekvések eredményei­ re és a népi tárgyformálás tapasztalataira is. Kossuth Lajosa sok köztéren ágáló Kossuth-szobrot látott nevetségesnek, az avult világszemléletek lomtárába valónak, s Bar­ tók Bélája is arra figyelmeztet: újra kell gondolnunk a bartóki zenéhez való viszo­ nyunkat. Mesebeli madárra ülteti Bartókot — mellett Csontváry madaragol —, s mint­ egy elküldi a távoli kisázsiai síkságokra, vissza a még még sem született mítoszok valóságos időn és téren túli világába. Lehet, hogy csupán ötlet ez a mű, lehet, hogy a következtetés is szubjektív a nemrégiben a Nemzeti Galéria Műhely-sorozatában szere­ pelt kisplasztikával kapcsolatban, de úgy érzem, a szobor arra figyelmeztet: gondol­ juk át, valóban jelen van-e Bartók az év­ fordulót ünneplő Magyarországon, gondol­ juk át, mit jelent számunkra életműve, je­ lent-e egyáltalán valamit közgondolkodá­ sunkban? Nehéz lenne a fentieknél nehezebben meg­ válaszolható kérdéseket feltenni. Hiszen elő­ ször vissza kell kérdeznünk: a legszélesebb rétegekről, vagy a zenei érdeklődésűekről, �esetleg a zenei szakemberekről van szó? A könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, egymás­ nak ellentmondó szakemberi vélemények után mit értsünk az életmű legfontosabb jellemzőin? Az ezekre a kérdésekre adott feleletekkel megint csak kötetekkel gyarapíthatnák a zenetörténészek, előadóművé­ szek, komponisták, szociológusok a Bartókirodalmat. Kiindulási alapként — vagy végső követ­ keztetésként — viszont nyugodtan elfogad­ hatjuk azt, amit 1956-ban a pályatárs-barát Kodály Zoltán mondott az életmű jelentő­ ségéről: „Bartók neve... nagy gondolatok szimbóluma. Az első ilyen gondolat az ab­ szolút igazság keresése művészetben, tudo­ mányban egyaránt; s ennek egyik előfelté­ tele: a minden emberi gyengeségen felül­ emelkedő erkölcsi komolyság. A másik gon­ dolat az elfogulatlanság különböző fajok, népek sajátságai iránt, aminek következmé­ nye a kölcsönös megértés, majd a népek kö­ zötti barátság. Jelenti továbbá Bartók neve a népből való megújulás elvét és követel­ ményét művészetben és politikában. Jelenti végül a zene áldásainak kiterjedését a leg­ szélesebb néprétegekig”. Kroó György, mint­ egy értelmezve a fentieket, így folytatja Ko­ dály gondolatmenetét: „Azaz Bartókból több lett, mint iskolamester, vagy zenei stílus­ irányzat zászlóvivője... Neve egész emberi magatartásunk, világlátásunk számára, mű­ vészet és társadalom kapcsolatának szemlé­ letében vált mércévé és mértékké. Ez az el­ ismerés Beethoven óta soha senki más ze­ neszerzőt nem illetett meg méltóbban”. Mérce és mérték; művészet és társadalom újszerű kapcsolata; emberi magatartás és világlátás; erkölcsi komolyság; a népből való megújulás és figyelem más népek iráni — világszemléleti szempontból nézve ma is példamutatóan korszerű közép-kelet-európai, s egyben általános érvényű gondolatokat hordoz tehát ez a zene; a művészettudomány szempontjából a fogalompárok mintha arra a kérdésre felelnének, amelyet a képzőmű­ vészetre vonatkozóan 1916-ban Fülep Lajos tett fel a Magyar művészet című tanulmá­ nyában : „... van-e (a magyar) művészet­ nek nemzeti jellege, s nemzeti jellegének egyetemessége, azaz van-e olyan művészi­ formai problémája, amelyet neki és éppen neki kellett fölvetnie, s megoldásán fáradnia ugyanakkor egyetemessé téve azt, ami nem­ zeti?... Egyszóval: a lokális jelentőségén túlemelkedve van-e a magyarnak valami sa­ játos küldetése az európai művészet közös­ ségében, a világművészetben?” Aligha kell bizonygatni, hogy a Bartókéletműben a nemzeti és a nemzeten túli, a sajátosan magyar, közép-keleti-európai és a XX. század egyetemes, zeneileg megfogal­ mazható kérdései együtt vannak jelen. S ha ennek az életműnek a fontosságát, sorsát, fogadtatását vizsgáljuk, akkor beszélhetünk csak igazán Prométheusz-afférról. Fölidéz­ hetnénk a korabeli zajos elutasításokat (s persze az elismerő véleményeket, külföldi sikereket) a harmincas évek végének fojto­ gató, emigrációra kényszerítő légkörét (s az amerikai évek magányát), Révai József és „a szégyenletes Bartók-per muzsikus-ügyé­ szeinek” elmarasztaló sorait az ötvenes évek elejéről, de sorra idézhetnénk — s az utób­ bi negyedszázadot tekintve csak ilyen akad — a muzsikusok, szakemberek, zenebarátok, művészek feltétlen elismerését is. Hogy csak néhányat említsek azok közül, akik versben fejezték ki hódolatukat, Illyés Gyula, Som­ lyó György, Fodor András nevét sorolom fel. Az egyik legszebb Bartók-verset Kassák Lajos írta, egyszerre idézve fel a bartóki zenét inspiráló kort, s magát a törékeny emberi alakot is: „Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az ég, s a házak falai beomlanak”. 3. A fizikai megjelenés és a mű hatása kö­ zötti ellentét oka talán, hogy a képzőművé­ szet nyelvén kevesen tudtak, tudnak bartóki mélységgel, teljességgel szólni a zeneszerző­ ről, hogy ritka, kivételes pillanat az, ami­ kor prométheuszi tüzet hozó alakját más fények is erőteljesen megvilágítják? Ez is lehet egy ok. A másik ok — a képzőművé­ szet egészét illetően — a zene és a vizuális művészetek eltérő nyelvi, kifejezésbeli sajá­ tosságaiban rejtőzhet. Ezzel kapcsolatban érdemes talán felvetni, persze a végleges válasz igénye, reménye nélkül, azt a kérdést, hogyan jelentkezhet a XX. századi magyar vizuális művészetben a bartóki mélység, tel­ jesség? Nyilvánvalóan a nemzeti és az egye­ temes Fülep Lajos megfogalmazta dialekti­ kus egységében, s ahogyan ez a kérdés a zenében a népzenéhez, a vizualitás terén a népi tárgyformálás tapasztalataihoz való vi­ szony alakulását is magában foglalja a sa­ játosan magyar és egyben egyetemes prob­ lémák felvetése közben. Művészi teljesítmények sora bizonyítja a népművészet valódi értékeinek felfedezésé­ re irányuló szándék meglétét — néhány éve Népművészet—kortárs művészet címmel gyűjteményes tárlatot is rendeztek e tárgy­ ban —, de azt is, hogy a bartókihoz hasonló mélységű feleletet nem adott a kérdésre a mai magyar képzőművészet. A szentendrei­ ek — Vajda, Korniss, Bálint, Amos — mű­ vein a népi motívumok a szürrealisztikus képszerkezet fontos részévé váltak, Barcsay Jenőnél a népi architektúra a következetes, konstruktív képépítésben kapott jelentős sze­ repet; a vásárhelyieknél az átalakuló ma­ gyar falu életképi elemei jelennek meg; Tóth Menyhért tisztasága, Halmy Miklós jelképrendszere, Samu Géza tárgyformálása. Csohány Kálmán balladisztikus hangja, Föl­ di Péter varázslatos stilizált világa — né­ hány név, törekvés a sok közül — mind iz­ galmas kísérlet a lokális és az általános, a népi és a modern elemek összeötvözésére. Végül is azonban a mű vagy megkerüli a század — vagy akár a magyar társadalom — jelenének, félmúltjának nagy problémáit, vagy úgy szól róluk, hogy az itt és most nem tudatosul bennünk, vagy külsődleges elemként hordozza a népművészeti motívu­ mokat. Távolról sem személyes tehetség, kife­ jezőerő, hanem a kétféle nyelvrendszer kö­ zötti különbségek kérdése lehet ez, s azé a különbségé, amely a nyelvrendszerek eltérő volta következtében jelentkezik a népi kul­ túrához való viszonyulásban is. Vadas Jó­ zsef a magyar iparművészetről ír ugyan a Kritika 1979/4. számában, de következteté­ sei tanulságosak lehetnek az autonom mű­ fajok szempontjából is. Míg Bartókék gyűj­ tőmunkája nyomán — írja — a népzene ősi rétegei bukkantak elő az „új stílusúnak” nevezett múlt századi népdalok mögül, ad- �dig a tárgyi néprajz kutatói zömmel XIX. századi anyagot találtak. A zenei hang egye­ temessége és a megformált tárgy helyhez, anyagi szükségletekhez, s így társadalmi formációkhoz való kötöttsége alapvetően meghatározza az örökséggel való sáfárkodás lehetőségeit. Míg tehát Bartók a magyar (és sok más) nép zenéjét kutatva, az időben visszafelé haladva egyre több közös vonást talált, s mintegy az általános emberi érzelmek ská­ láját kifejező rendszert építhetett be a XX. századi zenébe, addig a ma képzőművésze vagy motívumokra építhet, vagy ezektől szinte teljesen elvonatkoztatva a szerkesztés­ mód tömörségére, következetességére, eset­ leg szürrealisztikus voltára. A konkrét mo­ tívum mást mond természetesen a ma em­ berének, mint az egykori faluközösség tag­ jainak — nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy az egykori formálásmódnak az alapelveire — a lényeg, a legfontosabb dolgok kifejezé­ sére irányuló szerkesztésre — kell támasz­ kodni. A ma legfontosabb kérdései pedig könnyen észrevétlenné, láthatatlanná teszik a népi formakincset... Törvényszerű tehát, hogy a két művészeti ágban eltérően jelentkezik a népi és a mo­ dern kapcsolata, hogy más a nemzeti és az egyetemes viszonya is. Ha lehet a felszaba­ dulás utáni magyar képzőművészet képvi­ selői közül valakit párhuzamul Bartók mel­ lé állítani, azt hiszem, leginkább Kondor Béla grafikus- és festőművészt lehet: egy­ aránt merített Blake és a névtelen és is­ mert középkori mesterek művészetéből, a népi tárgyformálás eredményeiből — s egy­ szerre fejezte ki a XX. század emberének széttöredezett világképét, félelmeit, magá­ nyosságát, kiszolgáltatottságát, s a tiszta­ ságra, emberségre, szeretetre irányuló vá­ gyát; Közép-Kelet-Európa nem könnyű év­ tizedeket átélt polgárának csalódottságát és mégis-reményeit. Prométheuszi tett a Kon­ dor-életmű is — és igencsak azok voltak az afférok is körülötte. Nos, ahogyan Kondor grafikáját, az ÉS 1975. szeptember 27-i szá­ mában megjelent Bartók-portréját nézem, ez a mű sem volt méltatlan sem hozzá, sem a zeneszerzőhöz: a tollvonások törékeny és kemény esendően fáradt-szomorú és min­ den idegszálával reagálni kész ember arcát mutatják. A vonalháló, amellyel Kondor oly mesterien — sohasem öncélúan — bánt, egyszerre tűnik nagyon is megfoghatónak és zenei hatásúnak, egyszerre tördeli részletek­ re és teszi dacossá a vonásokat. Ha lehet Bartók arcát a bartóki művet is érzékeltetően visszaadni, ezen a kis grafikán sikerült 4. Bartókról bartóki mélységgel, teljességgel az egyénnek és a közösségnek egyaránt fon­ tos vonásokat visszaadva szólni persze még a grafikusnak, a társadalmi elvárásoktól, közízléstől talán leginkább független mű­ vésznek sem könnyű, s itt sem elsősorban tehetség szabta korlátokról van szó, hanem a Bartókkal és művével kapcsolatos vizuá­ lis, auditív, érzelmi és gondolati elemek olyan bonyolult együtteséről, amelynek leg­ alább a legfontosabb összetevőkben való meg­ fogalmazása is igen nehéz, szinte lehetetlen feladat, Pátzay Pál szerint például „Bartók ezüstösen sápadt lény volt és oly mérték­ ben testetlen — vagyis hogy nem is juttatta az embernek eszébe azt, hogy teste van —. annyira dominált az átlátszó, pergamenszerű bőrének a világossága, amiből csak a feke­ te szemei villogtak ki”. A kívülállók szemé­ ben gyakran kedélytelennek, komornak tűnt a zeneszerző, fia — ifj. Bartók Béla — sze­ rint viszont igen fejlett humorérzéke volt. Lukács György tíz éve azt írta: „A népha­ talom eszméje Bartók egész tevékenységé­ nek alapmotívuma” — Pethő Béla egy év­ vel ezelőtti tanulmányában, a Valóságban Kodály 1946-os kijelentését idézi: „Bartók ma bizonyára élénken tiltakozna a nevében folyó pártpolitika ellen”. S az összes tulaj­ donság mellett, előtt ott vannak az egyszer­ re magyar és általános XX. századi, nép­ ből eredő és a mércét utolérhetetlenül ma­ gasra állító művek, amelyeket, legalábbis szellemiségükben, a szobrásznak, festőnek, grafikusnak meg kell idéznie. Ferenczy Béni kitűnő portréját, Schaár Erzsébet rendkívül kifejező mellszobrát, Borsos József, Vigh Tamás. Ligeti Erika, Szinder Antal, Kutas Antal érmét csak azért említem, hogy a megközelítések sokfélesé­ gét — a zeneszerző iránti érdeklődést — ér­ zékeltessem, s hogy eljussak ehhez a kér­ déshez: milyen mélységben, szellemben szól­ hat ma Bartókról a köztéri szobrászat, ne­ vezetesen az a két köztéri szobor, amelyet a zeneszerző születésének századik évforduló­ ján állították fel Budapesten, Varga Imre szobra, amely a Csalán utcai emlékház kert­ jében áll és Somogyi Józsefé, amelyet a Feneketlen-tó körüli parkban állítottak fel? A kérdésre adott válasz nyilvánvalóan nem csupán két művész Bartók-képét tükrözi, hanem azt is. milyennek vállaljuk mi a muzsikust, s a művön, a jelképen keresztül hogyan látjuk önmagunkat, eszményünket, változott-e önértékelésünk a társadalmi vál­ tozások, közöttük a köztéri szobrászat kor­ szerűvé válásáért vívott harc során. E küzdelem közben természetesen sosem arról volt szó, hogy nem akartak szobrot állítani a Szántó Kovácsoknak, József Atti­ láknak — sokkal inkábbb arról, hogy álta­ lában olyan szobrot akartak állítani nekik, amely az ábrázolt érdemeivel, a jelkép nagy­ szerűségével együtt mindjárt a szoborállitók szép szándékát, odaadását is dicséri, s persze arról is beszél, hogy ma, ebben a „szép és egyre szebb korban” nem venné körül értetlenség, ellenállás az ábrázolt mű­ vészt, tudóst, politikust, egyszerű embert A köztéri szobor így nem cselekvésre ösz­ tönzött, hanem megnyugtatott, konzervált, s közben értetlenség, ellenállás vette körül azt a művészt, aki méltó módon akarta áb­ rázolni az illető alakot... Meggyőző példa lehet erre, hogy Somogyi József 1953-as Martinásza, amely nem idea­ lizálta a munkást a kor követelményeinek megfelelően, csak 1960-ban került köztérre, hogy Varga újpesti partizánjának kopott �deszkapalánkját a köztéri művön márvány­ falra cserélték, hogy Derkovitsa mellől le­ parancsolták a rozsdás vaskályhát, hogy sokan a költőhöz méltatlannak tartották a Radnóti-emlékmű valódi kockaköveit, a tö­ rődött munkaszolgálatos költőt támasztó fa­ korlátot, s akadtak, akik azt sem tartották helyesnek, hogy a mohácsi emlékművön Le­ nin elgondolkodva lépdel a lépcsőn lefelé. Váltakozó sikerrel folyt a hadakozás, az idő azonban mindegyik esetben azokat iga­ zolta, akik szerint nem emberfeletti lények­ re, hanem követendő, követhető példákra, okos gondolatokra van szükségünk a köz­ tereken. Nem a tömeg feje fölött harsogó mondatokra, hanem olyan őszinte szavakra, amelyeket mindenki külön-külön is felé irá­ nyulónak érez. Nos, Varga Imre Bartókja ilyen, mindenkit külön-külön megszólító szo­ bor. Aki a villa kapuján belép, alulról élet­ nagyságúnál alig nagyobb alakot pillant meg. Ahogy közeledünk, egyre kevésbé ma­ gasodik fölénk a mű, s amikor egy magas­ ságba érünk vele, akkor vehetjük szemügy­ re a szobor minden részletét. Mintha az utolsó hazai években itt készített fénykép alakja jelenne meg a bronzban: kalaposan, felöltősen is törékeny figura, akárha elgon­ dolkodva sétálna a fák alatt. Az arcon nagynagy fájdalom, magányosság — és hatalmas belső nyugalom, az olyan emberé, aki már felkészült rá, hogy a mindenséggel kell szá­ mot vetnie. S ez a számvetés teszi látszó­ lagossá a magányt, hiszen nem lehet egye­ dül az, akiben a kor általános érvényű prob­ lémái fogalmazódnak meg; éppen a befeléfordulást jelző arcvonások teszik látszóla­ gossá a nyugalmat: hiszen sokkal több és fontosabb itt a belső történés, mint ami a muzsikus és a közvetlenül érzékelhető kül­ világ kapcsolatát jellemezheti. Mindazonáltal nem lényegtelen a figura és a környezet kapcsolata: a szobor körüli tér növényzete mintha a fűbe simuló talap­ zat növénykéiben folytatódna, s mindaz az energia, amely a természetben rejlik, a bronz sima felületén, az alig részletezett formarendszeren keresztül mintha a művész belső energiájává válna. A téralakítás, a mű, a természeti és épített környezet in­ tim kapcsolata mintha mindenkit arra ösz­ tönözne : ebből a bronzalakból kiindulva ke­ resse meg a maga számára a bartóki zene általános érvényű és egyben szigorúan a személyhez szóló értékeit. Ha Varga Imre szobra erre a továbbgon­ dolásra ösztönző, Bartókról, az emberről és a művészről érzelmileg, intellektuálisan is árnyalt képet adó mű, akkor Somogyi Jó­ zsefé mintegy elébe megy a nézőnek az ér­ telmezésben, harsogó szavaival egyértelmű képet sugall, kínál az azonosuláshoz. A harsányság persze a mű környezetéből is szin­ te törvényszerűen következik: a park, a tó hatalmas téren terül el, a szobor mögött a távolban házsor, templomtorony, s messze, a magasban apró pontként a gellérthegyi Sza­ badság-emlékmű is feltűnik. Már a mére­ tekkel, a tömegek nagyságával is a műre kell terelni a figyelmet ebben a környe­ zetben, s a hatalmas kőtömbön, fa harang­ torony alatt álló mintegy másfél-kétszeres életnagyságú alakot szinte ki sem kerülheti a szem. A zeneszerző figurájára tökéletesen ille­ nek Németh Lajos Somogyi művészetének egészéről írt sorai: „Bármit mintázzon is, munkást, parasztot, a közelmúlt típusait, alakjai a sorssal szembenálló, inas, kemény emberek. Nem népi hősök, mint Medgyessy alakjai, nem klasszikus arányú atléták, mint Pátzay fehérvári lovasa és nem is barbár erejű hímek, mint Kerényi félistenei, hanem földhöztapadtak, mítosznélküliek, illetve a Sziszifuszok véréből származók”. Nos, ez a sziklaszilárdan álló figura is inassá, keménnyé, mítosznélkülivé vált, a benne rejlő, az expresszív felületalakítás által is fokozott feszültség nem valamiféle belső történést, hanem egyértelmű, az el­ határozás után következő, cselekvésre irá­ nyuló vágyat sejtet. Míg a Varga-szobor mintegy átgondolja a „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?” gauguini kérdé­ sét, addig ez a mű az önmagában már min­ den kérdésre feleletet adott zeneszerzőt, vagy éppen közéleti embert ábrázolja. Ha a szigorú, elszánt arcú alak önmagában ke­ vés lenne ahhoz, hogy bizonyságot adjon erről, segít a harangtorony, segítenek az odafönt sorakozó harangok, az ihlető népi környezetet idéző egyszerű, rusztikus for­ mák, amelyek között egy törött harang je­ lenti a diszharmóniát... 5. Ez a jelzés azonban nagyon erőtlennek tűnik ahhoz, hogy Bartók egyéniségének életművének összetettségét érzékeltethesse. Így, bármennyire szeretnénk, nem mond­ hatjuk, hogy más-más oldalról kiindulva megrajzolt, de egyformán meggyőző, bartóki mélységű képet ad a művészről a két szo­ bor. A Somogyi-mű plebejus elszántsága túl­ zottan egyértelmű, a forrás tisztaságához ragaszkodó, s azt őrző ahhoz, hogy érzékel­ tethesse a század diszharmóniáit tükrözve harmóniát teremtő muzsika mélységeit. Var­ ga Imre azzal, hogy oly hétköznapian fá­ radttá, reménykedővé tette, emberivé csu­ paszította az arcot, amilyennek gyakran a sajátunkét is érezzük, a kort is megmutat­ va szól a zenéről. Affért, újabb Prométheusz-affért, úgy tu­ dom, egyik mű sem okozott. Az egyik ta­ lán azért nem, mert a szándékok nem tel­ jesedtek ki az alkotásban, mert hiány­ zik belőle az a bizonyos tűz. A másik talán azért nem, mert évtizedek küzdelmei után kezdjük talán azt a teljességet, tételesen megfogalmazott eszméinkhez méltó színvo­ nalat várni a köztéri szobrászattól, ame­ lyet valóban adhat. A Somogyi-mű minden részletszépsége ellenére azért nem válhat igazán közösségivé, mert fel akar bennünket emelni a műhöz, a példaként megmutatott teljességhez. A Varga-plasztika azért vál­ hat azzá, mert egy közülünk való zseniális emberről szól, aki őszinte akart lenni. Tud­ juk: zseninek kevesen születnek. Őszinteség­ re viszont — kezdünk rájönni — mindanynyiunknak igen nagy szüksége van. P. Szabó Ernő �A „Bartók-versek” formavilága Örömmel olvastam a pozsonyi Irodalmi Szemle márciusi számában Roncsol László­ nak A példamutató Bartók-Mikrokozmoszról megjelent írását. Az árnyalt formaelemzésekkel teli dolgozatnak különösen a magas igényszinten megfogalmazott, felütéses zár­ lata érdemel figyelmet — a gondolatmenet végpontja. „Arra gondoltam — írja —, nem most, hanem régen, a Bartók-évforduló csak újabb alkalom, hogy írásban is megfogal­ mazzam a kérdést: miért nem jutott még egy magyar költőnek sem eszébe, hogy pá­ lyája csúcsán, kiérlelt költői életműve bir­ tokában a Bartókéhoz és immár a Kurtágéhoz is hasonló, az alapelemektől a bo­ nyolultig ívelő és közben teljes művészi él­ ményt is nyújtó poétikai iskolát írjon?” Amolyan poétikai Mikrokozmoszt, költői verstant. Roncsol dolgozata olvastán tovább kell kérdeznünk. Ha a poétikai Mikrokoz­ mosz verselmélete még nincs, kompozíciós versgyakorlata jelen van-e mai költészetünk­ ben? A bartóki zenei kompozíciós model­ lek hatottak-e analóg verskompozíciós szer­ kezetek kialakulására? Fel kell tennünk ezt a kérdést, még akkor is, ha tisztában va­ gyunk a zenei és a költői formák és az alapjukat képező konvenciórendszerek közti távolságoknak, sokszor szakadékoknak. Meg­ találhatók-e a „Bartók-versek” kompozíció­ csoportjaiban zenei szerkezetek költői le­ képezései? Milyen ideológiai jelentései van­ nak a zeneszerzőről írott versek formáinak és szerkezeteinek? Hol a bartóki kompo­ zicionális modellek hatása költészetünkben? Milyen költői és szellemi előfeltételek alap­ ján íródtak költemények a XX. századi ma­ gyar zenetörténet úttörő alakjáról? E mö­ göttes világ, a formáknak tulajdonított je­ lentés világa érdekel bennünket. Nem az egyes „Bartók-versekről”, hanem a „Bar­ tók-versek” jelenségéről gondolkodunk in­ kább, ezért az egyes költői alkotások csak a gondolatmenet illusztrációjaként jelennek meg. A propos’ „Bartók-vers”! E kissé félre­ érthető, de nap mint nap használt szókap­ csolat tulajdonképpen műfajmegnevezés. Ál­ talában többes számban használatos, vagy mint „X. Y. Bartók-verse” hallható. Ma már klasszikusnak számító művek is vannak köztük, éppúgy, mint az „X. Y. József Attila-verse” tematikus műfajcsoportban. Maga a verstípus eredetileg a szónoklattan legne­ mesebb osztályában, a bemutató nemben (ge­ nus demonstratívum) alakult ki és e tény manapság is nagy gyakorisággal meghatá­ rozza az idetartozó költői művek hangnemét és felépítését. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel számolnia kell. Műfaját és hangne­ mét tekintve a „Bartók Béla” című és té­ májú alkotások legnagyobb része nagyjából a hagyományos dicséreteket képviseli, ter­ mészetesen ötvöződve és átmenetet képezve rokon verscsoportok jellemzőivel. (Egyik 1642-ből való költészettanunk szerint az „epicedium gyászköltemény halottakra. Mondják neniaenek, monodiának, latinul carmen lugubrenek” és az „encomiasticum személyek, vagy dolgok dicséretére írt költemény”.) Érthető, hogy ma a dicséretnek és a gyász­ költeménynek e tiszta típusai meglehetősen ritkák. Jóval gyakrabban találkozni a tisz­ teletadásnak (és így a bartóki szellemi örök­ ségért vívott harcnak) modernebb műfaji megoldásaival. Ilyen megoldásnak tűnik a verscímek alatti in memoriam..., hommage a ... (... -nak ajánlva), hiszen ily módon a költő eltávolodhat Bartók Béla alakjától, személyiségétől, s koncentrálhat művei szel­ lemiségére. A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életútról valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős költői hagyo­ mány élteti, értékük is a műfaji hagyomány­ rendszerrel szemben kialakított viszonyu­ kon keresztül ragadható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos költői rendszerének el­ járásaitól, hogyan tudják választott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú verseknek is érezhető­ en nagy a költői-műfaji nehezékük. Elsősor­ ban a személyhez kötöttség. Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagy „Bartók-verseiben” a zeneszerző alakja sejlik föl, etikai tartása, fegyelme, erkölcsi példa­ mutatása. A Forrás márciusi emlékszámá­ ban is olvashatjuk, hogy „A Bartók-versek jelentős csoportja — életrajzba, pályaképbe, személyes emlékekbe kapaszkodón — mementóként, vagy tanulságként, a morális pél­ dát hangsúlyozza a zeneszerző portréjában.” Érthető és természetes, hogy e portréversek esetében rendkívül megnő a szoborszerűség veszélye. A megemelt versnyelv és az áb­ rázolt etikai magasság következtében alig kerülhető ez el. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel is számolnia kell: már az 1940-es években megalkotta Kassák Lajos annak az ábrázolásmódnak az őstípusát, amely révén a Bartók Béláról írott versek sorozatában el­ kerülhető a szoborrá merevítés veszélye, anélkül, hogy az emberi portré és a legszo­ rosabban vett művészetikai magatartás fel­ rajzolásáról lemondanánk. A mérleg serpe­ nyője (Bartók Béla) című versének legjellem­ zőbb ábrázolási eszköze heroizáló deheroizálásnak lenne nevezhető, ha e kifejezés nem lenne annyira riasztóan idegenszerű. A költő a jelentéktelennek látszó, a látszólag jelentéktelen és köznapi részletekben mutat­ ja fel a távlatosat, a köznapi fölé emelkedőt: „Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az uccán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben”. A verskezdet ilyen szándékoltan „kereset­ len” nyelvezete, e „köznapi” hangütés után, épp, mert szakított a portréversek hagyo­ mányosan magas hangnemével, a költő a poklokat is megmozgathatja. A Bartók Béla örökségéért folytatott küz­ delem a hatvanas-hetvenes években az aktualizáltság mozzanatát állította előtérbe. Nemcsak arra a küzdelemre gondolok, ame­ lyet a költők azért vívtak, hogy megleljék és kijelöljék viszonyukat a zeneszerző élet­ művéhez. E viszonykijelöléshez, „bemérés­ hez”, a nemzettudat és az európaiság-tudat kettősségével kell megküzdenie mindenkinek. Ekként a Bartók-inspirálta vers sokkal in­ kább költőjéről mond, állít, ad információt, mint a zeneszerzőről. Hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. Hiszen ő az a „legmagyarabb magyar”, aki — Vas István és Nagy László szavaival — „a napkoroná­ ig felküzdi magát”. Rendkívül nehéz szem­ benézni a bartóki élet és mű teljességigé­ nyével. Hol az „ezüstfej”, az arisztokratikus, hol a népi ihletettségű, hol a magyar, hol a kelet-közép-európai, hol a kozmopolita Bar­ tók igazsága perel a maga igazáért a róla �írott versekben. A bartóki mű eredendő tel­ jessége és a bartóki örökség helyzettudata ezért jelenik meg némileg ironizált formá­ ban Zalán Tibor versében (Igor Stravinsky álma Bartókról): egy ember Cantata profana-t ír TÁRSAS-JÁTÉK egy csoport kantátaprofánát ír NÉPI-JÁTÉK egy nemzet kantátaprofánát ír KONTINENT-SPIELE egy európa kantátaprofánát ír MUNDO-LUDO egy világ kantátaprofánát ír COSMOS-PLAY A mindenség írhat csak Cantata Profana-t Az ember-csoport-nemzet-Európa sor ide­ ologikus jelei a kompozíció és a versforma megválasztásában is jelen vannak. A forma jelentése érthető módon különösen fontos sze­ repet játszik a Bartók-művek inspirálta ver­ sek esetében. Feltűnő, hogy nincs vagy alig van a vizsgált költemények között például alkaioszi vagy szapphói strófaszerkezet — ál­ talában antik metrum. Ezzel szemben igen sokan előnyben részesítik a magyaros, dal­ szerű formákat, kolinda-szövegváltozatokat stb. Valószínű, hogy ebben a forma jelenté­ sére vonatkozó szerzői előfeltevés és döntés mutatkozik meg, mintegy versben leképezve a népzene szellemét és Bartók népzenei ihletettségét. Újabb csoportot alkotnak szempontunkból a prózaversek (gondoljunk például Juhász Fe­ renc Örvénylések című portréversére) és a szabadversek. A forma itt sem közömbös: bár ötvöződhet folklórmotívumok rendszerével, tulajdonképpen a bartóki zenei kompozíciók 20. századiságának, modernségének analóg­ ja. Sejteni, hogy nemcsak a zene-, de a köl­ tészettörténet is túljutott a klasszikus össz­ hangzattan korszakán. Végül a Bartók-inspirálta versek között elég sok montázstechniká­ val készült verset találunk. A montázs épp­ úgy ideologikus, jelentő forma, akár a dal­ szerű verskompozíció. E technika az alkotás egészét vonatkozáshálózattá fejleszti a kü­ lönnemű részek összerendezésekor. Magába olvaszthatja a dalszerű formát éppúgy, mint a prózaversét. Sokkal inkább zenei, mintsem filmelvü jelenség. (Gondoljunk akár ennek legszebb példájára, Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című kompozíciójára. De szíve­ sen olvasom versként Cselényi László Bartók és Joyce című szövetmontázsát is.) Előnye a megoldásnak, hogy nem kell törődni a vers hangnemének, modalitásának (csak végső!) egységével — amint ezt Cselényi műve pél­ dázza. Kompozicionális szempontból talán a legjárhatóbb út a Bartók-ihlette versek tér­ képén. A „Bartók-vers” műfaja nehezéke, örökletes poétikai követelményrendszere — tán kitűnt valamelyest az eddigiekből — vé­ leményem szerint kevéssé alkalmas arra, hogy a bartóki kompozíciós rendek örökségének költői gyakorlatát felvállalja. E feladat eleve nem is lehet a célja. De igenis célja az ál­ landó küzdelem a műfaj adott korlátaival, ami nem csekélység. Hol kereshető esetleg a bar­ tóki kompozicionális modellek ihlető hatása költészetünkben? A „Bartók-verseken” kí­ vül, a zenei analógiára épült költői alkotások­ ban. Ám mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy a bartóki mű kompozicionális lehetősé­ geit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak a zenei szerkezetű kom­ pozícióknak a költészetben ma. Vannak-e a korszerű jelzőt valóban megérdemlő ilyen irányú törekvések? Csak esetleges példákra szorítkozhatunk. Azt hiszem, kevéssé köztu­ dottak Tandori Dezső nagyon jelentős ilyen irányú erőfeszítései, ezért tán érdemes föl­ idézni belőlük. Az ív is érdekes. Első köteté­ ben még ortodox megoldásúak a versszer­ kezetekben átértelmezett zenei műfaj meg­ jelölések (ilyen a Macabre..., e zenei elvet poétikaivá legmélyebben váltó Preludium és ötsoros, a Koan bel canto). Az Egy talált tárgy megtisztítása kötet (1972!) már e tá­ jékozódás módosult irányát mutatja. Egyik legnehezebb versének II. Termében „1. (Szeriális kompozíció)”. A szerkezetet a legtartal­ masabb, mert üres seria, hangzó sor zárja: +++ +++ folyt.; fogyó sor Tandori gyakran alkalmazza a seria megfordíthatóságának, általános, az aleatóriában is fellelhető elvét is: Elmarad egy jel !tlob a innem dzek, ruhtrA Arthur, kezd menni a bolt Fel kell figyelnünk arra az érdekes kísér­ letre, amely során a szerző — jóval a Talált tárgy után, 1974-ben — átírja tisztán hangzó s az eredetivel egyenértékűnek tekintett kompozícióvá első kötetének Hommage cí­ mű nevezetes kezdődarabját önkényesen fel­ vett előzetes szabályok szerint. Az előrende­ zett, átírt mű címe és első sora különben így hangzik: =234567 Míg a második kötet megváltozott versesz­ ménye a szérializmus jegyében alakította a maga arcára a költői indulás programversét, a Még így sem szonettjei a jazz eredményeit fölhasználva a leginkább kötött formán belü­ li improvizáció megtalálását mutatják. A Miért élnél örökké? prózájában fontos sze­ repet játszó Varése-lemez (rajta az 1936-os Density 21,5 is) mellett megjelennek a messiaeni madárhangok. S végül A meghívás fennáll című műben a valószínűség által ha­ tárok közé szorított véletlen kompozíciós alapjait fejtegető John Cage indítja el a leg­ lényegesebb művészetfilozófiai gondolatokat. A regény első mondataiban arról van szó, hogy, ha a veréb a vállon ül, az ember vállán, nem lehet akármelyik billentyűre, akárho­ gyan ütni az írógépen. Mert akkor bármi be­ következhet, és ezért kell figyelni a ma­ dárra. Ezért „Ez itt nem automatikus re­ gény; más dolog az, hogy a madár következő pillanata kiszámíthatatlan, más, nem gépies­ ség. Nem is az ellenkezője.” Akkor milyen az a regény, amelyik egy madár röptét figyeli? Elemzést gátló kérdés. Pedig a regény egy­ szerűen aleatórikus. Ez az életformaregény zenei analógiára íródott: akár a madár re­ pülése, a repülés meghatározta műalkotásszerű élet és az ezt lejegyző művészet is aleató­ rikus (a kifejezés a latin alea ,kocka’ szóból ered). Az ilyen művek a véletlenre épülnek, az „improvizációs szabadság mozgásterei”. Elemei egyszeriek, megismételhetetlenek. A zenetörténész Zofia Lissa az időbeli folya­ matosság hiányát és a többértelműséget tart­ ja e szerkezet alapjellemzőjének. „A kompo­ nisták — írja — a véletlenre bízzák a mű tu­ lajdonképpeni megszületését, az lép elő szer­ vezővé, ők maguk csupán a körülményeket szervezik meg, amelyek közepette a véletlen alakjában juthat »chance d’operation« ered­ ményeként érvényre.” Íme a zenei elv: a műalkotásszerűen megélt elindítója és mintegy szó szerint „mozgó”, változója, fikciója a ve­ réb (a szerző csak a szituáció megszervező­ je), amely megteremti az eseménymenet, a kompozíciósor véletleneinek kalitkáját, sza­ badságot és kényszert egyszerre. Mivel az irányító erő részben a szerzőn kívül helyező­ dött, nincs a műnek abszolut előzetes szerzői terve, de ez már szerkezeti kérdés. Az aleatória elvének fölismerése egy lehetséges utat nyithat a rejtvényszerű mű megértéséhez. A középnemzedék tagjai közül is számosan kísérleteznek zenei kompozíciókkal. Prózában sokak mellett tán Nádas Péter a legeredmé­ nyesebben. Rendkívül ígéretesek Baka Ist­ ván törekvései. Most megjelent második kö­ tetének (Tűzbe vetett evangélium a címe) legfontosabb kompozíciója a Háborús téli éjszaka is ezt példázza. A költő kiküzdött sa­ ját összhangzattanának szabályait kódolja át benne: hamis harmóniát szabályként meg­ értett diszharmóniává. E vers is megérde­ melné a kompozíciós elemzést. Ám a bartóki szerkezeti modellek hatásának kérdéséhez visszatérve — itt még csak lehetőségekről szólhatunk. Egy ötlet. Számos oka van, hogy sok fiatal szerzőnk ún. hosszú-versekkel kí­ sérletezik. Nagy lehetőség ez, már csak azért is, mert e verstípusban a szövegvariálás és a jelentés többértelműsége kibontásának esé­ lye sokkal szélesebb más, esetleg rokon mű­ fajokénál. Tudott, hogy Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című vers­ kompozíciója — e verstípus egyik ősképe — is „Szerkezetét tekintve harmonikus polifon zeneművekhez hasonlítható, melyben egyszer­ re kell érzékelni a szólamok időbeli mozgását és az egyidejűleg megszólaló hangok közötti harmonikus összefüggéseket” (Szegedy-Maszák Mihály). A bartóki kompozicionális mo­ dellek inspirációja bizonyára itt is felszaba­ dító hatású lenne, eltávolító a műfajha­ gyományoktól. Mint sok más verstípus ese­ tében. Hisz’ a bartóki életmű alternatívák so­ kaságát rejti a költői gyakorlat számára. Ez az esszé csak kompozíciós kérdésekről szólt. Arról, hogy hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. A bartóki mű kompozi­ cionális lehetőségeit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Ha a költő „Bartókverset” ír, számolnia kell ezzel. Szigeti Csaba Szilágyi Domokos Bartók idézése Köztudott, bárha ritkán mondjuk ki nyíl­ tan, hogy Bartók birodalmában Erdély, az ottani román és magyar népzene világa volt a „fele királyság”. Élete és munkássága leg­ mélyebb és legtartósabb inspirációit onnét kapta. Igen. Fodor András tömören megfogal­ mazta Bartók életének meghatározó alap­ élményét, az erdélyi emberek, az ottani kör­ nyezet emberségformáló hatását. Ez a föl­ ismerés sok mindent megmagyaráz abból a különösen mély kapcsolatból, ami a zene­ szerző és az erdélyi emberek, alkotók között kialakult még életében, s tart halála után is, mind a mai napig. Benkő András köny­ véből és Kelemen Imre gondos tanulmá­ nyából tudjuk, hogy mint népdalgyűjtő, ze­ neszerző és zongoraművész 1936-ig szinte minden évben — akár többször is — fölke­ reste Bartók az erdélyi falvakat, városokat. Ezt a ragaszkodást szerencsére gazdagon vi­ szonozták az ott élő, és az életmű előtt hű­ ségesen tisztelgő zenészek, tudósok, költők. A romániai magyar könyvkiadás 1971-óta folyamatosan jelentkezik Bartók munkássá­ gának teljesebb megértését szolgáló tudo­ mányos munkákkal, és a bartóki példát vállaló önálló alkotások megjelentetésével. Szilágyi Domokos Bartók Amerikában cí­ mű verse ennek a törekvésnek a leghívebb kifejező példája. A Szilágyi-vers titka a helyzet azonosságában van. Az „amerikaiak közt egy európai” problémakörének hang­ súlyozása, a bartóki életpálya legtragikusabb szakaszának közelképe messzemutató tanul­ ságokat rejt. Az önkéntes száműzetésben élő Bartók etikai tartásának fölmutatása nyújt­ hat-e megoldást a történelem száműzöttjeinek? A nemzeti tragédia felé tartó Magyar­ országon agyonhallgatott zeneszerző szaka­ datlan ragaszkodása, hűsége népéhez lehet-e követendő példa a hivatalosan elfelejtett, és az új keretek között mindvégig idegen magyar nemeztiségeknek? Ez a súlyos tör­ ténelmi-társadalmi azonosság kiegészül Szi­ lágyi költői nyelvezetének megújulásával, �stílusának teljessé válásával. S ami a dön­ tő, hogy e belső forradalom éppen a bartóki alkotói módszer átvételén alapul. Az elem­ zés lehetőséget ad annak az útnak végigjá­ rására, miként szerveződhetett Szilágyi köl­ tészete monumentnális versépítménnyé, a bartóki példa előtti alázat és az öntörvényű stílusfejlődés harmonikus, egymást kiegészí­ tő találkozásának eredményeként. Hazamegyek, mihelyt lehet. Aminthogy úgyis hazamentem volna (t. i.. ha nem vá­ lasztják meg 1945-ben nemzetgyűlési képvi­ selőnek, Budapesten. N. J. I.) Tudom, hogy a külső viszonyok igen nehezek lesznek, de egy zongora csak akad és egy csendes szo­ ba, ahol dolgozhatok. „Hová vetemedtél,/ hová vetemedtél/ szi­ várvány havasáról,/ szivárvány havasáról/ tűzre te vetetettél/ hamuvá vedlettéi,/ mint jó Ráduj Péter/ szëme mënyëcskéje,/ romá­ nul Marinka,/ magyarul Margitka.” A halálos kór megmásíthatatlan ítélete alatt — melytől annyit szenvedett — valójá­ ban már kölcsönkapott időből élt, minden­ nap többet hagyott magából a szellemnek, mindennap többet engedett át testéből az anyaföldnek, úgy, hogy amikor felvázolta a végső hangjegyét, és utolsó akkordját a szél szárnyára bocsátotta, addigra a Halál szá­ mára már alig maradt valami elérhető bebőle. A Szilágyi- vers komor gondolati töltésű nyitó része az intuitív helyzetábrázolás lé­ lektani „átvilágítása”: „Milyen széles az Óceán/ annak, ki hazagondol — /s rossz hír számára mily rövid az út.”... „Jaj neked, hús-vér idegen! — /szerves gép itt az em­ ber —”, A kényszerhelyzet szülte lehetőség sivárságát izgalmas stílusmegoldással ellen­ pontozza a költő. A Bartók életében oly nagy jelentőségű néphagyomány gazdag vi­ lágának idézését látja az érzelmi szélsőségek ábrázolására legalkalmasabbnak. „Marinka, Margitka,/ hamvasság hamvedre,/ ajkadból rózsa nő,/ rög tapos kezedre,/ jó Ráduj Péternek/ (szëme-szép-mënyëcske./...”. A népkültészet klasszikus tragédiák­ ra emlékeztető sorainak bartóki feldolgozá­ sa új esztétikai minőség teremtésére képes. Fokozva így a lélektani sokk megrázó hatá­ sát. A kifejezés skálája gazdagodott a nép­ költészet hiteles feldolgozásával — a vers szövegében végig nyomon követhető ez a megoldás —, mint ahogy a vers nyitó szaka­ szában a továbblépés feszültségét készíti elő. Az a kérdés már most, hogy miként nyil­ vánulhat meg a parasztzene hatása a ma­ gasabb műzenében? Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglal­ juk. Bartók hangrendszere a funkciós zenéből nőtt ki; a funkciós zene kezdeteitől a bécsi klasszicizmus összhangzattanán és a roman­ tika hangzásvilágán keresztül törés nélkül vezet az út a „tengelyrendszer” kialakulá­ sához. ...A tengelyrendszer az európai ze­ nének nem csak szerves továbbfejlesztését, de a betetőzését, sőt bezárulását is jelenti — mert a funkciós kapcsolatokat a homogén 12 fokúságra kiterjeszti, s ezzel lezárja a fejlődéstörténetét. Szilágyi Domokosnál a formai megúju­ lást mindig igazolja a gondolatok energiafe­ dezete. Kísérletei, „játékai” soha nem öncé­ lúak. Esztétikai hatás elérésére töreksze­ nek, átgondolt, tartalmi célkitűzés megva­ lósulását segítik. A megszerkesztett egész nélkülözhetetlen részei, A költészet tanának Babits-tanítványaként — kinek később ver­ sét is ajánlja — ragaszkodik a hagyományok funkciós értelmet kapó megjelenítéséhez. Olyan költő volt ő, ,,....aki úgy szerkesztet­ te a rímet, hogy méltóságát a szabadvers­ ben megszerezhesse.”, fogalmazza meg a lé­ nyeget Tömöry Péter. Ha követjük továbbra is a bartóki párhuzamot, akkor a vers foly­ tatását a tonális réteghez sorolhatjuk: „Jaj istenem a világ,/ kinek szoros, kinek tág,/ jaj de szoros a világ,/ csontig hatol, velőt vág,/ hogy kitágul a világ,/ ha egyszer jobb időt lát.” Tanulságos Nagy László összefoglalása Szilágyi hagyománytiszteletéről: „Emlékezze­ tek, óhajtozott élni, játszott az életért ma­ dárkecsesen, szeretősen. Táncolt neki vitézmihályos verslábakon, ál-marcsás dib-dábul, atavisztikus bájritmusokban, fából faragott királyfi-tagokkal.” Ebben a versben is Má­ té evangéliumának részletidézésétől („Gyön­ gyeiteket ne hányjátok a disznók elé...”) Illyés Bartók-versének emlékezetéig kalan­ dozik a költő: ,,Estélyiben-frakkban/ Urakhölgyek, hölgyek-urak,/ zongoraszónál szebb/ zongorafödélen a lakk,/ gyémántbolygók ke­ ringenek,/ csiribirivalcer —/ pucér füleknek szól./ veszett ez a hangszer!/, hogy rögtön darabokra törje a feltételezhető áthallást: ..Kicsi ember, tudsz-e/ szépeket hazudni,/ szép álságot hinni?/ Van-e erőd: utolsóig/ minden poharat kiinni?”. Ez a minden ízé­ ben Szilágyira jellemző tételzárlat a hely­ zettudat azonosságából táplálkozik. Innen a meghökkentő fordulat, a kételkedő remény, a derűlátó megdicsőítés helyett. Emlékezzünk rá, hogy Bartók motívum­ fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze az ellentétezés és megfordítás. A tétel és ellen­ tétel kettős egysége erre is kiterjed: ...Íme a karakter, mely ellentétein keresztül érke­ zik magasabb önmagához. A vers következő szakaszában az ellenté­ tek könyörtelen hangsúlyozása, az így terem­ tett feszültség lélektani kálváriája gazdag gondolattársítást szabadít fel. „Halál elől meghalásba menekül aki él —”, jut el a különös, de idegtépően veszélyes szakadék szélére. A szakadék fölött átívelő apokalip­ tikus látomás tengelyében a szigorúan for­ mált fölismerés áll: „Akit sorsa meg akar tartani/ síriglan-rerményben ég el./ akit sorsa el akar veszteni:/ megveri tehetetlen­ séggel.” A parasztzene hatásának második meg­ nyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt. „Tűz-víz-föld-ég/ Basa Pestát megölték,/ füst-füst-zöld-kék/ tűz-víz-föld-ég/ Basa Pos­ tát megölték/ ...a természet zenévé szervező­ dik/... dúdol a mélybarna-szem: —/ itt csak Mr. Bartók/ amerikaiak közt egy európai/ felhőkarcolók közt az elemek rokona.” A vers forrongó kidolgozási részében va­ lamennyi eddig részletezett alkotó elem szer­ ves egységgé olvad. A Szilágyi-versekben a későbbiek során — Haláltánc-szvit, Apok­ rif Vörösmarty kézirat..., Nyár, ..— oly jelen­ tős szintetizáló törekvés, az ismerethalmazt rendező montázstechnika itt valósul meg először hibátlan többszólamú hangzásban. A megmásíthatatlan valóság világgá kiáltása után („múló élet múlhatatlan hangjainál/ pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.”), a vers dinamikája fokozatosan megcsendesül. A nagy fölismerések látványos sorozatát, gazdag és merőben szokatlan tár­ sítását, filozofikus átvezetés követ. A Kán­ tor Lajos által „értékezőpróza-szövegnek” nevezett elmélkedés, miként a gondolatok tisztítótüze, a hitelesség próbája úgy kap rendeltetést a vers egészében. A költő, e gon­ dolatilag legelvontabb tételeket az axiomatika vasbetonszerkezetébe sűrítve, nem kis fel­ adatot ró az értelmezőre. Bartók, műveinek van egy érdekes sajátossága: nem lehet készületlenül, figyelmetlenül félfüllel hallgatni. Csak az áhítatos figyelem előtt nyitják meg szépségüket. A Bartók Amerikában szerkezetének alap­ vető összefüggéseit vizsgálva, a zeneszerző által oly következetesen alkalmazott hídformára emlékeztet. A két nemlét közti lét alapkérdéseinek a föltevése és a „kölcsön­ kapott idő” titkának föltárása megtörtént a hatalmas versfolyamatban. A végső összeg­ zést tartogató befejező versszakok letisztult világa pedig már Bartók Hegedű szóló szo­ nátája lassú tételének kristályragyogású csúcsaiba emelkedik. Végezetül még egy harmadik módon mutotkozhatik a parasztzene hatása a zene­ szerző műveiben. Ha tudniillik sem paraszt­ dallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mé­ gis ugyanaz a levegő árad, mint a paraszt­ zenéből. „Minden élőre ezer halál jut —/ könnyezik a kft is./ A borzalom napjaiba/ belefárad az idő is./ Dolgos állat az ember,/ a cél: re­ mény is egyben./ Így hát a félt halál sem/ oly kérlelhetetlen....... ” A két alkotó közt feltárt azonosságok bo­ nyolult rendszere, a bartóki modell teljessé­ gének hiteles felvállalása, Szilágyi Domo­ kos sorshelyzete és költői elhivatottsága azok a meghatározó tényezők, melyeknek ez a kötöttségeket szétfeszítő és új szintézist megvalósító költemény létrejöttét köszönheti. Csak ilyen összefüggésben tudjuk megérte­ ni, miként emelkedhet ki Bartók Ameriká­ ban világítótoronyként a Bartókról írt ver­ sek tengeréből. A Bartók Béla életével és munkásságával kapcsolatos szövegeket Bartók Béla, Yehudi Menuhin, Lendvai Ernő, Szabolcsi Bence és Szöcs István írásaiból válogattam. Németh János István �— A mindenit maguknak. Ma nem fognak felel­ ni. Megdicsőülten hallgattunk el. Pásztory tanár úr volt a legszigorúbb tanár a gimnáziumban, békében és háború után. Szigorúsága ellenére a leg­ szelídebb órákat is ő tartotta: az énekkar vezetője volt; ebben az évben - a háborús távollétet is beleszámítva — már a huszadik éve. Most is az volt a bánata a harcterekről betegen hazaérkezett tanár urnak, hogy fáradt és beteg volt már a dal­ kor újjászervezéséhez, holott tudtuk, otthonában nem hagyta abba a zongorázást — pompásan játszott -, sőt együttes erővel a feleségével, az elsőszülöttet, Ditát és két öccsét is szorgosan zené­ re tanítják. A leánynak főiskolai rangot szántak úgy hírlett, nagyszerű tehetség. Néha fellépett is­ kolai hangversenyeken. Pásztory Gyula —, mint annyi matematikus egyúttal jeles muzsikus is volt, mind elméletben mind gyakorlatban. Szarvason született. Gyakorló tanárként Krassó-Szörény vármegye székhelyére, Lugosra került, ott feleségül vette egy magasrangú vármegyei tisztviselő lányát — mindnyájunk által halála napjáig oly szeretett, későbbi „Nel i nénit” - és a családban először őt a ­ nította meg zongorázni. Pásztory Gyulát — evanlévén - l900-ban Rimaszombatban válaszgélikus tották meg számtan—fizika tanárnak. Újjászervez­ te az iskolai énekkart is, sok dicsőséget aratott vele. Idővel a dicsőségnek e szárnyalásába az én szopránhangom is, belekontárkodott. Még ma is fújom sorra, a dalokat, amelyekre Pásztory tanár úr bennünket, nem kis dörgedelmekkel, diák-drukkokka Pásztory tanár úr oly ragyogóan tanította meg zongorázni a feleségét, hogy Dita mamája évtize- deken át Rimaszombat igen kedvelt, víg természetű zongoratanárnője maradt. Mert Pásztory ta­ nár úr már nem tudott bennünket érettségire sem vinni, hamar elhunyt. A háborúban szerzett betegségei siettették halálát. Az érettségibiztost sema magyar m csehszlovák állam. Viszont Pásztory Dita a két szülő jóvoltából már ekkor oly remekül zongorázott — az elméletet édesapja, a gyakorlatot a mamája tanította hogy ez a tehetség elkívánkozott Rimaszombatból: a szép, vidám lelkületű -, s táncóráinkon anynyira körülrajongott — művésznövendék Pesten kellett, hogy folytassa tanulmányait. Először ma­ gánintézetben, a bizonyítványadásra is jogosított dr. Somogyi Mór-féle zeneiskolában, majd ennek elvégzése után a Zeneakadémián -, ahogy abban az időben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát hívták. 1922-ben jelentkezett Bartók Bélánál. Bartókcsak két-három növendéket szokott volt felvenni. Meghallgatta Pásztory Dittát, felvette növendékeiközé. Két eszten „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta” Azt a kerekre nyitott különös szemet, Bartók Béla melegbarna szembogarát nem felejtem az­ óta sem. Ha most magam elé tudnám varázsolni akkori arcát, alakját, vékony ujjainak határo­ zott billentéseit, a csengő üveghangokat — jó öt­ ven éve ennek — az egész emberből mindössze beszédes, barna, biztató szempárját szeretném láttatni. Amint e szempár gazdája a zongorado­ bogón finom meghajlással fordul a közönség fe­ lé, és minden egyes hallgatója figyelmes tekinte­ tébe külön-külön tűzi szeme átható sugarát, s vé­ gül a zongoraszéken elhelyezkedve várja a tap­ sok halkulását. Futnak a másodpercek, s még vár, hogy tökéletes legyen a csend. Emlékezetem retináján ma is egyetlen messzevilágító, óriási barna szempár az egész filigrán ember. A pillantás egyszerre átható és kutató, egyszerre barátságos és ígéretesen biztató. Kicsit tanáros, kicsit családias. ,.Együtt örvendezünk — tolmácsolta a szem — kérem, figyeljenek, Beetho­ ven következik!” Ha kajánkodnék, mai eszemmel a tekintetbe még ezt is beleolvasnám: „Vigyázat, akár értik, akár nem, Bartókot is játszom!” A bartóki muzsikával ez idő tájt kezdett ismer­ kedni a magyar zenehallgatóság. Olykor idegen­ nek tűnt még, de szoktattuk hozzá magunkat. Ráhelyezte két kezét a billentyűkre; a mozdu­ lat már a kalauz gesztusa volt, a zenei önfeledtség boldog birodalmába bátorított. A közönség pedig a beethoveni szárnyalásokon és Debussy harmóniáin keresztül a bartóki, hindemithi mu­ zsikához szoktatta magát. Brilliáns előadóművész volt. Két kéz került a billentyűkre? Nem. Négy. Ez­ úttal négy kéz játékára tekinthettünk. A mélybarna szemű férfivel szemben kék szemű, sötétszőke hajú hölgy foglalt helyet a másik Bösendorfer mellett — a pesti Vigadóban a művé­ szek ekkortájt Bösendorferen játszottak —, a hölgy tekintete azonban rögtön a billentyűkre siklott. Mosolygós kék szem volt pedig, jól tud­ tam, kislány kora óta ismertem tulajdonosát. Hányszor táncoltattam meg diáktáncórákon! Pásztory Ditta volt ő. Bartók második felesége. Nevét nálunk Rimaszombatban egy tével, Ditának ejtették. Edita. Ma is úgy. A barna szempár ez átható sugárzásának idé­ zett estjén kétzongorás hangversenyen lépett föl Bartók Pásztory Dittával. Mily szívós művészi munka, mennyi gyakorlás, újra, s újrakezdés, ál­ dozatvállalás, zenei áhitat, munkatársi egyetértés volt feltétele annak, hogy ez a két ember ily ra­ gyogó összjátékkal, hibátlan harmóniában, egyfor­ ma technikával legyen képes kifejezni magát, akár Beethoven és Mozart, akár a modernek vi­ lágában. Gyorsan vált Pásztory Ditta Bartók egyik leghívebb, legpontosabb, s legértőbb tolmácsolójává, hiszen számtalanszor láthatta ,,in statu nascendi” formálódni a kottafejeket az otthoni zon­ gorán. Nem „a feleséggel” ült zongorajátékhoz Bartók, nem afféle családias háziáldás hangulata érződött kemény szorgalommal eggyé kovácsolt já­ tékstílusukon, hanem két zenei tehetség nagyszerű találkozásának szép példái lettek ők Máskülön­ ben nem is ült volna le Bartók négykezest, avagy kétzongorást játszani a feleségével. Egyenrangúak ültek a zongorák mellé. A nagyszerű tanítványból kiváló feleség is vált. A Bartókról szóló megemlékezések forgatagában essék tehát néhány szó a zenei és életbeni társ­ ról, Pásztory Dittáról is. * A rimaszombati gimnáziumot 1920-ban hívták utoljára azon a néven, amelyet 1865-től kezdve vi­ selt: Egyesült Protestáns Főgimnáziumnak. (1938— 1945. között még egyszer használta ezt a nevet.) A református és evangélikus egyház tartotta fönn az intézetet, államsegéllyel; hagyományaiban Mik­ száth, Pósa, Kiss József emlékeit őrzi ma is. 1918 őszét írtuk, az első világháború utolsó hó­ napjait. Pásztory Gyula tanár úr, a fizika és a matema­ tika tanára, döcögve ballagott végig a gimnázium földszinti folyosóján. Rossz kedve volt. A kárpáti harcokban elfagyott a lába, úgy került haza vé­ gül századosi rangban. Most is katonai zubbonyt viselt, de a három aranycsillag nélkül. Hirtelen figyelt föl arra az énekkvartettre, amelyet — há­ rom hetedikes — trióban énekeltünk valahol a tornaterem ajtaja előtt, Abban élvezkedtünk, hogy nem létező prím szólamunkhoz kíséretet találjunk ki három szólamban. Zeneileg képzetlen egyén, avagy a pedellus ezt afféle éretlen bőgésnek tar­ totta volna — és méltán — és, amikor Pásztory tanár úr feltűnt a fordulónál, zavartan abba is hagytuk; iszkoltunk volna el is, Pásztory tanár úr azonban mély hangján ránkdörgött: — Ne hagyják abba. Folytassák! Folytattuk. Félve kissé, de aztán újfent elfogott bennünket a dalolás heve, ismét jól összetalálkoz­ tunk a hármas hangzatban. A prím nélküli, har­ monizált kvartettben. A tanár úr taktust bóloga­ tott hozzá. Ragyogó hallása, kiváló zenei érzéke volt. Két esztendő múlva felesége lett. Özvegy Pásztory Gyuláné, kisvárosunk népszerű zongoratanárnője pedig - talán elsőként a felvidéki kisvárosok között — lelkesen kezdte tanítani Bartók műveit. Népszerűsítette és megkedveltette. Bartók maga is meglátogatta néha anyósát — Péter fiukkal együtt — Rimaszombatban, s elmondhatni, hogy anyós és vő igen jól megértették szerették egymást. Bartók hangversenyt is adott felesége szülővárosában. Értette-e, nem-e a kisvá­ ros zeneileg középszinten álló közönsége a bartó­ ki muzsikát: ezt a „titkot”, sajnos legtöbben már a sírba vitték. Nelli néni azonban haláláig — alig né­ hány esztendeje hunyt el — lelkes apostola volt Bartók zenéjének. Ha valaki Bartók látogatásainak színhelyét, a Pásztory-házat azonban meg akarná jelölni Ri­ maszombatban, ez már nem lenne lehetséges. Ta­ valy bontották le a város lázas és nem alaposan átgondolt bontása-építése, átalakítása-újjászervezése során. De éppen úgy nem lehetne megjelölni Tompa Mihály, Blaha Lujza, avagy a költő Győry Dezső, a tudós Hatvani István és a szintén termé­ szettudós Szabó-Patay József szülőházát sem. Vagy a bomba pusztította el vagy a csákány. Emléküket a helyi múzeum sem őrzi. A húszas évek vége felé a közös szülőváros jo­ gán sokszor meglátogattam Bartókékat a budai Szilágyi Dezső téren. Észrevehető volt a ház ura irán­ ti tisztelet, afféle belső, családi fegyelemtartás még akkor is, amikor a ház ura távol volt. Ha pedig otthon tartózkodott, a félhomályos, tágas hallban üldögéltünk a színesre festett, népies faragású ló­ cán, székeken. Az egész ház a lábujjhegyen való mozgás óvatos csendjében élt. — Pszt! — súgta Ditta — Béta dolgozik. — Szeretném egyszer meginterjúvolni — mond­ tam. — Talán inkább Kodályt. Jobban rááll. El is mentem Kodályhoz a Zeneakadémiára: fá­ radtan, a heverőn fekve felelt kérdéseimre. És a Bartók iránti interjútámadásaimat finoman mindig elhárította a feleség. Kímélte az urát. Csa­ ládilag beszélgetni: igen. Interjúval kínozni: nem. Megértettem őket. Inkább Szabó Dezsőt válasz­ tottam. Élt-halt azért, hogy nyilatkozhasson és szórja átkait pillanatnyi — képzelt — ellenfeleire. A Gombaszögön, a Sajó partján 1928 augusztusá­ ban alakult „Sarló” úgyis együtt esküdött a Mó­ ricz—Szabó—Bartók hármasra. Bevallom őszintén, akkortájt e szlovennkói ifjú­ sági mozgalomban Bartók neve inkább csak ma­ gyar politikai jelszó volt, etnikai ragasztókkal, Zenéjét sokkal kevesebben értették, mint hirdették. * 1947. májusa. A Pesti Hírlap szerkesztőségének egyik szobájá­ ban üldögéltünk Fodor Gyulával, a lap zenei kri­ tikusával. Kissé szomorkásan tűnődött. �— Bartókné hazatért, beszélgetni kellene vele, de úgy hírlik, senkivel sem áll szívesen szóba. Meg­ próbálhatnád — fordult felém — gyerekkori pajtások vagytok. Pásztory Ditta akkor — nem sokkal Amerikából való hazajövetele után — öccsének, Pásztory Je­ nő gázgyári mérnöknek lakásán lakott, s itt talál­ kozott először edesanyjával is, a Tanács körúton, amit akkor meg Károly király útnak hívtak. IV. Ká­ roly után. Feltelefonáltam Jenőnek, mi a célom. Próbáld meg — javallta Pásztory Jenő —, ta­ lán neked nyilatkozni fog. És most itt közlöm — rövidítve — az első inter­ jút, amelyet Pásztory Ditta Amerikából való ha­ zatérése után adott: „Törékeny, finom arcú, bájos asszony Pásztory Ditta, Bartók Béla özvegye. Maga is kiváló zongoraművésznő. Férjének kétzongorás hangversenyein Bartók legkitűnőbb társa volt, s hozzá Bartok-tanitvany is. Eszményi élettársi és művészi együt­ tes. Olyan családból származik, amelynek minden tagja jeles muzsikus. Pásztory Ditta művészetének alapjait otthon szerezte, Rimaszombatban. Nem szívesen beszél. Még elevenen élnek az em­ lékek benne, a kegyelet és szeretet tesz tompítót mondataira, s most már nem is az özveggyel beszélek, hanem a régi, kedves diáktárssal, még a gömöri időkből. — Mi indította útnak Amerikába Bartók Bélát? — A férjem félelme a világkatasztrófától. Az volt az érzése, hogy Európában oly zivataros idők következnek, amelyek aligha engedik meg a nyu­ godt dolgozást, Úgy remélte, hogy Amerikában minden munkájában változatlanul aktív maradhat s nagy lehetőségek nyílnak előtte. Régóta félt a világ összeomlásától. — Tervezték a visszajövetelt is? — 1940 októberében indultunk ki, hangversenykörutat rendeztek neki akkor az Egyesült Álla­ mokban. Nem tudtuk, hogyan alakul a vilaghelyzet, meddig maradunk kinn. Mindenesetre szán­ dékában volt a visszatérés. Állandó lakásunk New Yorkban volt, de ideiglenes szállásainkat vál­ togattuk. Egyébként ő már harmadszor járt Ame­ rikában, s így eléggé ismerte a körülményeket. Az ilyen „átplántálással” azonban sokféle komplikáció kapcsolódik egybe, különösen, ha az em­ ber bizonytalan időre megy ki. — Végül is tudott odakinn jól dolgozni Bartók? — Hogyne. Egészen az utolsó időkig. Sok hang­ versenyt adott, együttes fellépéseink száma is szép volt. Kisvárosban, nagyvárosban, egyeteme­ ken, egyesületekben. Kedves szerzőit játszotta legtöbbször azonban a saját műveit. Kedves szerzői voltak ugyan, de „legkedvesebb” nem volt. A közönség nagyon hálás, tudásra szomjazó, isme­ retek szerzésere vágyó, kíváncsi a szó gyermekies értelmében. Úgy vélem azonban, hogy megértet­ tek Bartók zenéjét, s lényegében ez volt a leg­ fontosabb. — Az anyagiakat ne hagyjuk ki . . . — Anyagi létalapunk többféle volt Férjemnek hangversenyei, szerződése a Columbia egyetem­ mel népdalok tudományos feldolgozására, főképp a szlávokéra, mert az volt az egyetem birtoká­ ban. Zeneszerzői tantiémek. A hangversenyezés azonban csak az első két-három esztendőben fog­ lalta le idejét, mert később annyira beteg lett hogy egyre kevesebbet utazhatott. El kellett ke­ rülnünk a hangversenyzéssel járó állandó fáradt­ ságot. Nyaranta szép hegyek közt járkáltunk, gyönyörű vidékeket barangoltunk be. De akkor is folyton dolgozott, a munka éltette. — Állandó társaságuk volt-e? , — Természetesen. Magyarok, amerikaiak, kü­ lönböző nemzetiségű muzsikusok, igen kedves emberek. Úgy gondolom, nagyra értékelték a magyar zeneszerzőt és előadóművészt. Az utolsó időkben, amikor már nagyon beteg volt, az ame­ rikai muzsikusok egyesülete támogatta Bélát, s ez igen jelentős segítség volt. Fedezték az orvo­ sok, gyógyszerek, az üdültetések költségét. Főkép­ pen az észak-karolinai hegyekbe utaztatták. De betegen is dolgozott. Sok terve volt még. Ma­ gyarországról is vitt ki magával be nem fejezett tudományos munkát, megkezdett szerzeményeket; ezeket fejezte be. Népdalok feldolgozására a Harward-egyetemtől is kapott megbízást. Megéltünk szerényen. De, hogy nyomorogtunk volna — amint itthon írták —, nem igaz. Laktunk mi kez­ a középiskolát a sárospataki angol gimnáziumban. Nagy nehezen tudták végül is kivitetni Ameriká­ ba maguk után, három hónapig tartott az útja. Ma is kinn él, hanglemezgyártó vállalata van. Tíz éve ta­ lálkozott legutoljára anya, s fia, Svájcban. Pásztory Ditta igen sokáig nem ült zongorához, annyira megviselték az amerikai évek. Sok-sok kérés, biztatás után hajlandó volt végre zongorá­ hoz ülni, s a nyilvánosság számára játszani —, hiszen általános vélemény szerint ő tudta tolmá­ csolni zongorán legjobban Bartókot —, de csak négyszem között Jenő öccsével, magnetofonra játszva. Édesanyja —, aki sokszor látogatta meg Pesten — igen biztatta, már csak a benső, lelki egészség kedvéért is. Sok-sok tátrai nyaralás után kezdett hát újra munkához Bartók Béláné. Az ötvenes évek végén azonban még nem volt megfelelő, érzékeny, s mű­ vészi zongorajátékok felvételére alkalmas magne­ tofonja a magyar kereskedelemnek. Bartók Péter hozott egyet Amerikából, s a magyar állam vám nélkül engedte be, azzal a feltétellel, hogy csak Pásztory Ditta játszhat általa. Pásztory Jenő, az egyik öccs lemondott mérnö­ ki állásáról, hogy a művészetnek szentelje ma­ gát, azaz a lehető legtöbb Bartók-művet — nővére játékával — Magnószalagra venni segítse. Először a Mikrokozmoszt örökítették meg. Olykor a fiatalabb öccs, Gyula is feljött Er­ délyből — szintén ragyogó zongorista, számtan— fizika tanár —, s ekkor ketten hallgathatták Dittát. — Nemcsak szépen játszik újból — mosolygott egy­ szer elégedetten Nelli néni már az új lukasban, a budai Krisztina körúton —, hanem nagyszerű befőttöket és likőröket is készít a lányom. Valóban kitűnőek voltak. Nelli néni —, akinek, ha Rimaszombatba haza­ mentünk, mindig el kellett vinni a legfrissebb pesti vicceket — élete végéig megőrizte pompás kedélyét. Férje mellett, kedves tanárom mellett, a rimaszombati temetőben nyűgszik. Sírjukon min­ dig friss virág: a losonci unokahúg, Fábián Me­ linda gondozza. Jenő és Gyula is elköltözött már az égi me­ zőkre. * A napokban újra meglátogattam Pásztory Dittát; csaknem a szomszédunk. Bár a Bartók Mú­ zeumnak ajándékozta a legtöbb érdekes bútort, a könyveket, a zongorát, a lakás még ma is finom, gazdag, nyugodt; valóban Birtok emléke lengi körül. „Skatulyában tartott" lakás és ez nemcsak a bejárónő érdeme. Elnézem és magam elé gondolom azt a régi Dittát, a város egyik leányszépségét, a jókedvű, huncut, tizenhat éves táncórai körülrajongottat. Egy ici-picit megráncosodtunk azóta. — Ditta — kérdem — mondja, nehéz volt Bar­ tók mellett élni? Kerekre nyitja a szemét. — Nem. Miért lett volna nehéz? Az ő segítségé­ vel és gondoskodásával minden gondon-bajon túl lehetett jutni. Voltak nagyon szép éveink és akad­ tak problematikusak is. Béla mindent el tudott intézni. Jó volt mellette élni. Szombathy Viktor Az első koncert- Mikor zongorázott Bartók Béla először a nyilvá­ nosság előtt? Ismerjük-e édesanyjának hősi küz­ delmét gyerekei felneveléséért? Feltárult-e már előttünk alaposabban a magyar tanítóság helyze­ te a Ferenc József-i időben? Évekkel ezelőtt erről faggattam egy szem- és fültanút, Nagy Endrének, a magyar kabaré megalapítójának testvérhúgát, özv. Reichard Józsefné visegrádi lakost. Reichardné ma már nem él, de mondanivalóját írásban is rögzítette, s e sorok írójának adta át felhasználásra. Nagy szomorúság ért bennünket — így kezdi —, bennünket, nagyszőllősi negyedik elemistákat az detben villanegyedben is! Annyi sokféle lehetősé­ 1890—91-es tanévi beiratkozásnál. Megtudtuk, hogy günk mutatkozott, s végül annyira tetszett ne­ eddigi fiatal tanítónőnket, Jeszenszky Jolánt, aki künk, hogy bizonnyal kevesebb gondunk-bajunk minket az első elemi osztálytól tanított, s akit küldenünk nem kellett volna betegséggel megmindnyájan rajongva szerettünk, egy másik vá­ rosba helyezték át. Helyette a nagyszőllősi isko­ — Az utolsó napok? lában ott ült az igazgató jobbján egy szomorú - Csendesen elaludt. Hagyott maga után né­ szemű, halvány, szerintünk idős hölgy — (mi ak­ hány új szerzeményt, s két be nem fejezettet is kor a harminc év körüli nőt idősnek láttuk). El­ A Harmadik Zongoraversenyt Serly Tibor fejezte keseredve jöttünk ki az igazgatói szobából. Könybe Amerikában, s befejezésre vár egy brácsavernyeztünk, jaj, miért nem tanít már a cuki Jolán seny is. Sok terve volt még. nagysád? Akkor nagysádnak kellett szólítani a Még csak annyit: hol volt a legérdekesebb? tanítónőket. Tettünk is néhány tiszteletien meg­ — Mindenütt az volt. Ha most visszatekintek, jegyzést, persze, csendben, az új tanítónőre, de nem tudnám megmondani, hol éreztük magunkat osztályunk nagy szája, Literáty Margit el­ jobban, vagy kevésbé jól. Elmentünk egészen Los rikkantotta magát: „Na, majd én megmutatom, Angelesig, mindenféle emberrel találkoztunk, hogy ez az öreg nő nem sokáig fog bennünket pompás kaleidoszkóp volt az egész. Az élet min­ tanítani”. Furcsán hallatszott ez a kijelentés egy denütt érdekes. Izgalmas, higyje el, a művésze­ kilencéves leány szájából, de ennek a lánynak tet, úgy láttam mindenütt kedvelik. Fiam Péter nagy tekintélye volt nemcsak az osztály, de a kinn maradt, elektromérnökséget tanul Brooklyn-ban. tantestület előtt is. Tekintélye onnan eredt, hogy tanfelügyelőnk Atzél László volt, az ő és nagy­ — És most? számú testvéreinek keresztapja. Osztályunk má­ — Sok jó ember van a világon . . .” sik tekintélye. Nicki Ilus volt. Ott laktak mellet­ tünk egy nagy udvar hátsó részében levő nádfedeles házban. Kint a fakerítésen tábla lógott: * ,.Nicki István kovács és lópatkolás”. Persze, nem csak patkolta a lovakat, hanem, mert nem Eddig az 1947 májusában feljegyzett beszélgetés, lévén állatorvos a környéken, gyógyított is. Egy­ Pásztory Jenő kályhája mellett üldögélve. Bartók szerre csak hozzáírták a táblára azt. hogy ..és Péter 1940-ben még itthon maradt, hogy befejezze gyógykovács”. Jöttek sűrűn három vármegyéből állatokkal hozzá úgy, hogy szépen megszedte ma­ gat. Akkor határozta el, hogy építtet az elülső traktusra egy szép „úri” házat. De milyen szép ház lett abból! Valódi tükörüvegből az ablakok, kifestett falak, egy kisebb és nagyobb szoba. Így keletkezett Nicki Ilus nagy tekintélye, mert ezt a lakást mindig tanárok vagy tanítók vettek ki. En­ nek a lakásnak egyik szobájába költözött be Bartokné két gyermekével, a kilencéves fiúval és a hat év körüli kislánnyal. Kiadta Literáty a parancsot, ha bejön az új ta­ nítónő, csináljunk mindenféle zajt. Majd ő meg­ adja a jelet, mi prüszköljünk, köhögjünk, hozzuk zavarba már az első órán. Halkan, csendesen jött be, szép kis beszédet intézett hozzánk, síri csönd­ ben hallgattuk, míg egyszerre csak nagyot puf­ fant valami. Literacy elejtett egy könyvet, amiért lehajolt, miközben zajosan csapta le a padot. Ki­ hívóan szemtelenül ránézett Bartóknéra, aki csak annyit mondott: „Lányom, máskor vigyázz, ne ejtsd el a könyvet”. Literáty nem felelt, de az óra után kijelentette nekünk: „Azért is ki fo­ gom szekírozni innen”. Pedig mind jobban meg­ szerettük, olyan szépen tudott magyarázni. Elve­ zettel hallgattuk. Alig akadt rossz tanuló közöt­ tünk. Volt az osztályban egy faliszekrény. Abban tar­ tott valami italfélét Bartókné, amiből szerény tíz­ óraija után mindig ivott egy pohárkával. Literáry kisütötte, hogy a nagysád alkoholt iszik órák kö­ zött, s ő már érezte is a pálinkaszagot a nagy­ sádon, amikor felelni ment. Egy napon váratlan látogató érkezett. Atzél úr, a tanfelügyelő. Boldog pír lepte el Bartókné halvány arcát, büszkén hív­ ta ki tanítványait felelni; tudta, hogy nem fog szégyent vallani velük. A tanfelügyelő néhány gyermeket meghallgatott, aztán érdeklődni kezdett az iskolai felszerelések iránt. Megnézte a falitáblákat, térképeket, betekintett a katedra fiók­ jába, aztán úgy véletlenül megkérdezte: „Hát eb­ ben a faliszekrényben mi van?” Bartókné nyu­ godtan kinyitotta és elővette az üvegcsét: Kínavascseppek voltak benne, amit vérszegénysége el­ len szedett. Minél jobban megszerettük Bartóknét, annál élénkebben érdeklődtünk Nicki Ilusnál. Ha felér­ jük ésszel, bizonyára nagyon szomorúnak találtuk volna, amit róla mondott. Azt, hogy hajnalban, amikor apja, a kovács dolgozni kezd, ő már min­ dig ébren látja Bartóknét. Az asszony maga taka­ rít, főz, mos. Késő este még ott ül a varróasztal­ ka mellett, mivel mindent maga varr a gyerekei­ nek. 1891-ben történt, hogy az addigi szokásoktól el­ térően az iskolának végre megengedték: nyilvá­ nosan is megünnepelheti március 15-ét. Addig csak az osztályban ünnepelhettünk, és szünetet sem adtak aznapra. Lelkes magyartanárunk össze is állított egy szép, hazafias műsort. A tanfelügyelő úr aztán mégse engedte az ünnepélyt március ló­ én megtartani, hanem április 1-re halasztotta! Lel­ kes ünneplőközönséggel telt meg a terem. Eléne­ keltük a Nemzeti dalt, amit háromszor megismé­ telteitek velünk. Bemutattuk a Tavasz ébredése című jelenetet. Néhányan hazafias verseket sza­ valtak. Végül kijött a pódiumra a kis tízéves Bartók Béla, hogy zongorán eljátssza saját szer­ zeményű darabját. Hatalmas sikere volt. Újra és újra kihívták. Már nemcsak saját szerzeményét adta elő, de egyéb müveket is játszott, míg végül a szűnni nem akaró tapsra kijött a tanár és je­ lentette, hogy a kis művész már elfáradt. Egy napon Bartókné felkereste édesanyámat. Megkérte, hogy fivérem, Nagy Endre, aki nagy­ váradi diák volt, legyen szíves az ő fiára vigyáz­ ni. A kis Béla ugyanis szintén akkor jön haza Váradról, mikor a bátyám. Együtt is érkeztek. Endre nem győzött eleget beszélni a kisfiúról. Négy évvel volt idősebb Bartóknál. A vakációban együtt kóborolták be a gyönyörű nagyszőllősi hegyeket. Endre akkoriban festőnek készült. Vitte magával a palettáját. Egy-egy he­ lyen megpihentek. A fiúcska a fűben leheveredve hallgatta a madarak énekét. Bátyámnak ké­ sőbb fontos munkája akadt. Édesapám bérelte az egyik közeli birtokot. Aratáskor nekünk, gyerme­ keknek is kijutott a munkából. Verhovinai ara­ tókra kellett felügyelnünk. Évről évre megjelent kora tavasszal vezetőjük, Ő tudott beszélni ma­ gyarul, megkötötte a szerződést, és aratásra viszszajött a csapatával. Lakásuk egy óriási csűr volt. Este főzték meg másnapi ebédjüket, amikor is körülülték a n így üstöt, és valamennyien mo­ noton hangon énekelték újra és újra megismétel­ ve egy és ugyanazt a dalt. ..Máramaros dobri város i dobre tám zsiti. Jeszt pálinku i jeszt chleba ne trebá plátiti, tiitii, tittiii.” Munka közben is ugyanezt énekelték. Egy na­ pon, amikor Endre kivitte a kis Bartókot az ara­ táshoz, a fiú kottapapírt és ceruzát vett elő, és biztatta az aratókat, énekeljenek valami mást is. De ők csak továbbra is erre a nótára gyújtottak, ezt a dalt pedig Béla már felírta a kottapapírra. A szegényeknek nem volt más nótájuk. És. ami volt, az sem volt egészen az övék, mert hiszen a szövegbe magyar szót is kevertek. Ennyit mesélt Nagy Endre testvérhúga. Persze, mai szemmel rendkívüli jelenséget tulajdonítha­ tunk ennek a Máramaros-dalnak. Talán az elsők egyike. amelyet megfigyelt a fiatal Bartók a szomszéd népek dalaiból Talán erre vonatkozik későbbi tanulmányának („Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?”) ez a mondata: „Nagy uradal­ mak bérestanyáin általában véve nem kapha­ tunk egészen jó anyagot, mert lakói különféle tá­ jakról verődnek össze . . . Otthonuktól elszakadt emberek annyira kieshetnek otthonuk zenei kö­ zösségéből, hogy még előadásuk is megváltozik”. Kristóf Károly �Fábián István Arra menj arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak a hosszúárnyú estén. arra menj, ahol az utat behullják száraz akácfa gallyak és gonosz tövissel kapnak lábad után, ahol a hűlő homokban nem hallod saját léptedet és fehér falak mögül figyelnek mélyszemű purdék, ahol a háztetőn, mint őslények csupasz gerincén a Hold fennakad s rádereszti sárga kutyáit, hogy körülszaglásszanak: MIFÉLE IDEGEN VAGY? ahol az éjszaka mögédsompolyog a házak közül és mikor ijedten hátranézel, a kerítések mögül lányok hívogató nevetését hallod. Őszi firka amibe végül belepusztulunk: a tétovaság kényszerű csoda robbanás, ahogy félbeszakad életünk tükrei között csapódik ide-oda a tiszta ész és a tiszta harag meztelenségünk mégis megóvja valami furfangos kaloda bár fogunk sem bírja már a tiszta levegőt. erőt csak a hazugok nevetéséből hallok. ócska gallyseprűvel kaparász ablakomon örökké zsémbes ősz-anyó zörgő szelek szaladnak s fölkerekednek a fagy ördögszekerei, galambok fúziódnak a képzelet bádogtornyaiban. forgok magamban dühösen s mint a gubós rügyek: kevélyen gubózok én is. leterít engem bármi szerelem mondom puskás angyalkák rámpukkogatnak hová rohanjak! . firkálom magam novemberi égre tavaszi hóra augusztusi lapuló vizekre. én kipróbáltam a ravaszkodást rejtőztem füst fényű látszatokba tavaszfényű sörökbe én méricskéltem a távolságokat miket magam veszítve bejártam s hogy magamat lássam hittem fegyelmem mindvégig kitart megfordulok párát gyöngyöző falakhoz tapasztom fülem visszhangtalan csendre hahózok. �Gerelyes Endre Tizenhárom stáció A nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizennyolc év­ vel ezelőtt született filmnoveláját korántsem valamiféle számontartandóan kerek — évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmel-féltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barát­ jaiként egyaránt. Sokrétű alkotó tevékenységével való ismer­ kedésünk során érzékletessé vált számunkra, hogyan emelke­ dett a felszabadulás utáni magyar szocialista irodalom jelen­ tős íróegyéniségévé. Most, itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gon­ dolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat fel­ mutató ábrázolására fordította. (Ezért is veszteség, hogy a végső pontosítást igénylő novellából nem készült film — tervei szerint Suksinnal a főszerepben). Miként az sem vitatható, hogy gyermekés ifjúkorának közvetlen környezete — Salgótarján — meghatározó volt va­ lóságlátásának, magatartásának alakulásában. Otthona lévén e vidék, ahová később is oly gyakran haza járt, mert idetartozónak érezte magát, mert felelős hírvivője volt e tájnak: no­ velláiban, szociográfiáiban, publicisztikai írásaiban felfedez­ hető megfogalmazója, értelmezője sajátos világunknak. Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szel­ lemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszár­ mazó megbecsülése hiányos lenne, hiányos lenne az ő mun­ kásságának, rólunk és nekünk megfogalmazott üzenetének is­ mertetése, terjesztése nélkül. Nem kisajátítani akarjuk — ez lenne legméltatlanabb hoz­ zá —, hanem hogy valóságos, végleges otthonra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát. Fenyvesek Között vezető, keskeny földút. Az alkonyat lassan estére váll, szürke, vizenyős pára ereszkedik a földre. vagy huszonöt ember húzódik előre egyesével, nehezen lépve a tapadó, nedves agyagban. Földszínű, fá­ radt katonaarcok. Csaknem betöltik a világot, ugyanakkor kívül is vannak rajta, nehézkesen kihúzzák a sárból a bakancsot, előrelendítik, beletaposnak a sárba. Távolról, mintha közeledő vihar jönne, halk, állandó ágyúszó hal­ latszik. Körös-körül ágyúznak. Senki nem emeli föl a fejét, lehet hogy nem is hallják. Lihegve, lassan másznak egyre feljebb. Csépány, fekete homlokán összehúzva a redőket, menetközben, nagy fi­ gyelemmel cigarettára gyújt, maga elé meredve szippantgat belőle. Azután megnézi a félig elszívott cigarettát, s hátranyújtja. Hátra se néz. tartja a cigarettát, de senki nem nyúl érte. Meghökkent, s inkább haragos arccal hát­ rafordul, rámered a mögötte baktató harmincöt-negyven éves, elnyűtt ember­ re. A mögötte lépegető, cigarettára se figyelő Simon Sándor lehajtott fejjel jár, arcán kopár reménytelenség. Távol van már mindentől, olyanféle lelki­ állapotban. melyben már a saját sírját is megássa parancsszóra az ember. Csépány tovább szívja a cigarettát, töpreng, kilép a sorból, és beáll Simon Sándor mögé. A zömök, megtöretlen ember, akiben inkább a harag, s nem a reménytelenség nőtt meg — indulatos szeretettel szemléli Simont, ahogy a gyengébb testvérre szokás nézni. Közeledő dübörgés. Csikorgó lánctalp surrog a sárban, a forgó, nagy acélszemekről nagy darabokban hull az agyag. A tank nehézkesen, majd olyan fáradtan mozog, mint a katonák. Tornyában bukósisakos, ernyedt arcú fiatal német hadnagy. Amikor a harckocsi, követve a kanyargó utat, egész testével fordul egyet, a torony meglódul, a tiszt fölriad egy pillanatra, az­ után megint maga elé bámul. A megtépázott, sáros kis csapat félreáll, a pus­ kát, géppisztolyt, mint a botot tartják a vállukon, hónuk alatt, állnak és nézik az elhaladó tankot. A sor elején álló zászlós kihúzza magát, s föltisz­ teleg. A német oda se pillant, elmegy a meg-megingó, nagy testével nehe­ zen forgolódó tankon. Csépány vigyorogva nézi a még mindig tisztelgő zászlóst. — Micsoda marha ez. Kikészült a tankos hadnagy úr is, megdöglötök, pajtás. — Mink is megdöglünk. Otthon ez is könnyebben menne. — Bolond vagy te, komám. — Mozgás, emberek — ordít a zászlós, talán erőt merített a német tank­ ból, talán megszokásból ordít, s taszít egyet a nehezen moccanókon. — Hová, zászlós úr? A zászlós megperdül, megáll, megállnak a többiek is. Az ágyúk körös­ körül szólnak. — Azt mondtam, gyerünk! Nem hallotta? — Hallottam én — mondja Csépány feszülten, s mégis jókedvűen. — Én meg azt kérdeztem, hova? Végigvittek már a fél világon. A zászlós nem akarja kenyértörésre vinni a dolgot. — Ez parancs — mondja halk, fenyegető hangon. — Parancsolni. — nevet Csépány. — Parancsolni könnyű. Én még sose parancsoltam, de egy hét alatt megtanulnám, elhiszi? A zászlós elcsigázott, borotválatlan, az ágyúszó napok óta tépi az ide­ geit. — Vigyázz! — ordít, s a katonák kelletlenül engedelmeskednek. Csépány, aki tudja, hogy eljött a perc, sötéten figyel. — Hozzád beszélek, te barom! — Hová — ordít fölcsapó indulattal a tiszre —, hová menjünk, ha valamelyik baka berezel egv orosz géppisztolytól, mielőtt kifúlna, már az amerikaiak kapják nyakon! Ezek meg — pillant Simonra — Itt dögölnek meg valamennyien. — Ez parancsmegtagadás és kommunista lázítás. Ismerlek én téged, meg a fajtád is! Hazaáruló, piszok parasztja! Csépány a zászlós arcába vág, az hátrahanyatlik, s az elviselhetetlen hely­ zet egy másodpercre megbénítja. Fölugrik, előkapja a pisztolyát. Ekkor a há­ ta mögött meghallja egy závár csattanását. A hátával hallja, amelyben szin­ te már érzi a golyót. Rettegve nézi Csépány kezében a puskát. A fekete em­ ber jókedvűen elvigyorodik. — Eriggy innen, te taknyos. Mink itten egy vidékről vagyunk majd' mind­ annyian. Mink majd másfelé megyünk. Meg-megcsúszva a síkos úton, elkanyarodnak, be az erdőbe. A zászlós, nyomában három-négy emberrel, továbbkullog az úton. Szilánkoktól megszabdalt oldalú személykocsik. Üveg jóformán egy ab­ lakban sincsen. Az olvadó hófoltokról befütyörészik a hűvös szél. A romos állomásépület mellett barakkok, a kocsiban egymás hegyén-hátán a fogság­ ból szabadulok. Egy amerikai katonatiszt kiabál valamit a mozdonyvezetőnek. A vonat megzökkenve elindul, a kupéban ülők tág szemmel nézik az elfutó világot, gondolkodnak, vajon igaz-e a dolog. Simon és Csépány egy ablak melletti ülésen szoronganak, velük szemben szemüveges fiatalember, köpenygallérja felhajva. Ül, olvas, nevetgél. A körülötte ülő bakák gyana­ kodva, furcsálkodva figyelik. — De jó kedve van. — Nekem is jó kedvem van. — Mégse vigyorog, mint egy fakutya. Nézik, félrehajtott fejjel vizsgálgatják, érthetetlen dolog. — Idefigyeljen már! Maga miért nevet? A szemüveges fölrezzen, pislog, tájékozódik. — Mi van? — Találgatjuk, hogy mit nevetgél itten. Nevettem? Ja, jó könyv. Azon nevettem, hogy kitoltak az őrmester­ rel. Mert velem mindig az őrmester tolt ki. Később még jobb dolgok is lesznek, majd elmondom. — Azt maga honnan tudja? — Gyanakodva nézik, városi, lehet, hogy becsapja őket. — Hohó. Olvastam én ezt már vagy ötször. Tátott szájjal hitetlenkednek. — Minek? — Nem volt más. Ezt is nehezen szereztem. Négy konzervet adtam érte. - Négyet? Húskonzervet? És ha teszem azt, ez a .... könyv az envim lett volna, azt mondom, ... öt konzerv? — Mi? Ja, akkor ötöt. — De ha mondjuk, én azt mondom, . . . tíz kell érte? — Ha lett volna annyi, annyit. szemüvegest haragos és nevető arcok veszik körül. Nem jó, ha bolond­ A nak tartják az embert, s ezt teszi ez a szemüveges. Vagy ő a hibbant, sze-gény. -Mennyen már! Egy egész havi adagot, mi? Egy ilyen vacakért, mi? — S csak azért, hogy elolvassa ötször? Simon fölemeli a fejét, gyanakodva bámul a szemüvegesre. — Miért adott maga egy ilyen hitvány k s könyvért ötöt? — Jó könyv. — Odatartja a legközelebb ülő katona elé a címet. Az hú­ zódva nézi. Énnekem nem nagyon áll rá a nyelvem a betűre. — Csépány kikapja a kezéből, s elolvassa. , — Nyugaton a helyzet változatlan. Hallgatnak, kinéznek az ablakon. — Azt mondták, négy nap múlva otthon vagyunk. — Majd ha otthon leszek, majd akkor hiszek. - A Somborék barakkjában volt egy röpcédula. Azt még a visszavonulók közé szórták, az volt rajta, hogy földet osztanak. — Hazudnak azok is. — Az volt rajta, hogy másképpen lesz minden. — S hogy a földet elveszik a báróktól meg a bérlőktől. — Erdődytől is elvennék? Nem igaz az. — Ez volt rajta. S az is, hogy kiosztják. Egy mindeddig hallgatag, sovány, csöndes ember megszólal. — Volt már ilyen világ. Mi lett a vége? Tizenkilencbe’ az apám Szek­ szárdon volt fuvarral, s ott, a téren lőtték agvon, akik az ilyesmiket csi­ nálták. Elvenni a földet a jogszerinti tulajdonostól? Ki hallott ilyet? —De az anyja istenit, akinek ezer holdja van, meg tízezer — Csépány szinte köpköd a méregtől — attól, ha csak lehet, el kell venni, az anyjuk parancsolgató istenit! Simon, aki hallgatva figyelt a vitára, ismét a szemüvegeshez fordul. — Minek adott maga ezért a könyvért öt konzervet? A szemüveges tanácstalanul mosolyog. — Hogyhogy minek? Hát maguk sose vesznek könyvet? — Sohase. Mink itten jobbára cselédemberek vagyunk, örül az ember, ha alhat. Minek lenne a könyv? — Szebb lesz az ember élete tőle. Ettől lesz emberebb az ember. — Nem — rázza a fejét Simon, s a többiek helyeslően ráintenek a fe­ jükkel. — Nem ettől. — Hanem mitől? Mi kell hozzá? — Erős kommenció. — Ház. Ennivaló, elegendő. Simon lehajtott fejjel, súlyosan mondja. — Föld. * Tavaszi sár az úton. A bakancsokra tapad, szinte húzza őket A láb­ szaporán lépegetnek. Föntről apró, igyekvő rovaroknak látszanak, a nagy síkság szinte agyonnyomja őket. Szétszóródnak a tanyák között. * Simon föllép a tornácra, kicsit meggörnyedten áll, vár a kopogással, be­ lépéssel. Letisztogatja a zsákdarabon a lábát, s belép. Áll a megnyitott ajtó keretében, pislog, hunyorog a kinti világosság után, s csaknem szégyenke­ zik a viszontlátás szokatlan ténye miatt. A csikótűzhely előtt, erős testű, szép arcú, a férfinél tíz esztendőnél is többel fiatal asszony. Az ajtónyitásra visszanéz, kiegyenesedik, s visszadobja a fát a tűzifakosárba. A ládára terített régi báránybőr ködmönön nyolc-tíz esztendős kisfiú. Valami ócska képeskönyvet lapozgat, fölnéz, nagy szem­ mel lesekszik. Az asszony arcán rebbenő öröm, rohanna a férfihez, aztán odaszól a kisfiúnak. — Laci — mondja halkan gyere hát. .. ide az apádhoz! ♦ Az asszony a megterített asztal körül járkál, szalad ki a kamrába. Si­ mon megtisztálkodva, ingben ül, várja a vacsorát. A kisfiú odasomfordál hozzá, erre érte nyúl, s a térde elé húzza. — Maga honim jött meg? — Hát én nagyon messze voltam. — Milyen messze? — Mint hogyha te bemennél a faluba vagy százszor. A gyerek hitetlenkedve mosolyog. — Olyan messze nincsen. �— Dehogy nincs, te gyerek. Sokkal messzebb is voltam én. Olyan meszsze, hogy kimennél az országúira, s mennél, mennél, egy évig is mehetnél, hogy oda megérkezz. — Ha én megnövök — mondja Laci —, majd akkor én is elmegyek ilyen messzire. Az jó. — Nem jó — ingatja a fejét a férfi. — Rossz. Itthon, az jó. Te Laci —néz az ajtóra Simon, figyel, be ne lépjen az asszony — mondd meg nékem, jól bánt-e véled. . . . az anyád? — Te — suttogja mocsárba, a jóisten se S visszaemlékezve gében, megüti a fiút. tal elküldi Lacit. — Ezt a gyereket meg sohase. Ezért hát Az osztott földeken folyik a munka. Minden családtag kinn dolgozik, a gyerekkézre is szükség van, gép semmi, jószág is kevés. Egy férfi két sza­ márral szánt, másutt tehén jár az eke előtt. Kézzel is törik, ássák, szinte kaparják a földet. Az egyik parcellán asszony tartja az eke szarvát, egy idősebb s két fiatalabb férfi húzza. Belefeszülnek a zsákokkal bélelt hám­ ba, kezükkel kötélbe kapaszkodva, mélyen előrehajolva zarándokolnak az eke előtt. Egyikük a felszántott földön tapos, rossz csizmája mélyen merül a puha földbe. Fejük lehajlik, minden lépésnél mélyet bókolnak, szinte köszöntgetnek, tátott szájjal szedik a levegőt, arcuk fénylik az izzadságtól. Boldog erőfeszítés. Simon belép az ajtón, s aztán meggondoltan, a győzelem és beteljesült remény tudatával csukja be maga mögött. — Veron. . . Az asszony előbukkan az ólak mögül, sebes lépésekkel, örömtelen arccal közeledik. Simon Sándor, meg a felesége megállnak a nekik kiosztott parcella szélén. Simon nehézkesen áthuppan az árkon, odamegy a föld végébe, szét­ néz. Visszafordul, s a asszony, mintha engedélyre várt volna, boldogan átevickél hozzá, odaáll a férfi mellé. Simon becsülgeti a földet, rá se pillant a mellette tébláboló asszonyra. — Hat hold. — Annyi. Többet nem lehetett? — Nem tudtunk még akkor magáról semmit biztosan. Ennyit adtak La­ cinak, meg . . . nekem. A gyerek kicsi, ezt meg kell dolgozni. Az én nevem­ re adták. Most majd átíratjuk a magáéra. Simon rápillant az asszonyra, komolyan mondja-e, amit mond? Lehajlik, fölemel egy maréknyi rögöt, lassan elmorzsolgatja, nem is nézi, minek, hi­ szen az ujjaival jobban „látja”. Félkörben lendít a karjával, s mintha csak magot hintene, visszaveti a maréknyi hantot a földre. * A községháza irodaszobájában, a régi szúette szekrények, a kopott barna asztalok között három férfi ül, közöttük Csépány. A választásról beszélget­ nek, amely egyikük szerint, ezen a környéken a kisgazdák győzelmét hozza. A nagy bajuszú, sovány arcú ember napnál világosabbnak tartja, hogy a parasztpárt győz, Csépány hallgat, komor arccal bámul az asztalra. Kopog­ nak, a megnyíló ajtóban városi ruhás fiatalember áll, beljebb lép, s bemu­ tatkozik. — Jónapot — kezel a három férfivel. — Danka Gábor vagyok. A nagy bajuszos arca felismerő mosolyra húzódik. — Ahán. Megkaptuk már a levelet, kedves öcsém. A járástól szóltak le, hogy jönne. S honnan érkezett ide? — Pestről. — Ide — elégedetlenkedik Csépány —, ebbe a sárfészekbe? Danka elmosolyodik. — Hát mit keressen egy mezőgazdász Pesten? S mivel politikai témánál tartottak az előbb, a kopasz megkérdezi. — S ha meg nem sértem öcsém. .. foglalkozik politikával? — Erősen — nevet Danka. — És hát melyik pártban? — A kommunista pártban. — A szentségit neki — csap az asztalra Csépány —, akkor legalább ketten vagyunk már ebben a büdös faluban! * Simon egy lóval szánt, s a szikkadt földön akadozva, nehezen merül az ekevas. A föld szelíden félrehajlik előle, olyan a vas, mint egy hajóorr, amely idegen vízen halad előre. A ló nehezen húzza az ekét, néha pihen­ nie kellene, az ostor ilyenkor kíméletlenül végigvág rajta. Simon ekét tartó kezét jobbra-balra rángatja a makacs rög, verejtékezik, s az egyik baráz­ dát a másik után húzza egymás mellé. Simonné, s a gyerek apró alakja közeledik, nagyobbodik az úton. Amint oda­ érnek, Simon csak szánt tovább, int nekik, hogy telepedjenek az alacsony akácok alá. Amint végez, kilódítja az ekét a barázdából, kifogja a lovat, oda­ viszi a fához, kipányvázza és szénát dob elébe. Indul az asszony felé, aztán visszanéz a lóra, amely fújtatva áll a csípős, friss szélben, s nedves testéről pára lebeg, felfelé. Visszafordul, és pokrócot vet reá. Lezöttyen az étel mellé, fáradt mozdulattal nyúl a kenyér után, s kana­ lazni kezdi a levest. Laci az árkon túli cserjés, bokros rész felé figyel, gya­ nús mozgást észlel a bokrok között, settenkedve elindul feléje. — Estére megleszek vele. —-Jól húz, ugye? Simon a szénát szálazó ló felé pillant. — Jól. Jó, törekvő állat. Ilyennel lehetne fuvarba menni, s minden. — A kanál csikorog a pléhbögre alján. — Este, ha visszaviszem apádhoz, meg­ mondom neki, adja ki a részed. S akkor vehetünk lovat. Az asszony fölkapja a fejét, riadtan bámul Simonra. — Úgyis ránkmarad az egész. A férfi lassan visszateszi a kanalat, s leereszti az edényt a földre. — Most kell. — Ha nekem kiadja a részt, neki négy hold se marad. — Akkor annyi se marad. Nem kértem én, amíg nem volt nekünk föl­ dünk. Eleget dolgoztam én az övében. Semmiért. Kell a ló. A bokros részről megserétezett nyúl bukdácsol elő, s nehézkesen mene­ kül, elfelé az enyhe lejtőn. Laci, vadászlázban utána. Távolabb füzes, nádas rész borzong a szélben. Az asszony felugrik, s mered* szemmel kiált. — Laci! Simon felpillant, a lehajított cserépedény széttörik a mezsgyekövön, s a fiú után lódul. Nagy csizmás lábai nehézkesen csattannak az egyre vize­ sebb talajba, az asszony lelkeveszetten nézi őket. Simon fut, ordítja a fia nevét, a gyerek végre meghallja, sóvár szemmel néz az üldözött után, de megtorpan. A férfi eléri a fiút, egy pillanatig zihálva bámulja a friss, zöld fűvel, náddal borított lápost, melynek kis, szabad víztükreit csöndesen bor­ zolgatja a szél, aztán kézenfogja a fiút, s csöndesen indulnak vissza. Az asszony, háttal a fának támaszkodva, ernyedten várja őket. Simonné —, te szerencsétlen..., ha belegázolsz abba a húz ki. a veszélyre, aztán megkönnyebbüléséből támadó mér­ Simon összeharapott szájjal bámul, egy kézmozdulat­ — mormogja — se az édesanyja, se én nem ütöttem te meg ne üssd többé! — Meglett — mondja a férfi, mosolyog, talán az áldomás miatt is, jó­ kedvű. — Ezt kaptam a három holdért, nézd-e. Egész köteg százforintost tesz az asztalra, Simonné szótlanul bámul a halomnyi pénzre, s a férje italos arcára. — Ebből meglesz a ló. Kocsi, eke. Szólj már! — Mikor megmondtam az apámnak, hogy most kell a részem, kiesett a könny is a szeméből. — Neki se mondtál semmit? — Az asszony hallgat. — Miért nem mond­ tad, hogy ez a világ rendje? Ha valaki hatvan esztendőt nyom, mit akar még? Miért is ne adná? Tán vigye a földet a föld alá? A karját is alig emeli már, s ha meg napszámost fogad, azok viszik-húzzák tőle a pénzt? Így van ez, mióta világ-világ, idősebb a fiatalnak. Ő nekünk, mink meg a fiúnak. Azt kellett volna mondanod, idejöjjön hozzánk, van itt föld eladó, itt lak­ jék nálunk. A kezét se mozdítsa, mégis jó sora lesz. Mert ez is a világ rend­ je. Kap itt jó szót is, holtig jó tartást is. Ahogy majd mink is a Laci gye­ rekre maradunk, ha már nem bírjuk magunkat. * A rázkódó, új kocsi szalmával felhintett aljában kuporog Laci, két kéz­ zel fogódzik a szekéroldalba, arcán öröm és enyhe félelem. A bakon az asszony és Simon. A férfi ráfeledkezik a ló széles, fekete hátára, simogató szemmel nézi, olyan gyengédséggel, amit az asszony sose kapott tőle. A rá­ szálló legyeket ostorral hajtja az állatról, s ha lehet, még a zökkenőket is elkerülteti vele. Fut velük a rázkódó szekér, s amikor beérnek a faluba, is­ merősök állnak ki a kapukba, megnézni Simon új lovát. Simon tudja, hogy amint elhajt, megindul az irigy vagy elismerő szóbeszéd, megtárgyalják majd a lovat, s hibát nem lelnek benne. Szemével erre-arra vág, s amint a pará­ déskocsisoktól látta, egyenes derékkal ül a bakon. A kocsmából kitódulnak a gazdák, nézik, Simon szándékkal visszafogja a lovat, toporzékoltatja, rá­ jukbillenti a kalapot, s tudja, mennyit nőtt becsületben. — Ezzel a lóval — mondja, amint elhaladtak —, ezzel én.. . Az úton, először, most, rávág a lóra, a megriadt állat vad vágtába vág, Laci rémülten kapaszkodik, s végignyargalnak a poros, széles utcán. * Komor, szép téli este. A házakon hó, erős szél fúj, a hold szinte hide­ get permetez a világra. A tágas paraszti porta végén nagy kert, havas fejű, fekete kazlak. Néha egy kutya surran át a szérűn, s egypár, lábonhagyott kukoricaszár zizeg-mozog a szélben. A világos ablakú házból cigányzene hangzik, éneklés szűrődik kifelé. Kinyitnak egy ablakot, kitódul a lárma és nevetés. „Megy a gőzös, megy a gőzös. ..” éneklik. Hosszú sor fiatal, ka ­ patos legény, korosabb férfi is, egymás vállát fogva, libasorban jön kifele az ajtón, énekelve végigballagnak a tornácon, s libasorban bemásznak az ablakon. Benn, a tágas, emberrel, étellel teli szobában csak asztalok és padok. Valamennyit körbeülik, alig férnek el. Visongva és kiabálva beszélnek egy­ mással, a friss menyecske megilletődve, boldogan ül az asztalfőn a férje mellett. A terítő mögött egymás keze után nyúlnak, a két kéz ide-oda této­ vázik, végül összeütődnek, s boldogan egymásba kapaszkodnak. Simonné, aki mint rokon, segítőasszonyként dolgozik, egy tállal jön mögülük a másik szobából, megtorpan, végignézi a jelenetet, sötét, majdnem kétsegbeesett arc­ cal néz, és indul tovább. Simon a nagy porcelánkályha mellett áll, felhajt egy pohár bort, s türelmetlenül rángatva az inget, kigombolja a nyakát. Előrefurakszik, s ki­ lép a tornácra. Megáll egy pillanatra, hozzátápászkodik a repedezett „faoszlophoz, nagyokat lélegzik, s hogy kijárja magából a mámort, tappogni kezd az udvaron. A kút mellett meglát egy embert, csaknem összeütköznek. Kö­ zel hajlik hozzá. — Aj. . . maga az? — Én volnék - Danka szégyenlősen mosolyog. — Szellőzni kell, a lene egye meg, becsíptem egy kicsit. — Akkor — bólint Simon elégedetten — levegőzzön. Felfigyel a zizegő kukoricaszárakra, rázza a fejét, s belemarkol az egyikbe. Éhe. Ezt meg itthagyták a télnek, isten harmincadjára. — Nahát, ettől nem mennek még tönkre. Simon hosszan nézi a másikat, s tagadólag integet a fejével. — Nem úgy van. Amiért megdolgozott valaki emberfia, ... egy diót se, még egy szem búzát se lehet veszni hagyni. Ezt is. Szántani kellett, ültetni, kapálni, törni, meg minden. Jó lenne ez alomnak is, takarmánynak is. Amit egyszer a földből ki lehetet* húzni, az nem mehet szélbe! Hallgatóznak. Fönn, a felhőtlen, fekete magasságban vadlibák repülnek, rikácsoló hangjuk előbukkan az éjszakából. — Látja — Danka kijózanodva nézegeti Simon Sándort —, ezek jól csi­ nálják. Csapatban mennek. Simon nem érti, mit akar a másik, vonogatja a vállát. — Az állat ezt teszi. — Az embernek is ezt kellene. — Annak nem. Csak akkor, ha olyan lesz, mint az állat. Maga ezt nem tudhatja, tán nem is tanították ezt az iskolán. Tizennégy éves koromban én már férfirészen dolgoztam, húszan-harmincan egy falkában. Mint az ál­ latok. Reggel háromkor költötték a cselédembert, s kifelé. Minden csapat mellett ott volt a gyalogparancsnok. Álljon ide mögém! — Danka Simon mögé lép, a férfi előrelép, a fiatalabb követi, lassan mennek előre egymás nyomában. — Látja? Így jött, mindig mögöttünk. S ha az ember a verej­ téket törölte a pofájáról, már hullott a keserves jóistenedet! Otthon meg... egy házban négy család. Egy konyhán. Mint az ólban az állat. Meg a há­ borúban. Csapatba és csak előre vagy hátra, ahogy az élen a gúnár kiabál­ ja. — Egyszerre rájön, Danka miért pengette meg ezt a témát, s o is kijó­ zanodik. — Azt mondják, meglesz itt is a kolhoz, s belehajtják az embere­ ket. Maga tud erről? �— Tudok. — Mit tud? — Azt tudom én, hogy ebben a határban, a mezsgye meg a dűlő renge­ teg földet elvesz. Meg ezeken a kis darab földeken forgolódnak a lóval s felolyan melyre se megy az eke, mint kellene. — Az én földemen — mondja Simon, s a mellére kopogtat —, ott én úgy szántok, ahogy jónak látom. Akkor kezdek, végzek, mikor én akarok Anynyit eszek, amennyi nekem kell. És én, magamban igen jól megvagyok. Tudom. Te is tudod, hogy megmondtam neked, hagyd az istenbe ezt a földvásárlást. Ott van már hét holdad, lovad, jól megélsz. — Hét hold — Simonra rátör a viták ingerültsége —, az csak annyira föld még, amennyire madár a tyúk. Semmi. — Most lenne nyolc. Aztán húsz, száz, ezer, mi? Hát mit akarsz te tu­ lajdonképpen? Az apád koszos cseléd volt, te kaptál hat holdat. Hát hol vagy te tőle? — Nekem az apám — mondja Simon csöndesen — olyan ember volt, Megfordul, indul befelé. Danka néz utána, hallgat tűnődve, figyeli, amígeltűnik a másik, s utánaered. Az egyszál, kukorica zizeg-mozog a fel-de ház. Rámmaradt. Ez a összeragasztott egy házat. száraz Nyomorult kis ház az, támadó szélben. föld meg, amit szerzek, a Laci gyerekre marad. Ez ennek a rendje, Jóska. Semmi ember az, aki semmit se szerez. Csépány dühösen odalép a kapcsolóhoz. — Idenézz — föl-lekapcsolgatja a villanyt —, sötétség és világosság válto­ gatja egymást. — Így volt ez mindig? A fenét. Más lett a világ. Te meg ugyan­u gy akarsz mozogni benn, mint rég. A tanácsháza olajos padlójú, vedlett-kopott szobája Danka Gábor az asz­ — A föld, az sose lesz más. Meg a becsület se lesz más. tal mögött ül, ír. A nyitott ablakon beáramlik a szél, fölkapja és szétszórja — Emlékezzél vissza, Sándor, akkor mondtam én Ausztriába, hogy most a papírhalmot. Danka mérgelődve felugrik, összeszedi a szélfútta lapokat, már ki az erdőbe, mikor lehetett, meg kellett. Már nem hallgatsz te rám? halomba rakja őket, szétnéz az asztalon nehezék után, fölkapja a kis, bronz Akkor se mondtam rosszat, most se mondok. Sztálin-szobrot, s ráteszi az iratokra. Csépány gyorsan, indulatosan benyitja az ajtót, nézi Dankát, s lassan beteszi maga mögött. Danka felpillant, mo­ — Harmadszor járok én már itt, mindig elodázod a dolgot. Nem vagyok solyog és dolgozik tovább. én süldőgyerek, hogy bolondjába járass. — Megmondtam-e én neked, Danka elvtárs, miféle ember ez a Vágó? -Azt mondom neked — mormogja Csépány, s lassan elönti a düh —, hallgass reám, és gyere a szavam után. Hallod? — Meg. — Hallom. S miért mennék? Nekem föld kell, tenéked meg nem. Te a -No. A listán meg ezt olvasom róla: „Tizenkét holdas kisgazdapárti, hivatalodból úriasan megélsz..., amíg megélsz. partjának megyei képviselői mellett erős agitációt fejtett ki a választásokon. Magatartása 1948 óta: passzív, de lojális, megnyerhető”. Bolond vagy te? Is­ Csépány fölkapja a fejét, rábámul a hallgató emberre. merem én őt jól. Kisgazdapárti kertes: megnyerhető. Az első alkalmat várná, hogy a torkod elharapja. Inkább mink az övét. — Vigyázz a szavadra, te. Ha én ellépek mellőled, magadra maradsz! — Ismerem én is. Mióta itt vagyok, tudok egvet-mást róla. — Az meg az én dolgom. Míg én a kezem bírom, nem kell nékem senki Csépány, mint egy jóságos állatszelidítő, néz Dankára. gyámkodása. Ne tanácsolgassál és ne parancsolgassál te nekem. Úgyis a te szavadtól visszhangzik már itt minden. Mert ahhoz értesz te, csak le­ — Az jó. De én azt is tudom, mit vár tőlem a járás. Azt is tudom, gyen, aki mozdul a szavadra. Holnap én negyedszer is lejövök. hogy mit kell írni. Emberség kell és szigor, nem ilyen makogás. Írjad! „Erős jobboldali kortestevékenység, beállítottsága miatt feltétlen szemmel tartandó, Csépány az ajtócsattanásra megrezzenő szemmel, vérig ingereken néz hallgat, alkalomra vár, rendszerünk számára nem jelenthet támaszt.” utána. Gondolkodik egy pillanatig, aztán odamegy a fiókhoz, kihúzza a lis­ — Ezt írjam? tát, s odaírja Simon Sándor nevét. Odamegy az ajtóhoz, leoltja a villanyt, csupán a folyosó fénye szűrődik be és szóródik távolodó alakjára. Ahogy — Ezt. behúzza az ajtót maga mögött, egyre kevesebb, egyre kisebb a fény. Danka tétovázik, Csépány rámered, azután lenéz az asztalra, és leemeli a mellszobrot az iratokró1. Erős koppanással teszi a méltatlan helyről az asztal lapjára. Danka fölemeli a tollat, s leírja a diktált szöveget. Az ablak alatt nagy, világos színű személykocsi áll meg, két utasa kiszáll. Egyikük fiatal, bőrkabátos fiú, a másik negyvenéves, szikár nyugodt. Majdnem embernyi magas kukorica. A körbevágó kapáktól megremeg Aktatáskát hoz magával. Danka felugrik, Csépány eléjük siet. Az idősebb, egy szár, s a széles, surrogva a földbefutó kapák pattanva szelik ketté a táskájából iratokat vesz elő, közben az órájára mered. gyomot. Kapák egymás mellett. Kettő gyors, pontos, a harmadik fáradtabb, — Röviden, elvtársak. A lista megvan? tétovázóbb. Gyerekkéz dolgozik vele. A gyerek kapája elmetsz egy kukorica­ Csépány kelletlenül átnyújtja a lapokat, a szikár nézegeti, összehasonszárat, a kukorica kidől. Mindhárom kapa megáll. Hosszú szünet, süket csön­ lítja saját irataival, elégedetlen és mérges. desség. S aztán egyszerre, egyik a másik után indul. — Én nem tudom, ez maguknál járvány vagy mi? Laci meggyötört, napszívott arca. Próbálja tartani a rendet és iramot, — Mi? a neki osztott részt. Az asszony vissza-visszanéz rá, de nem áll meg mun­ ka közben, Simon Sándor hallgat, dolgozik, mint a gép, fejét se fordítja - Megküldtük a pontos mutatószámokat. Hét-nyolc névre számítottunk,van három. oldalt, de ha a gyerek vagy az asszony elhagy egy-egy gyomot, gyors oldal­ vágással helyrehozza a hibát. Laci vágásai egyre gyérülnek, törli az arcá­ - Éppen ez az - pislog Danka —, a mutatók szerint ennyi a kulák. ról a verejtéket. Cseléd meg törpegazda az egész falu. — Bajt látok én itt Csépány elvtárs! Középparaszt is, tizennégy. A fiatalabb rávág az asztalra, s felugrik. Az istenfáját, elvtársak, hát nem lehet ezt megérteni? Az ország be­ szolgáltatási bázisát csökkentitek ezekkel a laza mércékkel! - A mércéket - Danka határozatlanul beszél, de végigmondja — fölülről kaptuk. Errefelé elég soványak a földek. S ha van is: zsellérfalu. Ura­ dalom volt itt. Kik tollasodtak volna? A fiatalabb csupa lobogás. — Nem erről van itt szó. Az országnak csak egy része, vállalnia kell a ráeső frontvonalat. Kenyércsatát vívunk. Lentről Titóék, nyugatról meg . . . eh! A munkásosztály szövetségese a szegényparasztság, a középparaszt adja meg, amit kivetünk rá, a többi, a zsíros, az várja onnan őket. Nem lehetnek itt szubjektív szempontok. Ha csak egyet is elkerül a figyelmünk,bomlaszt! — Szerintem — mondja Danka, s nem néz föl az asztalról — az igazságtalanság is bomlaszt. Az idősebb alaposan megnézi Dankát, s ezután csak Csépánynak be-szél. - Egyetlen teendő van. A falunak hoznia kell a ráeső részt. Igen. Tessék átvizsgálni alaposan a középparasztok névsorát, és a szegényparasztok közül is, az úgynevezett szegényparasztok közül is egypárat. Ha egy kicsit megkaparom ezt a listát, kibújik innen három-négy kulák még. Ha meg ezt, akad közötte középparaszt. Vannak helyzetek, amikor nemcsak meg­ győzni. hanem parancsolni kell! Egyedül ez - mondja, és Csépányra sze­ gezi a szemét, mintegy személy szerint neki mondja —, egyedül ez a fölfelé vezető út! Mind a négyen állnak. Danka reménytvesztett, Csépány megilletődött és elszánt. A fiatalabb lelkesen, hosszan rázza Csépány kezét, s hűvösen kezel Dankával. Az idősebb csak Csépánnyal fog kezet. Danka és Csépány hosszasan néznek a porfellegben eltűnő, szép autóután. — Az istenit — mondja Csépány elragadtatottan —, odanézz, hogy ro­ ban! Mint az istennyila. Tíz falut is bejárhatnak egy nap. Így lehet szer­ vezni, nem biciklivel, mint mink. Megváltoztatja az életet, meg a munkát. — Igen — bólint Danka — meg az embert... A falu térré szélesedő utcakeresztezésénél emberek állnak. Beszélgetnek, nézik a frissen állított oszlopok körül sürgő-forgó szerelőket, mutogatnak, figyelik az egyik lábkampós embert, aki ott fenn igazít még valamit, s ügye­ sen mászik lefelé. Kíváncsian, kicsit hitetlenül várnak. Simon, mellette a már nagyobbacska Laci, a tömeg háta mögött álldogál. A falura már rá­ terült az est, az emberek egyetlen tömbbé olvadnak össze. Amikor kigyullad a fény, Simon, a meglepetéstől egy percig mozdulatlanul ál), s azután szo­ rosra zárja szemhéjait, s elfordul a fénytől. Laci mohón, csodát látó arccal bámul fölfelé. * Simon Sándor — régi látogatások emlékeként — az ajtó előtt veszi a kalapot, és határozatlanul koppant. Az íróasztal mögött Csépány József. — Szervusz — Csépány fölkel, elébemegy az érkezőnek. — Tudod te azt, Jóska. Most már az átírásra gondolok. Csépány elkomorodik, odalép az ablakhoz. Kibámul az alkonyodó dél­ utánba. �— Apám — mondja halkan, ziháló mellel — pihenni kéne már. Az asszony fölegyenesedik, ránéz a fiúra, aztán Simon Sándorra, A férfi hallgat, dolgozik, tovább surrognak a kapák. Távolból vonatkattogás hangzik, a gyorsvonat kéményéből füstcsíkot húz­ va, átrohan a határon. Laci fölemelkedik, utánanéz, áll egy pillanatig és ledobja a kapát. Simon fölegyenesedik, visszafordul. Szeme végigvág a lihegő, fáradtság­ tól elvadult, keserű gyereken. Odamegy elé. Az lassan lehajol, s fölveszi a kapát. — Te taknyos — mondja Simon —, mikor én ennyi esztendős voltam, az Erdődy földjébe döglöttem bele. Te meg nem bírod? A magadét nem bí­ rod? * Tikkadt hőség ül a határon. Simon a levágott, már kévébe kötött búzát rakja keresztekbe, közben aggódva néz az égre. Felhők tolakszanak a nap felé, a férfi csaknem futólépésben hozza a kévéket. Megmordul az ég, a saroglyához kötött ló idegesen felkapja a fejét, topog, farol, táncol a kocsi melleti. A hatásban dolgozók szállingóznak hazafelé. A nagy sárga tarlón, mint egy varjú, Simon ugrál a keresztek között — egyedül. Esni kezd az eső, a ló fejét leeresztve állja a záport. Vakító villám robban elő az égből, a közelben vág le, s csaknem azonnal repesztő, levegőtrázó mennydörgés. A ló villogó szemfehérrel ágaskodik, eltépi a kötőféket, fordul, és nekinyargal a zápornak. Simon dermedten bámul utána, nekiiramodik, elhajítja a kévéket, ordítja a ló nevét. Megfeketedik a világ, körös-körül csapkodnak a villámok, az emberek, mint menekülő hangyák, futnak hazafelé. A ló bele­ nyargal a mocsárba, felvág körülötte a víz, s megvadulva a lábát béklyózó iszapot, egyre beljebb keveredik Simon szétdúlt arccal ordít segítségért, s a ló hánykolódó, süllyedő teste eltűnik az égből ömlő víz fala mögött. Csupán majdnem emberi üvöltése hangzik. A férfi leeresztett karokkal nézi, csizmája eltűnik az iszapban, arcán végigcsurog a csapkodó eső. Benn a tanácsházán, Csépány válogat az iratok között Ideges kézzel firkál, néhány dolgot széttép, azután kulcsra zárja a szekrényt. Danka csön­ desen figvel az ajtó mellől. Amikor Csépány észreveszi, hogy van még va­ laki a szobában, megrettenve hátrafordult, aztán sóhajt és nyugodtabbá vá­ lik. A szekrényből előhúz egy pisztolyt, s leteszi Danka elé. Amaz nézi, az­ tán halkan megszólal. — Most fűrészelik le a csillagot. Csépány megfordul, s tanácstalan mozdulatot tesz a kezével. — Oda kellene menni? Beszélni velük? Vagy mi? — Most már hiába mész. Akikkel lehet beszélni, nincsenek ott, akik meg ott vannak. . . — Hát akkor mit csináljunk? Az istenit az anyjuknak! Hallottam én már azt is, mit kiabáltak a kocsmában. El akarnak oltani engem. A sok gazem­ ber tetvese! Ezt is neked köszönöm én. Te nyitogattad a szádat miattuk min­ dig. Hogy ne vaduljak, meg az ember kényes portéka, csínján kell vele bánni! Most meg fűrészelik a csillagot! — Az volt az én bajom — Danka halkan és nyugodtan beszél —, hogy nem kiabáltam eleget veled. Most nem fűrészelnék azt a csillagot. Vagy nem olyan könnyen. Csépány káromkodik, de inkább tanácstalan, mint dühös. — Elegem van énnekem ebből a piszok faluból, meg a sok, keményfejű, barom parasztjából is. Az ember a jó életbe vitte volna őket, s itt van! Megbolondult ez az ország. — Ordítani, meg fenyegetőzni, most meg jajgatni..., ez megy. Csak ez kevés. Nézd meg, mi van ott kinn! — Cirkusz van. Ellenforradalom van. Dankáról minden bizonytalanság lehullt már, halkan és majdnem meg­ vetően beszél Csépánnyal. — Ezt én tán jobban is tudom, mint te. De részed van ebben neked is. — Hogyne. Én vagyok az oka. — Te is! Másképpen kellett volna ezt csinálni. És másképpen is kell majd. Csépány odamegy Bankához, s belebámul az arcába. — Meg vagy te bolondulva? Majd ha elkapnak valahol, gondolkozhatsz, hogy csinálod másképp. Tűnjünk el innen a fenébe! Danka mosolyogva hallgat, s csak amikor Csépány kérdően visszafordul az ajtóból, akkor szólal meg. — Kell itt most legalább egy kommunista. Csépány feltörő szégyenét dühödt ajtócsapásba akarja fojtani, bevágná az ajtót, aztán arra gondol, hogy meghallhatják, és csöndesen becsukja. Danka egyedül marad, az ablak felé fordul, s nézi az alkonyi naptól megfestett csil­ lagot, melyet a ház másik oldaláról kötelekkel húznak. A csillag lassanlassan lefelé hajlik, s egyszerre eltűnik a tető gerince mögött. Tavaszodó falu. Az utcán szennyes hófoltok, víz és sár mindenütt. Laci a könyvtár felé lesekszik, amelynek ajtajában kulcsot fordít meg egy fiatal nő. A lány visszanéz, észreveszi a leselkedőt, elmosolyodik, mert mulattatja a legény vad és szemérmes-szótlan hódolata. Odainteget Lacinak. A fiút öröm és szinte ijedtségig menő lámpaláz önti el, zavartan viszonozza a köszönést, kilép az eresz mellől, s indul hazafelé. Bakancsával szétfreccsenti a vizet, és beletapos a sárba. * Simon az asztalnál ül, felesége ott áll a háta mögött, mondani akar vala­ mit, de nehezen szánja rá magát. — Délelőtt itt volt apám. Keresett. Azt mondta, náluk két nap alatt majd az egész falu belépett. Simon fölpillant, de nem az asszonyra néz. — Akkor megkezdik itt is. — Azt mondta, ő se akar mást csinálni, mint a falu. Belép a csoportba. — Belép — Simon most teljes testtel fordul az asszony felé. — A maga földjét se tudja megdolgozni már! — Elmondták neki, hogy ha kiöregszik, kaphat nyugdíjat. A háztáji is tovább jár. — Kétszázötven forint nyugdíjat. S abból éljen meg, ha tud. Könnyen be­ szélhet ő, ha megrokkan, idehúzódik hozzánk. Megmodtam én, hagyja ott azt a koszos falut, adjon el mindent, s jöjjön ide. Mert én nem lépek be. — Nem lehet ezt csak így... , hogy gondolhat ilyet. Simon keserűen nézi az asszonyt. — Nem lehet, bizony. Hogy is lehetne valamit úgy tenni, ahogyan én mondom. Cselédembernek hallgass a neve. Látod Veron, ez volt a mi ba­ junk, egész életünkben. Gürcölni az apád földjén, húzni az igát, ingyen­ napszámosnak lenni, arra jó volt Simon Sándor. Ha most itt lenne nálunk, megmaradt volna a föld is, mi baj lenne akkor? — Ha itt is megalakul a csoport, minket is belevisznek akkor. Simon föláll, odaáll az asszony elé, s alig moccanó szájjal mondja. — Én akkor se... soha. Elég volt a földnélküli sorból! Én újra cseléd­ nek. .. soha többet! — Akkor máshol adják ki a földet. — Akkor máshol. Ha kiadják, tíz kilométerre, akkor odamegyek, ha meg húszra, akkor húsz kilométerre. — Nem lehet ezt bírni. — Lehet. S ha már én nem bírom, bírja majd a Laci. Átmegy a konyhán, s megtorpan. Rámered az ablakpárkányon felhal­ mozott öt-hat könyvre. — A Laci — mondja nehezen mozduló nyelvvel — megint annál a nő­ nél volt? Teherautó gördül az úton. Körben padok, rajta overallos, ünneplőruhás férfiak. — Na, Gyuszi — kötekedik az egyik —, téged itt is kivernek majd a háztól. Gyuszi széles, fiatal képén nevetés ömlik. — Huhu, téged meg kacsával várnak. — Nem valami szívesek. Hol a hagyományos magyar vendégszeretet? Egy idősebb, ősz hajú ember mosolygó szájjal, de komolyan mondja. — Hát, itt se lesz könnyű. Mit csodálkozzon az ember rajta? Ti, amikor a hegesztőket más műhelybe raktuk, az égig ugráltatok, hogy már megszoktátok, hogy ott rosszabb lesz, meg minden. Ezek itt ezer évig éltek így. Most meg. . ., egyszerre csak másképpen, közösen. Nem olyan könnyű egy másfajta életbe ugrani. A kocsi begördül a faluba, az emberek kilesekszenek a kerítés mögül, gyanakodva, kíváncsian vagy gyűlölködve figyelik a lekászálódókat. Simon az utca végéről közeledik, megáll a portája előtt, nézi őket, azután belep a kapun, s bevágja maga mögött. A súlyos, repedezett ajtó dörrenve ugrik a helyére, Gyuszi összerezzen, s grimaszt vágva húzza a nyakát. * Laci belép a könyvtárba, tétován topog az ajtóban, s nézegeti a körbe­ futó polcokat. — Jónapot... Az egyik polc mögül előbukkan a lány, s mosolyogva végigméri a tébláboló fiatalembert. �— Jónapot, Lacika. Jöjjön beljebb, mit áll ott, mint egy oszlopszent. Lacit ismét elönti az öröm, félszegség és méreg. Ez a mindig jókedvű, szép ruhás lány olyan más, mint a falubeliek. Olyan, mintha más országból vagy világból jött volna. Sokat és szépen beszél, furcsa szavakat használ, melyek felöl Laci nem tudja, mit tartson tulajdonképpen. Most azt mondta: oszlopszent. — Elhoztam ezeket... újakat szeretnék vinni. — Lacika, maga a legodaadóbb olvasóm, és ezért én nagyon szeretem. — Hát mit akarsz te tulajdonképpen? — Én — Laci, féltében egyre bátrabban beszél — meg akarom nézni, mi van az orromon túl. Meg félcipőt. Nem akarok mindig hasig járni a sárban meg a porban. Azt akarom, hogy legyen egy százas a zsebemben. Mert még egy húszas se volt. Soha. — Tudod te azt, hogy énnekem se. Meg földre. Ami a tiéd lesz. Laci elvigyorodik, s vörösödő füllel hallgat. — Tudja mit, Lacika? Milyen könyvet akar? — Olyat, Marika, mint ez volt. Amiben idegen városokról, meg országról írnak. — Jó. És mert olyan gyorsan elolvasta az előbbieket, adok magának egy puszit. Odahajlik a fiúhoz, megcsókolja, és fütyörészve bemegy a polcok közé. Laci lelkeveszetten bámul utána. A lány fütyörészve visszajön, letesz két könyvet Laci elé, és mosolygó szemmel nézi. Még egy liter borra se. Lóra kell. — De énnekem nem kell. Másképpen akarom én. Maga is másképpen él, mint ahogy az apja. — Nem. Az én apám az ember volt a talpán. Azt nem lehetett belegyűr­ ni a darálóba soha. Cseléd létére összekaparta magának ezt a rongyos házat. Ehelyett is új kell. Én is tettem már hozzá, s ha a Kormos bele nem dög­ lik a mocsárba, hol lennénk már akkor? Itt kell azt folytatni. Kifelé a sem­ misorból, magad ura — magad szolgájának! Azt nem mondhatod te, hogy rosszul bántam véled. De hát dolgozni kellett. Semmit se adnak ingyen. Egy öl földet se adnak szép szóra. — Minek lenne az? - — De jó a kedve, Marika. .. — letelt Pedig Deltát Az öreg a csattanó szóra felfigyel. Méreg, tanácstalanság, rémület vál­ takozik benne. Felnőtt a fiú, akkora lett, mint ő, s kimondta neki az első nemet. Azám, azám — mondja a lány, s ide-oda fut, rakosgatja a könyvet —, a száműzetés, Lacika. Tudja, szinte sajnálom, hogy el kell mennem. hogy vártam, hogy meszabaduljak ebből a sárfészekből, jó Istenem. hol lesz nekem olyan lelkes olvasóm, mint maga? — Elmegy? — Bizony, bizony. Hipp-hopp, már itt se vagyok. Mint a pinty. Megyek vissza, Pestre. — A föld — mondja Simon halkan — a parasztember tisztessége. — Énnekem nem kell. — Tudom én — mutat a könyvekre Simon — tudom, honnan gyökere­ zik ez a beszéd. Az a festett szájú városi kisasszony bolondított meg! — Hallgasson el róla — ordít az apjára Laci, s maga is megriadva, el­ hallgat. — Olyan vagy te, mint Júdás. A kezére adsz engemet ezeknek — int az öreg a tanácsháza felé. — Én még nem ütöttem meg embert életemben, mert az nagy bűn. Téged se, soha. Jól tudod te azt. Ezért most menjél ki innen. — Elmegy? — Nohál, azért nem ma délután. — Minek megy el? — Mert — kedveskedik-gúnyolódik a lány —, mert Pesten nincsen sár, bizony, és színházba megy az ember, és barátai vannak, és az ördög se lesi, ki mászik be az ablakán, bizony. Te jó isten, mintha valaki be merne itt mászni egy ablakon. Még kimászni se mernek. Volt már színházban, Lacika? Laci remegő szájjal bámul az apjára, aztán a sarokban álló Simonnéra néz, s kimegy a konyhából. — Látod — fordul hozzá Simon, s hangja tele van panasszal, segítségkéréssel —, ezek a francos könyvek! A sustorgás ott a könyvtárban, azt is, minek hozták ide? Az a festett szájú nő. Ez meg még kölyök, persze, hogy tele lett a feje. — Azt én jól látom. — Nem. — Sajnálhatja. Pesten volt már? — Egyszer. De akkor még féltem. — Miért? — Nagy zaj volt — mosolyog Laci —, rengeteg ember az utcán, de sehol egy fia ismerős. — Ha az embernek barátai vannak. . . hát, ha legközelebb feljön, akkor keressen ám meg. Nem tréfáltam most — mondja komolyan —, tényleg ke­ ressen meg! Elmegyünk színházba. Aztán — most megint gúnyos és kedve­ sen lekezelő — a lányokat majd eszi a méreg, milyen deli legénnyel vagyok, jó? Tudja, Lacika, maga egészen jóképű fiú. Csak többet adna magára. Le­ gyen jókedvű, beszéljen többet, hordjon nyakkendőt! Miért jár ebben a csú­ nya bakancsban? Laci hebeg. — Miben járjak? — Félcipőben. — Nekem nincsen — mormolja lehajtott fejjel. — Nekem csak ez van. — Istenkém, hát akkor vegyen magának egyet! Laci benn dolgozik a sertésólban. Félrelökdösi a disznókat, az állatok rö­ fögve és vonakodva tágulnak mellőle, s csaknem bokáig tappogva a szemét­ ben és szennyben, összekotorja és kivillázza a trágyát. Tiszta szalmát szór a disznók alá, s dühöngve kibújik az ólból. Végigpillant csapzott, szennyes nadrágján, s átgázolva a sáron, megy befelé. — Hát akkor. Miért hallgatsz te akkor? Ha egy szót se szólsz, már ak­ kor is ellenemre teszel. — Mindegy az, amiatt a nő miatt, vagy másképp, ha elkerül innen, jobb lesz az élete. — Mert most ugye, nincsen jó élete? — Nincsen. Simon rettegve bámul a nyugodt és keserű asszonyra. Nem tudja, mi zaj­ lik körülötte, becsapták, félrevezették, mindeddig elrejtették magukat előle, és most elárulják. — Miért nincsen? — Mert ez állatnak való élet. — Ha az én első asszonyom, szegény Bora élne, ne félj, az jönne énutánam. Mert az panasz nélkül dolgozott velem. S ha ő nevelte volna fel Lacit, ne félj, nem beszélne most így. — Én Lacit szeretetben neveltem. Akkor is, mikor nem tudhattam, haza­ kerül-e maga vagy sem. — Egyedül vagyok én már közöttetek. — Miért lenne egyedül? — Kérdezed. Ebben a gyerekben volt énnekem minden bizodalmam. Ben­ ned sose. Kellett az apádnak a jó ingyenbéres. Neked meg valaki, aki elvi­ gyen abból a faluból, ahol tudta mindenki rólad, hogy szeretőd volt néked. Pedig szerettelek én téged. S hogy dolgozni kellett? Melyik szegénynek nem kell? — Mióta mink együtt vagyunk, nem volt más életünk, csak földet meg lovat, meg még megint csak földet. Egy jó szó, Simon Sándor! Ennyit se kaptam én. Éppen tizenhat esztendeje! Meg az a gyerek se. S ha most men­ ni akar, menjen csak, repüljön, mint a madár. Jó lett volna énnékem is, ha megtettem volna. — Miért nem tetted meg? — Az asszony ránéz, hallgat. Simon folytatja. — Megmondom én. Mert az apád mellett csak az apád lánya lettél volna. Mellettem meg gazdaasszony lettél. _ — Rossz ember vagy te — mondja az asszony olyan halkan, hogy Simon meg se hallja. — Rossz ember vagy te, Simon Sándor. Benn a konyhában dohányt vág az apja. Laci ellép a háta mögött, a szekrényről felemeli az odadobott könyvet, rápillant a címlap városi utcájá­ ra, autóira, embereire, s ledobja a párkányra. — Apám — habozik —, gondoltam én valamit. — Simon Sándor hallgat, dohányt vágó karja mozog tovább. — Gondoltam, én elmennék hazulról. — Hová? — Valamelyik gyárba. Mindenütt keresik most a munkást. Talán Pestre. — Minek? — Sokan elmennek. — Mert megbódorodtak. Elmászkálni hazulról, puccos fiatalurasan tözni, uraskodni. Ezért mennek. A gazdaság meg marad magára. öl­ — Ha belép a téeszbe, mindegy az, itthon vagyok-e én, vagy nem. — De ha ittmaradsz — kiált fel az öreg —, nem lépek én be. Sohase lépek be! — Máshogy gondoltam én el az életemet. — Hogy? Énnekem már az apám nagyapja is, s ha meg lehetne kérdezni, akkor annak a nagyapja is, itt, érted-e, itt élt. Jó volt az mindnek. Neked meg nem jó. — Nekem nem. Két agitátor, Danka és Csépány jönnek befelé a kapun. A négy ember körbeállja a fát fűrészelő Simont, topognak, borzonganak a hűvös szélben, nézik a rikoltozva járó fűrészt. Várnak, tán egy perc is elmúlik, míg Csé­ pány megszólal. — Mennénk tán be, Sándor. Simon rápillant, s kelletlenül mormogja. — Dolgom van énnékem. — Hát akkor hagyd abba. Elbeszélgetnénk veled. — Miről? Gyuszi, kicsit zavartan, elneveti magát. — Mintha nem tudná, bátyám. Simon abbahagyja a fűrészelést, szembefordul velük. — Arról nekem semmi beszédem nincsen. — Nono — Csépány uralkodik magán —, nem hallottad te, mit mond­ tam? Menjünk innen már be! A kemény, szinte vad hangra Simon megfogja a fűrészt, s húzza tovább. — Simon bátyám — Danka tudja, hogy Simon megriadt, de becsület is van a világon. —, hát azért csak beenged. Az öreg leteszi a fűrészt, s anélkül, hogy visszanézne, indul befelé. A többiek lassan utána. Benn a konyhában körbeülik az asztalt, s csaknem egymás szájából kap­ kodva ki a szót, mondják az okos érveket. Példákra hivatkoznak, számol­ �nak, statisztikákat említenek. Simon hallgat, föláll, bemegy a kamrába, viszszajön egy demizsonnal, elővesz öt poharat, sorba állítja őket maga előtt, s valamennyit megtölti. Gyuszi ragyogó arccal várja, hogy elébetolja az egyik poharat a gazda, Simon azonban, hallgatva az érveket, egyiket a másik után, kiissza. Csépány eltorzult arccal nézi, ordítani vagy ütni akar, de Dan­ ka, az asztal alatt, megregadja a karját. Ezért csak feláll, s rekedten mondja. — Jól van, Sándor. Találkozunk mink még. Simon, csöpp mosollyal a száján, megszólal. — Jó volt ez a bor, igaz-e? — Honnan tudhatnánk — mosolyog kínjában Gyuszi —, ’hisz még nem kóstoltuk. — S honnan tudhatnám én, jó-e az a téesz? Csépány és Danka, a folyó hosszú fahídján ballagnak végig, lépésük alatt halkan dong a deszka. — Egy hete nem hallok egyebet: Jó volt-e a Simon bora? Kiröhögteti az embert az a csúfondáros alak. Danka elmosolyodik, neki még tetszett is egy kicsit a borral értésükre adott válasz. — Nem nagy baj az. Annál jobb lesz, ha belép. — Azt lesheted. S akik még nincsenek a téeszben, most mind őt figye­ lik. Várnak. Röhögnek, packáznak velünk. Merthogy a Simon megcsúfolt bennünket. Azt hiszed, hogy minket? Az elvet! Az államot. . . Danka megütközve figyel. — Bolond vagy te? — Vagy te. Egyebet se hallok. Majd ha Simon Sándor. . ., jó gazda. . ., okos ember. . ., majd utána. De az anyja jó istenit, engem ne figurázzon senki! — Türelem kell ide. Minden ember más kulcsra nyílik. — Az, türelem, türelem, türelem. Föntről: meggyőzéses módszert! A já­ rásról meg sürgetik a nagy létszámú csoportot. S ha nincs, ki a rossz ta­ nácselnök, tehetetlen alak? Én. — A csoport meglesz. — Száz év múlva. — Vagy most vagy jövőre. A munkát ennyi emberrel is meg lehet kez­ deni. Az agitáció tovább folyhat. Meglátod, jönnek. Még kéredzkednek is. — Lesheted. Hátha rossz lesz a egész? . Hát nem szabad, hogy rossz legyen. Éppen ezért. No, hallod — fordítja tréfára a szót —, milyen csoport lehet az, ahol én leszek az ideiglenes el­ nök? Csakis remek. — Nem kísérlek én tégedet tovább. Igyekezzél vissza. — Két nap múlva itthon vagyok. Kezet fognak, s a híd vége felé távolodnak egymástól. Csépány hallgat, rugdossa az útjába kerülő, szekérről hullott széndarabokat. Egyszerre elmo­ solyodik, de a szeme olyan hideg, mint a jég. ♦ Az asszony a konyhában ül, egy papírdarabot tart a kezében, olvassa. Simon belép az ajtón, lassan leveti a bundagalléros félkabátot, s nehézkesen leereszkedik a priccsre. — Bezárta-e a kaput? . — Bezártam. Húsz ember sincsen már, aki nem lépett be. Azokkal aztán megállapodtunk. Senki. Senki se lépjen be. — Hallgat, maga elé mered, az­ tán ránéz az asszonyra. Mi az? A felesége az ölébe ereszti a kezét, nem szól egy szót se. Simon föláll, kiveszi az asszony kezéből a levelet, sillabizálva olvassa. Arcán a támaszát, reményét vesztett gyerek félelme és tanácstalansága. — A disznó — mormolja —, mégiscsak megtette. S egy görcsös, vízbefúló mozdulattal lerántja Laci könyveit az ablakdesz­ káról. Kopogtatnak, aztán ököllel döngetnek a kapun, azután rugdossák Az asszony rémült szemmel kinéz. Az utcán, a kapu előtt, ott áll vagy húsz ember. Nyílik a kapu. A résben Simonné rémült arca. — Jó estét — mondja Csépány —. A gazdával lenne szavunk. — Nincs itthon — makog az asszony —, átment Bogdányba, az apámhoz. Csépány suta jóindulattal elmosolyodik. Gyorsan jár, az előbb az utcán látták. Félretolja Simonnét, belép, mögötte benyomakszanak a többiek. — Frissen nézzünk széjjel, hátha megjött már azóta. Csépány és Gyuszi együtt tartanak, bevilágítanak a kamrába, átváltanak az udvar végébe, s egy alacsony kukoricagóré mögött megpillantják a kuporgó Simont. Csépány jókedvűen nézegeti a szégyenkezőt, s elmosolyodik. — Ejnye, te meg mit csinálsz itten? Fölösleges a szó. Simon szégyentől martan föláll, indul befelé. A torná­ con tömegnyi ember várja, az asszony kitágult szemmel bámul a közeledők­ re. Betódulnak a lakásba, padra, székre, ládára telepszenek. Arcok. Közöm­ bös, mosolygó, restellkedő vagy kíváncsi arcok. Simonné behátrál a szekrény mellé, Simon és Csépány a konyha közepén maradnak. — Hát, Simon Sándor, megígértem én, hogy eljövünk tehozzád. Nem kérünk a borodból sem, mert egy kicsit sokan vagyunk. Pedig ugye, te szí­ vesen adnád? S barátságos szóval megkérdezném én, meggondoltad már a belépést, ugye? — Én már régen meggondoltam. — Tudom — mondja Csépány halkan —, tudom én. S te is tudod, akik még kívül vannak, mind rád lesnek, merthogy te olyan tréfás, kemény em­ ber vagy, Simon Sándor. S most hát mi addig el nem megyünk tőled, míg ezt a tartozást le nem kvitteled. — Simon hallgat, bámul maga elé. Dehát mit akarsz te? Ha kívül maradnál is, földedben nem maradhatsz. És hol tudnánk adni? Vagy tíz kilométerre. Ott is. . . mocsarat, vagy sziket. Nem bírod te ezt már. — Bírom én — blöfföl Simon —, s ha én nem is. A Laci. .. — A Laci — Csépány elneveti magát, biztos győzelem ez —, a te Laci fiadnak én intéztem a kijelentőt, meg a munkakönyvét. Hol van már azóta! - Simon hallgat, kiesik a könny a szeméből, s végiggördül az arcán. Ne siránkozz itten. — kiált rá Csépány —, nekem kellene itt sírnom, nem neked. Az egész járásban, ez az utolsó rongy falu, ez.. . benned akadtunk meg, mint kerék a kátyúban. S rajtam az egésznek a gondja. Katonapajtások vol­ tunk mink, hát miattam ne makacsold már meg magad! Simon hallgat, semmivel sem lehet hozzáférni már, s a konok, távoli em­ bert látva, Csépányra olyan gyűlölethullám rohan, hogy nem tudja kivédeni többé. Előbbre lép, rátapos Simon csizmaorrára. Az asszony rémülten mered rájuk, a körbeülő férfiak nyugtalanul figyelnek. — Hallod-e — mondja Csépány, egyenesen bele a másik arcba , ha én beszélek hozzád, nyisd ki a füled! Szabotálod nekem a fél falut, s énrajtam verjék el a port miattad? Hallod, a keményfejű paraszt istenedet! Simon ekkor ránéz Csépányra, s rekedt, ugató hangon nevetni kezd. Csépány arcul üti. Gyuszi fölugrik, s ráordít a tanácselnökre. — Mit csinál itt maga? Csépány kiszakítja magát a szorító karokból, s lihegve mered Simonra. Az agitátorok felkelnek, s indulnak kifelé a házból. Az őszhajú odamegy az arrébb lépő Csépányhoz, s halkan, hogy csak ő hallja, odaszól neki. — Megbántam, hogy hallgattam magára. — Várjál csak — szól vissza Csépány —, nincs ennek a táncnak vége, Simon Sándor! Belépsz te, ha vért izzadsz, akkor is! Az asszony hang nélkül áll a fal mellett, folyik a szeméből a könny. Si­ mon fölrezzen az ajtó csadódására, körbejáratja a szemét, és kimegy a kony­ hából. Simonné, mint egy alvajáró, rakosgatja az elmozdított székeket, s nyugtalanul a férje után pillant. Kimegy, fél perc se telik el, lobogó szok­ nyával fut vissza, tátott szájjal kapkod levegőért, kirántja a fiókot, a kibo­ ruló kések, kanalak csörögve hullanak gubancba, kapkodó kézzel kotorászik kés után. Laci föllép a tornácra, megnyitja az ajtót, s belép a sötét konyhába. Té­ tován megáll, s világosan szobából kijön az asszony. Nem váltanak ölelést, nem is üdvözlik egymást. A fiú kérdezve int a fejével a szoba felé. — Itthon van már — bólint Simonné —, hazakívánkozott. Nincsen semmi baj már, csak gyenge. Sokáig nem tudott semmit se lenyelni. — Maga vágta le? Az asszony kezébe temeti az arcát. Laci belép a szobába. Odamegy az ágy végéhez. Simon Sándor mozdulatlanul fekszik, két keze a dunnán, feje mélyen benne a párnában. Kimennek. Kinn a konyhában, Laci, inkább csak magának, megszólal. — Hát Csépány ütötte meg. — Ő. — Kinn hagytam az udvaron a pakkot. Összébbhúzza magán a kabátot, és kilép az ajtón. Hárman ülnek Csépány konyhájában. Az asztalon fél pohár borok, ciga­ rettahamu. Amint Laci belép, Csépány tanácstalan félelemmel néz a fiúra, éj tréfálni próbál. — Héj, legény. Hát eddig tartott a pesti élet? Laci feléje int a fejével. — Magával lenne énnekem szavam. Négyszem között. Csépány furcsa kis mozdulatot tesz a kezével. — Lehet itt is. A fiú gondolkozik egy pillanatig. — Lehet. A kezében ott a bicska. Csépány elszörnyedve nézi, aztán véres nyakkal összeroskad. Simonné üvegek között ül, s könyökig nyúlva az ecetes lébe, uborkát rak el. Simon belép az ajtón, kalapban van, fekete félkabátban, nyugodt és szo­ morú. Hátat fordít az asszonynak. — Benn voltam a községházán. Azt mondtam Csépánynak, ha elintézi, hogy a fiút ne gyilkossági szándék miatt, csak verekedésért pöröljék, akkor én. . . belépek. Danka is ott volt. Előttem telefonáltak. Itt a levél, hogy bo­ rosan összeszólalkoztak. — Háttal áll az asszonynak, s csak sokára szólal meg. — Emlékszel-e Vera, azt mondtad, néked is el kellett volna menni már éntőlem. Nincs már föld, amit reádhagyjak. Hát mostan elmehetsz. Simonné fölnéz a férfire, aztán lehajtja a fejét, és tovább rakja az ubor­ kát. Tágas, széljárta rét. Szabályos sorokban szénarendek. Sokan mozognak a rendek között, viliáznak, petrencébe rakják, s viszik a készülő kazalhoz. Si­ mon szótlanul dolgozik, a villa vasa meg-megcsillan a fényben. A mező túl­ só végén Danka igyekszik, gyors lépésekkel vág át a rendeken, amint meg­ pillantja Simont, megáll, s feléje indul. Odaáll mögé, az öreg még nem vet­ te észre, lassan haladnak előre, szinte egyszerre lépnek. Ekkor Simon valami neszt hall, hátranéz, és meglátja a mögötte lépegető elnököt. Szótlanul dol­ gozik, meg egy ideig, azután hátrafordul. — Nem jól csinálja, elnök elvtárs. A gyalogparancsnoknak káromkodni is kell a cselédre. Danka szánakozva, szótlanul nézi az öreget, s lassan elmosolyodik. — Tanulni jöttem én, Simon bátyám. Régen villáztam már, s egy elnök­ nek ahhoz is érteni kell, igaz-e? A villa után nyúl, Simon átadja neki, Danka gyűjtögetni kezdi a szénát. Néhányszor, talán széndékosan, beleszúr a földbe, s az öreg ilyenkor meg­ rándul, mintha belészúrtak volna. Egyszerre az égre pillant, s kikapja a vil­ lát az elnök kezéből. — Majd máskor kell tanulni. Zivatar lesz — mondja —, van-e itt kinn kötél? — Nem tudom én — Danka is aggódva nézeget a felhősödő égre —, nem tudom, hoztak-e magukkal? — Akkor el kell szalasztani érte. Danka visszaint neki, és fut a kazalhoz. A mezőt erősödő szél boronálja végig, a földön lapuló rendeket fölforgatja és szertesodorja, nekiesik a harmadáig kész kazalnak, s nagy darabokat görget-repít le róla. Lehull az első egy-két csepp eső, elsötétül az ég, a szénahordók zavartan bámészkod­ nak széjjel. Ekkora itt a vihar szele, s a laza szénát nagy csomókban tépi, hordja szét. Zuhogni kezd az eső, Danka a billegő, szétsodródó kazal tete­ jén hadonászik. — Ide jöjjünk, emberek! Az öreg mellett két legény álldogál, vágyódva pislognak a zsuppos ta­ nyaépület felé. — No — mordul rájuk Simon —, süketek vagytok tik? Totyogó, nehézkes futólépésben indul a kazal felé, amelyre másznak már a többiek is, nehezéknek ráfeküsznek, s szétterpesztett kézzel-lábbal állják az esőt. Simon odaér a kazalhoz, s éppen szembekerül a szélről hasaló el­ nökkel. Danka haja csapzottan lóg az arcában, facsaró az inge, de vízcseppes arcával vidáman sandít az esőre, s rávigyorog Simon Sándorra. Az öreg megindul a létra felé, s arcának fagya enged egy kicsit. Mint amikor enyhülni kezd a tél. �Vaderna József GEMMÁK A bukfenc színei Dionyszosz részegen________ REZEDA-KRÚDY GYULÁNAK Megterített asztal az ég. A Hold remegő velőscsontvég, bordás és gerinces hús a természet, természetem. Kifosztva ez a táj. Félrebeszél. Ledobom a leplet vállamról. A természet arányai megújultak: szédelgés, pocak a kor mértékei. Héraklész és Antaiosz Elbizakodtam a föld szagától. Héraklész a magosba emel. Lebegek, vergődöm a levegőben; nincs segítség, aki leteperjen. A délibáb foga közt tartja a bibliát, zsakettes évszakot, összerágcsálja az ingem, a fogyasztásban fogyok el. Megfagyott levelek peregnek, ismét megcsalnak a nők, nem ér haza az álom, sötétednek a bukfenc színei. Süllyedek a harmadik emeleten az ugyanolyan hálószobák zátonyain széttöredezve. Búsmagyar hegedűszót tűzött gomblyukamba a nyár, a fák. virágok helyén most fátyolos, nyitott üresség szól: a magánytól nincs magányom, otthagyom a lányt, fájjon, ajkam torlasza, süket pohár, ég játszotta ki ellenem az ízeket, éhségre nevel az étel. Ha mozdulok, falevél az őszben, sötétednek a bukfenc színei... tenger Ki vonszol itt maga után nagy halat? S hol sütkérezhet egymagában a halász? ' A terek egymásbacsúsztak, Hemingway, röhögök, döglődik a ravasz mese, Összefüggő seb a tenger. Hullámok munkamegosztása: külföldön heverészek, tárgyilagos a drágaság, s a napszúrásos nők harmadfokú fagyások a nyárban. Európa hering-szálkáit köpködöm, nem tudva, melyik égtájnak, konzervdobozban csörömpöl Kamcsija. Bakkhánsnő Dionyszosz________ Nem tudom, ki szeretkezik velem. Elfogytak fogadalmaim. Megtéveszt szem, fül és test. Párduckölyök szopja mellem. Zabálok és kövéredem, hentes hízik a hús szagától. Figyelem magam a bor tükrében, arcom utálata is mámor. �Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz Nógrád megye zenei életének aktuális kérdéseit Tóth Csaba és Rozgonyi István és az utánuk következők mélyrehatóan és lelkiis­ meretesen elemzik. Hozzászólásomat tehát nem kívánom terjengőssé tenni jó néhány helyes megállapításuk ismételgetésével Ezért három — egymással összefüggő — témával kívánok foglalkozni: 1. A zene­ vei foglalkozó együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek kapcsolata a megye közönségével. 2. Az amatőrizmus kérdése, különösen a zenekari amatőrizmusé és ennek tükrében a salgótarjáni szimfonikus zenekar helyzete és perspektívá­ ja. 3. A műsorpolitika. 1. Nem speciálisan Nógrád megyei jelenség, sajnos országos érvényű tapasztalat, hogy a zenei együttesek belterjes eletet élnek. A működő énekkarokat — tisztelet a csekély számú kivételnek — a karéneklés nem inspirálja a zene szélesebb körű megismerésére, ze­ nehallgatásra. A muzsikával való kapcsolatuk kimerül saját fellépéseikkel és az azokra való felkészüléssel. Egymást sem hallgatják (gyakran még a fesztiválokon sem), nemhogy szimfonikus zenét, ka­ marazenét vagy szólistákat hallgatnának, akiket, ha nem is bősége­ sen, de tisztes számban kínál a megye hangverseny naptara. Nem ér­ deklődnek egymás munkája iránt, még olyan esetekben sem, mikor a karmesterük közös. Pedig igen szerény becslesem szerint, ha pl. Salgótarjánban az énekkarok és a fúvószenekarok tagjai hangver­ senyre is járnának, ez 60—100 személlyel növelné átlagban a koncer­ tek látogatottságát. Tényként kel! elfogadnunk, hogy a zene ez idő szerint még messze van Nógrádban attól, hogy társadalmi ügy te­ gyen. Természetesen ez sem megyénk specialitása. Naivitás is volna elvárni, hogy a zene valaha is olyan mérvű közérdeklődés tárgya legyen, mint mondjuk a futball, de helyes műsorpolitikával és jó propagandával célul tűzhetnénk ki, hogy mint­ egy másfél évtized leforgása alatt megteremtsük az állandó hang­ verseny-látogatók 500—1000 főnyi táborát. E cél elérésének első és legfontosabb előfeltétele, hogy azok, akik csinálják a zenét, tanúsítsa­ nak érdeklődést az élő zene változatos megjelenési formai iránt. Ki legyen a zene propagandistája, ha nem maga a zenész, kórusénekes, zenetanár, énektanár. Nincs szükség új szervezett formára, kitűnő keret erre a tevékenységre a KÓTA. Teremtsük hát meg a muzsikusok tevékeny baráti körét, akkor majd lesz eredményesen működő zenebarátok köre is Természetesen, ez sem oldana meg mindent, de előrelépést jelentene a zene közüggyé válásának utján. 2 Amatőrizmus. Az amatőrzenekarok tagjai — országszerte díjazást kapnak a próbákon, hangversenyeken való részvételért. Az ún. félfüggetlenített zenekarok havi fizetésben részesülnek. Nem amatőrök tehát? De igenis azok, mert főfoglalkozásuk mellett, amelyből élnek, kevés szabad idejüket feláldozva, nemegyszer munkahelyük meg nem értésével küzdve, vállalják a zenekari munkát olyan szerény díjazásért, melynek összegét legtöbben sokkal könynyebben meg tudnák keresni más módon. Tehát végső fokon a zene­ lés szeretete hozza őket a zenekarba, arról nem is szólva, hogy próbadíjukból kell fedezniük saját hangszereik karbantartását (nádak, húrok stb.). Furcsa amatőrizmus ez! A közönség és a hangversenyeket ren­ dező Filharmónia ugyanis elvárja (és az ő szempontjukból jogos az igény) hogy a heti egy-két próbát tartó, egész napi munkájuk után próbáló, szabad napjukat feláldozó együttesek elérjék vagy megkö­ zelítsék a naponta rendszeresen próbáló, hangszerükből élő hivatá­ sos együttesek előadási színvonalát. Magyarán: amatőrellatottság és -foglalkoztatottság mellett profi teljesítményt várnak az öntevékeny zenekaroktól. , Ennek az elvárásnak az összeszokottabb együttesek egy része nagyjából meg is felel, mert a rutint és az esetleg szerényebb hang­ szertudást gyakran pótolja a lelkesedés és a zenével való azonosulás Persze, éppen a kevés próba, kevés fellépés, tehát a rutin hiá­ nya miatti lámpaláz nagyobb hibaszázalékkal veszélyeztet, így kitű­ nően sikerült produkciók közé óhatatlanul búcsúszhatnak mélyen forma alatti teljesítmények is. A salgótarjáni szimfonikus zenekar figyelemre méltó eredménye­ ket mutathat fel. Rövid tíz év alatt a zenekar együttessé kovácsolódott, a vidék legjobb amatőr zenekarai között tartják számon, amint erről egyre több sajtó- és rádiókritika, tekintélyes muzsikusok vé­ leménye is tanúskodik. Csakhogy az elért eredményeket meg is kell tartana Közhely, hogy megtartani-továbbfejlődni. Amely pillanatban a fejlődés meg áll, szükségszerűen bekövetkezik a hanyatlás. Három dolog kell alap­ vetően a fejlődéshez: rendszeres próbák, rendszeres hangversenyezés, rendszeres személyi továbbfejlesztés. A rendszeres próbák megvannak. A rendszeres hangversenyezéssel már baj van. Az Országos Filharmónia évi maximális tizenkét fellépést tud biztosítani. Ahhoz, hogy a hangversenyezés rendszeres­ nek legyen mondható, évi minimum húsz hangverseny kell. Két ok­ ból: azért, mert a zenekar így tudja rutinját fenntartani, mert a ze­ nekar azért van, hogy szerepeljen, hogy betöltse azt a fontos köz művelődési funkciót, amiért létrejött. És itt mar sajnos anyagi gon­ dok szólnak közbe. Eddig ugyanis a zenekar a megye segítségével hasznos hangversenyeket adhatott Nógrád néhány olyan helyén, ahová a Filharmónia révén nem juthatott el, és eleget tudott tenni megtisztelő meghívásoknak más megyékben és Budapesten. Az együttes jelenlegi pénzellátottsága mellett viszont ezek a „sa­ ját” hangversenyek nem férnek bele a költségvetésbe. Ez bizony visszaesés a zenekar munkájaban és a megye kulturális életében egyaránt. A rendszeres, tervszerű személyi fejlesztésnek ugyancsak anyagi okok állnak útjában. A zenekarból különböző okok miatt eltávoztak, vagy hosszabb időre kimaradnak tagok. (Évi átlagban három-négy.) Ezek pótlása ,kapásból” lehetetlen, viszont adva volna a fejlesztés azokkal a fiatal képzett művésztanárokkal, akik a zeneiskolák igen üdvös fejlődése folyamán megyénkbe kerülnek. Ezek a friss erők erősítik a zenekart, — azaz erősítenék, ha helyet kapnának az együttesben. Ez azonban a szűk anyagi keretek miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. De, ha ezek a fiatal, jól képzett muzsikusok kívülrekednek a zenekaron, elkedvetlenednek, eltávoznak a megyé­ ből, vagy eleve nem is szerződnek ide. Keresnek — és találnak — olyan helyet, ahol zenekari munka is vár rájuk, ahol saját művészi fejlődésüket jobban látják biztosítva. Ez a folyamat —. ha egyszer megindul — már nemcsak a zene­ kart érinti. Szegényíti a zeneoktatást, énekoktatást, visszaveti a fia­ talok zenei nevelését, elsorvasztja a jövő hangverseny-látogató kö­ zönségének igazi magvát, megtizedeli a zenélő fiatalok sorait A je­ lenlegi, kényszerűen takarékos pénzgazdálkodás mellett nem idősze­ rű a megyei ellátmány növelését reklamálni. De időszerű —, mert hosszú évek óta megoldatlan — az üze­ mek, intézmények, társadalmi szervezetek patronáló szerepéről be­ szélni. A zenekar szinte megalakulása pillanatától ajánlgatja közre­ működését az említett helyekre — sajnos, sivár eredménnyel. (Volt ugyan az elmúlt években a megyei KISZ-nek egy jó kezdeményezése, amely több hangversenyre teremtett lehetőséget, csakhogy aztán ab­ bamaradt. És volt 1930-ban a megyei KPVDSZ rendezésében és fi­ nanszírozásában egy nagy sikerű opera-operett estünk. Ez lényegé­ ben minden). Vajon valóban megoldhatatlan volna, hogy a na­ gyobb üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek anyagilag, eset­ leg szállítóeszközzel támogassák a zenekart, azért, hogy dolgozóik­ nak, tagjainak hangversenyeket biztosítsanak? Csak nyerne vele a megye közönsége. És itt csatlakoznom kell Tóth Csaba megállapításához, hogy nem is anyagi, hanem szemléleti kérdésről van szó, arról, mikor költjük el a kultúrára szánt pénzt célszerűen és közhasznúan! Mert nem nagy összegről van ám szó! Ha például csak öt nagyobb üzem, intézmény támogatná évi tíz-húsz ezer forinttal a zenekar működését, ez hat-tíz pluszhangversenyt jelentene egy szezonban és talán nem állna elő olyan helyzet, hogy a zenekarnak le kell mondania egy bu­ dapesti felkérést, mert nincs hatezer forintja utiköltségre. 3. Végül a műsorpolitikáról néhány szót, s csak a felnőtthang­ versenyekkel kívánok foglalkozni. Régi vita a könnyűzene és a szimfonikus zene viszonya Sokak tapasztalatával egyezik az a véle­ ményem, hogy az úgynevezett fokozatos közönségnevelés kudarcra ítélt kísérlet. A könnyűzenétől (ezen az operetteket értem egészen a Strauss-valcerekig) nem vezet út a szimfonikus zenéhez. Mindkettő­ nek megvan a maga közönsége. Talán még a népszerű operák je­ lenthetnek törékeny hidat a kettő között. Nagy kár volna viszont fi­ gyelmen kívül hagyni, hogy a klasszikus operett (Lehár, Kálmán, Offenbach stb.) nagy közönséget vonz. Ezt a közönségigényt saját erőnkből kellene kielégítenünk, mert az operett kívülesik a Filhar­ mónia profilján. (Hiba!!!) Megint anyagi kérdéssel állunk szemben pontosabban könyvelé­ si kérdéssel. Jelenleg ugyanis hiába rendeznénk például a megyei művelődési központban mondjuk évi két operettestet, (amit szívestörömest tennénk, amellett majdnem biztos, hogy telt házat vonzana), a zenekar anyagilag csak veszítene (próbák, szállítás stb.), mert a bevétel más költségvetési rovatba kerül és nem fordítható közvetle­ nül a zenekar működtetésére. Találni kellene — esetleg a fentebb felvetett patronálási rendszerrel összekapcsolva — módot arra, hogy a zenekar ilyen formán is segíthessen eltartani önmagát. Meggyőződésem, hogy az igények és lehetőségek ügyszerető és lelkiismeretes felmérésével, céltudatos, de rugalmas tervezéssel a je­ lenlegi szigorúbb gazdasági mutatószámok mellett is előbbre tudjuk vinni a zene ügyét Nógrádban. Róna Frigyes Amint rendszeres olvasóink tapasztalhat­ ták, lapunk figyelemmel kíséri Nógrád me­ gye művészeti életének alakulását, s a ma­ gunk eszközeivel tevékenyein részt is válla­ lunk fejlesztésében. Korábbi számainkban ennek jegyében kezdeményeztünk vitát szűkebb pátriánk zenei életéről. Ha a hozzászó­ lások vékonyan csordogáltak is, a megjelent álláspontok és javaslatok hasznosulásuk esetén — jó szolgálatot tehetnek. A Bartókév végén, Kodály centenáriumának előesté­ jén a kérdések továbbra is nyitottak, ha a vitacikkek közlését lapunk befejezettnek is tekinti. — A szerk. �HAGYOMÁNY A palócföld kutatója — Manga János 1977. szeptember 2-án húnyt el Manga János kandidátus, a kiváló folklorista. Hirtelen érte a halál 71 éves korában. No­ ha hivatalosan már nyugdíjban volt, mégis hihetetlenül sokat dolgozott: rendszeresen járt gyűjteni, tanulmányokat írt, rádió-elő­ adássorozatot szerkesztett, könyveit ren­ dezte sajtó alá stb. A ma csehszlovákiai Pereszlény község­ ben született, itt járt elemi iskolába. A középiskolát Ipolyságon kezdte meg és Bu­ dapesten folytatta — egyetemi tanulmá­ nyait is Budapesten végezte, majd ugyan­ itt szerzett doktori címet 1942-ben, a Nyitra megyei magyarok ünnepi szokásairól írt doktori értekezésével. 1961-ben A du­ nántúli pásztorművészet másfél százada című kandidátusi dolgozatának megvédé­ sével nyerte el a kandidátusi fokozatot. A harmincas évek elején (mivel Magyaror­ szágon nem tudott elhelyezkedni) vissza­ költözött Csehszlovákiába, ahol előbb taní­ tói állást vállalt, majd a pozsonyi rádió­ hoz került. 1936 után Bartók Béla kéré­ sére és irányításával főként a Nyitra vi­ dékén végzett népzenegyűjtéseket. A negyvenes években visszatelepült Magyar­ országra, előbb a budapesti Néprajzi Mú­ zeumba, majd 1949-től saját kérésére Ba­ lassagyarmatra helyezték és megbízták az ottani múzeum vezetésével. A Palóc Mú­ zeum helyreállítása, gyűjteményének gya­ rapítása, kiállítások szervezése mellett a palóc falvak népi kultúráját igyekezett feltárni néprajzi gyűjtéseivel és az eze­ ken alapuló tanulmányaival, könyveivel. 1957—58-ban a Népművelési Intézet igaz­ gatója volt, majd ismét a balassagyar­ mati múzeumban dolgozott, míg 1960-ban a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató­ helyettese lett. 1963-tól a Magyar Tudo­ mányos Akadémia néprajzi kutatócso­ portjának folklór osztályán dolgozott, melynek néhány évig osztályvezetője is volt. E rövid életrajzi áttekintésre azért van szükség, mert magyarázatát adja Manga János érdeklődésének, kutatási irányának is. A népzene-, a népművészet- és a nép­ szokáskutatás egyaránt számontartja és értékeli gazdag munkásságát. Kitűnő, fá­ radhatatlan gyűjtő volt élete végéig. El­ sősorban az Ipoly, a Garam-mente, a Zobor-vidék és Mátyusföld magyarlakta köz­ ségeiben végzett nagyszabású gyűjtéseket, de például az Élő népdal című rádiósoro­ zatához szinte az egész országot bejárta magnetofonjával. Munkásságában igen fontos helyet fog­ lal el a népzenekutatás. De nem csak nép­ dalok, szokásdalok vizsgálatával foglalko­ zott (szokásleírásaiból sem hiányzanak a kottapéldák), hanem a népi hangszerek kutatásával is. Népzenekutató munkájá­ ban sem tudott, s nem is akart elvonat­ koztatni az emberektől, társadalmi kör­ nyezetüktől. A népzene- és a népi hang­ szerek kutatása során is vizsgálta a vál­ tozásokat, számbavéve a történeti adato­ kat és a különböző korú, társadalmi és anyagi helyzetű adatszolgáltatóitól szer­ zett információkat. Mindehhez végül a szomszéd népeknél kereste az összevetés lehetőségeit. Az azonos témára vonatkozó tanulmányaiból kibontakozik munkamód­ szere, ahogy kisebb területen végzett ku­ tatásaiból kiindulva (Népi hangszerek a Felföldön: Ethnographia, 1939. Nógrádi dudások Bp. 1950. Néprajzi Múzeum füze­ tei 12..) végül nagyszabású monográfiá­ ban foglalja össze eredményeit (Hungari­ an bagpipers Bp. 1965. Acta Etnograpica Tom. 14.; Magyar duda — magyar dudá­ sok a XIX—XX. században Bp. 1968. Né pi Kultúra — Népi Társadalom I.). A népdalok kutatásában is érvényre juttatta a már említett változások és interetnikus kapcsolatok vizsgálatára való tö­ rekvését; pl.: Varianten der Hochzeitlieder eines Dorfes (Bp. 1970. Acta Ethnographica Tom. 19.) címen német nyelven megjelent tanulmányában a lakodalom, a lakodalmi dalok változását vizsgálta az 1930-as és 1961-ben végzett gyűjtései alapján; A török háborúk emlékei a ma­ gyarországi szlovák népdalokban. (Ethn. 1956.) című tanulmányában pedig az etnikus tradíciók továbbélésére és a kölcsön­ hatásokra mutatott rá. Az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára a cikk zárósorai­ ban hívja fel a figyelmet: „A magyar és szlovák néprajztudomány legközelebbi tennivalója, hogy a történelem hosszú századai alatt együtt, vagy egymás mel­ lett élt két nép kulturájának közös, vagy egymásétól eltérő vonásait feltárja, és megmutassa azt a közös utat, amelyen a közös sorsban megedződött két népnek a jövőben méginkább, mint eddig, járnia kell.” (258. o.) A népzenekutatásban elért eredményeit tudományos-ismeretterjesző könyve, a Magyar népdalok, népi hangszerek (Bp. 1969) foglalja össze, mely a Corvina Kia­ dónál négy nyelven jelent meg. Új nép­ zenefelvételeit rádiósorozatában az Élő dépdal közel ötszáz adásban hallhattuk. A népzenegyűjtéskor arra törekedett, hogy a helyi énekesek közül azokat válogassa ki, akik mind hangjukban, mind pedig előadásmódjukban legjobban képviselték az adott műfajt (pl. balladát, szokásdalt, lírai dalokat stb.). A hagyatékában talál­ ható hangszalagok alapján azt mondhat­ juk, hogy felvételei kiváló minőségűek, lemezre, adásra készek. Manga János érdeklődésének másik nagy iránya a díszítőművészet, s ezen belül a pásztorművészet volt Kandidátu­ si értekezését is e témakörből készítet­ te. Két nagyszabású tanulmánya a dunán­ túli, illetve az alföldi és felföldi pásztor­ művészetről német nyelven jelent meg az Acta Ethnoraphicában. E munkáit is a történeti szemlélet, a változások vizsgá­ lata, a körültekintően aprólékos anyagis­ meret jellemzi, s nem feledkezhetünk meg gazdag illusztrációs anyagáról sem. A pásztorművészet stíluskorszakainak, egyes tárgyainak elemzését a XVIII. századtól napjainkig végezte el. Egy korábbi tanul­ mánya a pásztorok és betyárok történeti kapcsolatának feltárásával és a betyár­ élet költészeti megnyilvánulásaira utalva mutatta be a betyárábrázolást a pásztor­ művészetben (Betyarendarstellunger auf den Schnitzereien ungarischer Hirten Bp. 1951. Acta Ethnographica Tom. 2.) A pásztorművészetről is megjelent tudo­ mánynépszerűsítő kismonográfia a Cor­ vina Kiadónál. négy nyelven, Magyar pásztorfaragások címmel. (Bp. 1972.) Fen­ tebb említettük, hogy stúdiókész, akár hanglemezre vágható felvételeket készített magnetofonjával; nos, ugyanilyen tökéle­ tesek Manga János fényképfelvételei, lényeglátóak, kitűnő minőségűek. Az általa válogatott, vagy megbízásból készített fel­ vételeknél is a különleges igényességét tapasztalhatjuk, miként a pásztorművesze­ ti tanulmányok és könyv képanyaga is bizonyíték erre. Manga János munkásságának harmadik fő területe a népszokáskutatás volt. Gyűj­ tési terülte ebben a témakörben javarészt a Nyitra- és Zobor-vidékére, az Ipolymentére és a szlovák—magyar interetni­ kus kapcsolatok vizsgálatára koncentrá­ lódott. Népszokásgyűjtési módszerébe ki­ tűnő betekintést nyújt a Tájékoztató szín­ játékszerű népszokásaink gyűjtéséhez cí­ mű munkája (Bp. 1953.) A saját gyűjté­ seivel illusztrált módszertani tájékoztató megmutatja azt az igényt, melyet Manga János maga iránt is támasztott, s amely­ hez mindvégig következetesen ragaszko­ dott. Így például az adatszolgáltatók meg­ választásakor a különböző korosztályok, társadalmi rétegek kikérdezésére, a válto­ zások megfigyelésére, a pontos lejegyzés­ re törekedett, valamint felhívta a figyel­ met a történeti forráslehetőségekre. Doktori disszertációját a nyitrai ün­ nepi szokásokról írta. E témakörből két tanulmánya jelent meg: A tavaszi ünnep­ kör hagyományai a Nyitra megyei Meny- �hén (Néprajzi Értesítő 1941.) és A téli ünnepkör hagyományai a Nyitva megyei Menyhén. (Ethnographia 1941.) Szokástutató munkásságában jelentős helyet kap­ tak az észak-magyarországi tavaszi ün­ nepkör jellegzetes megnyilvánulásai: a kiszehordás és villőzés. E tanulmányaiban a cseh, morva, lengyel és szlovák párhu­ zamok, történeti adatok és recens gyűjté­ sek segítségével vonja le a népszokások változására, alakulására vonatkozó álta­ lánosabb következtetéseit. Ugyancsak nagyobb lélegzetű tanul­ mányt írt a palóc aratószokásokról és ara­ tódalokról (Erntebräuche und Erntelieder der Palozen Bp. 1959. Acta Ethnographica Tom. 8.) Rámutat a palóc—szlovák interetnikus kapcsolatokra, arra, hogy a né­ pi kultúrák egymástól sohasem izoláltak, különösen, ahol a közös munka és szóra­ kozás alkalmai is megvoltak. Korábban a karácsonyi szokások vizsgálatánál hívta fel a figyelmet arra, hogy a palóc etnikum hosszú savban érintkezik a szlovák lakos­ sággal, összehasonlítva a magyar és a szlovák hagyományt, arra a következtetés­ re jutott, hogy a magyar anyag a szoká­ sok eredetibb értelmének a feladását mu­ tatják; például a szlovák karácsonyi ét­ kezés hagyományaiban erős a halottkul­ tusz szerepe, a magyarban sok esetben a rítuson van a hangsúly, a szlovákban azonban a rítus értelmén. (Szlovák kap­ csolatok a palóc karácsonyi szokásokban Etnographia 1948.). A Néprajzi tanulmányok sorozatban jelent meg az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén című monográfiája (Bp. 1968.). Az adatgyűjtést az Ipoly jobb oldalán levő községekben — a mai Csehszlovákia terü­ letén — a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején a következő köz­ ségekben végezte; Ipolybalog, Kelenye, Ipolyszécsénke, Palást, Hidvég, Pereszlény, Gyerk, Tompa, Horváti, Felsőszemeréd, Deménd, Ipolyvisk és Ipolyszakállos. Az 1950-es évek elején az Ipoly bal oldalának következő magyar községeiben gyűjtött: Ipolytarnóc, Litke, Mihálygerge, Bocsárlapujtő, Őrhalom, Balassagyarmat, Ipolyszög, Érsekvadkert, Patak, Dejtár, Ipolyvece, Drégelypalánk, Hont, és Bernecebaráti. A rendkívül gazdag anyagközlésű kötet, a téli, tavaszi, és nyári ünnepek leírásá­ val a felvetett kérdésekre kereste a vá­ laszt. Általános tanulságként megállapítot­ ta: „Az ünnepeket, az ünnepek rendjét, a hozzájuk kapcsolódott hiedelmeket, rí­ tusokat végső soron a gazdasági-társadal­ mi struktúrával összefüggő eszmék hoz­ ták létre, azok életették, alakították, for­ málták, s változásuk azok változásával, megszűnésük azok megszűnésével van öszszefüggésben. Az ünnepekhez fűződő kép­ zetek, babonás cselekmények viszont ma­ guk is visszahatottak a gazdasági-társadal­ mi élet szférájára.” A népszokások kutatásával szoros össze­ függésben érdeklődött a vallásos néprajz, a tételes vallás, a keresztény egyházi rí­ tusok és a népszokások kapcsolata iránt. (Pl. A kánai menyegző változatai című tanul­ mányában a bibliai eseményeket utánzó dramatikus vallási népszokást vizsgálta, s érdekes jelenséget figyelt meg a Haszno­ st tömegpszichózis című tanulmányában, rámutatva a csoda, a látomásképzet nyo­ mában járó tömegpszichózis gazdasági-tár­ sadalmi gyökereire.) A tételes vallásban, a hit- és szokásvilágban végbemenő vál­ tozásokat vizsgálta A hitvilág és hitélet (Bp. 1978.) című tanulmányában. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia néprajzi ku­ tatócsoportja a Nógrád megyei Varsány községben társadalomnéprajzi kutatást folytatott, s Manga János tanulmánya is e munka eredményeképpen született 1973 —1974-ben végzett gyűjtései alapján. A magyar—szlovák interetnikus kapcso­ latok vizsgálata Manga János egész munkás­ ságára jellemző, mint ahogy erre már az ed­ dig ismertetett tanulmányai esetében is utal­ tunk. Külön kell e tárgykörben szólnunk a magyarországi szlovákok körében vég­ zett kutatásairól. (Áttekintő tanulmányt is írt a XVII. század óta betelepülő szlo­ vákokról, történeti adatok, egyházlátoga­ tási jegyzőkönyvek és recensgyűjtés alap­ ján. Elsősorban a folklórjelenségekben, a néphitben és a népszokásokban megnyil­ vánuló szlovák—magyar kölcsönhatásokra hívta fel a figyelmet, s bekapcsolódott abba a kutatómunkába is, melyet a Nép­ rajzi Múzeum és a pozsonyi Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete már az öt­ venes években megkezdett, majd a hat­ vanas években folytatott. E munka ered­ ményeiről Szokások Tótkomlóson (Békés megyei Múzeumok Közleményei 3. 1974.) című tanulmányában számolt be, egy má­ sik magyarországi szlovák község, Vanyarc vizsgálatáról pedig Egy magyarországi szlovák falu (Bp. 1969. Népi Kultúra — Népi Társadalom II—III.) című tanulmá­ nyában olvashatunk. A teljes falumonog­ ráfia Manga János postumus munkájaként látott napvilágot, szlovák nyelven: Z mi­ nulosti Venarcu (Bp. 1978.) címmel. A XVIII. században betelepített szlovák la­ kosság megtelepedéséről, anyagi és szelle­ mi kultúrájának főbb vonásairól szól a könyv: szokásos módszerével a hatvanas évekig követi nyomon a változásokat a vanyarciak életében, a reá jellemző nép­ zenei érdeklődéssel ad ízelítőt, kottapél­ dákkal, a község népdalkultúrájáról is. Végezetül meg kell emlékeznünk Man­ ga János ugyancsak postumus munkájá­ ról a Palócföld (Bp. 1979.) című monográ­ fiájáról. Bakó Ferenc, a kötet lektora, ki­ adásra előkészítője többek között így ír az utószóban: „A múlt század második ne­ gyedétől csaknem száz esztendőn át meg­ jelenő palóc néprajzi leírások nagyobb ré­ sze az egykori Hont és Nógrád vármegyék területén készült. Manga Jánost a szárma­ zás, a nevelkedés, majd a munkahely sok­ sok szállal ugyancsak ide kötötte, ami a leg­ természetesebb indoka annak, hogy érdek­ lődésének fókuszában mindig ez a terület, de leginkább Nógrád megye állt. Ez indokol­ ja a jelen kötet származási adatainak sa­ játos összetételét is, amelyben többnyire Nógrád a súlypont, adatainak java a nóg­ rádi palóc nép életét, kultúráját tárgyal­ ja, mutatja be és a máshonnan közölt ada­ tok csak ennek kiegészítését szolgálják az elterjedés, vagy a társadalmi fejlődés érzékeltetésére. A palócföld népének kultú­ rájáról, társadalmáról adott összefoglalás mellett a kötet nagy értéke a fel nem dol­ gozott sok adat, amit Manga János évti­ zedeken át gyűjtött. A kötet — amely összefoglalja mindazt, amit idáig a paló­ cokról írtak, szól a palóc házról és a nagycsaládról, a gazdálkodás formáiról és változásáról, a viseletről, szőttesekről, hím­ zésekről, hiedelmekről és szokásokról, a népdalokról és -táncokról — javarészt Manga János kitűnő fényképfelvételei il­ lusztrálják, irodalomjegyzéke pedig a pa­ lócföld kutatói, érdeklődői számára ad válogatott bibliográfiát. A fenti számvetés Manga János publi­ kációiról, kéziratos-, hangszalag- és fotó­ anyagáról gazdag néprajzi munkásságá­ nak bizonyítékai. Gyűjtési és a történeti anyagra alapozott, recens gyűjtésekre tá­ maszkodó feldolgozási módszere követen­ dő példaként állhat a fiatalabb folklorista­ nemzedék előtt. A palóckutatás, a szlovák —magyar interetnikus kapcsolatok vizs­ gálata pedig ma is az időszerű tudományos feladatok közé tartozik. Az ELTE Bölcsésztudományi Kar folklór tanszékén Manga János kézirat- és mag­ netofonszalagra rögzített gyűjtéseinek ha­ gyatékából archívumot létesítenek. Az anyag rendezése megkezdődött. Tátrai Zsuzsanna �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok A Magvető Kiadó új sorozata „a magyar irodalom- és gondolkodástörténet remek­ műveit” akarja az olvasók kezébe adni, ke­ véssé ismert, vagy nehezen hozzáférhető alkotásokról lefújni a port; „kisebb, nem könyv terjedelmű” írásokat, esszéket tar­ talmaz, a nagyközönség számára „a menynyiségből kiemeli... a minőséget”, de az­ zal a nem igen titkolt üdvös céllal, hogy életművek és korszakok tágabb kapcso­ lataira rávilágítva a teljesebb megisme­ rés, a „mennyiség” dimenziója iránt is szellemi szomjúságot keltsen. A sorozat­ címben csöndes polémia bujkál a magyar művelődés antiintellektualizmusát, filozófiátlanságát egyoldalúan hangsúlyozó bí­ rálatokkal; a több korszakból való válo­ gatás gesztusa a szellemi kontinuitásnak, a problémalátás és megoldáskeresés folya­ matosságának elvét húzza alá. A kérdések, melyek a „régi magyarság” kiválóságai­ ban tudatosultak először, változott for­ mában a reformkor, az ezernyolcszázas évek második fele, a XX. század gondol­ kodóit is foglalkoztatták, a nagy egyéni­ ségek „folytatják egymást századról szá­ zadra”, és (bár Babits ezt a metaforát a világirodalom történetére alkalmazta) „ke­ zet nyújtanak egymásnak” egyetlen nép feje fölött is. Vajon a történelmi szituáció tipikus visszatérései, egymásra rímelő sorshelyze­ tek, állásfoglalás és döntés párhuzamos egyéni kényszerei hozzák létre az egymás­ hoz kapcsolódás és az analógia tényét, s keltenek olyan benyomást, mintha egyet­ len kórus folyamatos zengésébe hallgat­ nánk bele az előadásnak egyszer az egyik, máskor a másik pillanatában? A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan mű­ vek szerepelnek, amelyek súlyos társadal­ mi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek lét­ re egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igé­ nyes, az egyéni felelősséget érzékenyen át­ élő intellektus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, visszaeséstől tart, kudarccal fe­ nyegető tévutakról akarja eltéríteni mind­ azokat, akiket lehet. A Gyulafehérvárról elmart Apáczai Csere János „az újonnan felépült kolozsvári kollégium igazgatását” átvéve, 1656. november 20-án hatalmas beszédet mond Az iskolák fölöttébb szük­ séges voltáról és a magyaroknál való bar­ bár állapotuk okairól; indíték és polarizá­ ció Németh László történelmi drámáinak képletét előlegezi, a koránál messzebbre látó szellem az utódok érdekében és az utókor rokonszenvét keresve „szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve” tör „az erény felé”. Kölcsey még országgyűlési kö­ vetként írja 1834-ben a Parainesist, nála a politikai tevékenység gyakorolhatóságával egyenes arányban áll „a lélek min­ denkori termesztő ereje” (irodalmi és böl­ cseleti művei éppen a lemondatás után, a politikai passzivitás időszakában ritkulnak majd meg). Az „erkölcsi végrendelet” ge­ nezise eszerint politika és etika szétválaszt­ hatatlanságát sugallja, a cselekvő ember nem nélkülözheti a reflexív moralitást. Nyolc évvel később — és tizenhét eszten­ dővel az Akadémia-alapítás feledhetetlen pátoszú pillanata után — Széchenyi is a mérték, az arány érzékét kéri számon azo­ kon a honfitársain, akik „indiszkrét negédtül hajtva, elég előkészület nélkül”, átgon­ dolatlan, túlbuzgó, erőszakos magyarosítás­ sal akarnák nemzetünket alaptalan elő­ nyökhöz juttatni. Talán az önvád, a pa­ lackból éppen általa kiengedett szellem el­ szabadulása, ellenőrizhetetlenné válása miatti szorongás is motiválja, erősíti aggo­ dalmat, hogy „nemcsak mulasztás, de túlhév által is lehet olvasztgatni a hazán”, és a figyelmeztetést, hogy fajtánkon azok len­ dítenek a legtöbbet, akik „híven járnak el istenrendelte mindennapi hangyamunká­ ikban”. A következő csomópont (a XVII. század és a reformkor után) a kiegyezés tárgyá­ ban folytatott viták körül bogozódik. Deák és Kossuth „párbeszéde” a kiegyezésről nem 1867-ben kezdődött, ekkori, a sorozat­ ban most újra közölt állásfoglalásaik in­ kább összegzik és véglegesítik a kétféle koncepciót, melyek addig az 1865-ös „hús­ véti” cikkben, illetve Kossuth idevágó pub­ licisztikájában körvonalazódtak. Durva egyszerűsítés volna véleménykülönbségü­ get reálpolitika és utópizmus ellentétére visszavezetni, de ami az indítékokat, a vi­ lágnézeti, történelembölcseleti gyökerekét illeti, Deákra mindenképpen óvatosabb empirizmust, Kossuthra jövőbe irányuló, a nemzet „jogai valósításának reménye” iránti elvontabb bizakodást kell jellemző­ nek mondanunk. Az előbbi „a bizonytalan­ ságnak, a zavarnak, rendetlenségnek ör­ vényébe” visszaeséstől fél legjobban, s a közvélemény előtt a nem hízelgő „opportunitás” megjelölést is vállalja meghatározott értelemben, az utóbbi az ellen a tétel ellen fakad ki mélyről feltörő szenvedéllyel, hogy „el kell fogadni, ami kivihető, miután többet elérni nem lehet”. Látszólag lazán kapcsolódik ide Vajda János me­ moárja (Egy honvéd naplója), pedig akár a magyar katonai géniuszt magasztaló cél­ zatára, akár az általa fenyegetően közeli­ nek, sőt máris bekövetkezettnek érzett „üzér, kalmár világ” kritikájára gondo­ lunk, nyilvánvalóvá lesz a kiegyezéssel kezdődő kor kisszerűsége elleni tiltakozás tendenciája; másrészt a hősi és a komor emlékeket idézve a memoáríró olyan idők eljövetelével számol, „midőn a magyar nemzet lesz hivatva királya vezérlete alatt védeni a birodalmat”, s ez furán ellent­ mondásosnak mutatja Vajda kiegyezésellenességét, amelyet a Luzitán dal és a Kossuth védelmében Perczellel folytatott vita alapján szoktunk tulajdonítani neki (a „napló” és az említett művek egyaránt 1867—69. között keletkeztek). Végül Babits a II. világháború előtt a német szellemi és hatalmi imperializmus elleni gátnak szán­ ja A magyar jellemről készített tanulmá­ nyát; számos kortársához hasonlóan ő is Prohászka Lajos A vándor és a bujdosó című nemzetkarakterológiájával vitatko­ zik, s amikor a módszertantól az eredmé­ nyig, a magyarságról alkotott vízióig min­ denben ellentmond neki, a részletes érve­ léssel nemcsak ellenfele szellemi rangját és nézetei veszedelmességét ismeri el közvet­ ve, de mintha önnön lelkiismeretét is sze­ retné megnyugtatni és felelősségét tisz­ tázni: Prohászka tételeiben ugyanis a sa­ ját elméletét, 1913-ban írott Magyar Iro­ dalom című esszéjének gondolatait véli föl­ fedezni „torzító tükörben”, vádként a ma­ gyarság ellen fordítva, ezért egykori ön­ maga gyakori idézése és kommentálása 1939-ben a fokozott személyesség és érde­ keltség szükségszerű kifejezése. A „gondolkodó magyarok” legállan­ dóbb eszméje, meditációs tárgya, egyfelől evidenciának látszó, másfelől mindig újra kínzóan kérdésessé váló meghatározni va­ lója magának a magyarságnak, a nemzeti jellegnek, sajátos karakternek a mibenlé­ te és milyensége. A „mi a magyar?” kér­ dése már évszázadokkal a Szekfű Gyula szerkesztette nevezetes antológia előtt ele­ ven volt, bár mondjuk Apáczai Csere Já­ nos idevágó megjegyzéseit — Szűcs Jenő­ től átvett terminológiával élve — aligha­ nem a nemzeti tudat „prehistorikumához” tanácsos sorolnunk. Amikor a kolozsvári beszédben sajnálkozva invokálja hazáját: „szánlak téged. Magyarország!” — a klaszszikus történelemből ismert és a fejlett kortársi nemzetekkel való összehasonlítás alapján mond önkritikát: viszonyokat, fel­ tételeket, intézményeket, személyeket tá­ mad, de fejtegetéseiben benne lappang a sejtelem, hogy a társadalmi bajok alkati torzulásokat idézhetnek elő és viszont. A bölcsesség lebecsüléséről mondja: „Né­ pünkre ragadt vagy inkább népünkben gyökerező betegség a magyar földön ez a téboly, mely már a lelkünkbe is behatolt, és amelynek bizony nem remélhető semmi más orvosszere, csak az, ha akaratuk elle­ nére is segíteni igyekszünk a betegeken”. Mintha ezt a gondolatot folytatná évszá- �zadokkal később Kölcsey, amikor a közös­ ség, a nemzet hibáinak és megszüntetésük módozatainak szövevényes kérdésével néz szembe. „Egész nemzetnek is lehetnek és vagynak előítéletei, balszokásai, s más ár­ nyékoldalai, miket felvilágosítani nem pillantat dolga.” De „általán fogva nem­ zet, mint nemzet nem is lehet rossz-szívű. Erőszák ritkán orvosol”, ám példa, tapasz­ talás és idő elérheti, amit a türelmetlen­ ségnek nem sikerül véghez vinnie. Szé­ chenyinél éppenséggel a középpontba ke­ rül a probléma, „miképp lehessen őrizni, . . .ápolni, s növeszteni” „oly annyira ké­ nyes kincset, mint nemzetiség, nemzeti sa­ játság”; akadémiai beszédében is új meg új hullámokat vet a féltésben gyökerező bírálat indulata, nemzetiségünk legfeljebb „bágyadtan”, „észrevehetlen léptekkel halad”, hiányzik az állhatatosság, „közön­ séges jelenet” „a szapora beleúnás akár­ mibe is”, a magyar, „bálványaitól elszé­ dítve”, ' önmagának okoz kárt, amikor min­ dent nemzeti „köntösbe akar ölteni”. Kulcsszavak, súlyos mondatok ütköznek ki az amúgy is végig sűrű szövésű szövegből; a nyelv ügye „életkérdés”, az Apáczainál, Kölcseynél is megjelenő gyógyszerhason­ lat „az önmegismerés ... legkeserűbb ada­ gévá” konkretizálódik; Berzsenyitől Né­ meth Lászlóig legjobbjaink gondolkodásá­ nak egyik forrására villant fényt előrehátra az aforizmává érlelt fölismerés: „nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata”. Fölbukkan már a válogatásnak ebben a félig-meddig véletlenszerű mintaként keze­ lendő előzetesében a nemzeti erények, ér­ tékek dicsérete is, az eszményi, „virtuális” magyarság látomása. A kiegyezésről vi­ tatkozó Deák szeme előtt belülről vezérelt egyének összetartó közössége lebeg, azt ta­ pasztalta (nyilván az önkényuralom ide­ jén), hogy „a magyar ember nem szeret vakon más után indulni, nem hagyja ma­ gát vezettetni”, viszont „az egy gondolkozású, egy meggyőződésű emberek” alkotta párt nálunk „nem egyhamar bomlik fel ismét, hanem tagjai kitartással maradnak egymás mellett”. Vajda János nem habo­ zik tényként kijelenteni, hogy „a magyar emberből lehetne a világ legjobb katonáját csinálni”. Deák inkább erkölcsileg eszmé­ nyít, Vajdának politikai illúziói vannak, az egyik szerint hazánkra mindig abból származtak „szomorú következések”, hogy „erősebbnek hitte magát, mint amilyen volt”, az utóbbi ugyan hibának véli a „nemzeti önerő” túlbecslését, de „de szé­ gyenletesebb”, folytatja, „ha valamely egyén, vagy nemzet kevesebbet mer, mint amennyire ereje képesíti”. A kérdést, „ma­ gyar létünk mibenlétének problémáját” a sorozat eddigi kiadványai közül Babits először 1939-ben megjelent nagyszabású értekezése vizsgálja módszeresség és lényegretörés legnyilvánvalóbb ambíciójá­ val. Nagy elődei hasonló töprengéseiben „a látnoki pillanatok” villanásait sejti, me­ lyeket tudományosság dolgában szeretne meghaladni, elvi szigorral azonban a prekoncepciózus „sorselmélettől”, Prohászka „idegen mintára formált rendszerétől”, mindenfajta „misztikus presztízzsel fellé­ pő frázistól” határolja el magát. Nemzetét „szeretettel és belülről” nézi, voltaképpen mindvégig azokon a „titkain” tűnődik, „amik egyszerre teszik erejét és gyengesé­ gét” ; ha mégis inkább az értékeket, a mél­ tányolni valókat domborítja ki, azt a szo­ rongató történelmi pillanaton és a vita közvetlen célzatán kívül még valami ma­ gyarázhatja. „Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között” — véli Babits, majd szorongva hozzáteszi: „Csak nem akarunk ilyenné válni?” Vagyis az efféle jellemrajzban posztulatív igény is munkál, a „mik vagyunk” és a „mivé le­ gyünk” gondjai között nincs merev határ, a leírás funkcióját egyfajta nemes érte­ lemben vett nemzetpedagógiáé egészíti ki és aktualizálja. A nemzeti öncélúságtól, egoizmustól, tülekvéstől elsőül és látványosan a magas erkölcsi igényesség választja el a szóbanforgó eszmélkedőket. Valamennyiüktől idézhetnénk bizonyító erejű maximákat, aforizmákat, életrajzi adatokkal is igazol­ ni lehetne, milyen felelősséggel és méltó­ sággal viselték a kritikájuk kiváltotta há­ látlan, ellenséges reakciókat. Szándékához és műfajához képest természetesen a „parainess” szerzője fejt ki részletesebben er­ kölcsi kérdéseket. Az embert a „rény” (cselekvő erény, virtus) emeli „az állato­ kon felül”, „minden nemes szív elenged­ hetetlen feltétele” az emberiség szeretete. A haza fogalma, terepe, föladata ennek az egyetemes követelménynek szab határozott medert, hogy megóvjon az általánosságba veszéstől, tartalmatlanná olvadástól, mert „az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték”. A hazához, a társasági (tár­ sadalmi) élethez, a „hon nyelvéhez” stb. való ragaszkodás és a belőlük következő kötelességek tehát éppen nem az elzárkózásnak, hanem az abszolút normák konk­ retizálásának, „meghatározott körre” össz­ pontosításának eszméjéből fakadnak. A Ba­ bits emlegette gyepüknél mindig távolabb­ ra tekintő szemlélet további jele a hivat­ kozások nemzetközisége, tér- és időbeli sokoldalúsága. Közhelynek számít, hogy az európai művelődés ősforrásai a görög­ római antikvitás és a Biblia; nem is ütkö­ zünk meg külön-külön, ha Apáczainál ugyanazon a lapon Cicero- és Platon-idézettel, majd a „bölcsesség” (sapientia) fo­ galmának a Példabeszédeken és a Prédiká­ tor könyvén alapuló kifejtésével talál­ kozunk, ha Kölcsey erkölcstanának legfőbb ihletőjeként Iszokratész Intelmeit jelöli meg a szakirodalom, ha a nyelv és nemzetiség ügye iránti felelősséget Széche­ nyi a tantaluszi kínokhoz hasonlítja, De­ ák pedig a törekvések, akaratok összezavarodásától óva a Bábel tornya építőinek bibliai csődjét idézi analógiaképpen. E sokáig szaporítható hivatkozásokat jócskán megtoldhatnánk a mindenkori európai kul­ túra-alkotó nemzetek politikai és szellemi életére vonatkozó kortársi észrevételekkel, praktikus célú összehasonlításokkal, kite­ kintésekkel. Mivel a magyar kultúra eu­ rópai, vagy „keleti”, ázsiai illetőségének vitája a két világháború közötti évtizedek publicisztikájában megint, sokadszor föl­ lángolt, Babits kénytelen külön is hangsú­ lyozni, hogy az őshazától, az ősmagyarok útvonalától függetlenül „mi ma már pon­ tosan itteni nép vagyunk, s életünk színeit nem Kelet vetíti”, hanem túlnyomórészt az a „földkaréj”, melyen a honfoglalás utáni történelmünk folyt le. De a legjobb ma­ gyar értekező próza „európaisága” melletti fő érveket nem kiragadott idézetek, elvi nyilatkozatok és fogadkozások szolgáltat­ ják, hanem annak a szellemi horizontnak, művelődéstörténeti kontextusnak még oly vázlatos jelzése, amelyben ezek a szövegek keletkeztek, valamint a műfaji összeha­ sonlítás, a hasonló célzatú és esztétikumé külföldi alkotásokkal való futó egybevetés. Apáczai Csere Magyar Encyclopaediája 1977-es Kriterion-kiadásának gondolatéb­ resztő előszavában írja Szigeti József mű­ velődéstörténész: „Apáczai nem abban eredeti, hogy átvette Descartes eszméit, hanem ahogy a hazai viszonyokhoz alkal­ mazta, ahogy rendszerezte” őket. Újszerűt, az egyetemeshez hozzájárulót teremthet a magyar szellemiség képviselője akkor is, ha az úgymond „átvett” eszmét és hatás­ körét szakszerű adaptáció és akklimatizáció révén idomítja a hazai sajátosságok­ hoz, ha külföldi egyetemeken (utazások során, olvasmányokból) elsajátított tudá­ sát, észjárását a magyar viszonyok elem­ zésére alkalmazza. A Bacon empirizmusát, Descartes racionalizmusát gondolatilag föl­ dolgozó filozófusnál a „hazai talajon” e bölcseletek funkciója változik meg oly módon, hogy „a tudomány teológiaellenes szabadságharca mellett — korlátozott for­ mában ugyan — a társadalmi szabadság kérdése is érdeklődési körébe került”, meghaladva a „tisztán vallásenkölcsi” ala­ pú koncepciókat. Hasonlóképpen lehetne kimutatni Kölcsey gondolkodásában az egyetemesség és nemzetiség korrelációját. A világmindenségben „egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfog­ hatatlan lény jelenségeinek” sugárzását látja, antropológiája, mint Kanté, az álla­ ti létezés, az „érzéki természet”, a „pillantati szükség” rabságából kiszabaduló em­ bert írja körül, de a világpolgárság kanti gondolata helyett a nemzeteknek, nemzeti kultúráknak önálló értéket tulajdonító Herder szemléletmódját részesíti előnyben — a hazai reformkor szükségletei szerint önállóan „szelektálja”, rendezi el a filozó­ fiai hagyomány elemeit. Bonyolultabbnak tűnik föl — kivált napjaink szigorú gondolkodástörténeti kritikájának tükrében — a Babits-tanulmány szellemi forrásvidéké­ nek kérdése. Hatott rá a taine-i miliőelmé­ let; a szándéktalanság, „a tudattalanból feltörő költészet”, mint lélekigazság esz­ méje a freudizmussal tart rokonságot; s a vitatott nemzetkarakterológiai módszer­ rel sem szakít teljesen, hiszen egy „kol­ lektív lényt”, egy nemzetet ahhoz hasonló eljárással próbál jellemezni, ahogyan sze­ mélyeket (például írókat vagy történelmi alakokat) szokás. Mégsem az eklekticizmus benyomását érezzük döntőnek, hanem az ésszerűségnek, a hiteles magyarázatnak azt az igényét, amely a pozitivizmus és az „ész trónfosztása” jegyében fölvetett kér­ déseket magasabb szempontból akarja megválaszolni (Rába György szerint már a fiatal Babitsra jellemző a törekvés, hogy �„az irracionálist is racionalizálja”), s amely az egyéniség és a nemzet klasszikus pol­ gári értékei nevében hárítja el a fajelmé­ let agresszív kihívását; e tekintetben jog­ gal nevezhető a kései „beszélgető füzetei­ ben” többször emlegetett Thomas Mann szellemi rokonának. Ne firtassuk most, mennyiben van iga­ zuk a magyar irodalom ama bírálóinak, akik szégyenkezve takargatják, vagy har­ ciasan támadják a nemzeti öndokumentá­ cióhoz tapadást, főleg szépprózánkban, de aligha árt leszögezni: a művészi célzatú értekező próza műfaj csoportjában éppen nem számít kivételes magyar, vagy kelet­ európai jelenségnek a hazai társadalom, in­ tézmények, a nyelv, a nemzeti jellem kér­ dései iránti fokozott érdeklődés. Országh László amerikai esszé-válogatása Benjamin Franklin írásaival kezdődik, a szövegek do­ kumentálják, az utószó kiemeli, hogy az „új világban” kétszáz éves eddigi történe­ te során e műfaj soha „nem riadt vissza a hazai állapotok szigorú kritikájától, sőt a kíméletlen önmarcangolástól sem”. A hasonló típusú német antológiában ugyan­ csak az a mindjárt Wielandnál leütött hangzat ragad meg először, amelyik a né­ met nemzet „határozott nemzeti karakte­ re” meg a „hazai föld” félreismerhetetlen íze mellett tesz hitet; Salyámosy Miklós frappánsan jelöli meg e tematikai és mű­ faji vonzalom eredetét Dante nemzeti nyelvről szóló kis traktátusában: „A törté­ nelmileg esszészerű” — állapítja meg ró­ la —, leginkább abban van, „amiről gon­ dolkodik: a nemzet valóságáról”. A mű­ faj létrejöttének és megerősödésének fel­ tételei között a bátor szellemi kísérletezés­ be bocsátkozó individualitás kialakulása, a teológiától való függetlenedés mellett szá­ molni kell a nemzetegyéniségek létrejötté­ vel, a középkor nemzetköziségéből való nyelvi, ideológiai, majd gyakorlati-törté­ neti kiszakadás tendenciájával is. De hát egyáltalán azonos műfajúak-e, esszék-e Apáczai, Kölcsey, Deák és a töb­ biek tárgyalt művei? Ha a legáltalánosabb definícióból kiindulva az értekező meg a szépirodalmi igény párhuzamos érvénye­ sülését fogadjuk el perdöntő kritériumnak, akkor a mást sugalló részletek, az egymás­ tól való eltérések ellenére megkockáztat­ hatjuk az igenlő választ. Gyakori a ma­ gyar esszében a szónoki hajlam és eredet. Apáczai Csere, Széchenyi, Deák eleve be­ szédnek szánja és akként adja elő szöve­ gét, de Kölcsey intő, tanító, Széchenyi, majd Babits polemizáló törekvése is reto­ rikai indíttatásra vall, testületekre és egyé­ nekre akarnak hatni a szó erejével. A for­ mai sajátosságok, művészi eszközök koron­ ként és egyénenként tarkán különböznek. Apáczai — eredetileg latinul írott beszé­ dében — szigorú logikai rendet tart, a meghatározáson kezdi, „amint azt minden rendes értekezésben tenni illik”, mondan­ dóját pontokba szedi, de a példák halmo­ zásával, szónoki kérdésekkel és felkiáltá­ sokkal, közbeiktatott megszólításokkal, az iskola megszemélyesítésének és beszéltetésének leleményével intellektuális érzel­ meket fejez ki és ad át a befogadónak. Kölcsey esszéstílusát, Horváth Jánossal szólva, „némi ihletett, ünnepélyes líraiság” hatja át, amely a tárgy iránti tiszteletből fakad, s többek között a „zenei fegyelme­ zettség, ritmusos körmondatosság” folyo­ mánya. Hagyományos kérdése — Kemény Zsigmond óta — a Széchenyi-irodalomnak ész és szív, érzés és elme viszonya; olyan fölfogás is ismeretes, hogy a Kelet Népétől kezdve műveiben „a gondolatok ereje he­ lyett az érzések ereje jut előtérbe”, s pél­ dául éppen az akadémiai beszédben „ag­ godalmai a kétségbeesés fölsikoltásában törnek ki” (Beöthy Zsolt). Tagadhatatlan, hogy nála a legkorrektebb szillogisztikus bizonyítás is különös feszültséget kap, va­ lamilyen fölfokozott izgatottság gerjesztet­ te belső áram kering benne. Gondolatme­ neteiben kikezdhetetlen észérvek és baljós szubjektív látomások váltogatják egymást, egyszeri, rejtelmekkel terhes találkozásként az értekező logika és a rapszodikus önkife­ jezés lírája között. Deák és Kossuth kivételes jelentősége a magyar szónoklás történetében már a ki­ egyezés évtizedében elismert ténynek szá­ mított; Toldy István 1866-ban megjelent antológiájában, amelyet egy új retorika­ történeti mű, némi megszorítással „az el­ ső magyar politikai beszédgyűjteménynek” nevez, Széchenyivel és Eötvössel együtt ők szerepelnek a legtöbb beszéddel. Az is­ kolai tradíció szembe szokta állítani őket, Babits a közös vonásra is rámutat az el­ lentétes jellemekben: „mindkettő a nem­ zeti morál szónoka”. Az erkölcsi pátosz Deáknál rejtettebb, a józanságot hangsú­ lyozó, tárgyilagos, olykor humoros előadás­ mód mögé húzódik, Kossuthnál csillogóbb, romantikus-irodalmias köntöst ölt: az ellentétezés, a hatásos ismétlés, a túlzás, a vallomásos bensőségesség, az aforisztikus tömörítés megannyi effektusával tünteti ki érzelmi és morális indulatait, s a híres be­ fejező Cassandra-utalással allegorikus mi­ tológiai távlatot ad szerepvállalásának. Vajda emlékirata a szépirodalmiság, az el­ beszélő próza irányában nyomul előre, de az esszéhez fűző szálakat sem szakítja el. Átélt eseményekről számol be, érzékle­ tesen, olykor megdöbbentő erővel és hitel­ lel idéz föl képeket, jeleneteket; sokkoló hatását tekintve a XX. századi próza egyik irányának kegyetlen verizmusával veteke­ dik A tábori élet című fejezetben a bán­ sági harctér tapasztalatainak szűkszavú leírása, s más hasonló erejű lapokra is hi­ vatkozhatnánk. Értekező jellegét azért őr­ zi meg mégis, mert az epikus részleteket következetesen értelmező reflexiókkal el­ lenpontozza, a végsőkig tömörített elbeszé­ lést gondolati tézisek példázatául használ­ ja. Másképpen, a szoros értelemben vett esszé taine-i, emersoni, carlyle-i tradíciói­ hoz csatlakozva távolodik a szónoki hagyo­ mánytól, s alakítja ki a maga műfaji vál­ tozatát Babits, de hat rá némely kortárs magyar költők és írók kevésbé szisztema­ tikus esszéírása, töredezett jegyzet-techni­ kája is (Illyés Gyula Magyarokjára külön hivatkozik). „Itt nincs rendszer és tudomá­ nyosság. De annál több a mondanivaló” — írja a „tükör” helyett „kutat” használó sorskutatásról, s ha a „tudományfetisizmus és szakszerűség” esszéellenes irányza­ tára gondolunk, amelyet idézett utószavá­ ban Salyámosy a dehumanizálódás szubli­ mált formájának nevez, akkor Babits véle­ kedését ma is időszerűnek, továbbgondolandónak. aktualizálni érdemesnek kell tartanunk. A Gondolkodó magyarok sorozatszer­ kesztője Szigethy Gábor, ő írja a kötetek előszavát és jegyzeteit is. Eddigi teljesítmé­ nyéből (az 1981 karácsonyára megjelenendő röpiratok, esszék, értekezések előzetes hir­ detését is figyelembe véve) elsősorban a válogatást érezzük dicséretesnek. Bevezető eligazításainak rokonszenves vonása a kü­ lönféle értékekre fogékony pluralizmus, a józanság, amely visszatartja, hogy például Széchenyi és Kossuth, Deák és Kossuth évszázados pőrében bárkivel szemben vád­ lóként lépjen föl vagy elfogult apológiába bocsátkozzék. Kevésbé vonzó színben tün­ teti fel fogalmazásmódját, „irályát” a szép­ irodalmiság erőltetése, az életképszerű­ ségnek, a jelenetezésnek, az elképzelt ese­ ményeik regényes ábrázolásának igénye. Helyszínek, találkozások, életrajzi esetle­ gességek játszhatnak szerepet eszmék inspirálásában, de közvetettebb, rejtélyesebb módon, s főként a világnézet vagy világ­ kép tartalmának, minőségének alárendel­ ve, döntően általa meghatározva. A soro­ zatcím sugallata is azt a törekvést erősíti, hogy „gondolkodó” elődeinkről szólva élet­ rajzi valószínűségeken és fikciókon túl a gondolatok keletkezésére, kibontakozásá­ ra, hatására, megvalósulására, az eszmék biográfiájára és históriájára fordítsuk fi­ gyelmünket. (Magvető, 1981.) Csűrös Miklós Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben A társadalmi fejlődés — ha több-ke­ vesebb késedelemmel is — éppúgy kiala­ kítja azokat az elméleti kereteket, amelyek­ ben a megoldandó feladatok tükröződnek, mint azokat a tényleges (vagy vélt) isme­ reteken alapuló elméleti összefüggéseket, amelyek segítik a feladat megoldását, vagy más módon közrehatnak benne. Ezért sem lehet egészen véletlenszerűnek tartani, hogy az utóbbi években a figyelem elsősorban a gazdasági változások okaira irányul. A hetvenes évtized végével egyidejűleg meg­ jelenő korszakváltás számos jelensége kényszeríti a kutatókat, hogy számba ve­ gyék a megváltozott gazdasági-társadal­ mi feltételekkel kapcsolatos tényeket, kí­ sérletet téve újfajta gazdasági stratégia ki­ alakítására. Itt nem csupán olyan szinte már közhelyszámba menő példáról van szó, hogy a nyugalmas hetvenes évek (?) után egyre bizonytalanabbá válnak a lét­ feltételek, s mind többet kell foglalkozni a gazdasági fejlődés alternatíváival. Sok­ kal inkább arról, hogy a gazdasági válto­ �zásokat meghatározó tényezőket, összefüg­ géseket az eddiginél differenciáltabb mó­ don kell elemezni. Kozma Ferenc Az em­ beri tényező a gazdasági fejlődésben című könyvében — eleget téve ennek a követel­ ménynek — annak a logikának a megvi­ lágítására vállalkozik, ahogyan a népgaz­ daság helyzetét és teljesítőképességét a nagyobb horderejű gazdasági döntések előtt végig kell gondolni. Kétségkívül az elmúlt három és fél év­ tized folyamán a magyar gazdaság minden tekintetben jelentős változáson ment át. A negyvenes évek végén meghonosodott gaz­ daságirányítás tervutasításos modelljétől, mely a javak és szolgáltatások feletti ren­ delkezésnek a termelés alapegységeitől va­ ló központi elvonásán és a centralizált erő­ források döntően naturális formában való újraelosztásán alapult, az 1968-ban életbe lépett reformokig ívelő időszak önmagá­ ban is érzékeltetheti a fejlődést. A társa­ dalmi viszonyokban születő és kibontakozó szocialista vonások azonban semmiképpen sem tehetik kétségessé azokat az ellent­ mondásokat, melyek az utóbbi években —, mégoly nagy arányú fejlődés ellenére is — megjelentek. Annál kevésbé, mivel a szo­ cialista termelési viszonyok között vitatha­ tatlan követelményként szerepel a gazda­ sági összfolyamatok minél tudatosabb tár­ sadalmi szabályozása, a gazdaság egyes részeinek a többivel és az egésszel össze­ hangolt, a társadalmi szükségletek alá ren­ delt fejlesztése. Csakhogy a népgazdasá­ gi mozgások természetének megítélésekor olyan vizsgálati szempontokat kell kivá­ lasztanunk, melyek lehetővé teszik a ter­ melési tényezők mennyiségi értelmezését csakúgy, mint azoknak a természetes fej­ lődési irányoknak a figyelemmel kísérését, melyek a gazdasági folyamatokra való tu­ datos, vagy ösztönös reagálással állnak öszszefüggésben. Kozma Ferenc az eddiginél reálisabb gazdaságpolitika megtervezésé­ ben és végrehajtásában mindenekelőtt a magyar gazdaság adottságainak sokoldalú elemzését látja fontosnak. Meglepő felisme­ rés, hogy a gazdaság vizsgálatában „ana­ tómiai”, „fiziológiai” és „etológiai” megkö­ zelítéseket alkalmaz. Bármennyire igaz­ nak tetszik ugyanis az a megállapítás, hogy a gazdasági mozgások alapvető okai „ana­ tómiájának milyenségében” rejlenek, azt sem lehet tagadni, hogy az érték- és dön­ tési rend — a tudatos emberi cselekvések által befolyásolt hajlamokkal együtt — döntő hatással van a gazdaság tényleges viselkedésére. A „társadalmi” munka termelékenysége — miként a mű első részében meggyőzően kifejti — nemcsak attól függ, milyen me­ zőgazdasági, vagy bányászati kitermelési feltételekkel rendelkezik egy ország, ha­ nem attól is, milyen művelt, szervezett a munkaereje, a népgazdaság mint többdi­ menziós rendszer megismeréséhez az em­ beri tényező szerepének vizsgálata máris magától adódik. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tényt — s ebben aligha lehet kételked­ ni —, hogy a magyar gazdaság termelési tényezőinek struktúrája hiányos „mennyi­ sége csak igen szűken elegendő ahhoz a növekedési iramhoz, amelyet viszont egyensúlya végzetes veszélyeztetése nélkül nincs módjában radikálisan csökkenteni”, az emberi fejekbe való beruházás mértéké­ nek növelése elengedhetetlen követelmény­ nek látszik. S mivel a szocialista társada­ lom sajátos igényeinek megfelelően alakí­ tott és a gyorsan változó világgazdasági környezettel szoros kölcsönhatásban vég­ hezvitt gazdasági fejlődésnek eddig fele útja zárult le, a célirányos fejlesztési prog­ ramban hangsúlyozottan nagy jelentőséget kell kapnia a szakképzés növelésének és az emberi tehetséggel való racionális gaz­ dálkodásnak egyaránt. Ennek sürgősségét és elodázhatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a megszüntetendő állapot, hogy jelenleg Magyarországon az aktív la­ kosság átlagos képzettségi foka csak vala­ mivel haladja meg a betanított munkásét. Konkrétan kifejezve: az iparban dolgozó munkások közül például csak minden má­ sodiknak van szakképzettsége, a szakkép­ zetteken belül pedig minden negyediknek közép-, vagy felsőfokú végzettsége. Mindezeket figyelembe véve, a fejlesz­ tési stratégia meghatározásakor nem ele­ gendő csak a szokásos termelési tényezők­ ből kiindulni, hanem legalább ennyire fon­ tos, a gazdálkodás emberközpontúságának érvényre juttatása is. Ennek megfelelően a fejlesztési politikát sokkal inkább a szak­ tudás gyakorlati átválthatóságára, sem­ mint a termelési eszközök látszólagos kor­ szerűsítésére kell alapozni. Mint ahogyan a gazdálkodás értékrendjét és döntési rend­ jét is oly módon kell átalakítani, hogy ked­ vező hatással legyen a minőségi munka és az innováció kifejlesztésére, illetve az egyé­ nek és a vállalatok kooperativitására. Am ez az igény puszta óhaj maradna, ha a szer­ ző nem indokolná részletesen választását. A legésszerűbb fejlesztési alternatívaként ép­ pen a nemzeti munka bonyolultsági foká­ nak növelését tartja. Az emberi termelő­ erő fokozott felhasználása ugyanis számos olyan tartalékot rejt magában, melyet sem a takarékosság, sem a vállalaton belüli és vállalatok közötti munkaszervezés minősé­ ge nem tud pótolni. A növekvő szakérte­ lem mint termelési tényező folyamatos és viszonylag gyors fejlesztése előtt aligha le­ hetnek akadályok, hiszen a következetesen végrehajtott képzési-továbbképzési rend­ szerre fordítandó költségek igen gyorsan megtérülnek. Nem is beszélve arról, hogy a kvalifikált munka népgazdasági részará­ nyának növekedésével lehet csak áttörni „a nyersanyag- és energiaszegénységünk szabta korlátot: egyrészt a bonyolult mun­ ka önmagában is leszorítja a termelési ér­ ték anyaghányadát (nő a termelés mun­ kaigényessége anélkül, hogy létszámigé­ nyessége növekedne), másrészt az anyagés energiatakarékos technológia elterjeszté­ se önmagában is magas fokú műszaki és szervezési tudást igényel”. Igazán nem nehéz észrevenni, hogy e felfogás mögött is a gazdasági összfolya­ matok tudatos társadalmi szabályozásának igénye húzódik meg, hiszen a gazdaság különféle részeinek egységes és az említett társadalmi szükségletek alá rendelt fej­ lesztése az emberi tényező fokozódó szere­ pének figyelembevétele nélkül megvalósít­ hatatlan volna. Épp ezért a távlati nép­ gazdasági tervezésnek az a feladata, hogy kidolgozza a gazdasági mozgások szabá­ lyozásának alternatív stratégiáit és takti­ káját, előkészítve az erre vonatkozó gaz­ daságpolitikai döntéseket. Míg tehát a népgazdasági tervezésnek központi problé­ mája a gazdálkodás értékrendjének a gon­ dos munka és az alkotókészség szolgála­ tába való állítása, addig az emberi ténye­ zőkben rejlő lehetőségeket a döntés- és szervezeti rend átalakítása révén kell fel­ színre hozni. A gazdasági egyensúly viszszanyerése és az intenzifikálódás meggyor­ sítása — miként Kozma Ferenc elemzései bizonyítják — csakis az emberekben rejlő alkotóerő hatékonyabb kibontakoztatását célzó gazdaságpolitika alapján mehet vég­ be. Ha igaz az, hogy az egyén gondolko­ dása és viselkedési formái összefüggésben vannak a társadalom értékrendjével, ak­ kor — mint írja — „ma igen tudatosan számolni kell azzal, hogy a társadalmi ér­ tékrend feladataink teljesítésének irányá­ ba befolyásolja az egyéni viselkedésfor­ mákat, és fordítva, társadalmunk legcél­ ratörőbb erői a szocialista demokrácia minden rendelkezésre álló eszközével has­ sanak pozitív irányban az egyéni tudatra is”. Az értékrend és a döntési rend összefüg­ géseinek tanulmányozása alapján vitatha­ tatlan felismerés, hogy a gazdasági cselek­ vést irányító társadalmi tevékenység csak akkor lehet hatékony, ha az értékrend nem egyszerűen az árarányok, vagy csereará­ nyok együttesén alapszik, hanem magá­ ban foglalja mindazon társadalmi viszo­ nyok összességét is, amelyek végső soron a társadalmi hasznosság szempontjából mi­ nősítik az egyének és csoportok tevékeny­ ségének eredményeit. Bármennyire triviá­ lis és kézenfekvő törvényszerűség is az, hogy a döntéseknek mindig az objektív ér­ tékelési kritériumokra támaszkodva kell születniük, a gyakorlatban mégis mintha az ellenkezője valósulna meg. Azaz: a leg­ több értékelés magáértvalóan készül el, hiszen a legritkább esetben követi ráépülő döntés. Ám ez az elválasztottság azt a nagy veszélyt hordja magában, hogy az egyes stratégiai célok másképp fogalmazódnak meg a népgazdaság, a vállalat és az egyén szempontjából. Az értékrendnek éppen azt kellene biztosítania, hogy a különböző tár­ sadalmi szinteken megfogalmazott célok oly módon összesítődjenek, hogy azok vég­ ső soron az összetettebb egység céljainak megvalósítását is előmozdítsák. Ehhez pe­ dig mindenképp szükség van arra, hogy ne csak a gazdaságirányítók, hanem a külön­ böző társadalmi szervezetek szerepét is át­ értékeljük az érték- és döntési rend kiala­ kításában. Mint ahogyan a szerző írja: egy olyan korszakban, amikor az emberi té­ nyező szerepe egész gazdaságunk és egy­ ben egész társadalmunk továbblépése szem­ pontjából döntő jelentőségűvé válik, „nem elég tömegekhez szólni, még akkor sem, ha ezeket a tömegeket bizonyos szempont­ ból rétegek összességének is tekintjük és mondanivalónkat eszerint differenciáljuk”. A könyvet végigolvasva, az olvasó szá­ mára aligha válhat kétségessé, hogy Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben szaktudományos szempontból is az utóbbi évek egyik legjelentősebb írása. A mai ma­ �gyar gazdaságfejlődés sajátosságainak ta­ nulmányozásával számos olyan összefüg­ gésre nyitott kaput, amely távolról sem csupán a szűk szakmai közönség érdeklő­ désére tarthat számot. Mivel egész társa­ dalmi-gazdasági szerkezetünknek a mai­ nál sokkal nagyobb mértékben és komp­ lexebb módon kell a figyelem középpontjá­ ba állítani a műveltség, a szakképzettség, a kulturált emberi viszonyok növelését és terjesztését, az együttgondolkodás, az al­ ternatívák felismerése csak akkor tekint­ hető valóságosnak, ha minél következete­ sebben és tudatosabban vetünk számot azokkal a gazdasági és emberi tényezőkkel, melyek a továbbfejlődés lehetőségeit hord­ ják magukban. Kozma Ferenc műve ehhez minden szempontból megadja az elméleti alapokat. (Kossuth, 1981.) Kerékgyártó T. István Két könyv az innovációról Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy manapság divatos téma lett a gazda­ ság. Valóban, míg könnyebben mentek a dolgok, az emberek nemigen gondoltak arra, hogy életük csaknem minden mozza­ nata így, vagy úgy összefügg a gazdaság­ gal. Ma már ez nem egészen így van az emberek kezdik sejteni, hogy amikor ter­ melnek, részesednek, fogyasztanak nem há­ rom énjük nyilvánul meg, hanem énjük három egymástól elválaszthatatlan oldala. Jelentőségében alig felmérhető felismerés ez, még akkor is, ha a gazdaságpolitika a maga eszközeivel kikényszerítette ezt a felismerést. A „beavatottak” azt is tudni vélik, hogy ez a kényszer szándékában is volt. Ennek a kényszernek a történetét is­ merhetjük meg Nyitrai Ferencné A ma­ gyar gazdaság és társadalom a hetvenes években című könyvéből. (Kossuth, 1981.) Bár csábító dolog lett volna, a Központi Statisztikai Hivatal hatalmas adattengeré­ ből merítve gazdaságstatisztikai összefog­ lalót adni a magyar gazdaság fejlődéséről, a mostanában sokat publikáló szerző nem ezt az utat választotta. A mindent bizonyí­ tani képes adatok csupán illusztrációul szolgálnak egy viharos változásokkal jel­ lemezhető évtized rajzához. Vagyis: nem az önmagában vett gazdaságot ábrázolja csu­ pán, amelyben több-kevesebb tervszerű­ séggel teljesülnek gazdasági célok, hanem azokról a társadalmi folyamatokról ad ké­ pet, amelyekben az emberek körülménye­ ik által determináltan hoznak létre értéke­ ket, miközben maguk, s körülményeik is változnak. A könyvön végigfutó központi gondolat: milyen kölcsönhatásban változik a gazda­ ság és társadalom, fejlődésükben, együtt­ mozgásukban megvan-e a kívánatos szinkronitás. Ennek érzékeltetésére a mögöttünk álló évtized (a népgazdaság IV. és V. öt­ éves tervének évtizede) azért különösen alkalmas, mert ebben a rövid korszakban a minket körülvevő világban, a világgaz­ daságban rég tapasztalt mértékű és ütemű változások indultak meg. Ez, mint külső kényszerítő körülmény, indította el a tár­ sadalom innovációs készségének vizsgála­ tát. Erre a manapság sokat (jól, vagy roszszul) használt forgalomra a kötet bevezető soraiban lelünk magyarázatot és minősí­ tést: „Az új technika befogadásán a kuta­ tás megkezdésétől az új termék, vagy te­ vékenység eredményének értékesítéséig tartó teljes innovációs folyamatot értem. Ehhez megfelelő műszaki, szervezettségi, szellemi és fizikai kultúrára, közgazdasági gondolkodásmódra, az új iránti fogékony­ ságra van szükség, amelyhez csak részben nőtt fel társadalmunk.” Ennek a gondolatnak a folytatásaként arra a következtetésre jut a szerző, hogy az alapvető gond nem az, hogy nincs kel­ lő számú és felkészültségű szakember, ha­ nem az, hogy a meglevők nem mindig a képességeik kibontakoztatásához legalkal­ masabb környezetben dolgoznak. Követ­ kezésképp a legfontosabb feladat (s egyút­ tal egyetlen lehetőség) a rendelkezésre ál­ ló anyagi, szellemi, műszaki és szervezett­ ségi erőforrások racionális felhasználása. Ma már világosabb, mit jelent ez a gya­ korlatban, hisz gondolkodásunk lassan be­ fogadja azt, hogy a munkához való jog nem azonos a megszokott munkahelyhez való örökös joggal. Azt a szándékot azon­ ban, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol képességei és a gazdaság igényei szerint szükséges, keresztezte, s keresztezi még ma is, hogy a munkaerő iránt még mindig nagy a kereslet. A könyv a következőkben részletesen elemzi a hetvenes évtized első és második felét jellemző fejlődési folyamatot, a mun­ kaerőben, beruházásokban, a termelési szer­ vezetben bekövetkezett változásokat, öszszehasonlításra alkalmas adatokkal bizo­ nyítva, hogyan módosult az egyes ágazatok létszám-, eszköz- és importigénye. Ezek alapján kaphat az olvasó világosabb ké­ pet arról, miért lehetséges és szükséges az egyik ágazatban a népgazdasági átlagot jóval meghaladó fejlődés, s miért szüksé­ ges másokban visszafogni a növekedés üte­ mét. A könyv a további fejezetekben a fog­ lalkoztatottság és társadalmi mobilitás, az életszínvonal és életmód változásairól ad statisztikai adatokkal jól illusztrált képet. Részletesen foglalkozik a szerző a fiatalok, nyugdíjasok helyzetével, a nők szerepével. A szerző összegzésében a hetvenes éve­ ket a váltás alapozó, bevezető korszaká­ nak minősíti, amely megteremtette a szük­ ségességét (s részben már feltételeit is) annak, hogy „ ... a teljesítményorientált gazdasági fejlődés váljon a társadalmi elő­ rehaladás fő elemévé, mozgató rugójává”. Ehhez legfontosabb, hogy többet törőd­ jünk a fejlődés emberi tényezőivel. Arról, hogy ezzel az emberi tényezővel az elmúlt évtizedekben mindig megfelelő­ en törődtünk-e, görbe tükröt tart elénk Mezei András Ilyen gazdagok vagyunk? címmel kiadott cikkgyűjteménye (Magvető, 1981.). A könyv sikerét (megjelenése után pillanatok alatt elfogyott) nemcsak az ad­ ta, hogy korábban ilyen összefoglaló cím­ mel vita folyt az Élet és Irodalom hasáb­ jain. A hatvanas években fogalommá vált a nehéz ember, egy-egy televízióban meg­ szólaltatott feltaláló sorsát az egész társa­ dalom figyelme kísérte. A figyelem kö­ zéppontjában sosem maga a találmány állt, hanem a feltaláló. Mezei András könyvé­ ben közismertté vált feltalálókkal talál­ kozhat ismét az olvasó, olyanokkal, akiket nem a találmány tett elsősorban ismertté, hanem találmányuk kalandos sorsa. Több olyan feltalálóról olvashatunk, akiknek kálváriája messze van a befejezéstől. Az olvasó számára (mert nem szakember) tel­ jesen közömbös, hogy különleges katalizá­ torról, görgősekéről, gyógymetszésről, az elromolhatatlan liftről, vagy a „zöld atom­ bombáról” van szó. Hisz a riportokban, jegyzőkönyvekben leírt tényeknek, ame­ lyek arról tanúskodnak, hogy a találmány­ ban „van valami”, mert a megkezdett kí­ sérletek —, még ha nem is vitték végig — bizonyították, hogy a találmányok jók, vagy legalábbis nem rosszak. Egy-egy ta­ lálmány értékének, újdonságának — ezen keresztül a benne rejlő nagy üzleti lehe­ tőségnek — bizonyítékaként tekinthető az is, hogy legtöbbjük iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg külföldről, nálunk fejlet­ tebb országokból is. Végül — nem utolsó szempont — a találmányok értékét bizo­ nyítja, hogy azok többségére valóságos szükséglet van, vállalkozó is akadna gyár­ tásukra. Mégis, valami nincs rendben. A jobb sorsra érdemes találmány és feltalálója rendre fennakad valami nehezen felismer­ hető hálón. Szaktekintélyek írnak elma­ rasztaló szakvéleményt. Olykor azért fut zátonyra valami, mert a tapasztalati igaz­ ságok nem illeszthetők be a már kialakí­ tott (s ezek szerint végérvényesen megvál­ toztathatatlannak tekintett) elméleti rend­ szerbe. Zsákutcát jelenthet a feltaláló ál­ tal megkezdett út, ha menet közben vala­ kinek a kutatási területére téved. Meghiú­ síthatja a legjobb szándékot, ha valaki nagy saját üzlet reményében akar „beszáll­ ni” a boltba, amelyet a feltaláló érthető okokból nem fogadhat el. Még arra is ta­ lálhatunk példát, hogy az ellenlábas ki­ adóknál kilincsel, lebeszéli őket arról, hogy az eljárást ismertető könyvet kiadják. A riportok, cikkek nem vállalkoznak ar­ ra, hogy okokat keressenek. A gyakran ke­ serűen összefoglalt sorsok fel-felvillantanak valamit, feltételezéseket, sejtéseket, vagy egyszerűen hagyják a tényeket ön­ magukért beszélni. Teljesen a laikus olva­ sóra bízza Mezei András a következteté­ sek levonását. Egy biztos: az érdekeltségi rendszerben valami nem funkcionál kellően. Az egész társadalom érdekelt az újításban, a fen­ tebb már említett innovációban, egy gyár valamely ígéretes, külpiacon is jól értéke­ síthető új termék gyártásában, a feltaláló találmányának felkarolásában. Ezek az ér­ dekek azonban nem rendeződnek mindig szerencsés konstellációban. Ezen változtat­ ni kell, még akkor is, ha vannak már sike­ res feltalálók is. Sólyom István �A balassagyarmati utcanevek története Tudományos igényű helytörténeti feldolgo­ zásaink jelentős gyarapodását jelenti Kmetty Kálmán Balassagyarmati utcanevek című könyve, amit a Balassagyarmati városi Ta­ nács adott ki. A huszonkét szerzői ív terje­ delmű, történeti bevezetéssel, képekkel, tér­ képvázlatokkal és táblázatokkal ellátott, le­ véltári kutatások és egyéb helyi vonatkozá­ sú adatokon és személyes közléseken alapu­ ló mű sokkal többet tartalmaz, mint amire szerény címéből következtetni lehet, mert a névadások emberföldrajzi, társadalmi és politikai indítékaira is fényt derít. Értékét emeli, hogy nemcsak történelmi feldolgozás­ nak, hanem forráskiadványnak is tekinthe­ tő. Nem könnyű olvasmány, de nem is csak „lexikon”, Az, aki áttanulmányozza, az Ipolyparti város múltjának olyan részleteit is megismeri, amelyek az 1977-ben megjelent Balassagyarmat története című műből hiá­ nyoznak és amelyek túlnőnek a helyi kere­ teken, megyetörténetileg is értékesek. Arra nem vállalkozhatom, hogy Kmetty műve nyomán még csak vázlatosan is fel­ tárjam azt a folyamatot, amely a város 1690. évi újratelepítésétől napjainkig az utcanév­ adások, új utcák kialakítása és új lakótele­ peik létrehozása tükrében jelent meg. Ezek olyan, sokszor maguktól értetődő részletek, amik egy ismertetés keretén belül bővebb magyarázatra nem szorulnak. Szeretnék azonban rámutatni néhány olyan várostörté­ neti és emberföldrajzi jelenségre, amelyek Kmetty műve nyomán ma már hitelt érdem­ lően ábrázolhatok és más hasonló jellegű művek szempontjából is tanulságosak és ér­ tékesíthetők. Balassagyarmat az 1690. évi újratelepítés után csak lassan bontakozott ki nagyobb te­ lepüléssé, és így a napjaink urbanisztikai feladatait is befolyásoló utcahálózatának jel­ legzetességéi csak a XVIII. század derekán jegecesedtek ki. Kezdetben ugyanis nem volt útmenti település, hanem csak a régi vár- és városfal által határolt területen kis, egymást keresztező utcákkal bíró uradalmi központ, amely kívül esett az Ipoly mentén húzódó és a folyót keresztező két főútvonal metsző­ pontjától. Nagy érdeme Kmettynek, hogy hozza mű­ vében a vár- és a városfal Le Dentu 1650-es évekből származó városképével igazolható alaprajzát, továbbá az 1773. és 1848. évi vá­ rostérképeket, mert így kitűnik, hogy Balas­ sagyarmat ősi „belvárosa” köré miként he­ lyezkedtek el a külvárosok, a „tabánok”. A település ily módon történt kiterebélyedésének az lett az eredménye, hogy ún. „piac­ utcás” elrendeződés jött létre az egymást keresztező két főútvonal mentén, annak öszszes előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Ez a probléma egyrészt a tulajdonképpeni főtér hiányában, másrészt pedig abban je­ lentkezett, hogy a különbző foglalkozású iparosok és a különféle árukra specializált kereskedők számukra előnyös módon he­ lyezkedhettek el a főutak mentén. Ez az előny azonban csak a céhrendszer egymás áruit és árait ellenőrző világban érvényesült, de már hátrányt jelentett a szabadkereske­ delem korszakában, bár hagyományai a vá­ sárok alkalmával még századunk elején is éltek. Ennek a „piacutcás” elrendezésnek volt a következménye, hogy a fontosabb középüle­ tek a legforgalmasabb nyugat—kelet irányú főút mentén helyezkedtek el és így ez a for­ galmi főtengely, egyik szakaszán pótolva a főteret, vált az általa kettéosztott város köz­ életének és kereskedelmének központjává. Ez a piacutcás elrendeződés nagyon jól szemlélhető az 1848. évi házhelytérképen, amely az 1773. évi ugyanilyen térképpel egy­ bevetve a főútvonal kelet és nyugat felé tör­ tént megnyúlását szembeötlően érzékelteti. Ugyanakkor feltűnő, hogy a városias jellegű sorházak száma 1773-tól 1848-ig alig szapo­ rodott a főút főteret pótló szakaszán. Ez a jelenség azonban nyomban másként értékel­ hető, ha tudjuk — ami Kmetty művéből is kiderül —, hogy itt a földszintes házak he­ lyét már emeletes házak foglalták el. A vá­ ros többi utcájában a sorházak csak a XIX. század második felében váltak uralkodóvá, ami a városiasodás egyik kétségtelen bizo­ nyítéka, mert az ún. „gazdaudvaros” telepü­ lési rendszer eltűnéséhez vezetett. Kmetty utcanévtáblázatai szerint 1800-ban 27 utcája volt a városnak és ezekből csak 12-nek ismerjük a nevét. Az 1840-es években már 45, amelynek mind ismeretes a neve. Ez a szám 1890-ben, mivel utcanév-összevonások történtek. 44 és ez 1914-ig hetvennégyre, 1944-ig kilencvenhatra, 1965-ig százhétre és 1979-ig százharminchatra emelkedett, ami nem csak a névadások, hanem a város tér­ beli kiterjedésének a növekedését is tükrözi. Értékesek Kmetty észrevételei a népi, a társadalmi és a hivatalos utcaelnevezéseket illetően is. A népi utcanév-elnevezések, ame­ lyek kizárólag a helyi jellegzetességeken ala­ puló térbeli tájékozódást elősegítő megjelö­ lések, 1848-ig voltak uralkodó jellegűek a városban. Ezen mit sem változtat az István és Sándor utcaelnevezés, amely az ilyen Ke­ resztnevű földesurak idejében kialakított ut­ cákra vonatkozik. E tekintetben is legyen szabad egy idő­ ben és térben távoli, de kétségtelenül népi utcanév elnevezésű analógiára hivatkoznom A török összeírások szerint 1550-ben Pásztón — amely Gyarmathoz hasonlóan a XV. század elején lett mezőváros — és az össze­ íráskor mintegy kétezer lakosa volt, kilenc utcát találunk. Ezek nevei a következők: Piac, Hatvani, Szent Anna, Szőlő, Magyar, Szent Lőrinc, Apátúr, Detre, és Pászti Fe­ renc utca. A három utóbbi a földesurakra utal, illetve az azoknak itt lakó jobbágyaira, Balassagyarmaton ilyen az óvárosi Kúria és a már említett „külvárosi” István és Sándor utca. A Hatvani utcanév gyarmati megfe­ lelői a középkori Visegrádi és Budai út és a XVIII. századi Kassai út elnevezés. A Sző­ lő utca nevéhez hasonló Gyarmaton a Ká­ poszta és Árpa utca, az utcában levő temp­ lomra utaló Szent Lőrinc és Szent Anna ne­ veké pedig a Templom megett. Nyilvánvaló, hogy a gyarmati Vadkerti, Szécsényi és Hugyagi út, a Káposzta és a Kender utca el­ nevezések — hogy csak néhányat említsek — szintén népi eredetű elnevezések. Hasonló eredetű nevek sejthetők a Le Dentu által ábrázolt XVII. századi városban is, Annak pedig, hogy a XVI. század derekán a török összeírások nem említenek a mintegy négy­ százötven lakosú Balassagyarmaton, utcane­ vet, az lehet az oka, — amire Kmetty rá­ mutatott —, hogy a környékén levő, szintén mezővárosi joggal bíró közeli települések gá­ tolták a város növekedését. Pásztóval kap­ csolatban ilyen tényezőről nem beszélhetünk. Az első politikai jellegű utcanévadás, a Vadkert útnak Kaiser Strassera történt elne­ vezése, az abszolutizmus időszakában követ­ kezett be. Ugyanekkor jelentek meg az első utcanévtáblák is. Ezzel a politikai jellegű névadással szemben jelentkezett az ugyan­ csak politikai színezetű társadalmi névadás. Amikor 1861-ben, a rövid „alkotmányos” idő­ szak beköszöntekor, gróf Teleki László sziráki temetéséről hazérkezett a balassagyar­ mati küldöttség, akkor Imády plébános ja­ vaslatára a hazatérők, ott a helyszínen, köz­ felkiáltásra nevezték el az Űri utcát Teleki utcának. Hasonlóképpen társadalmi elneve­ zésnek tekinthetők az ez idő tájt Kossuth, Klapka és Garibaldi nevével jelölt utcák ne­ vei. Ezek az elnevezések a provizórium ideje alatt megszűntek. Kossuthról 1868-ban, Klap­ káról pedig 1909-ben neveztek el hivatalosan utcát. Kmetty részletes utcanév-felsorolása alap­ ján, amely az élő és az egykor volt utcane­ veket is felsorolja, megkíséreltem azokat az 1886-ig tartó mezővárosi, az ettől kezdve 1922-ig tartó nagyközségi, és az 1923-tól kez­ dődő városi időszak névadásai és névmeg­ szüntetései tekintetéből csoportosítani. Ezen az alapon igen érdekes képet kapunk az or­ szág, a megye és a város múltjában és min­ denkori jelenében élt politikai szerepet ját­ szó személyek, valamint az irodalom és mű­ vészetek nagyjainak a balassagyarmati utca­ nevekben tükröződő elismeréséről. A politi­ kai vonatkozású utcaelnevezésekből az tűnik ki, hogy azok a mezővárosi és nagyközségi időszakban és a városi időszak 1914-ben le­ záródott első korszakában sokkal uralkodóbb jellegűek és nagyobb számúak voltak, mint az írókról és művészekről elnevezettek, és hogy ez az arány ez utóbbiak javára csak 1945-től kezdődően változott meg. Az utcane­ vekben tehát nem csak politikai, hanem Közművelődési tényezők is előtérbe jutottak 1945. óta. Számokban és százalékokban kifejezve ez — az első szám a politikai, a második az irodalmi és művészi kategóriára vonatkozik — így nyilvánul meg: mezővárosi időszak 4—1=80+20 %; nagyközségi időszak . 23—9 =71+29 %; városi időszak 1944-ig 31—1= 97+3 %; városi időszak 1945-től 37—25= 60+40 %. Ügy vélem, hogy ezek az arányok önmagukért beszélnek A fentiekkel kapcsolatban még néhány jel­ legzetességre kívánok rámutatni. A mezővá­ rosi korszakban 1867. után vette kezdetét az országosan elterjedt utcanévadási gyakorlat­ hoz való alkalmazkodás. Ugyanekkor azon­ ban még érvényesülnek — szabad talán így nevezni — a „várospolitikai” elgondolások is. Ez utóbbi jegyében nevezték el Forgách főispán nejéről a Sarolta kertet és az élő földesúrról a Zichy utcát. Ezek mellett Kos­ suth, Deák és Madách kaptak még utcát eb­ ben az időszakban. A nagyközségi korszakban a helyi vonatko­ zású utcaelnevezések terén a vármegyeháza urainak az elgondolásai érvényesültek. Így kapott utcát még életében 1898-ban Scitovszky alispán, a vármegye székhelyének Balas­ sagyarmaton maradásáért harcoló Szontágh Pál már halála évében, 1904-ben, és ugyan­ csak még életében, 1910-ben, Nagy Mihály alispán. 1911-ben utcanévvel emlékeztek meg a vármegyeháza épületét 1835-ben befejez­ tető Tihanyi Ferenc alispánról, valamint a megye közéletében jelentős szerepet játszó gróf Forgách családról. Vitatható, hogy 1900ban az akkor kihaló Balassa- család, vagy Bálint, a költő, emlékét idézték fel egy ut­ canévben. Más helyi nagyság ekkor mégnem kapott utcát. Az 1923-ban ismét várossá lett Balassa­ gyarmat vezetői már csak egy ízben hódoltak ezen óhajoknak, amikor 1927-ben Stranyavszkyról neveztek el, szintén életében utcát. El­ lenben utcát kaptak a várossá fejlesztésben érdemeket szerzettek: 1923-ban Baintner Ot­ tó, 1927-ben Balázs Ferenc és 1940-ben Re­ ményi Károly. Az 1944-ig az ország közéle­ tében erősen megnyilvánuló ún. „vallási-er­ kölcsi politika jegyében neveztek el 1930-ban a városban egykor élt Baltik Frigyes evan­ gélikus püspökről, és mintegy ellensúlyként, 1940-ben, az itt született Trikál József kato­ likus egyházi íróról még életében, utcát. Szó­ hoz, azaz utcához jutott a telekparcellázó Aninger László is 1940-ben. Érdekessége a város ezen időszakbeli utcaelnevezéseinek, hogy csak egyetlen író részesült ilyen meg­ becsülésben. Ez Jókai Mór volt. Hivatalo­ san róla még 1904-ben neveztek el utcát, az elnevezés azonban a testületi döntés ellené­ re a nagyközségi időszakban feledésbe me­ rült, és így csak 1927-ben a város vezetősége tette jóvá ezt a méltatlan eljárást. A várostörténet felszabadulás utáni idő­ szakában nyílt lehetőség a város munkás­ mozgalmi múltjában szerepet vivő egyénisé­ gek utcanevek alapján is történő megbecsü­ �lésére. 1947-ben a mártír Révész Gábor, és 1948-ban az 1919-ben szüleivel együtt elhur­ colt és kivégzett Bíró János, 1969-ben Murár Lajos direktóriumi elnök, és 1976-ban a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, Böjtös Sándor neve került az utcanévtáb­ lákra. Utcát neveztek el 1969-ben az egykor a városban hivatalnokoskodó Lékai János­ ról is, az 1919-es KIMSZ titkáráról, épp úgy-, mint 1972-ben a megye partizánjainak hős parancsnokáról, Nógrádi Sándorról. Elmond­ hatjuk, hogy a térbeli lehetőségekhez képest korunk kiemelkedő politikus-, író- és művész­ egyéniségeinek nevei ma már ott szerepelnek a város utcanevei sarában. Csenki Imre-Csenki Sándor. ( Cigány népballadák és keservesek indoklásra, ha a szerető miatt történt a lo­ pás,, került börtönbe a férfi, hisz a cigány­ férfi tönkretevője a nő! Egyes szám első személyű a búcsúzkodás, hisz azonosulnak a börtönbe menővel, a bújdosni kényszerü­ lővel. Lótól, gyerektől, anyától búcsúznak, feleségtől ritkán: „Vigyázzál a gyerekekre, /meg az én szép lovaimra,, Hej, asszony, most mit csináljak...) Mivel a keservesek közösségibb jellegűek, mint a népballadák, jobban is ismerték őket. Ezek töredezettebbek is ami abból fakad, hogy mindenkinek van hozzáénekelni valója. Itt is, mint a balladák többségében, vala­ milyen társadalmi konfliktus váltja ki az éneklést, de itt már egyértelműen az érzel­ mek dominálnak. Az érzelmek oly magas fokon törnek ki, hogy az értelmi kontroll megszűnik (extázis?) és a tudatalatti világ mozdul meg, ami generációkon át, a folyto­ nos vándorlás, pusztulás, alkalmazkodás el­ lenére is megőrzött emlékeket hoz a felszín­ re Titkokat, de már túlvitte őket az érze­ lem a korlátokon, az elragadja az, előadót. Ez történik a Vonatnak nincsen rúdja ese­ tében is, ahol két versszakaszon át egész másról hallunk, mint amiről eredetileg szó van, mégpedig egyfajta abszurd halálvágy­ ról: „A vonatnak rúdja nincsen, /hogy a másvilágra vigyen. /..../ Akár itt hágy akar viszen, /Nem hoz vissza bizony sosem. És a ráütő harmadik versszak: „Hozzál anyám rongyot nekem,/ Bátyám vérét letöröljem. Hiánypótló ez a kötet, tisztelet a két gyűj­ tőnek, Csenki Imrének és Csenki Sándornak, akik a legnehezebb időkben, 1938. és 1944. között gyűjtötték össze Püspökladányban, oláhcigányoktól a népballadákat és keserve­ seket. E rövid recenzió csak egy szempont­ ból próbálta megközelíteni a nagyobb tanulmányt is megérdemlő kötetet. Vekerdi Jó­ zsef Jegyzetek című utószavával lehet vitat­ kozni, de az olvasóközönség számára kellő és értő eligazítást nyújt. A környezet, a társadalom (kint), mind a balladák, mind a keservesek szintjén a ve­ szélyt, veszélyeztetettséget jelenti, jelentette a cigányember számára. E veszélyhelyzet a létükből következik, életmódjukból. A Fagyos király című népballadában a Folytathatnám az elemzést, de e tekin­ hétéves fiúcska baltával megy fát szedni a tetben a könyvre irányítom az érdeklődők figyelmét. Kmetty művének jelentősegét sarjerdőbe — ismerjük, hogy az engedély­ nélküli rőzseszedést büntették. A Száz sze­ úgy is lemérhetjük, hogy azt egybevetjük egy gecskében a cigányasszony a nagy úrhoz viszi másik hasonló tárgykörű értékes és szinten a szegeket, hogy egyszer nagy kanállal ehes­ hiánytpótló művel, az 1977-ben három szer­ senek. A veszély: az úr szerelmi ellenszolgál­ ző tollából megjelent Zalaegerszeg utcane­ tatást is követelhet. Kívülről jövő a hátsó vei című szép kiadvánnyal. szomszéd szerető, Juca kapitány is. Hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ez a város szintén a XV. század első A társadalom törvényszerűségeit nem is­ felében lett mezőváros, csakhogy sohasem merik a balladaénekesek, elzárt előlük, ezért néptelenedett elés így utcanevei jobban a válasz környezetük minden kihívására leg­ gyökereznek a régmúltban, mint Balassafeljebb a virtus szintjén történhet — Mujgyarmaton. Érthető tehát, hogy ötszázhukálo Zlotári: „Nem vagyok katona, /Nem szonkilenc levéltári, irodalmi és vérképi hi­ mehetek kardra, /De mék birkózásra.” Az vatkozást tartalmaz a Kmetty száznyolcvan egyéni morális magatartást a hermetikusan ugyanilyen vonatkozású jegyzetszámával zárt közösség határozza meg (bent). A fér­ szemben. Több az utcanév is. összesen ket­ jét megcsaló ordas kurvának kegyetlen mó­ tőszázötvennyolc. amiből a tulajdonképpeni Egerszegen száznyolcvannégy, a többi pedig don kell pusztulnia (Száz szegecske), nincs bocsánat a hűtlenségre, különben a férjet a hozzákapcsolt településeken található. A nem tartják férfinak a többiek. A bátyjának gyarmati százharminchat utcához hozzáadva az ipolyszögi hat és a patvarci kilenc utca­ mérges kígyót főző szép Mancit elhagyja a fiatal cigánylegény szeretője, felbujtója: nevét ez a szám, mint élő utcanév csak száz­ ötvenegyet tesz ki. Kmetty azonban utcanév- testvérgyilkost a cigányközösség nem fogad be (Mérges kígyó). Természetes, hogy a fele­ felsorolásában 337 nevet hoz mert ő részle­ tesen ismerteti a már nem használatos ut­ ségszöktető csúfos halálát sem gyászolja a balladaénekes. caneveket is. Ezzel nagymértékben megkönyÉrdemes jobban szemügyre vennünk a nyítette a helytörténeti kutatásokat, amit népballadát! Kétfajta még száz oldalas történeti tanulmánya is Száz szegecske című morál szembesítődik ebben egymással, a férjé nagymértékben elősegít. A zalaegerszegi ki­ adványban csak az élő utcaneveket sorolták és a fiaié. A cigányférfi szemében a szerető, a kurva, a rosszba, a bűnbe, a börtönbe fel a korábbiakban pedig a 22 oldalas tör juttató. A keservesekben például a cseh téneti bevezetésből ismerhetjük meg némi zsandárok megfogta selyemlopó férfi ezt keresgéléssel. Mind a két mű hiánypótló, de Kmettyé gyakorlatiasabb jellegű, könnyebben mondja: „Veszek én revolvert, /kurva, ne­ ked veszem. /Meglőlek én, kurva, /szemből a kezelhető. szíveden.” (Jaj, megfogtak engem, anyám...) Nincs olyan helytörténeti feldolgozás, Az anya a szent, a bemocskolhatatlan: amely minden vonatkozásban kitérhetne a „Anyám megsiratja, / nevet majd a kurva.” helyi eseményeket befolyásoló országos és (Sáncárokba, anyám...) Így van ez a Száz megyei hatásokra. Áll ez Kmetty könyvére szegecskében is. A férj hűtlen felesége két nézve is. Mentségére szolgai az, hogy 1977mellét, kezét lemetéli, a szemét kiszúrja. A ben már megjelent a több szerző által írt fiúk szemében viszont tisztességes asszony az Balassagyarmat története című várostörténeanyjuk, akinek piros szoknya, nagykendő, ti mű, és így okkal és joggal felementve érezvirágos kötény jár és végül isteni csoda hette magát, hogy az ott rögzített tényeket bizonyítja az igazát. megismételje. Jegyzeteiben azonban utalha Az asszony útja a száz szegecskével az tott volna az abban megtalálható vonatkoÚrhoz, és a fiúk útja haza megegyezik, fe­ zásokra. Kétségtelen, hogy ő a varos múltdik egymást. Az asszony hű volt az urához, jának egyik legkiválóbb ismerője, de nem hisz visszaadta az Isten a mellét, kezét, sze­ mindenki' aki művét használja, rendelkezik mét, és a fiai ugyanazon az úton jöttek viszolyan tárgyi ismeretekkel, hogy a Kmetty sza apjukat megölni „azt a gonoszt,, a hazu­ által felderített részleteket egyhamar a ma­ got”. A matriachátusban rekedt közösség er­ guk helyére tudja tenni. Nem ártott volna kölcsét adja tehát a ballada. e tekintetben bőbeszédűbbnek Kriza Ildikó szerint a magyar népballadá­ viszont az. hogy igénybe vette a ban „... a házassági hűség (...) megszegése ke­ közléseket is és így számos az okiratokb an gyetlen halált von maga után, míg az uj fel nem lelhető adatra tett szert, amik gaz balladák ugyanezt a tettet naturális gyil­ dagítiák várostörténeti ismereteinket, külö­ kossággal büntetik — és ebben már nem a nösen a népi eredetű elnevezések tekintete­ közösségi erkölcs, hanem a juriszdikció fe­ jeződik ki.” A cigány népballadák eseteben ben. egy le nem írt, meg nem fogalmazott, nem Mindez azonban semmit sem von le Kmet­ kodifikált, de a közösség által jóváhagyott, ty Kálmán művének értékéből. Teljes mér­ szentesített jog nevében történnek meg a na­ tékben helyállónak tekinthetjük tehát a dr turális gyilkosságok, tehát a közösségi er­ Vass Miklós előszavában leszögezett tényt, kölcs nevében. az ő „várostörténeti kutatásainak eredménye­ A keservesekben a külvilág nem csupán it igen jól felhasználhatja — sőt, mar több veszélyt jelent, a cigányember számára, ha­ esetben fel is használta — a település jövő­ nem ellenséget is, börtönbe zár:„Jaj, meg­ jével foglalkozó minden tevékenység az ut­ fogott anyám, /két szép csendőr, meg ám. canévadástól egészen a városrendezésig.’ Okot, van úgy, hogy meg sem neveznek. Az Többet igazán nem lehet kívánni egy jól si­ énekes közösségben énekel, ott tudják, hogy a kívülről jövő baj bármikor bármelyikükkel került helytörténeti kiadványtól. megtörténhet, így az együttérzés az első mondattól megvan. Nincs szükség akkor sem Belitzky János Holdosi József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/35f38683638a791bf969eed546337e17.jpg 9e9101db23cf5d60bae44d36eb3e8323 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a0cfe49907d88d2058a56d16e3c22fac.pdf 4afb734aa46ee399b5d0504106d9c69c PDF Text Text 1981/1 Lehetőségek, mulasztások Beszélgetés egy filmről Kockázat és konfliktushelyzet Zenei életünk kis tükre II. Akác István, Baksán Márta, Banos János, Hideg Antal, Huh István, Körmendi Lajos és Tamás István versei Laczkó Pál prózai írása A szellemidéző Madách-fiú A virágnyelv — világnyelv PALÓCFÖLD "Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszelgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigányfilm’* fog szerepelni, holott hitem sze­ rint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el a film értékei­ ről, esetleges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyonidézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi bék­ lyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolko­ dásunk végletes különbségeiről.” „Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Ala­ dár nem a Tragédia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatartása az, ami iz­ gat bennünket, s nem annyira a műve. Köl­ tészetének például nem az esztétikai rang­ ja az érdekes, hanem a belőle kibontakozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennün­ ket, hanem mint sajátos reakció a válság­ helyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban dokumentálta értékűek számunk­ ra. Felvillantanak egy jellegzetesen század­ végi magatartást. Megmutatják, hogy miként gondolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi birtokos nemes — aki rá­ adásul Madách Imre fia.” (Bérczes László: „Cigány mindig lesz”) „Az intézményesített, a »védett« klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye kö­ zött látok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymás­ rautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a romantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a leg­ szélesebb rétegek zenében való tökéletes fel­ oldódásával. Hosszabb tanulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, termé­ szetessé kell tenni a «hírrel hirdetett», intéz­ ményesült zenei formákkal való találkozást.” (Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú) (Németh János István: Zenei mikro [bb]kozmosz) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Január 23-án a salgótarjáni Karancs Szálló presszójában került sor az idei Madách-ünnepségre, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács elnöke átadta az 1981. évi Madách-díjakat, valamint a Nógrád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat dijait. Az ünnepi esten fellé­ pett Lukács Margit Kossuth-díjas színművésznő. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának dön­ tése alapján a Madách-díjat ez évben a debreceni Csokonai Színház operatársulata, dr. Gordos János, az MSZMP Nóg­ rád megyei Bizottságának titkára és dr. Horváth István, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója vette át. A Madách-irodalmi pályázat első díját nem adták ki. Meg­ osztott második díjban részesült Bódi Tóth Elemér, Erdős Ist­ ván és Onagy Zoltán, megosztott harmadik díjban Dózsa Il­ dikó, Faludi Ádám, Fábián István, Szikra János és Tamás Ist­ ván. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1981/1 3 5 6 6 8 9 10 Kelemen Gábor: Lehetőségek, mulasztások Kerékgyártó T. István: Kockázat és konfliktushelyzet Bérczes László: „Cigány mindig lesz” Zenei életünk kis tükre II. Németh János István: Zenei mikro(bb)kozmosz Torják Vilmos: „Előrelépést ígérő változások reményében” D. Rácz István: A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben 13 Tamás István: Nézd a vájt völgy, „A borostyánfa, ha verselik” 13 Iluh István: Kérdeztél 14 Banos János: Napló — holnapra holnaputánra, Egy naptár föl­ jegyzéseiből 14 Hideg Antal: Reklámszöveg, Beatricsaj 15 Laczkó Pál: Boldogulni 20 Akác István: Ha majd ..., Ha százszor is tagadna 20 Baksán Mária: Ének 20 Körmendi Lajos: Az idegen, Hétköznap 21 Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú 23 Makoldi Sándor—M. Pap Gizella: A virágnyelv — világnyelv 26 Kultúraelmélet — művelődéspolitika (Csongrády Béla) 28 A kritika kritikája (Körmendy Zsuzsanna) 30 Moldova György: A szent tehén (Horpácsi Sándor) * Képjegyzék: Címoldal és 18. o.: Feledy Gyula; borító 3, és 4., 7. o., 12. o.: Banga Ferenc; 4. o.: Czinke Ferenc; 5. o., 27. o.: Iványi Ödön; 8. o.: 13. o.: Kass János; 10. o., 19. o.: Raszler Károly; 14. o.: Bálványos Huba; 17. o., 23. o.: Szemethy Imre; 20. o., 29. o.: Lenkey Zoltán. A 24—25. oldalon a szerzők saját rajzai. (Fotó: Tolnai Gábor) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.19810 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Lehetőségek, mulasztások (MOTTÓ HELYETT) A céduláimat szortí­ rozom, miről is írjak a szervezés ürügyén. Hét kis papírfecni marad végül együtt, bizonyitandó a találékonyság mindennapos szük­ ségét. Es a hasznát, természetesen. A „szemléltető példa” pedig akkor „ko­ pogtat” az ajtón, Z. barátom érkezik, aki pillanatokon belül összetúrja az íróasztalon a papírhalmot, találomra beleolvas egy-egy feljegyzésbe: — Most éppen mire pusztítod ezt a drá­ ga papírt? Kelletlenül, a váratlan látogatóknak kijáró, palástolt méreggel kezdeném a választ — „A szervezés . .”. Z. azonnal közbevág: — Na, akkor írd a következőket! — Ké­ nyelmesen elhelyezkedik, diktáló pózt vesz fel. — Szóval, van két ikergyár, az egyik nálunk, a másik Franciaországban. Teljesen azonos a két üzem — egy cég építette! —, mindkettőben ugyanazokat a gépeket szerel­ ték fel, és természetesen egyező technológiát vezettek be. Tudsz követni? Ott tartunk, hogy mindkét üzemben pontosan annyi a munkások létszáma is. A különbség csak annyi, hogy ugyanazzal az anyaggal dolgozó, ugyanazt a mütyürt gyártó francia üzemben húsz-negyven százalékkal jobb a teljesít­ mény. A hatékonyság, ha úgy tetszik! Z. szünetet tart. Hatásszünetet. — Csak nekem csörögne a különbség! Lá­ tod barátocskám, ez a szervezés, ne is fe­ csegjünk róla többet . . . Van egy pohár bo­ rod? * (SZERVEZÉS? ÜGYESKEDÉS?) A Z. által oly magabiztosan összekutyult cédulák sok­ kal hétköznapibb esetekről tudósítanak. H. -ről például, aki nyilvánvalóan „rokona” I. Z.-nek, legalábbis ami a rámenősséget illeti. Az ifjú üzletkötőre — és segítőkész kollégá­ jára — mérhetetlen szánalommal nézett a szomszéd, amikor egy reggel nekifogtak a garázs alapjának kiásásához. — Nem irigyellek, I. Építkezni manapság kész idegösszeomlás, mégha csak egy nyári konyhát akarsz is összehozni. Az a sok szaladgálás, az „ez sincs, az sincs”-ellátás... A kétkedő szomszéd estefelé azt hitte, hogy csodát lát, állt H. I. garázsa. Szép vakolatá­ val és a friss mész illatával messziről is bosszantva az „ez sincs, az sincs”-szaladgálásban elbizonytalanodott, sokkal lassúbb tempóhoz szokott idegeneket. Most, hogy H. I. felidézi a történteket, alig leplezett elé­ gedettséggel mosolyog. — Ahogy feljött a nap, még semmi sem volt a telken. Elkezdtük a kollégámmal ásni az alapot, s már a kupica pálinka mellett megmondtam: semmi lazsálás, kilenc órára ki kell dobnunk az utolsó lapát földet is! Akkorra ígérték ugyanis az anyagot. Akaratom ellenére is gonosz mosoly in­ cselkedik H. I.-vel: ígérték . . . — Ott is volt! Egy tsz-elnöknek tettem már néhány szívességet, s amikor a telefon­ ba azt mondta, hogy kilencre küldi a sódert, tudtam: akár szólhatok is a kőműveseknek. Ebben az időpontban állapodtunk meg ugyanis a TÜZÉP-pel is, a feleségem révén... de ez nem is tartozik ide. Az a lényeg, ki­ lenc órakor sóder, tégla, mész, cement, min­ nem kaphatunk, minden rajtunk múlik. Hogy den, amire szükség volt, várta a kiásott alap is magyarázzam . . . Nálunk este az ágyban mellett a kőműveseket. Nem sokáig persze, az az utolsó mondat, hogy mit főzünk masnap pontosan érkeztek azok is. Kommunista mű­ délután. Reggel az uram megy először mun­ szakot tartottak ezen a napon, itt Kellett vol­ kába, csöndben kel, pakol magának, indu­ na valahol a környéken dolgozniuk, ehe­ láskor gázra teszi a teavizet. Negyed órát, lyett felépítették az én garázsomat. felet, ha nyerek így, de az is jólesik. Én vi­ „Lám, így kell ezt csinálni!” — sejteti az szem a gyerekeket az óvodába, utána egy elbeszélés alatt H. I. fölényes hangsúlya, ami kosarat — benne egy cédulával — beadok a most meglehetősen keménnyé válik: boltba az ismerős üzletvezetőnek. Éppen — Ne less így rám, mint a tolvajra szo­ annyi időm marad, hogy fellépjek az utolsó kás! Kifizettem én mindent, az utolsó fillé­ buszra, amivel még pontosan beérhetek a rig. Számláim vannak az anyagról, aláírtam munkahelyemre. Hazafelé az uram — ő ér­ a hivatalos menetleveleket, megkapták bérü­ kezik ugye, elsőként — átveszi a boltban a ket a kőművesek is, a láda sörrel együtt. Az megpakolt kosarat, otthon meg előkészíti a csak nem bűn, hogy nem akartam hónapokig főznivalót. Amikor hazaérek a gyerekkel, építgetni azt a francos garázst?! Ehelyett né­ már megpucolta a krumplit, zöldséget, behány órára ráragadtam a telefonra, tudako­ panírozta a húst, összevágta a kelkáposzta­ zódtam, közelítettem a lehetőségeket, s egy főzeléknek valót . . . mikor mit beszéltünk szombati nap kilenc órájára össze is jött éppen meg. Csak így lehet ezt csinálni. Tud­ minden. Így kellene, valahogy, nagyban is ja, mennyi időt takarítunk meg? Az egy­ csinálni — nem gondolod? mást segítő egyetértés hasznáról nem is be­ szélve! Rágondolni is rossz az egymásra mu­ togatásra, a kapkodó szaladozásra. A vesze­ (A BEKALKULÁLT GYEREK) A garázs­ kedésekre, mert csak az lenne a vége. Meg­ építési mutatvány révén a szervezőkészséggel tervezzük mi a hétvégeket is, pontos rendje (és nem utolsósorban összeköttetésekkel) bíró van, hogy ki takarít, melyikünk hová viszi ifjú üzletkötő időt és pénzt nyert. Sok időt addig a gyerekeket. Furcsa, de így jut több és minden valószínűség szerint sok pénzt. időnk egymásra, meg külön-külön saját ma­ Erre spekulál B. S. is, a szervezés gunkra is. meglehetősen különös módját választva. A A célszerű elrendezésből és előkészítésből fiatal műszerész hosszú, ondolált-gyanús haj­ születő mutatósabb végeredmény önmagáért fürtöket visel — meg egy darabig. beszél. Úgy látszik, M. J.-né mégis szüksé­ — Le kell vágatnom, nincs mese, így nem gesnek vél még egy érvet: vonulhatok be a seregbe. Igaz, ha minden — Nálunk az üzemben újabban megszer­ sikerül, akkor npm sokáig kell viselnem az vezik a nyári óvodát. Amikor tatarozzák és angyalbőrt . . . felújítják a gyermekintézményeket, össze­ A sejtelmes hallgatás csak pillanatokig gyűjtik a dolgozók gyerekeit az üzem kul­ tart, nem lát okot arra, hogy tervébe be ne túrtermébe. Vigyáznak rájuk, foglalkoztatják avasson. őket, a szülőknek meg nem kell elmenni sza­ — A bolond is tudja, hogy azt leszerelik, badságra. A gyár nem kisdedóvó intézmény, akinek két gyereke van. Zsolt ugyan már el­ mégis vállalták az egészet, mert végül is ez múlt kétéves is, mindenképpen akarunk má­ az üzem érdeke: a zavartalanabb termelés sik gyereket, az asszony már molesztált is, érdekében szervezték meg a nyári óvodát. hogy nagy lesz közöttük a korkülönbség. Ne­ Ha egy termelővállalat így megkönnyítheti a kem nem volt sürgős, most aztán változott a dolgát a szervezéssel — egy látszólag apró, „leányzó fekvése”, nem várhatunk tovább, pénzbe kerülő kezdeményezéssel —, mert megjön a behívó, Össze is hozzuk a kevés akko r miért ne gondolhatnánk erre a ma­ második lurkót még a bevonulás előtt, ne­ gánéletünkben is. hogy elszaladjon velünk az idő. Ha ugyanis egy darabig nem engednek haza, akkor lehet, hogy nem születhet meg a csemeténk az első katonaév letelte előtt. Kár volna minden óra (BIZONYÍTÉK A BRIGÁDNAPLÓBAN) a késedelemért . . . Vagy mindkettőre, magánéletre és munkára Fröccsel kínál B. S. Nem is tudom, mire együtt. Erről beszél É. K.-né, aki kellemes innánk, ha elfogadnám: a regrutabúcsúra, megjelenésével, hamisítatlan eleganciájával vagy e különös családtervezés diktálta „mag­ éppen odaillik egy áruház divatosztályának ültetésre?” az élére. — Számolni kell, mindent pontosan ki kell — Az az igazság, hogy néha akadozott az kalkulálni — folytatja a katonajelölt. — ellátás, legalábbis a legkeresettebb holmikból Gondold csak el, hathavi fizetésem, egy fél évem köszönhetem a bevonulás előtt fogant nem mindig kaptuk azt — és főleg annyit —, árusítani szerettünk volna. Itt van második gyereknek. Ennyivel hosszabb lesz amit ugyanakkor ez a rengeteg követelmény, haj­ az életem. jaj, mennyi mindent teljesíteni kell a bri­ Zsolti gyerek közben ott játszik a szőnye­ gádmozgalomban a címekért. Na már most, gen, nem értheti még, hogy miről folyik a mi, vagyis a Tyereskova brigád, kitaláltunk szó. Mint, ahogy azt sem tudhatja, miért ép­ valamit, amivel egyszerre több legyet is üt­ pen akkor születik majd a kistestvérke, ami­ hetünk. Felvettük a kapcsolatot a budapesti kor. A katonai behívóhoz kalkulálva. nagykereskedelmi vállalat egy brigádjával, már egészen jól összemelegedtünk. Jogos a két pont, mondják a brigádmozgalom érté­ (AZ UTOLSÓ MONDAT AZ ÁGYBAN) A kelésekor már akkor is, ha semmi egyéb két gyerek örömét és gondját M. J.-né na­ nem történik. A java persze, még hátravan. ponta megéli. A könnyűipari üzemben dolgo­ Kérdezem én, hová szállít a keresett áruból zó csoportvezető nyugodt, kiegyensúlyozott könnyebben a nagykereskedelmi vállalat? A fiatalasszony benyomását kelti, s mellőzi a szimpla üzletfeleknek, vagy a „testvérbrigád” huszonévesek oly gyakori panaszait. áruházának? Nekünk, persze, hogy nekünk, — A férjemmel csak önmagunkra számít­ elvégre ott szava van a velünk együttműkö­ hatunk, távol élnek a gyerekek nagyszülei. dő brigádnak, akárcsak a miénknek itthon, Ezt azért mondom, mert segítséget tőlük az áruházban. Bejáródott már a verkli, elég * * * �egyetlen telefon is. Jön Pestről a drót, hogy milyen kínálat várható, milyen új cikket dobnak piacra, mi pedig meg is kapjuk igény szerint. É. K.-né kereskedő, ráadásul a jobbik faj­ tából való, azt is eladja a vevőnek, amit az éppen nem is szándékozott vásárolni. E kap­ csolat révén meg egyébként is jobban megy a bolt: — A pesti „brigádunknak” is köszönhetően jelentősen növekedett az osztály forgalma. Mutatósabb adatok kerülnek a brigádnapló­ ba, s ez újabb pontokat szerez a verseny­ mozgalom értékelésekor. Az osztályvezető és egyben brigádvezető látható elégedettséggel felnevet: — De még nincs vége, megszerveztük mi ezt alaposan! A kulturális feladatok teljesí­ tése ugyancsak a hármas követelményhez tartozik, igaz, mi tényleg nem azért „szere­ tünk” színházba menni, hogy a jegyet fel­ mutathassuk. Ha így lenne, akkor a jegyet meg is vásárolhatnánk a közönségszervezők­ nél, elvégre, ha „pontot szerző” színházjegy kell, akkor mindegy, hogy mi megy a szín­ padon. Mi azonban szeretünk jó előadásra járni. Telefon Pestre, a nagykereskedelmi vállalat testvérbrigádjához, ők könnyebben megszerzik, aztán értesítenek, hogy mikor van az előadás, mikor utazzunk. A jegyet azért beragasztjuk a brigádnaplóba, elvégre kell az értékeléshez. De nem ez a lényeg... Ügy tűnik, valóban nem. * (KI ÉR RÁ ARRA?) Bizonyos vagyok ben­ ne, hogy a szervezés ürügyén hallok egy-két példát D. I.-től is. A termelőszövetkezetben dolgozó fiatalember családos, együtt élnek a szülőkkel — jó lehetőség ez az életmódszer­ vezés bemutatására. Az ifjú szakember siet­ ve beleharap az összetett szó utolsó tagjába: — A szervezés . .. Mondhatom, gyönyörű példákat sorolhatok! Itt van mindjárt az első . . . Ősszel kezdenénk a vetést, amikor kiderül, le van robbanva néhány vetőgép. Ez még hagyján, elvégre előfordul az ilyes­ mi, de kiderült, tavalyi hibák! Akkor is emi­ att kínlódtunk, közben meg senkinek nem jutott eszébe, hogy a vetés megkezdése előtt rendbe kellene tenni a gépeket. Szépen is néztünk ki! Elment két nap, három nap, egy hét, lassan-lassan rendbehozták a gépeket. De a késedelemnek az lett a vége, hogy mi­ re a tavalyi hibákat kijavították, akkorra meg leszakadt egy darab ég, olyan eső esett. Mondjam tovább? — Gondoltam, most nem a tsz-ről beszél­ getünk. _ ? ? ? — Ügy értem, a szervezés . . . otthon . . . — Ne nevettess, ki ér rá azzal foglalkozni? Elég megbolondulni itt a tsz-ben is . . Az embernek az esze megáll, olyan hajmeresz­ tő dolgok történnek. Bütyköljük a múltkor az egyik traktort, de be kellett látni, hogy ha megszakad az ember, akkor sem lehet használhatóvá pofozni az egyik alkatrészt. Nem megy, emberek? — kérdezi végül a fő­ nök. Nagy nehezen elhiszi, hogy azon már az isten sem segít, aztán meg szó nélkül ott­ hagyja a szerelőket. Beül a kocsiba, elutazik P.-be alkatrészért, anélkül, hogy bárkinek egy szót is szólna. Szépen vagyunk, mondha­ tom! Ha megmondja, hogy hová készül, ak­ kor magával hozhatta volna a többi szüksé­ ges dolgot is. De ő nem szól, indulhat is utá­ na egy fél óra múlva egy másik kocsi. Mit gondolsz, nem kellene ezt kiszámolni benzin­ be? Meg kell hagyni, imponáló hévvel beszél D. I. Kibuggyan belőle a jót akaró mérge, s akárhogy is fordítom a szót, folytatja to­ vább: „A szántásnál meg ... A műtrágya­ tárolás, ne is kérdezd, hogy ezek a süke­ tek . . Lassan végigzongorázzuk valamennyi ága­ zatot, kisebb-nagyobb mulasztások, szervezést bukfencek mindenütt előfordulnak. Egy idő után aztán nem is erőltetem D. J.-t, az ere­ deti kérdésre valószínűleg úgysem kapok vá­ laszt. A hevülékeny ifjú ember példája azon­ ban jól szemlélteti, hogy a közfelfogás sze­ rint szervezni ott kell, ahol termelés van. Az üzemben, a gyárban, a szövetkezetben. Mintha csak ott volna fontos a „hatékony­ ság”, s az életmódot nem is tehetné a szerve­ zés mássá. Mondjuk: teljesebb értékűbbé, tartalmasabbá. * (BUKÁSAIM) Ha csupán D. I.-vel nem tudok zöldágra vergődni — az még csak hagyján. Bukásaim azonban sokkal számo­ sabbak. A háztartást vezető asszony mindent úgy csinál, ahogy azt hosszú évek alatt megszok­ ta, még a moslékosvödröt is ugyanazon a helyen tartja. Este pedig kétségbeesetten sopánkodik: „Csak megfőztem és elláttam a jószágot, de már vége a napnak. Semmi lát­ szata . . A fiatal agrármérnöknek gépkocsija van, otthon „az asszony az úr, ő tudja, hogy mit kell csinálni”; a hét vége meg a szabad szombat — „ahogy alakul”. S így tovább. A kevés számú, fantáziára és előrelátásra valló példát nem számítva, idő­ sebb és fiatalabb, segédmunkás és értelmisé­ gi él otthon úgy, ahogy „megszokta”, „elles­ te”, „ahogy apám csinálta”. * (MIÉRT?) „Megmondom én neked, hogy miért. A munkahelyen tervteljesítés van, azzal nem lehet kukoricázni, vért izzadva is szükség van a leleményre. A munkát szá­ mon kérik, s ha a hiányzó feltételeket nem pótolja a szervezőkészség, akkor lassan ha­ lad az ipse. Manapság egyre inkább ez járja, mellesleg, nagyon helyesen. Otthon meg? Ha elcseszek, valamit — teszem azt, elszúrtam az időt és a család nem indulhat el a nóta­ estre —, legföljebb bőg egy sort az asszony. És akkor mi van?” Igaz. A könnyek úgy is felszáradnak — előbb, vagy utóbb. Kelemen Gábor �Kockázat és konfliktushelyzet „Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa” (J. A.) Az életét tudatosan élő és formáló egyén számára is elkerülhetetlenül gondot jelent a környezet bonyolult, félig vagy még annyira sem értett helyzeteiben megjelenő konfliktusok átlátása, a jelenségek mögött meghúzódó összefüggések megértése. A m ért és hogyan kérdései éppúgy felme­ rülnek a nap mint nap kísértő veszélyek­ kel szemben, mint a véletlen, előre ki nem számítható eseményekkel. Miért éppen én kerültem konfliktushelyzetbe, miért kell nekem kockáztatnom, s miként kerülhe­ tem el a legkisebb erőfeszítéssel a veszé­ lyeket? — fogalmazódik meg az egyen­ súlyra törekvő egyénben a kérdés. S ez annál is inkább indokolt, mert a konflik­ tus nélküli élet a nehézségeket elfedő tet­ szetős „színfalak” mögé kerül. A látszat törvényei pedig egyszeriben mozgásba in­ dulnak: a magabiztos és minden oldalról körülbástyázott lét — Max Weber-i kife­ jezéssel — ideáltipikussá válik. Nem sza­ bad persze, arról sem megfeledkeznünk, hogy az élettevékenységek folyamatossá­ gát megteremtő egyensúlyérzés mindennél erősebben hat; az egyén, vállalva akár a kívülrekedés kockázatát is, inkább épít maga köré „öntörvényű” és hamis világot, semmint a konfliktusok végigvitelére vál­ lalkozna. Vagyis, kezdetét veszi az én vi­ lágom és a másik világ közti ellentét felerősödése, ezzel teremtve átláthatatlanul számos konfliktushelyzetet. Éppígy nem nehéz azt sem felismerni: minél inkább elkerülhetővé akarja tenni az egyén a mindig megújuló konfliktus­ helyzeteket, annál inkább belesodorja ma­ gát azokba a csapdákba, melyeket a konf­ liktusok kivédésére állított fel. Nem akar­ ja észrevenni mások csalásait, vállalja akar a „szürke egér szerepét” is, csakhogy megszabaduljon a mások előtt való számotadás felelősségétől. Kiszorítottnak, vagy a maga számára alárendelt jelentő­ ségűnek véli azokat a veszélyeket, me­ lyek óhatatlanul behálózzák és alattomo­ san körbefogják életét. A látszólag aktív társadalmi magatartás „veszélyét” is az­ ért vállalja, mert ezzel önmaga számára védőfalakat lát megteremthetőnek. Ezt fejezi ki a védekezés ama közkedvelt for­ mulája is, hogy „szerezz minél több bará­ tot, akik megvédhetnek”. A konfliktusok kikerülésének képzete így olyan magatar­ tásszabályozó tulajdonsággá válik, mely szükségszerűen háttérbe szorítja, vagy másodlagossá fokozza le a konfliktusok végigharcolásának valamennyi lehetőségét és formáját. Persze, a védekezés mégoly rafinált módjainak kiépítése sem szünteti meg teljesen a veszélyérzést, hiszen a lát­ szólagos biztonság- és egyensúlyérzés ki­ alakulása csupán a valóságos veszélyek időleges elodázását jelenti. Kétségkívül a pillanatnyi elodázás és késleltetés kiváltképpen alkalmas arra, hogy az egyén a konfliktusok feloldásá­ ra használható erőit más formában ka­ matoztassa (például a még nagyobb kom­ fort megteremtésére). Az imént elemzett képzet azonban — illuzorikus jellege kö­ vetkeztében — újabb és újabb csapdák életrehívásában működik közre. Mint ahogy Hankiss Elemér „A társadalmi csapdák” című könyvében rámutatott: a „felülről” várt döntések az egyén nullkockázatát váltják ki. Az individuális öniga­ zolás ezért gyakran a hamis, váltig hang­ súlyozott felelősségkikerülés egyik mó­ dozatává válik. A konfliktusokat elhárító társadalmi „szabályozás” kétségtelenül bizonyos komfortot jelent az egyén szá­ mára; ha másként nem, hát úgy, hogy felmenti az okkeresés és önálló döntésfor­ málás kényszere alól. Sőt, sokszor egyene­ sen eltiltja attól. Mivel az egyén mindig kész kívülmaradására minden indoklást feleslegessé tevő magyarázatot adni, a függőség — mely megszüntethetetlen -még inkább nyilvánvalóvá válik. A látszat törvényei szerint való élet azonban semmiképp sem szüntetheti meg a „kiszolgáltatottság” érzését, jóllehet en­ nek felszámolására indult be az egész vé­ dekező mechanizmus. A konfliktusokkal való szembekerülés elodázásával még szük­ ségszerűen fennmaradnak az életben ké­ sőbb fellépő veszélyhelyzetek; s ezek egy­ szersmind még inkább kiszolgáltatottá és sebezhetőbbé teszik az egyént. A konfliktushelyzetek külső felszámolását az egyén többnyire már a családban megszokja: a nehézségek előli örökös menekülést a szülői beavatkozás teremti meg leginkább. Az „életbe kikerülve” pedig jószerével mindenki a felelősségvállalás kényszere elől menekül, melynek bizonyára oka az is, hogy a döntések meghozatala mindig felülről jött instrukciók szerint történik. Éppen ezért senki sem akarja vállalni sem a tévedés kockázatát, sem a felelősségre vonás veszélyét. Ez a megnyugtató, fe­ szültségeket oldó, a nehézségeket eleve „elrendező” és a saját csapdákat kiépítő magatartás összefonódása okozza a leg­ több katasztrófahelyzetet. Noha az át nem élt konfliktushelyzetek a teljes öszszeomlásnak pusztán egyik okaként sze­ repelhetnek, általánossá válásuk — társa­ dalmilag — mégis igen veszélyesnek bi­ zonyul. S mivel az egyensúlyra — avagy a József Attila-i „boldogságra” — törek­ vő egyén élete szakadatlanul a félelem és remény kettősségében telik el, ezért értel­ mi és érzelmi labilitása mindig magában rejti — a remény és bizalom mellett — a kételkedés és menekülésvágy mozzanata­ it. Sőt, maga a menekülésvágy is egy­ könnyen átcsaphat megmagyarázhatatlan lázadásba. A konfliktushelyzetek és a kockázat elől „elzárkózó” egyének ugyan­ is vagy maguknak állítanak fel különbö­ ző, konfrontációra alkalmat adó helyzeteket — nemritkán abban az illúzióban élve, hogy ezzel máris „megmutatták magukat” , vagy a többi ember számára készítenek csapdákat. De ez a kockázatvállalás és „konfliktus­ feloldás” csak látszólagos: utaltunk már rá, hogy az öntörvényű látszatvilág pusz­ tán az egyén szűkös életére vonatkoztatva érvényes. A konfliktusok feloldásának eme formája persze nagyon jól megfelel a partikuláris életvitelre egyébként is jel­ lemző felfogásnak: annak, hogy az egyén — a konfliktus nélküli élet illúziójában élve — hajlamos életét kizárólagosan sa­ ját szűkös aspirációi szerint értékelni. E felfogás számára nagyon kézenfekvő pél­ dául, hogy amikor hirdetőjét valamilyen megpróbáltatás éri, akkor ezt, vagy a kül­ ső okok fatális hatásának tulajdonítja, vagy önmaga nem eléggé körültekintő fel­ készültségének. Azoknál az egyéneknél pedig, akik nincsenek, vagy legalábbis ke­ véssé vannak konfliktusoknak kitéve, a kockázatvállalás hiánya fokozatosan a se­ bezhetőség növekedését váltja ki. Ebből sem lehet persze arra következtetni, hogy szándékosan és mindig a konfliktusokat kell keresni, hiszen maga a konfliktus is lehet társadalmilag és egyénileg értékes és kevésbé értékes, hanem csupán a kvázi-elzárkózás és illuzorikus menekülés megszüntetésére kell törekedni. Mint aho­ gyan már említettük, a nem valóságos megoldások olyan attitűdöt alakíthatnak ki, amely lehetetlenné teszi a veszélyek pontos felmérését. Másképpen kifejezve; nem a konfliktusok kikerülésének lehető­ ségeit kell szaporítani, hanem — a koc­ kázat reális értékét felmérve — az illúzi­ óktól megszabadult egyéni szembenállást kell kifejleszteni. Az értelmes emberi lét­ forma korántsem a konfliktusok kikerü­ lésében, vagy éppenséggel elodázásában válik ugyanis valóságossá, hanem a konf­ liktushelyzetek társadalmilag és individu­ ális szempontból optimális megoldásában. Ehhez pedig a rilkei értelmű létformálás („ . . .változtasd meg életed!”) szakadat­ lan folyamatára van szükség. Kerékgyártó T. István �„Cigány mindig lesz" BESZÉLGETÉS EGY FILMRŐL Kunmadaras, 1980. március. A községi mo­ ziban a Balázs József kisregényéből készült új magyar filmet vetítik, a Koportost. A ve­ títés után beszélgetés lesz Gyarmathy Lívia rendezővel és Rostás Mihály nagyecsedi ci­ gányemberrel, a film főszereplőjével. A szer­ vezés első része jól sikerült, minden jegyet eladtak. Igaz, jó néhányat „csak a brigádok­ ra lehetett rásózni”, így aztán a mozivezető izgul, jönnek-e majd az emberek. A konkurrencia is igen nagy: a vendéglőben magyarnótaest, a tévében Kék fény. Végül is várakozáson felüli létszámban összejövünk. Háromnegyedház előtt kezdődik a vetítés. Az első 8 10 sorban csak cigányok ülnek, hátul a „magyarok”. Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszélgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigány­ film ’ fog szerepelni, holott hitem szerint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el, a film értékeiről, esetle­ ges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyon­ idézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi béklyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolkodásunk vég­ letes különbségeiről. Hogy egy ankéton miről beszélnek az em­ berek, az nemcsak a művet jellemzi, de a kort és a közeget is, ahol mindez elhangzik. 1980. telén egy kis faluban a következőkről volt szó: I. VITÁRA VÁRVA (A majdani vitára várva, magnetofonnal felvértezve, kényelmesen elterpeszkedek a széken, és nézem a filmet. És elmulasztom a lényeget. Mikrofonnal a kézben most kellene a cigányok közé mennem. Mert ők viszont nem várnak a vitára. Nem fontolgatnak, ha­ nem azonnal reagálnak. Nem várják ki a be­ szélgetést, hogy majd, egyszer-háromszor is meggondolva — elmondhassák véleményüket. A képpel élő kapcsolatban, állandó és aktív részvétellel végigfecsegik-röhögik-kiabálják a vetítést. A filmben elhangzó mondatokra, kérdésekre, ütésekre a vászonhoz tapasztott idegszálaikon azonnal érkezik a válasz. Ezek­ ről maradok le, amikor utólagos okos nyilat­ kozatokra várok. Lemaradok az „illetlen sza­ vakról”, amik a halott asszony mosdatását kísérik. A kétségbeesett és reménytelen kí­ sérletről, amivel a főhőst figyelmeztetik: — Vigyázz csávó, viszik a pénzed! A kaján és olcsó szellemeskedés nyilairól, melyek a fo­ lyóba lépő meztelen cigányt célozzák. A bántó durva röhögésről, amivel a vesszőért vergődő és elbukó cigány Sziszifuszi kínoz­ zák. És a mozi ártatlan sötétjéből is félelme­ tesen hangzó fenyegetésről, ami a Balog Mi­ hályt sárba taposó Bogdánnak szól: — A kurva anyádat! Találkozunk még haver! Ezekre emlékszem. Sok más megjegyzéssel együtt a vetítés közben hangzottak el, mi­ közben én a filmet néztem és a vitára vár­ tam). II. A VITA Vége a vetítésnek. Senki nem mozdul, lát­ ni akarják a vendégeket. Amint Rostás Mi­ hály belép, a cigányok felugrálnak, tapsol­ nak és Mihály köré gyűlnek. Egymás szavá­ ba vágva kiabálnak. A rendező vet véget a zűrzavarnak. Gyarmathy Lívia: — Azt javaslom, akit érdekel egy beszélgetés, az maradjon itt. Ül­ jenek le és adjuk meg a tiszteletet egymás­ nak azzal, hogy végighallgatjuk a másikat! A cigányok többsége nagy üvöltéssel viszszamegy a helyére. Kb. ötvenen lehetnek. Ülnek, mégis állandó az alapzaj. Sustorgás, kuncogás, széknyikorgás . . A magyarokban is megvan a hajlandóság. Tétovázva téblábolnak. De, amikor látják, mennyi cigány marad, győz a félsz és büszkeség. Hazamen­ nek. Néhányan azért így is előreszivárognak és közénk ülnek. „Öshagyományok” Fiatal cigányasszonyka kezdi: — Nekem tetszett a film, valóság volt. Lényegibe ér­ tettem is, egy ember sorsárul szólt, aki itt áll előttünk. Bemutatta, hogy úgy él, ahogy mi élünk. Szeretném elolvasni a könyvet is. Rostás Mihály: — Hát persze, hogy úgy élek. Munkásember vagyok, építőipari dol­ gozó. Láttátok a filmben, meghalt a felesé­ gem, haza kell mennem. De nem tudtam eleget tenni, hogy olyan temetést csináljak, amilyet a szívem diktál. Mert én azt szeret­ tem vóna, hogy talán híre menjen a világ­ ban. De elfogyott a pénzem, meg, ahogy lát­ tátok, el is loptak belőle (röhögés). Szeret­ tem vóna, de nem vót hozzá módom. Nagybajúszú öreg cigány: — Na jó, szakikám, nincs semmije, de a pénzt meg a fele­ sége kezibe tette! R. M.: — Nézze, átaljába, hogy cigányosan fejezzem ki magam, átaljába, ha önöknél meghal valaki, nem tesznek neki kiváltó pénzt? — Nem. R. M.: — Hát Szabolcs-Szatmár megyébe van ilyen őshagyomány. Halottal mindig tesznek kiváltópénzt. Mer azért ki kell, hogy váltsa magát! Többen közbeszólnak: — Ilyet én még nem is hallottam! — Nálunk máshogy van. — Mifelénk csak a megszokott tárgyait szokták mellétenni az ágyba. Újra az öreg: — De lássa, nálunk nincs az se, hogy lemossák a nőt. Meztelen! Meg. hogy mán rögtön táncolnak-danolnak . . . A fiatalasszony kisegíti: — Keresztapám. Seres Miklós, azt mondja, itt nem szokás az, hogy lemossák a halottat. Meg, hogy táncol­ nak a virrasztalás közben. R. M.: — Nálunk ez így van. Tessék eljön­ ni Szabolcs-Szatmárba, ott ősi hagyomány ez. Akkor sírnak, amikor megszület egy cigány­ gyerek. Mert nem tudja, hogy mire nő és mi­ re fog a sorsa menni. Akkor örülnek, amikor meghal, hogyhát valóban jól járt, és nem szenved tovább. Így aztán átaljába olyan ha­ lott nincs, hogy meg ne mossák. Aki meghal becsületesen, annak csak lemossák legalább az arcát. Nálatok ez nincs meg? Úgy viszi­ tek el, ahogy meghalt? Meztelen? A cigányok élénken tiltakoznak, sokan köz­ bekiabálnak: — Dehogy meztelen! — Hát ru­ hába ! — Oszt mibe halt meg a felesége? R. M.: — Ugyan mibe? A ruhájába! (Ne­ vetés, mindenki egyszerre beszél). — De jól mondja! — Jaj, de hülyéket kérdeztek! — Node idehallgasson, ez is egy gazember­ ség vót ám. Valakit így megverni . . . (Zűrzavar, csak hangfoszlányokat lehet ki­ venni. Felszabadultan, jókedvűen veszeked­ nek, viccelődnek, bár a mondatok mögött hi­ tetlenkedő gyanakvás is bújkál. Valami „kö­ zülünk való ez még egyáltalán?”). Újra Mihály büszke-boldog hangja feszül a hangzavar fölé: — Na, most mondjátok meg. szeretnétek másik filmben is látni? — Én még ezt is megnézném még egyszer! Gyarmathy Lívia veszi át a szót: — Én pontosan tudom, hogy néhány jelenet — pél­ dául, amikor Mihály meztelenre vetkőzik és átússza a folyót — magukban felháborodást kelt. Ennek ellenére vállalom ezt. és nagy hibának tartom, hogy az emberek kiszúrnak egy filmből két-három olyan dolgot, amihez nem szoktak hozzá, és így ítélkeznek. Ma­ gyarország különböző területein, Dél-Dunántúlon, Szabolcs-Szatmárban, Biharban, min­ denütt más-más a szokás. A filmben a ci­ gányok saját kultúrájukat, saját templomu­ kat, saját liturgiájukat jelenítik meg. Ügy látszik, ezt itt nem ismerik. Ha az itteni szo­ kásokat mutattuk volna meg, a szabolcsi ci­ gány kérdezhetné, miért éppen ezt? A templom említése nagy meghökkenést kelt, izgatja mindenki fantáziáját, valaki meg is kérdezi: — Miféle templomról beszél? R. M.: — Kérem, átaljába Szabolcs-Szat­ márba van egy olyan község, Nyírhodász, ahol nekünk, cigányoknak saját templomunk, sa­ ját papunk van. Hallottátok ti ezt? Van még Magyarországon olyan község, ahol cigány­ templom van? Na, most mondjátok meg. Gy. L.: — Az épületet is maguk a cigá­ nyok építették! R. M.: — Nekem is 500 — ötszáz! — fo­ rintomba vót . . . Mondjuk 250-et adtam ab­ ba az időbe, amikor szedték a pénzt, de má­ ma az kitesz 500-at. A nyírhodászi cigány­ templomnak híre van, nagyon távol, még külföldeken is! — Cigány-e a papjuk, akiről itt szó esett? R. M.: — Kérem, az egy magyar pap. — És milyen vallást prédikál? R. M.: — Görög katolikust. De úgy beszél cigányul, mint én. Úgy énekel, mint én. Olyan 25 éve, hogy ez a pap a cigányságé. Van kántor is, az cigány. — De akkor miért külföldi színész játszot­ ta a filmben? Gy. L.: — Jogos a kérdés, de ez egy já­ tékfilm, nem dokumentumfilm. Ha észrevet­ ték, hivatásos színészek is játszottak . . . — A Bencze Ferenc. Gy. L.: — Tehát felesleges számon kérni a hodászi papot, mert valószínű, hogy ez a szí­ nész jobban el tudta játszani. — Élethű volt a játéka, az igaz. Meg lehe­ tünk vele elégedve. Pénz, pénz, pénz Témát váltunk. Egy régóta feszengő, 35 év körüli férfi — nem cigány — rászánja magát és átveszi a szót. És ezzel messze ke­ rül a remény, hogy ma este még a Műről, a Filmről is szó lehet. De figyeljünk, fontos dologról van szó: a pénzről. — Ez a film bemutatta azt a küzdelmet, hogyan akar ez az ember eleget tenni az ígéretének. Kezdődik a város forgalmával, ó ott dolgozik és kapja a hírt ugye, hogy meg­ halt a felesége. És, ahogy utazik haza, őben­ ne leperegnek azok a képsorok a múltról. Megérkezik, eleget kíván tenni a temetésnek. De elfogy a pénze. Azt mondta ugye, hogy 3500—4000 forintot keres és én úgy láttam, gyereke nincs. Bekövetkezett a haláleset és neki nem volt egy fillérje sem. Hát hogy képzelte ő ezt? Előtakarékosság nélkül ho­ gyan akart megküzdeni az élet folyamán felmerülő nehézségekkel? Csak a mának él és nem gondol a holnapra! Önöknek mi a véleményük erről az életformáról, ami egyre inkább elharapódzik? Szükséges-e takarékos­ kodni, hogy valamit elérjünk? (A cigányok kezdenek unatkozni. Beszélgetnek, felállnak, járkálnak, nevetgélnek). És még valamit. Ügy kellett volna ezt a filmet rendezni, hogy ne csak az ő küzdel­ mét mutassák egy óra hosszán keresztül. Va­ lami látványosabbat kellett volna. Egy na­ gyobb teret, közösséget, esetleg a munkahe­ lyét, az ottani megbecsülést. Talán akkor jobban kifejezte volna, hogy akarunk rajta segíteni, nem zárkózunk el . . . Gy. L.: — Hát jó. Belemegyek ebbe az utcába, bár ez az anyagiakra vonatkozó kér­ dés nem érinti a film lényegét. Ez az ember keres 3500 forintot. Ebből nem lehet olyan ragyogóan megélni, másrészt láthatta, hogy azt a kevés pénzét is ellopták. Egyébként is: takarékosság, vagy nem takarékosság? En­ nek semmi köze a filmhez. Képes dühös in­ dulatokat kiváltani, vagy nem, tetszik, vagy nem tetszik, ez érdekel. De megvan-e a ru­ hája, rendesen áll-e rajta a kalap ... ez nem érdekel. �A MAFILM jelenlevő propagandistája, Fe­ kete Ibolya sem hagyja szó nélkül: — Hadd kérdezzek már valamit! Ebből a pénzből ma Magyarországon mit lehet félretenni akkor, ha valaki Pesten, dolgozik, ott el kell magát tartania, haza kell utaznia, a feleségét segí­ teni kell, továbbá szüksége van ruhára stb... Gy. L.: — Talán bántó, de csak megkérde­ zem: esetleg valamilyen hozzátartozója meg­ hal. Van otthon pénz a sublóban a temeté­ si költségre? — Nézze, én fizikai dolgozó vagyok, 18 éve szakmunkás, 18 forintos órabérrel. Ha csak a mának élnék, mindent csak a hasamra és a ruhámra költenék, mit gondol, mit érnék meg el? Valahonnat valamennyit mindig kell szűkölnöm, hogy el tudjam érni a célo­ mat. Én is eltemettem két szülőmet és negyedmagamat tartom. 6000 forintot keresek. És építettem lakást, pedig nem kaptam örök­ séget, nekem nincsenek pénzes hozzátartozó­ im, akik doppingoltak volna. Mert, ha én is csak élhetnék és mehetnék! De mindent megvontam magamtól! Nem mentem minden évben üdülni, hanem elmentem tíz évben egyszer. A cigányok türelme fogytán. Egyre többen kiabálnak be, egymással üvöltöznek, mász­ kálnak, nem mennek el, tetszik nekik a helyzet, de a többség már nem tud figyelni. Három, ünnepi díszbe vágott jegyszedő néni köröz köztük és csitítgatja őket Fekete Ibolya: — Nem értem magát. Miért nem hiszi el, hogy ez a cigányember ugyan­ olyan kínkeservvel szedte azt a kis pénzt, mint maga? — Elhiszem én. De a film csak azt mutat­ ta nekem, itt egy órán keresztül, hogy ez az ember be akarja váltani az ígéretét. Ezért megtesz mindent. Tisztelem és becsülöm érte. De miért nincs neki is olyan elgondolása, hogy a céljai eléréséhez félre kell tenni egy kis pénzt? Mindenki elveszíti a türelmét. Hárman egymás szavába vágva vitatkoznak, a cigá­ nyok vigyorogva hallgatják, élvezik a „mű­ sort”. Gy. L.: — Zárjuk ezt le, végül is a film szempontjából lényegtelen kérdésről van szó! Milyen ember Balog Mihály? A filmbeli Balog Mihály erkölcsi győzel­ me, emberi nagysága nem nyugtatja meg a cigányokat. Vagy nem is veszik észre. Kéz­ zelfogható felemelkedésre diadalmas, látvá­ nyos győzelemre áhítoznak. Talán a semmi­ ből összetákolt büszkeségüket sérti társuk sárbataposása. Mindenesetre a váratlanul be­ állt csendet a háborgó önérzet kérdése töri meg. — Miért egy ilyen szerencsétlenről csinál­ nak filmet? Gy. L.: — Nem az volt a célunk, hogy be­ mutassuk, lám, így élnek a cigányok. Nem akármilyen jellemű és akaratú cigányembert látnak itt, akinek a célja a teljes erejét, em­ berségét, hitét kívánja. Neki mindent jelent a papnak adott szó, a vessző megszedése. Persze, van a cigányoknak egy olyan rétege, amelyik már jobban él, mint a film sze­ replői. De nem ez a jellemző. Ezért nem le­ het elvárni, hogy a milliomos cigánygrófok és -bárók jólétét ábrázoljuk. Nekem, filmren­ dezőnek nem az a feladatom, hogy a Hilton cigánybálján terpeszkedő emberekről csinál­ jak filmet, hanem azokról, akik valahol úton vannak, mert már elhagyták a putrit, de még nem érkeztek meg sehová. És még valamit megpróbált ez a film. Hogy van egy ember, aki hittel tud küzdeni. És a küzdő embert tisztelnünk kell. Ezért nem értettem egyet azzal, hogy nem ezekről a cigányokról kell filmet csinálni. Ha nem róluk beszélnénk, akkor hazudnék. A cigányok tehát túl szerencsétlennek ta­ lálták Balog Mihályt. De a hátsó sorokból megszólal a másik véglet. Egy magyar, aki túl jónak találja Balog Mihályt: — A film nagyon hitelesen ábrázolta en­ nek a cigánynak a sorsát. De milyen cigá­ nyét? Kiválasztott a sok közül egyet, aki megpróbál beilleszkedni. (— Na mi me­ gyünk! — ezzel néhány cigány elindult ki­ felé. Elegük volt a szócséplésből). A cigá­ nyoknak a legjobb tulajdonságait mutatták be, a magyaroknak pedig a legalja szerepelt. Valahol lyukat találok a filmben, hiányosnak tartom. Csak egy részletet mutat az életből, nem az egész társadalmat. Gy. L.: — Tehát azt kifogásolja, hogy olyan embert választottunk, aki elüt a töb­ biektől. Céltudatosabb, harcosabb. Ugyanak­ kor olyan magyarokat látott, akik sunyik, lopnak, faji előítélettel rendelkeznek, mint például a nő a kocsmában, a fogatos ... De hogyan viselkedik az erdőőr? Kiderül, hogy ugyanolyan szerencsétlen, mint Balog Mi­ hály. Vagy ott van a pap, aki szándékom szerint szintén emberséges. Viszont a Bogdán cigányt nem ábrázoltam olyannak, aki úton van, aki valahová tart. Ő még nagyon ott­ hon van a putriban, odakötik a szokásai, a gondolkodása. Kulisszatitkok Békésebb témára térünk. Az egyik jegysze­ dő néni kezdi egy „bennfentes” kérdéssel, majd erre mások is bátorságot kapnak: — Láttuk, milyen őszintén siratja Mihály a feleségét. Hogy tudta ezt megcsinálni? Rendezői uta­ sítás, vagy őszinte indulat indította el a könyeit? R. M.: — Őszinte indulat. Átériztem, hogy a feleségem meghalt. Mintha a saját felesé­ gem lett volna. Istenem, lehet, hogy holnap ő kerül sorra. Merthogy valóban egy beteges asszony. — Hányszor próbálták ezt a sírást? Hány­ szor mászta meg a partot a vesszőkért? R. M.: — A megmászás kétszer volt. A sí­ rás . . . hát az egyszer! — A rendezőtől kérdezem, hogyan talált rá Mihályra? Gy. L.: — Nagyon-nagyon sokat kerestük. Mihálynak volt egy komoly vetélytársa, aki ugyanilyen tehetséges volt. De nem hittem, hogy az ember ezeket a fizikai megpróbálta­ tásokat kibírja. Áprilisban átúszni a Szamost, nem akármilyen teljesítmény. — Én kevésnek találtam ezt a címet. Koportos. Láttam egy állomást, amire ez volt írva, de semmi egyéb. Más címet adtam vol­ na. — Gy. L.: — Én is azt hiszem, hogy ez egy rossz filmcím. De mindenképpen tiszte­ letben akartuk tartani Balázs József azonos című regényét. Ezért vállaltam, noha a film­ ben a magyarázat nem is történik meg, il­ letve nem jól oldottuk meg. A kisregényben — azt hiszem — húsz oldalt szánt az író. A koporsót idézi ez a szó és tulajdonképpen egy állomás neve, ahol már nem állnak meg a vonatok. Másfél órája ülünk itt, kezdenek elszállin­ gózni az emberek. Így aztán udvarias köszö­ nő szavak kíséretében véget vetnek a be­ szélgetés hivatalos részének. Hangzavar, székcsattogás, lassan ürül a terem. A cigá­ nyok újra felélénkülnek. Mihály körül cso­ portosulnak, újra a kezdeti kép, a kezét ráz­ zák, vállát vergetik, szinte agyonsimogatják a tekintetükkel. Egyesek még vissza-visszaszólnak az ajtóból: — Nekünk, mint cigányoknak, tetszett. — Én már soha többet nem jövök moziba! Soha többet! — Hülye cigány, de hiszen ezt neked csi­ nálták! — Köszönjük szépen a filmet. — Sokáig élj, komám, Mihály! III. A VITA FOLYTATÁSA A vita folytatódik. A hivatalos zárás elle­ nére néhányan kitartanak. Mozisok, szerve­ zők, ittragadt nézők, köztük a „takarékos” is. A középpontban újra a pénz és az életmód: — Ha én úgy élnék, ahogy maguk filme­ sek, ha annyit dolgoznék, úgy szórakoznék, mint maguk, akkor megnézhetném magam. F. I.: — Tudja maga, mi az, hogy meg kell vennem mindent, a húst, a zöldséget... Közlekednem kell . . . — Hagyjuk ezt. Én arra akartam kilyu­ kadni az imént, hogy ezt a cigánykérdést so­ kan, sokféleképpen látjuk. Itt Madarason sok cigány van. De például az én üzememben tisztelet, megbecsülést élvez az, aki beil­ leszkedik. F. I.: — Láthatta, ez az ember tisztessé­ ges, becsületes. És még neki is milyen iszo­ nyú nehéz a beilleszkedés. Ezen azért csak el kell gondolkodni! — A községben el is gondolkodtak. Van 35—40 család, a többségük lakást kapott és beköltözött. Nézze meg három év múlva, mi lett a lakásból! F. I.: — De azzal még nem oldottunk meg mindent, hogy lakást adunk. Ha hajlandó dolgozni . . . — Látja, ezt hiányoltam ebben a filmben. Nem mutatták meg, hogy nem akarnak dol­ gozni. Gy. L.: — Az én véleményem szerint két dolog az, amivel változást lehetne elérni: a cigányok is dolgozzanak és tanuljanak. Egy másik férfi is bekapcsolódik: — Ké­ rem, nekem van egy meglátásom. Lehet, hogy nem jó, de elmondom. A községben harminc évvel ezelőtt a lakosság 7 százaléka volt cigány, ma már megközelíti a harminc százalékot. 18 éves korukban már van két gyerekük, 21 évesen négy. �F. I.: — Azok a magyarok, akik ezen az életszínvonalon élnek, ugyanilyenek. Nem hiszem. Normális felfogású ember nem lehet ilyen. Na, most képzelje el, hogy 12 gyerekkel mikor tud ő kiemelkedni? Ki tud egyáltalán emelkedni ebből a sorsból? Nem. Míg ezen nem változtatnak addig min­ den hiába. Azt kellene elérni, hogy ne le­ gyen három gyerek se. F. I.: — Ezt szabályokkal megoldani lehe­ tetlen. Volt már rá példa a történelemben Embertelenség! — Hát, embertelen, az biztos, de ak­ kor hogy legyen? (Elindul, de még vissza­ szól.) Amúgy nagyon pártolja a cigányokat! egyet mondok magának: csak egy szomszédja lenne cigány, majd pártolná tovább őket! (Nevetés. Ezzel a „jókívánsággal” búcsúzik, nem győzték meg egymást). Gy. L.: - Még életemben nem sikerült akkora vihart kavarnom, mint ezzel a film­ mel. Mihály, miért vannak annyira felhábo­ rodva a meztelenségen? R. M.: — Mer átaljában nincsenek ehhez hozzászokva. A mozigépész közbeszól: — A temetésihez nincsenek, de amúgy néznék ezek az ilyen pornófilmeket reggeltől estig! Mihály folytatja: — Nem bírják elképzel­ ni, hogy ez a szokás. De a nagyecsediek is megszólnak, mér vetkeztem le. Gy. L.: — Mit szólt a család? R. M.: Örülnek. Három előadás volt. Egyik az első cigánytránszportnak, másik a második cigánytránszportnak. Mer a magyar cigány az oláh cigánnyal nem megy egy előadásra. Kiabáltak a magyar cigányok, hogy ha-ha-ha, kiabáltak. Utána bejöttek az oláh cigányok, nyugodtan végignézték, oké... De a magyar cigányok, jaj-jajajjaj! Kiabál­ tak! Ezek is itt . . . Dolgoznak ezek egyálta­ lán? Kérem azért errefelé, Szolnok megye, Pest megye, ne tessék haragudni, de ezek ... eh (legyint)... nem értettek semmit. Gy. L,: — A békési ankéton is nagyon ér­ dekes volt. Ott is magyar cigányok voltak, és pillanatokon belül kijelentették, hogy nem vállalják a közösséget az oláh cigányokkal. Azt kérdezték, miért egy oláh cigány játssza a főszerepet. Honnan látták ezt? De például a Lina, aki pedig nagyon képzett, tanult em­ ber, azt mondta: „Gyűlölöm a Bogdánt, mert egy magyar cigány”. Holott a Bogdán is oláh cigány. R. M: — Hát, átaljába ezek haragusznak ránk, pedig mink nem bántjuk őket. Azért mert, mi nem tapasztottunk, nem vetettünk vályogot. Teknőket csináltunk, meg fődeket kapáltunk, szóval üzleti emberek vótunk. Ők meg négykézláb vágták a sarat, a vályogot. Ezért haragusznak. Ez mán így van és míg cigány lesz, így is marad. Gy. L.: — Ránézésre megismerik egymást? R. M.: — Már a szeme elárulja. Gy. L.: — Milyen a magyar cigány sze­ me? R. M.: — Olyan mord, mord a szeme. (Ne­ vetés). Gy. L.: — Hát az ellenfele, a Bogdán? Az is oláh cigány. R. M.: — Hát . . . (nehezen akarja elfo­ gadni) ... olyan ... keresztezett. Tessék el­ hinni, hogy az keresztezett vót. Nem eredeti. Nem tőrül vágott tőke vót. Még cigányul se tudott igazán. Mert nálunk kérem, őshagyomány a nyelv. Az én Jolán lányom is alig tud magyarul. Most elsős, mondta is a ta­ nárnő. illetve a tisztelendő úrnak a felesége: „Rostás, foglalkozzon a gyerekkel!” Én. csak kéthetenkint vagyok otthon, de ráparancsol­ tam az anyjára . . . Gy. L.: — Megállt ez a nyelv, Mihály, nem fejlődik. R. M.: — Ez a nyelv nem áll meg. Az oláh cigány nyelv megállni nem fog. Míg csak éghajlat lesz és cigány lesz. Cigány meg mindig lesz! (Későre jár, szedelőzködünk. Még egy-két megjegyzés, kézfogások, búcsúzkodás. A szer­ vezők a rendező körül szorgoskodnak. Kocsi­ val visszaviszik Pestre. Mihály hazafelé tart Nagyecsedre. A vonatokat kérdezi. Szállása nincs. Motorzúgás, a hidegben melegíteni kell az autót. Beszállás, aj tócsapódások. Mihály pedig elindul az állomás felé). Bérczes László Zenei életünk kis tükre II. ZENEI MIKRO (BB) KOZMOSZ Vitázni nehéz — gondoltam rögtön a szűkebb hazánk zenei éle­ tével foglalkozó két tanulmányt végigolvasva. Hiszen mindkét vita­ indító elemzés olyan alapos, tényfeltáró munkát végzett, hogy azok­ kal bajos lenne vitába keveredni. A fölvetett gondok élő problémák, és a vázolt körkép minden részterületre kiterjedő. Dicséretes tett hogy volt vállalkozó, aki „tükröt állított” zenei művelődésünk rend­ kívül összetett rendszere elé, melyben kedvére tanulmányozhatja avatott és avatatlan azokat a sikereket, gondokat, hiányosságokat, amelyek többé-kevésbé valamennyiünket érintenek, akik a zenei ér­ tékek — tágabb értelmezésben a kultúra — közvetítői, részesei, irá­ nyítói vagyunk. Szívesen végigtanulmányoznánk hasonló „kis tükör­ ben” megyénk színjátszásának, vagy akár amatőr mozgalmának hely­ zetét. A zenei életnél maradva elsősorban nem vitázni szeretnék, ha­ nem a némely területen továbblépést jelentő megoldások összefogla­ lására törekszem. A zenei műveltség helye egy lehetséges értékstruktúrában „Lehetséges értékrend”- és „adott értékrenď’-terminusok közel­ harcában kellett igazságot tennem. Korántsem stilisztikai bakafántoskodásról van csupán szó. Alapvető viszony, hozzáállás eldöntendő kérdése ez. Míg a „lehetséges” kifejezése sejteti, sőt sugallja a re­ ményt, hogy ami van, az nem végleges, nem elfogadható, addig az „adott” meghatározás nem kevés beletörődésről, lemondásról tanús­ kodik. Mindez világosabbá válik, ha a szükséglet és érték összefüg­ gésének az utóbbi időben divatos és fennen népszerűsített ideológiá­ ját is megkérdőjelezem. Amennyiben elfogadható az az állítás, hogy az ember értékrend­ jét a mindennapi szükségletei határozzák meg, úgy bizony nem sze­ retnék a művelődés helyében lenni. Hiszen mostohagyerekké degra­ dálódik szegény. S a tág körön belül a zenei művelődés — ha lehet még fokozni — Móricz tragikus sorsú Árvácskájára emlékeztet. A „kiadott” lelencek megaláztatását kell átélni a zenének a fenti „be­ sorolás” szerint. Némi racionalitás kedvéért fogadjuk el, hogy a szükségletek befolyásolják ugyan az értékrendet, de magunk becsü­ lése végett, adjuk meg az esélyét annak, hogy más tényezők is hat­ nak hasonló intenzitással. Konkrétan Fiatal, ambiciózus énektanár Nógrád megye névadó falujából a Zeneakadémiára viszi növendékeit egy négy hangversenyből álló so­ rozatra. Nem titkolja lelkesedését, és örül, ha együtt örülnek vele a gyerekek. Mindemellé persze korszerű didaktika is párosul, tehát �előkészítés, megvalósulás, visszacsatolás dialektikus egysége. Nézzük a visszacsatolást: 1. kérdés (a kérdőíven): Mi tetszett a legjobban a sorozatból? A döntő többség válasza: a Nyugati pu. automatái; néhányan: az első emeleti szökőkút; két tanuló: a zenekari számok. (Műsoron a többi között Mozart, Bartók, Ránki gyermekek szá­ mára írt művei szerepeltek, élvonalbeli előadóművészek előadásában.) A továbbiakban kiderül, hogy a negyven gyerek közül ötnek van otthon lemezjátszója, úgynevezett komolyzenei lemez egynek sem. A rádió egyes és kettes programját hallgatják, melyek zenei igény­ telenségét nincs jogom bírálni, hasonlóan a tv egyes műsorához. Ze­ nével ezen kívül lakodalmakban, bálokon kerültek kapcsolatba. Szü­ lők, nagyszülők a legritkább esetben énekelnek otthon, ezek dal­ anyaga azonban meghatározhatatlan, az emlékezet egyet sem őrzött meg példaként említendő. Év végi összesítés a járás művelődési intézményeinek műsortí­ pusairól. A járási központ 1980-ban nem tervezett felnőttek számára koncertet („Tudod, a hangverseny, az egészen más. Oda...”), az is­ kolásoknak megrendezte Filharmónia-sorozatát, de hadd ne idézzem az intézmények közti közelharcot, ami a „ház megtöltését” megelőzte — végül is sikerrel. Kedvelt járulékos forma a kiállítások megnyi­ tóját megelőző zenei betét. Halovány, de életképes ötlet a zenei mű­ velődés „sötét tengerén”. És a többi intézmény? Ha a kedves olvasó körül most teljes a csönd, akkor sikerült átélni azt az „élményt”, amit az intézmények „szerveztek” az érintett községek lakóinak. Bánk. Ki ne ismerné Nógrád megye gyöngyszemét, e kiváló tu­ lajdonságokkal bíró üdülőhelyet „A kies fekvésű és festői szépségű tó az őt környező tekintélyes erdővel nem csak a nyaralókat nyűgözi le és nyújt nekik 100 százalékos élvezetet, de a gyógyulást keresők is számos bajra találnak írt..., a görvélykórtól és a sápkórtól a vér­ szegénységen át, az idegrendszer minden megbetegedéséig gyógyulást nyújt felkeresőinek. Elhízás, magas vérnyomás és véredény-elmeszesedés, továbbá... vasárnaponként cigányzene és tánc a villa tóra néző teraszán.” (Idézet egy régi prospektusból) Lelkes és hozzáértő népművelők a közelmúltban bőségesen láttak még a fentieken kívül kiaknázatlan lehetőséget, e pompás helyen. A megye nemzetiségi hagyományápoló együtteseinek találkozója immár évről évre erősödő, gazdag program a víziszínpadon. Apropó: víziszínpad. Nem mindennapi lehetőség. Kihasználtsága? A lépések megtörténtek. Micsoda zenei csemege a pihentető nyári estéken. A Collegium Musicum, Ars Renata, a Rézfúvós Quintett... kamara­ zenei estje a víziszínpadon. Hirdetik a plakátok és viszi a posta a sok száz propagandafüzetet. A meghívottak eljönnek, és eljön tizen­ öt-húsz fizető néző. A fölséges zene élvezetét néha ugyan megzavarja a részeg randalírozók óbégatása, akik nemegyszer a művelődési köz­ pont igazgatójának a testi épségét is fenyegetik. Mindenesetre őszin­ te öröm, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb a „vérszegény”, „sáp­ kóros” látogató a tó partján. Okok és kérdések Az említett jelenségek gyökerei a gonddal terhes múltból táp­ lálkoznak — mondhatnánk. Tetszetős közhely. Mögé bújni szeren­ csétlen hiba lenne. Tény, hogy a rétsági járás a múltban (a háború előtt) vajmi kevés klasszikus és tevékeny zenei élményben részesült. Az idő azonban múlik, és az élet vitathatatlanul szépül, gazdagodik. Gondoljuk el, ki lakna ma szívesen az idézett kor lakásaiban, dol­ gozna azokkal a szerszámokkal stb. Szédületes, hogy mennyit fejlő­ dött azóta a mindennapok kulturáltsága. Vajon mi indokolja, hogy a fusizás, az ún. „második gazdaság”, a tömegkommunikáció kínála­ tából való primitív szelekció vonzóbb, mint a kamarazenélés, a kó­ ruspróba, a hangverseny? A megváltozott életforma, az anyagi érde­ kek valóban ilyen fontosak lennének? Nem hiszem. Minden kornak megvolt a maga létformája, az anyagi érdekeltségről nem is beszél­ ve. Nem szabad hinni a közhelyeknek! Az intézményesített, a „vé­ dett” klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye között lá­ tok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymásrautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a ro­ mantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán, a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a legszé­ lesebb rétegek zenében való tökéletes feloldódásával. Hosszabb ta­ nulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, természetessé kell tenni a „hír­ rel hirdetett”, intézményesült zenei formákkal való találkozást. A zenei folyamat tevékeny részesévé kell avatni a felnövekvő nemze­ déket. Színvonalas, bátor iskolai énekoktatással, a járulékos formák (zenei kiscsoportok, ifjúsági klubok zenei lehetőségei, művelődési in­ tézmények szolgáltatásai stb.) tudatos együtthatásával lehet tovább­ lépni. Vagy sikerül a nevelési folyamatban a zenét az életforma ter­ mészetes részévé tenni, vagy maradunk a papírra kopogtatott vitá­ nál. Ha figyelmesen elemezzük az ötvenes évek virágzó zenekultú­ ráját, szembetűnő, hogy valamennyi csoport mögött, vagy előtt egy megszállott, elhivatott zenész áll. Biztos, hogy fontos a szakosellá­ tottság mutatószáma. A zene tanításához és megszerettetéséhez azon­ ban több kell, mint amit a diploma ad. Jelenlegi helyzetünkben má­ gusokra, megszállottakra lenne szükség. A kis települések hajdanvolt nagyszerű csoportjai sorra elhallgatnak, mert hiányzik a „gazda”, a szív-lélek muzsikus. Az énekórák módszertani kultúrája biztos csil­ logó-villogó, de mit sem ér, ha nincs egy utazó-éneklő-próbáló-izguló kórus (s ami több annál, közösség), melynek hatása egy életre szól. (Persze a kisördög nem alszik. A „Járási Éneklő ifjúságra” két kórus nevezett — és hozzá kell tenni, hogy aki már utaztatott nap­ jainkban kórust, annak nem kell mondani, hogy milyen fáradságos szervezéssel, előmunkálatokkal jár, majdhogynem légüres térben.) Ezek a gondok azonban nem jelenthetnek akadályt. A zenei mű­ veltség fogyatékosságai sok más kortünetre rímelnek. A megújulást csak az alapoknál, elsősorban az iskolai nevelésben lehet és kell kez­ deni. Az jelenthet majd lényegi, minőségi változást. Kodály „százéves terve” Nógrád megyében talán nem válik való­ ra határidőre. Ez azonban nem adhat felmentést a felelősség alól, sőt! A holtpontról már régen elmozdultunk. A vitaindító „kis tükör” nem kevés jelentős sikerről, eredményről is hírt ad. Ahhoz, hogy a „zene mind többünké” legyen, átgondolt, összehangolt munkára van szükség. Együtt kell látni a cél érdekében irányítást, intézménytípu­ sokat és -funkciókat, de mindenekelőtt azokat az emberi közössége­ ket, kiknek gazdagodását kívánjuk. Németh János István „ELŐRELÉPÉST ÍGÉRŐ VÁLTOZÁSOK REMÉNYÉBEN” Még nem tudom eldönteni, hálás vagy hálátlan feladatra vállal­ kozott-e Tóth Csaba, amikor Nógrád megye muzsikusai elé tükröt tartott. Egyrészt, mert írásában néhány — talán szándékoltan — be­ fejezetlen gondolat is található, másrészt tartalmaz néhány negatív megállapítást, amellyel — akár tetszik, akár nem — egyet kell ér­ tenünk. Ez a kényszerű egyetértés viszont arra kötelez, hogy gon­ dolatait tovább szőjük abban a reményben, hogy a jelenlegi — zenei téren tapasztalható — erjedést majd pezsgés váltja fel. Tóth Csaba cik­ két olvasva, egy sereg „miért” bújik elő a sorok közül, amelyekre válaszolni kötelességemnek érzem, magamra vonva esetleg mások neheztelését is. Megyei kórusmozgalmunk színvonalát — úgy érzem — nem anynyira szakmai, mint inkább társadalmi-tudati okok határozzák meg. Világszerte tapasztalható, hogy az emberek érdeklődése a természet­ tudományok felé fordul, s ez jelentős mértékben kihat az ifjúság ne­ velésére, oktatására, konkrétan az iskolák tananyagára, óratervére is. Emiatt egy énektanár munkáját az általános iskolák nagy részé­ ben elhanyagolhatónak tartják, illetve a nevelőnek keményen meg kell küzdenie azért, hogy tevékenységét elfogadtassa és kivívja kar­ társai megbecsülését. Széles látókörű iskolavezetés szükséges ahhoz, hogy belássa az érzelmi nevelés fontosságát, és támogasson egy nem szorosan az intézmény profiljába tartozó munkát. Szerencsénkre a helyzet fokozatosan javul, de egy-egy iskolai kórus színvonalának megítélésekor a fentieket is számításba kell venni. Természetesen az énekkar vezetőjének felelősségét is hangsúlyozni kell (felkészültség, a munka tervszerűsége), nem lehet mindent a körülményekre há­ rítani. E kérdés megoldása annál is inkább fontos, mert az általános iskolás korosztály lehet bázisa a középiskolai, majd a felnőtt ének­ karoknak. Meg kell szervezni — nem jelentene különösebb erőfeszí­ tést senkinek —, hogy a dalos kedvű fiatalok el is jussanak egyik kórusból a másikba. Azt hiszem, nem lenne reménytelen vállalkozás az sem, hogy a zenei tagozatú iskolában több mint húsz év alatt végzettekből meg­ alakuljon végre egy városi vegyes kar. (Ez a gondolat egyébként a KÓTA megyei értekezletén javaslatként hangzott el.) Ugyancsak kí­ vánatos lenne, ha a szakmunkásképző intézet énekkara megerősöd­ ne, és biztosíthatná a bányász férfikar jövőjét. Egyébként, ha a pillanatnyi állapotot az öt évvel ezelőttihez hasonlítjuk, bizakodó­ nak kell lennünk, hiszen az eltelt időben csak Salgótarján három új együttessel gazdagodott, és néhány iskolában megélénkült a kórus­ élet. A mennyiségi gyarapodás pedig jó gazdák segítségével minőségi javulást ígér. Ha a nagybátonyi kamarazenekar helyzetét kívánjuk elemezni, első helyen a mecénatúra kérdése vetődik fel. A társulat alakulása­ kor megfelelő összeg állt rendelkezésre a nagybátonyi Bányász Mű­ velődési Házban, de ennek forrása az évek során elapadt. A művé­ szeti alapból biztosított támogatáson kívül — amely sajnos nem fe­ dezi az éves költségeket — sem a nagybátonyi tanács, sem a Nóg­ rádi Szénbányák nem kíván részt vállalni a zenekar fenntartásában. A „próbahelyiséget és fűtést biztosítunk” jelszó inkább a tűrés, mint a támogatás fogalmát meríti ki. Arról, hogy az együttes a kottatá­ rát, hangszerparkját gyarapítsa, a jelen körülmények között szó sem lehet, mint ahogy arról sem, hogy a próbák számát — a tartalmi munka javítása érdekében — növelhessük. Lényegében a megye fel­ nőtt közönsége még nem ismerhette meg a kamarazenekart. Tulajdonképpen hasonló helyzetben van a salgótarjáni szimfo­ nikus zenekar is. Nemhogy a megyében, de saját városában sem tudta megteremteni közönségét. A Filharmónia által szervezett if­ júsági hangversenyek nem alkalmasak ennek megítélésére, hiszen általában az iskolák tanítási idejében zajlanak, ezért az ott tapasz­ talható érdeklődés valószínűleg nem csak a zenekarnak szól. Ám az �esti, felnőtt közönség érdeklődésére számot tartó koncertek (évente egy!) üresen tátongó széksorok előtt zajlanak. Vajon a közönség­ szervezés hagy-e maga után kívánnivalót, vagy a zenekar színvo­ nala? Azt hiszem, mindkettő. A városban létező intézményi, üzemi közönségszervező hálózat betölti-e szerepét? Ennek mozgásba hoza­ tala egy-egy rendezvénnyel kapcsolatban igen hatásos lenne. Nem értek egyet azzal, hogy nincs szükség a közönség becsalogatására, mert a zene csak akkor tud hatni, ha van kire. Ez azonban csak a szervezési oldal. Az előadóknak — jelen esetben a szimfonikus zene­ karnak — fel kell készülnie arra, hogy a becsalogatott közönséget megtartsa és növelje pártolóinak számát. Nem csak szakmai felké­ szülésre gondolok, hanem koncepciózus műsorpolitikára is, amely hagyja keveredni — jól irányítottan — a „komoly” és a könnyűmű­ fajt. (Erre jó példa volt az októberi opera-operett est.) A műsorpoli­ tika körébe tartozik az is, hogy a zenekar ne kerüljön szembe erejét meghaladó feladatokkal! Túl merész műsorválasztás „emberfeletti” teljesítményre sarkallja ugyan a muzsikusokat, de nem jelent igazi élményt a közönségnek, aki ezért inkább otthon marad a lemezját­ szója társaságában. Az unalmas koncert taszító hatása nem a közön­ ség érdektelenségét jelenti. Különben az a véleményem, hogy a ze­ nekar potenciálisan többre képes, mint a jelenlegi színvonala, de a nem elég céltudatos munka eredményeképpen az olykor valóban szép produkcióknak nincs meg a szakmai háttere. Ez egy amatőr együt­ tesekre jellemző sajátos tünet: képes önmagát felülmúlni, bár ez nem pótolhat olyan hiányosságokat, amik csak professzionista fe­ gyelemmel és az alapokra építő munkával küszöbölhetők ki. Talán furcsa és morális szempontból támadható, hogy mint a zenekar egyik kiemelt (?) tagja írtam le a fentieket, de az előrelépést ígérő válto­ zások reményében tettem. Zenei életünkben a legtöbb gondot fúvószenekaraink okozzák. Amíg ezek az együttesek nem tudják, vagy nem akarják betölteni közművelődési funkciójukat, sajnos létüket is meg kell kérdőjelezni. Egy fenntartó szerv sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy temetésekért és egy-egy fesztiválszereplésért tartson fenn egy tár­ sulatot. Különösen akkor nem, ha a szakmai színvonal is hanyatlik, Az 1980. szeptemberében tartott szécsényi fúvószenekari találkozó cseppet sem bíztató képet festett megyei fúvóskultúránkról. Egyedül a balassagyarmati zenekar nyújtott elfogadható produkciót, a többi együttesnél egyértelmű romlás volt tapasztalható, összefügg ez a műsorösszeállítással és a karnagyok zenei igényével. Igénytelenség­ ben a szécsényi „zenekar” vezet, az életképtelenség ilyen fokán már nem szabad megengedni, hogy működjenek; és ezt a fenntartóiknak be kell látniuk. Ha a közművelődésbe való bekapcsolódást tekintjük követel­ ménynek, a salgótarjáni két munkászenekar pozíciója is kérdéses. Ügy érzem, kívánatos lenne a karnagyok nagyobb kezdeményező­ készsége, hogy ne növekedjék tovább a szakadék az országos és a megyei színvonal között. Ha a mai körülmények között ez nem megy, létre kell hozni a két zenekar fúzióját, városi koncert fúvós­ zenekarrá egyesíteni a tagokat. Ehhez azonban egyes vállalati tiszt­ ségviselőknek túl kell tenniük magukat kicsinyes álláspontjukon. Ha egy közös kasszába tennék a fenntartásra szánt összeget, mindenki jól járna, különösen a megye nagy múltú fúvószenéje. Ha nem megy, néhány évet várnunk kell, hogy az ifjúsági fúvószenekar bekapcso­ lódjék a zenei élet vérkeringésében — bár ezzel a két felnőttegyüt­ test pusztulásra ítéljük. Tóth Csaba gondolatfelvetése ezért nem eretnekség, hanem szükségszerűség. Úgy érzem, nincs sok vesztegetni való időnk, ha lemaradásain­ kat pótolni akarjuk, ezért közös akarattal kell jó irányba fordítani a szekeret. Mindezt azért, hogy a tehetséges embereket évek múlva ne a bezártság érzése, hanem a büszkeség kerítse hatalmába! Torják Vilmos A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben A mai magyar irodalomnak az a vonulata, amelyhez Duba Gyulái sorolhatjuk, közvetlenül a két világháború közötti népi írói mozga­ lomban gyökerezik. A hatás nemcsak eszmei szempontból érdekes, hanem műfaj tani vonatkozásban is: ebben az időben kezdtek elter­ jedni azok a művek, amelyekben a szociográfia és az önéletrajz ele­ mei keverednek, s a fikciónak gyakran alárendelt szerep jut. Duba Gyula faluképe részben gyermekkori élményekben gyöke­ rezik, de ezekhez az élményekhez szorosan kapcsolódnak az irodal­ mi példák: Móricz parasztábrázolása, Veres Péter társadalomképe, Erdei Ferenc munkássága. Erdei Ferenc művei azért is közel állnak Duba Gyula világához, mert nemcsak a paraszttársadalom képe bon­ takozik ki bennünk; a Parasztok bevezetőjében már Erdei Ferenc is leírja, hogy a paraszti sorból kiemelkedő értelmiséginek szükség­ szerű sorsa a „kétlelkűség”; s ez a megállapítás sok Duba-novella hősét is jellemezhetné, hiszen a „kiemelkedésről” ezt írja Erdei: „Olyan világ tárult elém ezen az úton, amelynek ízei megkeserítették az ad­ dig való paraszt békességet.” Másrészt a visszahúzó erőt is félreért­ hetetlenül megfogalmazza: „Nyugati városok utcáin ért el utolsó pa­ raszt élményem, amikor azt hittem már, hogy régen nem vagyok paraszt.” A hatvanas években kibontakozó magyar irodalmi szociográfia már más jellegű, mint a falukutató mozgalom, de jellemző, hogy föl­ keltette Erdei Ferenc figyelmét is, aki 1964-ben ezt írta róla: „Ala­ pos a gyanú, hogy az irodalmi szociagráfia rugalmas műfaji keretei között éppen korunk mondanivalójának a kifejezésére nyílik kivéte­ les lehetőség, s ha ez realizálható, akkor a sokféle hagyományos mű­ faji keret »formabontása« mellett éppen az irodalmi szociográfia eszközei nem a legrosszabb esélyeket nyújtják a »mindent kimon­ dó« ábrázolás számára.” Bár szoros a kapcsolat a falukutatók és Csoóri, később Sütő András, Duba Gyula szociográfiai munkássága között, Erdei Ferenc felhívja a figyelmet a leglényegesebb különb­ ségre is: „ez az új gárda mélységesen helyesli a régi paraszti világ elsöprésének most zajló történelmi folyamatát, s nincs aggálya a szocialista gazdasági és társadalmi fejlődés kimenetele iránt, sőt szenvedélyük oda irányul, hogy minden, ami még nem változott meg, az is minél gyorsabban alakuljon át.” Az azóta keletkezett művek azonban — többek között Duba írásai is — azt bizonyítják, hogy nem csupán a régi világ elsöprésének folyamatát, hanem sok érték átmentését is lényegesnek tartják ezek az írók. Érdemes viszont még egy mondatot idézni Erdei Ferenc cikkéből: „Azoknak is, akik a pa­ raszti sorsot követik minden figyelmükkel, a város felé kell tekinteniök, mert a paraszti jövő is itt van.” Nem szabad ezt mereven értelmeznünk, de hogy a mai falukutatásnak szükségképpen „város­ kutatásnak” is kell lennie, ezt éppen Csoóri és Duba Gyula művei bizonyítják. Duba Gyula 1953 óta van jelen a csehszlovákiai magyar iroda­ lomban. Már első, humoreszkeket és karcolatokat tartalmazó köte­ teiben megmutatkozott írói tehetsége, szociológiai érzékenysége. Ké­ sőbbi műveinek realizmusát már ezek az írások előrevetítik: a cse­ lekmény nem poénokra épül, középpontjában emberi, társadalmi problémák állnak. A sematizmust megkerülve folyamodott Duba a humor és szatíra eszközeihez, a józan észt szembehelyezte az em­ bert megnyomorító bürokráciával. Az írói indulat némelyik karco­ latot csaknem szarkasztikussá tette. Későbbi nagy témakörei már itt megjelennek. A komikum éle nemcsak általános emberi hibákra irá­ nyul, hanem azokra a fonákságokra is, amelyek a gazdasági forra­ dalom és az emberek tudati szintjének eltérő ütemű fejlődéséből kö­ vetkeznek. Még jelentősebb esemény volt Duba első novelláskötetének meg­ jelenése (Csillagtalan égen struccmadár, 1963.), mert megszüntette az 1948 és 1963 közötti szlovákiai magyar novellisztika egysíkúságát, jellegtelenségét, új lehetőségeket csillantott meg, korszerűbb szemlé­ letet hozott. A második kötet novellái (Delfinek, 1966) nem mutat­ nak igazi írói fejlődést, de a társadalmi problémák jelentősége nem csökken, sok elbeszélésben érzékelteti az író az ötvenes évek egyéni tragédiákat okozó légkörét, különösen a szocialista értelmiség prob­ lémáit. Ezzel függ össze a Duba-novelláknak az a sajátossága, hogy középpontjukban nem a cselekménybonyolítás áll, hanem a jellemábrázolás. E művek szintéziseként írta meg Duba Szabadesés című regé­ nyét (1969), amelynek megjelenése nemcsak az írói életműben, ha­ nem az egész mai magyar irodalomban jelentős esemény volt. Ron­ csol László írja ezzel kapcsolatban: „az egész csehszlovákiai magyar irodalom megértésének kulcsa lehet, ha Duba művészetének belső lényegét megismertük. Hősének, Morvainak különös személyisége, úgy látszik, típus, akinek viselkedésében, reflexeiben, belső átalaku­ lásában szinte az egész 1950 utáni magyar értelmiség belső útját ta­ nulmányozhatjuk”. A Szabadesést problémaköre és esztétikai értéke a legizgalmasabb, legszínvonalasabb csehszlovákiai magyar regények közé emeli. Problémafölvetése sokrétű: nemcsak a csehszlovákiai magyarság háború utáni sorsát mutatja be, hanem nemzedéki ellen­ téteket, a személyi kultusz légkörét is. A regény cselekménye két szinten játszódik: egy falusi és egy nagyvárosi létezési mód törvényszerűségeit mutatja be. melyeket összeköt a főhős alakja. Egy olyan világ ellen emeli föl a szavát, �alapokon álló közösséget létrehozó ember rajzához. Hontfüzesgyaramely túlságosan nagy teret enged az önkényeskedésnek, s ezzel valósággal kiöli sok emberből a természetes, humánus érzéseket, az mat lakói rendkívül egyszerű gondolkodásmódjukkal, szikár, de nem embert nemesítő erkölcsi tartást. Jelentős erénye a regénynek, hogy rideg egyéniségükkel válnak jellegzetessé. Ezt mutatja sajátos kul­ a létfilozófia kérdései szervesen illeszkednek az ábrázolásba. Igazat túrájuk: a takaros, de dísztelen házak, a népmesék hiánya stb. kell azonban adnunk Mészáros Lászlónak abban, hogy a regény má­ A szociográfia első részéből a természethez és ezzel az egyete­ sik szintje már kevésbé kidolgozott: „A csehszlovákiai magyar en- mességhez közvetlenül kapcsolódó ember képe kezd kibontakozni, de tellektüel születését valahogyan túlságosan kívülről látjuk, remekül ugyanilyen hangsúlyt kap a közösségi jelleg is. Az is fölsejlik, hogy megkomponált társadalmi összefüggésekben ugyan,, de alig kapunk a falu igyekszik függetleníteni magát a társadalom nagy erőitől, lét­ betekintést a hős gondolkodásának mélyebb szférájába.” rehozni a maga mikroközösségét. (Ez később még nagyobb hangsúlyt A Szabadesés társadalomképében nagy szerepet játszik az a kap az Ívnak a csukákban.) A Vajúdó parasztvilág módszere első­ történelmi előzmény, hogy a második világháború után a szlovákiai sorban a rendszerezett leírás, de mindenütt, ahol szükséges, az író magyarságot a németekkel együtt háborús bűnösként kezelték, s az levonja az általánosító következtetéseket. Az alapvető probléma, ekkor hozott, magyarság ellen irányuló intézkedéseket csak 1963-ban amelyből kiindul: milyen föltételek szabják meg egy zárt mikrotárítélte el a Csehszlovák Kommunista Párt, ami magával hozta a hat­ sadalom létrejöttét? Duba emlékidéző hangon, de a túlzott elérzékenyülést elkerülve vanas évek második felében a szlovákiai magyarság szellemi fölemel­ kedését. De a regény azt sugallja, hogy ennek a nemzetiségi csoport­ írja le, hogy gyermekkora paraszti világa már eltűnt. A falu bemu­ nak önmagával szemben is erkölcsi követelményeket kell támaszta­ tatása közben egyre inkább tágítja mondandóját: ez a leírás csak nia. hogy a történelmi körülményeket figyelembe véve, új, korszerű kiindulópont számára ahhoz, hogy egy nagy történelmi átalakulást elemezzen. Azt vizsgálja, hogy a parasztság hogyan illeszkedhetett szemléletet kialakítva, szellemi rangot vívjon ki magának. a szocialista társadalomba, milyen erők segítették, melyek gátol­ Megjelenik a regényben az életformaváltás problémája, de egye­ be ták. Sorsában drámainak tartja azt a pillanatot, amikor elveszti ön­ temessé is tágul az élmény: a főhős a történelem egyik darabját lát­ állóságát, melyet a faluközösség viszonylagos függetlensége biztosí­ ja, amikor visszatér szülőfalujába. Érzi a kettősséget: a múltnak ál­ tott számára. Duba ezt a kicsiny társadalmat sokoldalúan bemutatja. cázott — mert hagyományokba kapaszkodó, de egyre inkább gyö­ A szokások, a környezet leírásából egy humánumra épülő és a kö­ kereit vesztő — jelenidőt. A mű végén igyekszik visszatalálni ahhoz zösség megtartó erejét megteremtő társadalom képe bontakozik ki. a világhoz, amelyből származik, de az utat részben ő maga, részben A második részben a falu mikrotársadalmának fölbomlását kezdi a társadalom fölégette mögötte. Egy olyan világ tűnik el így előle, s a nagy fordulópontnak a háborút tartja. Olyan törté­ amelyben az emberek természetesnek veszik egymás jelenlétét. Tö­ részletezni, rök Ilona megváltozása jelzi azt, hogy ezt a világot kegyetlenül pusz­ nelmi helyzetet rögzít, amelyben a falu bensőséges közössége már títja a feltörekvő új életforma. A főhős borúlátó szemléletét nem nem tudja magát függetleníteni a nagy társadalmi mozgásoktól. Az író mindenütt hangsúlyozza, hogy ez a közösség sok tekintet­ egyszerűen az okozza, hogy kiválik a parasztságból, mint társadalmi osztályból, hanem inkább az, hogy magával hozza az otthonterem­ ben önmaga alkotta belső törvényeit. Még a vallást is arra használja tés vágyát (még ha ez nem is tudatosul benne), de az a világ, amely­ föl, hogy saját erkölcsi erőit megalapozza, rendet teremtsen önma­ be bekerül, ennek a vágynak útját állja. Duba alapvető célja ebben gában és környezetében. Ezért elmondhatjuk, hogy a vallás szerepe ebben a közösségben alapvetően nem az, hogy hamis tudatot kiala­ a regényben, hogy okokat elemző módon feltárjon. kítva meggátolja az osztályharcot (a könyv más részeiből tudjuk, A Szabadesésben nagyobb erővel vetődik föl a nemzetiségi kér­ hogy a falun belüli osztályharcot nem ez akadályozza!), hanem az, dés, mint a későbbi Ívnak a csukákban, mert szorosan összefügg hogy humánus erkölcsi mércét adjon, s ezzel megteremtse egyén és egy életforma megváltozásának problémájával. Ezért a Szabadesés­ közösség harmonikus viszonyát. ben élesebb a cselekvésre késztető hang; maga a cím is jól kifejezi Amikor Duba a parasztság szocialista átalakulásának kezdetét a nemzetiségi kisebbség sorsa iránti aggódást. Így függenek össze a regényben fölvetett egyéni problémák és a kelet-európai szocialista vizsgálja Hontfüzesgyarmaton, a hangja részvéttel teli, de tárgyila­ gos. A változásokkal szemben nem elutasító, sőt a falu szocialista társadalmak fejlődésének fontos kérdései. szükségesnek tartja, de értékeket kutat a múltban is. A A Szabadesés megjelenése után a kritikusok joggal állapították fejlődését nagy átalakulás képe gyermek-, kamasz- és ifjúkori emlékekbe meg, hogy ez a regény olyan írói tehetséget mutat, amely a jövőben ágyazva megjelenik. A falu mostani állapotát minduntalan szem­ még kiérleltebb alkotásokat hozhat létre. Ezeket a reményeket vál­ besíteni is a felszabadulás előttivel. A kérdés számára nem tották valóra az Ugrás a semmibe című novelláskötet (1972) leg­ az, hogy igyekszik jó irányban halad-e a parasztság (ebben bizonyos!), hanem jobb írásai és a Vajúdó parasztvilág (1974). az, hogy a régi paraszti közösségek értékes vonásai — elsősorban Az Ugrás a semmibe egyik legérdekesebb, önéletrajzi elemek­ kemény erkölcsi tartása — megőrizhetőek-e a megváltozott körül­ kel átszőtt novellája A harmadik helyezett, amelyben a lélektani mények között. A kérdésre válaszolni is igyekszik: a parasztságra típus mögött ugyanaz a társadalmi meghatározottság sejlik föl, jellemző lelki alkatnak több olyan értékes vonását leírja, amely ér­ ami a Szabadesésben. Lényeges Duba gondolatkörében a Tárgyalás zése szerint a ma falujában is megvan. Ennek kapcsán elemzi a pa­ előtt példázata: a szabadság szobra előtt vernek egy nőt, és senki raszti életszínvonal forradalmi változását. Nem részletezi, de érez­ nem siet a segítségére. Nem csupán a „hiányzó hős”-típusú társa­ hetően problémának tartja, hogy az anyagi javak nagyobb mérték­ dalmi csapdát mutatja be ezzel, hanem azt is, hogy milyen követ­ ben fejlődnek, mint az emberek tudati szintje, kulturális igényei. kezménye lehet annak, ha egy szocialista társadalomban ellentét kép­ Azonban ez a tárgyilagos megállapítás sem válik értelmetlen nosz­ ződik elmélet és gyakorlat között. A Magánélet képekkel azt mu­ talgiává: érzelmileg nemcsak a múlthoz, hanem a jelenhez is kötő­ tatja, hogy a veszendő szellemi érték problémája érdekli Dubát: dik Duba. Nem téveszti szem elől azt sem, hogy a parasztközösség hogyan lehetséges az, hogy emberi gondolatok a semmibe fut­ egy nagyobb közösségnek, a társadalomnak része. Nem is jelenték­ nak anélkül, hogy esélyt kapnának a megvalósulásra? A Forró nyarak telen része: a történelemnek nemcsak tárgya, hanem formálója is, a következő Duba-kötet szempontjából is lényeges: élményvilágának mint ezt Duba a könyv több részében bizonyítja. Ezért teljes joggal sok eleme beépült a Vajúdó parasztvilágba. A címadó novella rész­ hangsúlyozza a Színdarabok című fejezet végén azoknak az óriási fe­ letesen elemzi a főszereplőben lezajló folyamatot, s ezen belül mond­ lelősségét, akik a parasztság tudatát formálják. Végső soron Erdei ja ki Duba vallomásszerűen, hogy miért kell megírnia a Vajúdó pa­ Ferenc „társadalom a társadalomban” gondolata visszhangzik itt. rasztvilágot; „egyszerre úgy érezte, hogy neki azt a valóságot, mely Duba a jelent vizsgálja azáltal is, hogy kapcsolatot keres a hú­ már csak őbenne él, meg kell őriznie, hogy végleg el ne vesszen, mert minden értékért kár, ami nyomtalanul elvész és megsemmi­ szas évek kommunista mozgalma és az ötvenes évek szocializáló te­ vékenysége között. A nemzedékeket vizsgálva lényegesnek érzi a sül.” különbséget a két kommunista generáció között, s bár ezt részlete­ Ez a vallomásos szín jellemző Duba egész eddigi életművére. Megmutatkozik ez a Vajúdó parasztvilágban is. A mű nagy része sen nem fejti ki, érződik, hogy többre becsüli azokat, akik nehéz kö­ igen részletes, de nem színtelen leírás: Duba a riporter és a realista rülmények között fejtenek ki ellenállást, mint a tényleges közösség­ író igényességével kutatja a jelenségek okait. Nem azért mutatja be től elszakadó álforradalmárokat. Ez is része az ő társadalomképének. részletesen a falu háború előtti szokásait, mert néprajzi érdekessé­ Vizsgálódása marxista szemléletű. Az ellentétek harcában látja a gekre vadászik, hanem azért, mert a fölbomlás folyamatát vizsgálja, fejlődés mozgatórugóit, a múlttal való összehasonlítás józan, reális, mind a hurráoptimizmus, mind a múltat visszasíró nosztal­ s ehhez először alaposan elemeznie kell azt a világot, amely meg­ elkerüli gia veszélyét. Költői, de tárgyilagos. Különösen szép az utolsó feje­ szűnik. Már a házat leíró első fejezet sem száraz tényközlés, mert zet: tiszta költőiséggel úgy zárja le a szociográfiát, hogy az egész az emberből indul ki, és az emberre irányul. A ház leírása azért lé­ nyeges számára, mert ezen keresztül bemutathatja a tulajdonosok mű egyszerre sugall harmóniát és jövőbe néző nyugtalanságot. Har­ mert a személyiség képes arra, hogy erőt nyerjen a szülő­ — szülei — jellemének néhány lényeges vonását, amelyek közül né­ móniát, hányat a későbbi fejezetekben a Garam-menti parasztember általá­ földtől és egészséges izgalmat, mert a közelmúlt és a jelen ellent­ nos jellemzőjeként említ meg. Hogy miért foglalkozik külön fejezet­ mondásait megoldani létkérdés a szlovákiai magyarság számára. A Vajúdó parasztvilágban a költői szóképek is jelentéssel telí­ ben a lovakkal, annak költői indoklását olvashatjuk a korábban írt Szülőföldem című esszében: „Föld ló és ember: olyan lánc volt ez, tődnek, leggyakrabban a parasztember és a természet viszonyát mu­ melyben a világmindenség alkotó elemei egyesültek, s mely a termé­ tatják. Csak egy példa: ebben a világban nem elmúlik a harag, ha­ szetben fennálló harmóniát valósította meg.” Így az ember és ló nem: „a gazdából meg kifújja a szél, kiáztatja az eső és kicserzi a kapcsolatának leírásában ismét emberi jellemvonások mutatkoznak fagy a mérget” Zsilka Tibor írja, hogy az esztétikum csak a háború utáni irodalomban vált igazán a szociográfiák tudatosan alkalmazott meg: humánum és munkaszeretet. Duba a könyv minden részében nagy fontosságot tulajdonít a parasztembert körülvevő tárgyaknak, alkotóelemévé. Ez jellemző Duba művére is. A könyvet az teszi ma­ amelyek gazdájukat mind-mind determinálják, s így rajzolódik ki a gas szintű irodalmi alkotássá, hogy a múlt és a jelen tárgyilagos parasztember jelleme. Így szerveződik egységes irodalmi művé Duba vizsgálatát áthatja az író személyisége, akinek érzelemvilága kettős szociográfiája: az aprólékos leírások legkisebb mozzanatai sem ér­ kötődésű: minden mondatából sugárzik a régi paraszti erkölcs tisz­ dektelenek, mert adalékok a természetet formáló és szilárd erkölcsi telete, de azt is érzik, hogy ő már alapvetően más világban érett fér­ �fivá. Tudja, hogy jövőt építeni csak a múlt értékes alapjára lehet. Ezért fordít nagy figyelmet a múltra, egész mai világunk gyökerére. Gorómbei András így látja a Vajúdó parasztvilág szintézisét: „Erdei Ferenc ténybeli pontossága, a tudomány erénye társul ebben a könyvben Sütő András »naplójegyzeteinek« lírai látásmódjával ” Az összehasonlítás azért is helytálló, mert Dubára is jellemző, amit Kovács Sándor Iván Sütő Andrásról ír: „műfaja az igazság keresése és kimondása, a tűnődés a fennmaradás szükségességén, lehetőségein és módozatain.” Az Ívnak a csukák című regényben (1977.) Duba alapvetően a XIX. századi realista regénymodellt tekinti mintának: a világos szerkezet és stílus kauzális világot tükröz. Szerkezete nem hálózat­ szerű, mint az első regényé, a főszereplő Péter nem uralja annyira az ívnak a csukák cselekményét, mint a Szabadesését Morvai A regény egy mikroközösség életének ábrázolása, jórészt néhány kamaszfiú szemén keresztül. Társadalomábrázolása két irányban hat: egyrészt egyre több kapcsolódási formát mutat be, amely a falut az egész országgal s világgal összeköti (a rádió hírei, a közeli kisváros­ ba tett út stb.), másrészt magának a falunak a képe is egyre árnyal­ tabb. Mivel Duba „szemléletére alapvetően jellemző, hogy lényeges­ nek tartja egy eltűnő életforma vizsgálatát, jelentős a regénynek az a vonala, amely a külvilág hatását vizsgálja a falura, hiszen a kül­ világ mar azt az új életformát képviseli, amely a régit lassan kiszo­ rítja. Az ábrázolt falu főként konok, de józan szemléletű parasztem­ berekből áll. Az író hangsúlyozza természetközelségüket, mert ezt a szemleletet is olyan értéknek látja, amely a régi falusi életformával együtt kezd eltűnni, s így lassanként megszűnik az ember közvetlen, tapasztalati tényeken alapuló kapcsolata az egyetemességgel. A kis falu, ez a zárt közösség, csak laza szálakkal kapcsolódik a külvilághoz, s így szinte törvényszerű, hogy kialakítja a maga míto­ szát, amellyel a nagy társadalmi, politikai változásokat igyekszik saját maga számára magyarázni, értelmezni. Emellett azonban köz­ vetlenül megjelenik a regényben a nemzetiségi probléma, amelynek fontosságát és bonyolultságát a gyorsan pergő események tömör el­ beszélése tükrözi a X. fejezetben. Az Ívnak a csukákban hiányolhatjuk az összetett valóságábrázolást — ha Duba első regényével hasonlítjuk össze —. bár kétség­ telen, hogy az Ívnak a csukák egyszerűbb világát némileg indokol­ ja a tiszta kategóriákban gondolkodó kamaszhősök középpontba ál­ lítása. Az első regényben az emlékezés gondolatkörének része a csukamotívum, tehát az a világ, amely az Ívnak a csukákban kamaszos tisztasággal, egyértelmű archimédeszi pontként jelenik meg, a Szabadesésben egy bonyolultabb életérzés része. A regény középpontjában a kamaszfiúk lassú férfivá érése áll: a Szabadesés hősének gyermek- és kamaszkorát látjuk. Péterben ugyan kevés olyan tulajdonság van, amely a Szabadesés Morvaiját határozottan emlékezetünkbe idézi, de összekapcsolja őket az a vo­ násuk, hogy mindketten önelemző lelki alkatúak. Ugyanakkor az Ívnak a csukák főszereplőjének jellegzetesen kamaszos szemléletét mutatja, hogy bár súlyos nemzetiségi, társadalmi problémák miatt kell bujdosnia, mindezt szinte egyáltalán nem éli át, mert a szere­ lem nem hagy helyet más gondolatoknak. Csak a regény egy-két részletében érzi meg (pl. a XI. fejezet végén), akkor is inkább csak ösztönösen, hogy ezek a kérdések valamiképpen az ő életével is öszszefüggenek. Ez az oka annak, hogy a regényben az ábrázolt kor problémái meglehetősen leegyszerűsítve — de elferdítések nélkül — jelennek meg. Duba Gyula kiérleltebb alkotásait, az utóbbi egy évtized ter­ mését így foglalhatjuk egyetlen fejlődési sorba: a Szabadesésnek és az Ugrás a semmibe novelláinak része néhány szociográfiai ízű leírás, amelyek enciklopédikus gazdagsággal jelennek meg újra a Vajúdó parasztvilágban, Duba edigi legértékesebb művében. A té­ mát azonban Duba még korántsem érzi kimerítettnek: célja az, hogy regényciklusban mutassa be a felszabadulás utáni dél-szlovákiai ma­ gyarság sorsát. Ennek a vállalkozásnak első terméke az Ívnak a csukák. Duba legértékesebb műveinek gyökerei a két világháború kö­ zötti népi irodalmon keresztül visszanyúlnak a XIX század népies mozgalmáig és a XVIII. század végének nemzeti föleszméléséig. Ilylyés Gyula írja: „A falukutatás magyar műfajának — a vidéki hely­ zetjelentéseknek — stílusgyökerei ott vannak Petőfi úti leveleiben, sőt Kazinczy útleírásaiban — szinte minden idő magyar útleírásai­ ban.” Közvetlenül természetesen a falukutató mozgalom tekinthető az eddigi Duba-életmű elődjének. A hagyományokból való táplálko­ zás azonban nem jelenthet, és Duba esetében nem is jelent korsze­ rűtlenséget. Realizmusa szorosan összefügg szociológiai érzékenysé­ gével és azzal, hogy művei között megjelenik a szociográfia műfaja. Az irodalmi szociográfia kialakulása elválaszthatatlan azoktól a tö­ rekvésektől, amelyek a XIX. századi realizmust igyekszenek tovább­ fejleszteni. Dubának is azért volt szüksége erre a műfajra, hogy egy­ szerre lehessen hagyományőrző és ízig-vérig modern, együtt lélegez­ zen a világirodalommal, de jellegzetesen mutassa egy nemzetiségi kisebbség problémáit. A kérdések, amelyeket fölvet, a szlovákiai ma­ gyarságból indulnak ki, de kitágulnak: az egész szocialista rendszer s így az egész emberiség fejlődésével kapcsolatosak. D. Rácz István �Tamás István Nézd a vájt völgy kerek laposát minek visszájára ráadásnyi elégtételemül ha kirajzottak a csípős derek s legyűrhetted konok kérkedésed iringálni bundás irgalmadnak gyöngy rámába rianó tükörré elhűlt folyó szertelen vigalmát ezüstözte a fagy ott búcsú zsong ma bódulatban s a bandáktól bolydult március visszás óratornya alatt megrekedve piros lábujjhegyen ágaskodnak bolyba gyűlt zöldruhás tündérek tolongnak a nyelvelő sóskák s a bogarak boltozatos kazamatáiban meghúzódva felocsúdik violaszín hét pecsét alatt e vérbő virradóra a karikába hajló rozmaring látomás s amikor a nevedre címezett lágy visszhang megkondul tudatot hasító sugárutak reklám s a zöld sikátorok halpénz cégérein az öröklét márványkő lapjáról visszapattan a halhatatlanság nyűgözött bolyaként labdává átkozott mély tavirózsája Csak néhány fodrot a gyámolatlan ünnepek gallérjára s egymásba haló jegyes abroncsokat tágítva maga után nagyot csobban versembe bugyoláltan bátortalan kabalákkal az őszben a vakmerő beleemlékezés „A borostyánfa, _ ha vereslik" sereglenek rangos szemellenzők ömlengésben hetykén kenetesen deli henye érmezettek élesre fent kukorékolással bontására kézbesítetlen babérleveleknek hogy eme kaptafán rezesült nyalka kupolákba kelendő képletek — megesebb szólamokból az idült hagymázas állapot Kioltott nyelvű harangok döglött Bábeléből a szentesített ágyútalpakon díjugrató ünnepezésekre vérrózsákat verejtékez a böjt S a kisemmizett mécsvilágnál elvétik holdfény fonalát a dalnak bölcs baglyaid Virág Benedek Iluh István Kérdeztél Hova sietsz ezen a korai nyári hajnalon A gyárba igyekszem Mennyit aludtál vajon Későn fekszem A göncölszekér nyikorgó kereke altat Hajnalcsillag csilingelőse ébreszt Amikor kirojtolódik a nap sugara Megetetem a malacot összeszedem a tyúktojást Kettőt megfőzök reggelire a szalonna mellé Több gyár van ezen az útvonalon zsúfolt a busz Rálélegzünk egymás arcára Ilyenkor kávé- és bagószagú az egész világ Télen elviselhetőbb az összeszorított hömpölygés Három perc alatt átöltözöm Tegnap száz darab fékdobot öntöttünk Kéregöntéssel mert bírni kell a fékdobnak A rohanás súrlódó visszafogottságát A felrobbanó pillanat lassúló fuldoklását Van mikor hatvanfokos hőségben nem izzadok Éjszaka csorog rólam a veríték Félek a szilikózistól az öntvénypor Lerakódik a tüdőcsúcsokba ez olyan érzés Mintha sáros lenne a lélek És öntvényporos a világ Minden fizetéskor megkapom a veszélyességit Huszonnyolcforintnegyvenfillért Hova igyekszem dolgozni szeretek dolgozni �Október 2. Banos János Napló — holnapra holnaputánra 1. Akár a tenger törékenyen Arcom — sirályok repülőtere — krizantémokkal kivilágítva A szél is egy nő hálóinge ahogy a víz viharral vetkőzik Az arc kihalt pusztája fölött krematóriumok illő füstje mint intim-spray tisztálkodás után — Milyen csöndes ez a ház alvó kutyával tanyáz milyen kutyás ez a ház És tessék! A televíziós fény mezőjéből Speer úr kimered akár egy derékba törött sírkő Mily házias itt a csönd hálóinget hogyha ölt: elháziasul az ölyv Felénk irányítva az árnyék katapultja — a huszadik század műszaki hibája kijavíthatatlan Október 3. 2. Ha azt hiszik hogy részeg vagyok kikövezhető velem az utca s valóban itt az alkalom — hiába A buszon reszkető kézzel az ablak párájába dőlve ujjam a gyémánt könnyedségével kirajzolja az alkonyatot 3. Ügy ahogy isten levetkőzik lerúgja cipőjét, zokniját Elfordulok a szeretőktől — magamra zár a délibáb Október 6. (Utószó — rímrontással) Milyen tanya ez a dal lakatlanul lakatol szabaddá vét a kötél Egünk rézgálic-buborék permet csöppje az ősz — Sterilizált tél a kötszer: ujjunk begyétől ismerős Hideg Antal Reklámszöveg van kék lufi zöld lufi piros és sárga is van ovális gömbölyű s hozzájuk spárga is 4. Lám örültem ennek is — pedig a muskátlik oly végzetesén ahogy egy katonatemető keresztjei vonulnak be a történelembe Egy naptár föIjegyzéseiből_______ 1976. szeptember 11. — ezután mint a kardinálisok — öltöztetve nyárfák sudarába s a tél előtt gerincre-büszkén van fagylila kisnyuszi fújható fülekkel ÉLJEN MÁJUS 1. lufi májusi szüzekkel van Sicc-lufi farkatlan foszforos szemekkel hernyó minek farka van 12 gerezddel van millió szép lufi s nincs kinek üres a mancsa óriási a választék ezt ugyi akárki mondhassa (Agaim a zászlók jegét arcoddá döfik Santiago) Szeptember 18. Ez az ősz is mint a purgatórium — Eláznak a kesztyűk levedli az öklöt a kéz Gyertyafény géze hull: bepólyálható vele a Föld Kik estére hazatérnek lefürödnek a tűz lucskában s kezükbe veszik a tükröt A világ ujjlenyomata a vér páncélszekrényébe zárva Beatricsaj (egy tv-műsorra) Biztos a biztosítótű: , a habókos, hűhás punk-mű — mint szökőkútbeli naszád, modell: miként járhat a szád. Nem kell itt érv, csak csámpás élc, valóságból csak szakadt férc, — versem legyen hát mukknyi mukk, vékony virtus, bamba vogymuk. �NEDVÉBEN) mégis indokolni kellene. Laposan: önmagán túli (in­ neni?), tehát szavakon túli (inneni) tartalmai. Laczkó Pál Boldogulni, _________ AVAGY SZÖVEGEK KÉT TEKERCS SMENA SL GÉP KÉSZÍTETTE _______________________ KÉPHEZ ______________ Sem a fáknak, sem a verebeknek. Sem a rendszeres időközön­ ként feltűnő helyijáratoknak, amelyek úgy haladnak a két megál­ lóval arrébb levő végállomás felé, mint véglegesen nyugvóponthoz. Az sem jelent cáfolatot, hogy az autóbuszok rendre megfordulnak, hogy megtegyék visszafelé is, a város centrumába az utat. Nagyobbacska gyerek szemben, az óvoda kertjében, kardként forgatja botját, szabályos vágásokat mérve egy fiatal szilvafa dere­ kára. Bordó IFA, pótkocsival. Már nem először áll ott. Mégis most először Talán, mint egy képregényt..:? Álló napi meddő erőfeszítés után. Az ablakkeretbe foglalt kinti látvány valószínűleg ettől töltődött fel túlcsordulásig. Kezdetben az ablaküvegen át. Utcai némajáték. Ablaknyitás után lekapcsolta a lemezjátszót. (King Crimson — J. szerint prog­ resszív; mégis azt a számot nyúzza, ahol citerának tűnik az indí­ tás; később bizonytalan lesz: vélhetően szintetizátor ez is. Az Equinoxe-én egyértelműbb: rézfúvósok, mint az acélgyári zenekar.) Akkor? Napsütés. Pontosság. Hószag a hegyekből. Itt olvadás utá­ ni fagyottkemény. Élesség. Hogy szilárdan valóságos a világ. Arra jól emlékszik: a hangok viszont- nem voltak élesek. Mint, amikor lassúbb fordulattal szólal meg az ember magnószalagról. Női hang: ,,Nem tetszik tudni, hány óra van?” Férfi: ,,Fél kettő lesz tíz perc múlva.” Mintha most hallaná. S már az idő is az obeliszkek pontosságával, éleivel, lehatároltságával és szükségszerű súlyával állt. Az egész nem több, mint nonfiguratív öncélúság. Ornamentális önismétlés. A telítettséggel szemben fokozatosan úrrá lesz rajta (ismerős természetű) makacssága. Miközben a külvilág telítettsége konokságba fordul — makacssága ellenhatásaként. Tautológia árnyéka. Bennem, vagy kint? Ez: mint lehetséges meghaladás. Egy árnyék mégis valami. Miből támadt a kényszerűség érzése? Csak körülményesen és hosszan lehetne indokolni, miért nyúlt a képekhez. Maga a látvány követeli ki a magyarázatot, avagy... (?) Alig indokolható bonyolultság. Amit lehet, szét kell választa­ nom és tagolnom. Szükségem van erre a győzelemfélére. Ma? A fotókat tartalmazó borítékon Zs. kezeírása: precíz dátum, napszakmegjelöléssel. A többi borítékon is. Családi képregény. Mindent le kellene takarítania az asztalról, hogy tetszőlegesen szétrakja annak az egy. most fontos borítéknak a tartalmát: a bal felső sarokból kezdve, Peterson—Mountfort—Hollom Európa mada­ raitól (ami alatt méretre vágott — a maga méretére — kéziratla­ pok hevernek) — benne a Magyar Madártani Egyesület tagsági iga­ zolványa (Budapest, 1980. augusztus 6.), P-nek is át kell adnom a belépési nyilatkozatot, ha megjön Hollandiából — a jobb alsó sa­ rok céduláiig, legfelül a következő szöveggel: ,78. ápr. 27. Nov. ötlet Lehetséges cím: Szemét (az őszintétlenségről, alattomosságról, ag­ resszivitásról, meghunyászkodásról. restségről, az ember véglény­ voltáról [-szemét], a totalizáció és nonkomformizmus viszonyáról, az eligazodhatatlanságról). Talán alcímek: Ősállapot, Szégyen, Le­ kenyerezés, Valami persze véget ér/t?) Mozdíthatatlanok. Egy kiismerhetetlen liturgia merev törvé­ nyei rögzítik helyükön. Vallásújítóvá kellene felfejlődnie. Vagy: Élesebb szem kellene? Mert: Elkoptatott (elkopott?) látvány. Tele van velem. Megfosz­ tani magamtól. A valóságossága nem lenne ingerlő ennyire. Hon­ nan a kényszerítő (mire?) ereje? Értelmezést akar (?) ? Egyre körülményesebb. Ezt a többrétegűséget (PALARÉTEGEK EGYMÁSON — ez rossz, inkább szervesen: A BEKEBELEZETT TÁPLÁLÉK ELVEGYÜLÉSE ÉS ÚSZKÁLÁSA AZ AMŐBA SEJT­ M. M. idézi Styront: „Talán ez az egyetlen tudománya a fény­ képezőgépnek, de ez megdöbbentő: hogy ami elmúlt, az végleg el­ múlt”. Ebben más is: látvány-hierarchia! (?) Valamiért ide: ’79. nov. 9. Ma a buszon: „Mi a helyzet?” „Minden rendben van, csak semmi sincs a helyén.” Ha meg tudnád valósítani (ha legalább közelítenél ehhez), hogy úgy nézd ezeket a képeket, mintha a harcok csendesülte után, le­ terített ellenség (akihez még annyi közöd sincs, hogy nagy való­ színűséggel nem te ölted meg — ismeretes, a fegyverek fokozódó hatékonyságával az ölés ősi mestersége egyre személytelenebb: még olyan gondolatunk is támadhat, hogy nem is öltünk; u.-erről; halá­ laink utolérték életeinket — nem a miénk végtére is egyik sem) le­ véltárcájából vennéd elő, s fásultan, asszociációk nélküli közöny­ nyel szemlélnéd. Biztosan napokig, hetekig szétszórva majd. Zs. evangéliumi tü­ relme. Zs. a borítékban hagyta az OFOTÉRT kísérőkartonját is: EX­ PONÁLJON HELYESEN. Nem olvassa el csak az általa készített ké­ pekre vonatkozó megállapításokat. Standard hibalehetőséget sorol­ nak fel négy csoportban, csoportonkénti alesetekkel, de az éppen aktuálisat csak a főcsoport átikszelésével jelzik: az amatőrök kö­ rülhatárolt tanácstalansága. Az OFOTÉRT-laboratórium közli Önnel, hogy felvétele... ALULEXPONÁLT, mert — a zársebesség beállítása rövid, — a fényrekesz állítása túl szűk, — a filmérzékenység nem az évszak­ nak megfelelő, — a fénymérő beállítása hibás. — zárhiba (nem nyitott a zárszerkezet), ÜRES KOCKA, mert — az objektívsapka a gépen maradt, — a negatív igen kevés megvilágítást kapott. A körültekintésnek és a pontatlanságnak ez az egyvelege némi­ leg leköti. Tovább olvas: NE KÍSÉRLETEZZEN, mert a munkát átvevő boltunk szakemberei készségesen adnak felvilágosítást, hogy felvételei jól sikerüljenek! ÉRDEMES MEGHALLGATNI szakta­ nácsadásunkat, mert, ha minden felvétele sikerül, díjtalanul készí­ tünk Önnek 3 db nagyítást, a III. n. é. főszezon kivételével. NE FELEDJE: az OFOTÉRT-laboratóriumok VILÁGSZÍNVONA­ LON DOLGOZZÁK KI felvételeit! A SMENÁ-val neki az első, vagy az utolsó, vagy mindkettő ál­ talában nem sikerül. Biztonságképpen sokat befűz az üres kazettá­ ba, attól tart, nem kap be a perforációba a filmtovábbító szerke­ zet. Az ÜRES KOCKA itt mégis tévedés. Két tekercs film képei helyett csak egyét kapták vissza. Az elsővel befuccsolt az óvatos­ sága. Mindenféle technikai szerkezet előtt feltámadó izgalma öszszezavarta. Nem a megfelelő helyre tette a filmes kazettát, hanem az ellenkező oldalra. A zárszerkezet végig gyanúsan könnyű ellen­ állást tanúsított, de a gyerekek öröme elaltatta az éberségét. Min­ denféle helyzetben rájuk irányította SMENÁ-ját. Valódi szánkóhó volt. A nap a lehetséges téli élességgel sütött. Mindenki tudta, hogy ez lesz az első, komoly szánkózásról készült közös fényképük. E. életkora most (?) tette lehetővé az első ilyen kirándulást. A maku­ látlan hótakarón csak az ő nyomuk látszott. Ahol borulás nélkül lecsúsztak, úgy maradt ott a szánkó párhuzamos nyomvonala, mint a nyulaké, őzeké, fácánoké: ha geometria is, természeti. Zs.-nek két­ szer is sikerült elkapnia, amint A.-val és E.-vel fölborult. Kilesett a jelenetből, látta, amint Zs. elkattintja a zárat. Látta négyőjüket, amint a gyerekek még szándékos hempergéssel is rájátszanak az esés­ re. A gépben mindez már múlt volt, már ott, akkor. A nevetés sem feledtette vele. A. és E. nem véd ki semmit. Nem is megújítják, nem is megismétlik. A felelőtlenség mozzanata: áthárul rájuk is, ami vele. Kezdettől fogva tudható. Nem a képet kívánta. A lerakódást inkább A.-ban és E.-ben. Ők a fényképet akarták (később keresték is). Bizonyosnak látszott egy valamikori pillanat: „Hová tűnhettek azok a képek? Lehetetlen, hogy elkallódtak! Hiszen gondosan elraktak mindent: a szárnyashajójegyüket Várna és Nessebar között, a belépőjüket a Westerplatte-múzeumba, a Brezsnyev—Carter találkozó helyszínen vásárolt elsőnapi borítékját Bécsből, szóval mindent”. „Miről beszélsz? Nem is vittünk akkor magunkkal gépet. Anyám­ ra emlékszem, milyen pici volt a hegy tetején, amint felszabadul­ tan nevetett, hogy nem történt bajunk, apánk pedig — a kedvün­ kért — gurult-gurult lefelé a havon, mi pedig álltunk a hegyoldal­ ban, kicsit megijedve, fázósan, hol egyikre, hol másikra nézve és félni kezdtem, milyen messze van egyik is másik is, és soha nem éremmel egyiket sem, és ez már így marad örökre.” �„Miről beszélsz?” „A halálról. Amikor valamire ráismersz, hogy emlékké ülepe­ dik benned... Ez az ára a gazdagságnak.” „Valahol mégis lennie kell azoknak a képeknek. Szinte egyen­ ként emlékszem mindegyikre.” „Lehet. Én csak magamra. Rátok.” „Miről beszélsz?” „Mondtam már... ” Mint lehetséges változat, ahogyan az a tabula rasa, amit ren­ desen a gyerekünknek nevezünk összeíródik. És még számtalan variáció. A szülőszerep szomorúsága. Inkább ezt a szentimentalizmust bennehagyni, mint Az összbenyomás: határozott (?) szomorúság. A géptől? Miért nem azt ismétli meg, ami megismétlődik vele szinte min­ dennap: az évszakok váltakozása ellenére, bizonyos elmozdulások dacára, a hármas osztatú ablakon túl, innen az asztalától, a látvány minden eleme mindig azonos önmagával. Talán éppen ez a ma­ kacs önazonosság kelti azt a képzetet, hogy mindennek jelentése is van; s mivel minden annyira azonos önmagával, hogy önmagán túl semmit sem jelent, még titokzatosnak is tűnik az egész: a kitartó őszinteség gyanússá válik — lepleznie kell valamit. A misztikum képződésének modellálása. Tehát két tekercs SMENA SL-kép. Mert a másik (első) is meg­ van. A visszaküldött negatívon osztatlan fehérség: abszolút lehető­ ség. Mondhatni: szabadság. Mégis az emlékezet fölénye és bizonytalansága együtt. A gépi önkény fölszámolja, vagy legalábbis kétségessé teszi, az emlékezet uralmát (egy másféle önkényt). A tévedés viszont, ami által a ne­ gatívból soha nem lehet pozitív, egyenlővé teszi mindkettőt: a lát­ vány már nem rögzíthető, egyedül az (a négy) emlékezet birtokolja, kitéve mindenféle (négy alaptípusú) torzításnak, amelyek mellé mindig kirakható a kérdőjel: mi lett volna, ha a negatív pozitívra fordítható? Világos, persze, hogy az emlékezet szabadsága a nagyobb. De szabadság-e ez? Természetesen, más szempontból. / Van még a helyszín. Van-e beleszólása annak a hegyoldalnak? Az elolvadt hó a vízgyűjtőterület kényszerei szerint összegyűlt és tovafolyt. Ennyit biztosan tudunk. A látható képeken már alig találni havat. Az sem olyan: lesuppant a tetőről, összerogyott, tömör tömege ellenállt a napnak. Hóesszencia. Hókovász. Hópogácsa. (???) Pedig nem sokkal később készültek, mint az előzőek (?). A dá­ tum (...) tanúsága szerint — Zs. precízsége — kéthetes különbség­ gel. amolyan már-a-tél-sem-az-igazi időben. Az első kép a szokásos módon elveszett. Gépállása többé-kevésbé megegyezhetett az első ötével, könnyű rekonstruálni. Így a park egyharmada belefért, a kultúrház sarkával, az esőcsatorna könyök- (hattyúnyak) és levezető csövével. A helyéről nézve, az író­ asztal mögül, ez a valódi színtér. A legszebb mégis a fény. Pedig hol itt, hol ott tesz láthatatlanná egyes részleteket. Egészen mé­ lyen, amint átbukik a dombgerincen, lecsonkolja a vadgesztenyéket az óvoda kertjében, mintha a tavalyi növekmény az ágvégeken nem is képezné azt a gótikus áttörtséget, amit — kitekintve — most is szemlélhet. Valószínűleg ebben fárad ki a fény annyira, hogy a park területére már puhán és szórtan érkezik, a túloldali kerítés és a díszfák, cserjék suhángjaitól küllősen, de ezen árnyékterüle­ teken is puhaszürkén, mintha porhó hullt volna, s szél hordaná. Valójában sehol egyetlen foltnyi hó. A csalóka sugarak egybemos­ sák a tavalyi gyepet és a kertészmérnök kialakította salakutakat. Tulajdonképpeni mivoltát a kép előterében, tehát már szinte bent, a fenyőgallyak között nyeri vissza a fény. Az ezüstfenyő alsó gallyai a képes levelezőlapok művészkedő rutinfelvételei szerint lógnak be felülről. Három helyen az átszü­ rendő fény kifakítja a tűlevelek sűrűvé összeálló sötétjét. Alul, va­ lósággal az aranymetszés szabályai szerint, a kerítésük betonoszlo­ pának éles (az egyetlen élesség a képen) hasábja osztja meg a te­ ret, míg jobbra, ferdén, az ablakkeret középső tagja homálylik. A síkok világosan elkülönülnek és egybetartozónak látszanak távoleső térelemek, így például a sötétlő-szétolvadó fenyőtűsűrű, meg az ablakkeret: mintha a fényképező terét határolnák el — ku­ kucskálásnak tűnik az egész, tehát merő szubjektivitásnak. A szán­ dék lepleződik le: kifelé irányuló figyelemről értesülünk. Ez már kaland, pedig még innen vagyok. Az óvoda mögötti domb felé néz: az alkonyati napban kifakult felület mintha a vá­ ros esti fényeit jelezné: arrafelé esik S., a város. „Kisváros. Re­ ménytelen félút a kultúra és a természeti élet között.” (Erdei Fe­ renc) Nem is annyira S.-ről; inkább magunkról. Ebbe a látómezőbe férnének bele a padok is — amelyek most természetesen a kultúrház pincéjében tárolódnak — s amelyek ko­ ra tavasztól késő őszig a helyi, városszéli ifjúság bizonyos rétegei­ nek biztosítanak alkalmat, a legkülönfélébb kamaszkori ismeretek megszerzésére, mégha ők nem is tudnak róla, mint feltételről, s a fiatalság gyanútlanságával használják. Nem tudva arról, hogy egy figyelemre sem méltatott, viszont igénybe vett pad olykor milyen mértékben szól bele a mindennapi életbe. Ha nem lenne ott, nem biztos, hogy annak a hiányát éreznék. Valami hiányozna minden­ képp és ez a meghatározatlanság beláthatatlan bonyodalmakat okozna. (Ez vicc? Vagy szociálpszichológia?) A padokat gyakran rendeltetésétől messze eső célokra is hasz­ nálják. Előfordult többször is, hogy a kultúrház felé eső parkrész kézilabdapályányi salakfelületén tollaslabdázók balul sikerült ütése következtében a labda az esőcsatornában kötött ki. Létra nem lé­ vén, az egyik padot, végére állítva, a falnak támasztották, lábaival kifelé, majd egy másikat emennek a tetejébe. Két magasabb fiú biztosított, egy harmadik a padlábakat létrafokoknak használva meg mászta a képtelen alkalmatosságot. Veszélyes volt, a lányok sikon­ gattak, az utcáról — ha látta valaki — nem mert rájuk szólni sen­ ki, míg a csatornából le nem került a labda, a merész pedig, térd­ re rogyva az ugrástól, földet nem ért. Akkor a megkönnyebbülés korholásait ritkán mulasztotta el. aki egyáltalán figyelmet szentelt az egésznek. Mindez nem történhetett meg, ha az Öreg a közelben, vagy éppen a parkban volt. Akik az ifjúsági klubba jártak, azokkal szemben lényegében tehetetlen volt, csupán az iskoláskorúakat tud­ ta szétzavarni, azok némi bűntudattal el is iszkoltak mindig. A nagyobbak, még a lányok is, szájaltak vele. Nekik — miért, miért nem — föl sem emlegette a szobrot, meg hogy „emlékpark”. Amúgy barátságos, kerek feje kivörösödött és csak azt ismételgette: „Ki hallott már ilyen beszédeket? Még ilyet? Ki hallott már... stb.” Mégis, legtöbbször, sikerült kiszorítania a parkból azokat, akik nem „rendeltetésszerűen” használták. A Tilalmak Kertjét hozta létre a szobor körül. Az igaz, hogy rendben tartotta. Kaszáját időről időre beakasztotta a vasbeton villanyoszlop mászólukaiba, kapáját, gereblyéjét, kosarát a jázminbokor rejtette. A kisebb gyerekeknek valóságos fegyverzet, még ha ezekkel nem is fenyegetődzött soha. (E. jelenti A.-nak felderítése eredményét: „Nincs itt a kaszás [Kaszá?], jöhetsz!” A. mért a kisebbet küldi? Mért nem maga?) A kapával időről időre sarabolja a salakutakon makacsul kisarjuló (A SALAK!) gyermekláncfüvet s a dús gyepet (műtrágyázza ta­ vasszal behinti fűmaggal) lekaszálja. „Higgye el nem éri meg nem is a munka de ez a nagy idegesség kell ez nekem ha a tanács nem nyüstölne hagynám az egészet de így de úgy más nem tudná ennyire rendben tartani vállaljam még legalább erre az egy évre a népek azt gondolják ki tudja mit kapok én ezért a fűvel többet érek ott van az a pár nyúl ugye azoknak megvan a takarmány belőle a nyulat az asszony se eszi beadjuk abból hullik egy kis pénz a nyugdíjam mellé még az óvodakertet meg a temetőt is rám akarták sózni annyit már nem bírnék fű se kell több meg ez itt jó kövér fű még herés is nem gaz mint a temetői az óvodai meg le van tiporva kinek kell az; de azért lekaszálom azt is már csak az unokám miatt is ha a magam korácsúak között rám ke­ rül a sor azért az is fű egy kis nyúltáppal ha olyan nincs is mint ez itt a magamé.” Az Öreg, ha rendszertelenül is, de iszik. A felesége — ponto­ san az ellentéte: vékony, sovány asszony; csak az alacsonyságukban hasonlítanak — nyilvánvalóan gyűlöli. Amin túlzás lenne azt érteni, hogy nyilvánvalóan nem szereti. A fogalmak egyértelműsé­ gét (győlölet, szeretet), sőt, alkalmazhatatlanságát mar az is alá­ támasztja, hogy az asszony rendszeresen idejár az Öreget ellenőriz­ ni Az Öreg rendszertelen részegsége az asszonynak rosszabb lehet, mintha idült alkoholista lenne a férje, mert így kiszámíthatatlan. Emiatt nem válik meddő közönnyé a győlölete (tegyük idézőjelbe?)? Kettejüket szemlélve, mint megoldandó helyzet, egyszerűnek látszik az egész: értelmetlen az asszony érzelmi hevessége. Ha ezt váltja ki belőle, tekintse semmisnek a viszonyukat. Itt most nem a jogi szabályozásba merevedett, társadalmi konvenció szerinti helyzetfel­ számolásra gondol. Hanem egyáltalán. Az Öreg kapirgálja a sala­ kot, föllazítja a szobortalapzat körül a kőzúzalékot, az asszony pe­ dig,’ amennyire aszottságából futja, fröccskölő szájjal lekapcabetyározza. A som itt áll az ezüstfenyőnk közelében és nem mehet arrébb. Erről ennél többet. Szinte megvilágosodás volt. Megmaradt kép­ nek. Valamit mégis érteni vél. Az asszony egy ilyen ellenőrzés során (bent jártak az elhúzódó tavaszban) férjét az egyik pad szélén találta, ülve. Kezében ásó, arra a pontra irányítva, ahonnan nem vette le a szemét. Látta, amint a nő átveszi ugyanazt a vadászszenvedélyt, amivel az Öreg kitartóan egy pontra meredt, és megfelelő távolságra megáll. Nézte az órát: negyvenkét percig tartottak ki, akkor a túrás újból meg- �legjobban szeretünk: Mükéné; minden esetre utána kell nézni, hogy a „kerítés” valóban leomolva áll-e; a kapu bizonyos, hogy tárva, a maga oroszlánjaival; de oroszlánokkal lehet-e tárt akárki kapuja is? Nekünk vakondjaink vannak a föld alatt, és sorra mind bevégzik — feltéve, ha többen vannak —, mihelyt az emlékparkba fúr­ ják át magukat.) Pedig az Öreg ivászata is kiszámítható. A nő is sejt három olyan alkalmat, amikor erősebb a kísértés. 1. A nyúlleadás napja; 2. A mozielőadások napja (heti három); 3. Amikor az ötvözetgyár­ tól fölúszik a völgyben a finom, kék füst, és ettől eszébe jut idő előtti nyugdíjaztatása, a leszázalékolása. Tartós magasnyomású idő­ járás esetén a környék kölykeinél megszaporodnak, kiújulnak a lég­ úti megbetegedések; belőle az elégedetlenség tör elő, heveny lég­ szomj kíséretében; valami bonyolult követelése van a nyugdíjeme­ lésre. „Az a kurva üzem itt is, most is megtalál” — szokta mon­ dani. Ha ilyenkor késik az ellenőrzés, fuldokolva felgurul a kocs­ mába egy felesre. Ez már visszaélés az első képpel: mert nincs, ezen minden fel­ vonultatható. N, szokta mondani: „Már megint a saját fészkedbe piszkítasz?” Somolygás helyett kellene is neki egyszer valamit válaszolnia. A magyarázkodás sok (hosszú) és elégtelen. Frappáns csak akkor tud lenni, ha felkészül rá jóelőre. (Mondjuk: „Gentleman lennék? Így angolos! Nem!?” Vagy: „Mióta az ország a komfortfokozatban igen jelentős előrelépést tett, nem is állok ezzel olyan egyedül”. Kimond­ va, szituációban, még jól is hangozhat. Így: alpári, érdes.) N. sza­ vai mégis mindig jobban eltalálják annál, semmint, hogy érvényes­ nek tekinthetné a gondos előkészülettel lecsiszolt választ. Somolyog inkább. Hiszen végül is fontos, amit N. mond. Ha mindketten más­ ként értik is. KAPUNK TÁRVA — KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA. moccant, mire az Öreg pontosan és meglepően gyorsan bevágott az ásóval, majd ügyes mozdulattal kifordította a földdarabot. A va­ kond tétován tájékozódott, de mielőtt bármit is dönthettek volna ösztönei a szokatlan helyzetben, az ásó éle kettészelte. „Fölülről jött, mögülünk a hegyoldalból. A fölső szomszédunk átszólt március elején, amikor a gazt égettük a kertben: „Szom­ széd, maga fiatal, ráér vele bíbelődni, mit szólna hozzá, ha átirá­ nyítanám a vakondunkat. Nincs szívem megmérgezni” — ilyen a humora. Mondtam: „Kerítésünk leomolva — jöhet.” Nevettünk és szagoltuk a kórófüstöt. Attól még átjött. Persze, a kerítésünk va­ lóban leomolva (KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA): sornyi kőhalom a hátsó telekhatáron. Ha az alap mély, sokat kellett fúrnia. Lehet, hogy egyszerűbb megoldást választott: a felszínre jött és a puha, tavaszi éjszakában áttapogatódzott a kövek között, aztán fejest új­ ból a földbe. Öröm volt látni a szaporodó túráshalmokat a kertben. „Látja, szomszéd! A kerítés fontos dolog, porta anélkül nem lehet” — tréfált F. bácsi, a felső szomszéd. (Szinte szó szerint, mint édes­ anyám. Csak ő komolyan. Ámbár lelke mélyén gyakran F. bácsi is komolyan. Csak valamiért respektál.) Aztán a sötétlő vakondtúrá­ sok kifehéredtek a napon, és mielőtt a kertásásba — F. bácsihoz képest késve — belekezdtem volna, már sehol nem láttam friss nyomát kerti állatunk szorgalmának. Arra gondoltam, mégis meg­ mérgezték valamelyik kijáratának végén. Már el is felejtettem, amikor két nap múlva, kora reggel a nyomdába menet, éppen az örökké tárva hagyott kapunk (KAPUNK TÁRVA) előtt egy lépés­ sel ott domborodott a formás kis földőrlemény, a felszín salakját körben levetve. „Áá, itt vagy hát!” — szóltam örömömben hango­ san. A következő napokban föltúrta az egész parkot. Valóságos bi­ rodalom — csodálkoztam nap, mint nap, míg az öreg, a vakond tavaszi szorgalmát kihasználva, fel nem oszlatta a birodalmat. A kettévágott bársony szőrcsomót a kukába dobta, aztán módszere­ sen és elégedetten elegyengette a túrásokat. Később elmondta, hogy mérget a nyulai miatt nem mert használni.” Ez egy történet. Szimpátiája a vaksi állatka iránt. „Előkeresni az emlékére: Kat­ ka Az odúlakó. U.-ebből: a nagyjából egyidőben, életünk fontos kor­ szakában olvasott művek újraolvasása — leomlott vakondjáratok felújítása.” Bár az is lehet, hogy ez egy család volt. A vakond családsze­ rető? Az ellenkezője rémlik. Valahogy mégis szaporodik. Lényegében magányos — hogy mondjunk is valamit, meg ne is: A végén azok a zárójelesek összevonva, jelek feloldva: „Kapunk tárva — kerítésünk leomolva.” (Ha paradoxnak is tűnik; ámbár a művészettörténet ismer erre példákat, mert itt van például, amit A meglevő első öt kizár minden eddigihez fogható zsibvásárt. Zs. és E. a maguk idejét abszolutisztikusan szétterjesztik. Tudna emlékezni másra is, de az már belemagyarázás lenne. Zs. és E. le­ szűkíti jelenlétével a lehetőségeket, pontosabban: más irányba nyit­ ja meg — azaz tulajdonképpen tágítanak is. Tehát még előttük a salakról. B. Gábor, nyugdíjas középiskolai igazgató (t): „A salakhegyet nem elég önmagában nézni. Az sem kielégítő, ha a gyárakkal együtt látjuk. A bányát is be kell kapcsolni. Corinékról már te is tudsz annyit, amennyit én, ha könyvből is, de ezt hallgasd meg! A bányát valami hatalmas testű élőlényhez tudnám hasonlítani; mint egy óriás bendőjű ragadozó, élte föl ezt a vidéket. A Kastély volt a fe­ je, onnan irányították a termelést, meg szinte a környék egész éle­ tét. Az élelemraktárak az energiát raktározták; a legnehezebb idők­ ben is akadt bennük füstölt szalonna, só, jóbors, rizskása, zsír. Ez a gigantikus dög levegőhöz úgy jutott, hogy irtották az erdőt, bá­ nyafának, errefelé minden domboldalon, azzal dúcolták alá a tárná­ kat, így teltek meg a föld alatti járatok levegővel, mint valami óri­ ási légzsákok. Ereknek ott voltak a tárnákban, vágatokban futó, de még az egyes üzemeket, telepeket is összekötő vágányok, amin a ki­ termelt szén jött a felszínre és továbbítódott rendeltetési helyére, meg amin a minden rendű-rangú bányásznép közlekedett. Hatalmas kloákaként, végtermékként, ott voltak a meddőhányók és a salak­ hegyek, meg a temetők a bányászsírokkal, mármint azokéval, aki­ ket egyáltalán ki tudtak emelni. Hát így kell felfogni a salakhegyet. Csakhogy tudni kell ehhez azt is, mi a különbség a meddőhányó és a salakhegy között. Ezért, ha futballpályán, játszótéren, iskola­ udvaron, parkban, sáros falusi tereken, kövezetlen településszéli ut­ cákon és ezer más helyen salakot látsz, erre a szörnyetegre gondolj. Nehogy azt hidd, magam találtam ki az egészet. Egy idősebb bá­ nyász mondta nekem, amikor a kórházban egymás mellett feküd­ tünk, hogy gyakran elképzeli azt a rengeteg vágatot, amit alattunk több’ mint száz év alatt annyi meg annyi bányász kihajtott; mind­ ről tán nincs is tudomásunk. Szinte, mint egy föld alatti élőlény pi­ hen alattunk. Én meg arra gondoltam, hogy a széthordott salak­ hegy pályákon, játszótereken, parkokban, mintha ennek az állatnak itt is, ott is, amott is elővillanó, vörösre égett bőre lenne; tart ben­ nünket a hátán, mint a régiek világképében az óriás teknőcök, ele­ fántok, vagy cetek; népe válogatja, hol melyik. Két megfáradt em­ ber képzelődései, tétlen unalmukban. Igaz?” A kintnek ez a színpadszerűsége. Talán a növényvilág téli élettelensége miatt: mozdulatlanok, majdhogynem halottak. Díszletszerűen. Megelevenedésre képesek, ha a köztes tér benépesül. Zs. és E. tehát, minden szándéktalanságuk ellenére, gyanútlanul — színre léptek. De mit nézhetnek? Kideríthetetlen. Teljességgel elveszett. Való­ színűleg akkor sem érdekelhette. Vagy fel sem tűnt. Az is lehet, tudni vélte. Ha így lett volna, utóbb kiderült, tévedés volt: a kép cáfol. �Érzékelem, amint a látvány jelenetté rendeződik át. A park monotonná válik, mint a változatlan színpadi díszlet, amit már az első felvonástól bámulunk. Mégis, a park még önmagát hozza. Ők már engem. A gépben azonban bizodalmam van: le fog leplezni, mint nagy, manipulátort. Egyben kisszerűvé is teszi mesterkedésemet, mert a szándékosságom — remélhetően — fecskecikkanásnyi lesz a környezet látványközegének rezzenéstelen felületén. Valami fordulatot mégis remélek. Valami véletlent.” Lehet, hogy célszerű lenne bevárni az évszak visszatértét. Zs. dátuma alapján a napra is felkészülni. Szorongó ráérősségünk. Játék? „A szülők infantilizmusa. A gyerekek láthatják ezt. Csak úgy tesznek, mintha... ” „Elnézőek.” „Általában meg lehet bocsátani nékik. Magunkat viszont soha. Aztán (aztán) nekünk sem.” „Nem kellene annyira odafigyelned.” „Félek. Muszáj.” „Ja.” Valószínűbb azonban, hogy mindkettőjük gyanútlan jelenléte foglalkoztatta, irányultságukat mellékesnek tarthatta, ezért is mérte föl felületesen. Most látja a fejtartásból; kitekintenek a képből. Arccal vannak feléje, de magasabbra néznek a somnál, még a fö­ lötte levő tetőnél is. Zs. az égen mutatott volna valamit? Ez el­ veszett. Balra haladó mozgásukkal beúszik a park maradék része is. A hatodik és hetedik (meglevő) képen a fenyő törzse és a szobor az újdonság. Az előbbin a fenyőtől jobbra vannak ők, a szobor balra, az utóbbin a bal oldalra kerülnek, tehát együtt a szoborral. A fe­ nyőfa most (?) takarja az egyik zászlótartó rudat. E. a fellobogózott város láttán: „Ez harcoló ünnep?” Zs.: „Hát...” (Mi lehetett a lényege a meglepetésének?) Ők ketten állandóan elmozdulnak. Ezért, hogy ők nem határoz­ hatók meg maradéktalanul egyetlen kockán belül. Talán. Viszont minden más látványosan azonos marad önmagával. Zs.-ről és E.-ről el lehet ugyan mondani, hogy ők azok, de azt, hogy csak ezek ők, már nem. Ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is,---------------------------------------------ők. Zs. például a harmadik (meglevő) képtől elveszíti gyanútlanságát és éberen van benne. Közben még a második (meglevő) felvé­ telen fordulatot hozó, eseményszámba menő mozzanat maradt fenn: az ég tartós szemlélése után ezen a lucskos, fonnyadt, gémberedett gyepen tanulmányoznak valamit, hasonlóan egyöntetű figyelemmel, mint az előbb (?). Művi koreografáltság (pedig itt még nem irányítottam): etűdök ég-föld párosra és anya-gyermek kettősére. Ismeretlen 20. század­ végi kismester véletlen remeke, amely Ráfael Az athenei iskolá­ jának mintájára készült. (Vö.: a két jobb mutatóujjának társalkodása — anya és gyermekének hajlongása égre, földre: ismétlődő to­ poszok.) „A harmadiktól Zs., manipulációm vélt kimenetelének tudatá­ ban, cinkosomnak hiszi magát. Irányítja E.-t, igyekszik elterelni fi­ gyelmét az ablak felől — ahonnan, a párkányra könyökölve, biztos tartással célzok rájuk —, hogy a mozgás esetlegességében és az arc természetes kíváncsiságában örökítődjék meg. Feladata (vélt) nem is olyan könnyű, hiszen gépem gyenge minőségű, tömegszéria, „kon­ fekció” ezért — ha az arcokat is jól kivehetően akarom, rögzíteni — a mozgásterületük bizonyos távolságon belül kell, hogy marad­ jon. Emiatt Zs. még több ügyeskedésre kényszerül. Bár elégedetten jelzek a kezemmel, vagy fejbiccentéssel, egyre jobban zavar kettőjük viselkedésének ellentéte. A gyerek magatar­ tása belésimul a magát rám erőltető látványba, egynemű azzal, Zs. azonban hullámokat vet szándékosságával. Váratlanul ingerel, hogy ismerni véli szándékaimat és indokaimat. Nem ismerheti! Nem avat­ tam be mindenbe! Eszközként van benne. A szűz-kurva állapotát (színlelést?) várnám el tőle; úgy legyen jelen, miként a fagyalsövény, a kint felejtett pad, vagy a somfa; mozogjon olyan magától értetődően, mint a gerlék, verebek, cinegék, pipiskék — és mégis legyen gondja (leplezett szándékosság?), a fényképezőgép meghatározta szempontok szerint, a gyerekre. Elvá­ rásom (tudható) képtelen. Még ha... De nem. Szebb lenne a hajáról. Még most is, mint régen. Arany­ lik az ellenfényben. Legalábbis keveset. Mert valami marad. Az ugyan már más. „Csendes, áztató eső volt. A szoboralak fejetetejére és a vállaira hullt. A nyak és a tarkó alatti felületek teljesen szárazon ma­ radtak. A fejtetőn észrevétlenül terjedt a nedvességfolt, hasonló­ képpen a vállakon. Volt egy időszakasz, amelyen belül a vállak a sötétlő esőfolttal úgy hatottak, mintha a kelleténél nagyobb tömés lenne bennük. A hagyományos módon megformált büsztről a ka­ rok — a szándékoltság erős hangsúlyozásával — lemaradtak. Amint a nedvesség váll-lapjai egyre nagyobb felületeket hódítottak meg, ez a csonkaság egyre tragikusabbnak tűnt. Jó lenne kimenni és elöl­ ről is megszemlélni. Jószerivel nem is nézte még meg elölről. In­ nen, mögüle — mint fedezékből — széles, mégis rokkant vállai mögül tekint ki a parkra, az útra, az óvodakertre, s veszi szem­ ügyre a szobor tarkóját révületeiben. Esik. Marad inkább. Újra olvassa a szobor (?) életrajzát. A kő felületén terjed a víz, a háton már egyre gyorsuló ütem­ ben. A lapockák magasságában egymásba ér a kétfelől hódító, nö­ vekvő folt. A tarkó védelme alatt rövid ideig háromszög alakban száraz maradt a kő, majd a tarkóról a nyakon át azt a csuklyásizom-formájú felületet is elfoglalja a nedvesség- Közben a talapza­ ton, bármennyit elnyelt is maga a kő, a felgyülemlett esővíz már duzzadt erekben futott a föld felé. Másnap az öreg fellazította az acélszürke kavicszúzalékot. A tarkó alatt szárad meg legkésőbb, az öreglyuk mélyedésében. Ott már megtelepedett valamilyen penész, vagy moha. Egyedül a házi rozsdafarkú száll le a fejére (standhely-vö-: etológia). Szorgalmas. A kelleténél óvatosabb velük. Minden fogás után fel­ méri a biztonságos etetés lehetőségeit. Szemléit, teli csőrrel, gyak­ ran a büszt tetejéről végzi.” „Ha utolérlek, kitaposom a küllőtöket!” Megkeresni, hol írja Hemingway a magyar tábornokokról, hogy mind intrikus volt, Ő állítja, vagy valaki mondja rólunk? Azért A forradalmárt szeretted. Mi is az indítás? A dátum. Így: „Ezerkilencszáztizenkilencben vonaton utazott Olaszországban egy darab vi­ aszosvászonnal, amelyre a párt főhadiszállásán tintaceruzával ráír­ ták, hogy itt van egy elvtárs, aki sokat szenvedett a fehérek alatt Budapesten és kérik az elvtársakat, segítsenek neki mindenben. Szívós mondat. Mint az örvény. Beszippant. Legszívesebben ide az egészet (H.: Novellák, Bp. 1963., Európa) És ilyenek vannak meg benne: „Giotto-, Masaccio- és Piero della Francesca-képek reproduk­ cióit vásárolta és az Avanti egyik példányába csomagolva hordozta �őket. Nantegnát nem szerette.” Előtte a vignettát sokáig nem sze­ retted (pedig a kettő együtt!): „Hajnali két órakor két magyar be­ tört a Fifteenth Street és a Grand Aveune sarkán levő dohányosboltba (...) Boyle az egyiket a kormánykerék mellől lőtte le, a má­ sikat a kocsi hátsó ülésén.” A teljes életrajzot ide, vagy elég a forrásokat megjelölni? 1. Györkei Jenő: Sz. M. (Forradalmárok, katonák, Bp. 1968. — 1945—157. 1.) 2. A magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei harcosai (életrajzgyűjtemény) 3. Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában (Bp. 1959. 223. 1.) 4. Vagyunk az Ifjú Gárda (Emlékezések az ifjúmunkás mozga­ lomra 1900—1944. Bp. 211—221. 1.) 5. Szabad Nép, 1955., november 22. 6. Hadtörténeti közlemények, 1955. 3—4. sz. 7. A Hazáért (különszám) 8. Nincs élőbb holtjainknál! (Életrajzok a Nógrád megyei mun­ kásmozgalom harcosairól, 89—93. 1., kiegészítésekkel a múzeumi adattár volt vöröskatonáktól begyűjtött visszaemlékezéseiből) A teljes panoráma bizonyíthatja (kellene bizonyítani?), hogy nem E. és Zs. foglalkoztatta: mihelyt az ablakból lehetséges látó­ szöget feldolgozta, elszakadt a párkánytól. Lényegében ez is elve­ szett. A tény, a végeredmény maradt meg: kisebbfajta koperniku­ szi fordulatnak látszik. „Drámai, de ezt kell mondanom holnap: leomlott. Leomlott és a kagyló hat darabra tört. Mint egy hatszirmú fehér virág. Nem a kagyló, meg a csempe miatt, hanem J. általános bizonytalanságára tekintettel. Nem lett volna szabad rábízni. Lelkesültségből vállal­ kozott, de nem ért hozzá. A segítőkészségét könnyebb lett volna nem elfogadni, mint most a kudarcát helyretennünk. Pedig elég egy­ értelmű: nem a csempe ragadt föl tökéletlenül, hanem a vakolatot kellett volna felújítani. Mi lenne, ha beavatnánk a dilemmánkba: nem tudunk dönteni, beadjuk-e a lakáskérelmet. Mintha jelenthetne bármit is a döntés. A kárba ment mosdót, meg a csempéket kisebbítheti J.-nél.” „A kaland a ma emberének háza küszöbén kezdődik. De ami­ kor kimegy, nem válik hőssé.” (Vlado Gotovac: A csönd elemei.) Erre emlékszik: kérte, menjenek be a parkból a fenyőfa alá. A kerítésük betonoszlopa most is benne van, de most a másik ol­ dalról. Világosan kivehető, hogy a drótkerítést tavaly befutotta a paplonc. A fenyőfa árnyéka rávetül a ház falára, s a kiterjedt sötét folt magába foglalja az ablakot is. A jobb szélső ablakszárny is csukva. Ettől még kitüntetett hely benyomását kellene, hogy keltse. Ezt várja el tőle. Semmi. Csukott ablak. (Erre sem emlékszik, például, amint meggondol­ ja, hogy becsukja a kinti hideg miatt és kezében a géppel kimegy.) Miközben háttal a szobornak meghatározza korábbi helyzetét, egyben el is rejtőzik maga elől: ez rásüthető, tudja. Hiszen már nincs ott. Viszont, hogy ott volt, nem innen bizonyított: ez kudar­ cot vallott kísérlet. Most E. és Zs. háta biztonságban: az ablak becsukva mögöttük. Óvatos bekerítő manővere mégis sikerült. Kört vont köréjük magá­ ból — benne vannak. Bizonyság rá, hogy ők vannak, s eképpen ők az ő bizonyosságai. Sokat köszönhetnek egymásnak. A tautológia mosolytalan szépsége. Mintha szétosztódva lennék jelen. Mintha feloldódtam volna. Pedig manővereim akcióképes akaratot látszottak megjeleníteni. Diffundáltan. Az eredmény is csak ennyi: a hiányomat jártam körül. Megteremtettem önmagam utópiáját. Én: ami lehetek — időle­ ges kristályosodások. „P.-ék megérkeztek Hollandiából. Beszámolójában mulatságosan keverte a benyomásait E.-tel való torzsalkodásaival. M.-sal jókat nevettünk: szeretjük mindkettőjüket. Letapperolta a Van Gogh-okat — mondta. „Nem lenne szabad kezet mosnom.” Rembrandtunk (a kettőnké! kisajátítottuk!) páratlan realizmusához felfedezte »miszti­ cizmusát«. Az éjjeli őrjáratról beszélt. Bizonyos előzmények miatt (beletartozik ebbe Csontváry ege a Taorminán és Bruegel ege a Téli vadászaton) nem kellett győzködnie. Nem is akart. Tudta, ho­ gyan fogadom. Egy idő múlva arra kaptam fel a fejemet, hogy kéthárom mondatát nem hallottam, csak a beszédzörejt. Elhomályo- sult körülöttem minden, utazásvágy lepett meg. Elég különös. Az az érzetem támadt, mintha el lehetne utazni az Éjjeli őrjáratba., mint egy országba, városba. Arcomon éreztem a fátyolos homályt, amint leple alatt meglesem a Fehérgallérost. P. kérdésére kaptam fel a fejem: »Mit gondoltok, Spinoza lencsesziszolás helyett mit csinál­ na nálunk ma?« »Szerződéses sertéshizlalás.« »Kecsketej jövedelmezőbb.« »Virágkertészet.« »Nyúltenyésztés.« »Ez az! Nem olyan éteri, mint a fény, de nem is annyira ma­ teriális, mint a sertés, viszont nem is szépelgés.« »Azért a nyúlnak is van némi bűze.« Nevettünk. Elfelejtettem átadni neki a belépési nyilatkozatot.” A. hol volt eddig? Lassan föladta és megengedte, hogy az utolsó két kockához mindketten kimenjenek alvóbabáikkal. Míg megtalálták a kedvező helyet és a gépet elkattintotta kétszer, átjárta őket a hideg. Talán ettől olyan boldogok (erre élénken emlékszik) idebenn a melegen. Elevenek, feltöltődtek. Hidegszaguk volt. Fehér tisztaságszag, mint a szélben szárított lepedőknek. „Betegek a babák — mondták. Meg­ fáztak.” Együtt, négyen. Amikor kissé lecsillapodtak, elhúzta a függönyt és megmutatta a téli kumulusok között azt az égdarabot, ami Balaton-zöldnek látszott. Ő is ritkán látott ilyet. Olyan korácsú lehe­ tett, mint A., amikor azt mondta neki erre az apja, hogy a takaró nélkül maradt őszi vetés nézi az eget, lesz-e hó. (Nem így, de ezt.) Errefelé (ezen a szélességi és hosszúsági fokon) ritka az ilyen. Megadom magam. „Nincs két táj, csak emberi táj van. S hál’ isten, sok ablak (...)” (M. M.) Könnyedebben kellene végre. Meg­ tanulható? Ennek is van valamiféle technikája. De a betanított munkás kijátszható öntelt biztonsága mire vezetne? Militáns köze­ lítésed helyett nem lehetne ártatlanul, jóhiszeműen? A feladás mint­ ha csüggedés is lenne. Ezt az árnyalatot leválasztani. Tehát enélkül. Nélkül. Kapunk tárva, kerítésünk leomolva. „Ebben a helyzetben a kapuszárny leszállt, azaz becsukhatatlanná vált. A szándékunk szempontjából egyre megy. Viszont láto­ gatóink többsége — jövet, vagy menet — kísérletet tesz. Nekik nem mindegy. Bizonyos, hogy közülük sokan nem tudják, hogyan nevez­ zük az akadály okát. Leszállt. A kapukeret alsó szegélyléce a gye­ pen nyugszik. Nem is látszik. Dúsabb, kövérebb körülötte a fű.” �Akác István Ha majd..._ Ha majd kihunyt a kusza lárma, ha majd a dühödt szájasok nyomában hűvös szél suhog, ha majd az örök-sírók nyája verten réved az éjszakába, dalt sikolt szívünkben a hit — s Napunk hajnal-fényénél szánjuk egük festett közhelyeit. Ha százszor is tagadna A jól fésült szelídség álarcát ha levettem, nézzetek a szemembe, kiket mindig szerettem... Szívemnek lágyan integet a halk polgári béke, — kik szerettek, segítsetek, a szívem el ne érje. Ne legyek renyhe agyvelő! Ne legyek bomlott háló! legyek: termő láz, friss erő, csillagokig kiáltó. Tagadjam meg az ölelést, hogyha jégcsap-kar adja, de öleljem át, aki hű, ha százszor is tagadna__ Boksán Mária Ének Körmendi Lajos Az idegen A furcsa idegen jobbra se néz, balra se néz, biztosan lépked az utca porában. A furcsa idegen elől a mogorva, lándzsás pofájú komondorok nyü­ szítve rohannak az ólak mögé. A furcsa idegen dühös fújtatásától hetedik határba röppen a jól­ rakott háztető. A furcsa idegen káromkodásától bivalyok rontanak az égre dörgő szekeret hurcolva, és jégeső veri a gyenge vetést. Az asszonynép reszketve kutat a hűtőszekrényben és hideg tejjel, hússal, foszlós kenyérrel kínálja az idegent. A betöretlen, szilvaszemű süldőlány riadtan súgja: „Az idegennek kakasfeje van, édesanyám!” Az én gyöngyöm elgurult Holdas szemem béborult Kicsi öklök eget vernek Szakajtóim fehérednek Aki hallja aki látja Aki gyűrűm megtalálja Adja annak aki vette Aki nyaram téllel verte Szeretőm hát odalett Fonok ösvény-kötelet Járja végig untig járja Akit keres ne találja Hétköznap Ennek a holdszemű, napszemű vézna fiúnak az arca már vénembert formáz. Issza a tejet, bámulja a cserépkályhában vergődő tüzet, odakint felvonítanak a kutyák. Magától bekapcsol a televízió, idegen nyelven gajdol, minket muto­ gat, homlokunkon vakító bilyog lángol. A gémeskút ostora szaporán lemerül, feljön, a vályúba ömlik a víz, teremtett lélek nincsen sehol. Akár a véres hús, olyan az ég alja, tatárkodó szelek bandáznak a sziken. �A szellemidéző Madách fiú Madách Aladár pályafutásához édesapja remekművében, Az ember tragédiájában is találhatunk értelmező sorokat. Kora kapitalizmusát éppúgy szemléli, mint Ádám a londoni vásárt: „Jerünk tehát, mit is nézzük tovább, / Hogyan silányul állattá az ember...” A polgárosodás nyomán jelentkező kozmopolita gondolkodás belőle is kiválthatta volna a falanszter-szín híres mondatát: „Egyet bánok csak: a haza fogalmát,/Megállott vol­ na az tán úgy hiszem, Ez új rend közt is.” S mintha csak őt korholnák Rudolf császár Keplerre mondott szavai: „...új ta­ noknak hívéül szegődtél, / Rostálod a szentegyház téteit.” Nem idegen Madách Aladártól a kepleri büszkeség sem: „Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, / Mely a vén földet ifjúvá teszi.” Madách Imre fia szinte a Tragédia Ádám-alakjaiból van összegyúrva. Gondolkodását ugyanúgy nemesíti a nő, mint a fáraóét. Ő is kiábrándul a szeretet vallásából, mint Tankréd. Különcnek mondják, mint Keplert. Egy eszményített múlt alap­ ján utasítja el a saját jelenét, mint a londoni- és a falanszter­ szín Adámja. Honnan adódnak ezek az egyezések? A Tragédiá­ ról köztudott, hogy válságdráma. A „lenni vagy nem lenni” hely­ zetében született. Hőse is színről színre dönteni, választani kény­ szerül. Madách Aladár élete is egy nagy fordulat jegyében telt el. 1848-ban született és 1908-ban halt meg. Férfikora tehát: a magyar kapitalizmus kibontakozásának időszaka. A rohamosan előtörő tőkés viszonyok máról holnapra gyökeresen átalakítják a gazdaság szerkezetét, a gazdálkodás mikéntjét, az életmódot, a gondolkodást, erkölcsiséget. A sztregovai földesúr is naponta kényszerül — legalábbis gondolatban — döntésre, választásra. Miben tud azonosulni, s mit utasít el? Élete nagy próbája: ho­ gyan tud úrrá lenni gondolatilag a megváltozott körülmények teremtette helyzeten? Nem csoda hát, ha kérdései annyira em­ lékeztetnek az Urat faggató Ádáméira: „...oh mondd, minő sors vár reám... / Megy-e előbbre majdan fajzatom.” Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Aladár nem a Tragé­ dia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatarása az, ami izgat bennünket, s nem annyira a műve. Költészetének pél­ dául nem az esztétikai rangja az érdekes, hanem a belőle kibon­ takozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennünket, hanem mint sajátos reakció a válsághelyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban doku mentális értékűek számunkra. Felvillantanak egy jellegze­ tesen századvégi magatartást. Megmutatják, hogy miként gon­ dolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi bir­ tokos nemes — aki ráadásul Madách Imre fia. Ruttkay Teréz 1938-ban írott Madách Aladár-monográfiájá­ ban az angol Wordsworth szavait alkalmazza Madách Aladárra: „The child is the father of the man.” A gyermek a férfi apja. Rendkívül találó idézet. Madách Aladárt 16 éves koráig az édes­ apja nevelte. Alapvető eszméit, világfelfogása gyökereit tehát a sztregovai „Oroszlánbarlangból” hozta. Ügy is mondhatnánk, hogy a dualizmus évtizedeiben élő nógrádi birtokos nemes egész gondolatvilága egy generációval a saját kora előtti. Prolongáló­ dott benne a reformkori liberális nemesség magatartása. A gyer­ mekkor eszméinek jegyében élt férfikorában is. Az írott szó iránti érzékenységét s az ezzel összefüggő társadalmi felelősség­ tudatot — amely az apja nemzedékének olyannyira a sajátja volt — szintén továbbvitte. Madách Aladár megkésett képvise­ lője annak a birtokos nemességnek, amely még tudta, hogy tár­ sadalmi kiváltságait, művelődési kiváltságait nem ingyen kapta. Helyzeti előnyét erkölcsi kötelessége a közjó szolgálatába állí­ tani. Magatartásában a legmegkapóbb: az erkölcsi alapozottságú társadalmi felelősségtudat. Persze, Madách Aladár korában ke­ vesen voltak ilyenek. Ezért is tartották őt különcnek. Dilettáns költőnek is mondották. Az 1881-ben megjelent Hangok a pusztán című verseskötetéről szólva a Magyar Szemle bírálója a képek zsúfoltságát, a keresettséget, a stílus döcögősségét. a rímek gyarlóságát veti a szemére. A végső megállapí­ tása: „Az író nem gyakorlott művész.” Legyen becsületére mond­ va, Madách Aladár sohasem tiltakozott a dilettantizmus vádja ellen. „Én csak a magam mulattatására és önművelésképpen írok”, „...én, mint műkedvelő, az is csak alkalmilag, néha”. De ebben a „műkedvelő” költészetben sem nehéz fölfedezni a tar­ tást, a különbözni akarás szándékát. Szellemi életet élni, túl­ emelkedni a lehúzó köznapiságon — itt, Nógrádban: ez a szel­ lem előkelősége azokkal szemben, akiket így jellemez: „És egész nap nem érdekel / Semmi más csak a — kutyátok.” A maga mulattatásának, az önművelésképpen való írásnak a hangsúlyozását egyébként sem szabad szóról szóra értenünk. Mindazok, akik irogatásuk önmulattató jellegét emlegetik, vol­ taképpen szeméremből teszik. Madách Aladár személyiségének ismeretében el kell hinnünk a másik vallomást is: „Pár kábult szívet tán fölzaklatok, / Érdekálmukból néhányat fölrázok / S honszerelmük új hajnalt gyújtani fog.” A férfi versírásának is a gyermekkor az apja. Madách Ala­ dár — a vele együtt nevelkedő unokafivérrel, Balogh Károlylyal — már 14 éves korában rendszeresen fejezi ki magát vers­ ben. Természetesen az akkor divatos költői modorokban, Eötvös és Bajza, majd Petőfi és Arany stílusában. Az almanach-lírai és a népies-nemzeti kifejezésmód elkíséri egészen a haláláig. Vers­ írói stílusa tehát a hagyományos, s a század első feléből való. A mondanivalója azonban jellegzetesen századvégi. A maga mód­ ján annak a szellemi krízisnek ad hangot, amely a XIX. század második felében Európa-szerte s Magyarországon is megfigyel­ hető. Az ipari forradalom nyomán előretörő pozitivizmus, biologizmus és materializmus alapjaiban rendítette meg a hagyomá­ nyos gondolkodást. Madách Aladár versesköteteiben a vallásos és a természettudományos gondolkodás nógrádi megütközésének lehetünk tanúi. Egy szellemi robbanást érzékelhetünk bennük. Azt, hogy mit jelenthetett az akkori ember számára az evolúció tanítása a lélek mibenlétéről, az öröklött tulajdonságok szerepét hangsúlyozó biológia véleménye a bűnről, vagy az elkárhozás megkérdőjelezése az energiamegmaradás törvénye alapján. Ma­ dách Aladár lírájában az antimaterialista érvek egész arzenál­ jával találkozunk. A hangja nemegyszer lekicsinylő és gúnyoros. A járni tanuló majomban fölmerülhetett-e az eszközhasználat gondolata? Meg tudják-e magyarázni „uraimék”, hogy mi az ihlet: „Föl tudjátok-e darabolni a napsugarat?” Vádolja a tu­ dományt, hogy elvette a hitet: a „végső reménységet”, kiölte a szeretetet, s az „anyagerő” hit sötétbe vonja a világot... és az egész mindenségből „Az Istent kifelejtette”. De hiába a tiltakozás: gondolkodását mégis csak kikezdte a tudomány. A vallásos eszmét védi, a tételes vallásokat azonban elutasítja. Az egyház — szerinte — elvesztette tekintélyét. A dogmák hitelét megingatta az értelem. A pozitívum és a katoli­ cizmusnak a Habsburgokkal való összefonódása Madách Aladár­ ban is elvégezte a maga munkáját. De mit állított mindezzel szembe? Először is a pantheizmus egy sajátos — Komjáthy Je­ nőre emlékeztető — változatát, másodszor, és egyre inkább, a spiritizmus tanításait. A szellem megrendülésének másik előidézője a liberális po­ litikai gondolkodásmód csődje. Ez kap hangot — amint a cím is sejteni engedi — a Romlott Magyarország című 1898-ban megjelent kötetében. Nem a Vajda János-ok nemzedékéhez tar­ tozik. Mégis az ő eszmevilágukban él — magányosan és kiáb­ rándultan „egy törpe korban”. Nem ériti, hogyan lehet egyszer­ re tisztelni Kossuth Lajost és Ferenc Józsefet. Ő, aki anyanyel­ vükön beszél szlovák parasztjaival, aki katolikus létére evangé­ likus templomot építtet nekik, aki a losonci újságban cikkeket ír a nemzetiségi jogok védelmében, csüggedten szemléli, hogy a liberális-nemesi hazafiság mint csap át a vak nacionalizmusba. Olvasmányaiból viszont azt érzékeli, hogy az irodalomban a ne­ mesi-nemzeti világképet egyre-másra kezdi ki a kozmopolitiz­ mus. S látja azt is, hogy a fennen hangoztatott hazafiság meny­ nyire önérdeket takar, és a 48-as nagy demokratizmus milyen jól megfér a „derestörvénnyel”. A véleménye az, hogy „elalkud­ tuk magát a hont”. „S Kossuth nem polgár itt, csak halott” és „A függetlenség szent eszméje / Haldoklik itt, vagy már meg­ halt”. Olyan korban él, amelyben a „Politika? Személykérdés, / Az Én körül forog minden”, amelyben „Legeltetünk és meg­ nyúzunk”, s „Ez most az elv: Semmit ingyen”, az igazság pedig „mellékkérdés”. Ő viszont „dalolva koldulja az árban/A hon­ szeretet érzetit”, és — szinte az apja szavaival mondja — „jajongva jár az alkusz nép között”, mert „Ha nemesbül már az egyén, / Jobbat kíván...” �Líráját a két legjobb baráté, Reviczkyé és Komjáthyé kö­ zött kell elhelyeznünk. Ők is a századvégi szellemi válság líriku­ sai. Madách Aladár filozófiai hajlama szintén rájuk emlékeztet. Hasonlít rájuk a világnézeti krízis gondolati meghaladásának igényében is. De a schopenhaueri pesszimizmus, amely Reviczky költészetének annyira sajátja, Madách Aladártól távol áll. Nem tud egyetérteni barátja programszerű kozmopolitizmusával sem. Komjáthy Jenővel a miszticizmus iránti fogékonyság s egy er­ kölcsi forradalom hirdetése köti össze elsősorban. A nemzeti ér­ zést azonban képtelen semlegesíteni magában. Bár verssorai időnként Komjáthy önittasult szárnyalását idézik, mégis szíve­ sebben tartózkodik a hazai, a nemzeti, a nógrádi „puszta” ke­ retei között. A lírában megfogalmazott világnézeti-politikai válságból Madách Aladár a spiritizmus tanaihoz menekült. Bár a menekü­ lés a dolognak csak az egyik fele. Nála a spiritizmus egyben flastrom is a kor összes szellemi bajaira. A spiritizmus a XIX. század közepétől terjedt el Európában. A hetvenes években Budapestre is eljutott a mozgalom. „Szel­ lembúvár” társulatok alakultak, s a század végén már lapjaik is vannak. Madách Aladár szerint „A XIX. század közepén vi­ rágzásának tetőpontját elért anyagelvű (materialista) világfelfo­ gás ellenhatásaképpen új alakban föléledt szellemelvű (spiritu­ ális) áramlat” a spiritizmus. Ma úgy látjuk, hogy a „szellembúvárlat” a vallás és a tudomány nagy megütközéseinek sajátos kísérőjelensége. Az újkori tudomány a vallásos világfelfogás hármas megrendülését eredményezte. A kozmológiai megrázkód­ tatást Kepler heliocentrikus nézetei idézték elő. Kiderült, hogy a Föld nem a teremtett világ középpontja, az ember csupán egy parányi bolygó lakója. A második nagy egyensúlyvesztés bioló­ giai természetű. A darwini evolúció szerint az ember az állatvi­ lágból emelkedett ki. s nem közvetlenül az Isten teremtette. Az evolúció után a vallásos hit egyetlen vigasza, hogy legalább a lélek isteni eredetű. A századvég lélektani érdeklődése, a lelki jelenségek előtérbe kerülése a filozófiában, a hagyományos lélekfogalomhoz való görcsös ragaszkodásra is visszavezethető. De a pszichológiai megrázkódtatás mégis bekövetkezett. A freudi mélylélektan szerint az, amit léleknek nevezünk, teljesen az el­ fojtott ösztönök rabja, s önálló léttel szinte nem is rendelkezik. A spiritizmus arra vállalkozik, ami — szerinte — a tételes vallásoknak nem sikerült: a halhatatlan lélek és végső lakhelye, a túlvilág létezésének bizonyítására. Ezt leginkább a test és a lélek közötti, úgynevezett étheri (asztrál) test beiktatásával old­ ja meg. Mivel az asztrál test szellemi és bizonyos mérvű anyagi természettel is rendelkezik, alkalmas arra, hogy benne a lélek, a „tiszta szellem” megjelenjék. Általa képes a megidézett lélek — írással, kopogással, beszéddel — közölni a szándékait. A spiritizmus a tudomány által megbolygatott miszticizmus fellobbanása, de úgy, hogy közben a tudomány alakját ölti ma­ gára. A tapasztalatra és a tudomány eredményeire hivatkozik a szokásos hittel szemben. A metafizika és a kinyilatkoztatás helyett az „induktív-analitikus kísérletek” fontosságát hangsú­ lyozza. A szellemidézést is tapasztalati kísérletnek fogja fel. Ter­ mészettudományos módszerekkel akar meggyőzni a természet­ felettiről. Elvet minden hitbéli tételességet. Ezzel a szellem vég­ leges felszabadulásának illúzióját kínálja. S ez — szerinte — együttjár a polgári szabadságjogok megszilárdulásával is. Ugyan­ akkor egy erkölcsi forradalom letéteményesének vallja magát. Ha ugyanis a szellemidézés, mint kísérlet a „napnál világosabban” bizonyítja a lélek és a túlvilág létét, s ha az asztrál testben tá­ vozó lelket annak megfelelően fogadják az égiek a halál után, hogy miként élt a földön, mindez — elfogadva a spiritizmus ta­ nait — az erény otthonává teszi a földet. Madách Aladár a spiritizmusban lelte meg „azt a nagy ta­ lizmánt, mely a vén földet ifjúvá teszi”. Hihetetlenül vonzódik a szellemidézéshez, s az is mintha csak leselkedne rá. Apja könyvtárának két spiritiszta műve szinte felkínálkozik neki. Pesti háziasszonya a lélekvándorlás híve. Barátja, Huszár Sán­ dor lakásán szeánszokat tartanak. Amikor Sztregován átveszi birtokai irányítását, teljesen az okkult tudományoknak szenteli magát. A Balassagyarmatról elbocsátott Komjáthy Jenővel az élen hasonló érdeklődésű barátokra talál. Hogy mi mehetett ilyen tekintetben Sztregován, nagyon jól érzékeltetik azok a szavak, amelyeket háborodott testvére, Borbála vágott a szemé­ be: „Te veres sipkás gazember, búcsúzz el a szellemeidtől, akik denevérek alakjában jelennek meg hívásodra előtted az alkony óráiban.” 1878-ban már ismert spiritiszta, s ahogy Palágyi Meny­ hért írja: „a misztikus bölcselmi tanok egyik legnagyobb isme­ rője hazánkban”. Cikkeket ír a Pesti Hírlapba a szellemidézés elméletéről és gyakorlatáról. 1884-ben A gyakorlati spiritizmus védelme címmel lefordítja Alfred Russel Wallace művét. A szer­ zőt később Angliában személyesen is fölkeresi. 1899-ben megje­ lenik saját összegező műve. A szellembúvárlat irányeszméi. Eb­ ben nemcsak a spiritizmus történetét és alapelveit vázolja fel, hanem a szókincse megmagyarosítására is vállalkozik. Mivel magyarázható mindez? Hiszen lélekbúvárlatáért nem­ csak különcnek, hanem egy kicsit bolondnak is tartották itt, Nógrád megyében. Fogékonyságának egyik s talán a fő oka az idegzetében, az alkatában keresendő. Balogh Károly szerint „Aladár valóságos médium”, s beteg, „nervózus állapotról” be­ szél vele kapcsolatban. L. Kiss Ibolya az „anyjától öröklött lelki abnormitásban” keresi Madách Aladár ilyen irányú hajlamának magyarázatát. A másik ok Madách Aladár természettudományos érdeklő­ dése. Különösen a fizika és a kémia foglalkoztatja gyermekko­ rától kezdve. Mindene az experimentum: a kísérlet. A szellem­ hívó szeánszokat a spiritizmus természettudományos kísérletnek tekinti. Személyiségének alkati és műveltségbeli vonásai tehát a titokzatost természettudományos módszerrel faggató okkultiz­ mus felé terelik. Segítenek ebben lelki megrázkódtatásai is. Édesapja, halálát érezve, Pestre küldi. Ne lássa az ideggyenge fiú az apa haldoklását. Nem tudná elviselni. A megyében úgy tudják, azért lett spiritiszta, mert férjhez adták nagyanyja ko­ mornáját, akibe beleszeretett. Mások szerint azért vigasztalta magát a szellemekkel, mert rangon aluli házassága miatt a csa­ lád elidegenedett tőle. Spiritizmusában, tagadhatatlan, van valamiféle önigazolási törekvés is. A házasságát ellenző nagymamának úgy vág viszsza, hogy a „szellemek felsőbb parancsára” kell feleségül ven­ nie a kávéházi alkalmazott Fekete Máriát. Amikor a szemére vetik, hogy nem törődik beteg, züllésnek indult anyjával, azt válaszolja, hogy a szellemek megtiltották neki. De nagyon meszsze maradnánk a lényegtől, ha ennél a felelősségelhárító gesz­ tusnál megállnánk. De még akkor is tévednénk, ha puszta me­ nekülési formát látnánk a szellemekkel való társalkodásában. Tetszetős dolog lenne például szeánszait valamiféle idillkeresésnek, okkultizmusát a társadalomból való kivonulás, szecesszió egy változataként felfogni. Akkor azonban megfeledkeznénk Madách Aladár „elkötelezett” közösségi magatartásáról. Hiszen — ahogy a lírájában is tetten érhető — egész életében tanított, vezetett, agitált, prófétának érezte magát. Spiritizmusának a lé­ nyege a világmegváltó szándék: „Korunk gyermekeinek legna­ gyobb része nem hiszi el többé az egyházaknak a földön túli életet. Ezért lett s lesz erkölcstelenné. Kísértsük meg, hátha a mi bizonyítékainknak hinni fog.” S nem feledkezhetünk meg arról a szellemi igényességről sem, amely a századvég világnézeti krízisének gondolati legyő­ zésére törekszik. Hogy ezt az édesanyjától örökölt enyhe ter­ heltségből adódóan a spiritizmus felé tájékozódva teszi, a gesz­ tus szempontjából majdnem közömbös. Az alapállása s a kér­ désfeltevései nyilvánvalóan merőben. mások, mint a kortársak közül — mondjuk — Schopenhaueré, Bergsoné vagy éppen Nietzsche-é, mégis valahogy rájuk emlékeztet abban, ahogy a szellemihez, a lelki jelenséghez ragaszkodik — görcsösen és meg­ szállottan — a természettudományos gyökerű anyagelvűség elő­ retörésének idején. Madách Aladár spiritiszta megszállottságát már csak azért sem szabad kézlegyintéssel elintézni, s okkultizmusa miatt mun­ kásságát a nógrádi művelődéstörténetből kitagadni, mert „hó­ bortja” korántsem uralkodott el az egész személyiségen. Azzal párhuzamosan, hogy a misztikus bölcselmi tanok egyik legtisz­ tább kezű ellenzéki politikusa. Pártgyűléseken szónokol, cikke­ ket ír a függetlenségi Losonci Újságba. A dzsentri társaságot megvetette, arra azonban nagyon vigyázott, hogy tót parasztjai ne gyűlöljék benne sem az urat, sem a magyart. Szabó Károly �A virágnyelv— világnyelv A magyar nyelvben ismert fogalom a virágnyelv, mely olyan titkos jelbeszédet jelent, amit használói általánosan értenek. Ma a köztudat legtöbbször csak a virágdalokra gondol a fogalom említé­ sekor, pedig a népi kultúra más területén is használták és értették; pl. az öltözködésben — de az egész ún. díszítőművészetben. Nem vé­ letlen, hogy a magyar virágnyelvről beszél, nem másról, hiszen nép­ művészetünk jelkincsének majdnem teljes egésze növényi alakban nyilatkozik meg; jellemző motívum, hogy a madár szájából virág­ inda kígyózik, „virágnyelven beszél”. A következőkben vizsgáljunk meg néhány példát, hogy a népművészet fogalma alatt értett kultú­ ra mennyire szerves egység, a vizuális nyelv, melyet a természet megfigyelése alakított ki, mennyire közös, időben és térben távoleső produktumok esetében is. E célból most egy siroki ház tornácának oszlopfőit egy Cereden faragott palóc pad háttámlájának kazettái­ val hasonlítjuk össze. Nézzük előbb Sirokot, ahol több tornácos, kőoszlopos ház van A szakirodalom megemlíti róluk, hogy a helyi, alkalmas kőanyag, valamint a nemesi kúriák klasszicista előképei és a Parádfürdőn dolgozó olasz kőfaragó mesterek, kiktől a sirokiak „eltanulták” a faragást — létrehozói ennek a népi építészetet Sírokon jellemző öszszetevőnek. (Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidé­ kén. 64. o.) Az egyébként kitűnő könyv eme állítása elfogadhatónak tűnik, ha a Vöröshadsereg út 35. számú házat (170. ábra), vagy ugyanott az 58. ábrát nézzük. A sima, négyzetes alátámasztású hengeroszlopok összevethetők a bükkszéki Práff-kúria, vagy a parádfürdői Cifra istálló oszlopaival. Még az egri főszékesegyház portikuszának oszloprendjével is (Voit Pál 1941.). Az összehasonlítás alapját a földrajzi közelség, valamint az a fennmaradt adat szolgál­ tatja, hogy „1875 körül építteti Károlyi gróf Parádfürdőn a Cifra is­ tállót, és az ott dolgozó, olasz kőfaragók mellé sirokiakat is alkal­ maztak” (Bakó i. m.). Arra nézve azonban nem találunk semmilyen adatot, hogy kőműveseink ott és az olaszoktól tanulták el, amit tudtak. De ha előképnek is vesszük a kúriákat, vagy az egri székesegyházat — összevethetjük-e őket a siroki Petőfi út 11. szá­ mú parasztház oszlopaival (melyet az idézett szakirodalom meg sem említ)? (1. ábra) A parádi istállóban tanulhatott klasszicista stílus­ jegyek semmiképpen sem engedték volna meg azt, hogy minden osz­ lopfő változzon, ha dór, mint az istálló, ha ión, amire a csigavonalak emlékeztetnek, ha korinthoszi, amire talán a virágdíszítés miatt gon­ dol az idézett mű. E siroki ház oszlopai formailag nem hasonlítanak a klasszicista „nagvművészeti” alkotásokra, ott előképüket nem ta­ láljuk. Szakmai tudás szempontjából a faragás eléri azok színvona­ lát, hiszen minden elemet tartalmaz, amit a klasszicizmus, sőt más elemeket is. Elvében is más, amennyiben állandóan változtat, ragoz­ za a formákat. Ilyen szemlélettel a hazai középkori művészetben ta­ lálkozunk, de más népektől, más korokból is inkább hozhatnánk példát, mint a klasszicizmusból. E szemlélet révén állíthatjuk pár­ huzamba pl. a szudáni kopt-keresztény templom oszlopfőivel, ame­ lyeket Farasban tártak fel lengyel régészek, és most néhány darab­ juk Varsóban, a Nemzeti Múzeumban látható. (2. ábra.) A VIII—XII. századi szentély keresztény, Krisztus kultuszát szol­ gálta. A korai kereszténység Krisztus életét a még élénken élő po­ gány ünnepnapok felhasználásával rekonstruálta, mely ünnepeket az itt élő népeknek az égitestek, főképp a Nap járása határozott meg. Mai napig is a Karácsony, a kisded születése, a téli napforduló tá­ jára esik, megegyezik az új Nap születésével. (Ettől kezdve hosszab­ bodnak már a nappalok.) A húsvét ma is a tavaszi napéjegyenlőség után következő első holdtölte vasárnapján tartandó, ez Krisztus fel­ támadásának ünnepe — a természet, a vegetáció feltámadásának ideje téli halottaiból. Stb. A farasi templom tehát régen a fénylő égitestek, mindennekelőtt a Nap járását megfigyelhetövé tevő objek­ tum is volt, díszítéseinek is valamilyen módon összefüggésben kel­ lett e céllal lenniük. Valóban. A 2. ábra első oszlopfőjén a gömb­ forma a maga valóságában juttatja eszünkbe az égitestet. A máso­ dikon a csigavonalak mintha kosszarvakká alakultak volna, melyek között a felnyúló növényi létforma virágfejet visel, de viselhet em­ berfejet is, mint a harmadikon. Van olyan ábrázolásuk is, ahol az oszlopok ugyanezen helyén kereszt jelenik meg a nagy madár tár­ saságában. A kosszarvak között feltűnő rozetta, emberi fej, kereszt, madár eléggé valószínűsíthetően a kos-világkorszak határán feltűnő új Nap, Krisztus, ebben a környezetben. Ennyi világosan kiolvasha­ tó a töredékekből is, a további elemzést azonban fel kell adnunk, mert nem tudjuk, hogy az oszlopok hol és milyen sorrendben, öszszefüggésben álltak, milyen egységet alkottak. A siroki ház még épségben áll (bár öreg gazdái már készülnek sorsára hagyni). Oszlopai még az eredeti helyükön, eredeti sorrend­ jükben találhatók, építőjük koncepciója még megbontatlan, ezért elemezhető. Minden oszlop más. A formák fokozatokban alakulnak át. A díszítőkedv hozta-e létre őket (mint mondani szoktuk), vagy logikai sorrendjük valamilyen szükségszerűség kifejezője, azaz je­ lentéshordozó? A ház oszloprendje keletre néz. A kapun belépve északról dél felé haladunk el mellettük. (Rajzunkon is ezt a sorrendet követjük.) Az egészben a díszítés (önmagában való) célját keresve nem talá­ lunk kompozíciós sémákat, ami díszítésnél általában kötelező: nincs szimmetria, az aszimmetria sem tökéletes, mert az oszlopok fő né­ zetének változását oldalnézeteik nem ugyanúgy követik. A csigavo- �Lábra 2. ábra nalak nem olyanok, mint a klasszicizmusban, hanem egy pontból in­ dulnak, még inkább kosszarvszerűen, mint Farasban. A szarvak kö­ zött azonban itt is növényre emlékeztető formák foglalnak helyet. Az 1. oszlopon egy ovál forma tör magasba, mely a belsejében elhe­ lyezkedő pontsor miatt növényi formát asszociál, termést, magokat. Ha viszont körvonalait figyeljük, alsó, szétnyíló „farka” miatt hal­ testre is emlékeztet. Az oszlop sarkának díszítése ennek a motívum­ együttesnek mintegy szimmetrikus megfelelője: az összeérő spirál­ vonalak mögül egy félkör bújik ki, mely sugarasan fogazott, skála­ szerű beosztásban végződik. A 2. oszlop oválisa alsó nyitottságát, egyéb jellemzőit megtartja, csak a belsejében a pontok száma kezd el növekedni. A 3. oszlopon mar a spirál is változik, a hozzákapcsolódó füzérrel együtt olyan ha­ talmasra növekszik, hogy majdnem az egész sarkot beborítja. Az oválmotívum alsó nyitottsága viszont megszűnik azzal, hogy a kon­ túrvonalak összeérnek. A 4. oszlopon már nem csak összezáródnak, hanem keresztezik is egymást, ezzel mintegy „megszakad a töve”, az ovál leválik alsó feléről, az 5.-en már el is tűnik az alsó rész’ egy pontból indul a motívum. A 6.-on a magok helyét kalászszerű vonalkázás váltja fel — kalásszá fejlődik a mag — és eltűnik a fü­ zér. Ügy látszik, itt nem az kell, hogy hangsúlyozódjon, hanem a kö­ zépső, nagy változás. A 7. oszlopon újra megjelenik, méghozzá min­ den eddiginél sugárzóbban, különösen oldalnézeteiben. A kosszarvak lágy ívelődése, az ovál belsejének egy vonallá olvadása miatt a mo­ tívum most már inkább egy nagy virágra hasonlít. Oldalt más, már megjelenik rajta a következő oszlop főmotívuma. 8.: Az ovál megte­ lik, és a tövét átvágó vonal belsejét is bevagdalja, mintha cipó len­ ne. a füzér újra elveszti jelentőségét, eltűnik. 9.: Az utolsó oszlopon sincs, és már a csigavonal szárai is eltűnnek, illetve felülről és nem alulról kötődnek. Az átvágások egy faszerű növény törzsét osztják, levelei a 7. oszlop virágának közepére hasonlítanak, felső része az eddigi oválmotívum jelentéktelenebbé váló változata. Ez a fa tehát nem új motívum, mint első ránézésre gondolnánk, hanem az előző­ ekben megjelenő formák más struktúra szerinti alakulása — mint ahogy az előző formákra is elmondhatjuk, hogy egymásból alakul­ tak fokozatosan, egyetlen összefüggő folyamatot alkotnak. Természetesen az oszlopsor motívumainak nem csak ez az egyet­ len olvasata lehetséges, kiegészítheti, kiszélesítheti közléseit az a tény, hogy az év, a nap különböző szakaszaiban más irányból más­ más felületek kapnak megvilágítást. A megvilágított felületek olva­ sati sorrendje más-más összefüggésre világíthat rá. Peter Tompkins: A nagy piramis titkai című könyvének ismer­ tetésében Reisenbüchler Sándor is felhívja a figyelmet az egyiptomi domborművek ilyenfajta értelmezésére. (Művészet 1977/3.) 4. ábra A kopt oszlopokon a gömb-rózsa-arc-kereszt egyenrangú, analóg elemek voltak. A magyar parasztházon a hal (halál)-ból induló nö­ vekedés láttán elgondolkodhatunk a Nap-búza-élet-életfa összefüg­ gésén. Népművészetünknek ismert elemei ezek, a palóc területről is számtalan szép példát örökített meg Malonyay a Magyar nép mű­ vészete V. kötetetében (pl.: 406, 409, 422, 413 stb. ábrák). Ezek közül való 3. ábránk két házstukkódísze. Ha a siroki házon nem rózsát, Krisztus-alakot faragott is a mester, hanem egy búzakalászszerű éle­ tet — azt hiszem nem kisebbíti értékét. És hogy kosszarvakra em­ lékeztető forma közé az első oszlopon mint halat is jelölte, felté­ telezi, hogy tudhatta, Krisztus a Kos világkorszakot felváltó Halak­ ban születik. A keresztény szimbolikában ezért jele a hal, és a ka­ rácsonyi böjti halevés akár, mint szakramentális rítus is feltételezhető. Természetesen a Nap ért a Halak csillagképébe időszámításunk kezdetén. Krisztust pedig azonosította a keresztény szimbolika a Nappal, így lett a hal is jele. Talán az sem véletlen, hogy a házon kilenc oszlop van, ami az élet összefüggésében a születéssel, a kalász összefüggésében a tavasz­ tól őszig eltelő kilenc termékeny hónappal kapcsolható össze. Az év­ szakok változását a Nap okozza, ezért figyelte a földművelő ember mindig. Ez a megfigyelés adott neki tájékozódási támpontot az idő­ ben. A ház, mint fix objektum, igen alkalmas volt a változások megfigyelésének eszközéül — az évek és évszakok periodikus válta­ kozása mindig ugyanahhoz az oszlopsorhoz volt viszonyítható. A megfigyelt és felismert tények rögzítésére, jellemzésére szolgáltak a kisebb formák, amik az oszlopokon létrejöttek. Idővel így bomlott a tér konkrét részekre a ház körül — tehát az olvasat is csak a tér­ idő egységében adhat igaz megoldást. Az archívumokból ismerünk még olyan házat, amely mögött kü­ lön e céllal „évszakfát” emeltek: a Nap járását direkt módon vizs­ gálták egy skálán. (Mátrakeresztes, Művészet 1978/6. 4. o.) A nép­ művészet vizuális hagyatékának szóbeli közvetítése ma már Ma­ gyarországon nagyon ritka, írásbeli sem igen maradt fenn, hiszen maga a nép fölöslegesnek tartotta a képírás értelmét szavakba foglalva is megadni. „Csak” az objektumok maradtak ránk, azokat kell faggat­ nunk és egyben tanúnak is hívnunk. Elemzésekkel kell bizonyíta­ nunk, hogy a díszekké degradált motívumok között képírás-logikai összefüggés áll fenn, s akkor nem fogunk a siroki háznak klasszicis­ ta, formális előképeket keresni, hanem tartalmiakat, amiket egyéb­ ként a magyar hagyományokban is fellelhetünk. Oszlopfők a budai várpalotából, a vértesszentkereszti templomból, a honfoglaláskori tarsolylemezek indái, lőporszaruk karcolt figurái, népmeséink élet­ fái, sámándobok jelei, népdalaink virágnyelve — mind-mind ékes tanúbizonyság erre. Ezek útmutatását követve eljuthatunk a népek egyetemes kultúrörökségéhez is. �3. ábra Ez az út vezetett egy ceredi faragott, áttört támlájú palóc pad értelmezéséhez is, amelyet a helybeli, Lazsik nevű pásztor faragott a századforduló táján. (4. ábra) Ezt a padtípust a szakirodalom a népművészet virágzásában a legutolsó fázisnak tartja, alkotói már a hanyatlás korszakában dol­ goztak és szinte napjainkig éltek. Hiába vagyunk, úgy látszik, idő­ ben közel a munkálkodásukhoz, mert elég keveset tudunk így is ró­ luk. Ügy tűnik, elfelejtettük megkérdezni, hogy mit, miért faragtak. A leírások nem közlésből származóan, hanem saját következtetésként annyit említenek, hogy a pásztor „kedvenc figuráit, a paraszti élet­ ből vett jeleneteket” faragott lócájára. Hofer Tamás a Művészet 1976/5. számában Krisztus életével kapcsolatban kimutatja ugyan, hogy van logika a palóc pad támláinak elhelyezésében — de mihez kezdjünk ezzel a felismeréssel, ha nem a felismerhető bibliai jele­ netsorról van szó, hanem egymás mellé rakott virágokról, rácsról és emberekről? Itt merőben különböző dolgok jelennek meg azonos kazettányi méretben. Merjük feltételezni, hogy talán éppen a különneműség egyenértékűvé emelése a fontos: észrevétetni, hogy az em­ bereknek és a „nem embereknek” egyforma fontossága van a jel­ zésben! Ebből az alapállásból vegyük szemügyre a ceredi lócát. A pad támlája 14 kazettából áll. Az első három, mindkét olda­ lon, növényi létformákkal keretezi, szimmetrikusan, a középen zajló, aszimmetrikusnak látszó emberi jeleneteket. A növények, melyek a siroki ház utolsó oszlopának fájára emlékeztetnek, befelé fokozato­ san terebélyesednek, változnak — ebben is hasonlítanak az előbb elemzett példára. A negyedik kazettában levő rács formailag telje­ sen más, mint az előzőek, de színben tovább viszi a folyamatot: a fák színei váltakoznak rajta sötéten-világosan. Ha a ház oszlopainál hivatkoztunk az évszakokra, itt még inkább indokolt ennek a fejlő­ dési menetnek a fázisaira gondolnunk. A három fejlődő növény a három termékeny évszak, a szerves élettől merőben különböző, a termékeny évszakokkal szemben a terméketlen, zárt, élettelen rács — a tél jele. A vegetáció (fa) összezsugorodik, a négy sarokban szív­ vé záródó formában búvik meg a rács körül. Elválasztó jellege is indokolt, hiszen a paraszti időbeosztásban a három termékeny év­ szak a növényekkel váló foglalatoskodással telik el, és a negyedik évszakban, a tél keretei között szabadul fel a cselekvés a tánc, a mulatozás számára. Első látásra ezt a szintet vesszük észre mai világunk „sztorira” hangolt szemével. Hosszabb szemlélődés vet fel újabb kérdéseket, ami kitágítja gondolatkörünket. Nem illenek bele a „sztoriba” a nö­ vények arányai: oldalról nézett favastagságú törzsükön a virágok szem­ befordulnak velünk és óriási méretűek (ha faként értelmezem a jelen­ séget). Sugaras, nagy sárga-piros körök az égig nyúló ágak között... Diószegi Vilmos közöl a Pogány magyarok hitvilága című könyvé­ ben ilyen fákat, többek között egy nanaj amulett világfa rajzát, tör­ zsén a Nappal, háromlevelű ágain madarakkal. „De nem csak hie­ delemmondáink, nemcsak népmeséink sajátos eleme a hatalmas fa, ágai között a Holddal és a Nappal, hanem népi díszítőművészetünk­ nek is.” (Diószegi i. m.) A szélső — első — kazetta felénk fordult, kör­ körösen sugárzó virága valóban olyan a hegyes, felálló, friss leve­ lek között, mint a megszülető Nap tavasszal, vagy a hajnal pirosá­ ban. A következőn a három rózsa kisebb és sárga — az ég tetején is sárgának és kisebbnek látjuk a fenn járó Napot nyáron is, délben is. A három emelkedő, süllyedő virágcsoport egy hullámvonalat ír le, mely utalhat a Nap pályaíveire is, míg el nem tűnik a levelek alatt vö­ rösen éretten, este, ősszel. A szárny alakú leveleken a leszálló pálya felett ülnek a madarak, mint a felső világ képviselői, de mint akár lélekmadarak is, jelezve azt, hogy ez égi zóna­ ilyen környezetben az emberi jelenetsor is tágabb értelmezési lehetőséget kap, mert, ha a megjelenítés egyik fele jelszerű, feltéte­ leznünk kell, hogy a másik fele is az. Ilyen szempontból vizsgálód­ va, most tűnik csak fel, hogy nem akármilyen figurák vannak a pa­ don, hanem csak olyanok, melyek a híres dunántúli pásztorfaragá­ sokon szintén jelen vannak: zenészek, betyár kedvesével, áldomás­ ivók. Király Zsiga mángorlóin, tükrösein zenészek húzzák többnyire férfi-nő polaritása csoportnak, kik máskor szemben állva, áldo­ mást isznak, pipáznak — illetve valami „kijön” a szájukból. (A du­ nántúli faragások madarainál, állatainál többnyire kacskaringózó viráginda; embernél, például a maya kultúrában egy kacskaringózó „pipa”; a középkorban hajladozó mondatszalag; a mi népművésze­ tünkben is leginkább pipa.) Pap Gábor művészettörténész a Művé­ szet 1978 '6. számában a Csík megyei hímzett párnavégről, melyen Ab­ rahám és Izsák is pipával a szájában látható, analógiák során ki­ mutatta, hogy a pipa a közlés, az információ („pipaszó”) vizuális meg­ jelenítése is. Ugyanő Király Zsigával foglalkozva bebizonyította a figurális ábrázolások kozmikus léptékűségét is, amit az az előbbi tény is valószínűsít, hogy nem minden típusú figurát használtak pásztoraink faragásaikon. Ennek a padnak válogatott figuráin is érezzük, hogy nem akár­ kikről, nem akármilyen jelenetről van szó — olyan ünnepélyesek. A jelenetek fontosságára utal az is, hogy a pad eredetileg a tisztaszoba központi helyén állt, két ablak és a tükör alatt, az ún. rituális tér­ ben. Mindig ott állt, sőt, oda készítette Lazsik Bódy Balázsék szá­ mára. Óriás mérete (hossza 3,2 méter) azonnal felhívta magára a figyelmet és emelte jelentőségét. A fény a szomszéd falon levő ab­ laknyíláson keresztül világította meg és vándorolt rajta, úgy erő­ södve, mint ahogy a fák terebélyesednek ki a faragáson. A figurák is mind lépőhelyzetben vannak — vándorolnak. A zenészek balróljobbra indítanak el bennünket, vonóik emelkedő-haladó ívet von­ nak. A másik oldal párjainak darabonkénti szimmetriái egyenkénti forgó mozgást is asszociálnak, karjaik pedig egy lejtős pályagörbét írnak le. A zenészek egyedül vannak ugyan az egyik oldalon, de nem magukban, hanem hangszereikkel. Különösen az első figura bő­ gője előlegezi a nő formáit (gondoljunk csak Juhász Gyula Tápéi lakodalom című versének asszony-bőgő viszonyára), amit a lépő lá­ bak két közbeeső fázison keresztül érnek el. Ekkor a férfi szerepe megváltozik (más ruhát kap ugyanaz a fej), a haladás is mintha megállna egy fordulóra a pettyes ruhás asszonnyal — de mivel meg­ ismétlődik a jelenet, szemünk önkéntelenül továbbhalad az ivó­ pipázó férfiakig. Itt a nő eltűnik, de vissza is fordul a jelenet az asztal X lábai körül, melyek előtt a lépő mozdulat a tériséget félre­ téve hangsúlyozódik mindkét figuránál — az utolsónál már vissza­ felé. Ha nem tudnánk azt, hogy a kalotaszegi szobabelsőn rekonstru­ álva bebizonyítható: az ünnepnapokon a fény a kitüntetett időpont­ ban a megfelelő vizuális ábrára esett (Lugosi Gy.: Benapozás vizs­ gálata, Művészet 1977/3.), akkor is visszaolvashatnánk a képi utalá­ sokból a funkciót. Mert az ülésen és díszítésen kívül ilyen jelző funkciója is bizonyosan volt a padnak. Ugyanúgy, mint a templo­ moknak, melyekben a megfelelő ünnepnapokon a szertartás alatt az oltárra esett a fény — úgy építkeztek, vagy a megfelelő freskóra — úgy díszítettek. (Művészet, 1977/3. 14—19. oldal, 1978/6.) Így olvassa a fény az előbb említett siroki ház oszlopsorát — és így olvasta már évezredekkel ezelőtt az egyiptomi szentélyek dom­ borműveit, vagy az inkák naptemplomának ábráit... Makoldi Sándor—M. Pap Gizella �KÖRKÉP Kultúraelmélet — művelődéspolitika Már abban is fellelhető némi tenden­ ciaszerűség, hogy azonos kiadónál, közel egyidőben láttak napvilágot az alábbi kö­ tetek. jelezvén, hogy egyrészt a szellemi életben, másrészt a könyvkiadásban to­ vábbra sem szorultak perifériára a kul­ túraelmélet, a művelődéspolitika kérdé­ sei. Szoros tartalmi rokonságuk azonban még inkább magyarázza együvékerülésüket recenziónkban. A teória és praxis egy­ másrautaltságát, a szocialista viszonyok közti megfeleltségét bizonyítandó, egysé­ ges gondolati ívre — amely a definíció­ alkotás szükségszerűen elvont problema­ tikájától, az esztétikai tudat sajátosságai­ nak, mozgásterének elemzésén át végül is a direkt politikai gyakorlat szférájába ve­ zet — fűzhető ugyanis fel e négy tanul­ mánykötet. Alapkategória-mibenléte körüli véle­ mények szembesülnek a kultúra fogalmi leírásának kísérleteiben. Ezek részint tük­ rözik, részint kielégítik a tudományos­ technikai forradalom, az ideológiai konf­ rontáció és — nem utolsósorban — a közművelődés társadalmi léptékű prog­ ramja által inspirált, növekvő érdeklődést a kultúraelmélet iránt. A kötet jól érzé­ kelteti azt a paradox helyzetet, hogy amíg (egyfelől) a kultúra közvetítése ha­ tározott koncepció jegyében szerveződik, addig (másfelől) még nem sikerült nyug­ vópontra jutni a kultúra meghatározásá­ nak kérdésében. S ez akkor is gondot okoz, ha — egyetértve a szerkesztő Szerdahe­ lyi István bevezető gondolataival — nem fetisizáljuk a terminológiai problémákat és elfogadjuk, hogy csak hosszabb, öszszehangoltabb erőfeszítések eredményez­ hetik egy olyan fogalomrendszer kidolgo­ zását, amelybe a kultúra fogalma is be­ illeszkedik, s amely magyarázni tudja az adott valóságszféra egészének tényeit. Azonban (mint Ágh Attila, Barna Jó­ zsef, Hermann István, Köpeczi Béla, Vi­ tányi Iván és mások itt közölt tanulmá­ nyai azt is egyértelműen sugallják) már ma sem vagyunk híján biztos elméleti ki­ indulópontoknak. Ezek közül a legfonto­ sabb a kultúra abszolút autonómiáját, szel­ lemi lényegét hirdető polgári gondolat meghaladása a marxista társadalom- és történelemszemlélet talajáról. Ugyancsak nem kevés, ami a szocialista kultúra sa­ játosságairól, a kapitalista kultúrát fő­ ként tényleges demokratizmusában felül­ múló ismérveiről — konkrét tapasztala­ tokkal is megerősítve — megfogalmazód­ hatott. Egy jobbára egységes alapkoncep­ cióval a háttérben ugyanis kevésbé nyug­ talanító a hazai művelődéselmélet élvona­ lának (a kötet által is tanúsított) meg­ osztottsága. A véleménykülönbségek zömmel a kul­ túrafogalom terjedelmében jelentkeznek. Ez elsősorban a köznapi és publicisztikai szóhasználatban élő, meglehetősen szűk — a tudomány, a művészet, illetve az ok­ tatás, a nevelés körére kiterjedő — kul­ túrafogalom elméleti meghaladásának igé­ nyével magyarázható. Elfogadva, hogy praktikusan szükség lehet e szűkebb ér­ telmezésre is, méltányolnunk kell a tá­ gítást célzó, de nem parttalanná szélesítő törekvéseket. Közülük az értékhangsú­ lyos kultúrafogalom látszik a legalkalma­ sabbnak arra, hogy e kategóriarendszer alapfogalmául szolgáljon, de mint Szerda­ helyi is véli, meggyőzőek azok az okfej­ tések is, „amelyek ezt a fogalmat az em­ beri lényeg (vagy szinonimája: a nembeliség) pozitív mozzanatával, az emberi szabadsággal kapcsolják össze”. Nem le­ het viszont elfogadni azt a több szerzőnél is tetten érhető álláspontot, hogy a saját­ juktól eltérő felfogásokat tévesnek, sőt egyenesen károsnak ítélik meg. Hiszen a materialista világnézeti alapon felépülő koncepciók bármelyike jelentős tartalmi hozzájárulás lehet a kultúrafogalom ki­ alakításához, illetve a meglevő ismeretek gazdagításához. Nem kirekeszteni, hanem egymásra feleltetni kell tehát a külön­ böző értelmezéseket, hogy ennek nyomán megindulhasson a szintézist előkészítő, s teremtő érdemi eszmecsere. E konszen­ zust — legalábbis a kultúrafogalom filozófiai-kultúraelméleti vonatkozásait tekint­ ve — szolgálja kitűnően az elmúlt másfél évtized szakirodalmát jól reprezentáló vá­ logatás. A gazdag bibliográfia csak tovább növeli a kötet forrásértékét. Ugyancsak a Vélemények / Viták so­ rozatban jelent meg — Poszler György szerkesztésében és előszavával — Az esz­ tétikai nevelésről című tanulmánygyűjte­ mény. Ezen is végigvonul egy határozott elméleti irányultság, a világ esztétikai bir­ tokbavételének leírására, a kultúra, a ne­ velés, az ízlés esztétikai jellegének defi­ nitív megragadására való törekvés. De az alkotás-befogadás viszony sajátosságai ré­ vén szükségszerűen érinti az adott hely­ zet gyakorlati aspektusait is. A kötet nagy érdeme, hogy — bár e területen is csak látens vitákra utalhat — néhány alapve­ tő kérdésben, az esztétikai kultúra lénye­ gesnek tetsző dilemmáiban egységes szem­ léletet hivatott tükrözni és szolgálni. Ezek sorából mindenekelőtt arra a for­ dulatra való ösztönzést emeljük ki, hogy az esztétikai nevelés egyoldalú (a befo­ gadást hangsúlyozó) szempontjait, az alkotói-befogadói mozzanatok együttes ér­ vényesítése, a befogadói magatartás al­ kotó jellegének a felerősítése váltsa fel. Ezzel függ össze annak kimondása is. hogy e folyamat — mármint a világ esz­ tétikai birtokbavétele — az érzékiség ál­ tal indítva és közvetítve, de lényegében az intellektus síkján megy végbe. Szintén a közfelfogásban elterjedt nézet ellené­ ben sugallja a kötet azt a gondolatot, hogy az esztétikai nevelés — noha középpont­ jában valóban a művészet áll — nem egyszerűen művészeti nevelés, hanem a művészeten kívüli esztétikum egész terré­ numát is átfogja. Az esztétikumra és az esztétikum általi nevelés egyébként sem úgy foglal helyet a nevelés összfolyamatában, az egységes organizmusként értel­ mezett személyiség formálásában, mint rész az egészben, hanem, mint az egész­ nek egyik vetülete, egyik követelménye. Ebből viszont a nevelési aspektusoknak egy olyan határozott egymásrautaltsága következik, amelyet messzemenően figye­ lembe kell venni mind a művelődéspoli­ tika egésze és részterületei (az értékte­ remtéssel fémjelzett művészet- és tudo­ mánypolitika, valamint az értékközvetí­ tést, megőrzést szolgáló oktatás- és köz­ művelődés-politika) síkján megnyilvánuló tervező, irányító munkában, mind az esztétikai nevelés tényleges megvalósulá­ si alkalmaiban, színterein. A komplexitás következetessége érhető tetten abban a felfogásban is, ahogyan a nevelés más társadalmi tényezőktől (iskolázottság, sza­ bad idő, életszínvonal, életmód stb.) való befolyásoltsága megfogalmazódik. A kötet három fejezetbe rendezve szól az esztétikai nevelés kérdéseiről. Az első­ ben az ízlésnek, mint az esztétikai neve­ lés központi kategóriájának mibenléte, természetrajza, a közízlés állapota kerül megítélésre — többek között Mesterházi Lajos és Szabolcsi Miklós tollából. A má­ sodik gondolatkörben elsősorban az esz­ tétikai nevelés helyzete, eredményei, kér­ dőjelei képezik az elemzések tárgyát. Kö­ zülük Deme Tamás és Vitányi Iván közös tanulmányát azért emeljük ki, mert az esztétikai-művészeti nevelés integrációjára tett javaslatuk egyike a hosszú távú tan­ tervi reform programjában kialakított új pedagógiai koncepcióknak. A harmadik fejezet egyszerre tesz eleget a komplexi­ tás és az ágazatonkénti differenciálódás (nyelvi-irodalmi, vizuális és zenei neve­ lés) igényének, az elméleti és — az ama­ tőr művészeti mozgalom három markáns területének (színjátszás, képzőművészet és kórusmozgalom) bemutatásával — gya­ korlati szempontoknak. Az utóbbi tanul­ mányok is méltán kerültek a kötetbe, va­ lóságfeltáró funkciójukat színvonalasan teljesítik, szellemi izgalmat azonban eb­ ből a fejezetből is elsősorban azok a dol­ gozatok — Szerdahelyi István és SzegedyMaszák Mihály munkái — jelentenek, melyek az eddiginél hatékonyabb, komp- �lex igényű nevelési modell szükségletét fogalmazzák meg — egyelőre teoretikus szinten. Pándi Pál könyvének — noha az Esz­ tétikai Kiskönyvtár sorozatba illeszkedik és több témában (például A fogalmak tisz­ tázásáért; Jegyzetek az ízlésről; A köz­ érthetőségről) az előbbi kötetek proble­ matikájának folytatását ígéri — már a közvetlenebbül politizáló kulturális publi­ cisztika adja a karakterét. „A gyakorló szer­ kesztő gondjai, választásai, helyzetképei sorakoznak itt” — ahogyan ő maga jel­ lemzi kötetét — de nem annyira a szer­ kesztői munka közvetlen praktikumait követve, mint inkább elvi, művelődéspo­ litikai természetű megfogalmazásban. A realizmus igényével, a következetes pár­ tosság jegyében fogant cikkek lényegében válasznak tekinthetők a hetvenes évek művészeti, irodalmi közéletét leginkább jellemző — az irodalom társadalmi sze­ repét, valamint a marxista kritika hely­ zetét, feladatait érintő — kérdésekre. Pándi a megváltozott társadalmi, poli­ tikai feltételek által indíttatva fontos — kötete alcímében „másodiknak” nevezett — következtetéséig jut el. (Az „első”: az irodalomnak az ötvenes évek elején kó­ rosan megnövelt, természetéből elütően működtetett funkciójára vonatkozott egy — ezúttal is közölt — 1961-es tanulmá­ nyában.) Ennek lényege, hogy „az iro­ dalom csakis saját természete szerint, a művészeti ág belső sajátosságainak op­ timális kifejlesztésével töltheti be igazi szerepét a társadalomban”. E sajátossá­ gok gondos és érzékeny figyelembevéte­ le azonban nem moshatja el a művészeti életben meglevő világnézeti-világszemléleti-életfelfogásbeli különbségeket. „Egy olyan diagnózisból, amely jelzi a világné­ zeti különbségeket az esztétikai közegben is, nem az adminisztratív korlátozás, vagy elhallgattatás „terápiája” következik, ha­ nem a művészi sajátosságokat maximáli­ san érzékelő marxista szellemi jelenlét, vitakészség a kulturális életben.” Ebből következően hangsúlyozza Pándi — több cikkében és interjúalanyként adott vála­ szaiban — a határozottabb kritikai atti­ tűd jelentőségét és bírálja a kritika sze­ repét formálisan betöltő, de az igazi fel­ adatot, a világnézeti, esztétikai orientá­ ciót megkerülő látszatmegoldásokat: „A jól működő marxista műbírálat hozzájá­ rulhat egy olyan szellemi légkör kialakí­ tásához, amelyben lehetetlenné válik a látszatkritika. A látszatmarxista látszat­ kritika is”. A Kiküldetésben című fejezet sajátos­ ságát az adja, hogy Pándi külföldi kon­ ferenciákon, ankétokon, a magyar szelle­ mi élet képviseletében elmondott előadá­ sait, felszólalásait gyűjti egybe. Ezek tar­ talmukban egybeesnek a tanulmányok, cikkek mondandójával, jól integrálják a művelődéspolitika lényegjegyeit, „össze­ kötő szálaknak” bizonyulnak kultúrák és népek között. Az „együtt, közös célért” eszméje motiválta a szocialista országok irodalmi folyóirat-szerkesztőinek buda­ pesti tanácskozásán elhangzott megnyitó beszédet is: „Közös feladatunk, hogy fel­ emeljük meggyőző szavunkat az antikommunizmus ellen, bárhol és bármilyen formában jelentkezzék is. Ettől elválaszt­ hatatlan munkánk, hogy hiteles választ adjunk a világ szellemi, kulturális életé­ nek új és új kérdéseire, s, hogy hitelesen értelmezzük országaink, s a nagyvilág kulturális jelenségeit. Tudnunk kell kü­ lönbséget tenni destruktív és konstruktív bírálat között, tudnunk kell különbséget tenni igazi érték és múló divat között —, mindezt tudnunk kell annak érdekében, hogy hozzájárulhassunk munkákkal a szo­ cialista eszmék győzelméhez”. Ahogyan a valóságban, Pozsgay Imre könyvében is összemosódnak a határok politika és kultúra, gazdaság és művelő­ dés, politika és gazdaság metszéspontja­ in, vagy másként fogalmazva: szoros ösz- szefüggés teremtődik a társadalmiság alapvető területei között. A kötetbe válo­ gatott cikkek, tanulmányok, beszédek, in­ terjúk nyomán legújabbkori történelmünk utóbbi tizenkét évének (1968—1980) kez­ deményezésekben gazdag, sok vitával já­ ró, sikeres korszaka rajzolódik ki. A kro­ nologikus szerkesztés révén, a szerző fő szempontjainak változásaiban jól nyomon követhető a társadalom mozgásiránya. A gazdaságirányítási rendszerről, a szocia­ lista demokráciáról és az ideológiai, kul­ turális életről leírtakban néhány alapve­ tő kérdés — az érdekstruktúra és az ér­ dekképviselet, az egész demokratizálási program és „újra meg újra a párt szere­ pe és funkciója” — rendszeresen vissza­ tér, s — többek között — ezzel magya­ rázható a kötet következetesen egységes szemlélet: „Rá kell nevelni a párttagságot és az egész társadalmat annak a ténynek az elismerésére, hogy a társadalmi fejlő­ dés a szocializmusban is szakadatlan el­ lentmondások és érdekkonfliktusok soro­ zatán át érvényesül. A párt vezető sze­ repe azáltal válik hatékonnyá, hogy tuda­ tos erőként az ellentmondások. konflik­ tus szövevényéből képes kiemelni és ér­ vényesíteni az előremutató, progresszív elemeket, s ezekre támaszkodva gátat vet­ ni a retrográd irányzatoknak” — írja, s ez egyik legfontosabb — a társadalmi ta­ pasztalat szülte — következtetése. Ugyan­ csak a párt érdekintegráló szerepének megnyilvánulását látja abban a demokra­ tizálódási folyamatban, amelynek ered­ ményeként a szocializmusban a nép való­ ságos közösséggé válik. „A magyar nép­ nek évezredes történelmében most, a szo­ cializmusban van először igazán alkalma és lehetősége, hogy megteremtse a neki való közösségi formát, amelyben még nem maradéktalanul, de mindinkább megvaló­ sul a követelmény, hogy az egyén boldo­ gulása, érvényesülése a közösségért tett személyes erőfeszítéssel álljon arányban. A közösség megerősödése teremti meg a valódi lehetőséget a személyiség kibonta­ kozásához, egy olyan — a maira épülő, fejlődő — szocialista demokráciához, amelyben a nép politikai hatalma az em­ berek igazgatása helyett egyre inkább a társadalom szellemi, erkölcsi irányítását jelenti.” Ehhez viszont egy olyan (a gya­ korlat által már igazolt) politikára van szükség, amely a kultúrát „nem kolonc­ ként és dekorumként” fogja fel, hanem saját belső hajtóerői között tartja számon. Lényegében ez a mottója a művelődéssel kapcsolatos összes mondandójának. Pozsgay Imre könyve — a szerző sa­ ját fogalmazása szerint — „egy — az el­ méletben sem egészen járatlan — gyakor­ lati politikai munkás gondolkodásmódját” tükrözi. Az írások zöme — elsőként — a Társadalmi Szemlében, a párt elméleti fo­ lyóiratában jelent meg. (A kultúra fogalmáról; Az esztétikai nevelésről; Pándi Pál: A realizmus igé­ nyével; Pozsgai Imre: Demokrácia és kul­ túra, Kossuth, 1980.) Csongrády Béla �A kritika kritikája_____ JEGYZETEK A FIATAL MAGYAR KÖLTŐK ÉS A FIATAL MAGYAR PRÓZAÍRÓK CÍMŰ TANULMÁNYKÖTETEKRŐL Írótól kezdve közepes újságíróig oly so­ kan elemezgették már — fanyarul, vagy dühösen, teoretikus alapokról, vagy zsur­ nalisztaindulattal — a „fiatal író”, „fiatal költő” elnevezések bántó pontatlanságát, rejtett és teljesen jogtalan esztétikai mi­ nősítő jellegét, hogy az ember föl sem té­ telezné, hogy ez a szörnyszülemény cím­ ként köszön vissza a tekintélyes Akadé­ miai Kiadó által közreadott kettős tanul­ mánykötet fedőlapjairól (szerkesztette: Kulin Ferenc, illetve Vasy Géza). Ráadásul minden második tanulmány­ szerző (Takács József, Mátyás Győző stb.) elmondogatja békétlenségének okait — ezzel az idegesítően elharapózott szóhasz­ nálattal. Hozzátéve még, hogy nem is az írók és a költők fiatalok ebben a két kö­ tetben, hanem a prózaelemzések szerzői. Gyors fejszámolás: a kritikusok zöme az iróportrék leadásai határidejekor a har­ mincadik életévén innen volt Az átfutási idő magyarázhatatlan hosszúsága is közre­ játszhatott abban, hogy napjaink két, mél­ tán legtöbbet emlegetett írója, Hajnóczy Péter és Esterházy Péter, nem került be a kötetbe. És micsoda szemtelenség: egyi­ kük, Esterházy, valóban egészen fiatal... Mégis letette az irodalmi élet asztalára az évtized legkellemesebb regényét. Előszavában Kulin Ferenc próbálja men­ teni a menthetőt, s mint írja: „Az 1978-as és 1979-es könyvtermést is figyelembe véve méltánytalanul maradt ki a portrék so­ rából Csalog Zsolt, Lengyel Péter, Hajnó­ czy Péter és Esterházy Péter”. Az igaz­ sághoz azonban hozzátartozik, hogy Haj­ nóczy Péter első, rendkívül markáns novelláskötete jóval az anyaggyűjtés előtt, 1975-ben (!), a második 1977-ben jelent meg, Esterházy pedig 1976-ban jelentke­ zett novellafüzetével, s jobbszemű kriti­ kusok mindkettejükre felhívták a figyel­ met első könyvpublikációjuk méltatásakor. Sajnos, a jelen gyakorlat szerint a kri­ tika — vagy inkább a gyűjteményszer­ kesztés? — óvatossága értelmében elsőkö­ tetesek pedig nincsenek. Valószínűleg az­ ért, mert sokan vannak, ki tudja, mi lesz belőlük? Hát a kritikus. Neki kellene tud­ nia, vagy legalább állást foglalnia. De a józan kritika művelői nem tesznek olyan lóra, melyről a tapasztalt öregek nem ej­ tettek el egy fél mondatot. Esterházyt Alexa Károly a családregény kapcsán már emlegeti, tehát eszerint a Termelési regényről is lehetett volna írni, a kézirat nyomdakész állapotban létezett. Ezek ugyan irodalmi életünk kulisszatit­ kaihoz vezetnek, de talán megérnek né­ hány kérdőjelet. Ugyanis föntiek ered­ ményeképpen 1980-ban megjelent egy olyan tanulmánykötet az újabb magyar prózáról, amelyből a hetvenes évek két élvonalbeli írója hiányzik. Ez több, mint sajnálatos. Ráadásul a kötet kritikusai unos-untalan hivatkoznak mind Esterházyra, mind Hajnóczyra (Szkárosi Endre egész kis elemzést szentel az utóbbinak Szemléleti változások a fiatal novellairo­ dalomban című tanulmányában), ahelyett, hogy, teszem azt, a külön portrét kapó Ujhelyi János prózaírói eredményeivel példálóznának. E nem túl lelkes bevezető után mégis le kell írnunk, hogy a prózaírók névsorá­ nak összeállításánál nagyobb volt a szigo­ rúság, mint a költői listánál. Így a tizen­ hat íróról tényleges elemzések születhet­ tek, a fiatal kritikusok túlnyomó része fölkészültnek mutatkozott be, rutintól el nem fárasztott elemzésekkel bizonyította szellemi erejét. A prózát értékelő kötet keveset markolt, többet fogott. Általáno­ sabb tárgyú, színvonalas esszék és tanul­ mányok egészítik ki az íróportrékat; Kul­ csár Szabó Ernő — a közhangulattal el­ lentétben — végre leírja, hogy „nem a nagyregényminták megléte, vagy hiánya dönti el a legújabb magyar próza fejlődé­ sének mikéntjét”. Ugyanis kritikusaink­ nak valóságos komplexusává vált a „nagy­ regény várás”. Ha valamelyik ifjú kritikus Csehov Antalról írt volna, a portré utol­ só mondata ez lett volna: „Csehov Antal novellái félreérthetetlen lépést jelentenek a nagyregény felé. A fiatal író eddigi eredményei följogosítanak a reményre, hogy tolla alól előbb-utóbb igazi nagyre­ gény születik”. Az „extenzív totalitásba” vetett messianisztikus hitet lehet méltányolni, de nem érdemes komolyan venni. Ez ügyben ko­ moly leckét ad az utóbbi évek két kitűnő prózája, Esterházy Termelési regénye, és Hajnóczy A halál kilovagolt Perzsiából cí­ mű kisregénye. Sok mindent rájuk lehet fogni — az extenzív totalitás kivételével. Vagyis: nem a teóriához kell idomítani a regények esztétikai értékét, hanem dia­ lektikus ésszel, fogékonyan figyelni az új értékeket és a műfaj valóságos válto­ zásait. Ami a költőkről szóló tanulmánykötetet illeti, a veszélyt ott a szétaprózódás jelen­ ti. (Szerkesztő: Vasy Géza) A névsor il­ lusztris, a lelkiismeretlenségig lelkiismere­ tes. Szerencsére a féltehetségek közt az igaziakat is megtalálhatjuk. Ha azonban a prózakötetbe bekerülhetett fiatal íróként az érett férfikorát élő Császár István, nyilván fordulatkő-értékű korábbi mun­ kássága révén, akkor viszont nem logikus, hogy a lírikusok közt nem találjuk meg Tandori Dezsőt. Ennél nagyobb baj az, hogy a portrék egy része kevéssé elemző, sommás, gesztusszintű. Különösen, akik több portrét is írtak, azoknál érezhető a fáradtság. A tanulmányírónak önmagá­ ban tisztáznia kellene — a megrendeléstől függetlenül —, hogy mihez van érzéke, mire fogékony, minek a kapcsán tud in­ tellektuális izgalmat kelteni. Tarján Ta­ más igen jó, szellemes portrét ad Szilágyi Ákosról, érdekesen ír Dohai Péterről (bár szívesen olvastunk volna kifejtett, jobban alátámasztott gondolatokat a „militárisagresszív” költői világról), s ugyanakkor a másik, a prózaírókról szóló kötetben elmé­ letileg remegő lábakon álló fejtegetésbe kezd a regényhősről. Szerinte a „lézengő hős” helyét elfoglalta a „vívódó hős”. Ezek üres állítások. Ha Tarján Tamás megne­ vez a világirodalomban egyetlen hőst, akiről — így, vagy úgy — nem lehet el­ mondani, hogy vívódik, akkor. . . ő nyert. Csak örülni lehet viszont annak, hogy a szerkesztők nem tartották meg rigoró­ zusan azt a szabályt, miszerint az író ír, a költő költ, a kritikus kritizál. Csapiár Vilmos fejtegetése a hősről, „aki falnak támaszkodik és legyint”, szenvedélyes hangnemével, szubjektív formájú állításai­ nak objektív igazságtartalmával üdítően az összes többi tanulmány. más, mint Gondolatvezetése logikusabb és elméletileg is helytállóbb, mint némely „profi” kriti­ kus kaotikus elméletieskedése. Csapiár nem szépírói erényeinek csillogtatására tört; mondandója volt. (Más kérdés, hogy a nyugatmítosz gyökereiről szóló eszmefuttatása szépirodalmi anyagul kí­ nálkozik.) Mezey Katalin tanulmánya a hazai mű­ fordítókról informatív, ügyvállaló, lelkiis­ meretes. A jelen gondjaira való érzékenység fel­ tűnő hiányával lep meg Mátyás Győző, Csörsz István regényeinek elemzésekor. Amilyen kitűnő — szélesebb, társadalmi kitekintése révén — komplex portré szü­ letik Munkácsi Miklósról Kőbányai János tollából, olyan érzéketlen marad Mátyás Győző a Csörsz által szinte hagyománytalanul fölvetett társadalmi gondok iránt. „Azóta ezek a fiatalok eltűntek, viszont a hosszú haj maradt és nem háborít fel senkit” — írja Mátyás. De, hogy mi jött a szelíd hippikorszak után, hogy a „rö­ vid hajú” agresszív punkmozgalom gyö­ kerei végső soron ugyanoda vezetnek vissza, csak az ellenreakció lett más, ideo­ lógiában, mentalitásban stb., arról mintha nem is hallott volna a kritikus. Pedig Csörsz regényében ennek a csírái is benne vannak. Teljesen tarthatatlan Mátyás Győző másik állítása, miszerint „a nagy­ epika lehetőségeit ugyan csökkenti a tota­ litás hiánya, dehát hogyan is lehetne tár­ sadalmi totalitást ábrázolni olyan alako­ kon keresztül, akik éppen a totalitást ad­ ták föl a perifériáért”. (Szegény Gorkij, nagy pácban lett volna, ha Mátyás Győző kapott volna megbízást róla írandó kriti­ kára!) Sajnos, a moralizáló esztétika mo­ rálként lapos, esztétikaként hamis szokott lenni. Örülnünk kell a határainkon túli ma­ gyar irodalom mégoly szűkre szabott számbavételének, kevésbé szívderítő vi­ szont az egyes pálya- illetve műelem­ zéseknél a világirodalmi kitekintés hiánya. Mintha sem a szomszédos, kelet-európai, sem a nyugati országok irodalma nem ki- �nálna összevetnivalót a magyar prózával. A hazai hagyományokra még csak akad utalás, ott se akkor, amikor elkelne. Pe­ dig az Iskolavárat aligha lehet érdemben elemezni Ottlik Géza kulcsfontosságú re­ génye, az Iskola a haláron említése nél­ kül. Csapiár Vilmos Nanenáné című no­ velláját sem Farkasházy (Tárnok) Zoltán írásával, hanem az ősmodellel, Kafka Az odújával lett volna hasznosabb összevetni. Az írókról ugyan az a mendemonda járja, hogy csak a saját írásaikat olvassák, de a különféle korok és áramlatok hatásai az ellenkezőről tanúskodnak. Egy-két évtized elteltével csak azok a müvek — életmű­ vek — maradnak fönt, amelyek kétségte­ len nóvumot jelentenek az elődök és kor­ társak eredményeihez képest. Nem lehet azt állítani, hogy eme igazság mottója le­ hetne a két tanulmánykötetnek. Az elemzések feltűnően lineárisak. Gyöngébb portréknál valóságos tartalomis­ mertetéseket olvashatunk elemzés gya­ nánt. (Igaz, azt is sor szerint fizetik). A művek világának elsajátítása helyett vi­ szont számtalan kategóriagyártmánnyal találkozhatunk, pl. „közérzetíró”(?!). Remérhetőleg használatuk nem fog elterjed­ ni. legendákat követel. Szakolczay Lajos Szöllősi Zoltánról írt portréjából tudtam meg, hogy jobb híján egy közönséges válóper is megteszi. Szerencséje van annak a költőnek, akit ifjúkora hajnalán nem fogott kézen va­ lamely nagynevű előd. Így ugyanis meg­ menekül attól, hogy pártfogója egyenes­ ági folytatóját lássák benne, s számonkérjék tőle, mit kótyavetyélt el. Sárándi Jó­ zsef már réges-rég letért Váci Mihály út­ járól (nem beszélve arról, hogy inkább etikai, mintsem formai rokonság volt köztük), de úgy látszik, élete végéig szá­ molnia kell azzal, hogy egyesek számára versvilágának zsinórmértéke a Váci-örök­ ség megvalósítása lesz. Petri György pe­ dig egy kicsit mindig megmarad csodabo­ gárnak, mert kételkedik a magyar líra folytathatóságában (persze, azért ő is foly­ tat), Oravecz Imre is — sajnos — azon kevesek közé tartozik, akik nem mitizálják ízetlenül szülőfalujukat: őnála ez a mítosz . . . Hiába no, irodalmi életünk olyan szörny, amely szűzlányok helyett Néhány szóban a kritikák nyelvéről. Ritkább eset az, hogy teljes elméleti fegy­ verzetben közelítenek meg kritikusaink egy pályaképet, vagy témakört. Szilágyi Ákos a kevés kivételhez tartozik. Szeren­ csésen egyesíti a megalapozott esztétikai tudást filozofikus hevületeivel. Nyelve pontos és mégsem száraz, tudományossá­ gával sem fárasztó. Kulcsár Szabó Ernő nem stílusa, hanem alaposan megtámasz­ tott következtetései révén okoz gondolati izgalmat. Tarján Tamást művekre és al­ kotói személyiségekre egyaránt fogékony intellektusa hajlékony gondolatvezetések­ re inspirálja. Szakolczay Lajos túlzott je­ lentőséget tulajdonít az életrajzi tények­ nek. Nyelve ízes, néhol azonban meglehe­ tősen modoros. Vasy Géza interpretációi sokszor iskolások. Szentmihályi Szabó Pé­ terről azt írja, „mereven dialektikus”, mert a költő „csak az ellentétek harcát hangsúlyozza”, az „egységüket nem”. Pe­ dig hát a dialektika nem gumibot, ami akkor hajlik, ha odasóznak vele, különben merev ... A dialektika fogalma önmagá­ ban jelenti a merevség tagadását. Pintér Lajosról azt olvashatjuk „lírai alkat”. Költőről lévén szó, nem nagy megállapítás. E kijelentésnek viszont in­ formatív tartalma volna Dobai Péter, vagy Csapiár Vilmos prózája kapcsán. Nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt Rózsa Endrével bemutattatni pálya- és köl­ tőtársait a „kilencek” közül. A baráti hang vállaltan szubjektív — amíg mások való­ ban mérlegre kerülnek. (Mezey Katalinról írt portréja kapcsán egyetlen megjegyzés: a költő-prófétai magatartás időszerűségét lehet vitatni, de nem jogos leszögezni, hogy az „tisztességtelen”. Ez nem morális kérdés. No, és az sem biztos, hogy akár a neoavantgardizmus okvetlenül tisztesség­ gel párosul). Hiányzik a költői pályaképelemzések­ ből a pályaív pontos és illúziótlan fölraj­ zolása. Mintha nem szabadna leírni csak magánbeszélgetések témái lehet? —, hogy Utassy József lendülete alábbha­ gyott, hogy Petri György korántsem pro­ dukálja újabban publikált verseiben első két kötete szintjét, és Apáti Miklós „a hét­ köznapi élet vállalása, a mindennapok törvénnyé emelése” (Vasy Géza) közben nemcsak a pátoszt találta meg, hanem az érzelgősséget is. Egyről ne feledkezzünk meg: az elem­ zés mélysége, avagy sekélyessége önmagá­ ban állásfoglalás. Egyelőre az a helyzet, hogy a kritikusok túlságosan udvariasak, amikor értékelni kell, és túlságosan ud­ variatlanok, amikor elemezni kell. Körmendy Zsuzsanna �Moldova György: A szent tehén Értelmiségi társaságban hangzott el a megállapítás, miszerint „Moldova a leg­ jobb krimiírónk”. Nos, amennyire ez az állítás meghökkentő, annyira frappáns is. Mert miről is szól a jó krimi? A bűntény felderítéséről. A szerző már az első olda­ lakon „produkál” egy hullát, egy tényt, s utána jön az éleseszű detektív, aki meg­ keresi a tettest. Igényes szerző persze nem éri be csupán a tényekkel, feltárja az okokat és motívumokat is. Nem tesz mást Moldova sem riportkönyveiben, amelyek — minden túlzás nélkül — iz­ galmasabbak a legfordulatosabb cselek­ ményű kriminél. Első rendben a hatásuk az. Mert a krimi végén a szerző minden­ kor feloldja, lecsillapítja valahogyan a maga keltette feszültséget, Moldova vi­ szont éppen ellenkezőleg! A feltárt való­ ságanyag akkor kezd igazán munkálni, nyugtalanítani, amikor behajtjuk a köny­ vet. Így volt ez már a Rongy és arany­ nyal is, de fokozni tudta a hatást Komló­ ról, az Őrségről és a vasútról írt könyvei­ ben is. A kritika többször is feltette a kérdést, hogy mi a szerző titka. Sommá­ san egyetlen szóval válaszolhatnánk: a megdöbbenésé. A valóság annyira kép­ telen, hogy noha részeit valamilyen szin­ ten mindenki ismeri, így feltárva, felmu­ tatva még azt is mellbe vágja, aki szak­ embernek tudja magát. A Rongy és arany, például azzal lepte meg az olvasót, hogy a MÉH-vállalatról, a hulladékgyűjtésről nem csupán azt mutatta ki, hogy több milliárdos haszonnal dolgozik, de azt is, hogy amatőr módon, mondhatnék, pancserül csináljuk. Aki Moldova riportjait olvasta, az egyszerűen nem érti, hogy egy ilyen energia- és nyersanyagszegény or­ szágban miért nem gyűjtjük össze az utolsó rozsdás szeget is, miért dobunk el egy villamosjegyet, amikor potenciálisan minden (tehát még a szemét is) hasznos nyersanyag?! A másik felismerés már a bosszúságé. Ha a nyersanyag ekkora ér­ ték és ennyire fontos, akkor miért az út­ törők hobbijellegű és -szintű akcióira bízzuk a dolgot, miért moralizálgatunk ott, ahol súlyos milliárdokról van szó, ahol a népgazdasági és az egyéni érdek­ nek már régen találkoznia kellett volna? S egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy ez a napnál is világosabb evidencia nem hatja át életünk minden területét? Ho­ gyan lehetséges az, hogy ami az egyén­ nek jó, az nem összegződik az össztársa­ dalmi érdekben? Moldova makacs, szívós és hallatlanul szorgalmas író. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rögeszméje a valóság. Azokra a fen­ tebb megfogalmazott kérdésekre keresi a választ, amelyeket a Rongy és aranyban csupán felfedett, mintegy megérintett. Mondjuk, hogy a kukák tartalmából kö­ vetkeztetni lehet az illető család anyagi helyzetére is, de a jellemére is. Nagyon is jellemző az egyénre is, de az egész or­ szágra is, hogy mit pocsékol el. Nos, ha a Rongy és aranyban azt mutatta ki Mol­ dova, hogy mit dobunk ki a szemétre, a többi könyveiben tovább ment és rákér­ dezett arra is, hogy ki, miért és hogyan tette, tehette ezt. Kutatásainak eredmé­ nyei így lettek fokozatosan egyre izgal­ masabbak és megdöbbentőbbek. Kimu­ tatta, hogy az, aki az anyaggal pocsékol, az az emberi munkával és életekkel teszi ezt, hiszen minden, még a „szemét” is élő emberi munka terméke! Ráadásul nem is mindig szemét, azaz hasznavehetetlen hulladék az, amit felelőtlenül az enyé­ szetnek adunk át, hanem nagyon is ér­ tékes, súlyos valutákért vásárolt, égetően szükséges, sokszor kínzóan hiányzó nyers­ anyagok, alkatrészek, egy szóval: értékek! Hogyan lehetséges ez? — lényegében er­ re a kérdésre válasz ez a 680 oldalas ri­ portkönyv is a magyar textiliparról. Mint mindig, most is a „kályhától” in­ dul el Moldova. Először a legendás hírű Goldberger gyárban tölt el hónapokat, azt kutatva, hogyan építette ki a magyar textilipar egyik fellegvárát ez a tehetsé­ ges és szorgalmas család. Meg is vádolták azóta a szerzőt azzal, hogy egy kapitalis­ tát eszményít, állít szoboralapzatra. Érde­ mes megvizsgálni ezt a vádat, egyrészt, mert oly jellemző, másrészt, mert köze­ lebb visz a téma és a szerzői szándék megértéséhez. Mi az, ami a Goldbergerekben imponál a szerzőnek (és olvasónak), ami olyan fájdalmasan hiányzik ma a textil- (és más) iparból? Nincsenek „tit­ kok”. A Goldbergerek mindenekelőtt ér­ tettek a szakmájukhoz. Olyan feltétel ez, amely evidenciának tűnik, de Moldova bebizonyítja (pl. a kiskunhalasi gyárról szólván), hogy sokszor még nyomaiban sem lelhető fel néhány vezetőnknél és gyárunkban. Az eredmény — csoda? — katasztrofális. A hozzáértés persze össze­ tett fogalom. Jelentette azt, hogy Goldbergerék tudtak szőni, fonni, textilt fes­ teni. Ennek a titka apáról fiúra szállt, il­ letve kemény következetességgel megtaní­ tották erre az örökösöket is, de a gyár minden dolgozóját is! Megteremtették a jó munka feltételeit, de meg is követel­ ték a minőségi munkát. A kettő elválaszt­ hatatlan egymástól. Ehhez kapcsolódik szervesen a vezetni és gazdálkodni tudás, a ma oly sokszor (az unalomig) emlege­ tett hatékonyság. Mert nem elég csupán termelni. Eladható árut kell produkálni, azaz garantáltan jó minőséget, s el is kell tudni azt adni. Goldbergerék, akik szinte a filléreskedésig takarékosak voltak anyaggal, géppel, energiával, az élő em­ beri munkával, zseniálisan „nagyvonalú­ ak” és bőkezűek, amikor a hozzáértést, rátermettséget, a hatékonyságot kellett honorálni. Itt jut el Moldova ahhoz a má­ sok által is felismert és leírt tényhez, hogy a kapitalisták legmegbízhatóbb, leg­ hatékonyabb bázisa a jól megfizetett szakembergárda volt, az, amelyet általá­ ban „munkásarisztokráciának” neveznek. A művezetőkre valóban rá lehetett bízni az üzemet, mert egyrészt érdekeltek vol­ tak a termelésben, másrészt abszolút volt a szakmai megbízhatóságuk és tekinté­ lyük. Elképzelhetetlenek voltak a terme­ lést ma sokszor csaknem megbénító fe­ gyelmezési gondok. S ez az a pont, ahol a bírálói félreértik Moldovát. Mintha bi­ zony mindezt a kapitalizmus, „mint olyan”, védelmében mondaná el. Holott éppen nem! De ezek a tényezők lehettek volna azok, amelyeket a szocializmus, al­ kalmazva a megszüntetve megőrizni el­ vét, továbbépíthetett volna. Ám, mi tör­ tént ehelyett? Az államosításkor, a fürdő­ vízzel kiöntöttük sok helyen a gyere­ ket is. A szakembergárdát részben meg­ alázták, lehetetlenné tették, a termelésben és gazdaságon kívüli „szempontokat” ér­ vényesítve. Az eredmény gyorsan és viszszafordíthatatlanul jelentkezett. Nemcsak a termelés minősége romlott, de a gazda­ ságosság és a hatékonyság is; azaz ugyan­ azzal a gépparkkal, drágábban, gyengébb minőségű árut tudnak csak produkálni. A szakembergárda elmenekülése és kihalá­ sa után bekövetkezett az is, amire há­ rom évtizeddel ezelőtt senki se mert gon­ dolni : a textilipar ma katasztrofális mun­ kaerőgondokkal küzd. Elnőiesedett, a gép­ parkja leromlott, az egész szakmán a defektista, sokszor pánikhangulat lett úrrá. Ha mindezek után valaki azt hinné, hogy Moldova sötétebbnek festi a valóságot, mint amilyen, az téved. A szerző érezhe­ tően nagy önuralommal tanulmányozta a témát, keresve a derűsebb színfoltokat is. Nem ő tehet arról, hogy ilyent (pl. a Gra­ boplast, Rábatext) keveset talált. A valóságon nem lehet erőszakot venni. An­ nak se lenne sok értelme, hogy megszé­ pítsük azt, mert éppen a történelem fi­ gyelmeztetett arra, hogy ez mekkorát üt­ het vissza. Az utolsó oldalon mondja ki a „megváltó” szót, amely talpra állíthatja (s nemcsak) a textilipart, s ez a kreativi­ tás: a cselekvő értelem, illetve az értel­ mes cselekvés és szorgalom. A magyar ér­ telmiség és munkásgárda — többször is bebizonyította már — csodákra is képes. Már az csoda, hogy a Moldova által le­ írt körülmények (épületek, gépek állapo­ ta, bérezés, létszám stb.) között is él és dolgozik. A szerző természetesen — nem ez a dolga — nem adhat megoldó képle­ teket. Az élet (a világgazdasági helyzet, a piaci és árviszonyok, a szükségletek stb.) azonban olyan lépéskényszer, amely elől kitérni nem lehet. Aligha fogják megsze­ retni Moldovát ezért a könyvéért a textil­ ipar irányítói. De aki fél a diagnózistól, az nem remélheti a gyógyulást sem! Hűvö­ sen józanító ez a könyv. Még abban is felkelti a felelősségérzetet, akinek semmi köze nincs a textiliparhoz. Pontosabban: arra döbbenti rá az olvasót, hogy minden­ kinek köze van hozzá. S bár lenne több Moldovánk, hogy mindenhová jusson be­ lőle, hogy mindenütt ilyen józanul, tisz­ tán lássunk. (Magvető, 1980.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8564a5ca6f6c05dc4caaf03b3815ad91.jpg dda3396984402602fedc9688d1e4ce0c https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bdf813636c16b58244438f51c46717ee.pdf 412988a92491e1e0839b8d322396c17b PDF Text Text 1982/4 Generációk egy fedél alatt? Szövetségek és barátságok A klubok helyzetéről és jelentőségéről Krasznahorkai László prózai írása, Bókkon Gábor és Faludi Ádám versei A mai magyar történelmi regényről Miért járnak újra sokan moziba? „Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyü­ ket időről-időre. Nézetek, irányzatok, ideoló­ giatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devian­ ciákba veszve. (...) Akik klubokkal behatób­ ban foglalkoztak, nagyon jól tudják, milyen fontos funkciója van a családban, az iskolá­ ban, a munkahelyen ért kudarcok levezeté­ sében, feloldásában, korrigálásában. Az in­ tenzív társas együttlét, az ott szövődő ba­ rátságok, szerelmek, a felfedezett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások közös fel­ dolgozása, megbeszélése, a fontosnak számító információk cseréje stb. okán.” (Brunda Gusztáv: Klubszindróma) "Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást (...) Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal ter­ mészetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a müvek a mai kelet-európai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá.” (D Rácz István: A cselekvési tér kérdése utóbbi évek néhány történelmi regényében.) az „... mindenesetre tény: megint sokszor be­ népesítik a nézők a termeket, ’sikk’ lett egyes filmeket megtekinteni és megvitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak elkönyvelt vál­ ságáról. (...) Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egyszerűen, betévednek’ a moziba, amikor magyar filmet játszanak, hanem érdeklőd­ nek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk ’jó passzban' van, s az is köztudomású, pszicho­ lógiai kétszerkettőnek számít: a siker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premier látogatott­ sági mutatóinak alakulásában.” (Veress József: Miért járnak újra sokan moziba?) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Többek érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Ta­ nács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa által a szerkesztő­ ségünkkel közösen kiirt Gerelyes Endre irodalmi pályázat (be­ küldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982 2. szá­ munkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borí­ tékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách- vagy Gerelyes Endre) is írják rá! 1982|4 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy fedél alatt 5 Császár Nagy László: Szövetségek és barátságok 7 Brunda Gusztáv: Klubszindróma 10 Tanka László: „Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?” 12 Onagy Zoltán: Föld alatti hadtest Az idén is megrendezésre került a salgótarjáni nemzetkö­ zi grafikai művésztelep, amely június 21-én, dr. Szittner And­ rás tanácselnök köszöntő szavaival indult. A résztvevők: Antti Ojala (Finnország), Alexi Natchev (Bulgária), Kovács Péter, Somoskői Ödön, Stuiber Zsuzsa és Swierkiewicz Róbert. A művésztelep ünnepélyes zárására július 16-án került sor a Nógrádi Sándor Múzeumnak ajándékozott alkotásokból rende­ zett kamaratárlat megnyitásával. 15 Krasznahorkai László: Az ólból fölrepülni 16 Faludi Ádám: Nélkülem 17 Bókkon Gábor: Két portré, Két sor 19 Szepesi József: Egy vállalati villanyszerelő naplójából 21 Fancsik János: Salgóbánya '82 Június 23—július 2. között tartották Salgótarjánban a 8. ifjúsági nyári szabadegyetemet. Az évről-évre növekvő érdek­ lődésre vall, hogy az ifjúság szabad ideje, művelődése szóra­ kozása témakörével foglalkozó előadásokra, vitákra az idén több mint százan voltak kíváncsiak. A résztvevők fakultatív programok keretében a nógrádi tájjal, nevezetességeivel is­ merkedtek. 22 Hausel Sándor: Nógrádi boszorkányperek 24 A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében (D. Rácz István) 25 Változatok a történelmi regényre (Pósa Zoltán) A nyár már hagyományosan az olvasótáborok ideje. A nem­ zetiségi, az úttörő- és a szakmunkástanulók, szakközépiskolások tábora (július 12—24, Szécsény), gazdag programmal várta az érdeklődőket. Az úttörők tetszését Csizmadia István, nógrádsipeki mesemondó, a Népművészet Mestere, R. Várkonyi Ágnes történész, Iszlai Zoltán és Csanády János költők nyerték el. A szakmunkástanulók és szakközépiskolások táborában kiscsoportvezetőként közreműködött lapunk rovatvezetője, Kele­ men Gábor. Palócföld ankétra is sor került, amelyen Végh Miklós és Kojnok Nándor vett részt. A tábort Fábián Zoltán zárta. Július 30-án Váradi Sándor, (a Magyar Képző- és Ipar­ művészeti Szövetség szakosztályvezetője) nyitotta meg Salgó­ tarján főterén a XII. szabadtéri szoborkiállítást. A napjaink köztéri szobrászatát hűen tükröző kiállításon belül kamaratár­ laton mutatkozik be Kiss György szobrászművész. Augusztus elsején Bánkon nemzetiségi művészeti csopor­ tok látványos bemutatójával nemzetiségi találkozó volt. A XVI. Nógrád megyei nemzetiségi napok március 15-én indult gazdag rendezvénysorozatához méltó seregszemle nagy közön­ ségsikerrel ért véget. 27 Kultúra és munkásélet (Csongrády Béla) 28 A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről (Kolta Magdolna) 29 Miért járnak újra sokan moziba? (Veress József) * A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Szalay Lajos (Fotó: Buda László). munkái PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.26884 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egyfedél alatt Néhány órája könnyű, tavaszi zápor mosdatta a fasudarakat. A nedves járdalapokon a világra hozó gallyaktól elszaba­ dult virágszirmokon, mint vékony, puha szőnyegen sétálunk. Lépteink vizet préselnek belőlük. D., a házigazda túl az ötvenen. A rendezett porta minden apró részletéhez megjegyzést fűz. Maga ásott gödröt a gyümölcsfacsemetéknek, ő telepítette a kerítés mellett végighúzódó málnasövényt, a kéttucatnyi szőlőtőkét, a szamócát, a ribizlibokrokat. Pedig gyümölcsbe ritkán harap, a bortól, pálinkától pedig az orvos tiltotta el. Mégis, amikor a hó már csak szürke foltokban tanyázik a kert földjén, előveszi a metszőollót, kitakarja a rózsabokrokat, s ahogy valamelyest szikkad, délutánonként fájós derékkal forgatja a kertet. — Az asszonnyal arról ábrándoztunk, milyen jó lesz együtt a gyerekekkel, unokákkal — mondja csendesen, majd mint aki elnézést kér, hogy tervei kudarcba fulladtak, széttárja karjait: — Három fiút meg egy lányt neveltünk fel. Egyik sem maradt meg velünk___ A beszélgetést a lakásban folytatjuk. Háromszobás, két­ szintes ház, a faluban a legnagyobbak közé tartozik. A helyi­ ségeket szépen rendezték be. A korábbi kamra kettérekesztésével fürdőszobát nyertek. Nagy teljesítményű szivattyú nyomja fel a vizet a kút mélyéről. D. megnyitja a konyhai csapot, jég­ hideg, klórozatlan víz gyöngyözik a pohárba. — Kati kedvéért vezettük be a vizet. Ő tavaly „repült ki”... Huszonkét éves, szakácsnak tanult. Volt is helye a téesz üzemi konyháján, de nem érezte jól magát. Benne forrt a vérében az állandó mehetnék. Összeakadt egy pincérrel, az csábította el S.-be, az egyik étterembe. Néhány hónapig innen járt be, aztán panaszkodott, hogy únja a lavórban mosakodást. Megcsináltuk a vízvezetéket. Utána a sok utazgatás nem tetszett neki. Ha dél­ utáni műszakba osztották be, csak a gyáriakkal ért haza, tizen­ egy óra körül. Kocsira már nem futotta, elvitte a fürdőszoba. Éreztem, hogy nem ezek az igazi indokok. Azután kirukkolt: neki elege van a faluból, szűk neki. A város mégiscsak más... Elköl­ tözött ahhoz a pincérhez. Havonta egyszer-kétszer kiszalad hoz­ zánk. Mit tehetnénk? Felnőtt, a maga ura! Csak az a fiú el­ venné feleségül, mert ez az összeállás nem tetszik — magyarázza az idős férfi. Arcán nyoma sincs az indulatoknak, nem most nyu­ godott bele, hogy a nagy portán ketten maradtak. — És a fiúk? — A legidősebb, Laci, a szomszéd faluba nősült. Ahogy mi­ felénk mondják, elment vőnek. Jól vannak, egyes lányt vett el, szép nagy házban laknak, a nászék megférnek a nyárikonyhá­ ban. Két szép kislányuk van, Trabantjuk, egyszóval nem panasz­ kodhatnak. Pista, a középső, még nem nősült meg. Pesten dol­ gozik a metrónál. Rengeteg pénzt keres. Onnan tudom, hogy ami­ kor hazajön és adni akarok neki keveset, megmutatja a fizetési jegyzéket. Nyolc-tízezer forintok állnak rajta. Szorgalmas gye­ rek. Ott akar lakást venni, gyűjti is a rávalót, de azt mondja, nagyon nehéz. Munkásszálláson lakik. Géza, a legkisebb fiú, a belügyieknél dolgozik. Ahogy megnősült, szolgálati lakást kap­ tak, bolond lenne velünk lakni — készíti a leltárt. így aztán hét végén sűrűn lesik a kaput, melyikük állít be. Leginkább a karácsonyt, meg az őszi vendégséget várják. Ilyen­ kor asztal köré ül a család. Fekhelye pedig mindenkinek akad. — Néha szóba hozom, hazaköltözhetne valamelyikük. Elfér­ nénk, nem zavarnánk őket, elkelne a segítség. Itt a nagy kert. Dehát, maguknak építik már az életüket, nem kívánkoznak vég­ leg haza — mondja, s a szekrényhez totyog, ahonnét piros fede­ lű albumot halász elő. Benne a fényképek a családról, az utolsó lapokon a legkisebbek. Olyan fotográfia nincs, amelyen vala­ mennyien együtt volnának. — Egyébként nemcsak mi vagyunk így. Szétszélednek a gyerekek. Itt a faluban legfeljebb addig maradnak a szülői ház­ nál, amíg nem építenek maguknak, vagy nem utalnak ki lakást nekik... M.-éket említi. Két esztendeje nősült az egyetlen fiuk. A lagzi előtt még két szobát toldottak a házhoz, az öregeknek különbejáratot véstek, garázst építettek a nászajándék személygép­ kocsinak. A fiatalasszony mindent átrendezett. Anyósa a kíván­ ságát már akkor teljesítette, amikor még ki sem gondolta, fő­ zött és mosott helyette. A fiút elvitték katonának, megszületett a kisunoka. Az őt körülvevő nagyszülői gondoskodásnak aligha lehet felsőbb foka. Az ifjú M.-né viszont kijelentette, ha férje leszerel, menni akar, mert önállóan szeretné az életét igazítani. Az após a telket már ki is szemelte, gyűjtik az építőanyagot, megvették a betonkeverő gépet. — Némelyik fiatal a jómódban azt sem tudja, mit csinál­ jon. Mi meg annak idején örültünk, amikor az egyik szobában apámmal én aludhattam, a másikban anyám, a húgaim meg a feleségem. Alig vártuk a nyarat, mert akkor legalább egy petrence tövében, vagy a szőlő végében elbújhattunk — mosolyodik el D. Az udvaron kis türelmet kér. Haragospiros tulipánokat sza­ kít le, kezembe nyomja a csokrot, tegyem vázába. * A családalapítás körüli legnagyobb gond a lakás. Fiatal há­ zasok ismétlődő kívánsága az önálló otthon. Akkor is, ha a szü­ lők szívesen megosztják velük szobáikat, akkor is, ha elkülöní­ tik a háztartást és nem szólnak bele a fiatalok dolgába. A szem­ léletünkben meggyökeresedett: ahány család, annyi lakás, mi­ közben a nemzeti vagyonunk jelentős százalékát kitevő épülete­ ink éppen emiatt kihasználatlanok, vagy csak a töredéke szol­ gálja eredeti célját. Hetente felröppennek anyósviccek, baráti beszélgetéseken ömlik a zokszó az idősebbekkel együttélők szá­ jából. Súrlódásokról, cívódásokról, megmérgezett családi légkör­ ről. Beleitatódott a köztudatba: a legjobb, ha a fiatal házas­ pár az esküvő után azonnal külön költözik. Még akkor is, ha az egyetlen megoldás az albérlet. K. Béláéknak eszük ágában sem volt. Jól megférnek szüle­ ikkel, pedig négyen mindössze két huszonegy négyzet méteres szobában élnek. — Néhány éve még az öcsém is velünk lakott. A konyhában aludt. Cseppet sem zavart, hogy öten voltunk együtt. Van ben­ ne valami vonzó, amikor leültünk vacsorázni és mindenki kitá­ lalta búját-baját. Ha visszahúzódtunk a szobába, még véletlenül sem kopogtattak be hozzánk. Most, hogy lassan ideje az utód ér­ kezésének, apámmal összedugtuk a fejünket, és döntöttünk: meg­ nagyobbítjuk a lakást, vagy pedig a manzárdtető alatt alakí­ tunk ki még két szobát — újságolja terveit a műszerész. — Anyukának eleinte furcsa volt, hogy amikor ebédhez ké­ szülődött, én már meg is főztem. Szóvá is tette: mi az, nem ízlik a főztje? No, nem nekem, hanem Bélának. Ő meg elcsendesítet­ te, elvégre nekem is bele kell jönnöm, meg aztán ott van a tűz­ helyen a kaja, az eszik belőle, aki akar. Végül odajutottunk, hogy összehangoljuk a főztünket — csatlakozik a beszélgetésbe K.-né. Ő is a faluból származik, Bélával kölyökkoruk óta ismer­ ték egymást. Néhány házzal errébb cseperedett fel, ma nagy könynyebbség, hogy a másik nagyszülők ötven méterre találhatók. Arra még nem volt példa, hogy csak úgy átugrottak. A házas­ ság, az após lakása újfajta viselkedést ír elő. — Megbeszéljük, szombaton este találkozzunk! Persze, hogy nem zavarkodnak — jegyzi meg K. Béla. 3 �Most a toldaléképület várhatóan ismét közelebb hozza egy­ máshoz a lányos és fiús házat. Van a rokonságban kőműves, asz­ talos, villanyszerelő. A többihez már csak anyag, itóka és étel kell. — Munkatársaim csodálkoznak, hogy milyen jól megva­ gyunk egymással. Mit mondjak? Soha életemben nem volt konf­ liktusom a szüleimmel. Lehet, hogy azért, mert korán rászoktat­ tak az önálló gondolkodásra, cselekvésre. Eredetileg gimnázium­ ban tanultam. Egy év után vetettem fel az öregnek, hogy nincs kedvem folytatni. Az kérdezte: „Mihez van kedved?” Mondtam, a televíziók, rádiók érdekelnek. Üstökön ragadtam a szerencsét, hogy a műszerésztanulók közé kerülhettem, ha nem is azon a szakon. Nem volt lelkifröccs, hogy így édes fiam, úgy édes fiam — meséli a fiatalember. Nem K. esete a tipikus. Barátja példáját hozza fel, aki az esküvő után azonnal külön költözött szüleitől nagyanyja nyolc­ van éve épült házába, ahol a sarkokban ott tanyázott a penész, meggörbült a födémet tartó ácsolat, a sebtében lerakott desz­ kapadlón kirajzolódott a nedvesség. Feleségével úgy éltek, mint a galambok, az anyósék is meg-meglátogatták őket. Néhány év után a megyeszékhelyen új lakáshoz jutottak. K. is ott volt a költözködésnél. — Én csak a számat tátottam! Megérkezett az anyós, és di­ rigálta a brigádot, mint a karmester: „Ezt ne oda tegyétek, ezt be sem kell hozni!” Szőnyeget vett a lakásba a haverom fizeté­ séből, ő meg nem is tudott róla. Olyan csiricsáré színűt, hogy az ember szeme belekáprázott — eleveníti fel a hurcolkodást K. Béla. Az anyós „gondoskodása” sokoldalú volt. „Beleszólt” a va­ sárnapi étlapba, a legváratlanabb időpontokban toppant be a fia­ talokhoz. — A barátom feltette a kérdést a feleségének: „Válassz! Vagy én, vagy az anyád?” Rossz kérdés, mert az asszony na­ gyon anyás volt. A vége válás lett! A vagyonmegosztásnál a srác odalökte a szőnyeget az anyósnak: „Ezen repüljön mama, mert a seprű hiánycikk!” Mosolygunk a történet csattanóján. A két kisgyerek havonta egyszer láthatja az apját... * A statisztikákat böngésszük. Az elmúlt tíz esztendő alatt az egy lakásra jutó háztartások aránya a megye két városában va­ lamelyest emelkedett, a falvakban viszont csökkent. Mi okból? Az ismerős statisztikussal meditálunk rajta. Meglehet, a falvak­ ban élők jövedelme a háztáji gazdaságok fellendülése révén gyor­ sabban emelkedett, mint a városiaké. Meglehet, hogy a közsé­ gekben az építkezni szándékozók gyorsabban és olcsóbban jut­ hattak építési telekhez. A városokban az egy lakásra jutó ház­ tartások számának emelkedésével párhuzamosan nőtt a lakás­ igénylés. Ellenben a lakáshoz jutás esélye csökkent, mert az ál­ lam pénzügyi lehetőségei mérsékeltebbek, mindinkább szükséges az úgynevezett magánerő bevonása a lakásprogram megvalósí­ tásába. — Nem egészen értem ezt a helyzetet! — horkan fel P. Im­ re. — Amíg a lakásépítésből az állam jobban kivette részét, aránylag elfogadható áron juthattak a családiház-építők is telek­ hez. Most, hogy alig épül tanácsi lakás, a telekárak is felszöktek. Pontosabban nem is a telekárak, hanem a telek tartós haszná­ latbavételének díja. Jó kifejezés, mi? — néz rám, mint aki a már számtalanszor hallott érvekhez újabbat vár. — Az a kiindulópont, hogy a nagy jövedelemmel rendelke­ zők építenek családi házat. Azok meg fizessenek! — mondom. Ő vitatkozik: — Nekem meg az a kiindulópontom, hegy eddig is a kis­ pénzűek építettek családi házat! Mert segített a brigád, adott cémenetlevelet a vállalat, innen-onnan összejött valami építőanyag, OTP-hitellel apránként elkészült a lakás. Felindultságát érteni, mert négy esztendeje fizet albérletet. Feleségét szülei kolóniai lakásába vitte, tíz négyzetméteren él­ tek, de csak néhány hónapig, mert P. megúnta az örökös célzá­ sokat, hogy sok villanyt használnak, most már két család, a lakbér felét ők fizessék. Nyugdíjas apját zavarta a hajnalban felcsörrenő óra, a halkan dudorászó rádió. 4 — Inkább az albérlet! Sok különbség úgy sincs — hozták a döntést, közösen az asszonnyal. Most is háromszor három méteres szobában laknak. Olyan, mint egy raktár. Ha a heverőt este szétnyitják, a dohányzóasztalt a szekrény elé kell tolni, reggel addig nem öltözködhetnek, amíg helyre nem állítják az eredeti állapotot. Az egyik sarokban a mosógép és a centrifuga, télen még a szárítókötelet is keresztbehúzzák, mert a háziak — idős házas­ pár — nem nézik jó szemmel, ha sokat császkálnak a fürdőszo­ bában. A könyvek az ágy alatt porosodnak, a poharak a vit­ rinben. — Még bölcsőnek sem maradt helyünk — szólal meg az asszony, akinek szép arcát ráncok szelik. — Négy éven keresztül havi nyolcszázat fizettünk, mellette kuporgattuk, amit megspó­ roltunk. Össze is jött úgy hetvenezer... Akkoriban ennyi pénzzel nyugodtan belevághattak az épít­ kezésbe. Most, ha igaz, amit beszélnek, a telekhez is kevés... — Kérelmüket nem adták be a tanácsra? — De igen! Csak kergeti a macska a farkát. Amíg ilyen kö­ rülmények között élünk, nem vállalkozom gyerekszülésre. S amíg a gyermekek számára fenntartott rovat üres, nem hiszem, hogy nekünk utalnak lakást. — Nagyon érdekes dolog: amióta eljöttünk apáméktól. még véletlenül sem zördültünk össze. Hívnak vasárnapi ebédre, húsvétra. Csak azt nem mondják: költözzetek vissza, nektek az is havi nyolcszáz megtakarítást jelent — fájlalja P. az atyai invi­ tálás hiányát. Abban bízik: előbb-utóbb szanálják a lakást, s mint állandó lakhelyre bejelentettek, ők is önálló otthonhoz jutnak. * Kiterített tervrajzok az asztalon. Lejtős terepre, tetőtérbe­ építéssel, alápincézve és pince nélkül, déli és északi tájolással kettőtől négy szobásig. Külön a típustervek vaskos katalógusai. — Évente megrajzolom két-három tucat családi ház kiviteli tervét. Négy-öt évenként változik a „divat” e területen. Az épít­ tetni szándékozónak kell a sok és nagy szoba. Megkérdezem, há­ nyan laknak majd benne, hány gyerekük van, egyezik-e a ne­ mük. Kiderül, távlatokban azzal is számolnak, hogy valamelyik csemete velük marad majd. Ezt a szempontot azonban a terve­ zéskor figyelmen kívül hagyják — magyarázza M.. az építész­ mérnök. A generációk együttélésének egyik gátja a lakás minősége. Nem az alapterület mérete, hanem az alaprajzi elrendezés. A jelenleg népszerűek nem biztosítják a minimális elkülönültsé­ get, ami két család igénye egy fedél alatt. A későbbi átalakítás, ajtónyitás, befalazás sok vesződséggel jár és újabb kiadás. — Mi a megoldás? — érdeklődöm M.-től. — A szemléleten kellene sürgősen változtatni. Egy lakás egész életre szóló befektetés, olykor három-négy emberöltőre. Kihasználására két út kínálkozik. Az egyik: már az építéskor gondoljunk a legalább két háztartásra, a másik: olyan tervek is elkelnének, amelyek lehetővé teszik a család növekedésével, a gyermekek családalapításával párhuzamos bővítést... Előkotor íróasztalának fiókjából egy vázlatot. Nemrégen kapta a megbízást. A minden bizonnyal jómódú megrendelő ele­ ve kérte, hogy átmeneti jelleggel oldja meg házában két serdü­ lő korú gyermeke leendő családjának az elszeparált elhelyezé­ sét is. * Vannak az emberben mélyen rögződött szokások. S ami et­ től eltérő, bizonytalanságot, olykor félelmet vált ki. Mint H.-néban a fia terve. S.-ben élnek, városszéli kétszobás házban. Nagy kert hoz­ zá, régebben még baromfit is neveltek. Néhány éve férje meg­ halt, épp hogy fiuk asszonyát hazahozta. Az egyik szoba H.-néé, a másik a fiataloké. A fiú a közelmúltban felvetette anyjának a toldaléképítés gondolatát. Még egy szobát szerettek volna ra­ gasztani az épülethez. — Szó sem lehet róla! — pattant fel az asszony. — Mi lesz, ha véletlenül bajod esik? Ki fizeti akkor az OTP-részletet? �— Majd az asszony, vagy a gyerek! De miért esne nekem bajom? — csodálkozott a fiatalember. Mondhatott, amit akart, anyját nem tudta meggyőzni. így az időközben megszületett lá­ nyukkal már hárman szoroskodnak a szobában. Elköltözniük egyébként nincs hová, s nem is áll szándékukban. Hiszen a csöpp­ ség a nagymama kedvence, s ha a házaspárnak kedve támad moziba, színházba menni, koncsorogni, H.-né önként ajánlkozik dadának. A házhoz toldás gondolatát azonban úgy hessegeti el magától, mint ördög a tömjénfüstöt. — Most mi a fenét csináljak? Patthelyzet! — zsörtölődik H. Géza az orgonabokrokkal szegélyezett teraszon. — Csodálatos lenne együtt, ha nem lennénk ilyen szűkösen. Meg aztán arra is gondolnunk kell, hogy anya már túl van a hatvanon, előbbutóbb gyámolításra szorul... Együtt kell maradnunk! — Ő erre nem gondol? — Engem félt, hogy velem történik valami! — mondja ci­ nikusan. * Generációk egy lakásban? Gyermekkori képek villannak fel előttem. A faluból, dédapámék házából, ahol négy helyiségben tízen éltek. Öregek és fiatalok, unoka és meny, apa és fia. Titok­ ban cseréptetős, tornácos saját házról álmodoztak. Hosszú évek teltek el, amíg telek került, vályogot vetettek, az erdőből össze­ szedték a szarufának, gerendának valót, az elhagyott bányából a homokot, sódert. S amikor elkészült az új lakás, többet voltunk az öregék házában. Együtt, a család... M. Szabó Gyula Szövetségek és barátságok A hirtelen ötlettel vendéglőnek keresztelt ÁFÉSZ-kocsma csaposa meghökkenve vette tudomásul, hogy Ferenc, ez a de­ rék fuvaros felpattan a székre, és sütőlapátnyi tenyerét magasba emelve csendre inti a vendégeket és a zenészeket. — Ma este mindenki a vendégem! A csapos meghökkent. Sejtette, hogy most valami olyasmi következik, amivel jókorát adhatnak az antialkoholista ligának — vagy minek keresztelte magát az a szervezet —, amelynek tagjai legszívesebben bezáratnák ezt a vendéglőt. Ferenc, ez a magának való fuvaros, aki többnyire csak magában iszogatott, mert köztiszteletnek nem örvendő foglalkozása miatt mégcsak igazi ivócimborája sem akadt a faluban, megbillent a széken. Azt viszont már az asztal mellett állva beszélte el, hogy nemré­ giben eltemetett nagybácsikájának akarja megadni a végtisztes­ séget. Miután az öreg is fuvaros volt, és egyenesági leszármazott hiányában költözött át a túlvilágra, Ferencre hagyta gumikerekű stráfkocsiját és két lovát. Ferenc azonban hamar túladott az örökségen, és a befolyt pénzből nyomban kifizette az egyik kun­ csaftjától hitelbe vett ünneplőruháját, amit a temetésen vett fel először, és akkor lesz rajta legközelebb, amikor őt magát kisérik utolsó útjára. Merthogy Ferenc nagy becsben tartja a szépet. Előrelátó ember lévén még betett ötszáz forintot a takarékszö­ vetkezetbe, mondván, jól jön az majd a szűkösebb időkben. És mivel az öreg is sokat duhajkodott egykor, emberünk úgy érez­ te, egy nagy kocsmai mulatsággal búcsúztatja méltóképpen. Odalépett a cigányhoz, és egy ideig ő vitte a prímet: — Aszongya, hogy „Részeg vagyok rózsám, mint a csap...” — kezdte el a nótázást. A többiek hamar bekapcsolódtak a mulatásba, elénekelték még a,,Káka tövén költ a ruca” című nótát, azután úgy belelen­ dültek az ivásba, hogy hirtelen megoldódott a nyelvük. Különféle hősies tulajdonságokba öltöztették a megboldogultat, aki bátor volt (hiszen egyszer még a tanácselnököt is megleckéztette), bölcs (jól tudta, kire kell hagyni az örökséget), olyan derék, hogy e tulajdonságáért, akár még Kossuth Lajos és Deák Ferenc is megirigyelhette volna. Amikor pedig kifogytak a szóból, ismét nótáztak és öblögettek. A csapos még azt az üveg pezsgőt is fel­ bontotta, amit az AFÉSZ-elnök soron következő látogatására tar­ togatott, ajándékként. Később betévedt a postamester is, aki úgy döntött, ha már ingyen van, felhajt egy-két kupicával. Sőt, ott­ ragadt az egyik tanácsi hivatalnok is, aki pedig azért jött be, hogy a záróra pontos megtartására figyelmeztesse a vendéglőst. Már az éjfélt is elütötte az óra, amikor elénekelték a „Lehullott a rezgő nyárfa levele” című dalt, aztán ki-ki indult saját útjára. Csak Ferenc szédült meg hamar az italtól. Vagy inkább at­ tól. hogy nem szokta ezt a nagy-nagy szeretetet, ami ezen az es­ tén átölelte. Emiatt aztán hamar lepihent a kocsmához közel, az árokparton, amelyet foltokban még puha hó borított. Azt hitte, hazaérkezett, ember pedig nem akadt, aki felsegítette volna. Beszélgetésünk idején még az ágyat nyomja, azóta sem nyi­ totta rá senki az ajtót. Az eset tanulságáról kérdezem. — Régen még jobban bírtam — böki ki nehézkesen, prüsz­ köl is rá kettőt —, de úgy látszik, közel a negyvenhez az ember már nem a régi. Hol maradnak a barátok, ismerősök, vetném közbe, amikor tekintetem megakad a sarokba dobált szennyesen, de míg a kér­ dést formálgatom megelőz a válasszal: — Az asszonyokkal sosem volt igazán szerencsém, mert le­ nézett foglalkozás az enyém. Másnak két autója is van, nekem meg csak két lovam. Amikor valami fontos mondandóm van, hát azt nekik beszélem el. Az embernek csak addig akad cimborája — bölcselkedik —, amíg nem hagyja el az ereje, meg nem fogy el a pénze. Én meg az utolsó ötszázasomat kellő tisztelettel átad­ tam az orvosnak, amiért levitte a lázam. * Gyakran esik szó napjainkban az emberi kapcsolatokról, vagy éppen azok válságáról, az elmagányosodásról, amit sokan már elidegenedésre hajlamos századunk természetes velejárójának te­ kintenek. — Elidegenedésről azért nem beszélnék — állít meg a fejte­ getésben a pszichológus —, sokkal inkább arról, hogy az emberek nem tudtak lépést tartani a köröttük lezajlott változásokkal. Emiatt sokan időzavarba kerültek. Kétszeresen is, hiszen nem tud­ nak mit kezdeni megnövekedett szabad idejükkel, másrészt pe­ dig az anyagi jólét messze megelőzte a tudati fejlődést. És ez szá­ mos konfliktust okoz életvitelükben. Nos, ez az időzavar okozza, hogy gyakran a legtermésztesebb kapcsolatok lazulásának, és a sokak által visszasírt, már-már legendaként számon tartott kap­ csolatok hiányának. Egyszerűen nincs ma idejük az embereknek beszélgetni, pedig enélkül nem alakulhatnak ki igazi barátságok, társas kapcsolatok. Sokkal inkább szövetségek. Mint ahogy a te­ vékenység is mindinkább célra irányuló, az emberi kapcsolato­ kat is gyakran ez a célra orientáltság jellemzi. Ezért találkozunk ma gyakrabban az érdekkapcsolatok fogalmával, amelyben iga­ zából sosem tudnak feloldódni az emberek. És az is tény, hogy őszintétlenségből fakadó belső feszültségek és kommunikációs za­ varok gyakori eredői a neurotikus panaszok, amelyek gyógyítá­ sára az orvostudomány napjainkban még nem készült fel meg­ felelően. * Péter ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai az öt­ venes évek második felében tizenéves fejjel, elsőként ismerték fel a közösségi élet szükségességét, és nem csupán gyűléseken hangoztatták együvétartozásukat. A középiskola és az egyetem elvégzése után azonban — mintha eddig csak valami kényszer fogta volna össze őket — hamar szétszéledtek. Ki a világ túlsó felén találta meg boldogulását, ki pedig kizárólag saját életútja egyengetését tekinti feladatának. Mégcsak érettségi találkozót sem rendeztek az elmúlt két évtizedben. Jószerivel Péter az egyedüli, aki a hajdanvolt társak közül faluban vállalt állást. Kap­ csolatairól így beszél: — Csaknem egy évtizede élünk S-ben — kezdi a summázatot a patika pultjára támaszkodva —, de azóta is csak ez a pati­ ka, az ehhez tartozó szolgálati lakás és kétszáz négyszögöl kert az életünk színtere. Mindig társasági emberek voltunk, itt azon­ ban még nem találtunk barátokat. Kezdetben bemutattak ben- 5 �gyökere, hogy összetörték a kispadokat, ahová esténként kiültek az emberek, aztán megbeszélték a világ sorát. Néha előkerült egy üveg bor, aztán ki-ki mondta a maga baját. De lassan a rokon­ sággal se tudunk mit beszélni, mert a jó disznótorosok se az igaziak már. A fiatalok mind elmentek, nincs kit összeboronálni, meg kibeszélni. Meg nincs is erre idő, mert az ember tehetetlen, és minden pénzt magának akar összeboronálni. De minek is pa­ naszkodom magának? Ilyen időket élünk. Szóval, élünk, mint mindenki más — legyint egyet monológjára, aztán kibaktat, hogy tisztelegjen a következő állomás főnökének... Nem jön vissza. * nünket az orvosnak és néhány tanárnak, de aztán egyik kap­ csolatból se lett barátság. Miért? Mert rögtön látták, hogy má­ sok a törvényeink, szokásaink, mint az idevalósi embereké. Az orvos csak a mindenkori tanácselnökkel jár össze, a tanárnak a barátja, már amennyire barátságnak lehet nevezni a közös mu­ latságokon kiagyalt intrikákat. Patikus meg egyedül vagyok. Egyébként se hiányoznak az életemből az estély méreteit öltő ven­ dégeskedések, nem is futná erre a fizetésemből, nem vágyom kö­ zös ivászatokra és a botrány szélét súroló bódult szerelmekre sem. Mert nem elégíti ki az igényeimet az afféle társalgás, ami jószerivel abból áll, ki-kinek a feleségét szerette el. Nincs meg­ beszélnivalónk. Pedig suttogják, hogy az ilyen estélyeken dől el sokminden, már ami a falu jövőjét illeti. De ezt nem tudja senki bizonyítani, meg talán nem is akarja. Azt viszont látom, hogy a kapcsolatokat az anyagi érdekek kovácsolják barátsággá. Kicsor­ bult a világ, felborultak az értékrendek. Csak azt nem tudom megemészteni, hogy nemzedéktársaim sem kivételek az ilyen kapcsolatok kialakításában. Pedig, de másként álmodtuk az egé­ szet! Apáink nemzedékében — és ez meglátszik a közéleti tiszt­ ségek elosztásánál — még van némi összetartás. Hovatovább már ezt is becsülnünk kell, még akkor is, ha kapcsolatukat tisztségük megőrzése és az anyagi érdekek fűzik szorosra. De a mi nem­ zedékünk atomjaira szakadt. Már azt sem tudom, hogy szükség esetén képesek lennénk-e még összefogni? * — Ki a barátja — kérdezek rá a lassan zötyögő vonaton a szolgálattevő kalauzra. — A lyukasztó, meg a váltáska — próbálja tréfával elütni a feleletet. Tétován megáll, mint aki nem tudja eldönteni, menjen-e. maradjon-e? Aztán mégiscsak letelepszik a szemközti ülésre. Hümmög egy sort, közben eltöpreng, mit is válaszolhatna? Ne­ hezen kezdi: — Csak nem valami kérdőívvel futkosó ember — kérdi, hátha ezzel is időt nyer. — Nem? Akkor jó, mert nem akarok ilyen kimutatásokban szerepelni. Nézze, azt biztos, hogy a faluban se dívik már akkora komaság, mint korábban. Mindenki elbí­ belődik a maga bajával. Némelyiket ez agyon is nyomja. A múlt héten kötötte fel magát a falunkban egy ember. Aztán az a vicc az egészben — ha szabad ezt mondanom, tisztelettel —, hogy még az asszonya se tudja, mi volt az ura baja. És ez a nemtörő­ dömség érződik az utasokon is. Régen lyukasztás közben annyi jó pletykát csípett el az ember, most pedig az asszony hétszám­ ra is hiába kérdezi: miről beszélnek az utasok. Nem beszélnek ezek semmiről. Még talán az idősebbek, néha. A fiatalokat nem győzöm figyelmeztetni, hogy hallgattassák el a magnójukat. Mások pedig csak néznek maguk elé. Ezt meséljem el az asszonynak? Tudja, nekem az a meglátásom, hogy onnan sarjadhat a magány 6 Próbálom magam elé képzelni Máriát, aki ezen a vonalon indult a városba, hogy megalapozza a jövőjét. Szülei orvosnak szánták egyetlen lányukat, ám az első kudarc után ez a szemrevaló teremtés kénytelen volt beérni az ápolónők munkájával. Anyja orvos férjet álmodott lányának. Eleddig mindhiába. Be­ szélik, Mária semmiféle árat nem sajnált anyja és saját reménye valóra váltásáért. Nagy a falu szája. De azt senki nem tudja megmondani, mennyi igazság szorult a pletykákba. Mint ahogy Mária se tudja, hogyan feszíthette volna szét a városban rátele­ pült magány szorítását. Sután forgatja ujjai között a cigarettát, amikor arra kérem, beszéljen városi kapcsolatairól. Majdhogy­ nem félreérti a kérdést: — Megértheti — magyarázkodik —, szokatlan a város. Az ápolónők között akkor éppen egyedül voltam, aki többet akart elérni. Mások megelégedtek az ágytálazással, az olcsó flörtök­ kel. örültek, ha a szakközépiskola után itt jutott nekik állás, mert itt többet kapnak a betegektől, mint egy körzeti orvosi rendelőben. Hamar megtanultam, hogy az életben mindennek ára van. A betegek pénzzel akarják megvenni az egészségüket, meg olykor a törődést is. És az életben mindent meg lehet ven­ ni... A kórházban meleg van, a köpeny meg áttetsző és az or­ vosok is csak emberek. Az ígéreteket pedig időnként elhiszi az ember. Különösen akkor, ha nem lát más reményt céljai meg­ valósítására. Az egyik falumbéli beteg egyszer meglátta, hogy beülök az osztályos orvos kocsijába... csak ő kelthette rossz híremet. Két esztendeje már, hogy eljöttem otthonról, de igazi barátokat és barátnőket még nem találtam. A lányok férjet ta­ láltak maguknak, nekem erre nem volt időm, mert a munka után készültem a felvételire. Most már tudom, hiába. Még nem tudom, mihez kezdhetnék. Szülőfalumba nem akarok vissza­ menni, talán Pesten kellene szerencsét próbálni. Ott nem ismer senki és talán akadnának barátaim is. Mit gondol, érdemes megpróbálni? Felelet helyett, tanulságként, ide írom Gyula történetét, aki a fővárosban igyekezett elsajátítani a marósszakma fortélyait. — Apám akarta — mentegeti magát —, pedig tudta, hogy engem a történelem érdekel. Csendes falusi gyerek lévén hamar elbátortalanodtam a városi vagányok között. Teli voltam féle­ lemmel és gátlásokkal. Hecceltek a lányok, és rajtam hamar el­ uralkodott valami megmagyarázhatatlan félelem. Ezért aztán kisiparos mellé mentem alkalmi munkásnak, de akkor se volt ez másként. Inni kezdtem, az orvos meg nyugtatót írt. Ettől aztán olyan bátor lettem, hogy akár egy egyetemi tanárral is vitába mertem volna szállni. De az alkalmi barátokkal a téren éltünk, a hegyekben, meg néha egyik-másik haver szüleinek la­ kásán, amikor azok elutaztak. Lebegtünk boldogan, kapaszkod­ tunk egymásba és csak akkor döbbentem rá, sodor magával az élet, amikor a vádiratot fogalmazták ellenünk. Útja nem törvényszerű, de mindenképpen továbbgondolko­ dásra érdemes. Úgy döntött, amint megteheti, visszamegy szü­ lőfalujába. * Induljunk hát vissza a faluba, keresni a mai társas kapcso­ latok milyenségét, az egymásratalálás és elmagányosodás okait. — Miért kíváncsi maga erre — rivall rám Júlia asszony, az egyik községi körzeti orvos felesége. — Mi baja magának az emberi kapcsolatokkal? Próbálom megértetni, nincs bajom, csak kíváncsi vagyok a véleményére. �— Az más — enyhül a haragja. — Hát nézze, régi szokás, hogy orvosnak orvos a barátja, mint ahogy a munkás a munkások között érzi jól magát. De mivel a községben csak hat igazi ér­ telmiségi maradt, a férjem, meg néhány tanító, hogy ne legyen örökké unalmas a társalgás, hát időnként összejárunk a taná­ csi kirendeltség vezetőjével, meg az ÁFÉSZ-iroda vezetőjével. A férjem haladó gondolkodású, időnként elhívja a szomszéd fa­ luból a papot is. De megmondom magának, ezt nem szeretem, mert nem minden községi vezető nézi jó szemmel. Szóval, mon­ dom, mi meghívunk mindenkit, bár megmondom őszintén, a na­ gyobb műveltséget igénylő témákhoz nem mindenki tud hozzá­ szólni. Ezért aztán mi nők arról beszélgetünk, ki hol vette vagy csináltatta a ruháját, miért adják a termelők olyan drágán az árujukat, a férjek meg arról társalognak, mi újság van a vi­ lágban, és ki mit hallott, meddig marad tisztségében a székhely­ község tanácselnöke, hogy hogyan döntöttek a falu sorsáról a megyénél. Meg néha leülök a zongora mellé, Bachot játszom, de ezt nem mindenki értékeli igazán. Meg a festményeinket se, ezeket én választottam. Magát érdekli? Látja azt a gyönyörű tá­ jat? Az erdőt a csermellyel, vagy azt a csendéletet, a tulipánt or­ gonával. Néha még az illatát is érzem — kezd hosszas fejtege­ tésbe. így aztán gyorsan megdicsérem sajátos ízlését, és magára hagyom orgonáival meg a lassan csogobó csermelyeivel. * Szerencsére hamar átérek a szomszéd falu orvosához, aki az első szóból érti a kérdés lényegét. Előbb elpuffant egy köz­ helyet, aztán alig győzöm jegyezni válaszait: — Az az igazság, tudja, hogy megváltozott a világ. Míg ré­ gen az emberek otthonuknak tekintették a falut, ma inkább át­ meneti szállásnak, megélhetési, gazdagodási forrásnak. De nem csak az értelmiség van ezzel így, hanem a munkások, meg a pa­ rasztok is. Mert kitették őket annak a veszélynek, hogy egyszer kidöntik a települést jelölő táblát, lekerül a tanácsházáról is a felirat. Ilyen helyzetben pedig mindenki másutt akarja megala­ pozni a jövőjét. És ez határozza meg a falun belüli kapcsolatokat is, meg az, hogy ki-kitől remélhet segítséget, kinek hol van isme­ rőse. És itt a baj. Míg egyetemistaként az igazi barátságok, a közös elképzelések, a hasonló érdeklődési kör jellemezte a kap­ csolatainkat, itt a faluban senki nem tudja igazán kiválasztani barátait. Marad az érdek, és ennek mélységétől függ a barát­ Klubszindróma A kisöcsém ma este is klubba készülődik, mint rendesen. Az any­ ja kétségbeesetten panaszolja, hogy a fiú nyíltan megval­ lotta, sokkal jobban érzi magát a klubbéli haverjaival, mint otthon. Nagybátyi tekintélyem latba vetve, az anyai szív iránti kíméletes­ ségre intem a fiút, s érveim sorából a kishúg előtti minta fontos­ ságát sem felejtem ki. Hegyibeszédem jutalmául pillanatokon belül elkönyvelhetek néhány gunyoros mosolyt, és az összezárt ajkak kö­ zött surrogó szavakból valami ilyesmit hámozok ki: — Höö, nem lehet elmaradni a manusképzőből. A manusképző, az manusképző! Világos? Ügyesen palástolom titkolt rokonszenvem, míg becsapódik a bejá­ rati ajtó. Az anyai sóhajok már nem érik el a kamaszt, de ha el­ érnék is...? Azt, hogy mi a klub, és mi az ami annyira vonzza a fiatalokat a klubszerű együttlét felé, körülírni, meghatározni — nem egyszer tudományoskodó szakszerűséggel — már sokan próbálták. A szakiro­ dalom rögzített vagy egy tucat definíciót. Vannak közöttük olyanok, amelyek hivatalos irányelvekbe is bekerültek, mások „csak” tan­ könyvekbe. A teljességre törő meghatározások egy dologban többnyire hasonlítanak egymásra: a mindenáron fogalmi skatulyákba való gyömöszölés során bizonyos ismérvek mindig kilógtak a rámából. A klubok belső viszonyainak leírása, lényegük felmutatása — a csoportszocioló­ gia, szociálpszichológia vizsgálati módszereinek felhasználásával — csak néhány éve folyik. Így azt mondhatjuk: a klubbal, klubsággal történő szembenézésre — a fiatalok klubozás iránti belső indítékainak figyelembevételével — a „klubmozgalom dicsőséges korszaka” után kerül sor. Megfigyeléseim szerint az emberek aszerint válaszolnak a klu­ bokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, hogy volt-e részük ilyen ság mértéke. Az a nyomasztó, uram, hogy régebben az ember az érdekkapcsolatait éppenhogy ápolta, addig ma kénytelen be­ érni ezekkel. Mert nincs ideje, hogy átjárjon hét határon, amíg esetleg talál egy olyan barátot, aki hasonlóan vélekedik a világ­ ról, akivel képes azonos hullámhosszon gondolkodni, vagy eset­ leg maradandót alkotni. És azok, akik képtelenek az érdekkap­ csolatokat legalábbis a látszólagos barátság rangjára emelni, menthetetlenül kívül rekednek valamin. Egyedül maradnak. Ezek törvények, amelyeket, ha jól esik, ha nem, tudomásul kell ven­ ni ahhoz, hogy az ember boldogulni tudjon, és ne találja magát kívül az életen. Mint ahogy András, a községi tsz mezőgazdásza, mert ő kívül rekedt az összes érdekkörön. Róla beszélik, hogy miután képtelen volt elviselni feletteseinek munkaebédjeit, munkavadá­ szatait és munkaivászatait, (amelyeket az az érdek diktált, hogy itt maradjon a tsz központja), szóvá tette a közös pénz elher­ dálását. Elvitte a hírt messzire, hogy tudniillik az emberek roszszalják a dinom-dánomokat. — Hagyjuk az egészet — legyint, amikor szóba hozom az esetet — úgysem lehet ezen segíteni. Nézze, ha kíváncsi rá, el­ mondhatom, hogy itt az érdek barátkozik az érdekkel, pozíció cimborái a pozícióval. Közben azt is elfelejtik, ki választotta őket, és nem az uralkodásra, hanem a szolgálatra. Eleinte engem is hívtak, de az első visszautasítások után furcsán néztek rám, bi­ zalmatlanul méregettek, aztán amikor a nyilvánosság előtt szó­ vá tettem, hát alaposan lejárattak. Valóságos hajsza indult el­ lenem. Mert benne volt ezekben az ügyekben mindenki, akinek valamire való rangja van a faluban. Előbb a beosztottaim előtt igyekeztek lejáratni, aztán a családom előtt, végül már a gyere­ kemet is kikezdték az iskoláiban. De nem hagyom egykönnyen magam. Kivárom, még igazam lesz — mondja elszántan, miköz­ ben dühösen nyomja el cigarettáját. — Nem járok senkihez, nincsenek barátaim, mit mondhatok még magának a kapcsola­ tokról? Talán az tart itt, hogy néhányan, akik gyávaságból nem mertek mellém állni és csak azért csatlakoztak, hogy kényelme­ sebb életük legyen, néha biztatóan kacsintanak rám. Ők tud­ ják, hogy igazam volt. Tudom, hogy most még csak kacsinta­ nak, de amikor majd kivárom az igazságom, olyan barátaimnak mondják magukat, akik a nehéz időszakban is mellettem álltak. És András vár. Még talán ő sem tudja, hogy az igazára. Barátságra. Vagy csak szövetségesre? Császár Nagy László jellegű együttlétben, s ha igen, mit jelentett számukra. Nekem pél­ dául szerelmek, a szakmám és első igazi sikereim a klubhoz fűződ­ nek, hogyan is ne gondolnék elfogultsággal az életem folyását meg­ határozó élményeimre e szó hallatán: klub. Egy ismerősöm mondta nemrégen: — Ha kimarad a klub az életemből, soha nem lettem volna népművelő, de lehet, még tanul­ ni sem vágyódom. Természetesen, a leírtakkal nem azt szeretném bizonygatni, hogy a klub minden idők leghatásosabb nevelési színtere, és embert formá­ ló erőben minden más csak mögé sorolhat. Azt azonban érzékeltetni akarom, hogy klubügyben általában komolytalanabbra „vesszük a fi­ gurát”, mint amennyire megérdemelné a kérdés. S mivel így gon­ dolom, bevallom; olykor elvakultnak tűnő kardcsapásaim az ifjúsági klubok megfakult tekintélyének visszaállítását célozzák. Nem talákoztam még olyan szakemberrel, aki elvitatta volna, hogy a fiatalok körében tapasztalható klubbajárás meghatározott élet­ szakaszhoz kapcsolódik, tehát korjelenség. A klubok ügyeit szívükön viselők látják és hangoztatják: éppen ez az, ami megadja a klubság problémájának súlyát, hiszen a klubbajárás időszaka a legfogéko­ nyabb időszak, a világra eszmélés ideje, vagyis meghatározó a sze­ mélyiség további alakulása szempontjából. Az a tény tehát, hogy a klubbajárás a 14—22 éves fiatalok aktív időtöltésének egyik formá­ ja — figyelembe véve az ifjúság körében regisztrálható különféle szubkultúrák és marginális csoportosulások helyzetét — fontossá teszi, hogy beszéljünk klubokról, újból és újból rájuk irányítsuk a közművelődési iránykampányok kereszttüzében lankadó figyelmün­ ket. Részlet a Művelődéskutató Intézet megbízásából, megyénk egyik ifjúsági klubjában készült mélyinterjúból (a továbbiakban: interjú): „Ügy érzem, itt a fiataloknak nincsen olyan hely, ahová elmehetné­ nek, mert a presszó az nem az igazi megoldás. Többnyire kinéznek onnan bennünket, igaz, nem nagy forgalmat csinálunk. Kell egy hely, 7 �ahová a fiatalok nyugodtan beülhessenek, és ahol az ember a saját korosztálybeli haverjaival beszélgethet, elmondhatja a problémáját, és egy ilyen klub alkalmas erre. Közös problémákat könnyebb kö­ zösen megoldani, mint egyénenként hozzányúlni. Meg az az igazság, hogy ez a társaság szinte együtt nőtt fel, itt ezen a településen, és egyelőre nem könnyű lemondani egymásról.” Amiről a fenti sorokban szó esik, az természetesnek, egyértel­ műnek látszik. És miért ne? Végül is van-e annál egyértelműbb, mint hogy egy fiatal a szabad idejét azért töltse együtt a társaival, mert velük érzi jól magát? A megnyilatkozó és barátai szempontjából nincs, mint ahogy annak a lánynak se, aki a következőket mondta (interjúrészlet): „— Szeretek a fiatalok között lenni, táncolni, zenét hallgatni, meg mindent. Azért is, mert a fiatalokkal jobban el tudok beszélget­ ni, mint mondjuk az idősebbekkel. Az egész klub tetszik. — Ha valakinek ajánlanád és megkérdezné milyen ez a klub, mit mondanál neki? — Hát, hogy klassz, gyere, jól tudsz szórakozni, el tudsz be­ szélgetni.” A dolgok tehát rendben is lennének. A fiataloknak szükségük van olyan terepre, ahol szabad idejükben jól érzik magukat, ahol egymásra és ezzel problémáik megoldására találnak, ahol szórakoz­ hatnak kedvük, esetleg pillanatnyi hangulatuk szerint. S mivel tudjuk jól, nálunk léteznek intézményes keretek között működtetett klubok szép számmal, nincs más hátra, mint intézmény és igény egymásra találjon. Ügy tűnik azonban, mintha a „dolgok” mégse lennének teljesen rendben. Amikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején lekerül­ tek a KISZ-klub feliratok az ajtókról, és helyükbe „csak” klub feliratokat tettek, ezt nagyon sokan jó érzéssel nyugtáztuk. Mond­ ván. végre nem akarják számon kérni a klubon azt, amire eddig is nehézkesen volt jó. KISZ-tagok és nem KISZ-tagok egyaránt lát­ ták, az intézkedéssel olyan fiatalok is a „tizenhatoson belülre” ke­ rülhetnek, akik eddig kívül lézengtek és onnan figyelgették a bű­ 8 vös vonalon belül folyó játékot. Sajnos, nem sok nagy levegőt ve­ hettünk, mert a hetvenes évek közepén egyszeriben arra ébredtünk, hogy az új gazdákhoz került klubjaink, legyenek üzemben vagy fa­ lusi művelődési otthonban, egyszeriben a közművelődési feladatok végrehajtásának újonnan felfedezett színtereivé léptek elő. A már visszavonhatatlanul elnéptelenedő művelődési házak után gyorsan rátalált mindenki, akinek talajtalanul, levegőben lógott az éves TITelőadáskontingens, akik nem tudták lebonyolítani a most már tör­ vény által előírt, vagy egyszerűen csak a felfokozott légkörben el­ várt letudnivalókat. S amint a láz, a föltétlen igyekezet alábbhagyott, maradt a vá­ kuum. Interjúrészlet: „Szerintem az igazgatónak nem érdeke az, hogy a klub jól működjön, csak az az érdeke, hogy működjön, hogy nyil­ ván tudja tartani. Tehát ő nem is próbál segíteni abban, hogy előre­ lépjen maga a klub egy pontról, ha ott megcsömörlik. Neki az az érdeke, hogy kinyisson ez a klub hetente kétszer, egyébként nem is engedélyez többet” A megye számos művelődési otthonában évekig az egyetlen ad­ minisztrálható, jelenthető művelődési csoport a klub volt. (Talán nem feltétlen kell múlt időben fogalmaznom.). Nem véletlen hát, hogy sokszor komisz feltételek mellett is, „megannyi áldozat” arán, számos ilyen társaságot éltettek, támogatták, erőltettek a népműve­ lők, saját sáncaik fedezése céljából. Mindez, a klubokról kedvezőt­ len kép kialakítását segítette elő. Részlet egy vezetői interjúból: „Nekem nagyon jó, én nagyon örülök, hogy működik a klub, mert elő vannak írva, nem előírás, de mégis vannak a művelődési otthonnak olyan feladatai és funkciói, amiket teljesíteni kell, ha ez a klub nem működne, én nem tudnám teljesíteni.” * Valami mégiscsak hajtja a fiatalokat a „klubság” felé, hiszen megszámlálhatatlan a példa: jön egy új nemzedék, épít, fest, tapé­ táz, dolgozik, energiát, időt nem kímélve, vagy egyszerűen csak be­ költözik a régi fészkébe, mint a kakukk, és új élettel tölti meg. Klu­ bok tűnnek el és alakulnak, keresik fel a megyei művelődési osz­ tály főelőadóját a működési engedély bejegyzéséért, hogy aztán egykétéves tündöklés után hűlt helyük maradjon a megye közművelő­ dési térképén. Mi végre hát mégis az igyekezet? Mondhatnám: a fanatizmus határát súroló elszántság? Elég megemlítenem néhány nevet, akiket szerte a megyében ismernek: Buda László, Benus László, Kollár Zoltán, Nyíri Károly, Máth Róbert, Medvách Lajos, Mezei István, Sárközi Éva (s még ugyanennyit sorolhatnék), akik­ re nem ritkán rámondják: „ezek őrültek”! Mi tagadás, kis híján. Este buszra, vonatra, kocsiba ülnek, és irány a megye, gyakran en­ nek is legtávolabbi pontja, ahol 15—20 fiatal várja őket. Új ötletek végigvitelénél, klubavatókon, táborokban, a klubvezetők ritkuló öszszejövetelein biztosan feltűnnek. Talán kell is egy kis „őrültség” annak, aki említésre méltó ellenszolgáltatás nélkül ilyesmit felvál­ lal. Újból feltehetem a kérdést: miért? Elintézhetném valami kedé­ lyes okossággal, mint például a Spectator című angol lap újságíró­ ja az 1700-as években, miszerint: „Az ember, úgymond társas állat és minden lehetőséget és alkalmat megragad, hogy esténként kis cso­ portokba verődjön össze. Ezek a csoportok klub néven ismeretesek.” A tények azonban többnyire útbaigazítanak. Ma Magyarorszá­ gon presszókon, kocsmákon, az amatőr művészeti csoportokon és a klubokon kívül nincs más hely, ahol a fiatal szabad idejében kö­ töttségek, adminisztrációs formulák nélkül más emberekre, netán önmagára találhatna. Ha feltevésem helytálló, nem hiszem, hogy akad, aki vitatná, milyen rendkívül fontos szerep jut a kluboknak, s belátja aggódásomat. Különösen akkor, ha felemlegetjük a fal­ vak szabadidő-eltöltési lehetőségeit. Interjúrészlet: „A presszóban nem nagyon sűrűn szoktunk találkozni, mert a klubvezető iskolába jár, mások táncpróbára men­ nek. Én általában akkor szoktam lemenni a faluba, hogyha klub van. Ha nem jön össze értelmes dolog, akkor csellengünk valahol, de akkor is már nyolcra otthon vagyak, ami igencsak meglepő, mert általában kilenc, negyed tíz felé megyek haza. Ha nincs klub, unatkozunk, mert nem tudunk mit csinálni. Rossz az, hogy egy hé­ ten csak kétszer van nyitva a klub. Például hétfőn is jó lenne, mert a tv-ben adás sincs, és sok fiatal bemegy a városba, aztán tök­ részegre issza magát, úgy mászik haza. Amikor meg kinyit a klub, akkor azok a gyerekek mind ott ülnek, beszélgetnek, játszanak.” Talán akad, aki szememre veti, nem gondolok elfogultságom­ ban a munkahelyi kollektívákban, brigádokban rejlő lehetőségekre. Az igazság az, szándékosan nem hozom őket szóba, mert mindanynyian tudjuk, mennyi formalitástól terhesek ezek a csoportok, s a formális kollektívák — tapasztalataim erről győznek meg — igen ritkán válnak informális közösséggé, bármekkora jószándék egyen­ getné is útjukat. Interjúrészlet: „— A munkatársak? — Jók, ki lehet velük jönni. — Összejártok? �— — — — — Ritkán. Milyen ritkán? Hát csak a gyárban, rendezvényeken. Más nem. Milyen rendezvényeken? Ilyen hogy nőnap, meg karácsony, mikulás.” * A téma kapcsán lehetetlen elkerülni a családok problématikáját, ha fiatalokról szólunk, szembe találjuk vele magunkat. A csa­ lád, mint elsődleges közösség, ősidők óta a biztonság, a külvilág el­ leni védettség lehetőségét tartogatta az ember számára, s tartogat­ ja ma is, noha „korszerű betegségek” mételyezik: úgymint az egész napos, családtól távoli pénzkereső, társadalmi elfoglaltság, a vá­ lások rendkívül magas száma, a lakótelepek sokszor elmondott ba­ jai, a gyermekintézmények túlzsúfoltsága, a leírtakból adódóan az egy főre jutó szeretethányad permanens csökkenése, de nem soro­ lom tovább. Elég, ha kiegészítem: pedagógiai munkám győz meg ró­ la, napjainkban tömérdek családban nem esik másról szó, mint a létfenntartás gondjairól, a napi szükségletek kielégítéséről. Nem kell bizonygatnom, a mit eszünk, mit iszunk problémakör kitárgya­ lása nem teremtheti meg a partnerséget, különösen akkor nem, ha a fiatal számára rendkívül fontos érzelmi, szellemi kalandokat él át. Márpedig Tamási Áron szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk.”. S akikről szó van — a fiatalok —, ezt kitartóan keresik, és gyakran bandákban, galerikben, a „teraszo­ kon”, az aluljárókban, különféle együttesek fanjaiban, az egymás­ hoz tartozásra lehetőséget biztosító „balhékban” meg is találják. Te­ hát ott érzik jól magukat, ahol lehet, s viselkedésük ennélfogva mint­ ha logikusnak látszana. Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyüket időről időre. Nézetek, irányzatok, ideológiatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devianciákba veszve. Kivonulni, kiválni — bizonyos rétegeknek akár a marginális helyzetet tüntetőleg felvállalva —, elvonulni, elkülönülni, mintha egyre gyakoribb programmá válna. Már-már nem lepődünk meg, hogy burjánzik a csövesség, az alkoholizmus, hogy „menedék” a narkó. Én magam azon lepődöm meg, milyen kevesen veszik észre, meny­ nyire menedék, mondhatnám szocializációs menedék a klub. Mert a válságtudat, a csöves életforma nemcsak „úgy van”, hanem kialakul. Anélkül, hogy a kiváltó okaira, társadalmi hátterére kitérnék — vizsgálták, magyarázták nálam tájékozottabbak —, azért azt megkockáztatom kimondani: a valahová tartozási vágv jelentős pszichikai tényező lehet. Ha valamilyen szükséglet kielégítetlenségéből eredően hiányállapotba kerül az ember, érdeklődése jelentős mértékben ebbe az irányba terelődik. Valószínűleg sok csövessé, álcsövessé váló fiatal életében létezik egy olyan pont, ahol a cselekvési lehetőségek iránya még nem egyértelműen dőlt el. Hát persze hogy megint a klubokra futtatom ki a gondolatmenetem, noha tisztában vagyok vele, ennyire azért közel sem egysíkú a kér­ dés. Azon azért érdemes elgondolkozni, létezik-e meg a klubokon kívül olyan lehetőség, amely minden fiatal természetes igényén, a szórakozáson keresztül teremt lehetőséget a befolyásolásra, például az­ zal, hogy az uralkodó értékrend szerinti pozitívabb életforma vállalására ad mintát? Azt hiszem, aligha. Ráadásul a klub megadja a társas elkü­ lönülés lehetőségét, a kapcsolatot a különféle zenei áramlatokkal, kialakulhat az együvé tartozás érzése, a „mi-tudat”. Ezzel nem a csövesség formális jegyeit akarom ráhúzni a klubokra, nyilvánvaló­ an a csövesség nem törölhető le, nem helyettesíthető, hiszen egyik jellemzője éppen az ilyen társadalmasított formákkal szembeni ellen­ állás, azok tagadása. Azt viszont jelezni kívántam, a klub lehetőségei mennyire nem felbecsültek és megbecsültek a csövesek, álcsövesek derékhadát alkotó tizenévesek igényeinek kielégítésében. (S előlük a klub elzárását még akkor sem tartom üdvözítőnek, ha mondjuk, véletlenül kitörik egy ablaküveg.) Akik klubokkal behatóbban foglalkoztak, nagyon jól tudják, mi­ lyen fontos funkciója van a családban, az iskolában, a munkahelyen ért kudarcok levezetésében, feloldásában, korrigálásában. Az inten­ zív társas együttlét, az ott szövődő barátságok, szerelmek, a felfede­ zett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások megbeszélése, közös feldolgozása, a fontosnak számító információk cseréje stb. az oka. Interjúrészlet: „Hát tele vagyok már a sulival, de főleg néhány tanárral. Olyan mintha utálnának. Pláne a testnevelő tanár. Olyan, hogy betettem a zsebembe a kezem a múltkor is, egyből: már me­ gint A., már megint lógsz, már megint ez, megint az. Egyből elkez­ dett engem molesztálni mindenki előtt. Már mindenki mondja ne­ kem, hogy ki van rám rúgva. Akkor tudod, én mindig mosolygok, a legtöbbször jókedvem van. Jövök az öltözőből, direkt nagy fapofával, nehogy rámszóljon, nem akartam vele balhézni, akkor megint elkez­ di: A., már megint mosolyogsz, már megint lógni akarsz, már me­ gint így, már megint úgy. Egyből tele voltam. Meg ellopták délelőtt a tornacipőm, mondom neki. Nincs felmentés, igazolatlan óra, mehetek haza. Jaj de unom már. Alig várom, hogy este jöhessek a klubba. Itt van Z., hát mi sokat vitatkoztunk, néha keményen is, de ha me­ gyek le a klubba, látom, hogy jön felém, legtöbbször ő jön oda, kezet fog velem, mintha örülne, hogy fölmegyek. Jókat beszélgetünk. Azt hiszem, egy páran fontosak vagyunk egymásnak.” Kimondom hát, az utóbbi évek klubügyben született legfontosabb megállapítását — amit Diósi Pál tanulmányainak köszönhetünk — miszerint a klub legfontosabb funkciója, hogy az egyén szocializáci­ ós folyamatában játszik döntő szerepet. Olyan hely, ahol a fiatalok kipróbálhatják önmagukat a barátságban, a partnerkapcsolatokban, politikában, közéletben, játékban, a csoporton belül számos sze­ repben. Bár a szakmai közvélemény jelentős része egyetért azzal, hogy ez a klub funkció súlyánál fogva elsőrendű, a klubok ilyen alapállásból történő újraértékelése a gyakorlatban várat magára, hiszen ez a velük szemben támasztott közművelődési követelmények felülvizsgálatát vonná maga után. Erre a körülmények talán még nem érettek. A klubokban zajló szocializációs folyamatokat, társa­ dalmi értékközvetítő funkciót — noha különválasztani, elkülöníteni a személyiséget az őt körülvevő társadalmi közegtől nem lehet — én sokkal jelentőség teljesebbnek érzem annál, mint amilyennek ebben a pillanatban a közművelődés és a politika. Igazi fontosságát talán akkor éreznénk, ha őszintén szembesülnénk az ifjúságnak a politi­ kával szembeni közömbösségével. Pedig az ifjúsági szervezet térvesz­ tését, a fiataloknak a KISZ-SZEL szembeni identitászavarát már ré­ gen érzékelhetjük. A klubra persze nem ruházható rá sem az iskola, sem valamilyen politikai szervezet szerepe — ennyire elrugaszkodott nem lehetünk — de azt tudnunk kell, hogy sok fiatal életében a klub az elsődleges közösséget jelenti és súlya az ő életükben ennélfogva favorizálódik, mint minden ilyen közösségé. Ha például egy fiatal igen fejletlen kommunikációs készséggel csöppen egy klubba, egészen biztos, hogy egy idő elteltével beszéd­ ben, metakommunikációs jelekben a csoportosulás arculatát veszi át, s ezzel együtt annak szellemi tartalmait is. Munkakörömnél fogva rengeteg klubban megfordultam az utóbbi években, s számomra nagy meglepetést okozott a falusi, külvárosi klubokba járók egy részének kommunikációs szegénysége. Különösen a verbális kommunikációé, tehát nyelvi, fogalmi rendszerük alulíejlettsége. Tapasztalataim szerint ezek a fiatalok zenében, táncban játékban sokkal inkább megértették egymást, mint szóban. Interjúrészlet: „Te, ez az izé, hogy mondjam, mióta a P. kiment az izébe, én nem is tudtam, hogy kint van P. Hát föltűnt, mert jártunk be a klubba, hogy mert P. mondta is nekem, meg Sz-el kimentünk motorral, megállított, hogy nem-e megyünk ki P-hez? Mondom ho­ vá? Azt mondja, hogy izébe, P. mondta is, hogy jó lesz neki, megy ott az izétől, ki hat hétre. Hogy mondjam? P. Nincs kint itthon, amióta van ez. Nincs az az izé, meg mikor Sz. is elment”. (Talcott Parsons amerikai szociológus írta, hogy az új generációk születése folytonos barbár invázió a társadalom ellen.) Megyénkben a klubok száma száz-százhúsz között ingadozik már több esztendeje. Ez a szám önmagában alig jelent valamit, hiszen általában a 60—70 százalékuk ha rendszeresen működik. A törzsgárdatagság létszáma többnyire 25—30 fő, de nyilván találhatunk jó­ val terebélyesebb társaságot is, csakúgy mint néhány fős baráti kö­ röket. Hetven klubot alapul véve, ez kétezer aktívan klubozo fiatalt jelent Nógrád megyében. Sok ez, vagy kevés? Attól függ, honnan nézzük! Ha intézményes keretek között működő klubokról beszélünk, nem hallgathatjuk el azt a talajtalanságot, amely nagy részük működtetését fenntartását jellemzi. Tudvalévő, hogy a klubok működési engedé­ lyének kiadásához a jogilag felelős működtetőnek és a folyamatos fenntartásért garanciát vállaló fenntartónak az aláírására is szükség van. Természetesen ilyen intézmények, vállalatok, esetleg szerveze­ tek minden klub mögött ott állnak, csak éppen nem mindig biztosít­ ják az egész éves működési költségeket. Gyakori eset, hogy a tanácsok, művelődési intézmények öt-nyolc ezer forintból szeretnék letudni az éves költségvetést, amiből két-háromezer forintot szánnak az eves tartalmi munka fedezésére. Ha tizenkét hónapban gondolkodunk, az annyit jelent, hogy havi ötszáz forintot költhet a 25—30 fiatal, ebből 250 forintot különféle programok tiszteletdíjainak fedezésére. Mit mondhatnék e számvetés után? Elgondolkodtató! Ugyanakkor természetesen nem hallgathatom el azt sem, ami már nem egyszer megtörtént, hogy néhány község ifjúsági alapját év végén pénzmaradványként visszautalták (több tízezer forint nagy­ ságú összegről van szó), az ugyanebben a községben működő klub vezetője pedig néhány ezer forintos támogatásért esdekelt a megyei ifjúsági titkárnál. Működési költségek, rogyadozó berendezések, penészes, télen hi­ deg falak. Egyszerű, átlátható, olykor érthető gondok ezek ahhoz ké­ pest, amit akkor látunk, ha tartalmi igénnyel vizsgálódunk a klu­ bok belső életével kapcsolatban. Most kezdhetném a közművelődés szempontjából legneuralgiku­ sabb kérdések felvetését. A klubok ügyében mindig vitát provokál, ha valaki szóban vagy írásban nyilatkozik a módszervásárokról, ame­ lyek jószándékuk ellenére kárt is okoztak; a pályázatokról, amelyek nemegyszer valamilyen állami pénz szétosztásának ürügyéül szol­ gáltak, az ÁIB-kazettákról, amelyek a klubok szerint is kútba do­ bott pénz, a hakni határát súroló körműsorokról, a klubkiadványok botladozásairól, a bázisklub-rendszer bukásáról, amely a klubok lé­ nyegéből eredően szükségszerű volt, a személyes, módszertani segít­ ségnyújtás soványságáról, a klubvezetők áldatlan helyzetéről, s en­ nek kapcsán az „ahány ház, annyi szokás” alapján szervezett klub­ vezető-képzésről, vagy arról, mozgalom-e ma a klubozás, s ha nem az, számon kérhetők-e rajta mozgalmi módszerek? Dehát egyedül üdvözítőt úgysem tudnék mondani, marad hát a szakmai körökben olykor-olykor csörgedező vita. Ami sajnos elég rezignált. Brunda Gusztáv 9 �„Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?" „Most azonban sok fiatal Dámáknál más módi jőve szokásba, melly igen jól kivagyon koholva; és főzve a’ végre, hogy a' Férjfiak érzéki indulatait felingereljék, őket magok­ hoz csábíthassák... az, aki aképpen hódol nékiek, a szemérmetességnek erköltsével so­ kat nem gondol; az illyes a’mit az igaz úton el nem érhet, mellékes utakon kíván ahhoz jutni.” (Az illendő magaviselet tudományára ve­ zető Erköltsi Oktatások és Anyai Tanátsadások, 1826.) „Teszek a jó modorra, úgy sincs mögötte, csak egy rakás szar... ” (Salinger: A Franny and Zooey, 1961.) Amikor aztán csaknem teljes sötétség bo­ rul a teremre, a daliás lemezlovas még egyet srófol a hangerősítőn, s ezzel megszakad minden összeköttetés a táncpartnerek között. Akár egy elvarázsolt kastélyban járnánk: kék-zöld-vörös lámpák villódznak, árnyak libbennek, néha egy sziréna visít föl, s a sokkhatásig dübörögnek a ritmusok. Észre sem venni, amikor mindez hirtelen abba­ marad, mert az ember feje még jó ideig zsong-bong. — Csücs! Csücs! Csücs! — halljuk aztán a lemezlovas bőséges tájékoztatását és he­ lyünkre vánszorgunk. — Marha jó volt, mi?! — kérdi sűrű homloktörölgetés közben egyik asztaltársam, a diszkók nagy ismerője. Ő avat be az itteni rejtelmekbe, tőle tudom, ki, kivel, mit, mi­ kor, hogyan... sőt, még a törzsvendégek italfogyasztásában is igen járatos, hogy a háló­ szoba-titkokról is szóljak. — Nézd, apukám — ez a szavajárása —, mi itt egy nagy család vagyunk, nincs ta­ kargatni valónk, senki nem játssza meg az eszét... szóval, önmagát adja. Tudod, az egyéniségét! — próbálja amolyan nyilatkozatszerűen bemutatni a közönséget, dehát ő is hamar belátja, hogy néhány üveg sörrel és egy-két stampóval a fejében már nehéz­ ségekbe ütközik a szórend helyes alkalma­ zása. — Na. igyunk! — hangzik a kötőszó, s kólás vörös borunkat fölhörpintjük. Órámra tekintek, tizenegy óra felé jár, a diszkóban ez még korai időpont. Bámulom az asztaltársaságokat. Az átlagéletkor húsz­ egynéhány év körül lehet, többségük a gyen­ gébb nemhez tartozik, s minden híresztelés­ sel ellentétben szolidak, szépek és csönde­ sek. Vagy ki tudja? — A lányok? Hja. kérlek, rájuk semmi pa­ nasz nem lehet. — És hogyan ismerkednek... hogyan te­ remtenek kapcsolatot itt a fiatalok? — kér­ dem ismerősömet, mire ő válasz helyett az egyik asztalhoz invitál. Három lány és egy fiú társalgását szakítjuk félbe. — No, csibészkéim megírtátok-e szépen a házi feladatokat? — mondja köszönés he­ lyett. — Tudod, ők még oskolába járnak, ezért egy kicsit merevek, de tehetségesek... — Hogyan ismerkedünk? — morfondíroz Z. Henriett, s látszik rajta, hogy túl naivnak véli a kérdést —, hát valahogy jön magá­ tól az egész. Ideállít a hapsi, azt mondja, zö­ rögjünk egyet... s ha jó nálam, akkor elme­ gyek táncolni, ha pedig nem, akkor például azt mondom neki, foglalt vagyok. — Tiszteletkörök, udvarias formulák? — Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?! Ha nem, akkor felőlem ledumálhatja a csillagokat is az égről, akkor sem tud izgatni. Közbeszól a fiú: — Nem mindenki ilyen modern gondolko­ dású, mint a Henriett! Van, aki elvárja, hogy az ember finomkodjon, játssza meg a jól neveltet. ígérgessen... utálom az ilye­ neket. Legyünk őszinték egymáshoz, nem? — Mire gondolsz? 10 — Hát, mire... amire agy fiú gondolhat, ha fölszed egy nőt. S akkor fölösleges a púder... — Csák „arra” jó egy ilyen kapcsolat, egy ismerkedés? — Nemcsak arra... de arra is! A két szép szemével meg a dumájával nem tudok be­ telni. Tudod, az egész emberi kapcsolat az érzelmi és az érzéki elválaszthatatlan... — De éppen az előbb mondtad, hogy ha fölszedsz egy nőt, akkor eleve „arra” gon­ dolsz. — Hát, igen... sok mindentől függ ez — ráncolja össze a homlokát. Valahogy bizto­ san folytatná, de mentségére siet a diszkós. — Fiúk és lányok! Egy kis Led Zeppelin­ muzsikával kezdem a műsorom következő részét! Led Zeppelin! Zeppelin! — és már ordítanak is a hangszórók. Ő füldugót hasz­ nál, mint az egyik szünetben mondja, nem bolond kitenni magát efféle ártalmaknak. Panaszkodik, hogy egyre nehezebben megy a sora, a diszkó már kiment a divatból, igaz még nincs helyette más. — Bővítem a repertoárt egy kis horror­ ral, egy kis vérrel, persze csak vidéken — magyarázza. — Feketén hozzá lehet jutni egy-két tiltott filmhez, az még jelent némi forgalomemelkedést, de nem sokat. Ám, ha elkapnak, keményen a fejemre koppintanak, tudod, hogy van. Mindenesetre a mai estétől nem kell fél­ nie, annál is inkább, mert e társaságnak szemlátomást nincs szüksége a vér látványá­ ra, megelégszenek a jó muzsikával, a talp alá valóval. Z. Éva is szívesen menne táncolni az asztaltól, de pechére ketten maradunk, s engem inkább a véleménye érdekelt, mint a tánctudása. Huszonnégy éves, szőke, bogárszemű, fi­ ligrán alkatú, érettségizett, az egyik taná­ csi vállalat irodáján dolgozik, háromezer fo­ rint körüli a fizetése. Kissé szentimentális alkat, bízva bízik abban, hogy manapság még létezik a nagy Ő. Tizennyolc esztendős korától négy hosszú éven át járt egy fiúval, ő az első és mindmáig utolsó szerelme. �— Csak akkor omlott össze bennem egy világ, amikor arra a kérdésre, hogy felesé­ gül vesz-e, azt válaszolta, nem! — mondja gyűlölködő pillantásokkal kísérve, s újabb cigarettára gyújt. — Tudod, eszem ágában sem volt, hogy megcsaljam, vagy egyáltalán valaki mással legyek, s arra sem gondoltam, hogy ő közben-közben másokkal is szórako­ zott. Én, kis naiv, hittem neki. — Két éve a szakításnak... — Igen, de nem könnyű felejteni. Főként, mert azóta nincs szerencsém a fiúkkal. Több­ ségük csak arra hajt, hogy lefektessen. ígér­ nek fűt-fát, szerelmet, házasságot, gyereke­ ket, aztán másnap már semmire nem emlé­ keznek. Próbálkoztam az apróhirdetéssel is, a megyei lapban idáig ötször jelent meg, hogy házasság céljából szeretnék meg ismer­ kedni a korban hozzám illő 24—28 éves fér­ fiakkal. Jöttek is levelek! Kisimulnak arcáról a gyűlölködő pillantá­ sok ráncai, élvezettel meséli, miket írtak öszsze a „házasságra vágyók”. Kézitáskájába nyúl, s különösebb diszkréció nélkül elővesz néhányat, én pedig szintén különösebb diszk­ réció nélkül beleolvasok. Csaknem vala­ mennyi azzal kezdődik, hogy az illető most ír először apróhirdetésre, s a levelek zöme azzal végződik, hogy remélhetően sikerült a két szívnek egymásra találnia. Persze, akad­ nak kivételek is. „Jószerivel nincs hol ismerkednie egy ma­ gamfajta, harminc körüli férfinak — írja egyikük. — Üzemmérnöki beosztásomnál fog­ va a munkahelyemen eleve meg kell tarta­ nom a három lépés távolságot, vagy ahogyan az igazgatóm mondja: házinyúlra nem vadá­ szunk! Szóval, a munkahely eleve kizárt, maradnak a szórakozóhelyek, dehát oda pe­ dig kik járnak?! Persze, hogy nem a rende­ sebb nők! Ezért gondoltam arra, kedves jel­ ige, hogy válaszolok Magának.” Miközben a levelet olvasom, Éva nagyot kacag, úgy mondja: — Képzelje, micsoda véletlen! Ez a férfi ugyanabban az utcában lakik, ahol az albér­ letem van. Isten őrizz tőle! Egyébként is, annyit hazudik önmagáról ebben a levélben, hogy az már túlzás. Majd megírom neki, hogy már nem aktuális a hirdetés. Sose tud­ ja meg, ki volt a jelige mögött. — Akkor mégsem komoly az a félmon­ dat, hogy „házasság céljából”. — Dehogynem! Huszonötödik évemben va­ gyok, gondolnom kell a jövőmre is, csalá­ dot, gyerekeket szeretnék és nem ötvenéve­ sen! Valami komoly kapcsolatra lenne szük­ ségem. de ehhez meg idő kell. A probléma nekem is az, hogy a barátnőim már mind férjhez mentek, s így velük nem járhatok a szórakozóhelyekre. Ha pedig egy-egy bará­ tom, vagy a bátyám elkísér, akkor azt hiszik, foglalt vagyok. Maradt hát az apróhirdetés, igaz eddig még nem sok sikerrel. Mert az igényeimből én sem’vagyok hajlandó engedni! A diszkós-diktátor újabb „csücsöt” rendel el. Fölkerekedek az asztaltól, randevúnk van az egyik főrendezővel, az ifjúsági szervezet képviselőjével. Másik asztalhoz ülünk, az úgynevezett protokollasztalhoz, amely volta­ képpen alig különbözik a többitől, csupán közel van az ajtóhoz, a diszkós pódiumához, tisztább, virágosabb, ja és persze, itt a szám­ lát másképp rendezik. — Nagyon szar buli, mi? — kérdezi, noha egyáltalán nem érzem annak. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, egy pincér elhívja, ugyanis néhány pofon csattant a kinti mel­ lékhelyiségben. a randalírozókat haza kell küldeni. Míg ez tart, tanulmányozgatom az asztalon heverő, nekem szánt dossziét, amely­ ben az ifjúság szórakozásáról és társas kap­ csolatáról esik szó, fölírok néhány mondatot: „Általában a fiataloknak társas együttlétre folyamatosan szükségük van, hiszen tö­ megméretekben nem lehet megoldani azokat a problémákat, amelyek nap, mint nap fog­ lalkoztatják őket. Igényük van arra, hogy tartozzanak valahová, kapcsolódniuk kell valakihez. Erre a klub a legalkalmasabb... Manapság az ifjúsági klubok nemcsak a művelődés, a szórakozás színterei, hanem sok esetben otthonteremtők is... A klub nemcsak a művelődés, az ismeretszerzés, ha­ nem a szocializálódási folyamatoknak is szín­ tere. A fiatalok ott tanulják meg a társas együttlét szabályait, a viszonyulási formá­ kat. ott próbálják ki magukat, ismereteiket, vitáik, játékaik során.” — Ha itt tartanánk, ez már a Kánaán len­ ne — mondom a visszaérkező KISZ-es ren­ dezőnek —, mert a valóságban, ha a megye száztíz-egynéhány klubjából húszban jól mennek a dolgok, akkor még talán inkább fölfelé kerekítettem. Vagy, nem? — Nem egészen! Szerintem harminc kö­ rüli ez a szám... De tulajdonképpen ez is nagyon kevés. Ám összetettebb ennél ez a kérdés. Képzeld el, hogy például egyrészről azért sírnak a fiatalok, mert nincs egy hely, ahová mehetnének. Másrészről pedig évente tíz- és százezer forintok maradnak meg az ifjúsági számlákon, mert „nem tudják” né­ hány helyen fölhasználni! — Miért? Nincs, aki elköltse? — Hogyne lenne, csak éppen üresek, ki­ használatlanok a klubok, nincsenek rendez­ vényeik, csupán alkalmanként és kampány­ szerűen. Ugyanakkor a fiatalokban egyre erősebb az igény... — Ha ilyen tisztán látjátok ezeket a prob­ lémákat, akkor miért nem oldjátok meg? Cigarettára gyújt, kellemes illatú St. Morritzot szív. — Ezt sem lehet ilyen egyszerűen megkö­ szemrehányással zelíteni — mondja némi —, hogy látjuk a problémát, s mégsem old­ juk meg. Mélyebb gyökerei vannak. A haj­ dani ifjúsági klubokban kialakult egy hiva­ talos, s meglehetősen puritán szemlélet, mely szerint ez a hely a beszélgetésekre, a rendez­ vényekre való, s ennek megfelelően állt össze a kötött klubprogram. Tehát hetente, kéthetente van egy esemény, előtte fél órá­ val hozza a vezető a kulcsot, a végén pedig zárja és kész! Holott a klubnak egy szabad­ idős-helynek kellene lennie, ahová a nap szinte bármely szakában beülhetne az ember beszélgetni, olvasni, lemezt hallgatni, satöb­ bi. Itt találkozhatnának a baráti társaságok, fiúk-lányok, s az sem lenne baj, ha a szolid keretek között egy-két üveg sört is megin­ nának. No, szóval az én klubeszményem ez. — Ami pedig a megvalósítást illeti? — Ez már nehezebb. Mert például a KISZ-nek csupán a program kialakításába lehet beleszólása, de a fenntartás, az üzlete­ lés, a finanszírozás legtöbb esetben az adott művelődési ház, vagy üzem, intézmény hatás­ köre, így aztán a mi prédikációnk gyakorta nem több a falra hányt borsónál! De azért a helyzet csak változik, mert nemrégiben például a megyeszékhely központjában nyílt egy olyan szabadidős-klub, amely a legszé­ lesebb rétegek rendelkezésére áll abban az értelemben, ahogyan az előbb mondtam, s elég jók a tapasztalataink. — Ha jól tudom, a többi klubokban a je­ lenlegi társas rendezvények kétharmadát a diszkó teszi ki. — Kicsit későn kapcsolt ismét a mozga­ lom, mint annak idején a beatzenénél. Itt is már rég mentek a diszkók, amikor végre megnyitottuk a kapuinkat. Most már meg annyira elkényelmesedtek a klubok, hogy jó­ formán minden rendezvényük diszkóból áll... Ismét nem hagy időt a társalgásra a le­ mezlovas. a hangfalakból felbőgnek a gitá­ rok. A csöndes és sötét éjszakába beledübö­ rögnek a ritmusok, itt bent ez senkit nem zavar. Kint, éjfél után valamivel, egy öreg úr szeretne bejönni, dehát bizonyára nincs je­ gye, amit, igaz nem is kérnek tőle, mert mit keresne a fiatalok között egy hatvan felé já­ ró idős ember? Egy ideig idegesen kopogtat az üvegajtón, az ott álló néhány suhanc azt hiszi, valamelyik lány aggódó apukája, így gyorsan eloldalognak az ajtótól. Mások dajdajosnak vélik, megint mások észre sem ve­ szik. Az öreg csak nem tágít az ajtótól, mostmár kézzel-lábbal mutogat, hogy engedjék be. A mellékhelyiség bejáratánál smároló if­ júgárdista lefejti kezeit a lányról, megcsör­ renti a kulcsokat, kinyílik az ajtó. — Hogy a francba lehet bírni ezt az üvöl­ tést? Mikor hagyják már abba?! — ömlik az öregből a düh, mire valamelyik fiú lá­ gyan kipenderíti, s utána szól: — Nyugi, papa, van engedély a diszkóra! Mindez néhány másodperc alatt játszódik le, a bentebbi teremben levők tudta nélkül, s a nemzedéki kapcsolatok fura grimaszaként. Az öreg később sem jött vissza, noha egy ideig a ház előtt ácsorgott. Bizonyára né­ hány nyugtató tabletta megtette a hatását. Itt azonban a legjobb nyugtató kétségtelenül az ital, amelyből — intelligens pincér­ nyelven szólva — szépen fogy. Persze, az igazi hatásról a taxisofőrök tudnának me­ sélni, meg talán néhány rendőrségi jegyző­ könyv. Záróráig, már csak a legszorgalmasabbak tartanak ki, közöttük meglepő módon nem kis számban a nős, családos férfiak, termé­ szetesen a „kötöttségek” nélkül. Jól ismerem N. Zoltánt, sőt gyerekeit, feleségeit — ez utóbbiból idáig kettő volt, pontosabban most zajlik a második válópere. — Az embernek joga van a boldogsághoz — fejtegeti a bárpultnál egy ENSZ-beli dip­ lomata modorában, miközben jobb kezét ba­ rátnője mély dekoltázsa fölött pihenteti. — És. kérlek szépen, nekem ebben az életben még kevés öröm adatott meg — folytatja, majd miután látja, hogy a spontán hallga­ tóság egyelőre nem zokog a sajnálattól, rá­ tesz még egy lapáttal: — Amit belőlem ki­ sajtolt az asszony — itt sokat sejtetően fél­ behagyja, gondoljon ki-ki amire akar. Én mindenesetre arra a N.-nére gondolok, aki az idegösszeroppanás határán nevel két gyere­ ket. két és fél ezer forintos adminisztrátori fizetéséből. Aztán Zoltánra, aki elissza az eszét és talán minden emberi reményét. Az éppen betérő taxisofőr ismerősöm súgja oda halkan, hogy három napja a munkahelyére sem ment be. A zeneszámok közben vígan peregnek tovább, mitsem törődve a lelki háborgások­ kal, hazugságokkal, sem az otthoniakkal, akik már bizonyára javában alusznak. Né­ hány törzsvendégnek ez itt is megy, a szé­ ken végignyúlva, vagy csak gálánsan az asz­ talra hajolva. Csata utáni kép a teremben. A táncparket­ ten még három-négy pár imbolyog lágyan, úgy egymásba fonódva, akár a fogaskerekek, amelyeket természetesen olajozni is kell, s erre a célra, a szakemberek szerint, hajnaltájt a vodka a legmegfelelőbb. Józan embert, talán az alkalmazottakon kívül keresve sem találnék, dehát minek is, nálunk ez immár hagyományos befejezés, nem is emlékszem eltérőre. Hiszen mi lenne, ha másnap vala­ ki nem azzal kezdené a beszámolóját, óh, gyerekek, tegnap de részeg voltam! Bóbiskolunk mi is az asztalnál, idestova nyolcadik órája. Atyaúristen! — pillantok az órára, s szólnék a szomszédomhoz, de az már megindult a kijárat felé. Egy álmosképű pincér zárórát hirdet, kit zavar már. hogy nem éppen kincstári modorban. — Elfújták a takarodót... elfújták a taka­ rodót! Már mások munkába indulnak... mi lesz már?! — hangzik a „fizetőképes keres­ let” távozásra szólítása, s szedjük a sátor­ fánkat. Kint egykedvűen szemerkél a hajnali eső. Tamka László 11 �Föld alatti hadtest „Alázatos, békességös egyik részögös Az második garázdás és oly versenyös, Imádkozik és bőnén sir harmad részögös." Tinódi Lantos Sebestyén Szomjasan, átkozódva az igazságtalanul elrendezett világ miatti haragjában, kolduskenyéren éldegélve írta e sorokat a vándorköltő, Báthori nyírbátori kastélyában, sehová és senkiihez nem tartozva, mint az őszi levél. Azonban tévedés volna személyében felfedezni az absztinencia első bajnokát, hiszen gyűlölete nem fakadt másból, minthogy amíg vendéglátói az egyik kupa bort a másikra töltötték, addig néki az „Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.”, de még „sóit kappan” se jutott, így aztán szegény Tinódi Lantos Se­ bestyén kútvizet kortyolhatott füstölt szalonnára, ez okból a XVI. század legrangosabb historikása pokolba kívánta az összes kulcsá­ rokat, pincegazdákat és borivókat, namár azokat, akiknek éppen volt mit bendőbe tölteni. E nemes harag lett szülőanyja és nemző atyja két rangos, máig örömmel fogadható pamflettjének, az Udvarbírák és kulcsárok, valamint a Sokféle részögségről címűeknek. Ismerek ötvenkilós ötvenéves asszonykát, akinek szerencsétlen­ ségére két házasságába két alkoholista férj jutott, az elsővel, két lányának apjával, tizenkét évig, a másodikkal nyolc évig élt, s ez a húsz esztendő éppen elegendő volt értékrendjének megszilárdu­ lásához, amely pedig ezen következőkből áll: Magyarország férfila­ kossága keit táborra osztható. Az egyik táborban találhatók azok a személyek, akik belátják feleségük bölcs igazságát, amikor az így beszél: „Ne igyál! Ne barátkozz olyan munkatársaddal, akiről tu­ dod, hogy poharaz!” Ez a táborlakó a nemdisznó. (Felhívom a fi­ gyelmet a jelző minőségére! Szó sincs rendes emberről, családsze­ rető, tisztességes férjről, dehogy! Ő a nemdisznó.) A másik, ezen előzőnél jelentősebb méretű táborba azokat osztotta be az asszony, akik a fönt elmondottakat nem fogadják meg, hanem szóval és tettel kigúnyolják feleségüket. A tett a pohár közelébe kerülés. Ezek a disznók. Szeretném, ha az olvasó egy pusztán elszigetelt, általában nem jellemző — tehát kiragadott — szélsőségként értelmezné az elmon­ dottakat. De hogy ismerőseim sorát, e soron keresztül példáimat gyarapít­ sam, beszélek egy álabsztinensről a nemdisznó táborból, aki felfog­ hatatlan undorral, viszolygással beszél kollégájáról(iról), aki hiva­ tali munkaidejét kétóránként meglopva a kiskapun ki-kiugrik a szomszédos vendéglőbe egy-egy döbrői kisfröccsre. Utálkozó bará­ tunk már meg is feledkezett arról, hogy egy vállalati összejövete­ len, kissé borosan elsírta, napi nyolc forintot kap kávéra. De senki nem sündörög olyan ügyesen, mint ő, amikor valaki névnapját megünneplendő az íróasztal fiókjából konyakot oszt. Kétszer, sőt, háromszor is felköszönti a névnapolót. Ennyit a gyűlöletről. Nem tárgyam és nem is dolgom, hogy mindenkiről kiderítsem, miért puffogtatja a méteres vonalzót a ré­ szegesek fején. Ha a vonalzó puffog, nyilván oka van. Ha a puffogó fej gazdája nem menekül eszeveszettként, hogy bűneitől szaba­ duljon, akkor valószínűleg úgy véli, így jobb. Elviselhetőbb. Hogy mindez miért van így, milyen elosztási rendben kapja meg egyik ember a vonalzót, a másik a fejet alá — ennek eldöntése a társa­ dalomtudósok, pszichiáterek, alkohológusok. valamint vonalzológusok feladata, nem kontároké, aki néha úgy érzi magát, mintha egér volna kísérleti labirintusban, a látszólag ellentmondó, de demokra­ tikus alapelveinket meg nem sértő tekervényes folyosórendszerben. Kiapadt a Tisza Csak a sara maradt, Meghala szegény Bogár Imre Csak a híre maradt. Bogár Imre — Népballada Szegény Bogár Imre lólopással készült pénzt csinálni, amelynek segítségével a híres Duli Marcsát asszonyául kérheti, bölcsőt vásá­ rolhat fehér házába —, mert nyugodalmát végre meg akarja venni. Ám a dolog nem olyan egyszerű, mint azt Bogár Imre elkép­ zelte. A lólopás megtervezéséhez még csak ért egy betyár, a lovak értékesítése se keresztülvihetetlenül nagy tett, különösen, ha már gyakorlatra tett szert e mesterségben. De az ember nem kígyó, hogy egyik napról a másikra kibújhatna bőréből, még akkor sem, ha éhes, szomjas, tehát tiszta pillanataiban „vá-vágyakozik” is arra a fehér falú kicsi házra, ahol az udvaron, akácfa hűvösében ring a bölcső, és Dűli Marosa felgyűrt alsószoknyában mos a patakban és énekel. Mily csudálatos kép! (És hányszor hallottam öt fröccs után, könnyes szemmel!) Csakhogy Bogár Imre és Dűli Marosa tervezett nászából, gőgicsélő csemetéből, mészszagú házikóból semmi nem lett. Imrénket elcsábította a korcsmárosné veres borával, tüzes, fe­ kete leányával. A tornácon való, bodor pipafüsteregetés helyett le­ csapott reá a vármegye. Ennyi a meséből. A napokban — egész délelőttös együttlét után — ismerősöm, aki azért nem únt el, mert volt fedezetem jókedvé­ nek újbóli és újbóli feltámasztására, elmesélte hosszú önmarcangolás és -igazolás után, milyen terveket is szőtt az éppen elmúlt té­ len, amelyet az eddig eltelt harmincnyolc éve legrettenetesebb te­ lének nevezett. 12 A postásasszony kirablását tervelte, olyan napon, amikor az emberi számítások szerint legalább harminc-negyvenezer forinttal indul kézbesítő körútjára. Mindent kiszámított. Tucatszor végigjárta a postást kísérve a számbavehető terepeket, amíg az egyik legbiz­ tonságosabbnak ítéltet ki nem választotta. Kikalkulálta, mit kezd a pénzzel. Először is, természetesen el­ költözik a kisvárosból, ahol feltűnhetne, hogy pénze van — néki, akinek soha nem volt, s ez gyanúba keverhetné. Egy távoli nagy­ városba költözik, ahol azonnal munkába is áll, jól fizető szakmá­ jában. Itt ezt azért nem tehette meg, mert a híre miatt nem bíztak már benne és a legalacsonyabb órabérrel vették fel, az pedig „hi­ deg vízre is kevés”. A másik városban egy évre előre kifizeti az al­ bérletet, hogy ne legyen gondja vele és tizenkét hónap alatt ren­ geteg minden megeshet, lehet, újra megnősül, itt már rendes nőre sincs lapja, csak ezek a részeges kurvancok jutnak. Meglátnám, mondja, milyen nagy változáson menne keresztül, ha elkerülhetne ebből a posványból, ahol őt mindenki elítéli, rokonai nem ismerik meg az utcán és örökösen úgy érzi, mintha ropogó jégen járna és az bármikor beszakadhat, hát ezért lett volna szükségszerű annak a postásasszonynak a kirablása, ezt is így mondja, ilyen tárgyilagos egyszerűséggel, én meg pislogok a mellettünk levő asztalok felé, nehogy valaki, meghallva, félreértse, nyakunkra küldje a rendőröket. Szenzációra számítva ültem, vártam, figyeltem és fizettem. A fickó, amennyire megítélhetem ezt, nem bűnöző alkat, inkább resz­ kető kis ácslegény, aki nem akarja összerúgni a port főnökeivel, de a maszek munkáihoz húszdekánként a cégtől lopja a szöget és a félelem, hogy megszégyenítik a leleplezéssel: csikarja a hasát. Mégis valahol Dosztojevszkij-alaphelyzetet sejtettem, ha nem is egyértel­ műen a regényre utalót. — És hogy gondoltad az elkövetést? — Hmm — bólogat, csillogtatja a szemét a rum. — Kíváncsi vagy, mi? Kíváncsi voltam, jobban, mint az elmúlt hónapok bármely ha­ sonló delén. — Nem szúrtam volna le, ha erre gondolsz. Elkábítás... Egy átjáróház alagútszerű sötét barlangjában készült elkövetni tettét, ahol mérései szerint óránként három ember halad át. Hogy miért nem tette meg? Hallgassuk őt. — Egyszerűen nem volt huszonhat forintom egy deci rumra meg egy kávéra, hogy meg ne fagyjak, amíg várakozom... — ez persze a részegség felé közelítő vagány szövege. Bár nem elképzelhetetlen, hogy hiányzott a bátorság feltöltéséhez, élesztéséhez az a deci rum, bár szerintem csak az átjáróban döbbent rá. hogy a hajnali gőzös agyában született tervrészletek és a végrehajtás közt a különbség annyi, mintha a vegetariánus nem eszik húst, vagy az, akinek nem futja rá. Nyilván ott állt az átjárónál átfagyva, a hidegben ropogó műanyag szatyorral, alján a lapuló, szálkáitól megszabadított fa­ hasábbal. Nincs hát kezemben Raszkolnyikov, bármennyire szerettem vol­ na profitálni belőle, ha igaz ez. — Ez a dolgok vége lehetett volna — mondja megint a vagány biggyesztésével. — Még nem voltam börtönben. Nagyon félek tőle. Könnyen bejuthat, az út egyenes és nem méterek, fogyatkozó centiméterek választják el az elhatározást a tettől. Hiszen senki mellette nem áll, aki megkérdezné, elszámoltatná. Nem kell csak vé­ letlen lökés, új cimbora, szerencsétlen összejövetel. Nincs, aki se­ gíthetne rajta. Nincs anyja, felesége, szeretője, nevelt fia. senkije. Harmincnyolc éve, meg én ültünk ott a délelőtti kocsma asztal mel­ letti székeken. De az is elmúlt. ,,Negyedfélék apróságot igen kívánnak, ötödfélék dúlnak, fosztanak, oly igen lopnak. T. L. S. Tanult barátom rúdja kifelé áll. Mindenhonnan. Anyjának meszsze elege van kósza híréből, feleségének, lányainak iszonyúk van láttán. így aztán új ágyra vágyakozik, mint az egészségesnek látszó férfiak jelentős része. Új asszonyra, aki szereti rövidke tiszta per­ ceiért, elvitathatatlan tehetségéért, s elnézi mulasztásait, virtuóz éj­ szakai műsorait, amelyeket hasonszőrű — tehetséges —, de elviselhetőnek alig nevezhető hímneműek társaságában ejt meg — im­ már új lakhelyén. Ismerem szokásait, és ritkán hagyom magára könyvespolcaim között, mert, ha nem fedez fel kötetet, amelyet irigyel és szívesen magáénak tudná, akkor antikvár értékek közül választ, amelyet aztán busás haszonnal adhat tovább. A haszon azért busás, mert neki semmibe se került. — Gyere — mondja. — Veszünk valamit. — Jó — egyezem bele, anyagi helyzetem bármilyen kirándulást megenged, krajcárom alig csörren. Annak ellenére, hogy kint igen meleg van, ezer ágra tűz a nap, karjára veti kapucnis kabátját. A nő —, akivel él — néz, szikrá­ zik a szeme. — Megmondtam neked! Nem értem a nő figyelmeztetését, így betudom migrénnek, más­ naposságnak, akárminek, nem is érdekel különösebben. Tanult ba­ rátom ügye szeretőije regulázása, arról nem beszélve, a magunkkal hozott üvegek kiürültek, menjünk tehát. — Mennyi pénzed van? — kérdi az utcán. �Tizenöt forint körül kaparok össze különböző rejtett zsebzugok­ ból. Oké, mondja, elegendő. Megállók a bejárat két csapóajtója közt, nézem bent a tájat. Rengeteg a vásárló. Tanult barátom—, aki sem magasságával, sem egyéb testi adottságával nem tűnik ki a tömegből — azonnal levesz két doboz cigarettát, majd az italospolc előtt laposan körülnéz. Ezt persze nem látom, csak később, a visszajátszáskor vélem laposnak a körbepillantást és már igyekszik a pénztár felé. Már kint. — Na, mit kívánsz leginkább? — kérdezi, vigyorog. Előhúz ka­ bátja zsebéből egy Lánchíd konyakot, később egy kisüsti, piros-fehér-zöld csíkos barackot. A nő int, segítsek neki behozni a kávét, miután hazaérünk. Szé­ pen megterítve, gyönyörű készlet. — Neked volt pénzed? — néz rám. — Nem. Valami húsz pengő — mondom és csodálkozom. A nő arca elborul. Reszket a keze, csörömpölnek a kiskanalak, amíg bevisszük a kávét és lecsapja az asztalra. — Nézzétek meg! — kiáltja teátrálisan, igen hamisan játszik, bármennyire őszinte a dühe. — Nézzétek meg ezt az embert! Gim­ náziumi tanár... volt — csúsztatja hozzá undorral: ez még roszszabbul áll. — Kilopja az ABC-ből, amire szüksége van. Jó, mi? Húsz éve élek itt és reszketnem kell, ha bemegyek, mert azt gon­ dolom, az elárusítók tudják, csak nem szólnak, rám való tekintet­ tel. — Nem folytatja, zokog, kirohan. Tanult barátom vigyorog: — Hülye ripacs, mi? „Az második garázdás és oly versenyös.” Budához csatolt falu, a kocsma tehát budapesti kocsma. Semmi­ től nincs messze, semmihez nincs közel. A kék, hernyóforma autó­ busz kijár idáig, sőt még vagy tíz kilométernyit. De nem falu és nem város, csak mindkettőre hasonlít, olyasmi. Amolyan levegőben lógó, városi ruhákban —, ha ugyan városinak és falusinak lehet még nevezni öltözetet — jövő-menő emberek gyülekezési helye. A környékinek nincs mozija, mert hát van ott „bent”, nincs ki­ használt kultúrháza, mert minek, az emberek úgyis a városban kul­ turálódnak. és jószerivel a „benti” művelődési központok sem telnek meg. A szellős, ma már vendég nélkül szellős kocsmának viszont van két flippergépe, egy biliárd- és egy rexasztala, több tábla sakkja, megszámlálhatatlan bérelhető kártyacsomagja magyar és — a rablórömihez, amelyet a leghátsó teremben űznek — francia. A rexasztalon egy kör a tét. Délelőtt is, délután is. Ezt nem eme­ lik, nem csökkentik. Nem számít, hogy valaki burgundit iszik colé­ val, a másik pedig kimért sört. Ilyen árkülönbözet nem ad okot vi­ tára, ügyesnek kell lenni, megnyerni a csatát, s akkor a burgundis fizet. A sakkos asztaloknál már más a helyzet. Ők fizetésnap kör­ nyékén százasban, egyébként ötven forintért csapnak össze kopo­ nyánként, plusz öt-öt forint a bírónak, aki a játék tisztaságát ellen­ őrzi. A flippert — más ismert kocsmákhoz nem mérhetőn — itt tel­ jesen ingyen játsszák, megelégedve a partinként, öt golyóért bedo­ bandó négy forinttal. Kivéve persze azokat a helyzeteket, amikor egy nagyszájú részeg beleköt valamelyik profiba és kierőszakolja, hogy tétre derbyzzenek, ezt a részeg később, nyilvánvalóan megbánja. Ma péntek van, fizetésnap. Riasztó, elkápráztató egy asszony­ nak, aki urát várja, vagy harcos alkohológusnak hihetően keserű látvány ennyi részeg ember egyetlen gomolygó füstfelhőben. A csa­ pos. a felszolgálók, akár a gyík hajtanak, meg nem állnak, néhol futtukban fel-felhajtanak egy jatt-kisfröccsöt, rohannak tovább. Sza­ kad róluk a víz, fehér kabátjukon egyetlen gomb bezárva csak, s az a fehér kabát délutánra szürke a tömegtől. Négy ember tartja élet­ ben ezt a kocsmát, reggel kilenctől este tízig. Takarítót nem vettek fel, mert a takarító ellopja a hasznot, így reggel fél nyolckor talál­ koznak a kocsma előtt, kollektíve takarítanak. Szombatra, vasárnap­ ra sem vesznek fel kisegítőt, kivéve egyetlen szakácsot, aki ugyan inas még, de a vendégek elégedettek vele. Pörkölt van, pacal, nokedli, krumpli és kétféle savanyúság. Olyan árakon és adagban, hogy az emberek csak egyszer esznek. Ezenkívül kapható szendvics. Az ehhez való húst az egyik asszony készíti el otthon, a gázon. Mindezeken kívül kapható, ezt csak azért mondom el, hogy ínyenc olvasóm szá­ jában a nyál összefusson: ruszli. Valamelyikük felesége igen nagy mester a ruszli érlelésében, hagymázásában, tehát a ruszligyártásban. ízre a csehek félliteres üvegekben forgalmazott hasonló nevű étke meg sem közelíti ezt, igaz árra sem, de árról ne beszéljünk akkor, ha igazi finomságot csemegézik az ember. Csakhogy az otthoni ruszli egyszer elfogy, akkor aztán hazai­ ként kezdték árulni az ötliteres üvegekben, üzletekben is megvásá­ rolhatót. Nem is vettük észre. Ahol részegek vannak, ott akad ok összetűzésre, nem kevés. Elsőként egy pofont látok a sarok-sakkasztalnál. Tekintetem épp arra járt, s a pofonra elmondhatom, meglehetősnek tartottam. Aki elszenvedte, kissé megemelkedett a levegőben, valószínűleg azért, hogy a közelben tartózkodóknak legyen idejük elugrani, majd pillanatnyi lebegés után lecsattant a kőre, s úgy tett, mintha nem is szándékozna felállni. Aki kimérte, s nem fukarul, e pofont, viszszaült a táblájához, lépéséhez. A fekvő — kibic lehetett, aki meg­ feledkezett a hallgatás törvényéről — nem akart mozdulni, amíg le nem öntötték egy pohár vízzel. Később, nem telt el fröccsnyi idő, betámolyog az ajtón egy fe­ kete, borostás férfi, szájából, orrából folyik a vér, köpköd, elhúzód­ nak mellőle, lép néhányat, amíg egyszer csak felbődül: „Lali, a kur­ va anyád! Hát hagysz megverni!” A Lalinak nevezett úr a rexasztal mellett izgul a következő lö­ késéhez maradó állása miatt, felkapja fejét, kirántja a dákót a má­ sik kezéből, rohan kifelé. Utána a többiek, akinek jut, az dákóval, akinek nem. az haragjával, mert a Lali barátját odakint a mocskos klozett táján megverték. Én meg szép lassan elballagok. Akit vártam, nem érkezett, va­ lószínűleg egy másik, ilyen remekül megtervezett szórakozóhelyen töltötte délutánját, megfeledkezett rólam. Kifelé menet látom: JÉGHIDEG COCA-COLA AZ IGAZI Nem kétséges, ha nem kommersz, hanem casinó, vagy portói rumot mérnek, és az is hűtve vagyon. Mert a fröccs és a sör már most, nyár elején hasonlatos a lóhúgyhoz, hogy rosszabbat ne mond­ jak. „Imádkozik és bőnén sír harmad részögös.” 13 �Nem szeméremből, s nem együttérzésből — ez a két tulajdonság rég kipusztult belőlem kocsmacimboráim iránt, hiszen mindenki a maga gödrét kaparja — mégsem akartam beszélni a következő pél­ dáról, alanyról, mert bármennyire is megkeményítem szívem, sze­ mem sarkából akkor is szeretettel figyelem, s ha mondok valamit, azt szeretettel, óva mondom, meg ne bántsam, s ha szándékosan bántom, vagy figyelmeztetem, azt tízszer megforgatom nyelvemen, hogy a segítő szándékot, vigyázó tekintetemet érezze szavaimon keresztül. Sorsunk is hordoz közös vonásokat. Öt is zenetanulásra kényszerítették, azzal a különbséggel, hogy tehetséges volt, ami azzal járt, hogy keserves három esztendő után érezte a zongorát és kedv­ vel csinálta, én pedig a magam töretlen lustaságával addig sem jutottam el, hogy tehetséges lehetek-e, vagy zenei tőkehal. Csak jár­ tam rendületlenül, s őszítettem a zongoratanárnőt, aki pedig ap­ rította minden hamis hangnál kézfejemet festett mutatópálcájával. K. — nevezzük így — évente megnyerte az éppen akkori év­ folyamának rendezett tanulmányi, azaz zongoraversenyt. Aztán már csak gimnáziumba kellett kerülnie, gitárt kézbevennie és szólógi­ tárosnak számított. Bandát alapított, s a város diákbáljain szolgál­ tatta a zené.t majd különböző amatőr versenyeken is díjakat szer­ zett velük. Sztár. Megválogatja barátait, barátnőit. A lányok vele álmodnak. Idősebb fiúkkal jár, akik a város színe-java és akik lassan-lassan megismertetik vele, milyen jó, ha az ember alkalman­ kénti rossz kedvét átbillenti néhány korty vermuttal. Ekkoriban még csak tizenhat, tizenhét éves. Az idő száguld fölötte, leérettségizik, zenésznek tartja magát, sőt nagyon jó zenésznek, különböző zenekarokkal kísérletezik, az egész környék tőlük hangos, bulikat csinálnak. Az érettségije sem­ mit sem ér, a tanárok is varázsos, kedves egyénisége alá kerülnek, hiszen nem nagyképű, mindig kedves majdnem szolgálatkész, de ehhez persze büszke is, büszke a diákhierarchiában elfoglalt helyé­ re, de nem arrogánsan, hanem édesanyjától örökölt szellemes in­ telligenciával. Csa«khogy az egyetemen, a felvételinél ezek nem szem­ pontok,az itt, ebben elért eredményekkel nem lehet pontszámot gyűjteni, hiába a jó jellemzés. Így aztán két sikertelen felvételi után katonának vették fel. ahonnan nagyon gyorsan, mint deprimál­ tat leszerelték. Újabb év. megnősül, lánya születik. Ügy tűnik, élete sínre kerül. A zenével nem foglalkozik, estin valami technikumba jár, hogy előbbre jusson a cégnél. Itt eltűnik a szemem elől, s csak akkor találkozom vele, amikor már lefogyott hatvan kilóira, nyolc­ vanról, már elvált, unokanővérénél lakik, aki segíti őt, anyagilag ésatöbbi. Gyakran összeakadunk itt-ott. Többnyire olyan helyeken, ahol az üdítő italok mellett mást is mérnek. A futva elfogyasztott vala­ mik közt nagyon ritkán ejtettünk szót életünkről. Soha nem be­ szélt róla, mi van vele, amíg egyszer csak mellém nem ült és ke­ zembe nyomott egy stencilezett A/4-es ívet, olvassam és adjak taná­ csot, lehet-e itt még valamit kezdeni, mintha jogász lennék. A papír is, a kérdés is fal volt. A kívánsága sem más, mint hogy sajnáljam egy kicsit és búcsúztassam el, mert nem volt pénze, de szomjazott nagyon. Mert úgy vélem, olvasóm nagyon ritkán találkozik nagyfai be­ hívóval, szó szerint idemásolom desszert gyanánt. Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet Szeged-Nagyfa Tárgy: Felhívás intézetbe történő jelentkezésre K. István B., Lenin út 17. A B-i Járásbíróság..................... sz. végzésével elrendelte kötelező mun­ katerápiás intézeti alkoholelvonó gyógykezelését. Felhívom, hogy kezelé­ sének megkezdése végett Intézetünkben a behívó kézhezvételétől számí­ tott egy 24 órán belül jelenjen meg. Elmaradása esetén rendőri elővezetése iránt vagyok kénytelen intéz­ kedni. Bevonulásakor egynapi hideg élelmet és kb. 10 napra szóló tisztál­ kodó szereket (fogápoló szerek, mosdószappan, önborotva, egészségügyi papír) és esetlegesen dohányféleséget hozzon magával. Amennyiben olyan kiskorú gyermeke van, aki intézeti gyógykezelé­ sének ideje alatt felügyelet nélkül maradna, ezt a körülményt gyermeke nevének, korának, lakóhelyének megjelölésével — felhívásra hivatkoz­ va — a felhívás kézhezvételétől számított 72 órán belül hozzám jelentse be. Tájékoztatom, hogy a szegedi Marx térről (ahol a vidéki buszpálya­ udvar is van) nyíló Csemegi és Boross József u. sarokról a 10.15 és 16.20 órakor intézeti buszokkal lehet az Intézetbe jutni. Az Időjárásnak megfelelő öltözékben jelenjék meg, azonkívül egye­ lőre más ruhaneműt ne hozzon magával. Egyben röviden tájékoztatom, hogy az elrendelt intézeti kezelés 2 év időtartamra szól és megfelelő magatartás, így az Intézet szabályainak be­ tartása, alkoholmentesség, rendes munkavégzés esetén a kezelés egy év után felfüggeszthető. Tájékoztatom arról is, hogy az intézeti gyógykezelés időtartama alatt a fent jelzett megfelelő magatartás esetén bizonyos időközönként szabadságos eltávozásra is lehetőséget kaphat. Szeged-Nagyfa, 198. május 3. ig, főorvos Nem mondhatom, hogy bőrömből ugranék ki egy hasonló le­ vélkétől. Sőt azt sem mondhatom, hogy betartanám a 24 órás be­ vonulási parancsot. Valószínűleg megvárnám a rendőri elővezetést. És igyekeznék úgy búcsúzni szeretett kanyarodásaimtól, hogy egy ideig még bennem maradhassanak. K. pontosan így tett, hiszen már két hét eltelt, s még mindig nem vonult be. pedig sem kiskorú gyermek, sem más akadályoztatás nem forgott fenn. A napokban aztán eldöntöttem, hogy megírom K.-t. Az utóbbi időben már nem mertem közelébe maradni, ahogy Nagyfát kerülte, úgy lett egyre elviselhetetlenebbül részeg. De mert ültem és mert 14 kiszúrt, ahogy belépett, nem ugorhattam el. Péntek délelőtt volt, én a reggeli sajtóval foglalkoztam. Leül. Már most csont. Lekönyököl, aztán felhúzza az ingét. Mindkét csuklója össze-vissza van szabdal­ va. De olyan rettenetesen, hogy a bekötetlen, kiforduló falú sebek láttán felfordul a gyomrom. — Meg akartam halni. Nagyon hülye voltam... Ugyan, barátom. Ismerem ezt a cipőt, kényelmetlen. Orvosának mondhatja, aki talán elhiszi, de én tudom. Jobb az idegosztály! Anynyi történt, hogy le akart vetni egy kabátot, amely már a bőrére égett. Hátha megoldás. ,.Az bort házunknál ámbátor igyad, de az korcsmát te ne gyakoroljad;” Ismeretlen szerző: Asszonyok buzdítása Nem gondolom, hogy statisztikai adatokkal kellene bizonygat­ nom: az asszonyok isznak. A leányok is isznak, a menyasszonyok is, minden bizonnyal, de közülük kevésnek vagyok ismerője, így in­ kább függőben hagyom. Okra persze, ha keresik, lelnek ők is. vég­ tére emancipált társadalomban élünk. Van nőtörvény, asszonyvéde­ lem, sőt a válóperek asszonypártisága sem titok manapság már, miután erről is lehet szót ejteni. De lehetne sorolni, mennyi ok fede­ zete mellett ihatnak az asszonyok is férjuraikkal azonos jogokkal, azonos feltételekkel. A nőnemű, akiről itt szó lesz, a föntebb említetteknél nem ke­ vésbé italos kedvű. Csak a bennem levő — ösztönös — tisztelet mi­ att nem használtam egyértelműbb és keményebb jelzőt, amellyel azonnal bizonyítanám a feministáknak, összehasonlíthatatlanul kriti­ kusabb szemmel nézem az ittas nőt, mint az ugyanilyen férfit —, s ezzel elmaradott, fejlődőképesnek alig nevezhető szemléletemet is felfedném. A házaspár férfitagját — itt most nem taglalandó események utórezgéseként — a helyi bíróság egy esztendő fogházra ítélte, amely­ nek megkezdése ügyében X hónapban X napon reggel kilenckor jelentkeznie kellett. Az asszony megszabadulva a nyűgtől, heteken keresztül ünnepelt. Azon a napon, amikor e levelet a kocsmaasztal alatt felfedeztem, már szundított egyet a szomszédos lépcsőházban, de a levelet nem kereste. Így aztán lemásoltam, titokban, mert úgy vélem, belőle —, ha néhol vulgárisan is — kiérezhető az a szemléletváltás, amely ha­ talmába keríti az ember fiát, ha mozgásában, szabadságában kor­ látozott. íme a kérelem a Gyűjtőből: Drága Marikám! Végre megkaptam leveledet, kicsit megnyugodtam, igaz, nem telje­ sen, mert nem írtad meg konkrétan, hová is mentél. Na, és a Vargáék! Tisztára dinnye vagy! írod, találkoztál Prütyivel, hát ennek igazán örülök és nyugodt leszek, ha B-re kerülsz. Menj oda lakni és dolgozni. Csomagszállítót küldök, a beszélőre viszont várni kell, mert amíg itt vagyunk, addig az nincs és spejzolás sincs, azért csomagban lehet kül­ deni cigarettát és kaját, tisztaságit, mindent, 3 kiló felett is, persze nem sokkal. Erről ennyit. Amikor elváltunk, ott a „portánál”, hidd el. nem magamért aggód­ tam, miattad voltam nyugtalan, ideges, majd főleg másnap, amikor hoszszú hetek óta először tisztult ki a fejem — úgyahogy. Tudtam és most is tudom az Itteni programomat, tehát ismerem a menetrendet, de nem látom, sajnos, most sem, hogy abból, amit megbeszéltünk, a lehetősé­ gekből, amiket felfelettünk, mi jött be. Megmondom őszintén, nem va­ gyok optimista, mert amikor ott voltam az elérhető közeledben, akkor is csinálták egy-két ronda dolgot, baklövést. Persze, én is hibás vagyok, nekem kellett volna másképp irányítani mindent, de már késő. Most majd szépen fizetünk és osztunk újra — másképpen, normálisan. Ne haragudj, de itt bent az ember hajlamos a borúlátásra, gyanakvásra, szinte természetes érzése ez az ittenieknek a kintiekkel kapcsolatban. Ha a szegedi ívekre visszagondolok, azt mon­ dom. sokkal könnyebb volt, mert egyedül voltam, mint az ujjam. Így viszont nagyon nehéz, Marikám! Mindazonáltal ez az idő, amíg bent vagyok, számodra egy jó próba­ tétel lesz. Az lebegjen mindig a szemed előtt —, ha még jelentek neked valamit! —, ha összepiszkolod magad, akkor vége! Mert mint ahogy azt már előre megmondtam neked, én az itt eltöltött idő alatt rendbehozom magam, fizikailag és bár lehet, ez furcsán hangzik a számból: morá­ lisan is és akkor majd más szemmel nézek sok mindenre, nem úgy, mint az elmúlt hónapokban! Mondd, élet volt az? Mert nem akarom boncolgatni, ki milyen mértékben volt hibás, bűnös: mi ketten, a Te szü­ leid, az én Anyám, a Te testvéreid és az enyémek, aztán a körülmé­ nyek, mindez már lényegtelen. De sokadik esetben újra levonhatjuk a tanulságot. Ők maradjanak maguknak és ha szabadulok — —------ és ha minden OKÉ!------ -- ------ , akkor mi is maradunk magunknak. Küldöm tehát a csomagszállítót, küldj — főleg cigit! —, amit a pénz­ tárcád enged. Én vigyázok magamra, nyugodt lehetsz, de Te ezersze­ resen is! Sokszor csókollak és kérlek! Jánosod Valamiféle bölcset kellene mondanom az árván maradt férfi szobra „olvasata” után, de minden bölcsesség benne volt ezekben a sorokban. A nő egy idő után elfeledkezik arról, hogy Jánosának mi­ lyen kemény az ökle, más, kemény dolgok járnak fejében Jánosá­ val kapcsolatban, szerelmes leveleket írnak egymásnak, az év el­ telte előtt — talán hónapokkal — elhelyezkedik, amit eddig nem tett meg és talán megtörténik a csoda, annak ellenére, hogy ma­ napság ritkán akad össze csodával az ember fia, és egymást segítve leszoknak arról, hogy örökösen húsz forintot kérjenek tőlem. Előbb Jánosom, majd Marika. A költői kérdés — Mondd, élet volt az? — tekinthető az írás elején említett irigységnek a,.sőlt kappan” iránt. De ha visszakerül a sült kappan közelébe, ki tudja, mennyire undo­ rodik tőle Jánosom? E munka írása közben Barátom érkezik, izzadtan lezuhan a székre. — Jó hideg az üdítő, iszol egy kortyot? — kérdezem tőle, fá­ radtan int: hülye vagy! (Folytatás a 19. oldalon) �Krasznahorkai László Az ólból fölrepülni Nem volt könnyű. Annak idején még neki is két napig tar­ tott, míg végre rájött, hová tegye a lábát, miben kapaszkodjon meg, s hogyan préselje be magát azon az első látásra reményte­ lenül szűk lyukon, amely a ház hátulsó oldalán, az eresz alatt nyílt néhány hiányzó verébdeszka helyén; mostanában persze már egy fél perc volt az egész: kockázatos, de jól megválasztott mozdulatokkal ugrott fel a fekete ponyvával letakart farakás tetejére, megkapaszkodott a csatornavasban, bal lábát bedugta a nyíláson és oldalra csúsztatta, majd fejjel előre egy lendület­ tel bebújt, másik lábával elrúgta magát, s már bent is volt - a padlásnak e valaha galambok számára leválasztott részében, eb­ ben az egyszemélyes birodalomban, melynek titkát egyesegyedül ő maga ismerte csupán; itt nem kellett tartania bátyja váratlan és érthetetlen támadásaitól, arra pedig ösztönösen ügyelt, hogy hosszabb távolléttel ne keltse fel anyja, s nővérei gyanúját, akik — ha lelepleződne — kíméletlenül leparancsolnák innen, s akkor hiábavaló volna minden további erőfeszítés. Anyja odalent aludt a házban, nővérei ma nem jöttek haza ebédre sem, így aztán szinte biztos lehetett benne, hogy délután nem fogják keresni, hacsak a Sanyi nem, akiről sohasem tudták, éppen merre jár, s emiatt mindig váratlanul bukkant föl, mintha valami lappangó titok magyarázatát kutatná a tanyán, melyet csak ekképpen — hirtelen, meglepetésszerű támadással — lehetne leplezni. Tulaj­ donképpen nem is igen lett volna oka a félelemre, végül is sohasem keresték, sőt: inkább türelmetlenül ráparancsoltak, ma­ radjon távol, különösen akkor, ha vendég volt a házban. Ám egyik utasításnak sem tudott eleget tenni, sem az ajtó közelé­ ben nem maradhatott, mint ahogy azt sem tehette meg, hogy messzire elkóborol, hiszen tudta, bármikor szólíthatják (hogy: „Szaladj csak el egy üveg borért!”, vagy: „Hozzál csak, lányom, három pakli cigarettát, Kossuthot, nem felejted el?!”), márpe­ dig egyetlen elmulasztott alkalom és végérvényesen eltávolíta­ nák a házból. Mert csupán ez maradt; anyja ugyanis, amikor „közös megegyezéssel” hazakerült a városi kisegítő iskolából, konyhai munkára fogta, ám az elmarasztalástól való félelem miatt a tányérok széttörtek a padlón, a lábosokról lepattogzott a zománc, a sarkokban ott maradt a pókháló, a leves ízetlen, a paprikás sós lett, míg végül már a legegyszerűbb teendőknek sem tudott eleget tenni, és nem volt hátra más, mint hogy, ki­ zavarják a konyhából is. Ettől kezdve napjai görcsös várako­ zással teltek, a csűr mögé, vagy a ház végébe, az eresz alá hú­ zódott. Játékról persze szó sem volt; nem mintha nem lett vol­ na a keze ügyében egy hajasbaba, egy meséskönyv, vagy egy üveggolyó, melyekkel —, ha bárki idegen megjelent az udva­ ron, vagy ha ők odabentről egy ellenőrző pillantást vetettek rá az ablakból — fenntarthatta a folyamatos játék látszatát, ám az örökös készenlét miatt nem is mert, de jó ideje már nem is tudott volna elmerülni semmiféle játékban. Nem csupán azért nem, mert az erre alkalmas dolgokat bátyja pillanatnyi szeszé­ lye határozta meg, könyörtelenül megszabva, mit és mennyi ide­ ig tarthat magánál, de ennél is döntőbbnek bizonyult, hogy ját­ szani mintegy kötelességszerűen, önvédelemből játszott, hogy megfeleljen anyja s nővérei elvárásainak, akik inkább eltűrték, hogy nem „a korának megfelelő játékokhoz” ragaszkodik, mint­ sem, hogy el kelljen viselniük a szégyent, amint nap. mint nap „betegesen figyel és lesi minden mozdulatunkat”. Csak itt fönn, a néhai galambok nyugvóhelyén érezte magát biztonságban; itt nem kellett játszani, itt nem volt ajtó, amin „be lehet jön­ ni”, nem volt ablak, amin „be lehet nézni”, a galambok előreugró tetőablakára pedig ő maga rajzszögezett föl két, újságból kitépett színes fényképet, hogy „szép legyen a kilátás”: az egyik tengerparti tájat ábrázolt a lemenő nappal, a másikon hóborí­ totta hegycsúcsot lehetett látni, előterében egy figyelő szarvas­ sal. Huzat csapta meg a néhai padlásfeljáró felől, megborzon­ gott. Levette átázott mackófölsőjét, s egyik legértékesebb kin­ csét, a hátsókonyhai kacatok közül kimentett fehér csipkefüg­ gönyt terítette magára, inkább mint hogy lemenjen a házba, s felébressze anyját, valami száraz ruháért. Azt, hogy ilyen vakme­ ről lesz, akár még egy nappal ezelőtt is elképzelhetetlennek tartotta volna; de nem is sejthette, hogy mint egy robba­ násban, melytől nem leomlik, hanem fölépül valami, tegnap es­ tére megtisztulva, egy „csábító méltóságba vetett hittel” hajtja majd álomra a fejét. Néhány nappal ezelőtt már feltűnt neki, hogy bátyjával történt valami; másképpen fogja a kanalat, más­ képpen húzza be maga után az ajtót, s napközben erősen töp­ reng valamin. Tegnap reggel pedig odajött hozzá a csűrhöz, de ahelyett, hogy a hajánál fogva felállította vagy —, ami még rosszabb — megállt volna mögötte némán, míg csak ki nem tör belőle a sírás, zsebéből egy fél Balaton szeletet húzott elő, s a kezébe nyomta. Estike nem tudta mire vélni a dolgot, s még ak­ kor is rosszat sejtett, amikor délután Sanyi megosztotta vele „a legfantasztikusabb titkot, ami valaha is létezett”. Nem bátyja szavaiban kételkedett, sokkal inkább azt tartotta hihetetlen­ nek. hogy Sanyi éppen őt avatja be. „akire aztán igazán nem lehet számítani”. De a remény, hogy ezúttal mégsem egy újabb csapdáról van szó, erősebb volt a szorongásnál. Így Estike min­ denbe — feltétel nélkül és villámgyorsan — beleegyezett. Szé­ gyenkezve nyújtotta át húsvét óta összekuporgatott vagyonát a „holtbiztos kísérlet céljaira”, mert ezt a házba járó vendégek kétforintosaiból gyűjtött összeget amúgy is Sanyinak szánta, s ezt most mégsem vallhatta be. E szégyent az öröm, hogy végre részt vehet bátyja titokzatos kalandjaiba, azonnyomban el is mosta; arra azonban nem talált magyarázatot, mivégre ez a beavattatás, hogyan érdemelte ki ezt a veszélyes bizalmat, hiszen nem gondolhatja komolyan, hogy „a bátorság, a keménység és a győzelem parancsának” húga valaha is megfelel. Bár: nem fe­ lejtette el. hogy minden kegyetlen tettének mélyén ott lappan­ gott ez a magyarázat, hiszen néha, amikor beteg volt, Sanyi megengedte neki, hogy odabújjon hozzá a konyhai vaságyon, sőt, egy ízben azt is eltűrte, hogy átölelje, s úgy aludjon el. Amikor pedig évekkel ezelőtt apja temetésén megértette, hogy a halál, mely „az egyetlen út az angyalok közé”, nemcsak az Isten aka­ ratából történhet meg, hanem választható is. s ő akkor elhatá­ rozta, föltétlenül megtudja, hogyan is kell ezt végrehajtani, ak­ kor is bátyja világosította föl. Nélküle sohasem tudja meg pon­ tosan mit is kell csinálnia, mégha rá is jön valamiképp, hogy „a patkányirtó is megteszi”. És akkor tegnap hajnalban, ébredés után, amikor végre legyőzte félelmét és eldöntötte, nem halo­ gatja tovább, mert nemcsak látni, érezni is akarta, ahogy fel­ emelkedik a magasba, ahogy egy vonzás szélsebesen húzza föl­ felé. ahogy egyre messzebb és messzebb távolodik a földtől, és eltörpülnek a házak, a fák, a dűlők, a kanális, az egész világ odalent, aztán már ott is áll az Ég Kapujában, a lángoló vörös­ ben élő angyalok között —, akkor is Sanyi volt az, aki a pénzfa titkával visszarántotta őt e varázslatos, de félelmes röpüléstől, és aztán már alkonyatkor együtt — együtt! — indultak el, ki a kanálishoz, bátyja ásóval a vállán vidáman fütyörészett, ő meg pár lépéssel mögötte izgatottan szorította magához a zseb­ kendőbe kötözött vagyont. Sanyi szakszerű szótlansággal ásta ki a gödröt a partoldalban, s még azt is megengedte neki, hogy ő maga helyezhesse az aljára a pénzt. Szigorúan meghagyta, hogy az elvetett pénzmagokat reggel és este bőven meg kell öntöz­ nie („Különben kiszárad az egész!”), aztán hazaküldte, azzal, hogy pontosan egy óra múlva jöjjön vissza a locsolókannával, mert addig „bizonyos varázsszavakat” neki magának kell — teljes magányban! — ráolvasnia. Estike buzgón teljesítette a rábízott feladatokat, aztán nyugtalanul aludt, álmában elszaba­ dult kutyák üldözték, de reggel, amikor látta, odakint ömlik az eső, mindenre jótékony homály borult. Első útja a partoldalba vezetett, hogy a biztonság kedvéért meglocsolja a varázslatos veteményt, hátha még így sem kap annyi vizet, amennyire pe­ dig szüksége van. Ebédnél suttogva tudatta Sanyival, hogy még „semmi, de semmi nem látszik”, de bátyja kioktatta: talán há­ rom, de inkább csak négy nap alatt bújik a földből, előbb „sem­ mi esetre sem”. Ezzel vigyorogva elsietett hazulról (Érted egy­ általán, mit mondok, vízfejű?!”), Estike pedig elhatározta, söté­ tedésig —, hacsak nem muszáj — nem mozdul ki a padlásról. S most itt fönn, ki tudja, hányadszor hunyja már be a szemét, hogy lássa, mint „növekszik a fa”, hogyan lesz egyre sűrűbb a lombja, aztán hamarosan meghajlanak az aranyágak is attól a rengeteg súlytól, s ő egy napon a szakadt fülű kaskát — telidesteli! — megszedi, hazamegy, kiönti az asztalra...! Mekkorát 15 �ámulnak majd! Aznaptól a tisztaszobában alszik, a nagy ágyon a nagy dunna alatt, és más dolguk se lesz, csak megszedni reg­ gelenként a kaskát, és akkor már csak tánc lesz és rengeteg kakaó, és akkor aztán eljönnek az angyalok is, ott ülnek majd a konyhaasztal körül valamennyien... összeráncolta a szemöldö­ két („Várjunk csak!”), s előre-hátra hajladozva dúdolgatni kezdte: Tegnap az egy nap, ma az meg kettő, holnap az három, holnap meg holnap az négy! „Lehet, hogy már csak kettőt kell aludni?” — gondolta izgatot­ tan. ,De nem! — állt meg hirtelen. — Nem jó!” Kivette hüvelyk­ jét a szájából, másik kezét is előhúzta a csipkefüggöny alól, s megpróbálta ismét kiszámolni az ujjain: Tegnap az egy, ma az kettő, kettő meg egy az három, holnap, de hát holnap az három meg egy az négy! „Hát, persze! És akkor már lehet, hogy ma este! Ma este!” Odakint, a cserepekről lecsurgó víz akadálytalanul, szigorú, éles vonalban ért földet a Horgos-tanya falai mentén, egyre mélyülő árkot vájva a ház körül, mintha titkos szándék munkálna min­ den egyes esőcseppben, hogy előbb csak körülárkolják az épüle­ tet, elszigetelve lakóit a világtól, majd lassan, milliméterről milliméterre leszivárogjanak a sárba rakott alapkövekig az el­ lenséges földben, és alámossák az egészet; a könyörtelenül meg­ szabott időben aztán egymás után roppannak meg a falak, az ablakok, az ajtók kibillennek a helyükből, a kémény megdől és lezuhan, a falba vert szögek porhanyóssá, az ott maradt tük­ rök vakká válnak, hogy végül ócska tákolmányként elmerüljön az egész megroggyant épület, mint a léket kapott hajó, szo­ morúan hirdetve eső, föld és törékeny emberi szándék nyomo­ rúságos küzdelmének hiábavalóságát: a tető nem védelem. Alat­ ta szinte teljes volt már a sötétség, csak a nyiláson át szűrő­ dött be —, mintha köd gomolyogna — némi fény. Alattomos láz bújkált benne, fájt a feje, tagjai elnehezültek.S ahogy hirtelen „az ablakra” meredt, rádöbbent: mégsem várhatja tétlenül, hogy ez a baljós homály csak úgy magától kitisztuljon, megértette, hogy mindaddig, míg méltónak nem bizonyul bátyja megmagya­ rázhatatlan jóindulatára, csak azt kockáztatja, hogy végérvé­ nyesen elveszíti ezt a bizalmat, pedig Sanyit, mert ő ismeri a világ „győzelmes, kusza és ellenséges szerkezetét”, nem veszít­ heti el, nélküle vakon bolyong csupán harag és gyilkos szána­ lom, tékozlás és düh ezernyi veszedelme között. Kihúzta szá­ jából hüvelykujját, szorosabbra fogta magán a csipkefüggönyt, s járkálni kezdett a szűk helyen, hogy ne fázzon annyira. Mit te­ gyen? Hogyan bizonyítsa be, hogy képes a győzelemre? Tanács­ talanul körbenézett a padláson. A gerendák fenyegetően me­ redtek fölötte, a fából itt-ott ácskapcsok, rozsdás vasszegek áll­ tak ki. Vadul kalimpált a szíve. Ekkor zajt hallott odalentről. Sanyi? A nővérei? Nesztelenül leereszkedett a farakásra, s ami­ kor a konyhaablak homályos üvegén át meglátta Micurt, ahogy az asztal tetején vidáman lefetyeli az ebédről maradt paprikást, már tudta, mit kell tennie. Hangtalanul benyitott, a macskát ledobta a földre, majd leemelte a fogasról a zöld hálót, s hívogat­ ni kezdte: „No, gyere szépen!” Micur engedelmesen odasétált, s hagyta, hogy Estike beletegye a hálóba. Közönye persze nem tartott soká: ahogy a lyukakon kilógó lábaival nem talált szi­ lárd támaszra a levegőben, ijedten felnyávogott. „Nem hall­ gatsz el azonnal!” — sziszegte Estike, s gyorsan, lélegzetét viszszafojtva kilépett az udvarra, kezében a nyávogó szatyorral. Baj nélkül eljutott a sarokig, ott megállt, s mély lélegzetet vett; aztán futásnak eredt, mert érezte, körülötte minden ugrásra kész. S amikor végre — harmadszorra — sikerült feljutnia birodalmá­ ba, zihálva nekitámaszkodott az egyik tetőgerendának, mert tudta, alatta, a farakás körül tehetetlenül, vicsorogva —, mint éhes kutyák az elszalasztott zsákmány miatt — dühösen egymásnak rontanak a csűr, a kert, a sár, a sötét. Szabadon engedte Micurt, s a csillogó szőrű fekete macska előbb a nyiláshoz szaladt, majd 16 óvatosan körbeszaglászott a padláson; néha felkapta a fejét, be­ lefülelt a csöndbe, aztán odadörgölőzött Estike lábához. "Véged van — suttogta neki, s Micur barátságosan dorombolni kezdett. — Persze, védekezhetsz, ha akarsz, de úgyis hiába!” Letakarta a kijáratot, majd lassan a macska felé indult. Micur nem fogott gyanút, engedelmesen tűrte, hogy gazdája felemelje a magasba, s csak akkor próbált menekülni, amikor Estike levetette magát a földre, s vadul hemperegni kezdett vele egyik saroktól a másikig. Rémülten megmerevedett, de aztán kihasználta az első kedvező alkalmat, s karmait gazdája kezébe mélyesztette. Estike elszán­ tan nézte a sarokba menekülő Micurt, aki felborzolt szőrrel, ug­ rásra készen meresztette rá meg-megvillanó, különös szemeit. Mi­ tévő legyen? Megpróbálja mégegyszer? De hogyan? Ijesztő arcot vágott, s úgy tett, mintha rá akarna rontani a macskára, aki er­ re szinte átröpült az ellenkező sarokba. Aztán már csak egy-egy hirtelen mozdulatot tett — felrántotta a kezét, dobbantott a lá­ bával, közelebb ugrott hozzá —, mert ez is elég volt ahhoz, hogy Micur egyre kétségbeesettebben dobja át magát egy védettebb Faludi Ádám Nélkülem A száj bevallja hogy mekkora Az arc bevallja hogy pofátlan A fej elaggott istenek szociális otthona meséli a szem A láb szavatossági idejét térdig már lejárta és a kéz a fel-nem-támadási szerződést megkötötte Az illetékest azonban soha nem kérdezik meg Az újjászületésnapi köszöntőt évek óta hiába gyakorolja az árulások láttán mindig belesül �sarokba; mit sem törődve azzal, hogy testét felsértik a gerendák­ ból kiálló ácskapcsok, szögek, hogy teljes erőből neki-nekivágódik a cserepeknek, a szelemenfának, vagy a kijárat melletti deszkapalánknak. Halálos biztonsággal tudták mindketten, hol van a másik: a macska szemeiben megvillanó fény, teste tompa puffa­ nása alapján Estike mindig pontosan és villámgyorsan tudomást szerzett Micur pillanatnyi helyzetéről, öt pedig már az az alig ér­ zékelhető örvény is elárulta, melyet karjaival kavart a sűrű le­ vegőben. Az öröm és a büszkeség, mely fokról fokra növekedett benne, lázba hozta képzeletét, úgy érezte, már mozdulnia sem kell, hatalma elviselhetetlen súllyal nehezedik a macskára. Még nem tudott választani, de már látta önmagát, ahogy kiszúrja Micur rémült szemeit, amint egyetlen rántással kitépi a melső lá­ bakat. vagy egyszerűen felakasztja spárgával valamelyik ácska­ pocsra. Mereven figyelte a macska halálosan fénylő szemeit, s hirtelen mintha megroppant volna benne valami. E szemek, mintha reflektorfény vágna át a sötétségen, váratlanul bevilágí­ tották az elmúlt néhány percet, gyilkos birkózásuk hol széteső, hol összetapadó pillanatait, és Estike tehetetlenül érezte: ami oly Bókkon Gábor Két portré (S. É.) Magányát ágyról ágyra cipelte Azután a lepedők szájára tekeredtek Nem álmodott már esküvőről „Pedig az anyja milyen rendes” — mondták Soha nem sírt A temetésén illendően meglepődtek „Altatóval hát persze” Kevés virágot hoztak (D. G.) A szakosított anyai, majd a jegyesség felsőfokú oktatásának hatására sikeresen leszokott önmagáról. Híreket nem hallgat, mert sohasem közölnek használható ételreceptet. Véleménye szerint a havi 8000 különben is véd a bombázások és a szívinfarktus ellen. Távolabbi tervei: talán megtanul olaszul és férjének — reggel — jobb teát főzni. Két sor Fabábu fakardja fasebet ejt, Fasebből vér csöppen mégis. gyötrődve épült- föl benne, most egy csapásra összeomlik. Lát­ ta e fényben a. rémületet, a másik tehetetlen vergődését, a mármár önmaga ellen forduló kétségbeesést, az utolsó reményt, hogyha koncként kínálja fel magát, talán megmenekül. A geren­ dák, az ácskapcsok, az „ablak”, a deszkapalánk, a cserepek s a befalazott padlásföljáró megint beúsztak tudatába, de — mint egy parancsra váró fegyelmezetlen hadsereg — elmozdultak ki­ jelölt helyükről: a könnyű tárgyak fokozatosan távolodtak- a sú­ lyosak különös módon lassan közeledtek felé, mintha valamenynyien egy mély tó fenekére kerültek volna, ahová már nem ér el a fény, s ahol mozgásuk irányát, lendületük történetét súlyuk határozza meg. Úgy érezte, Micur máris úszni kezd felé a nehéz levegőben, tenyerében szinte ott volt a macska hevesen behorpadó-kitáguló hasfala, a horzsolások körül kiserkent vér. A szé­ gyen és a szánalom fojtogatta a torkát; tudta, győzelmét már nem teheti jóvá semmi. Ha elindul felé, hogy az ölébe vegye, hogy megsimogassa, Micur menekülni fog. S így lesz ez most már mindörökre: szemeiben kitörölhetetlenül ott marad e halálos ka­ land ijesztő emléke, hogy ezzel szinte kikényszerítse belőle a végső mozdulatot. Azt hitte eddig, csupán a kudarc elviselhe­ tetlen, most már értette, kibírhatatlan maga a győzelem is, mert e szörnyű birkózásban nem az volt a szégyenletes, hogy ő „ma­ radt fölül”, hanem hogy az esély hiányzott a vereségre. Átvillant rajta, hogy talán megpróbálhatnák mégegyszer („...Ha a karmai­ val... Ha megharapna...”), de hamar belátta, hogy nincs menekvés: ő az erősebb. Bőrét égette a láz, homloka verejtékezett. S akkor megérezte a szagot. Csak akkor jött rá, mi történt, amikor Micur — mert Estike tett egy bizonytalan lépést „az ablak” felé („Mi ez a bűz?”), s a macska azt hitte, gazdája újból támad — átsur­ rant a szomszédos sarokba. „Beszartál! — kiáltotta dühös szem­ rehányással. — Be mertél szarni!” A bűz egy pillanat alatt betöl­ tötte a helyiséget. Visszafojtotta a lélegzetét, s a kupac fölé ha­ jolt. „És még le is pisáltad!” Egy fadarabbal bekotorta egy új­ ságpapírba, s megfenyegette vele Micurt: „A legszívesebben megetetném veled!” Félretolt egy deszkát, és a bűzlő csomagot kihajította a nyíláson. Majd villámgyorsan (nehogy időt adjon a macskának a menekülésre) leereszkedett a farakásra és visszaigazította a deszkákat. „És én még sajnáltalak!” Lábujjhe­ gyen elosont a konyhaajtóig, arcát az üvegre nyomta. Hallgató­ zott. „Meg merem tenni. Igenis, hogy meg merem tenni.” Be­ nyitott, nesztelenül a spájzhoz ment. Halkan kinyitotta az ajtót. „Egy szaros dög. Igenis, megérdemli.” Leemelte a tejeslábast, teletöltötte a küszöb mellett a macskatányért, azután óvatosan, hogy ki ne lötyögjön a tej, visszamászott birodalmába. Megiga­ zította a deszkát, s szólongatni kezdte Micurt a vaksötétben. „Micur! Micur! Merre vagy? Gyere csak, kapsz egy kis cseme­ gét!” A macska a legtávolabbi sarokban lapult, onnan figyelte, amint gazdája benyúl az.„ablak” alatti gerenda alá, előhúz egy papírzacskót, szór valamit belőle a macskatányérba. Estike tett egy lépést felé. „Mi az, nem vagy éhes?” Hízelgő hangon szólon­ gatni kezdte, s ezzel annyit csakhamar el is ért, hogy Micur nem ugrott azonnal félre, ha gazdája közelebb lépett hozzá. S aztán eljött az alkalom: a macska — egy pillanatra behódolt ennek a hízelgő hangnak — hagyta, hogy Estike egészen a közelébe fér­ kőzzön, s akkor ő villámgyorsan rávetette magát, leszorította a padlóhoz, majd ügyesen, hogy karmait ne tudja használni, fel­ emelte, s az „ablak” alatt már előkészített tányérhoz cipelte. „Na egyél, egy kis csemege!” — kiáltotta remegő hangon, s egy erő­ teljes mozdulattal beleszorította Micur fejét a tejbe. Amikor végre eleresztette, maga sem tudta, megfulladt-e. vagy csak „tet­ teti magát”, mert úgy nyúlt el ott az üres macskatányér mellett, mintha már nem is volna benne élet. Lassan hátrálva a legtá­ volabbi sarokba húzódott, két tenyerével eltakarta a szemeit, hogy ne lássa ezt a fenyegető, halálos sötétséget, hüvelykujjait pedig a füleire szorította, mert a csöndből kerepelő, kattogó, rikácsoló hangok zúdultak rá. Ám nyoma sem volt benne sem­ mi rémületnek, hiszen tudta jól, az idő neki dolgozik: csak ki kell várnia, s e zaj magától elhal, amint a vezérétől megfosztott, lerongyolódott hadsereg is — rövid fejvesztett kavarodás után — megfutamodik a csatatérről, vagy ha már lehetetlen a mene­ külés, a győztes kegyeit keresi. Hosszú idő múltán, hogy az utol­ só puffanó hangot is felitta a csönd, nem téblábolt, nem kapko­ dott, mert pontosan tudta, hová kell lépnie, mozdulatai hibátla­ nok és célratörőek voltak. Megkereste a görcsbe merevedett 17 �macskát, s látótól kipirult arccal leereszkedett az udvarra, kö­ torságát. „Te... tudtad...?” „Mit, bogaram, mi a túrót...?” „Tud­ rülnézett, majd büszkén, boldogan elindult az Alsóúton a kaná­ tad... hogy....hogy a pénzmagok... sohase... sohase...?” Sanyi el­ lishoz, mert ösztönei azt súgták, Sanyit nyilván ott találja már. vesztette türelmét. „Na, ne akarjál már engem megetetni! Ko­ Az út nem volt ugyan hosszú, mégis jó időbe telt, míg célhoz rábban kell ahhoz felkelni, gyügyükém! Azt hiszed, beveszem, ért, mert minden harmadik lépés után elmerült a sárban, lábacs­ hogy te nem szórakoztál az egészen? — Gyufát húzott elő, s kái ide-oda csúszkáltak a nővérétől rámaradt nehéz bakancsban, tenyerével takarva meggyújtotta a csikket. — Marha jó, még ne­ ráadásul „ez a szaros dög” is egyre nehezebb lett, így folyton át ked áll feljebb. Ahelyett, hogy szépen megköszönnéd, hogy fog­ kellett vegye egyik kezéből a másikba. Kizárólag önmagát okol­ lalkoztam veled. — Hosszan kifújta a füstöt, hunyorgott. — Na, ta, amikor végre a kanálishoz ért, s látta, egy teremtett lélek most már elég, az ülés be van rekesztve. Nincs nekem időm itt sincs sehol. „Most aztán hol lehet?” A tetemet ledobta a sárba, veled diskurálni. Na, futás, csibém, futás!” S mutatóujjával meg­ megnyomkodta fáradságtól égő karjait, majd egy pillanatra bökte Estikét. „— Mi ez itt? Mi van a zsebedben?” Benyúlt a mindenről megfeledkezve, gyöngéden a vetemény fölé hajolt, kardigán zsebébe, s két ujjal előhúzta a papírzacskót. — Nofene! aztán csak állt elakadt lélegzettel ebben a félbemaradt mozdulat­ Micsoda ez itten? — felemelte s kibetűzte a feliratot. — Azanyád! ban, mint akit eltévedt golyó ütött szíven, mert a gondosan ápolt Ez patkányméreg! Elloptad a csűrből?! — Megropogtatta a zacs­ földkupac helyett, mint egy kiszúrt szem, most egy üres árok meredt kót. — Mire kell ez neked, gyügyükém, mondjad szépen a bácsi­ nak!— Majd hirtelen ötlettel visszadugta Estike zsebébe, s megfe­ rá. Kétségbeesetten levetette magát a földre és beletúrt az üregbe. Aztán fölugrott, összeszedte minden erejét, hogy képes legyen át­ nyegette az ujjával. — Rajtad tartom a szemem, vigyázz! El ne kiáltani az előtte tornyosuló éjszakát, de erőlködéstől eltorzult használd az egészet, mert kitekerem a nyakad! Na, nyomás, hangja (Sanyi! Sanyi, gyere...!”) beleveszett az eső és a szél le­ nyomás!” Estike kacsázó lábakkal futásnak eredt a Horgos-dűlő győzhetetlen zúgásába. Elveszetten álldogált a parton, nem tud­ felé, s ahogy többször is vissza-visszanézett, még látta, amint ta, merre induljon el. Aztán nekilódult a kanális mellett, de utolsót villan bátyja kezében a cigaretta parazsa, s ez a villanás pár lépés után visszafordult, és rohanni kezdett az ellenkező olyan volt, mint egy örökre eltávolodó csillag kihunyó fénye, az irányba, majd megint megtorpant, s a köves út felé fordult. Ne­ utolsó csillagé az égen, amelynek nyoma még Hosszú percekig hézkesen haladt előre, olykor bokáig süllyedt a néhol már szinte ott marad a sötét égbolton, hogy aztán hullámzó körvonalait is elmocsarasodott földbe. Elcsigázva ért a kövesúthoz, s amikor vé­ végképp feligya a súlyos éjszakai homály, mely most lecsapott rá, gignézett az elhagyott tájon — feje fölött egy pillanatra előbuk­ lába alól kioldotta az utat, s úgy érezte, tehetetlenül úszik ben­ kant a hold —, olyan érzése támadt, hogy rossz irányba indult ne, támasz nélkül, súlytalanul, s magárahagyottan. Csak akkor el, talán mégiscsak jobban tette volna, ha inkább otthon keresi mérsékelte kissé az iramot, amikor elérte a Horgos-dűlő elejét, előbb. De hát melyik úton induljon vissza? És ha elkerülik egy­ megállni azonban még ekkor sem tudott. A szél az arcába verte mást? És ha a városban van...? A láz egészen elgyöngítette már, az esőt, állandóan köhögnie kellett, a kardigán kigombolódott a távolban egy hunyorgó ablakszem vonzotta tekintetét. Tétován rajta. Sanyi ijesztő szavai akkora súllyal nehezedtek rá, hogy nem elindult, de alig tett néhány lépést, oldalról ráreccsent egy hang. is lett volna képes újból felidézni ezeket; figyelmét apró dol­ gok kötötték le: kioldódott a bakancsa... köhögnie kell... nem „Pénzt, vagy életet!” Estike ijedten felkiáltott, s futni kezdett. „Mi az, beszartál, mókuskám?” — folytatta a hang a sötétből, s vesztette-e el a papírzacskót... Mire elérte a kanálist, s megállt nyersen, szaggatottan felröhögött. De erre már a kislány ijedtsége a földúlt vetemény előtt, már különös nyugalom szállta meg. is elpárolgott, s megkönnyebbülve szaladt visszafelé. „Sanyi...! Igen, gondolta, igen, az angyalok látják ezt, és értik. Nézte a Gyere...! Gyere gyorsan! A pénz...! A pénzfát...! Sanyi lassan ki­ szétmálló földet az ágyás körül, megkötötte a fűzőt, begombolta lépett a kövesútra, kihúzta magát, s elvigyorodott. „Anyu kar­ a kardigánt, lábával megpróbálta betemetni az üreget. Megállt, digánja! Na, ezért úgy elvernek, hogy egy hétig nyomod megint abbahagyta. Oldalt fordult, s megpillantotta Micur kinyújtózott az ágyat, te gyogyós!” Bal kezét mélyen a zsebébe süllyesztette, tetemét. Szőre beitta a vizet, szemei üvegesen bámultak a sem­ jobbjában cigaretta égett. „A pénzfát...! Valaki...!” A fiú végig­ mibe, hasa furcsán megereszkedett. „Jössz velem." — mondta mérte Estikét, s a szemébe fújta a füstöt. „Mi újság a diliház­ csendesen, s felemelte a sárból. Magához ölelte, s megfontoltan, ban?” — Fölfújta az arcát, mint aki éppenhogy csak vissza tud­ határozottan elindult. Egy darabig a kanális mentén haladt, ja tartani a röhögést, aztán hirtelen megkeményedett a tekintete. • majd elfordult a Kerekes tanya előtt, s elérte a kanyargós pós„Ha nem tűnsz el innen azonnal, úgy képen csaplak, édesem, teleki-dűlőt, mely átszelte a köves utat, aztán már nyílegyene­ hogy leesik az a nyomott fejed! Még csak az hiányzik, hogy meg­ sen vezetett a Weinkheim-kastély romjai felé. Igyekezett úgy lássanak itt velem, aztán egy hétig rajtam röhög mindenki... Na, lépni, hogy a bakancs belső kérge minél kevésbé dörzsölje a sar­ tűnés!” Estike egészen mégrémült. Mi történt? Mi történhetett, kát, mert tudta, hosszú út áll még előtte: mire felkel a nap, a hogy Sanyi megint... Elkövetett valamit? Valami olyat, amit .Weinkheim-kastélyban kell lennie. „Igen — mondta halkan ma­ nem lett volna szabad? Megpróbálta mégegyszer. „A pénzmago­ ga elé — az angyalok látják ezt, és értik.” Békességet érzett ön­ kat is... ellop... ellopták...” „Ellopták! — kiálltotta megjátszott magában, s körülötte még a fák, az út, az eső, az éjszaka is — csodálkozással a fiú. — Nahát! És ki lopta el?!” „Hát, én nem valamennyien nyugalmat árasztottak. „Minden jó, ami történik.” tud... hát, valaki el...” Sanyi hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Nézte az út két oldalán menetelő kopasz akácfákat, érezte a sár „Hogy valaki ennyire bunkó legyen...! Ez egyszerűen... Ez egy­ különös, fojtogató szagát, és tévedhetetlenül tudta, hogy helye­ szerűen...! — Elvigyorodott, egészen közelhajolt a húgához. — sen és pontosan cselekszik. Most már látta, hogyan függenek öszAztán mit gondolsz, vízfejű, ki az isten lophatta el, mi?! Ennyi­ sze a dolgok; úgy érezte, az elmúlt nap eseményei már nem vé­ re gyügyü vagy?” Estike egészen összekavarodott. Rosszul látta letlenül és esetlegesen kapcsolódnak össze, mert közöttük az űrt volna? Eltévesztette a helyet? „Hogy állsz itt?! — reccsent rá a kimondhatatlanul szép értelem hidalja át. Azt is tudta, hogy fiú dühösen. — Húzd ki magad, mert kiverem a kancsi szemeidet, nincs egyedül, hiszen minden — apja, anyja, nővére, Sanyi, ezek komolyan mondom!” Estiké lehorgasztotta a fejét, a bakancsot az akácfák, ez a sáros út, ez az ég. ez az éjszaka — függ tőle, nézte, szalmasárga haja előre hullt, s eltakarta az arcát. Sanyi mint ahogyan ő is szinte csüng mindenen. „Micsoda ellenfél len­ dühbe gurult. „Mit ácsorogsz itt?! Tűnés innen! Világos?!” Vé- ne belőlem? Így csak az útjában vagyok.” Magához szorította Migigsimitotta pattanásos, pelyhedző állát, s idegesen felsóhajtott. curt, felnézett a mozdulatlan égre, aztán gyorsan megállt. „Ő „Na, idefigyelj! Kellett a pénz! Na, és akkor mi van? He? Az a nagyon erős. Majd onnan segítem.” Keleten lassan pirkadt már. pénz az enyém. Világos?” Estike ijedten bólintott. „Az a pénz... S mire a felkelő nap első sugarai elérték a Weinkheim-kastély az enyém is volt! — folytatta Sanyi felbátorodva, majd jó öt­ romos falait, s a réseken és a tátongó hatalmas ablaknyílásokon lete támadt. — Hogy merted eldugdosni előlem?! — S elége­ beáramlottak a kiégett, gyomos szobákba, Estike már mindent detten elvigyorodott. — örülj, hogy ennyivel megúsztad.” Estike előkészített. Jobb oldalára Micurt fektette, s miután testvériesen egyetértően bólogatott, s közben lassan hátrált, mert azt hitte, megfelezte a tartalmát, a papírzacskót a baljára rakta, egy kor­ bátyja meg fogja ütni. „Különben — tette hozzá diadalmasan — hadt deszkadarabra, mert biztos akart lenni abban, hogy Sanyi van egy teljes orizsinál borom. Na? Kérsz egy beöntést? Adok. figyelmét majd nem kerüli el. Ő maga középre feküdt, lábait Vagy egy slukkot? Nesze. — S felényújtotta a kialudt cigaret­ kényelmesen kinyújtóztatta, kifésülte homlokából a haját, hü­ tát. Estike gyámoltalanul érte nyúlt, de szinte azonnal vissza is velykujját a szájába vette, s lehúnyta a szemét. Nem volt oka kapta a kezét. — Nem? Így is jó.” A kislány összeszedte a bá­ nyugtalanságra. Tudta jól, hogy angyalai már elindultak érte. 18 �(Folytatás a 14. oldalról.) Mit csinálsz? — kérdezi. Gyorsan elmondom, s odanyújtom ne­ ki az eredeti levelet, majd miután kiröhögte magát — ismeri a kli­ entúrát —, beletúr a már elkészült kézirathalomba. Néha felvicsít. Aztán pénzt ad. régebbi adósságát rendezi. — Hálás téma, mi? — vigyorog mentében. Ma nem sakkozunk. Barátom felesége a kisfiával a város másik végén lakik, ő eb­ ben a végében, szüleivel. Nap mint nap meglátogatja őket. Hetente kétszer — rettentő magányában — lerészegedik, egy utat ismerve hazatalál, mint a szódásló. Azt mondja, ő nem alkoholista, ha meg is issza a napi liter vö­ rösborát. — Ha akarom, egy hónapig, egy esztendeig nem iszom! De mi­ nek akarjam? „Félek ettől a hajótól, mondja Primrose, a háború alatt mosógépgyáro­ sok dobták össze.” M. Lowry A Hegedűsben ebédelek. Talponálló, olcsó. A maguk éldegélő, sehová sem tartozó figurák étkeznek itt. Még nincs fél tizenkettő, de már vagyunk. Korombéliek, idősebbek. Mielőtt hozzálátnék tojásostésztámhoz, alacsony srác koppantja le tálcáját. — Megengeded, hogy ideálljak? — kérdezi. — Persze — bólintom. — Nem egyszemélyes egy ilyen könyöklő... Egy vállalati villanyszerelő naplójából 22-én délutános műszakba mentem. A mű­ helyben találkoztam munkatársammal és a nappalos ügyeletesekkel. — Mi ez a monoton csattogás? — kérdez­ te Géza bácsi. — Toldószinten a négyes kohó sátorventillátorja — mondta Pista bácsi. Később felmentünk megnézni, hogy mi van vele. A motorban szétesett a csapágysörétet tartó kosár, a golyók egyenetlenül szalad­ gáltak; a forgórészt a kuplung tartotta vala­ mennyire. A művezetőhöz mentünk, hogy le kéne cserélni a motort, majd ezután a rak­ tárba, ahol találtunk belőle egy olyan tar­ talékot. ami előzőleg a jelenleg lebontás alatt álló filterben forgott és a motordeklijén két helyen ujjnyi hosszúságú és vastag­ ságú hegesztővel égetett lyuk tátongott. Ilyen állapotban először is a műhelybe vittük ki­ próbálni. hogy üzemképes-e egyáltalán. Ki­ próbáltuk és jónak bizonyult. A művezető ezek után azt mondta, hogy nem tud laka­ tost adni, aki szét kuplungod, pedig említet­ tük neki, hogy így le fog égni a motor (ami másnap nyolc órakor meg is történt), kö­ rülbelül 6000 forintért tekercselik újra, s ezt a munkát egy másik cég végzi el rajta. Az „új” motort a helyszínre vittük, a la­ katosoknak. Másnap délelőttös voltam. Az az új motor megmaradt nekünk, mivel az éj­ szakás villanyszerelő nem kötötte be! Az előző motor kapocsdeklije csavarokkal együtt le volt szakadva, amiből arra követ­ keztettünk, hogy a lakatosok egyszerűen le­ lökték a motorállványról. Elvittük a mű­ helybe, majd másnap kocsira raktuk a rak­ tárnál, hogy elszállíthassák tekercseltetni. (Dátum nélkül) N. Józsi tegnap elmondta, hogy csapolófej már a múlt héten, csütörtökön se volt. Szólttak a raktárban, hogy hozatni kellene, a rak­ tár leveleit írt a szállításnak, hogy kocsi kel­ lene, a szállítás válaszolt levélben, hogy nem tud adni addig, amíg x alkatrészt nem ho­ zat a raktár. Ez péntek este volt. Hétfőn meghozatta a raktár a kívánt al­ katrészt, de azt még szerdáig sem szállítot­ ták ki. A kérdésre, hogy miért nem, azt fe­ Ismerem a srácot. Vasárnaponként a matinén meg a pályán szoktam találkozni vele. Egy öt-hat év körüli fia van. — Ne igyunk valamit? — kérdezi. Nyilván ismer ő is. — Aperitifnek — mondom. — De igyunk. Jó ötlet. Ebéd után átmegyünk a Fogaskerékbe. Egész idő alatt nagy pénzt jelentő újításáról beszél. Délutános, van még ideje, nekem meg csak időm van, meg a fülem, hogy figyeljek rá. — Nem tudod, az újítási díjból is levonják a gyerektartást? — kérdezi. — Kár lenne. Volt feleségem a bikájára költi az egész pénzét. Iszunk még egy sört, aztán indul a helyijárathoz, nézem a há­ tát. Kemény kis ember. Igaz, hogy albérlet, igaz, hogy három mű­ szak és hogy még nem szokott bele új életébe, nem is igen hiszi el, hogy kipenderítették és csak egy év telt el azóta, mégis kemény kis ember. Becsukódik mögötte a helyijárat ajtaja, majd két kilométerrel később kinyílik előtte, leszáll, kinyílik a gyárkapu, bemegy, kinyit­ ja öltözőszekrénye bádog ajtaját, átvedlik munkásba, eltölti az időt, megint átvedlik, helyijáratra száll, onnan le. közel az albérletéhez, kinyitja a kaput, majd külön bejáratú szobájának ajtaját, majd az ágyneműtartót, megágyaz. Az ágynemű hűvös, belefekszik. Feleségére gondol, és felesége bikájára, akire az asszony elkölti a gyerektartást. Aztán elalszik. Kemény kis ember. Kemény kis újító. Kemény kis tartalékos a föld­ alatti hadtest behívójára várva. lelte a szállításvezető, hogy még papíron nem jelezték neki az anyag megérkezését a raktárból. A csapolófej vajon mikorra ér ide? (Július 8.) A IV-es kohó néhány hete üzemel csupán, s ez alatt a konzolokat tartó bakelit sorban leégett a trafóról — örvényáram következ­ tében. Jelenleg a fázisokat a betonfal tart­ tja. Ma az áramváltónál volt egy kis zűr: a sorkapocs lazulása miatt lángra lobbant, amely aztán szép szürke füstöt eregetve el­ illant. Szintén mai esemény — igaz, a szálak a tegnaphoz kötik —, hogy B.-t, a vizesek fő­ nökét hajnali öt órakor behívatták csőtörés miatt. Ő kijelentette, hogy a hibát nem le­ het kijavítani, mivel az egy nagyméretű fém alatt fungál, amit kézi erővel lehetetlen eltá­ volítani. A szelei fővezetékben volt a törés, így az ügyeletes szivattyúházi dolgozónak meghagyta, hogy fürdés idejére nyissa még a csapot, hadd folyjon a víz, amerre akar, csak írja le az órát. Abban bízott, hogy így a fürdőig eljuthat a víz. Ez nem történt meg; a dolgozók für­ dés nélkül, füstösen, grafitporosan. olajosán voltak kénytelenek hazamenni. A követke­ ző műszak csak nagy rábeszélések árán volt hajlandó felvenni a munkát, de megígérték, ha fájrontra nem indul meg a víz, holnap feléje se néznek a gyárnak. V., az üzemvezető megijedt és reggel hét­ kor engem szalajtott ki az energiaosztály ve­ zetőjéhez egy levéllel. Felcsöngettem lakásán és átadtam az üze­ netet, mire ő lesétált az egy szinttel lejjebb lakó B.-hoz. B. elmondta azt, amit tudott és megnyugtatta, hogy telefonon beszél V.-val. Az üzemben a hangulat tovább romlott. N„ a csoportvezető jött, hogy adjunk neki gipszet, mert a csőtörés csak kb. harminc centiméterre van a talaj felszíne alatt és a víz a törés környékéről már magától el­ hordta a földet. B., dél felé egy félórára mégiscsak előke­ rült. Mosolyogva átadta a munkát a vízmű két emberének, majd eltűnt. A vízművesek egy-egy, másfél méteres szakaszt levágtak a törés két oldaláról, majd órákig álldogáltak csőhiány miatt. Végül valahonnan előkerült a megfelelő cső is. Szemmel láthatóan nem nagy örömmel, de végül is leszabták a meg­ felelő méretet a toldáshoz. így műszak végére lett víz a fürdőben — igaz, csak hideg... Onagy Zoltán (Július 10.) Hová tűnnek az izzók? A kérdés régóta foglalkoztat, mivel az én műszakomban nagyritkán, ha kell egyet, vagy kettőt kicserélni. Ma végre rájöttem erre is. Géza bácsi helyett K. Béla volt délután velem. Két óra után rögtön a laborba men­ tünk: visszaraktuk egy ventillátor biztositékját. Miután végeztünk, a csoportvezetőnőnek adott egy izzót mérőpohárért cserébe. Később a raktár irodájában elpasszolta a zsebében dudorodó másik égőt is egy toll­ betétért. A nap folyamán bárhová mentünk — ahol tudtak adni valamit —, kitömte zsebeit iz­ zókkal és a helyszínen lekenyerező gesztus­ sal osztogatta. Az egészben az a mulatságos, hogy ma az irodaházban is megfordultunk és távozáskor a takarítónő énrám támadt, mondván, ellop­ tam egy tekercs vécépapírt. Egyébként tegnap Géza bácsinak is majd­ nem sikerült bepöccentenie. Nem az volt a probléma, hogy a toldószinti darura nekem kellett felmászni, hiszen azt már megszok­ tam, hanem, hogy „bunkó módra” még rám is kiabált: „Készen vagy már, te lajhár?! Meddig várjak? Mozogj, mert ránk estele­ dik!” Erre mit mondhat az ember? Káromkodik. Mert kinek van kedve lassan szöszmötölni olyan füstben, hogy ha a kezét kinyújtja, nem látja az ujjait...? Persze, lentről ki­ abálni valamivel könnyebb. (Július 13.) E hó tizenkettedikétől érvénybe lépett az ötnapos munkahét. Ennek következménye az, hogy az irodistáknak, akik eddig negyedhá­ romig dolgoztak, tíz perccel meghosszabbo­ dik a munkaidejük. A villanyszerelőknek és más szakmunkásoknak, akik egy, illetve két műszakiban dolgoznak — húsz perccel. A há­ rom műszakosoknak pedig, akik eddig négy nap után váltottak műszakot, most öt na­ pot kell hetenként ledolgozniuk. A munkás­ buszokat visszatartják, haza tehát senki sem menet előbb, hacsak nem helybeli lakos. Így húsz perccel minden dolgozó műszakja meg­ hosszabbodik. Ritkán, de előfordul, hogy egy héten négy napot kell csak ledolgoznunk, ám az is előfordul, hogy hatot. Az általános öt nap talán nem is lenne rossz, ha szinte, majdnem minden szombat és vasárnap bele nem esne. Ráadásul a kohók mellett hatvanhetven fokos melegben kisugárzásnak, füst- 19 �nek és mindenféle ártalomnak kiszolgálta­ tott dolgozók átlagkeresete, nem haladja meg a 3300 forintot sem. (Dátum nélkül) Az üzem fizikai és szellemi dolgozóinak megoszlási aránya ötvenszázalékos. Itt jön az, hogy jó néhány olyan nevet ismerek, mint a haveromét, aki fizikai állományban van, de irodában dolgozik, a szállításnál, vagyis nem dolgozik. Saját bevallása szerint a hó ele­ jén és végén van munkája — négy hétből három kihasználatlanul telik el. (Tavaly nyáron az üzemben, a Központi Bizottságtól volt lent egy fejes. Előző nap és aznap félgőzzel üzemeltek a kohók, hogy ne legyen annyira meleg!) (Augusztus 26.) H.-nétól hallottam, az üzemi négyszögben szó esett arról, hogy a T.-i gyáregységet be kell zárni, mivel a várost nagymértékben szennyezte füstjével, de állítólag gazdasági szempontok is közrejátszanak az ügyben. Az I.-es alapszervezeti titkár megorrolt a bizottsági titkárnőre, mivel az nem őt tá­ mogatta a huszonötezer forintos üzemi se­ gély elosztásánál. Hárman pályázták meg az összeget, ő és az öccse, akivel közös erőből ikerházat építe­ nek — a ház eddig kilencszázezer forintban van, de még csak a falak felhúzásánál tar­ tanak —, valamint egy cigányasszony, aki egy szoba-konyhás lakásban él négy gyereké­ vel, s arra kéri a pénzt, hogy nagyobb ta­ nácsi lakásba költözhessen. H.-né, az utóbbit támogatta. (Dátum nélkül) Tizennyolc órakor jött egy kőtörő, hogy nem jó a rosta. Kimentünk a helyszínre. Ki­ derült, hogy már tizennégy órától áll, s mindössze a biztosítékot kellett cserélni. Tizenhét óra körül találkoztam a kőtörők­ kel a metallacsarnok mellett, ahol szemmelláthatóan csak ténferegtek. Augusztus harmadikán kezdték meg a né­ gyes kohó átépítését, amit negyven napra terveztek. Már majdnem két hónapnál tar­ tunk és a befejezés még mindig sehol. Az új kohó lengyel gyártmány. (Szeptember 20.) Ötödikétől hetedikéig szabadságot igényel­ tem, elsején szóban — mivel folyamatos mű­ szakban dolgozok. Az üzemvezető elutasított azzal az indokkal, hogy "most ő kinek mond­ ja, hogy jöjjön be helyettem hét végén”. Má­ sodikán „írásba fektettem” a szabadságigénylést, amit szóban szintén elutasított. Erre kijelentettem, hogy csak akkor fogadom el azt, ha papírra írja, hogy „elutasítva”. Ab­ ban az esetben viszont kénytelen leszek a szakszervezethez fordulni, mivel a vállalati munkatörvénykönyv kimondja, hogy három nappal előbb jelzett szabadságigény esetén a vállalat köteles gondoskodni a helyettesí­ tésről. Géza bácsinak is megemlítettem az ügyet, mire ő eléggé kifakadt és nevetségesnek ne­ vezte a hétszentséget. Az üzemi demokráciá­ ról meg az volt a véleménye, hogy többet beszélnek róla, mint amennyit tesznek érte. Kis idő múlva aztán szódabikarbónát kellett bevennie, mivel fájni kezdett a gyomra. Ké­ sőbb még elmesélte, hogy a tanácselnöki po­ zíciójáról is éppen ezért kellett lemondania, mert minden kis izgalom ilyen következmé­ nyekkel járt Engesztelésül a majorszigetet (a műhely közepén levő villamoskacathalmazt) többékevésbé megsemmisítettem reggelig... (Dátum nélkül) Ma volt az ifjúsági parlament. Az elnök köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte az 20 igazgatót, hogy olvassa fel a beszámolót. Mi­ után ez megtörtént, az elnök szünetet ren­ delt el; ezalatt mindenki elfogyaszthatott két szendvicset és egy üdítőt. Elsőként a KISZ-bizottsági titkár(nő) szó­ lalt fel. aki beszédében „a XII. kongresszus határozatainak vállalati szántén való érvé­ nyesítéséről” beszélt, majd a fiatal műszaki­ ak tanácsának eddigi sikertelen beindítására tett újból javaslatot. A vállalat vezetését kér­ te. hogy konkrét feladatokban határozza meg a KISZ vállalaton belüli tevékenységét. Erő­ síteni kell a KISZ iránti bizalmat. Meg kell fogalmazni a problémákat, és közös erővel keli keresni a megoldást, szorgalmazni a vál­ lalattal közös megmozdulásokat. Kevesebb, de jobb szabadidős-programot, KlSZ-megmozdulást stb. A beszámolót a KISZ elfogadta és az 1982 —84-es intézkedési tervhez a fent említett ja­ vaslatokat csatolta. Ezután felszólalt az üzemi szakszervezeti titkár. Részletezte a vállalati szakszervezet, a szakmunkás-utánpótlás helyzetét, s mind­ ezekhez a szociális feltételek biztosítását ja­ vasolta. Szólott továbbá a házon belüli to­ vábbtanulás lehetőségéről, az ehhez kapcso­ lódó juttatásokról, valamint a nem kampány­ szerű ifjúságpolitikát szorgalmazta. Hiányol­ ta a törvények és határozatok végrehajtását. Az I-es KISZ-alapszervezet titkára a válla­ latnál dolgozó fiatalok problémáiról beszélt. Elfigyelte, hogy a lakatosoknál például a fiatal dolgozók állandóan bent bujkálnak a kohókban, míg az idősebb szakik kint üldö­ gélnek a jó levegőn és beszélgetnek. Nagy­ ritkán, ha a főnökük feljön, ők is a fiatalok mellé ugranak és úgy tesznek, mintha ki tudja, milyen nagy munkában volnának. Fiatal tár­ saikat —, ha szólnak — azzal intik le, hogy ők már megmutatták, most őrajtuk a sor. Ráadásul a munka elosztása egyáltalán nincs arányban a bérek elosztásával. Cso­ dálkoznak, hogy a fiatalok nem maradnak hosszú ideig az üzemnél...? Tmk-esztergályos, KISZ-bizottsági tag: „Az ember őszintén nem mondhatja el a véle­ ményét, mert ez azzal a következménnyel jár, hogy hosszú ideig kimarad a bérfejlesz­ tésből”. �Autószerelő, leendő II-es alapszervezeti titkár: A Március 15-e brigádról beszélt, s annak jó munkájáról. Megtiszteltetésnek ér­ zi, hogy befogadták. Előző vállalatánál csak az volt a dolga, hogy focizzon, a szakmáját egyáltalán nem ismerte. Elmondta, hogy itt az „öregek” példamutatóan dolgoznak, lehet tőlük tanulni. Új, alig kéthetes párttitkár: Először egyet­ értett az intézkedési tervvel, s hangsúlyozta, hogy azt kedvező alapnak tekinti az elkövet­ kező évekre. Majd kiemelte a gazdasági, po­ litikai építőmunka jó feltételeit az üzemnél. „Reális képet kell alkotnunk — mondta — a fiatalokról, és védeni kell őket szélsőséges nézetektől.” Továbbá beszélt a vállalat gaz­ dasági helyzetéről, a gazdasági feladatok vég­ rehajtásában való részvételről. A végzett munka elismerésével folytatta, s kijelentet­ te: a többség becsülettel végzi munkáját, de egyes személyek hátráltatják. Bérezés tekin­ tetében javasolta a korosztályok közötti meg­ különböztetés eltörlését, mondván, a bér függ­ vénye legyen a teljesítmény. A KISZ-ről el­ mondta, hogy annak rossz kapcsolata van a szakszervezettel, s hibájául az érdekképvise­ letnek „nem megfelelő gyakorlását” emel­ te ki. Végül az igazgató értékélte a hozzászóló­ kat, majd a szakmai utánpótlás problémájá­ ról, a köztudat formálásáról (stb.) beszélt. Az elnök szerint az 1978-as parlament — a résztvevők és hozzászólások arányát te­ kintve — a jelenleginél sikeresebbnek mond­ ható. (Szeptember 28.) A filter lebontását megkezdték, mivel a füstleválasztó nem vált be. Felépítését egy belga, egy francia és egy csehszlovák cég pá­ lyázta meg; a belga cég azt ajánlotta, hogy nyolcvanmillió forint értékű valutáért felépí­ ti a füstleválasztót, és ha az nem válik be, a saját költségén lebontatja. Az üzemnek nem volt megfelelő értékű valutafedezete, nem tudta tehát elfogadni az ajánlatot, így a csehek építhettek szintén nyolcvanmillióért, de az összeget rubelben kapják. Kéthónapos üzemeltetés után le kellett állítani a filtert, mivel az üzem „füsthozama” csöppet sem csökkent. A gyár pert indított a csehek ellen. A pert az utóbbiak nyerték. (Dátum nélkül) Munkatársaim a hajamra pályáznak: néhányan meg szeretnének nyírni. Csak arra vár­ nak, hogy egyszer éjszakás műszakban el­ aludjak... Szepesi József Salgóbánya '82 Az út szélén fagyott sárral keveredett, je­ ges hókupacok. A február végét meghazud­ toló, metszően hideg szél zörgeti a dermedt gesztenyefák ágait. Nem kifejezetten sétálgatásra csábító az idő, de szorosabbra tekert sállal, behúzott kalappal azért ki lehet bírni. A nyáron dús lombok alatt megbúvó tele­ pülés képe most nem mondható idillikusnak. A KISZ-tábor felé vezető utat övező erdő­ szél elsárgult bozótja nem rejti el az eldobált pléhdarabokat, sparheltlábat, építési törme­ léket. A szemétgyűjtő vastartály felcsapott ajtajával üresen árválkodik, a mellette dom­ boruló szeméthalom porát akadály nélkül ra­ gadja magával a szél. A partoldalban amo­ lyan bányászosan összeácsolt verem küzd az enyészettel, düledezik, omladozik. Valaha gazdája verítékkel bespájzolt élelmét védte a nyári hőségtől, a tél fagyától. A bányász­ kolóniák képéhez úgy hozzátartoznak ezek a pincék, mint falusi udvarhoz a gémeskút. Pár lépéssel arrébb, valami vasfedelű ak­ nából, szitkozódó asszonyhang hallik fel, majd kikászálódik lilára dermedt kezű gaz­ dája is: — Verné meg az isten, aki ilyen munkát végez. Egész télen ezt csinálom. Itt kell el­ zárnom a. vizet, másképp szétfagy az udva­ ron a csap, amit tavaly csinált az ingatlan. A főelzárót, ahelyett, hogy a földbe süllyesz­ tették volna, kívülre szerelték, mindig elfagy az egész. Megyünk lefelé a meredek oldalba épített betonlépcsőn. A hófoltok között tyúkok kapirgálnak a szemétben. Rogyadozó ólak kö­ zötti eljegesedett ösvényen óvakodunk a ré­ gi kolóniaépület udvarára. A csúszásra fi­ gyelmeztető intelem mellett talán egy kis hamu sem ártana ennek a jeges lejtőnek. Az udvaron az alkalmi segítőtársak: egy asztmától fulladozó nyugdíjas és egy fiatal­ ember. Éppen befejezték a munkát, mára si­ került vizet nyerni. Amíg tart a fagy, napon­ ta kezdődik minden elölről. — Be kéne talán szalmafonattal burkolni?! — Megette a fene az egészet. Nem segít minket a tanács, pláne amióta a városhoz csaptak. Leszerelték még azt a villanyt is, ami azelőtt legalább idevilágított. Most meg csak botorkálunk. Még elkísér egy pár métert, elindít a job­ bik úton. Köszönés közben majd hanyatt vá­ gódok. — Mondtuk már százszor, hogy erre is jár­ jon a hókotró, de beszélhet az ember. — Hal­ kul mögöttem lassan párával kísért hangja. A rozoga ólak, kalyibák tetején mindenütt Vastag hóréteg terpeszkedik. Három-négy csa­ lád otthona ez a zord hegyoldal. Már régen arrébb költözhettek volna, de ragaszkodnak hozzá, itt élték le életük javát. A lakbér ha­ vonta hat forint. * — Ide pöfögött be azelőtt a fogaskerekű kis­ vasút — világosít fel alkalmi kísérőm. Az ütött-kopott kerítéssel körülvett park szélén egy téglaberakásos kis épület: ez volt a vég­ állomás. Arrébb az évek óta használatlan strand medencéje fagyoskodik a téli délutá­ non. Egy hatalmas betonaknából víz zuhogásának zaja üti meg a fülemet. — Nem szennyvízakna ez kérem. olyan nincs nálunk. Kristálytiszta bányavíz ömlik itt évek óta a vakvilágba. Azelőtt egy része legalább a strand medencéjébe került. Néznék a víz nyomába de csak egy szakadékos mély árok tátong előttem, s pere­ me szeméttel jócskán feltöltve. Távolabb alattunk Zagyvafő, jobbra a Boszorkánykő (vagy ahogy itt mondják: Kis Salgó), feny­ vesek Zöld foltjai mindenütt a kopár lombjavesztett erdők között. A völgyet megüli a vasötvözetgyár szürke füstje, de felette ki­ emelkednek a távoli hegyek csúcsai. Megkapó panoráma — vegyes érzelmeket keltve. — Amott lejjebb, a Kis Salgó felé is van még néhány ház, szép nagy kertekkel. Lak­ ják is még, de inkább csak nyáron. Ilyenkor, pláne este, nem gyerekjáték ezen az úttalan úton odajutni. Van, aki megvette a részét, a többi az ingatlané. Azóta is vitatkoznak, ki járt rosszabbul. Mellettünk öntöttvas nyomókút. Kíváncsi­ ságból megnyomom, meg se nyikkan. A tél beállta óta nem sok víz csuroghatott belőle. Csakúgy, mint a telepen levő jó néhány tár­ sából. Hogy egyébként merre folyna el...? így legalább nem nyílik a „közműolló”, aho­ gyan hivatalosan nevezik a vezetékes vízel­ látás és csatornázatlanság közti aránytalan­ ságot. * Kolóniasor. A házak egy része, ahogy an­ nak idején megépítették. Néhányat közülük felújítottak, az ablakok nagyobbak lettek, garázs is került az udvarba. Egyébként kis­ kert, nyárikonyha, baromfiólak. A gyümölcs­ fákon madáretetők — feketerigókkal, pin­ tyekkel, verebekkel. A régi kerítések falécek­ ből, helyenként foghíjasok, az újak betonoszloposak. dróthálósak, legtöbbjét felül szö­ gesdrót zárja. A pléh háztetők jól állják a havat, Szlovákiában az új épületeket is ezzel fedik a hegyvidékeken. Zöldes patinájukkal belesimulnak a tájba. De kékre, rózsaszínre festve, vagy rozsdásan, lyukacsosan: hát nem a legszebb látvány! Azt mondják a rendbe hozott házak lakói, nem cserélnének a városiakkal. Csakhát egy kicsit jobb lehetne az úttest, a járda, no meg az utcában szétfolyó szennyvíz bűzétől megszabadulhatnának! A közelmúltban egy építészeti folyóiratban olvastam — és képeken láttam —. hogyan újítják fel Finnországban, Hollandiában a régi munkáskolóniákat. Már amelyik arra érdemes. Gazdaságosnak tartják — és nem éppen csúnya látvány! Ha az ember végig­ néz egyik-másik salgói kolóniasoron, az az érzése, talán ebben is lenne fantázia. A rend­ be hozott házak példája már bizonyítja. És talán Hollókő is. Élő kolóniaskanzen? Üdü­ lőfalu? * A telep körül hétvégi házak sorakoznak. Fából, kőből, kicsik, nagyok, lapos és „al­ pesi” tetősek (az Alpokban ilyet sehol sem látni). Egy dologban hasonlítanak egymáshoz: mind az utóbbi tíz évben épült. Gazdáik jól érzik itt magukat. Megmunkált kertek, gyü­ mölcsösök árulkodnak a kikapcsolódást je­ lentő szorgos munkáról. Az év jó részében üresen állnak. Vendégfogadásra nem alkal­ masak — többek között a közművesítettség híján. A kerítések masszívak, változatosak, aszerint, ki milyen bontott anyagot tudott szerezni. A kapukon belül rend, azon túl meg már az erdészet, vagy a tanács illetékessé­ gére lehet hivatkozni. A telepiekkel a kap­ csolat? Hát csak úgy megvannak egymás mellett. Legyen mindenkinek a saját baja a gondja. A futball pálya az ottmaradt kapufákról is­ merhető fel: a vadrózsa és kökénybokrok lassan visszahódítják a természetnek. Üdü­ lés és sportolás, társas kikapcsolódás? Isme­ rősen hangzó, itt mégis üresen csengő szó­ kapcsolatok. — Lebontották még a kuglizót is, pedig a telepiek ragaszkodtak hozzá. Talán valaki­ nek jól jött az a kis faanyag. * Este találkozás a város vezetőivel a kultúrházban. A telep lakosságának összetéte­ lét tükrözően idős emberek vannak túlsúly­ ban. A városközpontba költözött Gyermekés Ifjúságvédő Intézet hátrahagyott épületei­ nek sorsa az érdeklődés középpontjában. Az idősek a vele együtt megszűnt kedvezmé­ nyes étkezést sajnálják, a fiatalabbak az ő társadalmi munkájukkal épült ház sorsáért aggódnak. Az elképzelések még nem kiková­ csoltak, de az érintettek abban egységesek: ne álljanak sokáig üresen és a döntés előtt őket is kérdezzék meg. A kenyér-, a tej-, a zöldségellátás, a hely­ ben foglalkoztatás lehetősége, olcsóbb busz­ bérlet a nyugdíjasoknak: mind fel jegyzen­ dő kérdések. * A bányatelep él, megújulásban vajúdik. Az egyik végén úttörőtábor, a másik végében az ország egyik legkorszerűbben megépített KISZ-tábora, fedett uszodával, tornaterem­ mel, kultúrteremmel — és sok-sok fiatallal. — Higgye el, ebből nekünk semmi hasz­ nunk sincs. A belépés a salgóiaknak tilos. Az úttörőknek is. Akár a moziról, akár a tornateremről, vagy uszodáról van szó! A vajúdást avatott kézzel, átgondolt, öszszehangolt tervezéssel, az értékek megóvá­ sának, átmentésének és közös kihasználásá­ nak jegyében szüléssé kellene segíteni. Fancsik János 21 �HAGYOMÁNY Nógrádi boszorkányperek Vannak az emberi társadalom fejlődéstörténetében olyan szociá­ lis jelenségek, amelyek embertelensége és érthetetlensége századok múltával meghökkent, de egyúttal megismerésre is sarkall. A kan­ nibalizmus, az emberáldozatok, a boszorkányégetések, a kirakatperek esetei olyan társadalmi jelenségek, amelyekben az egyén az adott hit- és eszmevilágú, tudásszintű társadalom áldozatává válik, ami­ nek eredménye a közösség megnyugvása, biztonságérzetének növe­ kedése. A középkorban és az újkor elején a boszorkányperek hullá­ ma öntötte el Európa országait. Hacsak harmadfélszáz évet me­ gyünk is vissza az időben, azt tapasztaljuk, hogy ha egy-egy közös­ ségen belül valakire a boszorkányságnak a gyanúja esett, akkor an­ nak (de még családjának is) attól a pillanattól fogva üldöztetések­ kel, meghurcoltatásokkal, megkínzatással és gyakran a máglyahalál­ lal kellett szembenéznie. S mindenképpen számolnia kellett azzal, hogy a társadalom kiközösíti, ha életét meg is hagyja. Így volt ez egész Európában, elsősorban Nyugat-Európában, szerte Magyaror­ szágon és megyénkben is. Bizonyítják azok a törvényszéki, egyházi, úriszéki jegyzőkönyvek, amelyek ránkmaradtak, megőrizve elődeink boszorkánypereit. Századok múltával az emberi elme, tudással felvértezve, újra felfedezte a boszorkányokat és pereiket. A dokumentumok értékes forrásai lettek a néprajznak, művelődéstörténetnek, nyelvészetnek, jogtörténetnek, de még a pszichológiának és az orvostudománynak is. Már a századelőn megindult a gyűjtésük. Komáromy Andor kí­ sérelte meg először Magyarország boszorkánypereit összegyűjteni, azonban munkáját az első világháború megszakította. Utána csupán szórványosan jelentek meg gyűjtemények e perekből. Újabban Schramm Ferenc tette közzé, mintegy Komáromy könyvének folyta­ tásaként, a magyarországi boszorkánypereket, amelyek között Nóg­ rád megyeiek is vannak. Azonban levéltáraink, múltunk gazdag tár­ házai, mindig rejtenek a böngésző-kutató ember számára új felfedeznivalót. Így áll a dolog a boszorkányperekkel is. Milyen jellemzői voltak egy megyebeli boszorkánynak? A válasz előtt az európai boszorkányfogalmat, valamint a pogány magyar hit­ világot érdemes kevés szóiban bemutatni. Boszorkányokat az ókor­ ban is ismertek, s talán azóta, hogy az embernek ismerete és fantá­ ziája lett. Az első kevés volt a környező világ és a vele történő ese­ mények megmagyarázásához, a másik segített, amennyiben a ma­ gyarázatot a fantasztikumban találta meg. Európai boszorkányokká a pogány hit makacs gyakorlói váltak. Főleg nők, akiknek ősi szer­ tartásai egyre érthetetlenebbeknek, titokzatosabbaknak tűnhettek az új hit. a kereszténység szemében. Legfőbb jellemzői voltak: szövet­ ség az ördöggel, részvétel a boszorkányszombaton, seprűn repülés, boszorkányjegy (anyajegy) megléte, paráználkodás az ördöggel, a boszorkánybalzsam összeállításának ismerete. Üldözésük Európában, főleg Nyugat-Európában az 1484-es pápai bulla után hatalmas mére­ tűvé duzzadt. Egész falvak hamvadtak el a máglyák tüzében az in­ tézményesített boszorkányüldözés „eredményeként”. Honfoglaló őseink gazdag hitvilággal érkeztek új hazájukba, a Kárpát-medencébe. Hitük természetfeletti erőivel sámánok, táltosok, boszorkányok voltak kapcsolatban. Mivel a természeti jelenségeknek kellő ismeret híján a természetes magyarázatát nem tudták adni, ezeket a természet törvényein felül álló szellemek jó vagy rossz aka­ ratával hozták összefüggésbe. E szellemekkel szertartások, révülé­ sek, imák által jutott kapcsolatba a sámán, táltos, vagy a boszorkány. A magyarság megkeresztelkedésével nemcsak új rítusokhoz, új imákhoz, új szertartásokhoz kellett alkalmazkodniuk a pogány hitű magyaroknak, de új babonákhoz is. A régi viszont nem tűnt el teljesen, hanem beleolvadt az új, a győztes hitvilágba. Ebből a szempontból figyelemre méltóak Szent István és Kálmán király törvényei: mindkét királyunk külön rendelkezett a keresztény nyu­ gat-európai értelemben vett boszorkányokról és külön a bűbájosok­ ról, ördöngősökről, a pogány hit gyakorlóiról. Ezek után a feltett kérdésre visszatérve azt válaszolhatjuk: me­ gyénk boszorkányai inkább vajákosok. bűbájosok, ördöngősök, látók, nézők, varázslók, garabonciások, vagyis az elpusztult pogány hitvi­ lágunk táltosainak, sámánjainak elkorcsosult utódai voltak, akiknél alig lehet fedezni az Európában általános, előbb felsorolt jellemzőket. (A továbbiakban tehát a boszorkány szót a fenti értelemben hasz­ nálom.) Jó vagy rossz cselekedeteik a mindennapi élet tárgyait tet­ ték hasznavehetetlenekké, vagy tették átlagosnál nagyobb hasznot hajtóvá. Hatalmukkal „képesek voltak” végtagokat kitekerni, meg­ zsugorítani. általában megbetegíteni, gyermeket éjjel földhöz csapni, kísérteni állattá változva, főként fekete macskává, tehenek tejét vé­ ressé tenni vagy elapasztani, férjhezmenést megakadályozni, vagy 22 épp ellenkezőleg segíteni, elvesztett állatot megtalálni, tolvaj embert kinyilatkoztatni. Szinte valamennyi boszorkány kitűnt azzal, hogy sokkal több teje-vaja volt, mint szomszédainak. Cselekedeteik indítóoka az egykorúak tanúvallomása szerint vagy az volt, hogy valaki megtagadta valamely kérésüket (ilyenkor aztán bosszút álltak), vagy valaki megkérte őket, segítsen gondjabaja megoldásában. Idézet az első esetre egy 1714-es perből, amelyet a Patakon lakó Zsiga Örzse ellen indítottak, s amely során az egyik tanú szerint így bosszulta meg a kérés megtagadását az említett Zsiga Örzse: „Ez előtt egy esztendővel Zsiga Örzse hitta a fatenset (tanút) magával kendert áztatni, aki hogy el nem ment véle, követ­ kezendő éccaka a pitvarban az ágyon, azhol csak maga hált, Zsiga Örzse képében megszorítván kegyetlenül kínzotta és csigázta, mond­ ván; miért nem jöttél ennekem kendert áztatni? Mely csigázás mi­ att egész karácsonyig fel nem vehette magát”. Egy másik eset 1718ból Herédről, Molnár Kata peréből. A gazda nem akarta tovább meg­ tűrni a házánál a csordás feleségét, aki a tanú vallomása szerint ily szókra fakadt, s nagy kárt is okozott a gazdának: „No, úgymond, nem akarnak itt szenvedni. De elhigyék azt, hogy Csordás György felesége két tehenitül sem jüjt egy icce vajat. S nem tudják még azt, kinek mit cselekedhetek én. Amint is csakhamar ezen fatensnek (tanúnak) egy salva venia (engedelemmel legyen mondva) kablája (kocája) hetedmagával hirtelen megdöglött és elveszett. Hasonlókép­ pen egy nyári borjúja is ugyanazon a hétben, azmely nap megbete­ gedett, azon éjjel elveszett. Absoluté rajta semmi tályog sem observáltatott (figyeltetett) meg. Hallott ezen fatens olyat is, hogy inter caetera (egyebek közt) azt mondta volna azon megnevezett aszszony: ha én akarnám, az én uram meghalna, én penig egy óráig sem lennék özvegy”. A nagykürtösi molnár, aki látó hírében állt, így fenyegetőzött: „Jöjjön akarki is az én kertemben és próbállya meg, csak egy foghagymát szakajcsón és megláttya mi történik rajta”. A herédi vád­ lottról pedig azt vallották a tanúk, hogy „elégszer fenyegette a heré­ di leányokat közönségesen azzal, hogy bizony férjhez nem mennek, gyermeket penig fogtok szülni, így megcselekszem nékik”. Tetteik másik indítóokára (valaki megkérte, hogy mint látó se­ gítsen elveszett állatát megkeresni, a tolvajt „kinyilatkoztatni”) pél­ da az az 1714-es per, amelyben a vádlott Kopa Mihály, az előbb em­ lített nagykürtösi molnár volt. Az anya miután a fia méheit meg­ lopták, elment a molnárhoz, hogy megtudja a tolvajt. Közben a tol­ vaj fiatalember meghalt, betegeskedés után. Emiatt mentegetőzik az anya eképpen: „Jóllehet ezen fatens maga járt a nagykürtösi mol­ nárhoz, Kopa Mihályhoz, vevén magával az meglopott méhek sejtébül és morsalékjábul, de mindazonáltalis nem kérte arra, hogy vala­ mi halálos veszedelem érje a lopót, hanem csupáncsak azt kívánta, hogy az tolvaj nyilatkoztassék ki”. A boszorkányok körüli hiedelmek között a leggyakrabban a te­ hénnel kapcsolatos lelhető fel. S ez érthető, hiszen a falusi ember életét és létét a tehén hasznavehetetlensége, vagy hasznot hozó volta nagyban befolyásolta. A gazdag hiedelemvilágból olvassuk el Zsiga Örzse receptjét, amit a tanúk vallomása alapján idézünk fel: „Zsiga Örzsével egy szálláson lakván látta, hogy egy fazék vizet hozott. Tu­ dakozván Zsiga Örzsét; hol jártál Eörzsik, hogy olyan lusta vagy? Arra felelt: arra tanítottak, hogy három puszta kútbul hozzak vizet és azt főzzem három telelt torzsával együtt, s úgy adjam tehenemnek. Látta szemeivel, midőn Zsiga őrzőének a tehene megellett, a borjút az ablakon vetette be a házba. Azután ismét kivitte az udvarra és a válót (vályú) hágdostata által, s meg által a borjával. Látta azt is, hogy mindennap adogált valamit tehenének a korsóbul”. Mit adott a korsóból? A csordásné készítménye a falu bírájának vallomása sze­ rint ez volt: „Hogy amidőn kiment volna maga kerti végiben imád­ kozni pünkösd harmadnapján idején reggel, reájött Zsiga Örzse egy nagy fazékkal, hozván benne vizet és hangyazsombokot. Avval szállá­ sára ment Zsiga Örzse és kemencét befűtvén főzte azon vizet. Azu­ tán elhozatta fatens ezen fazekat, más kisebbel, aki füstben fel volt függesztve. Abban is volt valami víz és fellyül rajta olyan volt, mint az vaj, olyan vastagon, mint az kés foka”. Ha aztán valakit a naiv tudatlanság, az irigység vagy olyan ár­ tatlan cselekedetek, mint gyökérásás, vajkészítés mesterségének jobb ismerete a boszorkányság gyanújába kevert, akkor hamarosan szem­ bekerült az egyházi, a világi, vagy a vegyes igazságszolgáltatással. Egyébként a hatóságok, legalábbis a világiak, nemigen kezdemé­ nyeztek pereket. Egy-egy ügy inkább a falu megnyugtatására indult. Boszorkány jelenléte a faluban a babonás emberek szemében nagy veszedelemnek számított. Még jobban féltek tőle, mint a hatóságok­ tól. A felbolydult falu csillapítására először a falu bírája intette a boszorkányságot űző személyt, hogy hagyjon fel azzal, különben a vármegye gácsi tömlöcébe viteti. Ha úgy tűnt, az ő szava nem hasz­ nál, akkor valóban elvitték és a vármegye törvényszéke ítélkezett felette. Ez azonban nem ment egyhamar. Egy fél év is eltelt az ítéle­ �tig. Ez idő alatt a szolgabíró felvette a jegyzőkönyvet a vádlott fa­ lujában, amit a tárgyaláson ismertettek együtt a kínvallatás és egyéb ártatlanságot bizonyító próbák során készült protokollumokkal (jegy­ zőkönyv). A tanúvallomások jegyzőkönyvét ilyen kérdőpontok alap­ ján vették fel általában: „Mit tud, mit hallott, mit látott, Salgó Tar­ jánban lakos Vince Mihály felesége. Tót Anna micsoda életet élt és micsoda vétekben leledzett? Vallya meg! 2. Micsoda bűvölést, bájo­ lást tud hozzája? Avagy pedig micsoda boszorkányságot hallott éle­ tiben iránta? Magyarázza meg! 3. Ki tud ebben a dologban jó ta­ núnak lenni?’’ A tárgyalás elején az ügyész ismertette a vádat és mindig súlyos büntetést kért, hivatkozva arra, hogy a vádlott tettei ellentmondanak "Isten és országunk törvényeinek”. A kért büntetés égetés volt, holott a Corpus Juris törvényei erről nem rendelkeznek. Ez megint csak az európai boszorkányüldözés hatásaként magyaráz­ ható. Szent István ugyanis eképpen hozott törvényt: „Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a bírák törvénye szerint az egyház eleibe és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa hitben; böjtö­ lés után pedig menjen haza. Ha másodízben találtatik azon vétek­ ben, alázza meg magát ismét böjttel; annakutána a templom kulcsá­ val keresztforma bélyeg süttetvén homlokára, mellére és válla közé, menjen haza. Ha pedig harmadízben, adják bírák kezébe”. A bűbájo­ sokról, ördöngősökről külön rendelkezett: „Hogy Isten teremtménye minden gonosznak ártalmától ment maradjon és senkitől kárvallást ne szenvedjen, hacsak nem Istentől, ki előmenetelét is adja, tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösöknek és bű­ bájosoknak; hogy senki bűbájjal, vagy ördöngös tudománnyal egy embert is erejéből kiforgatni, vagy elveszteni ne merjen. De ha mégis ember, vagy asszonyember ennekutána ilyetén dologra vete­ mednék, adják annak kezébe, akit megrontott avagy rokonai kezé­ be, hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint. Ha pedig jö­ vendőmondók találtatnának, akik hamuban, s más effélékben mes­ terkednek, igazítsa meg őket a püspök ostorral”. Szent László csak röviden így rendelkezett: „A lator asszonyok és boszorkányok úgy lakoljanak, amint a püspök jónak látja”. Kálmán király törvényei pedig eképpen szólnak: „Boszorkányokról pedig, mivelhogy nincse­ nek, semmi emlékezet ne legyen”; de: „A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel, s vigyék törvény eleibe”. A megyei törvényszék által hozott ítéletek között nem lelni nyo­ mát, hogy égettek volna Nógrádban boszorkányt (bár az egyik vád­ lottal kapcsolatosan megjegyzik, hogy annak anyja is boszorkány volt, akit megégettek). Az 1695—1722. közötti ismert perekben már nem hoztak ilyen szigorú ítéletet: „Az producált (bemutatott) bizonyságokbul csak holmi paraszt gyanúságok jövén ki, minthogy valamely aggravens circumstantiák (terhelő körülmények) azokhoz nem járultanak, ezért az ellene kelt panaszokra nézve öt holnapi raboskodása elégséges büntetésnek ítéltetett lenni, tartozván mind­ azonáltal rezerválist (bizonyságlevél) adni magárul, elbocsájtatik. Molnár Kata saját keze + kereszt vonása”. A történelmi Nógrád megye területéről 1695 és 1722 között ti­ zenkét községből tizenhárom boszorkányról van tudomásunk jelen­ leg. Hét esetben csupán a vádlott nevét ismerjük. Nyilván sokkal több volt, de az eljárásról vagy nem vettek fel jegyzőkönyvet, vagy elkallódott az idők folyamán. A tizenkét község pedig a következő: Baglyasalja, Felsőpetény, Herencsény, Heréd, Horpács, Kösd, Nagy­ oroszi, Patak, Nagykürtös, Pálfalva, Salgótarján, Pinc. A nemek megoszlásának aránya is érdekes. A perbefogottak háromnegyede nő, egynegyede férfi. Végül is a boszorkánypereknek Mária Terézia 1768-as, majd II. József rendeletei vetettek véget. Azonban boszorkányság vádjával a továbbiakban is fel-feljelentettek embereket a hatóságoknál. Ez még a XIX. század utolsó évtizedeiben is előfordult. Hausel Sándor 23 �KÖRKÉP A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében Az utóbbi évek több tanulmánya megálla­ pította már, hogy a hetvenes évek magyar irodalmában fölerősödött a történelmi érdek­ lődés, illetve az addig is fölbukkanó történe­ ti témák bonyolultabban, több valóságos el­ lentmondást tükrözve tértek vissza. Ennek a törekvésnek sok eredőjét kimutatták, de vi­ szonylag kevés szó esett a legkézenfekvőbb okról: a regényírónak olyan témára van szüksége, amely elbír egy egész epikai felé­ pítményt. És az ilyen téma könnyebben kí­ nálkozik a múlt eseménydús korszakaiban, mint a mai lassú fejlődés szakaszában. Ez a látszólag triviális tény is indokolhatja, hogy az utóbbi évek magyar regényterméséből Cseres Tibor Parázna szobrok című művének cselekménye a második bécsi döntést követő időkben kezdődik, az Én, Kossuth Lajos cse­ lekménye legtöbb szállal a 48-as szabadság­ harchoz kötődik, Spiró György Az ikszekje a a napóleoni háborúk utáni Lengyelországba viszi az olvasót, Simonffy András Kompor­ szág katonái című kollázsregénye második vi­ lágháborús témájú, Moldova György könyve, az Elhúzódó szüzesség pedig az ötvenes évek elejéről szól. A történelmi regények elszaporodását azon­ ban poétikai szempontok is motiválhatták. Cseres Tibor két regénye olyan szintézisként is értelmezhető, amelyben az író kísérletet tett a szociográfiai elemek fölhasználására a történelmi regényen belül. Az Én, Kossuth La­ jos az emlékezés alapszövetéből bontja ki a bonyolult történelmi folyamatokat, anél­ kül, hogy elhajlana a líraiság felé. Fiktív ön­ életrajz, amelyben a múltba tekintő politi­ kus szólal meg. s igazsága megerősítésére statisztikai adatokat is fölhasznál. Viszony­ lag kicsi a fikció szerepe, nagyobb az életrajziságé, az esszéisztikus elemeké és a múltba ágyazott szociográfiáé. Sajátos, néhány te­ kintetben újszerű regénytipus jön így létre, amely azonban elválaszthatatlan a jelenkor­ ral foglalkozó mai magyar művektől, hiszen ezek körében is egyre nagyobb a tényirodalom szerepe. Éppen ezért párhuzamot mutat e regény a világirodalom hasonló jelenségei­ vel is. A magyar irodalomban elsősorban Mó­ ricz az előd, aki — jellemző módon — nem­ csak A boldog ember, hanem az Erdély írója is. , Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. A Parázna szobrok kapcsán írja Berkes Erzsé­ bet: „Míg... egy hadtörténeti dolgozat, for­ rásértékű emlékirat nem képes együtt látni neveltetés és jellem, katonai fegyelem és ha­ dihelyzet interferenciáit — márpedig magya­ rok százezreinek sorsa dőlt el ezek következ­ tében — addig Cseresnek a regényötvözetben módja nyílt, mégpedig nagyszerű megoldás­ bán, mindezekre”. (ÉS 1982. május 14. ) Ezt a törekvést közelebbről is körülhatárolja Cseres Tibor egy nyilatkozatában: „Fogyat­ kozó nemzedékem magános tagjaként azt vallom még: munkámnak legyen társadal­ mi, sőt nemzeti funkciója, feladata, s még azt is igénylem, hogy ezt a minőségemet iro­ dalmi, esztétikai értékként is mérlegelje az olvasó. S mindezt valamiképp úgy, hogy a 24 magunk, s fiaink generációja azonosulni tud­ jon a közösnek elfogadott vergődéssel... Di­ vatos szóval: egymásra találjunk a közös identitásban.” (Új Tükör 1982. ápr. 25.) A Parázna szobrok és Simonffy regénye a mai magyar társadalomnak egy különleges csoportját, a volt hortysta tiszteket vonja vizsgálódás körébe. Alapvető kérdésük: a folytonosan változó társadalmi körülmények­ hez hogyan tud alkalmazkodni ez a réteg, képes-e tisztázni önmagában és a teljes tár­ sadalom előtt hajdani háborús felelősségének kérdéséit? A háborúhoz való viszony problé­ mája jelen van a Kossuth-regényben is: a háborúhoz nem szokott nép lelkesen ün­ nepli ugyan Kossuthot, de a harcot képte­ len folytatni, s ennek még a jelentőségét sem látja. Így válik el egymástól mítosz és valóság. A kettő határozott elválasztása a közelmúlt történelmi epikájának egyik leg­ fontosabb tette. Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal természetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a művek a mai kelet-középeurópai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá. A Parázna szobrok ezen belül a történelemben élő ember lelkiismeretét elemzi. Thormay, akinek személye alapvető­ en meghatározza a narrációt, erkölcsileg ma­ gasabb minőséget képvisel, környezeténél. Legalább saját maga szeretné tisztán látni a múltat, de ebben újra és újra meggátolja az, hogy környezete megáll a féligazságok­ nál. Rákosi felelősségét például ennyivel in­ tézik el: „Lám lehettek hibái vagy tévedései Rákosinak, de... ” Thormay helyzete akkor válik válságossá, amikor nyíltan nekiszege­ zik a vádat: „ön a jelent a múltba, a múltat a jelenbe siklatja át.” Így lesz egészen nyil­ vánvalóvá a két felfogás közti kibékíthetet­ len ellentét: az egyik csak szakítani akar a múlttal, a másik elsősorban számot vetni ve­ le. Idegen testként bukkan föl a hatvanas években a címben jelzett vezérmotívum: a pornográf faragványok. Már bűnjelnek, bizo­ nyítéknak is értéktelenek, s csaknem min­ denki, a háború hajdani résztvevői is sze­ mérmesen elfordítják fejüket, ahelyett, hogy az egykori elkövetett tettekkel szembenéz­ nének. Az igazság kiderítését gátló tényezők rész­ ben homályban maradnak, mégsem kafkai világ alakul ki a regényben, mert van re­ mény az igazság megtalálására, mégpedig nem elvont hanem konkrét-társadalmi síkon. Ugyanez érezhető a Kompország katonáiban is. Éppen e regény kapcsán írta Dobai Péter: „Simonffy könyve érinti, súrolja is előreutalóan ama később éveket is: ugyanezt a fel­ tárást és magunk elé tárást kell elvégeznünk — történészeknek, itthon és külföldön élő politikusoknak íróknak, tanúknak, írásra ké­ pes volt foglyoknak és volt fegyőröknek, ki­ hallgatóknak és kihallgatottaknak (ezek az ötvenes években Magyarországon szerepet is cseréltek elég gyakran) — az 1945-öt kö­ vető drámai dekád egyelőre a közvélemény és az újabb nemzedék számára nem hozzá­ férhető, zárt érzelmi-tudati »archívumával« is. A fő cél: a megélt történelmet, összes válságával, tanulságával együtt, egyenesen egy mai nap komolyon szembesítő kérdésé­ vé tenni”. (Mozgó Világ 1981. 11.) A Parázna szobrokban megkettőződik a tér és az idő: jelen van benne a reális tér és idő, elsősorban dokumentatív jellegű szö­ vegekben; másrészt a szereplők tudatában létrejön egy történelmi-metaforikus tér-idő rendszer. A regény azt vizsgálja, hogy az eredetileg csak szubjektumokban, partikulá­ risan létező cselekvési lehetőségek és gátlá­ sok hogyan válnak közösségi jellegűvé. (Ezért bonyolultabb a szerkezete, mint a Kossuth-regényé, bár alapproblémájuk ha­ sonló.) Amint ennek a térnek és időnek a tu­ datban való kiteljesedése akadályba ütközzik, csökken vagy meg is szűnik a történelmi önvizsgálat lehetősége. Ezt példázza a regény visszatérő motívuma: a bizottság Thormayt sokszor azzal állítja meg, hogy „ilyen réges-régi, ide nem illő eseteket nem hallga­ tunk meg.” Így a felelősség kérdése nem­ csak a negyvenes, hanem a hatvanas évek magyar társadalmára vonatkoztatva is föl­ vetődik. A múlt rendkívül erőteljesen, olykor szin­ te drasztikusan szól bele a jelenbe. A hábo­ rúban megszokott, beidegződött alá- és fölé­ rendeltségi viszonyok nem szűnnek meg a lélek mélyén, legtöbbször nem is oldódnak. Fontos dologra figyelmeztet ez: a társadalmi hierarchiát nem lehet pusztán adminisztratív eszközökkel, máról holnapra megszűntetni. A múlt problémái így máig húzódnak. Arra, hogy ezek a problémák hogyan épül­ jenek be tudatunkba, már az Én, Kossuth Lajos mutat követendő példát: a fiktív elbe­ szélő a 48-as forradalmat úgy ábrázolja, mint egy hosszú történelmi folyamat szükségsze­ rű részét; sem erényeiben, sem hibáiban nem érzi egyedi jelenségnek. A történelemben élő ember szabad válasz­ tásának és cselekvési kényszerének kérdése már a hetvenes évek második felében meg­ jelenő önéletrajzokban is fölvetődött (Ká­ dár Gyula: a Ludovikától Sopronkőhidáig, Bárczy János: Zuhanóugrás). Részben ez a probléma jelenik meg a regénnyé teljesedő önéletrajzban, Illyés Gyula Beatrice apródjai című művében is, amikor a tudatosnak in­ duló történelmi cselekvés öntudatlanná vá­ lik, és visszájára fordul: „Az emigráció li­ berális és szociáldemokrata vezetői bizonyos fokig jobb ügy érdekében, tán jóhiszeműen lehettek részesei egy kezdettől fogva rossz­ hiszeműen vezetett politikának, tehát szá­ munkra egy végzetesen rossz ügynek.” Mindennek a hatását ma is érezzük. Cseres regényei és Spíró kiemelkedő mű­ ve, Az Ikszek, egyaránt a politikai cselekvés lehetőségeit vizsgálják, természetesen külön­ böző írói eszközökkel és más problematikára leszűkítve. A Kossuth-regényben és Az Ikszekben közös vonás, hogy mindkettő egy harapófogóba szorított nemzetet tükröz, amelyet egy-egy vezéregyéniség — az egyik­ ben politikus, a másikban egy zseniális szí­ nész — a maga szűkre szabott eszközeivel igyekszik fölszabadítani. Margócsy István ír­ ja Spíró könyvéről: „Bár első pillanatban úgy tetszhetik, a regény cselekményessége, eseménygazdagsága a regény minden más rétegét maga alá rendeli, a dolog mélyére nézve azonban ennek épp ellenkezőjét fi­ gyelhetjük meg: a sokágú és aprólékos cse­ lekményszálak itt csak arra valók, hogy a szereplők választásának és aktív reagálásá­ nak terepéül szolgáljanak. A regénynek ez a kulcsmozzanata: a megítélésnek alapja nem �az, ami történt, hanem az, hogy a történé­ sekre, a leleplezésekre ki hogyan reagál, il­ letve minek a nevében reagál éppen így.” (Mozgó Világ 1981. 11.) Hasonló alapszövete van a Simonffy-regénynek is. de ismét egé­ szen más, különös témára szűkítve és más eszközöket (a történelmi kollázsregény lehe­ tőségeit) fölhasználva. Az Ikszek befejező része nem csupán azt tükrözi, hogy Boguslawskit, a zseniális szí­ nészt, elfelejtette Lengyelország, hanem az ő tragikus sorsa mellett fölmutat egy másik félresiklott lehetőséget is: Fiszerét. Az ő egyénisége mindenben ellentéte a Boguslawskiérak: nem gyakorlatias, hanem filozo­ fáló elme, nem Lengyelországban, hanem Párizsban próbálja meg kiküzdeni a művé­ szi szabadságot. A korabeli lengyel társada­ lom tragikumát, kiúttalanságát tükrözi, hogy a két ellentétes magatartásforma közül egyik sem éri el végső célját. A cselekvési lehetőségek ilyen polarizált kidolgozása Cse­ res és Simonffy műveiben is megjelenik. Simonffy András nyilatkozta regényével kapcsolatban: "... a magyar példa azért fontos és tanulságos — s talán nemcsak számunkra —, hogy végre azt is elemezzük, elemeztessük, hogy a progresszív elemek milyen mozgási, cselekvési lehetőséggel ren­ delkeztek, rendelkezhetnek válságos törté­ nelmi pillanatokban — tehát azokban a bi­ zonyos alternatív korszakokban”. Az individuum problémája bizonyos öszszefüggésekbe ágyazva már Galgóczi Erzsé­ bet deviáns hőseiben megjelent (Szent Kris­ tóf kápolnája. Törvényen belül). A nagyepi­ ka éppen az ilyen összefüggésrendszert ké­ pes tágítani, és a tárgyalt regényírók éltek is ezzel a lehetőséggel. A Parázna szobrokban élesen kirajzolódik az öreg, háborúban meg­ rokkant tábornok, Stoom alakja. A kemény hangú, zord külsejű, de szive mélyén hazája sorsáért szinte az érzelgősségig aggódó tá­ bornok külső vonásai nem puszta rekvizitumok: nagyon mély gondolatok húzódnak meg e szereplő mögött. Belső vívódását, sa­ ját múltbeli cselekedeteinek újraértékelését tragikussá színezi az a tény, hogy a hatva­ nas évek Magyarországa mint idegen testet kiveti magából. Pedig nem különc, mint ahogy nem az Kőhidai sem, Moldova regé­ nyének zsidó főhőse, nem különcségből cse­ lekszenek Simonffy regényének szereplői sem, és Cseres Kossuth Lajosa sem extrava­ gáns. Környezetük azonban mindnyájukra rásüti ezt a bélyeget — a Spiró-könyv Boguslawskijára is —. mert érzik tudatuk mi­ nőségéből fakadó elkülönülésüket. Az individualitást Cseres Kossuth-regényének már a címe is hangsúlyosan jelzi. A mű folyamán nemcsak az egyes szám első személyű narráció erősíti ezt meg, hanem a — részben fiktív — élményanyag látszólag csa­ pongó, mégis fontos összefüggéseket fölmu­ tató válogatása is. Olyan apró események jelennek így meg, amelyek egy történelmi munkában (pl. Szabad György szép monog­ ráfiájában) nem kaphatnak helyet, mégis fontos személyiségjegyeket mutatnak. A bör­ tönévek idején jön rá Kossuth az alapigaz­ ságra: „...csataleírásunk sok van, de a múlt emberét alig ismerjük”. Ez akár a re­ gény mottója is lehetne. Kossuth a börtön­ ben nem személyes múltján töpreng, hanem az emberiség kultúrájához és a magyarság történelméhez találja meg a fonalat olvas­ mányai révén. így válik a regény lényegévé a történelem személyesen átélt folyamata. Ennek egyik legfontosabb tanulságaként fo­ galmazódik meg a Kossuth-jelenségnek mint emberi-politikai magatartásformának a kul­ csa: „a politikában nem az a legnagyobb hi­ ba, ha az ember a célig nem megy el, ha­ nem ha a célon túlmegy”. Ez a mértéktartás veheti elejét annak, hogy a törénelmi újat akarás öncélúvá váljék. De része ennek a magatartásnak az is, hogy a problémákat nem megkerülni akarja, hanem megütközni velük. Érzékeli az imént említett politikai polarizálódást, s nem szívesen, de vállalja a szembekerülést Széchenyivel. Fájdalma ak­ kor hatalmasodik el, amikor úgy érzi, hogy a nép háttérbe szorult, s a nemzet kérdései­ ben már csak a hatalom birtokosai dönthet­ nek. Az emigrációban élő Kossuth számára pedig végső lehetőségként a krisztusi áldo­ zatvállalás is fölsejlik. Sorsa végül a tétlen­ ségre kárhoztatott politikus férfi tragédiájá­ ba torkolik. Történelmi szükségszerűség, hogy a hatva­ nas-hetvenes évek magyar irodalmában föl­ erősödött a nemzettudat problémája (többek között Csoóri Sándor és Sütő András esszéi­ ben, Dobos László és Duba Gyula regényei­ ben). Megjelenik ez Cseres regényeiben is. A Parázna szobrok több tekintetben is Móricz és Németh László nyomdokain halad. A mitologizáló realizmus azonban itt új tartalom­ mal telítődik: a hatvanas évek kelet-európai értelmiségének útkeresését tükrözi (Hasonló problémáról szólt Duba Gyula a Szabad­ esésben, egyetlen nemzetiségi kisebbségre vonatkoztatva.) Föltétlen erénye, hogy sem nemzeti önostorozás, sem illúziókeltés nem jelenik meg benne. Természetesen nemzetben gondolkodik az Én Kossuth Lajos is: a társadalom itt sem csupán háttérként van jele. A katonának állt nép a politikai öntudatra ébredés küszöbén áll. Kossuth ezen a küszöbön igyekszik az embereket átsegíteni. Abban a jelenetben, amelyet utólag maga is tragikomikusként értékel, ezt a tragikomikumot éppen a kü­ szöbhelyzet okozza: a nép már bízik veze­ tőjében, de még nem bízik igazán önmagá­ ban. A tragikum akkor teljesedik ki, amikor Magyarország az európai nemzetek függvé­ nyeként jelenik meg. Hasonló összefüggés­ ben látjuk Lengyelországot is Spíró regényé­ ben. Ilyen módon is leszűkül tehát a cselek­ vési tér, de végletes borúlátással sem ók, sem a többi említett író nem vádolható, hi­ szen a megmaradt teret még mindig cselek­ vési térként értelmezik. D. Rácz István Változatok atörténelmi regényre Ha a magyar történelmi regényről beszél­ lünk, mint folyamatosan létező, sajátos, te­ matikai szempontú műláncolatról, paradox kettősséget kell megállapítanunk. Kontinui­ tás és prosperitás tűnik föl történelmi tár­ gyú művekben — ám kifejezett hiányról szá­ molhat be a par excellence történelmi regény kutatója. A históriai regényre jellemző a tör­ ténelmi hitelesség, ennek megfelelően ütköz­ nek a mű enigmarendszerén belül különböző morális, nemzeti, politikai nézőpontok, s ezek korhű képviselői. Másfelől szükségszerű az allegorizálástól-szimplifikálástól mentes, ak­ tuális gondolati tartalmak jelenléte az alko­ tó korához viszonyítva. Ugyanakkor tértől és időtől bizonyos mértékig független („örök”) metafizikai, erkölcsi, filozófiai rendszerek kristályosodnak ki — legalábbis az elemzés­ re érdemes alkotásokból. Ezek közé tartozik a tanulmány tárgyát képező öt könyv is. AZ AMBIVALENCIA POKOLI BUGYRAI — AVAGY A KISNEMZETEK LÉTKÉR­ DÉSE. Spiró György Az Ikszek című revelációerejű regényében egy rokonsorsú kelet­ európai nemzetet választ a téma modelljéül, úgy, hogy a megidézett kor eseményeihez tényszerűen is hű marad. A mű valóságos színtere Lengyelország, Napóleon végső bu­ kása után; komplex gondolatiságának egyik leitmotívja a „mindig rossz lóra tévő kis­ nemzet” létkérdése. A függetlenségért küz­ dő lengyelség forradalmárai először a revolúció szent apostolát látják Napóleonban, majd érdekből, a szuverenitást ígérő szuperimpátor szavatartását remélve tartanak ki mindvégig a hódító mellett; hogy aztán utol­ só, hű csatlósként álljanak kiszolgáltatva a győztes nagyhatalom kénye-kedvének. A sokszoros szerepvállalásra kényszerült nép politikusai, hadvezérei a harcban fáradtan — a tiszta nemzeti forradalmiság, s a zsar­ noki hatalom kiszolgálásának végletei között fölőrlődve — immár különösebb megerőlte­ tés nélkül ünnepük parancsra valódiként bábkormányukat, látszatfüggetlenségük biz­ tosítékát; s fölszabadítóként legyőzőjüket. Spiró az újkori hatalmak genezisének lét­ rejötteként tárja elénk a XIX. század ele­ jének nagyszabású társadalmi tablóját. Na­ póleon forradalmár-világhódító metamorfó­ zisa, majd bukása után a világ az infernális létbizonytalanság, az ambivalencia pokoli bugyrává lett. Morál, szabadság, érték, nem­ zettudat — mind zárójelbe kerül a manipu­ láló struktúrához fűződő viszonyhoz képest. A Szentszövetség tagjai kibékíthetetlen ellen­ ségek — de adott helyzetben (1848—49-es magyar szabadságharc) érvénybe lép közöt­ tük a nagyhatalmak közötti szolidaritás a kis népek forradalmi megmozdulásai ellen. A korábbi — nyíltan abszolutisztikus mo­ narchiákban kibogozhatóbban, áttekinthe­ tőbben létezett az elnyomó-elnyomott vi­ szonyrendszer; s jobban tűrte a szuverén, öntörvényű személyiségeket, mint a félde­ mokrácia, liberalizmus köntösébe bújtatott hatalmi apparátust. Menthetetlenül elveszett az az ellenzéki politikus, aki titkon-félig nyíltan nem épül be, s pusztulás fenyegeti a tisztességes vagy szűk látókörű kormány­ párti politikust, aki nem biztosítja magát hatalmon belüli pártfordulások esetére vala­ miféle progresszivitással. Mi a művész dolga a látszatok árnyjátékának poklában? Az alkotó számára létkér­ dés, hogy a művészi morál parancsának en­ gedelmeskedjék késztesse az élet-halál pó­ lusai közé szorított embert, hogy egyénisége csúcsállapotaira törekedjék, minél több ér­ telmet gyűjtsön a mindent elpusztító idő ha­ talma ellen. Semmiképpen sem választhatja a végső hallgatás alternatíváját, önnön létét szűntetné meg, s megfosztaná embertársait a legjobb lényegükre ébredés esélyétől. Így kacérkodnia kell a hatalommal, kijátszani, sőt, bumerángként saját maga ellen fordítani a manipuláció különböző bázisait — ez Woj­ ciech Boguslawski, a XVIII—XIX. század­ fordulós lengyel színművészet zseniális apostola, a..Mester” örök konfliktusa Hall­ gatás és megalkuvás között lavírozva hasz­ nálja ki a különböző árnyékhatalmak konfliktusait-helycseréit. úgy, hogy minden esélyt kihasznál a művészet, a humánum, a nemzeti függetlenség eszméjének éltetésére, a bábkormány mögött sötétben manipuláló nagyhatalom leleplezésére — miközben megalázzák, mellőzik, megvesztegetik, pró­ bálják, perifériára szorítják. Ám az infernális végkifejlet, s a középszerűség abszolút diadala a címszereplő titokzatos Ikszeket is elsodorja. Kik is ők? Az újkori társadalmak hozadékai. a „pártoskodó” ítészek csoport­ ja, X-szel, vagy X-ekkel szignálják művei­ ket. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy hatalom és művészet párbaján belül egyensúlyt teremtenek, s a „józan szelep” szerepében tetszelegnek. Egyszer a művészet, máskor az árnyékkormány szócsövei, tit­ kon a félfüggetlenség a humanitás meglé­ vő bástyáit védelmezik. Részben valóban azért „nyesegetik a szélsőségeket”, hogy megelőzzék a nagyhatalom nyílt közbelépé­ sét, részben a hatalomban való részesedésért — mindhiába. Egy politikai pálfordulás — és lényegében a Mester halála — akkor te­ szi ad acta őket, amikor leginkább nyereg­ ben érzik magukat. A műben klasszikus egységben áll a kor atmoszférájának hű megidézése, a jelenre irányuló példázati sugallat, s az általános, létfilozófiai modell megteremtésének szándé­ ka. Mint ahogy a fülszövegből megtud­ juk, Zbigniew Raszewski varsói professzor monográfiájában földolgozott valóságos ese- 25 �népét a Habsburg elnyomás igája alól föl­ szabadítsa. Kossuth alakja lélektanilag hi­ telesen éled újjá belső monológjaiban — s három kiemelkedő politikai ellenfelével folytatott permanens polémia tükörcsarno­ kán belül. A történelmi hitelesség és tisz­ tánlátás szempontjából egyértelműen kikris­ tályosodik az a tény, amit az egyidőben kö­ telező álobjektivizmus, rosszul értelmezett nemzeti lelkifurdalás elkendőzött: a Duna menti népek ellenségeskedésének sorrend­ ben első, fő indítéka, hogy győzedelmeske­ dett a Habsburg impérium divide et impera politikája. Cseres Tibor kiemelkedő nagyregénye ob­ jektív heroizmusával rengeteg pro és kontra félreértés tisztázásában segíti olvasóját. Szerkezete bravúrosan ölel egybe látszólag heterogén elemeket; a regény belső mono­ lógból, fiktív hallgatók számára előadott konfesszióból, esszébetétekből, Kossuth-művekből ötvözött memoár. mények, s létező alakok álltak Spiró György művének centrumában — s hogy a szerző, természetesen, élt a művészi stilizálás jogai­ val. A kor extenzív bemutatására törekedett. Bár a figurák a hétköznapi lét szintjén mo­ zognak, a mű expresszivitása nem minden­ napi létük jeleneteiből, hanem intellektuális hatóerejükből eredeztethető. Az intenzív fe­ szültség, a hagyományos realista nagyregény­ nél stilizáltabb légkör tudatosan óvja a műegészet a részletek precizitásából, az anak­ ronisztikus nehézkességből fakadó veszé­ lyektől. TALAPZAT NÉLKÜLI SZOBOR A SZA­ BADSÁGHARCNAK. Az újkori hatalmak szembeállása — illetve érdekszövetségének áthatolhatatlan — országokon túli hatalmi egyensúlyrendszere ellen az egyik nagy, nem­ zetközi hullám az 1848-as szabadságharcok Európán átívelő láncolata. Nem véletlenül centrális gondolatköre drámáknak, monog­ ráfiának — s kiemelkedő regényeknek a forradalom és a szabadságharc. Nálunk a szabadságharc —, s a legendás, apostoli népvezér, Kossuth alakját mesék, anekdoták névtelen szerzői, számos ifjúsági mű alkotói rajzolták el. Érthető — ám semmiképpen sem helyeselhető — a szükség­ szerű ellenérzésekkel szemben megszületett álobjektív deheroizálás divatja. Cseres Tibor Én, Kossuth Lajos című álmemoárjának sar­ kalatos erénye, hogy Kossuth Lajost „talap­ zat nélküli szoboralakká” nemesíti. Tegyük föl, hogy Kossuth Lajos, turini száműzeté­ sének éveiben — halálközelséget érezve, konfesszionális regényt alkot — így jelle­ mezhetnénk Cseres írói alapmagatartását. A memoár valódi alkotója vállalja az empirikus hitelességet, remekműteremtő eredetisége a tények sajátos rekonstruálási módjában van. Korszerű belső ábrázolással kelti életre a néptribunt, aki az életét arra tette föl, hogy 26 „MOHÁCCSAL SÚLYOSBÍTOTT TRIA­ NON” A túlzott nemzeti önvád is lehet a tisztánlátás gátja: „Mert nem a történelem (a veszejtő)" de az önfeljelentö köpedelem” (Simonyi Imre: Történelmi lecke)” A máso­ dik világháború művészi és álművészi alko­ tások legexponáltabb problémaköre. Az egyetemes katasztrófa megrázó élménye-közelsége remek- és fércművek sorozatát ih­ lette. Ám semmiképpen sem elégedhetünk meg a „bőség zavara keltette homály” pa­ radoxonával a káosz, a tényismeretek hiá­ nyának magyarázataként, amely csak az ötve­ nes évekkel kapcsolatos előítéleteknél ha­ sonló A sarkítások, az óvatossági reflexek beidegzettségeit oldották a parabolizmus re­ mekművei, s a Tények és tanúk sorozat fontos dokumentumai. Cseres: Parázna szob­ rok, Simonffy: Kompország katonái című re­ gényeikkel a teljes igazságföltárásnak két szépirodalmi alapművét is megteremtették. Cseres ikerregénye imponálóan gazdag for­ rásanyaggal is bizonyítja: az apokaliptikus háború antihumánus borzalmaiban egyik résztvevő fél hadserege sem maradt ártatlan. Az „ikerregény” komplex, szintézisteremtő szerkezete két aspektusból pörgeti végig az eseményeket. Az A egység sikertelen ma­ gánnyomozás története — a logika, a ráció kudarcával végződik. Valódi.,ideje " ” 1963, az egyik főhős, egykori horthysta százados, Tömössy Aladár megidézi 193S, a háborúba lépés eseményeit. A B rész átbillenés a fik­ ció tartományaiba; lélekrajz, diplomáciaihadtörténeti esszék, s egy képzeletbeli, min­ dent tisztázni akaró tárgyalás tudathasadá­ sos élménye ötvöződnek benne. A szerkezetet még összetettebbé teszi, hogy a cselekmé­ nyes első, s a látomásos emléktöredékes máso­ dik regényegység azonosan számozott részei között asszociatív kapcsolat keletkezik. A mű víziók, realisztikus-dokumentatív elemek bravúros-gigászi méretű szintézise. Két tisz­ tességes katonatiszt-hősének példája bizo­ nyítja, hogy abban az időben is voltak a ha­ za sorsáért aggódó emberek, akik éreztékátérezték a katasztrófát, amibe a nemzet Sodródott, a „Moháccsal súlyosbított Tria­ nont”. Tényszerűen pedig szó esik eddig szemérmesen agyonhallgatott eseményekről. A sokat koptatott-emlegetett történelmi bűn­ tudat mesterséges túlhergelésének ellenpont­ jaként a szerző, gyötrődő főhősével azono­ sulva, eljut a kérdésföltevésig: a II. világ­ háborúban alakulhatott volna-e lényegében másként a magyarság helyzetében levő kis­ nemzet sorsa? A kiemelkedő szépírói kvalitások rokonítják Simonffy András Kompország katonái című kollázsregényét Cseres Tibor alkotásá­ val. Lényegében Veres Péter döbbentette rá az írót, hogy az örökséget vállalnia kell, s megfogant művének alapkoncepciója: igaz­ ságot szolgáltatni egyszer apjának, Simonffy Tóth Ernő egykori vezérkari őrnagynak, a debreceni ideiglenes Magyar Nemzeti Kor­ mány tagjának, a katonai ellenállás egyik kiemelkedő egyéniségének. Simonffy-Tóthnak, akit a mielőbbi békekötésért végzett pá­ ratlan cselekedetei ellenére — majdnem ki­ végeztetett 45 után a statáriális bíróság. Simonffy kitűnő regénye a történelmi lelkiismeret-túltengés beteges zavarával leszá­ moló alkotások sorát gazdagítja. A Komp­ ország katonái riportelemekből, dokumen­ tumokból, konfesszionális passzusokból, tör­ ténészek, ex-katonatisztek bravúrosan ütköz­ tetett véleményeiből alakul egyedileg komp­ lex nagyepikai formációvá: vitairat dokumen­ tumkollázs — tudományosan megalapozott történelmi konfesszióregény. A sokrétű ele­ mek egységbefonása, az empirikus hitelesség gel együtt — kompozíciós egészként belletrisztikai teljesítményként is rangossá avatja a művet. MALOM A FÉLMÚLT POKLÁBAN A „félmúlt”-ként aposztrofált időszak első, ran­ gos regényei Hernádi Gyula, Vészi Endre és Sánta Ferenc nevéhez fűződnek. A legtöbb tisztánlátásra törekvő „ötvenes évek tárgyú” alkotás viszont Moldova György nevéhez fű­ ződik. A történelmi regény fölsorolt krité­ riumainak még inkább megfelel az Elhúzódó szüzesség című Moldova-alkotás. Főhőse, Kőhidai Miklós sorsának előzményeit a Szent Imre-induló című regényéből ismerjük. A fia­ talember gyerekkorának egész életre szóló­ meghatározó élményeit a budapesti gettóban szerezte. A regényben jellegzetes sorsmodellt ismerhetünk meg. Moldova a szó legempirikusabb értelmében valósághíven mutatja meg az ötvenes évek sajátos világát. Az újabb magyar történelmi regények je­ lentősége fölbecsülhetetlen: szembenézhe­ tünk tényszerűen, egyben a konzekvencia­ alkotás igényével, közel- és távoli múltunk fontos, ha nem is fehér, de mindenképpen ködszürke foltjaival. E sorok írója semmi­ képpen sem akarja háttérbe-zárójelbe szorí­ tani korábbi történelmi tárgyú irodalmi mű­ vek kiemelkedő értékeit. Jelenkori irodal­ munk egyedülien meghatározó vonulataként sem akarja föltüntetni a tárgyalt művek cso­ portját. (Legalább ennyire fontos az Esterhá­ zy, Kolozsvári Papp, Hajnóczy, Nádas, Len­ gyel, Grendel stb. által fémjelzett új intel­ lektuális próza). Ám tudományos és tényszerű múltkeresés-föltárásnak, a nemzeti önisme­ ret igényének, s rangos esztétikai értékmér­ céknek együtt, ennyire egységesen megfelel­ ni — mindenképpen sarkalatos és új igény történelmi tárgyú irodalmunkban. Pósa Zoltán �Kultúra és munkásélet E kiadvány az UNESCO keretében megvalósult nemzetközi együttműködés eredménye. 1972ben a kulturális miniszterek — Helsinkiben tartott — európai konferenciája azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy indítsanak közös mű­ velődéspolitikai kutatásokat és „végezzenek összehasonlító tanulmányokat jól körülhatá­ rolható, közös érdekeltségű területeken.” A kormányközi konferencia ajánlása abból a szándékból is fakadt, hogy előmozdítsa a kü­ lönböző politikai berendezkedésű országok kulturális kapcsolatait. E törekvést három év­ vel később a Helsinki Egyezmény záróokmá­ nya is megerősítette („A humanitárius téren és a kultúra más területein való együttműkö­ dés” fejezete „Együttműködési módok és te­ rületek” címmel). 1975-ben Bonnban fogadta el egy szakértői konferencia a tématerveket, a fő célkitűzéseket, valamint a tanulmányok összeállításának módozatait. A tizennégy té­ ma egyike volt a Kultúra és munkásélet — eredeti címén „Kultúra a munkakörnyezet­ ben”, — amely azt a célt tűzte maga elé, „hogy olyan módszereket kutasson fel, ame­ lyek alkalmasak és valóban felhasználhatók arra, hogy bátorítsák a kulturális tevékeny­ ségeket és az azokban való munkahelyi részvé­ telt.” A kutatási megbízás értelmében a ta­ nulmány előkészítésében érdekelt országok — Belgium. Franciaország, Jugoszlávia. Magyar­ ország, Norvégia, Svédország — képviselői szemináriumi keretek között találkoztak, há­ rom alkalommal. Hazánkat e munkában a Kulturális Minisztérium kijelölése alapján a Népművelési Intézet részéről Sz. Fodor Kata­ lin és a Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízásából Baranyi Gézáné képviselte. A vitára szánt előzetes tanulmány 1977-ben jelent meg angol, francia és svéd nyelven. Az eszmecserék tapasztalatait is figyelembe ve­ vő jelen változat angol, francia, magyar szerbhorvát és svéd nyelven látott napvilágot. (A magyar fordítás Baranyai Gézáné munkája.) A tanulmány négy fejezetre oszlik: az első és az utolsó elvi kérdéseket tárgyal, a másik kettő pedig ismerteti a vizsgálat során tapasz­ talt sajátosságokat. Az első fejezet a kiindu­ lópontokat hivatott tisztázni, fogalmi megálla­ podásokra törekszik. Erre a rendkívül sokfé­ le kultúrafelfogás miatt eleve szükség van, de méginkább a vizsgálatban részt vevő hat or­ szág történelmi, nemzeti karakterbeli eltéré­ sei, különböző politikai rendszerei miatt. Mi­ után igy országonként is változik a kultúra fo­ galmának. társadalmi szerepének a felfogása, nem meglepő, hogy ebben a tanulmányban sem sikerült egységes meghatározáshoz el­ jutni, s csak közmegegyezés eredményeként alakult ki — a közös munkát egyáltalán le­ hetővé tevő — azonos nézőpont. Ez túlmu­ tat a kultúra — főleg művészi kifejezésmó­ dokra — szűkített értelmezésén, s szakít az­ zal a szemlélettel is, amely a kultúrát kizá­ rólag az úgynevezett szabadidős-tevékeny­ séghez kapcsolja. Az egyezményes kultúra­ koncepció alapját „a munka mint kulturális tevékenység, a kultúra mint létforma és a kultúra mint művészi, alkotó- és kutatótevé­ kenység természetes összessége” képezi, s mint ilyen az egyes országokban végbemenő közös fejlődési tendenciákra koncentrál. Ezzel szemben a Különböző társadalmi struktúrák, különböző megoldások című má­ sodik fejezet öt kérdésben a dolgozók életé­ nek megszervezése; a kultúrpolitika hatása a munkások életére; a szakszervezetek szere­ pe a munkahelyi kultúra fejlesztésében; más társadalmi és tömegszervezetek kulturális tevékenysége: a kultúrára fordítandó költ­ ségek a munkahelyeken) ad módot az eltéré­ sek megjelenítésére. Magyarországon — mint a gyakorlatból is ismeretes — a közművelődés céljai és funk­ ciói közvetlen kapcsolatban vannak a társa­ dalom programjával, a közgondolkodás, a magatartás, az életmód szocialistává formá­ lásával, a demokratikus közszellem kialakí­ tásával, a termelékenyebb, racionálisabb és magasabb rendű emberi-termelési feladatok megoldásával. A művelődéspolitika a társa­ dalom építésének egyik alapvető eszköze és a tervgazdálkodás egészének lényeges eleme. A vizsgálat is úgy ítéli meg, hogy a közmű­ velődési törvény alapján „erőteljes a törek­ vés arra, hogy a kulturális tevékenységet job­ ban közelítsék a dolgozók életéhez,... a mun­ kahelyeken javítsák a kulturális feltételeket és bátorítsák a munkások kulturális jellegű aktivitását”. A szakszervezetek hagyományo­ san gazdag művelődési tevékenységének rész­ letezése mellett a tanulmány érinti a KISZ, a TIT és a Vöröskereszt, valamint a — mun­ kahelyi viszonylatban — kisebb jelentőségű baráti körök, klubok szerepét. Minden üzem számára kötelező egy legalább minimálisnak deklarált kulturális és sportjuttatási szint megtervezése. Ezen túlmenően az e célra tar­ talékolt összegek nagyságrendje a kollektív szerződésektől függ. Jugoszláviában a decentralizáció és az ön­ igazgatás révén a munkahelyek kiemelt sze­ repet töltenek be a társadalmi rendszerben. A jogok gyakorlásához szükséges műveltség elsajátítására, közvetítésére — a kultúra hi­ vatásos szakemberei és a munkások közvet­ len kapcsolatait elmélyítendő — „kulturális érdekközösségek” elnevezéssel egy sajátos együttműködési formát hoztak létre, amely­ nek az a feladata, hogy lehetővé tegye a ten­ nivalók és az anyagi források között a ko­ ordinációt. A munkahelyeken a szakszerve­ zetek tevékenysége kiegészítője az önigazga­ tás keretei között kifejtett aktivitásnak. A kulturális szervezetek és a munkahelyek kö­ zött egy újabb együttműködési lehetőség te­ remtődött az úgynevezett „színházi közössé­ gek” létrehozásával. A dolgozók által meg­ állapított fontossági sorrend alapján hatá­ rozzák meg a rendelkezésre álló anyagi for­ rások szétosztását, a kulturális célokra for­ dítandó összegek nagyságát és a felhasználás módozatait. A francia ipar és kereskedelem legna­ gyobb része magánkézben van. A munkadók és a munkavállalók közötti kapcsolatok rész­ ben az üzemi bizottságokon keresztül reali­ zálódnak, s ezekre különösen jelentős sze­ rep hárul a dolgozók kulturális életének megszervezésében. Tevékenységük fontos ré­ szét szentelik tanfolyamok, nyári egyetemek szervezésére, különösen a szakszervezeti kép­ zés terén. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az üzemi bizottságok hatékonysága és ki­ sugárzó hatása nagymértékben függ a vál­ lalatnál kifejtett szakszervezeti tevékenység színvonalától, életképességétől. Az állam — néhány kivételtől eltekintve — nem támo­ gatja az üzemi bizottságokat, de a rájuk vo­ natkozó törvény komoly anyagi felelősséget ró a vállalatokra: például a tanulmányi sza­ badságok biztosításában. Egységes kulturális politika Franciaországban nincs, minden nagyvárosnak saját művelődéspolitikája van. Számos független klub vagy szabad társulás létezik, melyek ugyanazon vállalatnak a mun­ kásait egyesítik, és igen sokoldalú tevékeny­ séget folytatnak. A kulturális és szociális jellegű kiadások nagyságrendjét a vállalat bértömege alapján a szakszervezetekkel foly­ tatott tárgyalások után kell kialakítani. Belgiumban az üzemi tanácsok hivatottak a dolgozók képviseletére. Konzultációs ha­ táskört gyakorolnak a munkaszervezést és a munkakörülményeket, valamint a vállalat nyereségének felhasználását illetően. A fran­ ciaországi gyakorlattól eltérően törvényes előírások nem kötelezik a magánszektort a kulturális kezdeményezések anyagi forrásá­ nak biztosítására. A munkavédelmi és egész­ ségügyi bizottságok a munkahelyi környezet szépítését is feladatuknak tartják. A kultu­ rális politikában nagy vívmány az utóbbi évtizedben életbe lépett „kölcsönös munka­ órákénak nevezett törvény, amelynek ér­ telmében a magánvállalatok 40 éven aluli munkásainak joguk van ahhoz, hogy munka­ idejükön belül, maximum három éven át tartó szakmai képzésben vegyenek részt, melynek költségeit fele-fele arányban az ál­ lam illetve a vállalat finanszírozza. A kultu­ rális szabadságokhoz való jog elsősorban a szakszervezeti küldöttek, az üzemi tanácsok és a munkavédelmi bizottságok tagjainak képzésével kapcsolatos. A szakszervezetek kulturális tevékenysége a dolgozok informá­ lására és képzésére összpontosul. A politikai pártoknak nincs meg aza joguk, hogy a mun­ kahelyeken fejtsék ki aktivitásukat. Sajátos szerepük van a dolgozók baráti köreinek. A norvég és a svéd viszonyok sok hason­ lóságot mutatnak. Mindkét országban kollek­ tív szerződések szabályozzák a munkáltatók és a munkások közötti kapcsolatokat, új tör­ vény lépett életbe a munkakörülmények be­ folyásolására. A skandináv országokban a tömegmozgalmaknak jelentős szerepük volt a társadalom fejlődésében, s ezzel magyaráz­ ható, hogy az állam, a területi és községi hatóságok erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatják az úgynevezett népi kollektívák és a nagyszámú egyesületek tevékenységét. A szakszervezetek arra törekednek, hogy a mozgalmi munkát a kulturális tevékenység­ gel egyesítsék. Amíg Franciaországban az üzemi bizottságok tagjainak lehetőségük van arra, hogy szociális és kulturális jellegű feladataik elvégzésére munkaidejük egy ré­ szét is igénybe vegyék, Norvégiában és Svédországban ezt nem tehetik meg anél­ kül, hogy ez egyéb szakszervezeti tevékeny­ ségük rovására ne menne. Jelentős kulturá­ lis szerepük van mindkét országban a külön­ böző művészeti egyesületeknek, szövetségek­ nek, társaságoknak. A termelő vállalatokat a törvény semmilyen közvetlen anyagi támo­ gatás biztosítására nem kötelezi. A tanulmány harmadik — Gyakorlati ta­ pasztalatok című — fejezete valóban a kul­ turális élet mindennapjainak bemutatását szolgálja; a munkakörnyezet és a szabad­ idős-tevékenységek tervezése, a kollektív tevékenységi formák (tanulmányi, művésze­ ti tevékenységek, ünnepségek, utazások, kirándulások stb.) szervezése, a kulturális eszközök munkahelyi használata (különös tekintettel a könyvek, hanglemezek, képző­ művészeti alkotások alkalmazására és ter­ jesztésére, a művészek, tudósok bevonására) valamint a munkahely és a külvilág (ami alatt az üzemek kapcsolatrendszere érten­ dő oktatási, kulturális, tömegkommuniká­ ciós intézményekkel) témakörökben. Miután a példák nagy tömegét sorakoztatja fel egyegy ország jellemzésére, alig lehet részlet­ kérdéseket kiemelni megállapításaiból. Itt csak azt a nyugat-európai sajátosságot em­ lítjük meg, hogy a munkahelyi konflik­ tusok alkalmával, sztrájkok idején, a bezá­ rással fenyegetett üzemekben gyakran igen intenzív kulturális tevékenység folyik. „A munkások ilyenkor erőteljesen felhasználják a színjátszást, a dalt, a zenét és az újságo­ kat, mint a szakszervezeti harc régi hagyo­ mányokra visszatekintő eszközeit. A tömeg­ kommunikációs eszközök segítségével lehe­ tőség nyílt arra, hogy ezekkel a tevékenysé­ gi formákkal a korábbiaknál jóval több em­ ber ismerkedhessen meg. Magyarországon és Jugoszláviában a gazdasági és társadalmi rendszer sajátos természete miatt a munka­ helyi konfliktusok más módon zajlanak le". Noha az egyes fejezeteken belül valamenynyi főbb kérdés összegzésre kerül, a záró­ fejezet — egy nagyobb szintézisben — fog­ lalja össze a helyzetelemzésből levonható következtetéseket, a közösen hasznosítható tanulságokat. Az általános megfontolások és a konkrét intézkedések síkján egyaránt a munkának, mint önmegvalósítási lehetőség­ nek a felfogására ösztönöz. Abból követ­ kezően, hogy „az üzem nem egyszerűen csak termelési egység, hanem olyan helyszín, ahol kielégíthetők az emberi személyiség önkife­ jezési, alkotási és kommunikácós szükségle­ tei” fogalmazza meg a munkahelyek fele­ lősségét és lehetőségeit a munkakörnyezet fejlesztésében, a dolgozók kulturális aktivi­ tásának fokozásában. 27 �Az UNESCO együttműködés keretében lét­ rejött közös szeminárium jelentése — adekvátan a hetvenes évek közepi kiegyensúlyo­ zottabb nemzetközi helyzethez — reális ké­ pet törekszik adni a vizsgálatban részt vevő országok munkahelyi kultúrájáról, az elért vívmányok mellett nem elhallgatva a fejlő­ dés korlátait, nehézségeit sem. A tanulmány formailag is jól áttekinthető, s valósággal kí­ nálja az alkalmat a szűkebb környezetünk­ ben tapasztaltak összevetésére is. (Népműve­ lési Propaganda Iroda) Csongrády Béla A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről Igen rövid ideje számítják a történettudo­ mány mulasztásai közé az életmód kutatásá­ nak háttérbe szorítását. Egy-egy korszak, életkörülményeinek, művészetének, gondol­ kodásmódjának tárgyalására a történelem­ könyvekben még mindig csak színező, illuszt­ ráló jelleggel kerül sor, s függelékként a tár­ sadalmi struktúra életközeli megelevítését szolgálja. Könyvtermésünk szintén nem bő­ velkedik művelődéstörténeti munkákban. Az utóbbi időben a történelemoktatás hiányos­ ságairól folytatott viták a történelmi tudat, nemzettudat csökevényességéről élhangzó filippikák mellett egyre sürgetőbb fel­ adat, hogy a történetírás dinamiku­ sabban haladjon egy újfajta, komplexebb történetszemlélet kialakítása felé. Ebben a munkában hosszú távlatok nyílnak az életmódkutatás számára. Természetesen nem kell eltúlozni a jelentőségét, a vita hevében nem mint egyedül üdvözítő szempontot, mindent megmagyarázó, központi kategóriát kell üdvözölni. De az életmód mindig össze­ függ az értékrenddel, a mentalitással, ezért feltárásával egy-egy réteg specifikus vonása­ ira, a réteget összetartó erőkre deríthetünk fényt. Igen sokat tesz a Nógrád megyei múzeu­ mok 1981. évi évkönyve annak érdekében, hogy a nemességet ne az eddigi túl egysze­ rű séma, a társadalmi struktúrában elfoglalt helye szerint, elnyomó osztályként értékel­ jük. hanem e felfogás helyébe árnyaltabb kép lépjen. A kötet tematikus: valamennyi tanulmánya a nemesség XVII—XX. századi történetével foglalkozik. R. Várkonyi Ágnes a XVII—XVIII. század fordulóján élt köz­ nemesek gazdasági helyzete, műveltsége, mentalitása közötti összefüggéseket keresi; Wellmann Imre a XVIII. századi köznemes­ ség gazdálkodását, Benda Kálmán művelő­ dési törekvéseit elemzi. A réteg olvasmá­ nyainak feltárásától (Fülöp Géza), a reform­ kori lakóviszonyok feltérképezésén át (Praznovszky Mihály), egészen a (Monarchia dzsentroid hivatalnoki karával foglalkozó írásig (Nagy Endre), illetve a XX. század­ ra paraszti sorba süllyedt nemesekről szóló tanulmányig (Paládi Kovács Attila) terjed a skála. Az impozáns tartalomjegyzék e hoz­ závetőleges felsorolása sejteti, hogy átgondolt — és remélhetően ezután is következetesen megvalósuló — nógrádi programról van szó: annak az egyelőre még kevés hagyománnyal rendelkező kutatási szemléletmódnak az ér­ vényesítéséről, amely rendszerezett kutató­ munkával igyekszik egy mozaik hiányzó kockáit megkeresni. Az évkönyv gazdag anyagából ezúttal Praznovszky Mihálynak a Nógrád megyei kúriákról szóló tanulmányát választottuk részletesebb elemzésre. A klasszicista kú­ riák eddig szűkén építészettörténeti kérdés­ ként kezelt vizsgálata itt túllép az építészeti érdekességek, a jellemző stílusjegyek feltárá­ sán. A szerző ezeket is korrektül felsorakoz­ 28 tatja, de egyben be is illeszti egy nagyobb ívű, átfogó életmódvizsgálat keretei közé. Ez a törekvés adja meg a részterületek kutatá­ sának rangját, s egyben világossá teszi, hogy részkutatások nélkül nem születhet meg a viták — sokszor túl általános igényű — gon­ dolatmeneteiben hiányolt egységes, reális, szo­ ciologikus történelemszemlélet. Praznovszky írásának módszere megmu­ tatja az alakuló művelődéstörténeti gondolatmenetek egyik lehetséges változatát. Nyil­ vánvalóvá teszi, hogy az életmód feltárása nem egyelő az érdekességek, a részletek, a „korhangulat” érzékletes ecsetelésével, ha­ nem ezeket alapanyagként használva, a ré­ teg gazdasági-társadalmi helyzetére világít rá. Hiszen a kúriaépületek méreteinek, épí­ tőanyagainak aprólékos felsorolása a kúriák nagysága már egzakt következtetéseket tesz lehetővé. A nógrádi nemesség osztálytagozó­ dására éppúgy fényt derít, mint az elavult gazdálkodási rendszerre, arra a sokszor fe­ ledésbe merült tényre, hogy „a jobbágynak nem csak a lakóháza, de sok esetben a bir-toka is különb volt, mint a már csak a ki­ váltságait őrző egyes köznemesi rétegeknek.” Igencsak figyelemre méltó tény, hogy a megye nemességének túlnyomó része három­ négy szobás házban lakott: a családok lét­ számának, az életkörülményeknek, a vagyo­ ni helyzetnek ez a méret volt a legmegfe­ lelőbb. Tehát korántsem beszélhetünk fény­ űző, gondtalan életről, de még elkülönülő, az osztálytagozódást kifejező házhelyválasztásról sem. A kúria gazdasági egység is volt, csak­ nem kivétel nélkül a falu belsejében épült. Ahogy Széchenyi írja: „Homloka az utcára, a háta az udvarnak, s emögött kert, gazdasá­ gi épület.” Ezeknek a gazdasági épületeknek az átte­ kintése közelebb viszi az olvasót annak a sokat Hangoztatott, de rendszerint felülete­ sen magyarázott ténynek a megértéséhez, hogy a nemesség legnagyobb része 1848. után „nem tud polgárosulni”. Hiszen elég egyetlen pillantást vetni arra a felsorolásra, mely a kuriózumszámba menő, ipari, vagy ipari jellegű épületekről, kúriatartozékokról tesz említést — a gubacsszárító ház, a jégverem, a sajtház, vagy akár csak a gyümölcsöskert, a méhes éppúgy kirívó vállalkozás, mint a megye gyér iparának emlékei: a pipagyár, a losonci bőrgyár, a rima-brézói vasgyártó egyesület, a szénbánya. A vállalkozói mentalitás satnyasága mel­ lett a vagyoni stabilitás bomlása nyomán széthulló morál, illetve a fényűzési kórság leírása is helyet kap a tanulmányban. Arra figyelmeztet ez a részlet, hogy a dzsentri fogalom holdudvara reformkori fejlődésig tágítható. A Mikszáth, Justh regényeiből is­ merős hangulat fedezhető fel a Mocsáry, vagy Pulszky által megörökített névnapi la­ komákban, a periratokban. A nemesi életmód rajzának harmadik lép­ csőfoka a kúriák belső berendezésének vizs­ gálata. Ez a leginkább adatszerű fejezet a nemesség differenciált vagyoni helyzetének konkrét példáit sorakoztatja fel. Ha a szer­ ző itt nem is von le következtetéseket, mi­ vel a tanulmány a gyérszámú nemesi könyv­ tár vizsgálatával zárul, teljessé válik a kép. A nógrádi köznemes gazdasági, mentalitás-, és műveltségbeli állapotának ismeretében már könnyebben megválaszolhatjuk a kötet egy másik tanulmánya — Szabad György igen magas színvonalú munkája — nyomán felmerülő kérdéseket. Milyen körülmények között élt, gazdálkodott, milyen lehetőségei voltak a politizálásra annak a kisnemesnek, aki a reformkor szépirodalma, publicisztiká­ ja szerint öntudatlan, minden saját meggyő­ ződést nélkülöz, s — leginkább a konzervatív udvari körök számára — készséges eszköz a korteshadjáratokon? Fülöp Géza is arra tesz kísérletet — né­ mileg az adatfelsorolás szintjén maradva —, hogy a köznemesség reformkori olvasmá­ nyainak feltérképezésével feloldja az ellent­ mondást a liberális köznemesség polgári fej­ lődést helyettesítő szerepe és a kortársak ál­ tal lépten-nyomon ostorozott műveletlensége, provincialitása, durva nemtörődömsége között. Az évkönyv tanulmányai a művelődéstör­ ténet sajátos — eredményes — formáját mű­ velik. Az adatok, levéltári források szóra bí­ rása, egymással való kapcsolatuk felderíté­ se, hozzáférhetővé tétele megkérdőjelezi a kényelmes beidegződéseket, a sematikus társadalomrajzokat. Ez a kritikus kutatói szemlélet két irányban lép tovább. Egyrészt a tárgyát körbejáró sokszempontúság a ki­ alakítandó komplex történelmi szemlélet fe­ lé mutat, másrészt a tanulmányok „összeol­ vasása” a szintézis egy lehetőségét villantja fel. (Salgótarján, 1981.) Kolta Magdolna �Miért járnak újra sokan moziba? A mozi, a huszadik század évtizedeken át népszerű —, ha nem a legnépszerűbb — szórakoztatási intézménye fölött mos­ tanában sűrűn megkondult a lélekharang. Rohamosan romlottak a látogatottsági sta­ tisztikák. Ha a jegyüzérek nem is marad­ tak mindig munka nélkül, az úgynevezett „telt ház” már-már pirosbetűs ünnepnek számított. Több filmszínház megszűnt (nemcsak a budapesti körutakon, hanem kislélekszámú falvakban is), újak viszont alig épültek. Számos szociológiai felmérés tanúsítja: a szabad idő eltöltésének új for­ mái alakultak ki azzal párhuzamosan, hogy a vetítések iránti érdeklődés jelentősen megcsappant. Általában a televízió térhó­ dításával magyarázták a trónfosztást, pe­ dig más okok is közrejátszottak a mozi népszerűségének hanyatlásában. Például a kulturális kínálat bősége, az autózás tö­ meges elterjedése, a hobbikertek művelé­ sének kedvtelése, a filmkínálat esetenkén­ ti szűkössége, esetleg egyes mozik műsza­ ki és egyéb feltételeinek elégtelensége stb. Miért használtunk gyakran múlt időt az előbbi bekezdésben? Egyszerű és örvende­ tes a magyarázat. A negatív tendencia 1981— ben — meglepetésre — megállt, s noha el­ képzelhető, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, mindenesetre tény: megint sok­ szor benépesítik a nézők a termeket, „sikk” lett egyes filmeket megtekinteni és meg­ vitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak el­ könyvelt válságáról. Jegyzetünkben megkíséreljük felmérni a jelenség összetevőit — anélkül, hogy mély­ reható következtetésekre vállalkoznánk, s részleteznénk azokat a prognózisokat, me­ lyek a filmforgalmazás jövőjével kapcso­ latosak. Vegyük mindenekelőtt adatokat. szemügyre az A „leszálló ágba” került mozizás 1981-ben fantasztikusan jó eredményekkel rukkolt elő. 1980-ban 60 millió 718 356 jegyet vál­ tottak. Az ezt követő esztendő végén a szám 67 millió 90 315-re nőtt. A különb­ ség számottevő (a százalékos emelkedés 110,5). A részeredmények sem akármilye­ nek: csaknem két és fél millióval többen voltak kíváncsiak a hazai produktumok­ ra, mint az előző naptári évben. Közel egy­ milliós növekedés dokumentálja a szovjet filmek iránti érdeklődés fokozódását. s egyéb kategóriákban is hasonló a „felfu­ tás”. Néhány kirobbanó siker: A pogány Ma­ donna — Mészáros Gyula hazai Piedonevariációja — a magyar filmekkel szem­ ben hagyományosan megmutatkozó előíté­ letek ködét oszlatta el (1 180 811 néző); A XX. század kalózai — ugyancsak a szem­ nek szóló mulatságok családjából — tö­ meges érdeklődést keltett, a kertmozik iga­ zi slágere volt a Piedone Egyiptomban, a Nevem: Senki és az Óvakodj a törpétől — mindhárom populáris eszközökkel készített kapitalista kommersztermék osztatlan tet­ szést aratott. Még csak azt sem mondhat­ juk. hogy szégyellni kellene ezeket a fil­ meket és ezeket a számokat, hiszen a mű­ vek a profimezőnybe tartoznak, s kategó­ riájukban tisztes színvonalat képviselnek. Sokáig sorolhatnánk a széles publikum ál­ tal kedvelt filmek címét (nemcsak tőkés il­ letőségűek szerepelnek közöttük). Mi magyarázza a hirtelen fordulatot? Ismételten szeretnénk leszögezni: nem akarunk hurrá-optimista húrokat penget­ ni. Előfordultak már hirtelen megtorpaná­ sok, váratlan visszaesések a hazai „mozizás­ ban”; meglehet, 1982 végső eredményei nem az 1981-eséhez, hanem a megelőző eszten­ deihez fognak hasonlítani. Mindez azon­ ban másik kérdés, függvénye a repertoár­ nak, s egész sereg további tényezőnek — hagyjuk tehát békében a futurológiát. In­ kább azt vizsgáljuk meg: milyen okok hú­ zódnak meg a számszerűen is impozáns előretörés hátterében? Megismételve cí­ münk kérdését: miért járnak újra sokan moziba? Maradjunk a magyar filmnél. Természe­ tesen nem véletlenül, mivel — ezt minden szakmabeli, sőt érdeklődő tudja — bármi­ lyen ország filmpolitikájának (moziforgal­ mazásának) kulcskérdése a nézők viszonya a hazai produktumokhoz. Mielőtt néhány megfigyelésünket közreadnánk, emlékez­ tetni szeretnénk arra, hogy a magyar film már néhányszor itthon volt otthon — nem szójáték, tény! —: a nézők jó része ekkor szinte versenytárs nélkül preferálta a ha­ zai műhelyekben forgatott alkotásokat. Két időszakot említek (egyébként több is volt): az egyik hagyományai vállalhatatlanok. a másiké annál inkább. A harmin­ cas években —, amikor Kabos Gyula, Já­ vor Pál, Csortos Gyula. Karády Katalin csillaga tündökölt — a Meseautó és a Halá­ los tavasz lekörözött minden külföldi slá­ gert; a filmesek készségesen kiszolgálták a kispolgári ízlést; a publikumnak — nagy­ városban és parányi falvakban — a felülmúlhatatlanul konzervatív magyar áru kel­ lett. Sajnos. (Zárójelben: filmkultúránk el­ maradottságának bizonyos gyökerei egé­ szen idáig nyúlnak vissza.) Egy másik jó üzleti periódus, mely viszont tartalmában száznyolcvan fokos fordulatot hozott a ha­ mis ideológiák és klisék „made in Hungary”-filmtípusával szemben: a hatvanas évek új Hullámának lendületes forradalma. A Szegénylegényekre, a Hideg napokra és a többi — ma már históriai értékű műre — egyáltalán nem kellett látogatókat to­ borozni, a spontán érdeklődők száma el­ érte, vagy meghaladta a mostanában szer­ vezettekét. Más szavakkal fogalmazva: tökéletes szinkron biztosította a művészek és a be­ fogadók együtthaladását. A külföldi ta­ pasztalatok is bizonyítják előbbi tételünk érvényességét. A franciák elsősorban Belmondóra. Funez-re, Girardot-ra „fizetnek be”, az amerikai programban szinte kizá­ rólag USA-filmek kapnak helyet, az ola­ szoknál mindenkit leköröz Sordi, Tognazzi, Gassmann, Manfredi és a többi belföldi nagyság. Eltérnénk a tárgytól, ha most ar­ ról meditálnánk, miért vezet utcahosszal a kommersz az efféle statisztikákban, ezért elégedjünk meg annyival: az ismert és ked­ velt fűszerezés a szellemi táplálék ízét is megadja, tehát nincs okunk csodálkozni a menetrendszerűen visszatérő favorizáláson. A közelmúltban —, s ezen az időegységen kivételesen legalább tíz esztendőt értve — rossz akusztika mérgezte a levegőt a ma­ gyar film körül. Tény, hogy nem születtek zsinórban a remekművek, néha a közép­ szer — azaz az átlag — nívója is joggal késztetett fejcsóválásra, sokáig és tartósan a komor színek uralkodtak a palettán — mindez azonban semmiképpen sem indo­ kolta a közhangulat megromlását, a ma­ gyar film határainkon belüli talaj veszté­ sét. A kabarétréfák csak szították a tüzet. Jancsó Miklós neve — idevezetett a buta hisztéria — már önmagában poénnek szá­ mított. Csoda-e, ha ilyen körülmények kö­ zött jobb sorsra érdemes filmek is ment­ hetetlenül eltűntek a süllyesztőben — ak­ kor, amikor kapitalista és szocialista or­ szágokban egyaránt tisztelet övezte Fábriék, Kovácsék, Makkék, Szabóék homlo­ kát, s egybehangzóan a jelentős filmgyár­ tó nemzetek közé soroltak bennünket? Mostanában érik be a koncepcióváltás. Ne gondoljunk olcsó fogásokra, a „töme­ gek uszályába kerülésének” vétkére, ellen­ kezőleg: számos jel utal arra, hogy rende­ zőink a művészi igényesség feladása nél­ kül keresik — és meg is találják — a tar­ talmas kommunikáció lehetőségét. Magya­ rázzuk meg a fordulat lényegét, s felel­ jünk a kétkedőknek, akik a „fából vas­ karika” találmányára gyanakszanak. A képlet — némileg leegyszerűsítve — a kö­ vetkező: Filmeseink (a műhelyek tagjai, rendezők, írók, dramaturgok stb.) tudato­ sabban törekszenek közérthető fogalma­ zásra; a hatáskeltés effektusait szaksze­ rűbben tervezik meg; olyan kérdésekről igyekszenek beszélni, melyek — egy szűk elit helyett — tömegek rezonanciájára méltók. A szórakoztatás most már nem szorul a filmkészítés határmezsgyéire, sőt — bár ez egyelőre ritka, mint a fehér holló — népszerű színészekre is írnak szerepeket. Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egysze­ rűen „betévednek” a moziba, amikor ma­ gyar filmet játszanak, hanem érdeklődnek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk „jó passzban” van, s az is köztudomású, pszichológiai kétszerkettőnek számít: a si­ ker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premi­ er látogatottsági mutatóinak alakulásába. Még mutatósabb lehetne a számsor, ha egyes megyékben, helységekben felszámol­ nák az előítéleteket, s legalább megadnák filmművészeinknek a bemutatkozás lehe­ tőségét... Az igazság kedvéért azt is hozzátesszük az elmondottakhoz —-, nehogy valaki egy- 29 �oldalúsággal vádoljon meg bennünket: egy jogos akut igény kielégítése változatlanul várat magára. A partizánakciók, melyeket Palásthy György folytat, semmiképpen sem minősíthetők offenzívának. A gyerekek, az általános és középiskolások, az ifjúsági korosztályok filmellátásáról még mindig képtelenek vagyunk gondoskodni. Pedig kicsi a kockázat. A Vuk, A szeleburdi csa­ lád —, s a további néhány film, miket e legesleghálásabb fogyasztóknak ajánlha­ tunk — a bevételi listák élén szerepelnek. De menjünk tovább. A nézőgrafikon görbéinek emelkedését természetesen importunk minősége és mennyisége, a szelekció jellege, a behoza­ tal gyorsasága is jelentős mértékben be­ folyásolta. Alább mindegyik összetevőt ré­ szeire bontjuk, de előtte hadd hivalkod­ junk kicsit: a magyarországi moziműsor úgyszólván mindenfajta összehasonlítás próbáját kiállja. Nálunk — kevés kivétel­ lel, melynek részben ideológiai, máskor materiális okai vannak — a világ filmmű­ vészetének java-kirakata látható. Tőlünk jóval gazdagabb és fejlettebb országok sem biztosítanak színesebb választékot a mozi híveinek. Számos barátom bosszankodott már amiatt, hogy — teszem azt — Angliá­ ban elverte a fontjait, vagy Franciaország­ ban a frankját valamilyen filmre, mert azt hitte: itthon nem lesz lehetősége fo­ rintért jegyet váltani. Mivel az átvevők úgysem kegyelmeznek meg a műnek. Mi­ re kiderült, hogy tévedett, már késő volt. Különben tarifáink — az 1979-es helyár­ emelést követően is — krajcárosak. Nyu­ gaton a belépő nyolcszorosa-tízszerese a miénknek. Alapelveink évtizedek óta változatlanok: az ellenséges ideológiát népszerűsítő és a pornográf jellegű filmeket elutasítjuk, őriz­ zük a szocialista ízlés bástyáit, mindenkor előnyben részesítjük a haladó szellemiségű és kvalitásos művészi értéket képviselő mozidarabokat — ugyanakkor nagykorú­ nak tekintjük a nézőt, s magunkra vállal­ juk a széles körű tájékoztatás kötelességét. Jó tudni, mi történik a filmvilágban, me­ lyek az uralkodó tendenciák, műfajok, té­ makörök, kísérletek... Mindent nem vásárolunk meg. De nem is lenne érdemes. Viszont amit játszunk, az a fontos, vagy jellegzetes filmek közé so­ rolható. Az arányok évek óta nagyjából változatlanok, azaz — egyenletes emelke­ dést követően — 1982-ben valamelyest csökkenni fog az újdonságok (és felújítá­ sok) száma. Összesen körülbelül kétszáz tétel csillapítja az „éhséget” (1981-ben en­ nél mintegy három tucattal több filmet je­ lentettek meg az országos hálózatban). Hogy ennyi jó mű a kinematográf felta­ lálása óta nem született? Tagadhatatlan, csakhogy lépést kell tartanunk a jelenleg meglehetősen középszerű filmgyártás ese­ ményeivel is, no és bizonyos filmféleségek, napi fogyasztásra szánt portékák sem hiá­ nyozhatnak az ajánlatból. Ügy ítéljük meg, hogy elvi és gyakorlati tevékenységünk nem szorul korrekcióra. Erre szavazott bi­ zalmat több mint 67 millió ember... Tallózzunk a tavalyi év műsornaptárá­ ban. Minden bizonnyal fokozta a mozi —, 30 mint kulturális intézmény — népszerűsé­ gét, hogy láthattuk az alábbi, világszerte nagy érdeklődést keltett filmeket: Moszk­ va nem hisz a könnyeknek (Menysov), Ob­ lomov néhány napja (Mihalkov), Katasztró­ fa földön-égen (Mitta), Az amatőr (Kies­ lowski), Solo Sunny (Wolf), Kóma (Chrichton), Harmadik típusú találkozások (Spiel­ berg), Manhattan (Allen), Kramer kontra Kramer (Benton), Mindhalálig zene (Fosse), A nyolcadik utas: a Halál (Scott), I., mint Ikarusz (Verneuil), Woyzeck (Herzog), Sze­ relmeim (Steno), S. O. S. Concorde (Deodato). A felsorolást még sokáig folytathat­ nánk. Három tanulság megfogalmazásá­ val. Egy: a skála meglehetősen széles, arisztokratizmusnak a tervezésben nyoma sincs. Kettő: az igazi tömegfilmeket vál­ tozatlanul „odaát”, a tőkés filmvilágban kreálják. Három: 1981 rekordjait néhány váratlan bombasiker is motiválja. A for­ galmazók nem nagyon számítottak arra, hogy olyasfajta filmekért is szétszedik a mozit, mint például az Óvakodj a törpétől, a Sivatagi show vagy — ez is megesett, igaz, nem mindenütt! — a szakszervezeti mozgalom amerikai gondjait feszegető Kék gallér. Konklúzió: az érdeklődés hullámzá­ sára akkor is fel kell készülni, ha nem a várt irányban leng ki a mutató. A szakmabeliek közül többen meges­ küsznek arra, hogy a mozikedvelők tábo­ rának gyarapodását a tévében sugárzott filmek gyengesége eredményezte. Katego­ rikusan vitatkoznunk kell ezzel a tévhittel. A Magyar Televízió — leszámítva a hétvé­ gek megtorpedózhatatlanul kommersz mű­ sorát — számos jó filmet iktatott program­ jába; rangosak a sorozatok; mindenki vá­ logathat kedvére a több száz mozitermék­ ből. (Egyszer — bár ez egy másik érem másik oldala — érdemes lenne azt is meg­ vizsgálni, hogy a képernyőről miért szám­ űzték könyörtelen szigorral a filmművé­ szeti ismeretterjesztést, a vitaműsorokat, az esztétikai magyarázatokat, a nívós aján­ lásokat...) Az a tény, hogy a tv-futószalagon valamennyi napszakban gazdagon áradó filmek ellenére sűrűn megtelnek a mozik, két dolgot bizonyít. Az érdeklődők nem a képernyőn megtekinthető filmek számának meghatványozódása, vagy minő­ ségének zuhanása miatt részesítik előnyben a társas szórakozást, hanem azért, mert kedvük felcsigázásában a tv-műsor (az eredeti bemutatók, a reprizek, az életmű­ szériák stb.) mozgósító erővel bírnak. Logi­ kus a másik következtetés: a mozi és a tévé nem konkurrensek, hanem szövetsé­ gesek. Mindkettejük számára bőségesen van tér a nap alatt. Még az olyan „hibrid­ vállalkozások” jövője is sikerekkel kecseg­ tet, mint a tévémozi. Egyelőre gyé­ ren látogatott, de nincs kizárva, hogy hol­ nap a kedvelt filmszínháztípusok közé fog tartozni. Régi tradíció, hogy időről időre — álta­ lában viszonossági alapon — bemutatko­ zik reprezentáns követeivel egy-egy film­ gyártó ország. Majdnem mindig „táblás házak” kíváncsiak a művekre, melyek ké­ sőbb a magyar moziműsorban is felbuk­ kannak, de az alkalmi vetítést nem tör­ vényszerűen követi az átvétel. 1981-ben folytatódott a sorozat, a vendégkönyvbe márkás nevek kerültek, s minden bizony­ nyal számos „kinofil” tapsolt Godardnak, Sordinak, Lumet-nek, Mihalkovnak és a többi nagyságnak. Szorosan ehhez az akció­ hoz kapcsolódik a filmforgalmazás-teremtette hagyomány: kampányszerűen, de egy­ re inkább megszabadulva a „musz-szempontoktól”, fórumot teremtenek a munkásés parasztközönség számára, csakúgy, mint az ifjúságnak, a gyermekeknek, hogy ide­ ális közegben találkozzanak a művekkel (és megteremtőikkel). Százszázalékos bi­ zonyossággal állítjuk, hogy a Munkásfilmnapok, a Filmnapok falun, a Szocialista fil­ mek fesztiválja, a Gyermek filmnapok, a Film- és ifjúság-akcióprogram ugyancsak ráirányította a felvonultatott alkotások ér­ tékeire a figyelmet. Amikor szociológiai fejtegetéseket olva­ sunk arról, miért fogy a közönség a mozi­ ból (kopogjuk le: ez most múlt idő!), majd­ nem mindig megemlítik: nincs légkondi­ cionálás, szűkek és recsegnek a székek, kul­ turálatlanok a körülmények, rosszak a kép­ és hangleadó berendezések, a közönség egyrésze kritikátlanul viselkedik stb. Vala­ mennyi vádpont igaz, magam azonban ma már kétségbe vonom elszívó hatásuk túl­ zott jelentőségét. Bizonyára akadnak — nem is kevesen —, akik az említett kényel­ metlenségek miatt széles ívben elkerülik a mozik nézőterét, érdekes módon azonban a Piedonéra, a Pogány Madonnára, az ilyenolyan-amolyan seriffre mindig tódulnak a nézők. Akkor nem számít ez a sok töké­ letlenség? Bunuelnél, Fellininél, Jancsónál igen? De ne bagatellizáljunk: persze szük­ ség van modernizálásra, kistermekre, a ki­ szolgálás feltételeinek megjavítására, kel­ lemes légkörre, s e téren is beszámolha­ tunk előrelépésekről, a lényeg azonban mégiscsak az, hogy mi szól a szemnek kéthárom óra leforgása alatt a vetítőteremben. Végül, de nem utolsósorban említést ér­ demelnek lassan-lassan nagykorúvá váló tömegkommunikációs intézményeink, me­ lyek — figyelemfelkeltő, agitatív, rábeszé­ lő tevékenységükkel — ugyancsak kedve­ zően befolyásolták a látogatottság alakulá­ sát. A sajtó jobban koncentrál a filmélet hazai eseményeire, mint korábban. A tájé­ koztatás színes és mozgalmas. A propagan­ da — bár felelősei mindig hivatkoznak a „szegények vagyunk, vízzel főzünk” köz­ helyszerű igazságára — célirányosabb, fantáziadúsabb, differenciáltabb. Jó néhány olyan film elevenedett meg 1981-ben a mo­ zikban, melyeknek az „ítészek” csináltak igazi hírverést. Csak a Magyar Rádióban féltucat — egymástól hangvételben, stílus­ ban, jellegben gyökeresen különböző — filmes „mit nézzünk, hogy nézzünk” mű­ sor hangzik el hetente... Befejező összegzés helyett — valamennyi tanulság megfogalmazása még korainak látszik — reményünknek szeretnénk han­ got adni. Nevezetesen annak, hogy általá­ nos megfigyeléseink, a „mozgás” örvende­ tes irányaival kapcsolatos eszmefuttatása­ ink holnap, sőt holnapután sem vesztik el érvényességüket. Veress József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb5c218d18f3ffde66e9d9fda9060af.jpg 91299201242ee4787385dd86c8eee4e7 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/973ca68636e8a6b4a729b03434477a9b.pdf a42ae8ea8550c5afd335816771715be8 PDF Text Text 1981/3 A paragrafusok szűkszavúak ÁFÉSZ-demokratizmus Mindenhez van közöm Endrődi Szabó Ernő, Madár János, Zonda Tamás versei és Onagy Zoltán prózai írása Kazinczy emlékezete Bérczy, Madách, Balassagyarmat A 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról „Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozóinak, mert helyben és ingyen jutnak hozzá a szá­ mukra oly’ fontos információkhoz, s legtöbb­ ször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a törtműszakok szá­ ma, a máról-holnapra való szabadságigény­ lés, amelynek hatása termelésben, árbevétel­ ben, hatékonyságban kamatozik. (...) A pa­ ragrafusok szűkszavúak, s mindenkire egy­ formán vonatkoznak. Némelyekben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak.” (M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb) „Második évtizedébe lépett a salgótarjáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvoltából ön­ maga küzdötte végig, váltakozó sikerek és fel­ tételek között. Beköszöntésekor három város: Miskolc, Eger, Salgótarján, valamint Nógrád megye művészeinek adott bemutatkozási lehetőséget. Országos kitekintésűvé az utóbbi öt esztendőben vált. Gondozóit sikerült megsza­ badítani a részrehajlásoktól: azóta szakmailag és morálisan is a mindenkor kiállított művek alapján határozzák meg a díjazottak névso­ rát. A tárlat területi zártsága feloldódott; nö­ vekedett rangja, szerepe.” (Molnár Zsolt: A második évtized küszöbén) „Emlékezésünk tárgya most Kazinczy jelle­ me volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halogathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekap­ csolni. Hihette, mert a felvilágosodás korá­ nak gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tu­ domány, a művészetek és filozófiák világá­ ban éppen úgy, mint a politikában: a tole­ rancia elvét hirdette.” (Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztá­ lya és a Palócföld Szerkesztősége 1982. évre is meg­ hirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt ven­ ni, melyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közér­ dekűen időszerű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékokat tartalmaz­ nak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1981. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőségének (cím: 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1982. januárjában, a Madáchünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. nógrád megyei tanács vb MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 1981/3 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb 5 Kelemen Gábor: ÁFÉSZ-demokratizmus 8 Regös Molnár Pál: Mondd, mit tehetnék 11 Lantos László: Egy munkadarab sorsa 12 Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete 15 Zonda Tamás: Nehogy. Dance, dance... 15 Madár János: Mindenség arca, Hullámverés 16 Onagy Zoltán: Kérjük — mibe kerül Eridanusban 1300 szó? 18 Endrődi Szabó Ernő: Erdélyi képeslap, Krétarajz őszi délután, Egyedül 19 Kerényi Ferenc: Bérczy, Madách, Balassagyarmat 22 Vonsik Ilona: Két 1936-os bevásárlási könyv 24 A második évtized küszöbén (Molnár Zsolt) 25 Kő, virág, madár (P. Szabó Ernő) 26 Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül (Pósa Zoltán) 27 Bertha Bulcsu: Ilyen az egész életed (D. Rácz István) Amint arról már hírt adtunk, április 3-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban megnyílt a 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. A Salgótarjáni városi Tanács által alapított nagydíjat Tornay Endre András szobrászművész, a Nógrád megyei Tanács különdíját Sáros András Miklós kapta. A festészeti dijat Fábi­ án Gyöngyvér, a grafikait Kéri Imre, a szobrászatit Rieger Ti­ bor vehette át. Eddigi munkásságát is figyelembe véve, a Mun­ kásábrázolásért különdíját Mustó Jánosnak adományozták. A Borsod megyei kiállító művész díját Feledy Gyulának, a Nóg­ rád megyei kiállító művész díját Czinke Ferencnek adták át. Borbás Tibor — az 1980. évi tavaszi tárlat nagydíjasa — önál­ ló kamaratárlaton mutatkozott be. A díjazottaknak ezúton gra­ tulálunk. A tárlat kritikája lapunk 24. oldalán olvasható. A megnyitó ünnepség keretén belül került sor — immár hagyományosan — a Salgótarján város Tanácsa által adomá­ nyozható aranydiplomák átadására, amit azok kaphatnak meg, akik a város művészeti életéért, a közízlés fejlesztéséért érdem­ legeset tettek. Morvai Ernő, Salgótarján város Tanácsának álta­ lános elnökhelyettese Bálványos Huba grafikusművésznek, Kokas Ignác festőművésznek, Róna Frigyes karnagynak és Herold Lászlónak, a Bolyai János Gimnázium igazgatójának adta át a diplomát. Eddig végzett munkájuk elismeréséhez mi is csatla­ kozunk, a továbbiakhoz jó egészséget kívánunk. * Április 9—12. között tizennégy szerv, egyesület, intézmény közreműködésével rendezték meg a XVI. Nógrád megyei pe­ dagógiai napokat. A megnyitóra a József Attila Megyei Műve­ lődési Központ színháztermében került sor. Előadást tartott dr. Gazsó Ferenc, tanszékvezető egyetemi tanár, a Társadalomtu­ dományi Intézet munkatársa A társadalmi változások és a közoktatási rendszer a ’80-as években címmel. Később a ren­ dezvénysorozat tanulságaira folyóiratunkban visszatérünk. * 1981. április 28-án az 1980. év kiemelkedő eredménye elis­ meréseként a Kiváló vállalat címet tanúsító oklevelet vette át a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. Kitüntetésük számunk­ ra is öröm, hiszen kollektívájuk gondozásában készül többek között lapunk is. A vállalat minden dolgozójának további munkasikereket kívánunk. 28 Gáli István: Vaskor (Laczkó Pál) 29 Csoóri Sándor: A tizedik este (Zalán Tibor) 30 Orbán Ottó: A visszacsavart láng (Dérczy Péter) * E számunkban közölt rajzok Pető János munkái. (Fotó: Pető János) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.22227 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egy üggyel kevesebb Falusi porta, keskeny és hosszú udvar­ ral, amelyet végignőtt a gyöp. A kutat rozsdás vaslemezzel takarták le, nehogy baj érje a két kislányt. D. András a kert­ ben kapálgat, felesége fehérre hypózott pelenkákat tereget szárítókötélre, mintha bekrétázná a verenda oldalát. A férfi a kapunyikorgásra abbahagyja a munkát, együtt vizsgáljuk át a lakást. Szerelő, a finom műszerekhez szokott ember alapos­ ságával mutogatja, itt is, ott is plakátokat kellett rajzszögezni a falra — a penész, nedvesség miatt. A födém alsó deszkabo­ rítása a szobában is hiányzik, olcsó és durva betonra terítettek pokrócokat, mert linóleumra sem pénz, sem idő. Aztán mi­ nek is? Menni készülnek innen öt éve. Benn dolgoznak a városban, autóbuszon cipelik reggelente a kicsiket óvodába, böl­ csődébe. Lakásigényük nyilvántartásban, meg is újították. — Nincs olyan fogadónap, hogy ott ne toporogna valamelyikünk. Az igazgatási osztály vezetője névről ismer. Kiabáltam, könyörögtem, ígértem, csalogattam... Hiá­ ba ! Egyelőre szó sem lehet lakásról — ke­ sereg, s a tenyérnyi ablakon begyakorlott mozdulattal kipöccinti a parázsló cigaret­ tavéget. — S a gyár? — Együtt járunk az asszonnyal. Mond­ ták, adjuk be igényünket, lakásra azonban semmi kilátás. Háromhoz-négyhez jutnak évente, előnyt a törzsgárdatagok élveznek, mi pedig két éve jöttünk ide a több pénz reményében... D.-t az üzemi rendész ajánlotta. — Nincs olyan hét, hogy ne lépne ki néhány órára a gyárkapun, műszak alatt. Egyszer lakás, máskor ótépé, aztán vá­ sárlás, a gyerek... Ki győzi ezt? — jelle­ mezte röviden. — Az ügyeimet saját magamnak kell intéznem! — horkan fel a szerelő, amint megemlítem a rendész szavait. — Nekem nincs titkárnőm, aki elszaladna péntek dél­ ben a henteshez, sem gépkocsivezetőm, aki nyakába venné a várost ezernyi gon­ dommal. Nem tudom, miért nem tanuljuk el más országok gyakorlatát, ahol akkor nyitnak az üzletek, amikor kijön a melós a gyárból — háborog tovább, aztán kol­ légáját hozza fel bizonyítékként. Házat épít, neki volt mersze belevágni, de amíg tervet, építési engedélyt intézett, fogyni kezdett a kedve. S amikor szabad szomba­ ton elment cementet, áthidalógerendákat venni, bosszúsan fordult vissza, mert a TÜZÉP-telepen is szabad napot tartottak. — Tudom, tudom... Nem ez a jellemző, mert csütörtökönként, ha tetszik, este hét­ kor megvehetem még a fél áruházat, az állami biztosító fiókjában bejelenthetem az összes károm, s azt is tudom, ha tü­ relmesen várok mint kétgyermekes, s rá­ adásul fizikai dolgozó, csak megkapom. De engem az is érdekel: mikor? — vált han­ got, s a földön szanaszét heverő játékokat szedegeti a kiságyba. — Az idő nekünk tényleg pénzt jelent! — mondja az asszony, aki eddig észrevét­ lenül kuporgott az ajtóban. — Ez a csöpp­ nyi kert? El sem tudja képzelni, mennyit bajmolódunk vele, de nem is járok a piac­ ra, mint a munkatársnőim — dicsekszik némi büszkeséggel. D. András nagyot sóhajt. — Bánom is én a zöldséget, csak egy­ szer eljussunk innen! A szakszervezeti bizottság irodája prak­ tikus okokból a földszinten található. — Ha két emelettel följebb lennénk, a gyár javarésze benevezhetne az Edzett If­ júságért mozgalomba — céloz a forgalom­ ra N. Kálmán, szb-titkár. — Szerencsére túlvagyunk azon az időszakon, amikor ha a művezető összecsippentett szemmel nézett a beosztottjára, már szaladtak is hozzánk igazságtételért... Alig kezdtünk hozzá a beszélgetéshez, máris kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Csapzott hajú karbantartó nyitja ránk az ajtót. — Kálmán bátyám! Ne haragudjon, mondták, hogy fontos ügyben tárgyal, de hát az én ügyem is fontos — rágja meg a szavakat, aztán máris a tárgyra tér: — Nem tudom, minek a zsebszámológép meg mit-tudom-én-micsoda, de nekem legalább egy adyval kevesebb nyereséget számol­ tak! — Voltál a bérszámfejtésen? — Nem. — Édes öregem, én semmit nem tudok csinálni. Menj fel G.-néhez, aztán majd ő elmagyarázza neked, hogy miért ennyit kaptál — tanácsolja az szb-titkár, de a másik csak nem akar mozdulni. — Mondom, hogy nem ránk tartozik. Te vagy ma a nyolcadik, aki azzal jön hoz­ zám. hogy nem stimmel a pénz. A G.-né az illetékes... — Jól van! De az az érzésem, hogy ha­ marosan visszajövök — nyugszik bele ide­ iglenesen a fiatalember, és becsukja maga mögött az ajtót. — Remélem nem kell lefestenem ezek után, hogy mekkora nálunk a vendégjá­ rás — néz rám mosolyogva N. Kálmán. — Világos, mindenkinek a maga ügye a legelsőbb, csak én vagyok olyan mulya, hogy még a tavalyi szabadságom fele is benn van, az asszonnyal négy év óta ké­ szülünk üdülni, de a beutalót mindig át­ engedem valakinek, mert aztán hallgat­ hatnám: bezzeg az szb-titkár a Balaton­ hoz kapott, főidényben... Telefon után kapkod, közben postát bont, elharapva a szájából kicsúszó „elnézést”-eket. Meséli, mindenféle aprócseprő ügyekkel keresik fel. Persze, hogy örül is neki, mert a bizalom megnyilvá­ nulása, s akin tud, természetesen segít. Aztán papírcsomót nyom a kezembe. — Olvassa közben! Legalább addig sem unatkozik! Jegyzőkönyvek, beadványok. H. Tibor ügye. Kérelemmel fordult a gyár vezetői­ hez, hogy ismerjék el törzsgárdatagságnak azt az időt, amíg ő 1952-től hallgatóként egyetemi tanulmányait folytatta nappali tagozaton. „Indoklásul szeretném felhozni, hogy engem a gyár irányított tanulni, s így ez az idő úgy tekinthető, mintha mun­ kaviszonyom folyamatos lett volna” — áll a papíron. A gyáriak a beadványt el­ utasították, erre a munkahelyi döntőbi­ zottsághoz fordult, amely kedvező választ adott. A gyár fellebbezett. — Joggal, hiszen a törzsgárdatagságot nem munkajog szabályozza, hanem a kol­ lektív szerződés, ez pedig nem teszi lehe­ tővé a tanulmányi évek elismerését. Fő­ ként harminc év után — kommentálja az esetet a szakszervezeti bizottság titkára. — Én mondtam Tibornak, hogy fölösleges írogatnia össze-vissza. Úgysem lesz igaza. Tudja, mivel jött? Hogy én fúrtam meg, hogy ha akarom, elintézhettem volna, meg ilyen a szakszervezet, mit tudom én mió­ ta fizeti a tagdíjat, s ez volt egyetlen kérése. Mit csinálhatok? — tárja szét kar­ jait. Hasonló eseteket sorol, több mint két évtizedes mozgalmi múltja alatt volt mit intéznie. — Nagyon vigyázunk arra, hogy a jo­ gos panaszok, legyenek azok a legaprób­ bak is, házon belül megoldódjanak. Mos­ tanában az emberek érzékenyebbek... Nem sajnáljuk az időt, aztán a dolgozók érdekvédelme fontos feladatunk, de na­ gyon kellemetlen nemet mondani! Kikísér. A gyár betonudvarán sárga tar­ goncák futkosnak, a szomszédos üzemcsar­ nok kapuján ki-be járnak. Gyors üdvözlé­ sek. biccentéssel, felemelt mutatóujjal. N. Kálmán izzadtságcseppeket törül a homlo­ káról, pedig a központi fűtést már ki­ kapcsolták, az északi fekvésű szobában pe­ dig aligha lehetett több plusz tizenöt fok­ nál. — Melegem van! — jegyzi meg. Látni is. * A szomszédos gyárat, bár több mint százéves múltra tekint vissza, nem a jö­ vedelmező gazdálkodásáról emlegetik. Rossznyelvek szerint a népgazdaság job­ �ban járna, ha azonnal lehúznák a redőnyt. Tavaly ősszel egy hónap alatt több mint százan léptek ki, bár már enélkül is mun­ kaerőgondokkal küszködtek. — Néha az az érzésem, hogy nem is vesszük komolyan saját dolgainkat. Miért ne? Ha egy téeszt szanálnak, nyöghetik jó néhány esztendeig a terheit, a mi adós­ ságunkat pedig az állam rendezi. Biztos megéri veszteségesen termelni is, csak én innen ezt képtelen vagyok belátni. Fő­ ként úgy, hogy hagynak életrevaló javas­ latokat elkallódni — panaszkodik mű­ szaki ismerősöm, aztán kiszakad belőle: — Ha egyszer itt szabad kezet kapnék, megmutatnám... — Termelési tanácskozáson elmondtad? — Mit? Hogy én akarok igazgató len­ ni? — Az ötleteidet. — Régebben. Egyiket-másikat figye­ lembe vették, de aztán nem nézték jó­ szemmel, hogy mindenbe beleütöm az orrom. De ha majd nem minden időmet a gyártósorok mellett töltöm, nem hunyha­ tom be a szemeimet... A randevút ő szervezte meg. Egyik kol­ légája tízmillió forintos megtakarítást eredményező javaslattal állt elő, papírra is vetették, újításnak szánva. Annyira egy­ szerű dologról van szó, hogy magától ér­ tetődőnek tartották bevezetését. — Tízezerszámra rendelünk egy bizo­ nyos mütyürt termékeinkhez valamelyik pesti cégtől. Kiszámoltuk, ha a nyugatné­ met partnertől kérjük, felébe kerül. Nem beszélve arról, hogy pontosabban is szál­ lít. Az árkülönbségből származna a tízmil­ lió megtakarítás. — Mit szóltak? — Először: nem újítás! Másodszor: meg kell vizsgálni, kapunk-e valutakeretet a behozatalra, s aztán majd visszatérünk rá... Két hónap elteltével újból összeakad­ tunk az utcán. — Mi van a „mütyürökkel”? — Megérkezett az engedély az import­ ra — újságolta a fiatal műszaki. — Akkor minden oké! Vízszintesen rázta a fejét. — Hol van még az! A diri közölte, ala­ posabban végig kell ezt gondolni, nehogy a magyar cég megsértődjön. .. Nincs is égető szükség az NSZK-beli alkatrészek­ re, de legalább szorítsuk rá a magyar partnert, adja olcsóbban. Az is néhány millió költségcsökkentés, s persze nekünk is illene valamit kapnunk az ötletért — magyarázta a járdán állva. A szokatlan és egyszerű megvalósításá­ nak göröngyös az útja, s ennél talán egy dolog a nehezebb: a különböző érdekek összeegyeztetése. * Régi, elhamvadt nyár emlékét viseli szí­ vében J. János. A mondat szó szerint ér­ tendő. Az s.-i üzem szerszámkészítője ti­ zenhat évvel ezelőtt szenvedett üzemi balesetet. A műhelyben sérült meg. Mun­ kavégzés közben acélszilánk fúródott a szívébe, a legjobb orvosok is tehetetlenek voltak, műtéttel sem lehetett eltávolítani az apró és konok fémdarabot. J. azóta könnyebb beosztásban dolgozik, másfél évtizeden keresztül havonta 950 forintot kapott jövedelme kiegészítésére és százöt­ ven forintot gyógyszerekre. Nemrégiben az üzem megszüntette a járadék folyósítását azzal az indokkal, hogy nincs jövedelem­ különbség a többi szerszámlakatoshoz ké­ pest. J. János a vállalati munkaügyi dön­ tőbizottsághoz fordult, s mert ügyében nem született kedvező fordulat, a megyei munkaügyi bírósághoz fellebbezett, ahol kiszámolták az átlagkereseteket, s megál­ lapították: jogtalan a jövedelemkiegészí­ tés megvonása, a vállalatnak továbbra is fizetnie kell. — Az ilyen és ehhez hasonló ügyek ná­ lunk mindennaposak — fűzi hozzá az ügyet tárgyaló bíró. — Több száz évente, s meglehet a szerencse forgandó, a jog mindenkire egyformán érvényes. Hol a munkásnak, hol a vállalatnak kell igazat adnunk. B. Gábor belenyugodott az ítéletbe. Gé­ pészmérnöki karra jelentkezett, magára vállalva a levelező tagozattal járó költsé­ geket. Munkáltatója nem javasolta fel­ vételét. Alig hogy túljutott az első vizsgá­ kon, új munkakörbe helyezték, s előírták neki a mérnöki végzettség megszerzését, amelyre a friss beosztáshoz szükség is volt. Az egyetem befejezése után B. há­ rom hónap múlva beadta felmondását, amelynek következményeként a vállalat az öt év alatt kapott kedvezmények viszszafizetését követelte. — Jogtalanul! — mondják a bíróságon. — Ha utólag kötelezték az egyetem elvég­ zésére, legfeljebb az azt megelőző egy év­ re kifizetett összegre tarthatnak igényt... * • A paragrafusok szűkszavúak, s minden­ kire egyformán vonatkoznak. Némelyek­ ben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak. M. János aligha híreszteli ezt. A megyeszékhely melletti húsfeldol­ gozó üzem dolgozójának szekrényében az ellenőrzés során másfél kiló húskészít­ ményt találtak. Az üzem szigorú szabályai szerint öltözőszekrényben szalámit, fel­ vágottat tárolni tilos, s lopásnak minősül. Erről M.-nek is tudomása volt. Annál in­ kább, hiszen hasonló dolog miatt már két­ szer kapott fegyelmit. Az üzem vezetői több esélyt nem hagytak, azonnal fel­ mondtak a dolgozónak. S ezt — „további fellebbezésnek helye nincs” megfogalma­ zással a határozatban — a munkaügyi bí­ róság is jóváhagyta. A tárgyalások egymást követik. A fo­ lyosón hárman-négyen várakoznak. Al­ peresek és felperesek. Az arcok szinte személyigazolványul szolgálnak. A derűs tekintetű, cigarettázó férfi, hóna alatt ak­ tatáskával, a vállalat jogi képviselője. Tő­ le másfél méterre, fotelba süppedve a vele egyivású másik. Homlokán vékony ráncok ugrálnak, tompuló érzékszervek­ kel, mereven nézi a szemközti fal világos festését, nyakkendőjét lazára engedi, feszélyezetten érzi magát. Ő a vállalat volt dolgozója. Mustrálgatják egymást, mind a ketten tudják már, ki lesz a munkaügyi per vesztese. * A b-i vállalatnál, miként a pártszerve­ zet titkára fogalmaz, mindent elkövetnek, hogy megkönnyítsék a munkások ügyei­ nek intézését. — Jó pár éve létrehoztuk a jogsegély­ szolgálatot. Eleinte alig-alig vették igény­ be a dolgozók, de ha ma megszűntetnénk, alighanem visszakövetelnék — állítja dr. H. István jogtanácsos. Hosszasan sorolja, miféle dolgokban kérnek és várnak tő­ le segítséget: válóper, tanulmányi szabad­ ság, szabadság pénzzel való megváltása, telekhatárvita a szomszéddal... — Van mi után búvárkodnom még es­ te otthon is. Lassan univerzális leszek... Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozói­ nak, mert helyben és ingyen jutnak hoz­ zá a számukra oly fontos információkhoz, s legtöbbször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a tört­ műszakok száma, a máról-holnapra való szabadságigénylés, amelynek hatása ter­ melésben, árbevételben, hatékonyságban kamatozik. Néhány esztendeje — talán tanácstagi választások előkészítésének jegyében — a helyi tanács vezetői látogattak műszak vége után a gyárba. Beszámolni jöttek, tájékoztatni településfejlesztésről, az ál­ lamigazgatás korszerűsítéséről. A tanács elnöke pompás képet festett az újonnan létrehozott ügyfélszolgálati irodáról, el­ mondta, hány féle beadványmintát dolgoz­ tak ki és sokszorosítottak. A hozzászólók közül valaki megkérdezte: „Azok közül a papírok közül nem lehetne néhány da­ rabot a gyárba eljuttatni, hogy ne kelljen minden apróság miatt szaladgálnunk a ta­ nácsra?” Az ötlet hamarosan megvalósult. — Nézzen nyugodtan körül! — ajánlja az üzem- jogásza. — Van itt minden: űr­ lapok, hatósági bizonyítványok, lakás­ igénylő nyomtatvány, fejből lassan már számon sem tudom tartani. Fiatalasszony érkezik a jogsegélyszolgálat hivatalos ideje alatt. — Doktor úr! Tessék nekem megmon­ dani, hogy milyen, támogatás vagy ked­ vezmény jár a nyúltenyésztő-szakcsoportban... Attól függ, hogy belépünk-e! — teszi hozzá a fontosság kedvéért. A jogtanácsos mosolyogva csóválja a fejét. Cinkosan kacsint felém, mintha előbbi szavait hallaná igazolva. — Ne haragudjon! Ennek bizony utána kell néznem. Holnap délelőttös? — kér­ dezi a nőt. — Igen. — Műszak után ugorjon be hozzám, ígérem, hogy előkeresem magának — ad megnyugtató választ az érdeklődőnek, �majd miután újra kettesben maradunk, az előbbi gondolatot próbálja befejezni: — Ha ilyen apró dolgokra odafigyelünk, a dolgozók hangulata is jobb. Nekem jól­ esik, amikor az üzletben ruhát próbálok, s az eladó tanácsaival segít az öltöny ki­ választásában. Az ablak üvege híven közvetíti a kinti eseményeket. Tisztára mosdott munkások igyekeznek kifelé a gyárból. Furcsa pél­ da jut a paragrafusok emberének eszébe. Amikor a környező falvakból toboroztak munkaerőt új üzemcsarnokukba, nem a betanítás okozta a legtöbb vesződséget, ha­ nem hogy az újakat rászoktassák a mun­ ka utáni fürdésre. — Nagy ügyet oldottunk meg ezzel is... * Úgy tűnik, D. Andrásék álma valóra válik. Bement a gyár igazgatójához, mert saját ügyében nála még nem járt. Lefes­ tette lakáshelyzetét, szemléletesen idézte fel a plakátokkal elleplezett penészfolto­ kat, a doh szúrós szagát, s igyekezett ki­ puhatolni, hogy a tanács által a vállalat­ nak ígért keretből mikor juthat hozzá új otthonhoz. — D. elvtárs! Beadta igénylését válla­ lati lakásra? — Azt mondták, fölösleges, mert csak öt év után jöhetünk szóba. — Kitől kapta az információt? — A kollégáktól, a szereidében. — A kollektív szerződésünkben akad egy kitétel, hogy eltekinthetünk a törzs- ÁFÉSZ-demokratizmus ESEMÉNYJÁTÉK a formalitásokról Az elődöt FMSZ-nek hívták. A zömmel 1948-ban alakult Földművesszövetkezetek kezelésükbe vették a volt nagybirto­ kok fel nem osztható „maradványait” — darálókat, magtára­ kat, cséplőgépeket és traktorokat —, aztán üzleteket, kocsmá­ kat nyitottak. A jelszó nyomán — Egy falu, egy szövetkezet! — minden községnek megalakult a maga FMSZ-e, az ügyvitelt és a könyvelést pedig ellátta a hat-hét falut is kiszolgáló ván­ dorkönyvelő. A fejlődésben a körzeti Földművesszövetkezetek megalaku­ lása volt a következő lépcső; szűk egy évtizede pedig sor került a cégtáblák cseréjére, s a bélyegzőkre is ekkor vésték rá: ,,. • és vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet”. Az elnevezés többé-kevésbé sejteti, hogy az ÁFÉSZ-ek tulajdon­ képpen azt teszik, mint a volt FMSZ-ek — csak nagyban. Az­ az: ellátják a szövetkezet tagságát — s az egész falut — „étellel-itallal”, tartós fogyasztási cikkekkel, felvásárolják a piacra szánt mezőgazdasági terméket, adott esetben pedig ezeket ma­ guk termeltetik; s különféle szolgáltatásokkal, kölcsönzésekkel is foglalkoznak. A szövetkezetek gazdasági okokkal indokolt egyesülése még napjainkban is folyik, ennek eredményeként például a p.-i ÁFÉSZ munkáján egy egész járás ellátása, két­ tucatnyi faluban élő szövetkezeti tagság közérzete múlik. — Ha mammutszövetkezetekre van szükség, ám legyen. Az egyesülésekkel azonban olyan messzire került a tagságtól az ÁFÉSZ, hogy igencsak kevéssé érezhetjük a magunkénak —, dohog R. G. Kié akkor hát az ÁFÉSZ? A szövetkezeti demokratizmus szerint a kisebb-nagyobb összegű — s a szövetkezet gazdálko­ dását segítő — részjegyek váltásával anyagi áldozatot is vál­ laló tagságé. A szövetkezet azonban hatalmas, a tagság egy­ szerre és egy helyre soha össze nem hívható; így jogait, bele­ értve a döntéseket is, közgyűlés helyett részközgyűléseken gya­ korolja. A színpadon nyakkendős elnökség, a valamikor mozinak használt terem vaslemezhez csavarozott székein bakancsos, ber­ liner kendős szövetkezeti tagság. „Fél hét, ideje lenne már kez­ deni!” — rikkantja elől a boltos. Hátam mögött pedig remény­ kedve jegyzi meg Válócziné: „Ma valami új sorozat kezdődik a tévében, szeretnénk megnézni”. Balgaság — nézek a kezemben tartott, a Rákóczi Nyomdá­ ban 13 ezer példányban sokszorosított meghívóra. A napirend ugyanis „félméternyi”. Igaz is, az általános fogyasztási és ér­ tékesítő szövetkezet részközgyűlésén vagyunk: itt hallgatjuk meg az igazgatóság beszámolóját; fogadjuk el a tervet; „dön­ gárdatagságtól, amennyiben fiatal és jó munkát végző szakemberről van szó. Maga pedig mind a két kitételnek megfelel. Ha jól tudom, vasárnapi műszakot rendsze­ resen vállal, a legutóbbi exportszállít­ mány határidőre történő teljesítésében nem kis része volt. Igaz? — Ühüm... — mondta irulva-pirulva a dicsérettől a szerelő. — Adja csak be azt a kérelmet. Persze, ha vállalkozik rá, hogy hosszabb ideig marad nálunk! Azóta D.-ék fel-felülnek a helyijáratú autóbuszra, s az új lakótelepen ellenőrzik, hogyan haladnak az építők. Egy üggyel talán megint kevesebb lesz. M. Szabó Gyula tünk” a tagsági érdekeltségi alap felosztásáról; itt módosítjuk az alapszabályt; titkosan és nyíltan választunk mindenféle he­ lyi és felsőbb vezetőt — viszik a szavazatainkat a központba összesíteni. Mindenekelőtt tehát szavazunk. Negyven kéz emelkedik a magasba, kérdés-javaslat-ellenszavazat-tartózkodás nélkül jóvá­ hagyjuk a napirendet, a jelölő- és szavazatszedő bizottság öszszetételét. A munkabizottságok tehát annak rendje és módja szerint megválasztattak, bár a 116 meghívott szövetkezeti tag­ ból csak negyven van jelen. De bejelentik, hogy harminchatan „igazoltan hiányoznak, ezért a részközgyűlés határozatképes. Mellesleg, az „igazoltan” meg nem jelenteket nem számolja sen­ ki, éppen annyi a számuk, amennyi szükséges. („Az indokol­ tan távollevőket le kell vonni az összes taglétszámból és a meg­ maradt létszámot kell viszonyítani a megjelentekhez, a határozatképességet ennek megfelelően kell megállapítani.”) , ... Az. ÁFÉSZ ez évi célkitűzéseiről hallgatjuk a központ kiküldöttjét, közben „dolgozik” a jelölő bizottság. A kocsmáros — ezúttal elnöki minőségében — az ölünkbe nyomakodik. a negyedik széken ülő Vinczénéhez hajol. Gépelt papírlapot nyom a kezébe. — Hallotta, Manyika, maga is tagja lett a jelölő bizottság­ nak. Itt a lista a jelöltekről, nézze meg! Bár, úgysem ismer kö­ zülük senkit... „Sosem lesz már vége, ideje lenne kezdeni a sorsolást!” — morognak egymás között a jobbára idős asszonyok; de a ki­ küldött csak beszél, beszél, beszél: „ ... értékesítésünk megszer­ vezésében az árualapok biztosítását a társadalompolitikai fel­ adatok megvalósításának jobb segítésére kívánjuk felhasznál­ ni, előtérbe helyezve az egészséges táplálkozást, a nők háztar­ tási munkájának könnyítését, a munkásellátás javítását... ” __ olvassa rendületlenül a 25 példányban stencilezett beszámolót. Ki figyel oda? Senki. Minek is, amikor az innen-onnan öszszeollózott közhelyekkel traktálják a tagságot. Amikor a szé­ pen hangzó, mégis semmitmondó — és főleg ide nem illő — beszámolóban el sem hangzik a falu neve. Hivatkoznak a nők háztartási munkájának megkönnyítésére — mert manapság ez a divat, határozat is van rá, a beszámolót meg le lehet fűzni, a „teljesítés” kipipálható —, de szó sem esik arról, hogy tizen­ egy órakor még ott állnak az asszonyok a bolt előtt, kenyér­ re várva. A beszámoló azonban folytatódik tovább, le van stencilezve, azt kérem fel kell olvasni. „A termeltetés területén foko­ zottabban kell törekednünk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének segítésére, az innen felkínált, minőségnek megfe­ lelő áruk felvásárlásának és továbbértékesítésének fokozására, a szakcsoporti tevékenység szervezeti és működési szabályzat­ nak megfelelő működésének biztosítására.” �Szép És ismerős nem volt meg olyan Hogy a leszedett áru az előbb szép szóval, szöveg. Igaz, azt nem említik, hogy soha szervezetien a felvásárlás, mint tavaly. fásládákban és vesszőkosarakban töppedt majd indulattal reklamált göngyöleg híján. A továbbiakban megtudjuk, hogy az egyesült szövetkezet­ nek 744,6 millió forint összegű bevételt kell az idén elérnie Később meg is „szavazza” ezt mindenki, bár nem hiszem, hogy egyetlen résztvevő is emlékezne a tervszámra. Végül: „Gazdál­ kodásunk eredményeként 13,5 millió forint összegű nyereség realizálódik, amely 7,1 millió forinttal, 34,4 százalékkal keve­ sebb az 1979. évinél. A jelentősen csökkenő nyereség miatt be­ szűkülnek továbbfejlesztésünk lehetőségei is.” A milliókat meg a „beszűkülést” ugyan nem érti senki, mégis viszonylag csöndes a tagság. Vár, látszólagos türelemmel. Még fel is lélegzik, amikor a napirendnek megfelelően feláll a területi — helyi — intéző bizottság elnöke: talán most lesz szó rólunk. A faluról, az ellátásról, mindennapi gondjainkról. Csalfa remény. Bázis-terv-tény-százalékok — ennyi az egész, kissé összezagyváltan előadott mondandó az elmúlt évről. A máról, a holnapról egy hang se. — Tessék, elvtársak, szóljanak hozzá! Hosszú csönd. Igaz is, van mihez hozzászólni? A brosúrákból, állásfoglalásokból és irányelvekből mi­ xelt beszámoló itt a faluban nem vitaalap. Pontosan egy év­ vel ezelőtt, egy hasonló gyűlésen, megtagadtuk a formális, sem­ mitmondó, a helyszínt és a megjelenteket érdeklő tényeket egyaránt figyelmen kívül hagyó beszámoló meghallgatását. Csöppnyi, ártatlan — és eredménytelen! — lázadás volt ez __ emlékezik egy zöldségtermesztő. — Nézzék, mi is tudjuk, hogy ez fölösleges, máshol is morognak az emberek az időrablás miatt — mondta akkor a kiküldött. — Értsék azonban meg, ez a szabály. A törvény! Az ÁFÉSZ beszámolóját, meg a tervet minden részközgyűlé­ sen jóvá kell hagyni. Jóváhagyjuk, bánná a fene, de legalább egy passzus ró­ lunk is szólhatna benne. Így azonban hiába agitál kényszere­ detten a részközgyűlés helybeli levezető elnöke — aki melles­ leg az apám —: „Kezdheti, emberek, mindjárt a második hoz­ zászóló is... ” Igaz, a hallgatásnak más oka is van. A hosszan tartó csen­ det végre megtöri a területi intéző bizottság elnökének elégedett hangja: — „Akkor, emberek, semmi gond, semmi probléma...” S a hamis nyugalmat árasztó kijelentés nyomán a színpad felé löki jobb kezét az első szólásra jelentkező: — Nagyon rövid leszek, csak erre a nagy szótlanságra kí­ vánok magyarázatot adni. Eszerint bebizonyosodott már, hogy teljesen fölösleges felállni a székről, mert a bajainkra a hely­ színen mindig rábólintanak, de aztán a kutya sem foglalkozik velük. Alig három hete, hogy a falugyűlésen — az ÁFÉSZ ki­ küldöttjének jelenlétében — kritizálták a több kilónyi rozsdá­ val, csigával, mindenféle szeméttel vegyített fűtolajat; elmond­ ták, hogy két esztendeje nem lehet tápot kapni; hogy negyed­ éve bádogvödörben mossák a falu kocsmájában a poharakat. .. hogy... Mi történik ezek után? Még arra sem méltatják a fa­ lut. hogy reagáljanak az észrevételekre, legalább a szövetkezet gyűlésén. Ezért a csend, belefáradtunk az ismétlésekbe. Mint a zsilip mögött kitörni készülő, majd kibuggyanó víz­ tömeg, olyan erővel töri darabokra a csendet az indulat; a színpadon elhelyezett asztal mögött ülők lázasan jegyzetelhet­ nek: nincsen hentesáru, rosszul értelmezett takarékosságból nem világítanak kellően az italboltban, tisztességtelen, terme­ lői kedvet szegő sápot szed a szövetkezet a felvásárlásban, ruszli, azaz pácolt hal kellene, kasza-kapa-köszörűkő is lehetne a bolt­ ban. Pestre menjen érte az ember? Egyre jobban belejövünk az igények sorolásába, valaki már ott tart, mintha egy nagy­ városi gyűlésen szólna: mirelitárukat is kínálhatna a vegyes­ bolt. Kínos pillanatok következnek, a hozzászólók között a kül­ döttünk áll fel: — Nehéz helyzetben vagyok. Az jár a fejemben, hogy mit gondolnak rólam az emberek: hogyan képviselem érdekeiket a szövetkezet küldöttgyűlésén? Csakhogy én ott is szóvá tet­ tem az idegborzoló táphiányt, meg azt is, hogy egy ócska bá­ dogvödörben mossák a poharakat, a hónapok óta rossz víz­ csap mellett. Csak az a baj, hogy ott sem, meg azóta sem kap­ tam választ. Nem is tudom, mi értelme van így ennek az egész küldöttségnek. Indulatos szavait hallgatva felidézem, hogy egy alkalommal ugyanez az ember azt mondta: nem volt addig semmi baj, amíg „kis szövetkezet voltunk”. Egyvalaki ezerfélével foglalkozott, mégis mindennek volt gazdája. Ma csoportok-osztályok-főosztályok vannak, de az „apró­ ságokra” nem jut idő. Igaz, másra — a kereskedelmi, ellátási, szolgáltatási és termeltetési tevékenység szervezésére — sem nagyon. Pedig... Mindig mosoly szalad az arcomra, amikor eszembe jut az egyik „vendéglátóipari egység” vezetője: — Ha bemegyek a központba, azt sem tudom, kihez szól­ jak, annyian ülnek körül egy íróasztalt, felállni meg egy ember sem akar, nehogy „elfoglalja” valaki a helyét. Legközelebb az­ tán megint ott ül egy új pofa, azt sem tudom, mi a titulusa, ke­ gyelmesnek. .. félkegyelmesnek illik-e szólítani... Az emlékidézés alatt már-már széles folyammá duzzadó vi­ ta nehezen ér véget, a kiküldöttek hiába lökdösik a levezető elnök könyökét: „Zárd már le a hozzászólásokat!” Az nem en­ ged, ellenben biztatja a jónépet: „Mondják csak, emberek!” �De egyszer a panaszkodásba is belefáradunk, következnek a válaszok. Feláll az egyik kiküldött, pártunk helyes politiká­ járól értekezik — húsprogram és kistermelés így, meg úgy —■ majd „válaszol”: — A tápellátás központi kérdés. Értsék meg azonban, em­ berek, időnként akadozik a szállítás, jelentkeznek a gondok. Mondja tovább rendületlenül, a részközgyűlés meg felrö­ hög, itt-ott még az elnökség drapériás asztala mögött is fel­ villan egy-egy kínos mosoly. Hogyisne, amikor ez a szövetke­ zeti vezető úgy válaszol, hogy azt sem tudja, miről van szó. Itt ugyanis nem rendszertelen szállítást reklamálnak, hanem amiatt sírnak, hogy kerek két esztendeje egy kiló tápot sem láttak a szövetkezet lerakatában. De a kiküldött elvtárs azért meglehe­ tősen nagy lelki nyugalommal kijön a részközgyűlésre, anél­ kül, hogy tájékozódna: mi is a „helyzet” abban a faluban, ahová „kiszáll”. Meg kell hagyni, az ilyen felkészüléssel jókora becsületet ad a részközgyűlésnek. Ideje nem volt talán, a hoz­ zászólásokra azonban odafigyelhetett volna. Legalább. Az ifjabbik kiküldött azt mondja: nem értették a legelső hozzászólás kérdésének lényegét. — Egymást nem értettük — hangzik higgadtan az „ismét­ lés”. — Kérdésem nincsen, hiszen arra úgyis rábólintasz: iga­ zad van! Mindenki ezt teszi, aki idejön a faluba, aztán mégis minden marad a régiben. Még csak számon kérni sem tudjuk az ígéretet, mert a legközelebbi gyűlésre úgyis más jön. Leg­ közelebb te sem ülsz majd ezen a színpadon! Kérdés helyett hát azt mondtam el, milyen csekély a súlya a szavunknak. Aminél talán csak a kényelmes bólintás, a könnyelmű-felelőtlen ígérgetésetek súlytalanabb. Kérdés hát nem volt, válaszolni nem kell — ebben egyet­ értünk. A válaszadások után szavazunk ismét, merthogy vezetőséget-vezetőségeket-küldötteket kell választanunk. A jelölő bizott­ ság elnöki tisztét ellátó kocsmáros kiáll a publikum elé: — Titkos szavazással kell megválasztani az ÁFÉSZ elnökét és a felügyelő bizottság elnökét minden részközgyűlésen, a szavazatokat azután összesítik. A szövetkezet elnökének java­ soljuk M. J., a felügyelő bizottság elnökének pedig P. ... P. J. elvtársakat. — Kik ezek? Nem ismerjük őket! — kiabál egy nagy da­ rab bányász, határozottan a színpad felé. — Dehogyis nem, te Lajos! M. J. elvtárs már húsz éve a szövetkezetünk elnöke. Ez a P. .. — próbálja kibetűzni a ne­ hezen kimondható nevet —, hát... ezt én sem ismerem — vörösödik el az éppen felelősségteljes tisztét gyakorló jelölő bizott­ sági elnök. — A banktól... aki a banknál volt. .. — súgják a szín­ padról. Magyarázkodás jobbról-balról, majd újból közlik, ideje sort keríteni a titkos szavazásra. A szavazatszedő bizottság elnöke ki is osztja a néhány négyzetcentiméteres — gondolom, ugyan­ csak 13 ezer példányban sokszorosított — cetliket, rajta a két névvel. A bizottság gyorsan dolgozik. Egyik tagja nyomja a kezekbe a cédulát, a másik pedig gyűjti össze. Talán a terem feléig jutnak el, amikor megúnják ezt az aprólékosságot, az egyik széksor mellett megáll a két ember. — Hány szavazólapot szedtél eddig össze? Amaz mond egy számot, majd a bizottság elnöke az előbbi markába szurkolja a további cetliket. Hangosan számol, egé­ szen addig, amíg a „leszavazást” tanúsító cédulák száma a tár­ sa kezében el nem éri a részközgyűlésen megjelentek jegyző­ könyvben rögzített számát. Kész, vége. A kiküldöttek átveszik a szavazólapokat, vi­ szik az ÁFÉSZ központjába; lehet összesíteni a többi község szavazataival. A műveletnél majd kiderül: a tagság megválasz­ totta-e (?) az ÁFÉSZ és a felügyelő bizottság elnökét. Végre, a gyűlésre csalogató-marasztaló gyűlés fellélegzik, hamarosan itt a gyűlés néhányan némi aprópénzzel vastagabban terembe való belépéskor mindenki kapott most ott van a kalapban. sorsolás! A részköz­ vége, ráadásul jó mehetnek haza. A egy számot, a párja Talán egész este először érdekli valami az embereket, iz­ galommal vegyes kíváncsisággal várják: kik is lesznek a sze­ rencsés nyertesek, kinek nem kell holnap a boltban fizetnie. Egy öregasszony hangosan zsörtölődik, „úgyis kicsinálták az egészet!”, aztán el sem akarja hinni, hogy az ő számára húzták ki a százforintos vásárlási utalványt. Lassan azonban elfogy minden utalvány, nincs több nye­ remény. Nincs többé, ami itt tartaná az embereket. Tódulnak kifelé az ajtón, a kocsmáros pedig viccesen elkiáltja magát: — Senki ne feledje, hogy a vásárlási utalványokat az idén csak a kocsmában lehet beváltani! A propagandafogást néhányan még hallják, az elnöki zár­ szót aligha. A kifelé hömpölygő emberfolyam vége tolong az ajtóban, amikor a részközgyűlés levezető elnöke „bezárja” a tanácskozást. Késő este van, de e nevezetes alkalomból még kinyit a kocsma. Itt jegyzem meg a kiküldöttnek, az ÁFÉSZ egyik ve­ zetőjének: — Egyszer elhagyhatnátok a sorsolást. Kíváncsi lennék, elmennének-e a gyűlésre vagy hárman? Nem szól, de a választ mind a ketten jól tudjuk. Egy deci bor mellett aztán legalább háromszor megnyugtat: „Egyébként teljesen igazatok van... ” — Tudom. Ti meg helyeseltek — a gyűlésen. A pohármosás­ ra is, ugye, egészen addig, amíg valaki fel nem jelenti a szö­ vetkezetet a KÖJÁL-nál. Valakinek drága mulatság lesz... Egyetértenénk még sokáig, de a kiküldöttet sürgeti a gép­ kocsivezető: menni kell, a kocsit X faluban várja X. elvtárs. Ott is, másutt is részközgyűlés van. Vakulásig és orrvérzésig. �Két tucat faluban hallgatjuk és szavazzuk meg a mérleget, vá­ lasztunk elnököket, meg aztán mindenféle helyi elnököket-tagokat-küldötteket. Mindenütt ugyanaz a napirend — még egy­ szer: 13 ezer példányban sokszorosította a nyomda a meghí­ vót, s mindenütt a huszonöt példányban stencilezett beszámo­ lót olvassák fel. A gyűlésezés pedig megy tovább. Néhány nap múlva zöld­ ségtermesztő szakcsoport ülésén vagyunk, a kiküldött pedig előveszi a „stencilt”, merthogy az ÁFÉSZ fennhatósága alatt dolgozó szakcsoport önálló részközgyűlési egységnek számít. — Te, fiú, tedd el gyorsan azt a papírt, meg se kíséreld felolvasni! Itt renitens emberek ülnek. A kiküldött új ember és engedékeny. Így hát ezen a gyű­ lésen tényleg arról van szó, ami odatartozik: termelésről, szak­ csoporti tervekről, felvásárlásról. Azaz, a szakcsoport ügyeiről — a szakcsoport összejövetelén. Vaskos hiányosságokkal (?), persze. Elvárnák ugyanis, hogy hagyjuk jóvá az egész ÁFÉSZ célkitűzéseit, például: a ruházati cikkek forgalmát 4,5 százalékkal kívánják növelni. Tényleg: mi van, ha a zöldségtermesztő szakcsoport azt mondja, ez a terv­ szám, kérem, nem jó, legyen öt, hét vagy kilenc százalék? Szó­ val, ezt meg kellene szavazni, de bármennyire is kérjük, azt nem tudja a szövetkezet, mennyit forgalmazott a szakcsoport az elmúlt évben. Szövetkezeti mérleg és szövetkezeti terv van a szakcsoport gyűlésén, de szakcsoporti mérleg-forgalom-jöve- Mondd, mit tehetnék — A tizenhét oldalas jegyzőkönyvből le­ tette elém a tizenhetedik oldalt és azt mondta: írjam alá. Hol van a többi? — kér­ deztem. Ezeket úgyse szokták elolvasni — vetette oda. De én szívesen elolvastam vol­ na — mondtam neki. Jó, majd akkor oda­ adom — válaszolta mérgesen. Persze, azóta se adta ide. Én viszont aláírtam. Háborogva, zsörtölődve, de aláírtam. — A háborgás, morgás semmit nem jelent. Aláírtad. Ez a tény. — Mit tehettem volna? * Mit tehetnék, mit tehettem volna? — hall­ juk a kérdést itt is, ott is. Mintha nem tu­ datosulna bennünk — nem hisszük el? —, hogy a közéletet mi magunk alakítjuk, s mindenért viselünk — közvetve vagy közvet­ lenül — felelősséget. — Nem azonos, hogy az embernek viszo­ nya vagy köze van a világhoz — lát neki a magyarázatnak a pedagógus, aki másod­ állásban ideológiai oktatással foglalkozik. — Viszonya mindenképpen van, már azáltal is, hogy él, dolgozik. Erre mondta Marx — vagy Engels? —, hogy „teszik, de nem tudják”. Itt tehát még nem tudatosul az ember szabadságlényegűsége. Pedig fontos lenne, hogy tegyék, de tudják is! Ekkor volna közük a világhoz és csak ekkor fejlődhet ki a de­ mokrácia. — Tehát ön szerint kizárólag intellektuális föltétele van annak, hogy közünk legyen a világhoz? — Nem. A politikai, ideológiai ismeretek birtoklása, az általános műveltség kevés. Sze­ mélyiségjeggyé kell, hogy váljon a demok­ ráciára való igény. Az ember erkölcsi köte­ lességének érezze, hogy köze legyen emberi és tárgyi környezetéhez. Régi meggyőződé­ sem, páran megmosolyogtak miatta, hogy a történelem mindenkire személy szerint ki­ osztotta a maga feladatát... Tetszik a gondolat, bár csöppet sem új. De alkalmat ad „műveltségem” fitogtatására. delem stb. nincs. Válaszolni se tudnak rá. Egy idősebb, talán két évtizedes szövetkezeti múlttal is rendelkező férfi meg is jegyzi: — Hogy van ez? Miként készült el az ÁFÉSZ mérlege, ha az az összesítés nincs meg. ami része a mérlegnek? Mi pedig egyébként is erre, a mi munkánk eredményére volnánk kíván­ csiak. A szövetkezet küldöttgyűléséig pótolni is kell ezt a mu­ lasztást, mert a részmérlegek hiánya akadálya a küldöttgyűlés megtartásának- Nem volt akadálya. Megtartották, sőt, azóta már meg is ismételték. — Hallottad? Visszatapsolták a küldöttgyűlést, mert el­ csesztek valami szavazást — újságolja a szövetkezet egyik benn­ fentes alkalmazottja. — Rosszul választották meg az elnököt, vagy mi, valami fejes meg felfigyelt a szabálytalanságra, ezért újra össze kellett hívni a küldötteket. A szövetkezet jogászának és az egyik főosztályvezetőnek — ők a ludasok — részkártérí­ tést is kell fizetni. Csak nehogy a szívedre vedd... hamarosan megkapják jutalomban. A küldöttekért autók mentek, egy délután a járási székhe­ lyen újra összeült a küldöttgyűlés. Félórára csupán. Leszavaz­ ni, immár helyesen, szabályszerűen. Kiköszörülendő a csorbát, ami a szövetkezeti demokratiz­ muson esett. Kelemen Gábor — Németh László írta a Tanúban: „Az ember csak a maga dolgára vállalkozhat; so­ ha nagy dolgokra.” Erről van szó? Határozottan bólint, jólesően nyugtázom. — Pontosan. De a maga dolgát sem tudja mindenki. Pedig tudnia kellene. — Miért nem tudják? — Mert vannak olyan ellentmondások, amelyek a tudatosulást nehezítik. Kollekti­ vista társadalomban élünk, kollektív érde­ kek kellene hogy hassanak, de olyan a gaz­ dasági helyzet, hogy az emberek gyakran el­ fordulnak a közösségtől. Mit kell ma csinál­ nia például egy magafajta fiatalembernek? Hajtani, mert hiányzik a lakás, a bútor, a kocsi, az utazás... Nem is a javak szűkös­ ségével van a baj, hanem azzal, hogy a ja­ vakat nem csupán munkával lehet megsze­ rezni. hanem néhol ügyeskedéssel, helyezke­ déssel. S az ilyen megnyilvánulások száma mintha sokasodna... Úgy érzem, most találtunk rá a tulajdon­ képpeni témánkra, de ezen a ponton éles kanyarral térhetnénk el tőle. Marasztalni próbálom: — Mit tesz ezek ellen ön? — Én tanítok egy második osztályban. Eze­ ket a gyerekeket igyekszem tényleg dialekti­ kus szellemben nevelni. Megpróbálom a gon­ dolkodás kényszerét kialakítani bennük. Ez egyébként a politikai érzék beplántálásának is a módja, mert politikailag megbízható — véleményem szerint — az, aki józanul, ra­ cionálisan gondolkodik. Lekerekített gondolatok. Szeretnék közé­ jük piszkálni, hogy valami szúrós, hegyes do­ log akadjon az ujjamba. — Megelégszik avval, hogy húsz-harminc kamasznak rendet rak a fejében? — Nem tartom kielégítőnek. Közéleti fó­ rumokon is ki szoktam fejteni „hajmeresztő” nézeteimet. De egyebet mit tehetnék? Egyet nem értéseimet fedezendő tekinte­ tem elkalandozik a könyvsorra. Egy kötet fekszik keresztben a többi tetején. Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen. * „Mint ahogy az orvosló csodatevők és cso­ dakúrák a természeti világ törvényeinek nemismerésében gyökereznek, akképpen a szociális csodatevők és csodakúrák a szo­ ciális világ nemismerésében...” — írja Marx egy helyen. Ez az aforizmának is beillő gon­ dolat motoszkál a fejemben, mikor szobrász­ ismerősömmel beszélgetek. Műtermében kisebb és nagyobb, kész és félig (?) kész agyagfigurák, faragványok egy­ más hegyén-hátán. A sarokban magányosan áll a nagy mű, amit nem adna a zsüri meg­ szabta értéken alul. „Annyit nekem is meg­ ér” — mondja, majd átmenet nélkül kije­ lenti: — Minden társadalom egy koordináta­ rendszer, ami tulajdonképpen rácsrendszer. Váratlan, ennélfogva meglepő közlés, amit nem is állhatok meg szó nélkül. — Képzeletmozdító hasonlat. — És a közöm a világhoz kérdése úgy me­ rül fel: közöm a rácshoz — mondja rendü­ letlenül tovább. Agyaglepény hever az asztalon. Apró kés­ félével abba rajzolja bele a rácsmintát. — Itt vannak a lyukak, amikbe kerülhetsz. Előre látod, hova juthatsz, s ha ott vagy, meddig érhetsz, mi fér el belőled a keret­ ben. Megeshet, hogy választhatsz, vagy át­ léphetsz egyik lyukból a másikba. De csak a közeliek állnak nyitva előtted és ott is meg vannak szabva a határaid. Föl kell ven­ ned a rács formáját, erre az életösztön előbb-utóbb rávisz. Mert, ha üresen hagysz egy-két sarkot, vagy valamelyik oldalon kitüremkedsz, kihullasz az egészből. — Te mit teszel a rácsforma újraterme­ lődése ellen? — Szobrász vagyok. Szoborral tudom ma­ gam a leghatásosabban kifejezni. Ezért kö­ vet faragok, vagy agyagot gyúrok. Ha jó szónok lehetnék, akkor prédikálnék; ha író válhatna belőlem, akkor regényeket tennék az asztalra. De ilyesmire nem vagyok alkal­ mas. Tehát maradnak ezek... Körülmutat a szobrokon. Olyan szuggesztíven, hogy magam is rájuk bámulok, mint­ ha még soha nem láttam volna őket. Végig­ simítom az egyiket. — Ezekkel lehet világot formálni? — Remélem. Az biztos, hogy én a szob­ rászatomat soha semmilyen kétes célú pa­ rancshoz vagy érdekhez nem igazítottam. A közösségnek fontos tartalmat keresek és pró­ bálok kifejezni. Olyat, amely a jobbik ré­ szedet birizgálja. �Tűnődve elnéz rólam. Szeme egy apró, kétfigurás szobron állapodik meg. A kis mű megragadja az ember figyelmét. Én azt a címet adnám neki: Birkózók. * — Az a csoda ebben a gazdaságban, hogy össze sem beszéltünk, de ha az ország bár­ melyik végébe megy, minden főmérnöktől ugyanazokat a panaszokat hallja. Mégis min­ dig a vállalati vezetők a hülyék. Pedig mind­ annyian csak nem lehetünk azok. Zsebkendőnyi, de pazarul berendezett iro­ dájában már tucatszor beszélgettem ezzel a műszaki vezetővel. Ezt a sirámát most hal­ lom harmadszor. Alkalmasint ideje megkér­ deznem tőle, s meg is teszem: — Elég-e az, ha egy mai magyar főmér­ nök csak ironizál a dolgokon, vagy netán valamennyi felelősséget is magára kell vál­ lalnia. Összeszűkült szemmel pár másodpercig maga elé meredve gondolkozik. Nem láthat­ ni rajta: sérti-e a kérdés, vagy csak a sza­ vakat rágja meg. — Nézze... Jár hozzánk mindenféle bizal­ mas kiadvány, amikben rólunk, magyarokról szóló külföldi cikkeket közölnek. Mind azt írja, hogy Magyarország a lehetőségekhez képest nagyon jól áll. Mintha még tartaná magát a nézet hogy „Magyarország a keleti tábor legvidámabb barakkja”. Ezt még alá is támasztják adatokkal és kétségtelenül van igazságtartalom a megállapításaikban. Persze mi, akik itt élünk, nagyon jól tudjuk, hogy egy másik reflektor fényében ugyanezek az adatok egész másképpen fluoreszkálnak. Élvezettel mondja ki az utolsó szót. Ne­ kem is tetszik, le is írom, közben a mér­ nököt visszaterelem az eredeti kérdéshez. — Tehát akad mit tenni az irónia mellett. — Tudja, én született nonkonformista va­ gyok. Szerintem ez alkati kérdés. Olvasta a Caine hadihajó történetét? Olvassa el. Ott szemben állt egy kozák típusú, katonás, sarkos szabályzatember: a kapitány meg a non­ konformista hős. A regényben ez utóbbi ke­ rekedik felül. De amikor már győzött, egy ügyvéd megmondja neki: igaz, hogy győz­ tél, de azért te egy csirkefogó vagy. Mert lehet, hogy ezek a szabályzatemberek szűkfejűek, merevek, de igenis ilyenek vezetik győzelemre háborúban a hadsereget. No, ezért mondom, hogy bár valaki ezt megérti, mellre is szívja, és mégis nonkonformista marad, az már alkati hiba lehet. Én se tu­ dom ezt levetkőzni. Igaz, nem is próbálom. Amit magának a szabályozókról mondtam, azt szóvá tettem nagyobb nyilvánosság előtt is. Ezt tudom tenni és teszem is. Bár sok­ szor furcsán néznek rám. A főmérnök — többek közt — azt a gyöngéjét panaszolta a szabályozórendszer­ nek, hogy a gyárat csöppet sem ösztönzi az egyébként agyonpropagált termékszerkezet­ váltásra. Ő ezt hobbiból erőlteti. — Miért vállalkozik ilyen kockázatos „hob­ bira”? — Látott már maga vizslát vadászni? Megrendíthetetlen őszinteséggel rántom le a leplet műveltségem eme fogyatékosságáról. — Nézzen meg egyet valamikor. Ezt a ku­ tyát évszázadok alatt arra tenyésztették ki, hogy bizonyos helyzetbn meghatározott mó­ don viselkedjen. Megy a vadász előtt és amikor megérzi a vad szagát — illatát, bű­ zét, ahogy tetszik —, elindul feléje, hogy nem is lehet fékezni, megy. Mikor odaér, a fácántól egy-két méterre lekushad és meg­ merevedik olyan pózban, mintha villám csa­ pott volna bele. Orrával a fácán felé mu­ tat és így marad, ha kell, negyedórán ke­ resztül is, amíg a vadász oda nem ér és nem lő. Engem az egyetemen kialakítottak egyfajta munkára: műszaki tevékenységre. Ha belépek egy üzembe, egyből azt figye­ lem, hogy mit lehet ésszerűbben megoldani. A köztünk álló lapos dohányzóasztalra nyúl. — Hogy ezt a naptárt jobb így megfordí­ tanom, mert akkor innen is el tudom olvas­ ni, mi van ráírva, nem kell odamennem, ahol maga ül. És ezt csinálom, ha ösztönöznek rá, ha nem. Másként nem tudok viselkedni. — Nem inercia ez? Vagyis: a vizsla egy életen keresztül vizsla marad. De ha csak tehetetlenségi nyomatékről van szó, az idő­ vel gyöngül. — Ez is alkati kérdés. De különben a vizsla vadászösztöne is gyengül, ha megme­ revedett pózában ahelyett, hogy a fácánra lőnének, őt rúgják orrba. Mikor kiléptem az irodából, akkor értet­ tem meg az allegória záróképének értelmét. * Teszi, de tudja is (ahogy a korábban meg­ kérdezett pedagógus mondaná), hogy mit, miért csinál szakszervezeti titkár ismerősöm, aki nemrég került ebbe a pozíciójába, s most javában hajtja a lendület, a tenni akarás. Néha talán túlbuzog benne a jó szán­ dék, így aztán élete nem szűkölködik össze­ ütközésekben. — Gyakolczi újabban meg akar fúrni. Ko­ rábban elintézte, hogy egy közeli hozzátar­ tozójának adjon a cég kétszázezer forint la­ kásvásárlási kölcsönt. Most azt szeretné, hogy ezt a pénzt ne kelljen megadniuk. De én nem járulok hozzá és már az igazgatón­ kat is sikerült magam mellé állítanom eb­ ben a kérdésben. Gyakolczi ez miatt vicso­ rog rám. „Gyakolczira” egyébként régebben is, más­ tól is hallottam panaszt. Az a kép bontako­ zott ki — halványan — előttem: az illető­ nek nem tetszik, hogy a fiatal szakszervezeti titkár a korábban üres formaként kongó tisztséget most — zsurnalisztikai panellel szólván — megtöltötte tartalommal. „Ténye­ ző” lett, mert ténylegesen köze van a dol­ gokhoz. Ámbár tájékozatlansága, közéleti járatlansága miatt „felemás helyzetben” ér­ zi magát, s ez gyöngíti, ellentmondásossá te­ szi egyébként kétségtelenül jó szándékú mű­ ködését. — Mint szakszervezeti titkár és mint párttag is felemás helyzetben vagyok. Ha valamit titkárként esetleg megvétóznék, ak­ kor magasabb fórumon kell egyeztetni az álláspontot. És ott végső soron nekem kell engednem, hiszen köt a pártfegyelem. Kortyol kettőt a sörből, ezt az időt hasz­ nálom föl arra, hogy hitetlenkedésemnek hangot adjak. — Volt már ilyen eset? — Nem. Egy személyi ügyben morfondí­ roztam a vétóról. Valakit nem tartottam alkalmasnak arra a posztra, amire javasol­ ták. De tudtam, hogy „fent jól fekszik”, ezért végül én is bólintottam inkább. „Mit tehettem volna?” — hallom lelki füleimmel az alapkérdést. Legyinteni, bólin­ tani könnyebb volt, mint vétózni lett volna. — Mint párttag is eléggé felemás helyzet­ ben vagyok. Mert követelmény egyfelől, hogy lépjek fel a hibák ellen. Másfelől vi­ szont, ha ezt csinálom, egyből kapok egy címkét: önfejű! Sajnos, nem érzem, hol a határ, ameddig a bírálat építő és amin át­ lépve „önfejűvé” válok. Tartok tőle, hogy személyes érdekszférák peremén húzódik ez a vonal és ezért szinte soha sem látható. Még akkor is bele-belelépek, ha kínosan vi­ gyázok rá, hogy a bírálatom elvszerű le­ gyen. Megrágott, megformált, kerek gondolatok és könnyen érthetőek. Mint a féligazságok általában! — Te nem kapsz bírálatot? — törlőm le a sört a bajuszomról. — Dehogynem. Ez hozzátartozik Gyakolczi harcmodorához. Persze nem ő mondja el. Szócsőnek egy régi kádert használ, aki még harmadik Mátyás idejéből maradt ránk. Hét elemije van, nekem felsőfokú végzettségem. Ez is szálka a szemében. A múltkor mond­ tam az igazgatónak: Tárkányfy elvtárs, ma­ ga . kandidátus. Mi lenne, h,a a maga mun­ káját a portás bírálná meg? S jót nevet a viccén. Nem ismervén föl, hogy ezzel a tréfával mintha máris valami­ féle arisztokratikus pózba kezdene beleme­ revedni. — Te szavaztál erre a régi káderre? — Igen. Gyakolczi rávett. Azt mondta, hogy ha ez bent van, kevesebb bajt kever, mintha kint lenne. Nem láttam át a szitán. — Ilyen helyzetben mit tudsz tenni a kö­ zösségért? — Nagyon sokat. Erre nem lehet pana­ szom. Rávezethetem az embereket a külön­ féle problémák megoldására. Hatásköröm ré­ vén sok mindenben intézkedhetek, ezáltal gyorsíthatom a jó folyamatokat. Egyes jó embereknek megkönnyíthetem, hogy a kö­ zéppontba kerüljenek. Nagyobb testületi ülé­ seken a jó ügyeknek rangos embereket nyer­ hetek meg... �bár tudják, hogy akkor rájuk is „rosszabb” napok köszöntenek. Még körmölök szorgalmasan. Közben —, hogy megtörjem a csöndet — köszörülök egyet a torkomon. * Sorolja a lehetőségeit: jó ügy, jó ember, jó folyamatok... Remélhetőleg hamar meg­ tanulja, hogy nem mindig az a jó, amit egyetlen — bár kétségtelenül jó szándékú — ember annak vél. * — Megvalósul minden egyéni elképzelés, ha előremutató és megvannak a feltételek hozzá? Nagyvállalatunk versenyfelelőse — koráb­ ban egy tekintélyes szerv politikai munka­ társa volt — határozott és derűlátó. — Nálunk erre számtalan példa van. Hoz­ zám jönnek be a műszaki tanácskozások jegyzőkönyvei. Ezekből kigyűjtjük az egész vállalatra vonatkozó javaslatokat és továb­ bítjuk az osztályvezetőkhöz. Előfordul per­ sze, hogy egy-egy javaslattevő nem veszi figyelembe a valós lehetőségeket. Az ő in­ dítványukkal, még ha előremutatóak lenné­ nek is, nem tudunk mit kezdeni. Így aztán ők, a saját szemszögükből, úgy látják, hogy figyelmen kívül hagytuk az ötletüket. Kéthárom ilyen eset még kedvüket is szegheti. Két kávét hoznak be kis tálcán. A ver­ senyfelelős ragaszkodik hozzá, hogy én ve­ gyem le elsőnek a csészét. — Van-e tárgyilagos mércéje az „előremutatóságnak”, vagy egyéni érdek is eldönt­ heti az igent vagy a nemet? — Hogy mennyire előremutató egy javas­ lat, ez sokszor csak utólag derül ki. De nem hiszem, hogy egyéni érdek elgáncsolhat jó kezdeményezést. Már csak azért sem, mert minden egyéni érdek hosszabb távon egybe­ esik a közösségi érdekkel. Egy adminisztrátornő nyit ránk, horkant egyet és gyorsan visszahúzódik. — Most például élüzem lettünk. Ez di­ csőség a vállalatnak is és a borítékon is meg­ érzik az emberek. Megeshet, hogy egy „el­ lenség” keresztülhúzza a jó szándékú embe­ rek számítását, de nálunk ilyet még nem ta­ pasztaltam. .. Váratlanul ér az „egy ellenség” szóba ho­ zása. Közbevágok: — Ki az ellenség? — Ellenség az, aki a céljaink ellen tevé­ kenykedik. Vagy nyíltan, vagy leplezetten. Ez természetesen nagyon ritka manapság. Gyakoribb, hogy valaki lazít, ül a babérja­ in. Ő nem ellenség, csak hátráltató. — Van aki fél, hogy hátráltatónak bélyeg­ zik, mert szóvá tesz vélt, vagy valós hibákat. — Ilyet nem tapasztaltam. Ezt kispolgári nézetnek vallom. Ha nem szólunk a hibák miatt, akkor akadályozzuk a fejlődést. Én gyakran mondok bírálatot különböző fóru­ mokon és soha nem ért hátrány utólag. Gallérján fényes bányászjelvény csillan meg az ablakon bevágó napfénytől, Összehunyorítom a szemem. — Lehet, hogy épp ezért maradtam opti­ mista. A vállalat többi területén is nyugod­ tan kritizálhat mindenki és kritizálnak is! A munkások a termelési tanácskozásokon a „legmeredekebb” dolgokat is elmondják. Pe­ relnek mindenféle hiányosság miatt. Még a közvetlen főnöküket sem kímélik. — Hallottam olyan panaszt, hogy nem tudhatni: meddig előremutató a bírálat, mettől visszahúzó. — Ez attól függ, hogy az illető hol mond­ ja el. Ha azon a fórumon, ahol kell, akkor nincs baj. De sajnos nem minden emberre ez a jellemző. Sokan a kocsmában mondják el, ami a szívüket nyomja. Mert magyar ember a kocsmában vagy politizál vagy „dolgozik”. Eszembe jut, hogy kihűlt a kávém. Belepöttyentek egy kockacukrot a csészébe. — Múltkor a szomszédban Gábor napot ünnepeltek. Panelház, minden áthallatszik. Hát ki hallott már olyat, hogy Gábor na­ pon külpolitkáról vitatkoznak egész éjszaka? — Talán csak nem árt, ha vitával tisztáz­ nak kérdéseket... Mikor ezt — némi zavartságot mímelvén — mondom, nem rá, hanem a könyvszek­ rényre sandítok. — Természetesen. Azt helytelenítem, ha valakit megbélyegeznek téves nézete miatt. Vitázni kell vele és meg kell győzni. Ha lehurrogjuk, nem változik meg, sőt makacs lesz. De ha meggyőzzük, akkor egy újabb embert állítunk be a csatasorba. — De sajnos, vannak emberek, akiket szinte lehetetlen meggyőzni. Közbevetésemhez egy mélyről fölszakadó sóhajtást is mellékelek. — Vannak türelmetlen emberek. Nemrég azt mondta egy munkás: jó, hogy ez az or­ szág még fennáll, ha így dolgozunk. Dolgo­ zunk! Ezt mondta. De nem magára gondolt, hanem másokra mutogatott. Szerencsére, többségben vannak azok az emberek, akik követelik a meglevőnél nagyobb fegyelmet, — Néha a feleségemmel is veszekedek a cég, vagy az utca ügye miatt. „Minek fog­ lalkozol vele — kérdezi —, ne idegesítsd magad”. Van, amikor igazat adok neki, mert jószerint csak károm származik belőle, hogy háborgok. Ilyenkor egy ideig vissza is fo­ gom magam. De nem sokáig. Esztergályos ismerősöm üzemében — a kül­ ső szemlélők megítélése szerint — rendben mennek a dolgok. „Kvantitatíve” növelik a termelést, „kvalitatíve” is fejlesztik termé­ keiket. Ő maga vállalatszerte ismert — és elismert — munkás. Szorgalmas, de nemcsak a keze, az esze is jár. Lelkiismeretes: ka­ tonaságból leszerelvén első útja a gyárba vezetett. Szokott helyén találom: a modern, alumíniummegmunkálásra fölszerelt csarnok­ ban. Megbök: menjünk ki az udvarra, ott jobban értjük egymás szavát. — Hol és mi miatt háborogsz? — kér­ dem tőle a hajborzoló szélben. — Népfrontbizottsági tag vagyok, felszok­ tam szólalni az üléseken. Gyakran panaszko­ dom a szemét miatt. Nem tetszik, hogy a várost egyik végéről is meg a másik végéről is szeméttelep határolja. Aztán a környé­ künkön is sok a szemét. Húzódik ott egy új épületsor. Olyan személyiségek kaptak benne lakást, hogy az ember elvárta volna tőlük: kulturáltan viselkedjenek. Nem ezt teszik. Például kipakolják a kukájukat a járdára. Mért nem tudják ők is, mint más, a kerítésük mögé rakni? Gyerekek játszanak ott, kiborítják a szemetet és hetekig nem takarítja össze senki sem. Elmondtam ezt a népfrontülésen és javasoltam, hogy változ­ tassunk a dolgon. Azt válaszolták: „Hát igen, igaza van, de hát...” Érted: „de hát”... — Talán nem mindig kell ilyen „dehátba” beletörődni... Keménységre akarom figyelmeztetni, de hangom elárulja az én bizonytalanságomat is. Az alapkérdést hallom tőle „válaszul”. — Mit tudok csinálni?... A múltkor ki­ nyitom a csapot — harmadik emeleten la­ kunk —, nincs víz. Kinézek az ablakon, lá­ tom, hogy a szemközti földszinten lakó ta­ nácsi dolgozó slaggal mossa a kocsiját. Mit lehetett volna csinálnom? Menjek be a ta­ nácsra? Ki fog ott velem foglalkozni? Még ha meg is hallgatnak. Örüljek, hogy kiönt­ hettem a lelkem. Van olyan felelős, aki erre épít: meghallgatja az embert, aztán meg­ nyugtatja, hogy jól van, maga elmondott mindent. — Azért néha tesznek is valamit. Ahogy ezt mondom, gyorsan bólintok is hozzá. — Igen. Ezt meg kell hagyni. Már több­ ször is torkomra forrasztották a szót azzal, hogy felsorolták: ezt meg ezt tették. És úgy is volt. De a fő problémák ettől még problémák maradnak. Itt van a vízellátás. Évtizedek óta gond. Tettek az ügyben sok mindent, de még jó ideig nem lesz elfo­ gadhatóan megoldva a városban. És éppen az új lakótelepeket sújtja a hiány, pedig ott seregnyi a csecsemő, egész nap kellene a víz. Csak közhelyeket tudnék rögtönözni „meg­ nyugtatásul”. Inkább témát váltok, s hang­ zatos kérdéssel teszem próbára: — Érzel felelősséget a gondok miatt mint a társadalmunk életét meghatározó osztály tagja? — Én azt vallom, hogy lényegében a dol­ gozók határozzák meg az ország sorsát. A jó dolgozók. És egyre többen érzik, hogy mi­ lyen felelősség van a vállukon, amikor sza­ vaznak egy taggyűlésen. Fogy az olyan, aki azt se tudja, miről kell szavazni. Meditál. Hangjában meggyőződés és biza­ kodás erősíti és gyengíti egymást. �— Persze, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ember mindenbe ne szóljon bele. Csak akkor beszéljen, amikor tisztában van a helyzettel. Szólnak neki, menjen, kezet fogunk. * — Ilyen „széthúzástól” nem kell megijed­ ni — mondom, s legyintek is. — Tegnap az egyik gépkezelőm panasz­ kodott, hogy nem kap lakást három éve, a két üzemmérnök meg fél év után kapott. El volt keseredve, szidott mindent. Végül azt is felhozta, hogy egy másik országban állítólag már megoldották a lakáskérdést. „Állítólag!” — mondom neki. Erre azzal jön, hogy a szomszéd lány oda ment férj­ hez és kaptak lakást. Mepróbálom visszaráncigálni a témához: — Hogy érzi: munkásemberként — a na­ pi jó munkán kívül — tehet valamit, hogy az ilyen gondok minél hamarabb megszűn­ jenek? — Nem biztos, hogy nekem kell tennem ezért. Sokan azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagy vigyék nekik oda. Mások meg maguk mennek el érte. Megkönnyebbülten búcsúzunk el. Nehéz perceken jutottunk túl mind a ketten (?!). Mint félhivatalos nyilatkozóhoz, igazítanak a vezetők a brigádvezető asztaloshoz. Har­ minc éve költözött a városba, azóta ugyan­ ott él, ugyanott dolgozik egyfolytában. — Olyan helyen lakunk, hogy körülöttünk már mindenhol megcsinálták az utat, a jár­ dát, a mi utcánkat meg, mint egy szigetet, kihagyták. A múltkor elmentem a tanácstagi beszámolóra, ott elmondtam, hogy jó lenne, ha minket se felejtenének ki. Meghallgat­ tak, aztán közölték, hogy jogos az igényem, de nincs a megvalósításra keret. Régebben többször is panaszkodtam, hogy hónapszám nem viszik el tőlünk a szemetet. A panasz után egy ideig elhordták, utána megint el­ * felejtették. Most én rakom fel egy taligára és tolom ki a patakpartra, ha sok. Zavarba ejtően elegáns irodába invitál be Zúgnak a gépek, rekedtesen kiabálom: az exportőrgyár párttitkára. Türelmesen vé­ — Máshol is nehéz dolga van, ha el akar gighallgatja zavaros és hosszadalmas beve­ érni, vagy meg akar változtatni valamit? Láthatóan örül a témának, van ró­ — Embereket meggyőzni valamiről ma­ zetőmet. la mondanivalója. napság nagyon nehéz. Még hat-hét évvel ez­ ember a maga területén fele­ előtt jobban élt mindenkiben a felelősség. lős—a Minden világ vagy az ország sorsáért. Ez a Mostanra mintha eltrehányodtunk volna... reális alapállás. Nekem a „világ” elsősor­ Ez ronda szó, ne ezt írja le. . . Elkényelmeban ez a két és fél ezer ember, aki itt dol­ sedtünk. Akkor a társadalmi munka is job­ gozik a gyárban. Tehát nekem nem a VILÁ­ ban ment. kell megváltanom, hanem elérnem azt, „Áthúzom” a nem kívánt szót, közben kér­ GOT hogy az üzem teljesítse a tervét és ez a két dezem : és fél ezer ember jó fizetéssel menjen ha­ — Mi az oka az elkényelmesedésnek? za. Akkor tiszta a lelkiismeretem a világ — A világ változása. Hetvenöt óta sokat meg az ország dolgai felől is. De ha a vi­ emelkedtek az árak, az embernek társadal­ lágot általánosan akarom megváltani, s mi munkák helyett inkább a pénz után kell ugyanakkor rosszul dolgozom, akkor hordó­ loholni. Különösen, ha családja van. De szónok válik belőlem. Ne a Szabolcsban lé­ nemcsak a körülmények, mi is hibásak va­ vő hibákról prédikáljak, hanem a gyári mel­ gyunk. Összefogás kellene széthúzás helyett. léfogásokról. Akkor megtettem azt, amit le­ Nagy szavak. Gyanús, hogy üresek. hetett. Jegyzeteimet túrom föl, keresek egy ide­ — Hol van széthúzás? — A múlt héten például túlóráznunk kel­ vágó idézetet. lett. Volt aki tiltakozott, veszekedett a mű­ — Van, aki szerint a közeli hibát szóvá vezetővel. Nem tudta bevenni a feje, hogy tenni bajos, mert könnyen fenéken billent­ hetik az embert. hétfőn szállítani kell az árut. Egymunkadarab sorsa__ __ Kovács szaki esztergályos, tíz éve tengelyeket esztergált. Meg­ kapta a rajzokat és azok alapján, különösebb nehézség nélkül el­ készítette a munkadarabokat. Művezetője meg volt vele elégedve. Mi­ óta itt dolgozott, igazolatlanul egy órát sem hiányzott, a rábízott fel­ adatokat mindig pontosan elkészítette, órabéremelésért soha nem követelődzött. Csendes ember volt, szinte észre sem lehetett venni, hogy itt dolgozott. Egy munka befejezése után ezzel állt főnöke elé: — Főnök, valami érdekes munkát adjon nekem! A művezető meghökkent. Milyen érdekes munkát adhat ő Ko­ vács szakinak? Hiszen ez sorozatgyártó üzem, nem kísérleti részleg. Az egész több ezres gyárban öt ember, ha van, aki a kísérleti üzem­ ben esztergál. A művezető zavartan rakosgatta az elkészítésre váró alkatrészek rajzait. Melyiket adja? Mindegyik egyforma. Teljesen mindegy, me­ lyiket adja. Mi baja lehet ennek a Kovácsnak, hogy érdekes munkát akar? Egyet csak oda kell neki adni . . Odaadta a legalsót. — Remélem jó lesz — tette hozzá bizonytalanul. — Igen, igen ... — motyogott magának, és megindult a rajzzal az esztergapad felé. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Még kevésbé értette, amikor egy óra múlva Kovács gépe felé pillantott, az még mindig a rajzot tanulmányozta. Hiszen ez egy egyszerű tengely! Ilyenhez azon­ nal hozzá szoktak fogni, nincs rajta mit nézegetni. Nem akarta bántani, hisz eddig semmi baja nem volt vele. De hát miért nem dolgozik ez az ember? — Valami hiba van a rajzban? — állt meg felette. — Nem, talán nincs — szólt az, de fel sem nézett a rajzból. Kovács hazavitte műszak után a rajzot. Egész este ezt nézegette. — Ez a nézet alapvetően hamis. Kifejezet­ ten erénynek számít, ha valaki jobbat aka­ rásból „sokat jártatja a száját”. Éppenhogy azokat az embereket emeljük ki, akik fele­ lős véleményt mondanak a fórumokon. Az én szememben nem volt hátrány még az sem, ha valaki szenvedélyesen beszélt, nem válogatta meg a szavait. Értékeltem inkább, hogy őszinte. Mert mi, akik a politikában nyüzsgünk, sokszor hallunk jól fésült véle­ ményt, ami mögött hamis a tartalom. Ezért szimpatikusabb az őszinteség. Nézze meg az ifjúsági szervezetünket. A tisztségviselők épp azok közül kerültek ki, akik ilyen, vagy olyan ügyben verték az asztalt. Hirtelen támad egy gondolatom. Nem tud­ nám megalapozni példákkal is, de kikíván­ kozik belőlem: — Közülük néhányan ma már „jól fésülik” a mondandóikat. A párttitkár nem tiltakozik, sőt bólint: — Ennek két oka lehet. Egyik, hogy könynyebb egy alsóbb szintről mindent bírálni. Ha ugyanaz az ember magasabb beosztásba kerül, több információt szerez és szélesebb látókörrel már másként ítéli meg a dolgo­ kat. A másik ok: sokan azt hiszik, hogy ilyen beosztásban már állandóan viselkedni kell. Borzalmas lehet egész nap viselkedni. Nincs is rá szükség, sőt káros, mert így előbb-utóbb alkalmatlanná válik az ember a feladat ellátására. Éppen azokkal lehet sokat kezdeni, akikben van élet. Mert ben­ nük van ötlet is, egészséges, rizikóvállaló szándék is. Berreg a házi telefon. A titkárnő kérdezi, hozzon-e be kávét. „Nem kell” — feleli be­ szélgető társam. Visszaül, s ott folytatja, ahol abbahagyta. — Akad ugyan, aki azt vallja: jobb a tel­ jesen beszabályozott ember. Mert az nem okoz gondot. Csakhogy nem hoz hasznot sem! Persze, egy dologra vigyázni kell! Nem dőlhetünk be azoknak, akik bátran hallat­ ják mindenütt a hangjukat, de nem tesznek le semmit az asztalra. Lejárt a beszélgetés ideje; a titkárnak ér­ tekezlete kezdődik. Kint, a gépírónő szobá­ jában köszönünk el. A szekrényen bronzból öntött kis szobor: jól ismert arc. Regös Molnár Pál A felesége sem értette a dolgot. Sohasem szokott a férje hazahozni semmit. Szeretett volna egy nagyon jó alkatrészt készíteni. Nem egy összedobott, trehány munkát, hanem egy pontos, a rajznak tized-, század-, ezredmilliméterre megfelelő tengelyt, ami a legkisebb súr­ lódással, a leggyorsabban fog forogni. Nem olyat akart esztergálni, mint amilyen az elmúlt tíz év alatt bármelyik volt, hanem egy pre­ cíz, pontos, csodálatos munkadarabot, egy remekművet. Beleadni mindent, minden idegszálát, minden ügyességét, minden adottságát, minden mozdulatát . . . Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Végiggondolta százszor az évek óta begyakorolt műveleteket. Hogyan tudná még pontosabban, még szebben elkészíteni ezt a munkadarabot? Úgy izgult, mint még soha... Sikerül-e olyan alkatrészt készíteni, mint szeretné? Másnap reggel a gép olajozásához, majd ellenőrzéséhez kezdett. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Mi baja lehet ennek az em­ bernek? Minek olajozza most a gépet? Ellenőrizni meg csak éven­ ként szokták . . . — Valami baj van vele? — kérdezte megdöbbenve. — Csak, hogy pontos legyen — válaszolta az, s fel sem nézett az olajozásból. Nem érdeklődött tovább, el kellett mennie. Délután, mikor viszszajött, Kovács még mindig nem volt kész a munkadarabbal. — Azzal a félórás ócska tengellyel mit tud csinálni ennyi ideig! Már tizedik munkaórát tölti vele. Ez megbolondult! Ez nem normális — dühöngött —, az én türelmemnek is van határa ... Mi baja lett ennek a szorgalmas, precíz munkaerőnek . . , A munkaerő műszak végére nagy nehezen elkészült a munka­ darabbal. Diadalmas, ragyogó arccal vitte a művezetőnek: — Főnök, kész! Ezt nézze meg, milyen jól sikerült! — Igen, rendben van — motyogott az, és bedobta a többi tízezer tengely közé. Lantos László �Kazinczy emlékezete* Olyan íróra emlékezünk, akinek viselt dolgait alig-alig őrzi már emlékezetünk, s akinek művei nem élnek — s talán soha nem is éltek — elevenen az irodalmi köztudatban. Különös ér­ zés, mert a számontartás és a felejtés eme sajátos ellentéte a szelle­ mi közösség legrejtélyesebb, mégis magától értetődő élettörvényére irányítja figyelmünket. Kazinczy neve ugyanis azok közé a mitikus fogalmak közé tartozik, amelyek akkor is jelentenek valami nagyon lényegeset az értékérzetünk számára, ha munkásságuk részleteiről nincsenek is tárgyszerű ismereteink. S Kazinczynak még a mitikus­ sá emelkedett nagy nevek között is különös szerep jutott. Mert ve­ zéregyénisége lévén az újkori magyar történelem első nemzedékei által vívott nemzeti-kulturális küzdelmeknek, ő már a „hőskorszak”, a magyar reformkor fiainak a szemében is magának az „ügynek”, az „eszmének” szent megtestesülése volt. Érthető, hisz értékelő, szerve­ ző és irányító szerepe páratlan a magyar irodalom történetében. Cso­ konai még a barátságát élvezhette, Berzsenyi Dánielt ô biztatta, hogy a nyilvánosság elé lépjen, Kölcsey Ferencet ő vezette be — szinte kézenfogva — az irodalmi élet világába, de — noha nem követték —, őt ismerték el a legnagyobb tekintélynek a fiatalabbak: Kisfalu­ dy Károly és Vörösmarty Mihály is. S hogy azok számára is „ve­ zércsillag” maradt, akik személyesen már nem is ismerhették, arra Petőfi híres verse, a Széphalmon című költemény talán a legszebb bizonyíték. De mi volt az az „ügy”, az az „eszme” amelynek szolgálata révén neve oly mitikus-jelképes tartalmak hordozója lett? — Akár kortár­ sait, akár későbbi tisztelőit faggatjuk, úgy tűnik, két fogalmat és egy képet őrzött meg legtudatosabban a munkásságát méltató szak­ mai közvélemény. Íme a két fogalom: nyelvújítás és „fentebb stíl”. És íme a kép: a börtönében raboskodó Kazinczy, amint 1795. május 20-ának hajna­ lán borzadva, de rendkívüli önfegyelemmel nézi végig Martinovics és társai kivégzését a Vérmezőn. Ma már — talán, mert tisztábban kirajzolódtak az egész életmű roppant arányai — úgy látjuk: inkább a kortársak, s az utókor érdeklődését és értékelő szempontjait jel­ lemzik ezek a képi-fogalmi mozzanatok, semmint Kazinczy mun­ kásságának valóságos érdemeit. De vegyük sorra ezeket a „mozza­ natokat”! Kétségtelen, hogy szépirodalmunk, s a tudományok ma­ gyar nyelvű fejlődése elképzelhetetlen lett volna annak a nyelvújítá­ si mozgalomnak a diadalma nélkül, amelyet Kazinczy vezetett. Ért­ hető tehát a nyelvújítás szerepének eltúlzott hangsúlyozása az utó­ kor részéről. Nyilvánvaló az is, hogy a XVIII. század végének sze­ met kápráztató stíluskavalkádjában — a kései barokk többféle vál­ tozatának, a rokokónak, a klasszicizmusnak, a szentimentalizmusnak, a népiességnek és a „preromantikának” a keveredésében — lényegé­ ben két fő ízlésirány ütközött meg egymással, s hogy ebből az ütkö­ zetből a Kazinczyé került ki győztesen. Nem alaptalan tehát az ál­ tala hirdetett „fentebb stíl” eszményének kiemelése sem. Nem alap­ talan, de nem is igazolható tökéletesen. Mert igaz ugyan, hogy ennek a stílusideálnak a hatása követhető nyomon — hogy csak a legnagyobbakat említsem: Kölcsey. Eötvös, a fiatal Arany, s a mi századunkban Babits, Kosztolányi, vagy Németh László írásain, de ma már azt is jól látjuk, hogy Csokonainak — a Kazinczyéval szem­ ben egykor alulmaradó törekvése a népies-populáris irányzatoknak nagyobb szerepet biztosító stílusszintézise már az 1840-es években tovább folytatódott, mindenekelőtt Petőfi költészetében, de tovább hatott a kései Arany, majd Ady lírájában, éppúgy, mint Jókai, Mik­ száth, Krúdy és Móricz prózaművészetében. Miben láthatjuk hát a Kazinczy-mű igazi értékeit, ha sem a nyelvújítási küzdelmeknek, sem a stílusok harcának nem tulajdonítunk oly kizárólagos jelentősé­ get, mint korábban? Mielőtt e kérdésre válaszolnék, vessünk egy pillantást ama „harmadik mozzanatra”. Írásműként is emlékezetesek azok a sorok, amelyeket Kazinczy vetett papírra a Fogságom napló­ jában a Martinovics-féle mozgalom tragikus fináléjáról. De a memo­ árnak ezek a lapjai mégsem annyira művészi értékük, mint inkább dokumentumérvényük miatt lettek örökbecsűek az utókor szemé­ ben. Mert, ami a Vérmezőn történt 1795. május 20-ának hajnalán, az nem pusztán egy politikai törekvés vérbe fojtása volt, de intő-fi­ gyelmeztető példa is: milyen sors vár a változtatni akarókra, a re­ formerekre, ha nincsenek tisztában a politikai realitásokkal, s hová vezet a forradalmárindulat, ha nem mérik fel pontosan sem önma­ guk, sem az ellenfél mozgósítható erőit. Ma már pontosan tudjuk: a magyar jakobinusmozgalom, a mindössze néhány száz értelmiségire támaszkodó Martinovics-féle összeesküvés bukása szükségszerű volt. Nemcsak azért, mert önmagán belül sem lehetett egységes, hanem mert mind céljai, mind módszerei az idegen — francia — példa használhatatlan másolatai voltak, és nem a hazai lehetőségekből és szükségletekből nőttek ki. Miért éppen Kazinczy szemével néztek vissza erre a politikai drámára az egymást követő nemzedékek? Hi­ szen annyi kívülálló szemlélője volt e tragédiának. Hadd hivatkoz­ zam Széchenyi Ferenc gróf, az idősebb Wesselényi báró, vagy a köz­ gazdász Berzeviczy Gergely személyére, akik objektíve talán hitele­ sebb képet adhattak a történtekről. Csakhogy az ô viszonyukat eh­ hez a bukáshoz soha nem tekintették szimbolikusnak honfitársai. A Kazinczyét igen. Mert ő volt az, aki valójában nem is vett részt a Elhangzott Losoncon 1981. február 23-án, a ünnepségen. CSEMADOK Kazinczy- konspirációban, csak annak eszméivel rokonszenvezett. Ő volt, akit a halálos ítélet, majd az azt börtönbüntetésre változtató „kegyelem” eljuttatott a kudarc legfontosabb tanulságának felismeréséig: ha a hatalom gátat emel a haladó törekvéseknek, nem a gátat kell ostro­ molni; föléje kell emelkedni, s magasabb régiókban — a nyelv, a művészetek, a kultúra világában — kell kimunkálni egy új minősé­ gű társadalom műveltségbeli, ízlésbeli és erkölcsi feltételeit. S végül ő, Kazinczy tudott példát mutatni arra is, hogyan kell élni és dol­ gozni egy ügyért, ha magáról az ügyről beszélni többé nem lehet. — Előttünk áll egy ember, aki büntetlenül bűnhődött, halálos veszélybe került, de túlélte a katasztrófát, s alkalmazkodott az új körülmé­ nyekhez, anélkül, hogy bármit is feladott volna eszményeiből. Íme, ezek a Kazinczy-féle sors- és jellemképletnek azok a szimbolikus vonásai, amelyek miatt az elmúlt korok magyar értelmisége oly sok­ szor nemcsak tipikusnak, de követhetőnek is érezte példáját, s ami­ ért egy mozdulatlanságba és reménytelenségbe dermedt kor legrep­ rezentatívabb alakjának tekintette az örökké sugárzó kedélyű és fá­ radhatatlanul tevékenykedő széphalmi mestert. S, ha most újra fel­ teszem a kérdést, miben láthatjuk ma a Kazinczy-mű aktualitását, akkor ezeket a morális erényeket: a jellem hajlíthatatlanságát, a tántoríthatatlan ügybuzgalmat, s a már-már aszketikus önkorláto­ zást követelő alkotáskényszert semmiképpen nem sorolhatjuk az örökség múlandó értékei közé. Kazinczy szellemi sugárzásának mele­ gét tehát ma is érezzük. De kérdés: vajon a fényét is érzékeljük-e? Nos, kétségtelenül másképpen érzékeljük, mint elődeink. Újra hang­ súlyozom: nem azért, mert nyelvújító és stílusművészi tekintélyé­ nek újraértelmezésével magának a nyelvújításnak, vagy a „fentebb stíl” hatástörténeti szerepének a jelentőségét becsülnénk alá. Hanem azért, mert bennünket ma jobban érdeke), hogy milyen törekvések, tartalmak kifejezésére akarta alkalmassá tenni a nyelvet, mint az, hogy hogyan. És jobban izgat, hogy mit gondolt a világról, az em­ berről, a vallásról, a szépségről és a politikáról, mint az, hogy miként fejezte ki gondolatait. Ügy is mondhatnám, fontosabbnak tartjuk az ízlés és a világnézet, mint az ízlés és a stílus kapcsolatá­ nak kérdését. Egy másféle egyoldalúság hibájába esnénk? Nem hi­ szem. Maga Kazinczy hatalmaz fel a tartalmi problémák tüzetesebb vizsgálatára. Hiszen a nyelv és a stílus — általában a forma — az ő szemében sem volt önmagában érték. „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok”. — Írta híres epigrammájában. Nem pusztán egy szellemes aforizma ez. Nem volt Kazinczynál szenvedélyesebb gyűlölője a fel­ színességnek, a tartalmatlan formák csillogásának. Nemcsak a mu­ latságok, ünnepségek és társasági szokások hamis pompáját és cere­ móniáját vetette meg, de elborzadt attól is, ha a nemzeti érzés és büszkeség primitív gőgjével találkozott. S talán éppen ez riasztotta a legjobban egy olyan korban, amikor a falusi kocsmáktól a főúri szalonokig többnyire csak a külsőségekben — öltözködésben, tánc­ ban, virtuskodásban — nyilatkozott meg a nemzeti érzés. Hogy mennyire kényes és szigorú volt e tekintetben az irodalmi ízlése is, hadd idézzem annak bizonyítására az 1780-as évek legnagyobb ma­ gyar könyvsikeréről. Dugonits András Etelka c. regényéről ítélkező sorait: „Én ennek a könyvnek a látásán elejéntén nagyon megörül­ tem, hazafiúi elragadtatást, s tsak őseink előtt esméretes felséges eggyügyűséget, s Magyar tüzet reménylvén: ah, de mint szomorod­ tam el. midőn a legízetlenebb galantériát, a legalacsonyabb popularitást. s gyermeki affectációt, hogy Magyar vagyok, találtam benne. Én is tsak-nem a szenyvedhetetlenségig, tsak-nem a más Nemzetek megbántásáig kevélykedem abban, hogy magyar vagyok: de még is Etelkát olvasván, sok helyeken mintegy elszégyenlettem magamat, látván azt, hogy Pajtás Uram magát miként teszi nevetsé­ gessé a Magyar Névnek illetlen s ok nélkül való emlegetéseivel". Jegyezzük meg rögtön, Kazinczyt — a Dugonitshoz hasonló szel­ lemű művek olvasásakor — nem csupán a melldöngető magyarkodás kedvetlenítette el. Gyanakvással és félelemmel szemlélte magát a tényt, hogy kortársai nagy lélegzetű eredeti művek írására adják a fejüket. Gyanakodott, hogy a hivalkodó eredetiség mögött nem lepleződnek-e le a plagizálás kísérletei, s félt, hogy ha csakugyan önál­ ló magyar eposz, regény, dráma születne, nem ítéli-e rögtön halálra azokat alacsony művészi színvonaluk. Nem hitte, hogy a magyar nyelvű irodalom eljutott már az érettségnek arra a fokára, amelyen képes a klasszikus mintákhoz mérhető, maradandó értékű művek megalkotására. S ennek az aggodalmának nem egyszerűen az iro­ dalmi nyelv akkori fejletlensége volt az oka. Kazinczy híres utánzás­ elve — vagyis az a tétele, hogy korának meg kell elégednie az ide­ gen szerzők műveinek átültetésével, magyarra fordításával (idegen elsősorban az antikvitás remekeit és a korabeli angol, német, fran­ cia és olasz szerzők legjobb alkotásait értve), lényegében nem is nyelvi-esztétikai érvekre támaszkodik. Hiszen, aki annyira ismerte a régi magyar irodalmat, mint ô (s tegyük hozzá, Kölcseyig senki nem volt, aki jobban ismerte volna), aki oly tökéletesen tisztában volt egy Szenczi Molnár Albert, egy Zrínyi Miklós, egy Pázmány Péter művészi jelentőségével, az azt is pontosan tudta, hogy a nyelv — újí­ tás nélkül is — mindig áll olyan szinten, hogy saját korának szelle­ mét ki tudja fejezni. Csakhogy éppen ezt nem akarta. A hazai vi­ szonyokból fakadó korszellemben érzett valami végzeteset, s ezért elfojtani valót. A nemzeti kultúra európaiságát fenyegette halálos ve­ szély. Az ország, amelynek — úgy tűnt legalábbis — végképpen le kellett mondania politikai szuverenitásáról, most valamiféle „tős­ gyökeresen” magyar kultúra megteremtésével próbálta kárpótolni önmagát. Kazinczy zsenialitása megsejtette, hogy kikerülhetetlen csapdát állít magának a nemzeti indulat. És ettől a szellemi öngyil­ kosságtól akarta megmentem kortársait. Mert meg volt győződve ar­ �ról, hogy az európai kultúra egy és oszthatatlan, s hogy egy nemzet csak olyan mértékben lehet képes kibontakoztatni saját különös ér­ tékeit, amilyen mértékben el tudja sajátítani ezt az egységes szelle­ met. Azt vallotta, hogy ahol egymás mellett van fejlett és fejletlen, ott nemcsak fölösleges, de veszélyes dolog is ez utóbbinak önmagára hagyatkoznia. Ha tudjuk, hogy mi a szép, mi a jó, mi a hasznos, mert az előttünk járók megmutatták nekünk ezeket az értékeket, akkor nem azon kell fáradoznunk, hogy újra feltaláljuk, hanem, hogy megszerezzük azokat. Az erőltetett eredetiség különcködéshez vezethet. A különcködés pedig eltorzíthatja ízlésünket és jellemünket is, s nevetségessé tesz mások szemében. Ha pedig nevetségessé válunk, könnyen megeshetik — s ez az, amitől Kazinczy annyira félt —, hogy valóban kívülrekedünk Európa szellemi határain. Csaknem kétszáz esztendő távo­ lából sem lehet meghatódás nélkül olvasni Kazinczy leveleiben azokat a sorokat, amelyeket egy-egy tökéletesnek érzett magyar mű fölötti elragadtatásában vetett papírra. Költőbarátjának, a dunántúli Kis Jánosnak, később pedig Kölcsey Ferencnek néhány sikerültebb ifjúkori verséről írja, hogy meg kellene azokat mutatni a nagy né­ met mestereknek is. De kár, hogy meghalt Schiller — panaszkodik Kölcsey verseit olvasván — most láthatná, mire képes a magyar nyelv, a magyar poézis. Nem a sznobság vezeti tehát. Nemcsak azon fáradozik, hogy a fellebbezhetetlen külhoni tekintélyeket népszerű­ sítse hazai környezetben, hanem azon is, hogy jelzést adhassunk ma­ gunkról: íme, ilyenek! Közétek valók vagyunk. Azt mondhatjuk te­ hát, hogy Kazinczy klasszikusokra támaszkodó ízlésének elsődlegesen nem esztétikai, hanem — ha szabad ezt a mai kifejezést használnom — kultúrpolitikai és történetbölcseleti gyökérzete volt. És mi min­ dent meghatároz még az ízlésén kívül ez a kultúrpolitika és ez a történelembölcselet! Kazinczy nemcsak hirdeti elveit, nem csupán programokat fogalmaz és ítélkezik. De egész egyéniségével: tetteivel, gondolkodásmódjával, viselkedésével meg is valósítja ezeket az el­ veket. Mindenekelőtt a felvilágosodás eszméjét. Érdemes ezt hangsú­ lyoznunk, mert a magyar felvilágosodás történetében egészen kivéte­ les az ő világnézeti határozottsága. Bessenyei György nagyobb böl­ cselő volt nála, s Csokonai Vitéz nagyobb művész, mint ő De mind­ ketten vívódó: a természet és az emberi lét végső kérdéseivel folyto­ nosan birkózó szellemek. Életük utolsó pillanatában sem jutottak nyugvópontra pl. afölött a kérdés fölött, hogy mi történik az ember leikével a halál után. S ez a világnézeti nyugtalanság — igaz, mű­ vészileg rendkívül termékenyítően — egész életművükre rányomja bélyegét. Kazinczy lelki-szellemi alkata alapvetően harmonikus. Is­ meri, de távoltartja magától a metafizikai eszmék, a nagy lételmé­ leti dilemmák és a szélsőséges érzelmek szédítő mélységeit. 3, noha sorsa kétségbeejtőbb helyzetekbe sodorja, mint imént említett kor­ társait, irigylésre méltóan egészséges kedélye mindig megóvja a sú­ lyos lelki válságoktól, személyiségének sérülésétől. Vajon világnézete tette ilyenné? Vagy szerencsés alkata révén vált alkalmassá a szel­ lemi egyensúly megőrzésére? Akárhogy is van, a kettő nyilvánvaló­ an feltételezi egymást. S az eredmény, az a hatás, amelyet a szemé­ lyiségen és a műveken keresztül kifejt — végül is függetlenné vá­ lik létrejöttének okaitól. S ha most az emberre és műveire egyszer­ re kívánunk emlékezni, hadd idézzem meg a felvilágosult Kazinczy arcát. Célszerűnek látszik azokból az írásaiból idézni, amelyekben a valláshoz való viszonyát jellemzi. Márcsak azért is, mert valamit talán módosíthatunk azon a képen, amelyet az irodalomtörténeti köztudat őriz. Kazinczy világnézetét minősítve ugyanis a deizmust szokták emlegetni. Vagyis olyan világfelfogást tulajdonítottak neki, amely szerint az istennek csak addig volt szerepe a világban, amíg megteremtette azt, s a továbbiakban mindent a változtathatatlan és örök természettörvényekre bízott. Nos, túl egyszerű ez a képlet ahhoz, hogy fogalmat alkossunk Kazinczy nézeteiről. Hallgassuk ehelyett őt magát. 1801-ben ezt írja gróf Török Lajoshoz címzett episztolájában: „Hatalmas mesterének egy szava /Miként hozá ki a puszta semmiből Ezt a tömérdek mindent, s önmagát /Az ért­ hetetlen, a megfoghatatlan / Nagy mestert, / fejtik leckéid nekem. / Oh, ahelyett, hogy e mélységeket /Előttem felnyitnád, kérlek, bo­ rítsd el; S kikopva e szép világból, hol magamnak / Honn lenni lát­ szom, és ahol szemem/ Gyönyörködése millió tárgyait /A legvarázsb sötét tisztában, és /Nem elvakító fénynél látni szokta; / Ne kényszeríts, időn s űrön keresztül /Addig repülni, hogy csak fény la­ kik, /És aholott én, /durva föld fia, /A fény miatt magamra nem ta­ lálok. Ifjú koromnak boldog reggele óta, 'Mind addig amidőn ha­ vát az ősz Fejemre még nem kezdte hinteni, /E viszketeg gond kínzott engem is. / Lángoltam látni, s megkapni a valót, / És mint menyasszonyt keblemhez szorítani. /S új, szebb, jobb életet élni kar­ ja közt. /De ő futotta a v a k m e r ő t, s az éj /Lidérci közt eltűne, — nem haraggal, /De mint ki később újra visszatérend. — Kétség, s elcsüggedés rohant reám. /Kérdeztem a természetet: siket volt; Kérdeztem bölcsinket; ők csevegtek, /S bizonytalanabbá tőnek, mint valék; Barátim vállat vontak, s hallgatónak. /S arany korom hasz­ nálatlan repült el, /S büntetve voltam kábaságomért. /Többé nem űztem a futót, s magamba /Vonulva azt kérdém, amit tudhatok, És amit tudnom használ. S ô jutalmul /Megtért, s így szóla: „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad...” Példaszerűen tömör szellemi önéletrajz és önarckép ez a vers. Azt hiszem mégsem személyes vallomásértéke miatt érdemli meg fi­ gyelmünket. Hisz az az élmény, amelyről Kazinczy beszél, talán a legfontosabb kultúrtörténeti esemény a XVIII. századi Európában. Mert miről is van itt szó? Fordítsuk prózára! Egy embert arra ösz­ tönöznek, hogy próbálja a misztikus révület állapotában megragad­ ni a valóság lényegét, de ez az ember, bármennyire igyekszik is, képtelen erre. Ám nem emiatt marad benne bűntudat, sőt, éppen ezért lelheti fel lelke békéjét, mert ki meri mondani, hogy nem tö­ rekszik erre a világontúli lényegkeresésre. Egy új történelmi korszak születésének a pillanata ez. Mert a felvilágosodás kora nem akkor kezdődik, amikor az emberek elvesztik vallásos hitüket, s nem is akkor, amikor új magyarázatokat keresnek a megoldatlan létkérdé­ sekre, hanem akkor, amikor a vallásos élmény csábításával küszködő ember arra az etikai döntésre jut, hogy többé nem engedi magát a hit hatalma által megkísérteni. Nem azért, mintha úgy érezné, hogy valamely ateista világmagyarázat kikezdhetetlen válaszokat adott a világgal kapcsolatos kérdéseire, hanem, mert a végső válaszok által kínált statikus nyugalom helyett a folytonos kíváncsiság állapotát választja, s a mindenek fölött rendelkező isteni hatalom helyett ön­ maga akar sorsa urává lenni. „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad-..” — szól az égi hang, végleg felszabadítva hívét a transzcendens képzetek hatalma alól. Azt jelentené ez, hogy Kazinczy ateista lett? Szó sincs róla. A felvilágosodásra nem az ateizmus, s nem a deizmus volt a jellemző, hanem az, hogy újfajta hitet terem­ tett. Hitet abban, hogy nem az egyén fölött, hanem magában az egyénben: a személyes képességekben, az ész erejében, az erkölcsi érzékben, s az esztétikai ízlésben nyilatkozik meg az isteni erő. Ha­ talmas energiákat szabadított fel ez a hit a személyiségben. Kazin­ czy írta: Rajta tehát! Merjünk! Ne hallgassuk a mások javallását, ne a vádakat, hogy rontjuk, amit segélenünk kellene; a bennünket hívó, a bennünket toló, a parancsoló Istent hallgassuk keblünkben. Jobb az, amit ez parancsol, mint amit a sokaság mint amit a nem­ zet legjobbjai, mint amit magok legkedveltebb társaink akarnának. Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyőződé­ sünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” (Kis Jánosnak, 1793. júli. 27.) Önhittség? Gőg? Mások megvetése? Ne tévesszük össze a ma­ kacsságot és ostobaságot azzal a rendkívüli önbizalommal és eltökélt­ séggel, amely ezekben a sorokban megnyilatkozik. Kazinczy maga­ tartása egyszerre jelent védekezést a gondolkodás, a véleményalko­ tás kívülről és felülről történő irányítása ellen, s jelez már valamit abból a kivételes elhivatottságérzésből is, amely majd a fogságból való szabadulása után erősödik meg benne. 1803-ban írja egyik (Puky Ferencnek szóló) levelében: „Érzettem, hogy eszköz vagyok az isteni kézben; Érzettem, hogy az isteni végezés engem a maga mi előt­ tünk isméretlen céljainak érlelésére választott, s ime eltűnt előt­ tem a halál rettegése... (...) Lelkem vigasztalást lelt abban, a képzelésben, sőt édességet, hogy magamat közelebb é r z é m az isteni kézben: s az a tántoríthatatlan hit támogatott, hogy az isteni gondviselés a jó embernek pártjára kél, és szenvedéseiért neki meg­ adja a bért, mégpedig néha előre. Ezekkel az érzésekkel bátran vár­ tam a halált.” Egy olyanfajta létélmény és magatartás csírájával ta­ lálkoztunk itt, amely a Kazinczy után következő nemzedékek leg­ nagyobbjainak jellemében fog kiteljesedni. A kiválasztottság érzésé­ ről, a küldetéstudatról van szó. A közösség, a nemzet életében be­ töltendő rendkívüli missziójukat majd Széchenyi, Kölcsey és Petőfi fogják a Kazinczyénál is magabiztosabb határozottsággal felismerni. Nem csak az ügy, a program tekintetében láthatunk tehát megsza­ kítatlan folytonosságot a magyar felvilágosodás, s a romantika kor­ szakai között, de íme, rokoníthatók egymással világ- és önszemléle­ tük alapján is. Miért időztem ennyit Kazinczy eme jellemvonásánál? Mert úgy tapasztalom, hogy ezzel az örökséggel vagyunk a legna­ gyobb zavarban. Tudjuk, hogy érték, de mintha nem tudnánk mit is kezdjünk vele. Úgy kezeljük, mint valami törékeny ereklyét, el­ helyezzük dísztárgyaink között, de nem merjük használni, mert attól tartunk, tönkretesszük vele. Nem azt mondom tehát, hogy ak­ tuális a Kazinczy-féle küldetéstudat, hanem, hogy ez a dilemma nyomasztóan időszerű. Hihetjük-e magunkról, hogy — akár világ­ politikai helyzetünk, akár polgári hivatásunk okán — különös fel­ adatok elvégzésére predesztinált bennünket a történelem? De for­ dítsuk is meg a kérdést: beletörődhetünk-e abba, hogy mindent, amit személyesen tehetünk, eleve meghatározzák azok az objektív történelmi erők, amelyek életünk kereteit kialakították? Nem éri-e az a vád a küldetést vallókat, hogy a próféta attitűd romantikus pózá­ ban tetszelegnek? S megfordítva: vajon nem az jelenti-e a legna­ gyobb problémát a pedagógiánkban, hogy nem vagyunk képesek felszabadítani az emberekben a lappangó személyiségerőket: az al­ kotóképességet, a vállalkozó kedvet és a közösségformáló erőt? — Mondom, nem föltétlenül a Kazinczy-féle modell, de az ő példája miatt is megkerülhetetlen dilemma az aktuális. Van-e megoldás? Erre már egyértelműen Kazinczy szellemében felelhetünk. Döntse el ki-ki önmagában, semmit nem törődve mások véleményével. Hi­ szen „Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyő­ ződésünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” Lám mi­ lyen különös! Elemzésünk tárgya ezúttal Kazinczy világnézete volt, s szinte észrevétlenül, újra a jellem áll előttünk. Vajon juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e kettő elválaszthatatlan volt egymástól? Ne siessünk. Kazinczy tiltakozna ellene talán a legélén­ kebben. Mert alapelve volt az embert és nézeteit egymástól hatá­ rozottan megkülönböztetni. „Az én lelkemben — írja Cserey Farkas­ nak — 1807-ben — harag nem lakhatik azok ellen, akiket egy vagy más oldalról becsülni lehet, és (hogy) én bátran és élesen kike­ lek ugyan az ellen, akinek igaza nincsen, de azért a személy előttem illetlenül marad.” Vajon képes volt-e e szerint az elv szerint rendezni emberi kapcsolatait? Vagy csupán egy tiszteletre méltó, de általa meg nem valósított etikai normát fogalmazott meg? �A kérdés azért is indokolt, mert sokan és sokáig a nehezen össze­ férhető, türelmetlen és zsarnoki vonásokban látták Kazinczy emberi természetének lényegét. Halász Gábor híres Kazinczy-tanulmányát például — melyet éppen 50 évvel ezelőtt, a költő halálának száza­ dik évfordulójára írt — ezekkel a szavakkal kezdte: „Gyerekkorá­ ban makacs akaratosságáért gyakran meg kell fenyíteni (...) Ural­ kodó hajlandósága és irodalomszeretete együtt bontakoznak a lelké­ ben.” Nem volt ezeknek a vádaknak komoly alapjuk, de érthető a szándék: a nagy irodalomtörténész pszichológiai magyarázatokat ke­ resett, hogy megértse és megértesse, hogyan válhat valakiből vezér — ha csak az irodalmi életben is. Ám sajnos ez a dicséretes tö­ rekvés nehezen menthető torzításokhoz vezette. Halász Gábor tud­ niillik később ezeket mondja: „Ítéleteiben kétségtelenül elfogult; el­ vi álláspontja és érzelme gyaránt befolyásolják. Szektárius hajlan­ dóságú, a kiválasztottak kicsiny csapatát egybeforrva szereti látni, a kinnmaradtaknak és a kifelé tekingetőknek nincsen igazuk. (...) Hiú temperamentum, aki csak a vezérkedés enyhe szédületében ér­ zi jól magát.” De nem idézem tovább. Ez a portré — amelynek megrajzolásá­ ban egyébként a legnagyobb tisztelet, és tárgya iránti szeretet ve­ zette az esszéírót — függetlenül attól, hogy mennyit ártott a szép­ halmi mester emlékének, azért ingerel ellenkezésre, mert hamis. Kétségtelen ugyan, hogy voltak jó néhányan Kazinczy kortársai kö­ zött is, akik sértettségükben hasonló vádaskodásokra ragadtatták magukat, de miért hinnénk nekik? Csak azért, mert menthető volt elfogultságuk? Itt van például az egykori jó barát, Döme Károly ese­ te. „Azt akarnátok — írja barátjának egy sértő levelére válaszolva — hogy mindenik erővel is úgy nézzen, úgy gondolkodjék, mint ti, s ha nem akar úgy nézni, úgy gondolkozni, vagy nem nézhet, nem gondolkodhatik úgy, már akkor szenvedhetetlen ember ő előttetek, már akkor iszonyodtok tőle, néha üldözitek is. Valóban nagy igaz­ ságtalanság ez azoktól, akik előtt különben legszentebb, legsérthetet­ lenebb juss emberben a gondolkodásnak minden határ nélkül való és senkinek szolgálatjára, következésképpen másnak gondolkodása módjára is magát le nem kötő szabadsága.” Döme Károly sorai nyilvánvalóan Halász Gábor állításait igazolják. S a huszonhárom vaskos kötetet kitevő levelezés számtalan — a Döméjével egybe­ hangzó — jellemzést tartalmaz. De lapozzunk csak vissza, s nézzük meg, mi ingerelte fel ennyire az ifjúkori jó barátot! Döme Károly egy Bousset nevű katolikus teológus munkáját fordítja magyarra, s a fordítást elküldi Kazinczynak, aki így egy levélben reflektál rá: „Bousseted, tisztelt Dömém, végre eljuta kezemhez. Olvastam a szép ajánlást, olvastam a szép előszót, sőt, olvastam egy egy-két részt Boussetedből is. Lehetetlen volt sokáig olvasnom. Nem, mintha igen Kálvinista volnék; hanem, mert tanításai egy oly ember füleiben, aki nem a más karján lép, hanem tulajdon szemeivel választja az ösvényt, elviselhetetlen, sőt, lelket öklendező riasztás. Csaknem sír­ va tettem le kezemből Könyvedet. Sajnálottam, hogy az, aki Cicerót, Tacitust fordíthatná, Boussetre vesztegeti fáradságát, idejét. Ah Dö­ mém, ha látnád, mint vérzik szívem, midőn azt kell szemlélnem, hogy Te is azok közé állsz fegyvereddel, akiktől én iszonyodom!” Megértjük Döme Károlyt. Ilyen kíméletlen őszinteséget a leg­ jobb baráttól is nehéz elfogadni. De van-e Kazinczy soraiban a leg­ kisebb jele is a megvetésnek, a hiúságnak, az uralkodói felsőbb­ rendűség érzésének... bárminek, ami a barátság árulása lenne, s a személy önérzetét sértené? Ugye nincs! Az elvi kérlelhetetlenség töké­ letesen megfér itt az embert, a barátot szólító érzelmekkel. Nem Ka­ zinczy, hanem a kortársak emberi gyengéiről árulkodik, hogy az ennyire tiszta elviséggel nem tudták összhangba hozni érzelmi igé­ nyeiket. Elemzésünk tárgya most Kazinczy jelleme volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halo­ gathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekapcsol­ ni. Hihette, mert a felvilágosodás korának gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tudomány, a művészetek és filozófiák világában ép­ pen úgy, mint a politikában: a tolerancia elvét hirdette. Egészen addig, amíg a nagy francia forradalom tapasztalati igazsággá nem tette, hogy minden gondolat, mindenfajta ízlés, minden esztétikai kon­ cepció közvetve, vagy közvetlenül beavatkozik a világba, hogy egyé­ nek, osztályok, nemzetek sorsának szabhasson irányt. A forradalom utáni idők már nem kedveznek a gondolat, a vélekedés és az ízlés szabadságának. Az, hogy ki milyen eszmékben hisz, kinek a pártján áll a legártalmatlanabbnak tűnő művészeti és tudományos viták­ ban, mostmár nem számít többé az egyén magánügyének. „Az ügy és a személy csaknem mindég két egymástól külön nem gondolható dolog...” — fogalmazta meg Kölcsey 1817-ben, éppen Kazinczyhoz írott szakító levelében az új nemzedék által felismert új igazságot. Neki volt igaza? Hagyjuk nyitva a kérdést. Azt hiszem, teljes bizo­ nyossággal nem mondhatnánk többet, mint amit Kazinczy küldetés­ tudatával kapcsolatban mondtunk; itt sem ez, vagy az a példa, ha­ nem a dilemma az aktuális. Csakhogy ez olyan dilemma már, amelyet nem kinek-kinek saját magában, hanem egyszer sokakkal együtt, közös megegyezéssel kel­ lenne eldöntenünk. De maradt itt még egy nyugtalanító kérdés. Kölcsey álláspontjának Kazinczy nézetével való szembeállítása okkal keltheti azt a benyomást, hogy az új generáció színrelépésé­ vel az öregedő mester elvesztette realitásérzékét, s csökönyösen ra­ gaszkodott azokhoz az elveihez, amelyeknek csak egy korábbi kor­ szakban volt létjogosultsága. S miért tagadjuk, irodalomtörténet­ írásunk sem vétlen abban, hogy ez a szemlélet az irodalmi köztu­ datban is kialakulhatott. Pedig szó sincs arról, hogy a hatvanadik éve felé közeledő Kazinczy nem tudott volna lépést tartani korá­ val. Igaz, Katona Bánk bánja, Kisfaludy Károly drámái, Kölcsey lírikusi pályájának a 10-es évek második felétől számítható szaka­ sza, s végül a 20-as esztendők legelején porondra lépő Vörösmarty Mihály — az őt csakhamar körülvevő tudós-esztéta társaival, Toldy Ferenccel és Bajzával együtt — már egy merőben új esztétikai el­ vek jegyében álló irodalomtörténeti korszakhoz tartoznak — ám a régi, csak azért, mert régi, nem feltétlenül jelent korszerűtlent és avultat. És egyáltalán: nem esztétikai elvek döntik el, hogy egy ön­ magához hű életszemléletnek és emberi magatartásnak a megvál­ tozott körülmények között van-e történelmi érvényessége. Az ifjak, a romantikusok, az eredetiség elvére esküsznek, épp arra tehát, ami­ től — a maga fiatalsága idején — Kazinczy óvni akarta kortársait. S ha most maga is eredeti művek alkotásába fog — megírja Pólyám emlékezetét, s Fogságom naplóját, s az Erdélyi leveleket —, ez utób­ bira célozva elvhűséget bizonygató büszke öntudattal, s egyben hi­ bátlan műfajérzékelő képességgel jelenti ki: „nem teremtés az, csak azt írtam le, amit láttam.” Vagyis az, hogy most nem műfordítást, hanem eredeti művet ad az olvasó kezébe, nem jelenti azt, hogy önálló szépírói alkotásra adta a fejét. Ne firtassuk most, hogy ezek a memoárok, s az Erdély levelek, ez a csodálatba ejtő korai remeke a magyar dokumentalista prózának, mennyire tartoznak a szépiro­ dalmi műfajok körébe. Mert az ok, ami miatt most szóba kerültek, nem esztétikai természetű. Arra a kérdésre keresem a feleletet, hogy a hit és a morál dilemmáival megbirkózva, hogyan foglalt állást Ka­ zinczy korának legújszerűbb kihívásával szemben. A XVIII. század elejétől hirtelen felgyorsuló civilizatorikus fejlődésre gondolok. Igaz, a gazdaság, az ipar, a technika, a kereskedelem, gyors fellendülése Magyarországra akkor még nem volt jellemző, de akik látták, tud­ ták, hogy mi kezdődött el Európában, azok azzal is tisztában voltak, hogy a külföldi példán saját hazájuk jövőjét tanulmányozhatják. Nos, Kazinczy nem ment nyugatra, de megfordult Erdélyben, s a miéinknél összehasonlíthatatlanul fejlettebb szász települések csillogá­ sát és dinamikáját látva alkalma volt töprengeni a magyar viszo­ nyok elmaradottságán. „Mily szép volna ily kőből épült, cserép­ pel fedett házú falukat látni a magyar földön — írja az Erdélyi levelekben —, mert dicsőség az igazságnak, ezek a faluk csak mégis szebbek, mint a mi bogárfedelű viskóink Árokszállás körül. De ha óhajtanám-e mindenütt ilyennek látni Erdélyt, hogy mindenütt ily kőházakat láthassak? Azt az örömet nem szeretném ily drága áron megvásárlani.” Mit jelent ez a drága ár? Kazinczy az előzőekben egy szebeni szász lutheránus papról ír, aki azért választotta a papi hivatást, mert azt látta a legjövedelmezőbbnek. Hivatást alárendel­ ni az anyagi érdeknek — ez az, ami Kazinczyt riasztja. De kövessük tovább elmélkedésében: „Debrecen táján sok csinos, földből vert, nád, vagy gyékényfedelű házakat látunk a könnyen felszökellt ákácok, vagy eprek árnyékában, s azok nekem kedvesebbek, mint a kőházak itt, mert az el nem foglalt utas azokban lelket lát; azt itt lelni, nekem legalább, szerencse nem jutott; ott egy magával nem gondoló, büszke, szabad, szilaj nép lakik, s egy jószívű, nyájas; itt egy magába zsugorodott, könnyen élést szerető, s csak azt óhajtó. Mi volna a magyarnyelvűnép, ha a régi idők neki, a kiművelődésre nyugalmat, az újabbak ahhoz erőt adnának vala!” — Van ebben a népszemléletben még valami az ún. patriarchális nemesi népiességre jellemző illúziókból. Ezt kár lenne vitatni. De Kazinczy eszmefutta­ tásának lényege nem ez. Nem arról van szó, hogy a régi és az új alternatíváját látva maga előtt — valamiféle mesei konzervatívizmusból fakadóan — a régi mellett dönt. Igenli az újat, a materiálisan fejlettebb életminő­ séget, de nem bármi áron. Semmiképpen nem azon az áron, hogy az emberi kedély, a morál és a humánum értékei veszendőbe men­ jenek. S ha a jómódnak az az ára, hogy elérése közben az ember „magába zsugorodóvá, könnyen élést szeretővé, s csak azt óhajtóvá válik” — akkor inkább az egyszerű szegénység! A nád- és cserép­ fedelű ház alternatívájában Kazinczy az ipari forradalom előtt álló Magyarország legsúlyosabb dilemmáját érezte meg. Az az aggoda­ lom, amellyel a várható fejlődés elé nézett — ma már mindnyájan tudjuk —, semmit nem veszített aktualitásából. Mindezért, azt hiszem, nem is lehet igazán ünnepélyesen emlé­ kezni rá. Bármelyik művét vesszük kezünkbe, ha van időnk és erőnk cseppet sem nehézkes, de a mai olvasó számára mégiscsak archaikus ízű prózáját estéről estére fellapozni, nem érzünk benne „régiséget”. Sokszor azt kell hinnünk, nem csak nekünk, de rólunk szól az írás. Kulin Ferenc �Zonda Tamás Nehogy Most majd a bőség áradása ellen, nehogy a kapkodás kudarcai idegen arcokba törölni ■könnyem nehogy, nehogy rámkényszerítsék az éjszaka tintás zubbonyát nehogy a madarak szárnyát kitépjék nehogy véget érjen a szél dorombolása csontjaimban ... Csak annyira, hogy a kő még visszaessen, amikor hazudni kezdek fossz meg rangjaimtól mint a mészarcú katonákat kivégzés előtt. Dance, dance .. El kéne mindent mondani vallani végtelen minden szarkalábat torkomat hogy szögezte át minden aládúcolt mosolyt apró sebek történetét szomorú bohóc-arcomat padamm szaladva vissza időbe tálcafény-magányom pörgetem elnyomott bogarak bűneit padamm siessünk időm véget ér, mondom minden szorongást igen, meg néha-néha azt a rezdülést kifordul-elkap-sasszé szemünk nyálunk is hogy csorog elherdált jázmin-szerelmek fonnyadt függőkertjein vissza nem hozhatók padamm, már késő elmondani a felröppenések feszülő ívét, mindent de elkéstem vége nem menekszem, felkenve rojtos színfalakra poros szemekkel nézek már a lázadókra, mert ugye „kis hercegem remélem megbocsájtja” meg én persze mindent „kék nefelejcs hejde kék nefelejcs” és egy sört kísérőnek jó, jó nem felejtek és csak kísérjenek, padamm kódolják minden sejtemet elnézést a vicceket egyszerűen elfelejtem igen foglalkozási ártalom, tudom mondom tovább padamm silicosis vagy Debrői lé mindegy csak az enyészet tervét teljesítse... Nem megy Uram! Még a csatatereket is eladták teleknek. Hullámverés Elmúlt a szomjúság, csillagnyájak legelésznek a képzelet hegyoldalán. Széthasongatott egek alatt bujkál a megszégyenített szerelem. Tudom, kezedhez hiába simul a védtelenség. A hazatalálás egyre nehezebb, mert árnyékommal lesz teli lassan minden önvigasztalás. Csöndáradatban siet Madár János Mindenség arca___ menekülök jegenyék indulnak felém megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek szerelem mindenség arca forró lehelet te védj meg a haláltól engemet oly szótlan az ember szemében a csillag is fázik szíve alatt Magyarország fejfa éjszakázik szerelem mindenség arca vércsöppnyi sziget menekülök hozzád gyönyörű üzenet letérdepelek a füvek oltára elé megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek az út. Kanyarog léleknyi törékenységgel feléd. Mért hallgatsz? Átbukik szótlanságodon a megváltó gondolat, tenyeredet megfertőzi a semmiség. Szökj meg magad elől, hogy szomorúságom tüskéi ne szegezzenek rám hitetlenséget! A halál szakadéka fölött siratóasszonyok éneke száll. Folytatódsz emlékeimben. �ONAGY ZOLTÁN Kérjük-mibe kerül Eridanusban 1300 szó? „talán egy halálos betegség megtisztíthatná még az életedet — a kórházi virágcsokrok egykedvűségében mindegy lenne, hogy az ablakon túl tél van-e vagy tavasz — fülledt, kolostori csöndben feküdnél mint aki legyőzött már — létezhetnél már a tested nélkül nem vesznének össze válladon a barátaid lehetnél álom, lehetnél képzelet s még vibrálhatnál egyszerre harminc befejezetlen regényben, ragyoghatnál egyszerre harminc szerelemben —” „The” Kezdjük a hajnal pálinkájával. Mert ugye, szabad országban élünk, jogunk van hozzá. Persze reggeli előtt, így megeshet tőle az ihlet, ha pedig nem, még mindig előttünk az egész nap. És mit? És mennyiért? És hol? És kivel? Igyunk a példának okáért: törkőt. Ha ébredés után egyedül megyünk le a főzdébe — át a Lókoson, a főzde környékét borító bűzön, öklendezve — igyunk kettőt, és egy Erigonos üvegben hozzunk még kettőt, engedve a lehetőség lehetősé­ gének, a kávé után megint nem lesz étvágyunk, mint ez általában történik. (Ötkor letúr a paplan, kilök az ágy — nem éppen úri szokásun­ kat munkáskorunk örökségének tartjuk, ha már nem is vágtatunk köhögve, káromkodva az ötkettes buszhoz —, nem szabadulunk tőle.) Ha nem egyedül ballagunk, hanem szomszédunkkal, aki meglátta az égő konyhai villanyt: kétszer két pohárkát iszunk, amely kopo­ nyánként harminc pengő. Nem rettenetes összeg, ha nem látnánk: itt a nap csak kezd. Hazaérkezvén lefőzzük a kávét: asszonyunk, gyerekeink alszanak még, óvatosak vagyunk, nem zörgünk, nem keltjük fel őket. Állapo­ tunktól függően megisszuk előbb az egyiket, vagy egyszerre mindket­ tőt, vagy később újra melegítjük a maradékot. Már eldöntöttük, a na­ gyobbik fiút visszük az óvodába, ne kelljen csak az üzletbe mennünk. Öltöztetésnél és reggelinél tartjuk magunkat, mintha éppen most éb­ redtünk volna mi is. Főzde! Ugyan! Újra főzetnyi kávét készítünk. Nagyfiunkkal indulunk. Öltöztetjük, elbocsátjuk, kapunk csókot tőle. Szia apa, jó legyél! Ez komoly, pontos dolgokat jelent, hiszen többet lát kettőnk viszonyából, mint azt normális ésszel feltételeznénk, ha az alapokat nem is érti. ABC. Visszajövet bort veszünk. Ezt vagy asszonyunk által ránkbí­ zott százasból szorítjuk ki, tej, kenyér, debreceni, sült szalonna, meg­ lepetés-cseresznyebefőtt a gyerekeknek, vagy aranytartalékunkat von­ juk be. Ok a veres borunk. Kettő butelka. A kettő az ritka, ha nem javítottunk aranytartalékunkon előző este asszonyunk aranyából. A kettő azért ritka, mert a szeme tizedike után, olyan, mint a sasé. Ülve telik időnk. Mondjuk, még nem fogyott el a reggeli tarta­ lék, és éppen megérkeztünk az ABC-ből. Asszonyunk már tanítja ne­ bulóit. Oktatja rendre, esztétikára, tisztességes formára, melyet mi is igaznak, böcsületesnek, sőt: egyetlen járható útnak vélünk, ha a mennyországba kívánkozunk. Mondjuk: szomszédunkkal jártuk meg a főzdét, most pedig min­ dent megteszünk, a hirtelen két deci törkő ne látszék meg rajtunk, egyenesen járunk, feszesen, mint a cövek, fölsőtestünk nemigen moz­ dul, ha akaratlanul mégis, okosan, gyorsan korrigálva, ki tudja, ellen­ ség is lapulhat környezetünkben. Asszonyunk nagy gondjában ráncolta homlokát: Nem tudok ma jönni, csinálj magadnak valami ebédet. Jó. Mondjuk, csókkal simít­ juk homlokát. Miért fogysz, te gyerek? — kérdezi. Amióta megjöttél, leadtál vagy öt kilót. (Hónapokra kiátkozódtunk a családi tűzhely langyából, egy vagy két lyány miatt.) Nem tudom, tán te használsz többet, mint illenék. Ki vagy éhezve legszebb férjedre, somolygunk tahó humo­ runkkal, de a külön töltött hónapok ott állnak előttünk, szemérmével nem kérdez többet, talán gondol, de azt honnan tudhatnánk és jobb is, ha nem tudjuk. Már itthon vagyunk, össze kéne adni, mennyit értünk ez idő alatt. Kenyeret helyére, húst, tejet, ezt-amazt hűtőbe tettük, az idő alig lépi a nyolc órát, és már megéleztük elménket az irodalom teremtéséhez: állunk a munkának, Tudjuk — ÓH, NAGYON TUDJUK! —, mikor kell abbahagy­ nunk hordónk fejtését, „amíg ki nem szárad”, így tehát csak át­ futjuk a tegnap készült anyag utolsó oldalait és már vetjük is ke­ zünket a masinára: kopogjon! hadd kopogjon! A folyam (hordó), mert tegnap ki nem száradt — indul, höm­ pölyög. Pörgetjük a fickót, ki sajátunk, esmérjük, lemeztelenítjük, nő fölé helyezzük, perverz gondolattal alá helyezzük, ripacsul meg­ forgatjuk a néző szeme előtt. Kedvünkre való anyag, a fickót egyéb­ ként is utáljuk, nem ajándékozzuk meg össztársadalmi jelentőség­ gel. Majd a nőt. Valamelyiket... Csöngetnek. Első szavunk káromkodás, ki mer háborgatni, amikor a világ­ irodalom válykát vetjük. Aztán eszünkbe jut, a másik szomszéd lehet, aki betegállományban lopja itthon a napot, lógatja büdös lá­ bait. Hallhatta persze, hogy kopog a masina, de őt az ilyen nem zavarja —, akkor különösen nem, ha nincs egy árva krajcárja sem, de inna valamit. Tudja, az asztal sarkán legalább délig megáll a bor, s akkor néki is csurran. Kimegyünk, szánk sarkában szitkok. Néha előbb eldugjuk az üveget. Kinyitjuk az ajtót. A feljáróban fekete viharkabátos ismeretlen, szemvonalig húzott kapucniban. A kapucni is fekete. No! ennyi gondolatunk van: kurva villanyszámlás, gázszámlás, ellenőr a ta­ nácstól a szolgálati lakás állapotának ügyében. Óhaja? kérdezzük, közben sajnálkozunk persze, cége ebben a rettentő időben is kiüldözi. Kérem, azonnal. Bemutatkozik. Tárjuk az ajtót, beengedjük a férfit, aki szőrös, mint a tarló a hó alatt. Kint a széllel ropja az eső, hullámzanak a hirtelen támadt tó­ csák — csuda, mire képes a természet, az előbb trikóban jártunk kint. Kérem, mondja bevezetőnek a fickó, miközben gubbaszt, akár az ázott tyúk és látszik, baja van. Be kellene ugrania egy órányi beszélgetésre. Akit vártunk, ma lemondta. Hová? ezt csak becsületből, mert egy éve becsületből nem me­ gyünk sehová. Megmondja. Az összeget is. Nem azért vállaljuk, mert így kifizetjük az adósságainkat, ha­ nem mert mit számít. Olyan mindegy. Jó lenne, ha az íróról is mondana néhány mondatot, akit vár­ tunk és a művészetéről. A francba ne! Mi aztán mindenkiről! Hiszen olyan mindegy. Még jó, hogy olvastuk a kritikákat a könyveiről. A fickó megszorítja kezünket, hálás: valami pálinka legyen a hűtőben, ugró... dörmögjük utána, de szolidan, ne hallja meg. Nekilódulunk az írónak. Van harminc percünk. Viruljon minden kedves recenzens, minden sakál, mindenki, akit hirtelen meglelünk. Süt a nap, amikor kocsi jön értünk, a fickó most fekete gar­ bóban, fekete cipőben, borostája levéve. Visszapörgetjük fejünkben mindazt, amit elmondtunk már né­ hányszor. Amit tanultunk, amit kitaláltunk. És, ami ebből a kettő­ ből kialakult. Vodkájuk hűl. Kár. Megérzi a tarkónk egy órán be­ lül. De beszélünk, mint a jól olajozott masina. Tagadjuk a művészetek burzsoá értelmezésű szabadságát — mint ő —, mely nem egyéb fikciónál, illúziónál. Szabadságértelmezésünk, azaz eszméinket hirdető, hazánk építését szolgáló művészi alkotások korlátlan lehetősége és a pártosság a mi szabadságunk — mint neki! És, mint ez egyértelmű — a differenciált irányítás alapvető mód­ szere a vita, a meggyőzés, az egészséges kritikai élet, tárgyilagos tu­ dományosan megalapozott —, mint ez természetes... Brüngünk, a fekete fickó két másodperces szünetben sokallja meg, áll fel, megkéri a mosolygó brigádokat: ostromoljanak kérdéseikkel. Jönnek a naplók. Díszesek, dísztelenek, arany-acél veretűek. Néhányan hozzák az író könyvét, ha ugyan ő nincs is itt, majd örök ér­ tékké tesszük. Így. Kinyitva. Kiötlünk egy búcsúmondatot: az is feladatunk, hogy mélyítsük, erősítsük a demokratizmust, népszerűsítsük csókolom a művészetet, segítsük, elősegítsük elő, hogy ez alakítsa a közerkölcsöt, közízlést, morált, életmódot és a tömegeket — aktivizálva visszahasson mű­ vészetünkre — ő is így gondolja, csókolom. Nincsenek meghatva. Néhány kései napló tulipántos sormintával. Mi egyebet is tehet­ nénk: ülünk szemben a fekete fickóval, isszuk a vodkát, nézzük az összeget: nagyon sok. Nézze, mondja a fickó, nekem megéri így, és tudom, munkája elől hoztam ide, de ezek az emberek annyira ké­ szültek, és ön megmentette a helyzetet. Akkor örüljünk: jelentős áldozatot hozunk, viva! Fekete kocsi tesz le az ajtó előtt, újra zuhog az eső, a vodkát — bontatlant — táskánkba helyezte a fekete ruhás. Várunk, hadd ázzunk legalább egy kicsit: kopog fejünkön az eső, ha­ junk nyakunkba tapad, a hirtelen tócsákban hullámokat kever a vihar. Később beengedjük a szomszédot. Ha hó van, leveri talpáról. Ha sár van, gondosan lepucoválja. Ha por van kint a pampákon, csattog talpával a kaparón. Asszonyunk kényesen rendes. Csak nem dógozol? kérdezi, van enyhe gúny is rejtve. Néha megfeledkezünk a reánk rótt kötelességről, ilyenkor alszunk, mint a bunda nyáron — délelőtt, délután, egész nap. Pedig szándéknak nem vagyunk híján. �Csak dolgozom, hoztál valamit? mondjuk és kérdezzük egy füst Azt mondtad, ma utánanézel annak a hangjátékügyletnek! vol­ alatt, nehogy nála induljon meg az első kérdés e fontos tárgyban. tál, nehéz az öreg modora, istenem! de ha meg végképp nincs ked­ Gondoltam iszunk egy freccset, aztán átmegyünk hozzám, ki­ ved, minek jegyzetelted ki?! visszük az olajkályhát (stb.), aztán ott is becsavarunk néhányat. Szeretjük asszonyunkat. Ő életünk lábas lexikona. Nincs nap, Hozzászólás? melyről megfeledkezett volna, bár ez inkább rossz, mint jó. Amit Oké... Siessünk, ég a munka a kezem alatt... dörmögjük, már az enyészetnek tettünk hirtelen kedvünkben, azt feledje, pláne, ha nem vagyunk annyira megsértve, bár egyértelműen csinger az, amit mi rég megtettük... úri veres borunk helyett odaát kapunk. De hát iszunk kettőt, hármat, Tényleg nem is montad, mit ettél... négyet. Függjön attól, mennyi van. Csemeték kicsomagolva, lábukon mamusz, jönnek sündörögve, Ügyesen belevetjük magunkat szomszédi munkálatainkba. előbb a kicsi, akit úgy, de úgy kedvelünk, aztán a nagy, aki cso­ Segítünk a kályhajavítás nehéz teendőjében: mechanikus érzé­ daszép, csodaokos, csodarafinált, akár az anyja: Sipirc a helyetekre! künk a bal bakancstalpunkéval egyező: de a jó pap holtig tanul, Sört hoztál? kiáltunk be, miután már tudjuk, egy-két sör s ha mi pap lennénk, jó pap lennénk. Szót sem ejtve arról a kanná­ reparálna beteg másnapunkon. Nem? Akkor elsétálunk Borbélyhoz, ról, melyben a szomszéd úr húsz liter novát kapott ajándékba. Ne iszunk egy sört. ejtsünk szót efféle félrevezető kutyamájákról, titkunk nincs, tiszták, Csinálok egy jó citromos teát! őszinték, egyszerűek vagyunk, akár egy kosár kolompár. Főzés előtt Jóvan, jólesz a gyerekeknek! Kicsit maradjatok csendben, be­ — majd a disznók kapják, idejében. fejezem ezt az oldalt! Dél van, s hazatérünk. A lemez forog, csak forog, hangot nem Kezünkre pillantunk, reszket. Visszanyálazzuk a ma készült ad, csak reccsen, amikor ki kéne kapcsolnia. anyagot: 1300 szó. Megint kezünkre pillantunk, megint reszket. Ülünk a masina elé, azon szép anyagunkat tovább alkotni. Va­ Jókedvünkben azt mondanánk másnak: cigánypunci az oka. De kon gépelünk, akár a profik. Aztán, hogy az oldalt befejezzük, kont­ rosszkedvűnkben csak búsulunk. Készül Eridanusban a század nagy­ rollálnánk a sok okos, fontos gondolatot, úgy látjuk, jobban járunk, regénye. Járatjuk szemünket a polcon, megakadunk előbb Gerelyesnél, ha vakon is olvassuk, mint a profik. Mert most meg olyan sokat van szemünk elfordítva munkánk­ majd Lowrynál. Keresztet vetünk pogány mellünkre, kettőt. Hala­ ról, egyértelmű: álmosak vagyunk. Igyunk egy kávét. Kimegyünk a dunk tovább. Meg-megakadunk, mellünk csupa kereszt, mint ab­ konyhába, meggyújtjuk a gázt, szétszedjük a főzőt, bekészítünk lakon a jégvirág. Jól néz ki, akár az angyaloké, szűzeké, püspö­ rendesen, nem hagyjuk ott, ismerve gumiolvasztó tehetségünket. köké. Megállunk, nem bizonygattunk tovább, már nem fér a kereszt. Ülünk és vacogunk a hokedlin. Halljuk, ahogy lesistereg. Keserűn Utoljára visszatérünk Lowry kék gerincére, aztán a rozsdaszínűre: isszuk, akár az urak. Aztán leküldünk két kockacukrot, mert még kedvéért homlokunkra helyezünk egy keresztet, jó bő nyállal, hoz­ nem vagyunk urak, bár minden vágya ez szívünknek. zátesszük: barátaim, szeressük, hát szeressük! Homlokunkon a nyál Erről ne beszéljünk, hiszen anyagunk fő témája prózaibb: Mi­ hideg. Asszonyunk érkezik: kezében tányér. A hidegben füstöl a friss be kerül ma, Eridanusban 1300 szó. Kérjük — mennyibe kerül egy szó? Ha tudnánk, csak megszoroznánk azt az egyet azzal a kutya 1300-zal, szelet bundáskenyér, a tea. Odanyomja orrát orrunkhoz; Megint egész nap nem ettél... Fölfordulsz, süsü, hát nem érted? melyhez úgy ragaszkodunk. Ennénk mi, de nem megy. Boldogok vagyunk, ilyen asszony Namost: ha gazdasági tárgyú lenne írásunk, könnyed példával élhetnénk. Egy nyomdászlegény (büszke, okos, olvasott, igazi mun­ másnak nem juthatott: bendőnkben görcs van, de jóllaktunk. Hi­ kás arisztokrata — mint a legtöbben, ugye!) azt mondja műveze­ hetetlen a szeretés, már-már hihetetlen. A szomszéd beront: gyorsan, gyorsan, hadarja, töltsétek ki, má­ tőjének: Te, disznó! S ha ezt a főnök lelkére is veszi, (kevesen te­ hetik meg), attól a szótól kezdve csak olyan munkákat ad a le­ sodszori melegítésre elmegy a bukója, nem töltött káposzta ez! Le­ teszi a borosfazekat, koccan a fedő. Megkínáltok engem is? génynek, melyekkel nem, vagy csak alig hozza a normát. Nincs múzsa, kit szívesebben látnánk ebben a szentséges pil­ Így havi vesztesége kb. 1300 forint. Jobb nyomdákban ennél töb­ bet is rátermelhet a biztosított bérére a jó munkás. De órát figye­ lanatban. Nincs az a részeges istennő... S a palóc fűszer illata száll, kering, homlokunkon a nyál ki­ lünk, akkor egyetlen szó hat forint nyolcvanat ér. Nem olcsó szó. De erről se beszéljünk, mert anyagunk nem gazdasági tárgyú hűlt, adunk néki újat, meleget viduljon! és a gazdaság nélkülözi az ilyen művezetőket. A művezető előbb boldog, hogy egyáltalán van embere, és csak hátul boldogtalan, ha engedve a fájdalomnak, kinézünk asztalunkhoz. A hi­ részegen családját emlegetik, vagy ő magát, boldog személyét. Nem deg Éjfélkor, székre. Belső részünk hegyorom, megmászhatatlan szikla Eri­ hazudunk tehát, ha nem vagyunk Verne. danus fölött. Megszámoljuk hány a szó. Olvasnánk, javítanánk is, Namost. hát mik is volnánk akkor? de az már igazán nem megy. Erre elálmosodunk, lefeküdnénk. Nincs porcikánk, amely ne reszketne. Betartunk neki, erre a szí­ Megtesszük. vünk indítja magát, legendás önuralmunk, vasakaratunk nem se­ Épp az alvás küszöbén jelenik meg kedves szomszédunk csön­ gíthet ezen. Visszaindulunk. getésével — neki nincs kávéja, hogy elalhatna tőle —, azt mondja Asszonykánk mellé bújunk, meleg hátához, seggéhez. Rég el­ árkos szemünkbe pillantva: igyunk hát még egy kortyot... aludt. nem érintettük őt ma sem. Hosszasan gondolkodunk, fölAztán gyorsan elmosogatunk. Aztán persze, messze még a moso­ keltsük-é. De nem merjük, nem egyértelmű a kévánásunk. gatás ideje. És porszippantunk. Tétován, mondjuk így. majdnem Haját, illatos, őszülő haját beszívjuk: mibe mérnek ma ezerhá­ tántorogva. A fejfájás már most megindul, pedig hol van még! romszáz szót, kérjük tiszteletvel? Mibe mérnek? Meghallgatjuk a szomszéd élettörténetét, különös tekintettel a Szemünk behunyva, igyekszünk a semmire gondolni, ami sem­ bukkanókra, melyek meghatározták a bejárt utat, mondjuk így: mi, holnapra, lehet, meghalunk... A varnyú... kocsmákat, pincéket, házi kiméréseket. Ha számoltuk volna, épp ma Meleg hátától, kemény combjától lassan meglangyalunk, ke­ lenne száz a szám, ennyiszer hallottuk. Megfogadjuk újra, megír­ zünk mellén, s míg a lopott tűztől keményen nyakába csókolunk, juk ezt a mesét, hátha nem mondja el többször. Most a törések a nagyobbik fickó kiszól a nyitott ajtón, komolyan és egyszerűen, sztorijának vége: mi lehettem volna! mi mindennek hívtak! mit el­ akár anyját hallanánk ott az éjszakában: Apa. ma nem adtál jóérhettem volna! ha... — ez következik: Ha ott; ha akkor; ha azon éjszakátpuszit. a napon nem... Felkelünk, átmegyünk hozzá, érkeztünkre felül az ágyban, öszHa nem csalják meg. Ha nem veszi feleségül. Ha nem gyűlöli szefonja két erős kis karját nyakunkon, s ad két puszást. a fizikatanár. Ha nem féltékenykedik munkájára a főnök. Ha nem Hideg jár hátunkon. A fiú tűzforró és a miénk. Leülünk mellé, lopják el az eredményeket. Ha más a társaság... lábaira vigyázva. Óvatosan lefektetjük, simogatjuk fejét, magas’ Nem mosolygunk! Megijedünk: itt állunk tíz év múlva!? homlokát, szép haját, arcát. Mellébújnánk, anyja illatát érezzük Századszor ránktör a lehetőség. Végigtapogatjuk szemünkkel anyja gondoskodását. szomszédunk rongyos, beteg arcát századszor. kezünk meg a boros­ Megszorítja csuklónkat: Menj aludni, apa. Én is alszom. Késő poháron: Uramatyám! van. Adj még egy puszit. Ébredés után, nem várva, hogy újra elaludjunk, azonnal kávé, Felállunk, a kedv valahogy elkerül bennünket, nem akarunk közben a beígért mosogatás, fejünk szétszakad a porszippantó dü­ még menni. Azt hisszük, itt meglelhetjük a választ. Lehajolva áll­ börgésétől. meg egyébként is, a köd novából van homlokunkban, nem tunkból adunk egy utolsó puszást. Aztán úgy meghajolva ágyig, söpri el az első szél. megkérdezzük: Nagyfiam, tudod, mibe kerül nálunk ezerhárom­ száz szó? Szorgalmasan kopogunk, fél öt. asszonyunk érkezik, csemetéink A gyerek álmosan pislant. Nem értetlenül, csak álmosan, fá­ vele. Asztal mellé felsorakoznak mindhárman, kiosztják, bekasszí­ radtan. éjfél az idő: Mibe apa? Mibe? rozzák puszásaikat. Asszonyunknak érzéki puszást mérünk, végül is Nem tudom, nem én, fiam. Egyet kéne venni és megszorozni, ő a mindenünk. A valakink, ha van valakink ebben a nagy, kerek igaz? Ügy kijönne? világban. Nyakunkhoz szorítjuk hideg kezét, tudjuk, ezt szereti. Tud­ Nem indulunk vissza. Nézzük, ahogy leszáll rá az álom, ahogy juk, ha volt valami rossz a napban, ez visszakéri a házba, vissza- álmában a párnát öleli, szuszog. A másik, sötét ágy a kedves, kis szerzi közénk. Másnaposak vagyunk, fejünk gömbölyű tök disznók békát bújtatja. Ő halkabban lélegzik, alig hallani. Megkapaszkod­ előtt, s a disznók harapják, tépik. Jót tesz neki a jéghideg ujjak va a kiságy két falában, megérintjük ajkunkkal arcát. érintése. Ez is igazság. Állunk a küszöbön: már asszonyunkat is halljuk, asszonyunk Na, megyek, levetkőztetem a gyerekeket, ment a munka? mit éjszakai hangjait, innen meg gyerekeinkét, lekuporodunk, mint a ebédeltél? van valami posta? Filmgyárból még mindig semmi? ért­ beteg strázsa. Hallgatjuk őket és várjuk azt a szót, azt az egyetlent. hetetlen, ne is gondolj rá. ne mérgelődj! Ott várunk, a küszöb fémpántjain. Nem nyomnak a vasak, nem fá­ Hoztam a Csokonai-anyagot, tudtad, hogy barátja volt Kazin­ zunk, nincs melegünk, nem vagyunk pihentek, nem vagyunk gyen­ czynak? ismeretlen kor, alig tanultunk róla valamit, mi? gék. Csak úgy vagyunk. Néha felböffen a nappal egy-egy íze, illa­ Fábryt befejezted? (már a szobából kiabál) ta, s a palóc fűszer. Várunk türelemmel. �Endrődi Szabó Ernő Erdélyi képeslap Sean O’Robes levele ziháló /dohogó/ fújtató mozdonyokkal át a hágón ménkű üsse meg! nem kívánom senkinek! kifogtuk az időt! Úristen micsoda hóvihar! mintha száz öregördög és száz boszorka együtt rázta kavarta fútta bőgette volna az erdőt a hegyet a hófelhők öklözte szurokszín eget jégszilánkok tűkristályok tiszta Szibéria (erről meg bővebben majd ha hazamegyek) hát megérkeztem végre szerencséren az indóháznál az erdész várt és a völgyben ez az istenhátamögötti behavazott éden mindez még az elmúlt héten most itt ülök szobámban — látnod kéne egy mese ez a világ — szobám mint ez a kastély ez a kert mint ez az elsüllyedt völgy („istenhátamögötti éden”) télnyugalmú jó illatú kicsi a mélybarna komód és a szekrények birsalmával birsalmasajttal dundi dunsztosüvegekkel teli kandin villognak rám kíváncsian csillognak lámpám éjféli fényében most is mikor a bársonyfüggöny előtt diófaasztalomon girbegurba betűimet rovom s köröttem lengedez méz sajt naspolya télialma és körte illata és szürke párát lehel az ablakmélyedésben forralt vörös borom: fahéj és kömény és gyömbér jó szaga uralja szobám a benyílóban meg aszaltszőlő jegyében zajlik az élet hát itt élek rendszerint hajnalig írok /olvasok háromtájt vetett ágyba tornyos dunyha alá bújok két pufók puttó keretezte madonnaarc s kitömött bércisas tárt szárnyai alatt — látnod kéne ezeket is: pompás darabok — lámpát oltok fekszem a sötétben fülelek s hallgatok félálomban felneszelek még a tűz duruzsolására mintha rőt élőlény morogna/ fészkelődnék fel-felfénylő öntöttvas ketrecét nyaldosva elalszok — s álmomban kivirágoznak a kertben lávalángolású magnóliabokrok Krétarajz őszi délután hommage a Simonyi a költő föláll rozsdamart délután az ősz széptestű öbleit rendre bezárja s tárja már pilláit bölcsőnyi tél és ő fölállva földreszegezett szemmel (tehát: földreszegzett sorssal) elindul s tán búvó sikátorok zeg-zugán ballag e sikátor délután tán hazafelé tart (holt-külváros-neszezés foszló tűzfalak bedeszkázott ablakok napok celláiban szűkülő szemek-szavak s törtcsontú óhajok között) vagy csak magány-odúja hosszát járja s földreszegzett pilláin túl OTT BELÜL. valami földön-túli (nem-köd-mitológiás élet s nem legendacsillogás — talán ez történik egy seőszsetél délután és talán) oly vakítón villan OTT BENN hogy nem érdemes versre sem valami oly keserves-igaz hogy már semmire se vigasz és (talán félmozdulat csurranó bor cigaretta villanó gyufaláng míg körömre ég) künn kutya ugat karmot ereszt az ég és hajnali folyóból kibúvó didergő macska a délután talán így történik de talán csak az ablaknál réved s dúdol félhangon költőnk: „HAJÓTÖRÖTT VERS VERSÜNK, MINDENIK.” és: „VIGYÁZZBAN ÁLLOK ITT.” Egyedül hommage á József Attila két lábnyom a szigorú tárgyilagos homokon (és egy halk kérdésben kivérző szavak — kinek szólnak kinek szólhatnak ameddig szem ellát sehol más ember csak a szigorú tárgyilagos homok és a kérdésben a hiábavaló gondolat:) Uram?! hová tűnt a tenger? �HAGYOMÁNY Toldy Ferenc a Victor Hugo-i elvnek megfelelően politizáltak az iro­ dalomban, tudniillik, hogy a romantika nem más, mint liberalizmus a művészetben. (EGY IRODALOMSZOCIOLÓGIAI ELEMZÉS VÁZLATA) Ha az 1820-as években az Aurora ismerete, a zsebkönyvhöz va­ ló szerzői és olvasói viszony volt a vízválasztó régi és új, a patri­ Bérczy Károly 1821. március 2-án született Balassagyarmaton. archális és liberális irodalmi élet szintje között, akkor az 1830-as Néhány nappal korábban Trattner János Tamás kiadó farsangi va­ évek elején ugyanezt a szerepet Széchenyi István Hitele töltötte be. csoráján Pesten egybegyűlt a Duna-parti két város értelmiségének A megye helyzetét az országgyűlés számára a rendszeres munkála­ legjava. Körükben döntés született egy irodalmi zsebkönyv kiadásá­ tokban felmérő nógrádi tisztségviselőket a Hitel éppúgy polarizálta, ról és mindjárt meg is történtek az első pénzbeli megajánlások. Az mint szerte az országban. Hatását, amelyet még a feudális olvasási almanach, az Aurora ugyanezen év végén jelent meg először Kisfa­ kultúra formái között fejtett ki, Sréter János, a megyei liberálisok ludy Károly szerkesztésében. Ettől az időponttól számítjuk az irodal­ egyik vezéralakja rögzítette. Kazinczy számára, aki ekkortájt járt mi reformkor kezdetét, amely így, átvállalva a politika jó néhány Nógrádban, mintha megállt volna az idő: ebből semmit nem érzékelt, nemzeti feladatát, évekkel megelőzte az országgyűléssel adatolható és a változásokat csak azon mérte le, hogy a losonci gimnázium di­ politikai reformkort. Ettől kezdve gyorsult meg Pest-Buda irodalmi­ ákjai, Dayka, Kis János, Himfy és Berzsenyi mellett már Kisfaludy művelődési központtá, kulturális fővárossá válásának folyamata; in­ Károly és Vörösmarty verseit is szavalták. nentől a magyar literatúra mindennapjai két szinten zajlottak. És, A szintén 1831-ben alapított Nógrádi Nemzeti Intézet ezt a Hitel ahogyan az új, a minőségi változás mindig felveti a tegnap még és a rendszeres munkálatok jobbítási ötletei által megosztott közvéle­ korszerű, mára elavuló régi továbbélésének, alkalmazkodásának ményt egyesítette még egyszer és azzal az egyetlen lehetséges jelszó­ problémáját, úgy esetünkben is együtt vizsgálandó az eddigi, pat­ val, ami a 138 alapító tag törekvéseit egy irányba vezethette: a ma­ riarchális, központ és központi orgánum nélküli literatúra szintje és gyar nyelv ügyével. Az intézet létrehozására kiküldött vármegyei a formálódó, új, már romantikus elvek alapján szerveződő, a tehet­ bizottság vezetése volt id. Madách Imre egyik utolsó közéleti szerep­ ség minősége szerint rostáló irodalmi élet szintje. lése és a tisztikarban együtt szerepeltek az országos irodalom élvo­ A régi típusú, patriarchális irodalmi-művelődési életnek Nóg­ nalából kiszoruló, de regionálisan még előrevivő szerepet játszható rádban három összefoglaló dokumentuma, illetve vállalkozása szüle­ költők (mint Kacskovics Károly, Szentmiklóssy Alajos) azokkal a tett: Mocsáry Antal megyemonográfiája (1826), Kazinczy Ferenc út­ megyei politikusokkal (Sréter Jánossal, a Kubinyi fivérekkel), akik leírása (1831) és a Nógrádi Nemzeti Intézet létrejötte (ugyanakkor). immár nemcsak kulturális-nyelvi, hanem politikai liberalizmust is Az agg széphalmi mester élete utolsó utazását tette ekkor, hazatérő­ sürgettek. A liberális és a politikának mind jobban alárendelő iro­ ben Pannonhalmáról. Balassagyarmaton felkereste a régi megyehá­ dalmi-művelődési szint jelentkezése Balassagyarmat életére is kiha­ zat, megnézte nevezetességül szolgáló olajfestményeit, a munkával tott. Jelenlegi adataink szerint először 1832-ben játszott magyar nevelő fegyintézetet, június 20-án tanúja volt a vármegye losonci színtársulat a városban, 1835-ben a vármegyeház pompás épületének kisgyűlésének, és kirándulásokat, látogatásokat is tett. A rokoni, il­ avatása országos figyelmet vonzott, 1838-ban megalakult a kaszinó. A letőségi kapcsolatokon, személyes ismeretségen épülő társadalmi nyil­ megyeszékhelyszerep és a városfejlődés között feszülő alapvető el­ vánosságnak remek, sommás jellemzése a Bocsáron tett látogatás lentmondást azonban, a mezővárosi státusban levő Balassagyarmat Mocsáry Antalnál: „Ez a lelkes szíve, s Nógrádnak leírása által feudális, földesúri függését nem sikerült fölszámolni. Korszakunk tiszteletes ember kedves veje volt helytartói tanácsos Darvas Ferenc­ egészére igaz tehát Nagy Iván 1858-as, visszatekintő és a történetírás nek, kedves sógora consiliárius Puky Ferencnek”. Ez a kapcsolat­ egzaktságával megfogalmazott jellemzése: „A város emelkedése (...) rendszer persze, őrzött irodalmi és függetlenségi hagyományokat is: folytonosan halad, de mind ezt csakis külsőleg, a házak szaporodá­ Ludányban Kazinczy még látta Ráday Gedeon szülőházát és a kert­ sára, csinosb épületek rakására és a népszám növekedésére kell ben leülhetett az asztal mellé, ahol a szécsényi országgyűlésről ide­ értenünk; mert ami egy község jelentőségét, független önközigaz­ látogatott Rákóczi fejedelem tárgyalt, ebédelt, és amely mellett Ka­ gatását, ennek anyagi alapját, jövedelmét illeti, arra nézve a fejlő­ zinczy kuruc dédapja is helyet foglalhatott. Kulturális nevezetessé­ folyamában, dacára az urodalmi egykori engedményeknek, az geket azonban nem csak a megyeszékhelyen, hanem szerte szemlélhetett. dés 1771-ki decemberben más faluk gyanánt reá rótt úrbér által teljesen Gimnáziumot — magyar költők verseit szavaló diákokkal — Loson­ megakadályozott. ” con, régiség- és természettudományos gyűjteményeket pedig a KubiAz új generáció, Madách Imre és Bérczy Károly nemzedéke, nyi fivérek videfalvi kastélyában. Járhatott volna másfelé is, felke­ magasabb tanulmányait a megyén kívül végezte, mint ahogyan a reshette volna például a Mocsáry Antaltól leírásban és versben megye szellemi életének és közigazgatásának dokumentumai is Nóg­ egyaránt megörökített alsósztregovai Madách-kastélyt, könyvtárát és a parkot is, csakhogy a közügyektől visszavonult földesúr távolabb rád határain kívül, Pesten és Vácott jelenhettek meg nyomtatásban. eső házát ritkán kerestek fel idegenek. (Bérczy Károly egyenesen Pesten a leendő íróknak tág lehetőségük nyílott arra, hogy a társa­ ebből vezette le a fiatal Madách Imre zárkózottságát, életidegenes dalmi nyilvánosságnak, a művelődésnek már polgáribb, liberális el­ koraérettségét). A lényeg azonban — változatosabb megjelenési for­ vi alapokon szervezett formáival ismerkedhessenek meg, sőt azok­ mái ellenére — egy: a kastélyközpontú, feudális jellegű művelődési nak irodalmi hasznát is élvezhessék. Az Aurora egykori köre az és társasági élet, tehát a patriarchális szint hiányosságai mindinkább 1830-as évek végére kultúrpolitikai pozíciók birtokába jutott; készen szembeszökőek. Már Mocsáry szóvá tette a regionális művelődési és alkalmasan arra is, hogy a bécsi kormányzat erőszak-intézkedései központtá válható szabad királyi város hiányát a megyében; főisko­ idején, 1836 és 1840 között a politikai fórumok szerepét időlegesen lát, könyvnyomdát és közkönyvtárat szeretett volna látni Nógrádban. pótolják. A Magyar Tudós Társaság működésének rendszeressé vá­ A nemesség körében számos literátus embert találunk. Bérczy Já­ lása, a Kisfaludy Társaság megalapítása (1836.) a Pesti Magyar nos megyei főorvos például szívesen versenyzett szójátékok és ana­ Színház megnyitása (1837.), a megszaporodott divatlapok, hírlapok és grammák készítésében barátjával, Sebestyén Gáborral; verseiket, szakfolyóiratok publicisztikaja — csak néhány lehetőség és fórum más írásműveiket ki is nyomtathatták, ha kedvük tartotta és pénzük az 1830-as évek végéről, a Nógrádból indult írók pesti iskolázásának futotta rá. Mocsáry Antal is megtette ezt alkalmi írásaival és kádenidőszakából. Bérczyt a Regélő, a Rajzolatok, Madáchot a Honművész ciás verseivel, és Nógrád első monográfusa épp olyan lelkesedéssel avatta publikáló költővé. Mindkettőjüket megtaláljuk a színházi né­ másolt epigrammát, miegymást, mint ahogyan Madách Mária gyűj­ zőtéren, de a bálokon is. Bérczy nemcsak az idősebb, de az otthono­ tött idézeteket Alsósztregován olvasmányaiból, máig fennmaradt sabb. a bírálónak felkérhető, már-már befutott költő. Madáchnál a emlékkönyvébe. A megye rendszeresebben publikáló íróit, Szentmikpesti évek igen fontos jellemváltozást hoztak: a családi, neveltetési lóssy Alajost, Kacskovics Károlyt és a többieket Kazinczy biztatta és egészségi okokból tartózkodó, majdnem rideg félárva gyermekif­ munkára, akár mindenkit a magyar literatúra két évtizedében a júra érvényes még a sztregovai életforma minden követelménye, de XIX. század elején. Az 1820-as években azonban már mutatkoztak önmegvalósítási törekvései, társaságkeresése már nem elsősorban il­ jelei, hogy az Aurora köre által képviselt kritikai elvek, a tehetség letőségi vagy származási motívumok alapján formál baráti kört, ha­ szerinti „írói respublica” mihamar összeütközésbe kerül velük. Baj­ nem a vele egyívásúak és egy törekvésűek közül választ társakat. za József, az Aurora fiatal kritikusa híres irodalmi pöreinek egyiké­ Madách szinte rejtett pályakezdése, a Lantvirágok című kis verses­ ben, 1828—29-ben folytatott vitát Szentmiklóssy Alajossal „az epig­ kötet érdekesen mutatja a patriarchális és a liberális irodalmi ramma theoriája” ügyében a Tudományos Gyűjtemény és a Felső­ szint vonásainak vegyülését. Magánköltségen, Majthényi Annának magyarországi Minerva hasábjain. Jellemzése így hangzott a pat­ dedikálva jelent meg csekély példányszámban, s mint Bérczy mond­ riarchális irodalmi élet e jellemző típusáról: „ . . ez a különben ja: „...csupán rokoni és baráti körben kiosztva, sohasem jött tájámbor úriember, kinek eddigleni recensenseink nem tudni mely gabb forgalomba”. Versei azonban már a liberális-nemzeti líra első kedvezés, vagy kíméletből csak complimenteket osztogattak és saját nagy életműveinek, Kölcseynek és Vörösmartynak mintáihoz kötőd­ kárára elkényeztették . . .” Bajza és elvbarátai, Vörösmarty Mihály, tek. Bérczy, Madách, BaIassagyarmat �A Pesten tanuló ifjak számára felvillant egy harmadik szint le­ hetősége is, a Kazinczy Gábor vezette radikálisok körének, az Ifjú Magyarországnak „mozgalomliteratúrai” koncepciója, amely a legfon­ tosabb taktikai kérdésekben a liberálisokkal egyetértett ugyan, de eredményeiket, mint nélkülözhetetlen alapot tekintette csupán, egy direktebben közéleti művészet javára. A fiatal radikálisok új tarta­ lommal igyekeztek megtölteni a meglevő kereteket, miközben új le­ hetőségek teremtésére is törekedtek: népművelési célú könyvkiadói vállalkozásokat, független lapalapítást terveztek. Bérczy kapcsolatát az Ifjú Magyarországgal nem tudjuk adatolni, Madách és baráti köre azonban — az újabb kutatások szerint — több szállal is kapcsolódott hozzájuk; a majdani jóbarát, Szontágh Pál pedig Kazinczyék szűkebb köréhez tartozott. A megszerzett ügyvédi diploma után (mindenfajta szellemi sza­ bad foglalkozás belépője ez a XIX. században) Bérczy és Madách életútja hosszú időre elkanyarodott egymástól. Előbbi tagja lett a helytartótanács hivatalnoki karának, annak a testületnek, amely te­ kintélyes létszámával a pest-budai irodalmi és társasági élet liberális szintjének egyik legfontosabb közönsége volt. A folyóiratok előfize­ tőiként, a könyvek vásárlóiként, a színházi előadások nézőterén ez a réteg — jelenlétével vagy éppen távolmaradásával, tetszésnyilvá­ nításával — eldönthette művek, kulturális vállalkozások sorsát. Eb­ ben a körben (Arany László emlékbeszédének jellemzése szerint) Bérczy „eleven, víg fiú volt, kedvence a társaságoknak és barátai­ nak. Tréfákban, apró csíntevésekben mindig leleményes, adomákban pedig kifogyhatatlan”. Fontos egyéni vonása angoltisztelete, amelylyel a francia kultúra vonzáskörében élő és dolgozó fiatal írók köré­ ből kitűnt. A liberális szintként jellemezhető fővárosi irodalmi élet­ ben azonban csaknem folyamatosan tovább élt a harmadik szint, a radikális mozgalomliteratúra létrehozására irányuló kísérlet is. Bér­ czy — hivatalnoki munkája mellett, dandysége fenntartásával — ré­ szese volt a kiadók és lapszerkesztők, tehát a második szint fórumai­ nak gyakorlati birtoklói elleni sztrájknak, a Petőfi vezette Tízek Tár­ sasága létrehozásának. E kettős kötődés jól lemérhető Bérczy líráján, a divatlapok olvasói igényeinek pontos kielégítésén és 1848 előtti legjelentősebb fordítói vállalkozásán, Lamartine híres munkájának, A girondiak történetének töredékén. Ha az 1820-as éveket az Aurora irodalmi zsebkönyvvel, a harmincas évtized elejét Széchenyi Hitelé­ vel, akkor az 1840-es esztendők derekát valóban a francia forrada­ lom modellrajzát vázoló történetírói munkákkal jellemezhetjük, ki­ vált Lamartine művével, amely eljutott a „forradalom bölcsészeinek” nevezett girondisták szükségszerű felmorzsolódásának leszögezéséig, s mint ilyen, valóban újabb vízválasztóul szolgált. Pálffy Albert is­ mertette először a fiatal írók közlönyében, az Életképekben 1847. július 11-én. 1847. június 28-i naplójegyzetéből tudjuk, hogy ott volt Bérczy hivatali elöljárójának, Széchenyi Istvánnak íróasztalán is, mintegy elrettentő olvasmányul. De óvott szinte politikai bibliaként való forgatásától — Pulszky Ferenc emlékezése szerint — a liberáli­ sok egyik vezére, Deák Ferenc is. A Lamartine-mű hatásáról egyébként az ekkor már nógrádi illetőségű Pulszky ezeket írta: „Az újabb nemzedékből mindenki olvasta e könyvet, melyet a forrada­ lom szelleme átrezeg, s melyben az író mámora elkábítja az olvasót. Ily munkát csak forradalmak előestéjén lehet írni...” A forradalmi erőszak jogosságának és szükségszerű voltának el­ ismerését fogalmazta meg Madách Imre is, Szontágh Pálhoz írott egyik, közelebbről nem datálható 1847-es levelében: „ . . .mindin­ kább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne boldog­ sághoz, és a franczia forradalom alatt is azok voltak a leg becsüle­ tesebb emberek, kik leg több vért ontottak”. Az út, amely idáig el­ vezetett, azonban nehezebb — s hozzátehetjük, tipikusabb — volt Bérczynél. Az 1840-es évek elején a Pesten végzettek visszatértek a vármegyékbe, hogy ott szerepet vállalva, megkíséreljék szűkebb pát­ riájuk liberális szintre emelését, természetesen ekkor már a politika függvényében. Madách számára a kezdet biztató volt, hiszen princi­ pálisa Sréter János alispán lett Balassagyarmaton, egyike e törekvés helyi előharcosainak. A Sréter mellett eltöltött fél év elodázta, az alispán korai halála viszont elmélyítette azt a szükségszerű válságot 1842—43-ban, amely a Pesten megismert elvek és a vármegyei va­ lóság közötti ellentétből következett. Ez a forrása Madách és barátja Szontágh Pál centralizmusának — ami viszont különbözik Eötvös József és a Pesten élő doktrinérek centralizmusától abban, hogy a válságát leküzdő Madách szerepet, funkciókat vállalt a bírált vár­ megyében. Bérczy emlékbeszéde ezekről az évekről szólva érdekes jellemfordulatot rögzít, immár a másodikat: „...a helyzet komiku­ mát rögtön kiaknázni tudó, élénk, merész, s barátjával együtt nem csak a szónoklat terén, hanem magánkörökben is legörömestebb hallgatott társalgóvá lett”. Mindezt jól mutatják Madách magánem­ beri és közéleti tettei az 1844 és 1848 közötti években. 1845-ben, házasságkötése után a Csesztvére költözésnek egyik motívuma, hogy közelebb legyen a megye székvárosához. A Pesti Hírlapnak küldött tudósításokból, a Timon-levelekből és a Nógrádi Arcképcsarnok cí­ mű, Szontághgal és Pulszkyval írott 1847-es epigrammagyűjteményböl nemcsak a közéleti visszásságok általában vett ostorozása hüve­ lyezhető ki, hanem bennük a nógrádi kulturális életnek a patri­ archális irodalom szintjén rekedt fórumait is folyamatosan bírálta, újabbakat sürgetett, a Pesten látott, illetve az elvekben megismert magasabb művelődési szintek jellemző formáiból. A Timon-levelekben együtt találjuk a tőkepénzét gondosan növelő, de szerepét im­ már betöltött Nógrádi Nemzeti Intézetre tett gúnyos célzásokat a népművelő könyvkiadás sürgetésével, amely — mint láttuk — már 1840 táján felbukkant Kazinczy Gábor körének terveiben Balassagyarmat azonban — említett földesúri függése folytán — nem válhatott a liberális szinten mérhető regionális irodalmi köz­ ponttá. A balassagyarmati székhelyű, de megyei intézmények között tipikusnak tekinthető a nógrádi kaszinó, amelynek hanyatlásáról Nagy Iván 1847-es helyzetképét idézhetjük: „Hírlapot jelenleg csak hatot járat, úgy mint Pesti Hírlap, Budapesti Híradó, Nemzeti Új­ ság, Életképek, Allgemeine Zeitung és Illustrierte Zeitungot. (...) Az említett hírlapokon kívül igen kevés újság jár még néhány privát házhoz”. A változás (a város szempontjából tekintve) ritka és alkal­ mi: „Megyei gyűlések alkalmával Gyarmat egészen más színt kap. Az élénkség ekkor nagyobb. És erre nézve kis Pestnek mondható”. Nem véletlen tehát, hogy a politika és az irodalom nyilvánossági fó­ rumai 1848 előtt szinte kizárólag a patriarchális-nemesi élet formái­ ból valók. Amikor Pulszky Ferenc 1846-ban szécsényi birtokos lett, a fővárosi sajtó is leírta azt a híresztelést, hogy azilumot szándékozik kastélyában létrehozni íróink számára. Az igazság ebből ennyi volt: „ . . .Szontágh Pál, ki helyben lakott, gyakran volt vendégünk; Lisz­ nyay Kálmán is eljárogatott hozzánk a szomszéd faluból. (...) Az országút Szécsénynek vezetett, s csaknem mindennap látogatókat ho­ zott . . .” Sőt, az Ellenzéki Párt nógrádi szervezete, a megyei radi­ kálisokat is magába fogadó szegénylegényegylet is (tagjai között Madáchcsal, Szontághgal) inkább egy asztaltársaság, mint egy kor­ szerűen vett politikai párt alakját öltötte; tanácskozásai gyakrabban folytak magánkörnyezetben, kúriákban, mint a székvárosban. Két Madách-adalék szolgáljon itt bizonyítékul. 1847. január 28-án Csesztvén zajlott le Szontágh, Matolcsy György és Madách között az a költői verseny, amely a szegénylegénytémát tűzte ki feladatul, és amelyre a házigazda Szegény dal című, eleddig következetesen félre­ magyarázott versét írta. Ugyanitt, Madách magánkörnyezetében gyűltek össze a megye ellenzéki politikusai tizenketten, hogy a le­ mondott országgyűlési követ, Károlyi János helyébe Kubinyi Fe­ renc jelöltségét támogassák (1848. márc. 11.). A szabadságharc bukása után a művelődés, az írói életforma va­ lamennyi szintjén jelentős átrétegződés ment végbe. Bérczy Károly és Madách Imre ekkori kapcsolatrendszerét, sőt mindennapjukat, ma­ gánkörnyezetüket is részletesen ismerjük. A rekonstrukció feladatát — kitűnő, érzékeny tollal — Balogh Károly irodalomtörténész, mind­ két költőnek leszármazottja végezte el. Bérczy esetében a költő fiá­ nak, Bérczy Gézának Képek a múltból című naplószerű kézirata, Ma­ dách életéről pedig id. Balogh Károlynak, Madách Mária fiának fel­ jegyzései szolgáltak a rekonstrukció forrásául. Bérczy, aki 1849 tavaszán verssel üdvözölte a Pestre bevonuló honvédseregeket, Világos után a passzív ellenállás szellemében nem vállalt hivatalt. 1851-ben kötött házassága óta önmagát és családját �jussán is rendszeresebb kapcsolatban állt vele. A magánkörbe viszszaszorult, szalonéleti formákat öltött irodalmi kapcsolatokban újra felerősödtek a rokoni és az illetőségi szálak, amelyek összekötötték a magányos vagy szükségszabta alkotóműhelyeket Pesttel. „Belátogatások”, folyóirat- és könyvrendelések, levelezés öröklődtek a pat­ riarchális nemesi irodalmi élet világából az abszolutizmus korára is. Bérczy kapcsolatainak specifikuma — házassága óta — apósa, Frivaldszky Imre révén a tudomány és kivált a természettudomány je­ leseivel való tartós érintkezés volt, Reguly Antaltól Xantus Jánoson és Nendtvich Károlyon át az utolsó polihisztor Brassai Sámuelig. Egészen más kapcsolatrendszerek jellemezték Madách Imre tár­ sadalmi helyzetét Csesztvén, majd Alsósztregován. A Hadtörténeti Levéltár őrzi azt az 1852-es aktát, amely Madáchnak és ugyancsak Csesztvén lakó rokonának, Majthényi Pálnak megfigyelt látogatóit rögzítette. A költő Károly öccsét leszámítva a listán 16 név szere­ pelt, és többeket (4 fő) még a rendszeres megfigyelés után is ritka vendégnek minősítettek. A névsorban rokonok éppúgy találhatók (öten), mint az 1848. március 11-i csesztvei megbeszélés egykori esz­ metárs résztvevői (négyen), de szerepel a listán Fráter Erzsébet ud­ varlója, Hanzély Ferenc is Irodalmi érdekű név egyetlen van. az időnként felbukkanó Lisznyaié. Ezt az életformát, a birtokperekkel, tagosítási és kölcsönügyletekkel bajlódó falusi földesúrét Madách 1851-ben írt verse, az Otthon szebbik oldaláról ábrázolja: Föl van szítva kandallónk tüze — És körüle néhány jó barát vár, Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál Majd feledve lesz az ősz szele. S ha kocogtat zúgó szárnya nálunk, A zsarátra új hasábot hányunk, És regélünk rég történteket: Hű szerelmet, bút, tündéri arcot, Pajzán tréfát, óriási harcot, Melyben egy nagy nemzet vérezett. publicistaként, lapszerkesztői jövedelmeiből és irodalmi működéséből tartotta el. Az 1848—49-ben jogilag is fővárossá emelt Budapest azonban megváltozott. „Kicsi bár, de oly vonzó, oly kedves főváro­ sunk oly színtelen, egyhangú, oly unalmas hellyé vált legújabb idő­ ben, hogy mély bánatos érzés fogja el a honfi kebelét . . .” Mocsári Lajost idéztük 1855-ből. S noha a liberális elvek szerint szerveződött irodalmi-művelődési élet számos vívmányát nem lehetett visszahozni, ezekre most nem a fejlődés, a továbblépés vár, hanem az értékőrzés feladata. Ennek gyakorlatában Pesten is vissza-visszaléptek a bizton­ ságot nyújtó magánkörnyezet, a patriarchálisabb formák felé. A la­ kásokkal együttélő szerkesztőségek korszaka ez, mint ahogyan Bér­ czy Károlyt, a Vadász- és Versenylap szerkesztőjét, majd tulajdono­ sát is lakcímén lehetett elérni, a pesti Szervita tér egyik házának második emeletén, ahol a dolgozószoba és a szerkesztőség egyazon helyiségében íróasztal és pipatórium, könyvespolc és pisztolykészlet fért meg békén egymással, míg a falakról Széchenyi István lovas­ képe, Petőfi arca és a híres angol író, Thackeray szemüveges port­ réja tekintett a látogatóra. A megőrzést szolgálta most Bérczy anglofiliája is. Ő maga — Arany László emlékezése szerint — így defi­ niálta a gentleman fogalmát: „ . . .aki szóval, tettel, viselettel soha illemet, törvényt, jogot nem sért, ki egyéni és polgári kötelességei­ nek mindig eleget tesz, adott szavát megtartja és súlyos körülmé­ nyek közt is mindig nemesen viseli magát”. Arany Lászlónak ter­ mészetesen igazat kell adnunk abban is, amikor szembeállította (és magasabbrendűnek minősítette) ezt a polgári-értelmiségi létformát a passzív ellenállás másfajta, látványosabb lehetőségével, amit Lisznyai és társai követtek, az irodalmi népiességet „kelmeiségre” váltó epigonok asztaltársaságaiban, kompániáiban, a patriarchális életmód újabb, anakronisztikus hullámában: „Akkortájban — az ötvenes évek közepén — némely pesti ifjú író szerette a nemzeti eredetisé­ get hetyke modor által affektálni és az irodalom népies irányát az életbe geniális szilajságok, rendetlen életmód és pitykés dolmány ál­ tal vinni át”. Bérczy társadalmi kapcsolatai az 1850-es években négy csomó­ pont körül rendeződtek. A Vadász- és Versenylap szerencsésen tű­ zött ki már címében is olyan témákat, amelyben a társadalmi szo­ kások folytonosságát bizonyító régi szórakozás (a vadászat), a re­ formkor reminiszcenciáit felkeltő, széchenyiánus lovászat, valamint a nemzetnevelés fizikai oldalát célzó új és korszerű tevékenység (a sport) szerepeltek együtt. Mindez kaput nyitott az arisztokrata vezetés alatt működő egyleti formák, a Casino és a Lovaregylet felé. Irodalmi kapcsolatai Bérczyt szinte valamennyi csoporthoz kötötték: Szervita téri lakásán és a svábhegyi nyaralóban Eötvös József, Gyu­ lai Pál éppúgy megfordult, mint Jókai Mór meg Lisznyai Kálmán. Fáy András és Kemény Zsigmond távoli, illetve választott rokonság- Nem változott a helyzet 1854, tehát a Sztregovára átköltözés után sem. Az ottani „oroszlánbarlang” tárgyi környezetét — hála Balogh Károly megőrző leírásának — pontosan ismerjük. Tudjuk, hogy a családi felmenőket ábrázoló olajfestmények — a patriarchális élet­ mód e gazdagságot és maradandóságot sugalló relikviái mellett — Gutenberg, Luther, Goethe, Schiller szobrocskái, a Biblia, Shakes­ peare, Dante, Goethe, Schiller, Heine költői munkái, Humboldt természettudományos, Fessler és Gibbon történetírói munkái adtak európaibb távlatot a legszűkebb környezetnek. Név szerint ismerjük a baráti kapcsolatokat is, Veres Pálnétól a gácsi Forgách-grófokon át Szontágh Pálig. A patriarchális földesúr élethelyzetének megfele­ lően a társadalmi rangsor széles, hiszen arisztokratáktól terjedt ne­ mesi származású tiszttartókig és Sztregova két felekezetének lelké­ széig. De nemcsak az feltűnő, hogy ezek a kapcsolatok egy régebbi típusú társadalmi nyilvánosság jellemzői, és hogy az ismeretségek zöme még a reformkorból való, hanem az is, hogy Madách tágabb környezetében már megjelentek azok az anakronisztikus, leromló birtokukon élő különc figurák, akik műveltségüket, irodalmi érdeklő­ désüket a literatúra vagy a műpártolás korszerű formáiban nem tud­ ták hasznosan kiaknázni. Szinte Mikszáth alakjainak galériájába kí­ vánkozott a különc könyvgyűjtő Szentiványi Bogomér (még a Nóg­ rádi Nemzeti Intézet első tisztikarából), a mindenről verset író Sréter Miklós és a találmányok iránt lelkesedő Lutter János. Jellem­ ző e körre, hogy Madáchnak két olyan vitatott fényképét ismerjük az 1860-as évek elejéről, amely baráti körben ábrázolja őt, a többiek azonosítási lehetősége nélkül. Az irodalmi kapcsolatok csaknem tel­ jes megszakadását viszont az a tény szemlélteti, hogy a legszűkebb családi és baráti körön kívül senki nem tudott a sztregovai oroszlán­ barlang irodalmi műhely voltáról, Bérczy Károly és Nagy Iván is meglepve értesültek Az ember tragédiája kirobbanó sikere után Madách költői tevékenységéről. Madách és a megyei székváros, Balassagyarmat kapcsolata 1861ben vált országosan is fontossá Madách követté választásával, akit parlamenti beszéde révén megyéje és az országos közvélemény is előbb tanult meg politikai szónokként tisztelni, mint költőként be­ csülni és olvasni. A város a reformkor óta keveset változott. Nagy Iván, aki szülővárosa történetét és leírását először 1847-ben készítet­ te el, 1858-ban sem kényszerült alapvető átdolgozásra. Igaz, vizsgált korszakunkban a lakosság több mint kétszeresére nőtt (az 1834. évi 3699 főről 1856-ban 8016 főre); a művelődési viszonyokon viszont csak az 1855-ben létesített Kék-féle nyomda változtatott számottevő­ en, könyv- és folyóirat-kiadási lehetőségeivel. Ennek igazi haszonél­ vezője Pajor István lett és a következő nemzedék, Madách csak érintőlegesen, a Felvidéki Magyar Közlöny kapcsán. Balassagyarmat polgárosult jövőjének kérdései — a rendezett tanácsú városi rang elérésétől az ipolyvölgyi vasút ügyéig — a dualizmus évtizedeire maradtak, amelyet azonban a sokat küzdött, sokat vesztett, nagy emlékezetű reformkori nemzedék tagjai közül sokan, így Madách Im­ re és Bérczy Károly sem értek meg. ' Kerényi Ferenc �Két 1936-os bevásárlási könyv 1981 január közepén került a salgótar­ jáni Nógrádi Sándor Múzeum gyűjtemé­ nyébe két bevásárlási könyv, mely két család 1936—1937-es bevásárlásait tükrö­ zi. Az egyik a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. élelmezési üzletben, pontosab­ ban a Szent Ferenc-telepen működött, s zsarnói Zarnay Zoltán élelmezési boltve­ zető által vezetett társulati élelmezési üz­ letben használt bevásárlókönyv. A másik: a salgótarjáni Hangya Szövetkezet bevá­ sárló könyve. Az előbbi egy háromgyer­ mekes acélgyári kazántisztító munkás, az utóbbi a salgótarjáni acélgyár egygyer­ mekes főmérnökének tulajdonát képezte. * Az élelemtárak, magazinok még a múlt század utolsó évtizedeiben jöttek létre, a részvénytársaságok, a gyárak hozták lét­ re saját dolgozóik élelemvásárlásainak le­ bonyolítására. A munkaadók a munkások megtévesztésére — a kórház, az iskola, az olvasóegylet, a futballpálya mintájára — jóléti intézményeknek nevezték az élelem­ tárakat, magazinokat is, noha ezek a tő­ kések sajátos kizsákmányolóeszközei vol­ tak: a munkások ugyanis keresetük egy része helyett utalványokat kaptak, melyért a munkáltató által fenntartott üzletekben kellett élelmezési és ruházati cikkeket vásárolniok, sokszor 50—60 százalékkal ma­ gasabb áron, mint a salgótarjáni piacon. Ennek az utalványnak népies elnevezése Jancsi-bankó volt. A XIX. század végén törvény tiltotta a Jancsi-bankó haszná­ latát, ennek ellenére még az 1910-es évek­ ben is alkalmazták. Az 1920-as évektől a kereset egy részét helyettesítő utalványrendszer megszűnt. Ennek pótlására a társulati magazinok hitelezési lehetőséget biztosítottak saját dolgozóiknak. Bevezették a bevásárlási könyvet, mely egyben hitelkönyv is volt. A részvénytársaságok, a munkaadók ré­ szére még így is nyereségesnek bizonyult a saját üzlet, élelemtár, magazin fenntar­ tása, hiszen az alapvető élelmezési cikke­ ket, árucikkeket nagykereskedelmi áron vásárolták és kiskereskedelmi áron adták el. A társulati magazinokból, élelemtá­ rakból csak a gyár, üzem dolgozói vásá­ rolhattak. Szanálás, elbocsátás alkalmá­ ból megszűnt a munkásnak az a joga, hogy a vállalati üzleteket vegye igénybe legfontosabb élelmezési cikkeinek beszer­ zésére: a bevásárlókönyv munkaviszonyt is jelentett. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. 1935. június 27-én nyitotta meg a gyártelepen a Bikási utca 1. sz. alatti fiók­ üzletét, a Bikási utca és a Szent Ferenctelepen lakó gyári munkások élelmisze­ rekkel és italokkal való ellátása céljából. A munkás — a bevásárló hitelkönyv ta­ núbizonysága alapján — ebből az üzlet­ ből szerezte be családja részére az alap­ vető élelmezési és tisztálkodási áruféle­ ségeket. A Hangya Szövetkezetek — termelő-, ér­ tékesítő és fogyasztási szövetkezetek — működését az 1875. XXXVII. tc. szabá­ lyozta. Ez az üzletforma részjegyet, rész­ vényt bocsájtott ki, s a jelentős részvény­ nyel rendelkezők, mint elnökségi, illetve választmányi tagok részt vettek a szövet­ kezet üzletmenetében, ügyeinek folyama­ tában, és évenként jelentős osztalékban, jutalékban részesültek. Részjegy, vagy részvény nélkül is lehetett a Hangya Szö­ vetkezetben vásárolni, hitelben is, ha a vásárló munkaviszonyt is tudott igazolni (vásárlás, illetve a hitel kiegyenlítésére kereseti háttérre volt szükség). Salgótarjánban 1904-ben alapították az első Hangya Szövetkezetet, amely azon­ ban hamarosan tönkrement. 1906-ban is­ mét létrehozták és ez a kereskedelmi vál­ lalkozás már sikeresnek bizonyult, újabb gazdasági csőd nem következett be. A Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja (Budapest) hálózatába tartozó fióküzlet, a Salgótarjáni Hangya Terme­ lő, Értékesítő és Fogyasztási Szövet­ kezet a Fő utca 37. szám alatt épült fel az 1930-as évek első felében. Mivel Salgótarjánban minden gyárnak, társulatnak volt magazinja, élelemtára, a Hangya Szövetkezet elsősorban a város kisiparos, kiskereskedő, tisztviselő rétegét látta el élelemmel, s csupán emellett biz­ tosította a bánya- és gyári munkások iparcikk-vásárlási igényeinek kielégítését is. Felvetődhet a kérdés, hogy az acélgyár­ ban alkalmazott vezető műszaki értelmi­ ségi miért nem a gyár élelemtárából sze­ rezte be élelmiszer-szükségletét? Ennek tulajdonképpen több feltételezhető oka volt: a főmérnök egyik nagy részvényese volt a Hangyának; a szövetkezetnél na­ gyobb volt a választék, mely igényeit job­ ban kielégítette; valószínűleg nem akar­ ta, hogy a dolgozók tudomást szerezzenek jövedelméről a vásárlások nagysága és értéke alapján. Árucikkek és árak. A 45 évvel ezelőtt élelem vételezésére használt bevásárló hi­ telkönyveket lapozva számos összehasonlí­ tó adat kínálkozik a két üzlet működé­ sére, áruellátására, s a két család élet­ módjára, életszínvonalára, élelmezésére, jövedelmi viszonyaira vonatkozóan. Mint ismeretes, az 1929—1933. között lezajlott gazdasági világválság után a gaz­ dasági élet fokozatosan javult. Csökkent a munkanélküliség is és a reálbérek né­ mileg emelkedtek a válság éveihez viszo­ nyítva. A Rimamurány—Salgótarjáni Vas­ mű Rt-nak 1935—1936-ban jó üzletmene­ te volt — írta a Vas- és Fémmunkások Lapja 1937. március 5-én —, és „jószán­ tából” szociális olajcseppek adagolásával a munkásoknak minimális órabérjavítást adott (ami átlagosan a 2 fillért sem tet­ te ki). A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. bevásárlási könyvében kétféle árucso­ port szerepel: társulati áru és magánáru. A társulati áru az alapvető élelmezési és iparcikkeket foglalja magában — termé­ szetesen az átlagos munkás lehetőségei­ nek és a kor színvonalának megfelelő mértékig A társulat által nagykereske­ delmi áron beszerzett és kiskereskedelmi áron forgalmazott árucikkek az alábbi­ ak: 0-ás liszt, 2-es liszt, 4-es liszt, só, zsír, szalonna, cukor (kristály, kocka), rizs, bú­ zadara, kenyér, zsemlye, mák, élesztő, ecet, sütőpor, szappan, gyufa, sidol, levelező­ lap, bélyeg. Magánáru: fűszerek, gyümöl­ csök, cukorkák, kávé, árpagyöngy, rövid­ áru, pipereszer, tisztítószer, dohányáru. A Hangya Szövetkezetben szinte valamenynyi árucikk megtalálható volt. Ha a két bevásárlási könyv alapján öszszehasonlítjuk az azonos élelmiszercikkek árait, szembetűnik a társulat látszólag „jó­ léti” intézményének kizsákmányoló jelle­ ge. Nézzük a tényeket: Áru megnevezése: 1 kg só 1 kg 0-ás liszt 1 kg 2-es liszt 1 kg 4-es liszt 1 kg zsír 1 kg kristálycukor 1 kg kockacukor 1 kg rizs 1 kg kenyér Társulati ár: Hangya Szö­ vetkezeti ár: —,42 P —,38 P —,37 P —,37 P 1,80 P —,40 P —.36 P —,33 P nem vásárolt 2,00 P 1,32 P 1,32 P 1,40 P —,96 P —,40 P 1,38 P —,88 P —,36 P A zsír és a kristálycukor kivételével a társulati élelmiszercikkek ára magasabb, mint a Hangyában. A kristálycukor azo­ nos árfekvésű, a zsír a Hangya Szövetke­ zetben 20 fillérrel drágább. (Lehetséges azonban, hogy nem azonos minőségű zsír­ ról van szó.) 4-es minőségű lisztet csak a munkás vásárolt. Mint köztudott, ez ke­ nyérliszt volt, s a Hangya Szövetkezeti bevásárlókönyvben ilyen minőségű liszt nem szerepelt, ennek következtében az összehasonlításra nem nyílt mód. Joggal kérdezhetjük, hogy a társulati áruk magasabb ára ellenére a munkás miért vásárolt ott? Megbízható forrás hi­ ányában csak feltételezni lehet: mint tár­ sulati munkás kötődött a társulati üzlet­ hez, a „jóléti intézményhez”; közel volta lakásához stb. A vásárlás összehasonlítása. Ami a két család jövedelmi viszonyaira, életvitelére, táplálkozására utaló adatokat illeti, az el­ ső szembetűnő különbség az 1936 decem­ berében vásárolt áruk összege. A mun­ kás 19,31 Pengőt, a vezető értelmiségi 373,88 Pengőt költött — a vásárlási könyv alapján — alapvetően élelmezési cikkek­ re. Néhány tétel abból, amit 1936 decem­ berében vásároltak: A háromgyermekes munkáscsalád: 2 kg zsír, 1,5 kg szalonna, 0,5 kg árpagyöngy, 1 kg rizs (karácsony és újév előtt 0,5— 0,5 kg), 0,75 kg kristálycukor, 0,75 kg kockacukor. Lisztet nem vásárolt, felté­ telezhető, hogy novemberben egy tételben vásárolta meg az egy hónapra szükséges mennyiségű kenyérlisztet és tésztalisztet. (A vásárlókönyvet 1936. december else­ jével nyitotta a társulati élelmezési üz­ let.) Az egygyermekes értelmiségi család: 1,5 kg vaj, 10 csomag ligavaj, 0,5 kg sza- �lonna, 10 kg kockacukor, 11 kg kristály­ cukor, 10 kg porcukor, 6 kg rizs, 30 kg 0-ás liszt, 30 kg 2-es liszt. Zsírt nem vá­ sárolt. A fentieken kívül vásárolt még (többek között): 1,5 kg cuba-kávét, 0,5 kg madáreleséget (48 fillér, 0,5 kg rizs ára), 1 doboz szardíniát, 1 doboz kaviárt, 7 kg mandarint, 0,75 kg datolyát, 2 liter ru­ mot, 6 csomag toalettpapírt, 2 csomag szalvettát, 1 csomag fogvájót, 3 csomag kocsigyertyát, 4 pengőért egy babát. (A felsorolás természetesen nem teljes, csak illusztrálni akartam az alapvető élelmisze­ reken kívül vásárolt áruk skáláját.) A fenti tételek a munkás bevásárlókönyvében sem 1936-ban, sem 1937-ben nem sze­ repelnek. A bevásárlókönyveket lapozgatva egyes dátumokhoz kötődően is érdemes össze­ hasonlítani a bejegyzett tételeket- Márci­ us 15., az 1848-as polgári forradalom év­ fordulója: a munkás 4 fillérért vásárolt szalagot, ezenkívül semmi olyat, amely megkülönböztette volna egyéb napokon történt vásárlásaitól. Ezzel szemben az értelmiségi már megadta a módját az ün­ nepnek. Az általában vásárolt cikkeken kívül szerepel a vásárlási könyvében 0,25 kg mandula. 0,35 kg sonka, 0,20 kg téli­ szalámi, 1 doboz ringli, 1 doboz szardí­ nia, 1 kg narancs, 1 tábla Stübmer cso­ koládé (96 fillér értékben). 1937-ben húsvétra a munkáscsalád 40 fillért költött az ünnep jellegének megfe­ lelő árucikkre: kölnivizet vásárolt. A kö­ zépréteghez tartozó család vásárlása jóval választékosabb és gazdagabb volt (a tel­ jesség igénye nélkül például): 0,5 kg cuba-kávé, 10 db húsvéti tojás, 2 kg na­ rancs, 0,25 kg mazsola, 0,25 kg mogyo­ róbél, 0,15 kg mandula, 1 doboz szardí­ nia, 1 labda. Néhány adat még a társulati bevásárló­ könyvből: a munkáscsalád 1937. augusz­ tus 6-án 2 fillérért sárkánypapírt vásá­ rolt. (Valószínű, hogy a három fiúgyer­ mek ebből készítette nyári szünidei játé­ kát, a papírsárkányt.) Szeptember 1-én 8 fillérért 0,25 kg újságpapírt vettek, szep­ tember 6-án 1,50 pengőért gumitalpat. (Mint ahogy az a munkáscsaládoknál szo­ kás volt, az apa talpalta otthon a cipőket. Ehhez rendelkezett a legalapvetőbb fel­ szerelési eszközökkel: vaskapta — lehető­ leg öntött vasból —, kalapács, ár, fa- és vasszeg. A bőr- vagy gumitalpat a cipő méretére kiszabva vásárolta.) Szeptember 17-én és 22-én kék csomagolópapírt vá­ sároltak összesen 32 fillér értékben, isko­ lai könyvek és füzetek bekötésére. (A tár­ sulat iskolát is tartott fenn, a gyermekek az iskolában kapták meg a tanszereiket, könyveiket, füzeteiket, s a következő hó­ napban a munkás béréből az iskolai fel­ szerelések árát levonásba helyezték. Ezért a tanév kezdetekor csak a kék csomago­ lópapírt kellett üzletben vásárolniok.) December 4-én — mikulási ajándékként — az alábbi tételek szerepeltek: 10 dkg keksz 40 fillérért, 10 dkg cukorka 32 fil­ lérért, 1 koszorú füge 20 fillérért, 0,5 kg narancs 50 fillérért. Összesen 1,42 pengő. Vásárlási szokások és különbségeik. A társulati bevásárlókönyv egyéb érdekes adatokat is tartalmaz, melyek következ­ tetni engednek a család vásárlási szoká­ saira. Például havonta egyszer vásároltak lisztet általában 10—15 kg 4-es lisztet ke­ nyérsütéshez és 3—5 kg 0-ás lisztet tész­ ta készítéséhez. Kéthetenként, fizetés utá­ ni napokon vásároltak zsírt, szalonnát, cukrot, sót, gyufát frankkávét, élesztőt, szappant, szódát (mosáshoz). A hitel kiegyenlítése is kéthetenként történt. Havonta 12—15-e körül és a hó­ nap végén 28—30-a körül, a bérfizetéshez alkalmazkodva. A havi nettó kereset, a kifizetett bér hozzávetőlegesen egyharmada a társulati üzlet bevételét növelte. A Salgótarjáni Acélgyár órabér-kimutatása szerint 1939-ben egy kazántisztító mun­ kás 55 fillér órabért kapott, mely havi 100—110 pengő bruttó keresetnek felel meg. 1936—1937-ben ez csak kevesebb le­ hetett, kb. 80—100 pengő. Ebből a kere­ setből a levonás nagysága ismeretlen. A tények tanúsága szerint a kifizetett bér egyharmada élelemre, a kétharmada la­ kásra, tüzelőre, világításra, ruházkodásra stb. lett felhasználva. A vezető értelmiségi jövedelme ismeret­ len, de a vásárlókönyv bejegyzései alap­ ján a havi vételezés költsége meghaladta a munkás két és fél havi fizetését. Át­ lagban havi 250—270 pengő értékben vá­ sárolt a Hangya Szövetkezetből — egy­ két kisebb tétel kivételével — élelmi­ szert. (Pl. 1936. március 12-től december 28-ig 2770,02 pengőt vásárolt le, közben egyszer sem fizetett, holott naponta vásá­ rolt. December 28-án 2700 pengővel törlesztette a hitel nagyobb részét, de adós marad 70,02 pengővel.) A vásárlási könyv nem tanúskodik ar­ ról, hogy a munkás dohányzott volna. Ugyanis csak egy tétel szerepel egy év vo­ natkozásában dohányáru-vásárlásról: ápri­ lis 29-én vásároltak egy szivart 2 fillér értékben. Ezzel szemben a főmérnök do­ hányáru-vásárlása a következő képet mu tatja 1936 decemberében: 400 db cigaret­ ta és 10 db szivar, összesen 23,60 pengő értékben. Ez az összeg több mint a mun­ kás egész december havi vásárlásának összege. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A második évtized küszöbén JEGYZETEK A TIZENEGYEDIK SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLATRÓL Második évtizedébe lépett a salgótar­ jáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvol­ tából önmaga küzdötte végig, váltakozó sikerek és feltételek között. Beköszönté­ sekor három város: Miskolc, Eger, Salgó­ tarján, valamint Nógrád megye művészei­ nek adott bemutatkozási lehetőséget. Or­ szágos kitekintésűvé az utóbbi öt eszten­ dőben vált. Gondozóit sikerült megszaba­ dítani a részrehajlásoktól: azóta szakmai­ lag és morálisan is a mindenkor kiállí­ tott művek alapján határozzák meg a dí­ jazottak névsorát. A tárlat területi zártsá­ ga feloldódott; növekedett rangja, szere­ pe. Az idei katalógus előszavában Bereczky Lóránd állapítja meg: „A salgótarjáni tavaszi tárlat az önmozgató erővel érvé­ nyesülő hierarchiában előkelő helyet fog­ lal el... nem túlzás azt mondani, hogy a tavaszi tárlat, nagy nemzeti, összefoglaló kiállítás hiányában egyike ma azoknak a kiállításoknak, amelyek alapján informá­ ciót szerezhetünk kortárs művészetünk ál­ lapotáról”. A korábbi évek tárlatainak minőségét kétségtelenül befolyásolta az elhelyezés. A József Attila Művelődési Központ üveg­ csarnoka kényszer szülte kiállítóterem volt, csupán keret a bemutatásra, alkalmatlan a különböző folyamatok érzékeltetésére. A művek majdhogynem raktárszerű egymásmellettiségében a rendező alig nyújt­ hatott segítséget; a néző mindenekelőtt saját ismereteire és tájékozottságára szo­ rítkozva dönthetett az értékek megjelölé­ séről és kiválasztásáról. A régebbi tárla­ tokat a változó mennyiségű és minőségű iparművészeti anyag tovább osztotta. Vol­ tak évek, amikor felvonulássá változott a kiállítás, csak a jelenlét volt fontos, a művek másodlagossá váltak. Az öt esz­ tendeje kialakított országos kitekintésű koncepció ezen változtatott: művésztelepé­ vel és személyes ismeretségükkel országos nevű és tekintélyű alkotókat kötöttek a városhoz az itt élő művészek. A műfaji tisztázatlanság így is a tizenegyedik tár­ laton oldódott meg: ezentúl csak szobor, grafika és festmény kerül bemutatásra. Az iparművészek nyaranta lépnek kö­ zönség elé a művelődési központban, míg a képzőművészeti anyag a tavaly felava­ tott Nógrádi Sándor Múzeumban kapott helyet. A múzeum időszaki kiállítási ter­ me és kisgalériája már a művek csopor­ tosításával is megfelelő körülményeket te­ remt a bemutatásra. Megoldódott a vilá­ gítás, a mozgatható paravánrendszer tet­ szés szerint állítható, a praktikus térren­ dezéssel áttekinthető lett a tárlat egésze. A salgótarjáni tavaszi tárlat ettől az évtől kezdve nem az elhelyezkedés gond­ jával küzd: a minőséget akarja emelni. Az új hely eleve biztosította, hogy a szer­ vezők a tárlat motorjaivá váljanak. A gondos előkészítés jutalma a tárlat tör­ ténetében eleddig soha nem tapasztalt kitekintés, a művészek topográfiailag Ka­ posvártól Esztergomig, Soprontól Nyíregy­ házáig kimutatható részvétele. Ez is jel­ zi Salgótarján rangját a kiállítási életben, de érzékelteti a tárlat sokszínűségét is. A tizenegyedik tárlat távol áll a homoge­ nitástól; törekvéseikben egymásnak ellent­ mondó művek is paravánra kerülhettek. A legegységesebb műfaj benyomását két­ ségtelenül a grafika jelenti. A plasztika a festészethez hasonlóan vajúdik, elsősor­ ban a fiatalabb korosztályhoz tartozó mű­ vészek hívják fel magukra a figyelmet. A festészeti anyag különben szélsőséges; ke­ vésbé mutatható ki az alkotások folya­ matjellege, mint a grafikusok munkáin. A műfajok rangsorolása, a stiláris prob­ lémák feltárása a hasonló hazai kiállítá­ sokon azonos gondokra figyelmeztet. Az új körülmények, a megújhodás igénye, a nagyszámú részvétel (49 festő, 62 grafi­ kus, 51 szobrász!) szinte provokálja, hogy tisztázzuk: mi különbözteti meg ezt a tár­ latot a többitől; csak a közreműködők la­ kóhelyétől válik-e országossá, vagy egyéb mondanivalója is van a képzőművészet barátai számára? A tárlat mindenekelőtt azzal válik he­ lyivé, hogy a város és a megye művé­ szetpolitikai és közművelődési elképzelé­ seit szolgálja. Nemcsak műveket gyűjt össze, hanem szemléleteket befolyásol, egy­ ben megpróbál hatni a résztvevők névso­ rára is. Mindez azonban nem jelent új fe­ szültségeket: az újgeometrikus törekvé­ sek képviselői éppúgy jelen vannak Sal­ gótarjánban, mint a lírai absztraktok, vagy a hagyományos figurális rendben al­ kotók. A sikeres mecenatúra a kiállító­ termek falain túl a városszervezésben, a közterek művészeti beruházásaival is ért­ hetővé válik. Salgótarján hasznossága ab­ ban rejlik, hogy a magyar művészet öszszetettségére irányítja a figyelmünket. Nem kötelezi el magát egyik irányzat mellett sem, esszenciálisan élvezi annak az értékét, amit ma határainkon belül al­ kotnak. A meglevő arányokra azonban Salgótar­ ján sem tud feleletet adni, s a döntőbíró szerepét sem kívánja eljátszani. A meg­ honosodott hagyományok és az eddigi tár­ latok tükrében azonban érdemes lenne ki­ mutatni a divatjelenségek és a művészi­ leg megalapozott kezdeményezések egymásrahatását. Salgótarján — összegező vállalásával — kiindulópont is lehet. A helyi kötelezettségek és kötődések mellett talán ez különböztethetné meg az orszá­ gos kitekintésű tárlatoktól. A magyará­ zat egyszerű: hosszabb távon előbb-utóbb Nógrádban is fárasztóvá válhat a „min­ denevés”. Félő, hogy a művészek szerep­ lési kedvének fokozódása miatt egyre több, már másutt is látott alkotást kell másod-, illetve harmadközlésben végignézni a salgótarjáni tárlatlátogatóknak. A körfor­ gás magától értetődik: a salgótarjáni ta­ vaszit a szegedi nyári, a vásárhelyi őszi, majd a miskolci téli tárlat követi (a tel­ jesség igénye nélkül), s kezdődik minden előlről. A gyakori ismétlődések elkerülé­ se érdekében nem ártana megszabni — a tarjánitól függetlenül is —, hogy a mű­ vész hány országos tárlaton mutathatja be ugyanazt a művét. Ez a lépés újabb művek megalkotására serkenthet, más­ részt hathat az alkotók felelősségére is. A továbbgondolás már ebből adódik: egy tárlat jövőjéről akkor kell leginkább gon­ doskodni, amikor az még felfutóban van. Akár úgy, hogy a másutt még nem sze­ repelt új művek bemutatóhelyévé avatják, akár úgy, hogy évenként tematikus meg­ kötöttségekkel (munkásábrázolás, évfor­ dulók stb.) pályázatot hirdetnek az alap­ díjaktól függetlenül. Valószínűen a kettő ötvözete a legjárhatóbb út. Mindez azért lehet fontos, mert például az utóbbi húsz esztendőben csak dicsért grafika is egy­ re inkább belefeledkezik önmaga eredmé­ nyeibe, felemészti tartalékait, minőségi aprólékosabb áttörések helyett csupán műhelygonddal, a régebbi gondolatok, problémák átértelmezett, új köntösbe va­ ló csomagolásával jelentkezik. Ha neveket akarunk említeni, akkor a felsorolás nem tér el sokban a miskolci, a szegedi tárlat névsorától. Czinke Ferenc, Feledy Gyula, Somogyi Győző, Banga Ferenc, Szemethy Imre, Szabados Árpád munkássága mindenütt garancia arra, hogy a mondanivalóval társuló kiállítási grafika nincs a véletlenekre bízva. Sáros András Miklós, Prutkay Péter, Muzsnai Ákos, Záborszky Gábor, Helényi Tibor, Kéri Imre lapjai éppúgy megjárják Bu­ dapest és Szeged kiállítótermeit, mint Miskolcét. Almássy Aladár is éppúgy je­ len van részletező szépségű rézkarcaival, mint Lukoviczky Endre rendkívül precíz és tartalmas szitanyomataival. Az idén Bálványos Huba kötődik a legjobban Sal­ gótarjánhoz. Nemcsak azért, mert a vá­ ros nevét címként viselő kilencrészes ofszetsorozata az emberi fonákságok fel­ térképezésének a csodája, hanem azért is, mert az egyre inkább kialakuló művésze­ �ti hagyományok mellet az itt élő lakos­ sághoz ezúttal az ő kötődése a legerőtel­ jesebb. S ezzel végre azt is kimondhatjuk, hogy nem a személyi igazolványba be­ jegyzett állandó lakhely tesz valakit sal­ gótarjánivá, sokkal inkább az a gondolati kapcsolódás, amely sajátos problémákra, apró rezdülésekre képes felfigyelni. A festészeti anyag háromszögelési pont­ ját Kokas Ignác jelöli meg, de felsora­ koznak melléje a fiatalabbak: Ef. Zámbó István, Fábián Gyöngyvér, Végh András. El Kazovszkij Qartettje a tárlat egyik att­ rakciója, akár csak a másik oldalon Ló­ ránt János önmarcangoló, eddigi optimiz­ musát felrúgó, sötétbe feledkező színvilá­ ga. Kovács Péter kezd megfeledkezni festőiségéről, egyre inkább saját magát is­ métli, gondolati reprízei megkötik ecset­ jét. Mészáros Géza papírmasszát színez egyre nagyobb biztonsággal, míg TölgMolnár Zoltán geometrikus lírai absztrakt­ jai újdonságként hatnak a tárlaton. A plasztikai anyag legnagyobb értéke Tornay Endre András szereplése. Népi hagyományokból levezethető fakompozí­ ciói sommás példáját mutatják az átlényegítésnek. Érmei még egzaktabbak, a népművészet formarendje nagy lehetőség­ re jogosítja művészetét. Szabó Tamás mi- Kő, virág, madár CSOHÁNY KÁLMÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Tizenegy évvel ezelőtt készítette a ta­ valy elhunyt Csohány Kálmán Visszate­ kintő című rézkarcát. Egy férfi áll az ab­ lak előtt, szemben a csillagos éggel — az univerzummal, a mindenséggel. Ahogyan az egymáson áthatoló, jellegzetesen ener­ gikusan, mégis szelíden, gondos-egyenle­ tesen metszett vonalak, a tér különböző mélységeit egyetlen egységgé változtató kompozíció is érzékeltetik, a figura kilép az itt és most állapotából, létezése időt­ lenné, alakja a természet szerves részévé válik. A tűnődés állandósul, mintegy ál­ landósítva, örökké téve az emberi lét tör­ ténéseit, szépségeit, fájdalmait is. A grafika tehát tizenegy évvel ezelőtt készült, s a következő esztendőben írta Féja Géza a Kortársban Csohányról: „Egy művész a tetőre ért és hiteles képeket ád az emberről meg a világról”. Tegyük hoz­ zá magyarázatként a fenti mondathoz: ekkorra valóban, a hivatalos elismerése­ ket tekintve is, a csúcsra ért Csohány; művészetében hiteles képet tárt elénk, mert megélt világról beszélt; s tegyük hozzá, hogy a csúcs után nem a völgy fe­ lé vezető visszaút következett, hanem az állandósult magas színvonal jellemezte munkásságát. Ami az elismeréseket ille­ ti, csak a legfontosabbakat másolom ide a budapesti Vigadóban január 15.—febru­ ár 15. között rendezett emlékkiállítás ka- niatűr fejei ötleteket vetnek fel, Rieger Ti­ bor Mennyegzője kiérleletlensége ellenére is hatásos. Nagy Sándor a tőle megszo­ kott műgonddal vési kőbe egyre jobban egyformának tűnő figuráit. A tavaly nagydíjas Borbás Tibor kamaratárlaton mutatja be munkáit. Alko­ tásai is kamaraműveknek nevezhetők, in­ timitásuk nem gazdagítja a művészről ed­ dig kialakított véleményünket. A művészi finomságokat szinte kötele­ zően kiemelő rendezés gondossága ellené­ re sem célszerű tovább folytatni a név­ sorolvasást. A sokszínűséget éppen a fel­ mondásra nem kerülő nevek biztosítják. Hasonlóságukkal, bármikor és bárhol keltezhetőségükkel. Szándékukat, munkássá­ gukat azonban tisztelnünk kell, miként hozzáállásukat is: hiányukkal a minden­ kori szorgos derékhadat érné érzékeny veszteség. Valójában ők biztosítják a kö­ tődést, hétköznapi munkájukkal válik le­ hetővé, hogy felemlegessük a legkiválób­ bak neveit. Ők az itteni tájak, az itt élő emberek krónikásai. A második évtizedé­ be lépő salgótarjáni tavaszi tárlat létéért őket is megilleti az elismerés és a köszö­ net. Molnár Zsolt talógusából: 1964-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes művész cí­ met kapott; 1967-ben a miskolci grafikai biennálé, 1971-ben a Dürer-emlékkiállítás nagydíját nyerte el. A kitüntetések, díjak annak a művész­ nek szóltak, akinek — Kondorral, Feledyvel, Gross Arnolddal együtt — az öt­ venes évek második felétől kezdődően a magyar grafika megújulása köszönhető. Csohány, aki Pásztón született 1925-ben, s érettségi vizsgája után dolgozott faki­ termelőként, vasúti pályamunkásként, szénbányászként, s aki 1952-ben végzett a képzőművészeti főiskolán, elsősorban talán azért játszott a megújulási folya­ matban jelentős szerepet, mert sem téma­ világában, sem szemléletében nem sza­ kadt el az őt útjára bocsátó tájtól, közös­ ségtől. Sokat köszönhetett főiskolai mes­ tereinek, Hincz Gyulának, Ék Sándornak, Koffán Károlynak, Konecsni Györgynek, még többet azonban a lényegében mun­ kásságának egészét meghatározó gyer­ mek-, s ifjúkori élményeknek, azoknak a természeti motívumoknak, amelyek újra­ fogalmazásával, sűrítésével előbb apró ter­ rakotta érmein, tollrajzain, akvarelljein, majd rézkarcain, az emberi lét alapkér­ déseire — élet és halál, szabadság és kiszolgáltatottság, egyén és közösség vi­ szonya — keres feleletet. A terrakotta érmek — s ugyanígy a Csohány-kerámiák, -faliképek — fontossá­ gát külön is hangsúlyozni kell. Tény ugyanis — bár a Vigadó kiállítása erre nem utalt —, hogy a grafikus a főiskola elvégzése után majd’ egy évtizedig nem csinált rézkarcot. A kis — néhány centi­ méter átmérőjű — terrakotta érmek viszont kitűnő kísérletezési lehetőséget jelentettek számára vonalkultúrája kialakításához. Ennél persze egyben jóval többek is: egy-egy állatmotívum, emberi arc jelenik meg csak rajtuk, de végletes tömörségük­ kel is önálló, igényes alkotások. Ugyanígy az ötvenes évektől folyamatosan készített, stilizált díszítésű kerámiák, faliképek, amelyek azt is jelzik: Csohány a népi kultúra értékeiből nem a külsőségeket, a konkrét motívumokat, hanem a leglénye­ gesebb jellemzőket — tömörség, a kife­ jezés pontossága és szürrealisztikus jelle­ ge — vette észre és használta fel saját művészetében. Mert tény, hogy Csohány a természet mellett legjobban a nép­ művészethez, a népköltészethez, a népi hiedelemvilághoz kötődött — de soha­ sem gondolt arra, hogy motívumok műbe emelésével bizonyítsa hűségét. E művek vezetik tehát — legalábbis a Vigadó kiállításán — a nézőt Csohány legfontosabb, lényegében egyetlen kor­ szak alkotásainak tekinthető műveihez: rézkarcaihoz, tollrajzaihoz, az 1965—79. között készült grafikákhoz. Két sirály, Té­ li nád, Fenyők és madarak, Hold és vi­ rág — a címek is jelzik, hogy a művész alapélménye (akár a népművészet névte­ len mestereinek is) a természet volt. Elég egy kő, egy virág, egy nádszál, hogy kép­ zeletét mozgásba hozza, hogy a szépség, az élet jelképeként jelenjen meg a lapon — s elég egy parasztember arca, meg­ görnyedt tartása, hogy a mindenkori em­ beri sors fájdalmainak kifejezőjévé vál­ jon. Sorozattá rakhatnánk össze a mada­ rakat — a szabadság jelképeit — ábrá­ zoló rézkarcokat, ahogyan ő maga tuda­ tosan sorozattá kerekítette jónéhány, a témavilág állandóságáról beszélő grafiká­ ját: a Falum eltűnt figurái tollrajzait, vagy a Pásztói népszokások rézkarcait. Csupán a témái is érdekessé tennék — ám világszemlélete, formavilága követ­ keztében a megújult magyar grafika sa­ játos értékévé vált Csohány művészete. Ezt talán a Kondor Bélával való összeha­ sonlítás érzékeltetheti a legmegfelelőbben. Míg Kondor — a megújulási folyamat legjelentősebb, korszakot teremtő alakja — a lehetségest, a XX. század emberére leselkedő veszélyeket mutatta fel, mint­ egy jövő időben, s ugyancsak jövő időt használva állította a fentiekkel szembe az etikai, esztétikai értékek megőrzésének szükségességét, addig Csohány egy, a ma embere elől lassan (persze igen lassan) el­ tűnő világ megidézésével mutatja meg az értékeket, munkálkodik átmentésükért. Kondor zaklatott, az érzelmek legszéle­ sebb skáláját kifejező vonalkultúrájával szemben Csohány vonalainak szűkebb — bár nem kevésbé mély — érzelmi skálá­ ja, alkotójuk szelídebb, meditatívabb egyé­ nisége, líraibb magatartása áll. Dózsa György kivégezve is Dózsa György, örök példa marad (György, 1972). Levágott fejét kard emeli magasba, de a �kompozíció mintegy az anyaföld oltal­ mára bízza a fejet, s a horizont szöges formái, a parasztok vezetőit kivégző ka­ rók egymás mellé sorolva Dózsa koroná­ ját adják. A vonal és a folt együttes al­ kalmazása —• mint annyi más lapon —, itt is átgondolt: tompítja a gyászt, mert a nagy egész szerves részévé változtatja a részletet. Ugyanez a kompozíciós meg­ oldás jellemzi a Temető Gesztely mellett című rézkarcot. Idő koptatta sírkövek, erőteljes körvonallal, s finoman maratott foltokkal, amelyek a részletet a felület egészével — az élet folytatódását, a kör­ forgást jelképező két „csohányos” fával is — összekötik. „Csohányos fa”, „csohányos madár”, „csohányos emberek” — talán fölösleges is hosszasan szólni azokról a formai megol­ dásokról, a bennük, általuk megjelenő tartalmakról, amelyek olyan jólismertté váltak az elmúlt két évtizedben, amelyek értékéről oly jól tanúskodott a Vigadó emlékkiállítása is. Érdemesebb viszont arról szólni, hogy a lírai szemlélet, a nép­ költészet szürrealizmusával találkozó alko­ tómódszer a humort, iróniát, a groteszket sem zárja ki teljesen. Elég az Üzenet a Bandula kocsmából című, Kohán György festőművész alakját megidéző sorozatra, a Falum eltűnt figuráira, vagy éppen az Éjszaka emlékei macskájára gondolni, hogy észrevegyük: a csöndes humor mi­ lyen jelentős — bár kevésbé méltányolt — vonása Csohány művészetének. És ez a vonás más — formai — jel­ lemzőkkel együtt mintegy összekötő kapoccsá is teszi életművét, a hatvanas és a hetvenes évek grafikája között. Csohány ugyanis — mint korábban is jeleztem — már a hatvanas évek elején sem a gazda­ ságilag, szellemileg egyaránt pezsgő tár­ sadalom jelenidejű kérdéseit feszegetve vált „újítóvá”, hanem a természetből, a népművészetből táplálkozó képzeletvilá­ gával, tiszta, meditatív hangjával. A het­ venes évek elejére világossá vált a társa­ dalmi kérdések, megoldandó feladatok öszszetettsége, a konkrét jelenségekben, fo­ lyamatokban megjelenő értékek nehezeb­ ben kitapinthatóakká váltak. Az ekkor megjelenő fiatal grafikusnemzedék jelen­ tős része éppen ezért az időben való el­ távolítást, a közvetett ábrázolást, az elvontabb, jelképes beszédet, az irónia, gro­ teszk adta lehetőségeket választotta. Nem állítom, hogy Csohány közvetlen hatást gyakorolt bárkire is, az viszont bizonyos, hogy szemlélődő, értékőrző magatartását az idő és több új grafikusnemzedék alap­ törekvése igazolta. Talán csak egyetlen litográfiát készí­ tett — legalábbis ennyi szerepelt a Viga­ dó Galériában. Az 1966-os Arckép vi­ szont, a rézkarcokéhoz hasonlóan, szűk­ szavú fogalmazásával, visszafogott hang­ jával, a bajusz, a szemgödör foltjaival oly időtlennek, súlyosnak őrzi meg az ar­ cot, amilyennek Csohány Kálmán lapja­ in minden egyes madár, fatörzs, kődarab bizonyul. P. Szabó Ernő GALGÓCZI ERZSÉBET: Törvényen kívül és belül Galgóczi Erzsébetet sokáig „csupán” úgy emlegettük, mint a plebejus elkötelezett­ ség árnyalt irodalmi képviselőjét, aki a társadalom peremvidékére szoruló kiszol­ gáltatottak nevében perel, azaz kissé rámerevült a rokonszenves, eleve rangot, el­ ismerést kiváltó szerep. A falu, a kisvá­ ros mikromaffiájának megjelenítésekor csillantak meg legerőteljesebben korai prózájának erényei. E művek egyik figu­ ratípusa a tiszta szándékú, népi indítta­ tású főhős, akit a moralitás, a törvény és a haladás tisztelete emel piedesztálra. Téeszelnöktől rendőrig terjed az alakok változatos repertoárja. Vele szemben áll­ nak részben a hagyományos közgondol­ kodás következetes, erkölcsös, képviselői, akik becsapva érzik magukat a téeszesítés miatt. Ügy érzik, hogy a „földet viszsza nem adunk” hangzatos jelszavát az a hatalom nyilvánította semmisnek, amely a szép mondatot csalétekként írta zász­ lajára annak idején. Harmadik figuravál­ tozat a helyi, járási, megyei szintű felsőbbség reprezentánsa, az elvtelen, örök­ ké „fölfelé bukó funkci”, akit részben szűklátókörűsége, de még inkább kicsi­ nyes és nagyszabású panamái fordítanak szembe a „tiszta szándékú”, prófétai elhi­ vatottságú hőssel. E novellák-kisregények viszonylag szűk horizontja okozhatja, hogy az olvasóban az a tévképzet támad, mintha az író fölmentést adna a társa­ dalomban tapasztalható általános visszás­ ságoknak, pedig a kontraszelekció, a pro­ tekcionizmus, az antidemokratikus ten­ denciák nemcsak kis közösségek, vidéki kiskirályok, egyfajta provincializmus túl­ kapásaiból fakadnak — bár melegágyuk az említett anomáliáknak. Az, amit Galgóczi pályafutásában egye­ temessé válásnak, kiteljesedésnek neve­ zünk, természetesen nem afféle előzmény nélküli, kopernikuszi fordulat következ­ ménye. A Kinek a törvénye, az Orbán Teca háza című novella, a Pókháló című kisregény „földnehéz” gondokkal birkózó figurái mellett fölbukkannak halálfélel­ mektől gyötört, bőrük börtönébe zárt ér­ telmiségi hősök, akiket az ötvenes évek dogmatikus, antihumánus rendje, illetve napjaink kontraszelekciója szorít a peri­ fériára (Dankházi Julka, a Kőnél kemé­ nyebb, illetve Veronika, a Félemelet köz­ ponti alakja). Utolsó két könyvében (Kö­ zel a kés, 1978; Törvényen kívül és belül, 1980.) mind a hagyományos Galgóczi-féle mikrokörnyezet, mind az „urbánus” mil­ liő kisugárzása egyetemessé vált. Ha öszszevetjük a Közel a kés tribuni lendüle­ tű — bár nem egészen makulátlan — téeszelnök főhősét a jóval korábbi (1972-es születésű) Pókháló Niklai Gézájával, azon­ nal szembetűnő, hogy Szalánczkit erköl­ csi aggályai, kételyei bölccsé, humanistá­ vá érlelik, aki megérti a parasztember mitikus földszeretetét is, míg a Pókháló azonos típusú hősénél éppen csak, hogy jelezve van e folyamat. Niklai hozzá mél­ tó ellenfelek nélkül esik a járási maffia áldozatául, ahol egy-egy jellemző vonás­ sal megrajzolt, de mégis kissé szabvány­ funkcionáriusok keverik a kártyát a ré­ szeges parasztlumpenné züllött, „föld­ imádó” Pigniczkivel. Mennyivel árnyaltabbak, élettelibbek, diabolikusabbak az egy évvel későbbi (1973-ban megjelent) Bizonyíték nincs című novella gátlásta­ lanul panamista vezetői. Szalánczki János ellenfele, Csiszár is barbár erővel, kon­ zekvensen képviseli a maga szentírásként tisztelt világnézetét: „Több föld, több sza­ badság”. A Közel a kés robosztus, haj­ szálpontos pszichológiával megjelenített hőseinek összeütközése pszicho- és törté­ nelmi drámává szélesül... „egészen más, mint az eddigi írásaid... Nemcsak a té­ mája miatt, hogy ez nem termelőszövet­ kezet, meg járási kiskirályok...” — jel­ lemzi a Hínár című elbeszélés (Közel a kés kötet) író főszereplőjét a felesége. Új motívum a Galgóczi-oeuvre-ben a közvet­ len írói önvizsgálat is. A középkorú, is­ mert, de a „szakmán belül nem igazán menő”-nek tekintett alkotó önanalízisét — a novella centrális problémájától elte­ kintve — vallomásértékűnek tekinthet­ jük: „Az én szintemen már nem úgy ve­ tődnek föl a problémák, hogy megjelen­ nek-e, vagy sem, hanem, hogy én meny­ nyire elégedett vagyok azzal, amit csiná­ lok”. Az új könyvek makacsul vissza-visszatérő alapkérdése a középnemzedékbeli ér­ telmiség illúzióvesztettsége. Ugyanakkor még markánsabban szól azok nevében, „akiket semmi sem illet meg”, akik a saját jogaikat sem tudják, mert „A tör­ vény nem tudása nem mentesít a követ­ kezményei alól, de kirekeszt abból, ami megillet” (Hajnali látogatók). Megszállott moralisták kálváriája, tragédiája erősíti az író aggódását az átmeneti kor viszszásságai miatt. A túl hosszúra nyúlt át­ menetiség önmagában is a hitetlenség primer forrása: „És tudni szeretném, hogy egy huszonkilenc éves, parasztszármazású, egyetemet végzett, kommunista, tehetsé­ gesnek tartott fiatalt mi hajszol odáig, hogy nem lát más kiutat maga előtt, mint elhagyni az országot. Ezt a rendszert, amely mai, nem is Rákosi-rendszer”. A Törvényen kívül és belül című kötet Tör­ vényen belül kisregényének idézőjeles főhőse-ciceronája, Marosi határőr főhadnagy teszi föl a kérdést egy csúcsfontosságú dialógusban. Az igazi központi alak Szalánczky Éva, a kiemelkedően tehetséges, prófétikusan megszállott újságírónő. Ma­ rosi az ő halálosan végződött disszidálási kísérletének körülményeit kutatva deríti föl a középnemzedék kálváriáját. A fő­ hadnagy magánemberként, a rendőrséggel párhuzamosan nyomoz. Korábban köze­ pes amorózósikerekbe menekült az ötve­ nes évek kísértő-nyomasztó határőremlé­ keitől, s egyre idegenebb hivatásától. A főhős értelmetlen halála rázza föl apá­ tiájából, akinek alakját egyetlen igazi, reménytelen szerelmeként őrzi a főiskolai �évekből. A megalkuvásra képtelen újság­ írónőt kivételes tehetségén kívül homoszexualitása is deviáns elemmé teszi. Új­ szerű mai irodalmunkban a „nemi ferdü­ lés” elfogulatlan ábrázolása. Az előítélet­ mentesség hangoztatása ellenére tabuként kezeljük, vagy óvatosan kerülgetjük ezt a nagyon is létező problémakört. Így ma is bátorságnak számít egy rokonszenves, emberi módon gyötrődő leszbikus hősnő ábrázolása. A vegetálásra kényszerült, illetve nyo­ morúságosan elpusztult, antik tragikumot hordozóan nagyformátumú szereplők ku­ darcát az író átlagos figurák meg nem ér­ demelt karrierjével ellenpontozza, akik a kontraszelekció aranyszabályainak isme­ retében beházasodnak a „pixisbe”, s akik magánéletük tragikus vétségéért bűnhőd­ ve mennek tönkre. Mintha a minden korábbi Galgóczi-novellában-kisregényben külön-külön fölbukka­ nó hős megjelenne végre egy nagy mű­ ben, monológjaik-dialógjaik egymás szó­ lamait erősítik végzetszerűen tragikus kó­ russá. Döbbenetes és elgondolkoztató, hogy Szalánczky Éva zsenije és homoszexualitása szinte egyenrangú szégyenbé­ lyegként ég a homlokán. Torz ellenpont­ ja a tehetséges, besúgóvá züllött költőnő — akihez képest mintha túl sok írói föl­ mentést kapna a szép, de tehetségtelen, gátlástalan rovatvezetőnő. A pompásan nagyszabású, infernális színek együttesé­ ben árnyalatnyit zavaró, hogy a „par ex­ cellence értelmiségi”, urbánus figurák egy­ től egyig ellenszenvesek, az olvasónak az a tévképzete támadhat, hogy a tiszta mo­ ralitás egyedüli kritériuma a népből érkezettség. Szerkesztésbeli árnyalatlanságot okoz a deus ex machinaként megjelenő „jóságos Blindics rendőr őrnagy” értelmi­ ségellenes vádmonológja. Szinte Fortinbrasként tűnik föl a színen, késleltet­ ve, többször említik, hogy ő vezeti a nyo­ mozást. Túlzott várakozásokat táplálunk iránta, így a megjelenése pillanatában már írói szócsőként, orákulumként hall­ gatjuk rosszul általánosító, elmarasztaló szavait. A Törvényen kívül ennek ellené­ re szintézis erejű regény, egész mai éle­ tünk komor, életteljes, nagyszabású tab­ lója, a rangos magyar próza igazi értékei közé tartozik. A társadalmi horizont szempontjából nem ilyen nagyléptékű, de szerkezetileg kristálytiszta alkotás, hitvallás a Szent Kristóf kápolnája, a kötet másik regé­ nye. Arról nyilatkoztat ki, hogy a mű­ vésznek —• bármely tartományba „szám­ űzik” is — önmaga legrangosabb mércéi szerint kell cselekednie, morális értékeket mutatni föl embertársainak a mindent el­ pusztító idő hatalma ellen. Egy fővárosi restaurátornő, s egy erős, életvidám fa­ lusi esperes találkozása, plátói barátsága adja a cselekmény keretét. A két magá­ nyos ember kölcsönösen meggyónja a má­ siknak élete nagy titkát, s fölvillantják egymás számára a megváltás — de leg­ alábbis a megnyugvás — lehetőségét. Galgóczi írói eszköztára puritán maradt, változatlanul a hagyományos novella és a kisregény formai keretein belül alkot. Kezdeti műveiben — talán éppen az ak­ tualitás keresése és a valóság makacs kutatása miatt — publicisztikus elemeket is föllelhetünk. Az elbeszélések szerke­ zetén átizzó, égető társadalmi probléma néha vázlatossá nyomta el a hősöket, kü­ lönösen a mostani, érettebb alkotásokhoz képest. Az újabb művekben drámai dia­ lógusok. indirekt belső monológok, gazdag helyszínfestés fokozza az ábrázolt való­ ságszeletben eleve jelenlevő feszültséget. Visszaemlékezések, naplórészletek válnak a múltbatekintés eszközévé. Az atmoszfé­ rateremtés, a hű társadalmi makro- és mikrokörnyezet megjelenítése így általá­ nos, az ember értékeit féltő üzenetté ne­ mesül. A művész újjászületéséről, az ér­ telmes-humánus létezés minden körülmé­ nyek közötti megvalósításáról, az akadá­ lyok fenyegető erejéről egyetemesebb ré­ giókban szól, s megőrzi korábbi művei­ nek erényeit is. A szélsőségeket hitelesen, szenvelgésmentesen. sematizálás nélkül rajzolja meg. (Szépirodalmi, 1980.) Pósa Zoltán BERTHA BULCSÚ: Ilyen az egész életed Bertha Bulcsu összegyűjtött novellái­ nak kötete határozott, egyéni írói karak­ tert mutat, amelynek legfontosabb öszszetevője a példázatszerűség vállalása az emberi gonoszság ellen, a haladás érdeké­ ben. Valamilyen módon minden novellá­ ja az emberi élet újrakezdéséről szól. Ide­ jétmúlt életformák és tartalmatlan embe­ ri kapcsolatok állnak szemben valami új­ jal, amit legtöbbször csak sejtet a ta­ vasz. a napfény és a munka. Az író e no­ vellákban mindenekelőtt azt tartja szük­ ségesnek rögzíteni: mi az, ami ellen küzdenünk kell? Ezért fontos része ennek a világnak az atomháború látomása is. A lezajlott katasztrófa képe fokozza a fenye­ getettségélményt, s az atomtámadás ár­ nyékában a józan gondolkodás és az őrü­ let határai elmosódnak (Nyugtalan Euró­ pa). Fölvet azonban kevésbé általános problémákat is, amelyek nemzeti létünk­ kel állnak szoros kapcsolatban. Sok kor­ társával együtt ő is fontosnak érzi az összehasonlítást a felszabadulás után föl­ lépő és a hatvanas-hetvenes években munkálkodó politikusnemzedékek között. Ez azért is lényeges, mert Bertha Bulcsu átélte az új rend keletkezésének szörnyű előzményét: meghatározó gyermekkori él­ ménye a második világháború, elsősorban a bombázások. Egyik leggyakoribb képe a vadász-, illetve bombázógép, legtöbb­ ször használt idegen szava a detonáció. Ebben a világban nő hatalmassá annak a felnőttembernek az alakja, aki képes arra, hogy egy kisgyermeket megvédjen a háborúban (Lint gyermekkora). Az em­ beri jóság és gonoszság ellentéte lélek­ tani-bűnügyi történetben is megjelenik (Kék égi tej), és gyakori kísérője a ter­ mészet iránti finom nosztalgia. Sok novellában megjelenik a szerelmi viszony, s ezen belül is a testi szenve­ dély, de többnyire nem ez áll a közép­ pontban. Az író inkább azt kutatja, ho­ gyan képes egy emberi kapcsolat áthi­ dalni a múlt és a jövő közötti szakadé­ kokat. Mivel a kötet első novellája 1958ból, az utolsó 1974-ből való, egyaránt mu­ tatja az író fejlődését és társadalmunk változásait. Az egyik tanulság az, hogy a hatvanas évek novelláiban inkább a harmónia lehetőségének felmutatása, a ké­ sőbbiekben inkább a disszonanciáé a meg­ határozó: a „modern” világban a felszí­ nes szemlélet megmérgezi a szerelmet, a karrierizmus, a garasoskodás pedig le­ hetetlenné teszi a múltban kialakult őszin­ te kapcsolatok megőrzését. Nem egysze­ rűen egy elidegenedett világ rémlik föl ezekben a novellákban, hanem történel­ mi jelentőségű kérdést vet föl az író: mi okozta az egyéni zsákutcákat az ötvenes, a hatvanas, majd a hetvenes évek szocia­ lista fejlődésében? A Bertha Bulcsu pub­ licisztikájából jól ismert indulatok ott vannak a novellákban is, de természete­ sen jóval áttételesebb módon. Gondolat­ körének egyik központi kategóriája itt is az értékek megőrzése. Ezért foglalkozik olyan sokat a civilizáció ártalmaival, ezért olyan gyakori nála az atomháború láto­ mása. Egy másik Bertha Bulcsu-kötet is nap­ világot látott nemrég: A fejedelem sírja felett címmel megjelent publicisztikai írá­ sainak gyűjteménye. A két könyv szer­ vesen kiegészíti egymást, de meg kell je­ gyeznünk, hogy a novellák szemléletileg kiegyensúlyozottabbak, átgondoltabbak. A fölháborodásokat gyakrabban kíséri ben­ nük a derű. Dührohamok és boldogságitörések állnak a háttérben, de mire az élmények művé alakulnak, lecsöndesíti őket az író múltat-jelent-jövőt vizsgáló gondolkodása. Sok novella gyújtópontjában az egyéni élet kilátástalanságai és reményei állnak. Bertha Bulcsu szenvedélyesen kutatja az emberi sorsokban rejlő lehetőségeket. Az egyéni életutakban Bertha hősei számára csaknem mindig a víz jelenti a nyugal­ mat, a biztos pontot, amelyet a gyermek­ korból a későbbi felnőttkor számára is megőrizhetnek. Olykor az emberek egy­ másra találásának közege is lehet egy tó (Az Őthey lány), másutt egy statikus és egy dinamikus létszemlélet összecsapásá­ nak színtere (A fehér csend). Ahol az emberi kapcsolatteremtés le­ hetőségét vizsgálja az író, ott külön-külön elemzi a két szereplő lélektani folyamata­ it, s így kettős szerkezetű novella jön létre (Változatok egy témára, Nyugtalan Európa). Az emberi viszonylatokat több műben a valóság és az illúzió egybemosódásának izgalma teszi teljesebbé. A víz­ tükör virtuális képe elfedi a szereplők szeme elől a meder titkait. Így válhat a folyó a bonyolult, zaklatott felnőttkor ki­ hívásává. A biztonságot sugárzó víz ak­ nát rejt, s így gyermekhalál okozója lesz (Szomjan haltak a szilvafák). A Nyugta­ �lan Európa a világpusztulásnak azt a stá­ diumát jelzi, amelyben a férfi-nő kap­ csolat is csak félszeg kísérlet marad az emberség megőrzésére. A novella két sík­ ja (a realitás és az őrület látomásai) kö­ zül fokozatosan az elektrosokkba kerge­ tett ember képe erősödik föl. A fősze­ replő saját tudatában addig menekül, amíg úgy nem érzi, hogy magányában is szabaddá vált a tér és idő tengerén. Így tágul itt ki egyetemes élménnyé a Ba­ laton világa. A kötet azonban a megoldás esélyeit is keresi az emberben, ezért bukkan föl gyakran az empátia mint téma. Ez segí­ ti egyik szereplőjét abban, hogy a „sza­ bályos” és a „küzdelmes” élet közül az utóbbit válassza (Hajók, emberek, nyár). Elsősorban e lélektani folyamat ábrázolá­ sát segíti elő az idősíkok egymásba csúsz­ tatása. Ehhez általában derűs vagy elégikus hangnem társul, de keserűen ironi­ kussá válik, amikor a fiatalkorból kilépő férfi hirtelen rádöbben szülei öregségére (Szeptemberben). Az ilyen témájú novel­ lák többnyire egyetlen emberről készített portrék, s egy részük sejthetően önélet­ rajzi fogantatású, szubjektív hangú. A föntebb említett emberi kapcsolat nem minden novellában jön létre a szó valódi értelmében. A Búvár és a Katona két ember egymás mellé siklott sorsát mutatja be. A Katona tizenöt évvel ko­ rábbi háborús sebesülése okát keresi, a Búvár pedig — hasonló konoksággal —, végzi a maga nehéz munkáját. Nem lel­ kesedő típusúak, inkább valami csöndes elszántság, tudatosan vállalt magány jel­ lemző rájuk, akárcsak a többi novella hő­ seire. Két férfi találkozásának leírása mö­ gött mindig az élet nagy kérdései sejte­ nek föl, bár az életutak Bertha Bulcsu­ nál általában csak ideiglenesen futnak öszsze. A kötet utolsó novellái már olyan embereket állítanak a középpontba, akik reménykednek ugyan abban, hogy sikerül hidat verniük a múlt és a jelen közé, s ekként majd továbbléphetnek a jövőbe, de ez a vállalkozásuk kudarcba fullad. Néhány novellában a főszereplő a ma­ gányból is megpróbál kitörni, hogy föl­ oldódhasson egy közösségben. Ez a tö­ rekvése a Citerás címszereplőjének épp­ úgy, mint a Változatok egy témára unat­ kozó szépasszonyának, de az ő kísérlete az önmagát fojtogató kispolgári világban eleve kudarcra van ítélve. A királynő ro­ kona szellemes, bár egy kissé leegyszerű­ sített szemléletű történet arról, hogy egy grófi származék hogyan illeszkedik be a mai magyar társadalomba. Bertha Bulcsu novellái realista oknyo­ mozáson alapszanak, de nem épülnek csat­ tanóra: egy-egy történet általában ott fe­ jeződik be, ahol a főszereplő teljesebb sorsa elkezdődik. Nem annyira drámai, inkább lírai fogantatású művek ezek. Az író csak sejteti, s nem mondja ki a lé­ nyeget. A sok mögöttes gondolat óvja meg novelláit a sematizmustól, s teszi őket a kortárs magyar realista próza ér­ tékes alkotásaivá. (Szépirodalmi, 1980.) D. Rácz István GALL ISTVÁN: Vaskor Különösen a feleségek ismerik férjeik­ nek azt az eléggé nem hibáztatható, fá­ rasztó szokását, hogy némi ital után, a tár­ salgás előre megjelölhető pontján, hősko­ rukról — azaz, a „katonáéknál” eltöltött éveikről fognak (már egymás történeteit is kívülről ismerve) adomázni. Az esetek persze az évek során csiszolódnak. Vér­ mérséklet, önismeret, jellem, hivatás kér­ dése, hogy melyik mire fordul a sokszori ismétlésben. Gáli István is a mániákus férjek közé tartozik. No persze, ő más is, mint férj. Írói pályája kezdete óta szinte ugyanazt a történetet mondja. (Miként nyilatkozataiból ismerjük, s ebből a köte­ téből is kiderül, magánszerencséje — nem az egyetlen az életében —, hogy türelmes feleséget talált hozzá). Patkánylyuk című kisregényében tett először kísérletet katonaélményei összefog­ lalására. Ebben a helyenként vadromanti­ kus korai regényben már együtt áll min­ den, ami a Vaskor alapanyagát szolgáltat­ ja majd. De mekkora a különbség a két munka között! A két kötet lényegi színvo­ nalbeli különbsége példázza talán a leg­ jobban, hogy az élmény önmagában még nem tesz íróvá senkit. Ennek tudatában van Gáli István is. Ezért prózájában nem is érzékeljük a görcsös élményhajszolást. Útja, a mesterség meghódításával párhuza­ mosan, alapvető élményanyagának mind mélyebb feldolgozásához vezet. Gáli István valószínűleg ennek a szívós önismeretnek köszönhetően emelkedett az elmúlt évti­ zedben a realista magyar próza élvonalá­ ba. A ménesgazdával vált ez nyilvánvaló­ vá az olvasóközönség körében is. A Vaskor ideje ismét az ötvenes évek eleje. Élményanyaga a határőrök világa, végig a dél-dunántúli és nyugati határsáv­ ban, az éleződőnek mondott belső osztály­ harc és a feszült, hidegháborús nemzetkö­ zi légkör idején. Katonákról olvashatunk tehát, a se béke, se háború korában. A novellák snittjei azonban a „katonaság” mellett a „népséget” is felvonultatják, a korabeli életet magát, hitelesítő részmoz­ zanataival, jellegzetes figuráival, konflik­ tusaival, közérzetével. A novellák két ciklusba rendeződnek, majd a kötetet három, közvetlenül önélet­ rajzi írás zárja. „Mit keresek én itt?” — ezzel a mon­ dattal kezdi a könyvét Gáli, s egyben az Aknákon című ciklust. A kérdést persze, bárki emberfia föltehetné, más korban is, aki szembenéz saját életével és saját korá­ val. Az első mondatnak ez az általános érvényessége mindvégig fönnáll: a teljes étet kerekedik ki mindenféle filozofikus áttételesség vagy pszichologizálás nélkül, pusztán az emberek, történések, helyszí­ nek, körülmények nyers valóságossága ál­ tal. A nyitó kérdést egy gyermekember teszi fel magának, éppen berukkolt újoncként. Válaszadási kísérletét önmagának alig lep­ lezhető kétségbeeséssel kezdi. Aztán lát, tapasztal, cselekszik, berendezkedik eb­ ben a különös világban. A Kalendárium című ciklusban már ő a tapasztalt öregka­ tona, aki ismeri a világ fondorlatait, cse­ leit, semmi újat nem tehet neki mondani, éli azt az életet, amit élnie megadatott, s amikor az idő szorítása engedni látszik, legszívesebben a katona örökké vágyott menedékét, az alvást választaná, holmi átfogó válaszok helyett. Hiszen az évek, a tapasztalás leülepszik úgyis, mint haj­ danvolt gazdag kultúrákra a szél fútta ho­ mok, s a vizek hordaléka. Ki ez a koravén ifjú ember, akire idő előtt rátelepszik a férfikor rezignációja? Ezt a Magost szabvány olvasói követel­ mények szerint olykor még utálni is tehet: nem hős — életben akar maradni. Ennyi­ ben ő a magyar történetem által a próza számara kitermelt egyik tehetséges jellem. Leginkább a monarchia íróitól tudjuk, hogy a katonavilágnak mindig van valami érthetetlenségi tényezője, szélsőségeiben abszurd jellege. Ennek következményei sajátosan csapódnak te az egyszerű közle­ gényen. Önértékelése, helyzetelemzése erősen behatárolt. Ezért, amikor tettenérni véli a valóságot, szerencséje van, ha csu­ pán a katonanyelv durván naturális rea­ lizmusával világosítják fel, hogy ki is ő és mennyit ér a felismerése. Az egyéni tá­ jékozódásnak („Mit keresek én itt?”) ezen az eleve kudarcra ítélt terepén az eszmélkedő lény számára nem marad más, mint önmaga védelme. Megvastagítja hát. jelle­ me kitinpáncélját, aminek védelme alatt embernek hiheti magát. Tudjuk azonban, hogy miféle erők érvényesülése miatt, ez az egyéni védelmi rendszer sem külső, sem belső fenyegetettségekkel szemben nem je­ lenthet életbiztosítékot. Persze Gáli István főhősét sem történé­ szek és irodalmi művek világosítják fel, mint az utókort, hanem az unokabátyja, aki lőmesterből tett rendőr, majd, mint „bányatelepi belevaló gyereket” a határ­ őrség „erősítésére” vezényelték. Magos be­ fogja hát a száját és figyel. Önkéntes száj zárát ugyan gyakran feloldja, de a fi­ gyelme még álmában is dolgozik. Kettős okból. A bányászivadék exgimnazista írás­ ambíciókkal van jelen önmaga hányattatá­ saiban: „szakmai” kényszer nála a figye­ lem. Másrészt aknász, a robbanásveszély állandó közelségében él társaival együtt — úgyszintén szakmai alapkövetelmény a fi­ gyelem. (Mi több, a kettő találkozhat is: a prózaíró munkaterve megvalósulhat-e az olyan telki képességek trenírozottsága nél­ kül, mint amilyen a koncentráció? Lehet, Gáli Istvánból azért tett író, mert véletlen folytán aknásznak sorozták . . .) Mégis ez az örökös önvédelmi készenlét gyakran ki­ hagy. A lélektan egyszerű törvényei sze­ �rint is, meg más okból is. Gálinak kétség­ telenül érdeme, hogy az önburkában hívő­ bízó ember vesztének okát legtöbbször ön­ maga emberségében láttatja: a „váratla­ nul” föltámadó emberi szolidaritásban. Ezért néznek szembe sokan a halállal, rob­ bannak fel — köztük Magos is , vagy sodródnak veszélyes kalandokba, lesznek akaratuk ellenére „hősök . (Már a Mé­ nesgazda. Busó Jánosa is a személyiségnek ebben a ravasz történelmi csapdájában vergődött). Ennek a világnak törvénysze­ rűen emelkedik egyik főszereplőjévé a vé­ letlen és a szerencse. És ugyancsak magá­ tól értetődően jönnek létre az intim világ, a pillanatnyi feloldódás, a nemiség, az ital, a nevetés, a tréfa kicsiny szigetei. Gáli tudja, hogy nem lehet egy kort hitelesen ábrázolni — hibátlan sötét lak­ kozással sem. Ha az értelmes, Használni akaró emberi humánum folyamatos jelen­ létét képtelen egy író felmutatni, érthetet­ lenné válik a történelem menete, nem lelünk arra magyarázatot, hogy miféle tár­ sadalmi és emberi tartalékok színrelépése folytán voltunk képesek kilábalni az adott kor kárhoztatott viszonyai közül. Közhe­ lyesen fogalmazva, ezért (is) érvényesek Gálinál az új rend születésének gyötrel­ mei. Aki ezt megélte, nem lehet szépelgő humanista. Éppen tudatos elkötelezettsége kényszeríti rá, hogy ne a történelem föle emelkedve, hanem a történelem lapos vi­ dékét maga mögött hagyva, realista le­ gyen a gondozott gyepen. Gáli egyszerre igazodik anyagához és önmagához, amikor nem vállalkozik lát­ ványos formaújításra. A magyar novella hagyományos változatait műveli. Beleját­ szik ebbe a hatvanas évek elejének Hemingway-hatása is, ám ez jobbára már külsődleges. (Bár lehetetlen Magos kap­ csán A mi időnkben Nickjére nem gon­ dolni, vagy a Kalendárium-ciklus novellái elé írt kalendáriumi bejegyzések kapcsán Hemingway vignyettáira). Nem érdekte­ len, s nem is ötletszerű Bábel nevének és a Lovashadseregnek a felemlegetése sem. A Vaskor novelláit a legjobb pillanatok­ ban a magyar novellisztika anekdotikus vonulatától nem csupán a Bábel módján szigorú látásmód, a hemingway-i takaré­ kos szerkesztés távolítja el, hanem a viszszatérő főhős, Magos személyiségének meg­ formálása is. Magos — még ha az anekdo­ tához közelálló módon, mint szemtanú me­ sél is el egy-egy megtörtént esetet — anynyira érintett személyében is, hogy csak ön­ magára vonatkoztatva válik teljessé bárme­ lyik története. Szemben az anekdotával, amelyben az elbeszélő rendszerint a kívül­ állását és fölényét is tudomásunkra hozza (ettől még csattanhat rajta az anekdota os­ tora), amely persze, látszólagos, de ennek nincs tudatában, snem is lehet. Gáli ifjú embere azonban mindig tisztában van ön­ maga szorongatottságával, s azzal is, hogy berendezkedése ebben az állapotban mi­ lyen törékeny. Valószínűleg a kötet nem minden írása remekmű, de a forma mérsékletességén belül lélegző, eleven mikrovilág tenyészik, s ez jelentős munkává avatja a Vaskort, egészen a jóízű könyvsikerig. A kötetzáró három önéletrajzi írás fölös­ legesnek tűnik. Fegyelmezettebb lehetett volna a könyv, ha ezek a vallomások — használaton kívüli tartalékkulcsként az olvasó kezében — elmaradnak, egybe­ gyűjtésük későbbre halasztódik. Ha nem is merőben idegenek a novelláktól, mégis megbontják azok zárt, takarékos, alkotói távolságtartással megteremtett világát. Oda tántorodik vissza a kötet általuk, ahonnan a két ciklusban fáradtságos mun­ kával elszakadt az író. Az önéletrajziság patronjai — legyenek bármilyen jól meg­ írtak — a „régi jó” anekdota hangfekvé­ sében pukkannak. (Szépirodalmi, 1980.) Laczkó Pál CSOÓRI SÁNDOR: A tizedik este______ A bejelentett csődök ellenére, vagy ép­ pen miattuk, „Állok a helyemen”, állapít­ ja meg új verseskönyvében Csoóri Sán­ dor. Ezért is kapom fel riadtan a feje­ met, mikor egyik kritikusa arról beszél: ... nyilvánvaló, hogy a magyar költészet folytonosságát jelképező stafétabotot, mely Nagy László kezéből korai tragikus halá­ lával kihullott, Csoóri ragadta föl. (Ki­ emelés tőlem — Z. T.!) Meglepő és jel­ lemző zavar ez a költő körül. Besorolása régen szükségeltetnék költészetünk kaszt­ rendszerébe, érzik ezt bírálói is, ám ez idáig mindig megúszta. Most kézenfekvő lehetőségként kínálkozik Nagy László megüresedett helyére állítani. Tetszetős lenne, csak nem ilyen egyszerű ez. Mert nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Csoóri lírája, s gazdag, szinte egye­ dülálló esszétárháza már a Nagy László-i időszakban is létezett, önállóan fejlődött, alakult. Nem hiszem el, tehát el sem fogadha­ tom, hogy Csoóri attól lesz nagy költő, hogy egy jelentékeny kortársát félreállí­ totta útjából a halál. Értem én, persze, hogy mire gondolnak itt: egyfajta gon­ dolkodás, etikai tartás folytatását remél­ hetik a költőtől. Joggal. Csakhogy a vers­ világuk, melynek csak egyik szintje az erkölcsi, sokban különbözik egymástól. Abban többek között, hogy Csoóri nem, vagy csak kevésbé stilizál, mint Nagy László. Kevésbé tömörít, metaforái nem olyan feszesek, mint Nagyé, versei in­ kább az esszéisztikusság bélyegét viselik magukon. A megoldást mégis azonosságuk sugallja: mindkét költészet autonom. Je­ löljük hát ki Csoóri helyét inkább ott, ahová önnön magát állította, azaz, azt a helyet térképezzük föl, ahová eljutott, ahol most állni tud. Nem kevesebb ez, mint mit előbb fölajánlottak számára! Új könyvével megerősíti vezető helyét a leg­ jobbak között irodalmunkban, sőt, versvi­ lágának jelentős változásaival-állandósulásaival előbbre is lép. Elmúlt a Csoóri-versek nyárideje, a le­ gendás lángolás, mely egy időszakban meghökkentően reményessé és vágyottan regényessé tette őket. Sok az ősz, sok a tél, a csapadék: eső, hó. Sok a fáradtság, a reménytelenség. Állandósult az elégikus hang, egyidőben ezzel csúcsáig ért a Csoóri-féle versépítkezés. A kötött és sza­ bad vers közötti szüntelen átmenet álla­ potát értem ezen, (Ő maga „ködalakú verseknek” nevezi konstrukcióit.) Többnyire erős állítást, igés szerkezetet tartalmaznak az indítások. Ezután szinte azonnal átcsap hangulatfestésbe, a szín­ helyeket — szoba, város, folyó- és tó­ part — felváltják az idő koordinátái: év, évszak, nap, napszak. Majd a helyzet vá­ zolása: magány, ill. a társsal való intim együttlét. Innen indul el a versbéli elem­ zés (esszéizmus?!), mely költőnknél a mindennapi empíriától távolodik, s jut el a metafizikus pillanatokhoz. A Virasszon velem a víz című vers kezdő szakával il­ lusztráljuk az elmondottakat: „Fölébre­ dek. Ott kint a tó / s egy idegen ország sötétsége. / Megfejthetetlen madársírás / a bokrok alatt, / mintha valakit gyilkolná­ nak”. A lépcsőzetesen induló, majd ellebeg­ tetett szerkezetet jól szolgálják a különös, félmetaforaszerű képek, melyek a való­ ság testén tapadnak, ugyanakkor a gon­ dolat számára új dimenziók felé nyitnak teret. Amikor egyik kedvenc megoldásá­ val, a felsorolással él a költő, egyenesen katartikus hatást tud elérni, pár vonás­ sal: „Mintha távoli városok gerendája ro­ pogna a tűzben, / mintha fölhasadt em­ berbőrt csattogtatna a szél, / mintha ki­ fosztott telefonfülkék oldalát / verné va­ laki ököllel / s éjféli kutyák víz alatt al­ vó arcokat ugatnának”. A katartikus hatás természetesen nem csak nyelvi biztonsága miatt jelenik meg műveiben, hanem élményköréből adódó­ an. „Tankok, szakszofonok, s lüktető, őrült mozik”. A költő által összefogott, együvé tömörített motívumokat lebontva eljutunk e lírának a leglényegesebb öszszetevőiig. A tankok motívum a háború, a háború utáni közel-távol-múlt megrázó, kitörölhetetlen élményét idézi, az erőszak­ kal szembeni irtózást, gyűlöletet, tehetet­ lenséget hordozza. A szakszofon, a hatva­ nas évek legdivatosabb és legfontosabb hangszere a „második indulást ’, annak hőskorát idézi, a lüktető mozik szintúgy. A korszakot, amikor összerázódott a mai ötvenesek generációja, illúziókkal, tervek­ kel, akciókkal koponyáikban, választások­ kal és lehetséges válaszokkal. Csoóri most a csődöt jelenti be, a nem sejtett, nem várt válaszokat, a kikerülhetetlen válasz­ �tásokat: „legalább undorodjunk; elmen­ nék már egy kihallgatásra is boldogan, ) lámpák és öklök elé”. Csak az képes hallgatni, aki nagyon so­ kat tud. Akit nem a kibeszélés igénye, hanem az elhallgatás szerénysége-keménysége mozdít, vagy tesz teljesen mozdulat­ lanná. Aki megérti az élmények csöndjét is. Aki tudja, hogy a csönd élménye meny­ nyire véres. Csoóri már tudja ezt. Van azonban egy másik csöndje is, mely fölerősödött verseiben, mely éppen cím­ adó költeményében jut ontológiai szerep­ hez: „Olyan a csönd / mintha valaki / verset írna egy haldoklóról. / Olyan a csönd, / mintha egy haldokló írna verset”. A halállal határos csönd új tája ennek a lírának. Nem csak az elmagányosodás csöndje ez, hanem az elmélkedésé, a számvetésé is. Egyik oldalról tehát a le­ hetetlen megjelenése, nincs többé „szö­ kés”, nincs „elmenni” ebből az állapotból, csak „menni” lehet, ezen az állapoton be­ lül. A lélek mozoghat. Egyúttal más kényszer csöndje is: „Te­ li van csönddel a nap, / teli van csönddel a világ, / rossz csönddel, nehéz csönd­ del”. Ebbe a csöndbe szól bele a rádió a híreivel, a háború a szörnyűségeivel, a szerelem a lehetetlenségeivel. Csoóri tehát, amikor megteremti, s magas művészi szinten teremti meg, a mindennapi élet kisszerűségei és a ma­ gas lángon tartott élet közötti egyidejű­ séget, nem tesz mást, mint egy régebbi felismerésének enged: A művészet az em­ ber természete. A természetesség szüksé­ ges velejárója ennek a lírának, lévén, hogy a könyv alaphangja a személyessé­ gé. Mégsem marad személyeskedő, mert ez a személyesség a legváratlanabbul tá­ gul ki Európáig, vagy a legváratlanabbul koncentrálódik vissza a diólevél mítoszába. Ezzel el is jutottunk a modernség kér­ déséhez, mely egyik alapproblémája min­ den mai művésznek — Csoórinak is. Jellegében értékőrző költészet az övé. Értékőrző morális síkon, mikor szülőföld­ ről emlékezik, szociális síkon, mikor nem­ zetről, hazáról, európaiságról gondolkodik. De értékőrző formai szempontból is, ami­ kor a hagyományos formákat felbontja ugyan, de nem rendezi át teljesen. Ala­ kítja, szándéka szerint formálja. Közvet­ len versbeszédet teremt, melyben lírai hő­ sét hagyományos szerephez juttatja. Rea­ lizmusa, ha nem verbális szinten értjük a szót, elementáris erővel dobja felszín­ re az általa megélt valóság szeleit, em­ lékképeit, nyersen, már-már naturálisan. Nem mindennapi fontosságú a jelenség, klisékben dolgozó és gondolkodó, tragi­ kusan kifinomult költészetünkben. Ezt modulálja, szervesíti eredendő készsége a nyelvhasználatra, szintaktikai alakításra. Csoóri tehát úgy modern, hogy nem mond le a konzervatív költészeti kelléktárról sem. Leginkább azonban a verseiben terem­ tett viszonyok, a pszichológiai-politikaiszociális felismerései teszik izgalmasan modernné. A legkonvencionálisabb témá­ kat felvállalva is ütni tud újszerűségével, mert szüntelenül átértelmez. Túl tud nyúl­ ni a látható: túl az egyszerűen elérhetőn: megragad, lényegénél keresi fel tár­ gyát, alkalmanként a fésületlenség válla­ lásával is. Így valósul meg „egy félreta­ posott élet” diadala. Akkor is, ha így ér­ zi: „Egy behavazott golyót látok röpül­ ni / ráérősen a homlokom felé, / lassítva száll, mint rajzfilmeken, van hát még időm!” Ebben az időhaladékban kell befejeznie nagy programját, melyet a Közeledés a szavakhoz című esszéjében körvonalazott: „Szavak, utolsó esélyeim, utolsó akadá­ lyaim! Veletek kell újrakezdenem min­ dent”. Újra, velük, velünk. Zalán Tibor ORBÁN OTTÓ: A visszacsavart láng „Mert Orbán, bármilyen furcsa is — még ma is fiatal költő: joga van forrongani is, de ha akar, már le is tisztulhat. Mindkettőhöz megvan minden adottsága ...” — írta a köl­ tőről Almási Miklós, válogatott verseinek megjelenése alkalmából, megérezvén azokat a lehetőségeket, melyeket Orbán akkori leg­ utolsó kötete, az Emberáldozat rejtett magá­ ban. A mostani, A visszacsavart láng, már a lehetőségek biztos és egyértelmű valóra vál­ tását tükrözi, s a közbülső kötet (Távlat a történethez) az ide vezető út egy fontos ál­ lomása volt. Ügy gondolom, Orbán e két utóbbi verseskötetében vált a mai magyar költészet jelentős alakjává. A visszacsavart láng egy letisztult, „klasszicizálódó” költőt állít elénk, aki azonban mindent — érzé­ kenységét. fiatal nyitottságát — megőrzött, amit érdemes volt korábbi önmagából; nem vált akadémikussá. Mindkét lehetőségét vá­ lasztotta. Külsőségeiben A visszacsavart láng a legvisszafogottabb Orbán Ottó-kötet; szerkezete egyszerű, kristályszerűen áttekinthető. Az egyes versekre is ez a viszonylagos szűkszavú­ ság a jellemző. Mégis talán éppen ez ered­ ményezte, hogy ugyanakkor a legkomorabb, legtragikusabb hangvételű-szemléletű is Or­ bán költészetében. S ennek az sem mond el­ lent, hogy Orbán itt a legemberközelibb, a leglágyabb-melegebb hangú. Egyszerűség, tragikum és ironikus megértés (de nem elné­ zés) az emberi világ kusza hétköznapjai iránt — ezek azok a pontok, melyek a versek vi­ lágában eligazíthatnak bennünket. A kötet esztétikai-etikai magját pedig a következő so­ rok fogalmazzák meg a legpontosabban: „és egyre több körmondat visszavezethető / egy­ nemű igenre, vagy nemre / s a vers mindin­ kább törött evevő, // amit egy eszelős hajótö­ rött markol / hogy a csupasz jelentés élve el­ terülhessen / (ha van olyan) valami ismeretlen parton”. Sorolhatnám még tovább az orbáni etika e központi gondolatát hordozó idézete­ ket — a bizonytalanság teljes-őszinte és ez­ ért hiteles bevallását, a termékeny szkepti­ cizmust, mely Orbánra mindig is jellemző volt. Ma már azonban a költő nem menekül álmegoldásokba, nem keres tetszetős kibúvó­ kat: nyíltan néz szembe a hiányokkal. Ezért is nevezhető A visszacsavart láng a hiány költészetének. Sajátos módon azonban Orbán­ nak éppen ezáltal sikerül ténylegesen az egyetemességre-teljességre törnie; a valósá­ got úgy versbe fogalmaznia, hogy egyszerre legyen konkrét és általános érvényű. Orbán kiindulási pontja, szemlélete, s ebből követ­ kezően, módszere változott meg a, mondjuk, tíz évvel ezelőtti Orbánhoz képest. Költésze­ te, ha lehet ezt így kifejezni, „induktív lírá­ vá” vált: a köznapok, a „kényelmetlen rész­ letek” felől közelít az emberhez és világához. A történethez most találta meg igazán és tökéletesen a távlatot. Különös egység szüle­ tik így meg a lírai én és a világ között, nem a harmónia értelmében, hanem úgy értve ezt az egységet, hogy a versekből mindkettő igen élesen és pontosan kirajzolódik. Orbán döntő élménye, a háború is így válhat el­ vont (persze, emberileg megszenvedett) sti­ lizált lírai alapból konkrét költői — költé­ szeti és emberi — háttérré. Az eredmény mindenképpen sokkal megrázóbb, döbbenete­ sebb, mert a szenvedés kifejezése — nem átéltebb, csak — egyszerűbb, önmagában ha­ tó. A történelem is, mint a valóság folyama­ ta, ebben a tükrözésben jelenik meg. Úgy gondolom, a kötet egésze, s az egyes versek is, a teremtő reflexivitásból született. Abból a költői magatartásból, mely egy pil­ lanatra sem engedi el magát, amelyben a „nagy történelemre” mindig a hétköznapok reflektálnak és vissza, amelyben a „csupasz jelentésnek” partot kell érnie, akkor is, ha nem tudható, van-e hol elterülnie, s, amely­ ben a költészet nem hatalom, a költő nem is­ tenség, csak „vastagon hámozott alma” és esendő ember. Ebből a reflexivitásból követ­ kezik, hogy A visszacsavart láng egyik köz­ ponti témája a költészet maga, mely „nem a vers, a zenével nyakonöntött látomás”. Új­ ra és újra felbukkan a költészet lehetőségeit, „feladatait”, egyáltalán létezését boncolgató gondolat (A kezdet. Az orvvadász jól megér­ demelt pihenését élvezi, A harmincas évek költői, A tengerek kék szalagja, A körülmé­ nyek, A visszacsavart láng stb.). A világ így rajzolódik ki hármas fénytörésben: a törté­ nelem, mint a lírai én önéletrajza, története, mely egyúttal azonos a költészettel. Az or­ báni szemlélet és kifejezés így lesz a kötet­ ben ellentéteket egységbe ölelő: etikai intranzigencia és ironikus távolságtartás, szkepti­ cizmus, már-már ódai szárnyalás és köznyelvi fogalmazás. /Naná, mondanám a legszíve­ sebben erre,/ csakhogy mi van a kényelmet­ len részletekkel/ Ó szabadság, aki gyakran vagy magad is börtönőr (...) egyetlen lehet­ séges hőse vagy minden igazi versnek” (Canto). Fenségesnek és hétköznapinak az együttélése, állandó egymásrahatása adja a befogadó számára azt az „otthonosság”-érzetet, mely a kötet olvasása közben elfogja. Ahogy „röhej és gyász között” folyik az élet a versekben, úgy lüktetnek spontán termé­ szetességgel Orbán szabadverseinek, próza­ verseinek sorai; formáltságukban is kuszánéletszerűen. Ebben az értelemben is A viszszacsavart láng Orbán legtökéletesebb kötete. Az annyiszor fölhánytorgatott formaművészet úgy rejtőzködik a versekben, hogy olvasójuk szinte észre sem veszi. S talán ez is a már említett megszerzett távlatnak köszönhető; annak, hogy Orbán Amerikából is Európára lát és Európából Közép-Európára. S egyszer­ re csak ott áll előttünk „a hírhedt, főfoglal­ kozású hűtlen/ akiről végül kiderül, hogy hű — /csak tudná, hogy mihez . . .”. Ez a fajta etikai elkötelezettség, az ebből születő forma vezetett oda. hogy A visszacsavart lángban jelentős alkotások sora követi egy­ mást. „Negyvenéves kora fölött a költő, ha csak­ ugyan az, már úgy költő, ahogy ember — föltűnés nélkül és gyógyíthatatlanul” — írja a fülszövegben Orbán Ottó. Csak azt tenném hozzá, úgy jelentős és „klasszikus” költő, hogy tudja, „a honnan-hová személytelen éjé”-ben „egy darab papír” (...) delfinek nélkül is határtalan, ha jól írjuk tele”. S en­ nél többet aligha kívánhatunk. Dérczy Péter ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d1e275dddcb11d43d2342358a08a9ced.jpg 6ccab42e02c591dba2c7b70eefe5022b https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b35f57302030e0cc56ff3f8f0ffe37b1.pdf 0a224135af8ee5922fd000728f68276c PDF Text Text 1982/5 Milliók sportja Munkások az irodalomban Portrék a félmúltból Ádám Tamás, Győri László, Konczek József, Petrőczi Éva, Szikra János, Vaderna József versei és Sarusi Mihály, Hajdú Gábor prózája A salgói romok Kilencek Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Lá­ tod, most ez az, amit tömegsport néven em­ legetünk. Megrendezzük a spartakiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sor­ ra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, ami­ kor a verseny van. Ezzel a feljutásos rend­ szerrel próbáljuk folyamatossá tenni a dol­ got, de ez egyúttal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán mindez szép jelen­ tésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt bekötik aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta?” (Kiss László: Milliók sportja) „Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport meg­ maradt, és továbbra is egységes, közös han­ gon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indít­ tatásuk hasonlóságából, a korai, még az egyetemen kialakult költői-baráti egymásrahatásból, és nem utolsósorban a közös pél­ daképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady—József Attila—Nagy László vonalát folytatják, különös érzékeny­ séggel felvállalva azok társadalmi-nemzetinépben gondolkodó líráját”. (Petőcz András: Elérhetetlen föld II.) „Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ keltetik, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése követ­ keztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt tár­ sadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az olvasó egységes ítéletet formáljon azokról a társa­ dalmi okokról, melyek az adott állapot létre­ hozásában játszottak közre”. (Kerékgyártó T. István: A hetvenes évtized tényei) TÁRSADALOMPOLITI KAl,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerzőink változatlan érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa ál­ tal a szerkesztőségünkkel közösen kiírt Gerelyes Endre irodal­ mi pályázat (beküldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982/2. számunkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borítékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách, vagy Gerelyes Endre) is ír­ ják rá! 1982/5 TARTALOM 3 Baráthi Ottó: Ötnapos munkahét 4 Kiss László: Milliók sportja 7 Hortobágyi Zoltán: Az én kocsmám 9 P. A.: Kérdések — válaszok nélkül 10 Horváth István: Történelmi portrék félközelből , 13 Petrőczi Éva: Ők ígéretünkhöz híven a már eddig is sikeresnek bizonyult irodalmi estjeink folytatódnak. Október 4-én újabb Nógrád me­ gyei szerző mutatkozhatott be. Kelemen Gábor Bakszekér cí­ mű (Palócföld Könyvek) kötete kapcsán állt a közönség elé. A szerzőt Bajor Nagy Ernő mutatta be. Madlena József ecsegi ta­ nácselnök arról a bonyolult viszonyról beszélt, amely a szűkebb pátriát és Kelemen Gábort összefűzi. Az esten közremű­ ködött Inke László színművész. A házigazda feladatát dr. Praznovszky Mihály, a Nógrádi Sándor Múzeum új igazgatója látta el. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Nógrádi Sándor Múzeum és a Palócföld szerkesztőség közös rendezvénysoroza­ ta folytatódik. 13 Szikra János: Csend 14 Sarusi Mihály: Őszike a révben, Mózsa hlopci 16 Hajdú Gábor A nagy sztori 16 Ádám Tamás: Pitypangszerelem, Elobbant, Holtponton 18 Vaderna József: Balassi Bálint utolsó ugratása, Szögverés 19 Konczek József: A munkaszoba, A fagyos este fényeiben, úgy sodor Néha 20 Győri László: Carmen immortale. Éjszaka, Veszejtése a láncnak 21 Feld István: A salgói romok vallatása A képzőművészeti világhét kiemelkedő eseményeként, ok­ tóber 2-án megnyílt az I. országos rajzbiennálé Salgótarján­ ban. A megnyitó beszédet Horváth György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának veze­ tője tartotta. A dijakat Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese adta át. Csohány Kálmán-emlékplakettet ka­ pott Sulyok Gabriella, a nagydíjat Kovács Péter nyerte el. További díjazottak: Nagy Gábor (Művelődési Minisztérium díja) Banga Ferenc (KISZ KB díja), Kovács Tamás (Kép­ zőművészeti Alap díja), Czinke Ferenc (lapkiadó vállalat és a kritikusok díja), Földi Péter (Salgótarján Tanácsának díja), Püspöki István (Szakszervezetek Nógrád megyei Ta­ nácsának díja), Szemethy Imre (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága különdíja). Ezúton gratulálunk mindannyiuknak. A százharminc kiállító művész kétszázötvennégy mun­ kája két helyszínen, a Nógrádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban látható a jövő év januárjáig. Külön kamarakiállításon mutatkozik be Szalay Lajos, emlékkiállítás tiszteleg Csohány Kálmán munkássá­ gának. A Nógrád megyei bányász kulturális napok keretében Laczkó Pál a szorospataki (szept. 17.) és a ménkesi (szept. 22.) aknaüzemnél napjaink magyar irodalmáról tartott előadást, október 12-én pedig a nagybátonyi gépüzemben könyve kap­ csán találkozott olvasóival. Szeptember 20-án a Balassagyarmaton működő fiatal al­ kotók körének (Komjáthy-kör) meghívására a mai magyar iro­ dalom jelenségeiről beszélt, majd élénk vitában a kör tagjai­ nak friss műveit elemezte. 22 Kerényi Ferenc: Kubányi Lajosról 24 A regényről vagy a történelemről? (Laczkó Pál) 26 Elérhetetlenebb (Dérczy Péter) 27 Elérhetetlen föld II. (Petőcz András) 29 Győri László: Tekintet (Horpácsi Sándor) 29 A hetvenes évtized tényei „írószemmel” (Kerékgyártó T. István) * E számunkban közölt képzőművészeti alkotásokat az I. országos rajz­ biennálé (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján) anyagából válogat­ tuk. A címoldalon Csohány Kálmán, a borító 3. o. El Kazovszkij, a hátsó borítón ef. Zámbó István, a 6. o. Bálványos Huba, a 11. o. Iványi Ödön, a 13. o. Stuiber Zsuzsa, a 15. o. Farkas András, a 19. o. Lehoczki István, a 20. o. Földi Péter, a 23. o. Cziráki Lajos, 28. o. Fillenz István munkái láthatók. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.27569 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ötnapos munkahét Az elmúlt év közepétől hazánkban — így természetszerűen Nógrád megyében is — megkezdődött, és napjainkban is folyamatban van az ötnapos munkahétre való áttérés. A tapasztalatok alapján a dol­ gozók döntő többsége nagy örömmel, kedvezően fogadta a rövidebb munkahetet. Az örök kétkedők, a pesszimisták, az újtól mindig irtózók és tartózkodók korántsem lelkesen. Az előbbiek arra apelláltak, hogy ha több mint tíz évvel ez­ előtt bevezethette az ötnapos munkahetet a fejlett tőkésországok döntő többsége, a Szovjetunió és jó néhány hozzánk hasonló fejlettségi szintű szocialista ország (Csehszlovákia, NDK, Bulgária), akkor mi miért csak most? Már megint későn kapcsoltunk, már megint fáziskésésben vagyunk. Az utóbbiak viszont azt fejtegették, hogyan engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, amikor az is­ mert és lényegesen nehezebbé vált gazdasági körülményeink között, csupán életszínvonalunk megőrzése érdekében is, az eddiginél sokkal többet és jobban kell dolgoznunk. Az elsőként említett álláspont képviselői (akik tehát azt kifo­ gásolják, hogy miért nem vezettük be az ötnapos munkahetet már évekkel ezelőtt) valószínűleg figyelmen kívül hagyják, hogy ebből a szempontból nem elegendő — mert nem egyedül mértékadó — a gazdasági fejlettségi szint összehasonlítása. Arra sem igen gondol­ nak, hogy az élőmunka hatékonysága, a munkatermelékenység színvonala és növekedési üteme — amely viszont a munkaidő­ csökkentés szempontjából az egyik legdöntőbb tényező — tekinte­ tében a hozzánk közel hasonló gazdasági fejlettségi szintű orszá­ gok mindegyikével (pl. NDK, Csehszlovákia) sem álljuk ki az összehasonlítást, relatíve hátrányos a helyzetünk. Ha a tényleges munkaidő alakulását figyelemmel kísérjük, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sok nyugati ország­ ban az átlagos heti munkaidő közel 35 órára csökkent, mégis a világ minden országát figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy az átlagos heti munkaidő 40 óra felett van. A világ munkásai közül a legrövidebb átlagos munkaidőt az amerikai munkások dolgozzák le. Itt az 1970-es amúgy is alacsony heti 37,1 óráról 1980-ig 35,3 órás átlagra csökkent a munkaidő. Svédország a második helyet foglalja el a vizsgált időszakban: heti 38,2 óráról 35,6 órára csök­ kent a heti munkaidő. A harmadik helyen Belgium áll, heti 40,2 óráról 35,8 órára történő csökkentéssel! (Még néhány példa: NSZK 41,6 óra, Luxemburg 40,2 óra, Japán 40,6 óra.) Ellenpéldák is akadnak. Az ázsiai országok közül pl. a Koreai Köztársaságban leghosszabb, 52 órás a munkahét. A „harmadik világ” országai közül Egyiptomban 56 óra, Guayánában 47 óra, Pe­ ruban 46 óra az átlagos heti munkaidő. Vélhető továbbá az is: elfelejtik, hogy 1968 és 1978 között heti 48 óráról 44 órára csökkentettük mi is a munkaidőt és bevezettük a kéthetenkénti 11 napos munkarendet, ezzel eleve nagy terhet róva a gazdaságra, hiszen — csupán akkor — 9 százalékkal csök­ kent a munkaidőalap. Arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a társadalmi munka­ időalap demográfiai okokból csökkent, továbbá, hogy a munkaerő­ hiány-pszichózis igen nagy intenzitással jelentkezett, és a túlkereslet csak éppen az elmúlt években mérséklődött valamelyest. El akartuk és akarjuk kerülni azt is, hogy a korai, kevésbé megalapozott áttérést visszalépés kövesse (mint pl. Csehszlovákia, Lengyelország), fel kívántuk használni más, elsősorban a szocia­ lista, de a fejlett tőkésországok tapasztalatait, azokét is, ahol nem volt konfliktusmentes a munkaidő-csökkentés. (Egyébként: termé­ szetéből adódóan — ti., hogy embereket és szervezeteket érint — elképzelhetetlen feszültségek nélkül!) A másodikként bemutatott felfogás hívei (akik azt vallják, hogy mai gazdasági helyzetünkben nem volt időszerű a munka­ idő-csökkentés és az ötnapos munkahétre való áttérés) feltehetően nem veszik számításba, hogy a mostani munkaidő-csökkentés a korábbi 9 százalékos munkaidőalap-csökkentéssel szemben népgaz­ dasági szinten csak — átlagosan — mintegy 3 százalékos munkaidő­ kiesést jelent, és a korábbi munkaidő-csökkenésnél összehasonlít­ hatatlanul kisebb terhet ró a gazdaságra. Ez — egyes felmérések tapasztalatai szerint — azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló mun­ kaerő-tartalékoknak csupán mintegy 10—20 százalékát kell moz­ gósítani. Az átlag persze takarja a szóródást — pl. van olyan vál­ lalat is, ahol a munkaidő-kiesés 5—6 százalékos —, de mindenesetre illusztrálja, hogy az áttérés gazdasági alapjai megvannak, a felté­ telek (ha nem is játszi könnyedséggel és mindenütt azonos körül­ mények között) megteremthetők. Ugyanakkor a mostani rövidebb munkaidő bevezetéséből adódó munkaidőalap-veszteséget némileg az is ellensúlyozza, hogy a mun­ kaközi szünet munkaidőben való biztosítását — az áttéréssel egy­ idejűleg — meg kell szüntetni. Ez az intézkedés az általános nem­ zetközi gyakorlattal is egyező, az eddig hátrányosan érintettek ér­ dekeivel is adekvát, az egységesítés céljait is szolgálja. Kedvező az is, hogy az áttérések időszakának lényegében a közepétől — 1982. január 1-től — megváltozott a szabadságolási rendszer, megszüntetve a szabadságból a szabadnapok miatti köte­ lező levonást. így 5 munkanap szabadság jelent egyheti szabad időt. Az új szabályozás — ez sem elhanyagolható körülmény — felemeli az alapszabadság mértékét, általában a korábbinál hosszabb rendes szabadságot biztosít, egyúttal egyszerűsíti és korszerűsíti a szabad­ ságrendszert. Indokolt volt az ötnapos munkahét általánossá tétele, illetve a a munkaidő-csökkentés további kiterjesztése annál is inkább, mert az elmúlt években nagyon sok vállalat, intézmény szeretett volna áttérni a rövidebb munkahétre, vagy éppen már — engedéllyel vagy anélkül — be is vezette azt. Bizonyított, hogy — amennyiben a termelés átszervezhetősége fennáll — a termelés és termelékenység növelhető rövidebb mun­ kahéten is. A munkakezdés és -leállítások számának csökkenése pl. egyes termelési folyamatokban megtakarítást jelent. A berendezések kihasználása is javítható. A szombati munka felszámolása költségmegtakarítást eredményezhet. Ez most különö­ sen az energiaköltségek szempontjából lehet jelentős. Nemzetközi tapasztalatok szerint az áttérés kedvezően hat a hiányzásra és a fluktuációra, javul a munkához való viszony is, a munkahelyi lég­ kör, az identifikáció is. Mit jelent a gyakorlatban az áttérés? Mindenekelőtt (ha a heti munkaidőkeretet nézzük) azt, hogy öt munkanapra két szabadnap jut, és nem feltétlenül azt, hogy öt munkanapot két, egybefüggő szabadnap követ. Ez még akkor is csak így igaz és így kell fel­ fogni, ha célszerű törekedni arra, hogy a dolgozók — lehetőség szerint — szombatonként szabadok legyenek. Ez nyilvánvalóan nem oldható meg mindenütt (kereskedelem, egészségügy stb.). Amennyiben az éves munkaidőalapot vizsgáljuk, a következő — szinte hihetetlen — képet kapjuk. Az év 365 napjából 52 vasár­ napon és további heti egy, azaz évi 52 szabad napon, továbbá — több év átlagában — 6 ünnepen és mintegy 18 szabadságnapon nem dolgozunk. Ez összesen — írd és mondd! — 128 munkától mentes nap. Ez pedig azt jelenti, hogy — éves átlagban számolva — min­ den két munkában töltött napot egy szabadnap követ! Ez nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó, tekintet­ tel arra, hogy az éves munkaidőkeret átlagosan a 240 napot sem éri el és közelít a szociológusok által optimálisnak vélt munkaidő­ pihenőidő arányokhoz. (Csehszlovákiában például, ahol az ötnapos munkahét 1969-ben, tehát több mint tíz éve vált általánossá, az évenkénti munkanapalapot 257 napban határozzák meg. Ezt azonban 1975-től gazdasági feladatok, tervek teljesítése érdekében három hi­ vatalos „munkaszombattal” kellett megtoldani!) Az ötnapos munkahétre való áttérés társadalompolitikai jelen­ tősége egyértelmű, hiszen több egybefüggő szabad időt biztosít a dol­ gozók számára, és nemcsak azoknál a dolgozóknál — mint az a köztudatban elterjedt — akiknél rendszeres és általános a szabad szombatos munkarend. A rendelkezés rugalmassága ugyanis lehe­ tővé teszi, hogy a dolgozók szabadnapjaikat ne hetenként, hanem egyszerre, a szabadsághoz kapcsolódóan vegyék ki, ahol ez indokolt és megoldható. Nagy jelentőségű az intézkedés — és a dolgozók számára is kedvező — abból a szempontból is, hogy hetenként tizenkettő helyett csak tízszer kell megtenni a munkahely és a lakóhely kö­ zötti távolságot. Gondoljunk csak az ingázókra, akik nem ritkán naponta egy óránál is több időt töltenek el utazással. Az ötnapos munkahétre való áttérés — mint ismert — 1981. július 1-től megkezdődött Nógrád megyében is, és jelenleg is folya­ matban van. A leglényegesebb, legfontosabb momentumok röviden a következőkben összegezhetők. Megyénkben 1981. második felében tíz gazdálkodó szervezet, mintegy tizenhétezer dolgozója tért át az ötnapos munkahétre 1982. évben több mint százötven vállalat, üzem, gyáregység, telep közel ötvenezer fővel, és mintegy hetven intézmény tizenkétezer dolgozóval állt át a heti öt munkanapra. Az eddigi áttérés össze­ sen közel nyolcvanezer dolgozót érintett. A gazdálkodó szervek többsége időben, kellő gondossággal ké­ szítette el az áttérés zavartalanságát elősegítő programot, dolgozta ki a szükséges intézkedéseket. Előfordult, hogy néhány vállalat (telep) késve látott hozzá az előkészítéshez. Ez nem elsősorban a hozzáállás, sokkal inkább a sajátos megyei arculat következménye volt (ti. Nógrád megyére a gyáregységek — más megyei székhelyű vállalatok telepei — viszonylag nagy aránya jellemző: a gyáregy­ ségek, telepek csak a nagyvállalati programok véglegesítése után tehettek konkrét intézkedéseket). 3 �A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kieső munkaidő­ alap pótlása a termelővállalatok döntő többségénél biztosítható. Ne­ hezebb a helyzetük a szolgáltató szférába tartozó egyes vállalatok­ nak, intézményeknek (sütőipari vállalat, kereskedelmi vállalatok, egyes egészségügyi intézmények). A visszapótlást a teljesítménykövetelmények szigorításával, mun­ kaszervezéssel, a munkafegyelem javításával és csak kisebb részben a munkaerő átcsoportosításával biztosítják. Az eddigiek is azt bi­ zonyítják, hogy a szervezési intézkedésekkel elérhető eredmények tovább fokozhatók. Számos gazdálkodó szervnél felmerült a gyermekintézmények, kereskedelmi egységek szombati nyitvatartási igénye. Azoknál az egységeknél, ahol a dolgozók véleményét a program készítése előtt már kikérték, alig merültek fel vitás kérdések. Több gazdálkodó egységnél a dolgozók javaslata alapján mó­ dosították a program egyes pontjait. Elsősorban a munkarend (mun­ kaidőkezdés, -befejezés) változására került sor, de a dolgozók javaslatai, észrevételei alapján kiegészítették a munkaidőalap ki­ használására, a munkafegyelem szilárdítására, más fontos szerve­ zési intézkedésekre megfogalmazott programpontokat is. Ami a legfrekventáltabb ágazatokban megtett és tervezett intéz­ kedések lényegét illeti, azokról — csak példaszerűen — a követ­ kezőket lehet elmondani. Közlekedés: az igénykielégítés döntő tényezője az volt, hogy a menetrendek, a járatok a közlekedési szempontból nagyobb mun­ káslétszámmal rendelkező vállalatok munkarendjéhez igazodjanak. Ebből adódik, hogy természetszerűnek kell tekinteni — még ha nem is felel mindenkinek —, hogy a kisebb létszámú gazdál­ kodó szerveknek, és a később áttérőknek a már kialakított menet­ rendhez kell — lehetőség szerint — igazodni. Kereskedelem: alapelv volt, hogy a nyitvatartási rendet úgy kell megállapítani, hogy az ellátás színvonala és a vásárlási körül­ mények ne romoljanak, az üzletek nyitvatartási ideje lehetőleg ne csökkenjen. Ennek megfelelően az élelmiszer-kiskereskedelemben pél­ dául az egyszemélyes boltok nyitvatartási rendjét a helyi igények­ hez igazodva állapították meg. Számos egységnél a csütörtöki nyitvatartás időtartamát általában fél és egy órával, a péntekit egy, másfél órával hosszabbították meg. Egészségügyi ellátás: a kórházakban az ellátás továbbra is folyamatos, a látogatások rendje lényegében nem változott. A szak­ orvosi rendelések munkarendje hétfőtől péntekig közel azonos ma­ radt. Szombaton 8—12 óra között a legfontosabb szakrendelések működnek. A körzeti orvosi ellátás a korábbi színvonalon bizto­ sított. Az általános üzemi, gyermekorvosi és fogorvosi körzetekben hétfőtől péntekig tartanak rendeléseket. Péntek délutántól hétfő reggelig az ügyeleti székhelyeken általános orvosi ügyelet biztosítja a lakosság sürgősségi ellátását. Szombaton 8—12 óra között erősített ügyeleti ellátás működik. Hétfőtől péntekig minden gyógyszertár szombat-vasárnap a két városi, valamint a pásztói és szécsényi pati­ ka is nyitva tart. Szombat-vasárnap ügyelet, illetve készenlét van. A bölcsődék nyitvatartási rendje hétfőtől péntekig alig változott. Milyen hatások jelentkezhetnek még az áttéréssel összefüggés­ ben, pontosabban annak reakciójaként? Mi várható, mire lehet és kell még számítani? Ismét csak a teljesség igénye nélkül a követ­ kezőkre bizonyosan. A lakosság számára — a tervszerű és eddig eredményesnek ítél­ hető intézkedések ellenére is — kezdetben és egy bizonyos ideig gondokat, kisebb-nagyobb zökkenőket okozhat az új életritmus. Az egyének, a családok életmódja, a kialakult szokások csak lassan, bizonyos idő elteltével változtathatók. Nemzetközi és korábbi hazai tapasztalatok is bizonyítják, hogy a most elhatározott, bevezetett intézkedések, munkarendek, a kialakított infrastrukturális rendszer korántsem tekinthetők véglegesnek. Éppen ezért továbbra is szük­ ség van a formálódó, újonnan is alakuló igények figyelemmel kísé­ résére, a rugalmas és gyors reagálásra, az ütköző igények és érde­ kek esetében pedig a magasabb rendű érdekek következetes meg­ valósítására. Milliók sportja Zico az egész utca. Meg Paolo Rossi. De hát Mundial után vagyunk, ilyenkor így,,dukál”. Lám, a foci-VB most is meg­ tette hatását. A kutatók már régen meg­ figyelték, hogy az olimpiákat és a labda­ rúgó-világbajnokságokat követően meg­ növekszik a sport iránt az érdeklődés. De ennyire? Ki számított rá, hogy apró, ke­ rek szemű Platinik nőnek ki az aszfalt­ ból? — Hát már te is? — kérdi barátom, a d.-i testnevelő tekintete, amikor előhoza­ kodom látogatásom miértjével. — Na ide­ A vállalatok, az intézmények, a szolgáltató szervezetek, a sajtó, a tömegkommunikáció fontos és közös feladata, hogy tájékoztatást adjanak a megváltozott körülményekről, a munkarendről, a szol­ gáltatások rendjéről, a nyitvatartásról stb. Ennek ismeretében kell megtervezni és átrendezni munka- és életrendünket! Nagy körül­ tekintéssel és figyelemmel! Várható, hogy az emberek beállítottságuk, természetük, vér­ mérsékletük, mentalitásuk differenciáltságánál fogva különbözőkép­ pen töltik el majd heti két szabadnapjukat. Szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a munkán kívüli időnek a növekedése ön­ magában még nem alakítja át az emberek életmódját. A meghoszszabbodott szabad idő inkább csak lehetőséget ad olyan tevékeny­ ségfajták meghosszabbítására vagy beiktatására, amelyek az adott életmódon belül a legerősebben ható szükségletek kielégítését szol­ gálják. Gyakori tapasztalatok szerint az ötnapos munkahétre áttért or­ szágok egy részében emelkedett a hivatalos munkaidőn kívüli jö­ vedelemszerzésre fordított idő. Ez ugyan korántsem elítélendő, mert az egyéni hasznon túl nemzeti vagyont is gyarapít egy-egy ilyen tevékenység. Csupán figyelmeztető olyan szempontból, hogy ha va­ laki a heti két szabadnapját keményen végigdolgozza, várható, hogy a harmadik napon, a munkahelyén kevésbé lesz termelékeny és intenzív munkavégzésre képes. Bertha Bulcsu írja az Élet és Irodalom 1981. április 18-i számá­ ban: a jövedelmező szabad szombatokon, végig erőlködött vasárna­ pokon születnek a hétfői balesetek, a negyvenévesen leszázalékolt sápadt férfiak, az ötvenéves rokkant nyugdíjasok, s a rendelőinté­ zetek és kórházak visszatérő gondozottainak jelentős része. És ha pesszimista is jeles írónk, ha kissé sötéten látja is a dolgokat, ha nem is fogadhatjuk el teljes egészében mondatait — már csak azért sem, mert az önmaga által diktált munkába csak kevés ember rok­ kant bele — kérdésfeltevésének magva már jogosnak tűnik. Ti., hogy vajon arányban áll-e a szombat-vasárnapi munka össztársa­ dalmi haszna azzal, amit a hétfői fáradtság okozta kiesés jelent a munkahelyen? Az egészből a tanulság: meg kell találnunk a haté­ kony munkavégzés és az egészséges életmód érdekében a munka és pihenés helyes arányait. Annál is inkább, mert — ismét csak a ta­ pasztalatok mutatják — a hivatalos munkaidő csökkentése, ha ezt egyrészt nem követi a reálbérek jelentős emelkedése (márpedig ná­ lunk rövidebb-hosszabb ideig erre kell számítani), másrészt, ha emellett az emberekben nem alakul ki tényleges szükséglet az ak­ tív pihenésre, a kikapcsolódásra, csak a szabad idő növelésének il­ lúzióját adja. Számítani kell arra, hogy meghosszabbodik a családok együttlétének ideje. Több lehetőség nyílik a gyermeknevelésre. Hosszabb idő jut a hobbifoglalkozásokra, a kedvenc időtöltésre. Mindez hoz­ zájárulhat az egyén és a család harmóniájának javításához. (A programok tervezése, szervezése azonban gondos előkészítést igé­ nyel!) A gazdálkodó szervezetek várható reagálásáról néhány szót. Már utaltam rá, hogy a munkaidőalap-kiesés, -csökkenés kompen­ zálása érdekében tett szervezői intézkedések eredményessége tovább javítható. Várható és remélhető, hogy a vállalatok annál inkább késztetve lesznek az ésszerűsítésre, a racionalizálásra, minél nagyobb a kieső idő, ennek következtében nemcsak a kompenzálásra, hanem „több­ letek” elérésére is lehetőségük lesz. Kibontakozhat egy ésszerűsítési kampány (jó értelemben). Ezt segítheti az újítások ösztönzésére meg­ jelent rendelkezés is. A heti pihenőnap elvileg nagy lehetőségeket rejt magában. Gya­ korlatilag csak akkor, ha élni is tudunk vele! így és csak így tölt­ heti be az ötnapos munkahét funkcióját: így járulhat hozzá az élet­ körülmények javításához, így szolgálhatja szellemi gyarapodásunkat, fizikai kondíciónk erősítését, egyszóval életünk minőségének javí­ tását. Baráthi Ottó figyelj — közli nagy hangon —, erről az egész cécóról akkor tartok neked ingye­ nes előadást, ha mindent megírsz! Min­ dent! Azt is, ami megfekszi a hivatalos­ hivatásos sportvezetők gyomrát. Aztán elém tolja a duplát és kanalá­ val hadonászva B. P. belekezd „ingyenes előadásába”: — Szóval tömegsportoljunk! Kezdjük! Tényleg, hallottál már olyat, hogy valaki tömegsportol? Hogy ki tud ilyen épületes baromságot kitalálni? Meg ilyeneket mon­ dani, hogy az élsport alapja? Becsületsza­ vamat adom rá, hogyha a világ összes lúdtalpas, könyökvédős könyvelőjét na­ ponta kihajtod a pályára, egyik sem fog világcsúcsot futni soha, és az élsport ettől még egy fikarcnyit sem megy előre. A feltaláló biztos hallott valamit a mennyi­ ségi változások minőségibe való átcsapásáról, gondolta, ha ez általában így van, miért ne lenne a sportban mégúgyabbul. Hát akkor mit kekeckedünk mi kappentorp magyarok azzal a tízmillióval? Kína meg a Szovjetunió egyet sóhajt, és min­ den érmet bekasszíroz. Ezt miért nem mondta ki a derék illetékes? — dom van, pont Lesz üres pálya? — aggodalmasko­ útközben. Elvégre szabad szombat délelőtt tíz óra. Éppen a legjobb idő­ ahhoz, hogy az ilyenkor továbbheve­ �rő is kezdjen valamit magával. Ellenfe­ lem, a középkorú orvos megnyugtat, mondván, nincs miért izgulni, mindenki a strandon, a telkén, vagy ki tudja hol van. A fene se akar ilyenkor teniszezni. Legfeljebb egy-két megszállott. De hát mi is azok vagyunk. S a kerítéshez érve „pe­ csét kerül az írásra”, csupán egyetlen pá­ lyán pattog a labda. Már előre élvezzük a játék örömét, ti­ tokban mindketten bízunk a másik ugra­ tásának lehetőségében (természetesen csak vezetés esetén), amikor kiderül, hogy nincs pályagondnok. Ettől még lehetne játszani, ám ellenfelem — lévén benn­ fentes a klubnál — felszerelése a bezárt öltözőben van. Mit tehetünk, várunk kénytelen-kelletlen, és egymást túllicitál­ va szidjuk a gondnokot. Közben a pályá­ ra is vetünk néhány sóvárgó pillantást. — Korábban szombaton tülekedtek a pályákért, most meg... Barátom lemondó legyintésében minden benne van, a bezárt öltöző okozta boszszúság, kis irigység a két játékos láttán. Szóval nem vagyunk karácsonyi hangu­ latban, a beszélgetésnek nincs íze, inkább az indulat, mintsem a gondolat fűszerezi. — Hetente kétszer, háromszor is kijö­ vök, de valahogy nem mennek igazán a dolgok — fűzi tovább a szót. — Itt las­ san már csak egyetlen fogalom létezik, a nincs. Nincs pályamunkás, nincs klub, nincs élet. Nemrég jártam külföldön. So­ ha annyi jó teniszcuccot nem láttam, de annyi idétlen kezdőt sem, mint ott. De csinálták, fizetnek érte. Ha a labdát nem is találja el valaki, de nyolcszázszor len­ díti a kezét. Ez megéri az időt meg a pénzt is. Ilyenek tartják el az ADIDAS-t meg a többi gyárat, nem a profik... Közben befejezik a játékosok, ketten maradunk a fák alatt, lessük a gondno­ kot, aki aztán csak nem akar érkezni. Végül dolgavégezetlen távozunk, csupán szellemiekben épültünk valamicskét. — Jaj az nagyon szép volt, az a pira­ nak is az. Eddig minden terhet ránk rak­ mis, vagy élőkép — és mutatja a kezé­ tak, a tömegsportakciókra kivezényelték vel, hogy hogyan állt fent a gúla tete­ az iskolákat. Ez csak arra volt jó, hogy jén a szomszéd. — És Laci bátyád is be­ javítsuk a statisztikát. Pedagógiai szem­ állt súlyt hajítani. Nyert egy emhákáme- pontból vajmi keveset ér, hiszen a ne­ dált, a jó ég tudja, hova lett. velés permanens, nem ismeri a kampá­ Hogy ő miért nem indult, sejtem, de nyokat. És az iskola nem szervezheti egye­ csak rákérdezek, tőle szeretném hallani. dül a tanulók hét végi sportját. Talán az — Adott vóna nekem az uram, csak egyesületek segíthetnének. Meg különben mutogassam a combjaimat — mondja, is, vegyük már egyszer végre komolyan de mozdulata elárulja, hogy a fenekére a 72-es határozatot. Az világosan kimond­ gondolt. — Persze, hogy indultak jányok ja, hogy a nevelés — ezen belül a testi is, de nem állhattak az emberek elibe. is — társadalmi kérdés, ezért csak széles Ez az, amit nehezen hiszek, inkább azt társadalmi összefogás segíthet az iskolá­ gondolom, hogy az „emberek” itt asszo­ sok sportján. nyokat jelentettek. Csak kötekedő ked­ — Aztán hivatalosan nem merjük be­ vem hajtja tovább belőlem a kérdéseket: vallani, hogy a tantervek túlméretezet­ hogy később sem próbálta meg? És még tek. Számomra úgy tűnik föl, hogy elit most sem késő. Tudom, hogy sorakozott környezetben próbálták ki őket. Így pél­ náluk a három gyerek. Aztán ahogy meg­ dául a matematikát a szentendrei járás­ alakult a téesz, az ura is belépett, de ban, ahol minden gyereknek kis számo­ Margit néni az apróságok mellett is el­ lógépe volt. Különben is, most kezdjük eljárogatott dolgozni. bevezetni, de máris csökkenteni kell a — Hova gondolhattunk vóna a sporttal, tananyagot. Elkéstünk, pedig már régóta ott vót nékünk a kapa, meg a sarló. Az tudunk az ötnapos munkahétről, mégsem vót ám a sport. Most meg hat hízó, vagy úgy készült a tanterv. S ez bosszúságot kétszáz aprójószág. A háztájiban nincs kelt a szülőben, a pedagógusban és a gye­ szabad szombat! Laci bátyád akkor is, rekekben is. most is elmegy minden vasárnap a kocs­ Azt meg végképp nem tudjuk, hogyan mába kuglizni. Meg meccsezik a tévében. alakul a gyerekek sportja. Kéthetente De a szombatot csak munkába’ tölti. Min­ egy órával csökken a testnevelésórák szá­ dig rossz valami a ház körül... ma, s ezt úgy hiszem csak akkor lehetne megfelelően ellensúlyozni, ha az iskolák — Az ilyen aztán a gyerekét is félti. jobban kötődnének a sportklubokhoz. Mi látjuk csak igazán itt az iskolában, Vagyis minden gyerek valamilyen formá­ hogy hétfőn leeresztett srácokat kapunk ban egyesületi tag lenne — nem az is­ vissza. Kezdhetjük elölről az építkezést. kolai sportkörnél —, no nem muszáj az­ Amit hét közben felépítünk, azt a ví- tán mindenkiből versenyzőt faragni. Ez­ kend lerombolja —, s újabb kávéval tá­ zel talán azt is elérnénk, hogy felnőtt mogatja meg B. P. monológját. — Pedig korban kevesebben lennének a sport el­ tényleg az iskolai sport mindennek az lenségei, ritkább lenne a sporthoz „bot­ alapja, csakhogy a nevelés nemcsak a mi fülű” ember. kötelességünk. Hányszor hallom manap­ ság, hogy „ezt tanulod az iskolában”, ne­ — Úgy vagyunk a sporttal, mint Rákünk még úgy mondták, hogy „otthon”. kosiék a gumipitypanggal, meg a narancs­ Hány szülő megkérdi, hogy mi volt a csal. Szerencsére mezőgazdaságunk tanult, suliban. Feleltél matekból? De melyik már nem akar senki gyapotot termelni a kérdezi, hogy tornáztál-e? Legfeljebb azt Hortobágyon. A sportban meg képtelenek — Malackodás és nem más, amit tö­ mondja a csemetéjének, ha beteg volt: re­ vagyunk ötről a hatra jutni. Végh Antal Miért beteg a magyar fut­ megsport címszó alatt emlegetnek — do­ mélem, nem tornáztál! A szülők akarata hog tovább B. P. — Olvasom mindenütt, nélkül olyan az egész testi nevelés, mint ball című pamfletjét rakja elém B. P., lá­ zasan keresi benne a sportvezetőkről írot­ hogy ezt meg ezt a csapatot beszüntet­ halottnak a télikabát... takat. ték, ehelyett a tömegsportra fordítják a A tekintélyes iskolaigazgatóval gyakran — Aki máshol megbukik, az még jó pénzt — mondja ironikus éllel —, de egy megyei focicsapat, ahol hetente kétszer találkozom sportrendezvényeken. Megje­ lesz sportvezetőnek. Az ilyenek aztán, ha találkoznak az emberek, az már minőség? lenik fiaival, magyarázza nekik a sport­ kell, bebizonyítják neked, hogy a labda Az már elviszi a pénzt a tömegsport elől. ágak lényegét. Ha ideje engedi, labdázgat, háromszögletű, vagy hogy nincs rossz pá­ Mert az a komoly, az a szent dolog, hogy focizgat a két gyerekkel. Iskolájában test­ lya, mert a jó játékos a háztetőn is tud rendezünk az árából kötélhúzást, lepény­ nevelés tagozatos osztályok is vannak, ta­ focizni, meg azt is, hogy kerekek vannak evést, bográcsozunk, meg sörözünk. Betil­ nítványai sok helyütt helytállnak, s az a diszkoszon. Azt hallják, hogy tömeg­ tanám, érted, betiltanám! Nekem évente igazgató mégis borúlátó, vallomása kis sport, nosza ráncigáljunk mindenkit a pályákra. Azoknak akarnak „lehetőséget kétszer senki ne sportoljon, ráadásul rá­ tanulmánynak is beillik. — A ma iskolájában annyi minden­ biztosítani”, akiknek eszük ágában sincs beszélésre. Az csak árt az egészségnek, meg téves nézetei támadnak a sport egé­ ben kell szerepelnie a gyereknek, hogy sportolni. Csak a labda árnyékát látják, széről. Másnap aztán ülni sem tud, még csak apró momentum a sport. Legfeljebb magát a lasztit...? Te bennfentes ember azok a tanulók vihetik valamire e téren, vagy. Mondd meg nekem, miért nem nagydolgát is állva végzi az izomláztól. akiknek a szülei megszállott sportrajon­ azoknak akarunk már végre egyszer „le­ Margit nénit ravaszul faggatom. Úgy gók. Csökken a sportra fordított idő és sú­ hetőséget biztosítani”, akik akarnak spor­ „élesben” mégsem ronthatok neki egy öt­ lyos gondjaink vannak a tömegességgel is. tolni! Itt van az OSN. öregem, csak be­ venöt éves falusi asszonynak, hogy mit A testnevelés tagozatra még pár éve négy­ leöljük a dohányt a semmibe. Százezre­ sportol. Bizonyára kinevetne. Csak lap­ ötszörös volt a túljelentkezés, most meg kért csinálunk tornaünnepélyt, nekünk meg a gimiben nincs tornatermünk. A pangok, kérdezgetem erről-arról, az ötve­ nincs miből válogatnunk. — Az ötnapos munkahét sem hozott gyerekek is utálják az egészet, annyira, nes évekről, majd nagy ravaszan az változást. A szabad szombat a pedagógus­ hogy még a tévét is kikapcsolják a végén, MHK-ra terelem a szót. 5 �amikor a torna megy. Nincs pénz, akkor minek szórjuk! Ez dühít, érted, ez, hogy azt a keveset is elkótyavetyéljük, ami a sportra jut. Nézd csak meg a lakótelepün­ ket! Tényleg jók a lakások, de hol egy pálya, egy dühöngő, ahol a gyerek ki­ tombolhatja magát. Szegény kiskölyök az úttesten focizik. Van mászóka, meg hin­ ta a hároméveseknek a házak között. De tudtommal a harmadik évvel nem ér véget a gyerekkor. Meg a felnőtt is a ház körül szeretne mindent megtalálni. Ki utazgat azért, hogy focizzon egy órát? Gondosan felépítünk egy sportcentrumot, gondolván, aki sportolni akar, majd jön. Elszeparáljuk, a kocsma ivásra, a sport­ telep sportra való. Csakhogy az élet más, ott keverednek a dolgok, nem lehet a várost úgy beosztani, hogy ebben a ne­ gyedben veheted meg a kenyered, a má­ sikban a könyvet, a város harmadik fe­ lén alhatsz és így tovább! A nyomdász faluról jár a városba dol­ gozni. Szereti a munkáját, meg a faluját is, csak lassan már unja az állandó utaz­ gatást. — Életem egyharmadát a buszon töl­ töm, s ez teljesen elveszett idő. A ráz­ kódás miatt még akkor sem lehet olvas­ ni, ha világosban utazom be, vagy viszsza. Beszélgetünk meg kártyázunk, más­ ként a fene se bírná. Ha hazaérek, vár a ház körüli munka. Hiába rendez ne­ kem a vállalat sportnapot, a busz az nem vár, sietni kell. A faluban viszont, ami­ kor tehetem, megyek sakkozni. A mienk már olyan falu, hogy a foci mellett a sakk megy. Annyira nem tudok, mint egy-két menő, de a szomszéd is gyakran átjön táblával a hóna alatt. A meccsre is mindig kinézek, ennyi közöm van a sporthoz. Korábban lehetett kuglizni is a kocsmaudvaron, de lebontották a pályát. Pedig a tekecsapatunk mindig nyerte a megyei spartakiádot. Néhányan eljártak pingpongozni is, de már azt sem lehet, nem engedik a kultúrban. Hiába akarunk mi többen sportolni, ha a téesz meg a tanács vezetői nem szeretik a sportot. Aztán a szent őrültekről beszélgetünk, azokról, akik magukkal ragadják környe­ zetüket. A körzeti orvosról, aki sífelvo­ nót épített, s az egész falut felbolygatta vele, a téeszelnökről, aki nemcsak a ter­ melést szorgalmazta, hanem a művelődést és a sportot is. Felismerték, hogy az anya­ gi gyarapodás még nem minden, más is kell a teljesebb élethez, a falu megtartó erejéhez. — Gigantomániában szenvedtünk és szenvedünk. Sportcentrum, sok apró mikropálya helyett. Mint a nagy művelődési ház. Az is kell, de nem veheti át az ap­ ró találkozóhelyek, klubok szerepét. Más a feladata, légköre. Egyik sem pótolhat­ ja, teheti fölöslegessé a másikat. Látod, annak örülök, hogy sok faluban a kultúrház nagyterme egyben tornaterem is. De miért nem építünk végre olyan mű­ velődési házakat, amelyek mellett teke­ pálya, uszoda, kispálya, minden együtt van? 6 B. P. barátom csak mondja a magáét, alig bírom jegyzeteléssel követni. — Jól járna a testi és a szellemi kul­ túra is. Az emberi kapcsolatok szintén erősödhetnének, ki-ki kedvére szórakoz­ hatna, sportolhatna és ha jólesik, egy sört is bekaphatna. Tudom, mindehhez pénz kell. De a beruházás busásan meg­ térülne. Pihent emberekkel másképpen megy a munka, kevesebb a táppénz, nem kell annyi gyógyszerre sem. A gyógytornásznő nem elsősorban rek­ lámból sportol. Nap mint nap tapasztalja a sport hasznát, amit csak „csodaként” emleget. Együtt örül a beteggel a legki­ sebb sikeres ujjmoccanásnál, ő is boldog, ha valaki teljesen, vagy akár részlegesen felépül baleset után. — Szerencsés va­ gyok — emlegeti gyakran —, a férjem is imádja a sportot. Viszi a két gyereket, játszanak, labdáznak, van olyan hét vége, hogy együtt mozog a család. Azt hiszem, aki ma akar sportolni, megtalálja rá a módot. Talán kicsit nagyobbak az igénye­ ink, mint hajdan, s lehetnének jobbak a körülmények, lehetne több sportpálya, de a lakásban is lehet sportolni. A csöppnyi teremben folyó gyógytorna igazolja szavait, meg az is, hogy a be­ tegek általában házi feladatot kapnak. Van olyan kézsérült például, akinek te­ niszlabdát kell nyomogatnia. — Csak hát különbözőek vagyunk, má­ sok az örömök, igények, legfeljebb anynyi bennünk a közös, hogy sokáig egész­ ségesek akarunk maradni és szeretünk tetszeni — teszi még hozzá. B. P. javíthatatlan pesszimista. Annyi lemondás, annyi keserűség bújkál a hang­ jában, ha nem ismerném, azt hinném, életúnt ember. Pedig csak szenvedélye­ sen szereti, amit csinál. — Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Látod, most ez az, amit mi tömegsport né­ ven emlegetünk. Megrendezzük a sparta­ kiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sorra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, amikor a verseny van. Ez­ zel a feljutásos rendszerrel próbáljuk fo­ lyamatossá tenni a dolgot, de ez egyút­ tal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán minden szép jelentésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt be­ kötik, aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta? Tavaly bennünket el­ marasztaltak, mert nem írtunk jelentést, hogy mennyien „tömegsportoltak”. Az már senkit nem érdekelt, hogy tényleg sokan sportoltak folyamatosan. Nem ju­ talmat kaptunk, hanem szemrehányást. A jelentés a mindenható, az adminisztrá­ ció... A sportvezető átlátja a testkultúra helyzetét, nem csoda, egy egész megye sportjáért felel. Ha teheti, maga is levet­ kőzik, mozog, focizik és megszállott te­ niszező. Általában reggel hatkor a te­ niszpályán kezdi a napot. — Fantasztikus mértékben megnöveke­ dett a szabad idő, és az eltöltés módjai is nőttek. Gyerekkoromban csak a labda volt, most meg nyaraló, telek, kocsi, té­ vé... De ezt már sokan elmondták előt­ tem. A sportolás körülményei is javultak, ám nem tudtak lépést tartani a konku­ renciával. A sportszerek, turisztikai esz­ közök választéka gyenge, az árak a boly­ gók közötti térben mozognak. Egy négy­ tagú család sífelszerelése elvisz egyévi fizetést. Emellett mindenki szervez, pró­ bálkozik. Rendez, a KISZ, az MHSZ, a �Hazafias Népfront, a MEDOSZ, KISZÖV és ki tudja még ki, csak rossz a koordi­ náció, ezért egymástól elszigeteltek a pró­ bálkozások. Szóval a rendezvények száma megfelelő, csak időben és térben nem jó az elosztás. Azért — legalábbis megyénkben — emelkedik a résztvevők száma, vannak apró eredményeink. Ami továbbra is gond, az a folyamatosság, a rendszeresség. — Megalakítottuk a lakóterületi egye­ sületeket, s látunk bennük fantáziát. Csakhogy felépül a lakótelep, hiába van rá rendelet, kevés a pénz, hát a sportot nyirbálják meg, elmarad a pályaépítés. Persze hogy a legtöbb lakótelepi sport­ klub aztán csak vegetál. Lehet ugyan szervezéssel javítani valamicskét a hely­ zeten, csökkenteni a költségen, de aminek ára van, azért pénzt kell adni! — Aztán ott vannak a látványos, nagy rendezvényeink. Reklámnak jók, de nem pótolhatják a szűkebb körű, folyamatos sportolást. Ezek csak arra jók, hogy meg­ nyernek néhány embert a sportnak, de a pénz nagyobbik részét elviszik. Ügy hi­ szem, a jövőben még inkább meg kell gondolnunk, hány monstrerendezvényt tartunk. — A szabad szombat bevezetése még nagyobb terhet ró ránk, sportvezetőkre. A két szabadnap nehezíti helyzetünket. Nehezen tudunk olyan vonzó programot nyújtani, amely sportra késztetné az em­ bereket. Talán a turisztikában lenne a legnagyobb fantázia, de ott meg hiányza­ nak a zöldvendéglők. Meg környezetkul­ túránk is hiányos, sajnos, a tömegeknek gyakran a természet látja kárát. A ver­ senysportban is érezteti hatását az ötna­ pos munkahét. Ezért is igyekszünk a klu­ bokat rávenni, hogy pénteken is rendezze­ nek versenyeket, mérkőzéseket. — Kivezényelnek bennünket sportna­ pokra, azzal érvelve, hogy a legkisebbek­ kel eljönnek a szülők is, így hátha ők is kedvet kapnak. Hát ez pedagógiai agy­ rém, fenékbe rúgása a szocializációnak: nem a szülő vezeti be csemetéjét a társa­ dalomba, ismerteti meg vele a kor köve­ telményeit, hanem fordítva. Kész röhej, nem? A kérdés megmarad költőinek, még egy ideig ott lebeg közöttünk, majd barátom felszólítással toldja meg. — Kérdezd csak meg a srácokat! Mónika kitűnő tanuló, jövőre gimnázi­ umba szeretnék íratni a szülei. Hogy ő mit szeretne, azt nemigen tudja, eddig is a család döntött. Két évig járt ugyan különtornára, de választani kellett, hát vá­ lasztottak a szülők. Győzött az angoltanulás! Meg zongorázni is tanul, úgy ér­ zi, ennyi éppen elég az iskola mellett egy gyereknek. Nyilván a szülei is így van­ nak vele, féltik a mozgástól. Anyja, ha Mónika szóba kerül, soha nem mulasztaná el dicsérni fejlődését és sajnálkozását is mindig hozzáteszi: „Sze­ gényke, olyan leterhelt”. — Apu vadászni jár, meg futballt néz a tévében — így Mónika. — A világbaj­ nokságot végignézte, ha a magyaron nem volt meccs, átkapcsolt a szlovákra. Én nem szeretem a focit, meg egy lány va­ dászni sem mehet. Az apa az egyik nagyvállalat mérnöke, imádja a természetet: — Nincs szebb a téli erdőnél. Menni a hóban, követni a vad nyomát. Most sza­ bad szombaton hajnalban előbb bekuk­ kantok a gyárba, majd irány az erdő. Mónika azért szereti a testnevelésórá­ kat, ennek ellenére meg sem fordul ben­ ne, hogy máskor is jó lenne mozogni, sportolni. Így is eleget hallja, hogy az egy emelettel lejjebb lakó Krisztinának ál­ landóan csak a játékon jár az esze. B. P. úgy dönt, kellően érett vagyok, befejezheti továbbképzésemet. A „tanfo­ lyam” elvégzéséről szóló oklevél helyett elém teszi az Edzett ifjúságért mozgalom felhívását: „...Hívunk benneteket: éljetek az al­ kalommal, fiatalos hévvel induljatok az erőpróbára! Népesítsétek be a sportpályá­ kat, tornatermeket és tornakerteket, a sporttereket és uszodákat. Sportolásaitok, túráitok után érezzétek az izmaitok jól­ eső fáradtságát, s a rendszeres testedzés és sportolás, az egészséges életmód nyúj­ totta testi és szellemi frisseséget!” Kiss László Az én kocsmám pen, hogy fogjam ezt az istenverte pléhtányért? Vegyem a hónom alá, vagy csak úgy marokra? Nyolc óra tíz. Gyerünk.) — Nem akarok beledumálni öreg, de legalább tíz perce itt ülök és senki nem szól hozzám. Itt dolgozol? — Jó estét. Szevasztok. Elnézést. — Na. Akkor hozzál nekünk egy üveg bikavért, három konyakot, egy kis cse­ resznyét. És milyen sörötök van? — Böcsi. — Mi? — Mondom, böcsi sör. Olyan, mint a kőbányai világos, csak nem Kőbányáról hozta az anyakönyvét. — Hehe. Nagyon jó. Kettőt, de hideget. (Akkor most két sasszé jobbra. Hogy fogok itt elférni a teli tepsivel? Egyálta­ lán, ki tudom majd hozni?) —... két kólát, meg egy szűrős szim­ fóniát. —... ö.... — Elmondom még egyszer. Két sör, egy vodka... — Nincs vodkánk... sajnos. — Akkor barackot, a két kólát és a szimfóniát. — Józsikám... rendel. — Két kanyarba’ vigyed egyelőre. Sok lesz. — Hol a cigi? — Jófiam, az a második kanyar. — Kösz. — Idehallgass. Ha az én kocsmámban így tenné le az asszony a vendég elé a rendelést, hát fölmondanék neki. — Mert? — Mert a bort először külön pohárba kezdem dönteni, hogy csak a legfontosab­ bat mondjam. A dugótörmelék miatt. — Bocsánat. (Az ő kocsmája. Röhögnöm kell. Az ÁFÉSZ-é. Csak hát most már szerződött buli, akárcsak az én kenyéradómé itt Bé­ ben. Az Ő KOCSMÁJA. Mondogatja is úton útfélen: megvettem a koszosoktól, mert már kínjukban szarni se tudtak. Elnyertem, apukám, mint a pocakos menyasszonyt. Majd most megmutatom nekik. Ketten vígan elvisszük az aszszonnyal és nem négyen szakítjuk le a dohányt, mint korábban. Mert mi kell a — Szóval odamegyek az asztalhoz és köszönök. Utána? — Szűzanyám! Még soha nem csinál­ tad? — Nem, de azért kitalálom. Fölveszem a rendelést. — Helyes. Bejössz a pultba és elmon­ dod a Józsinak, hogy mi kell, aztán oda­ adod a blokkot is. Ha blokk nincs, akkor nem kapsz semmit. — Minek a blokk? — Minden csálingert úgy ellenőrzök. A gépet nem tudod átverni, tudom, mit vit­ tél ki. Este kiveszem a gurtnit... — Mi az a gurtni? — Az a vacak papírtekercs, amire be­ üti a rendelést. Ne felejtsd el aláírni a blokkot, amit a pultosnak adsz! Szóval kiveszem a gurt­ nit és te annyit fogsz nekem letenni az asztalra, amennyit a blokkjaid mutatnak. Az összes blokknak, meg a gurtninak fil­ lérre stimmelni kell. Ami pénz marad, az a jattod, azt elviheted. — Mikor? — Éjfélkor, ha kivertük a bandát. De nagyon figyelj, mert, ha valaki fizetés nélkül lép meg, az a te kasszád lesz! — Rendben. — Rendben? Majd meglátjuk. Ha va­ lami zűr van, nekem szólj. És ne vitat­ kozz a vendéggel, ne hőzöngj. Érted, mit mondok? — Nem vagyok hülye. — Ha gáz lesz, kiváglak, mint a hu­ szonegyet, és egy fillért nem kapsz. A három kilódat a standnál adom. Ha ki­ bírod addig. (Ez az idétlen fehér kabát szűkebb, mint kellene. Tiszta ez egyáltalán? Már úgy ragad rajtam, mintha egy hete — egy hete? egy éve! — hordanám. Mocs­ kos hypó. Na, gyerünk kisfiam, a ked­ ves vendég vár. Mind az öt asztalod ra­ gyog és töküres. Máriám! Hány decibel­ lel üvölt ez a nyomorult magnó? A virá­ gok reszketnek a vázákban. Tulajdonkép­ 7 �hegyi embernek? Ugyanaz, mint koráb­ ban! Akinek a pálinka az istene, annak az, akinek a sör, annak az. Hát megkap­ ja! Meg az. ELNYERTE. Jófajta versenytárgyalás volt, mondhatom. A közjegyzőt először meg se hívták, mondván, hogy csak egy jelentkező van, hadd vigye. Szépen min­ denben megegyeztek, aztán még aznap délután átszóltak az ügyészségről, hogy pardon, az egész nem ér semmit. Kis megye ez, itt minden terjed, pláne a rossz hír, akár a ragály a tömegben. Hát ez is úgy. Persze másodszorra se lett több jelentkező. Mennyit sírt ÁFÉSZes korában! így a pénz, meg úgy a pénz! Aztán gond nélkül letette a kauciót, az negyvenezernél is több volt, meg kifizet­ te a boltban maradt árut, az hatvanezer fölött járt. Zsebből százezer. Viszont az apósa takarít, mert az ingyen van. Leg­ följebb egy nagyfröccs. Na, bumm. Meg­ spórolja a vendégen, azt mondják. Mond­ ják? Hadd mondják. Az ellenőrök dolga. Lehetne a vendégeké is, de ki tudja a fröccsből kiválasztani, hogy mennyi a bor és mennyi a szóda? He? Úgy van. Szerintem se.) — Ne szórakozzatok velem. Harminc fo­ rintot ezért a diszkóért? Le se fogyaszt­ hatom? Hát magatoknál vagytok ti? — Én mondom neked, hogy nem kö­ telező. Azt mondják rólam, szavahihető gyerek vagyok. Ha belököd otthon a té­ vét, az garantáltan olcsóbb. Na, kell jegy? — Hát mi az anyámat csináljak? Hová mehetek még ilyenkor a faluban? — Na látod. Harminc ficcset kapok. Jó szórakozást. (A hátamon vígan folyik a víz. A ge­ rincem két oldalán. Hogy csinálja, nem tudom, de érzem, hogy a bal oldali min­ dig később indul el, mint a jobb oldali. Talán a szívem miatt. Mi köze ennek a szívhez? Frászt. Kilenc óra harmincegy, odakint már sötét van. Még senki nem vágott szájon, nem küldött el jobb he­ lyekre, nem pattant meg kifizetetlen számlával, egyszóval vidám a helyzet. Mennyi jattom lehet már? A pénz, a bű­ nös pénz, lám. Akárkit kérdeztem, meg nem mondta volna a cégbeliek kö­ zül senki, hogy mennyit is keres. TE, EZT NEM ILLIK. Dehát a kíváncsiság, tudod... MINEK MONDANÁM MEG? ENGEM MÁR AZ ADÓHIVATAL IS ZARGATNI FOG.) Hát igen, az adóhivatal, az állami al­ kalmazottak, a maguk havi... havi meny­ nyijével is? Mondjuk ötezret kapnak? Na, szép. Nem felejtem azt az autót, amit egy gebines kocsmáros vezetett. Minden fékezésnél összeverődtek hátul az üvegek. Csak nem buli lesz, kérdeztem. Nyavalyát, mondta könnyedén, csak későn kaptam a fülest a központból, hogy jön az ellenőr, az­ tán most utaztatom a saját piámat. Hagy­ hattam volna bent is, de a játékszabályok ezt írják elő. Az öreg tudja, hogy nem találhat semmi rosszat a boltomban, mert akkor nincs kaja, pia, meg boríték, némi apróval. De hát ő a pandúr, én a rabló: meg kell adni a módját. 8 — Hát ez az — bólintott a múltkor a történetre ÁFÉSZ-es ismerősöm. — Ed­ dig nem tudtuk őket igazán fülönfogni, mert ők egy lépéssel előttünk jártak min­ dig. Tudták, hogyan ejthetnek át ben­ nünket. Ez a gond lekerül a szerződés­ sel a vállunkról. Azt és ott vesznek meg, ahol akarják. Az a lényeg, hogy minden­ ről számla, vagy önbizonylat legyen. Csak azt árulhatja, amit a szerződésben leír­ tunk, de a beszerzés már nem érdekel bennünket. (Ó, a beszerzés, mint olyan. Elkísértem egy szerződésest. Likőripari cég, valahol Magyarországon. A pocakosodó üzletveze­ tő indulás előtt fölnyúlt a polcra, leemelt egy karton Marlborót, bedugta reklám­ szatyrába és mehettünk. A hölgy az iro­ dában úgy forgatta fejét a rendelés hal­ latán, mintha négy fejünk lett volna. — Hallod, Erzsike? — pillantott hiva­ talnok szomszédjára. — Negyven liter unikomot kér az úr. Az országban sincs anynyi, kérem tisztelettel. — Hátha — nyitotta meg a tulaj a reklámszatyrot. Épp annyira, amenynyire egy pillantás beleférhetett. A hölgy csak vette a telefont. — Lacikám, aranyom. Azonnal megy az úr, add ki neki azt, amit a papíron látsz. — Köszönjük. — Ugyan — legyintett a hölgy és ugyanazzal a mozdulattal a lába mellé csúsztatta a csöppnyi figyelmességet. — így megy ez, nem másként — nevet­ gélt a pocakos, az udvaron áthaladtunkban. — Pia rogyásig a sörösöknek, forint a májért, pacalért, ajándék az ügyinté­ zőknek. Láss csudát, minden van, ha nincs is. De megéri, mert hozzám jön a vendég, nálam megkapja, amit szeret és fizet érte. Csak elejtem, hogy milyen ne­ héz ma már a beszerzés, és ő tudja a kö­ telességét. Annyira jól jár mindenki, hogy abból mesekönyvet lehetne írni.) — Meg fognak gazdagodni. — Aki ügyes, meg. De azért most már övék a kockázat. Kívül-belül rendben kell tartania az üzletet, fizetni a javításokat, a szállítókat, az alkalmazottakat. Havonta leteszi nekünk a megállapított átalánydí­ jat, az eszközök bérleti díját, fizeti a ná­ la dolgozók különkiadásait és ezen felül a jövedelme után az adót. Csak azt nem nekünk, hanem az államnak. Mindez pa­ pírra leírva. Hát kíváncsi vagyok én az adószakemberekre, akik követni tudják a sok maszek kocsmát. Amit bevall, a ta­ valyi forgalom alapján fogja bevallani és kész. Aki rá tudja bizonyítani, hogy az nem igaz, az előtt leveszem a kalapom. Minden kocsmában nem állhat ellenőr, aki a legurított feleseket, söröket, fröcscsöket strigulázza. Ne legyen igazam, de jó ideig ezeknek arany életük lesz. Aztán majd agyoncsapják őket valami újabb rendelettel. Egy két és fél milliós bolt­ nál a jövedelemadó harmincötezer forint­ ban állapíttatott meg. Ki lehet bírni, nem? Ki, az biztos. R.-ben a presszós vissza­ fogta a forgalmat. Nem az idén. Már ta­ valy. A prosperálás az ő zsebébe folyik. Csak egy része ellenőrizhető. Ha tovább használja az ÁFÉSZ nagykereskedelmi kapcsolatait — likőripar, sörgyár —, ak­ kor pecséttel fizethet és aztán az ÁFÉSZ néhány napon belül kasszíroz tőle. A szám­ lák alapján a forgalom egy része tehát követhető, de a többi...? Nem nagy ügy, de a boltra csak ő jelentkezett vevőként. Meg fognak lepődni: neki adták szer­ ződésbe. — A szerződők haszna világos, de hol éri ez meg az ÁFÉSZ-nek? — Egyszerű. Az átalánydíj tiszta pénz. Nincs kiadás, nem kell törődnünk a kar­ bantartással, letudtuk ezeket az üzlete­ ket. Az öt esztendő alatt több millió fo­ rint fut be a számlánkra bevételként, ki­ adás pedig nincs gyakorlatilag. Ami gond, hogy több lett az adminisztráció, hiszen az átalánydíjak befizetését havon­ ta regisztrálni kell, ötnaponként pedig a pecsétünkkel fizetőket ellenőrizni, vajon kiegyenlítették-e a számlájukat. Lesz ka­ varodás, azt hiszem. Ki kell dolgoznunk az új nyilvántartási rendszert. Egy szerződé­ ses üzlet könyvnyi aktával, papírral jár egyébként is. De hát valamit valamiért. — Na, mi van? Hogy bírod? — Fáj a lábam és zsong a fejem, főnök. — Még csak tizenegy óra! A többiek már réggel hét óta talpalnak. — Csókoltatom őket. Fáj a csuklóm. — Más? — Nincs, főnök. — Ne aggódj, egy óra múlva kitakarít­ juk a népséget, katonaságot. (Megszokható. Simán fejben tartok most már tíz-tizenkétféle innivalót. Mond­ juk, a legendás Sanyi bácsihoz én sehol sem vagyok, a poros lába nyomába nem léphetnék. Azt mondják róla, hogy har­ minc-negyven rendelést hibátlanul vissza­ mondott. Na, jó. Ezt meséli a főnök meg a társa. Elhiszem nekik. El, mert közben arról is szó esett, hogy százötven-százötvenezer forinttal társultak ebbe a ven­ déglőbe. Nekik tehát van mihez nyúlni, ha netán nem sikerül minden hónap fé­ nyesen. Hetvenvalahány ezret postáznak havonta, ami hazai méretekben jó kis summa. Ennyit a pénzről. A vendéglő vi­ szont szemre semmit nem változott attól, hogy szerződésbe adta az r.-i ÁFÉSZ. Vi­ szont van unikum, ami unikum az állami és szövetkezeti éttermekben, vendéglők­ ben, kocsmákban. Forradalmi változások persze másutt sincsenek. Óvatos a vállal­ kozó gárda. Csekély a tapasztalat, ahogy hallom, meg a fáradságot se sokan vet­ ték, hogy távolabbi vidékek próbálkozóit kikérdezzék. — Elébb megnézzük a ló fogait, mint­ hogy fölhizlaljuk a gebét — vélte véli is­ merősöm. — Ha megéri, belefeccölünk. Addig nem. Szerintem egy év alatt eldől, hogy üzlet-e az üzlet. Évente megvizsgál­ juk a szerződést, akkor kérheti ki ki a módosítást. Lefelé aligha kerekítenek, így aztán okosnak muszáj lenni. Viszont a saját pénzem ellensége nem vagyok. Anynyit mindenképp adni kell, amennyit ed­ dig kaptak a vendégek, csak gyorsabban és lehetőleg jobban. Én a magam haszná­ ra gondolok, de azt csak velük érhetem �el. A nagy igazság az, hogy a kocsmák nem mennek ki a divatból, ha pedig így van, akkor mi is megélünk. A fagylaltravalót megkeressük, az biztos. De az is lehet, hogy leszokunk a fagylaltról. Nem féltem ismerősömet. Róla az ter­ jed a szájhagyomány útján, hogy nem szereti a telet. El is vonul minden január­ ban valami földközi-tengeri szigetre, hogy az éves fáradalmakat kipihenje. A sufni­ ban mindig akad annyi dollár, hogy egy hónapot valahogy kihúzzanak a feleségé­ vel azon a már tűrhetőbbnek ítélt levegőn. Nem irigylem tőle, legalábbis tiszta szív­ ből nem. Ég a talpam, fáj a karom, csípi a szemem a füst, egy részeg ráhányt a ci­ pőmre, fáj a fejem, és az agyamra megy ez az elátkozott tumultus, ez a bömbölő zene. — Drága jó aranygyerekem, hozzál a Libi bácsinak egy üveg bort, ha istent is­ mersz. — Bezártunk, Libi bácsi. — Ide hozzám, te főnök. — Bezártunk, az a helyzet. — Be a lószart. A Libi bácsi még inni akar és te szépen kihozol neki egy üveg borocskát. — Lehetetlen. — Már hogy lenne az? Lemész a pin­ cébe akkor és onnan fölhozol. — Már ott sincs. Záróra. Viszontlátás­ ra, jó éjszakát. — Hát milyen maszek kocsma ez? — Ilyen. Maga különben is részeg, men­ jen haza. Kérdések — válaszok nélkül Beszámoló a JAK pécsi tanácskozásáról Válságévtized? Igen. Legalábbis annak tű­ nik. Az a gazdasági, társadalmi és pszichikai válságfolyamat, amely jó néhány évvel ezelőtt még valamikor talán az olajválsággal indult meg, és amely hullámokban bár, de egyre fokozottabban jelentkezik, valószínűleg csak erősödni fog egész Európában és így Magyarországon is. A hazai gazdaságirányítási re­ formok, az elmúlt évek kiegyensúlyozott gaz­ daságpolitikája képes volt lelassítani a fo­ lyamatot, de megállítani nem; az életszínvo­ nal megőrzésére fokozott erőfeszítéseket kell tennünk, körülményeink nehezednek. Ebben a helyzetben törvényszerű, hogy a különböző társadalmi rétegek, csoportok fokozottabban kísérik figyelemmel egymást, egymás érdeke­ it, mert a válságból valóban csak összefo­ gással lehet kikerülni. Nyilván ez volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Ma­ gyar írók Szövetsége József Attila-köre „munkástematikájú” tanácskozást hirdetett meg Pécsre. Munkások a műben — a mű a munkások között — szép, hangzatos cím, csak... Csak valami miatt nem tökéletes. A tanácskozás ezt a sejtelmet látszott igazolni. A hozzászólók szinte kivétel nélkül siettek kijelenteni, mennyire nem értenek egyet a címmel. Kérdéseket és aggályokat fogalmaz­ tak meg. Ki a munkás? Mi az a munkásosz­ Szerintem most megfogja a Libi bácsit ez a főnök és úgy kivágja az ajtón, hogy ott kékül. Jónevű alkoholista, hely­ beli nagykedvű kőműves kisiparos. — Hogy én részeg? Na, nem. Bort ide. — Nem. — Hát akkor tojok én a szádba, te kis p...f... Jól kitalálta ezt a derék Libi bácsi. De azért már túlzás, nem? A főnök is úgy találja. Van ugyan rajta néhány fölösle­ ges kiló, de most akár a villám vágja szájon a harminc körüli kisiparost, taní­ tani lehetne. Persze összeugranak. Az asz­ talnál az asszonyok sikítanak, a pincérek a főnököt kapják nyalábra. Libi bácsit a cimborák és már csak prüszkölni tudnak egymásra, akár a hibbant macskák. Jó kis muri. Meg is ígérik egymásnak, hogy ki-ki a másik vérét veszi, csak kis érkezése legyen hozzá. Mondjuk, ha elengedjük őket. De nem engedjük. Kibilleg az utolsó részeg is. Akkora csönd van, hogy szinte enni lehet belőle. Csak ülök egy széken és tátom a szám. Amikor rám kerül a sor, kiszámolom a pénzt a gurtni szerint, a többit visszara­ kom a zsebembe. Mennyi lehet? Hatszáz forint? Háromszáz? Majd holnap ezzel in­ dítom a napot. A főnök letesz elém há­ rom százast. Azt is besöpröm. Kibújok az izzadt, mocskos fehér kabátból, ráejtem a székre.) — Na, milyen volt? — Büdös, zajos, szóval rohadt. — De megérte, nem? — Biztos. — Ennyit egy hét alatt nem keresel, öreg. — Lehet. — Beugrunk Pestre. Az én vendégem vagy. A kocsiban lányok. Végigzúgunk a ket­ tesen, akár a darazsak. Három ezerötös Lada már elég hangos. Alig szundítok el, kilöknek az ajtón. — Itt az élet, hé! Valami bár, elfogadható zenével. Ala­ posan inni kezdünk. Pezsgőt, hozzá tőke­ halmájas szendvicset. Aztán vodka. A ze­ nészeknek egy-egy százas, később megint, nehogy azt hihessék, nem urakat szóra­ koztatnak. Nem a fenét. A fizetésnél né­ mi bonyodalom, senki nem emlékszik pon­ tosan. Minek is? Ha annyi, annyi. Na­ gyon sok. Én is beteszem a magamét, bánja a nyavalya. Legalább hamarabb hazajutok. Odakint már a nap is erőlkö­ dik. — Söprés, gyerekek. Hétkor nyitunk. Nincs forgalom, hazafelé rövidebbnek tetszik minden. Tényleg, a lányok hova lettek? Valaki fölpattint egy konzervsört, aztán másikat. Égő gyomrunkat hűti be­ csülettel. — Itt tegyetek ki. Kösz. — Jövő héten? — Ezt — mutatom a jól ismert karhajlítást. Hortobágyi Zoltán tály? Kikből áll a munkásság? Milyen művek velődéséről van szó, akkor lépjünk tovább. a munkások között? Vitányi Iván bevezető­ Egyáltalán, van-e ideje olvasni a munkásnak. jében megpróbált néhány alapvető fogalmat Czakó Gábor jegyezte meg, hogy olyan gaz­ tisztázni, „elmagyarázta” a munkásság és a dasági, társadalmi körülmények között, munkásosztály közötti különbséget, megálla­ amelyben a munkások jelentős része (mért pította — egyébként nagyon helyesen —, nem így mondjuk: a dolgozók) 16 órát dol­ hogy napjainkban egyáltalán nem beszélhe­ gozik (nyolcat a munkahelyén és nyolcat tünk egységesen munkásságról, hiszen mun­ másodállásban, fusiban, „vállalkozásban”), és kás és munkás között nagyon jelentős gaz­ az ebből befolyó pénzmennyiség elegendő dasági, társadalmi és kulturális különbségek csak ahhoz, hogy igényeinek megfelelő, min­ lehetnek. Komoly rétegződési folyamat ját­ den szempontból kielégítő életkörülményeket szódott le, melyet nem csupán anyagi ténye­ teremtsen magának, nem is várhatjuk el, zők jellemeztek. Ám ha ez igaz, akkor miért hogy a munkás (a dolgozó) a fennmaradó a cím? Hiszen ki van benne az irodalomban? idejét az irodalom klasszikusainak szentelje. A brigádvezető vagy az üzemi mérnök? Ki A felszólaló szociográfus írók, szociológusok, olvas több hazai élő „klasszikust”, az ad­ közgazdászok elmondták, hogy az ipari minisztrátor vagy a művezető? És a kérdések (pontosabban nagyüzemi) munkások körülmé­ még szaporíthatók. Szaporodnak is. Szaporod­ nyei rosszak, a termelés szervezetlensége tak, mert a tanácskozáson csupa kérdező és alacsony szintű termelékenységhez és felesle­ felelő foglalkozású egyén ült, akik Pécsett is ges többletmunkához vezet. Az anyagi érde­ a munkájukat végezték. Nem kevesebb volt keltség nincsen arányban a termelés hier­ a feladatuk, mint eldönteni, hogy saját mű­ archiájában betöltött szereppel és az iskolai veikben jól és helyesen ábrázolták-e a mun­ végzettséggel. Álbürokrácia alakult ki. Ami­ kásságot, és hogy műveikből.,kulturálódik-e”, kor egy művezető, termelésirányító nem tud­ és helyesen kulturálódik-e a munkásság. ja feladatát jól ellátni, „kiemelése” gyakran Mindezt a munkások feje fölött. De a tanács­ lecsúszást jelent, a termelést nem képes a kozást mégsem jellemezte valamiféle „értel­ kezében tartani, és — ami pedig szintén fel­ miségi gőg”. Kérdések fogalmazódtak, ám a adata lenne — beosztottai érdekeivel nem válaszadás elmaradt. Talán mert nincsenek tud foglalkozni, azok problémáit nehézsé­ válaszok. Talán mert nem a mi feladatunk a geit nem ismeri. Ilyen és ehhez hasonló okok válaszadás. Talán mert rossz a kérdésfelte­ miatt a munkások a termelés legalacsonyabb vés. Talán mert a probléma nem valós. Hi­ szintjén, a munka apróbb fázisaiban is kény­ szen — a tanácskozáson még ez is felvetődött telenek jelen lenni mint szervezők, irányítók, — nem lehetséges-e, hogy az értemiség (he­ és dolgozók egyszerre. A vezetés — tehetet­ lyesebben annak egy meglehetősen szűk ré­ lensége folytán — kiszolgáltatott helyzetbe sze) által létrehozott és preferált kultúrára kerül, ami gyakran pluszpénzek kifizetésé­ nincs szükségük a munkásoknak, ezért az hez vezet. Ilyen módon megtörténhet az, hogy mindig az értelmiségé (bizonyos csoportjáé) két azonos képességű, azonos munkát végző volt és marad. munkás bére élesen különbözik egymástól. Ha már nem tisztáztuk, hogy melyik és És ebből a helyzetből fakad az is, hogy a milyen munkás irodalmi jelenlétéről és mű­ munkásnak nem érdeke a kulturálódás, mert 9 �életszínvonalának javulása nem függ össze azzal, hogy magasabban, jobban kvalifikált szakember-e, vagy sem. Gyakran teljesen mással függ össze. Sokan szóltak arról is, hogy a történelem folyamán először következett be: a vezető osztályhoz tartozni nem jelent dicsőséget. A munkásszülők gyermekeiket értelmiségi pá­ lyára szánják, kétkezi munkát végezni még mindig — sokak szemében — dicstelenséget jelent, „értelmiséginek” lenni kiemelkedést. Ám iskolarendszerünk nem biztosítja sem a „kiemelkedést”, sem a művelt munkásság ki­ alakulását. Azok a különbségek, amelyek az indíttatásból adódnak nem egyenlítődnek ki. Riasztó adatok birtokába jutottunk az isko­ láról folyó vitákban is. Márpedig aki még az írás-olvasás tudományát is csak alacsony szinten sajátította el, az nem fogja szabad idejét versolvasással tölteni. És a további kérdések. Van-e értelme kü­ lön hangsúlyozni a munkásság szerepét iro­ dalmunkban? Nem elég-e az emberről be­ szélni, az emberről általában? Hiszen mi le­ het fontosabb a jó műnél? A jó, az élvezetes az elgondolkodtató, a „lopva” tanító műnél, amely egyaránt fontos lehet bárkinek, le­ gyen bár munkás, paraszt, vagy értelmiségi. Mindenesetre tény, hogy ma nem könnyű vál­ lalkozás munkástémát meghirdetni egy íróta­ lálkozóra. Szilágyi Ákos mutatott rá előadásá­ ban, hogy az ötvenes évek munkásábrázolása, az „öntudatos, boldog, erős és kulturált, munkás felmutatása, „aki” az ötvenes évek szocializmusának volt jelképe, még napjaink­ ban is érezteti káros hatását.. Érezteti, mert a gondolkodásmód-váltás könnyen eleve ku­ darcra ítélhet minden olyan vállalkozást, amelyben a munkás a főszereplő. Ezért volt és van szükség új szempontokat keresni a munkásábrázoláshoz. A 70-es években meg is indult ez a folyamat, amikor Csalog Zsolt, Tar Sándor és mások (a két név csak példa!) megkezdték azt a fajta irodalmi szociográfiát művelni, amely valahol a szépirodalom (no­ vella, regény) és az „egyszerű”, tényfeltáró szociográfia (mélyinterjú stb.) határán mozog, Őszinte beszámolók ezek a munkák, de nem szűkíthetjük le a jelentőségüket arra, hogy kijelentjük: „a munkásság megjelent az iro­ dalomban”. Emberekről kell beszélnie az irodalomnak, hús-vér emberekről, és ebben az esetben nyil­ vánvaló, hogy a munkás, is súlyának és sze­ repének megfelelő helyet kap majd. Nem cselekedhetünk becsukott fülekkel és szemek­ kel, ha az előttünk tornyosuló feladatokat meg akarjuk oldani. Valódi munkásirodal­ mat csak teljesen őszinte légkörben lehet megvalósítani. Talán Berkes Erzsébet mondta ki a legpontosabban: valódi demokrácia nél­ kül nincs valódi irodalom. Ahol egy írónak Történelmi portrék < — félközelről „Senki sem képes végbevinni azt, amit a történészek: meg­ változtatni a múltat.” (Henry de Montherlant) BEVEZETŐ A MOTTÓHOZ A választott idézet az alábbiakban leírtakból sok mindent kifejez, de sok mindent el is takar. Az el­ lentmondás beismerése mellett megtartása mégis indokoltnak tűnt számomra. Amikor úgy gondoltam, hogy a történelmi „mini” portrék élére teszem, azt kívántam érzékeltetni, hogy a köztudatban ma is él hasonló hit, vagyis az a feltevés, hogy a történelemkönyvek, tör­ téneti tanulmányok tartalmi-szemléleti változása, változtatása va­ lamiféle történetírói, tehát szubjektív önkény alapján megy végbe. Kevéssé gondolunk arra, hogy a fejlődés, amelyet az élet más te­ rületein oly természetesnek veszünk, a történettudományt is érinti, tehát a történeti feldolgozások is fejlődnek, módosulnak. Másrészt a mottó gondolatvilágának némely rétegét oly mértékben tartottam ta­ nulságosnak, hogy hasznosnak véltem már csak az egyetértés és az ellentételezés egyidejű biztosítása miatt is megtartani. Mai világunk­ ban talán semmi sem erősebb az emberekben, mint a tisztánlátás igénye. Mind a napjaink, mind a történeti korok iránti érdeklődés intenzitása ennek hatásos mércéje. Az új és új feldolgozásokból újra és újra „ismeretlennek” tar­ tott új és új személyek, megtörtént esetek bukkannak fel. Minőséget teremtő történelmi személyiségek máskor ellenkező előjelet kapnak. Mások elfelejtődnek. Míg ismét újraértékelődnek. Éppen ezért is mélységesen igaznak vélem Montherlant szavainak ama tartalmi vo­ natkozásait, amelyek arra figyelmeztetnek: a korában cselekvő em­ ber és cselekvése, valamint cselekvésének időben ezzel azonos, de más, vagy önmaga általi megítélése között távolság keletkezhet. Ez a távolság már minőségi tulajdonságot is hordozhat. Az idő múltá­ val e távolság nem statikus, így nem egyszerűen a távolodással, a távolságtartással vagy a közeledéssel jellemezhető. A történelemben élő embernek sok egyéb mellett az is célja, hogy a lehető legjobban, számára leghasznosabban megismerje elődeinek életét. Ezért arra törekszik, hogy megközelítő szinkronitás alakuljon ki a cselekvő­ elkövető ember akarata, célkitűzése és cselekvése, valamint mind­ ezek megítélése között. Ebben nyilvánvalóan jelentős a társadalmi lényként jelenlevő-felfogó ember akarata, szándéka is. A megvalósult cselekvés és annak képződménye, amely pozitív vagy negatív eredményként jelenik meg a képződmény kialakulása­ kor, az időtényező folyamatossága mellett, rugalmasan, vagy mond­ hatni, a dialektika törvényszerűségei által jellemezhetően fejlődik. E fejlődés későbbi vagy nem kielégítő érzékelése, illetve a megértés hiányosságai miatt alakulhat ki társadalmi szinten is — az a csa­ lóka kép (hogy visszautaljak a mottóra), miszerint az ember — aki éppenséggel történész — szubjektív szerepe nagyobb a szükséges­ nél. Tekintettel arra, hogy e „történeti krokik”, élő, hús-vér em­ bereket és cselekedeteiket kívánja mérlegre tenni, úgy vélem, a fent jelzett folyamat nyomatékos hangsúlyozása szükséges, sőt indokolt. Amint a mottó is igazolja, e téren, és nemcsak a köznapi gon­ 10 öncenzúrát kell gyakorolnia, ahol folyamatos tudathasadásban kell dolgoznia, ahol a kiadói politika nem csak színvonalproblémák miatt utasít vissza műveket, ahol az író „fejrekoppintástól” is félhet, ott nem fog jó, őszinte munkásirodalom születni. Van még ezen is változtatnivaló. Nehéz időszak elé nézünk. A hetvenes években megszületett néhány olyan munka, amely jelzéseket adott. Jelzéseket a mun­ kásságról, arról a munkásságról, amely az or­ szág lakosságának nagyobbik felét teszi ki. Tény az, hogy a munkásság rétegzett. Tény, hogy pontosan behatárolni, mit jelent ma a „munkásosztály” fogalma, nagyon nehéz. Ám létezik maga a munkásság, és léteznek azok a problémák is, amelyek egyes rétegeit erő­ sen sújtják. Csengey Dénes nagyon határozot­ tan fejezte ki magát: az irodalmi, szociográ­ fiai jelzéseket még félre lehet "pöccinteni”, még ki lehet róluk jelenteni, hogy nem valós problémákról szólnak... A párbeszédet azon­ ban meg kell kezdeni, mert csak így lehet el­ kerülni, hogy súlyosabb helyzetbe kerüljünk. A tanácskozás nem azt mutatta, hogy már képesek vagyunk a párbeszédre. Hiszen va­ lódi vita nem bontokozott ki. Kérdéseket és félelmeket fogalmaztak meg a felszólalók, de ezen nem jutottak túl. Válasz és megoldás? Szóba sem került. De legalább a kérdések és az aggodalmak elhangzottak. P. A. dolkodás szintjén, hanem az intellektuális megismerés területén is számos, többé vagy kevésbé negatív tartalmú gyakorlat él. Ezek ha­ tása nem lebecsülendő. Tekintettel mindezekre, úgy véltem, helyes, ha mindenekelőtt a másik „féllel” való egyet nem értést fogalma­ zom meg. A mottó ezt is kifejezi. De figyelmeztet arra is, hogy a gondolkodás szintjén is megkülönböztessük a cinikus, az „úgyis minden mindegy” megítélést, és az idő múlását, a tények folyamatos fejlődését, mozgását meditálva fogadó szkepszist. Ennek az általá­ nos elvnek a hangsúlyozása a történelmi múltban, félmúltban és a jelenben cselekvő ember megítélése miatt lényeges. BEVEZETŐ A PORTRÉKHOZ Az itt olvasható rövid lélegzetű portrék alanyai történelmi személyiségek. Ez az egyszerű közlés az­ zal bővítendő, hogy ezek a történelmi személyiségek — még közvet­ len környezetünkre is érvényes e megállapítás — kevésbé ismertek, noha nevük „jól” cseng egy adott régió helytörténeti irodalmában. Némely vonatkozásban tevékenységük túl is mutat a helyi körülmé­ nyeken. Mindazonáltal ez még kevésbé tenné őket alkalmassá a meg­ örökítésre. Lényegesnek tartottam személyes tulajdonságaikat. így karakterük izgalmasságát, sokrétűségét. Azt a közösnek is nevezhető vonásukat, amellyel nekifeszültek közvetlen világukban, a legsze­ mélyesebb életükbe kezdetben csak beszüremkedő, aztán már elszánt nemtűrömséggel az egész életüket kisajátítani akaró társadalmi, kör­ nyezeti kapcsolatok, ártalmak leküzdésének. Arról van szó, amit — sokszor elhangzó sztereotip fogalmak — elnyomásnak, ellenforrada­ lomnak nevezünk. Alanyaimnak igazságérzetük gazdagsága adott alapot e küzdelemre. A küzdelem nem látványos napi eseményei kö­ zel sem csak felemelő mozzanatokat hordoztak magukban. Embe­ rek voltak, nem héroszok, s emberségük példája, hogy mindenkor lelkiismeretük szavára hallgatva lépték meg lépéseiket. Ha csaló­ dottan is, ha az indokoltnál hamarább is, és talán nem is mindig a legjobb döntésnek engedelmeskedtek. Már a nevek, személyek ki­ emelésével is azt a véleményemet szeretném hangsúlyozni, hogy csak a mélyen érző emberek képesek igazi minőséget hordozó cselekvésre a társadalmi-közösségi színtéren. Jól tudom azt is: ugyanakkor ez a vonásuk nem teszi kizárólagossá jelenlétüket. A kiválasztott személyiségeknek nem a moralizálás volt jellem­ zőjük — noha a kétségbeesés idején egyénileg még ez is érthető és elfogadható magatartás — hanem saját tevékenységi körülményeik ismételt feltárásával „a fel nem adni az utolsó lehetőségig” elv meg­ személyesítői ők. Figyelmünkre érdemes az a tény is, hogy egy meg­ határozott időszakban — például a nagy döntések megszületésének történelmi pillanatában — életük összekapcsolódott. Ez a megálla­ pítás egyúttal azt is jelzi: „hőseim” két különböző irányból, társa­ dalmi közegből érkeztek el a találkozási ponthoz. Válaszaik a kor kérdéseire, a sok rokon vonás mellett, sokban el is tért. Legszembe­ tűnőbb különbségük: egyikük munkás, másikuk értelmiségi. Ez a meghatározója életüknek, munkájuknak, formálódó meggyőződésük­ nek, amelynek lényege a következő programban kristályosodott ki: megkeresni a távolságtartó társadalmi szituációk feloldásának mi­ kéntjét. Ez már azonosságuk alapvonása. Az is közös bennük, hogy különböző motivációk alapján indultak el — tudatosan vagy kevésbé tudatosan — ezen az úton, de a megoldáshoz — éppen tu­ datosságuk tartalmi hiányosságai miatt — végső soron egyikőjük sem jutott, juthatott el. �Az 1918—1919-es forradalmi események salgótarjáni hőse, és a hagyományos értelmiségi pályát befutott salgótarjáni polgármester egyéni útja egyfelé vezetett: magányosságba. A történelem meneté­ nek jó irányú változásáért figyelemre méltó ambícióval és konkrét­ sággal vettek részt. Tevékenységük színhelye: Salgótarján. Akarat­ erejük, céltudatosságuk, cselekedeteik alapján méltók arra, hogy tel­ jes emberségükkel, a jó, a rossz, a bizonytalankodó vélekedéseikkel együtt legyenek tanúként tanulságai e századi történelmünknek. A TARJÁNI PÉK Generációk emlegetik azt a kenyeret, amit a pékségből vásárolhattak, nála sütöttek. Egy kis túlzással azt is mondhatom: megyeszerte híres pék volt. Sokan tudják még — persze elsősorban az idősebb salgó­ tarjániak közül — hogy a szikvízüzem közelében, a volt Jungmann-udvarban működött a Gólián-pékség. Mert hiszen róla szólnak az első mondatok is: Gólián Andrásról. Régmúlt időszak. De a kenyér íze ottmaradt a nyelveken. A friss cipó minősége az izmok erejében élt tovább. Csak ennyi egy ember élete? A gon­ dolkodás, az emlékezés rétegeiben, ha lassan kopik is, de tisztulva itt áll előttünk egy ember. Máig fel nem tárt, és talán minden ízében soha meg nem ismerhető életével, mikrovilágával együtt. Több volt ő, mint aki az erjesztő kovász, a dagasztóteknő, a kemence tűzforróságával leírható. A város pékje volt — a szó társadalmi értelmében is. Szakmája: a hivatása. Ebből táplálkozott sokirányú tevékenysége is. E kis írás főhajtás, műve — életműve — előtt. Az élet tényei. A Nógrád megye munkásmozgalmának jeles személyiségeit bemutató, és ma már alig hozzáférhető kis füzetben ez olvasható róla: „Gólián András 1883 Krivángyetván — 1950 után Csehszlovákia. Ötgyermekes földműves családból származott. Szülei serdülő korában pékinasnak adták. Fiatalon került Prágába, mint segéd, ahol korán megkereste az utat a szervezett munkásmozgalomhoz. A prágai rendőrség, mint baloldali személyt nyilvántartotta, majd baloldali magatartása miatt kitiltotta a városból. Így került Bécsbe, ahonnan szintén munkásmozgalmi tevékenysége miatt uta­ sították ki. Rövid ideig Budapesten élt, majd Salgótarjánba jött, a Salgó­ tarjáni Kőszénbánya Rt-nél helyezkedett el, mint pék. A szénmedence első világháború előtti munkásmozgalmában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Jungmann-udvarban, ahol a baloldali munkásmozgalom vezetői megbeszé­ léseiket tartották, együtt dolgozott a mozgalom kiszélesítésén idős Oczel Jánossal, Priska Dezsővel, Kisák Benkő Antallal, Bozó Györggyel. 1919-ben direktóriumi elnök volt, rendkívül sokat tett a szénmedence munkásainak szervezése, a szénmedence védelme terén. A Tanácsköztársaság bukása után a balassagyarmati börtönbe került, majd Budapesten a Markó utcában, továbbá a hajmáskéri, zalaegerszegi internálótáborban összesen 50 hónapot ült. Salgótarjánba történt visszatérte után a bánya nem vette vissza, egy magánpékség alkalmazottjaként dolgozott. A Horthy-ellenforradalom időszakában segítette az internáltakat, a lecsukottak családtagjait. A felszabadulás után visszatért szülőföldjére, Csehszlovákiába, és az ötvenes evek elején ott is halt meg.” (Nincs élőbb holtjainknál, szerk.: Belitzky János, Szabó Béla. é.n. 26. I.) Tények — összefüggések. Valamivel több mint húsz nyomtatott sorban összefoglalva olvashattuk tevékenységének lényeges elemeit. A sorok végére érve talán másnak is elsősorban az életrajzi lyukak keltették fel figyelmét. Elsőként a mikorra, a történelmi eseményeket rendező kérdésre érdemes időt szánnunk. 1. Prága—Bécs—Budapest—Salgótarján. A három nagyváros és a feltörekvő nagyközség viszonyai nyilvánvalóan sok eltérést, de természetszerűen több azonos vonást hordoztak. Elsőként az időhatárokat kellene pontosítanunk. Megközelítő helyességgel állítható, hogy a századfordulótól a tízes évek kezdetéig tartó időszak alatt élt az említett helyeken. A pékinasság idő­ szaka az 1890-es évek végéig tarthatott. Prágába már mint felszabadult péksegéd került, azaz nem lehetett fiatalabb mint tizenhét éves, és akkor 1900-at írtak. Továbbá tudjuk azt, hogy 1911-ben nagyobbik fia már Salgó­ tarjánban született, e két tény jól behatárolja a kort. Közös a településekben, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia viszonyai meghatározók voltak a körülmények alakulásában. A századfordulón mind­ három városban — fővárosban — jelentős fejlődésen ment át a munkás­ mozgalom. Létrejöttek a munkások politikai és gazdasági érdekeit védő ön­ álló szakszervezetek, megalakultak, a munkások szervezésében, a politikai nevelő munkában jelentős szerepet vállaló szociáldemokrata pártok. A mo­ narchia országaiban működő munkáspártokat a marxizmus gondolatainak ápolása mellett, a bernsteini revizionista tanok, a kautzkyánista opportu­ nizmus nagymértékben a hatásuk alatt tartották. Ennek következménye, hogy a politikai küzdelem központi kérdését, a választójogért indított törekvések kizárólagosságát, a munkásszervezetek jelentős része magáévá tette, ame­ lyet a hivatalos kormánykörök is jobban toleráltak. Ezek az általános eszmei hatások természetszerűen hatottak mindazokra, akik a munkásmozgalomba kerültek. Nem indokolatlan így az az állításunk: a különböző hatások mindennapi politikai gyakorlatban is jelen voltak. Ez jelentette a fiatal péksegéd számára az ideológiai iskolát. A következő feltevésünk az, hogy a fiatal emberként Prágába. Bécsbe majd Budapestre érkező Gólián András kiutasításának fő oka a hivatalos politikai vonaltól radikálisabb magatartása lehetett. Ez is egyik irányú magyarázata annak, hogy a századforduló utáni években újra fellendülő fejlődési szakaszba érkezett Salgótarjánt választotta munka- és lakhelyéül De — és e vonatkozásban nem túlzás a fővárosok és Salgótarján összemérése — a munkásmozgalom itteni szervezkedése is inspirálhatta. (A szülőföld közelsége ebben az esetben az előzővel együttesen is hathatott.) Hiszen 1903-ban létrejött a Vas- és Fémmunkások Szövetsé­ gének szervezete Salgótarjánban, ugyanebben az évben Losoncon megalakult a szociáldemokrata párt helyi csoportja. Noha a szénmedencében ekkor még nem jöttek létre a párt további helyi bázisai, mégis jogosnak tűnik a fel­ vetés: a munkások általános helyzete, a politikai viszonyok jellegzetessége, elég indok volt a megélhetést kereső és társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dést mutató fiatalembernek — aki ebben az időben nősülhetett — a salgó­ tarjáni letelepedésre. 2. Kapjunk pontosabb képet a munkásmozgalomban végzett munkájáról is. A korábban leírtak vegyesen tartalmaznak hiányos vagy kevésbé igazolható tényeket. Időrendben haladva azt kell megállapítanunk, hogy 1910-től vég­ zett munkája révén az évtized végére már elismert munkásvezető, noha még alig tíz éve élt Salgótarjánban. 1918-ban is mindössze harmincöt éves volt. Az őszirózsás forradalom Időszakában — 1918. november tagja volt a helyi munkástanácsnak. A év végén, 1918. december 26-án megalakult KMP helyi szervezetének egyik alapítója volt. 1919-es feladatvállalásához odakivánkozik, hogy mint kommunista vezetőt képviselőként küldjék a Tanácsok Országos Gyűlésére A mozgalmas életet feltételező dátumok sora után meghökkentőnek tűn­ het a megállapítás: életének e korszakáról keveset tudunk. Biztos fogódzót adhat az a tény, hogy 50 hónapot töltött az ellenforradalmi korszak külön­ böző börtöneiben. A salgótarjáni kommunisták többségének letartóztatására 1919 végén került sor. Gólián négy év és két hónap után szabadult. Tehát legkorábban 1923 végén, 1924 elején érkezett meg ismét Salgótarjánba. Mivel a bánya - személyesen Róth Flóris Igazgató - nem vette fel munkásállományába, kénytelen volt máshol elhelyezkedni. Álnéven — a bátyja nevén — a szlovákiai handlovai bányában rövidebb ideig, majd a huszas évek második felében Földiák Lipót pékségében talált állást. A nagy gazdasági világválság éveit követő lassú fejlődés Időszakában ipart váltott: önálló pék­ séget hozott létre. Ekkor még bérelte, később megvette azokat az épületeket, azt a telket, ahol a nevezetes Gólián-pékség állt a Jungmann-udvarban A harmincas évek közepétől újból aktivizálódott, közelített a politikai élethez is. A harmincas évek utolsó évétől ez a kapcsolat a negyvenes évekig, 1944. második feléig, töretlenül megmaradt. Az 1944 nyarán internált munkás- anyagi helyzete már megengedte — rendszeresen küldött élelmet. A harmincas évek második felétől nemcsak a munkások helyi vezetői, hanem az országos politika felé is tájékozódott. Jól? Rosszul? Életútjának, tevékenységének érdekes időszaka, hogy Hock Jánossal, később pedig Mónus Illéssel volt szorosabb kapcsolata. Kiadványokat kapott tőlük -a személyes találkozásokon túl. A tájékozódása ilyetén alakulásának is sok oka lehetett. Hock Jánossal meglevő Ismeretsége 1918-ra vezethető vissza, amikor a katolikus pap Hock az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Károlviféle Nemzeti Tanács elnöke lett. Emigrációs évei alatt Csehszlovákiában, Bécsben élt, Gólián fiatal éveinek színhelyén, és ez további szimpátia forrása lehetett, amelyet a Horthy börtöneit is megjárt Hock ellenforradalmat el­ utasító nézetei tovább erősíthettek. Nem ismertebb az a szál sem, amely Mónus Illéshez, az ideológiailag kommunistaellenességéről is ismert szociáldemokrata vezetőhöz fűzte A kapcsolatuk két reális forrásból táplálkozhatott: Mónus segítségével bal­ oldali — mégha szociáldemokrata volt is az — kiadványokhoz juthatott Gólián. Emellett az antifasizmus, mint mindkettőjükre jellemző közös elv és gyakorlat is számításba vehető. A harmincas évek második felétől fokozatosan találta meg ismét a kap­ csolatot a munkásmozgalomhoz. Ezért is érdekes, hogy e viszonyok között a hivatalos ellenforradalmi kormány politikai apparátusa, közigazgatása nem háborgatta. Ebben persze nagy szerepe lehetett népszerűségének is. Nyilván­ valóan oka volt az is, hogy az ötvenes éveihez közeledve a tapasztalt poli­ tikus gyakorlottságával játszotta ki a nyomozó szervek éberségét. Továbbá az is. hogy az illegális munka napi gyakorlatában (röpcédulázás, falfestés stb ) nem vett részt. Túl volt már a hatvanadik születésnapján, amikor megérkeztek a várost felszabadító szovjet csapatok. Azonnal bekapcsolódott a pártélet megindítá­ sába: a volt illegális párt vezetőivel együtt részt vett az 1945. január 2-1 ér­ tekezleten. A pártvezetőség tagja lett, és a képviselő-testületbe delegálták. A hirtelen fellendülést éles fordulat követte. 1945 második felétől fokozatosan kiszorult a politikai életből. Gyakorlatilag politikai küzdőtársaitól magára hagyatva élte további életét. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy lényegében ismét az "emigrációt” választotta, és Salgótarjántól távol — talán Losoncon — temették el. Miért alakult így élete? Az okok még ma sem eléggé ismertek. Magya­ rázható nyughatatlan, romantikus lelkületével, magyarázható előrehaladott ko­ rával, fáradékonyságával is. Azt is mondják még ma élő kortársai: más ok is volt. Igaz-e vagy nem? Még egyszer mondom: még ma sem ismert. Hogy ismert lesz-e valaha? Ami viszont tény: Gólián Andrást személyisége két­ ségkívül alkalmassá tette, hogy mesék, legendák hősévé is váljék. 3. Részletek a Gólián-legendáriumból. Akik még ismerték, meséltek a felnőtt Gólián András hatalmas termetéről, fizikai erejéről, amellyel könynyedén dolgozott a pékségben. Verejtéktől zsíros sapkája, kovásztól ragadós köténye a mai egészségügyi rendeleteket nem biztos hogy kielégítené... Az ellenpólusként a rendkívül finom péksütemény ízének, a sült kenyér illatának, és személyiségének emléke maradt fenn. Azt is mesélték, hogy élete végéig „akcentussal”, vagyis ahogy mondjuk, „tótosan” beszélt. Kör­ nyezete, a munkában és a mozgalomban, e jelenséget és tulajdonságokat természetesként vette tudomásul. Életében, tevékenységében nem is kevés az ellentmondás. De közkedvelt ember volt, akiről igaz és költött mesék, tör­ ténetek tucatjai forognak közszájon. Ez is igazolja: rendkívüli ember volt. Az itt olvasható történetek is ezt tanúsíthatják. 1919. április. A helyzet kritikus Salgótarjánban. Számítania kellett a cseh imperialista intervencióra. A munkások sorait a korábban mesterségesen szított bányászrimai ellentét feszítette abban a kérdésben, kikből álljon a fegyveres mun­ kásszázad. A két csoport között „paritás" nem volt elképzelhető, mert a gyáraknak szüksége van szénre, áramra. Fegyver nem volt elég. A vitát a fiatal Gólián András vágta el. A következőket mondta: „...ha a gyáriak nem fognak fegyvert, a bányászok csákánnyal fognak kivonulni a frontra”. 1944 — internálások. A salgótarjáni baloldali munkásvezetőket az ország német megszállása után többször is internálótáborba zárták. Ekkor járta a a mondás: „...ha az öreg Gólián küld kenyeret és szalonnát, majdcsak megleszünk valahogy ott is". 1945. február. Színhely: az első nagygyűlés Salgótarjánban, az Apolló moziban. A po­ litikai esemény végén a levezető elnök kijelentette: nem szabad az Internaclonálét sem énekelni, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmé­ ben. A résztvevők arcán csalódás suhant át. Az idős Gólián András felállt és énekelni kezdte az Internacionálét, a jelenlevő tömeg boldogan, egy em­ berként énekelte vele. 1945. július. A polgármester felmentéséről kellett dönteni, amelynek kezdeményezői a város kommunista szervezetének vezetői voltak. A felmentés oka nem volt teljesen Ismert. így nagy volt a bizonytalanság az állásfoglalást illetően. A kérdést, — amelyet a kommunista képviselők frakciója külön megtárgyalt — nyílt szavazással döntötték el, amely a pártvezetés akarata szerint ment 11 �végbe. A felmentés kimondása után felállt a kommunista Gólián András, és"éljen" a megszállókat és az őket kiszolgáló nyilas banditákat.” (Fekete Mihály: El­ Polgármester! " felkiáltással fejezte ki a döntés feletti egyet nem lenállók az Avas alján. Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. Kossuth, értését. 1974. 147—148. 1.). 1949. Ez a nyilasgyűlölet vezette el oda, hogy 1944 végén hazaszökött Salgó­ Azért kellett távoznia Salgótarjánból és Magyarországról, mert Rákosinem tarjánba. szerette. Veszélyekben és kalandokban bővelkedő élete eszmeileg is újabb, lényeges fordulathoz érkezett, amikor 1945. január 9-én már mint megvá­ A legendárium darabjai még szaporíthatók. Nyilván van több is. Más lasztott városi polgármester — felvették az MKP-ba. Az ellentmondás bizonyara másokat is tud, és az általam leírtakról nem tud. Ez a legendák korábban jelzett vallásos nézetek iránti vonzódása és a pártba lépése között természete, meg az is, hogy ugyan helyhez és időhöz kapcsolódnak, de hite­ nyilvánvaló, viszont nem mellőzhető, hogy az új Magyarország felépítése lük már nem mindig bizonyítható, mert a legenda: „1. népi hagyomány egy sokakban volt igény, és az új ország léte összekapcsolódott már a fel személy életéről, valamilyen eseményről, különösen valami erejéről, hősies­ szabadulást megelőzően is a kommunista párttal. Ebbe a fejlődésbe vetett ségéről. bátorságáról, vakmerőségéről; 2. szentekről szóló elbeszélés; 3 ki­ hite volt az, ami miatt a párt soraiban találjuk január elején. Felfogásban talált történet, mendemonda”. nyilván nem sokat változott, nem változhatott. Feladatának a korábban már Úgy vélem, Gólián András méltó arra, hogy róla legendák is szüles­ jelzett messianisztikus, azonnali eredményeket sürgető magatartással kezdett senek, s a már meglevők összegyűjtessenek. neki. A nehéz helyzetben túlzóan radikális követeléseket is hangoztatott. Így 1945. februárjában követelte a Dálnoki-féle koalíciós kormány lemondását, A HARMADIK Salgótarján rendezett tanácsú város harmadik polgármes­ mert nem tudta megoldani a szénmedence egyébként tényleg nehéz ellátási terének megválasztására 1945. január 2-án került sor. A jeles pozícióra helyzetét. Holott az egész országban hasonlóak voltak az élelmezési, szociá­ ugyancsak nevezetes személyiséget választottak: Kilczer Bélát, a közismert lis körülmények. A túlzó radikalizmus a türelmetlenséggel, és ezzel egynépszerű építőmestert és vállalkozót. Az időpont sem elhanyagolható A időben magával és munkatársaival szemben megkövetelt magas erkölcsiváros felszabadulását követő héten kiemelkedő politikai események sora bo­ séggel párosult. Ezt az önmagában is sok konfliktust hordozó helyzetet nyolódott le. Ugyanezen a napon az addig illegalitásban dolgozó kommu­ még politikai szűklátókörűséggel is megtetézte: mint kommunista párttag nisták létrehozták a szabadon működő kommunista párt helyi szervezetét. polgármester-hivatalát „pártokon felüliként” — tehát saját pártjától is füg­ A kommunista pártvezetés javaslatot tett és döntést hozott a polgármester getlen vezetői státusként — fogta fel. Mindebből nyilvánvalóan kitetszhet, személyéről is. hogy a végső szakadás be fog következni a pártvezetés és a polgármester Az események a társadalmi, a politikai átalakulás szüksége, a korszak között. Bizonyára érte számos egyéni sérelem is. Feltételezhetően a köz forradalmi tennivalói miatt is rendkívüli jelentőségűek voltak. A minőségi morál jelenségei is jogosan töltötték el aggodalommal. Tehát lehetett sok követelményeket már az induláskor kellett helyes irányban érvényesíteni, mindenben, és főleg részkérdésekben igaza. Mindezek mellett is tény, hogy jó ütemben megvalósítani. már az 1945 tavaszára, nyár elejére kialakult politikai helyzetet sem érté­ Tudjuk jól, hogy a kor igénye és parancsa: az osztályelnyomás meg­ kelte helyesen, ami lényegében elmozdítását is eredményezte. Ez a tény szüntetése, szabad és demokratikus ország megteremtése távlati célja volt rendkívüli megrázkódtatással járt: teljes és mély apátiába süllyedt. Korát a magyar politikai progressziónak. A legfontosabb napi feladat: az élet, az meg nem értő, sorozatosan panaszos leveleket író, mindenkit hibásnak újjáépítés megindítása volt. Sok ezernyi apró és nagy — személyes és kikiáltó, vallásos öregúrrá változott. osztályöntudatot igénylő — döntés, intézkedés megtételére volt szükség. Következtetések, tanulságok. Kilczer Béla megjelenése a város köz­ Az első polgármester — nomen est omen — ténylegesen is a város pol­ életében nem volt mindennapi esemény. Távozása a polgármesteri székből gári rétegéből került ki a kommunisták javaslatára. Az olykor még ható szintén joggal kapta a nem mindennapi jelzőt, különösképp ami annak rossz beidegződésünk miatt furcsának tűnhet ez a döntés éppen itt, Sal­ gyorsaságát illeti. gótarjánban, és éppen akkor: 1945 elején. Ám azon túlmenően, hogy e tények fölött álmélkodunk, az esetnek több, Lényegi kérdés: miért történhetett így, és mennyire volt alkalmas a a legújabb kori történelmünk szempontjából is érdekes tanulsága van. Kilczer jelölt a feladat ellátására? Béla értelmiségi foglalkozású és karakterű ember volt. A polgármesteri Ha néhány vonással felrajzoljuk életútját, ha körvonalazzuk eszmeihivatalba kerülésének okait és körülményeit több tényező összevetése után szellemi világának jellegzetességeit, ha mérlegre tesszük tevékenységét, ak­ érzékelhetjük helyesen. kor nemcsak az életút, a karakter tulajdonságát ismerjük meg, hanem a A legfontosabbnak, így első helyen kiemelendőnek, azt a tényt tartom, döntés megalapozottsága is szemünk elé tárul. A válaszadást személyiség­ amely Salgótarján társadalmi szerkezetének vizsgálatához kötődik. Közismert, rajzzal kezdjük. hogy mind a várossá nyilvánítás előtt, (1922) mind pedig azt követően e A élet és halál két dátuma között. Kilczer Béla 1897. áprilisában szüle­ szerkezetben számszerűségében, jelentőségében is döntő volt a bányászatban, tett Budapesten. Erdélyből idevándorolt szülei ugyan nem voltak túlzottan az iparban foglalkoztatottak és termelőmunkát végzők aránya. E tömeghez jómódúak, de arra vállalkoztak, hogy három gyermeküket taníttassák. A képest jóval kisebb — de egyáltalán nem lebecsülendő — szerepet vitt a legifjabb: Béla a budapesti fasori evangélikus iskola után a felsőépítésű városi középréteg. Tagjai közül a kereskedők, magánipart űzők mellett, az ipari iskolát végezte el. Nem áll szándékomban az élet minden állomásán életmód, életvitel szempontjából az úri középosztály felé orientálódó értel­ végigkísérni, de az indulás fontos ténye a fasori gimnázium: sok neves miségiek jelenlétét húzom alá. E társadalmi csoport elsősorban a társulati tanárt, sok neves tanítványt adott ez az iskola a magyar közéletnek, a és egyházi érdekeket alapjaiban képviselő pedagógusok tömegéből állt. Hoz­ magyar oktatásügynek. A világháború pusztítása után 1921-ben — huszon­ zájuk csatlakozott a fenti érdekek mechanizmusának erőterében élő orvos és négy évesen — került Salgótarjánba. Kezdetben a bányánál — az SKB RTnéhány szabad foglalkozású értelmiségi. Ami ez alapján a vázlatos áttekintés nél — dolgozott. A zagyvapálfalvai építkezéseket tervezte, Irányította. 1927alapján is megkockáztatható: az a feltűnő jelenség, hogy soraikból hiányzik, ben önállósította magát. Szakmai megoldásait és tevékenységét méltán jel­ vagy éppen csak jelen van az alkotó művészetek, a tudományok felé mé­ lemzi a felsorolt néhány példa: a még ma is látható emeletes lakóház — lyebb érdeklődést mutatók köre. Ez pedig — megint egy újabb kockázatos „a Kilczer-ház” — Salgótarján főutcáján, a vízválasztói völgyzáró gát, a következtetés — a városi gondolkodás, a városi mentalitás korlátozott érvé­ felszabadulás utáni első bérházak, a Gyula-rakodó impozáns épülettömbje, nyesülését is jelentette. A felszíni, formális elemek, a széles körű társasági és magánházak sokasága. élet, a városias öltözködés stb. nem pótolhatta a hiányt. Az egyéni, családi tragédiák sorozata után a második világháború A társadalmi szerkezetben érzékelhető aránytalanság — vagy akár fél­ sok vonatkozásban formálta jellemét és próbára tette akaraterejét. A kato­ oldalasság — még inkább kitűnt a műszaki vagy még pontosabbnak tűnő naságtól megszökött, és ezt követően lett polgármester, negyvennyolc éves fogalommal élve, a termeléshez kötődő értelmiség esetében. Fő vonzóerőt korában, 1945. július 13-án lemondott-leváltották. Ezután lényegében teljes Itt a bányai, vállalati központok jelentették. Ami azzal járt, hogy a jó szellemi és fizikai összeomlása következett. Korábbi intenzitását sem a mun­ képességű szakemberek — megfelelő gyakorlati idő eltöltése után — a kában, sem a közéleti tevékenységben nem nyerte vissza. Volt munkatár­ központ felé, azaz a főváros felé törekedtek. Ez volt egyrészt az érvé­ saitól magára hagyatva, a családja körében élt, és így érte a halál, 1971. nyesülés, a karrier, másrészt a szakmai cselekvés és fejlődés hagyományos március 4-én. útja is. Nyilvánvaló azonban, hogy még a kapitalista racionális gazdaság­ politikai érdekek érvényesülése mellett is volt bizonyos fajta „túltermelés”. Eszmei-szellemi világa jellemzéséhez. Kilczer Béla világra való nyitott­ Azok, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak a központi lehetőségekből, sága — ahogy mondani szokás — már ifjúkorában kialakult. Ezt példázza nem választhattak mást, mint olyan pótcselekvést — mint például házasság­ az is, hogy a saját szakmai nyelve — az építészet — mellett más módon gal fenntartani legalább az anyagi jólét látszatát, vagy a személyes érdek­ is törekedett kifejezni a környezetéről alkotott véleményét. Leginkább érzel­ lődés, „magas szintű” kiélését —, amellyel ideig-óráig, vagy akár életük végéig meit: verseket írt. Különösen korai — de a későbbi költeményekben is kiegyensúlyozottnak látszó életforma volt megvalósítható. Természetes azon­ jelen van ez a hangulat, ez az érzelmi töltés — versei példázzák a megál­ ban az is, hogy a kapitalista termelés viszonylagos zökkenőmentessége jól lapítást. Az is közhelyként hat, hogy általános tünet az ifjúkori versírás. szervező, kemény végrehajtókat igényelt. Mivel erre volt jelentkező is, ez Mégis ebben az esetben másról van szó, s ezt a tényt mutatja, hogy az igény nagy tömegű középszintű szervező — altiszt, tiszt, főtiszt, igazgató Kilczer közéleti pályafutása befejezésével, idős korában ismét visszatér a — jelenlétét tette szükségessé. Az érvényesülésük, a szamárlétrán való előre­ versíráshoz. A rímes, ritmikus — hagyományosan négyes verssorokra tördelt haladásuk — más irányban nem volt elképzelhető. A vélt, vagy valós am­ — költemények nagyobb része az én és a világ viszonyát vallásos-misztikus bíciójuk teljesülését közvetlenül nem saját társadalmi csoportjukon belül, felfogásban írta le, s próbálta megfejteni a kapcsolat mibenlétét személyiség hanem más társadalmi osztályokkal szembeni magatartásuk révén várhatták és a valóság között. Végső soron megmagyarázhatatlannak tartotta ezeket és remélhették. Mindezek az összefüggések is belejátszottak a tényleges az alapkérdéseket, és az isteni eredetre vezette vissza a természetet és tárhelyzet kialakulásában, amelynek jellemzője, hogy nagyon kevesen voltak közöt­ sadalmat. tük olyanok, akik a formális humanizmus ilyen vagy olyan, de mindenképpen Mindez kevésbé lenne feltűnő, ha a társadalmi gyakorlat, a politika sík­ alacsony szintű kinyilvánitásán túl, tevőlegesen részt vettek a más társadalmi ján is hasonló lett volna a felfogása. A mindennapokban érvényesülő fel­ osztályhoz — mindenekelőtt a nagyipari munkásságról van szó — tartozók fogását leginkább a polgármesteri hivatalról leköszönő beszéde tükrözte, ame­ szociális, vagy társadalmi helyzetének módosításában, megváltoztatásában. lyet 1945 júliusában mondott el. Ennek alapmotívuma volt a polgári demok­ A magyar progresszió hatása a két világháború közötti salgótarjáni értel­ rácia eszméjével és politikai gyakorlatával a lehető legteljesebb azonosulás. miség szellemi arculatán gyakorlatilag nem volt látható. A kor lehetőségei és az azt követő politikai taktika szempontjából e kettő E torzult és saját maga által is korlátozott tevékenységet folytató értel­ között részben még valóságos kapcsolat volt. Ez azonban látszólagos, a miségi kör hatása nyilván torzulást okozott a velük szembenállók társadalmi későbbiekben — nem hosszú idő múlva — ez az 1945 elején még látens, de felfogásában is. Aminek a lényegét abban lehet legjobban jellemezni, hogy az egész társadalmat átható eszmei előrehaladási igény már drámaibb körül­ úgy ítélték meg, ez általában az értelmiségi magatartás. Holott — amint ezt mények között manifesztálódott. még egyszer szükségesnek tartom hangsúlyozni — lényegében nem az volt. A polgári demokrácia liberális irányzatú hatása Kilczer gyakorlati, prak­ Érthetőnek kell tartanunk mindezekből következően azt a nem kis gondot, tikus tevékenységében is tetten érhető. Demokratizmusához elég széles ami 1945 elején a város kommunista vezetésére hárult: olyan új közigazgatást tolerancia társult. Ez a magyarázat arra, hogy az 1930-as évektől kezdve kellett megszervezni, amely a politikai feladatok, az operatív tennivalók el a salgótarjáni munkásmozgalom sok és jelentős baloldali beállítottságú veze­ látására is képes. De ezen túlmenően olyanná is kellett ezt alakítani, amely tője kapott építési vállalkozásai során munkát. Mint például Oczel János, alkalmas a korábbi szűkebb politikai helyzet gyökeres megváltoztatására, Kerekes Sándor. Kádasi Pál. Sőt a köztudott - és általa is így ismert de a tényleges, demokratikus, széles körben érvényesülő szövetségi feladatok baloldali munkásokat nemcsak keresethez juttatta, hanem olykor a rendmegvalósítására is. örségi-nyomozói zaklatásoktól is megvédte. E célkitűzések megvalósítására ismertsége, tekintélye revén Kilczer Béla A nem kis ellentmondást — de sok békítő szándékú, erőszakot megvető tűnt alkalmasnak. Különösképp azzá vált, amikor 1945. január 2-án a párt­ vonást - tartalmazó felfogása végül is az egyik legjelentősebb - politikai munka megsegítésére itt járt a diósgyőri Fekete Mihály és a központi aktivitást és nem kevés bátorságot feltételező — reagálásban öltött testet: pártszervektől ideérkező Farkas Mihály révén Ismertté vált a MOKAN Komité segítséget nyújtott a Miskolcon létrejött MOKAN Komité egyik nagyjelen­ munkáját segítő magatartása. tőségű feladatának teljesítéséhez. Mint bevonultatott tartalékos főhadnagy megakadályozta a diósgyőri vasgyár leszerelését 1944 őszén. A szemtanú, a A felszabadulást követő időszak legnagyobb helyi politikai csalódása, kortárs Fekete Mihály így rögzítette az akkori eseményeket: "A bemu­ hogy a párt ezt. a célkitűzését nem tudta Kilczerrel megvalósítani. A kom­ munista vezetők és a polgármester közötti nézetkülönbség megnyilvánulási tatkozásnál Tóth Béla meg én csak elmorogtuk a nevünket, a vasmunkás, illetve a szabósegédi foglalkozásunkról hallgattunk, s így a fiatal főhadnagy, formája kezdetben a vita volt. Később ez huzavonává és végül személyes a borosüvegek mellett meglehetősen jól érezte magát, szüntelenül beszélt. kedéssé fajult. Az utóbbiban még a történelmi távlat sem tud Igazságot szolgáltatni. Feltehetőleg mindkét részről követtek el alaphibákat. A tűz Elmondta, hogy a Szálasi-kormánytól, továbbá a német és magyar hadseregparancsnokságtól utasítása van a diósgyőri vasgyár felrobbantásának és víz összekapcsolása ez esetben sem volt lehetséges. Kilczer túl sokat hivatkozott személyes, egyéni meggyőződésére, míg a párt helyi vezetői tü­ előkészítésére. A megbeszélés szerint a tisztek kezdték el a puhítást. relmetlenek voltak iránta. A polgármester kiválasztása, és a működése során Kilczer végül is beadta a derekát. Bűnbarlangba kerültem - mondta tré­ előállt helyzet, lényegében kudarccal végződött. E kudarc — meggyőződésem fálkozva — legyen a ti akaratotok szerint. Kilczer Béla tartalékos főhad­ — hosszú távon éreztette hatását. Hozzájárult ahhoz, hogy Salgótarjánban nagy és Ginczery ezredes segítségével ezután sikerült elérnünk, hogy a gyár az ezt követő években tartósan jelen volt mind a köznapi gondolkodásban, teljes felrobbantása helyett a műszaki alakulatok csupán a »bénítást« haj­ mind a politikai gyakorlatban az értelmiség helyének és szerepének téves tották végre. Kilczer Béla tartalékos főhadnagy salgótarjáni építészmérnök, a hadseregben építőipari szakértő volt, ezért küldték őt a gyár műszaki felfogása. úton való elpusztítására. Mint minden vérbeli építész, ő is inkább építeni Horváth István szeretett nem örült tehát a »magas megbízatásnak«. Nem szívelte a német 12 �Petrőczi Éva Szikra János Ők csend "... az apró dolgok fénye.. " Sylvia Plath Irgalmukra hagyatkozom: ma, itt és most, csak az apró dolgok tudnak megmenteni. Az emberbőr-meleg falépcső, a diófa hintaága, és amott az az édes-hideg illatú gyöngyvirág-tábla. És ti, szelíd kapor, haragvó torma, zsenge galambbegy — azaz apró fejessaláta — és te, metélőhagyma, minden füvek legízesebbje; a só-paprika-bors konyhai Tripartitumát vígan kijátszom általatok. Kázmérnak húsomba méreg rakódik cigarettázom ingem kigombolódik belülről fázom idegem inga jojózik föl-le az álom halott nagynénim szólít élőnek látom hajamba homály fonódik ülök hallgatok szép kis ügy könnyen bolondít akié vagyok este van régen is ettem megvacsorázom ágyat bont üres szivemben saját hiányom Az épület óriás L-jébe zárva sírással-nevetéssel töröm meg nap-nap után a papi lak iniciálémerev szertartásait: a mindig-egy szavak és mozdulatok, közönnyel mormolt „Jöveljézus...”-ok közé belejajongva-ujjongva, ami belémfagyott. Mitagadás, jócskán pápista hasonlat ez, de találóbb aligha akad; ám ráadásnak végül íme egy közelebbi: Bihar Haworth ez-----ki itt belépsz, Brontënak érezheted magad. N. község, 1382. május. 13 �Sarusi Mihály Őszike a révben Hah, be süt a nap, haj, ott még fürdésre készülődnek, vagy már fürdőt vettek amott a vízben? Ebben az őszi tóban A lepke úgy szálldogál, mintha mi sem történt volna. Mint­ ha éjtszaka, iccaka nem húzná magára a takaróját. A bólya még a nyárra emlékeztet. De eltűntek már a part­ ról a kis barbár, őrjítő perditák. öregek otthona, vannak itt öregek, akiknek a tanács ad havonta, kapnak szociális segélyt, ki hogyan van rászorulva, ha betegek, ápolónőről gondoskodnak, akiknek nincs eltartójuk, úgy van ez, hogy nyugdíjasok és öregek napközi otthona. Reggel kilenctől délután ötig, télen reggel nyolctól hat órá­ ig, mert fűtenek, a tanács vállalta a negyediket (három kály­ ha már volt), de nagyon vigyáznak ránk itt Fülöpön, nehogy megfázzunk, egy dufla cserépkályhát csináltatott az elnök, most körülbelül negyvenen vagyunk, tudja, van olyan, hogy nem tud­ nak lejárni, messze a hegyekben laknak, 'fölviszik nekik az étket, látja, ez a dohányzónk, emelje ki, hogy remek gond­ noknőink vannak, jóindulatúak, türelmesek, melegszívűek. mi mindig azt mondjuk, gyerekek, maradjatok, mert ha elmennek, én is kimaradok. A kaptatókon, arra, a hegyen, egy-egy nyugdíjas házaspár. Az ősz mezei csokra vénkisasszony ujjai közt. A sirály, hej, magosra száll, nem érti az aranyos, ezüstös fákat, bokrokat, kár, mondja varjúmódra. Mellém óvakodik, átnéz a napos túl­ só partra. Tán, tán ő is elhagyja a révet? A kikötött, lekötött csolnakokból szerelmes sóhajt hoz a víz. Egy kislány varkocsát dugja ki az ablakon, unja a sulit? És még kimászna, ha valami kis legény vissza nem húzná. Amott vitorlás dől neki a sellőnek, játék az egész, bár ki tudja? Javakorabeliek vagyunk, én voltam itt a postahivatal fő­ nöke, két éve halt meg a férjem, olyan egyedül voltam, itt otthonra leltem, pedig először megmondom őszintén, féltem, de aztán barátnőim hívtak, idén, kétszer voltunk Hévízen, nagyon kedves a tanács, tavaly is voltunk. Van televíziónk, rádiónk, sakk, játék, én a magam részé­ ről úgy vagyok, hogy délután jövök, délelőtt otthon maga­ mat ellátom, de nagyon rosszul érzem magam, ha nem jöhetek, otthon reggeli és vacsora, itt ebédet kapunk, részemről is azt mondhatom, hogy az uzsonna annyira elég, hogy vacsorázni nem is kell. A tarhonyát utálom, a sok főzeléket, a minél több sült tésztát kedvelem, mindenből van repeta, csak húsból nem, aki panaszkodik, keressen magának jobbat. Nekem ötszáz fo­ rint a nyugdíjam, semmit se fizetek, mert miből élnék, más­ nak fél díj is csak háromnegyven. Pecsenye van? Nincs, csak a gazda meg rizling, a boltban a kasszírnő nagyot ásít, még kacsintani is elfelejtett, a trafikos csomagol, számolja az idei hasznot, egy D-s kocsi horgásza fölméri a helyzetet, s ámbráscetről álmodik, s két vagabund, hátán gitárral, jókorát sercint a tóba: hát egy nyár már megint tovatűnt. A révben csönd, mintha mi sem történt volna, Ősz mama néz a napba, a halkan fodrozódó zöld most klottyan, beetet egy pecás, a kisasszony az aranyos, ezüstös parti kertben pokrócot ráz, s eltűnik legénye után a sűrűben. Ősz ide, ősz oda. ők a következő nyarakra gondolnak, hogy sose haljon ki a rév. A törökbúza levele szárad, sárgul, reped, az Alföldön las­ san már törnek, fényképezik körbe, körbe a révet, nézd, öreganyám, a vizet! És azokat a színeket! Jaj, de gyönyörű — majd oly gyönyörű, mint ilyenkor Zemplén meg a Hargita lehet. A hegyekből lármafák felelgetnek. mintha ők űznék a szőlőtolva­ jokat. Levelezünk, kártyázunk. Katalin-napra készülünk, híme­ zünk. olvasunk, ha elfáradunk, lefekszünk, az újságot nagyon 14 szeretjük, még össze is veszünk rajta, van aki kétszer akarja olvasni. Én beleestem a vérnyomásba, érelmeszesedésbe, hetvenhárom esztendős veterán vagyok, tizenkilences vöröskatona vol­ tam, tíz évig kószáltam a nagyvilágban, el kellett mennem a postától a vöröskatonaság miatt, bekalandoztam Európát, Ju­ goszláviát, nagy szükség volt postásra, most tíz esztendeje halt meg a feleségem, amióta fennáll ez, azt hiszem, öt éve, járok ide, itt annyira figyelembe vagyunk, a betegség végett annyi­ ra elment az élet. Foglaljon köztünk helyet, legyen a mi kis gavallérunk. Sze­ gény! Megérti, mit jelent elveszteni az élettársat, és itt nem hagynak sírni, helyesek, az idős embernek nagyon jólesik a kedvesség, a szeretet, érzékenyek vagyunk, és itt annyi kedves ünnepély van, jó kis ennivalóval. Ilyenkor kivételesen szabad szeszt is innunk, hahaha, nagyon kedves a sok névnap, azelőtt én csak a születésnapomat ünnepeltem meg, az orvostól elhoz­ zák a receptet is, mindenre gondolnak, örülünk, hogy jókat mondhattunk magának, lassan minden elmúlik velünk együtt. A viharmadárnak fölcsapott fejér sirály hozza a szelet, s a hullám hátán magányos hajós. Hogy van? Indulok a déli ten­ gerre, a fecskékkel meg a többiekkel. Ez mind rendben, de a lányok hová tűntek? Jaj, amott jön egy. Mózsna hlopci A Bor, sör, pálinka korlátolt kimérés nótájára — — Most már nem egyenlítenek ki! — sóhajtott föl az ál­ lomáson. Unyatyinszki, a félszemű bádogos a vonatig kísérte a pes­ tieket, s amikor elindult a gyors, földobta smicisapkáját, most már nincs baj, nem lehet baj, marad a kettő-egy. Pedig épp a város másik végében lakik, a kastélyi teme­ tőnél, a körgát előtt. Persze, van kerékpárja, így nem akadály ez a távolság. Csak fölpattan reá, bekap valami hajtóvizet, s irány a meccs, az Előre-pálya. S Unyatyinszki még tudja, mi­ ért szólt így a bíró az Előre első NB I-es meccsén: — Mózsna hlopci! Láza kezében megállt a laszti, de Unyatyinszki értette, miért szól tótul ez a biztos, hogy magyar bíró. Szegedi, vagy hovavalósi. Lehet fiúk, mehet. Emlékszik még a régi szép időkre. Hajaj, Unyatyinszkit nemcsak a futball érdekli, kijár min­ den kézilabda-mérkőzésre is, bár már az sem az igazi. Hol van már az az idő, amikor a csabai lányok adták a magyar válogatottat, s még nagypályán! Hol van az már, a gyerekek el sem hiszik. De nemcsak a sport, legalább ennyire mindenféle művészet. Svézner, tudod, az a lakatos, Uhrin, az a vegyész, tudod, aki majdnem föltalálta a hajnövesztőt, meg a többi iparos ember csak beül az Iparba, a Halászba, a Gulyásba meg a többibe, s meghányja-veti a világ dolgait. Hogyne, az is izgatja őket, miért nincs igazi szélsője az Előrének, de mondom, más is. Hogy Hrus­ csov mért mondott le, de az is, minek ez a mai művészet, mit akarnak ezek a nagyképű nyugatmajmolók. Tiszta nyugatmajmolás, én mondom neked, ki érti ezeket az absztrakt képeket, Jancsóról ne is beszéljünk. A múltkor láttam a tévében, hát hogy az micsoda nyegle alak. Semmi komolyság, semmi realizmus, hol vannak ezek Kodálytól. Anti, az a szajnai költő, máskülönben asztalos, a ktsz-ben, no meg a lakatos Prébelszki is egy húron pendül vele. Ugyan ritkábban járnak meccsre, mint Unyatyinszki, de meccs előtt meg után, meg általában, megtalálja őket. Sokszor belenyúlik az éjszakába is az ő jó kis eszmecseréjük. Nem járnak össze, az igaz, ezek a ivócimbora s művészetpártoló iparosok valahogy nem járnak össze, legalábbis otthon nem. inkább csak így. a kocsmákban. Na, mondja sokszor Unyatyinszki is, te vagy a köl­ tő, nem ezek a modernek, mért még a klasszikus Petőfi, meg �Unyatyinszki ilyenkor dühbe gurul, alig lehet lecsillapíta­ ni. Még hogy mi az a mózsna hlopci, hát hol él az úr, miért ne mondhatná így a bíró, csak kedveskedni akar! Csak nem Bu­ kovinából szalajtották? És már nyakon is csördítené, ha enged­ nék. Mert különben elég művelt gyerek ez az Unya mester, úgy, mint szinte valamennyi társa. Olvasnak ők újságot, szidják is eleget, hogy már megint mit nyilatkozott a Volán, hazudnak, hány járat kimarad meg késik, szemtelenség! Unyatyinszkit ilyenkor úgy kell lefogni, képes lenne pofoz­ kodni. Dehát ami sok, az megárt; kiabáljon kedvére, de a vere­ kedésből nem lesz semmi, még az ellenfél megóvja a meccset, s akkor minek rúgtak a fiúk egy hármast? Ne vigyük túlzásba, lejjebb az agarakkal. Mózsna hlopci, még hogy mért mer így beszélni. Szégyenli tán, hogy ő is tót?! Ez más Unyatyinszki, mert volt kapus Unyatyinszki is. Más család, csak névrokonok. Az a MÁV-ban védett. Meg még akkor szokta mondani, hogy ezek, amikor kikap a csapat. Ezek megint bundáznak, ezeknek semmi se elég, nem dolgoznak, mégis mennyi pénzt zsebrevágnak, de a foci, az az­ tán nem megy, csak a csalás, van pofájuk lefeküdni? Nem léte­ zik, hogy már a Diósgyőr is megkalapáljon bennünket, azt mond­ ják, tavaly ígértek nekik egy vagon csabai vastag kolbászt, és hogy nem kapták meg, most jól megbosszulják! Méghogy ötöst kapni. hogy is hívják, Arany, az igen, a Toldi estéje, az igen, megér­ ti az ilyen egyszerű ember is, de hogy ezek mit művelnek. Kész röhej, ezeknek a bíró biztos nem mondaná, hogy mózsna hlopci! Amikor azt mondja, hogy ezek, nemcsak a mai művészekre érti. Sokszor amikor azt mondja, ezek, Kugyela, ez a gyáva bő­ rös arra inti, hogy halkabban, nehogy meghallják, mert ilyenkor a politikusokat csúfolja. Ezek, mit akarnak ezek, mit tudnak ezek, ezek a senkik, fölkapaszkodtak az uborkafára. Mi vagyunk a munkásemberek, nem ezek. Persze Unyatyinszki ritkán foglalkozik a költészettel, csak néha kitör belőle a politikum. Különösen akkor, amikor fizetés van, s a vártnál kevesebbet kap. Hogy olyankor hogy veri az asztalt! Jobb félrehúzódni, semmi közöm hozzá, még elvisznek. — Jártál te már a Munkácsy utcában? Még nem, s nem is akar. Úgyhogy inkább a meccsen szo­ kott ricsajozni, ott lehet, senki se szól érte, kedvire kidühöngheti magát. — Mózsna hlopci, mi az, hogy mózsna hlopci, egyébként is mós hlapci; gúnyolódik a bíró?! Annyira azért nem csapongó gyerek, mint Anti. Ha nem inna, semmi baj se lenne vele, csak az a bibi: úgy megtelt, hogy egyetlen pohárka elég s hótt részegnek látszik. Igazából nem ré­ szeg ő, csak olyannak néz ki, hát mikor iszik ő annyit, mint Prébelszki? Soha, mondom, soha. Este, sőt éjszaka lehet őt a legkönnyebben észrevenni. Nap­ közben más is tolja a kerékpárját, ám hogyha éjféltájban dülön­ gélő kerékpárt látsz, biztos, hogy Unya bácsihoz tartozik. Bár­ milyen részeg, mégse ül föl rá, csak tolja, noszogatja, vezess már haza, biztos mert valamikor lova volt, s hosszan beszélget a tánc­ iskolából hazatartó fiúkkal. Hogy élvezik! Olyan jókat mond, egész jól áll neki ez a részegség. Kész kikapcsolódás. S nemcsak az inasok szeretik, a gimnazisták is örömest leállnak vele, más­ nap is emlegetik, milyen jókat mondott az a marha Unyatyinszki. A sok beszélgetéstől annyira kijózanodott, hogy mégis fölkapott a kerékpárjára, s végigrikoltotta az utcát, már nem egyenlítenek ki! Csak az a baj, hogy amikor mégis dolgozik, nézni is életve­ szélyes. Ügy himbálódzik a létra tetején, úgy szereli föl az ereszt, hogy kész rémlátás. Az utca kölke odagyűlik, lesi, mikor pottyan le, de olyan még nem volt, Unyatyinszki még sose esett le. Va­ lóságos csoda ez az Unyatyinszki, az istennek se hullana le, a teherkocsik se gázolják halálra, s amikor az árok alján szenderül el, hiába lepi be a hó, nem létezik, hogy megfagyjon. Marha szerencséje van, ha nekem ilyen szerencsém lenne, beütne az ötös. Unyatyinszki csak egyet sajnál, a lovakat. Még hogy a mű­ vészet, a közélet meg a sport, ugyan, de a lovak, hol vannak a lovaim? Az fáj neki a legjobban, hogy virsli lett belőlük. Még hogy a földjét elvették, isten neki, másét se köszönték meg. ne­ ki különben sem volt száz holdja, csak tizenöt, s azt is a fele­ sége hozta, de hogy a lovaiból szafaládé legyen.. Micsoda lovak voltak, ahogy nyerítettek! Megszólaltak, én mondom neked, meg­ szólaltak, olyan értelmesek voltak; több eszük volt azoknak, mint nekem, ilyen lőrét meg nem ittak volna, kiköpik, ha ilyet merészelek eléjük tenni. Ezt a Körös-vizet se innák már. Na jó, már nem egyenlítenek ki. — Te, nem ők vitték el a lovaimat? — Tartsd a szád, gondold meg, mit beszélsz! Lovas kocsit sose kerül, a szekér mellé kerekez, belékapasz­ kodik, hadd húzza őt is, vontatja magát, gurul, gurul hazáig, s bámulja a lovakat. Mózsna hlopci, mós, kicsikéim, ti még értitek. Ezek, ezek már nem, hogy az isten erre meg arra. 15 �Hajdú Gábor A nagy sztori Hogy milyen is volt a Feri, csak azt mondhatom, nagyon jó ember, figyelmes, aranyos, mindig olyannak láttam, és úgy lehet, az is volt, de megváltozott, minden az ellenkezőjére for­ dult, egyszerre hazudni kezdett nekem. Az volt a legnagyobb hazugsága, amikor azt mondta: itt várj rám. Még nem sejtet­ tem semmit, olyan voltam, mint egy csecsemő a születése pil­ lanatában. Elhittem és nem sikoltoztam, nem kapaszkodtam be­ le és nem martam meg az arcát, csak néztem, ahogy cigarettá­ ra gyújt. Intett is talán a kezével, hogy megnyugtasson, az ellenkezőjét érte el, meghaltak bennem a gondolatok is, néz­ tem, amerre elment és vártam, később sem értettem, miért nem jön vissza. Álltam a járdán, kiszolgáltatva, azzal a néhány mondattal bíbelődtem, amit otthagyott nekem.,,Ennek a kocsinak most el kell menni, lerakjuk szépen ide a holmidat, ne menj sehova, visszajövök érted”. Ott volt az utazókoffer, az agyonmosott ágyneműm a pléddel átkötve, ruhák, két blúz, meg egy szok­ nya és néhány könyv. Elvesztettem az időt, nem is tudom, hány év múlva egy idős nő állt meg mellettem, sokdioptriás szem­ üvegével rámbámult. Vigyen el az ördög, éledtem, bámulsz rám, mint egy sült hal. Sohasem láttál még ilyen kirakatot? Azután egy pasas jött, belevigyorgott a pofámba. Akár itt is lefekhetem Ádám Tamás Pitypangszerelem Pezsgőspalack pukkanása lövi szét a szentimentalizmust kavicsok kopognak a vázában pitypangszerelmet gyűjtesz kötényedben Ellobbant Csikósárga tobozokat gyűrök kezemben — fókuszhuszár — tőkeagancsot hasít a fájdalom ellobbant a nyár combodon délceg fenyőfából gyanta csöpög Holtponton Fogaim között szétmorzsolt káromkodás szitál a súgólyukból bizonytalanság csordogál mint a vasútoldalban tétovázó őzek a holtponton földhözvágott poharak sortüze 16 veled, kicsi, mondta. Végignéztem a holmikon, ahogy ő, összerándultam, odaképzeltem magamat a helyébe, mintha idegen hálószobába lépnék, elfogott valami szégyenérzet. Eddig nem éreztem, azzal áltattam magam, az mégis az otthonom. A vá­ ros másik végében még eszembe sem jutott, miféle mások előtti kitárulkozáshoz vezet ez a zsibvásár. Valami nagy-nagy fáradt­ ságot éreztem, az hatalmasodott el bennem. Lefekszem mind­ járt a rongyaim közé, motyogtam, azután mégis úgy maradtam, állva, talán sírtam is, akkor értettem meg, te hülye, most veled történik valami rossz, ami eddig mindig csak másokkal történt. Az a nap nem is érdekelt, meg az előtte való sem, amikor kirúgtak, pedig akkortájt fontos dolgok történtek velem. Akkor kellett volna igazán figyelnem magamra, meg a dolgokra, de hát ezt az ember csak utólag tudja meg. Telisteli voltam érzé­ sekkel, és mégis olyan könnyű voltam, talán felemelkedhettem volna, ha igazán akarom. De én semmiről sem tudtam akkori­ ban, kérdezhetnéd azt is, hogyan keveredhettem bele így eb­ be a marhaságba, hát ez tényleg csak egy regénybeillő hülyé­ vel történhetett meg, olyannal, mint amilyen én vagyok. Feri tizenöt évvel idősebb volt tőlem, vagy talán tizennyolccal, az­ előtt semmi közünk sem volt egymáshoz, jószerivel azt sem tudtam, kicsoda. Néha átjött hozzánk vasalt raktárosi ruhában a szomszédból. A szülei jómódúak voltak, és leült apámmal. „Ezzel a lánnyal tudnál-e valamit kezdeni?” — kérdezte tőle az apám. Bort töltött két pohárba, amaz rám nézett. „Hely éppen lenne a gyárban, az manapság a biztos kenyér, itt a faluban mi az istenhez kezdhet egy ilyen lány”. Nem is ügyeltem a szavaikra akkor, pedig a sorsomról dön­ töttek, valamiért kimentem, csak nagysokára jöttem vissza, ott tartottak, szépen berendezett háromszobás lakása van, de hát a rezsit csak az bírja ki, akire rászakadt a Rotschild-bankház, az meg vele még nem történt meg, és ezért albérletben ott lak­ hatom náluk. A felesége nem gondolt semmi rosszra, igaz, oka sem volt rá még. akkor, én meg lassan-lassan beletanultam az új szerepbe, hogy hálásnak kell lennem, mert kivakartak a koszból és elhoztak a városba onnan a világ végéről. Amikor először feküdtem le neki, azt hittem, minden összeszakad ben­ nem, legszívesebben hazafutottam volna, nem tudtam, oda többé nincs visszaút. Később elrendeződtek körülöttem a dolgok, azt is mondta néha, elvesz, a feleségével szemben úgysem érez semmit, boldogságot igazán csak én adhatok neki, és később gyerekünk is lehet. Én nem kértem semmire, azt hittem min­ den jó úgy, ahogy van, távoli volt minden nekem. Az ígére­ tek lassan elmaradtak, látod, észre sem vettem csak most, hogy mondom, most jutott eszembe, annyira nem jelentettek sem­ mit és én annyira csak a mával törődtem. Már nem a gyárban dolgoztam, azt jó ideje otthagytam, pontosabban: ő mondta, hagyd ott. jobb lesz neked is, ha nem látnak bennünket annyiszor együtt. Mégiscsak vezető beosz­ tásban vagyok, vigyázni kell a jó híremre. Segített is nekem elhelyezkedni, a kórházba kerültem, nagyon lefoglalt ott a munka, meg beiratkoztam iskolába is. Mindig fáradtan értem haza, ő meg akkor is akart. Féltékenységi rohamot rendezett, „biztos van neked valakid, de széttaposlak, ha megtudom, sze­ met vetett rád valamelyik hülye orvos”. Én meg tagadtam, de valahogy olyan szerencsétlenül sikerült, rám bámult, elöntötte az arcát a vér. Márta, a felesége nem volt otthon és akkor is akart, hiába mondtam, rosszul érzem magam. Akart és erőltet­ te, én meg csak feküdtem, mint egy darab fa. és csak fájdal­ mat éreztem, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Azt kérdezed, csak úgy otthagyott? és hogy nem lehet va­ lakit csak úgy... De lehet, és így volt, pontosan így, igaz, mi­ ért találjak ki rémtörténeteket neked. Az is csak úgy volt, talán egy hét múlva, vagy kettő, nem is tudom biztosan, hatra jártam akkor és a sötétben a keskeny közben elém állt valaki. Először azt hittem, ő, észrevettem már, de nem mutattam, hogy tudom, leskelődik utánam. Megfogta a kezem ott a sötétben, nem tudtam elrántani, erősen fogott és megmarkolta a melle­ met. Te kis szuka, most elkaptalak! Olyan furcsa hangon mond­ ta, hogy megrémültem, próbáltam kiszabadítani magam a szo­ rításából, talán kiabáltam is, erre nem emlékszem, befogta a �számat, én meg beleharaptam a kezébe. Arra eszméltem, hogy a földön fekszem, ő meg a combjaim között térdel, iszonyúan sajgott az állam. Felüvöltöttem, hiába próbált visszateperni, olyan erőt éreztem a karomban, hogy ellöktem magamtól. Ami­ kor elszaladt, két férfi jött, ismertem őket, ott dolgoztak a kór­ házban. Ők karoltak belém, mert járni sem tudtam. Ezt a két fogamat ütötte ki itt jobb oldalt, azóta csak a má­ sik oldalamon tudok rágni, mert a csont is fáj, ha ráharapok. Mondta is bent a kolléganőm a belosztályon, te tiszta hü­ lye vagy, mert kihallgattak, meg minden, és én azt mondtam, senkit sem ismertem fel. Mondta, tisztára lökött vagy, és egy ilyen hülyét a kirakatba kellene állítani. És nemcsak azért. Ő már akkor megkaparintotta az alorvost. Ilyen jóindulatú mac­ kókra lehet igazán rácsimpaszkodni, mondta, mit számít az, hogy nős meg családja van, ő feltesz mindent egy lapra. Te nem vagy erre a világra való, mondta, legfeljebb ott a rács mögött a diliseknél. Neki be is jött, öthónapos volt tőle, amikor el­ árulta, hogy terhes. A doki hiába futkosott fűhöz-fához, ott már semmit sem lehetett csinálni. Azután megszületett a fia, az is idehúzta, a másik asszony már olyan volt, mint a tehén. Annak meg csak egy lánya volt tőle, szóval megfogta a do­ kit, és az istennek sem engedte el, pedig a felesége is elment hozzá, hogy hagyja békén a férjét. Nekem is jogom van a sze­ relemre, mondta neki, meg a Sanyinak is, és maga úgy sem nyújthat már neki semmit. Edit akkor már szülési szabadságon volt, behozta a gyere­ ket, aranyos, szöszke, göndörhajú teremtés volt, olyan, akinél nem bírja megállni az ember, hogy meg ne csókolja. Láttam őket néhányszor este, vagy délután. Edit bent ült a kocsijá­ ban, valami nerc, vagy ki tudja milyen bunda volt rajta, ahogy elviharzottak a kék Fiattal. Ránéztem az ezernyolcszáz forin­ tos kabátomra, az ujja már kopott egy kicsit — majdnem el­ sírtam magam. Akkor este sokáig ácsorogtam az utcán, csak vártam, vár­ tam a csomagok mellett, pedig már tudtam, Feri nem jönviszsza értem. Nagyon szerencsétlen lehettem, és ma már tudom, az is voltam, ahogy ott gubbasztottam a holmijaim között. Nem is tudom, hány tucat ember ment el mellettem, de azok ügyet se vetettek rám, eszükbe sem juthatott, mi a fenének kupo­ rog itt ez a kis hülye az utcán a csomagjaival. Mintha egy más világban éltem volna. Vagy ha el is jutott hozzájuk, kit ér­ dekel manapság az ilyesmi? Ha bunda lett volna rajtam, jó vastag gyöngysor, ékszerek, meg franckarika, le sem bírtam volna vakarni magamról őket, körüldongtak volna, mint a le­ gyek a cukros vizet. Csak az ujjamat kellett volna kinyújta­ nom, hogy melyiket válasszam. De az én formám nem ilyen, meg épkézláb ötletem sem volt, el sem tudtam menni, nem mertem otthagyni a holmi­ mat. Szóval csak álltam, mint egy határ kétségbeesés. Biztos sírtam is, nem tudom, egyszer csak egy ronda kis pasas jött felém, és megállt. Olyan békaformájú ronda kis pasas volt, és nekem valahonnan ismerős, feküdt talán az osztályon, vagy ki tudja mi, nem gondolkodtam azóta sem rajta. A mesékben meg már nem hittem, a békává változott királyfi olyan távoli volt nekem, mint Makó Jeruzsálemhez. Szóval odakacsázott a kisöreg, és nekem már mindegy volt, hogy ki jön, nyilván az ör­ döggel is elmentem volna. Az meg olyan jóindulatúan bámult rám. Valamit magyarázott is, de én semmire sem emlékszem, mit válaszoltam, meg, hogyan, nem is érdekes. A kisöreg kibökte, egyedül él, és szívesen befogad albérlő­ nek a lakásába. Fel is szedtük a holmimat, ő vitte a bőröndöt meg az ágyneműt, úgy, mint, aki mindent megszerzett vele, én meg a többi cuccal baktattam a nyomában. A lakás, ahova bevezetett, nem volt csúnya, egy nagy szo­ ba meg egy kisebb, az is szépen berendezve. Tizenöt éve öz­ vegy vagyok, mondta, és lepakolta a kisszobában a holmimat. Körbebámultam, mint egy borjú, amelyiket új istállóba vezet­ tek, ő meg kiment, poharakkal jött vissza, meg valami borzal­ mas itallal. Abból belém is diktált két pohárral. Azután meg­ fogta a karom, kifejezéstelen szemével rámbámult, béka néz így az emberre, nem is tudom, miért hagytam, ott tartotta raj­ tam a kezét, éreztem, amint nyirkossá válik tapintása alatt a ruhám. Ha Feri csinálja ezt, elfelejtettem az elmúlt órákat és talán kedvem is lett volna, de ehhez a kesehajú öreghez se- hogyse. A szája is a békáéhoz hasonlít! Mégsem mozdult a ke­ zem, tulajdonképpen mindegy, talán már amazzal sem éreznék örömet. Átölelt a két karjával, lehámozta rólam a ruhámat, valamiféle ködön át láttam az arcát, semmilyen sem volt, képzel­ hettem volna, amit akarok, de ahhoz sem volt kedvem, azután eszembe jutott, ez a mi nagy egyenjogúságunk, és ne pofáz­ zon már nekem senki se egyenjogúságról, meg semmiről, nem vagyok kíváncsi semmire sem. Csak néhány napig laktam nála, szereztem egy másik al­ bérletet, de ott sem sokáig bírtam. Egy vénasszony volt a tu­ laj a hülye macskáival. De még nincs vége, azt is elmondom, ekkor már a szülé­ szeten dolgoztam, átkértem magam oda, nem akartam együtt dolgozni az Edittel. Mert az már közben visszajött, hát nekem abból elég volt, mert az egyszer diadalmenetben vágtatott vé­ gig a folyosón, és ő volt a Grace Kelly, a monakói nagyherceg­ nő, tudod, máskor meg tele volt fájdalommal, ha beléptél a házba, már ott volt a falon, később már a villamos falán, meg a kórház bejáratán is láttam, arra gondoltam, le kellene dör­ zsölni, de akkor meg az oszlopok meg a kirakatok lennének vele tele, mert ő már annyira tele van mindennel, és annyira ő van itt mindenütt, hogy nekem igazán elegem volt belőle. Szóval átmentem a szülészetre és mindjárt a második nap megbántam, mi az istennek ugrálok én, és ki, vagy mi aka­ rok lenni, amikor itt már minden fő helyet elfoglaltak, már csak a legkisebb asztalok mellett vannak üres helyek, vagy ta­ lán azok mellett sem, csak én látom üresnek ott a helyet. Szó­ val, átmentem, és egyből be is vágtak ügyeletbe, azt sem tud­ tam, mihez kezdjek. Csak szaladgáltam összevissza, mert min­ dent összekevertem, hiszen csak egyszer mondták el. Az orvos meg a műtős az udvarban hátul mosta a doki kocsiját, a Karcsi meg hordta a meleg vizet egy műanyag vödörben, a doki meg csutakolta egy kefével. Ott jajgatott egy dagadt nő a szülőszo­ bában, hogy mennyire fáj a feje, meg rosszul érzi magát, de a doki rászólt, hogy fogja már be végre a pofáját, amikor csi­ nálták, nem óbégatott. Futólag ránézett, mondta a Karcsinak, néhány óra múlva lesz csak meg, mehetnek. Akkor még nem tudtam, milyen fontos az ott, hogy ki kinek a betege, ez a szerencsétlen senkié sem volt, talán sajnálta a pénzt, vagy nem volt neki, nekem azonban nem volt időm, hogy rajta tartsam a szemem, bánom is, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett, mert csak a nagy ordításra lettem figyelmes, onnan jött a hang, a földhöz verte magát, összecsengettem azután min­ denkit, és később tudtam meg, magas volt a vérnyomása, meg valami más baja is volt és szabályosan bedilizett. A gyerek az ugyan meglett, de a nőt levitték a zárt osztályra, talán még most is ott van. Nem tudtam akkor, mi a fenét csináljak a gyerekkel, mert rám bízták, arra volt csak a gondom, aztán volt ott egy nő, aki megszoptatta. De csak egy, vagy két napig. Akkor is én voltam szolgálatban, a nő megtudta, hogy meghalt a gyereke, és ma­ gából kikelve rikácsolta, hogy ő többet senkinek a fattyát nem szoptatja. Egész este üvöltözött és beleverte a fejét a falba is, mert ez lett volna az ötödik gyereke, de az első négyet el­ vetették, heges volt már mindene belül, nem is lehetett ép, egészséges gyereke. Hiába kapott nyugtatókat, azt is későn, kapta, a többiek addig mind belázasodtak mellette és engem tolt le a főorvos. Hátramentem, hogy kisírjam magam. Odajött egy cigánynő és megkérdezte, miért nem megy maga férjhez? Menjen innen a búsba! rikácsoltam, akkor már tudtam, milyen rossz a hírünk, ki a fene venne engem el. Azután ez akar velem jó lenni, pont ez, aki nyolc óra hosszán át feküdt a szülőágyon, és feléje se nézett senki. Amikor az orvos mégis megnézte, véletlenül odatette a kezét, az meg ráüvöltött, vigye onnan a koszos mancsát, nem akarom én megerőszakolni! Szó­ val, nem bírtam és elzavartam, attól kezdve nem köszönt. Leg­ alább nem kellett visszautasítanom az ötven forintját. Most megkérdezhetnéd, miért pofázom el ezt pont neked, egy hete csak, hogy együtt lakunk. Miért is mondom, nem is tudom. Talán legyen, aki meghallgassa. A másikra tekintett, amannak nyitva volt a szája, a feje a párnára csuklott. Ő meg keserűen elhúzta a száját. Még ebben sincs szerencsém, ilyen az én formám, azt hittem, hogy a nagy sztorit mondom neki, ez meg elaludt. 17 �Vaderna József Szögverés Balassi Bálint utolsó ugratása Vörösmarty emlékének Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé mindjárt minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud s a falakon, gyolcsba tekert koporsó — deszkákon át nem hallatszik egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a halál, germán és szláv imák a kanca ugrását a levegőben — súlyosodnak a csattanások végén — nincs névnapom, mennyire egy a vers belsejével; három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. S átfájnak a gerincemen a perek nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet — földemen nem védhetem váram, hát szaladhatok, vár lengyel nagyúr, s citerás Zsuzsanna, ágyasának. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Júliaszombat, vagy vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma — félájult éjszaka színe a hajnalon 18 Mióta hallom — szögverés és sodródik, fekete hózivatar a szobában, se születésnapom, ajtajukon pokolvaros kémlelőnyílás, figyelnek vakon, s anyanyelv nélkül köszönnek — néma magasság itt minden szakadék, szenvedéllyel kitömve szorul szorosabbra a tér, hanyattdől, keresztet vetnek a fák, felkötve a folyók álla, négy fölfelé megvadult gyertya az irány, telecsorogva az égtájak, láng gyűrődik a szemhéjak alatt. Befelé nő a nyéki hegy: haldokló égigérő homloka. Mióta hallom mögötte a harangszót; exhumálva a szél, s ütemre, hátukra fordulva úsznak a holtak, mint Isten szájában az Ámen. A zivataron madarak térdepelnek, misét lenget a gyárkémény, s félig kinyitott történelemkönyv a sírhely. A hozzátartozók jégverem-szája kilátva, már a kriptakövek kelyheit isszák, s pincérek hordozzák válluk felett a tálcát, ezüst-koporsót, megfejthetetlen ábrát. Tor van. Keserű egyenlőségjelek a kopjafák. Mióta hallom a félig földet, félig zuhanást, növekvő sírdombot, meggörbült Vörösmarty-verset — a deszkákra szabdalt erdőben se félig, se a széléig nem jutottam, csak az ajtókon ki-be az ezeréves szögverésben elsüppedve a küszöbök között — �Konczek József A fagyos este A munkaszoba fényeiben Néha úgy sodor Hangja komoly árnyékai szebbek, mintha csörtető majmot makogna — Néha úgy sodor, mint a tavaszi patak. Nincs vége a mondatainak. Úgy véli Ön, hogy én sajnos túl régen nem rontottam már a házba SAJTÓSTUL. Hát nézze, kérem. Én nem vagyOK OKozat, én az OK vagyOK. S amint önt hallgatom, leginkább úgy vélem, hogy ön egy zOKni. Megszokni szokta önSZOKÁT. Én viszont ezt szeretem, ezt a TISZTA SZÓ -bát S pusztán azért, hogy ön engem fortyogni lásson, vagyis, hogy hadd lásson, nem leszek az ön kedvéért égen, se padláson. ön kérem csak handabandázik. Mondja, mit lázit? Ugyan kit lázit? Ne hívjon, nem leszek ott. ön, kérem, leszokott a mi lelkűnkről. Igen, van olyan. Ilyen. Miféle vért lázit? Az enyémet aztán nem. S eztán sem. Nem rontok, a házba. Jólesik csendben jönnöm. Hol ceruza, írógép, könyv és virágvázat... Jólesik az alkotó munka NAGY LAza. Még egyszer mondom: az ALKOTÓ SZÓ- ba láza. Ne gyalázza. Fagyos este volt. A padon ült. Maga mellé tette a két kesztyűt, és próbált csizmába bújni a fagyos fényben. Nem sikerült neki. Máskor még a nézése is bújdokol, tűnődik, s a szó megáll, kihagy. Mondtam: „Jól van.” Mit mondjon mást egy apa, amikor valami más is nincs jól, nincsen jól. S nagyon. Elmegyek én a lámpa alá, ahol könyvet éget kezemben a fény. Mintha griffmáglyahalál várna a mondatokra. Gyönyörű is ez. Gondolom. 1981. december 29. Emitt pedig susogva, zúgva, dobogva, elém egy kis almafa áll. Nézésem a lányomon. 19 �Győri László Carmen immortale Veszejtése a láncnak Rányitják a vécét egy zsúfolt vonaton. Félruhátlan áll, félig meztelen. A nők fölnevetnek, mert mi mást csináljanak. A férfi befejezi dolgát, keményen kilép — nem történt semmi. Ezek az asszonyok, ezek a nők pelenkázták a férfit, teszik a halálba. Panel konyhában ropogó, gyűrt derű omlott a hő alá. Kivasalt tükör fénye suhogott a bútorokon át. Gyermekholmik, láncra vert ingek, lélekviseltesek vesztették láncukat csörrenéstelen: sok embermélyi rab. Embermélyeken éltek, gyermekmélyeken, s röpültek fölfelé könnyen, szabadon, gyűrődéstelen. Éjszaka Betonban szenvedj, mint a kő, — s fölvisított egy csecsemő. Örök kiáltás üteme, zűrzavar, rángás volt keze. Enyém volt, enyém az a kéz, mert ő voltam én, s egy egész így voltunk ketten, én meg ő: férfi s megrettent csecsemő. Jövőmet adtam ennie, cuppogva, gyorsan nyelte le. Övé örökös birtokom a semmi: erős lesz nagyon. 20 �HAGYOMÁNY A salgói romok vallatása Mire jó ma egy várrom? Valljuk be: nehéz e kérdésre egyér­ telmű választ adni. Talán könnyebb a helyzet, ha egy olyan várról van szó, melynek valamilyen gyakorlati célra — vendéglő, múze­ um, szálloda — hasznosítható épületrészei maradtak meg. De egy olyan vármaradvány, melyből csupán néhány méter magas falak állnak, a legtöbb ember számára legfeljebb egy hétvégi kirándu­ lási célpontot jelent. S gyakran még jó, ha csak ennyit, s nem alkalmat bátorságuk és erejük bizonyítására, hogy az építőanyagbányászást már ne is említsük. Kevesebb azoknak a száma, akik e romokat műemléknek, az elmúlt korok történelme tanúinak tekintik. De ha arról érdeklő­ dünk, milyen is volt közelebbről e várak története, sokszor csu­ pán igen romantikus elképzelésekkel találkozunk. Hogy csak néhá­ nyat említsünk: a középkor várai a békés utasokra leselkedő rab­ lólovagok tanyái voltak, zord termekkel, rideg börtönökkel, az utób­ biakban természetesen kaszáskutakkal. Rablott aranykincsek és meg­ szöktetett világszép lányok a magas falak mögött. Az egyes várakat — gyakran ötven-hatvan kilométeres — lóval is járható alagutak kötötték össze. Az ellenség közeledtét bonyolult füst- és fényje­ lekkel jelezték egymásnak. Csalárd árulások, kalandos szerelmek és hős védekezések színterei mindaddig, amíg a gyűlölt bécsi császár — hogy megfossza a magyarságot a fényes múlt emlékeitől — fel nem robbantatta őket... Régi és újabb legendák zavaros és bi­ zonytalan elemei ezek, melyek elfoglalták a feledésbe merült törté­ neti valóság helyét. Ugyanis a várromok valóban az elmúlt századok eseményei­ nek és embereinek emlékét őrzik. De ez a történelem nem egy, a mától teljesen független, furcsa — csak durva erőszakkal vagy hős pátosszal átszőtt — valami, hanem a jelen nagyon is hétköz­ napi előzménye. A várak története — ugyanúgy, mint bármely más régi építményé, vagy tárgyé — azonos az adott kor történetével. Már akkor találkozunk várakkal, amikor a magyar államalapí­ tás utáni első évtizedeket idézzük fel. Ekkor az ország szinte kor­ látlan ura a király, kinek hatalmát számos hatalmas sáncokkal erő­ dített ispánsági vár biztosította. Egy volt ezek közül vidékünkön Nógrád vára. E várak környékét — a vármegyét — az itt élő is­ pán, a király megbízottja vigyázta katonáival, aki innen intézte a közigazgatás-igazságszolgáltatás számos teendőjét is. Ide hordták be terményadójukat a várnak szolgáló dolgozó népek, a későbbi job­ bágyok is. Bár a legtöbb föld ekkor még a királyt mondhatta urá­ nak, nagyszámú földműves élt az előkelők — a későbbi nemesek — birtokain is. A feudális úr természetesen lakóhelyében is elkülönült a nagy­ részt csak félig földbe mélyített veremházakban, vagy egyszerű bo­ ronaépítményekben élő szolgáitól. Míg a király díszesebb udvarhá­ zait járta sorban az országban, az előkelők csak szerényebb — előbb fából-sövényből, később már kőből-téglából épített — toronyszerű épületeket emeltettek maguknak. Az ezeket körülvevő sáncárok, fa­ kerítés, földtöltés a tekintély növelésére és az értékek védelmére egyaránt alkalmas volt. Ilyen kis várakat Nógrádban is nagyszám­ ban találunk. Többségüknek egykori lakóit sajnos nem ismerjük, mivel az oklevelek nem szólnak róluk. Néhányukról sejthetjük csu­ pán, hogy a környék későbbi birtokosainak ősei lakták — így a mátraszólősi Kisvár egykori urai a Kacsics nemzetség tagjai le­ hettek. Míg azonban az oklevelek szaporodásával e nemzetség feltűnik előttünk, már nagyot fordult az idő kereke. A király korlátlan ha­ talma elenyészett, földbirtokai jelentős részét a nagyurak szerezték meg. S mivel az uralkodó ekkor már kőtornyokkal-kőfalakkal öve­ zett várban élt, az előkelő feudális urak is ilyeneket kívántak ma­ guknak lakóhelyül. De egy ilyen vár nemcsak kényelmesebb, biz­ tonságosabb és nagyobb tekintélyt sugárzó volt, hanem egyúttal anynyi hatalmat is biztosított urának, hogy az akár a királlyal is da­ colhatott! „Maguk és vagyonuk védelmére” emeljenek kővárakat a nemes urak — szólnak IV. Béla oklevelei: a „második honalapító” a tatárveszély miatt még támogatni is kényszerült alattvalói vár­ építését. De az, hogy a várúr veszély esetén egyáltalában befo­ gadja-e erősségébe jobbágyait, már nem a királytól függött. A korszak formálódó uralkodó osztályának várépítési láza még egy dologgal volt összefüggésben. Ekkor bomlott fel a — gyakran a honfoglalásig visszavezethető — úri nemzetségek egysége, mely elsősorban a földnek közös, „osztályos atyafiságban” való birtoklá­ sában nyilvánult meg. A mezőgazdasági technika fejlődése, a fal­ vak rendszerének megszilárdulása és több más tényező hatására az egyes családok egymás között egyre-másra felosztották az öröksé­ get, s ettől kezdve már önállóan keresték az előrejutás lehetősé­ gét. Természetes, hogy amelyik csak tudott, várat, mégpedig főleg kővárat emeltetett jobbágyaival. De, hogy visszatérjünk Nógrádba, az említett Kacsics nemzet­ ség egyik ága, melynek ősi földjei nagyrészt a mai Salgótarján kö­ rül terültek el, e téren különösen sikeres volt. A legrégibb ismert ős, egy bizonyos Illés hét unokájának a század végén összesen öt vára volt! Hollókő és Sztrahora kissé távolabb esett Tarjántól, a feltehető régi családi központtól, de a többi: Baglyaskő, Somoskő és végül Salgó annak közvetlen közelében, egymástól szinte látótá­ volságban emelkedett. Az országban másutt alig van arra példa, hogy az atyai birtokokon gondosan megosztozó unokatestvérek, vagy test­ vérek szinte mindegyike külön várat emeltetett magának. Egy 1280ban kelt oklevél szerint Tarján földje két testvérnek, Miklósnak és a valószínűleg korán elhunyt Simonnak jutott. Minden valószínű­ ség szerint ez a Miklós volt Salgó várának építtetője, s ami talán még több: e nyugtalan korban megtartója is. Nógrád megye Csák Máté érdekkörébe esett, s az itteni birto­ kosoknak választaniuk kellett: a király, vagy a trencséni oligarcha mellett foglalnak-e állást. Ügy tűnik, hogy ebben a nehéz és hoszszú ideig korántsem egyértelmű helyzetben az egyetlen jó taktikus a Salgót birtokló Miklós volt. Bár nyíltan nem fordult szembe Má­ téval, de unokatestvéreivel ellentétben várát sem engedte át neki, így az Anjou-uralkodó győzelme után egyedül az ő gyermekei tart­ hatták meg várukat. A XIV. század elejének eseményei során a régi hatalmasok többsége eltűnt a történelem süllyesztőjében és új urak emelkedtek fel. Miklós leszármazottai sem jutottak már magasabbra a módos középbirtokosi szintnél. A konszolidáció viszonyai között még meg­ szerezték az Ipoly-völgyi Rapot, s övék lett Szőlős is, melynek régi vára talán még a szomszédos Pásztó uraival kitört csetepaté so­ rán pusztult el. Salgó vára —, melyet először 1341-ben említ egy birtokleírást tartalmazó oklevél — az új helyzetben már egyre kényelmetlenebb lakásnak bizonyulhatott. Az egyre népesebb — a XIV. század kö­ zepén már hat férfit számláló — család az ország nyugodt belső viszonyai között már nem szorult a magas kőfalak védelmére. Az állandóan széljárta, alig megközelíthető meredek csúcson emelkedő szűk vár helyett jóval kellemesebb volt a völgyben, az országutak közelében lakni, közvetlenebbül élvezve a jobbágyok szolgáltatásait és a kereskedelem előnyeit. így azután hamarosan kényelmes, bár bizonyára nem túl nagy udvarházuk emelkedett Szőlősön. Ez való­ színűleg a család által ugyanekkor épített plébániatemplom kö­ zelében állt. Erről az egyházról azt derítette ki a közelmúltban a dr. Valter Ilona által vezetett régészeti kutatás, hogy a korban ál­ talánosan elterjedt egyszerű formát mutatta, s talán csak azzal vált ki a többi plébániatemplom közül, hogy belsejét díszes falképek borították. 1348-ban a szőlősi udvarházban összegyűlt családtagok meg­ egyeztek abban, hogy a várépítő Miklós két fiának utódai az öszszes birtokukat két részre osztják fel. Ez alól azonban kivételt ké­ pez az ősi Tarján-föld, a rajta emelkedő Salgó várával mely utóbbit közösen kötelesek fenntartani. Ettől kezdve a család egyik ága Sző­ lősön, a másik Rapon lakott, s később, amikor meghonosodott az állandó családi név, a két faluról vették nevüket is. A várak történeti szerepe tehát megváltozott. Mint országszer­ te sok más hasonló erősség — talán a legjobb párhuzam a Rátót nemzetség által emelt hasznosi, vagy a Zsidó nemzetség építette cső­ vári vár — Salgó többé már nem lakóhelye urának. Abban az ér­ telemben viszont székhelye, hogy őrsége az ő érdekeit védi, szük­ ség esetén menedéke, s nem utolsósorban értékeinek, kincseinek, főképp pedig birtokbiztosító okleveleinek állandó, biztos őrzési he­ lye. Emellett a várat bonyolult Viszony fűzi a földbirtokhoz: fenn­ tartása, karbantartása, az őrség fizetése jelentős anyagi teher, de ugyanakkor az a földbirtok igazán értékes, melyen vár emelkedik. A vár legkorábbi formájában a 620 méter magas, igen mere­ dek bazaltcsúcs lépcsős sziklatömbjét foglalta magába. A várfalak pontosan alkalmazkodtak a rendelkezésre álló terephez, az alap­ rajz ezért egy erősen megnyújtott, kissé ívesen hajló téglalapfor­ mát mutat. A falak számos részletét és egykori magasságát ma már csak más várak alapján tudjuk elképzelni. Az azonban biztos, hogy a legmagasabb ponton emelkedett a téglalap alaprajzú, leg­ alább kétemeletes torony. Közte és a sziklatömb jóval mélyebb nyugati végét elfoglaló — valószínűleg csupán egyemeletes — la­ kóépítmény között, a terepviszonyoknak megfelelően, két szintre ta­ golódó udvar helyezkedett el. A várkapu az északi falban, az ud­ var alsó szintjéről nyílott, közvetlenül a lakóépület előtt. Élszedett kőkerettel ellátott, keskeny, egyszerű nyílás volt, melyet kívülről bizonyára faszerkezetű feljárón lehetett megközelíteni. Az udvar két szintjét az északi fal mellett épített lépcső kötötte össze. A to­ rony bejárata az I. emeletről nyílott, e szintről lehetett megköze­ 21 �líteni a pinceszerűen kialakított földszintet. E „pince” és az udvar járószintje maga a néhol erősen lekoptatott szikla volt, míg a nyu­ gati épület földszintjén agyagpadló készült. Ami az egyes helyiségek korabeli rendeltetését illeti, ez utóbbi épületben képzelhetjük el a várnagy — és szükség esetén a várúr — lakását. E célra ugyan a torony emeleti helyiségei is alkalma­ sak lehettek, de az egykorú adatok inkább arra utalnak, hogy e vastag falú épület inkább — némi túlzással fogalmazva — a kincs­ tárat és a levéltárat foglalta magába —, ha mindez „csupán” né­ hány erősen megvasalt ládát jelentett is. A torony volt ugyanis a vár legbiztonságosabb, legjobban védhető pontja — szükség ese­ tén az utolsó menedék. S hogy az oklevelek őrzésének fontosságát nem csupán a más várak vizsgálatából levont következtetések alapján hangsúlyozzuk, bizonyságképpen álljon itt egy salgóvári adat: 1448-ban a szom­ szédos Karancsság földesura, Sági Balázs, mielőtt elindult volna a török elleni hadjáratba, végrendeletet készített. Ebben olvashatjuk, hogy — mivel nem volt vára, vagy várkastélya — okleveleit Sző­ lősi Péter és Rapi János salgói várában hagyta megőrzésre. Mivel az első emelet egy részét a bejárat előtere foglalhatta el, a „le­ véltárat” a második emeleten képzelhetjük el. Egyébként a tornyok legfelső szintje általában az őrség tanyája volt, mint ahogy a pin­ ce — jelen esetben a földszint — a tömlöc. Az elmondottakon túl mindaz, ami egy rekonstrukciós rajzon szerepelhetne, már csak feltevés, melyet a régészeti kutatás már nem tudott igazolni, vagy legalábbis valószínűsíteni. Nem tudjuk azt sem, hogy nem álltak-e még faépületek is az udvaron — bár túl sok hely nem maradt számukra — s hogy volt-e, ha igen, hol, a várban konyha, raktár, istálló. Ez utóbbi egy igen fontos kérdést vet fel. A leírt várkapu olyan keskeny és alacsony lehetett, hogy belovagolni bizony aligha lehetett rajta. Valószínű ezért, hogy már kezdetben is a vár északi oldala előtti laposabb részen készítet­ tek egyszerűbb építményeket a lovaknak, a felszállított termény­ nek. Ásatásra még nem került sor ezen a területen, így csupán fel­ tételezhetjük, hogy a XIV. században még nem készült itt kőépület, kőfal. Azaz, ekkor a vár valóban nagyjából a rajzban megjelení­ tett formát mutatta. Legkésőbb a következő évszázad elején azonban megkezdődött az alsó vár kiépítése. A torony alatt ovális vízgyűjtőt alakítottak ki, felhasználva a bazaltsziklák természetes elválásait. Az összegyűj­ tött esővíz nem annyira egy tényleges támadás idején biztosította a várbeliek szükségleteit, sokkal inkább a kor építményeit gyakor­ ta pusztító tűzvészek megfékezéséhez volt nélkülözhetetlen. Majd az egész északi lankásabb részt kőfallal kerítették körül, nyugaton szélesebb lovaskaput alakítva ki — a talán részben kötéllel felhú­ zott kocsik kerekeinek bevágódása ma is jól látszik e részen. A fal belső oldalához támaszkodtak azután a különböző gazdasági épületek — a felszínre bukkanó falnyomok, törmelékkupacok leg­ alább három helyiségre engednek következtetni. Az 1540-es évektől a környék jelentős része az elvileg V. László királyt szolgáló cseh zsoldosok önállósuló csoportjainak, a közös­ ségekben élő huszita testvéreknek ellenőrzése alá került. A kor za­ varos közállapotai lehetővé tették nekik, hogy befészkeljék magu­ kat az elhagyott zagyvafői várba, s onnan sarcolják, vagy épp ki­ fejezett adófizetésre kényszerítsék a környék birtokosait és népét. Nem tudjuk, milyen volt a viszonyuk Salgó uraival, csak egy biz­ tos: 1460 tavaszán elfoglalták ezt a várat is. Mátyás király ugyan Kubányi Lajosról „Alsóesztergály. Nógrád megyei tót falu, 65 katolikus, 679 evangélikus lakos. Van itt egy katolikus és egy felette régi evangélikus anyatemplom, melyet még a husziták építet­ tek. Egy savanyúvíz forrás. Határja termé­ kenyebb, mint Felsőesztergályé, de bora cse­ kély; erdeje bőven”. Fényes Elek jellemezte így geográfiai szótárában Kubányi Lajos szü­ lőfaluját. Vonatkozó adatait talán éppen idő­ sebb Kubányi Lajos tiszteletes úrtól kapta, vagy általa korrigálta, aki szolgálata 56 évén át más ügyekben is a bölcsesség helyi forrá­ sa volt gyülekezete, népe számára. Innen, az alsóesztergályi paplaktól nem vezetett egyenes út a müncheni festőakadé­ miáig, bár a kezdet — a mindenhová, falra, fára, papírra állatokat és tájat rajzolgató kis­ gyermekkel — romantikus karriertörténetet sejtetett. A bonyolultabb valóságban viszont szerep jutott az atyai akarat előtt meghajló és gyógyszerészetet tanuló fiúi engedelmes­ ségnek, az önerőből feltörő, leküzdhetetlen hajlamú tehetségnek és a rangos művész, 22 még ebben az évben visszafoglalta, kiűzve ugyanakkor a „cseh test­ véreket” a vidékről, de Salgó már nem került vissza ősi birtokosai kezére. Az okra csupán következtetni tudunk, s ehhez megint jó párhuzam az említett Csővár hasonló esete: fel kell tételeznünk, hogy volt valamiféle kapcsolat a Rapi—Szőlősi rokonság és a hu­ sziták között, talán a várba sem beleegyezésük nélkül jutottak. S hogy a nem túl tehetős nemesek nem is tudtak volna na­ gyobb ellenállást tanúsítani? Ilyen részletekkel a király bizonyára nem törődött. Az ő érdekeinek egy hozzá hű új főnemesség kiala­ kítása felelt meg, s így Salgót a régi uraitól elvett birtokokkal együtt az általa az ország bárói, igazi irányítói közé emelt Zápo­ lya Istvánnak adta. Salgó a nagyúr második váradománya, de alig néhány év múlva már csak egy a tíznél is több Zápolya-vár kö­ zül. Fénykora, igazi jelentősége ezzel véget is ért. Egy elmúlt korszak emléke nézett tehát szembe a mohácsi csa­ ta után a fenyegető török veszéllyel. A kortársak számára is vi­ lágos volt, hogy a XIII—XIV. századi hegyi várak legfeljebb csak napokig képesek ellenállni egy nagyobb török támadásnak. Salgó új birtokosai — Zápolya János a Ráskaiaknak adta, tőlük a Bebekek szerezték meg, akik végül a Derencsényieknek adták el — azonban anyagi lehetőségeiknek megfelelően mindezek ellenére igyekeztek felkészülni a veszélyre. De hiába készült el hatalmas munkával, a jobbágyok erőfeszítésével a délkeleti oldalon, a pon­ tosan a felvezető útra néző, hatalmas, többszintes ágyúbástya, az olasz haditechnika legújabb elveit követő védőműnek talán még kipróbálására sem került sor. Miután 1552-ben a megye várainak többsége török kézre került, két év múlva Salgóra is feltűzték a lófarkas lobogót. Fülek elestének hírére, s a korabeli leírások sze­ rint sikeres török csel eredményeként — a környező magaslatokra ágyúnak álcázott fatörzseket vontattak fel — őrsége harc nélkül meg­ szökött, kilátástalannak találva az ellenállást. Néhány évig ezután a salgói, alig három tucat katonából álló őrség farkasszemet nézett a szomszédos Somoskő magyar vitézei­ vel, majd a szomszéd vár sorsa is beteljesedett. Fülek és Szécsény mögött a török sem tartotta ezután fontos erősségnek, s így annál érdekesebb sorsa a megyét felszabadító tizenöt éves háború ide­ jén. 1593-ban a Füleket visszafoglaló királyi seregek előtt sorra nyitják meg kapuikat a nógrádi várak, Salgóról azonban nem szá­ molnak be a krónikák. A régészeti kutatás azonban egyértelmű bi­ zonyítékát hozta annak, hogy a várat ez idő tájt heves ágyúzás pusztította el: a vastag, égett rétegekből különböző kaliberű kő- és vasgolyók tucatjai kerültek elő, még az is megállapítható volt, hogy a mai Kis-Salgó körül álltak a faltörő ágyúk. Egy, a többi vár őreitől eltérően a végsőkig helytálló török parancsnok védte volna Salgót? Nem tudjuk, de az biztos, hogy ez az ostrom a vár teljes pusztulásával járt. A középkori „lovagvár” sorsa ezzel véget ért, falait többé nem volt érdemes felépíteni. így helyiségeit sem tisztították meg a törmeléktől, hamutól — ez a munka a mai kor régészére várt, aki azonban már nem új vár építésére törekszik. A tovább folyó kutatás során az elmúlt korok törmelékéből Salgó történetét igyekszik kiolvasni. S egyúttal minél több olyan adatot gyűjteni, mely alkalmas arra, hogy a romok helyreállítása ne csupán a várlátogatás biztonságát szolgálja, ha­ nem alkalmat adjon a látogatóknak a magyar történelem egy je­ lentős szakaszának felidézésére, s talán jobb megértésére is. Keleti Gusztáv buzdításának is. Ebből a pe­ riódusból, München előttről már láthatunk képet a kiállításon. A Korán jött büntetés mintha színpadi jelenet volna egy korai Szig­ ligeti-népszínműből. Ami a kompozíciót, a megfestés stílusát és technikáját illeti, ha­ sonlót a nógrádi kúriákban a XIX. század közepén és végén sokat készítettek műked­ velő ecsetforgatók. Az irodalomtörténésznek például Madách Imre hasonló, kedvesen na­ iv képei ötlenek róla emlékezetébe. És mint­ ha a festőakadémia után is megőrződött vol­ na valamennyi a hosszúra nyúlt pályakezdés alatt beidegzett festői reflexekből: portréin, ember- és munkaábrázolásain az olykori fron­ tális merevség, a mozdulatok némi szögletes­ sége innen eredeztethető. Pedig a müncheni is­ kola nem akármilyen mesterségbeli tudást nyújtott. Erről magunk is meggyőződhetünk néhány datálatlan, de a tanulmányok hatását erősebben tükröző képén. A Nógrádi madon­ na az olasz reneszánsz alapos ismeretéről ta­ núskodik, a Gyászoló özvegyet olyan piktor készítette, aki tanulmányozta és talán má­ solta is a németalföldiek, jelesül Frans Hals festményeit. A magyar táj ábrázolásában Ke­ leti Gusztávot, az életkép műfajában pedig Feld István Mészöly Gézát vallhatta mesterének, akik egyébként elődei voltak München magyar művészkolóniájában is. Kubányi Lajos azonban hazatért szülőföld­ jére és Nógrád festője lett. Elhatározó élet­ döntésének egyenes következménye egész életműve, annak minden tanulságával. Hely­ zetének állandósult kettőssége az 1693-ból ke­ letkezett nemeslevél birtokosa és a külföl­ det járt, bohém festő között jól szemlélhető két, reprezentatív önarcképén. Magyarruhás portréján miben sem különbözik a vármegye tisztségviselőitől, a megyeszékhely uraitól és vezető értelmiségétől. Talán csak az okos, valóban „látó” szem árulkodik rajta mű­ vészről. Az önarckép feleséggel viszont a piktorkellékek között, palettával és szinte mű­ vészjelmezben, mintegy közönsége, megren­ delői szemével láttatja Kubányi Lajost. A feleség. Brillmayer Anna ezzel szemben ma­ ga a nyugalom, a biztonság, a megállapodottság. Ruhája szürkeségét az öv és a virág de­ koratívabb elemei élénkítik és nehéz meg­ mondani, a férfi mozdulatában az asszony fölé hajló gyöngédség vagy a támaszkodás, a ráhagyatkozás gesztusa az erősebb-e. Har­ madik, némileg idevonható képe a Lábázta- �mikszáthi korlátfa történetének módján gon­ doztak. Változatlanul a zsánerkép műfajában ugyan, de megjelent — földbirtokos és paraszt közé ékelten — a jövő figurája, a felvidéki falu kiskapitalistája, a kupec is, akinek szá­ mára a ló már nem jelkép — a nemesi füg­ getlenségét vagy az önálló gazdalété —, ha­ nem csupán az üzletkötés tárgya, a haszon forrása; a jeles nap, a vásár pedig puszta al­ kalom a pénztárca megtöltésére. Az illúzióit vesztő korszak illúziót őrző festőjének egynemű világához a források a XX. század első éveire kiapadtak. Nógrád termékeny művésze egyre ritkábban nyúlt az ecsethez. Anélkül, hogy alábecsülnénk a hű­ séges, szerető feleség halála (1901) fölötti bá­ nat bénító hatását, emlékeztetnünk kell ar­ ra, hogy ez találkozott azzal a felismeréssel, miszerint a művészetek történetének XIX. századi stílustörekvései, műfajai menthetet­ lenül a múlté lettek Magyarországon is. Mind­ ez talán Kubányi történelmi tárgyú képein mérhető le a legjobban. Az 1880-as évek vé­ géről való Nemzetőrök még nagy sikert ara­ tott. belefért a zsánerkép kereteibe. A haj­ nali tábortűz mellett tanyázó, széplovú fegy­ veresekről nem Losonc tűzhalála. Beniczky Lajos gerillái, Gracza Antal és Záhony Ist­ ván jutottak a megyetörténettel ismerős szemlélő eszébe, hanem a lovaglással, fegy­ vergyakorlatokkal, néha mulatozásokkal tel­ jes nagy kalandok emléke, amelyeket Nógrádban is családi naplók, levelezések őriztek írásban és felfényesedő történetek a nemesi famíliák, így a Kubányiak szájhagyományá­ ban is. A festő alkatától egyébként is távo­ labb állt az a reprezentatív, az akadémikus historizmus teljes eszköztárát igénylő téma, a Nógrádvár kulcsainak átadása, amellyel a vármegyét képviselte volna a milleneumi tó pár, amely azonban gyökeresen különbözik máig megőrizte történetüket és a rajtuk sze­ kiállításon. Noha müncheni éveiből ismerte a a társadalmi helyzetet és szerepvállalást vi­ replő személyek nevét, de novellájuk szinte benczúri attraktivitás minden kellékét, fo­ lágosan megfogalmazó előzőktől. Mintha nem magától is kikerekedik a képek hajdan na­ gását, tudva-akarva ekkor sem lépett túl a is a nyilvánosság számára készült volna: két gyobb, teljesebb sorozatából. Hasonló módon zsánerkép műfaji keretein. Ezért szerencsé­ összetartozó ember és a velük lélegző termé­ hitelesítő erejű a nógrádi táj egy-egy. jól fel­ sebbek a kárpótlásul kapott, megyei megbí­ szet pompás idillje ez, megkapó őszinteség­ ismerhető részlete is. Nézetünk szerint Ku­ zásra készült festmények. Nógrád vára is­ gel, meleg derűvel. Egy végig nem járt út bányi zsánerképeinek említett sajátosságai­ mét előttünk áll, de csak a jelen, a falu és ígérete, amelynek csak az öregkorban lett ból, a valóság és az ábrázolás csekély, alig a baktató parasztszekér háttereként. 1905 után Kubányi Lajos elindult egy új rövid folytatása. észlelhető elmozdulásából magyarázható az a Kubányi Lajos piktúrája tizenöt éven át, paradoxon, hogy a festmények — bár vilá­ úton. Nemcsak a falu elkomorodó ellentétei­ nek ábrázolása érdemel vonatkozóan emlí­ az 1880-as évektől a századfordulóig, körül­ guk egésze némileg megszépítő — egyedi határolt egész; egységében, inkább motívu­ voltukban és részleteikben dokumentum-ér- tést, mint tettük volt, hanem a stiláris meg­ maiban, mint időrendjében jellemezhető vi­ tékűek: a művelődés, az életmód, a divat, az újhodás is, a plain air, a nagybányai fes­ lág, egy életforma körüljárása. Tudjuk jól, ízlés történészkutatója nyugodtan hagyatkoz­ tészet hatása — távolodóban a mesélni való festmények világától. Az Öreg tyúkász (1905), a zsánerkép. Kubányi kedves és legerősebb hat, hivatkozhat rájuk. műfaja a hétköznapi élet jeleneteinek meg­ Ugyanez a probléma élesebben, nyilvánva­ a Tót lakodalmas menet (1911) és a Hazafelé örökítésére hivatott. Képein a földbirtok anya­ lóbban vetődik fel bennünk a népi életké­ (1912) — utolsó ránkmaradt képe — mutat­ gi biztonságára épített nemesi-udvarházi élet­ pek láttán. A mindig eseményt, jeles napot ja törekvéseit az új úton, amelyet végig-, mód még régi fényében ragyog. A lovaglás, jelentő vásár, lakodalom, bevonulás külsősé­ vagy akár továbbjárnia sem maradt már idő a vadászat, a kikocsizás valóban mindenna­ gei megint csak hitelesek, ezúttal a szó nép­ elegendő. így alakult ki halála évére, 1912pos események; ismétlődésük, sőt túlnyomó rajzi értelmében is, de a valóság távolabb re az a helyzet, hogy Lyka Károly lapja, a témává válásuk azonban figyelmet érdemel. állt az ünneplés érzelmektől. Kubányi Lajos Művészet rövid nekrológjában menthetetle­ A dzsentri életét, a birtokbérletek, elhúzódó jobb festő is volt annál, hogy a kiegyezés nül a múltba utalta életművét, az 1880-as perek, kölcsönügyletek, a Balóthy-dominiu- utáni magyar falu társadalmi ellentéteinek évek festőjének nevezte őt. de ugyanígy iga­ mok virágcserépnyi földdé zsugorodó világát világából valamit velünk is ne láttasson, zat állított a megye monográfusa, Borovszky apró ünnepeikben, örömeikben ábrázolja. A vagy inkább csak éreztessen. A menyecskét Samu is 1911-ben, amikor leszögezte:..Fest­ festő figyelmét azok a jelenetek ragadják szekereztető. kiöltözött legény mögötti szegé­ ményei különösen Nógrád vármegye úrihá­ meg, amikor az udvarházából kimozduló bir­ nyes ház ellentéte a figurákkal (Vágtában, zaiban vannak erősen elterjedve”. tokos egy fokkal többet mutat fel valós hely­ 1900) már-már szemetszúró és a Négyökrös Életében sohasem volt önálló kiállítása; zeténél. A ló szőrének, a nemes állat szer­ szekerek (1909). derűje is jobbára csak a ter­ erre most, halála után 70 évvel került sor számának ragyognia kell és ugyanígy gazdá­ mészet, a nyár gazdagságából, melegéből Szécsényben. Egy hosszabb ideje tartó, orszá­ ját jellemzi a fogat, a kocsis és az a mód, táplálkozhat. De patriarchális népszemlélete gosan is jelentős, kitűnően szervezett és ve­ ahogyan a birtokos vagy felesége olykor ma­ mégis Mikszáthéval rokon és a férfivirtus zetett tudományos program keretében, amely­ ga veszi kezébe a gyeplőt. Kubányi Lajos ké­ világában véli megtalálni földbirtokos és pa­ nek tárgya a XIX. századi nógrádi nemesség pein így lesz a ló és a fogat egy életmód raszt közös érzelmeit. A Hintót előző szekér életmódjának. ízlésvilágának felkutatása, ér­ megőrzött jelképévé. A lovaglás sporttelje­ (1896) nem Arany János versét, A szegény tékelő feldolgozása és bemutatása. Mert szö­ sítmény is, akár gróf Sándor Móric vagy bá­ jobbágyot idézi fel nézője emlékezetében, ha­ gezzük le: nem napjaink oly sokat emlege­ ró Wesselényi Miklós híres bravúrjai idején, nem inkább az azonosságokra figyelünk, a tett nosztalgiadivatja hívta életre ezt a ki­ amelyeket most Madách Aladár és Kubányi férfialakok, a tartás, az ostorok párhuzamá­ állítást és nem is a véletlen. Az értő, tudo­ juxból végrehajtott távlovaglásai idéznek. ra. Mintha „a szegény Gélyi János” hajtaná mányos igényességgel alapozó rendezésnek Látszólag a másik férfisport, a vadászat sem lovait Mikszáth novellájából a vászonra: és megvalósításának köszönhetően kaptak he­ vesztett varázsából semmit azóta, hogy Bér- "Maga nevelése mind... a szemei előtt nőt­ lyet a kiállításban a festő életrajzi dokumen­ czy Károly megindította Vadász- és Verseny­ tek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, tumai és a korabeli Nógrád képes ábrázolá­ lapját, egy nemzedékkel korábban. Hiszen él fésülte őket éber szeretettel, megmosta a za­ sai éppúgy, mint müncheni tanárainak és még Pétery Muki bácsi, a Mikszáth Kálmán bot, de meg is rostálta, mielőtt od’adta volna, festőbarátainak alkotásai. Meggyőződésünk, e megörökítette híres vadász és ha ő maga, sze­ kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, szembesítés is segíteni fog abban, hogy min­ mélyében nem is, az „esetek”, mesélni, anek- takargatta őket télen meleg pokróccal, nyá­ den látogató elhelyezhesse a maga művészeti dotázni való történetei egy-egy látogatásnak, ron megúsztatta, kis csikókorukban meg is emlékcsarnokában, lelke múzeumában e sze­ kilovaglásnak vagy vadászatnak annál ele­ csókolgatta”. Mindehhez egy takaros faluból retnivaló, szépen megoldott képek festőjét. venebben. Ilyen mesélő festmények Kubányi kivezető, rendben tartott országút adja a ver­ Kerényi Ferenc Lajos zsánerképei is. A családi hagyomány senypályát, amelyet szemlátomást nem a 23 �KÖRKÉP helyzeti előnyt is élvez: látásmódja, a bemu­ tatott korszelet metszete szélesebb körben szívódik fel és rögzül, mint akármelyik kö­ nyörtelen tárgyilagosságra törekvő kitűnő szakmunkáé. Regényírónak történelmi témá­ hoz nyúlni tehát mindig felelősség. Nem le­ hetetlen, hogy ez a felvállalt morális teher „Egy kis ország mire nevel? Tapintatra? is belejátszott a jelenleg olvasói érdeklődés Vagy vakdühre?” (Orbán Ottó) középpontjában álló művek megformálásába. Múlt iránti éhségünk nem látszik csilla­ Akár Simonffy András kollázsregényét, pulni. Ezzel is magyarázható az a hajlamunk, akár Cseres Tibor utóbbi két munkáját, vagy hogy frissen megjelent irodalmi műveket a Spiró György Az Ikszekjét. Grendel Lajos történelmi tudatról folyó — egyébként idő­ Éleslövészetét olvassuk, ha egymástól eltérő szerű — fejtegetésekhez kapcsoljunk. Nincs regényváltozatokról van is szó, lényegében ebben semmi különös. Inkább az ellenkező­ közös alapsajátosságra figyelhetünk fel. Ezek je hatna furcsán: ha a művészetek jelentős a művek nem kimódolt tézisek illusztrálásai, teljesítményei nem ágyazódnának be a közgon­ hanem epikus kutatások. Nem véglegeset és dolkodás éppen időszerű kontextusába. Azt megfellebbezhetetlent állítanak, nem önma­ sem nehéz belátni, hogy a függetlenként ke­ guk tökéletesen zárt regényvilágát, mint mózelt alkotói szándék, amely történelmi tárgyú dosíthatatlan műegészet képviselik a hagyo­ művek létrehozására irányul, valójában nem mányos történelmi regény szabványa szerint, kis részben éppen ennek a kontextusnak a hanem a történelem nyitott, befejezetlen terméke. Számolnunk kell tehát azzal is, mozgására kérdeznek rá. A történelemre, hogy az ilyen körülmények között megszü­ mint szűkebb vagy tágabb közösségek léte­ lető mű nem tisztán mint esztétikai tárgy je­ zési módjára, amelyet állandóan el kell sa­ lenik meg, hanem a jelenkori történelmi tu­ játítanunk. Az epikus kutatást tehát a tör­ dat ellentmondásain, átértékelődésén, meg­ ténelem sajátos elsajátításának és az erre jelenési formáinak sokféleségén és azok ösz- való felhívásnak nevezhetnénk. Ez mozgatja szeütközésein — mint nyugtalan, sodródó Cseres főhősét Thormayt, Thormay főnöke­ folyamon hánykolódó tárgy, amely bukdá­ it, de Kossuthot is; Simonffy apja múltját csolva fönn marad vagy elsüllyed. E jelen­ deríti fel; Spiró hőse egyebet sem tesz, mint ség leírása azonban egy másik vizsgálat kö­ tisztába akar kerülni a meghatározó ténye­ rébe tartozik. Most, itt összpontosítsunk in­ zőkkel, ezért maga is vizslat, kombinál; kább az utóbbi idők néhány jellegzetes tör­ Grendel pedig föllelt történelmi szövegek ténelmi tárgyú művére. igazságértékét, használhatóságát igyekszik Köztudomásúan nem mai keletű a magyar felderíteni. A módszer sajátossága folytán irodalom, benne az epika történelmi érdeklő­ rokoníthatók tehát a hivatkozott művek: a dése. Ha osztjuk Hermann István vélemé­ személyes gondolati erőfeszítés útján kibomnyét, aki szerint a „magyar irodalom és a ló történelemlátás megvalósulását ábrázolják, magyar művészet évszázados küzdelmet foly­ egyben az olvasót ugyanerre a műveletre tatott azért, hogy a történelmi tudat és ön­ hívják fel. Újból és újból felmerül tehát a tudat a nemzet közkincsévé válhasson”, me­ kérdés: lennénk inkább emelkedettek és rész, szinte elméretezett vállalkozásnak tű­ igyekeznénk úgy tenni, mintha regényt ol­ nik az utóbbi idők sikeres regényei alapján vasnánk? Ha közelebbről vesszük szemügyre az em­ bármiféle általánosításira törni. lített műveket (a sor nyilván bővíthető), Ha mégis ezt tesszük, nem feledjük meg­ igeneket és nemeket egyaránt kapunk, s be­ állapításaink részlegességét, amelyek na­ lekényszerülünk az is-is látszólag határozat­ gyobb távlatból esetleg beillesztendő töre­ lan állapotába, amely feltehetőleg nem abból dékeknek tűnhetnek. Bár első kérdésünk va­ fakad, hogy korunk prózájában minden le­ lószínűleg minden vizsgálatban fel kell, hogy hetséges, hanem abból, hogy a magyar pró­ merüljön. A kérdés az „epika és história test­ za, számos jel szerint, az átmenet, a válto ­ véri közelségéből” (Csehi Gyula) fakad. (Hangsúly a közelségen!) Függetleníthetjük-e zás állapotában van. magunkat a regény témájától? Másképpen: Mert például mire tehetünk kísérletet egy lehetséges-e tisztán regényként megítélnünk olyan könyvről szólván, mint a Kompország a nemzeti sorskérdéseket felvető műveket? katonái? Vessük talán össze a forrásait más Igennel kellene válaszolnunk, mert törté­ dokumentumok, más visszaemlékezők szem­ nelmi tárgyú prózánk örvendetes megizmo­ szögével, valamint a kor eddigi tudományos sodása közben sem felejthetjük el, hogy re­ feldogozásaival? Vagy hagyjuk el ezt az ol­ gényt olvasunk, nem pedig tudományos érte­ dalt és forduljunk inkább az irodalom felé, kezést. A történelmi tudat jelenbéli állapo­ belebonyolódva regényelméleti kérdésekbe? tára utal, hogy még a kritikai megközelíté­ Esetleg magánszempontjainkat szűkítsük le sekben sem mindig különül el határozottan a történelmi tényanyag ránk gyakorolt hatá­ a kétféle szempont; az olvasóban pedig alig- sára? Az eddigi visszhangokat nézve, ural­ alig. Mintha a helyzet mit sem változott vol­ kodónak a részfeleletek látszanak, amelyek na Gyulai Pál megállapítása óta, s az iroda­ aligha kielégítőek. Túl kellene lépnünk a lom kérdései bizonyos értelemben még min­ „mit meg nem tud az ember” hökkenésein, dig vérre menőek lennének, nem pedig a miként a történészi vagy esztétikai mordsá„műveltség és szellemi élvezet kérdése” gunkon is. Magyarán: koherensebb értelmezé­ Fokozottan ezt tapasztaljuk, ha a szerző a sek szükségesek. Például Simonffy módsze­ dokumentáris irodalom eszközeivel él, ami rét illetően. Közhely, hogy a történetírás a legkorábbi által az a benyomás keletkezik az olvasóban, hogy a mű nem csupán a művészi, hanem a időtől fogva vonzalmat érez a szépirodalmi tudományos igazságra is igényt tart. Mi megformálás iránt. Példák garmadát idéz­ hetné az irodalomtörténet is a viszontszeretöbb: mintha az irodalom többet mondana a történettudománynál — vélhetik sokan —, lemre, miközben közbeiktatná történetírás nem pedig mást, másként. Mivel a műalko­ és történettudomány különbözéséről szóló fej­ tások (különösen, ha irodalomról van szó) és tegetését. Az viszont már a legutóbbi idők a tudományos eredmények a nyilvánosság jelensége, hogy az irodalom a történet tudo­ különböző fokain állnak, egy regény még mány módján leplezetlenül kiteregeti forrá­ A regényről vagy a történelemről? 24 sait, felhasznált dokumentumait, mint egy szaktanulmány, amelynek meghatározó eré­ nye éppen kiterjedt forrásbázisa. Simonffy regényének eredetisége a kiválasztott doku­ mentumok és a megszerzett információk fel­ használási módjából fakad. A szerző műfaji­ lag nem tesz egybet, mint lemásolja a kö­ zelmúlt iránt alaposabban érdeklődő közem­ ber módszerét: az innen-onnan beszerzett in­ formációkat a megfelelő helyeken vágja, ra­ gasztja, létrehozva a maga egyéni korfilm­ jét. Ha nem is ő a rendező és az operatőr, a vágást maga kénytelen elvégezni, csak így kap ugyanis egységes filmet. Másként nem tudna vetíteni a „házimozijában”. Mert ez a film nem is létezik, tudomása szerint. Így lép előtérbe a vágás, részműveletből megha­ tározóvá. Amikor a szerző kollázsregénynek nevezi amit létrehozott, a lehető legponto­ sabb. Aragon magyarázatát a kollázsról sza­ badon alakítva: Simonffy szégyenkezés nél­ kül bevallja, nehezebb utánozni a történel­ met, mint kövületeit egymás mellé rakni, le­ mondva az epika jogáról, az ábrázolásról A történelem regénybeli átírásának nehézségei nem a modern epika követelményeiből fa­ kadnak, hanem a szerző „rendelkezésére” ál­ ló történelmi anyag sajátosságaiból. Közülük csak kettőt említünk meg. A szerző nemze­ déki alapélményét, a történelmi tapasztalat hiányát, valamint azt a különös műveletet, amit a történelem elrejtésének nevezhetünk, amely szántén nemzedéki élmény is egyben. E két fő motívum következményeként iktatódik ki az írói képzelet, amely az írói elő­ munkálatok közben felhalmozott dokumen­ tumok megéledését, s a kötőanyagot bizto­ sítaná. Helyére a szerző maga lép, kettős szerepben. Fiúként és regényíróként. Már a kitűnő A medveölő fia című Simonffy-írás is a nemzedékek megszakadt láncára utalt, de az apa alakja ott még be­ leveszett a ködös fiúi mitizálásba, s annak érvénytelenítésébe. Itt viszont „tárgyilagosabb” művelet folyik. Mégis, szinte népme­ sei, ahogy az író leül apjával szemben, hogy közös munkával fölfedjék az eleddig elrej­ tett titkokat. És az Apa beszélni kezd, mi­ ként mások is. A megnyilatkozó személyek­ nek és a közbeékelt dokumentumoknak sa­ ját valóságtartalmuk van, s ezt — regény­ író módján — szóhoz jutni, érvényesülni is engedi Simonffy. Az eseménymenet felderí­ tése közben a résztvevők tudatához való hű­ ség is fontos. Az események sűrűjében moz­ gó személy látószöge szükségszerűen más, mint ugyanazon személy visszatekintése. Ebben az esetben nem csupán a cselekvés és az emlé­ kezés időbeli különbsége miatt, hanem azért is, mert Simonffy—Tóth Ernő, Kéri Kálmán és még mások is, szenvedélyes kutatói a kor­ nak, amelynek színpadán szerepüket elját­ szották. Múltbeli szereplésüket szinte már a történész szaktudásával igyekeznek megítél­ ni. Lehetőség szerint nem egybemosva az utó­ lagos tudást a cselekvés helyzettudatával. Ami szinte emberi lehetetlenség. Ők is gya­ núperrel élnek tehát utólagos ún. objektivi­ tásuk iránt. Ily módon a nemzeti tragédia dra­ maturgiai menete mellett a történelmi emlé­ kezet drámája is kibontakozik előttünk. És mint minden drámai történésben, amelyben az emlékezésnek kitüntetett szerep jut, itt is állandóan az időről van szó. Min­ dig az időről. A hiányáról, a párhuzamossá­ gairól, a felgyorsulásáról, a telítődéséről, az ugrásairól, a visszaáramlásáról, az elapadásá­ ról. Az idő olyan makacsul nyomul előre a regényben, mint egy páncélos ék. Az időtank �mozgatását, amely teljes súlyával gördül előre mondatról mondatra, legtöbben csak utólag látják ilyen világosan. Miközben a megszóla­ lók rekonstruálják az útvonalát, tragikusan szétválik egymástól idő és személyiség, majd teljességgel leválasztódnak egymásról. Holott úgy tűnhet, az utólagos műveletek révén most vannak a legteljesebb összhangban. A cse­ lekvő tudat és az emlékező tudat mindenko­ ri távolsága, majd megváltozó aránypárja ez: cselekedni kellene teljes értékűen — korláto­ zott tudattal; aztán emlékezni kellene teljes értékűen a korlátozott lehetőségű cselekvésre. Lényegében erről szól a jó emlékirat, erről a modern regényirodalom számos fontos műve. Az utóbbiak a legritkább esetben nemzeti sor­ sot meghatározó eseménysorról, sokkal inkább a személyiség és az idő viszonyáról, végső so­ ron a személyiség kétséges győzelméről vagy látványos bukásáról az idővel szemben. Lé­ nyegében Simonffynál is erről van szó, „csak éppen” történelmi hangszerelésben. Mint re­ gényíró részben ezzel a jelentésszinttel mond mást, mint a történész. A történésszel szem­ ben az írói munka sajátos amatőrizmusábó] következő erényeket mutatja fel. Az ama­ tőrizmus érzékeltetésére elég, ha a regény­ nyel szinte egyidőben megjelent monografi­ kus igényű munkára hívjuk fel a figyelmet. Korom Mihály Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944—1945) című könyvében egyszer említődik Simonffy apja, és a mondat végén az anyja is. Simonffy forrásbázisát áttekintve pedig lehetetlenség, hogy eszünkbe ne jus­ son a magyar televízió Századunk című vál­ lalkozásának új folyama, amely Magyaror­ szág háborús szereplésével foglalkozik. Mek­ kora anyagi, erkölcsi, technikai erőt vetettek be az íróhoz képest! Az írónak ennyi minden álmában sem merül fel! A létrehozott mű fogyatékossága nem is ebben keresendő, hanem abban, hogy fiúi és regényírói szerepét rendkívül visszafogottan játssza el. Ami ebben az esetben inkább hi­ ányt eredményez. Nem kellene ugyanis le­ mondania a szerepben rejlő lehetőségekről. A máskülönben méltánylandó szerénység követ­ kezteben nem nyílik meg egy dimenzió, ami által kiteljesedhetne a regény. Ha erőtelje­ sebben „beleírja” önmagát, s az Apa mellett a Fiút is megismerhetnénk, az alkotói szemé­ lyesség aktív jelenléte révén a maga nemze­ déke nyomulna be a régényvilágba és kap­ csolódna az apák nemzedékéhez- Múlt és je­ len dialektikája így lenne teljes. Biztosabbak lehetnénk abban, hogy a megtalált történe­ lem milyen kezekbe került. Nem mintha egy percig is kétséges lenne az író etikai tölteté­ nek milyensége. A művet magát mégis gyen­ gíti a dokumentumok takarta személyesség. Mindezek miatt megtörténhet, hogy az esemé­ nyek mind szélesebb körű megismerése, s ezen ismeretek általános elterjedtsége, történelmi tudatunk tisztultabb állapota csökkenteni fogja Simonffy András munkájának jelen­ tőségét. Jelenbéli fontossága azonban nem vonható kétségbe. Cseres Tibor más úton jár, mint Simonffy. Természetes következménye ez a nemzedéki különbségnek, annak, hogy Cseres résztve­ vője volt azoknak az eseményeknek, ame­ lyekről a fiatalabb pályatárs csak apja és kortársai közvetítésével értesül- A magyar re­ gényíró sajátos kishitűségében mégis mind­ ketten osztoznak. Simonffy a választott for­ mával; Cseres pedig így fogalmazott egy in­ terjúban: „Tükrözte-e valaha irodalom olyan mélyen és összetetten a valóságot, mint ami­ lyen bonyolult maga a történelmi folyamat? Aligha.” A reménytelen józanság ellenére be­ levág mégis ő is a maga vállalkozásába. „Konzervatív” módon előbb kemény mun­ kával egybegyűjti tetemes forrásbázisát, az­ tán a „hagyományos” írói képzelet, alakte­ remtés, történetszövés segítségével megele­ veníti nyersanyagát. De éppen mert tisztában van a valóságos történelmi folyamat össze­ tettségével, nem tesz eleget az olvasói vára­ kozásnak, amely a hősök fölötti erkölcsi és politikai ítélkezést, s használhatónak hitt tanulságokat szeretne. Cseres nem bosszan­ tani, provokálni akarja az olvasót regénye formájával, az A és B részek közötti többféle lehetséges olvasattal. Amikor kizökkenteni szándékozik olvasóját a megszokott menet­ ütemből, amellyel oldalról oldalra kényelmes belefeledkezésben haladna a VÉGE felirat felé, ezzel a végleges válaszok és megfelleb­ bezhetetlen ítéletek látszatrealitását kíván­ ja elkerülni. A befogadás és gondolkodás ke­ reteit jelölte ki inkább, aktivitásra kénysze­ rítve az olvasót a lehetséges értelmezések számbavételével. Nem a történelmi látásmód műbe fagyott relativizmusával állunk itt szemben, hanem a történelem és értelmezésé­ nek összetettségével, amelyet leegyszerűsíte­ ne az egyirányú szerzői tanulságsugalmazás. Ellenben a magyarázatok teljes körű panorá­ mája demokratikus befogadói viszonyulást hoz létre. Cseres Tibor munkássága általában is kínál tanulságot a magyar regény és a magyar tör­ ténelem viszonylatairól. A kritika már felfi­ gyelt arra, ahogyan Cseres visszafelé nyomul az időben. Ha nem egymást követő sorrend­ ben kerültek is ki műhelyéből a személyi kul­ tusz éveiről, a II. világháború egyik véres epizódjáról, majd ugyanerről az időszakról szintézis igényével készült, majd pedig a Kossuthról szóló regénye, szembeötlő az írói következetesség. A történelmi tudatot befo­ lyásoló mai vitáink egyik alapkérdésére rí­ mel Cseres magatartása. A kérdés így hang­ zik: mi az a végső ok, az időnek az a meg­ bízható sarkköve, ameddig minimum vissza kell hátrálnunk, hogy kielégítő magyarázatot kapjunk jelenbe torkolló folyamatokra? Ha a hosszas nyomozásban nem káprázik el a sze­ münk, s nem mosódik szét az idő, helyén a balvégzetünkről szóló hiedelmek szürke ködgomolygásával, legalább a reformkorig viszsza kell nyúlnunk. Ha a műveletet re­ gényíró végzi, hiányt érzékel, amely lehetet­ len feladattal terheli. A múlt század középső harmadának magyar világáról ugyanis nem talál „egykorú” hitelesnek tekinthető regényt. Jókai művei ugyan önértékükkel menthetők, de a jelenkori történelmi tudat igazságkere­ sése kiveti magából, illetve mint egy jelleg­ zetes sajátkorú viszonyulást tartja számon. A nagy regénynemzetek korabeli teljesítményei mellé, azok folyamatszerűségével, alkotói ga­ lériájának gazdagságával, a művek szerves egymásraépülésével szemben csak az elége­ detlenségünket fogalmazhatjuk meg még ak­ kor is, ha nem elrugaszkodott maximalizmussal közelítünk. Kemény Zsigmond más eset, mondanánk, Gyulai Pál műve pedig már későbbi idő, s egyébként is a véletlen benyo­ mását kelti (Egy régi udvarház utolsó gaz­ dája): a hiány valódi jelzőoszlopa. A magyar regényíró tehát fogja magát, s tapasztgatni kezdi a magyar regény kezdetleges oldalfa­ lait. Regényt dédelget Kemény Zsigmondról, és 1848—49-ről, az emigrációról, az önkény­ uralom idejéről, a kiegyezés tájékáról. Mert nem egyszerűen múltba vetített mai monda­ nivalóról, vagy véletlenül többek által prefe­ rált korszakról van itt szó. Hanem egy sajá­ tos (tudatosított vagy nem, majdnem mindegy is) jelenségről: pótlólagos munkáról. Mintha ezek a regénytörekvések a társadalom összmozgására rímelnének: a mai magyar regény sem ugorhatja át az árnyékát. Nem véletlen, hanem egy nagyobb áttekintést igénylő je­ lenség része tehát, hogy Cseres megírta fiktív Kossuth-konfesszióját. Hinnünk kell abban is, hogy az Én, Kossuth Lajost „népkönyv­ nek” szánta: az idealizáló romantikus törté­ nelmi regénymesékkel szemben álljon ott a magyar olvasó könyvespolcán az önismeret valóságára szoktató próza is történelmünk e meghatározó szakaszáról. Az elszakadási törekvések ettől a nehézkes történelmi anyagtól legalább annyira jellem­ zőek, mint az űrkitöltő próbálkozások. A feladatkijelölés kezdetben még árnyalatlan. A hetvenes évek közepétől különösen a fiatal művésznemzedék mind karakteresebb jelen­ lététől tisztábban merül fel az a kérdés is, hogy ebből a partikuláris — vagy annak tudott — nemzeti történelemből hogyan lehet általánosabb érvényű epikus sűrítményt ki­ csapatni. Egyáltalán: lehetséges-e? Termé­ szetszerűleg vizsgálat tárgyává lesz prózánk eszázadi teljesítménye és távolabbi múltja is. Leverő végkövetkeztetések is kikerekednek, heves sértődöttséget váltva ki a nagyjából rög­ zültnek tudott irodalomtörténeti értékrend híveinek köréből. Az érdeklődés azonban új művek felé fordul. Szerencsére. Miközben a prózapoétikai kutatások modern eredményei is ismertté válnak. Másként nem is volna le­ hetséges több új mű kritikai befogadása. Mindezek együttes hatásaként kirajzolódik a kortárs próza önreflexiós hajlama. Ennek egyik sajátosságaként tartható számon a tör­ ténelem és az író megmérkőzése. A sajátos változatok közül úgy tűnhet, Spiró György Az Ikszekben kitér az ütközet elől. Miroslav Krlezáról írott monográfiájá­ nak „tiszteletlen” gondolatmeneteiből viszont nyilvánvalóvá válhat az érdeklődő számára hogy Spiró esetében inkább tudatosan eltérő léptékválasztásról van szó. Ugyanis a kelet­ európai valóságot és a kelet-európai regény lehetőségét méri össze. Nem tévedhetünk ha azt állítjuk, ebben a tágabb regionális össze­ függésben látja egyben a magyar regény le­ hetőségeit és korlátait is. Spiró nem azt állít­ ja, hogy ebben a térségben, ha valaki re­ gényíró, olymértékben megbéklyózott nemze­ tének történelme által, hogy reménye sem le­ het a kitörésre — érvényes művel — a vi­ lágirodalom tágas mezőire. Ellenkezőleg. A régió sajátosságait végiggondolva, az epikus alakítás — a köztudottnál szigorúbb, ámbár nem kanonizált — kötöttségeit nem feledve, megírható a kelet-európai regény. Hogy egyébként Krleza is érezhette a re­ gényvilág egyetemes érthetőségének, értel­ mezhetőségének követelménye és a tulajdo­ nában levő epikásítható valóságanyag (népe történelme) közötti feszültséget, azt a Ban­ kett Blitvában is jelzi. Vélhette: a regényíró egy képzeletbeli kelet-európai ország fiktív történelmével könnyebben létrehozhatja mű­ ve és olvasója között az elfogadás és megér­ tés óhajtott állapotát. Spiró kimutatja ennek a lehetséges útnak a buktatóit is. Az Ikszeket tehát, amely megmarad egy konkrét kelet­ európai nemzet konkrét történelme, valóban élt nagyjai világában, tudatosan választott re­ génymintának kell tekintenünk. Spiró kap­ csán, ha csupán a végeredményt nézzük, me­ gint kijelenthetnénk — felületes magabiztos­ sággal —, hogy nem az elméletek az érvé­ nyesek, hanem az alkotói invenció, mert min­ den lehetséges. Igen, minden lehetséges, de csak azon művek érvényessége tartós, ame­ lyek olyan megelőző műhelymunka után íródnak, mint Spiró Györgyé. Naiv regényí­ rói tudattal Kelet-Európában valószínűleg ke­ vesebb eséllyel születhet jó mű, mini más szerencsésebb régiókban. Egyébként az utóbbi idők művekben meg­ nyilvánuló és műveken kívüli folyamatának lehetséges eredőiként, poétikai szempontból teljesen logikusan, jelentkezett a történelem és az író megmérkőzése. Cseres Tibor még megteremti azt a narratív struktúrát, amely­ ben az oknyomozást hősére bízhatja. Thormayban valójában az írói anyaggyűjtés (nyo­ mozás?) folyamatát képezi le Cseres a szuve­ rén regényhős jelenidejű cselekvésévé. A vegytiszta képletet a csehszlovákiai fiatal ma­ gyar író Grendel Lajos hozza létre. Regénye helyszíne egy felvidéki város, amelynek nem kevesebb mint hét évszázados (!) történetét tekinti át bizonyos talált iratok, családja tör­ ténete és saját csekélyke tapasztalata segít­ ségével. Nem fél a történelem áttekinthetet­ len eseményhalmazától, a végeérhetetlenül tolongó személyek sokaságától, mert más ese­ mények jönnek más szereplőkkel ugyan, de egyvalami nem változik: „a dramaturgia ma­ rad ugyanaz”. Ez pedig lehetőséget ad a sű­ rítésre. Ezért Grendelnél hét évszázad epikai megjelenítésében nem a cselekmény, a törté­ nés számít. „Az elbeszélő helyett ugyanis a 25 �kép dönt majd’’. A képben rögzített történés statikusságot eredményezne, magának a tör­ ténetnek a felszámolását és nem mozogna (merre? hová?) a regényvilág. A város törté­ netének hét évszázada elkülönült rétegeiben lenne jelen. De ennek a hét évszázadnak ép­ pen ez a jellemzője! Még inkább a róla való mindenkori gondolkodásnak: "a különféle felületek között hiányoznak az érintkezési pontok, mintha midenki más történetet írna, s nem ugyanazt a történetet írná másképpen”. Ha a történet ugyanaz, ha a dramaturgia is változatlan, csakis az írói reflexió, a szerzői elmélkedés lehet a regény szervezője. Az el­ mélkedés folyamata fogja össze tehát, tartja mozgásban a szöveget. Eközben feltárul a szerző teljes pszichológiája. És ha több eleven személyt nem is találnánk, a szerző mint tel­ jes személyiség már megtartja a regényt. Grendel tehát fikcionált dokumentumokból — önmagával hitelesítve — beszél a valós tör­ ténelemről. Szemben mondjuk Simonffyval, aki a dokumentumok jól elrendezhetőségé­ ben bízva, mindent azok hitelesítő erejére alapoz. Grendel egyenesen kijelenti: „Ahány forrás, annyi nézőpont”. Ami annyit jelent: a dokumentatív segédlet tetszőlegesen bő­ víthető, viszont nem biztos, hogy többet tu­ dunk meg. Már ami a lényeget illeti. Ezért a Kompország katonái esetében könnyen kia­ lakulhat az az olvasói végső benyomás, hogy még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. Mégpedig nem is a részletkérdések vonatko­ zásában, hanem döntő elemek ismeretlensége miatt támadnák kétségeink. Cseres átlátja a nyomozati eredmények dokumentatív jellegé­ ben rejlő bizonytalansági tényezőt. Nála sincs ugyanis kevesebb történelmi adalék, mint Simonffynál. De a források információs érté­ kéhez kapcsolódó labilitást szerves formai elemmé avatja: ennek a többféle olvasat le­ hetősége a strukturális megjelenése. Grendel viszont mindhárom írótól külön­ bözik, mivel nem olyképpen tapad a történe­ lemhez, mint ők. Közelítése a leszámolás gesztusa, amely három fázisban bontakozik ki. Egyben ezek a fázisok regényének fejeze­ tei is, amelyek „Első leszámolás (történelmi)”, „Második leszámolás (irodalmi)”, „Végső le­ számolás (végső)” címekkel jelölődnek. Mint­ ha prózánk gondolati, önértékelési fejlődésé­ nek legújabb korszakát szakaszolná a szerző. Van abban valami műmesei, ahogy a papír­ forma szerint eleve vesztésre ítélt irodalmi tábor egyszerű fia, regényírónak siheder, Lúdas Matyi módján, háromszor veri el a port a maga lehetőségein-lehetetlenségén. Előbb népközössége Történelmét döngeti el, majd az Irodalomnak is kijut, végül önmagát mint Szerzőt kapja le. s véglegesen vissza­ vonja magától a Regényíró címet, megelég­ szik a szerény (bár pontatlan) elbeszélő meg­ nevezéssel. Alighanem mindez kellett, hogy ezután is íródjék Kelet-Európában magyar regény. Legalábbis a Grendelnek szükséges kiinduló­ pont megtaláltatott. És kellett talán ahhoz is, hogy az olvasó korszerű művekből gyarapodjék a helyze­ tünkkel való számolni tudás képességével, egy kis nemzet készenléti fokának érzékelésével. Laczkó Pál Emlékeztetjük a T. olvasót, hogy előző számunk­ ban D. Rácz István és közöltük a mai magyar Pósa Zoltán fejtegetéseit történelmi regényről. Laczkó Pál tanulmánya ezekhez az írásokhoz kap­ csolódik. A tárgykörben továbbra is helyet bizto­ sítunk szerzőinknek, ha újabb gondolatokkal gaz­ dagítják az eddigi három írás szemlézését, észre­ vételeit, elemzéseit. 26 Elérhetetlenebb Tíz-tizennégy évvel ezelőtt szinte rob­ banásszerűen törtek fölszínre fiatal költők — megjelenésüket, hivatalosan, különbö­ ző antológiák legalizálták; 1968-ban az Első ének, a következő évben kettő is: az Elérhetetlen föld és a Költők egymás közt majd 1971-ben A magunk kenyerén. (Ek­ kor indult a Mozgó Világ is, füzetes kiad­ ványként, antológiajelleggel.) Közülük azonban csak egy, az Elérhetetlen föld volt a szó igazi értelmében vett antológia; azaz nem ömlesztett, úgynevezett gyűjte­ mény, hanem valóságos együttes költői vállalkozás. Ezért is lehet, hogy Kiss Bene­ dek, az egyetlen, aki az Elérhetetlen föld­ ből másutt is szerepelt (Költők egymás közt), ezt írhatta akkori önéletrajzába: „...Pesten végeztem egyetemet. Itt alakult ki a »Kilencek« néven egyre ismertebb baráti társaság mint költői csoport, akik­ kel harmadik éve fáradozunk közös anto­ lógia kiadásán” A „Kilencek” könyve ne­ hezen jelent meg, majd viták tárgyává lett s ezzel is különbözött többi antológia­ társától. Mindez már bizonyos fokig le­ genda, történelem, mely mégis jelenlévő nemcsak azzal, hogy 1982-ben kezünkbe vehetjük az újabb Elérhetetlen földet, a II.-at, a,,folytatást”, hanem azzal is, hogy többek közt e gyűjtemény idejétől számol­ hatjuk jelenünk jelentős vagy jó költői­ nek „születését”. Látszólag a külső mindenben változat­ lan. Kilenc költő, a 12 évvel ezelőtti sor­ rendben, versei követik egymást; ugyanaz a szerkesztő: Angyal János, és még a fo­ tós is: Cservenka Ferenc. Csak Molnár Imre lett időközben Péntek Imre és Konc Jó­ zsef Konczek József; és a fotók tükröz­ nek — bár az alanyok ugyanazok, ponto­ san fölismerhetők — más arcokat. Nyolc középkorú férfi és egy nő tekint ránk a borítóról, s ez úgyszólván mindent meg­ magyaráz. Az Elérhetetlen föld II. egyik „főszereplője” az idő, az a 12 év, mely az első gyűjtemény óta eltelt. Ugyanis ezek­ nek az éveknek kell/kellett igazolniuk a Kilenceket mint csoportot, magát a kö­ zös fellépés eredményét, az első antológi­ át, s az időnek mint folyamatnak a mos­ tani, a második könyvet. Egészen ponto­ san, az Elérhetetlen föld II. az a pont, ahonnét most már az időre, az első könyv­ re, s az egyes költői teljesítményekre tár­ gyilagosan visszatekinthetünk, értékelhe­ tünk. Mindebből szinte óhatatlanul követ­ kezik, hogy a két antológiát összehason­ lítsuk s — bár ez olykor elkerülhetetlen — mégsem teszem. Az elsőnek minden­ képpen megvan a maga történeti értéke, melyet átértékelni, revízió alá venni ma már fölöslegesnek látszik, illetve, ami mégis szükséges, azt a „folytatás” nagyon is jól tükrözi. Akárhogy is nézzük azon­ ban, a megítéléshez nehéz szempontrend­ szert keresni és találni. Talán a kiindulá­ si pont, az alap — itt most már képlete­ sen, emeltebb szinten — az lehetne, amit az előzőekben az arcképekről mondtam: ugyanaz, mégis más; változatlanság a vál­ tozóban. S persze, mindez megfordítva is. Ez az önmagában ténykérdés (vagy éppen cáfolható tény) azonban csak akkor lesz/ lehet releváns, ha kiegészül a Kilencek eti­ kai és esztétikai leírásával, a költői világ­ látásmód, magatartás és a poétikai meg­ formálás együttes érzékelésével. Az előb­ bit illetően állapítható meg kisebb válto­ zás a kötet költőinél. Jellegzetes példája ennek, hogy Utassy József az első Elérhe­ tetlen földben verseit (s egyúttal az egész könyvet) Erőforrás című alkotásával fe­ jezte be, most pedig ezzel a verssel nyitja művei sorát. Nyilvánvalóan nem véletlen ez; hangsúlyozott kiemelése a folyamatos­ ságnak, a folytonosságnak. Az sem vélet­ len ugyanakkor, hogy ez az etikai s egy­ szersmind poétikai közvetlen folytonosság­ vállalás éppen Utassynál figyelhető meg. Az ő költészete már az antológia idején is talán a legkiérleltebb, döntően kiala­ kult volt; első kötete is egyidőben jelent meg az Elérhetetlen földdel. Nála koráb­ ban csak Győri Lászlónak volt kötete (1968). Költői világa azóta gyakorlatilag változatlan; eddigi — meglehetősen kicsi — életműve több tanulsággal is bír, nem­ csak saját költészetét, hanem egy egész irányzat tevékenységét illetően. Nevezete­ sen a népköltészeti ihletésű, elsősorban az érett Nagy László nyomdokain haladó (de a múltban egészen Petőfiig visszanyomoz­ ható) költői-költészeti kibontakozásról van szó. A magyar lírának ez a hagyományo­ sabb vonulata. Utassy költészete bizonyí­ ték arra, hogy ez a hagyomány bizonyos fokig meg is újítható, s keretein belül is nagy költészet hívható életre. Első két köte­ tében tragikus, megrendítő líra bontakozott ki, formálódott meg, de újabb kötetei-versei — s így a második Elérhetetlen föld­ ben is — már korlátait is megmutatják. Túl a személyes sorson, úgy tűnik, Utassy költészete elérte csúcspontját, de az innét való továbblépéshez most már a hagyo­ mány keretein kívüli megújulásra lenne szüksége. Ha Utassyt az egyik pólusnak vesszük e változásban/változatlanságban, Oláh János lehetne a másik. Oláh számolt le talán a legradikálisabban 1969-es önma­ gával és költészetével a Kilencek közül. Ahogy Utassynál, nála is egy külsőleges tényből indulhatunk ki: Oláh 1972-es el­ ső kötete, a Fordulópont mindössze két versét tartalmazta az Elérhetetlen földből, a Kiáltvány és a Fordulópont címűt, azo­ kat is erősen átdolgozott, átformált alak­ ban. Egyébként e két vers mutatta már az első antológiában is Oláh másféle tájé­ kozódási irányait. Az ő költészete is a Ki­ lencek általánosan népköltészeti ihle­ tésű, kevésbé bonyolult szerkezetű, erős József Attila-hatásokat mutató lírájától indul el, hogy aztán egy bonyolultabb, szi­ kárabb, alapvetően nem metaforikus gon­ dolati lírává alakuljon. Jellemző, hogy bár a költőszerep a Kilencek legtöbbjének problematikus, a szerep mint olyan, hogy a költő „Teremt-e jelrendszert, ami közve­ títeni képes?” (Oláh János) a legélesebben Oláhnál vetődik fel, válik kérdésessé. Saj­ nos Oláh tárgyiasság felé hajló költészeté­ nek sajátságait — eredményeit, szövegkí­ sérleteit és kudarcait — a kettes számú antológia nem tükrözi jól, legalábbis ará­ �nyaiban nem. Mint ahogy azt sem, hogy jóllehet Oláh nem szakított a történelemben-nemzetben gondolkodó költői maga­ tartással, költői világa a többiekéhez ké­ pest jóval ezoterikusabb, a személyiség belső autonómiájára alapozottabb lett. Úgy vélem, e két pólus között helyezke­ dik el többi társuk, ki-ki a maga törvényei szerint formálódva; a maga egyéni útját járva. Ha mindezt figyelembe vesszük, fel­ merülhet a kérdés: milyen is hát az Elér­ hetetlen föld II.? Amit pozitívan értékel­ hetünk, az az antológia viszonylagos sok­ félesége, sokszínűsége, hiszen Utassy és Oláh mellett megtalálhatjuk a lírában is ma előtérbe került groteszk törekvéseket (Péntek Imre); Rózsa Endre költészetét is megérintette a groteszk, de avantgarde elemekkel is dúsultak versei (sajnos, ez megint csak kevésbé látszik az antológiá­ ból); Kovács István, Kiss Benedek és Győ­ ri László, úgy tűnik, jobban kötődik az in­ dulás népköltészeti ihletettségéhez, mégis mindhárman különböznek: Kovács sziká­ rabb, visszafogottabb, a hallgatás formaés értékteremtő eszközével intenzívebben élő, Győri László oldottabb, az iróniát-öniróniát (lásd legjobb példáját, Születésna­ pomra című József Attila-parafrázisát!) is hasznosítja versépítkezésében; Kiss Bene­ dek áll talán a legközelebb Utassyhoz a következetes hagyományvállalásban. Ez­ zel együtt viszont azonosnak és változat­ lannak érzem a kilenc költőnél a költői eti­ kát (ha úgy tetszik, programot, ars poeti­ cát), melyet a legsarkítottabban és legtö­ mörebben Kiss Benedek fogalmazott meg: ,,S dolgod — az egész világ.” (Mosolyodból árnyék). Szövegkörnyezetéből így kiragad­ va ez az ars poétika talán túlzottan is ro­ mantikus gesztusnak tűnik. Árnyaltabb ér­ zékeléséhez néhány szóban történeti viszszatekintést kell tennünk, egészen vázlato­ san érintve a Kilencek és nemzedékük világhoz való viszonyát. A Kilencek, mint már említettem, 1969-ben „legalizálódtak” — ma már tudjuk, hogy amennyire ugyan egy nemzedék „hajnalát” jelezte is a dá­ tum, legalább annyira, ha nem is egy kor­ szak, de egy részidőszak lezárulását jelen­ tette. Amikor a Kilencek nemcsak mint csoport költészete alakult — a 60-as évek eleje, még inkább közepe — ez a világhoz való viszony sajátos ellentmondásokat tük­ rözött. Az 50-es évek után a 60-as évek viszonylagos nyitottságot, szabadabb lég­ kört hoztak, s ez még bizonyos fokú op­ timizmusra is okot adhatott. Ugyanakkor, persze, ez az időszak is tele volt ellent­ mondással, hiszen a 68-ba torkolló idők elég, ha csak a Kilencek sorsára gondo­ lunk — tele voltak látszatokkal. S ha a társadalmi mobilitás fel is gyorsult ko­ rábban, 69-re ez már lassúdott, s egy-két év múlva már a teljes kiábrándultság vet­ te át a teret. Az első Elérhetetlen föld — mivel adminisztratív okokból meg is késett — tragikus ellentmondást hordo­ zott magában. Költői részben a világ megváltoztathatóságának hitével, részben ezen etika reménytelenségével érkeztek hivatalosan az irodalomba. E kettősséget jól szemlélteti Kiss Benedek 69-es kis önéletrajza-ars poeticája (Költők egymás közt című kötetből): „Nemzedékem alap­ élménye a magába fúló, reménytelen me­ ditáció, az önpusztító, sokszor tartalmát vesztő (legalábbis a konkrét aktív tartalmat vesztő) »csiszolódás«, amikor funkció és szervezet egymásra utalt harmóniája meg­ bomlik, s a funkció lehetetlenülése révén a szerkezet önálló életet kezd. Ez a de­ kadencia és l’art pour l’art képlete, ter­ mészetellenes és egészségtelen állapot, s a költőnek elsők közt kell e bágyatag romlás arcába vágni kesztyűt és öklöt.” (Kiem. tőlem — D. P.) Ugyanakkor Rózsa Endre az első antológiában így fogalmaz: „Sosem halunk meg ezen a csatatéren / mert nem csatatér ez s mi nem harco­ lunk” (Elsüllyedt csatatér), de említhet­ ném Vers ifjúságom értelméről (Európa diákmozgalmainak) című versét is („mér­ sékelt, északi szél fúj...”). Ehhez az am­ bivalens világhoz való viszonyhoz ké­ pest a változás az, hogy a Kilencek alap­ hangja, világlátásmódja még keserűbb, tragikusabb. Ezt is Rózsa Endre fogal­ mazza meg legpregnánsabban, már verse címével is: Elérhetetlenebb (s csak mellé­ kesen jegyzem meg: talán szerencsésebb lett volna ezt köteteimmé emelni). Az egyre reménytelenebb helyzetben való ki­ tartás, etikai tartás nem kevés pátosszal telített, de — minden értéke ellenére — az amúgy is kétséges költői magatartás ellentmondásainak elmélyülését nem ta­ karhatja el. Nem arról van szó, hogy a „S dolgod — az egész világ” jelzésű ma­ gatartás, pontosabban a költő, s egyálta­ lán minden művész, alkotó „dolga” meg­ változott volna, főként pedig érvényét vesztette volna. A világ változott meg, s e változáshoz a viszonynak — etikai tar­ talmának fenntartásával — igazodnia kell, meg kell újulnia, új formákat kell talál­ nia. Az Elérhetetlen föld II. arról győz- heti meg olvasóját, hogy a Kilencek mind­ ezek tudatában vannak, de csak részben mutatkozik ez meg eredményeikben. Előb­ bit igazolja az antológiában is észrevehe­ tő (s már jelzett) sokféle törekvés; utób­ bira példa lehet, hogy a kilenc költő külön-külön azonos problémákkal viaskodik. Elsősorban arra gondolok, hogy úgy tű­ nik, mindannyiuk számára egyre nehe­ zebb a megszólalás — többen mintha már-már a hallgatás felé indulnának el: Utassy József, Kovács István például; vagy más területekre is elkalandoznak, nem­ csak próbaképp, mint Oláh János, aki drámával, prózával is foglalkozik. Az egyes lírai „életművek” pedig, egy-két kivételtől eltekintve, igencsak „karcsúak” — néhány, jobbára két kötetre (Oláh, Pén­ tek, Kovács, Győri, Mezey) korlátozód­ nak. Az előzőek értelmében érvényes tehát az újabb közös jelentkezés, de eltérő jel­ leggel és minőséggel az elsőtől. Itt most, ezeken az elsősorban etikai értékeken, s részben formai-poétikai értékeken túl, fő­ leg egy nemzedék művészi-költői problé­ máira mutat rá az antológia rejtetten. A Kilencek bőséggel megtanulták már azt a Történelmi leckét (Oláh János verse), hogy „Akárki akárkit eltaposhat / egy szebb jövő nevében. Semmit se hihetsz, / magadnak se már, többé gyanútlanul”. S joggal elmondhatja mindegyikük:,, Én élek itt és nem más, / ezen a szűk he­ lyen, / amit kiérdemeltem... ” (Oláh Já­ nos: Jel). Többségük tehetsége azonban most már mást és többet is igényelne —, hogy tapasztalatuk, a Jel, amit közösen és egyenként felhalmoztak és fölmutattak, folytatható legyen, részben mások számá­ ra, de mindenekelőtt saját maguk szá­ mára. (Magvető.) Dérczy Péter Elérhetetlen föld II. nak gyakran kellett szembenéznie olyan akadályokkal, amelyek valójában nem a színvonalas művészet kibontakozását ered­ ményezték. Hiszen természetesnek kellene lenni — de ’69 előtt sajnos még nem volt igazán természetes —, hogy fiatal, „újdon­ sült” irodalmi nemzedékek csoportot cso­ portokat alakítanak, és együttesen, egy­ mást vállalva, kicsit egymás mögé (vagy inkább egymáshoz) bújva közös kiadású könyvben szerepelnek. Nem volt igazán természetes, és így csak huzavona, nehéz­ ségek árán sikerült kiverekedni az anto­ lógiát. Átlagban 27 éves — nem is olyan fiatal —, kiforrott költők voltak már ek­ kor. „De antológiájuk kiadására nehezen akadt vállalkozó. Sejteti ez a tény is, hogy kibontakozásuk nem lesz idilli” — írja Nagy László a kötet előszavában. 1969. Kilenc fiatal, induló költő antoló­ giát jelentet meg „Elérhetetlen föld” cím­ mel. Több ez egyszerű bemutatkozásnál, „szárnypróbálgatásnál”! Kilenc költő egy­ mást segítve, egymást vállalva, az irodal­ mi közéleten belül frontot alakítva, kihar­ colja magának, hogy egységes, közös, erős hangjuk egyszerre — és így annál hatáso­ sabban — szólaljon meg. Irodalmi csoport jön létre: csoport, amelynek tagjai 24—28 évesek, gondolat- és érzelemviláguk kö­ zös, megközelítőleg azonos Csoport szüle­ tik, amelyre nem lehet nem odafigyelni, mert új, mert más, mert erő. A hatvanas évek vége világszerte a vál­ tozások kora volt; ez érezhető az akkori antológián is. Költészet és irodalom: min­ dig kicsit korukat megelőzve, az újra ráérezve jelentkezik. Ám nincs veszélyesebb annál, mint ha az irodalmi-művészeti ki­ bontakozást nem a tehetség hiánya, ha­ nem adminisztrációs nehézségek akadá­ lyozzák. A háború utáni magyar irodalom­ Az indulás sok mindent eldönthet. A jó rajt — fél győzelem Az ő indulásuk nehéz volt. Nehéz volt, mert a hatvanas évek lírai megújulásának kellős közepébe csöppentek, egy olyan közegbe, amely csak nehezen — ma már közismert viták árán — volt haj­ 27 �landó a korábban rosszul értelmezett "lí­ rai realizmus” elvetésére, illetve átformá­ lására. Nem csoda, hogy Nagy László 1967ben kelt előszavában mentegetni kénysze­ rül a Kilenceket, „megmagyarázva”, hogy a beatköltészet hatása végül is természe­ tes, és a költők bizonyos fokú „obszcenilása” csupán a fiatalság ereje. A mai ol­ vasó számára — az elmúlt tizenöt év fo­ lyamán Magyarországon is közismertté vált európai és amerikai lírai újítások ha­ tására — az akkori Elérhetetlen földet ol­ vasva, kicsit túlzottnak tűnhet Nagy Lász­ ló segítő féltése, de ismerve az akkori iro­ dalmi közéletet, érthető. Tizenhárom év távlatából ma már megállapíthatjuk: az akkori Elérhetetlen föld nem hozott igazi lírai forradalmat, nem eredményezett va­ lódi költői megújulást. Nem eredménye­ zett a költők alkatánál fogva sem, mert a magyar költészet hagyományait követik, egyéni indulattal, szemlélettel felfrissítik, igazi, fiatalos ötletességgel alakítják ugyan, de nem forradalmasítják. Az elérhetetlen föld mégis az elmúlt huszonöt év kiemel­ kedő jelentőségű eseménye: nyugodtan mondhatjuk, hogy napjaink irodalmi életé­ nek felpezsdülése, a magyar irodalmi többsíkúság, a modern magyar irodalom kibon­ takozása valahol ennél az eseménynél, a Kilencek, az Elérhetetlen föld megjelené­ sével kezdődött. Maga a tény, az Elérhe­ tetlen föld megjelenése az irodalom ön­ szerveződésének lehetőségére mutatott rá, eredményeképpen megkezdődött az induló írók „felkarolása”, antológiák megjelente­ tése sorozatban, és ebbe a folyamatba tar­ tozik a Mozgó Világ megszületése is. Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport megmaradt, és továbbra is egységes, kö­ zös hangon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indíttatásuk hasonlóságából, a ko­ rai, még az egyetemen kialakult költői­ baráti egymásrahatásból, és nem utolsó­ sorban a közös példaképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady— József Attila—Nagy László vonalát folytat­ ják, különös érzékenységgel felvállalva azok társadalrni-nemzeti-népben gondol­ kodó líráját. Formaviláguk József Attilát, Nagy Lászlót idézi, de jelen van költésze­ tükben Sinka István és Váci Mihály is. „József Attilát dibolom, /földmélyi zümmjét dúdoom/ énekének” — írja Győri László Születésnapomra című versében (A vers egyébként József Attila azo­ nos című versének tökéletes parafrázisa.) Ez az alapállás gyakorlatilag mindegyi­ kükre jellemző. Egy-egy mottó, cím, aján­ lás majdnem mindegyiküknél József Atti­ lára vagy Nagy Lászlóra utal. A két nagy, egymással művészi rokonságban álló köl­ tőelőd ilyen határozott felvállalása termé­ szetes, vállalt küldetés. Ám talán éppen ezért költészetüknek nem igazán jellemző vonása a művészi megújulás, a modern irodalom lehetőségeinek felmutatása. Egyéni sorsuk, nehéz indulásuk sem mo­ tiválja őket arra, hogy közülük valaki a kor, a magyar irodalom — ritka — csúcs­ 28 pontjává váljon. "József Attilát díbolom” — írja Győri László. „Saját erőmből vál­ tam senkivé” — fogalmazza keserű han­ gon Péntek Imre. Talán ma már nem is lehet meg a költészet vezető szerepe iro­ dalmunkban: legalábbis ezt érzékelteti Kiss Benedek: „Szívemet én kondítottam,/ belécsendült az éjszaka, /kuvikolt egy gyárkéményen./ de ráhagyta, elcsendesült” (Sinka zsákja). „Szavaink megzápultak” — írja máshol. A költészet, a szólás remény­ telenségére utal Mezey Katalin is Eltávo­ zott szavak című versében. Rózsa Endre így fogalmaz: „Idők árvái — van-e mire várni? /Lopótökharanggal ébreszt a haj­ nal!/ Magunk megóvni — mennyit ér e holmi, /lenni helyett — volni,/ holott a ha­ lál se marasztal?” (Széchenyi ősze). A Kilencek másik nagyon fontos jel­ lemzője kifejezetten társadalmi fogantatású költészetük. Éles, bíráló, de alkotó kri­ tikával mutatnak rá az általuk megélt, felfedezett igazságtalanságokra. Keserű hangon szólnak, amely gyakran csap át iróniába; „Milyen némák a hosszú gyár­ falak. /Ártatlanságát harsogja a mész./ A szabványbetűvel festett mondat ott: befa­ lazott zászlójú tüntetés.” — írja Péntek Imre a Külvárosi érme című versében. Csak néhány verscímet említek még, ame­ lyek már önmagukban utalnak arra, hogy Péntek és általában a Kilencek, nem vala­ miféle elefántcsonttoronyba húzódva, ha­ nem társadalmunk valóságában járva ír­ nak, és ezekben a versekben nem csupán személyes problémáikat, hanem szélesebb rétegek problémáit dolgozzák fel. Ilyenek az Éjféli pályaudvar, A melós, a Kiárusí­ tás című versek. Vagy akár elég erre a né­ hány sorra utalni: „Az ő sexuális normá­ ik mások. A lakástulajdonosoké.” (Szociálpszichopatológiai jegyzetek) De az alko­ tó, bíráló és féltő társadalmi érzékenység nemcsak Péntekre jellemző. Elég utalni Kiss Benedek Kenyeret anyám úgy eszik, Oláh János Nyom.oru.lt, A különc, Konczek József Munkaszünetben és Alsó-tó utca című versére. Ez utóbbiban Konczek az egész magyar valóságról mikroszkópikus pontossággal, az egyéni lét mélységeibe le­ ásva mond véleményt. „Lám, így folytat­ ja egymásban mind a saját sorsát, /így lé­ tezik egymás fölött egy többszörös szintű Magyarország./ Ne mondjam, hogy min­ den ablakán kilóg vagy három-négy gye­ rek.” Kovács István Szmog, Rózsa Endre Munkásszálló, Kültelki ünnep, című ver­ sei szintén idesorolhatók. A Kilencek költészetének kiemelkedő vonulata a nemzet, az ország, a magyar­ ság iránti ragaszkodás, és ezzel párhuza­ mosan egy sajátos közép-európai költé­ szet megvalósítása. A haza iránti szeretet nagyon szép példája Utassy József Ma­ gyarország! című verse. „Világ Világa, Szerelem Kápolna-virága./ Nekem, /Édes Egyetlenem, Hazám, Te Drága!” A sze­ retet mellett jelen van a féltés, a haza fél­ tése is, amely gyakran komor. Pesszimisztikus gondolatokkal társul. Nem lehet nem rokornítani pl. Oláh János Buborék című versét a magyar költészetben végig jelen­ levő „nemzethalál”-vízióval. „Az életed buborék, /akárcsak e városé, ahol élsz,/ e népé, akiből vagy/ fajodé, s e földé.../ Akármikor/ váratlan pattan el.” A ma­ gyarság kérdésével szorosan összefügg né­ pünk közép-európaisága. Kiemelkedik a versek közül Mezey Katalin Határaink, Győri László Jiri Wolker című munkája. A magyarság sorskérdéséről szólnak egyéb vonatkozásban is, például Rózsa Endre Elérhetetlenebb című, hosszabb lélegzetű költeménye, amelyben a Kilencek sors­ vállalása és az ország, a Közösség mellett tesz hitet. Megemlíthetnénk még olyan ki­ emelkedő jelentőségű műveket, mint Ko­ vács István Tamási Áron és Csángók című versei. A magyarság, a közép-európaiság sors­ kérdései csak békében, kölcsönös egyetér­ tésben, megértésben oldhatók meg. Talán a Kilencek legaktuálisabb mondandója a béke- és emberközpontú gondolkodásmód. Már a kötet címe is — ez a többrétegű, és éppen ezért nagyon kifejező metafóra — is utal/utalhat egy békés, egy megjob­ bított világ igényére. Oláh János kötetcímadó verse egyértelművé is teszi ezt a felfogást A Kilencek mai irodalmi életünk egyik legérdekesebb színfoltja, követésre méltó példa. Az elmúlt tizenhárom év alatt egyenként is, műveikkel bizonyítottak, és ki-ki elfoglalta az őt megillető helyet iro­ dalmunkban. Közös hangon szólnak, ám ez nem jelent egyformaságot. Irónia, gro­ teszk, formai megoldás, mikroszkópikus látásmód; kinél ez, kinél az jelentkezik erősebben, és teszi a csoporton belül össze nem téveszthetővé. Sorrendet felállítani közöttük nem lenne értelme. Most a leg­ fontosabb maga a csoport: a Kilencek együtt, ez adja igazi jelentőségüket mai iro­ dalmunkban. Talán ezt segíti szervezés­ ben, ösztönzésben a Kilencek tizedik tag­ ja, a szerkesztő Angyal János, aki a hat­ vanas évek végén mint alkotóköri társ, műveik első bírálója, velük együtt lépett be az irodalmi közéletbe. (Magvető) Petőcz András �Győri László: Tekintet Amilyen szenzáció volt megjelenésekor a „kilencek” antológiája: az Elérhetetlen föld — úgy tűnik — olyan nehezen születnek meg a kör tagjainak a második kötetei. Ez a tény már önmagában is megérdemelne egy — mondjuk szociológiai — tanulmányt, s minden bizonnyal feladatot is jelent a maj­ dani irodalomtörténészeknek. Mi lehet az oka például annak, hogy Győri László az 1968(!)-ban megjelent Ez a vers eladó című kötet után csak tizenkét évvel később adja ki második könyvét? Hová tűnt az a lendület, publicus furor, amely a 60-as évek végén még lázba hozta, és mozgásban tartotta ezt a csopor­ tot és a kortárs irodalmat? Hiszen Győri Lászlóék sem akartak kevesebbet, mint a példaképül választott elődeik, köztük is leg­ főképpen József Attila; olyan költészetet te­ remteni, amely nem csupán tükre a világ­ nak, de vissza is akar hatni arra, formálni is akarja azt. Ez a vers eladó — hirdeti kamaszos hetykeséggel és derűs bizalommal az első kötet címe, tehát a költő és a világ kap­ csolata a kölcsönösségen alapul, „én is adok valamit, te is adsz (érte) valamit”, mig a Tekintet már eleve passzív, hiszen a szem­ lélődés aligha szokott hatni a világra. Tizenkét év nagy idő egy ember életében, különösen ha fiatal emberről van szó (Győri László 1942-ben született). Éppen átlépte az „ember életútjának a felét”, azaz befeje­ ződött, visszafordíthatatlanul, a felnőtté érés folyamata. És tudatos! Keserű és játékos is egyszerre Születésnapomra című verse, amelyben a „humorforrás” éppen az, hogy átveszi József Attila versformáját. De hol van ebből az a kamaszos kihívás, amellyel az akkor már a halállal eljegyzett költő da­ colt a sorsával! Győri László úgy éli meg, szinte pironkodva ezt a férfikort, hogy rezignáltan legyint rá: „Ne képzeld, hogy új tüzet csiholsz, / légy kishitű, az a legfonto­ sabb” — mondja ki a Levél egy költőhöz cí­ mű versében, amelyet így fejez be: „A hit olyan lapos, / akár a palacsinta. Dobd föl a levegőbe, / fordíts rajta, kapd el! / Ne írj le semmit, ne is írj, eredj a pokolba!” „Költé­ szet? Kő? Bolondság. Azt mondd ki csak, má­ sokban, magadban ki vagy és mi vagy." (Kő) „Ugye soha kimondani, / ugye soha elmon­ dani / ne szólj szám, mert kinyelveli / amit fejem fog megsínyleni” — fogalmazza meg a szentenciát a Tétel — ellentételben. Mi történt a költővel? Hova lettek a társak, hova lett a szerelem, akik és ami olyan ígéretessé tet­ ték a jövőt az Ez a vers eladó című kötet­ ben. A társak? „Egyútjárók” — ajánlja Pén­ tek Imrének. „Meghaltak az egyútjárók”, mert az „idő bekapott minden felküldött időt”, már benne ülünk mi is, és „keringve és zötykölődve visz”. Visz, de hová?, hiszen mindannyian az Idő foglyai vagyunk! Az idő-élmény szorongató a tér élménye nélkül. Igen tanulságosak Győri László utalásai a térre,.a számára megadott és átélt térre. Már az első kötetében is feltűnő, hogy ked­ velt évszaka az ősz és a tél. Szinte rímeltetni lehet a verscímeket. Hó, Tél (Ez a vers eladó), Hóesés, Ősz, Sár, Füst válaszol rájuk az új kötetben. Csupán egyetlen vers: a Pi­ pacs idézi élénk színével a nyarat, a kalászo­ kat „Borfoltos a rét / Búza közt pipacs / bugyog szerteszét”, de ezt a Juhász Gyula-i ké­ pet, víziót is lehűti a „Szigorú szik”. A táj már-már a gusztustalanságig kopár, „ágyból kiugró lány hajszálai” a kukorica levelei (Az őszi kocsikon), vagy „cuppog a sűrű trágyá­ ié, / nyüszít a didergő puli” — sorok idézik a másnál talán vidám eseményt, a disznó­ vágást (Disznóölők), „Kifordult, összeguban­ colódott belek közt / forog előre a kerék” (Ősz). De még rosszabbul érzi magát a város­ ban, a társtalanságban, ahol az udvarias kérdé­ sekre hazugok a válaszok. „Sivatag dől a függönyön át”. (Te meg ők) Nem segít már a szerelem se, noha a Kis himnusz című versében még verbális bravúrokra is képes. A magyarázat: a Cédula című kis életkép: a család tagjai már alig találkoznak. Mi hát ennek a ritkántermő költészetnek az erénye, hatása? Talán az idézett példák is igazolják, hogy Győri László rendkívül ér­ zékeny ember, aki éppen az átéltek miatt óvja is, vissza is tartja önmagát a költői túl­ zásoktól. összefogottan, szűkszavúan és rend­ kívül tömören fogalmaz, mert így él, így érez. Még nem adta fel. ifjúkori eszményeit (lásd például Jiri Wolker, Petőfi, Szindbád, Viharsarok, Sarkadi, Kalendáriumban, Ci­ gánysirató című verseit), de már látja, tud­ ja, hogy a világot nem ezek az eszmék irá­ nyítják. Túlságosan is jól ismeri a könyve­ ket (a szakmáját) ahhoz, hogy fenntartás nélkül hinni tudjon a leírt szóban. Félő azonban, hogy ez a folyamat egyfajta kiszá­ radással, sőt (a költő) elhallgatásával vég­ ződhet. Az idő, amelyben élünk, nem mindig kedvez a költészetnek. A Győri Lászlóéhoz hasonló költői alkatnak semmiképpen. Ám a hallgatás egyenlő a lemondással. Hisszük, higgyük, hogy Győri László nem jut el idá­ ig, s ihlete új forrásokból buzog föl. (Mag­ vető) Horpácsi Sándor A hetvenes évtized tényei „írószemmel" A szociográfia másfél évtizedes újbóli fel­ lendülését vizsgálva, több mint csábító fel­ adat volna bebizonyítani, hogy a társadal­ mi visszásságok megragadásában is a lénye­ gileg meghatározó indítékok között szerepelt a „folyamatos jelen’’ minél több oldalúbb bemutatása. Sőt, csupán a vizsgálódás egy­ oldalúsága, nem pedig a tényállás meghami­ sítása volna, ha ehhez a non-fiction írások tucatjait sorakoztatnánk fel, melyek — ha más-más módon és színvonalon is — a tár­ sadalmi átrétegződés sokszor egyedinek tű­ nő kísérőjelenségeit vették szemügyre. Minél több ellentmondás keletkezett a kinyilvání­ tott eszmények és a valóság között, annál élénkebbé váltak a szociográfiai elemzések. Az ötvenes és részben a hatvanas évek túl­ nyomórészt apologetikus „valóságirodalmát” ugyanis csak úgy lehetett meghaladni, ha a szociográfusok újra megkísérelik feltárni a hétköznapok mélyén meglevő fontos emberi változásokat; tény- és adatszerűen reprodu­ kálva azokat a társadalmi okokat, melyek nemritkán vezettek emberi-közösségi konf­ liktusokhoz. Más szóval: a társadalmi el­ lentmondásokra figyelő szociográfiának sa­ ját önálló státusát kellett kialakítania ahhoz, hogy válaszoljon akárcsak a legégetőbb kér­ désekre is. Bizonyára nem véletlen, hogy miközben a hetvenes évek magyar társadal­ ma a gazdasági kihívásokra való folyamatos felkészülés lehetőségeit kereste, a megjelent szociográfiák, publicisztikai és esszégyűjte­ mények egyre többet foglalkoztak a társa­ dalmi együttélés biztató és aggodalmat keltő jelenségeivel. Az egyre inkább érezhető munkaerőhiány, a viszonylag gyors — önmagában véve még­ is ellentmondásos — urbanizáció, az átállá­ si képesség kényszerítő ereje egészen egyér­ telmű ösztönző hatást gyakorolt a kritikai szemléletmód megerősödésére, mégpedig ép­ pen abban az irányban, mely a felfedező értékű információk széles körű terjesztését tette szükségessé. A tájékozódás és az új folyamatok megértése egyszeriben elkerülhe­ tetlen követelménnyé vált; az elleplezett el­ lentmondások egyre kevésbé maradtak lát­ hatatlanok és egyre inkább behatoltak a köztudatba. De bármilyen egyértelmű is a hetvenes évek struktúraváltása, igen jellem­ ző, hogy a szociográfiai érdeklődés azokra a társadalmi tényekre irányult, melyek a mindennapi gyakorlat és a tudat síkján meg­ jelenő antinómiákat fejezték ki. Az írószem­ mel című évenkénti riportválogatást olvas­ va is világossá válhat a szociográfusi néző­ pont sajátossága; az eddig megjelent köte­ tek valamennyi fontosabb írása a társadal­ mi előrehaladás — többnyire kellően fel nem ismert, vagy éppenséggel szemérmesen el­ hallgatott — jelenségeire reagál. Bármilyen formálisan, minden sajátos tartalom nélkül is fogjuk fel a szociográfusi nézőpontnak ezt az oldalát, aligha vonható kétségbe, hogy minden esetben egészen konkrét, tartalmá­ ban pedig társadalmi érvényű jelenségek, folyamatok bemutatását ismerhetjük meg. A társadalmi tények diagnosztizálása ugyanak­ kor nem csupán a riportokat jellemző meg­ közelítésmód egységét jelzi, hanem — a mű­ faji eltéréseken túl — a valóságmozzanatok feldolgozásának más-más irányú hatását és értékét is. Az egymástól világosan elkülö­ níthető írások — akár a munkaerő-gazdál­ kodás kérdéseivel, akár a peremiét kínzó emberi jelenségeivel foglalkoznak — önma­ gukban is a változtatás szükségességét su­ gallják. Az értékelési szempontok eltolódása és összeeolvadása elsősorban azokban a ripor­ tokban követhető nyomon, melyek a szo­ ciográfusi „élményvalóság” már-már művé­ szi feldolgozásából születtek. Ez az élmény­ valóság egyszerre jelent belső szelekciót és ítéletet, hiszen a tények kívülről történő be­ mutatása helyett a „megéltség” hitelessége fejeződik ki bennünk. Ennélfogva azok az írások haladják meg az elszigetelt társadal­ mi jelenségek véletlenszerű és esetleges be­ mutatását, melyekben az egyediség — ép­ pen az értékhangsúlyos megítélésből adódó­ an —, a különös mozzanatát is magában hor­ dozza. A különösség mindenekelőtt a szoci­ ográfiát oly gyakran kísértő pillanatnyi idő­ szerűséget szünteti meg; csak akkor lehet ugyanis eljutni a tartós hatáshoz, ha az a mód, ahogyan a szociográfus a valóságmoz­ zanatokat feldolgozza, paradigmaként, érvé­ nyes mintaként jelenik meg számunkra, és ha ezáltal saját hatásminőséggel rendelkező művé válik. Egy ilyen paradigmatikus szem­ pont minden szociográfiai írás számára az általában vett megformálás szükséges felté­ tele. Tíz esztendő riporttermésének egyik legfőbb elméleti tanulsága éppen az, hogy azok az értékítélet nélküli írások, melyek a tények puszta bemutatásán kívül másra nem törekedtek, az esetleges aktualitás áldoza­ taivá váltak; a parciális esetek, jelenségek „ábrázolása” ugyanis legfeljebb csak illuszt­ ratív példaként használhatók fel az átfogó elemzésekhez. Mert a „nézőpont’’ nélküli pillanatfelvételek esetében hiába tűnik szí­ vet szorongatóan érdekesnek például a mun­ kásszállókon élő emberek világa, az olvasó legfeljebb „ma még létezik ilyen?” kérdésé­ ig juthat el. A szociográfusok számára tehát a riporttechnikának a társadalmi tények személyes kezelési képességeként és lehetőségeként va­ ló megjelenési formája nem sémát jelent, hanem olyan rugalmas formát, melynek fel­ használási módját — a választott téma sa­ játszerűségén és valódiságán túl — az igaz­ mondás belsőleg hitelesített követelménye szabja meg. Innen nézve kiderül, hogy a va­ lódi, vagy igazi paradoxona a maga sajá­ tosságában és következményeiben szorosan összekapcsolódik az elemzett társadalmi je­ lenségek politikai megítélésével. Sőt, az író­ szemmel régebbi köteteit forgatva, úgy lát­ szik, mintha az 1976. előtti riportok elsősor­ ban a gazdasági-társadalmi fejlődést kisérő jelenségekkel foglalkoztak volna, míg a ké­ sőbb megjelentek az élet minőségével kap­ csolatos szimptómákkal. Természetesen kö­ zös, vagy hasonló témák valamennyi kötet­ ben találhatók; a közélet demokratizmusa, a munkaerő-gazdálkodás, az ingázás, az al­ koholizmus, a munkásszállók belső világa újra és újra előjönnek, mint amiképp a mű­ faji megoszlásban is észrevehetünk bizonyos törvényszerűségeket. A témaazonosságot mindenekelőtt a hetvenes évtized tartósnak mutatkozó társadalmi-gazdasági változásai, fejlődéstendenciái teremtik meg, annak elle­ nére, hogy ezek az évek egészen más rez­ gésszámmal jelentkeztek és korántsem vol­ tak annyira látványosak, mint például a hatvanas évek, melyekben egy sor — mél­ 29 �tán jelentős — társadalmi változásnak le­ hettünk tanúi és részesei. Mindazok a külö­ nös mozzanatok (gazdasági struktúraváltás, a háztáji gazdálkodás megnövekedett szere­ pe) és általános korlátok (munkamegosztás, beilleszkedési zavarok), melyek ezt az idősza­ kot jellemzik, s amelyek végső soron a tár­ sadalmi együttélés belső szerkezetében, moz­ gásában örökítődtek meg, a riportokban is szemmel követhetők. Ha a gazdasági fejlődés dinamikája el­ vontan magával is hozta a hatékonyság, a szakszerűség igényét és egy olyan követel­ ményrendszert, amit már nem lehetett csak lelkesedéssel kielégíteni, a közélet demok­ ratizálódásában és a kinyilvánított politikai szükségletekhez való igazodásban olyan hát­ ráltató tényezők léptek fel, melyek egyik pillanatról a másikra távolról sem látszot­ tak megszüntethetőnek. Ehhez járult még, hogy az átrétegződő társadalom következmé­ nyei nem merőben elszigetelt tényékként jelentek meg, hanem elválaszthatatlanul az emberi viszonyokat, kapcsolatokat deformá­ ló hatásmechanizmusokkal. S attól függően, milyen osztály, réteg tagjait érintette ez az átrétegződés, aszerint változott a hiány, az ellentmondások felfogásának módja. Az in­ gázókról készült legtöbb riport éppen azt az ellentmondást érzékelteti, mely a megnöve­ kedett anyagi lehetőségek és az önkizsákmá­ nyolás nem tudatosult emberi formái között feszül. De ugyanezt az ellentmondást ve­ hetjük észre a kistulajdonos önellátó munkás esetében is, aki a maga építette és saját tu­ lajdonában levő házban lakik. Életének alap­ feltételeit csak úgy tudja előteremteni — legalábbis a családalapítást követő időszak­ ban —, ha a saját háza táján is dolgozik, de máshol is vállal munkát. A házépítő munkás minden jövedelmét és minden — munkaidőben megtakarított — energiáját az otthonteremtésre fordítja. A vállalatnál vég­ zett munkáját és bérét épp olyan joggal te­ kinthetjük a napszámosok felfogásában vég­ zett kiegészítő tevékenységnek és jövedelem­ nek, ahogyan a képesítés nélkül, de annál nagyobb figyelemmel, lelkiismeretességgel és szorgalommal gyakorolt „fusizó” tevékenysé­ gét mellékesnek mondjuk. A ma dolgozó munkások — mezőgazdasá­ gi népességből származó többség — számára (mint a riportokból kitűnik) a rohamos és szélsőségesen centralizált formában végre­ hajtott iparosítás a gyári munkás pályáját sorsává, egyféle kényszerpályává tette. A végzetszerűség itt nem az apáról fiúra szálló változhatatlan tradícióban jelenik meg, ha­ nem éppen e tradíció folytathatatlanságában. Alsórendű helyzetük öröksége viszont azt jelentette, hogy az iparban dolgozva, ide­ genben és torz formában mégiscsak folytat­ niuk kellett egyfajta falusi hagyományt. Az üzemi szervezettel csak munkaidőben és csak a végrehajtandó munkafeladatokon ke­ resztül érintkező munkás számára a megél­ hetés stratégiáját éppen ez a kétirányú mun­ katevékenység jelenti. Minél több infor­ mációt szerzünk az ingázó vagy éppenséggel a „kétlaki” életet élő munkások helyzetéről, annál inkább erősödik bennünk az a felis­ merés, hogy az „önkizsákmányoló” lét meg­ szüntetéséhez a tudati meggyőzés és ráhatás semmiképp sem elegendő. Mint ahogyan nem elegendő a munkások művelődési vi­ szonyainak megváltoztatásához a „felülről” nézve még oly rugalmasnak tűnő kezdemé­ nyezések sora sem, hiszen a sajátos élethely­ zet és a vele összefüggő munkakörülmények figyelmen kívül hagyása a legtöbb esetben ideologikus fikciókat szül. A munkáslét kor­ látai és a rendelkezésre álló társadalmi fel­ tételekhez való kötöttség csak úgy oldható fel, ha az elsődleges szükségletek kielégíté­ se nem kíván munka- és szabad időt egy­ aránt akkumuláló, elidegenedett emberi te­ vékenységet. Mindez még inkább szembeötlővé válik, ha azokat a riportokat vesszük tekintetbe, melyek a társadalmi lét peremére szorult emberek életmódjáról tudósítanak. Mert az­ által, hogy megismerjük a szegények és el­ 30 esettek sokszor csak a fejlődés „mellékhatá­ saiként” feltüntetett világát, a létminimum alatt tengődő emberi sorsokat, a reálisan lé­ tező társadalmi hiányok újratermelődéséről is bizonyítékokat kapunk. Nem olyan könynyű elég elfogulatlannak lenni annak meg­ látásához, hogy akár az alkoholizmusba való menekülés, akár a kényszerű emberi sors tudomásul vétele nem csupán személyes in­ dítékokból (tehetetlenségből) ered, hanem igen erőteljesen funkcionáló társadalmi kö­ zömbösségnek is közre kellett játszania ab­ ban (s erre nem egy riport utal), ha valaki ezt az alternatíva nélküli életet „válasz­ totta”. Az emberi viszonyok hiányaihoz gya­ korta hozzájárul a bürokratikus megmere­ vedés, a dologi és személyi függőség új rend­ szere, és az a „deszocializálódás”, mely üres­ sé és céltalanná formálja az emberi tette­ ket. A kényszerű szakmaváltással, a falu­ ból a városba költözéssel, a családi együttlétből a magányba, a tevékeny életből a nyugdíjas létbe való „átlépéssel” foglalkozó riportok egytől egyig önmagával, életformá­ jával és megszokott viselkedéskultúrájával meghasonlott emberekről tudósítanak. A leg­ meggyőzőbb példa itt azoknak az eseteknek a leírása, melyek a marginalizálódás szo­ ciológiában is kevéssé vizsgált okait tárják fel. Nem egy írásban méltányolhatjuk a tár­ sadalomlélektani megfigyelések bőségét, s nem kevésbé azt a kíméletlen kritikai szem­ léletet, mely — időnként túlzónak érzett he­ vessége ellenére is — racionális logikájával fegyverez le. A szociográfusi megfigyelés és a kritikai szemlélet viszonya persze sokkal bonyolul­ tabb, mint ahogy az első pillanatban látszik. Ha például azokból a riportokból indulunk ki, melyek — miként az 1979-es kötet bizo­ nyítja — a gyerekek és az öregek hátrányos társadalmi helyzetével foglalkoznak, kitűnik, hogy a kritikai ítélet többnyire az írói vé­ lekedésben oldódik fel. Egyik-másik írás mintha egyszerűen és maradéktalanul meg­ elégedne a többé-kevésbé pontos látlelet felvételével, anélkül, hogy akárcsak utalna is a „beszéltetés” kockázatára. Mert ahhoz, hogy az ember beszédjétől eljussunk magához az emberhez, nem ele­ gendő azt a fikciót elfogadni, hogy a beszéd feltárja és kifejezi az ember lényegét. Egy bizonyos határig lehet ugyan az „elbeszélés” tényeit társadalmi érvényűnek feltüntetni, ám ha ez nem érzékelteti a különöst (vagy éppenséggel az egyedi jelenségekben az ál­ talánost), egyre kevésbé vehető észre, mi­ lyen társadalmi okok játszanak szerepet például a hátrányos helyzet kialakulásában és mire lenne szükség meghaladásukhoz. Minél inkább a megdöbbentő egyedi esetek részletezése válik uralkodóvá — legyen akár szó az elmebeteg vagy legalábbis értelmi fogyatékos szülők gyermekeinek sorsáról, akár az állami gondozásba került fiatalok reménytelen helyzetéről —, annál kisebb a lehetőség a különböző szociális vetületek feltérképezésére. S bár az ellentmondások és Visszásságok bemutatása — némileg a ri­ portok műfajából adódóan is — szükségkép­ pen feltételezi a megdöbbentés motívumát, a valóságos hatást mégis a megértés kriti­ kája teremtheti meg. Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ kelteti, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése kö­ vetkeztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt társadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az ol­ vasó egységes ítéletet formáljon azokról a társadalmi okokról, melyek az adott állapot létrehozásában játszottak közre. Még nyil­ vánvalóbbá válik ez a felismerés, ha a köz­ élet demokratizmusát és annak hiányát elemző írásokat vesszük szemügyre. Bár­ mennyire meggyőzőnek tűnnek is a demok­ ratizmus hiányáról szóló tudósítások (a meg­ szólaltatott személyek szinte mindegyike az önálló kezdeményezés végigvihetetlenségét vonja kétségbe), a személyes döntések, vá­ lasztások lehetősége jóval több mint puszta lehetőség. Egyúttal olyan döntéskényszer is, amely autonóm magatartásmódként fogható fel minden embernek saját sorsa meghatá­ rozására, a személyiségre szabott célok meg­ találására. így az elhibázott, visszaigazolódást nem adó választások okainak feltérké­ pezése legalább annyira izgalmas feladat lett volna, mint a kínzó dilemmák előli meg­ hátrálások indítékainak többé-kevésbé meg­ győző részletezése. Több okkal is magyarázható, hogy a het­ venes évtized struktúraváltása nyomán be­ következő változások közül éppen azok ma­ radtak feldolgozatlanul, melyek a közössé­ gek kohéziójának csökkenését (nemegyszer megszűnését) és a valódi értékrend kiala­ kulatlanságát jelzik. Kétségtelen, hogy az elért társadalmi-gazdasági fejlettséget nem lehet valamiféle polarizált ellentétek által leegyszerűsített helyzetnek tekinteni. A gaz­ dasági élet ellentmondásai azonban (a kü­ lönböző tulajdonformák „tudati vetülete”, a piac sajátos szerepe, az ösztönzések rend­ szere) külön-külön és együtt is hatást gya­ koroltak azokra az emberi magatartásokra, amelyek —, mint ahogyan az utóbbi évek szociológiai és szociográfiai elemzései mu­ tatják — a paternalisztikus hatalomgyakor­ lás következményeképpen váltak jellegzetes­ sé. Éppen ezért az egyik oldalon fellépő el­ lentmondásosság a másik oldalon is felté­ telezi ugyanezt, de a kettő kapcsolatában is. Nem véletlen tehát, hogy általában igen nagy szerepet kap az ilyen társadalmi szi­ tuációkban az eligazodást segítő értékek rendszere, mind ellentétes pólusaik, mind jelentőségük és szerepük szerint. Ennek hiá­ nya megmutatkozik az egyéni magatartá­ sokban is, hol a zavarodottságban, hol pe­ dig a teljes közönyösségben és érdektelen­ ségben. Mindez azonban csak utólag lehet ennyi­ re egyértelmű, hiszen azok a társadalmi okok, melyek a hivatalos értékrend és a működő gyakorlat közötti szakadást létre­ hozták, fokozatosan váltak megismerhetővé. Nem is beszélve arról, hogy a társadalmi érzékenység és a szociális szemlélet által be­ folyásolt kritikai magatartás csak az utób­ bi időben vált tolerálttá. Ha a hetvenes évek­ ben megjelent riportok mindegyikére nem is jellemző a „feltáró valóságirodalom” kriti­ kus szemlélete, a témamegközelítésben és -feldolgozásban annyira eltérő írásoknak le­ hetetlen nem észrevenni néhány közös alap­ motívumát. Mindenekelőtt hiteles képet akarnak nyújtani olyan jelenségekről, me­ lyek „a valóság egészét átható egyenlőtlen­ ségek következtében sokszor nem a társa­ dalmi nyilvánosság szintjén nyilvánulnak meg”, hanem a való élet mélyáramaiban öltenek testet. Olyan ellentmondásokról, hi­ ányokról tájékoztatnak ezek az írások, me­ lyek valódiságához, felfedező értékű infor­ mációihoz kétség nem férhet. A közös, vagy legalábbis hasonló témafeldolgozások persze nem leplezhetik el a kötetek nagyon jól ész­ revehető különbségeit: a megfogalmazás és a kifejtés árnyalatait, a rejtőzködő jelensé­ gek felfedezését és eltérő tudatosítását. S ha ebből a nézőpontból tekintünk a mármár parttalanul szóródó riportokra, bízvást állíthatjuk, hogy elsősorban azok az írások lesznek maradandóak, melyek vállalták az itt és most elv szembesítését az itt és most gyakorlatával. Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld